Reformkonyhai recept MINDENSZENT HAVA Malvin Petra Helga Ferenc, Edvin, Zóra Aurél, Galina

1

H

Malvin

2

K

Petra

3

Sze Helga

4

Cs

Ferenc, Edvin, Zóra

5

P

Aurél, Galina

6

Szo Brúnó, Renáta

7

V

Amália

8

H

Koppány

9

K

Dénes

10

Sze Gedeon

11

Cs

Brigitta, Gitta

12

P

Miksa

13

Szo Kálmán, Ede

14

V

Helén, Heléna

15

H

Teréz, Terézia

16

K

Gál, Aurélia

17

Sze Hedvig, Hédi

18

Cs

Lukács

19

P

Nándor

20

Szo Vendel

21

V

Orsolya, Orsika

22

H

Elôd, Korinna

23

K

Nemzeti ünnep, Gyöngyi

24

Sze Salamon

25

Cs

Blanka, Bianka

26

P

Dömötör, Amanda, Armand

27

Szo Szabina, Szabrina

28

V

Simon, Szimonetta, Szimóna

29

H

Nárcisz

30

K

Alfonz, Zenóbia

31

Sze Farkas

Reformkonyhai recept Gombás padlizsántekercs Elõször készítsünk elõ 40 dg padlizsánt a kirántott padlizsánnál leírt módon. Most hosszában szeleteljük a padlizsánt kb. 2 mm vastagra, és ne hámozzuk meg, mert a vékony padlizsánszeletek széle megég. A sóval való bedörzsölés, valamint az öblítõvíz letörlése után kevés étolajon, közepes lángon süssük mindkét oldalát világospirosra, és papírtörölközõre kiszedve hagyjuk lehûlni. (Ne pirítsuk, mert ha ropogóssá válik, nem tudjuk felgöngyölni. Az egyes adagok behelyezése elõtt csak annyi olajat öntsünk a serpenyõbe, hogy megnedvesítse, különben nagyon zsíros lesz a padlizsán. Berakás után nyomban forgassuk át a szeleteket, így mindkét oldaluk olajos lesz.) Utána 10 dg gombát folyó vízben mossunk meg, szeleteljük fel, majd vágjuk még kisebb darabokra, és 0,2 dl étolajon pirítsuk meg. Adjunk hozzá 3 dg apró kockákra vágott paradicsompaprikát (pritamint), 2-3 szál finomra metélt petrezselymet, és dinszteljük pár percig. (A maradék pritamint és petrezselymet keverjük a rizs fõzõvizébe.) A tûzrõl levéve hagyjuk lehûlni, majd dolgozzunk bele 10 dkg majonézt, 1 evõkanál zsemlemorzsát, 2 gerezd áttört fokhagymát, és egy csipet õrölt borsot. (A saját készítésû majonézhez 2 kisebb tojás sárgáját, 0,8 dl napraforgóolajat és egy csipet sót használjunk. Lényegesen könnyebbé és gyorsabbá válik a kikeverése, ha 1 kávéskanál mustárt is adunk a tojássárgájához.) Arányosan elosztva kenjük a tölteléket vékonyan a padlizsánszeletekre, és az elkeskenyedõ végüknél fogva göngyöljük fel õket. Végül helyezzük a tekercseket szorosan egymás mellé egy üvegtálra, majd szitáljuk a tetejükre szárított petrezselymet, és díszítsük egy-egy vékony szelet félbevágott citromkarikával. Hidegen, elõételként tálaljuk. Fogyasztás elõtt fél órával vegyük ki a hûtõbõl, hogy szobahõmérsékletre melegedjen. Párolt rizsre feltétként is rakhatjuk. Hûtõszekrényben tároljuk.

173

OKTÓBER

2007 • MINDENSZENT HAVA

OKTÓBER

Évfordulók Október 1. 800 éve történt (1207) Megszületett III. Henrik angol király, aki apja, Földnélküli János halála után kilencévesen került a trónra.

Október 18. 40 éve történt (1967) 127 napos út után szovjet ûrállomás szállt le a Vénuszra. 230 éve történt (1777) Megszületett Heinrich von Kleist német drámaíró, költõ.

Október 3. 50 éve történt (1957) Meghalt Szabó Lõrinc költõ, mûfordító.

Október 20. 20 éve történt (1987) Meghalt Sulyok Mária magyar filmszínésznõ.

Október 4. 50 éve történt (1957) A Szovjetunió Föld körüli pályára bocsátotta a Szputnyik-1 elsõ mesterséges holdat, amely 24 500 km/órás sebességével 95 perc alatt kerülte meg a Földet.

Október 23. 130 éve történt (1877) Átadják a déli összekötô vasúti hidat. Az engedélyezés már 1865-ben, az építés 1874-ben elkezdôdött.

Október 13. 100 éve történt (1907) Megszületett Dajka Margit színésznõ. Október 14. 180 éve történt (1827) Zalán megszületett Zichy Mihály festõmûvész, grafikus, a magyar romantikus festészet jelentõs alakja. 80 éve történt (1927) Megszületett Sir Roger Moore angol színész, James Bond egyik megformálója. Október 15. 90 éve történt (1917) Megszületett Fábri Zoltán színházi és filmrendezõ (Körhinta). 90 éve történt (1917) Franciaországban kivégezték Mata Harit (eredeti nevén: Margaretha Zelle), a híres elsõ világháborús táncosnõt, kurtizánt és kémet.

Október 24. 10 éve történt (1997) Meghalt Berki László cigányprímás, az Állami Népi Együttes vezetõ prímása. Október 28. 60 éve történt (1947) Megszületett Horváth Károly (Charlie) énekes. 540 éve történt (1467) Megszületett Desiderius Erasmus – Rotterdami Erasmus a humanizmus németalföldi alakja, a humanista pedagógia kiemelkedõ képviselõje. Október 31. 490 éve történt (1517) Luther Márton wittenbergi teológiaprofesszor közzétette 95 tézisét a búcsúcédulákkal való visszaélések, a katolikus egyház elvilágiasodása ellen, amellyel kezdetét vette a reformáció. 120 éve történt (1887) Megszületett Csang Kaj-sek kínai forradalmi vezetõ, a Kuomintang Köztársaság (1928-1949) elnöke.

Évforduló 100 éve történt • 1907. október 30. Megszületett Ránki György zeneszerzõ. Kodály Zoltánnál tanult zeneszerzést 1926 és 1930 között a Liszt Ferenc Zenemûvészeti Fõiskolán. Ezután népzenei tanulmányokat folytatott a Néprajzi Múzeumban, majd 1948-49-ben Párizsban és Londonban. Szabadfoglalkozású zeneszerzõként tevékenykedett. Ének- és zenekari mûvek, dalok, kamaramûvek, népdalfeldolgozások mellett három operát, öt balettet, gyermekoperát, nyolc daljátékot, húsz színpadi kísérôzenét és több mint ötven filmzenét komponált. 1954-ben Kossuth-díjjal, 1952-ben és 1957-ben Erkel Ferenc-díjjal tüntették ki.

