Reconect (3): (www.reconect.org) FARKAS Attila

Reconect 2011 3(3): 159–199 (www.reconect.org)

Farkas: A Sapientia EMTE csíkszeredai kampuszán 2005-2010 között végzett hallgatók pályakövetése

FARKAS Attila A Sapientia EMTE csíkszeredai kampuszán 2005-‐2010 között végzett hallgatók pályakövetése. Önmegvalósítás és munkaerő-‐piaci érvényesülés Székelyföldön I.

Bevezető

A Sapientia egyetem és ezen belül a Sapientia csíkszeredai karainak az egyik célja, hogy egy olyan regionális intézménnyé váljon, amely esélyt ad arra, hogy a végzett hallgatók a térségben (Székelyföldön) kamatoztathassák az itt megszerzett tudást és részt vegyenek a térségi elit megújulásának folyamatában is. Ennek realizálódása fontos a térség társadalmi-‐gazdasági fejlődésének/fejlesztésének szempontjából. A Csíkszeredában működő karok jelentősege abban is megmutatkozik, hogy a romániai tömbmagyarság szívében helyezkedik el, gyakorlatilag az itt tanuló diákok többsége az otthonához közel, anyanyelven tud tanulni, felsőoktatási diplomát szerezni. Az egyetem 2001-‐ben kezdte meg a működését, az első végzős évfolyam 2005-‐ben ballagott el: 81 diák végzett a bolognait megelőző, négy illetve a mérnöki szakok esetében öt éves egyetemi rendszerben. A Műszaki és Társadalomtudományi Karon 2010-‐ig bezárólag 438 diák diplomázott le sikeresen, a Gazdaság-‐ és Humántudományok Karon pedig 637 diák, összesen tehát 1075 sikeresen diplomázó van. 1. ábra: A diplomázott hallgatók száma 2005–2010 között

Forrás: Az egyetem tanulmányi titkársága Dolgozatomban azokat a diákokat vizsgáltam, akik 2005-‐2010 között Csíkszeredában, a Sapientia EMTE karain végeztek, diplomát szereztek az említett intervallumban. Fő célom az alumni diákok

159



életútjának, illetve a diploma megszerzése utáni életszakaszának a lekövetése volt, melybe beleértem a diákok helyzetét a diploma megszerzésének pillanatában, a képzésből a munkaerőpiacra való átmenetet (az első munkahely megszerzését stb.), a szakmai karriert (önmegvalósítást), a mobilitást, és a jövőképüket. A hipotézisem alapja az volt, hogy a csíkszeredai Sapientián végzett hallgatók, akik nagyrészt a régióból érkeztek, többnyire ebben a régióban találták meg a szakmai érvényesülésüket is, növelve ezzel a térség intellektuális színvonalát. Ugyanakkor elmondhatjuk azt, hogy a térség több szempontból is periférikus–félperiférikus helyzetű, hátrányosnak mondható, feltételezhetően az itt végzett hallgatókat nem szívta fel teljes mértékben a munkaerőpiac. Feltételeztem, hogy az első években diplomát szerzők könnyen el tudtak helyezkedni a térségben, viszont 2008-‐tól kezdődően a korábbinál nagyobb kihívás elé kerültek a végzősök: egyrészt a bolognai rendszernek köszönhetően 2008-‐ban kétszer annyi végzős került ki a munkapiacra, másrészt a kirobbanó gazdasági válság következtében egyre inkább bezáródtak a kapuk a végzősök előtt, a munkaerőpiacon pedig telítettség jelentkezett. A munkaerő-‐piaci telítettség arra kényszerítheti a diplomásokat, hogy kilépjenek a térségből a céljaik (szakmában való elhelyezkedés, anyagi biztonság megteremtése, megélhetés stb.) elérése érdekében vagy a képzettségüknek nem megfelelő munkát vállaljanak el. Utóbbi esetben viszont a diploma leértékelődésének vagy a túlképzettség (alulfoglalkoztatottság)1 jelenségével találhatjuk szembe magunkat. Feltételezem, hogy 2008. óta jelentősen csökkent a szakmában elhelyezkedők aránya a gazdaság és a munkaerőpiac jelenlegi helyzete miatt, továbbá azt is feltételezem, hogy a különböző szakok végzettjeit eltérően érinti ez a probléma. A csíkszeredai karokon az alumni tevékenység csupán most van kialakulóban, ezzel a kutatással ehhez a folyamathoz kívántam csatlakozni. Ezért egy olyan átfogó, mindkét csíkszeredai karra kiterjedő alumni kutatást igyekeztem megvalósítani, amely valami pluszt ad és pozitív irányba mozdítja el az eddigi alumni programokat. Ugyanakkor igyekeztem egy olyan megvilágításban szemlélni a kutatás eredményeit, amelyből rávilágíthattunk a térség és a végzett diákok viszonyára, a megszerzett szakképesítés székelyföldi munkaerő-‐piaci hasznosíthatóságára.

II.

A pályakövetés helye a felsőoktatásban

2.1

A pályakövetéses vizsgálatok fontossága

A felsőoktatást, a végzett diplomásokat és a munkaerőpiacot ugyanazon dimenzió szereplőinek kell tekintenünk, melyek kölcsönhatásban állnak egymással. A kölcsönhatás viszont nem valósulhat meg, ha nincs megfelelő kommunikáció, visszacsatolás e három szereplő között. Kétségtelen, hogy a diplomások központi szerepet kapnak: ők azok, akik kiviszik az egyetemi intézmények keretein kívülre az ott megszerzett tudást, ők szembesülnek a legközvetlenebb módon azzal, hogy a 1

A dolgozatomban a túlképzettséget és az alulfoglalkoztatottságot felcserélhető fogalmakként használom, hisz nem egyértelmű a fogalomhasználat a szakirodalomban sem

160



munkaerőpiac mit vár el tőlük és ez az elvárás egybeesik-‐e az egyetem keretén belül elsajátított képességekkel, tudásanyaggal. Miközben Romániában a felsőoktatás expanziója folyamatos,2 a gazdasági feltételek nem kedvezőek a hasonló mértékű munkaerő-‐piaci növekedéshez, a végzettek közül sokan a munkanélküliséggel, alulfoglalkoztatottsággal vagy a szakmában való elhelyezkedés nehézségével találják szembe magukat. Ez az aszimmetrikus helyzet felveti a folyamatos kommunikáció, a visszacsatolás szükségességét. A pályakövető kutatásoknak állandó létjogosultságot a változó társadalmi-‐gazdasági folyamatok adnak. A végzettek karrierjének követése, az abból származó eredmények a felsőoktatási szereplők igen széles köre számára nyújtanak hasznos információkat. A felsőoktatási intézmények információt kapnak egykori hallgatóik munkaerő-‐piaci integrációjáról, a megszerzett ismereteik alkalmazhatóságáról – ezek mind a fejlesztés, fejlődés fontos alapjai lehetnek. A leendő hallgatók számára támpontot jelenthet a pályaorientáció, a szakválasztás során. A kormányzat oktatási szereplőinek a képzési kínálat kialakításához, tervezéséhez adhatnak fontos mutatókat, és végül, de nem utolsó sorban hasznos információt biztosítanak a munkaerő-‐piaci szereplők számára is a felsőoktatási intézményekben folyó képzésről. (Garai et al., 2010) 2.2

A felsőoktatás tömegesedése

Az Európai Unió a Bergeni Nyilatkozatban (2005) a nemzeti gazdaságok versenyképességének alapvető feltételeként állítja be a felsőoktatás tömegesedését, a felsőoktatás nemcsak az elitek számára kell elérhető legyen. A sikeres országok a felsőfokú végzettséggel rendelkezők arányának növelésével biztosítják a gazdaságuk versenyképességét. Az Unióban a népesség kb. 21%-‐a végzett felsőoktatásban, szemben az AEÁ-‐val, ahol 28% és Kanadával, ahol 43%. Romániában, mint minden más volt szocialista országban, a rendszerváltást követően bekövetkezett a felsőoktatás expanziója. Míg 1990-‐ben 192.810 hallgató iratkozott be valamilyen felsőfokú intézménybe, 2007-‐2008-‐as tanévben az állami és magánegyetemeket együttvéve már 907.353 hallgató tette ugyanezt.3 Ez azt jelenti, hogy a felsőoktatásba beiratkozottak aránya több mint 4 és félszeresére növekedett az elmúlt két évtizedben. Az egyetemek száma is jelentős növekedést mutat, annak ellenére, hogy a növekedés nem volt folyamatos. 1990-‐ben mindössze 48 egyetem 2

2008-ig a növekedés folyamatos volt, a 2009-es, illetve a 2010-es adatok még nem elérhetőek. Véleményem szerint az expanzió lelassulását fogjuk tapasztalni. Ehhez hozzájárulhatott a Spiru Haret magánegyetem körüli botrány („diplomagyárnak” titulált magánegyetem), a diplomások utóbbi években szerzett negatív tapasztalatai, ugyanakkor a sajtó által közvetített negatív tartalmak („diplomás munkanélküliek”) is azt sugallhatják, hogy ma nem feltétlenül éri meg egyetemi diplomát szerezni. A lassulást a Sapientia EMTE esetében és ezen belül csíkszeredai Sapientián is megfigyelhetjük (a 2007-es csúcs után csökkenés mutatkozott a hallgatói létszámot illetően) 3 Ide beleértem a nappali tagozaton lévőket, de a látogatás nélküli, esti vagy csökkentett látogatású képzési formába beiratkozottakat is

161



létezett az országban, majd a számuk 2000-‐ben 126-‐ra nőtt vagyis több mint 2,6-‐szoros növekedés volt.4 2. ábra: A hallgatók számának alakulása Romániában 1990-‐2008 között

Forrás: Országos Statisztikai Hivatal adatai alapján Magyarországon szintén a rendszerváltáskor indult ez a folyamat és 2004-‐ig tartott, amikor is a hallgatói létszám több mint négyszerese volt az 1990-‐ben regisztráltnak, jelentős visszaesést okozva a szakképzés területén. (Polónyi, 2008) Egyes társadalomtudósok az mondják, hogy a felsőoktatás tömegesedése alapvetően egy szükségszerű jelenség, amely késéssel ugyan, de a nyugati tendenciákat követte. Azonban Polónyi (2005) rávilágít arra is, hogy miközben a gazdaságilag fejlett országok munkaerőpiaca több-‐kevesebb zavar árán, de fel tudja szívni a nagyszámú felsőfokú végzettségű munkaerőt, addig a jóval szerényebb fejlettségű országok nem biztos, hogy ilyen könnyen meg tudnak birkózni ezzel. Az elitképzésből folyamatosan tömegképzés lesz és miközben a felsőoktatás egyre inkább „iparággá” fejlődik, az oktatással foglalkozó elemzők rávilágítanak a jelenség buktatóira, számtalan probléma jelentkezik ezzel egy időben (Galasi, 2002, -‐ Szabóné Mojzes, 2010, -‐ Veres, 2010):

4

Megfigyelhető a magánegyetemek jelentős előretörése: 2008-ban magánegyetemek aránya 46% volt (1992-ben 27%)

162



 Az oktatásminőség romlása a felsőoktatásban – a képzés minősége romlik, mivel a tömegesedés új oktatási módszereket, bővülő infrastruktúrát követel meg; miközben az egyetemek/főiskolák igyekeznek feltölteni a meghirdetett helyeket, romlik az oktató/hallgató arány  A hallgatók hiányos felkészültséggel is bekerülnek a felsőoktatásba – ennek következményeképpen sok lesz a gyenge felkészültségű, motiválatlan hallgató  A felsőfokú intézményekből kikerülő hallgatók száma meghaladja a munkaerőpiac diplomás szükségletét, amelynek következményei lehetnek:  ha a képzésnek megfelelő munkát nem talál, megnő az esélye, hogy kivándorol  a fiatalok csalódottak, elégedetlenek lesznek és ez társadalmi feszültséghez vezethet  az oktatásra fordított összeg csupán kidobott pénz, mert a képzési költség nem megfelelően hasznosul, térül meg  túlképzettség léphet fel, tehát a diplomások kénytelenek lesznek olyan munkahelyet keresni, amihez nem szükséges a diploma  Túlképzettség esetén kiszoríthatják a foglalkoztatásból az alacsonyabb iskolázottságúakat, ennek következtében az alacsonyabb végzettségűek körében lesz nagyobb a munkanélküliek aránya. Oktatáspolitikai szempontból a diplomás munkaerő mindez egy új kihívást és komoly felelősséget jelent. A tömegesedés nem feltétlenül kellene az oktatás minőségének a romlását jelentse, viszont a nem megfelelő, nem kellően előrelátó oktatáspolitika ezt nem tudja kivédeni. Szabóné Mojzes Angelika munkája (2010) nyomán azonosítottam be az oktatáspolitikának azon alapvető feladatait, amelyeket a tömegesedés esetén meg kell lépnie:  előrejelzéseket készíteni a munkaerőpiac, a munkaerő-‐szükséglet várható alakulásáról  informálni a felsőoktatásba igyekvő fiatalokat  nyomon követni a felsőoktatásban végzettek munkaerő-‐piaci beilleszkedését  vizsgálni az elhelyezkedési lehetőségeket, az elérhető kereseteket, az elhelyezkedés jellemzőit  minősíteni az egyetemeket, megreformálni a finanszírozást. Romániában ugyanakkor az elmúlt két évtizedben a centralizált oktatáspolitika folyamatosan ki volt téve a politikai viszonyoknak, így nem meglepő, hogy teljesen hiányzott a tudatosan szervezett felsőoktatás-‐politika. Mandel Kinga (2005) a román felsőoktatás-‐politika változásait vizsgálta meg 1990-‐2003 között. Következtetéseiben ez áll: „A tizenhárom év felsőoktatás-‐politikáját nem lehet sem homogénnek, sem koherensnek nevezni. A reform folyamatát a nekilendülés és a visszatorpanás szakaszainak váltakozása jellemezte. (….) számos reformterv született, azonban ezek egyikét sem sikerült teljesen véghezvinni – főként a politikai változások következtében.” (Mandel, 2005: 205) Az aktuálisan hatalmon lévő oktatási miniszter mind más és más külföldi modellt próbált adaptálni, a politikai pártoknak nem volt valódi, kidolgozott oktatáspolitikájuk.

