Rajnai Rizling. Az októberi kóstoló után elmaradt az összefoglaló, amelyet most pótolok

kkóóssttoolláássii öösssszzeeffooggllaallóó

Rajnai Rizling Az októberi kóstoló után elmaradt az összefoglaló, amelyet most pótolok.

Garay Ferenc rendtársunk kiváló összefoglalóját minden résztvevő megkapta, ezért itt most csupán néhány dolgot emelek ki abból az anyagból:  Mind a Rajnai Rizling (Riesling) – amely világfajta -, mind pedig a hazánkban legnagyobb területen termesztett fehérszőlő fajta, az Olaszrizling (Welschriesling, Welsh Riesling, Táliansky Rizling, Ryzling Vlassky, stb.) a Vitis Vinifera (borszőlő) faj occidentalis (nyugati) változatcsoportjához, azon belül is a gallica változat-alcsoporthoz tartozik, bár közvetlenül nem rokonai egymásnak, tehát két különböző fajtát alkotnak. [Ezért a továbbiakban Rizlingről írok]  Bár sokfelé termesztik a világban (Ausztrália, Új-Zéland, USA, Kanada, Dél-Afrika, Chile), a legjelentősebb termőterületek Európában találhatók: elsősorban Németországban (Rheingau, Pfalz, Mosel), továbbá Franciaországban (Elzász) és Ausztriában (Wachau).  Hazánkban korábban nagyobb telepítések történtek az Alföldön, ahol a termést főként pezsgőalapanyagnak dolgozták fel, újabban több borvidéken kezd megjelenni önálló fajtaként is (Balaton Borrégió, Pannonhalmi Borvidék, Etyek-Budai Borvidék, Ászár-Neszmélyi Borvidék, Móri Borvidék, sőt Villány-Siklósi Borvidék). A hosszas előkészítés után október 16-án megtartott kóstolón 18 tétel szerepelt, amelyből 4 tétel képviselte a neves külföldi (európai) termőterületeket (termelőket), míg a 13 hazai versenyző az itthoni kínálatot volt hivatott bemutatni, 1 pedig kakukktojás volt. A külhoni képviselők közül hárman már ismerősek voltak, hiszen a 18 hónappal korábbi Rizling bemutatón szerepeltek, mégpedig nem is rosszul, bár akkor Eymann (Pfalz Borvidék, Németország) 2005-ös tétele dugós volt, viszont a másik két termelő – Pierre Frick (Elzász, Franciaország) és Kartauserhof Pincészet (Wachau, Ausztria) – az élbolyban végzett. A további külhoni versenyző (Schlumberger Pincészet) a francia borkészítési kultúrát képviselte. Magyarországon is örvendetesen szaporodik azon pincészetek száma, amelyek próbálkoznak ezzel a fajtával, több-kevesebb sikerrel. Hazánkban telepített Rizling termőterület elég nagy része az Alföldön található, ahol természetesen nem igazán domborítható ki a fajta karaktere, nagyszerűsége. Az utóbbi időben számos termelő jelent meg Rizlinggel a Balatoni Borrégió területéről – önálló tételként vagy Olaszrizlinggel házasítva [pl.: Szeremley Huba: Szemelt Rizling; Laposa Bence: Rizling2]. A déli oldalon Légli Ottó már évek óta készíti, a tavalyi összehasonlításunkon a 2006-os birtok tétele ezüst érmet szerzett. Idén dűlőválogatással indult (Gesztenyés-dűlő; 2007). Az északi oldalon többen termelnek Rizlinget, köszönhetően a vulkanikus talajviszonyoknak, amely szép ásványos karaktert tud a fajtának kölcsönözni. A korábbi kóstolón megismert DOCTIS VINA Pannon Borrend

1

2010. január 4.

kkóóssttoolláássii öösssszzeeffooggllaallóó termelők (Laposa Bence, Nyári Ödön) helyett ezúttal újabb pincészetek borait vonultattuk fel: Nagy Imre (Balatonakali), Vivamus Pincészet (Dörgicse), Káli Kövek Pincészet (Köveskál), Villa Tolnay (Csobánc – Badacsony). A terület „nagy öregje” ezúttal egy félédes vagy inkább „off-dry” tétellel szerepelt – Szeremley Huba: Rizling 1997. A „hagyományos” termelők közül ezúttal is szerepelt Dr. Bussay László (Csörnyefölde), aki az elmúlt évi házasítás (Esküvé [60% OR + 40% RR]) után ezúttal egy tiszta Rizlinggel lépett a ringbe. További termelők ebben a csoportban a Pannonhalmi Apátsági Pincészet, valamint a Nyakas Pincészet (Etyek). Az utóbbi két pincészet ugyanazon bora szerepelt már a korábbi kóstolón is.