174

Ôszi gondolatok

Különösen év vége felé egyre több reklámlevelet kapunk. Ezek a reklámlevelek mind fantasztikus ajánlatokat kínálnak fel. Az egyik egy könyv megvételére bíztat, amely 500 legális adótrükkre tanít meg, ha megvesszük, a másik azt ígéri, hogy szinte ingyen küld valami étrend-kiegészítõt, amitõl egy hónap alatt garantáltan 10 kilót fogyunk. A harmadik hír, ahol egy hétvégén megtanulhatjuk, hogy tíz lépésben hogyan szerezzük meg az elsõ milliónkat. Jézus juhok és kecskék szétválasztásáról szóló példázatával kapcsolatban is lehetne ebben a stílusban szólni: hat egyszerû fogás a garantált üdvösséghez. Hétfõn enni adok egy éhezõnek. Elég, ha az utcán odaadok egy zsemlét. Kedden egy szomjazó kap tõlem egy pohár vizet. Szerdán – kétségtelenül ez lesz a legmegerõltetõbb, de hát az üdvösségért mindent – egy hajléktalan alhat az elõszobában a matracon. Csütörtökön nem is kell találkoznom senkivel, egy ócska pulóvert beadok a Vöröskeresztnek, majd õk kiosztják. Pénteken beugrom a kórházba, meglátogatom a beteg szomszédot. Szombaton ugyan nem tudok bemenni a börtönbe, nem is engednének be, de elmondok értük egy imát. Így azután vasárnap jó lelkiismerettel elmondhatom Jézusnak: Megtettem, amit Mt. 25-ben mondtál, vedd elõjegyzésbe a törzshelyemet a mennyben. Ugye milyen jól hangzik ez a hat egyszerû fogás az üdvösséghez? Sajnos csak az a baj vele, mint a többi fantasztikus ajánlattal, hogy nem mûködik. Nézzük meg alaposabban azt a jelenetet, amit Jézus elmond. Ez a szituáció minden emberre vonatkozik. Nem lehet elõle kitérni. Egyszer egy szellemes mondatot olvastam: minden ember életében van három „kell”. Az elsõ, hogy meg kellett születnünk, senki nem kérdezte, akarjuk-e vagy sem. A másik, hogy meg kell halnunk, ez ellen sem tehetünk semmit. A harmadik kell, hogy mindnyájunknak meg kell jelennünk Krisztus ítélete elõtt. Ezt a jelenetet írja le Jézus. Ott állnak az emberek, elképzelhetetlenül hatalmas tömeg és mindenki tudja, hogy most eljött a számadás. Lesznek akik számítottak rá, de sokan lesznek ott, akik megdöbbenéssel állnak: mégis igaz, amit soha nem hittek el. Mindenki fogalmazhatja magában a védõbeszédet, hogyan mentegesse, magyarázza ki magát, de erre nem kerül sor. Nincs vádbeszéd és nincs védõbeszéd. Jézus egyszerûen kihirdeti és végrehajtja az ítéletet. Kettéválasztja a tömeget és azt mondja: Jöjjetek ti áldottak és távozzatok tõlem ti átkozottak. A megdöbbenés néma csendje van mindkét csoportban és a kérdés: miért? Mikor történt az, ami alapján Jézus kiválasztott vagy elutasított? A válasz végtelenül egyszerû. Jézus azt mondja: nincs szükség vádiratra, védelemre. Ott éltem közöttetek, naponta találkoztatok velem az éhezõk, a szomjazók, az idegenek, a mezítelenek, a betegek és a foglyok személyében. Ahogyan akkor bántatok velem, az mindennél jobban elárulja életetek irányát. Voltak, akik irgalmasok voltak velem szemben, most én is irgalmas vagyok irántuk. Õk állnak a jobb kezem felõl. Voltak, akik elutasítottak, most én is elutasítom õket. Õk a balkezem felõl állnak. A cselekedeteitek a szívetekrõl, az embertársaitokhoz való viszonyotokról, a szeretetetekrõl ad képet. Az igazi hit nemcsak azt kérdezi, hogy mi jót cselekedjen, mert mielõtt megkérdezné, már meg is tette... SZABÓ JULIANNA evangélikus lelkész

175

OKTÓBER

Lelki útravaló

OKTÓBER

„Isten mindenkinek személyes választ ad” Beszélgetés Páll Lászlóval, a Kálvin Téri Református Egyházközség elnök-lelkészével Mi, ferencvárosiak büszkék lehetünk arra, hogy itt van a pesti oldal elsõ református gyülekezete. Mikor is jött létre? Az egyháztörténészek a XVI. sz. középsõ évtizedeire teszik a gyülekezet létrejöttét. A török kiûzése után megszakadt a folyamatosság, és bár a gyülekezet ezután is megvolt (ennek írásos nyomai vannak), csak a türelmi rendelet után, 1796-ban lehetett újraalapítani. Ebbõl nõtt azután ki úgy 10 másik közösség, és így tovább, mind a mai napig – a lakótelepi részeken ma is szervezõdnek új közösségek. A gyülekezet területének jelentõs része, kb. kétharmada Ferencvárosé, ugyanakkor egy kicsiny terület átnyúlik a VIII. kerületbe, és valamivel nagyobb terület az V. kerületbe is. Nem véletlen, hogy a templom éppen hol áll... Valóban: amikor lehetõvé vált a türelmi rendelet után, hogy protestánsok itt letelepedhettek, ez csak az akkori városfalon, a mai a Kiskörút vonalán kívül volt lehetséges. Az elsõ gyülekezet persze még egészen pici volt. Olyan kicsiny közösségre kell gondolni, amelyik elfért egy nagyobb szobában, az istentiszteleti alkalmakat is elõször egy teremben tartották. A templom 1816-1830-ig épült, a gyülekezet akkori igényeit jóval meghaladó méretben. A 100 éves évfordulón egy emléktáblát helyeztek el a templomban, hadd idézzek ebbõl, mert nagyon szépen kifejezésre juttatja, hogy ugyan ez egy helyi gyülekezet temploma, de mégis nagyobb jelentõsége van. Igei idézettel kezdõdik: „Minden térd neki hajoljon meg, mert csak benne van igazság és erõ. Ennek a kegyelemnek egyik bizonysága, hogy az a kis gyülekezet, amely ezelõtt 100 évvel ezt a hajlékot Istennek szentelte, ma 10 viruló gyülekezetre sokasodva imádja õt lélekben és igazságban”. Megörökíti továbbá, hogy ez a templom annak idején „az egész magyar református egyház segedelmével épült, méltó dolog, hogy a benne lévõ világosság az egész magyar reformátusságnak szolgáljon”. Ennek megfelelõen a gyülekezet szolgálóinak tevékenysége is az egész egyházban kisugárzott. Valóban, a gyülekezetben sok püspök, fõgondnok szolgált: sokszor választottak itt szolgáló lelkészt püspökké, de az is elõfordult, hogy a püspököt hívta meg ide a gyülekezet lelkésznek. A jelentõs személyek közül az elsõ talán Báthori Gábor, a gyülekezet újraalapítója, aki nem csak a helyi gyülekezet elnöke volt, de püspöke is lett a Duna-melléki egyházkerületnek, aztán Török Pál, akinek a nevéhez az egyház iskoláinak iskolák alapítása is köthetõ. A két világháború közötti idõnek az a Szász László a meghatározó alakja, aki jelentõs egyházkormányzó volt: nem csak Duna-menti püspök, hanem országos egyházi ügyekben is jelentõs személy. Szinte végtelen a sor. A világiak közül talán egyet említek: Kardos János ügyvéd a Kálvin-téri gyülekezet presbitere volt. Annak idején, az ötvenes években több hírhedt perben védõ szerepet töltött be. Róla ezért sokáig nem is volt ildomos beszélni, ma sem eléggé ismert a neve. Az 56-os forradalom után néhány évvel halt meg. Ma miben ragadható meg a gyülekezet központi szerepe? Többféle vonatkozásban is. Az egyik, hogy a budapesti városi közlekedés egyik csomópont-

