RÉGIÓS WORKSHOP ÉSZAK-MAGYARORSZÁG, EGER ÖSSZEFOGLALÓ BUDAPEST, 2009. OKTÓBER 26.
Észak-magyarországi régió, Eger, 2009. október 26. 10:00-15:00 Flóra Hotel, Eger Résztvevők: 53 fő tanácsadó Intézményi hátterek: FSZH-TÁMOP 2.2.2.; ÉMRMK (FIT, RIC, munkavállalási tanácsadók, rehabilitációs tanácsadók), az ÉMRMK kiszerződött szolgáltatói, Heves Megyei Pedagógiai Intézet, EKF, Salgótarjáni Munkanélküliek és Álláskeresők Egyesülete, kiszerződött kistérségi pályaorientációs szolgáltatók A rendezvényt az FSZH (TÁMOP 2.2.2.) és az ÉMRMK közösen szervezte meg. A TÁMOP 2.2.2. programmenedzsment célja, hogy a 7 régió mindegyikében sor kerüljön szakmai találkozókra a gyakorló pályatanácsadókkal, pályainformációs tanácsadókkal. A találkozókat azzal a céllal kezdeményezzük, hogy a szakmai közvélemény megismerje a program és az életpálya-tanácsadás (LLG) cél- és feladatrendszerét. Cél, hogy szakmai diskurzus indulhasson a szakma egyes szereplői, ágazatai és intézményei között a fejlesztések további irányairól és azok ütemezéséről. A találkozó célja a régióban dolgozó gyakorló pályatanácsadók (munkaügy, oktatás, szociális szféra együttesen) – alkalmazott és kiszerződött kollégák – együttes megbeszélése az életpálya-tanácsadás (LLG) szakmai koncepciójának tesztelése. PROGRAM – EGER, 2009. 10. 26. 1. Kisné Koczka Tünde köszöntője 2. Borbély-Pecze Tibor Bors köszöntője, előadása Borbély-Pecze Tibor Bors programvezető bemutatta a TÁMOP 2.2.2. program (az életpályatanácsadás) pályainformációs tanácsadóknak, pályatanácsadóknak szóló szakmai fejlesztéseit (eszközök, protokoll…) és kérdésként fogalmazta meg a pályatanácsadás - pályainformációs tanácsadás egyes illetékességi és kompetencia szintjeinek magyarországi kialakításának kollektív szakmai szükségességét. A fejlesztés két fő szakmai célja:
1. Életút támogató pályaorientációs rendszer szakmai hátterének kialakítása (LLG- életpálya-tanácsadás) 2. Intézményeken és ágazatokon átívelő szakmai csapatmunka kialakítása a tanácskérőért. A program fő szemléleti pontjai: - életpálya-építési kompetenciák fejlesztése (1) - hozzáférés biztosítása/szélesítése – a szolgáltatás legyen elérhető minden állampolgár számára (2) - életpálya-tanácsadási szolgáltatások hatékonyságának biztosítása, minőségbiztosítás (3) A program célja: - életút-támogató pályaorientációs rendszer szakmai hátterének kialakítása - intézményeken és ágazatokon átívelő szakmai csapatmunka kialakítása a tanácskérőért (regionális szakmai hálózatépítés) - módszertani fejlesztések A workshop célja: - közös szakmai feladatok mérlegelése - miben sajátos az életpálya-tanácsadók kompetencia-mátrixa? - milyen további eszközök fejlesztésére van szükség? Kérdések, felvetések: - Hogyan lehet civil szervezetként tevékenyen bekapcsolódni a hálózatba? -> a TVK ad erre lehetőséget 3. Zétényi Ákos – eszközfejlesztések
Zétényi Ákos a TÁMOP 2.2.2. pályaorientációs eszközfejlesztésekért felelős munkacsoport tagja mutatta be az önértékelő eljárások (kérdéssorok és kérdőívek) fejlesztésének koncepcióját és tartalmát. Az eszközfejlesztés központi gondolata a tanácskérői énhatékonyság. A tervezett portálon (NPP – Nemzeti Pályaorientációs Portál www.eletpalya.afsz.hu) Super (1980) életpálya szivárványa alapján az egyes karrierhez kötött döntési pontok mentén történik meg a tanácsadói eszközfejlesztés. A munkacsoport vezetője Kukla Mára. 40 db villám kérdéssor és 8 db hosszú kérdőív kerül kialakításra ez utóbbiak összeépülnek a képzési és munkaerő-piaci adatbázisokkal. Az eszközök papír-ceruza módon is elérhetővé válnak, bevizsgálva és célcsoportokra bontva. A tanácsadók számára külön módszertani útmutató készül. Cél az NPP keretébe a kérdőívek adatainak országos és anonimizált gyűjtése az eszközök folyamatos felülvizsgálata céljából. 2009. október 30-ra készül el a végleges koncepció. A fejlesztett eszközök idén év végégtől már átadásra kerülnek. Feldolgozott döntési pontok 2010 szeptemberéig: Képzés világa: Középiskolai továbbtanulásra történő jelentkezés Első szakképesítés megszerzése Felsőfokú továbbtanulásra történő jelentkezés Felnőttkori tanulás Középiskolai tanulmányok során hozott döntések Felsőfokú tanulmányok során hozott döntések Munka világa: Első munkavállalás Pályaelhagyás (pályaváltás) Vállalkozóvá válás Munkahely elvesztése Munkába való visszatérés Külföldi munkavállalás Munkaképesség megváltozása Kidolgozandó eljárások - 1 A 2010 szeptemberéig tartó szakaszban a következő döntési pontok kerülnek kialakításra: Álláskeresési és -megtartási Viselkedési Skála Átvihető Készségek Kérdőív Beilleszkedési és Mobilitási Kérdőív Értékorientációs és Motivációs Kérdőív Foglalkoztathatósági Skála Képességek, Készségek Kérdőív Kompetencia-leltár Mobilitás Kérdőív Munkamód Kérdőív Munkamotivációs és Értékpreferencia Kérdőív Munkanélküli Krízis Kérdőív -
