MAGY/^R^ \
KFÍ>E5;
KIADÁSA
A^i^toleo Bátor
i
MAGYAR REGÉNYÍRÓK KÉPES KIADÁSA Szerkesztette és bevezetésekkel ellátta
MIKSZÁTH KÁLMÁN
14,
KÖTET
AZ UTOLSÓ BÁTORl Irta
BÁRÓ JÓSIKA MIKLÓS n.
BUDAPEST
FRA N magyar
K Ll
N-TÁRS U LAT
irod. intézet és
191
könyvnyomda
AZ UTOLSÓ BÁTORl REGÉNY
ítOA
BÁRÓ JÓSIKA MIKLÓS MÁSODIK KÖTET
GERGELY IMRE RAJZAIVAL
:^
e
\^
Uu BUDAPEST FRA N K Ll N-TÁR S U LAT magyar
írod. intézet és
1911
könyvnyomda
M3 kot-
Minden jog
/^^
fentartva.
Frtnklin -liriuUl nyomdái*.
w
AZ UTOLSÓ BATORl H.
Jótika:
Az utobó
Báteri. 11.
EMBERVADÁSZAT. Mindenütt már fegyver
csillog,
lándsa
villog-
Pinczél, dárda,
\itfaludy T{ároly. °9
—
Ljetek utána
kiáltanak
1
t
többen, míg mások
minden oldalról ropogott a fegyver. A czigány a meredek egyik lába bérczfalon állapodott meg jó magasan kiálló ormocskán látszék gyökerezni, míg a másik emelt kopjákkal igyekeztek
elérni
;
:
hatalmas lépéssel
zsökön
fogott
helyet; jobbjával
egy
száraz, kinyúló tör-
málnabokornak lombjait ki kebelébl,
ragadá meg, bal kezével sípot vont
melynek
éles, bérczet-völgyet
áthasító
sivítását
a
viszhang feleié vissza sokszorozva.
Üldözi, minden törekvéseiknek ellenére, nem tudák utolérni úgy látszott, hogy t helyzete pilla;
megmenté
natokra
festi volt.
A
ölnyire az
üldözk
kodva egész
a
a
veszélytl.
czigány nyaktör hasztalan
sziklarétegekbe,
;
ha
jelenet
igen
néhány
erködéssel kapasz-
távolabb a
rábámulva,
vadászsereg
fegyverekkel
A
állása, alatta
völgyben az
mások ráirányzott
ehhez a bérezek oldalain legel
kecskeny ajakat reikkel veszszük, lehet némi zetünk az egészrl.
kép-
A lott
czigány megfújván
még
néhány perraig
sípját,
azután gyorsan
;
kedett egy sziklaoromig, melynek
ál-
emel-
s biztos léptekkel
keskeny párká-
nyán haladott fölebb és fölcbb.
—
Adjátok török fegyveremet ide
ördögöt
!
I
Kendi
kiált
csak különös volna, ha sértetlen meneked-
nék meg a
fegyvsr közül.
ennyi
gazfi
A
fegyvert
elhozták hosszú, áttört ezüstmunkájú s kövekkel kirakott lszer volt ez, kincset ér s a gömböt hihctlen távolságra repít. Kendi végig nézett rajta, a czigány majd a hegy gerinczén állott már ekkor ;
;
dördült
meg
hangban
a fegyver s roppanása töredezett visz-
kerepelt
összeszorítá
múlva fölemelkedett nélkül,
újra,
A
czigány
bukott, néhány perez
féltérdre
ajkait,
végig.
sziklákon
a
nem minden erködés
egy hatalmas szikladarabot emelt
s
föl
két
kézzel s gördíté a völgybe alá óriási ervel.
Ugy
tetszett az alant
levknek, mintha
élein ezüst csipke vonulna
napnak szikraözöne hallatszott s
neme
a
melybe
végig,
csillámlott
;
topogásnak
a sziklák
kel
a
egy-két gördülés s
csörgésnek, de
egy emberi hang sem.
Késbb
a jelenet fedezni
kezdett, kopja
s
kard-
élek voltak az, a mi fénylett, hadfíaitól magasra föl-
emelve állva
;
nemsokára minden hegygerincz körül
seregekkel, kik
néztek a völgybe
—
Árulás!
megrettenve
;
Komis meglepetve, de nem
fegyverre
mond
volt
fenyeget csenddel
alá.
kiált fel
még, a havas minden Ti, barátim,
némán,
fiúk
I
rejtekeit
semmi
sincs
ismerem, —
veszve fel, fel
a többiekhez fordulva, szedjétek
—
rendbe!
osztályaitokat
mindenki fegyverben volt
mókba
—
Kevés
múlva
pillanat
a kis sereg itt-ott cso-
s
felállítva.
Utánam!
kiált
Komis; mindnyáján követékt
dn
keskeny torkolat felé, mely balra hasadott a áthaladtak már, mi; a havasi folyam árjain épen a czélba vett szorulatból vágtatva rohant
el
egy
egy
völgybe
Legeiül
fegyveresosztály.
csinos
Bátori
arab lova inkább vadászatra, mint csatára felkészülve, nyerítve üdvözlé a szemközt jövket, gazdag arany czafrangja
nap
a
magán könny
sugáriban
öltözet
mindig; oldalán
csillámlott ízléssel
volt,
lógó kardja
s
s
Bátorin
;
teljes,
mint
egy pár pisztoly
nyeregkápájában volt minden fegyvere. Imrefi lovaglott mellette s
néhány apród, távolabb
egy lovagcsapat, vadászatra felkészülve a fejedelem alig volt már egy ölnyire Kornistól. Arcza ;
vidámnak látszott s volt egész külsején valami felsségi könnyedség, bizonyos kihivó dacznak kifejezésével. Bátori
találkozáson
legkcvésbbé
sarkantyúba
:
sem ütközött meg a
kapván
eleibe ugratott; az egy Imrefi
legnagyobb kevélység
düh
s
a
lovát,
jövk
arczában a
kisérte,
kifejezésével, melyet
hiába kivánt kétes, kaján mosolylyal összeolvasztani.
A
jelenet c pillanatban érdekes volt
elbb
szemle volt ezeket a fegyvereikkel
sr
egyenkint
csapatja a folyamon túl
Az
;
láttuk
Bátori seregeit a hegygcrinczeken,
urak
a
csapat
már
meglep
fenyvek közül csillámló
eltnni látni. A Kornis egy kompon foglalt helyet.
eltt
állottak,
Kornis
György
valamivel elébb a többinél. Kendi kissé távolabb s
magánosan
végre közvetlen közelében
a fejedelem
;
Kornjs Boldizsárnak.
Emelé
zordon
a jelenetet azon
ellentét,
mely a
két ellenséges sereg tartásában s arczkifejezésében vala
olvasható.
meglepetés
A
durva kitörése
örömnek
az
érdekes képet a
fejedelméin
a
;
virító
megfélemlés
seregén
Kornis
mutatkozott
s
s
ellenben
kárvágynak.
—
Az
bérezek szövék változó kerft-
vénybe, melyben a növényi tenyészet, a hegy gyökerinek
buja
ftárházától
hósüvegéig,
gerincz
a
minden fokozatain a kifejlésnek haladott keresztül. Üdvözöljük kegyeteket, mond Bátori közelebb érve vidáman, Kornis I Kendi s több híveink! A fejedelem könny lángszin bársony süvegén emelintett. Istenemre mond, gyönyör gyülekezet, legjobb vad ásztársai nk Kegyed is itt. Basa és Borbély? de miért nem adák ezt tudtunkra ? ki oly örömest veszünk részt hasonló tréfákban
—
I
1
—
Lehetetlen az összeesküdtek meglepetését egyrészt, hogy
el áruitattak,
gyaníták,
leírni
st tudhatták
^° ;
másrészt Bátorinak majdnem fegyvertelen közelítése
A
szellem Kornis volt talán els, ki feltévé magában. Bátorinak e fegyde Kendi vertelcnségét nem fordítani hasznára komolyan s szótlan tekintett reá, nyergének kapája zavarba hozta ket.
lovagi
;
felé nyújtván kezét, hol feltekert pisztolyai álltak.
Az
egy-két
egész csoportban
arcz,
mely
el
nem
halványodott
ajkaik körUl bizonyos rángás vala
nyugodtan
állott
volna
s
észrevehet; halk
susogás futotta a rendeket keresztül csapat
készen
körültekintve, alig volt
szemközt
;
s
azonban a
a két
fejedelem
""^KíZ&SíSf
— Üdvözöljük Jósika:
Az
kegyeteket,
utolsó Bátori. 11.
mond Bátort
közelebb érve,
6.
lap.
arczán némi gúny vala észrevehet. Imrefi veszélyt jósló
mosolyra vonta
különös tartással jár-
ajkait s
tatá végig szemeit a meglepett férfiakon.
—
urak?
Ily szótlanul,
egykedvebb hangon kegyetek
?
fel
—
Bátori
Nem
leg-
a
örülnek-e
seregnek? nézzék hajtóinkat
hevert
ily
kiált
hogyan
;
amott a bérez taréján? Istenemre! a havasok vad-
nem
el
jai
illanhatnak
vesszük, kezünkre kerül
medve, bölény, ha
;
I
nemde Kornis, Kendi
zbe ?
szól-
nem örömest osztoznak-e a marmég mind semmi felelet ? . öröm tette ket szótlanokká, mond
janak kegyetek! vagy talékból ? hogyan ?
—
A
váratlan
.
.
.
Hány medvét ejtettek el kegyetek? úgy látkemény viadalaik lehettek, mert arczaik soksápadtabbak a szokottnál hahaha talán medve
]mrefi. szik,
kal
;
!
helyett egy kevély oroszlán a szittya földrl ütött
kegyetekre
!
s
megrázván
arany
sörényét,
királyi
tekintetével sujtá le azokat, kik halálára esküdtek?
Bár Kornist
a pillanat
ságát egyáltalában
kardja
hüvelyében
datott,
nem
nem rémülés okozta; Bátorinak volt még s eddig a mi mon-
nyílt kikelés.
ban legmélyebb
hatalma leigézte, szótlan-
Boldizsárnak arcza azon-
megvetés és hideg bátorság kife-
jezésével fordult Imrefi felé, ki
nem
ki
e
tekintet
súlyát
állhatván, másfelé fordítá szemeit.
A fejedelem
épen
a
Kornis oldalához lovaglott.
Hog)an? kegyed buzogányt is hozott a vadászatra? mond fölemelve a Kornis buzogányát, mely dióbél arany lánczról függött válláról ^' gyönyör darab ;
!
tévé könnyedén hozzá; inkább ékszer, mint fegyver s
vadászatra
nem
használható
Míg
a fejedelem
bámulandó hidegvérrel mulatta
magát clJenségcivcl, addig patok halkan
lejebb
a bérezek éleirl a csa-
ereszkedve, egy tág
lejebb
s
kört kezdenek képezni, mely mindig
közeledett
s
mindig szkebb és szkebb ln.
—
Hajtink,
mond
fejedelem
a
nevetve,
úgy bennünket néznek medvének, mert egészen kiált fel körül tekintve, kegyebekerítettek. Urak tek még mindig némán bámulnak reánk, minek malátszik,
!
gyarázzuk
—
ezt, talán
Kendi barátom
fejedelmet; hogyan
rában jöttünk?...
kedvetlen I
mond
Imrefi, üdvözöljétek a
az
lehet
illendséget annyira
feledni ? én az udvarias Kornisra, a derék Kendire, vitéz Basára és
Borbélyra
alig
gyed, Kornis György, elnémult?
—
Barátod?!
kiált fel
haraggal, nyomorult rátid
1
ismerek;
— vígan
hát
ke-
barátom
I
Kornis György föllobbanó
kerít, akasztófán lógnak ba-
Ezzel pisztolyát vonta
ki
nyeregkápájából
s
Imrefire irányzott; Imrefi hasonlót cselekedett, egy pillanatig
sem vesztvén
lélekjelenlétét
el
;
de egyik
sem ltt.
— Mit gondolsz Imrefi?
fordítva arczát, sok urak,
mond
szólt a fejedelem,
ejtünk-e
vadat
el ?
hozzá
Ezek
az
nevetve, egyre számítottak csak s lám
mi egy egész seregre találtunk.
—
Árulókra!
kiált fel
Imrefi, fejedelem gyilko-
sokra, sötét cselszöYkre, kik egytl-egyig a feje-
delmi székre vágynak. Szóljatok, urak! kinek személyében van szerencsém Erdélynek fejedelmét tisztelni?
Azon
mutatva, vagy a
száraz vadászban ott?
féltékeny
mond Basára
Kornisban? Istenemre,
ha Erdélyt úgy rzi, mint a szép Ágnest, gonosz vagy Kendibcn ? szell sem fér völgyeinkhez ; oh a Kendick régen bámulták a savanyú gerezdet
—
magasban 1 Szemtelen nyomorult hízelked! kiált fel Korki a csontért, melyet nis Boldizsár, fejedelmi eb a
—
!
neki vetnek, megugatja
el
még mindig hidegen maradott. mond Bárori, emelj
a fejedelem
;
—
derék jobbágy
Rajta,
kardot uradra!
—
emelt magasra, harsogtak
den
egy kendt
min-
elre rohantak.
Az egybeesküdtek
A
alatt-
a fejedelmi seregek az adott jelre
s
oldalról
bátor
szék,
remeke az
második pillanatban réz kürtök
a
s
min
a többiekhez fordult. Hajrá!
kezddik. Ezzel
a vadászat
kiált fel,
!
hahaha!
hségnek! ekkor
valói
idegent! Kardját rántá
az
összesereglettek,
elszántsággal
Kornis
fejedelem
—
várták
lovának
mint
s
lát-
megtámadást.
a
ragadta
kantárát
meg: Fogoly vagy áruló! mond hidegen, tettl talpig jártatván rajta kevély tekintetét. Többen húsznál nyargaltak a fejedelem közelébe ták
meg
Kornist
!
;
hulltak le
mon,
a vívók közé érkezett
ki
;
ozigány-képében
kapott
gömbölysurlás volt csak, rántá
—
Hogyan?
kiált
ingerülten, Kornis
réltünk-e?
ds s
s
támad-
dühösen védte magát véres néhányan lovaikról végre Di-
fejekkel
nek
s
kegyed
t
reá Dimon,
uraml mi
helyett? Kornis
nem
régiben,
sebe
igen
ki-
s
csekély
le
nyergérl.
a
harcz
a tatár ?
hevétl
szerepet cse-
fbg-e lógni a szegény hege-
megvet
vete
reá,
melyet
vas-
tekintetet
utolsó erejét összeszedvén, öklével,
to
kezty
mon
borított,
crvd, hogy Di-
orrba ütötte oly
végig nyúlt a földön,
száján
orrán,
s
vér
patakzott.
—
Vigyétek hátra! kiált Bátori élénken, de minden megindulás nélkül. Kornis György rohant ekkor néhányad magával elre, Boldizsár megmentésére; Imrefinek pisztolya három lépésre Bátoritól teríté
—
t
a földre.
El! el!
Bátori neki hevülve, a vadá-
kiált
halad, derék
szat
Borbély, Sennyei
a !
.
.
estek
már
hasonlíta,
el
közülök
melyben
voltak
fel
Basa,
ide
ide,
.
Az egybeesküdtek
Kendi,
hajrá!
hajtás,
bszülve
sokan
;
ütközeti elegyhez
s a viadal
barát, ellenség, tarkán vívtak s
forogtak egymás körül.
Kendi
egy
sziklakompra
ugratott
lovával,
fel
lövt fegyvert ismerték, gúnynyal elegy kárörvend nehéz fegyverét emelte Bátorira,
kik a
s
kintetet vetettek a fejedelemre.
Bátori hidegen
böly gömbölyért, atyafi
A
nyozván hirtelen. vernél, de
kez
borított
—
nem
I
pisztolyát
kiált Bátori,
pisztoly
talált;
perczben,
el
vonta
—
Göm-
Kendire elsült
a
te-
irá-
a fegy-
fegyver szólott a követ-
a
Bátorinak
s
elébb
:
s
nemes
méné
vérrel
fvel zuhant a földre.
Most elre
Kendi,
kiált
!
utánam
!
Kendit
Basa, Sennyei, Borbély követék, ezeket a többiek a rohanás hatalmas volt
kénytelen hátráltak.
De
a
;
véve a fejedelem emberei tett
megmenteni.
Basa,
fejedelem seregei ön-
Kornis annyira körül volt által,
hogy
Sennyei,
t nem
Borbély
lehe-
dühös
II
védelem után elfogattak, de
Kendi
mint
oroszlán
vívott s kivágta magát.
—
Ördögöt! mond
Imrefi,
mentve van,
Kendi
lovának egy sem hág nyomába.
—
Imrefi
!
reá Bátori a bosszú
kiált
s
szenve-
dély élénkségével, bármi történjék a többivel, Ken-
elkerítsd nekem.
dit
Egy
vezetéket hoztak elö, Bátori újra lovon
Imrefi pedig egy csapattal
A
megbukott.
terv
Kendi zetve
Sennyei,
Boldizsár,
György halva
Kornis Boldizsárnak lábaira nehéz
;
békót vetettek
Kornis
voltak, Kornis
Basa, Borbély fogva s
fiit.
Kendi után rohant.
s
ment görnyedt
így
testtel,
de
emelt fvel, a fejedelmi tekintet férfiú Kolozsvár felé.
Bátori az aljasodás fokain rohant. Erényes
nk
voltak az
els lépés;
tóztatása
a
szentet
s
nemest
által
lépett
már
lefelé,
Ráduly követcinek letara minden
már Udvarhelyt
második;
lábbal
találkoztunk. Bátori
Dimon
a
nem
ellen forralt cselszövényei
semmirekellvel
taposó
most a havasok közt értesítve
az egybeesküdtek
terveirl
s
rejteké-
rl, egész férfiúervel, fejedelmi felsséggel lépett
Azon egykedvség, azon hideg
föl. itt
mutatott, mindent
követi az
fel
aljas
zsarnoktól,
igazságos
,
kétszeresen ki
önmaga
bosszúját, az
a sért, a
sértett,
bámulásra ragadott; seregei,
voltak magasztalva
erdélyieknek
mint
bátorság, melyet
;
de az okosabb része undorodott
idézte
el
oly természetest,
legérzékenyebb megbántott
azon
másoknak
föl
s
mégis
oldalon sérti mint
lépett
föl,
s
lelkének
kegyetlen
kárvágyát,
bátorság
a
bosszúját,
aljas
színezetével tudá érdekessé tenni,
fgy elcsábítani
s
azokat, kik csak a tettek külszinérl ítélnek. Imrefí eltt
nak a
forrása a gazdagulás>
kimeríthetlcn
meg; mert
nyílt
kiket irigysége s haszonlesése
fejedelem eltt gyanúsakká
tett,
azoknak javaiból
nagyrészt magának tudta megszerezni.
mindent elkövetett, hogy
Bátori kerítse,
de ez nem
bosszúja,
s
Kendit kézre
kétszeres
sikerült;
tehát
volt
Kornison, az elfogotton töltötte
an-
ki
nak egész súlyát.
Dimon, mint láttuk, sebet és kemény ütést kapott, de mindamellett inkább vidáman, mint bosszúsan
követé
a
dagadt orral
s
fejedelmet ajkakkal,
roppantra
Kolozsvárra,
melyek tekintetének rém-
letes ki nézést adának.
Az els Dimon
—
estve a fejedelem
maga elébe
t.
megjelent.
Ficekól
kiált
rá
Bátori
tudtak annyit
meg vagyok
vígan,
veled elégedve. Istenemre, minden
nem
hivatá
tenni, mint te!
kémeim együtt .
.
.
Itt,
egy nehéz erszényt vetve az
asztalra,
azon nyomorult szebenieket
meg tudod
béred
mond, ;
s
ha
nevezni,
kik az egybeesküdteket pénzzel segítették, kétsze-
rezem
azt.
Dimon összeharapta ajkait. Volt alkalmunk látni, hogy Dimon örült a pénznek de a ficzkó kevély volt, s azon megvet mód, melylyel a fejedelem ;
szolgálatját
minden további méltánylás helyett, mint egy-egy odavetett erszénynyel jutal-
bérgyilkosét,
mazá,
t
titkon sértette.
Olyan
volt
,
mint a ke-
»3
gyence, kit jóltévdje épen az
által
hogy vele jótéteményét
gától,
idegenít
érezteti,
mint kifizetett szolgálatot, további
el
ma-
tetteit,
s
nem
figyelemre
méltatja.
—
ezt
itélmester, én egy nyomorult
Imrefi
gondola magában én
!
gondolataiban
;
Bátoriért,
a
én
;
szintúgy
ki
apród
életemet koczkáztattam
....
elakadt
Itt
I
átok ez összehasonlításra
mormogá
!
magában mintegy szégyenít eszmét akarván elzni emlékébl ;« én kémje voltam Brassón, Udvarhelyt, Szebenben, s mivel vagyok több? egypár erszénynyel nehezebb tarsolyom. Ördögöt! a pénznek én nem örülök tovább, csak míg elköltöt;
—
—
tem,
hol Imrefi
s
szintúgy állhatnék én
áll,
Dimon azonban csendesen
fogadta
kot minden köszönet nélkül, sót
azon vigyorgása látható, melylyel a
pénzt
szokik
a
s
ponkint
a s
óránkint.
A
okokból,
magára.
Nos,
—
szemeit rajta
tette
sem
;
a
vala
máskor vette
el
n
na-
örömében, az most
volna s
titkon lelke mélyé-
ellen,
elttünk még eddig
naponkint
mond nem
!
mi Dimont ezeltt néhány
gylölség Bátori
rejtett
arczán
pénzvágy oly szenvedély, mely
csekélységnek tetszett eltte a
is
az ajándé-
Az ember mindent meg-
fejedelemtl.
hónappal rültté
ben
el
sötétebb
fejedelem
kevélyen
örülsz-e a nehéz
hiszen több pénzed lehet
színt
már, mint
öltött
jártatva
erszénynek
?
nekünk ma-
gunknak néha a Weisz 3000 forintjának majd egy negyede kezedbe szivárgott. ;
—
Cseléd kezekbe
!
szólt
közbe Dimon kese-
•4
rcn
;
egy kolcsag a teströk hadnagyának kalpag-
looo aranynyal egy apród tarsolyában
ján, felér
Bátori összevonta homlokát
mint
kat,
te,
használni
s
—
:
fizetni
Az
I
ficzk-
ily
szoktuk mi Bátori
Gábor; testreink hadnagya néha asztalunknál ül Istenemre különös negéd Dimon uramban ilyesmire vágyni.
sort velünk.
Dimon
—
I
vér futotta
arczát
de
el,
a Bátorién oly
hogy mely soha közelebb nem állott a kitöréshez, magába fojtani. Kivánom, mond nem minden czélzás nélkül, hogy nagyságodnak fontosb szolgálatokat tegyenek
szilárd
kifejezését
tanácsosnak
olvasta
kevélységnek,
a
bosszúját,
tattá
—
azok, kik billikomaiból iszszák a somlyait,
s
aszta-
magyarhoni vizákat: mint én, Dimon apród, ki eddig azt hittem, hogy hség és
láról eszik a
az
csatlakozás azon fokok, melyeken a Bátoriak szol-
galatjában hiszen,
elégedve, s
föllebb
uram
föllebb
s
fejedelem
haladhatni
nek pályát nyitna a haladásra. Ho, ho kölyök még addig
— Bátori-kéz emel — Semmi!
I
!
Dimon
felelt
Bátori intett
—
lovaggá.
hiszen mi lehetne s
?
Mi
s
nnöd
Dimon
helyzetben
hségét
kell,
míg
panaszod lehet?
színlett alázatossággal;
mint szolga királyi bért húzok
I
távozott.
láttuk
abban mindenesetre
hittéinek
is
mint nemes-
már
Bátorit, s így lel-
kületével alkalmasint megismerkedtünk; volt
De
így
— tévé nem minden güny nélkül hozzá —
ha nagyságod lovagnak ütne egykor
Több
—
!
meg vagyok
én
I
a
—
feltn
kevélység. Bátori
és szolgálatát
meg-
gazdagon jutalmazta
>5
meg, de nem volt ember, ki nehezebben vette, mint 6, ha valamelyiknek azok közül, kiket megbízott,
eszébe
Bátori hiú
is
jutott,
6 azt
volt;
követeléseket
valami
tenni.
hitte s akarta hinni,
parancsait teljesíteni kötelesség
;
hogy
hogy
ezt azok, kik
körében voltak, szenvedélylyel cselekszik, s mindig kellemetlenül volt kevélysége érintve, ha bármi csekély elégedetlenséget
vn
észre,
Dimont minden meghittéi között legtöbször használta.
már
Mi
láttuk e titkos megbízottat több alakban
e történetben, s tudjuk,
elemében, mint mikor egy cselszövény
volt inkább
fzésére,
hogy Dimon sohasem
merény
vagy
szenvedélylyel
nélkülözött mindent, ha
használtatott
kivitelére
változtatta
szenvedélylyel
alakját,
tezt
hallhatá:
azt
senki
sem birta volna végrehajtani, csak Dimon ». épen e hiúságból s talán még valamibl remélhetleg kifejlend utóbb elttünk, s mire
—
télyesen hallottuk
t
czélozni olykor
ható az, hogy helyzetével elégületlen
delemnek
néha
azon
jött
valami hivatalra emelje, jutott attól,
Dimon makacs hogy
e fölött Imrefi
föllebb ne
is
mi
rej-
— magyarázvolt.
A
feje-
t
hogy
gondolatja,
de mindannyiszor eszébe
önhittsége,
s
méltán tarthatott
hatalmat veszedelmes kézbe adandja
a
De
;
—
mindent elkövetett, hogy Dimon
mehessen,
s
e
neme
a féltékenységnek
igen magyarázható.
Titkon föltéve magában Bátori, Dimonon
többé
szüksége
helyt
reá
lehet,
hogy
hittéi
közül, legalább igen
ilyesmit
mondott
nem is
leend,
—
mi-
túladni
valamelyiknek meg-
észrevehet
volt,
hogy
i6
Dimon s
vigyáz magára, pénzével gazdálkodni kezd,
fejedelem iránt bizonyos színlett alázatosságot
a
kezd mutatni, melyet néha oly természetesen tudott
játszani,
Dimon
t
maga
hogy Bátori
veszedelmesnek
nem kezdé
tartani.
volt
mint
az,
tudjuk,
ki
történtek után a fejedelem egyszer
Az
válasz
nem
ott
még
írt
tának, s bár mint bizonyost állíthatjuk, lesta e levelet vette,
Bátori
által
— az
azeltt Brassóba;
leveleit küldötte
utóbb
Coelcs-
hogy Coe-
érkezett.
oly szenvedélyeknek, a milyenek a fejedelem
szerelmi kalandjai voltak, természetökben van, hogy
azokat akadályok
s
ellenkezések csak bizonyos ese-
tekben lankaszthatják.
Ha
Imrcfinénck eszébe jutott
volna Bátorinak egy levelét
nélkül
válasz
jöv napon megsznt
bizonyosan a
hagyni,
volna köze-
lebbi viszonyban állani a fejedelemmel, mert nála,
mint minden habozójóval alább
hangolá
szorosb viszonyban
nem
esdekleni
ségét sértette
De
A
;
volt,
ott
meg
s
t
nem
urat,
szokott,
bosszúra hevíté.
Coelestával egészen ellenkez
Coelesta szereti
egyszer
hol
parancsolni
ott akadály s visszavonulás kevély-
fejedelem azt
nek
könnyelmnél, az élvezet
s
a szerelmet, s
1
hitte, s s
nem
Bátorit,
ám
igen
is
a fejedelmet,
hanem
az
eset.
hihette,
hogy
volt
nem Erdély-
önszemélyét
—
Ecsedit. Bár a Brassóban történtek eltte bizonyos
homályban
lebegtek,
egészen
megfejteni
hogy
is
Hogy
ott
:
melyet
nem tuda magának
annyit
bizonyosnak
látott,
áldozó szerelmet bizonyított iránta.
szobájában
volt,
éjjel,
egyedül,
—
önkényt
I
sem tagadá
ezt atyja
hatunk-e, ha
Coelesta
s
Bátori
hiú
a
is
egészen regényes színezetet ada oldalról cl
ó
tekinté?
is
azt
megvaJlá
hogy
mindent, leányát tle elidegeníti,
hogy
is,
s
atyja követ
6 oka annak
levele válasz nélkül maradt.
Igen, igen!» kiálta
•
bámul-
így érdekesb
s azt
hitte,
;
látogatásnak
titkos
e
sokszor magában
fel
;
«
mind-
azok, kiknek kegyét élveztem, hiúságból s haszon-
vágyból hódoltak nekem se
nem mertek;
hiúságát
s
k
félteni se
n,
szerelmemben,
volna
osztozott
pénzvágyát
;
olyan
ötven
ki
nem
mint
tudtak,
Imrefiné,
mindegyiknek
ha
tudtam volna elégíteni;
—
egyszer leányka, min rezzentnek látszék, mikor bennem Bátorit ismerte meg, s alkalmasint tudhatta, hogy nem egyedül van, kit
de Ccelesta
szerettem
az
1
igen
;
nem
tagadhatta,
ez
!
az
igaz
szerelem
nem
;
leplezhette féltékenységét, s mégis
mindent koczkára tenni, hogy éltemet megmentse. Ah, miért nem ébredtem föl átkozott kész
volt
—
álmomból! most hevítette
enyim volna. » Bátori fölelidézte lelkében az akkori
képzeteit,
helyzet érdekességét. ellent*, kiálta
maga
jött
Bátori
«
«Nem,
nem
állott
az
áldozat,
mint
hiszen
elgondolkozott,
nem
hízeleg,
neki
tagadhatá
ártatlan,
inkább
;
volna
ön-
szobámba.*
pillanatai, s
lestának
fel
el
szenvedélyes
mint minden
is
voltak
érzelg
magától, hogy Coecsatlakozása,
eddigi
neki
szerencse
a
szerelem mezején.
Elevenen kor
a
állott
brassói
Jósika:
Az
eltte képzetében Coelesta, mi-
zajnak
utoltó Bátori.
közepette rogyott II.
lábaihoz. i
lé
Min
min
szép,
nagy sötét
elragadó
széniéit
nyej tekintetében félelem, elszántság a
szerelemnek ragyogott
kisded havas kezecskék föl- s leemelkedni.
helyzetben
e
volt
í
hozzá emelve, melyeknek meny-
;
s
s
egy mennye
hozzá voltak
emelve a
keblének márványát
«lstenemrel»
kiáltott fel;
látta
«ta-
lálhatna e
gyermek oly órában, melyben ölembe
emelem,
fejedelmi székemre ültetném, bosszújára
s
s
dühére mindazoknak, kik ide hivtak
s
kétszfn
hódolattal hajlongtak elttem, s kik most egyenkint
szakadoznak
el
tlem.))
Az oly kedélyeknek, mint a Bátorié, természetkben van az is, minden vádat elhárítani önmagoktól.
Bátori
mindazoknak
visszavonulását,
kik
nemével az utálatnak hagyták oda udvarát, egyesek fondorlatainak tulajdonítá.
— Onkicsapongásait soha-
komoly oldalukról. «Nem volt-e számtalan nagy ember bizonyos pontban kicsapongó, s mégis ket alattvalóink imádták*, gondola magá«ment volt-e egy Cxsar, Nagy Sándor ban; azoktól ? .... s ha Imrefi, Kamuti s számtalanok udvaromat keresik s körömben boldogoknak érzik magokat, lehetetlen, hogy ne legyen titkon valaki, ki nekem ellenségeket szerez !» Mikor így a gyanút odább s odább fzte, önkénytelen Betlen mert a legaljasabb Gábor jutott eszébe Sokszor
sem
vette
—
—
—
lélekben
is
vannak világos percnek
elméjében, hogy Kornist
mindannyiszor hirtelen
gyzdést. nejének
oly
«Ha
sértve
elégtételt
mélyen elvitatta
—
sértette
magától
volt,
nem
adni,
melynél
fölmerült
meg; de e meg-
valék-e
kész
fényesbet
•9
nem
óhajthatott
is
volna-e
fogadta
;
el
s
ki
tudja, ha
végre,
Ágnes
ha még
ezt
Kornis
nem
késett
volna? Hát minden csekélységért fejedelemgyilkosság-c a büntetés,
körözve
s
mindenütt
árulókkal
legyek-c
?»
—
• Istenemre, én nem jól számítottatok, urak! magamnak nyugalmat vívok ki, ha bármibe kerül is».
így okoskodott Bátori magában,
melyben
tágabb
féket
eresztett
kezdette azoknak veszélyes
nyebb
vállra venni.
s
azon idomban,
szenvedélyeinek,
következéseit
is
köny-
KEVÉLYSÉG ÉS SZERELEM. — bár
Kérkednék
kiki sorsával.
Tetézve aranynyal lépjen a világba, Jitszék a dicsség fénykoszorujával,
Ragyogjon személye legfbb méltóságba,
Én szebb örömök
A
közt folytatnám életemet,
— —
bájos szerelem édes kebelében
-
K'falady 7{drolyJ^ __
—_
.
a
kedvez, mert
jövök
ff^X
jelcntni,
nem
foglalatja vér.
Ki'faliiJy Károly.T^
Az
Kolozsvárra
nem rasi
szakaszban
Utolsó
sietett,
kielégítve
;
elbeszéltek
bosszúja
kissé
Basát, Sennyeit
várba küldötte bizonytalan
s
Bátori
után,
htve
volt,
de
Borbélyt a foga-
idre
:
csak Kornis
érkezett fogva vele együtt Kolozsvárra.
Míg
a
fejedelem
Kolozsvártt
mulat,
nem
lesz
érdektelen egy tekintetet vetnünk Szamos-Újvárra. s Kornisné még mind ott mulattak. Mindkettjöknek kedélye az ingerültség fokain föllebb
Kendiné
és föllebb
feszítdött;
néha tudósítások érkeztek
férjeikrl,
de
alkalmasbak
ezek
is
nyugtalanítani, mint megnyugtatni.
meg
volt
már Kornisné
néma keserve
t
is
valának
ket
Kendiné egészen annak
iránt engesztelve, s
sokszor
leverte.
Három nap
semmi tudósítás nem érkezett férjeiktl
óta
Kendiné
férjet
gényes,
oly
nyugtalansága ki
ezt,
nem
szerette, indulata
felleng,
mint
az
t
oly
sem tévé
naponkint
fogyott
s
;
bár
s
volt oly re-
Ágnesé,
azért
s
mogorvává,
mint
sem
semmit
szinte
evett; leírhatlan szorongatással járt-kelt szobájában néha az ablakokat nyitá fel, s kikönyökölve, hosszú
;
vonalokkal szivá a tavaszi lég fszerét szorult keblébe csak ha ágyában volt, az éj sötété környezé, :
s
mélyedhetett
gondolatainak tündérországába
érzé
nem
a
cl
nyugodalmat ugyan, hanem lelkének
:
s
érzékeinek némi zsibbadtságát.
Egy
n
este a két
együtt
magashátú kar-
ült,
székekben, az e vidékben tavaszkor igen eltrhet szobában, lángjai eltt egy tágas kandallónak.
A
melynek teteje boltozatos volt s falairól néhány Kendinek komoly képmásai tekintettek le csak a kandalló világa árasztott pirosló fényt, mely az :
érdekes
E
nknek
szép vonásait festileg
terem jelenben több
világítá.
van
szobákra
—
osztva, s a
várkapitánynak szolgál lakásul.
Kornisnénak kezei ölében voltak. Kendiné a szék karjára
könyökét,
nyugosztá
dörzsölé homlokát
keteg kifejezése
;
ült az
emelé Kendiné keblét, alá járván,
volt
hófehér
s
felkeit,
megállott Kornisné
néhányszor eltt,
ki
mélyedve bánatjába, hogy nem
s
a
köhintés
Mély
elcsüggedésnek.
mit abból tudni, a mi körülte történt tett,
kezével
mindkettjöknek arczán resz-
megszaggatott
Szép szemei, azon élettadók, azon
fel
s
annyira
el
látszott ;
és
sóhaj
sem-
néha köhinszáraz
volt.
nyílásai tz ég-
11
nek,
melyeknek sugarai
a lelket
derítették, s
még képesek
sok idvel ezeltt
nem
valának a legvál-
tozóbb, legaljasabb fejedelmek egyikét, a helyzet-
hez mérve, azon nagy elhatározásra kezével s szivével megkínálja
fehérségén
;
t
arczának
gyön-
el,
kerek
tünedezett
pir
lázas
hogy
ezek a sötét szemek
:
fénytelen voltak földre szegezve
géd
bírni,
jelelt foltokkal.
Kendiné
megilletdéssel
oda. Kornisné
nyujtá
észre sem
vette, s
el
tekinte
nem
Kendiné
rá,
fogadta
a
kezét
s azt,
mert
hatalmától
pillanat
elragadtatva hajlott le hozzá, s egy csókkal, szelid,
egykor oly derült homlokára, ébrcszté
t
fel
oda-
bámultából.
—
Hogy
érzed
magad ma? Ágnes! mond,
s
Kendinének arczán,
a
szava kissé reszketett, bár szokatlan
halványságot
szenvedésnek oly Kornisné
feltn
föl emel é
kivéve,
nem
látszottak
a
nyomai, mint a Kornisnéén.
fejét, s
úgy
tetszett,
mintha
gondolatait akarná összeszedni.
—
Jobban vagy-c ma mint tegnap? kérdé Ken-
ritkábban köhögsz, s nekem úgy hogy szemeid vidámabbak. Vidámabbak kiált fel Kornisné oh barátnéml harmad napja már, és semmi tudósítás semmi most mikor férjeink titkolódása s hosszas távolléte mutatja, hogy mindentl borzadni kell.
diné folytatva
:
tetszik,
—
;
!
—
I
—
Ne
tségig
gyötörd magadat,
felelt
eltitkolván önnyugtalanságát
Kendiné,
a lehe-
— férjeink bizo-
nyosan tudósítottak volna, ha valami szerencsétlenség történt. Ah I . mond, s hirtelen láng .
.
'3
borítá cl arczát
—
:
nincsen többé, s
meg akarnak
talán a nyomorult Bátori
ezen
férjeink
örvendetes
már
hírrel
lepni bennünket!
— Kedvesem
mond
!
Kornisné, én borzadok, mi-
kor téged így hallak beszélni, örülhetnél-e annak,
ha
gyilkossággal
férjed
terhelt
lélekkel,
sikerült
merény után lépne be ide véresen, mint fejedelemgyilkos? Ágnes összerázkódott. kevély tekintetet vete reá Kendiné Ágnes
—
—
:
én nem ismerek
gyávább
többé reád lennének, ha
férfiak
vános becstelenséget
—
!
