Nyéléni Europe 2011: élelmiszer-önrendelkezési fórum 2011. augusztus 16-21, Krems, Ausztria
ÖSSZEFOGLALÓ JELENTÉS és CSELEKVÉSI TERV
Valósítsuk meg az élelmiszer-önrendelkezést Európában, most! A dokumentum magyarra fordítását a Nemzetközi Visegrádi Alap támogatta
Nyéléni Europe 2011: élelmiszer-önrendelkezési fórum 2011. augusztus 16-21., Krems, Ausztria ÖSSZEFOGLALÓ JELENTÉS és CSELEKVÉSI TERV TARTALOM Rövidítések 1. Az élelmiszer előállítási módok és a fogyasztási szokások megváltoztatása 2. Az élelmiszerek forgalmazási módjának megváltoztatása 3. Az élelmiszer és mezőgazdasági rendszerekben uralkodó szociális és munkakörülmények felmérése és javítása 4. Közjavainkhoz való jogunk visszakövetelése 5. Az élelmiszer és mezőgazdasági rendszereinket irányító politikai irányelvek megváltoztatása Az ifjúsági testület jelentése I. Az ifjúsági gyűlés és fórum tervei és céljai II. Eredmények Cselekvési terv ÁTALAKÍTÁS ELLENÁLLÁS ÉPÍTKEZÉS Zárszó Valósítsuk meg az európai élelmiszer-önrendelkezést, most! FÜGGELÉK 1. A gyakorlati nap jelentése 2. „Mística” 3. Jelentés az „emberek konyhájából”
Rövidítések KAP CFS CSA CSM FAO GMO ICARRD LEISA NGO PGS TNC WTO
Közös Agrárpolitika Az ENSZ mezőgazdasági szervezetének Világ Élelmiszer-biztonsági Bizottsága Közösségi támogatottságú mezőgazdaság A Világ Élelmiszer-biztonsági Bizottság civil társadalmi mechanizmusa Az ENSZ Mezőgazdasági és Élelmezési Szervezete Genetikailag módosított szervezet Mezőgazdasági Reform és Vidékfejlesztés Nemzetközi Konferenciája (International Conference on Agrarian Reform and Rural Development) Kis külső ráfordítás-igényű fenntartható mezőgazdaság Társadalmi (civil) szervezet Közösségi árgarancia rendszer Nemzetek feletti vállalkozások Kereskedelmi Világszervezet
1. Az élelmiszer előállítási módok és a fogyasztási szokások megváltoztatása „Olyan rugalmas élelmiszertermelési rendszerek érdekében dolgozunk, melyek egészséges és biztonságos élelmiszert biztosítanak minden embernek Európában, miközben megóvják a biológiai sokféleséget és a természeti erőforrásokat, illetve biztosítják az állatok jólétét. Ehhez ökológiai termelési modellekre és halászatra van szükség, valamint kistermelők, kertészek és kisüzemi halászok sokaságára is, akik megtermelik az élelmiszerrendszer gerincét adó helyi élelmiszereket. A génmódosított szervezetek használata ellen küzdünk, valamint sok és változatos, nem-génmódosított vetőmag- és haszonállatfajtát termesztünk, illetve tenyésztünk, és mentünk meg ezekben a rendszerekben. Az élelmiszer-kultúra fenntartható és változatos formáit támogatjuk, különösen a jó minőségű és szezonális élelmiszerek fogyasztását, a nagy feldolgozottságú élelmiszerekkel szemben. Ez egyben a hús és az állati termékek fogyasztásának visszafogását is jelenti, melyeket csak helyben szabad előállítani, helyi, GMO-mentes takarmányok felhasználásával. Oktatással és a készségek megosztásával, részt vállalunk a főzési és élelmiszer-feldolgozási tudás újra-felderítésében és népszerűsítésében.” (Nyéléni Europe Nyilatkozat, 2011. augusztus) Az európai élelmezési rendszert meghatározó termelési modellt vállalati érdekek vezérlik, és hatalom koncentráción, monokultúrákon, vetőmagok és haszonállatfajok szabadalmaztatásán, valamint rovarirtó szerek és műtrágyák használatán alapul. Ez működésképtelen, és Európában a kövérség elterjedéséhez, más térségekben pedig éhezéshez vezetett. Kiszorítja a helyi gazdálkodókat a földekről, a kisüzemi halászokat a tengerekről, és a haszonállattartást az iparszerű telepekre korlátozza, bel- és külföldön egyaránt. Ezt a rendszert az elégtelen szabályozás és az igazságtalan előírások tartják fenn. Követeljük a termelési erőforrások elsődlegesen élelmiszertermelésre történő felhasználását, ipari árunövények, vagy bioüzemanyagok helyett. Az élelmiszerellátás ökológiai modelljét1 támogatjuk az élelmiszer-önrendelkezés keretei között. Helyi vetőmagok cseréjével, gazdajogok elismertetésével, talajaink termőképességének javításával, valamint a helyi termesztés és élelmiszer hálózatok rugalmasságának erősítésével és növelésével Európa-szerte támogatjuk és fejlesztjük a helyi élelmezési rendszereket. Az ökológiai élelmiszerellátó rendszerek rugalmasak, és képesek alkalmazkodni a klímaváltozáshoz, illetve csillapítani azt. Kitartunk amellett, hogy az élelmiszereket és a mezőgazdaságot tartsák távol a széndioxid-kvóták, ökoszisztéma szolgálatok és a biológiai sokféleség ellentételezési piacaitól, és elutasítjuk az európai bioüzemanyag célkitűzéseket. Ösztönöznünk kell ökológiai élelmiszerellátási modellünk részvételen alapuló tanúsítási rendszereit. Erősítenünk kell a helyi élelmiszer-kultúrákat és azokat a társadalmi irányelveket, melyek a termelők és fogyasztók közötti kapcsolatokat támogatják. Küzdenünk kell a termelés, előkészítés és főzés hagyományos készségeinek elvesztése és az élelmiszerveszteségek ellen. A világ minden sebezhető fogyasztójának biztosítani kell az egészséges élelmiszert, és minden fogyasztónak biztosítani kell a lehetőséget, hogy ökológiai termesztésből származó, kistermelők által előállított termékeket vásárolhasson. Az iparszerűen előállított élelmiszerek árába bele kell foglalni a termelés összes externális költségét. Ezen externáliáknak a szociális feltételeket is magukba kell foglalniuk. A szociális és ökológia válság összefüggéseit teljességükben kell figyelembe venni. Meg fogjuk védeni, és fejleszteni fogjuk élővilágunk sokszínűségét (minden fajét, a növényekét, a haszonállatokét, a halakét és más vízi élőlényekét, a beporzást végző állatokét, a ragadozókét, a talaj mikroorganizmusaiét stb.), és tiszteletben tartjuk a földhöz, vízhez, vetőmagokhoz fűződő kollektív jogokat. Ökológiai rendszereinknek olyan állatokra és növényekre van szükségük, Az ökológia élelmiszerellátáshoz tartozhat a kisparaszti alapú fenntartható mezőgazdaság, az agroökológia, a biotermesztés, a természetes gazdálkodás, a kis külső erőforrás-igényű fenntartható mezőgazdaság (LEISA), a permakultúra, valamint a fenntartható és ökológiai haszonállattartás, haltenyésztés és hagyományos halászat stb. 1
melyek alkalmazkodtak a helyi sajátosságokhoz, melyeket helyben szelektáltak és szaporítottak. Támogatnunk kell a paraszti tudás cseréjét, az olyan növénytermesztők, kertészek és állattenyésztők helyi szervezeteit, akik állataikat, növényeiket és vetőmagjaikat gazdaságukban szelektálják. Erősítenünk kell a közösségi és részvételen alapuló kutatásokat, változatos, szaporítható vetőmagok valamint ökológiai termelési rendszerek kifejlesztése érdekében. Ezeknek kell a kutatásfinanszírozás elsődleges céljainak lenniük. Összegyűjtött tudásunkra és szakismeretünkre alapozva, az élelmiszerellátás megújítói voltunk. Be kell minket vonni a kutatási célok és programok meghatározásának folyamatába, nemzeti, európai uniós és nemzetközi szinten, a CFS keretében. Ezeknek kiváltképp azokra a technológiákra és módszerekre kell összpontosítaniuk, melyeket mi akarunk használni. Eme kutatások eredményeit és a mi tapasztalatainkat terjeszteni kell, és hozzáférhetővé kell tenni minden közösség számára, iskolák, főiskolák és egyetemek segítségével. A természet, az élelmiszer és a tudás nagyvállalatok általi árucikké tételével szemben, a hagyományos vetőmagokat népszerűsítjük, és elutasítjuk a szabadalmakat, valamint növény- és állatfajták genetikai azonosítását, illetve minden életforma bármilyen más módon történő ellenőrzés alá vonását. Küzdenünk kell a tovább nem szaporítható vetőmagok ipar általi népszerűsítése ellen a piacon, és egyben piaci dominanciájuk ellen is, és meg kell akadályoznunk, hogy az európai vetőmagszabályok tovább korlátozzák vetőmagjaink begyűjtéséhez, elvetéséhez, cseréjéhez és értékesítéséhez fűződő jogainkat. Valódi GMO moratórium életbeléptetéséért kell küzdenünk, mely minden GMO-ra kiterjed, mert a GMO-kkal való együttélés lehetetlen. Követelnünk kell a moratórium progresszív kiterjesztését állat- és növényfajták más, nem természetes genetikai megváltoztatására is. Amennyiben az EU kormányzatai nem tiltják be a GMO-kat, és nem ismerik el a gazdák és kertészek elidegeníthetetlen jogait, közvetlen, erőszakmentes cselekvésbe kell kezdenünk. Ahhoz, hogy ezt elérhessük, meg kell erősítenünk a Kelet- és Nyugat-Európa közötti szövetségeket, össze kell hoznunk a kisüzemi élelmiszerellátókat, feldolgozókat, tudósokat, intézményeket, iskolákat, fogyasztókat és városi mozgalmakat, melyek a helyi vidéki-városi élelmiszer hálózatokat kapcsolják össze. 2. Az élelmiszerek forgalmazási módjának megváltoztatása „Az élelmiszer-láncok decentralizálásáért dolgozunk. A nagyválasztékú piacokat, amelyek a szolidaritáson és méltányos árakon alapulnak, valamint a rövid ellátási láncolatokat és a fogyasztók és termelők helyi élelmiszerhálózatokban megtestesülő szoros kapcsolatait támogatjuk, annak érdekében, hogy a szupermarketek terjeszkedésével és erőfölényével szembeszálljunk. Az emberek rendelkezésére akarjuk bocsátani a saját élelmiszer-ellátó rendszerük felépítéséhez szükséges építőelemeket, és lehetővé akarjuk tenni, hogy a gazdálkodók saját közösségeik számára termelhessenek és dolgozhassanak fel élelmiszereket. Ehhez, ezt támogató élelmiszerbiztonsági szabályozásra és a kistermelők helyi élelmiszer-infrastruktúrájára van szükség. Annak érdekében is dolgozunk, hogy a megtermelt élelmiszer minden emberhez eljusson a társadalomban, beleértve a szerény jövedelmű, vagy jövedelem nélküli embereket is.” (Nyéléni Europe Nyilatkozat, 2011 augusztus) Európa-szerte alapos változásokon megy keresztül, ahogy a társadalom az élelmiszerek termelését, feldolgozását és forgalmazását kezeli. Különböző közösségek, egyesületek és szervezetek kezdeményezésein alapuló, hivatalos és nem hivatalos társadalmi szerveződések keresik a jelenlegi élelmiszerlánc – melyet most kizárólag néhány nagy cég ural – újjászervezésének módjait, emberek együttműködésén alapuló, rugalmas élelmiszer hálózatokká. Az elmúlt 20 év során a mezőgazdasági piacok egyre növekvő mértékben szabályozatlan piaci rendszer keretében szerveződtek, amely lehetővé tette, hogy a láncolat minden elemét – az
