Rendkívüli esem ény Debrecenben
Számos újság fo g lalkozott a D ebreceni Bv. Intézetben bekövetkezett terrorcse lekm énnyel. S ajnos in k áb b a szenzációra, m intsem a tárgyszerű, hiteles in fo rm á cióra élezték ki a tájék o ztatást. Úgy érezzük, a sajtó o rg án u m o k torzító p o n ta tla n ságai u tán n ek ü n k is közre kell a d n u n k a tö rtén tek et, hogy az tanulságul szolgál jo n a bü n tetésv ég reh ajtás valam ennyi dolgozója szám ára. 1988. jú liu s 6-án reggel 7 ó ra körül vésztjóslóan csöngött a telefon. A szolgálatos ő rp a ran c sn o k m it sem sejtve nyúlt a kagyló után. Ám a következő p illa n at ban m egderm edt, nem a k a rta elhinni, am it hallott. Az üzem varrodai részlegehez tarto zó — szab ászatán két fogvatartott, N agy Im re S án d o r és Bagi István túszul ejtette m űvezetőjét. Eszébe ju to tta k a riad ógyakorlatok, s azonnal értesí tette elö ljáró ját, az in tézet biztonsági szolgálatvezetőjét, akit nem b én íto tt m eg a hír, nem vesztette el lé le k je le n lé té t. . . A zonnal hívta a m entőket, tűzoltókat. V isszatartotta a távozni készülő ő rö ket és a rendelkezésére álló erőkből cso p o rto t gyűjtve a helyszínre m ent. M iután tájékozódott, b eszü n tette az üzem ben folyó m unkát, a fog v atarto ttak at a körletbe kísértette, g o n d o sk o d o tt a helyszín elszigeteléséről, m ajd tárgyalásokba b o csát kozott a terro rista fogvatartottakkal.
Hogyan történt? Senki nem g o n d o lta, hogy ez a n ap m ásképp fog végződni, m int a többi. A regge li m űszakkezdést a szokásos álm os-m orcos h an g u lat jellem ezte. A 31 delelottös m űszakban dolgozó elítélt elfoglalta helyét a varrógépek m ögött, néhányan p e dig az elkészült ágynem űk körül sürgölődtek. A szabászaton is m inden rendben m ent. Az o tt tev ékenykedő h árom fogvatartott a feldolgozásra váró szövetvégek felterítésén fárad o zo tt. H ogy közülük k ettőnek szökés já rt a fejében, ezt ekkor még senki nem g y anította. A rendkívüli esem ény id ő p o n tjá ig N agy és Bagi fogvatartott norm álisan vi selkedett, m ag ata rtásu k b an sem m i kirívót nem lehetett észlelni (b ár a szabászat raktárhelyiségében m ár nekigyürkőztek a falbontásnak). Ilyen előzm ények után a kávézásból visszatérő m űvezetőt v áratlan u l érte a tám ad ás, am ikor a raktárban táro lt feld o lg o zan d ó végekkel k ap c so la tb an ak art intézkedni. A m ikor a tö rzső rm ester b elép ett a rak tárb a, Bagi vasrú d d al és kalapáccsal verte a falat, N agy p edig tartv a szökési kísérletük leleplezésétől hátulról ököllel a m űvezető fejére ütö tt. Ettől nem vesztette el m ég az eszm életét, m arad t ereje vé dekezésre, de N agy ism ét ü tö tt, m ost m ár k alapáccsal. E zután száját betöm ték, kezét-lábát összekötözték, m ajd az an y aghulladékból kötelet készítettek, s azzal a rad iátorh o z rögzítették. Végül a nálu k lévő rendszeresített bugylibicskával a m a gatehetetlen tö rzső rm estert m egfenyegették, hogy elvágják a torkát. N agy fogvatarto ttn ál m ég egy nagym éretű csavarhúzó is volt. 21
