R. W. CONNELL. Férfiak. Eltűnő szerepek

R. W. CONNELL

Férfiak Eltűnő szerepek

Nórán Libro Budapest, 2012

R. W. CONNELL



R. W. CONNELL



A fordítás az alábbi kiadás alapján készült

R. W. Connell Masculinities This edition is published by arrangement with Polity Press Ltd., Cambridge, 2009

Fordította

Dudik Annamária Éva

Minden jog fenntartva ISBN 978 963 9996 67 0

Hungárián translation © Dudik Annamária Éva, 2012 © Polity Press, 2005,2009 © Nórán Libro Kiadó, 2012

Köszönetnyilvánítások Hiába vagyok gyakorlott tanulmányíró, ezt a könyvet nehéz volt meg írni. A tárgyalt témák sok buktatót rejtenek, csak fáradságosan választ hatók el egymástól, így könnyű mellékvágányra tévedni. Sokat segített a támogatás, amit kaptam. Nem tudtam volna nélkülözni Pam Benton és Kylie Benton-Connell tanácsait és szeretetét a könyv első kiadásának idején. Pam nem élte meg a második kiadást, Kylie azonban rendületle nül támogatott, lehetővé téve a további munkámat. A II. részben közölt interjúk Norm Radican és Pip Martin közremű ködésével készültek. Hálával tartozom nekik és minden más férfinak, aki részt vett a kutatásban. Tim Carrigan és John Lee volt az asszisztens abban a kutatásban, amelyre az 1. fejezet épül, sokat tanultam tőlük. Mark Davis dolgozott mellettem asszisztensként abban a későbbi inter jús kutatásban, amely sokat alakított az osztályról és a szexualitásról val lott nézeteimen. Hálás vagyok Marié O’Briennek, Yvonne Robertsnek és Alice Melliannek a sok gépelésért. A kutatás anyagi hátterét jórészt az Ausztrál Kutatási Ösztöndíjbizottság biztosította, és kiegészítő támoga tást adott a Macquarie Egyetem, a Harvard Egyetem, valamint a Santa Cruz-i Kaliforniai Egyetem. Szeretném megköszönni kollégáim barátságát és szellemi hozzájáru lását, külön említést érdemel Mike Donaldson, Gary Dowsett, öystein Holter, Heinz Kindler, Ilse Lenz, Jim Messerschmidt, Mike Messner, Ulla Müller, Rosemary Pringle, Lynne Segal, Barrie Thorne, Steve Tomsen és Linley Walker. Ők mind azon dolgoznak, hogy kialakítsák a társadalmi

6

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁSOK

nemek kutatásának új korszakát; remélem, munkásságuk az enyém mel együtt hozzájárul ahhoz, hogy a gyakorlati életben is új korszak kezdődjön. A könyv egyes részei más formában megjelentek már korábban is. Az 1. fejezet klinikai tudásról szóló része „Psychoanalysis on masculinity” címmel a Michael Kaufman és Harry Brod által szerkesztett Theorizing Masculinities [Elméletek a maszkulinitásokról] kötetben, Sage Publications, 1994; a 4. fejezet „Live fást and die young: the construction of masculinity among young working-class mén on the margin of the labour markét” címen, Australian and New Zealand Journal of Sociology (ma Journal of Sociology), 1991, vol. 27, no. 2; az 5. fejezet „A whole new world: remaking masculinity in the context of the environmental movement” címen, Gender and Society, 1990, vol. 4, no. 4; a 6. fejezet „A very straight gay: masculinity, homosexual experience and the dynamics of gender” címen, American Sociological Review, 1992, vol. 57, no. 6; a 8. fejezet egyes részei „The big picture: masculinites in recent world history” címen, Theory and Society, 1993, vol. 22, no. 5; a Bevezetés egyes részei „Masculinities, change and conflict in global soci ety: thinking about the future of men’s studies” címen, Journal ofMen’s Studies, 2003, vol. 11, no. 3; az Utószó egyes részei „Scrambling in the ruins of patriarchy: neo-liberalism and men’s divided interests in gender change” címen az Ursula Pasero által szerkesztett Gender - from Costs to Benefits [Társadalmi nem - Költségektől a haszonig] című kötetben, Westdeutscher Verlag, 2003. Köszönöm az érintett kiadóknak és folyóira toknak, hogy engedélyezték a tanulmányok újraközlését.

Bevezetés a második kiadáshoz A kötet bemutatása Tíz év telt el a Férfiak - Eltűnő szerepek (Masculinities) első kiadása óta. Ez idő alatt számos kutatás, nyilvános vita és politikai folyamat zajlott. Az új kiadásban a változatlanul hagyott eredeti szöveg mellett bemuta tom az új fejleményeket, illetve kifejtem ennek a tudományterületnek mint egésznek a jelentését is. A Bevezetésben bemutatom, mire épült ez a könyv, valamint részletesebben beszámolok az első megjelenés óta végzett kutatásokról. Az Utószóban felvázolom a maszkulin identitá sok politikájáról folyó vitákat, és bemutatom, mivel járulhat hozzá a maszkulinitás kutatása a kurrens világpolitikai témák megértéséhez. A Férfiak - Eltűnő szerepek öt célt próbál megvalósítani egyetlen fogal mi keret felhasználásával: • felvázolni a maszkulinitás modern nyugati kutatásának történe tét (1. fejezet); • bemutatni a maszkulin identitásoknak egy olyan elméletét, amely a társadalmi nem szociológiai elméletébe ágyazódik (2. és 3. fe jezet);

8

BEVEZETÉS A MÁSODIK KIADÁSHOZ

• leírni négy olyan férficsoport életét, amely éppen változásokat él meg (4-7. fejezet); • szintetizálni a nyugati maszkulinitások történetét azok politikai kifejeződési formáival (8. és 9. fejezet); • stratégiákat javasolni a nemek közötti egyenlőség politikájához (10. fejezet). A könyv anyaga sok forrásra támaszkodik, és más társadalomtudomá nyos munkákhoz hasonlóan a szerzőn kívül sok ember munkáján alap szik. A férfiakról és a társadalmi nemről folytatott viták a női felszabadítási mozgalom nyomán alakultak ki; sőt, az 1970-es években még egy kisebb férfifelszabadítási mozgalom is létezett azzal a céllal, hogy megreformálja a „férfi nemi szerepet”. Mindez érdekes politikai eszme cserére adott apropót a férfiakról, a hatalomról és a változásról. Ekkor azonban még nem sok kutatás készült arról, hogy mit tesznek a férfiak és a fiúk, ráadásul ezekben a vitákban mély fogalmi zavar uralkodott a társadalmi nemről. Az 1970-es évek végén magam is tagja voltam egy kutatócsoportnak, amely az oktatásban tapasztalható egyenlőtlenségeket vizsgálta. A pro jekthez hozzá tartozott egy empirikus kutatás a középiskolák társas vi szonyairól, és ennek során a maszkulinitásnak, illetve a femininitásnak több mintáját azonosítottuk a tinédzserek között (Connell, Ashenden, Kessler és Dowsett 1982). Az 1980-as évek elején részt vettem egy elmé leti kutatásban két melegjogi aktivistával és gondolkodóval - a közös munka eredményeképpen születtek meg „a maszkulinitás új szocioló giájának” körvonalai (Carrigan, Connell és Lee 2009). Ezután nem sok kal egy másik kutatásban is dolgozni kezdtem, ez az AIDS társadalmi vetületeit igyekezett feltárni, elsősorban a meleg férfiak életében. En nek eredményeképpen sokat gondolkodtunk a szexualitás elméleteiről, valamint a férfiak közötti kapcsolatok formáiról (Connell és Dowsett 1992; Kippax, Connell, Dowsett és Crawford 1993). Az 1980-as évek közepén zavarni kezdett, hogy nincs empirikus adat a maszkulin identitásokról, ezért elindítottam egy élettörténet-interjúkra alapozott kutatást arról, hogyan jelenik meg a társadalmi nem a változást megélő férfiak tevékenységében és tudatában. A kutatást Norm Radican

Bevezetés a m ásodik kiadáshoz

9

és Pip Martin közreműködésével végeztem, idővel ez lett a Férfiak - El tűnő szerepek 4-7. fejezetének alapja. Tágabb értelemben véve a könyv abból az elméleti munkából nőtt ki, amely a társadalmi nemet társadalmi struktúraként értelmezi. Éveken át próbáltam megfogalmazni a társadalmi nemi viszonyok átfogó tár sadalmi-tudományos leírását, végül a Gender and Power [Társadalmi nem és hatalom] (1987) című kötetben állt össze a kép. Ez az elemzés megmutatta, hogy valószínűleg többféle maszkulinitás létezik, és ez után többé-kevésbé magától értetődött, hogy ezek feltárásán kell dol goznom. A társadalmi nemek elméletével foglalkozó munka ugyanak kor a feminizmussal való találkozásom eredménye - különösen sokat köszönhetek feleségem és társam, Pam Benton életének és munkásságá nak. Ő tette világossá számomra, hogy a társadalmi nemekkel kapcso latos kérdések sosem csupán elméletben léteznek, hanem a társadalmi tevékenységben is. így értek össze a szálak. Mégis ódzkodtam attól, hogy ezeket a témá kat egyetlen könyvben fésüljem össze, hiszen már létezett és óriási nép szerűségnek örvendett a „férfiakról szóló könyvek” műfaja. Ez a műfaj a populáris pszichológia, az amatőr történetírás és a rosszízű mítosz gyártás keveréke volt - és én utáltam. Semmi szükségünk nem volt be gyöpösödött, egoista sztereotípiákra a maszkulinitásról. Nem akartam megerősíteni a „férfiaknak” azt a képzeletbeli identitását, amelyet ez a műfaj puszta létével létrehozott. Végül meggyőztek, hogy érdemes megírni egy olyan könyvet, amely bemutatja és elmagyarázza a férfiak nemi mintáinak sokszínűségét. Hátha sikerül jó pénzre váltani a rosszat. Nem volt könnyű megírni a könyvet. A bevezetőt 1994 júniusában fejeztem be, két hónappal az után, hogy Pam elkezdte hosszú harcát a rákkal. Miközben a könyvön dolgoztam, a családunk háromszor költözött másik országba. Három egyetemen tanítottam két országban, a lányunk, Kylie pedig ez idő alatt négy különböző iskolába járt. A munkát övező zűrzavar ellenére sike rült minden fejezetben következetesen ragaszkodnom ugyanahhoz a szemléletmódhoz, és talán éppen ez magyarázza a könyv sikerét. 1995-ben a Férfiak - Eltűnő szerepek egyszerre jelent meg Ausztráli ában, Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban. Sokan írtak róla,

10


és egyértelműen kijelenthető, hogy volt szerepe abban, hogy ez a kérdés helyett kapott az intellektuális gondolkodásban, és ez a kutatási terület elfogadottá vált. Egy neves német kritikus nagylelkűen azt írta, hogy ez a könyv „az alapvető tanulmány arról, hogy a maszkulinitásnak mek kora szerepe van a modern társadalmi egyenlőtlenségek rendszerében, emellett ez az elmúlt évek egyik legfontosabb társadalomtudományos könyve”. 2003-ban az Ausztrál Szociológiai Társaság tagjai az ausztrál szociológia tíz legfontosabb könyve közé választották. Nagyon örülök, hogy a könyv más nyelvi közösségekben is megjelent. Lefordították svédre (1996), olaszra (1996), németre (1999 és 2000), spanyolra (2003), kínaira (2003), és már készül a japán fordítás is. Többek között azt szerettem volna megmutatni a Férfiak - Eltűnő szerepekben, hogy a maszkulinitások és a férfiasság gyakorlatának kuta tása értelmezhető tudásterületnek minősülhet (ha független tudomány ágnak nem is). Igyekeztem bemutatni ennek a területnek a történetét, kontextusát, fogalmi dilemmáit, illetve néhány gyakorlati következmé nyét. Azóta természetesen tovább fejlődött ez a terület. Magam is írtam tanulmányokat, többek között a globalizációról, a fizikai megjelenésről, az oktatásról, az egészségi állapotról és a változásról, amelyeket a The Mén and the Boys [A férfiak és a fiúk] (2000) című kötetbe gyűjtöttem össze. Egyre több kutató dolgozik ezen a területen, és az ő munkájuk révén rendkívül érdekesen fejlődött maga a tudományterület, foglalkoz zunk is hát ezzel!

A tudományterület növekedése Nemzetközi sokszínűség A Férfiak - Eltűnő szerepek jórészt arra az empirikus kutatásra épült, amely az 1980-as években és az 1990-es évek elején folyt, és amely jobbára azt tárta fel, hogyan épülnek fel a maszkulin identitások egy-egy konkrét környezetben. Idetartoztak a munkahelyeken és iskolákban folytatott ku tatások (például Cockburn 1983, Heward 1988), a szexualitás és a sportkarrierek összefüggéseinek tanulmányozása (például Messner és Sabo


11

1990, Connell 1992a), valamint a maszkulinitásfelfogások változásának történelmi leírásai (Phillips 1987). E kutatások egy sokkal részletesebb, konkrétabb és differenciáltabb képet adtak a társadalmi nemi viszonyok ban élő férfiakról, ezért lehetővé tették, hogy végleg magunk mögött hagyjuk a területet addig uraló „nemi szerep” elvont fogalmi kereteit. Ez az etnografikus pillanat először az angol nyelvű országokban, el sősorban Ausztráliában, az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában jött el. A közép- és észak-európai feminista- és melegkutatás szintén korán érdeklődni kezdett az iránt, hogyan jelennek meg a társadalmi nemi viszonyok a férfiak társadalmi gyakorlatában. Ebben a régióban azonban más szemléletmód uralkodott, nagyobb hangsúlyt fektettek a kérdőíves felmérésekre, illetve arra, hogy hol helyezkednek el a férfiak az államok nemek közötti egyenlőséget célzó politikájához viszonyítva (Metz-Göckel és Müller 1985, Bengtsson és Frykman 1988, Holter 1989). Akadtak azonban közös témák is. Mindkét kutatócsoportot érdekelte, milyen kapcsolat mutatható ki a kortárs feminizmus és a férfiaknál ta pasztalható változások között, illetve mindkét csoport igyekezett arra használni a maszkulinitáskutatást, hogy megértsék az erőszakot és te gyenek ellene. Már a Férfiak - Eltűnő szerepek megjelenésekor is látható volt a férfiés maszkulinitáskutatás nemzetközi térnyerése. Az azóta eltelt években ez a folyamat csak felgyorsult. A terület globális növekedését jól mutatja, hogy az elmúlt néhány évben nem csupán monográfiák jelentek meg sok régióban és országban, hanem több kutatást felölelő gyűjteményes köte tek is. Miközben egyre több kötet jelenik meg az Egyesült Államokról és Nagy-Britanniáról (amelyek közül kiemelkedik Kimmel és Messner 2001, Whitehead és Barrett 2001), más régiókról is olvashatunk: Japán (Roberson és Suzuki 2003) Ausztrália (Tomsen és Donaldson 2003) Új-Zéland (Worth et al. 2002, Law et al. 1999) Dél-Afrika (Morrell 2001b) Latin-Amerika (Olavarría és Moletto 2002, Gutmann 2001) Skandinávia (Fronesis 2001, Kvinder Kon 8c Forskning 1999) Közel-Kelet (Ghoussoub és Sinclair-Webb 2000)

12


Franciaország (Welzer-Lang 2000) Németország (Bőssé és King 2000, Widersprüche 1998) a fejlődő országok falusi vidékei (Campbell és Bell 2000) a posztkoloniális világ (Ouzgane és Coleman 1998) Brazília (Arilha et al. 1998). Ez a munka óriási mértékben gazdagította a maszkulinitás társadalmi konstrukciójának etnográfiai dokumentálását. Felvetett emellett néhány új kérdést is a globális különbségekről, az integrációról és az egyenlőt lenségről, amelyekre hamarosan kitérek. 2000-ben elkezdődött az első nagyszabású nemzetközi kutatás a férfiakról és a maszkulinitásról, az európai „CROME” projekt (Hearn et al. 2002a, 2002b), amely rendkívül fontos precedenst teremtett a jövőre nézve.

Alkalmazott kutatás Szintén fontos változás az alkalmazott kutatás, a szakpolitikai munka és a gyakorlati munka bővülése. A maszkulinitás konstrukcióiról szer zett új tudást egy sor területen felhasználják, ezek közül mostanában a legfontosabbak a következők: Oktatás. Ez a munka azzal foglalkozik, hogyan alakul ki a masz kulinitás az iskolákban, hogyan formálódik az identitás az ifjúkorban. Érinti többek közt az iskolai fegyelem és a zaklatás témáit, valamint a fiúk tanulási nehézségeit (Lingard és Douglas 1999, Martino és PallottaChiarolli 2003). Egészség. A társadalmi nem kialakulása nem elhanyagolható tényező a férfiak és fiúk egészségi állapota és biztonsága szempontjából. Fontos téma még a férfiak szerepe a reprodukciós és szexuális egészség területén (Schofield et al. 2000, Hurrelmann és Kolip 2002). Erőszak. A maszkulinitásról szerzett tudás fontos szerepet játszik a férfiak által elkövetett erőszak megelőzésében. Idetartozik a csalá don belüli és a szexuális erőszak, az intézményes erőszak és a háború (Breines et al. 2000, Kaufman 2001, Wölfl 2001).


13

Apaság. Ez a munka a férfiak és a gyerekek közötti kapcsolatot, külö nösen a szülői kapcsolatot érinti: a hagyományos maszkulinitásokban mutatkozó nehézségeket, illetve a szülői és családi viszonyok új mo delljeinek kialakulását (Olavarría 2001, McKeown et al. 1999, Kindler 2002). Lelki tanácsadás. A maszkulinitás konstrukciójának megértése fon tos a férfiak számára - akár egyéni, akár csoportos formában - nyúj tott lelki tanácsadás és pszichoterápia hatékonyságához, ha az figyel met szentel a társadalmi nemi viszonyoknak és a nemi sajátosságoknak (Kupers 1993, Brandes és Buliinger 1996).

Intellektuális alkalmazások A maszkulinitás konstrukciójának megértése egyes tudásterületeken más probléma vagy elmélet megértéséhez is hozzájárult, néha egészen váratlanul. Jó példa erre a nemzetközi diplomácia és a hatalmi viszo nyok elemzése. Ezt dokumentálja Zalewski és Parpart (1998) könyve, a The „Mán” Question in International Relations [A „férfi” kérdés a nemzetközi kapcsolatokban]. A nemzetközi kapcsolatok gyakorlatában és kutatásában korábban magától értetődőnek vették, hogy minden fontos szereplő - a diplomaták, a miniszterek, a tábornokok, a vállalatvezetők stb. - férfi. Ma már viszont ezzel a kérdéssel is aktívan foglal koznak. Viták folynak arról, hogyan lehetséges, hogy a nemzetközi ha talmi politika szereplői szinte kizárólag férfiak, valamint arról, milyen következményekkel jár mindez a diplomáciában, illetve a háború és a béke folyamataiban. Másik példa az a felismerés, hogy az imperializmus kultúrájának is létezik egy maszkulin vetülete (Gittings 1996), ahogy a nacionalizmus nak és a nemzeti identitás konstrukciójának is (Nagel 1998). Kimon dottan a férfiúi hősiességet dicsőíti az Egyesült Államokban „A csil lagos-sávos lobogó” című nemzeti himnusz, Ausztráliában az Anzac nap1, vagy éppen a Diadalív - és ez sokat elárul nekünk a nemzetépítés folyamatáról, valamint arról, hogy milyen társadalom épül.

14


Viták és nehézségek A maszkulinitásokról szerzett tudás gyorsan növekedett az elmúlt két évtized alatt, a kutatók jelentős eredményeket mutattak fel, akadnak új módszerek, új kutatási témák és új tanulmányozandó csoportok. Ugyan akkor problémák is adódtak, és kiéleződtek mind a gyakorlati, mind az elméleti viták.

Középpontban a férfiak és a férfiasság A férfiasság kutatásának nem minden alkalmazása problémamentes. Különösen parázs viták folynak a férfiakra és a férfiasságra koncentráló megközelítésről két területen: az egyik a családon belüli és nemi erőszak, a másik pedig a szegény országok gazdasági fejlődése. Mindkét esetben felmerült, hogy a férfiakra összpontosító kutatások azt eredményezhetik, hogy nem jutnak el az anyagi források a nőkhöz, pedig már eleve ők vannak hátrányos helyzetben. White (2000) elgon dolkodtató kritikát fogalmaz meg a maszkulinitás irodalmáról, és egy ben leírja, milyen veszélyeket rejt a szegény országokban alkalmazott „társadalmi nem és fejlődés” politika. A férfiak, a férfiak társadalmi gyakorlatai a probléma részét képezik a segélyek, az oktatás és a hata lomhoz való hozzáférés területén tapasztalható egyenlőtlenségek ese tén, így tehát a megoldásban is szerepet kellene kapniuk. Ha azonban beengedik a férfiakat oda, ami - jelenleg - az egyetlen nők által irányí tott fejlődési program, akkor fennáll a veszélye annak, hogy a dolog visszafelé sül majd el.

Módszertani problémák A maszkulinitáskutatást, nagyjából az 1985 és 1995 közötti időszak ban, leíró kutatási módszerek jellemezték, és ezeket még ma is sok új tanulmány használja. Ezek a módszerek még ma is sok eredménnyel kecsegtetnek, ahogy azt az ifjúsággal (Olavarría 2001) és az erőszakkal

Bevezetés a m ásodik

kiadáshoz

15

foglalkozó friss monográfiák (például Hearn 1998), valamint a fentebb felsorolt tanulmánygyűjtemények tanúsítják. Ezek a módszerek ugyanakkor ma már kevesebb új meglátásra ad nak lehetőséget. Egyre növekszik az olyan leíró tanulmányok száma, amelyeknek fontos szerepe van a konkrét kontextusok és problémák megértésében. Nemigen tapasztalható azonban hasonló növekedés a fér fiakról és a maszkulinitásokról megfogalmazott általános gondolatok területén. A friss kutatások kimutatták, hogy a maszkulinitás többféle formá ban létezik, nem sikerült azonban feltárni, hogy ezek a formák hogyan oszlanak el a különböző népességi csoportokban. Az etnográfiai kutatá sok például (többek között Poynting et al. 1998) felvetik, hogy a maszku linitás konstrukciójának etnikai különbségei fontos szerepet játszanak a társadalmi konfliktusban olyan környezetben, mint Sydney multikul turális nyugati kerületei. Az ilyen tanulmányok azonban nem adnak lehetőséget a továbblépésre. Tudnunk kellene, hogy a különböző maszkulinitások hogyan oszlanak el a különböző társadalmi csoportok úgymint etnikai közösségek, régiók vagy társadalmi osztályok - között. Ezt az információt csak átfogó kutatások adhatják meg. Több or szágban zajlottak ilyenek, a legnagyobb figyelemre a németországi ku tatások (Zulehner és Volz 1998) érdemesek. Ugyanakkor egy kivételtől, egy norvég projekttől (Holter és Aarseth 1993) eltekintve, ezek a ku tatások mind alapvetően a társadalmi nemekkel kapcsolatos attitűdö ket tárják fel. Ezek a vizsgálatok nem arra a felfogásra építenek, hogy a maszkulinitások a társadalmi gyakorlat megnyilvánulásai, ahogy azt ez a könyv állítja. Úgy tűnik, olyan új kvantitatív kutatásokra van szükség, amelyek a társadalmi nemek gyakorlati megnyilvánulásainak modelljé ből indulnak ki.

A hegemónia megértése Az 1980-as években körvonalazódott, majd ebben a könyvben öltött konkrét formát a „hegemón maszkulinitás” fogalma, amely sok kutatás számára jelentett biztos igazodási pontot. A fogalmat azonban ma több

16


oldalról is támadják (Petersen 1998, Demetriou 2009, Jefferson 2002). Ideje újragondolni hát, hiszen időközben változott a fogalmi kereteket adó társadalmi nemek elmélete is (Connell 2002), és ma már sokkal gaz dagabb empirikus anyag áll rendelkezésünkre a férfiakról és a maszkulinitásokról. Az azonban továbbra is vita tárgya, hogy a hegemón maszkulinitás fogalmát eldobjuk, átfogalmazzuk vagy megerősítsük-e. Véleményem szerint továbbra is elengedhetetlen ahhoz, hogy elméleti szinten is gon dolkodni tudjunk a férfiak körében tapasztalható, társadalmi nemek által meghatározott hatalmi viszonyokról, illetve ahhoz, hogy megért sük, milyen hatékonyan legitimálják a maszkulinitások a nemek rend jét. Minderre szükség van, ha a maszkulinitás elméletei kapcsolódni szeretnének a társadalmi nemek átfogóbb elméleteihez, illetve ha ha tással szeretnének lenni olyan gyakorlati témákra, mint például az erő szak megelőzése. Ezért úgy vélem, ma sem nélkülözhetjük a hegemón maszkulinitás fogalmát, amelyet ez a könyv fejt ki.

Diskurzív megközelítések Nemrégiben felbukkant egy nagyhatású megközelítés, amely a maszkulinitást diskurzív konstrukciónak tekinti. Ez a megközelítés a foucault-i posztstrukturalizmusra, a posztmodernizmusra és a diskurzív pszicho lógiára épül (Petersen 1998, Wetherell és Edley 1999). Az ilyen irányult ságú tanulmányok azt sugallják, hogy a férfiak nem kötelezik el magu kat örök életre a férfiasság konkrét mintái mellett, hanem minden adott szituációban választanak a férfias viselkedés kulturális repertoárjából (Wetherell és Edley 1999). Az ilyen szellemben íródott tanulmányok közül az egyik legjobb Collier könyve (1998), amely a maszkulinitás társadalmi konstrukcionista elemzése alapján megkérdőjelezi a kriminológiában mostanában tapasztalható „maszkulinitásfordulat” létjogosultságát. Collier szerint le kell számolni azzal a gyakorlattal, hogy a biológiai és a társadalmi nem, valamint egyéb dichotómiák (például férfi/nő, hetero-/homoszexuális) áthatják a maszkulinitások kutatását.


17

A maszkulinitás diskurzív tanulmányozása máris számos, érdekes empirikus kutatást eredményezett, a pszichológia területén ezekből kö zölt néhányat nemrégiben például a Feminism and Psychology (2001) fo lyóirat. Másik példa lehet Buchbinder (1998) aprólékos kulturális elemzé se, amely érdekes leírást ad a maszkulinitás reprezentációiban fellelhető hiányokról. A diskurzív megközelítésnek azonban igen jelentős korlátái vannak. Nem képes megragadni a gazdasági egyenlőtlenségekkel és az állam mal kapcsolatos kérdéseket, amelyek viszont - ahogy arra Segal (1997) is rámutat - rendkívül fontos tényezők, ha a maszkulinitások válto zásait vizsgáljuk. Emellett az adott repertoárból taktikusan választó egyén felfogása nehezen egyeztethető össze azokkal a pszichoanaliti kus iskolát követő tanulmányokkal, amelyek azzal foglalkoznak, ho gyan alakulnak ki a nemi identitások az életciklus alatt (például Chodorow 1994). Kialakult tehát egy elméleti zsákutca, amelyet a gyakorlati problé mák sem tudnak megkerülni. Ez látható abban is, hogy óriási szaka dék tátong a férfibűnözés fejlődéslélektani/pszichoanalitikus tanulmá nyozása (például Hayslett-McCall és Bemard 2002), illetve a diskurzív megközelítések között. A gond akkor is szembeötlő, ha végiggondoljuk, milyen nehéz ezeket a maszkulinitáselméleteket összekapcsolni a sze génység, az államhatalom és a globális konfliktusok témáival, amelyek ma, az al-Kaida korszakában, Irak amerikai megszállása idején vitatha tatlanul fontos tényezők az erőszak világában.

Új irányoki Ahogy Pease (2000) is állítja, a maszkulinitás kutatását integrálni kell a társadalmi változások általánosabb elemzéseibe. Pease a posztmodernitás elméleteit hangsúlyozza. Én kiemelném emellett a kommodifikáció, a neoliberalizmus és a piaci társadalom elemzéseit is. A maszkulinitás fogalmi kereteit minden fellelhető bizonyítékkal szembesíteni kell. A Férfiak - Eltűnő szerepekben igyekeztem az egész tudományterületről összeszedni a bizonyítékokat, és hiába nehéz ez

18


most, továbbra is erre kell törekednünk. Manapság a maszkulinitás fogalmáról folytatott vitákban ritkán esik említés a nemi különbségek kvantitatív kutatásairól. Pedig a „nemi különbségeket” vizsgáló tanul mányok metaelemzése arra mutat, hogy létezik a nemi különbségek nek egy helyzetspecifikus kialakítása (Connell 2002, 3. fejezet), amelyre sem a diskurzív, sem a pszichoanalitikus modellek nem képesek kielé gítő magyarázatot adni. A helyzetspecifikus maszkulinitások kérdése külön figyelmet érde mel. A diskurzív pszichológia nagyon helyesen teszi, hogy foglalkozik vele. Egyes kriminológiai kutatások azt is megmutatták, milyen ha tékony tud lenni a maszkulinitások szituációs elemzése. Példaértékű Tomsen (1997) tanulmánya az italozás hatására elkövetett erőszakról. Véleményem szerint úgy lehet összeegyeztetni a diskurzív és struktu ralista irányultságokat, ha a szituacionista megközelítés együtt jár a ta nulmányok tudatos történetiségével, mint például Gutmann és Morell munkásságában (amellyel lentebb fogok foglalkozni). Amikor azon gondolkodunk, merre kellene fejlődnie a férfiak és a maszkulinitások kutatásának, nem szabad elszigetelt területként ke zelni ezt a kutatási témát. Ezek a kérdések a társadalomtudományok más területein is fontosak. Az például, hogy elsősorban a férfiak folya modnak erőszakhoz, csupán egyik vetülete a nemek szerint megha tározott hatalmi viszonyoknak, amelyekhez hozzátartozik az is, hogy a férfiak vannak túlsúlyban az államhatalomban és a vállalatvezetés ben. Mostanában ezt a hatalmi helyzetet támadások érik, elsősorban a feminizmus és a nemek közötti egyenlőséget elősegítő politikai lépé sek révén. A férfihatalmat azonban védi a feminizmusra reagáló kon zervatív politika, a katonai konfrontációk pedig talán még erősítik is. Ugyanakkor, ahogy globális elmozdulás tapasztalható a piacalapú tár sadalom felé, ahogy társadalmi felbolydulás kíséri a gazdasági átren deződést, úgy a társadalmi hatalom formái általában véve is változnak. A kialakuló maszkulinitások és az erőszak kérdéseinek feltárása tehát fényt vethet az „új korszak” hatalmi viszonyainak fontos témáira is.


19

Globális dimenziók Ma már sok régióból és országból állnak rendelkezésünkre kutatások a maszkulinitásokról, a maszkulinitások globális megértéséhez azon ban nem elegendő, ha ezeket egyszerűen egymás mellé tesszük. Ha a maszkulinitások globális értelmezésére törekszünk, akkor meg kell ér tenünk az idevonatkozó globális viszonyokat is. A közelmúltban az adta a maszkulinitással foglalkozó empirikus munka erejét, hogy helyi közösségekre koncentrált és gazdag részlete ket tárt fel. Ez segített nekünk túllépni a „nemi szerepekre” koncentráló kutatásokon. Egy globalizálódó világban azonban a helyi közösségek megértése már nem elegendő. A nagyszabású társadalmi folyamatok a globális piaci viszonyok, a migráció és az etnikai/kulturális konflik tusok - egyre fontosabb szerepet játszanak a társadalmi nemekkel kap csolatos általános kérdések megértésében (Marchand és Runyan 2000). Ilyen értelemben Gutmann és Morell munkássága mutatja meg szá munkra az utat. Gutmann (1996, 2002) aprólékos leírásai a Mexikóváros peremén található munkásosztálybeliek lakta negyedben élő férfiak éle téről és a maszkulinitások kialakulásáról a maszkulinitással foglalkozó etnográfia legjavához tartoznak. Gutmann azonban azt is beleszövi az elemzésébe, hogy ez a közösség és ezek a férfiak milyen viszonyban áll nak a világukat alakító nagyobb gazdasági és politikai folyamatokkal, amelyekre aktív, ha nem is mindig sikeres válaszokat adnak. Morrell (2001a) csodálatosan részletes tanulmánya arról, hogyan zajlik a maszkulinitás kialakítása a fehér fiúk iskoláiban a dél-afrikai Natalban, az etnografikus társadalomtörténet egyik szép példája. Ennél azonban több is. Morell határozott kapcsolatot mutat ki a maszkulini tás egy konkrét formájának konstrukciója, valamint a hódítás és gyar matosítás geopolitikai folyamata, illetve a világgazdaság egy konkrét színterének gazdasági szükségletei között. Ahhoz, hogy általánosítani tudjuk ezt a megközelítést, meg kell érte nünk a társadalmi nem globalizációját. A globalizáció legtöbb teoreti kusa alig vagy egyáltalán nem szól a nemekről. Sklair (1995) „transzna cionális gyakorlat” fogalma azonban segítségünkre lehet a problematika megközelítésében. Ahogy Smith (1998) javasolja a nemzetközi politika

20


vonatkozásában, a lényeg az, hogy az egyéni szintű nemi különbözősé gek helyett „a társadalom által létrehozott társadalmi nemi viszonyok kal” foglalkozzunk. Ha felismerjük, hogy az egészen nagy intézmények, mint az állam vagy a vállalatok nemileg meghatározottak, illetve hogy a nemzetközi viszonyok, a nemzetközi kereskedelem és a globális pi acok természetükből adódóan terepei a társadalmi nemi politikának, akkor felismerhetjük a nemek rendjének egy világméretű változatát is (Connell 2002). A nemek világrendje definíciónk szerint olyan viszonyrendszer, amely világméretekben köti össze az intézmények társadalmi nemi rendszerét a helyi társadalmakban látható nemek rendjével. A nemeknek ez a rendje egy nagyobb valóság, a globális társadalom egyik aspektusa. A „globa lizációról” - különösen a gazdag országok tömegkommunikációs esz közeiben - manapság úgy szokás beszélni, mintha egy mindent elsodró ár söpörne végig a világon, és ez a változási hullám az új technológiáktól hajtva hatalmas szabad globális piacokat, világzenét, globális reklámokat és világhíreket eredményez, és ezekben mindenki egyforma feltételek kel vesz részt. A valóság azonban az, hogy a globális gazdaságban óri ási egyenlőtlenségek figyelhetők meg, és a gazdasági, illetve kulturális homogenizáció mértékét gyakran eltúlozzák (Hirst és Thompson 1996, Bauman 2002). A nemi különbségek eleve áthatották azokat a történelmi folyamato kat, amelyek eredményeképpen létrejött a globális társadalom. Ezt állí tom a Férfiak - Eltűnő szerepek 8. fejezetében, és állításomat azóta szá mos kutatás alátámasztotta. A birodalmi hódítás, a neokolonializmus, valamint a hatalom, a befektetés, a kereskedelem és a kommunikáció jelenlegi világrendszerei egymástól jelentősen eltérő társadalmakat hoz tak kapcsolatba egymással. Következésképpen érintkezett egymással ezeknek a társadalmaknak a nemek szerinti rendje is. A kialakuló nemi rendszerek helyi minták, de magukon viselik a globális társadalmat ki alakító erők lenyomatát. Kitűnő példát mutat erre Morrell (2001b), amikor a férfiak helyze tét elemzi a mai Dél-Afrikában. Az apartheid rendszer - amely maga erőszakos, de hamvába holt kísérlet a gyarmati faji viszonyok konzer válására - felbomlása roppant érdekes társadalmi színteret hozott létre.


21

A globális politikába és gazdaságba való visszatérés, a növekvő munkanélküliség, a továbbra is jelen lévő erőszak és az egyre súlyosabb HÍV/ AIDS járvány közepette léteznek kísérletek arra, hogy újra létrehozzák a különböző etnikai csoportok egymással rivalizáló patriarchátusait. Ezek a törekvések összeütközésbe kerülnek a maszkulinitás moderni zációját célzó igyekezetekkel, a dél-afrikai feminizmussal, valamint az ANC-kormány „emberi jogokat” hangsúlyozó diskurzusával. Ezeket a törekvéseket ugyanakkor megkérdőjelezik azok a hangok, amelyek egy „afrikai filozófia”, valamint a bennszülött közösségi hagyományokra épülő politika térnyerését sürgetik, ez utóbbi ugyanakkor kevesebb fi gyelmet szentel a nemek szerinti megosztottságnak. A kolonializmus és a posztkoloniális globalizáció alatt a népvándor lás és a kultúrák találkozása összekötötte a maszkulinitás kialakítását a faji és etnikai hierarchiák formálódásával. Úgy tűnik, hogy az utóbbi időben a világ több táján is növekedett az etnikai és faji konfliktusok jelentősége. Ahogy azt Izrael példáján Klein (2000), Ausztria példáján pedig Tillner (2000) megállapítja, ez kedvező környezetet teremt a do minanciára és erőszakra koncentráló maszkulinitások kialakításához. Poynting, Noble és Tabar (1998) az Ausztráliában élő libanoni beván dorló közösség fiatal férfitagjaival készült interjúkban azt találták, hogy a nemi tudat ellentmondásos, és jellemző a sztereotípiák stratégiai hasz nálata a rasszizmussal szemben. Az angolnyelvű társadalom felől érzékelt rasszista megvetésre a méltóság hangsúlyozásával felelnek - a libanoni fiúk számára azonban ez egy kimondottan maszkulin méltóság olyan kontextusban, amely a nők alávetettségét hozza magával. A nemek világrendjének kialakulása azonban nem csupán a meg lévő nemi rendszerek interakciójával jön létre. Hozzátartozik az egyes országokon és régiókon túlmutató társadalmi nemi viszonyok új szín tereinek kialakulása is. Ezek közül a következők tűnnek a legfontosabb nak: (1) A transznacionális és multinacionális vállalatok, amelyekre jel lemző a markáns, nemek szerinti munkamegosztás, illetve az erősen maszkulinizált vezetői kultúra (Wajcman 1999). (2) A nemzetközi ál lam, többek közt a diplomáciai intézmények és az ENSZ-ügynökségek. Ezekben is láthatók nemi különbségek, a vezetők jórészt férfiak, noha itt nagyobb a kulturális sokszínűség, mint a multinacionális vállalatoknál

22


(Gierycz 1999). (3) A nemzetközi tömegkommunikáció, amelyben hatá rozott nemek szerinti munkamegosztás tapasztalható, és amely hatéko nyan terjeszti a társadalmi nem jelentéseit a szórakoztatóipari, reklámés hírtartalmakban. Az új média részt vesz abban a folyamatban, hogy a nőket árucikké degradálják a nemzetközi kereskedelemben, feleségként és szexuális partnerként adják-veszik őket (Cunneen és Stubbs 2000). (4) A globális piacok - a tőke, az árucikkek, a szolgáltatások és a munka területén - egyre több ponton érintkeznek a helyi gazdaságokkal. Eze ken a piacokon gyakran markáns nemi megkülönböztetés érvényesül (például Chang és Ling 2000), a szabályozásuk azonban - a népvándor lás miatt működő határrendészetet leszámítva - rendkívül gyenge. Ez az a környezet, amelyben ma gondolkodnunk kell a férfiak életéről, valamint a maszkulinitások konstrukciójáról és megéléséről. A legfon tosabb kérdés az, hogy melyik maszkulinitásminta a domináns ezeken a globális színtereken. A szovjet kommunizmus összeomlásával, a posztkoloniális szocializ mus hanyatlásával, valamint az új jobboldal európai és észak-amerikai előretörésével a világpolitika ma egyre inkább a transznacionális tőke szükségletei és a globális piacok létrehozása köré szerveződik. A neoli berális piac tematikájában explicit módon alig jelenik meg a társadalmi nem. Az a világ azonban, amelyben a neoliberalizmus erősödését láthat juk, még mindig nemi különbségekkel terhelt, ráadásul a neoliberaliz musnak is van implicit nempolitikája. A gazdaság deregulációja stra tégiai hatalmat ad férfiak bizonyos csoportjainak - a menedzserek és a vállalkozók - kezébe. Korábban felvetettem már (Connell 1998), hogy ezek a csoportok hordozzák a maszkulinitás kialakuló hegemón formáit a mai globális gazdaságban, és ezt a maszkulinitást én „transznacionális üzleti maszkulinitásnak” nevezem. Az üzleti maszkulinitásról fellelhető kutatások ellentmondásosak. Donaldson egyedülálló tanulmánya (2003) „a hegemón maszkulinitásról” a nagyon gazdagok életrajzi adataira épül, és az érzelmi elszigetelt séget hangsúlyozza. Donaldson kimutatja, hogy a fiúkat gyerekkoruk ban szándékosan nevelik keménységre; emellett dokumentál egyfajta társadalmi távolságot a tömegektől, valamint bemutat egy anyagi ja vakban dúskáló életet, amelyhez kapcsolódik egyfajta felsőbbségtudat,


23

illetve az az érzés, hogy ehhez joguk is van. Hooper (2000) megvizs gálta a maszkulinitás nyelvezetét és képi világát az 1990-es években a neoliberalizmussal szoros kapcsolatot ápoló brit üzleti folyóirat, a The Economist hasábjain, és egyértelmű szakítást mutatott ki a régi típusú patriarchális üzleti maszkulinitással. A The Economist számá ra a globális egyet jelent a technokrata, új világokat meghódító képi világgal, valamint az együttműködésre és csapatmunkára épülő veze tési stílussal. A vállalatvezetési tankönyvek tanulmányozása során Gee, Hull és Lankshear (1996) sokkal individualisztikusabb képet vázol fel. A „gyors kapitalizmus” vállalatvezetőjét olyan emberként festik le, aki rendkívül kevés lojalitással rendelkezik, még a vállalat irányába is. Munkája világát korlátolt technikai racionalitás, egymástól élesen elkülönülő fokokból álló javadalmazási hierarchia, valamint a vállalatok közötti gyors kar rierváltások vagy áthelyezések jellemzik. Wajcman (1999) tanulmánya egy sokkal stabilabb menedzseri világot sugall, amely közelebb áll a ha gyományos polgári maszkulinitáshoz, és amelyet a hosszú munkanapok mellett ugyanúgy jellemzi, hogy a férfiak egyfelől függnek a feleségek által irányított családi élettől, másfelől el is határolódnak attól. Egy kollégával együttműködve magam is foglalkoztam a „transz nacionális üzleti maszkulinitással” egy ausztrál menedzserek körében végzett kisebb élettörténet-kutatás során (Connell és Wood 2004). A me nedzserek világában a férfiak dominálnak, de határozottan érzékelik a változásokat. Az intenzív és stresszes munkafolyamatok kapcsolati hálót alakítanak ki a menedzserek között, így kölcsönösen figyelik egymást, és ez erősíti a konzervativizmust a társadalmi nemekről való gondolko dásban. A jólét és a szorongás közepette a menedzserek hajlamosak vál lalkozásként felfogni az életüket, és tudatosan „menedzselik” testüket, érzelmeiket és pénzügyeiket. A gazdasági globalizáció növelte köreikben a bizonytalanságot, és megváltoztatta a régebbi üzleti mintákat. A me nedzseri maszkulinitás továbbra is elsősorban a hatalomhoz kötődik, ugyanakkor kimutathatók a régebbi polgári maszkulinitástól való elté rések: tolerancia a sokszínűséggel szemben, valamint nagyobb bizonyta lanság abban a kérdésben, hol van az ember helye a világban és a nemek rendjében.

24


A kritikai férfikutatás nem régóta foglalkozik a globalizáció temati kájával (Pease és Pringle 2001). Még mindig csupán néhány tanulmány létezik arról, hogyan alakul ki a maszkulinitás a transznacionális szín téren. Ez azonban fontos kutatási terület - nem utolsósorban azért, mert világosabb képet adhatna a globális konfliktusokról és erőszakról. Az utószóban visszatérek majd ezekre a kérdésekre.

Következtetésképpen Továbbfejlődött az a kutatási terület, elméleti és gyakorlati vita, ame lyet ez a könyv feltérképez. Ügy tűnik, a Férfiak - Eltűnő szerepek in tellektuális keretei értékesnek bizonyultak, hiszen segítettek irányítani ezt a fejlődést, az empirikus fejezetek pedig referenciaként szolgáltak a későbbi kutatások számára. Mint a tudásnak minden szelete, ez is ide iglenes és tökéletlen, vitákra és javításokra vár. Mégis úgy vélem, hogy a könyv maga érték maradt, mind az elképzelések szintéziseként, mind pedig forrásként az empirikus megértéshez. Ezért örömmel nyújtom most át ezt a második kiadást.

1

A maszkulinitás tudománya Egymással versengő tudások A „férfiasság” és a „nőiesség” fogalma - ahogy Freud megállapította egy melankolikus lábjegyzetben - „a tudományban a legzavarosabbak közé tartozik”.2 A „férfias” és a „nőies” kifejezés a legtöbb hétköznapi hely zetben ritkán okoz zavart. Társalgásunk során és tevékenységeinkben gyakran támaszkodunk erre az ellentétpárra. Ha azonban logikai vizs gálatnak vetjük alá ugyanezeket a fogalmakat, akkor tünékenyek, mint a dunai köd. Bámulatosan megfoghatatlannak és meghatározhatatlannak bizonyulnak. Miért van ez így? Ebben a könyvben azt fejtem majd ki, hogy alapve tően maga a társadalmi nem jellegzetessége miatt, hiszen az történetileg változik és politikailag terhelt. A mindennapi élet a társadalmi nemek kel kapcsolatos politika színtere, nem pedig menekülés attól. A társadalmi nem fogalmai azért vitatottak, mert egymásnak feszü lő diskurzusok és tudásrendszerek követelik maguknak a jogot a nemek leírására. Ezt a mindennapi helyzetekben ugyanúgy tapasztaljuk, mint a kifinomult elméletekben. Előttem fekszik az íróasztalon egy újságcikk egy helyi, sydney-i új ságból, a The Glebe-bői, amelynek címe:

28

A TUDÁS ÉS A PROBLÉMÁK

Miért kérnek útbaigazítást a nők? A nők a férfiaknál nagyobb eséllyel állítanak meg valakit az utcán, hogy meg kérdezzék, merre kell menniük - egyszerűen azért, mert a két nem másfélekép pen gondolkodik.

Az Amanda Park által jegyzett cikk idéz egy pszichológust és életmód tanácsadót, Mary Beth Longmore-t, aki elmagyarázza, hogy a két nem másféle céllal beszél. A nők azt sem értik, miért látnak a férfiak egyfajta hierarchiát abban, ki meny nyi információval rendelkezik - aki több tudással rendelkezik, az magasabban áll a hierarchiában... Miss Longmore szerint a férfiak ezért állítanak meg rit kábban vadidegeneket útbaigazítást kérni, hiszen akkor bevallanák, hogy va lamilyen tekintetben alsóbbrendűek.

Azokat az olvasókat, akik szeretnék megérteni, mennyire más nyelvet beszélnek a férfiak és a nők, meghívják egy Miss Longmore vezetésével tartott műhelybeszélgetésre a következő péntekre.3 A helyi lapok mindig hírhiánnyal küzdenek. Ezt a cikket azonban kivételesen hasznosnak találtam, legalábbis olyan értelemben, hogy tisz tázta, milyen típusú tudások léteznek a társadalmi nemről. Először a hét köznapi tudásunkra apellál: a férfiak és a nők másképpen viselkednek („a nők a férfiaknál nagyobb eséllyel állítanak meg valakit”), és azért viselkednek másképpen, mert másmilyenek („a két nem másféleképpen gondolkodik”). Ha a cikk nem idézné fel ezt a nagy népszerűségnek ör vendő polaritást, nem is lenne meg a sztori. A cikk azonban kritikát is megfogalmaz a hétköznapi tudásról. „A fér fiak és a nők gyakran nem értik egymás célját [a beszédben] (...) A nők azt sem értik...” A kritikát a tudomány nevében fogalmazza meg. Miss Longmore-t pszichológusként mutatja be, ő pedig tudását „tapasztalatok nak” titulálja, és a cikk végén hangoztatja a szokásos tudományos fenn tartásokat („meglátásai igaznak bizonyultak a férfiak és nők többségére, noha nem minden egyes emberre”). A tudomány ilyen értelemben korri gálja a nemi különbségekről fennálló hétköznapi tudást. A korrekció egy ben új gyakorlatot is szavatol, amelyet a műhelybeszélgetés alatt fognak

A m aszkulinitás tudom ánya

29

körüljárni. A szóban forgó tudomány nincs megnevezve, de valószínű nek tűnik, hogy Miss Longmore a cikkben is hangoztatott pszichológu si munkája során szerzett tapasztalataira alapozta a kijelentéseit. Ebben a rövid cikkben két formája is megtalálható a férfiasságról és a nőiességről fennálló tudásnak - a hétköznapi, illetve a pszichológiatu dományi -, amelyek részben megerősítik egymást, részben ellentmon danak egymásnak. Felvillan emellett két olyan gyakorlat, amely során a pszichológiai tudást létrehozzák és alkalmazzák: a személyes tanács adás és a csoportos műhelybeszélgetés. A cikk ennél közvetettebb módon más tudásformákhoz is elvezet minket a maszkulinitás és a femininitás témájában. A műhelybeszélge téseket gyakran használják a pszichológusok abban a miliőben, amely ben megszületett a mai „férfimozgalom” (amelyet a 9. fejezetben járok majd körül). Ez a mozgalom azt állítja, hogy mind a tudományos, mind a hétköznapi tudáson túlmutató ismeretekkel rendelkezik: egyfajta ösz tönös bölcsességgel a „mély férfiasságról”.4 Ha azonban a nemek közötti különbségekről van szó, akkor a pszi chológusok és az újságírók egyaránt nagyobb valószínűséggel hívják segítségül a biológiát. Esetleg felidézik az emberi szervezetben és visel kedésben tapasztalható különbségekről szóló kutatásokat, a két nem el térő agyszerkezetét, a hormonális különbségeket és a genetikai kódokat. Ezek is vissza-visszatérő témák a médiában. Ha a The Glebe pártolná az oknyomozó újságírást, és az újságíró át kelt volna a Parramatta Roadon és befáradt volna a Sydney-i Egyetem re, akkor azt találta volna, hogy ezek a nézetek a maszkulinitásról és a femininitásról a biológusok között ugyan nem képezik vita tárgyát, a bölcsészet- és társadalomtudományok berkein belül viszont annál élénkebb vita folyik ebben a témában. Az egyetemnek ezen a részein a kutatók „nemi szerepekről”, meg „társadalmi nemi viszonyokról” tár salognak, és arról beszélnek, hogy a maszkulinitás és a femininitás „tár sadalmilag konstruált” vagy éppen „diskurzusban alakul ki”. Amikor kilépnek a Sydney-i Egyetem kapuján és jobbra fordulnak a Parramatta Roadon, a biológusok és a társadalomtudósok egyaránt elhaladnak egy szutykos kis templom mellett. A Szt. Barnabás viká riusa egy híressé vált hirdetőtáblán adja a világ tudomására, hogy a

30


nemek rendje Istentől való, és azt megbolygatni ugyanolyan veszélyes vállalkozás, mintha az erkölcsi rend bármely más területét piszkálnánk meg. Az isteni hirdetőtáblára pedig a főút túloldalán álló szálloda kocsmárosa válaszol táblákkal. A kocsmáros gyakran kommentálja a szent írásból vett üzeneteket a laikus munkásosztálybeli hedonizmus néző pontjából.5 Tudnék még példákat citálni, de talán ennyi is elegendő lesz. A társa dalmi nemekről alkotott hétköznapi tudásunkat egymásnak ellentmon dó tudásváltozatok, magyarázatok és ítéletek bombázzák. Ezek a tudások - ahogy azt a The Glebe cikke is mutatja - mind konk rét társadalmi gyakorlatokhoz köthetők. Ez a tudásra általában is igaz, noha az értelmiségi viták gyakran úgy zajlanak, mintha a gondolatok az égből pottyannának elénk. A tudás szociológiája már két nemzedékkel ezelőtt kimutatta, hogy a nagy társadalmi csoportok érdekei és tapasz talatai adják a nagy világnézetek alapját. A természettudomány szocio lógiája egyrészt érdekfeszítő betekintést engedett a laboratóriumok életébe, valamint a tudósok körében fennálló presztízshierarchiákba, másrészt felfedte, milyen társadalmi viszonyokra épül a természettudo mányos tudás. Ezt tovább erősítik Michel Foucault nagy sikerű kutatásai a hatalom és a tudás kapcsolatáról, illetve arról, milyen szoros összefo nódás figyelhető meg az új tudományok (amilyen az orvostudomány, a kriminológia és a szexológia) és a társadalmi ellenőrzés új intézményei és formái (klinikák, börtönök, gyárak, pszichoterápia) között.6 A társadalmi nemek témájához kapcsolódó tudások egymásnak el lentmondó formái tehát arról árulkodnak, hogy a nemekhez különbö ző társadalmi gyakorlatok kötődnek. A maszkulinitás hétköznapi és tudományos leírásának megértéséhez nem maradhatunk meg pusztán a gondolatok szintjén, hanem meg kell néznünk azok gyakorlati meg alapozottságát is. A hétköznapi tudás a társadalmi nemről például távolról sem meg ingathatatlan. Sokkal inkább alapja azoknak a folyamatosan változó gyakorlatoknak, amelyeken keresztül a társadalmi nem „létrejön” vagy „megvalósul” a mindennapi életben - azoknak a gyakorlatoknak, amelye ket az etnometodológusok elegáns kutatások során fednek fel.7 A Sigmund Freud és Mary Beth Longmore által citált tudás a társadalmi nemekről


31

szoros kapcsolatban áll egy szakterület, a pszichoterápia gyakorlatával. A konstrukcionista társadalomtudósok által hangoztatott tudás két for rásból fakad: részben a feminizmus és a meleg felszabadítási mozgalom ellenzéki politikájából, részben pedig a tudományos társadalomkutatás technikáiból. Ennek megfelelően amikor arról beszélünk, melyek a legfontosabb kísérletek a maszkulinitásról vallott tudásunk létrehozásában, fel fogom tenni azt a kérdést, hogy milyen gyakorlatok tették lehetővé az adott tu dás kialakulását. Azt is meg fogom kérdezni, hogy az adott gyakorlatok hogyan alakítják és korlátozzák azt, milyen formát ölt az a tudás. A különböző formában megjelenő tudások nem egyenrangúak. A tu dományos állításoknak a legtöbb esetben előnyük van a többivel szem ben. A The Glebe cikkében a tudományosság halvány jelzése is elég volt ahhoz, hogy megalapozza az állító jogát a hétköznapi tudás kritizálására, a hétköznapi azonban nem kritizálta a tudományost. Oktatási rendszerünkben és a médiában a tudomány egyértelmű hegemóniával rendelkezik. Ez befolyásolta a maszkulinitásról vallott nézetek fejlődését a 20. szá zadban. Minden vezető diskurzus azt állítja, hogy tudományos alapo kon nyugszik, vagy hogy tudományos „eredményeket” használ fel, hiába válik ettől néha egészen groteszkké az állítás. A Vasjankóbán még Ró bert Bly is tudományos nyelvezetet használva fejti ki izgalmas nézeteit arról, hogy agyunk egyharmada „harcos-agy”, a DNS-ünk pedig harcos ösztönöket hordoz. Ha azonban a tudományokhoz fordulunk, akkor ördögi körbe csöp penünk. Hiszen kimutatták, méghozzá meggyőző történelmi részletes séggel, hogy a természettudomány maga sem független a társadalmi nemi viszonyoktól. A nyugati tudomány és technológia kulturálisan maszkulinizált. Ez nem csupán a kutatást végző emberekre vonatko zik, bár az is tény, hogy a tudósok és technikusok túlnyomó többsége férfi. De a tudományos kutatás legfontosabb metaforái, a tudományos diskurzus személytelensége, a tudomány hatalmi struktúrái és kommu nikációja, belső kultúrájának újratermelése mind a társadalmi nemi vi szonyok által meghatározott világban élő domináns férfiak társadalmi helyzetéből fakadnak. Az tehát, hogy a maszkulinitás tárgyalása köz-

32


ben a tudomány jut domináns szerephez, a maszkulinitás (vagy konkrét maszkulinitások) helyzetét tükrözi a nemek társadalmi viszonyaiban.8 Ez esetben mit várhatunk a maszkulinitás tudományától, amely olyan tudásforma, amelyet pont az a hatalom hozott létre, amelyet tanulmá nyozni hivatott? Ennek értelmében ez a tudás etikailag megkérdőjelezhe tő, mint az imperialisták által létrehozott fajkutatás, vagy a kapitalisták által művelt kapitalizmuskutatás. Valóban akadnak a maszkulinitásról folytatott tudományos beszédnek olyan formái, amelyek behódoltak a domináns érdekeknek, nagyjából ugyanúgy, mint a tudományos rassziz mus vagy a neokonzervatív gazdaságtan. A tudományban azonban más potenciál is van. A természettudo mány kritikaként alakult ki: amikor Kopernikusz elutasította azt a fel fogást, hogy a Nap kering a Föld körül, vagy Darwin azt, hogy a fajo kat egyenként teremtette az isteni gondviselés. A kritika, az empirikus adatok és a képzelet izgalmas elegye található meg minden egyes nagy tudományos forradalomban. A hétköznapi tudományos kutatás során pedig a hipotézisek ellenőrzése, valamint az általánosításra való törek vés folyamatosan a közvetlen tapasztaláson túlra viszik a tudósokat, és így a tudomány több a létező dolgok egyszerű visszatükrözésénél.9 Meg tudjuk tenni a következő lépést, össze tudjuk kötni ezt a kritikai elemet a maszkulinitás elemzésében rejlő társadalomkritikával? Vagy a tudományos általánosításra való törekvést a társas élet általánosítandó érdekeivel és ezáltal az igazságosság fogalmával? Ezek a felvetések tel jes mértékben támadhatók egyrészt a posztmodernizmus felől, amely szkeptikus a „nagy narratívákkal” szemben, másrészt a gazdasági ra cionalizmus felől, amely pedig az igazságosság fogalmával szemben fogalmaz meg kétségeket.10 A maszkulinitás kritikájára a könyv utolsó részében fogok visszatérni. Itt pusztán csak a tudományos tudás politi kai ellentmondásaira szeretnék rávilágítani. A maszkulinitás tudomá nya egyaránt lehet emancipatorikus és szabályozó. Vagy akár mind kettő egyszerre. A 20. században a maszkulinitás tudományának három nagy csapá sa létezett. Az egyik alapja a pszichológusok által összegyűjtött klinikai tudás volt, ez az irányvonal a freudista elméletből merítette legfonto sabb gondolatait. A második irányvonal a szociálpszichológiából indult


33

ki, középpontjában pedig a rendkívül népszerű „nemi szerep” fogalom állt. A harmadik irányvonalhoz tartoznak az antropológia, a történe lemtudomány és a szociológia újabb fejleményei. Ebben a fejezetben megvizsgálom, hogy az egyes irányvonalak milyen tudást hoztak létre a maszkulinitásról, majd rátérek a nemi- és szexualitáspolitikán be lül működő ellenállási mozgalmak által létrehozott tudásra. Az egyes irányvonalak közötti ellentmondások felvetik azt a kérdést, hogy egé szen pontosan mi is a tárgya a maszkulinitásról vallott tudásnak. Erre a kérdésre a fejezet utolsó részében igyekszem majd választ adni.

Klinikai tudás Az Ödipusz-komplexus A maszkulinitás tudományos leírására először a Freud által a századfor dulón alapított forradalmi mélypszichológia tett kísérletet. A pszichoa nalízis fejlődése annyira kusza, hatása a modern kultúrára pedig anynyira hatalmas, hogy gyakran elfelejtjük, hogy a pszichoanalízis orvosi praxisból nőtt ki. Maga az alapító is mindig hangsúlyozta, hogy a pszi choanalitikus tudás alapja a klinikai megfigyelés, és a tudást a gyógyítási folyamat alatt ellenőrizte. A pszichoanalízist az orvostudománnyal való kapcsolata a kezdetek től fogva a normalizációra és a társadalmi ellenőrzésre tett törekvések hez kapcsolta. Pedig a pszichoanalízisben a kezdetektől fogva adottak voltak a radikális lehetőségek.11 Freud korai munkássága időben egybe esett az európai szellemi pezsgéssel, amely létrehozta a modernista iro dalmat, az avantgárd festészetet és zenét, a radikális társadalmi elgon dolásokat, a lelkes feminista és szocialista mozgalmakat, valamint az első homoszexuális jogokért küzdő mozgalmat. Freud kellően nyitott volt erre a pezsgésre ahhoz, hogy - ahogy klinikai gyakorlata kiemel te a szakmai ortodoxiából - megkérdőjelezzen szinte mindent, amit az európai kultúra addig adottnak vett a nemekről. Ezért lett az ő munkássága a maszkulinitásról való modern gon dolkodás kiindulási pontja, noha a legtöbb későbbi férfikutató kevéssé

34


ismeri Freudot, és még kevésbé érdeklődik Freud felfogásának részletei iránt. Leginkább Freudról mondható el, hogy kiengedte a szellemet a palackból. ízekre szedte a látszólag természetes „maszkulinitást”, és egyszerre tette lehetővé, valamint - bizonyos értelemben - szükségessé, hogy megvizsgáljuk annak összetételét. Freud nem írt rendszerezett értekezést a maszkulinitásról, ez a téma mégis vissza-visszatér harminc évet felölelő életművében. Felfogása há rom lépésben fejlődött. Először lerakta a pszichoanalitikus elvek legfontosabb alapjait: ki jelentette, hogy a normális és a neurotikus elmeállapot között folyto nosság van, kidolgozta az elfojtás és a tudattalan fogalmait, valamint kialakította a módszert, amellyel a tudattalan mentális folyamatok „ol vashatókká” váltak az álmok, a viccek, a nyelvbotlások és a tünetek se gítségével. Freud megértette, hogy a felnőttkori szexualitás és társadalmi nem távolról sem természet által adott, hanem hosszú és konfliktusokkal terhelt folyamat során alakul ki. Egyre inkább úgy látta, hogy ennek a fejlődésnek a kulcsmozzanata az „Ödipusz-komplexus”, azaz a gyermekkor közepének érzelmi zűrzavara, amelynek része az egyik szülő iránti vágy és a másik iránti gyűlölet. A fi úknál az ödipális válságot az apával való rivalizálás és a kasztrációtól való félelem váltotta ki. Ezeket a gondolatokat két híres esettanulmányban do kumentálta 1909-ben: a „kis Hans”, illetve a „Patkányember” eseteiben. Ezekben Freud azonosította a férfiasság kialakulásának döntő pillanatát, és felvázolta egy létfontosságú kapcsolat dinamikáját.12 Elméleti munkájában azonban már maga Freud is megkezdte ennek a képnek az árnyalását. Azt állította, hogy a homoszexualitás nem egysze rű nemváltás: „az invertált férfiak egy nagy része megőrizte a férfiasság lelki karakterét”. A homoszexualitással szembesülve Freud azt a hipo tézist állította fel, hogy az ember természeténél fogva biszexuális, azaz mindenkiben egymás mellett léteznek a maszkulin és a feminin vonások. Ebből az következik, hogy a felnőtt maszkulinitás szükségszerűen bonyolult, és bizonyos értelemben ingatag konstrukció. Freud második lépése a maszkulinitás elemzésében az volt, hogy kidolgozta a társadal mi nemnek ezt az építkező megközelítését. Ez legteljesebb formájában Freud leghosszabb esettanulmányában, a „Farkasember”-ben olvasható,


35

amelyet az I. világháború alatt adott ki. Ebben a tanulmányban Freud túllépett az Ödipusz-komplexuson, és rátalált a preödipális, nárciszti kus maszkulinitásra, amely megalapozta a kasztrációs szorongást. Ahogy haladt előre, Freud feltárta, hogyan hatottak egymásra ezek az archaikus érzelmek: a fiú apa iránt érzett vágya, a szolgákkal kialakult kapcsola ta, a nőkkel való azonosulása, valamint az édesanyja irányt táplált félté kenysége. Freud ezekre az ellentmondásokra támaszkodva magyarázta a Farkasember kamaszkori és fiatal felnőttkori életében beállt változást, amelynek során a sekélyes heteroszexuális promiszkuitásból neurotikus apátia lett.13 Ebben az egyik legzseniálisabb esettanulmányában Freud bemutat ta, milyen lehetőségei vannak a klinikai módszernek arra, hogy réte genként bontsa le az érzelmeket, és feltárja a köztük levő kapcsolatok változásait. Semmi sem állhatna távolabb az egysíkú frázisoktól, ame lyeket még mindig gyakran tartanak a pszichoanalízis „eredményének”. A Farkasember esettanulmánya kihívás a maszkulinitás minden későbbi kutatása számára. Egyetlen megközelítés sem lehet elégséges, amíg meg nem tanulta a leckét a maszkulin személyiségen belül létező feszültsé gekről, valamint arról, mennyire képlékeny ez a képződmény az emberi élet során. Az I. világháború után Freud kidolgozta elméletét a személyiség fel építéséről; különösen fontos ezen belül a felettes én fogalma: ez az a tu dattalan ágens, amely ítélkezik, cenzúráz és eszményeket hoz létre. Ez a fogalom alapozta meg a maszkulinitás elemzésének harmadik lépését. A felettes én az Ödipusz-komplexus nyomán alakul ki, a szülők felől ér kező tilalmak internalizálásával. Freud fokozatosan arra jutott, hogy a felettes én nemileg meghatározott, hiszen alapvetően a gyermek és az apa viszonyának eredménye, és határozottabb formát ölt a fiúk, mint a lányok esetében. A Rossz közérzet a kultúrában, valamint más kultúrá val foglalkozó írásaiban kezdte meglátni a felettes én szociológiai vetületét is. A felettes én Freud számára azt az eszközt jelentette, amelynek segítségével a kultúra ellenőrzése alá vonja a személyes vágyat, különö sen az agressziót.14 Ezek a gondolatmenetek tapogatózok és befejezetlenek maradtak, ha tásuk azonban óriási. íme egy olyan elmélet csírája, amely felvázolja a

36


kultúra patriarchális szerveződését, amelyet a maszkulinitás konstruk ciója örökít át generációról generációra. Ezt az elméletet akkor lehetne továbbgondolni, ha jobban hajlanánk a szociológiai elemzésre, mint arra Freud vagy ortodox követői valaha is hajlandóak voltak. A radiká lis pszichoanalízis azonban éppen ebbe az irányba indult el. Freud tehát több ajtót nyitott ki, mint ahányon belépett. Ezek az aj tónyitások azonban elég jelentősek a maszkulinitás elemzése számára. Freud biztosított egy kutatási módszert: magát a „pszichoanalízist”; egy irányadó fogalmat: a tudattalan dinamikáját; a maszkulinitás fejlődé sének első feltérképezését; emellett figyelmeztetett minket a téma szük ségszerű sokrétűségére és korlátáira. Leghatározottabban azt az állás pontot képviselte, hogy a maszkulinitás sosem létezik a maga vegytiszta állapotában. Az érzelmi rétegek együtt léteznek és egymásnak ellent mondanak. Minden személyiség árnyalt, bonyolult struktúra, nem pe dig áttetsző egység. Noha elméletének nyelvezete megváltozott, Freud kitartott amellett, hogy a nem empirikusan összetett képződmény, illet ve hogy a femininitás mindig része a férfi személyiségének. Ezt az alap vető és nyugtalanító meglátást öntötték ki a fürdővízzel együtt később, amikor a konzervatívabb pszichoanalitikusok leszámoltak a biszexualitás elméletével. Egészen korán nyilvánvalóvá vált, hogy Freud munkássága nagy szerű lehetőségeket rejt a maszkulinitás tudománya számára. Már az I. világháború alatt foglalkozott vele Alfréd Adler, akinek „férfias til takozás” elméletére hamarosan kitérek. Az 1920-as és 1930-as években az ortodox nézetekhez közelebb álló pszichoanalitikusok szenvedélyes vitát folytattak a nőiességről, s ebből levált egy kisebb vita a férfiasság ról is, amely a gyermekkor első éveire koncentrált. Az első hozzászólók meglepődtek azon, hogy klinikai bizonyítékokat találtak a fiúknál a preödipális femininitásra, amely az anyával történő azonosulásból fakad, noha a korszakot az iránta érzett féltékenység is jellemezi. A vitát Karén Horney vitte el a feminizmus irányába 1932-es tanul mányával, amelynek a beszédes „The dread ofwoman” [„A nő félelme’’] címet adta. Horney számára az anyával szemben táplált félelem mélyeb ben gyökerező és vehemensebben elfojtott, mint a kasztráló apától való félelem. Ennek a folyamatnak maga a vagina a szimbolikus középpontja.


37

A fiúknál az alkalmatlanság érzése ahhoz vezet, hogy megvonják érzelmi energiájukat az anyától, és azt magukra, illetve a nemi szervükre fordít ják - így készítve elő a terepet a kasztrációs félelemhez. A férfiak későbbi reakcióit ezek az érzelmek irányítják. Ezek közé tartozik, hogy hajlamo sak társadalmilag maguk alatt álló nőt választani a szerelemben, és ebből eredeztethető az a szokásuk, hogy aktívan rombolják a nők önbecsülését, hogy ezzel is támogassák „az .átlagos férfi’ örökké ingatag önérzetét”.15 Horney tanulmánya volt a maszkulinitás kritikájának csúcspontja a klasszikus pszichoanalízisben. Két fontos tételt fogalmazott meg: a fel nőtt maszkulinitás nagymértékben épül a femininitásra adott túlzó re akciókra, illetve: a maszkulinitás kialakítása összefüggésben áll a nők alárendeltségével. A pszichoanalízis fősodrában azonban ez a vég volt, nem a kezdet. 1930 és 1960 között a pszichoanalízis a legtöbb kérdésben meszsze jobbra sodródott, ez alól a társadalmi nemek elmélete sem jelentett kivételt. Az 1950-es években olyan pszichoanalitikusok írásai váltak közkedveltté a nemekről, mint Theodor Reik, és ők nem a társadalmi nemek ellentmondásos jellegét vagy a társadalmi rend és a vágy közötti konfliktust hangsúlyozták. Az ő írásaik inkább szoros összefüggést té teleztek fel a mentális egészség és a nemi ortodoxia - különösen a kon vencionális heteroszexualitás és a házasság - között. Egyre inkább prob lémamentesnek, a fejlődés természetes útjának állították be a felnőtt heteroszexualitáshoz vezető utat, noha Freud azt még bonyolult és tö rékeny konstrukciónak tekintette. Patologikusnak tekintettek mindent, ami ettől eltért - különösen a homoszexualitást, amelyet természeténél fogva patologikusnak minősítettek, a „zavarokkal terhelt szülő-gyerek /kapcsolatok” eredményének, ahogy az Irving Bieber által vezetett New York-i pszichoanalitikusok csoportja 1962-ben kifejtette. A pszichoana lízis gyakorlata egyre inkább a normalizáció technikájává vált, és igye kezett hozzáigazítani a pácienseket a nemek rendjéhez.16 Ahogy Kenneth Lewes nagyszerű kötete a férfi homoszexualitással fog lalkozó pszichoanalitikus gondolkodás történetéről mutatja, a pszichoanalitikusoknak radikálisan át kellett alakítani az Ödipusz-komplexus fogalmát ahhoz, hogy egyetlen kizárólagos egészséges fejlődési utat tud janak kijelölni.17 Freud és korai követői számára az Ödipusz-komplexus

38


szükségszerűen traumatikus folyamat volt, lefolyása pedig szükségszerű en bomlasztó. Enélkül nem tekinthették volna a felnőtt maszkulinitást a vágy és a kultúra tragikus találkozására épülő törékeny képződménynek. Az 1940-es és az azt követő évek tragikus mozzanatoktól mentes, normalizáló pszichoanalízise már nem volt képes kritikát megfogalmazni a maszkulinitással szemben, noha ez a klasszikus elmélethez még hozzá tartozott. Hosszú kitérőre volt szükség ahhoz, hogy a pszichoanalízis visszanyerje ezt a képességét.

Az archetípus és a személyiség A klinikai tapasztalat annyira összetett, hogy mindig többféle értelme zésre ad lehetőséget. Az egyes esetek különböző értelmezései más-más elméleti kereteket feltételeznek, a pszichoanalízis története pedig gazdag olyan rendszerekben, amelyek az érzelmi élet alternatív olvasatait kínál ják nekünk. Többen fogalmaztak meg elméleteket a maszkulinitásról, ezek közül a legismertebb Cári G. Jung munkássága. A nemek kérdése központi helyet kapott abban a rendszerben, ame lyet Jung a Freuddal való szakítása után kezdett el kidolgozni. Jung meg különböztette egymástól a társadalmi környezetben zajló kölcsönhatá sokban konstruált ént, amelyet „personá ”-nak nevezett el, valamint az elfojtott elemekből, a tudattalanban kialakuló ént, amelyet „animá”-mk hívott. Azt állította, hogy ezek általában egymással szemben helyezked nek el, a szembenállásban pedig nagy szerep jut a két nemnek: a nőies vonások és hajlamok elfojtása ahhoz vezet, hogy ezek a kontraszexuális igényekfelgyülemlenek a tudattalanban.18

Freudhoz és Kleinhez hasonlóan Jungot is foglalkoztatta a férfiakban jelen lévő femininitás. Az ő elmélete azonban fokozatosan más irányt vett, és nem az elfojtás folyamatára összpontosított, hanem a maszkulin persona és a feminin anima közötti egyensúlyra. Jung ezenkívül egyre inkább hajlott arra, hogy a férfias férfiak nőies belső világát nem csupán az egyes ember sajátos élettörténete alakítja,


39

hanem a nőkről alkotott öröklött, „archetipikus” képek is. A kollektív tudattalanban található archetípusokról először éppen ilyen kontextus ban tett említést, hogy megmagyarázza az érzelmi élet paradoxonait. Az archetípusok idővel leváltak a klinikai tudásról. Később Jung ne mekkel foglalkozó munkáinak fontos elemei lettek. Jung kezében hasznosnak bizonyultak az olyan fogalmak, mint az „anima”. Jung érdekes elméletet dolgozott ki a patriarchális házasságok érzelmi dinamikájáról. A maszkulin/feminin polaritást arra használta, hogy nemek közötti egyensúlyt sürgessen a mentális és a társas életben, ami az 1920-as években igencsak haladó elképzelés volt. Még egyfajta maszkulinitásterápiát is kiötlött, és azt állította, hogy „a modern férfi egy bizonyos típusa” hozzászokott ahhoz, hogy elfojtsa a gyengeséget, de ezt már nem engedheti meg magának. Egy meglepő fejtegetés során olyan terápiás technikákat jelzett előre, amelyek ötven évvel később let tek népszerűek: módszereket javasolt arra, hogyan tudnánk beszélgetni az animánkkal, mintha az különálló személyiség lenne, és hogyan tud nánk nevelni.19 Jung elemzése más területeken ugyanakkor végtelenül sematikus és spekulatív lett. Miközben Freud azzal küszködött, hogy legyőzze vala hogy a maszkulin/feminin polaritást, Jung nemcsak hogy elfogadta azt, de ráadásul azt állította, hogy ez a közismert ellentét az emberi psziché vel kapcsolatos, örök idők óta létező igazságokban gyökerezik. Klinikai esettanulmányok hiányában végzetesen könnyű „archetí pusokat” találni. Jung későbbi könyvei meg is találták őket az ezoteri kus művészetekben és a világvallásokban, követői pedig más mitológiai rendszereket vettek górcső alá. Ennek eredményeképpen több erősen za varos szöveg született, mint például Marshall Bethal „The mythic male” [,,A mitikus férfi”] című írása, amely egy összefüggéstelen utazás a ter mészetes környezetükből teljesen kiemelt görög-római mondák között, hogy megtalálja azokat a férfiisteneket, akik megszemélyesíthetik a „fér fitudat modern módozatait”. A Vasjankó hasonló szellemben íródott jungiánus munka, csak éppen Róbert Bly egy Grimm testvérek által átdolgozott népmesében találja meg az archetípusait, nem pedig Ovi dius lapjain, ahogy az megszokottabb lenne. Bly sem foglalkozik a mese kulturális eredetével, értelmezését pedig összezavarja a „Zeusz-energia”

40


fogalmával, valamint különböző orális kultúrákból merített, még ennél is vadabb fogalmakkal.20 Az is ingoványos terepre visz minket, hogy Jung a psziché univer zális struktúrájának tartja a maszkulin/feminin polaritást. A két pólus felépítésében nem képzelhető el történelmi változás; csupán a kettő kö zötti egyensúly módosulhat. A modern jungiánus írásokban ez olyan értelmezéshez vezet, misze rint a feminizmus nem a nők elnyomásával szemben megfogalmazott ellenállás, hanem az archetipikus femininitás megerősítése. A múltban nem a férfiak uralkodtak a nők fölött, hanem inkább a maszkulinitás uralkodott a femininitás fölött. Érthető hát, miért éppen a jungi elmélet lett az egykoron haladó szellemű férfiak körében tapasztalható pálfordulás központi eleme.21 Hiszen ebből a megközelítésből azonnal adó dik, hogy a modern feminizmus megbontja az egyensúlyt, túlságosan a másik oldalra koncentrál és elnyomja a maszkulint. Bly nagy hatá sú kritikája a „puhány férfiakról”, akik bedőltek a feminizmusnak és ezáltal elveszítették a „mély maszkulinitást”, pontosan az archetipikus egyensúly jungi elképzelésére épül. Mivel manapság kevesen olvassák Jung eredeti tanulmányait, fele désbe merült, hogy ezeknek az állításoknak a gyökerei a pszichoanalízis korai történetébe nyúlnak vissza. A nemek elemzését Jung a férfiasság és a nőiesség elvont szembenállására alapozta, amelyet Freud viszont csak apró lépésenként dolgozott fel. Jung megfogalmazásaiból eltűnt a pszichoszexuális fejlődés Freud által feltárt komplexitása. És azzal, hogy a társadalmi nem meghatározó elemét a faji tudattalanban, az archetí pusok feltételezett őrzőhelyében kereste, Jung hátat fordított az Adler és Horney által kijelölt útnak, amely a társadalmilag érzékeny pszichoana lízis felé vezetett volna. A maszkulinitással foglalkozó frissebb, népszerű pszichológiai mű vekben a nemi archetípusok legfontosabb alternatívája a „nemi identitás” fogalma, amely Erik Erikson munkásságából ered. Erikson a Freud és Jung utáni nemzedék talán legbefolyásosabb pszichoanalitikusa. Gyer mekkor és társadalom című kötetében Erikson azt állítja, hogy a 20. század közepén az érzelmi fejlődés legfontosabb kérdései az identitás kialakulásához köthetők. Az „identitás” ezután elcsépelt fogalommá


41

vált, Erikson fejlődési szakaszokról megfogalmazott modellje pedig máig roppant népszerűségnek örvend.22 A társadalmi nemek témájában az identitás fogalmának legfontosabb alkalmazása az amerikai pszichiáter, Róbert Stoller nevéhez köthető. Stoller munkássága a nemi gyakorlatok egyik bámulatos fejleményéhez, a transzszexualitás felfedezéséhez kapcsolható. A „nemváltás” sebészeti technikáinak kidolgozásával felvetődött, hogy meg kell állapítani, kinek kellene kés alá feküdnie, és ez elvezetett a nemhez tartozás kutatásához. Stoller klinikai kutatásokat végzett olyan felnőtt férfiakkal, akik nővé akartak válni, valamint olyan fiúkkal, akik minden látható jel szerint a femininitás felé vezető utat járták - amelyet Stoller úgy írt le, hogy „gyer mekkori férfi transzszexualitás, egyértelmű, potenciálisan káros szemé lyiségzavar”. Ez a kutatás nem vezette el Stollert a klasszikus freudi fel fogáshoz, miszerint a társadalmi nem ellentmondásos struktúra. Stoller ehelyett úgy vélte, hogy felfedezett egy egységes „központi nemi identi tást”, amely az élet első éveiben alakul ki. A nemi identitás a szülők és a gyerekek közötti érzelmi interakciók során kristályosodik ki - Stoller helyenként szigorú szavakkal illeti az anyákat -, és elég erős ahhoz, hogy felülírja a test fizikai jegyeit. A férfiak transzszexualitása tehát ilyen ér telemben nem azt jelenti, hogy a férfi nővé szeretne válni, hanem azt, hogy úgy hiszi, máris nő. Normális esetben a fiú természetesen férfi nemi identitásra tesz szert és nincs semmi baj. A nemiidentitás-elmélet széles körben elterjedt a nemi fejlődés leírására. Hatott a közelmúlt gyer mekkori fejlődéssel és homoszexualitással foglalkozó pszichoanalitikus munkáira, valamint a maszkulinitás antropológiai értelmezéseire is.23 Noha ez az elmélet a transzszexuális életek végletes ellentmondásaira épül, mégis tagadhatatlanul normalizáló elméletnek tekinthető. A nők kel való azonosulást nem minden férfi tudattalanjába helyezi, hanem egy konkrét deviáns csoporthoz köti. (Nem meglepő, hogy az átoperálásra vágyó férfiak - a szociológus Anne Bolin kutatásai szerint - na gyon ügyelnek arra, hogy megfeleljenek az orvosok nőies öltözködésről és viselkedésről vallott nézeteinek.) Róbert May egy éles hangú kriti kában még azt is megkérdőjelezte, lehet-e egyáltalán pszichoanalitikus elméletnek tekinteni mindezt. May véleménye szerint Erikson megkö zelítése valójában egy meliorista énpszichológia, Stoller „központi nemi

42


identitás” felfogásából pedig hiányzik a pszichoanalitikus meglátás a konfliktusról, a fantáziáról és a tudattalanról. Nehéz nem egyetérteni May-jel. Ha Jung a nem ellentmondásait a pszichén belül létező univer zális dichotómiára redukálta, akkor a nemiidentitás-elmélet még tovább ment: az ellentmondást úgy ahogy van kiiktatta.24 így a Farkasember esetét követő fél évszázad alatt a freudista pszicho analízis és annak két legbefolyásosabb alternatívája konzervatív nemi társadalmi gyakorlatokat alakított ki, és emellett normalizáló elmélete ket fogalmazott meg a maszkulinitásról: olyan elméleteket, amelyek a pszichés egészséget a szexualitásban és érzelmi életben mutatkozó szűk re szabott ortodoxiával azonosította. Freud gondolataiból azonban nem csak ilyen irányba lehetett elindulni. Az orvosi szféra határmezsgyéjén egyre szaporodtak a pszichoanalízis szakadár verziói és váratlan alkal mazásai. Ezek közül néhány egészen eredeti elképzeléseket is megfogal mazott a társadalmi nemről.

Radikális pszichoanalízis Alfréd Adler volt az első szakadár analitikus - egy szocialista orvos, akinek meggyőződése volt, hogy a társadalmi tényezők fontos szerepet játszanak a betegségek kialakulásában. Adler a bécsi Pszichoanalitikus Társaság elnöke volt 1911-ben, amikor szakított Freuddal. A konfliktus apropóját egy tanulmánysorozat adta, amelyet Adler olvasott fel a Tár saságnak, és a sorozat egyik legfontosabb darabja érdekes módon éppen a maszkulinitás elméletéről szólt. Adler érvelése a szokásos maszkulinitás/femininitás polaritásból indult ki, azonban azonnal hangsúlyozta a feministák álláspontját, mi szerint a polaritás egyik oldalát a kultúra alábecsüli és a gyengeséggel azonosítja. Ezáltal mindkét nembeli gyermek kénytelen feminin helyze tet elfoglalni, hiszen a felnőttekkel szemben gyenge. Kialakul bennük a femininitás, és kételyeik támadnak arról, hogy képesek lesznek-e elérni a maszkulinitást. A maszkulin/feminin polaritással kapcsolatos „gyerme teg értékítéletek” motivációként a későbbi élet során is megmaradnak bennünk.

A

maszkulinitás tudom ánya

43

A meghunyászkodás és a függetlenségre való törekvés egyszerre van jelen a gyermek életében, ami belső ellentmondást eredményez a masz kulinitás és a femininitás között. A normális fejlődés során kialakul va lamiféle egyensúly. A felnőtt személyiség tehát kompromisszumokból formálódik és feszültségekkel terhes. Ha azonban létezik gyengeség (és Adler úgy gondolta, hogy a neu rózist gyakran valamiféle fizikai gyengeség vagy hiány idézi elő), akkor léteznie kell szorongásnak is, amely a maszkulin jelleg túlzott hangsú lyozását idézi elő. Ez a - Adler híres megfogalmazásával élve - „férfias tiltakozás” elengedhetetlen a neurózishoz. Egyszerre jelent túlkompenzálást az agresszió irányába, valamint nyughatatlan sikervágyat. Adler úgy vélte, hogy a férfias tiltakozás a normális és a neurotikus mentális életben egyaránt aktív. Nem állt messze ettől az elképzeléstől a konvencionális férfiasság kritikája. A férfias tiltakozás a női pszicho lógiának ugyanúgy jellegzetessége volt, mint a férfiakénak, de árnyé kot vetett rá a nők társadalmi alárendeltsége. Férfiaknál akár idegesítő személyiségvonássá is válhatott. Adler erősen kritikusan viszonyult a domináns maszkulinitásokhoz, egy helyen így fogalmazott: „Kultúránk fő gonosza a férfiasság túlzott felsőbbrendűsége. ”

Adler az I. világháború alatt osztrák katonai kórházakban dolgozott, és kétsége sem maradt afelől, hogy a maszkulinitás, a hatalom és a nyilvá nos erőszak egymással összefüggnek. 1927-es könyve, az Emberismeret egyértelműbben támogatta pszichoanalitikus szemszögből a feminiz must, mint bármi más egészen az 1970-es évekig.25 Ami a neurózis okait illeti, Adler messzire távolodott Freud libidó elméletétől. Kritizálta az elfojtás elméletét, azt mechanisztikusnak titu lálta, az Ödipusz-komplexus pedig szerinte csupán az egyik lehetséges megjelenési formája egy nagyobb dinamikának, a „férfias tiltakozás színterének”. Mindkét meglátásában megelőzte a későbbi elméleteket. Freud a neurózis megalapozatlan leegyszerűsítésének tartotta Adler né zeteit (és ebben igaza is volt). Úgy ítélte meg, nincs már szüksége sem Adler, sem a követői támogatására, ezért kitessékelte őket a pszichoana litikus mozgalomból.

44


A szakítással mindkét oldal sokat veszített. Adlerből hiányzott Freud bámulatos érzéke a mentális élet komplexitásának megértésére, és ez után sosem sikerült a korábbiakhoz hasonló minőségű elméletekkel elő rukkolnia. Ami az ortodox oldalt illeti: a pszichoanalízis egyre zártabb rendszer lett, és éppen azokat a társadalmi hatalmi témákat utasította el, amelyeket Adler vetett fel. Foglalkoztak azonban ezekkel a kérdésekkel más mozgalmak: a marxista pszichoanalízis, az egzisztencializmus és a feminista pszichoanalízis. A marxizmus és a pszichoanalízis összekapcsolására számos kísér let született. Ezek ugyan mind a maszkulinitás kérdése körül forogtak, de közvetlen módon egyik sem foglalkozott vele. Wilhelm Reich, aki talán a legeredetibb elme volt a freudi baloldalon a két világháború kö zött, kidolgozta a „karakterelemzés” módszerét, amely az egyes tünetek ről az egész személyiség stílusára helyezte át a hangsúlyt. Kísérletet tett arra, hogy egységbe gyúrja a marxista gazdasági elemzést és a freudista szexuáltudományt, és ebből zseniális ideológiaelemzés született. Kiemel te az „autoriter család” szerepét, meglátása szerint ott zajlik az osztálytár sadalom és a patriarchátus újratermelődése. A fasizmus tömegpszicholó giája című műve, amely három évvel később jelent meg, mint Freudtól a Rossz közérzet a kultúrában, kidolgozottságban messze megelőzi kora tár sadalomtudományi munkáit. Reich úgy vélte, a tekintély nagyobb struk túrái lecsapódnak a család pszichodinamikájában, és ezzel a társadalmi realizmusnak pontosan azt a dimenzióját adta a freudizmushoz, amely mind Freud, mind Jung férfiasságról vallott gondolataiból hiányzott.26 Reichre azonban - Adlerrel ellentétben - nem volt jellemző a femi nizmus elismerése. Ezért magát a maszkulinitást nem tekintette problé mának. Ahogy a következő két évtizedben a Frankfurti Iskola teoretiku sai sem, akik magukévá tették Reich elképzeléseit a karakterelemzésről, érdeklődését a tekintélyelvűség iránt, valamint kísérletét Marx és Freud összeegyeztetésére. Max Horkheimer, Erich Fromm és Theodor Adorno munkásságában a „tekintélyelvűség” lassan külön karaktertípusként je lent meg - vagy ha feminista nézőpontból nézzük, akkor egyfajta maszkulinitásként. A Frankfurti Iskola leghíresebb pszichológiai munkái - Frommtól a Menekülés a szabadság elől (1993), valamint a többek által jegyzett The


45

Authoritarian Personality [A tekintélyelvű személyiség] (1950) - való jában különböző maszkulinitásokat mutatnak be, az azokat létrehozó körülményekkel együtt. Fromm felvetette, hogy a történelem folyamán több évszázadon át követték egymást a karaktertípusok. A tekintélyelvű személyiség ennél sokkal szűkebb területre összpontosított. A kötethez tartozik két híres esettanulmány, a „Mack” és a „Larry” - ezek az első részletes klinikai leírások a maszkulinitásokról úgy, hogy azokat gondo san összekapcsolták azzal a gazdasági és kulturális környezettel, amely ben kialakultak. A „tekintélyelvű” típus olyan maszkulinitást jelöl, amelyet különösen foglalkoztat a patriarchátus fenntartása: jellemzője a homoszexuálisok iránti gyűlölet és a nők megvetése, valamint általá nosabb konformitás a felülről jövő tekintélyhez és agresszió a kevesebb hatalommal rendelkezők irányába. Ezeket a jellemvonásokat a szigorú gyereknevelésre, az apa családon belüli dominanciájára, a szexuális el fojtásra és a konzervatív erkölcsökre vezették vissza. A „demokratikus” személyiséget kevésbé egyértelműen rajzolták meg, de a személyiségje gyek közé tartozott a határozottan nagyobb tolerancia, kialakulását pe dig az oldottabb, szeretetteljesebb családi viszonyokhoz kötötték.27 Mindez empirikus bizonyíték volt már tehát arra, hogy nagyjából ha sonló társadalmi környezetben is kialakulhatnak eltérő pszichoszexuális karakterek. A pszichoanalitikus gondolkodást elfogadó antropológusok, mint például a nagy etnográfus, Bronislaw Malinowski, már korábban is megmutatták, milyen különbségek léteznek kultúrák között a szexua litás kezelésében, illetve a személyiségek kialakításában.28 Egyre inkább világossá vált, hogy Freud elmélete az Ödipusz-komplexusról nem ké pes biztosítani a maszkulinitás általános elemzését. Az sokkal inkább egyetlen történelmileg lehetséges viselkedésminta feltérképezése, és er ről a konkrét mintáról a többi mintához viszonyítva kell gondolkodni. Ez a következtetés több következménnyel is jár a maszkulinitás elméle tében, amelyekre a következő fejezetekben fogok kitérni. Sem Reich, sem a Frankfurti Iskola nem osztotta Adler kételyeit a li bidó elméletével kapcsolatban, hasonló aggályokat fogalmazott azonban meg Jean-Paul Sartre A lét és a semmi (2006) lapjain. Sartre szerint az „empirikus pszichoanalízis”, ahogy ő a freudista iskolát nevezte, túl me chanikus, és egyetlen lehetséges életformát (amelyet a nemi vágy határoz

* «v ,4 -

*£* fi % "•

-V w '

-4 X* ,, v • ■«'*%(#• - ■ * -

• N W » V fi < W'H C » > 4 '4 S f c í \ # > ♦ . t r * v - / v* V W ^

'4

V'tí-'ií**

46

^ > 4 f s. *

ii1

IttflMai


meg) minden élet jellemzőjének tekint. Sartre felvázolt egy bámulatos alternatívát, amelyet „egzisztencialista pszichoanalízisnek” hívott. A tu dattalan fogalmának használata helyett amellett érvelt, hogy önmagunk ról való tudásunkat különböző módokon szervezzük. A „rejtély fényes nappal” megfejthető, ha visszafejtjük az egyén élettörténetét, és megál lapítjuk, milyen alapvető elkötelezettségekre épül az adott személy élete. Sartre maga csak irodalmi életrajzokban alkalmazta a módszert. Köz vetlenül a nemi viszonyokra Simoné de Beauvoir vetítette ki az egzisz tencialista pszichoanalízist A második nem (1969) lapjain. Legismertebb érvelése szerint a nő a férfiszubjektumhoz képest a „másikaként defini álódik. A könyvben azonban található egy sor tanulmány a különböző típusú femininitásokról, amelyek sokkal aktívabb teret engedtek a női vágyaknak. Az egzisztencialista pszichoanalízis lehetővé tette számára, hogy túllépjen a pszichológiában megszokott statikus tipológiákon. De Beauvoir felfogásában a társadalmi nem úgy jelent meg, mint folyama tosan alakuló viszony a különböző helyzetekkel és társadalmi struktú rákkal. A társadalmi nem egyes formái inkább különböző életvitelek, mintsem rögzült karaktertípusok.29 Tudomásom szerint ezt a megközelítést senki sem alkalmazta kifeje zetten az Első Nemre maszkulinitáselméletként. A benne rejlő lehetősé gek azonban világosan megmutatkoznak a skót pszichiáter, R. D. Laing munkásságában. Laing a skizofréniáról írt tanulmányaiban érzékletesen festette le a férfiak tevékenységeit a családok érzelmi határain belül, és néhány esettanulmányt is közölt férfiakról. Ezek közé tartozik „Dávid” esete - Dávid diák volt, akinek különcségeit tanulmányozta Laing, és ez megadta a kulcsot az egymásnak ellenszegülő drámai szerepekből felépülő egész élethez. A drámai szerepek között a női szerepek voltak a legerőteljesebbek, érzelmi hatásukat a Dávid édesanyjának halála által meghatározott családi dinamika adta. Dávid „skizofréniája” annak kö vetkezménye volt, hogy egymással összeegyeztethetetlen nemi ellent mondásokkal viaskodott. Dávid feminin azonosulásai elől menekülve létrehozott egy egész sor egyéb személyiséget, amelyek aztán bonyolult hamis-én rendszerbe álltak össze.30 Ez nem a maszkulinitás egy „típusa” - az egzisztencialista pszichoa nalízisben a nemek ellentmondásai nem állandók, következményük pe-


47

dig nem egy személyiség. Társadalmi hatásra alakulnak ki, de pontosan azáltal lesznek ellentmondások, hogy a helyzethez alkalmatlan cselekvés ként alkalmazzák őket. A személyiség ilyen megközelítése kapcsolódhat a társadalmi struktúra elméleteihez, de úgy, hogy a hangsúlyt a részvétel re és a cselekvésre helyezi, nem a társadalmi mechanizmusokra.31 Simoné de Beauvoir munkásságát leszámítva az 1930-as évek eleje és az 1960-as évek vége között alig volt kapcsolat a feminizmus és a pszichoanalízis között. A pszichoanalízisben rejlő radikális lehetőségek azonban fokozatosan beszivárogtak a feminista gondolkodásba, két fő formában. Az első Jacques Lacan munkásságából indult ki. A Lacant követő fe ministákat - mint például Nagy-Britanniában Juliét Mitchellt, Franciaor szágban pedig Luce Irigaray-t - jobban foglalkoztatták a femininitásról, mint a maszkulinitásról alkotott elméletek. Ez a munka közvetetten még is hozzájárul a maszkulinitás megértéséhez is. Lacan elmélete szimboli kus folyamatokra koncentrál, amelyekben nagyban jelennek meg azok a modellek, amelyeket Freud dolgozott ki a család érzelmi viszonyairól. Az „atyai törvény” alkotja a kultúrát és teremti meg a kommunikáció lehetőségét. A maszkulinitás itt nem empirikus tény (mint a klasszikus pszichoanalízisben), még kevésbé örök archetípus (mint Jungnál). In kább egy hely elfoglalója a szimbolikus és társadalmi viszonyokban. Az ödipális elfojtás létrehozza a szimbolikus rendnek egy olyan rendszerét, amelyben a fallosz (mint szimbólum, egyértelműen megkülönböztetve az empirikus pénisztől) tulajdonosa áll a középpontban.32 Ha a társadalmi nemet szimbolikus viszonyok rendszerének tekint jük, nem pedig a személyek rögzült jellemvonásának, akkor a fallikus helyzet elfogadása erősen politikai tett lesz. Mindig el lehet utasítani bár az elutasítás következményei drasztikusak. Anti-Ödipusz című, kissé homályos, de nagy hatású könyvében Gilles Deleuze és Félix Guattari tárta fel, milyen következményekkel jár a vágy ödipális strukturáltságá nak elutasítása. Ez adta az alapot Guy Hocquenghem drámai értelmezé sének, miszerint a férfiak homoszexualitása a fallikus szexualitás és az ödipális elfojtás elutasítása.33 Miközben Európában a lacani feminizmus a maszkulinitás politikai, szimbolikus értelmezését hangsúlyozta, addig az észak-amerikai férni-

48


nizmus a családi viszonyok földhözragadtabb kérdései felé fordult, és fontos változást idézett elő a fiúk pszichoszexuális fejlődéséről való gon dolkodásban. A klasszikus pszichoanalízisben a dráma középpontjában a maszkulinitás ödipális kezdete állt (akár az apa volt ennek kulcsfigurá ja, ahogy Freud gondolta, akár az anya, ahogy Horney állította). Nancy Chodorow és Dorothy Dinnerstein írásaiban a dráma a femininitástól való preödipális leválás körül szerveződik, és ennek középpontjában egyértelműen az anya áll. Chodorow értelmezése erről a leválásról nagy hatással volt a férfiak ról szóló újabb irodalomra. Chodorow azt állítja, hogy a fiúkkal szem ben az az elvárás, hogy szakítsák meg elsődleges azonosulásukat az édesanyjukkal, és ezt részben édesanyjuk nemi különbözőségek iránti saját érzelmi elkötelezettsége okozza. Ez eredményez olyan személyi ségstruktúrákat, amelyek az emberek közötti határokat hangsúlyozzák, valamint a nőkre jellemző kapcsolatok iránti igény hiányát. Dinnerstein érvelése nagyobb jelentőséget tulajdonított az anyától való preödipális félelemnek, és hangsúlyozta, hogy a férfiak erőszakos viselkedése an nak a következménye, hogy „a korai gyermekgondozásban női mono pólium” figyelhető meg.34 A személyiségfejlődés itt határozottan a társadalmi munka megosz tásához kapcsolódik. A gyermekgondozás munka; a munkaerő neme meghatározott; ez a tény befolyásolja az érzelmi fejlődést. Akárhogy csűrjük-csavarjuk a részleteket, ezt az egyszerű és hatásos gondolatme netet a jövőben is figyelembe kell venni a maszkulinitások kialakulásá nak bármiféle leírása közben. Visszatekintve világos, hogy Freud kezünkbe adott egy alapvetően fontos eszközt, amely azonban radikálisan tökéletlen volt; a pszichoana litikus ortodoxia pedig ezt a tökéletlenséget védelmezi. A pszichoanalí zis értéke a maszkulinitás megértésében végső soron annak függvénye lesz, hogy képesek leszünk-e megragadni a személyiség strukturáltságát és a vágy komplexitásait egyszerre a társadalmi viszonyok strukturáltsá gával, annak ellentmondásaival és dinamizmusaival együtt. Ez a megfi gyelés egyenesen a társadalomtudományokhoz vezet minket.

A maszkulinitás tudománya

49

A férfiszerep Az első jelentős kísérlet a maszkulinitás társadalomtudományának ki alakítására a férfi nemi szerepre épült. Gyökerei egészen a 19. század végéig nyúlnak vissza, amikor viták zajlottak a nemek közötti különb ségekről, hiszen a női emancipációval szembeni ellenállást a velünk született nemi különbségek tudományos doktrínájával támasztották alá. Azzal igazolták például a nők kirekesztését az egyetemekről, hogy a női agy túlságosan finom szerkezetű ahhoz, hogy kezelni tudja a tu dományos munka szigorát. Az ebből következő mentális zavar pedig nehezebbé tenné a nőknek, hogy jó feleségek és anyák legyenek. Az első nők, akik mégis bekerültek az észak-amerikai kutatóegyetemekre, nem csupán megsértették ezt a doktrínát, hanem előfeltevéseit is megkérdő jelezték, amikor kutatni kezdték a férfiak és a nők szellemi kapacitásai közötti különbségeket. Nagyon keveset találtak.35 Ez a botrányos kutatási eredmény óriási mennyiségű ellenőrző vizs gálatot indított el, a kutatások száma egyre csak nőtt az 1890-es évektől az 1990-es évekig. Nem csupán a szellemi képességekkel foglalkoztak, hanem az érzelmekkel, az attitűdökkel, a személyiségjegyekkel, az ér deklődési területekkel, gyakorlatilag mindennel, amit a pszichológusok mérhetőnek gondoltak. Bámulatosan nagy könyvtára van a „nemek kö zötti különbségek” kutatásának. Az ilyen vizsgálatok kivitelezése tech nikailag viszonylag egyszerű, az eredmények iránt pedig lankadatlan érdeklődés mutatkozik. Ez már magában is különös, hiszen az eredmények nem változtak. A nemek közötti különbségek szinte minden mért pszichológiai tulaj donságban vagy nem léteznek vagy viszonylag csekély mértékűek. Egyér telműen sokkal kisebbek, mint azok a különbségek, amelyek a jellemzően pszichológiai különbségekkel igazolt társadalmi helyzetekben mutatkoz nak - például az egyenlőtlen jövedelmi viszonyokban, a gyermekneve lés egyenlőtlen munkamegosztásában és a társadalmi hatalomhoz való hozzáférésben tapasztalható drasztikus különbségekben. Ha a külön böző tanulmányokat a metaanalízis statisztikai módszerével egymásra helyeznénk, valószínűleg azt találnánk, hogy a nemek között léteznek különbségek a pszichológiai jegyekben. Szerény méretük miatt azonban

50


aligha tekinthetnénk ezeket fontos jelenségnek, ha nem lennénk kultu rálisan arra hangolva, hogy eltúlozzuk őket - mint a fejezet elején citált, a férfiak és a nők eltérő nyelvhasználatáról szóló újságcikkben. Cynthia Epstein találóan adta azt a címet hasonló kérdésekkel foglalkozó könyvé nek, hogy Deceptive Distinctions, azaz Csalóka különbségek,36 A század közepén a nemi különbségek kutatásai találkoztak egy foga lommal, amelyről úgy tűnt, hogy képes modern módon megmagyarázni a kutatások tárgyát - ez a fogalom a „társadalmi szerep”. A találkozásból született a „nemi szerep” kifejezés, amely idővel még a hétköznapi be szédbe is beszivárgott. A nemi szerep fogalma ma annyira elterjedt, hogy érdemes hangsú lyozni, mennyire új keletű maga az elmélet. Az emberi élet mint színda rab-metafora természetesen nagyon régi - már Shakespeare is használta. A „szerep” mint társadalomtudományos technikai fogalom, amely ké pes komoly magyarázatot adni általában a társas viselkedésre, csupán az 1930-as évekig vezethető vissza. Kényelmes módszert adott a kezünkbe ahhoz, hogy a társadalmi szerkezetben elfoglalt helyet összekapcsoljuk a kulturális normákkal. Számtalan antropológus, szociológus és pszicho lógus erőfeszítéseinek köszönhetően az 1950-es évek végére a fogalom csatlakozott a társadalomtudományok bevett kifejezéseihez.37 A szerep fogalmát kétféleképpen lehet alkalmazni a társadalmi ne mekre. Az egyik megközelítésben a szerep az adott helyzethez kötődik. Mirra Komarovsky például az amerikai munkásosztálybeli családokról írt klasszikus tanulmányában - Blue Collar Marriage [Kékgalléros há zasság] (1964) - részletes leírást adott arról, hogyan követik az emberek az előre megírt forgatókönyveket az udvarlás alatt és a házasságon belül. Sokkal gyakoribb azonban a másik megközelítés, amelyben férfinak vagy nőnek lenni azt jelenti, hogy az ember eljátssza a neméhez kapcso lódó általános szerepelvárást - a „nemi szerepet”. Ebben a paradigmában minden kultúrában két nemi szerep létezik: egy férfi és egy női. A maszkulinitást és a femininitást könnyű internalizált nemi szerepként értel mezni: a „szocializáció”, azaz a társadalmi tanulás eredményének. Ez a felfogás zökkenőmentesen kapcsolódott a nemi különbségek hez, hiszen azokat olyan könnyedén magyarázták a nemi szerepek, hogy az 1940-es évek óta a két tan gyakran összemosódik. Még ma is

A maszkuíimtás tudom ánya

51

jelennek meg szakmai folyóiratokban olyan tanulmányok, amelyek a feltárt (rendszerint csekély) nemi különbségeket egyszerűen „nemi sze repeknek” hívják. A nemi szerepeket leggyakrabban a nemek közötti biológiai különb ségek kulturális megjelenési formájának tekintik. Ez azonban nem szük ségszerű. A nemiszerep-elméletének kidolgozottabb változata jelenik meg az 1950-es évek közepén Talcott Parsons Family, Socialization and Interaction Process [Család, szocializáció és interakciós folyamat] című művében, amely az említettől eltérő megközelítést alkalmaz. A férfi és a női nemi szerep közötti különbség az „instrumentális” és az „expreszszív” szerepek közötti különbségként jelenik meg a kiscsoportként értel mezett családban. A társadalmi nem tehát a társadalmi csoportok funk cionális differenciálódásának szociológiai törvényéből vezethető le.38 Az a felfogás, hogy a férfiasság az internalizált férfi nemi szerep, meg engedi a társadalmi változást, és ezt néha a szerepelmélet pozitívumának tekintették a pszichoanalízissel szemben. Ha a szerephez kötődő normák társadalmi tények, akkor a társadalmi folyamatok meg is változtathatják azokat. Ez fog történni minden alkalommal, amikor a szocializáció in tézményei - a család, az iskola, a tömegmédia stb. - új elvárásokat kezde nek el közvetíteni. A változás központi téma volt azokban a vitákban, amelyek során elő ször tárgyalták részletesen a „férfi nemi szerepet” az amerikai társada lomtudományos folyóiratokban, az 1950-es években. A legfigyelemre méltóbb tanulmány Helen Hacker „The new burdens of masculinity” [,,A férfiasság új terhei”] című írása volt, amely kifejtette, hogy már expresszív funkciók is társulnak az instrumentálisakhoz. A férfiaktól tehát már azt is elvárják, hogy interperszonális készségekkel is rendel kezzenek, amellett, hogy „keménykötésű legények” legyenek - az 1970es évekre ez a gondolat közhellyé vált. Az ilyen szerepelmélet képtelen volt akár csak belátni, hogy a maszkulinitáson belül létezhet konfliktus, amelyet sokkal inkább az egymással ellentmondásban álló, vagy egy mással összeegyeztethetetlen társadalmi elvárások okoznak, nem pedig az elfojtás.39 A legtöbb esetben azonban a nemi szerep teoretikusainak első gene rációja feltételezte, hogy a szerepek jól körülhatároltak, hogy a szociali-

52


záció harmonikusan zajlik, a nemi szerepek megtanulása pedig teljesen jó dolog. Az internalizált nemi szerepek hozzájárulnak a társadalom stabilitásához, a lelki egészséghez és a szükséges társadalmi funkciók ellátásához. Szakszerűbben fogalmazva: a funkcionalista elmélet össz hangot feltételezett a társadalmi intézmények, a nemi szerepekhez kap csolódó normák és a konkrét személyiségek között. Az 1970-es években a feminizmus ezeknek az elméleti kereteknek a politikai optimizmusát, nem pedig magát a „nemi szerep” paradigmát kérdőjelezte meg. Sőt, a nemi szerepek kutatása a tudományos femi nizmus növekedésével elérte a virágkorát. Ekkor azonban már álta lánosan elfogadott elgondolás volt, hogy a női nemi szerep elnyomó jellegű, a szerep internalizációja pedig alárendelt helyzetbe taszítja a lányokat és a nőket. A szerepkutatás politikai eszközzé vált: körülha tárolta a problémát és reformstratégiákat javasolt. A nemi szerepeket meg lehet változtatni, ha megváltoztatjuk az iskolai elvárásokat, ha új példaképeket mutatunk be, és így tovább. A nemi szerepek megrefor málására javasolt stratégiák az Egyesült Államokból indultak, de ha marosan nemzetközi szinten is követőkre találtak, ezt mutatja a neve zetes 1975-ös Girls, School and Society [Lányok, iskola és társadalom] című ausztrál kormányzati jelentés, valamint az ENSZ által meghirde tett Nők Évtizede.40 A nyugati értelmiségi nők körében tapasztalható szellemi pezsgés fokozatosan a férfiakat is elérte. Az 1970-es évek közepére kibontako zott egy kicsiny, mégis sok beszédtémát adó férfifelszabadítási mozga lom az Egyesült Államokban, valamint a férfiakat megcélzó tudatosság erősítő csoportok kisebb hálózata más országban is. Warren Farrell a The Liberated Mán [A felszabadított férfi] lapjain, Jack Nichols a Men’s Liberation [A férfiak felszabadítása] című könyvben, valamint más szerzők is azt fejtegették, hogy a férfi nemi szerep elnyomó, meg kell változtatni vagy meg kell szabadulni tőle. Kisebb dömping keletkezett ilyen tárgyú értekezésekből egy új műfaj, a „férfiakról szóló könyvek” műfaján belül, illetve a lelki tanácsadással és társadalomtudományok kal foglalkozó folyóiratokban. Ízelítőül íme két cím: „The inexpressive male: a tragedy of American society” [„A kifejezésre képtelen férfi: az amerikai társadalom tragédiája”], illetve: „Warning: the male sex role


53

may be dangerous to your health” [„Vigyázat: a férfi nemi szerep egészs ég ügyi kockázatokkal járhat”]. Felmerült, hogy a nőtanulmányok fe minista projektje mellé „férfitanulmányok” is kellenének.41 Ezeknek az írásoknak a nagy része meglehetősen konvencionális képet festett a férfi nemi szerepről, ami nem meglepő, hiszen kevés új kutatás folyt. A férfi nemi szereppel foglalkozó irodalom inkább öszszegyűjtötte a már ismert adalékokat, úgymint a feministák férfiakkal szemben hangoztatott kritikáit, a médiában bemutatott férfiasságké peket, a kérdőíves attitűdvizsgálatok eredményeit, a nemek közötti kü lönbségekkel kapcsolatos kutatási eredményeket, valamint a sporttal kapcsolatos önéletrajzi anekdotákat - és ezt a gyűjteményt nevezte el „szerepének. Kevés kísérlet történt arra, hogy feltárják a társadalmi élet elvárása inak vagy normáinak hatásait. Egyszerűen feltételezték, hogy ezek lé teznek és hatásosak. Volt némi próbálkozás arra, hogy leírják a változás folyamatát. Az amerikai pszichológus, Joseph Pleck - az egyik legter mékenyebb író ezen a területen - szembeállította egymással a „hagyo mányos” és a „modern” férfiszerepet. Az 1970-es évek írásainak nagy része a modern szerepre bátorította a férfiakat: terápiával, tudatosság erősítő csoportokkal, politikai vitákkal, házasságon belüli szerepmeg osztással vagy önsegítéssel. Ezek az eszmecserék a női felszabadítással kezdődtek, és egy ideig szimpatizáltak a feminizmussal. Egyes megfogalmazások egészen egyér telműen felvetették a társadalmi nemek hatalmi dimenzióját, ilyen pél dául Pleck 1977-es tanulmánya: „Men’s power with women, other mén, and society: a men’s movement analysis” [,,A férfiak hatalma a nőkkel, más férfiakkal és a társadalommal: a férfimozgalom elemzése”], vagy Jón Snodgrass izgalmas antológiája, a Fór Mén Against Sexism [Férfiak nak, akik ellenzik a szexizmust]. Ezek az írások összefüggést találtak a nők alárendeltsége és a férfiak körében megfigyelhető hatalmi hierarchia, különösen a fekete, illetve meleg férfiak elnyomása között. A férfi nemi szereppel foglalkozó irodalom egyéb területein azonban ambivalensen vi seltettek a nők iránt, és hajlamosak voltak mellőzni a feminizmus támoga tását. Akadtak szerzők, akik egyenlőségjelet tettek a férfiak és a nők elnyo mása között, és tagadták, hogy létezne bármiféle „elnyomási hierarchia”.42

% V ' X

54


Ez az ambivalencia a „nemi szerep” fogalmi kereteiből adódik. Hísí a nemi szerepek elemzésének logikus előfeltevése, hogy a két szerep egymás ellentéte. A szerepeket az elvárások és a normák határozzál: meg, ezen belül a nemi szerepeket a biológiai állapothoz kapcsolódó elvárások. Semmi sem igényli tehát egyértelműen a hatalmi viszonyok elemzését. Sőt mi több: a nemi szerepek elméletének egyik meghatáro zó jellegzetessége, hogy a férfi és a nő helyzetét egymás kiegészítéseként fogja fel - ezt Parsons elmélete tette nyilvánvalóvá az instrumentális (maszkulin) és expresszív (feminin) orientációk felvázolásával. Ha egyáltalán megjelenik az elnyomás a szereprendszerben, akkor egyfajta kényszerítő erőként bukkan fel, amelyet a szerep gyakorol az énre. Ez a férfiszerepben ugyanúgy elképzelhető, mint a nőiben. Ami azt illeti, éppen ez a kényszerítő erő volt a „férfiakról szóló könyvek” műfaj egyik központi témája az 1970-es években. A szerzők egymás után tálalták az anekdotákat arról, hogy a sportriporterek, a beszédkép telen apák és a hencegő kortárscsoportok milyen erős szorítással tartják markukban a nemzet fiataljait. A szerep és az én közötti viszony központi helyet kapott Pleck 1981ben kiadott, The Myth of Masculinity [A férfiasság mítosza] című köte tében, amelyben Pleck összefoglalja és felülvizsgálja a férfi nemi szerep ről szóló irodalmat. Kritizálta a „férfi nemiszerep-identitás” paradigmát (ez Pleck elnevezése a funkcionalista nemiszerep-elméletre), elsősorban azért, mert összhangot feltételez a norma és a személyiség között - azaz azt állítja, hogy a nemi szerephez való idomulás elősegíti a pszichológiai alkalmazkodást. A kritika igencsak hatásos volt. Pleck megmutatta, mi mindent vesz magától értetődőnek a funkcionalista nemiszerep-diskurzus, illetve hogy milyen kevés empirikus bizonyíték van az emélet legfontosabb téziseire. Még ennél is érdekesebb, hogy Pleck egy foucault-i érveléssel állt elő, miszerint a normatív nemiszerep-elmélet megerősödése ma gában is a nemek szerinti politizálás egyik megjelenési formája. A tár sadalmi nemi viszonyokban bekövetkező történelmi változásokhoz az kellett, hogy a férfiak feletti társadalmi ellenőrzés formája külsőről belsőre változzon.


55

nemisZerep-identitásfogalma megakadályozza, hogy a saját nemük hagyo mányos szerepelvárásait megszegő egyének kihívást intézhessenek a szerep el len; ehelyett inkább alkalmatlannak és bizonytalannak érzik magukat.43

A

A normatív nemiszerep-elmélet így segít elfojtani a társadalmi változást. Pleck ehelyett egy nem normatív nemiszerep-elméletet javasolt, amely elválasztaná a szerepet az éntől. A férfi nemi szerep olyan modelljét sze rette volna megalkotni, amely elismeri, hogy a nemi szerephez való ido mulás pszichológiailag akár diszfunkcionális is lehet; hogy a szerephez kötődő normák változhatnak, és időnként változniuk is kell; illetve hogy sokan megszegik a normákat, amiért megtorlásban részesülnek, s ezért sokan túlzásba is viszik a konformitást. így a férfiszerep elmélete követ kezetesebb lenne belülről, lerázná magáról a biológiai determinizmus és az identitáselmélet még rá tapadó maradványait, nem törne azonban ki a szerepparadigma intellektuális korlátain kívülre. Ezeket a korlátokat többször is kimutatták.44 Mivel a szerepelmélet művelői szinte egy emberként mellőzik ezeket a kritikákat, és mivel a „férfiszerep” szóösszetétel a mai napig széles körben használt, vállalom a túlmagyarázás kockázatát, és ismét felsorolom a legfontosabb érveket. A szerepelmélet általában véve is logikailag homályos. Ugyanaz a szó ír le foglalkozást, politikai státuszt, ideiglenes ügyletet, hobbit, életsza kaszt és társadalmi nemet. Mivel a „szerepek” definíciója mindig más más alapokon nyugszik, a szerepelmélet rendkívül inkoherensen elemzi a társadalmi életet. A szerepelmélet túlzott jelentőséggel ruházza fel az ember társas viselkedésére vonatkozó előírásokat. Ugyanakkor mivel feltételezi, hogy a társadalmi előírások kölcsönös viszonyok, nem tulaj donít elég nagy jelentőséget a társadalmi egyenlőtlenségnek és a hata lomnak. Mindezek miatt a „szerep” fogalma alkalmatlannak bizonyult arra, hogy a társadalom elemzésének általános kereteként szolgáljon. Ezzel nem azt állítom, hogy a szerep mint dramaturgiai metafora teljesen hasznavehetetlen a társas helyzetek megértésében. Alkalmaz ható azokban a helyzetekben, ahol (a) jól meghatározott forgatóköny vek állnak rendelkezésre, amelyeket elő kell adni, (b) világos, hogy mi lyen közönségnek adunk elő, illetve (c) nem túl magasak a tétek (tehát hihető, hogy valamiféle szerep eljátszása a legfontosabb társas cselekvés).

56


A társadalmi nemi viszonyokban általában ebből egyik feltétel sem tel jesül. (Természetesen ki lehet találni olyan konkrét helyzeteket a nemek közötti interakciókban, ahol egyértelműen szerepek eljátszása zajlik. Eszünkbe juthatnak például a társastáncversenyek - mint például a Kö telező táncok című bájos filmben.) A nemiszerep-elméletben a cselekvés (a szerep eljátszása) a biológi ai különbségek által meghatározott struktúrához kötődik, a férfi és nő dichotómiájához - nem pedig egy társas viszonyok által meghatáro zott struktúrához. Ez kategorizmushoz vezet: az elmélet a társadalmi nemet két homogén kategóriára redukálja, erről árulkodik az is, hogy állandóan elmossák a határokat a nemek közötti különbségek és a nemi szerepek között. A nemi szerepeket kölcsönös viszonyként definiálják a polarizáció tehát a koncepció nélkülözhetetlen eleme. Ebből fakad a társadalmi valóság téves észlelése, a férfiak és nők közötti különbségek eltúlzása, valamint a faj, osztály és szexualitás struktúráinak összemo sása. Sokatmondó, hogy „a férfi nemi szerepről” szóló írások szinte tel jesen figyelmen kívül hagyták a meleg férfiakat, és igen keveset foglal koztak a fajjal és az etnicitással. A viselkedés elválasztása az elvárástól a szerep metafora egyik kulcsmozzanata. A férfi nemi szerepre vonatkozó irodalom azonban adós maradt azzal, hogy e kettőt egymástól függetlenül dokumentálja, és egyiket a másik bizonyítékaként fogja fel. Ez azt eredményezte, hogy nem lehet megérteni a szexuális politikában jelen levő ellenállást. A ha talommal szembeszegülő ember (például az, aki stigmatizált identitást használ, hogy hangsúlyozza szolidaritását és mobilizálja az ellenállást, mint a melegfelszabadítási mozgalom tagjai) egészen egyszerűen nem írható le a „norma” és a „deviancia” kategóriáival. A nemiszerep-elméletben alapvető nehézség a hatalom kérdéseinek megragadása. Ha a férfiak és a nők helyzetében tapasztalható különbsé geket a szerepek különbözőségével igyekszünk magyarázni, akkor elba gatellizáljuk az erőszakot, és elhallgatjuk a kényszerítés témáját, hiszen általános beleegyezést feltételezünk. Még a hatalom kérdései iránt fogé kony és a beleegyezést kétségbe vonó Pleck sem tudta összeegyeztetni ezeket a témákat a nemi szerep fogalmi kereteivel. Következésképpen ezek a kérdések kikerültek az írásaiból.


57

A hatalom kezelésének nehézsége csak részprobléma: ez az elmélet a tágabb értelemben vett társadalmi dinamikát is nehezen tudja kezelni. Noha a férfi nemi szereppel foglalkozó irodalom tisztában van a válto zásokkal és gyakran lelkesen fogadja is azokat, következetesen úgy látja, hogy a változás valahonnan máshonnan nehezedik a szerepre (például a technológiai változás eredménye). Nem képes úgy tekinteni a válto zásra mint a társadalmi nemi viszonyokon belül létező dialektikára. A férfi nemi szerep mint megközelítés tehát alapvetően meddő. Nem hoz létre semmiféle stratégiai maszkulinitáspolitikát. Úgy vélem, első sorban ez az oka annak, hogy azok a férfiak, akik az 1970-es években szorgalmasan dolgoztak a nemi szerepek megváltoztatásán, az 1980-as években nem tudtak érdemben szembeszegülni azokkal az ideológu sokkal, akik „puhányságnak” bélyegezték modernitásukat, és létrehoz ták egy képzelt múlt kultuszát.

