testvérem azt mondta a szentségimádásról

Tartalomból: Tanítás Az Oltáriszentségrõl, Közösségeink életébõl,

XIV. Országos Katolikus Karizmatikus Találkozó,

Jézusért éltek: Keresztes Szt. János,

Programok

Beszámolók,

A Magyar Katolikus Karizmatikus Megújulás Hírlevele

Tanítás

testvérem azt mondta a szentségimádásról és az utána való szentségi körmenetrõl: most MEGTAPASZTALTAM, hogy Jézus Krisztus valóságosan jelen van köztünk! Vajon hányan vannak köztünk, katolikusok közt, akik elmondhatják: megtapasztaltam?? Mert Jézus erre a tapasztalásra hív bennünket! Hogy ne csak elméletben elhiggyük, amit Egyházunk tanít az Eucharisztiáról, de életünkké is váljon. Életünkké, ami azt jelenti, hogy minél gyakrabban akarjunk élni a személyes találkozás lehetõségével.

2

Az Eucharisztia évében arra biztat minket Egyházunk, hogy fokozatosan elmélyüljünk egy titok szemlélésében, életünk részévé váljon a Jézus Krisztussal való személyes találkozás kézzel fogható formája, az Oltáriszentség. Mai világunkban, amikor napról napra tapasztaljuk, hogy alapvetõ igazságokat kérdõjelez meg a körülöttünk lévõ világ, szomorúan kell látnunk, hogy magukat katolikusnak mondó testvéreink lelkében is meglehetõsen nagy a zûrzavar. Ezért teljesen helyénvaló, hogy amikor az Eucharisztiáról beszélünk, feltegyük a kérdést: Hiszed, hogy Jézus Krisztus valóságosan jelen van az Oltáriszentségben? És nagyon naivak vagyunk, ha azt gondoljuk, hogy erre minden katolikusnak keresztelt testvérünk igennel válaszol. Fontos tehát legelõször is leszögezni, hogy ez a csodálatos ajándék, amit a mi Urunk hagyott nekünk, amirõl azt mondta, sõt parancsolta, hogy „ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”, ez Jézus Krisztus valóságos jelenléte számunkra a kenyér és bor színe alatt. Számomra megrendítõ élmény volt, amikor az elsõ magyar karizmatikus találkozó után egy szabadkeresztény

Ha megtapasztaltuk Isten végtelen szeretetét, ha viszonozni is akarjuk ezt, szükségünk van rá, hogy minél közelebb kerüljünk hozzá. Szükségünk van, hogy elszakadjunk a mindennapok zajos és Isten iránt ellenséges forgatagától. Ezt tehetjük meg minden szentmisén, de talán még különlegesebben a szentségimádásban. A szentségimádás nekünk, katolikusoknak különleges ajándékunk. Lehetõség a személyes találkozásra, lehetõség az elcsendesedésre. Ez utóbbi a legjobb mód arra, hogy Istennel személyes kapcsolatba kerüljünk Közösségünk, az Emmánuel különleges kincsnek tekinti ezt a személyes kapcsolatot, és ezért tanácsolja a napi rendszeres „hosszú” imát, lehetõleg az Oltáriszentség elõtt. Csodálatos ajándékok forrása ez! És ahogy a megújulásban sokan megtapasztaltuk, amikor ilyen kincseket kapunk, azt nem akarjuk magunknak megtartani, sõt igyekszünk minél szélesebb körben közkinccsé tenni. Hiszen az ajándékokat nem azért kapjuk, hogy csak magunknak használjunk vele… Így van ez a Szentlélek összes ajándékával, miért ne lenne így a legnagyobbal, az Oltáriszentséggel? Közösségünk tagjai elhatározták, hogy az Eucharisztia évében különös hangsúlyt helyeznek a szentségimádásra, és arra, hogy ezt a kincset megosszák minél szélesebb körben.

Ennek érdekében jött létre az Adorációs iskola. Ez egy olyan elmélkedés-sorozat, melyben tizenkét hónapon keresztül havonta egy alkalommal szentségimádást tartunk, ennek keretében elmélkedéseket. Ezekben az elmélkedésekben bibliai példákon keresztül mutatjuk meg a Jézussal való találkozás lehetõségeit. Mária és Márta vagy a vak Bartimeus példáján keresztül világossá válik, hogy mindnyájunknak lehetséges a Jézussal való találkozás, ha más-más úton is. Arra hívunk mindenkit, hogy keresse és találja meg saját útját Jézushoz. Hogy szánja rá az idõt a találkozásra. Hiszen elsõsorban erre van szükség: Szánd rá az idõt! Ne sajnáld „semmittevésre” pazarolni drága idõdet! Megtapasztalod, hogy ez a leggazdaságosabb idõtöltés! Nem állítjuk, hogy a szentséglátogatás teljes ideje mindjárt az elején a mély személyes ima helye lesz. De ha nem hagyod abba 5-10 perc után, fokozatosan megtapasztalod, hogy sikerül elcsendesedned. Legalább egy-két percre. Lehet, hogy az elsõ szentségimádási órából 50-55 perc azzal telik, hogy a benned lévõ zajt igyekszel csitítani, de a végén eljön a találkozás! És ha nem az elsõ alkalommal, akkor a következõn! Ne add fel! Jézus sem adja fel, Õ is vágyik a veled való találkozásra! Adj esélyt neki, hogy megmenthessen! Ha sikerül „rendszert” csinálni ezekbõl a találkozásokból, bizonyosan nem marad el az „eredmény”. És ez az eredmény nemcsak és talán nem is elsõsorban a saját lelki békénk lesz. Ezekben a találkozásokban megtanulhatunk egyre inkább Jézus szíve szerint gondolkodni, az Õ akarata szerint irányítani életünket. És így válhatunk hasznossá közösségünk számára is, amikor már nem a saját személyünk, problémáink, hanem mások gyógyulása, szabadulása lesz a Jézussal való beszélgetésünk témája. Igazi, Isten akarata szerinti szolgálataink ezekben a

2005. III. szám

Mester, hol laksz? – hívott a Magyar Katolikus Karizmatikus Megújulás tizennegyedik országos találkozójukra, amely szeptember 11-én zajlott, idén nem a fõvárosban, hanem Szegeden. Gorove László a Szolgáló Bizottság (és az Európai Területi Iroda - ESCI) tagja elmondta, hogy a mozgalom régi terve, hogy vidéken is megrendezi évi legnagyobb összejövetelét, egyrészt mert a helyi közösségeket és régiót szeretnék jobban mozgósítani, másrészt nem központi helyen kisebbek a költségek, például egy csarnokbérlés. Lele Róbert, a dél-magyarországi régió felelõse szerint a szervezés lelki terhe volt a legnehezebb, a tapasztalatlanság miatt is: ilyen, több ezres résztvevõjû találkozót még nem bonyolítottak le. Az itteni hat-nyolc aktív közösség lelkesen készült a feladatra több hónapon át; többek között folyamatos szentségimádással, böjttel. Vendégszeretetük átívelte az esemény minden részletét, például nem feledkeztek meg a rengeteg gyónásra, illetve közbenjáró imára várakozóról: külön, még több helyiséget biztosítottak számukra. A gyerekek meg egész napos ottlét után is alig akartak hazaindulni a nekik berendezett, hatalmas teremnyi ját-

tartás igazi, jó gyümölcsöket érlel bennünk és közösségeinkben is. Ehhez a kitartáshoz kérem a mi Urunk kegyelmét magamnak is és minden testvéremnek a megújulásban. Legyen az Eucharisztia éve jó al-

szóházból, az érdekes foglalkozásokról. Mester, hol laksz? – itt igen, tapasztalhattuk. Bécser Róbert ferences atya keresztényi küldetésünkrõl szólt, arról a felelõsségrõl, amellyel a világ felé Krisztust kell megmutatnunk. A karizmatikusság - azaz az isteni ajándékainkkal, tehetségeinkkel való tevékeny élet - a normális hívõ közeg alapja. Ha szundikálunk, ha jól elvagyunk langyoskásan közösségeinkben, hogy mi még így is mennyivel jobbak vagyunk másoknál, ha nem törõdünk a körülöttünk élõ, lelki ínségben haldoklókkal, ha nem szólunk a Megváltóról nekik, ha nem gyakoroljuk a szeretetet, akkor hol máshol találkozzanak azzal az emberek? Mikor a dévai árvaotthonban a külföldi vendégeket körbekísérõ helyi rendõrhivatalnok - aki elõtte nem éppen segítõkészségérõl volt híres Csaba testvér csodálkozó kérdésére azt válaszolta: - Ugyan hova vihettem volna õket?! Az ebédszünet elõtti szentségimádásban dalokkal, a közösségvezetõk hangos imáival magasztaltuk az Urat, majd Õt az ostya színében vit-

kalom mindannyiunk számára ennek a mély, személyes találkozásnak a megtapasztalására. Marik József

ték körbe a csarnokban, s letérdelve fogadtuk az áldást. Délután tanúságtételekben hallhattunk a határontúli karizmatikus közösségek helyzetérõl, amely – ismerõsként csengett - nagyon hasonlít az országhatáron belüli történetekre. Éva az erdélyi tizennyolc imacsoport ifjúsági felelõseként arról számolt be, hogy a kezdeti nagy lelkesedés után a közösségépítés nagyon lekötötte a H í r l e v é l 3 vezetõk energiáit. Már felejtjük elmondani, már tudunk hallgatni azokról a nagy tettekrõl, amit az Úr Lelke vitt végbe életünkben. Szükséges a csoportokban a „másod-, harmad-, hátrébbi sorokban ülõknek” teret engedni, hogy õk is „beszéljenek”, õk is bátran használják karizmáikat. Zsuzsi a vajdaságiak egyik vezetõje személyes élettörténetén keresztül érzékeltette: Merre lehet a továbbhaladás? Arra a mindannyiunk életében bekövetkezendõ szent pillanatra emlékeztetett, amikor egy csapásra meglátjuk és megszeretjük Istent. Mi ezt már megkaptuk, erre gondoljunk: fontos az elkötelezõdés a közösségeinkben. Megalakult a fiatalokat külön is összefogó országos iroda (OTIFI), ezt élõképes bemutatóval szemléltették; s hirdették, hogy elsõ találkozójuk, lelki hétvégéjüket szeptember 24-én tartják az újpesti fõplébánián.