a szolgáltatási modell alapján kidolgozásra kerülő eszközök bemutatása mindenki számára elérhető eszközök on-line kérdőívek életkori csoportokhoz kapcsolás (Super életpálya-szivárványa mentén folyamatosan) széles palettán differenciált kérdőívsorozat kidolgozása – specifikus problémához specifikus eszközöket cél a TÁMOP 2.2.2-es tanácsadók bevonása az eszközök validálási folyamatába standardizálni is cél az eszközöket
A DÉLUTÁNI BESZÉLGETÉS KERETÉBEN KÉT KÉRDÉSRE KERESTÜK A VÁLASZOKAT: 1.) Milyen kompetenciái vannak az életpálya-tanácsadónak? 2.) Milyen eszközöket fejlesszünk még az Életpálya-tanácsadáshoz? 1. csoport – vezető: Punczman Marita, Kisné Koczka Tünde, Répáczki Rita Milyen kompetenciák szükségesek ahhoz, hogy valaki hatékony tanácsadó lehessen? A 30/2000-res rendelet elegendő? Külsős szolgáltatásokkal kapcsolatos észrevételek: 30/2000-res rendelet nem elegendő, nem elég specifikus. A megfelelő színvonalon történő szolgáltatás nyújtásához csak a végzettség kevés, kell hozzá megfelelő tartalmú tematika és módszertan, eszközhasználati tapasztalat. Hogyan lehet egységessé tenni a szakmát, a módszertant? Az akkreditáció segíthetné ezen problémák megoldását, fontos lenne ezt kidolgozni. Az akkreditáción belül tutori- vagy mentorrendszerre lenne szükség, amivel egy kezdő civil is támogatható lehetne. A Foglalkoztatási Szolgálaton belül fontos a régiós szintű módszertani támogatás mind a belső mind a külső szakemberek számára. A régió 30 munkaügyi tanácsadója jól tud együttműködni -> belső együtt-tanulás jellemző. Negyedévente szervezett megbeszélések, együtt-dolgozás a tapasztalatok megosztása érdekében. Pályaválasztási Kiállítások és egyéb rendezvények alkalmával vannak olyan fórumok, amelybe a külsős szolgáltató kis bevonhatók, de többre lenne szükség a megfelelő párbeszéd kialakításához. Külsős szolgáltatóként milyen segítségre lenne szükségük? Némi támogatást kapnak a munkaügyi központtól, de ez kevés, jó lenne beépülni a rendszerbe. Az akkreditáció sem megoldás, elsikkad benne a tartalom, az, hogy a személyiség mennyit fejlődik, nem számít. Adminisztráció az egész egy túlbürokratizált rendszerben. Esélyegyenlőség is fontos, a többszörösen hátrányos helyzetű emberekre is hangsúlyt helyeznek. A legnagyobb hiba abban áll, hogy a fejlesztéseket íróasztal mellett dolgozzák ki, pedig meg kell kérdezni azokat is, akik ebben benne vannak, és nap mint nap tevékenyen dolgoznak. Hogy van ma a tanácsadás az emberek fejében? Rosszak a tapasztalatok a pedagógusokkal. Szemléletformálásra lenne szükség az alapoktól kezdve: lássák, hogy a pályaorientáció egy folyamat, egy alkalom során nem lehet „megváltani a világot”. Nincs hitelünk, nem egy elfogadott terület. Nem elfogadott, nincs propagálva. Nagyon nehéz propagálni, és ennél jobban és többet már nem lehet. Fontos lenne, hogy a hivatalos programokon közösen ott legyenek a tanácsadók, a szolgáltatást végzők. A közös tapasztalatukra szükség van. Több szinten indult el kezdeményezés a propagandára, a pedagógusok is lelkesedtek, de újra és újra falakba ütköztek. Mindig időszakosan él egy-egy kezdeményezés, aztán elfogy a pénz, és a folytatás elmarad. Szükség lenne a szakemberek rendszeres találkozására. A belsősökével nincs gond, de valahogy a civileket is kellene integrálni. Nagyon jó, hogy az egész pályaorientáció-témát rendszerben kezeli a TÁMOP 2.2.2. de ez is egy még nagyobb rendszer része, az ügyfél is mérlegeli, mire jó ez neki. A pszichológián túl nem hagyható figyelmen kívül a szocioökonómiai státusz, a családi háttér, az egyéb életfeladatok. A tanácsadónak a személyes kontaktus kialakítására kell törekedni, bizalom nélkül nem lehet dolgozni. A támogatások, programok nem rendszerben gondolkodnak, szakaszokban, rétegekben érkezik a támogatás, folyamatában nem lehet emberi sorsokat kezelni a rendszer hiányosságai miatt. Az egész tanácsadásnak van egy művelődésbeli háttere. Programokban gondolkodunk, erre adják a pénzt, pedig globális gondolkodásra lenne szükség. Fogalmi zavarok vannak a szakmában: a külső és belső tanácsadók nem egységesen használják a fogalmakat, a tanácskérő nem tudja, mire szerződik. A fejlesztések is programfüggők, a szolgáltatás technikai eszközei nem naprakészek, pl. FIT-mappák, kérdőívek. 2. csoport – vezető: Borbély-Pecze Tibor Bors Két kérdésre kerestük a válaszokat: 1. Mitől más az életpálya-tanácsadó kompetencia listája, mint a pályaválasztási tanácsadó?