élelmiszertermeléstől a feldolgozáson át a forgalmazásig – azok a legnagyobb szereplők uralják, akik képesek voltak kiszorítani a többieket. Jól mutatja ezt az a tény, hogy mindössze 10 kiskereskedelmi vállalat ellenőrzi Európa élelmiszerellátásának 40%-át.2 Ez a folyamat a teljes láncolat fölötti, példátlan szintű ellenőrzést eredményezett. Tulajdonképpen az élelmiszer láncolat ma néhány beszállító és forgalmazó, szupermarket és nagykereskedő keze közt van, akik meghatározzák az árakat a gazdaságok kapujától kezdve a szupermarketek polcaiig. Ezt részben olyan egészségügyi normákkal és előírásokkal érték el, amelyek a nagyipart részesítik előnyben a kisüzemi előállítás ellenében. Ezek a szabályozók az agráripari cégek tevékenységének gyümölcsei, és ez gyakran meggátolja a civil társadalom részvételét eme rendelkezések kimunkálásában. Ebben a rendszerben a gazdálkodók és élelmiszertermelők termékeik egyetlen irányú értékesítésének csapdájában voltak, amely arra kényszerítette őket, hogy elfogadhatatlanul alacsony árat is tudomásul vegyenek termékeik ellenértékeként. A létező rendszer a gazdálkodók és munkások hozzájárulását kizárólag a munkára korlátozza, folyamatosan a költségek csökkentésére, illetve a termelés növelésére kényszerít, és a szolgáltatókat árcsökkentésre irányuló versenyre készteti, hogy piaci részesedéshez jussanak. A szupermarketek és forgalmazók hatalmának növekedése az élelmiszer láncolat szinte teljes vertikális integrációjához vezetett, a nagyvállalatok példátlan túlsúlyával szinte minden ágazatban, a vetőmag kereskedelemtől a szupermarketekig, a nagykereskedőktől a forgalmazókig. Továbbá, ez a rendszer úgy szerveződik, hogy az iparszerű mezőgazdaság számára termeljen nyereséget, a környezet és a közegészség kárára, a termelés emberi vonatkozásait névtelen élelmiszertermékek mögé bújtatva. Olyan új élelmiszer-kultúrára van szükségünk, amely kritikus gondolkodásra bátorít a termelés, a marketing, a munkakörülmények, az egészségügyi kockázatok és az ízesítés élelmiszeriparban bevett gyakorlatával szemben. Folytatni fogjuk eme rendszer létrehozása érdekében a társadalom okítását, a jelenlegi rendszer társadalmi, környezeti és egészségügyi következményeinek bemutatásával. Diverzifikált helyi piacokat, rövidebb ellátási láncokat és a termelők és fogyasztók szorosabb kapcsolatait támogatjuk és hozzuk létre. Európa polgárai kontinens-szerte igyekeznek az élelmiszer-önrendelkezés elveit a gyakorlatba átültetni – a Cooperation of Regional Fresh Food Chains, [Térségi Friss Élelmiszerláncok Hálózata] az Associations pour le Maintien d’une Agriculture Paysanne [Szövetség a Családi Gazdálkodás Fenntartásáért] és a közösségi támogatottságú mezőgazdaság, valamint más kezdeményezések teremtik újjá a helyi élelmezési rendszereket. Ezek a kezdeményezések hozzák létre annak tervét, miként lehet radikálisan megváltoztatni Európa élelmiszerpiacait. Nagyon fontos, hogy ezek a piacok a társadalmi integrációt is elősegítik, azáltal, hogy nyitottak, és árszintjük révén a szociálisan hátrányos helyzetű csoportok számára is elérhetőek. Ahhoz azonban, hogy új piacokat hozhassunk létre, a gazdákat és termékeik vásárlóit egyaránt oktatnunk kell. A gazdákat alternatív elosztó rendszerekkel és feldolgozási módokkal kapcsolatban kell képeznie azoknak, akik már most is ilyen módszereket alkalmaznak. Még továbbmenve, ezeknek a képzési programoknak a kiszélesítésével erősítenünk kell a gazdák közötti szolidaritást, lehetővé téve számukra, hogy ellenállhassanak a nagyvállalatok és a vertikális integráció piaci dominanciájának. Emellett, az embereket általában is képeznünk kell a helyi élelmezési rendszerek fontosságával kapcsolatban. A kultúra ilyetén átalakítását nem pusztán tájékoztatási kampányokkal fogjuk elérni, hanem azzal is, hogy a gyerekeket már kis koruktól kezdve az élelmezési rendszerekről oktatjuk az iskolákban. 2
Boussard Jean-Marc & Trouvé Aurélie (ed.), Proposal for a New European Agriculture and Food Policy that meets the challenges of this Century [Javaslat olyan új európai mezőgazdaságra és élelmezési irányelvre, amely kezelni képes századunk kihívásait], 12 July 2010, p. 10.
Ezeknek a változásoknak az eléréséhez a helyi és alternatív piacokat támogató irányelvekre van szükségünk. Éppen ezért, az élelmiszer-önrendelkezés elérésének fontos része, hogy nyilvános és demokratikus vita alakuljon ki arról, hogyan is kellene az élelmiszer-láncolatnak és a termelésnek működnie. Ahhoz, hogy ebben a vitában részt vehessünk, állandó fórumra van szükségünk az alternatív piacokról, ahol megoszthatjuk az Európa minden szegletéből érkező tapasztalatokat, és kifejleszthetjük a konkrét helyi élelmiszerstratégiákat. Noha a helyi stratégiák a legfontosabbak, részvételi alapon, átfogó egészségügyi normákra is kidolgozunk javaslatot a kistermelők és más vidéki szereplők számára, részvételen alapuló kutatásokkal létrehozva a „Codex Alimentarius Campesinos”-t [Gazdálkodók Élelmiszer-előállítási Kódexe]. Az ilyen irányelvek kiegészíthetik azokat a stratégiákat, melyeket a kormányzatok már most is alkalmaznak a természet pusztulása és az éghajlatváltozás hatásai ellen. A kistermelők és más vidéki szereplők számára új egészségügyi, pénzügyi és piacra jutási szabályozók megalkotásáért is síkraszállunk. Úgy véljük, hogy az élelmiszer-önrendelkezést támogató közpolitikai irányelveknek, helyi, nemzeti és európai szinten is ezeket az alternatív piacokat kell támogatniuk, és közösségi alapú garancia-rendszerrel kell rendelkezniük (PGS). Ahhoz, hogy ezeket a célokat elérjük, az élelmezési rendszer szereplőinek széles körét bevonva fogjuk továbbfolytatni különböző szövetségek megalkotását.
3. Az élelmiszer és mezőgazdasági rendszerekben uralkodó szociális és munkakörülmények felmérése és javítása „Küzdünk a kizsákmányoló és pusztító munka- és társadalmi körülmények ellen, és minden élelmiszertermelésben dolgozó nő és férfi, valamint szezonális és bevándorló munkás, és a feldolgozásban, forgalmazásban és kereskedelemben dolgozó, illetve más alkalmazottak jogaiért. Olyan társadalmi irányelvekért dolgozunk, amelyek tiszteletben tartják a jóléti jogokat, magas mércét állítanak fel, és az állami támogatásokat felhasználásuktól teszik függővé. A társadalomnak jobban kell értékelnie az élelmiszertermelőket és a munkásokat a társadalmunkban. Számunkra ez egyben tisztességes megélhetést biztosító béreket is jelent. Az a célunk, hogy széleskörű szövetségeket építsünk ki az élelmezési rendszerben dolgozó emberek között.” (Nyéléni Europe Nyilatkozat, 2011. augusztus) A mezőgazdaság intenzívvé és iparszerűvé válásáért a világ élelmezési rendszerében óriási társadalmi árat kell fizetni, és kedvezőtlenül befolyásolja a munkakörülményeket a mezőgazdaságban, illetve az élelmezés rendszerében általában. Az „olcsó élelmiszer”, mint végső cél, és a nyereséges termelés közvetlenül is megjelenik a munkások kizsákmányolásában, különösen a bevándorlókéban, valamint a paraszti és egyéb élelmiszertermelők tönkretételében. Az alacsony árak kívánalma a munkások alulfizetettségéhez és a termelők megélhetésének romlásához vezetett. Az elégtelen és gyenge munkaügyi szabályok csak tovább növelik a munkások kizsákmányolását, és a munkakörülmények rugalmas kezelését. Mindez a parasztság, a gazdaságokban dolgozók és az agrár-élelmiszeripari alkalmazottak élet- és munkakörülményeinek drámai romlásához vezetett, és egészségtelen, ismeretlen eredetű és rossz minőségű élelmiszerek termeléséhez járult hozzá. A bevándorló munkásokat különösen sújtja ez a rendszer. Európa élelmezési rendszerében sok olyan bevándorló dolgozik, aki maga is gazdálkodó volt, és megélhetését az európai politikai irányelvek, illetve a globális élelmezési és kereskedelmi rendszer hazájára gyakorolt hatásainak következtében veszítette el. Ahogy saját maguk és családjaik eltartásának módját keresik, legtöbbször nagyvállalatok alvállalkozói lesznek, korlátozott jogokkal, és még kevesebb ismerettel az őket megillető jogokkal kapcsolatban. Eme globális politikai irányelvek következtében megnövekedett a bevándorlás, a fogadó európai országokban uralkodó rossz munkakörülmények ellenére, és hozzájárult, illetve felerősítette a társadalmi kirekesztést, a rasszizmust valamint az idegengyűlöletet. Az európai bevándorlási politika pedig egyre szigorúbbá és haszonelvűbbé vált.