Az új társadalomtudomány Történelmek A férfifelszabadítás és a nemi szerepekre koncentráló pszichológia hatá sára több társadalomtudományos kurzusban feltűntek a maszkulinitás új megközelítésének elemei, és ezeket a törekvéseket már nem korlá tozta a szerepelmélet. A kulcselem az volt, hogy a történelem és az etno gráfia bizonyítékot szolgáltatott a maszkulinitások sokszínűségére és átalakulására. A tudományos történetírás természetesen mindig is a férfiakról szólt legalábbis a gazdag és híres férfiakról. Erre mutattak rá a feministák, és az 1970-es években erős mozgalom alakult ki a „nőtörténelem” propa gálására és az egyensúly helyreállítására. Mivel a nemi szerepeket köl csönösnek feltételezték, nem tartott sokáig, amíg valaki arra a következ tetésre jutott, hogy ez esetben szükség van „férfitörténelemre” is. Ezt az 1970-es évek vége felé jelentették be és kezdték gyakorolni.45 Férfitörténelem azonban már létezett. Az új férfitörténelem központi témája tehát csak az lehetett, ami hiányzott a nemi viszonyokat mellőző

58


történetírásból - a férfiasság eszméje. Ezt gyakran a férfiszerep történe tének nevezték, és az ebben a műfajban alkotott amerikai munkák első hulláma egybeesett az imént tárgyalt férfi nemi szerepről szóló iroda lommal. Ugyanaz a ködös területkijelölés jellemezte, és gyakran általá nosságokkal teletűzdelt szövegek jelentek meg. Noha a mai napig zajlanak a férfilét kulturális normáit széles kör ben kutató vizsgálatok, kialakult a témának egy sokkal mélyebbre ha toló megközelítése is, amely a nőtörténelem gazdag lokális vizsgálatai ról vett példát. Ezen írások egy része is a nemi szerepekről beszél, noha üdítően bizonyítja, hogy az elvárások változatosabbak és ellentmondá sosabbak, mint régen képzelték. A műfaj legjobbjai azonban túlléptek a normákon, és eljutottak azokhoz az intézményekhez, amelyekbe ezek a normák ágyazódnak. Ilyen tanulmány Christine Heward Making a Mán of Him [Férfit faragunk belőle] című könyve, amely egy angol magániskolában követi nyomon a változásokat és a különbségeket. Heward nem csupán azt mu tatja meg, hogy az iskola fegyelmezési és öltözködési szokásai, tanulmá nyi hierarchiája és csapatjátékai hogyan hozták létre a tiszteletreméltó maszkulinitásokat, hanem azt is, hogyan reagált az intézmény a fiúk családjainak társadalmi nemekre és osztályokra vonatkozó stratégiáira. Példaként említeném még Michael Grossberg kutatását, amely során a 19. századi egyesült államokbeli jogi praxisokat vizsgálta. Megmutatta, hogyan védték a szakmát a nőktől, miközben a szakma belső szerve zettsége (például a bírósági meghallgatások körforgása) fenntartotta a maszkulinitás egy sajátos verzióját - ez akkor alakult végül át, amikor az ügyvédi irodák előretörése megváltoztatta a nemek dinamikáját és lehetővé tette a nők belépését a szakmába.46 Ugyanez a logika vonatkozik a nagyobb intézményekre is, például a munkaerőpiacra. A férfi nemi szerep irodalma magától értetődőnek vette, hogy a férfiasság egyik fontos alkotóeleme, hogy az adott személy a kenyérkereső. No de honnan jött ez a kapcsolat? Wally Seccombe bi zonyította, hogy a férfi „kenyérkereső” bér csak a közelmúlt találmánya, és távolról sem univerzálisan elfogadott. Nagy-Britanniában alakult ki a 19. század közepe táján a társadalmi erők nagymértékű átrendeződése során. Mind a tőkések, mind a munkások erősen megosztottak voltak


59

ebben a kérdésben. A szakszervezetek csak fokozatosan fogadták el a „kenyérkereső” bért mint célt, és ennek az volt az ára, hogy megosz tottságot generáltak a férfi és a női munkások, valamint az iparosok és a szakképzetlen munkások között.47 Ezekből és a hasonló tanulmányokból kiviláglik, hogy a maszkulinitás definíciói mélyen beágyazottak az intézmények és a gazdasági struktú rák történetébe. A maszkulinitás nem csupán valamiféle fejünkben létező gondolat vagy személyes identitás. Van kiterjedése a világban, és szerve zett társas viszonyokba olvad bele. Ha történetileg is meg akarjuk érteni a maszkulinitást, akkor tanulmányoznunk kell, hogy milyen változások történtek ezekben a társas viszonyokban. Ahogy arra Michael Gilding új könyve, a The Making and Breaking ofthe Australian Family [Az ausztrál család születése és bukása] rámutatott, ehhez az kell, hogy az egyes egysé geket, például „a családot” az azt alkotó különböző viszonyokra bontsuk: ez esetben gyereknevelésre, foglalkoztatottságra, szexuális viszonyokra és munkamegosztásra. Elképzelhető, hogy ezek más-más ritmusban változ nak, ami feszültségekhez vezet a maszkulinitásban és a femininitásban.48 A lehető legnagyobb területet behálózó társadalmi viszonyok, az eu rópai kultúra globális expanziója a témája annak a tanulmánynak, amely eleddig a legnagyszerűbb történelmi írás a maszkulinitásról. Érdemes ki csit részletesebben is foglalkozni Jock Phillips kutatásával, amely a gyar mati és a 20. századi Új-Zélandot vette górcső alá.49 Phillips a betelepülés demográfiájával és gazdaságával kezdi, amely egyszerre teremtett férfitöbbletet a fehér telepesek között, valamint ke resletet a csak férfiakból álló munkáscsoportok iránt a határvidéken. Az eredmény egy szilaj maszkulin szubkultúra lett, amely komoly prob lémákat jelentett a fennálló társadalmi rend számára. A birodalmi ál lam részben azzal próbálta ellenőrzése alá vonni a társadalmat, hogy támogatta a családi gazdaságokra alapozott mezőgazdasági települések kialakulását. Ez a házassághoz és a rendezettebb életvitelhez kötötte a férfiasságot. A századfordulóra - amikor kiegyensúlyozottabb lett a nemi arány, növekedett az urbanizáció mértéke és szinte teljesen befejeződött a maori nép leigázása - megváltoztak a társadalmi ellenőrzés igényei. Az állam száznyolcvan fokos fordulatot vett, és most már az erőszakos férfiasságra

60


buzdított. Az új-zélandi fehér férfiakat mozgósították a brit birodalmi hadseregbe, először a búr háború, majd a két világháború alatt. Phillips lenyűgöző esettanulmányokat írt az érkezés és indulás körüli nyilvános rituálékról, és ezzel megmutatta, hogyan hozta létre a politika és a sajtó az új-zélandi férfilét nyilvános képét: a gazdálkodó-telepes erkölcsiséghez a birodalmi szolidaritás rasszista képzetei társultak. A maori fér fiakat ugyanakkor maori zászlóaljakba mozgósították, esetükben egy másik harci mítoszt hívtak segítségül. A férfias erőszak és a társadalmi ellenőrzés körüli ellentmondás át hidalásának eszköze pedig a szervezett sport, különösen a rögbi volt. Az ország előkelőségei remekül szervezett tömeglelkesedés közepette fogadták a nemzeti rögbiválogatottat, amikor hajójuk visszatért az 1905ös angliai turnéról. Az egész angol nyelvű világban nagyjából ilyenkor kezdett kialakulni a csapatsport egy erősen szabályozott színtéren. Ma természetesnek vesszük, hogy a sport a férfiasság próbája, ez azonban a sportnak távolról sem természetes velejárója, hanem a történelem során alakult így; ez esetben azt láthatjuk, hogy szándékosan alakították ki egy politikai stratégia részeként. A történet részletei csupán Űj-Zélandra jellemzőek, a megközelítés azonban sokkal nagyobb érdeklődésre tarthat számot. Phillips bemu tatja, hogyan hoztak létre kulturális formaként egy mintaadó maszkulinitást. (Nem is kicsi téttel: halálba küldték a férfiakat.) A folyamatban a telepes népesség változó társadalmi viszonyai, a helyi állam, a brit birodalmi rendszer, valamint az imperialista hatalmak globális versen gése egyaránt szerepet játszott. A társadalmi nemi minta nem ezeknek az erőknek a mechanikus következménye volt, hanem stratégiai válasz egy adott helyzetre. Nem ez volt az egyetlen minta, amely kialakulha tott volna ebben a helyzetben. Megerősödhetett volna a munkaerkölcs vagy a pacifizmus, tekintélyét veszíthette volna a rögbi, a maori-fehér vi szonyok is vehettek volna más irányt. Ennek a konkrét mintaadó maszkulinitásnak a kialakításához politikai küzdelemre volt szükség, és ez a történelmi alternatívák vereségét is jelentette. A maszkulinitás történelmi kutatása tehát az intézményeken keresz tül elvezet az ágens és a társadalmi harc kérdéseihez. Hasonló logika merült fel az antropológiában is.

A maszkulinitás tudománya

61

A másik etnográfiája Az antropológia legfontosabb kutatási témáját azok a kisléptékű társa dalmak képezik, amelyekkel az európaiak és az észak-amerikaiak ta lálkoztak gyarmatosító terjeszkedésük közben. A 20. század elején az etnográfia lett a jellegzetes kutatási módszer, azaz rendkívül részletes leírását adták az adott életmódnak, amelyben a kutató maga is részt vett, és a leírás alapját személyes megfigyelések, valamint az informátorokkal azok anyanyelvén folytatott beszélgetések adták. Az etnográfia azt igyekezett kideríteni, miben különböznek a gyar matosított kultúrák Európa és Észak-Amerika szekularizált, piaci ala pú és állami ellenőrzés alá vont társadalmaitól. Ebből adódóan fontos témává vált a vallás és a mitológia, valamint a rokonsági rendszerek, amelyeket általában a „primitív” társadalmak struktúrájának tartottak. Mind a két kutatási terület gazdag adatanyagot szolgáltat a nemek kö zötti viszonyokról. így a birodalmi hatalmak könyvtáraiban felhalmo zódó etnográfiai jelentések kész aranybányának bizonyultak azokban a kérdésekben, amelyekről a feminizmus, a pszichoanalízis és a nemiszerep-elmélet vitatkozott. Az antropológia így az ilyen polémiáknak is fontos hivatkozási pontja lett. Említettem már az Ödipusz-komplexus univerzalitásáról kialakult vitát, amelyet Malinowski indított el a Trobriand-szigeteken készült et nográfiai kutatása alapján. Margaret Mead 1930-as években írt Sex and Temperament in Three Primitive Societies [Nem és temperamentum három primitív társadalomban] tanulmánya hatásos bizonyítékot szol gáltatott a maszkulinitás és a femininitás jelentésének kulturális sokszí nűségére - noha Mead teljes egészében sosem küzdötte le azt a meggyő ződését, hogy az egész rendszer mögött a természetes heteroszexualitás húzódik meg.50 Az 1970-es években a feminizmus második hulláma új kutatásokra ösztönözte a nemek antropológiáját. A történelmi kutatá sokhoz hasonlóan az új munkák nagy részét is nők végezték, és női éle teket igyekeztek dokumentálni. A történelmi kutatásokhoz hasonlóan ezt a maszkulinitással foglalkozó tanulmányok követték. Ezek egy része a maszkulinitás kulturális képi világával foglalkozik. Példa erre Michael Herzfeld elegáns és szórakoztató The Poetics ofMan-

62


hood [A férfilét poétikája] című kötete, amely beszámol arról, hogyan ad lehetőséget a birkalopás a krétai hegyi falvakban a maszkulinitás demonstrációjára. A latin-amerikai machismo étoszáról kibontakozó etnográfiai vita szintén nagy figyelmet szentelt az ideológiának - ez a férfieszmény hangsúlyozza a nők felett gyakorolt hatalmat, a férfiak kö zötti versengést, az agresszív erőfitogtatást, a ragadozó típusú nemiséget és a kettős mércét.51 Határozottabb gyakorlatba ágyazottság társul az ideológiához Gilbert Herdt Guardians ofthe Flutes [A furulyák őrzői] című tanulmányában, amely az utóbbi idők legkiválóbb etnográfiai munkája a maszkulinitásról. A könyv hagyományos, egyenesen konzervatív etnográfiai munka egy Pápua Új-Guinea keleti fennsíkjain, a „Szambiá”-ban élő kultúráról. Leír egy földművelő és gyűjtögető gazdaságot, egy kisléptékű falusi poli tikai rendet, egy kozmológiát és egy sor mítoszt, valamint egy rituálék ból álló rendszert. A kultúrát állandó hadviselés, nemek szerint élesen elkülönülő munkamegosztás, valamint erősen hangsúlyozott, agresszív maszkulinitás jellemzi. Herdt beszámolójának középpontjában a férfiak kultusza és a beavatá si szertartások állnak. A beavatáshoz hozzátartozik egy hosszú szexuális kapcsolat a beavatásra váró fiúk és a fiatal felnőtt férfiak között, amelynek során a nemi szerv a szájba kerül, az ondó pedig a gyomorba. Úgy tartják, hogy az ondó a férfiasság esszenciája, amelyet a férfiak között nemzedék ről nemzedékre át kell adni, mert így biztosítható a társadalom életben maradása. Ezt a hitet történetek és rituálék egész rendszere támasztja alá, amelynek része a természeti környezet, Szambia társadalmi rendje, vala mint a szent furulya, amelynek zenéje a férfiak kultuszához tartozik. Herdt etnográfiáját a szexuális mozzanat tette botrányossá. Bemu tat egy látványos, erőszakos, agresszív maszkulinitást, amely hasonlít a saját kultúránkban is megtalálható túlzó maszkulinitáshoz, ez azon ban homoszexuális kapcsolatokra épül - amely viszont a mi kultú ránk szerint nőiességet eredményez. Az etnográfiai kutatás emellett megcáfolja a mi kultúránknak azt a (gyakran tudósok és politikusok által egyaránt hangoztatott) határozott feltételezését, miszerint a ho moszexualitás csak egy kicsiny kisebbségre korlátozódik. Szambiában életének egy bizonyos szakaszában minden férfi többé-kevésbé homo-


63

szexuális lesz. Herdt „ritualizált homoszexualitásnak” nevezte el ezt a mintát, és hasonló viselkedésekről gyűjtött tanulmányokat más melanéziai társadalmakból.52 Milyen tudományt eredményez az ilyen kutatás? A társadalomtu domány pozitivista modelljében az eseteket egymás mellé helyezik, és megkísérlik megtalálni a kultúrákon átívelő általánosításokat és az em beri társadalom átfogó törvényeit. Pontosan ilyen megközelítést alkal maz Dávid Gilmore Manhood in the Making [A formálódó férfi] című könyvében, amely az utóbbi idők legambiciózusabb kísérlete arra, hogy összefoglalja, mit mond az antropológia a maszkulinitásról. Gilmore helyesen látja, hogy az antropológia a férfiakról és a férfias ságról gyűjtött információk kész aranybányája. Egy jó könyvtár segítsé gével bejárta az egész világot, összefoglalójában szerepelnek etnográfiai tanulmányok Spanyolországból, a Truk-szigetekről, Brazíliából, Kenyá ból, Pápua Új-Guineából, Polinéziából és Malajziából, valamint ada lékok „kelet- és dél-Ázsiából” és máshonnan. Célja az volt, hogy széles alapokat találjon, hogy általános következtetéseket vonhasson le a férfi létről és annak eléréséről, illetve hogy megválaszolja azokat a kérdése ket, hogy létezik-e a férfilétnek mély struktúrája, valamint hogy létezik-e a férfiasságnak globális archetípusa. Gilmore általános válasza az volt, hogy a férfilét elérése nehéz folya mat, amelyhez hozzátartozik, hogy az egyén egy jellegzetesen maszkulin világban iparkodjon - a férfilét elérését tehát szükségszerűen belé pési rituálék jelzik. A maszkulin ideológia kulturális funkciója az, hogy munkára buzdítsa a férfiakat: Amíg vannak csaták, amelyekben harcolni kell, háborúk, amelyeket meg kell nyerni, csúcsok, amelyeket megkell mászni, és nehéz munka, amelyet el kell vé gezni, addig néhányunk kénytelen lesz „férfiként viselkedni”.

Pszichológiai értelemben a maszkulinitás védekező mechanizmus az anyával való preödipális azonosuláshoz vezető regresszió ellen. Mind ez Gilmore véleménye szerint a legtöbb kultúrában igaz, akad azonban néhány kivétel, néhány oldottabb és „passzívabb” maszkulinitásminta Tahitin és a malajziai szemáj törzsben.53

64


Némi csodálkozásra ad okot, hogy az etnográfiai adatok világméretű összehasonlítása ilyen banális közhelyeket eredményezhet. Valami balul sikerült az etnográfiákkal? Nem hinném. A probléma inkább az, aho gyan azokat felhasználják. Gilmore a nemiszerep-elmélet keretein belül dolgozik, munkája pedig jól példázza a fentebb tárgyalt zavart és pers pektívatévesztést. Mélyebb szinten pedig ez a könyv megmutatja, meny nyire hiábavaló azzal kísérletezni, hogy kultúrákon átívelő általánossá gok segítségével létrehozzuk a maszkulinitás pozitivista tudományát. A pozitivista módszer olyan stabil kutatási tárgyat feltételez, amely minden esetben állandó. A „férfilét” vagy a „maszkulinitás” ilyen len ne vajon? Más etnográfiai kutatások szerint nem. Marilyn Strathern komplex elemzése - saját elnevezését használva - a nem teljesítéséről az Új-Guinea fennsíkjain élő hágen törzsben a társadalmi nemet meta foraként mutatja be, nem nemi szerepként. Ha valaki ebben a törzsben (jelentőségteljesen) kijelenti, hogy „a mi klánunk férfiak klánja”, akkor nem azt állítja, hogy nincsenek nők a klánban, nem is azt, hogy a nők férfi nemi szerepet tettek magukévá. A kijelentés a klán mint kollektí va hatalmi kapacitására vonatkozik. Ez az idióma ellentmond a nemi különbségekről alkotott elképzeléseknek, és felrúgja a maszkulinitás pozitivista definícióját.54 Strathern etnográfiája arra kényszerít minket, hogy kitekintsünk a tár sadalmi nem jelentéseinek egy egészen más világába is. Ugyanez a hely zet Herdt Szambiával foglalkozó eredeti leírásával is, amely megrendítő etnográfia és a nyugati olvasó számára egy teljesen ismeretlen jelenséget közvetít, egy olyan tapasztalatot és gyakorlatot, amely alapjaiban külön bözik a miénktől. Kudarcra van ítélve minden olyan tudomány, amely ezt a tapasztalatot olyan fogalmakkal kísérli meg megragadni, amelyek a modern európai/amerikai társadalom sajátos társadalmi viszonyait tük rözik, és a maszkulinitás hagyományos fogalmai ilyenek (1. 3. fejezet). Hogyan integrálható akkor az etnográfia a nemek társadalomtudo mányába? Csak úgy, hogy felismerjük azokat a társadalmi viszonyokat, amelyek az etnográfiai tudás előállításának feltételei. Amikor Herdt 1982-ben összeállította Rituals of Manhood [A férfilét rituáléi] című összehasonlító kötetét, belevette E. L. Schieffelin munká ját is a pápuái fennsíkon élő kaluli nép bau a szertartásában részt vevő


65

férfiak vadászkunyhójáról. Schieffelin részletes etnográfiai leírást adott arról, hogy az idősebb és fiatalabb férfiak egyaránt kivonulnak egy időre a világi társadalomból. A kivonuláshoz hozzátartozik, hogy megváltozik viszonyuk a szellemvilággal, rituálisan kerülik a nőket, a helyi társada lom belső konfliktusai elcsitulnak, az egyre magasabbra hágó izgalom csúcspontja pedig az, amikor szertartásosan szétosztják a vadászat so rán gyűjtött, majd megfüstölt húst. Kiderült, hogy Schieffelin maga sosem látott ilyen szertartást. 1958ban az ausztrál birodalmi kormány rendszeres rendőrségi őrjáratokat kezdett a kérdéses területen. 1964-ben megérkeztek a misszionáriusok egy csapat munkással, és elkezdtek építeni egy missziós állomást és egy repülőgép-leszállópályát. Akkoriban éppen két kaluli közösség tartott bau a szertartást, fiataljaik az erdőben vadásztak. Több ok miatt is ka tasztrofális hatással lett volna a szertartásra, ha az újonnan érkezők meg pillantották volna a bau á-t. A korábbi őrjáratokról szerzett tapaszta lataik alapján a kalulik különösen a füstölt húst féltették a tolvajoktól. Ezért sietve véget vetettek a bau á-nak, szétosztották a húst - és soha többé nem tartottak ilyen szertartást.55 Az etnográfia mindig is a bennszülött népek és a nyugati gazdasági és politikai birodalmak terjeszkedésének találkozási pontján működött. Az etnográfia mint módszer újragondolása hangsúlyozza az etnográfus jelenlétét, valamint az általa képviselt terhelt társadalmi viszonyokat: ő jeleníti meg a gyarmatosító tekintetét a gyarmatosítottakon, illetve azo kat a hatalmi viszonyokat, amelyek meghatározzák, ki az ismeretek tu dója és ki az ismeretek tárgya.56 A pozitivista tudomány elhallgatja ezt a történelmi dimenziót. Arra csábít minket, hogy felejtsük el azokat, akik ellopják a füstölt húst. Ne künk azonban nem kell elfogadnunk ezt az amnéziát. Azt állítanám, hogy a maszkulinitásról felhalmozott etnográfiai tudás pontosan annyi ra értékes, amennyire képesek vagyunk azt egy globális történelem része ként értelmezni - egy olyan történelem részeként, amelyet a kisajátítás, a küzdelem és az átalakulás jellemez. A bennszülött népek egyre hango sabban követelik, hogy elmondhassák saját történetüket, és biztosra ve hető, hogy ezzel alapjaiban változik majd meg a nyugati maszkulinitásról szerzett tudásunk.

66


Társadalmi konstrukció és a társadalmi nemek dinamikája A szociológia, amely befogadta a maszkulinitást a nemiszerep-elméletével megközelítő legkorábbi tanulmányokat, mára a leghatározottabban szakított a nemi szerepek elméletével. Az elmúlt tíz évben számtalan esettanulmány született az ipari országokban, és a kutatók új elméleti nyelveket vetettek fel. Ennek az új munkának nincs rögzült paradigmá ja, néhány közös téma azonban körvonalazódott: a maszkulinitás konst rukciója a mindennapi életben, a gazdasági és intézményi struktúrák fontossága, a maszkulinitások között tapasztalható különbségek jelen tősége, valamint a társadalmi nem ellentmondásos és dinamikus jellege. A társadalmi nem modern szociológiájának fontos témája, hogy a társadalmi nem távolról sem előre rögzített elem a társas interakció során, hanem magában az interakcióban konstruálódik - ez a téma mindenhol megjelenik, legyen szó a beszélgetések aprólékos etnometodológiai tanulmányozásáról vagy akár a vállalatvezetők által gyakorolt diszkrimináció szervezetszociológiai kutatásáról. Kulcskérdés napja ink maszkulinitással foglalkozó munkáiban is, ilyen például Michael Messner profi sportolókkal folytatott interjúkra épülő tanulmánya, a Power at Play [Hatalom a játékban], valamint Alán Klein testépítő edző termekben folytatott résztvevő-megfigyeléses vizsgálata, a Little BigMen [Kicsi nagy férfiak].57 A nemiszerep-kutatásokhoz hasonlóan ez az irányvonal is a masz kulinitás nyilvános konvencióival foglalkozik. Az új kutatás azonban ezeket nem már eleve létező normákként kezeli, amelyeket az egyének passzívan internalizálnak és eljátszanak, hanem feltárja a konvenciók kialakulását és átalakulását magában a társadalmi gyakorlatban. Ez többek közt elvezet oda, hogy a kutatókat érdekli a normák politikája is: a mozgósított érdekek, valamint a normák konstruálásához alkal mazott technikák. Richard Gruneau és Dávid Whitson Hockey Night in Canada [Hokieste Kanadában] című könyve nagy részletességgel mutatja be, hogy az üzleti és politikai érdekek hogyan alakították ki a professzionális jégkorong agresszíven maszkulinizált világát. Más felől ez a megközelítés azzal is együtt jár, hogy a kutatók foglalkoznak azokkal a hatásokkal is, amelyek ellensúlyozzák vagy korlátozzák egy


67

bizonyos fajta maszkulinitás előállítását. Messner és Klein kutatásai ban példa erre a sportolói karriert korlátozó sérülések szerepe vagy a testépítés szexuális ellentmondásai. A maszkulinitás konstrukciója a sportban az intézményi környezet jelentőségére is rámutat. Messner hangsúlyozza, hogy amikor a fiúk űzni kezdenek egy versenysportot, akkor nemcsak a játékot tanulják meg, ha nem belépnek egy szervezett intézménybe is. Csupán csekély kisebbség ér a csúcsra profi sportolóként, mégis az intézmény hierarchikus, versengő szerkezete jellemzi a maszkulinitás létrehozását a sport világában. És ez a szerkezet nem véletlenül alakult ilyenné. Ahogy azt Gary Fine megjegyzi, nem csupán a vállalatok, de maga az amerikai állam is részt vett a fiúk szabadidejének megszervezésében a gyerekcsapatokat tömörítő baseball „Kis Liga” megalapításával. A kormányzótestület egyik tagja J. Edgár Hoover volt.58 Ami igaz a sportra, az igaz általában véve a munkahelyekre is. A gaz dasági körülmények és a szervezeti struktúra a legmélyebb szintekre is behatol a maszkulinitás kialakítása során. Ahogy Mike Donaldson meg figyeli a Time of Our Lives [Életünk legszebb évei] című könyvében, a gyárakban és bányákban végzett nehéz fizikai munka szó szerint elhasz nálja a munkások testét; és ez a rombolás, amely a munka és a munkás keménységének bizonyítéka, felhasználható a maszkulinitás demonst rálására. Mindez nem azért történik, mert a kétkezi munka szükség szerűen káros, hanem mert a gazdasági nyomás és a vezetői ellenőrzés hatására úgy végzik, hogy károssá válik.59 A munkásosztálybeli maszkulinitás kialakítása a gyárakban más di namikával működik, mint a középosztálybeli maszkulinitás létrehozása a légkondicionált irodában - bár ahogy Collinson, Knights és Collinson Managing to Discriminate [Diszkrimináló vállalatvezetés] című tanul mánya rámutat, a maszkulinizált fehérgalléros foglalkozások létrehozása és védelme is lehet legalább ilyen tudatos folyamat. A maszkulinitásokban mutatkozó osztálykülönbségek bevett témája lett a brit kutatások nak, amióta Andrew Tolson úttörő munkája, a The Limits of Masculinity [A maszkulinitás korlátái] összegyűjtötte a bizonyítékokat az 1970-es években. Az egyesült államokbeli osztálykülönbségek a témája James Messerschmidt Masculinities and Crime [Maszkulinitások és bűnözés]

68


című könyvének, amely megmutatja, hogy a fehérgalléros, illetve az ut cai bűnözés hogyan járul hozzá az osztályspecifikus maszkulinitások konstrukciójához. A közgazdaságtan és az ideológia egyformán hang súlyos Róbert Staples Black Masculinity [Fekete maszkulinitás] című tanulmányában, amely úttörő munka az etnikai különbségekről. Staples az amerikai rasszizmusban élő fekete férfiak helyzetét összekapcsolta a harmadik világbeli kolonializmus dinamikájával, de azóta is kevés kö vetőre talált.60 Észre kell venni a faji és osztálykülönbségeket, de nem ezek az egyet len lehetséges különbségek. Egyre világosabbá vált, hogy egyazon kultu rális vagy intézményi környezetben is többféle maszkulinitás alakul ki. Ez először az iskolákban folytatott kutatások során derült ki, például Paul Willis A skacok című könyvében, amelyben egy angliai munkásosztály beli középiskolában végzett kutatás eredményeit összegzi. Willis megmu tatta, hogy a kemény „skacok” hogyan alakították ki a maszkulinitás egy ellenkultúráját, amely egyenesen a gyári munkások soraiba vitte őket, és elkülönítette a „tökfejéktől”, azaz azoktól a fiúktól, akik ugyanolyan környezetből származtak, de alkalmazkodtak az iskola követelményei hez és az iskolai munkában versengtek egymással. Meglepő módon ha sonló minták vetődtek fel egy uralkodó osztálybeli gyerekeket tanító ausztrál iskolában, valamint más iskolai kutatások során is.61 Ezek a megfigyelések a fentebb tárgyalt, személyiséggel foglalkozó pszichoanalitikus munkával, valamint a lentebb taglalt meleg felszabadítási mozgalmi eszmékkel együtt elvezettek a hegemón maszkulinitás gondolatához. Nem elég, ha felismerjük a maszkulinitások sokszínűsé gét. Azt is fel kell ismernünk, hogy a különböző típusú maszkulinitások milyen viszonyban állnak egymással: léteznek szövetséges, illetve aláés fölérendeltségi viszonyok. Ezek a viszonyok olyan társadalmi gyakor lat során alakulnak aki, amelyek kirekesztenek és befogadnak, amelyek megfélemlítenek, kizsákmányolnak, és így tovább. A maszkulinitásban benne van a társadalmi nemek politikája is.62 Az iskolai kutatásokban egyértelműen körülhatárolhatok a hegemonitás mintái. Egyes iskolákban a versenysportok által felmagasztalt masz kulinitás kerül hegemón helyzetbe; ez azt jelenti, hogy a sportteljesítmény a férfiasság próbája még azoknak a fiúknak is, akiket kiráz a hideg az


69

öltözőktől. Akik elutasítják a hegemón mintát, azoknak verekedéssel vagy tárgyalással kell kivívniuk a helyüket. Elegáns példa erre James Walker etnográfiája egy ausztrál városi fiúiskoláról, a Louts and Legends [Bugások és legendák]. Walker „három barát” esetét írja le, akik megve tették az iskola futballkultuszát. Nem tudtak azonban könnyen megsza badulni tőle; valami más módon kellett tiszteletet kivívniuk maguknak amit azzal értek el, hogy átvették az iskolai újság irányítását.63 A hegemónia tehát nem jelent totális ellenőrzést. Nem önjáró és szét lehet rombolni - vagy akár önpusztító is lehet. Előfordulhat például, hogy a sportteljesítmény túl intenzív. Messner idéz elszomorító esete ket az amerikai futballból, amikor a játékosok „szabályos” brutalitása túlságosan sok lett. Amikor egyes játékosok súlyos sérüléseket szen vedtek, a férfias agresszió kiélése az egész sportág becsületét sodorta veszélybe. Az ilyen és hasonló megfigyelések azt mutatják, hogy a maszkulinitást létrehozó viszonyok dialektikusak: nem felelnek meg a szocializáci ós modell egyirányú ok-okozati sémáinak. A „skacok” maszkulinitását Paul Willis kutatásában az iskola bizonyára nem szándékosan hozta lét re. Sőt, az iskolai hatalom szolgáltatta azt a modellt, amellyel szemben a fiúk kialakították a maszkulinitás ellenkultúráját. Másféle ellentmon dások sora jelenik meg Klein testépítőkkel foglalkozó tanulmányában. Az elkötelezett testépítők egy része a megélhetése érdekében kénytelen szexuális és egyéb szolgáltatásokat árulni középosztálybeli meleg fér fiaknak, akik csodálják őket és vágyakoznak utánuk. A homofób kul túrában azonban a homoszexuális gyakorlat aláássa a maszkulinitást, amelyet ezek a férfiak a szó szoros értelmében megtestesítenek. így azok, akik „az ipart űzik”, bámulatos módon értelmezik át azt, amit csinálnak, és tagadják saját homoszexuális érintettségüket.64 Amikor tehát felismerjük a különböző típusú maszkulinitásokat, nem szabad azokat rögzült kategóriákként kezelnünk. Itt lehet félrevezető a személyiségtípusok pszichoanalitikus elmélete. Feltétlenül érzékelnünk kell a társadalmi nemet létrehozó viszonyok dinamizmusát. Cynthia Cockburn Brothers [Fivérek] címmel nagyszerű tanulmányt készített arról, hogyan zajlik a maszkulinitás kollektív konstrukciója a londoni nyomdákban, és ebben a következőt írja:

70


Felszakadoztak a régi struktúrák a munkásosztályon belül, és megszűnt a szak mai hagyományokat irányító patriarchális viszonyok egy része. Eltűnőfélben van az idős férfiak tekintélye, a „srácok” megalázkodása, a vallási élet férfilét hez köthető rituáléi és - mindenekelőtt - a nők kizárása a szakmából.

Cockburn hangsúlyozza a maszkulinitás konstrukciójának és a maszkulinitásban bekövetkező változás politikai vetületét. Ugyanerre a kö vetkeztetésre jut egy kanadai kutatócsoport a Recasting Steel Labour [Acélipari munka új öntőformában] című tanulmányban, amely az első olyan fontos maszkulinitáskutatás, amelyben a kérdőíves felmérés mód szerét etnográfiával egészítették ki. A hamiltoni acélgyárban a szakszer vezet megkísérelte megszüntetni a nemi alapú diszkriminációt, ennek következtében drámai változások történtek a nők mint munkatársak elfogadásában és némileg átgondolták a maszkulin ideológiákat. Ez zel párhuzamosan viszont a vezetőség létszámleépítésbe fogott a profit fenntartása érdekében, ezért kevesebb változás történt a nemek közötti különbségek terén, mint egyébként történhetett volna.65 Hiába került a figyelem középpontjába a maszkulinitások sokszínű sége és ellentmondásossága, kevés kutató vonta kétségbe, hogy a masz kulinitások társadalmi konstrukciója módszeres folyamat lenne. Ezt hangsúlyozták Nagy-Britanniában, ahol eddig a legfontosabb törekvések történtek a maszkulinitás általános elméletének kidolgozására. A munka a politikai baloldalon kezdődött, és a férfiak baloldali politizálása hagyo mányos formáinak alapvető megkérdőjelezését tükrözi. The Gender of Oppression [Az elnyomás társadalmi nemi viszonyai] című művében Jeff Hearn a marxista elemzésből kiindulva azt vizsgálja, hogyan sajá títják ki a férfiak a női munkát és általában véve a női „emberi értéket”. Felépít egy ambiciózus (noha valamelyest önkényes) modellt a patriar chátusról, amely szerint az a nők kizsákmányolását irányító személytelen és komplex viszonystruktúra a férfiak között - és ez jelentős előrelépés a patriarchátus dichotóm elméleteihez képest. Victor Seidler Rediscovering Masculinity [A maszkulinitás újrafelfedezése] című könyve ugyanúgy jár el a kultúrával, mint Hearn a társadalmi szerkezettel: a patriarchátus tág keretei között helyezi el a férfiak mindennapi tapasztalatait. Seidler az érzelmek elfojtását és a szexualitás tagadását emeli ki a maszkulinitás


71

konstrukciós folyamatában, és ezek, véleménye szerint, összefüggésben állnak azzal, hogy a nyugati intellektuális hagyományokban az absztrakt gondolkodást dicsőítjük. Ez az elméleti munka még mindig nem zárult le. Ugyanakkor máris meggyőzően bizonyítja, hogy a maszkulinitást a nagy léptékű társadalmi struktúrák és folyamatok egyik vetületeként kell értelmezni.66 Hearn munkásságát leszámítva a maszkulinitás új szociológiája nem nyújt determinisztikus modelleket, hanem a maszkulinitás különböző sartre-i értelemben vett - projektjeit tanulmányozza, azokat a feltétele ket, amelyek között a maszkulinitások kialakulnak, illetve azokat, ame lyeket létrehoznak. Ez a tudás nem kedvez a maszkulinitás pozitivista tudományának. Rávilágít azonban a társadalmi gyakorlatra, és ilyen értelemben sok tekintetben hasonlít a társadalmi mozgalmaktól eredő tudásra.

Politikai tudás Áttekintettük, milyen szervezett tudás halmozódott fel a maszkulinitásról a klinikai gyakorlatban és a tudományos kutatásokban. Nem ezek azonban a maszkulinitás megismerésének kizárólagos terepei. Sokféle gyakorlat hoz létre tudást - talán mindegyik. A társadalmi nem té májában zajló társadalmi küzdelmek például kétségtelenül rendkívül jelentős mértékben járultak hozzá a maszkulinitás megismeréséhez és megértéséhez. Ez a tudás másképpen szervezett, mint a klinikai és akadémiai tu dás. Nem testületekben hever, hanem - gyakran erősen kivonatos for mában - programokban, polémiákban és stratégiákról folytatott viták ban lehet rátalálni. Míg az akadémiai tudás formája általában a leírás, amely azzal foglalkozik, ami van vagy volt, addig a politikai tudás leg gyakrabban aktív formát ölt, és azzal foglalkozik, hogy mit lehet tenni és mi az, amit el kell szenvedni. A maszkulinitásról több közegben is formálódott politikai tudás. Folyamatos viták jellemezték az antiszexista férfifelszabadító mozgal mat és utódszervezeteit (amilyen jelenleg az USA-ban a Szexizmust

72


Ellenző Férfiak Országos Szervezete [National Organization fór Mén Against Sexism, NOMAS). Zajlik diskurzus a maszkulinitásról a kon zervatív pártokban és a fundamentalista egyházakban is, amelyek igye keznek visszaállítani azt, amit „hagyományos” családnak gondolnak (és ami egyébként sajnálatos módon meglehetősen modern jelenség).67 Eredetiségüket és intellektuális erejüket tekintve pedig messze a legfon tosabb elemzéseket két szemben álló mozgalom, a melegfelszabadítási, illetve a nőfelszabadítási mozgalom szolgáltatta. A polgárjogokért, a biztonságért és a kulturális térért szerveződő melegeknek hosszú múltra visszanyúló tapasztalatai vannak a hetero szexuális férfiak elutasító és bántalmazó viselkedéséről. A „homofóbia” kifejezést az 1970-es években találták ki ennek a tapasztalatnak a leírá sára. A meleg felszabadítási mozgalom legfontosabb felismerése, hogy a homofóbia milyen mélyre hatol, milyen elterjedt és milyen szorosan kapcsolódik a maszkulinitás domináns formáihoz.68 A melegeknek azonban az is feltűnt, hogy a heteroszexuálisok élénk érdeklődést mutatnak a homoszexualitás iránt. Egyesek úgy tartják, hogy a homofóbia a titkos vágyak kifejeződése, amikor is a vágy gyűlö letté alakulva tör ki a tudatból. Ez a nézet különösen a Freud hatása alatt álló meleg írók munkásságában lelhető fel, például Mario Mieli Homosexuality and Liberation [Homoszexualitás és felszabadulás] című köny vében. Másoknak az tűnt fel, hogy a heteroszexuális férfiak feltűnően gyakran engednek a csábításnak, ha a csábítás megfelelő időpontban és kellően elhagyatott helyen történik, vagy épp azt jegyezték meg, meny nyire elterjedt a homoszexuális nemi élet a kizárólag férfiakat tömörí tő intézményekben, például a hadseregekben és a börtönökben. Ezek a meglátások ihlették a mozgalom szlogenjét: „A melegfelszabadításnak minden heteroszexuális férfi célpontja!” Ez a szlogen kifejezi a férfiak társadalmi világának széles körben elterjedt, de általában elhallgatott szexualizációját, amelyet az akadémiai kutatás ritkán ismer el.69 A homofóbia nem pusztán attitűd. A heteroszexuális férfiak meleg férfiak iránt érzett gyűlölete valódi társadalmi gyakorlatban is megjele nik: a munkahelyi diszkriminációtól kezdve a médiában látható becs mérlő képeken át bebörtönzésig és néha gyilkosságig terjed az, amit a meleg felszabadítási mozgalom „elnyomásnak” nevezett. Ezeknek a

A m a szk u lin itá s tu d o m á n ya

73

praxisoknak nem csupán a konkrét személyek bántalmazása a célja, hanem az is, hogy megvonják a társadalmi határokat és definiálják az „igazi” maszkulinitást azáltal, hogy távolságot tartanak a kirekesztet tektől. A meleg felszabadítási mozgalom eleinte úgy vélte, hogy a homo szexuálisok elnyomása a tekintélyelvű társadalmi rend fenntartásának velejárója, és gyakran úgy értelmezte, hogy összefüggésben áll a nők elnyomásával.70 A homofóbia ideológiájában a heteroszexuális és a meleg közötti ha tár összemosódik a maszkulin és a feminin közötti határral: a meleg férfiakat feminizált férfiakként, a leszbikusokat pedig maszkulinizált nőkként képzelik el. A meleg férfiak azonban azt is tudják, milyen elter jedt a homoszexuális vágy a rendkívül férfiasnak látszó férfiak között (amilyen a meleg izompacsirta, a nemi erőszakot elkövető börtönőr vagy a seregbeli „bajtárs”). A meleg felszabadítás stratégiái közé tarto zott a nemi konvenciók elleni direkt támadás (a radikális öltözködés, a tömeges nyilvános csókolózás), ezt manapság a Queer Nation (Queer Nemzet) igazítja a mai körülményekhez. A nyugati nagyvárosi meleg közösségek a camp stílusról a férfias (butch) stílusra váltottak, és a stílus a queer kultúra révén talán ismét változik.71 A meleg férfiak kollektív tudásához ennek értelmében tehát hozzátartozik a társadalmi nemmel kapcsolatos bizonytalanság, a test és az identitás közötti feszültség, va lamint a maszkulinitáson belüli és az azt övező ellentmondások. A női felszabadítási mozgalom ugyanúgy az „elnyomás” fogalmára épült, mint a meleg mozgalom (illetve a fekete mozgalom az USA-ban), a hangsúlyokat azonban máshová helyezte. A feminista elemzés a fér fiak strukturális helyzetét emelte ki. A feminista kutatók dokumentál ták, hogy a férfiak irányítják a kormányzatokat, a vállalatokat, a médiát; hogy a férfiaknak jobb munka, több jövedelem és jobb egészségi állapot jut; hogy a férfiak irányítása erőszakot jelent; illetve bemutatták azo kat a begyepesedett ideológiákat, amelyek az otthonokba taszították a nőket és megtagadták tőlük az egyenlőséget. A feministák számára a heteroszexuális férfiak sokkal inkább uralkodó osztályként, mint fel szabadítandó egyénekként jelentek meg. A „patriarchátus” fogalmat nagyjából az 1970-es években kezdték el széles körben használni a nemi dominancia rendszerének leírására.72

74


A patriarchátusnak természetesen létezik személyes szintje is. A női felszabadítás első írásai hangsúlyozták, hogy a család is a nők elnyomá sának színtere. Elméletalkotók és aktivisták egyaránt dokumentálták, mennyi fizetetlen munkát végeznek a feleségek a férjeknek, mennyire be vannak zárva az anyák a házba, illetve hogy milyen kiváltságokat élveznek a férfiak a mindennapokban. Lee Comer a „házasságba zárt nőkről” írt (Wedlocked Womeri), Selma James és az Egyesült Nők Ha talma (Power of Women Collectivé) nevű szervezet pedig munkabért követelt a házimunkáért. Sok feminista kísérletezett új családformák kal, és gyakran próbáltak megállapodni a férfiakkal egy új munkameg osztásról és a gyermekgondozás egy új rendszeréről.73 Idővel azonban a nyugati feministák már a fizetetlen munkát fo gyasztó otthoni zsarnokok helyett a nők ellen erőszakot elkövető fér fiakra irányították figyelmüket. A nőmenhelyek alapítása rávilágított a családon belüli erőszak problémájára, a nemi erőszak ellen folytatott kampányokban pedig azt állították, hogy minden férfi potenciális erő szaktevő. Az 1980-as években a pornográfiaellenes feminizmus még egy lépéssel továbbment, amikor a férfiak szexualitását alapvetően erősza kosnak látta, a pornográfiát pedig a nők elleni támadásnak bélyegezte. A feminista békemozgalmakban és a környezetvédő mozgalmakban egyaránt terjedt az a nézet, hogy az erőszak nemcsak egy deviáns cso portra, hanem a maszkulinitás fősodrára is jellemző.74 A feministák között heves viták zajlottak arról, mennyire képesek megváltozni a heteroszexuális férfiak: vajon tárgyalással létre lehet hoz ni jobb kapcsolatokat, vagy a nőgyűlölet annyira mély, hogy a változás hoz elkülönítés és kényszer szükséges? A férfiak gazdasági előnye már eleve azt vetíti előre, hogy a legtöbb férfinak csak korlátozott érdekei fűződnek a reformhoz. The Hearts of Meri [A férfiak szíve] című köny vében Barbara Ehrenreich ezeket a kétségeket fogalmazta meg tézisé ben, miszerint az USA-ban a férfiak az 1940-es évek óta „menekülnek az elkötelezettség elől”. A feministák gyakran hangoztatták, hogy a férfifelszabadítási mozgalom arra szolgál a férfiaknak, hogy előnyhöz jussa nak a feminizmus segítségével anélkül, hogy fel kellene adniuk alapvető kiváltságaikat - más szóval: nem támadni, hanem modernizálni akar ják a patriarchátust. A feministák nagy része szkeptikus az „új apa”,


75

az „új érzékeny férfi” és a kedvesebb, szelídebb maszkulinitás egyéb ké peivel szemben.75 Ugyanakkor sok feminista üdvözli a haladás jeleit a férfiaknál, és ész reveszi a férfiak közötti különbségeket, valamint a nőkhöz fűződő viszo nyaik komplexitását. Phyllis Chesler például élvezetes esszét írt About Mén [A férfiakról] címmel, amelyben feltárta a nők és férfiak közötti érzelmi viszonyok sokszínűségét. A legszisztematikusabb és legalapo sabb feminista elemzés a maszkulinitásról Lynne Segal Slow Motion [Lassított felvétel] című könyve, amelyben sok szó esik a férfiak közötti megosztottságokról, valamint arról, milyen következményekkel jár ez a feminista politikában. Segal hangsúlyozza, hogy a változás ütemét nem kizárólag a férfiak pszichológiája határozza meg, hanem számolni kell a férfiak objektív körülményeivel is - például azzal, milyen gazdasági források állnak rendelkezésre ahhoz, hogy az apák teljes munkaidőben képesek legyenek gondozni kicsi gyerekeiket. A feminista politikai érve lés ezen a helyen összecseng a társadalomtudományos kutatással, amely a maszkulinitás intézményi dimenzióját hangsúlyozza.76 A meleg és a feminista elmélet is úgy látja a maszkulinitás fősodrát, hogy az (legalábbis a fejlett kapitalista országokban) alapvetően a hata lomhoz kapcsolódik, dominanciára szerveződött és a hatalmi viszonyok miatt ellenáll a változásnak. Egyes megfogalmazásokban a maszkulinitás szinte azonos a hatalom gyakorlásával, annak legcsupaszabb formáiban. Ezt a kritikát sok heteroszexuális férfi nehezen viseli. A férfimozga lom antifeminista fordulatában a maszkulinitás és a hatalom kapcso latát tagadják a leghangosabban, és ehhez a népszerű pszichológia és a maszkulinitás neojungiánus elméleteit hívják segítségül (ahogy azt a 9. fejezetben részletesebben is látni fogjuk). Pedig ez a meglátás alapvető jelentőséggel bír. Ebben a könyvben azt fogom vizsgálni, hogyan kap csolódik ez a jelenség a pszichoanalitikus és a szociológiai kutatáshoz.

A tudás tárgya Ha egyszer felismertük a társadalmi nem intézményi dimenzióját, ak kor nehéz elkerülni azt a kérdést, hogy vajon valóban a maszkulinitás

76


okozza a problémát a társadalmi nemek politikájában? Vagy inkább az intézményi szerkezet hozza létre az egyenlőtlenséget, és ezáltal azokat a feszültségeket is, amelyek vizsgálat tárgyává tették a „maszkulinitást”? A társadalmi dinamika létét saját jogon is okvetlenül el kell ismer nünk, nem a férfiak pszichológiájából kell levezetnünk. Nehéz lenne azonban tagadni a meleg férfiak tapasztalatait a homofóbia által kivál tott személyes érzelmekről, a nők tapasztalatait a nőgyűlöletről vagy a feministák érveit a vágy és a motiváció jelentőségéről a patriarchátus újrateremtésében. Ami a maszkulinitás kérdéseiben fontos, az mind a személyiséghez, mind a társadalmi viszonyokhoz kapcsolódik; sőt, ezek a kérdések alapvetően a kettő közötti kölcsönhatást járják körül. Létezik azonban ebben a kölcsönhatásban stabil tárgya a tudásnak? Létezhet a szó szoros értelmében vett maszkulinitástudomány? Az etnográfiai kutatásokat taglaló résznél megemlítettem, hogy Strathern bizonyította, hogy a társadalmi nem kategóriái másképpen mű ködnek a hágen törzsben, mint az európai/amerikai kultúrában. Ha egy férfi, egy nő vagy egy klán a teljesítményétől függően lehet teljesen „olyan, mint egy férfi”, anélkül, hogy az is lenne, illetve ha „egy nőnek sértés, ha rá mutogatnak, amikor a nőies vonásokra keresnek példát”, akkor világos, hogy a világot másképpen mozgatják a hágen társadalom nemi fogalmai, mint a nyugatiak. A nyugati társadalmi nemi identitás fogalmaival ugyanakkor a hágeni társadalmi folyamatok leírásában vé tenénk hibát. Az ilyen folytonossági hiányok logikusan kizárják a maszkulinitás pozitivista tudományának lehetőségét. Nincs olyan maszkulin entitás, amely minden társadalomban előfordulna, és amelyről általános meg állapításokat tudnánk tenni. A kifejezés különböző esetekben más-más dolgot jelöl, és ezek logikailag összemérhetetlenek egymással. A pozitivizmus felkínál azonban egy menekülő útvonalat ebben a szorított helyzetben. Ami többé-kevésbé állandó a kultúra változásai során, az a férfitest anatómiája és a fiziológiája. Űzhetjük hát a férfiak tudományát, ha úgy definiáljuk a „maszkulinitást”, hogy mindazok jel lemzője, akik rendelkeznek pénisszel, Y kromoszómával és egy bizonyos mennyiségű tesztoszteronnal. Nemrégiben jelent meg egy francia könyv a maszkulinitásról, a férfiakról szóló népszerű irodalom egyik színvo-


77

nalasabb darabja, amelynek címe egyszerűen annyi, hogy XY. Talán végső soron ez rejlik a „férfitanulmányok” gondolata mögött is.77 Ez megoldja a logikai problémát, de nem valószínű, hogy olyan tu dományhoz vezet, amellyel érdemes egyáltalán foglalkozni. Kezelhetet lenül homályos ugyanis, hogy a világon bármely férfinak mely cseleke dete lenne az, amely nem lenne példának tekinthető a maszkulinitásra. Ilyen keretek között képtelenség lenne feltárni a pszichoanalízis által felvetett legfontosabb témát, a nőkben rejlő maszkulinitást és a férfiak ban rejlő femininitást. Ha azt hisszük, hogy egy biológiai választóvonal mentén megérthetjük a társadalmi világot, akkor félreértjük a testek és a társadalmi folyamatok közötti kapcsolatot (ahogy azt a 2. fejezetben be is mutatom). A maszkulinitás és a femininitás a dolog természeténél fogva egy máshoz kapcsolódó fogalmak, amelyeknek társadalmi határmegjelö lésként és kulturális ellentétpárként egymáshoz viszonyítva van jelen tésük. Ez akkor is igaz, ha a határkijelölés különböző társadalmakban és különböző történelmi korokban más-más tartalommal bír. A masz kulinitás mint a tudás tárgya mindig viszonyban álló maszkulinitás. Másképpen és talán világosabban fogalmazva: a tudomány számára a koherens tudás tárgya a társadalmi nemi viszonyok. A maszkulinitásról szerzett tudás a társadalmi viszonyok megismerése során szerzett tu dás közben kristályosodik ki. Előrevetítve a 3. fejezet definícióit kije lenthetjük, hogy a maszkulinitások a társadalmi nemi viszonyok által strukturált praxis konfigurációi. Természetüknél fogva történelmiek; létrejöttük és átalakulásuk pedig politikai folyamat, amely befolyásolja a társadalom érdekegyensúlyát és a társadalmi változás irányát. Létezhet szisztematikus tudásunk ilyen tárgyakról, ez a tudás azon ban nem követi a pozitivista tudomány modelljét. Egy történelmi, po litikai valóság tanulmányozásának a lehetőség kategóriáján belül kell működnie. A társadalmi cselekvés által létrehozott világot egyszerre kell megragadnia a meg nem valósult és a megvalósult lehetőségek fé nyében. Ez a tudás a valóság kritikájára is épül, nem csupán a valóság tükröződése. A kritikai társadalomtudománynak szüksége van egy olyan etikai alapra, amely empirikusan beágyazódik a tanulmányozott helyzetekbe.

78


Jelen könyv elemzésének etikai alapja a társadalmi igazság: a társadal mi nemi viszonyokban rejlő igazságosság objektív lehetősége, amely néha megvalósul, néha nem. Egy ilyen etikai alap elfogadása nem azt jelenti, hogy a megismerés folyamatától elválasztható mesterséges ér tékpreferenciát javasolunk. Inkább azt jelenti, hogy tudomásul veszszük a maszkulinitásról szerzett tudásunk alapvető politikai jellegét, és ezt episztemológiai pozitívumként is tudjuk kezelni, nem csupán kellemetlenségként.78 Ilyen értelemben létezhet a maszkulinitásnak értelmes tudománya. Része a társadalmi nemi viszonyok kritikai tudományának és azok tör ténelmi útjának. Az viszont maga is része az emberi lehetőségek és azok tagadása nagyobb feltárásának, amelyre mind a társadalomtudományok nak, mind a politikai gyakorlatnak szüksége van.

2

A férfitest Az igazi maszkulinitás A maszkulinitás változását sürgető érvek gyakran nem a reformot tá madó ellenérvek súlya alatt roppannak össze, hanem azért, mert úgy hisszük, a férfiak nem tudnak megváltozni, hiábavaló, sőt egyenesen veszélyes is ezt megpróbálni. A tömegkultúra általában azt feltételezi, hogy létezik egy állandó, igazi maszkulinitás a hétköznapi élet pulzáló változásai közepette. Hallhatunk „igazi férfiakról”, „természetes férfi akról”, a „mély férfiasságról”. Ez az elképzelés manapság döbbenetesen széles körben elterjedt, osztja a mitopoetikus férfimozgalomtól kezdve a jungiánus pszichoanalitikusokon, a keresztény fundamentalistákon, a szociobiológusokon át egészen a feminizmus esszencialista irányza táig mindenki. Szinte mindig úgy gondolják, hogy az igazi maszkulinitás a férfitest ből ered - hozzátartozik a férfitesthez vagy kifejez valamit a férfitestről. Vagy a test maga idézi elő, vagy olyan cselekedet, amelyet a test irányít (például a férfiak természetüknél fogva agresszívabbak a nőknél; a nemi erőszak oka a leküzdhetetlen nemi vágy vagy a férfiakkal vele született hajlam az erőszakra), vagy éppen korlátoz (például a férfiak természe tüknél fogva nem gondozzák a gyermekeket; a homoszexualitás termé szetellenes, ezért egy perverz kisebbségre korlátozódik). Ezek a meggyőződések a társadalmi nemek modern ideológiájának stratégiai részét képezik - legalábbis az angol nyelvű világban. A társa-

80


dalmi elemzés első feladata tehát az, hogy jusson el a férfitestek és azok maszkulinitáshoz fűződő viszonyának megértéséhez. Az elmúlt évtizedekben két, egymásnak ellentmondó testfelfogás uralta ennek a kérdésnek a tárgyalását. Az egyik valójában lefordítja a domináns ideológiát a biológia nyelvére, és azt vallja, hogy a test termé szetes gépezet, amely előállítja a nemi különbségeket - genetikai prog ramokkal, hormonális különbségekkel, vagy a két nem szaporodásban játszott eltérő szerepe révén. A másik megközelítésben - amely keresz tülsöpört a bölcsészet- és társadalomtudományokon - a test egy többékevésbé semleges felület vagy táj, amelyen nyomot hagynak a társadalmi szimbólumok. Akadtak olyan hangok, amelyek ezeket az érveléseket a régi „természet kontra nevelés” vita új megnyilvánulásaként értelmezték, és józan kompromisszumot javasoltak: a társadalmi hatás és a biológia együtt hozzák létre a viselkedésben a társadalmi nemi különbségeket. Ebben a fejezetben azt fogom kifejteni, hogy mindhárom nézet hi bás. Ennél jobban is meg tudjuk érteni a kapcsolatot a férfiak teste és a maszkulinitás között. Ehhez azonban az elvont érvelés önmagában nem elegendő. Bemutatok tehát - egy kicsit rendhagyó módon - néhány bizonyítékot abból az élettörténet-kutatásból, amelyet részletesebben a könyv II. részében ismertetek majd.

Gépezet, táj és kompromisszum Mivel a vallás mára megszűnt hathatósan igazolni a társadalmi nemek ideológiáját, a biológiát hívták segítségül az űr betöltésére. Az igény le mérhető abban, hogy a konzervatív tömegmédia milyen óriási étvágygyal veti rá magát azokra a hírekre, amelyek állítólagos nemi különbsé geket feltáró tudományos felfedezésekről szólnak. Kedvencem az a hír, hogy a nők azért parkolnak nehezebben, mert másképpen működik az agyuk. (Eleve nincs semmiféle bizonyíték arra, hogy a két nem máskép pen parkolna.) A maszkulinitásról és femininitásról való elmélkedés a vesszőparipá ja az 1970-es években divatossá vált szociobiológiának is, amely valójá ban egy felélesztett kísérlet arra, hogy evolúciós magyarázatot adjanak

A férfitest

81

az emberi társadalomra. E műfaj egyik korai képviselője Lionel Tiger Mén in Groups [Férfiak csoportokban] című műve, amely egy teljes biológiai-redukcionista maszkulinitáselméletet alapozott arra az elkép zelésre, hogy vadászó fajtól származunk. Tiger egyik kifejezése, a „férfi kötődés” (male bonding) még a hétköznapi nyelvhasználatba is bekerült. Az irányzat elméletalkotói szerint a férfitest egyfajta természetes maszkulinitás hordozója, amelyet az emberiségre lesújtó evolúciós terhek hoz tak létre. Férfi génjeinkkel együtt örököljük, hogy hajlamosak vagyunk agresszióra, családi életre, versengésre, politikai hatalomra, hierarchiára, territorialitásra, promiszkuitásra és férfiklubok alapítására. A lista min den teoretikusnál változik valamelyest, alapvető jellegzetességei azonban megmaradnak. Edward Wilson, a szociobiológia nagy öregje szerint „a férfiak és a nők közötti testi és vérmérsékleti különbségeket a társada lom univerzális férfidominanciává nagyította”. Konkrétabban: mások azt állítják, hogy a jelenlegi társadalmi berendezkedés a belső elválasztású rendszer eredménye: a patriarchátus alapja például a hormonális „agreszsziós előny”, amellyel a férfiak rendelkeznek a nőkkel szemben.79 A maszkulinitás endokrin elmélete az agyműködéses elmélethez ha sonlóan szintén bekerült az újságírói kánonba. Álljon itt példának egy nem túl régi újságcikk bevezető bekezdése a hódeszkázás biztonságos ságáról: A legcsalókább kockázatnövelő koktél a világon nem a Zombi vagy a Harvey Wallbanger, még csak nem is a hírhedt Singapore Sling. Hanem a tesztoszteron és az adrenalin vörösen izzó keveréke, amely befecskendezett üzemanyag-ada lékként zubog serdülők és fiatal férfiak ereiben. Ezért van az, hogy a hódesz kázás közben szerzett sérülések több mint 95 százalékát 30 év alatti férfiak szenvedik el, és a sérültek átlagéletkora 21 év.so A szociobiológia által felépített természetes maszkulinitás leírása szin te teljes mértékben megalapozatlan. Jelentős különbségeket tételez fel a nők és a férfiak jellemvonásai és viselkedésmintái között. Mint arra az 1. fejezetben már rámutattam, ezen a területen rengeteg kutatás zajlott. A kutatások pedig általában azzal az eredménnyel zárulnak, hogy in tellektus, vérmérséklet és egyéb személyiségjegy tekintetében semmiféle

82


mérhető különbség nem létezik a két nem között. Ha vannak is különb ségek, azok csekélyek ahhoz képest, amekkora különbségek vannak bár melyik nemen belül, és elenyészők a nők és a férfiak társadalmi helyze tében mutatkozó különbségekhez képest. A természetes maszkulinitás téziséhez a csoportkülönbségek erős biológiai meghatározottságára lenne szükség bonyolult társas viselkedésekben (amilyen például egy család vagy egy hadsereg létrehozása). Ilyen értelemben vett erős meg határozottságra semmiféle bizonyíték nem áll rendelkezésünkre. Még az egyszerű egyéni viselkedésekben mutatkozó csoportkülönbségek gyenge biológiai meghatározottságára is csupán kevés bizonyíték akad. A társadalmi nem különböző kultúrákban és a történelemben mutat kozó sokszínűségére viszont rengeteg bizonyítékot találhatunk. Létez nek például olyan kultúrák és történelmi helyzetek, ahol a nemi erő szak nem létezik vagy rendkívül ritka; ahol a homoszexualitás többségi gyakorlat (az életciklus egy adott pontján); ahol nem túlsúlyos az anyák szerepe a gyereknevelésben (ezt a munkát például idősek, más gyerekek vagy szolgálók végzik); vagy ahol a férfiak általában nem agresszívak. A biológiai meghatározottság vonzereje nem bizonyítottságában rej lik. A bizonyítékok alapos vizsgálata - amit Theodore Kemper el is végzett Social Structure and Testosterone [Társadalmi szerkezet és tesztoszteron] című könyvében - azt mutatja, hogy semmiféle egyirányú meghatá rozottságot nem lehet találni a társadalmi és a biológiai körülmények között: a helyzet ennél sokkal bonyolultabb. Kemper nem kertel, ami kor megfogalmazza a következtetését: „Amikor a rasszista és a szexista ideológiák a biológiára támaszkodva szentesítenek bizonyos hierarchi kus társadalmi berendezkedéseket, akkor a biológia általában hamis.”81 Ennek a nézőpontnak a hatékonysága inkább a test mint gépezet metaforában rejlik. A test „funkcionál” és „működik”. A kutatók bio lógiai „mechanizmusokat” fedeznek fel a viselkedésben. Az agy arra van „huzalozva”, hogy létrehozza a maszkulinitást, a férfiaknak gene tikai „programjuk” diktálja, hogy dominánsak legyenek, az agresszió benne van a „biológiai programunkban”. Szakmai és ismeretterjesztő szövegek egyaránt bővelkednek ilyen metaforákban. Az imént idézett hódeszkás cikk amerikai olvasói közül például keveseknek kerülhette el a figyelmét az üzemanyag-befecskendezéses motor metaforája, amely a

A férfitest

83

koktélos metaforával keveredett. Az egzotikus hódeszkás sérülések így kényelmesen hasonulnak a nagyon is ismerős vakmerő fiatal férfiak által okozott közúti balesetekhez, amelyeket mellesleg sokan biológiai okokra vezetnek vissza. Ha egyszer egy metafora rögzült, utána diktálja a vita menetét és ala kítja azt, ahogyan a bizonyítékot olvassuk. Bizonyosan ez történt a bio lógiai mechanizmus metaforájával, amely még a gondos és jól dokumen tált kutatásokra (amilyennek a szociobiológiai vizsgálatok nagy részét nem lehet mondani) is hatással van. Jó példa erre Julianne ImperatoMcGinley és társai már sok helyen kitárgyalt tanulmánya. A Dominikai Köztársaságban két faluban 18 esetet találtak egy ritka enzimhiányos betegségből, amely azzal a következménnyel jár, hogy genetikailag fiú gyermekeknek nőinek látszó nemi szervük van. A kérdéses gyereke ket ezért lányként nevelték. Ez egybecseng a Stoller által leírt amerikai transzszexuálisok gyermekkorával, és Stoller érvelését követve ennek női „központi nemi identitás” kialakulásához kell vezetnie. A domini kai esetekben azonban a helyzet a serdülőkorban megváltozott. Ekkor a normális tesztoszteronszint maszkulinizálta a serdülők testét. A szerzők szerint a 18 serdülőből 17 férfi „nemi identitásra” váltott, 16 pedig férfi „nemi szerepre”. A kutatók ebben annak bizonyítékát látták, hogy a fizi ológiai mechanizmusok felülírhatják a társadalmi kondicionálást.82 Ha alaposabban megvizsgáljuk az esetet, akkor azt látjuk, hogy a tanulmány valójában valami egészen mást bizonyít. McGinley és mun katársai leírnak egy falusi társadalmat, amelyben erős a nemek szerinti munkamegosztás és határozott kulturális ellentét tapasztalható a férfi as és a nőies jellegek között - és mindkettő társadalmi tény. A szerzők nyomon követik, ahogy a gyerekek és a szüleik fokozatosan ráébrednek, hogy társadalmi hibát követtek el: rosszul kategorizálták a gyerekeket. A hibát társadalmilag javították. A pubertás testi változásai egyértel műen erős társadalmi folyamatot indítottak el: átértékelést és átsoro lást. A tanulmány korántsem a nem társadalmi értelmezését cáfolja, hanem azt a tételt, hogy a kora gyermekkorban kialakult központi nemi identitás mindig meghatározza a későbbi társadalmi fejlődést. A dominikai tanulmány - szándékain felül - még ennél is többet bi zonyít. A szerzők megfigyelték, hogy amióta orvosbiológusok érkeztek

84


a közösségbe, az 5-alfa-reduktáz hiányát már születéskor kimutatják, és a gyerekeket a legtöbb esetben fiúnak nevelik. így tehát közbelépett az orvostudomány, hogy normalizálja a társadalmi nemet: hogy biztosítsa a felnőtt férfiak számára a maszkulin gyerekkort, és ügyeljen, hogy ne sérüljön a konzisztens nemi dichotómia. Ironikus módon Stoller mun kája az amerikai transzszexuálisokkal ugyanígy jár el. A nemi átalakító műtét (amely ma már rutineljárás, ha nem is gyakori) kiiktatja a feminin társadalmi megjelenés és a férfi nemi szervek közötti inkonziszten ciát. Az orvosi gyakorlat hozzáigazítja a testet a nemek dichotómiájának társadalmi ideológiájához. A társadalmi nem szemiotikái elemzése ezt előre megjósolná. Azok a megközelítések, amelyek a női testet a társadalmi szimbolizmus tárgyá nak tekintik, ott virágoztak, ahol egymásra talált a kultúrakutatás és a feminizmus. Ma már több százra tehető azoknak a tanulmányoknak a száma, amelyek a test ábrázolásával foglalkoznak, illetve azzal, hogyan teremtik meg a femininitást a filmekben, a fényképeken és a vizuális művészetek egyéb ágaiban. A hétköznapi gyakorlathoz közelebb álló, a divatról és a szépségről értekező feminista tanulmányok - mint például Elizabeth Wilson Adorned in Dreams [Álmokkal ékesítve] vagy Wendy Chapkis Beauty Secrets [Szépségtitkok] című művei - feltárják azokat a bonyolult, de hatékony képi rendszereket, amelyeken keresztül a test szépnek vagy csúnyának, karcsúnak vagy kövérnek definiálódik. Eze ken az ábrázolásokon keresztül egy egész sor testhez köthető szükség letet hoztak létre: ilyen a fogyókúrás étrend, a kozmetikumok, a divatos ruhák, a karcsúsító programok és a többi. Ezt a kutatást a társadalomelmélet posztstrukturalista fordulata tá masztja alá, és gyakran közvetlenül inspirálja is. Michel Foucault elem zése a test „megfegyelmezéséről” egyenes következménye annak, hogy feltárta, hogyan jön létre az igazság az egyes diskurzusokon belül; a test lett az új fegyelmező tudományok tárgya, ahogy az új hatalmi techno lógiák egyre nagyobb részletességgel vonják ellenőrzésük alá. A Bryan Turner által kidolgozott testszociológia valamelyest materialisztikusabb szinten tart ugyanebbe az irányba. Megállapítja, hogy „a test tárgy, ame lyen munkálkodunk - eszünk, alszunk, tisztálkodunk, diétázunk, tor názunk”, és bevezeti az egyéni és kollektív „testgyakorlatok” fogalmát,

A férfitest

85

amelybe beletartozik egy sor testre irányuló, azon munkálkodó társa dalmi gyakorlat. Ezek a gyakorlatok lehetnek egészen nagy léptékben intézményesen kidolgozottak. Ezt bizonyítják a sportszociológia témájában született újabb tanulmányok, és így kapcsolódik mindez a társadalmi nem létre hozásához. Nancy Theberge „Reflections on the body in the sociology of sport” [„Reflexiók a testről a sportszociológiában”] című tanulmánya meggyőzően mutatja be, hogy a nők és férfiak különböző testgyakor latai, a sportot egyszerre tanító és alkotó fegyelmező praxisok hogyan hozzák létre szándékosan a nemileg meghatározott testet. És ha a társa dalmi fegyelem nem tudja létrehozni a nemileg megfelelő testet, akkor létre tudja hozni a sebészet. A plasztikai sebészet ma már bámulatosan sokféle lehetőséget kínál a tehetőseknek arra, hogy társadalmilag kívá natosabb testet kapjanak, a régebbi ráncfelvarrástól és mellimplantátumoktól kezdve az újabb sebészeti fogyasztáson át a magasságmódosító műtétekig, és így tovább. Diana Dűli és Candace West azt találta ame rikai plasztikai sebészekkel és pácienseikkel folytatott interjúk során, hogy a plasztikai műtétet ma már természetesnek tartják egy nőnél, a férfiak esetében azonban nem. A technológia azonban ma már adott a maszkulinitás sebészi előállításához is, léteznek péniszimplantátumok felfújható és merev változatban egyaránt -, hogy mást ne említsünk.83 Noha a társadalmi nem szemiotikájával foglalkozó munkák túl nyomó többsége a femininitással foglalkozik, a megközelítést néha a maszkulinitásra is kiterjesztették. Anthony Easthope a What a Man’s Gotta Do [Amit egy férfinak meg kell tennie] című könyvében körül járja ezt a témát, és könnyedén képes bemutatni, hogyan definiálja férfiasnak a férfitestet a reklámok, a film és a híradások képi világa. Léteznek kisebb területre koncentráló munkák is, ezek között talán a legkiválóbb Susan Jeffords The Remasculinization of America [Ame rika remaszkulinizációja] című könyve, amely nyomon követi a masz kulinitás újraépítését és ünneplését a vietnami háborúról szóló filmek ben és regényekben az Egyesült Államok veresége után. Mostanában érdeklődés mutatkozik a nem egyértelmű nemi identitások iránt is. Marjorie Garber enciklopédikus tanulmánya azokról az esetekről, amikor az irodalomban, a színpadon és filmekben valaki a másik nem

twífifcf i t A v* "« .

ff*53a* V

,<«* ^

*fe r^"

-v-

öltözetét viseli, a Vested Interests [Átruházott érdekek] a lehető leg messzebb viszi el a társadalmi nem szemiotikái megközelítését, és azt állítja, hogy a test és az öltözet közötti ellentét már „magában is a me tafora alkalmazása”.84 A társadalmi nem és a szexualitás szemiotikái szemléletmóddal meg támogatott társadalmi konstrukcionista megközelítése a szociobiológia szinte tökéletes antitézise. Itt a társadalmi berendezkedés nem a testgépe zet eredménye, hanem a test egyfajta mező, amelyen a társadalmi meg határozottság garázdálkodik. Ennek a megközelítésnek is megvannak a maga fontos metaforái, amelyeket inkább a képzőművészetektől, mint a műszaki tudományoktól kölcsönöztek: a test vászon, amelyre festenek, felület, amelyre lenyomat kerül, tájkép, melyre tereptárgyak épülnek. Noha ez a megközelítés csodálatos eredményeket produkált, azért nehézségek is adódtak vele kapcsolatban. Annyira nagy hangsúly esik a jelölőre, hogy a jelölt gyakran meg sem jelenik. Különösen szembeötlő ez a probléma a kikerülhetetlenül testi aktusnál, a szexnél. A társadal mi konstrukcionista leírások egyértelmű előrelépést jelentettek Kinsey, Masters és Johnson pozitivista szexológiájához képest. A társadalmi konstrukcionista vizsgálatok azonban azt a különös hatást idézték elő, hogy kiradírozták a testet a szexből. Ahogy Carole Vance bánatosan megjegyezte:

A társadalmi konstrukcionista elmélet olyan meggyőzően biztosít minket ar ról, hogy a szexuális aktus, az identitás és még maga a vágy is kulturális és ténelmi tényezők által közvetített, hogy a vizsgálat tárgya - a szexualitás - a megfogható és félő, hogy cl is tűnik a tanulmányokból.85 A társadalmi nem aligha van jobb helyzetben, amikor pusztán szubjek tumhelyzet lesz belőle a diskurzusban: olyan hely, ahonnan valaki be szél; amikor a társadalmi nemet mindenekelőtt megvalósulásnak látják; amikor a nemileg meghatározott életeken belüli feszítő ellentmondások „metafora alkalmazásává” lesznek. Ahogy Rosemary Pringle érvel az „Absolute sex?” [„Abszolút szex?”] című cikkében, a szexualitásról és a társadalmi nemekről írt legújabb áttekintésében: a társadalmi nem kizá rólagosan szemiotikái vagy kulturális leírása semmivel sem védhetőbb,

A férfitest

87

mint a biológiai redukcionista megközelítés.86 A felület, amelyre a kultu rális jelenségek bevésődnek, nem csupasz és nem is változatlan. A test - saját jogon: mint test - igenis fontos tényező. Öregszik, meg betegszik, élvezetet talál, nemi jelleget nyer, szül. A tapasztalatnak és a gyakorlatnak tagadhatatlan testi dimenziója is van: az izzadságot nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ezen a ponton akár még a nemi szere pek irodalmából is tanulhatunk. A férfiszerep irodalma és a „férfiakról szóló könyvek” műfaj kevés érdemei közé tartozott, hogy rendszerbe szedte, milyen problémák lehetnek a férfitesttel, az impotenciától kezd ve az öregedésen, a foglalkozási ártalmakon, az erőszak révén szerzett sebesüléseken, a sportbeli teljesítőképesség elvesztésén át a korai halá lig. Vigyázat! A férfi nemi szerep árthat az egészségnek!87 Lehetséges lenne akkor józan kompromisszumra jutni és a társadal mi nem egy összetett modelljében ragaszkodni a biológiához és a kultú rához egyaránt? Alapvetően ez a nemiszerep-elmélet receptje is, hiszen az - ahogyan az 1. fejezetben láttuk - társadalmi forgatókönyvet rendel egy biológiai dichotómiához. A szociobiológia visszafogottabb művelői gyakran elismerik, hogy a biológiai imperatívusznak kulturális kifeje ződése is van. Hasonló álláspontot képviselt az 1980-as években Alice Rossi, a szociológia egyik feminista úttörője is: A nemek szerinti differenciálódás nem egyszerűen a szocializáció, a kapitalis ta termelés vagy a patriarchátus egyik funkciója. Alapja a nemi kétalakúság, amelynek alapvető célja a fajfenntartás.118 Ebből az következne, hogy a maszkulinitás az apaság biológiai funkció jának társadalmi kibontakozása. Ha a biológiai és a társadalmi determinizmus egyaránt téves, akkor aligha valószínű, hogy a kettő kombinációja helyes lesz. Joggal gondol hatjuk, hogy ezt a két „elemzési szintet” nem lehet kielégítően összedol gozni. Először is azért, mert a két dolog összemérhetetlen. A kettő közül mindig a biológiát tekintik valóságosabbnak, alapvetőbbnek; még a szo ciológus Rossi is arról beszél, hogy a társadalmi folyamat „alapja” a nemi kétalakúság, és a fajfenntartás mint cél „alapvető”. A szociobiológusok ezt magától értetődőnek tartják. (Én azt állítanám, hogy ezek a méta-

88


forák a történelem és az organikus evolúció kapcsolatáról teljesen hiba elképzelést jelenítenek meg.) A különbözőség jellegzetességei sem feleltethetők meg egymásna a két szinten - hiába feltételezik ezt oly gyakran, sőt néha még meg i fogalmazzák olyan kifejezésekben, mint például a „nemi kétalakúság viselkedésben”. Persze a társadalmi folyamat megjeleníthet testi különb ségeket (szivacsos melltartó, pénisztok, nemiszervvédő). A társadalm folyamat emellett torzíthat, cáfolhat, bonyolíthat, tagadhat, kisebbíthe vagy módosíthat testi különbségeket. A társadalmi folyamat definiálha egyetlen társadalmi nemet („uniszex” divat, nemsemleges munka), ké nemet (Hollywood), hármat (sok észak-amerikai bennszülött kultúra) négyet (európai városi kultúra a 18. század után, amikor a homoszexuá lisokat elkezdték külön kategóriaként kezelni), vagy egész sor töredéket variációt és pályát. A társadalmi folyamat átalakította magát a nemme rendelkező test észlelését is, ahogy azt Thomas Laqueur is bemutató nagyszerű történelmi művében, amelyben leírta, hogyan váltott át a; orvosi és hétköznapi gondolkodás az egynemű modellről a kétneműre.8 Akárhogy is nézzük, a biológiai determináltság és a társadalmi de termináltság közötti kompromisszum sosem lesz megfelelő alap a társa dalmi nem tárgyalásához. Ugyanakkor nem hagyhatjuk figyelmen kívü. sem a társadalmi nem radikálisan kulturális jellegét, sem pedig a test; valóságot. Úgy tűnik, másképpen kell megközelítenünk ezt a témát.

A kikerülhetetlen test A téma újragondolását kezdhetnénk azzal, hogy elismerjük, hogy - a mi kultúránkban legalábbis - a férfilét és a női lét fizikai érzékelése kulcsfontosságú a társadalmi nem kulturális értelmezéséhez. A férfi nemhez hozzátartozik (többek között) egyfajta bőrtípus, bizonyos izomforma és tónus, adott testhelyzetek és mozgásformák, meghatározott lehetőségek a szexben. A testi tapasztalatok gyakran kulcsmozzanatok a saját életünk ről őrzött emlékekben - így abban a folyamatban is, amikor megértjük, kik és mik vagyunk. íme egy példa egy olyan élettörténet-interjúból, amelyben a nemiség fontos téma volt.

A férfitest

89

Hugh Trelawney nagyjából harmincéves heteroszexuális újságíró. Felidézi leg első szexuális tapasztalatát, amelyre 14 éves korában került sor. Hugh azt állít ja, hogy - egészen szokatlan módon - hamarabb kefélt, mint maszturbált. A jól megszerkesztett emlék egy tökéletes hullámokkal teli varázslatos héten játszó dik, Hugh ekkorfogyasztotta el első italát egy szállodában, és ekkor „kezdődött az élete”: A lány egy 18 éves maroubrai90 tengerparti csaj volt. Hogy mi a fenét akart egyáltalán tőlem, azt nem tudom. Nyilván egy kissé visszamara dott volt, ha szellemileg nem is, érzelmileg biztosan. Azt hiszem, egysze rűen a külsőségekre bukott, tudod, én már akkor a hosszú hajú szörfös srác voltam. Emlékszem, hogy rámásztam, és nem tudtam, hova kell tennem, és arra gondoltam, hogy hú, de nagyon messze van... és ami kor végre nagyjából beraktam, csak egy picit ment be, és arra gondol tam, hogy ez nem valami sok. Aztán biztosan arrébb tette egy kicsit a lábát, és akkor jobban bement, és arra gondoltam, hogy ól, hű, igen, ez az. Aztán biztosan elmentem úgy öt-hat lökés után, és arra gondoltam, hogy ez az érzés elviselhetetlen, azt hittem, megfogok halni... És aztán azon a héten egészen másképp láttam magamat, mint korábban. Azt vártam - nem is tudom, mit vártam: hogy dúsabb fanszőrzetem fog nőni, vagy hogy nagyobb lesz a farkam. De hát az ilyen hét volt, tudod. És utána már sínen voltam.

Ismerős a történet: a szexuális felnőtté válás felidézése. Szinte minden részletében bonyolult kölcsönhatás látható a test és a társadalmi folya mat között. A választás és a gerjedelem - Hugh rekonstruálásában - tár sadalmi (a „tengerparti csaj”, a „szörfös srác”). A szükséges teljesítmény testi: „be kell tenni”. Az ifjú Hugh nem rendelkezik a szükséges tudással és jártassággal. Ügyessége azonban javult interaktív helyzetben a part ner testi válasza révén („biztosan arrébb tette egy kicsit a lábát”). A kli max fizikai érzése azon nyomban értelmezés is egyben („azt hittem, meg

90


fogok halni”), és ismerős szimbolikus sorozatot indít be: halál, újjá születés, új növekedés. Hasonlóképp: a Hugh által megtett társadalmi lépés - belépés a szexuális felnőttkorba - azon nyomban testi fantázi aként is megjelenik („dúsabb fanszőrzet”, „nagyobb lesz a farkam”). Hugh viccesen megidézi azt a metonímiát, amelyben a pénisz jelení ti meg a maszkulinitást - ez a kasztrációs szorongás és a maszkulinitás 1. fejezetben tárgyalt klasszikus pszichoanalitikus elméletének alapja -, az emlék azonban ugyanakkor túl is mutat ezen. Az első kefélés a sport kon textusába ágyazódik: egy tökéletes hullámokkal teli hétbe és a szörfözés kultúrájába. Történelmi léptékkel mérve viszonylag friss fejlemény, hogy a tömegkultúrában a sport lett a maszkulinitás legfontosabb definiáló eszköze. A sportban folyamatosan láthatunk mozgásban levő férfiteste ket. Kidolgozott és gondosan ellenőrzött szabályok rendezik ezeket a tes teket stilizált versengésbe egymással. Ezen versengések során a nagyobb erő (amelyet a méret, az edzettség, a csapatmunka biztosít), valamint a különb tudás (amelyet a stratégia, a gyakorlás és az intuíció biztosít) teszi lehetővé valamelyik oldal győzelmét.91 A maszkulinitás megtestesüléséhez a sportban egy egész sor testi fejlő désre és testhasználatra, nem csupán egyetlen szervre van szükség. Kelle nek természetesen erősen specifikus készségek is. A krikettben használt googly dobás például - amelyhez a dobó a labdát az ellenfelet becsapva, csuklóból az óramutató járásával ellentétes irányba csavarja, miközben a könyökét egyenesen tartja - valószínűleg az egyik legegzotikusabb fizikai teljesítmény az egész emberi repertoárban. Azokat a játékosokat azon ban, akik csak egyféle mozgássort képesek végrehajtani, csodabogarak nak tartják. A versenysport legnagyobb példaképeinek azokat tekintik, akik képesek az egész test integrált teljesítményére, akik egy sor dolgot képesek csodálatosan jól elvégezni - ilyen volt Babé Ruth a baseballban, Garfield Sobers a krikettben, vagy Muhammad Ali az ökölvívásban. A sport intézményi szervezettsége egyértelmű társadalmi viszonyo kat foglal magába: férfiak közötti versengést és hierarchiát, a nők kizá rását vagy alárendeltségét. A fizikai teljesítmény egyszerre valósítja meg és szimbolizálja ezeket a nemi viszonyokat. így a férfiak nagyobb sport teljesítménye az antifeminista támadás egyik témája is lett: szimbolikus bizonyíték a férfiak felsőbbrendűségére és az uralkodáshoz való jogára.

A férfitest

91

A fizikai teljesítményeket ugyanakkor maguk a struktúrák hívják élet re. A futás, a dobás, az ugrás vagy az ütés ezeken a struktúrákon kívül egyáltalán nem sport. A teljesítmény szimbolikus és kinetikus, társadal mi és testi, ezek az aspektusok ugyanakkor egymástól függnek. Ha a maszkulinitás a fizikai teljesítményen keresztül épül fel, akkor a társadalmi nem sérülhet, ha a teljesítményt nem tudják fenntartani például rokkantság miatt. Thomas Gerschick és Adam Miller folytatott egy szűkre szabott, de rendkívül érdekes vizsgálatot amerikai férfiakkal, akik ezzel a helyzettel próbáltak megbirkózni rokkantságot okozó baleset vagy betegség után. Három reakciót különböztetnek meg. Az első során fokozott erőfeszítéseket tesznek, hogy sikerüljön megfelelni a hegemonikus elvárásoknak és a fizikai nehézségeket is legyőzni - például azzal bizonyítják szexuális potenciájukat, hogy igyekeznek teljesen kifárasz tani a partnerüket. A másik reakció az, hogy átírják a maszkulinitás definícióját, közelítik ahhoz, amit még el tudnak érni, noha továbbra is férfias célkitűzéseik vannak, például a függetlenség és az irányítás. A harmadik válasz pedig az, hogy kategorikusan elutasítják a hege mén maszkulinitást - kritizálják a testi sztereotípiákat, és egyfajta szexizmusellenes politika felé mozdulnak el, hasonlóról az 5. fejezet ben lesz még szó. Többféle reakció is elképzelhető tehát a maszkulinitás testi érzékelésének meggyengülése után. Csupán egy dolgot nem tehet meg egyik férfi sem: hogy nem foglalkozik vele.92 Nem teheti meg ezt az a fizikai munkás sem, akinek a sérülékenysé ge ugyanabból a helyzetből adódik, amely lehetővé teszi számára, hogy a munka révén definiálja a maszkulinitást. A nehéz fizikai munkához erőre, állóképességre, bizonyos fokú érzéketlenségre és keménységre, valamint csoportszolidaritásra van szükség. Az ipari munka férfias mi voltának hangsúlyozása egyfelől a túlélést szolgálta a kizsákmányoló osz tályviszonyok között, másfelől hozzájárult a nők fölötti hatalom erősíté séhez is. Ez a hangsúly egy bizonyos gazdasági valóságot tükröz. Amikor Mike Donaldson adatokat gyűjtött a gyári munkáról, megjegyezte, hogy a munkás férfiak esetében a fizikai tulajdonságok jelentik a gazdasági tő két, azt viszik ki a munkaerőpiacra. Ez a tőke azonban változik. A pro fitorientált ipari munka elhasználja a munkások testét a kimerültség, a sérülések és a mechanikus kopás révén. A jövedelem csökkenésével vagy

92


akár az állás elveszítésével fenyegető erőhanyatlást ellensúlyozni tudja a szakértelem növekedése - egy ideig. „Ez az a pont, ahol egy férfinak - ha csak nincs nagy szerencséje - véget érnek a munkás napjai.” Az erő és a szakértelem kombinációja képes tehát változni. Ahol viszont a munkát a szakértelem kiiktatása és az alkalmi foglalkozta tás előretörése jellemzi, ott a munkásosztálybeli férfiakat egyre inkább pusztán az határozza meg, hogy milyen erősek. Ez a folyamat különö sen szembetűnő ott, ahol az osztályalapú kirekesztés rasszizmussal pá rosul, mint Dél-Afrikában az apartheid alatt. (Az apartheid gazdasága szó szerint „megőrizte” a szakértelmet kívánó munkákat a fehéreknek, a feketék körében pedig az alkalmi foglalkoztatás dívott). A középosz tálybeli férfiakat ezzel szemben egyre inkább a szakértelem birtokosá nak tartják. Ezt támogatja a munkaerőpiacon zajló fontos történelmi változás: a kredencializmus növekedése, amelyhez olyan felsőoktatási rendszer kapcsolódik, amely osztály-hovatartozás szerint szelektál és jutalmaz.93 Ez az osztályfolyamat megváltoztatja a maszkulinitás és a gépezet közötti ismerős kapcsolatot. Az új információs technológia sok gépe lést és ülőmunkát igényel, és ezeket eredetileg női munkának tartották (vö.: lyukkártya-kezelők). A személyi számítógépek marketingje azon ban ennek a munkának egy részét a versengéshez és a hatalomhoz kap csolta - így lett férfias, technikai, de nem munkásosztálybeli. Az átírt jelentéseket számítástechnikai magazinok szöveg- és képi világában reklámozták, valamint a gyártók „erőt” hangsúlyozó hirdetéseiben, (az Apple Computer laptopjának a „PowerBook” nevet adta), illetve az erőszakos számítógépes játékok virágzó iparában. A középosztálybeli férfitestek, amelyeket egy régi osztályhatár választ el a fizikai erőtől, manapság azt tapasztalják, hogy látványosan megerősödnek a modern kibernetika férfi/gépezet rendszerében (ahol a nemileg meghatározott nyelvezet teljesen helyénvaló). Következésképp a test megkerülhetetlen, ha a maszkulinitás konst rukciójáról van szó - a megkerülhetetlenség azonban nem jelent állan dóságot. A társadalmi folyamatba belépő testi folyamat része lesz mind a személyes, mind a kollektív történelemnek, és a politikának is potenci ális tárgyává válik. Ez azonban nem visz még vissza minket a test mint

A férfitest

93

szintér gondolatához. A test változatos formában tud ellenszegülni a társadalmi szimbolizmusnak és a hatalomnak, a továbbiakban ezzel a témával fogok foglalkozni.

Vér és mocsár bonyolultságai W. B. Yeats csodálatos versében, a Bizáncban elképzel egy arany gép madarat, egy öregedő civilizáció hozzáértésének szimbólumát, amely megveti „vér és mocsár bonyolultságait”. A távolság és az absztrakció képeivel szembeállítja „a lét bonyolultságait, a vénák tébolyát és mocsa rát”.94 Ez a két sor erősen ironikus. Éppen a testek pluralitása és szem beszegülése adja meg Yeats iróniájának erejét. A filozófia és a társadalomelmélet gyakran beszél „a test”-ről. Test azonban sok van (1994-ben kb. 5,4 milliárd) és ezek sokfélék. Vannak nagy testek és kis testek; földtől vagy olajtól állandóan piszkos testek, az íróasztal fölé görnyedéstől állandóan hajlott testek, valamint makulát lanul manikűrözött kezekkel rendelkező testek. Minden egyes testnek megvan a maga időbeli pályája. Mindegyiknek változnia kell, ahogy növekszik és öregszik. Az is biztos, hogy változnak azok a társadalmi folyamatok, amelyek körülveszik és fenntartják őket. Ami igaz általában a „testekre”, az igaz a férfitestekre is. Eleve sokfé lék, és ahogy növekednek és öregszenek, úgy tovább növekszik a sokszí nűség. A „férfitesttel” foglalkozó egy korábbi tanulmányomban költői en fogalmaztam a sport által szimbolizált erő és ügyesség kombinációja köré szerveződő fizikális férfiasságról, és megjegyeztem: Felnőtt férfinak lenni azt jelenti, hogy egyértelműen elfoglalunk egy helyet, fi zikai jelenlétünk van a világban. Ahogy az utcán megyek, kihúzom magamat, és lopva összemérem magamat a többi férfival. Amikor késő este púnk fiata lok csoportja mellett haladok el, azon tűnődöm, vajon elég elrettentő-e a kül sőm. Egy demonstráción felmérem a rendőröket, és azon gondolkodom, vajon nagyobb és erősebb vagyok-e náluk, ha összecsapásra kerülne sor - nevetséges gondolat, ha figyelembe vesszük a tömegcselekvés és a tömegkezelés technikáit, mégis automatikusan megfordul a fejemben.95

94


Ezt tíz éve írtam. Ma, ötven felé közeledve a kérdéses test egy kicsit ko paszabb, jelentősen görnyedtebb, határozottan kevesebb helyet foglal el, és sokkal kevésbé hajlamos rázós helyzetekbe kerülni az utcán. Nem elég, hogy a férfitest sokféle és változik, ráadásul egyértelmű en hajlamos az ellenszegülésre is. Sok módját ajánlják a testnek a társa dalmi életben való részvételre, a test azonban gyakran visszautasítja az ajánlatot. íme két példa az élettörténet-interjúkból.

Hugh Trelawney, akinek szexuális beavatási történetét fentebb már idéztük, diákként ismerős útra lépett. Elhatározta, hogy „legenda’ lesz: ő lett az egy men „az év buliarca" habzsolta a piát, a drogokat és a szexet. Pár évvel a d ma után, amikor tanárként dolgozott, alkoholista és súlyos beteg lett. Ottha az állását, először kábítószerek okozta érzelmi válságba került, majd pedig detoxikálóba. Az önérzetén esett csorbát legalább annyira okozta a teste, m társadalmi megszégyenülés: „Ez így nem stimmel. Én profi focista vagyok.”

Tip Southern, aki osztály-hovatartozása miatt nagyobb előnnyel indult, még többet bulizott. Magániskolabeli kortárs csoportja „Hányásőrjáratnak'’ nev te magát: különc ruhákban jártak, bulikra lógtak be és ott átvették az irányí tást, sok füvet szívtak. Elég radikális, lázadó, dühös fiatalok voltunk. Küldetésünk volt, de ál landóan buliztunk. A vége felé már minden összemosódik. Buli után buli után buli... Nem apróztuk el, állandóan be voltunk rúgva; nagyonnagyon részegek voltunk, de tudtuk kezelni, mert annyira tele voltunk energiával. Amíg az ember ennyire fiatal és ennyi minden zajlik körü lötte, addig soha nem másnapos.

Az egyetemre kerülve még súlyosabbá vált a helyzet: „tényleg veszettül vad voltak ”, akadtak ott denaturált szeszből, hasisból és hallucinogénekből kev koktélok is. Idővel Tipet a családja és a teste egyaránt magára hagyta.

A férfitest

95

Próbáltam állást találni. „Milyen képesítése van?” Semmilyen. Nem volt egyetlen normális ruhadarabom sem, mert elég régóta nem éltem nagy lábon... szóval sose kaptam állást. Nem hiszem, hogy úgy néztem ki, mint egy tisztességes... - szóval általában látszott rajtam az alultáplált ság, sok drogot fogyasztottam, sok LSD-t, sokat ittam. Van egy fénykép rólam a szobámban, jól elrejtve, amely akkor készült, amikor az elkép zelhető legrosszabb állapotban voltam: hatalmas belőtt, piros szemek, az egyik szememen óriási árpa, az arcom meg rettentő sápadt. Túlsá gosan sokat ittam, nagyon csúnya drogokat szedtem, nagyon piszkos LSD-t is, pfuj! És nagyon ramaty állapotba kerültem emiatt. Végül tud tam, hogy valami drasztikus lépésre van szükség. ***

Az ilyen válságtörténetekben a megpróbáltatásoknak kitett test eléri a teljesítőképesség határát. Michael Messner egykori sportolókkal ké szített interjúkat az Egyesült Államokban, és a fentiekkel párhuzamos történeteket hallott. A magas szinten űzött versenysport viszonyai arra kényszerítik a profi sportolókat, hogy testükre eszközként, hovatovább fegyverként tekintsenek. Messner így fogalmaz: „a test mint fegyver végső soron a sportoló saját teste ellen elkövetett erőszakot idéz elő”. A játék közben tapasztalt fájdalom, a balesetek sora, a doppinghasz nálat és az állandó stressz még a legsportosabb és legerősebb embert is elhasználja. Timothy Curry nemrégiben megjelent esettanulmánya egy amerikai pankrátorról azt mutatja, hogy a sportsérülés már a sportkar rierhez kapcsolódó normális elvárások közé tartozik. A testet jóformán bántalmazzák a maszkulinitás és a teljesítmény nevében. Az egykori sportolók gyakran sérült testtel és krónikus fájdalmakkal élnek együtt, és korán halnak.96 Ezek extrém esetek, az elv azonban sokkal hétköznapibb helyzetek ben is tetten érhető: például a fentebb tárgyalt ipari munkahelyeken. A testet nem lehet a társadalmi gyakorlat semleges közvetítőjének te kinteni. Anyagi mivolta is számít. Bizonyos dolgokat végrehajt, máso kat nem. A test a maga valójában vesz részt olyan társadalmi gyakorla tokban, mint a sport, a munka és a szex.

96


Egyes testek nemcsak ellenszegülnek, hanem szétrombolják és fel forgatják a társadalmi berendezkedést, amelybe meghívást nyertek. A homoszexuális vágy, ahogy Guy Hocquenghem állította, nem egy másfajta test terméke. Ugyanakkor egyértelműen fizikai tény, méghoz zá olyan, amely felbolygatja a hegemón maszkulinitást.97 Még szembeötlőbb a nemváltás esete, amikor a test átlépi a társa dalmi nem modern viszonyai által neki kijelölt legalapvetőbb határt. A témának már magát a nyelvezetét is elfoglalta az orvostudomány, így állapotokba és szindrómákba fagyasztotta a kétségbeesést és karnevált: van „transzvesztita” és „transzszexuális”. Ezt a befagyasztást jogosan kritizálták társadalomtudósok és posztmodern teoretikusok; a „queer elmélet” pedig a társadalmi nem kategóriáinak szimbolikus felforgatá sát ünnepli. Az orvosi ideológia és a kritika azonban összejátszik egy mással, amikor a kultúrát értelmezik aktívnak, a testet pedig passzív nak: színtérnek. A nemváltást még a szimbólum hús felett aratott végső diadalának is lehet tekinteni, hiszen a transzszexuálisok a testüket szó szerint hozzáalakítják az általuk elfogadott szimbolikus identitáshoz. A nemváltáson átesett emberek beszámolóiból nem az tűnik ki, hogy a test a szimbólum irányítása alatt állna. Katherine Cummings, a hig gadt és szellemes ausztrál nemekben utazó önéletrajzából érthetetlen, de tagadhatatlan materiális szükség világlik ki, amely előtt meghajol a szimbolikus én és a társadalmi viszonyrendszer. Gary Kates újraolvasta a 18. század végén élt Éon lovag klasszikus nemváltás-történetét, és meg figyelte, hogy noha Éonnak meggyőződése volt, hogy ő nő, a női viselet szimbolizmusa és gyakorlati használhatósága nem váltotta ki tetszését. Éon csak akkor viselt női ruhát, akkor is tiltakozva, amikor a francia politikai hatalom erre kötelezte. Ezek nem egyedülálló esetek. A társadalmi nemi kategóriák határmezsgyéjén a test saját jogon is utazhat. És a lendület lehet akár akkora is, hogy megváltozik a mozgásérzékelés és hallucinációk alakulnak ki a másik nemű testről - akad köztük átmeneti és állandó egyaránt. Az 1. fejezetben is említett „Dávid” esetében Laing megfigyelte „a nőt, aki benne volt, és mintha mindig kilépett volna belőle”. Véleményem szerint ez testi, nem pusztán mentális tapasztalat. Úgy tűnik, hogy a test nem csupán felforgató. Hanem néha mókamester is.98

A férfitest

97

Banquo szelleme: a testre reflektáló gyakorlat Hogyan érthetnénk meg azokat a helyzeteket, amelyekben a test Banquo szelleméhez hasonlóan nem hajlandó odakint maradni a természet bi rodalmában, hanem hívatlan vendégként megérkezik a társadalmi vi szonyok világába? A társadalomtudományok fősodra kevés segítséget nyújt ehhez. Ahogy Turner megjegyezte a The Body and Society [A test és a társadalom] lapjain: a test már régen eltűnt a társadalomelméletből. A társadalomelmélet még mindig jobbára abban az univerzumban jár, amelyet Descartes hozott létre: amelyben éles határvonal húzódik a tu dással rendelkező, gondolkodó elme és a mechanikus, értelemmel nem bíró test között. A diskurzuselméletek sem léptek túl ezen a kettősségen: a test a szimbolikus gyakorlatoknak és a hatalomnak tárgya lett, részt vevője azonban nem. Ha ki akarunk törni ebből az univerzumból, akkor nem elég a testek közötti különbségek jelentőségét hangsúlyozni, hiába olyan fontos terü lete ez a kortárs feminista elméletnek. El kell kezdenünk bizonygatnunk a test aktivitását, szó szerinti cselekvőképességét a társadalmi folya matokban. Az imént bemutatott válságtörténetek ízelítőt adtak abból, hogyan lázad fel a test bizonyos típusú sanyargatások ellen. Ez egyfajta hatásmechanizmus, még nem igazi cselekvés. Ennél határozottabb el méleti álláspontot szeretnék képviselni, amelyben a test társadalmi cse lekvőképességgel bír: képes társadalmi viselkedések irányát létrehozni és formálni."

Don Meredith nagy mesélő, hosszú vicces történetben tálalta, hogyan hajszolta ifjúkorában az Első Kefélést. Több fiaskó után végül célt ért, kialakult a kapcso lat, és aztán képtelen volt ejakulálni. Idővel azonban tapasztaltabb lett: Engem nagyon vonz az anális. Ezt egészen véletlenül fedeztem fel egy fiatal nővel folytatott viszony közben, és nagyon élveztem. Bedugta az ujját a végbelembe, én meg arra gondoltam, hogy „Tejó ég, ezfantasztikus”. Maszturbálás közben is tapogatóztam egy kicsit azon a területen,

98


be azonban nem nagyon mentem. De gondolom, ez azért megalapoz ta az egészet. Amikor ez a fiatal nő csinálta, egészen lázba hozott, és vele sosem volt nehézségem az ejakulálással. Tényleg jól és rendesen ért hozzá ahhoz a helyhez. Úgyhogy felmerült bennem, hogy amit igazán szeretnék, az egy férfi, aki belém is hatolna. És ez teljesen felizgatott, az egész gondolat.

A testi gerjedelem és cselekvés itt része a társas cselekvésnek. Don egy interakció közben tapasztalta meg testét és annak lehetőségeit. Akár azt is állíthatjuk, hogy interakció közben fedezte fel a testét. Tulajdonkép pen a partnere vezette el a végbeléig. Az első kefélés csúcspontja egyben fizikai érzékelés is volt, valamint egy hosszabb narráció, a Don szüzes ségéről szóló mese csúcspontja is - „hű, ilyet még sosem tapasztaltam”. A testi teljesítmény társadalmi jellege nem azt jelenti, hogy társadalmi kereteket adunk egy fiziológiai eseménynek. Sokkal bensőségesebb vi szonyról van szó, amely különösen a fantázia dimenziójában jelenik meg: egyrészt Don szüzességi történetének nüanszaiban, másrészt - még köz vetlenebbül - egy új társas viszony fantáziájában („aki belém is hatolna”). A fantázia az ujj behatolásának megtapasztalásából indult ki. Társas interakció közben merült fel, ugyanakkor teljes mértékben testi tapasz talás is volt. A test reakciója aztán közvetlenül befolyásolta Don szexuá lis viselkedését. A cselekvőképesség nem tűnik túlzó kifejezésnek arra, amit Don záróizma, prosztatája és barlangos teste együttesen művelt. A társadalmi nemeket létrehozó fegyelmező praxisokat hangsúlyozó sporttal kapcsolatos kutatásnak a dolgoknak ezt az oldalát nem sike rül megragadniuk. A kocogás például egyértelműen olyan tevékenység, amelyre hat a társadalmi fegyelmezés. Ezt mondogatom én is magam nak minden második reggel, amikor próbálok kikászálódni az ágyból és megkötöm a futócipőmet. Ugyanakkor Sydney-ben minden augusz tusban 40 000 pár láb önszántából indul el a William Streeten Bondi felé a „Szörf városa” futáson. Egy tömegeket megmozgató futóverseny nagyszerű példa arra, milyen örömöt tud okozni a társaság a közösen átélt testi teljesítmény révén.

A férfitest

99

A fegyelmező gyakorlatoknak való „ellenszegülés” gondolata sem fedi le azt, ami akkor történik, amikor a fegyelmezés vasketrece neki csapódik a földnek és elgörbülnek a rácsok. Két napja, amikor az egye temre mentem, szemben ültem a buszon egy fiatal nővel, aki futócipőt, sportzoknit, futáshoz való rövidnadrágot, selyemblúzt, hosszú ezüst fül bevalót, teljes sminket és csatokkal rögzített beszárított frizurát viselt. Vajon egyszerre két fegyelmező rend, a sport és a divat irányította, és mindkettő hatása valahol a dereka körül fogyott el? De legalább valami szellemeset kezdett velük és képes volt manőverezni a kettő között. Amikor a test egyszerre tárgya és cselekvője a praxisnak, és maga a praxis létrehozza azokat a struktúrákat, amelyeken belül a testet ki sajátítják és definiálják, akkor olyan mintával állunk szemben, amely túlmutat a kortárs társadalomelmélet fogalomrendszerén. Ezt a mintát hívhatjuk testre reflektáló gyakorlatnak. Don Meredith izgatottsága mutatja, milyen átcsatolásokról van szó. A prosztata, valamint a záróizom és a végbél stimulálását eredményező ujjal behatolás testi örömei kihatottak a társas életre. Közvetlenül ve zettek el egy új társas viszony, egy férfival létesített kapcsolat fantáziá jához: „aki belém is hatolna. És ez teljesen felizgatott.” Ez az izgalom transzgresszív volt. Don addig heteroszexuálisnak gondolta magát. Visszautasította egy meleg férfi közeledését, miköz ben nagyban kereste a lehetőséget szüzessége elvesztésére: „elkergettem egy sátorcövekkel”. Most azonban a behatolás testi élménye egy homo szexuális viszony fantáziájához vezetett, és idővel igazi homoszexuális kapcsolatokhoz is. (Don nem járt szerencsével. Felfedező homoszexuá lis kefélése alatt a partnere erekciója lelohadt.) A záróizomoldásban és prosztatastimulációban nincs semmi, amihez egy férfival létesített kapcsolatra lenne szükség. Ezeket egy nő is tökéle tesen el tudja végezni. Don testi fantáziájának struktúráját a behatolás és a férfipartner közötti társadalmi megfeleltetés szolgáltatja. Az anális szex a nyugati férfi homoszexualitás központi szimbóluma, noha az AIDSkutatás kimutatta, hogy ritkábban gyakorolják, mint ahogy szimbolikus jelentőségéből gondolhatnánk.100 Az átcsatolás ez esetben a testi kapcsolattól és testi tapasztalattól a társadalmilag strukturált (a hegemón és elnyomott szexualitások kultu-

100


rális konstrukcióját magába foglaló) testi fantázián át új testi interakciók köré szerveződő friss szexuális kapcsolat felépítéséig vezet. Itt nem pusz tán arról van szó, hogy Don testére rárakódnak a társadalmi jelentések vagy kategóriák, noha ezek a jelentések és kategóriák igen fontosak a ké sőbbi történések szempontjából. Ezeket mozgatja meg a testre reflektáló gyakorlat, miközben a testi tapasztalat - a meglepő öröm - mozgásba hozza az átcsatolásokat.

Adam Singerfelidézett egy traumatikuspillanatot az édesapjával kapcsolat ban: A bátyámnak vett krikettütőt karácsonyra, nekem viszont nem. Azt mondta, nem tudok krikettezni. Meg labdát dobni sem. Meg hogy egy férfi másképpen dobja a labdát, mint egy nő. Én nem akartam labdát dobni apa előtt, mert tudtam, hogy nem menne jól, hogy nem úgy dob nám, ahogy egy jó, erős fiúhoz illik. És egyszer - emlékszem - voltam elég bátor egy dobáshoz. Ő meg kigúnyolt, és azt mondta, úgy dobok, mint egy lány.

Az átcsatolások itt időben besűrűsödnek. A társadalmi nemekhez kö tődő nyilvános jelentések azonnal összeolvadnak a fizikai cselekvéssel és a kapcsolat érzelmi töltetével. De még így is jelentkezik törés az ész lelésben. Adam megtanulta, hogyan legyen egyszerre jelen a testében (és dobjon), illetve a testén kívül, figyelve a teste nemileg meghatározott teljesítményét („tudtam, hogy nem menne jól”). Adam történetében a sport testre reflektáló gyakorlata a másság kinyilvánítását idézte elő („kigúnyolt, és azt mondta...”), az apa-fiú viszony minden érzelmi telítettségével együtt. Adam idővel még több bizonyíté kot gyűjtött másságáról. Végül szántszándékkal kapcsolatot kezdemé nyezett egy férfival, hogy kiderítse, meleg-e - azazhogy kiderítse, hova tartozik a nemek rendjében ez az „elég bátor” test.

A férfitest

101

***

Steve Donoghue-nak kétségei sem voltak arról, hova tartozik. Országos szörf bajnokként jól megélt a díjakból, a szponzori és reklámszerződésekből. Kiváló fizikummal rendelkezett, testét napi négy-hatóra edzéssel tartotta karban. Steve teste bámulatos teljesítményekre volt képes mind a precíz kivitelezés, mind az állóképesség terén: Be tudom osztani az erőmet egy négyórás versenyre úgy, hogy ne haljak bele és ne kelljen lassan kezdenem. Mindig képes vagyok adott sebesség ben kezdeni és végezni. Amikor úsztam, 200 métereket úsztam, azaz négyszer 50 méteres hosszokat. Képes vagyok arra, hogy minden ötven méter legalább tized másodperc pontossággal ugyanolyan hossz legyen, és még az órát sem kell néznem hozzá... A más sportágakban kiváló teljesítményt nyújtókhoz hasonlóan Steve is rész letes és pontos tudással rendelkezett a testéről, annak lehetőségeiről, szükség leteiről és korlátáiról.

Ez a testre reflektáló gyakorlat közismert, a társadalmi nemre vonat koztatott következményei azonban talán kevésbé. Steve Donoghue-t, a tengerparti fiatal srácot magukba zárták azok a praxisok, amelyekre szükség volt ahhoz, hogy fenntartsák Steve Donoghue-t, a maszkulinitás híres mintapéldányát. Nem volt szabad ittasan vezetnie, vereke désbe bonyolódnia, amikor provokálták (hiszen az rossz reklám lett volna). Nem mehetett el italozni (az edzések miatt), és nem lehetett „túl intenzív nemi élet”-e (az edzője ellenezte, és a nőknek egyébként is alkalmazkodniuk kellett az edzéstervéhez). Más szóval: amit a kortárscsoport kultúrája férfiasnak tartott, annak nagy részétől ő el volt tiltva. Valójában a Steve hegemón maszkulinitását felépítő testre reflektáló praxis maga ásta alá a hegemón maszkulinitást. Steve társadalmi és lelki élete a testére összpontosított. A sikeres sportolóvá váláshoz elengedhe-

102


tetlen versenyszellem önmagával való kapcsolatában is megmutatko zott. Noha az edzője arra biztatta, hogy gyűlölje az ellenfeleit, Steve nem érzett gyűlöletet. Inkább „mentális erőről” beszélt, és arról, hogy képes „elnyomni a fájdalmat”, hogy „elhitessem a testemmel, hogy nincsenek akkora fájdalmaim, amekkorák valójában vannak”. Röviden: Steve-nek nárcisztikus hajlamai voltak - miközben a kor társ ausztrál kultúrában a maszkulinitás hegemón konstrukciója a kül világra összpontosít és lebecsüli a személyes érzelmeket. Ez a narcizmus azonban nem tudott önimádatban és testi örömökben kifejezésre jutni, mert az tönkretette volna a teljesítményt, amelytől Steve egész életútja függött. Steve sajátosan értelmezte a versengést, és a döntő győzelmet saját teste fölött aratta. Steve pompás fizikumának csak akkor volt értelme, amikor győzelemhez vezette Steve-et. A győzni akarás nem személyes „motivációból” fakadt - Steve nem is használta ezt a sportolói berkek ben annyira elterjedt szót -, hanem a sportversenyek társadalmi struk túrájából; bajnokként ez adott számára értelmet. Steve testre reflektáló gyakorlatának átcsatolásai tehát bonyolultak, elindulnak a kommercializált sport intézményesített rendszerétől, a strandfelszerelések gyártásától és reklámozásától, valamint a tömeg kommunikációtól, és eljutnak az edzés és versengés személyes gyakorla táig. Ez a rendszer távolról sem koherens. Sőt, alapvető ellentmondáso kat tartalmaz, erről árulkodik a Steve életében kialakult ellentmondásos maszkulinitás is. És ha ez így van egy olyan példás maszkulinitás eseté ben, amilyen Steve-é, akkor aligha gondolhatjuk, hogy a testre reflektáló praxis átcsatolásai a férfiak többsége számára jelentősen koherensebbek lennének. A testre reflektáló gyakorlatok - ahogy azt minden példában látni fogjuk - nem maradnak meg az egyénen belül. Társadalmi viszonyok és szimbolizmus kapcsolódik hozzájuk, esetenként még nagy léptékű társadalmi intézmények is. Átcsatolásaikban a maszkulinitás konkrét verziói épülnek fel jelentéssel bíró testként és megtestesült jelentésként. A testre reflektáló gyakorlatok során nem csupán egyéni életek alakul nak ki: hanem egy társas világ.

A férfitest

103

A világ alakítása A testre reflektáló gyakorlatok révén a testet megszólítják a társadalmi folyamatok és a test a történelem részévé válik, miközben nem szűnik meg testnek lenni. Nem válik szimbólummá, jellé, vagy diskurzusban elfoglalt helyzetté. Anyagi mivolta (többek közt a nem létrehozásának fizikai lehetőségei, a szülés, a tejtermelés, a menstruáció, a szétnyitás, a behatolás, az ejakuláció) nem törlődik ki, továbbra is számít. A társa dalmi nem társadalmi folyamatához hozzátartozik a szülés és a gye reknevelés, a fiatalság és az öregedés, a sport és a szex örömei, a munka, a sérülés, az AIDS okozta halál. A társadalmi nem társadalmi szemiotikája, amely a hangsúlyt a jelö lés végtelen játékára, a diskurzusok pluralitására és a szubjektumhely zetek sokszínűségére helyezte, fontos szerepet játszott abban, hogy le tudtuk rázni magunkról a biológiai determinizmus merevségét. Nem szabad azonban azt képzelnünk, hogy a társadalmi nem olyan, mint egy őszi levél, amelyet ide-oda fúj a lengedező szellő. A testre reflektáló gya korlatok olyan struktúrákat alakítanak ki - és alakulnak maguk is álta luk -, amelyeknek történelmi súlya és kiterjedése van. A társadalminak megvan a maga valósága. Amikor a feminizmus 1970 környékén arról beszélt, hogy a „patri archátus” az ember történelmének mesternarratívája, akkor érvelésüket túlságosan is széles körben alkalmazták. A fogalom mégis jól ragadta meg a társadalmi viszonyok egy masszív struktúrájának hatalmát és kezelhetetlenségét, és ebbe a struktúrába beletartozott az állam, a gaz daság, a kultúra és a kommunikáció ugyanúgy, mint a rokonsági viszo nyok, a gyermeknevelés és a szexualitás. A gyakorlat sosem vákuumban jelenik meg. Mindig egy helyzetre reagál, a helyzetek pedig úgy strukturáltak, hogy bizonyos lehetősé geket elismernek, másokat viszont nem. A gyakorlat nem is vákuum ban történik. A gyakorlat teszi a világot. Cselekvés közben új helyzetté alakítjuk az eredeti helyzetet. A gyakorlat hozza létre és újítja meg a struktúrákat. Az emberi gyakorlat - a cseh filozófus, Karéi Kosík kife jező fogalmával élve - valóságteremtő. Létrehozza a valóságot, amely ben élünk.101

104


A maszkulinitást létrehozó gyakorlatok ilyen értelemben valóságteremtők. Testre reflektáló gyakorlatként létrehoznak egy világot, amely nek van testi dimenziója, az azonban nem biológiailag determinált. Mivel nem rögzíti le a test fizikai logikája, ez a világ támadhatja is a testek fizikai létét. Tip Southern és Hugh Trelawney esetében a hegemón maszkulinitás megélése ilyen értelemben vett támadás a test el len - esetük példa az „önkezűen okozott sérülésre”, ahogy az ausztrál szleng hívja a másnaposságot. A védekezés nélküli szex - a HlV-járvány közepette - még sötétebb példa lehet. Történetesen mind Tip Southern, mind Hugh Trelawney elkezdte a férfiassága átalakítását - amely egyszerre jelentett változásokat a tes tükkel és az emberi viszonyaikkal kapcsolatosan. Hugh rehabilitációs intézetbe vonult, és elhatározta, hogy „alapvető változásokat” hajt végre a viselkedésében. Eltökélte, hogy kevésbé versengő lesz, nyitottabb lesz más emberek felé, a nőket pedig emberként fogja kezelni, nem pedig a szexuális játékban részt vevő tárgyként. Hogy ez hova vezetett, azt majd a 7. fejezetben meglátjuk. Tip leszokott a kábítószerről és talált magá nak egy szabadban végzendő fizikai munkát, amely segített neki abban, hogy visszanyerje az egészségét. Életében először hosszú távú kapcsola tot létesített egy fiatal nővel. Két történet természetesen nem jeleníthet meg minden olyan kísér letet, amely során a férfiak változni kívánnak. Másféle életutakat talál hatunk az 5. fejezetben. Ez a két történet azonban rávilágít minden vál tozási szándék megkerülhetetlen vonására: mind a férfiak, mind a nők számára a társadalmi nem testre reflektáló gyakorlatai által létrehozott világ a politika területe - érdekek harca az egyenlőtlenség környezeté ben. A társadalmi nemek politikája egy testet öltött társadalompolitika. A maszkulinitás testet öltött politikájának formái lesznek a legfonto sabb témáink a könyv hátralevő részében.

3

A maszkulinitás társadalmi szervezettsége Az 1. fejezet nyomon követte a 20. századi kutatások legfontosabb irány zatait, és megmutatta, hogy ezeknek a tanulmányoknak nem sikerült létrehozniuk a maszkulinitás koherens tudományát. Mindez nem anynyira a tudósok kudarcát, inkább a feladat lehetetlen mivoltát jelen ti. A „maszkulinitás” nem koherens tárgy, amelyről létre lehet hozni egy általánosító tudományt. Lehet azonban koherens tudásunk a tu dományteremtő kísérletek közben felmerült témákról. Ha kicsit hát rébb lépünk és messzebbről szemléljük a maszkulinitást, akkor nem elszigetelt tárgyként fogjuk látni, hanem egy nagyobb struktúra egyik vetületeként. Következésképpen le kell írni magát a nagyobb struktúrát, valamint azt, milyen helyet foglalnak el benne a maszkulinitások. Ennek a fejezet nek az a feladata, hogy napjaink társadalmi nemi viszonyokra vonat kozó elemzései alapján kialakítsa a vizsgálódás kereteit. Ezek a keretek teszik majd lehetővé a maszkulinitás különböző típusainak elkülöníté sét, valamint a változás dinamikájának megértését. Először azonban meg kell tisztítani a földet. A kérdéses téma leg alapvetőbb fogalmának definíciója ugyanis sosem volt különösebben világos.

106


A maszkulinitás definíciója Minden társadalomban vannak kulturális leírások a társadalmi nem ről, de nem minden társadalomban létezik a „maszkulinitás” fogal ma. A szó mai használata azt feltételezi, hogy egy ember viselkedése az adott ember személyiségének következménye. Más szóval egy nem férfias ember adott helyzetben másképpen viselkedne: békére töreked ne az erőszak helyett, megegyezésre a dominancia helyett, nem tudna mit kezdeni egy focilabdával, nem érdekelné a szexuális hódítás, és így tovább. Ez a felfogás azt jelenti, hogy hiszünk az egyéni különbségekben és a személyes cselekvés képességében. Ilyen értelemben a fogalom arra az individualizmus-felfogásra épül, amely a modern kor elején alakult ki Európában a gyarmatbirodalmak és a kapitalista gazdasági viszo nyok növekedésével (erre a témára a 8. fejezetben még részletesebben kitérek majd). A fogalom azonban emellett természeténél fogva kölcsönösségi kap csolatot is feltételez. A „maszkulinitás” nem létezhet, csak a „femininitás” ellenében. Az a kultúra, amelyben a nők és a férfiak nem polarizált személyiségtípusok megjelenítői, elvben legalábbis nem rendelkezik a maszkulinitásnak olyan fogalmával, mint a modern európai/amerikai kultúra. A történelmi kutatások arra engednek következtetni, hogy ez magára az európai kultúrára is igaz volt a 18. század előtt. A nőket másnak te kintették, mint a férfiakat, a különbözőségen azonban azt értették, hogy ugyanannak a dolognak tökéletlen vagy hiányos példányai (például ke vesebb eszük van). A nőket és a férfiakat nem minőségileg különböző személyiségek megtestesítőjének tekintették; ez az elképzelés csak a „kü lön szférák” 19. századi polgári ideológiájával született meg.102 A mi maszkulinitásfelfogásunk mindkét értelemben viszonylag új keletű történelmi termék, legfeljebb pár száz éves lehet. Amikor tehát maszkulinitásról beszélünk, már eleve kulturálisan meghatározott mó don „valósítjuk meg a társadalmi nemet”. Ezt észben kellene tartanunk minden alkalommal, amikor azt állítjuk, hogy történelmi korokon át ívelő igazságokat fedeztünk fel a férfilétről és a férfiasságról.

A m aszkulinitás társadalm i szervezettsége

107

A maszkulinitás definíciói általában a mi kulturális nézőpontunk ból indultak ki, de más-más stratégiákkal jellemezték azt az embert, aki férfias. Négy fő stratégia létezik, ezeket könnyű megkülönböztetni egy mástól a logikájuk alapján, noha a gyakorlatban gyakran több stratégia együtt jelenik meg. Az esszencialista definíciók általában kiválasztanak egy jellemvo nást, amely meghatározza a férfiasság lényegét, és arra aggatják rá a férfiak életéről szóló leírásokat. Freud is kacérkodott az esszencialista definícióval, amikor a maszkulinitást az aktivitással azonosította a nőies passzivitás ellenében - bár ő belátta, hogy a kettő megfeleltetése egymásnak túlzott leegyszerűsítés. A későbbi szerzők rendkívül válto zatosan igyekeztek megragadni a férfiasság lényegét: olvashatunk koc kázatvállalásról, felelősségvállalásról, felelőtlenségről, agresszióról, Zeusz-erőről... Talán a legszebb a szociobiológus Lionel Tiger elképzelése, aki szerint a férfikötődés és a háborúzás mögött meghúzódó igazi fér fiasságot „nehéz és kemény jelenségek” hozzák elő.103 Sok heavymetalrajongó egyetértene ezzel. Az esszencialista megközelítés gyengéje nyilvánvaló: meglehetősen esetleges, hogy mit tartanak a férfiasság lényegének. Semmi sem készte ti arra a különböző esszencialistákat, hogy egyetértsenek egymással, és gyakran nem is egyeznek. A maszkulinitás univerzális alapjáról vallott nézet többet árul el nekünk a nézetet hangoztató szellemiségéről, mint bármi másról. A pozitivista társadalomtudomány, amelynek szellemisége a tények felkutatását hangsúlyozza, egyszerű definíciót ad a maszkulinitásról: maszkulinitás az, ami leírja, milyenek a férfiak. Ez a definíció a logikai alapja a pszichológiában használatos maszkulinitás/femininitás (M/F) skáláknak, ahol az adja a tételek létjogosultságát, hogy az adott kérdés re a férfiak és a nők statisztikailag kimutathatóan másképpen szoktak válaszolni. Ugyanez az alapja a maszkulinitásról folytatott etnográfiai fejtegetéseknek, amelyek leírják a férfiak életét egy adott kultúrában, és bármit is találnak, azt a maszkulinitás mintájának hívják.104 E megközelítésben három nehézség adódik. Az első az, hogy - mint ahogy arra a modern episztemológia is rámutat - leírás nem létezik né zőpont nélkül. A definíciók alapjául szolgáló, látszólag semleges leírások

108


maguk is tele vannak a társadalmi nemekről vallott feltételezésekkel. Nyilvánvaló, hogy ha össze akarunk állítani egy M/F skálát, akkor kell lennie némi fogalmunknak arról, hogy mit vegyünk számításba vagy mit soroljunk fel, amikor megfogalmazzuk a kérdéseket. Másodszor: csak akkor tudjuk listába szedni, hogy mit tesznek a fér fiak, illetve a nők, ha az embereket már eleve besoroltuk a „férfi” illetve a „nő” kategóriák valamelyikébe. Ez - ahogy Suzanne Kessler és Wendy McKenna bizonyította a társadalmi nemek kutatásával foglalkozó klaszszikus etnometodológiai tanulmányában - óhatatlanul társadalmi attribúciós folyamat, amely során a társadalmi nem hétköznapi tipológiáit használják. A pozitivista folyamat tehát épp azon a tipizáláson nyugszik, amelyet elvileg a társadalmi nem kutatása vizsgálni szeretne. Harmadszor: ha a maszkulinitást úgy definiáljuk, hogy az, amit a férfiak empirikus tapasztalataik szerint tesznek, akkor kizárjuk a szó nak azt a használatát, amikor egy nőt nevezünk „férfiasnak”, egy férfit pedig „nőiesnek”, vagy amikor bizonyos cselekedeteket vagy attitűdö ket titulálunk „férfiasnak”, illetve „nőiesnek” függetlenül attól, hogy ki nél tapasztaljuk. Ez nem lényegtelen kérdés. Nagyon is fontos például a személyiségen belüli ellentmondásokkal foglalkozó pszichoanalitikus gondolkodásban. Sőt mi több, ez a szóhasználat a társadalmi nemek elemzése során is elengedhetetlen. Ha általában vett férfiakról és általában vett nőkről beszélnénk, akkor nem is lenne szükség a „férfias” és a „nőies” foga lomra. Egyszerűen „a férfiakról” és „a nőkről” beszélnénk. A „férfias” és a „nőies” kifejezések túlmutatnak a kategorikus nemi különbsége ken: szemléltetik, milyen különbségek tapasztalhatók a férfiak, illetve a nők csoportján belül a társadalmi nemi viszonyokban.105 A normatív definíciók elismerik ezeket a különbségeket és meg fogalmaznak egy standardot: az a férfiasság, amire a férfiaknak töre kedniük kell. Ezt a definíciót alkalmazza gyakran a médiatudomány, amikor olyan példaképeket emleget, mint John Wayne, vagy olyan mű fajokat, mint a krimi. A tiszta nemiszerep-elmélet is a férfiak számára előírt társadalmi normaként kezeli a maszkulinitást. A gyakorlatban a férfi nemi szereppel foglalkozó szövegekben keveredik a normatív és az esszencialista definíció, ilyen például Róbert Brannon gyakran idézett


109

leírása arról, milyen „a kultúránk férfiasságmodellje”: semmi lányos cucc, jó nagy kerekek, a megingathatatlan erő és a „mutassuk meg ne kik” mentalitás.106 A normatív definíciók elfogadják, hogy különböző férfiak nem egy forma mértékben érik el a standardot. Ez azonban azonnal paradoxo nokhoz vezet, amelyek közül néhányat a férfifelszabadítás korai irodal mában is észrevették. Kevés férfi felel meg a „modellnek”, kevés férfi van olyan kemény és független, mint Wayne, Bogart vagy Eastwood az egyes alakításokban. (Ezzel maga a filmművészet is foglalkozik olyan paró diákban, mint a Fényes nyergek vagy a Játszd újra, Sam!.) No de mi a „normatív” olyan normában, amelynek szinte senki sem felel meg? Je lentsük talán ki, hogy a férfiak többsége nem férfias? Mit kezdjünk azzal a keménységgel, amely ahhoz kell, hogy ellen tudjunk állni a keménység normájának, vagy azzal a hősiességgel, amely ahhoz kell, hogy ki mer jünk állni azzal, hogy melegek vagyunk? Ennél nehezebben megfogható probléma, hogy a tisztán normatív de finíció nem képes a személyiség szintjén megragadni a maszkulinitást. Joseph Pleck helyesen mutatott rá arra, hogy a szerep és az identitás sok elmélet feltételezése szerint egymásnak megfelelő fogalom. Véleményem szerint épp ez a feltételezés vezet oda, hogy a nemiszerep-elmélet képvi selői gyakran elsodródnak az esszencializmus felé. A szemiotikái megközelítés elszakad a személyiség szintjétől, és a maszkulinitást szimbolikus különbözőségek rendszerén át definiálja, amelyben a maszkulin és a feminin helyek egymással szemben állnak. A maszkulinitás tehát végső soron a nem-femininitás. Ez az érvelés a strukturalista nyelvészet fogalmaira épít, ahol a beszéd elemeit egymástól való különbözőségük határozza meg. Ezt a megkö zelítést használta a társadalmi nem sok feminista és posztstrukturalista kultúraelemzése, a lacani pszichoanalízis, valamint a szimbolizmus tár gyában folytatott számos vizsgálat. Az eredmény nem csupán a maszku linitás és a femininitás elvont szembeállítása, hiszen azzal az M/F skálák esetében is találkozhatunk. A maszkulinitás és a femininitás szemioti kái szembenállásában a maszkulinitás a jelöletlen fogalom, a szimboli kus hatalom helye. A fallosz a mesterjelölő, a femininitást pedig szimbo likusan a hiány határozza meg.