Tanúságtételek

szentségi találkozásokban születnek, és itt kapunk erõt a bennük való kitartáshoz is. Ha valóban Jézusra bízzuk az Õ országának építését, akkor leszünk jó munkatársai. Hiszem, hogy a szentségimádásban való ki-


Hardi Titusz bencés tanár a Szentlélek-keresztségünk tudatosítására hívott. Az apostolok csak akkor kezdték hirdetni az igét, mikor már a Lélek, az erõ leszállt rájuk. Mi is ennek egyik jeleként a nyelveken való imát, mint rendes, természetes karizmát élhetjük meg. Elcsendesedõben van ez a Lélek-ajándék az egyházban, de jobb lenne élni vele minél gyakrabban, mert ilyenkor a lelkünk társalog

Istennel szabadon - értelmünk erõs gondolati kötöttsége nélkül. Ilyenkor lelkünk egészen Istennél van - egy veszekedõ házaspár békességre jut, ha egymás fejéhez vágott sértések helyett elkezd így imádkozni. Isten irgalmáról tanított Szabó Tamás püspök a zárómise homíliájában. Amire magunk emberileg soha nem lennénk képesek, kifizetni adósságainkat, azt helyettünk

Elkészültek a szegedi találkozó felvételeinek netes változatai. Megtalálhatók a KépHangTárban a korábbi évek anyagaival és sok más felvétellel együtt. (http://plebania.net/kephangtar/) A lejátszási linkekre kattintva videón követheted a találkozó eseményeit. A videóállományok nagy mérete miatt a letöltést modemes felhasználóknak nem javasoljuk. Az õ

Tanúságtételek

4

örültem, hogy nem Pesten volt a zene nekem túl hangos volt keveselltem a hírverést a rendezõk kedvesek és barátságosak voltak nem kellett éhenhalni sem testi, sem lelki értelemben :) a pantomim 2. felét láttam csak, de érthetõ és jó volt a tanítások tetszettek rengeteg gyónó volt, köztük én is, és ott volt a Lélek körbesétált az ÚR némi segítséggel és örömöt hozott a lelkembe az ismeret szava reményt és vigasztalást adott sokaknak stb.

Plichta Adrien (Új Ember szept.18)

számukra készítettünk kis méretû hangfájlokat, amelyek a videoállományok alatt megtalálhatók. Az Országos Találkozó anyaga megrendelhetõ DVD-n. A 2 db DVD 1000 Ft+postaköltség. Rendelés: Szabó Józsefnél a 20/823-3371 telefonszámon vagy a [email protected] email címen.

A Virtuális Plébánián (www.plebania.net) megjelent hozzászólásokból (Az elhangzó hozzászólások nem mindig egyeznek a Hírlevél szerkesztõinek és a Magyar Katolikus Karizmatikus Megújulás Szolgáló Bizottságának véleményével)

egyvalaki – Jézus – megtette, a Megváltásban. Akkor vagyunk méltók erre az ajándékra, ha mi magunk a befogadott kegyelem birtokában mások felé továbbadjuk azt; amikor elengedjük annak az adósságot, aki megsértett bennünket. Amikor ki tudjuk mondani Istenben, Isten Lelkével: megbocsátok.

Összességében dicsõség az Úrnak, köszönet a szervezõknek! -sanghu» Én most voltam elõször ilyen or-

szágos találkozón. (nincs egy éve, hogy bekapcsolódtam a karizmatikus megújulásba) Ami tetszett: a tanítások (mind a három), a dicsõítések, a szentségimádás, a szervezés, a találkozások, a hangerõ, ami szerintem egyáltalán nem volt túl hangos (rólam tudni kell, hogy nagyon érzékeny vagyok a hangos zenére). Ami nem tetszett: hiányoltam a dicsõítésekbõl a szabad, ének nélküli dicsõítést, a nyelveken imádkozást -katünde-

» Nem keseregni kívánok, hogy csak

ennyien voltunk, hogy vasárnap

volt és emiatt is kevés pap tudott eljönni, hogy nem láttunk korábbi nagy neveket (Kovács Gábor atya, Katona atya, stb.), hanem inkább hálát adni, hogy még mindig összejöttünk több mint kétezren, hogy nagyon jó volt diakónusunk állapotfelmérése a megújulásról, majd a ferences atya tanítása, hogy a Szentlélek mindig ott van, mint ahogy most is ott volt, szívbõl fakadt a szentségimádás az ismeret szavával, a szentmise püspök atya homiliájával. Amit sokak nevében szeretnék szóvá tenni, hogy a hangerõ nem szabályozható, és emiatt sokak idõnként rockzenei koncert közepén voltak kényszerítve érezni magukat. És mélyen megdöbbentünk, amikor a szentmise közepén a Hozsánna majdnem csápolásba csapott át, a homiliát pedig a zenészeket ünneplõ taps elõzte meg. Még egyszer köszönet a szervezõknek, hogy összejöhettünk, minden

2005. III. szám

dicsõség az Úré. Ámen. -charisma» Számomra fõleg a zenei rész és úgy egészében a találkozó tökéletes volt! A hegedû, a dobok, a gitár, a hangok., a dalok....... egyszerûen nem tudom szavakba önteni, hogy mennyire tetszett. És nem vagyok egy botfülû::–)) Kibírtam volna még „vadabb” szentmisét is, hát miért baj az, ha a zené-

szek így akarják kifejezni szenvedélyes szeretetüket Isten iránt? A taps elsõsorban Õt illeti, de utána a zenészeket is, hiszen ez csak a dicséret egy formája, és ezt õk is tudják. Ne legyetek túl igényesek, örüljetek egymásnak, örüljetek és vigadjatok, hogy szept.11-én csoda történt: létrejöhetett ez e rendezvény. -ivi-

» Hallottam valakit személyesen be-

szélni a találkozóról. Elmondta, hogy ismer két pünkösdista lányt, akik a szegedi találkozó sikeréért böjtöltek. -budapestiA fórum teljes anyaga megtekinthetõ a www.plebania.net honlapon, ahol hozzá is lehet szólni, jobban meg lehet ismerni az egyes véleményeket, belsõ motivációkat.

lett. Hétrõl hétre a menetrendszerinti busszal utaztunk ki Komlóra. Öt kiscsoportot indítottunk, két-két csoportvezetõvel. Tanítani, tanúságot tenni, közbenjárni a közösségünk tagjain kívül hívtunk elõzõ szemináriumokon résztvevõ testvéreket, valamint pécsi és mágocsi testvéreket. Csodálatos volt megtapasztalni, hogy a szolgálatunkat milyen gazdagon megáldotta az Úr. A tanítások alkalmával felfedeztük több testvérben, hogy õk is megkapták az ahhoz szükséges adományt. Sokan elõször jártak közben, és megkapták a prófétálás adományát, mialatt imádkoztak másokért. A Szentlélek-keresztség valóságos ünnep lett, ahol az Úr

Lelkigyakorlat a lelki élet elmélyítésérõl

Bibliát nemcsak összefüggéseiben ismeri, de idézeteit pontos hivatkozási nevük és számuk szerint tudja. Az India déli részén lévõ Keralából származik, szerzetesi neve Maria Kumar és a filozófia professzora. Így mutatkozott be: „Jakab vagyok Mária fia. Az elmúlt 11 évben tanított engem az Úr arra, amit most megosztok veletek ezen a lelkigyakorlaton. Szemináriumi tanár voltam, és volt egy 22 éves szeminarista hallgató, akinek adománya volt, hogy látomásokat lásson. Egyszer be kellett ugranom egy másik szemináriumba tanítani, mert akit meghívtak, az utolsó pillanatban lemondta. Magammal vittem ezt a 22 éves fiatalembert és megkértem, hogy menjen oda minden emberhez és kérjen Istentõl üzenetet. Miután imádkoztak, odajöttek hozzám a leírt üzenetekkel, én pedig beszéltem nekik arról, hogy az Úr a Szentírásban mit mond ezzel az üze-

nettel kapcsolatban. Majd imádkoztam mindenkiért és szabadulások történtek. Az Úr nagy dolgokat vitt végbe azon az alkalmon, és mind a harminckét ember mélyen megváltozott! Azt mondták az embereknek, - ha meg akarnak változni, jöjjenek a verbita rendházba. Eleinte csak kevesen jöttek, de két év múlva már húszasával jöttek naponta. Egyszer jött egy család 300 km távolságból. Azt mondták, hogy az Úr vezette ide õket, mert a lányuk meg fog házasodni, és engem kértek fel, hogy áldjam meg a házasságukat. Majd megkértek arra, hogy meséljek arról, mit szoktam tenni. Négy órán keresztül hallgattak. Ezután arra kértek, hogy tartsak nekik is egy lelkigyakorlatot. A lelkigyakorlat India másik részén volt, ahol nem ismertem a helyi embereket. Kiderült, hogy az ottani karizmatikus megújulás vezetõi voltak jelen a lelkigyakorlaton, kb.

„A lelkigyakorlatot vezeti James Keniyaparambil, verbita szerzetes atya, Indiából. Ideje: 2005. okt. 17. hétfõ 9 órától – okt. 20. szerda 12 óráig. A lelkigyakorlat helye az Isteni Szeretet Közösség Kápolnája, amely a Törökbálint, Baross u. 2. szám alatt található” – írta a Virtuális plébánia és a Zarándok újság az Interneten. Ennyi állt a hirdetésben. James atya híre azonban megelõzte õt. Azt hallottuk, hogy körülbelül olyan hatású tanítóról van szó, mint az ugyancsak Indiából származó Margaritha nõvér, aki májusban járt nálunk és lelkigyakorlatot tartott a Szent Gellért plébánián. A hír igaznak bizonyult. Megjelenése szerény és megnyerõ, kissé elõrehajtott fejjel mindenkire barátságos tekintettel nézett fel. Feltûnt, hogy a

Beszámolók

Egy korábbi Szentlélek szemináriumot elvégzett hölgy szólt nekünk még 2004 nyarán, hogy milyen jó lenne Komlón is egy ilyen „lelki magvetés”. Van ott egy kis közösség, akiket ez biztos érdekelne. Teltek múltak a hónapok, januárban egyszer összefutottunk ismét vele. Megkérdeztük, hogy tavasszal menjünk-e Komlóra. Azt mondta, felméri az érdeklõdést, és utána megbeszéljük. A kis közösség nyitott volt, tehát elkezdtük a szervezést. A helyi pap tanácsára nem lett kihirdetve a szeminárium, csak egymást hívták az emberek. Március elejére a közösségen kívül még sok ember jelentkezett, összesen 30 résztvevõ

munkálkodott általunk. Bár sok nehézséggel kellett közben szembenéznünk –tudjuk, ez így „normális”-, de mégis örülünk, mert a Szentlélek hívott minket, Õ vezette ezt a kilenc hetet, és Õt engedte közelebb magához a szemináriumot végzett 25 komlói testvér. Mi pedig az Õ szolgái lehettünk, akiket már most bõségesen megjutalmazott. Köszönjük Jézusnak, hogy kiválasztott minket az Õ szolgálatára. Köszönjük a komlói testvérek vendégszeretetét, valamint alázatát, hogy elfogadtak minket. Kérünk minden olvasót, hogy imádkozzanak ezért a 25 emberért, hogy kitartsanak és nö- H í r l e v é l 5 vekedjenek a Lélekben való életben. Hiszen õk azok, akik által Komló jövõje, az ott élõ emberek élete megváltozhat. TÖBBIEK Közösség, Pécs


Beszámolók

60-70 ember! Ebbõl másik lelkigyakorlat is lett, majd még egy a lelkigyakorlatos központjukban. 1999-ben jött egy fiatalember, - csak egy órát volt a lelkigyakorlaton, majd írt Margaritha nõvérnek Frankfurtba (aki ott egy lelkigyakorlatos központot vezetett) és megkért, hogy tartsak

Közösségeink életébõl

6

egy csoport németnek is lelkigyakorlatot. Az elsõ csoporttal érkezett 1999 novemberében Rumszauer Miklós atya is Kaposvárról. Ezután kezdtem Németországba, majd Ausztriába járni. Most hat hónapot Európában, hatot pedig Indiában töltök.”