163


III.


Mennyit ér a diploma?

Habár a diplomások elhelyezkedési nehézsége viszonylag új jelenség Kelet-‐Európában, a fejlett országokban ez már ismert problémának számít. Az Európai Unióban is, a felsőoktatás expanziója következtében egyre többen a diplomák leértékelődésének a jeleit vélik felfedezni. Miközben a felsőoktatásban részt vevők aránya lassan a kelet-‐európai országokban is felzárkózik a nyugat-‐ európai országokéhoz, a felsőoktatás kiterjedtsége meghaladja a gazdasági fejlettséget.5 A gazdaság diplomás munkaerő-‐szükséglete szerényebb, ez pedig a legtöbb esetben túlképzettséghez vezet. Kertesi és Köllő szerint „a diplomák esetleges értékvesztésének legnyilvánvalóbb és társadalmilag legsúlyosabb tünetét az egyetemekről kikerülők elhelyezkedési nehézségei jelentenék.” (Kertesi -‐ Köllő, 2005: 9). A munkanélküliség mellett még más mutatók is utalhatnak a diploma leértékelődésére: a túlképzettség, a felsőfokú képzettségnél alacsonyabb munkakörben dolgozók aránya (Kertesi -‐ Köllő, 2005) valamint közgazdászok megközelítésében, a diploma megszerzésével remélt bérelőny csökkenése (Györgyi, 2004, Galasi, 2004). Mindezek ellenére a szakemberek egyetértenek abban, hogy a diploma értékének meghatározására nincs egy egyértelműen használható mérce. A közvetlen munkaerő-‐piaci érvényesülés fontos szempont ugyan, de egy frissdiplomás elhelyezkedési esélyeit, diplomájának értékét növeli az, ha jó kompetenciával (nyelvtudás, informatikai tudás, kommunikációs készség stb.) rendelkezik és ezzel valamilyen előnyt szerez az idősebb korosztállyal szemben. Habár Polónyi (2000) a friss diplomák leértékelődését, a második-‐harmadik diploma jelentőségének megerősödését vetíti előre, az ezt követő tanulmányok ezt nem erősítették meg. Róbert Péter (2002, 2004) kiemeli, hogy Magyarországon az 1990-‐es években a diploma értéke növekedett: a diploma nemcsak a pályakezdés esélyét és biztonságát növelte meg, hanem kereseti előnyt tekintve is sokkal jobb helyzetbe hozta a diplomás fiatalokat. A diploma leértékelődésével kapcsolatos aggodalmakat Galasi (2004) sem tudta igazolni, sőt bizonyos kutatási adatok a munkapiacra lépő friss diplomások munkaerő-‐piaci helyzetének folyamatos javulásáról és magas bérhozamról tanúskodnak. Györgyi (2004) némileg árnyaltabb képet alkot, ugyanis szerinte a fiatal diplomások sok esetben kompromisszumokat kell hogy kössenek, ha bent akarnak maradni a munkaerőpiacon: egy részük olyan feltételeket kell elfogadjon, amely nem felel meg az igényeinek. Romániában kevés kutató foglalkozott eddig a témával. A készült tanulmányok a felsőfokú végzettségűek iránti jelentős munkaerő keresletre hívják fel a figyelmet. A magasabb iskolai végzettséggel könnyebb elhelyezkedni, valamint kereseti előnyt is jelent. Az iskolázottság megtérülése nemcsak egyes gazdasági ágazatokhoz kötött, hanem általánosan elterjedt és fokozatosan növekszik. (Andren et al. 2004, Dostie–Sahn 2006). Ennek ellenére Bálint Blanka (2008) a MOZAIK 2001 kérdőíves kutatás adatait felhasználva, azt állítja, hogy a felsőoktatásban diplomát szerzettek egy része olyan állásokban helyezkedik el, amelyek nem igényelnek felsőfokú diplomát. 5

Magyarországon 1996-ban nagyjából a gazdasági fejlettségnek megfelelő volt a felsőoktatási részvételi arány, ezt követően pedig úgy tűnik, hogy gazdasági fejlődést meghaladó ütemben bővült a felsőoktatás. (Polónyi, 2005)

164



Hogy árnyaltabban megértsük a diploma értékének mérésével kapcsolatos aggályokat, nem árt kiemelni, hogy a munkába álláskor nemcsak a diploma, az elvégzett szak a döntő, hanem emellett a személyiség is megjelenik, mint alapvető kritérium. A nemzetközi vizsgálatok szerint tíz ország közül hatban a személyiség a leggyakrabban említett tényező volt. A személyi kvalitások mellett az előzetes munkatapasztalat is nagyon fontos. (Blaskó 2002) A diploma értékére vagy értékvesztésére egyértelmű választ, mely több dimenzióval számol, nehéz adni, a gazdasági szempontokat figyelembe véve viszont a kutatások bizonyítottnak látják, hogy a diploma értéke nem csökkent az utóbbi évtizedekben.

IV.

A diplomások és a munkaerőpiac

A végzős hallgatóknak általában szembesülniük kell azzal a dilemmával, hogy mi fog történni velük a diploma megszerzése után. Van, aki a továbbtanulást választja, és van, aki minden kvalitását beveti, hogy munkát találjon, míg olyanok is vannak, akik a munkanélküliség gondolatával kell megbirkózzanak egy ideig. Egy szűkebb réteg külföldre „menekül”, vagy a feketegazdaságban helyezkedik el, ha kilátástalannak látja a helyzetét. A szakirodalom szerint beigazolódni látszik az, hogy a magas fokú végzettséggel könnyebb, sikeresebb a pályakezdés, valamint a diploma és a magasabb státuszú állásban való elhelyezkedés között is pozitív összefüggés van. Azonban az oktatásból a képzésbe való átmenet sokszor nem zökkenőmentes, időben elnyúlhat, akár évek is eltelhetnek úgy, hogy nem tud munkába állni az egyén. Róbert Péter (2002) szerint az elhúzódó álláskeresés csökkenti annak az esélyét, hogy valaki az elképzelésének megfelelő állást találjon és gyakori eset, hogy ez az egyén visszatér a képzési rendszerbe. Romániában az Uniós előcsatlakozási lehetőségeket kihasználva végrehajtottak néhány nagyszabású feltérképezést a diplomások és a munkaerőpiac viszonyát illetően. 2004-‐ben a Phare TVET program keretén belül országos felmérést végeztek: bevonták a vállalkozókat, munkaerő-‐piaci felméréseket készítettek, a felsőoktatásból kikerült végzettek munkaerő-‐piaci beilleszkedését követték nyomon. A PHARE 2006 program keretén belül egy újabb projekt foglalkozott az egyetemi oktatás és a munkaerőpiac viszonyával. A projekt Az egyetemi képzés aktív alkalmazkodása a munkaerőpiac követelményeihez (Adaptarea activă a educaţției univeristare la cerinţțele pieţței muncii)6 elnevezést kapta, és a Romániai Felsőoktatás Minőségét Biztosító Ügynökség (ARACIS) dolgozta ki. A 2008. december 1. és 2009. november 30. között lefolytatott projekt általános célja egy olyan modell kidolgozása, empirikus megalapozása és kikísérletezése volt, amely központi támogatással gyako rlatba ülteti az egyetemi oktatás alkalmazkodását a munkaerőpiac által, a modern társadalomban igényelt készségekhez és képességekhez.

6

http://www.aracis.ro/proiecte/adaptarea-activa-a-educatiei-universitare-la-cerintele-pietei-muncii/ 2011-04-09

165



V.

Székelyföld: amit a térség helyzetéről tudunk

5.1

A felsőfokú végzettségűek, a munkaerőpiac és a mobilitás

Székelyföldön sok tekintetben eltérő a társadalmi-‐gazdasági helyzet Románia más régióihoz viszonyítva: eltérő etnikai összetétel, a visszamaradottabb gazdasági helyzet, az országos átlagnál magasabb munkanélküliség jellemzi. Feltételezhetően, a felsőoktatásban részt vevő fiatalok számát a régióban nagymértékben befolyásolta az, hogy 2001-‐ben a magyar anyanyelvi oktatást biztosító Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem beindult. Kimondottan a székelyföldi helyzetre vonatkozó adat viszonylag kevés van. Az Sapientia egyetem beindítása előtti székelyföldi helyzetről a MOZAIK 2001 kutatás eredményei alapján alkothatunk képet.7 Bálint Gyöngyvér a székelyföldi fiatalok migrációs szándékait vizsgálta, két dimenzió, a külföldi munkavállalás és az elvándorlás mentén. A következtetéseiben arra világít rá, hogy a külföldi munkavállalók főként az alapfokú és középfokú iskolai végzettséggel rendelkező fiatalok közül kerülnek ki. Az elvándorlási szándékot tekintve a felsőfokú végzettségűeknek csupán 45%-‐a mondta azt, hogy nem telepedne ki külföldre, tehát a többség fejében megfordult a kitelepedés gondolata. A fiatalok legfőbb problémái közt a munkanélküliség szerepelt (46%), valamint a pénztelenség és a kilátástalan jövő. Egy sajátos ok is kirajzolódik a fiatalok migrációját illetően, mégpedig a munkaerő alulfoglalkoztatottsága: bár a fiatalok sokkal képzettebbek az idősebb korosztálynál, mégsem kerülnek be a vezetői vagy középvezetői pozíciókba, így reakciójuk a térségből kifele irányuló migráció lesz. (Bálint D. 2004) Egyik problémája a térségnek és ezt az utóbbi években is megtapasztaltuk, a túlképzettség. Bálint Blanka a PhD dolgozatában az erdélyi diplomás fiatalok túlképzettségét vagy másképpen fogalmazva az alulfoglalkoztatottságát vizsgálta. Túlképzettnek nevezzük azt a munkavállalót, aki a munkája ellátásához a szükségesnél magasabb iskolai végzettséggel rendelkezik. A MOZAIK 2001 kutatásban szereplő 188 erdélyi fiatal közül 50 személy (26,6%) volt túlképzett. A felsőoktatás folyamatos expanziója mindenképpen hatással van a munkaerő-‐piaci eseményekre. Freeman (1976) neoklasszikus elmélete szerint a felsőfokú végzettségűek arányának gyors növekedése túlképzettséget von maga után.8 Erdélyben a diplomás fiatalok körében a túlképzés nem csupán átmeneti jelenség volt, hanem egy olyan tartós állapot, amelyből nem könnyű kilépni. (Bálint 2008) Csata Zsombor és Dániel Botond (2005) a képzésből a munka világába történő átmenetet vizsgálta meg az erdélyi magyar fiatalok körében, szintén a MOZAIK 2001 kutatási adatait használva fel, 7

Bodó Julianna (szerk.) (2004): Székelyföldi Mozaik, Térségi szociológiai tanulmányok, Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda 8 Bálint B. 2002-es népszámlálási adatokra támaszkodva azt állítja, hogy ez az eset nem áll fenn Romániában, mivel a felsőfokú végzettséget igénylő foglalkozásokban dolgozók közel egyötödének (18,9 százalék) nincs meg a tevékenység végzéséhez szükséges iskolai végzettsége, tehát a diplomás munkaerő kínálat nem haladja meg a felsőfokú végzettséget igénylő állások számát. Én azt feltételezem, hogy ez a helyzet azóta megváltozott, a munkahelyek már telítettek lettek. A gazdasági válság, a bolognai rendszer, a közszférában befagyasztott munkahelyek, mind hozzájárultak ahhoz, hogy 2010-ben a megközelítőleg 100.000 lediplomázott személyből 53.000-en folyamodtak munkanélküli segélyhez.