A rendkívüli eseményt a dohányzóhelyiségben tartózkodó, m ajd onnan viszszatérő Pillér Sándor — a két terrorista fogvatartott m unka- és egyben zárkatársa — észlelte. A történteket jelentette a varrodai részlegben felügyelő polgári alkal mazott művezetőnek. Aki, m iután m eggyőződött az inform áció valódiságáról, to vábbította azt a szolgálatos őrparancsnoknak. Innen a m ár ism ertetett m ódon zajlottak az események. Zajlottak, de nem fejeződtek be. Ugyanis a biztonsági szolgálatvezető fellé pése nem já rt eredm énnyel. Nagy m indenekelőtt azt kívánta, hogy a helyszínre érkezett őrszolgálati erőket távolítsák el, és a túsz életének fejében egy üzem anyaggal feltöltött gépjárm űvet adjanak. „H a óhajunkat nem teljesítik, kioltjuk a fogvatartott művezető életét” — szögezték le. M inden jel arra m utatott, hogy kijelentéseiket kom olyan gondolják, ezért a biztonsági szolgálatvezető az üzem területéről elküldte az őröket: erősítsék a bel ső, illetve a külső őrség sorait. U tasította az őrparancsnokot, hogy értesítse az in tézet parancsnokát, riadóztassa a személyi állom ányt, ismertesse az eseményeket és határozza meg a feladatokat. A kötelező jelentés elkészítésével a m ár távozni készülő másik őrparancsnokot bízta meg. A túszszedőkkel folyó tárgyalások eközben nem szakadtak meg. A cél az volt, hogy eltérítse a két fogvatartottat szándékától, de legalábbis, hogy időt nyer jen , hogy értesíteni tudja elöljáróját, meg az együttm űködésre kötelezett rendőri szerv illetékeseit. Időközben 8 óra tájt megérkezett az intézet parancsnoka, és átvette az irá nyítást. A továbbiakban m ár ő, és a nevelési szolgálatvezető tárgyalt a fogvatartottakkal. Akik 11 órában jelölték meg követeléseik teljesítésének végső határide jét. Együttes erőfeszítésükkel se tudták elérni, hogy a két terrorista elálljon szán dékától, de időt nyertek az intézkedések átgondolásához. 8 óra 20 perctől már az intézetbe érkezett megyei K arhatalm i O peratív Törzs (a továbbiakban a KOT) játszotta a főszerepet. A parancsnok jelentése után hí ven az együttm űködési m egállapodásban foglaltakhoz, a főkapitány vezetésével a karhatalm isták átvették a rendkívüli esemény felszám olásának irányítását. Az akció sikeréért felelős rendőr-vezérőrnagy utasította a hadm űveleti szak csoport vezetőjét a körzet lezárására, elszigetelésére, a szükséges adatok beszer zésére, a helyszín m egtekintésére, s végül többvariációs feltevés kidolgozására. Ezzel egy időben a Belügyminisztérium illetékes m iniszterhelyettese az intézetbe küldte a kom ondor szolgálatot. Mivel légi járm ű nem állt rendelkezésükre, gép kocsival indultak útnak 9 óra 20-kor. Számolva késésük lehetőségével — azzal, hogy a felszámolás nem válik lehetővé a tárgyalások révén, vagy a túsz élete a h a logatás során közvetlen veszélybe kerül — engedélyt adott a megyei K O T vezető jének a fegyverhasználatra. E döntés nem volt hiábavaló, a kom ondor ugyanis nem ért időben a helyszínre, így a leszám olás feladata a megyeiekre hárult. A hadm űveleti szakcsoport a kialakult helyzet alapján két változatot dolgo zott ki a rendkívüli esemény felszám olására. Az első változat szerint a túszt fogva tartó két terrorista közül a cselekm ényt kitervelő Nagy elítéltet a gépjárm ű meg^ek*.!1^ s^n5 k ürügyén elcsalják a helyszínről. M ajd m agára hagyott társát és őt külön-külön teszik ártalm atlanná. A m ásodik változat szerint, am ikor a három em ber együtt elindul a kért gépjárm ű felé, akkor a túszt kiszabadítandó tám adás ba lendülnek. E ldöntött tény volt, hogy a terroristák nem hagyhatják el az intéze tet. Az eseményeket még az intézeten belül le kell zárni. Bár m inden perc végtelennek tűnt, a határidő mégis vészesen közeledett. M iután a tárgyalások nem vezettek eredm ényre, 10 óra 50-kor az akció végrehaj tására kijelölt állom ány (11 közbiztonsági és 9 nyom ozórendőr!) elfoglalta terve zett helyét. Az intézetparancsnok a nevelőtiszttel együtt ism ét felm ent a terroris22