„Isten képmására vagyunk teremtve” – volt a lelkigyakorlat indító témája, majd a megbocsátásról volt szó, életünk összes területére kitérve. Isten szava gyógyít, megtart, boldogít minket, csak Jézust kell követnünk, Õ a „normális” ember. Hergár Gyõzõ

Közel háromszázan, a Szent András Evangelizásciós Iskola munkatársai, tanulói és az érdeklõdök közösen ünnepelték az Iskola 10 éves születés-

napját november 12-én Budapesten, a Szent Angéla Gimnáziumban. Az Iskola felelõsei 1995 óta tanítanak minket a „Kérügma, Karizma és Koinonia” egymásra épülõ és egymástól elválaszthatatlan egységére és képeznek minket evangelizátorokká. Errõl hallottunk buzdításokat Blankenstein Miklós atya és Hardi Títusz atya elõadásain, valamint az Iskola két alapítójának,

Maros Ildikó SSS és Rorrai Botond atya tanúságtételében. Délután 9 különbözõ kiscsoportos elõadásból választhattunk, ahol az iskola felelõsei mutatták be az érdeklõdõknek többek között az Iskola kurzusait, módszertanát. Az ünnepi szentmise homíliájában Szabó Tamás püspök atya példaképül állította elénk Szent András apostolt, az Iskola névadóját. összeállította: Czibulka Csaba (Az Iskola 2006. évi kurzusait a programok között megtaláljátok!)

2003-Bécs, 2004-Párizs, 2005-Lisszabon, 2006-Brüsszel (2006. okt. 28. - nov. 5.) után 2007-Budapest következik. „Mindegyik nagyvárosnak megvan a maga története, a maga arca. Mégis, ami a papi hivatást illeti, meglepõ hasonlóságokat ismertünk fel a nagyvárosok helyzetében. Ezért határoztuk el mi, a nagyvárosok bíboro-

sai, hogy a nagyvárosok evangelizációját megpróbáljuk egymás tapasztalatait felhasználva közös erõvel, együtt végezni. Célunk az, hogy a nagyvárosok újraevangelizációját elõmozdítsuk és megújítsuk a városi plébániákat missziónk által.” Európa nagyvárosaiban a keresõket, az eltávolodottakat és nem hívõket megszólító programsorozat immár

két éve folyik. November 5-e és 13-a között Lisszabon keresztényei szerveznek egy hetes „városmissziót”. Az öt fõvárost magában foglaló sorozathoz csatlakozik a magyar fõváros is. Erdõ bíboros úr meghirdetése alapján 2007-ben kerül sor egy egész Budapestet megszólító evangelizációra. Részletes tájékoztató: www.varosmisszio.hu

A Familien mit Christus katolikus közösség 1985-ben alakult Németországban, és azóta kínál rendszeresen programokat keresztény házaspároknak és családoknak, egyetlen estétõl, a hétvégi lelkigyakorlatokon keresztül egészen a kéthetes családos kurzusokig. 1989 óta lelkigyakorlatos házat tartanak fenn egy bajor zarándokhelyen, Heiligenbrunnban. Itt, a ma is mûködõ forrás vizétõl 1662-ben meggyógyult egy beszélni nem tudó fiú. A házasságban ma is fontos, hogy megnyíljunk és megtanuljunk beszélni…

A regensburgi püspök által is elfogadott közösség célja a Jézusban való öröm és elkötelezett élet családban való megélése és fejlesztése. Mi 1998 húsvétján egészen különleges módon, meggyõzõdésünk szerint a Lélek vezetésén keresztül kerültünk kapcsolatba a közösséggel. Hosszas mérlegelés és imádkozás után döntöttünk úgy hogy 1999. januárjában csatlakozunk a közösséghez és egyben - a közösség vezetõivel egyetértésben - lehetõséget adunk egy magyarországi testvérközösség megalakulására.

A Családok Jézusban Közösség magyar szimbólumának a Springer Or-

Terjedjen az Úr Igéje, és dicsõíttessék mindenütt! (2Tesz 3,1)

2005. III. szám

A közösség célja a házasságok és a családok megújulásának szolgálata, hogy azok minél inkább a lelki élet sejtjeivé váljanak. Ez a gyakorlatban úgy valósul meg, hogy egyrészt a közösség tagjai törekszenek olyan szentségi házasságban élni, hogy az példa lehessen mások számára, másrészt különbözõ programokat szervezünk házasságra készülõk és házaspárok részére. Tartunk jegyesoktatást, ami úgy zajlik, hogy a jegyespár kap egy kb. 30 témát feldolgozó anyagot, az alapján kettesben beszélgetnek egymással, majd rendszeresen találkoznak az õket segítõ házaspárral, akikkel beszélgetnek a témákkal kapcsolatban, feltehetik esetleges kérdéseiket… Részt veszünk évente 2 házaspároknak és 1 jegyespároknak szóló 3-4 napos lelkigyakorlat megszervezésében, ezen kívül a közösség tagjai külön lelkigyakorlatra is összegyûlnek. A közösség tagjai által felkészített jegyespárokat esküvõjük után is számon tartjuk. Meghívót kapnak a lelkigyakorlatokra, farsangra… Fontos számunkra, hogy elkötelezett keresztény életet igyekszünk élni (napi Szentírás olvasás, lelkivezetõ, személyes ima, közbenjáró ima a

1542-ben született Hontiverosban. Apja jól szituált patrícius családból származott, de mivel egy szobalányt vett feleségül, családja kitagadta. Szûkös körülmények közt született 3 gyermekük, akik közül Ferenc és a legkisebb, János maradt életben. Maga az édesapa János kiskorában elhalálozik. Édesanyjuk, Katalin neveli a 2 apró gyermeket. János elhivatottsága korán megmutatkozik, már kiskorában erõs benne az önmegtagadás iránti vonzalom. Világi

családokért…) és ebben segítséget kapunk a közösség többi tagjától imában, elvben és gyakorlatban egyaránt. Ha bármelyikünknek bármilyen nehézsége van, akkor bátran kérhet imát a többiektõl. Feladataink között jegyesoktatás, házasságra való felkészítés, valamint házas, családos, és jegyes, férfi és nõi lelkigyakorlatok, hétvégék, férfisuli szervezése és vezetése szerepel. A közösség tagjai ezen kívül igyekeznek a lakóhelyük szerinti egyházközségben részt venni a házasok, családok programjainak szervezésében. 1992 óta végzünk jegyesoktatást, házaskísérést. Azóta több mint 260 jegyespárral foglalkozott a közösség, egyeseket keresztségre, elsõáldozásra is felkészítve. Az évek során kialakult az alábbi módszer: • Minden jegyespárral nyolcszemközt beszélgetünk (igény szerint persze külön-külön is) kb. 6-8 hónapon át, 4-5 alkalommal. Így bensõséges, baráti kapcsolat alakul ki, ahol õszinte légkörben lehet a problémákat megbeszélni. • Minden párral további 6-8 alkalommal beszélget egy nálunk fiatalabb, általunk felkészített pár is, hogy más látásmódot, más megközelítést is halljanak, mint a miénk. Ezekkel a párokkal havonta találkozunk, képezzük magunkat, és évente részt veszünk egy zártkörû lelkigyakorlaton. • Mivel meggyõzõdésünk, a legtöbb házasság a kommunikáció hiánya miatt romlik meg és megy tönkre,

életben ügyefogyottnak tûnik félszegségével, egyik iparos mester sem vállalja kiképzését emiatt, pedig édesanyjuk igazán várja, hogy fiai felnövekedvén végre anyagilag megsegítsék a családot. Tanuláshoz inkább volt kedve, tanulmányait azután egy pártfogója támogatta. 1563-ban lép be a Kármelbe. A sarus Kármelben eközben kevesen tartották magukat az eredeti szigorú szabályzathoz. Épp emiatt Avilai Szt. Teréz ekkortájt alapítja meg sarutlan

különféle forrásokat felhasználva összeállítottunk egy olyan interaktív anyagot, mely a felkészülés során beszélgetésre serkenti a párokat, és számos, a konvencionális jegyesok- tatásban nem szereplõ témát is érint, • Nem „kergetjük” néhány hét alatt elsõáldozásba, vagy keresztségbe a párokat, hanem a jegyesoktatást kihasználjuk további beszélgetésekre is. Ha ez mégsem megy, akkor ragaszkodunk a hosszabb, a felnõtt katekumenátus elõírt két évéhez. • A házasságkötés után is ajánlunk programokat a pároknak. Ezek: » Szülõsuli 2000 – 2003 ig (összesen 26 alkalommal) » Férfisuli (évente egyszer 9 alkalom) » Lelkigyakorlatok: Évente öt alkalommal – jegyeseknek, fiatal és idõsebb házasoknak - tartunk lelkigyakorlatot, illetve kommunikációs hétvégét egyenként 35-40 pár részvételével. Ezeken a programokon gyerekvigyázást is biztosítunk, hogy a szülõk tudjanak egymásra és a kapcsolatukra figyelni. Dr. Gorove László és Kriszta H í r l e v é l

Székhely: Budapest Margit krt. 1. 1027 Vezetõk: Dr Gorove László és Kriszta Létszám: kb. 20 házaspár Elérhetõségek: www.par-beszed.hu [email protected] [email protected] [email protected]

rendjét, fõ gondja, hogy leányait távol tartsa a sarusok életmódjától. Rendjük generálisa látogatásakor örömmel tapasztalja a fegyelmet, és meghagyja Teréznek, alapítson még ilyen zárdákat. Igen ám, de hogyan fogja Teréz a sarusok befolyását kizárni, hiszen gyóntató atyára szükségük van. Megoldás: sarutlan férfizárdát alakítani. Közben János tanulmányai során tökéletesen elsajátítja a teológiai és filozófiai ismereteket. Rendjére, annak fegyelmezet-

Jézusért éltek

solya által rajzolt, két egymással összekapaszkodó, a Lélek templomában élõ fát választottuk, a házasság jelképeként. A fák törzse két imádságra kulcsolt kézre emlékeztet, és a galamb jelképezi a házasságot egyben tartó és szüntelenül megújító Szentlelket.

