Regina Krónika VIII. évfolyam 1. szám
2007. január 7.
« A veszprémi Regina Mundi Plébánia ingyenes havilapja »
Vízkereszt ünnepén teli. Ahogy a tömjén füstje az ég felé száll, úgy vágyik a lelkünk a titok után, amely otthont varázsol körénk. A házban, ahol Mária és a gyermek lakik, otthon érezheti magát az ember. A mágusok mirhát, egy gyógynövényt is magukkal visznek, mely a legenda szerint a paradicsomból származik. Önmagukról megfeledkezve feloldódnak az imádásban a gyermek előtt; már nem érzik sebeiket. Megsejtenek valamit a paradicsom hamisíthatatlan kezdetéből. Illusztráció: Simon András
A karácsony titka vízkeresztkor, Urunk megjelenésének ünnepén bontakozik ki még teljesebben. Itt Isten világba jöttének másik szempontját, Isten test szerinti megjelenését ünnepeljük. Isten láthatóvá, felfoghatóvá, megérinthetővé, érezhetővé vált egy piciny, gyenge gyermekben. A keletről jött csillagjósokban, akik az isteni gyermek keresésére indultak, a nép önmagát látta, és történetüket számos legendában örökítette meg. A mágusok befelé, szívük megsejtéseire figyelő emberek. Ott, szívük égboltján gyullad fel egy csillag, mely egy isteni gyermek születését ígéri nekik. Elindulnak tehát, követik a csillagot. Vízkereszt ünnepe arra ösztönöz bennünket is, hogy kerekedjünk fel, akár a csillagjósok, és kövessük az isteni gyermekhez vezető csillagot. A gyermek nem a fővárosban születik, ahol üzleteinket bonyolítjuk, sikereink vannak, és számítunk valakinek, hanem Betlehemben, a provinciában, lelkünk legjelentéktelenebb és legelhanyagoltabb szegletében. Ott találják meg a mágusok a házat Máriával és a gyermekkel, a házat, amelyben valóban otthon lehetnek, mert ott lakik a titok. Leborulnak a gyermek előtt, maguk is olyanok lesznek, mint egy gyermek. Leteszik előtte ajándékaikat: vagyonuk jeleként az aranyat, hisz nincs már többé szükségük gazdagságra. A gyermek elég nekik. Nagyobb ajándék, mint az arany. A tömjén vágyakozásuk szimbóluma. Ez most már beteljesült, most már tényleg megérkeztek. Otthonra csak ott lel az ember, ahol a titok lakik. A tömjén a misztériumot, Istent tisz-
Az ember az ünneptől függetlenül is meghallgathat egy történetet, és felismerheti magát benne. De mi vízkeresztet ünnepeljük. A történet azt értelmezi, amit ünneplünk. Ma történik mindaz, amit a szentbeszédben hallunk, ma jelenik meg a kenyérben az oltáron Isten dicsősége. Mi indul-
tunk el, hogy ez előtt az Isten előtt testi valónkban leboruljunk. Isten dicsősége közöttünk van. A liturgikus ruhák, az énekek és a rítusok mind erre a valóságra akarják rányitni a szemünket. A térdelés mozdulatából a mai napon megérthetnénk a titkot: leborulunk az isteni gyermek előtt, és imádjuk őt. Talán mi is megújulunk tőle, mint a mágusok, elevenek és szeretetteljesek leszünk, mint a gyermek a jászolban. (Részlet Anselm Grün és Michael Reepen Gyógyító egyházi év című könyvéből)
Kozma László Szent István Szép szent István, Szép Szent István Ha az abroszt összehajtod Amit hajdan terítettél Mert lám, elszállt egy évezred Mit feleljünk, hogyha kérded Áll-e még a régi szentély Mivé lett országod, néped? Ragyog-e a szent kereszt még Őrzi-e az ember-lélek Vagy homályba, dacba téved És dús kincsed úgy pereg szét Mert tombol a hitetlenség. Mi teljes volt, veszni térhet? Mit felelünk, hogyha kérded Száll-e még a templom-ének Vagy torz bálványt követ néped Magát veszti, hogyha téged. S ha az abroszt összehajtod Az asztalnál úgy ülünk még Kezdvén újabb ezredévet De helyettünk nem terít más Nem használ a panasz, sírás Bort, búzát és békességet Nem ad dúsabb terítéket.
Regina Krónika
. oldal
2007. január 7.