Most debütált a társaság előtt ezzel a fajtával a Maurus Pincészet (ifj. Kamocsay Ákos – Mór), a Szentesi Pincészet (Nadap – Etyek-Budai Borvidék), és Frittmann János (Soltvadkert). A kakukktojás pedig Fekete Béla (Somló) Aranyhegy-dűlőből származó Olaszrizlingje volt. Az új „versenyzők” közül néhány tétel inkább csak kíváncsiság miatt került bele a sorba („ha már belefutottunk, akkor kóstoljuk össze a többivel”). Persze az is szempont, hogy ne minden alkalommal ugyanannak a 6-8 termelőnek borait kóstolgassuk. Voltak olyan tételek, amelyeket kifejezetten ajánlottak a borüzletekben. Ezekre leginkább az a jellemző, hogy korábban nem kóstoltuk, a termelőket sem ismertük (egy kivétellel).

DOCTIS VINA Pannon Borrend

2

2010. január 4.

kkóóssttoolláássii öösssszzeeffooggllaallóó (1) Vivamus Pincészet: Dörgicsei Rajnai Rizling 2007 (félszáraz). Nem sok jellemző maradt meg erről a borról. A termelőnek még a fajta jellemzőit sem igazán sikerült elsajátítani – legalábbis a címke tanúsága szerint. (1. és 2. kép)

1. kép

2. kép

(2) Nagy Imre Pincészete: Balatonakali Rajnai Rizling 2007. Ez a tétel az előzőhöz hasonlóan szintén nem túl jellegzetes bor. (3. és 4. kép)

3. kép


4. kép

3

2010. január 4.

kkóóssttoolláássii öösssszzeeffooggllaallóó (3) Frittmann János Pincészete: Kunsági Rajnai Rizling 2007. Kevésbé mutatott előnyös tulajdonságokat, mint egy hónappal korábban a Budai Borfesztiválon, a Várban. Ott valahogy frissebbek, élénkebbek voltak a savai. (5. és 6. kép)

5. kép

6. kép

(4) Villa Tolnay Pincészet: Csobánc Rajnai Rizling „Tavasz” 2007. Ez a tétel sajnálatos módon dugós volt. Csak kevés elemet lehetett felfedezni a dohosság mögött. (7. és 8. kép)

7. kép


8. kép

4

2010. január 4.

kkóóssttoolláássii öösssszzeeffooggllaallóó (5) Nyakas Pincészet: Budai Rizling 2006. Ez a tétel már szerepelt 18 hónappal korábban. Azóta sokat fejlődött, továbbra is szép savgerinc, fajtajellegesség jellemzi, az érett Rizlingekre jellemző terpentinesség is kialakult már. Jó ár-érték arányú bor. (9. és 10. kép)

9. kép

10. kép

(6) Eymann Pincészet: Riesling Classic 2007. Ezúttal egy szép savakkal rendelkező tételt kóstolhattunk, elegáns illatvilággal, némi maradék cukorral, talán a félszáraz kategóriát is megkockáztatnám, bár a magyar címke száraznak említi (a német nyelvűn nincs erre utalás, nyilván mert jellemző a maradék cukor arrafelé). Hát ez egy olyan bor, amiből könnyedén elfogy egy palack egy este. Szintén jó árérték arányú bor. (11. és 12. kép) (7) Pannonhalmi Apátsági Pincészet: Rajnai Rizling (Babszökő-dűlő) 2006. Ezt a bort szintén kóstoltuk már 18 hónappal korábban. Azóta tovább fejlődött. Erényeit megőrizte. Érettebb képet mutatott most, mint akkor. (13. és 14. kép) (8) Pannonhalmi Apátsági Pincészet: Rajnai Rizling 2008. Szép egyensúlyú bor. A pincészet évről-évre egyenletesen jó minőséget tud produkálni. Ez a bor is szép példája ennek a folyamatnak. Jó ár-érték arány. (15. és 16. kép)


5

2010. január 4.