7


8

lensége miatt egyre kritikusabban tekint. Ekkor találkozik Terézzel, életre szóló barátságot kötnek. Durvelóban –Teréz lelkesedésével támogatva – egy másik testvérrel sarutlan férfizárdát alapítanak. Teréz megismerteti a sarutlan életmód szigorúságával, mely egyre vonzóbb János számára. Még Teréz is túlzásnak tarja, hogy télen is mezítláb járnak, földön alszanak, vánkos gyanánt kõ szolgál Jánosnak és egyetlen társának. Késõbbi noviciátusaitól viszont nem várja el ezt a fajta önmegtagadást, bölcsességgel, empátiával vezeti õket. Elvállalja Teréz leányainak is a lelkivezetését, s nem eredménytelenül: például közülük volt, akinek világi „barátja” volt, de János hatására megszakította vele az érintkezést. Cserébe a „barát” elkapta egy este, s eltángálta keresztes Szt. Jánost. Egy másik esetben sírva fogadták a nõvérek: egy társuk meghalt szentségekkel való ellátás nélkül. János a kápolnába siet, imába mélyed, s ím a halott megmozdul, felkel. János pedig megkérdi Teréztõl: Leányom, most már meg van elégedve? Sokszor találják kettejüket elragadtatásban. Teréz a rá jellemzõ humorral úgy kommentálja az eseményt: „Nem lehet ezzel a János atyával beszélgetni. Alighogy megemlíti az ember Isten nevét, rögtön elragadta-

tásba esik, sõt a másikat is belesodorja.” Sokszor misézés közben is hosszas elragadtatásokba esik, ezt a hívek türelemmel viselik. Idõközben mindjobban kiélezõdik a helyzet a sarutlan és a léha életmódot folytató sarus rend közt. A sarusok rossz szemmel nézik, hogy elvesztik befolyásukat Teréz zárdája felett. Mindent megtesznek, hogy János atyát onnan eltávolítsák, végül a fizikai erõszaktól sem riadnak vissza, egész egyszerûen elrabolják., bántalmazzák. Koplaltatják, megostorozzák. Szûk, fénytelen cellába zárják, sorozatosan megalázzák. Azt elégeli meg végül, amikor misézni sem engedik az õáltala szeretve tisztelt Szûzanya napján, Nagyboldogasszonykor. Titkon kimászik az ablakon egy kötélen. Avilai Terézhez menekül, õ rejti el, majd egy távoli sarutlan zárdába kerül, titkon. Ez a zárda az egyik legzordabb életmódot folytatta. Erdei gyökerekkel táplálkoztak tagjai, de mivel nem ismerték a gyökereket, egy szamárral „kóstoltatták” meg elõtte, amelyiket az megette, megették õk is. El is nevezték szakértõjüknek a szamarat. Ebben a kolostorban írja meg János könyveit, melyek a misztikába vezetnek be. Ezek után még sorozatos üldöztetésnek van kitéve, melynek ellenére részt vesz a sarutlan szabályzat megreformálásában, valamint több zárda ala-

pításában. Megbetegszik, két zárda közt választhat, hogy hova menjen: Baezába, ahol kedves tanítványa volt az elöljáró, vagy Umbedába, ahol egy olyan perjel volt, kit valamikor hibájáért megrótt. János természetesen ez utóbbit választja, a fogadtatása méltó a bosszúra éhes perjelhez: a legócskább cellába helyezi, ha valaki gyöngéden ápolja, rögtön eltávolítja. (Késõbb aztán sírva kér bocsánatot.) János állapota nem gyógyítható, fájdalmai nõnek. 1591 dec. 14-én 49 évesen megy be a mennyországba a matutinumot elmondani. Mûvei: 1. A Kármelhegy útja c. mûve arról szól, hogy az Isten segedelmével az ember hogyan próbál Istenhez közel kerülni 2. A lélek sötét éjszakája: melyben leírja, milyen az a lelki szárazság, melyen az Úr átvezeti azokat, akik õt szeretik 3. Szellemi páros ének: költemény a lelkiéletnek stádiumairól, a tökéletesedés útjáról 4. Élõ szeretetláng: akik eljutottak a lelki élet magas fokára, megtapasztalják azokat a hatásokat, melyeket az Istennel való egyesülés, benne égés hoz létre. Mûvei saját szava szerint nem gyermeknek való édesség, hanem felnõttnek való szilárd táplálék.

forrás: www.oecumene.radiovaticana.org/ung/index.asp / „Az Eucharisztia, mint a közösség forrása”: e jelszó jegyében tartották meg Fiuggiban, a Rómától nem messze keletre fekvõ, gyógyvizeirõl híres városban a Katolikus Karizmatikus Megújulás találkozóját. Öröm az egységben, öröm a gyógyulásban és öröm a hitben: ezek a gondolatok vezérelték a 3 napig tartó találkozót. Az öröm az egységben gondolatot két fõpásztor képviselte, Lorenzo Loppa, Anagni püspöke és Armando Brambilla római segédpüspök. A gyógyulás örömérõl egy máltai orvos tett tanúságot. John Bonnici Mallia,

a máltai „Maranatha” karizmatikus közösség felelõse nagy meggyõzõdéssel hirdette az összegyûlteknek, akik között nagyon sok fiatal is volt, hogy „Jézus még ma is gyógyít”. Szavaiban II. János Pál pápa gondolatai tükrözõdtek vissza, aki egy alkalommal ezt mondta: „Ha valóban hittel imádkozunk, akkor Jézus ma is tesz csodát, ma is megadja a gyógyulás kegyelmét.” A máltai orvos felhívása arra szólt, hogy térjünk vissza az Utolsó Vacsora és a Pünkösdi esemény termébe, hogy aztán onnan elindulva tekintéllyel evangelizáljunk,

amint Jézus elsõ tanítványai tették. A hit rendkívüli kegyelmet ajándékoz és bár látszólag „ugrás a sötétségbe”, valójában a világosságban találjuk magunkat. Az öröm a hitben gondolatot képviselte Anna Maria Nascioli, a karizmatikus mozgalom olasz országos koordinátorának felhívása, amely így szólt: imádkoznunk kell a „szeretet feltámadásáért” magunk között. Ez a szeretet magának Istennek a szívébõl ered és abban nyilvánul meg, hogy keressük mások javát. A karizmatikus megújulás találkozója során számos tanúságtétel hangzott

2005. III. szám

el olyan személyek részérõl, akik meggyógyultak az imádáságon keresztül. Giuseppe Galliani atya, Szentszív misszionárius homíliája zárta a találkozót. Galliani atya sza-

vai kihívást tartalmaztak: Jézus megszegte a szombati pihenõnapot, amikor meggyógyította a hordágyon fekvõ béna embert - mondta. Nekünk túl kell haladnunk a parancsolatokon

és a törvény betûjén. A keresztény ember számára nem elég a „ne ölj” parancsolat megtartása, hanem ha szükséges, életét is fel kell áldoznia Jézusért és a testvérekért.

püspöki értekezlet Brazíliában Walter Kasper bíboros részvételével

fontosságáról. Az ökumenikus találkozón részt vesz Walter Kasper bíboros a Keresztény Egységtörekvés Pápai Tanácsának elnöke is. A CELAM által közzétett jegyzék szerint a pünkösdisták 1908-ban kezdtek el téríteni Latin-Amerikában. 1972-ben Rómában tartottak ökumenikus találkozót katolikusok és pünkösdisták kö-

zött. A két fél közötti párbeszédet megnehezíti az, hogy eddig erre nem szervezett formában került sor, hanem inkább csak egyéni kezdeményezések szintjén. Ezért a Sao Paolo-i találkozó egyik fõ célja az, hogy megerõsítsék az ökumenikus és vallásközi párbeszéd készséget a latin-amerikai püspöki konferenciák keretén belül.

forrás: www.oecumene.radiovaticana.org/ung

A Latin-Amerikai püspöki konferenciák megbízottai Sao Paolóban megbeszélést tartanak brazil fõpásztorokkal a pünkösdisták jelenségérõl a földrészen és a velük folytatott párbeszéd

Hírlevél

1400 katolikus karizmatikus részvételével tartották meg májusban Fulda mellett a háromnapos találkozót, melynek jelmondata „A Szentlélek erejében”. A nagy plénumú elõadások mellett kisebb szekciók és mûhelyek tették változatossá a programot.

Az elõadók között szerepelt a nemrég szentelt fuldai segédpüspök, Karlheinz Diez, az evangélikus megújulás egyik képviselõje, Aschoff tiszteletes, díszvendégként jelen volt Paul Josef Cordes érsek, a „Cor unum” pápai tanács elnöke, aki hosszú idõn át a karizmatikus megújulás püspök-mentora volt, valamint Stuttgart-Rottenburg segédpüspöke, Thomas Maria Renz. Cordes érsek magával hozta XVI.Benedek pápa üdvözletét, aki jóindulatáról és pártfogásáról biztosította a résztvevõket. Cserébe a találkozó végén egy kötetet nyújtottak át az érseknek, benne a pápa köszöntésével és a kogresszus résztvevõinek aláírásával. Cordes érsek beszédében kifejtette, a karizmatikus megújulás titkát nem lehet kifürkészni. A mi utunk a boldogságra való meghívás csodás bûvölete és az önátadás remegõ igyekezete között van kijelölve. A karizmatikus megújulás a legerõsebben növekvõ

missziós mozgalma az Egyháznak. Renz segédpüspök arról szólt, hogy az egyház nem ülésezõ csoport akar lenni, hanem mozgalom, melynek mozgatója nem mi vagyunk, hanem a Szentlélek. „Mi lesz, ha munkahely után nézve a Szentlélek is kivándorol Németországból?” A munkanélküliségnél sokkal nagyobb probléma az Isten-nélküliség. Beszélt még a kiscsoportok jelentõségérõl, melyeknek „kommunikativ hitbeli miliõt” kell teremteniük, hogy bennük és általuk a keresõ modern emberek hitbeli támaszt kaphassanak. Helmut Hanusch diakónus, a megújulás szónoka arra buzdította a résztvevõket, hogy az itt megtapasztalt örömet vigyék el hétköznapjaikba is. Hiszen a társadalom átalakulóban van, s minden átalakulás egyben kegyelmi idõ is. Áttörésre, a megszokottól való szakításra és új kezdeményezésekre van szükség, mert a társadalom a remény jeleire éhezik.