2007: Szent Imre és Szent Erzsébet éve hitbéli gyarapodásán s együtt virrasztott vele álló éjszakákon által buzgó imádságban. Történt egyszer, hogy szent Imre együtt ment szent István királlyal Pannonia szent hegyére, azaz Pannonhalmára, hogy ottan szent Márton egyházában imádkozzanak s a jámbor bencés barátokat látogassák. Akkor a barátok nagy alázatossággal elébök járultak, hogy a királyt és a herceget tisztességgel köszöntsék, mint természet szerint való uraikat. Szent István pedig előre bocsátotta fiát az üdvözletre. És akkor Imre herceg, mivelhogy a Szentlélek lakozott ő benne, megismerte kinek-kinek érdemes voltát és mind sorban csókkal illette a barátokat, ám némelyet közülük egyszer, mást háromszor, ismét mást ötször, végezetül pedig egyet hétszer megcsókolt. Ennek pedig Maurus azaz Móric testvér volt neve. Szent mise végeztével félrevonta István király szent Imrét és kérdezte: – Minek okáért cselekedted ezt, különbséget tévén e jámbor barátok között? Felelte akkor szent Imre herceg: – Atyám uram, kit hányszor csókoltam meg, minden egyesnek annyi esztendeje vagyon, hogy tisztaságos életet fogadott. Az utolsó pedig, vagyis Maurus testvér, szeplőtelen szűz, annak okáért hét csókkal illettem őt. Akkor megismerte a szent király, hogy fiának az isteni kegyelem sugallta ezt, de megkísérteni akarván, vajjon valóban Istennek választottja-e, három nap múltán visszatért a szent hegyre titokban, csak egy szolgájával és éjszakának idején bement a templomba, hol is a barátok a vecsernyét imádkozták. Az imádság végeztével mind a barátok nyugovóra tértek, a szent király pedig látta, hogy azok, kiket fia több csókkal illetett, még annak-utána is ottan maradtak, rejtekben imádkozván. Odalépett tehát a király minden
egyeshez és köszöntötte őket, azok pedig feledvén a szent hallgatás fogadalmát, szólottak vele és üdvözölték őt. Utolsónak pedig Maurus baráthoz ment, kit Imre herceg hét csókkal illetett és üdvözölte őt. Ám szent Maurus olyannyira elmerült imádságába, hogy ingyen fel nem kelt a király előtt, hiában szólott az s hiában parancsolta, hogy tisztelje meg őtet, nem hagyván Isten királynak szolgálatját e földi királynak kedvéért. Reggelre kelvén gyűltek a barátok a kapitulumba, hová is a király bemenvén próbára vetette szent Maurus alázatosságát, mindenek hallatára sok bűnöket hányt fel neki, miként ha szent Maurus mind azt valóban cselekedte volna a szent regulák ellenében. Ám szent Maurus csak béketűréssel hallgatta mind a pírongatást és semmit ellene nem szólott. Akkor a király megismerte, hogy igaz volt fiának bizonysága és nagy dícséretekkel halmozván el szent Maurust, ültette őt a pécsi püspöki székbe. Részletek Révai József Szentek legendái – Szent Imre herceg című művéből Fotó: Demény Anna
…Akkor tehát szent Gellért által költözködött a herceggel egyetemben Esztergom várába, hol a királynak palotája volt és ottan oktatta nemes növendékét a hét szabad művészetekben, különösképpen pedig a deák nyelvben, az ékesszólásban és a bölcselkedésben. Mindenek felett pedig lelkébe plántálta a Szentírásnak és a keresztény hitnek tudományát és a jámborságnak szüntelen gyakorlását. És valóban, Imre herceg lelkében megfogant szent Gellért oktatása, mivelhogy a tanuláson túl minden idejét Istennek és a jó cselekedeteknek szentelte, sanyargatván testét vezekléssel, hogy azt a léleknek engedelmességre hajtsa. A földi javakat csupán annakokáért becsülte, mert azokkal segíthette a szegényeket és valóban, mindenkoron buzgólkodott az alamizsnálkodásban. Ám király atyja minden dolgában igen ügyelt rá s még éjszakának idején is fölserkent ágyából, hogy megismerje fiának foglalatosságát s viselkedését. És történt, hogy meglátta, amint fia a kivilágított szobában térdelvén virrasztott és zsolozsmákat énekelt, holott mind az egész palota már nyugovóra tért. És az ártatlan gyermek mellét vervén könyörgött bűnei bocsánatáért, atyja pedig fölöttébb örvendezett szívében és hálát adott Istennek, hogy ily jámbor fiúgyermekkel ajándékozta meg, reménykedvén, hogy Imre herceg dicsőségére válik országának és nagy tisztességére a keresztény hitnek, melynek a szent király buzgó apostola volt pogány magyarok országában. Nyolc esztendő múltán Imre herceg oly jelesül megerősödött a tudományokban s a szent hitben, hogy immár nem lévén szüksége oktatóra, szent Gellért elvonult a bakonybéli kolostorba, honnan szent István királynak bizodalma kevés idő múltán őt a csanádi püspöki székbe szólította. Innen kezdve szent Imre király-atyjával együtt uralkodott országának javán és
2007. január 7.
Regina Krónika