A gazdasági és élelmiszerár válság, melyet az ellenőrizetlen spekulánsok, az olajárak emelkedése, és a bioüzemanyagok energetikai célú termelésének élelmiszerek kárára történő növekedése okozott, nem csak a világ déli felének lakosait sújtotta, hanem az európaiakat is. A szociális programok visszafogása egyre több embert érint. Ehhez járul még a parasztság sebezhetőségének növekedése a romló munkakörülmények, a csökkenő jövedelmek és a kistermelőket védő szociális háló romlásának következtében. Változékony és bizonytalan bevételekhez vezet, ahogy az élelmiszer-láncolatra egyre csökken a befolyásuk. Sokan vannak eladósodva, és küzdenek a tisztességes megélhetésért. Ennek eredményeként, sok gazdálkodó gyermeke utasítja el a gazdaság átvételét szüleitől, és választ olyan, kevésbé bizonytalan életpályát, melynek magasabb a társadalmi elismertsége, és kevésbé nehéz munkával jár. A gazdaságokat továbbvivők hiánya, akár a paraszti családokból, akár azokon kívülről, nem csak az érintett gazdálkodók számára vált súlyos problémává (pedig sokszor generációk öröksége és munkája válik semmivé), hanem a társadalom számára is. Az európai gazdálkodók átlagéletkora ijesztően növekszik. Ez jól mutatja, hogy a fennálló körülmények között a gazdálkodás nem vonzó a következő nemzedék számára. Ezek a körülmények végül a nőket még jobban sújtják, a nemi egyenlőtlenségek és a női jogok tiszteletben nem tartása miatt. Ezért, amikor erre a problémára megoldást keresünk, a társadalmi és gazdasági válság összefüggéseit is figyelembe kell vennünk. Egyiket a másik kárára nem lehet megoldani. Követeljük az emberek szabad áramlását, az illegálisan foglalkoztatottak helyzetének jogi rendezését, jobb munkakörülményeket és szociális biztonságot mindenkinek, illetve az elégséges, egészséges és kulturálisan elfogadható élelmiszerhez való hozzáférést. Ez olyan, az élelmiszerönrendelkezés elveivel összecsengő munkaügyi- és bevándorlási szabályozást igényel, amely szociális biztonságot és tisztes gazdálkodói jövedelmeket teremt a paraszti mezőgazdaság megerősítéséhez. Különösen figyelni kell a nők, a fiatalok és az alkalmazottak jogaira. Ehhez az európai-szintű minimálbér bevezetésére, jogi védelemre és szabályozásra van szükség, hogy lehetővé lehessen tenni a gazdálkodás alternatív módjait (nem hagyományos, közösségi). Ugyancsak el lehet ezt érni a gazdálkodók, munkások, bevándorlók és fogyasztók kapcsolatainak, szövetségeinek és szolidaritásának folyamatosságát biztosítva. A munkakörülmények javításának érdekében a gazdálkodók, a kistermelők, a munkások és a szegény fogyasztók demokrácia deficitjét is le kell dolgoznunk. A megoldás egyik kulcsa, az olyan jelenlegi irányelvek megváltoztatása, mint amilyen a Közös Agrárpolitika is, figyelembe véve ezek hatásait Európára és más térségekre egyaránt. Például, a bevándorló munkások és hazai körülményeik között szoros összefüggés van. Mindenesetre, Európán belül is növekszik az egyenlőtlenség és a szegénység, amelyet orvosolni kell. Az irányelveknek megoldást kell kínálniuk a munkakörülmények nőket aránytalanul sújtó kérdéseire. A szociális jogok és az olyan védelmi programok hiánya, mint a jövedelem megosztás, a nyugdíjak, az anyasági támogatás, a támogatásokhoz való hozzáférés és a tárgyalási folyamatokban való részvétel, a női gazdálkodókat rendkívül sebezhetővé és kiszolgáltatottá teszi. Ezért le kell győznünk a nagyvállalatok és nagygazdák dominanciáját az élelmiszerek és a mezőgazdaság területén. Társadalmilag igazságos KAP létrehozásához, a szociális helyzetet is figyelembe kell venni a támogatások odaítélése előtt. Ahogy tovább dolgozunk az élelmiszer-önrendelkezés eléréséért, a társadalom felvilágosításán fogunk munkálkodni, külön figyelmet szentelve a fogyasztóknak és a gyermekeknek, valamint a munkakörülményeknek és a termelés társadalmi összefüggéseinek. Az oktatásnak – például a mezőgazdasági és egyetemi programoknak – olyan speciális intézkedéseket is tartalmaznia kell, melyek egyenlő hozzáférést biztosítanak a tudáshoz és szakismeretekhez, különösen a nők számára, és képzéseket, melyek a nemek közötti és társadalmi egyenlőségen alapulnak. Arra is bátorítani fogjuk az embereket, hogy maradjanak vidéken, és támogatni fogjuk életkörülményeik
javítását célzó erőfeszítéseiket. Olyan politikai irányelvek bevezetésén fogunk fáradozni, melyek mindenki számára javítják a munkakörülményeket, a bevándorlókat, a kistermelőket is beleértve, és megállítják a vidék elnéptelenedését.
4. Közjavainkhoz való jogunk visszakövetelése „Elutasítjuk közjavaink árucikké válását, financializálását és szabadalmaztatását, és küzdünk is ez ellen. Ezekhez tartoznak: a termőföldek, a hagyományos és szaporítható vetőmagvak, a haszonállat- és halfajták, az erdők és fafajták, a víz, a légkör valamint a szaktudás. Az ezekhez való hozzáférést nem határozhatja meg a piac és a pénz. A közös erőforrások felhasználásában biztosítanunk kell az emberi jogok és a nemek közötti egyenlőség elismerését, valamint, hogy a társadalom egésze számára hozzanak hasznot. Egyben elismerjük felelősségünket azért, hogy a közjavakat fenntartható módon használjuk fel, miközben tiszteletben tartjuk bolygónk jogait. Közjavainkat együttes, demokratikus és közösségi ellenőrzés mellett kell használnunk.” (Nyéléni Europe Nyilatkozat, 2011. augusztus) Az európai élelmiszer-önrendelkezés közvetlenül összefügg lakosainak azon lehetőségével, hogy eldönthessék, kik gyakorolnak ellenőrzést a mezőgazdasági erőforrások felett, ideértve a termőföldet, a vizet, a vetőmagvakat és a haszonállatokat. Európában a természeti erőforrások árucikké válása és magánosítása, valamint a pénzügyi spekuláció növekedése végletesen magas szintet ért el, meggátolva a közjavak demokratikus újraelosztását. A piacok szabályozatlansága miatt, az élelmezési rendszerben, a nemzetközi nagyvállalatok növekedésével párhuzamosan, a résztvevők számának folyamatos csökkenését tapasztalhattuk meg. Ráadásul, a mezőgazdasági tevékenységek alacsony jövedelmezősége általában nem teszi lehetővé a hozzáférést ezekhez az erőforrásokhoz, különösképpen a földhöz nem. A hetente megszűnő több ezer európai gazdaság, az erőforrások koncentrálódása a nagygazdaságokban, és a vidék elnéptelenedése mutatják, hogy sürgősen változásra van szükség. A földhöz jutás az első feltétele az élelmiszer-önrendelkezés elérésének, melyhez a gazdálkodók számának nagyfokú növekedésére lesz szükség. Azoknak, akik nem gazdálkodó családból származnak, sokszor nagyon nehéz földhöz jutniuk. Az európai mezőgazdaság iparszerűvé válása sok gazdaság esetében lehetetlenné teszi azok átörökítését a következő nemzedékre, a méret, a föld ára és a nagyfokú eladósodottság vállalhatatlansága miatt. Nemzetközi szinten a termőföldért folytatott hajsza is alapvető problémává vált. Ez egy új nyerészkedési mód, amelyet, többek közt az EU kereskedelmi, energia és éghajlat irányelvei éltetnek. Kelet- és Közép-Európában, ahol a földárak alacsonyabbak és a földpiac nyitott, nyugateurópai agráripari vállalkozások egyre erőteljesebb ütemben vásárolnak fel nagy kiterjedésű termőföldeket, iparszerű mezőgazdasági termelés céljaira. Az élelmiszer-önrendelkezés eléréséhez vissza kell szereznünk közjavaink – termőföld, vetőmagok, haszonállatfajták, víz, tudás, légkör és élelmiszerek – feletti rendelkezési jogainkat, melyek a termelési és fogyasztási modellek építőkövei. Vissza kell szereznünk az ellenőrzést felettük, és biztosítanunk kell a közjavakhoz való igazságos hozzáférést, az ellenőrzést felettük és a megőrzésüket. Úgy gondoljuk, hogy a közjavakat az emberi jogok, a nemek közötti egyenlőség és a fenntartható kistermelői mezőgazdasághoz való hozzájárulásukban megmutatkozó értékükön kell kezelni. Ezért a közjavakkal közösségi és demokratikus ellenőrzést biztosító társadalmi irányelvek keretei között kell gazdálkodni. Míg az élelmezési rendszert veszélyeztető kockázatok világméretűek, Európa szerzett nagyvállalati és pénzügyi érdekei végzetes szerepet játszanak ebben, az egyre inkább válságba kerülő rendszerben. Ezek a válságok – mint amilyenek a világ élelmiszer készleteit, árait, pénzügyi
rendszereit és az éghajlatot jelenleg érintik – a közjavak növekvő kizsákmányolásához vezetnek. Éppen ezért elutasítjuk a jelenlegi rendszert, melyben a közjavak árucikké válnak, s melyekhez a hozzáférést most a piac és a pénz határozza meg. Ezzel szemben, a föld, a víz és a mezőgazdaság biológiai sokfélesége újra fontos társadalmi vagyonná és emberi joggá kell, hogy váljon. Elutasítjuk mindazokat a gyakorlatokat, melyek a jelenlegi magánosításért, spekulációért és a termőföldek és erőforrások kisajátításáért felelősek, különösen az intézményesített földszerzést (land-grab). Ezeket a gyakorlatokat olyan nemzetközi szervezetek és intézmények terjesztik, mint a G8, a WTO, a Világbank és az IMF. Szembehelyezkedünk ezekkel az intézményekkel és EU irányelvekkel illetve gyakorlatokkal, melyek hozzájárulnak a közjavak árucikké válásához, és azon fogunk dolgozni, hogy ellenálljunk nekik, nyilvánosságra hozva a földszerzést célzó megállapodásokat, körültekintő kutatásokat végezve eme megállapodások azonosítására, melyeket gyakorta szándékosan elrejtenek a nyilvánosság elől. Éppen ellenkezőleg, az olyan nyilvános politikai folyamatokat akarjuk megerősíteni, mint amilyen az Egyesült Nemzetek Emberi Jogi Tanácsa, az ENSZ Élelmezés-biztonsági Világtanácsa (CFS) valamint a helyi önkormányzatok, illetve az élelmiszerhez való emberi jogok alapigazsága. Együttesen vissza fogjuk követelni a földhöz, vetőmagokhoz és vízhez, mint közjavakhoz való jogok elismerését és védelmét. Ehhez alapvető az európai agrárreform újratárgyalása, és a köztulajdonban álló termőföldek intézményes gazdálkodási folyamatainak megerősítése, annak érdekében, hogy biztosítani lehessen azok földhöz jutását, akiknek nincsen. Összességében, előtérbe helyezzük a föld mezőgazdasági célú használatát és az élővilág sokszínűségének megőrzését, az egyszerű tulajdonnal (birtokkal) szemben, különösen hangsúlyt fektetve a nők hozzáférésére ezekhez az erőforrásokhoz. Ahogy mozgalmunkat építjük, tovább fogunk együtt dolgozni azon, hogy felhívjuk a figyelmet a kedvezőtlen politikai irányelvekre, hogy ellenálljunk azoknak, és új irányelvekért szálljunk síkra. Miközben megpróbáljuk megváltoztatni ezeket az irányelveket, elmélyítjük tudásunkat a kisajátításokkal kapcsolatban, a jelenlegi gyakorlatok és új típusú tulajdonformák kutatásával. Folytatni fogjuk észak, dél, kelet és nyugat szövetségeinek kiépítését, és együtt fogunk dolgozni olyan átalakuló településekkel és területekkel, melyek már most is közösségi használatban vannak, és alternatívákkal, illetve jó gyakorlatokkal szolgálhatnak a jövőre.
