Az információ-felvétel és a cselekvés sajátosságai a gyakorlati képzésben* 2009. június 08. hétfő, 10:18
(Részlet »A „B" kategóriás gépjárművezetés gyakorlati oktatásának ismerete és módszertana« c., gyakorlati oktatók részére készült jegyzetből, 2008.)
A tanulónak igen gyakran a nélkül kell valamilyen jelenséget felismernie, hogy tudná, milyen információkat, milyen sorrendben keressen. Így képtelen egy adott helyzet információs özönéből kiválasztani a szükséges cselekvéshez adekvát jelzéseket, információkat.Az oktatás során sok olyan elemi művelet, manőver kerül végrehajtásra, amelynek feltételrendszere nincs kellőképpen megfogalmazva, így sem a felismerési, sem a végrehajtási algoritmusok nincsenek oktatva. Pedig, ha egy jól átgondolt, tudatos eljárás, módszer segítségével készítjük fel a tanulót arra, hogy bizonyos helyzetekben mire kell figyelnie, eljuthatunk oda, hogy nem éri meglepetés őt, és különböző nehézségű szituációkban helyesen fog cselekedni. Miért? Mert előre tudni fogja, hogy mely jegyeket kell keresnie, így nem csak várni fogja azokat.
A képzés alatt sokszor felmerül az a kérdés, mennyire legyen az oktató által adott információ konkrét, illetve milyen mértékben legyen általánosított? A válaszhoz meg kell vizsgálni, hogy egyáltalán milyen lehet a cselekvéshez szükséges tájékozódási alap.
a) Ha egy bizonyos feladat végrehajtásához szükséges támpontok konkrétak, de a tájékozódási alap hiányos, vagyis a tanulónak saját magának kell megkeresni azokat próbálkozással, a helyes cselekvés sok hibával és csak nagyon lassan alakul ki. Miután pedig kialakult, a végrehajtás körülményeinek legkisebb változása is könnyen zavart okozhat.
b) Ha egy bizonyos feladat végrehajtásához minden konkrét támpontot és tájékozódási alap adott, a cselekvés gyorsan és hiba nélkül alakulhat ki, és az adott konkrét feladatra és körülményekre vonatkozóan nagy valószínűséggel maradandó is lesz.
c) Ha egy bizonyos feladat végrehajtásához szükséges támpontok általánosak, és a tájékozódási alap teljes körű, vagyis a tanulónak saját magának kell kiválasztani a tájékozódási alapból a cselekvéshez szükséges konkrét támpontokat, a cselekvés nem csak gyorsan és hibátlanul fog kialakulni, hanem hosszú távon rögződő és széles körben alkalmazható lesz.
A tanuló számára újszerű feladatnál - az oktatás kezdeti fázisában - célszerű, sőt ajánlatos, ha
1/7
Az információ-felvétel és a cselekvés sajátosságai a gyakorlati képzésben* 2009. június 08. hétfő, 10:18
az oktató egy-egy feladat végrehajtásához konkrét információkat, támpontokat közöl, így a b) pontban leírt esetet alkalmazva, lehetővé teszi, hogy a tanuló a lehető legjobban tudja végrehajtani a feladatot, ezzel hasznos tapasztalatokra tehet szert. Később azonban hasonló feladatok gyakorlásánál - már fokozatosan át kell térni a c) pontban vázolt esetre.
Az ilyen jellegű átmenetek kiválóan alkalmazhatók a forgalomtól védett pályán való járműkezelés hosszú távon megőrizhető elsajátítására, begyakoroltatására. Az oktatónak azonban nem szabad megelégednie a gyors sikerekkel. A jól begyakorolt feladatok végrehajtását folyamatosan szélesíteni, bővíteni kell, hogy a tanuló minél előbb az általános tapasztalatok birtokába jusson. Ha nem így történik, a rutinszerű járműkezelési feladatok elvesztik azt a jellegüket, amiért tanítják, nevezetesen azt, hogy ezek az „automatizált" cselekvések bizonyos forgalmi manőverek modellezését szolgálják, tehát nem önmagukért vannak.