176

177

OKTÓBER

jában van, könnyen megközelíthetõ helyen, ami zenei, egyházi rendezvények esetén elõny. Templomunk idõnként országos rendezvény színhelye is: olyan kezdeményezések is indulnak innen, melyek túlmutatnak a helyi gyülekezeten. Amikor felkérést kapunk, akkor szívesen állunk a tágabb közösség szolgálatába. Ez bizonyos értelemben terheket is jelent, különösen az épületek fenntartásával, a nagy igénybevétel miatti sok-sok javítással, elõkészülettel. A gyülekezetrõl mit érdemes tudni? Mekkora a létszáma? 1250 személy neve szerepel a választói névjegyzékünkben, õk névvel is vállalják az egyháztagságot, eljuttatnak egy évben egyszer egy adományt, és részt vesznek a gyülekezet életében. Természetesen ennél többen tartoznak ide. Óvatos becsléssel azt mondanám, hogy 2000-2500 fõ kapcsolódik valami módon a gyülekezethez, és valamivel több azoknak a száma, akik megfordulnak itt egy évben egyszer vagy kétszer, az ünnepek alkalmából. Vannak olyanok is, akik azt mondják, hogy nem csak ide járnak, hanem máshova is. Ez egy érdekes új jelenség is, és egészen addig rendben is van, amíg mondjuk egyháztagságot vállalnak valahol. Azt nem szeretjük, hogy ha valaki nem kötõdik egyik helyi közösséghez sem, hanem csak úgy vándorol. Miért fontos, hogy a hívõ ember egy közösséghez, gyülekezethez is tartozzon? Ez azért fontos, hogy személyessé váljon a közösséghez való tartozás, hiszen különben bekapcsolhatná a televíziót, és egy virtuális egyház tagjaként lehetne egy vallásos élménye. A gyülekezeti élet nem errõl szól. Arra szoktuk buzdítani az ide jövõket, hogy ne csak egy vasárnapi istentiszteleten vegyenek részt, hanem a hét közbeni sok-sok alkalom kínálta lehetõséggel is éljenek. Kb. 10-12 olyan csoportunk van, amely rendszeresen mûködik, egész évben, nyár kivételével. Ifjúsági csoport – a konfirmáló tizenévesek csoportját is beszámítva – három van. Van hétfõn, kedden, szerdán bibliaóra, mindegyiknek megvan a sajátossága. A hétfõi egy nyugdíjas lelkészhez kötõdik, a keddi a „központi” gyülekezeti alkalom – ez egy kicsit akadozik az utóbbi idõben, úgy látom, hogy mindenki szereti a maga érdeklõdési körének való csoportot megtalálni, és nem a központi csoportot. Bevezettük a presbiterek számára indított bibliaórát, ez a szerdai alkalom. Ennek érdekes tagozódása van: minden hónap elsõ szerdáján bibliaiskola jellege van, kifejezetten missziói ráhangolódás. A második szerda nyitott alkalom, amelyet ablaknyitás programnak is nevezhetünk, ahol egészen kötetlenül lehet beszélni a gyülekezet életének különbözõ dolgairól, akár nehézségeirõl is. A harmadik szerda közös alkalom, a következõ vasárnap igéjét próbáljuk együtt megbeszélni, ez a lelkészek számára is elõnyös, hasznos, bizonyos támpontokat ad. A negyedik szerda beleolvad a hó utolsó vasárnapi, úrvacsora elõkészítõ sorozatba, amely az úrvacsora elõtti vasárnapot megelõzõen, keddtõl péntekig tart. Feltétlenül említést érdemel a szerdai kézimunkázó asszonykörünk. Õk is az ige körül vannak együtt, de az egész délutánt szorgalmasan kézimunkázással töltik, méghozzá úgy, hogy népmûvészek bevonásával tanulják a különbözõ tájegységek mintáját és motívumait. Az adventi idõszakban, minden évben kiállítást rendeznek, egy kis vásárral egybekötve. Meg kell említeni a diakóniai közösségünk bibliaóráját: van egy olyan munkacsoport, amely szervezi a betegek látogatását, számontartását, otthoni segítését, ha szükséges. A lényege az, hogy ami nem válhat személyessé, mondjuk egy vasárnapi istentiszteleten, azzá válhat egy kisebb csoportban. Mi jellemzi a gyülekezet összetételét? Én alig több mint 10 éve szolgálok itt, errõl az idõszakról tudok beszámolni. Van egy viszonylag szûk értelmiségi réteg – orvos, egyetemi tanár akár – ugyanakkor a gyülekezet nagy többsége sokféle foglalkozású, és többnyire egyszerû emberekbõl áll. Nem merem azt mondani, hogy tipikus városi gyülekeztet, de ez közel áll az igazsághoz. Úrvacsoraosztás közben látom, hogy sokan mennyire nagy átéléssel jönnek. Könnyeket lehet látni felnõtt emberek és nõk és férfiak szemében, a megrendülés bizonyos jeleit, és azt, hogy milyen sokfélék. Vannak fiatalok – örven-

OKTÓBER

detes számunkra, hogy a konfirmáltak vissza-vissza térnek, és különösen az úrvacsorai istentiszteleteken örömmel látjuk õket – de azért a gyülekezet nagy többsége idõsebbekbõl áll. A vasárnap délelõtti szokásos istentiszteletre fõleg az idõsek jönnek, az esti alkalomra nagyobb számban a fiatalabbak, talán azért, mert akkor a fiatalabb kollégák szolgálnak. Ez egy idõsödõ gyülekezet: nagyjából fele idõsekbõl áll. Sajnos nagyon szûk a 30-as, 40-es éveiben lévõ aktívak rétege, és megint nagyobb a fiatalok száma. Milyen a gyülekezet lelkisége, lelki állapota? Igen sokszínû. Vannak, akik a gyülekezet belsõ csoportjaihoz tartoznak, intenzíven élik meg a kereszténységüket. Õk, azok, akik hordozzák is a gyülekezetet, tehát nem csak – elnézést kérek – fogyasztói az evangéliumnak. Mi persze mindenkit bátorítunk, hogy, jöjjön, és elõbb ilyen módon kapcsolódjon be a gyülekezetbe. De hát az evangélium hirdetése akkor éri el a célját, ha idõvel a szolgáló közösség tagjává is lesznek, és hála Istennek, van egy ilyen belsõ magja a gyülekezetnek. Aztán vannak azok, akik még mindig elég szorosan kötõdnek ide, de csak alkalmanként, rábeszélésre vállalnak valamiféle szolgálatot, vagy még nem találták meg a szolgálati területüket. És van bizony egy elég nagy tömeg, akik inkább a gyülekezet peremvidékén vannak, de mindig megvan a reménység, hogy onnan sikerül egy kicsit beljebb hívogatni õket. Ennek többféle útja-módja van. 2005 utolsó hónapjaiban történt a presbitérium, azaz a gyülekezet fõ döntéshozó szervének teljes megújítása. Akkor hosszabb elõkészület után, elég sok embert megszólítva próbáltuk megkeresni azokat, akiket jobban be lehet vonni, nem egyszerûen csak a döntéshozatalokba, hanem a szolgálat végzésébe is. Itt nagyon sokféle dologról van szó: a beteglátogatástól a segítõ szolgálaton át a pénzügyi, mûszaki, tehát az épületek állapotával kapcsolatos teendõkig. Sikerül elég szép számmal bevonni gyülekezeti tagokat, részben konkrét feladattal bízzuk meg õket, részben õk jelentkeznek önként feladatért – talán éppen megszólította õket egy igehirdetés, vagy annak egy néhány mondata. Egészen különbözõ felajánlások is érkeznek idõnként: volt árvizekkel kapcsolatos gyûjtés, vagy hírét vesszük, hogy valakinek szüksége van valamilyen konkrét használati tárgyra, és meghirdetjük. Nagyon sok ilyen felajánlás van. Milyen új kihívásokra kell választ adni a gyülekezetben? Ha általánosságban akarnám megnevezni, akkor talán egyre jobban érezzük azt, hogy a hagyományos egyházi nyelvvel, szóhasználattal ma már alig lehet valakit megszólítani. A fiatalokat végképp nem, de azokat is nehezen, akiknek laza a kapcsolódásuk az egyházzal, ám idõrõl idõre mégis bejönnek. Jól érzékelhetõ, hogy ha az igehirdetõ hagyományos nyelvezetet használ, akkor pár perc után mennek is. Míg, ha sikerül egy olyan történetet találni, aminek van egy kapcsolódási pontja a mai zaklatott, sokféle válsággal küzdõ világhoz, ha sikerül megtalálni, hogy egy átlag magyar állampolgárnak mi mindennel kell szembesülnie, és megküzdenie, akkor egy kicsit hosszabban maradnak. Akkor le is ülnek. Ez egy jól érzékelhetõ kihívás az igehirdetõ számára. A kiscsoportos beszélgetéseken a gyülekezet tagjai fogalmazzák meg sokszor azt az igényt, hogy foglalkozzunk konkrét témákkal. Például, keressük a tízparancsolat a mai aktualitásait, mondjuk hogyan lehet a vasárnapot, tehát a hetedik napot megszentelni, hogyha netán valakinek mégis munkát kell végezni ezen a napon. Ha valakinek orvosként ügyeltet kell ellátni vasárnap, ettõl õ még megszentelheti azt, akár úgy, hogy az ügyelet leteltével még részt vesz egy esti istentiszteleten. Vagy fel kell ismerni a lehetõséget is, hogy számára az válik egyfajta élet-istentiszteletté, hogy ellátja a rászorulókat. Elképzelhetõ, hogy valakinek olyan hivatása, foglalkozása van, hogy nem a vasárnap lesz számára a hetedik nappá. A lelkészek is ebbe a kategóriába esnek. Aztán, természetesen vannak érdekes új témák, például egy-egy felkapott könyv, film. Arról nem is beszélve, hogy itt a belvároshoz közel, idõnkét olyan felvonulások, aktuális jelenségek vannak, amelyekre szintén reagálni kell. Még akkor is, ha a hetenként megszokott, rutin-