5. Az élelmiszer és mezőgazdasági rendszereinket irányító politikai irányelvek megváltoztatása „Erőfeszítéseink közé tartozik az élelmezési rendszerünket uraló állami irányelvek és kormányzati szervek megváltoztatása – a helyitől a nemzeti, európai és globális szintig – és, hogy az üzleti szféra erejének törvényességét megkérdőjelezzük. Az állami irányelveknek egységesnek és egymást kiegészítőnek kell lenniük, valamint támogatniuk és védeniük kell az élelmezési rendszereket és az élelmiszer-kultúrát. Az élelmiszerhez való jogon kell alapulniuk; fel kell számolniuk az éhezést és a szegénységet; biztosítaniuk kell az alapvető emberi szükségletek kielégítését; és hozzá kell járulniuk a klímaigazságossághoz – Európában és világszerte egyaránt. Olyan jogi keretekre van szükségünk, melyek: stabil és méltányos árakat garantálnak az élelmiszertermelőknek; előmozdítják a környezetbarát mezőgazdaságot; belefoglalják az externális költségeket az élelmiszerárakba; és földreformot valósítanak meg. Az ilyen irányelvek a gazdálkodók számának növekedéséhez vezetnének Európában. Az állami irányelveket a társadalom által számon kérhető kutatások alapján kell megfogalmazni, hogy a feljebb említett célokat el lehessen érni. Biztosítaniuk kell, hogy az élelmiszerekkel való spekuláció tilos legyen, és, hogy nem esik kár a már létező helyi, vagy térségi élelmezési rendszerekben és élelmiszer-kultúrákban – akár a dömping, akár az erőszakos földszerzés által, Európában, különösen Kelet-Európában, vagy a világ déli felén. Olyan, nemzetközi szinten is egészséges, új mezőgazdasági, élelmiszer-, vetőmag- és kereskedelmi irányelvekért dolgozunk, melyek az európai élelmiszer-önrendelkezést szolgálják. Ezeknek kifejezetten
tartalmazniuk kell: egy a mostanitól eltérő Közös Agrár-és Élelmiszerpolitikát; az EU bioüzemanyag direktívájának visszavonását; és a nemzetközi mezőgazdasági kereskedelem világszintű irányításának áthelyezését a WTO keretei közül a FAO szárnyai alá.” (Nyéléni Europe Nyilatkozat, 2011. augusztus) A jelenlegi európai és globális közpolitikai irányelvek mélyrehatóan befolyásolják az élelmezési rendszereket, csökkentik a helyi és nemzeti ellenőrzést az élelmezési rendszerek felett. Európában az élelmezést és a mezőgazdaságot a globális, térségi, nemzeti és helyi közpolitikai irányelvek összetett szövevénye befolyásolja. Az európai és globális közpolitikai irányelvek élelmiszerönrendelkezés elvei felé való terelése megkívánja mind a közpolitikai irányelvek megfogalmazási folyamatának, mind tartalmuknak a megújítását, melyek jelenleg nagyvállalati érdekeket támogatnak a közösségek és kistermelők érdekeivel szemben. Ezek az irányelvek, melyeket a nemzetközi vállalatok elvárásai nagymértékben befolyásolnak, komolyan károsították azokat a rugalmas mezőgazdasági és élelmezési rendszereket, melyek legalkalmasabbak arra, hogy kezeljék azokat a kihívásokat, melyek elé a neoliberális globalizáció rendszer-szintű válsága állít minket. Abban a küzdelmünkben, melyet azért folytatunk, hogy olyan irányelveket dolgozzunk ki, melyek visszaadják mindazok méltóságát, akiket az élelmiszerek termelése és fogyasztása érint, a közpolitika demokratizálása a legfontosabb. Megpróbáljuk visszafogni a nagyvállatok befolyását minden szinten – a helyitől a nemzetiig, az európaitól a globálisig – és nagyobb részvételre szólítunk fel a közpolitikai irányelvek kidolgozásában és alkalmazásában. Elsődleges szempont a közpolitikai irányelvek kialakításának olyan átalakítása, melyben a lehető legnagyobb a társadalmi részvétel. Ez kell, hogy az első lépés legyen az irányelvek kialakításának vitájában. Az irányelvek kidolgozási folyamatainak és struktúráinak megújítása mellett, azokat az elveket és értékeket is meg kell változtatni, melyek mentén az irányelvek alakulnak, hogy a helyi, térségi és nemzeti élelmiszerellátás és –készletek elsőbbséget élvezhessenek. Jelenleg a nemzetközi kereskedelmi irányelvek, az európai Közös Agrárpolitika (KAP) és a pénzügyi szabályozás keretei jelentik a legnagyobb veszélyt a gazdálkodókra és élelmezési rendszerünkre. Olyan irányelvvé akarjuk alakítani a KAP-ot, amelyik az egészséges és biztonságos élelmiszereket támogatja, agrár-ökológiai termeléssel, feldolgozással és forgalmazással. Ezeknek az irányelveknek alapjaikban kell biztos és igazságos árakat biztosítaniuk a gazdáknak és a fogyasztóknak, védeniük kell a helyi piacokat, és támogatniuk kell az élelmiszer-láncolat helyi hálózatait. Követeljük, hogy a közösségi (állami) forrásokat a közjó érdekében használják fel – hogy fenntartható, kistermelői gazdálkodást támogassanak – koherens, átlátható és a szélesebb társadalom számára is érthető irányelvek mentén. Ezen túlmenően, ezek az irányelvek nem tehetnek hátrányos megkülönböztetést Kelet- és Nyugat-Európa, illetve a globális észak és dél között, és társadalmi hatásuk szerint kell őket értékelni. A kereskedelmi irányelvek, például a Kereskedelmi Világszövetség, vagy a kétoldalú szabadkereskedelmi megállapodások, olyan gazdasági modellt rögzítenek, amelyik a nagyüzemi, iparszerű mezőgazdaságot részesíti előnyben Európában a kistermelők ellenében, hallgatólagosan a nemzetközi nagyvállalatokat támogatva a gazdálkodók és közösségek helyett. Ezeknek a megállapodásoknak a globális délre is végzetes hatásuk van, ahová a támogatott élelmiszerdömping megérkezik, tönkretéve a helyi gazdaságot. Felismerjük, hogy a spekuláció kulcsszerepet játszik az élelmiszerárak ingataggá válásában, és a világméretű éhínség feltételeinek megteremtésében. Aggódunk a spekuláció növekedése miatt, nem csak a mezőgazdasági árucikkek, hanem a termőföldek terén is. Alternatív gazdasági elképzelésünk emberközpontú, és a helyi közösségeket támogatja. Ezért, a pénzügyi piacok olyan kormányzati szabályozására várunk, mely egyaránt véget vet az élelmiszerekkel folytatott
spekulációnak és megállítja az iparág önszabályozását. Ahogy tovább dolgozunk minden irányelvi szinten, megerősítjük, hogy kapcsolatokat kell építeni az élelmiszer-önrendelkezés európai mozgalma és a FAO Világ Élelmiszer-biztonsági Bizottság (CFS) Civil Társadalmi Mechanizmusának európai alrégiója között, mely jó példája annak, hogy tudnak a társadalmi mozgalmak és a civil társadalom jelentőségteljes szerepet betölteni a döntéshozatalban, különösen nemzetközi szinten. A közpolitikai irányelvek megváltoztatásáért munkálkodva, újító kommunikációs eszközök használatát is folytatni fogjuk, hogy képezzük a társadalmat, és felhívjuk a figyelmet a jelenlegi irányelvek hibáira, kampányokkal, közvetlen cselekvéssel és kutatással, annak érdekében, hogy a jelenlegi élelmezési rendszerrel szemben alternatívát mutassunk fel. E mellett, tovább fogunk lobbizni annak érdekében, hogy rávegyük a döntéshozókat arra, hogy az élelmiszerönrendelkezést is vegyék bele a CFS által kidolgozott globális stratégia keretébe.
Az ifjúsági testület jelentése I.