Az információ feldolgozása
Minden információs feldolgozási folyamat valamilyen szinten algoritmikus természetű, az egymástól különböző döntési mozzanatok a tanuló fejlettségi szintjét is jól reprezentálják, amelyek jellegzetes típusai a következők: a) Amikor a fejlődés kezdeti szakaszában a tanuló még kellő differenciálás nélkül csoportosítja a különböző járműkezelési műveleteket, illetve forgalmi manővereket, döntési stratégiáját olyan „minták alapján" hozza meg, amelyekben már sikeres volt. b) A környezethez való alkalmazkodás folyamatában minőségi ugrást jelent, amikor a tanuló a különböző szituációk cselekvésmintáit „hasonlóság alapján" választja meg, tehát korábban átélt analóg szituációk alapján dönt. Ennek feltétele a lényeges elemek felismerése, vagyis a lényeges és kevésbé lényeges elemek tudatos megkülönböztetése. c) A képzés harmadik harmadában, amikor már összetettebb feladatokat kell megoldani, fokozatosan előtérbe kerül a „szakmai, logikai vonatkozású", a szabályok tudatos alkalmazására épülő döntés. d) A képzés vége felé bekövetkezhet egy olyan állapot, amikor a tanuló döntésében szerepet játszik az „érzelem", amikor beleképzeli magát más partnerek helyzetébe. Az ilyen jellegű döntések kiválóan hasznosíthatók a defenzív vezetési taktika alkalmazásához.
2/7
Az információ-felvétel és a cselekvés sajátosságai a gyakorlati képzésben* 2009. június 08. hétfő, 10:18
e) Az érzelmi alapon hozott döntésekkel párhuzamosan, de inkább egy későbbi időszakban alakulnak ki a „valószínűségi alapon" nyugvó döntések, amikor a tanuló a bekövetkezett szituáció két vagy több jellemzőjét egy korábbi eseményhez mérve hasonlónak ítéli meg, tehát törvényszerűséget vél felfedezni. Az ilyen, valószínűségi alapon hozott döntéseknek éppúgy lehet pozitív, mint negatív hatása a közlekedésbiztonságra.
A feladatmegoldás elemzése
A járművezetéshez szükséges motorikus cselekvések, cselekvéssorok elsajátításának legjobb és legkézenfekvőbb módja, az oktató cselekvéseinek eltanulása lehetne. Az eltanuláson alapuló elsajátítás azonban túl sok időt venne igénybe, mivel pusztán a látottak alapján egyetlen tanuló sem lenne képes sorba rendezni azokat a mozgásokat, amelyeket az oktató szinte automatikusan végez. Ezért arra van szükség, hogy a feltárt és megismert tevékenységelemek a taníthatóság szintjére rendezve, emészthető formában, egységes - olykor alternatívákat tartalmazó - tananyaggá szerveződjön.
A gépjárművezetéshez szükséges különböző mozgások ismerete és a tanulónak való átadása, a gyakorlati oktató mindennapi munkájának elengedhetetlen, szerves része. Ahhoz ugyanis, hogy a tanulónál viszonylag rövid gyakorlási idő alatt kialakítható legyen a követelményeknek megfelelő mozgásszerkezet, megfelelő modellt kell nyújtani. Modell hiányában egy nem sikerült manőverezési kísérlet után, legfeljebb annyi közölhető a tanulóval, hogy „próbálja újra". Nyilvánvaló, hogy nem ez a megoldás. Miután minden egyes vezetési alapgyakorlat végrehajtásához megfelelő modell áll az oktató részére, pontosan meg kell határoznia a hibás eredményt okozó cselekvést és annak kijavítási módját, a hogyant.