Külön ajándéka volt a találkozónak az eukharisztikus lelkület. A napi szentmisék és a két szentségimádási alkalom erõt és örömet jelentett a résztvevõknek. Az egyik ilyen este volt talán az egész kongresszus csúcspontja, amikor Kim Kollins és a kezdeményezésével létrejött „Égõ csipkebokor” csapata vezette az imát. Mindkét imaesten számosan vették igénybe a közbenjárók szolgálatát, valamint a papokét, akik a gyónás és a betegek szentségét szolgáltatták ki. Külön örömet jelentett a találkozón jelenlévõ nagyszámú fiatal. Õk vezették a gyerekprogramot is. Kedves és tanulságos pontja volt a programnak a tékozló fiú történetét feldolgozó gyerek-musical. A kongresszus az egység magtapasztalásával erõsítette a német megújulást. A CE-Infodienst 2005/júniusi és a Charisma nyári száma alapján összeállította Márialigeti Krisztina

9

Hírek külföldrõl


Az International Catholic Charismatic Renewal Services (ICCRS) Tanácsa tisztelettel és szeretettel hív mindenkit, hogy együtt ünnepeljük a következõ 2006 Pünkösdi eseményeket: 1. Pünkösdi vigília a Szentatyával 2006 június 3. Szent Péter tér Az emlékezetes 1998 május 30-i, Szent Péter téri, II. János Pál pápával való találkozót követõen, most XVI. Benedek pápa is szeretne találkozni az Egyházi Mozgalmakkal 2006 Pünkösdjének vigíliáján, a szeretett elõdje által megkezdett lelki utat folytatva.

10

Válaszolva erre a fontos meghívásra, az ICCRS szeretne minden segítséget megadni ahhoz, hogy a Karizmatikus Megújulás tagjai a világ minden tájáról minél nagyobb számban vehessenek részt ezen a találkozón. 2. Pünkösd ünneplése: „Magasztalja lelkem az Urat” 2006 június 4. Róma

Hogy a 2006-os Pünkösdöt emlékezetesebbé tegyük és hogy nyilvánosan dicsõítsük a Szent Lelket, az ICCRS és az Olasz Karizmatikus Közösségek nagyszabású rendezvényt terveznek egy római Arénában. A nap során Szentmise, tanítás és tanúságtételek lesznek, zárásul pedig dicsõítõ fesztivál keretében nemzetközileg elismert mûvészek és zenészek lépnek fel. A Magyar Katolikus Karizmatikus Megújulás (MKKM) Nemzeti Szolgáló Bizottsága (NSZB) ezekre a programokra különbuszok indítását tervezi az érdeklõdésnek megfelelõen. A részletekrõl a továbbiakban írunk. 3. Nemzetközi nyílt konferencia „A Karizmatikus Megújulás tegnap, ma és holnap” 2006. június 5-9. Fiuggi

Ezzel, a minden karizmatikus részére nyitott konferenciával az ICCRS a Megújulás elindulásának 40. évfordulója alkalmával tartandó ünnepségeket akarja bevezetni. Alkalmat akar adni ez a konferencia arra, hogy karizmatikus kezdeteinkre visszatekintsünk, elgondolkodjunk azon, mennyire voltunk hûek Isten elképzeléseihez és örömmel elfogadjuk a 3. évered kihívásait, melyeket Isten nekünk készít. 4. Nemzetközi vezetõ találkozó: „Növekedés a Szentlélekben” 2006. június 9-11. Fiuggi Rendhagyó találkozó, melyen a Megújulás személyesen meghívott vezetõi vesznek részt. A találkozó célja, hogy az Úrra hallgatva kikutassák a Megújulásra vonatkozó vízióját, terveit.

Az Immánuel Életünk Krisztus Alapítvány levelezési címe költözés miatt megváltozott, ezért kérjük a testvéreket, hogy a Bp., Juhász Gyula utcai címre számlákat, adományokat, leveleket ne küldjenek. Az alapítvány levelezési címe: MKKM Gorove László 1258 Budapest, Pf. 12.

Kedves Testvérünk! A Hírlevél évi négy alkalommal jelenik meg. A készítõk azon dolgoznak, hogy negyedéves rendszerességgel, részint állandó rovatokban mindenki számára hasznos, érdekes és építõ írásokat közöljön. Célunk kettõs: egyrészt tájékoztatást szeretnénk adni a Megújulás magyarországi helyzetérõl, programjairól, eseményeirõl; másrészt tanításokkal, lelki írásokkal közös lelki épülésünket is szeretnénk

elõsegíteni. Azt gondoljuk, hogy jó lenne, ha minden közösségben mindenki kézhez kaphatná a Hírlevelet. Elõállítási költsége postázással együtt nem haladja meg egy hetilap árát, ami azt is jelenti, hogy olcsóbb, mint fénymásolni. Azt javasoljuk ezért, hogy inkább rendeljetek több példányt, hogy mindenki és „eredetiben” olvashassa. A megrendelést a szerkesztõség címére (Márialigeti Bence, 1034 Bu-

dapest Végvár u. 4. III/54.) küldheted el a következõ adatok megadásával: név, cím, telefon, email, közösséged létszáma és neve (ha van), kért példányszám. Kérjük, hogy észrevételeitekkel, írásaitokkal, imáitokkal támogassátok munkánkat! Testvéri szeretettel Szerkesztõk

2005. III. szám

Zikkaron a Hét Láng Közösség gyógyító imaösszejövetele. Az összejövetel nyitott, mindenkit szeretettel vár Kovács Gábor atya januártól májusig bezárólag minden hónap harmadik péntekén. Idõpont és helyszín: este 6 órától 8 óráig az Apáczai Csere János Gimnáziumban (Bp. V., Papnövelde utca, a Központi Szemináriummal szemben).

2.EMMÁNUEL KÖZÖSSÉG

Nyitott ima- és evangelizációs estek » Batthyány téri (Szent Anna) templom hittantermében iskolaidõben hétfõ este 19-21-ig imacsoport (bejárat az Aranyhal utca felõl). » Kedden este 19-21-ig az Emmausz kápolnában (XI. ker. Ménesi út 57/A) ifjúsági evangelizációs alkalmak (dicsõítés, tanítások, kiscsoportos beszélgetések) » Minden hónap elsõ péntekén 19.30-kor dicsõítés, szentmise és szentségimádás a Táltos utcában (Szent Kereszt Lelkészség, XII. ker. Táltos u. 16.) AVE három hétvége egyedülálló szülõk részére Kiknek szól? Szülõknek, akik egyedül vannak, mert » elváltak » külön élnek » soha nem házasodtak meg » özvegyen maradtak » és legalább egy 18 év alatti gyermekük van. A tavaszi hétvégesorozatra jelentkezni lehet telefonon vagy emailen Madocsai Beánál (tel: 06/30-3579-218, email: [email protected]) Idõpontok: február 18-19; március 25-26; április 22-23. A közösségrõl és szolgálatairól további információk: www. emmanuel.hu

3. TÛZ EVANGELIZÁCIÓ

TÛZ-evangelizáció lesz december 10-én 16 órától a szokásos helyszínen, a BSE Röplabdacsarnokban (Bp. XII. ker., Szamos u. 2/C.) Igét hirdet: Kunszabó Zoltán Téma: Személyes döntésünk jelentõsége Jézussal való kapcsolatunkban Dicsõítés: Csiszér László és barátai.

Az utolsó kb. 1 órában imaszolgálatot tartunk. Felhívjuk a már közösséghez tartozó testvéreink figyelmét, hogy a TÛZ remek lehetõség barátaitok, ismerõseitek (hitre való) meghívására is. Õket azután saját köreitekben gondozhatjátok tovább.

4. Árpád-házi Szent Margit Evangelizációs Centrum

» Szent András Evangelizációs Iskola Üdvösségtörténet kurzus – Szeged, 2006. január 24-29. Fülöp kurzus – Gyõr-Ménfõcsanak, 2006. március 24-26. Fülöp képzés – Budapest, 2006. május 5-7. Pál kurzus – helyszín szervezés alatt, 2006. július 7-17. Isten Országa kurzus – Gyõr-Ménfõcsanak, 2006. július 18-23. Jézus kurzus – Kalocsa, 2006. július 25-30. János kurzus – Gyõr-Ménfõcsanak, 2006. július 25.- augusztus 1. Ászáf kurzus – helyszín szervezés alatt, 2006. augusztus 2-8. Pál titka kurzus – Gyõr-Ménfõcsanak, 2006. augusztus 10-16. Timóteus kurzus – Gyõr-Ménfõcsanak, 2006. augusztus 24-27. József Barnabás – Gyõr-Ménfõcsanak, 2006. szeptember 22-26. Az evangélium hét fiatalja – Gyõr-Ménfõcsanak, 2006. szeptember 28.-október 1. » Szent Ignác Lelkiségi Iskola Szolgálatok Mária Magdolna belsõ gyógyító szolgálat – a szolgálat célja, hogy gyógyuljanak belsõ sérüléseink, 2006. február 24-26. és október 13-15. Szabadító szolgálat – azoknak, akik meg akarnak szabadulni a megkötözöttségeiktõl, 2006. május 19-21. és november 3-5. Keresztút belsõ gyógyító szolgálat – 2006. március 17-19. (részvételi feltétel: Mária Magdolna belsõ gyógyító szolgálat, vagy más belsõ gyógyító szolgálat elõzetes elvégzése) Eszter kurzus - kiképzés a közbenjáró szolgálatra, 2006. április 28.-május 1.