„Jót s jól, ebben áll a nagy titok” Mosollyal a fény felé Egy kora nyári napon a vásárcsarnokból siettem a buszmegállóhoz. Többen várakoztunk csomagokkal megrakodva, és dohogtunk, hogy sokat késik a járat. Végre megérkezett, de tele volt – valószínűleg végzős egyetemistákkal. Ahogy felszálltam, egy magas, barna lány kedvesen átadta a helyét. Világoskék pólót viselt, rajta nem a szokványos idegen szöveg, csak ennyi: A sötétből a fénybe. – Oda tartasz? Kérdeztem tőle. – Igen, válaszolta. – Én is, szóltam, és egymásra mosolyogtunk. Éreztük az együtt gondolkodás örömét. Az egyetemnél elköszönt, és még egyszer rám mosolygott. Soha többé nem találkoztunk, de az egész napom ünnepi fénynyel telt meg: Isten szeretetével. Néhai Bangha Béla püspök atya ezt az isteni derűt fogalmazta meg: „Az az Isten, aki nemcsak kenyeret adott, hanem a kenyér mellé mézet, a méz mellé virágot, s a virág mellé mosolyt, s a mosoly mellé szívet és soksok melegséget. Ez az Isten csakugyan nem teremthetett másért, hanem mert szeretett.” Valóban szeretetből adta nekünk ajándékul a mosolyt. Erről az ajándékról idézem Frederick Faber néhány sorát: „A mosoly nem kerül semmibe, és sok jót terem. Gazdagítja azt, aki kapja, anélkül, hogy elszegényítené azt, aki adja. Csak egy pillanatig tart, de szép emléke sokáig feledhetetlen marad. A mosoly nyugalom a fáradt embernek, bátorság a lehangolt léleknek. A mosoly igazi ellenszer minden szenvedés enyhítésére. Ha megtagadják tőled a mosolyt, amelyet megérdemelnél, légy nagylelkű, s add ajándékul a tiedet. Bizony senki nem érzi jobban a mosoly hiányát, mint az, aki nem tud mosolyogni másokra.” A karácsony elmúltával jó visszaidézni a szent éjszakát. Isten fénylő mosolya melegítette át a szegényes betlehemi jászolt, bátorította Máriát,
hogy a kilátástalanság könnyein keresztül mosolyogjon isteni gyermekére. Az ő mosolya ragyogott az őrző, őrködő József szemében. Ő küldte az egyszerű pásztorokat szegényes ajándékaikkal, s a napkeleti bölcseket tekintetük derűjével. Jézus nyilvános működésének első csodája Kánában is Mária örömszerző, mosolygó kéréséből született: „Fiam, nincs borunk.” Jézus viszonozta anyja mosolyát, és megtörtént a csoda. Erről az örömszerző csodáról szól Reményik Sándor Idegen vendég a kánai menyegzőn című versében: „Ritka, drága kicsike ünnep: Az arcok egymásra derülnek. És hivatalos vagyok én is Az öröm asztalánál mégis. […] Mint száraz haraszt-zörgés ősszel... Így örülök az örvendőkkel. Asztalfőn, dicsfényben derengve Ül a fájdalom fejedelme. Mély, szemrehányó szeme rajtam: Mért csak ilyen az én vigalmam? Mikor Ő itt percre megállott, Megáldotta a vigasságot. Mikor vedernyi borral, vérrel Lángol az első csodatétel. […] Uram, fájdalom fejedelme, Ki ülsz az asztalfőn derengve, […] Tedd, hogy igazán örülhessek, Magamtól megmenekülhessek. Örömben, bánatban egyképen Hadd legyen nekem békességem. […] Kedvem másnak kedvét ne szegje, Derülten nézzek mindenekre. Az élet ritka, drága ünnepén Ne legyek ünneprontó jövevény.
. oldal Igen, mert ünneprontó jövevény Jézus útján is akadt bőven. Maga a kísértő kínálta álságos kincseit hízelgő mosolyával. Óvakodjunk ma is az álarc mögé rejtőző, fennhéjázó, félrevezető, cinikus mosolyoktól. Mennyivel őszintébb, tisztább Böjte Csaba erdélyi ferences atya tettekre váltott mosolya. Milyen nagy szükség van a megbocsátó, vagy a bánatokra, lelki ínségekre odafigyelő, megértő, csendes mosolyokra, ahogy a vers mondja: Sok lelki koldus jár közöttünk, sok könny pereg bánatos arcon; bármerre jársz, szíved, szavad mindenkinek mindig csak adjon. Nyomodban mindig fény fakadjon! Bizony, mennyivel könnyebben lehetne élni az életet, ha otthon a gyerekek, iskolában a nehéz fejű nebulók, kórházban a fájdalommal küszködő betegek, a halálba indulók ingyen kapnák a mosolyt. Egy életében sokat küzdő, régi, kedves tanítványomtól – aki ma már nyugdíjas tanár – kaptam karácsonyi üdvözlőlapján: „Ünneplőbe öltöztettem a lelkem, így küldöm Neked e Kisded mosolyát.” Néhány szó csupán, de újra felragyogott bennem az Isten mosolya. Végül Mécs Lászlónak, a csodálatos pap költőnek a papi hivatás egyik legszebb gondolatát idézem: Én tükre vagyok minden mosolyoknak, Én azért élek, hogy visszamosolyogjak […] fényre, holdra, csillagokra, szegényekre, gazdagokra, szenvedésre, vidámságra, jó napokra, rossz napokra, rózsafára, keresztfára, visszamosolyogjak mindenre, visszamosolyogjak Istenre. N. E.
. oldal
Regina Krónika
2007. január 7.
Születésnap December 13-án nemcsak Luca napját ünnepelték plébániánk közösségei, hanem Gyula atya ötvenedik születésnapját is. Igyekeztünk titokban tartani előtte, mire készülünk, hogy igazi meglepetést okozzunk, meg talán azért is, nehogy elmeneküljön az ünneplés elől. Hiszen aki ismeri, tudja, mennyire kerül minden „felhajtást” a személye körül. Szeret csendben, békében dolgozni, ha lehet, észrevétlenül. Viszont akit ilyen sok közösség vesz körül (szám szerint kereken 20), mégsem maradhat észrevétlen, ahogy ő szeretné. A hajnali 6 órai roráté egyúttal a hálaadó szentmiséje is volt ezen a napon. Amint – a hajnali órához képest feltűnően nagyszámú ministránsaival – belépett a templomba, felharsant az énekkar csodálatos éneke. A könyörgések között az utolsó személy szerint érte szólt. Este folytatódott a születésnapi ünnepség a közösségi házban. Gyula atyát a képviselő-testület világi elnöke, Stumpfhauser József köszöntötte, majd átadták neki a közösségek együttes ajándékát, egy falinaptárt, amelynek egyes oldalait más-más közösség készítette el. Ez a naptár azért értékes, mert ez az egy létezik belőle, és a közösségek szeretetük jeléül magukat