110


A maszkulinitás ezen definíciója rendkívül hatékonynak bizonyult a kultúrakutatásban. Megszabadít minket az esszencializmus esetleges ségétől, valamint a pozitivista és a normatív definíciók paradoxonaitól. Hatóköre azonban korlátozott - hacsak nem feltételezzük, mint néhány posztmodern teoretikus, hogy a társadalmi elemzés során a diskurzu son kívül semmi másról nem lehet beszélni. Ha meg akarunk ragadni minden témát, ami a maszkulinitással kapcsolatba hozható, akkor tud nunk kell beszélni más típusú viszonyrendszerekről is: a termelésben és a fogyasztásban létrejött nemileg meghatározott helyekről, az intézmé nyekben és a természetes környezetben kijelölt helyekről, a társadalmi és katonai harcok során meghatározott helyekről.107 Amit általánosítani lehet, az az összefüggések elve. Más területeken is ugyanolyan jól alkalmazható az az elképzelés, hogy egy szimbólum csak a szimbólumok egymással összefüggésben álló rendszerén belül értelmezhető. Maszkulinitás csak a társadalmi nemi viszonyok rend szerén belül alakul ki. Ahelyett, hogy tárgyként (természetes jellemtípusként, viselkedési átlagként, normaként) próbálnánk definiálni a maszkulinitást, inkább azokra a folyamatokra és viszonyokra kell összpontosítanunk, amelye ken keresztül a férfiak és a nők élik nemileg meghatározott életüket. A „maszkulinitás” - amennyire a fogalom egyáltalán röviden defini álható - egyszerre jelent egy bizonyos helyet a társadalmi nemi viszo nyokban, valamint ezen gyakorlatok következményét a testi tapaszta lásban, a személyiségben és a kultúrában.

A társadalmi nem mint a társadalmi gyakorlat struktúrája Ebben a részben a lehető legrövidebben felvázolom a társadalmi ne meknek azt az elemzését, amely az egész könyv érvelése mögött meg húzódik. A társadalmi nem a társadalmi gyakorlat rendjének egyik meghatá rozó eleme. A társadalmi nem folyamataiban a mindennapi életvitel a testi struktúrák és az emberi szaporodás folyamatai által meghatározott


111

reproduktív színtérhez fűződő viszonyokban szerveződik. Ehhez a szín térhez tartozik a nemi gerjedelem és a közösülés, a szülés és a gyermeknevelés, a fizikai nemi különbözőségek és hasonlóságok. Mindezt „reproduktív színtérnek” nevezem, nem „biológiai alapnak”, hogy hangsúlyozzam a 2. fejezet érvelését, miszerint a testhez köthető történelmi folyamatról beszélünk, nem pedig állandó biológiai determi nánsokról. A társadalmi nem társadalmi gyakorlat, amely folyamatosan visszautal a testre és arra, amit a testek tesznek - nem pedig a testre kor látozódó társadalmi gyakorlat. Sőt, a redukcionizmus éppen a valóságos helyzet ellenkezőjét jeleníti meg. A társadalmi nem éppen ott létezik, ahol a biológia nem határozza meg a társadalmi viszonyokat. Éppen azokat az átmeneti pontokat jelöli, ahol a történelmi folyamat kiszorítja a biológiai evolúciót mint változási formát. A társadalmi nem az esszencializmus nézőpontjából tekintve botrány, gyalázat. A szociobiológusok folyama tosan igyekeznek lerombolni, amikor azt próbálják bizonyítani, hogy az emberi társadalom berendezkedése az evolúciós imperatívuszokra adott válaszok összessége. A társadalmi gyakorlat kreatív és leleményes, ugyanakkor kezdemé nyező. Konkrét helyzetekre reagál és a társadalmi viszonyok meghatá rozott struktúráin belül alakul ki. A társadalmi nemi viszonyok, azaz az emberek és csoportok között a reproduktív színtéren keresztül szer veződő viszonyok minden leírt társadalom egyik legfontosabb struktú rájának számítanak. Az a gyakorlat, amely ehhez a struktúrához kapcsolódik, és amely úgy jön létre, hogy emberek és csoportok megbirkóznak a történelmi helyzetükkel, nem egymástól elszigetelt cselekvésekből áll. A cseleke detek nagyobb egységekbe tömörülnek, és amikor maszkulinitásról és femininitásról beszélünk, akkor a társadalmi nemi gyakorlat konfigu rációit nevezzük meg. A „konfiguráció” talán túlságosan statikus fogalom. A lényeg az egy ségbe tömörülés folyamata. (Jean-Paul Sartre A módszer kérdéseiben így fogalmaz: „az eszközök tettben történő egyesítése”.) Ha a praxis szerve ződésének dinamikus megközelítését fogadjuk el, akkor a maszkulinitást és femininitást társadalmi nemi projektként értelmezzük. Ezek a pro jektek időben kiterjedő konfigurációs folyamatok, amelyek átalakítják a

112


társadalmi nemi struktúrák kezdőpontjait. A II. rész esettanulmányai ban különféle csoportokhoz tartozó férfiak életét fogom ilyen értelem ben vett projektként elemezni.108 A praxis nemek szerinti konfigurációjával mindenképpen találko zunk, akárhogy osztjuk fel a társadalmi világot, és akármilyen elemzési egységet választunk. A legismerősebb az egyéni életút, amely a maszkulinitás és femininitás hétköznapi fogalmainak alapját adja. A praxis konfigurációja itt az, amit a pszichológusok hagyományosan „személyi ségnek” vagy „jellemnek” neveznek. Az 1. fejezetben tárgyalt pszicho analitikus okfejtés szinte kizárólag erre koncentrál. Ha erre a területre összpontosítunk, akkor hajlamosak vagyunk el túlozni, hogy a gyakorlat bármilyen helyszínen mekkora koherenciát képes elérni. Nem meglepő hát, hogy az eredetileg az ellentmondásokat hangsúlyozó pszichoanalízis fokozatosan elmozdult az „identitás” fo galma felé. A pszichológia posztstrukturalista kritikusai, mint például Wendy Hollway, kiemelik, hogy a nemi identitások töredezettek és vál tozékonyak, mert minden egyén életében többféle diskurzus találkozik egymással.109 Ez az érvelés egy másik színtérre is ráirányítja a figyelmün ket: a diskurzus, ideológia vagy kultúra színterére. A társadalmi nem itt olyan szimbolikus gyakorlatokban szerveződik, amelyek az egyéni élet nél sokkal hosszabb ideig is fennmaradhatnak (ilyenek például: a hősies maszkulinitások az eposzokban; a „nemi diszfóriák” vagy „perverziók” az orvostudomány elméletében). Az 1. fejezetben említettük, hogy a társadalomtudomány felismerte a társadalmi nemi konfiguráció egy harmadik helyszínét is: az olyan intézményeket, mint az állam, a munkahely és az iskola. Sokan nehe zen tudják elfogadni, hogy az intézmények nem csupán metaforikusán, hanem lényegüket tekintve is részei a társadalmi nemi viszonyoknak. Pedig ez kulcsfontosságú. Az állam például férfias intézmény. Ezzel nem pusztán arra utalunk, hogy a legmagasabb hivatalt viselő férfiak személyisége valamilyen mó don áthatja és átitatja az intézményt. Ennél sokkal többről van szó: ar ról, hogy az állam szerveződési gyakorlatainak struktúrája a reproduk tív színtérhez való viszonyukban alakul ki. Azért férfi a legfontosabb hivatalokat viselők többsége, mert nemileg meghatározott konfiguráció


113

a munkaerő-felvétel és az előléptetés, nemileg meghatározott konfigu ráció a belső munkamegosztás és az ellenőrzési rendszer, nemileg meg határozott konfiguráció a szervezeti rend, a gyakorlati rutin, valamint az öröm és az elégedettség mozgósítása is.110 Nem feltétlenül szükséges, hogy a praxis nemi strukturáltsága bio lógiailag is köthető legyen a szaporodáshoz. A reproduktív színtérrel társadalmi kapcsolat áll fenn. Ez akkor válik világossá, amikor ezt a kapcsolatot megkérdőjelezik. Jó példa erre az állammal folytatott vita a hadseregben szolgáló melegekről, vagyis arról a szabályról, amely sze xuális tárgyválasztásuk miatt egyes embereket nem enged be a katona ság és a haditengerészet kötelékébe. Az Egyesült Államokban, ahol ez a vita a leghangosabb volt, a kritikusok a polgárjogok és a katonai haté konyság nevében követelték a változást, végső soron azzal érvelve, hogy a szexuális tárgyválasztásnak vajmi kevés köze van ahhoz, hogy képes-e valaki ölni. A tengernagyok és tábornokok mindenféle átlátszó ürügyet előrángatva védték a régi helyzetet. A be nem vallott ok az volt, hogy a maszkulinitás egy bizonyos definíciója kulturálisan roppant fontos sze repet játszik a modern hadsereg törékeny kohéziójának megtartásában. Juliét Mitchell és Gayle Rubin 1970-es években végzett munkája óta világos, hogy a társadalmi nem belülről is komplex struktúra, amelyben többféle különböző logika rakódik egymásra. Ez rendkívül fontos meglá tás a maszkulinitások elemzésében. Minden egyes maszkulinitás - mint i praxis egy konfigurációja - egyszerre több viszonystruktúrában is elhe lyezkedik, és elképzelhető, hogy ezek a struktúrák egymástól eltérő törté nelmi utat járnak be. Ennek megfelelően a maszkulinitás - csakúgy, mint i femininitás - mindig hajlamos belső ellentmondásokra és történelmi tagolódásra. A társadalmi nem struktúrájához legalább háromoldalú modellre van szükségünk, amely megkülönbözteti (a) a hatalom, (b) a termelés és 'c) a katexis (érzelmi kötődés) viszonyait. Ez csak ideiglenes modell, de id némi támpontot a maszkulinitás kérdéseihez.111 (a) Hatalmi viszonyok: A kortárs európai/amerikai társadalmi rend egfőbb hatalmi tengelye a nők teljes alárendeltsége és a férfiak domi nanciája - ezt a struktúrát nevezte a női felszabadítási mozgalom „patri-

114


archátusnak”. Ez az általános struktúra akkor is létezik, ha helyi szinte sok, ezzel ellentétesen ható felállás is létezik (például nők által vezetel háztartások, fiúkat tanító tanárnők). Makacsul kitart, hiába fogalma meg napjainkban ellene változatos formákban támadásokat a feminiz mus. Az ellentétesen ható felállások és az ellenállások folyamatos nehéz ségeket okoznak a patriarchális hatalomnak. Legitimációs problémá jelentenek, amelynek nagy jelentősége van a maszkulinitás politikáj; számára. (b) Termelési viszonyok: A munka nemek szerinti megosztása isme rős lehet a feladatok elosztásának formájában, néha bámulatos, hogy e: milyen részletekre kiterjedően történik. (A Pauline Hunt szociológus ál tál tanulmányozott angol faluban például az volt a szokás, hogy az abla kokat belülről nők mosták, kívülről férfiak.) Ugyanannyi figyelmet kel lene szentelni a munka nemek szerinti megosztásából fakadó gazdaság következményeknek is, azaz annak, hogy a férfiak milyen előnyökhö; jutnak a társadalmi munka termékeinek egyenlőtlen elosztásából. Ezt í témát leggyakrabban az egyenlőtlen jövedelmek kérdésében tárgyalják de a tőke nemi meghatározottságára is ki kell térni. A munka nemek szerinti megosztásával működő kapitalista gazdaság szükségszerűen ne mileg meghatározott felhalmozási folyamat is. Nem statisztikai véletlen tehát, hanem a maszkulinitás társadalmi konstrukciójának velejárója, hogy a férfiak és nem a nők irányítják a legnagyobb vállalatokat, és ők rendelkeznek a legnagyobb magánvagyonokkal. Talán képtelenségnek tűnik, mégis tény, hogy a vagyonfelhalmozás szorosan összekapcsoló dott a reproduktív színtérrel a nem társadalmi viszonyain keresztül.112 (c) Katexis: Ahogy a 2. fejezetben megjegyeztem, a nemi vágyat olyan gyakran tartják természetesnek, hogy általában ki is hagyják a társada lomelméletekből. Pedig ha a vágyat freudi fogalmakkal vizsgáljuk, azaz mint egy tárgyhoz kötődő érzelmi energiát értünk alatta, akkor nemi jellege világossá válik. Ez igaz mind a heteroszexuális, mind a homosze xuális vágyra. (Érdekes, hogy a mi kultúránkban a nemi jelleggel nem rendelkező tárgyválasztás, a „biszexuális” vágy definíciója elégtelen és instabil.) Ebből adódóan a vágyat formáló és megvalósító praxisok a társadalmi nemek rendjének egyik vetülete. Ennek értelmében politikai kérdéseket is feltehetünk a hozzájuk tartozó viszonyokról: hogy vajon


115

megegyezésen vagy erőszakon alapul, vajon a felek egyformán szolgál tattak és kaptak-e örömöt. A szexualitás feminista elemzéseiben ezek fontos kérdésekké váltak, amikor a heteroszexualitás és a férfiak társa dalmilag domináns helyzete közötti kapcsolatot vizsgálták.113 Mivel a társadalmi nem a társadalmi gyakorlat általános strukturálásá lak egyik módja, nem pedig egy konkrét gyakorlat, óhatatlanul érintke zik más társadalmi struktúrákkal is. Ma már közhely azt állítani, hogy i társadalmi nem „találkozik” - pontosabban interakcióba lép - a fajjal :s az osztállyal. Hozzátehetjük, hogy folyamatosan érintkezik a nemzeti íovatartozással vagy a világrendben elfoglalt helyzettel is. Ez szintén nagy jelentőséggel bír a maszkulinitás elemzésében. A fehér érfiak maszkulinitásai például nemcsak a fehér nőkhöz való viszony on alakulnak ki, hanem a fekete férfiakhoz fűződőben is. Paul Hoch éfhite Hero, Black Beast [Fehér hős, fekete szörnyeteg] című könyvében nár több mint egy évtizede rámutatott a faji különbségeket hangsúlyozó brázolások megingathatatlanságára a maszkulinitás nyugati diskurzuaiban. A gyarmati és posztkoloniális helyzetekben hosszú múltra tekint issza az, hogy a fehérek félnek a fekete férfiak által elkövetett erőszak ól. A feketék pedig félnek a fehér férfiak rémuralmától, amelynek alapja gyrészt a gyarmatosítás története, másrészt az, hogy napjainkban az nyaországokban a fehér férfiak irányítják a rendőrséget, a bíróságoat és a börtönöket. Az afroamerikai férfiak erősen felülreprezentálak az amerikai börtönökben, a bennszülött férfiak pedig az ausztrál örtönökben. Ez a helyzet feltűnően tömören jelenik meg az amerikai :keték egyik szófordulatában: az „A Férfi” kifejezésben egyesül a maszulinitás és az intézményes hatalom. Ahogy a fekete rapénekes, Ice-T agalmazott: Nem számít, hogy valaki bent van vagy kint. A gettó, a sitt, minden intézmény. A férfi irányítja... 1976 óta már nem is próbálják rehabilitálni a Testvéreket. Ma már szigorúan csak büntetnek. A Férfi válasza a problémára nem a több iskola - hanem a több börtön. Azt mondják, ne tanítsuk őket, inkább basszuk be őket a sittre. És amikor az ember kijön onnan, már teljesen agyhalott, szó val igen, ez egy ördögi kör.114

116


Hasonlóképpen nem lehet megérteni a munkásosztálybeli maszkulir tásokat sem, ha nem fordítunk ugyanannyi figyelmet az osztály-hovata tozásra, mint a társadalmi nem politikájára. Színes képet festenek err a történelmi munkák, például Sonya Rose Limited Livelihoods [Ko látozott megélhetések] című műve a 19. századi iparosodott Anglián A munkásosztálybeli férfiasság és önbecsülés az osztályalapú depriv cióra és a vállalatvezetés paternalista stratégiáira adott válaszként al kult ki, és ezzel egy időben és ugyanazon gesztusok által definiálták férfiasságot a munkásosztálybeli nők ellenében is. Ebből a kölcsönhatá ból nőtt ki a „fenntartói bér” stratégiája, amely a 20. századi gazdaságol bán sokáig lenyomta a nők bérét.115 A társadalmi nem megértéséhez tehát folyamatosan a társadaln nem mögé kell tekintenünk. Ez visszafelé is igaz: nem tudjuk megérte ni az osztály- vagy faji viszonyokat, vagy a globális egyenlőtlenségeke ha nem tekintünk folyamatosan a társadalmi nemre is. A társadaln nemi viszonyok fontos elemei az egész társadalmi struktúrának, a tál sadalmi nem politikája pedig kollektív sorsunk egyik legfontosabb meg határozója.

A Tnaszkulinitások közötti viszonyok: hegemónia, alárendeltség, cinkosság, marginalizáció Ahogy egyre inkább felismertük a nem, a faj és az osztály közötti köl csönhatásokat, úgy egyre inkább elismertük a maszkulinitások plurali tását is: fekete és fehér, munkásosztálybeli és középosztálybeli egyarán létezik. Ez üdvözlendő fejlemény, magában rejti azonban a túlzott le egyszerűsítés veszélyét. Ilyen keretek között ugyanis könnyű azt kép zelni, hogy egyféle fekete maszkulinitás vagy egyféle munkásosztálybei: maszkulinitás létezik. Annak felismerése, hogy nem csak egyféle maszkulinitás létezik, még csak az első lépés. Meg is kell vizsgálnunk a különböző maszkulinitások közötti viszonyokat. Majd fel kell fejtenünk az osztály- és faji környezet rétegeit, és meg kell vizsgálnunk, milyen társadalmi nemi viszonyok mű ködnek ezeken belül. Elvégre is léteznek meleg fekete férfiak, nőies gyári


117

munkások, hogy a középosztálybeli nemi erőszaktevőről és a másik nem ruháiba öltöző nagypolgárról ne is beszéljünk. A férfiak közötti társadalmi nemi viszonyokra kell összpontosítani, csak így tartható meg az elemzés dinamizmusa, csak így előzhető meg, hogy a maszkulinitás pluralitásának felismerése jellemtipológiává fajul jon, ahogy az Fromm kutatásaival és a Tekintélyelvű személyiség kuta tásával történt. A „hegemón maszkulinitás” nem egy rögzített jellemtí pus, amely mindig és mindenhol ugyanolyan. Maszkulinitás az, sokkal inkább, amely hegemón helyzetben van a társadalmi nemi viszonyok egy adott mintájában, és helyzete mindig támadható. Ha a viszonyokra összpontosítunk, akkor a képet is reálisabban lát juk. A maszkulinitás pluralitásának felismerése - különösen egy indi vidualista kultúrában, amilyen az amerikai is - azzal a veszéllyel jár, hogy a maszkulinitásokat alternatív életstílusoknak, fogyasztói válasz tásoknak fogjuk fel. Ha azonban a viszonyokra figyelünk, akkor könynyebben felismerjük azokat a nehéz kényszerítő erőket, amelyek alatt kialakulnak a társadalmi nemi konfigurációk, a nemileg meghatározott tapasztalások keserűsége és öröme. Ezek az irányelvek, tekintsük át azokat a gyakorlatokat és viszonyo kat, amelyek létrehozzák a maszkulinitás legfontosabb mintáit a társa dalmi nemek jelenlegi nyugati rendjében.

Hegemónia A „hegemónia” fogalma Antonio Gramsci osztályviszonyokat elemző munkásságából indul ki, és arra a kulturális dinamikára utal, amely által egy csoport vezető helyet foglal el és tart fent a társadalmi életben. A maszkulinitásnak minden időpontban létezik egy olyan formája, ame lyet a kultúra a többi fölé emel. A hegemón maszkulinitás definícióját úgy fogalmazhatjuk meg, hogy a társadalmi nemi gyakorlatok olyan konfi gurációja, amely megtestesíti a patriarchátus legitimációs problémájá ra adott, jelenleg elfogadott választ, és amely garantálja (vagy amelyről úgy hisszük, hogy garantálja) a férfiak domináns és a nők alárendelt helyzetét.116

118


Ezzel nem azt állítjuk, hogy a hegemén maszkulinitást mindig legbefolyásosabb emberek jelenítik meg a leglátványosabban. Lehetnel helyettük példaképek, például filmszínészek, vagy akár kitalált szemé lyek is, például filmszereplők. Előfordulhat, hogy az intézményes hata lom vagy a nagy vagyon egyes képviselői magánéletükben távol állnal a hegemén mintától. (Egy prominens vállalkozó család egyik férfitagj; kulcsfigurája volt a meleg/transzvesztita társadalmi színtérnek Sydney ben az 1950-es években, hiszen vagyona és helyzete megvédte a politi kai és rendőrségi zaklatások hidegháborús légkörében.)117 Hegemónia azonban csak akkor tud kialakulni, ha van némi meg felelés a kulturális eszmény és az intézményes hatalom között, ha nem is egyéni, de kollektív szinten. Tehát az üzleti élet, a katonaság és a kor mányzat legfelsőbb szintjei testületileg viszonylag meggyőzően jelení tik meg a maszkulinitást, és ezt még mindig alig ingatta meg a femi nista nők vagy a dezertőr férfiak felbukkanása. A hegemóniát inkább a tekintély sikeres kisajátítása, s nem a közvetlen erőszak jelzi (noha az erőszak gyakran megerősíti vagy alátámasztja a tekintélyt). Hangsúlyoznám, hogy a hegemón maszkulinitás egy „jelenleg el fogadott” stratégiát testesít meg. Amikor a patriarchátus védelmének feltételei megváltoznak, akkor az adott maszkulinitás dominanciájának alapja is szétporlik. Új csoportok kérdőjelezhetik meg a régi megoldá sokat, és hozhatnak létre egy új hegemóniát. Férfiak bármely csoport jának dominanciáját megkérdőjelezhetik a nők. A hegemónia tehát tör ténelmileg képlékeny viszony. Hullámzása kulcsfontosságú az ebben a könyvben bemutatott maszkulinitás értelmezéséhez. Hosszú távú tör ténetét a 8. fejezetben fogom körüljárni, jelenlegi felállásait pedig a 9. és 10. fejezetben.

Alárendeltség A hegemónia a társadalom egészében kapcsolatban áll a kulturális do minanciával. Ezen az általános kereten belül a férfiak különböző cso portjai között a dominanciának és alárendeltségnek konkrét társadal mi nemi viszonyai léteznek.


119

A jelenlegi európai/amerikai társadalomban a legfontosabb ezek kö zül a heteroszexuális férfiak dominanciája és a homoszexuális férfiak alárendeltsége. Sokkal többről van itt szó, mint a homoszexualitás vagy a meleg indentitás kulturális stigmatizáltságáról. A meleg férfiak egy sor meglehetősen materiális gyakorlat révén is alárendeltek a hetero szexuális férfiaknak. Ezeket a gyakorlatokat a meleg felszabadítási mozgalom korai írá sai sorolták fel, például Dennis Altman Homosexual: Oppression and Liberation [A homoszexuálisok: elnyomás és felszabadítás] című köny ve. Részletesen dokumentálják ezeket különböző tanulmányok, például az új-dél-walesi Antidiszkriminációs Tanács 1982-es jelentése, a Discrimination and Homosexuality [Diszkrimináció és homoszexualitás]. Ezek még ma is mindennapos tapasztalatnak számítanak a homoszexuá lis férfiak között. Ilyen többek között a politikai és kulturális kirekesztés, a kulturális zaklatás (az Egyesült Államokban mára a meleg férfiak lettek a vallásos jobboldal kedvenc szimbolikus céltáblái), jogi erőszak (például elzárás szodómiarendeletek alapján), utcai erőszak (a megfélemlítéstől a gyilkosságig), gazdasági diszkrimináció és személyes bojkottok. Nem meglepő, hogy egy ausztrál munkásosztálybeli férfi így kommentálta, hogy megvallotta homoszexualitását egy homofób kultúrában: „Tudja, igazából nem is fogtam fel, mit jelent melegnek lenni. Tré egy élet ez."“s Az elnyomás a homoszexuális maszkulinitást a férfiak nemi hierarchiá jának legaljára helyezi. A patriarchális ideológiában a meleg létformában megtalálható minden, amit szimbolikusan kiűztek a hegemón maszkulinitásból, az igényes lakberendezéstől a befogadó anális örömig. így a hegemón maszkulinitás szemszögéből a meleg férfi könnyedén azono sítható a femininitással. Egyes meleg teoretikusok véleménye szerint ez magyarázza a homofób támadások hevességét. A melegmaszkulinitás a legszembetűnőbb, de nem az egyetlen alá rendelt maszkulinitás. Akadnak a legitimitásból kitaszított heteroszexu ális férfiak és fiúk is. A folyamatot gazdag sértő szókincs jelzi: puhány, anyámasszony katonája, gyökér, barom, pipogya, beszari, nyámnyila, szívbajos, spenóthuszár, lágymártás, palimadár, nyálas, töketlen, gyík,

120


taknyos, papírkutya, anyuci kisfia, törpepöcs, küretszökevény, buzgóm csing, kocka, fatökű, és így tovább. Itt is nyilvánvaló a szimbolikus ossz mosás a femininitással.

Cinkosság Mint már említettem, a maszkulinitás normatív definícióinak számo niuk kell azzal a problémával, hogy nem túl sok férfi felel meg a normí tív standardoknak. Ez a hegemón maszkulinitásra is igaz. Viszonyla kevés olyan férfi van, aki a maga teljességében, következetesen gyakc rolja a hegemón mintát. A férfiak többsége mégis profitál az adott mint hegemóniájából, hiszen részesednek a patriarchális osztalékból, amel alatt azt az általános hozadékot értem, amelyhez a férfiak a nők általa nos alárendeltségéből adódóan jutnak hozzá. Az 1. fejezetből kiviláglik, hogy a maszkulinitás leírásai általábai szindrómákkal és típusokkal foglalkoztak, nem számokkal. Ha azonbai a társadalom mint egész dinamikájára gondolunk, akkor arra a terület re kell összpontosítanunk, ahol tömegesen találhatók emberek. Ha sol olyan férfi van, aki kapcsolódik a hegemón projekthez, de nem testesít meg a hegemón maszkulinitást, akkor el kell tudnunk gondolkodni az c konkrét helyzetükön. Ezt megtehetjük, ha felismerünk egy újabb viszonyt a férfiak cso portjai között: a hegemón projekttel való cinkosság viszonyát. Azok a maszkulinitások, amelyek élnek a patriarchális osztalékkal, de nem vál lalják a patriarchátus élharcosainak kijutó feszültséget és veszélyt, ilyen értelemben cinkosok. Csábító lehetőség úgy kezelni ezeket a maszkulinitásokat, mint a he gemón maszkulinitás lazább verzióit - ez a különbség a fotelből szurko ló férfiak és azok között, akik maguk is a sárban szaladnak és vetődve szerelnek. Gyakran azonban ennél konkrétabb és gondosabban felépí tett jelenségről van szó. A házasságban, az apaságban és a társas életben gyakran fontos kompromisszumokra kerül sor a nőkkel, a kendőzetlen dominancia vagy a tekintély egyoldalú érzékeltetése helyett.119 Rengeteg olyan férfi van, aki profitál a patriarchátusból, de közben tiszteli a fele-


121

ségét és az édesanyját, sosem viselkedik erőszakosan a nőkkel, elvégzi a házimunkából ráeső részt, eltartja a családot és közben meggyőzi magát arról, hogy a feministák bizonyára melltartóégető szélsőségesek.

Marginalizáció Az imént definiált hegemónia, alárendeltség és cinkosság a társadalmi nemek rendjének belső viszonyai. A társadalmi nem és más struktúrák, például az osztály és a faj közötti kölcsönhatás újabb viszonyokat hoz nak létre a maszkulinitások között. A 2. fejezetben megjegyeztem, hogy az új információs technológia hatására új értelmet nyertek a középosztálybeli maszkulinitások, mi közben a munkásosztálybeli férfiak számára a munka jelentése vitatot tá vált. Nem egy rögzült középosztálybeli maszkulinitás került szembe egy rögzült munkásosztálybeli maszkulinitással. Mindkettőt átalakítot ta egy társadalmi dinamika, amelyben az osztályalapú és a nemi viszo nyok egyszerre játszanak szerepet. A faji viszonyok szintén integráns részét képezhetik a maszkulini tások közti dinamikának. A fehérek felsőbbrendűségét hirdető kör nyezetben a fekete maszkulinitások szimbolikus szerepet játszanak a :ehér nemi konstrukciókban. A fekete sportcsillagok például a férfiís keménység megtestesítőivé válnak, miközben a fekete erőszaktevő ántáziaalakja fontos szerepet tölt be a fehérek szexuális politikájában, ímelyet az Egyesült Államokban nagyszerűen aknáz ki a jobboldali poitika. A másik oldalról pedig a fehérek körében tapasztalható hegemón naszkulinitás fenntartja az intézményes elnyomást és fizikai elrettenést, amely a fekete közösségekben adta a maszkulinitások kialakulásá lak kereteit. Róbert Staples okfejtése a belső gyarmatosításról a Black Masculinity Fekete maszkulinitás] című könyvben leírja, milyen hatással járnak az ■sztályalapú és faji viszonyok. Staples azt állítja, hogy az egyesült állaaokbeli fekete férfiak körében tapasztalható erőszak mértéke csak akor érthető meg, ha megvizsgáljuk a fekete munkaerő változó helyzetét z amerikai kapitalizmusban, valamint az irányításra hivatott erőszakos

122


módszereket. A nagymértékű munkanélküliség és a városi szegény; az intézményes rasszizmussal együtt jelentős szerepet játszik napjair bán a fekete maszkulinitás kialakításában.120 Noha nem ideális a kifejezés, nem tudok jobbat a „marginalizáción; azokra a viszonyokra, amely a domináns és alárendelt osztályok va etnikai csoportok maszkulinitásai között állnak fenn. A marginalizác mindig a domináns csoport hegemón maszkulinitásának, annak jóváh gyásának függvénye. Az Egyesült Államokban így bizonyos fekete spc tolók akár a hegemón maszkulinitás megtestesítői is lehetnek. Az egy csillagok hírneve és vagyona azonban nem mutatkozik meg más terül teken: nem vezet a fekete férfiak csoportjának társadalmi tekintélyéhe A marginalizáció és jóváhagyás viszonya alárendelt maszkulinitásc között is létezhet. Kirívó példa erre Oscar Wilde letartóztatása és elíti lése. Wilde volt az egyik első férfi, akit befogott a modern homoszexi alitás-ellenes törvénykezés hálója. Wilde azért esett csapdába, mert he moszexuális munkásosztálybeli fiatalokkal is tartott fenn kapcsolato amit egészen addig senki sem kifogásolt, amíg egy gazdag arisztokraté val, Queensberry őrgróffal folytatott jogvitája sebezhetővé nem tette.1 Ez a kétféle típusú viszony - hegemónia, dominancia/alárendeltség é cinkosság az egyik oldalon, marginalizáció/jóváhagyás a másik oldalon adja azt a keretet, amelyben elemezni lehet a konkrét maszkulinitásokal (Ingatag keret, de a társadalomelmélet nehéz munka.) Hangsúlyoznám hogy a „hegemón maszkulinitás”, a „marginalizált maszkulinitások és a hasonló fogalmak nem konkrét jellemtípusokra utalnak, hanen a társadalmi gyakorlatok olyan konfigurációira, amelyek a viszonyol változó struktúrájának adott helyzeteiben alakultak ki. Bármilyen ma gára valamit is adó maszkulinitáselméletnek számot kell adnia erről £ változási folyamatról.

Történelmi dinamika, erőszak és válságtendenciák A társadalmi nemet akkor tudjuk társadalmi mintának látni, ha nem csupán a történelem termékének, hanem a történelem létrehozójának is tekintjük. A 2. fejezetben a társadalmi nemek gyakorlatát valóságte-


123

remtő gyakorlatként határoztam meg, és ennek az elképzelésnek kulcsfontosságú eleme, hogy a társadalmi valóságnak időbeli dinamikája van. A társadalmi jelenségeket szokás kevésbé valóságosnak tartani, mint a biológiai adatokat, és a változó dolgokat is kevésbé tartjuk valóságosnak, mint azokat, amelyek változatlanok maradnak. A történelem valósága azonban tagadhatatlan. A történelem az emberi élet értelme, pontosan az határozza meg emberi mivoltunkat. Nincs más élőlény a földön, amely történelemben élne, és az organikus evolúciót a változás radikálisan új determinánsaira cserélné le. Ha tehát a maszkulinitást és a femininitást történelmi jelenségnek fogjuk fel, azzal nem azt állítjuk, hogy sekélyesek vagy jelentéktelenek. Hanem elhelyezzük őket a társadalmi cselekvőképesség világában. És :z egy egész sor kérdést vet fel a két jelenség historicitásáról. A társadalmi nemi viszonyok struktúrái időben alakulnak és átala kulnak. A történelmi írásokban gyakran előfordult, hogy ezt a változást i társadalmi nemeken kívülről, leginkább a technológiától vagy az oszálydinamikától származtatták. A dinamika egyidős a társadalmi nemi uszonyokkal. Az elmúlt két évszázad során azonban a társadalmi nem :s a szexualitás nyilvános politikájának megjelenése miatt határozotabban jelent meg. A nők szavazati jogáért küzdő, illetve a korai homofil mozgalom haására láthatóvá váltak a társadalmi nemi viszonyokba ágyazott érdekelentétek. Minden egyenlőtlen struktúrában kialakulnak érdekek, hiszen . struktúra szükségszerűen létrehoz olyan csoportokat, amelyek nyer ései, illetve vesztesei a struktúra fenntartásának vagy megváltoztatásálak. A társadalmi nemeknek egy olyan rendje, amelyben a férfiak uralodnak a nők felett, a férfiakat óhatatlanul is a struktúra védelmében rdekelt csoportként, a nőket pedig a változásban érdekelt csoportként efiniálja. Ez strukturális tény, és független attól, hogy az egyes konkrét írfiak szeretik vagy utálják-e a nőket, hogy az egyenlőségben vagy a irekesztésben hisznek-e, ahogy attól is független, hogy a nők jelen pilinatban sürgetik-e a változásokat. Ha a patriarchális osztalékról beszélünk, akkor pontosan ezekről az rdekekről vetünk fel kérdéseket. A férfiak hasznot húznak a patriarchársból: övék a megbecsülés, az elismertség és az irányítás joga. Emellett

124


anyagi hasznuk is származik belőle. A gazdag kapitalista országokb; a férfiak átlagjövedelme nagyjából kétszerese a nők átlagjövedelméne (A gyakrabban használt összehasonlítás, a teljes munkaidőben foglalko tátották bérének összevetése nagy mértékben tompítja a tényleges jöv delmek közötti különbségeket.) A férfiak sokkal nagyobb valószínűségg kerülnek olyan helyzetbe, hogy jelentős tőke felett rendelkeznek nagyvá laktok felső vezetőiként vagy közvetlen tulajdonosaiként. Példának ok ért: 1992-ben az Egyesült Államokban az 1 milliárd dollárt meghalac 55 vagyon közül mindössze öt volt többségében nők kezében - és ezt egyetlen kivételtől eltekintve mind férfiaktól örökölt vagyonok voltak. A férfiak sokkal gyakrabban kerülnek állami hatalmat gyakorló pc zíciókba: a férfiaknak például tízszer nagyobb esélyük van arra, hog parlamenti képviselők legyenek (a világátlagot tekintve). Akkor talá a férfiak végzik a munka oroszlánrészét? Nem: a gazdag országokba az időmérleg-kutatások kimutatták, hogy a nők és a férfiak átlagosa ugyanannyi munkaórát dolgoznak egy évben. (A nagy különbség as hogy ebből hány munkaóra után kapnak fizetést.)122 Ilyen adatok után a „nemek harca” nem holmi vicc. Ilyen mértéki egyenlőtlenség csakis társadalmi harcot eredményezhet. Az is követke zik ebből, hogy a maszkulinitás politikája nem foglalkozhat kizáróla; a magánélet és az identitás kérdéseivel. A társadalmi igazságossággal i foglalkoznia kell. Egy ennyire egyenlőtlen struktúrát, amelyben a társadalmi erőfor rások ilyen mértékű kisajátítása folyik, nehéz erőszak nélkül elképzelni Az esetek túlnyomó többségében a domináns nem az, amely rendelke zik az erőszak eszközeivel és használja is azokat. A férfiak sokkal gyak rabban hordanak fegyvert, mint a nők. Sőt mi több, sok nemi alapú re zsimben a nőknek megtiltották a fegyverek viselését vagy használatát (e szabály elképesztő módon még a hadseregre is kiterjedt). A femininitás patriarchális definíciói (függés és félénkség) olyan kulturális leszerelést idéztek elő, amely legalább olyan hatékony, mint a fegyverek beszolgál tatása. A családon belüli erőszak esetei között gyakran találkozhatunk olyan bántalmazott nőkkel, akik fizikailag képesek gondoskodni ma gukról, de magukévá tették a bántalmazó véleményét, és inkompetens és tehetetlen embernek tartják magukat.123


125

Az erőszak mintái ebből a helyzetből következnek. Először is a pri vilegizált csoport sok tagja erőszakot használva őrzi domináns helyze tét. A nők megfélemlítése számos formát ölthet az utcai füttyentéstől, a munkahelyi zaklatáson, a nemi erőszakon és a családon belüli zakla táson át olyan gyilkosságokig, amelyet a nő patriarchális „tulajdonosa”, például az elvált férj követ el. A fizikai támadásokat általában verbális aántalmazás kíséri (ők a cafkák és a kurvák a mai popzenében, amely a lök verését javasolja). A legtöbb férfi nem támad nőkre és nem zaklatja ükét; akik viszont megteszik, jó eséllyel nem tartják magukat deviánsíak. Sőt, általában teljes mértékben igazolva érzik magukat, úgy vélik, :sak élnek a jogaikkal. Erre a felsőbbrendűség ideológiája ad nekik felíatalmazást. Másodszor: az erőszak a társadalmi nem férfiak közötti politiká éban is fontos tényező. A súlyos erőszak legtöbb epizódja (beleértve hbe a katonai bevetéseket, az emberölést és a fegyveres támadásokat) érfiak között zajlik. Terrort használnak a határok meghúzásakor és a árekesztések végrehajtásakor, ilyen például a meleg férfiak ellen elköetett heteroszexuális erőszak. Az erőszak lehet a csoportok közötti üzdelmekben a maszkulinitás bizonyításának vagy megerősítésének szköze. Robbanékony helyzetet idéz elő, amikor egy elnyomott csoort megszerzi az erőszak eszközét - ezt láthatjuk napjainkban Délifrikában és az Egyesült Államokban a fekete férfiak közötti erőszak lértékében. A nagyvárosok utcáin a fiatalkorúak bandáinak erőszaossága döbbenetes példa arra, hogyan erősítik maszkulinitásukat a íarginalizált csoportok más férfiakkal szemben, és ez összecseng azal, amikor a maszkulinitás erősítése a nők ellen elkövetett szexuális rőszakban jut kifejeződésre.124 Az erőszak a társadalmi nem reakciós politikájához is felhasználha>, ezt láthatjuk az abortuszt kínáló egyesült államokbeli klinikák elleni okolgépes merényletek és a klinikai dolgozók meggyilkolása esetében, zt is el kell mondani, hogy a férfiak közötti kollektív erőszak a haladás hetőségét is megnyithatja a társadalmi nemi viszonyokban. A 20. száid két globális háborúja fontos változásokat idézett elő a nők foglalkoztottságában, alapjaiban rázta meg a társadalmi nemek ideológiáját, és lgyorsította a homoszexuális közösségek kialakulását.

126


Az erőszak hozzátartozik a dominancia rendszeréhez, ugyanakl azonban tökéletlenségének mutatója is. Egy teljesen legitim hierarch nak nem lenne ekkora szüksége a megfélemlítésre. Az erőszak napjaii bán tapasztalható mértéke (Jürgen Habermas kifejezésével élve) váls; tendenciákra utal a társadalmi nem modern rendjében. A válságtendencia fogalmát el kell választani attól, amit az ember a hétköznapi életben „a maszkulinitás válságának” hívnak. A „válsá elméleti fogalomként valamiféle koherens rendszert feltételez, amel) a válság vagy elpusztít vagy helyreállít. A maszkulinitás - ahogy az eddig elmondottakból kiviláglik - ilyen értelemben nem tekinthe rendszernek. Sokkal inkább tekinthető a társadalmi nemi viszonyc rendszerén belül létező gyakorlatok egy konfigurációjának. Logiku hogy egy konfiguráció válságáról nem lehet beszélni; inkább csak szé eséséről vagy átalakulásáról. Lehet azonban logikusan beszélni a tá sadalmi nemek rendjének mint egésznek a válságáról, illetve válsági utaló jeleiről.125 Az ilyen válságtendenciák mindig érinteni fogják a maszkulinitá sokat, noha nem feltétlenül fogják szétzúzni őket. A válságtendenciá például azt is előidézhetik, hogy megkezdődik egy kísérlet egy domi náns maszkulinitás visszaállítására. Michael Kimmel mutatott rá err a dinamikára a századfordulóbeli Egyesült Államok társadalmában ahol a szüfrazsettmozgalomtól való félelemből alakult ki a természetjá ró férfi kultusza. Male Fantasies [Férfifantáziák] című művében Klau: Theweleit egy kíméletlenebb folyamatot tárt fel, amely létrehozta a fasiz mus szexuálpolitikáját a szüfrazsettmozgalom és az első világháborús német vereség után. A közelmúltban pedig a női felszabadítási mozga lom és a Vietnamban elszenvedett vereség nyomán alakultak ki az iga zi maszkulinitás új kultuszai az USA-ban, idetartoznak az erőszakos „kaland”-filmek, mint a Rambo-sorozat, a fegyverkultusz kiteljesedése, illetve az, amit William Gibson egy nemrégiben megjelent ijesztő ta nulmányban „paramilitáns kultúrának” hívott.126 Csak akkor tudjuk megérteni a mai maszkulinitásokat, ha feltárjuk a társadalmi nemek rendjének válságtendenciáit. Ami nem könnyű fel adat! De el lehet kezdeni a társadalmi nemi viszonyok imént felvázolt három struktúrájának keretein belül.


127

A hatalmi viszonyok mutatják a válságtendenciák legnyilvánvalóbb jeleit: ilyen a patriarchális hatalom legitimitásának történelmi össze omlása, valamint a nők emancipációjáért küzdő globális mozgalom. Ezt egyfelől a nők és a férfiak egyenlőtlensége, másfelől a modern ál lamstruktúrák és piaci viszonyok univerzalizáló logikája közötti ellent mondás fűti. A civil társadalom intézményei, különösen a család, képtelenek olda ni ezt a feszültséget, ami széles körű, de inkoherens állami beavatkozást hív életre (a családjogi törvényektől a népesedési politikákig), amely maga is politikai pezsgést okoz. A válságtendencia körül átrendeződ nek a maszkulinitások, egyrészt a legitimációs stratégiák feletti konflik tusok, másrészt a férfiak feminizmusra adott eltérő válaszai által (lásd 5. fejezet). A feszültség egyes férfiakat az imént említett maszkulinitáskultuszokhoz vezet, másokat pedig a feminista reformok támogatói közé sorol.127 A termelési viszonyok terén szintén óriási intézményi változások történtek. A legjelentősebb ezek közül a férjezett nők munkavállalásá nak óriási mértékű növekedése a világháború után a gazdag országok ban, és a női munkaerő még nagyobb mértékű bevonása a piacgazda ságba a szegény országokban. Alapvető ellentmondás ezen a téren, hogy a férfiak és a nők egyfor mán járulnak hozzá a termeléshez, a társadalomban végzett munka ter mékeinek kisajátítása azonban nemi alapon meghatározott. A vagyon feletti patriarchális ellenőrzést támogatják az öröklés mechanizmusai, ímelyek azonban néhány nőt mégis tulajdonosként is beillesztenek a mlajdonrendszerbe. A felhalmozás nemileg meghatározott folyamata észültségeket és egyenlőtlenségeket kelt a férfiak között is, hiszen adott isoportok más-más eséllyel részesülnek az előnyeiből. Egyes férfiakat például a munkanélküliség távol tart az előnyöktől (lásd 4. fejezet); máiok hozzájutnak az előnyökhöz, mert kapcsolatban állnak az új fizikai 'agy társadalmi technológiákkal (lásd 7. fejezet). A katexis viszonyai láthatóan megváltoztak, ahogy a leszbikus és meeg szexualitás nyilvános alternatívaként stabilizálódott a heteroszexuilis renden belül (lásd 6. fejezet). Ezt a változást erősítette meg, hogy a lök szélesebb körben támasztottak igényt a szexuális örömök átélésére

128


és a saját testük feletti ellenőrzés átvételére, s ez a heteroszexuális és homoszexuális gyakorlatokat egyaránt befolyásolta. A patriarchális rend tiltja az érzelemnek, a kötődésnek és az örömne azokat a formáit, amelyeket maga a patriarchális társadalom induká Feszültség keletkezik a szexuális egyenlőtlenség és a férfiak házassá gon belüli jogai körül, a homoszexuális érzelemnyilvánítás tilalma kő rül (feltéve, hogy a patriarchátus folyamatosan termeli a homoszociáli intézményeket), valamint a társadalmi rendet érő fenyegetések körű amelyeket a szexuális szabadságok szimbolizálnak. A válságtendenciáknak ez a felvázolása csupán rendkívül rövid íze lítőt ad egy hatalmas témából, de talán elegendő ahhoz, hogy megmu tassa a maszkulinitások változásait többé-kevésbé igazi perspektívájuk bán. A téma sokkal nagyobb, mint azt a modern férfiszerep ábrázolás; vagy a mély maszkulinitás megújítása sugallja. Idetartozik a gazdaság az állam és a globális viszonyrendszer, valamint a családi és magánélet kapcsolatok hálója egyaránt. A társadalmi nemi viszonyok terén világszerte tapasztalható hatal mas átrendeződések rendkívül bonyolult változásokat idéznek elő azok nak a gyakorlatoknak a feltételeiben, amelyekkel a férfiaknak és a nőknek egyaránt meg kell küzdeniük. A változások színterén senki sem csupán ártatlan bámészkodó. Az, hogyan zajlik a változás, milyen stratégiákat alkalmaznak a különböző csoportok és azok milyen hatással járnak ezek mind politikai kérdések. A férfiakat sem láncolja oda semmi a megöröklött társadalmi nemi mintákhoz jobban, mint a nőket. A férfiak is képesek politikai döntéseket hozni a társadalmi nemi viszonyok egy új világa érdekében. Ezek a döntések azonban mindig konkrét társadalmi körülmények között születnek, amelyek korlátozzák azt, hogy mit lehet megkísérelni; az eredményeket pedig nem könnyű irányítani. Az ennyire mély és bonyolult társadalmi folyamat megértése nem az a priori elméletalkotás feladata. Konkrét kutatás szükséges hozzá pontosabban vizsgálatok sora, amely megvilágítja a nagyobb dinamikát. Erre teszek kísérletet a II. részben.

II. RÉSZ

Négy tanulmány A MASZKULINITÁS DINAMIKÁJÁRÓL

Bevezetés A 3. fejezet felvázolta a maszkulinitásról való gondolkodás kereteit, a következő négy fejezet pedig a gyakorlatban alkalmazza majd ezeket. Ausztrál férfiak négy csoportjával készültek életútinterjúk, a csoporto kat pedig úgy választottuk, hogy fel tudjuk tárni a maszkulinitás válto zásában rejlő különböző lehetőségeket. Az életúttörténetek gyűjtése a társadalomtudományok egyik legré gebbi kutatási módszere. Az életúttörténetek gazdagon dokumentálják a személyes tapasztalatokat, az ideológiát és a szubjektív élményeket. Ezzel szokták igazolni a módszer választását, részleteket Ken Plummer Documents ofLife [Az élet dokumentumai] című könyve szolgáltathat. Az életúttörténetek azonban paradox módon dokumentálhatják a tár sadalmi szerkezeteket, a társadalmi mozgalmakat és intézményeket is. Más szóval nem csupán a szubjektív élményekről adnak részletes felvi lágosítást, hanem a személytelen és kollektív folyamatokról is. Jean-Paul Sartre A módszer kérdései című tanulmányában kifejtett filozófiai érvelése segíthet megérteni ezt a paradoxont. Az életúttörténet egy „projektum”, egy időben egyesített praxis (az egzisztencialista pszichoanalízis tárgyalását lásd az 1. fejezetben). Az életúttörténetben elmesélt és dokumentált „projektum” maga is a praxist meghatározó társadalmi feltételek, illetve a praxis által létrehozott eljövendő társa dalmi világ közötti viszonyként fogható fel. Másképpen fogalmazva: az életúttörténet módszere mindig az időben formálódó társadalmi élettel foglalkozik. Szó szerinti történetírás.

132

NÉGY TANULMÁNY A MASZKULINITÁS DINAMIKÁJÁRÓL

Ezért lesz az életúttörténet a társadalmi változás tanulmányozásának legjobb módszere. így használta az empirikus szociológia egyik korai klasszikusa, William Thomas és Flórian Znaniecki A lengyel paraszt Európában és Amerikában című tanulmánya is; és még ma is így hasz nálják, vegyük például Bob Blauner egyedülálló, három évtizedet átölelő vizsgálatát az Egyesült Államok faji viszonyairól: Black Lives, White Lives [Fekete életek, fehér életek]. Ennek a hozadéknak is megvan azonban az ára. Az életúttörténet nem csupán az egyik leggazdagabb társa dalomtudományos módszer, hanem egyben a legidőigényesebb is. Ha nagy léptékű társadalmi változásokat kívánunk tanulmányozni, akkor döntenünk kell mélység és mennyiség között. A maszkulinitás életúttörténetekre alapozott kutatása például nem vehet mintát a férfiak széles populációjából, ha mélységében is meg akarja érteni a konkrét helyzeteket.128 Úgy határoztam, nem elégszem meg a felszín megkaparásával, ha nem inkább kevés számú helyzetre összpontosítok, ám olyanokra, ahol az elméleti hozadék magas lehet. A társadalmi nemek rendjének válság tendenciáit elemezve (3. fejezet) próbáltam körülhatárolni a férfiaknak olyan csoportjait, amelyeknél a maszkulinitás konstrukciója vagy integ rációja problematikussá vált.129 Ez a kutatás elsősorban négy csoportra összpontosít, s ezeket az alábbi kritériumok alapján választottuk ki. A hatalmi viszonyok válságtendenciái közvetlenül veszélyeztetik a hegemón maszkulinitást. Ezek a tendenciák különösen hangsúlyosak olyan férfiak életében, akik feministákkal élnek és dolgoznak olyan környezetben, ahol a nemi hierarchia teljesen elveszítette legitimitását. A radikális környezetvédő mozgalom ilyen környezet. Ebben a mozga lomban a férfiaknak így vagy úgy szembe kell nézniük azzal, hogy újra kell építeniük a maszkulinitást. A társadalmi nemek bevett rendjében a katexis viszonyai elsősorban a heteroszexuális párkapcsolaton keresztül szerveződnek. Ez a „sze relem” magától értetődőnek vett jelentése a populáris kultúrában, és roppant mértékű intézményes támogatottságot élvez. A maszkulinitás tehát szükségszerűen kérdéses olyan férfiak esetében, akik szexuális ér deklődése más férfiakra irányul. A meleg és biszexuális hálókban élő férfiak ugyanolyan komolyan foglalkoznak a társadalmi nem kérdé-

Bevezetés

133

seivel, mint a környezetvédők, noha a kérdések esetükben másképpen strukturálódnak. A termeléssel kapcsolatban a maszkulinitás összeforrt azzal, hogy a férfi a kenyérkereső. Ez a definíció rendül meg, ha egy férfi képtelen meg keresni a kenyérre valót. A strukturális munkanélküliség ma kézzelfog ható valóság a munkásosztály egy jelentős része számára, különösen a fiatalok között. Az állandó munka nélkül élő munkásosztálybeli fiata lok alkotják tehát a harmadik csoportot. Más válságtendenciák jelentkeznek a tehetősek között. A hegemón maszkulinitás kulturálisan a hatalomhoz és a racionalitáshoz egyaránt kötődik, s ezek kulcsfontosságú témák a patriarchátus legitimációjában. A gazdasági viszonyok és a technológiák változása során azonban a ha talom és a racionalitás eltávolodhat egymástól. Azok a műszaki tudásra alapozott középosztálybeli állásokat betöltő férfiak, akik nem rendelkez nek a tőke és a régi szakmák biztosította társadalmi hatalommal - az „új osztály” képviselői, ahogy egyes teoretikusok fogalmaznak -, szintén betekintést nyújthatnak a hegemónia mintájának változásaiba. Az interjúk során ugyanazt az általános vázlatot követtük, azt azon ban minden beszélgetés során nagy rugalmassággal kezeltük. A kérde zők egy narratívát kértek („az életed történetét”). Végig azokra a gyakor latokra koncentráltunk, amelyekben kapcsolatok jönnek létre, azaz arra, amit az emberek konkrétan tettek életük változó körülményei között. Az intézmények közötti váltásokat (például a középiskola elkezdését) használtuk az emlékezet fogódzóinak; ugyanakkor rákérdeztünk az in tézményeken, például a családon vagy munkahelyen belüli kapcsolatok ra is. Bizonyítékot kerestünk a társadalmi nem minden struktúrájára (hatalom, munka és katexis) az élet különböző időszakában. Egy tere pen készített interjú során nem lehet feltárni a tudattalan motivációkat. Mindazonáltal igyekeztünk megtalálni az érzelmi dinamika támpont jait azzal, hogy rákérdeztünk az első emlékekre, a családi szerkezetre, a párkapcsolati válságokra és a jövőre vonatkozó vágyakra. Amikor mindezeket beleszuszakoltuk egy magnóra felvett interjúba, a legtöbb esetben gazdag és lenyűgöző narratívákat kaptunk. Az újabb módszertani vitákban gyakran felmerül, hogy minden történetet fikci óként kell kezelni; „ki kell olvasni” belőle a költői képeket, a szándékos

134


hallgatásokat és azokat az elbeszélő eszközöket, amelyekkel a mesélő mint szerző létrehoz egy jelentéssel teli mesét. Az életúttörténeteket fel használó kutatónak, ha komolyan veszi a munkáját, tisztában kell lennie azzal, hogy a történeteknek ilyen vetülete is van. De ha csak a nyelvezetet látjuk, akkor nem vesszük észre az életúttörténet lényegét - és semmibe vesszük azt, hogy a válaszadók arra törekednek, hogy igazat beszélje nek. Egy önéletrajzi történet a saját nyelvezetén túl is sok mindent elárul, amit nem feltétlenül könnyű felhasználni: hosszú és fáradságos munka különböző nézőpontokból megvizsgálni a történetet, majd a találtakat összevetni a többi adattal. Én a következő lépéseket alkalmaztam a tör ténetekkel végzett munkám során: Az elemzés első szakaszában végighallgattam a felvételeket, elolvas tam a legépelt változatokat, jegyzeteltem, majd mindegyik interjút esettanulmányként is leírtam. Mindegyik esettanulmányban három szem szögből vizsgáltam meg az interjú egészét: (a) az események narratív sorrendje; (b) strukturális elemzés, amelyhez a társadalmi nemi viszo nyok három struktúrája adta meg a kereteket; (c) dinamikus elemzés, amely nyomon követte a maszkulinitás létrejöttét és összeomlását, és igyekezett megragadni az ezekben szerepet játszó társadalmi nemi pro jekteket. Az esettanulmány megírása közben egyszerre kíséreltem meg portrét felvázolni az adott személyről, illetve reflektálni arra, milyen bi zonyítékot nyújt az adott portré a társadalmi változásról. A második szakaszban csoportokba rendezve újra elemeztem az esettanulmányokat. A célom az volt, hogy feltárjam a hasonlóságokat és a különbségeket az adott társadalmi helyzetben levő férfiak életútjában, illetve hogy megértsem a nagyobb léptékű változásban elfoglalt kollektív helyzetüket. Ismét a társadalmi nemek elméletéből származó keretrend szert használtam, hogy az összehasonlítást szisztematikusan tudjam elvégezni. Az egyes esetekről rövidebb kivonatokat készítettem, azokat újra kijegyzeteltem, hogy amikor a konkrét téma elemzésére került sor, az egész csoportot átlássam, de megőrizzem minden élet narratív alak ját. Mindegyik csoport esetén elkészítettem ezt az elemzést, és minden kutatási jelentésben megkíséreltem kollektív portrét festeni a változás adott folyamatában részt vevő férfiakról. Ezekre a beszámolókra épül nek a következő fejezetek.

Bevezetés

135

Azért írtam le ezt a meglehetősen munkaigényes folyamatot130 ahe lyett, hogy egyből rátértem volna az interjúkra, hogy hangsúlyozzam, a most következő érvelés szisztematikusan megalapozott. Az életúttörténetek csodálatosan változatosak, és a színes egyéniségek és az érdekes események könnyen elterelik a figyelmünket. Az általam követett mun kamódszer a hangsúlyt a közös alapra, valamint a társas élet gyakorlati rutinjaira helyezi. Ez néha unalmas, mégis szükség van rá, ha szeret nénk megérteni a nagy léptékű változásokat is. Nem szándékozom ezzel a négy tanulmánnyal leírni a nagy lépté kű változást. A tanulmányok célja az, hogy olyan konkrét helyzetek re világítsanak rá, amelyek a már említett okok miatt talán stratégiai helyzeteknek is tekinthetők. Ezért használom e négy tanulmány követ keztetéseit, amikor tágabban értelmezett témákat taglalok a III. rész ben. A tanulmányok természetesen az I. rész elméleti fejtegetéseihez is hozzájárultak. A kutatásnak nem minden mozzanata vezetett eredményre - egy ku tatás nem tudja előre garantálni a sikeres végkifejletet. Egyesek szerint eleve nem is érdemes ebben a témában kutakodni, erre ebben a kutatás ban is láttunk bizonyítékot. A terepmunka anyagi hátterét az Ausztrál Kutatási Ösztöndíjbizottság, az akkori kutatásfinanszírozó testület biz tosította. Mielőtt bármilyen eredményt publikáltunk volna, a Liberális Párt és a Nemzeti Párt (a konzervatív koalíció) szövetségi parlamenti „Pazarlásfigyelő Bizottsága” támadást indított a kutatás ellen, mert a közpénzek nyilvánvaló elherdálásának tartották. Örülök, hogy az olvasók dönthetnek most arról, igazuk volt-e.

4

Gyors élet, korai halál A maszkulinitás változásaival foglalkozó frissebb tanulmányok legin kább a középosztálybeli értelmiségi férfiakkal foglalkoztak. Általában azt feltételezték, hogy a munkásosztálybeli vagy „kékgalléros” férfiak a szexuális politikában konzervatívak, ha nem egyenesen reakciósak. Judith Stacey azonban megjegyezte, hogy az Egyesült Államokban élő munkásosztálybeliek gyakran kísérleteztek új családformákkal. Lynne Segal pedig azt figyelte meg, hogy a munkáspártok és a munkásosztály támogatását élvező egyéb pártok rendszerint progresszívabb társadalmi nemi politikát folytatnak, mint a jórészt a tehetősebb rétegek szavaza taira támaszkodó pártok.131 Ezekkel a megfigyelésekkel összhangban több olyan tanulmány is napvilágot látott az osztályviszonyok szocia lista elemzéseire támaszkodó írók tollából, amely kitüntetett figyelmet szentelt a munkásosztálybeli maszkulinitásra. Ők a kétkezi munkára, a munkahelyi kapcsolatokra és a munkabérre helyezték a hangsúlyt. Andrew Tolson például azt állította, hogy „társa dalmunkban a maszkulinitás legfontosabb területe a munkabér”. Kissé következetlenül eztán a gyári küzdelmeket emelte a maszkulin érzelem és politika elemzésének középpontjába. Paul Willis szintén a gyári mun káskultúrához és a munkabér formáihoz kötötte a maszkulinitást. Idő ben hozzánk közelebb pedig Mike Donaldson úgy fogalmazott, hogy „a férfimunkás tudata alapvetően a családban és a munkahelyen alakul ki”, és a maszkulinitás egyszerre jön létre és kérdőjeleződik meg a kettő közötti kölcsönhatásban.132

G yors élet, korai halál

137

A kapitalista munkahely körülményei egyértelműen befolyásolják az ott alkalmazott férfiak maszkulinitásának konstrukcióját. A kapitalista gazdaságok azonban nem garantálják a foglalkoztatottságot. A gazdasági lassulás következtében az 1970-es években a becslések szerint 30 millió ember volt munka nélkül az OECD-államokban. A munkanélküliség és az alulfoglalkoztatottság krónikus a kevésbé fejlett gazdaságokban. Sok fiatal válik úgy felnőtté, hogy semmiféle kilátása nincs arra a stabil fog lalkoztatottságra, amely köré a munkásosztálybeli maszkulinitás ismerős modelljei szerveződnek. Ehelyett csak alkalmi munkákra számíthat nak, hosszú távon gazdasági marginalizációra, rövid távon pedig súlyos deprivációra. Hogyan épül fel a maszkulinitás ilyen körülmények között?

A csoport és a környezet A tanulmány középpontjában öt fiatalember áll, akiket egy elsősorban munkanélküli fiatalokkal foglalkozó ügynökség munkatársain keresz tül értünk el: Jack Harley (22), „Angolna” (kb. 21), Patrick Vincent (17), Alán Rubin (29), Mai Walton (21). Mindannyian munkanélküliek, mun katapasztalatuk legfeljebb alkalmi munkákra terjed ki. 15-16 évesen fe jezték be az iskolát, egyiküket eltanácsolták, két másik pedig a sorozatos hiányzások miatt került ki a rendszerből. Egyikük analfabéta, egy másik pedig majdnem az. Mindannyian a munkaerőpiac legszélén lézengenek. Kerültek már konfliktusba az állammal. A legtöbben utálták az isko lát, ellenséges, időnként agresszív viszonyban álltak a tanárokkal. Az öt férfiból négy volt már letartóztatásban, ketten legalább egy évet töltöt tek őrizetben. Noha mind az öten angol-ausztrál családból származnak, személyes stílusuk, valamint egyéni élettörténetük miatt nem tartoz nak a „tiszteletreméltó” munkásosztályhoz. Hárman motoroznak, ket tejük számára a motor igazi hobbitevékenység. Tapasztalataikat összehasonlítom három hasonló korú és nagyon ha sonló származású férfi életével, akik viszont ma más helyzetben vannak a munkaerőpiacon. Stewart Hardy (24) informatikus gyakornok egy bankban; Danny Taylor (23) irodai dolgozó egy környezetvédelmi szer vezetnél; Paul Gray (26) kisegítő hivatalnok egy jóléti ügynökségnél.

138


Mind a nyolc férfi fizikai munkások gyermeke, többen nagyon sze gény családban nőttek fel. Ilyen körülmények között a kenyérkereső/ háztartásvezető felosztás értelmetlenné válik. A fiúk édesanyja a leg több esetben állásban dolgozott a fiúk egészen kicsi korában is. Több ször előfordult az évek során - a körülmények szerény javulása és súlyos romlása egymást váltja az életben a munkaerőpiacnak ebben a szeg mensében hogy az anya jövedelme volt a háztartás fő bevételi forrása. Ezt gond nélkül elfogadják; a nyolc férfi közül csupán egy adott hangot bármiféle ellenérzésnek azzal kapcsolatban, hogy a nők is kereső mun kát végeznek. Alig érzékelhető emellett a nemek instrumentális/expresszív dichotómiája. A Linley Walker által bemutatott munkásosztálybeli lányok hoz hasonlóan ezek a fiatalemberek sem tartják érzelmi specialistáknak a nőket, és azt sem gondolják, hogy a nők képesek úgy kifejezni magu kat és úgy figyelni a másik emberre, ahogy a férfiak nem.133 A származási családokra két egymással ellentétes gazdasági minta volt jellemző. Az egyik az, hogy a család szorosan összetartó szövetke zetként működött. Stewart Hardy édesapja vidéki, kétkezi munkás ezer mester volt, aki faluról falura utazott munkáért. A felesége vele utazott, és férjével együtt dolgozott, például elvállalta a mosást azokon a tanyá kon, ahol a férje dolgozott. Amikor Stewart középiskolába járt, a szülei együtt vállaltak takarítást, és a munkába Stewart is besegített. Mai Walton szülei az ezzel szöges ellentétben álló másik mintát pél dázzák: Mai nem ismerte az apját, mert az még a terhesség alatt elhagy ta Mai anyját. Mai édesanyja gyári munkásként, illetve később egy la kókocsiparkban keresett béréből tartotta el saját anyját és gyermekét. A Stacey által vizsgált amerikai munkásosztálybeli családokhoz ha sonlóan úgy tűnik, ezek a családok is már a középosztály előtt poszt modernek lettek. Nem mintha tudatosan döntöttek volna az alternatív családformák mellett. Kevesen gondolhatják, hogy egy kereső jobb ket tőnél, de néha egy háztartás kénytelen beérni csak eggyel. A kétkeresős családmodell egyébként újra létrejött Mrs. Walton családjában, amikor hozzájuk költözött az asszony szeretője, miután elhagyta a feleségét és a gyerekeit. Mai nem volt hajlandó apaként tekinteni a férfira, noha a nagymamájától elfogadta a fegyelmezést.

Gyors élet, korai halál

139

Absztrakt munka Az interjúk teljes képet adnak arról, hogyan találkoztak a csoport tag jai a társadalmi nemi viszonyok minden struktúrájával. Kezdjük a ter melési viszonyokkal! Az életúttörténetek elsősorban arra mutatnak rá, hogy a maszkulinitás nem egy konkrét munkahelyhez, hanem a mun kaerőpiac egészéhez viszonyítva épül fel, hiszen az alakítja tapasztala taikat a munka és a munkanélküliség váltakozásáról. Ez leginkább a konkrét történetekkel támasztható alá. Alán Rubin a legidősebb a csoportban, neki több munkatapaszta lata van, mint a többiek jó részének. 15 évesen hagyta abba az iskolát a szülei tiltakozása ellenére, miután addig is rendszeresen bojkottálta az órákat. Egy könyvkötőműhelyben kapott állást, talán az édesanyja közbenjárásával. Ezután a helyi tanácsnál állt munkába, mert ismert valakit a hivatalban. Majd Új-Zélandra utazott szörfözni. Elfogyott a pénze, állást vállalt egy autógyárban, amit utált - azt állítja, nem a fizi kai munkával volt gondja, hanem azzal, hogy úgy irányították a gyárat, mint egy koncentrációs tábort, kretének igazgatták és „robothangyák” dolgoztak benne. Ausztráliába visszatérve egy ideig profi szerencsejá tékosokhoz csapódva utazgatott, majd küldeményválogatóként dolgo zott a postán - ez volt „az én szellemi munkám”, jegyzi meg gunyo rosan. Ezután két évig maradt ugyanabban az állásban: konténereket festett, és közben összespórolt annyi pénzt, hogy Európába tudott utaz ni. Amikor ismét visszatért Ausztráliába, kialakult a mai életvitele: nem csinál „semmi különöset”, jórészt munkanélküli-segélyen él, alkalmi munkái akadnak, de egyik sem tart sokáig. A szüleivel él, hogy keve sebbet költsön. Noha ez a leghosszabb munkatörténet, tartalma a többiekre is jel lemző. Alannek nincs eladható szaktudása, nincs képesítése vagy hely zeti előnye, következésképp nincs súlya a munkaerőpiacon. Mindössze azt tudja áruba bocsátani, amit pontosan leír Marx absztrakt munka fogalma - ez a legkisebb közös többszörös, tehát az, amit szinte bárki el tud végezni:

140


A munkást egyszerű, egyhangú termelőerővé változtatják, amelynek sem te ti, sem szellemi feszítőerőt nem kell latba vetnie. Munkája mindenki számá hozzáférhető munkává válik. Ennek következtében mindenfelől konkurense szorongatják.134 A munkaadó szempontjából Alán bármelyik másik munkásra lecse rélhető. Alán nézőpontjából pedig minden állás lecserélhető bárme lyik másikra - legalábbis ami a munkát illeti. A különbség az emberi kapcsolatokban van. Meglehetősen sokféle benti és szabadtéri munkát végzett. Amikor ezekről beszél, szavaiból árad a pusztító unalom, kéz zel tapintható az elidegenedés. Ez nem meglepő, amikor a megélhetést egy teljesen személytelen munkaerőpiacon kell biztosítani, ahol a munkaadók semmiféle érdek lődést nem mutatnak az egyes munkások iránt. A megélhetés központi téma a munkásosztálybeli tinédzserek között, ahogy azt Bruce Wilson és Johanna Wyn melbourne-i kutatása során kimutatta.135 Bizonyára jelen tős tényező ez a tapasztalat a munkaerőpiacra való belépéskor. A „sérülé keny munkaerő-piaci helyzet” ezeknek a fiatalembereknek és másoknak nem csupán hangzatos frázis, hanem húsba vágó valóság. Jack Harley például dolgozott már birkanyíróként, segédmunkásként, nyomdászként, bárpultosként és kamionsofőrként. Nem igyekszik több szaktudást szerezni, mert eleve nem tartja túlságosan sokra a képességeit. Minden állásban rövid ideig maradt, egyszerűen elfogadja, ami adódik. Ilsa, aki gyakorlatilag a felesége, távírászként dolgozott egy vidéki város ban. A szolgáltató automatizálta a táviratok továbbítását, így Ilsa munka nélkül maradt. Egy üzletben helyezkedett el. Három hónap múlva csök kent az üzlet bevétele, és Ilsa ismét utcára került. Jack barátja, Angolna megpróbált kitörni az absztrakt munka vilá gából és ipari tanulónak állt. Az első munkaadója az alacsony bérezésű három hónapos próbaidőszak után egy kivételével az összes tanulóját lapátra tette. Nem Angolna volt a szerencsés. Beállt egy másik kisvállal kozóhoz, és ezúttal állásban is maradt. Három év múlva a vállalkozás lehúzta a rolót. Az ipari tanulókra vonatkozó szabályok szerint Angol nának hat hét alatt kellett volna hasonló munkát találnia, ami nem si került neki, ezért a tanulmányai megszakadtak.


141

Ilyen helyzetben az ember nem bizalommal telve, optimistán tekint a gazdaságra. Jack Harley-nak sosem volt hosszú ideig tartó állása, és nem is számít arra, hogy valaha lesz. Arra számít, hogy munkanélküli segélyen fog élni, és mellette elvállal majd egy-két munkát. A Nemzetközösségi Munkaügyi Szolgálat szerinte semmit sem segít, az ott dolgo zók „disznók”, akiket nem érdekelnek a fiatal, szakképzetlen emberek. A család és a barátok többet segítenek. Az emberek a személytelen munkaerőpiacon személyes kapcsolatai kat mozgósítják a túlélés érdekében. Alán Rubin első két állását - mint említettük - kapcsolatai révén szerezte. Jack dolgozott a felesége nagynénjének bárpultosként, az apósával pedig együtt dolgozott, amikor a rokonokból álló csapat a vidéket járta és birkanyírást vállalt. Az édes apjával motorral körbejárták Ausztráliát, és közben az apja ideiglenes állást szerzett neki segédmunkásként a pilbarai bányákban. A csoport szinte minden tagjának munkatörténete a személyes kapcsolatok, kü lönösen a családi kapcsolatok jelentőségét bizonyítja a munkaerő-piaci lavírozásokban. Jack hozzáállását a megélhetés biztosításához ezenfelül az jellem zi, amit udvariasan talán radikális pragmatizmusnak lehetne nevezni. Cseppet sem zavarja, ha a felesége jobb munkát kap, mint ő. Pontosan ugyanilyen hangon jegyzi meg azt is, hogy ha a munkanélküli-segély mellett állást kapna, ahhoz más valaki nevét használná (ami büntetést von maga után, ha lebukik). A szakszervezetekkel ápolt kapcsolata leg feljebb manipulatív. A teherszállítók szakszervezetét kedvelte, de bevon ták a jogosítványát, így nem dolgozhatott tovább a szállítmányozásban. A birkanyírók szakszervezetét nem kedvelte, mert ott folyamatosan vi tatkoztak, és munkát is veszített el miattuk. Egy nyomdában sztrájktörő munkát vállalt („szükségem volt a pénzre”), ezért a szakszervezeti tiltás miatt a nyomdaiparban többé nem dolgozhat. Az öt férfi közül egyik sem kötelezte el magát a szakszervezetiség mellett. Ezen nincs mit csodálkozni, hiszen a szakszervezeti mozgalom általában egy adott iparág alulról szerveződő, hosszú idő alatt kialakuló szolidaritására épül. A szakszervezeti mozgalom fősodra mint a mun kásosztály mobilizálásának egyik formája alapvetően irreleváns azok számára, akik a munkaerőpiacnak ennyire a szélére sodródtak.

142


A csoport több tagja számára a radikális pragmatizmusba a bűnözés is beletartozik. Megjelenik ebben az izgalom és a szórakozás keresése is, különösen a fiatalabbak által elkövetett autólopási ügyekben. Az esetek többségében azonban egyfajta munkaként fogják fel a bűnözést. Mai Walton meséli el korai tapasztalatait, valamint a végzetes árfolyam esetét:

Régen gyakran loptam drogra valót. Feltörtük a kocsikat, és elloptuk, ami b ne volt - az volt a fénykora annak, hogy autómagnókat loptunk, aztán eladt őket. Azért csináltuk, mert - szóval addig nem érdekelt a drog, amíg ott nem hagytam az iskolát. Nyilván unatkoztam, mert nem volt semmi dolgom. Nem dolgoztam - vagyis bocsánat, dolgoztam, igen, de azt a munkát pár héten be lül elveszítettem. Szóval kimondottan autómagnókra utaztunk, jó magnókra amik olyan 500 dollárba kerülnek. Aztán elvittük a magnókat a helyi drogd lerhez, azt mondtuk, hogy „tedd ezt el, és kérünk érte egy gramm füvet” vag gramm füvet vagy ilyesmit. Mindig ezt csináltuk. Mázli, hogy sosem kaptak minket. Néhányszor megkergettek minket, de mindig sikerült lelépnünk, sos kaptakel minket. Egyetlenegyszer kaptak el, amikor szakácskönyvet loptam. Dílernek lenni nyilvánvalóan kifizetődőbb. A csoportban legalább egy díler akad, aki saját állítása szerint heti 300 dollárt keres ezzel a munká val. (Ami az életkörülményeit elnézve túlzásnak tűnik; talán a legjobb hét bevételét adta meg.) Két másik férfi pedig valószínűleg kisebb volu menben árul. A drogkereskedelem belefér az életükbe, alapvetően azt gondolják, hogy amilyen ritkán és véletlenszerűen akad munkájuk, ez is csak egy pénzkereseti mód. A kormány Kábítószer OfFenzívájának (a militarista elnevezés egy 1986-ban indított országos programot takar, amely az amerikai kábítószer-ellenes kampányt másolja) erkölcsi felhá borodása hozzájuk egyáltalán nem ér el. Ennyi erővel akár a használt bútorokkal kereskedők ellen is indíthattunk volna offenzívát.

Az erőszak és az állam A hatalmi viszonyok terén ennek a csoportnak a tapasztalatait az erő szak határozza meg. Egy burokban élő egyetemi megfigyelő számára


143

rengeteg erőszak van ezekben az életekben. Az interjúkban szó esik is kolai erőszakról és felháborító testi fenyítésről, egy tanár bántalmazá sáról, testvérekkel és szülőkkel folytatott verekedésekről, játszótéri és bulikon zajló dulakodásokról, letartóztatásokról, nevelőintézetekben és fogházakban elkövetett tettlegességről, nők és meleg férfiak megveréséről, ökölharcokról és késrántásról. Az autóval, teherautóval vagy motor ral száguldozás a megfélemlítés egy másik formája, következésképp a csoport életében történt már legalább egy rendőrségi üldözés és útblokád, valamint egy súlyos közúti baleset. Pat Vincent erőszakkal kapcsolatos emlékei a gyermekkorra nyúlnak vissza. Az apja rendszeresen verte, amiért nem neheztel, bár még mindig fél attól, amikor „az öreg igazán beindul”. A nővére ugyanígy bánt vele: „ha zavarsz, fejbe váglak”. Talán megelőző stratégiának lehet tekinteni, hogy Pat az iskolában agresszíven viselkedett a tanáraival („kaptak tő lem egy csomót” [bántalmazást]), kivételt azzal a néhány pedagógussal tett, akit megkedvelt. Végül hozzávágott egy széket egy tanárhoz, ezért eltanácsolták az iskolából. Saját bevallása szerint agresszíven viselkedett a kortársaival - napi egy verekedés jellemezte a katolikus középiskola első évét, amikor nagyjából 12 éves volt. Ügy érezte, hogy az iskola egyáltalán nem foglalkozik vele: „Valaki akartam lenni, még mindig jobb az iskola fekete bárányának len ni, mint senkinek.” „Nem voltam senki.” A többi fiú szemében még va lamiféle presztízst is kivívott magának: „aki verekszik és győz, az hős”. Ennek a presztízsnek azonban megvoltak a maga hátulütői. Úgy tű nik, Pat nem tartozott a kortárscsoport vezető egyéniségei közé. Talán túlságosan is agresszívnek tűnt, különösen ahogy a kortárscsoport egy kicsit idősebb lett. Egyre kevesebb lett a verekedés, és végül „leszoktam a verekedésről”. Ma már kerüli, különösen ha olyan emberrel kerülne szembe, aki „kiveri belőled a szart”. Amikor azonban egy autólopási ügy miatt fiatalkorúak börtönébe került, kétszer is verekedésbe kevere dett, ahol ő volt az, aki „kiverte a szart is belőle” - talán azt igyekezett elérni, hogy veszélyesnek tartsák. Pat Vincent, Jack Harley és Angolna annyira hasonló szavakkal fo galmazzák meg a verekedéssel kapcsolatos nézeteiket, hogy nyilvánvaló, hogy ez a téma saját közegükben ideológiailag meghatározott. Az erő-

I

144


szak elfogadható, ha igazolható, és mindig igazolható, ha a másik kezdi. Angolna szinte törvényként nyilatkoztatja ezt ki:

A szükségtelen erőszakot ellenzem. De ha provokálnak, ha valaki maga hoz a fejére a bajt - az megérdemel mindent, amit kap. Ez etikai állásfoglalás, egyfajta kötelezettség az erőszak viszonzására. A nők elleni erőszak kérdésében azonban nincsenek egy véleményen. Angolna némi kárörömmel meséli el, hogyan szabadult meg a motoros bandája egy öntudatos nőtől:

Nem voltak sokan, nem, kevesen voltak. Volt az én csajom, az ö húga, megm néhány fiatal srácnak is volt barátnője, és nagyjából ennyi. Szinte minden c foglalt, tudod. A legtöbben egyébként elég csendesek. De az egyik nagypofá picsa kapott egyet a szájára az egyik este, és azóta színét se láttuk. Túl mess ment az egyik haveromnál. Mire az megmondta neki, hogy ha nem fogja be fejbe vágja. A csaj nem fogta be, úgyhogy kapott egyet. Teljesen kiakadt, az mondta, hogy a barom hátulról támadt rá, meg minden, a szokásos. Szóval elég pikk-pakk kiraktuk. Világos, hogy miért nincs sok nő a csapatban. A kutatások szerint ha sonlóan bánnak a nőkkel a férfiak felsőbbrendűségét hirdető motoros bandákban az Egyesült Államokban is.136 Pat Vincent azonban más nézeteket vall. Szerinte azok a férfiak, akik megverik a nőket, „puhányok”, ami nála súlyos rosszallást fejez ki, mert „ha egy pasi megüt egy csajt”, az nem tudja megvédeni magát. Ügy véli, hogy a nők képtelenek állni a versenyt az erőszak férfias világában, és nem legitim résztvevői a kölcsönös testi agressziónak. Elég gyakran for dulnak elő tettlegességek a családban vagy a barátnőkkel vagy a feleség ként kezelt társakkal. De ezekre nem büszkék. Az intézményes hatalommal és a szervezett erőszakkal az állam alak jában találkoznak. Ennek a kapcsolatnak az ízét ragadja meg Paul Gray legelső emléke. A családja minden karácsonykor befogadott egy-egy fiút árvaházakból, ajándékként. Egyszer, amikor Paul hat- vagy hétéves volt, az autópályán haladtak.


145

Ott volt egy zsernyák, motoron a bokrok között. Ő [az árva] meglátta, és torka szakadtából üvölteni kezdett: „Hé, fakabát!". Mire az üldözőbe vett minket, mi meg befordultunk egy gazdagoknak való motel elé, a zsernyák meg ment egyenesen tovább, tudod, hogy van az. De ritka alkalom az, amikor a szegények sikeresen tudják gazdagnak kiadni magukat, más esetekben az állam kontrollja súlyosan ereszke dik rájuk. Ezek a fiatalemberek leginkább az iskolában találkoznak az állam mal. Ennek a kapcsolatnak a dinamizmusa az életútjuk kulcsa, és a köz oktatási rendszer kudarcának bizonyítéka. A legtöbbjük számára az iskola távolról sem önbizalomnövelő él mény. Az iskola számukra idegen hatalomként jelenik meg, maszkulinitásukat pedig az iskola ellenében kezdik meghatározni. Bizonyos körülmények között (például tanár elleni tettlegesség esetén) innen egye nesen a rendőrségre vagy a bíróságra vezet az út. Más körülmények kö zött ezek a fiatalok lemorzsolódnak, vagy eltanácsolják őket, vagy ahogy Linley Walker fogalmaz a munkásosztálybeli fiatal nőkről: „kirobbant ják” őket az iskolából, említésre érdemes képzettség nélkül. Mindez túlságosan is ismerős azokban az iskolákban, ahol hátrányos helyzetű fiatalokkal foglalkoznak, amilyen például a Michelle Fine által tanulmá nyozott New York-i középiskola.137 Pat Vincentet agresszív magatartása miatt két iskolából is kicsapták, végül a tizedik osztályban fejezte be a tanulást. Munkanélküli lett, dro gozni kezdett, és folyton veszekedett a szüleivel arról, hogy mikor kell hazaérnie. Az apja, aki markológépekkel dolgozott, végül elintézett neki egy tanulói helyet. (Mivel ez a szokványos iparitanulói-szerződés nélkü li állás volt, valószínűleg informális képzést jelentett.) Pat elmeséli, mi történt ezután: Meddig tartott? Hét hétig. Mi történt? Lecsuktak, úgyhogy vége lett. Miért csuktak le?

^

146


Feltörtem pár kocsit, meg betörés is volt, aztán lebuktam. Hova küldtek? Az Alfába [fiatalkorúak javítóintézete], másfél hétig voltam ott, aztán megszöktem. Aztán elkaptak, és a Bétába [magasabb biztonsági szin tű intézmény] vittek, ott voltam négy vagy öt hétig, aztán kiengedtek, és közmunkára [alternatív büntetési tétel] kellett mennem. A korod miatt döntöttek így? Nem, hanem - elkaptak párszor, volt vagy 16 vádpont ellenem... Le léptem [értsd: megszöktem], amiért három hónap jár... Kérvényeztem a közmunkát, és megadták. Azóta nem kerültem bajba. Vigyázok. Ez a lakonikus elbeszélés másfél év történéseit öleli fel, ez idő alatt Pat hol őrizetben volt, hol nem, kétszer letartóztatták, megszegte az óvadék feltételeit, rendőrségi felügyelet alatt állt, jogi alkudozásokba bocsátko zott, és gyorsan kitanulta a fiatalkorúak igazságszolgáltatási rendszeré nek sajátosságait és a javítóintézetek szokásait. Pat nem neheztel a rendőrségre. Amikor először tartóztatták le, mi után lopott autóban menekült a rendőrök elől, azt gondolta: „A fené be, nekem végem! Azt hittem, meg fognak ölni.” A rendőrök azonban nem voltak annyira kemények, mint amire számított. Ahogy a javítóintézetek személyzete sem. A szóbeszédben gyakran emlegetett nemi erőszakot és tettlegességet nem tapasztalta. Sőt, a Bétáról azt állította: „Kész nyaralás, majdnem minden este bent voltak a csajok”. Ez a vetí tés - vagy közérthetőbben fogalmazva: nagyzolás - arról, hogy milyen kemény legény, gyakran megfigyelhető Pat stílusában. Még tanulja, ho gyan vegyen vissza a maszkulinitás fitogtatásából. Hamarosan betölti a tizennyolcadik évet, és azután a nagyok börtöne vár rá, ami már egé szen más tészta. Egyelőre tehát kerüli a balhét. A nagy vargabetűk közben azonban Pat máris elveszített valamit. A javítóintézetből sértő hangvételű levelet írt haza, és az édesanyja azóta nem hajlandó szóba állni vele. Pat édesanyja gyári munkás, ő teremti elő a család rendszeres jövedelmét, ő irányítja a család ügyeit és valószínűleg (amennyire ez Pat homályos szavaiból kihámozható) szakszervezeti kép viselő is. Úgy tűnik, megpróbálta megzabolázni a gyerekeit és kiemelni a családot a szegénységből. Pat sorozatos összetűzései a törvénnyel és

G yors élet , korai halál

147

panaszáradata a családja ellen már túl sok volt neki az iskolai eltanácsolások után. Patet a bátyja fogadta be. A többiek tapasztalatai a részletekben eltérnek Pat történetétől, jelle güket tekintve azonban nem. Jack Harley megtette a javítóintézetből a börtönbe vezető lépést. Mai Waltont letartóztatták tolvajlásért, de óvadék ellenében szabadlábra helyezték. Angolnát legalább egyszer lecsukták, a rendőrség pedig visszatérő vendég volt a részeg bulikon. A munkanélkü liek közül csak Alán Rubin nem említi, hogy valaha letartóztatták volna; nem ez az egyetlen tényező, amely alapján ő tűnik a legjobb taktikus nak közöttük. A munkával rendelkezők között Paul Gray hasonló életutat tudhatott magáénak, mint Jack Harley: kábítószerhez kapcsolódó vádak miatt ő is átlépett a javítóintézetből a felnőttek börtönébe. Ebben a társadalmi osztályban az államhatalom nem elvont fogalom, hanem konkrét jelenség a fiatalemberek életében. Az állami erőszakot nem lehet inkorporálni a kortársak közötti erőszakba, bár Pat Vincent első reakciója ez volt. Az utcai politikában a rendőrség a Nagy Hata lom, és személyes konfrontációval még a legkeményebbek sem tudnak visszavágni az államnak. Azt a taktikát kell megtanulni, amelyet Paul Gray szülei olyan elegánsan improvizáltak az autópályán: el kell kerülni. A fiúk megtanulnak hát kitérni a rendőrök útjából, manipulálni a jóléti rendszert, megtalálni a puhább jogi lehetőségeket, amennyire csak le hetséges anélkül, hogy puhánynak minősülnének. Az öt munkanélküli közül egyetlen fiatal sem gondolta, hogy az ál lam jelentős segítséget nyújtott volna nekik, a munkával rendelkezők közül azonban akadt egy ilyen fiatal. Stewart Hardy otthagyta az iskolát és a városba költözött, majd rájött, hogy a szüleinek igazuk volt abban, hogy szakképzettséget kell szereznie. Jelentkezett egy technikumba, le érettségizett, majd belépett a felsőoktatásba. A döntő tényező az volt, hogy Stewart képes volt a maga hasznára for dítani az oktatási rendszert, nem pedig harcolt ellene. Ez a szemléletmód a középiskolába nyúlik vissza. Stewart is volt „balhés” egy ideig, de nem ment túlságosan messzire. A serdülőkor közepén békésebb kapcsolatot alakított ki a tanáraival. Kisebb-nagyobb kitérőkkel, de Stewartnak si került karriert kezdenie, és olyan maszkulinitással rendelkezik, amely inkább a tudás és a számítás, mint a konfrontáció köré szerveződik.

148


Kötelező heteroszexualitás a férfiak számára Pat Vincent szexuális felvilágosodására nagyjából 11 éves korában ke rült sor; „gyerekes dolgok voltak”, véli ma. Arra nem emlékszik, hogyan szerzett tudomást a dolgokról, mintha mindig is mindent tudott volna, az első kefélésére, amely nagyjából 13 éves korában történt, azonban emlékszik: „Rámásztam egy csajra, aztán végigcsináltam rajta min dent. Utána nem volt megállás.” A szex alkalmi és könnyen adódik olyasmi, amire mindig lehet számítani. Pat számára nagyon fontos, ré sze az önképének, Alán Rubinnak viszont már sokkal kevésbé - ő gú nyolódik azon, hogy a fiúk milyen izgatottan társalognak arról, hogy „te csináltad már ezt, te csináltad már azt, te csináltad már ezt?” és felidézi az első kefélését, nagyjából 15 éves korából: Akarod tudni, mi volt a véleményem róla? Igen. Nem nagy durranás... Kiderült, hogy egy kicsit unalmas. Ez a kisebbségi vélemény. Angolna ugyanolyan hányaveti modorban be szél a dologról, mint Pat, noha ő később, 17 évesen kezdte. Első tapasz talatait egy idősebb nővel szerezte, akitől „baromi sokat” tanult. Aztán a saját korosztályához tartozó nőkkel is alakított ki kapcsolatokat.

Jártam egy másik csajjal, aki Gammába [egy másik városba] költözött. To vábbra is együtt jártunk, amíg ott lakott, jobbára. Azt terveztem, elutazom hozzá, meglátogatom, ott maradok egy hónapra, meglátom, hogy mennek dolgai, meg ilyesmi. De közben összejöttem egy másik csajjal, akivel most együtt vagyok. De ez csak ágyrajárás volt, tudod. Aztán kábé egy héttel az hogy Gammába utaztam volna, odafordult hozzám, és azt mondta, terhes. én teljesen kiakadtam. Elmentem Gammába, és eszem ágában sem volt vis jönni. Aztán végül mégis visszajöttem, és két hónapra rá szakítottam azzal csajjal, aki Gammában élt. Csak a gyerek miatt maradtam. Angolna nők iránti ellenségessége teljesen nyilvánvaló. Kirohanást intéz az anyja ellen - „ő is ordibál velem, én is ordibálok vele” az apja új nője

G yors élet , korai halál

149

ellen - „egy picsa” a felesége anyja ellen - „igazi picsa” valamint a felesége ellen is: Hát, ő a csajom, de amint lehet, megszabadulok tőle. Miért? Jaj, nem lehet vele együtt élni. Mennyi is? Három éve élünk együtt, de teljesen kiborít. Mit csinál? Hát... amiket mond, ahogyan csinál dolgokat, ahogy pofázik hülyesé gek miatt... folyton nyafog, hogy soha nem viszem el sehová. Miért tűrik a nők ezt a bánásmódot? A szex izgalmat és örömöt biztosít, az kétségtelen. A kulcs azonban valószínűleg az alternatívák hiánya. Gayle Rubin a „heteroszexualitás kötelező voltáról”, Adrienné Rich pe dig „kötelező heteroszexualitásról” írt, és körüljárták azokat a kultu rális és társadalmi kényszerítő erőket, amelyek arra ösztönzik a nőket, hogy tegyék magukat szexuálisan elérhetővé a férfiak számára, bármi áron. Ehhez hozzá kell tenni, hogy - ahogy ezekből az életúttörténetekből nagyon is kitűnik - a kötelező heteroszexualitás a férfiakra is érvényes.138 Ez még a saját testükhöz fűződő viszonyukban is megfigyelhető. Mai Walton véletlenül tanult meg önkielégíteni, és eléggé élvezte: Azután sokat maszturbáltam - túlságosan is sokat. Nem tesz az jót. Tényleg nem. Olvastam egy könyvben, hogy aki túl sokat maszturbál, az - mivel a kéz keményebb, mint a hüvely - hozzászokik a kemény séghez. És aztán amikor egy lánnyal akarja csinálni, akkor egyszerűen nem, egyszerűen nem élvezi. Veled is előfordult ez? Igen. Ezért hagytam abba teljesen. Most már egyébként sincs szükségem rá. Nincs tovább, ennyi volt, amint erre rájöttem. Be is tojtam. A férfitestet tehát heteroszexualitásra kell formálni. Ez mások testére és a sajátunkra egyaránt vonatkozik. Angolnának van egy barátja, Gary, aki „nagyjából olyan, mint egy testvér... mindent együtt csináltunk:

150


együtt csuktak le minket, együtt vertek meg minket, együtt buliztunk.” Gary egy éjszaka részegen majdnem megölte Angolnát egy 22-es kali berű puskával egy veszekedés közben, amikor Angolna sértegette Gary egyik volt barátnőjét. A férfiszexualitás ellenőrzésében azonban egy kö vet fújnak:

A melegeket nehezen viselem... régen eljártunk buzikat verni a Crosshoz, m minden, én meg Gary, meg néhány más srác. [A King's Cross a melegférf társadalmi életének központja közelében található Sydney-ben.j Angolna ezen a téren bajba került, mert a bátyjáról kiderült, hogy „ho mokos lett”. Angolna, aki nincs híján humorérzéknek, elismeri, hogy a bátyja ügyesen lavírozik a homofób közegben:

Minden haverja trendi juppi, mind buzi. Eljár hozzánk meglátogatni enge anyut. És minden haverom ott szokott lenni - ők olyanok, mint én. Ő ugyan olyan furán érzi magát anyánál, amikor ők is ott vannak, mint én nála. De egész jól viseli, egész jól. Megpróbál, szóval amikor lejön hozzánk, mindk pura játszik. És amikor a srácok nincsenek ott, akkor olyan, mint mindig. amikor a srácok is átjönnek, akkor nem olyan rossz, hogy ő az, ami. Csak ne, hogy ne szekálják, sem őt, sem engem, sem anyát. A báty ugyanabban az agresszív környezetben nőtt fel, mint Angolna, de testileg nagyobb és erősebb: „Felemel és földhöz vág. Ha szarakodom vele - bumm!" Úgyhogy Angolna ma már nem jár el a King’s Crosshoz. „Amíg engem kihagynak a dolgaikból, leszarom, mit csinálnak. Csak engem hagyjanak ki belőle.” Mind az öt fiatal kizárólagosan heteroszexuálisnak tartja magát. De az AIDS megelőzésével kapcsolatos kutatás szerint sok homoszexuális lehetőség van a munkásosztálybeli életben is.139 Paul Gray korán talál kozott ezekkel a lehetőségekkel, általános iskolás korában szexuális já tékokat játszott egy fiú barátjával. Első kefélése és első kapcsolata egy lánnyal volt - durva volt és nem adott kielégülést: „be, ki, be, ki és le, ilyesmi”. Aztán felfedezte azokat a helyeket, ahol férfiak találkoznak egymással névtelen homoszexuális kapcsolat céljából:


151

Azután tudomást szereztem a vécékről, szóval a szex - a klotyó volt. Meglát tam a jelet, ha úgy tetszik. Na igen, szóval azt is kipróbáltam. Jó volt, minden alkalommal élveztem. De amikor vége lett, el akartam jönni, sosem akartam ott maradni, és együtt tölteni vele az éjszakát. Elég valószínű, hogy pénzt is keresett vele. Hiába volt több kapcsolata is férfiakkal, sosem lett melegtársadalmi identitása. Ugyanakkor a hete roszexuális maszkulinitásba sem tudott beleszokni. Végül radikálisabb megoldást talált, amiről később lesz szó.

A maszkulinitás mint kollektív praxis E fiatalembereknek az életkörülményeikre adott válaszaik ugyanannyi ra kollektív, mint egyéni reakciók. Ez világlik ki abból, ahogy Angolna beszél a motoros testvériségről: Igazából nem is banda volt. Úgy érted, nem olyanok voltatok, mint a Pokol angyalai? Nem, egyáltalán nem. Mi is buliztunk annyit, mint ők, de nem volt olyan hírünk, tudod. Csendben maradtunk. Eljártunk hétvégi talál kozókra, egynapos kirándulásokra, éjszakai kirándulásokra, bulikra, meg egy csomó ilyen helyre. Ahol mindenki teljesen elázott? Igen, igen, voltak jó bulik. Fogtunk néhány uncia cuccot, és betettük a közösbe, néhány gramm speedet vagy valami hasonlót. Néha hozott valaki egy kis hernyót [heroint] vagy valami mást, egy kis kokót, amit rászórtunk a rakétára, és hülyére szívtuk magunkat. Szétvertük a házat, amit béreltem, teljesen szétvertük. Mennyi buli volt! Minden este buliz tunk. Elköltöztem otthonról, egy munkatársammal laktam együtt és hozzánk költözött még egy csávó, meg néhány csaj is. Aztán kirúgtak minket onnan, és felköltöztünk a Delta Roadra. Ott is minden este bu liztunk. Mindig jött valaki valami piával, vagy kokóval vagy valamivel. Igen, volt, előfordult, hogy kint ültek a zsaruk, és írták fel a rendszámo kat. Vagy húsz motor parkolt a ház előtt a hét minden napján, mind a

152


hét napon. Egyetlen nagy buli volt az egész, mert sokunknak akkoriban nem volt munkája, úgyhogy nem volt jobb dolgunk. A bulik gyakran torkolltak erőszakba. Már idéztem Angolna beszámo lóját arról, hogyan tettek helyre egy „nagypofájú picsát” az egyik bulin. A férfiak közötti dulakodás gyakoribb volt. Ez nem kontrollálatlan, pszichotikus erőszak. Hanem társadalmi lag meghatározott, sőt irányított. Angolna és a barátai megszabadultak azoktól, akik túl agresszívak voltak, hogy a csoportban megmaradjon az örömteli érzés:

Hogy jöttek ki egymással az emberek a csoportban? Általában kitünően, a legtöbbször fantasztikusan. Időnként akadt vala ki, aki nem tudta úgy kinyitni a száját, hogy nepampogjon. Az ilyeneket elég gyorsan ki lehet paterolni. Egyébként baromi jól kijöttünk egymás sal. Ez ma is így van. Az erőszak jórészt a csoportra korlátozódik, és nem kelti fel a rendőrség figyelmét. A kifelé irányuló erőszak jobbára szimbolikus, ezt Angolna is elismeri:

Sokat verekedtél? Nem, nem igazán, keveset. A legtöbben végigmértek minket, aztán to vább mentek. Nem kell a dráma. Akinek volt annyi vér a pucájában, hogy kiállt ellenünk, legtöbbször az is visszakozott. Egyszerűen a létszámfölény miatt, vagy...? Nem, szerintem leginkább a külsőségek miatt. Amiatt, ahogy kinézünk, hogy fülbevalót viselünk, megtetkót, meg motoron ülünk. A legtöbb em bernek ez elég ahhoz, hogy tele legyen agatyája. Szóval az igazi vereke sek leginkább magunk között zajlanak - vannak nézeteltérések, tudod. Kivételt képeztek a homoszexuálisok ellen, valamint valószínűleg az ázsiai bevándorlók ellen elkövetett szervezett verések. Angolna helyesen jegyzi meg, hogy ez a banda nem a Pokol angyalai, még csak nem is a Comancheros vagy a Bandidos, amelyek részt vettek


153

az 1984-es „apák napi mészárlásban” Milperrában, Sydney egyik elővá rosában. Ugyanakkor egyértelműen ugyanahhoz a miliőhöz tartozik, a „törvényen kívüli” motoros bandák hálózatához, amely a II. világhábo rú utáni évtizedekben Ausztráliában ugyanúgy kialakult, mint az USAban. Chris Cunneen és Rob Lynch követik végig, hogyan növekedett a konfliktus az ilyen csoportosulások és a rendőrség között, ami végül a bathursti motorversenyeket minden évben jellemző lázongásokhoz vezetett. Elemzik az államhatalom szerepét a konfliktusok kialakulá sában, és ennek párhuzamait az életúttörténetekben is megtaláljuk.140 Az 1. fejezetben már megjegyeztük, hogy a társadalomtudomány egy re inkább felismeri a maszkulinitás kollektív dimenzióját, ezt a felfogást támasztják alá ezek az életutak is. Az egyéni praxis természetesen szük séges. Angolna fülbevalót hord, haját röviden hordja, de hátul hosszú ra hagyja, mindkét karja tetovált, motorral jár. Ez önmagában nem túl sokat jelentene. A maszkulinitást a csoport hordozza, egészen alapvető módon. Más környezetben Angolna el van veszve. Jelenleg tanfolyam ra jár egy technikumba, ottani tapasztalatai sokatmondón példázzák a környezet jelentőségét. Hát, egy kicsit nehezen találom a szót a nőkkel, főleg azokon a technikumi órá kon. Van egy, akihez szívesen közelebb kerülnék. Nem akarok rosszat monda ni, tudod, mert nem tudom, hogy... Teljesen másfajta csajok... Néha teljesen kiborít. Mert elviszem őt, egy másik csajt [meg egy barátot] haza, először a töb bieket teszem ki, és ő az utolsó, akit kiteszek útban a munkahelyem felé, ilyesmi. Képes 15 percig ülni a kocsiban egy árva mukk nélkül. Mert nem tudom, mit mondjak és mit ne mondjak. Más felállás ez, mint amikor felcsíp egy „ágytársat” olyan környezet ben, ahol biztonságosan mozog. Más esetekben nincs ilyen szorosan összetartó kortárscsoport. Pat Vincent például nem motoros, és laza baráti hálózattal rendelkezik. A legjobb barátjával jól kijön, együtt járnak szörfözni, eljárnak buliz ni, beszélgetnek - bár Pat leszögezi, hogy „nem személyes dolgokról”. Kapcsolatuk ritualizált viszonynak tűnik, amely fenntartja az elfogad ható maszkulinitást. Pat homofób („falhoz kellene állítani őket”). Ennek

154


megfelelően a barátjával együtt ügyelnek arra, hogy a barátságuk ne csapjon át homoerotikába. A szélesebb miliőben, ahol ezek a fiatalemberek felnőttek, az interjúk jelentős feszültségeket sejtetnek a szexuális ideológiában. Egy silány, le néző nőgyűlölet, amelyben a nőket alapvetően az ondó eldobható befo gadóinak tekintik, megfér azzal, hogy tisztelik, sőt egyenesen csodálják a nők erejét. Néha a kettő ugyanabban a fejben is megfér egymás mellett. A homofóbia elterjedt, de nem általános. Egyes fiatalok könnyedén al kalmazzák az élni és élni hagyni elvét. Az apaságtól félnek, mert az elkö telezettséggel jár, ugyanakkor vágynak is rá, különösen egy fiúgyermek re. Dühösek a barátnőkre, ha azok teherbe esnek - a fiúk magukat sosem okolják -, ehhez azonban az társul, hogy hajlandóak összeköltözni velük és együtt nevelni a gyermeket. A feminista szélsőségesek rituális elíté lése - amit végül már szinte elvártunk a legtöbb férfitól, akivel interjút készítettük - megfér azzal, hogy olyan kijelentéseket tesznek, amelyek egyértelműen, noha nem tudatosan támogatják a nemek közötti egyen lőséget. Pat Vincent például nem tudta, mit jelent a „feminizmus”; ami kor azonban az interjút készítő elmagyarázta neki, Pat teljes mértékben egyetértett vele:

Szerintem a nőknek is kijárnak az egyenlő jogok. Szerintem igen. Még min egy csomó előítéletes fickó van, akik azt mondják, hogy a nők nem tudják csinálni ezt vagy azt. Szerintem mindent meg tudnak csinálni, amit mi. Ezeket az ideológiai feszültségeket minden férfi másképpen oldja fel, és a feloldás mikéntje semmilyen nyilvánvaló módon nem kapcsolódik a tár sadalmi helyzetükhöz. Úgy tűnik, nincs olyan kollektív folyamat, amely segítené a feszültségoldást.

Tiltakozó maszkulinitás A személyiség szintje felé fordulva hosszasan foglalkoztam az életúttörténetekkel érzelmi minták után kutatva. Az ortodox pszichoanalízis kevés segítséget nyújtott ebben. Ügy tűnik, az anyagi körülmények mi-


155

att kevesebb lehetőség adódik az anyával való elsődleges azonosulásra, ugyanakkor nincs egyértelmű azonosulási minta az apákkal sem. Ennél meglepőbb, hogy alig találunk arra utaló jelent, hogy erős ér zelmekkel viszonyulnak a nemi különbségekhez, pedig a maszkulinitás elemzése után ezt vártuk volna. Jack Harley, az agresszióval és a priusszal tűzdelt múlttal rendelke ző motoros például minden fenntartás nélkül otthon maradna nevelni a gyerekét, ha a felesége jobban fizető állást kapna, mint ő. Több ha verja is ezt csinálja. Reméli, hogy sikerül képeznie magát, hogy bárban dolgozhasson. Ebben a munkakörben éppen az emberi dimenziót tart ja vonzónak: hogy ismerkedhet, és meghallgathatja mások problémá it. Ez nem éppen szuperférfias hozzáállás, sőt, akár női munkának is lehetne tekinteni, elvégre ez a csaposnő klasszikus funkciója. Nem más rajzolódik itt ki, mint egy élesen meghatározott határ a két nem között, valamint egy (polgári szemszögből) bámulatos közöm bösség annak pszichológiai tartalma iránt. A különbözőség a nemiség re és az erőszakra korlátozódik, mindkettő a test közvetlen funkciója, jack homofób, aggódik amiatt, hogy több meleg és leszbikus van, mint régen, de tudja a megoldást a problémára. A férfiakkal folytatott szex rendben van, ha a férfi nővé akar válni (ez alatt a transzszexuális műté tet érti), de helytelen, ha a férfi az, ami. A különbözőségnek ez a felfogása a szegénység közepette pszichodinamikus értelmet nyer egy másik elméleti vonalon. Nézzük meg az egyik személyes életutat egy kicsit részletesebben! Mai Waltonnak nem volt testvére, az apja még a születése előtt el hagyta. Egészen a közelmúltig az édesanyjával és a nagyanyjával élt: Milyen volt az anyukáddal és a nagymamáddal felnőni? Nehéz. Miért volt nehéz? Két nő - férfi sosem volt nálunk, hogy... szóval hogy jól elfenekeljen. Mértén, én eléggé azt csináltam, amit akartam, tudod, de - azért örül tem volna, ha lett volna apám, hogy seggbe rúgjon, és azt mondja: „roszszat csináltál". Mert én mindig pont fordítva csináltam: seggbe rúgtam anyát, és azt mondtam: „Nem, én ezt akarom."

156


Amikor viszont az édesanyja kísérletet tett arra, hogy elfogadtassa vele egy mostohaapa tekintélyét, azt Mai kérlelhetetlenül elutasította. Kizá rólag a nagymamájára hallgatott. A serdülőkor elejére Mai az édesany ja számára kezelhetetlenné vált: fia egész éjszakákat töltött otthonától távol, lányokkal kefélve. Az iskola sem járt vele sikerrel, a súlyos testi fenyítések ellenére sem. Mai nem volt hajlandó tanulni, bomlasztó elemnek tartották, és a hierarchia legaljára helyezték: speciális osztály ba tették. Amint a törvény lehetővé tette, otthagyta az iskolát, olvasni sem tanult meg. Ez rettenetes hátrány a munkaerőpiacon. A munka ügyi szolgálat és a főnökei előtt egyaránt igyekszik titkolni, hogy nem tud olvasni. Tinédzserként került a kisebb fajsúlyú bűnözés közelébe. Miután ott hagyta az iskolát, komolyabb lopásokat hajtott végre, hogy legyen pénze kábítószert vásárolni. 15 évesen letartóztatták, de óvadék ellenében sza badlábra helyezték, és azóta sikeresen kerüli a bíróságokat. Három évig sodródott ide-oda, leginkább munkanélküli segélyen élt, majd elhatá rozta, hogy összeszedi magát, és talált több rövid távú munkát, köztük néhányat „feketén”. Ezekből fizette a motorját és a tetoválásait. Motorral gyorshajtás közben balesetet szenvedett és súlyosan megsérült. Jelenleg a barátnőjével él, életében először az édesanyja nélkül, és nehezen rázódik bele ebbe a helyzetbe. 2000 dollár adósságuk van, Mai pedig igyekszik kitalálni, hogyan szerezzen magának törvénytelen munkát, hogy ki tud ják fizetni a tartozást. A társadalmi nemi gyakorlat ebben az esetben is jobbára ugyanaz, mint Pat Vincent, Jack Harley, Angolna és Paul Gray esetében (a ser dülőkor közepéig): erőszak, iskolai ellenállás, piti bűnözés, nagymér tékű kábítószer- és alkoholfogyasztás, alkalmi fizikai munka, motor vagy autó, rövid heteroszexuális kapcsolatok. Van benne valami tombolás és hivalkodás. Nem pusztán arról van szó, hogy magukévá tették a maszkulinitás konvencionális sztereotípiáit, ahogy azt Paul Willis is jó érzékkel megfigyelte a brit motorosokról írt tanulmányában.141 Mait például nem érdekli a sport, szerinte a sport „unalmas”. Véleményét Pat Vincent is osztja, Angolna viszont nem - ő a becenevét is onnan kap ta, hogy gyerekkorában fanatikus szurkolója volt az „Angolnák” nevű parramattai rögbicsapatnak.


15 7

Ez a praxis sok tekintetben rokonságot mutat azzal, amit Alfréd Adler „férfias tiltakozásnak” hívott. Adler fogalma (lásd még az 1. fejezetben) meghatározott egy motivációs mintát, amely a hatalomfosztottság gyer mekkori tapasztalataiból alakul ki, eredménye pedig a potenciának az az eltúlzott hangsúlyozása, amelyet az európai kultúra a férfiassághoz társít. A kutatásban szereplő fiatalok is reagálnak a hatalomfosztottságra, kikö vetelik maguknak a nemileg meghatározott hatalmi helyzetet, és túlzón jelenítik meg a férfias konvenciókat (melegek verése, vad motorozások). A különbség az, hogy ez ezekben az esetekben kollektív praxis, nem pedig az adott személyiség belsőjéből fakad. Nagyon hasonló minták je lennek meg a munkásosztálybeli, különösen az etnikai kisebbségekhez tartozó utcai bandák kollektív praxisaiban az USA-ban.142 Úgy tűnik, nincs idevezető standard fejlődési útvonal, csupán a szegénység által ge nerált feszültség szintje, valamint az erőszak légköre tekinthető általá nosnak. A fiúknak a felnőtté válás során ebben a miliőben formálódnak a társas kapcsolataik, és eközben kialakítanak egy görcsös, ijesztő külszínt, és hatalmat követelnek ott, ahol igazi hatalomról nem is lehet beszélni. Sokat foglalkoznak az arculattal, sok energiát fektetnek a látszat meg őrzésébe. Patrick Vincent esetében egy hamis énrendszert érzékelek, egy szemmel láthatóan merev személyiséget, amely megfelel a környe zet kívánalmainak, mögötte azonban semmiféle szervezett jellem nincs. Ez számomra ijesztő. Angolna és Mai Walton egyaránt beszámolt arról, hogy óriási költekezésbe fogtak, amikor sikerült egy kis pénzt összespó rolniuk. Angolna saját magát is megijesztette: Végül havi három rongyot tapsoltam el, csak speedre. Ment is mind az or romba. Két hónapot vertem így el. Azt sem tudtam, jövök-e vagy megyek. Élvezted? Élveztem, igen, még mindig élvezem, de annyira súlyosan már nem csi nálnám. Miért változtál meg? A második hónap végére változást vettem észre magamon. Nagyon for rófejű lettem - elég volt egy rossz szó, és már ugrottam is. Megütöttem másokat, törtem-zúztam a házban, falakat törtem be, ököllel vertem, ablakokat törtem be, meg ilyenek, szóval...

158


A tiltakozó maszkulinitás ilyen értelemben nem csupán a sztereotip fér fiszerep megfigyelése. Összeegyeztethető a nők tiszteletével és a rájuk irányuló figyelemmel (Mai Walton - szöges ellentétben Angolna nőgyű löletével), a nemekről alkotott egyenlőségpárti nézetekkel (Pat Vincent), a gyerekek szeretetével (Jack Harley), és olyan viselkedéssel, amely a konvencionális szerepfogalmak szerint egyértelműen nőies. Mai Walton egy két lábon járó műalkotás. Testét tetoválások ékesítik, amelyeket ő maga tervezett és finanszírozott hosszú éveken át legalább olyan gon dossággal, mint egy divatlap alapján összeállított ruhatárat.

Más életutak Alán Rubin gyerekkorában kezelhetetlen volt, kerülte az iskolát, majd 15 évesen ott is hagyta. Ugyanabban a társadalmi miliőben és ugyan olyan gazdasági körülmények között maradt, mint a fent tárgyalt fér fiak. Felépített azonban egy laza, ironikus, intellektuális és - a saját megfogalmazásában - „bohém” személyes stílust. Gúnyosan beszél a „huligánokról”, meg a „bunkókról”, és nem táplál ellenséges érzelmeket a melegekkel szemben. Úgy vélem, felismerte a tiltakozó maszkulinitást, és tudatosan tartja magát távol tőle. Stewart Hardy szünetekkel taglalt iskolai útját már felvázoltam. Apja „verekedős alak” volt, nem sokat kommunikált Stewarttal, kivéve, ha a fiú tőle kért pénzt a kocsmára. Stewart az édesanyjához közelebb állt, de vele is veszekedett, különösen akkor, amikor az apja részeg volt, és Stewart összetűzésbe került vele. Stewart itt kevés értéket tanult, és életét egy másik társadalmi és föld rajzi helyszínen építette fel magának. Az iskolában kacérkodott egy ideig a kemény bandák agresszív stílusával, aztán távol tartotta magát tőlük. A következő kitörési pontot a vallás szolgáltatta számára. Néhány fiatal nő hatására kapcsolatba került egy fundamentalista egyházzal, amely több éven át lekötötte az energiáit, és határozottan elválasztotta őt a fara gatlan iskolatársaktól. A végső kitörést a nagyvárosba költözés jelentette. Itt fehérgalléros munkát kapott, hátat fordított a vallásnak, informati kát kezdett tanulni, beiratkozott a technikumba, most pedig egyetemre


159

készül. Összejött egy nála hat évvel fiatalabb, mégis jóval több szexuális tapasztalattal bíró lánnyal. Zavarja a lány kortársainak szofisztikáltsága, és sötéten mereng azon, vajon mit mondhatnak róla a háta mögött. Paul Gray és Danny Taylor szintén a férfias tiltakozás útjához közel indult. Paul azonnal rákerült, az ő életében is volt családon belüli erő szak, lopás, nevelőintézet és börtön. Danny kicsit konvencionálisabb volt a maszkulinitás terén, mellette állt egy „focibolond” testvér és apa. Stewart Hardyhoz hasonlóan ők is elhagyták ezt az utat, de sokkal na gyobb kanyart tettek: megkísérelték hatálytalanítani a hegemón maszkulinitást és kizárni magukat a soraiból. Danny útját az 5. fejezetben ismerhetjük majd meg, ezért itt rövidre fogom. Az édesanyja mellé állt, később úgy találta, hogy túlságosan függő viszonyba került egy szerel mi kapcsolatban, gyógyulni akart, és belekerült a „zöld” politikába. Munkát kapott egy környezetvédő szervezetnél, és személyes szinten is megpróbálta elfogadni a férfiak nőgyűlöletének feminista kritikáját. Paul Gray életútja még meglepőbb. Korai szakítása az iskolarend szerrel, piti bűnügyei, letartóztatása és bebörtönzése, agressziója az any ja és a húga felé, valamint első szexuális kapcsolata egy lánnyal nagyon hasonlítanak Jack Harley, Patrick Vincent és Mai Walton történeteire. Paul azonban meleg férfiakkal is kapcsolatba kerül a találkahelyeken. A serdülőkor végén a meleg világ szélén lézengett - titokban női ru hákat viselt -, miközben nosztalgiával vágyott egy heteroszexuális vi szonyra. Körbeutazta Ausztráliát, ült kábítószer-birtoklásért, és majd nem megerőszakolták a börtönben; végül kapcsolatot alakított ki egy nővel, a viszony néhány évig tartott, aztán Paul a tengerentúlra utazott. Amikor visszatért Ausztráliába, elkezdett rendszeresen női ruhát hor dani, és ma nőként próbál meg élni. Ez feloldotta a „zavart”, ahogy ő fogalmaz. A másik nem ruháinak viseletével megszabadult a „feszült ségtől”, de világos, hogy ezért is jelentős erőfeszítéseket tesz: Nyilvánosan is jártál már így? Igen, az elmúlt másfél évben jobbára nőként mentem ki az utcára. És ez más számodra? Igen, más. Mert ez... jobban észreveszem magam körül az embereket. Még mindig elég nehéz. De kényszerítem rá magamat. És van egy sza-

160


bály, talán lehet annak mondani, hogy ha átléptem a küszöböt, akkor nincs visszaút, amígelnem végeztem, amit kell, ésvéget nem értazeste. Igen, de azért elsősorban meleg bárokba és hasonló helyekre járok. Sok filmet megnézek, gyakran járok éttermekbe, ilyesmi. A barátaim több sége, túlnyomó többsége már tud róla. Az a srác, akivel együtt dolgo zom, szintén tud róla. Ő csak a múlt héten vagy valahogy így tudta meg elég vicces volt elmondani neki. Nagy árat fizet ezért. Mivel (a legtöbb női ruhát hordó férfihoz hason lóan) nem néz ki teljesen nőnek, fizikai és társadalmi kockázattal egy aránt számolnia kell. Ráadásul a folyamat véget vetett eddigi leghoszszabb kapcsolatának, mivel a társa nem tudta elfogadni azt, amit csinál. A transzvesztitákkal és transzszexuálisokkal foglalkozó pszichiátri ai irodalom patologikus szindrómának tekinti ezt a két jelenséget, ame lyek okát a korai személyiségfejlődés valamilyen abnormalitásában kell keresni.143 Tény, hogy Paul Gray nem ápolt jó kapcsolatot az apjával. De ez a csoport többi tagjának felére is igaz. Gyermekkorának körülményei bőven beleférnek az adott miliőben normálisnak tekinthetők közé. És szó sincs arról, hogy nőies központi identitása lett volna, hiszen a ser dülőkor közepén az életét az erőszak, a kisstílű bűnözés és lányokkal való kefélés jellemezte. A társadalmi nemek konvencionális pszichopa tológiája semmibe veszi mind a strukturális kérdéseket, mind az ilyen történetekben szereplő cselekvőket. A Paul életében jelen levő ellent mondásos kapcsolatok és érzelmek eredményét aligha lehetett volna előre megjósolni. Paul gyakorlatként építette fel ezt az eredményt, még ma is dolgoznia kell rajta, és meg kell fizetnie az árát.