Kiképzõ kurzusok Megkülönböztetés Szt. Ignác alapelvei szerint – 2006.július 4-9. Kiképzés a belsõ gyógyító szolgálatra – 2006. július 11-17. Az „Eszter”, „Megkülönböztetés” és „Kiképzés a belsõ gyógyító szolgálatra” kurzusokon az vehet részt, aki elõzõleg volt Fülöp kurzuson, a Szent Ignác Iskola valamelyik szolgálatán, vagy Szentlélek szemináriumon. Ezekre a programokra jelentkezés: kitöltött jelentkezési lappal a program kezdete elõtt 3 héttel. Cím: 9012 Gyõr Ménfõcsanak, Horgas u 4, vagy [email protected] vagy on-line a honlapról www.ujevangelizacio.hu » Állandó programok a Centrumban - Minden hónap utolsó vasárnapján 16.00- 19.00 közösségek szentmiséje Hírlevél és találkozó, (decemberben elmarad!) - Minden héten szerdán 16.30- 17.30 csendes szentségimádás az evangelizációért. Mindkét program nyitott, bárki jöhet jelentkezés nélkül.

5. Isteni Szeretet Közösség

A Közösség Újévi Lelkigyakorlatot tart. Cím: Isteni Szeretet Közösség, Törökbálint, Baross G.u.2. A lelkigyakorlatot vezeti: Regina Collins nõvér. Idõpont: 2006. január 6, péntek 19.00—21.00, szombat 9.30 - 17.30, vasárnap 10.00 - 13.00 óráig. Aki bentlakást vagy étkezést igényel, kérjük elõre jelezze, minél korábban.

6. Karácsonyi koncert és Salkaházi Sára bemutatása

Szeretettel várjuk a Don Bosco Ének- és Zenekar karácsonyi koncertjére, mely 2005. december 10-én lesz a 18 órai szentmise után az Egyetemi templomban (V.ker. Papnövelde u.). A koncerten bemutatjuk Salkaházi Sára szociális testvért, akinek boldoggáavatása a közeljövõben várható.

Programok

1. ZIKKARON

11


(„Szent” témájú gyerekszájakat várunk a Hírlevél címére.)

Barnus és Bogi ebéd alatt beszélgetnek. Bogi kérdezi: — Barnus, te magyar vagy? Barni határozottan válaszolja: —Nem? Bogi kíváncsian: — Hát akkor mi vagy? Barnus önérzetesen: — Én KATALIKUS vagyok. (Így)

Boginak, most, hogy iskolás lett, oda kell figyelni a misén, a hitoktatójuk mondta, hogy meg fogja kérdezni mindig, hogy mi volt az evangélium. Ezért a misén külön szóltam a Boginak, hogy most jön az evangélium, figyeljen. Mise után próba-

képpen megkérdeztük tõle, mi is volt akkor az evangélium, mire Bogi gondolkodás nélkül rávágta: —Jézus mondta Péternek, hogy akkor legyél te a pápa. (Egyébként teljesen más volt!)

Programok

12

Magyar Katolikus Karizmatikus Megújulás Hírlevele; Kiadja: Magyar Katolikus Karizmatikus Megújulás Szolgáló Bizottsága. Felelõs szerkesztõ: Sztrilich Ágnes SSS; Szerkesztõk: Czibulka Csaba, Márialigeti Bence, Nyuli Gábor, Tördelés-design: Bicskei István / www.b-gs.hu Szerkesztõség címe: 1034 Budapest, Végvár u. 4. III/54. Telefon: 367-5037; E-mail: [email protected]; http://www.karizmatikus.hu A Hírlevél ingyenes. Példányszám: 600 db. Egy lap (8 oldal) elõállításának önköltségi ára 100,- Ft. Kérjük, lehetõségeitekhez képest adományaitokkal támogassátok a Hírlevél megjelenését. Ezt megtehetitek a mellékelt csekken vagy átutalással. Számlaszám: 11703006-20060226 Köszönjük!

Minden kerubnak két arca volt: emberi arca az egyik pálma felõl, és oroszlánarca a másik pálma felõl. (Ez 41,18-19) Dr. Kovács Gábor atya Kerub cikkeinek korábban elkezdett közreadását folytatjuk. Olvassátok õket szeretettel, beszélgessetek róla közösségeitekben és alkalmazzátok a mindennapokban.

Démoni behatolás: (a) Fizikai téren Démoni behatolásról (obreptio) akkor beszélünk, ha a gonosz lélek bizonyos hatalmat nyert az ember fölött, de ez még nem olyan erõs, hogy az ember személyiségét háttérbe szorítja. A démoni hatalom érvényesülhet a/ fizikai, b/ pszichikai téren. Most arról szólunk, amikor fizikai, testi téren érvényesül. Egy huszonnyolc éves lánynak hosszú idõn keresztül elmaradt a menstruációja. Többször is orvoshoz fordult, de nem tudtak rajta segíteni. Nem állapították meg ugyan hivatalosan a meddõséget, de nem is ígérték, hogy lehet gyermeke. Szeretett volna férjhez menni és gyermeket szülni, de nem tudta, hogyan tehetné, amikor nyolc éve nem menstruált. Egy lelki tanácsadóval együtt imádkozva, az a Szentlélek vezetése alatt felismerte problémáját, és amikor a lány elmondta a részleteket, Lélekben kijelentette, hogy a problémának démoni gyökere van. Közösen ellene mondtak a démonnak, és imádkoztak szabadulásért. Néhány héttel késõbb a lány, nyolc év óta elõször, menstruálni kezdett. Periódusai havonta teljes szabályossággal visszatértek, pontosabban, mint a probléma kezdete elõtt. Hamarosan férjhez ment, és egészséges gyermekeket szült. Vannak, akik minden betegséget démoni befolyásnak tulajdonítanak. Bizonyos szempontból igazuk is van. A betegség annak következménye, hogy a bûn révén a sátán hatalma alá kerültünk. Csel 10,38 azt mondja Jézusról: „Meggyógyította mindazokat, akiket az ördög a hatalmába kerített”, nem téve különbséget betegség és démoni befolyás között. „Az ördög” itt a sátánt jelenti, aki a betegségen és a démoni behatoláson keresztül egyaránt kifejti uralmát. Mégis különbséget kell tennünk olyan betegség között, amely csak távolabbi értelemben, közvetve jelent démoni uralmat, és olyan között, amely közvetlenül démoni behatolás eredménye.

Jézus Mk 9,25-ben Jézus így beszél: „Süket és néma lélek! Parancsolom neked, menj ki belõle!” Mk 7,34-ben viszont a süketnéma fülébe dugva ujját, egyszerûen azt mondja: „Effeta!”, azaz „Nyílj meg!” Ott a démonhoz beszélt, itt a fülhöz. Meglehetõsen logikusnak tûnik ebbõl arra következtetni, hogy az elõbbi esetben démoni hatalom kiûzésérõl van szó, ami gyógyuláshoz vezet, az utóbbiban egyszerû gyógyításról. Elõbbi esetben közvetlen démoni behatolással álltunk szemben, az utóbbiban csak a démoni rombolás közvetett uralmával. A. A. Allen evangelizátor beszéli el egy asszony esetét, aki sok éve nem hallott egyik fülére. Allen a süket fülbe dugta az ujját, és szabadító imájára a nõ örömében tapsolva felkiáltott: „Hallok! Hallok!” Az imádkozó tömeg ujjongott. Az asszony arcán azonban hirtelen fájdalmas vonás jelent meg. Elõbb még jó fülére mutatva így kiáltott: „Most erre süketültem meg!” Allen kijelentette a démonnak, hogy onnan is távoznia kell, és megtiltotta, hogy visszatérjen. Az asszony boldog volt, mindkét fülére hallott. Ekkor azonban fölugrott egy másik nõ, rémülten a prédikátorhoz futott, és mindkét oldalon fülébe dugva ujját, így sikoltott: „Megsüketültem!” Újabb imára a démon végképp eltávozott, mindkét asszony hallása hiánytalan lett. Egészen nyilvánvaló, hogy a hirtelen megsüketüléseket démoni behatolás okozta, fiziológiai ok nélkül. Összefoglalóan azt kell tehát mondanunk, hogy egy betegség oka lehet a) tisztán fiziológiai, b) tisztán démoni, és nyilvánvalóan a harmadik eset is, c) démoni és fiziológiai együtt. Tartós démoni behatolás esetén elõbb-utóbb bizonyára kifejlõdnek fiziológiai elváltozások is, és a „tisztán fiziológiai” ok esetén is számolnunk kell a démoni tényezõvel mint közvetett okkal.

A Magyar Katolikus Karizmatikus Megújulás Hírlevelének melléklete

Démoni behatolás: (b) Pszichikai téren

2

A démonok behatolása az ember belsõ, pszichikai világába sokkal gyakoribb, mint a legtöbb hívõ gondolná. Keresztény életünk küzdelmei elsõsorban ezen a téren folynak. Most nem a megszállottságról beszélünk, amikor többé-kevésbé háttérbe szorul az ember személyisége, és elõtûnik az embert hatalmában tartó démoni lény. Most az ember olyan problémáiról, gyengeségeirõl beszélünk, amelyek minden további nélkül kifejezhetõk az emberi személyiség keretein belül, pusztán pszichológiai fogalmakkal is, és mégis a sötétségnek egy szelleme áll mögöttük. Egy huszonhárom éves, mélyen hívõ fiatalember, Carl, állandóan visszaesik az önkielégítésbe. Már ott tart, hogy naponta elköveti. Akaraterejének megfeszítésével, a figyelem másra terelésével nem képes ellenállni a kísértésnek. Önvád és szégyenérzet marcangolja, és mégis tovább vétkezik. Tanácsadója, Randy Cirner, démoni hátteret lát a probléma mögött, és szabadulásért imádkozik Carllal. Azt tanácsolja neki, hogy a kísértés megjelenésekor parancsoljon távozást a gonosznak, utána pedig kérje az Úr erejét a sikeres ellenálláshoz. Carl életében drámai változás következik be. Már csak ritkán esik vissza, és ahogy folytatja az ellenállást, a kísértés is mind ritkábbá válik, míg végül Carl teljesen szabaddá lesz az önkielégítéstõl. Cirner a Szabadítás a gonosz lelkektõl c. könyvben a démoni kísértésre hozza fel példaként az esetet. Nem kétséges azonban, hogy itt nem csupán kísértésrõl, támadásról van szó, hanem arról is, hogy a démon már behatolt az ember pszichéjébe és ott egy bizonyos területet hatalmában tart. (A szóbanforgó könyv nem alkalmazza a behatolás fogalmát mint külön kategóriát.) Ez még nem megszállottság. Carl viselkedése pszichológiai fogalmakkal is értelmezhetõ: akaratgyengeség, beidegzett viselkedés, kényszeres ismétlés. Ezzel egyidõben azonban fennáll a szellemi diagnózis is, amelyet teljesen igazol a bekövetkezett szabadulás. Akár a testi betegségnél, a pszichikai rendellenességeknél is egyszerre állhat fönn a természetes és a szellemi ok. Lehet egy probléma kizárólag pszichikai (bár a háttérben, közvetve, másodlagos okként ilyenkor is ott áll a gonosz, hiszen a pszichikai diszharmónia is az áteredõ bûn következménye); lehet egy probléma kizárólag szellemi, amikor egy egyébként pszichikailag normális embert valamiképpen hatalmába kerített az ártó szellem (bár elõbb-utóbb ennek a következményei is pszichikailag rögzülni fognak); de a legtöbbször a probléma vegyes, pszichikai is, szellemi (spirituális, pneumatikus) is. Úgy másfél évtizeddel ezelõtt még gúnyolódtam azon a – karizmatikus körökben nem ritka – megközelítésen, amikor szinte minden pszichikai probléma mögött démoni erõk szerepét tételezik föl. Azóta álláspontom radikálisan megváltozott. Kénytelen vagyok megvallani, hogy súlyosan tévedtem. Tévedésem fölismerésére egyrészt saját lelki tapasztalataim, a Szentlélektõl kapott vezetések adtak okot, másrészt az angyalok tevékenységérõl fokozatosan kialakított teológiai szemléletem, amely az angyalok és a teremtést vezérlõ eszmék közötti szükségszerû összefüggés világos meglátására jutott, arra, amit Szent Tamás így fogalmaz: omnia corporalia reguntur per angelos, “minden testi dolgot az angyalok irányítanak”. Ha egy teremtmény zavart, kusza, elhibázott, hamis módon viselkedik, perverz angyal, démon áll valahol a háttérben. Lehet, hogy a démoni befolyás csak közvetett; de sokkal fontosabbnak tartom azt a kérdést, hogy