adták át a lapjain. Gyula atya kifejezte, hogy egy órára is szüksége lenne ennek áttanulmányozásához. Ez a kívánsága is hamarosan teljesült, mert a Szilágyi-iskola igazgatója egy faliórát nyújtott át neki az iskola tanárainak nevében. Az ünnepség hangulatát és fényét emelte a Schola Regina éneke. A kézbe vehető ajándékok után egy nézhető ajándék következett: Gyula atya eddigi életútja vetített képeken bibliai idézetekkel alátámasztva, zenével aláfestve. Az összeállítás készítői jó munkát végeztek: megszerezték Gyula atya gyermekkori képeit a szüleivel, testvéreivel; a celldömölki templom képeit, ahol elsőáldozó, majd ministráns is volt, a pannonhalmi középiskolai, majd a pesti szemináriumi éveiben ké-
szült felvételeket is láthattuk. Bepillantást nyerhettünk a füredi, pápai, ácsteszéri káplánként eltöltött időszakába, majd az 1994-től kezdődő veszprémi plébánosi éveinek rendkívül sokrétű tevékenységeibe. Amellett, hogy a plébániai és lelkipásztori munkát egyedül kell ellátnia, hitoktatóként, egyetemi lelkészként, cserkészparancsnokként is teljes embert követelő feladatokat lát el, és minden évben egyházközségi zarándokúra viszi híveit. A nyári szabadsága alatt hittantábort vezet az ifjúsági hittancsoportjának. A katekumenátust és a bibliakört már csupán mellesleg tudom megemlíteni, és biztosan ki is hagytam jó néhány fontos területet. A megemlékezést agapé követte. A több mint száz résztvevő pezsgővel koccintott az atya egészségére, és csendes beszélgetéssé alakult át az ünneplés. Kedves Gyula atya! A jó Isten még nagyon sokáig éltessen erőben, egészségben! „Áldott legyen a szív, mely hordozott, és áldott legyen a kéz, mely felnevelt! Legyen áldott eddigi utad, és áldott legyen egész életed!” (Részlet egy régi magyar áldásból) Demény Anna Fotók: Demény Anna, Selyem Zoltán
Regina Krónika
2007. január 7.
. oldal
Hármas ünnep a Regina Mundiban Nagy Balázs Vince atya mutatta be december 8-án az ünnepi misét templomunkban Gyula atya felkérésére, aki – mint kiderült – a hittantanára volt néhány éve a Padányi-gimnáziumban. A fiatal atya, akit egy fél éve szenteltek pappá, elsőként hivatásáról ejtett néhány szót. Sokat köszönhet a szüleinek, akik tanárok, katolikus nevelésben részesítették, és sok szeretetet kapott tőlük. A gimnáziumi évei a Padányiban teltek. Ez idő alatt a Károly-templomban Hegyi Lajos atya mellett kezdett ministrálni, aki segített neki felismerni a hivatását, és máig is mintául szolgál számára. Egyenes út vezetett a veszprémi szemináriumba, majd római ösztöndíjat is kapott. A hivatás számára azt jelenti, hogy meghívottak vagyunk egy életútra, ugyanakkor nagy feladatot, küldetést is jelent. Különleges életforma, örök hűség Istenhez. „Ne félj, mert veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok a te Istened! Megerősítelek, megse-
gítelek, és felkarol győzedelmes jobbom” (Iz 41,10) . A Szentlélek kegyelmének erejével hitelessé tenni a hitet, igazi közösségeket létrehozni: nagy kihívást jelent. Amikor megvalljuk a hitünket, magunkban már elkezdjük a megújulást. Az, hogy milyen mértékben sikerül megújulnunk, attól függ, menynyire vesszük komolyan a hitünket. A hivatás következetes betöltéséhez bátorságra van szükség, ez viszont olyan erény, ami az egész élethez elengedhetetlen. Ez a bátorság, ez az erő a Szentlélek kegyelméből táplálkozik, hit és bizalom kell hozzá, valamint a szeretet. A szeretet pedig maga az Isten. Minden ember vágyakozik az ő szeretetére. Előttünk áll a feladat: megvalósítani Krisztus szeretetét a templomban, otthon, a családban, és a hazában. Az egyházközség legyen jó példa a krisztusi szeretet megélésére. A szeplőtelen fogantatásról: Mária, az egyetlen bűntelen ember
álljon előttünk példaként; őrizzük meg mi is lelkünk tisztaságát. Tisztítsuk meg lelkünket, mondjunk sok imát, végezzünk szeretetgyakorlatokat. Legyen példa számunkra a Szűzanya az akaraterejével és az alázatával is. Szívébe akarta fogadni Jézust – nincs ennél nagyobb történelmi tett! Döntése az elszántság mellett bizalmat is tanúsít: vállalta a neki rendelt küldetést. Nem tett fel felesleges kérdéseket, Gábor angyal közlése elég volt számára. Számtalan csoda fűződik Mária nevéhez, de mi is neki köszönhetjük, hogy népünk még létezik. Ő sohasem hagyott el minket. Benne bízva mondjuk el a legősibb Mária-imádságot: „Oltalmad alá futunk, Istennek szent anyja, könyörgésünket meg ne vesd szükségünk idején, hanem oltalmazz meg minket minden veszedelemtől…” Balázs atya a szentmise végén elsőmisés áldást adott a jelen lévő híveknek.
