Rákász Mihály
AZ ELSİ REFORMÁTUS GYÜLEKEZET BÁNHIDÁN
2009
2 A kezdetek Az 1543-as török hadjáratban Bánhida is elpusztult, s csak az 1620-as években népesítették be újra református magyar jobbágyok. Kun Máté kérvényébıl és a pozsonyi kamara válaszából az is kiderül, hogy az elmúlt idıkben Bánhidán lakott emberek „a törökkel való békességet látván igyekeznek az meg nevezett helre visszaszállni.” A kamara jó szívvel adta meg a települési engedélyt, és négy év szabadságot is engedett, mert tudták, hogy „ı felségének ez hasznára lehet”, s a budai pasa engedélyét is olvasták. Kun Máté levele 1617. április 13-án kelt, s a betelepítés már 1618-ban megkezdıdött.1 A XVII. században Komárom vármegye dunántúli része a teljes elpusztultság után lassanként ismét benépesedett, a többnyire református lakosságból a tatai egyházmegyét szervezték meg. Bánhidán 1622-ben telepedtek le református magyarok.2 Itt a hódoltság peremén a népesség száma nem nıtt jelentıs mértékben, sıt idınként csökkent, de azért 1650-tıl már van a bánhidaiaknak is egyházuk. A református hit elterjesztésében nagy szerepe lehetett Tzene(Czene) Péternek, aki Érsekújváron és Samarján „paposkodott”. Neki tulajdonítja a „szapi igen régi matricula” Pozsony, Gyır és Komárom vármegyék „nyomósabb” reformációját: „aki olyan ékesen és pontosan tudott beszélni, hogy második Kálvinnak hívatták”3 Ez a terület akkor Samarjai Máté Jánoshoz4, Halászi mezıváros (ma falu a Szigetközben, Mosonmagyaróvártól kb. 4 kmre) felsıdunamelléki szuperintendense alá tartozott. Pataki Márton 1
A pozsonyi kamara válasza Kun Máté levelére 1617. ápr. 3. Idézi Jakus Lajos: A tatai várbirtok újjátelepítése = Agrártörténeti Szemle, 1991. 1–4. sz. p. 172–178., 184–187. ==In: GYÜSZI LÁSZLÓ:A bánhidai bagolyvár, avagy egy iskolára épített templom A Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat József Attila Megyei Könyvtára évkönyve (2008) p. 185-194. 2 Komárom-Esztergom megye kézikönyve, Alfadat-Ceba, 1997. 174.p. 3 Tóth Ferenc: A ’Magyar és Erdély országi protestáns ekklésiák históriája Komárom, 1808. 56.p 4 Kathona Géza: Samarjai Máté János gyakorlati teológiája. Debrecen, 1939
3 barsi esperes Szilágyi Istvánhoz írott levelében felsorolta a gyülekezeteket, e szerint a komáromi-mátyusföldi egyházmegyétıl hamarosan levált az önálló tatai egyházmegye, 1652-tıl már Bánhidát is ebben találjuk.5 1674-ben Marosi István volt a lelkészük6, aki a gályarabper jegyzıkönyve szerint Maruty István néven szerepel.7 Ebben az idıben három Marosi István is mőködött a környéken, a bánhidai lelkészen kívül az egyik Kisbéren 8, a másik Únyon.9 Hogy melyik lehetett közülük az, aki 1656-ban Pápán tanított, arról sincs adatunk, vagy esetleg volt még egy negyedik Marosi István is (?!)10 Sıt, egy késıbbi összeírásban (Gyır)Szemerén szerepel egy Marosi István…11, nem is beszélve Marosi P. Istvánról, aki költıként is jelentıs Egerespatakon.12 Szóval ezek után megállapíthatjuk, hogy a Marosi István név a 17. századi református lelkészek között egyáltalán nem mondható ritkának… Samarjai Máté János, Bánhida szuperintendense, egy korai békéltetı református hittudós Samarjai Máté János 1585. február 21-én született Galgócon, 1607ben hazai tanulmányai befejezése után Sencen, majd Nagyszombaton iskolamester, ekkor győjt össze annyi pénzt, amibıl késıbb külföldre 5
Kúr Géza: A Komáromi Református Egyházmegye I. kötet, Komárom, 1936, 100-10.p. 6 Gyüszi László: Tatabánya történelmi olvasókönyve Alfadat-Press,2004. 17p. és 117.p. 7 S. Varga Katalin: Vitetnek ítélıszékre…Az 1674-es gályarabper jegyzıkönyve Kalligram, Pozsony, 2002, 229.p. 8 Komárom-Esztergom megye településtörténeti kalauza, KomáromEsztergom Megyei Önkormányzat Pedagógiai Intézet Tatabánya, 1993 209.p. 9 Thury Etele: A Dunántúli Református Egyházkerület története II.kötet 29.p. Kalligram Könyvkiadó, Pozsony, Lázár Sándor : Az únyi református egyház története, Tinnye, 1927 c. munkájában nem tesz említést róla. 10 A pápai kollégium története, Trócsányi Zsolt szerk., Budapest, 1981 11 Kúr Géza: A Komáromi Református Egyházmegye I. kötet, Komárom, 1936, 177 p. 12 Petri Mór: Szilágy vármegye monográphiája KIADJA SZILÁGY VÁRMEGYE KÖZÖNSÉGE. 1901 és Zoványi Jenı: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon
4 megy. Szenczi Molnár Benedektıl kap ajánló levelet, aki testvérének, Szenczi Molnár Albertnek ajánlotta ıt: „…im mostan oda föl mégyen a szenczi iskolamester a János deák, kinek atyja is jóakaró bízott urunk volt, a Máté prédikátor. Azért igen kérem kegyelmedet, légy jóakarója, abban az idegen országban, mert az én fiamat is tanította két kántorig, melyre semmit sem adhattam ı kegyelmének.”13 Heidelbergbe iratkozik be az egyetemre 1609-ben, ı is ahhoz az értelmiségi csoporthoz tartozott, amely erre a protestáns egyetemre évente tucatjával érkezı neves diákok csoportja alkotott, olyanok mint Alvinci Pap Péter, Prágai András, Pécselyi Király Imre, Lıvei Szőcs (Pellionis) György, Geleji Katona István, Bojti Veres Gáspár stb., és akik Bethlen Gábor és Bocskai István törekvéseit igen erıteljesen támogatták. Pareus és Bethlen Gábor kora – a hitviták tüzében égve, és irénizmusra igyekezve – az elvont dogmatikai tételeket társadalmi és szellemi valóságként élte meg. Irenizmus (a gör. eiréné, ‘béke’ szóból): béke kedvéért történı megállapodás. A katolikus lexikon szerint: „megalkuvás”.14 Az erdélyi fejedelemség tündöklése idején végleges társadalmi és politikai beilleszkedésüket keresték a protestánsok, a harmincéves háborúra készülıdött Nyugat-Európa, a törökvész még nem múlt el, az ellenreformáció pedig már támadásba lendült. Mindennapos összecsapásokra és megpróbáltatásokra készültek valamennyi
13
Dézsi lajos: Szenczi Molnár Albert naplója, levelezése és irományai. Bp, 189. p.309. 14 Oka mindig valamilyen vícium (→szolgai félelem, anyagi javak, protekció megszerzésének vágya, hízelgés stb.): egyik v. mindkét fél a békesség kedvéért letér az igazság útjáról, és megegyezik a hamis, közösnek vélt véleményben. Az ~ a gyakorlatban nem hoz igazi megoldást, csak átmenetileg hárítja el a problémát, amivel szembe kellene nézni, s legtöbbször csak nagyobb konfliktusokhoz vezet. - A béke nagy, de nem a legnagyobb érték: az igazság teszi szabaddá az embert (vö. Jn 8,32). A béke nagy, de nem a legfıbb érték: belsı szabadság nélkül sohasem valósul meg. Az ~ alapja mindig bizonyos rendetlen függés, rabság. - Az ~ az →ökumenizmusnak is kísértése, melyet minden körülmények között kerülni kell, ha elıbbre akarunk jutni az igazi →egység felé. (==Magyar Katolikus Lexikon)
5 vitatkozáson és ennek jegyében írták tudós értekezéseiket a protestáns akadémiák magyar vándordiákjai. 15 1611-ben tér vissza Magyarországra. Ekkor rövid ideig a nagyszombati iskola tanítója, majd Nagymegyeren lelkész 1614-tıl. 1618-ban kerül Halászira, ahol elıször lelkész, majd 1622-tıl felsıdunamelléki református szuperintendens lesz 1652-ig és öt református esperesség tartozott alá.16. Ezt az egyházkerületet nevezték másképpen csallóköz-mátyusföldinek, komárominak, samarjai református egyházkerületnek is, és az esztergomi érsekség déli részén alakult a magyar ajkú protestánsok ugyanazon területen már pár évtizeddel elıbb meglevı kerületének a megoszlása folytán. A helvét irányhoz vonzódók a velük tartó Dobronoki Miklós püspöknek a vezetésével 1592 elején Galántán ültek össze zsinatra, mely megalkotta külön-külön mind hitelvi, mind igazgatási kánonait. Az elıbbieket nem ismerjük, az utóbbiak az ún. „barsmegyei kánonok", melyeket azonban már néhány év múltán felváltottak a tiszáninneniektıl átvett ún.„felsımagyarországi kánonok". Az egyházkerületnek, mely Moson, Gyır, Pozsony, Komárom, Nyitra, Bars, Hont, Nógrád, és Esztergom vármegyék területének vagy egészén, vagy egy-egy részén terjedt el, eleinte öt egyházmegyéje volt, úgymint: drégelypalánki, barshonti, komjáti, komáromi . Ám ez még akkor nem volt önálló egyházmegye, amikor 1650-ben összesen 146 anyaegyházból állt a kerület. E század utolsó harmadában a hallatlan üldözések következtében rohamos apadásnak indult egyházainak száma, sıt miután 1675-tıl egészen 1711-ig még azt sem engedték a zőrzavaros idık, hogy püspököt választhasson, ez szintén elısegítette a hanyatlását és pusztulását. Úgyhogy samarjai és komjáti egyházmegyéit a belılük maradt töredékek fenn se tudták tartani azután.17
15
Fekete Csaba: Pataki rektor adta -- pataki lelkész kapta könyv (1615)=Egyháztörténeti Szemle 2002. 3. évfolyam 2. szám 16 Kathona Géza: Samarjai Máté János gyakorlati teológiája. Debrecen, 1939. 17 Zoványi Jenı: A csallóköz-mátyusföldi ref. egyházkerület keletkezése („Kisebb dolgozatok…” közt, 1910.), Thury Etele: A dunántúli ref. egyházkerület története (I. k., 1908.).