11. kép

12. kép

(9) Légli Ottó Pincészete: Rajnai Rizling (Gesztenyés dűlő) 2007. Hát, a tavalyi jó szereplés után ez a bor kissé csalódás volt: hiába az érett alapanyag, ami az ízbeli komplexitást hivatott növelni [bár ez engem túlzottan nem nyűgözött le]; ami a savakból megmaradt, az képtelen egyensúlyt tartani a magas alkoholtartalom (és szárazanyag-tartalom) miatti testtel. Borul az egyensúly. Azonkívül ez egy drága bor, a Smaragd után a második-harmadik az ársorban. Ha ehhez hozzávesszük, amit kaptunk, akkor ez kifejezetten rossz ár-érték arány.. (17. kép) (10) Dr. Bussay László Pincészete: Csörnyeföldi Rajnai Rizling 2007. Ez eléggé rokon az előzővel: a mester nem igazán ügyelt a savakra. Az alkohol az analitika szerint kevesebb, de érzetben ez nem mondható el. Ez is alkohol hangsúlyos, ha nem túlsúlyos tétel. Nem igazán tudnám megmagyarázni a „Pannon Bormustra Csúcsbora” címet. (18. kép) (11) Kartauserhof Pincészet (Wachau): Riesling Smaragd (Achleiten) 2006. A következő három tétel szinte felüdülés volt a két nehézkes, egyensúlytalan bor után. Az elmúlt évben ezen bor 2005-ös változata nyert, bár eléggé húzós ára akkor is tompította lelkesedésünket. Ez a bor bár jó egyensúlyú tétel, semmiképpen sem sorolnám dobogós helyre ezen az estén. (19. és 20. kép)


6

2010. január 4.


13. kép

14. kép

15. kép

16. kép


7

2010. január 4.


17. kép

18. kép

(12) Pierre Frick Pincészete (Elzász): Riesling (Bihl) 2006. Érdekes, talán kissé különc termelő (biodinamikus termelés, ugyanakkor dűlőválogatás koronazárral lezárva). Legalább is nem mindennapos megoldások. A bor ezúttal is tetszetős, de számomra a 2005-ös emlékezetesebb volt. (21. és 22. kép) (13) Domaines Schlumberger (Elzász): Riesling Les Princes Abbés 2005. Szerintem ez volt az est egyik fénypontja: Elegáns savak, finom, fajtajelleges illatvilág, kis palackbuké, terpentinesség, stb. Minden, ami kell. Pedig ez csupán a pincészet birtokbora. Az alap. (23. és 24. kép) (14) Fekete Béla Pincészete: Olaszrizling (Aranyhegy-dűlő) 2006. A kakukktojás. Tavaly Tiffán Ede 2004-es Olaszrizlingje okozott meglepetést, az idén ez a tétel került a „nagy testvérek” közé (bár, mint jeleztem az elején, a rokonság eléggé távoli). Ez is szépen megállta a helyét. Szép arányú, egyensúlyú bor, Somlóra jellemző jegyekkel, finom palackbukéval. Ár-érték arányban is megfelelő. (25. és 26. kép) (15) Káli Kövek Pincészet (Szabó Gyula): Rizling Rezeda (50% RR + 50% OR) 2008. Egyike az újaknak. Bár némi ásványosság felfedezhető benne, a hordós érlelésből származó harsány vaníliásságot nem ellensúlyozza semmi. Ízben ugyanez a helyzet. Kissé még talán alkoholos is, de nem ezen múlott. Kár érte, mert egyébként jó a terület és valószínűleg az alapanyag sem rossz. Legközelebb kaphat még egy esélyt egy másik évjárat.. (27. és 28. kép)


8

2010. január 4.


19. kép

20. kép

21. kép

22. kép


9

2010. január 4.