Az esem ények előzm énye
Itt ejtették túszul a művezetőt
tákhoz, s közölte velük, hogy eleget tesznek követelésüknek. A gépjárm ű m enet kész állapotban várja őket az udvaron, győződjenek meg róla. Idegtépő pillana tok következtek. Nagy fogvatartott elindult a m enetvonalon, de körülbelül fél úton, a varroda kijáratánál m eggondolta m agát és visszafordult. Ú jabb feszült percek következtek. Végül úgy döntöttek, hogy hárm asban közelítik meg a gép járm űvet. M indenki tudta, hogy végső stádium ába került az ügy, am ikor m inden meg történhet. Erre gondolt a túsz is. Eddig biztonságban érezte magát, tisztában volt vele, hogy am eddig a tárgyalások folynak, közvetlen életveszély nem fenyegeti. Fizikai fájdalm a időközben elviselhetővé vált, szorongva gondolt családjára, és drukkolt az érte küzdőknek. M ost azonban eljött a cselekvés pillanata, élete közvetlen veszélybe került. T udta — talán még a film ekben látott krim ik is felidéződtek benne —, ha fegy verhasználat árán is, de m egpróbálják kiszabadítani. Az em ber ugyan céloz, de a golyó nem válogat. Összeszorult a gyom ra, am ikor eloldozták a lábát. M ennie kellett. Lassan, óvatosan. A két fogvatartott között nyakára szorított k ésse l. . . A parancsnok és a nevelőtiszt a terroristák követelésére p ár lépéssel a túsz előtt haladt. Nem volt idejük félni, b ár ők is veszélyben voltak; hisz a feladat pontos végrehajtása koncentrálást követelt. A tragédiát el kell kerülni, menni kell, bízva a sikerben — agitálták önm agukat is és lassan elhagyva a varroda épü letét, a zsilipkapuhoz értek. Az M R FK közbiztonsági és közlekedési osztálya fő előadójának vezetésével a rendőrség felszám oló csoportja az itt kezdődő átjáró ban helyezkedett el. Még néhány lépés, és a csoport vezetője kilépett rejtekhelyé ről. 3-4 m éterre lehettek tőle a túszt közrefogó elítéltek. A parancsnok és a neve lőtiszt m ár elhagyta az átjárót, őket m ár nem érhette baj. A terroristákat megbé23
A „csalétek ”~autó
nította az előttük álló fegyveres rendőr látványa. Nagy kapott észbe először. — Vágd el a nyakát! — ordította társának. Az intézkedő rendőr így emlékszik vissza a következő percekre: „Tudtam , nem várhatok tovább.” N yugodt voltam , csak a túsz m egm entése járt a fejemben. Éreztem, tőlem függ az élete. Lőttem. Nagy fogvatartott m egingott. A helyzetet kihasználva a túsz igyekezett kiszabadítani m agát Bagi szorításából. D ulakodás közben elestek. Ism ét lőttem, s im m ár a túsz nyakának kést szegező Bagi fogva tartott is sebesült lett. A következő pillanatok fő élménye m ár a m egkönnyebbülés volt. A túsz, bár az esemény során kisebb-nagyobb sérülést szenvedett, szabaddá vált. Életét im m ár nem fenyegette veszély, de ez csak a m entőautóban tudatosult benne, am i kor a helyi kórház felé robogott vele szirénázva. Elsősegélyben részesült a két fogvatartott is. Nagy hastájéki, Bagi com blö vést szenvedett. Orvosi ellátásukat m occanás nélkül tűrték. Szemük félelemtől telve pásztázott az őket körülvevő em bereken. Életük a társadalom azon tagjai nak kezében volt, akik ellen tám adtak. S ezek az em berek harag, gyűlölet nélkül igyekeztek m egm enteni az életüket.