178

179

OKTÓBER

szerûen végzett alkalmaknak megvan az a kísértése, hogy kényelmesebb, vagy kevésbé idõigényes, hogyha a megszokott szervizt végzi az ember. Hogyan mûködik jelenleg a presbitérium? A korábbi 12 éves ciklusidõt felváltotta a 6 éves, hogy többen bekapcsolódhassanak. A pótpresbiterekkel együtt 37-en vannak, 35-40%-ban újak, tehát sikerült újakat, és egyben fiatalokat is bevonni. Vannak olyanok is, akik nem merik vállalni, mert megijednek attól, hogy ez valami teljesíthetetlen feladat, nem tudnak megfelelni az elvárásoknak, ilyenkor meg kell találni a bátorítás módját és lehetõségét. Kísértés, hogy presbiteri tisztet nem annyira szolgálatnak, hanem tisztnek, méltóságnak fogják föl, de egyre többen megértik, hogy a gyülekezet életét aktív szolgálattal kell hordozni, kinek-kinek a képességei és lehetõségei és lelki igényei szerint. Hány lelkész szolgál a gyülekezetben? Jelenleg egy parókus, és három beosztott lelkész kolléga végzi ezt a munkát. Korábban többen voltunk, ma is sok segítséget kapunk a presbiterektõl. Több is van közöttük, és a gyülekezet nem presbiter tagjai között is, akik imaórákat tartanak, a presbiterek rendszeresen segítenek az úrvacsoraosztásnál, az úr asztala körüli szolgálatban, az újonnan érkezõk megszólításában. Önt milyen út vezette ide, a Kálvin térre? Középiskolai tanulmányaimat a debreceni református gimnáziumban végeztem, mert akkor az volt az egyetlen református középiskola. Édesapám különbözõ szolgálati helyeken volt református lelkész: egy kicsiny Tisza menti faluban, Tiszavárkonyban, nehéz idõkben, a hetvenes években, aztán Kiskunfélegyházán, Szabadszálláson. Budapesten is szolgált, de számomra a gyermekévek az elõbb említett faluhoz, kisvároshoz kapcsolódtak. Teológiára már Budapestre jelentkeztem, ennek elvégzése után folytatódtak a tanulóévek budapesti gyülekezetekben segéd, illetve beosztott lelkészként. Egy évtizedet önállóan lelkészként egy kicsiny gyülekezetben, a XV. kerületben töltöttem, feleségemmel együtt. Ez után keresett meg a Kálvin téri egyházközség küldöttsége. Én sohasem gondoltam arra, hogy Kálvin téri lelkész legyek, ez akkor nagy meglepetés, és nagy megtiszteltetés, is volt. Aztán szembesültem a valósággal, hogy mit is jelent egy nagy gyülekezetnél a szolgálat. Nagyon szeretünk itt lenni a Kálvin téren: nagy gyülekezet, nagyobb lehetõségek is vannak, ugyanakkor, a nagyobb épület, közösség nagyobb gondot is jelent. Én azt hittem, hogy itt 8-10 év alatt mindent szépen felújítunk, de ez nem így mûködik. Mire a végére érnénk, lehet kezdeni elölrõl. Van egy nagyon szép mûemlék templom, ennek felújítása akár 5-8-10 évre is meghatározza az ilyen jellegû tennivalókat. E mellett ott van azért a gyülekezet lelki épülete is, amit hát, legalább olyan fontos ápolni. Milyen a kapcsolatuk szûkebb környezetükkel, Ferencvárossal? A ferencvárosi polgárok elég szép számmal járnak ide, jó kapcsolatunk van az önkormányzattal is. Hálásak vagyunk, hogy az önkormányzat által kínált pályázati lehetõségekkel élhetünk, az elõbb említett felújításoknál is elég jelentõs segítséget kapunk. Idõsek számára rendezett téli konferenciára, a fiatalok számára a Balatonnál rendezett nyári táborokra is szoktunk pályázni. Legyen a végszó a hívogatásé: miért jó a Kálvin térre jönni, miért jó Isten igéjét hallgatni? Isten igéjét elsõsorban azért jó hallgatni, mert személyes kérdéseinkre, amelyekre többnyire nincs válasza a hétköznapi embernek, Isten igéje választ ad. Ezen kívül a közösséghez való tartozás lehetõségét is kínáljuk – ehhez persze az kell, hogy ne csak vasárnap, vagy ne csak idõrõl idõre jöjjön valaki, hanem hét közbeni csoportjaink egyikét is keresse meg. Ezek a csoportok nyitva állnak mindenki elõtt, és szeretettel várnak érdeklõdõket is, tehát nem kell feltétlenül elkötelezett reformátusnak lenni ahhoz, hogy valaki bekapcsolódjon. Isten mindenki számára tartogat valamit. SZABÓ ZSOLT – VARGA KATA