I
férjeink
a
ily irtózatos, ily nyil-
tudnának trni.
el
Kornisnénak szelid vonásait halk pir futa Barát ném sel
—
:
föl
!
—
kiált
Bátori
homlokán olvasható.
méltóságban?
férfiúi
a
—
szavainak
Kornisné
!
lélekzete
ah,
ne
egész
I
!
lépett-c
Ah!
mert
igen
én
.
.
volt
azt
kétked-
tetszett, .
is
szemtelen
betkkel
Szünet lón
ki.
mintha
magához
engesztel hangon,
ha minden bosszút mellzve,
egy óhajtás
— Meglehet,
.
hségemben
folytatá szelíd
kárhoztass
lelkemet
ki
.
lelkemnek!
elfogódott, úgy
maradozna
Kedvesem
tért.
— nem
óriási
nyugodt
hiszem, nincs egy erdélyi,
hetnék
.
súlyát,
megszégyenülés
Hála
—
el.
gyenge beteges erlködés-
elszenvedte-e azt férjem?
egész
érezte
föl
leg-
foglalja
cl
:
férjemet
—
hogy szerelmem igen felleng lásd, én élni nem tudnék férjem nélkül s mióta érte remegnem kell, látni.
tévé halkabban hozzá, I
ismerem bár
itt
szerelmemnek lenne,
egész
nagyságát.
bár bosszúját az
Istenre
—
Ah
bízná, a
nagyra, mindentudóra, ki eltt a kebel tárva,
ki
a
«4 lélek rejtekében olvas, kinek ha
nem marad soha
el
nél
—
;
s
!
.
.
bár
.
büntet keze
késik,
volna beteg
nejé-
itt
magunknak
bár biztos rejtekben,
münknek élhetnénk!
—
szerel-
Mi gondom nekem
arra,
ha a világ gyöngének tart, ha kevésbbé kevélynek, Vimint talán egy Kornisnénak kellene lenni ?
—
lágom keblemben van férjemmel tengerét a szenvedésnek mosolyogva trném, nélküle nem vagyok I
—
lelkem húrjai tágulnak, szivem üres, az élet teher
— Szelid
engesztelhet teremtés
diné sajátságos kifejezésével arczának,
ha
küzdöttek:
kevélység
I
— mond
I
Kenmelyben
-
ennyit
tudsz
részvét
s
feledni,
boldog vagy! engemet azon gondolat, hogy
becsületem bosszulatlan marad, rültté tudna tenni lelkemre!
s
—
fölemelé
itt
hangját
—
inkább
sohase lássam Kendit, mint Bátori mondhassa, hogy
egy Kendinét bosszulatlan, büntetlenül
sértett
meg
1
— Mit mondasz bosszúdnak képes volnál jedet föláldozni — Nem volna férjem, ezt trni tudnál — Kendiné, akit oly sokszor bámultam, igaz-e,
fér-
1
?
ki
te,
mondasz ? Hát minden erény csak önzés
a mit %
hiúságodnak
fel
tudnál
—
áldozni
— Ágnes! — Nem, nem
szól
nem
I
e kisszer !
.
.
.
te
nem
szerettél
1
mond Ágnes, melybl önségünk ki
szerettél
ismerted azon indulatot,
I
szállítja
tunk keblébe, melynek gyönyör,
s
által
imádot-
mennyei élvezet
— ha azzal kedveltjének kínait osztja — Nem ismered azon égi szenvedélyt, mely-
szenvedni I
sohasem
közbe hevesen Kendiné.
van feledve, mely lelkeinket
meg
mindent
bálványnak,
ah, te
volna,
»5
nek minden öröme, minden boldogsága, minden vágya csak visszhangja kedvese boldogságának !
egét
hol két lélek
hunyhat
egyszer
nem
el
egy nap világítja, mindkettjökben.
tudod, mi a szerelem
felmagasztalódtak,
sai
1
—
légi
s
—
mely csak Ah, te
—
Kornisnénak voná-
fénykoszorú látszék
homlokát övedzni. Mit ér nekem minden elégtét, ha férjem veszedelmével van egybekötve, s ha felsugárkoronája
magasztalásom
szerelmem
emlény-
füzérét perzseli össze?
— retni,
Ez ábrándozás! mond Kendiné; lehet-e szehol a becsület megsznik? Hiszed-e, hogy
nem fognak
ujjal
erényben
kiket
azon nyomorultak,
ránk
mutatni
mint
mindenben túlszárnyaltunk?
Megbirod-e azon gondolatot: egy Kamutinénak, egy Imrefinének gúnytárgya lenni ? s hiszed-e, hogy nyelveik jelenben
irigy
kal
nem
is
hirünket, nevünket?
jó
nagyszer
fényes,
—
rágják kigyófogak-
Le van
az tiporva,
elégtét helyezheti azt csak vissza
egykori díszébei
Kornisné keblére szorítá kezét
;
6 annyira
gyengülve, hogy hosszasan vitatkoznia
gyorsan vett rövid
lélekzetet,
lózva bámultak Kcndinére
;
nem
volt
el
lehetett
szemei mintegy há-
de hogy
a szavakat hallotta,
azoknak értelme annyira különbözött érzéseitl,
azokra felelni sem tartá szükségesnek, tlgen, igen»,
gondola mély szerelem érzetével,
«
nnek
ily
szereti
!
ah,
hogyan lehet
csak
magát
bosszút for-
hogyan férjének életével s jövendjével ily vétkes játékot zniU Kornisnénak ajkai zárva ma-
ralni
I
radtak.
i6
—
Te nem jól vagy, kedvesem mond Kendiné engeszteldve a szenvednek tekintetétl nyugodremélj, ma bizonyojál le, én ágyad fejéhez ülök bizonyosan még három san hallunk valamit I
;
;
—
nap sohasem késett
E ból.
I
a tudósítás!
pillanatban hangzott -
— A
n
két
kürt
a
a
kapu tornyá-
összerázkódott,
s
arc^aikon
egészen ellenkez kifejezés mutatkozott. Kendiné-
nek szép vonásain villanya az örömnek derült keresztül
;
Kornisné
ellenben
szorítá össze, s
ajkait
halk szisszenés, milyet pillanatnyi fájdalom szokott okozni, röppent
—
ki
keblébl,
bánatos és rémült
lepetés
s
vonásain
meg-
a
mutatkozott.
kifejezése
HirnökI mond Kendiné élénken, az ablakhoz
sietve; a nyitott ablakon által lókopogás hallatszott.
Férjem!
—
kiált fel.
S Boldizsár?
nesedvén ülésébl, mikor
saphirja,
a
szól kérdve Kornisné, fölegyes
arcza felderült, mint
fejedelmi
nap
az
ég
repeszt
felleget
ketté és sugárözönét ömleszti szét.
— komoly — Nem?!
meg Kendiné,
Kísérettel, jegyzé felleg vonult el
s
homlokán
de férjedet nem látom.
;
mond Kornisné
elhaló
hanggal,
s
a
karszék hátához fogódzva, szemeit a nyitott ablakra
ln
meresztette .... Szünet
.... Kornisnénak tagjai
reszkettek.
—
Ne
meg, kedvesem,
rettenj
bizonyosan megérkezik
;
biztat á
Kendiné,
ezzel az ajtó felé sietett,
a nyitott ajtóban találkozott férjével.
Kendi portól
bába
;
s
verejtéktl
egész tartásában
a
lepve
lépett
a
szo-
legnagyobb ingerültség
^7 vala látható, kalpagját az asztalra veté, megállt neje
eltt.
—
lyen
Veszteség vagy diadal Árulás
lás... hah!
ez
kiált
!
kérdi Kendiné kevé-
remegve emelé szemeit Kendire.
Kornisné
;
—
I
dühösen, alávaló
fel
gyzhet-e ez
áru-
a Bátori egyébként, mint
árulással ?
— Gyzni — Tervünk szedve magát, — S férjem? ?
Kendiné.
szól
mond
el árul tátott,
s
.
.
.
kiált fel
bátyám, szóljon kegyed
—
Istent,
mi
látni
oh, szóljon
1
megnyugtatni
— el
:
nyugtatni
egy
s
még
;
s
bizonytahiszen
tartozás
én
engem
él
!
az
Én
!
egekre,
ide jöttem
ne rémüljön
nmet meg-
kegyednek pár vigasztaló szót mondani,
kopjásomat
gyaníthatólag
dlt
tehát van,
lovagi
s
küldöttem
mindenütt követi a fejedelmet vissza
!
hol
él,
I
hol van ?
Béketrés, húgom
annyira,
de
fogjuk
kegyed,
neje vagyok! kötelesség
kérdett,
a
felelt
I
t
Tehát veszélyben van élete
lan az
van? Kendi
hol
I
Nyugalom, húgom
hiszem az
össze-
Kornisné a kétségbe-
t?
esés hangján, ho-á tettétek
—
Kendi
lehetségig mérsékelve hangját.
a
vitték
;
Boldizsárt,
ma
gyorsan jöttem lóhalálában
alant az udvaron,
álruhában,
el
ki
Kolozsvárról, hová
s
várom,
amazt
az talán össze-
egy órát pihenek,
s
magam
megyek.
Komisnénak rémülése fokonkint növekedett, ügy hogy az neki egész erejét visszaadja. Lovat lovat bátyám én megyek az Isten ert
—
látszott, !
k
I
I
I
28
ád egy szeret nnek, kötelessége legszentcbbikét teljesíteni
lovat
;
!
egy hanggal
kiálta
az ablakon,
ki
melyet zúzott keblében senki sem gyanított volna.
—
A
megragadva.
de
húgom
Hasztalan,
ereje
testi
leggyorsabb
hosszú
a
futóim
hét óránál kevesb
kegyed egy
—
id
.
.
;
a
!
innen
az egekre
!
meg nem gyzhet Istenem!
fogva I... .
birja
viszik
Kolozsvárra
alatt
Bátyám! mond,
idegeim
magához
hozzá
!
sem
s
én
s
térdeire
adjon hát lovakat nekem, fogasson, a
:
raegbirják
kocsizást
gyek
kezét
mindenre, mi szent kegyed eltt, üdvössé-
gére kérem
van
meg nem
utat
órai lovaglást
várjam be sorsát?
itt
Kendi,
fel
változtatva
Kolozsvártt, tehát
hullott,
kiált
!
kegyedben mindig bámultam,
lelket
;
még emberi
hiszen
I
fejedelemhez me-
a
keble
talán.
—
Fel,
férfiú
!
Kendiné,
kiált
egy
perecet
se
szerelmem egész özöne legyen jutalmad. Te Ágnes, itt ma-
pihenj; lóra! szabadítsd
radsz
1
barátodat,
ki
s
szép elhatározásod lelkem barátnéjává szenangyal vagy!
telt föl! te
s
Istenemre,
látom,
túl
nem becsültek, a kik imádtak! de nem bocsátlak, vendégem vagy, s ha tudnám, hogy e lépésnek sikere lehetne, hogy azt megtehetnéd els volnék, :
ki
arra biztatnálak!
—
Nem, nem
!
mond Kornisné összeszedve ma-
gát, s arcza lángolt
;
én megyek
kocsin nem, gyalog!
....
oly gyors léptekkel,
s
diné bámult
hangzott
:
«
rajta,
E
n
s
oly
s
az
—
ha lovon vagy
ajtó
mélyen lelkében
szeret
1
felé
crérzettel, hogy
indult,
Ken-
egy szózat
én csak kevély vagyok
!
»9
Minden
kérése Kendinck hasztalan volt
Ágnesnek valamennyire könnyítse
;
s
hogy
dolgát, hirtelen
befogatott, addig ez készületeit tévé.
Kendi röviden,
azonközben
nejének
nem
s
telnek semmi
hogy
titkolá,
nem
sikere
mindent
elbeszélt
leend, s neki oda menni
— Ágnes
annyit tesz, mint halálnak áldozni magát.
mehet valamire
talán
várig elkisérem
Bátorival, azért
ne aggódjál
;
mondottam még
s
le,
mene-
a Kolozsvárra
nm
!
t
Kolozs-
tervemrl nem
Bátori alávalóságainak méltó
nem fogja kerülni I» Most ismerek újra reád,
bérét ki
—
diné
;
de Ágnest féltem,
szenved meg nem másolja,
oly beteg, gyenge és
—
Szándékát
ismerem
t
1
kell
hátráljuk, s
I
-
I
mit tegyünk
?
Kendi, én
felelt
neki világa a szerelem, s ezen indulat
t
felülmúl szivem vérzik, de sorhagynom, melyet ki nem kerül ... ha holnap harangok zúgnak a vár tornyán,
nála mindent
sának
mond Kenmeg nem gyzi,
István
az utat
!
!
egy halottat viszünk a kriptába.
Negyedóra Kornisné
nak
ígért,
lovaknak,
alig
telt
el,
a lovak fogva voltak, s
hintóba ült; a jutalom, melyet a kocsiss
k
a
Kendi
parancsa
szárnyat
repültek, s Kendi mindenütt
adtak a
a
hintó
mellett vágtatott.
Kornisné némán
ült
a
kocsiban, gondolatjaiban
lelkében terv tervet zött; mit fog mondani a fejedelemnek, mit cselekedni Kolozsvártt, nem tudta; de érezte lelkében, hogy mindenre kész, mindent áldoz, csak becsületét nem.
mélyedve,
Mikor
Válaszútra
értek,
Kendinek
kopjásával
30 találkoztak, ki nyargalva jött Kolozsvár fell cicjökbc.
A
lovagnak
halavány
arcza
tásából úgy látszott,
—
Megállj
csak ennyit szólj és halkan.
A
egész tar-
s
hírt hoz.
Kendi,
rá
kiált
1
volt
hogy rossz
vagy
élet
bs
hangon monda
zetet
vn,
halál.
Kendi összeborzadott, de hallgatást
s
mélyen
ércztclcn,
s
a hintóhoz közeledett.
halál?
kopjás hosszú lélek-
intc neki,
Ágnes csendesen
látszott
szunnyadni, a hintónak egyik szögletébe vonulva, a
f
szép angyali s
bársonyvánkosra volt nyugasztva,
a
inkább márványszoborhoz, mint élhöz hasonlított.
A
menetben
lovak a sebes
kifáradtak,
hintó
a
Kendi egy csatlósát kfildé lovak után Kornisné még mind szunnyadni látszott. Kendi közemegállott,
s
lebb lépett a kocsihoz.
—
Egek!
mintha gyenge
még s
él? kiálta
lehelet
halva,
ölében.
vitte
teste oly tetszett
még
A
lehetc
cmelé
állítá
nélkül
volt,
vala,
mint
a
s
egy
vagy
ájulásban
vállán
feje
Kendinek, mintha
meg.
azonban
;
a hintóról,
Ágnesnek
könny
úgy tetszék, tenyerébe ; talán
azonnal megfordítá a hintót,
elhatározni le
lenni!
ajkaihoz, s
fuvallna
háza eltt
eszmélet
nem
csendesen
s
fel,
a Bánfíak tiszti
Kornisné
nnek
szép
megsznt
egyszerre,
kiált fel
kezét tartá a
t
Kendi házba
tiszti
nyugodott,
gyermeké
s
úgy némi melegséget venne ;
észre abban. tisztné,
egy piros, élénk
azonnal kimelegíté
Ágnes fekteté.
vállát
s
hófehéren
megeresztve
s
n,
szolgálatra kész
bevont ágyát, leoldva,
t
s
az
ágyába
3»
meredten
Kornisné
anyót hittak el, hírben
orvosi
volt
akkori
idk
szellemében
meleg borítékok
;
egy öreg
azonnal
feküdt,
az
ki
dörzsölés
s
végre visszaadták Ágnesnek eszméletét. Körültekin-
nem
tett,
ismert senkire,
e tekintetben bizonyos
s
mely
kifejezése volt a vadságnak,
meg
Ezen egyelre $
vért
a
fagylalá
nézk szemében.
a
állapotja attól,
a
hogy
betegnek
t
fölmenté
Kendit
biztatásokkal megnyugtassa,
kérdéseire feleljen.
A helyzet
Kendire nézve igen veszedelmes volt:
mint kanczellárt, majd egész Erdély ismerte; s
6t,
bár
kissé kevély
szeretete
s hivatali
s
pontossága
megkedveltette.
ségével
ember
nyers
elvesztése
hivatal
szokta azok keresték,
Kendi
s
emb
az
mintha
egykor
sbb hoz,
;
a
Bánfiék
;
tisztje,
Kendinek úgy ki
késbb
válaszuti
volna
figyelmessé tevék a
szenved
azt tudod, földi,
Boldizsárné,
s
ké-
maga védelmére.
férfiú volt,
s így
Ágnest
állapotban védelem nélkül hagyni neki
Félrevezette
lehetetlen.
meg-
lakos jövése-menése a ház-
Kendi lovagi szellem ily
lett
tet-
érkezett
egyébiránt suttogása a cselédekkel,
néhány
t
kegyelmét
egybeesküvésüknek híre az egész
haza, jelenléte által kellemetlenül
lepetve
hültebbekké
reket
hogy álnok emberek mindenütt vannak.
országban hirtelen elterjedett szett,
erdélyiek több-
s védelemre hogy az udvari kegy
iránt tenni, kiknek
Kornis
s
igazság-
pártolásra
tehát számíthatott, de tudjuk, s
t az
volt,
s
mond
;
—
Ki
vagyok,
a
tisztet
a
beteg házadnál Kornis
:
bármi panasza lehetett a fejedelem-
32
nek
férje
semmi
nején
ellen,
esetre
sem
fogja
bosszúját hteni. Azért uradnak nevében parancso-
lom neked
mindenkit távoztass, ne merd
:
ket elárulni. Isrenemre folytat á
még
emelt
szabad
fecsegsz,
hangon
ember,
fejeddel
még Kendi
I
s
arczkifejezéssél,
szilárd
hiszem, az
s
játszol,
ezt
ittlétün-
István vagyok,
is
maradoki ha
meg
jegyezd
jól
magadnak Ezzel egy felsségi tekintettel jártatá a majdnem reszket tiszten szemeit. Kendi kemény küzdésben volt, végre kilépett a a szobából, s a kopjással minden történteket elI
beszéltete magának.
A
fejedelem Kornis Boldizsárt egy órával meg-
érkezése után Kolozsvárra, kivégeztette, idézet, per s
kihallgatás nélkül.
'"'
Bátorinak önkényes bosszúállása a kolozsváriakat elrémítette
bár Kornisnak tervét egy hangon kár-
;
hoztatta mindenki, s azt helytelensége mellett roszszul ki számítottnak
nek magának
nevezek: mégis a fejedelem-
is
— úgy vélték — érdekében
a kivégeztetésnek törvényes
volna
lett
színt adni, s azt
még
halasztani.
A a
legtöbben Imrefinek tulajdonították a
mi többnyire szokott történni,
fejedelemnek kedvencze van. annyira
meg
volt
már
De
Bátorinak kedélye
vesztegetve,
len s önkényes tettekre nógatni
dolgot;
ha egy zsarnok
hogy
nem
t kegyet-
kellett
;
mint
minden zsarnok, ki alattvalóinak szivét felingerii, mindenkiben ellenséget gyanít úgy Bátori is, men:
nél tovább
haladott
ingerlékenyebb
ln
;
a s
romlottság pályáján, annál
ha egyelre
nyilt kikelés
s
33
ellenkezés
bosszanták
terveivel
—
meztetés
t
feltételeivel
s
legfölebb
most már egy ellenmondás, egy
:
felségsértés
eltte.
volt
figyel-
Voltak
órái,
melyekben legmeghittebbjei reszkettek eltte
hséggel hozzá ragaszkodó
a szenvedélyes
minden
ki
elzni
gondolatjával
férjének
halálát
érzcigéstl ment
tudatni.
Ágnes keblébe meríteni
t
szorulni
érzé,
trt a szeved egyéb mód nem
a
kell
visszatérésre bírni.
Kendinek
csatlósa s a Kolozsvárról
kocsisa, két
megérkezett
mindnyájan
kopjás,
fegyverkezve. Kendi a tisztet
nem
így annak távoznia váltva álltak
Az
Ágnesminden
:
Bár Kendi
pedig
;
állott
szivét
volt,
férfiú
ha meggondolta, hogy neki
volt
meg-
azt
birta bizalmát.
látszott,
Kendi eltt egy terhes cselekvés sel
st
találkozni,
csak
;
Imrefí,
rt
a
jól
lehetett
;
voltak
fel
szemmel
tartotta,
s
pedig
a cselédek
ház eltt.
est szürke fátyolát
borítá
felhtlen égre,
a
már világ derengett munkások lábdogása
az ablakok hártyaborítékain itt-ott ki,
a porlepte
s
utczákon
a
hallatszott.
Kornisné, a
mint
láttuk,
még
eszmélni kezdett,
mindig rült szemekkel tekinte maga körül, mintha gondolatait
Kendi
akarná
férfias arczán
rendbe szedni
végre
;
állapodtak meg,
ki
azok a
nem min-
den zavarodás nélkül állott a beteggel szemközt. Hol vagyok? mi történt velem? ez volt els
—
kérdése; hirtelen fölemelkedett s
szemeit
dörzsölé.
Kegyd
fekv helyzetébl
itt,
Álmodtam-e ? egy borzasztó álom Jófika
:
At
utolsó
Bitori.
11.
Kendi !
.
.
.
.
bátyám? igen ,
I
34
nem álomi vagy nemi hely, ezen egyszer bútorok .
.
— e/en ismeretlen — Istenemi
.
vagyok-e? szóljon bátyám
hirtelen, Kolozsvártt
Kendi szavakat
kiált fel
1
1
keresett.
— S min szomjas vagyok ....
ajkaim égnek ....
én beteg vagyok, úgy-e bátyám, nagyon .... nagyon
beteg
!
.
.
.
hiszen mi együtt utaztunk Szamos-Új-
.
minden
várról .... igen,
nyíltan
ellttem
áll
!
Kor-
összeszedte, hogy fölkeljen, de
nisné egész erejét
visszarogyott ágyába.
—
Hugóm Ágnes I
te
össze,
vallásos
a
mond
I
bizalmadat
ki
I
Kendi, szedd lelkedet
gadat a sors
úgy
—
csapásai
keser
azon is
Jcés már
Oh
vagyok
I
I
meg ma-
—
veled
birom meg többé
Kornisné,
szóljon
.
.
.
.
ne
vagy
.
Oh, a
Ágnes!
én
1
férjed
.
.
.
ne,
képed egy
te
los ítélet! szólj, irtózatos! mit
— —
nekem
tudatni,
mit
készen
marczangoló bizonytalanságot nem
e
.
könnyítsd
s
!
—
titkolni.
kiált fel
perczig ne!
ellen
kötelességet
Istenbe
az
helyezed mindig, légy ersi keményítsd
—
még egy
nyitott halá-
mondhatsz nekem? úgy-z feje-
Boldizsár! oh, Boldizsár! fogva
delem börtönében s én nyomorult tagjaimat nem birom többé ... én itt heverek, mint egy holt, s !
lelkemben a vihar dúl! védjed férjemet, gyjtsd
.
.
.
Mit
állasz itt? eredj,
embereidet össze! szálld
meg
a Bátori udvarát, oh férfiú ha én férfiú volnék Kendi elfogult az Ágnes levertségén kétes tekinI
;
tetet vete
reá, szólni
akart;
látható
volt
rajta
a
bels küzdés, mely komoly vonásain tükrözé magát.
35
Ágnes!
kiált
tehetnék
kész volnék
—
gon,
Kés
lódzói ?
—
ti
.
!
kés!
—
1
valamit
.
kés
de
:
Istenemre,
Ah! minek
t
gyáván elhagytátok
Meghalt! mond Kendi
nem
han-
kétségbeesett
nincs többé.
sárai s bosszú, melyet ki
vagy
mindenre
1
mond Ágnes
.
szólj,
—
hallgatnék tovább!
bár
fel,
férjedért
titko-
meghalt
I
sötéten, átok gyilko-
kerülend
I
De Ágnes,
nem maradhatunk! Nem, nem én itt nem maradhatok mond fölemelkedve; nem igaz! folytatá rült sebességgel, itt
—
!
!
a mit mondasz, az egekre,
gában! nem,
—
igaz! O, élte virá-
a szép, az erteljes férfiú, s
lehetetlen
!
.
.
tudsz semmi bizonyost
gyed
—
én
min
?
mm
.
meghalva!...
úgy-e, te láttad
! . . .
Oh, bátyám
I
t?
te
nem
szóljon ke-
igazat, hová tettétek t? hol vagyok képek ezek körülem ? kinek ágyában
szólj
fekszem ?
Kendi
a helyzetnek egész súlyát érezte, s férfias
nyersesége-e, vagy a pillanat terhétli óhajtása okozta,
— vagy mind
a
szabadulás
kett együtt?
ki-
meredtebbé
lett,
mondott mindent. Kornisnénak
arcza
fokonkint
ajkai össze voltak szorítva, s keblét
csös
nevet
neme
a
gör-
csuklásnak emelé, de szemei könytlen
maradtak.
—
Meghalt tehát! hóhérpallos által hullott le a keblemen, az f, mely oly sokszor nyugodott én jó Boldizsárom! az én mindenem! meghalt
h
I
Kornisné keblére szorítá kezeit,
nyúsága
t
elnémította.
s
fájdalmának iszo-
36
Egyszerre fölemelkedett ágyából, észrevette, egy
hoz
!
.
.
.
még
ugrással
kilépett
egyszer hadd
ezek valának szavai,
s
—
s
míg Kendi
abból.
lássam
!
ezt
összerogyott.
—
Sírjá-
ejté
ki,
KILENCZ ÓRA. Senki sem kiijta. Isten áldja «t!
egy vidor nyelv sem OdvözK 6t SbakttptareJi
A
fejedelem kedélyét a történtek
megzavarták;
hogy t Erdélyben gylölni kezdik, ó mindenben az erdélyieket hibáztatta; s ez igen természetes volt. Úgy tetszett neki, mintha minden látta,
szem feddleg nyugodnék s
terhelte
egyszerre.
rajta
Egy
:
érzés
s
t
ez lepte
sértette
meg, egy
mely néha a legromlottabb szivet fogja köhogy kicsapongásainak ily borzasztó következményei lettek, komolylyá tévé t. • Én vagyok*, így kiálta fel magában, «az az egy,
érzés, rül
;
az a gondolat,
kinek semmi sem sikerül
!
kinek kalandjai oly irtó-
végzdnek! Sajnálom Ágnest; jobb érdemes, de férje méltán bnhdött,
zatosan volt
Kendi kezeim közé kerül, ellen fegyvert emelni
t
is
....
sorsra s
ha
megtanítom uralkodója El inneni
el
Ecsedre!
Magyarhonba, hol még ismerik és szeretik a Bátoriakat; hagyjunk itt pihenésre idt az elméknek I» A fejedelem nemsokára Ecsedre utazott, a magyarhoni megyéket összejárta; mindenütt fényesen
38
t,
fogadták
lakomák,
s
szóródás közben a mi fájdalmas,
elaltaták
ezen
lelkiisn\eretét.
mi szívszorító
a
meknek közepette elnémult
—
bor
táncz,
el-
Minden,
volt, a zajos
örö-
Bátori újra saját alak-
I
jában érzé magát.'*
—
ban,
Ha
visszatérek Erdélybe,
ezt közié
s
Imrefivel
k
magamat, hogy inkább
zúzom össze nem egyéb
fejét,
tlem, mint én
legelre
egy pártnak
melynek pillanatnyi csatlakozása hódolatnál,
kétszín
mely Kendivei
s
ellenem.
tart titkon
Bátori szavát tartotta, gel
s
magáteszem
állásba
féljenek
tlök! Seregeket gyjtök,
tervelt
így
oly
is,
érkezett
pompásan
Fehérvárra,
vissza
felkészült seregs
alkalmazásában
azon szivesség, azon leereszkedés, mely országlásának els hónapjaiban az erdélyieket annyira megvarázslá,
megsznt.
parancsai
nem
le
lépett
föl
nem kér hangon, hanem
elhatározottan voltak adva
dékokkal kötclezé
kevélyen
Bátori
tanácsló,
;
gazdag ajánEgész magavise-
meghittjeit
magához.
letében valami felelséget, valami kicsinylt mutata, a mi
a
jobb érzésüeknek szivét tle
még inkább
elidegeníté.
De
idomban, melyben
azon
hátravonultak, kezdek
sége
s
azon
t
seregei
bajtársi szellem,
kezett mutatni,
ket
az
erdélyiek
imádni
;
tle
bkez-
melyet irántunk igye-
készekké tevék érette mindent
végbevinni.
Hogy
a
fejedelem
valami
rerven
töri
a
fejét,
azon alig lehete többé kétkedni.
Minden
készületek
hosszú táborozást gyanfttat-
59 tak
míg
;
Erdély nagyjai kétes
a seregek vezérei s
várakozásban tanakodtak az
mi történend.^^
iránt, a
Egy napon
a seregek parancsot vevének indulóra
hová?
csak
azt
vezérek
a
néhányai
tudták,
de
haJlgattak.
Betlen Gábor nevezetes osztálylyal
delem közelébe, gen
s
ki
t nem
kimért rátartással
avatá,
st
geivel
a
fogadá
titkába be
s
;
viszonyban
mondhatjuk, érte; de
rivalltak
meg
Bátori kiindult Fehérvárról.
Ezen év Sátorira lebbi
nem
hátramaradna.
fenntartására
Deczcmber 7-dik napján 1610-bcn a trombiták
a feje-
hogy igen örülne, ha sere-
értésére adá,
közbátorság
jve
durván ugyan, de hide-
hogy
mint
a
s
azokra nézve, kik vele köze-
éltek,
nagyfontosságú
Erdélyt
külrl
volt.
tzhányó hegyek
Nem csapás
valami
veszélyterhes
aknáiban a rejtett lángfolyam, vegytani
összeolva-
dagasztva dühöng, s az örök sötétség gyomrának öblözeteiben hánykódva készül kitörésre úgy Erdélyben is, események, melyeket dásoktól
:
legtöbbször Bátorinak
éretlen
cselekvései
idéztek
el, nagyobbszer s fontosságú történeteket készítettek el, s mintegy aláásván az alkotmány testét, azt
veszélyes ingoványnyá tevék, melynek
kérge
fölött
méltán
félhetett
vékony
mindenki
sülye-
déstl. Bátorit láttuk fokonkint lejebb s lejebb szállani s ezt látták rémülve az
szok, kik
igen
jól
erdélyiek
tudták,
is,
mennyire
fleg van
a szá-
ellenök
fölingerelve.
Leírhatatlan volt Szebennek meglepetése,
midn
40 Ji-ikén a fejedelem fényes kisérettcl a kül-
decz.
városba megérkezett.
Szeben
völgyben
szép
fekszik,
egyik
oldalán
havasok kivehetk, melyek történetünk korában,
fleg
a
a
hóval voltak borítva
ellenére, felül
száraz télnek
legmagasb kúpnak, az úgynevezett Szurul-
nap sugáriban ragyogó hó fedé, mint alant a Szeben vizének vastag ezüst szemfödél nak
a
vállait,
;
jéggel borított háta csillámlott zöldeskéken
gyermekek csáklyáztak
a
s
rajta,
;
itt-ott
gondos szülk
félelmes tekintettel követék a merész hajlongásokat a csont csáklyákon.
Ha
Szebent jelenben
látja
valaki, aligha reá is-
merne az egykori Szebenre. Erdélyben
a szászok
voltak azok, kik szebben és az akkori ízlést tekintve,
csinosabban
is
falak kerítek, s
építettek másoknál. Városaikat
mi c védelmi
gesen megkülönböztcté tól:
—
a
a
magyar
gondos karban
semmi rést nem repedést, minden omlást, tett,
s
így ezeknek
volt.
a
látott
hirtelen
Ezeken a minden
szem
;
kiigazítás
köve-
aggtekintet külszínen, — egész
az új vakolásnak látszottak.
foltjai
Azon örökös óvakodás, mely sajátja,
azt
bizonyos védelmi
így a falakat
öbl ágyuk
véd,
sötét
ásítottak.
akkortájban, igen s
kerített városok-
tartás
falakon
ers
elkészületet lénye-
a szász
nemzetnek
állapotba helyzé
;
s
bástyák nyilataiból tágas
A külvárosok,
egyszer
mint mindenütt
lakokkal voltak ellátva,
inkább major-csoporthoz, mint városhoz hasonlí-
tanak
;
kertek foglalták
el
a hézagokat, s az egész-
nek valami regényes, könnyed alkatú tekintete
volt.
c^
Jósika:
Az
utolsó Bátori.
II.
40. lap.
4«
Nyúlánk fatömegek közül fehérlettek el azon ék alakú magas homlokzatok, melyeknek alján szentegy régi közmondás voltak írási mondatok, vagy termetes gótalakú betkkel írva vagy inkább má-
zolva, többnyire száz köznyelven, vagy akkori bor-
zasztó németséggel.
A tak,
már magasabb épületek volnégyszög terén több kivehet. Mindezeknek megvolt
város belsejében
fleg
várnak
a
emeletes ház vala
nagy
éles homlokzatuk, különös
mal kerített karikákból
állottak.
hanem
Néhol
mázolva
tornácz kiáltó színekre az egész ház hosszában,
vékony zsinegeken,
most,
keskenyek voltak,
ott nyiltak, s többnyire
léig
tekintet kéményekkel
nem rendében, mint
az ablakok
vonult
itt-
ólom-
hosszú
fa-
kívülrl
el
melynek karzatától föde-
a folyóka
aranyfény
dús levelek zöldé között,
rei csüngöttek,
s
s
tölcsé-
egy-egy
mátyás hosszú, fából rótt kalitban kiabált, vagy rigó hallata unalmas,
A dul
mindig egyenl fütyölését.
mint a Sarkantyú-utczából jobbra a térre forsu
ember,
a
szögletet
hosszú,
s
egyrészt a
képezé ment ugyan azon könny emelt karcsúságtól, azon hajdanszer, sok szögletekbe sszesugárzó faragásoktól, melyeknek e pompás építési rendszerben Sarkantyú-utcaába nyúló gótalakú
szépségök maradott
keskeny
:
érdekök
s
de
sr
a
századokon
szögletekbl
ablakaikkal, s a
épület
keresztül
kinyúló
fenn-
erkélyek,
kapunak ékalakú bol-
hogy ezen építmény, akkortájban is, horda homlokán. Azon oldalán a térnek, mely a Rizskása-utcca
tozata mutaták,
a régiség bélyegét
4í bal házsorával
egy vonalba
esik,
nép
kedett, s ajtaja eltt ájtatos
brbe
fehér
ben
s
sz
egyház emel-
nknek
állott; a
kötött vastag könyvek
kezeik-
voltak
szemeik szeméremmel földre szegezve hosszú ;
egyházba,
az
vonultak
sorral
azzal, mi körültök történt
;
gondolva
keveset
míg mások
a vizsgaság
hagyák oda házi dolgaikat,
élénkségével
galtak a kapukon
s
nyar-
ki.
A szász nemzetnek bizonyos kimértség sajátja; benne nincs azon élénkség, mi a magyarban s fleg a székelyben újságon kap, mint minden ;
városi lakos,
de van valami benne, a mi
mutatja,
hogy ezen ujságvágyat nem akarja elárulni. Száraz, htlan téli nap volt; a napot könny ködfátyol borította, s az ég boltján itt-ott egy ezüst felleg úszott ; az utczák sara, csonttá keményedve, minden léptet kopogóvá s hangossá tn. Tíz óra lehetett déleltt, mikor hat czifra
csatlós
ugratott
egy hintó követte, hat hóméntl vonatva a hintónak üveg abla-
a külvárosba: ezeket fehér
fiatal
;
kai el voltak eresztve,
bundával
ben
s
lassi,
A
abban Bátori
s
mellette
s
lovagolt két apród,
ajtajánál
Kamuti
födözve,
medvekalpagokkal ült nejével,
a
;
—
ült,
A
Imrefiné.
téli
a
b
tigris-
hintó
vörös menté-
második hintóban
harmadikban Imrefi és Szi-
a többiekben az udvari cselédek. nép mindenfell összetolongott, de arczaikon
inkább
tndés,
mint azon élénkség vala olvasható,
melyet a népben közönségcsen egy eltte szokatlan jelenet okoz. a hosszú
utczán,
A
hintók
a
kerített
csendesen város
haladtak a
felé,
melynek
4}
szürke fal-öve emelkedett
a
jövk eltt
;
a
veiök
szemben álló kapunak rostélyzata leereszkedett, s ennek hézagai közt a jobb szem bár kissé homályosan, nemét a hullámzásnak veheté észre, mintha hánykódó néptömeg változó színekkel hömpölyögne el
A
a rostélyon belül.
nép kezdé
falakat
beburkolt
téliesen
kapu tornyáról éles trombita-
ellepni, s a
harsogás hallatszott.
Ha jük,
a Bátori hintainak pompás menetét képzelmelyekbe apró, de csinos lovak voltak fogva,
s
az azok körül csoportozó, többnyire
$
szederjes
mentébe
szke
néphez
öltözött
az
hajú,
annyira
ismert csinos szász hölgyeket adjuk, kik emeletlen
bámulnak a jövkre, s mindezekhez egy németalföldiesen szeszélyes ház-
lakjaik ablakaiból s ajtaiból
keiítvényt teszünk úgy a jelenet érdekességérl eléggé eleven fogalmunk lehet; a kép mélyében :
nyúló várfalak
s
kapu egészítek
a sötét
ki
azt.
Akkori idben a szász atyafiak igen résen tak, s
nagyon vigyáztak magokra.
tunk, ha a fejedelemnek váratlan
A
tanácsurak annyira
megjelenése
tudtára
volt, hirtelen
Nem
meg
esett
is,
a
állot-
bámulha-
bármin
tanácsnak.
voltak ijedve Bátorinak
hogy hirtelen nem tudták mire ; azonban egy követséget renmely az akkor épen együttül tanácsnak
megérkezésétl,
határozni magokat deltek,
férfiaiból hirtelen választva,
inkább házi öltözetben,
mint a küldetés fönségéhez ill készülettel, sietett a
fejedelem
elibe,
ki
mint
látszék,
szándékosan
léptete a legcsendesebben az utcKán végig
E
férfiakra bizá a tanács a
teendket, elhatáro-
44
város belsejében
A
hogy
kinyilatkoztatván,
zottan
nem
el
üdvözlék a fejedelmet,
követek
lenség ürügye
kerített
s a készület-
egyben
venné
városi emeltebb lakok közül
vetek
a
bels városban annyi
mivel a
alatt, s
nincsenek, kérték, hogy
szállásaik
vén,
Bátorít
fogadhatja.
kül-
a
szállását,
Ígér-
hogy elfogadására mindent elkövetnek. A köeladása, mit e váratlan körülmény igen is
megfejt, habozó
s
akadozó
volt, s
ez igen alkalmas
vala gyanúra okot adni, s hidegségük iránt a feje-
delmet
—
felvilágosítni.
ezeknek
:
nös fogalmuk
szoba
ket
A
mond
Valóban,
fordulva
van
a
helyett
embereinknek külö-
vendégszeretetrl, folyosóra
a
hajlongások
szász urak
nevetve, Imrefinéhez
Bátori
a mi szász
közt
s
bennün-
szállítanak.
folytaták
—
nyilat-
kozásaikat.