Miért történt? M ielőtt m egpróbálunk választ adni a bonyolult kérdésre, érdem es bepillanta nunk a két terrorista fogvatartott m últjába, felhasználva a róluk készített nevelői véleményt. Nagy Imre Sándor 1966-ban született D ebrecenben. Rendezett körülm ények között élt. Édesapja volt rendőr, gépkocsivezető, beszerző stb. Édesanyja a M edi cor debreceni gyáregységének volt hosszú időn keresztül függetlenített párttitká ra. 1983-ban a tragikus gratzi autóbusz-szerencsétlenség áldozata lett. Nővére ta24
A felszám olás helyszíne
nárnő, egy D ebrecen melletti kis községben. A család az átlagnál jobb anyagi körülm ények között élt. Nevezettet azonban m egtörte édesanyja elvesztése. Ki siklott életpályáját lényegében erre vezeti vissza. Kereskedelm i és V endéglátó-ipari Szakközépiskolát végzett. Sorkatonai szolgálatát a Debreceni H adkiegészítő és Területvédelm i Parancsnokságon telje sítette, m int a tiszti étkezde felszolgálója. Rem ényt keltően focizott, számos lány ismerőse volt. Azt állítja, első büntetését egy katonatiszt lányának köszönheti. Neki mesélte el — elkerülendő a szorosabb kapcsolatot —, hogy külföldre akar m enni, és ott kíván m int focista letelepedni. N oha szerinte e kijelentései juttatták börtönbe, a periratok nem ezt igazolják. Végül is 2 év 6 hónap börtönben végre hajtandó szabadságvesztésre ítélték külföldre szökés kísérlete miatt. A Debreceni Bv. Intézet 1985. április 9-én fogadta be először mint nem jog erősen elítéltet. Jó megjelenésű, értelmes em ber benyom ását keltette. írnok lett a nevelési szolgálatnál. A börtönviszonyokhoz gyorsan és jól alkalm azkodott, fel tűnően katonásan viselkedett. Hét alkalom m al jutalm azták, ebből két esetben rö vid tartam ú eltávozással. Ezekről pontosan, józan állapotban tért vissza. A fel ügyelethez tisztelettudóan viszonyult; b ár egyfajta m odorosság nem volt idegen tőle. Társai figyelmét megjelenése, jó beszédkészsége m iatt azonnal m agára tudta vonni. Szerette m aga körül a rendet, a tisztaságot. Az agresszivitás távol állt tőle. M iután pozitív hangadónak szám ított, ő lett az elítéltek öntevékeny szerve zetének egyik vezetője. Büntetésének ideje alatt házasságot kötött, gyermeke szü letett. C saládjával, édesapjával rendszeresen tartotta a kapcsolatot. 1986-ban át minősítéssel, egyharm ad kedvezm énnyel szabadult. C saládjától lakást, édesapjá tól gépkocsit kapott és a Debreceni Elektrom os K arbantartó V állalatnál sportál láshoz jutott. 1987 nyarán sikkasztással vádolják és előzetes letartóztatásba helyezik. A rendőrségi fogdán nem hajlandó enni, ezért augusztusban kórházba szállítják. Innen az őrzésére kiszemelt rendőr figyelm etlenségét kihasználva megszökik. 25
Nagy Imre Sándor
Bagi István
A Debreceni Bv. Intézet 1987. október 16-án fogadta be m ásodszor. ítélete négy év és két hónap. 1988. február 9-én különösen veszélyes minősítéssel állítják m unkába. A varrodában szorgalmas, igyekvő. Több m unkaterületen dolgozott, m indenütt m egállta a helyét. Szeretett volna KV-s m inősítésétől m egszabadulni, ezért időnként kínosan precíz volt. Bagi István 1965-ben született D ebrecenben. Édesapjával kettesben élt és a Debreceni Építőipari Szövetkezetnél dolgozott, mint segédmunkás. Többek által elkövetett erőszakos közösülés bűntettének alapos gyanúja m iatt került előzetes letartóztatásba. Két évet és hat hónapot kapott. 1987. október 13-án fogadta be a Debreceni Bv. Intézet m int elsőbűntényest. 