Szerteágazó maszkulinitások és a társadalmi nemek politikája Az életúttörténetek azt mutatják, hogy alapvetően hasonló kiindulási pontból sokféle út alakulhat ki. A létrejött maszkulinitások jobbára azt a két helyzetet képviselik, amelyeket a 3. fejezetben definiáltunk. A til takozó maszkulinitás marginalizált maszkulinitás, amely magáévá teszi


161

a társadalom hegemón maszkulinitásának témáit, ám azokat átdolgozza a szegénység kontextusában. Stewart Hardy és Alán Rubin - egymástól eltérően, de - létrehoztak egy cinkos maszkulinitást: távolságot tartanak a hatalom közvetlen kinyilatkoztatásától, ugyanakkor elfogadják a ne mükből fakadó privilégiumokat. Danny Taylor és Paul Gray elutasítják ezeket a privilégiumokat. Ér demes megjegyezni, hogy Paul nem készül a nemváltásra. Nem akarja „a műtétet”; ő minden nap „nőként” akar élni. Praxisa mindenekelőtt a maszkulinitásból kifelé vezető út. Ilyen értelemben hiába tűnik első pil lantásra nagyon eltérőnek, logikailag rendkívüli módon hasonlít Danny törekvéséhez, aki igyekszik szabadulni a maszkulin tudattól. Ez a két eset áttöri a maszkulinitások osztályozásának határait. Az ő személyi ségüket nem tudjuk ilyen vagy olyan típusú maszkulinitásként megha tározni. Ugyanakkor meg tudjuk érteni, mit tesznek a maszkulinitás politikájában. Egy adott helyzettel való megbirkózás aktív folyamata, valamint az abban való élet módozatainak felépítése központi jelentőséggel bír a tár sadalmi nem létrehozásában. A folyamat politikai jellege a kulcs a kuta tásban részt vevő férfiak között tapasztalható különbségekhez. Mindegyik projektet az osztályalapú depriváció ténye alakítja. Ami kor felépítették társadalmi nemüket, mindannyian a szegénységből in dultak ki, nehezen fértek hozzá a kulturális és gazdasági forrásokhoz. A motorosok haragja a „rendes emberek” ellen nem csupán a kollek tív maszkulinitás fitogtatása, hanem egyben az osztályalapú neheztelés megnyilvánulása is. Stewart Hardy esetében a tiltakozó maszkulinitás elutasítása szorosan összefügg a nehezen kiharcolt felfelé mobilitással, egy olyan osztálypraxis felfedezésével, amely megpróbál előnyt szerezni az oktatásban, a vallásban és a foglalkoztatottságban. Alán Rubin, aki nem vesz részt a tiltakozó maszkulinitás fitogtatásában, még a motorosoknál is keserűbben nyilatkozik a konvenciókról és a hatalomról. Véleménye szerint a politikai és a gazdasági rendszer „tök korrupt”, a vallás pedig „humbug”. Gúnyosan szól a „műanyag emberekről”, akik „csak úgy elvannak”, és fogalmuk sincs arról, hogy igazából mi folyik a világban. Alán elutasítja azokat az állásokat, ahol „egy csomó olyan ember parancsolgat nekem, akit kreténnek tartok”, és

162

NÉGY TANULMÁNY A MASZKUL1NITÁS DINAMIKÁJÁRÓL

ahol olyan tulajdonosoknak termel profitot, akik már eleve milliomo sok. A bosszú törvénye - „ha valaki szívat engem, akkor én visszaszí vatom” - itt osztályalapú kinyilatkoztatásként külön mélységet nyer. Alán azonban igazából nem vág vissza. Richard Sennett és Jonathan Cobb klasszikus kutatásában az amerikai férfiak körében tapasztalható „rejtett osztálysérülések”-ről írt.144 Itt is sok osztálysérülés - a behatá rolt lehetőségek és a korlátozott gyakorlatok érzékelése - fedezhető fel az osztályharag mellett. Stewart Hardy szélesedő oktatási tapasztalatai ellenére is homofób és nőgyűlölő maradt. Konkrét kapcsolataiban manipulatívan bánik a nők kel. A feminizmussal kapcsolatos kérdésekre hosszasan, zavarosan és általában dühösen válaszol. És - Pat Vincenttel és Jack Harley-val szöges ellentétben - hagyományos ellenérzést táplál azzal szemben, ha a felesé ge többet keresne nála, mert az tönkretenné az önbecsülését. Noha Stewart és Alán szeretne profitálni a férfi felsőbbrendűségből, nem hajlandók megfizetni ezért a teljes árat. Kitérnek a kortárscsoportbeli élet fizikai konfrontációja, érzelmi munkája és fenntartása elől. Megvetőn lenézik a naivan férfias „bunkókat” és „kis szarosokat” - az olyanokat, mint Angolna vagy Patrick -, akik elvégzik helyettük a szexuálpolitika mocskos melóját. Ezért hiába áll Alán és Stewart valóban távol a hegemón maszkulinitástól, nehéz lenne azt állítani, hogy részt vesznek az ellenállásban. Maszkulinitásukra inkább a patriarchátus kollektív projektjéhez fűződő cinkos viszony jellemző. Sőt, mivel ők kevesebb árat fizetnek a patriar chátus fenntartásáért, talán kevésbé valószínű, hogy ez a praxis ellenál lást és változást vált ki, mint a tiltakozó maszkulinitás. A tiltakozó maszkulinitás projektje szintén marginális osztályhely zetben alakul ki, ahol a hegemón maszkulinitásban központi szerepet játszó hatalomra törekvést folyamatosan aláássa a gazdasági és kulturá lis gyengeség. Mai Walton erős, a tetoválásai pedig ijesztőek, de ő még olvasni sem tud. Lehet Angolna a legkeményebb szájhős a haverjai kö zött, de a rendőrség mint intézmény keményebb, mint sok ilyen szájhős együttvéve, és ezt ők is tudják. Osztályhelyzetükből és praxisukból (például iskolai tapasztalataik ból) adódóan ezek a férfiak elveszítették a patriarchális osztalék nagy


163

részét. Kimaradtak például a nőkkel szemben elkönyvelhető gazdasági előnyökből, amelyeket a foglalkoztatott férfiak élvezhetnek: a jobb előrelépési lehetőségekből, a jobb álláslehetőségekből. Ha ezt a veszteséget elfogadják, akkor elfogadják saját deprivációjuk igazságosságát is. Ha viszont közvetlenül akarnak tenni ellene, akkor útjukat állja az államhatalom. Ennek az ellentmondásnak az egyik feloldása a látványos erőfitogta tás, amely ünnepli a marginalitást és a stigmát, és azokból tőkét ková csol. A személyiség szintjén ez azt jelenti, hogy folyamatosan a látszattal és a hitelességgel foglalkoznak. Ez nem feltétlenül jár együtt a hagyomá nyos munkásosztálybeli maszkulinitás védelmével. Mint már említet tük, Jack Harley-t nem zavarja, ha a nője többet keres nála. Az azonban nagyon zavarná, ha egy másik férfi gyerekét varrnák a nyakába, mintha az övé lenne, vagy ha a nője mással kefélne. Foglalkoztatja, hogy ha boszszúval fenyegetőzik, akkor higgyenek neki, azazhogy úgy tartsa távol magától a sérüléseket, hogy elhiteti magáról, hogy képes visszavágni. Az egész interjú során többször hangoztat olyasmiket, hogy „ha valaki kést ránt ellenem, akkor én is kést rántok ellene”. Csoportszinten a maszkulinitás kollektív praxisa performansszá is válik. Angolna bulijainak vannak szemtanúi - az elhallgattatott nők, a kint posztoló rendőrök -, ahogy a csapatban elhaladó motorosokat is látják a rendes emberek. Akármit is gondoljunk erről a forgatókönyv ről, azt el kell ismerni, hogy egy hajszálon függő ügyes, gondosan meg tervezett produkció. A baj az, hogy a performansz nem vezet sehová. Az öt férfi közül egyik sem gondolkodik sokat saját vagy csoportja jövőjéről, csak nagy jából ugyanazok a dolgok foglalkoztatják őket. Angolna éppen egy rövid informatikai kurzusra jár, és úgy véli, jól is megy neki, ezt a jövőképet azonban azonnal meg is cáfolja: Nem gondolok igazán sokat a jövőre, inkább csak egyik napról a másik ra élek. Egy nap remélhetőleg informatikai rendszerelemző leszek. Ha minden jól megy ezzel a kurzussal, és sikerül elhelyezkednem, akkor bedolgozom majd magam, és lehetek operátor, programozó, majd pedig rendszerelemző. Vagy negyvenéves koromra meghalok.

164


Miben? Nem tudom. De hát aki gyorsan él, fiatalon hal meg, ugye... Imádom a motorjaimat. A halálom napjáig motorozni fogok. Motoron fogok meg halni. Nem fogom abbahagyni a bulizást. Ez egy életforma, nem igaz? A rasztafári élet. Én annak a vallásnak a hívője vagyok. Ezeket a megjegyzéseket nem veszik olyan félvállról, mint gondolnánk. A halál, különösen a motoron elszenvedett halál fontos téma a motoros kultúrában, a világ minden táján.145 Az Angolnánál általában kevésbé ékesszóló Pat Vincenttel és Mai Waltonnal folytatott interjúkban kísérteties részek vannak arról, hogy mit tudnának hátrahagyni a gyerekeikre. Pat kizárólag fiúgyereket kép zelt el magának, és azt gondolja, megtanítja majd bokszolni és súlyzózni, hogy mire a fiú betölti a tizennyolcat, képes legyen kiverni a szart min denkiből, aki beleköt. Mai szintén szeretne fiút, aki továbbvinné a nevét, meg egy lányt is („mert azokat lehet öltöztetni, hogy olyan aranyosan nézzenek ki”). Azt szeretné, ha a fiú olyan lenne, amilyen ő nem lehetett. És tovább akarja adni neki a legértékesebb tudását, ami a következő:

Ha füvet akar szívni, persze szívhat, ha velem együtt szív. Vagy ha én akko nem szívok, akkor is legyen körülöttem. Nem akarom, szóval nem akarom, hogy az első tapasztalata a drogokkal igazi legyen - mint amikor valaki m juk szerez egy kis speedet, aztán hozzárak egy kis metamfetamin-kristályt, néhányan, aztán belövi anélkül, hogy előtte átszűrné, és akkor jól kicseszik gával. Azt akarom, hogy odajöjjön hozzám, és azt mondja: „nézd, apa, sze ném kipróbálni a speedet" vagy „szeretném kipróbálni a füvet", vagy „sze berúgni”. A lényeg, hogy odajöjjön hozzám, és úgy csinálja, és akkor tudn gom, szóval tudni fogom, hogy tudja, mit kap és miről szól ez az egész. A tiltakozó maszkulinitás zsákutcának tűnik. Egyértelműen aktív vá lasz a helyzetre, és a munkásosztálybeli szolidaritás férfias etikájára épít. Ez a szolidaritás azonban elválasztja a csoportot a munkásosztály többi részétől. A férfias tekintély gazdasági alapjának elvesztése hasadt tudathoz vezet - egalitarianizmus az egyik oldalon, nőgyűlölet a mási kon -, nem pedig egy új politikai irányvonalhoz.


165

A hegemón maszkulinitástól eltávolodó utak, amelyeken Danny Taylor és Paul Gray járnak, a maguk módján ugyanolyan drámaiak, mint a motorosok erőfitogtatása. A különbség az, hogy ezek az utak erősen individualizáltak. Dannyt személyes útkeresése, az én átformálása ve zette a hegemón maszkulinitás közvetlen tagadásához, nem egy közös projekt. Paul még inkább csak magára koncentrál. Éppen azt a gyötrelmet éli át, hogy felvállalja a női ruhákat a barátai és a családja előtt - a mun kahelyén éppen nemrégiben vallott színt. Most tanulja női ruhákban értelmezni a nyilvános tereket, próbálja kitalálni, milyen következmé nyekkel jár a nemi életében, hogy nőként él, és újraértelmezi a múltját. Nem konvencionális transzszexuális146, és nem hangoztatja azt a klaszszikus kitételt, hogy ő „valójában nő”. Kialakult az életében egy ellent mondás, amely felszakította a maszkulinitást, de le nem győzte. Paul leginkább is felépítés alatt álló nőnek érzi magát, a jövőről egymásnak ellentmondó fantáziákat dédelget, amelyekben hol férfiként, hol férfi nemi szervekkel rendelkező nőként jelenik meg. Akármi lesz is a vége, jelenleg ez a projekt teljesen individualizált. Paul nemi praxisa ott bonyolódik, ahol a motorosoké felhígul: a tár sadalmi nem kulturális dimenziójában. Adódnak itt politikai lehető ségek is, amelyeket nehéz körülhatárolni, kitapinthatok viszont abban, hogy Paul sokféle helyzetet foglalt el a társadalmi nemi viszonyokban az elmúlt évek során. A társadalmi nemek politikájának talán arra kellene törekednie, hogy bonyolítsa és gazdagítsa, nem pedig zsugorítsa azt a szférát, amelyben a társadalmi nem kifejeződik vagy megjelenítődik. Ugyanakkor aligha valószínű, hogy Danny zöld aktivizmusa vagy Paul tűsarkú cipői egy tömegmozgalom előfutárai lennének a munkás osztálybeli fiatalok között. A szélesebb lehetőségek abban a helyzetben rejlenek, amelyre árnyékot vet ugyan a tiltakozó maszkulinitás, mégis továbbra is jelen vannak a munkanélküli férfiak élettörténeteiben. Ez a gazdasági logika, amely támogatja az egalitariánus háztartásokat, a nők erejének személyes megtapasztalása, valamint az, hogy több férfi érdek lődik a gyerekek iránt (noha kevesen kaptak bárminemű figyelmet a sa ját apjuktól). Ezek a részletek nemi egyenlőséget sugallnak a családban, amely ellentmond az utca és a bulik hiperférfias képi világának.

166


Érdekes és talán fontos lehetőségek is vannak itt. Hogy ezek valóra válnak-e, az attól függ, kialakul-e határozottabb politikai válasz a társa dalmi nemek kérdéseire a munkásosztálybeli férfiak között. Kanadában az Amerikai Egyesült Acélmunkások, Ausztráliában pedig az Építő munkások Szövetsége mutatta meg, hogy érkezhet ilyen válasz a férfiak által uralt szakszervezetektől.147 De a szakszervezeti mozgalom hanyat lásának korában, amikor a szakszervezetek leginkább a leépítések ellen folytatnak védőháborúkat, nehéz elképzelni, hogyan alakulhatna ki egy szélesebb körre kiterjedő válasz.

5

Egy új világ Ebben a fejezetben a tiltakozó maszkulinitástól gyökeresen eltérő élmé nyekről lesz szó. Olyan férfiakkal fogunk foglalkozni, akik - részben a feminista kritika miatt - megkísérelték megreformálni a maszkulinitásukat. Ők azok a „puhány” férfiak, akiket a mitopoetikus férfimozga lom és egyéb férfias megújhodási mozgalmak megvetnek. Közelebbről szemlélve a feladatuk nehezebb, történeteik pedig érdekesebbek, mint ahogyan az ilyen lekezelő vélemények sugallnák. A 4. fejezet hangsúlyozta, mennyire eltérő nemi projektek alakul hatnak ki ugyanabból a kiindulási helyzetből. Ez a fejezet az egyik ilyen projektet fogja elemezni, hiszen a szóban forgó férfiak társadalmi nemi útja alapvetően hasonló. Az elemzés azonban mélyebbre hatol majd, és több figyelmet szentel a projekt belső ellentmondásainak. Először feltétlenül le kell írni a feminizmussal való találkozás körül ményeit. A diákmozgalmak nyomán az Egyesült Államokhoz hason lóan Ausztráliában is kialakult egy ellenkultúra. A „vissza a földhöz” mozgalom révén az 1970-es évek végére létrejött a vidéki kommunák hálózata, emellett a keleti államokban itt-ott megjelent néhány ellen kultúra iránt elkötelezett háztartás. Ennek ellenére az ellenkultúra jó részt továbbra is a városokhoz kötődött. Amikor a politikai radikalizmus az 1970-es évek közepén enyhülni kezdett, az ellenkultúrában élők figyelme inkább önmaguk és a szemé lyes kapcsolatok felé fordult. Az 1980-as évek elejére jól fejlett terápiás környezet alakult ki, amely a személyes kiteljesedést és gyógyulást tűzte

168

NÉGY TANULMÁNYA MASZKULINITÁS DINAMIKÁJÁRÓL

ki célul. A meditáláshoz gyakran kapcsolódott - a vegetarianizmus és a holisztikus filozófiák közvetítésével - a természet iránti érdeklődés.148 Ezzel egy időben egy új mozgalom is formálódott a környezetvédel mi kérdések körül. A fiatalok a Mozgalom az Uránbányászat Ellen, a Föld Barátai, a Greenpeace és hasonló csoportosulásokban, valamint különböző ad hoc kampánycsoportokban aktivizálódtak. A régi cso portokat, például az Ausztrál Természetvédelmi Alapítványt harcosabb hozzáállásra sarkallták. Az 1980-as évek elejére ez a mozgalom olyan erős lett, hogy képes volt hosszú időn át akadályozni egy vízerőmű építé sét Tasmaniában, a mindentől távol eső Franklin-folyón. Ez a rendkívül nagy nyilvánosságot kapott és igen népszerű természetvédelmi akció hozzájárult a konzervatív szövetségi kormány vereségéhez az 1983-as választások során.149 A női felszabadítási mozgalom az egyetemi radikalizmusból alakult ki az 1960-as évek végén, elfoglalta a régi női szervezetek helyét, és gyorsan növekedett mind volumenben, mint láthatóságban. 1975-re, a Nők Nemzetközi Évére az új feminizmus fontos téma lett a médiában. Az 1970-es évek végére a feminizmus megvetette lábát a női szolgálta tásokban, a bürokráciában, a kutatásokban, a diákok között, valamint az ellenkultúrában.150 A feminizmus már az 1980-as évek elején nagy hatást gyakorolt a környezetvédő mozgalomra. A romboló fejlődés zöld kritikáját hangoz tató ökofeminizmus nemzetközi szinten is fontos áramlatnak minő sült a feminista gondolkodásban. Noha helyenként súrlódások alakul tak ki a környezetvédő csoportokat irányító férfiakkal, sok férfi nyitott volt a feminista gondolatokra. Az ausztrál politikai életben kevés olyan terület létezik, ahol a feministák több sikert könyvelhettek el. A környe zetvédelemben dolgozó férfiak - személyes élettörténetüktől függetle nül - nem kerülhetik el a feminizmus által definiált társadalmi nemek politikáját. Az a hat férfi, akinek az életét ebben a fejezetben elemezzük, mind részt vett a környezetvédelmi mozgalomban, a legtöbbnek pedig ennél szélesebb körű tapasztalata is volt az ellenkultúrával. Ők hatan: Barry Ryan (22) gyakornok ápoló, Danny Taylor (23) irodai dolgozó egy kör nyezetvédelmi szervezetnél, Bili Lindeman (28) alkalmi munkákból élő

E g y ú j vilá g

169

fényképész, Nigel Roberts (31) munkanélküli, Tim Marnier (33) köztisztviselő, valamint Peter Geddes (50) alkalmi munkákból élő újságíró. Mindannyian heteroszexuálisok, kettejüknek vannak gyerekei. Mind városi környezetben nőttek fel, de környezetvédő vagy ellenkulturális politikai nézeteik következtében a legtöbben laktak valamennyi ideig tanyán vagy a vadonban. Mindannyian részt vettek a Franklin-gát elle ni tiltakozásban és egyéb környezetvédő kampányokban az ország más területein is, például az esőerdők védelmére szervezett akciókban.

Az elköteleződés pillanata Amit megtudunk a férfiak legelső emlékeiről, valamint a családi viszo nyaikról, azok konvencionális gyermekkorra engednek következtetni. Mind a hat esetben elsősorban az anya végezte a gyermekgondozást, hat esetből ötben az anya háztartásbeli volt, amíg a fiúk kicsik voltak. Az anyával való preödipális azonosulás lehetőségei tisztábban jelen vol tak, mint a 4. fejezetben tárgyalt férfiak többsége számára, és ez egy értelműen kényelmesebb anyagi feltételekről is árulkodik a családok többségében. A feminista tárgykapcsolat-elmélet (1. fejezet) figyelmeztet minket arra, milyen feszültségeket generál az elválás ebben a kapcsolatban, és a csoport legtöbb tagja esetében valóban kimutathatók ezek a feszült ségek a gyermekkori emlékekben. Néha közvetlenül az apához kapcso lódnak, és itt az erős és távoli apa alakjával való azonosulás klasszikus posztödipális mintája bontakozik ki. Barry Ryan azonosul legnyilván valóbban az apjával, utána következik Tim Marnier. Mindkét apa értel miségi, elismert, társadalmi tekintéllyel rendelkező ember volt, és fiaik valamelyest távolságtartónak írták le őket. Ám itt sem pusztán azono sulásról van szó. Barry Ryan szülei elváltak, amikor Barry 12 éves volt. Idősebb testvéreivel ellentétben Barry úgy döntött, nem az édesanyjával, hanem az édesapjával akar élni, és a körülmények arra utalnak, hogy ödipális vágy húzódhatott meg az azonosulás mögött. Más élettörténetek arra mutatnak rá, hogy az ödipális anya/apa/fiú háromszög túlságosan szűk gondolkodási kereteket biztosít, és ezért

170


nem szabad megelégednünk vele. Egy kisfiú környezetében nem az apa a maszkulinitás egyetlen viselője. Sőt, bizonyos családi konfigurációk között esetenként az apa talán kevésbé látható, mint egy báty. Danny Taylort is például a bátyja vette szárnyai alá, ő tanított meg neki min dent, amit tudni kell a szexről, gyermekkori éveinek végén, a serdülőkor elején ő volt a „legjobb barátja”. „Együtt jártunk el otthonról, mindig együtt játszottunk, egy szobában laktunk, sok közös dolgunk volt.” így a báty szolgáltatta a modellt az alakuló maszkulinitáshoz. Méghozzá a hegemón maszkulinitáshoz, mert a báty futballsztár volt, akit a „foci bolond” apa tüzelt fel. így hát Danny is focizni kezdett. Itt a hegemón maszkulinitás társadalmi reprodukciójának látszólag két verziója tárul elénk: apa a fiúra, báty az öcsre. Ezeket az eseménye ket pszichoanalitikus fogalmak szerint azonosulásként is lehetne értel mezni, a nemiszerep-elmélet szerint pedig sikeres szociális tanulásként. Ezek az olvasatok azonban túlságosan mechanikusak. Hiszen szerepet játszott itt még a felkínált minták aktív felhasználása, a világban létezés módjának céltudatos felépítése is. Ezt a mintafelhasználást fogom a hegemón maszkulinitás melletti elköteleződés pillanataként definiálni: ez az a pillanat, amikor a fiú sa játjává teszi a hegemón maszkulinitás projektjét. Ez a pillanat mind a hat élettörténetben megjelenik. Egyik férfi sem volt úgymond született feminista. Személyiségfejlődése során mindegyik erősen elkötelezte ma gát a hegemón maszkulinitás mellett. Az élettörténetekben felbukkan nak az ismerős elemek: a versenyszellem, a karrierközpontú gondolko dás, az érzelmek elfojtása, a homofóbia. Mint azt a 2. fejezetben már kifejtettem, a maszkulinitás testi érzéke lése alapvető fontosságú ebben a társadalmi folyamatban. Az elkötelező dés pillanatának tehát kulcseleme, hogy meghatározott tapasztalatokat szerezzenek a testről, illetve hogy meghatározott fizikai érzékenység gel rendelkezzenek. Az ápolónak tanuló Barry Ryan kijelentette, hogy elkezdte értékelni az olyan „nőies” személyiségjegyeket, mint az érzé kenység, a kifejezőkészség és a gondoskodás, és ezzel párhuzamosan elutasította azokat a „férfias” dolgokat, amelyeket az iskolában tanult. Ugyanakkor:

E g y ú j vilá g

171

Még mindig nagyon férfias vagyok, egyértelműen férfinak érzem magamat, és ezt is szeretem. Vannak a férfilétnek olyan oldalai, amelyeket szeretek: a fizikai erőt nagyon szeretem, nagyon szeretem a testemet; és szeretem azt a fajta men tális erőt, amelyet a férfiak megtanulnak, és amely révén képesek félretenni egy pillanatra az érzéseiket, ami szerintem nagyszerű dolog. A maszkulinizáció folyamata kiterjed az érzékelésre és a nemi gerjedelemre is. Előtérbe helyezi azokat a testi tapasztalásokat, amelyek a nő ket a másik kategóriájába sorolják, a vágyat pedig a másik iránti vággyá alakítják. A 4. fejezetben tárgyalt kötelező heteroszexualitás tehát a testi tapasztalások szintjén ölt formát, érzékelési mintaként vagy érzékelési ké pességként (amikor például nemi gerjedelmet csak nőkre reagálva érez nek). Ezt a mintát „heteroszexuális érzékenységnek” fogom hívni, amely nehézkes kifejezés, de fontos fogalmat takar. A heteroszexuális érzékenység a femininitást létrehozó társadalmi praxison belül is megjelenhet a tudatosság ellentmondásos rétegeként. Ezt szemlélteti az, ahogyan Barry Ryan férfiápolóként látja magát. Gyak rabban szolgáltatja azonban a maszkulinitást építő társadalmi praxisok alapját. Ez az elsődleges oka annak, hogy a heteroszexuális vágyat érzik magától értetődőnek, a férfiként megtapasztalt test természetes hozadékának. A heteroszexualitás konstrukciója a serdülőkorra kollektív gyakorlat tá vált, és általában a kortárscsoportokban zajlott. Ez a folyamat isme rős az ifjúságkutatásokból, nem is szükséges bővebben kitérni rá. Peter Geddes szenvtelenül idézi fel az ausztrál férfiak egyik ismerős szociális technikáját: Tiniként az ember elmegy és úgy berúg, hogy nem érzi magát sem félénknek, sem gátlásosnak, sem idegesnek. És szerez magának valakit, gyakorlatilag tök mindegy kit, lehetőleg a legszebbet, de ha nem azt, akkor igazából nem számít, ki az, lényeg, hogy hajlandó legyen lefeküdni velünk... A tinédzserkori nemi életem és a házaséletem nagy része is ilyen alapon zajlott: általában eléggé be voltam rúgva, beraktam, ahová kellett, megvolt az orgazmusom... aztán azt mondtam, hogy „köszönöm, ez jó volt, jó éjszakát’’, aztán hazamentem vagy elaludtam.

172


A család és a kortárscsoport nyújtott elegendő támogatást ahhoz, hogy a fiúk a vágy strukturálása során elkötelezzék magukat a hegemón maszkulinitás mellett.

Távolságtartás Ugyanezeket a kapcsolatokat azonban terhelhetik akkora feszültségek, amelyek megváltoztatják az életút irányát. Danny Taylor útja a felnőtt életbe például nem volt annyira egyenes vonalú, amilyen a kiindulási pontból következne. Egyfajta dialektika alakult ki abból, hogy igyeke zett utánozni a bátyját és magáévá tenni a maszkulinitást. Elkezdett focizni, hogy kivívja az édesapja elismerését, ez azonban nem jött össze. Túl nagynak bizonyult a szolidaritás a bátyja és az apja között. Danny folyamatosan féltékeny volt a bátyjára, és kezdte zavar ni, hogy kapcsolatukban a bátyja annyira domináns. Az édesanyja felé fordult, aki látta, mi folyik, és „szerető figyelemmel” halmozta el. Mire Danny a serdülőkor közepébe ért - amit ő úgy határoz meg, hogy „pon tosan 15 éves koromban” -, átrendeződtek az érzelmi viszonyok, és a család széthúzóvá, dühössé vált.

Épp néhány hónapja történt, hogy veszekedtem a bátyámmal, és azt mondt csak úgy hirtelen, semmi köze nem volt a témához - hogy „ó, anya szerint a nap is a te seggedből süt". És ez visszahozta a régi érzéseket. Volt otthon e szakadék, egyik oldalon apámmal és a bátyámmal, a másikon anyámmal é velem, óriási szakadék volt. Anyám és a bátyám között nagyon megkesered volt a viszony... Ami meg apámat és engem illet, szörnyű volt a kapcsolatu Régen sokat morogtam rá, és ha agresszív volt anyámmal vagy mérges vol úgy éreztem, hogy az nekem is szól. És fordítva is így volt: ha apám bármi elővett engem - aminek néha még alapja is lehetett -, akkor anyám a védel memre sietett. Úgy tűnik tehát, hogy a fiú ödipális elválása az anyától felülvizsgál ható és bizonyos mértékig megfordítható a későbbi praxis során. Ez nem kis változás volt. Dannyt az édesanyja iránt felfedezett szolidari-

E g y ú j vilá g

173

tási érzés a más nőkkel való szolidaritáshoz, sőt akár a velük való azo nosuláshoz is vezette. Danny élettörténetének alakulása erősen valószí nűsíti, hogy a fiatal felnőttkori szakadár nemi politikához az adta meg az érzelmi alapot, hogy a fiú serdülő évei alatt átrendeződtek a családi viszonyok. Ez a távolságtartás más életekben szintén fellelhető, ha nem is ilyen drámai formában. Bili Lindeman elég szeretetteljes kapcsolatban állt az apjával, ugyanakkor szánta is, és arról beszélt, hogy az életútja „tragi kus” volt, „az élete nagy részét felemésztette, hogy 35 évet vagy mennyit áldozott arra, hogy megdolgozzon a pénzért”. Nigel Roberts keserűbben beszélt az apjáról, sápadt, legyőzött embernek festette le, akiből „sosem vált férfi”. Noha Nigel diákjogi aktivistaként fizikai összetűzésbe került a rendőrséggel és le is tartóztatták, ez a fajta harciasság nem volt rá jel lemző. Sőt, azt állította magáról, hogy a serdülőkor végén képtelen volt mit kezdeni a lányokkal, mert nem volt elég macsó, azt viszont nem tudta, hogy milyen más módon tudná előadni magát. Egyik epizód sem tekinthető a maszkulinitás alternatív formája felé tett határozott lépésnek. A momentum itt a tagadás, de legalábbis egy fajta távolság kialakítása a társadalmi nemek elfogadott keretei között. Gondoljunk például arra, hogy Nigel Roberts arra panaszkodott, hogy az apja nem volt elég férfias. Ugyanakkor maga a társadalmi nemek rendje is ellentmondásos, és a gyakorlati tapasztalat alááshatja a patriarchális konvenciókat. A hat férfiból öt számolt be arról, hogy a személyisége alakulása közben kö zelről tapasztalta egy nő erejét, Peter Geddes apja például képtelen volt lábra állni a II. világháború után, és úgy tűnik, a felesége basáskodott fölötte. Peter megvetette az anyja sznob hozzáállását, de becsülte ben ne, hogy ő képviselte az erőt a családban. Nigel Roberts nem tudott mit kezdeni magával az iskola befejezése után, és belekapaszkodott a barátnőjével folytatott viszonyba, miközben a vidéki ellenkultúrában sodródtak ide-oda. Amikor később megismerték a feminizmust, a nők erejét hangsúlyozó feminista képek felidézhettek benne valamit a saját tapasztalataiból is.

174


A környezetvédő mozgalom A hat férfi más-más úton érkezett el a zöld politikához. Nigel Roberts környezetvédelmi aktivizmusa az ifjonti radikalizmus egyik kifejező dése volt. Peter Geddes számára a zöld mozgalom volt a végállomása egy Odüsszeiának, amelyet újságírói karrierjének válsága indított el. Bili Lindeman úgy kezdett érdeklődni a természeti környezet iránt, hogy már a családja is szerette a természetet, és a szünidőkben gyak ran kempingeztek. Tim Marnier inkább a menedzseri, mint a mozgalmi oldalról ke rült a környezetvédelmi témák közelébe, noha a családja részt vett az 1960-as és 1970-es évek progresszív liberalizmusában, és Tim maga is élt kommunában egy csoport feminista nővel. Aztán elege lett abból, hogy „taxinak használtak, általában részeg haverokat kellett összeszednem éjszaka”. Egy barátja részmunkaidős állást ajánlott neki egy környezetvédelmi kutatásban, amelyből később teljes munkaidős állás lett, amely „megváltoztatta” az életét. Danny Taylor találkozása a környezetvédelemmel az ellenkultúra fel fedezése során történt, amikor gyógyulni vágyott szexuális élete válsága után. Barry Ryan számára - Bili Lindemanhoz hasonlóan - a környe zetvédelem iránti rokonszenv valószínűleg a családban és az iskolában tapasztalható progresszív társadalmi gondolkodásból eredt. Amikor egy barátjával motorral járták körbe Ausztráliát és lehetősége nyílt arra, hogy a Franklin-folyónál aktív szerepet is vállaljon, nem volt nehéz döntés szá mára, hogy csatlakozzon-e a tiltakozáshoz. A környezetvédő mozgalomban ezek a férfiak a személyes kapcso latok és a kulturális gondolatok hathatós kombinációjára leltek. A zöld politika több szinten is behatolt az életükbe, és sokféle igényt kielégített: a másokkal való szolidaritás, az erkölcsi jótékonykodás, az önbecsülés igényét. Ez mind fontos volt a társadalmi nemi politika kialakításában. A mozgalom - úgymond - jó hatással volt a benne részt vevők érzelmi életére. Ez világlik ki abból is, ahogyan Barry Ryan elmeséli a beavatását:

Utazgattunk, és Tasmaniában kötöttünk ki. Épp akkor zajlott a blokád a Franklin folyónál. Eredetileg csak pár hétre mentem volna oda; aztán oda

E g y ú j vilá g

175

értem, és megismertem egy csomó csodálatos embert, akik rettentő kedvesek voltak egymáshoz, jól érezték magukat, értékes munkát végeztek, és rengeteget tanultam. És rájöttem, hogy egy ilyen esélyt nem szabad elszalasztani, úgyhogy egyszerűen ott maradtam... Nagyjából hat hónapot töltöttem Tasmaniában. Sokat időztem a vadon ban, fényképeztem a gátnál folyó munkálatokat, egy kicsit a blokádban is részt vettem [azaz szembeszállt az építőmunkásokkal és feltartotta a gáthoz igyekvő szállítmányokat], egy kicsit az irodában is dolgoztam, és tök jó volt. Életem leg szebb hónapjai voltak... Felfedeztem, hogyan lehet nagyon jól dolgozni csoportban, és hogyan lehet kapcsolatokat ápolni. Ott alakultak ki az első értékesnek mondható kapcsola taim nőkkel... Ezek nagyon szép kapcsolatok voltak, mert ők elég öntudatosak voltak, azt hiszem, eléggé hittek magukban - ez elengedhetetlen, ha az ember valami ilyesmiben vesz részt -, és általában idősebbek voltak nálam... A hat hónap alatt kialakult néhány nagyon-nagyonjó barátság is köztem és néhány nő között, meg néhány szexuális kapcsolat is. És kezdtem ráébredni arra, hogy a barátaim többsége nő, és a férfiak barátsága kevésbé érdekel. Természetesen a politikai aktivizmus más formái is érintik az érzelme ket és kielégítenek egy sor személyes igényt. A környezetvédő mozga lom azonban ezt úgy érte el, hogy azzal támadást indított a hegemón maszkulinitás ellen, méghozzá annak saját étosza és szervezeti praxisai által. Ez a támadás a mozgalom több témájából természetesen adódott, ahogy az az interjúkból is kiderült: (1) Az egyenlőség gyakorlata és ideológiája: A mozgalomhoz hozzá tartoznak ezek az elvek: nincs főnök; a munkahelyeket demokratikusan irányítják; egyik csoport sem áll a másik felett; a döntéseket közmeg egyezéssel hozzák. Éles kritikával illetik a hierarchiát és a tekintélyel vűséget. (2) Hangsúly a kollektivitáson és a szolidaritáson: Amit Barry Ryan ágy fogalmazott meg, hogy „nagyon jól lehet csoportban dolgozni” a Franklin-folyónál, az nem véletlen. Bili Lindeman elmeséli, hogyan ala kították ezt ki:

176


Trénerként vettem részt az erőszakellenes workshopok munkájában, tehát sokat dolgoztam kiscsoportokba tömörített emberekkel. És ez csodálatos vo annyi mindennek nyitott utat a kapcsolatok terén, jó érzés volt emberekkel találkozni... olyan workshopot hoztunk létre, amilyet szerettünk volna, és csoportként tanultunk, nagyon gyorsan. Semmit sem változtattunk volna ra ta. Elolvastuk Gandhi összes művét, valamint az amerikai Üj Társadalomé Mozgalom könyveit, ezekre építettünk. Ugyanakkor alkalmaznunk kellett e a tudást, feladatokat kellett kidolgoznunk és ki kellett találnunk, hogyan le együtt dolgozni másokkal, hogyan érjük el, hogy az emberek hatékonyak tu janak lenni egyénileg és csoportokban is az adott helyzetben, a blokád alat (3) A személyes fejlődés gyakorlata és ideológiája: Mind a hat férfi úgy ítélte meg, hogy a környezetvédő politikában végzett munkája hozzájá rul ahhoz, hogy jobb, bölcsebb ember legyen. Peter Geddes és Danny Taylor számára a személyes fejlődés igénye volt az első, abból nőtt ki a környezetvédelem iránti elkötelezettség. A szélesebb értelemben vett el lenkultúra megadta a meditálás és a személyiségfejlődés technikáit. Ezek között fontos szerepet tölt be az, amit Bili Lindeman a társas kapcsolatok fejlesztésének hívott: kölcsönös kritika, valamint a meglévő szexuális, baráti és munkakapcsolatok átalakítását célzó törekvések által. A kör nyezetvédő aktivizmus nyüzsgő közegén kívül ez a munka összeolvad a fejlődési mozgalom elengedhetetlen részét képező csoportterápiával, konferenciákkal és workshopokkal. (4) Az organikus teljesség ideológiája: Ez az egész ellenkultúrára jel lemző, ehhez kapcsolódik az elidegenítő, mechanikus nyugati civilizá ció kritikája. A környezetvédők számára a természettel való kapcsolat a lényeg. Peter Geddes és Bili Lindeman számára a vadonban egyedül eltöltött idő transzcendentális tapasztalatot jelent. Bili így fogalmazott:

Ha egyedül vagyok, sétálgatok, csinálok ezt-azt, felismerem a dolgok érték élvezem a csodálatos környezetet, fantasztikusan tiszta érzést tud adni nek A kábítószer csak elhomályosítaná ezt az élményt. Noha mind a hat férfi élt régen pszichoaktív drogokkal, a legtöbben felhagytak a használatuk kal. Az étrend fontos része a természettel kialakított viszonynak. Peter

Egy ú j

vilá g

177

Geddes egészséges ételeket árusító üzletet üzemeltet; Danny Taylor bi zonyosan, mások pedig valószínűleg vegetáriánusok. A zöldpolitikának és -kultúrának ezek a témái még a feminizmus nél kül is kihívást jelentenének a hegemón maszkulinitás számára, legalábbis az eszmék szintjén. A dominanciát támadja az egyenlőségen és a részvé telen alapuló demokrácia iránti elkötelezettség. A versengő individualiz must támadják a kollektív munkára alapozott módszerek. Az organikus ideológiák nem feltétlenül ellenzik a szexizmust - ezt tanúsíthatja sok olyan nő, akiket az ellenkultúra földanyának titulált, majd rájuk hagynák a gyerekeket és a mosogatást. A személyi fejlődésre helyezett hangsúly azonban képes aláásni a hegemón maszkulinitás defenzív stílusát, külö nösen az érzelmek szigorú elfojtását. A környezetvédő mozgalom termékeny terep tehát a maszkulinitás politikája számára. Nem tűzi azonban napirendre a társadalmi nem kér déseit, és önmagában nem termel ki egyértelmű maszkulinitáspolitikát. Ehhez a feminizmus hatása is kell.

Találkozások a feminizmussal A csoport nagy része az ellenkultúrában vagy a környezetvédő ak tivistacsoportokban találkozott először közvetlenül a feminizmussal. Barry Ryan a kivétel. Ö feminista édesanyjától, valamint egy iskolai szexizmusellenes kurzuson tanult először a társadalmi nemek politi kájáról, ami lehetetlenné tette számára, hogy részt vegyen a serdülőkori kortárscsoportos maszkulinitásban. Ugyanakkor a legjelentősebb ta lálkozás a feminista gyakorlattal még az ő életében is a környezetvédő politika révén történt. Aki eredetileg a hegemón maszkulinitás mellett kötelezte el magát, annak stresszes lehet megismerni a feminizmust. Barry Ryan így em lékszik arra, amikor feminista könyveket olvasott: Az egyetem után olyan életszakaszban voltam, hogy értettem a tudományos irodalmat, és olvastam néhány elég súlyos könyvet, amelyek miatt sokáig ször nyen éreztem magamat amiatt, hogy férfi vagyok. Emlékszem, milyen nehéz

178


volt, mert egymásnak ellentmondó igényeim voltak. Szükségem volt a szex szükségem volt a kapcsolatokra, ugyanakkor félre kellett tennem az ideál [értsd: kívánságaimat] és a saját szexizmusomat, és a kettőt nem tudtam egyeztetni. Szóval nagyon sok bűntudat munkálkodott bennem. A bűntudat a fő téma. Barry vádiratként fogta fel a feminizmust. A tár sadalmi nem politikájának az a nyelvezete, amelyet ő megtanult, a „sze xizmus” fogalma köré épült, amelyet ő a férfiak személyes attitűdjeként értelmezett. A feminizmusra válaszul az volt tehát a feladata, hogy vál toztasson a gondolkodásán, támogatóbb attitűdöket sajátítson el a nők iránt, és kritikával illesse más férfiak hozzáállását. Barry feminizmusról alkotott véleményével a csoport többi tagja is jobbára egyetért. Bili Lindeman például arról beszélt, hogy a feminista „nők érzik magukban az erőt”, „erősek, függetlenek és aktívak”. A kuta tásban részt vevő többi csoporttal ellentétben rendkívül pozitívan viszo nyultak a feminizmushoz. Ugyanakkor nem sikerült teljesen megérteni ük a feminizmust. Ez világlik ki abból, amit Nigel Roberts mesélt a feminizmussal kap csolatos tapasztalatairól. Ügy emlékszik, hogy az egész nem volt igazi, amíg össze nem költözött egy feminista nővel:

Bár tudtam erről korábban is, hiszen egy kicsit olvastam róla és gondolko rajta. Logikailag mégsem tűnt ésszerűnek, hogy a nőknek, akik emberi lén volt egy olyan szerepük is, ami egészen más és sokkal kevésbé elfogadott. láttam benne az értelmet. Aztán Kathyvel csináltunk olyat, hogy szerepet réltünk - gyakran megesett, hogy ő elment dolgozni, én pedig otthon mara tam. .. és elvégeztem az összes házimunkát, amit én nagyon szeretek. Szóv gyakorlatban tanultam meg. Azáltal, hogy másokkal beszélgettem, és egys en józan ésszel beláttam. Tudod, én sosem fogadtam el a társadalom előí ezért azokkal egyébként sem kellett foglalkoznom... Gyakorlatban tanulta meg a feminizmust, nem úgy, hogy olvastam róla, így a tudásom valószín sokkal valóságosabb és helytállóbb. Számomra nagy változás volt, hogy k csolatba kerültem vele, mert rájöttem, hogy van az életnek egy másik olda is: a női oldala, amit addig sosem tapasztaltam meg, sosem vettem figyel [Ehhez tartozik az, hogy] adunk másoknak, vigyázunk másokra, ilyesmi.

Egy

új v i l á g

179

Ez a részlet kiválóan példázza, hogyan beszélnek a férfiak a feminiz musról és a szexuálpolitikáról: elvárásokra és attitűdökre koncentrál lak, valamint személyes stílusokra, négyszemközti interakciókra, és tevés figyelmet szentelnek a gazdasági egyenlőtlenségeknek, az intéz ményesített patriarchátusnak vagy a politikai mozgalomként jelentke ző feminizmusnak.

Az elválás pillanata V saját hatókörén belül azonban a feminizmusnak ez az értelmezése íatékonynak bizonyult. A környezetvédő radikalizmus szellemiségé ül, valamint különféle személyes eseményekkel társulva elegendő volt ihhoz, hogy változtatásra késztesse ezeket a férfiakat. Azt tűzték ki céul, hogy leválnak a maszkulinitás fősodráról, amelyet addigi életükben smertek, és újraépítik személyiségüket úgy, hogy létrehozzanak egy új, íem szexista ént. A maszkulinitás miatti bűntudatra épülő szexuálpolitikájuk egy lagyobb feladathoz, a személyiségváltozáshoz kapcsolódott. Az új én szménye nem pusztán retorika. A hat férfiból három élt át identitásálságot, amikor értéktelennek érezték magukat. Nigel Roberts példáil húszévesen egyértelműen úgy érezte, hogy „mindenben kudarcot” állott: az oktatásban, a családi kapcsolatokban, a szexben és a polká iban. Óriási igénye támadt arra, hogy megváltoztassa az életét. Ez az elhatározás mindenképpen összeegyeztethető az ellenkultúráan jelen levő személyes fejlődés és személyiségváltozás általános ész téivel, amelyek gyakran megkövetelik, hogy az ember megtagadja a tbbségi társadalmat. Az ellenkultúra sok területén az új én elsősorban pirituális. Gyakran fontos kapcsolat alakul ki egy gyógyítóval - pélául egy jógaoktatóval vagy egy akupunktőrrel -, akik között sok nő dúlható. A reform mindenre kiterjed: az új én az élet minden területén tegjelenik. Elvárják, hogy a mindennapi gyakorlat a belső valóságot tükrözze, áll Lindeman így magyarázza ezt el:

180


Megváltoztak az erkölcsi kódjaim, az, ahogyan teszek dolgokat, a szociá titűdjeim, az étrendem, meg ilyesmik. Amennyire csak lehetséges, szeret ha ezek a változások abból adódnának, amit érzek... Szerintem fontos tu hogy a testem - az étrenddel, a testmozgással és a tiszta levegővel, meg mivel - szóval, hogy mit mond erről a testem. Mi történik akkor, amikor ilyen hozzáállással próbálják meg újraépít ni a maszkulinitást? A megtagadás kulcsfontosságú. Peter Geddes ha mincévesen egy sikeres karriert és egy stresszes életet adott fel:

Kilenc órakor kiléptünk a szállodából, és délután négykor már a tengerp ton álltunk, és néztük, hogyan távolodik tőlünk a reptéri taxi. A felesége magas sarkú cipő és kosztüm volt, integettünk. Volt egy terepjárónk, abb másztunk, és elmentünk a kis kunyhónkba. Nem volt áramunk. És akkor egészen új világ kezdődött számunkra. Kevésbé drámai, de szintén komoly döntés volt a szakmai képzésről ( értelmiségi karrierlehetőségekről való lemondás Bili Lindeman és Tir Marnier esetében, illetve az egyetemi tanulmányok feladása Nigel Re berts részéről. Mindennek gyakorlati és szimbolikus következménye is van. A kai rierről való lemondás eltávolítja a férfiakat a konvencionális munkahe lyek 1. fejezetben tárgyalt maszkulinizáló gyakorlataitól. Emellett kiseb jövedelemhez jutnak, amelyből nehéz eltartani egy konvencionális csa ládot. Az életben maradáshoz tehát a kollektív háztartás jövedelemmeg osztó gyakorlatai is kellenek. A megtagadás azt is jelenti, hogy feladják hétköznapi férfiprivilégiumokat és interakciós stílust, például tudatosai igyekeznek kerülni, hogy ők domináljanak a beszélgetésekben és a dön téshozatali folyamatokban. A megtagadás fontos következményekkel jár a nemi életben és a: érzelmek kifejezésében is. Ha a patriarchátus központi elemének a nők kel szemben tanúsított szexista attitűdöket és viselkedésformákat tart ják, akkor egy férfi akkor teheti a legtöbbet, ha tartózkodik mindenfélí szexista tettől vagy kinyilatkoztatástól. Barry Ryan ezt a tartózkodás tartotta saját társadalmi nemi politikája lényegének, ami váratlan ne-

E g y ú j vilá g

181

hézségekhez vezetett, amikor rájött, hogy képtelen bármiféle szexuális kapcsolatot kialakítani. Egy kapcsolaton belül a megtagadás azt jelenti, hogy a férfiak hajla mosak bűntudatot érezni, amikor kezdeményezőként lépnek fel a sze xualitásban, hiszen akkor ismét férfiigényeket érvényesítenek egy nővel szemben. Mind Nigel Roberts, mind Barry Ryan kényelmetlenül érezte magát a szexuális kapcsolatokban egészen addig, amíg meg nem ismer kedtek a heteroszexuális feminista nőkkel, akik átvették a kezdeménye zést, és eredményesen irányították a kapcsolatot. Nigel összeköltözött egy „csupa tűz és energia” nővel, akitől kapott némi döntési lehetőséget: két napot kapott, hogy eldöntse, részt kíván-e venni egy gyerek felne velésében. A hegemón maszkulinitással való szakítás alapvető eleme a passzi vitás választása. Mivel mind a hat férfi olyan maszkulinitással rendel kezett eredetileg, amelyet a dominancia és az érdekérvényesítés határoz meg, ez a döntés minden bizonnyal nehéz. Amikor Danny Taylor azon elmélkedett, milyen „nehéz meló” változtatni saját szexizmusán, meg jegyezte, hogy „néha nehéz nem agresszívnek lenni”. Ugyanakkor maga a megtagadás is kifejezhet valamiféle mélyen gyökerező vágyat a paszszivitásra, amelyet normális esetben elfojtanak (sőt, dühösen tagadnak) a hegemón maszkulinitásban, és ez a vágy ilyenkor újra felszínre kerül. Van egy erősen problematikus oldala is a dolgoknak, ami a tettek el lentmondásaiban mutatkozik meg. Peter Geddes erősen férfias módon tagadta meg a férfias karriert, többek közt abban, hogy a feleségét csak akkor avatta be, amikor már megvásárolta a tanyát. Végre lehet hajtani a megtagadást a személyes akaraterő megnyilvánulásaként is, ez viszont feltételez egy olyan férfias egót, amelyet maga a tett megtagadni kíván. Ugyanakkor nem a megtagadás és a lemondás a kritikus pont. Ezek pusztán létrehozzák azt a környezetet, amelyben kifejlődhetnek az új személyiségjegyek. A hat férfi jobbára hasonlóan nyilatkozott arról, mi lyen tulajdonságokat csodálnak, illetve milyen jellemvonásokat szeret nének magukénak tudni. Két fontos elem van: az első a kifejezés képessége, azazhogy képe sek legyenek elmondani az igazságot, különösen az érzéseikről. Danny Taylor elmesélt egy történetet, hogy szemléltesse ezt a nyitottságot:

182

NÉGY TANULMÁNYA MASZKULINITÁS DINAMIKÁJÁRÓL

Sokkal szókimondóbb vagyok és tényleg nagyon-nagyon őszinte. Gyakran lom azt másoktól, hogy „nagyon szókimondó vagy, nagyon őszinte". (...) [ munkatársról, egy „extrovertált” alakról] Amikor először jött hozzánk, eg csit meghökkentem rajta és tartottam a három lépés távolságot. Mindenki nagyon jól összebarátkozott vele, de én nem. Aztán amikor már egy kicsit melegedett nálunk, beszélgetni kezdtünk. Őszintén elmondtam, hogyan ére tem magamat aznap, mi zavart, milyen problémáim vannak, minden ilyesm és azt is, hogy mi tetszett [nevet]. És, jézusom, ő is előállt a saját dolgaiva rült áttörnöm a falat, áttörtem a manírok és hasonlók felszínességén, és eg a lényegre tértünk, a lélekre. Ma már jó közöttünk a kapcsolat, közelebb á hozzám, mint bárki más odabent. Szintén csodálják, ha valakinek vannak olyan érzelmei, amelyeket érde mes kifejezni: ha érzékeny, ha van mélysége az érzelmeinek, ha foglal kozik más emberekkel és a természettel. A magány megtapasztalása a vadonban ennek az egyik dimenziója. Másik dimenziója, hogy odafi gyelnek a társukra a politikai aktivitás közben, a háztartásban, a mun kahelyen vagy a nemi életben. A legélesebb kritikát azokkal szemben fogalmazták meg, akik erre a törődésre nem képesek; akik - például a saját előnyükre alakították a munkahely vagy a háztartás kollektív folyamatait. Az őszinteségnek és a törődésnek kellene mozgásba hoznia a szemé lyes kapcsolatok új modelljét. A szexuális és családi viszonyokban ez azt jelenti, hogy „nagyon vigyáznak”, hogy ne elnyomóként lépjenek fel, hogy ne dominálják a beszélgetést és ne használjanak szexista nyel vezetet. Minden interjúban elhangzott felvetésként, hogy a férfiaknak magukévá kellene tenniük a feminista jó modort, és óvatosan kellene viselkedniük, amikor nők között vannak - ami ebben a miliőben azt jelenti, hogy a nap legnagyobb részében. Ennél nyilvánvalóbb problémákat okozott a férfiakkal kiépítendő kapcsolatok új modellje. A hat férfi többsége említette, hogy szeretne jobb kapcsolatokat ápolni férfiakkal, és a legtöbben arról számoltak be: hogy ez nehézségekbe ütközik. Bili Lindeman némi haladásról adotl számot:

Egy ú j

vilá g

183

Mindig könnyebben találtam mega hangot a nőkkel, mint a férfiakkal. Nem tudtam egyszerűen azt mondani, hogy „jó, akkor most elkezdek nyitottabb lenni a férfiak iránt”, mert ez nem így megy. Számomra ez egy folyamat volt, szándékosan szántam rá időt, még akkor is, ha keve sebb örömöt leltem abban az időben. Ez fél évig, egy évig tartott. Elég sokat segített abban, hogy változni tudjak, és azóta sokkal többet kapok a férfibarátaimtól. Ma már fontosabbak számomra, mint a nők. Miben változott a kapcsolatod a férfiakkal? Képes lettem nyitottabb, közvetlenebb, figyelmesebb, kevésbé bizalmat lan lenni, és a fizikai kapcsolat is fontosabb lett, többször öleljük meg egymást. A heteroszexuális férfiak között a barátság klasszikus akadálya a homofóbia. Mind a hat férfi heteroszexuális, és az ausztrál kultúrában a he gemén heteroszexualitáshoz hozzátartozik a meleg férfiakkal szemben táplált ellenségesség, valamint a félelem attól, hogy homoszexuálisnak bélyegeznek bennünket. A 4. fejezetben láttuk, hogyan működik ez a munkásosztálybeli fiatalok között. A zöld aktivisták közül hárman tet tek említést rövid homoszexuális kapcsolatokról, egyik sem kitörő lel kesedéssel, egyikük némi utálattal. Politikailag támogatták a melegeket, akadtak köztük, akik szoros barátságban álltak meleg férfiakkal, többen azonban némi homofóbiáról tettek tanúbizonyságot. Olyan feminiz must tanultak, amely közvetlen kihívást intézett a „szexizmus” ellen, nem adott azonban egyértelmű útmutatást a férfiak közötti homoszexu alitás kérdésében. A változás nem kérdőjelezte meg a testük heterosze xuális érzékelését. Ezért nem tudták megérteni a férfiak közötti kapcso latok új modelljeinek nehézségeit. A változás annyiban érintette a testüket, amennyire Bili Lindeman leírásából leszűrhetjük: megengedték, hogy eljusson hozzájuk a test üze nete, vagy jobban bántak a testükkel: egészségesebb ételeket fogyasz tottak és kevesebb stresszt vittek az életükbe. Noha a kapcsolataik újjá építésére tett kísérleteiket könnyű lenne úgy értelmezni, hogy egyfajta nőiességgel bővítették a személyiségüket, a változás semmilyen aspektu sa nem foglalkozott a 2. fejezetben kifejtett kérdésekkel, azokkal a praxi sokkal, amelyek révén a maszkulinitás beágyazódik a testbe.

184


A testet sokkal inkább természetes tárgyként fogták fel, úgy vélték, hogy ideális harmóniában van a természet többi részével. Igen beszédes az a társalgás közben alkalmazott trükk, amellyel Bili Lindeman élt, hogy úgy beszélt a „testeméről és „magam”-ról, mintha két külön em ber beszélgetne telefonon keresztül. A megreformált énnek nincs teste. A maszkulinitás ugyanakkor szétválik társadalmi konvenciókra, ame lyeket el lehet dobni, valamint természetes elemekre, amelyeket nem lehet eldobni. Ezek a férfiak egyfajta nemiszerep-elmélettel dolgoztak, amely egész egyszerűen nem vezetett túlságosan messzire. A nyitottság és az őszinteség témái újabb problémát vetnek fel azon férfiak számára, akik elvből a passzivitást választják a nőkkel szemben. Az őszinteség megköveteli, hogy időnként keserű dolgokat is kimond junk, neheztelés pedig gyakran adódik a munkahelyi kapcsolatokban, a szexuális viszonyokban és a mozgalom feszültebb pillanataiban. Ezt semmiféle feminista elv vagy kommunális érzés nem tudja megakadá lyozni. Kettős hatás érvényesül ilyenkor: a férfiakat köti az elv, hogy ki kell fejezniük érzelmeiket, ugyanakkor egy másik elv szerint el kellene azokat fojtaniuk. Erről a holtpontról nehéz elmozdulni, ezt mutatja az is, hogy a leg több interjúban mintha megállt volna az idő. Noha a férfiak világosan meghatározták, milyen személyiségjegyeket szeretnének maguknak, távolról sem volt számukra ilyen világos, milyen jövőhöz vezet majd a személyiségük átépítése. A rendes karrierek megtagadása kitörölte az életút konvencionális képeit is, és úgy tűnik, azok helyére nem került semmi.

A maszkulinitás megsemmisülése Az elválás pillanata néha tisztán akaratlagos tettként jelenik meg. Tény, hogy a maszkulin én átalakításához jó adag akaraterő szükséges a többi férfi gúnyolódása, a félig-meddig vallott homofóbia és a feministák két kedése közepette. Az akaraterő azonban nem elég. A változási projekt nem választható el azoktól a kapcsolatoktól és érzelmektől, amelyek ré vén a maszkulinitások eredetileg kialakultak. Ezekben a kapcsolatokban

Egy ú j

vilá g

185

és érzelmekben találhatók meg az új érzelmi munkát támogató motivá ciók, valamint annak alakját és korlátáit meghatározó okok. A korai gyermekkorban mind a hat férfi családjában a munkameg osztás nemek szerinti konvencionális megosztása volt jellemző, való színűsíthetjük tehát az anyával való primér azonosulást. Mind a hatan átestek (különböző felállásokban) az ödipális maszkulinizáció folya matán az apák, idősebb fiútestvérek vagy a szimbolikus patriarchátus hatására. Több esetben ezt az követte, hogy eltávolodtak a hegemón maszkulinitástól azáltal, hogy ismét az anya mellé álltak vagy felis merték és csodálni kezdték a nők erejét. Általában véve azonban a ser dülőkor végére ezeknek a férfiaknak a többsége látszólag egyenes úton haladt a hegemón vagy legalábbis cinkos maszkulinitás felé. Ehelyett viszont mindannyian elkezdték az én átalakítását és az ödi pális maszkulinizáció hatásainak lefejtését. Valószínűnek tűnik, hogy ezt a projektet a preödipális kapcsolatok érzelmi hullámai támogatták: első sorban a primer kapcsolat az anyával. Nehéz közvetlen bizonyítékot találni ilyen archaikus személyiség szintekre, az interjúkban akadtak azonban rendkívül érdekes jelek. Pé ter Geddes például az interjú elején profin felépített narratívát adott elő: a kérdésekre felelve élénk, kronológiailag elrendezett történetet vázolt fel. Az interjú második felében, amikor az ellenkultúrában töltött életé ről beszélt és az én átalakításáról számolt be, a beszéd stílusa megválto zott. Beszédét nem szabdalták már kérdések, nem strukturálta a krono lógia, a témák és asszociációk észrevehető rendet nélkülözve követték egymást, a gondolatok, események és kommentárok együtt buktak ki belőle. Ha elfogadjuk Júlia Kristeva érvelését arról, hogy az anyától való elválás és az ödipális kasztrációs fenyegetés felismerése egy konkrét pe riódushoz kötődik a nyelvben, amikor a szubjektum és az objektum el válik egymástól és kialakulnak az állítások vagy ítéletek (ez a „thetikus” fázis), akkor Peter beszédének megváltozása az ödipális maszkulinitás lerombolására tett kísérlet jeleként nyer értelmet.151 A hat férfi többsége ellenkulturális vagy környezetvédő szemlélete kö vetkeztében a holisztikus filozófiákban hisz. A differenciálatlan egészre helyezett hangsúly, különösen, ha ahhoz egy passzív-befogadó attitűd is társul a mindent átölelő Természet irányába, annyira erősen emlékeztet

186


az anyával való primer kapcsolatokra, hogy azt még maga az ellenkultúra irodalma is megjegyzi. A Bili Lindeman által emlegetett „fantasztikusan tiszta érzés”, amikor szoros közösségben élt a természettel, arra az „óceá ni” érzésre emlékeztet, amely Freud szerint az élet legkorábbi szakaszából ered.152 A maszkulin igyekezet megtagadásában kifejeződő passzivitás iránti vágy nagy valószínűséggel szintén ennek a kapcsolatnak az örö meire vezethető vissza. Ehhez hasonlóan a nyíltság, a teljes őszinteség és az érzelmi sérülé kenység megcélzása pontosan a falak lebontásáról, a szeparáció és a dif ferenciálódás megfordításáról, a nyers kapcsolat újrateremtéséről szól azaz visszafelé haladnak azon az úton, amely során az ödipális maszkulinitás kialakult. Amikor a hatalom és szexualitás feszültségének feloldásá hoz késztetést éreznek arra, hogy erős, kezdeményező és energikus nővel lépnek kapcsolatra, akkor nyilvánvalóan felidéződik az anyával kialakí tott korai kötelék. Ezeknek a kapcsolatoknak a megfogalmazásával távolról sem azt sugallom, hogy a környezetvédelmi aktivizmus vagy a maszkulinitás rekonstrukciója pszichológiai regresszió lenne. Sőt, éppen ezek az össze függések mutatják a projekt komolyságát. Ezek a férfiak nem kirándu lók, akik azt játsszák, hogy ők az Érzékeny Új Férfiak. Hanem elkötelez ték magukat egy igazi és messzire mutató személyiségpolitika mellett. Pusztán arra kívánok rámutatni, hogy a projekt konkrét formáját a sze mélyiség archaikus szintjeiből eredő érzelmi reakciók is támogatják. Ezek az érzelmek a felnőttkorban jelentős kockázatot jelentenek. Egy nyitott, erőszakosságtól mentes én kialakítása azzal is járhat, hogy végül semmiféle énjük nem marad: a megsemmisüléssel kacérkodnak. „Úgy éreztem, mintha elveszne belőlem a lényeg” - kommentálta Nigel Roberts egy feminista nővel folytatott viszonyát. Danny Taylor passzív függő vi szonyt hozott létre egy csodált nővel, és olyan helyzetbe került, amelyet a feministák a nők esetében régóta kritizálnak:

Teljesen meglepett, hogy tetszettem neki, azt hiszem, egy ideig egy kicsit az voltam... Jobbára azonosultam vele, és minden eredménye, minden sikere a eredményem, az én sikerem is volt. Saját eredményeim nem voltak. Úgy ére ha a kapcsolatunk véget érne, akkor egyszerűen elfonnyadnék és elfújna a

E g y ú j vilá g

187

A kapcsolat valóban zűrösen ért véget, és Danny utána sokáig élt ön utálatban. A maszkulinitás megsemmisülése egyszerre volt célja és félelme ezen férfiaknak. Számukra ugyanúgy az ödipális maszkulinizáció strukturál ta a világot és az ént, legalábbis a nemi viszonyok terén, mint a legtöbb férfi számára. A maszkulinitás feloldásával azt kockáztatják, hogy elve szítik a személyiség struktúráját, ami elég ijesztő lehet, az ember szinte beleszédül: afféle nemi zsongás ez. Következésképpen erős motivációk hajtják őket arra, hogy korlátok közé szorítsák a struktúra elvesztését. Ezek a korlátok láthatók abban, hogy paradox módon hangsúlyozzák a férfias ént a megtagadás folya matában. Látható emellett a heteroszexuális érzékenység és a heterosze xuális párválasztás fenntartásában is. A nemi zsongás ugyanakkor arra is késztethet férfiakat, hogy más módokon próbálják meg strukturálni a világot. Itt fontos megemlíteni Freud egyik észrevételét az ödipális viszonyokkal kapcsolatban. Megfi gyelte, hogy a „teljes” Ödipusz-komplexusban az erotikus vonzalom és félelem két mintája rakódik egymásra. Az egyik az apával való azono suláshoz vezet, a másik pedig ahhoz, hogy az apát választjuk erotikus tárgyként, valamint rivalizálunk és azonosulunk az anyával. Nem kell elfogadni Freud pánszexualizmusát ahhoz, hogy belássuk, a patriarchális család hatalmi és érzelmi függőségi viszonyai létrehozzák az anyával való ödipális azonosulás lehetőségét, amely egészen más, mint a primer azonosulás, és más szerepet is játszik a társadalmi nemek politi kájában. Ez egy nemi viszonyokkal telített és erősen strukturált kapcsolat, ezért lehet válasz a zsongásra. A gyermek valószínűleg inkább a közösen átérzett sérülékenységet tapasztalja meg, nem pedig az anya mindenható ságát, amit Karén Horeny és Dorothy Dinnerstein is hangsúlyoz a primer azonosulás leírásában.153 Nem csupán könnyed szolidaritást jelenthet ez az anyával, hanem akár az anyával való rivalizálást is az apa szeretetéért. Korábban megjegyeztem, hogy a család széthullásakor Barry Ryan viszszaköltözött az apjához. Felnőttkorában Barry a kutatásban részt vevő férfiak nagy részénél még mindig jobban vágyott az apja szeretetére. Ahol jelen van, ott az anyával való ödipális azonosulás adja meg az érzelmi alapot ahhoz, hogy a demaszkulinizáció során kezelni tudják a

188


struktúra elvesztését. így az adott férfiak némi meggyőződéssel tudják bizonygatni a nők iránti szolidaritást és a férfiakkal, különösen a kon vencionálisán férfias férfiakkal szembeni távolságtartást. Ezek az érzel mek minden interjúban felbukkantak. Ez a hat eset egyértelműen bizonyítja, hogy a nőkkel vállalt szolidari tásnak nem kell teljes feminizációba átcsapnia. Ezek a férfiak nem lesz nek transzszexuálisok. Ehelyett inkább arról van szó, hogy az anyával való ödipális azonosulás egy tudatalatti szinten, a személyiségen belüli ellentmondásként együtt létezik az ödipális maszkulinizációval. A felnőttkori társadalmi nemi politika aktiválja ezt az ellentmondást, különösen a bűntudat témája körül. A klasszikus pszichoanalízisben a férfiak bűntudata szorosan összekapcsolódik az ödipális maszkulinizá cióval, és az apával való azonosulás a felettes én alapja. Ha ebben a mo dellben értelmezzük az interjúkat, akkor legalább két beszélgetés esetén paradox helyzetet figyelhetünk meg. Bűntudat volt bőven, az azonban inkább az atyai törvény betartásához, nem pedig annak áthágásához kapcsolódott. Barry Ryan pusztán azért érzett bűntudatot, mert férfi volt. Bili Lindemant egy egyenlőtlen viszonyban lezajlott konkrét tör ténés miatt furdalta a lelkiismeret („kihasználtam” - mondta, vállalva a szó több értelmét), valamint általában véve a férfiagresszió miatt. A feminista irodalom egy fontos vonulata - amelyet Barry és Billy egyaránt szorgalmasan olvasott az 1980-as évek elején - szigorú néze teket hangoztatott a férfiakról: a nemi erőszakot, a pornográfiát és a háborút helyezte középppontba. Ügy vélem, az interjúalanyaink bűn tudata nem választható el az ödipális maszkulinizáció és az anyával való ödipális azonosulás közötti ellentmondástól, amelyet ez a politi kai környezet hirtelen aktivált. A csoport nem minden tagja számolt be óriási bűntudatról. Nigel Roberts szintén forgatta az említett irodalmat, de hidegebb fejjel rea gált. Sőt, kritizálta a bűntudat által keltett reakciókat:

Szerintem a feminizmust támogató férfiak között sokan még mindig szapul nak más férfiakat: azt, amiket mondanak, ahogyan viselkednek - pont úgy mint a feministák. Amikor az ember szembesül a feminizmussal, hajlamos ideig azt kívánni, bár ne lenne férfi, és hajlamos egy ideig utálni a többi f

Egy ú j

vilá g

189

és csak hallgatni a nőket, és vágyni a társaságukra. És bizonyos értelemben még mindig tartunk más férfiaktól, és hogy is mondjam, nem akarjuk, hogy olyan jó feministák legyenek, mint mi vagyunk. Talán nem véletlen, hogy Nigel nem bűntudattal reagált a feminizmus ra. A családja és a serdülőkori nemi élete elhallgattatta a nemi különb ségek tematikáját. Következésképp az ő esetében bármiféle azonosulás sal kapcsolatos ellentmondás a személyiségben valószínűleg gyengébb lehetett, mint a többiek esetében. Nigelt inkább zavarba hozta a feminizmus, mintha valamiképp hát rányba került volna miatta. Elismerte a nemi egyenlőtlenség tényét, el fogadta a nemi egyenlőség elvét. Sőt, ezen túl is lépett és átértékelte „az élet női oldalát”. De nem tudta élhető projektté formálni ezt a választ. Kicsúszott a talaj a lába alól („mintha elveszne belőlem a lényeg”), vagy legalábbis fennállt ennek a veszélye, ezért kerülte a kockázatot a feminis ta nőkkel. A struktúra összeomlása, amit a feminizmus idéz elő a férfi aknál (ami számára régebbi elköteleződés volt, mint a csoport bármely más tagja számára), mintha oda vezetett volna, hogy ide-oda sodródott, mindenféle határozott cél nélkül. Nem jött rá, hogyan tudná ismét öszszeszedni magát akár a nőkkel, akár a feminista férfiakkal való azono sulás révén. Összefoglalásként elmondhatjuk, hogy a maszkulinitás átalakítása sokféle érzelmi konfigurációval járhat együtt. Ezek egyike sem tűnik jól körülhatároltnak vagy különösen stabilnak. Úgy vélem azért, mert ezeknek az érzelmi dilemmáknak nincs olyan feloldása, amely egyedül a személyiség szintjéhez lehetne köthető. A társadalmi nem rekonstruk cióját akkor lehet továbbvinni, ha új terepre merészkedünk, ahol közvet lenül lehet foglalkozni az érzelmi ellentmondás strukturális eredetével. Tovább kell lépni a kollektív gyakorlat felé.

A vita pillanata Hiába van a nemi kérdéseknek társadalmi jellege, az ellenkultúra álta lában individualizált gyakorlatokkal kezeli e témákat. A személyiségát-

190


alakítás terápiás módszerei szerint a reform alapegysége az individuum, és azt sugallják, hogy csak még nagyobb individualizmussal lehet előre lépni: meg kell keresni az „igazi énünket”, az „igazi személyiségünket”. Ha erre koncentrálunk, akkor az én átalakítása a társadalmi nemek patriarchális rendjének elfogadását, nem pedig felforgatását hozhatja magával. Danny Taylor például nem hagyta figyelmen kívül a társa dalom- és gazdaságszerkezet sajátosságait. Világosan festette le ezeket, arról beszélt, hogy a nők „a rabszolgák rabszolgái”. Ugyanakkor csak a saját fejében zajló változásokon dolgozott, és ez a munka nem feltétlenül vezet rabszolgafelkeléshez. Dannynek sikerülhet megtalálnia új énjét, létrehoznia egy olyan maszkulinitást, amire vágyott, és amelynek része a nők iránti figyelem, az érzelmi nyitottság és a szexuális passzivitás. Ez a maszkulinitás aztán becsusszan az újjászervezett patriarchális rend egyik rekeszébe - kétségkívül nem hegemón formaként, de elismert és biztos alárendelt helyzetbe. A maszkulinitás átalakításának individualizált projektjében az a po litikai rizikó, hogy végső soron a patriarchátus modernizálásához, nem pedig a megdöntéséhez járul hozzá. Az Érzékeny Új Férfi máris jelen van a médiában, a fejlett országok hirdetéseiben olyan ruhaneműk reklámo zására használják fel, amelyeket a harmadik világbeli nők készítenek béka feneke alatti bérekért.154 Sok feminista nő szemléli szkeptikusan a feminista férfiakat, mert úgy érzik, hogy a reform nem több puszta kirakattevékenységnél. Egy másik álláspont mintha szorosabb szövetségbe vonná a férfia kat a feminizmussal: ennek lényege a bűntudat, a férfiakkal szembeni ellenségesség és a teljes behódolás a nőmozgalomnak - ezt hívták „effeminizmusnak” az 1970-es években.155 Ez az álláspont elfogadja az in dividualizáló logikát, amennyiben az elnyomás forrásának a férfiak sze mélyes szexizmusát tartja, és inkább erkölcsi, mint gyakorlati reformot kínál. Fentebb már idéztük Nigel Roberts kritikáját az effeminizmusról, amely felidézi a ma már közhelyszerű viccet arról, hogy milyen férfias dolog azon versengeni, ki a legjobb feminista. Ennél lényegesebb, hogy megjegyzése rámutat arra, hogy a férfiak közötti ellenségeskedés aláássa reakcióikat, amikor a férfiak moralizált individualizmusra építve fordul nak a feminizmus felé.

Egy ú j

vilá g

191

A politikai gyakorlatban a hat férfiból ketten léptek túl az én újjáépí tésén és más férfiak hibáztatásán. Barry Ryan az interjú idején ápoló nak tanult. A kórházban - ahogy az talán várható egy nemeket ennyire hangsúlyozó intézményben - jó sok patriarchális ideológiával és gya korlattal találkozott.156 Némi elégtételt érzett, amikor pusztán létezé sével felforgatta a maszkulin szokásokat. Még ennél is fontosabb, hogy szándékos tudatformálást is végzett a munkahelyén. Jelenleg nekem mint érettebb korú hallgatónak jobbára az a feladatom, hogy irányítsam a hallgatókat, és némi tanítást is végzek, mármint nem hivatalos tanítást. Olyasmikre gondolok, hogy rámutatok arra, hogy a csoportokban a férfiak többet beszélnek, és eltűnődünk együtt azon, vajon miért van ez. Barry úgy érezte, ez a kollektív munka a radikális személyiségátalakítás szüneteltetését kívánja tőle. Ezért hajlandó volt vállalni egy mérsékel tebb, élhetőbb feminizmust. Bili Lindeman ugyancsak fektetett energiát abba, hogy átalakítsa a férfiakkal fenntartott kapcsolatait, és ezzel túllépett az individualizmu son. A következőképpen írta le ezt a gyakorlatot: Nagyon erősen éreztem, hogy szeretnék megismerkedni olyan férfiakkal, akik hasonló változásokat szeretnének elérni, ezért elkezdtem férfiak tudatosság erősítőcsoportjaiba, meg hasonló helyekre járni. Olvastam. Kevés könyvet írtak férfiakférfiaknak a „változás" témájáról. Sokfeminista irodalmat olvastam. Ügy látom, hogy a feminizmus - és az, ahogyan én találkoztam vele a saját kapcso lataim révén - rendkívül sokat lendített azon, hogy változni tudjak. [SzünetJ Sokat olvastam és sokat kaptam. Bili megkísérelte összekapcsolni a szexizmusellenes csoportokban be töltött szerepét a környezetvédő aktivizmussal. Próbált olyan férfiakat keresni, akik hasonló érdeklődéssel rendelkeznek, hogy rávegye őket, dolgozzanak közösen olyan projekteken, amelyek fényképeket és egyéb képzőművészeti eszközöket használnának fel a változás érdekében. Ez azonban nem ment könnyen:

192


Olyan embert találni, aki így érez [értsd: szeretne változtatni a maszkulini és még a zöld témák iránt is érdeklődik... Nagyon kevés olyan ember van, vel igazán szívesen dolgoznék együtt. Szóval lassan haladok, és sok az aka Ez a két projekt nyilvánvalóan szűkre szabott. Az interjú idején Barry Ryan még mindig tanult. Egy hallgatónak, akármennyire érett korú, nem sok lehetősége van a képzési program befolyásolására. Bili Lindeman olyasmit kísérelt meg, amiben több lehetőség rejlik, de a poten ciális munkatársak körét olyan emberekre korlátozta, akik már eleve egyszerre két politikai mozgalom tagjai voltak. Cselekvésről követke zésképp csupán rendkívül szűk keretek között lehet szó. Hiába tapogatózó és szűkre szabott azonban ez a két kezdeményezés, logikájukat tekintve egy új momentumot jelenítenek meg a változás so rán. Ezek a kezdeményezések túllépnek azokon az individualizáló gesz tusokon, amelyek során egy férfi megpróbál leválni a maszkulinizáció folyamatáról, és a politikai mozgósítás irányába fordulnak, amely során maga a patriarchális társadalmi rend is vitatottá válik. A későbbi fejezetekben a patriarchátus elleni támadás egyéb for máival is foglalkozni fogok. Ez a két eset nyilvánvalóan kevés ahhoz, hogy építeni lehessen rájuk. Mégis szeretném hangsúlyozni konceptu ális jelentőségüket, az általuk jelzett változást. Az átalakulás kollektív projektjei a társadalmi szinten működnek. A társadalom intézményes rendjével ugyanúgy foglalkoznak, mint a személyiség társadalmi szer vezettségével. A személyes életnél nagyobb egységek létrehozásán fára doznak (legyenek azok kis létszámú munkacsoportok vagy társadalmi mozgalmak). Ilyen értelemben a vita pillanata egészen más, mint az én rekonstrukciójára irányuló törekvések esetében. Szeretném ismét hangsúlyozni, milyen ösztönző szerepet játszik a környezetvédő mozgalom a társadalmi nemek politikájában. Ebben a mozgalomban jelentős számú férfi kötelezi el magát olyan kollektív folya matok mellett, amelyek - részben azért, mert a feministák részt vesznek a környezetvédő akciókban - társadalmi előnyt biztosítanak a konvencio nális maszkulinitással szemben. Ezek a folyamatok emellett rendkívül jól használható modelleket is nyújtanak a politikai gyakorlathoz, ahogy azt a Franklin-gátnál zajló blokád esetében láthattuk.

E g y ú j vilá g

193

A környezetvédő mozgalom kultúrtörténete ugyanakkor nem csupán lehetővé teszi a maszkulinitás átalakítását, hanem egyben korlátozza is. A környezetvédő mozgalom ugyanis - az általában vett ellenkultúrá hoz hasonlóan - leginkább a társadalmi nemeket megkerülve igyekszik működni. Sőt, akár arra is megpróbál kísérletet tenni, hogy lebontsa a nemek szerinti különbségeket. Legelterjedtebb eszménye a feminin és maszkulin elvek fúziója. A kutatásban szereplő mind a hat férfi valami féle androgünitás elérését tartja céljának. A gond az, hogy a nemi különbségek figyelmen kívül hagyása egy továbbra is patriarchális társadalomban nem csupán progresszív, hanem akár bénító is lehet. A maszkulinitás egyszerű tagadása, amely megre ked az elutasítás pillanatában, nem feltétlenül tesz lépéseket a társadalmi átalakulás felé. Az ebben a fejezetben bemutatott nemi zsongás mellett a továbblépéshez egy nemeket hangsúlyozó szexizmusellenes politiká ra is szükség lenne olyan férfiak részéről, akik elutasítják a hegemón maszkulinitást. A 10. fejezetben fogjuk taglalni, hogy ehhez mi minden szükséges.

6

Egy nagyon konvencionális meleg A nyugati világban jelenleg nincs olyan férfiak közötti viszony, amely több szimbolikus terhet viselne, mint a hetero- és homoszexuálisok kö zötti kapcsolat. Egy ilyen kapcsolat kollektív, nem csupán személyes vi szony. Társadalmi szinten érinti a nemi viszonyokat. Ez a fejezet azt tárja fel, milyen következményekkel jár a maszkulinitás kialakulására. A patriarchális kultúra egyszerűen értelmezi a meleg férfiakat: a me leg férfi nem férfias. Ezt bámulatosan sokféleképpen fejezik ki, része ennek az ízetlen tréfálkozás a lazán tartott kézről, a nőies viselkedési formákról, vagy akár a szofisztikáit pszichiátriai kutatások a homosze xualitás gyermekkori „kóroktanáról”. Ez az értelmezés nyilvánvalóan összefüggésben áll azzal, hogy a mi kultúránk a szexualitás rejtélyéről általában úgy vélekedik, hogy az ellentétek vonzzák egymást. Ha vala kit a férfias vonz, akkor nyilván ő maga nőies - ha testben nem, akkor valamiképpen szellemében. Ezek a nézetek nem kimondottan koherensek (nehezen tudnak mit kezdeni például azzal, hogy a meleg férfiak egymáshoz vonzódnak), mégis elterjedtek. Ennek megfelelően dilemmát okoznak a maszkulini tás terén azoknak a férfiaknak, akik más férfiakhoz vonzódnak. Ez a dilemma egyre nagyobb nyilvánosságot kapott, ahogy az 1970-es és 1980-as években a gazdag országokban kialakultak a melegközösségek.

E g y n a g yo n k o n ven cio n á lis m eleg

195

Brit, amerikai, kanadai és ausztrál kutatások tárták fel ezeknek a közös ségeknek a történelmi gyökereit, a korábbi nemzedékek többé-kevésbé földalatti hálózatait, amelyek támogatást nyújtottak a homoszexuá lis férfiak egy részének. Az 1960-as években és az 1970-es évek elején drámai változás történt. A kultúra általában véve szexualizálódott; az ortodoxia ellen nyílt támadást indított az amerikai polgárjogi mozga lom, valamint az új baloldal és az ellenkultúra; bemutatkozott a női felszabadítási mozgalom; emellett a meleg férfiak és nők politikai moz golódása is elkezdődött a meleg felszabadítási mozgalomban.157 Ezek a mozgalmak megnyitották a teret a melegközösségek kialaku lása és intézményesülése előtt bizonyos nagyvárosi negyedekben, ame lyek között a San Franciscó-i Castro Street és a New York-i Christopher Street környéki negyed a leghíresebb. Egy sor üzleti vállalkozás (bárok, üzletek, éjszakai klubok, szaunák), illetve politikai csoportosulások (me leg felszabadítási mozgalom, meleg kulturális politikai szervezetek, AIDS akciócsoportok) vetették meg itt a lábukat. Egy homoszexuális férfi élete most már jelenthette azt - és egyre inkább valóban jelentette is -, hogy az adott személy kapcsolatban állt valamelyik melegközösséggel. Nem meglepő, hogy a férfi homoszexualitás társadalmi-tudományos megítélése is megváltozott. Eltávolodott a pszichiáterek kóroktani és te rápiás kérdéseitől, valamint a homoszexualitást „devianciaként” kezelő szociológiai felfogástól, amely egy kalap alá vette a homoszexualitást a dadogással, az alkoholizmussal és a csekkhamisítással. Az Egyesült Államokban kialakult egy szociálpszichológiai irányzat, amely „identi tásként” látta a homoszexualitást, és nyomon követte azokat a lépése ket, amelyek által ez az identitás felépült, illetve beépült az énbe. Ez a nézet találkozott a szociológia egyik új irányvonalával, amely a homo szexualitást „szubkultúraként” kezelte, amelyet (mint a plurális társada lom többi szubkultúráját is) az tartott fenn, hogy az új tagokat szociali zálták, a határviszonyokat pedig a társadalom fősodrával közreműködve alakították ki.158 Ezek a vonulatok elfogadóbb leírásokat eredményeztek a férfi homoszexualitásról, mint az elborult elmék és titkos deviancia képeivel tűzdelt tanulmányok, amelyek alig harminc éve is még tudományos munkának minősültek. Az amerikai kutatások identitásra és szubkultúrára helye-

196


zett hangsúlya azonban elvonta a figyelmet a szexualitás és a társadalmi nemek politikájáról. Nagy-Britanniában több vita zajlott arról, hogy a melegközösség vajon a felforgatás és kulturális változás vagy a társa dalmi nemi konzervativizmus színtere-e. Gregg Blachford azt állította, hogy a melegközösségek bizonyos ellenállást jelenítenek meg a társada lom egészében tapasztalható férfidominancia kultúrájával szemben bár jelentős kihívást nem jelentenek. Jeffrey Weeks posztstrukturalista nézőpontból közelítette meg a társadalmi rendet, és ő úgy látja, hogy a szexuális szubkultúrák sokszínűbbek és több lehetőséget rejtenek ma gukban a változásra.159 Ezek a témák távolról sem tekinthetők lezártnak, részben a HlV-járvány miatt. Azok számára, akik egyszerre igyekeznek lerázni magukról az előítéletek új hullámát, feldolgozni az AIDS-betegséget és a halált, va lamint forrásokat mozgósítani az ápolásra, kezelésre és megelőzésre, a társadalmi nemmel kapcsolatos elméleti kérdések nem igazán élveznek prioritást. Ezek a kérdések azonban nem tűntek el; sőt, nagyon is lénye gesek, ha meg akarjuk érteni a társadalom AIDS-re adott reakcióit. Ez a fejezet a sydney-i melegközösséggel kapcsolatban álló nyolc fér fival készült interjúra épül. Akadtak a kutatásban más homoszexuális tapasztalattal rendelkező férfiak is (hárman az 5. fejezetből és legalábt ketten a 4. fejezetből), de őket nem a meleg kapcsolati hálókon keresztü találtuk meg, és csak egyikük tart fenn kapcsolatot ezekkel a hálózatok kai (Paul Gray, aki a biztonság kedvéért meleg helyszínekre jár, amikoi női ruhát visel). A nyolc férfi: Mark Richards (húszas évei elején), ápológyakornok Dean Carrington (húszas évei közepén), tehergépkocsi-vezető; Alai Andrews (húszas évei végén), technikus egy szabadban levő munkahe lyen; Jonathan Hampden (húszas évei végén), kereskedelmi asszisztens Damien Outhwaite (harmincas évei elején), munkanélküli, alkalman ként taxisofőrként dolgozik; Adam Singer (harmincas évei elején), ér telmiségi egy nagyvállalat városi irodájában; Gordon Anderson (négy venes évei elején), vállalati menedzser; Gerry Lamont (negyvenes éve végén), magánpraxist folytató értelmiségi. A legtöbben folytattak szexuális viszonyt nőkkel, bár jelenleg egy ki vétellel mindannyian a férfiakkal folytatott szexuális kapcsolatot kere

E g y n a g yo n k o n ven cio n á lis m eleg

19 7

sik. Kettejüknek van gyereke, többen gondolják, hogy még sor kerülhet rá. Hárman vidékről származnak (egyikük a tengerentúlról), számukra a nagyvárosba költözés összekapcsolódott azzal, hogy beléptek a meleg társadalmi hálózatokba. A legtöbben munkásosztálybeli háttérrel ren delkeznek, többen valósítottak meg felfelé mobilitást. Egyikük élete a kiváltságosok között kezdődött, ő elit magániskolába járt.

Az elköteleződés pillanata A homoszexualitás régebbi diskurzusait elsősorban a dolog eredete fog lalkoztatta. Richard von Krafft-Ebing, a modern szexológia alapítója szerint a homoszexualitás „nemi ösztön... pontos ellentéte annak, amely az egyén nemére jellemző”, legfőbb okának az örökletes degeneráltságot látta. A pszichiátria ebben az évszázadban valamiféle fejlődési rendelle nességet tételezett fel a dolog mögött, noha arról heves viták zajlottak, hogy pontosan mi is lenne az a rendellenesség. Az ortodox pszichoana lízis régen a családi patológiát okolta: a távolságtartó apákat és a csábító anyákat. Az újabb véleményeket befolyásolta a Kinsey Intézet egy San Franciscó-i tanulmánya, amely kevés bizonyítékot talált a csábító anya/ gyenge apa tézisre, ugyanakkor azt találta, hogy nemi nonkonformitás gyakran fordult elő a homoszexuális férfiak gyermekkorában.160 A kutatásban szereplő férfiak élettörténetei egyik eredetre vonatko zó nézetet sem támasztják alá. A kérdéses férfiak mindannyian olyan családban nőttek fel, amelyeket konvencionális munkamegosztás és a konvencionális hatalmi struktúrák jellemeztek. Dean Carrington vic cesen „viktoriánus férfinak” titulálja az édesapját; és az apák fele anynyira domináns szerepet játszott a felesége felett, hogy az erőszaktól sem riadt vissza. Az anyák háztartásbeliek és főállású anyák voltak, csak néhánynak akadt időnként jövedelmet biztosító munkája. Rövi den: a kérdéses családok az 1950-es és 1960-as évek Ausztráliájában a számszerűen normálisnak és társadalmilag elfogadottnak tekinthető modellek közé sorolhatók.161 Emellett a fiúk esetében különösebb nemi nonkonformitásról sem tu dunk beszámolni. Ebben a konvencionális családi környezetben ponto-

198


san ugyanolyan maszkulinizáló gyakorlatok folytak, mint amilyenekről a heteroszexuális élettörténetekben hallhattunk. Édesanyjuk nadrág ban járatta őket, nem szoknyában, édesapjuk focizni tanította őket, és megtanulták a szexuális különbségeket is. Amikor kiléptek a családból, a szokásos, nemileg meghatározott kortárscsoportokba kerültek, a szo kásos szexista informális nemi felvilágosítást kapták, és megtapasztalták az iskolai életet átható nemi dichotómiákat. Mark Richard egy agresszív kortárscsoportba keveredett és kisebb bűncselekményeket is elkövetett, Jonathan Hampden futballista lett, Gerry Lamont pedig szembeszállt részeg apjával, amikor az nekiment Gerry édesanyjának. A munkaerőpiacra lépve a legtöbben társadalmilag maszkulinizált terepen maradtak. Jonathan Hampden például gond nélkül dolgozik egy férfiak által uralt fizikai munkakörben. Dean Carrington, akinek imént idéztük szeretetteljes megjegyzését „viktoriánus férfi” édesapjáról, tehergépkocsi-vezetőként dolgozik. Függetlenül attól, hogy férfiakkal lé tesít nemi viszonyt, a férfiasság számára továbbra is szexuális cselekvé si készséget jelent: aktív és irányító szerepet. Gordon Anderson a kon vencionális főnök/titkárnő vonal mentén irányítja az irodáját, és olyan visszafogott, tekintélyt parancsoló modor jellemzi, ami tökéletesen illik a jól szabott középszürke öltönyhöz, amelyet az interjú alatt viselt. Gor don ügyes üzleti taktikus és intelligens meglátásai vannak a politikával kapcsolatban. Ezekben az életekben is megtalálható tehát az elköteleződés pillana ta a hegemón maszkulinitás mellett, ahogy azt az 5. fejezetben bemu tatott környezetvédők esetében is láthattuk. Végtére is ez várható el a domináns minta hegemóniájától: mindenkire hatással van. Ám ahogy az 5. fejezetben láthattuk a családi dinamika néhány te rületén, a társadalmi nem konstrukciójában részt vevő viszonyok más lehetőségeket is rejtenek. A család nem rögzült mechanikus rendszer. Hanem olyan viszonymező, amelyben a társadalmi nem formálódik. A családi konfiguráció gyakran időről időre változik: szövetségek ala kulnak és bomlanak fel, személyek jönnek és távoznak. A konvencionális munkamegosztással működő családokban a fiúk anyákhoz és lánytestvérekhez fűződő kapcsolata egyszerre a szexuá lis különbség kijelölésének elsődleges eszköze, valamint az apával való

Egy nagyon konvencionális m eleg

199

alternatív azonosulási lehetőségek forrása. A patriarchális háztartás konvencionális szerkezete az érzelmi viszonyokban és a társadalmi nem konstrukciójában szükségszerűen megnyit egy sor lehetőséget. így találunk Jonathan Hampden esetében erős azonosulást az apával, emellett azonban határozott azonosulást a nővérrel is. Ez a viszony még erősebbé vált az apa szeretetmegvonása után. Egy későbbi életszakasz ban pedig Jonathan indulatosan megszakította kapcsolatát a nővérével. Alán Andrews vidéki fiú, csakúgy, mint Damien Outhwaite. Mindig is közelebb állt az édesanyjához, gyerekkorában főleg lányokkal barátko zott és általában véve is csodálta a nőket, közel érezte őket magához. Alant édesanyjának kellett kilöknie a fészekből. Damien lerázta magáról édesanyja irányítását és a nagyvárosba szökött; de érzelmileg továbbra is erősen kötődik hozzá. A szélesebb környezetben a következetesen maszkulinizált közkul túra - a kortárscsoportokban, az iskolákban, a munkahelyeken, a sportszervezetekben, a médiában - fenntartja a társadalmi nem konvencio nális definícióit. Ám épp ez az állhatatosság hajtja arra a fiatalokat, hogy a társadalmi nemet a felnőttekkel és a fennálló hatalommal szembeni ellenállás egyik területévé tegyék. Az ellenállás jelentheti azt, hogy egy hiperférfias személyiséget ala kítanak ki, ahogy Jonathan Hampden tette serdülőkorban: dohány zott, verekedett és ellenszegült az uralkodó osztály számára működte tett iskolában, a 4. fejezetben tárgyalt munkásosztálybeli fiatalok egy részéhez hasonlóan. Az ellenállás ugyanakkor jelentheti azt is, hogy valami botrányosan férfiatlan dolgot művelnek. A csoport tagjai közül ketten pontosan ezt tették a serdülőkor végén. Damien Outhwaite, aki a fullasztó vidéki környezetből a nagyvárosi egyetemre került, azzal tűnt ki, hogy festette a haját, csípőfarmert viselt, lakkozta a körmét és kötni kezdett. Mark Richards pedig kezelhetetlen és ellenséges tiné dzser volt, majd fiatal felnőttként száznyolcvan fokos fordulatot vett és ápoló lett. Az elköteleződés pillanatának tehát megvannak a maga bonyolult viszonyai. Minden élettörténetben megjelenik valamilyen mértékű el köteleződés a hegemón maszkulinitás mellett. A skála a teljes elkötelező déstől a reménykedő ábrándokig terjed, de mindig jelen van. Semmilyen

200


értelemben nem állítható, hogy ezeknek a férfiaknak a homoszexualitása hiányra, nemi vákuumra épülne. A maszkulinitás konstrukciója azonban olyan viszonyokon keresztül zajlik, amelyek távol állnak az egységestől. A társadalmi nem dinamikája egyszerre erős, valamint elég bonyolult és ellentmondásos ahhoz, hogy lehetőséget adjon különféle módosulásokra. Ezeknek a férfiaknak az életében a döntő módosulás általában egy szexuális élmény után következett be: a szexualitás felfe dezése, vagy egy szexuális jellegű felfedezés után.

A homokszem: szexualitás A csoport több mint fele esetében az első fontos szexuális viszony he teroszexuális volt. Ketten éltek már házasságban és gyerekeik is voltak, mások pedig álltak közel a házassághoz. Dean Carrington első kapcso latáról azt vallja, hogy „gyönyörű kapcsolat volt, máig jó barátok va gyunk”, és ehhez jó nemi élet és kölcsönös odafigyelés társult. Ügy véli, akár össze is házasodhattak volna. Alán Andrews számára, aki vidéken nőtt fel, a szexualitás egy lánnyal folytatott viszonyt jelentett. Édesany ja és a kortárscsoport egyaránt nyomást gyakoroltak rá, hogy találjon magának barátnőt. A barátai meg is próbálták összehozni valakivel. Elmesélt egy vicces történetet arról, hogyan lökték be egy lány sátrá ba egyik éjjel, amikor a kortárscsoport vadkempingezett a bozótban, ő azonban nem a neki kiszemelt lányt fogta meg. A kötelező heteroszexualitás - ahogy azt más csoportok esetében is láttuk - megkérdőjelezhe tetlenül hozzátartozott a felnőtté váláshoz.

A 16 vagy 17 éves fiúktól elvárták, hogy ne legyenek szüzek, én pedig még voltam. Ezért mindig az gondoltam, milyen jó lesz, ha majd egyszer találk zom a megfelelő lánnyal. De aztán egy fiúval találkoztam. Ahogy az Alán szavaiból is kitűnik, a publikus diskurzus adottnak ve szi a heteroszexualitást. A kötelező heteroszexualitás azonban nem fel tétlenül valósult meg a gyakorlatban is. Az elbeszélésekben nemek kö zötti és nemen belüli gyermekkori tapasztalatok egyaránt előfordulnak.


201

Adam Singer azt meséli, hogy számára „fontos volt a szexualitás, ami óta csak az eszemet tudom”. Részletesen beszámol arról, milyen szexuá lis játékokat játszott mindkét nembeli kortársaival az általános és a kö zépiskolában, többek közt érzékletes leírást ad egy „nudista kolóniáról”, amelyet általános iskolás fiúk alapítottak a bozótban, közvetlenül az iskola kerítése mögött. Jonathan Hampden szintén felidézi, hogy gyermekko rában szexuális játékokat űzött mindkét nembeli társaival, bár az ő tör ténete kevésbé idilli. Hétévesen rajtakapták, amikor a szomszéd lánnyal játszott. Később a fiúkkal folytatott „gruppenek” (amely alatt valószí nűleg kölcsönös maszturbálás értendő) alatt ráébredt arra, milyen tiltás kapcsolódik a homoszexualitáshoz, és bűntudata alakult ki. Az egyik férfi esetében pedig a szexuális beavatást egy felnőtt nő, egy rokon vé gezte el gyermekkorban, amelynek súlyos érzelmi zűrzavar lett a vége. Mind a heteroszexuális, mind a homoszexuális felnőttek élettörté netében találhatók gyermekkori szexuális élmények mindkét nembeli partnerrel. A fiúkkal vagy férfiakkal létesített korai nemi viszony ön magában nem akadályozza meg a heteroszexualitást. Más országokból származó kutatási adatok támasztják alá, hogy sokkal több férfinak volt homoszexuális kapcsolata fiatalkorában, mint ahányan teljesen vagy főként homoszexuálisok lettek. A fiatalok szexualitása a lehetőségek me zeje, nem determinisztikus rendszer. Freud rámutatott a gyermekkori szexualitás szabadságára (ezzel kapcsolatban írta híresen vicces meg jegyzését a gyermek „polimorf perverz hajlandóságáról”), azt azonban csak a korai gyermekkorban találta meg. Az olyan esetek, mint Adam Singeré vagy Jonathan Hampdené azonban bizonyítják, hogy a polimorf szexualitás egészen a serdülőkor kezdetéig elnyúlik, sőt még a serdülő korban is megfigyelhető.162 A felnőttkori homoszexualitás - a felnőttkori heteroszexualitáshoz hasonlóan - ennek a mezőnek a lezárása. Valami, ami megtörténik, amit meghatározott gyakorlatok hoznak létre, nem pedig valami előre megha tározott. A szexuális lezárásnak része a vágy tárgyának megválasztása. A figyelemnek ez a beszűkítése megtalálható néhány, bár nem mind egyik interjúban. Mark Richards felhagyott a tekintéllyel szembeni ellenszegüléssel, és esetében megszűnt a serdülőkor előtti súlyos boldogtalanság, mikor egy,

202


csak fiúknak fenntartott bentlakásos iskolába küldték és beleszeretett az egyik osztálytársába. Azt állítja, hogy ez „klasszikus bentlakásos iskolai történet... egy nagyon szoros barátság, megfejelve... egy meglehetősen erős szexuális viszonnyal is.” Titkos viszony volt, de nagyon intenzív: Nem buktunk le - pedig hol nem csináltuk! De tényleg, az aula alatt, a lépcsők alatt. Ö is elkezdett zeneiskolába járni csak azért, mert én is jártam zeneiskolába, így ugyanazokon a napokon jártunk... Az iskolában tudtak róla?

Jesszus, dehogy. Nem. Egyáltalán nem. Nem tudom, hogy lehetséges ez de nem. Azóta Mark számára nem volt kétséges, hogy az erotikában a férfiakat választja. Ez nem egyfajta fetisiszta fixáció a tárgy egy meghatározott jelleg zetességére. Hanem Mark szexuális gyakorlatának konszolidálása egy kapcsolat köré: kialakult egy struktúra, amelyet Mark egy az egyben át vitt a későbbi érzelmi viszonyaira is. Mark nemi élete ennek értelmében több, viszonylag hosszú kapcsolaton keresztül alakult. Elutasítja a futó kapcsolatokat és erős iróniával beszél az AIDS-nek arról a „csodálatos” mellékhatásáról, hogy „véget vetett annak, hogy mindenki kefél fűvelfával”. A szexuális lezárás megtörténhet úgy is - Mark esetében ezt látjuk -, hogy semmiféle utalás nem történik a homoszexuális identitásra és az egyén nem melegként határozza meg magát a társadalomban. Maga a kapcsolat volt az alap. Adam Singer szexualitása, amely a gyermekkor ban szélsőségesen sokszínű volt, szintén érzelmileg telített kapcsolatok körül konszolidálódott. Tapasztalatai nem korlátozódtak kizárólag fér fiakra, de a férfiakkal folytatott viszonyok sokkal nagyobb hangsúlyt kaptak. A középiskolában Adam észlelni kezdte a felsőbb éves diákok szexuális kisugárzását: „ugyanolyan diákok voltak, mint én, a férfias ságuk viszont nagyon-nagyon erős volt”. Felnőttként ki tudja fejezni a vágyait - viccesen, de hatékonyan: „nagy, izmos férfi legyen, akihez hoz zá tudok bújni, én imádom, ha babusgatnak”. A tárgyválasztás itt egy ellentmondásos nemi képi világon keresztül történik („izmos7„babus-


203

gatnak”), és ez az ellentmondás nem elvont, hanem testet öltött. Ehhez képest a „megfelelő nő” képe, akitől Adam egy nap gyereket szeretne, meglehetősen homályos. Az itt látható társadalmi folyamatot nem lehet a „homoszexuális sze rep” vagy a „homoszexuális identitás” fogalmaival megragadni. A 2. fe jezetben tárgyalt heteroszexuális esetekhez hasonlóan mind a szexuális gyakorlat, mind a szexuális képi világ a társadalmi nemmel rendelkező testeket érinti. Testi örömök szolgáltatása és befogadása történik. A tár sadalmi folyamat leginkább az érintésen keresztül zajlik. Ez mégis két ségtelenül társadalmi folyamat, interperszonális gyakorlat, amelyet a társadalmi nem átfogó struktúrája irányít. Hasonló mintát vázol fel Dean Carrington is, akinek szintén voltak kapcsolatai férfiakkal és nőkkel egyaránt. Amikor a különbségről kér deztük, érdekes válaszában a testi érzésekre összpontosított, ezt érdemes részletesebben is megvizsgálni: A hagyományos értelemben ugyanolyan volt. Mármint az anális szex, vagy bármi más: csókolózás, simogatás, szopás, nyalás, testileg az egész ugyanaz volt. De elhatároztam, hogy elképzelem, mennyivel izgalmasabb lenne ez egy férfival. Mert tudom, hogy fel tudok izgatni egy férfit. Tudom, hogy én ho gyan szeretem. És az jó, az fantasztikus, igazából többet is beszélek. A szere tőm, Betty sosem beszélt ilyesmiről. Mindent szeretett, de sosem csinált volna olyat, hogy kiemel valamit, és azt mondja, hogy „szeretném, ha így csinálnád, szeretném, ha erősebben csinálnád, vagy ha megtennél valamit, vagy ha fel vennél ilyen vagy olyan ruhát”... Egy férfihoz közelebb érzem magamat, mert a teste ugyanolyan, mint az enyém... amikor egy férfival szeretkezem, ki tudom találni, hogyan lenne ne kem jobb... valójában többet tudok meg a saját testemről... nőtt két mellem, tudom, hogy azok milyenek, mármint ez a két csöcs rajtam: nem túl nagyok, elég laposak, de azért gyönyörűek. És annyi mindenből kimaradtam! Milyen kár, baromi nagy kár. Dean válasza ide-oda ugrál a hasonlóság és a különbözőség mezején. Világos, hogy nem tapasztal kategorikus különbséget a két nem között a nemek erotikus jellegzetességeit tekintve, és mindkét nemmel ugyan-

204


olyan gyakorlatot folytat. Dean válasza egybecseng a Sydney-ben élő meleg és biszexuális férfiak szexuális repertoárjáról végzett kutatás ered ményeivel.163 A mi kultúránkban két férfi között ugyanaz a leggyakoribb aktus a szexualitásban (csókolózás, erotikus ölelkezés stb.), mint a férfi és nő közötti szexualitásban. A különbség egy férfival - ahogy arra Dean is rámutat - a test mint Gestalt érzékelése: a test konfiguráció, amelynek hasonlósága egyszerre zavaró és megnyugvást adó. A hasonlóság lehe tővé teszi, hogy a másik testének felfedezése a saját test felfedezésének eszköze legyen.

Melegnek lenni: identitás és kapcsolatok Mindez arra utal, hogy a társadalmi nemmel rendelkező szexualitás jó eséllyel fokozatosan kialakuló és ideiglenes konstrukció. A meleg férfi társadalmi identitása azonban más téma. A meleg férfi kategóriája ma már olyan jól meghatározott és olyan könnyen használható, hogy rá le het húzni emberekre, akár tetszik nekik, akár nem. Damien Outhwaite serdülőkora végének lázadásai során tapasztalta meg ezt, amikor még aktívan érdeklődött a nők iránt:

Volt egy srác az egyetemen, aki azonnal melegnek titulált, és egy kicsit szí tott is emiatt... amit csináltam, arra mindig azt mondta, hogy olyat melege csinálnak. Például az elsők között kezdtem el csípőfarmert hordani, amiko bejött - szerinte olyat csak melegek hordanak. Vagy én például válltáskába hordtam a könyveimet - szerinte ez is kizárólag melegekre jellemző. Damien idővel elfogadta ezt a definíciót, majd meg is erősítette benne az elnyomás - két állást veszített el -, valamint a melegtársadalmi háló ban való egyre aktívabb jelenléte. A homoszexualitás ma már annyira konkretizált, hogy könnyen elő fordul, hogy a férfiak úgy élik meg ennek a társadalmi definíciónak a felvételét, mintha felfedezték volna az igazságot saját magukról. Gordon Anderson azt állítja, „felismerte”, hogy meleg; Alán Andrews ugyanezt a szót használja.


205

Alán klasszikus előbújási történetet mesél el, amely hat lépésből áll. Előtörténet: egy vidéki városban töltött gyermekkor; oldott légkörű, kon zervatív család; különösebb feszültségek nélkül. Felkészülés: serdülőkori bizonytalanságok - szeret lányokkal lenni, de nincs barátnője; egy fiú baráttal folytatott szexuális játékok, de a barát meghátrál. Kapcsolat: 19 évesen rábukkan egy placcra (a placc félig-meddig publikus találko zások helyszíne, amilyen a „teázó” Amerikában) és férfiakkal szeret kezik. Majd aktívan keresi a placcokat, egyre jobban csinálja, amit egy „csodálatos”, szexszel teli tengerparti vakáció követ. Beismerés: húsz évesen, „végül arra a következtetésre jutottam, hogy meleg vagyok, és elmentem életem első melegtáncos estjére”. Elmélyülés: önszántából járja a bárokat, számos kapcsolatba keveredik. Konszolidáció: 22 éve sen megismeri az igazit, és megállapodik egy kapcsolatban; egyre több meleg barátot szerez, csatlakozik néhány melegszervezethez, és felvál lalja másságát a szülei előtt. Mindez rendkívül rendezettnek tűnik, hasonlít a „homoszexuális identitás kialakulásának” szociálpszichológusok által leírt modelljéhez. Az események rendezettsége azonban megtévesztő, az eredmény pedig nem az énpszichológia által sugallt homogén identitás, amelyre az emlí tett modellek épülnek. Alán első, placcokon szerzett szexuális tapasztalatai kiábrándítóak voltak. Időbe telt, amíg annyi gyakorlatot szerzett, hogy örömöt is talál jon a kapcsolatokban. Amikor a bárokat járta Sydney-ben - „hírhedten antiszociális... nagyon barátságtalan helyek” -, kihasználták. A tagba szakadt, jóképű, lassú beszédű vidéki fiú valóságos jelenség lehetett a sydney-i bárokban, partnere mindig akadt. Szerelmet és ragaszkodást keresett, a partnerei viszont szexet akartak. Úgy érzi, egy pár „megerő szakolta”: „anális szexre kényszerítettek”. Kritikussá vált a meleg szépfi úkkal szemben, akiknek szexuális jártasságát a bizonytalanság túlkompenzálásának látta. Megtanult színlelni a heteroszexuális csoportokban, és titokban flörtölni. A szülei előtti feltárulkozás nehezen ment és nem is volt sikeres. Édesanyja kiborult, édesapja pedig nem volt hajlandó szóba állni vele. Mindketten elkövettek mindent, hogy távol tartsák Alant az öccsétől, nehogy romlottságával megfertőzze. Alán nem viszonyul hoz zájuk annyira ellenségesen, hogy ezt fájdalom nélkül tudná elviselni.

206


Egy ilyen történetben a „másság felvállalása” valójában azt jelenti, hogy az egyén belép egy már eleve kialakított meleg közegbe. Jelenleg is zajlik egy vita a meleg elméletalkotók között - különösen azok között, akik Foucault hatása alatt állnak - arról, milyen kollektív identitást tart fent ez a közeg: hogy ez a kollektív identitás vajon a társadalmi szabá lyozás és ennél fogva - végső soron - az elnyomás eszköze-e.164 Az bizo nyos, hogy Damien Outhwaite tapasztalatait - hogy melegnek kiáltották ki a farmerja és a táskája miatt - így is lehet értelmezni. Ahogy kevésbé nyilvánvalóan, de Alán Andrews placcokon és bárokon át vezető útját is. Mark Richards elhatárolja magát a rohanó életmódtól és a meleg szub kultúrától, a hajtűdobálósoktól és a bőrösöktől egyaránt. Ez is értelmez hető a meleg világ belső összhangjának kritikájaként. Az is kétségtelen ugyanakkor, hogy Damien, Alán és Mark szabad ságként élték meg meleg szexualitásukat, ahogy azt is, hogy azt tehet ték, amit tenni szerettek volna. Ezt nem lehet hamis tudatnak titulálva mellékesnek tekinteni. Dean Carrington fejezi ki legérzékletesebben a homoszexualitás felvállalásakor felszabaduló örömöt:

Tombolj, tombolj, tombolj! Tegyél meg mindent, amit 25 éven át megtagad magadtól! Csapjunk bele, és érezzük jól magunkat az ágyban! És menjünk lizni, táncolni, inni! Ez fontos rész, elem a meleg felszabadítási mozgalom régi tagjainak az élményeiben. És az AIDS felbukkanása után is megmaradt, amit jól mu tat a Leszbikusok és Melegek Karneválja máig tartó sikere is - minden évben ez az egyik legnépszerűbb tömegrendezvény Sydney-ben. Gordon Andersonnak hathatós érvei vannak arra, hogy ne vállalja fel a másságát (bizonyosan elveszítené az állását és valószínűleg a gyermekei láthatását is), így számára a meleg szexuális és barátsági hálók kevésbé feltűnőek. De akkor is az élete más területeinek szigorú korlátain kívül álló, sza badsággal és örömökkel teli birodalmaként tekint rájuk. A szexuális szabadság, a „bulizás” vagy az „ereszd el a hajamat” (Gor don Anderson kifejezése) fontos, de mégsem az a kapcsolat, amelyre a legtöbben vágytak. Adam Singer azt mondta az első férfival folytatott szexuális viszonyáról, hogy az „nem kapcsolat volt, hanem szexuális


207

együttlét”. A többiek nagy része is elfogadja ezt a megkülönböztetést, és Adamhez hasonlóan sokkal többre értékelik a „kapcsolatokat”. Közös eszményképük egy hosszú távú párkapcsolat, amely talán nyi tott a futó szexuális kapcsolatokra, a hangsúly azonban az elsődleges elköteleződésen van. Egyaránt értékelik benne a szexuális örömöt és az „őszinteséget... az odafigyelést, a közös életet és hogy egymástól tanu lunk”, ahogy Alán Andrews fogalmazott. Mások a működő kapcsolat elemei között említették a közös érzelmi életet, a közös érdeklődési kört, valamint azt, amikor csak ülnek és hallgatnak. Mi valósul meg a vágyakból a gyakorlatban? Az interjúk alapján erre a kérdésre a legnehezebb válaszolni, mert néhány interjúalany erről beszélt a legkevésbé szívesen. A csoport tagjai közül hárman jelenleg férfival él nek hosszú távú párkapcsolatban, egyikük 11 éve ugyanazzal a férfival. A párkapcsolatok közül a legproblematikusabbnak az tűnik, ahol a leg nagyobb a korkülönbség, talán ott a legnehezebb elérni a kölcsönösséget. Három másik résztvevő tudatosan keresi hosszú távú partnerét: vagy egy régi lángot igyekszik újra felszítani, vagy új partner után kutat. Köz ben beérik az „együttlétekkel” vagy csak várnak - ahogy egyikük fo galmazott - az aszály végére. Egy másik férfinak eddig leginkább rövid kapcsolatai voltak férfiakkal (és hosszúak nőkkel), és még mindig azon tépelődik, mennyire etikusak az ilyen együttlétek. A nyolc interjúalany között csupán egy olyan akad, aki számára az érzelmi hangsúly egyér telműen a futó kapcsolatokon van. Ö próbálja összeegyeztetni a jórészt melegekkel fenntartott erotikus életet a gyermekei anyjával folytatott családi kapcsolattal. A vágyott minta - csakúgy, mint a heteroszexuális világban, amelyet ezek a férfiak ismernek - az elkötelezettségen alapuló hosszú távú párkapcsolat. Ilyen párkapcsolatot azonban nem könnyű találni. A placcokon vagy bárokban létesített futó kapcsolatok továbbra is fontos elemei a férfiak tapasztalatainak. Mind a nyolc férfinak voltak futó kapcsolatai. Egyesek számára ez volt a meleg szexualitásba vezető út kezdete, és az „együttlét” a párkapcsolat létesítése után is fontos lehetőség maradt. A kutatásban részt vevő férfiak többsége nőkkel is folytatott szexuá lis viszonyt. Ilyen értelemben biszexuálisok. Szexuális identitásaként azonban csak Jonathan Hampden vallja magát biszexuálisnak, és ő is

208


azonnal pontosít: „biszexuális, aki a férfiakat jobban kedveli”. Garry Lamont is eljátszik a „biszexuális” szóval, számára azonban ez legin kább arra szolgál, hogy visszautasítsa a meleg identitást, amelytől min dig is távol tartotta magát. Melegnek lenni az ő értelmezésében azt je lenti, hogy valaki nem ura önmagának. Jelen időben és helyen a biszexualitásnak nincs pozitív társadalmi kategóriája, nem létezik olyan jól meghatározott köztes identitás, ame lyet a férfiak magukra ölthetnének. A biszexualitást ehelyett a hetero szexuális és homoszexuális kapcsolatok váltakozásaként élik meg, vagy pedig olyan felállásként, amelybe mindkettő belefér úgy, hogy az egyik dominál a másik felett. Más kultúrákban léteznek jobban meghatározott köztes helyzetek.165 A jelenlegi európai/amerikai társadalmak azonban a szexuális preferenciáról általában dichotómiában gondolkodnak, a biszexualitás pedig instabil konstrukció.

A maszkulinitások közötti kapcsolatok Amint azt a 3. fejezetben kifejtettük, egy konkrét maszkulinitás a többi maszkulinitáshoz és általában a társadalmi nemi viszonyok struktúrá jához fűződő viszonyában jön létre. Ezek a viszonyok nem pusztán a különbözőség kijelölései, hanem materiális gyakorlatokat is jelentenek. A hegemón és a homoszexuális maszkulinitás közötti viszonyhoz a tör ténelem során hozzátartozott a két férfi közötti nemi viszony krimina lizálása, valamint a törvényen kívüli megfélemlítés és erőszak is. Amikor és ahol ennek a fejezetnek az első változatát írtam (Sydney, 1991), éppen elítéltek egy csapat középiskolás fiatalt, amiért halálra ver tek egy meleg férfit egy belvárosi parkban, ahová ők csalták el egy tele fonhívással. Ahogy Dávid McMaster rámutat ennek a támadásnak az elemzése során: valakit halálra verni nem egyszerű; ebben az esetben a fejére tapostak, a nemi szervein ugráltak és eltörték a bordáit, amikor az egyik támadó teste teljes súlyával az áldozat mellkasára esett. A me legek elleni támadások annyira gyakoriak, hogy Sydney-ben a helyi po litika is foglalkozni kezdett a témával. A belvárosi ifjúsági kultúra mély homofóbiáját James Walker etnográfiai kutatása is dokumentálta.166


209

A kutatásban részt vevő férfiak egyikét sem verték meg, de akadtak olyanok, akiket megfenyegettek. Elbeszélésük magától értetődőnek vet:e, hogy homofób környezetben élnek. Damien Outhwaite több állást feszített el. Adam Singer részben azért rekedt meg egy szakmában, amely íem nagyon érdekli, mert az biztonságos terep egy meleg férfi számára, kordon Anderson nem vállalja fel másságát, mert fél, hogy elveszíti az íllását és a gyerekeit: Továbbra is azt akarom csinálni, amit most, továbbra is jó apa akarok lenni, nem hiszem, hogy valaha is nagyon nyíltan fogom hangoztatni az életvitele met. Ezt az árat kell fizetnem, gondolom. 3ordon érzékletes leírást ad arról, hogyan tartja fent a heteroszexuáis maszkulinitás illúzióját, amikor látogatóba érkező üzletembereket bgad. Vannak barátnői, akik ilyenkor eljárnak a lakására és háziasz;zonyként viselkednek, noha az illúzió elég ingatag, amikor a hölgyekíek meg kell kérdezniük, hol van a bors. A heteroszexuális maszkulinitással tehát a nem meleg férfiakkal énntartott mindennapi kapcsolatokban találkoznak, mely találkozá;ok gyakran fenyegetőek. Az óvatosság, a megfontolt feltárulkozás és i meleg kapcsolati hálók felé fordulás mind gyakori reakció erre a jeenségre. Ez azonban nem feltétlenül jelenti a legitimáció elismerését, előfordulhat, hogy a heteroszexuális férfiakat az idejétmúlt eszmények :s unalmas életvitel szánalmas képviselőjének látják. Dean Carrington visszatért a vidéki városába, ahol gyermekkorát töltötte: Találkoztam a barátaimmal, például azzal a sráccal, akivel együtt jártam is kolába. .. 25 éves, három gyerek, mindennap ugyanazt csinálja; visszamentem, hogy találkozzam vele. Megtettem azt a rémséges dolgot, hogy visszamentem a szülővárosomba; és istenem, hogy felnyílt a szemem! Mindenki felnőtt, és én nem nősültem meg, ők meg igen. Ők azt tették, „amit kellett", idézőjelekkel. Mán Andrews hasonlóan reagált arra, amikor végignézte, mint vált he:eroszexuális öccséből egy részeges bunkó. Ehhez képest a meleg maszailinitás csupa kifinomultság és modernitás. A heteroszexualitáshoz

210


fűződő viszony kialakítása tehát kulturális - és gyakran fizikai - távc ság létrehozását jelenti. A maszkulinitások közti kapcsolat nem merül ki a személyes inte akciókban. A hegemón maszkulinitással mint intézményes és kultúrál jelenséggel a kollektív gyakorlatokban is találkoznak. Nyilvánvaló pék erre a Jonathan Hampden iskolájában tapasztalható futballkultusz, am az iskolavezetés politikája tart életben, és ami intézményesíti a testi kon rontációt és az agressziót. A munkahelyi maszkulinizált tekintély súrlc dásokat okozott Damien Outhwaite-nek és Mark Richardsnak. Adar Singer és Gerry Lamont elhatárolja magát maszkulinizált szakmájátó A hegemón maszkulinitás azonban társadalmi tekintéllyel rendelke zik és nem könnyű nyíltan szembeszállni vele. A hegemónia egyik kö vetkezménye éppen a homoszexualitás percepciójának alakítása. Gór dón Anderson, aki a konfliktuskerülés taktikáját választotta, kritikusai nyilatkozott azokról, akik „kérkednek” a homoszexualitásukkal - am szerinte az ausztrál melegekre kevésbé jellemző. (De ugyanezt a kritiká fogalmazzák meg az „elővárosi homoszexuálisok” az Egyesült Államok bán.)167 Adam Singer, Damien Outhwaite és Mark Richards egyarán elutasítja a hipermaszkulinitást, ugyanakkor ellenszenvvel beszélnek; nőies melegekről is. Mark fogalmazott a legvelősebben:

Ha valaki férfi, miért nem viselkedik férfiként? Nem nő, hát ne is viselke úgy! Ezt elég határozottan vallom. Ami meg a bőröket, meg a többi haca illeti, azt hiszem, azt meg nem értem. Ennyi az egész. Én egy nagyon kon cionális meleg vagyok. A Mark által említett szexuális/kulturális dinamika rendkívül fontos. Ha valaki férfit választ szexuális vágya tárgyának, azzal nemcsak egy pénisszel rendelkező testet választ, hanem a megtestesült maszkulinitást is. Ehhez általában hozzátartoznak a maszkulinitás kulturális jelentései is. Ilyen értelemben a legtöbb meleg „nagyon konvencionális”. Ez nem pusztán középosztálybeli normakövetés. Hasonló álláspontot fogalmaz tak meg a melegközösségen kívül álló munkásosztálybeli férfiak is egy kutatásban, amely ugyanebben az államban folyt, röviddel a jelen vizs gálat után.168


211

A hegemón maszkulinitás felől tekintve azonban a konvenciókat tel jesen felforgatja a rossz párválasztás. Innen ered az a heteroszexuálisok körében közkeletű sztereotípia, miszerint minden meleg férfi puhány és nőies. Ez a felforgatás a homoszexualitás strukturális jellegzetessége egy patriarchális társadalomban; független a Mark és a hozzá hason ló melegek személyes stílusától vagy identitásától. Következésképp van némi igazuk - még ha nem is egészen úgy, ahogyan gondolják - azok nak a meleg teoretikusoknak, akik szerint a homoszexualitás szükség szerűen elnőiesedést is jelent. És ha ez így van, akkor az olyan meleg maszkulinitás, amilyen Mark Richardsé, amely jelenleg legalábbis elter jedt, ha nem egyenesen domináns a városi meleg férfiak körében, nem lehet stabil.169

Szembenézés a változással A változás, konkrétan a különböző miliők közötti mozgás központi téma az élettörténetekben. Többek számára a vidéki konzervativizmus nagyvárosi fényekre cserélése volt a nagy váltás. Dean Carrington tör ténete a gyerekkori barátokról, akik „azt tették, amit kellett”, egyszerre szól a kisvárosi életről és a maszkulinitásról. Dean Sydney-be költözött, azonnal férfi szexpartnerei lettek, felvállalta másságát, és „tombolt” a bárokban és éjszakai klubokban. Mások a városon belül változtattak helyet, de meglehetősen jól körülhatárolható miliők között - polgári iskola és radikális háztartás (Mark Richards), vállalati munkahely és meleg szociális háló (Gordon Anderson), értelmiségi karrier és fejlődési mozgalom (Gerry Lamont). A másság felvállalása, az én homoszexuálisként való meghatározá sa egy homofób világban szinte szükségszerűen strukturálja a narratívákat. Az élettörténetet vándorlásként élik meg; egyfajta útként egy másik helyről a mai helyzetükbe. Ellentétben azokkal az elméletek kel, amelyek a homoszexuális identitást szabálykövetésként fogják fel, én az utazásban megnyilvánuló személyes akaratot hangsúlyoznám. Dean Carrington ezt egyszerre tartja menekülésnek és önmaga felfe dezésének:

212


És ez az egyik fontos tényező abban, hogy ide [Sydney-be] jöttem: hogy els kadjak a szüleimtől, hogy gondolkodjam, és hogy kiderítsem, ki is vagyok v jában, hogy mit is akarok valójában, és hogy miért csináltam ezeket a dolg éveken át, hogy miért változtam, hogy mi elől menekültem. A pszichiátria hagyományos nézetével szemben, amely zilált kapcsolatot feltételez a szülőkkel, ezen esetek többségében szilárd énfejlődés látható, amely lehetőséget ad az elutasítás nélküli elválásra. A legtöbben olyan jó viszonyban maradtak a szüleikkel, amennyire azok megengedték. A személyiségváltozás iránti vágy, amely Dean Carrington kijelenté seiből kiviláglik, akár a maszkulinitás szándékos átalakításához is vezet het, olyasmihez, amiről az 5. fejezetben is volt szó. Legmesszebb Damien Outhwaite jutott ezen az úton. Ő azon dolgozik, hogy leküzdje a „ver senyszellemet” és domináns személyiségét. Járt már szexizmusellenes férfiakat tömörítő eseményen, és a férfiak közötti nem szexuális fizikai intimitás kialakítására törekszik. Jonathan Hampden ugyan ki nem áll hatja a vegán kávét, mégis vegetáriánus háztartást vezet, járt „újjászületési” terápiára, és az az „álma”, hogy létrehoz egy szexualitással foglal kozó szemináriumoknak otthont adó központot. A maszkulinitás megváltoztatásának igényéhez nincs szükség az el lenkultúra támogatására. Jonathan Hampden történetének egyik leg drámaibb momentuma az volt, amikor az édesapja, a befolyásos értel miségi, akinek érzelmi távolságtartása a családjától Jonathan fejlődését is meghatározta, összehívott egy családi kupaktanácsot:

Leült, és azt mondta: „Mit csináltam rosszul?” Ekkor először vetette fel en a lehetőségét, igazság szerint eléggé kitárulkozott, és azt mondta: „Mit csi tam rosszul? Nyilván nem azt tettem, amit kellett volna. Azt hittem, ha so kat dolgozom és biztosítok számotokra mindent, akkor megkaptok mindent, amire szükségetek van.” És a nővéreim és az anyám nekiestek. Egyszerűen kellett jönnöm, mert ismertem apámat, tudtam, mit érez. És olyan büszke e ber volt, nem tudtam nézni, hogy darabokra szedik. Ők meg csak mondták magukét: „Nézd, évek óta hajtogatjuk neked, hogy nekünk nem a pénzed ke hanem te.”És végül beérett a dolog, eljutott az agyáig... és azt mondta, hog nagyon sajnálja, szeretne változtatni, alig hittünk a fülünknek.