Meglehet, hogy
a
nem
követség
a
legjobban
érzé magát; de azon csekély kisérct, mely a feje-
delmi hintók közelében csak udvari apródokból
nek száma
alig
mutatkozott, s
s
csatlósokból
ment 24-re, ket
többnyire állott,
kik-
felbátorítá; el-
végezvén a mondandókat, a követek lehajtott fvel s leemelt
süvegekkel várták a
feleletet, félkört ké-
pezve az els hintónak jobbik
ajtaja eltt.
Bátori reménységök felett nyájasan üdvözlé ket, s
azon kellemes
volt,
—
tartással,
mely igen
is
hatalmában
szives
fogadásért,
mikor akarta, fordula feléjök.
Urak!
magunk
is
mond, köszönet
a
örömestebb szállunk
a külvárosba,
mint
a sötét falak közé oda benn: üdvözletemet a bölcs
45 tanácsnak
—
kegyeteket
örülünk
I
merre
találhatni;
Erre
balra,
ily
állapotban
jó
lesz szállásunk?
nagyságos uram
— mond
!
a köve-
tek közöl egy magas, kerek teltkép férfiú.
A
fejedelem
nyájasan
újra
körülálló népet
is
meg
dvözlé ket, mi
—
látszék nyugtatni. a többieket
a szállás felé gördült,
is
a
Hintója
követ urak,
a
közel a fejedelem szállásához elhelyeztették. Bátori a csinos, bár kissé fedett szobákban,
kal
alacsony
melyekbl
s
gerendák-
a ház gazdája ki-
minden aggály nélkül sétálgatott fel s 6 közül sokan gyltek hozzája alá igen vidámnak s megelégedettnek látszott azonban nagyobb figyelemmel vizsgálva t, úgy tetszett költözött, ;
— követi
;
—
:
mintha arczában valami szokatlan kifejezése ülne a nyugtalanságnak, de
bajnak
elérzete
nem olyanszer, milyet eló, hanem inkább
idéz
valami
annak,
melyet arczunk mutat, ha valaminek teljesedését, a
mi nekünk örömet okozandó, nehezen tudjuk bevárni.
A
víg beszélgetést
követé
úgy
s
látszott,
azon hiányát, hogy a fejedelmet be
szereteteknek
nem ütni,
egy óra tájban pompás ebéd hogy a szász urak vendég-
ereszték Szcben belsejébe, azzal kivánták helyre
hogy
t
kitelhetleg
gazdagon
vendégel-
ték meg.
Egész nap csendesen haladott el a szászok félig bámulva s félig szemeiknek nem híve, nyugodtak le estve másnap reggel a nemes tanács udvarlását ;
;
tévé a fejedelemnél. Bátori
szokott
könnység-
és
feszületlenséggel
46
mindegyikkei
szólott
el,
vagy csak azért
szólott,
mindezt Bátori
kikerül
Épen
s
óvakodó
—
ajkai
:
de
a szász
s
készpénz
körül kétes
mosoly lebegett. bucsú-hálálkodását szónokold
midn
üdvözlé,
is
tette,
feleleteiket
elfogadni, bár
kép
mester, azon magas, kerek
eltt
szándékát
hogy valamit mondjon
mintegy odavetve
gyanánt látszott rejtélyes
szebeniek
a
egy kiütend háború esetére
kipuhatolni,
uraknak
hogy
látszott,
úgy
s
akarta
Ráduly Serbu vajdát hozá
;
Urak
!
a polgár-
el
t
férfiú, ki
Imrefihez
Bátori
a hintó fordult,
mond, szavát inkább magyar kiséreté-
hez, mint a bucsuzó-félbe hajlott fvel körben felállított
meg
szászokhoz intézve
:
kegyetek követni fognak!
akarjuk a mi jó Szeben
A
polgármester
s a
nyugodtan fogadák
nítva,
városunkat tekinteni.
tanácsosok semmit sem gyaa nyilatkozást, s a
magyar
urak arczain különös kifejezés mutatkozott.
—
Nagyságos uraml hajdúvezér,
híres
magát, a
s kit talán
ki
—
mond Nagy András, kiséretéhez
Bátori
késbb
nemes tanács szivescn
lesz
alkalmunk
fogja
tlem
csatolta leírni,
basa
—
ha
venni,
fegyvertárát néhány szép darabbal szaporítom lófarokkal a Sinán
a
;
—
táborából, tatárkopj ákkal,
egy karddal, melyet Csillag Murza maga viselt, s német teker lszerekkel, agyarral hímzettekkel mindezek a társzckéten tölgyszekrényekben állanak, s ha nagyságod jóváhagyását megnyerem: e feje;
delmi látogatás emlékéül, a tisztelt tanácsnak
nak
által
fogom
s
—
város-
adni.
— Helyesen! Nagy András
;
mond
Bátori nevetve.
47
Nemde
urak
folytatá a szászokhoz
!
fordulva, kik
ezen ajánlásra igen elégedett képet csináltak
tudnak
mi vezércink
munk
jeléül,
még
élni
—
illendséggel, a szász
mindig kész
Szeben, haza
a
nem megvetend mond a polgármester
uram!
Nagyságos
nyájas
—
nagyítják fegyvergyjteményöket,
mely, a mint hiszszfik,
—
:
kegyeteknek bizodal-
s
1
védelmére
nemzet, és Jcsz
voJt
megnyitni
s
különösen
fegyvertárát a
hségünk
Reméljük,
!
nemcsak ezen jelét a méltánylásnak foja kivívni nagyságod kegyességétl s a vitéz magyar urak s honfitársaink barátságos indulatától.
—
hsége
Szeben
ismeretes
fejedelem, a lehetségig
elfödve
elttünk,
mond
a
nyilatkozásnak
a
kétértelmségét.
A
magyar urak összenéztek,
ereszté
—
el
Bátori
fhajtással
a követséget magától,
Nagyságos uram
mond
!
a polgármester
köze-
lebb lépve, lesz szerencsém nagyságodat a városba kisérni s alant megvárni.
Bátori
helybe nhagyólag
fejével, s a pol-
intett
gármester a tanácsurakkal eltávozott.
Kiérkezvén
a
kapun
nélkül. s
A
egy-két oda
szaporodott,
és
a
urak,
megállottak,
s
érkezett így
tartani nevetséges.
ment,
a szász
úgy tetszett, minden aggály fejedelemnek kisérete oly csekély volt,
beszélgettek együtt,
urak
úgy
Azonban
készületeket
a
által
látszott,
is
igen keveset
hogy valamitl elre
két tisztes polgár
fejedelem
elfogadására
megtenni.
Míg
a szász
urak
a
kapu
eltt
állottak,
addig
48
fenn a teremben némi változás
Jn
magyar urak-
a
nak és a fejedelemnek arczaikon észrevehet
komoly
melyet a pillanat
helyett,
tartás
;
azon
helyzete
elébb, míg a szászok ott voltak, természetessé
szabadabban fejedelem s
kezdettek
föl
egymással
beszélgetni
tett, ;
a
alá járt a szobában, mellette Imrefi
s
Nagy András. Bátori vígan dörzsölé kezeit:
nemde jámbor
mit szóltok?
szaink?
min
— Nos Nagy, Imrefi,
ficzkók ezek a mi szá-
vendégszereret,
— közt lehessek; —
min
Istenemre, alig várom, hogy falaik
készség!
minden megtörtént-e? Minden, felelt Imrefi.
— — —
Hány
óra lehet
Kilenczre
?
kérdé a fejedelem Nagyot.
Eddig sere-
nagyságos uram!
jár,
geink kimozdultak Neppedorfból.
—
Ne
veszítsünk
idt,
mond
kalpagját egy apródtól, menjünk! nyai kinyíltak
lévktl
s a
átvévén ajtószár-
fejedelem kilépett, minden benn-
kísértetve.
nem
Bátori, arczán
Bátori,
A terem
A
kapu közelében
állott
meg
vala többé azon kellemes nyá-
jasság látható, melyet szép, lelkes vonásai mutattak
fenn a teremben: ezt azon icevély, mogorva tartás s
komoly
kifejezés válta
fel,
mely igen
alkalmas
is
volt
mindazokat megreszkettetni, kiknek szivök nem
volt
egészen helyén.
—
te itt
E
Nagy!
A
fel
Bátori
hangon,
parancsoló
I
pillanatban
tanácsosok nak.
kiált
maradsz
kifelé,
vonultak a utat nyitva
polgármester
a
kapu
eltt
várakozó
magok közt
fejedelem
balján
Bátorifoglala
49
még
helyet, ki s
egyszer
fordult
Nagy András
hallhatóan, de gyorsan monda:
alig
•
felé
pontosság,
villámgyorsaság! értesz e?»
Nagy
szilárd tekintettel
lem érteni
A
melyet a fejede-
magas deszkaszckrényekkel megra-
ház eltt
kott szekér
mellette négy roppant csatlós,
állott s
a szekérbe négy ló volt fogva. menet érdekesebb képet mutatott, minthogy
kopjákkai
A
felelt,
látszott.
;
azt egészen szó nélkül hagyhatnók.
Néhány
tanácsurak voltak legeiül, a mindenfelül,
összetóduló nép közt utat nyiva a fejedelemnek. Bátori elül ment;
melynek csak
fdé
egészen
el,
vállára
vetve,
pompás meggyszín
mely könnyen
tigrisbrbl,
majd térdig
öltözetét,
kivehet, guba neme
része vala
kis
bal
ért le s csak a fehér,
gazdagon aranynyal hímzett lábbelieket
s
alsó ölö-
zetének részét, a görbe perzsa karddal, mely oldalán
lógott,
láttatá,
télies öltözete
lehetetlen
fején
volt e
gyönyör,
iránt
kik
tekintet
hitethették
férfiiú
lyel birjon;
elfogult
talán
— nem
oly
nem
férfiasan
sokan — fleg
bámulás nélkül tekinteni, közül,
bársony süveg
ült.
Bár
termetének idomait némileg elfödé,
el
Ítélettel
szép
alakot
a szász
voltak
nk
Bátori
magukkal, hogy e királyi
királyi,
nem emberi
kedély-
mint azt a legtöbben kezdek már Erdély-
ben hinni.
A
fejedelem
kaputól,
midn
minegy száz
nélküli kérdéseket tévén,
lehet pontossággal Jósika:
Az
lépésnyire lehetett a
egyszerre megállott, némely érdek-
utolsó
melyekre a polgármester
ig)'ekezett rövid feleleteket adni.
Bátori.
]].
4
5«
—
Nem
meg Dimon
érkezctt-c
delem körültekintve, mintha
—
Még
nem,
felelt
mond
?
Imrefi, kihez a kérdés in-
, bármin
tézve volt; vehette észre nagyságod, hogy
mindig idzni szokott.
máskor, Brassóban
serény
a feje-
valaki keresne.
— Nagyságod megbocsát bátorságomnak, — mond
Nadányi közbeszólva ha pártját fogom az id oly rövid, hogy eddig meg nem lehete járni, Brassó :
távol van
A nem
—
:
vasok
a
elbbre
sítván
;
A
volt.
is
—
itt
de ha
baj
lenni.
kell
a
magas ha-
addig
mindnyájan
melyen
a
szászoknak
ajándékai voltak, haladott
elbbre
a fejedelem újra megindult, kissé gyor-
lépteit,
el.
néha,
társzekér,
Nagy András
szánt
;
beszélgetett,
tekintgetve
csak
;
Nadányi
lehet,
fejedelem
felé
dolga
még ma déleltt
neki
a
állottak
tnt
Igazad
érte,
Míg
ott valami
kevélyhidegen fordult a közbeszó-
fejedelem
lóhoz
s
fleg ha
!
;
míg a sötét kapunak boltozata alatt épen a kapu közelében állapo-
szekér
dott meg, s mihelyt a fejedelemnek kisérete behaladott a
kapu
alá, a
szekér
kapurostély alá érvén, az s
is
megindult; a leereszt
els kereke összeomlott
a kocsis kénytelen volt megállani a lovakkal.
Bátori hátra tekintett
mindkcttjök-
Imrefi is;
s
nek arczán különös mosoly vala észrevehet.
A
—
szászok azonnal segítségérc siettek.
Fogjátok
ki
a
lovakati
szekér mellett maradtok fordulva;
— ha
a szekrényeket a a szekér
I
mond
folytatá
nagysága
Imrefi, s
visszatér,
nemes tanácsnak
ne mozduljon helyébl.
ti
a
néhány csatlóshoz
magam fogom
átaladni,
addig
—
—
TaJán
mond
alatt van.
—
A
rostély
háború
idején
veszélyt
lát,
tartják azt,
ha leesnék
s
delem még egy kapurostélyt
—
De
min ers
polgár,
a feje-
meg egy
magas,
elbírhat.
a ki- s bejárók? jegyzé
igen sovány
lánczok
—
mit árt?
is,
kegyed
ebben
hogy
hahaha! nézze csak,
—
nevetve
Imrefi
felelt
vagyunk-e?
lehetne
mert épen a rostély
tolni,
—
alatt,
—
polgármester
a
elbbre vagy hátrább
kissé
hosszú orral
kidülled sze-
s
mekkel.
—
Egy
még
szekér
elfér
mellette,
mond
Imrefi
kérd
tekin-
röviden.
E
pillanatban a fejedelem hátranézett s
megindult.
A
fejedelem
tettel
—
indul,
mond
Imrefi,
nagyságát várakoztatni
datlanság
polgármester!
eligazítok
én
itt
;
min
siessen
mindent
s
gonkegyed
követni
fogom.
A
polgármesternek
az
egész
azonban a fejedelemtl
volt,
dolog
inye
ellen
nem
elmaradnia
le-
hetett.
Míg
Bátori
gylöngtek nagy
behaladott a városba,
addig sokan
a szekér körül s a többiek közt falusiak,
botokkal
ellátva
foglalának
Imrefi
innen
kon
!
szólítá a tolakodókat
:
— Félre
senki se közeledjék a szekérhez a csatlóso-
kivül
Egy
A
keményen
ahhoz
közel
helyet.
I
a falusiak közül
kapu a
mienk
!
közelebb lépett Imrefihez
mond
élénk
rikácsoló
:
—
hangon, 4*
5»
egy
emel intést
kis
tevén
botjával
ide
y
mond lebb
ne tartsatok semmitl.
!
Imrefinek arczát láng borította
el
atyafiak
magában, hogy e kölyöknek mindenütt
kiált
fel
kell
lenni!
...
Jó,
mond
I
— köze— Ördögöt! —
a vele érkezett falusiakhoz fordulva,
ott
az elébb szólóhoz for-
— nincs ellenemre, hogy kaputokat rizzé— szekérhez senki merjen tek de — Ah! kegyetek rossz szenekünk kevélyen kere, — mond az elébb szóló — úgy-e atyafiak? csak menjen emelve maga dolgára, majd rendet tartunk mi kegyed — melydulva;
nyúlni.
se
a
;
kell
a
is
föl-
falusi,
szavát,
a
itt.
Imrefi furcsa tekintetet vetett a szólóra,
ben könnyin olvashatni lehetett nemét az irigységnek vagy neheztel esnek. külváros
végig az utczán valamit
fülébe
;
Míg
s
a fejedelem
után
közelében
lóra ült s
békétlenséget
sarkantyú
indult,
ki
történtek,
a neppendorpi
már
út felé
addig
kezde
: úgy tetszett, mintha vonálova vérzett a mutatnának;
kilovagolni a városból sai
fordult a
jártalván szemeit
volt.
ezek a kapu
Nagy András
egyszer
azután a csatlósok egyikének súgott
elre haladott
jól
Még
hosszú tekintettel
felé,
—
alatt s repülni látszott.
Azalatt a fejedelzm, fényes kiséretével azon gótalakú
épülethez
ért
a
Sarkantyú-utoza
szögletén,
melyet fölebb említettünk; a kapu eltt kissé meg-
8
sr
a tolongó nép karikát képezett körülte mindnyájoknak szemei reá voltak függesztve. Itt a fegyvertár? mond Bátori egy kérd
állott,
—
tekintetet vetve a tanácsurakra.
53
— —
Igen, felelt a közelebb álló.
mond
Jó,
Bátori,
ezt
tehát
meg
tekintjük
legelbb.
A^ndnyájan
idben
akkori felé
—
;
behaladtak ritka
kapu
a
alá
egy
s
szélesség hágcsón mentek
az föl-
nemsokára tága terembe léptek, melynek szeszélyes
boltjain
faragások voltak
láthatók
;
az
domborúan kbl kifagva, kört képeztek, melynek közepét roppant szem foglalá el, háromszög kerítvénybl alátekintve a komoly sötét terembe, melynek szines ablakai, ezerszin sugárégi jegyek,
játékot képeztek
lszerek s
szinöket
a falakat
vesztett
szépen elrendelt kopjak, ;
itt-ott
zászlók
néhány lovag
oldalán
nehéz
;
kardok borították
s
gyalog
s
török lófarkak
A
terem
alak
állott
látszanak. férfiú
vasfegyverzetben s a falakról
egy-egy kép
tekintett le a fegyverek közül.
Néhány
asztal
is állott
gyönyör trökkel
s
fényes
kardokkal megrakva.
A
—
fejedelem az egyik kép eltt
Ez,
mond
az egyik
állott
meg.
tanáasos, kire a mutatás
Huet Albertnek képe, kinek érdemei a szász nemzet eltt soha feledésbe nem jnek.
vala bízva
—
:
Se
billikom
ezüst, metszett
különösen
s
mív
itt?
kérdé
Bátori egy roppant
edényt emelve
magánosan
foglala
föl,
helyet
mely elég a
fegyve-
rek közt.
—
Ez, folytatá az elébb szóló akadozva
azon
rulva,
nak
.
—
.
.
Nos.
ajándék,
melyet a szebeni
s elpi-
tanács-
54
—
Magunk sem
múlt években
tett)
—
.
tudjuk miért ... (a szóló köhin.
Tovább, tovább
A
—
!
kiált
közbe
a fejedelem.
szólónak verejték gyöngyözött homlokán.
— Nagyságos uraml mond
a polgármester hide-
-
—
e billikom Basta vezérnek gen közbe szólva ajándéka vagy inkább hagyománya. :
—
Hm!
—
értem,
mond
tekintettel jártatván körül
a
Basta tehát volt oly kegyes, ezen edényt
kegyeteknek
kétségen
!
belle
igyanak
.
hogy
kivül,
Valóban
.
.
—
Se
szemeit
a
a
;
kard
itt,
hagyni
itt
egészségére
szeretném tudni,
—
—
melyik egyhá-
munka Zápolya
idejére mutat.
folytatá összeszorított gúnynyal,
zunkból rabolta
jelent
fejedelem,
magyar kisérin szemeit:
honnan
polgármesterrl
került? kérdé tovább, elfordítván,
elbb
az
szólóra szegezve, kinek nyugtalansága a fejedelmet mulattatni látszott.
—
Ez,
mond
az egyik a tanácsosok közül
mintha a
lépve,
akarná segíteni
;
másikat c gonosz
elbbre
helyzetébl
ki
— Merkúr vajda vizsgálta fegyvert. —
régi kard, ha igaz
idejébl.
A fejedelem figyelemmel A Merkúr vajda idejébl ? s
a
—
522 van reá metszve, hiszen ez Lajos király idejében készült, még pedig
nem gáló •
Erdélyben
is
—
Meglehet, tekintetet
hihet,
igen
ez az, melyet
közt
.
.
.
:
j
ez német munka.
tévé a polgármester
vetve
az
elbb
szóló
hozzá,
dor-
tanácsosára,
hogy német munka s talán nem is Merkúr vada idejébl birunk a sok !
fi
—
Igen,
mond
Bátori
elvéteni a magyarázatot
vert
:
a sok közt igen
könny
én gyanítom, hogy e fegyidejében
kapták.
Az
igaz,
munka régi, de aligha e kígyóval kerített bet nem gyaníttatja, hogy a nemes fegyver egykor
hogy
C
kegyetek Izabeila
;
a
a Castaldo birtokban volt.^^
Mig tárban
a fejedelem s
tovább
sétálgatott
a
fegyver-
különös kedveltctéssel teve a szász urak-
nak olyan kérdéseket, melyekre azok nem örömest akarának egyenes feleleteket adni zott
trombita-harsogás hallatszott
ágyúnak dörgése.
:
élénk sokszoros
egyszerre egy
AZ ÁGYÚTEKE
A JEGYZKÖNYV.
S NÜ
köze a bombának az úr írásával folytassa
?
-
79
I
Voltaire.
Hagyjuk
kis ideig a
fejedelmet a szászurakkal
s
vessünk egy tekintetet a kapu közelébe. Fél negyed órával a Bátori eltávozása után egyszerre a
egy lovagcsapat nyargalt el,
dorfi út fell
neppens
terhes
fellegként gördült az utczán, messze halló dörgés-
míg
kapu közelében tátongok észrevették, Ennek fnökei közt azona csapat elttük állott. sel,
nal
s
a
—
ráismerünk
távozott
A
el.
trombitájába
szászok
fujt
s
szekérre
a
vonhassák
Nagy Andrásra,
s
kapurostély
ki
toronyr észrevevén egy
ágyút
sütött
el
ronhantak,
hogy
azt
a kapurostélyt leereszthessék.
alant
;
— Azonban
a hidat fel
alatt
nem
a
beljebb
A
nehéz
nagy csörömpöléssel zuhant alá; de
szekér azt feltartóztatta, bár a teher összetörtek.
az elébb
csak
a közeledket,
a
tengelyei
vonhatták,
mert az ágyú roppanása után azon falusi ember, kit kevéssel ezeltt láttunk a szekér közelébe fér-
t
kzni, elállott, a tág darócz zekét, mely fedé, egy csinos, bár kissé zömök alakot láttatott, s egy arczot, a melyre való els tekintet levetette, s
57
monda, hogy e vonások félelem
—
zsugorodtak valaha.
pendorfba érkezvén
kémldés
czélja
alatt
volt,
aligha össze-
Nep-
jókor
ki
melynek
küldöttségbl,
titkos
volt,
találkozott,
keivel
Dimon
fnö-
ott a Bátori csapatjainak
nem
s
hever
akarván
tanúja
történendknek, néhány szabadon vállalkosietett Szebenbe. Czélja az volt, hogy
lenni a
elre
zókkal
azon esetben, ha a szászok be nem bocsátanak, neki útját el-
a városba lopódzzék, s a fejedelmet
készítse.
—
szász atyámfia
Isten veletek,
mond Dimon,
!
egy izmos szegekkel terhelt buzogányt elhúzva van szerencsém kegyeteknek jelenteni, hogy szászsági pályafutásomat elvégeztem s most magyar vagyok újra!
.
tetni
agyából
.
Ide,
.
I
a
—
kinek kedve
A
van
kölcsönözött zekéket tova vetették,
bl
álló
csapatot
képezve,
rostát készít-
Neppendorfban
vállalkozók a s
mintegy 30
azonnal
f-
elfoglalták
a
kaput és hidat.
A szászok, kik fegyvertelenül tátongtak a kapu közemegrémülve ugyan, de iszonyú káromlások és fenyegetdzések között. Dimon a kapu tornyára sietett fel, két csatlóstól kisértetve a toronyr a jövk dübörgését hallotta itt állott s a torony kiálló tornáczára vonta magát lében, hirtelen szétszaladtak,
;
;
meg,
s a
tan
hosszú kard villogott kezében
;
mint alulról
ki lehetett
venni, igen elszán-
tornácz karzatához volt támaszkodva. a
s
széles háta a
Dimon
keskeny ajtóból a tornácara, mely oly
hogy
a két
csatlósnak
kellé maradni.
a
torony sötét
kilépett
szk
volt,
szobájában
58
mve
Mindez kevés perez egy részét csapatjának
Nagy András
volt.
leszállfttatá a lovakról,
metes hajdúk voltak azok rövid kopjákkal kardokkal volt
szekér
néhánynak
fegyverkezve,
kezében
;
hirtelen
lszer
nehéz
nyomultak el, a föld és a héza-
félig feltartóztatott rostély közti
által
ter-
görbe
s
gon bújva be, szinte négykézláb. M/g ezek a Dimon embereivel egyesülten, belül a kapun rendbe kezdek magokat szedni, addig Dimon és a toronyr
—
mint két oroszlán
verembe
—
szemközt, kik ugyanazon
álltak
szorultak.
Le, lel a toronyrrel
1
kiáltottak a
Nagy András
emberei.
Az
itt-ott
csoportosodni
—
vükön ordították:
kezd
"Werf
oly
ada
fordulatot
—
aussen den Angerl
Uven met den Angerl^° Dimon valódi tigris-tekintetet ki
szászok köznyel-
vetett a
toronyrre,
hogy
testének,
a
karzat
helyett háta a torony falának irányába esett; kardját
emelve
tartotta, tekintete
meredten
s
elszántan
volt ellenségére szegezve.
Dimon mint támadásra készül
—
magát.
hátra
Egyszerre
toronyr közelében
oroszlán vonta
hatalmas
termett, kinek
ugrással
nem maradt
a
ideje
emelt kardját vágásra használai.
—
Le,
lel
kiáltottak
biztatólag
újra
a
Nagy
emberei.
— Uven, uven
már
A vívó
a
Nagy
!**
zajgott a tolongó nép, melylyel
csapatjai vívni kezdettek.
tornáczon kemény
küzdés kezddött,
a
két
ölben tartá egymást, s hol egyik, hol másik
59
cmlkedctt
önkénytelen.
fel,
verejték gyöngyözött, a hely
Dimonnak holokán a miatt nem hasz-
szke
minden erejét egyszerre elbocsátotta a toronyrnek derekát, s míg amaz újuló ervel emelte nálhatta
t
;
magasra
Dimon
fel,
r
Az
tetejébe.
izmai tágultak,
hirtelen egy kést vert feje
rogyott
ordítva
ez hanyatthomlok rohant
E
karjainak
össze,
így hirtelen eresztvén el
s
Dimont,
alá.
nem hevert s benn a Azon pillanatban, melyben Dimon a tornácáról zuhant le, tódultak a Nagy csapatjának sorai a városba. Dimon egy roppant közben
két
a
csatlós
kapu rostélyát emelte
hajdúnak
ölébe
föl.
esett
kon fogta ván
s
lovát, a
Míg
a
;
ló
összeroskadott,
de a
aggály nélkül Dimont nya-
hajdú minden további
nyergébl
tova vetette
s
felsarkantyúz-
többiek után rohant.
ezek a kapu
közelében történtek, addig a
fejedelmet a fegyvertárban hagytuk
el, s
ideje,
hogy
oda visszatérjünk.
Midn
az
öröm-láng kisérire.
A
ágyú roppanását
borítá
diadalmi
el,
hallotta,
arczát
tekintetet
vetett
meglepett szász urakon a váratlan lövés-
nek egészen ellenkez következménye mutatkozott a polgármesternek vonásai komolyakká váltak de ;
nem
félelem,
azoknak
ily
hanem mély
mogorva
boszankodás
kifejezést
adni.
látszott
Néhányan
a
tanácsosok közül kirohantak a terembl, a többiek
egy önkénytelen váltak a
Hogy
mozdulatnak következésében
magyar uraktól e
jelenetrl
s
tiszta
képzeljük a fejedelmet a
el-
összébb vonultak.
leírt
fogalmunk
lehessen,
teremnek az utczá-
6o
szembe nyúló oldalán mellette mintegy húsz magyar urat különböz szin öltözetekben, de csak
val
;
karddal fegyverkezve kat
s
:
ezektl jobbra
a szász ura-
elttük a komoly polgármestert; mindezeket
néhány perczig automati menedtségben s egymást mérve szemeikkel. Szemembeszök volt azonban e két különböz csoportozat vonásai
közt
derültek
az s
magyar uraknak nevetk voltak: míg a
ellentét
szinte
a
;
szászok arczain az oly méltó haragnak egész félel-
mes nagysága tükrözé magát. A zaj nttön ntt, Bátorinak len örömkiáltás
hangzott:
—
önkényte-
ajkairól
Ily
hirtelen!
mond,
errl ismerek Nagyra.
—
Urak
!
folytatá a szászokhoz fordulva s arczán
újra azon kevély dacznak kifejezése alakult, mely-
zsarnoki
lyel
urak,
csendesen
kegyetlenségeit éldelni szokta; I
András bátyánk
mit
nincs
eltt
félniök!
bezárták
Basta eltt nyitva állottak azoki
—
—
kegyetek
kapuikat;
—
de
— Bátorinak hangja,
halkan, azon tréfás fordulatát, melylyel megszólalt,
szólván folytatá:
komolyabbá
míg úgyönmagát felhevítve, mennyörg hangon Mihály vajdának hódoltatok, míg András
elveszte s perozenkint
bátyánknak ügyét
el hanyaglátok,
vált,
neki futni kelletett
nyomorult bérgyilkosok rohantak az ártatlan fejedelmi férfiúra
—
sokan
I
.
zuhatag, mely a Szurulról
csoport egy délczeg ménre. százak.
nem
—
.
.
igefi
—
mint a hó-
rohan alá mint
— A gyávák
I
farkas-
egy ellen
Igazi az az egy: Bátori volt! Lám, mi
kértünk
titeket,
kétszineki mi hatalmunkkal
6i
—
Szcben nincs többéi Mi mondjuk ezt, Btoári Gábori Imrefi! . ezen volt tanácsosokra gond legyen; akarjuk, hogy jó szállást kapjanak! szket, hogy meg ne fázzanak s vékony éltünk.
Szcben
voltl
.
.
nehogy gyomraikat megterheljék
élelmet,
Mindeddig leigézte,
a polgármestert a váratlan eset
most
mely
igazságérzet,
mintegy
magához. Neheztelés
tért
esetekben
kétes
a
s
azon
a léleknek
egész rugósságát visszaadja, emelek keblét.
—
Polgártársaim!
félrerántva
hirtelen,
kiált fel
terem ajtajának szárnyait Mi, Szeben városának tanácsa, a magunk s az összes polgárság nevéa
:
ben ellentmondunk ezen erszaknak! Mint vendég lépett be a fejedelem városunkba, mint vendéget fogadtuk ivadékát, ki
nagyságát
—
:
de nem a fényes Bátori-ház
mi a zsarnokot
jogainkat,
férfiak
tott s
mindnyájan
szott
még
a
!
—A
:
kell,
szózata
—
—
vesz-
polgármester kardot rán-
kirohantak, a hágcsókon
férfias
tanácsosokhoz
ha veszni
s
!
tapodja!
lábbal
kiváltságainkat
Utánam, mellém, polgárok szünk mint
meg benne,
ismertük
Urak
védjük
!
hallat-
polgármesternek
a
utolsó
a
csepp
vérig magunkat Bátorit a nyilatkozás meglepé, de lélekjelenlétét el
nem
vesztette:
élve akarom,
—
hogy
Imrefi
kiált
1
cseik vannak a jó szászoknak serrl
—
s
Reám
azonnal
lévk foglalt
kell
ket
kilépett a
fel,
kézbe kerüljenek bízni
;
terembl
mond :
;
tutánukl
rejtett kin-
ne feledkezzél Imrefi
1
élénken
néhányan a jelen-
közül követék t. Bátori kényelmesen helyet
egy tágas karszékben az ablak irányában.
6i
Minden
utczában dobszó hangzott
a fejedelmi
s
sereg féketlen zsákmányoláshoz fogott. Lehete
ket
miként rohantak csapatonkint a lakokba, miként
látni,
repítek
tömött nyalábokkal léptek
Minden leltek,
kapukon.
a
ki
melyet
fegyvert,
itt-ott
a nagy téren halmozták
szászoknál
a
egymásra
domb
kára Bátori szeme eltt
bözbb
míg mások
ablakokon a bútorokat,
az
ki
s
nemso-
alakult a legkülön-
hadiszerekbl összeállítva; testreinek néhá-
nyai kerülgették azt kimért léptekkel, míg az egész
városban ordítás, sikoltás és
Egy
sírás hallatszott.
csapat a piaozon volt felállítva a
fejedelmi
nagy egyház irányában.
Azonban
nép
a
az
magához
els ijedelembl
tévén, a lehetségig fölfegyverkezve, a tanácsházhoz tódult, hol
A
kapu
már
a tanácsurak helyet foglaltak.
belü! megersíttetett
lemre szolgálhatott, hordottak
;
;
mindent, a mi véde-
bennlevk
a
kapu torkolatjába
a
nehéz vas
az ablakoknak
táblái
bezá-
rattak, s a milyen borzasztó zsibaj hangzott a tanács-
ház körül, oly
Míg
síri
csend uralkodott belül.
ezek a tanácsház
körül történtek, a fejed-
lemnek paripái a fegyvertár elébe érkeztek, s nemsokára Bátori és számos kiséri lovon ü'tek, föl- s lenyargalva az utczákon, a csapatokat biztatva.
A
tanácsházhoz
Nagy András
s
egy részét seregeinek
vezette
azonnal dühös megrohanás történt;
de minden erlködésük ellenére, kaput
betörni.
közben állásukat
A
házat
kapu
nem
védk
lehetett a a
rohanás
néhányan tárták meg közelében, makacs elszánással.
szétugrottak u
külrl
;
csak
A
támadók közt Dimont Jehíte
gánynyal hasztalan igyekezett
súlyos buzo-
látni, ki
tanácsháznak egyik
a
nehéz ablaktábláját szétzúzni.
A
seregek
fejedelmi
gömbölyök hatás
lövöldöztek a házra, de a
nélkül
vissza a táma-
pattantak
dókra.
—
Egy
ell
ágyút
kiált Bátori,
épen a vívás
ki
legélénkebb pillanatában érkezett a vívók kfizelébe s
néhány lépésnyire seregeitl
—
meg.
állott
Urak! mond széltekintve, menjünk a fegyver-
tárba vissza
berekkel
— de
vetve,
kesebb
lesz
a !
.
clugratott;
szemle .
nem em-
seregeink falakkal vívnak,
itt
;
a veszély szól
;
sem érdemel,
—
!
a megszólított
vonásain vad káröröm
ördögi
érde-
a fegyvertár ablakaiból
Nagy András
.
folytatá ne-
düh
s
valának kifejezve.
—
Nagy
kapuk gyen
I
része
rohanni
felé
—
érted-e
De
is itt
A nk
itt
seregcinknek a nap
ki
ket
Báton,
hanyatthomlok a hántása ne le-
szalad,
szász
a férjek
mesterembereket
•
a
I
csinos
a
Nagy?
lesz rajok.
láttam
;
mond
polgároknak,
a
megszaladt
vitézül
nk
szabadon
maradnak,
itt
elmehetnek;
akarjuk tartani
;
a
szükségünk
maradnak, értetted? ismétlé súlya
ápoló karokra
után,
s
meleg levesre van szükségök.^*
A
fejedelem
E
pillanatban érkezett
mindezt tréfa-szeszélylyel
sokára hallatszék
iszonyú
már dörgésök
recsegéssel
azért
bemenni
meg
volt az
meg néhány
a ház
hasadozott
s
a
ágyú,
ejté ki. s
nem-
kapu falazata
foszlányokká,
udvarába lehetetlen
volt,
tömve mindennel. Néhány
jól
de
annyira irány-
már kezdé a támadók hogy ezek legkeveseb-
zort lövés a ház belsejébl
számát apasztani, a nélkül, bet haladhatnának.
Ekkor Dimon felkapaszkodott
az egyik ablaknak
párkányára, mint a repkény fogódzék egy faragott sasnak
mely
szárnyába,
Lábtókat
idei
kiáltott
rekedt hangon
födelet le
!
csot,
—
perzseljük
ki
volt.
—
tajtékzó
s
törjük
I
a
szalmával a tisztes taná-
mely mint a borz húzta magát odújába. Istenemre
lovának fejét a fegy-
kiált Bátori,
I
vertár felé fordítva haladtában gel
gyorsan
ide
;
fölött
képpel
kipirult
ajkakkal,
s
ablak
az
czimboráz, a legjobb
vannak érvén,
—
1
A
fejedelem lováról s
leszállott
Dimon ördög-
ez a
;
mindig neki
gondolatai
fegyvertár
a
t
kapujához
mintegy tizerketten
követték.
—
A
helyet
folalván
s
egy
karszékben;
mulatágos
néhány
vonszolnak
lábtót
nem
latára, alkalmasint
okos
megér-
Bátori,
egyik ablak eltt kényelmesen
azonban, urak,
tekint
mond
v/vás hosszadalmas,
kezvén a terembe
szász
unni
kezdjük;
szemle vár reánk.
el
a
Dimon
sokára látandjuk urakat
egyenkint
a
Már javal-
körül-
elbújni
fészkekbl.
—
Hallod-e
Szabó
1
szólt
egy
fiatal
fordulva, ki igen békételennek látszott,
ban
alant
részt
mondd meg
nem
neki,
okleveleiket a szász
majd estve
felé az
vehet
:
nemeshez
hogy
a zaj-
siess le Imrefihez
hogy minden
irományaikat
s s
uraknak hordják ide a térre
ünnepélyt
világítással rekeszt-
jük be, mely a szász uraknak követeléseiket örökre
megsznteti. Ez
legyen
az
els, ha a polgárokat
kiugratták a tanácsterembl. '^
Az
elsietett.
ifjú
—
Ezek
a szászok mindig okleveleikkel s kivált-
el, mond enyelegve Bátori. Régen óhajtottam már e firkákkal egy telet átkandallózni igen jól éghetnek s gondolom, jó darabig ságaikkal állnak
;
megkímélhetnk
Mlg
velk.
a fát
a fejedelem
így
nácsház körül a jelenet
Már minden
beszélgetett,
lábtók
oldalról
addig a
ta-
perczenkint élénkebb ln. voltak a falhoz
tá-
egyiknek a legmagasabbak közül tetején
masztva,
Dimon, hatalmasan zúzva szét a mohos födélnek zsindelyhátát. állott
Nemsokára
az egész födélrl leverték a zsindelyt
a fokosok döngése, a felpattogzó
s
htJló zsindely-
zápor kerepelése, az ágyúk némelykori tompa dörgése s a vívók ujjongatása oly sajátságos zajt
—
okoztak együtt, az
ütközet
zsivajhoz
lebb
zajához,
nem
állott,
vidorságnak
leírni s mely sem sem egy tzvészkor hangzó
melyet nehéz
vala
egészen hasonlítható.
s
A
ki
köze-
veheté észre az arczokon nemét a vad s a
neveked szenvedély dühének.