6 Számos hitvitában részt vett, könyveket írt, több kánont alkotott. Országos tekintélyő hittudorként vezette le az 1623-as komjáti zsinatot. Ezen a zsinaton óriási vita folyt a kálvinista lelkészek között az „una cum templis” kifejezésnek a bécsi béke rendelkezéseinek beiktatása felett. Ez a beiktatás azt jelentette volna, hogy a protestáns jobbágyok a katolikus földesurak alatt is maguknak követelhetik, protestánssá tehetik falujuk kegyúri jogú templomát. Ezzel szemben a földesurak a saját vallásuknak megfelelıen használták az elvet és akár erıszakkal is kényszerítették a jobbágyaikat a vallásuk követésére. Ez a kérdés csak késıbb, a linzi békekötést követıen az 1646/47-es országgyőlésen dıl el, ott fogadják el a határozatokat és teszik törvénnyé. A 7. tcikk szerint ahol a templomot nem adták vissza a protestánsoknak, ott a földesúr 3 hónapon belül jelöljön ki telket új templom, paplak és iskola céljára, a temetıt és a harangokat használják közösen. Ezen a zsinaton, majd 1646-ban a szatmárnémeti zsinaton foglalkoztak az egyházszervezet kérdéseivel. A komjáti zsinat kánonjait a dunántúli és dunamelléki területeken érvényesítették, míg a szatmárnémeti zsinat megbízásából Geleji Katona István erdélyi püspök által szerkesztett kánonkönyvet Erdélyben és a Tisza vidékén alkalmazták. A két kánonkönyv által felvázolt egyházszervezet annyiban különbözik egymástól, hogy a komjáti kánonok a kálvini elvek megvalósítását tőzik ki célul, míg a Geleji Katona-féle kánonkönyv nyíltan kimondja, hogy a mi igazgatási rendünk különbözik a más országokban meglévıktıl, nálunk a presbiteri tisztséget kötelezıen nem állítják fel. A presbitériumok szerepe nálunk a 17. század elejétıl kezdıdik. Az 1562/63. évben megtartott tarcal-tordai zsinat már említést tesz róla, de az elsı világiakat is magába foglaló gyülekezeti presbitériumot 1617-ben Pápán Kanizsai Pálfi János lelkipásztor szénior alakítja. Ezt a gyülekezet választotta
7 és a városi magisztrátustól független volt. A presbitériumok azonban az ország keleti területein továbbra sem voltak jellemzıek. 18
Ugyanezen a komjáti zsinaton hozták létre a kálvinista egyházak belsı életét szabályozó „komjáti” kánokat, amelyek megalkotáshoz Samarjai neve főzıdik és 1890-ig életben maradnak.19 „Cannones ecclesiastici in quinque classes distributi”20 címmel jelentek meg. Az egyes kánonok 5 osztályból állottak: 1. Az igaz hitrıl és püspökökrıl.;2. Esperesekrıl.;3.Lelkészekrıl.;4. Iskolákról.;5.Zsinatokról. Ez a beosztás megegyezik a dunántúli ágostai helvét evangélikus egyházak 1598. évi törvénykönyvével. A lelkészek feladatainál Samarjai különösen fontosnak tartotta az özvegyek, árvák, nyomorúságtól szenvedı rabok vigasztalását, felsegítését, a pflazi mintára az egyéni lelki gondozást.21 „Ha maga penig arra nem érkezik, istenfélı közembereket, férfiakat, vagy asszonyállatokat küldgyön hozzájuk”22 De érdekes módon a gonosz lelkek, boszorkányok üldözését is lelkészi feladattá tette…23 1615-ben az úrvacsora kérdésében a lutheránusok és kálvinisták megegyeztek, és ezt négy pontban alá is írták, a többi közelítési kísérlet, így Samarjaié is eredménytelen maradt. Az evangélikus és református egyház egyesítése érdekében lépett fel. A reformáció óta még gyakrabban felmerültek és felmerülnek a különbözı keresztény felekezetek között létesítendı unio iránti 18
Bucsay Mihály: A protestantizmus története Magyarországon 1521-1945, Budapest, 1985 Révész Imre: A szatmárnémeti nemzeti zsinat és az elsı magyar református ébredés, Debrecen, 1993. 19 Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Bp. Atheneum, 1907. p.248-249. 20 Canones ecclesiastici in quinque classes distributi, quibus ecclesiae helvetiam confessionem amplexa, in comitatibus Mosoniensi…(etc) anno 1623 die 13 septembris Papas 21 Nagy Géza: fejezetek a magyar református egyház XVII. századi történetébıl. Budapest, 1985. 8.p 22 Nagy Géza. Im. 82. p. 23 Nagy Géza I.m. 20 p.