Szent Erzsébet életéből: Egy süketnéma fiú meggyógyítása Egy asszonynak süketnéma gyermeke volt, akit elvitt nyomorúsága vigasztalójához, Erzsébethez Marburgba, segítséget kérni. Kereste az ispotályban, de nem találta, ezért ott hagyta kisfiát, és elment elintézni valami ügyes-bajos dolgát. Közben megérkezett Isten szolgálója, Erzsébet. Meglátta a magára hagyott fiút, lehajolt hozzá, s így szólt: „Ki hozott téged ide, kedves gyermekem?” De az nem felelt semmit, mivel süketnéma volt. Erzsébet kedveskedve noszogatta, hogy válaszoljon, nem ismerve nyomorúságos állapotát: „Beszélj hozzám – mondta –, jó fiúcska, a mi Urunk, Jézus Krisztus
nevében!” Ekkor a néma szája megnyílt, megoldódott nyelve bilincse, és felelve így szólt: „Édesanyám hozott ide.” Majd szólították Isten szentjét, hát kiment. Nemsokára megérkezett a gyermek anyja, s hallva, hogy néma fia beszél, a heves ámulattól rémültem szólt: „Ki adta meg neked, hogy szólj?” Felelt a fiú: „Bejött egy néni, kedvesen megszólított, kérdezte, hogy jöttem ide, és kedvesen kért, hogy Jézus nevében feleljek neki.” Az anya tehát vette a fiát, és Istent magasztalva hazament… (A Magyarország virága című kötet alapján)
Demény Anna
. oldal
Regina Krónika
2007. január 7.
Mikulás-járás és kézműves-foglalkozás Szent Miklós püspök fáradságot nem kímélve kétszer is ellátogatott az idén templomunkba: december 9-én délután az ovismise után, majd másnap a reggel 8 órai hittanosmise után is. Szép szál termetével, piros köpenyével, püspöksüvegével és fehér szakállával nagy megilletődést okozott a gyerekeknek. Kérdésére, hogy jók voltak-e, és szót fogadtak-e a szüleiknek, bizony nagyon kevés igenlő válasz érkezett (vasárnap reggel egy sem)! A Mikulás mégis megajándékozta a kicsiket csokoládéval, ők pedig megígérték, hogy a jövőben jobbak lesznek.
Az ovisok átvonultak szüleikkel a közösségi házba, ahol a Szilágyi-iskola tanító nénijeinek segítségével ügyesen bánva az ollóval és a színes ceruzákkal hozták létre saját alkotásaikat. Képeinken láthatók a kis művészek és műveik. A hangulatról az eseményhez illő zenei felvételekkel gondoskodtak, de volt finom tea is a szomjúság oltására. A Szilágyi-iskola igazgatója közben a jövőre iskolapadba készülő gyerekek szüleinek kérdéseire is szívesen válaszolt.
2007. január 7.
Regina Krónika
. oldal
December 10-én a hagyományoknak megfelelően a reggeli szentmise után a közösségi házban kézműves-foglalkozásra várták hittanosaikat a plébániai hitoktatók Burján Adrienn vezetésével. Külön-külön termekben foglaltak helyet a különféle karácsonyfadíszek és asztali díszek készítői. Voltak papírral, gyönggyel dolgozók. A hittantanárok hozták a mintát és az anyagokat, megmutatták, mit lehet velük készíteni, a gyerekek pedig választhattak kedvük szerint. Többen közülük nagyon ügyesen dolgoztak, és egy-két óra alatt többféle, szebbnél szebb dísz készült el. Az előtérben vajas kenyér és tea várta az éhezőket-szomjazókat.
Karitászhírek Szentséges Szűz Mária, Isten anyja, te ajándékoztad a világnak az igaz világosságot, Jézust, a te fiadat – Isten fiát. Te teljesen ráhagyatkoztál Isten meghívására, s így a jóság forrásává lettél, mely Istenből fakad. Mutasd meg nekünk Jézust! Vezess minket őhozzá! Taníts meg minket megismerni és szeretni őt, hogy mi magunk is valóban szerető emberek és az élő víz forrásai lehessünk egy szomjazó világban! (XVI. Benedek pápa) Tájékoztatni szeretnénk kedves testvéreinket a december 10-i gyűjtésről.
A tartós élelmiszer mellett 62 000 Ft pénzadomány gyűlt össze, amelyből kiegészítettük az élelmiszeradományt. 49 csomagot állítottunk össze, melyet a Szilágyi Erzsébet Keresztény Általános Iskola tanulói által készített mécsessel és jókívánság-levélke melléklettel tehettük bensőségesebbé. Hálásan köszönjük a megajándékozottak nevében is minden testvér adományát, és azt is, ha valaki imáival segíti a nehéz helyzetben élőket. Áldott, békés új esztendőt kíván a plébánia közösségének a Regina Mundi Plébánia karitászcsoportjának nevében Stampf Margit
A karitászcsoport gyűlései 2007-ben a hónap második szerdáján 16.45-kor lesznek. Februárban 14-én.