Bátori arczán bizonyos
elöntve
;
kedvtöltés szelleme volt
vonásai a legderültebb kifejezést mutaták.
— Ördögöt! mond, még minden csendes
belül
;
—
ezek a szászok egyáltalában perzselve akarnak kilépni
szugolyukból.
csatában
nem
—
láttuk
Dimon vad ficzkó, t ily még ez az ember húsznak !
erejével bír s bátorságával a legmerészebb dandá-
runknak. Jótika:
Az
utolsó
Biteti.
II.
<
66
Szalmát
-
szalmát
!
hangzott
I
egyszerre
dühös zsivajon keresztül igen érthet
nak éles rikácsoló hangja. Szalmát, vitézek tott,
mindig folytatva kalapálását
éghet
szénát, vagy a mi
A
— —
fedél alatt
Rés I
rés
Szalmát
Míg
!
a
a
s
Dimon-
volt !
—
kiál-
vagy
födelén
akármit
!
néhányan a gerendákat emelgették. hangzott
!
tüzet
!
újra.
kiáltoztak a
vivk
váltva.
ezek kívül történnek, vessünk egy tekinte-
ház belsejébe. Mikor a tanácsosok Bátoritól
tet a
eltávoztak, akkor
már néhányan
a tanácsból az ok-
levelek tárát kivánván
védeni vagy elrejteni,
nácsházhoz
s
férfiú
s
n
szaladtak
ket mintegy
kétszázan,
követé.
Az irományok, minden rend pinc-zébe hordattak
gokat,
ta-
a
míg
le,
a férfiak a
dolhatóval kibélelvén, a
a
hova
a
nélkül,
nk
is
egy sötét vették
ma-
kapu közét minden kigonnagy terembe vonultak. Az
ablaktáblák kis kerek nyilalóin
lövöldöztek
ki
né-
hányan, kik hirtelen fegyvert tudtak ragadni, fleg
azon
rök
vagy pandúrok, kik mindig a tanácsház
közelében voltak.
A
polgármester
megérkezvén, szokott nyugodt-
sággal foglalt a hosszú zöld asztal elején helyet a
többiek
vnek. Mit
—
is
különböz
kelljen
lelki
tcj\niek?
állapotban
errl
s
helyet
volt legelébb
is
külrl mindig növeked zaja a támadóknak igen képes volt a legszilárdabb szivet gyorsabb verésre indítani, a polgármester pillanatig sem
szó, s bár a
veszté
el
a lélekjelenlétét.
A
hosszú sötét teremben
gyertyák gyújtattak,
s
valami kisérteti volt e felbszült
komoly
fányes nappal, gyéren
teremben együtt-
világított
halvány arczokkal
ülni látni,
lemtl reszket gyobb részének
férfiakat,
haragtól vagy féle-
s
míg az odagyltek natekintete mély elcsüggedést s veajkaikkal
:
szélyjósló várakozás kifejezését láttatá.
A
terem
álló
agg képek csüngöttek
falain
ezek
lóczák nyúltak
melyek jelenben rajtok
alatt,
emberekkel voltak terhelve,
E
tömeg
miként vagy rohantak az udvarról
dött,
hosszú
s
s a
hol
sür-
kapu közelé-
bl
be, ijedt arceokkal, vagy tódultak újabb zajra ki-
felé
;
ként
minden pillanatban újabb hírekkel
a vivók
jöttek
el, mi-
újabb mozdulatot vagy próbálatot tettek.
Egy öreg
tanácsos kelt fel s mennyire ezen inkább suttogó, mint lármás zsivajban lehetett, igyekezett szóhoz jönni.
— — —
Ráh
I
schwecht
!
^*
néhányan.
kiáltottak
Hirmer auf der Schreiber mások. Körültekint bölcs tanácsurak! és kegyetek, !
szebeni polgárok tetlen
stell
;
!
de gyáván
A
hatalomnak
odaengedni
*'
elleníállani lehe-
egy zsarnok bitor-
lónak mindazt, a mit eleink szereztek, minden jogainkat, ez alávaló lenne és vétkes!
—
A
— —
Er
zot de WahrhitI
polgármester kelt
^^
kiáltották mindnyájan.
fel.
Hirmer auf der Borgermeister
*'
!
suttogák
legtöbben.
nyem
Helyesen szólott kegyed, mond ez, véleméaz lenne egy irásbani ellenmondást készí-
teni s azt
:
jegyzkönyvünkbe
iktatni
.
.
.
68
E s a
meg kívürl
pillanatban dördült
kapu recsegését
a
teremben
mindnyájan felugrottak az ajtón
—
els ágyú
az
lehete hallani
jól
asztaltól s a
nép
a
magas
kezde kitolongani. Csendesen, szebeni polgárok!
gármester,
ki
kiáltott a
pol-
egyedül maradt ülve tágas karszéké-
ben ; jobbja egy fehér sertésbrbe kötött jegyzkönyvön nyugodott s baljával intett a többinek, hogy helyet foglaljanak
Kevésnek
férfiúnak példája itt-ott:
—
GottI wat verlJeren
—
újra.
kedve
látszott erre
ket
a szilárd
követésre birta. Hallatszott
Riberl
Verflachter
et? vagy:
es
de
lenni,
Oh
—
Ah me
vagy:
be schi
ech
Gottl
^^ I
Jegyzi
kiált
a polgármester,
fel
az
eltte
álló könyvet az elébb szóló öreghez tolva, nyúljon kegyed tollhoz és írjon emeltebb hangon folytatá, míg a jegyz Íráshoz fogott ;
•
Mi,
Szeben városának polgármestere és hét közönsége ellenemon-
bírája, a tanács és a város
Gábor
dunk Somlyai Bátori
:
erdélyi fejedelem
nagysága ezen törvénytelen és potentiosus tettének
;
hogy bennünket minden igaz ok nélkül nagy méltatlanul javainkból megfosztott és a várost, melyet
seculumoktól
fogva
practica által
kezéhez
békességesen
kegyelmes fejedelem, hatalmaskodván
éles
birunk,
gonosz
abban nem mint hanem mint egy tatár khán kerítette,
kardjával
és fegyverekkel és
ágyúival.
Ellene
mondunk minden mi ellenünk
tetteinek és apellálunk a maradékra,
hogy
elkövetett jussaink-
Jl polgármester a könyvet magához búzta.
Jósika:
Az
utolsó Bátori.
II.
69. lap.
69
nem a mi jó szándékunkból hanem 6 nagyságának fegyvere kényszeríttetve fosztattunk meg: a törvé-
privilégiumainktól
tó],
állottunk el hadaitól
—
;
nyek és az unió
Dátum
A
ellen,
rbe
in
mely
a
Cibinii,
jegyzó reszket
három
ii.
kézzel
natio között van.
Dec. i6jo.» írta
mindezt
a vas-
kinézés jegyzkönyvbe. Egyszerre egy
tag, avult
ágyúgolyóbis szerterombolva az egyik ablaknak vastábláját,
az
keresztültört s a tornácz
ajtón
falába
fúródott mélyen be.
Iszonyú rémülés
foga
a
el
bennlevket
néhá-
s
nyan a szögletekbe húzódtak, míg mások az ajtón rohantak
vagy a hosszú zöld asztal
ki,
keres-
alatt
tek menedéket.
A
polgármester a könyvet magához húzta, arc^a
volt
el
kissé
halványodva,
szilárd s félelem nélküli
a
mellette
adá
s
E
roppant
álló
írta alá nevét.
;
de kifejezése nemes,
hidegen
mártotta
tintatartóba
Ez meglévén,
s
tollát
csendesen
a tollat szomszédjának
mindnyájan követték t.
közben zúgott már
delfödelen
s
még nem
jegyzkönyvet,
midn
a
a vívók írták
buzogánya
a zsin-
mindnyájan
teremnek gerendáit
alá
a
feszí-
tették fölfelé.
Az
összezúzott
ablaktáblán a nap sugarai árad-
tak be s vegyülvén a sárga gyertyák füsnel kevert
lobogványával, egy kétes szürkületet terjesztettek a
teremben.
Mindyájan elrohantak, csak tanácsos foglalá
egyszerre
egy
el
a polgármester s hat
szilárdul helyét az asztal
csomó szalma
tolult
a
kör]
fölfeszített
gerendák
alól a
terembe, egyet
majdnem egészen
—
s
A
a
tanácsosok közttl
elborítva.
város pecsétjét ide
oly komoly arczczal,
!
kiáltott a
polgármester
mintha szobájában egyedül
nyomta a Jegyzkönyvre a pecsétet ekkor fölemelé magasra: — Urakl mond, a mit tehettünk, ez a könyv s életem összeolvadtak megtettük ülne,
;
;
Míg
—
én élek,
nem
veszi ki
kezembl
senki
ERDÉLY
161I-BEN. Építsd fd magadnak ama leroskadozott örtoronyokat, az elökomak égisz pompijában ; ilKtsd fel újra a boltozatos folyosókat és dísztermeket ; az ormokat népesítsd meg lovagokkal ; tzd ki a magas bástyákra régi leventék büszke zászlóit. Buhoer.*9
a
Emelkedjünk fel sas, mely maga
keljünk
ki
ezeket
s
szk
a
a képzelet tarka szárnyain, mint alatt
úszni a fellegeket
látja
völgyekbl, haladjuk
tekintsünk
túl
fellegmagasságról
a bér-
Erdélyre,
mely mint varázskép, ezer változásaival fekszik alattunk. Szabálytalan háromszög terjed keletdélre le párkányai
óriási
béresek
képezók
szetes körfalat
s sziklaékezetek,
részök
:
az
termé-
ósz Kárpátok
mely számtalan ágazataival nyúlik be az or-
karja,
szágba
azt
s
ket karol körül
Hátszeg
és
említsünk.
hol völgyekké hasítja, hol tágas tére;
a legkiesb
Háromszék
Az els,
rónák Erdélyben Fogaras,
vidékei,
a mi
hogy többeket ne
feltnik,
s
mi
az akkori
Erdélyt a mostanitól lényegesen megkülönbözteti a
természetnek bujább tenyészete. Rengetegek, me-
lyek
az
irtó
bárd és tznek rombolásai
elenyésztek már, vonultak
el a
alatt
rég
merész hegytetkön
7*
völgyekig
lenyúlva a
srk,
:
járatlanok
s
mérföl-
dekre terjedk, fleg keletre a Székelyföldön roppant tömegekben
de több részeiben
Erdélynek leginkább a széleken, a dús erdterületek a vidék-
nek
ifjú s
nagyszer
kopár
nyira
;
is
A
tekintetet adtak.
Mezségen
lombbal fodor szigetek,
oázonkint,
borultak agg
most any-
mint
annyi
s
erdk
ifjú
a halmokra.
Azonban tot s a
a mi szemeinknek kedves nyugvó ponroppant látványnak szelid változtatást ad,
gyönyör völgyek termékenysége. Nedvtelt
az a
ragyogó
f
ömlik
tágas rónákon tájak alját
s a
el
itt
a
menedékes oldalokon,
viráglepte hegykeblekben.
gazdag gabnahullámok
borítják.
A A
a
festi déli
bérezek vállain a borág kanyarodik sugár karókra, világos zöld levélkoszorúban.
Néhol
legzordonabb ellentéteket képezi
s
a természet a
azon béreznek
melynek oldalán virító f, lombos erdk s ezerszín rétsznyegek tenyésznek, nyár közepén hóval van födve, melyrl a nap esti sugarai szikkúpja,
rákká töredezve csillámlanak
alá.
Hatalmas folyók kanyarganak a széles termékeny völgyeken keresztül
s
anyai kebleikben ezer pata-
kok nyargalnak. Mint olvadt ezüstöt
látjuk éjsza-
Nagy-Szamost Magyarhon felé lejteni ; minekutána óriási ívet képezve, Erdélynek annyi szép, annyi történeti emlékezetekkel gazdag vidékeit áztatta, mint Deést, melynek egy halmán az agg monda szerint a hét magyar kapitánynyal az igaz Isten jsmerteté meg magát Tuhut-várat Tihó fölött, hol Tuhu vezér verte els tanyáját, s melynek csak
kon
a
;
73
kivehetk jelenben, történetünk korában még
sánceat
néhány
állottak.
falai
Majd közepe
képnek
táján a
látjuk
legszebb folyóját, a zöld Marost, jaival s tutajaival,
könny
hajlással
Erdélynek
komp-
hajóival,
délnyugatra
sietni.
Maros-Újvár, Fehérvár, Branyicska legszebb pontjai, s
az utóbbiban az agg Szalánczi várkastély alatt haj-
lik
mely Izabella idejében
el,
volt.
— Alább
szke
délre a
a
Martinuzzi birtoka
Olt tnik szemeinkbe,
völgyben roppant havasok
a fogarasi
mint annyi bálványok emelkednek
homlokkal a
gyémánt
Dunához
sietni
;
t
rónából; látjuk
faluhintett
arczczal,
melyek
alatt,
föl hirtelen jeges
kigyóként hajlongani,
ünnepi az
sz
a sötét fogarasi vár, annyi fényes
erdélyi levente foghelye
s
lakása a háborgós
idk-
ben, tekint százados falaival feléje.
Nem nyos,
kevésbbé érdekes tájakon nyargal az Ara-
Küküll, Sajó
a
s
patakok ezüst
czikázzák az országot keresztül.
A
hálóként
látvány érdekét
növelik azon vízözön eltti gránittömegek, melyek
nem a
ritkán
meglep
csoportozatokban emelkednek
tengerszemeket
magasba,
hasadékaiból
tagok csattognak
szirtölükben
tartva
nedvek buzognak
érczes le.
ki
s
zuha-
Legmagasb pontok a Szurul
Szebennél, a Retyezát Hátszeg vidékén, a
Mogura
Radnánál.
S nem fallal
néptelen,
kerített,
denfell.
Majdnem
tornyaival
Brassó,
;
nem
üres és
néma
e bájos
hon
;
agg tekintet városok látszanak minközepetáján Kolozvár szeszélyes
a kerítetlen
Torda alább
;
délre Szeben,
Déva; éjszakon Besztercze. Mind e váró-
74
sok
ben
nem ;
oly nagyok, fehérek, rendesek mint jelen-
tömegeiben
század homálya borong
a
;
van valami rajtok, mi ellenállhatatlan érdekkel s
ez
küiönbségök minden
szembeszök mely
várostól,
némi
tekintctöknck
de bir,
mostani
vad
méltósá-
got ad.
Nemcsak ezek
elevenítik a vidéket
merre sze-
:
magas daczos várak koronázzák a tetket, vagy emelkednek a völgyekben; nem romok mint jelenben nem zordon tekintet fal vázakat röpkédnek a baglyok s denevérek körül nem meink tekintenek,
;
;
bogáncs
és
désekben
:
vitorlákkal
repkény terjengnek az idrótta repemagas, hegyes födel tornyok, csikorgó szélkakasokkal nyúlnak
s
kákra kenve, vagy agg rovátkos
vastag lepte
árkok,
fehér
rózsái
lapos
hidak
felvonó
melyeknek szélein
s
hinár-
a vizi tök
fényes
zöld
világos
czifra kocz-
Izmos bástyák,
füsttel borítva.
körfalak,
s
fel,
levéltányérai
úsznak.
Nem
olvadnak a hold
ablakréseken keresztül
;
fakó
hullámai
nem babona
üvcgetlen
rémek
alkotta
járdáinak a kevély falormokon s tekintenek le rovátkái közül
ben nem
Szép
szemekkel
kisérteti
dühöng
a
daliák
s
;
a tágas
lehelete
termek-
süvölt
által.
magyar leventeség virága, délméneken s pompás öltözetben,
a
czeg czafrangos fegyveresen,
éjszak
bajra,
csatára
áhitó
férfiú
kebellel
be a sötét várkapukon s kopognak a felvonó hidak tölgydeszkáin. A szells folyoszáguldanak
sókon
s
a
ki
s
fényes
múlt századok
termekben,
alakjai
melyeknek
bámulnak
le,
falairól
hölgyek
lejte-
75 nek, kiknek arczaikon a tavasz, szemeikben az ég,
ajkaikon a dal
s
a mosoly,
nehéz
selyemszöveteik
klapokon suhantak el, s kisded lábaik ragyogó czipkben alig érintik azokat; hajaikban a
sima
gyrznek,
párták
szem néha arannyal
bogláros
gyöngyei
kelet
a
szivárványszinekben. S ha látta
égnek szelid a
melyekben ezüsttel
s
nyakszorítóikkal,
kapernczeikkel
:
nem
gyémánttal
s
nézni e zsenge arczokat, e
elhintett
gyönyörség
lehete
könny
ket
ruháikban,
áttört
nélkül
emelt alakokat,
körülfellcgezve finom csipkéktl s anyáiktól reájok
nemes öltözetüknek.
öröklött pompájában gazdag
A
népes udvarokon termetes alakok jártak-keltek
sokszinen vagy fegyveresen
s
vonásaikon
kijelelt
a hajdan nyers kifejezése mutatkozott.
még Déva, Görgény, Hermány, FeketehaKhalom, Léta, Udvarhely, Törcs, B étlen.
Állt
lom,
Hadad, Leányvár, Koicz, Orlya, Rozsnyó s számmás várak, melyeknek nagyobb része romjaiban is óránkint apadozik. Hunyad, Rákos,
talan
—
Fogaras, Keresd nek egy része,
egy
vármaradvány
min
érdekes
ormain
aggszer
s
még
Itt-ott
kastély
egy-
mutatják,
Erdélynek tekintete,
lehetett valaha
mikor e pusztán
«okon
s
ásító kapunyilatokból
nehéz lán-
mikor az rtorony ; magas ablakok tarka fényt
csörgöttek le a hidak rivalt a kürr s
ömlesztettek az éjbe 161 l-ben
ezen
tekintetet adtak
a
alá.
érdekes
szemlének
nagyszer
azon készületek, melyek a honnak
minden oldalán mutatkoztak.
A
szász városok kerítéseit igazították
ki,
kapuik
76
zárva voltak dásra
s
vigyázatra mutatott. Látta a
s
városokba
a falusiakat a
szekerekkel,
A
s
s
a
szem
várakba
s
sötét éjjel
vénülni terhelt
vagyonuk legjavát emelni
székely székekben fejedelmi
keresztül, s
falaikon a szaporodott órség óvako-
zeng
vállaikon.
toborzók vonultak
ozimbalom,
a
heged
hasgató
a harsogó tárogató zagyva zenéje mellett csapott
fel a
székely ficzkó
;
csatára készen mint mindig,
válta nevetve fel a kapát kopjával s
s
az ásót a ne-
héz szegekkel terhelt buzogánynyal.
Az
utolsó
czikkelyben
elbeszéltek
tünkben egy hézag nyílik azon
ben
felfogjuk
újra
annak
nagyobbszer történetek azokról
egészen
regény körén
fonalát.
foglalták
De ;
a
mely-
e hézagot
mint
el,
hallgatnunk lehetne
túl
óta történe-
pillanatig,
hogy
bár kissé
a
esnek, de történetünkkel szoros
kapcsolatban állanak.
Szebent Bátori fejedelmi lakásának nyilatkoztatá;
mely kénytelen nagyobb ernek végre engedni, dühös, elszánt védelem után fogságra vetteté; a hét szebeni
birót s a tanácsot,
volt a sokaságnak s a
az oki évelek tárát felzsákmányoltatá,^" s csak a
jegyz-
könyv, melyet a polgármester elég szerencsés volt
megmenthetni, maradott
meg
kéül azon borzasztó napnak,
a szebenieknek, emlémely ket több idre
megfosztá kiváltságaiktól.
Néhány kézmvest hagytak meg Szebenben polgárokat Bátori s
midn késbb
tettnek állítá,
;
a
kizette, nejeiket letartóztatván,
Betlen Gábor
következéseire
s
mások e zsarnoki
figyelmeztették,
kevélyen
hogy Bátori András meggyilkoltatásáért nem
77
büntethette
engedékenyebben,
szászokat
a
mint
népesedésök gyarapításával.^'
De a letartóztatott nók közül kevesen maradtak Szebenben ; a szép szász hölgyek a tiszta erkölcsnek s hségnek nagyszer példáit adták; életök veszélyével történ utat magoknak férjeikhez monda ják, legnagyobb vigyázat daczára, hihetetlen :
mászták a falakat
bátorsággal
kedtek köteleken
Szeben elfoglalása után Betlen Gábor Szebenbe :
nem tudá
zúzva,
lyes következéseit
érzetében
ván
emelte
fel
;
hogy
bitáknak,
nem
a
alkotmányt
többi
s
kedélye miként
tegyen,
ily
szentségének
ijesztette.
épen
Szeben ügyében
ki.
kétes
csatlakozását
hoza
fel
;
s
állítá,
német Vehm, titkon hoznak magokat vetik
fel
ha valamit az uralkodó ínyök
merészek
nyilt
képeznek kiváltságaik
nemzeteitl,
vissza-
Rendí-
birákat s tanácsosokat
tetteirl,
s
ellen tesz, azt elég
szokásaik
a
fejedelmek
sággal, vagy
lázadva,
de a zsarnoknak
nemzet
szász
hogy fnökeik, mint hívatlan
érkezett
eliszonyodott
mindenkori habozását hségében Ítéletet a
nappal
czélja
szavát az eltiport
börtöneikbl bocsássa a
eresz-
s
fejedelemhez. Komorul és mogor-
kérte a fejedelmet,
Bátori
mint
lelke
taszító hidegsége Betlent el
ten
lelke
hevülve,
Bátori
ót
éjjel
kicsapongásainak veszé-
magas
;
s
sietett a
fogadta
egy
hirtelen
változtassa el a fejedelem
Igazságtalanságtól
meg
azokról.
le
s
makacsok fondor-
htlenséggel büntetni. az
alkotmányban,
ket
elszigetelik
Hogy
nyelvök,
Erdélynek
mindig a némethez szítanak
s
78 elég szemtelenek a fejedelem eltt kapuikat elzárni, s
t
kémekkel
nem
építeni
a félelem
körülállítani
hogy adott szavokra
;
hség
lehet s nálok az ideigleni
óvakodás szülötte,
s
szép és áldozó csatlakozás, mely
csak
nem azon nemes, a
magyarban erény,
modor.
a szászban
Betlen mindenkép törekedett megértetni, hogy a szász
nemzetnek óvakodását
a
fejedelmeknek önké-
nyes cselekvéseik idézték el.
—
Ne
háborítsuk ket, uram! kiált
jük törvényeiket
bet
tlök,
ég tudja
—
kiált
—
tából
kiváltságaikat; ne kívánjunk töb-
mint a mivel
tartoznak
szegény szebeni
a
s
a mit
—
az
polgárok kamattal
nyugodni fognak.
fizettek le, s
—
s
becsül-
fel,
Nyugodni ? kényszerítve s félelembl talán közbe indulatosan Bátori. A tartozás fölöttit nagyságos uraml jószán!
kevés
meg
teszi
a legtöbb
s
kényszerítve
sem! s mi az adott szó? mi a törvény? mik a kiváltságok? Üres hang? kába szavak
biztonság nélkül?
— értelem, becs,
Ha nagyságod, Erdélynek
delme, egy Bátori? adja az els példát kedetekre:
mességet
—
A
ki
követelhet ezután
a
s
feje-
csele-
engedel-
?
szászok
viszonzá Bátori
gyen-e
hséget
ily
ezerszer
békétlenül,
szavukat! le-
? élte
mindig veszélyezve ezen
a távolról
ide kerültekért ne lehe-
fejedelem
emberek közt?
megszegték
örökös félelemben
egyezség az országban ? mindig a port nyalják a német nyomáról fel, mindig titkos
sen soha béke
czimboraság
s
s
izengetések tartsák a fejedelem kar-
79
aggodalomban!
kötve, s lelkét
ját
Mi
lehetne Erdély,
minden terve egy bátor férfiú léleknek nem szenvedne hajótörést e makacs, vasfej és súlyos markú németek közt, kiknek hségök oly darabos,
ha
mint nyelvök
erdkbe
Betlen
vonta homlokát:
delem! mond, legyünk szinték; a
magyaroké,
mint az övék.
Nem
—
Uram,
feje-
hiba szintúgy
a
szorgalmas,
a
minden lázadástól óvakodó, miveltebb szász okozza a bajt,
itt
hanem
a pártoskodás s visszavonás lelke,
érdekek s azon átkos irigység, mely nemcsak magyart, székelyt, szászt mint nemzetet egymással, hanem emállít ellenségcsen szemközt a személyes
bert emberrel, hivatalost mívelvel, hadfiat polgár-
fejedelmet
ral,
uram én nemzetnek !
leghívebb jobbágygyal
meggyzdésbl fogom pártját,
mivel
s
— —
nem fejedelmi Hogyan?
A
forrón
kiált
—
nem
—
igazságo-
!
s
szintoly
magyar s székely ügyében, ha valaki elég merész lenne Erdély fel
Te cselekszed fel
v:Iök
fönséggel bánt.
a
fejedelmének jogaiba vágni
—
derék szász
mint mondám, nagyságos uram szólalnék
szintoly bátran,
Nagyságos
!
nagyságod
legyen szabad nyíltan szólanom san,
a
Bátori, s
azt
e
s
méltóságát megsérteni. pillanatban,
hogy ezen
eszels
vakmer fcllengést
nem bünmeg érdeme szerint, köszönd annak, hogy oka nem titok elttünk. Oka ? mond Betlen, igen, nem titok, s lelkemre
pártüt, fondorkodó jobbágyaink ügyében tetjük
1
ne
is
legyen az
;
oka az igazság
1
8o Bátori
—
lalni.
nyecskék,
Az
fordítani.
s
egyszerre aggály-
azokban helyet
látszott
bátya!
igazság
beszéd
a
ki
Kegyed,
fog-
me-
csinos szász
s a
mosolyra húzván
Bátori, erltetett
felel
mint
ajkait,
összeszedé
vonásait
vidámságra
nélkmi
folyamát tréfára
folytatá, sokszor
akarja
van Szebenben
ezek a szász urak emberséges emberek asztalnál
poharak közt, férfiakat
pártjukra vonni
szónokol
jól
gyednél,
—
nk
a
s
s
ha elébb
halotti
oh
azok igen tudják a
í
—
!
Kegyed, Istenemre
kevély
s
I
meghalnunk ke-
kellene
beszdünket reá
ekkor újra szokott
;
s
rejtélyes
—
ha
bízzuk;
arczkifeje-
zésével szegzé szemeit Betlenre, ha a bánat halá-
lunkon képessé tenné kegyedet a szólásra!
—
Nagyságos uram!
Betlen sértve, ha a
felelt
Károlyi Zsuzsanna férje találna egy erecskét szivében,
mely más
nért
verhetne:
akkor
felelnék
nagyságodnak az elsre mi a végst tlleti, nem tudom, tréfának vagy szemrehányásnak vagy gúnynak nevezzem engemet nem sérthet s különösen ;
:
1
hangzik egy fejedelem
ajkairól,
kit
én segítettem
székébe.
—
Elég!
kiált
fel
Bátori
komolyan.
Most mi
Somlyai Bátori Gábor, Erdély ura, állunk kegyed eltt a
s
hallánk
oktatásait mindannyiszor,
elvárjuk tanácsát,
hányszor kedvünk szavakat
lesz
ejteni
I
azokat kérni.
vigyázzon
Hségrl
kegyed, hogy
azon szép erényt, melyet magyar erénynek neveznek, ne kegyed tiporja lábaival s mikor fejedelem s lázongó pártosok közt támad meghasonlás a :
:
vitéz
Betlen
Gábor ne
találjon a pártosok
ügyé-
Sr
védelmére
nek
fokonkint
kelni
növeked
1
.
vannak Erdélyben,
dásos.
Kegyed elég vakmer
álltunk
Kegyed
akkor
ki
az,
fejedelmével
ki
alá
szembeszáll,
mellle, mikor barátjaira legtöbb
el
áll
magát azon lép-
volt,
melyen székünk mennyezete
nevezni, !
folytatá
igen,
kegyednek sok népszersége közmon-
barátai
csnek
Igen,
.
.
indul atossággal,
szüksége van.
— —
mikor tevém azt?
Elállani ? kiált fel Betlen,
Betlen Gábor! folytatá Bátori,
nem
ügyelve
megjegyzésére, míg a bársony dolmány váJlunkon s
fejedelmi
a
kezünkben
zászló
van,
vigyázzon
kegyed, nehogy számitásai vakot üssenek! Betlen szólásra nyitá
mond
adásból, s a
ajkait.
—
A
bölcs tanács-
a fejedelem összeszorított gúnynyal,
többi észrevételektl ezennel fölmentjük kegye-
det!
A
fejedelem meghajtá magát
s
bels szobáiba
vonult.
még egy próbát
Bclen
Imrefi
Bátorít
s
késbb, de
annyira
hogy
szászokra,
gítani a
tett
többen
tettét
fel
hasztalan
;
tudták hara-
megmásolni
nem
akarta.
Egy
levele
érkezett e tájban Brassóból, melyet
lángoló arczoza! szaggatott
fel,
de olvasása közben
ln
minden pillanatban komolyabbá Imrefit hivatá.
ben lev
— Imrefi belépvén,
nyitott
neki úgy tetszett,
levélre
képe
végre
;
a fejedelem kezé-
vete egy futó tekintetet,
mintha szélén a Coelesta nevét
olvasná.
—
Add
Jósika
tudtokra
hogy
Bátori, :
Ax
fogoly
a
pártütésöknek
utolsó
Bátori.
II.
mond
szászoknak, ellenére
életöknek 6
83
kegyelmezek, ha három nap reá fogja hordják,
ket, hogy
birni
52,000 forintot 6, azt
hiszem;
el-
rejtett kincseiket
melyre nagy szükségünk van,
a pénzt,
s
alatt
Gáborra;
kifizetnek. Bízt ezt Betlen
kicsinálják.
bosszúsan
Imrefí
inkább
alkalmasint
távozott,
akarván, hogy a dolog reá bizattassék.
...»
oCoelestal
ezi
min
Minden
nincsen!
kiált
mek szivemben
Bátori,
fel
angyali szelidség
—
feledve volna!
levél
— Istcmre, e gyer-
hányszor
lakik!
«min
de szerelemrl szó vélem,
feledni
mindannyiszor egy gondolat reá egész szerelmemet
—
föléleszti!
ó
oly természetes!
nan "Weisz
a
s
kér a szászok
kér!
De honnan
életeért; ez
mindent? hon-
tud
vagyok kö-
én kémekkel
szászok?
rülvéve.)) Bátori elgondolkozott, ajkait szorítá össze,
«Ki lehet a
kém ?»
szünet
Kis
!
szó! érzés!
.
.
újra
sóhajtott
«Coelesta!»)
gyal
folytatá
után
De
.
mennyei
oly
ártatlansága
ezt ki kell fürkészni
fel,
futa
«szclid
engesztel
egy szó nincsen
néma sorokban szelidség!
gyermeki,
!
talán
—
Ily
nevetséges
.
.
.»
keresztül.
levelet
szerelemrl
mégis e hideg
s
«
a
!
an-
egy
mély
oly
angyalnak
de tle
;
szerettetni, isteni!*
közbejövetele
Betlen fejedelmet kedvelte,
kérte
nem
hanem
ivímélésre
s
mint
levele,
ki
a
nem mint Ecsedinek mint
ember,
nemzete
engedékenységét a szászok
mondott
Coelestának
mint Ccelesta,
iránt iránt,
:
szász
okozták
hölgy
a Bátori
kiknek fejére halált
volt.
Ha meggondoljuk, hogy
az ifjú zsarnok a
rom-
83
jük,
mennyire haladott már: elhihethogy 6 Coelcsta e lépésének egész nemessé-
gét
föl
lottság tág útján
nem
Min
fogni.
bírta
áldozatba,
min
öntagadásba kerültek e sorok Coelestának, ha viszonyát a fejedelemmel dolatot
—
meggondoljuk, ó,
örömest tépte
Bátorira
volna
ki ki
a
gon-
elméjé-
—
bl, lép fel, mint , az Ecsedi kedveltje kér, mint követel, levelében érezte Ccelesta, hogy ez egy neme a hivatkozásnak a szerelem egykori jogaira, de szivének nemes iránya s azon forró csatlakozás, mely t nemzetéhez vonzá, min;
—
«Tartson bár hiúnak pil-
gondola
magában, 'higgye, hogy
dent feledtetett vele. lanatra Bátori*,
bizodalmamat szerelmem edzette
meg
—
s hogy hogy még a khalmi gyermek vagyok, ki Ecsedinek hittem s Ecsedit Istennek higgye .
.
.
egek!
t
!
bári
Ha
Isten
adand ert bebizonyítani, hogy még Coelesta
levelemnek
eltröm! Az
leend,
sikere
vagyok, az Albinus leánya!*
Képzeljünk egy szépsége
sága
kinek minden boldog-
hölgyet,
volt,
s
súlyos
kire
tükrébl undok arcz bámul
;
betegség után
vagy fösvényt,
élte
ki
nagyobb részét pénzkaparással töltötte, ki néha s nélkülözve minden kényelmet, ült pénzes
éhezve
ládáján, iránt
;
nemével a szerelmes szenvedélynek vagyona
mikor egy hosszú
ell
s ládáját
egy
férfiút,
t
meg
lepjük
élet
azon
iszonyú
pillanatban,
szerzeménye eltnik szemei
üresen, kincsét elrabolva találja ki
minden
élte
pillanatát
;
vagy
honának
ál-
dozta, kinek lénye olvadt azéval össze, ki boldogságával
boldogult,
s
vesztével
halt s képzeljük
t
84 félreismerve,
számzve, átkozva
erci vertek
képzeljünk
;
—
vesztettel
mennyét
ki
fogjuk némileg a Coelcsta
érteni
s
azoktól, kikért szív-
egy angyalt,
helyzetét.
A
mi másnak szépsége, vagyona, hona az
volt:
forrón
Coelestának
vala
ezen
bár
szerette,
szerelme; érzés
s
mennye
s
bár hónát
vele született
s
ntt: csalatásának els sajgó pillanatában egy sivatag közepén képzelé magát, mely nagyságában lesz
szkké hold
s
telt
latva van,
1
úgy tetszék
Ha
Ecsedi,
De minden oly
érzés
már meghalt volna
:
fáj-
de nyugodtabb lenne.
sötét,
pillanatban hallani valami rosszat, valami
emberrl,
egy
naponkint növekednék.
mintha
neki,
vagy Bátori
dalma talán szintoly aljast
—
terjedelmében szorongatóvá Több már el, mióta megtudta, hogy szive csahogy Ecsedi nincs többé: bels fáidalma
szép lelke
kit
melyrl
volt,
istenített
fogalma csak a
—
nemes,
felleng léleknek, mint az övé, lehet. Innen magyarázható, hogy egy bels szózat volt
tiszta és
lelkében, melyet elvei csak hosszú küzdés után bírtak legyzni, ját a
önmagától
képes
Tanácsosai,
t
mely mindig
Bátori védelmére. lett
s
mindig emelé
«Nem
fel
hang-
hogy Ecsedi volna ennyire megromolni lehet,
azon alacsony csúszó férgek, rántották
mélységbe magok melléi Hátha a Bátori ha megismeri ket s fölébred benne ismét visszanyeri lelke azon fönséget, mely abban igazán megvolt !» ismétlé bizonyosan megvolt
le
lélek
a
újra
;
—
Coelesta szenvcdélylyel,
volna én
tl
.
.
.»
«
hiszen bogy szerethettem
Néha neme
a rettegésnek foga
lelkét körül:
kor,
ragadják
«viszik,
<5t !»
kiálta fel ilyen-
ennek következése?
mi lesz
«s
rodnak-e naponkint, óránkint ellenségei elveszteni ?
ezután
ezt
kik
t
már
ták-c
zasztó
t
mosti
ily fiatalon
minden
—
lene,
Így
mert
útja el
most
só
magát
mindig
s talán
t
;
A
;
nem
ha most
s
kárhoznia
kel-
I»
keblében
hon-
Ecsedihez
Bátorit
—
—
örökös
Coelestának lelkületét már ismer-
biztosan
de magányos
teljes órák,
neki
vonzódás
képzelte,
hogy ha tettre, méltó maradand magáe küzdéssel, keserséggel
remélhetjük,
cselekvésre kerül a dolog,
hoz
!
Ccelesta
ellenállhatlan
vívásban voltak. jük
van zárva eltte:
irtózatos
!
1
eszméletnek, a fonto-
az
s
oly lelkes, oly erteljes
gyötrötte
szeretet 5
valami bor-
romlás útján; mikor viszonyai,
a
ragadják
halna meg,
lesznek-e elegen,
Huh!
orgyilkosoktól körülkerítve gondolni
ily
szenvedélyei lásnak
nem
s
akarandják?
is
nem szapo? nem akar-
órái,
iszonyúk voltak.
fejedelemnek eltávozása óta Brassóból, Coelesta volt:
szüleinél
korának
s
ki
e
feltn
hölgyet, e gyöngyét
a korok mindegyikének, igénytelen egy-
szer anyja
mellett
látta,
minden házi terhekben
mely egy ország boldogulásának eszközeivel volt képes megbirkózni, fejköt varrásával, vagy fodor simításával elfoglalva bámulná
részesülve, s
elméjét,
:
t. Egy ervel, melyrl
alig lehet
köznapi lelkek-
nek fogalma, tudta fájdalmát, mindig újuló megszégyenülését
s
regényes szerelmét szivébe
Oly egyszer, oly házias azon aggály nemét, mely
volt
t
anyjával,
fojtani.
hogy ez
néha szinte elkábítá.
8é
mikor leányát atyjával beszélgetni
midn
akkor,
t
Szerafin gyakran jött a házhoz,
egészen otthonost tekintették
ember
köznapi
s
lében Coelesta iránt
neme
;
de
mennye
lég,
melyet Coeboldog,
édenc.
s
nyugodt csak Ccelesta közelében
t
lelkét fel-
lényén volt
egész
hogy azon
valami, mi gyaníttatá,
elég
keb-
az ájtatosságnak
érteni s szellemét,
hallgatott
lesta szí keblébe, neki
tet reá,
Wciszék mint
de Szerafin sem volt
;
annál inkább kezdé e szelid,
:
teremtést
Szerafin
fogni.
érezte
mennyire növekedett naponkint
a szerelem, tisztelet s
gyönyör
nem
hallá,
Coelcstával egyedül volt.
volt,
s
egy tekin-
oroszlánná bátorítni, vagy galambbá
szelidíteni.