Ismert, hogy a járművezetői cselekvés alapműveletek elvégzésének sokaságán keresztül realizálódik, ahol minden alapművelet további részműveletekre tagozódik, míg végül eljutunk a különböző fogások, fogáselemek, majd mozdulatok szintjére. Ahhoz, hogy valamely cselekvési elem a tanuló részéről követhető és végrehajtható legyen, pontosan meg kell tudni határozni számára a mozgás pályáját, a végrehajtás időtartamát és a cselekvéshez szükséges erőkifejtést, valamint összetett cselekvéseknél az elemek végrehajtási sorrendjét.
Természetesen, nagy a valószínűsége annak, hogy a tanuló nem fogja programozott robotként lemásolni az ismertetett és bemutatott cselekvési elemet, hiszen bármilyen részletes a modell, az adott műveletről alkotott képet a tanuló, az önálló végrehajtás során, újabb
3/7
Az információ-felvétel és a cselekvés sajátosságai a gyakorlati képzésben* 2009. június 08. hétfő, 10:18
„jegyekkel" fogja kiegészíteni.
Az oktató által felrajzolt mozgáskép minden esetben tartalmazza a mozgás valamennyi, további jellemzőjét, így a tagolódást, a szüneteket, az időtényezőt, az erő nagyságát és adagolását.
A cselekvés és a képzelet viszonya
Aki gépjárművet vezet, tudja, hogy egy-egy bonyolultabb feladat sikeres végrehajtásához egyaránt szükség van az elméleti és a gyakorlati ismeretekre, a cselekvés konkrét végrehajtása előtt pedig, a gondolatban történő megvalósulásra. Tehát, a tényleges cselekvést megelőzi a képzeletbeli végrehajtás. Egy új feladat végrehajtásának elsajátításakor a tanuló még nem rendelkezik cselekvéseinek irányításául szolgáló emlékképekkel. Ahhoz, hogy sikeresen hajtson végre egy számára új cselekvést, előzőleg ki kell alakítani benne a végrehajtás, a cselekvés sorozatának képeit. A végrehajtásról a tanulóban is kialakul egy képzeletbeli kép, amely minél közelebb áll a tényleges cselekvéshez, annál jobb, pontosabb és gyorsabb lesz a végrehajtás.
Miután közismert, hogy a cselekvés eredményét döntően befolyásolja a gondolati képek minősége, fontos a gyakorlati oktatás során az értelmi képességek fejlesztése, amely több szakaszban történhet: történik.
a) az első, a cselekvéssel való előzetes ismerkedés, b) a második a cselekvés tényleges végrehajtása, c) a harmadik az oktató szóbeli okfejtése, d) a negyedik a tanuló szóbeli visszaismétlése, e) az ötödik a cselekvés végrehajtása értelmi alapon, képek vagy fogalmak alapján
A felsoroltak azt mutatják, hogy az oktató nem elégedhet meg azzal, hogy tanulója a cselekvéseket pusztán leutánzás, automatikus lemásolás alapján hajtja végre, a tényleges cselekvést gondolati, értelmi cselekvéssé kell formálnia. Az eredmény: a tanuló képes lesz emlékképei alapján a cselekvés tényleges végrehajtása előtt azt gondolati síkon végrehajtani, így a cselekvés várható eredményét is meg tudja ítélni.
4/7
Az információ-felvétel és a cselekvés sajátosságai a gyakorlati képzésben* 2009. június 08. hétfő, 10:18
Gyakorláskor mindez könnyebben megy végbe, hiszen a már többször végrehajtott cselekvés hű képét kell csak felidézni. Ugyanakkor az alapműveletek birtokában a tanuló számára egyre több és több alkotó jellegű alkalmazásra nyílik lehetőség, amelynek fő motivációját mindig az adott forgalmi helyzet adja. Az ilyen helyzeteknek a gondolati képét nem lehet egyszerű emlékezetbe idézéssel kialakítani, a sikeres végrehajtáshoz a tanuló gondolati tevékenységének oktatói irányítására van szükség. Vagyis: az oktatónak ki kell fejleszteni a tanulóban azt a készséget, hogy adott forgalmi helyzetben, az addig még el nem végzett tevékenységet gondolatban, a lehető legpontosabban elő tudja készíteni a korábban már elvégzett cselekvések, és azok tapasztalatainak felhasználásával. Az oktatónak a készségek kifejlesztése érdekében minden alkalmat meg kell ragadnia, hogy tanulójával végigjárja a gondolati kép kialakításának útját.