Regina Krónika
. oldal
Reginás krónika – 2006. „Mindig eredményt akartunk látni, azt hisszük: akkor van értelme életünknek, ha itt és most alakítottunk a világon, pedig a csillagok fénye sincs itt azonnal, sőt vannak olyan távoli égitestek is, melyekről a fény már elindult felénk, de csak egy másik nemzedék fog rá felfigyelni” (Szent-Gály Kata). Az elmúlt év a nemzetünk lelki megújulásáért való imádság jegyében telt. Az év minden napján a szentmisék végén közösen is imádkoztunk erre a célra. Ne zárjuk le ezt az imaévet. Ha nem is imádkozzuk közösen a szentmiséken a megszokott imádságot, végezzük azt továbbra is, szüksége van rá nemzetünknek és saját magunknak. Az ökumenikus imahéten tavaly a templomunkban Isó Dorottya evangélikus lelkész tartotta az igehirdetést. A betegek vasárnapján a múlt évben is szentmise keretében szolgáltattuk ki a betegek szentségét itt a templomban az idős és beteg testvéreinknek. A húsvéti készület jegyében dr. Kocsis Imre atya tartott nagyböjti lelkigyakorlatot. Májusban – két részletben – 36 iskolás járult elsőáldozáshoz a Szilágyi-, ill. a Botev- és a Simonyi-iskolákból. Pünkösdhétfőn pedig a három iskolából 32 fiatalt vittünk bérmálásra a Szent László Plébániára. A felnőttkatekézisek végén pedig 2 felnőtt részesült a bérmálás szentségében, illetve egyikük ekkor is keresztelkedett meg. Múlt évben 2 kispapot szentelt diakónussá az érsek atya, 4 diakónust pedig pappá szentelt. Ne szűnjünk meg imádkozni papi és szerzetesi hivatásokért. Májusban a plébánia területén működő közösségek mintegy 70 tagja jött el találkozóra a plébániaépületből kialakított közösségi házunkba, hogy megismerjék egymást és a tevékenységüket. Reményeink szerint ez a megmutatkozás idén az egész egyházközség előtt is megtörténik, hogy megismerjük a különböző csoporto-
kat, és ki-ki bekapcsolódhasson a neki megfelelő közösségekbe. Hitoktatóink tevékenysége nyomán tavaly is rendeztünk a hittanosoknak napközis tábort a tanév befejeztével. Mintegy 30-an vettek részt rajta. A plébánia fiataljaival pedig a kővágóörsi plébánián tartottunk nyári tábort. Sajnos, a cserkészetben újabb szakadás támadt, így igazában újra kell szervezni a működését plébániánkon. Örömteli esemény volt viszont számunkra július 31-én, Loyolai Szent Ignác ünnepén Ticz Zsuzsa nővér örökfogadalma a Congregatio Jesuban, azaz az angolkisasszonyok rendjében, aki egyelőre vissza is térhetett ide a rendházba, és plébániánk életében is részt vehet, ahonnan a nővérek közé lépett. Imádkozzunk érte, hogy Istennek és mindannyiunknak kedve teljen az ő szolgálatában. Szeptembertől folytatódtak a hittanórák és a katekézisek az iskolákban és a plébánián. Sajnos, évről évre néhánnyal mindig fogyatkozik a hittanosok létszáma, és az elsőáldozás után is sokan lemaradnak. Igyekezzünk tudatosítani az ismerős szülők körében, hogy folyamatos a hitoktatás, és aki nem vesz részt rendszeresen a hitoktatáson és a szentmiséken, azokat nem tudjuk odaengedni a beavató szentségek vételéhez. Szeptemberben Salkaházi Sára boldoggá avatása történt, szentmisén és szentségimádáson mi is megemlékeztünk róla. Az egyházközségi zarándoklatunkat pedig a szigetközi zarándokhelyre, Máriakálnokra szerveztük, Győr érintésével, ahol a székesegyházban a köny nyező Szűzanya zarándokhelyét kerestük fel, a püspökvárban pedig Boldog Apor Vilmos püspök vértanúságának a helyén tisztelegtünk emléke előtt. Szent Miklós napjához kapcsolódóan ebben az évben is tartottunk a plébánián kézműves- és játszódélelőttöt, a hitoktatóknak köszönhetően.
2007. január 7. A szentségimádási napunkat a szokott módon tartottuk meg dec. 8-án. Az adventi készületünket tudta szolgálni, hasonlóan a hajnali szentmisék is, amelyeken a szokott buzgósággal vettek részt a kedves hívek. Közösségi életünkben újdonság volt a februárban kezdett ún. „ovismise”, amellyel a kisgyermekes családok szentmisén való részvételét akartuk megkönnyíteni, hogy ne feszélyezze a szülőket – és más szentmisék híveit – a kisgyermekek esetleges nyugtalansága, mozgolódása. Ebből kinőtt szep temberben a Regina Gyermekklub és egy baba-mama klub is a közösségi házunkban. Köszönet érte a kezdeményezőknek, mozgatóknak. A közösségi házat sikerült a nyár folyamán egy kicsit felújítani (ablakcsere, járólapozás, festés, mázolás), hogy otthonosabb legyen. Az udvar és a kert rendezése is folyamatban van, éljenek a lehetőséggel a testvérek, töltsük meg élettel, hogy lelkiekben is erősödjünk. Az elmúlt év a statisztikák tükrében: 33 keresztelésünk volt. A kereszteltek közül 19 fiú, 14 lány. 24 volt 1 év alatti, 2 az 1–7 év közötti, 7 pedig ennél idősebb. Egyházilag rendezett házasságból való 23, 5 polgári kötésből, élettársi kapcsolatból 5. 11 házasságkötés volt, ebből 2 vegyes házasság. Házasságkötési jubileumot nem ünnepeltünk a közösségben. 61 temetésünk volt, 27 férfi és 34 nő. Legidősebb a 104 éves, legfiatalabb 29. Sajnálatos, hogy elhunytjaink közül csak 15-en részesültek a betegek szentségében. Anyagiak terén a pontos számadást csak január végére, az egyházközségi képviselő-testület gyűlésére tudjuk elkészíteni. Hozzávetőlegesen: 2,6 millió Ft maradvánnyal indultunk neki a 2006-os évnek. Kb. 11 millió Ft bevételünk volt, ebből kb. 4,5 millió Ft egyházi adó, 4 milló persely, a többi egyéb adomány, ill. alapítványi vagy más támogatás. A munkabérek, járulékok, a működési kiadások, a felújítások és a még nem rendezett munkálatok kifizetése után kb. 1 millió Ft maradvánnyal tudunk indulni az új évnek.