166



kiegészítve Eurostat 2002 nemzetközi összehasonlító kutatással. 2001 végén, 2002 elején a 15 és 29 év közötti erdélyi magyar fiatalok 20%-‐a vallotta magát inaktívnak vagy munkanélkülinek. Megemlítik azt a tényt, hogy a pályakezdő fiatalok jelentős hányada végzettségén aluli munkát volt kénytelen elvállalni, keresete pedig évekig elmaradt a felsőbb végzettségűek átlagos fizetésétől. Kiemelik a problémák egyik forrását is: a felsőoktatási képzés és a munkaerőpiac között aszinkronitás jelentkezett, amelyet a román oktatási rendszer nem tudott megfelelően kezelni, ez pedig a friss diplomások (és ezen belül az erdélyi friss diplomások) számára nagy terhet jelentett. A székelyföldi munkaerő-‐piaci helyzettel kapcsolatosan friss adatokat az Iskola Alapítvány megrendelésére, a Szülőföld Alap Iroda és az Oktatási és Szakképzési Kollégium támogatásával elvégzett Munkaerő-‐piaci kereslet Hargita és Kovászna megyében című kutatási projekt szolgáltat. Az erről készült jelentést Kiss Tamás – Barna Gergő – Kozák Gyula szerzőtrió készítette el.9 A kutatás során 119 térségbeli cégtulajdonos véleményét kérdezték meg, kérdőíves módszerrel. Számomra azok az adatok voltak a relevánsak, amelyek az alkalmazottak számának alakulását írták le 2008 és 2010 között, valamint a 2011-‐es alkalmazási terveket, beosztás szerint (1. táblázat). 1. táblázat: Az alkalmazottak száma 2008-‐2010 között és alkalmazási terv 2011-‐re

Forrás: Kiss et. Al.: Munkaerő-‐piaci kereslet Székelyföldön „Legkevésbé a felsőfokú vezetőket érintették a változások. Esetükben azt mondhatjuk, hogy a gazdasági válság ideje alatt gyakorlatilag a létszámuk nem változott és a közeljövőben sem változik. A felsővezetőkön kívül, a többi szellemi munkát végző, magas iskolai végzettséggel rendelkező 9

Kiss et. al.: Munkaerő-piaci kereslet Székelyföldön, Kvantum Research KFT, Kolozsvár 2010

167



alkalmazott esetében is létszámcsökkenést regisztráltunk. Ez a csökkenés 1,5% és 5% között helyezhető el, viszont a cégvezetők által tervezett alkalmazások alapján számíthatunk arra, hogy egy részük újra alkalmazásba kerül, ahogy a gazdasági válság véget ér.” (Kiss et. Al., 2010: 18) Hozzá kell tennünk azt is, hogy a tendenciák egyelőre nem jelzik azt, hogy a jövőben több felsőfokú végzettséggel rendelkező munkaerőre lenne szükség a régióban. A gazdasági szerkezet nem módosult még olyan mértékben, ami ezt a jelenlegi stagnálást pozitív irányba mozdítaná el a felsőfokú diplomával rendelkezők javára. (Kiss et. Al., 2010) Véleményem szerint ez is azt jelzi, hogy a munkaerőpiac már most telített a diplomások számára, illetve arra utal, hogy a közeljövőben felerősödhet ez a jelenség. A tendencia azt mutatja, hogy Székelyföldön is egyre többen a felsőoktatásban folytatják a tanulmányaikat a szakképzés kárára. Akit pedig a munkaerőpiac nem képes befogadni a végzettsége szerinti pozícióban, feltételezhetjük, hogy diplomás munkanélküli lesz, vagy túlképzett ahhoz az álláshoz, amit be fog tölteni, esetleg elhagyja a régiót. Ugyancsak fontos információval gazdagodtunk az alábbi táblázat nyomán, mely arra a kérdésre kapott válaszokat tartalmazza, hogy melyek a jellemző és fejlesztésre szoruló kompetenciák Székelyföld alkalmazottai körében (10-‐es skálán adott értékek, ahol 1 a legrosszabb, 10 a legjobb értéket jelenti):

168



2. táblázat: A jellemző és fejlesztésre szoruló kompetenciák

Forrás: Kiss et. Al.: Munkaerő-‐piaci kereslet Székelyföldön A nyelvismeret az egyik olyan jellemző, amit leginkább fejleszteni kellene. Mint látjuk, az angol vagy más idegen nyelvtudás, a román és magyar nyelvismeret a nem anyanyelvűek számára, mind olyan hiányosságok, amit pótolni kellene. A legnagyobb különbség a nyelvi készségek és jó kommunikációs képesség mentén jelenik meg, melyek mellett megtaláljuk a kezdeményezőkészséget is. Az ideális munkavállaló legalább három nyelvet beszél, kezdeményező, jó kommunikációs készséggel rendelkezik, és önálló munkavégzésre képes. Talán nem ok nélkül szerepel a táblázat alján az okirattal, diplomával való rendelkezés. Ezt azt sugallja, hogy a munkaadók szemében nem a diploma a fontos, hanem sokkal inkább azok a személyes készségek, képességek vagy kompetenciák, amivel az egyén rendelkezik, rendelkezhet. (Kiss et. Al., 2010, Voicu et.al., 2010) Problémaként merül fel, hogy az oktatási rendszer nem követi a munkaadók igényeit, de ugyanezt elmondhatjuk országos kutatások nyomán is (Voicu et. Al., 2010). Másik probléma, hogy a frissen egyetemet végzettek elvárásai túl nagyok, és hiányzik belőlük az alázat.10 Hogyan toborozzák a cégek vezetői a munkaerőt? Mint kiderült, a személyes kapcsolatok fontos szerepet játszanak, de az álláshirdetések publikálása a helyi médiában is bevett gyakorlatnak számít

10

Dávid János (2009) szerint a budapesti állásközvetítő cégek is a friss végzettek túlzott elvárásait említik meg az egyik problémaként

169



(3. ábra). A személyes kapcsolatok, az informális beajánlás domináns szerepét Hargita megyében már Bálint D. Gyöngyvér (2004) is leírta egy korábbi tanulmányában. 3. ábra: Alkalmazáskor használt toborzási eszközök

Forrás: Kiss et. Al.: Munkaerő-‐piaci kereslet Székelyföldön

VI.

A diplomás pályakövető vizsgálatok tapasztalatainak összefoglalása

Külföldön már évtizedek óta működik a pályakövetési rendszer. A pályakövetést végző intézmények tekintetében sokféle megközelítés létezik, amely országonként eltérő; van ahol állami statisztikai hivatalok, van ahol egyetemi szövetségek, minőségbiztosítási ügynökségek végzik a pályakövetést, de olyan is előfordul, hogy az intézmények, egyetemek saját kutatásaiban merül ki a pályakövetés gyakorlata. A vizsgálatokat gyakran összekapcsolják a minőségbiztosítási célokkal, olyan minőségfejlesztési ügynökségek alakulnak, melyek feladata, hogy az oktatás minőségét fejlessze, fenntartsa. Romániában is létezik a Román Felsőoktatás Minőségét Biztosító Ügynökség (ARACIS). A vizsgált témákat, kérdésköröket illetően az mondhatjuk, hogy a különböző országban, különböző intézmények által végzett vizsgálatok többnyire hasonlítanak egymásra: a munkaerő-‐piaci integráció, az átmenet konkrét jelenségeit, jellegzetességeit, a tanulmányok értékelését, a tanulmányok és a munkaerő-‐piaci elhelyezkedés összefüggését, a tanulmányok során szerzett, és az elvárt munkaerő-‐ piaci kompetenciák kérdéskörét érintik.

170



A módszer tekintetében is többféle esettel találkozhatunk: egyszeri, ismétlődő-‐ és klasszikus panelvizsgálatok is megtalálhatóak. Minél jobban meg van szervezve egy ország pályakövetési rendszere, annál inkább az ismétlődő adatfelvételre helyezik a hangsúlyt.11 Nemzetközi vizsgálatok. Több nemzetközi kutatásról is beszámolhatunk, az OECD kezdeményezésére és támogatásával 1998 ősze és 1999 tavasza között tizenegy európai ország és Japán 1994–95-‐ben végzett hallgatói körében került sor a Higher Education and Graduate Employment in Europe (CHEER) című felmérésre, melynek célja a diplomások pályakövetése, a munkaerőpiac és a felsőoktatás összefüggéseinek vizsgálata volt. Ennek folytatásaként indult el a REFLEX program 2004-‐ben, amelyet már az Európai Unió támogatott és tizenöt partnerországra terjedt ki.12 (Horváth – Kiss, 2008, Voicu et. Al., 2011) Romániai vizsgálatok. Romániában országos szinten a diplomás pályakövetés az oktatáspolitika munkaerő-‐piaci szempontokhoz való alkalmazkodása és a felsőoktatási minőségbiztosítás kettősségében gyökerezik és többnyire a Humán Erőforrások Fejlesztésére irányuló Ágazati Operatív Program (román rövidítése POSDRU) támogatásával zajlanak az országos projektek. Az Oktatási, Ifjúsági és Sportminisztérium irányítása alatt álló Műszaki-‐ és Szakoktatás Fejlesztésének Országos Központja (román rövidítése CNDIPT) által vezetett Phare TVET projekt a munkaerő-‐piaci igények és az oktatás összehangolásának kérdéseit vizsgálta. (Horváth – Kiss, 2008) 2004-‐ben országos szintű felmérést végeztek el a Phare TVET projekt keretén belül. Ez három fő területre koncentrált: -‐ a vállalkozások körében végzett országos felmérés -‐ munkaerő-‐piaci felmérések a 8 fejlesztési régióban -‐ a műszaki és szakmai oktatásból és képzésből, valamint a felsőoktatásból kikerült végzettek munkaerő-‐piaci beilleszkedésére irányuló elemzések. A felmérést a kolozsvári Babeş-‐Bolyai Tudományegyetem, valamint a brassói Transilvania Egyetem szakértői irányították, majd 2007 októberében egy konferencia keretén belül ismertették a felsőfokú oktatásból kikerült diplomások munkaerő-‐piaci integrációjának elemzése során alkalmazott eszközök tesztelésére irányuló felmérésnek az eredményeit. Intézményi szinten az egyetemek (egyes esetekben a karok) a saját végzetteik munkaerő-‐piaci beilleszkedésére koncentrálnak, a pályakövetés fő célja a minőségbiztosítás és a munkaerő-‐piaci követelményeknek való megfelelés. A jogi hátteret az Oktatási és Kutatási Minisztérium 2005-‐ös oktatási rendelete adja. Megemlíthető a jászvásári Alexandru Ioan Cuza Egyetem, a kolozsvári Babeş-‐ Bolyai Tudományegyetem, a Temesvári Nyugati Tudományegyetem, valamint a Nagyváradi Egyetem

11

DPR Kézikönyv – E-Book, http://www.felvi.hu/diploman_tul/ebook/!DPR_ebook/dpr_e-book.html Részt vevő országok: Ausztria, Finnország, Franciaország, Németország, Olaszország, Hollandia, Norvégia, Spanyolország, Nagy-Britannia, továbbá Belgium, Csehország, Portugália, Svájc, Japán és Észtország 12

171



alumni tevékenysége. Ezek az egyetemek a minőségbiztosítás szempontjából közelítik meg a témát, többnyire a végzetteik munkaerő-‐piaci beilleszkedésére koncentrálnak. Gyakori eset, hogy a kérdőíveket az egyetemi oklevél kibocsájtásakor töltetik ki a végzettekkel, egy évvel az államvizsgázás után (általában ennyi időt kell várni az egyetemi oklevelek kiállítására), de vannak példák email-‐en keresztül történő lekérdezésre is (ez viszont kevésbé volt hatékony). Általában a következő kérdéseket tartották fontosnak: 13  az egyetem befejezése és az elhelyezkedés közötti idő  az álláskeresés módszerei  az álláskeresés sikertelenségének okai  elhelyezkedési terület  az egyetemen szerzett elméleti és gyakorlati tudás munkahelyi alkalmazhatósága  a jelenlegi munkahellyel szembeni elégedettség  a munkavégzéshez szükséges kiegészítő ismeretek  javaslatok az oktatás javítására vonatkozóan. Romániában úttörőnek számít a kolozsvári Babes-‐Bolyai Tudományegyetem, ahol már évtizedes múltra tekint vissza a pályakövetés gyakorlata. A kutatás periodikus lebonyolítása az Egyetemi Fejlesztési Központ (Centrul de Dezvoltare Universitară) hatáskörébe tartozik. 1998 novembere óta végeznek folyamatos pályakövetési felmérést, kérdőíves módszerrel. Ezt akkor töltetik ki a volt hallgatókkal, amikor az egyetemi oklevelüket veszik át, ez általában 1 évvel az államvizsga után szokott megtörténni. Ezzel a módszerrel viszonylag magas válaszolási arányt érnek el (80%). Az Európa Szociális Alap és POSDRU 2007-‐2013 közös finanszírozása tette lehetővé, hogy egy komplex projekt eredményeképpen elkészüljön az a tanulmány, amely a Bukaresti Egyetemen 1990 után képzett szociológusok pályáját tárta fel. A kutatás eredményeit a Bukaresti Egyetem Szociológia Karának a fejlesztési stratégiája kidolgozásakor kívánják hasznosítani, tehát ez egy jó példa a pályakövetéses vizsgálatok megfelelő felhasználására. Kérdőíves módszerrel a 2343 szociológus végzettből 652-‐en töltötték ki a kérdőívet, vagyis a mintába 28%-‐uk került bele. A kutatás, amely 2010 őszén és telén zajlott le, részletesen foglalkozott a szociológusok munkaerő-‐piaci integrációjával, jelenlétükkel a társadalomban, az önmegvalósítással. (Voicu, 2011)

VII.