1988. február 9-én állították m unkába saját kérelm ére. Az üzemegység varro dai részlegében több m unkafázist kipróbált. C sendes, zárkózott, problém a nélkü li személyiségnek tűnt. Zárkatársaival jól megfért. Nagy fogvatartottal, aki telje sen elbűvölte talpraesettségével, barátságot kötött. Senki nem gondolta volna róla, hogy hajlandó ilyen hebehurgya, vakm erő cselekmény résztvevője lenni. E rövid biografikus kitérő.feltétlenül szükséges a lefolytatott vizsgálat meg állapításainak jobb m egértéséhez. Ez ugyanis leszögezte, hogy a fogvatartottak cselekménye semmiféle m ulasztással nem hozható összefüggésbe. „A vizsgálat olyan okot, amely bárm ilyen vonatkozásban arra utalt volna, hogy nevezettek tá 26
m ad ásátó l tarta n i lehet, nem tá rt fel.” M u n k áltatás közben a jelze tt n ap o n is őriz ték, felügyelték és ellenőrizték a fog v atarto ttak at. A dolgozó elítélteket az o m in ó zus id ő p o n tb a n h árm a n vigyázták. K öztük a felkészült, tap asz talt term elésirányí tó, a tú szul ejtett m űvezető. Aki — n ó ta bene! — két n a p ja került a varrodába. M esszem enő következtetés e tényből nem v o n h ató le, m ert ko ráb b an ő volt itt az üzem egység vezetője. R áterm ettségén túl a testület egyenruhás tagja, ezért a fo g v atarto ttak , h a tetszik, nagyobb tisztelettel viseltettek irán ta, h a tetszik, jo b ban ta rto tta k tőle. M u n k atársaitó l látó-, illetve h alló táv o lság b an állt, az elítéltek viselkedéséből p ed ig nem lehetett tá m a d á sra következtetni. Pillér S án d o r fogva tarto tt m eg h allg atásak o r is az d erü lt ki, hogy előjel nélkül k ezd ő d ö tt a m ajdnem végzetessé váló akció. N agy elítélt k ü lö n ö sen veszélyes m inősítéséből sem lehetett ilyen terro rcse lekm ényt g o n d o latilag levezetni, előélete legfeljebb szökésre p red esztin álta. E te kin tetb en az o n b an a m unkahely m egfelelt az előírt biztonsági követelm ények nek. H ogy a fo g v atarto ttak n ál bugylibicska volt, a n n a k sincs külö n ö seb b je le n tő sége, hiszen a szab ászaton nagym éretű késekkel, ollókkal dolgoznak . . . Az elítélt szinte m in d en n ap a term elésirányító közelébe kerülhet, a m u n k a m űvelet b etan ítá sa k o r éppúgy, m int a gépek jav ításak o r. A tám ad á s lehetősége teh át elvileg nem kizárt. A dott esetben is ilyen helyzetben került rá sor. K ivédeni gyakorlatilag nem leh etett a v áratlan u l és h átu lró l érkező ütést. A rendkívüli esem ény k ap csán szólni kell az intézet szem élyi állom ányának h o zzáállásáró l is. M egdöbbenés és együttérzés jellem ezte a testület hangulatát. M eg n y u g tató an h ato tt az intézet p a ra n c sn o k á n a k higgadt m ag atartása. F elo ld o t ta az állo m án y tag jain ak sokkos feszültségét, és azu tán ők is kellő h atáro zo ttság gal m ű k ö d tek közre a rendkívüli esem ény felszám olásában. A fogvatartottak is igen kedvezően v iszonyultak a tö rtén tek h ez. Lényegében elh atá ro ltá k m agukat tőle, elítélőleg ny ilatk oztak róla. Szélsőséges reakciókkal nem kellett m egbirkóz ni. A ren dkívüli esem ény felszám olását követően d erü lt fény arra a szökési elő készületre, am ely végül az ism ertetett terrorcselekm énybe torkollott. A szabászat rak tárh ely iség én ek egyik — szabad terü letet h atáro ló — falán a vakolatot m int egy 50 cm átm érő jű k örben leverték. A bírósági tárgyaláson tu d ó d o tt ki, hogy a b o n tásh o z a cselekm ényt m egelőző n ap o n láttak.