213

Jonathan apja egy évvel később szívinfarktust kapott és meghalt. Jonathan szerint talán a szívbetegség első jele idézte elő a maszkulinitással kapcsolatos válsághelyzetet. Ha Jonathannek igaza van, akkor a halálfélelem és a nők határo zott sürgetése (Jonathan ebben nem vett részt, neki „el kellett jönnie”) kellett ahhoz, hogy rést üssön a hegemón maszkulinitás védvonalain Mr. Hampden életében. A legtöbb férfi életében nincs meg ez a kombi náció, és az idő szorítását sem érzékelik ennyire egyértelműen. Ugyan akkor sokan érzik, hogy valamit változtatni kellene, és sokan vélik úgy, hogy egyébként is csökkennek a nemek közötti különbségek, hogy a férfiak egyre közelebb kerülnek a nőkhöz, és egyre jobban hasonlíta nak rájuk. Damien Outhwaite is ilyen változásról számol be a meleg maszkulinitáson belül, a történet kerete egy buli, amelyet egy fiatal meleg férfi rendezett egy vidéki nagyvárosban. A házigazda meghívott néhány nőt is, és amikor ők megérkeztek, az idősebb meleg férfiak távoztak a bu liból. Az ő társadalmi hálójukba nem tartoztak nők, maguk is nőgyű lölők voltak - a fiatalabb férfiakra azonban ez már nem volt igaz. Ezzel egybecseng az is, hogy az interjúalanyok közül a három legfiatalabb Mark Richards, Dean Carrington és Alán Andrews - az, aki a legtöbbre értékeli a nőkkel kötött barátságokat, és aki a legtöbb energiát fektet ezekbe a kapcsolatokba. A változás tudatosításának azonban alig tapasztalható politikai ha tása. A meleg felszabadítási politika a meleg identitás hangsúlyozásává szelídült, a melegközösségek konszolidálódtak, és ez nálunk ugyanolyan fékező hatással járt, mint az USA-ban, ahol Dennis Altman számolt be erről.170 A csoportba tartozó férfiak nem igazán érzékelik, hogy egy nagy reformmozgalomhoz tartoznának. Ha el is kötelezték magukat az énen túlmutató gyakorlatok mellett, akkor azok terápiás gyakorlatok (Gerry Lamont szemináriumai, Jonathan Hampden szexualitás központja), amelyekben más férfiaknak segítenek végrehajtani az átalakulás indi vidualizált projektjeit. A politikai tudat hiányát jól mutatja a csoport véleménye a feminiz musról. Általában a támogatásukat hangoztatják, de helytelenítik azt, aki túl messzire megy:

214


Ki nem állhatom a fiús leszbiketf, akik azt hiszik, hogy] a férfiak szar alako (Mark Richards)

Személyes konfliktusom sosem volt emiatt. Semmiben sem szeretem a túlzá kat - a melltartóégetősdi nekem marsok volt. (Gordon Anderson) Hozzáállásuk - és a feminizmussal kapcsolatos tájékozatlanságuk szint je - a kutatásban részt vevő heteroszexuális férfiak körében tapasztal ható leggyakoribb nézetekkel rokon.

A meleg maszkulinitás mint projekt és történelem A homoszexualitás bevett értelmezései - legyen szó akár a normális/ deviáns hagyományos felosztásáról, akár az újabb „domináns kultúra/szubkultúra” felosztásról - túlságosan homogénnek tűnnek, mikor ezen férfiéletek valóságával ütköznek. Ezek a szexualitások több tere pen folytatott, sokoldalú egyezkedések folytán alakultak ki: szerepet játszottak az otthoni és a szexuális piaci érzelmi viszonyok; a gazda sági és munkahelyi viszonyok; a hatalmi viszonyok és a barátságok. Ezekben a kapcsolatokban az erőviszonyok gyakran többféle irányba hatnak; maguk a viszonyok pedig folyton változó sorrendben kapcso lódnak egymáshoz. Ennek a komplexitásnak a hangsúlyozása nem jelenti a társadalmi struktúra jelentőségének tagadását, ahogy azt sem állíthatjuk, hogy nem látunk határozott kontúrokat a történésekben. A részletek sokszínűsége ellenére minden narratívában rendre megjelennek ugyanazok a logi kai momentumok: (a) elköteleződés a hegemón maszkulinitás mellett, (b) a szexualitás lezárása a férfiakkal folytatott viszonynál, (c) a meleg közösség kollektív gyakorlataiban való részvétel. Ezekkel a mozzanatokkal nem a homoszexuális identitás kialakulásá nak új általános modelljét kívánom leírni. Nincs általános homoszexuális identitás, ahogy általános heteroszexuális identitás sincs. Sok olyan fér fi van, aki férfiakkal szeretkezik, de sosem lép be a melegközösségbe. És akadnak olyanok is, akik belépnek a közösségbe, ám szexualitásuk


215

kialakításában vannak jelentős egyéb mozzanatok is - mint például a Mark Richards által említett „bőrök, meg a többi hacacáré”.171 Ezek a momentumok inkább a konkrét körülmények között doku mentálható projektet, a homoszexuális maszkulinitás mint a gyakorlat történelmileg megvalósult konfigurációjának létrehozását jelölik ki. Ha sonlóak ezek a heteroszexuális maszkulinitások rekonstrukciójának mo mentumaihoz, amelyekről az 5. fejezetben volt szó, sőt, kiindulópontjuk is ugyanaz. A projektet nem a három momentum valamelyike, hanem inkább a három közötti kapcsolat határozza meg. Ahhoz, hogy a szexuális mező nek a férfiakkal folytatott viszonyok körüli lezárása a tárgyalt jellegze tességekkel rendelkezzen, elengedhetetlen, hogy az egyén korábban el köteleződjön a hegemón maszkulinitás mellett, még ha csak korlátozott mértékben is. A meleg férfiaknak sincs a heteroszexuális férfiakénál na gyobb szabadsága abban, hogy új tárgyakat találjanak vágyaiknak. Vá gyukat a társadalmi nemek fennálló rendje strukturálja. Adam Singer nem a férfitest iránt vonzódik, hanem a nőies dolgokat cselekvő férfias testhez. Dean Carrington eroticizmusa a társadalmi nemek fogalmai szerint értelmezett testi hasonlóság körül forog (a testi különbözőség és hasonlóság hangsúlyozása semmilyen más módon nem értelmezhető; feltűnően nagy figyelmet szentel a melleknek, amely a mi kultúránk ban fontos nemi szimbólum). Ez a társadalmi nem által meghatározott eroticizmus adja a kereteit annak a városi melegközösségnek, amellyel ezek a férfiak kapcsolatba kerültek - és amellyel néha nehezen jutnak dűlőre (mint Alán Andrews a bárokban), néha pedig megkönnyebbül ten vetik bele magukat -, jelen pillanatban és helyen ez a meleg férfilét legfontosabb definíciója. Ha egy projektnek ez a struktúrája, akkor mi a történelmi iránya? Milyen lehetőségeket nyit meg vagy zár le? Ezeket a férfiakat könnyebben tekintjük a történelem termékének, mint alakítójának. Privatizált politikájuk nemigen befolyásolja a társa dalmi nemi viszonyok állapotát. Ha az életútmiliők közötti utazásként jelenik meg, amelyet jól szemléltet Dean Carrington konkrét megér kezése a melegközösségbe, akkor az feltételez egy történelmet, amely ben ezek a miliők kialakultak. A férfiak olyan helyzetben vannak, hogy

216


elfogadhatnak, alakíthatnak vagy visszautasíthatnak egy meleg identi tást, egy meleg üzleti terepet, egy meleg szexuális és szociális hálót, és ezek mind már készen állnak, amikor találkoznak velük. Egy évtized telt csak el, de ők máris örökösei annak a világnak, amelyet az 1970-es évek meleg felszabadítási mozgalma és „rózsaszín kapitalistái” hoztak létre, az a generáció, amelyben akkora pusztítást végzett az AIDS. És ezek a férfiak nagyon kevés figyelmet fordítanak a történelemre, és nem is kötődnek hozzá. Ilyen értelemben a kép hasonlít a Blachford elmélete által megfogal mazott ellenőrzött térre. Blachford szerint a meleg politika által elért társadalmi változás erősen korlátozott. A férfiak társadalmi nem által meghatározott eroticizmusa, a többségük által fenntartott maszkulin társadalmi jelenlét, a privát párkapcsolatok előtérbe helyezése, valamint a feminizmus iránti szolidaritás hiánya mind ugyanerre mutat. Szó sincs itt a társadalmi nemek rendje ellen intézett nyílt támadásról. A történet azonban itt még korántsem ér véget. Hiszen a projekt két másik területen megnyitja a változás lehetőségét. Először is a ho moszexualitás megtestesülése, amelyet az elméletek általában egyfajta társadalmi kontrollként írnak le, ezeknek a férfiaknak a szabadság fel tételét jelentik. Ez az ellensúly, amelyre szükségük van az őket körülve vő és az életükbe folyamatosan behatoló kötelező heteroszexualitással szemben. Lehetővé teszi a tiltott örömök élvezetét, a felszabadultságot a szexualitásban és a hosszú távú kapcsolatok kialakítását más meleg férfiakkal. (Érdemes megjegyezni, hogy a leghosszabb párkapcsolat a csoportban egy placcon, a futó kapcsolatok klasszikus helyszínén vette kezdetét.) Noha a férfiak többsége nőkkel is folytatott szexuális viszonyt, mint láttuk, egyikük sem vállalja vagy fogadja el a biszexuális társadalmi helyzetet. Mind személyiségükben, mind a vágy tárgyának választása során a maszkulinitás a hivatkozási pontjuk. A domináns kultúra nőiesként definiálja a homoszexuális férfiakat. Ez a meghatározás nyilvánvalóan nem állja meg a helyét interjúalanya ink esetében, akik nagyrészt „férfiként viselkednek”. Helyes azonban a definíció, ha azt nézzük, milyen merényletet követnek el a hegemón maszkulinitás ellen.


217

Partnerválasztásuk maszkulinitása aláaknázza személyiségük és tár sadalmi jelenlétük maszkulinitását. Ez a felforgató jelleg a homoszexu alitás strukturális jellemvonása egy patriarchális társadalomban, ahol a hegemón maszkulinitás kizárólag heteroszexuális, és a hegemónia kiter jed a fiúk nevelésére is. Senki sem lehet homoszexuális, amíg valahogy fel nem dúlja ezt a hegemóniát. Nem meglepő tehát, ha a maszkulinitás fősodrának elemei mellett olyasmiket is találunk, mint Damien Outhwaite feltűnő körmei, Mark Richards ápolói foglalkozása, vagy Alán Andrews és Jonathan Hampden azonosulása a nőkkel. A homoszexuális maszkulinitás ellentmondás a társadalmi nem egy olyan rendje számára, amely a modern nyugati rendszerek struktúrá jával rendelkezik. Ezek az élettörténetek (és más hozzájuk hasonlók) megmutatják, hogy a lehetséges ellentmondás megvalósult, sőt min dennapivá is vált. A csoport apolitikus szemléletmódja már önmagában is azt bizonyítja, hogy stabilizálódott egy nyilvános alternatíva a hege món maszkulinitással szemben. Ezeknek a férfiaknak a korábbi gene rációkkal ellentétben nem kell harcolniuk pusztán azért, hogy melegek lehessenek. Ez különösen azért jelentős, mert mindannyian a hegemón maszkulinitás keretei közül indultak. Ebben a projektben a szexualitás a töréspont, a projekt a szexuális viszonyoknál vesz potenciálisan radikális fordulatot. A heteroszexuális kapcsolatokban jellemző mintákhoz képest a meleg férfiak szexuális kap csolatai jelentős mértékű kölcsönösséget mutatnak.172 Akadnak kivételek, a kölcsönösség azonban hangsúlyos eszmény, és elterjedt gyakorlat. A kölcsönösség feltételei összetettek. Idetartozik, hogy a legtöbb kap csolatban viszonylag kicsi a korkülönbség, a felek hasonló osztályhely zettel rendelkeznek (mindkét feltétel hiányzott Alán Andrews bárokban szerzett élményeiben), és a partnerek a társadalmi nem általános szer kezetében is hasonló helyzetet foglalnak el. Ironikus módon a legáhítottabb kapcsolatforma, a hosszú távú párkapcsolat kialakításának ne hézsége szintén a kölcsönösséget erősíti a szexuális kultúrában. És végül idetartozik az is, ahogyan a test megjelenik a szexuális gyakorlatban: a Dean Carrington által naivan, de érzékletesen megfogalmazott jelenség, amikor a szerető a szeretőnek tükörképe, ahol a másik testének felfede zése a saját test felfedezésévé válik.

218


Tény, hogy nem forradalmárokról van itt szó. De az is tény, hogy nincs szó teljes behódolásról. A „nagyon konvencionális meleg” ellent mondásos helyzet a társadalmi nemek politikájában. Ezek az ellentmon dások változásokat idézhetnek elő, ezt jelzi a barátságos, békés viszony, amelyet a fiatalabb férfiak ápolnak a fiatal nőkkel a munkahelyen és a háztartásban, valamint a saját szexualitásukban gyakorolt kölcsönösség.

7

A racionális férfi \ 4. és 6. fejezetben marginalizált és alávetett maszkulinitásokról esett >zó. Ez a fejezet a hegemón és a cinkos maszkulinitásokkal fog fogalkozni, konkrétabban a racionalitás témájához kapcsolható változási ehetőségekkel. A patriarchális ideológia közismert tézise, hogy a férfiak racionálisak, i nők pedig érzelmesek. Ez mélyen gyökerező feltételezés az európai fiozófiában. Ez az egyik vezető gondolat a nemiszerep-elméletben, amelylen ez az instrumentális/expresszív személyiség dichotómiájaként jele lik meg, de széles körben elterjedt a populáris kultúrában is. A domináns deológia a haladás motorjaként megjelenő tudományt és a technológiát kultúra maszkulin területeként definiálja. A hegemón maszkulinitás észben azáltal alapozza meg hegemóniáját, hogy azt állítja magáról, tőgy megtestesíti az értelem hatalmát, és ezáltal az egész társadalom ér ekeit képviseli; hiba lenne a hegemón maszkulinitást kizárólag a fizikai gresszióval azonosítani. Victor Seidler leírása a patriarchális kultúráról z elme és a test kettősségét hangsúlyozza, valamint azt, ahogyan a maszulin tekintély a test nélküli racionalitáshoz kapcsolódik - így lépve túl a íegtestesülés 2. fejezetben tárgyalt ellentmondásain.173 Michael Winter és Ellen Róbert azt állította egy úttörő tanulmány án, hogy a maszkulinitás és a racionalitás közötti kapcsolat a változás gyik fontos terepe. A fejlett kapitalizmus a racionalitás növekedését is ilenti nem csupán az üzleti életben, hanem a kultúra egészében is - hi'en abban egyre inkább a technikai tudás dominál, más szóval a végső

220


célok helyett az eszközök hatékonyságára összpontosító értelem. (Tö kéletes példa erre az USA televíziós ipara, amely lenyűgöző technikai virtuozitással és óriási anyagi ráfordítással közvetíti a szemetet.) Winter és Róbert azt állítja, hogy a férfiak nők feletti dominanciá ját ma a vallás helyett a termelés technikai szervezettsége legitimálja, és nem erőszak tartja fent. Ahogy a fiúk felnőnek, maszkulinitásukat úgy alakítják, hogy alkalmazkodjon a vállalati munka szükségleteihez. A maszkulinitás mint egész átalakulóban van, hogy alkalmazkodjon a vállalati gazdasághoz és annak megszelídített kultúrájához:

Egyre inkább megfigyelhető, hogy a maszkulinitást azonosítják azokkal a j lemvonásokkal, amelyek a technikai értelem formáinak egyéni internalizál sát jelenítik meg, hiszen korunk társadalmában éppen a technikai értelem elnyomás legjellegzetesebb formája.'74 Kétség sem férhet ezeknek a témáknak a jelentőségéhez. A racionali záció a modern kultúrtörténet központi témája, és egyre inkább felis merik kapcsolatát a társadalmi nem társadalmi konstrukciójával. Jogos tehát Winter és Róbert stratégiája, hogy megvizsgálják a technikai érte lem által dominált munkavállalói világot. Álláspontjuk azonban túlságosan általánosító: ez a foglalkoztatási világ sokkal korlátozottabb, mint ahogyan azt ők sugallják. A történe lem során határozott választóvonal húzódott a közvetlen dominancia köré szerveződő maszkulinitás formái (például a vállalatvezetés, a ka tonai parancsnokság), illetve a technikai tudás köré szerveződő for mák (például az értelmiségi foglalkozások, a tudományos állások) kö zött. A fejlett kapitalista társadalmakban az utóbbiak kihívást intéztek az előbbiek ellen a társadalmi nemek rendjében, teljes sikerrel azonban nem jártak. A két forma jelenleg eltérő módozatként vagy alternatív hangsúlyként él egymás mellett a hegemón maszkulinitáson belül. Léteznek olyan konkrét körülmények, ahol a technikai tudás köré szerveződő maszkulinitások dominálnak, különösen abban a foglal koztatási világban, amelyet az „új középosztály” - vagy más elméle tek fogalmai szerint az új osztály, a szellemi foglalkozásúak, a techno struktúra vagy az új kispolgárság - foglal el. Ezeknek az elméleteknek

A racionális férfi

221

közös eleme a tudásalapú iparágak felvirágzása, a felsőfokú oktatás kiszé lesedése, valamint az értelmiségi és műszaki munka foglalkoztatási kul túrája.175 Ügy kívánom feltárni a racionalitás körüli válságtendenciákat, hogy olyan férfiakra összpontosítok, akik ilyen környezetben dolgoz nak, szaktudással rendelkeznek, nem rendelkeznek viszont a vagyon hoz, a régi szakmákhoz vagy a vállalati hatalomhoz kötődő társadalmi tekintéllyel. Az itt következő leírás kilenc, ilyen helyzetben lévő férfi élettörténe tére épít. Köztük a legfiatalabb a húszas évei közepén jár, a legidősebb a negyvenes évei közepén. Foglalkozásuk szerint van köztük építész, könyvelő, könyvtáros, pilóta, pszichológus, számítástechnikus, szociális munkás, tanár és újságíró. Négyen a feleségükkel vagy a szeretőjükkel élnek; egyikük éppen nősülni készül; ketten nemrég váltak el; ketten pe dig régóta egyedül élnek. Ez jóval sokszínűbb csoport, mint a korábbi fejezetekben tárgyaltak. Az esettanulmányok anyagát mindig nehéz összefoglalni; tisztában va gyok azzal, hogy ezúttal a szokásosnál is szelektívebben adom közre az adatokat, de remélem, sikerül azért elég részlettel szolgálnom a témák felvázolásához.

A maszkulinitás konstrukciója \ csoport tagjai - az 5. és 6. fejezet férfiaihoz hasonlóan - konvencionáisan szerveződött gyermekkori családról számoltak be. A dolgozó apa /olt a tekintély a családban, és a háztartásbeli anya nevelte a gyerekeket :s irányította a család érzelmi életét. (Don Meredith esete kivételt ké pezz édesanyja elhagyta a férjét és egyedül tartotta el a gyerekeit.) Kevés példát látunk a szülők esetében szeretetteljes, kölcsönösen támogató há zassági kapcsolatra. Chris Argyris családja jobbára jellemző az egész csoportra. „Apa kiály volt”, nagy (bár nem erőszakos), stílusa tekintélyelvű, olyan férfi, aki .irányítja az ember életét”. Az anya „szelíd, csendes, szerető, csodálatos” rolt. A háttérbe húzódott, a ráruházott hatalommal élt - „megmondaak apádnak!” Ez volt legalábbis a látszat. Chris később egyre inkább

222


„ravasznak” látta, aki sikeresen manipulált másokat; és egyre inkább meglátta édesapja „szelíd” természetét. Gyerekként azonban Chrisnek kétsége sem lehetett a maszkulin/feminin polaritásról. Ő maga a maszkulin oldal mellett kötelezte el magát, lelkes és sikeres futballista lett a középiskolában, a kortárscsoportban pedig italozásával és virtuskodásával tűnt ki. Megjegyzi, hogy egyszerűen ritkán volt nők társaságában. Több fiútestvére volt, fiúiskolába járt, szabadidejében pe dig futballozott. Felnőttként is kedveli a futballt, bár elvből ellenzi az erőszakot a sporton kívül minden területen. Paul Nikolaou kívülről látta az ilyen kortárscsoportot. Munkásosz tálybeli, sokat dolgozó és szegény bevándorlók egyetlen gyermeke volt. Rideg és hierarchikus felépítésű családról mesél, ahol a férj uralkodott a feleség felett, az anya pedig a gyerek felett. Paul eltanulta apjától a2 anyja iránti megvetést. A szülei az iskoláztatással igyekeztek jobb életet biztosítani számá ra, és kényszerítették arra, hogy sokat tanuljon. A sportolást előtérbe helyező iskolában ez Paul elszigetelődéséhez vezetett. Egy etnikai enklávában talált némi támogatást, ahol gúnyolódtak azon, hogy az ango anyanyelvű fiúk „tudatosan próbáltak férfiasak lenni... felvágtak a Iá nyok előtt, meg minden”. Paul cáfolja az angolszász körökben élő szte reotípiát a mediterrán férfiakról, és állítja, hogy „az európai életstílus bán ez nem ennyire jellemző”. Ugyanakkor hiába kritikus a dominán: kultúra maszkulinitásdefiníciójával szemben, távolról sem kritikus; sajátjával szemben. Hamarosan feleségül vesz egy fiatal nőt, aki ugyan abba az etnikai közösségbe tartozik, mint ő maga, és elvárja, hogy a n< otthon maradjon a gyerekekkel, miközben ő megkeresi a kenyérre valói Segít majd egy kicsit, ha tisztába kell tenni a gyerekeket. Nézetei szerin ez természetesen adódik a férfiak és a nők közötti különbségekből:

Szerintem egy nő testileg és lelkileg is alkalmasabb arra, hogy elviselje a honteremtés, a háztartás és a család irányításának megpróbáltatásait és jait. Lehet, hogy egy férfi nem feltétlenül erősebb fizikailag... de... általáb véve ha nem is ambiciózus, de legalábbis vágyik a munkára; úgy érzi, sz sége van arra, hogy az ő felelőssége legyen például az, hogy kenyér kerü asztalra.


223

Paul angol anyanyelvű fiúkról tett megjegyzése felvet egy másik témát is: a negatív példák jelentőségét. A csoportba tartozó férfiak körülbelül fele tett önszántából megjegyzést olyan férfiakról vagy maszkulinitásokról, amelyeket elutasítottak vagy amelyektől elhatárolták magukat. Hugh Trelawney egy egész sor negatív példát említ az elbeszélésében. Ilyenek többek között az iskola A osztályába járó „bugrisok”, egy ho moszexuális súlyemelő az iskolában, a „picsogók”, akik kiteregetik a magánéleti problémáikat, a „kemény srácok” (amikor szörfös volt), me legek, legalábbis a nőies melegek -, de a buta futballisták is, akikkel az egyetemen játszott együtt: Engem sosem fogadtak el teljesen a focisták, mert ők erős, csendes, de vad fiúk voltak - nagyon komolyan vették, hogy ki hogyan viselkedett, mit mondott sa ját magáról és mit mondott másokról, s a többi. Közelebb álltam azokhoz, akik nem fociztak, akik folyton ittak, folyton viccelődtek és gúnyolódtak, akik fikáz ták a focistákat, azt mondták, hogy a focisták izomagyú bunkók. Szóval megint csak kívülálló voltam, valaki, aki egy kicsit más volt. De voltak más hozzám hasonlók is a focisták között, tudod, akik nem tartoztak teljesen az izomagyúak közé. Szóval itt legalább volt néhány ember, akivel éreztem némi közösséget. Hugh kidolgozott képei zseniálisan mutatják a maszkulinitás definí ciójának viszonylagosságát. Ez Paul Nikolaou megjegyzéséből is kivi láglik, ahogy az is, hogy a maszkulinitás definícióját nem egy elszigetelt egyén alakítja ki, hanem az egy csoport kollektív munkájának az ered ménye. Az ő esetében ez a csoport serdülőkorának etnikai kortárscsoportja, és amikor a házasságról vallott nézeteiről van szó, akkor az egész etnikai társadalmi háló jelenti a viszonyítási pontot. Don Meredith egy foglalkozási csoportban, egy iskolai tanári szobá ban érzékelteti a társadalmi nem konstrukcióját: Nos, a tanári kar általában nagyon támogatja a sportot. Úgy értem, hogy van közöttünk egy első osztályú focista, egy nagyon barátságos és megnyerő pasas, akinek mindenki élvezi a társaságát, aki azonban rettentően szexista. Ügy tű nik, erre harapnak mások is... Azt hiszem, ő alakítja a tanári szoba hangula tát. Mindenki szeret viccelődni, szereti jól érezni magát, ami rendben is van...

224


de amikor az ország kulturális életéről esik szó, arra nem nagyon kíváncsi Főleg nők vannak nálunk, akik nagyon - szóval bizonyos értelemben ők is xisták. Imádják, ha van valaki, aki flörtöl velük és játssza velük a kis játéka kat... Engem nem tekintenek olyannak, akivel ezt megtehetik. Az első osztályú focista hegemón maszkulinitása számíthat a megszo kott támogatásra, még a nők részéről is. Don szexizmussal szembeni ál láspontját úgy értelmezik, hogy Don „túlságosan komoly”. Az elbeszélések szerint ezek a maszkulinizáló folyamatok sokféle eredménnyel járhatnak. Charles Lawrence, akinek karrierje felfelé ível a fejlett technológiai iparban, újrateremti édesapja személyes stílusát és otthoni viszonyait. Teljesen konvencionális nézeteket vall a társadalmi nemi dichotómiáról: „Sosem fogom megérteni a nőket, az biztos. Hogy hogyan gondolkodnak.” Ez alapján kissé óvatosan kezeljük azt a hason lóan magabiztos kijelentését, hogy a neje „rendkívül elhivatott feleség és anya”. Más narratívákban problematikusabbnak tűnik a hegemón maszkulinitás reprodukciója. Peter Blake a következőképpen emlékszik arra, amikor új iskolába érkezett:

Azt gondolták, hogy mi leszünk a Férfiak Vezetői, mega többi ostobaság. E egészen nyíltan meg is mondták nekünk. A nagy aulában, ahol a gyűléseke tartották, körben sorakoztak a zászlók az istenverte régi gyarmatokról és á lamokról. Meg emléktáblák azoknak a srácoknak, akik ilyen-olyan háború ban estek el. A labdarúgó vagy futball176 kezdőcsapatok csapatkapitányai, nagy vitázók és a nagy szónokok. Ez az iskola klasszikus ausztrál példája v annak, ahogyan elképzelték az angol magániskolát. Ez nekem nagyon nem tetszett. Peter ugyanakkor futballista lett. A többségitől eltérő véleményét a po litikai radikalizmus táplálta - ez a vietnami háború korszaka volt -, és ehhez azt az érzelmi távolságtartási technikát használta, amelyet konf liktusokkal terhelt családjában alakított ki. Felnőttkorában sem állapo dott meg soha, leszámítva azt az időszakot, amikor elkötelezte magát a diákjogi aktivizmus mellett.


225

A racionalitás konstrukciója Az új középosztályról szóló tanulmányok hangsúlyozzák, hogy a formá lis oktatás mint kulturális és intézményes rendszer egyre nagyobb jelen tőséggel bír. A tanulmányozott csoportba tartozó férfiak mindannyian vettek részt felsőfokú képzésben, a legtöbben egyetemi tanulmányokat folytattak. A szelektív ausztrál oktatási rendszerben ez azt jelenti, hogy mindannyian viszonylag sikeresek voltak az iskolában, néhányan egye nesen rendkívül sikeresek. Akadt azonban a szaktudás definiálásának két meglehetősen eltérő módja is. Greg Brook, aki ma informatikusként dolgozik, úgy emlékszik, az általános iskolában jó tanuló volt, az agya „szivacsként” szívta magába a tudást - „mindig osztályelső voltam”. Az általános iskola felső tago zatán felvételt nyert az emelt szintű oktatást nyújtó tagozatos osztályba, majd könnyen vette a felvételi akadályt a középiskolában és az egyete men. Ez jelentős társadalmi előrelépést jelentett a családban. Édesanyja bárpultosként dolgozott, édesapja pedig csak általános iskolai végzett séggel rendelkezett, és egy teherautó platójáról árulta portékáját, mert nem volt elegendő tőkéje ahhoz, hogy üzlethelyiséget vásároljon. így fest a személyes oldala annak a történetnek, hogyan lépett be Greg Brook jelenlegi szakmájába. Az intézményes oldalról viszont olyan okta tási rendszer rajzolódik ki előttünk, amely eleve az „intelligens” kisebb ség kiválogatására és támogatására szerveződött. Ez a tagozatos osztá lyok és az egyetemi felvételi procedúra lényege. Greg személyiségének és szakember-identitásának alakulását az strukturálta, hogy a szélesebb intézményes közeg tehetségként tartotta őt számon. Greg ezt a szexuális viszonyokba is átvitte, és váltig állítja, hogy „válogatós és igényes” a nő ket illetően, és legjobban az intelligens lányokat szereti, hogy az okosság szerinte egyfajta vonzerő. Greg szemében az emberek megmérettetnek és felbecsültetnek egy párkapcsolati piacon: Én személy szerint úgy vélem, hogy egy kicsit az átlag felett állok, és olyasva lakit keresek, aki szintén egy kicsit az átlag felett áll. Azt hiszem, mindig egyre magasabbra és magasabbra tekintek és vágyom.

226


Charles Lawrence kielégítően, de nem kimagaslóan teljesített az isko lában, sokat sportolt. Határozott célja lett, hogy pilóta lesz. Jelentkezett kadétnak, de nem voltak elég jók a jegyei, ezért elutasították. A családja hiába nógatta, hogy járjon egyetemre, inkább elment gyümölcsöt szedni, a keresett pénzből pedig jelentkezett egy pilótaképzőbe. Képesített pilóta lett, a gazdasági válságban azonban rögtön munka nélkül találta magát. Vonakodva beleegyezett abba, hogy elkezdi az egyetemet, eltöltött pár boldogtalan hónapot diákként, majd: „végül eldöntöttem, hogy ha repül ni fogok, akkor repülni fogok”. Nagy elhatározásra jutott, jelentkezett a légierőnél, és addig nem nyugodott, amíg be nem került a pilótaképzésbe. Ott másféle oktatási stílussal találkozott: egy energikusabb rendszer rel, amely nem csupán technikai tudást adott, hanem emellett igyekezett az intézményhez is kötni a hallgatókat. „Az életünk és minden lélegzetvételünk a repülés és a légierő volt.” Charles hűvösen elismeri a tanítási módszert, amelyet nem kedvelt, de hatásosnak talált. A hallgatók koráb ban megszerzett tudására nem építettek. Nagy volt a stressz, sok negatív visszacsatolást kaptak, és azt az érzést ültették el a hallgatókban, hogy az elithez tartoznak - ötből csak egy hallgató végzett. Ugyanakkor elvár ták a hallgatóktól, hogy ápolják kapcsolataikat egymással és a tisztekkel, hogy lelkesedjenek, hogy sokáig tanuljanak, és alkalmazkodjanak a lé gierő szokásaihoz. Elvárták tőlük, hogy megnősüljenek, hogy a támasz ponthoz közel lakjanak, és patriarchális családjuk legyen, amelyben a feleség a légierővel is házasságot köt. Charles nem volt hajlandó ennyire behódolni a légierőnek. Távolról szemlélte a felületes barátságokat, és amint lehetősége nyílt rá, leszerelt, és a civil életben vállalt munkát. Jelenleg felfelé lépked a szamárlétrán, munka mellett tanul tovább, és jó úton halad a kapitányi rang felé. Ez a két karrierút tehát eltér a szakértelem szokásos definíciójának és fenntartásának módozataitól. Greg Brook az általánosan elfogadotl tantervben és az oktatás értékelési rendszerében megjelenített tehetség definíció haszonélvezője volt. Iskolai eredményei lehetővé tették, hogy a szakképzési programok és állások széles skálájából válogasson. Hogy vé gül melyiket választotta, az lényegtelen volt; az interjú során nem érzeti késztetést arra, hogy magyarázatot adjon a döntésére, nem adta szakma: elhivatottság jelét.


22 7

Charles Lawrence ezzel szemben erős hivatástudattal rendelkezik. Egész személyisége részt vesz a munkában. Ám ez az út sem mentes a társadalmi vonatkozásoktól. A család is részt vett az eseményekben: Charlesnak édesanyja találta meg a pilótaképzőt és édesapja segített neki kifizetni a tandíjat. Amint a repülés világán belülre került, különösen miután a légierőhöz szerződött, magával ragadta egy ellentmondást nem tűrő folyamat, amely igyekezett besuvasztani Charlest egy intézményes öntőformába. Ez a speciális szaktudás nem csupán tartalmában tér el az általános szakértelemtől, hanem intézményes bázisában is. Interjúalanyaink több ségétől eltérően Charles nyíltan hangoztatja szkeptikus nézeteit a formá lis oktatásról. Nem sorolja magát az iskolai „nagyon okos srácok” közé, és határozottan állítja, hogy ahhoz a fajta „intelligenciához”, amellyel az édesapja is rendelkezik, józan ész és gondolkodásmód szükséges, nem pedig iskolai végzettség. Ugyanakkor Charles hangsúlyozza a tapasztalat és a szaktudás je lentőségét a repülésben, rendkívül fontosnak tartja, hogy az ember „na gyon jártas legyen a saját dolgában”. A légierő pilótáinak az egész élete a repülésről szól. A légierő támogatja a pilóták közötti kapcsolatokat, hogy fenntartsa a lelkesedésüket és csiszolja tudásukat. Ez egy erősen maszkulinizált és szándékosan heteroszexuális világ (1992-ig az auszt rál hadsereg leszerelt minden férfit, akiről kiderült, hogy meleg). Noha Charles ellenállt annak, hogy ez a miliő teljesen magába szippantsa, meg kell jegyezni, hogy a polgári repülés területére is magával vitte azt a hoz záállást, hogy ő egy műszaki közösség tagja. Ma is boldogan hangoztatja, hogy a repülések közben a „műszaki legénységhez” tartozik, akik egy mással ápolnak kapcsolatokat, és élesen elkülönülnek a „kabin legénysé gétől”. Ez az elkülönülés nemek szerinti különbségtételt is jelent. A kabin legénysége Charles nézetei szerint nőkből és meleg férfiakból áll, akiktől Charles távol is tartja magát. Más iparágakban is tapasztalható, hogy a műszaki közösség a szak tudásnak egy erősen maszkulinizált definícióját tartja életben, ilyet ta lált például Cynthia Cockburn Nagy-Britanniában, az új technológiák mérnökei között.177 Charles Lawrence foglalkozási világa az instrumen tális ész szinte archetipikus megtestesítője, és nemigen találunk arra

228


utalást, hogy bármi is kényszerítené őt a maszkulinitás rekonstrukció jára. Sőt, az eszköz/cél viszony középpontba helyezése azt a célt szol gálja, hogy korlátozza a képzés hatását a racionális elemzésben, ezáltal megóvja a társadalmi nemi viszonyokat a kritikától. A szakmai tudás azonban nem statikus. A technikák rekonstruá lódnak, és újfajta „szakértelmek” jönnek létre. Peter Streckfuss például pszichológusként dolgozik, miután az első szakmáját elhagyva átképez te magát. A pszichológia humanista irányvonalához áll közel, amelyben sok újítás és kísérletezés zajlik. Peter a személyiségfejlődési mozgalom eszméivel és gyakorlataival foglalkozik, olyanokkal, amelyekről az 5. és 6. fejezetben esett szó. A személyiségfejlődési mozgalom technikai közösséget nyújt olyan szakembereknek, mint Peter, és saját specializált nyelvvel is rendelke zik. Van jellegzetes intézménye, a workshop, itt terjesztik az eszméket és a technikákat. Ez a közösség nem maszkulinizált, mint Charles Lawrence-é. A terapeuták között sok nő akad, az ideológia pedig általában támogatja a feminizmust. Sőt, foglalkozik a társadalmi nemmel. A sze xualitás és a társadalmi nemi viszonyok fontos témák a terápia során és a workshopokban, a technikákat pedig igyekeznek a maszkulinitás átformálására felhasználni. A technikai racionalitás is igénybe vehető tehát a változáshoz.

Karrier és munkahely Jürgen Habermas azt állította, hogy a kultúra racionalizálódása motivá ciós válsághelyzetet idéz elő a kapitalizmusban, aláássa a gazdasági telje sítmény és a politikai konszenzus kulturális indokoltságát.178 A hegemón és cinkos maszkulinitások potenciális megoldást kínálnak erre a prob lémára, a társadalmi nemi motiváció formájában. A csoportba tartozó férfiaknak nagyjából fele olyan foglalkozást űz, amely iránt érzelmileg elkötelezett. Charles Lawrence és Peter Streckfuss jó példa erre, és kette jük közül Peter esete a tipikusabb, mivel ő irányt is váltott foglalkoztatási életútja során.


229

A csoport másik felének ehhez képest érzelmileg üres karrierje van. Peter Blake kifejti, hogy a munkája nem annyira szakma, mint végső megoldás: Tudtam, hogy tanítani nem szeretek, tudtam, hogy magánvállalkozásban nem akarok karriert építeni, tudtam, hogy nem feltétlenül szeretnék karriert a köz szférában sem, ahol nevetséges szamárlétrákon kell felfelé araszolni. Ezért könyvtáros lett. Clyde Watsonról aligha lehet azt állítani, hogy foglalkozást „választott” magának - ő egyszerűen oda ment, ahol az apja már keresett egy kis pénzt. Jelenleg üzleti tanulmányokat folytat, amely nem jelent számára semmiféle intellektuális kihívást, és erkölcsi tartása sem lesz tőle, megtanulta viszont a menedzserszakzsargont, és váltig hangoztatja, hogy „eléri a személyes céljait”. Clyde ezen a nyelven ma gyarázza, miért nem áll közeli kapcsolatban nőkkel (nem összeegyeztet hetők a személyes céljaik), illetve hogy miért mihaszna a testvére (nincs semmi motivációja). Teljes a sivárság. Ha ez az üzleti oktatást jellemezné, akár arra a következtetésre is jut hatnánk, hogy valóban igazi motivációs válság van. Habermas érvelése azonban alábecsüli, hogy az intézmények milyen mértékben képesek megszervezni a praxist a kollektív szinten. A racionalitást anélkül is el lehet érni, hogy túl sokat foglalkoznánk az egyéni motivációkkal, még hozzá a munkahelyi struktúrán keresztül. Az interjúkban ennek két kü lönböző formája bukkant fel. Charles Lawrence egészen jól érzi magát egy olyan munkahelyen, ahol egyértelmű a munkamegosztás és világos a hierarchia: műszaki személyzet kontra a kabin személyzete, másodtiszt/első tiszt/kapitány. Peter Blake, aki egy ideig dolgozott a pilótafülke ajtajának másik olda lán, visszaemlékszik, mekkora döbbenet érte, amikor egyenesen az el lenkultúrából megérkezett a légitársasághoz. A hosszú haj, a szakáll, afüvezés és a gombaevés és isten tudja, mi még világá ból bekerültem egy konzervatív müvilágba, ahol az ember bajusza nem érhetett a szája sarka alá és a nap 24 órájában udvariasan kellett viselkedni. Nagyon megerőltető volt.

230


Az ilyen hierarchikusan szervezett munkahelyeken elvileg a hierarchia csúcsán található a legmagasabb szintű tudás. A szervezet racionalitá sát a formális hatalom és a szoros társadalmi ellenőrzés garantálja. A második típusú munkahelyen a közös célok állnak a középpont ban, nem pedig a formális hierarchikus viszonyok. Chris Argyris köztisztviselőként kezdte és agyonunta magát az adóhivatalban. Ma egy kicsi szociálisgondozói irodát vezet, amely a munkatársak közötti kötet lenséget, egyenlőséget, valamint a közös élményeket hangsúlyozza. Azt várják, hogy ez a légkör jobb döntéseket és jobb szolgáltatást eredmé nyez majd. Hasonló ez a stílus az 5. fejezetben említett környezetvédő irodák munkamódszeréhez. Chris egy kollektív háztartásban tanulta meg alkalmazni ezt a stílust, amit a szociálisgondozó hivatali miliő je tovább erősített. A módszert azonban aláássa maga a munka miatti stressz (Chris „majd megbolondult”, ezért át kellett állnia a négynapos munkahétre), valamint a számadási szabályok, amelyek kötelezővé te szik egy felügyelőbizottság létrehozását. Ez a munkahelyi stílus távolról sem korlátozódik a progresszív cso portokra. Clyde Watson egy kis cégnek könyvel, amely a pénzügyi ipar peremén tevékenykedik. Az interjúban részletesen bemutatta a mun kahelyet: kötetlennek, rugalmasnak és oldott hangulatúnak festette le. Kevés a formális szervezettség és minimális a munkamegosztás; min den feladatot vagy elintéznivalót menet közben osztanak ki. Clyde való színűleg eltúlozza a rugalmasságot, hogy hangsúlyozza saját jelentősé gét - néhány történetéből kiviláglik, hogy igenis vannak főnökök, és ő nem tartozik közéjük. A legfontosabb állításai azonban igazak. Létezik az üzleti életben egy antibürokratikus stílus, amelyben az utasítások homályosak, a társadalmi helyzetek pedig alakíthatók. Ez valószínűleg gyakori volt a pénzügyi iparnak abban a szegmensében, amelyben fiata lok futottak be nagy karriereket a spekulációk virágkorában, az 1980-as években. Clyde története hasonlít az Apple Computer korai korszakáról szóló beszámolókra, valamint - más léptékekben - a Michael Miiken által vezetett híres bóvli kötvényekkel üzletelő vállalkozásra.179 A munkahelyi irányításról tehát rendkívül sokféle tapasztalat léte zik. Ezért egy kissé meglepő, hogy ebben a csoportban a szakértelem és tekintély kérdésköre szinte mindenki számára ugyanúgy jelenik meg.

A ra cio n á lis férfi

231

Akár Charles Lawrence-t vesszük, aki nem hódol be feletteseinek a légi erőnél, akár Chris Argyrist, aki a zsibbasztó unalommal harcol az adó hivatalban, a lényeg mindig a hatalom elhárítása, önmaguktól való távol tartása. A hatalommal szemben általában kritikusak, néhány interjúalanyunk kidolgozott horrortörténeteket mesél arrogáns vagy kimért főnökökről. Ezek a férfiak azonban jobbára karrierközpontú állásokban dolgoz nak. Ha meg nem halnak vagy csődbe nem mennek, akkor idővel fel jebb fognak lépni a szamárlétrán, és lesz hatalmuk más dolgozók felett. Egyeseknek már most is van. Ami egy olyan hierarchikusan szervezett munkahelyen, amilyen Charles Lawrence-é, egyértelmű, máshol azon ban nem feltétlenül könnyű észrevenni. Peter Blake tudatos nonkonformista, „diákjogi radikális, szakállas”, de egy kis színészkedéssel légi utaskísérőként is megállta a helyét. Könyv tárosként ma több emberért felelős. Kellemetlennek érzi a munkameg osztást, és a hierarchikus viszony miatt azt sem szereti, hogy titkárnője van. Sokat gyötrődik amiatt, hogyan felügyelje mások munkáját, és ho gyan egyeztesse össze a kezébe adott hatalmat az egyenlőségbe vetett hitével. Az eredmény egyelőre felemás: a „kommunikációra” helyezi a hangsúlyt. Azt is állíthatjuk tehát, hogy a férfiaknak ez a csoportja jellemzően találkozik a szaktudás és a munkahelyi hierarchia közötti viszony prob lematikájával. A technikai racionalitás - úgy tűnik - nem integrálódott teljesen a hierarchikus társadalmi rendbe. Ebből gyakran születnek olyan kínos kompromisszumok, mint amilyen Peter Blake esete. A helyzetből szintén könnyedén adódik, hogy az intellektuálisan képzett heteroszexuális férfiak csoportja megosztott azokban a kérdé sekben, ahol a maszkulin tekintély és a munkahelyi technikai racionali tás egymással szemben állnak. Ilyen kérdés a nők egyenlő munkahelyi esélyeinek biztosítása is. Ez racionális vállalatvezetési stratégia, hiszen a legjobban képzett ember kerül az adott pozícióba. Ugyanakkor tönkre teszi a munkahely maszkulin kultúráját, hiszen beengedi a nőket a férfi ak klubjába. Ha a férfiak között ilyen megosztottság jön létre, az jelentős politikai lehetőségeket nyit meg.

232


Az irracionalitás A munkahely racionalitása tehát legalábbis bizonytalan. A maszkulinitás megfeleltetése a racionalitásnak az élet egyéb területein is megkér dőjeleződik. Nem kerülhetjük meg a megtestesülés 2. fejezetben tárgyalt kérdéseit, különösen a szexualitáshoz kapcsolódó témákat - hiszen a szexualitásra hagyományosan egyszerre tekintettek mint a maszkulinitás definíciójának fontos terepére, illetve a racionális irányítást veszé lyeztető jelenségre. Ennek a csoportnak a tagjai a kötelező heteroszexualitás által irányí tott világban nőttek fel, az interjúk számot adnak az emiatt keletkező kul turális és személyes kényszerről. Ehhez képest feltűnő, hogy nem ritka a homoszexuális tapasztalat - akár a gyermekkori szexuális felfedezések részeként, akár a felnőtt tapasztalatok egyik elemeként. Sőt mi több, a csoport nemi élete lenyűgöző sokszínűséget mutat. Akadnak olyanok, akik iskolás koruk óta aktív nemi életet élnek, ilyen Hugh Trelawney, akit az egyetemen „az évfolyam bulikirályának” választottak. Mások semmi féle gyermekkori erotikára nem emlékeznek, és ma is korlátok közé szo rított nemi életet élnek. Akadnak olyanok, mint Paul Nikolaou és Charles Lawrence, akik az első pillanattól kezdve ugyanazt az utat járják. Mások, mint például Peter Streckfuss, olyan irányváltást éltek meg a szexualitás terén, amelyet életük egyik meghatározó eseményének tartanak. Noha a szexuális praxis terén sokszínűek a tapasztalataik, a szexszel kapcsolatos kulturális tapasztalatuk hasonló. A legtöbben konvencioná lis patriarchális családban nőttek fel, amelyben a szexualitással szemben elfojtó attitűd uralkodott. A legtöbben nem kaptak szexuális felvilágosí tást a szüleiktől, legfeljebb tiltást kaptak az egyházuktól. Ha éltek aktív nemi életet a gyermekkorban, az titkolt felfedezést és bűnös örömöket jelentett. Serdülőkorban és fiatal felnőttkorban a szex általában feszültség és szorongás forrása lett. Don Meredith, aki éjszakánként ébren feküdve hallgatta, ahogy édesapja kefél a házvezetőnővel, középiskolás korában epekedett egyes lányok után, de annál tovább sosem ment, hogy melléjük ült a buszon. Az egyetemen messziről csodálta a fiatal feministákat, de a közelükbe nem jutott: „sosem gondoltam, hogy tényleg van bennem


233

olyasmi, ami vonzó lehet egy nőnek”. Don egy sor idegtépő fiaskó után veszítette el a szüzességét, az eseményt rendkívül vicces és jól megszer kesztett visszaemlékezésben idézi fel. De még akkor sem volt túl a nehe zén: kiderült, hogy nem képes ejakulációra. Emiatt folyamatosan szo rongott, és még a hipnoterápiát is fontolóra vette - bár ahogy egy elejtett megjegyzéséből kiderül, ez a partnerét „úgy tűnt, nem zavarta”. A szexualitás eredendően nem az érzelmi felbolydulás forrása vagy az irracionalitás birodalma, de azzá tehető. Ezekben az élettörténetek ben ez tűnik általánosnak. A bomlasztó potenciált különböző testre reflektáló gyakorlatokkal lehet kezelni. Ki lehet kerülni egy olyan életúttal, amelyben a szexua litás egy jól meghatározott, körülhatárolt területre korlátozódik. Ezt a stratégiát választotta Paul Nikolaou, aki - mint már említettük - nősül ni készül. Az etnikai közösség olyan helyzetbe kényszerítette, ahol úgy tudja bizonyítani felelősségtudatát, hogy a házasságig megőrzi saját és menyasszonya szüzességét. „Szégyellnivaló” lenne, ha teret engednének a vágynak. Noha fülledt pettingelést folytat a menyasszonyával, a lány mindig megálljt parancsol, mielőtt túl messzire mennének. Mind a di lemma, mind a dilemma feloldása kollektív gyakorlat. A szexualitást tárgyalással is lehet alakítani - végső soron akár egé szen új formát is kaphat. Don Meredith sajátos szexuális stílust alakí tott ki, miután sikerült elveszítenie a szüzességét. Igyekszik kiszolgálni a partnerét, hosszú előjátékot és aktus utáni beszélgetést alkalmaz, va lamint néhány szexuális trükköt, például az ujjazást. A téma átbeszélését, valamint a férfi és a nő kölcsönös örömszerzést hangsúlyozó szexuális etikett jellemző erre a csoportra. Greg Brook egy értelműen fogalmaz: Mindig igyekszem a lehető legnagyobb örömöt okozni a másik félnek. Ritkán fordul elő, hogy nekiugrom és azt mondom, hogy „most én jövök, a francba veled... ez most az enyém, majd a jövő héten te jössz". Érdekes, hogy a legtöbb nő, akivel összejöttem, ugyanilyen. Greg úgy érzi, hogy egy nemrég véget ért kapcsolatában Greg nem kom munikált eleget, ezért azóta igyekszik jobban megnyílni:

234


A legutóbbi kapcsolatom egy nővel pont ilyen volt. Eldöntöttem, hogy egye a fene, ha szeretem a nőt, akkor elmondom neki, hogy mit érzek. Nem váro egy hónapot, egy hetet vagy akár egy órát, csak elmondom, amit éppen akk érzek. És ez sokkal jobb érzés... Azt hiszem, sokkal őszintébb vagyok, így én sokkal több pozitív visszajelzést kapok. Mivel én őszinte vagyok, hirtelen a sik is őszinte lesz. Ha meg nem, akkor hajlamos vagyok - nem nem foglalko vele, hanem egyszerűen odébbállni. Nem könnyű megtalálni az egyensúlyt. Ez néha azzal jár, hogy a fe lek között komoly összecsapások zajlanak. Miután Peter Streckfuss az 1970-es évek közepén felfedezte a szexuális bőséget, „nyitott házasságot” kért a feleségétől, Anntől, akinek nem volt sok választása: úgy tűnik, Pe ter előbb kefélt, és csak aztán kért rá engedélyt. Ann azonban akkor a sarkára állt, és „elszabadult a pokol”. Peter kicsikart valamiféle enge délyt, és aztán elkezdte végigkefélni Ann barátnőit. „Ez nagyon roszszul esett neki.” Végül reggelig tartó beszélgetések során kialakítottak néhány szabályt: a viszonyokat tartsák távol a közös háztól, és tájékoz tassák a másik felet arról, mi történik. Idővel megszűntek a viszonyok. Peter ma „magányosnak” tartja magát. Végül pedig tárgyiasítani is lehet a szexualitást. Hugh Trelawney, aki nek önveszélyes életviteléről és reformterveiről a 2. fejezetben olvashat tunk, ma egy részben pornográf magazinnál dolgozik. Védekezik - „egy kicsit necces, azt hiszem” -, ugyanakkor örül, hogy az állás miatt több fi gyelmet kap. Mások érdeklődve kapják fel a fejüket, amikor meghallják, hol dolgozik, a bulikban pedig arról faggatják a férfiak, hogy szokott-e kefélni a modellekkel.

Eleinte azt hiszem, félig-meddig izgalmas volt. De az nem tartott sokáig, e szerűen torkig lettem vele. A munkahelyén a szexualitást hatástalanítja a rutin és a humor. Hugh a munkája újságírói oldalát hangsúlyozza, igyekszik a hétköznapi újság íráshoz közelíteni. Hugh nyilvánvalóan kínos önigazolása arra utal, hogy az instrumen tális racionalitás ereje nem határtalan. Továbbra is úgy érzi, hogy az


235

emberi tapasztalatok terén nem így kellene intézni a szexuális kapcsola tokat. A racionalizáció folyamatával itt egy erkölcsi rend kerül szembe, amely még nem szenvedett végleges vereséget.180 Nem a szexualitás az egyetlen területe az életnek, ahol azt látjuk, hogy a racionalizációnak megvannak a maga korlátái, sőt akár az irracionalitás is teret nyer. Charles Lawrence esete erre a legjobb példa. Kiderült, hogy ez a felelős műszaki szakember, aki egy erősen racionalizált iparágban, a légi közlekedésben dolgozik, meglehetősen babonás. Idéz egy látó em bert, aki az előző életeiről világosította fel, a sikerét egyértelműen a „sze rencsének” tulajdonítja, rendszeresen lottózik, és több esetben is mély séges fatalizmusról ad tanúbizonyságot. (Erről eszembe jut az, amikor nemrégiben utaztam az American Airlines egyik gépén, és a légitársaság magazinjában többek közt horoszkópot is találtam.) Úgy tűnik, a tech nológia testet öltött racionalitása kiszorította a cselekvőképesség érzését, és Charles rábízta a világot a vak szerencsére vagy az ezoterikus erőkre. A fejlett kapitalizmus világában természetesen ennél nagyobb irraci onális trendek is megfigyelhetők. A horoszkóp csak a kezdet. Az Egye sült Államokban feltűnő jelenség napjainkban az ezoterikus kultuszok terjedése és a fundamentalista vallás feltámadása. Európában ugyanilyen feltűnő a fasizmus újjászületése, valamint a rasszizmus és a sovinizmus egyre szélesebb körű támogatottsága. Ugyanide tartozik a mitopoetikus férfimozgalom, amelyhez ezoterikus fogékonyság is társul, hiszen a moz galom elutasítja a racionalitást, hogy újra felidézze a primitív érzelmeket a férfiak számára. Ebben a csoportban egyik férfi sem ápol kapcsolatot ezzel a mozgalommal, amelynek Ausztráliában csekély a támogatottsága. Példájuk alapján azonban látható, hogyan találhat ez a mozgalom közön ségre más országok új középosztályában.

Racionalitás és változás Ezeknek a férfiaknak az életében tehát a racionalitás az élet több terüle tén is korlátozott vagy vitatható. Nem találunk egyértelmű összecsen>ést a hegemón maszkulinitás és a fejlett kapitalizmus racionalizált fogalkozási világa között.

236


Sőt bizonyos pontokon határozott ellenállás tapasztalható a változás sal szemben. Az olyan férfiak, mint Charles Lawrence és Paul Nikolaou nem fogadják el a társadalmi nemek rendjében bekövetkező változáso kat, ragaszkodnak a konzervatív szexuális ideológiához, amelyet a kon vencionális munkamegosztás és a házasság intézménye támogat. Más férfiak arra kényszerültek, hogy újratárgyalják maszkulin helyüket az intézményekben, és a tárgyalási folyamat nem ment zökkenők nélkül. Greg Brook - Charleshoz és Paulhoz hasonlóan - nativista ideológiát vall a társadalmi nemekről:

Szerintem a feminizmus túl messzire ment. Mert a nők azok nők. Nőknek ke lenniük. A feministák, mint mondtam - az igazi, vérbelifeministák - már túl zásba estek, és a nőkből, azokból a nőkből nem létező nőket csináltak. Már is nők. Greg toleranciát hirdet minden oldalon, a(z igazi) nőket saját magával egyenlőnek tartja, és a homoszexuálisokat is elfogadja, „ha diszkrétek”. Charlesszal és Paullal ellentétben azonban Greg a nők által gyako rolt hatalommal is találkozik a munkahelyén. A nővére cégénél dolgo zott, és kiderült, hogy a nővére ragaszkodott ahhoz, hogy ő maradjon a főnök. Nem fogadta el Greg „javaslatait” arról, milyen irányba kellene vinni a céget. A feszültség egyre nőtt, majd:

Teljesen lebénultam, minden izmom beállt, tiszta bolond voltam. A [barátn je] háza előtt voltam, szokás szerint ültem a kocsiban, hihetetlen volt. Hirte minden kitört belőlem, és egyszerűen beálltak az izmok a karomban. A kez ráragadt a kormányra, egy óra hosszán át. Nem tudtam elengedni. [A bará pedig csak azt hajtogatta: „Rajta, add ki magadból, addki... sírj, hajólesik, nálj, amitakarsz, csak add ki magadból, mondd ki, mit érzel, mert csak gyű benned a feszültség." Sok dolog jelenik meg ebben a rövid részletben: a maszkulinitás bevé sődése a testbe, a nemek szerinti munkamegosztás az érzelmek terén, a konfliktus érzelmi áthelyezése. Még az is fontos, hogy Greg ebben az érzelmi válságban éppen egy autó kormányára tapad rá. Az autókat


23 7

szimbolikus kapocs köti az iíjúkori maszkulinitáshoz, a nővére pedig Gregnek a cég irányítására tett kísérletét fojtotta el. A tiszta gazdasági racionalitás összeegyeztethetetlen a férfiak nők felett gyakorolt kategorikus hatalmával. Az egyenlő esélyeket hirdető reformok erre az ellentmondásra építenek. Akármennyire korlátozot tan is, de a piac instrumentális racionalitása képes feldúlni a társadalmi nemi viszonyokat. Greg Brook esetében azt látjuk, hogy a racionalitás egyértelműen feldúlja a hegemón maszkulinitást. Ebben a csoportban minden férfi változásokat érzékel a társadalmi nemek viszonyaiban, akár tiltakoznak a változások ellen, akár támogat ják azokat. Egyesek vonakodva fogadják el a változásokat. Peter Streckfuss azt állítja, ma már több házimunkát vállal: Több hagyományosan női dolgot végzek el. Takarítok, főzök, mosogatok. Ugyanakkor kifogásolja, hogy a felesége nem vállalta magára „a meg felelő férfifeladatokat”, például a favágást vagy a gépjavítást. És kifakad a feministákra: Utálom, amikora nők arról fecsegnek, mennyi mindent csinálnak, meg hogy hisznek az egyenlőségben. Azt bezzeg nem tudják, öregem, hogy hol van az a rohadt nívópálca a motorban, és eszük ágában sincs kideríteni. Ezt utálom. Bizonyos körülmények között a maszkulinitásban zajló változás a raci onalitás htjaként is értelmezhető. Ez egyértelműen így volt Hugh Trelawney esetében. Meglehetősen mély fizikai és érzelmi válság után Hugh úgy érezte, „alapvető változásokra” van szüksége: Újragondoltam, milyen viszonyt ápolok az emberekkel, átgondoltam a versen gő, státuszra koncentráló hozzáállásomat. Különösen azt gondoltam át, ahogy a nőkhöz viszonyultam. Rájöttem, hogy elveszítettem azt az embert, aki utálta, amikor a nőket automatikusan alsóbbrendünek tekintették, és aki utálta, hogy a nők nem kapnak a férfiakkal egyenlő fizetést. Mélyen, legbelül baromi nagy soviniszta voltam, még mindig alapvetően játéknak, vicces játéknak tekintet tem a szerelmet/szexet, valami olyasminek, mint a futballt.

238


Hugh elhatározta hát, hogy megváltozik. Eltökélte, hogy jobban figyel majd az emberekre, törekedni fog arra, hogy megértse őket, hogy kap csolatokat építsen, hogy nyitottabb és érzékenyebb, kevésbé versengő legyen.

Ma már minden erőmmel igyekszem elérni, hogy ne legyen olyan fenyeget modorom. Csak engem lássanak, az én personámat. Az emberek még mind azt keresik, hol vagyok sérülékeny, és igyekszem ma már ilyen téren is nyi tabb lenni. Emberi lény lenni, nem gép. Régen azt hittem, az a cél, hogy al tően nem-ember legyek, mert aki nem ember, aki olyan, mint a gép, az kev hétköznapi érzelmi traumát él meg az életben. Ez a projekt hasonló elvekre épül, mint a maszkulinitás 5. fejezetben tárgyalt reformkísérletei. A gyakorlatban azonban nem zajlottak olyan alapvető változások, amilyenekre Hugh szavaiból következtethetnénk. Még mindig belemegy egyéjszakás kalandokba, nem akarja lekötni ma gát („még nem állapodtam meg”), és úgy véli, azért tud így élni, mert az ő korcsoportjában több nő van, mint férfi. Tisztában van azzal, hogy a feministák kritizálják a hozzá hasonló férfiakat, de a kritika rosszul esik neki, és nem is fogadja el. Szerinte teljesen rendben van az, amit csinál, ha nem hazudik a nőknek. Megkülönbözteti a szexuális forradalmat a feminizmustól, és érdekes motivációt társít a radikális feminizmushoz: szerinte annak az a célja, hogy kiirtsa a férfiakat. Hugh a meleg felszabadítási mozgalmat is elutasítja - „segglyukba tolt farkak” -, de sietve hozzáteszi, hogy őt nem zavarja, amit a melegek csinálnak. Majd hosszasan panaszkodik a „nőies” melegekről, akik túl sokat foglalkoznak a függönyük színével. Igen, szeretné, ha megváltozna az, ahogyan a férfiak bánnak a nőkkel. Nem, nem akar ő is részt venni a férfiak közötti „érzékenységi versenyben... egyesek kimondottan unal mas alakok lettek emiatt”. Mivel egy pornográf magazinnak dolgozik, saját szándékaitól függetlenül részt vesz a női szexualitás tárgyiasításában és a ragadozó férfi heteroszexualitás legitimálásában. Azért részleteztem Hugh jó szándékból, a személyes fejlődési moz galom szakzsargonjából (a persona jungiánus fogalom), félelemből, ne heztelésből és rosszhiszeműségből álló kusza gondolatait, mert ezekből


239

különösen jól látszik, milyen reakciókat és milyen útvesztéseket okoz, ha úgy kísérlik meg megváltoztatni az elnyomó maszkulinitást, hogy közben nem foglalkoznak az azt előidéző társadalmi struktúrákkal. A racionalitás - mint azt a fejezet elején is megjegyeztem - hozzátar tozik a patriarchátus modern legitimációjához. Sőt, akár lényeges ele mének is tekinthetjük. Ez a legitimáció azonban veszélyes. Ezekből az élettörténetekből is kitűnik, hogy a racionalitás bizonyos értelemben za varó elem a társadalmi nemi viszonyokban. Társadalmi alakjai (amilyen például a piaci racionalitás és a törvény előtti egyenlőség) kikezdik a társadalmi nemi hierarchiát és a feminista ellenállást támogatják. In tézményesülése a tudásalapú munkahelyen kikezdi a tekintélyt és fe szültségeket kelt a hegemón maszkulinitáson belül. A technikai ész a változás mellett is mobilizálható, noha önmagában nem foglalkozik a változás végső céljaival. Közelről nézve a hegemón és a cinkos maszkulinitás nem homogé nebb, mint az alárendelt és a marginalizált maszkulinitás. Hiába tartoz nak ezek az életek a társadalmi spektrumnak ugyanahhoz a szeletéhez, ugyanúgy megjelenik a családi patriarchátus és a szexuális kísérletezés, az általános és a specializált szaktudás, az egalitariánus és a hierarchikus munkahely, vagy a feminizmusról vallott elfogadó, illetve ellenséges né zet. Még reform- és modernizálási kísérleteket is látunk, bevallottan jól meghatározott korlátokon belül. Amikor a maszkulinitáson belüli vál tozás politikájával fogok foglalkozni - amire a III. részben teszek majd kísérletet -, nem szabad majd elfelejteni ezeket a komplexitásokat.

8

A maszkulinitás története Az eddigiekben hangsúlyoztam, hogy a maszkulinitások meghatározott időben és meghatározott helyen jönnek létre, és folyamatosan változnak. A maszkulinitások tehát - egy szóval - történelmiek, és ezt jól doku mentálják azok a történészek, akiknek munkáit az 1. fejezetben idéz tem. Az érvelésemből azonban eddig hiányzott a történelmi mélység és a megfelelő lépték. A maszkulinitások jelenlegi formáit akkor tudjuk megérteni, ha viszszatekintünk arra a korszakra, amikor létrejöttek. Mivel a maszkulinitás csak a társadalmi nemi viszonyok egész struktúrájának kontextusában létezik, el kell helyeznünk a modern társadalmi nemi rend alakulásának folyamatában - amely körülbelül négy évszázadon át tartott. Mosta nában megjelent néhány lokális maszkulinitástörténet, amelyek fontos részleteket szolgáltatnak, nekünk azonban a téma szélesebb fókuszú tár gyalására van szükségünk. Leginkább az etnográfiai kutatás tette világossá a téma nagyságát, illetve hogy mennyire létfontosságú tényező az európai és észak-ame rikai hatalom korábban sosem látott mértékű növekedése, a globális birodalmak és a globális kapitalista gazdaság kialakulása, valamint a társadalmi nemi rendek egyenlőtlen küzdelme a gyarmatosított világ ban. „Tényezőket” írtam, nem pedig „kontextust”, mert az alapvető té tel az, hogy az imperialista terjeszkedés folyamata nem csupán alakítja i maszkulinitásokat, hanem maguk a maszkulinitások is aktív szerep lői ennek a folyamatnak, és hozzájárulnak alakulásához.

244

TÖRTÉNELEM ÉS POLITIKA

Ez világosan látható a popkultúrában. A példaértékű maszkulinitások, legyenek akár kitaláltak, akár igaziak - amilyen például Paul Bunyan Kanadában, Davy Crockett az USA-ban vagy „Arábiái” Lawrence Ang liában -, gyakran új területeket felfedező férfiak. Gyerekkoromban gyak ran játszottam el Ausztráliában - elég meglepő módon - Észak-Amerika imperialista terjeszkedésének rituáléját, amely a Csendes-óceánon a maszkulinitás képregényekben és hollywoodi filmekben burjánzó ké peinek közvetítésével jutott át: ez a „cowboyok” és az „indiánok” között lezajlott háború újrajátszása. Nem érthetjük meg a maszkulinitás és az erőszak közötti kapcsolatot a személyes szinten, ha nem értjük, hogy ez egyben globális kapcsolat is. Az európai/amerikai maszkulinitások fontos szerepet játszottak abban a világméretű erőszakban, amelynek során az európai/amerikai kultúra domináns szerephez jutott. Az itt közzétett tanulmány csupán vázlata lehet egy rendkívül komp lex történelemnek. Mégis fontosnak tűnik, hogy legalább hozzávetőleges fogalmunk legyen arról a történelemről, amely ilyen jelentőséggel bír je lenlegi helyzetünkben.

A maszkulinitás létrehozása a társadalmi nem modern rendjének kialakulásában Nagyjából 1450 és 1650 között (a „hosszú” 16. században, hogy a francia történész, Fernand Braudel praktikus kifejezését használjuk) létrejött a modern kapitalista gazdaság az Atlanti-óceán északi vidékén, és ebben a régióban elkezdett alakot ölteni a társadalmi nemek modern rendje. Négy fejlemény tűnik különösen fontosnak, amikor azt vizsgáljuk, ho gyan jöttek létre a társadalmi praxisnak azok a konfigurációi, amelye ket ma „maszkulinitásnak” hívunk. Az első az a kulturális változás, amely nyomán a szexualitás és a sze mélyiség új értelmezést nyert az európai nagyvárosokban. Amikor a mái eleve változófélben levő középkori katolicizmust feldúlta a reneszánss szekuláris kultúra és a protestáns reformáció, akkor a férfiélet hosszú ide je meghatározó, befolyásoló eszméi szintén kárt szenvedtek. Összeomlót) a szerzetesi rendszer. Elkezdődött a vallásnak az intellektuális világ felett

A m aszkulinitás története

245

valamint a mindennapi élet szabályozásában gyakorolt hatalmának las sú, vargabetűkkel tarkított, de határozott hanyatlása. Ez egyfelől utat nyitott a hitvesi kapcsolaton alapuló háztartás egyre növekvő kulturális szerepének - amelyet nem kisebb alak példáz, mint Luther Márton, a nős szerzetes. A szexualitás legnagyobb becsben tar tott formája a szerzetesi önmegtartóztatás helyett a házastársi heteroszexualitás lett. A kötelező heteroszexualitás kulturális tekintélye egyértel műen ezt a váltást követte. Másfelől a hangsúly ezentúl az egyén önkifejezésére, valamint min den ember Istennel való közvetlen kapcsolatára helyeződött, és ez az in dividualizmus, valamint az autonóm én koncepciójának kialakulásához vezetett. Ezek voltak az előfeltételei magának a maszkulinitás fogalmá nak, ahogyan azt a 3. fejezetben definiáltuk: miszerint a maszkulinitás olyan személyiségtípus (legyen akár férfi, akár - mint a férfias nők ese tében - nő), amelynek társadalmi nemileg meghatározott karaktere adja :selekedetei indokait. A klasszikus filozófia Descartes-tól Kantig - mint irra Victor Seidler rámutat - a józan észt és a tudományt a természe:i világ és az érzelmek ellentéteként értelmezte. Mivei a maszkulinitást •lyan karakterstruktúraként fogták fel, amelynek legfontosabb vonása racionalitás, a nyugati civilizációra pedig úgy tekintettek, mint amely lviszi a racionalitást a szellemi sötétségben élő világnak, megteremtőött a kulturális kapcsolat a patriarchátus legitimációja és a birodalom ígitimációja között.181 A második fejlemény az volt, hogy az atlanti-óceán partján elterülő llamok - Portugália és Spanyolország, majd Hollandia, Franciaország s Anglia - tengerentúli birodalmakat hoztak létre. (Oroszország és az gyesült Államok szárazföldi, Németország, Olaszország és Japán tenerentúli terjeszkedésére az imperializmus második szakaszában keült sor.) A birodalom az első pillanattól kezdve nemileg meghatározott vállalozás volt, eredetileg szegregált férfifoglalkozásokból, a katonáskodásból s a tengerészeiből nőtt ki. Amikor európai nők is eljutottak a gyarma tra, általában a férfiak által irányított háztartásokba kerültek feleség ek vagy szolgának. Néhány uralkodót (nevezetesen Izabellát és Erzséetet) leszámítva az új birodalmak irányítására létrehozott imperialista

246


államokat kizárólag férfiak vezették, és olyan kormányzati rendszert ala kítottak ki, amelynek alapját a férfiak szervezett testületéi által biztosí tott erő adta. A gyarmatok határvidékén erőszakot alkalmazó férfiak - a konkvisz tádorok, ahogyan a spanyolok esetén nevezték őket - valószínűleg az első olyan csoportot alkották, amelyet a modern értelemben vett maszkulin kulturális típusként definiáltak. A konkvisztádor figurája kiemel kedett a szokásos társadalmi viszonyokból, gyakran rendkívüli mértékű erőszakkal kereste a földet, az aranyat és a megtérteket, és a birodalmi állam igen nehezen tudta irányítani. (Híresen sok súrlódás történt a ki rályi hatalom és Mexikó spanyol meghódítója, Hernán Cortés között.) A birodalmak történelmében vissza-visszatérő téma az irányítás elvesz tése a határvidéken, és ez szoros összefüggésben áll azzal, hogy kialakul tak a maszkulin példaképek. Ennek közvetlen következménye volt, hogy vita zajlott a hódítások etikájáról, és az irányítást is többen követelték maguknak. Bartolomé de las Casas híres állásfoglalása, amelyben elítélte a spanyol hódítók zabolátlan erőszakja által kiváltott vérfürdőt a Rövid beszámoló az In diák elpusztításáról lapjain tehát jelentős momentum a maszkulinitás történetében.

Azért öltek meg és pusztítottak el annyi rengeteg embert a keresztények, m kielégíthetetlen kapzsiságukban és nagyravágyásukban - mely nagyobb, m ami a világon valaha is lehetett - egyetlen céljuk az volt, hogy aranyat sze zenek, gyorsan meggazdagodjanak. Las Casas retorikája szó szerint igaznak minősült. Egy új jelenségre mu tatott rá a világban, munkája az első terjedelmes kritika volt a kialakulófélben levő társadalmi nemi formákról.182 A harmadik kulcsfontosságú fejlemény azoknak a városoknak a nö vekedése volt, amelyek a kereskedelmi kapitalizmus központjai voltak mint például Antwerpen, London és Amszterdam -, és új körülménye ket teremtettek a mindennapi élet számára. Ez névtelenebb és egyben koherensebben szabályozott élet volt, mint a határvidéken vagy a falun lakók élete.


24 7

Ennek a változásnak a társadalmi nemek szempontjából legfontosabb következményei csak a 17. és 18. században váltak láthatóvá, a rövid ség kedvéért azonban ezekről is itt teszek említést. A mindennapi élet megváltozott körülményei lehetővé tettek egy olyan individualizmust, amely sokkal több területre kiterjedt. Ez az „első ipari forradalommal”, valamint a kereskedelemből, rabszolgatartásból és a gyarmatokból szer zett vagyonok felhalmozódásával együtt oda vezetett, hogy a városi kul túrába elkezdett beszivárogni egy számításon alapuló racionalitás. Ezt a fejlődési folyamatot írta le Max Weber a „protestáns etikáról” szóló tanulmányában, és érdekes, hogy a „kapitalizmus szellemének” karak tere mennyire nemileg meghatározott. Weber legfőbb példája Benjámin Franklin volt, tőle idézi az alábbi részletet: Az embernek még a legjelentéktelenebb lépéseket is komolyan kell vennie, ha azok befolyásolják a hitelét. Ha a hiteleződ reggel ötkor vagy este nyolckor a kalapácsütéseidet hallja, hat hónapra megnyugszik. De ha a biliárdasztalnál lát vagy a kocsmából szűrődik ki a hangod akkor, amikor dolgoznod kellene, másnap reggel márfizetési felszólítást küld... Az ember itt férfit jelent. A vállalkozói kultúra, valamint a kereskedelmi kapitalizmus munkahelyei intézményesítették a maszkulinitás egy for máját, létrehozták és legitimálták a könyvelői iroda, a raktárház és a tőzs de nemileg meghatározott foglalkozásainak és hatalmának új formáit. Nem ez volt azonban a társadalmi nemeket érintő egyetlen átalakulás a kereskedővárosokban. Ugyanebben a korszakban bontakoztak ki a szexuális szubkultúrák. A legtöbb forrás a 18. század elején virágzó lon doni Molly-házakról maradt fenn. A „Molly” szleng kifejezés: azokra a nőies férfiakra használták, akik speciális házakban és vendéglőkben ta lálkoztak egymással, többek közt időnként női ruhát hordtak, egymás sal táncoltak és közösültek. A korszakkal foglalkozó történészek észrevették egy változást a ne mek orvosi ideológiáiban: a korábbi korszakokban a nemi anomáliákat szemrebbenés nélkül tulajdonították a hermafrodita testnek, később vi szont a testek között egyértelmű dichotómiát feltételeztek, így az anomá lia ekkor már a nemi deviancia témakörébe tartozott. Az európai kul-

248


túrában fokozatosan szilárdult meg az a kívánalom, hogy az embernek férfiként vagy nőként legyen személyes identitása, s nem pusztán férfi vagy nő (vagy hermafrodita) testtel rendelkező személyként foglalja el helyét a társadalmi rendben. A 18. század végén Mary Wollstonecraít észlelte, hogy a nők nemileg meghatározott jellemének alapja az, hogy a személyiségnek más a társadalmi bázisa, mint a férfiak esetében, és eb ből kiindulva fogalmazta meg A nő jogainak védelmében fő érvelését.183 A negyedik fejlemény a nagy európai polgárháború kezdete volt. A 16. és 17. századi vallásháborúk, amelyek a 17. és 18. századra örökö södési háborúkká módosultak, nem csupán néhány király és püspök sorsát határozták meg. Megbolygatták a társadalmi nemi rend legiti mációját. A forradalmi hevületben a társadalmi nemek rendje ugyan úgy a feje tetejére állt, mint az osztályalapú rend. Az angol anyanyelvű országokban az angol polgárháború zűrzavarából kiemelkedett, vallási szektából politikai csoportosulássá lett kvékerek voltak az elsők, akik nyilvánosan kiálltak a nők vallási egyenlősége mellett. És nem csupán az elvet hangoztatták, hanem a gyakorlatban is jelentős szervező sze repet adtak a nőknek. Ezt a támadást kivédték (bár az emléke sokáig megmaradt). A patri archális rendet konszolidálta az európai polgárháborúk egy másik ter méke, az erős központosított állam. Az abszolút monarchiák korában az állam azelőtt elképzelhetetlen mértékben intézményesítette a férfiak ha talmát. A vallási és örökösödési háborúkban, valamint a gyarmati hódí tások során létrejött professzionális hadseregek kulcsfontosságú elemei lettek a modern államnak. A katonai vitézség a középkori Európában a becsület próbája és a lovagi rend kedvelt témája volt - a kettő közötti kapcsolatot gúnyolja ki Cervantes műve, a Don Quijote -, ám egyre in kább a maszkulinitás és a nacionalizmus kérdése lett. A változás tetten érhető Shakespeare legnyíltabban hímsoviniszta darabjában: Föl, angol nemesség! Véred harcedzett apáktól való, Kik, mint megannyi Sándor, e vidéken Reggeltől estig vívtak s csak vivófél Fiiján dugták hüvelybe kardjukat.184


249

A 18. századra - legalábbis a tengerparti Európában és Észak-Amerikában - a társadalmi nemeknek olyan rendjéről beszélhetünk, amely ben már kialakult és stabilizálódott a modern értelemben vett maszku linitás, azaz a femininitással szemben meghatározott, nemre alapozott személyes karakter, amely a gazdaságban és az államban intézménye sül. Erre a korszakra még egy hegemón típusú maszkulinitást is meg tudunk határozni, és le tudunk írni néhány kapcsolati viszonyt, amely azt az alárendelt és marginalizált formákhoz köti. Noha a városokban zajló kulturális változásra felfigyeltek a történé szek, ki kell emelni, hogy a 18. századi Észak-Amerikát az örökölhető vagyonnal rendelkező földtulajdonosok, a dzsentri osztály dominálta. George Washington jó példa erre az osztályra, valamint az osztály ál tal képviselt hegemón maszkulinitásra. A földtulajdonra épülő dzsentri maszkulinitás részt vett a kapitalista gazdasági viszonyokban (termelt a piacra, bérleti díjat szedett), de a kereskedőkkel ellentétben esetükben nem volt hangsúlyos a szigorúan racionális számítás. Emellett ez a maszkulinitás nem az elszigetelt individuum eszményére épült. A földtulajdon a rokonsági viszonyokba ágyazódott: az örökösö dési ág ugyanolyan társadalmi egység volt, mint maga az egyén. A Walpole és a Pitt család korában a brit politika például általában a családi öröklés mentén szerveződött, mivel az államapparátust a nagy családok irányították a protekció rendszerén keresztül. Indiában és Észak-Amerikában nagyjából ugyanígy szerveződött a brit uralom. A dzsentri maszkulinitás igen szoros kapcsolatban állt az állammal. A dzsentri osztály adta a helyi adminisztráció képviselőit (a brit rend szerben a békebírók révén), és soraiból kerültek ki a katonai apparátus tisztjei. A dzsentri adta a katonai és tengerészeti tiszteket, és gyakran maguk válogatták a közkatonákat is. Az erőszak közvetlen alkalmazása és a családi becsület etikájának metszéspontján helyezkedett el a párbaj intézménye. A dzsentri maszkulinitás egyik kulcsfontosságú próbája volt, hogy egy férfi hajlandó volt-e szembenézni ellenfelével egy poten ciálisan halálos szemtől szembeni összecsapásban, és az ilyen összetű zéseket a becsületsértések provokálták ki. Ilyen értelemben a dzsentri maszkulinitás hangsúlyos és erőszakos volt. Ugyanakkor a társadalmi nemek rendje nem volt annyira erősen

250


szabályozott, mint amilyen később lett. így egy francia úr, Éon lovag úgy válthatott férfinemről nőire, hogy ezért a társadalom nem közö sítette ki (bár élete végéig kíváncsisággal tekintettek rá). A kiváltságo soknak előjoga volt szexuális viszonyra lépni különösen az alsóbb osz tálybeli nőkkel. A „szabadosság” hívei bizonyos fokig még dicsőítették is ezeket a viszonyokat. Úgy tűnik, egyre inkább értették, hogy a homo szexuális kapcsolatok a férfiak meghatározott típusához köthetők, bár de Sade márki írásaiban ezek a kapcsolatok még mindig a szabadosság egy aspektusaként jelennek meg. A dzsentri maszkulinitáshoz hozzá tartozott a nők feletti uralom gyakorlása a háztartásban, bár a nők aktív szerepet játszottak annak a szövetségi hálózatnak a kialakításában és fenntartásában, amely össze tartotta a dzsentri osztályt - ezeket a stratégiákat szedik ízekre oly bájo san Jane Austen regényei. A dzsentri maszkulinitás sokkal brutálisabb kapcsolatot jelentett a mezőgazdasági munkásokkal, akik még mindig a népesség nagy ré szét alkották. A társadalmi határt itt a becsületkód jelölte ki, amelyet a dzsentrin kívül nem alkalmaztak. A hatalmat kilakoltatással, börtönbüntetéssel, korbácsolással, deportálással és akasztással gyakorolták. En nek az erőszakos fegyelemnek az alkalmazása nem köthető specializált szakmához, hanem a helyi adminisztráció hétköznapi részét képezte az angol vidéken, George Washington virginiai rabszolgabirtokán és az új ausztrál és új-zélandi gyarmatokon egyaránt - ez utóbbi helyen Sámuel Marsden, a „korbácsos plébános” közismert békebíróvá vált.185

Átalakulások Az európai/amerikai maszkulinitás története az elmúlt kétszáz évben nagyjából úgy írható le, hogy a dzsentri maszkulinitás több részre sza kadt, majd ezek helyét fokozatosan új hegemón formák vették át, és ki alakult egy sor alárendelt és marginalizált maszkulinitás. A változások mögött roppant összetett ok-okozati rendszer húzódik meg, én ezekből három fontos tényezőt emelnék ki. Ezek: a társadalmi nemek rendjé nek megkérdőjelezése a nők részéről, az ipari kapitalizmus felhalmozási


251

folyamatának nemileg meghatározott logikája, valamint a birodalom hatalmi viszonyai. A nők által megfogalmazott kihívásról ma már kitűnő összefogla lókat olvashatunk. A 19. században történelmi változás zajlott a társa dalmi nemek politikájában, kialakult a feminizmus mint a tömegpoli tizálás egyik formája: mozgósítás kezdődött a nők jogaiért - különösen a választójogért - a közszíntéren. Ez szorosan összefüggött a liberális állam növekedésével, valamint azzal, hogy a liberális állam az állampolgárság koncepciójára épült. A társadalmi nemek rendje ellen intézett kihívás azonban nem ért véget a szüfrazsettmozgalommal, amelynek egyébként csupán korlá tozott hatótere volt. A 19. század elején a dzsentri és középosztálybeli asszonyok aktív szerepet vállaltak az erkölcsök és a családi szokások megreformálásában, ami határozottan megkérdőjelezte a dzsentri fér fiak szexuális előjogait. A munkásosztálybeli nők férfiaktól való gaz dasági függése a gyárrendszer kialakulásával vált kevésbé egyértelmű vé. A középosztálybeli nők másképpen is támadták a férfiak előjogait: a 19. század végének antialkoholista mozgalmával. Ezek a kihívások megváltoztatták a patriarchátus fenntartásának feltételeit, erre válaszul pedig megváltozott az is, hogy milyen maszkulinitás foglalhatja el a hegemón pozíciót. Az ipari gazdaságok terjedésével és a bürokratikus állam (legyen az akár liberális, akár tekintélyelvű) növekedésével hanyatlani kezdett a földtulajdonos dzsentri réteg gazdasági és politikai hatalma. Ez lassú folyamat volt, és hathatós hátvédharcok is zajlottak. A porosz dzsentri réteg, a junkerek például a 20. század elejéig irányításuk alatt tartották a német államot. Az átmenet során a dzsentri maszkulinitás egyes formái továbböröklődtek a polgári rétegbe tartozó férfiakra. Róbert Nye törté nész nagyszerű példát hoz erre: Franciaországban a párbaj intézménye köré szerveződő, konfrontációkra sok okot adó becsületkód a polgárság körében is továbbélt. Sőt, a 19. század végén még növekedett is a pár bajok száma Franciaországban, és megjelentek a párbajmesterek, akik a becsületkódra és a kardforgatás technikájára oktatták a férfiakat.186 Noha a párbajok szedtek néhány áldozatot, mégis elmondható, hogy a párbaj alapvetően a maszkulinitás szimbolikus körülhatárolása volt a

252


fizikai erőszak eszközével. Az igazi háború egyre szervezettebbé vált. A forradalmi és napóleoni háborúk tömeghadseregei állandó tiszti kar ral rendelkező, sorozásra épülő állandó hadseregekké váltak. A tiszti kar - amelynek tagjai eleinte a dzsentri rétegből származtak - a dzsentri maszkulinitáskódok letéteményese lett, erre a porosz tiszti kar a leghíre sebb példa. (Hitler tábornokai az 1940-es években még mindig jobbára ebből a közegből kerültek ki.) A társadalmi környezet azonban megvál tozott. Az új tiszti kar tagjai professzionális katonák voltak, akik katonai iskolákban kaptak kiképzést. Az erőszakhoz most már racionalitás is társult, s vele a szervezés bü rokratikus technikái, illetve a fegyverek és a szállítás folyamatos műszaki fejlődése. A fegyveres erőket átszervezték, és a technikai tudásközpon tot a vezérkar irányítása alá vonták. A vezérkar intézményét a poroszok találták ki, majd félelemtől vezérelve a többi nagyhatalom is lemásolta. Ha las Casas írásait tekinthetjük a kora modernkori maszkulinitás kulcsfontosságú dokumentumának, akkor annak 19. századi megfelelője talán Cári von Clausewitz A háborúról című klasszikusa lehet, amely a lehető legnagyobb mértékű racionalizált erőszak társadalmi technológiáját hir deti. Clausewitz volt a porosz hadsereget létrehozó reformerek egyike.187 Az európai államokat és telepeseket nem csupán a fegyverzet által biztosított előny tette szinte legyőzhetetlenné a 19. századi gyarmati háborúkban, hanem a bürokratikusán racionalizált erőszak társadalmi technikája is. Ez a technika azonban magában hordozta annak veszé lyét, hogy romba dönti az azt fenntartó társadalmat. Az I. világháború hatalmas pusztítása vezetett az 1917 és 1923 közötti forrongásokhoz. A kapitalista rend Európa nagy részén csak egy évtizednyi újabb harc árán, a fasiszta mozgalom által stabilizálódott. A társadalmi nemi viszonyok felől nézve a fasizmus a férfi felsőbb rendűség kendőzetlen megerősítése volt olyan társadalmakban, ame lyek addig a nemek közötti egyenlőség felé haladtak. A fasizmus ezt úgy tudta elérni, hogy a hegemón maszkulinitás új képeit helyezte előtérbe, dicsőítette az irracionalitást („az akarat diadalát”, a „vér szerinti” gon dolkodást), és magasztalta a frontvonalon szolgáló katona által gyako rolt zabolátlan erőszakot. Ez a dinamika hamarosan újabb és még az előzőnél is pusztítóbb világháborúhoz vezetett.188


253

A fasizmus a II. világháborúban vereséget szenvedett, és ez véget ve tett ennek a hegemén maszkulinitásnak. Nem vetett azonban véget az erőszak bürokratikus intézményesítésének. Hitler maga modernizálta fegyveres erőit, lelkesedett a csúcstechnológiát képviselő fegyverekért; ilyen értelemben a fasizmus a racionalitást támogatta. Az 1945-ben győzelmet arató Vörös Hadsereg és amerikai hadsereg tovább növelte pusztító fegyverzetét, ahogy kiépítették nukleáris arzenáljukat. Kíná ban, Pakisztánban, Indonéziában, Argentínában, Chilében és Afrika nagy részén műszakilag kevésbé fejlett hadseregek játszanak kulcssze repet az adott állam politikai életében. Jelenleg világszerte körülbelül húszmillióan szolgálnak a fegyveres erők kötelékében, túlnyomó több ségben férfiak, s e hadseregek szervezeti modelljeihez az észak-atlanti hatalmak hadseregei szolgáltatják a példát. A műszaki szakértelem felértékelődése a katonaságban párhuzamo san zajlott a gazdaság más területein zajló hasonló folyamatokkal. A 19. században végbement a tömeges alapfokú oktatás megalapozása, ehhez a 20. század hozzáadta az állami közép- és felsőfokú oktatási rendszereket. Kutatóintézeteket alapítottak, emellett jelentős mértékben nőttek a vál lalatok és kormányzati minisztériumok kutatási lehetőségei is. A szakér telmet kívánó szakmák elszaporodásával átalakultak a munkaerőpiacok. Exponenciálisan növekedett az információs ipar. Jelenleg az Egyesült Államok két leggazdagabb emberének egyike a számítástechnikai prog ramozás területének szakértője, az ő cége tervezte az operációs rendszert ahhoz a számítógéphez (meg még néhány millió más számítógéphez is), amelynek segítségével ezt a szöveget írom.189 Ezek a folyamatok azt eredményezték, hogy ismét szakadás követ kezett be a hegemón maszkulinitáson belül. A dominancia köré szer veződő gyakorlat egyre kevésbé volt összeegyeztethető a szaktudás vagy műszaki tudás köré szerveződő gyakorlattal. A vállalatvezetés elvált a szaktudástól, és a kettő közötti kapcsolat krónikus problémává vált mind a vállalatok, mind az állam esetében. (A szakértők megfelelő felhasz nálása - „a fronton vagy a csúcson” - a vállalatvezetés tudományának klasszikus problematikája; ugyanakkor maga a „vállalatvezetés tudomá nya” kifejezés is a szakértelem presztízséről árulkodik.) Mind a kapita lista uralkodó osztályokban, mind a kommunista elitben kialakult egy

254


szembenállás, ahol egyik oldalon álltak azok, akik hajlandóak kényszerí tő eszközöket bevetni a munkások ellen (konzervatívok/keményvonalasok), a másik oldalon pedig azok, akik hajlandóak engedményeket tenni a műszaki haladás erejét és a gazdasági növekedést illetően (liberálisok/ reformerek). Kialakult tehát két pólus a hegemón maszkulinitáson belül: a domi nancia, illetve a technikai szakértelem. Ez esetben azonban egyiknek sem sikerült kiszorítania a másikat. Jelenleg is egymás mellett léteznek a nemi gyakorlatokban, néha egymással szemben, máskor pedig egy mással összefogva. Mivel ezek a hegemón maszkulinitás alternatív ver ziói, mindkettő felfedezhető a hirdetésekben és a politikai kampányok ban - a jelenlegi amerikai politika szlogenjeiben rendre visszatérő elem, hogy „leszámolunk a bűnözéssel”, és gyakran hallunk az „információs szupersztrádáról” is. A 7. fejezetben bemutatott élettörténetekből kitű nik az új osztály helyzetének néhány problémája.190 Ahogy az anyaországban egyre inkább a racionalitás határozta meg a hegemón maszkulinitást, az erőszak és a szabadosság - szimboliku san és bizonyos mértékben a valóságban is - kiszorult a gyarmatokra. A fehérek által betelepített régió határvidékén a szabályozás hatástalan maradt, burjánzott az erőszak, zordak voltak a körülmények. A bányá szat és a hasonló iparágak vak szerencsére épülő bámulatos profitot tet tek lehetővé. A rendkívül aránytalan nemek szerinti megoszlás pedig hozzájárult a határvidék kulturális maszkulinizációjához. Jock Phillips Új-Zélandról szóló tanulmánya - amelyet már az 1. fe jezetben is idéztünk - két férfitípust és a maszkulinitás két kulturális jelentését állítja szembe egymással: az egyik oldalon áll a határvidék duhaj, nőtlen férfija, a másikon pedig az új területeket meghódító lete lepedett, nős farmer. Ugyanezt az ellentétet Észak-Amerika nyugati ha tárvidékén is megfigyelhetjük. Figyelemre méltó, hogy a duhaj férfi már akkor a maszkulinitás példaképeként jelent meg, amikor még le sem zá rult a határvidék meghódítása (amit később a bennszülött népek katonai leigázása, valamint a fehér települések elterjedése hozott el). James Fenimore Cooper regényei, valamint Buffalo Bili Cody vad nyugati bemutató műsorai alapozták meg azt az utat, amely végül elve zetett a filmművészetben a western műfajhoz, amely tudatosan épített


255

kultuszt a szófukar férfias hősiesség köré. John MacKenzie történész felhívta a figyelmet arra, hogy a 19. század végén hasonló kultusza volt a vadászoknak a brit birodalomban. A vadon, a vadászat és a vadonbeli túlélési technikák egyaránt szerepet kaptak a férfiasság egyféle ideológi ájában, és ezt az USA-ban olyan alakok propagálták, mint Róbert BadenPowell, a fiú cserkészmozgalom alapítója, illetve Theodore Roosevelt.191 A cserkészmozgalom a határvidéki életet dicsőítette, ugyanakkor va lójában a városi fiúk számára szerveződött. Ott foglalta el helyét számos egyéb törekvés között, amelyek mind a maszkulinitás bizonyos formáit igyekeztek támogatni. Ennek a folyamatnak egyéb momentumai kö zött említendő a brit elit iskolák 19. századi reformja dr. Arnold után; az Anglikán Egyház Fiúbrigádja, amely a munkásosztálybeli fiúkat célozta meg; a Hitler-Jugend, amely a nácik hatalomra kerülése után Német országban tömegintézménnyé vált; valamint számos olyan program, amely a középiskolás fiúk katonai kiképzését vállalta fel katonai kadét alakulatok segítségével, amelyek még 1960-ban is működtek Ausztráliá ban, amikor én jártam középiskolába. (Én a tizedesi rangig emelkedtem, és megtanultam Lee-Enfield puskával lőni, amely a búr háború alatt a csúcstechnikát képviselte.) Ezeknek a mozgalmaknak nem az egyébként meglehetősen korláto zott sikere volt meglepő, hanem az, hogy a patriarchátus ideológiái mi lyen kitartóan igyekeztek ellenőrizni és irányítani a maszkulinitás rep rodukcióját. Világos, hogy ez fontos problémává vált a társadalmi nemek politikájában.192 Miért volt ez probléma? Jeffrey Hantover megjegyezte az amerikai cserkészmozgalommal foglalkozó tanulmányában, hogy a századfor dulón néhány teoretikus attól tartott, hogy a fiúk elnőiesednek, mert a nők túl nagy szerepet kapnak az életükben. Ez a családi életvitel válto zásának kényszerét is maga után vonta. A dzsentri maszkulinitás ellen fellépő nők is hozzájárultak ahhoz a történelmi dinamikához, amely lét rehozta a polgári kultúra egyik legfontosabb intézményét, „a két külön világ” ideológiáját és gyakorlatát. Ez a családot jelölte ki a nők, a gazda ság és politika világát pedig a férfiak számára. Ezt a megosztottságot támogatta a férfiak és nők közötti biológiai különbségeket hangsúlyozó ideológia is, amelyet nem csupán férfiideo-

256


lógusok hangoztattak (a franciaországi párbajkultusznak is eleme volt például), de a 19. századi feministák nagy része is osztotta ezeket a né zeteket. A hétköznapi gyakorlatban a nők világa a férfiakénál alsóbbrendűnek minősült. Ezen a világon belül azonban a polgársághoz tartozó nők lehettek szolgák munkaadói és üzleti vállalkozások vezetői (olyan tanácsadókkal, mint Mrs. Beeton193), és gyakran igen nagy önállóságra számíthattak. És a fiúk nevelése ebben a világban zajlott.194 A hegemón maszkulinitás nagyjából ugyanebben az időszakban a szexualitás vonatkozásában is tisztítókúrán esett át. A meleg történé szek kimutatták, hogy a 19. század végén kapott egyértelmű definíciót „a homoszexuális” mint társadalmi típus. Ez orvosi és jogi körülhatáro lást egyaránt jelentett. A történelem korábbi időszakaiban hivatalosan úgy tartották, hogy szodómiát bármely férfi elkövethet, aki behódolt a gonosznak. Ezután azonban úgy vélték, hogy a homoszexuális vágy egy bizonyos típusú férfira jellemző, amelyet a legelterjedtebb orvosi nézet „invertáltnak” nevezett. Új törvények kriminalizálták magát a homo szexuális kapcsolatot (amelyet Angliában a „súlyos illetlenség” fogalom mal illettek az 1885-ös Labouchére Törvénymódosításban), majd követ kezett a „perverzek” rutinszerű rendőrségi megfigyelése. Ami a hegemón maszkulinitást illeti, a homoerotikus öröm lehető ségét kiűzték a férfiasság fogalmából, és egy deviáns csoporthoz kötöt ték, amelyet szimbolikusan a nőkhöz vagy az állatokhoz hasonlítottak. Nem létezett a típus tükörképe, „a heteroszexuális”. Ehelyett a heteroszexualitás a férfiasság kötelező részévé vált. A maszkulinitás megtisz tított definíciója, valamint a katonai és félkatonai csoportokban szol gáló férfiak érzelmi életének tényleges feltételei közötti ellentmondás a fasizmus alatt érte el a válságos szintet. Többek között ez igazolta, és ta lán indítékot is szolgáltatott ahhoz, hogy Hitler 1934-ben megölette Ernst Röhmöt, a rohamosztag homoszexuális vezérét.195 Az anyaországokban a dzsentri osztály helyét fokozatosan átvették az üzletemberek és a hivatalnokok, és ezzel párhuzamosan a paraszti né pesség városi ipari munkásosztállyá alakult. Ennek a változásnak is volt társadalmi nemi vonatkozása. A gyárrendszer kialakulásával élesebben elvált egymástól az otthon és a munkahely, a pénzben kapott jövedelem dominanciája pedig átalakította a háztartás gazdasági viszonyait. Az ipari


25 7

termelés expanziója azzal járt, hogy kialakultak a maszkulinitás azon formái, amelyek a bérkereső képesség, a műszaki szaktudás, a család ban gyakorolt patriarchátus és a bérkeresők közötti harcias szolidaritás köré szerveződtek. Valójában a nők eredetileg jelentős szerepet kaptak munkásként az ipari forradalom alatt a textilgyárakban, és jelen voltak a szénbányá szatban, a nyomda- és acéliparban is. Részt vettek az ipari harcokban, néha ők vezették a sztrájkokat, ahogy arra Mary Blewett is rámutatott az amerikai Massachusetts államokbeli Fali River szövőnőinek eseté ben. A nők kiebrudalása a nehéziparból tehát kulcsfontosságú mozzanat volt a munkásosztálybeli maszkulinitás kialakulásában, ehhez kapcso lódott a családfenntartói bér stratégiája, és mindez „a két külön világ” polgári ideológiájára támaszkodott. A szakmai szakszervezeti mozga lom az ilyen típusú maszkulinitás egyik legfontosabb intézményesülé sének tekinthető.196 A munkásosztálynak azonban csupán egy része lépett be valamelyik szakszervezetbe vagy követelt családfenntartói bért. Ez a tiszteletremél tó, rendezett maszkulinitás életre hívta - dialektikai ellentétként - a durva, rendbontó maszkulinitásokat a marginalizált „veszélyes osztá lyok” körében. Ez pedig még a forradalmi szocialisták között is félelmet keltett, jól mutatja ezt Friedrich Engels kirohanása a városi szegénység ellen: A lumpenproletariátus, ez az összes osztályok lezüllött tagjaiból álló üledék, amely főhadiszállását a nagyvárosokban üti fel, valamennyi lehetséges szövet séges közül a legrosszabb. Ez a népség abszolúte megvásárolható és abszolúte tolakodó. [...] Az a munkásvezér, aki ezt a csőcseléket gárdaként felhasználja, vagy reá támaszkodik, már ezzel a mozgalom árulójának bizonyul. A társadalmi nem történészei eddig kevés figyelmet szenteltek ezeknek a csoportoknak, jelenlétüket azonban dokumentálták az osztályviszo nyok történészei a „londoni számkivetettekről”, a 19. század végének „új szakszervezeti mozgalmáról” szóló tanulmányokban, valamint amikor az alkalmi munkásokat is foglalkoztató munkahelyeket - például a ra kodópartokat - és piacokat vizsgáltak.197

258


Az anyaországon kívül a birodalmi logika óriási népességvándor lásokhoz vezetett, amikor munkaerőt költöztettek egyik földrészről a másikra. Űj-Zéland, Ausztrália, Kanada és Algéria esetén ez „szabad” telepesek emigrációját jelentette, de sok más esetben erőszakos rabszolga kereskedelemről vagy kényszermunkáról volt szó. Többek közt afrikai rabszolgákat szállítottak Brazíliába, a karibi térségbe és Észak-Amerikába; indiai szerződéses munkásokat a karibi térségbe, Afrika egyes részei re, Malájföldre és Fidzsire; kínai munkásokat az észak-amerikai vasutak építéséhez, valamint angol és ír elítélteket dolgoztattak Ausztráliában. Ezeknek a népességvándorlásoknak az öröksége általában egy faji hierarchia lett, amely rendkívül jelentős - mind szimbolikusan, mind gyakorlati értelemben - a maszkulinitás konstrukciója szempontjából. Ahogy azt a 3. fejezetben is megjegyeztük, a fekete maszkulinitást ál talában szexuális és társadalmi veszélynek tekintik a domináns fehér kultúrákban. Több helyen ez a nemi ideológia adta az alapot a szigorú rendőrségi intézkedésekhez és a politikai rasszizmushoz, az Egyesült Államoktól Dél-Afrikán át napjaink Franciaországáig. Az áttelepített munkaerő valós maszkulinitását a betelepített környe zet konkrét feltételei alakították, és ezek között gyakran előfordult a sze génység, a kemény fizikai munka, valamint a családok és a közösségek felbomlása. Az ebből eredő bonyolult viszonyok egy részéről olvashatunk Chandra Jayawardena tanulmányában, amely az 1950-es évekbeli brit guyanai cukorültetvények munkásaival foglalkozik, akik a 19. század vé gén Indiából betelepített munkások leszármazottai. Hitük és társadalmi gyakorlatuk az egyenlőséget és a társadalmi szolidaritást - saját nyelvü kön: „mati”, azaz barátság - hangsúlyozta. Ezt a szolidaritást a mindig csoportosan zajló italozás fejezte ki. Különböző becsületsértési ügyekről viták alakultak ki közöttük, ezeknek a vitáknak azonban egészen más lo gikája volt, mint a francia polgárságra jellemző párbajoknak. A vitákhoz nem az adott egyén többiekétől eltérő gyakorlata adta az alapot, hanem az ilyen gyakorlatok kollektív elutasítása, hiszen azok szétzilálták volna a szegény munkások közösségét. A maszkulinitás megerősítése nem az egymással versengés, hanem az egyenlőség érdekében történt.198 Akadtak olyan gyarmatok, ahol a leigázott népességet nem költöztet ték el vagy nem irtották ki, hanem ott helyben tették alárendelt helyzetű


259

munkaerővé - ilyen volt Latin-Amerika nagy része, India, Dél-KeletÁzsia és Afrika egyes részei. Ennek a társadalmi nemek szempontjából fontos következménye volt, hogy a gyarmatosítók hatására átalakult a helyi kultúra. Indiában a britek például másféle maszkulinitásképet ala kítottak ki az uralmuk alá hajtott különféle népek számára: a puhány bengálikat szembeállították a harcias pastunokkal és szikhekkel. A ko rábban tárgyalt fehér katonai maszkulinitás ideológiájához hasonlóan valószínűleg ez a képi világ is szerepet játszott a rekrutációban, valamint a társadalmi ellenőrzés folyamatában. Nem újdonság az a felvetés, hogy a latin-amerikai machismo a kultú rák kölcsönhatásában jött létre a gyarmatosítás korában. A hódítók egy szerre jelentek meg provokációként és modellként, a spanyol katoliciz mus adta a nőiesség megtagadásának ideológiáját, a gazdasági elnyomás pedig a tekintélyszerzés minden egyéb útját elzárta a férfiak előtt. Walter Williams kimutatta, hogy a spanyol gyarmatosításhoz hozzátartozott a bennszülött kultúrákban szokásos homoszexualitás ellen folytatott erő szakos és lankadatlan háború. Ez hatott a korabeli maszkulinitás kifeje ződéseire is. Mexikóban például a maszkulinitás nyilvános reprezentáci ója agresszíven heteroszexuális, noha a gyakorlat gyakran biszexuális.199 A maszkulinitás története - ahogy az talán már egyértelműen lát szik - nem lineáris. Nincs fő fejlődési vonal, amelynek minden más csu pán alárendelt, nincs egyszerű váltás a „hagyományos” és a „modern” között. Ehelyett - az európai birodalmak által létrehozott világban bonyolult struktúrákat látunk a társadalmi nemi viszonyokban, ahol a domináns, az alárendelt és a marginalizált maszkulinitások folyamatos kölcsönhatásban állnak egymással, megváltoztatják egymás létezésének feltételeit, és közben saját magukat is átalakítják. Ezzel a közhelyes, mégis szükséges megjegyzéssel fordítsuk figyel münket a jelenlegi helyzetre.

A jelen Az a nézet, hogy olyan korban élünk, amikor a hagyományos férfi nemi szerep felpuhul, ugyanolyan végzetesen téves, mint az a vélekedés, hogy

260


éppen napjainkban zajlik egy igazi, természetes maszkulinitás felfede zése. Mindkét vélemény figyelmen kívül hagyja a világ nagy részét. Egé szen más nézőpontra van szükség, ha meg akarjuk érteni, mi zajlik a társadalmi nemi intézmények és viszonyok globális hálózatában. Globálisan nézve a legalapvetőbb változás az európai/amerikai társa dalmi nemi rend exportálása a gyarmatosított világba. Minden okunk megvan azt gondolni, hogy ez a folyamat gyorsul. Ahogy a kapitalista világrend egyre teljesebbé válik, ahogy a helyi termelési rendszereket bekapcsolják a globális piacokba és a helyi munkát bevonják a bérrend szerbe, úgy vezetik be a nyugati patriarchális intézmények helyi változa tait is. Ezek közé tartoznak a vállalatok, az államhivatalok, a hadseregek és a tömegoktatási rendszerek. Ejtettem már szót arról, mekkora jelenleg a világon a nyugatosított hadseregek aránya. Az oktatási szektor ennél valamelyest nagyobb (a fejlődő országokban átlagosan nagyjából 140 ta nár jut minden 100 katonára). A vállalati szektor pedig még nagyobb. Ez stabil intézményes alapot ad a társadalmi nemek ideológiájában és képi megjelenítésében zajló változásokhoz. Az európai/amerikai nemi ideológia exportálása nyomon követhető a fejlődő világ tömegmédiájá ban. Remek példa erre Xuxa mint a nőiesség jelképének megjelenítése Brazíliában: Xuxa szőke modell, aki rendkívüli népszerűséget - és rend kívüli vagyont - szerzett egy gyerekeknek szóló tévéműsorral. (Ugyan ebben az országban férfiakból álló halálosztagok mészárolnak le ut cagyerekeket, akiknek még tévéjük sincs.) A társadalmi nemek rendje is átalakul a mindennapi gyakorlatban. Az azonos neműek közötti eroticizmus bennszülöttek közötti szokásai például olyan egymástól távoli tájakon, mint Brazília és Jáva, egyaránt a „meleg identitás” nyugati vá rosi modelljéhez közelítenek.200 A történelem során most először képzelhető el, hogy minden ősho nos társadalmi nemi rend összeomlik az intézményes és kulturális nyo más alatt. Egyes konfigurációkkal ez már meg is történt. Erre példa a férfi homoszexualitás konfuciánus hagyománya Kínában, a „levágott köpenyujj szenvedélye” (amely arról a császárról kapta nevét, aki a tör ténet szerint inkább levágta köpönyege ujját, mint hogy zavarja alvó szeretőjét). Másik példa a heteroszexuális eroticizmus és a nők szexuális szabadsága a polinéziai Hawaiin. Ha kijelentjük, hogy ezeknek vége, az


261

talán túlságosan egyszerű. Mindkettőt készakarva rombolta le a nyugati homofóbia, illetve a missziós puritanizmus.201 A társadalmi nemi rendek sokszínűségét egy egyre jobban koordi nált, egyre jobban látható globális társadalmi nemi rend váltja fel. Eb ben a rendszerben az európai/amerikai nemi viszonyok élveznek hege móniát. Drámai módon mutatja ezt a folyamatot Kelet-Európa elmúlt néhány évtizedének története. Ahogy a sztálinista rezsimek megbuktak és bevezetésre került a piacgazdaság, vele együtt jöttek a társadalmi ne mek nyugati ideológiái, és ezzel eltűntek a nők egyenlőségének állami garanciái (amelyeket ugyan sosem alkalmaztak következetesen, mégis volt némi gyakorlati ereje). A társadalmi nemek globális rendje azonban nem homogén, nem pusztán az európai/amerikai kultúra lemásolásáról van szó. A modern multinacionális termelés globális gyáraiban dolgozó nők feminista né zőpontú vizsgálata kimutatta, hogy differenciált helyzetek alakulnak ki a malajziai elektronikai összeszerelő üzem munkásai, a Fülöp-szigeteki és thaiföldi prostituáltak vagy éppen a mexikói ruhaipari dolgozók körében.202 Minden bizonnyal ugyanez mondható el a férfiakról is, noha erről a témáról kevesebb kutatás készült. Japánban például a Meidzsi-kor mo dernizációs programja a 19. század végén az oktatási rendszer nagyfokú expanziójával, valamint a közigazgatási és hivatalnoki állásokért folyta tott versengéssel járt együtt. Végül ez vezetett a japán gazdaságot meg határozó vállalati oligarchák engedelmes, de ambiciózus alkalmazottjá nak a kialakulásához. Remek példa ez a maszkulinitás osztályhoz kötött formájára, amely csupán a globális kapitalista gazdaságban képzelhető el, kulturálisan és politikailag mégis konkrét helyzethez kötött.203 Említést kell tenni a társadalmi nemek nyugati rendje elleni reakciók erejéről is. Az elmúlt két évtizedben ez a legdrámaibb az iszlám világnak azon a részein volt, ahol a politikai függetlenséget a férfiak patriarchális tekintélyének megerősítése követte. A nőket fátyolviselésre és a nyilvános terektől való távolmaradásra kényszerítő férfiak ugyanolyan gesztusok kal gyakorolják a nemi politikát, mint a gyarmatosítás ellenes politikát. (Ez nem szükségszerű velejárója az iszlámnak; a világ legnagyobb iszlám országában, Indonéziában, a fátyolviselés még csak nem is téma.)204

262


A jelenlegi világrend legnagyobb haszonélvezői az anyaországokban élő férfiak. Történelmi helyzetük legszembeötlőbb jellegzetessége rop pant mód megnövekedett hatalmuk - a természeti világ és más ember szolgálatai felett amit a vagyon felhalmozódása és koncentrációja biztosított számukra. Említést kell tenni a koncentráció mértékéről. A közelmúltban készült számítások szerint a világ lakosságának leg gazdagabb ötödé kapja a világ összes jövedelmének 83 százalékát, míg a legszegényebb egyötödének csupán annak 1,4 százaléka jut. (És az or szágos szintű felmérések szerint a vagyon eloszlása sokkal egyenlőtle nebb, mint a jövedelmeké.)205 Ez a megnövekedett hatalom több területen is kifejeződésre jut. Az erőforrások (úgymint a világ többi részéből származó olaj és ércek) fo gyasztása olyan anyagi kényelmi szintet tart fent, amely korábban csak az arisztokrácia számára volt elérhető. A technológiai befektetések a gazdag országokban kiiktatták a termelési folyamatból a fizikai munka nagy részét, és ez - ahogy azt a 7. fejezetben is említettük - átstruktu rálta a foglalkoztatási hierarchiákat. Ezáltal a férfitestek materiális felhasználása és az abból fakadó örömök drámaian megváltoztak. Az anyaországok vagyona ugyanakkor fejlett szolgáltatóiparokat tart el. Ezen iparágakban bomlik ki a maszkulinitás szimbolikus jelentése leginkább a tömegmédiában, a kommercializált sportban és a közleke désben (hiszen a gyors autók és a tehergépkocsik minden értelemben a maszkulinitáshoz kapcsolódnak). Az anyaországok vagyona és techno lógiája emellett maszkulinizált fegyveres erőket is eltart, amelyek pusztí tó potenciálja ijesztő méreteket ölt, és ezt időről időre harmadik világbeli ellenfeleken (Vietnam, Kambodzsa, Afganisztán, Irak) bizonyítják. Ilyen körülmények között nem meglepő, ha a gazdag országokban élő férfiak körében sokan érzékelnek változásokat a társadalmi nemi viszo nyokban. Ezt láttuk - különféle formákban - a II. részben tárgyalt auszt rál csoportok mindegyikében. Más országokban is dokumentálható az alapvető változások érzékelése. Ennél talán meglepőbb, hogy kontrollálatlan változást, zavart is érzékelnek a társadalmi nemi viszonyokban. Pedig úgy tűnik, ez is általános.206 Az anyaországokban élő férfiak anyagi hatalmának rendkívüli meg növekedése együtt járt - véleményem szerint - a társadalmi nemi rend


263

válságtendenciáinak felerősödésével. A 3. fejezetben felvetettem azt a fogalmi keretet, amellyel ezeket a válságtendenciákat értelmezni lehet. Ezek a tendenciák elég világosan láthatóan azt eredményezték, hogy a patriarchátus jelentősen veszített legitimitásából, és a férfiak különböző csoportjai ezt a veszteséget más-más módon igyekeznek feldolgozni. A veszteség legnyilvánvalóbb jele - és egyben a gazdag országok tár sadalmi nemi rendjének legszembetűnőbb jellegzetessége jelenleg - az, hogy a feministák nyíltan támadják a férfiak előjogait. Ezeknek az or szágoknak a gazdagsága és a tömegkommunikációs eszközök feletti ha talma révén ez a támadás már születése pillanatában globális nyilvános ságot kapott. Mindez többféle módon zajlik. A „nyugati” feminizmus jelenleg sokrétű és feszült tárgyalásokat folytat a „harmadik világbeli” feminizmussal a gyarmati rendszer és a rasszizmus örökségéről.207 Ahogy arra már utaltam, a leszbikus és meleg mozgalmak által kép viselt támadás a hegemón heteroszexualitás ellen logikailag ugyanolyan jelentős, mint a férfiak hatalma ellen intézett támadás a feminizmus ré széről, az előbbi azonban nem ugyanúgy jelent meg. A legtöbb heterosze xuális férfi képes marginalizálni ezt a támadást, úgy tekinteni rá, mint ami csak egy kisebbséget érint, őket nem. Az ellenzéki mozgalmak utat nyitottak egy sor történelmileg új le hetőség előtt a társadalmi nemi viszonyok terén. Jeffrey Weeks és má sok rámutattak arra, hogy megsokszorozódtak a szexuális szubkultú rák és a szexuális identitások. Ahogy azt a 6. fejezetben kifejtettem, a melegközösségek és a melegtársadalmi identitás stabilizálódása a nagy városokban azt jelenti, hogy a társadalmi nemek rendjében ma már lé tezik egyfajta állandó alternatíva. Tény, hogy a nagyon konvencionális meleg jelenleg igen lojális ellenpont, mégis elmondható, hogy a hege món heteroszexualitás ma már nem tudja úgy monopolizálni a képze letet, mint egykoron.208 A lehetőségek bővülése nem csupán a szexuális gyakorlatok egyre növekvő sokszínűségét jelenti. Virágzik emellett az utópisztikus gondol kodás a társadalmi nemekről és a szexualitásról, valamint a történelmi lehetőségek hosszabb távra történő kiterjesztése. A feminista sci-fi mű faja talán egzotikusnak tűnik, de ha összehasonlítjuk a férfiak felsőbb rendűségét hirdető „űrwestern” műfajával, amely régen monopóliumot

264


élvezett a sci-fin belül (és még ma is tömegesen van jelen a piacon), ak kor egészen nyilvánvaló a váltás. Más műfajokon belül is találkozhatunk a szexualitásról és a társadalmi nemekről utópisztikus gondolatokkal, például a filmekben, a festészetben, a költészetben, vagy a reggae és a rockzenében.209 Az anyaországokban élő férfiak tehát a történelem paradox pillana tában léteznek. Kollektiven nagyobb lehetőségük van a jövő alakítására, mint korábban bármely más embercsoportnak - gondoljunk csak a fel halmozott forrásokra, a fizikai és társadalmi technikákra. A feminista és szexuális felszabadítási mozgalmak, illetve az utópisztikus gondolkodás több lehetséges jövő előtt nyitott utat, mint ahányat valaha felismertek. Ugyanakkor a gazdag országokban a „férfiak” mint kategória nem olyan csoport, amely képes lenne megvitatni és kiválasztani egy új törté nelmi irányt. Ezen a kategórián belül - mint láthattuk - alapvető különb ségek léteznek. A kategória tagjainak vannak közös érdekeik - abból adó dóan, hogy a források egyenlőtlenül oszlanak meg egyrészt a világban, másrészt a gazdag országokon belül is a férfiak és a nők között -, s ennek azzal a következménnyel kell járnia, hogy elutasítják az utópisztikus vál tozást és megvédik a status quót. Ebben a helyzetben saját társadalmi nemük megkerülhetetlen téma lesz. A maszkulinitás jelentése, a maszkulinitások sokszínűsége, a maszkulinitás reprodukciójának nehézségei, a társadalmi nem természete, valamint a nemek közötti egyenlőtlenség mértéke mind olyan témák, amelyekről heves viták folynak. Véleményem szerint nem véletlen, hogy éppen ebben a történelmi pillanatban nőtt meg a maszkulinitás iránti érdeklődés. Ezek a kérdések nem fognak eltűnni, noha kétségtelenül csökkenni fog a média érdeklődése az olyan egzotikus megnyilvánulá sok iránt, amilyen a mitopoetikus férfimozgalom. Ezek a körülmények azt eredményezték, hogy ma a korábbiaknál több politikai irányvonal foglalkozik a maszkulinitással, több kísérle tet tesznek a maszkulinitás meghatározására, valamint a maszkulinitás reprodukciójának befolyásolására. A következő fejezetben közelebbről is megvizsgálom a maszkulinitás politikájának főbb formáit.