A kutatásom módszertani leírása

A kutatásomat a tanulmányozott pályakövetéses vizsgálatok módszertani eljárásaihoz igazítottam, tehát a vizsgált módszertani eljárások közül én is a kérdőíves lekérdezést tartottam a legmegfelelőbbnek. Viszont esetemben a lekérdezés módja, a populáció elérése több problémát felvetett. A szakirodalomban találkozunk:  telefonon keresztül történő lekérdezéssel vagy személyes megkereséssel (kérdezőbiztossal felvett kérdőív)  postai úton kiküldött önkitöltős kérdőívvel 13

DPR Kézikönyv – E-Book, http://www.felvi.hu/diploman_tul/ebook/!DPR_ebook/dpr_e-book.html

172


 


online felületen felvett önkitöltős kérdőív e-‐mailben kiküldött önkitöltős kérdőív

A fentiekhez még hozzátartozik a romániai egyetemeken is elterjedt módszer, amikor is a friss diplomások „jönnek a házhoz”, tehát a diploma átvételekor (általában egy évvel a diploma megszerzése után) önkitöltős kérdőívet kell kötelezően kitölteniük. A Sapientia egyetem ezt a módszert adoptálhatja majd a jövőben, amikor elnyeri a végleges akkreditációt. Az online módon felvett önkitöltős kérdőív mellett döntöttem, hisz ez a módszer nem áll távol a mai fiatalságtól, bárkit el lehet érni a világhálón keresztül. Így meg van adva a válaszolóknak az a lehetőség, hogy akkor töltsék ki, amikor az idejük megengedi, saját személyi számítógépük előtt. A Google Dokumentumok Űrlap nevű alkalmazását felhasználva készítettem el az online kérdőívet.14 Igyekeztem egy olyan kérdőívet megalkotni, ami nem túl hosszú, a tagolása áttekinthető és nem csökkenti a kitöltők kedvét, válaszadói hajlandóságát. Átlagosan 15-‐20 perc volt szükséges a kérdőív teljes kitöltéséhez. A kérdőívezés, amelyet próbalekérdezés előzött meg, 2011. Április 12.-‐én kezdődött és 2011. Május 14.-‐én fejeződött be, tehát több mint egy hónap állt a végzett hallgatók rendelkezésére, hogy kitöltsék, természetesen névtelenül. A kérdőív linkjét a Tanulmányi Titkárság segítségével küldtem szét, akik rendelkeztek a végzett hallgatók e-‐mailcím listáival. Továbbá kommunikációs csatornaként használtam a Facebook közösségi oldalt és egy e célra létrehozott blogot.15 A blog szerepe abban állt, hogy minél részletesebb információkat nyújtson a kutatásom hátteréről azok számára, akiket a kérdőív kitöltésén kívül ez bővebben is érdekelt. A kutatásom esetében nem beszélhetünk mintavételről, hisz a teljes sokaság lekérdezésére törekedtem, mindenkinek egyformán esélye volt arra, hogy bekerüljön a mintába. A teljes alapsokságba 1075 végzett hallgató tartozik bele.16 A kérdőívemet 339 személy töltötte ki, viszont ebből 12-‐en még nem tették le a záróvizsgát, így őket kiszűrtem az adatbázisból. Az eredmények szerint 30%-‐os válaszolási arányt értem el, amit, összehasonlítva más, online módon történt adatfelvétellel megfelelőnek tartok.17 Az adatbázis súlyozása. A kapott adatok rámutattak arra, hogy az adatbázisom nem felel meg a reprezentativitás kritériumának (pl. Jelentős volt a szociológia szak felülreprezentáltsága), ezért súlyoznom kellett az elvégzett szak és a végzés évének szempontjából.18 A súlyozás elvégzése után 14

https://spreadsheets.google.com/spreadsheet/viewform?formkey=dDJvQjE0bGM5Y2ZfTVJsWWtiaE9KY3c6 MQ 15 http://alumnicsikszereda.wordpress.com 16 Az adat nem egészen pontos, hisz van néhány hallgató, aki két szakot is elvégzett és kétszer szerepel az adatbázisban. Az ilyen esetek kiszűrésére sajnos nem találtam megfelelő megoldást. 17 Romániai példánál maradva: a nagyszebeni „Lucian Blaga” Egyetem – „Hermann Oberth” Mérnöki Karának 2006-os felmérése is 30%-os válaszolási aránnyal zárult 18 Az emlékeztetők kiküldésével próbálkoztam a korrekciós kérdezéssel, ami visszabillentette volna reprezentativitást a megfelelő mederbe, ez viszont nem sikerült

173



318-‐ra csökkent az elemszám, annak köszönhetően, hogy bizonyos cellák hiányosak voltak, ezért a súly „elemszám-‐tartó” korrekciójára volt szükség, az eredeti 326-‐os elemszám helyreállítására. Főbb hipotéziseim, kutatási kérdéseim. Hipotéziseimet, kutatási kérdéseimet az egyetem speciális helyzetét figyelembe véve fogalmaztam meg, hisz nem tekinthetünk el attól, hogy a Sapientia egyetem azért jött létre, hogy elsősorban székelyföldi régió számára biztosítsa a humán erőforrást, az anyanyelvi felsőoktatás hozzáférhetőségét. Ez a régió ugyanakkor sok tekintetben különbözik az ország más régióitól, elég csak az országos átlag alatt lévő gazdasági fejlettséget említeni. Mindezt szem előtt tartva a következő hipotézisek, kérdések merültek fel:  A hallgatók nagyrészt a régióból érkeztek a Sapientia EMTE csíkszeredai kampuszára és többnyire ebben a régióban kerestek/találtak munkát.  Amennyiben a székelyföldi régió munkaerőpiaca mégsem tudta felszívni az itt végzetteket, hogyan alakult az életpályájuk?  A végzettek hogyan érzékelik a munkaerő-‐piaci folyamatokat ebben a térségben?  Valós jelenség-‐e a diplomások alulfoglalkoztatottsága ebben a térségben? Ha igen milyen mértékben jellemző?  A végzettek hogyan látják a munkaerő-‐piaci integráció esélyeit?  A szakmában való elhelyezkedés nehézségeit milyen tényezőkre vezetik vissza a diplomások/a frissen végzettek?  A különböző szakok végzettjeit különböző mértékben érinti-‐e az elhelyezkedés nehézsége? Vannak-‐e és ha igen melyek azok a szakok, amelyek piacképesebbnek bizonyulnak?  Feltételezem, hogy az első néhány évben (2005, 2006, 2007) diplomát szerzett hallgatókat még könnyedén felszívta a munkaerőpiac, utána viszont telítettség jelentkezett.  Feltételezem, hogy a bolognai rendszer bevezetése és a válság is negatívan érintette a friss diplomások álláskeresését.

VIII. A kutatási eredmények bemutatása 8.1

A minta jellemzői

A mintában a nemek megoszlása nagymértékben hasonul az alapsokaság ezen jellemzőjéhez. Miközben az alapsokaság 69%-‐a nő, a mintába bekerült válaszadók 70,6%-‐a volt nő. A lakóhelyet számítva a diploma megszerzésének pillanatában nagyrészt Hargita megyében (70,2%), Kovászna megyében (21,9%), illetve Maros megyében (5,6%) volt az állandó lakhelyük. A minta alapján ki lehet emelni néhány várost, ahonnan a többség az egyetemre jött: Csíkszereda (40,5%), Sepsiszentgyörgy (8,2%), Kézdivásárhely (6,7%) Székelyudvarhely (6,7%), és Szentegyháza (3,9%). A településtípus szerint megoszlás így alakult: 79,1%-‐a városi, 20,9%-‐a vidéki környezetből érkezett az egyetemre. A szakokat tekintve a súlyozás előtti mintában jelentősen túlreprezentáltak voltak a szociológia szakon végzettek, valamint alulreprezentáltak az élelmiszeripari mérnök, környezetmérnök végzettségűek. A súlyozás után a következőképpen alakult a szakok szerinti megoszlás:

174



3. táblázat: A szakok szerinti megoszlás az alapsokaságban és a mintában Abszolút gyakoriság az alapsokaságban

Abszolút gyakoriság a mintában

Relatív Relatív gyakoriság az gyakoriság a alapsokaságban mintában

Agrár-‐ és élelmiszeripari 102 30 9.5 9.2 gazdaság Román-‐angol 125 39 11.6 11.9 Környezetgazdaság 38 12 3.5 3.6 Könyvelés és gazdálkodási 214 66 19.9 20.3 informatika Szociológia 115 36 10.7 11.0 Kommunikáció és PR 150 46 14.0 14.2 Környezetmérnök 72 17 6.7 5.2 Élelmiszeripari mérnök 101 31 9.4 9.5 Általános közgazdaság 158 49 14.7 15.0 Összesen 1075 326 100 100 Jelentős volt azoknak az aránya (44,4%), akik folytatták tanulmányaikat az első diploma megszerzése után. A végzés éve szerint is súlyoztam az adatbázist, ezt követően az alábbi megoszlásokat tekintem érvényesnek: 4. táblázat: Az év szerinti megoszlás az alapsokaságban és a mintában 2005 2006 2007 2008 2009 2010 Gyakoriság az alapsokaságban (%) 9.4 11.3 15.5 30.8 17.8 14.9 Gyakoriság a mintában (%) 9.6 11.6 15.9 29.6 18.3 14.9 Jól látszik, hogy 2008-‐ban szinte kétszer annyi hallgató végezte el az egyetemet, mint az előző évben. Ez annak köszönhető, hogy ebben az évben egyszerre fejezték be a 4 éves ciklusban végzett és a bolognai rendszerben végzett hallgatók a tanulmányaikat. 2009-‐ben is átlagon felüli volt a végzősök aránya, ugyanis a mérnöki szakok 5 éves képzése ekkor zárult le. 8.2

A mobilitás

Hogyan alakult a mobilitás a diploma megszerzése után? Mint már korábban említettem, beigazolódott az a hipotézisem, mely szerint a Sapientia EMTE csíkszeredai karainak vonzáskörzete főként székelyföldi megyékre terjed ki. Az a hipotézisem is beigazolódni látszik, miszerint a térség nem volt képes az összes öregdiákot a térségben tartani. Az alábbiakban azt vázolom fel, hogyan alakult a lakóhely szerinti mobilitás, milyen mértékű a térségből való kilépés:

175



4. ábra: A lakóhely szerinti megoszlás a diploma megszerzésekor és jelenleg, %

A diploma megszerzésekor regisztrált állandó lakhelyhez képest jelen pillanatban az öregdiákok 14,4%-‐a külföldön él életvitelszerűen. Hargita megyében 6,9%-‐os, Kovászna megyében 6,8%-‐os és Maros megyében 1,9%-‐os csökkenés volt tapasztalható, tehát ennyivel kevesebben jelölték meg ezeket a megyéket, mint jelenlegi tartózkodási helyet. Célországok között Magyarország van az első helyen (30,5% választotta)19 és Anglia követi szorosan (29,4%). Továbbá tartózkodási helyként jelölték meg a következő országokat, a következő rangsorolással: Írország, Dánia, Hollandia, Törökország, Németország, Svédország, Spanyolország, Egyesült Államok. A térség az elmúlt években is kibocsátó közeg maradt, mint ahogyan ezt a székelyföldi Foresight Program már elővetítette (Biró A. Et al., 2008), a megélhetési céllal történő külföldi munkavállalás folytatódhat az következő években. Nincs szignifikáns összefüggés a végzés éve és a külföldön való tartózkodás között, de (p=0.060) azt mondhatjuk, hogy tendenciaszerűen az utóbbi három évben többen mentek külföldre, mint 2008 előtt. Ez az alábbi táblázatban is jól látszik: 5. táblázat: A végzés éve és a külföldön való tartózkodás közti összefüggés

Tartózkodási hely

Végzés éve

Külföldön

Itthon

2005-‐2007

3.6%

33.4%

2008-‐2010

11%

51.9%

Feltehetőleg a válság miatt megugró magas munkanélküliség és a bolognai végzősök okozta zavar játszhatott közre abban, hogy a 2008-‐ban és a 2009-‐ben végzettek közül ma sokan külföldön 19

A Magyarországon tartózkodók egyharmada Budapestet választotta

176



tartózkodnak (2008 – 12 személy, 2009 – 17 személy). Valószínűleg azért nem mutatható ki szignifikáns összefüggés a fenti két változó között, mivel a 2010-‐ben végzettek még keresik a lehetőségeket, külföldre csupán néhányan mentek (7 személy). Összehasonlítva, a 2008 után végzettek közül háromszor annyian élnek ma külföldön, mint a 2008 előtt végzettek, tehát érzékelhető, hogy 2008 után nehezebbé vált az elhelyezkedés itthon. A falu-‐város dimenzió mentén vizsgált mobilitás esetében azt találtam, hogy némileg csökkent a jelenleg falun élők aránya. Egy kétirányú mobilitás figyelhető meg, egyrészt a faluból a városra történő migráció elég jelentős, másrészt az ellentétes irányú migráció valamelyest ellensúlyozza a diplomások faluról történő elvándorlását: 6. táblázat: Mobilitás a falu-‐város dimenzió mentén Jelenlegi lakóhely Város