OKTÓBER

Októberben emlékeztünk... az 50 évvel azelôtt történtekre, sorsunkra, önmagunkra, szeretteinkre, az áldozatokra, a hôsökre, a mártírokra. 2006. októberében a magyarság XX. századi legnagyobb hôstettének félszázados évfordulója volt. Az ország, a nemzet ünnepelni szeretett volna, hiszen a felkelés, a Forradalom gyôzött! Pillanatok alatt buktatta meg az elnyomó kommunista diktatúrát, és még a segítségére sietô szovjet, Vörös Hadsereget is visszavonulásra kényszerítette. Kemény áldozatok árán gyôzött – ha csak néhány napra, de gyôzött. Erre emlékeztünk október 23-án, és a vérbosszú szörnyûségeire november 4-én. A történelem országos, sôt világtörténelmi jelentôségû eseményeinek Ferencvárosban sok helyi vonatkozása van. Érdekes körülmény, hogy a legelszántabb ellenállás, a legkeményebb harcok az úgynevezett „munkás-kerületekben” a IX., a VIII., a IV., X. kerületben, Csepelen, Pestszenterzsébeten, Dunapentelén, Pécsett stb. folytak. És innen szedte legtöbb áldozatát a megtorlás, a bosszú is. Nem egészen igazságos, hogy az általános figyelem mindig a Corvin-közre, a Kilián (volt Mária Terézia) laktanyára és a Széna-térre összpontosul. Pedig a „mostohagyerek” Ferencvárosban a Tompa utca, Tûzoltó utca, Ráday utca, Bakáts-tér, Ferenc-tér, Hámán Kató (ma ismét Haller) utca, Boráros tér, Soroksári út mind a kerületi harcok gócpontjai voltak – ahol bizony „...pesti utcán folyt a vér...” már október 23. késô estjétôl kezdve november 8-9-ig. Az ´56-os szervezetek egy teljes évet, 2006. második felét és a 2007-es elsô félévet hirdették meg az emlékezés évének. A helyi jellegû megemlékezések leginkább a fiatalság ´56-ról szerzett tudását, ismereteit igyekeznek elmélyíteni, szélesíteni. Van egy széles körben ismert zsidó mondás: „Mondd el fiaidnak!” Amely a zsidók megpróbáltatásairól, szenvedéseirôl szól. – Mi vajon elmondjuk-e fiainknak, hogy mi miért van úgy, ahogy van? Van-e merszünk megszólalni így, ötven év múltán, vagy Trianonról több mint nyolcvan év után? Dániában nemzeti hôsökként emlékeznek arra a tucat katonára, akik egyetlen apró gócként, egy hevenyészett géppuskaállásban álltak ellen a német megszállásnak 1940-ben, amikor az országot fél nap alatt foglalták el a németek, majd ott maradtak közel öt évig. A megszállás elleni csekély ellenállás nem lehetett éppen nagy büszkeségre ok. Mégis, a dánok a nagy ínségben megtalálták azt az apró pontot, amelyre így, még több mint hatvan év távolságából is büszkék – és elmondják fiaiknak: tanítják az iskolákban. Az ilyen példa miért nem ragadós? A ferencvárosi rendezvényekrôl, megemlékezésekrôl mindenki tud, aki vette a fáradságot és részt vett bennük. Legyen emlékezetes a Ferencvárosi Helytörténeti Gyûjtemény kiállítása, amely szép emléket állított a ferencvárosi ´56-nak. A Bakáts téri templom kertjében van ´56 talán legmegrázóbb emlékmûve: a bazaltkövekre zuhant hôsi halott. Közvetlen szomszédságában november 5-én a szovjetek által elfogott szabadságharcosokat állították falhoz. A „FERENCVÁROS 1956” címû könyvében Eörsi László 42 hôsi halottat említ, akik a Fôvárosi Temetkezési Intézet adatai szerint a IX. kerületben estek el a harcok folyamán 1956. október 24. és november 7-e között. Fegyveres csoport már október 24-én alakult 20-30 fôvel. Tagjai a Ferenc körút 43. számú ház lakásaiból (fôként a III. emeletiekbôl) lôfegyvereikkel felvették a harcot a szovjet csapatokkal. A

180

181

OKTÓBER

csoport elsô parancsnoka (egy ismeretlen, 23 év körüli, Angyal utcai lakos) még az elsô napokban halálos sebet kapott. Az irányítást egy Antal Gyula nevû, 30 év körüli felkelô vette át, aki ezt megelôzôen az Almássy téri csoporthoz tartozott. Október 25-én (vagy 26-án) egy tízfôs részleggel járôrözés közben került a Ferenc körúti csoporthoz, mivel az épületet harcászatilag kedvezônek ítélte meg. Antal egy beszédet is intézett a csoporthoz, amelyben megindokolta küzdelmük értelmét. Október 27-én a csoport létszáma valamelyest növekedett. A csoport tagjai október 25-én harcba bocsátkoztak a Baross utca felöl jövô harckocsikkal, 27én megtámadtak két páncélost a Bakáts téren. Ebben a tûzharcban sebesült meg Kiss János. (...) Arra is vannak utalások, hogy a csoport nagyobb része közremûködött a Köztársaság téri pártház ostromában. November 2-án szinte valamennyien résztvettek a forradalom áldozataira emlékezô, nagyszabású gyászszertartáson a pesterzsébeti temetôben, hogy végsô búcsút vegyenek elesett parancsnokuktól. A csoport nagyobb része november 2-3-án a Práter utcai MTH-iskolába települt át, vagyis csatlakozott Radecz József csoportjához, ám november 4-én kb. tizenöten visszamentek a Ferenc körútra, és közülük néhányan 7-éig harcoltak. A levéltári források olyan IX. kerületi csoportokról is tesznek említést, amelyekrôl még csekélyebbek az ismereteink. Ilyen az Illatos úti általános iskolában lévô, a Mester utcai, az Ernô utcai, a Boráros téri, a Ferenc körúti „Sas”- és a Mazányi csoport.” Egy szemtanú, a kerületi Bakáts Klára 2006. tavaszán meghirdetett kérésünkre mondja el ´56-os élményeit: „A Katolikus Rádió mûsorát hallgatva emlékszem vissza ezekre a napokra. Kevesen vagyunk már, akik átélték e megrendítôen szép napokat. Örülök, hogy végre beszélni lehet róla. Van egy néhány akkoriban eldugott versem is. És a lelkem mai napig tele van 1956 emlékével. 1956. október 23-án este kimentünk férjemmel a Corvin-közi Meinl üzletbe, hogy valami vacsorafélét vigyünk haza. Cukorbeteg férjem nem talált semmi ínyérevalót, így üres kézzel mentünk sétálni a Baross utca felé a Körúton. Úgy hét óra körül lehetett, amikor ágyúlövések vagy géppuska ropogás hallatszott – nem tudom. Megálltunk. Mi lehet ez? A zajok a rádió székháza irányából jöttek. Megfordultunk, és hazamentünk. Bekapcsoltuk a rádiót. Az egyetemisták követelését ekkor utasították vissza, akik a 14 pontjukat akarták beolvasni. Most mi lesz? Reggelre már az Üllôi úton nem csendes felvonulás, hanem harcok dúltak. Kitört a Forradalom! Az orosz katonák harckocsikkal jöttek az Üllôi úton, hogy leverjék a felkelést. Több napon át kellett lemennünk a pincébe. Csendesebb idôszakokban a cipészmûhelyben dolgoztunk. Oda bejöttek a harcoló felkelôk, például Angyal István is. Kokárdát viseltek a mellükön. Ennek hatására én is elôkerestem egy piciny nemzeti színû szalagot, és a mûhelylámpa zsinórjára kötöttem. November harmadikán úgy tûnt, hogy az élet visszatér a rendes medrébe. Mostohalányom születésnapjára rendbe tettük a lakást, késôn feküdtünk le. Rettenetes ágyúdörgésre ébredtünk úgy hajnali fél négykor. Kinéztünk az utcára, és döbbenten láttuk a sok tankot az Üllôi úton. Amint a Corvin-közhöz értek, egymás után sorozatban semmisültek meg. Mi visszaköltöztünk a pincébe, és ott éltünk még vagy egy hétig. A becsapódásoktól a mellettünk lévô hatemeletes ház védett meg, de a nagy támadások hangja hozzánk is elért. Az oroszok a Tûzoltó utcában is légvédelmi ágyúkat állítottak föl, onnan lôtték a körúti házakat. Sok-sok rom maradt utánuk. Corvin-köz és a Corvin mozi volt a fôhadiszállás, itt voltak a pesti srácok, a „Janikák”, akik benzines palackokkal és lekváros kenyérrel várták az ellenséges tankokat. Amikor a harckocsik megálltak, akkor kapták a benzines palack támadást. A lekváros kenyér meg arra kellett, hogy a tank figyelônyílására tapasszák. Így a katona nem látott ki, nem tudott tovább menni. Akkor azután kilôtték a laktanyából, kigyulladt. A Tûzoltó utca és a Körút sarkán, a postánál láttam egy ilyen szerencsétlen, összeégett katonát.