9

A maszkulinitás politikája Férfipolitika és maszkulinitáspolitika A nyilvános politizálás szinte minden definíció szerint a férfiak terepe. A férfiak jelentős túlsúlya figyelhető meg a kabinetekben, a vezérkarok ban, a közszolgálati szféra vezető pozícióiban, a politikai pártokban és a lobbicsoportokban, valamint a vállalatok vezetői szintjein. A veze tők a férfiak kapcsolati hálóján keresztül kerülnek ezekbe a pozíciók ba. Az a kevés nő, akinek sikerült ide betörni - ilyen például Indira Gandhi és Margaret Thatcher -, úgy érték ezt el, hogy kivételes tehetség gel használták fel a férfiak - és nem a nők - kapcsolati hálóit. Egyetlen olyan régiója van a világnak, ahol a nők mint csoport ve zető politikai szerephez jutottak: Skandinávia. Finnországban a parla menti képviselők 39 százaléka nő, Norvégiában 36 százalék (az 1993as adatok alapján). Ennél jellemzőbb az a helyzet, amelyet az 1990-es olaszországi adatok mutatnak: ebben az országban a parlamenti kép viselők 15 százaléka volt nő. De beszédesek az amerikai adatok is: az USA-ban a képviselők 7 százaléka volt nő. Japánban, amely a legrendít hetetlenebb patriarchátus a nagyhatalmak között, ugyanebben az évben a parlamenti képviselői helyeknek 2 százalékát foglalták el nők. Nemrég folyt egy kutatás Japánban 502 vezető beosztású hivatalnok bevonásá val, és köztük csupán három nő akadt - ami kevesebb mint 1 százalék.210 Általában ilyen adatokat szoktak közölni, amikor az „egyenlő esé lyek” a téma. Amikor azonban a maszkulinitásról beszélünk, akkor jobb

266


fordítva szemlélni a számokat, és kiemelni, hogy a japán parlament 98 százaléka férfi, az Egyesült Államok Kongresszusának 93 százaléka férfi stb. Érdemes megjegyezni, hogy a politikai képviselet egy hajszállal patriarchálisabb a gazdaságilag fejlett országokban, mint a fejlődő or szágokban: az átlag 87 százalék az előbbi, és 86 százalék az utóbbi eseté ben (az 1990-es adatok szerint). A hagyományos politika a férfiak terepe. Amikor a nők megkísérel tek némi hatalomhoz jutni, akkor mélyen rögzült védekezési mechaniz musokkal találkoztak, amelyeket a barikádok mögött álló férfiak irányí tottak: törvényesített kirekesztéssel, formális rekrutációs szabályokkal, amelyek olyan tapasztalatot, képesítést vagy „érdemet” követelnek, ame lyeket a nők nehezebben szereznek meg, valamint rendkívül sokféle in formális előítélettel és feltételezéssel, amelyek mind a férfiaknak kedvez nek. Az ilyen, bejárathoz telepített akadályok mögött, a hatalom csúcsán, kintről alig láthatóan találhatók a hatalmat birtokló elit önreprodukciós stratégiái. Ezek közé tartozik a pénzzel és a befolyással való kereskedés, az utódok kiválasztása, a segítők és szövetségesek mentorálása - és ezek során következetesen férfiakat választanak ki a hatalmi pozíciókba. Az bizonyos, hogy a struktúra elleni feminista támadás - Skandiná vián kívül - nem járt elsöprő sikerrel. Három évvel 1985, az ENSZ által meghirdetett nők évtizede vége után a világon a választott képviselők nek még mindig 85 százaléka volt férfi. Öt évvel később, 1993-ban pedig már 90 százaléka. A támadás azonban problematizálta a helyzetet, gyakorlati és intellek tuális kérdéseket vetett fel. Megjelent az állam mint patriarchális intéz mény elmélete.211 Ahogyan arra a 8. fejezet végén rámutattam, az elmúlt két évtizedben a férfiak helyzete a társadalmi nemek viszonyaiban amely általában a politika alapja - maga is a politika tárgyává vált. Azokat a mozgósításokat és küzdelmeket nevezem maszkulinitáspolitikának, ahol maga a maszkulin társadalmi nem a téma, valamint ezzel együtt - a férfiak helyzete a társadalmi nemi viszonyokban. Ilyen politikai közegben a maszkulinitás maga is téma, nem pedig magától értetődő alap. A maszkulinitáspolitika tétje az imént idézett statiszták által érzé keltetett hatalom - amikor bizonyos férfiak a társadalmi nemi viszonyok

A m a szk u lin itá s p o litik á ja

267

által meghatározott folyamatok révén ellenőrzést gyakorolnak a társa dalmi források felett valamint a hatalom által létrehozott társadalom jellegzetességei. Ez a tét nagy, nagyobb, mint amit a maszkulinitás témá jának megvitatása során manapság általában elismernek. Természete sen nem csupán a férfiak források felett gyakorolt ellenőrzése, valamint ennek az ellenőrzésnek a fenntartását szolgáló folyamatok alakítják a vi lágot. Mindezek azonban jelentős hatást gyakorolnak olyan területeken, mint az erőszak, az egyenlőtlenség, a technológia, a környezetszennye zés vagy a világ fejlődése. A maszkulinitáspolitika befolyásolja annak a nemileg meghatározott hatalomnak a kialakítását, amely ezekben a kér désekben szerepet kap. Ez munkálkodik a háttérben korunk sorsdöntő kérdéseinek egy részében. Az egész könyvben hangsúlyoztam, hogy a maszkulinitás nem egyet len homogén minta. Ennek megfelelően a maszkulinitáspolitika is több féle formában jelenik meg, ezek száma azonban nem végtelen. A gazdag országokban jelenleg a maszkulinitáspolitika négy fő formája külön böztethető meg, mindegyiknek megvan a maga jól körülhatárolható viszonya a társadalmi nemi viszonyok általános struktúrájához. Ebben a fejezetben sorra veszem ezeket, megvizsgálom, milyen gyakorlatok ba ágyazódnak bele a különböző maszkulinitásfelfogások, azok milyen strukturális alapokkal rendelkeznek a társadalmi nemi viszonyokban, il letve mi a jelentőségük a társadalmi nemi igazság általános kérdésében.212

Maszkulinitásterápia Jelenleg - különösen az USA-ban - a legtöbb szó arról a maszkulinitáspolitikáról esik, amely arra összpontosít, hogy begyógyítsa azokat a se beket, amelyeket a társadalmi nemi viszonyok ejtettek a heteroszexuális férfiakon. Ennek gyökerei az 1970-es évek elejéig nyúlnak vissza, az új baloldal leáldozásához és az ellenkulturális terápia megerősödéséhez. A pszichiá terek és klinikai pszichológusok által kidolgozott technikák kikerültek a klinikai környezetből, és nagy népszerűségre tettek szert. A növekedési mozgalom vállalkozói létrehoztak egy olyan közeget, amely rendkívül

268


sokszínű gyakorlatokat és kultuszokat támogatott: ezek közé tartozott a tranzakcióanalízis, a természetgyógyászat, a „keleti” vallások, a harc művészetek, a bioenergetika, a masszázs, a neojungiánus terápia, vala mint később a New Age mitológiái, illetve különféle 12 lépcsős gyógyu lási programok. Noha a mozgalom központja az Egyesült Államok volt, ez a közeg más gazdag országokban is kialakult. Az ausztrál változatról az 5. és 7. fejezetben tettem említést. A terápiás közegben leggyakrabban használt technikák az irányí tás alatt történő egyéni meditációval összehangolt egyéni tanácsadás, valamint a csoportfoglalkozás vagy az egyetlen alkalomra szerveződő workshop, amelyet fizetett facilitátor vezet. E csoportokban vagy workshopokban a résztvevők megosztják egymással érzelmeiket és tapaszta lataikat, cserébe pedig felvilágosítást és megerősítést kapnak.213 Alighogy a női felszabadítási mozgalom az 1960-as években felvetet te a maszkulinitással és a férfiszereppel kapcsolatos kérdéseket, azokat azonnal terápiás kérdésekként értelmezték újra. Az 1970-es években kisebb virágkorukat élték „a férfiak és a feminizmus”, „a férfiszexuali tás”, a „férfifelszabadítás” vagy a „férfikérdések” témaköreit feldolgozó csoportok, workshopok és tanácsadások. Az 1970-es évek második fe lében ontották a kiadók a terapeuták által írt, terápiás tapasztalatokra alapozott könyveket, olyan címekkel, mint The Hazards of Being Male [A férfilét veszélyei], Sex and the Liberated Mán [A szex és a felsza badult férfi], Tenderness in Strength [Gyengédség az erőben], Mén in Transition [Férfiak átalakulóban]. Hasonló tanulmányok jelentek meg pszichoterápiái szakfolyóiratokban olyan címen, mint a „Requiem fór Superman” [„Rekviem Supermanért”].214 Ez a szerveződés eleinte közel állt a feminizmushoz, legalábbis annak liberális vonulatához. A férfiak számára szervezett első terápiás csopor tokat „tudatosságerősítő csoportoknak” hívták. Kritikusan viszonyul tak a „hagyományos férfiszerephez”. A terápia indokaként azt jelölték meg, hogy a férfiaknak szakember segítségére van szükségük ahhoz, hogy kitörjenek a férfiszerepből, érzékenyebbek legyenek, és könnyeb ben kifejezzék az érzelmeiket. Kenneth Solomon pszichológus például kifejezetten azt jelölte meg a „nemi terápia” céljaként, hogy a páciensek közelebb kerüljenek az androgünitáshoz.


269

Ez nem feltétlenül jelentett könnyű feladatot a terapeuták számára. Sheryl Bear és munkatársai 1979-ben egy kivételes éleslátásról tanúsko dó tanulmányban megjegyezték, hogy a pszichiáterek hajlamosak nem foglalkozni a társadalmi környezettel, általában maguk is konzervatív nézeteket vallanak a társadalmi nemekről és sztereotipikus viselkedést várnak el a páciensektől. Figyelmeztettek, hogy a terapeuták tudatos ságnövelése is fontos lenne. Ezek az intések azonban háttérbe szorultak, amikor alapvető vál tozások történtek. Alig négy évvel később publikálta Jack Kaufman és Richard Timmers azt a tanulmányt, amely ezt a változást illusztrálja. A szerzőpáros olyan amerikai férfi terapeutákat mutatott be, akik erede tileg támogatták a feminizmust, de úgy érezték, hogy valami hiányzik az életükből, ezért elkezdték keresni a férfias tulajdonságokat. A már isme rős csoportterápiás módszerek mellett ehhez Róbert Bly költő kevésbé ismert képi világát is felhasználták, hogy legyőzzék ellenállásukat, ami kor találkoznak „a szőrös férfival”, a mély férfiassággal. Amint megta lálták a mély férfiasságot, segítettek egymásnak megtalálni a felé vezető utat.215 Az 1980-as években a maszkulinitásterápia legfontosabb iránya is ez volt: megkísérelni visszaállítani a maszkulinitást, amelyről azt tar tották, hogy elveszett vagy megsérült a közelmúlt társadalmi változásai során. Mindez bámulatosan népszerűvé vált az USA-ban. Bly könyve, a Vasjankó bombasikernek bizonyult 1990-1991-ben, majd nyomában sorra kerültek piacra az újabb és újabb kiadványok. A férfiasság visszaál lításáról, valamint a közös alapról írt gondolati sokszínűség kitűnően ér zékelhető, ha összehasonlítunk négy közelmúltban megjelent népszerű könyvet a férfiakról, amelyek mind a maszkulinitásterápiára építenek.216 Különösen Warren Farrell Why Mén Are the Way They Are [Miért olyanok a férfiak, amilyenek] című műve a döbbenetes, hiszen Farrell írta a Könyvek a férfiakról sorozat egyik első kötetét, The Liberated Mán [A felszabadított férfi] címmel. Farrell az 1970-es évek elején a NOW-val, az egyik legnagyobb amerikai feminista szervezettel összefogva szerve zett támogató hálózatot férfiaknak. Segített elindítani egy sor felvilágo sító csoportot férfiak számára, és támogatta a feminista ügyek mellett szerveződő nyilvános demonstrációkat. Élesen bírálta a maszkulin ér-

270


tékrendszert, és kijelentette, hogy a férfiak a férfi nemi szerep foglyai. Egy korai tanulmányában nem kevesebbet állított, mint hogy a férfiak „domináns osztályt” alkotnak, és le kell mondaniuk az előjogaikról. Egy évtized alatt sok minden megváltozott. Farrell ekkor már azt állította, hogy túl sokat foglalkoztunk a nők élettapasztalataival és hatalomfosztottságával, itt az ideje foglalkozni a férfiak élettapasztalata ival és hatalomfosztottságával. Mivel mindez ellentmondani látszik az 1970-es évek elején megfigyelt tényeknek, Farrell előrelátón újradefini álta a hatalom fogalmát, és már nem a nyilvánossághoz, hanem az ér zelmek belső világához kötötte. Úgy tartotta, hogy a férfiak nem érzik, hogy érzelmileg ők irányítanák a saját életüket, tehát nincs hatalmuk. A férfiaknak nem szabad bűntudatot érezniük a világ problémái miatt, hiszen azokról a nők ugyanúgy tehetnek. Ha a nők azt akarják, hogy a férfiak megváltozzanak, azért tenniük is kell: változtatniuk kell azon, hogy milyen érzelmeket várnak a férfiaktól. Ebben azonban Farrell nem nagyon bízott. Most már úgy látta, hogy a férfiak és a nők pszichológiája nagy mértékben különbözik egymástól, ahogy az „elsődleges fantáziák ból” is kitűnik (a férfiaknál ez a szex sok gyönyörű nővel, a nőknél pedig a biztonságos otthon). (Amióta ezt a fejezetet megírtam, Farrellnek megjelent egy újabb könyve a témáról: The Myth of Male Power [A férfihatalom mítosza]. Ebben nagyobb vehemenciával ismétli ugyanezeket a gondolatokat, még keserűbben nyilatkozik a feminizmusról, még nagyobb hangsúlyt helyez a nemek közötti különbségek biológiai eredetére, és még nagyobb tiszte lettel ír - milyen meglepő! - Róbert Blyról és a férfirituálékról.) Herb Goldbergnek a The Inner Male [A bennünk lakozó férfi) című könyve szintén egy 1970-es évekbeli mű, a The Hazards of Being Male [A férfilét kockázati tényezői] újrafogalmazása új köntösben. Ez utóbbi alcíme („Avagy hogyan éljük túl a férfielőjog mítoszát”) mutatja, hogy az 1970-es években Goldberg Farrelltől jócskán jobbra helyezkedett el. Az 1980-as évek végére közel kerültek egymáshoz. Goldberg is életmód tanácsokat adott férfiaknak, és szintén azt hangoztatta, hogy nem a fér fiakat kell hibáztatni a nemek közötti problémákért. Tettek egy próbát a felszabadításra, de a kísérlet megbukott, a férfiak pedig összezavarodtak és megbántódtak. A felszabadítás pedig azért bukott meg, mert tagadta


271

az alapvető érzelmi különbségeket a nők és a férfiak között, pedig azok Goldberg nézetei szerint polarizált tudattalan karakterek: a macsó és a földanya. Ez az „ellentétes erő” aláaknázott minden változásra irányuló tudatos politikát. A terápia segíthet a férfiaknak és a nőknek csökkente ni a védekező magatartás hangsúlyosságát, és ezáltal hozzájárulhat a két nem közötti jobb kommunikációhoz. Goldberg csupán homályosan tér ki arra, milyen hatással lenne ez a nagyobb problémákra, jobbára abban bízik, hogy az egyéni terápia eredménye a véleményformálók révén át szivárog majd más területekre is. Arról azonban kristálytisztán nyilatkozott Goldberg, hogy melyik az a stratégia, amelyet elutasít. A korábbi könyvében még tisztelettel írt a feminizmusról, azt a pozitív változás egyik forrásának tekintette. A The Inner Male lapjain azonban kimutatja a foga fehérjét. A könyv legmeglepőbb része az, amikor Goldberg ellenséges színezetű esettanul mányokat közöl „emancipált” nőkről és az ő férfiszimpatizánsaikról: bemutatja Marilynt, a macsó nőt, Annt, az emancipált jégkirálynőt, Karent, az emancipált harácsolót, Alice-t, a totálisan emancipált őrjítő nőszemélyt, Benjámint, a totalitárius humanistát stb. A mustra végén Goldberg bevallja, hogy ezek egyáltalán nem igazi esetek. Ő maga találta ki őket, hogy alátámassza saját „felismerését és meggyőződését”, hogy az „emancipált” emberek sértődékenyek és kétszínűek. Ez a rész kötelező olvasmány mindenkinek, akit a népszerű pszichológia episztemológiai állapota érdekel.217 Róbert Bly Vasjankó című könyvét olyan sokan tartották úttörő új donságnak, hogy érdemes megjegyezni, milyen sokban hasonlít a Köny vek a Férfiakról korábbi köteteihez. Farrellhez és Goldberghez hasonló an Bly is úgy vélte, hogy a férfiakat igazságtalanul vádolja a feminizmus; hogy a férfiaknak vissza kell utasítaniuk a vádakat; fel kell ismerniük, mennyiben különböznek a nőktől, és ezeket a különbségeket becsben kell tartaniuk. Farrellhez és Goldberghez hasonlóan elutasította a társadal mi egyenlőség politikáját, helyette az érzelmeket hangsúlyozta. Jobbára ugyanazokat a területeket hanyagolja el (faj, szexualitás, kulturális kü lönbségek, osztály). Bly annyiban tér el a többiektől, hogy hangsúlyozza, uogy az apáktól való elválás érzelmi veszteséget okoz, illetve állítja, hogy i férfiak és nők közti tárgyalás helyett a férfiak beavatására van szükség.

272


Mindezek után azonban ugyanolyan választ ad a társadalmi nem nehézségeire: maszkulinitásterápiára van szükség. Ne terelje el erről fi gyelmünket Bly eklektikus szimbolizmusa és az archetípusok keresése, valamint a mozgalom furcsaságainak (például hogy a csoportok tagjai dobolnak, harcosként viselkednek) kijutó médiafigyelem. A „mitopoetikus férfimozgalom” lényege a terápiás közeg ismerős csoporttechnikája. A workshopokat terápiás vállalkozók szervezik; a résztevők megosztják a többiekkel érzelmeiket és tapasztalataikat, cserébe pedig megerősítést nyernek. Az elmúlt két évtizedben a népszerű terápiás kultuszok ezek hez a technikákhoz általában hozzáadnak egy vezetőt, valamint egy véd jegyükké vált rituálét és szakzsargont. Bly már a Vasjankó megjelenése előtt egy évtizeddel is foglalkozott ezzel különféle workshopokon és egyéb találkozókon. Sam Keen Belső tűz című könyve ugyanúgy a maszkulinitás tágan értelmezett jungi fogalmára épít, azaz a maszkulinitást az archetípusok ban gyökerező érzelmi rendszerként fogja fel. Keen - Farrellhez hason lóan - tapasztalatait a tudatosságerősítő csoportokban és a pszichoterá piában szerezte, és Goldberghez, Blyhoz és Farrellhez hasonlóan őt is az érzelmi viszonyok foglalkoztatták, módszerét feltételezésekre építette, és megelégedett a bizonyíték apró morzsáival is. Keen is terápiát javasolt a megsebzett maszkulinitásnak: egy gyógyító utazást. A Bly-féle mitikus beavatáshoz hasonlóan Keen terápiájának is része a femininitástól való elszakadás, hogy a férfiak képesek legyenek megtalálni egy mélyebben fekvő férfias igazságot. Keen azonban ezt pszichés utazásnak tekintette, nem pedig afféle sze paratista férfikultusznak. A maszkulinitás gyógyulását összefüggésbe hozta a bolygó gyógyulásával, valamint a homofóbiával, rasszizmussal és környezetrombolással terhelt társadalom gyógyulásával. Más szóval Keen úgy vélte, hogy a maszkulinitásterápia egy nagyobb reformprog ram része, noha Keen nyelvezete meglehetősen metaforikus. Ennek ellenére kijelenthető, hogy a maszkulinitásterápia általában nem a reformpolitika támogatására törekszik, hanem alternatívát kínál azzal szemben. Nem hagyható figyelmen kívül az aktuális politikai kör nyezet sem. Goldberg „emancipált” nők és férfitámogatóik elleni vitriolos megjegyzései sok ponton hasonlítanak a „liberálisok” elleni reageni


273

támadásokhoz. Farrell legújabb könyve kritikát fogalmaz meg a „politi kai korrektséggel”, sőt a minden egyes nő számára kidolgozott politikai kezdeményezéssel szemben. Fontos azonban a.belső dinamika is. Ahogy azt az 5. és 7. fejezet bizonyos esetei mutatják, a középosztálybeli nyu gati férfiak gyakran vádként élik meg a feminizmust, egyesek önma gukat is ostorozzák. A férfifelszabadítás korai szakaszának vitái nagy valószínűséggel csak fokozták ezt a bűntudatot. A maszkulinitásterápia 1980-as évekbeli jobboldali fordulata a stressz és a bűntudat egyéni fel dolgozása helyett megnyugvást kínált - nem pedig az azt kiváltó hely zet megváltoztatását. Ennek a maszkulinitáspolitikának a strukturális alapja a 3. fejezet ben említett cinkos maszkulinitás. A terapeuták ezt jelzik is a saját té máikban. Valóban nem szabad okolni a pácienseiket - hiszen nem ők a begemón maszkulinitás képviselői. Nem is ők azonban az elnyomottak. Farrell, Goldberg, Bly és a többi hasonló író fehér, heteroszexuális, kö zéposztálybeli amerikai olvasótábort feltételez. Azokat a férfiakat tekin tik célközönségnek, akik csendben profitálnak a patriarchátusból anéleül, hogy azt harcosan védelmeznék. Egészen szó szerint véve is erre a csoportra épít a politika. Ők fizet lek a terápiás foglalkozásokért, a workshopokért és konferenciákért, )k veszik meg a könyveket és a folyóiratokat. A maszkulinitásterápia corlátait pedig éppen az ő érdekeik jelölik ki. Készek arra, hogy módo sítsák kapcsolatukat a nőkkel, arra azonban nem, hogy bármilyen alap vető változtatást bevezessenek. Ezért a feminista mozgalom támoga ssa eleve csak felszínes volt, és könnyen csapott át antifeminizmusba. \ meleg férfiakkal kötött szövetség pedig soha szóba sem került. (1993)an, amikor a Bili Clinton vezette kormányzat nem adta meg az egytrtelmű munkavállalási garanciákat a melegeknek a fegyveres testűetekben, egyetlen tiltakozó szót sem hallottunk ezekből a körökből.) V maszkulinitásterápia fontos gyakorlati következményeként kialakuló >efelé fordulás, valamint a férfiakkal kapcsolatos társadalmi kérdések iszta pszichológiai problémákra való lefordítása egyaránt összefügg .zzal, hogy ennek a csoportnak alapvető érdeke, hogy gátolja azt a foradalmi hevületet, amely az 1970-es évek elején jellemezte a társadalni nemi viszonyokat.

274


Ahhoz tehát, hogy megértsük, milyen jelentőséggel bír a maszkulinitásterápia mint a maszkulinitás politikájának egy formája, nem sza bad nekünk is pusztán a férfiak érzelmi sérüléseire és személyes gyó gyulására koncentrálnunk. A maszkulinitásterápia népszerű formáinak nagyobb hatású következménye a patriarchális struktúrák átalakítása a maszkulinitás modernizációja révén. Mert noha az olyan szövegek, mint például Bly könyve, nosztalgikusak, a mitopoetikus képi világ pe dig akár döbbenetesen reakciós is lehet, a terápiás gyakorlat igyekszik elérni a kiegyezést férfiak és nők között, egyfajta alkalmazkodást sürget a személyes kapcsolatok szintjén. A maszkulinitásterápia ebben poli tikai síkon eltér azoktól a keményvonalas maszkulinitáspolitikáktól, amelyekről a következő részben lesz szó. Addig azonban nem zárhatjuk le ezt a témát, amíg meg nem jegyez tük, hogy nem a maszkulinitásterápia az egyetlen módszer, amely során a terápia, sőt akár a jungiánus eszmerendszer is felhasználható a masz kulinitás politikájában. Egy brit terapeuta, John Rowan 1980-as évek vé gén megjelent könyve, a The Horned God [Isten szarvakkal] mutat meg néhány egyéb lehetőséget. Farrellhez hasonlóan Rowan is antiszexista férficsoportokkal kezd te a munkát, és széles körű tapasztalatra tett szert a terápiás közegben. Rowan azonban felkutatta azokat a forrásokat, amelyek lehetővé tették, hogy támogassa a férfiak feminizmus melletti elkötelezettségét. Rowan megteremti a „szarvakkal rendelkező isten” alakját az istennőket ma gasztaló környezetben, így igyekszik megtalálni az archetípusokból ere dő támogatást a férfiak számára egy olyan világban, ahol a nők erősek, a férfiak mégis mellettük maradnak, nem pedig szeparálódni igyekez nek. Rowan terápiás munkájának célja nem a maszkulinitás visszaállí tása, nem az androgünitás népszerűsítése (sőt, kritizálja a patriarchális maszkulin/feminin dichotómiára épülő androgünitást), hanem a nők és a férfiak közötti viszonyok radikális megváltoztatása. Ennek a prog ramnak a jellemzőire a 10. fejezetben fogok kitérni.218


275

A fegyverlobbi: a hegemén maszkulinitás védelme 1987-ben egy fiatal férfi által Melbourne-ben elkövetett különösen ré misztő többszörös gyilkosság egész Ausztráliában tiltakozást váltott ki az automata fegyverek és általában a lőfegyverek ellen. A közvélemény kutatások szigorúbb fegyverviselési szabályok támogatásáról adtak ké pet. A szomszédos állam, Új-Dél-Wales új munkáspárti kormányfője, egy pártkatona, népszerűsége növelése érdekében szigorú fegyvervise lési szabályozást vezetett be, és a következő év elején indult a választá sokon. Kikapott. A közvélemény szerint azért, mert időközben lendüle tes kampány folyt a fegyverbirtoklás mellett, amelynek sok támogatója akadt, különösen vidéken. Ausztrália először látott ilyen kampányt. A „fegyverlobbi” közismert és befolyásos csoportosulás az USA-ban. Különösen 1977 után vált nagy hatalmúvá, amikor a jobboldal úgy mozgósította erőit, hogy leváltották a National Rifle Association (NRA - Országos Lőfegyver Szövetség) régi vezetőségét, és a szervezet a fegyverek birtoklása és használata mellett aktívan kampányoló tömegszervezetté vált. A fegyverviselés szabályozá sa körüli csatározásokban az NRA általában tízszer annyit költött, mint a fegyverviselés szigorításáért küzdő lobbi. William Gibson Warrior Dreams [Harcos álmok] című nagyszerű könyvében kapcsolatot muta tott ki az NRA, a fegyveripar, valamint egy sor paranoid csoportosulás között, amelyek erőszakos összecsapásokra képzik ki magukat, egy „új háborúról” szóló mítoszt terjesztenek, és noha mindezt fikcióként fogal mazzák meg, a következmények túlságosan is valósak.219 Közhely, hogy a fegyver péniszszimbólum is. A fegyverpárti szerve zetek kulturális stílusa hagyományosan férfias; a vadász- és fegyverma gazinok modelljeiket kockás ingbe és bakancsba öltöztetik, hogy hang súlyozzák férfiasságukat. A fegyverlobbinak nem sokat kell tennie azért, aogy világossá tegye, hogy azok a politikusok, akik megkísérlik elvenni űőlünk a fegyvert, valójában férfiatlanítanak minket. A fegyverviselés jogának védelme szimbolikus és gyakorlati szinten egyaránt a hegemén maszkulinitás védelmét jelenti. A patriarchális rend védelme általában nem igényel kifejezett maszkulinitáspolitikát. Mivel a hegemón maszkulinitásra társadalmilag ki-

276


választott heteroszexuális férfiak vezetik a vállalatokat és az államot általában elegendőnek bizonyul ezeknek az intézményeknek a rendsze res karbantartása. Ez a hegemén maszkulinitás kollektív programjának lényege, és ez a program gyakran épp ezért nem tűnik programnak A maszkulinitást általában még tematizálni sem kell. Ehelyett olyasmi ket állítanak középpontba, mint a nemzetbiztonság, a vállalati haszon, a családi értékek, az igaz vallás, az egyéni szabadság, a nemzetközi versenyképesség, a gazdasági hatékonyság vagy a tudomány fejlődése. Az ilyen alapokon megvédett intézmények mindennapi működése ré vén egy bizonyos fajta maszkulinitás kerül domináns pozícióba. A társadalmi nemek rendjében azonban kialakulnak válságtendenci ák, és az ezekre adott válaszokban már nagy valószínűséggel megjelenik témaként a hegemén maszkulinitás, és megjelenik egy „fegyverlobbi tí pusú” politizálás. A mindennapi karbantartás és a kifejezett maszkulinitáspolitika közötti kölcsönhatást követni lehet a gyakorlat különböző területein. Ezek közül háromra fogok kitérni: a férfias erőszakra, a pél damutató maszkulinitások népszerűsítésére, illetve a vállalatvezetésre. Utaltam már arra, hogy a meleg férfiak a nyílt erőszak és az alantas zaklatás keveréke révén kerülnek a heteroszexuálisokénál alacsonyabb helyzetbe. Világos, hogy a melegek bántalmazásában részt vevő férfiak gyakran vélik úgy, hogy a társadalom nevében szolgáltatnak igazságot: megbüntetik a férfilét elárulóit. A családon belüli erőszak témájában folytatott kutatások is hasonló eredményre jutottak. A feleségüket bán talmazó férjek általában úgy érzik, jogosan cselekszenek: fenntartják a rendet a családban és a feleséget a kötelessége elmulasztása miatt bünte tik - különösen, ha a feleség nem tudja, hol a helye (például nem végezte el a házimunkát a férj megelégedésére, vagy feleselt).220 A hadseregnek lételeme a lehető legnagyobb mértékű erőszak - az európai/amerikai kultúrában nincs is ennél fontosabb terület a hegemón maszkulinitás definícióját tekintve. A háború fikciós irodalma egészen egyértelműen vállalja ezt a szerepet, hol támogatva, mint A bátorság vö rös kokárdájában (1895), hol pedig elutasítva, mint a Nyugaton a helyzet változatlanban (1929). A férfiasság nyugati kulturális ábrázolásában a hős alakja központi szerepet játszik (a neojungiánus könyvek legújabb hullámában fellelhető „harcos” és „hős” archetípusok is alátámasztják


277

ezt a meglátást). A különböző hadseregek bátran támaszkodtak erre a képi világra a toborzások alkalmával. „Az amerikai hadsereg FÉRFIA KAT nevel” - harsogta egy toborzó plakát 1917-ben, egy sportos alkatú árja képe alatt, aki egyszerre volt sportoló, iparos, keresztes vitéz és köz katona. Mégis sajnálatos tévútra kerülnénk, ha elhinnénk, hogy a háborúk alapja a hősiesség ünneplése. Az imént említett háború egy másik doku mentuma feltárja az ábrázolás és a gyakorlat közötti távolságot. James McCudden, a legnagyobb brit légi hős, aki 57 német repülőgépet lőtt le, 1918-ban, nem sokkal halála előtt fejezte be önéletrajzát. Szerelőként került kapcsolatba a repüléssel. Könyvéből kitűnik, hogy élénken érdek lődött a repülés műszaki vetülete iránt, tisztelettel tekintett a németek re, és óvatosan, minden részletet számba véve vívta meg a csatákat. A könyvből kirajzolódó kép tehát nem is állhatna távolabb a vadászpilótákat a levegő hiperférfias lovagjaiként megjelenítő népszerű ábrá zolásoktól, ahogyan például Tóm Wolfe írja le a pilótákat Az igazak című könyvében - erről a viselkedésről maga McCudden is gúnyosan elutasítóan azt írta, hogy „lovassági taktika a levegőben”. Könyvére a ha zafias kiadók azonban azt a címet biggyesztették, hogy Őrjöngés a leve gőben [Flying Fury\. McCuddenhez hasonlóan óvatosak voltak az alatta húzódó lövész árkokban fekvő katonák is. Tony Ashworth nagyszerű tanulmánya ki mutatta, hogy a háborúban hosszú időn át a nyugati front nagy részén a valódi erőszakot korlátozó „élni és élni hagyni” szemlélet uralkodott. Az ellenséggel kötött hallgatólagos egyezmények és az alulról szervező dő társadalmi ellenőrzés fegyverszünetekhez vagy könnyen elkerülhető ritualizált agresszióhoz vezetett - mérhetetlen bosszúságot okozva ezzel a parancsnokságnak. Paul Fussell végzett kutatást a II. világháborúban a fronton szolgáló amerikai katonákról, és eredményei szintén arra utal nak, hogy szakadék tátong a média ábrázolása, valamint az unalom és (a katonák által kedvesen „csirkeszarságnak” titulált) piti zsarnokoskodás hétköznapi valósága között. A valós bevetések során a katonák számára a hétköznapi valóság a páni félelem, a bizonytalan következmények és a gusztustalan halál volt - a halál leggyakoribb formája az volt, hogy a ka tonát darabokra szaggatta egy robbanószerkezet. Az iparosodott háború

278


technikái szinte egyetlen ponton sem kapcsolódnak az egyéni hősiesség hagyományaihoz.221 A férfias hősiesség ábrázolása azonban kulturálisan nem irreleváns. Valaminek össze kell tartania a hadsereget, valaminek rendet kell tarta nia az emberek között legalább annyira, hogy a szervezet elérhesse erő szakos céljait. A társadalmi nemek rendjén belül a hegemóniáért foly tatott harchoz hozzátartozik a kultúra felhasználása ilyen fegyelmezési célokra: kijelölni a normát, közmegegyezésre hivatkozni és befeketíteni azokat, akik ezeknek a normáknak nem felelnek meg. A példaadó maszkulinitások létrehozása tehát szervesen hozzátartozik a hegemón maszkulinitás politikájához. A példaadó maszkulinitások jelentősége valószínűleg növekedett az elmúlt két évtizedben, ahogy a patriarchátus vallásos legitimációja Nyu gaton egyre csökkent. A kommersz populáris kultúra néhány fontos mű faja is a példaadó maszkulinitásra épül: ilyen a western témájú ponyva, a krimi, a sportközvetítés (amely egyre inkább a milliomos sztárokra kon centráló látványosságként funkcionál) és a hollywoodi film. A maszkulinitás szimbolizmusa távolról sem állandó e műfajokban. Az amerikai filmművészetet tanulmányozó Joan Mellen azt találta, hogy a férfias hősök számára engedélyezett érzelmi skála a század eleje óta egyre szűkült. Hollywood egyre inkább az erőszakban találta meg a maszkulinitás bizonyítékát. Mellen könyve az 1970-es évek végén jelent meg, épp akkor, amikor Stallone és Schwarzenegger igazi sztárrá vált és ez a tendencia azóta is folytatódott. Úgy tűnik, ahogy nőtt az igény a nemek közötti egyenlőségre, úgy létrehoztak egy piacot a hatalom áb rázolásának, méghozzá olyan területen, amelyet a férfiak még mindig egyértelműen a sajátjuknak tudhattak be, és ez a színtiszta erőszak. A példaadó maszkulinitás bizonyos értelemben kollektivizálódott is. Kitűnően példázza ezt a Playboy magazin térhódítása az 1950-es évek ben. Ennek a magazinnak az olvasóközönsége vállalati szexuális hősként jelenik meg, aki sorra fogyasztja a végtelen felhozatalból elé kerülő kí vánatos „lányokat”. A Playboy Vállalatnak sikerült még egyszer üzletet építeni erre a fantáziára 1960-ban, az első Playboy Klubok megnyitásával. Az olvasóközönségből klubtagság lett olyan helyeken, ahol a női alkal mazottakat „nyuszinak” öltöztetve groteszk alávetettségbe taszították.


279

A videós pornográfiaipar növekedése arra utal, hogy ez a kollektivizálódás még mindig zajlik.222 A médiában ünnepelt hírességek mögött meghúzódó vállalati tevé kenység, valamint a szex üzletesítése elvezet minket a hegemón masz kulinitás politikájának harmadik területére: a patriarchális szervezetek irányításához. Az intézmények nem maguktól maradnak fenn; valaki nek gyakorolnia kell a hatalmat, hogy a hatalom érvényre jusson. A tör ténészek kitűnő beszámolókat írtak erről. Az 1. fejezetben említettem Michael Grossberg kutatását arról, hogyan alakult ki a jogi szakma az Egyesült Államokban; másik példa lehet Michael Roper elemzése arról, hogyan változott a maszkulin tekintély jellege a brit gyáriparban. Mivel a hatalmi viszonyokat gyakorolni kell, létezhetnek különbsé gek abban, hogyan gyakorolják ezeket a viszonyokat. A 8. fejezetben bemutattuk, mi a különbség az utasítást illetve a szakértelmet hangsú lyozó maszkulinitásstratégiák között. Ez az üzleti és a politikai életben a művezetők és az értelmiségiek, a keményvonalasok és a liberálisok, a vállalkozók és a bürokraták közötti konfliktusként jelenik meg. Még a hadseregek vezetésében is felbukkan a vérszomjas tábornokok és a tech nokraták közötti szembenállásban. Ezen különbségek néha elhomályosítják a folyamathoz tartozó nemi politikát. A patriarchátusnak nincs fellobogózott székháza, amely előtt limuzinok parkolnak és ahol kidolgozzák a stratégiákat. Gyakran elő fordul, hogy a hegemón maszkulinitás más-más programján dolgozó férfiak konfliktusba kerülnek egymással. Klasszikus példa erre az éven te ismétlődő összecsapás a rendőrség és a motorosok között Ausztráliá ban, a bathursti motorversenyeken.223 Fontos tehát leszögezni, hogy aktív védőharcok folynak a hegemón maszkulinitás, valamint a heteroszexuális férfiak gazdasági, ideológiai és szexuális dominanciája mellett. Ez a védőharc sokféle formában je lenik meg, és gyakran kényszerül egy-egy terület átengedésére vagy a taktika megváltoztatására. Forrásai azonban roppant nagyok, és a kö zelmúltban lenyűgözően sikeresnek bizonyult a történelmi kihívások kal szemben. Ennek a védőharcnak nem csupán az a következménye, hogy a ne mekkel kapcsolatos változások lelassultak vagy visszafordultak - jó példa

280


erre, hogy Kelet-Európábán csökkent a nők parlamenti képviselete és összeomlottak a nőket érintő garanciák. Megtaláljuk a következménye ket a hegemón maszkulinitás által dominált intézményes rend hoszszú távú tendenciáiban is. Ilyen tendencia például a katonai technoló gia egyre növekvő pusztító ereje (nem utolsósorban az atomfegyverek terjedése), a természeti környezet hosszú távú pusztulása, valamint a globális gazdasági egyenlőtlenség növekedése. A versengő és dominan cia-központú maszkulinitás sikeres fenntartása a világrend központi intézményeiben még veszélyesebbé, még nehezebben visszafordíthatóvá teszi ezeket a tendenciákat.

Melegfelszabadítás Az új és legújabb kori nyugati történelemben a hegemón maszkulinitás legfontosabb alternatívája a homoszexuális maszkulinitás, és a legnyíl tabb politikai ellenzéket a férfiak között a melegfelszabadítási mozga lom hozta létre. Az elmúlt száz év során a homoszexuális férfiak politikai aktivitásá nak legtöbb formája stílusában sokszínű, céljaiban pedig erősen korlá tozott volt. Magnus Hirschfeld úttörő vállalkozása, az 1897-ben életre hívott Tudományos-humanitárius Bizottság nagy mértékben támasz kodott arra, hogy Hirschfeld orvos volt és azt állította, hogy a bizottság munkája elősegíti a tudományos diskurzus fejlődését. A második ge neráció olyan szervezetekben dolgozott, mint az amerikai Mattachine Társaság (Mattachine Society, 1950) és a brit Homoszexuális Jogreform Társaság (Homosexual Law Reform Society, 1958). Ezek tapintatos lobbitaktikával igyekeztek hatást gyakorolni az államra. Jeffrey Weeks szerint ez utóbbi „klasszikus középosztálybeli, egy témára koncentráló lobbicsoport” volt, amelyet az óvatosság és a tiszteletreméltóság iránti vágy jellemzett.224 Nem ezek voltak az egyetlen kísérletek a homoszexualitás politikájá nak kialakítására, ám a többi törekvés is osztotta ezek visszafogottságát. Sőt, volt olyan vonulat is, amely elfordult a társadalmi nemi kérdésektől (a 19. század végének legtöbb teoretikusa a homoszexuálisokat valami-


281

féle köztes nemként értelmezte), és a személyiségi jogok nem-semleges politikája felé nyitott. Az 1968-as New York állambeli stonewalli lázadás - amely az után tört ki, hogy a rendőrség megkísérelt razziát tartani egy melegbárban hatására szerveződő melegfelszabadítási mozgalom drámai szakítást je lentett a korábbi évtizedek óvatos politizálásával. A történészek azóta a kapcsolódási pontokat is hangsúlyozzák és feltárták a melegfelszabadítás által felrázott városi melegközösségek fokozatos növekedését. Fontos váltás történt ugyanakkor a politika céljában. A melegfelszabadítási mozgalom szoros kapcsolatban állt az akkoriban szintén rohamosan erősödő radikális feminizmussal, emellett az 1960-as években határo zottabban lépett fel a fennálló hatalommal szemben. E két mozzanat lehetővé tette, hogy a meleg felszabadítás nyílt támadást indítson a hegemón maszkulinitás, valamint az azt magába foglaló társadalmi nemi rend ellen. Egyik nyilatkozat a másik után nevezte meg a heteroszexuális férfia kat, a patriarchátust, a családot és a heteroszexizmust a melegek elnyo másának forrásaként. Dennis Altman így fogalmazott a Homosexual: Oppression and Liberation [A homoszexuálisok: elnyomás és felszaba dítás] című könyvében: Sok tekintetben mi jelenítjük meg a legnyilvánvalóbb kihívást egy olyan társa dalom minden erkölcse ellen, amely a nukleáris családba vetett hit és az élesen elkülönülő nemi különbségek köré szerveződik.225 A pszichoanalitikus eszmék arra késztették a meleg felszabadítás né hány teoretikusát - különösen Európában -, hogy kijelentsék, hogy a meleg politika szükségszerű nemi radikalizmust fejez ki. Szükségszerű, mivel a homoszexualitás a hagyományos maszkulinitás elfojtott igaz sága. Guy Hocquenghem azt állította a Homosexual Desire [Homo szexuális vágy] című művében, hogy a homoszexuális ember először a „normális” emberek képzeletében létezik, és idegen típusként jön létre, amikor a vágy áradata ödipalizálódik, azaz a patriarchális család be folyása alá kerül. Egyedül az análishoz kapcsolódó vágy marad meg a maszkulin normalitás paranoid világából, ahol a nő az egyetlen legitim

282


szexuális tárgy, és ahol a fallosszal rendelkezők egymással küzdenek a hatalomért és a gazdagságért. Mario Mieli pszichoanalízise kevésbé avantgárd, mint Guy Hocquenghemé, nemi doktrínája a Homosexuality and Liberation [Homoszexua litás és felszabadítás] című munkában azonban még az övénél is kevésbé cizellált. Azt állította, hogy a homoszexuális férfiak elnyomása közvet len következménye annak, hogy a férfiak elfojtják magukban a nőies vonásokat a férfiak felsőbbrendűségének erősítése céljából. Az erőszak az elfojtás erejéből fakad. A férfiak homoszexualitásának szükségszerű része a femininitás, ezt a meleg felszabadítás radikális politikájának is hangsúlyoznia kell. Mieli ennek értelmében a nőies melegeket, a transz vesztitákat, a flittert, a humort és a paródiát a transzformatív politi ka alapvetően fontos részeként méltatta. Dávid Fernbach a The Spirál Path [A csigavonal] című kevésbé színes, de szisztematikusabb mun kájában úgy fogalmaz, hogy a homoszexuális férfiak és nők helyzete a társadalmi nemek rendszeréből fakad. Fernbach úgy vélte, hogy a ho moszexuális politika szükségszerű célja magának a társadalmi nemnek a felszámolása.226 A társadalmi nem ellen indított radikális támadás azonban nem épült be a melegközösségi élet vagy politika fősodrába. Az 1970-es évek végén nem a pucckirálynők, hanem a „Castro Street-i kiónok”, azaz a farmer ba, pólóba öltözött, bajszos, rövid hajú férfiak lettek a melegközösségek nemzetközi divatdiktátorai. A szexuális terek változatosabbá válásával jobban elterjedt a bőr, a szadomazo és a durva játék. Lehetséges, hogy igaza van azoknak, akik azt állítják, némi parodisztikus színezete is volt annak, hogy a meleg férfiak hiperférfias stílusokat tettek magukévá. De kétségtelen, hogy kulturális váltás történt a femininitás kárára. Mindeközben átalakult a melegközösségek politikája. Ahogy a libe rális feminizmus megvetette a lábát a hatalomban és a radikális feminiz mus elmozdult a szeparatizmus irányába, meggyengült a feminizmussal kötött szövetség. Újfajta intézményes politika alakult ki, ahogy meleg képviselők kaptak helyet a települési önkormányzatokban, a meleg üz letemberek pedig megjelentek a politikában. Az Egyesült Államokban a városi politikában a meleg felszabadítás forradalmi hevülete átadta a helyét valaminek, ami leginkább az etnikai lobbicsoportokra hasonlí-


283

tott: ez a politika a rendszeren belüli helyért munkálkodott, nem pedig a rendszer megdöntéséért. A HIV/AIDS járvány jórészt felerősítette e folyamatot. A melegszerve zetek támogatásért és politikai változásokért harcoló lobbicsoportokként, illetve ellátást, kutatást, felvilágosítást biztosító szolgáltatókként funkci onáltak. Sokféle bizottságban, testületben és vizsgálóbizottságban szólal tak fel egy adott választókor nevében. Folytatódott a konfrontációra építő politika például az ACT UP és a Queer Nation nevű szervezetekben, de a fő tendencia egyértelműen a lobbicsoport-politika lett. A 6. fejezetben bemutatott nagyon konvencionális meleg nemcsak magánéleti, hanem közéleti minta is.227 Ám hiába fordítottak hátat a melegközösségek a meleg felszabadítás elméletének, a homofób politikusok továbbra is hittek benne. Az 1980-as évek közepén a homoszexuálisok förtelmes bántalmazása társult a HIVjárványhoz. Az 1990-es évek elején az USA-n a homofób kampányok új hulláma söpört végig. A vallásos jobboldal agitátorai a meleg férfiakat törvényszegők hadseregeként festik le, akik megszegik Isten parancsát és veszélyeztetik először a családokat, majd a tágabb társadalmi rendet. A populáris homofóbia - amennyire központi témáit követni tudtam nem Istennel foglalkozik, hanem szemléletesen írja le a szexet. Az anális szexualitás undort kelt, a befogadó anális szex pedig az elnőiesedés jele. A heteroszexuális férfiak között dívó homofób humor még min dig a kéztartás, az affektált járásmód és a kasztrációra való homályos utalgatások körül forog.228 És ezek a témák a meleg kulturális színtérről sem hiányoznak. Máig népszerűek a transzvesztita show-k, még akkor is, ha a közönség nagy része motoroscsizmát visel és hatékony közvetítője az AIDS-felvilágosító kampányoknak. A „klón” stílus mellett megmaradt a camp és a nőies stílus is, és Judy Garland sem veszített még a népszerűségéből. A szexu ális különutasság mellett bizonyos mértékű nemi különutasság is léte zik, amit manapság oly látványosan éleszt fel a „queer” stílus és elmélet. Jelenleg tehát a férfiak homoszexualitásában és annak környezeté ben óhatatlanul jelen van egyfajta maszkulinitáspolitika. Ehhez a poli tikához a társadalmi nemek jelenkori rendjében az alárendelt maszku linitás fő típusa adja a strukturális alapot. Az imént felvázolt történet

284


változékonysága mutatja, hogy a politika és annak társadalmi alapja közötti kapcsolat távolról sem egyértelmű. A melegközösséget nem le het a radikális nemi politika homogén forrásának tekinteni. Sőt, az alap szükségszerűen megosztott. Ahogy azt a 6. fejezetben kifejtettem, a vágy tárgyának társadalmi definíciója a hegemón maszkulinitáson keresztül ellentmondást hoz létre a meleg maszkulinitáson belül és annak környezetében, és ezt semmiféle stílusváltás nem tudja semmissé tenni. A tiszteletreméltó, etnikai típusú politizálás akkor tud teret nyerni a melegközösségeken belül, ha a közösség elfogadja annyi ra a konvenciókat, hogy a meleg képviselők városházákon, bankhiva talokban és orvosi bizottságokban tudjanak dolgozni. A virágos ruhás, ezüst cipősarkas Mario Mieli nem állna be a sorba. A teljes asszimiláció azonban a társadalmi nemi viszonyok általános struktúrája miatt nem lehetséges. A hegemón maszkulinitás tiltja a végbélnyílás befogadó örö meit és ellenzi az asszimilációt. A meleg férfiakat személyes stílusuktól függetlenül is megölik a homofób támadások során.229 Egy melegközösség nyilvánvalóan nem alakít ki automatikusan el lenzéki maszkulinitáspolitikát. Ha azonban létezik egy stabil alternatíva a hegemón maszkulinitással szemben - ami az elmúlt negyed évszázad visszafordíthatatlan eredménye -, akkor eleve átalakul a maszkulinitás politikája, és a nemi különutasság állandósult lehetőséggé válik. Tovább ra is érkeznek majd gyakorlati és elméleti kihívások a társadalmi nemek rendje ellen - ha nem is feltétlenül a részben lecsillapított melegközös ség felől, de a közösség jelenléte által meghatározott helyzetből minden bizonnyal.

A kilépés politikája A praxis fogalma magába foglalja azt az elvet, hogy a társadalmi cselek vés mindig kreatív. Egyetlen heteroszexuális férfi sem köteles automa tikusan védeni a társadalmi nemek rendjét, ahogy egyetlen meleg férfi sem köteles automatikusan elutasítani azt. A heteroszexuális férfiak előtt is nyitva áll az a lehetőség, hogy elutasítsák a patriarchátust és megpró báljanak kilépni a hegemón, illetve a cinkos maszkulinitás világából.


285

Ez volt a szándéka a férfifelszabadítási mozgalom radikális szárnyá nak az 1970-es években. Azt a stratégiát szorgalmazták, hogy a férfiak nézzenek szembe maszkulinitásukkal (amelyet általában internalizált nemiszerep-elvárások halmazaként fogtak fel), változtassák azt meg, hogy a társadalmi igazságosság politikáját tudják folytatni. Ennek logi kája hasonlított ahhoz, amit az 5. fejezetben a vita pillanatának nevez tünk. E politika hatóköre és szándékai jól kiolvashatók „Az antiszexista férfimozgalom minimális öndefiníciója” című dokumentumból, amely 1980-ban hangzott el egy bristoli konferencián. Ez a nyilatkozat támo gatásáról biztosította a női és a meleg felszabadítási mozgalmakat, vala mint elutasította a rasszizmust és az imperializmust. Azt állította, hogy a férfiak nők felett gyakorolt hatalma a férfiak életét is eltorzította, és a helyzet megváltoztatásához a férfiak összefogására van szükség. Újfajta kapcsolatot kell kiépíteni a gyerekekkel, és meg kell változtatni a munka és az otthoni élet közötti kapcsolatot is. A változáshoz létre kell hozni egy antiszexista kultúrát, és meg kell reformálni a magánéletet.230 A maszkulinitásterápia korai szakasza ehhez a politikához hasonló an arra épült, hogy a férfiakat kár éri, ezért beavatkozásra van szükség. Létezett azonban egy jelentős különbség a két vonulat között. Ennek a politikának fontos eleme, hogy harcol a nemek közötti társadalmi egyenlőtlenség, különösen a nők alárendeltsége ellen. A nőmozgalom ban gyakran kerültek a férfiak egyfajta kisegítő szerepbe, mind elmélet ben, mind gyakorlatban: férfiak vigyáztak a gyerekekre a nőmozgalmi konferenciák alatt, férfiaktól várták el, hogy feminista könyveket olvas sanak, férfiak folytattak vitákat a nők felügyelete alatt. Sőt, egyes amerikai szerzők egyenesen stratégiaként ajánlották a ki segítő szerepkört: erre példa az 1973-ban New Yorkban megfogalmazott fellengzős Effeminist Manifesto [Effeminista kiáltvány], vagy egy kissé hosszabban kifejtve John Stoltenberg nemrégiben megjelent Refusing to Be a Mán [A férfilét elutasítása] című könyve. Stoltenberg heves kiro hanást intéz a pornográfia ellen is, és ezzel el is érkeztünk ennek a stra tégiának a nyilvánvaló problémájához: melyik feminizmus mellett vál laljanak kisegítő szerepet a férfiak? - hiszen a feministák megosztottak ebben a kérdésben, ahogy sok egyéb kérdésben is. Hogyan tudná nagy

286


tömegben mozgósítani a férfiakat egy olyan politika, amelynek fontos eleme a férfiakkal szemben táplált harag?231 Mindazonáltal feltűnően sok kísérlet történt arra, hogy létrejöjjön egy antiszexista politika a férfiak között. Jón Snodgrass Fór Mén Against Sexism [A szexizmus ellen küzdő férfiaknak] című tanulmánygyűjte ménye dokumentálja az 1970-es évek amerikai fejleményeit, Andrew Tolson The Limits of Masculinity [A férfiasság korlátái] című műve pedig ugyanezen korszak brit csoportosulásairól ad képet. Az Achilles Heel [Achilles-sarok] című brit folyóirat az 1970-es évek végétől publikál magas színvonalú elméleti és gyakorlati vitákat. A német antiszexista eszmecserékről Georg Brzoska és Gerhard Hafner ad számot, a kana dai helyzetről pedig Michael Kaufman tudósít a Cracking the Armour [A páncél feltörése] című kötetben. Ausztráliában is akadtak ilyen irá nyultságú csoportosulások, például a „Patriarchátust ellenző férfiak” nevezetű csoport, és Svédországban is téma a férfiak és a feminizmus kapcsolata. Az elmúlt években egyre több maszkulinitással foglalkozó antiszexista kurzus indul az amerikai egyetemeken. A férfimozgalom megszervezésén a legkitartóbban az amerikai Szexizmust Ellenző Férfiak Országos Szervezete (National Organization fór Mén Against Sexism, NOMAS) munkálkodott, amelyet az 1980-as évek elején alapítottak. Korábban az Országos Szervezet a Fér fiak Megváltoztatására (National Organization far Changing Mén) ne vet viselte, az 1990-es névváltás kapcsolódott ahhoz a döntéshez, hogy a szervezet megpróbál határozottabban fellépni a patriarchátus ellen. A váltás tükrözte a maszkulinitásterápia és kilépés politikája között fennálló feszültséget, amely magában a szervezetben, valamint a szer vezet Changing Mén [Változó férfiak] című folyóiratában is kitapint ható. A folyóirat egyszerre próbálja meg népszerűsíteni az antiszexista nézőpontot, hirdetési felületet biztosítani a terapeutáknak, valamint teret adni a „férfitémákat” feltáró képzőművészeti és irodalomi alko tásoknak. Óriási feladat volt felépíteni és fenntartani ezt a szervezetet az 1980-as évek légkörében. Széles körű mozgalom nem bontakozott ki körülötte; úgy tűnik, hogy a NOMAS stabilan megvetette a lábát az egyetemeken és a terápiás közegben, azokon túl azonban nem nagyon terjeszkedett.232


28 7

Ezeknek a törekvéseknek akadt néhány közös pontja (az angol nyel vű országokban legalábbis), ezekre érdemes kitérni. A férfiak körében szervezett szexizmusellenes fellépés általában szűk körre korlátozódik, nem tapasztalható a feminizmushoz vagy a meleg mozgalomhoz mér hető tömeges megmozdulás. Egyes konkrét kampányok azonban sze reznek időnként nagyobb támogatást. A legnagyobbat a nők elleni erő szak ellen tiltakozó kanadai „fehér szalag” kampány kapta. 1989-ben a Montreali Egyetem műszaki karán megöltek egy nőt, az ő emlékére indított akció tömegszerveződéssé alakult, a nők mellett sok és sokféle csoporthoz tartozó férfi támogatta az ügyet, többek közt prominens po litikusok és médiaszemélyiségek. Általánosan azonban az jellemző, hogy ezek a csoportok kicsik és nem túl stabilak. Paul Lichterman alapos kutatást végzett a MOVE (Mén Overcoming Violence - Férfiak, Akik Legyőzték az Erőszakot) nevű, bántalmazókkal foglalkozó amerikai antiszexista csoportról, amely a nyilvánosság előtt boncolgatta a maszkulinitás és az erőszak kapcsola tát. Lichterman kutatása kimutatta, milyen nehéz volt ennek a csopor tosulásnak konzekvensen kritikusan viszonyulni a maszkulinitáshoz. A feminista indíttatás fokozatosan eltűnt, és a csoport stílusát egyre inkább azok a pszichológusok határozták meg, akik a férfiak problé máira összpontosító szakterület kialakításán dolgoztak.233 A férfiak szexizmusellenes programjai általában heteroszexuális és meleg férfiakat egyaránt mozgósítanak, és a két csoport között nemigen tesznek különbséget. Ezek a programok gyakran más radikális politikák, például a környezetvédelem vagy a szocializmus kontextusában alakul nak ki. Mindez a világos társadalmi alap hiányára utal, amire hamaro san visszatérek majd. És végül ezeknek a projekteknek közös élménye, hogy a legitimá ciójuk rendkívül ingatag. A feminista irodalom néha üdvözli ugyan a változtatási törekvéseket, általában mégis inkább szkeptikus a férfiak szerveződésével szemben, időnként pedig nyíltan ellenséges és reakciós szélhámosságnak tekinti. A tömegmédia „az új érzékeny férfin” is kitar tóan gúnyolódik, hát még az aktívan feminista férfiakon. A hegemón maszkulinitás szemszögéből nézve ez az egész nem más, mint nevetsé ges kísérlet arra, hogy egyes férfiak nőt csináljanak magukból.234

288


Természetesen ez a másik jelentése „a férfilét elutasításának”: kilép ni a társadalmi nemből, nem pedig különutas politikát folytatni azon belül. A maszkulinitáspolitikának ebben a szűk korlátok közé szorított változatában a gyakorlat nem a megért férfiasság modernizálására vagy helyreállítására irányul, hanem annak lerombolására. Mario Mieli esetében a meleg férfiak szükségszerű nőiességéről és a heteroszexuális férfiak elfojtott femininitásáról vallott nézetek oda ve zettek, hogy ő „transzszexuális” stratégiát javasolt a felszabadításhoz. Az 1970-es évek elején a meleg felszabadítási mozgalom taktikai elemei között fel is lelhető a radikális öltözködés, amikor keverték a nemi ele meket, például szakállas férfi viselt női ruhát. Mint láttuk, a melegközösségi élet fősodra határozottan eltávolodott a Mieli által kijelölt úttól. A társadalmi nemek határait áthágó kilépés a maszkulinitásból egyre inkább nem politikai stratégiának minősül, hanem specializált szexuális identitásnak - pontosabban kettőnek, az egyik a „transzvesztita”, a másik a „transzszexuális”. Ezt a definíciót az orvosi szexológia is támogatja, amely szindrómákat hoz létre a gyakor latból. A különutasság ily módon „nem homoszexuális nemi diszfória” lett, hogy azt a csodálatos kifejezést használjam, amelyet az Archives of Sexual Behavior [A szexuális viselkedés archívuma] lapjain találtam. A nemi különutasság medikalizációja a komolyságot a műtéti beavatko zás vállalásához kapcsolja. A heteroszexuális orvosok diktálják a diva tot: az ő társadalmi nemi ideológiájuk az, amelyhez a „transzszexuálisoknak” alkalmazkodniuk kell, ha el akarják nyerni a műtéti kasztrálást és a genitális átformálást. Még a maszkulinitásból való kilépést is a he gemén maszkulinitás szabályozza.235 A nemi dichotómia műtéti visszaállítása nem likvidálta a kultúrából a kétes társadalmi nemet. A másik nem ruháinak viselete például bevett gyakorlat a színházakban. Vested Insterests [Átruházott érdekek] című könyvében Marjorie Garber szellemesen szemléltette, hogy a másik nem ruháinak viselete a kulturális nyugtalanság jele, s ezt bámulatosan sok féle területen mutatta ki: a krimiktől a televízión át a popzenéig és az antropológiai folyóiratokig. Garber az ahistorikus lacani elméletre épí tett, így hajlamos egymástól merőben eltérő helyzeteket homogenizálni. Ugyanerre a következtetésre jut azonban az az elemzés is, amely sokkal


289

érzékenyebben viszonyult a történelemhez. Carol Clover Mén, Women, and Chain Saws [Férfiak, nők és láncfűrészek] című tanulmánya kifejti, hogyan reagált az 1970-es és 1980-as években kialakuló horrorfilm mű faj a maszkulinitás akkoriban tapasztalható kulturális destabilizációjára. A filmek egyfelől ambivalens szereplőket használtak, vagy olyan sze replőket, akiknek társadalmi nemi jelentése változott a történet során, másfelől pedig - ami még meglepőbb - a leginkább fiatal férfiakból álló közönséget úgy pozícionálták, hogy női szereplőkkel azonosuljanak.236 A kétes társadalmi nem ilyen kezelése - azaz ha nem szindrómának, hanem a kultúrpolitika egy formájának tekintjük - egybecseng Mieli szexuálpolitikai modelljével, és a kettő együtt fontos kiindulási pont le het a férfiak szexizmusellenes politikájához. Ez a maszkulinitáspolitika nem a maszkulinitás valamelyik elterjedt formájára épít, mint a fejezet ben tárgyalt másik három típus. Ez olyan politika, amelyet a társadalmi nemek rendjének átfogó struktúrájához való viszonya határoz meg. Mindez azt mutatja, hogy a maszkulinitás kialakulását abban az elköteleződési pillanatban, amelyet a II. rész esettanulmányai definiáltak, nem csupán a közvetlen társadalmi viszonyok strukturálják, hanem a társadalmi nemek rendjének egésze is. A maszkulinitást egy átfogó ha talmi struktúrához (a nők férfiakkal szembeni alárendeltségéhez), va lamint a különbözőség általános szimbolizmusához (a femininitás és a maszkulinitás szembenállásához) fűződő viszony alakítja. A férfiak szexizmusellenes politikája az előbbivel, a nemek határait áthágó visel kedés pedig az utóbbival szemben vállalt különutasság. Nem feltétlenül járnak együtt - ezért tiltakoznak egyes feministák a transzszexualizmus ellen, hiszen azt a patriarchátus megerősítésének tartják -, de jár hatnak együtt. Mivel a kilépés politikája a társadalmi nemek rendjének átfogó struk túrájához kapcsolódik, lokális alapja nincs. Nem lehet valamilyen fér ficsoport konkrét érdekeinek érvényesítéseként értelmezni, hiszen a férfiak mint általános csoport profitálnak a nők alárendeltségéből. A ki lépés politikáját ezért nehéz megfogalmazni, és ritkán lesz belőle tömeg politika. Ha nem vagyunk hajlandók elfogadni, hogy a személyiség a nők alá rendeltsége vagy a maszkulinitás/femininitás dichotómiája körül integ-

290


rálódik, akkor a dezintegrációval kacérkodunk - ez az 5. fejezetben tár gyalt nemi zsongás. Ez stresszes állapot, a maszkulinitásterápia szöges ellentéte. A kilépés politikája ezért nagy valószínűséggel kérészéletű. Ugyanakkor bárhol felbukkanhat a struktúrán belül. Nem lehet kiiktat ni a társadalmi nemek rendjéből. Mivel a kilépés politikája jelenleg a tömeges szexuálpolitika peremén működik, ahogy időről időre fel-felbukkan a hegemón maszkulinitás ra dikális tagadása, nehéz elképzelni, hogy ez lenne a heteroszexuális férfi ak jövőjéhez vezető legszélesebb út. De ugyanilyen nehéz elképzelni a jö vőt nélküle. A maszkulinitás politikájának jelenleg nincs olyan formája, amelyben ilyen jelentős potenciál lenne a társadalmi nemi rend egészén áthúzódó változásokra. Az utolsó fejezetben kifejtem, hogyan lehetne mégis kihasználni ezt a lehetőséget.

10

Gyakorlat és utópia Apád öt ölnyi mélybe pihen: Korái lett csontjaiból, Igazgyöngy termett szemeiben; S így semmije szét nem omol, Hanem éri dús, csodás Tengeri elváltozás... Shakespeare: A vihar (Babits Mihályfordítása) Ez a fejezet azzal fog foglalkozni, hogy a maszkulinitásról felhalmozott tudásunk mit jelent a társadalmi nemi viszonyokban a társadalmi igaz ságosság projektje szempontjából. Ehhez a projekthez az kell, hogy egy szerre gondolkodjunk a jelenlegi helyzetünkön belül, valamint azon túl a jelenlegi gyakorlatról és a lehetséges utópiáról.237 Szokássá vált a Könyvek a Férfiakról sorozatban kipécézni egy arche típust valamilyen mítoszból vagy történetből. Szerintem ez remek szo kás, és ki lehetne nagyobb mesélő Shakespeare-nél? Idézetemmel nem a távoli múlt valamely archetípusát szeretném megidézni, hanem a jövő höz fűződő viszonyunk utópisztikus dimenzióját. Ezt a dalt a szellem Ariéi énekli egy hajótörést szenvedett fiatalnak. Mint minden A vihar csodálatos tablóján, ez az ének is illúzió. Ám mint minden gazdag fantá zia, ez is létrehoz egy lehetséges világot, amely ellenpontként megmarad, amikor Prospero eltöri pálcáját, a könyvét a tengerbe veti, és visszatér a

292


világi életbe. A mi világunkban is szükség van erre az ellenpontra. Ha a szexuálpolitikában a társadalmi igazságosság projektjén dolgozunk, annak eredménye valóban „dús, csodás” lesz, olyasmi, amit még nem ismerünk.

Történelmi tudat A II. rész esettanulmányaiból kitűnik, hogy sokan érzékelik a társadal mi nemi viszonyokban zajló forrongást, változásokat. Az ausztrál férfi ak sem kivételesek ebben a tekintetben. Az 1970-es években amerikai kutatók is kimutatták, hogy a férfiak érzékelik a változásokat és ambi valensen viszonyulnak hozzá. A „férfi nemi szerep” első teoretikusai már az 1950-es években megpróbálták megérteni a nemi szerepekben bekövetkező változásokat, pedig ma azt az évtizedet a konzervativizmus korának tartjuk. Nem csoda, hogy a férfiak érezték a változást. Az ipari országokban óriási változások történtek a férjezett asszonyok foglalkoz tatásában, még a női felszabadítási mozgalom kialakulása előtt; ahogy elterjedtek az egyre megbízhatóbb fogamzásgátlási módszerek, elindult a heteroszexuális gyakorlat megváltozása; valamint változóban volt a családszerkezet, ahogy egyre magasabb lett a születéskor várható élet kor, egyre több lett a válás és egyre alacsonyabb lett a termékenység.238 Más minták azonban nem változtak. A férfiaknak továbbra is jár a patriarchális osztalék, az anyaországban és a periférián egyaránt. 1990ben például az USA-ban a férfiak jövedelmének mediánja a nők jö vedelmi mediánjának 197 százaléka volt. Az 1990-es években a világ szinte minden táján a férfiak gyakorlatilag monopolhelyzetben van nak a vállalati és államhatalom legfelsőbb szintjein. A heteroszexuális férfiak minden társadalmi osztályban olyan helyzetben vannak, hogy szexuális szolgáltatásokat tudnak követelni a nőktől - vásárlással, ha gyományokra hivatkozva, erőszakkal vagy kényszerrel. Még mindig gyakorlatilag a férfiak monopóliuma a fegyvertartás, és jórészt a férfiak gyakorolják az irányítást a nehézgépek és az új technológia területén. Világos, hogy továbbra is óriási egyenlőtlenség tapasztalható a források eloszlásában és feltűnő aszimmetria látható a gyakorlatban. Az európai/

G ya k o rla t és u tó p ia

293

amerikai patriarchális minta kiterjesztése a világ egészére - amiről a 8. fejezetben esett szó - gyakran szétmállasztja a női hatalom lokális alapját.239 Tehát a „változás”, amelyet oly sokan érzékelnek, nem a patriarchá tus anyagi és intézményes szerkezetének összeomlását jelenti. Az ipari országokban a patriarchátusnak a legitimitása omlott össze. A 4. fejezet ben idéztem egy erőszakkal, munkanélküliséggel és börtönbüntetéssel tűzdelt múlttal rendelkező munkásosztálybeli fiatal férfit, aki szemreb benés nélkül kiállt amellett, hogy a nőknek a férfiakkal egyenlő jogok kellenének, és panaszkodott az „előítéletes fickókra”, akik nem így gon dolkodnak. Számomra ez összegzi azt a hatalmas változást, amely a legi timáció terén az elmúlt egy évszázadban történt. A férfiak nem lettek tömegesen feministák. Az 5. fejezetben tárgyalt környezetvédő férfiak egyértelműen kisebbségben vannak. A téma tár gyalásának alapvető feltételei azonban megváltoztak. Ma már minden nyilvános fórumon és egyre inkább a magánéletben is a nők egyenlősé gének tagadása és a homofóbia fenntartása az, amit magyarázni, mente getni kell. Mentség persze mindig akad. Ám maga a tény, hogy a patri archátust mentegetni és védeni kell az egyenlőséget feltételező kulturális környezetben, hisztérikus jelleget ad a szociobiológiának, a fegyverlobbi ideológusainak, a maszkulinitásterápia jobboldali vonulatának, vala mint a „hagyományos értékekre” hivatkozó új-jobboldali vallási populizmusnak. Bizonyos környezetben, például a nyugati városok fiatalabb értel miségi hálóiban a családon belüli egyenlőség és a házimunka egyenlő megosztása ma már magától értetődik. Hogy hány férfi vállalja teljes munkaidőben a gyerekek gondozását, attól függ (ahogy arra Lynn Segal rámutatott Slow Motion [Lassítottfelvétel] című könyvében), mennyire teszik ezt lehetővé a gazdasági feltételek - a lényeg, hogy sok háztartás ban úgy gondolják, így lenne helyes. Léteznek olyan intézmények, ame lyek az egyenlőség kiterjesztésén fáradoznak. Az oktatási rendszerben megfigyelhető a tanulási lehetőségek kiegyenlítése, ráadásul ennek a rendszernek a gazdasági súlya megnövekedett. A patriarchális államon belül akadnak a nők érdekeit szolgáló szegmensek, ilyenek például az esélyegyenlőségi programok, a nőgyógyászati szakszolgálatok, illetve a

294


nők elleni erőszak megelőzéséért folytatott kampányok. Ezek a lokali zált intézményes változások megszilárdítják a társadalmi nemek ideo lógiájában megfigyelhető változásokat. Ennek a kulturális változásnak a középpontjában nem az „egyenlő jogok” liberális eszménye áll, amelyen keresztül a változás gyakran ki fejezésre kerül, hanem egy történelmi tudat kialakulása a társadalmi nemről. Lassabban ismertük fel, hogy a társadalmi nem társadalmi vi szonyrendszer, amelynél adott a társadalmi reform lehetősége, ugyan úgy, mint a társadalmi osztály esetében. A 19. és 20. században mégis ráébredtünk erre az anyaországban, és ez nem csupán az ipari kapita lizmus társadalmi nemi dinamikájának köszönhető (ahogy sokan vé lik), hanem a „bennszülött” népek drámaian eltérő nemi rendjével való birodalmi találkozásnak is. Később ezen „bennszülött” népek számára véres bizonyítást nyert a társadalmi nem történetisége a hódítások so rán, valamint a birodalmi rendszerek alatt, amikor szembesülniük kel lett a gyarmatosítók nemi rezsimjeivel. A társadalmi nem történetiségét szinte mindenhol a nőkkel foglal kozva észlelték: ehhez járult hozzá a „nőkérdés” a 19. század végén, va lamint a kritikai nőkutatás a 20. században. Ez a kultúra patriarchális strukturáltságából adódik, valamint abból, hogy a társadalmi nemek politikája először a (tulajdonjogokért, szavazati jogért, egyenlő fizeté sért harcoló) nőjogi mozgalmakban vált tömegpolitikává. Ezt csak ne hézségek árán követte a férfiak bevonása. A pszichoanalízis és a nemiszerep-elmélet 1. fejezetben felvázolt története mutatja, milyen hosszú küzdelem árán sikerült a tudomány nyelvén kifejezni a maszkulinitásról kialakuló történelmi tudatot. Ez a tudat tört elő a női, a meleg és a férfifelszabadítási mozgalmak ban. Ügy vélték, most már véget lehet vetni az évezredes patriarchátus nak. A technológiai feltételek adottak voltak, a gondolkodásmód válto zása rajtunk múlott. A férfifelszabadítási mozgalom írásaiból kitűnik, hogy érzékelték, milyen nagyszabású történelmi dráma van kibontako zóban, és ez kiszínezte az egyébként szerény reformjavaslatokat és a vál tozásokról szóló homályos retorikát. Az 1970-es években a legtöbb író azt hangoztatta, hogy a maszkulinitás válságban van, és maga a válság elvezet majd a változásokhoz. Az eredmény olyan világ lesz, ahol a ma


295

ismert maszkulinitás kipusztul, és valamiféle androgünitás veszi majd át a helyét. A 9. fejezetben tárgyalt „kilépés politikájában” tovább él ez a cél, noha a retorika azóta visszafogottabbá vált. Az 1970-es évek első felének felszabadítási mozgalmai nyomán viszszafordíthatatlan változások történtek a maszkulinitásról vallott néze tekben. A területre benyomuló konzervatívabb ideológiák a maszkuli nitás történelmi tudatának variációi, s nem a történelem előtti tudathoz való visszatérést jelenítik meg. Minden ideológia tényként kezeli a masz kulinitás társadalmi átalakulását. Akadnak olyan tudósok - mint pél dául a szociobiológus és neokonzervatív teoretikus, George Gilder -, akik sajnálkoznak emiatt, s úgy vélik, hogy a társadalom túlságosan el távolodott a természettől.240 Mások elfogadják a társadalmi nem átala kításának lehetőségét. A maszkulinitásterápia például pontosan arról szól, hogy milyen társadalmi technikák alkalmazhatók a maszkulini tás megváltoztatására a különféle terapeuták és guruk által javasolt irányokba. A fegyverlobbi politikája megpróbálja újra feléleszteni az elveszett férfilétet, és ezáltal azt feltételezi, hogy a férfilétet el lehet ve szíteni, majd vissza lehet szerezni. Azt azonban senki sem feltételezi, senki sem feltételezheti, hogy a férfiak és a férfiasság egyszerűen olyan, amilyen. Azt állítom, hogy a maszkulinitáspolitikának, valamint a maszku linitásról való gondolkodásnak jelenleg meghatározó jellegzetessége a történelmi tudat. Ám amíg a férfifelszabadítási mozgalom úgy vélte, hogy maga a maszkulinitás történetiségének apokaliptikus észlelése ha tározza meg a politikai célt - a maszkulinitás eltörlését -, addig ma már tudjuk, hogy elképzelhető egy egészen másfajta politikai gyakorlat is. Meg kell tehát vizsgálni a cselekvés céljait.

A cselekvés céljai A társadalmi nem történetiségének felismerése lehetőséget teremt a vál tozás politikájára, ugyanakkor korlátot is szab annak. Hiszen ha változ nak a körülmények és sokszínűek a csoportosulások, akkor vajon mi lyen közös elvekre épülhet a politika?

296


Könnyen juthatunk arra a következtetésre, hogy ilyen alap nem lé tezhet. Két tekintélyes elméleti vonulat állítja ezt: a liberális pluraliz mus és a posztmodernizmus. A liberális pluralizmus, a parlamentáris kapitalizmus legfőbb ideológiája az egyéni érdeken kívül nem ismer el más állandó alapot a politikában. Az egyéni érdekek állandóan változó csoportokba tömörülnek, ezen csoportok mozgolódása, helyezkedése al kotja a politikai folyamatot. A posztmodernizmus, amely jogosan szkep tikus a prepolitikus egyén koncepciójával szemben, szintén elutasítja a kollektivista alternatívát és vitatja, hogy a politikának „alapja” lenne. Miután a modernitás „metanarratívái” hitelüket vesztették, a posztmo dern korban a politika az igények és az ellenállások kaleidoszkópjává válik, amelynek célját még megfogalmazni sem tudja senki, nemhogy előre látni. Mindkét álláspont alábecsüli a gyakorlat (2. fejezetben definiált) va lóságteremtő erejét, azaz azt a jellegzetességét, hogy képes létrehozni a társadalmi valóságot. A lázadás nem csupán „ellenállás”, hanem új tár sadalmi viszonyokat kelt életre (még ha csak részlegesen is). A feminiz mus tehát nem csupán a nők diskurzív pozicionálásának vitatása - a fe minizmushoz hozzátartozik az új egészségügyi szolgáltatások kiépítése, új bérskálák létrehozása, békés háztartások és együttműködésen alapuló gyereknevelés kialakítása, és a többi. A munkásmozgalom igyekszik de mokratikusabb munkahelyeket teremteni; a gyarmatosításellenes moz galom önkormányzati rendszereket épít. Ezek a mozgalmak mind új kulturális formákat hoznak létre és új tudást terjesztenek. Ezen programok többségéhez hozzátartozik - a többi sikerének pe dig feltétele - a társadalmi igazságosság elve, amely a legtöbb esetben az egyenlőségért vívott harcot jelenti. A társadalmi igazságosság kö vetelése nem egyenlő az egyformaság követelésével, hiába hangoztat ják ezt módszeresen az egyenlőség ellenfelei. Michael Walzer filozófus meggyőzően bizonyította, hogy az igazság jelenkori felfogása a „komp lex egyenlőség” egyfajta felfogására épül. Az igazság az életnek olyan területein merül fel témaként, amelyek eltérő módon strukturáltak, és amelyeket nem lehet egyikre vagy a másikra redukálni.241 Ez ismerősen cseng minden olyan politikai gyakorlatban, amely túlmutat egy konk rét ügyön.


297

A társadalmi nemi viszonyokban a komplex egyenlőség a - 3. feje zetben definiált - társadalmi nemi renden belül megtalálható különbö ző struktúrákat érinti. A társadalmi igazságosság követelése azt jelenti, hogy vitatják a férfiak hatalmi viszonyokban betöltött dominanciáját az államhatalomban, a szakmákban és a vállalatvezetésben, illetve igye keznek véget vetni a nők elleni erőszaknak. Emellett azt is jelenti, hogy céljuk annak az intézményi struktúrának a megváltoztatása, amely ele ve lehetővé teszi az elithatalom kialakulását és a test test elleni erő szakot. A munka nemek szerinti megosztása terén a társadalmi igaz ságosság követelése azt jelenti, hogy meg kell szüntetni a patriarchális osztalékot a pénzgazdaságban, a férfiaknak is részt kell vállalniuk a házimunka terhéből, és egyenlő esélyeket kell biztosítani az oktatás ban és a szakképzésben (ahol világszinten nézve még mindig roppant mértékű egyenlőtlenségek tapasztalhatók). A katexis struktúrájában a társadalmi igazságosság követelése azt jelenti, hogy meg kell szüntetni a szexuális mássághoz tapadó stigmát és a kötelező heteroszexualitás előírását, valamint azt, hogy a hierarchia helyett reciprocitásra épülő heteroszexualitást kell kialakítani. Ennek feltételeként le kell győzni azt a társadalmilag előidézett tudatlanságot, amely a szexualitást a félelem terepévé és betegséghordozóvá teszi. Az így értelmezett társadalmi igazságosság a társadalmi nemi viszo nyokban általánosítható érdek, de nem követel egyformaságot. A komp lex egyenlőség éppen a sokszínűség mint igazi gyakorlat, az emberi lehetőségek nyitott végű felfedezésének előfeltétele. A társadalmi igaz ságosság nem jár együtt „terrorizmussal”, amit a posztmodernizmus hozzárendel az univerzáliák kinyilatkoztatásához; sőt mi több: a terror elleni küzdelem - ha azon erőgyakorlást és nem egyfajta beszédfor mát értünk - éppen a társadalmi igazságossághoz vezet. A társadalmi igazságosság keresése semmiképpen sem meríti ki a politizálás lehető ségeit, biztosít azonban egy általánosítható kiindulási pontot olyan te rületeknek, amilyen például a maszkulinitás politikája. Ez az alapja a maszkulinitásról vallott tudás konstrukciójának, amiről az 1. fejezetben esett szó. Az egyenlőtlenség statisztikáiban a férfiak, nem pedig a maszkulinitások jelennek meg kedvezményezett csoportként. Carole Pateman

298


megjegyezte, hogy a férfiak nem egy társadalmi nem, hanem hús-vér nők felett gyakorolnak hatalmat, és ezt a hatalmat nemük révén gyako rolják.242 Ez a meglátás a politikai célok szempontjából rendkívül fontos, nem puszta terminológiai szőrszálhasogatás. A társadalmi igazságosság politikája a férfiak kedvezményei és hatalma, vagy inkább a maszkulinitás jelenlegi formája ellen irányul? Ha alapvetően a férfiak előnyös hely zete ellen, akkor jórészt felesleges a maszkulinitás társadalmi konstruk cióján rágódni. Akkor nem a maszkulinitást kell megsemmisíteni vagy akár csak egy kicsit is megingatni, hanem elő kell venni a szerszámokat, és át kell hangolni a gazdasági és politikai gépezetet. Ha viszont alap vetően a maszkulinitás a probléma, akkor a személyiség átalakulásának strukturális változásokhoz kell vezetnie. Ez esetben azonban a szemé lyes változás jelenlegi programja roppant hiányos, mert nem foglalko zik a nők személyiségének maszkulin vonásaival (noha gyakran felis meri a férfiak személyiségének nőies jegyeit); ezt a folyamatot nem lehet a férfiak körében zajló terápiára vagy politikára korlátozni. Bár a maszkulinitásról szóló írások általában hallgatnak erről, a pszi choanalitikus és társadalmi konstrukcionista elvekből egyaránt követ kezik, hogy a nők ugyanúgy hordozzák a maszkulinitást, mint a férfiak. A nők nemcsak az anyjukkal, de az apjukkal is azonosulnak. Az anya a lányok számára is az ödipális vágy tárgyává válik (és ez a folyamat nem azonos az 5. fejezetben tárgyalt preödipális kapcsolattal). A nők szemé lyisége ugyanolyan értelemben (de nem feltétlenül ugyanolyan minták mentén) rétegzett, mint a férfiaké. A lányok és a nők aktív szereplők a maszkulinizált intézményekben és gyakorlatokban, a bürokráciától a versenysportig. Látványos, nemek szerinti elkülönítéseknek vagyunk szemtanúi (ilyen például a műkorcsolyázás olimpiai döntője), és - ahogy arra Barrie Thorne rámutat Gender Play [Nemi játék] című könyvében gyakran nem vesszük észre a háttérben zajló folyamatot: a nemek közti integrációt. Ez az integráció azonban nem egyenlő feltételekkel történik, hanem a patriarchális intézmények kontextusában, ahol „a férfi a nor ma”, más szóval a maszkulin a mérvadó. A maszkulinitás megsemmi sítéséhez nemcsak a férfiak életében van szükség változásokra, hanem a nőkében is. De nem biztos, hogy igazságos lenne eltántorítani a lányokat a baseballtól, vagy a nőket a bürokratikus készségek gyakorlásától.


299

Ha azonban kizárólag azzal foglalkozunk, hogy az egyenlő jogok politikája segítségével megfosszuk a férfiakat a nőkkel szemben élvezett előnyöktől, akkor feladjuk azt a tudást, amit arról gyűjtöttünk, hogyan zajlik ezeknek az előnyöknek a reprodukciója és védelmezése. Sőt, fel adnánk a maszkulinitás mint gyakorlat értelmezését, és azt feltételez nénk, hogy történt valamiféle kozmikus baleset, amely során a pénisszel rendelkező egyedek történetesen hatalmi helyzetbe kerültek, majd elin tézték, hogy ezután az idők végezetéig a pénisszel rendelkező barátaik közül kerüljenek ki az utódaik. Jobbára így látja a kérdést a liberális fe minizmus: mintha valamiféle irracionális előítélet tartaná távol a nőket az amerikai szenátustól vagy a japán parlamenttől, ami óriási veszteség az érintett országok számára. A patriarchátus védelmezői jobban tudják, mi a helyzet. Az igazság talan társadalmi nemi viszonyok védelmezői folyamatosan a különbsé gekre hivatkoznak: a maszkulin és a feminin szembenállására, amely kijelöl egy bizonyos helyet a női, és egy másikat a férfitestek számára. Ez azonban sosem pusztán logikai értelemben vett „különbség”. Ahogy azt a 2. fejezetben láthattuk, a testi különbözőség a testre reflektáló gyakorlatok révén válik társadalmi valósággá. Ezen gyakorlatok során tapasztaljuk meg testünkben a nem társadalmi viszonyait (szexuális gerjedelemként vagy elfordulásként, izomfeszülésként és testtartásként, kellemes érzésként vagy kényelmetlenségként), és maguk is testi folya matok révén jönnek létre (a szexualitásban, a sportban, a munka során stb.). Ezeknek a gyakorlatoknak a társadalmi elrendezése a nemek pat riarchális rendjében a különbséget dominanciaként, elkerülhetetlenül hierarchikusként építi fel. Ezt az elmúlt két évtizedben roppant rész letességgel dokumentálta a feminista kultúrkritika - és természetesen ennél sokkal régebben is látható volt a maszkulinitás olyan kutatói szá mára, mint Alfréd Adler. A különbözőség/dominancia nem logikus elkülönülést jelent, hanem szoros alá-fölé rendeltségi viszonyt. Közvetlen társadalmi viszonyokat és nagyszabású kulturális témákat egyaránt. Kifejezésre juthat erősza kos testi praxisban, amilyen a nemi és a családon belüli erőszak. Egyes országokban, ahol az életszínvonal rendkívül alacsony, olyan alapvető dolgokban is kifejeződik, hogy a fiúk a lányoknál több ételt kapnak.

300


A különbözőség/dominancia problematikáját nyomon követhetjük szinte bármilyen társadalmi környezetben, ahol nők és férfiak interak cióba lépnek egymással: vegyük például azt, hogy a nyilvános teret a fiúk és a férfiak foglalták el, a nőknek sok utcán veszélyes végigmenni, a fiúk beavatkoznak a lányok játékába a játszótereken, a férfiak a nők szavába vágnak a beszélgetések közben, és így tovább.243 Ezek a hege mén maszkulinitás megjelenési formái a hétköznapi életben; mert ter mészetesen a hegemón maszkulinitás, nem pedig bármely alárendelt vagy marginalizált forma az, amely a patriarchális kultúrában a nemi különbségek maszkulin oldalát elfoglalja. A különbözőség/dominancia mintája rendkívül mélyen beágyazó dott a kultúrába, az intézményekbe és a testre reflektáló gyakorlatokba, és ez gátat szab a jobboldali reformpolitikának. Egy bizonyos ponton túl elutasítják a dominancia kritikáját, mert a különbözőség elleni tá madásnak vélik - és így úgy gondolják, magában hordja a nemi zson gás és az erőszak veszélyét. Lacani fogalmakkal élve ez azt jelenti, hogy támadás indul a Fallosz, azaz a patriarchális kulturális dominancia és a maszkulinitás testi megtapasztalásának metszéspontja ellen; ortodox freudista fogalmakkal élve pedig ez a kasztrációs félelem felelevení tését jelenti. Még ha úgy véljük is, hogy ezek csupán az első lépések a maszkulinitás pszichológiája felé, akkor is világos, mekkora ellenállásra lehet számítani. Az 5. fejezet környezetvédő aktivistái által leírt érzelmi vihar és bűntudat mutatja, mekkora az ellenállás még kedvező körülmé nyek között is. Más körülmények között egy ilyen programot szemreb benés nélkül elutasítanak, azt gondolván, hogy a program nőkké akarja változtatni a férfiakat. A patriarchális ideológiában elnőiesedett férfiak ként megjelenített meleg férfiak elleni erőszak bizonyítja, mekkora gyű löletet lehet ébreszteni. Ebből következik, hogy elkerülhetetlen egy nemfosztó stratégia, egy kísérlet a hegemón maszkulin lerombolására; enélkül nem létezhet to vább a társadalmi igazságosság nemfosztott jobboldali politikája.

Gyakorlat és utópia

301

Nemfosztás és újraszervezés A nemfosztó stratégia nem csupán a kultúra és az intézmények szintjén alkalmazandó, hanem a test szintjén is - azon a terepen, amelyet a patri archátus védelmezői kiválasztottak maguknak, ahol a legjobban félnek attól, hogy nőkké változtatják a férfiakat. Aligha tekinthető véletlennek, hogy éppen ugyanabban a történelmi pillanatban alakult ki ennek az átváltoztatásnak a műtéti eljárása, amikor a társadalmi nemek rendjét a legradikálisabb támadások érik. Ennek az a döbbenetes következménye, hogy a nemváltás populáris metaforája a műtét, tehát olyan eljárás, ame lyet tekintélyes, vagyonos férfiak végeznek elaltatott testeken. A társadalmi igazságosság politikájának nem úgy kell megváltoz tatnia a testre reflektáló gyakorlatokat, hogy szűkíti az egyéni cselekvés mozgásterét, hanem épp ellenkezőleg: bővítenie kell azt, aktívabb szerepvállalásra kell késztetni a testet - éppen ezt teszi lehetetlenné az anesz teziológus. A szerepreformhoz kapcsolódó testetlenítés helyett ehhez az kell, hogy a férfiak újrafogalmazzák a testüket, felfedezzék, milyen más módokon tudják használni, érezni, megmutatni a férfitesteket. Ehhez kapcsolódik például a munkamegosztás megváltoztatása a kisgyerekek gondozása során. A szükséges intézményi változások mel lett ennek fontos testi dimenziója is van. A csecsemőgondozás sok testi kontaktussal jár: be kell juttatni a tejet, fel kell törölni a székletet, alvásba kell ringatni az apró testet. Ebben csak úgy tud részt venni a férfitest, ha más képességeket is kifejleszt, mint amikre a háborúban, a sportban vagy az ipari munkában tett szert. Képesnek kell lennie emellett másfaj ta örömöket is átélni. Kíváncsian figyelem azt a folyamatot, hogy egyre több olyan képeslap, poszter, sőt rockzenei videoklip jelenik meg, ame lyek csecsemőt ringató férfiakat ábrázolnak, sőt egyértelműen közvetítik az ilyen cselekvésben rejlő testi örömöt. A nemfosztás melletti érvelés nem kerülheti meg az egyenlőség kont ra különbözőség témájában zajló ősrégi feminista vitát. Az 1970-es években sikeresen kimutatták, hogy az egyenlőség nemfosztó stratégiája inkább gyengítette, mint erősítette a nők helyzetét, mivel azt követelte tőlük, hogy váljanak a férfiakhoz hasonlatossá - az egyenlőség egyfor maságot jelölt, így a női kultúra elveszett volna. Ha a stratégia kiindulási

302


pontja a maszkulinitás kritikája, akkor ezzel a nehézséggel nem kell szá molnia, figyelembe kell viszont vennie egy ezzel rokon problémát: félő, hogy a hegemón maszkulinitás lerombolása nem csupán az erőszakot és a gyűlölködést iktatná ki a világból, hanem a hegemón maszkulinitás körül létrejött pozitív kultúrát is. Idetartoznak a hősi történetek, mint a Rámájana, az Iliász, vagy Az istenek alkonya; a közös élményen alapuló örömök, mint amilyenek a lakóközösségi baseballmeccsek; az absztrakt szépség olyan területeken, mint a tiszta matematika; vagy a másokért meghozott áldozat etikája. Mindez olyan örökség, amelyet érdemes ápol ni lányoknak és nőknek, fiúknak és férfiaknak egyaránt. (Ahogy a gaz dag női kultúrát is érdemes ápolni a fiúknak és a férfiaknak ugyanúgy, mint a lányoknak és nőknek.) Ha ezt az örökséget is ápolni akarjuk és közben a társadalmi igaz ságosságért is dolgozni akarunk, akkor el kell felejtenünk a régi vitát, és egy időben kell hangsúlyoznunk a különbözőséget és a nemfosztást. Időről időre felmerülnek ilyen stratégiák. Mario Mieli transzszexuális meleg politikája sokféle - heteroszexuális és meleg, feminin és maszkulin - szimbólumra épít egy folyamatosan változó improvizációban. Eh hez nagyon hasonló stratégiát kínál mostanában az úgynevezett „queer elmélet”. Wendy Chapkis feltárta a külső megjelenés politikáját a nők körében, és azt javasolja, hogy induljunk el „egy színesebb forradalom felé”, amelyben jut hely az örömnek, a kreativitásnak és a sokszínűség nek.244 A lényeg az, hogy a társadalmi nem egyes kulturális elemeit nem kiiktatni, hanem átrendezni kell. Az eredmény egyfajta társadalmi nemi multikulturalizmus lenne. Noha a stratégia egzotikusnak tűnhet, a mögötte húzódó hétköznapi gyakorlat nem az. Az 1. fejezetben tárgyalt, nemek közötti különbsége ket kutató vizsgálatok nagyon régóta rendre arra az eredményre jutnak, hogy a valamelyik nemre jellemzőnek tartott tulajdonságok valójában általában a nőknél és a férfiaknál egyaránt megtalálhatók. Nem nehéz kombinálni a szimbolikusan egy-egy nemhez tapadt tevékenységeket: a testépítők dolgozhatnak óvodákban, a leszbikusok hordhatnak bőr dzsekit, a fiúk megtanulhatnak főzni. Chapkis azonban jogosan mutat rá arra, hogy a társadalmi nem ele meivel való játék csak akkor lehet célravezető, ha a szépséget és a stá-


303

túszt egymáshoz láncoló „egységcsomagot” megbontjuk. Az átrendező stratégia szoros kapcsolatban áll a társadalmi igazságosság programjá val. Ebben a programban a patriarchális kultúra elemeit nem csupán átrendezni lehet, hanem új módokon továbbfejleszteni is. A hősiesség például annyira szorosan hozzátapad a hegemón maszkulinitás konst rukciójához, hogy a kortárs tömegkultúrában szinte képtelenség hős ként ábrázolni a meleg férfiakat. A társadalmi igazságosság programja lehetővé teszi a meleg férfiak homoszexualitásukból adódó hősiességé nek dicsőítését: hiszen elviselik a pogromokat, szélsőséges tapasztalato kat gyűjtenek, szembenéznek a HIV-járvánnyal vagy akár magával az AIDS-cel. A hősiesség nem feltétlenül rossz. Az átrendezés lehetőségeit figyelembe vége a nemfosztott vagy újfaj ta társadalmi nemekkel megtöltött világ jórészt ismerős lesz. Nem sza bad azonban lebecsülnünk annak a világnak a konfigurációja és a mai világ közötti különbséget. Ebbe a konfigurációba ma csak röpke bete kintést enged a feminista utópisztikus irodalom, illetve az, amit NagyBritanniában „prefiguratív politikának” hívnak.245 Ami felé haladunk, az valóban „dús, csodás”; ennél fogva szükségszerűen nem csupán vágy, hanem félelem forrása is.

Cselekvési lehetőségek A gazdag országokban a maszkulinitással kapcsolatos politikai tevékeny ség legfontosabb modellje a „férfimozgalom” eszménye. Az 1970-es évek ben ezt „férfifelszabadítási mozgalomnak” hívták és bevallottan a női felszabadítási mozgalom mintájára szerveződött. Alapját számos önfenn tartó „férfitudatosság-növelő csoport” alkotta, amelyet idővel egyszerűen csak „férficsoportoknak” kezdtek el hívni. Ezek a csoportok időnként találkoztak egymással különböző konferenciákon vagy egy-egy konkrét ügy köré szerveződő kampányban, de - hasonlóan az 1960-as évek új baloldali mozgalmának más örököseihez - mindegyik csoport egyedül hozta meg a döntéseket, és a mozgalmat erős decentralizáltság jellemezte. Ennek a politikai modellnek megvan az az előnye, hogy rugalmas, antitotalitariánus és leleményes. Ugyanaz a csoport képes egyszerre

304


foglalkozni a magánélettel és a közéleti problémákkal, ahogy azt a 9. fejezetben említett csoportoknál láttuk.246 A brit, amerikai és ausztrál férficsoportok sokféle tevékenységet folytatnak: feldolgozzák a társa dalmi nem kérdéseit a saját életükben, folyóiratokat adnak ki, tünteté seket tartanak, gyermekfelügyeletet szerveznek a feminista konferenci ákon, erőszakmegelőző programokat működtetnek, játszócsoportokat hoznak létre, és így tovább. Ugyanakkor a változékonyságot garantáló rugalmasság egyben azt is lehetővé teszi, hogy a mozgalom elmozduljon egy egészen másfajta politika irányába. A Paul Lichterman által tanulmányozott amerikai csoport a maszkulinitás szisztematikus kritikájától eljutott a „férfia kat támogató” álláspont kereséséig. Az 1980-as évek elején az Egyesült Államokban a terápiás jellegű férficsoportokból indult ki a „mitopoetikus” férfimozgalom, valamint az elmúlt évtized szélesebb maszkulinitásterápia mozgalma, amely mára nagyobbra nőtt, mint amilyen a férfifelszabadítási mozgalom valaha volt. A decentralizált, antitotalitariánus mozgalom olyan területnek bizonyult, amelyet a vállalkozó szellemű guruk és a pszichológiai szakma könnyedén elfoglalhatott. Az alapvető problémát egészen egyértelműen fogalmazta meg And rew Tolson, aki a legátgondoltabb elemzést készítette a férfifelszabadítási mozgalom problémáiról egy brit antiszexista férficsoport tapasztalatai alapján. A felszabadítási mozgalom modellje egészen egyszerűen nem alkalmazható egy olyan csoportban, amely hatalmi pozícióban van; ahogy Tolson fogalmazott: „bizonyos értelemben imperialisták vagyunk egy rabszolgafelkelésben”.247 A nőkkel és a meleg férfiakkal ellentétben a tudatosságnövelés a heteroszexuális férfiaknál nem idézett elő moz gósítást és csoportmegerősítést; eleinte profitáltak még belőle, de aztán marginalizációhoz és széteséshez vezetett. A férfifelszabadítási mozgalom mint a 9. fejezetben definiált kilé pési politikák első formája, a patriarchátus hatalmi tengelyére próbál ta ráépíteni programját, azaz a nők feletti dominanciára, nem pedig a maszkulinitás valamely konkrét formájára. Strukturális alapja a femi nizmus volt, nem pedig a férfiaknak egy társadalmilag meghatározható csoportja. Nem csoda hát, hogy kialakult egy feszültségekkel teli, komp likált vita arról, milyen viszonyban állnak az antiszexista férfiak a nő-


305

mozgalommal (és ennek a vitának a visszhangjaival még az újabb elmé leti írásokban is találkozhatunk).248 Az sem meglepő, hogy a mozgalom instabil volt és készségesen átengedte a terepet a maszkulinitásterápia mozgalmának, amely viszont a maszkulinitás egy bizonyos formájára épül és a férfiak egy jelentős csoportjának érdekeit fogalmazza meg. Világosan meg kell fogalmazni, milyen strukturális problémákat vet fel a férfiaknál a szexizmusellenes politika, hiszen ezt a kérdést folya matosan a szőnyeg alá söpörjük. A radikális politizálás ismerős formái arra épülnek, hogy egy közös érdek mentén szolidaritást ébresztenek. Ez közös pontja a munkásosztálybeli politikának, a nemzeti felszabadítási mozgalmaknak, a feminizmusnak és a meleg felszabadításnak. Ez nem lehet a férfiak antiszexista politikájának fő formája, mert a nemi viszo nyokban a társadalmi igazságosság programja éppen az általuk képviselt érdekek ellen lép fel. Az antiszexista politika a férfiak között valójában a széthúzás és nem a szolidaritás forrása lenne. Az 1980-as évek törté néseiben szigorú logika figyelhető meg: minél jobban hangsúlyozták a férficsoportok és azok gurui a férfiak közötti szolidaritást (hogy legye nek „elfogadók a férfiakkal szemben”, keressék meg „a mélyben nyugvó férfiasságot” stb.), annál gyorsabban fordítottak hátat ezek a csoportosu lások a társadalmi igazságosság kérdéseinek. Ha más cselekvési lehetőségeket nem tudnánk elképzelni, akkor cso magolhatnánk és mehetnénk is haza. Ám ahogy azt a 9. fejezetben már megjegyeztem, az antiszexista politika a heteroszexuális és meleg férfi ak körében egyaránt továbbélt. Bizonyos körülmények között (például a társadalomtudományi tanszékeken) egyenesen virágkorát éli. Mindez akkor válik érthetővé, ha figyelembe vesszük a nemi viszonyok struk túrája által felvetett többi stratégiai lehetőséget is: azokat a politizálási formákat, amelyek nem a „mozgalmi” modellre épülnek. A társadal mi nemek rendjének két általános jellegzetessége teremti meg ezeket a lehetőségeket: a maszkulinitás konstrukciójában részt vevő viszonyok összetettsége és ellentmondásos természete, valamint a társadalmi nem kapcsolata a többi társadalmi struktúrával. Az előző fejezetekben megmutattam, milyen sokféle formában léte zik a maszkulinitás a kultúrában és a társadalmi viszonyokban, bemu tattam ezenkívül az egymásnak ellentmondó rétegeket és azonosulási

306


sémákat a maszkulinitáson belül a személyiség szintjén. Érdemes újra felidézni, hogy az egzisztencialista pszichoanalízis ezeket az ellentmon dásokat úgy értelmezi, hogy ugyanaz a személy egymásnak ellentmon dó elkötelezettségeket vagy projekteket vállal (1. és 5. fejezet). A társa dalmi nemi viszonyok a 3. fejezetben elméleti szinten megfogalmazott és a II. rész esettanulmányaiban nyomon követett válságtendenciái konk rét csoportokhoz kapcsolódnak, általában véve azonban minden férfi életét érintik. Ilyen értelemben a társadalmi nemi viszonyokban számos alapja létezhet a maszkulinitás (legalább részleges) átalakítását megcélzó politikai programoknak, és ezek az alapok sok helyen jelen vannak. Ha mindezt figyelembe vesszük, akkor nem meglepő, hogy az antiszexista politika folyamatosan megújul a férfiak között. Számíthatunk arra, hogy az ellenállás különböző formái és a változtatási kísérletek újra és újra megjelennek majd. Ugyanakkor a maszkulinitáspolitika legjobb lehetőségeit talán még is a tisztán vett nemi politika határain kívül találhatjuk meg: ott, ahol a társadalmi nem találkozik a többi struktúrával. Vannak olyan hely zetek, ahol a férfiak közötti szolidaritást nem a maszkulinitás váltja ki, az mégis a társadalmi nemi igazságosság valamely projektjét támogat ja, különösen olyan esetekben, ahol a helyzet a nőkkel való kifejezett szolidaritást követel meg. Ilyen helyzetek alakulnak ki a munkás- és szocialista pártokban, a szakszervezetekben, a környezetvédelmi moz galomban, a közösségi politizálás során, a gyarmatosítókkal szemben folytatott ellenállási mozgalmakban, valamint a kulturális demokráci áért vagy a fajok közötti egyenlőségért harcoló mozgalmakban. Leginkább Nagy-Britanniában ismerték fel, milyen fontos a maszku linitáspolitika ilyen helyzetekben - többek közt ez az oka a maszkulinitásról szóló brit elméleti munkák lenyűgöző színvonalának. Külö nösen a munkásmozgalommal és a társadalmi osztállyal foglalkoztak sokat. Az ember nem számít arra, hogy a munkásosztálybeli életben egy szép új világ körvonalazódna. Az osztályalapú depriváció a férfi felsőbbrendűség ronda kifejeződéseit hozza létre, Nagy-Britanniában jól illusztrálja ezt a labdarúgáshoz kapcsolódó tömeges erőszakhullám és a szkinhedek rasszizmusa. Az osztályalapú depriváció azonban nem csupán elidegenített erőszakhoz vezet.


307

A sztrájkok és elbocsátások gyakran kínáltak alkalmat a progresszív nemi politikára, egészen a 19. századi Massachusetts állambeli Fali River város munkásküzdelmeitől az 1984-es elkeseredett brit szénbányász sztrájkig, ahol a nők harciassága nemeket érintő változásokhoz vezetett egy erősen maszkulinizált iparágban. Ausztráliában munkáspárti férfi ak fontos politikai támogatást nyújtottak a feminista kezdeményezések hez a közigazgatásban, valamint a nőket megcélzó szolgáltatások bővíté séhez. A szövetségi kormányzat a közelmúltban munkáspárti irányítás alatt állt, és ez alatt például egyedülálló országos stratégiát dolgoztak ki a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelemhez. 1979-80-ban az Ameri kai Egyesült Acélmunkások sikeresen kampányoltak azért, hogy nőket is vegyenek fel dolgozni a kanadai Hamilton Acélművekben. Néhány év vel korábban az új-dél-walesi Építőmunkások Szövetsége támogatta nők alkalmazását az addig teljes mértékben maszkulinizált építkezéseken.249 Nem azért soroltam fel ezen eseteket, hogy azt a látszatot keltsem, mintha a hivatalos munkáspárti politika lenne a nők nagy reménysége (össze lehetne állítani egy listát a legelvetemültebb munkáspárti patriarchákról, vagy akár arról, hogyan igyekeztek a szakszervezetek távol tartani a nőket egy-egy konkrét iparágtól), hanem azért, hogy megmu tassam, mennyi lehetőséget rejt magában a társadalmi osztály és a tár sadalmi nem találkozása. Az ilyen találkozásokból kialakuló - és ezál tal osztályhoz, etnikai csoporthoz és társadalmi mozgalomhoz tartozás szempontjából nagy változatosságot mutató - maszkulinitáspolitikából nem lesz egységes „férfimozgalom”. Többek közt azért sem, mert szinte minden lépéshez a nők közreműködése is szükséges. Ráadásul a mun kahelyeken, az intézményekben, a közösségekben és a régiókban foly tatott társadalmi küzdelmeknek óhatatlanul más és más a logikája, és ;z gyakran felszínre hozza a férficsoportok közötti érdekellentéteket. A férfimozgalom helyett tehát itt inkább szövetségi politikáról van szó. A társadalmi igazságosság programja itt a különböző csoportok kö rös érdekeire épül, nem pedig egy bizonyos csoport mozgósítására az idott csoport érdekeire alapozva. Elképzelhető, hogy a csoportoknak :sak átmenetileg adódnak közös érdekeik, de ez nem feltétlenül van így. semmi sem zárja ki a hosszú távú szövetségeket, bőven van ilyenre példa i politikában.

308


Sokan úgy gondolják, hogy a szövetségi politika egyet jelent a plura lizmussal, a kompromisszumokkal, következésképpen a befogadással. Gyakran tapasztalható harcos gesztus az ilyen kompromisszumok el utasítása és a forradalmi tisztasághoz való ragaszkodás hangoztatása; nem ismeretlen ez a gesztus a férfiak antiszexista politikájában sem, például a pornográfia ellen fellépő aktivisták körében.250 Véleményem szerint a pluralizmus szükséges, a korlátlan befogadás viszont nem. Ha a patriarchátust történelmi struktúrának tartjuk, nem pedig a nőket bántalmazó férfiak időtlen dichotómiájának, akkor beláthatjuk, hogy a patriarchátusnak történelmi folyamat fog véget vetni. A stratégiai fel adat olyan nyomás gyakorlása, amely az egész struktúra átalakulásához vezet - a strukturális változás a folyamatnak nem az eleje, hanem a vége. Az első időszakokban érdemes felkarolni minden olyan kezdeményezést, amely elősegíti ezt a történelmi változást.

Oktatás Noha számos tanulmány született arról, hogyan termelődnek újra a maszkulinitások az iskolákban (A skacoktól a Gender Play című köny vig), és a maszkulinitással foglalkozó kutatók többsége az oktatásiparban dolgozik (oktatóként vagy hallgatóként), meglepően kevés szó esik ar ról, mekkora szerepet játszik az oktatás a maszkulinitás átalakításában. A „társadalmi nem és oktatás” címszó alatt folytatott kutatások nagy többsége a lányokra és a femininitás kérdéseire koncentrál. Az amerikai egyetemeken kialakult valamiféle vita a „kritikai férfitanulmányok” be vezetéséről. A fiúk oktatásáról természetesen van irodalom, egészen dr. Arnoldig visszamenőleg. De ritkán fordul elő, hogy a maszkulinitáskutatás eredményeire alapozva foglalkoznának azzal, milyen a fiúk oktatása a modern tömegoktatásban; arról pedig végképp kevés szó esik, hogy milyen elvek mentén lehetne bevonni a fiúk mellett a lányokat is egy olyan oktatási folyamatba, amely a maszkulinitással foglalkozna.251 Véleményem szerint ezek rendkívül fontos kérdések, és az oktatás a szövetségi politika egyik legfontosabb területe. Ezeken a területeken a férfiak csak a nőkkel szövetséget kötve tudnak jelentős munkát végezni,


309

hiszen a nők vetették fel a társadalmi nem kérdéseit az oktatásban, és ők rendelkeznek a gyakorlati tudással is. Minden tantervnek foglalkoznia kell a maszkulinitások sokszínűségével, valamint a társadalmi nem és a faj, az osztály és a nemzeti hovatartozás találkozási pontjaival, ha el akarja kerülni az általában vett maszkulinitás ünneplése vagy tagadása közötti meddő választási lehetőséget. Az oktatás jelentősége a maszkulinitáspolitika számára a társadal mi nemi gyakorlatok valóságteremtő képességéből fakad, azaz abból, hogy maszkulinitásunk, illetve femininitásunk megélése létrehoz egy társadalmi valóságot. Az oktatásról gyakran beszélnek úgy, mintha az csupán információátadás lenne, mintha csupán arról lenne szó, hogy a tanárok kimért dózisban tényeket csepegtetnek a diákok fejébe - pe dig ez a folyamatnak csak egy része. Egy mélyebb szinten az oktatás a gyakorlati képességek kialakításának helyszíne.252 A társadalmi igazsá gosság programjának az oktatásban mindenféle gyakorlati képességet érintenie kell, igazságosnak kell lennie ezen képességek fejlesztésének és terjesztésének, valamint gyakorlati felhasználásának is. Az oktatási stratégiának ennélfogva nagy hangsúlyt kell helyeznie a tantervekre. A tantervi igazság - ahogy azt a Schools and Social Justice [Iskolák és társadalmi igazság] című könyvemben már kifejtettem - azt jelenti, hogy a tudást a legjobban lemaradók szempontjait figyelembe véve kell megszervezni.253 Ez megfordítja a jelenlegi társadalmi gya korlatot, amely a privilegizált helyzetben levők szempontjait szem előtt tartva szervezi a tudást. Nem intünk búcsút a létező tudásnak, de átkon figuráljuk, hogy olyan lehetőségek is megnyíljanak, amelyeket a jelenlegi társadalmi egyenlőtlenségek elrejtenek. Máris megteszünk egy lépést ebbe az irányba, ha pluralizáljuk a tan terv tartalmának forrásait. Ez a logikája annak a multikulturális tan tervnek, amelyet egy társadalmi nemeket is érintő tantervet megcéloz va vetett fel Jean Blackburn.254 A következő lépés az, amikor a befogadó tanterv megfordítja a régi domináns tantervet jellemző hegemóniát. Például nem a munkásosztálybeli diákoktól várjuk el, hogy részt ve gyenek a középosztálybeli érdekek köré szerveződő oktatásban, hanem a középosztálybeli diákoktól várjuk el, hogy részt vegyenek a munkás osztálybeli érdekek köré szerveződő oktatásban.

310


A társadalmi nemi viszonyokban ez a második lépés egyszerre dön tő fontosságú és kényes téma. Ha azt akarjuk elvárni a fiúktól, hogy részt vegyenek a lányok érdekei köré szervezett tanterv szerinti okta tásban, illetve ha a heteroszexuális diákoktól azt kívánjuk meg, hogy részt vegyenek a leszbikusok és melegek érdeke köré szervezett tanterv szerinti oktatásban, ahhoz a hegemón maszkulinitásban szisztematiku san megtagadott másik nézőpontjait elfogadó empátia szükségeltetik. A köz- és felsőoktatásban tapasztalható társadalmi nemi viszonyokról gyűjtött tudásunk arra utal, hogy ezt nehéz lesz elérni. (Figyeljük meg, hogyan cikizik azokat a fiúkat az általános iskolák udvarán, akik bár minemű érdeklődést mutatnak a lányok játékai iránt; figyeljük meg, mi lyen kevés férfi jelentkezik a társadalmi nemekkel foglalkozó egyetemi kurzusokra.) Pedig ez a lépés megfelel az oktatás klasszikus céljainak biztosítja a szélesebb körű tapasztalatok szerzését, hozzájárul az igaz ság kereséséhez, elősegíti a kultúrában való teljes részvételt -, méghozzá a diákok életének egyik legfontosabb területén. Az érdeklődés valószínű leg nagy lenne, még ha a támogatás nem is lenne az. És sok tanár megteszi ezt a lépést a tantermek mindennapi gyakorlatában, korlátozott források kal és kevés elméleti vagy politikai támogatás mellett. A maszkulinitással foglalkozó kutatók egyik hasznos tevékenysége lehet a források és a támogatások biztosítása. Amikor a legkevésbé privilegizáltak nézőpontja köré szerveződő tu dásról beszélünk, azt nem úgy értjük, hogy a tanterveket kizárólag a leg kevésbé privilegizáltak tapasztalataira kellene építeni. (Sőt, a tanterv nem tükrözheti egyszerűen bármely csoport tapasztalatait - hozzátartozik a tapasztalat kritikája, a tanterv egyfajta válogatás a kultúrából.) A társa dalmi igazságosságért létrehozott tantervnek az előnyös helyzetben élők tapasztalatait is meg kell vizsgálnia. Gyakorlati szemszögből nézve gyak ran ez a legjobb belépési pont a társadalmi nem kérdéseihez a heterosze xuális férfiak és fiúk számára - néha az egyetlen lehetséges belépési pont. Itt fontos forrás a maszkulinitással foglalkozó társadalomtudományos kutatás, hiszen számos helyzet megvitatásához ad kiindulási pontot, és modelleket kínál a helyi valóságok feltárásához. Például az 5. fejezetben tárgyalt események: a hegemón maszkulinitás melletti elköteleződés, az eltávolodás és az elválás sok más környezetben és sok más életben is meg-


311

találhatóak. A Blye Frank által megkérdezett kanadai középiskolás fiúk például elmondták, hogyan zajlik az elválás a megfélemlítés légkörében: Ügyelek arra, hogy ne járjak túlságosan nőiesen. Modellkedtem egy ideig, szó val ha úgy járkálnék, azt észrevennék az iskolában. Piszkáltak. Cikizni szok tak, azt kérdik: „Azt hiszed, buzi vagy?”255 Amikor majd erre biztonsággal válaszolhatja, hogy „igen”, akkor kije lenthetjük, hogy elértünk valamit.

Kilátások Egy dolog megfogalmazni egy politikai stratégiát és egészen más azt megvalósítani. Számba kell venni a lehetőségeket. A férfifelszabadítási mozgalom első korszakában az aktivisták úgy érezhették, mintha a történelmi változás hulláma vinné őket előre. A hullám megtört, és a további előrehaladáshoz nem maradt semmiféle lehetőség. Manapság részben udvariasságból beszélünk „férfimozgalomról”, részben pedig azért, mert bizonyos tevékenységek egy társadalmi mozgalomra hason lítanak. Ha azonban józanul körülnézünk az ipari kapitalista világ po litikai színterén, akkor azt kell megállapítanunk, hogy a maszkulinitás átalakításának programja szinte semmilyen politikai súllyal nem ren delkezik - nincs hatása a nyilvános politizálásnak, nincsenek szervezeti forrásai, nincs széles körű támogatottsága és nincs jelen a tömegkultú rában (csak a feminizmushoz fűzött lábjegyzetként vagy a maszkulinitásterápia túlkapásainak kritikájaként). Összehasonlításképp: a melegfelszabadítási mozgalomból a melegközösségi politika új formái nőttek ki, amelyek szembeszálltak a HIV/AIDS járvánnyal, egy sor új intéz ményt alapítottak, jelentős változásokat értek el a társadalmi gyakor latban (a közösségi alapú biztonságos szex stratégiája révén) és egy sor politikai vitában hallatják a hangjukat.256 Elég egyszerűen számba venni az érdekeket, és megjósolhatjuk, hogy a hegemón maszkulinitás ellen fellépő bármiféle férfimozgalom csak gyenge lehet. A férfiaknak általában roppant nagy érdeke fűződik a

312


patriarchátus fenntartásához. Ezt az érdeket vészesen alábecsülték a nemi szerepek reformját sürgető teoretikusok257, és még mindig könynyen esünk ebbe a hibába; ezért fordítottam ebben a könyvben annyi figyelmet erre a kérdésre. A férfiak patriarchális érdekei a hegemón maszkulinitásba tömörül nek, és ezeket az érdekeket védi a hegemón maszkulinitást magasztaló teljes kulturális gépezet. Ezek intézményesültek az államban; ezeket tartja fent az erőszak, a megfélemlítés és a kifigurázás a heteroszexuális férfiak életében - a kanadai serdülők imént említett élménye mindenki számára ismerős -, és ezeket támogatják a nők és a meleg férfiak ellen elkövetett atrocitások. A kultúra és a gazdasági viszonyok globalizá ciója lassan az egész világra kiterjeszti a férfiak patriarchális érdekelt ségének európai/amerikai mintáját. Erejét az anyaországban a példa értékű maszkulinitások, például sztársportolók árucikké válása növeli, valamint az erőszak magasztalása, amelyet a fegyvertartási lobbi melletti politika és a kommersz média összejátszása segít elő. A férfiak patri archális érdekeit tovább erősíti, hogy a nők is kiállnak a patriarchátus mellett, ez látható a romantikus narratívákban, abban, hogy a nők is lojálisak a patriarchális valláshoz, erősítik a különbözőség/dominancia elvét a gyerekek életében, hogy a nők aktív részvételét az abortusz és a homoszexualitás elleni kampányokban már ne is említsük. Ám hiába olyan erős ez az érdek, a maszkulinitás társadalmi konst rukciójának bonyolultsága - amit ebben a könyvben bemutattunk - re pedéseket hoz létre rajta. Léteznek eltérések és feszültségek a hegemón és a cinkos maszkulinitás között; ellentétek a hegemón, az alárendelt és a marginalizált maszkulinitás között. Ezek a gyakorlati konfigurációk mind még belül is megosztottak, nem utolsósorban a személyiség pszi choanalízis által leírt rétegzettsége miatt, azaz a társadalmi nemnek a személyiség szintjén létező ellentmondásai miatt. Emellett minden kon figuráció többféle módon valósulhat meg a társas életben, ahogy azt újra és újra láttuk, és ennek oka az, hogy a társadalmi nem kölcsönhatásban áll az osztályviszonyokkal, a faji viszonyokkal, valamint a globalizáció erőivel. (A globalizáció - ellentétben azzal, amit a kulturális változás anyaországbeli teoretikusainak többsége állít - egészen eltérő helyzeteket hoz létre a centrumban és a periférián.)


313

Hiába érdeke tehát a férfiaknak a patriarchátus fenntartása, ez az ér dek nem egy homogén struktúrában működő egységes erőként jelenik meg. Ha ezt felismerjük, akkor határozottabban magunk mögött tud juk hagyni a patriarchátus korábbi modelljeit jellemző egydimenziós stratégiai gondolkodásmódot.258 A patriarchátus széles körű legitimá cióvesztésekor a férfiak felsőbbséghez fűződő, nemileg meghatározott érdekeltségét felválthatja ugyanezeknek a férfiaknak a nők és a lányok jólétéhez fűződő, társas viszonyokon alapuló érdekeltsége. Heteroszexu ális érzékenység homofóbia nélkül is kialakulhat, ezáltal lehetővé válik a heteroszexuális férfiak és a melegpolitika közötti szövetség. A patri archátusnak a fejezet elején felvázolt, centrumbeli országokra jellemző változása azt jelenti, hogy a maszkulinitásoknak továbbra is a már is mert változatai fognak termelődni és intézményesülni, ezek elemeinek kulturális átkonfigurálása azonban már lehetővé vált. Ez adja az 1980-as évekbeli maszkulinitáspolitika paradoxonét: reakciós nemi politika je lent meg állami szinten és a tömegmédiában (azaz a legfontosabb ka pitalista hatalmakban), illetve a feministákkal szimpatizáló férfifelszabadítási szerveződést felváltotta a maszkulinitásterápia; ugyanakkor az állami ellenőrzés területén kívül progresszív változások történtek sok társas viszonyban, a hegemón maszkulinitás kritikai elemzése pedig a pontosság és a kidolgozottság új szintjeit érte el. Az 1990-es években sem jött létre egységesebb mozgalom a patriar chátus ellen fellépő férfiak tevékenységéből. A társadalmi nemi viszo nyok ellentmondásai és metszéspontjai továbbra is távol tartják a patri archátus védelmétől a férfiakat; a maszkulinitások átkonfigurálásának és átalakításának új lehetőségei nyílnak meg. Egy olyan politika kiala kítása, amely felkarolja ezeket a lehetőségeket - a felszabadítás mítosza nélkül, annak teljes tudatában, hogy a férfiak közös érdeke a patriarchá tus fenntartása, következésképp keveset várva a „férfimozgalom” modelljétől -, friss meglátásokat, valamint pontos tudást igényel. Úgy vélem, a maszkulinitás friss politikája új területeken fog kiala kulni: például a tantervek politikájában, az AIDS/HIV körüli munkák ban és a rasszizmusellenes politikában. Úgy gondolom, új formákra lesz szükség hozzá, férfiakat és nőket egyaránt mozgósítani fog, középpont jában pedig a „férficsoportok” helyett inkább a szövetségre épülő munka

314


fog állni. Úgy hiszem, sokkal nemzetközibb lesz, mint eddig volt, és a többi demokratikus mozgalomhoz hasonlóan szembeszáll majd a felül ről jövő globalizációval.259 És egy ilyen politikának bizonyos értelem ben érdekeken túlmutató politikának, a tiszta lehetőségek politikájának is kell lennie. Bár ez másképpen fogalmazva talán csupán annyit tesz, hogy ezen a bolygón minden embernek közös érdeke a társadalmi igaz ságosság, a béke és a természettel kialakított egyensúlyi állapot.

Utószó

A maszkulinitás politikája jelenleg Egy Goode nevű amerikai szociológus 1982-ben publikált egy fontos tanulmányt „Miért ellenkeznek a férfiak” címmel, amelyben arra ref lektál, hogyan viszonyulnak a férfiak a női felszabadítási mozgalom hoz. Azt állította, a férfiak azért ellenzik a változásokat, mert ők a társa dalmi nemi viszonyok privilegizált csoportja. Ez a privilegizált helyzet azonban több ponton inog, ráadásul olyan helyzetek is adódnak, ami kor a férfiak bizonyos nőkkel (például feleségekkel és gyerekekkel) kö zös érdekeket vallanak. Goode vitatta, hogy antifeminista fordulat állt volna be, és bizonyí tékokkal támasztotta alá azt a véleményét, hogy a férfiak attitűdje (az USA-ban legalábbis) egyre inkább kedvez a nemek közötti egyenlőség nek. Ez azonban nem egyenletesen jelent meg a gyakorlatban. A férfiak a kulturális térben folyamatosan távolodnak a központi helyzettől, a munkahelyeken és a házimunka terén viszont sikeresen akadályozzák a változásokat. Végül a gazdasági dinamika győzött: „a legjelentősebb változás az, hogy egyre csökken a férfiak határhasznossága”. Ez indo kolja egyfelől a férfiak ellenállását a nemek közötti egyenlőség kérdése iben, másfelől pedig ennek az ellenállásnak a hiábavalóságát. A jelenleg tapasztalható társadalmi-gazdasági erők továbbra is a nemek közötti egyenlőség felé taszítják a modern társadalmat.

316

UTÓSZÓ

Nem egészen húsz évvel később egy Godenzi nevű svájci szociológus publikált egy másik figyelemre méltó tanulmányt a férfiak és a nemek közötti egyenlőség témájában (Godenzi 2000), és szintén a gazdasági szempontokat hangsúlyozta. Ez a tanulmány komorabb - talán a közben eltelt évek eseményei vagy Godenzi férfierőszakra koncentráló munká ja miatt. Godenzi a nemzetközi statisztikákat elemezve nemek közötti egyenlőtlenségeket mutat ki a munkaidőben, a szervezeti hatalomban, a jövedelemben, a háztartási munka alóli felmentettségben stb. Kimutatja, hogy a 20. század végén globálisan még mindig masszív rendszert al kotnak az anyagi privilégiumok. A férfierőszak - állítja Godenzi - nem egyéni patologikus viselkedés, hanem a férfiak kollektív privilégiumá nak logikus következménye. Az erőszak az egyenlőtlenség következmé nye: egyfelől fenntartja az egyenlőtlenséget, másfelől válasz arra, hogy napjainkban egyre több támadás éri az egyenlőtlenség rendszerét. Ebben az utószóban folytatom a 9. és 10. fejezetben megkezdett fej tegetéseket a politikai irányokról, és továbbviszem Goode és Godenzi elemzését arról, milyen érdekei fűződhetnek a férfiaknak a nemek kö zötti egyenlőséghez. Számba veszem, milyen szerepet játszanak a férfi ak és a maszkulinitások az erőszak politikájában, és feltárom a maszkulinitáspolitika globális vetületeit.