A cselekvés tanulás-lélektani sajátosságai
Amikor az oktató azt állítja tanulójáról, hogy „vizsgaérett", tehát elsajátította a szükséges cselekvéseket, akkor valójában úgy gondolja (úgy látja, úgy érzi) hogy a tanuló cselekvés szerkezete lényeges jegyeiben megfelel azoknak a minimum kritériumoknak, amelyeket a szakma (és a társadalom) a közlekedésben résztvevőktől kötelezően elvár. Ha nem így lenne, felmerül a kérdés: miért jelenti vizsgára a tanulót?
Feltételezzük, a tanuló megfelel a vizsgán, megkapja vezetői engedélyét és attól kezdve, rendszeresen vezet. Teljesen evidens, hogy gyakorlottságára hatással lesz a mindennapok közlekedési helyzeteinek bonyolultsága, és a vezetéssel eltöltött idő. A cselekvéseinek irányításául szolgáló információkat egyrészt külső, másrészt saját belső információs készletéből állítja elő. A vezetéssel eltöltött idő előre haladásával, a vezetőben úgynevezett dinamikus sztereotípiák (merev egyformaságok, gépies cselekvések) alakulnak ki és erősödnek meg, miközben változik a cselekvések irányításául szolgáló külső és belső információk aránya, mégpedig az utóbbi javára.
Anélkül, hogy mélyebben beleásnánk magunkat a tudományba, megállapítható, hogy mindez két jelenségből adódik. Egyrészt abból, hogy a különböző mozdulatok végrehajtásának látási kontrollját a kinesztetikus érzék, vagyis a saját mozgás érzékelése váltja fel, és kialakul a különféle mozgások összerendeződése. Másrészt, egyre inkább feltételes reflexek képződnek. Egyes reflexek összekapcsolódnak a következővel, lefutásuk egyben a következő mozdulatok megindításának jelzésévé válnak. Mindezek eredményeképpen fokozatosan csökken a külső forrásból származó információk igénybevétele.
5/7
Az információ-felvétel és a cselekvés sajátosságai a gyakorlati képzésben* 2009. június 08. hétfő, 10:18
Ha tehát kellő gyakorlatot szerez a tanuló a gépjárművezetéshez szükséges cselekvések és azok időbeli végrehajtásában, elérhetővé válik, hogy a különböző mozgások összerendezése már nem köti le a figyelmét, és agyának ellenőrző-irányító tevékenysége egyre inkább a közlekedési helyzetek feldolgozása felé irányul.
A gépjárművezetésnek tehát szükséges - de nem elégséges - feltétele a jármű mozgása feletti uralmat biztosító cselekvések megfelelő színvonalon való begyakorlása. E gyakorlottsági színt megélése nem könnyű, és a tapasztalatok azt mutatják, hogy sok szubjektív tényezőt tartalmaz, mind az oktató, mind a tanuló részéről. Így választ kapunk arra a kérdésre is, hogy az oktató „miért jelenti vizsgára?" a sokszor még nem vizsgaérett tanulót.