OKTÓBER

A Ferenc téren három sírt találtam. A fejfákról a következô neveket írtam le: Kiss Dániel, 27 éves; Beke Gyula, 21 éves, komlói bányász; Szöllôsi Antal, 20 éves. Egy ötsoros verset írtam, és a fejfájukra tettem virág helyett: „Három néma hant kint a Ferenc téren Csendesen ôrködik álmotok felett. Dicsô szabadság a három szín jegyében: Ezért ragadtatok géppisztolyt kezetekbe. Béke poraitokra, s hálás köszönet!” A munkástanácsok megalakulása nyugalmat, békét varázsolt a városra. Meglepôdve láttam egy ôrízetlen, nyitott ládát a Kálvin téren egy kirakat elôtt. Tele volt pénzzel, forintokkal, nagy címletekben is. Senki sem nyúlt hozzá az adományokhoz, amit az emberek dobtak a ládába. Hihetetlen, de valóban így volt.” Hogyan tovább? Az elnyomás megtestesítôi ellen, ahogyan akkoriban mondták: „Kádár Apró Dögei” ellen tovább folytatódott az ellenállás, amikor már kétszázezer ember menekült el a késôbb oly vidám, Kádár János-féle „legvidámabb barakkból”. De maradtak itthon néhányan, megátalkodottak: MUK (1957 tavaszán: Márciusban Újra Kezdjük) vagy egy másik, kevéssé ismert: A Nemzeti Ellenállás Acél Szervezete, amely a ránk maradt iratok szerint az egy éves évfordulóra, 1957 októberére adta ki „Nemzeti Híradó”-jának ünnepi különszámát: „Tisztelt Uram! (Asszonyom!) A Nemzeti Ellenállás Acél Szervezete felszólítja Önt, hogy tegyen eleget hazafias kötelességének, és e levél – valamint többi levelünk – kézhezvételétôl számított 24 órán belül legalább 10 hazafias érzelmû ismerôsének küldje meg az alábbi szöveget, álnéven feladott levélben. A leveleket csak akkor írhatja gépen, ha olyan saját írógépe van, melynek eladója nem tudta meg az Ön személyi adatait. (Nos, vajon miért, tisztelt utókor? A szerkesztô megjegyzése.) A Nemzeti Ellenállás Acél Szervezete tájékoztatásul, folyamatosan megküldi Önnek a „Nemzeti Híradó” címû levélújság különszámát....” BM II/5-a alosztály, V-144760 Az ellenforradalmi események következtében az ellenséges propaganda tevékenység egyik formája az ellenséges röpcédulák készítése és terjesztése, az ellenséges névtelen levelek terjesztése a korábbi évekhez viszonyítva rendkívül nagy méreteket öltött. Ennek okát a nemzetközi és belpolitikai helyzet alakulásában, az ellenforradalmi eseményekben kell keresnünk (...) legtöbb esetben az ellenség másirányú tevékenysége, a fegyveres és egyéb jellegû szervezkedések, a különbözô illegációk (sic!) aknamunkája röpcédula terjesztéssel is párosul. (...) Ilyen mozgalom volt a közelmúltban felszámolt „Nemzeti Ellenállás Acél Szervezete” fedônév alatt mûködô röpcédulás szervezkedés, amely egy éven keresztül folyamatosan terjesztett postai úton ellenséges tartalmú förmedvényeket.”... Budapest, 1958. május hó 29-én. Juhász László r. szds. alosztályvezetô. És a végkifejlet? „Budapesti Fôvárosi Bíróság 1958. augusztus 4–14 megtartott zárt tárgyaláson meghozta, és augusztus 18-án kihirdette ítéletét: Zakar Gábor bûnös 1. népi demokratikus államrend elleni izgatás; 2. népi demokratikus államrend megdöntésére írányuló mozgalomra való felhívás; 3. hûtlenség bûntettében. Ezért 1. Tizenkét évi börtön mint fôbüntetés; 2. 10 év a közügyektôl eltiltás; 3. teljes vagyonelkobzás mint mellékbüntetés.... Ilyen volt „az emberarcú szocializmus”. És erre ne csak az októberi, ünnepi napokban emlékezzünk! V. HAJDÚ SZABOLCS ´56-os közlegény

182

Reformátusok A Török Pál utca (a Ráday u. és a Lónyay u. között, a Kálvin téri református templom mögött) nevét Török Pál (1808–1883) 1839-tõl pesti református lelkész püspökrõl, a „Pesti Protestáns Theológiai Intézet” megszervezõjérõl kapta, akit a pesti egyházközség az 1838-as dunai nagy árvíz után hívott meg lelkipásztorául. Török Pál az árvíz okozta hatalmas pusztításból talpra állította az eladósodott egyházközséget, a romokban heverõ épületei helyett újat épített. A Pesti Református Egyházmegye 1851-ben fõesperesévé választotta. 1855-ben sikerült elérnie gróf Leopold von Thun bécsi kultuszminiszternél, hogy megadja az engedélyt a „Pesti Protestáns Theologiai Intézet” megalapításához. Részt vett abban a bécsi „tanácskozmány”-ban, amelyen a bécsi udvar – teljesen meg akarva szüntetni a magyarországi protestáns egyházak önállóságát – át akarta szervezni a két egyház (református és evangélikus) szervezeti felépítését. Miután a küldöttek ezt nem fogadták el, a császár 1859-ben „nyílt parancs”-ban, az ún. „protestáns pátens”-ben akarta ráerõszakolni akaratát az egyházakra. Török Pál hatékonyan részt vett a pátens elleni küzdelemben, amelyben az ország protestánssága példamutató egységbe kovácsolódott. A császár 1860-ban, részben a protestáns egység határozott ellenállása következtében, részben a külpolitika és katonai helyzet Ausztriára nézve kedvezõtlen alakulása miatt, vissza is vonta a pátenst. Török Pált 1860-ban a Dunamelléki Református Egyházkerület püspökévé választotta. Bölcs és energikus, hatékony egyházkormányzói tevékenysége mellett mind a szép-, mind a politikai és egyházi irodalom terén jelentõs munkát végzett. Székács Józseffel, a késõbbi evangélikus püspökkel és Taubner Károly evangélikus lelkésszel szerkesztette a Protestáns Egyházi és Iskolai Lapot (1842–1848), Székács Józseffel pedig a Protestáns Lelkészi Tárat (1854–1855). A Gönczy Pál utca (a Lónyay utca és a Csarnok tér között) nevét Gönczy Pál (1817–1892) tanár és oktatáspolitikusról kapta, aki Hajdúszoboszlón, majd a Debreceni Református Kollégiumban tanult, 1844-ben pedig Svájcban tanulmányozta az ottani nevelési módszereket. 1852-ben Pesten iskolát alapított, amelyet 1859-ben átadott a dunamelléki református egyházkerületnek, és 1867-ig igazgatta azt. Ez az oktatási intézmény lett a „Lónyay utcai református fõgimnázium”, amely még az 1948-as államosítások idején „Budapesti Református Gimnázium” néven a református egyház kezén maradt 1952-ig, amikor az egyház „felajánlotta” az államnak. A kiegyezés után, 1867-tõl, Eötvös József minisztériumában elõbb osztálytanácsos, majd 1888-tól államtitkár lett. Mint kiváló pedagógusnak és neveléstudományi szakembernek, jelentõs szerepe volt a népiskolai törvény megalkotásában. 1858-tól a Magyar Tudományos Akadémia levelezõ tagja volt. A Lónyay utcai gimnázium 1952. évi „felajánlása” után az iskola volt növendékei állandóan keresték az alkalmat, hogyan, mi módon lehetne az iskolát vagy visszaszerezni, vagy egy másik református gimnáziumot létrehozni. 1988-ban, amikor már enyhült a szorítás, s valami halvány reménysugár látszott e téren, létrehozták a „Gönczy Pál Református Iskola-Alap”-ot, amellyel a református egyháznak anyagi és erkölcsi jellegû társadalmi segítséget akartak nyújtani – a debreceni mellett – egy másik református gimnázium és kollégium alapításához. A rendszerváltás után az egyház visszaigényelte a gimnáziumot, a Kinizsi utcai épület visszakapott részében 1993/1994 óta újra van református középiskolai oktatás. LADÁNYI SÁNDOR

183

OKTÓBER

Ferencvárosi utcanévadók

OKTÓBER

Ferencvárosban laktak ANGYAL ISTVÁN (1928–1958) mártírforradalmár Üllõi u. 115/a ALEXICS GYÖRGY (1864–1936) nyelvész, irodalomtörténész Ferenc krt. 22. ARANY JÁNOS (1817–1882) a legnagyobb magyar epikus Üllõi u. 7., Erkel u. 20. ÁPRILY LAJOS (1887–1967) költõ, mûfordító Kinizsi u. 13. BALLÁGI ALADÁR (1853–1928) történész, egyetemi tanár Ráday u. 61. BÁRTFAY LÁSZLÓ (1797–1858) író, irodalomszervezõ Üllõi u. 17. BÉKÉSY GYÖRGY dr. (1899–1972) Nobel-díjas biofizikus Posta Kísérleti Int., Zombori u. 2. BERKY LILI (1886–1958) drámai színésznõ, érdemes mûvész Ferenc krt. 12. BIHARI JÁNOS (1761–1827) zeneszerzõ, hegedûmûvész Lónyay u. 36. BÓKA LÁSZLÓ (1910–1964) író, irodalomtörténész Ipar u. 15. CHOLNOKY LÁSZLÓ (1879–1929) író, újságíró Ráday u. 54. CHOLNOKY VIKTOR (1868–1912) író, újságíró Ráday u. 54. DABÓCZY MIHÁLY (1905–1980) szobrászmûvész Kosárka sétány 6.