23. kép

24. kép

25. kép

26. kép


10

2010. január 4.

kkóóssttoolláássii öösssszzeeffooggllaallóó (16) Szentesi Pincészet: Rajnai Rizling (Csúcsos-hegy) 2007 – félszáraz. Ez is ismeretlen termelő. Nagyon ajánlották az egyik szaküzletben. Bevallom rám semmilyen benyomást nem tett. Nem is emlékszem a részletekre. (29. és 30. kép) (17) Maurus Pincészet (Ifj. Kamocsay Ákos): Móri Rajnai Rizling (hordóválogatás) 2007 – félédes. A termelő nem teljesen ismeretlen: egy remek Ezerjót már kóstoltunk a Mesterkurzus kóstolók egyikén. Ez a bor attól az Ezerjótól elmaradt minőségben. Számomra nem tartozik az emlékezetes tételek közé. (31. és 32. kép) (18) Szent Orbán Pincészet (Szeremley Huba): Badacsonyi Rajnai Rizling 1997 – félédes. Ez a bor okozta számomra a legnagyobb meglepetést. Jól mutatja a fajta érési potenciálját. 12 éves kora ellenére szép savkészlettel rendelkezik, illatvilágát eleinte a fajtára jellemző benzines-terpentines jelleg uralja, később azonban szépen kinyílik. Íz világa is összetett és a félédes jelleg egyáltalán nem dominál – ezért is mondták „off-dry” tételnek. A savak jól egyensúlyoznak. Az alkoholtartalom megfelelő. Remek bor. (33. és 34. kép)

27. kép

28. kép

Tanúságok:  Magyarországon még a kezdeti szárnypróbálgatásoknál tartunk. Több terület alkalmasnak látszik ezen fajta termesztésére (Pannonhalma, Balaton Borrégió – elsősorban az északi part, Etyek környéke, esetleg Mór vagy Mátraalja). Az egyes termelők közül még kevesen találták meg az egyéni stílusukat, inkább csak próbálkoznak. Akik már rátaláltak (Apátsági Pincészet, Szeremley Huba, talán a Nyakas Pincészet) évek óta egyenletes minőséget produkálnak, jó árérték aránnyal. A Balaton északi partja ígéretes: kisebb kézműves pincészetek előrukkol(hat)nak meglepetésekkel (Laposa Bence, Nyári Ödön, Villa Tolnay), a kishordós érlelést harsány vaníliássággal inkább el kellene felejteni nagyon gyorsan (Káli Kövek). Az Alföldi területek inkább csak a könnyed kategóriában tudnak felmutatni valamit. Nem kellene erőltetni.


11

2010. január 4.


29. kép

30. kép

31. kép

32. kép


12

2010. január 4.


33. kép





34. kép

A külhoni tételek ezúttal önmagukért beszéltek: egyikből sem lógott ki az alkohol, mind a négy tétel szép savgerinccel rendelkezett és minden területnek megvan a maga stílusa (könnyed bor, kis maradék cukorral, jó fogyaszthatóság, kedvező ár (Pflaz), összetettebb illatvilág, érleltebb változatnál megjelenő terpentinesség, szép fajtajellegesség, elegáns savak és esetleg időnként egy kevés maradék cukor: elegancia, de magasabb áron (Elzász), összetett karakterű, ásványos borok, szép savakkal, nem kevés pénzért (Wachau). Legközelebb talán keresünk más termelőket Wachau területéről, esetleg nézünk egy-két dűlős tételt Rheingau vagy Mosel térségéből. A Domaine Schlumberger véleményem szerint ezúttal remekelt, érdemes lesz megnézni egy dűlőválogatásukat is. Az még érdekes lehet, hogy Weingut Eymann és Domaine Schlumberger alaptételekkel állt a rajtvonalhoz, Pierre Frick bora dűlőválogatás (Bihl), a Smaragd Riesling pedig Karl Stierschneider (egyik) csúcsbora – Kartauserhof Pincészet. Még egy dolog: legközelebb talán egy összehasonlítást fogunk csinálni: Rajnai Rizlingek és Olaszrizlingek, mert bár a világfajtában még messze vagyunk a nemzetközi szint felső részétől, Olaszrizlingben fel tudunk mutatni versenyképes tételeket.


13

2010. január 4.

Rajnai Rizling. Az októberi kóstoló után elmaradt az összefoglaló, amelyet most pótolok

Recommend Documents