fennáll vagy nem áll fenn, mint hogy közvetett vagy közvetlen módon áll fenn. Ma már tanulni vágyom e téren azoktól a testvéreimtõl, akiken korábban tréfálkoztam. Például cseppet se botránkozom azon a módon, ahogy Ida Mae Hammond kezeli egy makacsul rosszalkodó hatéves kislány esetét a Disznók a szalonban c. könyvben. Az ölébe ültetett, kapálózó Mary lábát satuként fogva két lába közé, Jézus nevében a kislányt hatalmukban tartó démonokhoz szól. Mikor Mary azt mondja: “Nem szeretsz, másképp nem szorítanál úgy”, azt feleli: “Elutasítottság démona, te próbálod elhitetni Maryvel, hogy senki se szereti õt. De most Jézus nevében távoznod kell.” Amikor Mary azt mondja: “Gyûlöllek!”, az asszony így reagál: “Kifelé, gyûlölet lelke!” A még drámaibb “Adjatok egy kést!” válaszra ezt mondja: “Gyilkosság démona, Jézus nevében távozz!” A kislány kijelenti: “Senki se mondja meg nekem, mit csináljak!” Ida Mae reakciója: “Dac, gyere ki belõle!” Erre a szóra: “Azt csinálok, amit akarok!”, ez a válasz: “Önfejûség lelke, távozz!” A drámai ellenállásra: “Úgysem fogsz kiûzni!”, Jézus nevében így felel az imádkozó: “Makacsság, neked is ki kell jönnöd.” Mary arca eltorzul, begörbített ujjakkal õrjöng. “Õrültség lelke, távozz.” Ugyanígy: “Skizofrénia lelke...” Végül Ida Mae elengedi a gyermeket, aki most már csak csendesen sírdogál. “Jézus nevében minden további démon hagyja el Maryt!” A kislány hányni kezd. Nagymennyiségû váladékot hány ki, mielõtt még az asszony a papírzsebkendõért tudna nyúlni. A hányadékban nyoma sincs annak a rengeteg narancslének, amit Mary az imádság elõtt megivott. Egyszerûen nem Mary gyomrából származik. Mary viselkedése az imádság után elõnyére megváltozik. “Mintha nem is ugyanaz a kislány volna.” Nem azért írtam le ezt az esetet, hogy valaki megpróbálja leutánozni. Elõször is, a direkt exorcizmus a katolikus Egyházban engedélyhez van kötve, amirõl még szólnunk kell. Másodszor, tapasztalatra van szükség. Amit ez a keresztény asszony véghezvitt, abban óriási szerepe volt a biztos ítélõképességnek, amely a Szentlélek ajándéka ugyan, de amelyet Ida Mae nem egyszerre kapott, hanem hosszas gyakorlás útján sajátított el. Az eset leírásában az vezetett, hogy megmutassam: egy sereg pszichológiai, sõt pszichiátriai fogalom mögött (elutasítottság, gyûlölet, dac, önfejûség, makacsság, õrültség, skizofrénia) démoni behatolás állott, és a szellemi harc vezetett szabaduláshoz. Szent Tamásnak az angyalok és az univerzum kapcsolatáról adott tanítása nyomán ez az összefüggés teljesen reálisnak tûnik. Eljött az ideje, hogy a racionalizmus elõítéleteit levetkõzve, ott keressük a problémák okát, ahol valóban rejlik. Mary esetét egyébként már jogosan tárgyalhattuk volna a megszállottságnál is, mert imádság közben már saját személyisége helyett a démonoké mutatkozott meg (pl. amikor kést követelt). Mint korábban is jeleztem: a pszichikai behatolás és a megszállottság között nincs éles határ. Az egyszer behatolt démon fokozatosan nyer nagyobb és nagyobb hatalmat a psziché fölött, mindaddig, amíg el nem jön Az, aki erõsebb nála, le nem fegyverzi és meg nem fosztja zsákmányától (Lk 11,27). A pszichikai behatolásról a késõbbiekben még sokat kell beszélnünk. Mint már mondottam, ez harcaink legsajátosabb területe.

2005. II. szám

Démoni megszállás: (a) Elnyomás

Amennyiben az emberi pszichébe behatoló démon olyan hatalmat nyer, hogy képes az ember személyiségét háttérbe szorítani és saját démoni személyiségét kifejezni az ember viselkedésében, már a szó szoros értelmében vett megszállásról (obsessio) van szó. Ennek enyhébb és gyakoribb formája az, amit jobb kifejezés híján elnyomásnak (oppressio) hívunk, hogy megkülönböztessük az igen ritkán elõforduló súlyosabb esettõl (birtoklás, possessio). A démoni megszállás ezen enyhébb eseteiben a démoni személyiség nem nyilvánul meg állandóan, hanem csak egyes periódusokban, rohamokban. Ilyen rohamot gyakran az imádság vagy valami szent dolog (feszület, szenteltvíz) közelsége vált ki. A názáreti zsinagógában Jézus közelsége provokálta a démont, akinek hatalmában volt az egyik jelenlevõ (Mk 1,23-24). Egyébként azonban a megszállott nem adja jelét a démoni jelenlétnek, és teljesen normálisan is viselkedhet. Elõfordulhat, hogy a megszállott egyben elmebeteg is, de ez nem szükségszerûen van így. Don Amorth beszéli, hogy egy asszony rendkívül aggódott fiáért, aki egyrészt rendesen végezte munkáját, másrészt idõnként dühbe gurult, ordított és undorítóan káromkodott. Késõbb aztán megnyugodott, és nem tudott visszaemlékezni a rohamra. Sohasem imádkozott, a papoktól távol tartotta magát. Egy napon anyja, a fiú tudta nélkül, megáldatta annak ruháját, mialatt a fiú munkaruhában dolgozott. Munkájából hazatérve a fiatalember átöltözött, de csak néhány perc telt el, és – anélkül, hogy bármit szólt volna – valósággal tépni kezdte magáról a ruhát, levetette, és soha nem volt hajlandó fölvenni többet. Elkülönítve tartotta szekrényében. Ez világos jele a megszállottságnak, az exorcizmus szükségességének. A szenteltvíztõl nem a fiatalember, hanem a démon rettegett. Ugyanakkor a fiú nem számított elmebetegnek, képes volt rendesen helytállni munkahelyén. 1857-ben egy pap és egy szerzetesnõ Arsba kísért egy fiatal tanítónõt, akin a megszállottság jeleit vélték felfedezni; az avignoni érsek tanácsolta, hogy forduljanak Vianney Szent

Jánoshoz. A lányt akkor vezették be a sekrestyébe, amikor Vianney éppen miséhez öltözködött. Ahogy meglátta a szent papot, a tanítónõ az ajtót kezdte keresni, ezzel a kiáltással: „Nagyon sokan vannak itt!” A plébános, akinek állandó engedélye volt exorcizmus végzésére, nyomban kapcsolt. „Sokan vannak? Menjenek ki!” A jelenlévõk négyszemközt hagyták a hölggyel. Kintrõl is hallani lehetett egy elõbb bizonytalan, majd mindinkább fölerõsödõ párbeszédet. Az Avignonból jött pap, aki közel volt az ajtóhoz, megértett egy-két szót.

– Egyszóval kimégy? – kérdezte Vianney. – Igen, mert olyan emberrel állok szemben, akit nem szeretek. – Szóval nem kedvelsz engem. – Nem! – csattant fel a démoni hang a lányból.

Nem tartott sokáig. Nyílt az ajtó, és kifelé jött a fiatal hölgy, megváltozott arckifejezéssel, örömkönnyek közepette. Egy pillanatra visszafordult:

– Félek, hogy visszatér. – Nem, gyermekem – mondta Vianney. – Egyhamar nem jön az vissza.

Sohasem tért vissza. A tanítónõ zavartalanul folytatta munkáját. A démoni elnyomás és a pszichikai behatolás között nincs éles határ. A különbség fokozati jellegû. Mégis célszerû megkülönböztetni a kettõt, mert például az elõzõ cikkben említett, önkielégítéssel küzdõ keresztény fiatalember esete egészen más, mint a most említett démonizált káromkodóé. Az elõbbi esetben a démon egyetlen szûk területet tartott hatalmában, az utóbbiban viszont már képes volt elnyomni az eredeti személyiséget, és idõnként úgy átvette az uralmat, hogy az ember nem is emlékezett vissza ezekre a periódusokra. A szintén az elõzõ cikkben említett hatéves Mary esete átmenet a kettõ között.

Démoni megszállás: (b) Birtokbavétel

A megszállottság súlyosabb formája, a legteljesebb démoni befolyás, ami az emberi pszichét érheti, a démoni birtokbavétel (possessio). A birtokbavett emberbõl nemcsak egyes rohamok tartama alatt, hanem állandóan a démoni jelenlét nyilvánul meg, saját személyisége nem jut szóhoz. Ilyen szerencsétlennel találkozik Jézus Geraza földjén. Amint kilépett a bárkából, mindjárt elébe ment egy ember a sírok közül, aki a tisztátalan lélek hatalmában volt, és sírboltokban lakott. Már láncokkal sem tudták megkötözni. Sokszor béklyóba és láncra verték, de elszakította a láncokat, összetörte a bilincseket, és senki sem tudta õt megfékezni. Éjjel-nappal mindig a sírboltokban és a hegyekben tanyázott, kiáltozott és kövekkel roncsolta magát (Mk 5,2-5).