Hogy els
Bátorinak
Coelesta
pillanatban
neme
írt,
Szerafin tudta; az
féltésnek
a
emelkedett
föl
keblében, nem volt mindjárt tiszta eszméje e lépésrl de késbb, bár e levélnek csak félsikere volt, nem tudá eléggé bámulni Coelestát. «0 nagyl» kiált fel olykor Szerafin, «mert nemének aprólékos ;
aggályain felülemelkedik
A
I
»)
Szebenbcn történtek figyelmessé tevék Bátori fleg a brassaiakat
iránt az egész szász nemzetet,
de még nem
volt idcjök készületeket tenni,
mikor
Bátori decz. 28-án elhagyván Szebcnt, Brassó felé sietett
;
a
tanács
tartva, Imreflnek
elhatározta,
a
szebeni
ajándékokat küldeni,
ki a
sorstól
fejedel-
met néhány nappal megelzte. Ez használt. Bátori ezúttal megkímélte Brassót látogatásától s Feketehalom
alatt
ütötte
fel
táborát.^'
Valahányszor Coelestához közel
volt,
mindannyi-
<7 szor bizonyos
t
ben
látni.
szenvedélyes vágyat érzett kebelé-
Hogy
Coelesta iránti hajlandóságának
más természete
egészen
mint egyéb szercl-
volt
meskedéseinek, «zt gyaníthatjuk, vetünk,
tekintetet
egy
ha lelkébe
s
meg
könnyen
azt
fejhetjük.
is
Az ártatlanság hatalmát nem lehet tagadni a rény, a szz tisztaság azon talizmán, mely a leggyöngébb hölgynek oly meglep hatalmat ad a férfiú felett; ;
tévé
az
Bátorit
is
szeliddé
Bátorit Imrefi el szerettetik
voh mint
leány volt volna
altatná azzal,
;
ha
hogy Ágnestl
merénye hihetetlen lenne, tiszta és nemes bár nem oly magas fokán a
udvarhelyi
:
Ágnes
mert
nem
szemben.
Coelestával
Ha Komisné nem n, hanem
erényes,
szintoly
Coelesta,
hölgyi tökélynek. Bátori, mihelyt távozott Ccclesta,
bár
nem
oly magas fokán a hölgyi tökélynek. Bátori,
mihelyt távozott Coelestától, magának teve szemrehányásokat, gyávaságát vádolá csak
rajta
a
állott,
s
hölgyet
gyengébbnek, odaolvadóbbnak
látni.
De nem úgy
ha a kedves leánynak közelében volt
volt az,
mellette
dásnak
hogy engedékenyebbnek, azt képzelé,
ült, s
vagy vele
neme
szólott,
karolá
elfogultságnak
;
ha
az elszórókörül, s ily
szivét
úgy tetszék neki, mintha Coelestát néha úgy látta, mintha a jöv szánná megsérteni perczben már egy ölelést tudna merni de a pillanatokban
;
:
csalódás végtelenre fonódott vart,
azt
a
jelenben
s
mit a
elfeledni
—
jöv percztl
vagy
halasztani
látszott.
Varázs neme volt ez
:
lehet,
Coelestát eltte oly érdekessé
:
hogy épen ez tévé
ez okozá, hogy Bátori
86
hölgy
magával
clkezdé
halkan
a
tökély tekintetében egész nemében egyetlen,
i
hogy második nincs kit Coelesta
hogy
!
nincs férfiú Erdélyben,
szcrelmrre méltatna
lénytl szerettetni
ily
hogy Coelesta
hitetni,
;
az a gondolat,
s
egy diadas érzetét ömleszté
:
mely hiúságának hízelkedett, s halkan oly szenvedélylyé vált, milyet Bátori kebelében nehelelkébe,
zen keresnénk, de mely ez elbbiekbl igen megfejthet.
A
Feketehalomból
fejedelem
Coelestának
írt
tudtára adá, hogy kéréseié megbocsátott a szebeni
tanácsnak
rl
s
hagyá azokat, kiknek htlenségök-
élni
t
adá, miként óhajtaná teit
eltte kimenteni
még
vannak
bizonyítványai
a Icghitelesb
s
t
értésére
;
vágyna lép-
miként
látni,
meggyzni
hogy
arról,
a régi.
több bánatot mint örömet Szebent akarta megmenteni, nem egyedül Szeben néhány polgárainak életét: Coelesta lelkének magasabb röpte volt, emberszeretete az Coelcstának e levél
okozott
;
nem
egész szász nemzetet ölelte. Felelni vagy lelni
e levélre
—
ez volt az, miben hirtelen
De
tudott határozni.
örömest hátra tévé magát, magasb czéljai voltak s ez Sorai egy szemrehányást sem
miben cselekvésének határozott foglaltak
magokban
rok életéért volt; egy
felelt.
:
forró
óhajtás
s
s
köszönete a szebeni
szive
érzésözönébl be
rckeszté
fejedelem a szász nemzettel azt
boldoggá,
ékesenszólással
s
fe-
nem
a
tagadni
hogy
levelet,
béküljön
ha Szeben vétkes, igyekezett
polgámerített
:
ki
mit
s
a
tegye
elragadó
vegye
Bátori
89 az eddigi történteket büntetésül s biztosítsa magát
hsége
nagylelkséggel
iránt
egy nemzetnek, mely
rezzenthet,
mint
hálás
szintoly
hol
a
sértést s
veszélyt gyanít.
A
fejedelemnek a levél
elöml
sorain
tisztelet
nem tetszett egészen egy-két szó a Coelesta szeret keblébl neki alkalmasint kedvesebb lett volna. ;
De
mégis
tetszett
úgy
ragadtatnék
dennapi lény!»
kiálta
naponkint inkább ez
?
vagy
neki,
mintha
kell
álszín ?
—
.
'az
tapasztalnom lehct-e
.
.
Bátori,
fel
hm! nekem
önkénytelen
«0 nem
tiszteletre iránta
lelki
1
—
egekre! ezt valóság-e
s
fclleng lélek
oly
hölgykcbelben
?
mulhatunk-e,
hogy ez Bátorinak hihetetlen
hihetetlen
30-án a fejedelem
1610. decz.
min-
S bá-
1»
volt
seregeivel
feles
em-
Oláhországba indult: a brassaiak öt pénzzel, berekkel
fegyverekkel
s
segítették:
°^
?
s
Szerafin
egy volt azok közül, kik t követék. E hadviselésnek sikere a történetekbl ismeretes: Bátori gyzött
mindenütt.
Coelestának:
«
Bátori
delem, két ember:
rohanó
ki
a
vezér
t
a
homlokán
sereg
egy
Szerafin
levelében
—
s
írta
Bátori a feje-
gömbölyök látja,
ezt
fellege közt,
elragadtatik
:
—
Isten akkori*
Villánya
az
örömnek nyargalt minden idegein
a hölgynek keresztül, szive legmélyében hangzott •
Ecsedi
!»
s
diavalérzet
dicsfénye
sugárzá
arczát
de a második gondolat Szerafinon állapodott meg. «Ó szereti* ezt gondola magában, <s
körül
;
ellenségérl, talán
nemes,
min
szép az
vágytársáról így ily
ír
!
—
részrehajlatlanságl*
min
90
Oláhország meghódíttatott, Ráduly
zte
Bátori
márczius végén
s
Brassó
tes érkezett
csút
s
szász seregektl lovagi :
1
Szerafinnak
Serbánt
ki-
gyz-
-ben mint
j
czímjéhez az
czímet függeszté.
országi vajda))
A
eleibe
6
1
«oláh-
'^*
szellen\ben
nagybecs kardot
bú-
vett
ajándékozott.
—
mond, egy kard, melyet jó kézbe hiszünk adni azt Szerafinemelje azt kegyed ellenségeinkre nak, mint bajtársnak adjuk, a szászszal még számItt,
—
vetésünk lenne, de kegyetektl függ az
vonni
resztet
alá is
ke-
Brassót a fejedelem a nyújtott se-
!
gélyért megdicsérte
s
négy ellenséges ágyúval aján-
dékozta meg.^*
Alig érkezett
meg
Kolozsvárra,
Bátori
meghittéi mindent elkövettek, hogy
t
azonnal szen-
újra
kicsapongásaiba visszarántsák.
A
had
vedélyeibe
s
veszélyei
dicssége közt felülkerekedtek volt jobb nagyobbszerek voltak. Ott-
s
tulajdonai s élvezetei
hon
,
kicsapongó,
a
s
kinek
lent állott az erkölcsiség
kapott: kül s
nem
s
azt lánggá éleszteni és soha táplálat nél-
hagyni, az Imrefi és
Imrefiné,
lozsvártt
már igen is könnyen szikra
lelke
fokain,
Nadányiné
mulattak,
Dimon dolguk
ingatag
ekkor Ko-
kedélyébl
nemsokára
kiragadták azon regényes indulatot, Coelesta levelei gyújtottak
hölgyet
nem
láthatá,
mert
:
volt
kik
s Szilasiné,
melyet abban
magát
bármiként
a
kedves
igyekezett
is
abban.
Májusban az országgylésen András
a fejedelem nyiltan
sok idre
Nagy
és Elek János Brassó felé indultak:
min
kikelt a szász
papság ellen
:
s
nem
9«
Ekkor
lépett
választva,
lelke
nem
cselekvleg
újra
fel
nem
brassai tanácsos;
ót
felszólítva!
ki
a
Albinus, a
helyzet
a
nem
ihlete s
férfiú kellett ily
;
cselekedjék, ki gondoljon
közember csak
hol a gyáva
nyílt
polgármester,
volt
magasb irányzata r?gadták
veszélyes helyzetben,
útja
'^
félelemnek.
s
de tág
maradt,
az titok
utasítással,
gyanításoknak
csak
félni,
másra tá-
maszkodni tud.
O ót a
szólalt
meg
s
közvélemény,
szavát Brassó parancsnak vévé a
tevék némán,
közbizodalom
szenvedleg, választatlan dictátornak. vezéreit be
Brassó elhatározá a fejedelem
nem
ereszteni a városba; titkon, de gyorsan Radulyhoz
követek küldettek segítségért,
veszteségébl, bosszút felszólíttatott,
Weisz
mely
Weiszt
;
tettei
mely akart; Brassó
a
test,
a
Bár-
^^
Június ii-dikén
czaságba
önkényes
'^
volt a lélek,
teljesített.
maga is felüdülve Mátyás császár is
úgyis Bátorinak
kit
felboszantottak.
ki
forralt;
érkezett
Nagy András
Brassót zárva, a szászokat fegyverben,
ébren
találta;
dombák közt
már Gábor maga
20-dikán
nagy sereggel érkezett meg ütött tábort.
s
Feketehalom és Yi-
^'^
Benkner János e közben nem siker nélkül járt Oláhországban. Július 8-ikán rohant Ráduly vajda feles csapatokkal a
madá
A
Bárczaságba
s
i
i-ikén
megtá-
Bátorit.
de Bátori gyzött; az oláhnyakra-fre vonultak hátra, csak
csata véres volt,
országi seregek
92
Weisz és Szerafín küzdöttek még makacsul,
midn
egyszerre megfordult a hadi kocaka.
Ördög Balázsnak dühöng s kezdek ket
hokra rohantak
hajdúi
holt
a
olá-
kizsákmányolni. Hi-
szúrt le a vérengz Ördög Balázs többeket a maga kezével a hajdúk a gyzelmet bizonyosnak tartották. E kétséges pil-
ába repült oda Bátori, hiába
:
lanatban nyargaltak
seregek
vert
;
el
a szétszórt fejedelmi
—
Hol
vérontás
még
egyszerre;
hangzott
veszélyes kérdés ajkról-ajkra
mülést
eddig
bonyolítá
he-
ket
'"^ csapatokkal össze.
fejedelem?
a
az oláhországi
borzasztó
szárnyalt
s a
a közré-
s
György a holtak Varkocs György fogva:
növelte. Imrefi, Rác^
közt voltak. Elek János és csak
Ördög
vott
egy agg fzhöz vetve hátát
Balázs, kinek lovát kiltték s
alóla, ví-
irtózatos
csa-
pásai halomra dönték támadóit.'"'
—
sietett
hs s
A
fejedelem fogva van
!
lováról
s
gyalog támadta
legyzvén, maga
vitte
Minden
nyargaltak
gek
;
hangzott újra. Ekkor
Szerafin a szászokkal el,
oldalról
s itt-ott
leugrott
meg Ördög
az
ifjú
Balázst
fogva Brassóba.
hangzott: Bátori
el
a fejedelmi sereelesett.
A TALIZMÁN. A
vágy, tudni ki legyek.
Ha
világosabban tudni,
kiváltjátok
a
vagyok. CtfWíron.'O-
Éjfél volt. Brassónak utczáin élénken jártak-kel-
tek
az
rök, néha
éji
a várfalakról
ton\pa kopogása egy- egy volt s
hs
hangzott
le
rszemnek. Az ég derült
redtlen homlokán csillagkoszorúja fénylett;
szell fodorítá az
A
lombjait.
Wcisz
itt-ott
házában
felnyúló jegenyének
minden ablak
sötét
egyben látszott dereng világ. A mécses, mely azt árasztá, elttünk már ismeretes szobában égett abban, melybl a rejtek vala, csak
:
nyúlt
sem
melynek egyszer bútorozása semmit
alá s
változott, mióta azt
asztal volt
kissé
nem
kimozdítva
láttuk, csak az
helyébl
s
egyik
közelebb
tolva az ablakhoz.
Az
asztal
mellett
virágú brrel borított fllni.
s
Szelid
nemes
vonásain
arczéle,
magashátú
aranyozott
s
karszékben szokatlan
látjuk
halványság
melyet az oldalt
sok
Coelestát
lobogó
teri
mécses
94 festi világításban tüntet el, komoly odabámulásra mutat.
A
gyztek
szászok
Serbán
gasztalá; de
gyzelmet
a
ez lelkét némileg
s
I
a bosszúálló oláh
s
felma-
Ráduly magának tulajdonira vajda a közmon-
dásos «Czinemintye))^°^ értelmében égett rajta elébb történt sérelmet a foglyok vérében
Serbán Brassóban
a táborban.
lemosni. Weisz
volt,
a
s
jöv
reg-
gelre az elfogottak lenyakaztatása határozva. Coelesta
legigazságosabb
a
sem tuda
viszontorlással
kibékülni s a foglyokat leöletni,
valami
oly
zasztónak tetszett eltte, hogy egész lelke
bor-
szána-
kodásra olvadott. Serbánnak makacs átalkodottsága nála soha senki sem dühe bosszúja tárgyául tzött ki. Mindamellett Coelesta egy próbát tn Rádulynak dühét megengesztelni, de siker nélkül
ismeretes
kegyelmet
volt;
nyert, kit haragja s
—
ez szorítá össze szívét,
székérl
fölkelt
ban.
A
brassaiak
foglalva, s
hogy s
a
nem
csendesen annyira
Weisz
tudott
aludni,
járt fel s le
el
háza
diadalmak
így a nyert
szakadozva hatott,
s
híre
voltak
készületökkel
iátogatlan is
éjt
megelz
maradott
Coelestához csak
azon zajos örömri vall ások
melyek az
néha
a szobá-
estén
útján jut-
hangzottak
az utczákon. Coelesta
felkelt
székébl
;
hogy
van, vagy eltévedt vagy elesett,
nyosan
;
az
nem
Bátori tudta
fogva bizo-
sötététl körülfogva, bús elérzettél,
éj
állt meg néha. «Mit akarok én!» tndött magában, «hová ragad azon szenve-
szorult kebellel
így
dély, melyet
minden
lelki
erm
mellett
le
nem
95
tudok gyzni
de van c
?
lelki
hogy van
csak hiszem azt,
erm ?
... én
.
.
gyengébbike, legnyomorultabbja vagyok
ó
.
Iste-
min-
.
.
mindig egy szózat keblemben Bátori mellett? atyámmal szemközt áll a I
s
nemzetem ellensége
csatatéren s
én
I
szól
!
nem! mikor fog c v/vás szQnni? Miért dig
ah
.
hölgyek leg-
a
oly kevéssé érdemes
i
nem vagyok
én mégis
szívbl
zott «
ellenségcml
!
fog
gyávaság!* ajkai kö«
Istenemre, ne-
és Ecsedi ? vak !
!
O
meg
s
térni.
—
nem maga rohant
fog térni
—
talán
alá!
t
ragad-
késn, de meg
S használna- e ez valamit? tehetné-e odább gondolatait,
jóvá többé », így fzte elég, tíz zsarnok
gammal, hogy az, miként szerettem!
—
életét átokkal terhelni ?
szívem hiusága-e ez
seren
zú-
e
Örült minden érzékeim elnémultak-e nem, nem én nem voltam rült, én
—
tisztán láttam!
ták;
min
mosoly vonult.
utálni kell! lehetséges-e
voltam-e, valék
szerelemre
a
egészen
nemzetemnek, következleg ön-
s
mégis...
s
rül görcsös, lázas
t
képes
kiirtani.*
Atyámnak
kem
t
?
kit kit
nem akarom-e
Nem
elhitetni
ma-
egykor
szerettem
most
szeretek!* tévé ke-
is
!
.
.
.
ah
!
s
«nem volt arra érdemetlen s így önzés tehát az, mi bellem szól!* Coelestának arcza egyszerre oly nemes angyali kifejezést nyere, hozzá,
hogy nem
«Nem
teni.
bármiként
miba
lehetett volna
:
mond mély
I*
mélyedjen
önzést
találom abban
t
s !
bámulás nélkül tekin-
önérzettel,
taz egekre
I
tekintetem indulataim hullá-
a hiúság
ily
nemét nem
kisszer
nem, Coelesta Albinus
!
én
t
sze-
96 Ecsedit
rcttem.
kiirthatlanul
!
ez
s
!
t! nem magamat, de nagyon, fejt meg mindent. S hová ve-
ez? ... hová?»
zethet
szükséges elhatározásra,
vembl, mindent úgy
mond
így*,
gárzott,
s
kiált
t
t
kitépni szi-
tündérálmot,
mint
tekinteni,
vonásain valami mennyei
meg vagyok magammal
«így
ha nem lehet
t
felednem
fönség su-
elégedve!
ha éltemmel
I
«azon
hevesen,
feJ
feledni,
s
olvadott
össze szerelmem! akkor! akkor vívni azzal, kifogy-
örökre
hatlanul,
!»
Coelesta
maga
le s
némán
kelt,
kis bársonyvállát
tekintett
a
újra
eleibe
;
karszékre
egyszerre
kezdé kikapcsolni:
özvegye, Coelesta I» susogá dalhangon,
ült
föl-
wEcsedi
«jó éjtsza-
kát!))
E
pillanatban úgy tetszék neki, mintha a szom-
széd szobának ajtaján kopogást hallana. Ily
háborgós idkben éjtszaka felköltetni
ság
nem
gy
idegek
i
soha.
A
volt,
nem
tagadhatják
a férfiú Szerafin
—
Ily
Míg
késn
?
fel,
s
ajtót
nyitott,
láng
s
egy
borította
e szokatlan
ezek Brassóban történtek, nem
órában
lesz
esteli tíz
meg
khalmi vár eltt
?
érdek-
Khalomra. Az ütközet
óra tájban, egy lovascsapat
napján a
egészen
egy ismeretes hang
volt.
kiált
egy tekintetet vetni
telen,
s
Coelestának arczát
érfiú lépett be, :
magukat
el
höl-
;
elég hallhatólag: «Ccelesta!»
Coelesta kilépett a szobából
el
ritka-
kissé összerázkódott
kopogás ismételtetett
meg
szólala
de mégis
;
mindnyájan
fel
állott
voltak
97
fegyverkezve
szr
durva
vállaikon
s
függött; öl-
tözete e seregnek egészen különbözött
magya-
a
Báránybr öltönyök födék ket, melyek-
rokétól.
színes
nek elején czifra
süveg
kerek vörös
kendk
derekaikra
alsó részének
aranyhfmzés
és
A
többnyire avult kinézés.
rövidre
hosszú
ült,
sötétkék
bojttal s
meg
különbözteté
volta
fn
csak az öltözet
voltak tekerve,
szkebb
látszott,
borotvált
e
vad tekintet hadfiakat a töröktl.
A
csapat
néha hátra
nézegetve,
fogoly vala
látható
tekintettel, csak
horda a
fejét s
dacznak
A
s
komoly férfiú lovaglott közepén néhány magyar
egy
elején
egy
s
többnyire
;
kinek
kedvetlen
arczában
elszórt
magasabban észrevehetbb volt
közöttük,
volt
ki
haragnak kifejezése a bánaténál.
szászok darab
id
denek lenni Weirauch riakhozi vonzódása
bizodalmatlanok kez-
óta iránt
nem
:
alkalmasint a Báto-
vala ínyök szerint,
s
azért
t
hogy a nyugtalanságtól megkíméljék, a vár kormányát egy hadi erejérl nevezetes férfiúnak, Marder Sebestyénnek adák. Mélyen a vár alatt ásítottak azon, akkoron mindenütt létez tömlöczök, melyek ritkán állottak azon ürügy
kívek boltozák körül s idkben, midn ellenségesen
sötét penészlepte
üresen
:
fleg
a
állott
alatt,
háborgós
Erdély Erdély ellen
s
hol a hadi
foglyokra
többnyire bizonyos halál várt, kevesebb gondot fordítottak csinosságukra. tozott, kik a fejedelmi
Marder azok közé
seregbl
el fogottakkal
deg megvetéssel s kegyetlenül bántak. A kapu kinyílt s a csapat behaladott Jóslk*
:
At utohó
Bitorí.
]].
;
is
tar-
hi-
az udva-j
98
Mardcr,
ron
állott
álló
fényes szemekkel
kis száraz
emberke, messze
keskeny
arczának
;
násai tekintetének sajátságos kifejezést
A
ki-
éles vo-
adának.
-- Ezen zömök vállas ficzkóra mulatva, mogorván tekintett maga eleibe, itt a vár köcsapat vezére
általadá a foglyokat:
egyiket mond, egy ki
zelében fogattam
naglás
neme
A
el.
körül ördögi
ajkai
fogoly
mosoly,
vonult
cl.
fölemelé
inkább
vagy
fejét,
s
gúnyvo-
Mindig sarkamban
volt,
folytatá a vezér, mint a ki vesztére jár.
Mardcr, háta mögé
kezekkel
tett
körül, kik összesen hatan voltak
meg, kinek kényelmesen
járt a
foglyok
egy mellett
:
bújhatott
volna
állott
válla
el
alatt.
—
Ez, jegyzé
meg
a
védte magát, alighanem
csapat
székely
vezére, s
dühösen
gyanítom.
Bili-
bog, az embervadász.
—
Reád ösmertek. Bilibog komé; mond széa szót az elébb említett zömök fiozkó ; ne búsulj bátya máskor szabasd rövidebbre magadat csakugyan bolond szem volna, mely
kclyéscn vonva
!
:
rád
—
nem ösmerne.
— —
Hallgass
Hallgass
I
kiált
közbe
magad,
a csapat vezére.
felelt a
ficzkó,
köz-
szász
idd van még fecsegni nekem Serbán Ráduly, ha Brassóba küldtök, aligha nem kurtítja meg nyelvemet.
nyelven, neked elég
:
Marder, poroszló-hidegséggel foglyok közt, vállat
jegyzé meg, egy lesz
gondom
vonított:
—
körültekintvén a
Köznapi ficzkók
!
ketreczben elférnek mindnyájan:
reájok.
99
A
csapat vezére megfordította lovának fejét:
nem
hatunk, hajnalkor aligha tánczra Bátori hsei a tegnapi csomósodnak már össze.
dolog ott
A
eltávozott: a
tekintetet vetett
maga
kezdett
egykedvséggel
s
lámpá-
ki
vezette
ket
helyt
állva,
míg Marder, mindig
felé,
foglyokkal
többi
a
vagy tömlöczrt,
kezében, ásítva ment ell
tön
itt-
zömök fogoly fürkész mintha ki akarná ma-
követé
s
együtt azon poroszlót val
után
körül,
gát ösmerni, azután a legnagyobb fütyörészni
—
mulat-
kerül újra a
nyargalás
;
csapat
nem
mond, mi
Béke kegyeddel, Marder!
bör-
a
tekin-
tett utánok.
—
Hat
ily
kamasz
!
mit ér
ez
mond Marder
?
magában. Nagy András, vagy Elek János, vagy vagy
több
kevesebb,
egy Bilibog ér valamit jával
kevesíti
nem ;
a Bátori
különbséget.
tesz
hm
!
ez
Az
csak egy kop-
is
csendesen
Ezzel
seregéti
a
ezekkel
valamit s határozna:
fejedelem, ez tenne
vonult vissza szobáiba.
Az id megint,
eljárt; a foglyokat
a
puszta
földön
kényelmetlensége ajkaikra panaszt vakat függesztett: de az egyik
bognak hallánk nevezni, sóhaj
úgy nek
keblét,
tetszett,
s
boltban
sötét
heverni
helyzetöknek
s
káromló sza-
közülök,
hallgatott, csak
azoknak,
kik
látjuk
;
Bili-
kit
néha emelé
közelében
állottak,
mintha szemeibl szikrák szökdösné-
ki.
Végre, a tömlöoz
egyik keskeny
be a reggeli nap
néhány sugárt
lyok arczait kétes
világ
derfté
;
nyilatán,
vete
hever
fog-
s a
marczona,
naptól 7*
lOO
nem egynek hosszú
barnult képek voltak ezek
s
kard-sebhelyek vonultak
arczán.
padlaton hevert
;
—
el
arczára
hullottak s azt félig világíták
nyugosztva
—
feje
a
a
álmatlan
mindnyájan
k-
sugárok
könyökére volt
háta a falhoz támaszkodott.
Melyik csapatból valók kegyetek? mond
egyikhez az
s
dereng
a :
Bilibog
az
foglyok közül fordulva, kiknek szemein
mámora
éjnek
A
függött.
kirl feljebb szó volt
ficzkót kivévén,
kérdésre
azon zömök
feléje fordíták szemeiket,
ki
s
nyugod-
tan horkolt egy szögletben a fal felé fordult arczczal.
Az
egyik a reátekintk közül, önkénytclen moz-
dulatával kezének, voná le fejérl farkasprémes sü-
vegét
s
emelkedett, mint a
Az embervadász
ki
felakar kelni.
intett kezével, és sajátságos ki-
nyugtatá
fejezésével arczának,
meg
a
fölkelni ké-
szült.
A
másik, a kihez a kérdés volt intézve, kevélyen
fordult a
kérd
felé
kérdést, a fejedelem
Min
:
csapatból
?
ismétlé a
seregébl.
— Mi neve kegyednek — Tarka Péter, — Tarka Péter? név nincs fejedelmi seregben, kegyed nem igazat — Hazudok? ördögöt? annak köszönd Bilibog reá tekintett
a
:
felelt
?
ez.
a
ily
szól
ficzkó,
hogy fokosom nincs kéznél, mert oly igazat mondanék neked, melytl betörnék a fejed. Hazudsz mond az elébb szóló kevélyen,
—
hanem
1
az mindegy, akármelyik csapatból való vagy
szereted-e Bátorit?
lOI
— Hm
!
mond
éhen
a kérdett haragosan,
szom-
s
bosszús;
minden ostoba kérdésre, Ha szeretem Bítont? ez bolond kérdés; Jennék-e itt, ha nem szeretném? én szavagy voltam inkább, terinbad székely vagyok
jan így felelni
ám legyen!
de
—
—
gettét
mieltt e szász urakhoz
!
kedvembl követtem
jedelmet jó
Az
kerültünk,
emel
süveget
elébb
s
fe-
a
1
fogolynak
vonásain,
helyzetének minden aggasztó kellemetlensége mellett, gúnymosoly vonult s a beszélre függeszté erteljes
középkorú,
szemeit,
ki
kijelölt,
de lapos vonásokkal,
férfiú
melyeken
némi szeszélynek szelleme sugárzott hogy a beszél elemében van.
:
igen
volt,
keresztül
úgy
látszott,
—
Úgy, úgy? kérdé Bilibog, tehát szabad székely? gyalog vagy lóf, vagy épen fnemes? igen ficatkó, bár most gyalog járunk Lóf,
— — — Úgy kegyed, lóf ösmeri fejedelmet — Ha ösmerem-e, s
törzsökös Adorján
faj.
a
6 nagysága
ivott
—
A
komé
székely
!
okvetetlen
is!
teringettét
értem,
csak
minap
a
a kulacsomból s vállamra
fejedelem tehát
nem úgy
!
hogy kulacsából
igen sokszor cselekszi
den jobb vitézének
s vállára
vert
már
;
vert.
kegyedet?
ösmeri
is,
—
ivott-e
;
—
de
azt
gondolom, minde személyesen,
úgy, tudja kegyed, mint szokjuk az embert ösmerni,
azaz
van
tudja-e
:
nevét
s
tudja-e,
melyik
osztályban
?
—
vülve
Furcsa kérdési
felelt
Tarka Péter
szokja
:
1
a
másik
egészen
he-
nagysága mondani
lOl
s
vállamra
—
Istenemre
mond
1
Tarka Péterét,
fél
kivel
emel
bosszúsan a süvegét
nagysága most nem
hogy
fogoly, kár,
seregemben mind ily világ az enyim lenne
ha
kezét,
teszi
fíczkók volnának mint te, a
láthatja
a fél világot akarja elfoglalni.
kend komé! ha valaha kiszabadul, azon leel ne fogják mert ha a fejedelemnek minden ily ficzkója a szász börtönökben Hallja
gyen, hogy újra
ül
:
úgy a
—
fél
Véletlen
;
hány neki
világ fittyet
nem
Tarka Péter,
felelt
!
I
egyéb
nem
húszan rohantak reám, egyébként soha kézre kerítettek volna.
M/g
ezek
beszélgettek
szemeit dörgölé, végre fölemelkedett
penészes
—
Ne
az
elébb
maga is nincsen-e fogva kem kegyed, miként van tére engem. Bilibogot,
merem
!
Az
igaz,
mást, mert én a csata
valahol
az
I
—
?
fejedelem
ha
a
—
Mondja ne-
hogy székely
lé-
nem ösmer? hogy
azt kegyednek,
hogy közel sohasem
nem régen
hevében
tudja,
Bi-
beszélgetést:
kezdett
fordul s ki
Ki mondotta
egészen
mond
aggódjék kegyed, Tarka Peti,
a hadi koc^ka
—
kissé
s
meg-
brr
lég,
folytatván
libog,
s
lyuk ez, mond,
rázkódott: Veszett hideg átjárt a
fölébredt
horkoló
a
elégszer
—
jöttem
a
nem
láttuk
ös-
egy-
sereghez,
de
vettem kegyedet észre
Még
sem tekintettünk e veszett egérlyukban, mond, csak nyugod- nem tan várjuk magunkra a halált tudnánk e tölgy-ajtónak néhány rúgást adni, hogy sarkai kidljenek; úgy látom, hatan vagyunk, s az elég Bilibog mosolygott:
:
—
körül
I03
er, néhány tölgygerenda éhhel akarnak
—
itt
meg
rázván
táján, a
;
e
gondolatját,
elébb ébredett
ficzkó, ki az
zel az ajtó felé sietett
nek közepe
szászok
t
elveszteni bennünket.
Dicsérem kegyednek
azon zömök
Ezek
ellen.
mond
föl
ez-
s
nehéz vaskarika lógott en-
ezt ragadta
meg,
óriási
nehéz szegekkel borított
ervel
tölgyajtót,
—
nem boldohogy minden pántjai recsegtek gulunk, mond, hidegen visszatérve helyére. Nyomorult! kiált fel Bilibog, egyszeri próbálat után félbehagyni a merényt, ide mellém Csak rajta mond az elébb szóló nevetve, semmi sem lesz belle, s ha igen, mit használ ? künn nyakon csipik kegyeteket s még mélyebbre :
—
I
vetik
E
közben a foglyok próbát tettek az ajtót de nem lehetett, mivel a fels
vetni sarkából,
rok aláfelé volt fordítva
nem
eszköz
—
mond
s
ki-
sa-
kezeiknél semmi feszít
volt.
Csak egyet e
pántok
közül
törhetnénk
le
Bilibog mérgesen.
A
zömök ficzkó nevetett. Gaz kölyök! kiált Bilibog, minden fogadat torkodra rugóm! ide jer ha erd segíteni,
— a
van
I
—
Kegyed komé mindig
sonlók vagyunk.
Én Kurta
feledi,
hogy most ha-
Péter -
hiszen
egy
Tarka Péter is van kegyed Bilibog, híres embervadász sem több, sem kevesebb! ha rugdosni :
—
!
akar kegyed, az ajtón próbálja
ha mi
itt
összeveszünk,
erejét,
ne rajtami
mi lesz akkor
Tér-
104
—
Csitt
kiált Bilibog,
1
veszthelyen csendesen!
hangon
A
lelkébe
mondja
s
Avét reggelre.
az
el
embervadász,
vad
jen kegyed,
kerepelne nyelved
is
helyére
kiki
s a
ejté ki
tömlöcz
fecseg
eltti
neked talán a
I
hallok,
zörejt
;
Ezt Bilibog parancsoló
1
foglyok letelepedtek.
rekesznek
csikorgott s
ajtaja
egy poroszló lépett abba, száraz kenyérszeleteket s
egy
dugdosván
kancsót
négyszög
tölgyajtó
a
nyilasán keresztül, melyet nehéz vaskereszt védett.
A
foglyok
A
:
s
Kurta
Péter
Víz és mindig víz
I
ki-
mérgesen.
fel
ált
kenyeret
a
általvették
ajkához illeszté a korsót
poroszló összevonta homlokát.
— Hallod-e
ficzkó! porkoláb
mindegy
roszló
—
!
vigyázz
jól
—
hóhér vagy po-
arra, a mit
mon-
dok eredj Marder uramhoz s add tudtára, hogy néhány szóm van vele: jöjjön ide tüstént! a mit :
közleni akarok,
fontos
I
Bilibog különös tekintetet vetett Kurta Péterre «mit kohol a gaz ficzkó újra?»
A de
poroszló a szólóra
mormogá magában.
tekintett,
kissé
habozva,
felelet nélkül.
—
hoz
Újra mondom, szól Kurta Péter, eredj urad-
mondd, hogy
s
fontos
A
—
:
a
jöjjön
le,
szóm van
vele
—
késedelem fejébe kerülhet.
foglyok Kurta Péterre meresztették szemeiket.
mond ez Mit bámultok reám? fajankók megvetleg, hová gondolni sem birtok ti, ott már én határoztam eredj porkoláb, nehogy megbánd A poroszló kétkedleg rázta fejét azonban I
I
!
:
I05
beszéde
Kurta Péter
adva, hogy jónak
hangon
határozott
oly
látta
Marderrcl
got; ráfordította a kulcsot
küls
a
volt
közicni a dolajtóra s
nem-
sötét
folyó-
sokára léptei clkondultak a földalatti sóban.
—
Ördög
bujt-e beléd?
ficzkó! kiált
Bili-
fel
bog, miben jár az eszed
— Gyerekség! egy talizmánom van mond Kurta Péter. rok próbát — Min talizmán? — Semmin, Kurta röviden, bízza
azzal aka-
s
tenni,
kegyed
felelt
rám
egy közülünk kiszabadulhatna
volna-e jó? ha
jöv csitt,
Mit gondolnak kegyetek? nem
dolgot!
a
éjjel
ide jöhetne segítséggel és
^
a
de
lépteket hallok, csendesen.
Bilibog rázta a
nem
s
———
fejét,
mint a
meg
dolgot
a
ki
foghatja.
Nemsokára
a zár csikorgott;
Marder,
a poroszló
kiséretében, a börtön eltti boltba lépett. Melyik az, kinek szólója van velem?
—
hidegen
egész
s
kevélység
tartásában
mond megvet
s
kicsinylés vaJa kifejezve.
—
Én, drága Marder
úr!
az ajtó nyilatához közeledve. tartsa lal
—
!
Péter
felelt
Helyes
!
így
Marder, figyelemmel tekintve
reá.
mond
kegyetek
arczomnak ösmér-e?
I
;
zonyos, hogy kegyed lották
Kurta
azon sovány mécsest
kissé
most tekintsen meg!
— Nem
felelt
Nézzen kegyed reám
—
—
Kurta Péter,
annyi
engem nem ösmer szólt
a
kik az egész jelenetet feszült
tehát biI
többiekhez
fí^elemmel
—
hal-
fordulva,
bámul-
io6
ták,
de kiknek
tert kivévén,
arczaikon.
Tarka
Pé-
clcsüggedés
vala
Bilibogot
nagy komolyság
s
s
kivehet.
—
Min
semmi beszéd ez
te ostoba
—
képedbe
Csendesen,
fakad
!
nekem
indulatosan, azért kellé
tekintsek, szemtelen
uram
!
nem
—
hanem
s
közleni való titkom van
1
kéretem
azért
kegyedet, hogy hasonlót tegyek,
Marder
ki
lejni, hogy a
ide
én
sem
a világért
1
ha kegyed füleit hamar ösmcretsé-
ide a nyílásra illeszti, remélem,
get kötünk egymással.
—
Titok
I
mi
lehet az
gondom, hogy ha
ki,
—
ne
tovább
titok,
legalább e boltból
bátran
? szólj
I
lesz
arra
szivárogjon
nem
Kegyednek egyedül akarom azt megsúgni, vagy magamnak tartom, a hogy tetszik: csak egyikünk meg ne bánja
Marder
I
intett a poroszlónak,
lenül vonta hátra
latkozása benne
is
magát
:
mert
az igen kedvet-
s
a
Kurta Péter nyi-
élénk figyelmet
s
vágyat
tudni
gerjesztett.
itt
— Most egyedül vagyunk, mond Marder, ezek — ekkor többi foglyokra mutatott — halota
tak
!
— —
—
s
ez életben innen szót többé
ki
nem
Hahaha? röhögött Kurta Péter. S te röhögsz ? Látja kegyed, nekem jó kedvem van
visznek
s
képe-
met az elébb nem azért vizsgáltattam mintha kegyedet nejének vagy leányának néztem volna, hogy belém szeressen ! hanem azért, hogy abban a nyu:
galomnak kifejezését
olvassa. Lát-c
kegyed voná-
toj
saimon aggodalmat, vagy
félelmet
-
nyug-
vagy
talanságot?
Nos további mond Marder, hidegen szegezve rá szemeit.
—
okának
van,
nyugodt vagyok,
Jó, tehát én
lenni
kell
mert, Istenemre
:
tek penészes kenyere
langyos
s
itt, hogy én innen gok lépni
I
nyiltan
akarok lépni
ki
Mardernek mogorva vonásain
kegye-
a
nem
vize,
Én
alkalmas a kedélyt felvidítani.
dom
ennek oka
s
igen
kimonki
s
fo-
kárvágynak ör-
a
dögi mosolya villámlott keresztül.