Külföldön tartózkodom

Abszolút érték

44

20

4

68

Relatív érték

13.5%

6.1%

1.2%

20.9%

Abszolút érték

16

198

44

258

Relatív érték

4.9%

60.7%

13.5%

79.1%

Államvizsgázáskor

Falu

Összesen

Falu

Város

Annak ellenére, hogy a diplomások városból a falvakba történő vándorlása valós jelenség, összességében nézve jelen pillanatban elmondhatjuk, hogy a migrációs egyenleg negatív, hisz 2,5%-‐ al kevesebb élnek ma falun, mint a diploma megszerzésének pillanatában. Az elemzésem során bővebben nem tértem ki rá, de feltételezem, hogy azok, akik a városból költöznek ki falura, szabadulni szeretnének a tömbházlakások „fogságából”, ezért olyan falvakba költöznek, amelyek viszonylag közel vannak a városhoz és be tudnak járni dolgozni. Így pedig valószínűsíthető, hogy azokba a falvakba, amelyek eleve hátrányos helyzetűek, elmaradottabbak, a felsőfokú végzettséget szerzett hallgatók nem térnek vissza. A külföldre való migrációt alapvetően a jobb lehetőségek reményében választották. A Magyarországon tartózkodókról (30%) azt tudjuk, hogy többnyire sikerült olyan munkahelyeken elhelyezkedniük, amely felsőfokú végzettséget igényel (pl. Marketing asszisztens, társadalombiztosítás, gimnáziumi angol tanár), tehát szakmailag is kihívást találtak maguknak. Azok viszont, akik Angliát (30%) választották nem reménykedhettek ebben, számukra az au pair típusú munkák voltak elérhetőek. Őket elsősorban az angol nyelv elsajátítása, egy másik kultúra megismerése, na és persze az anyagiak motiválták. Tekintsünk át néhány magyarázatot, arra vonatkozóan, hogy ki miért ment el külföldre:

177



„A megnyirbált tanári fizetés miatt felmondtam. Más állás akadt volna, de a fizetés megalázóan kevés, így nekiláttam a külföldi álláskeresésnek.” „Az állam által nem biztosított feltételek miatt döntöttem úgy hogy külföldre költözöm egy ideig.” „A rossz gazdasági helyzet kényszerített rá, és az hogy megszűnt a munkahelyem.” „Fejlődés, pénz, szakmai siker, pozitív hatás szülőföldemre!” „Hogy fejleszthessem angol nyelvtudásom, ismerkedjek, világot lássak, es közben pénzt keressek.” „Kihívásokra, szakmai sikerekre vágytam. Mindig is nemzetközi karriert terveztem a tanulmányaim során.” „Mivel sajnos otthon majdnem 2 év alatt nem tálaltam semmilyen állást, ami annak köszönhető, hogy nem rendelkeztem megfelelő kapcsolatokkal ugyanis az a legelső és legfontosabb még otthon.” „Lakást, házat szeretnénk s jelenleg Romániában egy fiatal erre képtelen, csak banki kölcsönnel, ami nagyon kockázatos a bizonytalan munkahelyek mellett.” A jövőben mire számíthatunk, milyen mértékben várható az, hogy a jövőben is kibocsájtó közeg marad a térség? A külföldön való munkavállalás, a külföldre való ideiglenes vagy végleges távozás gondolata sok diplomást foglalkoztat, mint az látható az alábbi ábrán: 5. ábra: A migrációs hajlandóság

Az ideiglenes távozás gondolata a diplomások 60%-‐át foglalkoztatja, tehát azt feltételezhetjük, hogy a többség nincs megelégedve a jelenlegi helyzettel Romániában, de hosszú távon mégis itthon képzeli el a jövőjét. Jelentős azoknak az aránya is (26%), akik már elgondolkoztak azon, hogy adott esetben külföldre költözzenek véglegesen, ha itthon a rossz gazdasági helyzet hosszú távon is fennmarad. Ha ez bekövetkezne, az térség számára nagy veszteség lenne. A

178



válaszadók 1/3-‐a folyamatosan figyeli a munkalehetőségeket külföldön, tehát elmondhatjuk, hogy sokan vannak amolyan „stand-‐by” állapotban, és ha adódik egy lehetőség külföldön, akkor ezt ki is használják. 8.3

Készségek, kompetenciák

Amint azt a kutatási előzményekben olvashattuk, a transzverzális készségek nagyon fontosak a munkaadók szemében, tehát kiemelten kell ezt kezelni a témát. (Voicu et.al., 2010, Kiss et.al., 2010) A székelyföldi munkaadók a hiányosságként nevezték meg a román és az angol vagy más idegen nyelv ismeretét a munkavállalók körében. A kérdőívben arra kértem a válaszadókat, hogy egy 5-‐ös skálán (1 – nagyon gyenge, 5 – nagyon jó) értékeljék a nyelvi tudásukat a diploma megszerzésének pillanatában. Természetesen ez a szubjektív értékelés nem feltétlenül tükrözi a valós nyelvtudást, de ráláthatunk arra, hogy milyen tendencia érvényesül: 7. táblázat: A román és angol nyelvi készségek a diplomaszerzés pillanatában Román nyelv Angol nyelv Olvasás/hallás Olvasás/hallás Írás Beszéd Írás Beszéd utáni szövegértés utáni szövegértés Átlag 3.99 3.44 4.02 3.33 3.11 3.33 Medián 4.00 3.00 4.00 3.00 3.00 3.00 Módusz 4 4 4 3 3 3 Szórás 0.951 1.032 0.968 1.118 1.140 1.147 Átlagosan jónak értékelik a román nyelvtudásukat, tehát elméletileg (a saját percepcióik szerint) ezzel a kritériummal megfelelnek a munkaadók elvárásainak. Beszéd tekintetében gyengébben teljesítenek, ami egybecseng azzal a köztudatban elterjedt nézettel, miszerint a székelyföldi magyarok nehezen fejezik ki magukat román nyelven. Nem olyan rózsás a helyzet az angol nyelvtudás esetében, hisz ezt közepesnek értékelték, viszont ebben a tekintetben benne lehet némi „önfényezés” is, hisz nehezebben vallják be önmaguknak azt, hogy problémáik vannak e tekintetben. Természetesen a román-‐angol szakos öregdiákok átlag feletti értékeket jelöltek be, a teljes mintát tekintve azonban ez nem ferdítette el az átlagokat. Szintén a 2010-‐es vállalkozó-‐kutatásban találkozhattunk a székelyföldi ideális munkavállaló képével a munkaadók szemszögéből: legalább három nyelvet beszéljen, kezdeményező legyen, jó kommunikációs készséggel rendelkezzen és legyen önálló munkavégzésre képes. De hogyan tapasztalták meg ezt a diplomások? Milyen elvárásokkal szembesültek az első munkahely megszerzésekor? 5-‐ös skálán értékelték (1 – egyáltalán nem volt fontos, 5 – nagyon fontos volt), hogy a fent említett kompetenciák, készségek mennyire voltak fontosak, amikor alkalmazták őket:

179



8. táblázat: Az elvárt készségek és a készséggel való rendelkezés alkalmazáskor

Gyakorlati felkészültség Önálló munkavégzésre való képesség Jó kommunikációs készség Román nyelvtudás Előzetes szakmai tapasztalat Elméleti felkészültség Csapatban való munkavégzés A szakterületen szerzett diploma Angol vagy más nyelvtudás

Átlagértékek Elvárt A készséggel való készségek rendelkezés 3.27 2.76 4.49 4.09 4.33 4.08 3.68 3.48 2.30 2.17 3.01 3.22 3.92 4.18 3.14 3.48 2.65 3.06

Eltérés -‐0.51 -‐0.41 -‐0.25 -‐0.20 -‐0.13 0.22 0.26 0.34 0.41

Az elvárt készségek szerint az önálló munkavégzésre való képesség az egyik legfontosabb elvárás volt és bizony ezen a területen lemaradás mutatkozott, nem rendelkeztek megfelelő mértékben ezzel a készséggel. Ugyanezt mondhatjuk el a jó kommunikációs készségről is. Érdekes módon a válaszadók azt tapasztalták, hogy a csapatban való munkavégzés fontosabb elvárás volt, mint a román nyelvtudás. Ami a nyelvtudást illeti, a román nyelv ott szerepel a főbb elvárások között és e tekintetben nem tudtak teljes mértékben megfelelni az elvárásoknak. Ezzel ellentétben az angol nyelvet nem tartották olyan fontosnak a munkaadók, mint azt a Kiss Tamás – Barna Gergő – Kozák Gyula (2010) tanulmányában olvashattuk. A gyakorlati felkészültséget a munkaadók csupán közepesen tartották fontosnak, de figyelmeztető jelként jegyezhetjük meg, hogy a legnagyobb hiányosság e tekintetben jelenik meg, tehát a jövőben az egyetem erőteljesebben oda kell figyeljen a gyakorlatiasabb képzésre. Az elméleti felkészültséget szintén közepesen tartják fontosnak, úgy tűnik a hallgatók elegendő elméleti felkészültséggel lépnek ki az egyetem falai közül A végzett hallgatókkal szemben támasztott elvárások szerint a következő ideáltípus rajzolódott ki az elemzésem során: legyen képes önálló munkavégzésre, jó kommunikációs képessége legyen, tudjon csapatban dolgozni és kielégítő legyen a román nyelvtudása. A frissen végzetteket nem egyformán érinti a munkaerő-‐piaci tapasztalat hiánya, hisz viszonylag jelentős azok aránya, akik már a diploma megszerzésének pillanatában munkaviszonnyal rendelkeztek (24%), illetve gyakorlati tudásukat gyarapították valamilyen formában és ez megkönnyítette a munkapiaci integrációjukat. Néhány kérdés erejéig kitértem erre a kutatásomban. A kérdés így hangzott: Az egyetemi tanulmányok megkezdése és az államvizsga letétele között volt-‐e olyan főállása, mellékállása vagy alkalmi munkája:

180



Igen válasz 47% 40% 42% 39%

amely olyan munkatapasztalatot adott, amit a későbbiekben tudott hasznosítani ami segítette a szakmához szükséges készségek, kompetenciák vagy a szakmai rutin fejlesztését és ezt a későbbiekben hasznosítani is tudta ami általában a szakmában való érvényesüléshez valamilyen szempontból fontos volt amelynek ideje alatt olyan kapcsolatokat szerzett, melyet a későbbi álláskereséskor hasznosítani tudott

Mindezek tudatában kijelenthetjük, hogy a többség nem rendelkezett semmilyen előzetes munkatapasztalattal, körülbelül 40%-‐ra tehető azoknak az aránya, akik olyan munkatapasztalattal rendelkeztek, ami szakmailag is hasznos volt a későbbiekben. Ami a külföldön szerzett tapasztalatokat illeti csekély, 12,6% válaszolta azt, hogy volt külföldi részképzésen vagy tanulmányúton. 16,7% a diploma megszerzése előtt már dolgozott külföldön (nem mezőgazdasági munkában), 14 személy (4,4%) válaszolta, hogy Work and Travel programban vett rész és ennek keretén belül dolgozott Amerikában. 4.4

A munkaerő-‐piaci integráció

4.4.1

Álláskeresési stratégiák.

A legelső kérdés, ami felvetődik: hogyan próbáltak állást keresni a frissen végzettek, milyen csatornákon keresztül jutottak álláslehetőséghez? Az alábbi ábrán megtaláljuk a választ:

181



6. ábra: Az álláskereséskor használt csatornák

A személyes kapcsolatok szerepe jelentős az elhelyezkedéskor. Ezt a korábbi elemzések is alátámasztják. (Bálint D., 2008, Kiss, 2008, Kiss et. al., 2010) Hasonlóan az általam kapott eredményekhez, Kiss és szerzőtársai (2010) is kiemelik azt, hogy az a cégek vezetői a már meglévő alkalmazottak ajánlására (73,7%) vagy ismerősökön keresztül (66,4%) vettek fel alkalmazottakat. A helyi médiában feladott álláshirdetés segítségével a cégvezetők 57,4%-‐a talált alkalmazottat a vállalkozásához, mint ahogyan a diplomások 52,6%-‐a is kiemelte, hogy ilyen módon keresett munkát. Eléggé elterjedtnek nevezhető az internetes álláskeresési gyakorlat is (35,2%), ezzel szemben a székelyföldi cégvezetőknek csupán 5,3%-‐a mondta azt, hogy ilyen módon toborzott alkalmazottat a vállalkozásához. 4.4.2

Az első munkahely és a jelenlegi elhelyezkedés.

Megközelítőleg 23%-‐a a válaszadóknak már az államvizsgázás előtt el rendelkezett valamilyen munkahellyel, 6,5%-‐a pedig a diploma megszerzése óta még egyáltalán nem helyezkedett el,20 ezek többségében (60%) 2010-‐ben végeztek. Beleértve azokat, akik még nem helyezkedtek el, összesen 12,3% válaszolta azt, hogy jelenleg nem dolgozik.

20

Valószínűsíthető, hogy 8 személy (2.5%) a továbbtanulás miatt nem helyezkedett el semmilyen állásban.

182



9. táblázat: A munkaerő-‐piaci státusz Abszolút gyakoriság

Relatív gyakoriság

182

57.2

53

16.6

13

4.0

Igen, gyakornoki munkahelyem van

2

.5

Igen, saját vállalkozásomat irányítom

8

2.5

Igen, de jelenleg inaktív státuszban vagyok (egészségügyi ok, GYES, stb.)