184

DARVAS SZILÁRD (1909–1961) költõ, humorista Pipa u. 4. DÉSI HUBER ISTVÁN (1895–1944) festõmûvész Ipar u. 11. FÁY ANDRÁS (1786–1864) író, politikus nyári lak az Üllõi u.-Ferenc krt. és a Tûzoltó u. között FESZTY család Ráday u. 21. FRÁTER LORÁND (1872–1930) dalszerzõ Lónyay u. 17. GALAMB SÁNDOR dr. (1886–1972) író, dramaturg Mester u. 1. GARAS DEZSÕ (1934–) színmûvész Ferenc krt. 12. GEREVICH TIBOR (1882–1954) mûvészettörténész Ráday u. 32. GÓZON GYULA (1885–1972) színmûvész Ferenc krt. 12. GREGERSEN GUDBRAND (1824–1910) építési vállalkozó Lónyay u. 29. HÁMORY IMRE (1909–1986) az Operaház magánénekese Lónyay u. 17. HARANGHY JENÕ festômûvész Ráday u. 63. HORVÁTH MIHÁLY (1809–1878) püspök, történetíró Pipa u. 6.

LUKACHICH GÉZA báró (1865–1943) altábornagy Knézich u. 15. MAGYARI ENDRE dr. (1900–1968) gépészmérnök, elektroakusztikus Tûzoltó u. 15. MAGYARI IMRE (1894–1910) cigányprímás Ráday u. 30. MERÉNYI GUSZTÁV dr. (1895–1950) orvos vezérõrnagy, a légierõ vezetõ orvosa Gyáli u. 17. MIKSZÁTH KÁLMÁN (1847–1910) író Lónyay u. 13. MÓRICZ ZSIGMOND (1879–1942) író, újságíró, szerkesztõ Márton u. 25/c, Üllõi u. 91. és 95. NAGY FERENC (1903–1979) politikus, miniszterelnök Ráday u. 9. PALOTAY ÁRPÁD (1885–1950) operaénekes Ráday u. 32. PAP KÁROLY (1897–1944) író Üllõi út 111. PATRUBÁNY GERGELY (1830–1891) Budapest tisztifõorvosa Vámház krt. 13. POKORNY HERMANN (1882–1960) vezérezredes, a breszt-litovszki békeszerzõdés egyik aláírója Ráday u. 24/a. PÓLYA JENÕ dr. (1876–1944) sebészprofesszor, egyetemi tanár Nagyvárad tér 1. PRODAM GUIDÓ (1882–1948) a magyar repülés hõskorának pilótája Vámház krt. 7. PROKOPP SÁNDOR (1887–1964) sportlövész, olimpiai bajnok Ráday u. 22. RAVASZ LÁSZLÓ (1882–1975) református püspök, az MTA tagja Kálvin tér 5-7.

185

OKTÓBER

HÕGYES ENDRE (1847–1906) orvos, patológus Hõgyes E. u. 7-9. ISTÓK JÁNOS (1873–1972) szobrászmûvész Ráday u. 22. JÓZSEF ATTILA (1905–1937) költõ Gát u. 3. és még tizenvalahány KABDEBÓ GYULA (1874–1926) építész Üllõi u. 119. KÁLMÁN GYÖRGY (1925–1989) színmûvész Ráday u. 14. KÁROLYI család Erkel u. 15. KÁRPÁTI AURÉL (1884–1963) író, kritikus Tompa u. 9. KERKÁPOLY KÁROLY (1824–1891) közgazdász, politikus, miniszter Gönczy Pál u. 2. KOMÁROMI JÁNOS (1890–1937) író, újságíró Ráday u. 32. KOMLÓS ALADÁR (1892–1980) író, költõ Üllõi u. 21. KOSZTOLÁNYI DEZSÕ (1885–1936) költõ, író Ferenc krt. 42., 44. és Üllõi u. 21. KRÚDY GYULA (1878–1933) író Ferenc krt. 8. és 24. KÜRTHY GYÖRGY (1882–1972) színmûvész Mester u. 22. KÜRY KLÁRA (1870–1935) operettprimadonna Mester u. 9. LATINOVITS ZOLTÁN (1931–1976) színmûvész Mester u. 1.

OKTÓBER

RÁCZ LACI „33” (1867–1943) cigányprímás Ferenc krt. 46. RÁDAY IMRE (1905–1983) színmûvész Ráday u. 14. RICHTER GEDEON (1872–1944) gyógyszervegyész, gyógyszerész Üllõi u. 105. RÖCK ISTVÁN (1812–1882) gépgyáros Ráday u. 24. RUDNAY GYULA (1878–1957) festõmûvész Ferenc krt. 40. SCHÖPFLIN ALADÁR (1872–1950) irodalomtörténész, kritikus Lónyay u. 53. SIPÕCZ JENÕ (1878–1937) Budapest fõpolgármestere Ráday u. 65. SOMLYÓ ZOLTÁN (1882–1937) költõ, újságíró Liliom u. 35. és 50. SPRINGER FERENC dr. (1863–1920) ügyvéd, az FTC elsõ elnöke Üllõi u. 9. STOLLÁR BÉLA (1917–1944) a fasizmus elleni harc mártírja Mátyás u. 33-35. SZÁSZ KÁROLY (1829–1927) református püspök Üllõi u. 7. SZTRÓKAY KÁLMÁN (1886–1956) tanár, a természettudomány népszerûsítõje Üllõi u. 21. TÁNCSICS MIHÁLY (1799–1884) író, publicista, politikus Üllõi u. 23. THALY KÁLMÁN (1839–1909) politikus, történetíró Üllõi u. 1. TILDY ZOLTÁN (1889–1961) református lelkész, politikus, miniszterelnök, köztársasági elnök Ráday u. 54.

186

TOLNAY KLÁRI (1914–????) színmûvésznõ Mester u. 7. TÓTH PÉTER (1882–1967) vívó, olimpiai bajnok kardcsapatban Lónyay u. 50. TRÓCSÁNYI ZOLTÁN (1886–1971) nyelvész, mûfordító, irodalom- és könyvtörténész Sobieski u. 24. TÚRÓCZY-TROSTLER JÓZSEF (1888–1962) irodalomtörténész Ráday u. 33. UDVARDY TIBOR (1814–1981) operaénekes Bakáts u. 2/d. UTRY ANNA (1907–1968) magyarnóta-, népdalénekes Bakáts tér 2. VAJDA JÁNOS (1827–1897) költõ, publicista Tompa u. 13. VARANNAI AURÉL (1900–1990) újságíró Liliom u. 33. VASS JÓZSEF (1877–1930) kalocsai nagyprépost, miniszter Kinizsi u. 22. VIDATS ISTVÁN (1802–1883) az elsõ magyar mezõgazdasági gépgyár alapítója Lónyay u. 11. VIDATS JÁNOS (1826–1873) a Honvédmenház elsõ parancsnoka Lónyay u. 11. WLASSICS család Üllõi u. 11-13. XANTUS JÁNOS (1825–1894) néprajzkutató, az Állatkert elsô igazgatója Üllõi u. 1. YBL MIKLÓS (1814–1891) építész Üllõi u. 17. ZOMBORY MOLDOVÁN BÉLA (1883–1967) festõmûvész Ráday u. 50.