—
rok,
—
—
S kegyed nem hiszi ? mely a legmesterkéltebb
én talizmánnal bi-
zárt felnyitja.
hadd lássuk
Használd talizmánodat, kölyök!
most
erejét;
szólj! mit
Kurta Péter vonásai
meit némi felsséggcl függeszté
Mard erre.
nem
tuda eléggé bámulni
Kis szünet után, fel
a ííczkó
:
cseng
sze-
A
fog-
reá,
fleg
rajta.
hangon
átható
s
lettek
lyok leírhatlan feszültséggel tekintettek Bilibog, ki
idm!
akarsz; nincs késni
komolyakká
kiáltott
«Caríbago!)>
Mihelyt 6 e szót nal megváltozott,
kiejté,
Mardernek
vonásaiban
arc^a azon-
legnagyobb
a
meg-
lepetést lehete észrevenni.
— —
Hogyan?
birtokába
még reám,
A
kiált
fel,
hogy
várparancsnokokon
azt,
jutottál
e
szónak
?
mond Kurta
s
csak az
az
egy tudja
egy
bízta
azt kegyednek súgni, de nem már többen tudják az elégnél
meg akartam
tetszett s így
kívül
Péter,
io8
—
Megfoghatatlan
—
dolkozva.
kiáll
!
Marder, elgon-
fel
Kis szünet ln, mely
Kurta Péterre, mint a kik
nem
meit áthatólag
Marder
s
míg
fel,
s
kezekben,
—
:
A
mely
a
mond Kurta
!
melle dagadozott,
—
ha-
következkben sze-
melyet ki-
szó,
mindenesetre oly talizmán, melytl
Ugy-e
meg
a
pillanatra
szünet után, mintha a dolgot jobban
kis
zár van szász
tleg
tekintettek
gyanúsan szegezte Kurta Péterre.
megfontolta volna, folytatá
—
a
olvasni
dolgot
egész
az
foghaták. Bilibognak arcban
rag bíbora lobbant
ejtél,
kábultan
Bilibogot kivévén,
a foglyok,
arczo-
alatt az
kon egészen különböz kifejezést lehete
Péter
aligha
nyílnék.
diadali
érzettel,
tekintete kevélyen
s
—
nem
föl
s
megve-
járt körül.
mondám;
Marder, arczának de én öreg melyhez még egy szó, gonosz úton róka vagyok, s is juthatál, nem képes agyamat elkábítani. Te fogva Alig!
szokott
komoly hideg
maradsz
I
s
folytatá
kifejezésével,
holnap függesz
Kurta Péter pillanatra pilanatra
újra
—
visszanyeré
de csak
elbbi kevély
Én nem maradok és nem függenMarder mester a min igazán kegyed és
kifejezését
dek,
arcza
s
1
elhal aványodott,
:
!
én kett, és kétszer ennyi négy!
Ekkor barna dolmánya cset vont
ki
abból
:
—
alá nyúlt
Lépjen
egy teker-
s
kegyed közelebb
ide, emelje föl mécsesét, s olvassa ezt.
Marder közelebb
lépett
s
a tekercsben,
Kurta kifeszítve
tartott
olvasta halkkal
arcza kiderült.
;
két kezében,
melyet
foglalt
irást
Marder
közelebb lépelt s a tekercsben foglalt irást ohasta halkkal.
Jósika:
Az
utolsó Bátori.
Jl.
108. lap.
I09
—
mond némi
Ez,
mely neki igen
nyájassággal,
képébl szinte kirítt, ez Üdvözlöm kegyedet, kegyed
rosszul állott, és savanyú
a
mienk
A
dolgon
a
változtat
poroszló
;
1
I
poroszló belépett.
—
der, s a poroszló a nehéz s
Ajtót nyiss! szólt
Mar-
kulcsot dugta a zárba
nemsokára nyikorogva csavará azt meg; az
;
ajtó
Kurta Péter kilépett.
kinyílt s
Kijötte eltt
még egy
pillanatra
hátra hajlott,
úgy tetszett, mintha valamit súgna Bilibognak, kinek arozán egyátalában nem látszott a dereng
reménynek semmi Hallod-e ember
sugara. kiált
!
fel
Bilibog, most ösmer-
lek egészen.
—
Egészen?
Kurta Péter
felelt
kegyed Bilibog, az embervadász
kegyed
lyen igazán
I
nevetve,
eskümet
!
oly
én
Bilibog a székely!
—
—
kegyed e boltból többé kilépni! kegyed ösmer? Péter
igazán
értsen
:
hallja
a mi-
Kurta
nem
—
fog
ki
ös-
mer engem? van-e ember ki engem értene? Vigyázzon, nehogy míg a nap aláhanyatlik, azt kiKurta Kter én kegyedet nem ösmertem. áltsa fel Bilibog összeharapta ajkait de semmit sem szó:
i
lott.
— del zel
Elég szószaporítás, mond
még egy Marder
kis
és
beszédem Kurta
lesz
Péter
:
Marder, kegyedkövessen. — Ez-
kiléptek
eltti boltozat alól, nemsokára a nehéz dült be,
s
minden csendesen
volt.
a
tömlöcz
ajtó
dör-
A VÉDANGYAL. szeret téged,
minden órában -•
A
csudát tesz érted
s
—
Lessing.^"^
mi szépet éj^-föld összefoghatnának.
Mind
együtt mosolyog, hajnalán arczának. VrSimarfy.^°'^
A
Kurta
Péterrel
egy nappal,
után
történtek
mintegy 9 óra tájban estvc, a khalmi vár eleibe egy csapat érkezett: meg lehetett abban azonnal a
szász
fegyvereseket
ismerni,
Weisz
kiket
brassai tanács pénzért fogadtak. Öltözetük
földmívelkre, mint had
sr br
fiaira
s
a
fegyverkezet
csizma, a bárány-
különbsége
mutatták
hogy ezen emberek hirtelen gyjtettek össze. Két karcsú alak, csinos paripákon, volt a vezet az egyikben
kintet
azonnal
Szeiafinra
gyermekded
ifjú
a
szép,
lelkes
ismerünk: volt,
vagy
elttünk, vagy legalább ezen
a
mutatott, s a hosszú
redkben, bokáig legyrt süveg,
s
inkább
a
és
élénk
majdnem
másik
egészen
;
te-
ismeretlen
alakban az
;
bár
ér-
dekes szelid vonásai, úgy tetszik, mintha megjelentek volna már elttünk. Ezen utóbbinak arczán az általános kifejezés
viharos
elég
nyugtalanságnak
szilárd volt
volt,
abban
de neme a észrevehet.
II
1
kürtjébe
Szcrafin
—
—
Szcrafin
«Ki vagy?» kiálta
ki.
fdclt a csapat vezére
tanács rendelésébl
sai
rtorony ablakából
az
s
fujt,
egy borzas férfiú-f nyúlt
le.
a bras-
jövök ide.
—
—
tüstént nyitok; a Kegyed az, Szerafin? toronyr nemsokáaa a nehéz hidat ereszté le^ Be maga megjelent a sötét kaputölcsérben
—
;
nem
mond
jelentettem kegyedet,
hiszen ez szük-
;
ségtelen.
—
Helyesen, Martin!
mi ösmer-
felelt Szerafin,
jük egymást.
Mindnyájan a
leszállottak lovaikról,
Marder szobáihoz
sietett,
két
a
s
szokatlan
a
ki
ií^ú
zajra
kilépvén azokból, a folyosón találkozott vclök össze.
—
A
Szerafin
— — szem,
!
!
kiált
Marder
fel
mi jót
hoz
üdvözlöm kegyedet,
:
?
Parancsot a brassai tanácstól Parancsot itt
Marder
? szólt
a parancsosztás csak
kevélyen,
engemet
azt
hi-
egye-
illet
dül.
—
Emberül
Szerafin,
nem
felelt is
kegyed, viszonozá mosolyogva
kegyedet
eltte, hogy Serbán föltételeiben,
ellen
bszülve,
nyától fosztá s
s
t
fel
csapással
csép
a fejedelmi
mert Bátori oroszlán,
csapatok
szétzúzattak
alatt
ers
kinek
— sebe
!
ers
min
s
ám
Gábor
jókor vonta
szi
kalász a
kímélnünk
vesztében
feszíti
szigorú
és vajdakaftá-
az
Ót
tudva van
most mint segéd
;
mint
—
—
Bátori
hírétl
hadi
meg egy
van
barát vont fegyvert ügyünkért
azt,
;
Ráduly vajda,
mennyire ki
az
illeti
idegeit,
is,
s
kell,
mint az bosszút
pontosan
áraszt szivében,
szigorúan
Ígéretünknek
kötelelezéseinknek
s
nehogy ellenkez esetben
s
dühöng, Bátori
köztünk
s
legek úsznak, villám-
—
Mind
mint
oláhjaival
fleg míg
lépje keresztül havasainkat,
még
hogy
kell
megfeleljünk, ellenség
fergeteg
a
nehéz
itt-ott
fel-
záporrejtk.
s
helyes! de hová vezet ez? kérdé bé-
hangon Marder, kinek gyanús kétked
kétlen
kéken,
hosszú
a
elzmény
kissé
egyike
martalék
lel-
furcsának
tet-
szett.
—
A
volt esett,
feltételek
a
s
hogy
a csata
kiket Bátori
kétharmada
Rádulynak tudtára
iszonyaiban
ütközet
az
a
mindnyájan.
foglyok
éjjelén
némely csapatjai, halomra döntött
vagy szerteszórt, sötétben ide-oda tévedtek hol
foglyaikat az
s
né-
ersségekben hagyák, most azo-
kat kívánja.
—
Hm, hm! mormogá magában Marder: errl
az oldalról
a szél
fuj
tök Bilibog,
az
?
itt
embervadász
roppant váltságot fizetnének kardját adná oldaláról
;
—
ezt,
érteni fogja kegyed,
nám
ki
—
fogoly
öt
s
ezért
!
van a
s
köz-
székelyek
Ördög Balázs
talái.
ha a szerencse ide hozta
hogy nem örömest ad-
pusztán kezembl.
Istenemre!
igazsága van,
ha
mond
Szerafin,
a hálóbért s
kegyednek nagy árát mind
a tartás
az ötért megkívánja.
Marder
hallata pokoli nevetését:
—
—A
hálóbért?
a tartás árát? helyes! de tudja-e kegyed? hogy háború idején, ellenségnek magunk szabjuk az árt, mennyin eladható -— ez régi s az árú annyit ér,
'»5
lalin
közmondás; én fejenkint három olasz
ara-
nyat kivánok.
—
Kegyed
parancsnok!
számít,
jól
$
nem
két-
lem, a brassai tanács kész kegyednek a zsákmány-
ért
ból annyi
—
pénz kás;
Nem
félre tenni.
úr? mond Marder hidegen; és rab, igéret és ígéret, ez nálam a szoa brassai tanács Ígéretére én sem szolgálifjú
úgy,
—
hatok egyébbel Ígéretnél.
E pillanatban
nehéz aranylánc^ot vont
gyed e
—
lánczot,
bár
színlelvén,
ezt
ki
Marder után
s
fél
—
40
Tekintse
mond, lehet egykedvséget
— ez
nyugtalan
olasz aranyat
tekinté
azt
ér valamit!
darab
meg;
fel
láncz
a
nyúlt
úgy tetszék,
derülnének.
mond, annyi
elég tiszta, bár az olaszszal
szebeni
nyom.
mintha mogorva vonásai fokonkint
E
viharzása
a láncz két
rejthetlen kíváncsisággal
mértleg
s
:
árosának
némileg ccáfolni látszott; sing és
el s keblébl meg ke-
lépett az ifjabb bajnok
igaz,
nem
ér,
—
az arany
de nekem
kész pénz kellene
—
mond
Jó,
gyedtl
1
az ifjabb, örömest visszaváltom ke-
5 aranyért, mihelyt haza mehetek
mintha az ifjúnak békétlensége
tetszett,
s úgy ; növeked-
nék.
—
kegyed a fizetésre? ördögöt 1 fiának fogadta-c keg)'edet a Bárc
kész
—— —
más érdek Érdek!
—
ifjú s
rögtön
és
arczát hirtelen pír futotta
el,
felelt
indulatosan itt
az
a láncz! zá-
logba 15 aranyért, vagy ajándékba az öt fogolyért, Jósika
:
Az
utolsó Bitori. 11.
8
'»4
ha tetszik
meg nem
ám
elégednék,
magát!
ki
meg
vagy a kegyed feleletét viszem
!
foglyok helyett. S ha Serbán Ráduly
—
Az
lássa
kegyed
méregetve
ifjú
vajda
a
azzal
hogy menti
I
emelgeté
föl
s
Marder eltt tenyerében a lánozot. mond Marder kissé alantabb hanJó, jó gon, hiszen azért össze nem veszünk, alkudni szale
—
bad
;
1
bár kegyednek készsége, a szép arany lánczot
semmirekellért
néhány
nem
gyanút
— Gyanút, mond Helyes
az
kissé elhalaványodva.
ifjú,
tehát gyanúskodjék kegyed
I
másban
aligha
kidobni,
gerjesztnc
:
—
de míg aggá-
lyából kienged, addig mi, remélem, e lánczon több foglyot szerzünk másutt, és Serbán majd olcsóbban jut az itteniekhez.
— —
Az
mint
igaz,
mond
Megálljanak sustorog
lánozczal,
az
itt
kiált
!
közbe szólva,
Szerafin
idt vesztegetjük
csak az
ily
ifjú
:
fel
mi
béke kegyeddel.
Marder,
vér;
—
ördögöt,
ide
azzal
de nem zálogba, hanem szrt szrért!
a
—
tetszik ?
—
Igen, felelt az ifjabb
kurtán, mindig
gyönyör mív ékszert. mond közbe Szerafin, most
kézben
emelgetve a
—
Jó,
akarjuk
A
Marder még egyszer az ifjú felé láncz tehát az enyém? Igen, mond ez, mihelyt a rabok
— —
a
rabokat
látni.
Helyes
!
fordult.
—
az enyéim.
meg savanyún mosolyogva kegyed, nem árt a figyelem ily
jegyzé
Marder, jól teszi háborgós idkben
;
adok, hogy adj
!
ez
régi
latin
"5 szólás
s teszek,
:
hogy
—
tégy.
meg fognak jelenni. Marder a jöttékkel kilépett
A
ezen-
foglyok
nel
gömböly
keskeny, nehéz, szöget képezett el
;
mely
udvarra,
az
kavicsokkal kirakott négy-
egyik felét a hold
borítá
világa
me-
kékes fénynyel, míg a másik árnyékba volt
rítve,
melynek
éles ékalakú
elválasztó
nult le a félig korhadt várfalakon. állottak a Szeraíin
nak hosszában
határa
vo-
egyik
fal-
Az
emberei,
lovai-
kat kantárszáron fogva, s nagy csendességben, sze-
meiket a jöttékre fordíták.
Nemsokára lovag
a
hirtelen
Tarka Péter
ment,
le
el
az
;
sisakrostélyát
bizonyos
magának némi felsségi
t
hozták
foglyokat ereszté
ifjabb legeiül
;
adván
hetykeséggel
tekintetet a többiek közt;
az öles Bilibog követé,
s
ezt
más három
a
mindnyájoknak karjain és lábain láncz csörgött. Szerafin közelebb lépett Biliboghoz, ki kevélyen
—
maga körül s épen szólásra nyitá ajkait. komé! mond Szerafin, üdvözlöm kegyedet! rég óhajtám e szerencsét magamnak, majd visszatekintett
Bilibog
fizettetem azon szász fejeket, melyeket hétrl-hétre
küldött a fejedelemhez.
Míg
Szerafin
e
szavakat
majdnem dühösen
intézte Biliboghoz, addig az if-
jabb a lánczot adá
által
Mardernak,
ki
annak meg-
tekintésével egészen ellátszott foglalva lenni.
Szerafin épen Bilibog vol
sen,
Mardertl, egyszer
mond
mellett feléje
állott s kissé tá-
hajlott:
— Csende-
hirtelen és siígva, barát ölté
jenség álarozát magára,
s
itt
az el-
velem Kurta Péter
Bilibog hosszú tekintetet vetett Szerafinra 8*
szólt. s
ön-
ii6
kénytelen n\ozdulattal akará kezét megragadni
meglepetés
czában
;
ar-
örömsugár valának
hirtelen
s
olvashatók.
Marder
arra tekintett
dékosan fordítá
az ifjabb
;
Bilibogtól,
el
hs
arczát szán-
fürkészve
ki
füg-
geszté tekintetét annak karcsú termetére,
—
Hozzám ne
nyúlj
kiált
I
Szerafin, vissza-
fel
minnyomva a Bilibog kezét, vad embervadász den ujjadról csepeg a vér! Ekkor csapatjához fordult, mindnyájan lóra ültek, s a foglyokat közbe vévén, halkkal a lecsörömpöl kapu hídján kihaladtak. I
Szerafin elül ment, az ifjabb lovag egészen hát-
ramaradott.
—
Urak
urak
1
Marder
kiáltott
1
nekem számolnom
ki
kegyed azokat bizonyosan
ne aggódjék rajtok
kiált vissza Szerafin,
mint a
tartoznak s
kell rólok.
— Brassóban megleli Marder
a haladók után,
várhoz
békóimat visszavárom, ezek a
békétlenül
« Néhány jó kötél mogá magában, « mernék
kókat kovácsoltat szép
nek tudja hasznát venni
elég
is
felé,
jutott
elébb
volna»,
mor-
nem
boszankodik, hogy valami
eszébe.
szobái
vissza
fordult
lett
I
I
fogadni, hogy Weisz pat-
új I»
békóimból
minden-
;
Mormogását
a kapuhíd
visszacsapódása rekeszté be.
Gyönyör
nyári
est
trücskök egyhangú dala gése
hallatszott,
míg
volt s
az
;
alant
a
völgyben a
ungok ismételt reke-
Szerafin
s
csapatja
haladtak lefelé a khalmi bérez konyúlatán tét
rengeteg
mint egy
felett,
ezüst
velk szemben
sziget, s
I
a hold
lassan
A
sö-
úszott
fénye gyémántpelyhckct
'»7
függesztett tört
meg
vasairól
sisakján
tölgyekre; a Szerafin
az agg
egyik sugara, míg többek a csapat mellszökdeltek vissza. Lovagaink csendesen
szándéko-
foglyokat
mintha a gyalogló
léptettek,
san kímélnék.
meg
Bilibog neki, s
ért
akart
volt, a mit
bizodalmas csak
fogoly
többi
a
de Szerafin
szólalni,
ezen intésben valami
intett
egyet-
s
nem
azért
vett észre, mivel önsorsokkal s kétes helyzetökkel
voltak elfoglalva.
Negyed lomtól,
Kha-
már
lehettek
órányi távolságra
midn
Szerafin megállítá lovát;
egyszerre
a foglyok kis földemeleten foglaltak ülhelyet; az egy Bilibog állott, szép sugár erteljes termete
mindnyája közül
kivált,
s
nékie
valóban fejedelmi
tekintetet adott.
Szerafinnak egy szálltak lovaikról
intésére
ketten a seregbl le-
csak akkor lehetett észrevenni,
;
hogy ezeknek paripáik
csinosabban
sokkal
voltak
felkészülve a többinél.
Szerafin
az
s
t
kisér
tak s közel Biliboghoz
sakjának nyúlt
le
nem
rostélya,
volt
annak elejébl,
védszer, vágás ellen
;
álla
az ifjabb
dig leeresztett sisakrostélylyal Szerafin
mond,
csapathoz
meg vagyok
nekik az fákra
a
alkudott
aggattatom
gítség nélkül.
s ezt
;
e
leszállotsi-
ujjnyi
vastag
aczél
felé
hajolva,
mint
azonban még minvolt.
Szolgálatokkal,
Várdai
foglyokat
Yárdai
is
meg. Szerafin
fordult:
elégedve.
bért
lovag
fiatal
állottak
maga
!
itt,
fizesd
ki
majd a
elvégzi
se-
ii8
A
foglyok összetekintettek,
Szerafinnak c nyi-
s
latkozása annál különösbnek tetszett
nem hanem
eddig
is
fogva,
a
könny
a
számos fegyveres
Tarka Péternek nult el
—
:
Ha
ajkai körül
szerepet
szédjának,
terhe
lánczok
ezek mennek,
nekik,
mivel
ket
tartá
kiséret.
megvet mosoly vomond súgva szom-
cserélünk,
Várdai
aligha
s
uram nem függend, mit gondolsz öcsém?
—
Én
jobbat
náladnál,
nem
az ármányos
ördög
ez
kibe
hét
dolga,
ha nem több. ezek suttogtak, addig a lóról leszálltak kö-
egy vaskos
zül
aligha
bujt,
Míg ki
Péter
Kurta
minden
hiszem,
azt
s
békességesen fog lefolyni; teringettét!
szke legény nagy
erszényt vont
keblébl, mindegyiknek a csapatból valamit
fize-
tett.
—
Úgy
mint
tevéi,
mondám?
kérdé
Szerafín a
visszatért.
—
Jó,
folytatá
szavait, tehát
meg
toldám
s
;
s
a szász.
többiekhez
intézve
kegyeteket a további
hogy ok ne legyen
kísé-
a panaszra,
elégedni a
meglátszottak
igen
nemsokára, hangos köszönet
ságok után elnyargaltak a
a
az igért bért.
csapat féríiai
bérrel
Szcrafin,
ezennel
rettl feloldom!
A
egykedvleg
Igen, felelt
—
;
s jó
darabig együtt
kíván-
látta
ket
kisér szem, míg távolabb szét kezdettek egyen; végre egészen eltntek szem ell. Eddig minden csendes volt: a foglyok nyugod-
kint oszolni
tan ültek kat,
jó
távol
Szerafintól,
csak Bilibog állott
csörgetve
mellette;
Várdai
lánczais
a
má-
119
közelében;
—
lovaikat
fegyveres
leszállt
sík
Szerafin
tartották
a foglyok közt halk susogás hallatszott,
s
Várdail
Szerafin, Bilibogra mutatva,
kiált fel
a lánczot e fogolyról.
old le
Várdai némi fáradság
után lefejté
azokat kezé-
rl, lábáról a termetes székelynek. Szerafin leemelte sisakját, a szell fodorítá
—
jeit:
Bilibog
koméi mond,
itt
a
ló,
fürt-
üljön fel
h
szolga, Várdai, kisérni fogja kegyed reá; e kegyedet! A csatamezn a kard fogna határozni
közöttünk.
—
Szerafin! kiált
fel
Bilibog, önkénytelenül el-
érzékenyülve egy pillanatra, hol szászok közt
?
vevéd magadat a
ez egyenes, e lovagi lélekkel
?
Iste-
nemre ha bíráitok, a tanács s a polgárok, hozzád hasonlítnának, derék hadfi! most nem egymás ellen, hanem egymás mellett vívnánk s ez üdvösebb 1
lennel
—
Félre ne értsen kegyed, szólt Szerafin nyu-
godtan, az egekre! oly ünnepélyes pillanat
temben
!
hogy nem
árnyékoldalát
cselekszem, bízottja
eltt
—
is
nem
akarnám ennek csak egyetlen meglehet, hogy a mit
gyaníttatni is
az
vagyok egy
lénynek,
nem volt ismeretlen Az én gyanításom I
ki
s
én csak meg-
egykor kegyed
I
kiált fel Bilibog,
gyöngéd
kozott.
önkény-
azon fiatalabb lovagra,
leeresztett sisakrostélya alól szegezte
sugárit ezen jes
;
tettem
én
telén függesztve tekintetét ki
ez él-
szemeinek
érdekes jelenetre, s kinek szabályteltagjain
neme
a reszketegségnek mutat-
—
S
a szép
az
ki
kérdé Bilibog élénken, még mindig
?
lovagra
fiatal
függesztett
Szerafin, derék lovag gálatot,
mely szintoly fontos a hon,
lyemre nézve
— A
A
szemekkel, szólj
kinek köszönhetem c szol-
I
mint
szemé-
adja
az ég!
?
honra
is?
kérdé
Szerafin,
fiatalabb lovagnak hallható sóhaj emelkedett keb-
lébl.
—
Ekkor Tarka Péter szólalt meg, közelebb lépve Hallod-e Bilibog komal ha mi itt veszteglünk? :
együtt kedvem volna egy négy lovat látok s négy embert, mi öten vagyunk; s ha Isten velünk, csak egyik megy gyalog s az kegyed lesz Bilibog koma, mint
teringettét
lánczostól
1
próbát tenni
itt
;
a kinek leghosszabb a lába.
—
Bilibog Tarka Péter felé fordult: Zsebemben semmi sincs, földi az öreg Marder kikutatta minden rejtekét de itt ujjamon egy gyr még, ezzel, ha kegyed társaival együtt Fehérvárt megI
;
jelenik a fejedelem udvarában,
nem
Tarka Péter a beszélre tekintett tartásában oly valami parancsoló
s
lesz kárára. s
annak egész
hód/tó volt egy-
—
hogy sokkal alább hangolá szózatját: ? mond kérdleg. Ott, ott felelt Bilibog, ott megújítja kegyed ösmeretségét a fejedelemmel, ki örülni fog, gondolom, kegyedben oly ficzkóra találni, ki a fejedelem kegyét dicsségnek tartja s ezért megbocsát, szerre,
A
fejedelem udvarában
—
;
ha azzal mérték fölött kérkedik szaporítás,
négy
—
férfiú itt
is.
De
fogoly
elég a szó-
ide
tekintsetek
nem
ellenség, tehát ok nincs a
társaim
I
e
meg-
lai
támadásra, sót épen ellenkezi kegyetek szabadok, s
mehetnek
A
Isten hírével
!
foglyok élénk örömmel emelkedtek
bl,
nemsokára Várdai,
s
delmével
—
föl üléseik-
a másik szász lovag sege-
a lánczokat leoldá tagjaikról.
Tehát szabadok vagyunk. Bilibog koma? kérdé
Tarka Péter hetykén.
— —
Mint
hal a vízben, felelt
Ide a
lánczokka!
azokat a földrl,
kiált
!
a kérdett nevetve.
Tarka
karmantyúiknál
s
fölszedvén
fogva
egymásba
akasztá, így függeszté a láncz füzérnek egyik végét
egy magas tölgynek ágához az út mellett
egy más fához.
—
s a
mási-
mond, meglelheti Marder mester nyakszorítóját; s most már Isten kegyetekkel én megyek, de nem azon az úton, melyen jöttem, hanem erre a bérezek felé, folytatá elre mutatva, s ha Isten segít, kat kissé távolabb
—
!
Ördög Balázs tanyáján leszek mond Szerafin.
hajnalra az
— O nincs többé, — Nincs — íbgva van, nincs menekvés. — Értelek, mond s
irtózatosabb el
s
a
Ráduly
Bilibog,
szégyenítbb
tudtam volna várni azt
attól,
s
az
nem
Halljátok,
egekre a
!
mond ;
a
kezében,
honnan
hasonló sors, talán
várt reám, ha hidegen
de életemnek ura va-
;
ha valaha erszak
nyomorult
indulóban voltak
I
meglepetve Bilibog.
? kiált fel
gyok
Itt,
foszt
Serbán pallosa
foglyokhoz fordulva,
meg
lesz azi
kik
már
— Fehérvárt elvárlak benneteket, a
fejedelemnek emberre van szüksége. S
te, folytatá
az egyikhez fordulva
I
:
jutalmat várhatsz
h^lgattál.
111
mikor hallgatni üdvös
volt, s ezt
nem szoktam
fe-
tévé:
h ember kire legtöbb szükségem van megszólított Bilibog, kezét — Viszontlátásig pajtás! mond nyájasan vere-
getve
meg
ledni
;
az,
jelenben!
a
vállát
vállára
1
Emlékezhetünk, hogy egy
halmi börtönben süveget emelt Bilibognak
;
ez volt
kihez az elébbi szavak intézve valának.
az,
—
Holtig Bátoriért; kiáltottak a foglyok,
gan haladtak s
k-
a foglyok közül a
el
s ví-
Szcrafin, társa, a két szász lovag
;
Bilibog magokban maradtak.
— — Te gyalog maradsz most nincs módommond az egyik szásznak, — bért megadni Szerafin — ban, lovadért hangon — én kegyednek adósa maramond, azon szászhoz fordok. — Megállj Bilibog lóra ült
földi
:
1
s
a
.
tatá szives
.
foly-
I
.
:
újra
!
dulva, kitl a lovat átvette,
maradt még, látom,
leemelé süvegét,
s
süvegboglárom
a gyalogló fáradsága ki
van
fizetve,
nem
pói a süveg lombosa alatt észre
ezzel
;
a
itt
a ló s
Marder ko-
vették azt.
—
Ezzel egy nagy, drágakövekkel terhelt kalpagboglárt
szakasztott le egy rántással
süvegérl
s
nyujtá
a szásznak.
A
—
lovag
kérd
tekintetet vete Szerefinra.
Elfogadhatod,
mond
Mikor megindultak, lovagolt.
got
—
Szerafin.
Szerafin
Uram, fejedelem
tiszteletteljes
hangon,
I
a
Bilibog balján
szólítá
szükség
—
a
meg
Bilibo-
történteket
Ekkor elbeszélé, megfejtenem nagyságodnak. Kurta más, mint Dimon hogy Péter, ki hogy nem volt,
sok okunk van hinni,
t
felkereste; s a feje-
'>3
delem helyzetét tudtára adí s 6 Coelcstával közölvén a dolgot, sietett egy fiatal ismerjével, kinek hallgatásában bízhatott, a fejedelem kiszabadítására.
Bátorinak lelkes vonásai sugároztak
ó?
kiáltott fel.
A
tehát ezt
is
:
— Ccelesta
fejedelem terveirl szólt a jövendre,
den szavából az gesztelhetlenül
látszék,
fel
!
neki köszönhetjük?
hogy
s
min-
a szászok ellen en-
van ingerelve.
komolyan igyekezett vele megértetni, hogy a nyomás mindig visszahatást szül, s hogy Bátori maga adott els okot a meghasonlásra. Szerafin
— Meg
kell vallani
kiált fel Bátori
!
folyamában, nektek erdélyieknek, nak,
furcsa fogalmatok van
s
a párbeszéd
fleg
szászok-
a
hségrl.
az alattvalói
Tegyük fel, hogy mint ember, mint Bátori hibáztam; hogy voltak pillanatok, melyekben ifjú szenvedély s indulat elragadtak. Istenemre! kevésbbé vagyok-e ember, mint más?
a fejedelmi
s
ömleszti-e
a
süveg a halandó
hibátlanság
dicskoszorúját
feje körül ?
vagy a fejedelmi zászló Icngetése minembertl ? s ha
den
földi
hibáztam, árulásnak
gyük
fel,
kell-e
egy
fejedelemnek,
te-
hibás vagy inkább rosszul számított ter-
veit sújtani s
—
párát tova taszít az
azonnal
?
Hát féltékenység, nkönnyek
temondák, elég okot adnak-e
kezet emelni a fejedelem fejére
arra, I
szentségtör
S nem
ily cselek-
véseknek valánk-e kitéve országiásunk rövid folyama alatt ?
Mikor Ecsedrl
jöttünk
Kolozsvárra, népes
Erdélynek szine tolongott körünkboldog volt, ki magát udvarunk fény- s
vala udvarunk,
ben,
s
örömlehell körében
találhatá
I
— Hol vannak most
(34
azon
h
leventék, kik
örök hséget ígértek? s
nekünk bor s poharak közt Összeesküdtek az alávalók,
kiket az igazság pallosa el
nem
szág minden szögleteit összebújják
érhetett, az or-
— szelet lehelve
szunnyadó perjébe, vagy
szikrát vetve, hol gyuOh, az egekre a ti hségtek példás nk, férfiak, fondorkodnak ellenünk mi ismerjük ket, emlékezetünk könyvébe vannak negörbe utakon kivannak ártani veik beirva s míg törvényes, szabadon választott fejedelmöknek s uroka
reménylenek.
lást
I
:
;
k
nak
:
vonul
addig láthatlanul
fölött,
melynek
sötét
méhében
a felleg össze fejeik izzik
a villám, le-
csapásra készen.
A
Szerafin mellett lovagló
csinos
ifjúnalt
keble
fdé, nem lehete a lélek könyvében a viharzó homlokon s a szív ablakában a gondolatok képét látni, melyek keblét dagaszták de fejének némelykori önkénytelen rázásából, s azon majdnem görcsös meredzésébl karjainak, mely bels csatát gyaníttatott, lehete gondolni, mennyi erejébe került, a fejedelemnek kitöréseit felelet nélkül hagyni ; de a fiatal lovag, bár keble szembetünleg emelkedett; bár egy-egy fojtott sóhaj röppent ki abból, némán maradott. emelkedett
;
vonásait a sisakrostély
:
Szerafin igyekezett azokat menteni, kiket a feje-
delem vádolt; elhozta Betlent, ki tántoríthatlan hséggel ragaszkodik a Bátori-házhoz, ki mindamellett, hogy az erdélyiek t kegyvesztettnek hiszik, mindig, szóval s
tettel,
a fejedelem
pártján mara-
dott.
Bátori ajkai körül sajátságos mosoly vonult
el.
—
'»5
Végén ha
csattan az ostor
h
e kegyünkbl
nem
vát?
pompás
a
De
várat
s
;
bírja
Dé-
és
Bátori-háznak
a
tehát 6 hív, 6
jó,
nem
azt;
hunyadi
élt-e 6, s elei
század óta?
míg
mond, erre ügyelj Szerafin
!
ám megkívánhatjuk
hozzánk,
javával
még néhányan, Egy
a többiek gyilkot készítenek mellünknek.
h
emberünk volt, egyetlen személyünk védelmében esett I
nem
volt, s
-
oldalunk mellett,
-
cl; egy!
— ez Imrefi
t? nem bn-
egész Erdély gylölte-e
nek nevezték-e elszeretetünket leghívebb emberünkhöz? nem kellett-e mindennap, minden órában, nyílt és titkos
vádakat hallanunk ellene
nincs többé! folytatá Bátori, színletlen
fájdalom
vala
s
?
O
hangjában pillanatig
ö
olvasható,
volt
azon
egyetlen, ki bennünket magunkért szeretett, ki gon-
dolatunkat
tévé
tette,
a mit mi.
tátok
t!
Az ifjnak
magáénak,
—
Istenemre,
—
mond kitör
bere nagyságodnak.
el.
H
A
el
fel
h
foghat-
Szerafinnak szolga volt
h em-
de nem
bátorsággal
birt
a
megvallom róla; de
naponkint
tért
fejedelemnek arcza elpirult
;
urának,
ha Erdély na-
azzal,
urától, csak a fejedelem
nyerjen
vallotta,
nem
meg merni mondani,
álnok szive keveset gondolt
s
hitte,
eb,
Oroszlán!
gyáva volt az igazat
hnek
ti
indulattal,
harcztéren, ezt ellensége én!
ponkint pártol
azt
emelkedett keble;
újra
szép arczát vér futotta Imrefi,
ki
t tartsa
bizodalmában.
vagy azon igaz-
t
sérté, melynek oly ritkán hallott csendülése okozá hevülését, vagy elszeretete Imrefi iránt éb-
ság,
redett
föl
keblében
;
neki
a Szerafin nyilatkozása
is6
—
nem jól esett ... Csak ti szászok hallgassatok, mond kesern Bátori tégedet veszlek ki talán Szerafin s még egyet, egy angyalt, ki közitekbe az égbl szállt alá, s Istenemre oly fénynycl van körözve, hogy az ég lakóját benne meg lehet ösmcrni. Igen, a szászok hallgassanak a hségrl. ;
!
I
Mikor ezen országba
jöttünk a rendek szabad vá-
asztása által, tárait üresen találtuk; Erdélynek fondorkodó népei annyi dolgot adtak Zsigmond és András bátyáinknak, hogy semmi pénz nem mara-
Mi
dott az országban. részét ürítettük
hségében
kiknek kétes hittük,
az ccsedi
hogy valamint
bíztunk
mi
kincstárnak
egy
halmoztuk azokat,
jótettekkel
ki,
pillanatokig,
azt
kitárjuk kincseinket
Er-
dély javára,
úgy az erdélyiek is készek lesznek mindenöket megosztani velünk szükség esetén.
Hm
—
csalatkoztunk
I
hogy erszényeiket megnyissák
szász urakat,
dn
;
crszakoltatni kellett a gazdag
tás után
tudának
német
s
török udvart járták
kokkal
;
lám
elteremteni
arra volt pénz
I
hitszegésre,
melyre
alattvalónak,
nem hogy
s
mi-
okot
:
titkon,
mint az ész, átlátás kinél, az
s
követeik a
meg, gazdag ajándéI
jó
elrekészültek a
erszak sem adhat
h
kérelem, melylyel mi járul-
tunk a szász nemzethez. S Weisz,
s
;
egy nyomorult pénzmennyiséget, hosszas nóga-
hség hsét
egekre I szóban
s
azon
férfiú,
kit
hallánk dicsérni,
Ígéretekben
fogyat-
kozás nincsen: ezen Albinus, e szász királyi vagy mit
mondok?
—
nem
áll-e
vont fegyverrel szem-
közt, velünk?
Ekkor
az ifjabb lovagnak egész valóján
egy rán-
117
neme
gás
kiált élénken,
tclcn
nem
1
az
oka
hség
s
!
körülményekben alávalóság lennel Mi volt ez? kiált fel Bátori, e hang!
—
élénkség
gon
1
megállj
hogy
te kebled,
hallok,
lembe
szólj
ah,
orczadról
ugratott a
egy hangnak, melyet
emeld azon
engedj vonásaid
;
vagy te?
Ki
!
ezen
Menny-e
alak?
szállnak keb-
angyalai
ég
az
közelébe
kétes
te,
szállást adott
a hányszor I
s lovával
vagy
Ki
a szólónak.
—
!
ily
szenvedélyes han-
oh, megállj I folytatá
ifjú
;
h-
Weiszt ne bátsa mgysigod; ha
az ég tanúm
1
— Uram fejedelem
szaladott keresztül:
rostélyt
irigy
mennyébl olvasnom
fel
—
— A terjedt földön egy kebelbl ömöl-
het csak e dalhang, egy szempárnak sugarai árad-
hatnak így
nem
ki
a
mogorva vas
nyilasai
alól
l
Te
vagy földi lényl fegyverzeted aczélfalai szel-
lemet kerítnek körül,
s
kapcsaik hézagain a
nek dicse özönlik keresztül
Te vagy
I
1
menny-
kiált fel a
szenvedély ffokára hágott hanggal, te vagy, ismeréltem
lek,
szabadítója!
védangyalom,
magamnak
fele! Coelestal
Az
ifjú
megállítá ménét s karjának egy könnyed mozdulatával intett Szera-
lovag
kecsesei teljes
iinnak, kinek arczán a tes
habozást
szedte magát, fordult, ki ifjú
fejedelem
ébresztett.
megállítá
Szerafin is
nyilatkozása ké-
azonnal
lovát
s
össze-
Bátori felé
mindig feszülten tartá szemeit a csinos
lovagra szegezve.