A cselekvés elemzése
A cselekvést, illetve a cselekvés szerkezetét a tanulási folyamat szemszögéből vizsgálva, elsőként megállapítható, hogy egy adott célra irányuló cselekvési struktúra (például: vészfékezés adott sebességről) kialakulását két lényeges összetevő határozza meg: az egyik a cél, a másik a feltételek. Mindkettő egymásra hatással van, mindegyikben érvényesül a másik. Ha például egy adott tevékenység gyakorlásához, miközben a kitűzött célnak legjobban megfelelő feltételeket igyekszünk megtalálni, legtöbbször a ténylegesen rendelkezésünkre álló feltételek figyelembevételével kell az aktuális gyakorlatokat elvégezni, és a célokat is kitűzni. Hiába tűzzük ki célul, hogy megtanítjuk a tanulót 70 km/h-s sebességről vészfékezéssel megállni a lehető legrövidebb fékúton, ha csak olyan hosszú pályaszakasz áll rendelkezésünkre, ahol legfeljebb 50 km/h-s sebességre tudunk felgyorsítani, hogy még biztonsággal meg is tudjunk állni. Tehát, a kitűzött célokat nem tudjuk összhangba hozni a szükséges feltételekkel, így céljainkat az adott feltételekhez kell igazítani.
A kérdés csak az, hogy rendben vannak-e a dolgok így? Egy adott feladat minőségét ugyanis meghatározó módon jellemzi a „követelményeknek való megfelelés", ami a példa esetében nem teljesülhetett, tehát minőségromlással kell számolni.
Ki kell mondani, hogy amíg az oktatás, képzés során számtalan olyan feladatot nem tudunk, nem akarunk gyakorolni - sok estben nem is jelenik meg célként - a hiányzó feltételek miatt, amelyeket az életszerű, valós közlekedés követelményként állít elénk, addig a képzés eredményességének gyenge minőségével kell szembenézni.
6/7
Az információ-felvétel és a cselekvés sajátosságai a gyakorlati képzésben* 2009. június 08. hétfő, 10:18
A cselekvés szerkezetét tovább vizsgálva, elemezve megállapítható, hogy a gyakorlás folyamán pontosan meghatározható változások jönnek létre. Az első ilyen változás a végrehajtandó cselekvések szerkezetében és kapcsolatában valósul meg, amikor a részmozdulatok sokasága, amelyeket eddig a tanuló izoláltan végzett el, egységes, gyors mozgássá, mozgásfolyammá olvad össze. Eltűnnek a szünetek és a kihagyások, ritkulnak, majd végleg elmaradnak a felesleges és szükségtelen műveletek.
A gyakorlás folyamatában a másik változás a tevékenység érzékeléssel való ellenőrzésének jellegében mutatkozik meg, amikor lehetővé válik a különféle nagyságrendek viszonyának megítélése, mint pl. sebesség, távolság, járműméret, zaj stb. A tanuló a változásnak ezen a szintjén már ki tudja választani és meg tudja különböztetni az ellenőrzés szempontjából lényeges ismertetőjeleket, jelzéseket, tájékozódási pontokat, a jó vagy rossz működést.
A harmadik változás a cselekvés intellektuális (értelmi, szellemi) szabályozásának jellegében tapasztalható, amikor a figyelem felszabadul a cselekvési módok észlelése alól, és elsősorban a tevékenység eredményeire helyeződik át. Például egy jól képzett gépjárművezető, amikor járművének motorja vizes úton felpörög, tudja, hogy aquaplaning jelenséggel van dolga, és azonnal leveszi lábát a gázpedálról, és oldja a tengelykapcsolót. Az ilyen és hasonló jelenségek megtapasztalásának eredményeképpen mind gyakrabban jelentkezik az anticipáció, vagyis az elkövetkezendő cselekvés előrelátása. Ezen a szinten az elkövetkezendő reakciókra való belső felkészülés már az előző cselekvésekkel együtt zajlik le, ami nagymértékben lerövidíti a tevékenység végrehajtásának idejét. Összességében növekszik a cselekvés egészére vonatkozó tudatos ellenőrzés szerepe, a végrehajtás ütemének, gyorsaságának és jellegének egyidejű ellenőrzése valósul meg.
Gyuris István, okl. közlekedésmérnök, okl. rendszerszervező
* Puskás László: A járművezetés gyakorlati oktatása című anyag felhasználásával, Széchenyi István Főiskola, 1998.
7/7