Az ifjúsági gyűlés és fórum tervei és céljai
Az ifjúsági fórum összehívása a fiatalok teljes jogú részvételét szolgálta a Fórumon. Ezen túlmenően, az ifjúsági fórumnak az alábbi céljai voltak: - egymás megismerése - együttműködések megosztása és kiépítése - lehetővé tenni a Fórum fiatal részvevőinek, hogy a Fórum megbeszélésein teljes egészében részt vehessenek - megismertesse a Fórummal a fiatalok nézőpontját, és legyen szó az ifjúságot érintő kérdésekről - elgondolkozzanak általános tevékenységekről és stratégiákról Az egymás megismerésére szánt rövid időt követően, az ifjúság elemezte a Fórum 5 tematikus tengelyét, hogy mindegyikkel kapcsolatban meghatározza a fiatalok igényeit. A Fórum ideje alatt a fiatalok újra és újra összeültek, hogy megbeszéljék az egyes tengelyekkel kapcsolatos kérdéseket, azokra összpontosítva, amelyek esetleg hiányoznak, különösen pedig azokra, melyeket az ifjúsági mozgalom alakíthat ki. Az ifjúsági fórum azzal az elgondolással jött létre, hogy cselekvésre bátorítsa a fiatal résztvevőket, annak tudatában, hogy az ő munkájuk más fiatalokat is inspirálni fog. Azt is fontosnak éreztük, hogy energiát és lelkesedést vigyünk az egyetemes fórumba, szlogenek és játékok használatával. A napi ifjúsági ülés és módszertana: Az ifjúsági csoport munkája összhangban volt a Fórummal, annak érdekében, hogy az „általános” fórum aktív része lehessen, és reprezentatív testület legyen. A Fórum időbeosztása ugyan szoros volt, de mindennap jutott idő ifjúsági gyűlésre, nagyjából 1 órában. A naptól függően, 20 és 100 fő között változott a résztvevők száma. A módszertan az általános fóruméhoz hasonló volt, a fiatalok alcsoportokat alkottak az egyes tematikus tengelyek szerint, majd a gyűlés végén beszámoltak a teljes csoportnak. A csoportokat nyelvek szerint is bontották, amikor a tolmácsolás nem volt megoldható.
II.
Eredmények
1. cél: a fórum lendületbe hozása Az ifjúsági csoport tagjaiként, úgy gondoltuk, hogy az egyik fontos dolog, hogy ne csak megbeszélésekkel, hanem lendületünkkel, mosolyainkkal és látvánnyal is járuljunk hozzá a
Fórumhoz. Ezt az indokolta, hogy az általunk megvitatott témák nem különböztek a Fórum témáitól. A legnagyobb különbséget nem tartalmilag láttuk a Fórum többi résztvevőjéhez képest, hiszen a Fórum eleve napirendre vette a legfontosabb ifjúsági problémákat, hanem inkább a látásmódban, a hangulatban és a módszerekben. Meglepve a résztvevőket, kihasználtuk a plenáris ülések szüneteit, hogy népszerűsítsük ezeket az ötleteket. Nagy táblákat mutattunk fel, azokkal a kulcsszavakkal, melyek szerintünk az élelmiszer-önrendelkezés eléréséhez vezetnek (Erőszakmentesen? szeretettel?; Közvetlen cselekvés? lobbizás? stb.) Kommunikációs módszereink tényleg működtek, mert ezt követően, és a Fórum során végig, az emberek rendre felelevenítették akcióinkat és mondandónkat. Az utolsó napon arra is jutott lehetőségünk, hogy egy ifjúsági üzenetet fogalmazzunk meg, miszerint, ahhoz, hogy az élelmiszer-önrendelkezést valóra válthassuk, a fiatalok energiája és markáns feltűnése fog segíteni a meggyőzésben. 2. cél: A fiatalok sajátos problémáinak kiemelése Az általános fórum üléseit követően, és a nyilatkozat felolvasását megelőzően, gyűlést tartottunk a fiatalok szemszögéből való értékeléshez. Az ifjúsági szempontok módszertani kialakításához csoportunkat a tengelyek rendszerét követve felosztottuk, hogy feltegyük a legfontosabb kérdéseket: Mi tett rád mély benyomást/rázott meg a Fórum során? Mi hiányzott a Fórumról? Ezt követően összegyűltünk, hogy megvitassuk a nyilatkozatot, és ellenőrizzük, hogy az ifjúság számára fontos elgondolások mind szerepelnek-e benne. Úgy találtuk, hogy az első változatban, az „oktatás” kifejezés nem egyértelműen szerepelt az átalakulás kulcsaként, ezért a tervezet felülvizsgálatakor kértük, hogy legyen róla szó. 3. cél: Cselekedni Két „ötletbörze” gyűlést tartottunk, hogy összegyűjtsük azokat az elgondolásokat, melyeket cselekvésre lehet váltani a Fórumot követően. Az első „ötletbörze” során szabad értelmezésben eljutottunk a három alapvető téma meghatározásához. A második „ötletbörzét” a gyakorlati tettekre tett javaslatok megfogalmazására használtuk. A cselekvésre kijelölt alapvető területek a következőek: kommunikáció és hálózatépítés közvetlen cselekvés politikai érdekképviselet Minden ágazat számára kigondoltuk és megfogalmaztuk a visszajelzések értékelésének rendszerét, hogy meghatározhatóak legyenek a legérdekesebb akciók. A cselekvés megtervezési folyamatának harmadik szakaszában kiválasztottuk azokat a személyeket, akik elkötelezettek az akciók megkezdésére, és elosztottuk köztük a feladatokat.
III.
Cselekvési terv
kommunikáció és hálózatépítés o Facebook oldal létrehozása o levelezési lista/crabgrass csoport létrehozása o felkérni a Nyéléni rendszergazdáját, hogy a Fórum honlapján belül hozzon létre egy ifjúsági oldalt közvetlen cselekvés o néhány általános akció október 16-ára o cselekvés a Reclaim the Fields Network [Visszaköveteljük a földeket] keretében politikai érdekképviselet o Közös Agrárpolitika o az ENSZ Világ Élelmiszer-biztonsági Bizottságában való civil társadalmi részvétel
ifjúsági vonulata
Cselekvési terv Közös európai akcióinkat az Európai Nyéléni Élelmiszer-önrendelkezési Nyilatkozat és a 2007-es Nyéléni Nyilatkozat, valamint az élelmiszer-önrendelkezés 6 sarokköve fogja inspirálni.
Át fogjuk alakítani az európai élelmezési rendszert, és visszaszerezzük a közösségi ellenőrzést. Ellen fogunk állni az agrár-ipari terjeszkedésnek Európában és más térségekben. Kiépítjük élelmiszer-önrendelkezési mozgalmunkat Európa-szerte.
Cselekedni fogunk az élelmiszer-önrendelkezés megvalósításáért Európában, most! ÁTALAKÍTÁS Élelmezési rendszereink szervezetét azáltal fogjuk átalakítani, hogy a közösségi ellenőrzést visszaállító akciókat, stratégiákat, irányelveket, munkakörülményeket és életmódokat támogatjuk. Át fogjuk alakítani: 1. Az agráripari termelés uralkodó modelljét Nők, férfiak és fiatalok által alkalmazott ökológiai és társadalmi gyakorlataink mezőgazdasági, kertészeti és halászati alkalmazására fogunk építeni, hogy az európai lakosság többségét ellássuk élelmiszerrel. Feltérképezzük sokszínű és ellenálló élelmezési rendszereinket, és megerősítjük helyi élelmiszer hálózatainkat. Olyan irányelvi javaslatokat dolgozunk ki, amelyek felszámolják az élelmiszereink feletti nagyvállalati ellenőrzést, támogatják az élelmiszer-önrendelkezést, javítják az étrendet és csökkentik a veszteségeket Európában és más térségekben. Létrehozunk/ösztönzünk átmeneti településeket és közösségi támogatottságú mezőgazdasági rendszereket. Feltérképezzük a mezőgazdasági termelésre felhasználható földterületeket. Létrehozzuk az élelmiszerkertek hálózatát. 2. Az élelmiszer-láncolatot egymáshoz kapcsolt élelmiszer hálózatokká, a társadalmi rendszer és értékek radikális megváltoztatása által. Rövid láncolatokra alapozott rendszerre van szükségünk, és ehhez a rövid láncolatokat és élelmiszer hálózatokat támogató irányelvekre, új szupermarketek megnyitásának megtiltására és a helyi kisgazdaságok élelmiszer hálózatok számára való termelését előmozdító irányelvekre van szükségünk, megfelelő jogszabályokkal megtámogatva. 3. A földhasználat jelenlegi rendszerét Visszaköveteljük az ipari és városi területeket olyan élelmiszertermelési megoldások számára, mint amilyenek a közösségi kertek. Helyi hatóságoknál lobbizunk a földhöz jutás érdekében. Ismét társadalmi kezelésbe juttatjuk a „szabad” földeket, és hozzáférhetővé tesszük azokat kistermelő gazdák és kisüzemi kertészek számára. Szembehelyezkedünk a birtoklás és öröklés jelenlegi patriarchális rendszerével, és erősítjük a nők földhöz jutását.