22

6.9

Nem, jelenleg nem dolgozom

39

12.3

Összes

319

100

Igen, teljes munkaidőben dolgozom Igen, teljes munkaidőben dolgozom, de mellette egyéb munkákat is végzek Igen, elsősorban alkalmi vagy szerződéses munkákat végzek

Az eredmények arra engednek következtetni, hogy voltak olyan személyek is, akik a diploma megszerzése előtt rendelkeztek munkahellyel, de időközben elveszítették azt. A munkahellyel nem rendelkezők aránya túlzottnak tűnik. Igaz, hogy a munkanélküliségi ráta kiemelkedően magas a székelyföldi megyékben,21 de korántsem ilyen nagymértékű, mint azt a diplomával rendelkezők körében tapasztaljuk. Azon 39 személyből, akik nem dolgoznak 25-‐en laknak Hargita megyében, 9-‐en Kovászna megyében, 2-‐en Maros megyében és 3-‐an külföldön tartózkodnak. A szakirodalomban (Galasi, 2002, Szabóné Mojzes, 2010, Veres, 2010) azzal a megállapítással találkoztam, hogy a felsőfokú végzettséggel rendelkezők védettebbek lesznek a munkanélküliséggel szemben, ez a kutatás viszont azt az eredményt hozta, hogy a térségben nagyobb a munkanélküliségi ráta a diplomások körében, mint az aktív népesség körében. A kutatás két fontos eredménye figyelmeztet arra, hogy a régióban túl nagyszámú a diplomával rendelkező munkaerő a régió gazdasági fejlettségéhez, a gazdasági szerkezetéhez képest: a magas, 12%-‐os a munkanélküliségi ráta a diplomások körében, valamint a 31%-‐os túlképzettség a jelenleg alkalmazásban lévő diplomások körében.22 Nincs szignifikáns összefüggés (p=0.344) abban a tekintetben, hogy azok az öregdiákok, akik 2008 után végeztek több időt kellett munkahelykeresésre szánjanak, mint azok, akik a válság kirobbanása előtt végeztek. Ez még nem jelenti azt, hogy megdőlt az a hipotézisem, miszerint a válság és a bolognai rendszerben végzettek miatt nehezebbé vált az elhelyezkedés, csupán azt bizonyítja, hogy 2008 után is volt bizonyos mértékű igény a diplomás munkaerőre. 2008 előtt átlagosan 3 hónap alatt 21

Munkanélküliségi ráta 2011 áprilisában: Kovászna megye - 7.9%, Hargita megye - 6.7%, Maros megye 6.3%, országosan 5.4%. Forrás: www.anofm.ro 22 A munkahellyel rendelkező válaszadók 30%-a gondolja úgy, hogy a jelenlegi munkakörének az elvégzéséhez nem szükséges felsőfokú diploma. Bővebben a későbbiekben tárgyalom a témát.

183



találtak munkát maguknak, akárcsak 2008 után, tehát számottevő változás nem következett be e tekintetben. Az elhelyezkedéssel kapcsolatos problémák egyértelműen jelentkeztek 2008 után, hisz 99,9 százalékos valószínűség mellett állíthatjuk azt, hogy szignifikáns összefüggés van (p=0.001) a munkahellyel való rendelkezés és a végzés éve között. A Khí négyzet értéke 10.767. 10. táblázat: A munkahellyel való rendelkezés és a végzés éve közötti összefüggés

Rendelkezik-‐e munkahellyel?

Igen Nem Összesen

Válaszadó %-‐os megoszlás Válaszadó %-‐os megoszlás Válaszadó %-‐os megoszlás

2005-‐2007 115 35.3% 6 1.8% 121 37.1%

2008-‐2010 169 51.8% 36 11.0% 205 62.9%

Összesen 284 87.1% 42 12.9% 326 100.0%

Azok, akik 2008-‐2010 között végeztek, nagyobb valószínűséggel állástalanok jelenleg. Azt is tudjuk, hogy háromszor annyian mentek el külföldre dolgozni, azok, akik 2008-‐2010 között szerezték a diplomát. Bizonyítottnak látom azt a hipotézisemet, miszerint a székelyföldi munkaerőpiacon telítettség jelentkezett az utóbbi években, a felsőfokú végzettséget igénylő állások száma nem követte az egyetemről kikerülő hallgatók létszámnövekedését. Nem mindenki volt olyan „szerencsés”, hogy az első munkahelyén az egyetemi végzettségéhez köthető munkakörben alkalmazzák. A válaszadókat arra kértem, hogy 1-‐8-‐ig terjedő skálán értékeljék, hogy mennyire volt köthető az első munkahelyen betöltött pozíciójuk a végzettségükhöz. Átlagosan 5,16-‐ra értékelték, viszont a középső kvartilis szerint a válaszadók fele 6-‐os fölötti értéket adott. Egynegyede 2-‐est adott, egynegyede pedig 8-‐ast, a szórás értéke 2,775. Összevonva az értékeket, elmondhatjuk, hogy a válaszadók 60%-‐ának sikerült olyan munkahelyet találnia, amely legalább kismértékben kapcsolódott a végzettségéhez:

184



7. ábra: Az első munkahelyed mennyire kapcsolódott a végzettségedhez?

Nincs szignifikáns összefüggés (p=0.103) az elvégzett szak és a végzettséghez kapcsolható első munkahely között. Tehát nem mondhatjuk azt, hogy bizonyos szakon szerzett diplomával nagyobb esélye volt valakinek, hogy az első alkalmazáskor a végzettségéhez kapcsolódó munkakörben helyezkedjen el. Nem jellemző a gyakori munkahelyváltoztatás sem. A válaszadók 53%-‐a még mindig ugyanott dolgozik, ahol a diploma megszerzése (előtt vagy) után elhelyezkedett, 30% pedig azóta is csak egyszer váltott munkahelyet és csupán 17% az, aki már több, mint két munkahelyet tud a háta mögött.

185



8. ábra: Milyen szférában vagy alkalmazott jelenleg?

A legtöbb végzett a piaci szférában helyezkedett el (8. Ábra), de meglepően magas a civil szférában foglalkoztatottak aránya is. Az önkormányzati szféra a diplomásoknak megközelítőleg 1/3-‐át foglalkoztatja, éppen ezért nagy érvágás a 2009-‐ben, 2010-‐ben végzettek számára, hogy az állásbefagyasztások miatt nem tudtak önkormányzati posztokat betölteni. Erős, szignifikáns összefüggés mutatkozik (p=0.000 és a Khí négyzet értéke: 46.142) az elvégzett szak és az elhelyezkedési terület között. 9. ábra: Az elvégzett szak és az elhelyezkedési szféra közti összefüggés

186



Önkormányzati szférában a román-‐angol szakos végzettek (tanári állások az iskolákban) helyezkedtek el a legnagyobb arányban. Megemlíthetjük még a környezetmérnök, élelmiszerpiari mérnök és a kommunikáció szakon végzetteket, az román-‐angol mellett még jelentősebb mértékben őket foglalkoztatja az önkormányzati szféra. A könyvelés, agrár-‐ és élelmiszerpiari gazdaság, környezetgazdaság, általános közgazdaságtan szakon végzettek több mint 50%-‐a helyezkedett el a piaci szférában, jól láthatóan ezek a szakmák kevésbé keresettek az önkormányzati és civil szférában. A román-‐angol szakon végzetteknek kevés lehetőség adódik a piaci szférában. A civil szférában a legkeresettebbek közt tudjuk említeni a román-‐angol szakos végzetteket, akárcsak a szociológusi végzettséggel rendelkezőket. Továbbá ki lehet emelni azt, hogy a kommunikáció és Pr, környezetgazdaság és közgazdaságtan diplomával rendelkezők 1/3-‐a szintén a civil szférában talált állást. 8.4.3

Túlképzettség

Bálint Blanka (2008) a disszertációjában a túlképzettség okait vizsgálta az erdélyi diplomások körében a MOZAIK 2001 kutatás adataira támaszkodva. Az eredmények tükrében elmondhatjuk, hogy az erdélyi diplomás fiatalok körében a túlképzettség mértéke (26.6%) magasabb volt az országos szintnél.23 Egy bizonyos munka elvégzéséhez szükséges iskolai végzettség szintjének megbecsülése nem egyértelmű, különböző alternatív eljárások léteznek. Én szigorúan a válaszadók megítélésére hagyatkoztam a túlképzettség megbecsülésekor,24 tehát szubjektív mérést alkalmaztam. Az eredmény azt mutatja, hogy a válaszadók több mint 30%-‐a úgy ítéli meg, hogy a jelenleg betöltött pozíciója nem igényel felsőfokú végzettséget. Nagyon magas tehát a túlképzettség a végzettek körében, a munkaerő-‐piaci kereslet a felsőfokú végzettségűek iránt nem illeszkedik a kínálathoz, sőt 10 év elteltével még nagyobb szakadék van, mint, azt a Bálint Blanka disszertációjában olvashattuk. Feltételezhetjük, hogy a magas alulfoglalkoztatottság az egyik hozadéka a válságnak és/vagy a munkaerőpiac telítettségének. Nem tudhatjuk, hogy ez az állapot hosszan tartó lesz-‐e, vagy csupán átmeneti jellegű és a későbbiekben sikerül elhelyezkedniük egy olyan munkakörben, ami a felsőfokú végzettségüknek megfelel. Megvizsgáltam a lakóhely és a túlképzettség közti összefüggést:

23

2002-ben Romániában a felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkező foglalkoztatott személyek 15,8 százaléka túlképzett volt nevezhető. (Bálint, 2008) 24 A kérdés így hangzott: „Megítélésed szerint a jelenlegi munkaköröd elvégzéséhez szükséges-e felsőfokú végzettség?”

187



11. táblázat: A túlképzettség és a lakhely közti összefüggés Megítélésed szerint a jelenlegi munkaköröd elvégzéséhez szükséges-‐e felsőfokú végzettség? Hargita megye Kovászna megye Más megyék Külföld Összesen Igen Nem

131 48.3% 38 14.0%

26 9.6% 13 4.8%

13 4.8% 5 1.8%

17 6.3% 28 10.3%

187 69.0% 84 31.0%

Pearson féle Khi-‐négyzet értéke 26,425 és p=0,000 szignifikancia szintű, tehát erős szignifikáns összefüggés van a lakóhely és a felsőfokú végzettséget igénylő munkahely hiánya között. Azt mondhatjuk el, hogy ha valaki Hargita megyében lakik vagy külföldön tartózkodik, akkor nagyobb az esély arra, hogy nem talál felsőfokú végzettséget igénylő állást. 10. ábra: A túlképzettek aránya lakóhely szerint

A Cramer féle asszociációs együttható értéke 0,312 és szignifikáns (p=0,000), ez arra utal, hogy a két változó közötti kapcsolat laza, tehát nem csak a lakóhely befolyásolja, hogy valaki felsőfokú végzettséget igénylő állásban helyezkedett-‐e el. Egy másik befolyásoló tényező a végzés éve lehet. Hasonlóan szignifikáns összefüggést találtam a túlképzettség és aközött, hogy az illető melyik időperiódusban szerzett diplomát. 12. táblázat: A túlképzettek megoszlása a 2008 előtt és után végzettek körében Megítélésed szerint a jelenlegi munkaköröd elvégzéséhez szükséges-‐e felsőfokú végzettség? 2005-‐2007 2008-‐2010 Total 93 94 187 Igen 34.3% 35.1% 69.0%

188


Nem


18 6.6%

66 24.0%

84 31.0%

Szintén erős szignifikáns összefüggés van a két változó között (p=0.000), vagyis a túlképzettség jelensége azok körében jelentős, akik 2008-‐2010 közötti időperiódusban fejezték be az egyetemet. Azt is megvizsgáltam, hogy a túlképzettség egyformán érinti-‐e a különböző szakok végzettjeit. Az egyes kategóriába eső kevés elemszám miatt össze kellett vonnom az egymáshoz közel álló szakokat, hogy lehetővé tegyem a két változó közti asszociáció vizsgálatát. Khi-‐négyzet szignifikancia értéke (p=0.054) csak kevéssel haladja meg az alsó határt, tehát nem jelenthetjük ki egyértelműen, hogy szignifikáns összefüggés van a két változó között, viszont tendenciaszerű kapcsolat előfordul: 13. táblázat: A betöltött pozíciódhoz szükséges felsőfokú végzettség? Szak Környezetgazdaság vagy Általános közgazdaságtan Könyvelés és gazdálkodási informatika Kommunikáció és PR Szociológia Környezetmérnök vagy Élelmiszeripari mérnök

Kell a diploma a munkakörödhöz? Igen Nem 30 11.1% 21 7.8% 40 14.8% 17 6.3% 20 7.4% 14 5.2% 19 7.0% 10 3.7% 25 9.3% 9 3.3%

Agrár-‐ és élelmiszeripari gazdaság

20

7.4%

8

3.0%

Román-‐angol

33

12.2%

5

1.9%

A válaszadók 7,8%-‐a túlképzettnek vallja magát és környezetgazdaság vagy általános közgazdaságtan szakon végezett, 6,3%-‐a könyvelés és gazdálkodási informatika diplomáját nem tudta megfelelően hasznosítani és 5,2%-‐a kommunikáció és PR diplomájával kényszerült olyan munka elvállalására, amihez nem szükséges felsőfokú végzettség. A román-‐angol szakos diplomát jól lehet hasznosítani a munkaerőpiacon. 8.4.4

Az elhelyezkedés nehézsége és lehetséges okai

Hogy milyen gazdaságpolitikai okokra vezethetőek vissza az elhelyezkedési nehézségek, arra ez a kutatás nem fog választ adni. Viszont választ kaphatunk arra a kérdésre, hogy a válaszadók mire vezetik a leginkább vissza az elhelyezkedési nehézségeiket. A kérdőívben két külön kérdést tettem fel, arra vonatkozóan, hogy a válaszadó értékelje 1-‐8-‐ig első munkahelyen, illetve a jelenlegi munkahelyen betöltött pozíciója milyen mértékben kapcsolódott végzettségéhez. Korrelációt számolva (Pearson féle korreláció értéke 0,634), 99,9%-‐os (p=0.000) valószínűséggel állíthatjuk, hogy akinek az első munkahelye kapcsolódott a végzettségéhez, az később is „megtartotta” a pozícióját. Nem jellemző tehát, hogy aki egyszer végzettségéhez közeli munkakörben helyezkedett el, az a későbbiekben a végzettségétől távol eső munkakör elvégzésére „kényszerüljön”.