A férfiak érdekeltsége a fennálló patriarchátusban: vázlatos számvetés Godenzi statisztikai becslést készített a férfiak gazdasági előnyeiről, és számításait olyan irodalomra alapozta, amely a gazdasági statisztikákat úgy vette górcső alá, hogy megmérte a nők hátrányát. Ma is ez a szoká sos kiindulási pont a nemek közötti egyenlőtlenségek vizsgálata során. Ma már számtalan helyről tájékozódhatunk arról, mennyire alulrepre zentáltak a nők az elit szakmákban és a vállalatvezetésben, milyen gaz dasági hátrányok érik a nőket, milyen kirekesztést szenvednek el az ok tatásban, mekkora az analfabetizmus aránya, milyen jogi hátrányok érik őket, mennyivel korlátozottabb a nemi életük stb. Ezeket a statisztikai adatokat az ENSZ Fejlesztési Programja ma már rendszeresen közzéteszi

A m a szk u lin itá s p o litik á ja jelen leg

317

az éves Emberi fejlődési jelentésben, amely dokumentálja a nők társa dalmi előmenetelét. Egy másik vonulat azonban vitatja, hogy a nők hátrányos helyzet ben lennének. Ha egy pillanatra eltekintünk az erre az irodalomra ál talában jellemző keserű, polemikus hangvételtől (például Farrell 1993, Sommers 2000), akkor azt láthatjuk, hogy valóban találtak bizonyos te rületeket a gazdag országokban, ahol a statisztikai összehasonlítás a fér fiak és a fiúk hátrányát mutatja ki. Az érintett területek - elsősorban a középfokú oktatás, a halálozási statisztikák, sokféle baleset, néhány betegség, az erőszak néhány formája és a börtönbüntetés. Ha a „férfiakat” és a „nőket” homogén kategóriának tekintjük (ami az ilyen statisztikai elemzések többségére jellemző), akkor elkészíthe tünk egy kollektív mérleget a jelenlegi társadalmi nemi rend előnyeiről és hátrányairól, nyereségeiről és költségeiről. A statisztikai összehasonlítások rendkívül sokféle területet érintenek, ezért ezt az információtömeget valahogy rendszerezni kell. Az ENSZ Fej lesztési Programja többféle mérés alapján egyetlen „indexet” hoz létre, ami drámai eredménnyel jár: a nemek közötti egyenlőség szempontjából rangsorolja az egyes országokat. Ez azonban számomra intellektuálisan félrevezetőnek tűnik. A társadalmi nemi viszonyoknak sokféle dimenzi ója létezik, és az egyes dimenziókban az egyenlőtlenség akár minőségileg is eltérő lehet. Az alábbi rövid vázlat a Gender [A társadalmi nem] című könyvem (Connell 2002) modelljét követi, a forrásokat ott jelöltem meg. Ez a mo dell négy nagy dimenziót (vagy struktúrát) különböztet meg a társa dalmi nemi viszonyokban. Elsősorban a gazdag nyugati országok (az Európai Közösség, Észak-Amerika és Ausztrálázsia) jelenlegi helyzeté re összpontosít.

(a) Hatalom Előnyök: Férfiaké az elsődleges hatalom az üzleti életben és az állami szférában, a legfelsőbb szinteken szinte monopolhelyzetet élveznek. Ál talában a férfiak és a fiúk tartják irányításuk alatt a köztereket, például

318

UTÓSZÓ

az utcákat és a játszótereket. A férfiak hatalma érvényesül sok család ban és a civil társadalom több intézményében. A férfiak szinte teljesen irányításuk alatt tartják a fegyveres testületeket (katonaság, rendőrség), és felügyeletük alatt tartják az erőszak eszközeit (fegyverek, katonai ki képzés). A férfiak viszonylagos védettséget élveznek a nemi erőszakkal és a súlyos, családon belüli erőszakkal szemben. Hátrányok: A letartóztatott és elzárásra ítélt - köztük a halálbüntetés sel sújtott - emberek között túlnyomó többségben vannak a férfiak. A férfiak a katonai erőszak és a testi sértés elsődleges célpontjai. A férfiak nagyobb valószínűséggel vesznek részt a gazdasági versenyben és szer vezeten belüli rivalizálásban.

(b) Munkamegosztás Előnyök: A férfiak körülbelül kétszer akkora jövedelemmel rendel keznek, mint a nők, és a férfiak irányítják a legnagyobb vagyonokat. A férfiaknál magasabb a gazdasági részvétel szintje és a jövőre nézve is nagyobbak az esélyeik (például előléptetésre). A férfiak, különösen a férjek, hasznot húznak a nők fizetetlen munkájából. A férfiak irányí tása alatt állnak a modern gazdaság alapját képező és a munka gazda sági értékét megsokszorozó gépek (például közlekedési, áramfejlesztő és számítógépek). Hátrányok: Túlnyomórészt férfiak dolgoznak a veszélyes és erősen egész ségkárosító munkahelyeken. A férfiak között magasabb azok aránya, akik egyedül rendelkeznek jövedelemmel egy családban („kenyérkeresők”), és számukra társadalmi elvárás, hogy állásban maradjanak. A foglalko zásszerkezet miatt a férfiak szaktudása gyorsan elévül. A férfiak átlago san több adót fizetnek, és az adóbevételek újraelosztása a jóléti kiadáso kon keresztül arányaiban a nőknek kedvez.

A maszkulinitás politikája jelenleg

319

(c) Katexis Előnyök: A férfiak nagymértékű érzelmi támogatást kapnak a nőktől, és nincsenek társadalmi elvárások ennek viszonzására. A heteroszexualitás társadalmi szervezettsége a férfi örömöket részesíti előnyben a sze mélyes kapcsolatokban és a szexualizált tömegmédiában egyaránt. Ket tős mérce legitimálja a férfiak szexuális szabadságát, amelyet a szexipar szolgál ki. Hátrányok: A férfiak szexualitására jellemzőbb az elidegenedés, és hatá rozottabban szorítja korlátok közé a homofóbia. Továbbél az érzelmek, különösen a sebezhetőség szabad kifejezésének tabuja (ez manapság ta lán már változóban van). A férfiakat lényegében kizárják az egészen ki csi gyerekekkel való kapcsolatokból.

(d) Szimbolizmus Előnyök: A férfiak irányítják a legtöbb kulturális intézményt (egyháza kat, egyetemeket, tömegkommunikációs eszközöket). A vallás általában, néha pedig konkrétan is a férfiak nőkkel szembeni felsőbbrendűségét hirdeti. A férfiakat jobban elismerik - például a férfiakat és tevékeny ségeiket fontosabbnak tartják, azoknak nagyobb a hírértékük, és könynyebben találják őket támogatásra méltónak. (Példa: a sport.) A fiúk és a férfiak túlsúlya jellemzi az oktatás jól megtérülő és erősen támogatott szektorait. (Példa: üzleti képzés, biotechnológia, informatika.) Hátrányok: A fiúk és a férfiak helyzete egyre romlik az általános okta tásban. Néhány fontos oktatási területen - például a humán tudomá nyokban - alulreprezentáltak. A válási vitákban az anyák gyermekne velési jogosultsága általában erősebb az apák érdekeinél. A társadalmi nemnek fontos része a testben élő társadalom, amelynek alapja a testre reflektáló gyakorlat, amelyben a test egyszerre aktív sze replő és a gyakorlat tárgya. A társadalmi nemek rendjének ennél fogva

320

UTÓSZÓ

fontos következményei jelennek meg nem csupán a társadalmi viszo nyok, hanem a test szintjén is. A férfiaknál általában a következő dolgok tartoznak a társadalmi ne mek jelenlegi rendjének testi következményei közé: gyakrabban szen vednek sérülést (többek közt munkahelyi, illetve közúti balesetekből adódó sérüléseket), gyakrabban találkoznak a méreganyagok sok for májával és a stresszel, körükben nagyobb mértékű a szerfüggőség (ami leggyakrabban alkoholizmus), aktívabban vesznek részt a sportban és egyéb szabadtéri tevékenységekben. A férfiak a nőknél sokkal ritkáb ban viselnek mozgásukat korlátozó vagy sérülékeny ruházatot, és rit kábban szánnak időt és pénzt a test szépítésére (ez kapcsolódik egyrészt ahhoz, hogy a férfiaknak nagyobb a mozgásszabadságuk és ők tartják felügyeletük alatt a teret, másrészt pedig ahhoz, hogy a férfiak nagyobb anyagi forrásokkal rendelkeznek, így boldogulásuk kevésbé függ attól, hogy „vonzók” legyenek). Hogy bonyolítsuk a dolgokat, látni kell, hogy ez a „mérleg” nem olyan, mint a vállalati számvetés, ahol az alsó sorban megjelenik a bevételek és a költségek különbsége. Ezt a hibát követik el az antifeminista hitvitázók, akik azzal érvelnek a feminizmus ellen, hogy felsorolják, milyen hátrá nyok érik a férfiakat. Cox (1995) rámutatott, hogy az „áldozatversengés” retorikája sehová sem vezet. Nem is érthetjük meg a mérleget, ha azt kép zeljük, hogy ez a sok hátrány „a privilegizált helyzet ára”, bár ez a kiin dulási pont legalább elismeri, hogy van kapcsolat a fent és a lent között. A teljesen kapcsolati megközelítés alapvetőnek tartja a fent és a lent közötti viszonyt a társadalmi nemek rendjében. A fent felsorolt hátrá nyok - általában - az előnyök feltételei. A férfiak nem rendelkezhetné nek államhatalommal, ha nem váltak volna - kollektíván - erőszakos cselekmények elkövetőivé. A férfiak nem lehetnek a házi munka és az érzelmek haszonélvezői úgy, hogy nem veszítik el a meghitt kapcsolatot például a kisgyerekekkel. A férfiak nem lehetnek túlsúlyban a kapitalista gazdaságban úgy, hogy közben ne érje őket stressz a gazdasági életben, és ne ők állják a legtöbb szociális szolgáltatás számláját. És így tovább. De nem feltétlenül ugyanazok a férfiak a legnagyobb haszonélvezők, akik a legnagyobb árat fizetik. Könnyű beleesni ebbe a logikai csapdába, ha figyelmen kívül hagyjuk, milyen sokszínű a „férfiak” kategóriája is.


321

Az aránytalanul nagy erőszak célpontjai például nem ugyanazok a fér fiak, akik vezető katonai és politikai pozíciókat töltenek be. A „férfiak” több adót fizetnek, de az adóbefizetések java a bérből élőktől szárma zik, nem a vállalati felsővezetőktől. Általában nem azok a férfiak húznak hasznot a nagyobb elismertségből és nem azok rendelkeznek társadalmi tekintéllyel, akik méreganyagok között vagy veszélyes közegben dolgoz nak, és nem is azok, akik között magas a börtönviseltek aránya. Az osztályalapú, a faji és a nemzedéki különbségek - hogy újra a régi nótát fújjuk - keresztül-kasul szabdalják a „férfiak” kategóriáját és rend kívül egyenlőtlenül osztják el a társadalmi nemi viszonyokból fakadó előnyöket és hátrányokat. Ezek a struktúrák más-más helyzeteket hatá roznak meg, és ezek a különbségek fontos tényezők a társadalmi nemi gyakorlatok és a társadalmi nemi tudat sokszínűségében, más szóval: a maszkulinitás mintáiban. Felejtsük tehát el a „férfiak” kategóriáját? Ez ugyanakkora hiba lenne, mint adottnak elfogadni. A nők és a férfiak közötti általános társadalmi nemi viszony úgyszintén jelentős tényező a tudatban és a gyakorlatban. Akik például szélsőségesen erőszakos tettekkel erősítik meg a meleg férfiak marginalitását - azaz a homofób gyilkosok -, a legtöbb esetben gazdaságilag hátrányos helyzetű fiatal férfiak. Mégis maguknak bizo nyítják férfiasságukat és védelmezik a férfiak becsületét (Tomsen 2002). Azok a tinédzserek, akik bántalmazzák a barátnőjüket, az esetek több ségében a gazdasági hierarchia alján foglalnak helyet. Gyakran saját bő rükön tapasztalják a társadalmi nemi rend mérgező hatását, apjuk vagy mostohaapjuk bántalmazása révén. Ugyanakkor ők is úgy vélik, hogy a férfiak legitim jogait védelmezik, a nőknek pedig csak megmutatják, hol a helyük (Totten 2000).

Reakciós politika: a férfiérdekek mozgósítása a változások ellen? Régi tétel, hogy a mélyben lappangó érdekek akkor törnek a felszínre a történelemben, amikor bekerülnek a tudatba és csoportos mozgósítás épül rájuk. Ezen a tételen alapul a társadalmi osztály néhány erősen

322

UTÓSZÓ

vitatott kérdése is: a „hamis tudat” jelentősége, az „élharcos” szerepe stb. Az ilyen viták szövevényességétől megkeseredett teoretikusok egy része arra a következtetésre jutott, hogy az érdekek csupán diskurzívan léteznek, azaz csupán úgy, ahogy a társadalmi mozgalmak megfogal mazzák őket. Maguk a mozgalmak azonban továbbra is hangsúlyozzák a materiális egyenlőtlenségeket, és úgy viselkednek, mintha az érdekek valóságosak lennének. Könnyű ilyen szemszögből tekinteni a társadalmi nemi reformra egy bizonyos pontig. Az alapvető érdeket nemek közötti egyenlőtlensé gek (mint például a nők alacsonyabb jövedelme, nagyobb arányú alkalmi foglalkoztatottsága, a hatalom és a tekintély színtereiről való kirekesztése) határozzák meg. A mozgósítás a feminizmus, amely megfogalmazza, mi ért érdeke a nőknek a változás, és igyekszik ehhez gyakorlatban is meg valósítható programot létrehozni. Az, hogy vannak nők, akik ellenzik a feminizmust, gyakorlati, de nem konceptuális probléma. Az egymással ütköző érdekek, az egyenlőtlen mozgósítás vagy a konzervatív ideológia szorítása egyaránt magyarázhatja. A férfiak helyzete azonban az első pillanattól kezdve problematikus volt. A női felszabadítási mozgalom első teoretikusai a férfiakat egysze rűen a patriarchátus uralkodó osztályának tekintették, és számítottak arra, hogy a férfiak minden fronton ellenezni fogják a nők helyzetének javulását, elveiktől függetlenül. Morgan (1970: xxxi) maró szellemesség gel foglalta össze ezt az álláspontot:

Tudjuk tehát, hogy ha holnap zajlana egy férfiak által irányított szocialista radalom, akkor gazdasági, sőt kulturális értelemben az nem forradalom le csak egy újabb puccs a férfiak között. Ám még ugyanebben az évben megjelentek az első vélemények arról, hogy szükség van egy „férfifelszabadítási mozgalomra”, amely abból indul ki, hogy a férfiaknak előnyük származna a női felszabadításból, valamint hogy a nőknek és a férfiaknak közös, alapvető érdeke a nemi szerepek felszámolása. Ezután az USA-ban az antiszexista férfimozgal mak nagyjából öt éven keresztül igyekeztek mozgósítani a férfiakat a női szervezetekkel szövetséget kötve és a nőmozgalom tevékenységét


323

támogatva (Pleck és Sawyer 1974, Farrell 1974). Ezek az eszmék terjed tek. Nem kisebb személyiség, mint Olof Palme, Svédország szociálde mokrata miniszterelnöke fejtette ki nézeteit arról, hogy a férfiaknak és a nőknek egyaránt ki kell bújniuk a hagyományos nemi szerepekből (Palme 1972). A szövetség ellen az 1970-es évek végén és az 1980-as évek elején mindkét oldal támadást indított. Ebben a korszakban erősödtek meg a kifejezetten antifeminista „férfijogi” csoportok, a nyugati feminizmus pedig figyelmét a férfiak által elkövetett erőszakra összpontosította és elmozdult a szeparatista stratégiák felé. Mindkét tendencia erősítette azt az érzést, hogy a két oldal szemben áll egymással és érdekeik alapvetően összeegyeztethetetlenek. Majd elérkezett az a pillanat, amikor a nők és a férfiak közötti szövetség elvét már megfogalmazni sem volt könnyű (Segal 1987), és a feminizmust tudatosan támogató férficsoportok is úgy érezték, sokkal nehezebb folytatni a munkájukat (Lichterman 1989). Azért idézem fel ezt a mára már szinte teljesen elfeledett vitát, mert világosan mutatja, milyen nehéz egységes férfiérdeket megfogalmazni a társadalmi nemi reformban. A feminizmus és a nők elleni fellépés amelynek Goode volt az egyik korai kritikusa - gyakran ilyen egységes érdeket feltételez. Sőt, Goode annyira korai kritikusa volt ennek a jelen ségnek (könyve egy 1979-es tanulmánysorozatra épül), hogy az új jobb oldali antifeminizmus teljes mértékben csak az ő írása után fejlődött ki, Reagan, Thatcher és Kohl idején. Az akkor kibontakozó nempolitika - többek közt az abortuszjog és az abortuszt végzők elleni támadások, a pozitív diszkriminációs prog ramok lerombolása, a segélyekből élő anyák démonizálása, a szociális juttatások megnyirbálása, a „szabadosság” és a „homoszexuális élet stílusok” elleni kirohanások, valamint a „hagyományos család” felmagasztalása - valóban csökkentette a társadalmi nemek reformjának ütemét. Az említett kampányok közül viszont sokat nők és nem férfiak irányítottak, és sokat úgy állítottak be, mintha az a nők érdekeit szol gálná. A „szabadosság” témája körül például érdekes szövetség alakult ki a pornográfiát ellenző feminista aktivisták és a jobboldali, tekintélyelvű csoportosulások között, amikor igyekeztek elérni az üzleti szex ipar kriminalizálását.

324

UTÓSZÓ

Erre a jelenségre reflektálva Mclntosh (1993) felvetette, hogy az ellent mondások a szexuálpolitika természetéből fakadnak, és kifejtette, hogy a feminizmusnak egészen más irányba kellene elmozdulnia. Amikor Messner (1997) a maszkulinitáspolitika helyzetét mérte fel az Egyesült Államokban, nem kevesebb, mint nyolc „férfimozgalmat”, azaz maszkulinitáspolitikával foglalkozó mozgalmat talált, és ezek mind egy szálig másképpen képzelték el a változásokat. A társadalmi nem komplexitása az új konzervativizmus alatt sem szűnt meg. George W. Bush volt az első amerikai elnök, aki az állami hatalmi szerkezet kellős közepére, az elnök nemzetbiztonsági tanács adójának nőt nevezett ki. A sajtó beszámolói szerint Condoleezza Rice a háború mellett állt ki, fegyveres beavatkozást sürgetett a Közel-Keleten és az amerikai katonai erők bővítéséért kardoskodott. Ugyanakkor az amerikai állam, valamint a Republikánus Párt jobb szárnya továbbra is túlnyomórészt a férfiak terepe - méghozzá egy bizonyos típusú férfia ké: akik hataloméhesek, könyörtelenek és brutálisak, legfeljebb a várha tó ellenkezés számbavétele tartja őket féken. A Guantánamói-öbölben létesített visszataszító koncentrációs tábor jól mutatja, mire képesek, amikor azt hiszik, mindent megúszhatnak. Hasonlóan kiütközik a neokonzervatív ausztrál kormányt irányító férfiak személyisége abban, hogy a sivatagban és a szigeteken koncentrációs táborokat hoztak létre azok nak a menekülteknek, akik arra várnak, hogy beléphessenek az országba. Goode-nak igaza volt abban, hogy történelmi változás történt és nagy tömegek kezdték elfogadni a nemek közti formális egyenlőség gondola tát. Németországban és más európai országokban, valamint az USA-ban egyre több bizonyíték támasztja alá, hogy nemzedéki váltás is történik ebbe az irányba (például Zulehner és Volz, 1998). A nagy tömegek atti tűdjei azonban még nem adnak nekünk teljes képet. Jelentős intézmé nyekben - köztük a jelenkori nyugati társadalom három legfontosabb kulturális intézménye közül kettőben, az egyházban és a tömegmédiá ban (az oktatás más lapra tartozik) - továbbra sem csak a férfiak domi nálnak, de ezek az intézmények maguk aktív létrehozói egy férfiköz pontú kultúrának. Ez nem egységes folyamat. A katolikus egyház a központi irányítás hatására egyre konzervatívabban nyilatkozik a társadalmi nem kérdése-

A ma s z k u l i n i t á s

p o litik á ja jelen leg

325

iről. Az egyház teljes mértékben kizárja a nőket a hatalomból és máig a világ egyik legegyértelműbb patriarchátusa maradt. A fontosabb protes táns egyházak általában haladóbb szellemiséget képviselnek, különösen abban, hogy a nőknek is lehetővé tették a lelkészi hivatás választását. Ugyanakkor egyre mélyül a szakadék az ilyen reformegyházak, vala mint a protestantizmus rendíthetetlenül konzervatív vonulata között, hiszen ez utóbbi a társadalmi nem kérdéseiben a katolikus álláspont hoz áll közel. Úgy tűnik, ezek a neokonzervatív szekták ott találhatók, ahol növekszik a protestánsok száma (például Brazíliában), és fontos politikai bázist jelentek olyan neokonzervatív vezetők számára, mint George W. Bush. A média a társadalmi nemi ideológia egészen más verzióját építi fel. A tömeges példányszámban kiadott sajtótermékek és a bulvártévé erő sen támaszkodnak az ingerlés és a megerősítés kettősségére. A nőkről készült szexualizált képekből, a hírességekről szóló pletykákból és az erotikus színezetű reklámokból álló alapválaszték a társadalmi nemet és a szexualitást a „szabadság” terepeként jeleníti meg. Ezen a terepen jellemzően a férfiak választanak nőket maguknak (ezért a nőknek kí vánatossá kell tenniük magukat). Emellett a médiában megjelenő do mináns történetek, valamint a szórakoztatóipari műfajok normaként jelenítik meg a heteroszexualitást, a férfiak tekintélyét és a női gondos kodást, ezáltal megerősítést nyújtanak az elidegenedett bérből élőnek és az unatkozó, gyereket nevelő háziasszonynak egyaránt. A kivételeket és az alternatívákat - a homoszexualitást, a transzneműséget, a vérfer tőzést, a női dominanciát és így tovább - perverz módon dicsőítik a tö megszórakoztatás állandó bazári látványosságai (amelyre Jerry Springer műsora kitűnő példa). Amit a konzervatív vallás megtagad, abból a kom mersz média pénzt csinál. Noha az egyházak és a konvencionális média egyaránt létrehoznak egy patriarchális ideológiát, egyik sem képes mozgósítani konkrétan a férfiakat. Sőt, a egyház követőinek többsége nő, és a televíziós műsorok közönségében is nagy többségben vannak a nők. Ennél sokkal célzottabban szólítja meg a férfiakat, ráadásul a jelen kori társadalomban páratlan módon, a létező legvehemensebben fejezi ki megvetését a nőkkel szemben a kommersz sport egyre növekvő intéz-

326

UTÓSZÓ

ményes, média- és üzleti komplexuma. Az előző generációban óriási vál lalati pénzek kerültek a sportba, ami a láthatóság és a politikai befolyás bámulatos növekedését idézte elő. A sport/üzleti komplexum túlnyomórészt a férfi sportolókra összpontosít, magasztalja az erőt, a dominanciát és a versengésből fakadó sikert, felértékeli a férfi kommentátorokat és vállalatvezetőket, marginalizálja és gyakran nevetségessé teszi a nőket, ezáltal a társadalmi nem megjelenítésének és meghatározásának egyre fontosabb területévé válik. Ez nem a hagyományos patriarchátus. Ez valami új, itt kidolgozott testek forrnak össze a vállalkozói kultúrával. A hagyományos családi patriarchátusban a nők részvétele elengedhetetlen feltétele a maszkulinitás konstrukciójának és fenntartásának. A sport/üzlet komplexum ban ez távolról sincs így - a nők általában legfeljebb a férfisztárok „ba rátnőiként” kerülnek az események közelébe. Korunk sportvilágának egyik legelismertebb elemzője, az amerikai szociológus, Messner (2002) találóan fogalmaz, amikor azt írja, hogy a kommersz sport a férfiak egy megújult központiságát, valamint a maszkulinitás egy bizonyos verzió ját definiálja. Van tehát antifeminista vonulat, ez azonban kulturálisan befolyáso sabb, mint politikailag. Nem mozgósította a férfiakat mint nemi osztályt a politikai csatározásokban egy közös érdek védelmére. Ha mozgósította a férfiakat, akkor fogyasztóként szólította meg őket, olyan műfajokkal, mint az „új fiú” magazinok, a hipermaszkulin számítógépes játékok, valamint a szurkolói kultúra. A férfiak hasznot húznak a társadalmi ne mek egyenlőtlen rendjéből, és ezt széles körben védelmezi a konzerva tív egyházak mellett a társadalmi nemi reformmozgalmakat kifigurázó média, valamint a változásokkal szemben tanúsított mélyen gyökerező ellenállás olyan intézményekben, mint a hadsereg és a bíróság.

A neoliberalizmus és a férfiak érdekei A női felszabadítási mozgalom hatására az 1960-as és 1970-es években in dult számos politikai és kulturális kezdeményezés közül az „esélyegyen lőség” maradt fent a legerősebb formában. A szervezeti reform elveként


327

a munkahelyi esélyegyenlőség elve szinte univerzálisan elfogadott a nyu gati társadalmakban. A politikusok, a köztisztviselők és az üzletembe rek szinte mindig magukévá teszik ezt az elvet, emellett törvénybe is iktatták, sőt, a törvényt a bíróságok be is tartatják. Meg kell azonban nézni ennek a reformnak a konkrétumait is. Az esélyegyenlőség elve nemfosztásként működik. A kifejezetten férfiaknak kedvező eljárásokat és szabályozásokat némi csinnadrattával törölték a szervezeti szabálykönyvből. A modern vállalatvezető azt mondja, ami kor kinevezésekről és előléptetésekről beszél: „én az embert nézem” azaz határozottan nem veszi figyelembe, hogy az az ember férfi-e vagy nő, fekete-e vagy fehér, egészséges-e vagy mozgáskorlátozott. Más szóval az esélyegyenlőség elve individualizál, nem pedig a cso port előrelépését szolgálja. Ugyanezek a politikusok, köztisztviselők és üzletemberek szinte egyhangúlag utasítják el a hátrányos helyzetű cso portok számára kidolgozott „pozitív diszkriminációs” programokat jellemzően arra hivatkozva, hogy az ilyen programok diszkriminatí vak, és sértik az esélyegyenlőség elvét. Az esélyegyenlőség elve legfőképpen azért alakult így át, mert az új feminizmus által előidézett szervezeti reformok ugyanakkor zajlottak, mint a neoliberalizmus szervezeti reformjai, sőt annak programjával kölcsönhatásban is álltak (Yeatman 1990). A közszféra új irányítása, a privatizáció, a dereguláció, a váltás egy „laposabb” vállalatvezetési szer kezetre, a generikus vállalatvezetési modell, a felhasználó fizet elve, a vállalkozói tevékenységek hangsúlyozása együtt egy összetett, nem telje sen ellentmondásmentes, ám rendkívül hatásos programot alkot. Az el múlt húsz év során mind a köz-, mind a magánszférában zajlottak olyan reformok, amelyek erre a programra épültek. A nyilvános politika neoliberális piaci programja ezzel egy időben a háború utáni jóléti állam maradványait is kiirtotta és újrarajzolta a köz- és a magánszféra közötti határvonalakat. Mindez lehetővé tette az individualizmus ideológiájának bámulatos visszatérését. A vállal kozó individuum felmagasztalása, amit harminc éve intellektuálisan elavultnak tekintettek, ma a nyugati politikai kultúra központi eleme. Az „esélyegyenlőség” individualizált változata tökéletesen illik ehhez a felmagasztaláshoz, és egyben segít legitimálni is az individualizmust.

328

UTÓSZÓ

Az individualizált esélyegyenlőség elvét úgy is értelmezhetjük, hogy a korábban kirekesztett csoportok megvalósíthatják törekvéseiket, legenergikusabb tagjaik „teljesítményei” révén. A neoliberalizmus a retorika szintjén nem-semleges. Az egyénnek nincs neme, a piac pedig a legügyesebb vállalkozó számára biztosít elő nyöket, nem pedig férfiaknak vagy nőknek. Óriási a különbség tehát a neoliberális ideológia, valamint az egyházak, a tömegmédia és a sport/ üzlet komplexum nemek szerint tagolt ideológiái között. A neoliberaliz mus összeegyeztethetetlen a hagyományos patriarchátussal, és ez néha megmutatkozik a konzervatív pártokon belüli feszültségekben, amikor a családi értékeket hangsúlyozó szárny összeütközésbe kerül a gazdasági racionalitást előtérbe helyező szárnnyal. A neoliberalizmus posztpatriarchális jellege nem jelenti azonban azt, hogy a nemek közötti társadalmi igazságosságot támogatja. A neo liberális politikának egyáltalán nem érdeke az igazságosság. A neoli berális rezsimek alatt a nők helyzete az élet legtöbb területén romlott. A legdrámaibb példa erre Kelet-Európa, ahol a kapitalizmus visszaál lítását és a neoliberális politika eljövetelét a nők helyzetének erőteljes romlása kísérte. A gazdag nyugati országokban a neoliberalizmus tá madást intézett a jóléti állam ellen, amelynek juttatásaitól sokkal több nő, mint férfi függ; támogatta a munkaerőpiacok deregulációját, amely nek eredményeképpen a korábbiaknál több nő került alkalmi foglal koztatásba; csökkentette a közszférát, ahol a nők uralják a munkaerőpiacot; csökkentették a személyi adókat, amelyek viszont a nők számára kidolgozott juttatások alapját képezik; valamint megszorításokat vezet tek be a közoktatásban, amely a nők számára a munkaerő-piaci előreju tás legfontosabb eszköze. A neoliberalizmus tehát közvetett módon hozzájárult ahhoz, hogy a nők többségének romlott a helyzete, miközben a nők egy kisebb cso portja nagy ováció közepette bejutott a szakmai siker hivatalosan ne mektől független mennyországába. A kulcsmozzanat a neoliberalizmus, a férfiak helyzete és a polgári maszkulinitás rekonstrukciója közötti kapcsolat. A neoliberalizmus né hány férfi gazdasági és társadalmi helyzetén is ront, de nem mindegyi kén. A legtöbb férfi jobb helyzetbe kerül azzal, hogy a társadalmi fórrá-


329

sok az államtól a piacra kerülnek, s emellett a piacok deregulációjából is hasznot húznak. És van egy konkrét csoport, amely az egész neoliberális politika szándékolt haszonélvezője: a vállalkozók. Lehet, hogy az „egyén” formálisan nem-telen, ugyanez azonban nem állítható a „vállalkozóról”. A vállalatvezetők és vállalkozó kapitalisták kívánalmas személyiségjegyei (tolakodó versenyszellem, kíméletlenség, lényegre törés) a társadalmi nemi ideológiában férfiasnak számítanak, és a rideg tények is azt mutatják, hogy az ilyen helyzetben levő emberek túlnyomó többsége férfi. Az új vállalkozói szellem kiiktat néhány elemet a régi polgári maszkulinitásból: a vallásos elkötelezettséget, a merev becsületességet és a házastársi hűséget. Manapság ezeket idejétmúltnak, sőt, valamelyest ko mikusnak is tartják a nagy üzletemberek esetében. Megváltoztak emel lett a szórakozás és a mecenatúra formái is. A presztízsre utazó maradi vállalkozások talán még ma is adnak pénzt operára, az új vállalkozók nak azonban sokkal gyakrabban van vállalati páholya egy futballstadionban, sőt, akár vehetnek is maguknak futball- vagy baseballcsapatot. Az új vállalkozói kapitalizmus és a sport elüzletiesedése kölcsönha tásban áll egymással, a hatás tehát nem egyirányú. A sport - a versen gés és zsongás lebilincselő és soha véget nem érő látványosságával, ahol mindig ugyanolyan hierarchia jön létre, mint régen - mára a kapitaliz mus és a piacalapú társadalom fontos nyilvános metaforájává vált. Ez a metafora nem tudna működni, ha át kellene hidalnia a nemek közötti szakadékot. Azért működik, mert a bajnok sportoló és a sikeres vállal kozó egyaránt férfi, ráadásul mindkettő egymással rokon maszkulinitás hordozója. Az új vállalatvezetést nem lehet megérteni, ha nem térünk ki a kapi talizmus új konfigurációjára is: ennek elemei a finánctőke ismételt meg jelenése, a piacok deregulációja, valamint - mindenekelőtt - a globális piacok, a globális kommunikáció és a transznacionális vállalatok növe kedése. Ezek a globális színterek ma már a modern társadalom rendkí vül fontos elemei, és - ahogy azt az előszóban már említettem - egyre nagyobb szerepet játszanak a maszkulinitás konstrukciójában. Azt állítom tehát, hogy a vállalatvezetők és tulajdonosok új csoport jainak globális hatalomba való emelkedése összefügg az üzleti masz-

330

UTÓSZÓ

kulinitás új mintáival, illetve - ebből következően - a társadalmi nemi viszonyokban tapasztalható hegemónia új mintáival. Ez a fajta vállal kozói szellem például egyre inkább eltávolodik a helyi társadalmi nemi rendektől, és nem dicsőíti a családot, a férfiak számára nem magasztalja fel a férj/apa helyzetét. Nem meglepő hát, hogy a régebbi hegemón maszkulinitásban annyira szembetűnő homofóbia csökkent, sőt el is tűnt. Ma már előfordulhat, hogy egy meleg férfi felvállalja másságát, mégis mul tinacionális vállalat vezetőjeként dolgozik, ami egy-két generációval ez előtt a nagyvállalatoknál elképzelhetetlen lett volna. Ugyanakkor a „ge nerikus menedzser” modellje felbomlasztotta az adott cég, iparág vagy szakma iránti elkötelezettséget. Az elkötelezettségek meggyengülésével elveszett a vállalatvezetők és a munkásosztálybeli férfiak közti szolidari tás egyik fontos bázisa. Kitűnően mutatja be e folyamatot Roper (1994) brit gépipari cégek vállalatvezetőinek történelméről írt tanulmánya. Átrendeződnek a férfi vállalatvezetők nőkhöz fűződő kapcsolatai is. A régebbi „kiszolgáló” kapcsolat egyre ritkább. A főnök/titkárnő páros eltűnőfélben van, és a háztartásbeli feleség-anya-háziasszonnyal élő üz letember modellje is egyre kevésbé bevett, noha még létező norma. A nők egyre marginálisabb, egyre ideiglenesebb szerepet játszanak a vállalatve zetők életében, kivéve, ha a férfiakkal egyforma státuszban vannak, azaz maguk is vállalkozók. Ez esetben viszont kénytelenek úgy viselkedni, mint a férfiak, ahogy azt Wajcman (1999) találóan megjegyzi. Ugyanez igaz azonban a férfiakra is. A hegemón csoporthoz való tar tozásnak egyre inkább az a feltétele, hogy az adott egyén hajlandó legyen lemondani minden más kapcsolatról és vállalni egy sajátos teljesítményt: a vállalatvezető életet megtagadó munkáját. A neoliberális globalizáció egymásba fonódó osztály- és nemi dinamikája - amely a vállalkozások vezetőinek maszkulinitásában ölt testet - a férfiak előnyére csoportosítja át ugyan a forrásokat, ugyanakkor szélesíti a férfiak különböző csoport jai között húzódó anyagi szakadékot. Talán ez is magyarázza, hogy mi lyen vehemenciával alakulnak ki a példaértékű maszkulinitás új modell jei a fogyasztás, különösen a sport területén. Ebből az is sejthető továbbá, hogy ezek a folyamatok nagy valószínűséggel nem vezetnek majd stabil megoldáshoz a társadalmi nem és a társadalmi nemi reform körül jelen leg tapasztalható feszültségekre.


331

Az erőszak problémája — személyes és nemzetközi szinten Az emberi társadalom legsürgetőbb feladata jelenleg - az elmúlt fél év századhoz hasonlóan - az atomháború kiújulásának megakadályozása. Atomháborúra eddig csupán egyszer akadt példa, 1945-ben, amikor atombombák hulltak Japánra, és az atomfegyverek pusztítóereje akkori ban nem volt nagyobb egy erős hagyományos légitámadásénál. A mára felhalmozott atomfegyverek képesek lennének kiirtani az emberiséget. Csak valószínűsíteni lehet, hogy felhasználják-e őket. A háború maga összetett probléma, jellege és feltételei változnak. A hidegháború vége után nemzetközi szinten némi csökkenés követke zett be a fegyveres erőkben. Ezt azonban az atomfegyverek bővülése, több katonai összecsapás (például az öbölháborúk), valamint a sokfé le formában megjelenő erőszak, a „terrorizmus” követte (Onwudiwe 2000). A nyugati társadalmakban az erőszak továbbra is kiemelkedően fontos témája a tömegkultúrának, az akcióíilmektől a sportig (Messner 2002). Az erőszak - a kocsmaverekedésektől a szexuális zaklatásig - ma is krónikus probléma a személyközi kapcsolatokban. Az erőszak és a férfinem közötti kapcsolatot személyes szinten sta tisztikák támasztják alá (az Egyesült Államokban, Ausztráliában és más hasonló országokban a gyilkosságok és testi sértések 90 százalékát férfi ak követik el, a börtönlakók 90 százaléka férfi), de bizonyítják a gyilkos ságokról és egyéb hasonló bűncselekményekről készített tanulmányok (Polk 1994), valamint az elkövetőkre koncentráló kutatások (Messerschmidt 2000) is. A szervezeti erőszak szintjén is létezik ez a kapcsolat: a legtöbb katona, katonai pilóta, öngyilkos merénylő, rendőr és börtön őr férfi. Ezek a közismert tények egyre inkább problémaként jelennek meg. Milyen szerepet játszanak a maszkulinitás domináns formái az erőszak legitimálásában, akár a családokban, akár a katonai összetűzésekben, mint például az öbölháborúkban? Milyen szerepet játszik a társadalmi nem az erőszak kultúrájában, illetve az erőszakot alkalmazó intézmé nyekben? A személyes fejlődésnek milyen mintái terelik a fiúkat és a férfiakat az erőszakos cselekmények felé? Manapság heves vita zajlik

ezekről a kérdésekről, ahogy arról is, hogyan jelennek meg ezek a té mák a békefenntartás folyamatában (Breines et al 2000). Annak felis merése, hogy a maszkulinitás lehet a kapocs a társadalmi konfliktus és az erőszak között, új távlatokat nyitott meg az erőszak megelőzésében (Kaufman 1999, 2001). Arról azonban folynak még viták, hogy hogyan értsük meg ezt a kapcsolatot: pszichoszociális, strukturális és diskurzív értelmezések egyaránt napvilágot láttak (Jefferson 2002). Az világos, hogy az erőszak megértéséhez nem elegendő a társadalmi nem vizsgálata. Tudjuk, hogy az erőszaknak számtalan oka lehet, megje lenési formája pedig társadalmanként, országonként és időben is válto zik (Archer és Gartner 1984); fontos példa erre a gyilkossági statisztikák és a regionális szegénység közötti összefüggés (Pridemore 2002). Ráadá sul a maszkulinitásnak sem egyértelmű velejárója az erőszakra való haj lam. Az ebben a könyvben bemutatott kutatás is bizonyítja, hogy sokféle maszkulinitás létezik, és ezek a történelem során változnak. Az összeha sonlító tanulmányok - amilyen például Kersten munkája Ausztráliáról, Németországról és Japánról (1993) - azt mutatják, hogy az erőszakos bűncselekmények eltérő előfordulási aránya összefüggésben állhat a kü lönböző kultúrákban található maszkulinitások konkrét történelmével. Következésképpen a konkrét maszkulinitásokat kell megvizsgálnunk, hogy megérthessük, hogyan juttatják a konkrét cselekvők erőszakként kifejezésre a társadalmi feszültségeket. Ilyen mechanizmust tár elénk Tomsen (1998) munkája, amelyben a „heteroszexuális pánikot” vizsgálja a fiatal férfiak által elkövetett homofó'b gyilkosságok esetében. Mindezeken túl a személyek közötti erőszak nem ugyanaz, mint a maszkulinitások felvonultatása a nyilvános tereken az öbölháborúk és egyéb erőszakos összetűzések során. A háborúhoz, és ezen belül az atomháborúhoz is, intézmények és csoportok - hadseregek, kormá nyok, fegyvergyárak, gerillamozgalmak stb. - tevékenysége szükséges. Ha meg akarjuk érteni a háború nemi vetületeit, akkor ezeket a kérdé seket a maszkulinitás intézményesüléseként kell felfognunk a katonai erőkön belül, ahogy azt Barrett (1996) is tette. Messerschmidt (1997) úttörő munkát végzett, amikor a dokumentarista esettanulmány mód szerével vette górcső alá a maszkulinitást a „Challenger” űrsikló tragé diájának elemzésekor - ez az út a háború megértéséhez is elvezethet.


333

Készültek már tanulmányok a maszkulinitás szervezeti konstrukció járól a fegyveres erőknél Németországban (Seifert 1993), Nagy-Britanniában (Morgan 1994), az Egyesült Államokban (Barrett 1996), Ausztráli ában (Agostino 1998), Izraelben (Klein 2000), valamint Törökországban (Sinclair-Webb 2000). Tanulságos beszámolók állnak emellett rendel kezésünkre arról, hogyan alakultak a maszkulinitások a fegyveres vagy részben fegyveres ellenállási mozgalmakban Palesztinában (Peteet 2000) és Dél-Afrikában (Xaba 2001). Az állami fegyveres erők tanulmányozásából kiderül, hogy kimutat ható egy szervezeti törekvés arra, hogy kialakítsanak és hegemón hely zetbe hozzanak egy szűkén definiált maszkulinitást, amely lehetővé teszi, hogy viselői hatékonyan valósítsák meg a szervezet erőszakos céljait. Kü lönösen Barrett mutat rá arra, hogy a követelmények eltérőek lehetnek a különböző fegyvernemeknél. Az ellenállási mozgalmaknál kevesebb nyilvánvaló intézményesülésre derült fény, létezik azonban egy haté kony informális csoportfolyamat, amely a személyes erőszakra össz pontosító maszkulinitások létrehozására irányul. Olvashatunk már egy páratlan tanulmányt a háború utáni maszkulinitásokról, valamint a nemzetközi békefenntartás nemileg megha tározott folyamatáról Bosznia esetében (Cockburn és Zarkov 2002). Megjelent emellett néhány rendkívül tanulságos írás azokról a nemileg meghatározott kulturális folyamatokról, amelyek általában támogatják a háborút, habár néha éppen ellene mozgósítanak. A szovjet kultúrés politikatörténetről szóló komplex tanulmányában Novikova (2000) feltárja azt a nemekhez köthető képi világot, amely a korábbi korsza kokban fenntartotta a katonai morált, ugyanakkor az afganisztáni be avatkozás során felbomlott, és végül a Szovjetunió összeomlása után a nempolitika éles irányváltását eredményezte. Az első öbölháborúról szóló tanulmányában Niva (1998) rámutatott arra, hogy az 1990-1991es amerikai beavatkozás képi világa miképpen igyekezett összeegyez tetni a katonai keménységet és agressziót a férfiak közötti gyengédség és könyörületesség tematikáival. Ezek a témák az amerikai maszkuli nitások közelmúltban tapasztalható átdolgozása során is felmerültek, és fontos szerepük volt a katonai tevékenység legitimációjának meg szerzésében.

334

UTÓSZÓ

Ügy tűnik, 2003-ra jobbára megtörtént az irányváltás. A Világke reskedelmi Központnál történt tömegmészárlás után a Bush-kormány megpróbált nemzetközi támogatást szerezni a „terrorizmus elleni hábo rúhoz”. Az Irak elleni támadásnál azonban az amerikai kormány lénye gében felhagyott a nemzetközi legitimitás keresésével és a puszta erőre támaszkodott. Az amerikai kormánynak és médiának sikerült belföldi legitimitást szereznie az Irak elleni támadáshoz, jórészt azzal, hogy meg győzték az amerikai közvélemény nagy részét arról, hogy az iraki kor mány kapcsolatban állt az ikertornyok elleni támadással. A világ többi részén tudták, hogy ez nem igaz. Hogy a csupasz erő mint lett hiteles politikai lehetőség, ahhoz talán egy másik kultúrtörténeti tanulmány adhat támpontokat. Gibson (1994) kimutatta, hogy a vietnami vereség után egy hipermaszkulin „félkato nai kultúra” erősödött meg az USA-ban. A jelenlegi amerikai kormány ugyan nem közvetlenül a félkatonai körökből alakult, de olyan politikai kultúrát képvisel, amelyet jobban befolyásoltak a közvetlen erőszakos cselekmények eszméi, mint bármely más korábbi kormányzatot. Ezeknek az összefüggéseknek a megértése - mind a személyi, mind az intézményi szinten - sokat jelenthetne a gyakorlatban és a kutatásban egyaránt. Az erőszak elleni politika nem hatékony, sőt akár kontraproduktív is lehet, ha nem értjük a probléma társadalmi nemi dinamikáját. A konfrontatív rendfenntartás bizonyos helyzetekben például olyan férfias kihívást jelent, amely nemhogy csökkentené az erőszakot, hanem inkább további erőszakot provokál (vö. Tomsen 1997). Nagyon hason ló dinamikát idézett elő Palesztina izraeli megszállása, és valószínűleg ugyanilyen hatással jár majd a jelenleg folyó nyugati offenzíva az iszlám társadalmak ellen. Az 1990-es években elindult pár olyan erőszakmegelőzési program, amely a maszkulinitáskutatás eredményeit használta fel: akadt köztük nagy volumenű kampány is (Kaufman 1999), más programok pedig stra tégiákat dolgoztak ki nehéz csoportok, például kamaszok (Denborough 1996) vagy börtönlakók (Sabo, Kupers és London 2001) számára. Fontos, hogy ez a stratégia terjedjen, de ugyanilyen lényeges, hogy a maszkulinitás megértésének friss fejleményeit is felhasználják. Ez a munka csak akkor lehet sikeres, ha a programok kidolgozói képesek


335

megragadni a maszkulinitások, az erőszak és az erőszakmegelőzés hely zeti sajátosságait, illetve ha képesek elmozdulni a személyes szintről az intézmények és nemzetek szintjére. A maszkulinitások megértésének fo lyamatos fejlődése fontos eleme annak a tudásnak, amelyre szükségünk van ahhoz, hogy egy békésebb, élhetőbb világot építsünk.

Maszkulinitáspolitika a világban A társadalmi nemek világrendje általában a férfiaknak kedvez a nők kel szemben. Néhány helyi kivétel ellenére kijelenthető, hogy létezik egy patriarchális osztalék a férfiak számára, amely magasabb jövedelemből, magasabb szintű munkaerő-piaci részvételből, az ingatlanok egyenlőt len tulajdonosi szerkezetéből, az intézményes hatalomhoz való nagyobb hozzáférésből, illetve kulturális és szexuális privilégiumokból tevődik össze. Ezt kimutatta a nők helyzetét vizsgáló nemzetközi kutatás (Taylor 1985, Valdés és Gomáriz 1995), bár a férfiakra vonatkozó következmé nyekkel általában nem foglalkoztak. Ezek tehát a világszerte jelen lévő hegemón maszkulinitás körülményei, ahol a hegemón maszkulinitás do mináns maszkulinitás, amely magába foglalja, szervezi és legitimálja a férfiak dominanciáját a társadalmi nemek világrendjében. A társadalmi nemek világrendjében érzékelhető egyenlőtlenségek a társadalmi nemek helyi rendjében tapasztalhatóakhoz hasonlóan ellenállást váltanak ki. Változást még leginkább a nemzetközi feminista mozgalom sürget (Bulbeck 1998). A feminista csoportok közötti együtt működés legalább százéves múltra tekint vissza, noha a nőmozgalom csupán az utóbbi évtizedekben rendelkezik erős jelenléttel a nemzet közi fórumokon. Az 1979-es egyezmény a diszkrimináció minden for májának kiküszöböléséről, illetve az 1975-1985-ös ENSZ Nők Évtize de és más hasonló programok a diplomácia témái közé is beemelték a nemek közötti egyenlőtlenség problematikáját. Az ezekre épülő 1995ös pekingi konferencia részletes „cselekvési tervet” fogadott el, amely nemzetközi összefogást sürgetett olyan területeken, mint a gazdasági kirekesztés, a nők egészsége, a nők elleni erőszak vagy éppen a lányok oktatása.

336

UTÓSZÓ

Ugyanilyen fontos az eszmék, módszerek és cselekvési példák terjesz tése. A világméretű feminista mozgalom jelenléte, valamint a nemi kér déseket érintő világméretű vita kétségtelen ténye felerősítette a változás iránti kulturális igényt. Japánban például 1970 előtt is létezett több nő szervezet, a nemzetközi női felszabadítási mozgalom azonban egészen új kezdeményezéseket indított el (Tanaka 1977). Erre reflektáltak a kul turális műfajok, például a lányoknak szóló irodalom, vagy az erős nőket felvonultató képregények. Idővel a férfiak és a férfiak kulturális műfajai is reagáltak - néha határozottan ellenséges hangnemben. Ito (1992) kö vette ezeket a változásokat, és azt állítja, hogy a japán „férfikultúra” ré gebbi mintái összeomlottak a férfiak helyzetéről folytatott heves vita kö zepette. Nem alakult ki azonban a maszkulinitás új domináns modellje. Sok fejlett országban zajlottak hasonló események, helyi jellegű el térésekkel. A kihívás és az ellenállás, valamint a társadalmi nem világ rendjének létrehozásában szerepet játszó bomlási folyamatok helyi szin ten számos bizonytalansági helyzetet idéztek elő a nemi viszonyokban. Ezek közé tartozik: • a kizárólag férfiakból álló kapcsolati hálók és a szexista szervezeti kultúra megkérdőjelezése, ahogy egyre több nő lép be a politiká ba, az államigazgatásba és a felsőoktatásba (Eisenstein 1991), • a nemi identitások felbomlása, így az anyaországokban kialakul a queer politika, valamint néhány más kihívás is a meleg identitás sal szemben (Seidman 1996), • változások a városi értelmiség gondolkodásában, így kialakul a feminizmust támogató politizálás a heteroszexuális férfiak között (Pease 1997), • a médiában megjelenik „az új érzékeny férfi”, a válltömést viselő üzletasszony és a nemi változások sok más jelképe. Ezen bizonytalanságok megkérdőjelezik egyes csoportok hatalmát vagy identitását, így ezek a csoportok válaszként újra megerősítik a társadal mi nemek helyi hierarchiáját. Ennek értelmében létező minta a társa dalmi nemek politikájában a maszkulin fundamentalizmus - lásd a 9. fejezetben tárgyalt „fegyverlobbit”. Swart (2001) egy döbbenetes dél-


337

afrikai esetről számol be: az Eugene Térré Blanche által vezetett Afrikaner Weerstandsbeweging (AWB) nevű félkatonai szervezet afrikander férfiakat igyekszik mozgósítani az apartheid utáni rezsim ellen. A fér fias keménység kultuszához egyértelmű rasszizmus vegyül; dicsőítik a fegyvereket, a nőket pedig nyíltan kizárják a hatalomból. Nyilvánva ló párhuzamok vonhatók a Gibson (1994), illetve nemrégiben Kimmel (2004) által taglalt amerikai nemzetőrmozgalommal. A közép-európai maszkulinitást és rasszizmust vizsgáló Tillner (2000) bizonyítja, hogy a rasszizmus követői nem egyértelműen a hátrányos helyzetű fiatalok közül kerülnek ki, hanem olyan fiatal férfiak közül, akik dominanciára törnek, és ez az irányultság a nemekhez és a fajokhoz való viszonyuk ban egyaránt megjelenik. Ezek a nemek közti viszonyokban tapasztalható változásokkal szem ben megfogalmazott fundamentalista reakciók látványosak, de vélemé nyem szerint a férfiak többsége nem így reagál. A bevezetőben utaltam arra, hogy a felmérések tetemes bizonyítékkal szolgálnak arra, hogy a nemi viszonyok változásait széles körben elfogadják, azaz a közvéle mény támogatóan viszonyul a nemek közötti egyenlőség kérdéséhez. A vélemény változása azonban nem jár szükségszerűen együtt a gya korlat megváltozásával is. Fuller például megjegyzi, hogy hiába válto zott meg a perui férfiak véleménye, ...a befolyásos pozíciók, a szövetségek és támogatások hálózatába belépést je lentő férfiszolidaritási kapcsolati hálók olyan területeken épülnek, amelyek a sport férfias kultúrája, az alkoholfogyasztás, a bordélyházak látogatása vagya szexuális hódításról szóló beszámolók révén termelődnek újra. Ezek a mecha nizmusok biztosítják a férfiak monopóliumát, de legalábbis megkülönbözte tett hozzáférését a nyilvános szférához, és kulcsfontosságú szerepet játszanak a maszkulinitást létrehozó hatalmi rendszerben. (Fuller 2001:325). Szerintem a nemi viszonyok változásának ez a gyakorlati visszafordítása elterjedtebb és sikeresebb reakció a férfiak közt, mint a férfias fundamen talizmus. Ezt a folyamatot a neoliberalizmus is támogatja. A piac védel mével védik vagy visszaállítják a férfiaknak juttatott patriarchális oszta lékot anélkül, hogy nyílt maszkulinitáspolitika mozgósítaná a férfiakat.

338

UTÓSZÓ

Ugyanakkor a nemzetközi kapcsolatok, a nemzetközi állam, a mul tinacionális vállalatok és a globális piacok világában mégis csatasorba álltak a maszkulinitások. Mostanában kétféle modell körvonalazódik. Az egyik modell a bevezetőben leírt transznacionális vállalati maszkulinitás modellje. Ez váltotta fel a polgári maszkulinitás régebbi, helyi modelljeit, amelyek jobban beágyazódtak a helyi szervezetekbe és a he lyi konzervatív kultúrákba. Az elmúlt évtizedekben a transznacionális vállalati maszkulinitásnak mindössze egyetlen fontos kihívója akadt a hegemóniáért folytatott küzdelemben: a katonaság merev, irányításelvű maszkulinitása, valamint annak változatai a katonai stílusú bürokra tikus sztálinista diktatúrákban. Miután a sztálinizmus a hidegháború végén összeomlott, a világ színpadát uralja az új kapitalista vállalkozó rugalmasabb, számítóbb, egocentrikusabb maszkulinitása. A legnagyobb hatalmak politikai vezetése - olyan személyiségek vezetésével, mint Clin ton, Schröder és Blair - egy ideig idomult ehhez a maszkulinitáshoz, és fenyegetéstől mentes viszonyt alakított ki a feminizmussal. A transznacionális vállalati maszkulinitás nem homogén. A kelet ázsiai konfuciánus változat nagyobb hangsúlyt fektet a hierarchiára és a társadalmi konszenzusra. Az Észak-Amerikára jellemző szekularizált keresztény változatban több a hedonista és individualista elem és job ban tűri a társadalmi konfliktusokat. Bizonyos területeken máris ki alakult a konfliktus az ezeket a maszkulinitásokat megjelenítő üzleti és politikai vezetés között, olyan vitákban, ahol az „emberi jogok” állnak szemben az „ázsiai értékekkel”, vagy ahol az a kérdés, mekkora legyen a kereskedelmi és befektetési liberalizáció mértéke. Hooper (1998), aki inkább a nemzetközi politikára, nem annyira az üzleti életre koncentrál, felvet egy kissé eltérő mintát a globális szín téren létező maszkulinitások hegemóniájában. Egy kemény, hatalom központú maszkulinitás dominál a diplomácia, a háború és a hatalmi politika világában - távol tartva a családi otthon feminizált világától, de egyben elkülönülve más maszkulinitásoktól is, például a munkásosztály, az alárendelt helyzetben levő etnikai csoportok, a gyávák és a homoszexuálisok maszkulinitásától. Itt nem csupán arról van szó, hogy egy már létező maszkulinitás jut kifejeződésre a nemzetközi politiká ban. Hooper azt állítja, hogy a nemzetközi politika a maszkulinitások

A

maszkulinitás p o l i t i k á j a

jelen leg

339

konstrukciójának egyik legfontosabb területe, például a háborúban vagy a folyamatos biztonsági fenyegetések révén. Hooper azt is állítja, hogy a napjainkban tapasztalható globalizációs tendenciák többféleképpen is „felpuhították” a hegemón maszkulinitást. Gyengültek a kapcsolatok a katonasággal, hiszen világméretű tendencia a demilitarizáció - a hidegháború vége óta jelentősen csökkent a világ hadseregeiben szolgáló férfiak száma. A férfiak ma gyakrabban jelennek meg fogyasztóként, és napjaink vállalatvezetése is nagyobb hangsúlyt helyez a hagyományosan „nőiesnek” tartott tulajdonságokra, amilyen például az interperszonális készség vagy a csapatmunka. Hooper kitér az észak-amerikai és a japán vállalati kultúra kölcsönhatására is, és meg állapítja, hogy a globális átstrukturálás során mindkét fél kölcsönzött elemeket a másiktól. Noha a hegemón maszkulinitás Hooper (1998), Niva (1998) és Messner (1993) által leírt felpuhulása megfelel a valóságnak, ez nem jelenti a „keményebb” maszkulinitások eltűnését. George W. Bush elnökké vá lasztása, a New York-i Világkereskedelmi Központ elleni támadás poli tikai következményei, valamint a nacionalizmus és a katonai erők Irak elleni 2003-as támadást eredményező újramozgósítása az Egyesült Álla mokban azt mutatja, hogy továbbra is lehetséges keményvonalas politi kát folytatni az egyetlen megmaradt szuperhatalomban. Kínában ennek lehetősége soha nem is szűnt meg. Bush jellegzetes stílusa - amelynek elemei az amerikai nacionalizmus, a vallásosság, a vállalati érdekek tá mogatása és az alternatív vélemények elutasítása - talán nem könnyen exportálható maszkulinitásmodell. Lokális változatait azonban máshol is létre lehet hozni. Hiába törnek azonban ezek a változatok hegemóniára, nem állíthat juk, hogy ezek lennének a maszkulinitás kizárólagos megjelenési for mái a globális fórumokon. A „meleg” identitások nemzetközi terjesztése fontos jele annak, hogy a nem hegemón maszkulinitások is meg tudnak jelenni a globális színtéren. Politikai hangot is képesek találni például az emberi jogok és az AIDS-megelőzés területén (Altman 2001). Más politikai alternatívát kínálnak a hegemónia ellen fellépő mozgal mak, amelyek szembeszállnak a társadalmi nemek jelenlegi világrend jével, valamint az abban domináns szerepet játszó csoportokkal. Ezeket

340

UTÓSZÓ

néha az új maszkulinitások népszerűsítéséhez kapcsolják, ugyanakkor ezek a megmozdulások úgy látják, hogy a maszkulinitások akadályoz zák a társadalmi nemi viszonyok reformját. A legnagyobb és legismer tebb ilyen csoportosulások a feminizmust támogató amerikai férficso portok, amelyek esernyőszervezete, a NOMAS (National Organization fór Mén Against Sexism - Szexizmust Ellenző Férfiak Országos Szerve zete) az 1980-as évek eleje óta aktiv (Cohen 1991). Globálisabb szemlé letű a Kanadából indult „fehér szalag” kampány, amely rendkívül sike resen mozgósította az embereket a nők elleni erőszak ellen, és ma már a nemzetközi színtéren is jelen van (Kaufman 1999). Ilyen mozgalmak, csoportok vagy reformprogramok sok országban léteznek, például Németországban (Widersprüche 1995), Nagy-Britanniában (Seidler 1991), Ausztráliában (Pease 1997), Mexikóban (Zingoni 1998), Oroszországban (Sinelnikov 2000), Indiában (Kulkarni 2001) és az északi államokban (Oftung 2000). A felvetett témák sokszínűségét jól mutatja a japán férfimozgalommal foglalkozó 1996-os kiotói konfe rencia, amelyen esett szó fiatalokról, melegekről, munkáról, gyermeknevelésről, a testről, a nőkkel folytatott kommunikációról, valamint a férfimozgalom globalizációjáról (Menzu Senta 1997). Ezek a mozgalmak és csoportok jobbára kicsik, és általában rövid éle tűek. Mégis elmondható, hogy az 1970-es évek óta jelen vannak a nemi politikában, és ez idő alatt jelentős tapasztalatot szereztek, számos gon dolatot felépítettek. Ezeket aztán fordítások, a publikációk új kiadásai, az aktivisták és kutatók utazásai, valamint a kormányközi ügynökségek munkája révén nemzetközi szinten is terjesztették. Mostanában néhány nemzetközi ügynökség - így például az Európa Tanács (Olafsdóttir 2000), a FLACSO (Valdés és Olavarría 1998) és az UNESCO (Breines et al 2000) - támogatásával lezajlottak az első olyan konferenciák, amelyeken azt tárgyalták, milyen következményei vannak a maszkulinitás új perspektíváinak a közéleti politikára. Mára az ENSZ a férfiakról és a nemi reformról folytatott nemzetközi párbeszéd központjává vált. A nők 1995-ös pekingi világkonferenciá ján elfogadott Cselekvési Programban témaként jelenik meg a férfiak szerepe a nemek közötti egyenlőség elérésében. Az elmúlt évtizedben több más nemzetközi konferencia is érintette ezt a kérdést. A nők hely-


341

zetével foglalkozó ENSZ-bizottság 2004-es tanácskozásán a „férfiak és fiúk szerepe a nemek közötti egyenlőség elérésében” a két kiemelt téma egyike volt. Ez a tanácskozás a világ minden táján dolgozó aktivisták és kutatók egy éven át tartó előkészítő munkája után (UN Divisionfor the Advancement of Women 2004) megfogalmazta az „Elfogadott követ keztetések” című dokumentumot a férfiak és a fiúk szerepéről, és ez lett a terület első széles körű nemzetközi politikai állásfoglalása. Ügy tűnik, a férfiak és a maszkulinitások változásának kérdései meg érkeztek a nemzetközi színtérre. Ez azonban olyan időszakban történt, amikor virágkorát éli az újkonzervatív politika, és szinte bizonyosan el lenezni fog bármilyen nagy lépést a nemek közötti egyenlőség irányába. Úgy látszik, a maszkulinitáspolitika továbbra is támadás alatt fog állni. Az ebben a könyvben feltárt témák továbbra is nehéz, de fontos kérdések lesznek az emberi társadalom jövője szempontjából.

Jegyzetek 1 2 3 4 5 6

7 8

9

10 11 12

A háborúban elesett hősök emlékünnepe, [a ford.] Freud 1995 [1905]: 111. The Glebe and Western Weekly (Sydney), 1993. július 7. Ezekről az állításokról közöl hasznos gyűjteményt K. Thompson (1991). A kocsmáros ki is adta ezeknek a helyi hírnevet jelentő párbeszé deknek egy fájdalmasan mitologizált verzióját: Elliott 1992. Mannheim 1996 [1929] a tudásszociológia klasszikusa. A természettudósokról készült kutatásokhoz lásd például Charlesworth et al. 1989. Foucault 1990 pedig nagyszerű történelmi tanulmány a tudás gyakorlati kontextusáról. Kessler és McKenna 1978; West és Zimmerman 1987. A harci DNS-hez lásd Bly 2000: 204. A társadalmi nem és a tudo mány kapcsolatáról ma már gazdag irodalom áll rendelkezésünkre, lásd Keller 1985, Harding 1991; ezen belül a maszkulinitáshoz lásd Easlea 1983. Az evolúció tudományos felfogása és a társadalomkritika közötti kapcsolat egyértelmű Desmond és Moore (1992) Darwin-életrajzában. A tudomány folyamatosan rekonstruáló természetéről a klaszszikus mű Lakatos 1999. A nagy narratívákhoz: Lyotard 1993, a gazdasági racionalizmushoz: Pusey 1991. Emellett érvel Marcuse 1955, Mitchell 1975. Freud 1995 [1905], 1994a [1909a], 1994b [1909b]

344 13

14

15

16 17 18

19 20 21 22 23

24 25

JEGYZETEK

Freud 1995 [1905], 1998 [1917], Aki szeretné elolvasni ezt az esetet, annak érdemes elolvasnia egy másik lebilincselő írást, a Farkasem ber leírását Freudról: Pankejeff 1971. Freud 1992 [1930]. Laplanche és Pontalis ad összefoglalást a felettes én elméletéről (1994:188-191); alkalmazás a maszkulinitásra: Silverman 1986. A femininitásról szóló vita összegzéséhez lásd Chodorow 1978 és Garrison 1981. A maszkulinitással foglalkozó eredeti tanulmányok: Klein 1999, Boehm 1930, Horney 1932. Reik 1967 [1957]; Bieber et al. 1962; a normalizáció mint gyógymód Dolto 1974. Lewes 1988. Jung 1953 [1928]: 187. Az itt bemutatott témákat különösebb változ tatás nélkül több tanulmányban és könyvben is olvashatjuk, például Jung 1982. Jung és Freud szakításáról lásd Wehr 1987. Jung 1953: 199-208. Bethal 1985, Bly 2000, és még sokan mások, akiket felsorolni is hosz szadalmas lenne. Példákért lásd Kaufman és Timmers 1983, K. Thompson 1991. Erikson 2002. A központi nemi identitáshoz: Stoller 1968, 1975. A gyermekkori fejlődéshez: Tyson 1986; a homoszexualitáshoz: Friedman 1988; az antropológiai alkalmazáshoz: Stoller és Herdt 1982, a transzszexu alitás felfedezéséhez: King 1981; Bolin 1988 pedig egy figyelemre méltó közösségi kutatás. May 1986. May saját nemekkel foglalkozó munkája (1980) a fantá ziát hangsúlyozza, de egy érdekesen merev dichotómiára épül. Adler 1956: 55, 1994 [1927], 1928. Noha manapság ismét megújult az érdeklődés a pszichoanalízis iránt, Adler munkásságát jobbára mellőzik. Történetét Ellenberger mutatja be (1970). Kapcsolatáról Freuddal legrészletesebben Stepansky ír (1983), az ő értelmezését vettem a két tudós szakításának leírásakor. Stepansky ugyanakkor megdöbbentő módon azt vallja, hogy Adler megfigyelései a társa dalmi nemről sem „politikai”, sem „társadalmi” elemzésnek nem tekinthetők, illetve hogy Adler tekintélyes mennyiségű munkássága a társadalmi témákról pusztán „ürügy” a pszichológiai elképzelések felvázolására. Stepansky egyáltalán nem foglalkozik a feminizmus

Jegyzetek

26 27

28 29 30 31 32

33 34

35 36

37

38 39 40

345

jelenlétével Adler környezetében, ami szemléletmódjának beszűkültségéről árulkodik. Reich 1970 [1933], 1972. Horkheimer 1936, Fromm 1993, Adorno et al. 1950. A tekintélyelvű személyiségről folytatott Egyesült Államokbeli vitáról lásd Christie és Jahoda 1954. Malinowski 1927; későbbi alátámasztása: Parsons 1964. Sartre 2006, Beauvoir 1972 [1949], Laing 1960: 73, Laing 1961, Laing és Esterson 1964. Ezt láthatjuk Sartre későbbi munkáiban (1976a, 1976b). Ennek je lentőségét a társadalmi nemekre nézve lásd Connell 1982. Ez drasztikusan tömör összefoglalása egy komplex nézethalmaznak. A lacani iskola történetéhez lásd Roudinesco 1990. Feminista alkal mazásához lásd Mitchell 1975, Irigaray 1985 és Grosz 1990. Deleuze és Gauttari 1977, Hocquenghem 1978. Chodorow 1978, 2000; Dinnerstein 1976. Craib 1987 alkalmazza a tárgykapcsolati megközelítést úgy, hogy egyértelműbben ismeri el a maszkulin dominancia intézményi alapjait, érvelését azonban nem viszi végig. Ennek a megközelítésnek a kritikája a maszkulinitás el méletében: McMahon 1993. Rosenberg 1982. Epstein 1988. Maccoby és Jacklin (1975) vaskos összeállítása alapoz ta meg a nemi különbségek általános mintáját. A metaanalitikus irodalom - például Eagly 1987 - tudatosan igyekszik meghaladni ezt az álláspontot. Eagly minden kérdésben próbál végletesen sarkí tani, mégsem sikerül kimutatnia, hogy a nemek közötti különbsé gek erősen meghatároznák az egyes tulajdonságokat. Közéjük tartozik Flórian Znaniecki, Talcott Parsons, Ralph Linton, Siegfried Nadel, Bruce Biddle. A fogalom történetéről lásd: Connell 1979. Komarovsky 1964; Parsons és Bales 1956. A történeti áttekintést részletesebben lásd Carrigan et al. 2009. Hacker 1957; vö. Hartley 1959. Schools Commission 1975. A nemi szerepek reformájának egyik leg népszerűbb modellje az „androgünitás” volt, lásd Bem 1974, Lenney 1979.

346 41

42

43 44

45

46

47

48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59

JEGYZETEK

Pleck és Sawyer 1974, Farrell 1974 és Nichols 1975 a férfifelszaba dítás korai elméleti megalapozói. Farrell később a jobboldal felé fordult, amiről a 9. fejezetben lesz szó. Az említett tanulmányok: Balswickés Peek 1971, Ffarrison 1978. Pleck 1976,1977; Snodgrass 1977. A feminizmusellenes fordulat kez deteihez lásd A Berkeley Férfiközpont 1973-as közleményét, ame lyet Pleck és Sawyer közöl (1974: 174); valamint Goldberg könyvét (1976). Pleck 1981: 160 A szerep fogalmáról általában lásd Urry 1970, Coulson 1972, vala mint Connell 1979. A nemiszerep-elmélethez lásd Edwards 1983, Stacey és Thorne 1985. A maszkulinitás kutatásában való felhasz nálás kritikájához lásd Carrigan et al. 2009, Kimmel 1987. Olvasható példák erre: Stearns 1979, Pleck és Pleck 1980. Voltak mások is, sokkal rosszabbak, amelyek idézésétől megkímélném az olvasót. Az átfogó felméréses megközelítéshez lásd Rotundo 1993; a lokális kutatásokhoz lásd Carnes és Griffen 1990, Roper és Tosh 1991, illet ve különösen: Heward 1988, Grossberg 1990. Seccombe 1986. A családi bér politikai jellegét részletes regionális kutatások is alátámasztják, például Metcalfe 1988 az ausztrál bá nyászokról, vagy Rose 1992 a brit szövőkről. Gilding 1991. Phillips 1980,1984,1987. Mead 1963 [1935], Későbbi elmélete a társadalmi nemekről konzer vatívabb: Mead 1950. Herzfeld 1985; a machismo tárgyalásához lásd például Bolton 1979. Herdt 1981,1982,1984. Modjeska 1990 megkérdőjelezi a „ritualizált homoszexualitás” elterjedtségét. Gilmore 1990. Strathern 1978, 1981. Schieffelin 1982. Clifford és Marcus 1986, Strathern 1991. Az interakció és a társadalmi nem kapcsolatáról: West és Zimmerman 1987; a maszkulinitásokról: Messner 1992, Klein 1993. Gruneau és Whitson 1993, Fine 1987. Donaldson 1991.

Jegyzetek

60 61 62 63 64 65

66

67

68 69 70 71

72 73 74 75 76

347

Collinson, Knights és Collinson, 1990, Tolson 1977, Messerschmidt 1993, Staples 1982. Willis 2000, Kessler et al. 1985. Carrigan, Connell és Lee 2009 definiálja a hegemón maszkulinitást; a fogalom kritikájához lásd Donaldson 1993. Walker 1988. Az iskolákban tapasztalható dialektikáról lásd Connell 1989; az edzőtermekről: Klein 1993. Cockburn 1983: 171-172. Későbbi munkáiban még nagyobb hang súlyt helyez a folyamat politikai jellegére: Cockburn 1991. Az acélgyá ri munkásokról: Corman, Luxton, Livingstone és Seccombe 1993. Hearn 1987, Seidler 1989. A brit baloldalon mások is foglalkoztak hasonló témákkal, például Brittan 1989, Hearn és Morgan 1990, va lamint Segal 1990 (részletesebben a következő részben). Ezt legjobban a mozgalmi folyóiratokban lehet látni, ilyen az Achil les Heel [Achilles-sarok] Nagy-Britanniában, a ChangingMen [Vál tozó férfiak] az USA-ban és az XY Ausztráliában. A fundamenta lista írásra példa „a férfiak lelkészétől” („Jézus maximálisra fokozta Bili férfiasságát”): Colé 1974. Weinberg 1973, Herek 1986. A titkos vágyról Mieli 1980; a szexualizációról Connell, Davis és Dowsett 1993. Altman 1972, Watney 1980. camp: Susan Sontag által bevezetett szó a harsány, akár giccsesen díszes stílusra; butch: férfias külsejű, jellemzően leszbikus nő; queer: a hetero- és homoszexuális, meleg és leszbikus fogalmakat és a ben nük rejlő határozott felosztásokat elutasító elméleti vonulat, mozga lom [a ford.] Morgan 1970, Mitchell 1971. A fogalom hasznos frissebb körüljárá sa Walby 1989. Comer 1974; Dalia Costa és James 1972. Segal 1983 dokumentálja a brit vitákat a családi viszonyok átépítéséről. A feminista gondolkodáson belüli fordulathoz lásd Segal 1987. Máig tartó jelentőségének bemutatásához: Smith 1989. Ehrenreich 1983. A tudományos életben kibontakozó férfimozgalom mal szembeni feminista szkepszisről lásd Canaan és Griífin 1990. Chesler 1978; Segal 1990.

348 77

78

79

80 81 82 83

84 85 86 87 88 89

JEGYZETEK

Badinter 1992. Kemper 1990 vizsgálta a tesztoszteronról folytatott kutatásokat, és bonyolult társadalmi/biológiai ok-okozati viszonyo kat talált. Érvelésem a frankfurti iskola „kritikai elméletére” épít, ugyanak kor szeretném hangsúlyozni az empirikus tudás jelentőségét a kriti kában. A kritikai tudásnak a pozitivizmusnál konkrétabbnak kell lennie, nem általánosabbnak: jobban kell tisztelnie az adatokat, mé lyebbre kell ásnia a társadalmi valóság feltárása közben. Hasznos modelleket az oktatáskutatásban alakítottak ki: Giroux 1983, Sullivan 1984, Wexler 1992. A szociobiológia korai szakaszához lásd Tiger 1969, Tiger és Fox 197 (férfiklubok); a későbbi fejleményekhez: Wilson 1978. Goldberg 1993 a hormonok bajnoka. San Francisco Chronicle, 1994. február 3. Kemper 1190: 221. A szociobiológiai érvek logikájának kitűnő kri tikájához lásd Rose, Kamin és Lewontin 1984: 6. fejezet. Imperato-McGinley et al. 1979. Újabb példákhoz a feminista vizuális szemiotikára lásd Feminist Review 1994, no. 46. A divathoz és a szépséghez: Wilson 1987, Chap kis 1986. A szabályozás elméleteihez: Foucault 1990, Turner 1984. A sporthoz: Theberge 1991; a rekonstrukciós sebészet és a társa dalmi nem kapcsolatához: Dűli és West 1991, Tiefer 1986. Easthope 1986; Jeffords 1989; Garber 1992. Vance 1989: 21 Pringle 1992. Harrison 1978. A „férfiakról szóló könyvek” műfajban a legújabb példa erre a témára Farrell 1993: 4-7. fejezet. Rossi 1985: 161. A több társadalmi nem témájához: Williams 1986, Trumbach 1991. A biológiai nem tudományos észlelésének történelméhez: Laqueur 2002.

90 91

Maroubra: Sydney tengerparti elővárosa [a ford.] A sport tömeglátványosságát kifejezetten a férfitestek alkotják, a női sportokat a média marginalizálja: Duncan et al. 1990. Érve lésem itt a Messner és Sabo (1990) által gyűjtött kutatási adatokra támaszkodik.

Jegyzetek

92 93 94 95 96 97 98 99 100

101 102

103

104

105 106 107

349

Gerschick és Miller 1993. Donaldson 1991:18. Dél-Afrikáról lásd Nattrass 1992; az „új osztály” és az oktatás kapcsolatáról: Gouldner 1979. „Bizánc”, In Yeats 2001: 84-85. Connell 1983: 19. Messner 1992, Curry 1992. Hocquenghem 1978. Cummings 1992 magáért beszél; Éon a sírból Kates 1991 segítségé vel. Dávid esetéhez lásd Laing 1960: 73. Turner 1984. Rhode 1990 mutatja be a kortárs amerikai gondolko dást a különbségekről. Morin 1986 szolgál praktikus technikai részletekkel azok számára, akik szeretnék kipróbálni. Hocquenghem 1978 lelkesen fejti ki a kul turálisjelentést; Connell és Kippax 1990 pedig a gyakorlat kijózanító részleteiről számol be. Kosík 1967. Bloch 1978 fejti ki ezt a gondolatot az európai és észak-amerikai protestáns középosztály példáján. Laqueur 2002 átfogóbb elemzést ad hasonló gondolatok mentén a testről vallott nézetekről. Tiger 1969: 211. Tiger a későbbiekben azt is felveti, hogy a háború talán hozzátartozik „a férfias esztétikához”, csakúgy, mint a ver senyautóval száguldozás... Ennek ellenére érdemes elolvasni ezt a részt; Bly Vasjankó című művéhez hasonlóan ez is döbbenetes pél da arra, milyen zavaros elképzeléseket hoz felszínre egyesekből a maszkulinitás témája, ez esetben ehhez hozzáadódik még az is, amit C. Wright Mills egyszer „őrült realizmus”-nak hívott. Az M/F skálák súlyosan zavaros logikájára Constantinople hívta fel a figyelmet klasszikus tanulmányában (1973). A maszkulinitással foglalkozó etnográfiai pozitivizmus Gilmore 1990 esetén érte el a mélypontját, Gilmore ugyanis a normatív elmélet és a pozitivista gyakorlat között ingadozik. Kessler és McKenna 1978 kifejt egy fontos érvelést „a nemi attribúciók elsőbbségéről”. A férfias nőkről ír tanulságosan Devor 1989. Easthope 1986; Brannon 1976. A maszkulinitás irodalmában ritkán fordul elő szigorúan szemioti kái megközelítés; ezzel a nézőponttal inkább olyan szövegekben ta lálkozhatunk, amelyek a társadalmi nem általánosabb kérdéseivel

350

108 109 110 111 112

113

114 115 116

117 118 119 120

121 122

JEGYZETEK

foglalkoznak. Ugyanakkor Saco 1992 egyértelműen a megközelítés védelmére kel, és a benne rejlő lehetőségeket bizonyítja is az a ta nulmánygyűjtemény, amelyben Saco írása megjelent: Craig 1992. Sartre 1976a: 259. Hollway 1984. Franzway et al. 1989, Grant és Tancred 1992. Mitchell 1971, Rubin 1994. A háromoldalú modell kifejtése: Connell 1987. Hunt 1980. Ugyanakkor kialakulóban van a feminista politikai gaz daságtan, és ezek a megjegyzések támaszkodnak a következő írá sokra: Mies 1986, Waring 1988, Armstrong és Armstrong 1990. A heteroszexualitás politikájáról nagyszerű tanulmányok születtek Kanadában: Valverde 1985, Buchbinder et al. 1987. A fogalmi meg közelítést Connell és Dowsett 1992 dolgozta ki. Interjú Ice-T-vel: City on a Hilt Press (Santa Cruz, CA), 1993. janu ár 21.; Hoch 1979. Rose 1992, különösen a 6. fejezet. Szeretném hangsúlyozni Gramsci fogalmának dinamikus jellegét, hiszen Gramsci elmélete nem a kulturális reprodukció funkcionalista elmélete, amilyennek gyakran beállítják. Gramsci mindig is a történelmi változások közepette zajló, vezető pozícióért folytatott társadalmi harcra gondolt. Wotherspoon 1991 (3. fejezet) írja le a légkört, miközben diszkréten hallgat a konkrét személyekről. Altman 1972; Anti-Discrimination Board 1982. Az idézet helye: Connell, Davis és Dowsett 1993: 122. Lásd például a Rubin által bemutatott amerikai fehér családokat (1976). Staples 1982. A fekete maszkulinitással foglalkozó újabb amerikai irodalom - például Majors és Gordon 1994 - Staples strukturális elemzésétől aggasztó módon visszatáncol a nemiszerep-elmélet felé; kedvenc politikai stratégiája pedig nem meglepő módon a fekete fi atalok reszocializációját segítő tanácsadó programok támogatása. Ellmann 1987. A vagyonmegoszláshoz lásd az egyesült államokbeli milliomosok ról készült felmérést: Forbes, 1992. október 19. A parlamentek öszszetételéről lásd az Interparlamentáris Szövetség 1993-as felmérését,

Jegyzetek

123 124 125 126 127 128

129

130

351

amelyről a San Francisco Chronicle adott hírt 1993. szeptember 12-én, illetve az ENSZ Fejlesztési Programját (UNDP): 1992: 145. Az időmérleg-vizsgálatok eredményei meglephetnek néhány olva sót; lásd Bittman 1991. Az okfejtés alapja: Russell 1982, Connell 1985, Ptacek 1988, Smith 1989. Messerschmidt 1993: 105-117. A válságtendenciák elméletéről lásd Habermas 1994, O’Connor 1987; alkalmazása a társadalmi nemre: Connell 1987: 158-63. Kimmel 1987; Theweleit 1987; Gibson 1994. Ezt a választ nagy részletességgel mutatja be Kimmel és Mosmiller 1992. Az életúttörténet módszerének védelméhez: Plummer 1983, McCall és Wittner 1990. A társadalmi változáshoz: Thomas és Znaniecki 2002, Blauner 1989. Sartre kifejtése a „progresszív-regresszív mód szerről”, amely az életúttörténet módszerének legfontosabb, a tár sadalomtudományokban mégis kevéssé ismert elméleti kifejtése: Sartre 1976. Tisztában vagyok azzal, hogy Sartre nemi előítéletek kel telve közelít a témához, ezért érvelésének felhasználásakor fi gyelembe vettem a szubjektivitásról és a társadalmi nemről szóló posztstrukturalista írásokat is, amilyen például Weedon 1987. Ezt inkább stratégiai, mint reprezentatív mintának lehetne nevez ni. Ez a megközelítés bevett az elbeszélt történelem (órai history) berkein belül. A szociológiában a „megalapozott elmélet” óta „el méleti mintavételként” ismert: Glaser és Strauss 1967. A további részletek: a történeteket Új-Dél-Wales államban gyűjtöt tük, legfőképpen, de nem kizárólagosan Sydney-ben, 1985-1986-ban. Néhány interjú nem sorolható be az itt bemutatott négy csoport egyikébe sem. Az interjúk időtartama egy-két óra volt, mindegyi ket magnóra rögzítettük. A részvevőknek elmondtuk, hogy a kuta tás célja, hogy feltárja a maszkulinitás változásait a férfiak életében. „Fókuszált interjúkat” készítettünk, azaz a témákat jól körülhatá roltuk, a kérdezők azonban teljes szabadságot élveztek abban, hogy ezeket a témákat hogyan közelítik meg és milyen válaszokra kér deznek rá részletesebben. Három kérdező vett részt a kutatásban, egy nő és két férfi. (Egyikük én voltam, noha én készítettem a legke vesebb interjút.) A magnófelvételekről teljes átirat készült. Az eset-

352

131 132 133 134 135 136 137 138 139 140 141 142 143 144 145 146 147 148 149

150 151

JEGYZETEK

tanulmányok elkészítéséhez a gépelt szövegeket és a magnófelvéte leket egyaránt használtam, hogy a szavak jelentését és a mozgósított érzelmeket jobban megértsem. Harminchat esettanulmány készült el, ezek megírása 1988 végéig eltartott. 1989 és 1992 között írtam meg a négy csoporttanulmányt, valamint néhány tanulmányt az egyes témákról. A csoporttanulmányok megírása közben nemcsak az életúttörténeteket felhasználó társadalomtudományos munkák mint például Dávid Riesman Faces in the Crowd [Arcok a tömegben] című munkája (1952) - lebegtek a szemem előtt, hanem az élettör ténetek egymásra mért kölcsönhatásait feltáró szépirodalmi mű vek is, különösen Heinrich Böll csodálatos regénye, a Csoportkép hölggyel (1973). Stacey 1990; Segal 1990: 294-319. Tolson 1977: 58-81; Willis 1979; Donaldson 1991. Walker 1989. Marx 1976 [1849]: 57. Wilson és Wyn 1987. Hopper és Moore 1990. Walker 1989, Fine 1991. Rubin 1994, Rich 1980. Connell, Davis és Dowsett 1993. Cunneen és Lynch 1988; Hopper és Moore 1983 az USA-ról. Willis 1978. Messerschmidt 1993,4. fejezet Stoller 1968; lásd a kritikáját az 1. fejezetben. Sennett és Cobb 1973. Congdon 1975, Willis 1978. Ahogy azt például a Bolin 1988 által tanulmányozott csoport meg határozza. Corman, Luxton, Livingston és Seccombe 1993, Burgmann 1980. Az ausztrál ellenkultúrához lásd Smith és Crossley 1975. A Franklin-gáthoz kapcsolódó történéseket dokumentálja: Wilderness Society 1983. Az ausztrál környezetvédelmi mozgalomról Hutton 1987 ad leírást; a stratégia és a köznépi valóság nagyszerű tanul mányozásához pedig lásd Watson 1990. A mozgalom történetéhez lásd Curthoys 1988. Kristeva 1984.

Jegyzetek

353

152 Freud 1992 [1930]: 5-10. 153 Horney 1932, Dinnerstein 1976. 154 Ez nem csupán holmi retorikai szófordulat. A nemzetközi ruházati ipar béreihez és körülményeihez lásd Fuentes és Ehrenreich 1983, Enloe 1990. 155 Az „Effeminista kiáltvány” indította útjára: Dansky, Knoebel és Pitchford 1977. 156 Ezt mutatja be az ausztrál kórházak esetén Game és Pringle 1983. Az ilyen intézményekben dolgozó férfiakról ad kitűnő leírást Wil liams 1989. 157 A felsorolt országokhoz lásd: Weeks 1977, D’Emilio 1983, Kinsman 1987, Wotherspoon 1991. 158 Az identitásról lásd Troiden 1989, Cass 1990; a szubkultúráról: Epstein 1987, Herdt 1992. 159 Blachford 1981, Weeks 1986. 160 Krafft-Ebing 1926 [1886], Bieber et al. 1962 és Friedman 1988 mu tatja be a változó pszichoanalitikus szemléletet. A San Franciscó-i tanulmány: Bell et al. 1981. 161 Ahogy azt a kutatásba bevont más csoportok tagjaival készült in terjúkban definiáljuk, illetve ahogy az a történelmi tanulmányok ból kitűnik, lásd például Game és Pringle 1979, Gilding 1991. 162 A vegyes korai szexualitással kapcsolatban más bizonyítékokhoz lásd Kinsey et al. 1948: 168, Schofield 1965: 58. Kérdőíves kutatás eredményei is olvashatók a közelmúltból: Turner 1989. Freud kifeje zésének helye: „Három értekezés a szexualitás elméletéről”, 1995:87. 163 Connell és Kippax 1990. 164 A vita részletes kifejtéséhez lásd Sargent 1983, Weeks 1986. 165 Lásd ennek a témának a klasszikus kifejtését: Williams 1986. 166 A melegek elleni erőszakról vallott nézeteimet befolyásolta McMaster 1991, tőle idéztem az említett gyilkossági esetben leírt sérüléseket. A helyi ifjúsági kultúrákhoz: Walker 1988. 167 Lynch 1992. 168 Connell, Davis és Dowsett 1993. 169 Lásd Mieli 1980. 170 Altman 1982. 171 A példa részletes kifejtéséhez, a bőrösök kialakulásához lásd M. Thompson 1991.

354

JEGYZETEK

172 Erre Sue Kippax hívta fel a figyelmemet; némi bizonyítékkal Connell és Kippax 1990 szolgál. 173 A racionalitás, maszkulinitás és európai filozófia témájában lásd Seidler 1989. Az instrumentális/expresszív dichotómiáról: Parsons és Bales 1956. A tudomány és a technológia kulturális maszkulinizációjáról: Easlea 1981, 1983. 174 Winter és Róbert 1980: 270. 175 Az új középosztály irodalma hatalmas. Számomra Gouldner 1979 bizonyult különösen hasznosnak, amely a felsőfokú oktatás kultu rális jelentőségét hangsúlyozza, valamint Sharp 1983. 176 A futball itt és a könyvben általában a tojáslabdával játszott auszt rál futballt jelenti, míg a labdarúgás az európai futballt, [a ford.] 177 Cockburn 1985. 178 Habermas 1994, II. rész, 7. fejezet. 179 Az Apple Computer történetéhez lásd Roszak 1990; a bóvlikötvényüzlethez lásd Vise és Coll 1991. 180 Ezekről a témákról kitűnő elemzést ad Poole 1991. 181 A racionalitás, maszkulinitás és a klasszikus filozófia kapcsolatáról lásd Seidler 1989, 2. fejezet. Az itt felvázolt témák közül néhányat Fromm 1993 vetett fel először. 182 Las Casas 1999 [1552]: 15-16. Ezzel nem azt állítjuk, hogy kritikáját a társadalmi nemek fogalmaival írta le - a szövegezéshez a katoli kus evangelizáció és a politikai erkölcs nyelvezetét használta. 183 Az idézet Frankiintői: Weber 1995 [1904-1905]: 39. A Molly-házakhoz: Bray 1982,4. fejezet. A testekről és a nemekről: Trumbach 1991 a rögzült identitásról: Foucault 1997; a nemileg meghatározott jellem kialakulásáról: Wollstonecraft 2003 [1792], 184 V. Henrik, III. felvonás, 1. szin, Vas István fordítása. Henrik beszéde osztályok szerint rétegzett; ez a rész a nemességnek szól. Cervanteshez hasonlóan Shakespeare is mesterien űzött gúnyt a vitézség eszméjéből: Lehet-e becsülettel pótolni egy fél lábat? Nem. Vagy egy fél ke zet? Nem. Vagy enyhíteni egy seb fájdalmát? Nem. Akkor hát a becsület nem ért a sebészethez? Nem. Mi a becsület? Egy szó. És mi ez a szó, ez a becsület? Levegő. Ez tiszta számvetés.

{IV. Henrik, I. rész, V. felvonás, 1. szín, ford.: Vas István)

Jegyzetek

355

A kvékerek történetéhez lásd Bacon 1986, 1. fejezet. 185 A dzsentri maszkulinitás felvázolásához sokféle forrást használtam, elsősorban brit, amerikai és ausztrál munkákat. Éon lovag történeté hez lásd Kates 1991; a párbajhoz: Kiernan 1988. A dzsentri és a me zőgazdasági munkások kapcsolata Ausztráliában: Connell és Irving 1992,2. fejezet. Érdekes módon a szabadosság leghíresebb teoretiku sa, ennek az osztálynak a tagja a szodómiának már az ő korában is ódivatú felfogását a gonosz iránti általános lelkesedés kifejeződésé nek tekintette: de Sade 2000 [1785]. 186 Nyc 1993. 187 Clausewitz 1961-1962 [1832]. A porosz tisztikarról lásd WheelerBennett 1953, a vezérkar koncepciójáról: Dupuy 1977. 188 A német fasizmus kezdeti szakaszára jellemző maszkulinitás képi világáról lásd Theweleit 1987; a maszkulin világ alakulásáról a náci vezetők között lásd például Manvell és Fraenkel 1960. 189 Bili Gates, a Microsoft társtulajdonosa a Forbes magazin becslése szerint (1992. október 19.) 6,3 milliárd dolláros vagyonnal rendel kezik. 190 Ezeket a szembenállásokat sok helyen tárgyalják, közismert példa Galbraith 1970. 191 Phillips 1987; hasonló témákat tárgyal az Egyesült Államokban Stein 1984. A „vadász” alakjáról lásd MacKenzie 1987. Marsh 1990 figyel meztet arra, hogy ez a képi világ igen messze állhat a városi élet való ságától. 192 Az említett mozgalmak közül sokról ad leírást Mangan és Walvin 1987. 193 Isabella Beeton népszerű szakácskönyvek és háztartástani kézi könyvek szerzője volt a 19. században, [a ford.] 194 Hantover 1978. Ez a leírás „a két külön világ” ideológiájáról és gya korlatáról természetesen durva leegyszerűsítés; a részletekért - az angol középosztály vonatkozásában - lásd Davidoff és Hall nagy szerű tanulmányát (1987). 195 Weeks 1977, D’Emilio és Freedman 1988. Rohm likvidálásának szexuálpolitikai vetületét Orlow 1969, 1973 3. fejezet veti fel. 196 Blewett 1990. A családfenntartói bérről, valamint a nők iparból tör ténő kiszorításáról lásd Seccombe 1986, Cockburn 1983.

356

JEGYZETEK

197 Engels 1976 [1870]: 16-17. A városi szegények osztályszempontú elemzésének egyik klasszikus példája Stedman Jones 1971. Stedman Jones megjegyzi, hogy Engels rosszallása is enyhült a szegényekkel szemben, amikor belátta, hogy őket is lehet szervezetbe tömöríteni. 198 Jayawardena 1963. 199 A brit befolyásról a bengáli maszkulinitás kialakulásában: Sinha 1987. A machismo témájához lásd az 1. fejezetet, a berdache gya korlata ellen folytatott spanyol gyarmati háborúról, valamint annak hosszú távú hatásairól: Williams 1986: 7. fejezet. 200 Xuxa érdekes történetéhez lásd Simpson 1993. A melegindentitás kialakulásáról Brazíliában: Parker 1985, Jáván: Oetomo 1990. 201 Hinsch 1990, Ortner 1981. 202 Fuentes és Ehrenreich 1983. 203 Kinmonth 1981. 204 Ezzel a dinamikával foglalkozik Algéria példáján Knauss 1987. 205 A becslésekhez: ENSZ Fejlesztési Program 1992. 206 Hite 1981 - a kutatás minden hibájával együtt legalább dokumentál ja ezt; ahogy - noha másképpen - a férfiakról szóló könyvek egész műfaja is, amelyről az 1. fejezetben esett szó, valamint a 9. fejezetben tárgyalt maszkulinitásterápia is. 207 Ezekről a tárgyalásokról lásd Bulbeck 1988. 208 Weeks 1986. Az alternatíva stabilizálódásának további bizonyítékai találhatók Herdtnél (1992). 209 Olyan művekre gondolok, mint Le Guin 1979, Piercy 1976. 210 A parlamenti képviselőkre vonatkozó adatok forrása: Interparla mentáris Szövetség, az adatokat a San Francisco Chronicle 1993. szeptember 12-i száma közölte; valamint az ENSZ Fejlesztési Prog ram 1992: 191. A japán vezető beosztású köztisztviselők adatainak forrása: Kim 1988. 211 Ezt a folyamatot más helyen már kifejtettem: Connell 1990. 212 Ahogy az ebből a bekezdésből kitűnik, engem csak a férfiak maszkulinitáspolitikája foglalkoztat. Maszkulinitáspolitika nők között is létezik, a feminista verziókat érintőlegesen tárgyaltam az 1. feje zetben. 213 Ez a leírás részben az 5. és 7. fejezetben tárgyalt interjúkon alapul, részben pedig az Egyesült Államokban megjelent publikációkon. Legjobb informátoromat, egy terápiás vállalkozót, akivel az élet

Jegyzetek

214

215 216

217 218

219

220

221 222

223 224

357

történet-kutatás során készítettem interjút, nem idézem, mert azo nosítható lenne. Goldberg 1976, Ellis 1976, Lyon 1977, Solomon and Levy 1982 (ez utóbbi jelzi a kapcsolatot a hivatalos pszichiátriával, valamint a re akciók kezdetét), Silverberg 1984. Bear et al. 1979; Kaufman és Timmers 1983. Farrell 1986 és 1993, Goldberg 1988. Bly 2000, Keen 2009. Az öszszevetéshez: Farrell 1971-1972, Farrell 1974, Goldberg 1976. Blyról máshol hosszabb kritikát is közöltem: Connell 1992. Goldberg 1988: 186-187. Rowan 1987. A terapeuták között természetesen sokféle álláspont létezik. A felszabadító maszkulinitás gyakran a férfiasság ünnep lésével együtt jelenik meg (például: Silverberg 1984), máskor pedig azzal eklektikus elegyet alkotva, például: Keen 2009. Leddy 1987 meséli el az NRA történetét a fegyvereket támogatók szemszögéből, és mellékesen azt is leírja, hogyan vált az NRA át alakulása az új jobboldali politizálás egyik sikertörténetévé; Gibson 1994. A hegemón maszkulinitás és az erőszak közötti kapcsolat fontos téma a maszkulinitás kritikai irodalmában, ez különbözteti meg a nemi szerep irodalmától. Lásd Fasteau 1974, Patton és Poole 1985, Kaufman 1993. Russell 1982 és Ptacek 1988 írja le a szövegben em lített racionalizációs sémákat, előbbi a házasságon belüli nemi erő szakról, utóbbi a családon belüli erőszakról. Crane 1987 [1895], Remarque 1972 [1929], McCudden 1973 [?1918], Wolfe 1992, Ashworth 1980, Fussell 1989. Mellen 1978 kevésbé fennkölt, de a részletekre érzékenyebb mun ka, mint Easthope-é (1986). A Playboy Vállalatról lásd Miller 1984. Ehrenreich 1983 szerint ez a történet hozzátartozik „az elkötele zettségtől való meneküléshez”, amelyet az amerikai férfiaknál fi gyelt meg, és ami hajlamos összekeverni az ideológiát a valósággal, és nem veszi észre a maszkulinitás vállalati újraszervezését. Cunneen és Lynch 1988. Weeks 1977:171. Ennek amerikai történelméhez lásd D’Emilio 1983; a kanadaihoz Kinsman 1987; az ausztrálhoz Wotherspoon 1991. Hirschfeldről: Wolff 1986, ami történetírásnak gyatra, de tartalmaz néhány hasznos információt.

358

JEGYZETEK

225 Altman 1972: 56 226 Hocquenghem 1978, Midi 1980, Fernbach 1981. 227 A meleg férfiak férfias fordulatának jelentéséről heves viták zajlanak; lásd Humphries 1985. Az etnikai politizálással való párhuzamot Alt man 1982 és Epstein 1987 fejti ki. 228 Bryant 1977 önéletrajzi beszámolót nyújt a homofób kampányokról; Altman 1986 a homofób politika jellegzetességeit tárja fel a HIVjárvány idején. A populáris homofóbiával kapcsolatban a II. rész ben közzétett kutatáshoz készült interjúkra támaszkodtam; Bersani 1987 alapján kijelenthető, hogy ezek a témák Észak-Amerikában is hasonlóak. 229 A virágos ruhához és a cipősarokhoz: Midi 1980: 197. Gyilkosság áldozata lett San Franciscóban az egyik első választott képviselő is, Harvey Milk. 230 Bristol Anti-Sexist Men’s Conference 1980. 231 Dansky et al. 1977, Stoltenberg 1990. A pornográfiaellenes mozga lom feminista kritikájához lásd Segal és Mclntosh 1993. 232 Snodgrass 1977, Tolson 1977, Seidler 1991 (az Achilles Heel cikkei nek gyűjteménye), Brzoska és Hafner 1988, Kaufman 1993, Bengtsson és Frykman 1988. 233 Lichterman 1989. 234 Egy korai és teljes mértékben ellenséges értékelése a férfifelszabadí tásnak Hanisch 1975. Ennél összetettebben látja a kérdést és a stra tégiával kapcsolatos témákat is tárgyalja Segal 1990, 10. fejezet. 235 Ezt a csodás kifejezést Blanchard alkotta (1989). Bolin nagyszerű tanulmánya (1988) cáfolja Raymond 1979 merészebb kijelentéseit, pedig Raymond meglátásai az orvosi szakma szexuálpolitikájáról megalapozottak. Miliőt 1990 lacani nézőpontból mutat rá arra, mi lyen tökéletlen megoldást nyújt a műtét. 236 Garber 1992, Clover 1992. A női ruha viselésének különböző formá iról lásd Kirk és Heath 1984, akik a mesés fényképek mellett rend kívül érdekes elbeszélt történeti bizonyítékot is közzétesznek arról, milyen volt a kevésbé körülhatárolható meleg/transzvesztita miliő Londonban az 1940-es és 1950-es években, mielőtt igazán beindult volna a szindrómakereső mechanizmus. 237 Az „utópia” szót abban a mannheimi értelemben használom (Mannheim 1996 [1929]): az utópia nála egyfajta gondolkodási keretrend

Jegyzetek

238

239

240

241 242 243

244 245 246 247 248

249

359

szer, amely túlmutat a fennálló társadalmi helyzeten, és abból indul ki, hogy az elnyomott csoportnak érdeke ennek a helyzetnek a meg haladása. Az amerikai férfiak 1970-es évekbeli helyzetéről ír Komarovsky 1973, Shostak 1977. A férfi nemi szerepek változásával foglalkozik az 1950-es években Hacker 1957. A jövedelmi egyenlőtlenségekről lásd az USA Népszámlálási Hiva talának adatait (1990). A mediánadatok a jövedelemmel rendelkező 15 éves és idősebb korosztályra vonatkoznak. A lokális társadalmi nemi rezsimre és a női hatalomra nehezedő nyomás klasszikus be mutatása Pearlman tanulmánya (1984) a mexikói mazaték népről. Gilder 1975. Sokan vallják ezt; ez a legegyszerűbb formája a tudo mány hegemóniája alatt uralkodó társadalmi nemi konzervativiz musnak, amelyet az 1. fejezetben tárgyaltunk. Walzer 1983. Ennek a megjegyzésnek a tárgyalásához lásd Pringle 1992. A családon belüli erőszak nemi vonatkozásairól: Dobash et al. 1992. A fejlesztésben tapasztalható nemi különbségekhez: Elsőn, 1991; az alultápláltságra Taylor 1985 Bangladesből, Nepálból és Botswaná ból citál bizonyítékokat. Az interakciókról friss tanulmány Thorne 1993. Mieli 1980, Chapkis 1986. Ennek a stratégiának az elméleti hátterét korábban már felvázoltam: Connell 1987, 13. fejezet. A „prefiguratív politikához” lásd Rowbotham, Segal és Wainwright 1979: 71-78. Az utópisztikus irodalomra nagyszerű példa Piercy 1976. A legjobb leírás egy ilyen csoportról Lichtermannál olvasható (1989). Tolson 1977: 143. A korai korszakhoz lásd Tolson összefoglalóját (1977), illetve Snodgrass munkáját (1977). Az újabb visszhangokhoz, a rendkívül öszszetett vitáról (posztstrukturalizmussal és irodalmi sznobériával tűzdelve): Jardine és Smith 1987; illetve (az olvasókkal szemben nagyobbb tiszteletet tanúsítva): Hearn és Morgan 1990. Robins 1984 a futballhulliganizmusról (fiatal férfiak szemszögéből); Barnsley Women Against Pit Closures 1984 a szénbányászsztrájk tár sadalmi nemi vonatkozásairól; Corman et al 1993 az acélipari mun kásokról; Burgmann 1980 az építőipari munkásokról. Az ausztrál stra tégiához lásd National Committeeon Violence Against Women 1992.

360

JEGYZETEK

250 Stoltenberg 1990 talán a legismertebb példa a közelmúltból. 251 Yates 1993 azzal zárja nagyszerű összefoglalóját a lányok oktatásá ról, hogy megjegyzi, milyen kevés figyelmet szenteltünk a fiúk okta tásának, valamint annak, hogy az mennyiben járult hozzá a nemek közötti egyenlőtlenségek fenntartásához. Az ilyen irányú kísérle tekhez lásd Inner City Education Centre 1985, Askew és Ross 1988. a „kritikai férfitanulmányokkal” kapcsolatos vitáról lásd Farrant és Brod 1986, Hearn és Morgan 1990. 252 Connell 1994. 253 Connell 1993. 254 Lásd Yates 1993: 89; Blackburn „nemeket magába foglaló tanterv ről” beszélt. 255 Frank 1993: 56 256 A melegközösségek tevékenységéről és annak gyakorlati hatásáról lásd Kippax et al. 1993. 257 Még a politikailag legkidolgozottabb, a társadalmi nemi viszonyok megváltoztatásának bonyolult összefüggéseit felismerő elmélet sem foglalkozik az erőszakkal, a homofóbiával, az intézményes hatalom mal és az állammal. Lásd Goode 1982. 258 És amely - el kell ismerni - ma is jelen van a feminizmus egyes for máiban: például MacKinnon 1989. Kitűnő kontraszt lehet Walby 1989, Nicholson 1990. 259 Hogy alapot adjak ezekhez a jóslatokhoz: a tanterv politikájáról fentebb már szót ejtettem. A HIV-járvány világszinten elsősorban heteroszexuális járvány (Mann et al. 1992); a terjedésében szerepet játszó férfiszexualitás politikája a heteroszexuális és meleg férfiakat egyaránt érinti. Gibson 1994 említést tesz a hegemón maszkulinitás és a rasszizmus találkozásáról ott, amit ő „paramilitáns kultúrá nak” nevez az Egyesült Államokban - ha szembe akarunk szállni az egyikkel, szembe kell szállni a másikkal is. A nők és a férfiak közötti szövetségek felvetése a nőkben megtalálható maszkulinitás és a férfiakban megtalálható femininitás, illetve a nők patriarchá tus melletti elkötelezettségének korábbi kifejtéséből következik. Az alulról jövő globalizációhoz lásd Brecher et al. 1993.

Bibliográfia Adler, Alfréd: Psychologie dér Macht. In Kobler, F. ed.: Gewalt und Gewaltlosigkeit. Zürich, 1928, Rotapfelverlag, 41-46. p. Adler, Alfréd: The Individual Psychology of Alfréd Adler: A Systematic Presentation in Selectionsfront his Writings. New York, 1956, Basic Books. Adler, Alfréd: Emberismeret. Gyakorlati individuálpszichológia. Ford. Kul csár István. Budapest, 1994, Göncöl. Adorno, Theodor W. - Frenkel-Brunswik, Else - Levinson, Dániel J. - Sanford, Nevitt R.: The Authoritarian Personality. New York, 1950, Harper. Agostino, Katerina: The making of warriors: mén, identity and military culture. Journal of Interdisciplinary Gender Studies, 1998. No. 3. 58-75. p. Altman, Dennis: Homosexual: Oppression and Liberation. Sydney, 1972, Angus & Robertson. Altman, Dennis: The Homosexualization of America, the Americanization ofthe Homosexual. New York, 1982, St. Martin’s Press. Altman, Dennis: AIDS in the Mind of America. New York, 1986, Anchol/ Doubleday. Altman, Dennis: Global Sex. Chicago, 2001, University of Chicago Press. Anti-Discrimination Board: Discrimination and Homosexuality. New South Wales, Sydney, 1982, Anti-Discrimination Board. Archer, D. - Gartner, R.: Violence & Crime in Cross-National Perspective. New Haven, 1984, Yale University Press. Arilha, Margareth - Unbehaum Ridenti, Sandra G. - Medrado, Benedito eds.: Homens e Masculinidades: Outras Palavras. Sao Paulo, 1998, ECOS/ Editora 34.

362

BIBLIOGRÁFIA

Armstrong, Pat - Armstrong, Hugh: Theorizing Women’s Work. Toronto, 1990, Garamond Press. Ashworth, Tony: Trench Warfare 1914-1918: The Live and Let Live System. New York, 1980, Homes & Meier. Askew, Sue - Ross, Carol: Boys Don’t Cry: Boys and Sexism in Education. Milton Keynes, 1988, Open University Press. Bacon, Margaret Hope: Mothers of Feminism: The Story of Quaker Women in America. San Francisco, 1986, Harper 8c Row. Badinter, Elisabeth: XY: de l’identité masculine. Párizs, 1992, Odile Jacob. Magyarul részlet olvasható: Uő.: XY, avagy a férfiidentitásról. Ford. Mihancsik Zsófia. Café Bábel, 1994. 11-12. sz. 171-178. p. Balswick, Jack O. - Peek, Charles: The inexpressive male: a tragedy of Ame rican society. The Family Co-ordinator, 1971. No. 20. 363-368. p. Barnsley Women Against Pit Closures. Women Against Pit Closures. Barnsley, 1984. Barrett, Frank}.: The organizational construction of hegemonic masculinity: The case of the U. S. Navy. Geder, Work and Organization, 1996. No. 3. 129-142. p. Bauman, Zygmunt: Globalizáció: a társadalmi következmények. Ford. Fá bián György. Szeged, 2002, Szűkíts. Bear, Sheryl - Berger, Michael - Wright, Larry: Evén cowboys sing the blues: difficulties experienced by mén trying to adopt nontraditional sex roles and how clinicians can be helpful to them, Sex Roles, 1979. No. 5. 191— 198. p. Beauvoir, Simoné de: The Second Sex. Harmondsworth, 1972 [1949], Penguin. Magyarul rövidített kiadás: A második nem. Vál. Görög Lívia. Ford. Görög Lívia, Somló Vera. Budapest, 1969, Gondolat. Bell, Alán P. - Weinberg, Martin S. - Hammersmith, Sue Kiefer: Sexual Preference: Its Development in Mén and Women. Bloomington, 1981, Indiana University Press. Bem, Sandra L.: The measurement of psychological androgyny. Journal of Consulting and Clinical Psychology, 1974. No. 42. 155-162. p. Bengtsson, Margót - Frykman, Jónás: Om Maskulinitet: Mannen som Forskningsprojekt. Stockholm, 1988, Delegationen för Jámstálldhetsforskning. Bersani, Leó: Is the rectum a grave? October, December 1987. 197-222. p.

B ib lio g rá fia

363

Bethal, Marhsall: The mythic male: spectrum of masculinity. Colorado Institute of Transpersonal Psychology Journal, 1985. No. 2. 9ff. Bieber, Irving et al. Homosexuality: A Psychoanalytic Study. New York, 1962, Basic Books. Birrell, Susan - Colé, Cheryl L.: Double fault: Renee Richards and the construction and naturalization of difference. Sociology of Sport Journal, 1990, No. 7. 1-21. p. Bittman, Michael: Juggling Time: How Australian Families Use Time. Can berra, Commonwealth of Australia, 1991, Office of the Status of Women. Blachford, Gregg: Male dominance and the gay world. In Plummer, Kenneth, ed.: The Making ofthe Modern Homosexual. London, 1981, Hutchinson, pp. 184-210. p. Blanchard, Ray: The classifkation and labeling of non-homosexual gender dysphorias. Archives ofSexual Behavior, 1989, No. 18. 315-334. p. Blauner, Bob: Black Lives, White Lives: Three Decades ofRace Relations in America. Berkeley, 1989, University of California Press. Blewett, Mary H.: Masculinity and mobility: The dilemma of Lancashire weavers and spinners in late-nineteenth-century Fali River, Massachusetts. In Carnes, Mark C. - Griffen, Clyde, eds.: Meanings far Manhood: Constitutions of Masculinity in Victorian America. Chicago, 1990, University of Chicago Press, pp. 164-177. Bloch, Ruth H.: Untangling the roots of modern sex roles: a survey of four centuries of change. Signs, 1978. No. 4. 237-252. p. Bly, Róbert: Vasjankó: könyv a férfiakról. Ford. Berényi Gábor. Budapest, 2000, Európa. Boehm, Félix: The femininty complex in mén. International Journal ofPsychoanalysis, 1930. No. 11.444-469. p. Bolin, Anne: In Search ofEve: Transsexual Rites ofPassage. South Fíadley, MA, 1988, Bergin 8c Garvey. Bolton, Ralph: Machismo in motion: the ethos of Peruvian truckers. Thos, 1979. No. 7. 312-342. p. Bőssé, Hans - King, Vera eds.: Mannlichkeitsentwürfe. Frankfurt, 2000, Campus Verlag. Böll, Heinrich: Csoportkép hölggyel. Ford. Bor Ambrus. Budapest, 1973, Magvető. Brandes, Fíolger - Buliinger, Hermann eds.: Handbuch Mannerarbeit. Weinheim, 1996, Psychologie Verlags Union.

364

BIBLIOGRÁFIA

Brannon, Róbert: The male sex role: our culture’s blueprint of manhood, and what it’s done fór us lately. In Dávid, Deborah S. - Brannon, Ró bert: The Forty-Nine Percent Majority: The Male Sex Role. Reading, MA, 1976, Addison-Wesley, p. 1-45. Bray, Alán: Homosexuality in Renaissance England. London, 1982, Gay Men’s Press. Brecher, Jeremy - Brown Childs, John - Cutler, Jill eds.: Global Visions: Beyond the New World Order. Boston, 1993, South End Press. Breines, Ingeborg - Connell, Róbert - Eide, Ingrid eds.: Male Roles, Masculinities and Violence: A Culture ofPeace Perspective. Párizs, 2000, UNESCO Publishing. Bristol Anti-Sexist Men’s Conference: A minimum self-definiton of the antisexist men’s movement. Achilles Heel, 1980, No. 2-3. p. Brittan, Arthur: Masculinity and Power. Oxford, 1989, Blackwell. Bryant, Anita: The Anita Bryant Story: The Survival of our Nation’s Families and the Threat ofMilitant Homosexuality. Old Tappan, NJ, 1977, Revell. Brzoska, Georg - Hafner, Gerhard: Möglichkeiten und Perspektiven dér Veranderung dér Manner. Bonn, 1988, BMJFFG. Buchbinder, Dávid: Performance Anxieties: Re-producing Masculinity. Syd ney, 1998, Allén & Unwin. Buchbinder, Howard - Burstyn, Varda - Forbes, Dinah - Steedman, Mer cedes: Who’s on Top? The Politics of Heterosexuality. Toronto, 1987, Garamond Press. Bulbeck, Chilla: One World Women’s Movement. London, 1988, Plútó Press. Burgmann, Meredith: Revolution and machismo. In: Windschuttle, Elizabeth ed.: Women, Class and History. Australia, 1980, Fontana. Campbell, Hugh - Bell, Michael Mayerfeld: The question of rural masculinities. Rural Sociology, 2000, No. 65. 532-546. Canaan, Joyce E. - Griffin, Christine: The new men’s studies: part of the problem or part of the solution? In Hearn, Jeff - Morgan, Dávid eds.: Mén, Masculinities and Social Theory. London, 1990, Unwin Press, 206-214. p. Carnes, Mark C. - Griffen, Clyde eds.: Meanings far Manhood: Constructions of Masculinity in Victorian America. Chicago, 1990, University of Chicago Press. Carrigan, Tim - Connell, Bob - Lee, John: A maszkulinitás új szociológiája felé. Replika, 2009. 69. sz. 43-88. p.

B ib lio g rá fia

365

Cass, Vivienné C.: The implications of homosexual identity formation fór the Kinsey model and scale of sexual preference. In McWhirter, D. P. et al eds.: Homosexuality/Heterosexuality: Concepts of Sexual Orientation. New York, 1990, Oxford University Press, 239-266. p. Chang, Kimberly A. - Ling, L. H. M.: Globalization and its intimate other: Filipina domestic workers in Hong Kong. In Marchand, Marianne H. Runya, Anne Sisson eds.: Gender and Global Restructuring. London, 2000, Routledge, 27-43. p. Chapkis, Wendy: Beauty Secrets: Women and the Politics of Appearance. Boston, 1986, South End Press. Charlesworth, M. - Farrall, L. - Stokes, T. - Turnbull, D.: Life Among the Scientists: An Anthropological Study of an Australian Scientific Community. Melbourne, 1989, Oxford University Press. Chesler, Phyllis: About Mén. London, 1978, Women’s Press. Chodorow, Nancy: The Reproduction ofMothering: Psychoanalysis and the Sociology of Gender. Berkeley, 1978, University of California Press. Chodorow, Nancy: Femininities, Masculinities, Sexualities: Freud and Beyond. Lexington, 1994, University Press of Kentucky. Chodorow, Nancy: Túl az ösztönelméleten: a tárgykapcsolatok és a radiká lis individualizmus korlátái. Ford. Csabai Márta, Kende Anna, Örlősy Dorottya, Szabó Valéria. In uő: A feminizmus és a pszichoanalitikus elmélet. Budapest, 2000, Új Mandátum, 157-216. p. Christie, Richard - Jahoda, Marié eds.: Studies in the Scope and Method of „The Authoritarian Personality”. Glencoe, IL, 1954, Free Press. Clausewitz, Cári von: A háborúról. Ford. Réczey Ferenc. Budapest, 1961— 1962 [1832], Zrínyi. Clifford, James - Marcus, George E. eds.: Writing Culture: The Poetics and Politics of Ethnography. Berkeley, 1986, University of California Press. Clover, Carol J.: Mén, Women, and Chain Saws: Gender in the Modern Hor ror Film. Princeton, 1992, Princeton University Press. Cockburn, Cynthia: Brothers: Male Dominance and Technological Change. London, 1983, Plútó Press. Cockburn, Cynthia: Masculinity of Dominance: Women, Mén, and Techno logical Know-How. London, 1985, Plútó Press. Cockburn, Cynthia: In the Way of Women: Men’s Resistance to Sex Equality in Organizations. London, 1991, Macmillan.

366

BIBLIOGRÁFIA

Cockburn, Cynthia - Zarkov, Dubravka: The Postwar Moment. London, 2002, Lawrence and Wishart. Cohen, Jón: NOMAS: Challenging male supremacy. Changing Mén, lOthe Anniversary Issue, 1991. Winter/Spring. 45-46. p. Colé, Edwin Louis: Maximized Manhood: A Guide to Family Survival. Springdale, PA, 1974, Whitaker House. Collier, Richard: Masculinities, Crime and Criminology. London, 1998, Sage. Collinson, Dávid - Knights, Dávid - Collinson, Margaret: Managing to Discriminate. London, 1990, Routledge. Comer, Lee: Wedlocked Women. Leeds, 1974, Feminist Books. Congdon, Kirby: Chain Drive. Llanfynydd, 1975, Unicom. Connell, R. W.: The concept of role and what to do with it. Australian and New Zealand Journal of Sociology, 1979. No. 15. 7-17. p. Connell, R. W.: 1982. „Class, patriarchy, and Sartre’s theory of practice”. Theory and Society, 11: 305-320. p. Connell, R. W.: Which Way is Up? Essays on Sex, Class and Culture. Sydney, 1983, Allén & Unwin. Connell, R. W.: Masculinity, violence and war. In Patton, Paul - Poole Ross eds.: War/Masculinity. Sydney, 1985, Intervention, 4-10. p. Connell, R. W.: Gender and Power: Society, the Person and Sexual Politics. Cambridge, 1987, Polity Press. Connell, R. W.: Cool guys, swots and wimps: the interplay of masculinity and education. Oxford Review ofEducation, 1989. No. 15. 291-303. p. Connell, R. W.: The State, gender, and sexual politics: theory and appraisal. Theory and Society, 1990. No. 19. 507-544. p. Connell, R. W.: Drumming up the wrong tree. Tikkun 1992. No. 7. 31-36. p. Connell, R. W.: A very straight gay: masculinity, homosexual experience and the dynamics of gender. American Sociological Review, 1992. No. 57. 735-751. p. Connell, R. W.: Schools and Social Justice. Philadelphia, 1993, Temple University Press. Connell, R. W.: Transformative labour: theorizing the politics of teachers’ work. In Ginsburg, Mark B., ed.: The Politics of Educators’ Work and Lives. New York, 1994, Garland. Connell, R. W.: Masculinities and globalization. Mén and Masculinities, 1998. No. 1. 3-23. p.

B ib lio g rá fia

367

Connell, R. W.: The Mén and the Boys. Sydney-Cambridge-Berkeley, 2000, Allén & Unwin-Polity Press-University of California Press. Connell, R. W.: Gender. Cambridge, 2002, Polity Press. Connell, R. W. - Ashenden, D.J. - Kessler, S. - Dowsett, G. W.: Making the Difference: Schools, Families and Social Division. Sydney, 1982, George Allén and Unwin. Connell, R. W. - Davis, M. - Dowsett, G. W.: A bastard of a life: homosexual desire and practice among mén in working-class milieux. Australian and New Zealand Journal of Sociology, 1993. No. 29. 112-135. p. Connell, R. W. - Dowsett, G. W. eds.: Rethinking Sex: Social Theory and Sexuality Research. Melbourne, 1992, Melbourne University Press. Connell, R. W. - Irving, T. H.: Class Structure in Australian History, second edition. Melbourne, 1992, Longman Cheshire. Connell, R. W. - Kippax, Susan: Sexuality in the AIDS crisis: patterns of sexual practice and pleasure in a sample of Australian gay and bisexual mén. Journal ofSex Research, 1990. No. 27. 167-198. p. Connell, R. W. - Wood, Julián: Globalization and business masculinities. Mén and Masculinities, 2005. vol. 7. 347-364. p. Constantinople, Anne: Masculinity-femininity: an exception to a famous dictum? Psychological Bulletin, 1973. No. 80. 389-407. p. Corman, June - Luxton, Meg - Livingstone, Dávid - Seccombe, Wally: Recasting Steel Labour: The Stelco Story. Halifax, 1993, Fernwood. Coulson, Margaret A.: Role: a redundant concept in sociology? Sonic educational considerations. In Jackson, J. A. ed.: Role. Cambridge, 1972, Cam bridge University Press, 107-128. p. Cox, Éva: Boys and girls and the costs ofgendered behaviour. Proceedings of the Promoting Gender Equity Conference, Canberra, 1995, Ministerial Council fór Education, Employment, Training and Youth Affairs. Craib, lan: Masculinity and male dominance. Sociological Review, 1987, No. 34. 721-743. p. Craig, Steve ed.: Mén, Masculinity and the Media. Newbury Park, CA, 1992, Sage. Crane, Stephen: A bátorság vörös kokárdája. Ford. Bartos Tibor. In uő: A bá torságvörös kokárdája. Válogatott elbeszélések és kisregények. Budapest, 1992, Zrínyi, 5-183. p. Cummings, Katherine: Katherine’s Diary: The Story ofa Transsexual. Mel bourne, 1992, Heinemann.

368

BIBLIOGRÁFIA

Cunneen, Chris - Stubbs, Julié: Male violence, male fantasy and the commodification ofwomen through the internet. International Review of Victimology, 2000. No. 7. 5-28. p. Cunneen, Chris - Lynch, Rob: The social-historical roots of conflict in riots at the Bathurst bike races. Australian and New Zealand Journal of Sociology, 1988. No. 24. 5-31. p. Curry, Timothy John: A littlepain never húrt anyone: athletic career socialization and the normalization of sport injury. Gregory Stone Symposium, Las Vegas, 1992. február 9. Curthoys, Ann: Fór and Against Feminism: A Personal Journey intő Feminist Theory and History. Sydney, 1988, Allén 8c Unwin. Dalia Costa, Mariarosa - James, Selma: The Power ofWomen and the Subversion of the Community. Bristol, 1972, Falling Wall Press. Dansky, Steven - Knoebel, John - Pithford, Kenneth: The effeminist manifesto. In Snodgrass, Jón ed.: Fór Mén Against Sexism. Albion, CA, 1977, Times Change Press, 116-120. p. Davidoff, Leonore - Hall, Catherine: Family Fortunes: Mén and Women of the English Middle Class. London, 1987, Hutchinson. Deleuze, Gilles - Guattari, Felis: Anti-Oedipus: Capitalism and Schizophrenia. New York, 1977, Viking. Demetriou, Demetrakis Z.: Connell ’hegemón maszkulinitás’ fogalmának kritikája. Replika, 2009. 69. sz. 89-107. p. D’Emilio, John: Sexual Politics, Sexual Communities: TheMakingofa homosexual Minority in the United States 1940-1970. Chicago, 1983, University of Chicago Press. D’Emilio, John - Freedman, Esteile B.: Intimate Matters: A History ofSexuality in America. New York, 1988, Harper 8c Row. Denborough, Dávid: Step by Step: Developing Respectful and Effective Ways of Working with Young Mén to Reduce Violence. In McLean, Chris Carey, Maggie - White, Cheryle eds.: Men’s Ways of Being. Boulder, 1996, Westview Press, 91-115. p. Desmond, Adrián - Moore, James: Darwin. Harmondsworth, 1992, Penguin. Devor, Holly: Gender Blending: Confronting the Limits ofDuality. Bloom ington - Indianapolis, 1989, Indiana University Press. Dinnerstein, Dorothy: The Mermaid and the Minotaur: Sexual Arrangements and Humán Malaise. New York, 1976, Harper 8c Row.