Támogató jogi kereteket hozunk létre az alternatív gazdálkodási rendszerek számára. 4. Az egyetemekkel és kutatókkal való kapcsolatokat, azáltal, hogy: Az élelmiszer-önrendelkezéssel kapcsolatos illetve az olyan interdiszciplináris kutatásokat bátorítjuk, melyek a mezőgazdasági rendszereket teljességükben és hosszútávon vizsgálják. A parasztok, halászok és gazdálkodók közösségeit is magukba foglaló, részvételi alapú kutatásokat támogatjuk. A módszereknek az élelmezési rendszerben résztvevő emberekkel folytatott megbeszéléseket is tartalmazniuk kell, melyek magukba foglalják a felmérés célját, valamint a kutatás tervét, értékelését és az eredmények elterjesztésének módját. Javasoljuk továbbá egy közösségi kutatási tanács felállítását, melyben gazdálkodók, alkalmazottak és a civil társadalom is részt vesznek. A kutatás és az oktatás hozzákapcsolásával az élelmiszer-önrendelkezéshez és a mezőgazdaság rendszeréhez. Ennek érdekében a részvételen alapuló kutatások képviselőit és népszerű oktatókat hívunk hálózatunkba. Szeretnék kapcsolatokat kiépíteni iskolák, kutatók és élelmiszertermelők között, tanulmányutak, hálózatokban való tanulás és internetes társadalmi hálózatok kiépítésének segítségével, valamint saját kutatási prioritásaink nyilvánosságra hozatalával és együttműködésen alapuló kutatásokban való részvétellel. Ama kutatásokon alapuló tudás népszerűsítésével, mely igazolja, hogy a kistermelői, ökológiai mezőgazdálkodás képes a világot élelmezni (például: az IAASTD jelentés használatával és népszerűsítésével). Támogatjuk a Mezőgazdasági Reform és Vidékfejlesztés Nemzetközi Konferenciája (ICARRD) által elfogadott megállapodások végrehajtását. Támogatjuk a (különösen a részvételen alapuló) kutatások finanszírozásának és a rendelkezésre álló pénzügyi alapoknak a megnövelését: o a fosszilis üzemanyagokra/pénzügyi tranzakciókra kivetett adók állami kutatásokra való felhasználásával o a nagyvállalati kutatások finanszírozását korlátozó etikai kódex kidolgozásával és/vagy független ellenőrző testület felállításával o egy új, 80 milliárd eurós európai kutatási alap létrehozásával, valamint egy pénzügyi alap felállításával civil és jótékonysági szervezetek által o bátorítva az olyan európai csereprogramokat, mint amilyen a Gruntvig vagy a Leonardo o pénzügyi támogatások gyűjtésével média és társadalmi eseményeken 5. A közpolitikai irányelveket az élelmiszer-önrendelkezés elveinek támogatása érdekében Meg kell változtatni az európai Közös Agrárpolitikát, úgy, hogy az élelmiszerönrendelkezés elvei érvényre jussanak gyakorlati megvalósítása során, a kereskedelem, az élelemhez való jog, a vetőmagvak stb., a termelési modellek stb. és a méltányos jövedelmek terén, beleértve a támogatások társadalmi feltételrendszereit is, fenntartva azokat a kistermelők számára. Részt fogunk venni az ENSZ Mezőgazdasági és Élelmezési Szervezetének keretében működő Világ Élelmiszer-biztonsági Bizottság civil társadalmi mechanizmusa európai alrégiójának munkájában, azért lobbizva, hogy az élelmiszer-önrendelkezés elveit a Globális Stratégiai Kerettervbe felvegyék. Kistermelői piacok védelmére dolgozunk ki irányelveket. Olyan közpolitikai irányelvekért emeljük fel a szavunkat, amelyek megállítják a vidék
elnéptelenedését. Például: o a munkakörülmények javítása mindenki, köztük a bevándorlók és a kistermelők számára is o társadalmi elismertség – a gazdálkodást újból elismert foglalkozássá kell tenni o munkások – köztük a nők és a bevándorlók – jogainak egyenlősége; szociális biztonsághoz való jog, amikor az szükséges Különböző irányelvi szinteken dolgozunk annak érdekében, hogy javítsuk az élelmiszer-önrendelkezési platformok egységességét, érdekképviseletét és a kapcsolatokat közöttük helyi, térségi, európai és globális szinten. Dokumentáljuk azokat a törvénykezési jó gyakorlatokat, melyek segítik a termelőket az élelmiszer-önrendelkezés elérésében. Támogatjuk a kampányt nemzetközi törvényszék felállítására a földfoglalásokkal kapcsolatban. Csatlakozunk azokhoz a kampányokhoz, melyek a WTO/IMF hatalmát igyekeznek visszafogni, és ellenzik a szabadkereskedelmi megállapodásokat. A FAO-nál és az EU-nál a lehetőségekhez mérten lobbizunk mezőgazdasági reform irányelvekért. Felkeressük az Európai Parlament minisztereit, különösen jogalkotási folyamatok közben, lobbizás és nyomásgyakorlás céljából. Bátorítjuk a nők és fiatalok fokozottabb részvételét az irányelvek kimunkálásában.
ELLENÁLLÁS Ellen fogunk állni az európai és nemzetközi intézmények által erőltetett agráripari élelmezési rendszereknek, irányelveknek és agráripari nagyvállalatoknak Európában és más térségekben. Ellen fogunk állni: 1. Annak az ipari élelmezési rendszernek, amelyik tönkreteszi ökoszisztémáinkat, megélhetésünket és a környezetet. információs hálózatot hozunk létre a reklámok agresszív inváziója ellen 2. Azoknak a nemzeti, európai és globális közpolitikai irányelveknek, melyek aláássák az élelmiszer-önrendelkezést ellenállunk a Közös Agrárpolitika olyan megújításának, amely továbbra is fenntartja a jelenlegi erőegyenlőtlenségeket és a fenntarthatatlan élelmezési rendszert kampányolunk azért, hogy a mezőgazdaság ne tartozzon a Kereskedelmi Világszervezet hatáskörébe 3. Közjavaink kisajátításának visszaköveteljük azokat a földeket, területeket, vetőmagvakat és haszonállatfajtákat, melyek élelmezésünket biztosítják nyilvánosságra hozzuk a nagyvállalatok és kormányok közötti ügyleteket, és felfedjük a földszerzési megállapodásokat támogatjuk a [társadalmi] földfoglalásokat másokkal összefogunk, hogy a mezőgazdaságot távol tartsuk a széndioxid-kvóta, ökoszisztéma szolgálatok és a biológiai sokféleség ellentételezési piacaitól 4. A genetikailag módosított vetőmagvak és élelmiszerek elterjedésének, és a tovább
nem szaporítható vetőmagvak terjesztésének kampányolunk gazdaságaink, kertjeink, halászataink és élelmiszereink genetikai és vegyi szennyezése ellen csatlakozunk a biológiai kalózkodás és az olyan jogszabályok, szabadalmak, szerződések és használati korlátokat tartalmazó technológiák elleni kampányokhoz, amelyek korlátozzák a kistermelők és kisüzemi kertészek jogait vetőmagvak gyűjtésében, használatában, cseréjében és eladásában egyesülünk azokkal a létező kampányokkal, melyek a genetikailag módosított növények és haszonállatok európai engedélyezése, kifejlesztése és használata ellen indultak 5. A mezőgazdasági földek bioüzemanyag termelésre történő átállításának csatlakozni fogunk az európai bioüzemanyag előirányzatok elleni kampányokhoz 6. Az élelmiszerellátás agráripari nagyvállalatok, kiskereskedelmi láncok és feldolgozó cégek általi vertikális integrációjának tiltakozunk a szupermarketek dominanciája ellen az élelmiszerellátásban, és az agráripari dominancia ellen termelési rendszereink terén 7. Az olyan étkezési kultúra terjesztésének, amelyik az „olcsó élelmiszert” támogatja a fenntartható, egészséges és méltányos élelmiszerek ellenében gyerekek, fiatalok és fogyasztók oktatásával az ipari élelmiszerek által okozott károkról bátorítjuk a gazdákat, hogy hagyják el azokat a nagy gazdálkodó egyesületeket, melyek az iparszerű mezőgazdasági termelési modellt támogatják, és szakítsák meg függőségüket 8. A domináns európai élelmiszertermelési modell patriarchális szerkezetét és kizsákmányoló természetét tagadó állításoknak 9. A termelékenység embertelenségének küzdeni fogunk a szociális kiadások Európa-szerte tapasztalható megnyirbálása ellen tevékenyen ellen fogunk állni közösségek erőszakos kitelepítéseinek és elűzésének elutasítjuk azokat az igazságtalan munkaügyi gyakorlatokat, melyek hátrányosan megkülönböztetik a gazdálkodókat, a nőket, a bevándorló munkásokat, és tönkreteszik a termelők életkörülményeit, valamint hozzájárulnak a vidék elnéptelenedéséhez támogatjuk a bevándorló munkások küzdelmét jogaik elismertetése terén, és elutasítjuk a bevándorlókkal való igazságtalan bánásmódot a nemzeti kormányok, jogalkotók és az Európai Bizottság részéről
ÉPÍTKEZÉS Létrehozzuk az élelmiszer-önrendelkezés európai mozgalmát, az alábbiak által: 1. Lépéseket teszünk a globális és európai élelmiszer-önrendelkezési mozgalom megerősítésének érdekében egy hetes akciósorozatot szervezünk Európa-szerte, hogy megünnepeljük az élelmiszer-önrendelkezés világnapját, október 16-át A konferencia utókövetése A Nyéléni Europe utókövetése élelmiszer-önrendelkezési utókövetési találkozók szervezése nemzeti szinten
tematikus/érdekeltségek szerinti csoportok megszervezése európai szinten, beleértve közjavaink megvédését Kommunikáció és tudásmegosztás Fenn fogjuk tartani, és továbbfejlesztjük a Nyéléni Europe honlapját, hogy növeljük a tevékenységeinkkel, rendezvényeinkkel és akcióinkkal kapcsolatos információcserét. Információs rendszereket és eszközöket fejlesztünk ki Európa-szerte, hogy tapasztalataink láthatóbbak legyenek, több embert ösztönözzünk arra, hogy csatlakozzon hozzánk és erősebbé tegyük szervezeteinket. Fejleszteni fogjuk oktatási és tanulási rendszereinket, és meg fogjuk osztani a tudást egymás valamint a generációk között. Létrehozzuk az élelmiszer-önrendelkezési programok európai adatbázisát, ideértve az alternatív piacokat, hálózatokat és helyi szervezeteket. Hangoztatjuk az élelmiszer-önrendelkezést az európai szintéren. Jó gyakorlatok modelljeit hozzuk létre. Tudatosítjuk az általános elégedetlenségeket. Részvételen alapuló minősítési rendszereket hozunk létre, a bizalomra és a közös tudásra építve. Média kampányokat folytatunk. Folytatjuk a közös munkát a fórumot követően, megosztjuk az információkat, és lehetővé tesszük, hogy újra találkozhassunk és cselekedhessünk! Együttműködünk átmeneti településekkel. Élelmiszer-önrendelkezési platformokat hozunk létre, megerősítve a szövetségeket és hálózatokat, minden lehetőséget kihasználva (pl. nemzetközi fórumok). Szövetségek és hálózatok Széleskörű szövetségeket hozunk létre minden társadalmi téren és szinten. Még több szervezetet bátorítunk az európai hálózathoz és kampányokhoz való csatlakozásra. Politikai szövetségeket építünk ki agrárszakszervezetek és polgári/közösségi csoportok között. Hallgatókat toborzunk, hogy szakdolgozatokat írjanak élelmiszer-önrendelkezéssel kapcsolatos témákban. Bátorítjuk a munkások szervezeteit, hogy a helyi élelmiszer-szövetkezetek gerincét adják. Előmozdítjuk az élelmiszer-önrendelkezés társadalmi mozgalmát, azáltal, hogy szövetségeket hozunk létre: o a gazdák/kistermelők és a földnélküliek között o bevándorlók, egyesületek és helyi közösségek között, hogy küzdjenek a rasszizmus ellen, és kiépítsék a szükséges bizalmat o különböző országok szakszervezetei között (mind az élelmiszertermelőket, mind a bevándorlókat képviselők között) o élelmiszertermelők és fontos kutatók között o fogyasztók és élelmiszertermelők/munkások között, különösen pedig munkások, szegény fogyasztók és gazdák/kistermelők között o az európai Nyéléni folyamat és az ENSZ Mezőgazdasági és Élelmezési Szervezetének keretében működő Világ Élelmiszer-biztonsági Bizottság civil társadalmi mechanizmusa európai alrégiója között Kommunikációs csatornákat hozunk létre mozgalmunkon belül és más társadalmi
mozgalmakkal (európai és nemzeti szinten), termelők és fogyasztók személyes találkozóival. Központi információs eszközöket hozunk létre a közös megoldások megtalálására (európai hálózatok segítségével, vagy új számítógépes program létrehozásával). Megerősítjük a hálózatokat, hogy támogathassák a paraszti/gazdálkodói vetőmag rendszereket, és hogy jelentsék a GM fertőzéseket, akciókkal, nyilvánossággal és tiltakozásokkal az agráripar ellen. Természetes szövetségeseket keresünk támogató szervezetekkel délen/északon/keleten/nyugaton: kapcsolatok a helyi élelmiszer-hálózatokkal, slow food mozgalom, átmeneti települések és más kezdeményezések. Támogatjuk a Mezőgazdasági Reform és Vidékfejlesztés Nemzetközi Konferenciája (ICARRD) által elfogadott megállapodások végrehajtásának folyamatát. Hálózatokat hozunk létre és tartunk fent új gazdálkodók között, valamint új és tapasztalt kistermelők között. Megerősítjük a mozgalmat a támogatók táborának kiszélesítésével (pl. egyházak, civil szervezetek stb.). Regionális konferenciát/kongresszust tartunk a mezőgazdaságról és az élelmiszerönrendelkezésről.