2. Hogyan működhetne a szervezetek közötti team munka? Mivel az RKK felnőtt munkanélküliekkel dolgozik, a gyakorlati munka során ez az élethelyzet vált meghatározóvá. RSZH munka első tapasztalatai, hogy szektortól függetlenül azonos a probléma, de a nyelvezet nagyon más. A személyes kapcsolatok nagyon fontosak lennének az intézmények között. A szervezetek közötti koordináció és a szakosodás hiányzik. Pl. az ÁFSZ életében is fontos, hogy az egyes szakterületek hangot találjanak egymással (közvetítő – pszichológus). A gyerek mellett a pedagógusok és a szülők tájékoztatása nagyon fontos. Az életpálya-építési kompetenciaterületet a szülők összekeverik az osztályfőnöki órán tartott tájékoztatással. A terület statisztikája nagy nyomást jelent és főként bemenet-centrikus. A kimeneti rész hiányzik. Csak főben számol, amely nem elég specifikus. 2-3 nap egy szolgáltatás és utána nincsen folytatás. Az egyes tanácsadási igények felmérése nem megfelelő. Kicsit mechanikus a szolgáltatásra irányítás. Minden iskolában van pályaválasztási felelős, 14 iskolába jár ki, ebből 2 olyan van, aki érdemben foglalkozik is a tanácskérőkkel, és mindössze egy, aki pl. elviszi a diákokat a FIT-be is. Más helyeken mindig a 8. osztályos osztályfőnök a pályaválasztási felelős. Minden évben (szeptemberben) újra kell építeni a kapcsolatokat. 5. évfolyamon nem hagyják a tanárok elvinni a gyerekeket üzemlátogatásra. A 8. évfolyam első féléve kampányszerűen próbálja mindezt pótolni. Akkor napi 6 gyerekkel lehetne dolgozni és a többi? Ezért rettegnek is az iskolák a pályatanácsadóktól, mert félnek, hogy kitúrják őket. A normatíva csak főre jön. 2000 Ft/eset a civileknél. Az egyes szolgáltató szervezetek társadalmi képe meghatározza, miért veszik vagy nem veszik azokat igénybe az emberek. A szervezet is felel saját arcáért. Az intézmény életében hasznos tapasztalat a hallgatóktól kapott visszajelzés. Két nagy malom van, és mindenki maga süti a kenyerét. Az oktatásügy és a munkaügyi – mindenki a saját területével van elfoglalva. Érti-e a két szféra egymást? A közoktatás ellenállása még nagyobb a pályaorientációval szemben. Fontos lenne a konkrét tanácskérői döntési pontok ismerete és az egyes intézmények közötti konkrét együttműködés. Egerben a 10. évfolyamban a szakközépiskolások nem tudták, hogy 11-től szakmát tanulnak. - Az adott intézmény vállalja fel, hogy a nála működő szolgáltatás a sajátja! - A fenntartó és a normatíva generálja-e a tanácsadási szolgáltatás árát vagy a szakmai gyakorlat esetleg a maradékelv? - A kistérségi üléseken az önkormányzati minisztériumi norma nem megfelelő erre a célra. A projektfinanszírozást nem lehet erre használni. Júliustól novemberig nem lehet szakmai munkát végezni. - A pályatanácsadás tartalmának meghatározása mindig egy új és új vívás. A gazdasági szereplők (kamarák) ki szeretnék találni, hogy mi a pályaorientáció. Hiányszakma van pályaorientáció helyett. A fenntartói érdekek ebben a tekintetben messze visznek.
Eger, 2009. október 26.