189



Szintén skálán mértem azt is, hogy most, 2011-‐ben milyennek értékelik a szakmában való elhelyezkedés esélyeit (10-‐es skála, ahol 1-‐esélytelen elhelyezkedni, 10-‐számtalan lehetőség van). Nem állíthatjuk, hogy túlzottan bizakodóak lennének e tekintetben, hiszen átlagosan 4,74 pontot adtak, sőt a válaszadók 39%-‐a 3-‐as vagy 3-‐as alattira értékelte a szakmában való elhelyezkedés esélyét, ami inkább a pesszimista, mintsem az optimista szemléletet bizonyítja. Azonban nem egyformán látják az esélyeiket a különböző szakon végzettek. Az F-‐próba lekérése után 99,9%-‐os valószínűség mellett állíthatjuk, hogy szignifikáns összefüggés van (p=0.000) az elvégzett szak és a szakmában való elhelyezkedés esélyének értékelése között (10-‐es skála, ahol 1 – legrosszabb, 10 – legjobb). 14. táblázat: A szakmában való elhelyezkedés esélye 2011-‐ben Milyennek látod most, 2011-‐ben a szakmádban való elhelyezkedés lehetőségeit? Román-‐angol Agrár-‐ és élelmiszeripari gazdaság Könyvelés és gazdálkodási informatika Általános közgazdaság Kommunikáció és PR Szociológia Élelmiszeripari mérnök Környezetmérnök Környezetgazdaság Összesen

Átlag

Elemszám

Szórás

6.41 5.63 5.26 5.05 4.23 3.75 3.49 3.17 2.99 4.74

39 30 67 49 47 35 31 16 11 324

2.231 2.686 2.180 2.391 2.322 2.334 2.503 1.881 1.812 2.496

A román-‐angol szakon végzettek a legoptimistábban értékelték a helyzetüket. Ők azok, akik viszonylag könnyen el tudnak helyezkedni román, illetve angol szakos tanárként valamelyik iskolában. A legpesszimistábbak az élelmiszeripari mérnök, környezetmérnök és környezetgazdaság szakon végzettek. Ez utalhat arra, hogy székelyföld jelenlegi gazdasági szerkezete milyen iparágakban tud a legkevésbé munkahelyet biztosítani. Azt, hogy milyen belső okai lehetnek az álláskeresés, szakmában való elhelyezkedés nehézségének, már korábban említettem (a Készségek, kompetenciák alfejezetben), de milyen külső okokra vezetik vissza ezt? 1-‐től 5-‐ig terjedő skálán kértem, hogy értékeljék, milyen mértékben látják az álláskeresés, illetve a szakmában való elhelyezkedés nehézségének okait az alábbi feltevésekben (1 – nagyon kis mértékben, 5 – nagyon nagy mértékben):

190



15. táblázat: Mire vezethető vissza a szakmában való elhelyezkedés nehézsége?

A gazdasági válság A kormány nem teremt elég álláslehetőséget A régióban a munkaerőpiac telített a diplomások számára A régió (fél)periférikus helyzete miatt Az önkormányzatoknál befagyasztott állások Gyenge kereslet arra a végzettségre, amivel rendelkezem A bolognai folyamat miatt

Átlag

Átlag 2005-‐2007

Átlag 2008-‐2010

3.86 3.59 3.54 3.48 3.33 2.99 2.41

3.86 3.50 3.41 3.42 3.11 2.92 2.32

3.87 3.64 3.62 3.52 3.45 3.03 2.46

A hipotézisemmel egybehangzóan a gazdasági válság az egyik fő okként jelenik meg. Ugyanakkor a legkevésbé vélik úgy, hogy a bolognai képzési rendszerre való átállás jelentősen csökkentené az elhelyezkedés esélyét, vagyis az elhelyezkedés nem azon múlik, hogy ki melyik képzési rendszerben fejezte be az egyetemet. Nagymértékben gondolják úgy, hogy a kormány nem teremt elég álláslehetőséget, és az önkormányzatoknál befagyasztott állások is nagy hatással voltak az elhelyezkedési lehetőségekre. Az tűnik ki, hogy jelentős szerepet tulajdonítanak az államnak, a felelősséget az államra, az kormány által hozott (vagy elmaradt) intézkedésekre hárítják. A Soros Alapítvány által támogatott kutatás keretén belül (Bădescu et. Al., 2010) ugyancsak azt emelték ki, hogy Romániában a mai fiatalok szerint az államnak erősnek kell lennie, hogy beavatkozzon a gazdasági szférába, valamint úgy tartják, hogy az egyén jólétéért sem annyira maga az egyén a felelős, hanem az államnak kellene ezt biztosítania. A régió szintjén két probléma van erőteljesebben jelen, amelyek ok-‐okozati összefüggésben is állhatnak egymással, hisz a régió (fél)periférikus helyzete, gazdasági visszamaradottsága miatt kevesebb állás (telítettség) van a munkaerőpiacon a diplomások számára. Mint tudjuk, azokat, akik 2008-‐ban vagy utána végeztek, nagyobb mértékben sújtotta az elhelyezkedés nehézsége: nagyobb a munkahellyel nem rendelkezők aránya, a túlképzettség is őket érinti a legjobban, tehát nem meglepő, hogy kissé pesszimistábban értékelték az okokat. Az önkormányzatoknál befagyasztott állásokat emelném ki, hisz a két időperiódusban végzettek véleménye között e tekintetben van a legnagyobb különbség. A 2008 után végzetteket negatívabban érte ez a probléma, hiszen míg korábban az önkormányzati szféra fel tudta szívni az egyetemet végzettek egy részét, addig ez a lehetőség zsákutcává vált az utóbbi 2-‐3 évben. 8.4.5

A diploma előny?

A szakirodalomban több tanulmány is azt a végkövetkeztetést vonta le, hogy a diploma alapvetően előnynek számít azokkal szemben, akik ezzel nem rendelkeznek. Az előnyök között említették a könnyebb, gyorsabb pályakezdést, a bérelőnyt (Róbert, 2002, 2004, György, 2004, Andren et. Al.,

191



2004, Dostie – Sahn, 2006) és hogy védettebbek lesznek a munkanélküliséggel szemben. (Galasi, 2002). A Sapientián végzett hallgatók esetében pályakezdéskor két tábort különíthetünk el, annak függvényében, hogy felszívta-‐e őket a munkaerőpiac, a diploma megszerzése után volt-‐e a végzettségüknek megfelelő állás meghirdetve vagy sem. Nyilván voltak olyanok, akik 1-‐4 hónapon belül el tudtak helyezkedni, számukra gyorsabb volt a pályakezdés, míg voltak olyanok, akik úgymond körön kívül maradtak és nem tudtak vagy csak olyan állásban tudtak elhelyezkedni, amelyet érettségivel is betölthettek volna. Így tehát számukra kevés előnnyel járt a diploma megszerzése, vagyis nem térült meg az iskoláztatásba befektetett pénz. A kérdőívben opcionális kérdésként szerepelt, hogy adja meg mennyi a nettó havi jövedelme. 210 személy adta meg a jövedelmével kapcsolatos információt, ennek függvényében az átlagjövedelem több mint 1500 lej. Az országos nettó átlagjövedelem az Országos Statisztikai Hivatal (INS) adatai szerint 2011 márciusában 1414 lej volt. Azonban a medián értékét (1196.85) nézve azt mondhatjuk, hogy a többség nettó jövedelme nem éri el az országos átlagot, sőt még rosszabb képet kapunk, ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy a magas fizetésekkel rendelkező egyének nem a régióban, hanem külföldön, illetve Bukarestben találták meg a számításaikat. 16. táblázat: A havi nettó átlagfizetések megyénként

Hargita megye Kovászna megye Maros megye Más megyék

Átlag

Elemszám

Szórás

1268.25

132 698.368

899.47

32 231.338

1246.44

9 450.839

1504

4 625.025

Külföld

3371.17

Összesen

1546.02

33

3384.2

210 1648.34

A diploma előnyt jelent-‐e a felsőfokú végzettséggel nem rendelkezőkkel szemben, nem lehet egyértelműen meghatározni, de tudjuk azt, hogy a végzettek egy része nehezen, gyakran nem a szakmában, nem a képzettségüknek megfelelően helyezkedett el és nem voltak túlságosan védettek a munkanélküliséggel szemben sem. 8.5

Visszacsatolás az egyetemnek

Amint már említettem a bevezetőben is, a pályakövetéses vizsgálatok jelentősége abban áll, hogy elsősorban az egyetem számára hasznos információkat nyújt, visszacsatolást az itt folyó képzésről, az elsajátított tudás alkalmazhatóságáról. Sokszor hangoztatott téma, hogy a munkaadók elvárásait nem követi a képzés, és ez nehézkessé teszi a tudás alkalmazását a munkaerőpiacon.

192



Mit gondolnak a diplomások, összhangban van-‐e az elméleti és a gyakorlati képzés az egyetemen? 10-‐es skálán értékelték az gyakorlati és az elméleti tudás alkalmazhatóságát a munkaerőpiacon (1 – legrosszabb, 10 – legjobb): 11. ábra: Az elméleti és gyakorlati tudás alkalmazhatósága a munkaerőpiacon

A megoszlás korántsem egyenletes, a gyakorlati tudás alkalmazhatóságáról megoszlanak a vélemények, ezzel ellentétben jól látszik, hogy az elméleti tudás alkalmazhatóságáról sokkal többen vannak jó véleménnyel. Az elméleti tudás alkalmazhatóságát átlagosan 6,34-‐re értékelték szemben az gyakorlati tudással, amelyet átlagosan 5,20-‐ra értékeltek. A szórás nagyobb a gyakorlati tudás esetében tehát e tekintetben nincs nagy egyetértés. A különbségek mögött feltehetőleg a szakok közti különbség húzódik meg, hisz nem egyformán szükséges a gyakorlati tudás a különböző szakok esetében (pl. Román-‐angol szak kevésbé gyakorlatias képzés) 17. táblázat: Az elméleti és gyakorlati tudás alkalmazhatósága a munkaerőpiacon (középértékek)

Elméleti tudás (N=322)

Átlag Medián Módusz Standard szórás Kvartilisek

25 50 75

6.34 7.00 8 2.118 5.00 7.00 8.00

Gyakorlati tudás (N=320) 5.20 5.00 5 2.511 3.00 5.00 7.00

A válaszadók fele (medián=5) jóval szkeptikusabban nyilatkozott a gyakorlati tudás alkalmazhatóságáról, mint az elméleti tudás alkalmazhatóságáról (medián=7).

193



A szakok közötti véleménykülönbség elég jelentős, sőt kijelenthetjük, hogy erősen szignifikáns összefüggés mutatható ki (p=0.000) az F-‐próba során. 18. táblázat: A szakok közötti eltérés (az F-‐próba nyomán)

Szak Román-‐angol Könyvelés és gazdálkodási informatika Általános közgazdaság Élelmiszeripari mérnök Környezetmérnök Agrár-‐ és élelmiszeripari gazdaság Kommunikáció és PR Szociológia Környezetgazdaság

Átlag Elméleti tudás (N-‐ Gyakorlati tudás 322) (N=320) 7.86 7.03 6.97 5.31 6.79 5.49 6.03 5.02 5.85 5.31 5.77 4.17 5.62 4.77 5.39 4.73 4.62 3.32

Eltérés 0.82 1.67 1.30 1.02 0.53 1.60 0.85 0.66 1.30

Nem meglepő az, hogy a román-‐angol szakon végzettek a legjobb osztályzatokat adták, mind az elméleti, mind a gyakorlati tudás alkalmazhatóságát illetően, hiszen ők voltak azok akikről korábban kiderült: viszonylag hamar el tudtak helyezkedni és a szakmához köthető állásban (román vagy angol tanár). A könyvelés és az általános közgazdaság szakos végzettek is jól tudták hasznosítani az elméleti tudást, de esetükben érdemes odafigyelni a gyakorlati tudás hiányosságára, hisz nagy eltérés tapasztalható e téren mind a két szak esetében. A mérnöki képzésben részt vevők (élelmiszeripari mérnök és környezetmérnök) az átlag körüli értékeket adtak, viszont kevésbé voltak elégedettek az agrár-‐ és élelmiszeripari gazdaság, a kommunikáció és a szociológia diplomával rendelkezők. Amint azt láttuk már más eredményeknél is, sok tekintetben hátul szerepel a környezetgazdaság szak, így tehát érthető az az intézményi döntés, miszerint nem indítanak a jövőben ilyen képzést. Összességében néhány szak kivételével, a legtöbben megfelelőnek tartják az elméleti képzést, de a gyakorlati képzés hiányára is rá kell irányítani a figyelmet, egyes szakok esetében hangsúlyosabbá kell tenni. Természetesen nem csak az egyetem felelőssége, hogy az egyén, milyen tudást sajátít el az oktatás során és hogyan érvényesül vele a munkaerőpiacon, hisz nagyban függ ez az egyén motivációjától is. Azt is figyelembe kell venni, hogy a gyakorlati tudás megszerzéséhez az egyénnek ki kell lépnie az egyetem falai közül, gyakorlaton kell részt vennie, akár önkéntes alapon is, és ez szintén az egyén hajlandóságától, motivációjától, elhivatottságától is függ. Az egyetem és az egyén felelőssége tehát megoszlik. A végzettek 40%-‐a elégedett, azzal ahogyan az egyetem felkészítette őket a munkaerőpiacon való érvényesülésre, 40%-‐a inkább tartózkodó állásponton van, 20% pedig az elégedetlenek táborát alkotja.