2. Az élelmiszer-önrendelkezés tudatosítása Lehetőségeket teremteni a termelők számára, hogy ismereteket szerezzenek az élelmiszer-önrendelkezéssel kapcsolatban Intenzív „táborokat” kínálunk, hogy megismertessük az élelmiszer-önrendelkezés, az agrárökológiai termelés alapelveit és a termelés alternatív modelljeit. A fiatal gazdákba kell befektetni hosszútávon; ennek elsőbbséget kell élveznie a gazda hálózatokban és szövetségekben. Programokat dolgozunk ki az ifjúság oktatására az élelmiszer-önrendelkezéssel kapcsolatban Gazda szemináriumok az ökológiai termelés oktatására. Megteremtjük a lehetőségét, hogy a gyerekek és fiatalok kistermelőket ismerhessenek meg. Tanterveket és programokat dolgozunk ki iskolai használatra. Az élelmiszer-önrendelkezés társadalmi ismertségének növelése a sajtó és rendezvények segítségével Információs kampányokkal és közvetlen cselekvéssel megteremtjük a jelenlegi élelmezési rendszer gazdasági, ökológiai, társadalmi és egészségügyi hatásainak társadalmi ismertségét. Ezek az alábbiak lehetnek: o Olyan információs kampány kidolgozása, amelyik nyomon követi a vegyszermaradványokat a szupermarketekben árult termékekben, hogy leromboljuk az agráriparról kialakult téves képet. o Szervezett túrákat tartunk Brüsszelben a civil társadalom és a sajtó számára; különböző szervezetek és csoportok vezetésével, lobbi csoportok közreműködésével. Általános és valamely témára összpontosító túrákat is tartunk. Létrehozunk egy, a nagyvállalatokat figyelő közép-európai szervezetet, feltárva, hogy kik miben döntenek, s melyek ezeknek a döntéseknek a következményei. (A hatalmon lévők számára ez nagyon frusztráló, és nagyon hatékony oktatási eszköz lehet.)
o A mezőgazdasággal kapcsolatos szociális körülményeket figyelő szervezeteket hozunk létre. o Újszerű kommunikációs és társadalmi mozgósító eszközöket használunk, hogy oktassuk és tudatosítsuk az élelmiszertermeléssel, feldolgozással és főzéssel kapcsolatos ismeretek visszaszerzését. o Helyi sajtókampányokat kezdeményezünk – vetőmagcserék, helyi piacok, helyi ételek, a termelés költségeinek megjelenítése – összehasonlításokat végezve az ipari termeléssel. Kidolgozzuk a helyi tájékoztatás stratégiáit. Tudatosító kampányokat tartunk a földfoglalásokkal kapcsolatban. Kiterjesztjük sajtómunkánkat annak érdekében, hogy növeljük a KAP reformjával és az élelmiszer-önrendelkezéssel kapcsolatos tudatosságot, és kampányokat kezdeményezünk elmagyarázva, hogyan hatnak a közpolitikai irányelvek az egyénre. Például: „Mit jelent a Közös Agrárpolitika számomra?” Tudatosítjuk Nyugat-Európában Kelet-Európa helyzetét. Az információkat központosítjuk, és lefordítjuk a bevándorló munkások nyelvére. Célba vesszük a véleményformálókat, hogy a mi érdekünkben nyilatkozzanak.
Élelmiszer-önrendelkezéssel kapcsolatos események tervezése és lebonyolítása, például: Nyéléni Europe fesztivál szervezése, termelőkkel, élelmezési, gazdálkodási és kulturális programokkal (pl. Elevate Festival, Graz, Ausztria). Rendezvények szervezése Európa-szerte az Élelmezési Világnapon (Élelmiszerönrendelkezési Világnap) október 16-án, és a paraszti küzdelmek világnapján (április 17.). Helyi fesztiválokat szervezünk minden helyi közösségünkben, melyeket a Nyéléni Europe kapcsol össze, és ugyanazon a napon, egy összeurópai rendezvényt is. Támogatjuk az európai vetőmag kampányokat. Regionális rendezvényeken veszünk részt, mint a szupermarketek elleni akció napja, a paraszti küzdelmek világnapján, április 17-én. Akcióhetet tervezünk: ez egy formája lehet annak, hogy megmutassuk az összeurópai követelést egy másik élelmezési rendszer iránt. Már eltervezett kezdeményezéseket hozunk össze (várhatóan 2012 tavaszán). Folyamatosan támogatjuk a közvetlen cselekvéseket, pl. [társadalmi] földfoglalásokat, munkások sztrájkjait, … Népszerűsítjük az agráripari élelmezési rendszer valós alternatíváit Nyilvánosan támogatjuk az ipari élelmezési rendszer alternatíváit, például a közösségi mezőgazdaságot, a „zöldség-kosár” rendszereket, helyi élelmiszer hálózatokat. Felfedjük az iparilag előállított élelmiszerek mögötti igaz történeteket. Biztosítjuk a nemi és társadalmi egyenlőséget a mezőgazdasági oktatásban 3. Újító rendszereket fejlesztünk ki, hogy a termelőket és a fogyasztókat közelebb hozzuk egymáshoz, például: Bátorítjuk és segítjük bevezetni a közösségi mezőgazdálkodást, és a hasonló programokat. Támogatunk és létrehozunk helyi piacokat, és megerősítjük a helyi élelmezési rendszereket. Részvételen alapuló minősítési rendszereket hozunk létre, a bizalomra és a közös
tudásra építve. Részvételi alapokon kidolgozzuk a „Codex Alimentarius Campesinos”-t [Gazdálkodók Élelmiszer-előállítási Kódexe], összekötve a termelőket, fogyasztókat, tudósokat, önkormányzatokat stb. Támogatjuk azokat a rendszereket, melyek segítségével az alacsony jövedelmű, veszélyeztetett közösségek helyi, biotermesztésből származó élelmiszerhez juthatnak, például: o „idő bank” felállításával, ahol a rossz pénzügyi helyzetű emberek nem csak pénzzel, hanem munkájukkal is fizethetnének (munkaórákkal) a helyi, bioélelmiszerekért Olyan mechanizmusokat hozunk létre, amelyek megkönnyítik a hozzáférést olyan (alternatív) erőforrásokhoz, mint hitel alternatív forgalmazási rendszerekre, vagy gazdálkodóknak. Támogatjuk a helyi élelmezési rendszereket és infrastruktúrát a következők fejlesztése által: o helyi raktárak, megfelelő szállítási kapacitással o átlátható finanszírozás o átlátható árképzés o termés előrejelzések és az ellátás szervezése o közösségi feldolgozás és az eszközök megosztása o kommunikációs eszközök, internet, élelmiszerek feltérképezése, adatbázisok stb. o részvételen alapuló minősítési rendszerek a termelők és a fogyasztók számára
Zárszó A Nyéléni Europe 2011 Fórum mérföldkő volt abban a közös célkitűzésünkben, hogy megvalósítsuk az európai élelmiszer-önrendelkezést. Elmélyítettük tudásunkat az európai élelmezési rendszerrel kapcsolatban, és meghatároztuk azokat a változásokat, amelyeket látni szeretnénk, valamint az ezeket gátló akadályokat. Sokrétű tapasztalatcserét folytattunk az önkéntes és interaktív műhelyekben, kísérő rendezvényeken és a Fórum nem hivatalos összejövetelein. Erős és rugalmas szövetségeket hoztunk létre Európa különböző szervezetei között, az Uráltól az Atlanti-óceánig, a sarkkörtől a Földközi-tengerig. Beszámoltunk azokról a tevékenységekről, melyeket saját közösségeinkben és országainkban végzünk. Elköteleztük magunkat európai akciók mellett:
Át fogjuk alakítani élelmezési rendszereinket Európában, és visszaszerezzük a közösségi ellenőrzést.
Ellen fogunk állni az agráripari élelmezési rendszerek terjeszkedésének Európában és más térségekben.
Ki fogjuk építeni élelmiszer-önrendelkezési mozgalmunkat Európa-szerte.
Élelmiszer-önrendelkezést Európában, most!