B ib lio g rá fia

369

Dobash, R. Emerson - Dobash, Russell P.: Women, Violence and Social Change. London, 1992, Routledge. Dolto, Franqoise: Dominique: Analysis of an Adolescent. London, 1974, Souvenir Press. Donaldson, Mike: Time ofour Lives: Labour and Lőve in the Working Class. Sydney, 1991, Allén & Unwin. Donaldson, Mike: What is hegemonic masculinity? Theory and Society, 1993. vol. 22., 643-657. p. Donaldson, Mike: Studying up: the masculinity of the hegemonic. In Tomsen, Stephen - Donaldson, Mike eds.: Male Trouble: Studying Australian Masculinities. Melbourne, 2003, Plútó Press. Dűli, Diana - West, Candace: Accounting fór cosmetic surgery: the accomplishment of gender. Social Problems, 1991, No. 38. 54-70. p. Duncan, Margaret Carlisle - Messner, Michael A. - Williams, Linda - Jensen, Kerry: Gender Stereotyping in Televised Sports. Los Angeles, 1990, Amateur Athletic Foundation of Los Angeles. Dupuy, T. N.: A Genius fór War: The Germán Army and General Staff, 18071945. London, 1977, Macdonald & Jane’s. Eagly, Alice H.: Sex Differences in Social Behavior: A Social-Role Interpretation. Hillsdale, NJ, 1987, Lawrence Erlbaum. Easlea, Brian: Science and Sexual Oppression: Patriarchy’s Confrontation with Woman and Natúré. London, 1981, Weidenfeld & Nicolson. Easlea, Brian: Fathering the Unthinkable: Masculinity, Scientists and the Nuclear Arms Race. London, 1983, Plútó Press. Easthope, Anthony: What a Man’s Gotta Do: The Masculine Myth in Popular Culture. London, 1986, Paladin. Edwards, Anne R.: Sex roles: a problem fór sociology and fór women. Aust ralian and New Zealand Journal of Sociology, 1983, No. 19. 385-412. p. Ehrenreich, Barbara: The Hearts of Mén: American Dreams and the Flight from Commitment. London, 1983, Plútó Press. Eisenstein, Hester: Gender Shock: Practicing Feminism on Two Continents. Sydney, 1991, Allén & Unwin. Ellenberger, Henri F.: The Discovery of the Unconscious: The History and Evolution ofDynamic Psychiatry. New York, 1970, Basic Books. Elliott, Arthur }.: The Publican and the Priest. Sydney, 1992, Artway Productions. Ellis, Albert: Sex and the Liberated Mán. Secaucus, NJ, 1976, Lyle Stuart.

370

BIBLIOGRÁFIA

Ellmann, Richard: Oscar Wilde. London, 1987, Hamish Hamilton. Elsőn, Diane ed.: Male Bias in the Development Process. Manchester, 1991, Manchester University Press. Engels, Friedrich: Előzetes megjegyzés [A német parasztháború 1870-es és 1875-ös kiadásához]. In uő: A német parasztháború. Ford. Farkas Sán dor. Budapest, 1976 [1870], Kossuth, 7-29. p. Enloe, Cynthia: Bananas, Beaches and Bases: Making Feminist Sense of In ternational Politics. Berkeley, 1990, University of California Press. Epstein, Cynthia Fuchs: Deceptive Distinctions: Sex, Gender and the Social Order. New Haven, 1988, Yale University Press. Epstein, Steven: Gay politics, ethnic identity: The limits of social constructionism. Socialist Review, 1987. vol. 17. No. 3-4. 9-54. p. Erikson, Erik H.: Sex differences in the play configurations of pre-adolescents. American Journal of Orthopsychiatry, 1951. No. 21. 667-692. p. Erikson, Erik EL: Identity, Youth and Crisis. New York, 1968, Norton. Ma gyarul részletek olvashatók: In uő: A fiatal Luther és más írások. Ford. Erős Ferenc, Pető Katalin. Budapest, 1991, Gondolat. Erikson, Erik EL: Gyermekkor és társadalom. Ford. Elelmich Katalin. Buda pest, 2002, Osiris. Farrant, Patricia - Brod, Harry eds.: Men’s studies. Journal of the National Association fór Women Deans, Administrators and Counselors, 1986. No. 49. 4. p. Tematikus szám. Farrell, Warren: Male consciousness-raising, from a sociological and political perspective. Sociological Focus, 1971-2. No. 5. 19-28. p. Farrell, Warren: The Liberated Mán, Beyond Masculinity: Freeing Mén and their Relationships with Women. New York, 1974, Random Elouse. Farrell, Warren: Why Mén Are the Way They Are: The Male-Female Dynamic. New York, 1986, McGraw Hill. Farrell, Warren: The Myth ofMale Power: Why Mén are the Disposable Sex. New York, 1993, Simon & Schuster. Fasteau, Marc Feigen: The Male Machine. New York, 1974, McGraw-Hill. Fernbach, Dávid: The Spirál Path: A Gay Contribution to Humán Survival. London, 1981, Gay Men’s Press. Fine, Gary Alán: With the Boys: Little League Baseball and Preadolescent Culture. Chicago, 1987, University of Chicago Press. Fine, Michelle: Framing Dropouts: Notes on the Politics of an Urban Public High School. Albany, 1991, State University of New York Press.

B ib lio g rá fia

371

Foucault, Michel: Felügyelet és büntetés: a börtön története. Ford. Fázsy Anikó, Csűrös Klára. Budapest, 1990, Gondolat. Foucault, Michel: A szexualitás története. I. kötet: Bevezetés. Ford. Ádám Péter. Budapest, 1996, Atlantisz. Foucault, Michel: Herculine Barbin, más néven Alexina B. Michel Foucault bemutatásában. Ford. Lóránt Zsuzsa. Budapest, 1997, Jószöveg Műhely. Frank, Blye: Straight/strait jackets fór masculinity: educating fór „reál” mén. Atlantis, 1993. No. 18.47-59. p. Franzway, Suzanne - Court, Dianne - Connell, R. W: Stakinga Claim: Feminism, Bureaucracy and the State. Sydney-Cambridge, 1989, Allén & Unwin-Polity Press. Freud, Sigmund: Álomfejtés. Ford. Hollós István. Budapest, 1985, Helikon. Freud, Sigmund: Rossz közérzet a kultúrában. Ford. Linczényi Adorján. Budapest, 1992, Kossuth. Freud, Sigmund: Egy ötéves fiú fóbiájának analízise. A ’kis Hans’. Ford. Alpár Zsuzsa. In uő.: A Patkányember. Klinikai esettanulmányok I. Budapest, 1994 [1909], Cserépfalvi, 111-212. p. Freud, Sigmund: Megjegyzések egy kényszerneurotikus esetről. A ’Patkányember’. Ford. Alpár Zsuzsa. In uo. 213-275. p. Freud, Sigmund: Három értekezés a szexualitás elméletéről. Ford. Ferenczi Sándor. In uő: A szexuális élet pszichológiája. Budapest, 1995 [1905], Cserépfalvi. Freud, Sigmund: Egy kisgyermekkori neurózis története (A 'Farkasember’). Ford. Berényi Gábor. In uő: A Farkasember. Klinikai esettanulmá nyok II. Budapest, 1998 [1917], Cserépfalvi, 75-188. p. Friedman, Richard C: Male Homosexuality: A Contemporary Psychoanalytic Perspective. New Haven, 1988, Yale University Press. Fromm, Erich: Menekülés a szabadság elől. Ford. Bíró Dávid. Budapest, 1993, Akadémiai. Fuentes, Annette - Ehrenreich, Barbara: Women in the Global Factory. Bos ton, 1983, South End Press. Fuller, Norma: The social construction of gender identity among Peruvian mén. Mén and Masculinities, 2001. No. 3. 316-331. p. Fussell, Paul: Wartime: Understanding and Behavior in the Second World War. New York, 1989, Oxford University Press. Galbraith, John K.: Az új ipari állam. Ford. Hantos Éva. Budapest, 1970, Közgazdasági és Jogi Kiadó.

372

BIBLIOGRÁFIA

Game, Anne - Pringle, Rosemary: The making of the Australian family. Intervention, 1979. No. 12. 63-83. p. Game, Anne - Pringle, Rosemary: Gender at Work. Sydney, 1983, Allén & Unwin. Garber, Marjorie: Vested Interests: Cross-Dressing and Cultural Anxiety. New York, 1992, Routledge. Garrison, Dee: Karén Horney and feminism. Signs, 1981. No. 6. 672-691. p. Gee, James Paul - Hull, Glynda - Lankshear, Colin: The New Work Order: Behind the Language ofthe New Capitalism. Sydney, 1996, Allén 8c Unwin. Gerschick, Thomas J. - Miller, Adam Stephen: Corning to terms: masculinity and physical disability. American Sociological Association Annual Meeting, 1993, Miami. Ghoussoub, Mai - Sinclair-Webb, Emma, eds.: Imagined Masculinities: Male Identity and Culture in the Modern Middle East. London, 2000, Saqi Books. Gibson, James William: Warrior Dreams: Paramilitary Culture in PostVietnam America. New York, 1994, Hill 8c Wang. Gierycz, Dorota: Women in decision making: can we change the status quo? In Breines, I. - Gierycz, D. - Reardon, B. A., eds.: Towards a Woman’s Agenda fór a Culture ofPeace. Párizs, 1999, UNESCO. Gilder, George: Sexual Suicide. New York, 1975, Bantam. Gilding, Michael: The Making and Breaking ofthe Australian Family. Syd ney, 1991, Allén 8c Unwin. Gilmore, Dávid D.: Manhood in the Making: Cultural Concepts ofMasculinity. New Haven, 1990, Yale University Press. Giroux, Henry A.: Theory and Resistance in Education: A Pedagogy fór the Opposition. New York, 1983, Bergin 8c Garvey. Gittings, C. E. ed.: Imperialism and Gender: Constructions of Masculinity. United Kingdom, 1996, Dangaroo Press. Glaser, Barney G. - Strauss, Anselm L.: The Discovery of Grounded Theory: Strategies far Qualitative Research. New York, 1967, Aldine. Godenzi, Alberto: Determinants of culture: mén and economic power. In Breines, Ingeborg - Connell, Róbert - Eide, Ingrid, eds.: Male Roles, Masculinities and Violence. Párizs, 2000, UNESCO Publishing, 35-51. p Goldberg, Herb: The Hazards of Being Male: Surviving the Myth of Masculine Privilege. New York, 1976, Nash.

B ib lio g rá fia

373

Goldberg, Herb: The InnerMale: Overcoming Roadblocks to Intimacy. New York, 1988, Signet. Goldberg, Steven: Why Mén Rule: A Theory of Male Dominance. Chicago, 1993, Open Court. Goode, William }.: Why mén resist. In Thorne, Barrie és Yalom, Marilyn eds.: Rethinking the Family. New York, 1982, Longman, 131-150. p. Gouldner, Alvin W.: The Future of Intellectuals and the Rise of the New Class. New York, 1979, Continuum. Grant, Judith - Tankred, Peta: A feminist perspective on State bureaucracy. In Mills, Albert J. - Tancred, Peta eds.: Gendering Organizational Analysis. Newbury Park, CA, 1992, Sage, 112-128. p. Grossberg, Michael: Institutionalizing masculinity: the law as a masculine profession. In Carnes, Mark C. - Griffen, Clyde eds.: Meanings fór Manhood: Constitutions of Masculinity in Victorian America. Chi cago, 1990, University of Chicago Press, 133-151. p. Grosz, Elizabeth A.: Jacques Lacan: A Feminist Introduction. London, 1990, Routledge. Magyarul részlet olvasható: Szexuális viszonyok. Ford. Bán falvi Attila. In Csabai Márta - Erős Ferenc eds.: Freud titokzatos tárgya. Pszichoanalízis és női szexualitás: Válogatott tanulmányok. Budapest, 1997, Új mandátum, 184-215. p. Gruneau, Richard - Whitson, Dávid: Hockey Night in Canada: Sport, Identities and Cultural Politics. Toronto, 1993, Garamond Press. Gutmann, Matthew: The Meanings ofMacho: Being a Mán in Mexico City. Berkeley, 1996, University of California Press. Gutmann, Matthew: Mén and masculinities in Latin America. Mén & Masculinities, 2001. vol. 3. no. 3. Tematikus szám. Gutmann, Matthew: The Románcé of Democracy: Compliant Defiance in Contemporary Mexico. Berkeley, 2002, University of California Press. Habermas, Jürgen: Válságtendenciák a kései kapitalizmusban. Ford. Felkai Gábor. In uő: Válogatott tanulmányok. Budapest, 1994, Atlantisz, 59139. p. Hacker, Helen Mayer: The newburdens of masculinity. Marriage and Family Living, 1957. No. 19. 227-233. p. Hanisch, Carol: Men’s liberation. In Feminist Revolution, Redstockings. New York, 1975, Redstockings, 60-64. p. Hantover, Jeffrey P.: The boy scouts and the validation of masculinity. Jour nal ofSocial Issues, 1978. No. 34. 184-195. p.

374

BIBLIOGRÁFIA

Harding, Sandra: Whose Science? Whose Knowledge? Thinking from Women’s Lives. Ithaca, NY, 1991, Cornell University Press. Harrison, James: Warning: the male sex role may be dangerous to your health. Journal ofSocial Issues, 1978. No. 34. 65-86. p. Hartley, Ruth E.: Sex-role pressures and the socialization of the male child. Psychological Reports, 1959. No. 5. 457-468. p. Hayslett-McCall, K. L. & Bemard, T. J.: Attachment, masculinity, & selfcontrol. Theoretical Criminology, 2002. No. 6. 5-33. p. Hearn, Jeff: The Gender of Oppression: Mén, Masculinity, and the Critique of Marxism. Brighton, 1987, Wheatsheaf. Hearn, Jeff: The Violences ofMen: How Press Talk About and How Agencies Respond to Men’s Violence to Women. London, 1998, Sage. Hearn, Jeff - Morgan, Dávid eds.: Mén, Masculinities and Social Theory. London, 1990, Unwin Hyman. Hearn, Jeff et al.: Critical studies on mén in ten European countries. (1) The State of academic research. Mén and Masculinities, 2002, vol. 4. No. 4. 380-408. p. Hearn, Jeff et al.: Critical studies on mén in ten European countries: (2) The State of statistical information. Mén and Masculinities, 2002. vol. 5. No. 1. 5-31. p. Herdt, Gilbert H.: Guardians ofthe Flutes: Idioms of Masculinity. New York, 1981, McGraw-Hill. Herdt, Gilbert H. ed.: Rituals of Manhood: Male Initiation in Papua New Guinea. Berkeley, 1982, University of California Press. Herdt, Gilbert H. ed.: Ritualized Homosexuality in Melanesia. Berkeley, 1984, University of California Press. Herdt, Gilbert H. ed.: Gay Culture in America: Essays from the Field. Bos ton, 1992, Beacon Press. Herek, Gregory M.: On heterosexual masculinity: somé psychical consequences of the social construction of gender and sexuality. American Behavioral Scientist, 1986. No. 29. 563-577. p. Herzfeld, Michael: The Poetics of Manhood: Contest and Identity in a Cretan Mountain Viliágé. Princeton, 1985, Princeton University Press. Heward, Christine: Making a Mán ofHim: Parents and their Sons’ Education at an English Public School 1929-1950. London, 1988, Routledge. Hinsch, Bret: Passions ofthe CutSleeve: The Male Homosexual Tradition in China. Berkeley, 1990, University of California Press.

B ib lio g rá fia

375

Hirst, Paul - Thompson, Grahame: Globalization in Question: The Interna tional Economy and the Possibilities of Governance. Cambridge, 1996, Polity Press. Hite, Shere: The Hite Report on Male Sexuality. New York, 1981, Knopf. Hoch, Paul: White Hero, Black Beast: Racism, Sexism an the Mask ofMasculinity. London, 1979, Plútó Press. Hocquenghem, Guy: Homosexual Desire. London, 1978 [1972], Allison 8c Busby. Hollway, Wendy: Gender difference and the production of subjectivity. In Henriques, J. et al., eds.: Changing the Subject. London, 1984, Methuen, 227-263. p. Holter, 0ystein G.: Menn. Oslo, 1989, Aschehoug. Holter, 0ystein G. - Aarseth, Helen: Menns Livssammenheng. Oslo, 1993. Hooper, Charlotte: Maculinist practices and gender politics: the operation of multiple masculinities in international relations. In Zalewski, Marysia - Parpart, Jane eds.: The „Mán” Question in International Relations. Boulder, 1998, Westview Press, 28-53. p. Hooper, Charlotte: Masculinities in transition: The case of globalization. In Marchand, Marianne - Runyan, Anne Sisson eds.: Gender and Global Restructuring, London, 2000, Routledge, 59-73. p. Hopper, Columbus B. - Moore, Johnny: Hell on wheels: the outlaw motorcycle gangs. Journal of American Culture, 1983. No. 6. 58-64. p. Horkheimer, Max ed.: Studien über Autoritat und Familie. Párizs, 1963, Álcán. Horney, Karén: The dread of woman: observations on a specific difference in the dread felt by mén and by women respectively fór the opposite sex. International Journal ofPsycho-analysis, 1932. No.13.348-360. p. Humphries, Martin: Gay machismo. In Metcalf, Andy - Humphries, Martin eds.: The Sexuality ofMen. London, 1985, Plútó Press, 70-85. p. Hunt, Pauline: Gender and Class Consciousness. London, 1980, Macmillan. Hurrelmann, Klaus - Kolip, Petra eds.: Geschlecht, Gesundheit und Krankheit: Mánner un Frauen im Vergleich. Bern, 2002, Verlag Hans Huber. Hutton, D. ed.: Green Politics in Australia. Sydney, 1987, Angus 8c Robertson. Imperato-McGinley, Julianne - Peterson, Ralph E. - Gautier, Teofilo - Sturla, Erasmo: Androgens and the evolution of male-gender identity among male pseudohermaphrodites with 5-alpha-reductase deficiency. New England Journal of Medicine, 1979. No. 300. 1233-1237. p.

376

BIBLIOGRÁFIA

Inner City Education Centre: Boys Own: Boys, Sexism and Change. Sydney, 1985, Inner City Education Centre. Irigaray, Luce: This Sex Which Is Nőt One. Ithaca, NY, 1985, Cornell University Press. Ito, Kimio: Cultural change and gender identity trends in the 1970s 8c 1980s. International Journal ofjapanese Sociology, 1992. No. 1. 79-98. p. Jardine, Alice - Smith, Paul eds.: Mén in Feminism. New York, 1987, Methuen Jayawardena, Chandra: Conflict and Solidarity in a Guianese Plantation. London, 1963, Athlone Press. Jefferson, T.: Subordinating hegemonic masculinity. Theoretical Criminology, 2002. No. 6. 63-88. p. Jeffords, Susan: The Remasculination of America: Gender and the Vietnam War. Bloomington, 1989. Indiana University Press. Jones, Ernest ed.: Social Aspects of Psycho-Analysis. London, 1924, Willi ams 8c Norgate. Jung, Cári G.: The relations between the ego and the unconscious. Collected Works, volume 7.: Two Essays on Analytical Psychology. London, 1953 [1928], Routledge 8c Kegan Paul. Jung, Cári G.: Aspects ofthe Feminine. Princeton, 1982, Princeton Univer sity Press. Kates, Gary: D’Eon returns to Francé: gender and power in 1777. In Epstein Júlia - Straub, Kristina eds.: Body Guards: The Cultural Politics of Gender Ambiguity. New York, 1991, Routledge. 167-194. p. Kaufman, Jack - Timmers, Richard L.: Searching fór the hairy mán. Social Work with Groups, 1983. No. 6. 163-175. p. Kaufman, Michael: Cracking the Armour: Power, Pain and the Lives ofMen. Toronto, 1993, Viking. Kaufman, Michael ed.: Mén 8c violence. International Association fór Studies ofMen Newsletter, 1999. No. 6. Tematikus szám. Kaufman, Michael: The White Ribbon campaign: involving mén and boys in ending global violence against women. In Pease, Bob - Pringle, Keith eds.: A Man’s World? ChangingMen’s Practices in a Globalized World. London, 2001, Zed Books, 38-51. p. Keen, Sam: Belső tűz: a férfilétről. Ford. Turóczi Attila. Budapest, 2009, Ursus Libris. Keller, Evelyn Fox: Reflections on Gender and Science. New Haven, 1985, Yale University Press.

B ib lio g rá fia

377

Kemper, Theodore D.: Social Structure and Testosterone: Explorations ofthe Socio-bio-social Chain. New Brunswick, NJ, 1990, Rutgers University Press. Kersten,}.: Crime & masculinities in Australia, Germany & Japan. Interna tional Sociology, 1993. No. 8. 461-478. p. Kessler, S. - Ashenden, D. J. - Connell, R. W. - Dowsett, G. W.: Gender relations in secondary schooling. Sociology of Education, 1985. No. 58. 34-48. p. Kessler, Suzanne J. - McKenna, Wendy: Gender: An Ethnomethodological Approach. New York, 1978, Wiley. Kiernan, V. G.: The Duel in European History.: Honour and the Reign of Aristocracy. Oxford, 1988, Oxford University Press. Kim, Paul S.: Japan’s Civil Service System: Its Structure, Personnel and Politics. New York, 1988, Greenwood Press. Kimmel, Michael S.: Rethinking ’masculinity’: new directions in research. In uő. ed.: Changing Mén: New Directions in Research on Mén and Masculinity. Newbury Park, CA, 1987, Sage, 9-24. p. Kimmel, Michael S.: Globalizaton and its mal(e)contents: the gendered morál and political economy of terrorism. In Kimmel, M. - Hearn, J. Connell, R. W. eds.: Handbook of Research on Mén and Masculinities. Thousand Oaks, 2004, Sage. Kimmel, Michael S. - Messner, Michael A. eds.: Men’s Lives. 5. kiadás. Bos ton, 2001, Allyn and Bacon. Kimmel, Michael S. - Mosmiller, Thomas E. eds.: Against the Tide: ProFeministMén in the United States, 1776-1990, a Documentary History. Boston, 1992, Beacon Press. Kindler, Heinz: Vater und Kinder. Juventa, 2002, Weinheim és München. King, Dave: Gender confusions: psychological and psychiatric conceptions of transvestism and transsexualism. In Plummer, Kenneth ed.: The Making of the Modern Homosexual. London, 1981, Hutchinson, 155— 183. p. Kinmonth, Earl H.: The Self-Made Mán in Maiji Japanese Thought: From Samurai to Salary Mán. Berkeley, 1981, University of California Press. Kinsey, Alfréd C. - Pomeroy, Wardell B. - Martin, Clyde E.: Sexual Behaviour in the Humán Male. Philadelphia, 1948, Saunders. Kinsman, Gary: The Regulation ofDesire: Sexuality in Canada. Montreal, 1987, Black Rose Books.

378

BIBLIOGRÁFIA

Kippax, Susan - Connell, R. W. - Dowsett, G. W. - Crawford, June: Sustaining Safe Sex: Gay Communities Respond to AIDS. London, 1993, Fal mer Press. Kirk, Kris - Heath, Ed: Mén in Frocks. London, 1984, GMP. Klein, Alán M.: Little Big Mén: Bodybuilding Subculture and Gender Construction. Albany, 1993, State University of New York Press. Klein, Melanie: Az Ödipusz-konfliktus korai szakaszai. Ford. Pető Katalin. In uő: A szó előtti tartomány. Pszichoanalitikus tanulmányok. Buda pest, 1999, Akadémiai. Klein, Uta: Our best boys: the making of masculinity in Israeli society. In Breines, Ingeborg - Connell, R. W. - Eide, Ingrid eds.: Male Roles, Masculinities and Violence: A Culture of Peace Perspective. Párizs, 2000, UNESCO Publishing. Knauss, Peter R.: The Persistence of Patriarchy: Class, Gender and Ideology in Twentieth Century Algéria. New York, 1987, Praeger. Komarovsky, Mirra: Blue Collar Marriage. New York, 1964, Praeger. Komarovsky, Mirra: Cultural contradictions and sex roles: the masculine case. American Journal ofSociology, 1973. No. 78. 873-884. p. Kosík, Karéi: A konkrét dialektikája: tanulmány az ember és a világ proble matikájáról. Ford. Bojtár Endre. Budapest, 1967, Gondolat. Krafft-Ebing, Richard von: Psychopathia sexualis. Ford. S. K. M. Budapest, 1926 [1886], Nova. Kristeva, Júlia: Revolution in Poetic Language. New York, 1984, Columbia University Press. Kulkarni, Mangesh: Reconstructing Indián masculinities. Gentleman (Mumbai), 2001. május. Kupers, Terry: Revisioning Men’s Lives: Gender, Intimacy, and Power. New York, 1993, Guilford Press. Kvinder Kon & Forskning: Maskuliniteter, 1999. vol. 8. No. 3. Tematikus szám Laing, Dávid: The Divided Self: An Existential Study in Sanity and Madness. London, 1960, Tavistock. Laing, Dávid: Self and Others. London, 1961, Tavistock. Laing, Dávid - Esterson, A.: Sanity, Madness and the Family: Families of Schizophrenics. London, 1964, Tavistock. Lakatos Imre: Falszifikáció és a tudományos kutatási programok metodológi ája. Ford. Ambrus Gergely. In Forrai Gábor - Szegedi Péter szerk.: Tu dományfilozófia: szöveggyűjtemény. Budapest, 1999, Áron, 187-219. p.

B ib lio g rá fia

379

Laplanche, J. - Pontalis, J. B.: A pszichoanalízis szótára. Ford. Albert Sán dor, Burján Mónika, Gyimesi Tímea, Pálffy Miklós. Budapest, 1994, Akadémiai. Laqueur, Tbomas W.: A testet öltött nem: test és nemiség a görögöktől Freudig. Ford. Szabó Valéria, Tóth László, Barát Erzsébet, Sándor Bea. Budapest, 2002, Új Mandátum. Las Casas, Bartolomé de: Rövid beszámoló az Indiák elpusztításáról. Ford. Zsom Dorottya. Budapest, 1999 [1552], Paulus Hungarus - Kairosz. Law, Robin - Campbell, Hugh - Dolan, John eds.: Masculinities in Aotearoa/ New Zealand. Palmerston North, 1999, Dunmore Press. Leddy, Edward F.: Magnum Force Lobby: The National Rifle Association Fights Gun Control. Lanham, MD, 1987, University Press of America. Le Guin, Ursula: A sötétség balkeze. Ford. Baranyi Gyula. Budapest, 1979, Kozmosz Könyvek. Lenney, Ellen: Androgyny: somé audacious assertions towards its coming of age. Sex Roles, 1979, No. 5. 703-719. p. Lewes, Kenneth: The Psychoanalytic Theory of Male Homosexuality. New York, 1988, Simon & Schuster. Lichterman, Paul: Making a politics of masculinity. Comparative Social Re search, 1989. No. 11. 185-208. p. Lingard, Bob - Douglas, Peter: Mén Engaging Feminisms: Pro-feminism, Backlashes and Schooling. Philadelphia, 1999, Open University Press. Livingstone, Dávid W. - Luxton, Meg: Gender consciousness at work: modification of the male breadwinner norm among steelworkers and their spouses. Canadian Review ofSociology and Anthropology, 1989. No. 26. 240-275. p. Lynch, Frederick R.: Nonghetto gays: an ethnography of suburban homosexuals. In Herdt, Gilbert H. ed.: Gay Culture in America. Boston, 1992, Beacon Press, 165-201. p. Lyon, Harold C. Jr.: Tenderness in Strength. New York, 1977, Harper & Row. Lyotard, Jean-Franc;ois: A posztmodern állapot. Ford. Bujalos István, Orosz László. In Bujalos István szerk.: A posztmodern állapot: fürgén Habermas, Jean-Frangois Lyotard, Richard Rorty tanulmányai. Budapest, 1993, Századvég, 7-145. p. Maccoby, Eleanor Emmons - Jacklin, Carol Nagy: The Psychology of Sex Differences. Stanford, CA, 1975, Stanford University Press.

380

BIBLIOGRÁFIA

MacKenzie, John M.: The imperial pioneer and hunter and the British masculine stereotype in laté Victorian and Edwadian times. In Mangan, J. A. - Walvin, James eds.: Manliness and Morality: Middle-Class Masculinity in Britain and America, 1800-1940. Manchester, 1987, Man chester University Press, 176-198. p. MacKinnon, Catherine A.: Toward a Feminist Theory of the State. Cam bridge, MA, 1989, Harvard University Press. Majors, Richard G. - Gordon, Jacob U.: The American Black Male: his Present Status and his Future. Chicago, 1994, Nelson-Hali. Malinowski, Bronislaw: Sex and Repression in Savage Society. London, 1927, Routledge & Kegan Paul. Magyarul részletek olvashatók: Nemiség és elfojtás. Ford. Román Anna, Vásárhelyi Judit. In Kemény István szerk.: A szexuális élet szociológiája: válogatás. Budapest, 1972, Közgazdasági és Jogi, 27-52. p. Malinowski, Bronislaw: A vademberek nemi élete Északnyugat-Melanéziában. Ford. Bónis György, Ecsedy Csaba. In uő. Baloma. Válogatott írások. Budapest, 1972, Gondolat, 111-246. p. Mangan, J. A. - Walvin, James eds.: Manliness and Morality: Middle-Class Masculinity in Britain and America, 1800-1940. Manchester, 1987, Manchester University Press. Mann, Jonathan M. - Taratnola, Dániel J. m. - Netter, Thomas W. eds.: AIDS in the World. Cambridge, MA, 1992, Harvard University Press. Mannen. Fronesis, 2001. no. 8. Tematikus szám. Mannheim, Kari: Ideológia és utópia. Ford. Mezei I. György. Budapest, 1996 [1929], Atlantisz. Manvell, Roger - Fraenkel, Heinrich: Doctor Goebbels: His Life and Death. London, 1960, Heinemann. Marchand, Marianne H. - Runyan, Anne Sisson eds.: Gender & Global Restructuring: Sightings, Sites and Resistances. London, 2000, Routledge. Marcuse, Herbert: Erős and Civilization: A Philosophical Inquiry intő Freud. Boston, 1955, Beacon Press. Marsh, Margaret: Suburban mén and masculine domesticity, 1870-1915. In Carnes, Mark C. - Griffen, Clyde eds.: Meanings fór Manhood: Constructions of Masculinity in Victorian America. Chicago, 1990, Uni versity of Chicago Press, 111-127. p. Martino, Wayne - Pallota-Chiarolli: So What’s a Boy? Addressing the Issue of Masculinity and Schooling. Sydney, 2003, Allén and Unwin.

B ib lio g rá fia

381

Marx, Kari: Bérmunka és tőke. Munkabér. Budapest, 1976, Kossuth. May, Róbert: Sex and Fantasy: Patterns ofMale and Female Development. New York, 1980, Norton. May, Róbert: Concerning a psychoanalytic view of maleness. Psychoanalytic Review, 1986. No. 73. 579-597. p. McCall, Michal M. - Wittner, Judith: The good news about life history. In Becker, Howard S. - McCall, Michal M. eds.: Symbolic Interaction and Cultural Studies. Chicago, 1990, University of Chicago Press, 46-89. p. McCudden, James T. B.: Flying Fury: Five Years in the Royal Flying Corps. Folkestone, 1973 [?1918], Bailey Brothers & Swinfen. Mclntosh, Mary: Liberalism and the contradicitions of sexual politics. In Segal, Lynne - Mclntosh, Mary eds.: Sex Exposed: Sexuality and the Pornography Debate. New Brunswick, 1993, Rutgers University Press, 155-168. p. McKeown, Kieran - Ferguson, Harry - Rooney, Dermot: Changing Fathers? Dublin, 1999, Collings Press. McMahon, Anthony: Male readings of feminist theory: the psychologization of sexual politics in the masculinity literature. Theory and Society, 1993. No. 22. 675-695. p. McMaster, Dávid: One does nőt stir without the ‘other’: homophobia, mas culinity and intention. BA Honours Research Essay. Sydney, 1991, Macquarie Egyetem, szociológia szak. Mead, Margaret: Sex and Temperament in Three Primitive Societies. New York, 1963 [1935], William Morrow. Magyarul részletek olvashatók: Nem és temperamentum. Ford. Román Anna, Vásárhelyi Judit. In Ke mény István szerk.: A szexuális élet szociológiája: válogatás. Budapest, 1972, Közgazdasági és Jogi, pp. 53-164. Mead, Margaret: Férfi és nő. A két nem viszonya a változó világban. Ford. András László, Vajda Endre. Budapest, 1970, Gondolat. Mellen, Joan: Big Bad Wolves: Masculinity in the American Film. London, 1978, Elm Tree Books. Mén and masculinities: discursive approaches. Feminism and Psychology, 2001. vol. 11. no. 1. Tematikus szám. Menzu Senta [Japán Férfiközpont]. Otokotacsi no watasiszagasi. Kiotó, 1997, Kamogawa. Messerschmidt, James W.: Masculinities and Crime: Critique and Reconceptualization of Theory. Lanham, MD, 1993, Rowman & Littlefield.

382

BIBLIOGRÁFIA

Messerschmidt, James W.: Crime as Structured Action: Gender, Race, Class, and Crime in the Making. Thousand Oaks, 1997, Sage. Messerschmidt, James W.: Nine Lives: Adolescent Masculinities, The Body, and Violence. Boulder, 2000, Westview Press. Messner, Michael A.: Power at Play Sports and the Problem of Masculinity. Boston, 1992, Beacon Press. Messner, Michael A.: ’Changing mén’ and feminist politics in the United States. Theory and Society, 1993. No. 22. 723-737. p. Messner, Michael A.: The Politics of Masculinities: Mén in Movements. Thousand Oaks, 1997, Sage. Messner, Michael A.: Taking the Field: Women, Mén, and Sports. Minneapolis, 2002, University of Minnesota Press. Messner, Michael A. - Sabo, Don eds.: Sport, Mén and the Gender Order: Critical Feminist Perspectives. Champaign, IL, 1990, Humán Kinetics Books. Metcalfe, Andrew W.: Fór Freedom and Dignity: Historical Agency and Class Structures in the Coalfields ofNSW. Sydney, 1988, Allén & Unwin. Metz-Göckel, Sigrid - Müller, Ursula: Dér Mann: Die Brigitte-Studie. Ham burg, 1985, Beltz. Mieli, Mario: Homosexuality and Liberation: Elements of a Gay Critique. London, 1980. [1977], Gay Men’s Press. Mies, Maria: Patriarchy and Accumulation on a World Scale: Women in the International Division ofLabour. London, 1986, Zed Books. Miller, Russell: Bunny: The Reál Story of Playboy. London, 1984, Michael Joseph. Miliőt, Catherine: Horsexe: Essay on Transsexuality. Brooklyn, 1990, Autonomedia. Mitchell, Juliét: Woman’s Estate. Harmondsworth, 1971, Penguin. Mitchell, Juliét: Psychoanalysis and Feminism. New York, 1975, Vintage. Modjeska, Nicholas: The Duna PÁLÉN A NANE and the sociology ofbachelor cults. Macquarie University School of Behavioural Sciences, 1990. Morgan, Dávid: Theater of war: combat, the military and masculinity. In Brod H. - Kaufman, M. eds.: TheorizingMasculinities. Thousand Oaks, 1994, Sage. Morgan, Robin: Introduction. In Sisterhood is Powerful: An Anthology of Writings form the Women’s Liberation Movement. New York 1970, Vintage.

B ib lio g rá fia

383

Morin, Jack: Anal Pleasure and Health: A Guidefor Mén and Women. Burlingame, CA, 1986, Yes Press. Morrell, Róbert: From Boys to Gentlemen: Settler Masculinity in Colonia Natal, 1880-1920. Pretoria, 2001, University of South Africa Press. Morrell, Róbert ed.: Changing Mén is Southern Africa. London, 2001, Zed Books. Nagel, Joane: Masculinity and nationalism: gender and sexuality in the making of nations. Ethnic and Racial Studies, 1998. No. 21. 242-269. p. National Committee on Violence Against Women. The National Strategy on Violence Against Women. Canberra, 1992, Australian Government Publishing Service. Nattrass, Nicoli: Profits and Wages: The South African Economic Challange. Harmondsworth, 1992, Penguin. Nichols, Jack: Men’s Liberation: A New Definition of Masculinity. New York, 1975, Penguin. Nicholson, Linda J. ed.: Feminism/Postmodernism. New York, 1990, Routledge. Niva, Steve: Tough and tender: new world order masculinity and the gulf War. In Zalewski, Marysia - Parpart, Jane eds.: The „Mán” Question in International Relations. Boulder, 1998, Westview Press, 109-128. p. Novikova, Irina: Soviet and post-Soviet masculinities: after men’s wars in women’s memories. In Breines, Ingeborg - Connell, R. W. - Eide, Ing rid eds.: Male Roles, Masculinities and Violence: A culture of Peace Perspective. Párizs, 2000, UNESCO Publishing, 117-129. p. Nye, Róbert A.: Masculinity and Male Codes ofHonor in Modern Francé. New York, 1993, Oxford University Press. O’Connor, James: The Meaning ofCrisis: A Theoretical Introduction. Ox ford, 1987, Blackwell. Oetomo, Dede: Patterns of bisexuality in Indonesia. Universitas Airlangga, 1990, Társadalom- és Politikatudományi Tanszék. Oftung, Knut: Mén and gender equality in the Nordic countries. In Breines, Ingeborg - Connell, R. W. - Eide, Ingrid eds.: Male Roles, Masculinities and Violence: A culture of Peace Perspective. Párizs, 2000, UNESCO Publishing, 143-162. p. Ólafsdóttir, Olöf: Statement. In Breines, Ingeborg - Connell, R. W. - Eide, Ingrid eds.: Male Roles, Masculinities and Violence: A culture of Peace Perspective. Párizs, 2000, UNESCO Publishing, 281-283. p.

384

BIBLIOGRÁFIA

Olavarría, Jósé: Y Todos Querin Ser (buenos) Padres: Varones de Santiago de Chile en conflicto. Santiago, 2001, FLACSO-Chile. Olavarría, Jósé - Moletto, Enrique: Hombres: Identidad/es y Sexualidad/es: III Eucuentro de Estudios de Masculinidades. Santiago, 2002, FLACSOChile. Onwudiwe, I. D.: The Globalizaton of Terrorism. Ashgate, 2000. Orlow, Dietrich: The History ofthe Nazi Party, 2. kötet. Pittsburgh, 1969, 1973, University of Pittsburgh Press. Ortner, Sherry B.: Gender and sexuality in hierarchical societies: the case of Polynesia and somé comparative implications. In Ortner, S. B. Whitehead, H. eds.: Sexual Meanings: The Cultural Construction of Gender and Sexuality. Cambridge, 1981, Cambridge University Press, 360-409. p. Ouzgane, Lahoucine - Coleman, Dániel: Jouvert: A Journal of Postcolonial Studies, 1998. vol. 2. no. 1. Tematikus szám a posztkoliniális maszkulinitásokról. Elektronikus folyóirat: http//social.chass.ncsu.edu/jouvert. Palme, Olof: The emancipation of mán. Journal ofSocial Issues, 1972. vol. 28. No. 2. 237-246. p. Pankejeff, Sergius: The Wolf-Man, By the Wolf-Man. New York, 1971, Basic Books. Magyarul részlet olvasható: Pankejev, Szergej: Emlékeim Sigmund Freudról. A Farkasembertől. Ford. Schulz Katalin. Thalassa, 2006. No. 1. 5-22. p. Parker, Richard: Masculinity, femininity, and homosexuality: on the anthropological interpretation of sexual meanings in Brazil. Journal of Homo sexuality, 1985. 11. 155-163. p. Parsons, Anne: Is the Oedipus complex universal? The Jones-Malinowski debate revisited and a South Italian ’nuclear complex’. The Psychoanalitic Study ofSociety, 1964. No. 3. 278-326. p. Parsons, Talcott - Bales, Róbert F.: Family, Socialization and Interaction Process. London, 1956. Routledge & Kegan Paul. Patton, Paul - Poole, Ross eds.: War/Masculinity. Sydney, 1985. Intervention Publications. Pearlman, Cynthia L.: Machismo, Marianismo and change in indigenous Mexico: a case study from Oaxaca. Quarterly Journal ofldeology, 1984. No. 8. 53-59. p. Pease, Bob: Mén and Sexual Politics: Towards a Profeminist Practice. Adelaide, 1997. Dulwich Centre.

B ib lio g rá fia

385

Pease, Bob: Recreating Mén: Postmodern Masculinity Politics. London, 2000, Sage. Pease, Bob - Pringle, Keith eds.: A Man’s World? Changing Men’s Practices in a Globalized World. London, 2001, Zed Books. Perkins, Roberta: The „Drag Queen” Scene: Transsexuals in King’s Cross. Sydney, 1983, Allén & Unwin. Peteet, Julié: Male gender and rituals of resistance in the Palestinian Intifada. A cultura politics of violence. In Ghoussoub, Mai - Sinclair-Webb, Emma eds.: Imagined Masculinities: Male Identity and Culture in the Modern Middle East. London, 2000, Saqi Books. Petersen, A.: Unmasking the Masculine: „Mén” and „Identity” in a Sceptical Age. London, 1998, Sage. Phillips, J. O. C.: Mummy’s boys: Pakeha mén and male culture in New Zealand. In Bunkle, Phillida - Hughes, Beryl eds.: Women in New Zealand Society. 1980, Allén 8c Unwin, 217-243. p. Phillips, J. O. C.: Rugby, war and the mythology of the New Zealand male. New Zealand Journal ofHistory, 1984. No. 18. 83-103. p. Phillips, J. O. C.: A Man’s Country? The Image of the Pakeha Male, A History. Auckland, 1987, Penguin. Piercy, Marge: Woman on the Edge ofTime. New York, 1976, Knopf. Pleck, Elizabeth H. - Pleck, Joseph H. eds.: The American Mán. Englewood Cliffs, NJ, 1980, Prentice-Hall. Pleck, Joseph H.: The male sex role: definitions, problems, and sources of change. Journal ofSocial Issues, 1976. No. 32. 155-164. p. Pleck, Joseph H.: Men’s power with women, other mén, and society: a men’s movement analysis. In Hiller D. - Sheets, R. eds.: Women and Mén: The Consequences of Power. Cincinnati, 1977, University of Cincinnati, Office of Women’s Studies. Pleck, Joseph H.: The Myth of Masculinity. Cambridge, MA, 1981, MIT Press. Pleck, Joseph H. - Sawyer, Jack eds.: Mén and Masculinity. Englewood Cliffs, NJ, 1974, Prentice-Hall. Plummer, Ken: Documents of Life: An Introduction to the Problems and Literture of a Humanistic Method. London, 1983, Allén 8c Unwin. Polk, K.: When Mén Kitt: Scenarios of Masculine Violence. Cambridge, 1994, Cambridge University Press. Poole, Ross: Morality and Modernity. London, 1991, Routledge.

386

BIBLIOGRÁFIA

Poynting, Scott - Noble, Greg - Tabar, Paul: ’lf anybody called me a wog they wouldn’t be speaking to me alone’: protest masculinity and Lebanese youth in Western Sydney. Journal of Interdisciplinary Gender Studies, 1998. No. 3. 76-94. p. Pridemore, W. A.: What we know about social structure and homicide. Violence & Victims, 2002. No. 17. 127-156. p. Pringle, Rosemary: Absolute sex? Unpacking the sexuality/gender relationship. In Connell, R. W. - Dowsett, G. W. eds.: Rethinking Sex: Social Theory and Sexuality Research. Melbourne, 1992, Melbourne University Press, 76-101. p. Ptacek, James: Why do mén batter their wives? In Yllö, Kersti - Bograd, Michele eds.: Feminist Perspectives on Wife Abuse. Newbury Park, CA, 1988, Sage, 133-157. p. Pusey, Michael: Economic Rationalism in Canberra: A Nation-Building State Changes its Mind. London, 1991, Cambridge University Press. Raymond, Janice G.: The Transsexual Empire. Boston, 1979, Beacon Press. Reich, Wilhelm: The Mass Psychology ofFascism. New York, 1970 [1933], Farrar, Strauss & Giroux. Reich, Wilhelm: Sex-pol. Essays, 1929-1934. New York, 1972, Vintage. Reik, Theodor: OfLove and Lust: On the Psychoanalysis of Romantic and Sexual Emotions. New York, 1967 [1957], Farrar, Strauss. Remarque, Erich Maria: Nyugaton a helyzet változatlan. Ford. Benedek Mar cell. Budapest, 1972, Európa. Rhode, Deborah L. ed.: Theoretical Perspectives on Sexual Difference. New Haven, 1990, Yale University Press. Rich, Adrienné: Compulsory heterosexuality and lesbian existence. Signs, 1980. No. 5. 631-660. p. Rieseman, Dávid: Faces in the Crowd: Individual Studies in Character and Politics. New Haven, 1952, Yale University Press. Robertson, J. E. - Suzuki, N. eds.: Mén & Masculinities in Contemporary Japan. London, 2003, Routledge. Robins, Dávid: We Fiaté Humans. Harmondsworth, 1984, Penguin. Roper, Michael: Masculinity and the British Organization Mán Since 1945. Oxford, 1994, Oxford University Press. Roper, Michael - Tosh, John eds.: Manful Assertions: Masculinities in Britain since 1800. London, 1991, Routledge.

B ib lio g rá fia

387

Rose, Sonya O.: Limited Livelihoods: Gender and Class in NineteenthCentury England. Berkeley, 1992, University of California Press. Rose, Steven - Kamin, León J. - Lewontin, R. C.: Nőt in our Genes: Biology, Ideology and Humán Natúré. Harmondsworth, 1984, Penguin. Rosenberg, Rosalind: Beyond Separate Spheres: The Intellectual Roots of Modern Feminism. New Haven, 1982, Yale University Press. Rossi, Alice S.: Gender and parenthood. In uő ed.: Gender and the Life Course. New York, 1985, Aldine, 161-191. p. Roszak, Theodore: Az információ kultusza, avagy a számítógépek folklór ja és a gondolkodás igaz művészete. Ford. Gieler Gyöngyi. Budapest, 1990, Európa. Rotundo, E. Anthony: American Manhood: Tranforsmations of Masculinityfrom the Revolution to the Modern Éra. New York, 1993, Basic Books. Roudinesco, Elisabeth: Jacques Lacan & Co.: A History ofPsychoanalysis in Francé, 1925-1985. Chicago, 1990, University of Chicago Press. Rowan, John: The Horned God: Feminism and Mén as Woundingand Healing. London, 1987, Routledge & Kegan Paul. Rowbotham, Sheila - Segal, Lynne - Wainwright, Hilary: Beyond the Fragments: Feminism and the Making ofSocialism. London, 1979, Islington Community Press. Rubin, Gayle: Nők forgalomban: jegyzetek a nemek politikai gazdaságtaná hoz’. Ford. Acsády Judit, Fekete Judit. In Hadas Miklós szerk.: Férfiura lom: írások nőkről, férfiakról, feminizmusról. Budapest, 1994, Replika Kör, 63-97. p. Rubin, Lillian B.: Worlds of Pain: Lift in the Working-Class Family. New York, 1976, Basic Books. Russell, Diana E. H.: Rape in Marriage. New York, 1982, Macmillan. Sabo, D. - Kupers, T. A. - London, W. eds.: Prison masculinities. Philadel phia, 2001, Temple University Press. Saco, Diana: Masculinity as signs: poststructuralist feminist approaches to the study of gender. In Craig, Steve ed.: Mén, Masculinity and the Me dia. Newbury Park, CA, 1992, Sage, 23-39. p. Sade, Dontien Alphonse Fran90is de: Szodoma 120 napja. Ford. Vargyas Zoltán. Budapest, 2000 [1785], Athenaeum. Sargent, Dave: Reformulating (homo) sexual politics. In Allén, Judith - Pat ton, Paul eds.: Beyond Marxism. Sydney, 1983, Interventon, 163-182. p.

388

BIBLIOGRÁFIA

Sartre, Jean-Paul: A módszer kérdései. Ford. Nagy Géza. In Tordai Zádor ed.: Módszer, történelem, egyén. Válogatás Jean-Paul Sartre filozófiai írása iból. Budapest, 1976 [1960], Gondolat, 95-282. p. Sartre, Jean-Paul: Critique of Dialectical Reason, 1: Theory ofPractical Ensembles. London, 1976 [1960], NLB. Sartre, Jean-Paul: A lét és a semmi: egy fenomenológiai ontológia vázlata. Ford. Seregi Tamás. Budapest-Szeged, 2006 [1943], L’Harmattan - Ma gyar Filozófiai Társaság - SZTE Filozófia Tanszék. Schieffelin, E. L.: The Bau A ceremóniái hunting lodge: an alternative to initiation. In Herdt, Gilbert H. ed.: Rituals of Manhood: Male Initiation in Papua New Guinea. Berkeley, 1982, University of California Press, 155-200. p. Schofield, Michael: The Sexual Behavior ofYoung People. Boston, 1965, Little, Brown & Co. Schofield, Tóni - Connell, R. W. - Walker, Linley - Wood, Julián - Butland, Dianne: Understanding men’s health: a gender-ralations approach to masculinity, health and illness. Journal of American College Health, 2000. No. 48. 247-256. p. Schools Commission. Girls, School and Society. Canberra, 1975, Schools Commission. Seccombe, Wally: Patriarchy stabilized: the construction of the male breadwinner wage norm in nineteenth-century Britain. Social History, 1986. No. 2. 53-75. p. Segal, Lynne: Is the Future Female? Troubled Thoughts on Contemporary Feminism. London, 1987, Virago. Segal, Lynne: Slow Motion: Changing Masculinities, Changing Mén. Lon don, 1990, Virago. Segal, Lynne: Slow Motion: Changing Masculinities, Changing Mén. Má sodik kiadás. London, 1997, Virago. Segal, Lynne ed.: What Is To Be Doné About the Family? London, 1983, Penguin Books & Socialist Society. Segal, Lynne - Mclntosh, Mát eds.: Sex Exposed: Sexuality and the Pornography Debate. New Brunswick, NJ, 1993, Rutgers University Press. Seidler, Victor J.: RediscoveringMasculinity: Reason, Language and Sexua lity. London, 1989, Routledge. Seidler, Victor J. ed.: Achilles Heel Reader: Mén, Sexual Politics and Socialism. London, 1991, Routledge.

B ib lio g rá fia

389

Seidman, Steven, ed.: Queer Theory/Sociology. Oxford, 1996, Blackwell. Seifert, Ruth.: Individualisierungsprozesse, Geschlechterverhaltnisse und die soziale Konstruktion de Soldaten. München, 1993, Sozialwissenschaftliches Institut dér Bunderwehr. Sennett, Richard - Cobb, Jonathan.: The Hidden Injuries ofClass. New York, 1973, Vintage. Sharp, Geoff: Intellectuals in transition. Aréna, 1983. 65. 84-95. p. Shostak, Arthur B.: The women’s liberation movement and its various impacts on American mén. Journal ofSociology and Social Welfare, 1977. No. 4. 897-907. p. Silverberg, Róbert Allén: Requiem fór Superman: mén in psychotherapy. Arete, 1984, No. 9. 21-35. p. Silverman, Martin: The male superego. Psychoanalytic Review, 1986. No. 73. 427-444. p. Simpson, Amelia: Xuxa: the Mega-Marketing ofGender, Race and Modernity. Philadelphia, 1993, Temple University Press. Sinclair-Webb, Emma: ’Our Bülent is now a commando’: military service and manhood in Turkey. In Ghoussoub, Mai - Sinclair-Webb, Emma eds.: Imagined Masculinities: Male Identity and Culture in the Mo dern Middle East. London, 2000, Saqi Books. Sinelnikov, Andrei: Masculinity á la russe: gender issues in the Russian federation today. Breines, Ingeborg - Connell, Róbert - Eide, Ingrid eds.: Male Roles, Masculinities and Violence: A Culture ofPeace Perspective. Párizs, 2000, UNESCO Publishing, 201-209. p. Sinha, Mrinalini: Gender and imperialism: colonial policy and the ideology of morál imperialism in laté nineteenth-century Bengal. In Kimmel, Michael S. ed.: Changing Mén: New Directions in Research on Mén and Masculinity. Newbury Park, CA, 1987, Sage, 217-231. p. Sklair, L.: Sociology ofthe Global System. Második kiadás. Baltimore, 1995, Johns Hopkins University Press. Smith, Joan: Misogynies. London, 1989, Faber & Faber. Smith, Margaret - Crossley, Dávid: The Way Out. Melbourne, 1975, Lansdowne Press. Smith, Steve: Unacceptable conclusions and the ’man’ question: masculini ty, gender and international relations. In Zalewski, Marysia - Parpart, Jane eds.: The „Mán” Question in International Relations. Boulder, 1998, Westview, 54-72. p.

390

BIBLIOGRÁFIA

Snodgrass, Jón ed.: Fór Mén Against Sexism: A Book of Readings. Albion, CA, 1977, Times Change Press. Solomon, Kenneth - Levy, Norman B. eds.: Mén in Transition: Theory and Therapy. New York, 1982, Plenum Press. Sommers, Christina Hoff: The War Against Boys: How Misguided Feminism is Harming Our YoungMen. New York, 2000, Simon 8c Schuster. Stacey, Judith: Brave New Families: Stories of Domestic Upheaval in Laté Twentieth Century America. New York, 1990, Basic Books. Stacey, Judith - Thorne, Barrie: The missing feminist revolution in sociology. Social Problems, 1985. No. 32. 301-316. p. Staples, Róbert: Black Masculinity: The Black Male’s Role in American Society. San Francisco, 1982, Black Scholar Press. Stearns, Peter N.: Be a Mán! Males in Modern Society. New York, 1979, Holmes 8c Meier. Stedman Jones, Gareth: Outcast London: A Study in the Relationship between Classes in Victorian Society. Oxford, 1971, Clarendon Press. Stein, Howard F.: Sittin’ tight and bustin’ loose: contradiction and conflict in mid-western masculintiy and the psycho-hisory of America. Journal of Psychohistory, 1984. No. 11. 501-512. p. Stepansky, Paul E.: In Freud’s Shadow: Adler in Context. Hillsdale, NJ, 1983, Analytic Press 8c Lawrence Erlbaum. Stoller, Róbert J.: Sex and Gender: On the Development of Masculinity and Femininity. New York, 1968, Science House. Stoller, Róbert J.: Sex and Gender, vol. 2: The Transsexual Experiment. New York, 1976, Jason Aronson. Stoller, Róbert J. - Herdt, Gilbert H.: The development of masculinity: a crosscultural contribution. American Psychoanalytical Association Journal, 1982. No. 30. 29-59. p. Stoltenberg, John: Refusing to Be a Mán. London, 1990, Fontana. Strathern, Marilyn: The achievement of sex: paradoxes in Hagen genderthinking. In Schwimmer, E. ed.: The Yearbook ofSymbolic Anthropology. London, 1978, Hurst, 171-202. p. Strathern, Marilyn: Self-interest and the social good: somé implications of Hagen gender imagery. In Ortner, S. B. - Whitehead, H. eds.: Sexual Meanings: The Cultural Construction of Gender and Sexuality. Cam bridge, 1981, Cambridge University Press, 166-191. p.

B ib lio g rá fia

391

Strathern, Marilyn: Partial Connections. Savage, MD, 1991, Rowman & Littlefield. Sullivan, Edmund V.: A Critical Psychology: Interpretation ofthe Personal World. New York, 1984, Plenum. Swart, Sandra: ’Man, gun and horse’: hard right Afrikaner masculine identity in post-apartheid South Africa. In Morrell, Róbert ed. Changing Mén in Southern Africa. Pietermaritzburg, 2001, University of Natal Press, 75-89. p. Tacey, Dávid J.: Reconstructing masculinity: a post-Jungian response to contemporary men’s issues. Meanjin, 1990. No. 49. 781-792. p. Tanaka Kazuko: A Short History of Women’s Movement in Modern Japan. 3. kiadás. Japán, 1977, Femintern Press. Taylor, Debbie: Women, an analysis. In Women, A World Report, New Internationalist. London, 1985, Methuen, 1-98. p. Theberge, Nancy: Reflections on the body in the sociology of sport. Quest, 1991. No. 43. 123-134. p. Theweleit, Klaus: Male Fantasies. Cambridge, 1987, Polity Press. Thomas, William Isaac - Znaniecki, Flórian: A lengyel paraszt Európában és Amerikában. Ford. Andor Mihály, Horváth Ágota. Budapest, 2002, Űj Mandátum. Thompson, Mark ed.: Leatherfolk: Radical Sex, People, Politics, and Practice. Boston, 1991, Alyson Publications. Thompson, Keith ed.: To Be a Mán: In Search of the Deep Masculine. Los Angeles, 1991, Tarcher/Perigee. Thorne, Barrie: Gender Play: Girls and Boys in School. New Brunswick, 1993, Rutgers University Press. Tiefer, Leonore: In pursuit of the perfect penis. American Behavioral Scientist, 1986. No. 29. 579-599. p. Tiger, Lionel: Mén in Groups. New York, 1969, Random House. Tiger, Lionel - Fox, Robin: The Imperial Animál. New York, 1971, Holt, Rinehart & Winston. Tillner, Georg: The identity of dominance: masculinity and xenophobia. In Breines, Ingeborg - Connell, R. W. - Eide, Ingrid, eds. Male Roles, Masculinities and Violence: A Culture of Peace Perspective. Párizs, 2000, UNESCO Publishing, 53-59. p. Tolson, Andrew: The Limits of Masculinity. London, 1977, Tavistock.

392

BIBLIOGRÁFIA

Tomsen, Stephen: A top night: Social protest, masculinity and culture of drinking violence. British Journal of Criminology, 1997. No. 37. 90103. p. Tomsen, Stephen: ’He had to be a poofter or something’: violence, male honour and heterosexual panic. Journal of Interdisciplinary Gender Studies, 1998. No. 3.44-57. p. Tomsen, Stephen: Hatred, Murder and Male Honour: Anti-homosexual Homicides in New South Wales, 1980-2000. Canberra, 2002, Australian Institute of Criminology (Research and Public Policy Series, no. 43). Tomsen, Stephen - Donaldson, Mike eds. Male Trouble: Looking at Aust ralian Masculinities. Melbourne, 2003, Plútó Press. Totten, Mark D.: Guys, Gangs and Girlfriend Abuse. Petersborough, 2000, Broadview Press. Troiden, Richard R.: The formation of homosexual identities. Journal of Homosexuality, 1989. No.17. 43-73. p. Trumbach, Randolph: London’s Sapphists: from three sexes to four genders in the making of modern culture. In Epstein, Júlia - Straub, Kristina eds. Body Guards: The Cultural Politics of Gender Ambiguity. New York, 1991, Routledge, 112-141. p. Turner, Bryan S.: The Body and Society. Oxford, 1984, Blackwell. Magyarul részletek olvashatók: uő: A test elméletének újabb fejlődése, illetve Az étrendről folyó diskurzus. In Turner, Bryan S. - Featherstone, Mike Hepworth, Mike: A test. Társadalmi fejlődés és kulturális teória. Ford. Erdei Pálma. Budapest, 1997, Jószöveg Műhely. Turner, Charles F.: Research on sexual behaviors that transmit HÍV: Progress and problems. AIDS, 1989. No. 3. S63-S69. p. Tyson, Phyllis: Male gender identity: early developmental roots. Psychoanalytic Review, 1986. No. 73. 405-425. p. United Nations Development Programme: Humán Development Report. New York, 1992, Oxford University Press. United Nations Division fór the Advancement of Women: The Role ofMen and Boys in Achieving Gender Equality: Report of the Expert Group Meetintg, Brasilia, Brazil, 21 to 24 October 2003. New York, 2004, United Nations Organization. United States Bureau of the Census: Census of Population, Social and Economic Charactersitics, United States, 1990. CP-2-1. 1990.

B ib lio g rá fia

393

Urry, John: Role analysis and the sociological enterprise. Sociological Review, 1970. No. 18. 351-364. p. Valdés, Teresa - Gomáriz, Enrique: Latin American Women: Compared Figures. Santiago, 1995, Instituto de la Mujer - FLACSO. Valdés, Teresa - Olavarría, Jósé: Ser hombre en Santiago de chgile: A pesar de todo, un mismo modelo. In Valdés, Teresa - Olavarría, Jósé eds. Masculinidades y Equidad de Género en América Latina. Santiago, 1989, FLACSO/UNFPA, 12-36. p. Valverde, Mariana: Sex, Power and Pleasure. Toronto, 1985, Women’s Press. Vance, Carole S.: Social construction theory: problems in the history of sexuality. In Altman, Dennis et al. ed.: Homosexuality, Which Homosexuality? Amszterdam-London, 1989, Uitgeverij An Dekker/Schorer & GMP, 13-34. p. Vise, Dávid A. - Coll, Steve: Eagle on the Street. New York, 1991, Charles Scribner’s Sons. Wajcman, Judy: Managing Like a Mán: Women and Mén is Corporate Ma nagement. Sydney, 1999, Allén & Unwin. Walby, Sylvia: Theorizing patriarchy. Sociology, 1989. No. 23. 213-234. p. Walker, James C.: Louts and Legends: Male Youth Culture in an Inner-City School. Sydney, 1988, Allén & Unwin. Walker, Linley: Australian maid. Doktori disszertáció. Sydney, 1989, Macquarie University, School of Behavioural Sciences. Walzer, Michael: Spheres ofjustice: A Defense of Pluralism and Equality. New York, 1983, Basic Books. Waring, Marilyn: Counting fór Nothing: What Mén Value and What Wo men are Worth. Wellington, 1988, Allén & Unwin and Port Nicholson Press. Watney, Simon: The ideology of GLF. In Gay Leit Collective ed.: Homosexua lity: Power and Politics. London, 1980, Allison & Busby. 64-76. p. Watson, lan: Fighting Over the Forests. Sydney, 1990, Allén 8c Unwin. Weber, Max: A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme. Ford. Józsa Péter, Lissauer Zoltán, Somlai Péter. Budapest, 1995 [1904-1905], Cserépfalvi. Weedon, Chris: Feminist Practice and Poststructuralist Theory. Oxford, 1987, Blackwell. Weeks, Jeffrey: Corning Out: Homosexual Politics in Britain, from the Nineteenth Century to the Present. London, 1977, Quartet.

394

BIBLIOGRÁFIA

Weeks, Jeffrey: Sexuality. London, 1986, Horwood & Tavistock. Wehr, Gerhard: Jung: A Biography. Boston, 1987, Shambhala. Weinberg, George H.: Society and the Healthy Homosexual. New York, 1973, Anchor. Welzer-Lang, Dániel: Nouvelles approaches des hommes et du masculin. Toulouse, 2000, Presses Universitaries du Mirail. West, Candace - Zimmerman, Don H.: Doing gender. Gender and Society, 1987. No. 1. 125-151. p. Wetherell, Margaret - Edley, Nigel: Negotiating hegemonic masculinity: imaginary positions and psycho-discursive practices. Feminism and Psychology, 1999. No. 9. 335-356. p. Wexler, Philip: Becoming Somebody: Toward a Social Psychology ofSchool. London, 1992, Palmer. Wheeler-Bennett, John: Nemesis of Power: The Germán Army in Politics, 1918-1945. London, 1953, Macmillan. White, Sara: ’Did the earth move?’ the hazards of bringing mén and masculinities intő gender and development. IDS Bulletin, 2000. No. 31. 33-41. p. Whitehead, Stephen M. - Barrett, Frank J.: The Masculinities Reader. Cam bridge, 2001, Polity Press. Widersprüche. Mánnlichkeiten, 1995. no. 56/7. Tematikus szám. Widersprüche. Multioptionale Mánnlichkeiten?, 1998. no. 67. Tematikus szám. Wilderness Society: Franklin Blockade, by the Blockaders. Hobart, 1983, Wilderness Society. Williams, Christine L.: Gender Differences at Work: Women and Mén in Nontraditional Occupations. Berkeley, 1989, University of California Press. Williams, Walter L.: The Spirit and the Flesh: Sexual Diversity in American Indián Culture. Boston, 1986, Beacon Press. Willis, Paul: Profáné Culture. London, 1978, Routledge & Kegan Paul. Willis, Paul: Shop-floor culture, masculinity and the wage form. In Clarké, J. Chritcher, C. - Johnson, R. eds.: Working Class Culture. London, 1979, Hutchinson, 185-198. p. Willis, Paul: A skacok. Iskolai ellenkultúra, munkáskultúra. Ford. Pólyák Béla. Budapest, 2000, Új Mandátum.

Bibliográfia

395

Wilson, Bruce - Wyn, Johanna: Shaping Futures: Youth Action far Livelihood. Syndey, 1987, Allén & Unwin. Wilson, Edward O.: On Humán Natúré. Cambridge, MA, 1978, Harvard University Press. Wilson, Elizabeth: Adorned in Dreams: Fashion and Modernity. Berkeley, 1987 University of California Press. Winter, Michael F. - Róbert, Ellen R.: Male dominance, laté capitalism, and the growth of instrumental reason. Berkeley Journal ofSociology, 1980. vol. 24/25. 249-280. p. Wolfe, Tóm: Az igazak: az első amerikai űrhajósok története. Ford. Bartos Tibor. Budapest, 1992, Háttér. Wolff, Charlotte: Magnus Hirschfeld: A Portrait of a Pioneer in Sexology. London, 1986, Quartet. Wollstonecraít, Mary: A nők jogainak védelmében. Ford. Pálinkás Katalin In Péter Ágnes szerk.: Angol romantika: esszék, naplók, levelek. Buda pest, 2003 [1792], Kijárat, 79-101. p. Worth, Heather - Paris, Anna - Allén, Lousia: The Life ofBrian. Dunedin, 2002, University of Otago Press. Wotherspoon, Gary: City ofthe Piain: History ofa Gay Sub-culture. Sydney, 1991, Halé & Iremonger. Wölfl, Edith: Gewaltbereite Jungen - was kann Erziehung leisten? Anregungenfür eine gender-orientierte Padagogik. München, 2001, Ernst Reinhardt Verlag. Xaba, Thokozani: Masculinity and its malcontents: the confrontation between ’struggle masculinity’ and ’post-struggle masculinity’ (1990-1997). In Morell, Róbert ed.: Chaning Mén in Southern Africa. London, 2001, Zed Books. Yates, Lyn: The Education of Girls: Policy, Research and the Question of Gender. Hawthorn, Victoria, 1993, Australian Council fór Educational Research. Yeatman, Anna: Bureaucrats, Technocrats, Femocrats: Essays on the Contemporary Australian State. Sydney, 1990, Allén & Unwin. Yeats, William Butler: A költő esdeklése. Válogatott versek. Ford. Erdődi Gábor. Budapest, 2001, Új Mandátum. Zalewski, Marysia - Parpart, Jane eds.: The „Mán” Question in Internatio nal Relations. Boulder, 1998, Westview Press.

396

BIBLIOGRÁFIA

Zignoni, Eduardo Liendro: Masculinidades y violencia desde un programa de acción en Mécixo. In Vadés, Teresa - Olavarría, Jósé eds.: Mascu linidades y Equidad de Género en América Latina. Santiago, 1998, FLACSO/UNFPA, 130-136. p. Zulehner, Paul M. - Volz, Rainer: Manner in Aufbruch: Wie Deutschlands Manner sich selbst un wie Frauen sie sehen. Ostfildern, 1998, Schwabenverlag.

Tárgymutató A, Á abortuszt végzők ellen elkövetett erőszak 125, 323 abszolút monarchia 248 absztrakt munka 139-140 absztrakt érvelés 72 ACT UP 283 Adler, Alfréd 36, 40, 42-43, 157,299 férfias tiltakozás 36,43, 157 a maszkulinitásról 42-43 neurózis kialakulása 43 az Ödipusz-komplexusról 43 szakítása Freuddal 42-44 Adorno, Theodor 44 agresszió 81,83,107,155,188,210,219,277, 333 és a férfias tiltakozás 43 és Freud 35 nők ellen 144,159 a sportban 69 és a tekintélyelvűség 45 és a vágy 35 agyműködéses elmélet 83 AIDS lásd HIV/AIDS alárendelt maszkulinitások 118-120, 122, 239, 249 és a hegemón maszkulinitás 249, 313 melegmaszkulinitások 118-120

alkalmi foglalkoztatás előretörése 92 Ali, Muhammad 90 állam és az erőszak 142-147 hatalma 124, 144-147, 163 iskola 144-145 mint maszkulin intézmény 112-113 mint patriarchális intézmény 266 Altman, Dennis 119, 213, 281, 339 Amerikai Egyesült Acélmunkások 166,307 Amerikai Fiú Cserkészek 255 anális szex 97, 99, 119, 203,205, 281,283 lásd még szodómia Anderson, Gordon (élettörténet) 196, 198, 204, 206,209,210-211,214 Andrews, Alán (élettörténet) 196,199-200, 204,206,207,209,213,215,217 androgünitás 193,268, 274, 295 Anglikán Egyház Fiúbrigádja 255 „Angolna” (élettörténet) 137,140,143-144, 147-153,156-158,162-164 anima (Jung) 38-39 antialkoholista mozgalom 251 antropológia 33, 41, 60-61, 63 lásd még etnográfia anya elsődleges (primer) azonosulás az anyá val 48, 155, 185-187 félelem az anyától 36-37

398

TÁRGYMUTATÓ

ödipális azonosulás az anyával 187-188 ödipális elválás az anyától 172-173 preödipális azonosulás az anyával 36, 63, 169,185 Stoller41 apa azonosulás 169, 198-199 rivalizálás 34 távolságtartás 172-173 és a tekintélyelvűség 45 lásd még Ödipusz-komplexus apartheid 92 apaság 75, 87,154 archetípusok 38-42, 47, 63, 272 Argyris, Chris (élettörténet) 221, 230, 231 Arnold, Dr. Thomas 255, 308 Ashworth, Tony 277 „atyai törvény” 47, 188 Austen, Jane 250 Ausztrál Természetvédelmi Alapítvány 168

B Baden-Powell, Róbert 255 baseball „Kis Liga” 67 bau a szertartás 64-65 Bear, Sheryl 269 Beauvoir, Simoné de 46,47 beavatási szertartások 62 becsület és a dzsentri maszkulinitás 249-250 és az erőszak 249-250 kódja 250-251 lásd még párbajozás Beeton, Mrs. Isabella 256 békemozgalmak 74 belső gyarmatosítás 121 bennszülött népek és a homoszexualitás 62, 259 nemi rezsimek 260-261 „primitív” társadalmak 61 Bethal, Marshall 39

Bieber, Irving 37 biológia 77, 80-83, 87-88, 110-111 nemi ideológia és 80-83 nemi különbségek 28-29, 49-51,270 lásd még szociobiológia biológiai determinizmus 55 biszexualitás 36, 208,216,259 és Freud 34 és a pszichoanalízis 36 biztonságos szex 311 Blachford, Gregg 196,216 Blackburn, Jean 309 Blake, Peter (élettörténet) 224, 229,231, Blauner, Bob 132 Blewett, Mary 257 Bly, Róbert 269-274 Vasjankó 39, 271, 272 „puhány férfiak” 40 „harcosagy” 31 Bogart, Humphrey 109 Bolin, Anne 41 Böll, Heinrich 352 Brannon, Róbert 108 Braudel, Fernand 244 Brook, Greg (élettörténet) 225, 226, 233, 236, 237 Brzoska, Georg 286 bűnözés 142, 156 lásd még kábítószerek bűntudat 181,201, 270 maszkulinitás miatt 178,179,188,190, 273, 300 és az ödipális maszkulinizáció 185,187

c Carrington, Dean (élettörténet) 196-198, 200,203,206,209,211-213,215,217 Cervantes 248 Chapkis, Wendy 84, 302 Chesler, Phyllis 75 Chodorow, Nancy 17,48

Tárgym utató

cinkos maszkulinitások 120-121, 161-162, 185,239, 273, 284 és ahegemón maszkulinitás 120-121, 312 nemi motiváció 228 és a patriarchátus 120 Clausewitz, Cári von 252 Clover, Carol 289 Cobb, Jonathan 162 Cockburn, Cynthia 10, 69, 70, 227, 333 Cody, William (Buffalo Bili) 254 Collinson, Dávid 67 Collinson, Margaret 67 Comer, Lee 74 Cooper, James Fenimore 254 Cortés, Hernan 246 Cummings, Katherine 96 Cunneen, Chris 22,153 Curry, Timothy 95

Cs család az apa dominanciája 45 expresszív szerepek 51, 54 „hagyományos” 72 és a homoszexualitás 197-198 instrumentális szerepek 51, 54 kapcsolatai 59 munkamegosztás 59, 185, 197-198 nők elnyomása73-74 és a skizofrénia 46 tekintélyelvű 44 családi bér 116, 256-257 családon belüli erőszak 74, 124, 276, 299 csapatjátékok 58 lásd még sport cselekvőképesség 97 cserkészmozgalom 255

399

D Darwin, Charles 32 Deleuze, Gilles 47 demokratikus személyiség 45 Descartes, René 97,245, Dinnerstein, Dorothy 48,187 diskurzus 110-111 dominancia, technikai szakértelem és 253254,279 Dominikai Köztársaság 83 Donaldson, Mike 11, 22, 67, 91, 136 Donoghue, Steve (élettörténet) 101 dualizmus lásd ész/test szembenállása Dűli, Diana 85 dzsentri 249 hanyatlása 251 és a katonaság 249 lecserélődése és a mezőgazdasági munkaerő 250 és a tisztikar 249,252 dzsentrimaszkulinitás 249 kettéválása 250, 255 és a polgárság 251, 255

E, É Easthope, Anthony 85 Eastwood, Clint 109 „effeminizmus” 190 egzisztenciális pszichoanalízis 46, 306 egyenlő esély programok 231, 293 egyenlőség 175,296-297 Egyesült Nők Hatalma 74 Ehrenreich, Barbara 74 élettörténetek lásd Anderson, Gordon; Andrews, Alán; „Angolna”; Argyris, Chris; Blake, Peter; Brook, Greg; Carrington, Dean; Donoghue, Steve; Geddes, Peter; Gray, Paul; Hampden, Jonathan; Hardy, Stewart; Harley, Jack;

400

TÁRGYMUTATÓ

Lamont, Gerry; Lawrence, Charles; Lindeman, Bili; Marnier, Tim; Meredith, Don; Nikolaou, Paul; Outhwaite, Damien; Richards, Mark; Roberts, Nigel; Rubin, Alán; Ryan, Barry; Singer, Adam; Southern, Tip; Streckfuss, Peter; Taylor, Danny; Trelawney, Hugh; Vincent, Patrick; Walton, Mai; Watson, Clyde elfojtás 34, 38, 43, 45, 47, 51, 70, 170, 177, 282 ellenkulturális terápia 267-268 ellenzéki maszkulinitás 284 Ellis, Albert, Sex and the Liberated Male 268 elnyomás a családban 44, 74 fekete férfiaké 53, 121 és a férfi nemi szerep 119, 190 férfiaké 53 meleg férfiaké 53,72,73,204,281,282 és a nemi szerepek 40, 54 nőké 53, 70, 73-74, 220 első világháború 35-36,43, 126,252 elvárások 51-54, 58, 91, 95,179,285, 319 Engels, Friedrich 257 ENSZ Nők Évtizede 52,266, 335 Éon lovag (Charles d’Éon de Beaumont) 96, 250 Építőmunkások Szövetsége 166,307 Epstein, Cynthia 50 Erikson, Erik 40-41 identitás 40 erőszak abortuszt végzők ellen 125, 323 és az állam 17, 18, 59-60, 142-147 bandákban 144, 153 és a becsület 249-250, 321 bürokratikus intézményesülése 230, 252-253 családon belüli 74, 124,276, 299 és a faj 121-122, 335-341

fegyverek 124, 125,126,252,253,262, 275-280, 292, 295, 318, 331-335 és a fekete férfiak 115, 121, 125,258 futballerőszak 69,210 és a hegemón maszkulinitás 69, 275280,284 és a katonaság 18, 43, 125, 252, 254, 277, 318, 331, 333, 334, 337 kollektív 125 meleg férfiak ellen 125, 300 nemi erőszak 14, 74, 79, 82, 125, 146, 188, 318 nők ellen 74, 125, 144, 287, 294, 297, 335, 340 veleszületett 79 érzékeny új férfi 75,186,190, 287, 336 érzelmek 185-186,271,272 fegyelmezése 70, 177,180,270 és a hatalom 270 kifejezése 180 nyitottság 180-186 ész lásd racionalitás esszencializmus 109-111 etnográfia 61-65, 76,243 és a kolonializmus 65 lásd még antropológia étrend 176, 180, 183 evolúció 80,81,111

Fali River 257, 307 fallosz 47, 109, 300 Farrell, Warren 269-274, 317, 323 fasizmus 44, 126,235, 252, 253, 256 fegyverek fegyverlobbi 275-280 ipara 275 kultusza 126 fehér szalag kampány 287, 340 fejlődési mozgalom lásd személyes fejlő dési mozgalom

Tárgym utató

fekete férfiak bandák 125, 157 elnyomása 53 és az erőszak 115,121, 125,258 és a fehér maszkulinitások 115 maszkulinitások 68,116,121 mint példák 121-122 mint sportcsillagok 121, 122 lásd még rasszizmus fekete mozgalom 73 felettes én 35,188 felsőbbrendűség ideológiája 90, 121, 125, 144, 252,263, 319 „feminin” szó használata 108 femininitás Adler 42, 43 férfiakban 34, 36, 38 Freud 27, 34 Jung 38,40 lacani elmélet 47 maszkulinitás mint rá adott túlzott re akció 37 mint hiány 106 patriarchális definíciói 124 preödipális, fiúknál 36, 63, 169,185 és a szocializáció 50 történelmi 122-128 vizuális művészetekben 84 feminizmus antipornográfia 74, 323 esszencialista iskola 79 és a férfiak 167-193 és a férfibűntudat 178, 179, 188, 189, 190 és a férfifelszabadítás 52, 74, 273 ésajungi elmélet 40 és a környezetvédelmi mozgalom 168 lacani 47 és a meleg férfiak 213,216, 281 nemek antropológiája 61 nemiszerep-kutatás 51 nézetei a hatalomról 75 ökofeminizmus 168

401

és a pszichoanalízis 47 tárgykapcsolat elmélet 169 és a történelem 58 Fényes nyergek 109 férfikötődés 81,107 férfi nemi szerep 49-57, 128 és a faj/etnicitás 56 és a hatalom 56 és az intézmények 58 és az iskola 56 kenyérkereső 58, 59, 133, 318 és a maszkulinitás 51 és a meleg férfiak 57 történelme 58 férfiak és az államhatalom 147,153, 163, 292, 297, 320 elnyomása 53, 72, 73,119, 204, 282 fekete lásd fekete férfiak „feminin” 108 femininitása 36-38 és a feminizmus 167-193 a határvidéken 59, 246, 254 „az igazi férfiak” 79 jövedelem 73, 180, 318, 335 kapcsolatok más férfiakkal 183 meleg lásd meleg férfiak nemi viszonyaik 116-122 „a puhány férfiak” 40,167 „a természetes férfi” 79 természetjáró 126 férfiak tudatosságnövelő csoportjai 52-53, 171, 268, 303, 304 „férfiakról szóló könyvek” 9, 52, 54, 87 férfias tiltakozás 36, 43 157, 159 férficsoportok 22, 52, 53, 59, 81, 256, 268, 274, 303-305, 307, 313, 323, 340 férfifelszabadítási mozgalom 8, 52, 285, 294-295, 303-304, 311, 313, 322 feminista kritikája 74 férfimozgalom 29, 53, 75, 285, 286, 303, 307,311, 313, 340 mitopoetikus 79,167,235,264,272,304

402

TÁRGYMUTATÓ

Fernbach, Dávid 282 filmek férfias hősei 85, 109, 126, 278 horror 289 testek filmekben 84, 85 westernek 254 Fine, Gary 67 Fine, Michelle 145 Finnország 265 fiúk apák és lásd apa családi viszonyok 210-211 elválás a femininitástól 48 és a femininitás 36 és a homoszexualitás 200-201, 232233 ifjúsági mozgalmak 255 kapcsolat az anyával 48,199 nárcizmusa 35 nők hatása 255 preödipális 35, 36,48 primer azonosulás az anyával 48 pszichoszexuális fejlődés 48 fizikai munkások 67, 68, 91,138,258 fogamzásgátlás 292 Foucault, Michel 16, 30, 54, 84, 206 földanya 177,271 Föld Barátai 168 Frank, Blye 311 frankfurti iskola 44, 45 Franklin, Benjámin 247 Franklin folyó, tiltakozás 168-169, 174175, 192 Freud, Sigmund biszexualitásról 34 elfojtás 34, 38 esszencialista definíció a maszkulinitásról 107 „Farkasember” 34, 35,42 a femininitásról 35 a homoszexualitásróL 34 „Kis Hans” 34 libidóelmélet 43, 45

a maszkulinitásról 33-35 a nemi fogalmakról 33-34 „óceáni” érzések 186 „Patkányember” 34 és a pszichoanalízis 33-38 Rossz közérzet a kultúrában 35,44 szakítás Adlerrel 42-44 a társadalmi nemről 27 lásd még pszichoanalízis freudi elmélet 32 Fromm, Erich 44,45, 117 futball 69, 210, 222, 223,237, 329 futballerőszak 69 fundamentalista egyházak lásd vallás Fussell, Paul 277

G Gandhi, Indira 265, Garber, Marjorie 85,288 Garland, Judy 283 gazdasági szerkezetek történelme 59 Geddes, Peter (élettörténet) 169,171,173— 174, 176-177, 180-181, 185, gépek és a maszkulinitás 91-92 Gerschick, Thomas 9 Gibson, William 126, 275, 334, 337 Gilder, George 295 Gilding, Michael 59 Gilmore, Dávid 63, 64 Girls, School and Society 52 The Glebe and Western Weekly 27, 29-31 Goldberg, Herb 270, 271,272, 273 The Hazards of Being Male 270 Gramsci, Antonio 117 Gray, Paul (élettörténet) 137,144,147,150, 156,159, 160, 161, 165, 196 Greenpeace 168, Grimm, Jacob és Wilhelms 39 Grossberg, Michael 58,279 Gruneau, Richard 66, Guattari, Félix 47

Tárgym utató

Gy gyári kultúra 136 gyárrendszer 251,256 gyermekgondozás apai szerep 75, 301 mint munka 48 munkamegosztása 48 női monopóliuma 48

H Habermas, Jürgen 126, 228,229 háború 60, 63, 85, 107, 125, 188, 224, 244, 252, 275, 276, 277, 301, 324, 331334, 339 első világháború 35, 36, 43,126,252 második világháború 153, 173, 252253, 277 polgárháború 248 lásd meg katonaság Hacker, Helen Mayer 51 Hafner, Gerhard 286 hágen törzs, Új-Guinea 64,76 Hampden, Jonathan (élettörténet) 196,198— 199, 201,207,210,212-213,217 Hantover, Jeffrey 255 „harcos agy” 31 lásd még Blye, Róbert harcos archetípusok 276 Hardy, Stewart (élettörténet) 137, 138, 147, 158,159,161,162 Harley, Jack (élettörténet) 137, 140, 141, 143,147,155,156,158,159,162, 163 hatalmi tudás 30 hatalmi viszonyok és a társadalmi nem 126-127,132 válságtendenciái 126-127,132 hatalom államhatalom 124, 144-147, 162 és az érzelmek 270 és a fekete férfiak 53

403

feminista kritikája 75 és a férfi nemi szerep 56 gyakorlása 298 intézményes 144 és a maszkulinitás 75,289 és a meleg férfiak 53,75 és a nemiszerep-elmélet 27 és a társadalmi nem 53,114 határvidék 59,246,254 Hearn, Jeff 12, 15,70, 71 hegemén maszkulinitás és az alárendelt maszkulinitás 249-250 és a cinkos maszkulinitások 120-121, 312 és a dominancia 254 elköteleződés pillanata 169-172, 197200, 214 elválás pillanata 179-184 és az erőszak 117 és a faj 121 és a fasizmus 253 és a fegyverlobbi 275-280 és a gyarmatosítás 254 és a homoszexualitás 95,197-200,208211 és az iskola 69 jelentése 69,117 és a marginalizált maszkulinitások 249, 312 megtagadása 179-180 nemi motiváció 228 példái lásd példaadó maszkulinitások és a racionalitás 133 és a rokkantság 91 és a személyes fejlődés 177 és a technikai szakértelem 254 és a tekintély 122,133 testre reflektáló gyakorlat 101 válságtendenciák a hatalmi viszonyok ban 133 vita pillanata 139-193 és a zöld politika 177 Herdt, Gilbert 62, 63, 64

404

TÁRGYMUTATÓ

hermafroditizmus 247 hétköznapi tudás 28, 30, 112 hitvesi kapcsolaton alapuló háztartás 245 hős archetípusok 276, 277, 302 meleg 303 Herzfeld, Michael 61 heteroszexuális érzékenység 171 lásd még kötelező heteroszexualitás Heward, Christine 10, 58 híradók 85 Hirschfeld, Magnus 280 Hitler, Adolf 252, 253,256 Hitler-Jugend 255 HIV/AIDS 21, 99, 103, 150, 195, 196, 202, 206,216,283, 303,311,313, 339 Hoch, Paul 115 Hocquenghem, Guy 47, 96, 281, 282 holisztikus filozófiák 168, 185 Hollway, Wendy 112 homoerotika 154 homofóbia 72, 73, 76, 154, 170, 183, 184, 208,261,272,283,293,313,319,330 és a férfibarátságok 183 gyakorlata 72 mint titkos vágy 72 Homoszexuális Jogreformtársaság 280 homoszexuális közösségek lásd melegkö zösségek homoszexualitás és az alárendeltség 119 bennszülött kultúra 62,258 csak férfiaknak fenntartott intézmé nyekben 72 és a család 197-198 csodálata 72 fallikus szexualitás elutasítása 47 és a femininitás 119 Freudnál 34 és a gyermekkor 201-202, 232 és a hatalom 53, 75 és a hegemón maszkulinitás 96, 197— 199, 208-211 Hocquenghemnél 47

és az identitás 195-196, 204-208,214 kapcsolatok 204-208 konfuciánus hagyománya 260-261 középosztály 210 kriminalizációja 256 mint patologikus jel 36 mint projekt és történelem 214-218 mint szubkultúra 195-196 mint többségi gyakorlat 82 munkásosztálybeli 210 és az osztály 210 ödipális elfojtás, elutasítás 47 és az Ödipusz-komplexus 47 és a patriarchátus 119, 194,217 és a pszichoanalízis 34,36-37,197,281— 282 ritualizált 62 szexuális lezárás 202,214 és a testépítés 69 és a vágy 96, 114,215, 256 lásd még meleg férfiak; leszbikusok homoszexuálisok lásd meleg férfiak; lesz bikusok Hoover, J. Edgár 67 Horkheimer, Max 44 hormonok 29, 80, 81 Horney, Karén 36, 37,40, 48 horoszkópok 235 horrorfilmek 289 Hunt, Pauline 114

1,1 Ice-T 115 identifikáció 169, 199 identitás 40 Erikson 40 és a homoszexualitás 195-196, 204208, 214 és a pszichoanalízis 112 stigmatizált 56 lásd még nemiidentitás-elmélet

Tárgym utató

ideológia 72 felsőbbrendűségé 125 és a gyakorlat 61 maszkulin, kulturális funkciója 64 „igazi férfiak” 79 Imperato-McGinley, Julianne 83 imperializmus 61,243,245, 258 népvándorlás 258 és a sport 60 és a társadalmi nem 245 lásd még kolonializmus individualizmus 245 információs technológia 92,121, 253 instrumentális irányultság 51, 54 intézmények csak férfiakból álló, homoszexualitás 72 és a faj 121 és a férfiszerep 58-59 gyakorlat szervezése 229 és a hatalom 144 munkaerőpiac 58-59 sport 67, 90 történelme 58-60 vezetése 279 Irigaray, Luce 47 iskola 58, 68-69,145 és a hegemónia 68-69 magániskolák 255 lásd még oktatási rendszer iszlám 261

J James, Selma 74 Japán 245, 261, 265, 336 Játszd újra, Sam! 109 Jayawardena, Chandra 258 Jeífords, Susan 85 jégkorong 66 jelölő és jelölt 86 jogi szakma 58, 279

405

Johnson, Virginia 86 jövedelem 124, 292 lásd még munkabér Jung, Cári 38, 39, 40, 42, 44, 47 „anima” 38, 39 archetípusok 38-42, 47 faji tudattalan 40 femininitás 38 „persona” 38 a társadalmi nemről 38-42 jungi elmélet 39,40, 272, 274 junkerek 251

K kábítószerek forgalmazása 142 használata 94-95, 104, 156, 176 kaluli nép 64, 65 Kant, Immánuel 245 kapitalizmus 137, 260 és az ész 219, 228 „a kapitalizmus szelleme” 247 mint nemileg meghatározott felhalmo zási folyamat 114,250 története 244,246,247, 249 lásd még gazdagság karakterelemzés 44 kasztráció 34, 36, 90, 300 kasztrációs félelem 34, 37,185, 300 lásd még Ödipusz-komplexus Kates, Gary 96 katexis 90, 297 válságtendenciái 127 és a társadalmi nem 113-115 katolicizmus 244, 259 katonaság és a dzsentri 249 és az erőszak 277 melegek 113, 273 műszaki szaktudás 253, 262, 280 tábornoki kar 252

406

TÁRGYMUTATÓ

tisztikar 252 lásd még háború Kaufman, Jack 269, 332 Kaufman, Michael 6,12,286,332,334,340 Keen, Sam 272 Kelet-Európa 261, 280, 328 Kemper, Theodore 82 kenyérkereső, férfi 58, 59,133,138, 318 kényszerítés, nemiszerep-elmélet és 56 Kessler, Suzanne 108 kilépési politika 284-290, 295, 304 Kimmel, Michael 11, 126, 337 Kinsey, Alfréd 86 Kinsey Intézet 197 királyság 248 Klein, Alán 66, 67, 69 Klein, Melanie 21, 333 Knights, Dávid 67 kocogás 98 kolonializmus 68, 115, 243, 258,260, 294 belső 121-122 és az etnográfia 65 és a hegemén maszkulinitás 254-255 és a kultúra 61 Új-Zéland 59-60 lásd még imperializmus Komarovsky, Mirra 50 komplex egyenlőség 296,297 konkvisztádorok 246 konzervatív pártok 72 Kopernikusz 32 Kosík, Karéi 103 Könyvek a férfiakról 269, 271, 291 környezetvédelmi mozgalom 74,132-133, 168-169,174-177 és az egyenlőség 176 és a feminizmus 168-169, 177-179 kollektivitás és szolidaritás 176 organikus egész 177 és a személyes fejlődés 176-177 kötelező heteroszexualitás 148-151, 171, 200, 232, 245, 256, 297 lásd még heteroszexuális érzékenység

középosztálybeli férfiak maszkulinitások67,136 meleg 69,210 és a munka 92 szakmák 92 technikai tudás 92 új középosztály 133, 220,225, 235 központi nemi identitás 40-41,83,160 Krafft-Ebing, Richard von 197 kredencializmus 92 Kréta 62 krimik 108,278, 288 Kristeva, Júlia 185 kultúra racionalizációja 228-229 kulturális dominancia 118 kvékerek 248

L Labouchére Törvénymódosítás 256 Lacan, Jacques 47 lacani elmélet 47, 109,288, 300 „atyai törvény” 47 fallosz 47, 300 és a feminizmus 47 és az Ödipusz-komplexus 300 Laing, R. D. 46, 96 Lamont, Gerry (élettörténet) 196,198,208, 210-211,213 Laqueur, Thomas 88 Las Casas, Bartolomé de 246, 252 Lawrence, Charles (élettörténet) 224,226229, 231,232, 235,236 Leszbikusok és Melegek Karneválja 206 leszbikusok mint maszkulinizált nők 73, 302 szexualitása 127 Levy, Norman 268 Mén in Transition 268 Lewes, Kenneth 37 libidóelmélet 43,45 Lichterman, Paul 287, 304, 323

Tárgym utató

Lindeman, Bili (élettörténet) 168, 173-176, 178-180,182-184,186,188,191,192 Longmore, Mary Beth 28-30 Luther Márton 245 Lyon, Harold C. Jr., Tenderness in Strength 268

M machismo 62, 259 magániskolák 58, 94, 197, 224 Malinowski, Bronislaw 45, 61 és az Ödipusz-komplexus 45, 61 marginalizált maszkulinitások 121-122, 125, 160,239, 250, 259 és a hegemón maszkulinitás 122, 162, 249, 312 Marnier, Tim (élettörténet) 169,174,180 Marsden, Sámuel 250 Marx, Kari 139 marxizmus és a pszichoanalízis 44 másik nem ruháinak viselése 85-86, 159, 196,247, 288 lásd még öltözködés; transzvesztizmus második világháború 153,173,252,253,277 Masters, William 86 „maszkulin”, a fogalom használata 106 maszkulin ideológia kulturális működése 64 maszkulinitás Adlernél 42-43 alárendelt lásd alárendelt maszkulini tások átalakítása 104,184-185,189,190,193, 212, 306, 308,311 áttelepített munkaerő 258 cinkos lásd cinkos maszkulinitások definiálása lásd maszkulinitás definí ciója dzsentri maszkulinitás lásd dzsentri maszkulinitás ellenzéki 284

407

endokrin elmélete 81 etnográfiai tudás 19, 62, 65,107 evolúciós magyarázatok 80, 81 fekete 68, 116, 121 férfi kenyérkereső 59,133,138, 318 Freudnál 33-36 és a hatalom 75, 289 hegemón lásd hegemón maszkulinitás igazi maszkulinitás 79-80 és az intézmények 58-59 Jungnál 38-42 konstrukciója 70-71 kulturális ábrázolása 61-63 kulturális funkciója 65-66 létrejötte a társadalmi nemek modern rendjében 244-250 mint internalizált férfi nemi szerep 52 mint kollektív praxis 151-154,161-163 mint történelmi jelenség 122-128 és a munka 91 és a munkahely 67,136,139,210 munkásosztálybeli lásd munkásosz tálybeli maszkulinitások és a nők alárendeltsége 37 és az osztály 67, 161, 162, 261 politika 265-290 és a politikai tudás 71-75 pozitivista tudománya 64-65 preödipális 35 projektjei 71 és a racionalitás 219-220, 245 és a sport 66-67, 90-91, 93, 95 és a tekintélyelvűség 44-45 természetes 79-82 testi érzékelése lásd testek történelmi kutatása 57-60 története 243-264 tudománya 27-78 újraszervezése 301-303 és a vállalati gazdaság 220 „válsága” 126 maszkulinitás definíciója 106-110 maszkulinitás endokrin elmélete 81

408

TÁRGYMUTATÓ

maszkulinitások kapcsolataik egymás között 69, 116— 122,208-211 lásd még cinkos maszkulinitások; he gemén maszkulinitás; marginalizált maszkulinitások; maszkulini tás; alárendelt maszkulinitások Mattachine Társaság 280 May, Róbert 41, 42 McCudden, James 277 McKenna, Wendy 108 McMaster, Dávid 208 Mead, Margaret 61 megfélemlítés, nőké 125 melegfelszabadítás 31, 56, 68, 72, 73, 119, 195, 206, 213, 216, 238, 280-283, 285, 288, 305 meleg férfiak alárendeltsége 118-120, 276 elleni erőszak 118, 125, 143. 157, 276, 300 elnyomása 53, 72, 206, 281 és a feminizmus 213,216,281, 282 és a férfi nemi szerep 53, 56 gazdasági diszkriminációja 119 hadseregben 113, 227 és a hatalom 53, 75 és a heteroszexuális férfiak 72, 194 hősiessége 303 kulturális bántalmazása 118 mint feminizált férfiak 72 szexualitása 114-115, 198-199, 217 lásd még homoszexualitás melegközösségek 73,125,194-196,213,263, 281-284 meleg maszkulinitás 119,209,211,213,284 mint projekt és történelem 214-218 lásd még homoszexualitás „melegek a hadseregben” 113, 227 melegség lásd homoszexualitás Mellen, Joan 278 mély férfias 29, 40, 79, 128, 269 „menekülés az elkötelezettség elől” 74

Meredith, Don (élettörténet) 97, 99, 221, 223, 232, 233 Messerschmidt, James 67, 331, 332 Messner, Michael 10-11,66-67,69,95,324, 326, 331,339 metafora 82, 83, 86 Mieli, Mario 72, 282, 284, 288, 289, 302 Miiken, Michael 230 Miller, Adam 91 Mitchell, Juliét 47,113 „mitikus férfi” (Bethal) 39 mitopoetikus férfimozgalom 79, 167, 235, 264, 272, 304 motoros csoportok 100,151-153,161-163, 279 motoros kultúra 163-164 MOVE (Mén Overcoming Violence - Fér fiak, Akik Legyőzték az Erőszakot) 287 Mozgalom az Uránbányászat Ellen 168 munka absztrakt 139-142 az alkalmi munka terjedése 92 áttelepített munkaerő 258 fizikai 92 és a maszkulin ideológia 64 és a nők 292 női, annak férfiak általi kisajátítása 70, 73-74 és az osztály 92 a szakképzett munka jelentőségének csökkenése 92 a termelés technikai szervezettsége 220 vállalati 220 lásd még technológia munkabér 136 családfenntartói bér 116,257 férfi kenyérkereső 58-59,133 lásd még jövedelem munkabér a házimunkáért 74 munkaerő mezőgazdasági 250 nemileg strukturált 20

Tárgym utató

munkaerőpiac 58-59,139-142,253 „munkaerő-piaci sérülékenység” 140 munkahely gyári kultúra 136 hierarchikus szervezettsége 230, 231 közös célok a munkahelyen 230 és a maszkulinitás 68,136,139,210 munkamegosztás a munkahelyen 229, 230,231 a nők tekintélye a munkahelyen 236 racionalitás 228-231 munkamegosztás a gyermekgondozásban 48, 301 a munkahelyen 228-231 nemi meghatározottsága 48, 62-63, 82-83, 114, 185, 296 munkanélküliség 127, 133, 137, 165 munkásosztálybeli férfiak 157, 257, 306307 és a férfiasság 116 fizikai munkások 92 homoszexuális 210 és a munka 92 és az önbecsülés 116 és a szakképzettség 92 munkásosztálybeli maszkulinitások 68,70, 116,121,136-166,257 és a gyári kultúra 136 és a jövedelmek 136 és a munkahely 68,136, 139, 210 és a szolidaritás 164 munkáspártok 136 műtét nemi átalakító 41, 84, 288, 301 plasztikai 85

N narcizmus 102 preödipális 35 „nehéz és kemény jelenségek” 107 nemfosztás 301-302, 327

409

nemi átalakító műtét 84,155,161,288,301 nemi diszfóriák konstrukciója 73 nemi dominancia 73 lásd még patriarchátus nemi különbségek biológiai 28-29,49-51, 270 nemi erőszak 14, 74, 79, 82, 125, 146, 188, 318 nemiidentitás-elmélet 41-42 központi nemi identitás 41, 83 mint normalizáló elmélet 41-42 és Stoller 41 nemi ideológia és a biológia 80-83 nemi kétértelműség lásd másik nem ruháinak viselése; öl tözködés; transzvesztizmus nemiszerep-elmélet 49-57,64,87,108,219, 294 cselekvés 56 és az erőszak 56 és a hatalom 56-57 instrumentális/expresszív dichotómia 219 és a kényszerítés 56 normatív 54-55 Plecknél 54, 55, 56 társadalmi szerep 50 nemi szerepek 33,49-57, 170 és az elvárások 52, 53, 58 expresszív 51 és a faj 56 férfi lásd férfi nemi szerep és a hatalom 56-57 instrumentális 51 internalizált 51 jelentése 50 és a kényszerítés 56 konformitás 55 nemiszerep-terápia 268 és a normák 53, 55-56 szocializáció 50 nemi vágy lásd vágy

410

TÁRGYMUTATÓ

nemváltás 301-303 lásd még másik nem ruháinak viselé se; öltözködés; transzszexuálisok; transzvesztizmus New Age268 Nichols, Jack 52 Nikolaou, Paul (élettörténet) 222-223,232233,236 NOMAS lásd Szexizmust Ellenző Férfiak Országos Szervezete normák 58, 66 és a nemi szerepek 53, 55-56 Norvégia 265 nőgyűlölet 74, 76, 162 nőiesség 27, 62, 188-189, 211, 216, 288 nők alárendeltsége 37, 120 antialkoholista mozgalom 251 és a család 74 ellehetetlenítése 37 elnyomása 73, 74 férfiak agressziója nők ellen 74 „férfias” 108 jövedelme 124 megfélemlítése 125 mint „másik” 46 mint munkatársak 70 mint tulajdonosok 114 és a munka 292 a munkahelyen 236 munkája, annak férfiak általi kisajátí tása 70-71, 74 nők elleni erőszak 144,287, 294 polgári 256 a politikában 265-266, 299 szüfrazsettmozgalom 123,126, 251 testek 84 történelme 58 és a vallás 248 verbális bántalmazása 125 női felszabadítási mozgalom 53, 73, 113, 126,168,195,268,285,292,294, 303 a családról 74

az elnyomásról 74 a patriarchátusról 74 Nők Nemzetközi Éve 168 Nye, Róbert 251

Ny nyelvészet, strukturalista 109

o, ó oktatási rendszer 92, 147, 226, 253, 293, 308-311 tantervek tartalma 225, 309-310, 313 lásd még iskola Olaszország 245, 265 Országos Lőfegyver Szövetség 275 Országos Szervezet a Férfiak Megváltoz tatására 286 orvosi szakma szexuálpolitikája 288 osztály és a faj 115, 116, 121 és a homoszexualitás 210 és a maszkulinitás 68,161, 162 és a munka 92 és a társadalmi nem 116,121 Outhwaite, Damien (élettörténet) 196,199, 204,206,209-210, 212-213,217 Ovidius 39

ö, ő ödipális maszkulinizáció 185,187 és a bűntudat 188 Ödipusz-komplexus 33-38,45,185 Adlernél 43 anya lásd anya és a homoszexualitás 47 és a lacani elmélet 47 és a lányok 298

Tárgym utató

és Malinowski 45, 61 univerzalitása 45, 61 ökofeminizmus 168 öltözködés 283-284,288 radikális öltözködés 73, 288 lásd még másik nem ruháinak viselé se; transzvesztizmus

P Pápua Űj-Guinea 62, 63, 64 paramilitáns kultúra 126 parasztság átalakulása 256 párbajozás 249, 251, 256, 258 lásd még becsület Park, Amanda 28 Parsons, Talcott 51, 54 passzivitás, férfiaknál 181, 184,186 Pateman, Carole 297 patriarchális osztalék 120, 123, 162, 292, 297, 335, 337 patriarchátus 70-71, 73, 103, 162, 180 és a cinkos maszkulinitás 120 és az ész 219, 245 femininitás definíciói 124 fenntartása 251 és a férfifelszabadítás 74 hatalmi viszonyok 114 homoszexualitás a patriarchátusban 119, 194,217 és az ifjúsági mozgalmak 255 legitimációja 133,239, 245, 293 legitimációs problémái 114,127 mint a férfiak közös érdeke 312-313 nők elkötelezettsége a patriarchátus mellett 312 nők kizsákmányolása 70 és a szexualitás 128 és a tekintélyelvűség 45 története 248 vágy és motiváció az újratermelésében 76

vagyon irányítása 127 védelme 118 patriarchátus gazdasági előnye lásd patri archális osztalék Patriarchátust ellenző férfiak 286 példaadó maszkulinitás 102,244,277-278 árucikké válása 312 fekete sportcsillagok 121,122 mint kulturális forma 60 és a sport 60, 121, 312 péniszimplantátumok 85 a pénisz mint a maszkulinitás metaforája 90 persona (Jung) 38,238 perverziók konstrukciója 112 Phillips, Jockll, 59, 60,254 plasztikai sebészet 85 Playboy Klubok 278 Playboy magazin 278 Pleck, Joseph 53, 54, 55, 56, 109, 323 Plummer, Ken 131 polgárháború 248 polgárjogi mozgalom 195 polgárság felemelkedése 250 női tagjai 256 polimorf szexualitás 201 politika antirasszista 313 kilépési politika 284-290, 295 és a maszkulinitás 265-290 nők a politikában 265-266, 298-299 szövetségi politika 307, 313 politikai korrektség 273 politikai tudás 71-75 pornográfia 74, 279, 285 posztmodernizmus 110, 296, 297 posztstrukturalizmus 84, 109, 112, 196 pozitivizmus 64-65 a maszkulinitás definíciójában 107 a szexológiában 86 a társadalomtudományban 63 a tudományban 64-65, 76, 78

411

412

TÁRGYMUTATÓ

primer fantáziák 270 „primitív” társadalmak 61 Pringle, Rosemary 24, 86 protestáns etika 247 protestáns reformáció 244 pszichoanalízis 33-38,294, 298 és abiszexualitás 34 egzisztencialista 46 elfojtás 34,43, 51 felettes én 35,188 és a femininitás 36-37 és a feminizmus 46 és a homoszexualitás 34, 37-38, 197, 281 identitás 112 libidóelmélet 43, 45 és a marxizmus 44 mint a normalizáció technikája 37 nemi ortodoxia 36 radikális 35,42-48 tudattalan 34,38,46 lásd még Freud, Sigmund „puhány férfiak” 40, 167

Q queer elmélet 73, 96,283, 302, 336

Queer Nemzet 73,283

R rabszolgaság 258 racionalitás 133, 219-239 absztrakt gondolkodás 71 és az erőszak 252 és a fasizmus 253 gazdasági 237 instrumentális 234, 237 és az irracionalitás 232-235 és a kapitalizmus 219, 228 konstrukciója 225-228

és a maszkulinitás 219-220,245 és a motiváció 228 a munkahelyen 228-231 és a patriarchátus 219, 245 és a szexualitás 232-235 technikai tudás 219-221 és a változás 235-239 Rambo 126 rasszizmus 68, 92,122,235 intézményes 121 Reich, Wilhelm 44, 45 Reik, Theodor 37 reklámipar 85,190 reneszánsz 244 reproduktív színtér 111-114 reproduktív cél 87 Rich, Adrienné 149 Richards, Mark (élettörténet) 196,199,201, 206,210-211,213-215,217 ritualizált homoszexualitás 63 Róbert, Ellen 219,220 Roberts, Nigel (élettörténet) 169,173-174, 178-181, 186, 188, 190 rokkantság 91 Roosevelt, Theodore 255 Roper, Michael 279, 330 Rose, Sonya 116 Rossi, Alice 87 Rowan, John 274 Rohm, Ernst 256 Rubin, Alán (élettörténet) 137, 139, 141, 147-148, 158, 161 Rubin, Gayle 113,149 Ruth, Babé 90 Ryan, Barry (élettörténet) 168-171, 174175,177,180-181,187-188,191-192

s Sade, Donátién Alphonse-Fran^ois, már ki 250 Sartre, Jean-Paul 45,46, 111, 131

Tárgym utató

Skandinávia 11, 265,266 Schieffelin, E. L. 64, 65 Schwarzenegger, Arnold 278 sci-fi, feminista 263 Seccombe, Wally 58 Segal, Lynne 17, 75,136, 293, 323 Seidler, Victor 70, 219, 245, 340 Sennett, Richard 162 Shakespeare, William 50, 248, 291 Singer, Adam (élettörténet) 100, 196, 201, 202,206,209,210,215 skizofrénia 46 Snodgrass, Jón 53, 286 Sobers, Garfield 90 Solomon, Kenneth 268 Mén in Transition 268 Southern, Tip (élettörténet) 94, 104 sovinizmus 235 specializáció 227 sport 156, 222-224 és az agresszió 68-69 baseball „Kis Liga” 67 csapatjátékok 58, 60 erőszak a sportban 60, 69, 95, 222 és a faj 121, 122 fekete sportcsillagok 121,122 futball 69 futballerőszak 306 és az imperializmus 60 jégkorong 66 kocogás 98 és a maszkulinitás 66-67, 90, 93-94 mint fegyelmező gyakorlat 84, 98 mint intézmény 66-67, 90 mint a maszkulinitás megtestesítője 90 mint testre reflektáló gyakorlat 98,100102 nemileg strukturált gyakorlatok 85 és a példaadó maszkulinitás 60, 121— 122,312 sérülések 95 szociológiája 85 test mint fegyver 95

413

sportolók 66-67 lásd még sport sportszociológia 85 Stacey, Judith 136,138 Stallone, Sylvester 278 Staples, Róbert 68,121 stigmatizálás 56, 119 Stoller, Róbert anyák 41 nemi identitás 41 a transzszexualizmusról 83, 84 Stoltenberg, John 285 stonewalli lázadás 281 Strathern, Marilyn 64, 76 Streckfuss, Peter (élettörténet) 228, 232, 234, 237 strukturalista nyelvészet 109 „súlyos illetlenség” 256

Sz szakértelem 220,231, 253,279-280 általános 226 és a dominancia 253-254, 279-280 és a hierarchia 231 és a katonaság 253 specializált 227 technikai 253-254 technikai csoport 227 vállalatvezetés 253-254 lásd még szakmák szakértelem-kiiktatás 92 szakmai tudás 228 szakmák 136,220,253 jogi 58, 279 lásd még szakértelem szakképzett munka 227 szakszervezetek 59,70,141,, 146,166,257, 306, 307 szambia kultúra 62, 64 szegénység 161 szemáj nép 63

414

TÁRGYMUTATÓ

személyes fejlődés mozgalom 176,179,228, 268 szemiotika 84, 85, 86, 103, 109 szénbányászsztrájk (1984) 307 szerep, a fogalom használata 50 szerepelmélet lásd nemiszerep-elmélet Szexizmust Ellenző Férfiak Országos Szer vezete (National Organization fór Mén Against Sexism, NOMAS) 72, 286, 340 szexológia orvosi 288 pozitivista 86 szexuális lezárás 201-202, 214 szexualitás 86,200,244, 256 leszbikus 114 meleg férfiak 114, 200, 217 és a patriarchátus 113-114 és a racionalitás 232-234 tagadása 70 tárgyiasítása 234 szimbolizmus 84, 93, 96, 109,278, 319 és a kapcsolatok 102,289 szociálpszichológia 32, 195 szocializáció 50, 51 szociobiológia 80, 81, 86, 293 szociológia 66 szodómia 119, 256 lásd még anális szex szövetségi politika 308 szüfrazsettmozgalom 126,251

T tábornoki kar 113, 252,279 Tahiti 63 tárgykapcsolat elmélet, feminista 169 társadalmi gyakorlat konfigurálásának folyamata 309 munka lásd munka nemi strukturáltsága 113 nemi viszonyok 90,121,187

sport lásd sport a társadalmi nem, mint annak struk túrája 110-116 valóságteremtő 103, 122, 296, 309 lásd még testre reflektáló gyakorlatok társadalmi igazságosság 78, 124, 285, 291, 292, 296-303, 305, 307, 309-310, 314, 328 társadalmi konstrukcionizmus 31, 66-71, 86, 114, 220, 298, 312 társadalmi nem antropológiája 61 és a faj 114-115 Freudnál 27, 33-35 hatalmi dimenziói 53 hatalmi viszonyok 113-114 és a világrendben elfoglalt hely 115 és az identitás lásd identitás és az imperializmus 245 és akatexis 114-115 konstrukciója 66 mint ellentmondásos struktúra 40-41 mint szimbolikus viszonyok rendsze re 47 mint társadalmi minta 122 mint társadalmi gyakorlat 110-116 mint a történelem terméke/létrehozója 122-128 motiváció 228 és a nemzetiség 115 orvostudományi ideológiái 247 és az osztály 115, 121 szemiotikája 84, 85, 86,103 társadalmi folyamatai társadalmi viszonyai 114 termelési viszonyok 114 és a testgyakorlatok 85 és a tudomány lásd tudomány társadalmi nem fogalmai 27 társadalmi nem társadalmi folyamata 103, 110 társadalmi nemi viszonyok 29, 31, 54, 56, 57, 77, 78, 108, 110-112, 116, 117,

Tárgym utató

123, 125, 126, 128, 208, 228, 237, 239, 242, 252, 259, 263, 266, 267, 284,297,299,306,310,313,315,317, 330,340 válságtendenciái 126-128,263,276,306 története 122-128 társadalmi osztály lásd osztály társadalmi szerep 50 társadalomtudomány konstrukcionista 31, 86 pozitivista modellje 107 szerepelmélet 51, 55, 57 történelem lásd történelem Taylor, Danny (élettörténet) 137, 159, 161, 165,168,170,172,174,176,177,181, 186,190, 335 technikai szakértelem lásd szakértelem technikai tudás 219,220, 226 technológia 84, 85, 92, 121, 123, 127, 133, 219,252, 262,292, 294 és a férfi nemi szerep 57 maszkulinizációja 31 megtestesült racionalitása 235 a termelés technikai szervezettsége 220 tekintélyelvűség 44-45 ésahegemón maszkulinitás 122,132— 133 A tekintélyelvű személyiség 44-45, 117 terápia 53, 167, 176, 190, 195,212,213,228, 298,304 maszkulinitásterápia 39,267-274,285, 286,295,304,305,311,313 lásd még személyes fejlődés mozga lom termelési viszonyok és a társadalmi nem 114,139 válságtendenciái 127 „a természetes férfi” 79 természetes maszkulinitás 81, 82, 260 a természetjáró férfi kultusza 126 a test szociológiája 84 testek 79-104,110-111,171, 184 cselekvőképessége 97

415

fegyelmezése 84, 98 filmekben 85-86 meghatározása 84 mint gazdasági tőke 91-92 mint gép 79, 82-83, 86 mint fegyver 95 mint tájkép 86-87 női 84 szociológiája 84 testgyakorlatok, nemi különbségekkel 84-85 testépítés 66, 69 és a homoszexualitás 69 „testgyakorlatok” (Turner) 84 testgyakorlatok nemi meghatározottsága 84-85 testre reflektáló gyakorlatok 97-102, 103, 233, 299, 301 Thatcher, Margaret 265, 323 Theberge, Nancy 85 Theweleit, Klaus 126 Thomas, William 132 Thorne, Barrie 298 Tiger, Lionel 81,107 tiltakozó maszkulinitás 36, 43, 154-158, 160, 161, 162, 164 Timmers, Richard 269 tiszti kar 252 Tolson, Andrew 67, 136, 286, 304 történelem gazdasági szerkezeteké 59 intézményeké 58-60 női 58 a társadalmi nem mint a történelem terméke/létrehozója 122-128 történelmi tudat 291-295 transzszexuálisok fiú gyermekkori transzszexualizmus 41 központi nemi identitás 83 mint deviánsok 96 nemi átalakító műtét 84, 288 Stollernél 41, 84

416

TÁRGYMUTATÓ

transzvesztizmus 96, 160, 288 lásd még másik nem ruháinak viselé se; öltözködés Trelawney, Hugh (élettörténet) 89,94,104, 223,232,234,237 Trobriand-szigetek 61 tudásalapú iparágak 221, 239 tudatosságnövelő csoportok, férfiaké 5253, 171,268,303, 304 tudattalan 34, 35, 36, 38, 39, 46, 271 faji 40 tudomány biológia lásd biológia hegemóniája 31 klinikai tudás 32, 33-48 maszkulinizációja 31 politikai ellentmondásai 32 pozitivista 63, 64, 65, 71, 107,108 szerepelmélet 51, 55 szociológiája 30 Tudományos-humanitárius Bizottság 280 tudományszociológia 30 Turner, Bryan 84, 97

u,ú új baloldal 195, 267 „új háború” mítoszai 275 Űj-Zéland 11, 59, 60, 139, 250, 254, 258 utópisztikus gondolkodás 263, 264

V vadász kultusza, 255, 275 vaginától való félelem 36 vágy agresszió és 35 biszexuális 114 freudi elmélet 114 heteroszexuális 114, 171-172 homoszexuális 96,114, 215, 256

szexuális 114-115 strukturáltsága 171-172, 215,283-284 vagyon felhalmozása 114, 247 öröklési mechanizmusok 127 patriarchális irányítása 318 és a társadalmi nem 114, 118 lásd még kapitalizmus vállalati gazdaság, maszkulinitás és 220,260 vállalatvezetés 18, 23, 66,67,116, 220 vallás fundamentalista egyházak 158,235 iszlám 261, 334 jobboldal 119, 283, 293 katolicizmus 244, 259 kvékerek 248 és a nők 248, 312, 319 protestáns reformáció 244 valóságteremtő, a társadalmi nemi gyakor lat 103,104, 122-123,296, 309 válságtendenciák a hatalmi viszonyokban 126-127,132 a katexissel kapcsolatban 127 a társadalmi nemi rendé 126-128,263, 276,306 a termelési viszonyokban 127 Vance, Carole 86 városok, növekedése 246, 249 Vasjankó lásd Bly, Róbert 31,39,269,271272 verbális bántalmazás, nőké 125 vietnami háború 85, 224, 334 Vincent, Patrick (élettörténet) 137, 143, 144-145, 147-148, 153-154, 156159, 162, 164

w Walker, James 69,208 Walker, Linley 138,145 Walton, Mai (élettörténet) 137, 138, 142, 147,149,155,157,158,159,162,164

Tárgymutató Walzer, Michael 296 Washington, George 249, 250 Watson, Clyde (élettörténet) 229, 230 Wayne, John 108, 109 Weber, Max 247 Weeks, Jeffrey 196, 263, 280 West, Candace 85 westernfilmek 254, 278 Whitson, Dávid 66 Wilde, Oscar 122 Williams, Walter 259 Willis, Paul 68, 69, 136, 156 Wilson, Bruce 140 Wilson, Edward 81 Wilson, Elizabeth 84 Winter, Michael 219,220 Wolfe, Tóm 2 77 Wollstonecraft, Mary 248 Wyn, Johanna 140

Y Yeates, W. B. 93

z Zeusz-energia 39,107 zöldpolitika lásd környezetvédelmi moz-

Tartalom jegyzék

419

Tartalom.) egyzék Köszönetnyilvánítások Bevezetés a második kiadáshoz A kötet bemutatása A tudományterület növekedése Nemzetközi sokszínűség Alkalmazott kutatás Intellektuális alkalmazások Viták és nehézségek Középpontban a férfiak és a férfiasság Módszertani problémák A hegemónia megértése Diskurzív megközelítések Új irányok? Globális dimenziók Következtetésképpen

5 7 7 10 10 12 13 14 14 14 15 16 17 19 24

I A TUDÁS ÉS A PROBLÉMÁK 1 A maszkulinitás tudománya Egymással versengő tudások Klinikai tudás Az Ödipusz-komplexus Az archetípus és a személyiség Radikális pszichoanalízis

25 27 TI 33 33 38 42

420

TARTALOMJEGYZÉK

A férfiszerep Az új társadalomtudomány Történelmek A másik etnográfiája Társadalmi konstrukció és a társadalmi nemek dinamikája Politikai tudás A tudás tárgya

49 57 57 61 66 71 75

2 A férfitest Az igazi maszkulinitás Gépezet, táj és kompromisszum A kikerülhetetlen test Vér és mocsár bonyolultságai Banquo szelleme: a testre reflektáló gyakorlat A világ alakítása

79 79 80 88 93 97 103

3 A maszkulinitás társadalmi szervezettsége A maszkulinitás definíciója A társadalmi nem mint a társadalmi gyakorlat struktúrája A maszkulinitások közötti viszonyok: hegemónia, alárendeltség, cinkosság, marginalizáció Hegemónia Alárendeltség Cinkosság Marginalizáció Történelmi dinamika, erőszak és válságtendenciák

105 106 110

II Négy tanulmány a maszkulinitás dinamikájáról Bevezetés 4 Gyors élet, korai halál A csoport és a környezet Absztrakt munka Az erőszak és az állam Kötelező heteroszexualitás a férfiak számára A maszkulinitás mint kollektív praxis

129

116 117 118 120 121 122

131 136 137 139 142 148 151

Tartalom jegyzék

Tiltakozó maszkulinitás Más életutak Szerteágazó maszkulinitások és a társadalmi nemek politikája

421 154 158 160

5 Egy új világ Az elköteleződés pillanata Távolságtartás A környezetvédő mozgalom Találkozások a feminizmussal Az elválás pillanata A maszkulinitás megsemmisülése A vita pillanata

167 169 172 174 177 179 184 189

6 Egy nagyon konvencionális meleg Az elköteleződés pillanata A homokszem: szexualitás Melegnek lenni: identitás és kapcsolatok A maszkulinitások közötti kapcsolatok Szembenézés a változással A meleg maszkulinitás mint projekt és történelem

194 197 200 204 208 211 214

7 A racionális férfi A maszkulinitás konstrukciója A racionalitás konstrukciója Karrier és munkahely Az irracionalitás Racionalitás és változás

219 221 225 228 232 235

III Történelem és politika 8 A maszkulinitás története A maszkulinitás létrehozása a társadalmi nem modern rendjének kialakulásában Átalakulások A jelen

241 243 244 250 259

422

TARTALOMJEGYZÉK

9 A maszkulinitás politikája Férfipolitika és maszkulinitáspolitika Maszkulinitásterápia A fegyverlobbi: a hegemón maszkulinitás védelme Melegfelszabadítás A kilépés politikája

265 265 267 275 280 284

10 Gyakorlat és utópia Történelmi tudat A cselekvés céljai Nemfosztás és újraszervezés Cselekvési lehetőségek Oktatás Kilátások

291 292 295 301 303 308 311

11 A maszkulinitás politikája jelenleg A férfiak érdekeltsége a fennálló patriarchátusban: vázlatos számvetés (a) Hatalom (b)Munkamegosztás (c) Katexis (d)Szimbolizmus Reakciós politika: a férfiérdekek mozgósítása a változások ellen? A neoliberalizmus és a férfiak érdekei Az erőszak problémája - személyes és nemzetközi szinten Maszkulinitáspolitika a világban

315

321 326 331 335

Jegyzetek Bibliográfia Tárgymutató

343 361 397

316 317 318 319 319

R. W. CONNELL. Férfiak. Eltűnő szerepek

Recommend Documents