8 törekvések, különösen a protestánsoknál. A katolikusok és protestánsok között létesítendı unióra-ra nézve különösen V. Károly császár tett több ízben intézkedést Németországban; ily célból rendeztette 1539. és 1540. a frankfurti, hagenaui és regensburgi vallási értekezleteket (l. Interim), de amelyek közül csak az utóbbin mutatkozott némi remény, de ez is nemsokára meghiúsult. Éppen igy sikertelenek maradtak azon kisérletek is, melyeket I. Ferdinánd alatt majd kissé késıbb Staphylus, Wicel és Cassander tettek, kiknek egyesítési gondolati több protestáns hittudósnál is, mint Hugo Grotiusnál, Calixtus Györgynél visszhangra találtak. A XVII. század utóbbi felében az I. Lipót császár által is támogatott Rojas de Spinola bécsújhelyi, Bossuet francia püspökök tettek kísérletet a katolikus és protestáns egyházak egyesítésére, de néhány év múlva, bár a nagy bölcsész és államférfi Leibniz is erısen buzgólkodott azon terv mellett, teljesen meghiúsult munkájuk s többé e tekintetben semmi remény sem mutatkozott. Hazánkban némileg Gönczy István gönci lelkész egyengette az unió útját a XVII. sz. kezdetén Panharmonia c. mővével24, melyben Kálvinnak az ezt erısen gáncsoló Graver kassai evangelikus tanárral szemben védelmére kel. Samarjai 1636 elején egyesítı szellemő szertartáskönyvet adott ki Lıcsén, amelyet elıszeretettel használnak népies nyelvezet miatt.25 Ez a legelsı magyar református agendás könyv és liturgika. Ez már tartalmazza, hogy az úrvacsora az úr asztalánál történik26, meghatározza a keresztelés minimumát27, a közös éneklést: az úr asztala, vagy az oltár elıtti középkori éneket a kórussal együtt a gyülekezet is énekli. Az óprotestáns köztes állapot ékes példája Samarjai Máté János ágendája, ez a liturgiát is értelmezı legkorábbi magyar protestáns áttekintés. Ugyanabban az évben jelent meg, mint
24
Panharmonia sive universalis consensus Jesu Christi veri Dei et hominis et Joh. Calvini (Vizsoly 1599) 25 A helvecziai egyházi ceremoniajokról és rendtartásokról való könyvecske. Lıcse, 1636 26 Nagy Géza: Im. 32. p 27 Nagy Géza: Im. 41. p
9 az igen hasonló szemlélető Öreg graduál28 valamint a puritán Medgyesi Pál angolból fordított kegyességi könyve a Praxis pietatis. 29
Fı mőve: „Magyar Harmonia az az Augustana és az helvetica Confessió Articulusainak eggyezı értelme. Mellyet samaraeus János Superintendens illyen ockal rendölt össze: hogy az articulusokban Fundamentumos ellenközés nem lévén: az két Confessiót követı atyafiak is az szeretet által egyenesc legyenek” E mellé mellékelte Paraesus David D. „Ireneicum”-ját30: „XVIII rágalmas Articulusokra való feleletek és az eggyeségre kétféle indító okoc adattanac.” A címlevél hátán két bibliai idézetet találhatunk, az ajánlást Szegedi Gáspár kedves házastársának, Enczi Orsolya asszonynak írja, 1628. jan.23-i kelettel. Javasolja az egyezséget, amely: „Lutherus és Zwinglius között lett Marpurgumban anno 1529. A wittenbergi egyezsége, mely Luther Márton és a helvetiai városokban levı evangélikusok között” köttetett. A könyvet Pápán nyomtatták Szepes-Várallyai Bernand Máténál 1628-ban. Békítı kísérletére Lethenyei István, lutheránus csepregi prédikátor így válaszol neki: „ Mi a kálvinistákat lelki atyánkfiának nem ismerjük és soha azokat nem akarjuk ismerni”31
28
A g r a d u á l o k a korai protestantizmus szertartási énekeskönyvei gregorián dallamokkal és magyar szövegekkel. FEKETE Csaba: Az Öreg graduál elsı zsoltárának forrásáról. = Magyar nyelv. 98. 2002. 3. 329-335. Keserői Dajka János - Geleji Katona István: Öreg graduál. 29 Császár Károly: M. P. élete és mőködése (Bp., 1911); Esze Tamás: A magyar praxis pietatis (Bp., 1963); Herepei János: Adattár a XVII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez (I., Bp., Szeged, 1965 30 David Paraeus: Ireneicum, sive de unione et synodo evangelicorum concilianda, votivus paci ecclesiae et desideriis pacificorum dicatus, Heidelberg, 1614 31 Az Calvinistac magyar harmóniájának, azaz az augustana és helvetica confessiók articulusainak Samarjai János calvinista praedicator és superintendens által levı öszvehasonlításának meghamisítása, melyet a Szentírás megmagyarázása lutheránus doctoroknak közönséges írásokból magyar nyelven világra bocsátott. Csepreg, 1633
10 Pedig nagy szükség lett volna az összefogásra az elkülönülés helyett, hiszen az ellenreformáció ebben az idıszakban a legaktívabb. Azt a módszert választják, hogy nagyobb rangú földesurakat térítenek vissza, így azok falvaikban is erıszakkal katolizálják jobbágyaikat. Samarjai halála(1652) után Halászi, az a mezıváros, amely a 17. században az ı idején szellemi központ a Szigetközben elveszíti jelentıségét és református hitét is. A visszatérítést a magyaróvári kapucinusok kezdték meg, majd Mária Terézia lánya, Krisztina fıhercegnı nyomására 1777-ben rekatolizálnak, új templomot építenek.32 Az általa képviselt „békéltetés”(irenizmus) számomra nem elvetendı, és nem biztos, hogy ennek oka a szolgai félelem, anyagi javak, protekció megszerzésének vágya, hízelgés stb., ahogy a Katolikus Lexikon fogalmazza. Nem kell, hogy egyik vagy mindkét fél a békesség kedvéért letérjen az igazság útjáról, lehetnek közös igazságok is. Ma sem jönnek rá sokan, hogy a béke is érték, amely nyugalmat, biztonságot, jólétet hozhat. Emlékét a Samarjai Máté János Alapítvány ırzi. A szervezet céljai: Mosonmagyaróvár városában a református egyházközség épületeinek karbantartásához, bıvítéséhez szükséges anyagi eszközök biztosítása, az egyházi épületek berendezéseinek modernizálása, azok gyarapítása, a szórványokban lévı egyházi épületek karbantartása, a szórványokban lévı református közösségeknek imaház építése, a református gyülekezeti élet elısegítése, és gyülekezet tagjai között végzendı diakóniai munka támogatása, mind az anyaegyházban, mind a szórványokban élı tagok között, a református gyülekezetben folyó gyermek- és ifjúsági munka végzésének elısegítése, a református fiatalok oktatásának támogatása, egyházi középiskolákban, hittudományi karokon, kántorképzıben.
32
Haller János:Nevezetes embereink. Moson megyei arcképek. Kézirat.
11 Mindennapi élet a 17. században avagy feleséget egy ökörért… Azonos történelmi korban, ugyanazon földrajzi helyen élı embereknek bizonyos határok között hasonló az élete, felfogása, nevezhetjük ezt Zeitgeist-nek, azaz korszellemnek is. Hogy milyen lehetett a település élete, azt egy törvénykönyv alapján tudjuk megállapítani, amelyet nemcsak Halászi számára adtak ki, hanem egész Óvár városához tartozó tartománynak. Érdekes, hogy mit cikkelyeztek be és hogyan, más kérdés az, hogy a leírt betőket hogyan tartották be, gondoljunk a mai törvényeinkre… A mai joggyakorlattól legalapvetıbb eltérése ennek a 84 articulusból (cikkelybıl) álló jogszabálygyőjteménynek (ami a mostani BTK és PTK együttes elıdjének tekinthetı), hogy hiányzik belıle a mai értelemben vett személyiségjogok tiszteletben tartása. Nem védi az elkövetı személyét, hanem pellengérre állítja, megszégyeníti. Lehet, hogy ez a mai felfogásunknak ellentmond, de a korszellemnek tökéletesen megfelelı és rendkívül hatékony. A károkozónak nemcsak büntetést kellett fizetnie az elkövetett cselekményért, hanem a kárt el is kellett hárítani saját költségén. A visszaesı bőnösökre nagyobb pénzbüntetést szabtak ki, például ha valaki ünnepnapokon dolgozott a földeken elsı alkalommal 5 rénes33 forintra, visszaesıként már 10 rénes forintra büntették.34 A súlyos bőncselekmények elkövetıit már a földesúrnak adták át. Ilyen a nemi erıszak:” Ismeg ha valaki asszonyembert avagy leanzót erıszakképen meg szégyenítene avagy tiztösségét el venné, annak minden jószága és feje az Urnak hatalma és keze alá vettessék.”35 Hasonlóképpen a gyilkosság36, a határkövek elmozdítása37 is földesúri joghatóságra tartozott. A büntetéspénzek öt rénes forintig a bírót, afölötti összegnél a földesurat illették.38 Kimondják a bíró pártatlanságát, mint elvárást: „Egyenlı, igazságos törvént szolgáltassanak mindeneknek, az szegénnek mint 33
(rhénusi vagy rajnai forint), a tallér kétharmad része 60krajcárral. Pantading 7. articulus. 35 Pantading 14. articulus 36 Pantading 16. articulus 37 Pantading 67. articulus 38 Pantading 82. articulus 34
12 az gazdagnak, ebben se haragot se attyafiúságot ne nézzenek, avagy ajándékot, hanem azeı hütök szerént az kire meg esküttenek cseleködgyenek minden törvént, hogy mind Isten, mind az földes Úr elıtt számot adhassanak róla.”39 A hamis törvénykezést a bírónál 32 rénes forinttal, a polgároknál ennek felével büntetik.40 Akkor is szigorú büntetéssel sújtják a hamis tanúskodást, a pénzbüntetés mellett „Ez félék Istennek haragját görjesztik, és az földes uratt megcsalják.”41 A bíráskodást 12 esküdt polgár segítette.42 (Az „öreg falukban: (Moson)Szolnokon, Szentjánosban, Lébényben, Szentmiklóson hat vagy négy esküdtet lehetett választani, a többi faluban csak hármat43.) Általános a pénzbüntetés intézménye, a legnagyobb büntetési tétel az egy ökör ára a 32 rénes forint. Szabadságvesztés büntetést szinte csak néhány esetben találunk a büntetési tételek között. Ilyen a „Byro szava nem fogadásának büntetése” amikor a szófogadatlan lecsukják és öt rénes forintra büntetik44, sıt ha valaki elszalad a büntetés elıl és a bíró valakit segítségül hív az elfogatáshoz, de az nem segíti, akkor ezt a „szófogadatlant” csukják le és büntetik meg a másik helyett.45 (A polgári engedetlenség ebben az idıszakban nem divat…) A garázdát is erıvel viszik fogságra: „ ..az ky miat békesség nem lehetne, azt az gazda Byro ereievell az fogságra vitesse..”46 Érdekességképpen vessük össze a mai büntetési tételeket az akkoriakkal, bár ezzel óvatosan kell bánnunk, hiszen a két jogrendben sok esetben mások a minısítések és prioritások .