FÜGGELÉK
1. Beszámoló a terep-napról A Nyéléni Europe 2011 Fórum résztvevőinek augusztus 19-én, pénteken lehetőségük nyílt részt venni a meghirdetett 14 kirándulás egyikén. Mivel nem minden úti cél iránt mutatkozott elégséges érdeklődés, végül tíz kirándulásra került sor. A terep-nap programjába a szervező csapat olyan intézményeket, gazdaságokat és vállalkozásokat vett fel, amelyek az élelmiszer-önrendelkezés témájával foglalkoznak, vagy munkájukkal támogatják azt. A résztvevők számára ez lehetőséget nyújtott a helyi kezdeményezések illetve Krems környékének megismerésére. Öt kirándulási célpont közvetlenül Krems városában, vagy csak éppen a határában, de gyalogosan elérhető távolságban volt: Az Evi-Naturkost egy bioélelmiszereket árusító üzlet, rengeteg helyi bioélelmiszerrel: 50 féle kenyérrel és péksüteménnyel, sajtokkal, hússal, hallal, teával, fűszerekkel stb. A résztvevők bepillantást nyerhettek egy üzletbe, és megkóstolhatták a különböző különlegességeket. Nikolaihof: A Saahs család egy biodinamikus szőlészeti gazdaságot vezet, mindenféle rovarirtó- vagy növényvédőszer és műtrágyák használata nélkül. A gazdaságban növényi hatóanyagokat használnak. Betekintést nyújtottak az általuk folytatott mezőgazdasági gyakorlatba, és válogatott boraikat kóstoltatták. Ökológiai és botanikai kirándulás Krems környékén: könnyed séta a Krems közelében lévő hegyoldalban, a környék geológiájának, növényzetének és éghajlatának ismertetésével. Csodálatos kilátás a Dunára és a Kremset körülölelő tájra. Kremsi városnézés idegenvezetéssel: séta Krems városában Robert Mayr német nyelvű vezetésével, Eva Richter-Mahrer angol tolmácsolásával. Resch Bauernland: Ez a gazdabolt hatalmas választékkal rendelkezik különböző paraszti termékekből: friss és feldolgozott húsokból, füstölt húsból, tejtermékekből, zöldségekből, gyümölcsökből, kenyérből, cukrászsüteményekből, almaborból, mézből, teákból, fűszerekből és más árucikkekből. A termékek 90%-a a térségben készül. Az érdeklődőket körbevezették a boltban, és a tulajdonos, Herman Resch gazdaságában, illetve meg lehetett kóstolni a termékeket. A többi úti cél Kremstől távolabb volt, környező városokban és falvakban, az utazáshoz buszok álltak rendelkezésre: A BerSta Biogazdálkodók Szövetkezete városi fogyasztók és újító gondolkodású gazdák együttműködésében jött létre. Céljuk az volt, hogy biztos piacot teremtsenek Waldviertel térsége biotermékei számára, és hogy ezekhez a termékekhez a tudatos városi fogyasztók hozzájuthassanak. A fogyasztók és termelők közötti jó kapcsolatok, illetve a mindannyijuk számára méltányos árak biztosítása érdekében, 1980-ban alapították a BerStát, az első biogazdálkodó szövetkezetként Ausztriában. A résztvevők megismerhették Franz Dietl, egy BerSta tag gazdaságát, és meghallgatták Anton Rohrmoser, a BerSta igazgatósági tagjának bevezetőjét a koncepcióról. Ezen felül egy kis uzsonnát is kínáltak. Lechner – Waldviertel asztalos üzem, Gföhl: A Lechner család asztalos üzeme minden
tervében az aranymetszés elvét követi. Minden alapanyag természetes eredetű, nem használnak szintetikus festéket vagy forgácslapot. Csak olyan fát dolgoznak fel, amelyet viasszal, vagy olajjal kezeltek. Bemutatták az asztalos üzemet, és azt, ahogyan dolgoznak. Waldlandhof a Waldland-szervezet központja Waldviertel térségében. A Waldland egy termelő és feldolgozó szövetkezet, illetve egy hálózat, amely a fogyasztókat és a termelőket köti össze. Jelenleg 750 gazda tagja a szervezetnek. Minden évben új növényeket ültetnek és vizsgálnak a szövetkezet tagjai. A feldolgozó egységeken vezették végig a résztvevőket, megismertetve velük a szövetkezet tevékenységeit, illetve bemutatva a Waldland történetét és fejlődését. Zwettler sörfőzde: A magánsörfőzde filozófiája három alapvető elven nyugszik: meg kell őrizni az önállóságot minden olyan területen, amely a sör ízét meghatározza, erős elkötelezettség a régió és lakosai iránt, és fenntarthatóságra való törekvés. Az érdeklődőket körbevezették a sörfőzdében, és bemutatták a sörfőzés teljes folyamatát, az első lépéstől a kész sörig, melyet meg is lehetett kóstolni. A schilterni Arche Noah megalapítása 1990-ben, örökségvédelmi kezdeményezésre történt – a vetőmagvak és az öröklött fajták jövőjéért aggódó kertészek, gazdálkodók és újságírók által. Az Arche Noah jövőképe és tevékenységei a mezőgazdaság biológiai sokféleségének szűkülésére pozitív választ adnak. A kert(észet) a Kamp folyó híres völgyében, nem messze Krems városától, egy Schiltern nevű kisvárosban található. A gyönyörű kovácsoltvas kapun keresztül a látogatók egy barokk kertbe léphettek, mely ma több száz ritka, biotermesztésű kultúrnövény otthona. A résztvevőket körbevezették a kertben, bemutatták a különböző fajták gyűjteményét és végül egy megbeszélésre került sor. A göttweigi bencés kolostor 449 méterrel a tengerszint felett található, a Duna völgyének Wachau elnevezésű részén. Wachau a világörökség része, és évente sokan keresik fel természetes szépsége miatt. A kolostor egyben a lelkiség központja is, egy 45 főből álló bencés közösséggel. Az első épületeket 1083-ban emelték, a barokk pompát pedig 1720 körül alakította ki Johann Lucas von Hildebrand, császári építész. A kolostorból gyönyörű kilátás nyílik a Duna völgyére, az épületben kiállítást lehet megtekinteni Wachauról, a kolostori életről, valamint egy monumentális lépcsőházat, lenyűgöző freskókkal.
2. Mística A résztvevők minden reggel összegyűltek, hogy megnézzenek egy „mística” bemutatót a fórum valamelyik testületének előadásában. Ezek a rövid darabok, melyeket kültéren, vagy a nagyteremben adtak elő, néhány percig tartottak, és a csoport számára fontos üzeneteket közvetítettek. 17-e, szerda A dél-ausztriai Mai Mun fiatal gazdák szövetkezetének négy tagja mesélt el egy történetet arról, miként lopják el a nagyvállalatok a paraszti vetőmagvakat, és hogyan szerezhetnék vissza a gazdák örökségüket és vetőmagjaikhoz kötődő jogaikat, legyőzve a nagyvállalati fenyegetést. Kukoricacsutkákkal zsonglőrködtek, gólyalábakon állva, és egy hatalmas bábut és bohócokat használtak. 18-a, csütörtök A fiatalok bemutattak egy új keletű, gyakran a földnélküli európai gazdák által használt eszközt, a Kata de la Hou-t. A kata egy shaolin harci technika, és különböző eszközökkel űzik. A Kata de la Hou Genfből származik, ahol 3 ha termőföld elfoglalásakor használták, 2011. április 17-én, a paraszti küzdelmek világnapján. Ma a gazdák jogaiért való küzdelem szimbólumaként használják.
Ezt a földdarabot azóta is megművelik. 20-a, szombat A fórum női résztvevői bemutatták a nemzetközi nap – hold, vagy hold – nap operát. A darab a közönségnek is aktív szerepet juttatott. A résztvevők és a színészek együtt mutatták be a patriarchátus bukását. Olyan mitikus szimbólumokat használtak, mint a nap és a hold. Ősi dalokat énekeltek együtt, hogy megmutassák a női ellenállás és egység erejét. 21-e, vasárnap Az utolsó napot a gazdák „místicája” nyitotta. Magokkal szórták be a termet. A „mística” során minden ország küldöttsége saját hazája dalaiból adott elő. Nagy pillanat volt ez a résztvevők számára, mielőtt mindannyian elhagyták Kremset, hogy hazatérve megosszák a Fórumon szerzett élményeiket mozgalmaikkal.
3. Jelentés az „emberek konyhájából” Visszagondolva a kremsi élelmezési akciónkra, nagyon jó érzésem támad, nem csak azért, mert mindenkinek ízleni látszott az étel, hanem olyan dolgok miatt is, melyek talán nem voltak olyan egyértelműek a kívülállóknak. Ez itt egy kis bepillantás a céklás rizottóval és a sült puliszkával töltött edények mögé. Először is, nem volt semmi, legfeljebb egészen kicsi tapasztalatunk az együttfőzés terén, különösen ilyen nagy mennyiségek esetén. Néhányan már főztünk 50-100 embernek a náciellenes blokád során Drezdában, vagy a koppenhágai klímatáborban, ahol könnygáz és rohamrendőrök fűszerezték étkeinket, azonban nem voltunk olyan tapasztalt szakácsok, akik ilyen dolgot csináltak volna korábban. Ezért nagy volt hármunk között az izgalom, hogy a szervezésben olyan sokat téve, vajon automatikusan vezető pozícióban találjuk-e magunkat, ami a kívülállóknak annyira nyilvánvaló lett volna. Azonban nem ez volt a célunk, hanem, hogy másfajta módon csináljuk. Nincs vezető, önszerveződés és rengeteg kommunikáció, ezek voltak a mi konyhai felállásunk alapjai. Természetesen nem tudtuk, hogy vajon működik-e, de ki kellett próbálnunk, hiszen nem akartunk olyanok lenni, mint azok a férfiak, akik csak állnak a konyha közepén, és kiabálnak mindenkivel. És jól működött. Mindenki felelős volt valamelyik étkezésért, vagy a takarításért, vagy a szervezésért stb. Igazán jó volt látni, ahogy idealisták tapasztalatlan csoportja igazán professzionális „emberek konyhájává” nőtte ki magát, napi 1500 adagot kiszolgálva, anélkül, hogy bárki is kinevezte volna magát a mindezek mögött álló „agynak”. Másrészről pedig, mindannyian nagyon értékeltük, és igényeltük is azokat a tapsokat, dicséreteket és ünnepléseket, amelyeket az általunk elkészített étellel érdemeltünk ki. Egy másik fontos dolog, amely talán nem volt egyértelmű, az az a tény, hogy nem szolgáltatóként láttuk magunkat, hanem az élelmiszer-önrendelkezésért és az autonóm élelmiszer előállításáért küzdő mozgalom részeként. A szakácsok közül legtöbbünk valamilyen formában kapcsolatban van a mezőgazdasági aktivistákkal itt Ausztriában, ezért számunkra a Nyéléni lehetőséget teremtett a hálózatépítésre, a kapcsolatok felfrissítésére és betekintésre abba, hogy más országokban hogyan zajlanak a dolgok. A konyha volt a mi lehetőségünk, hogy egy politikai elképzelést támogathassunk saját, nagyon gyakorlatias és radikális módunkon. Nincs élelem – nincs küzdelem! És még ennél is nagyszerűbb volt, hogy szinte minden alapanyagot a térség kistermelőitől kaptunk. Ez élelmiszer-önrendelkezés volt a gyakorlatban. Vagy el tudja valaki képzelni ennél jobb módját mindama elméletek egy hétig való gyakorlásának?