A boldogtalan férfit egy légió démon tartja hatalmában. Az ilyen fokú megszállottság, Istennek hála, meglehetõsen ritka. Föltehetõ a kérdés, hogy a birtokbavétel minden esetben párosul-e az elmebaj diagnózisával. Valószínû, hogy igen, mivel a logikus gondolkodás képessége azt jelentené, hogy a saját személyiség mégiscsak szóhoz jut, de itt éppen ezt zártuk ki.

Smith Wigglesworth-tõl (1859-1946), a pünkösd-mozgalom nagy alakjától származik a következõ beszámoló. Táviratokban és levelekben kértek ismételten arra, hogy menjek el Londonba, egy bizonyos nõért imádkozni. Nem fejtették ki részletesen az okot, csupán az volt ismeretes elõttem, hogy a hölgy súlyos bajban van. Amikor megérkeztem a lakásba, a beteg apja és anyja fogadott. Megfogták a kezemet jobbról és balról, és közben sírtak. Aztán a szoba francia-ablakához vezettek, és otthagytak. Beléptem az ajtón, és olyat láttam, amit még soha. Egy szép fiatal nõt négy erõs férfi tartott és szorított le a padlóra. Ruhája cafatokban lógott, láthatók voltak az erõszakos birkózás jelei. A szobába lépve a szemébe néztem, a férfiak pedig elengedték. Ez a lány képtelen volt arra, hogy õ maga beszéljen. Olyan volt, mint az az ember, aki a sírboltokban lakott, s amikor Jézust meglátta, odafutott hozzá, és a démon beszélt belõle. A démoni hatalom, amely ebben a fiatal lányban lakozott, most is megszólalt, és azt mondta: – Ismerlek téged. De nem tudsz kiûzni bennünket, mert sokan vagyunk.

3

A Magyar Katolikus Karizmatikus Megújulás Hírlevelének melléklete

– Nos – mondtam – , tudom, hogy sokan vagytok, de az én Uram, Jézus, mindannyiatokat ki fog ûzni. Csodálatos pillanat volt. Olyan pillanat, amikor egyedül Õ képes arra, hogy gyõztes maradjon a szituáción. A sátán ereje olyan nagy volt ebben a szép lányban, hogy megfordulva egy másodperc leforgása alatt kitört a négy erõs férfi közül. De az Úr Lelke csodálatosan rajtam volt. Odaléptem hozzá, és az arcába néztem. Láttam rajta a gonosz hatalmát. Két szeme démoni tûzben égett. – Akármilyen sokan vagytok – kiáltottam –, parancsolom, hogy ebben a pillanatban távozzatok, Jézus nevében!

A lány azon nyomban elkezdett hányni. A következõ órában harminchét gonosz lelket hányt ki, mindegyiket nevén nevezve, miközben távozott. Azon a napon teljesen egészséges lett. Másnap délelõtt tíz órakor vele együtt ültem az úrvacsorai asztalnál. Az evangélium ma is érvényes. „Akik hisznek” – mondja Jézus –, „nevemben ördögöket ûznek ki” (Mk 16,17). „Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket viszi majd végbe, amelyeket én teszek, sõt nagyobbakat is tesz majd azoknál, mert én az Atyához megyek” (Jn 14,12).

Démoni befolyás és pszichiátriai megbetegedések

4

Áttekintettük az emberi testre és pszichére gyakorolt démoni befolyás fokozatait. Tegyük föl most a kérdést: milyen kapcsolat van az emberi psziché megbetegedései és a démoni befolyás között? Világosan kell látni, hogy az idegrendszer, a központi idegrendszer is, testi szerv, amely éppúgy meghibásodhat funkcióiban vagy állományában, mint a tüdõ vagy a vese. Az agy zavarai zavart idézhetnek elõ a gondolkodásban, beszédben, viselkedésben, anélkül, hogy ez szükségszerûen közvetlen démoni befolyást jelentene. Másrészt azonban a pszichiátriai jellegû megbetegedés nem is zárja ki a démoni jelenlétet. Járhat a kettõ együtt. Sõt, valamilyen kapcsolat, megfelelés is megállapítható a kettõ között. Az idegrendszeri problémák utat készíthetnek a démoni behatoláshoz, a démoni befolyás okozta zavarok pedig pszichiátriai formában rögzülhetnek. Elvileg tehát lehetséges a) megszállottság elmebaj nélkül, b) elmebaj megszállottság nélkül, c) megszállottsággal párosuló elmebaj. A teljes megszállottság (birtokbavétel, possessio) valószínûleg szükségképpen magával hozza az elmebaj diagnózisát is, hiszen az eredeti személyiség ilyenkor annyira háttérbe szorul, hogy a logikus gondolkodás ki van zárva. Az idõszakosan megnyilvánuló megszállottság (elnyomás, oppressio) azonban meghagyhatja a normális agyfunkciók képességét. Mindig mérlegelni kell, nem pusztán elmebajjal van-e dolgunk. Az exorcizmus szertartáskönyve fölhívja az exorcista figyelmét, hogy „ne egykönnyen véljen démontól megszállottnak valakit, aki valamilyen betegségben, különösen pszichikai jellegûben, szenved” (Praenotanda 14.). Indokolt esetben lehetõség szerint igénybe kell venni a lelki dolgok iránt érzékkel bíró orvos vagy pszichiáter segítségét is (uo. 17.). Hasonló a helyzet az enyhébb démoni behatolás és a neurotikus megbetegedés viszonyával. A fentebb Carlnak nevezett fiatalember önkielégítési kényszere pszichiátriailag leírható kényszerneurózisként is. Az a tény, hogy a szabadulás csak fokozatosan következett be, arra utal, hogy a démon már kiépítette támaszpontját a pszichében, vagyis a kényszerneurózis kialakulóban volt. Ugyanakkor, mivel a szabadulás mégis viszonylag hamar megtörtént, állíthatjuk, hogy súlyos kényszerneurózisról valószínûleg nem volt szó, mert az sokkal makacsabbul viselkedett volna. Gyakori az ilyen kapcsolat az aggályos lelkiismeretûeknél. Magas igényszintû, szorongásra hajlamos személyiségeknél igen könnyen kialakulnak olyan indokolatlan félelmek, hogy ártatlan dolgokkal halálos bûnt követtek el, nem jól gyóntak, el fognak kárhozni. Ezek mögött – közelebbrõl vagy távolabbról – ott szerepel a pszichés gyöngeséget kihasználó démoni hatalom, a félelem és az elvetettség lelke. Az aggályosnak szüksége van a démont távol tartó természetfölötti eszközökre (imádságra, szentgyónásra, szentáldozásra – nem exorcizmusra), de szüksége van a pszichés funkciókat helyes mederbe terelõ, világos, határozott és tekintéllyel történõ ta-

nácsadásra is, amire alkalmas gyóntató a legilletékesebb személy. A kényszerneurózis súlyosabb eseteiben elkerülhetetlen lehet az orvosi beavatkozás is. A pszichikai és szellemi ártalmak viszonyának szemléltetésére három esetet írok le személyes tapasztalatomból. Mindháromnak szereplõje 20 és 30 év közötti, itt fiktív néven említett személy. Tányát azzal hozták el hozzám, hogy imádkozzam szabadulásért, mert démoni támadások áldozata. Színesen leírta nekem, hogyan támadják meg a démonok, milyen ívben röpülnek, hogy néznek ki. Mivel nem vagyok szakember, nem mondhattam ki diagnózist, de az volt a benyomásom, hogy skizofrén kényszerképzetekkel van dolgom. Nem vállaltam az imádkozást, hanem felszólítottam a hozzátartozókat, hogy forduljanak pszichiáterhez. Egyáltalán nem tartottam kizártnak a démoni befolyást, de felelõtlenség lett volna tisztán lelki szinten kezelni egy nyilvánvalóan orvosi problémát. Azt a rendkívüli karizmát pedig, amely egy elmebetegséget imával képes meggyógyítani, még soha nem tapasztaltam magamon, és igazán elbizakodottság lett volna feltételezni, hogy most hirtelen fel fog lépni. „Senki se gondoljon magáról kelleténél többet; hanem józanul gondolkodjék, mindenki a hit mértéke szerint, amelyet Isten juttatott neki” (Róm 12,3). Tivadar múltja sötét volt, tekintete szintén. Õ is leírta, hogyan marcangolják a démonok, egyik a beleit, másik a szívét. De ez valahogy hitelesen hangzott. Tivadar nem látszott elmebetegnek. Imádság közben, miután hajlandó volt ellene mondani a sátánnak és Jézus Krisztust befogadni életébe, a démonok elhagyták, a bántalmazás megszûnt, a fiú megkönnyebbült, arca felderült. Keresztény életet kezdett. Tamara is kínzó képzetekkel bajlódott. Gondolkodása tiszta volt, mégis szemmel láthatóak voltak rajta a pszichopátia jelei. Mivel azonban az orvosi kezelést nem utasította vissza, helyesen vagy helytelenül hajlandó voltam kérésére imádkozni vele. Úgy ítéltem meg, hogy problémái részben démoni eredetûek, és így az imádság – ha nem is egy csapásra, de fokozatosan, lépésrõl lépésre – elõ fogja segíteni állapotának javulását. Mivel két alkalom után elmaradt, beavatkozásom valószínûleg nem járt eredménnyel. Ez a tapasztalat megerõsített abban, hogy öndiagnosztizáló szabadulás-kérõkkel a gyóntatószéken kívül ne foglalkozzam; ezek egyszerûen képtelenek megfogadni a tanácsokat, és imádkozóról imádkozóra vándorolnak, lelki szenzációt keresve. Márpedig állandó lelkivezetõ nélkül még az egészséges ember se boldogul a lelki életben. Az ilyen labilis lelkek számára a szentgyónáson és az orvosi segítségen kívül egy laza, kevés követelményt támasztó közösség a megoldás, amely szeretettel elfogadja és imádsággal veszi körül õket. Mint látható, a pszichiátriai és pneumatikus problémák határterületein nem könnyû eligazodni. Szükség van a megkülönböztetés lelki adományára, de egy jó adag emberi józanságra is.

testvérem azt mondta a szentségimádásról

Recommend Documents