—
utunk, nagyságos uram mond hogy nagyságod azon meggyztávozhatik tlünk, hogy nemtelen bosszú
Itt
elválik
Szerafin, örülök,
déssel
I
ia8
nem
férhet a nyilt férfiú kebléhez
ben legyen vannak
kik
férfiai,
bármin
s
;
szín-
nemzet nagyságod eltt lefestve, mind tetteikben, mind gondola-
a szász
taikban képesek azt megczáfolni.
—
Hogyan
kiált
I
kegyed csak eddig
hségnek
én
s
fel
kisért
— —
!
juk:
Ki
hangon
teljes
enyim
a
az
is,
I
silány bizonyítás-
mérséklett
a
egekre
megvívni
—
I
s tiszte-
nemzetemnek
ki
miként kész
enyéim minden
az
úgy kész vagyok életemet ketté hasímegosztani barátival.
S
te,
:
mond
ne tagadd,
szólj,
Hát minden ember
I
te
mert az is
zám ragaszkodnék s
elpártol
vagy. Istenemre
—
tlem?
vállaimon
—
egyedül
mely hoz-
hát minden embernek
?
rez-
elhagysz engemet?
a földön, s nincs szív, kedély,
állok-e
enyém,
neveked
Bátori fokonkint
zentséggel, te Coelesta az
felelt
Szerafin,
csatatéren
ellenségével tani s
—
a mit
barát vagy ellenség?
barátja, az
vagyok
s
az csak a
tehát elttünk, folytatá, tudni akar-
áll
— Ez nagyságodtól függ,
letiéi
vettem,
nem egyéb
s
—
bennünket?
csatlakozásnak
hiúság míve lenne, nál
kissé meglepetve,
Bátori
bne
az
a körülmény egész súlyának vétke az én
nyom?
—
Volt id, Coelesta! jobb, ked-
vesebb a jelennél; id, melyben szivem nagy tételek s ifjú
els szerelem közt
oszlott
fel-
meg! id,
melyben bálványozó voltam, s pillanatokra hittem, hogy minden szín igaz, minden szó való, akkor a lég fszert lehelt, a föld szk vala dicsségemnek,
szk szerelmemnek te valál.
—
Szólj,
;
a
bálvány,
kedves
melyet
CzilimI
imádtam,
jutnak-e azon
129
órák
met! gon,
még eszedbe? szólj, el tudnál-e hagyni engeNemi nem, mond kedélyes odasimuló hankedves jó leánykám úgy-e, te nem tudnád I
azt tenni ?
M/g
a fejedelem beszélt, Coelesta szivében zaj-
az indulat; a mit
lott
,
a
fékrázó
fejede-
fiatal
t
lemnek mentségére kigondolt, a mi még mindig lelánczolva tartá els s örök szerelméhez, mind felébredt lelkében dott föl
minden
;
szenvedélyének óriása magasoa mi vágy, a mi csábító egy els ;
szerelemben, varázsképpé alakulva terjengett eltte.
Mikor így hozzá fordulva s lelkes szemeit reá szegezve szólott Bátori, úgy tetszett neki, mintha egészen Ecscdit látná maga eltt; mintha minden szava a régi volna,
t
veszve, s
tak képeivel
s
még semmi sem
lenne
el-
csak egy kínzó álom gyötrené a mul;
a hang, melylyel Bátori szólott, oly
dalszer, oly szívig ható, oly édes
hogy Coe-
volt,
lestának egész szerelme fölébredett.
«0h!» gondola magában, «ez volna-e azon hóhér, ki Kornist nyakaztatta le
a kolozsvári
ez azon félelmes, cselszövényes
bent pusztftá a
ki
nk
nincs
Imrefi
tlel
—
kii
azon
többé,
s
a
fel
téren
ki
1
Sze-
nemtelen kicsapongó,
nem, gonosz
érezni kezdi, hogy
lán sokat megbánt,
Ez
aljas
kegyével
zsarnok,
el
—
nem!
szellem
van hagyatva!
fog emelkedni
most
távozott
ó
ta-
I»
ehhez hasonlók villantak keresztül a CoeDe jobb meggyzdéses lelki ereje
lesta elméjén.
visszafojták keblébe mindazt, a mi csábító volt ily
képzelgésben. Jótika:
Ax
Az
utolsó Bátori.
elválás órája ütött ]].
:
egy
a fejedelo
met tovább nem kisérhette
!
mindazt megtette, mit elvei
érezte magában, hogy
meggyzdése
s
tevé-
nek kötelességévé. Ezen öntudat adá vissza lelkének egyensúlyát,
ez a remek hölgynek egész bá-
s
Fölemelé
torságát.
aczélkerítvénye
alól
sisakrostélyát,
a
egy arcz tekinte
föveg
hadi
melynek
ki,
nyugodt és nemes kifejezése egy oroszlánt
szelid,
megszelídített volna.
—
mond cseng
Igenis,
ezüst
uram
vagyok, leánya
fejedelem!
azon Albinusé,
1
gyanúba
vett,
kit
nagyságod
én
Albinus
Brassóban
kirl feltehette, hogy a néplázadást
vendégét, fejedelmét
s
szerre.
Nagyságod akkor igazságtalan
azt hittem s hiszem jelenben
—
igenis,
az
Coelesta,
okozta,
ságtalanság
mely-
hangjával,
nek kiejtése a lélek rejtekeibe lopózott,
nem
is,
keletkezhetett
sértette
meg egy-
volt
—
;
én
hogy ezen igaza nagyságod keb-
De égtem
bebizonyítani, hogy Albinus sohasem voltak képesek, fejedelmök élete s ez okozta, hogy most szemellen törekedni
lében.
és leánya
1
—
közt állok nagyságoddal.
mondhatlan
Bátori
érzéssel
tekintett
a
szép
szólóra.
Szerafin szólalt
még nekem egy
meg:
— Nagyságos uram! mond,
kell hoznom, nehogy nagyságod érdememet túlbecsülje. A fogoly Bátorit én sohasem szabadítottam volna ki, akármi könnyen tehetem, ha Ha kiált fel Bátori hevülve, hogyan értsük ezt ? Nagyságod nyugodtan kihallgatand engemet. Ha most a nemzetek tör/ényének ereje volna
— —
dolgot tisztába
—
!
»3'
Erdélyben, ha nagyságod Weiszszal egyedül állana szemközt, egy oly lovagi szellem, oly nemes ellenséggel
:
Istenemre nagyságod fogoly maradott volna !
Bátorinak aroza lángba borult. élénken, némi
mérték
mely vakmerségedet
— —
Vakmerségemet Igen,
— én t helyzet természetét, menti — ;
?
—
szól
közbe Szerafin. azon
felsségi
vakmer-
fejedelem,
a
fel tudom fogni. hs, hogy nem mindig
ségedet mentheti, ledd
el
tori lesz
ifjú
I
mond
sajátja volt, ismétlem,
folytatá
hangon, mely neki
Tetted,
neked adni, Szerafin,
jogot látszik
fölötti nyíltságra
—
vándor azon országban,
—
hol
De
az
t
ne fe-
zött Bászabadon
választották úrnak.
—
—
Fejedelemnek, igazftá
ki
Szerafin.
Úrnak! mondom én, kiált fel Bátori. Ha Magyarország részeinek, ura vagyok, ura vagyok s leszek Erdélynek s ezt ne feledd, s úgy intézd szavaidat, hogy azokat hallgathassuk. 1
Szerafinon pillanatra tetszék
úgy
visszaélne,
t
s
némi
mintha
neki,
aggály mutatkozott
helyzetének
kényével
fejedelemnek méltó oka volna
a fogoly
gyöngédebb nyilatkozásokra emlékeztetni. Nagyságos uram folytatá Szerafin mérsékel-
—
!
nekem röviden befejezni nemzetem keblében nttem fel nekem hazafi érzetem $ nemzetem boldogsága, mindenem. Nagyságod értheti, hangon,
tebb
nyilatkozásomat.
engedje
Én !
szász vagyok,
—
—
mit kell minden szásznak érezni, mióta nagyságod az egész nemzetet végveszedelemmel fenyegeti s így elbbi nyilatkozásomban semmi sért !
9*
13a
nincsen.
De
nagyságod nem Weisznak volt foglya,
hanem a dühös Serbán Rádulynak, nem fogoly tehát, hanem halálra szánt: ez határozta cl Coelesmert én csak parancsát teljesítát, t mondom,
—
tem,
mindent elkövetni
Dimontól
sára, mihelyt
—
Coslestal kiált
fel
ban
maga!
volt sértve,
hogy
— bár
is,
n
a
nagyságod kiszabadítá-
megtudtam.
Bátori szenvedélylyel. Iste-
t! de
nemre! én bámulom
meg
a
azt
értem; nemzete,
—
legalább
!
ez a szerelem
!
is
—
nem
ti
gal teljes volt
:
és
mégis
1
értitek azt
Coelesta megszólalt, tartása kecsesei
—
azt hitte,
szerelem iránta minden pillanat-
növekszik keblemben,
s
Lásd SzeraBn
atyja,
s
Nagyságod tettemet
méltóságtúlbecsüli,
én ugyanazt tettem volna másokért is! Másokért is! nem, nem! Czili! kiált
—
fel Báhogy szerelmed s hséged minden tettedbl kitnik, ne tagadd el szived ér-
tori,
ah,
zéseit.
ne szegyeid,
—
Lásd, a
fejedelmek
élete
oly
viharos,
hogy egy pillanat, mint a jelenlegi, évek keserségét kiegyenlíti. Coelesta hallgatott s SzeraBnnak intett, mind-
oly sivatag,
ketten megfordíták lovaiknak fejét.
— —
hatik,
kal,
Várdai követni fogja nagyságodat, benne bíz-
mond
Szerafin.
Szabadság a szebenieknek, béke a brassaiak-
uram
fejedelem!
—
mond
Coelesta inkább
következ
pilla-
natban, Szerafínnal együtt villámgyorsasággal
vág-
javaló, mint
tatott a
követel hangon
;
s
a
völgyön keresztül, mely rövidebb vonal a
khalmi útnak egy nagy
ívét hasította keresztül.
BETLEN GÁBOR. Vándor ! mondd nicg a városban, hogy ezek • tfirvcnyírt estek el 1 Thermopilákni! clEmtékkiyoén :
A
estcknck.
A
nem
fejedelem
kevés fáradság után megérke-
Szebenbe, hol
zett
kozva
ereszté
együtt
el
Várdait
magától,
el
fogottak
hova késbb a vele
megérkeztek
is
reg közé soroltattak. goly,
gazdagon megajándés
—
s
a fejedelmi se-
Tarka Péter, és azon fo-
kinek hallgatásaért
Bátori jutalmat ígért
—
tisztekké lettek.
Nem
bámulhatunk
Weirauchot
szívelhették, s a dolog
ösmerték, rít
hogy
azon,
a
szászok,
kik
nem
igen
a fejedelemhezi vonzódásaért
—
Weirauch,
közelebbi
közönségesen azt a
viszonyait
hitték,
mentette
királybiró,
nem
hogy Báto-
meg
a fog-
ságból."*
Az események
közben Augusztusban Serbán Ráduly e
srdtck
a fejedelem seregei-
hez közeledett, és Schellenbergnél
A
római
császár
nádort küldötte
Bátori
le,
Közel a fejedelmi
ellen
tábort ütött.'"'
Forgács Zsigmond hadakkal
Erdélybe.
Szebenhez,
egyesültek
válogatott lakhoz,
Erdélyben.
»S4 a
Ráduly
nem kevés nyugtalanímég akkor kezdé népét
orgács seregei,
s
tására a fejedelemnek, újra gyjteni
ki
gyakorlani.
s
Betlen
az
ellenséges
három heti fegyvernyugvást eszközölt közidt Bátori török segély kérésére hasz-
vezérektl ki
a
:
nálta.'"^
Eltelvén
Rádulyt
s
a
hadszünet,
Forgácsot
doklott hegyek
s
a
fejedelem
visszaverte
ez utóbbi ezer bajjal
s
;
Lengyelországon keresztül vissza
buj-
MoldvaMagyarhonba.
völgyek közt, Oláh-,
s
Roppant zsákmány maradott a Bátori kezében, melynek részét fejedelmi bkezséggel osztotta fel seregei között. De mind a mellett Nagy András heves panaszra kelt a fejedelem fösvénysége ellen.
Forgácsnak elszaladása az erdélyi uraknak sok gyat adott tréfákra nál
;
—
s
tár-
a többi között az udvar-
az akkori konyhalatinságon ezen verset csinál-
ták reá:
«Pergc
domum
Fbrgács, terget tua tergora kor-
bács. »'°9
Brassó egyedül maradott, önerejére, önvédelmére szorulva. Félelem s rettegés foga a szászokat körül,
de
volt
s tett.
egy közöttök,
E
ki
mindenkiért gondolkozott
férfiú "Wcisz volt.
Mióta
gának bizonyítványait adta már, az elrelátó tanácsost,
dek
a szászok
hanem
a
hadi bátorsá-
benne nemcsak hst, az erst kezs
megismerni és bámulni
:
azóta min-
den központosulni kezdc személyében."" Látni kellett
t
éjtszaka, sárga gyertyájánál ülve,
agg tarka sznyeggel borított asztala mellett, tollával
kezében,
s
körülte
öt-hat
hirnoköt
iró-
vagy
'35 követet, kiknek leveleket ada
Bározaságot
egész
kezeikbe,
átfutosták
kik
s
az
Mint
parancsira.
a
beteg, orvos érkeztekor, kiben bizodalma van, enys idül úgy éledt s ébredett mindenki Albinusnak jelenlététl hová egy levele vagy rendelése
hül
:
;
érkezett, a keblekbe önérzet tért vissza, s a karok
munkára
feszültek.
Látni kellett t, kis pihenést engedve tagjainak,
gyalog vagy
kevéssel éjfél után, fel
s
utczákon,
az
alá
denkitl ösmertetve
:
lóháton
léptetni
mindenkit ösmervc
hol
s
min-
seregeknek parancsot
a
adva, hol a falak kijavításában munkálóknak, bizta-
kedvet
tással
A
rugó
a szellem,
a bálvány,
ingert öntve kebleikbe.
s
,
volt
mely
mely
a
gépelyt mozgásba hozta
életet fuvallt a
mely körül
;
különböz testekbe;
minden
forgott,
mozgott,
indult.
Albinus
nem
volt barátja a védelmi rendszernek,
örömest elzte meg ellenségét; de igen tudta, mikor üdvös
a
támadást
csata terén, seregei
váltani
öt
fel.
a
valami elragadó
látni,
azon komoly nyugalom, azon hideg, elszánt
volt, s
bátorság, mely
ment
szerre, vitézi
ezzel
homlokán
s
t
katonává
s
volt gondolatlan
vezérré emelte egy-
hetykeségétl
a
köz-
köznapi bátorságnak, mely a hadi mozgal-
makban oly mindennapi, ö semmi veszélyt meg számínem vetett, de egytl sem rettent meg tott, fontolt de ha tettre került a dolog, karja villám volt, mely váratlan s irtózatosan csapott le ;
;
ellenségei közé.
Brassónak jelen
helyzete
csak
a
védelmi rend-
1)6 szert tcvé lehetvé, s Weisz
ségesebb tulajdonai közül
újra egyét a legszük-
j
egy
vezérnek, fejté
seregeit nemcsak gyzelemre tudta hanem azoknak élelmekrl is gondoskodni.
tudniillik
ki,
vezetni,
Brassónak
falai
kijavíttattak
eleség s fegyver gyjtetett vár
a város, az akkori
s
állapotban
nem igen Homin tent
volt,
megersíttettek
s
még
a
;
akkor fennálló
idhez mérve,
oly védelmi
hogy egy Albinussal kebelében,
félhetett megvételtl.
basa, ki Bátorinak segítségére jött,
ret-
pusztítást tett a Bárazaságban, s táborát a város
küszöbén, a papiros-malom közelében ütötte fel.'" "Weisz
tek
és Crestels János fényes kísérettel jelen-
meg
a felbszült basánál, a kolostorkapu eltt
a törököt a lelkes férfiaknak bátorsága
bámulásra "Weisznál
Azon szép
késztette.
természetes volt,
meglepte
tartással,
;
s
mely
igénytelen külsjének
s
valami nagyszer nyugalmú fontosságot adott, szólalt
meg
tetteit,
Brassó ügyében
eleven színekkel
ereje volt,
—
t A
hogy
s
fejedelem
a
meg Hominnal
értette
szászok igazságos ügyét,
gatá
elsorolta
;
a
szavainak oly reábeszél
a basa kibékülve s enyhültén hall-
végig.
nagy
császárt
tehát,
igazságtalanságokkal áltatták
kioltott
el,
fel
szép
s
Homin, seregeit
egy hiú, önkényes fejedelem kegyetlen kedélyének ringatására
basát
s
vesztegette
—
Allah
!
rizd Homin
a hatalmas császárt ily háborútól
vaidnak, keresztény
leme szól ajkaidról fogok.
;
I
;
hitelt
adok, az
holnap
I
— Sza-
igazság szel-
seregeimmel
távozni
>37
Ez meg
is
A
történt.'"
tOrOk
segédcsapatok
visszavonultak, a fejedelem egyedQl maradott sere-
Nem
geivel.
élk
között
osztályával
Ördög, Varkocs többé az
volt Jmrefi,
Nagy András, ki a martalékokból meg nem elégedve, már ezeltt össze;
veszett Sátorival, dühösen udvart,
s
hagyta
vad hajdúival Várad
meg
csapásai
srdtek,
Bátori
rettenve.
«Ez az
alattvalói
kor,
A
volt rázva,
de nem
hség!*
azon
tez azon dicsség,
ott a fejedelmi
felé vonult.
kiáltott fel oly-
boldogság,
fejedelmekre vár; ez bére minden
sors
mely
a
jótéteményeik-
nek!? tehát elhagyatva, gylölve, kerülve azoktól, kiket leghívebb embereimnek hittem egykor, egyedül állok. A zajok tornyosodnak körültem, s minden pillanat fenyegetbbé alakul. Ah I ezek a szászok, kiknek vas fejükön s fondor leikükön min-
den tervem
Istenemre!
szétzúzatik.
eltörlöm
ket
lézeng rémek fogják sóhajtani: itt egykor szászok laktak!* Másnap reggel, a Homin eltávozása után, Bátori
a föld szinérl, s váraik romjairól csak
parancsára, Brassónak külvárosait tzzel-vassal fel-
emésztették portyázói leszté
már híg
keverte vár
s
fel
a
az
este
;
a
hold romokra öm-
ezüstjét s a szell fodor fellegekbe
lakok
egykori
kerített
város,
A
brassai
állottak
mint a
kporát.
sértetlen
bérce, melynek bordáiról hófuvatagok hömpölyögnek le, melynek vállain ezredes bükköket foszlányol szét a dühös éjszak, de vízözöneltti homloka százados redivel, nyugodtan hagyja dühöngni maga felett, s
Mint
körülte a vészt. a sötét felh,
melynek villámterhelt ölébl
mérge
már
pusztítva áradott
ki,
vonul tova, helyet
adva a napnak, mely rombolásaira önti zománczát,
úgy zúgott
A
Bátori serege a dúlás után.
el
fejedelem a poklot
vitte
keblében
el
;
mindenkitl gylöltnek kevélysége
Bátori-ház
—
dacz és a remény egész hatalommal,
hitte
de az egész
magát,
homlokán,
ült
nemsokára
volt
mert
kábítva, elirtózva sorsától, mindenkit gylölt,
szívében
s
felléphetni
újra
visszatorolhatni mindazt, a mi
s
eddig vele majdnem büntetlenül történt.
Bámulhatunk-e tel enedni
látva,
szükségessé
vált,
Nagy
hagyatva
nemzettl
s
a
ha
rajta,
udvarát
megfosztva s
neki oly
ki
bizodalmát bírta
egész
nép-
óránkint
Imrefitl,
oda-
;
Andrástól, utáltatva az egész szász
magyarok
szívében oly ürt
s
székelyek nagy részétl,
sem
melyet semmi
érzett,
vala
képes egészen betölteni. Magányos óráiban, mikor
nyomott
helyzetének egész súlya szép,
angyal,
szelid
mennyei sugár, mely tül
s
Coelesta, a
vállain,
eszébe,
jutott a
mint
egy
sötétség poklán tör keresz-
annál fényesb, világosb, dicsbb, minél egye-
dülibb, elkülönözöttebb és képzetibb.
«Ez
az egyl
magában, folytatá
•e.z
igen»,
maradott
ábrándozva,
kiáltott
fel
olykor
Bátori
h hozzám! — hozzám-e?» inkább
«vagy
szerelméhez?
lennie !» az enyém mindegy! Miként értette ezt Bátori, talán maga sem tudta tisztán, de mióta Coelesta kétszer, úgyszólván élelesz,
tét
mentette
meg
;
mióta
,
annak
kit
kell
Bátori a legérzéke-
leggyöngédebb oldalon sértett meg, ily azóta azt kezdé hinni. csatlakozást mutatott hozzá nyebb,
:
•39
hogy van egy kcbcl, melyben mondhatlan szerelem lángol iránta egy szív, melynek minden dobo;
gása az övé
!
—
Láttuk e történetnek folyamában,
melyekben nem tetszék lehetetlennek eltte, hogy Ccelestát magáig
hogy Bátorintk voltak olyan emelje
órái,
Tiszta hálaérzetet
föl.
min a Mi volt
Coelestáé volt,
ban ?
tehát
birta ?
—
a
az,
Láttuk t, mint
oly regényes sze-
s
relmet,
mi
ölelésében, ajkai fszerének
mától felmagasztalva, s a
oly gondolatra
a
rabját,
gyönyör Ágnes szemei-
illatkörében,
világítva, a pillanat s helyzet hatal-
csillagitól
mindent,
t
szenvedélyeinek
virágról virágra szállani, láttuk
nek
keresne Sátori-
ki
feledni
Ccelestát
és feledni
szép Ágnest kezével és fejedelemsé-
gével megkínálni
;
de
láttuk azt
i$,
hogy valahány-
szor Ccelesta közelében lehetett, ellenállhatlan varázs vonzá
lem
—
t
ehhez
min
a
tehát mégis szerelem, szere-
;
fiatalkor
álmainak
varázsa,
mikor
képzelt, sejdített, félig hitt alakok után sóhajt, s a
mit alig hihetnek a gondolattal
min
:
vél,
öleli
fiatal
boldog volnék? Coelesta
ily
déralak volt a Bátori képzetében, deti
szívéhez, azzal
hogy ha ez volna, ha ez lehetne,
hölgynek lényegét nem
álomkép,
ó
ily
tün-
c remek, ere-
birta tisztán felfogni
is de az ártatlanság varázsát s hatalmát érezte hódolt azon korlátoknak, melyek némán gyakorole gyermek eltt szelíják felsségöket. Láttuk magát den s alázatosan, de láttuk azt is, hogy ;
t
vádolá lanyhasággal, dolva,
nem annak
s
az ártatlanság erejének hó-
tulajdonítá azon erkölcsi diadalt,
melynek fénykörében istennként
állott
s
maradott
I40
meg
Coelesta, a kicsapongó, szenvedélyes, szeren-
csétl elkapott fejedelem közelében.
Ez
hogy valami
okozá,
kétes, valami rejtélyes
t
maradott azon a képzeten, melylyel Bátori
összefzése
te-
események különös mindkettejöknek nagyobb érdeküktl
kintette, s e rejtélyességet s
az
úgyszólván kettéhasított helyzetök,
még
növelte.
Bátori a szász nemzettel állott ellenségesen szemközt, azon nemzettel,
melyet
Coelestának,
mond-
nemes emlék lelke forrón ölelt magához, melynek érdekével, boldogságával lelke forrott össze gylölte nemzetének zsarnokát
hatjuk,
nagy
s
;
szerette Ecsediben,
benne,
fiatal
igen
szívének
még mindig
Ecsediben,
azon szikrát,
lényképét,
mely lelkének lobogását gyujtá meg, azon lehelletet, mely bels énjének éltet adott s e szerelem szztiszta keblében, épen helyzetének e kétessége, ;
felleng,
e szétváltsága miatt, valami
szen eredeti
maga sem gálatába élt s
Érzéseinek
volt.
foghatta
fel
tisztán, talán
nem mélyedett
valójával
volt
el
;
valami
de az
azoknak vizs-
eszme
összeolvadva.
hitte,
nincs az a helyzet, az a körülmény, mely
Bátoriévá tehetné
hitte,
;
st
egé-
természetét talán
benne hogy
t valaha
voltak pillanatok
bels
életében, melyekben e hit szinte tudattá magasult.
De
azon gondolat
tehetségében
van
:
;
Ecsedit
t
a
meg nem
menteni, ha
bosszú dühének tétlen
s
szenvedleg odavetni, ha segíthetett, oly gondolat volt, melynek szívtelenségétl s nemtelenségétl visszaborzadott.
Hogy
Bátori
ily
szempontból
s
ily
mélyen
fel
>4«
birta volna fogni
így 6 Coelesta tetteit csak
bl
meg
ítélte
;
nem hihetjük, s azoknak küls színezeté-
Coelesta lelkét,
erkölcsi
tisztaságát
lomnak, együgységnek,
özöne véd,
nak, melyet épen lobogásának
mindennek
tulajdonftá, csak
vallási
buzga-
szerelme nagyságá-
talán
szóval,
annak nem, a mi való-
ban volt: egy szép lélek felleng tisztaságának,
s
azon angyali ártatlanságnak, mely azt szülte és védette egyszersmind.
hogy szerettetik, s e hiedelem szívében annál nagyobb ervel birt, miBátori, mint láttuk,
hitte,
nél több oka volt óránként tapasztalni, miként
apad
azoknak csatlakozása, kiket jótéteményekkel halmozott,
vagy a kik
haragja lobbant
miként
ellen, fel.
S
hitte,
történeti igazság
igazságos
hogy
az,
minden hibái mellett, néha egy tévedt árnya csanagyszer cselekvésmódjának mutatkozott benne is, s így megfogható, hogy némely tette, némely elhatározása még azokat is meglepte, kik
ládja
t
legjobban gondolták ismerni.
Mikor lom
Coelesta,
Mardertl
alatt Szerafinnal
kiváltván
zett; pillanatra mindent feledett s
mintha
vágyna azon
várfalak alatt
s
szerettetett, s
delme. (Istenemre
I»
tetszett neki,
úgy
lenni,
örömittas boldog órákat éldelt,
önmagáért
Kha-
a khalmi aggszer termekben annyi
Ecsedi
a sötét
t,
Bátori utána né-
eltávozott,
nem
kiáltott
s
ki
egyszer életében
mint Erdélynek fejefel
magában,
midn
a kedves hölgynek sisaktolla a távol kékjével olvadott egybe,
s
karcsú
derekának bíborfalai a
napnak sugárival folytak össze,
f
az
enyém
kel lesz.
141
az
enyém
min
!
igazán Bátori vagyok
szállítsa
;
6
mennyet keblembe vissza, feledtesse velem hízelgim könnyen szétfoszló seregét, édesítse szerelmének mennye mindazon keser érzések tengerét,
a
—
Felmelyek össze-vissza hullámozzák keblemet. magasztalom t, fel ó az egyetlen, ki bennem meg nem botránkozott, ki nemzetének, a sorsnak !
s
az egész világnak
vegye jutalmát
enyém
.
lesz
maradt hozzám
nem önkényt, erszakkal
Ah!»
kiált
is
«csak legyen egy-
fel,
szer a magasban mellettem, sával,
h
daczára,
ha
s
!
fog
ki
békülni sor-
mint a sötétben nyavalygó növény az éltet
napnak hevével,
fonnyadó viráglevelek a magas
a
s
felleg ezüstjével,
melybl
es
az éltet
harmatoz
le reájok.»
Egész Erdély színe eltt
lesta? vagy csak titkos házasság csatolja
még nem
ez iránt
Coe-
legyen-e
neje
ket
volt tisztában Bátori,
össze?
de ragasz-
kodása ezen érdekes lény iránt oly magas pontra hágott már, hogy minden
émelygs
volt
eltte
;
s
nkegy huzamosb
bár érzékei ragadták
gaz kegyénekeinek érdekökben olyanok,
azokat
mint
el,
fejedelmi
ebédeim
;
a lég,
Coelesta szerelme s
tekintetei, a nélkül,
kitérést
vissza.
a
nk
költöm
tagjaim meg-
könny, mint
a
mint a tavasz fszere, vidítnak
hogy lankasztanának.»
szükségesnek
véltem
vábbi folyamának érthetésére,
hoz
«Ezek s
cl, s
mámorban
vígan
;
de utánok fejem szédelg
nehezednek felh fölötti
E
t
volt
sokszor mondotta magában:
tartani,
ideig
s
a történet to-
most térjünk ah-
'43
Szebenben egy határozata által a szászokhalmiakat és beszterczeieket vévén
Bátori
csak a
kat, ki,
hazaárulóknak
nyilatkoztatá
egész tizedet megtagadta,
papságtól
a
;
az
Géczi Andrást gazdag
s
ajándékokkal sietve elküldötte Stambulba úrhoz, hogy tetteit ottan igazolja
tle
s
a
nagy-
újra segít-
séget kérjen."^ Géczi,
Bátorinak titkos
ki
mint feljebb láttuk, Kornist a fejedelem
nem
lépteit
Andrással, sok értekezés színleg kibékült
fleg
De
t
s
zaklatást
Brendorf,
Brassótól, mely
ket
nem
mint
sem
vesztették
hajdúival a szászok
s
bujtatott
s
újra.''*
minekutána
a
minden-
fel,
minekutána Marien-
;
Honigsberg
a szigorú télben
egyedül
védheté, a brassaiak
de
feje-
dühös Nagy
a
bérbe fogadá
szenvedtek Tartlau
a
vitatkozás után, legalább
Bátori
kiket
nem
s
sem hevertek,
a brassaiak
burg,
hol
ki,
termetes
a brassaiak ellen
székelyektl,
A
küld érdekében intézend.
a
s
ugyan,
eltávozott
delem Nagyváradra ment
s
volt,
várában rejtegette
létai
ell,
bosszúja
ellensége
elállottak
tovább nem
maradtak
egyedül,
;
még önbizodalmukat. Sükösdi Mik-
szászok
már,
el
hanem mint
város,
Georgi Mártont
s Gergescht küldöttek a nádorhoz Magyarországra, hogy neki a város helyze-
lóst,
tét fölfedezzék, s
Egy
év
telt
t
így
siet részvétre el,
egy hosszú,
veszélylyel teljes év, a leghosszabb
nemzet
évkönyveiben.
buzdítsák."'
Ekkor
kínnal, bajjal,
választatott
ünnepélyesen a város birájává névvel leg rég az volt már.
a szász
talán
— Bátori Ígéreteket
MCeisz
bár tett-
is,
s
ajánláso-
Dimon
kat tétetett "Wcisznak
igen sokszor
ki
által,
megfordult Brassóban, hol tudtával, hol tudta nélkül Weisznak.
A
fejedelemnek sem ígéretei, sem
"Weisz •
A
koczka
ég tanúm
I
lelkületét
veszélyes játékot.
Ha
désben.
A
el,
örökre
minden
ki
bontott még,
s
kivételt
nem engedek
—
fordul
nak, de
ügyet
el
Míg
1
mert
bíznék
ki
Bátor)
minden egyezést felsenkivel sem tenne, annál gylöl M.íg egy szövet-
alkut,
kevésbbé velünk, kiket darab csüng tápjainkon, ben, én
nemzet sorsa forog kér-
szász
megkötöm, akkor a szász nem-
a békét
zet elenyészik,
szavában,
fenyegetései
meg nem ingathatták. cl van vetve », mond nyugodtan, «s az nem én kezdettem, nem én akartam a
szilárd
!
I
s
egy
Igen
I
—
fillér
el
van erszényünk-
van vetve a koczka,
szögletei karikáznak még, számai változ-
meg nem
Az ég
fog egyszer állapodni.
az igaz
hagyja!*)
a szászok készültek, addig Bátori fegyver-
nyugvást eszközölt
Magyarországon,
ki a császárral
hol Turzó, a nádor, az erdélyi seregeket megverte
Tokajnál.
Nagy Andrást 6000
Bárczaság "^ ellen. a
Weisz
Dimon ellen
felé, s
azonban
által
hajdúval leindította
egész Erdélyt felszólította Weisz
éjjel-nappal
készületeit,
tette
mindent megtudhatott, a mi a szászok
készülben
volt.
Géc^i
török
a
divánban
Bátori megbuktatására használta befolyását,
török udvar
eltt
gylöletessé
tette.
Géczinek, melyben érkezését igérte
még élénkebb
ellenszegülésre birta
a
Egy
s
t
a
levele
brassaiaknak, "Weiszt.
A
ró-
•45
mai császár. Bakos
által,
szászoknak,
Brassóban
s
így
siet
igért a
segítséget
halkan
kedélyek
a
megnyugodtak. "' Márczius els napjaiban érkezett Bátori maga Bárczaságba,
s
Feketehalom
a
alá szállott táborával."^
Dühösen védték magukat a szászok a kis feketemíg Bátori nehéz ágyúkat vonatott el, melyek a gyenge falakat kezdek halomra dönteni. Ekkor adá meg magát a vár a fejedelemnek azon Ígéretére, hogy a védk személye s vagyona halmi várban,
bántás nélkül maradand."^
Két órával tak
el
;
a
A
nap már hanyatlófélben volt
majdnem
míg nyugati öblét
tották,
nyes szalagokként bárczasági
futak
egyik a Bátorié,
a fejedelmi
A
két
vala
fé-
kétfell a
A
körül.
sátor
pompás kék
másik a csapatok
égnek
az
völgyet
karolták
csak
;
fekete fellegek borí-
nap búcsúzó sugári
a el.
bérezek
fejedelmi táborban
a
után
csapatok tágas völgyet borítot-
keleti boltját sötét,
szép
megvétele
vár
a
táborba lépünk.
tágas
kivehet,
és sárga szövetbl,
vezéreinek gyúlhelyéül
melynek bordáit vörös sznyegek leplezek.
szánt,
E
két
sátor egy tágas utczának fenekét képezé, s a tábo-
ron végig tekint szemnek nyugpontul szolgált.
A
had
fiai
nem régiben
élénk mozgásban tértek
meg
nak verték be a földbe támasztották egymásra,
voltak,
a harcz
mint a kik
mezejérl
;
lovaik-
a ceövekeket, fegyvereiket s
itt-ott
egy-egy
máglya
vagy száraz gallyakat, melyek nemsokára pattogva emelek fel lángjaikat az égnek. A tábor közepe táján kerek dombocska emelkealá gyúrták a szalmát
Jóiika
:
Az
utolsó Bitori.
]].
]q
dombnak
dett, s c
aljában
hajdúi letelepedve;
gés és mozgás. arczaikkal
s
itt
Míg
Nagy András
voltak a
látszott a
a termetes
legélénkebb pezs-
hajdúk naptól
sült
feltrt dolmányaikkal, melyek alól ide-
ges karjaik tntek
ki,
mozogtak
el
s
hátra, hol
lovaiknak abrakot adva, hol estebédre téve készületeiket,
lep
addig a dombtól néhány ölnyire egy meg-
tekintet
Icgkülönösbek
a
Arcza egy volt
férfiú foglalt helyet.
közül
keskeny
;
keskenyebb emberi arcz
alig lehet
annyira,
minél
homloka öblös
;
redtlen ; vastag kiálló orr, széles száj, s hatalmas hófehér fogak, melyek minden szájnyíláskor és
E
megszámlálhatok valának.
sajátságos,
durva ki-
fejezés arcz nem
a legersebb testen nyugodott de e test, minden kényszersége mellett, valami oly könnységgel bírt, mely a nézt meglepte.
Ezen majdnem borzasztó tekintet nal
férfiúban azon-
t
Nagy Andrásra ismernénk, ha
volna
elébb írtuk
le.
Nagy András hátra tette kezeit, s nagy dagadó domb tetejére voltak szegezve, hol egy nem kevésbbé meglep lény foglalt helyet. Azon férfiú, ki a középmagasságú dombnak kúpján állott, szemei a
majdnem hét tás
nélkül
kemény,
lábnyi
magas
volt,
megérdemlette az
mindenesetre nagyíóriás
nevet.
Araza
szilárd kifejezés, vonásai keletiek, az
egy
melynek közepe buzogánycsapás következésében be volt horpadva, arazának valami
orrát kivéve,
visszaijeszt térdig
s
undorító
ér brködmön
tekintetet volt,
derekához szorítva, mely
kopott
alól
vörös
adott, öltözete
zsinóros övvel
nadrág
s
szí-
>47
nét vesztett magas sárga csizma
csikósOveg
melybl
fiit,
néztek
ki
;
fején
vitorlaalakú szárny nyúlt a
légbe, s kezében hosszú
kopját
bálványszer lénynek
feketehalmi
a
Szemei e
tartott.
várra
voltak
szegezve.
Nagy András fölemelte fejét s a dómra tekinMit állsz ott? kiált az óriásra, mintha három kopját nyeltél volna el, s egy hosszú trt fz-
—
tett.
tek volna válladon keresztül
A
—
dombon
férfiú a
Bilibog
embervadász
karó
!
.
.
mert
volt
—
még mindig
mintha gyönyörködtet
tott,
Bilibog
hallod-e
.
?
I
—
Bilibog
nagy
1
?
hallgatott.
szemlével
hallga-
lenne
el-
foglalva.
—
Hová mereszted a légbe szemedet, vén emmond Nagy András békétlenül, én szó-
bervadász
I
vagy kopjámat fúrjam hátadba?
felelsz-e,
lítlak,
—
Jöjjön kegyed
ide
mély
dörg hangon
Bilibog, ha valamit akar látni
mellém,
vezér
1
kiált
le
a várfalakra karókat állítanak fel.
Nagy András ladtak
fel
még néhányan
és
mely
a szemle,
;
itt
a
dombra sza-
kezde szemeik eltt
fejledezni, irtóztató volt.
A ték, fal
mint Bilibog
néhány
rovátkáitól
karó nyúlt
fel,
lommal. Ügy a karózáshoz. fát
emeltek.
s
a többiek a
dombról kivehet-
hátrakötött kezekkel állott, a vár-
ifjú
mindegyik eltt egy mellettük czigányok hideg nyugaelfödve,
félig s
tetszett,
mintha hozzá akarnának fogni
Túl a vár eltt egy magas akasztó-
Még
el
nem
kezdették a borzasztó
«4«'
mikor egyszerre egy
kfnos büntetést,
kintet lovag számos
fényes
meg
állott
nézk, hogy valami parancsot
ták a
oszt
szünet után lovát a tábor felé fordítá, ként
j
tek.