Az esemény után A bekövetkezett rendkívüli esem ényt végül is a büntetésvégrehajtás és a Belügy m inisztérium között lévő együttm űködési m eg állap o d ás keretében szám olták fel. A terro risták lik v id álásáb an , illetve a túsz k iszab ad ításáb an k itű n t re n d ő r elvtár sak közül kettő t v alam int a sikeres felszám olást m egelőző intézkedéseiért a biztonsági szolgálatvezetőt — az IM Bv. országos p aran csn o k a elism erésben ré szesítette. A terro rcselekm ény áld o zatáu l esett és an n a k során hősiesen helytálló m űvezető pedig m eg k ap ta a H aza S zolgálatáért É rdem érem aran y fokozatát. A term elésirán y ító tö rzső rm ester egyébként a túszszindróm ából kifolyólag testileg-lelkileg m egviselt á lla p o tb a került. Ezt ellensúlyozandó az O rszágos Pa rancsnokság a kitüntetéssel p árh u zam o san családos üdülési lehetőséget is bizto sított szám ára. Az ügy k ap csán m egem lítendő a két terro rista további sorsa. A túsz kiszaba dításával egy időben súlyos sérüléseket szenvedtek. A helyszínen elsősegélyben részesítették őket, az u tá n az I. szám ú Sebészeti K linikán m in dkettőjüket m egm ű tötték. V iszonylag rövid idő m úlva szállítható á lla p o tb a kerültek, s a tököli Bv. K özponti K ó rh áz betegei lettek. Biztonsági intézkedések közepette kerültek az 27
tá n a B udapesti F egyház és B örtönbe. Ő rzésüket itt is a legnagyobb k ö rü ltek in téssel szervezték meg. V áltásonként egy-egy őr á lla n d ó a n figyelem m el kísérte őket. T een d ő ik et k ü lö n ő ru tasítás szabályozta, am inek v ég reh ajtását elöljáróik ren d szeresen ellenőrizték. A fe la d at nehézségét fokozta N agy fo g v atarto tt viselkedése. Aki nem volt h a jla n d ó vallo m ást ten n i, aki egyfajta védekezésül a szem ét sem ny ito tta ki. G y a korlatilag m in d en lépését figyelni kellett. M ag a ta rtását az IM E I-b en sem változ ta tta meg. Agresszív ugyan nem volt, ám kiszám íth atatlan , hisztérikus reakcióitól á lla n d ó a n tarta n i lehetett. M indez valam elyest rávilágít arra, hogy az egyébként kiegyensúlyozott életvitelű, iskolázott fog v atarto tt m ik ép p ju th a to tt el a terrorcselekm ény elkövetéséig. A jelen leg i b ü n tetésvégrehajtási g yakorlat — b á r korán tsem k ifogástalan — nem já tsz o tt szerepet N agy Im re S án d o r és Bagi István terrorcselekm ényében. N agy elítélt a D eb receni Bv. In tézetb en lehetőséget k ap o tt a bizonyításra. Jó vi selkedését tö b b ízben m éltán y o lták : kétszer is részesült rövid ta rta m ú ju ta lo m e l táv o zásb an , sza b ad u lása előtt enyhébb b v-fokozatba so ro lták át stb. M égis viszszakerült. M iu tán a ren d ő ri fogvatartás a la tt nem evett, a kórházból ped ig m eg szökött, term észetesen KV-s m