2007. január 7. A templomi gyűjtések eredményeként a katolikus iskolákra 355 ezer, szentföldi helyekre 100 ezer, papnevelésre 140 ezer, péterfillérként 117 ezer, missziókra 127 ezer, a karitász javára 170 ezer, a bazilika felújítására 130 ezer Ft-ot továbbítottunk az érsekségre, összesen 1,139 millió Ft-ot. Végül egy kis előretekintés 2007-re: Szent Imre- és Szent Erzsébet-jubileum lesz, születésük 1000, ill. 800 éves évfordulója. Szent Imre a magyar ifjúság egyik védőszentje, Szent Erzsébet pedig a tevékeny felebaráti szeretet szentje. Példát adnak nekünk az elkötelezett keresztény életre. Igyekezzünk megismerni az életüket! Folytassuk saját magunk és egyházközségünk lelki megújulását, a belső, lelki építkezést, hogy jel, krisztusi fény lehessünk a környezetünkben, világunkban. A vasárnaponkénti 9 órai szentmisét diákmisévé akarjuk tenni. Kérjük a szülőket, nagyszülőket, hogy erre a szentmisére hozzák a gyermekeiket, unokáikat!
Kitekintő Munkaebéd távlati tervekkel A közelmúltban April H. Foley amerikai nagykövet asszony munkaebéden találkozott a megye és Veszprém város vezetésével, prominens személyiségekkel. A politikai vezetők hangsúlyozták, fontosnak tartanák a rendszeres találkozókat annak érdekében, hogy a befektetni szándékozó amerikai cégek jobban megismerjék a térséget. Az amerikai nagykövet elmondta, az adórendszer stabilitása, az infrastruktúra igen nagy hangsúllyal esik latba akkor, amikor a befektetés lehetőségeit latolgatják. Az előbbivel kapcsolatosan aggályainak adott hangot a tengerentúlról érkezett politikus, hiszen úgy véli, Magyarországon nem kiszámítható és nem stabil az adórendszer, a felelőtlen kormányzati intézkedések következtében. Az infrastruktúra után harmadikként a szellemi tőkét említette, amiről viszont elismeréssel szólt
Regina Krónika
. oldal
Számítunk továbbra is a plébánián működő különböző csoportok, lelkiségi és imaközösségek: a rózsafüzér-társulat és a karitászcsoport, a bibliaórák és a plébániánk keretében működő egyetemi lelkészség csoportjai, a cserkészek, a Kolping család és a Cursillo lelkiségi mozgalomhoz tartozó közösségek, imacsoportok, családközösségek, a gyermek- és baba-mama klubok, a középiskolás és a felnőtt fiatalokat összefogó csoportok, valamint a Schola Regina kórus tevékenységére, közösségformáló erejére. A híveket pedig buzdítjuk, hogy érdeklődésüknek, lelki beállítottságuknak megfelelően kapcsolódjanak bele ezek életébe, illetve hozzanak létre további közösségeket, amelyeknek teret tudunk biztosítani a körülményeinknek megfelelően. Hosszabb távon előttünk álló feladat a templomunk külső felújítása, hiszen most ősszel a torony tetejéről kellett eltávolítani az öntöttvas liliomok egy részét balesetveszély miatt,
de a helyzetet megnyugtató módon csak a teljes külső felújítással tudjuk rendezni. Jelenleg a felújítási tervek elkészítése van folyamatban, illetve a felújításhoz az anyagi fedezetet kell gyűjtögetnünk... Végül megköszönöm mindazoknak, akik imádságukkal, munkájukkal, tanácsaikkal, adományaikkal segítették közösségünket és építették Isten országát. Külön is szeretném megemlíteni a nővérek, a képviselő-testület, az irodai és a karitászszolgálatot végzők, a hitoktatók, az orgonistánk, az énekesek, a ministránsok, a siket- és ovisliturgiában segítők, az újságszerkesztők és -írók, az építkezésben, a templom és a plébánia takarításában és más egyéb tennivalókban segítők munkáját, szolgálatát. Isten adjon jutalmat mindannyiuknak, és segítsen kegyelmével mindannyiunkat, hogy tudjuk őt szolgálni az új esztendőben is.
az amerikai politikus térségünket illetően. Ennek bázisa ugyanis a Pannon Egyetem, amely alapja lehet a szellemi együttműködésnek. Lasztovicza Jenő, a megyei közgyűlés elnöke, valamint Debreczenyi János polgármester megállapodtak a nagykövet asszonnyal abban, hogy a közeljövőben újabb munkamegbeszélésen vesznek részt, ahol jobban megismertetik Veszprémmel, a térséggel a külföldi politikust, a további eredményes együttműködés reményében. Tizenhatodik ünnepi közgyűlés kitüntetettekkel A megyei önkormányzat megalakulása 16. évfordulójának tiszteletére ünnepi közgyűlést tartottak a Megyeháza Szent István termében. A vendégeket Lasztovicza Jenő, a megyei közgyűlés elnöke köszöntötte. A megyék szerepét, jelentőségét emelte ki, hangsúlyozta, bízik abban, hogy az ezeréves megyerendszer még sokáig szolgálhatja a benne élőket. Talabér Márta ünnepi beszédében a megyék szerepéről szólt, kiemelte,
hogy az átalakulóban lévő közigazgatásban, a regionalizálódás mellett is, igen komoly szerep vár továbbra is a megyékre. A szerepük megtartása, megőrzése nagyon fontos feladat. Az alelnök asszony elmondta, a szűkülő központi támogatás mellett egyre több feladat hárul a megyei önkormányzatra, de mind ez idáig sikerült fenntartani az intézmények színvonalas működését. A Veszprém Megye Érdemrendje elismerésben, melyet a köszöntő beszédek után adtak át, Dr. Czirner József, a Közép-dunántúli Mentőszervezet szakmai vezetője, Kádár Tibor festőművész, Sarkadi Nagy Antalné népművelő és a légierő-parancsnokság zenekara részesült, az együttest Katona János vezeti. A díjazottak nevében Dr. Czirner József szólt. A meglepetés műsorban Mártony Zsuzsanna, Völler Adél énekművészek, Kőrösi Csaba, és Módri Györgyi színművészek léptek fel. A zongorakísérőjük Völgyesi Gyöngyi volt.