39
Pantading 9. articulus Pantading 10. articulus 41 Pantading 11. articulus 42 Pantading 83. articulus 43 Pantading 84. articulus 44 Pantading 20. articulus 45 Pantading 23. articulus 46 Pantading 41. articulus 40
13
Bőncselekmény
Büntetési tétel
Mai megnevezés
Hamis törvény tilalmául
32 rénes forint
Vesztegetés (BTK 250§) Hivatali visszaélés (BTK 225§) Hivatalos személy elleni erıszak (BTK 229§) Hamis tanúzás (BTK238§) Vásárlók megkárosítása (BTK328§)
Ha valaki Byrót ütne
32 rénes forint a földesúrnak
Hamis tanuk büntetésirül Hamis mértéknek büntetésirül
32 rénes forint
Akiknek nem szabad fegyvert viselny.
10 rénes forint, áru elkobzás és kiárusítás, abból 10 rénes forint a földesúré A fegyver elkobzása
Arcul czapasnak büntetésirül
10 rénes forint
Ha valaki meg haiyt
15 rénes forint ha eléri, ha nem 10 r. ft
mást
Büntetési tétel /szabadságvesztés/ 1-5 év 3 év
3 év
5 év 1 év, közmunka, pénzbüntetés
vagy vagy
Tiltott fegyverviselés (BTK 263/A§)
2-8 év
Könnyő testi sértés ( 1 pofon) (BTK 170. §) Garázdaság (BTK 271§)
két évig terjedı szabadságvesztés, közérdekő munka vagy pénzbüntetés 2 év, közmunka, pénzbüntetés
Jellemzı az, hogy a vallást, a vallásgyakorlatot nagyon szigorúan vették. Már az elsı fı articulus az „istenesen es kigyessen valo elesrül” szól. Azt, aki a kocsmát választotta az istentisztelet helyett, azt megbüntették, sıt azt a gazdát is, aki ezt látta és elhallgatta: Az vasárnapon, és egyéb illı önnepökön az predikaczio és isteni Szolgálat alatt, az uczan ne sétállyon senkys, avagy az egettboron és korczoma háznál tobzódni ne merészellyen, az hol penig vala melly ez fele helen találtatik, minden, valameniszer meg
14 tapasztaltatik meg büntessék.”47 Istentisztelet ideje alatt nem volt szabad piacozni, árusítani: „ hasomlóképpen az kalmárok és egyéb féle keresködık, ha az Isteni Szolgálat alatt, találtatnak hogy keresködésökett őznének, valamennyiszer azon meg tapasztaltatnak, egy renes forenttal 53 pénzzel és beczell büntessenek meg.”48 Az istenkáromlókat keresztre kötözték három napon át egy-egy órára, és csak három falat kenyeret és egy korty vizet adtak erre az idıre.49 A kocsmában verekedıket, káromkodókat azt 53 pénzzel büntették, sıt ha valamelyik gazda, vagy kocsmáros ezt látta, vagy hallotta volna, de nem jelentette volna a bírónak, akkor az utóbbiakat is megbírságolták 60 pénzig.50 E mellett a templomról, paplakról, az iskoláról és az egyházi földekrıl is gondoskodniuk kellett: „ az Byro az eı polgárival egyött valosagoskeppen azon legyen, hogy az az Egyhazy Szömélynek lakohelye minden hozzá tartozando ezközzel és ez mellett az Templom, az Oschola ház, es valamely az falu számára való dolog, is éppöletben tartassék és az egyház attyat arra intsék, hogy azokhoz való földek el ne puztoljanak, hol penig arravaló gondviselés nem tartanak, hanem az féle gondvisetlenség miatt, az földek meg puztolnának, mind az Byro, Polgár, és Egyház attya, mind penig azok, az kik ebben vétkeseknek találtatnak lenny, igaz ítélet szerént meg büntessenek.51 A mővelıdést tehát közüggyé tették, a mőködési feltételeket biztosították, mert az „éppöletben tartassék” kifejezés nemcsak a templom és iskola külsı állagára, hanem egész mőködésére vonatkozik. Erre egy olyan jelentıs református egyházi személyiség, mint Samarjai Máté János, felsıdunamelléki református szuperintendens volt a „biztosíték”, aki ebben az idıben innen irányított öt református esperességet.52 47
Pantading 1.,2.,3. articulus Pantading 4. articulus 49 Pantading 43. articulus 50 Pantading 21-22. articulus 51 Pantading 18. articulus. 52 Kathona Géza: Samarjai János gyakorlati teológiája Debrecen, 1939 Zoványi Jenı: Theológiai ismeretek tára III. 170.p. 48
15 A törvények persze a mindennapi élet apró-cseprı gondjaival is foglalkoztak: a szomszédok peres ügyeivel /már ekkor is divatban voltak a „fülemileperek”/53. Külön gondoskodtak az utcák tisztaságáról54, tőzvédelemrıl55: tilos volt „undokságos” vizet utcára kiönteni, továbbá hamvat, ganét, holt ember alattvaló szalmát, holt tikot, ebet, macskát kidobni. A szemét eltakarításáról is gondoskodni kellett az elkövetınek. Negyed évente(!) kötelezı a kémények megvizsgálása, tőz esetén kötelezı a segítségnyújtás az oltásban, a bíró vagy akár polgár veréssel is sürgethette a késlekedıt.56 Tiltották a takarodó utáni gyertyavilág égetését és a részegeskedést57: „ Éjjeli idın pedig …letakarodásnak ideje fölött senki ne merészeljen fönn hivalkodni, hanem takarodjék le, hogy részegség, avagy gyertyavilág miatt történet szerént tőz szaladás által kár ne követközzék.”58 A városi közlekedés árokkal és egyéb akadályokkal (karóval vagy sövénnyel) történı „lassítását” 60 pénzig büntették, a polgárok kötelesek voltak a saját házuk elıtt az utat rendben tartani, a tócsákat, gödröket eltüntetni.59 Építkezni Szent Jakab napjától (május 3.) Szent Gál (október 16) napig lehetett, aki építkezni akart, földrakás csak e kettı idıpont között lehetett az utcán.60 Jószágot, házat, szántóföldet eladni csak nagyon érdekes módon lehetett: „Ismeg ha valaky az ő ioszágát el akarna adny, tartoznek elıször az Byróhoz menny, avagy az Pereg mesterhez, hogy réghy szokás szerent ez fele ioszag elsıben aruba boczattassek…”61 „…És mindenik szomszéd az eı házát avagy szántó földet ha áruba akarja ereztenny, azt elsıben az kösség elıtt eressze áruba”62. Tehát ha valaki a jószágát, házát, szántóföldjét el akarta adni, elıször a bíróhoz kellett vele menni, de a szomszédot is értesíteni kellett. 63 53
Pantading.. 24. articulus Pantading 62., 63., 77. articulus . 55 Pantading 60., 61. articulus. 56 Pantading 60.,61., 62, 63.77. articulus 57 Pantading 93., 6 . ariculus 58 Pantading 6. articulus 59 Pantading 77. articulus 60 Pantading 78. articulus 61 Pantading 72. articulus 62 Pantading13. articulus 63 Pantading 74. articulus 54
16 Az asszonyok ekkor is ugyanúgy perlekedtek és pletykálkodtak, mint általában a történelmi Magyarország területén bárhol. Pletykálkodásért és „háta mögött hamisan, hírében és tisztességében való megkisebbítésért” 10 rénes forint büntetést róttak ki, és a károsultat az elkövetınek nyilvánosan háromszor (!)meg is kellett követnie, azaz bocsánatot kellett kérnie.64 Ha valaki más ablaka, vagy ajtaja elıtt hallgatózott, akkor azt kapta „jutalmul”, amit a harmadszori „tettenérésekor” a gazdától kapott.65 A civakodó asszonyokat elrettentésképpen egy a nyakukba kötött „alkalmatos” kıvel egyik kaputól a másikig síp és dobszó kíséretében végighajtották a falun. Ha pedig a férj el akarta rejteni a feleségét a megszégyenítés elıl, akkor ıt is megbüntették 32 rénes forintra, ami akkor egy ökör ára volt(!)66 Az idegenektıl is igyekeztek elzárkózni, a „Byro híre nélkül” tilos volt befogadni lakót, be kellett mutatni a közösségnek.67 A „tisztátalan személyek”-et, „valamely förtelmes és testes éltő asszony állatokat”, akik házasságon kívül élnek egymással elzavarták, ha valaki ıket befogadta 5 rénes forintra büntették.68 A lakodalomban tiltották a bírónak és a polgároknak az italban való tobzódást, a hivalkodó beszédeket és a játékokat.69Az egyháziakra külön is születtek egyházi szabályok, ennek megalkotásában a korábban említett egyházfi, Samarjai Máté János is részt vett.70 Ezek szerint: „Nem illik az iskolatanítókhoz a világias élet, hanem kegyes, tisztességes élet és egyházias öltözet: ne szabják azért magukat a világhoz, se tivornyázó és dorbézoló ifjakkal ne társalogjanak, nehogy az iskolák kocsmákká váljanak. Ha a tanítók mennyegzıi vendégségbe hivatnak, nem szabad nekik részegségig s hányásig versenyt inni, sem a szent hivatal gyalázata, kiszemelt 64
Pantading 76. articulus Pantading 42 articulus 66 Pantading 44. articulus 67 Pantading 79. articulus 68 Pantading 15. articulus 69 Pantading 5. articulus 70 Canones ecclesistici in quinque classes distributi == Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története Bp., Atheneum, 1907. p.248-249. és V.ö. Thury Etele: A dunántúli református egyházkerület története. Pápa, 1908. p.425430. 65
17 hajadonokkal kényük-kedvük szerint ugrándozni, s úgynevezett körtáncot lejteni, akik pedig lelkipásztoraik megvetésével ilyent cselekedni merészelnének, mint elvetemült ifjak, az iskolából elutasíttassanak.” Emellett tiltják a torkoskodást, a szerelmes dalokban való gyönyörködést és a szeretık tartását. A torkoskodókat egyházi pártfogói felügyelet alá veszik, a szertót tartókat viszont kiközösítik, azzal, hogy: „ az egyházi szent szolgálatra késıbb sem léphetnek, sem ifjúságukban más iskolák vezetésére nem bocsáttatnak, mint a világ szemetei, s az egyház megrothadt tagjai.”71 A 15. század végén a mezıvárosok átlagnépessége 500 fı körül mozgott.72 Az állandó háborúk miatt ez a 17. században az Alföldön nıtt, máshol csökkent vagy nem változott. Részleges önkormányzatukhoz hozzátartozott, hogy egy összegben fizethették adóikat73, választhattak bírát és esküdteket, végrendelkezhettek javaikról74. Kötelesek voltak földjeiket megmővelni.75 A „vészkorszak” Az ellenreformáció hatalmas ellentámadásra készült, fel akarta számolni Magyarországon a reformációt. A magyarországi protestantizmus „gyászévtizednek” nevezi az 1671 és 1681 közötti idıszakot. Ekkor I. Lipót császár politikája olyan helyzetet teremtett az országban, amely lehetıvé tette, hogy – az ellenreformáció jegyében – koholt vádak alapján protestáns prédikátorokat és iskolamestereket idézzenek törvényszékek elé.