inősítéssel fo g a d tá k ism ét be. N agy eb b e nem tu d o tt b elenyugodni. T isztelettudó m ag atartásáv al el ak arta érni, hogy a KV-s m inősítést levegyék róla, és valam ilyen bizalm i m un k ak ö rb e tegyék. Ezt elérh ette volna, h a türelm esebb. Ám a figyelm eztetések — am elyeket kisebb fegyelm ezetlenségei m iatt k a p o tt — sokkoló h atással voltak rá. A bírósági tárg y aláso n azt n y ilatk o zta: „E lviselhetetlenné vált szám om ra, hogy m indig ve lem fo g lalk o zn ak .” S érelm eit felnagyítva érlelő d ö tt m eg b en n e a szökés g o n d o la ta, tervébe b elev o n ta Bagi fo g v a ta rto tta t is. A tárg y alás so rán b eb izo n y o so d o tt, hogy a túszul ejtést nem tervezték el, a szökési akció v ált az esem ények lá n c o la tá b a n terrorcselekm énnyé. Azzal szám ol tak , hogy leb u k h atn a k . V allom ásuk szerint sikertelenség esetén öngyilkosok a k a rtak lenni. A tö rtén tek m esszem enően cáfolják szavaikat, hisz, am ikor lelep le ző d tek , erő szakot alkalm aztak, és ezzel a m egoldással később se hagytak fel. A v ád lo ttak ügyét D eb recen b en tárgyalták. 1988. o k tó b er 17-én szállították őket e célból — szigorú biztonsági intézkedések közepette — a N yíregyházi Bv. Intézetbe. E lhelyezésük, őrzésük, n ap i elő állításu k D eb recen b e kom oly erők m a xim ális körü ltek in téssel végzett m o zgósítását kívánta. Az őrzési fe la d ato k m eg szervezése és v ég reh ajtása sikeresnek m o n d h ató , hisz se a szállítások, se a tárg y a lások so rá n nem m erült fel zavaró tényező. A tú szd rá m a elkövetőinek p eréb en a H a jd ú -B ih ar M egyei B íróság 1988. ok tó b e r 20-án h ird ete tt ítéletet. A bíróság terrorcselekm ény, felfegyverkezve elköve tett h iv atalo s szem ély elleni erőszak és súlyos testi sértés b ű n tette m iatt N agy Im re S án d o r első ren d ű v ád lo ttat, m int tö b b szö rö s visszaesőt halm azati büntetésül 13 évi feg y házban v ég reh ajtan d ó szabadságvesztésre, Bagi István m áso d re n d ű v ád lo ttat pedig szintén halm azati b ü n tetésü l 8 évi fegyházra ítélte. M ellék b ü n te tésk én t 10 esztendőre m in d k ettő jü k et eltilto tta a közügyek gyakorlásától. A b író ság ítélete szerint N agy Im re S án d o r feltételes szab ad ság ra nem b o csáth ató . U g y an ak k o r a fogolyszökés kísérlete b ű n te tté n e k v ád ját m in d k ét eset b en elejtették, azzal az in d o k lással, hogy a tö rtén tek csu p á n a fogolyszökés kísér lete előkészítésének m inősíthetők, ezt pedig nem b ü n teti a törvény. Az ügyész az ítéletet tu d o m ásu l vette, az elítéltek és a védők enyhítésért fellebbeztek. A d eb re ceni tú szd rá m a ügyére a L egfelsőbb B íróság tesz p ontot.
Filemon Tivadar—Hézsely János
28