Tóth Gyula plébános
Regina Krónika
10. oldal
Ajándékok, amelyek nem kerülnek semmibe:
Imahét a Krisztus-hívők egységéért 2007. január 21–28.
egy jó szót szólni, egy beteget fölvidítani, óvatosan csukni be az ajtót, apróságoknak örülni, mindenért hálásnak lenni, jó tanácsot adni, egy levél megírásával örömet szerezni, jogos panaszt nem melegíteni fel újra, nem tenni szóvá, amit a másik hibázik, a levert hangulatot nem venni komolyan, nem sértődni meg egy félresikerült szó miatt, megtalálni a dicsérő, elismerő szót a jóra, megtalálni az együttérző szót a megalázottaknak, találni egy tréfás szót a gyerekeknek, elismerni az elkövetett helytelenséget.
Az idei évben az imahét alapigéje: „Még a süketeket is hallókká teszi, és a némákat is beszélőkké” (Mk 7,37). Az imaórák hagyományosan mindennap este 6 órakor kezdődnek. Az egyes napok helyszínét és igehirdetőjét a későbbi hirdetésekben ismertetjük.
Hírek és események Az imaapostolság szándékai januárra: Általános: Hogy korunkban, amelyet, sajnos, az erőszak nem kisszámú epizódja jellemez, az Egyház pásztorai továbbra is jelezzék minden embernek a béke és a népek közötti egyetértés útját. Missziós: Hogy az Egyház Afrikában egyre hitelesebb tanúja legyen Krisztus örömhírének, és minden nemzet körében elkötelezze magát arra, hogy előmozdítsa a kiengesztelődést és a békét. A karitászcsoport e havi gyűlése: január 10. Hazánkban ez évben, mivel Urunk megjelenésének (vízkereszt) az ünnepét január 7-én ünnepeljük, 8-án, hétfőn lesz Urunk megkeresztelkedésének az ünnepe. Ezzel az ünneppel zárul le a karácsonyi ünnepkör, és kezdődik az évközi idő nagyböjt előtti része.
Január 14. az elvándorlók és menekültek világnapja. Január 18. Árpád-házi Szent Margit szűznek, magyar leányifjúságunk védőszentjének az ünnepe. Január 25. Szent Pál apostol megtérésének az ünnepe. Január 28-án tartja az egyházközségi képviselő-testület a soron következő rendes gyűlését, amelynek a témája a 2006. évi számadás és a 2007. évi költségvetés megtárgyalása. A számadás és a költségvetés a gyűlést követő két héten át a plébániai irodában közszemlére lesz kitéve. A hivatali időben bárki számára megtekinthető. Február 2. Gyertyaszentelő Boldogasszonynak, Urunk bemutatásának az ünnepe, idén elsőpéntek is. Az este 6 órai szentmisén végezzük a szokásos gyertyaszentelést. Ez a nap egyúttal könyörgőnap szerzetesi hivatásokért. Február 4-én, vasárnap, minden szentmise végén Balázs-áldást adunk (Szent Balázs 3-i emléknapjához kapcsolódva).
Készüljünk a szentmisére! jan. 14. jan. 21. jan. 28. febr. 4.
Olvasmány
Szentlecke
Evangélium
Iz 62,1–5 Neh 8,2–4a.5b.8–10 Jer 1,4–5.17–19 Iz 6,1–2a.3–8
1Kor 12,4–11 1Kor 12,12–30 1Kor 12,31–13,13 1Kor 15,1–11
Jn 2,1–11 Lk 1,1–4; 4,14–21 Lk 4,21–30 Lk 5,1–11
2007. január 7.
Miserend Hétfőtől szombatig: 7 órakor Szerda és szombat: 18 órakor is Elsőpéntek: 18 órakor is Szombat: 17 órakor ovismise Vasár- és ünnepnap: 9, 11, 18 órakor Jan. 14-én 9 órakor gitáros szentmise
Lelkiségi foglalkozások Hétfő: 18 órakor felnőttkatekézis a plébánián Szerda: 18.30 órakor bibliaóra a templomi hittanteremben Csütörtök: 18 órakor szentségimádás Péntek: 19 órakor ifjúsági hittan a közösségi házban Szombat: 17.45-kor Regina Gyermek klub a közösségi házban 18 órakor kóruspróba a templomi hittanteremben
Imádkozzunk értük...! ...mert a keresztségben újjászülettek: Széwald Lóránt János és Széwald Péter Tamás december 10-én. ...mert az örök hazába költöztek: Németh Istvánné Énekes Teréz (85 éves) november 25-én, Sebesi Jenőné Szimmer Magdolna (65 éves) november 30-án, Gombor Józsefné Szlávik Anna (80 éves) december 7-én, Horváth György (84 éves) december 10én, Nyárádi Józsefné Tölgyesi Irén Róza (78 éves) december 14-én, Csiszár Józsefné Végh Margit Anna (92 éves) december 14-én, Főczény Imréné Szücs Teréz (74 éves) december 16án, Süle Józsefné Pászthory Zsuzsanna (78 éves) december 19-én.
Regina Krónika A Regina Mundi Plébánia ingyenes lapja Megjelenik 600 példányban
Felelős kiadó: Tóth Gyula plébános Szerkesztőség: a plébánián, Veszprém, Dózsa György út 9. Telefon: 88/327-609 Szerkesztők: Adonyi Krisztina, Demény Anna, Kreschka Miklós, Selyem Zoltán