194



12. ábra: Egyetértesz-‐e a következő kijelentéssel:

Jelentős véleménykülönbség van a 2008-‐ban és utána végzettek valamint az ezt megelőző években végzettek között abban a tekintetben, hogy mennyire készíti fel őket a munkaerőpiacra. 99,9 százalékos biztonsággal állíthatjuk (p=0,000 és Khí négyzet értéke 31.993), hogy a 2008-‐2010 között végzettek sokkal negatívabb véleményt formáltak meg ebben a kérdésben. 13. ábra: A 2005-‐2007 között és 2008-‐2010 között végzettek véleménykülönbésge

Úgy tűnik, hogy a munkaerő-‐piacon tapasztalt nehézségek, csalódások visszahatnak az egyetemmel szembeni attitűdre is, hisz jól látszik az, hogy az egyet nem értők háromnegyede 2008 után végzett.

195


8.6


A jövőbeli percepciók

Milyen jövőt képzelnek el maguknak a diplomások? Rövid távú terveikről kérdeztem őket, meséljék el, milyennek képzelik el a jövőt 5 év múlva a család, a karrier és a mobilitás szempontjából. A válaszok azt tükrözik, hogy a család nagyon fontos, a legtöbben említést tesznek róla, mint ahogy a gyermekvállalásról is. Általában 2 gyermek vállalását tervezik, akiknek jelenleg már van gyerekük, szeretnének legalább még egy gyereket. Saját lakás, anyagi függetlenség – mind olyan célok, vágyak, amit a többség szeretne elérni az elkövetkező 5 évben. Ami a mobilitást illeti sokan említették azt is, hogy itthon, Székelyföldön képzelik el a jövőjüket, van, aki a külföldről való hazatérést tervezi:„Legyünk optimisták. Visszatérek a szülőföldemre folytatva a civilkedést, valamint családot alapítok.” Tapasztalható viszont egyfajta kiábrándulás is az itthoni körülményekből, többször is találkozni olyan megjegyzéssel, ami arra utal, hogy adott esetben a külföldre való (ideiglenes) távozás is szóba jöhet, ha itthon a „kilátástalan helyzet” nem változik: „Szeretnék még legalább 1 gyermeket és jobban fizető állást nekem és a férjemnek. De ha ezt itthon nem kapjuk meg akkor, külföldre szeretnénk menni családostól.” Vannak, olyanok is, akik konkrét karrierépítési céllal vágnának bele egy külföldi kalandba az elkövetkezendő években: „Szeretem Székelyföldet, de öt év múlva már legalább két idegen országot szeretnék megismerni, ott továbbtanulni, esetleg ott vállalni munkát.” „Az ősztől 2 éves mesteri tanulmányt tervezek Belgiumban a Leuveni egyetemen, az első évben „International Business Economics” szakon, aztán II. évben „Financial Economics” specializálódás. 3 vagy 4 év múlva Amerikában vagy Ázsiában szeretnék egy-‐két évet dolgozni.” A karrier tekintetében „jól fizető állás” és „stabil munkahely” szavak hangzanak el a legtöbbször, de legalább 45 személy említette a saját vállalkozásról szóló vágyát is. Összesességében úgy érzem, hogy reálisan tekintenek a jövőbe, nem kergetnek vágyálmokat, és a nyilatkozatokban megbújik a remény, hogy itthon maradnak, itthon érvényesülnek és legalább két gyermekes családot alapítanak.

IX.

Összegzés

Úgy vélem az összes kutatási kérdésemre, hipotézisemre sikerült választ kapnom. A kutatásom fő eredményének azt tartom, hogy sikerült egy képet alkotni, számszerűsíteni azokat a folyamatokat, jelenségeket, amelyekről feltételeztük, hogy léteznek (túlképzettség, migráció, elhelyezkedési nehézségek), de nem tudtuk milyen mértékben. A 2005-‐2010 között végzettekről az mondható el, hogy közel 45%-‐uk visszatért a képzési rendszerbe, tovább képezte magát egy második szakon, vagy mesteri, doktori fokozat megszerzését tűzte ki maga elé.

196



Nem okozott nagy meglepetést az az eredmény, miszerint a Sapientia egyetem csíkszeredai kampuszának a vonzáskörzete Hargita (70%), Kovászna (22%) és Maros (6%) megyékre terjed ki, ezen belül is Csíkszereda jelentette a fő bázist (132 fő – 40%). Feltételeztem azt, hogy a végzettek többnyire a régióban maradtak és itthon helyezkedtek el, itthon sikerült elérniük kitűzött céljaikat. A helyzet azonban borúsnak nevezhető, hisz az eredmények sok tekintetben problémákat jeleznek. A székelyföldi munkaerőpiac nem volt képes elegendő munkát biztosítani a végzettek számára. Magas a munkanélküliek aránya (12%), de akik a térségben munkát találtak, azok közt is sokan kompromisszumos megoldásként olyan munkát vállaltak el, amihez nem szükséges egyetemi diploma, tehát túlképzettek arra az állásra, amit betöltenek. Ebből a helyzetből nem tudjuk, hogy van-‐e kiút. Minden jel arra utal, hogy jelenleg a térségben telítődés van a munkaerőpiacon, a munkahelyi illeszkedés nem megfelelően zajlott az elmúlt években. A munkaviszonyban állók majdnem 1/3-‐a kényszerült arra, hogy ezt a kényszerhelyzetet elfogadja. Aki pedig ezt nem fogadta el, az külföldön próbált szerencsét. Jelenleg a diplomát szerzők 14,4%-‐a külföldön tartózkodik és igaz, hogy kis százalékban vannak olyanok, akik a család, vagy a tanulmányaik folytatása miatt mentek külföldre, a többség anyagi megfontolásból, az itthoni kilátástalan helyzet elől menekülve választotta ezt. A rossz gazdasági helyzet a jövőben is az egyik tényezője lehet annak, hogy a diplomások fontolóra vegyék a külföldre való ideiglenes vagy végeleges távozás gondolatát. Bebizonyosodott, hogy a munkaerő-‐piaci integráció nagyon nehéz a térségben, évről évre nehezebb a szakmában elhelyezkedni. A jelenleg munka nélkül lévők 60%-‐a 2010-‐ben végzett, de sok szempontból választóvonalnak tekinthető a 2008-‐as év is, hiszen a 2008-‐ban és utána végzetteket az alulfoglalkoztatottság is sokkal erőteljesebben érintette. A diplomások úgy gondolják, a feltételezésemmel ellentétben, hogy a bolognai folyamat nem okozott nagy problémát, sokkal inkább a gazdasági válság és a kormány intézkedései (befagyasztották az önkormányzati állásokat, nem teremtettek új munkahelyeket) felelős azért, hogy ez a helyzet kialakult. A jelenlegi helyzetben kijelenthetjük, hogy a diploma megszerzésébe fektetett idő, energia és tőke sok diplomás számára nem térült meg, hisz a megszerzett tudás nem a megfelelően hasznosult. Vannak területek, szakok, amelyekkel nagyobb eséllyel lehet elindulni a munkaerőpiacon. A Román-‐ angol, Könyvelés és gazdálkodási informatika, Agrár-‐ és élelmiszeripari gazdaság szakok bizonyultak jó választásnak. Ahhoz, hogy valaki el tudjon helyezkedni, nem elég csak a diplomát felmutatni, hiszen a munkaadók olyan interperszonális készségeket és kompetenciákat várnak el, amelyek ugyanolyan fontosak, mint maga a diploma. A végzett hallgatókkal szemben támasztott munkaadói elvárások alapján egy ideáltípust tudunk leírni: legyen képes önálló munkavégzésre, jó kommunikációs képessége legyen, tudjon csapatban dolgozni és kielégítő legyen a román nyelvtudása.

197



Hivatkozások Andren, Daniela – Earle, John S. – Sapatoru, Dana (2004): The Wage Effects of Schooling under Socialism and in Transition: Evidence from Romania, 1950-‐2000. Journal of Comparative Economics, 33: 300–323. Bálint Blanka (2008): A túlképzettség okainak vizsgálata az erdélyi diplomás fiatalok körében. PhD értekezés. Budapest: Corvinus Egyetem, Szociológia Doktori Iskola Bálint D. Gyöngyvér (2004): Migrációs folyamatok és aspirációk a székelyföldi fiatalok körében. In: Bodó Julianna (szerk): Székelyföldi Mozaik, 77–96. Csíkszereda: Pro-‐Print Könyvkiadó Blaskó Zsuzsanna (2002): Pályakezdő diplomások a munkapiacon. Egy nemzetközi összehasonlító vizsgálat néhány tanulsága. Educatio, 11(2): 301–312. Biró A. Zoltán – Gergely Orsolya – Kiss Adél – Ozsváth Berényi Hajnal (2008): Székelyföld: elitek és jövőképek. Székelyföldi Foresight program. Térség, 2. Csíkszereda: Státus Kiadó Bodó Julianna (szerk.) (2004): Székelyföldi Mozaik,. Térségi szociológiai tanulmányok. Csíkszereda: Pro-‐Print Könyvkiadó Csata Zsombor (2005): Átmenet a képzésből a munka világába az erdélyi magyar fiatalok körében. Korunk, 11 [online] http://csata.adatbank.transindex.ro/belso.php?k=53&p=4282 Dávid János (2009): Pályára föl! A pályakezdő diplomások munkaerő-‐piaci fogadtatása. In: Diplomás Pályakövetés II, 37–61. Educatio Kht. 2009. június. Galasi Péter (2002): Fiatal diplomások a munkaerőpiacon a tömegesedés időszakában. Educatio, 2: 227–236. Galasi Péter (2004): Valóban leértékelődtek a felsőfokú diplomák? A munkahelyi követelmények változása és a felsőfokú végzettségű munkavállalók reallokációja Magyarországon, 1994-‐2002. Budapesti Munkagazdaságtani Füzetek. Györgyi Zoltán (2004): Frissdiplomás fiatalok a munkaerőpiacon. Educatio 2004/1, p. 163-‐172. Horváth Dániel – Kiss László (2008): Nemzetközi és hazai tendenciák a diplomás pályakövetésben, Felsőoktatási Műhely, III: 77–87. Kertesi Gábor – Köllő János (2005): Felsőoktatási expanzió, „diplomás munkanélküliség” és a diplomák piaci értéke. Budapesti Munkagazdaságtani füzetek BWP, 3: 61. Budapest Kiss László (2008): Külföldi gyakorlatok a diplomás pályakövetésben. In: Fábri István — HorváthTamás — Kiss László — Nyerges Andrea (szerk.): Diplomás pályakövetés 1. Hazai és nemzetközi tendenciák. Educatio Kht./OFIK: Budapest Kiss Tamás – Barna Gergő – Kozák Gyula (2010): Munkaerő-‐piaci kereslet Székelyföldön. Kolozsvár: Kvantum Research KFT [online] http://www.iskolaalapitvany.ro/wpcontent/uploads/jelentes_munakpiac2010.pdf

198



Mandel Kinga (2005): A román felsőoktatás-‐politika változásai 1990-‐2003 között. PhD értekezés. Debrecen: Debreceni Egyetem, Multidiszciplináris Doktori Iskola Polónyi István (2000): Egyre többet, egyre kevesebbért? Educatio, 1: 43–61. Polónyi István (2008): Oktatás, oktatáspolitika, oktatásgazdaság. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó Polónyi István (2005): A hazai felsőoktatás vertikális és horizontális képzési szerkezetének elemzése nemzetközi összehasonlításban a gazdasági fejlettség összefüggésében. [online] http://www.econ.unideb.hu/ktk/rendezvenyek/programsorozatok/tanszeki_estek/FoktszerkPolonyi. doc Róbert Péter (2002): Átmenet az iskolából a munkaerőpiacra. Társadalmi Riport, Budapest: TÁRKI Róbert Péter (2004): Felsőoktatás és munkaerőpiac. IFM Humán Erőforrás Háttértanulmányok. Integrációs és Fejlesztési Munkacsoport – Humán-‐erőforrásfejlesztési Munkacsoport. Budapest: TÁRKI Szabóné Mojzes Angelika (2010): A felsőoktatás kihívásai. E-‐tudomány – Elektronikus tudományos folyóirat, 2 [online] http://www.e-‐tudomany.hu/etudomany/web/uploaded_files/20100201.pdf Voicu, Bogdan – Tufiş, Claudiu – Voicu, Mălina (2010): Absolvenţții recenţți de învăţțământ superior şi integrarea lor pe piaţța muncii. [online] www.ziuadecj.ro/Document_Files/Articole/00062407/9rb5r_05__rezumat_studiu_01_03_2011.doc Voicu, Bogdan (szerk.) (2011): Sociolog pe piaţța muncii. Traiectoriile absolvenţților de sociologie de după 1990. [online] http://www.sociolog-‐pe-‐piata-‐muncii.ro/pdf/Raport-‐de-‐cercetare-‐Absolventii-‐ de-‐sociologie-‐si-‐piata-‐muncii.pdf

199

Reconect (3): (www.reconect.org) FARKAS Attila

Recommend Documents