71
Im. Uott. Somfai Attila: "Kisalföldi és alföldi mezıvárosok különbözısége, kisvárosi értékek védelme"== Tér és Társadalom, 2002/1. szám, pp. 59-97. 73 Pantading 17. articulus 74 Pantading 29. articulus 75 Pantading 49. ariculus 72
18 Marosi István bánhidai lelkészt ( és másik két hasonnevő lelkésztársát is) megidézték 1674-ben a Szelepcsényi György76 esztergomi érsek és királyi helytartó elnöklete alatt mőködı pozsonyi vésztörvényszék elé. Szelepcsényi három ágostai evangélikus szuperintendenst és Liptó, Turóc és Zólyom vármegyék lelkészeit Pozsonyba a saját vezetéső bírósága elé rendelte 1673. szeptember 25-re. Összesen 32 lutheránus s egy evangélikus református papot idézett meg s a legtöbb meg is jelent. A mővelet azzal kezdıdött, hogy minden beidézettet azonnal lecsuktak. A legsúlyosabb koholt vádakkal vádolták meg ıket; azt állították, hogy fellázadtak a király ellen, összejátszottak a bujdosókkal, sértették a katolikus egyházat, visszaéltek papi hivatalukkal. Igazolni ezeket a vádakat meg sem próbálták s csak két levelet vettek elı „bizonyítékul”, amelyeket Vitnyédy István még 1669-ben és 1670-ben Keczer Menyhérthez s Bethlen Miklóshoz intézett. 77 Ezek semmiképpen sem lehettek a vádlottak bőnösségének bizonyítékai, hiszen ha Vitnyédy meg is írta a leveleket, azokhoz vádlottaknak semmi közük sem volt. Nem nekik írták azokat és tartalmukról csak a per során értesültek. Hiába állították ezt a foglyok; a bíróság a legborzasztóbb büntetésekkel fenyegette ıket, hogy önként beismerjék bőnösségüket. Tulajdonképpen csak azért fogták ıket perbe, hogy önkéntes vallomást csikarjanak ki tılük, mely alapon aztán egyszerően számőzni akarták ıket, ha ugyan át nem térnek.78 A kezdeti kísérlet számukra pompás „gyümölcse” arra sarkallta Szelepcsényit és Kollonich Lipótot (Leopold Kollonitsch, a magyar kamara elnöke), hogy most már nemcsak a szomszédos vármegyék, hanem a királyi, sıt török területen levı minden protestáns lelkészt és tanítót új vészbíróság elé idézze. Hatalmas cselszövésrıl volt itt szó, ekkor a protestáns lelkészek számát korabeli becslések alapján 76
Szelepcsényi prímás és Észak-Magyarország rekatolizálása, 1671-75 Bp., 1935 77 Vitnyédi István Levelei (I-II., kiadta Fabó András, Magy.Tört. Tár, XVXVI., 1871) 78 Szilágyi Sándor: A magyar nemzet története 1894-1898 Bp. Atheneum
19 2.600-ra tehetjük.. Ezek alapján jelenthette ki Széchenyi György79 kalocsai érsek, hogy immár az összes magyar protestánsok számára olyan „hurok” készül, melyet, „ha nyakukba ránthatunk, soha többé az evangéliumi vallás hazánkban lábra nem áll”. Úgy látszik Báró Ampringen János Gáspár (Johann Kaspar II von Ampringen), (1619– 1684) a német lovagrend 48. nagymestere, magyar kormányzónak is aggályai lehettek a borzalmas akció ellen, s talán az ı észrevétele eredményezte, hogy Bécsben kifogásokat emeltek ellene. De Szelepcsényi szentatya Müllerhez, Lipót császár gyóntatójához apellált, hogy ne háborgassák abban a munkájában, hogy az egész országot katolikussá tegye. Május 15-én meg közvetlenül a királynak írt s a legerélyesebben ellenezte azt, hogy az üldözött protestáns papok esetleg amnesztiát kapjanak. A király valóban nem gátolta Szelepcsényi elképzeléseit. 1674. január 6-tól kezdve küldték ki az idézéseket, mi szerint a lutheránus és kálvinista papok és tanítók akár királyi, akár hódoltsági területen lakjanak, március 5-én Pozsonyban a rendkívüli bíróság (judicium delegatum extraordinarium Posoniense ) színe elıtt kötelesek megjelenni. Az idézés sajátságos módon történt. így például az érsek megparancsolta a leleszi konventnek, hogy kézbesítse az idézést Ung, Bereg, Ugocsa megyében a Tiszáig s a Bodrogközben az összes helvét és ágostai prédikátoroknak, iskolamestereknek és más „ilyeneknek” (compares). A konvent embere február 16-án Munkácson kezdte meg az idézést és azután községrıl községre járt, megtudni van-e ott protestáns pap vagy mester. Ha volt, noha sok esetben a helyszínen sem tudhatta meg nevét, maga, vagy szolgája által megidézte, vagy az idézést a kapura függesztette ki. Beregben Báthory Zsófia ügybuzgalmából a szolgabíró végezte a kézbesítést. Csupán e kiküldött által 53 papot és 19 tanítót, összesen 72 embert idéztek a pozsonyi bíróság elé, míg a tényleg megidézettek összes száma 730-at tett ki. Az idézések hatalmas rémületet keltettek az érintettek között. Még a hódoltsági területen levı papok is úgy megijedtek, hogy nem mertek községükben maradni; hanem oda menekültek, ahol török ırség volt; fıleg Budára s pénzen szereztek 79
Mohl Adolf: Gyır egyházmegyei jeles papok. Gyır, 1933
20 védelmet a töröktıl. De a bécsi udvar és a török között a „szégyenteljes vasvári béke” után olyan jó volt a viszony, hogy a budai pasa kész volt a menekülteket kiadni s csak környezetének sürgetésére állt el szándékától. Az óriási per tárgyalására óriási bíróság alakult Pozsonyban, Szelepcsényi elnöksége alatt 34 tagból, akik Kollonics kivételével „csupa igaz magyarok”, és nagyobbrészt világiak voltak. Az idézettek közül 336 megjelent, hogy tisztázza magát a vádak alól. A település protestáns polgárai meg voltak félemlítve, így nem engedték házaikba az érkezıket. Ezek így Pozsony külsı részeiben (hóstát), ócska italméréseiben, kocsmákban találtak szállást. Külön vonultak a reformátusok s a jóval többen lévı evangélikusok. Zsúfolásig megteltek a fogadók és ivók. A reformátusok szállásai a Szerecsen nı az Utolsó fillér és a Fehér ló fogadók voltak. 80 A vádirat csupa koholmányként minden elképzelhetı bőnnel megvádolta ıket. A vádak három fıcsoportba foglalhatók össze: 1. a katolikus vallás, intézményeinek és tanainak ócsárlása, Szőz Mária tiszteletének megtagadása. 2. a nép lázadásra felbujtása és lázadókkal szövetkezés. 3. a töröknél való oltalomkeresés. A királyi ügyész a fej- és jószágvesztés büntetését kérte mindnyájukra. Jellemzi az eljárást, hogy a törvényszék még a jelenlevı vádlottak egy részének nevét sem tudta kideríteni.(!) A vád felolvasása elıtt a bíráknál lévı katalógusban csak hat vagy hét protestáns lelkész neve szerepelt(!), példának okáért Sellyei István, Bátorkeszi István, Farkasdi Dániel... a többi megidézettrıl azt sem tudták, hogy egyáltalán él-e. A protestánsok, akik megjelentek az idézésre, saját maguk diktálták be neveiket a katalógusba, ami ugyancsak sokáig eltartott, mert az ügyész csak az ítélet kihirdetése elıtt három nappal, vagyis április 1-én tudta felsorolni a perbeidézetteket. Ezért gondolhatjuk, hogy a Maruty név a Marosi 80
G. Kovács Gyula: Gömöri protestáns gályarabok ==Gömörország http://www.gomororszag.sk/572.html