Szeptember 17-én nyilvánosságra kerül Gyurcsány Ferenc a Balatonöszödi MSZP májusi frakcióülésén elhangzott beszéde (részletek): „Nincsen sok választás. Azért nincsen, mert elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon. Európában ilyen böszmeséget még ország nem csinált, mint amit mi csináltunk.“ „És közben egyébként nem csináltunk semmit négy évig. Semmit. Nem tudtok mondani olyan jelentõs kormányzati intézkedést, amire büszkék lehetünk, azon túl, hogy a szarból visszahoztuk a kormányzást a végére. Semmit. Ha el kell számolni az országnak, hogy mit csináltunk négy év alatt, akkor mit mondunk?“ „Gyorsan eljött az igazság pillanata. Az isteni gondviselés, a világgazdaság pénzbõsége, meg trükkök százai, amirõl nyilvánvalóan nektek nem kell tudni, segítette, hogy ezt túléljük. Nincsen tovább. Nincsen.“ „Fantasztikus egy országot vezetni. Az utolsó másfél évet azért tudtam én személy szerint csinálni, mert egy dolog ambicionált és egy dolog fûtött: visszaadni a baloldalnak a hitét, hogy megcsinálhatja, hogy nyerhet. Hogy nem kell lehajtani a fejét ebben a kurva országban. Hogy nem kell beszarni Orbán Viktortól.“ „Majdnem beledöglöttem, hogy másfél évig úgy kellett tenni, mint hogyha kormányoztunk volna. E helyett hazudtunk reggel, éjjel, meg este.“ Még aznap este ezrek gyûlnek össze a gyertyákkal, nemzeti színû zászlókkal a Parlament elõtt. A spontán, kezdetben szervezetlenül induló Kossuth téri tiltakozások Hyde-park-szerû, folyamatos demonstrációvá alakulnak, és egészen október 23-ig folytatódnak, mikor a rendõrség az október 23-i állami rendezvények biztosítása kapcsán kiszorítja a résztvevõket a térrõl. Pártjának vezetése és koalíciós partnere gyakorlatilag azonnal kiáll Gyurcsány Ferenc mögött. Egyedül az MSZP társadalompolitikai tagozata bírálja a miniszterelnököt. Szeptember 18-a és 24-e között számos összecsapás zajlik le különbözõ tüntetõi csoportok és a rendõrség közt, elsõsorban az éjszakai órákban. 18-án éjszaka megostromolta és elfoglalta az MTV Szabadság téri székházát az elõbb a Kossuth téren gyülekezõ, majd az MTV-hez átvonult összességében közel tízezres tömeg néhány száz fõbõl álló kemény magja. A rendõrség könnygázzal és vízágyúval próbálta védeni az épületet, kudarcot vallott: az autókat és a tévészékház egy oldalbejáratát is felgyújtó tömeg behatolt a székház-

Seres Mihály Misó: NEKEM MINDEGY... Nekem mindegy, milyen Párt Csak gátolja az ÁRT! Mert az szörnyû veszélyes Attól az Ember Nem lesz kedélyes! Mert az ÁR Elvisz mindent Mi útjában áll! Elõtte nincs akadály, Mert ha ÁR-AD, Meddig ellene a GÁT? Mit az ne törhetne ÁT! Ez a nagy kérdés Elég e a fizetés? Az ÁR-ral szemben! Na! Ne szegjétek kedvem!!! Se Senki Másét! Élni és élni hagyni! Ez nem megy másként!!! Ha ti ezt nem így látjátok, Simán elvágjátok Magatokat Az Élet Forrásától, Tanuljatok már Mások kárából!!! Vagy tényleg hülyék vagytok?! A Más kárán sem tanultok?! Jó, rendben, Akkor majd tanultok A magatok kárán, Nem lesz visszaút Bukásotok gyáván végbemegy, Mert nekünk Csak EGYRE MEGY!!! Csak erre az Egyre, Nem mehettek fel Többé a Hegyre!!! Mert ti onnan csak Lenéztek! Nagyon kevélyek vagytok A Hatalom mámorában, Csak egy villanás! Máris Másvilágban Ébredtek,

187

OKTÓBER

Morális válság a 3. Magyar Köztársaságban

OKTÓBER

S révedtek Meredt szemmel, Hova tûnt a hatalmatok!? Kutyaütõ Fattyok! Kapjatok már a fejetekhez! Semmi jogotok a fegyverekhez! A hatalom fegyvereihez, Mert az nem védelmez Minket a kezetekben, Csak visszaéltek vele Telhetetlen! Ezek vagytok ti! Nem is akar Senki Titeket már! Kinek esze van Kizár Titeket A Hatalomból! A Nemzeti Vagyonból! Mert loptatok már Belõle eleget! Hagyjatok már Nekünk is egy keveset!

188

ba. A tömeget a Szabadság térre vezénylõ Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom vezetõje, Toroczkai László szerint forradalom van, a rendõrség és a kormány álláspontja szerint rendbontás zajlik, amit azonban a rendfenntartó erõk elismerten nem tudtak kezelni. Hajnalra a megfogyatkozott tömeget kiverte a térrõl a rendõrség. Másnap a Blaha Lujza téren voltak komolyabb összecsapások, harmadik nap a Nyugatinál, a hét során több tucat tüntetõt õrizetbe vettek, még több sérült volt, számos rendõri túlkapásról érkeztek jelentések. A hét vége felé azonban lassan lecsillapodtak a kedélyek, inkább politikai síkra terelõdtek a csatározások. Október 1-én önkormányzati választások zajlottak az országban, melyet az ellenzék fölényesen megnyert. A megyei közgyûlések mindegyikében Fideszes többség alakult ki, kivéve Heves megyét, ahol döntetlen lett, a megyei jogú városok tekintetében pedig 17:6ra nyert a Fidesz. (Az elõzõ ciklusban pont fordított arány volt a jobb és baloldal közt.) A szavazatok összesítése alapján országos listán ez 52,25%-os Fidesz és 35,03%-os MSZP-s eredménynek felelne meg. A választások után Gyurcsány Ferenc bizalmi szavazást kért maga ellen a Parlamentben, miközben a Fidesz a választási eredményre hivatkozva 72 órás ultimátumot adott neki a lemondásra. Mivel ez nem történt meg, a Fidesz október 6-án nagygyûlést tartott a Kossuth téren, majd 2 héten keresztül minden nap tiltakozásra hívta az embereket 17 órára. Ugyancsak ezen a napon a Parlamenti többség bizalmat szavazott Gyurcsány Ferencnek. A miniszterelnök távozását követelõ tüntetéssorozat csendben folytatódott egészen október 23-ig, mikor minden korábbinál súlyosabb összecsapásokra kerül sor Budapest több pontján. Az állarcot viselõ, azonosítójel nélkül tevékenykedõ rendõrök rengeteg könnygázt és gumilövedéket valamint lovasrendõröket vetett be az egyre elkeseredettebben ellenálló tüntetõkkel szemben, akik egy korabeli T-34-es tankot is beindítottak, a nap végén pedig barikádot építettek az Erzsébet híd Pesti hídfõjénél, amit az éjszaka folyamán a rendõrség eldózerolt, és sikeresen feloszlatta a tömeget. Számos durva rendõri túlkapásról érkezett bejelentés, a történteket különbözõ bizottságok vizsgálták, és komoly nemzetközi visszhangja lett a történteknek. Az összecsapások során megsérült Révész Máriusz, fideszes országgyûlési képviselõ is. Az ügyészség 51 ügyben folytatott eljárást a 23-i történésekkel kapcsolatban. Október 23 után a tiltakozások csak szórványosan és csendesebb formában folytatódtak. Szeptember 17-e és november 5 közt 27 730 rendõr látott el készenléti szolgálatot, melynek költségei kb. 2,5 milliárd forintot tettek ki, amelyhez százmilliós nagyságrendû kár járul.