21 elírása lehetett. Különben a mi lelkészünk ott sem volt ekkor, hiszen ekkor már Csáky László a pert megelızıen lecsukatta…Ha lett volna bőntény, az alanyi bőnösséget semmi esetre sem lehetett megállapítani, de ez a bíróság ilyesmivel nem törıdött. Amint valaki bevallotta, hogy protestáns tanító vagy pap, veszve volt, ha át nem tért vagy írásbeli nyilatkozatot nem adott arról, hogy vagy lemond hivataláról, vagy számőzetésbe megy. A bíróság hagyott egy "kiskaput" a perbefogott protestánsok "szabadulására". Ez egy térítvény volt, s három tételbıl állt. Bárki aláírhatta akármelyik tételt, s ha ezt megpecsételte, megmentette életét, sıt még ajándékot is kapott. A három tétel: 1. A protestáns hitvallású lelkészek, iskolaigazgatók, kántorok, tanulók, harangozók minden egyházi, úgynevezett prédikátori és minden iskolai hivatalukról önként lemondanak (soha többé sem templomban sem az iskolában többé nem tanítanak) saját aláírásukkal, s azt gyakorolni többé sem titokban sem nyilvánosan meg nem kísérlik. Életüket Magyarországon belül İfelsége többi hőséges alattvalói életmódjához alkalmazzák, s élnek békességben és zavargás nélkül, mindezekre fejük és minden jószágaik elvesztésével kötelezik magukat. 2. Magyarországon és a hozzá kapcsolt részeken kívül számkivetésbe mennek s errıl térítvényt írnak alá, hogy önként, minden kényszerítés nélkül választották a számkivetést, s kötelezik magukat arra, hogy ezt fejük és jószágaik elvesztése terhe alatt 15 napon belül teljesítik és sem örökös tartományban, sem a birodalomban, a király ellenségénél nem keresnek oltalmat. 3. Áttérnek a római katolikus vallásra.81 Sokan megtették, sokan azonban az érsek személyes rábeszélése után is tántoríthatatlanok maradtak s április 4-én fej- és jószágvesztésre ítélték ıket. A halálbüntetés „szigorítva”(!) volt; némelyiknek elızetes testcsonkítást, másoknak máglyát vagy agyonkövezést helyeztek kilátásba. Összességében: írásbeli nyilatkozatot adott vagy áttért 236, betegség miatt elbocsátottak hét személyt, halálra ítéltek 93-at. 82 Május 10-én 135 (egyesek szerint 136) evangélikus aláírta a 81
G. Kovács Gyula: Im. uott Rácz Károly: A pozsonyi vésztörvényszék Sárospatak, 1874 és Bp., 1905 Kókai Lajos Kiadása 82
áldozatai
1674-ben
22 térítvény valamelyik pontját. 92-en „önként“ lemondtak örökre hivatalukról, 43-an pedig az önkéntes kivándorlást választották.83 Miért nem menekültek el? Pedig volt egy idıszak, amikor még könnyebben megszökhettek, vagy hazamehettek volna. Minden nap, amint a törvényszék befejezte munkáját, a vádlottak visszatérhettek szálláshelyeikre. Nem ırizték ıket, nem figyelték útjaikat, katonák sem leselkedtek utánuk. Szabadon járhattak, kelhettek Pozsony utcáin, a város kapui is nyitva állottak elıttük. Bármikor túlléphettek rajta, elmehettek. Sokan ugyanis már a per megkezdésekor ezt javasolták nekik, még egyik védıügyvédjük (Szedeki Nagy Ferenc) is azzal a javaslattal állt elı, hogy ha nem akarják a térítvényt aláírni, jobb lesz, ha elszöknek a városból. Úgy, mint Sallai János nagyigmándi, Körmendi György banai, Marosi István kisbéri, valamint Szınyi Virág János ászári prédikátorok a közelgı pünkösdi ünnepekre való felkészülés céljából (?) hazamentek, de vissza már a budai pasa -karóba húzással fenyegetı - tilalma miatt nem térhettek.84 „İk ugyanis az ítélet kihirdetése elıtt, pünkösd alkalmából, amíg a bíráskodás szünetelt, hazamentek, amennyiben ık közelebb laktak a többieknél, azzal a szándékkal, hogy ünnepek után majd visszajönnek az ítélet kihirdetésére, de az ellenük és mások ellen is dühöngı budai basa tilalma miatt nem merészkedtek visszajönni, hanem odahaza maradtak s tovább tanítottak egyházaikban.”85- emlékezik errıl Otrokócsi Fóris Ferenc. Otrokocsi visszaemlékezésében így írja le megjelenésük és maradásuk okát: „Hogy pedig mi, akik az Isteni dicsıség iránt való szeretetbıl megvetve a halált, minden dolgainkat a minden 83
G. Kovács Gyula: Im. uott G. Kovács Gyula: Im. uott 85 Otrokocsi Fóris Ferenc: Furor Bestiae contra testes Jesu Christi in Hungaria horumque victoria divinitus data; sive partorum Hungaricorum, Christo fidelium varia calamitas speciatim vero multorum inaudita mortificatio, dunq. captivitas, a pontificiae ecclesiae praelatis inflieta; una cum perseverantia eorum coelitus donata et liberatione superstitum desiderata breuiter et succincte descripta. (1676, 1928) http://iratok.freeweb.hu/egyhtori/magyar/FENEVAD.HTM 84
23 veszedelmekben legbölcsebb kormányzóra, Istenre bíztuk alázatosan, vajjon vakmerıen-e, vagy helyesen cselekedtünk-e, hogy Pozsonyban, amaz ünnepélyes és általános idézésre megjelentünk s hogy vajjon megjelenésünkkel használtunk-e valamit egyházainknak, avagy sokat ártottunk volna-e, ha egytıl-egyig odahagyva azokat, futásban kerestünk volna menekülést, minden józan gondolkodású ember eldöntheti... Mivel itt, költött ürügy alatt, magának Istennek és Krisztusnak az ügye forgott szóban, melyet elhagyni s a bennünket levı reménységrıl számot nem adni a legnagyobb szégyen és gyalázat lett volna Isten iránt. Mivel a lelkészek tömeges megjelenését az egyházakat esetleg fenyegetı nagyobb veszedelem követelte, hogy ellenségeinknek legyen egy darab ideig kikkel megbírkózni, mert ha mindnyájan elmenekülünk, vagy elbujdosunk, ellenségeinknek még valóbbszínő ürügye lett volna arra, hogy a pásztorok megszökése miatt magukra maradt egyházakba pápista papokat állítsanak... Mivel ha mindnyájan elmenekülünk, mi magunk szolgáltattuk volna a legfıbb okot ellenségeinknek arra, hogy az egész világ elé úgy állítsák oda Magyarország református lelkészeit, mint lázadókat, azzal az egyszerő megokolással, hogy egy sem merészelt megjelenni, jóllehet ártatlanok voltunk a lázadásnak minden reánk fogott vádjában. Ezekhez járultak még az egyházaknak, bölcs államférfiaknak tanácsai és kérései, amelyekkel bennünket a megjelenésre ösztönöztek. Meg akartuk mutatni a felsı hatóságok iránt való engedelmességünket... Mivel úgy a mostani, mint a magyar nemzet késıbbi nemzedéke (ha ugyan Isten megtartja e nemzetet) méltón tarthatott volna bennünket a haza árulóinak és pestiseinek.“ 86
86
Fallenbüchl Ferenc: Otrokocsi Fóris Ferenc élete és irodalmi mőködése Esztergom, 1896 és Otrokocsi Fóris Ferenc: Furor bestiae contra testes Jesu Christi in Hungaria =FENEVAD DÜHÖNGÉSE MAGYARORSZÁGON
24
A protestáns lelkipásztorok felépítik Kínzás a börtön börtönüket kazamatáiban 87 Képek A magyar református egyház története c. könyvbıl
A halálos ítéletet I. Lipót császár nem erısítette ugyan meg, de ezzel alig enyhítette az elitéltek sorsát. A 93 áldozatot Pozsonyból különbözı hazai várakban: Berencs, Sárvár, Kapuvár, Éberhard, Pozsony és Lipótvár (Leopoldov, régi nevén Leopoldstadt, ma Szlovákia) börtöneibe zárták88, ahol Kollonics rendeletére kegyetlenül bántak velük, ijesztgették, verték, éheztették ıket, hogy áttérésre kényszerítsék ıket. Némelyik megtette, néhányan meghaltak, a többieket Kollonics 1675-ben gályarabságra küldte Buccariba vagy Nápolyba. Fejenként 50 aranyért adták el ıket a nápolyi gályákra. Itt ma már alig elképzelhetı embertelen testi-lelki kínzatásuk háromnegyed évig tartott. Volt, aki már a tenger felé vezetı úton meghalt. Gályák evezıpadjaihoz láncolták ıket. Csaknem két évig tartó rabság után a még élı prédikátorokat holland közvetítéssel sikerült kiszabadítani a rabszolgasorból. Az európai országokba küldött holland nagykövetek tudósították a holland országgyőlést a gályarabságban szenvedı magyar prédikátorok keserves sorsáról. Győjtés indult kiszabadításuk érdekében, és ez többszöri kísérlet után végül Hollandiának sikerült 87 88
A magyar református egyház története Kossuth Könyvkiadó, Bp., 1949 Thury Etele I.m 41.p.
25 1676. február 12-én. A bécsi holland követ fizette ki értük a 100 talléros, személyenkénti váltságdíjat Az országgyőlés felhatalmazta Michiel Adriaenszoon de Ruyter admirálist, hogy tegyen meg mindent a kiszabadításuk érdekében. A tengernagy nem is késlekedett: a holland hajóhad blokád alá vette a nápolyi kikötı bejáratát, ágyúival célba véve az ott lévı hajókat és a várost. A hatásos fellépés eredményeképpen a nápolyi alkirály másnap szabadon bocsátotta a még életben lévı huszonhat protestáns gályarab prédikátort.89
Gályarabokat szállító hajó
Protestáns lelkészek a börtönben
Michael de Ruyter
Ekkor ezt írta naplójába az admirális: „Sok gyızelmet vívtam életemben mindenrendő ellenségeim felett, de ez az én legfényesebb diadalom, amellyel Krisztusnak ártatlan szolgáit az elviselhetetlen terhek alól kiszabadítottam.” Kocsi Csergı Bálint tudósítása szerint90 ezalatt a tatai egyházkerületben Csáky László országbíró (Léva, Tata, Pápa örökös kapitánya, királyi tanácsos és kamarás) által vezetett üldözéssel a református polgárokat „ több más emberrel együtt igen szennyes és szúk, lélegzetet is elállító börtönökbe vetették, és miután az elıkelık 89
RÉVÉSZ IMRE: Az ellenreformációtól napjainkig 3 Dr. Miklós Dezsı: Az elsı rendszeres magyar református egyháztörténet (A gályarab Kocsi csergı Bálint: Brevis delineatio ecclesiarum reformatarum in Hungaria et Transílvania c. mőve 1677-bıl) Jahn Ferenc Délpesti Kórház Nyomdája, 90
26 számára sírokat készítettek, halállal fenyegetve oly sokáig gyötörték és rémisztgették ıket, amíg .. az ellenfél fáradt el, és akarata ellenére is szabadon kellett, hogy bocsássa ıket.91 Bánhida református lakói ekkor még megmenekültek a katolikusok általi üldöztetéstıl, még hozzá úgy, hogy szabad vallásgyakorlatukat megtarthatták, mivel a török adófizetıi lettek. A töröknek pedig csak mozlim(igazhitő) és gyaur(hitetlen) létezett, teljesen mindegy ez utóbbin belül milyen felekezet. Így a török alatt Bánhidának és a környék településeinek is „saját iskoláik vannak és többnyire latin nyelvő triviálok”92 Ez az állapot a török kiőzése és a Rákóczi szabadságharc után változott meg, amikor 1711-ben Esterházy József kitiltotta a protestáns lelkészeket és uradalma területérıl.93 Azért maradt néhány református lakos Bánhidán a késıbbiekben is, pl. 1843. január 27-én Maracskó János és Szabó Zsuzsánna gyermekét, Józsefet anyakönyvezték Tatán, Nemes Borka Mihály és Csontos Mária voltak a keresztszülık, a lelkész Vecsey Károly.94 A reformátusok titokban, házaknál tartják az istentiszteleteket, bibliaolvasást, fontosabb eseményeknél Tatára mennek be anyakönyveztetni az eseményeket. A protestánsok egy részének (a hajdúknak) dühe a visszatérítıkre zúdult. Csepellényi György lett az áldozat, aki nem durva módon lépett fel a hitvitákban, hanem szelíd, alázatos szónoki képességekkel. X. Kelemen pápa kinevezte Mezıkövesd, Eger, Füzes vidékére missziós fınöknek. A pálosok hamarosan hatásos eredményt értek el ezen a vidéken, ami a protestánsoknak egyáltalán nem tetszett. Az egri püspök feljegyzésébıl tudjuk, hogy Csepellényi hét falut térített vissza a protestánsoktól. Ezért a 91
Dr. Miklós Dezsı: I.m. 113 p. Dr. Miklós Dezsı I.m 114.p 93 Gyüszi László: Tatabánya történelmi olvasókönyve Alfadat-Press,2004. 17p. és 117.p. 94 Dunántúli kerület Tatai egyházmegye anyakönyv. Református Lelkészi Hivatal Tata 92
27 protestánsok elhatározták, hogy megölik ıt. (Korábban ilyen eset Kassán történt, amikor Rákóczi György 1619-ben megszállta a várost, a csapatok három katolikus papot találtak a városban. Mindhármukat kegyetlenül megkínozták, és mivel nem voltak hajlandók hitüket megtagadni, kivégezték ıket. A három vértanút, Kırösi Márkot, Pongrácz Istvánt és a lengyel születéső Grodziecki Menyhértet az egyház felvette a szentek sorába.95) A krónika feljegyzése szerint „1674. március 26-án, húsvét másnapján a protestánsok egy csoportja behatolt a füzéri plébániára, s rabszíjra főzve magával hurcolta a szemükben oly győlöletes Csepellényit. Fogsága hatvan napig tartott, ez idı alatt állandóan bántalmaknak volt kitéve. Napokon keresztül ruhátlanul kellett járnia, megostorozták, leköpdösték, bíborköpenyt húztak rá, hatalmas csomagokat kötöttek vállaira, majd egyikük a hátára ült, és sarkantyúját mélyen az oldalába vágva, futásra kényszerítette.”96.) Legendája szerint a hosszú szenvedést nagy türelemmel viselte bántalmazóiért inkább fohászkodott és néhányat közülük példás magatartásával meg is térített. Azokat, akiket megtérített, azokat társaik megölték, és a szentélető szerzetest még elszántabb dühvel kínozták. Szıke község határában végül a sok kínzatás után 1674. május 24-én lefejezték. A budai pasa(!), értesülve Csepellényi hőségérıl katolikus hitéhez, „Isten emberének” nevezte a barátot, és megparancsolta méltó eltemettetését.(!) A török tehát nem avatkozott bele a vallási küzdelmekbe, nagyobb türelmet tanúsított a gyaurok iránt, mint azok egymás iránt…Sıt olyan is elıfordult, hogy adómentességet adtak a betelepülıknek, mint például Omár esztergomi aga 1647-ben a Tarjánba települıknek.97. Azért, mielıtt a törökökrıl valami ideális képet alkotnánk, a török is pusztított, például Csolnok református
95
Kristin E. White: Szentek kislexikona Maecenas Könyvek, Budapest, 1999 269.p 96 Diós István: A szentek élete I 97 Gyüszi László: I.m. 105.p.
28 templomát a faluval együtt ık égették fel,98 vagy 1663-ban Érsekújvár elfoglalásakor a reformátusok templomát elvették és török templommá alakították.99 A XVI.-XVII. században, a vallásháborúk nagy földi poklában sok egyszerő ember szenvedett a hitéért hazánkban és Európában. A kegyetlenség és kíméletlenség a vallásháborúk korabeli sajátja és nem valamiféle „keleti sajátosság”. Gondoljunk itt a franciaországi Szent Bertalan-éji mészárlásra (1572. augusztus 24.) 30,000-nél több a legyilkoltak száma, vagy a németalföldi „véres parancsra” Alba herceg kormányzósága idején (1567-73) , aki rászabadította katonáit a népre. Itt több mint húszezer protestánst gyilkoltak meg. A harmincéves háború (1618-1648) kegyetlenségeire, a „svédkoktélra”, ami a trágyalével megtöltött hullákon ugrálást jelentette. A Szent Bertalan éj ábrázolása François Dubois festményén
Napjainkra már a keresztény szellem békés egymás mellett élést hozott. A gályarabok debreceni emlékmővét egy gazdag debreceni özvegyasszony kezdeményezésére 1895-ben állították fel. Az emlékmőnél - mintegy bocsánatkérı gesztusként - 1991. augusztus 18-án II. János Pál pápa is koszorút helyezett el. A mi Marosink életérıl keveset tudunk.. A legtöbb lelkészt és prédikátort a tatai kerületbıl Lipótvárra vitték.100 Itt ötféle börtön 98
Komárom-Esztergom megye településtörténeti kalauza, KomáromEsztergom Megyei Önkormányzat Pedagógiai Intézet Tatabánya, 1993 105.p. 99 Kúr Géza: A Komáromi Református Egyházmegye I. kötet, Komárom, 1936 83.p 100 Thury Etele : Im. II.kötet. 54 p.
29 „várt” szerencsétlen rabokra, ezek közül a legmocskosabbon az árnyékszék csatornája folyt keresztül, patkányok és kígyók és békák között tartották fogva megfélemlített szerencsétleneket.101
A sárvári vár rabjai. Hét hétig bilincsben és kalodában
102
Akár kerülhetett volna Sárvárra is, ahol hasonló módon kínozták, megalázták a foglyokat. Volt olyan is, aki pusztán azért kapott 300 botütést, mert levelet írt a feleségének… A kínzásba vagy belehaltak, vagy belerokkantak szegény rabok. Marosi István elkerülte a pozsonyi vésztörvényszéket, ehelyett Csáky László börtönébe került még a per elıtt. Csáky kifosztva mindenébıl, börtönbe vetette.103 İ maga írta le kegyetlen sorsát a tatai református gyülekezethez küldött levelében: „ …citáltatván én is amaz pozsonyi extra ordinariumra, ottan mindgyárt a falunak földes ura Gróf Csáky László a vádat megelızni akarván, éjszakának idején házamra feles fegyvereseket külde, akik csak egy jó hasznos vas szeget is házamban nem hagyván, minden javacskáimat fel prédálták és magamat megköztöztetvén Tata városában fel vivének és vasra vervén alkalmas ideig sanyarú fogságban tartottak, az melybül végre nagy méltatlan fizetés által szabadított meg Isten, a melyet, a melyet én az én tehetségembıl meg nem szerezhettem, mivel semmi sem maradtam, hanem az 101
Thury Etele Im. II.kötet 56 p. A magyar református egyház történet Kossuth Könyvkiadó, Bp. 1949 103 Jakus Lajos: A tatai református egyház története 1977, gépirat 12-13 p. in Református Lelkészi Hivatal Tata 102
30 embereknek embersége által lett, akiket bizonyos terminusra kell megelégítenem.”104 - Kéri ezért a tatai hittestvéreit, az egyház elöljáróit „ az Úr Jézus Szerelmére”, hogy azokból a közönséges jókból, melyekben Isten sáfárokká tette ıket, legyenek illendı segítséggel, megemlékezve az Úr Jézus taníttatott irgalmasságával, hogy ha úgy tetszik az Úrnak, még az ı emberségük által is terjedjen az Úr dicsısége.105A tatai gyülekezet valószínőleg biztosan segített Marosi váltságdíját kiegyenlíteni, rokonsága is valószínőleg itt élt. Hogy mi lett további sorsa, arról keveset tudunk. A tatai egyházmegye anyakönyveinek egy része a 2. világháború idején eltőnt, 1713-tól vannak adatok. Ezek egyik része olvashatatlan, a másik része sietısen írott és keverednek benne a születési, halálozási és házassági adatok. (Ez utóbbinál viszont a vıfély neve legtöbbször szerepel…) Érdekessége, hogy a személyeknél közli a ragadványneveket, így találkozhatunk „ nagyfejő”, „kopasz” és „sánta” megkülönböztetı nevekkel.106 A tatai egyházmegye egyházlátogatási jegyzıkönyvei az 1813-as évvel kezdıdnek a Pápai Református Levéltárban.107 Megyei társa, Kocsi Csergı Bálint sem említi a per után három évvel írt összeírásában.108 Ha szerencsésen kiszabadult a börtönbıl, akkor hová került? Visszatért Bánhidára, vagy az ország keleti, „nyugodtabb” részére költözött? Ezt a rabok hozzátartozóinknak levelei bizonyíthatják, akik 1676. június 10-én azt írják, hogy az érsek és Csáky László ismét erısen dühöngenek többek ellen, saját birtokaikon, AlsóMagyarországon, vagy pedig biztosabb helyekre, a török uralma alá vonulva, más egyházakba hivatván meg lelkészeknek, a meghívást el
104
Jakus Lajos Im. És Tatai református egyház levéltára I/2 alatt megvolt írja Jakus L105 Jakus Lajos Im. uott 106 Dunántúli kerület Tatai egyházmegye I. kötet vegyes anyakönyv 17131759. Református Lelkészi Hivatal Tata 107 A legkorábbi tatai egyházmegyei anyag a 2. sz. egyházmegyei jegyzıkönyv (1736-1798, jelzete DREL II. 70. a.). 108 Dr. Miklós Dezsı: Az elsı rendszeres magyar református egyháztörténet (A gályarab Kocsi csergı Bálint: Brevis delineatio ecclesiarum reformatarum in Hungaria et Transílvania c. mőve 1677-bıl) Jahn Ferenc Délpesti Kórház Nyomdája.
31 is fogadták.109 Az utolsó nagy török támadás Bécs ellen Kara Musztafa vezetésével 1683-ban Tatán és környékén nagy pusztulást okozott.110 A bánhidai lakosság nagy része elmenekült vagy elpusztult, leégett a Mátyás király építette katolikus templom.111A törökelleni felszabadító háborúk nagyobb pusztítást vittek végbe, mint a megközelítıleg 150-éves török uralom. A török kiőzése egyet jelentett a reformátusok előzésével, bár más forrás szerint a vegyes vallású településeken a katolikusok is a prédikátoroknak adóznak a katolikus papok hiánya miatt.112 1685-1713 között a komáromi egyházmegyének egyáltalán nincs püspöke, a „valóságbeli háborgatások miatt”.113A bánhidai gyülekezet a 18.század elsı felében enyészett el, bár egy adat szerint 1715-ben még volt egyházi szolgája.114 A gyülekezetnek temploma is volt, amelyrıl az 1714. évi Canonica Visitatio megállapította, hogy „rozoga, náddal földött” épület. 1712-tıl a prédikátor helye nincs betöltve.115 A lelkészi díjlevelek tanúsága szerint: „Bánhidai prédikátor, 1787. A helyet most mind katolikus tótok lakják, ha 1712-ben sem tudtak ennek állapotjáról,(kiemelés tılem, R.M.) régiségérıl semmit, hát mi most vajjon mit tudhatnánk.” És 1880. „Az üldöztetések miatt megszőnt a gyülekezet.”116 Találtunk egy Marosi Istvánt Perényben( ma Szlovákia, Perín, község Kassától 22 km-re) 1686-ban117, egyet Szentistvánbaksán 109
Otrokocsi Im. Uott Régészeti barangolások Magyarországon, Bp. 1978. 111 Mohl Adolf: Tata Plébánia története, Gyır, 1909. p. 59-60 112 Mohl Adolf Im. Uott. 113 Tóth Ferenc Im. 282.p 114 Gerecsei Zsolt: Elpusztult gyülekezetek a tatai egyházmegyében == Héthatár V.évfolyam 11. sz. (2001. november) 1. és 5.p. 115 Ráday Levéltár A. II. 2305 116 Örömben és bánatban csendesen: tanulmányok a 350 éves Tatai Egyházmegyérıl (Összeállította Szabó Elıd, Pápa, PRTA, 2004. Pápai Eperfa Könyvek 88.p 117 Zoványi Jenı: Protestáns lelkészek nyugtatványai régi tizedjegyzékek mellett. Magyar Protestáns Egyháztörténeti Adattár XIII. 1929. 5-141. Vö.: A TISZÁNINNENI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET LELKÉSZEI -A kezdetektıl a millenniumig –Adattár Szerkesztette: Ugrai János Lektorálta: Dienes Dénes Második, bıvített, javított kiadás. Sárospatak – Tiszaújváros, 2007. 59 p. 110
32 (ma Borsod-Abaúj-Zemplén megye, Szikszó térsége, Nagykinizs mellett) 1713-ban118. Egyik hely és személy sem zárható ki, hiszen 1674-ben, ha huszonéves fiatalemberként ítélték el lelkészünket, akkor mind a két idıpontot megérhette.
Nem Marosi Istvánon és a kicsiny XVII.-XVIII. századi gyülekezeten múlt az, hogy nem maradhattak fent, és majd 300 évnek kellett eltelnie, hogy ismét lehessen református gyülekezet a településen. Az elsı gyülekezetbıl nem maradt más: csak egy romállapotú úrvacsorai ónkancsó.
1930. február 16-án Kiss Gyula református lelkész a bánhidai községházán megtartotta az elsı református istentiszteletet a 20. században119.
118
Csáji Pál: A magyarországi református eklézsiák és prédikátorok elsı hivatalos összeírása, 1725-1729. In: Egyháztörténet. 1958. (I.) 34-74. p. 119 A dátumot Miklós Dánielné, született Laposa Erzsébet jegyezte fel Bibliájába.