Nemsokára
s
domb
a
volt
:
—
Kis
mi-
aljához érkezett,
Nagy András
-
ki.
jött,
emelked-
a fergeteg, s utána poroszlopok
A
natra megrántotta lovának kantárát.
Gábor
te-
vár
a
kezeinek élénk mozdulataiból g)'anítha-
alatt;
falai
kísérettel
vitéz Betlen
nagy-
kiáltott fel,
!
pilla-
s
sága sátorában van-e?
—
Gondolom,
Bet]en felé
míg
újra,
felelt
fejét,
ez hidegen,
azonnal
s
a táborból
a
domb felé, mely kevés bámuló emberekkel borítva. gyorsan
folytatá
felé tekintett
seregenkint tódul-
múlva
pillanat
tak a
Betlen
vár
a
katonák
fordítva
alig
útját
s
el
volt
néhány perez
múlva a fejedelmi sátor eltt termett, hirtelen ugrott
lováról,
le
fényl kárpitok
s
lépett
a
alatt tábori
eltt egy réz tábori szék
lem
foglalt helyet,
hólyagos mív, ezüst sisak
borító
s
eltte
a
jgen vidáman kell
röppent
s
úgy
állott,
tetszett,
ez
tott fel
ez
nehéz
sátor
a
alját
keresztbefont ka-
mintha a fejedelem
élénken beszélgetne Dimonnal !
s
a fejede-
döntve ragyogó
volt,
a
:
—
mi ajkai alól
beléptekor.
Betlen a legingerültebb állapotban dott szólani
tágas
emelve,
melyben
fejedelemhez,
a gazficzkóknak ki
A
be.
félig tölt billikom
sznyegen, Dimon
rokkal. Betlennek
Úgy
állott,
e mellett oldalt
közel
;
sátorba
asztal volt
;
volt,
alig tu-
végre mintegy ert véve magán, kiál-
majdnem
illetlen
hevességgel
:
—
Nagy-
«49
ságos uram
tudja-c nagyságod, mi történik a fekete-
!
halmi várban
—
?
Nos? mond
fejedelem
a
nyugodtan, sisak-
tollán bibirkélve.
— le
A
Ah
1
szászokat
szavunk
adott
nagyságos uram
I
mond
!
dére ereszkedve, elször hajlik
eltt
férfiú
;
a
életemben
Bátori-nemzctség agg
rére, s mindenre, mi
Isten
kérem, vonja a borzasztó nagyságodtél
j
;
s
Ha
parancsot
kissé
százados hí!
ha az
vissza,
hogy száguldjak szelek
engedje,
parancsunk teljesedett,
emelkedve
térd
e
ember eltt szent
szárnyain vissza és segítsek, míg
—
ellenére öldösik
Betlen egyik tér-
székébl,
s
nem kés mond Bátori !
föl-
kevélyen szegezve sze-
meit Betlenre, úgy kegyednek szónoklata elkésett s
nem
reméljük, hogy alattvalóink közt találkoznék
vakmer, ki fejedelmének nyilvános parancsát teljesítlen merné hagyni. oly
Betlen fölkelt a fejedelemnek intése után
nemes,
;
oly
pillanatra
lelkes
érezni
kifejezést
kezdé
Gábornak
Betlen
büszke kéz-
egy
minden halványsága
arcza
mellett, oly
hogy Bátori
nyert,
azon tartózkodást,
nem
ellenében
vala
mely szo-
katlan.
—
A
nagyságod parancsát, mond
sem merné
teljesítlen
megmásolni, mihelyt
De
hagyni,
a
feketehalmi
mint
ií^ú
nem
tehettem, hogy
várat
oroszlánok,
én
s
Betlen, senki
nem merném
én
valóban
azt
azon ifjaknak gyáva
kik
$
annak
borzasztó spártai
gátoltam
nagyságodtól
hinném.
leöletésöket,
védték,
lélekkel
meg, mert j.
Ah
!
fel
van-e
150
emberi lélek? uram fejedelem! mely
borzasztó
ily
parancsot adhasson. Bátori intett Dimonnak,
t
ki
azonnal
elérteni
látszott, és kifelé indult a sátorból.
— Megállj
gon, mely
Betlen azon felsségi han-
kiált rá
I
késbb
neki
az
hatalmat szerzett, megállj
szín kém
!
I
eltt annyi
erdélyiek
rejtélyes
kinek szivébe látok
ördög
kölyök
;
I
te
két-
!
ki a
szá-
szoknak úgy szolgalatjában vagy, mint uradnak s kinek pokoli lelkét csak az ringatja, a mi irtózatos !
és kártékony
Dimon Betlen
I
összeharapta
ajkait,
s
elnémítá
nyilatkozása
a
fejedelmet magát
pillanatra.
A
mit
Betlen mondott Dimonról, a fejedelem hitte már,
s
hogy
a
talán csak
nagyobb bizonyítványokra
várt,
gonosz szolgát s kétszeres árulót eltiporhassa. Nagyságos urami folytatá Betlen, lehetetlen,
—
fia, Erdély remind tudhatná azt, a mi FeketeAz indulat hevében egy parancs
hogy fejedelmem,
ménye egykor
I
a Bátori István
—
halmon történik. röppent el talán ajkairól, melyet méltó bosszú tn hevessé ; nagyságod talán halált parancsolt a védk fejére, s az els ingerültségben feledte, hogy fejedelmi szava kezeskedik életökrl.
—
Azokéról, kiknek kivégeztetésöket parancsol-
tuk? Kegyed meri azt
hibáz
állítani ?
szavunkkal
mond
I
—
életöket
parancsoltunk, azon
a s
Bátori
khalmiaknak vagyonukat
harminczkét
;
gúnynyal,
ki
biztosítottuk
kiket
brassai
leöletni ifjú,
kik
makacsságuk által százaknak seregeinkbl okozták halálukat, s vakmer daczcKal ltték agyon a vár
•5'
másodparancsnokát,
hségünkre
ki
elttünk
volt a vár kapuit felnyitni
s
:
ha katonáink
a vár lakosait kizsákmányolták. Istenemre
övéket vették s
el
a
;
mienk
s az
k6sz
hajolva,
nem
I
az
magyarok
erdélyi
a székelyek vagyonából gazdagodtak ezek a szá-
tlünk
szok, kik most azt, a mit
vettek
el,
majdnem akkora sereget
ják ellenünk, s
fordít-
fizetnek,
mint mi.
—
Ah
mond
!
Betlen kesern,
ily
mákkal kell-e egy Bátorinak rossz
kétes sophis-
ügyét
védeni
?
így elmagyarázni, elmesterkélnl az adott fejedelmi
szónak értelmét
—
Vakmeri
Dimonnak,
I
Bátori, ismételve
kiált fel
kétkedve
ki
állott
ben, ördögi kifejezésével
szemeit Betlenen.
—
tör
Egy
—
a
Dimon
meg
közepé-
gylölségnek
jártatva
újra megindult.
lépést ne tégy, sátán
indulattal.
—
Itt
fordulva, nagyságodnak
!
kiált
mond
állok,
intését
a sátor
Betlen ki-
a fejedelemhez
leghívebb
alattvalója
;
h-
ségben fejedelmem, buzgóságban Erdély iránt második nem voltam soha, s ha szólok, fejedelmem
érdekében
kell ezt
kegyetlen
a nemzeti
;
nagyságod
ily
jogot, az adott férfiúszót, a
méltóságát,
szinte emberségét rancs
tennem. Nagyságodnak parancsa
s
igazságtalan
az
:
mivé
poroszlók kezében, kikre
harminczkét
ifjú
—
nemérl
S ha már
válik
a pa-
azon irtózatos
a teljesítés bizatott.
közül húszat akar Orkei
vonatni. Van-e képzete halál
magyar nemzet
egész
hitelét sérti.
Azon
nyársba
nagyságodnak e borzasztó
?
Igen, felelt Bátori hidegen
;
Ráduly vajdától.
a
nemzet
szász
munk
volt
barátjától és segédétl, elég alkal-
Az
megtanulni.
azt
Imrefi lelke, ki a
pártüt hadban az Ördög Balázsé, a Varkocsé s az Elek Jánosé, kiket a brassai piaczon lemészároltatott a nyomorult pün-
csatatéren veszett
el
s
;
— Ah
kösdi vajda, bosszút kiáltanak.
szép példával jártak ell
szükség
;
I
a szász
ket
urak
bizonyossá
tenni arról, hogy mi tudjuk azt követni.
—
A
Ráduly vadsága nem lehet egy Bátorinak példa, mond Betlen kevélyen, de hallja nagyságod tovább
;
húszat azon
hs
—
közül
ifjak
— Hsök — így kegyed pártütkrl ellenségeinkrl indulatosan Bátori. — Húszat karóra, tizenkettt, Betlen, szól
!
?
s
kiált fel
folytatá
nem engedvén magát megakasztatni beszédében, akasztófára
gondolatra
szánt jött,
a
a
tet Ígérni, ki társain
hajtandja
mint
;
azt
meghalni
akart
harminczegy
;
—
oh nagyságos uram Magyarországot elfoglalnám közt
pokoli
az irtózatos parancsot végre-
harminczegy tenni
Ekkor azon
gyilkos.
harminczkett közül annak éle-
—
kétezer
I
egy
!
inkább,
harminczkett ily ifjúval fél
csak,
irtózatos
küzdés után, szinte rülten, ajánlkozott.
Dimon gúnymosolyra kényelmesen
ült
tábori
vonta ajkait; a fejedelem
székében,
s
jnindcn
fel-
indulás nélkül hallgatta Betlent.
Betlen
folytatá:
—
Ha
nagyságodat
bosszúra hev/tették, boszúlja lenben,
ki
a szászok
meg ket ezen
egyet-
társainak hóhérjává ajánlkozott, egy nyo-
morult élet megmentésére
!
tüzessé a vár tornyára
karóba, hogy mérföldnyire lássák a szászok, miként
Jl T^áduly vaJsága nem lehet egy
Bátorínak példa,
—
mond
3etlen kevélyen. Jósika:
Az
utolsó Bátori.
II.
152. lap.
'53
barátban, ellenségben az alávalóságot egy
bünteti
erdélyi fejedelem
—
Betlen
I
kiált
!
hogy béketréssel
fel s
Bátori,
öntagadással
nem mondhatod, ki nem hallgat-
vakmer, st sért beszédedet mi parancsain-
tuk
;
nem
kat megmásolni
szoktuk.
—
Dimon
folytaid
!
az apródhoz fordítva fejét, egy óra múlva
minczegy szász kezével
ifjú
közül egy se pihegjen, siess
arczában a legkegyetlenebb
intett,
a har!
kifeje-
zéssel. '^°
Borzasztó szünet ln, mely alatt a fájdalom jéghidegen zajlott a Betlen idegeiben. Néhány perez múlva Bátori tréfásan s félkomolyan szólala
meg
—
:
Bátya
!
most egyedül vagyunk
;
szolgánk
eltt kíméltük kegyedet, inkább mint kegyed bennünket,
ha
s
nem engedtünk, melyek
szavainak
szinte parancsnak hangzottak,
gyed A mit megtagadtunk !
is
követelt,
önmagát okozza ke-
kevély szónokló, sért Betlennek
a
meg
s
nem
kellé tagadnunk, ki
feltérden
kér-
esdeklett, azt bátyánknak a
nek négyszem közt talán meg nem tagadtuk volna most ezt meglehetett s kellett volna gondolni
—
—
Nem
kés
I
len,
tovább közelünkben, de jegyezze
nak,
tartóztatjuk ezúttal kegyedet, Bet-
hogy embereinket ismerjük,
Dimon
fölött
Gábornak
lecsapásra
titkos ceéljai
kész
a
s
meg magá-
ha a gonosz villám,
Betlen
sem ismeretlenek elttünk*
AZ ALAKOSAK. A
zsarnok szolgai fognak
De
,
Május 15-én Szebcnben
id
hs
if^ú
közül
borzasztó
oly
Brassóban.
módon Géc^zi
meg,
tartá
—
lefejeztette
feltételében "^
pillanatig
is
;
számos
többnyire Oláhországból borút nagy szerencsével gal
;
végre Szerafínnal
s
s
ezekkel
folytatá
a há-
a török
ud-
bár segítséget
nem
Géczivel, s
ott,
hozott, a legnagyobb szívességgel lépett Brassó falai közül
meg nem
sereget vett bérbe,
kifogyhatlan munkásság-
s
varból Brassóba érkezett
állhatatos
oláhországi vajda csak
az
s
Ígéreteket adtak valódi segítség helyett, rettent
nekik a
Weisz azon harminczmegmaradóit gyávát, ki életét
Egyébiránt
maradott, bár
rendek
a
engedtetett
—
megtérésre és hódolásra. két
fel.
a fejedelem hazaárulók-
nak nyilatkoztatá a brassaiakat, azonban közbenjárására pünkösdig
cl
m>nt diadalra tekintsz éghtz
ki
fogadtatott, ki-
4000 emberrel
a székely
székek meghódítására. "^
Míg
vérttel födve, hadi
gyobbszer
sisakkal fejében, na-
vállalkozásokra indult
egyedül maradott anyjával
;
ki,
kedélye
addig Coelesta le volt
nyomva
1
'55
nem látta senki mosolygani, s szép angyali vonásai szenved szeraféhoz hasonlítanak. Visszavonulva lelkének bels világába, kflzdtt indulataival s vámegfejthet érzésének azon t szerencsétlenné tette, mely ellenségesen állítá önmagával szemközt ; a diadal, melyet mindig vn indulatain, neki nem tetszett gyaival
lelkületébl
;
mélysége, mely
diadalnak,
—
nem
az erényrl, helyesrl volt,
megelégedve. Képzete
volt
—
oly
szent, oly
felleng
hogy bizonyos megszégyenülés vegyült lelkébe
legnemesebb elhatározatai közben; minden árnyéklatát asszonyisága gyöngédebb ömlengéseinek, mint gyöngeséget, kárhoztatá magában. így élt anyjának közelében, lelke mindig feszült, mindig inger-
Ha
lett állapotban.
a szászok egy csatát vívtak ki,
ha a brassai nép bizonyos magasztaltsággal cmlegeté AJbinust, a Coelesta szive dagadozott, nemes
jöltev büszkeségben.
De
e gyönyörérzetnek kely-
hében mindig egy keser méregcsöpp vegyült, ez Bátorinak
nemzete szép
igazságtalansága
lelke,
téteket
mérget
Mennyi
iránt.
s
kegyetlensége
tervet
alkotott
miként óhajtotta volna mindezen ellen-
összeszni, összeolvasztani, s halált
teremteni.
De
s
a világtalan,
lehell chaosból szebb valót elmivel
ezt
nem
teheté, valami oly
mondhatlan keserség szorítá keblét, melyrl nézete csak annak lehet, eredeti, szepltlen s
Ccelesta
ki
tiszta
az életben ily egészen
felleng lénynyel találkozott.
mindig hasonló maradott magához, in-
dulatokban, vágyakban, szenvedélyekben
emberi,
volt
Coelesta
földi
hölgy, bár
a
szó
:
hölgy,
—
legnemesb, leg-
•
56
kiválóbb értelmében el határozottan
;
cselekedetekben
kclle föllépnie,
majdnem
pedig, hol
ers.
férfiasan
hs, részese a szászok csatáinak, gyztes minden személyes összeütközésben, kész s eltökélt minden nagyszer terv kivitelében, hasonlóul mat-adott elveihez. Volt egy remény Szerafín, az
ifjú
h
egykor
keblében, egy
ifjú
het, oly valószín nál s
volt,
azt mint bizonyosságot ölelte
—
ez
t
szabad, e remény
neki
mióta
nem
volna
Ccelesta birhatása volt.
a
lelkének lényképe
De
remény, mely oly hihogy hiúbb ember nálászivéhez,
hogy
hitte,
egykor szeretheti, hogy szive
mennye, boldogsága szerelmében
Coelestának
kétkedhetett
Míg
többé
;
mióta
t
az
volt.
Bátori iránt,
naponkint
inkább becsül hölgy, oly sokszori együttlét alkalmával,
mióta fogta
séget
testvéri
bizodalommal
Coelestának s
fel,
avatta
:
irigy-
azóta élte elsötétült,
többé szólani
lehetetlenség volt eltte, mely
Coelestával
lelkének
Szerafinnak,
mintha
háborítani, mintha
Coelestát
melynek
megpendíteni,
kegyetlenség fájna
rezgése
oly
gyöngéd-
legtermészetesebben magyarázható.
a
;
segédkezet nyújtott
magától,
Bátorinak megszabadításában
szerelemrl valaha
tetszett
titkába
minden féltékenységet, minden
visszataszítva
ségébl
be
szerelmét nemesb szempontból
Úgy lenne
neki egy húrt mindkettjöknek
sajgó volt; mintha végre nemtelen volna, hasznára fordítani
azon körülményeket, melyek Bátorit min-
dig tovább
lyeknek
s
lelkén hevert.
Coelestától, s meküzd, szenved leányka
tovább távoztaták
egész
súlya
a
>57
De
térjünk
Géczivcl
történetünkhöz
s
nyugalomnak
Brassón
látszék
Míg Weisz
vissza.
neme
a kábult
terjedni,
hasonló
eltávozott,
Szerafinnal
hosszú küzdés utáni álomhoz, melynek
kább
ert
mint
bágyasztó,
mámora
Az
adó.
munka, mozgás, lankadni kezdettek, mint
f
munkássága, hol a
rök nem
s
le,
;
nem
vesz
oly szorgalommal válták
polgári csapatok nálták
részt
az
órákat
éji
fel
a
tagok
abban.
egymást
hangzottak réz dobjai,
Az a
;
nyugalomra hasz-
mert nem lovaglott Weisz az utczákon
nem
in-
igyekezet,
nem
ébreszt tárogatók. A nemes tanács többet mulatott
fel
rivalltak az
családja köré-
nem
ben, a
bven
Weisz
a zöld asztal elején, lelkes beszédével éle-
megrakott asztalok mellett
ült
hanyag keblekbe.
tet s lelket fuvallva a
Kényelmes
;
elbizottság
kczde
késbb
a polgár-
ságon mutatkozni ; az a gondolat, hogy Weisz, a fontoló, mindig éber Weisz, a védelmi rendszerrel felhagyva, támadói ag lára,
ket
veszélynek. geti,* •
ezt
tA
kötötte
hetyke
szinte
várost
súlyos kardját olda-
megvetésére
semmi veszély nem
mondák, susogák egymásnak
mert ha igen, a mi atyánk Albinus,
magunkra bennünket.*
készteté
A
a
fenye-
a brassaiak
nem hagyna
brassaiaknak némileg iga-
ztik volt, mert a Bárczaságból a fejedelmi seregek elvonulta s minden, kevés idre, békésebb színt
kezde magára Ily
ölteni.
helyzetében
Brassónak, néha órákig marad-
tak nyitva a kapuk, s az elrelátó
hagyásából, eleséget
Weisznak meg-
kezdettek hordani a városba.
•58
"Wcisztl
gyakorta
jöttek
tudósítások
Coelestá-
melyek sokszor megnyugtatók valának. De egyben e levelek közül, melyet Weisz a csatatéren
hoz,
október lo-én
Uzon
alatt írt,'** azt
Coeles-
adta
tának tudtára, hogy Szerafin a csata hevében megsebesíttetett, s ez tét
alkalommal aligha a Weisz éle-
nem mentette meg
makacs
ellentállás
bömböl
úszott,
hogy Szerafin
volt
ki
a zászlót
minekutána
halomra
ágyútekék
lángtengerben nyujtá
hogy az uzoni székelyek,
;
után,
házaikat
döntötték
gyzcttethettek csak
els,
a
Uzon
s
le,
s
az egyház tornyából
ki
gyzedelem
jeléül.
Coelestának szive elfogódott, Szerafint atyja vé-
delmében megsebesítve tudván, mondhatlan aggodalom szorítá keblét gyógyszerekkel ellátva, me;
lyeket hirtelen össze tudott szedni, küldötte a hír-
nököt
vissza, s
nem
nem
színlett,
atyjától
s
tudósításokat
új
Szerafinról.
helyzetében
Ily
Ccelesta,
hanem
erltetett,
valódi élénk nyugtalansággal várt
úgy
kedélyének
tetszett
akarna
szállni
keblét,
melyet, mivel
szemhéjaira
;
egykor
le
álom
nyugtalanság
szokatlan
nem magyarázott elérzetnek. lehetett, anyja
feküdt
mintha
neki,
nem
Éjfél
eltte,
volt
után
nem feszíté
két óra
csendesen pihent ágyában. Ccelesta,
vánkosaira könyökölve, tekinte
némán maga
elibe,
az utcí^a felli ablakon át világított egy széles resz-
ket
sugara a holdnak arczára mint átlátszó fátyol
derekán patyolat-öltöny ömledt
szeméremmel
födve,
mintha
el,
száz
szz
keblét oly
szem
nézne
reája; arcza halvány volt, szemei félig nyilva csak.
•59
kés álom kezdené rövid, szívbl ömied
mintha
azokat nehezíteni s aj-
kain
imádság lebegett
gyönyör
leereszkedett,
kosok közé merült,
s
fejecskéje a
végre
;
dagadó ván-
kisded kezei az aranynyal át-
tört paplant húzták
összébb keble fölött; úgy tetmintha végre tagjai az álom hatalma alatt
szett,
midn
pihennének,
kuJcs csikorgása tévé
t
figyel-
messé.
Egy önkénytelen
mozdulat, melyet tn, suhogást minden csendes ln. tKépzeldés*, gondola magában Coelesta, de azért szive hallhaokozott,
újra
s
tólag dobogott.
Néhány perez múlva úgy
lesta fölemelkedett
dult.
Nem
akar jönni
hogy
lehete
—
többé
Coelestát asszonyi
Mi
A
ágyában.
az eset oly
:
bajod, Czili
kétsége,
szokatlan
A
szoba
s
hogy s
be
valaki
meglep
volt,
remegés kezdé körülfogni, van-e?
!
anyja félálmosan,
kiált fel
hirtelen fölemelkedve ágyában. nyilt az ajtó,
Coe-
kulcs újra megfor-
— Anyám, anyám! ébren
végre felkiáltott:
be.
tetszett
mintha suttogást hallana az ajtó eltt.
neki,
egymásután
E
pillanatban végig
öt álarczos alak lépett
majdnem egészen
világos
volt,
s
a
holdnak ragyogványa sokkal derültebb, mint hogy a
bejötteknek
csak
dereng
testvonalait
láttatta
volna.
Coelesta
igen
meg
volt rémülve, anyja irtóztató
tn. Egy az alakosak közül a Weiszné ágyához lépett, trt vonva ki keblébl. "Wcisznénak minden tagja reszketett, s szava ijedtében elállott. Egy szót ne szólj, asszony mond az
sikoltást
—
alakos,
Weiszné
I
s
Ccelesta
eltt egészen ismeret-
léo
len mély hangon, egy sikoltás még,
s
trömet me-
rítem kebledbe.
Weiszné összehúzta magát, a rémülés t még mind szótlanná tette, s kezei önkénytelcn nyúltak elre mintegy védleg. Coelcstának,
nem
gondolatra
ismerünk, lelkületébl
jól
rémülés els önkénytelen be-
a
gyöngéd érzékeire, magához
hatása után jelenetet
már
kit
hogy
gyaníthatjuk,
tudta
megfejteni,
tért; a
azon
pillanatra
foglaltatott,
hogy Brassó a fejedelem által elde azon csend, mely az egész városon
terült el, e
hiedelmét azonnal megczáfolta. Rablók
jött,
tehát, gyanítá újra, talán Ivor volt.
1
de ez
Akkori idben Erdélyben
fleg városhelyen,
feltörések,
rablók ritkák
részt azon
mindig éber védelmi
akkor
szükséges
oly
volt,
nekké, másrészt az akkori
gyobbszertlek voltak, számíttattak
;
s
rendszer,
ezeket
idkben
ház-
általi
voltak
;
egy-
mely
lehetetle-
a rablások
na-
egész városokra, helységekre
s
seregek
ellenséges
országon keresztül,
tévé
hihetetlen
is
száguldottak
az
a martalékra ásítozó e sere-
gek közt mindig talált munkára, s nem szorult ^gy«s, kétes követkczés merényekre. Vagy talán egy megtámadás, mely egyedül személyére van tovább,
s
számítva
ezen
?
utóbbi
így
gyanítgata
Coelcsta
hiedelem látszék
színbbnek, bár miért és
ki
által,
ezt
legvaló-
nem tudá
hirtelen elhatározni.
Mindezen gondolatok koztak elméjében, lának.
s
alig
villámsebességgel
válta-
néhány perez mvei va-
i6i
Az
Coelcstához fordult, míg
elébb szóló alakos
intésére egy másik lépett
Weisznénak ágya mellé, trét magasan reá emelve, a többi három az ajtó közelében foglalt helyet.
—
mond
Ccelesta!
öltözködjél
alakos lassított hangon,
az
te követni fogsz
!
tl, éltednek
Ne
I
nem
bántódása
semmi-
rettegj
anyád itthon
lesz, s
maradhat. Ccelesta
ül
a szólóra bámult,
helyzetben, szo-
rosan magára vonva takaróját, de hirtelen dott
felelni
;
szünet
kis
ln,
—
Pel,
fel
nem
tu-
leány,
!
mond az elébb szóló élénken, siess foglyom vagy; nem ment meg semmi cselédeitekre alant ügyelet van, azok nem jöhetnek segítségedre gyorsan nincs veszteni idnk ha jó szerivel nem jösz, erI
;
;
!
szakhoz nyulunk. Coelesta
Kinek
majdnem reszket hangon
parancsából
történik
kiáltott fel
ez? Coelesta
—
:
halkan
egész lélekjelenlétét visszanyerte.
—
Tudni akarom, mond élénkebben, kinek foglya vagyok ? mi azon vétek, mclylyel vádoltatom ? én a szász nemzetet
ismerem csak
annak
felelettel
tartozom
Hangjában volt,
valami
közelebb
csak
s
oly méltóság, oly nyugodt
hogy az alakos
ban
birámnak,
engedelmességgel
s
kissé
meg
vala lépetve
ágyához,
lépett
s
I
er
azon-
;
kezét
nyujtá
feléje.
— mond Az
Ne
nyomorult bérgyilkos,
illess,
s
felelj
!
Coelesta kevélyen. alakos
Jósika
:
A*
kezdé
el
Weiszné rémülve
s
béketürését
veszteni,
kérve fordítá szemeit leányára.
utolsó Bátori.
U.
1 1
s
—
i6%
Készülj, mond az alakos kitör haraggal, a fejedelem nevében parancsolom neked Hazudsz ! kiált fel Coelesta majdnem önkénytelen, sokat tehet, s fájdalom, tett Bátori, de ezen aljas, nem lovagi, nem férfiúi tett egy gyönge
—
leány ellen, nincsen lelkületében
hazugság, a mit
;
mondasz, mint magad az vagy egészen
mert
I
ál-
élmbe
arcz födi képedet, s rettegsz a magadéval lépni.
Az tek
ajtó mellett álló alakosak az
az elébb
;
idm
szóló folytatá
Az
magunkkal.
hogy Coelesta
a
—
ágy felé sietNincs kedvem s
szép gyermek,
veled vitatkozni,
öltözködöl, így
:
ragadunk
ki
alakosak
oly
nem
ha
s
ágyadból
viszünk
s
tnek,
mozdulatot
mondottak teljesülésén többé nem
kétkedhetett.
—
A
kevélyen, kelj
fel,
öltözködjél
Ezzel paplanát ragadá
A
szép
Megállj
I
mond
fejedelem parancsára,
fel,
ne
van
polgárok
fegyvere
fenve ellen
lakjaik
;
azt
ha a
illess!
alávalóságot képes volt parancsolni ellen
;
fejedelem
követni
legyen azon
diadala
;
ha háborút nyugalmas
belsejében
nem
ily
nk
ha gyönge folytat,
!
foglak
—
magára.
!
teket
kövess
és
— — de nem, még nem hiszem hetem — Érzek annyi ert magamban, átok
alakos
az
Ccelestának.
vonta
szorosan
hölgy kiált
meg
sietve
erszakkal,
úgy
nem
hi-
hogy
ti-
s
nem
!
a nyomorult rablónak, bárki
légyen az, hogy utált szolgái kezeikkel illettek!
Lépjetek csoló
az
oldalszobába,
hangon.
Ha
ne
mond
a fejedelem
Coelesta
—
paran-
parancsából vagy-
Coelesla szeméremmel
s
pirult arczczal lépett
az-á^
-eltti
sznyegre. Jósika:
Az
utolsó Bátorí.
11.
163. lap.
tok
úgy tudom, legalább kímélést rendelt 6
irt,
bár az,
tud
ilyet
ki
mond
gondol. Távozzatok! akarom, felkelek
alakos hátra lépett, s a többinek intett
mindnyájan
;
szobából
—
nem
ki
nem
szély
Az
lehet. Siess
alakosak
de a
felé vonultak,
ajtó
I
mond
feléd,
szólott,
de gyorsan
is,
az
léptek.
fordulunk
Háttal
eddig egyedül gása
Coelesta, akkor
1
Az els kezével
;
nem
parancsolni, kímélésre
s
az alakos, ki
szemérmednek
így
kifo-
teljesedjék e gyermeki sze-
!
az
arczczal
ajtó
fordultak;
felé
szeméremmel s pirult arc2:ozal lépett az eltti sznyegre, s hirtelen veté öltözetét maágy gára, míg Weiszné majdnem magánkívül bámult leányára. Végre Weisznénak könnyei megeredtek s hangosan zokogva szorítá kezeit képére. Coelesta
—
kedves okos jó leányom 1 mond egészen elérzékenyedve, én követlek, a hová visznek, veled
Leányom
!
akarok lenni, ezt senki sem
nak 1 Ezzel
de
—
meg
reszkettek,
hogy
s
egy
az anyáöltözött,
kapcsot
vala képes nyitjába szorítani.
Uraim
nyától
!
mond
1
t
kegyetek
"Weiszné fuldokolva, engedjék
követnem, ne
Istenem,
hogy
minden védelem nélkül tünk mi
—
tilthatja
kiemelkedett ágyából
annyira
tagjai
sem
is
Ne
Coelesia
nk
a
tiltsák el
I
az anyát
vagyunk
el
itt
leá-
hagyatva,
mit vétettünk, mit véthet-
fejedelemnek
kérjed e szolgai
?
lelkeket,
anyám! mond
kevélyen, szép kurtichenét öltve magára,
mozgonyok
ezek, melyeknek
kerekeit
urok
húzta
•64 fel,
k
!
mozogni
leányom
!
k
emberek,
Hiába,
érk
nevetve, ezen
urak
itt
magokénak hisznek
miért nekik azt Ígérni,
I
!
.
.
.
készen
állok
Itt
—
mit
tudom én
S
...
!
!
porosz-
felé fordulva, szolgák,
alakos
lók, bérgyilkosoki
Coelesta gúnynyal
szilárd férfiak, s kincsein-
ket úgyis ki fogják rabolni
az
I
mond
asszonyi
jó
Mit
Van pénzünk még, de vannak ékszereink
kevés,
nagy számmal és sokat
a mit
ne-
ijedten,
fognak kérésünkre.
váltságul ?
idkben
bár e háborgós
mond Weiszné
!
hajlani
kivannak kegyetek
folytatá
tehet-
fölött,
kell
Leányom
—
Mit
!
korbács emelve van fejk
a
járnak.
barázdában,
a
gúnynyal, terv, akarat nélkül
nek ezek
—
nem
azok le
marha, mennek
igavonó
az
folytatá
kik
forognak, míg
most
s
Mint
te,
jó
anyám, nem fogsz engemet követni, velem az Isten van s
ártatlanságom
s
hagyja
el
szolgálóját,
ez védeni fog engemet mindenki ellen
—
Még
csog
egyet
az,
I
mond
s az
utczák
!
az alakos közelebb lépve,
gyermek, bekötöm,
szép
szádat,
a
nem
!
hosszában
igen
fel
sokat csa-
találja
költeni
nemes szász urakat édes álmukból. Ezzel egy
tiszta
fehér
kendt vont
Már
hoz közeledett. tözve, bár
válla
ki
keblébl,
"Weiszné egészen
s
Coelestá-
fel
volt öl-
kapcsolatlan s mindene félig kö-
tözve; az alakosnak lábaihoz borult
:
Uram, mond,
emberi lélek lakja-e kebledet? úgy-e, asszonykarok ápoltak? talán nd van magadnak s leányod? bár
nem
A
ily jó,
ily szent,
sors fordul
s
reád
mint az enyém, de leányod kerülhet; kegyelmezz! ki-
vánj, a mit akarsz,
mindenemet, csak
nekem
mindenre kész vagyok! vidd
I
Coelestának könny szivárgott fölemelte anyját
hez
Kedves
:
mond
s
jó,
anyám
jámbor
.
szorította kebléel
I
válnunk
kell
reszketeg hangon, a sors így akarja
ha Isten úgy .
szemébe, hirtelen
hévvel
forró
Isten cl fölöttünk! legyen
het
el
meg
okos leányomat hagyd
jó,
Ne
.
atyámat
nyugodt; én
anyám egyet mondjon
látja,
élni fogok,
ha élnem szabad
akarjál s
rettegjen,
hogy leánya maradok! leánya
ha
s
!
és le-
nagylelk
jó,
neki,
1
de egy
;
anyám!
azt,
Coelesta, kit ismer!
a sors bármit rendeljen.
Weiszné zokogott,
nem
tudott
gör-
szólani, s
csösen szorítá leányát kebléhez.
gyöngéden
Coelesta
karjai
fejlett ki
közül, föl-
egyenesedett, egy istennóhez hasonlított
ként
hold
a
égi
arczát
világítá,
mintha
azt dicskör folyna körül.
szavam
van
hozzátok
arczát az alakosakhoz.
!
—
— fér-e
tekbe annak képzete? hogy egy szavára
tetszett,
Még
építeni
szolgai lelke-
nemes lelkület
lehet,
lehet
mint
;
vélnél,
ér
.
.
Ha
hallottatok
ezennel, hogy én
bírónak leánya
mi-
mely nem ingadozik hogy az egy oklemelyen a világ urainak pecsétjök függ, töb-
szirtre,
bet
adott
úgy
s
néhány mond, fönséggel fordítván Hallottátok, mit tesz az?
szavat adni, becsületszavat;
lánynak
—
—
!
s
ilyesmit,
tudjátok
meg
Coelesta Albinus, a híres brassai
polgármesternek,
Albinus
Mihálynak
egy brassai hölgy, adom becsületszavamat,
hogy némán
s
ellenkezés
nélkül követlek benne-
t66 tekét Bátori
elébe, azért
erszakra ninc: szüksé-
getek, s adott szavam. Istenemre
!
szorosb kötelék,
mintha patyolatját erdélyi hölgyeiteknek fejem körül
körítnétck!
Anyjához jra,
mond
s
fordult
kilépett
az
ekkor, szivéhez ajtón:
—
Istené
szorította
a
t
dicsség!
angyali szózattal, egészen visszanyervén lel-
kének rugósságát.
Élj boldogul,
anyám, "Weiszné
lelkem emelkedik! én megyek!
egy királynénak képzelné,
ki
A
ki
aggály
lakából, udvarnokainak kiséretökben.
t látta
!
—
volna,
nélkül lép ki
A LÉLEK FÖNSÉGE. Sfrb* h« tettem voliui magún, hogy mtíyen az undok Foldnelc alatta hever,
A
Duna
nyelni
el,
tudnám
:
ha zajába sodorván
tudnám, hogy szke habok kOzt
Tagjait úsztában pusztító hadsereg
zi
Láttam volna halálágyán hervadni mosolygó
Szép
fiatalságát,
kétség
nem nyomna, megáldnám
Istenemet, s trnék.
Most
És az Ores viszhang
—
nézek
gúnyol
s
nincs mire, szólok
felelettel.
Értésére esvén Bátorinak a Weisz és Géczi be-
tésök Székelyföldre,
s
Uzon megvétele, paran-
csot adott
Allyának, hogy a Bárczaságba
Titkon,
oly
s
hirtelen
termett
ez
brassaiak csak október J5-kén, mikor
czaság szélein
állott,
még pedig
minekeltte volna,
s
azt
már
siessen.
hogy
a
a Bár-
tudták megérkeztét.
'Weisznak ekközben tása,
ott,
hírül esett a Coelesta elfoga-
Allya valaki
így bizonyos,
az ellenséges vezér neki
Brassóból
hogy Allya
által,
megírta
a dolgot tudta.
A
csapás borzasztói ag hatott az ers férfiúra, s minél inkább fojtotta fájdalmát keblébe, annál kí-
nosabban dúlt abban. Allya Wciszt Coelestával kinálta, ha a fejedelemnek átadja Brassót, s békeföltételeit elfogadja, melyek egyike Géczinek kiadattatása lett volna.
1^8
Valóban szándéka volt-e Allyának ezt tenni, vagy
tehette-e,
próbálgatá
csak
s
késbb
Weiszt,
tudjuk meg.
Weisz kemény küzdésben mit
de az
hetett,
Aznap rülten
,
mint
férfiúnál
s
bels
ez
meg
beszélte
el
az
nem
vitatás tárgya
neje
is
iránt,
gondolkozású
oly
miként szabadítsa
iránt,
érkezett
nem
volt,
mert
cselekednie,
kelljen
le-
Coelestát.
ki
a táborba,
majdnem
egész történetet, elhall-
az
s izenetét, hogy sürgetbb legyen gyermekének megmentése. Egy az alakosak közül hajnalig ma-
Coelestának nyilatkozását
gatván
eltt
atyja
annál
radott szobájában a
nnek,
csak mikor a korány
s
aranya borult a lég harmatos lle,
s
csak
is
így
íveire, távozott
reggel indulhatott
el
melBras-
sóból.
Weisznak
fleg
egybeköttetései
Nadányitól
id
Bátori darab egyetértését
úgy
is
a
értésére óta
esett,
szemmel
szászokkal
udvarnál "^
az
által
Dimont
hogy
tartja,
gyanítani.
s
kezdi már
Ez valóban
mióta Bátori a feketehalmi várból ki-
volt,
szabadult; az akkori párbeszéde
Dimonnak Mar-
derrel, s a szászok titkos jelszavának tudása, gyaníttaták vele,
hogy Dimon, mint többnyire kémek
szoktak, két kézre dolgozik, s a fejedelem föltette
magában, a dolognak vegére
Coelesta
atyja
eltt a Bátori
khalmi börtönbl írni
nem
Szerafin váltása
merte,
s
el
így azt
gyanította,
Mardertl
nem
hogy
titok
ersen
járni.
kiszabadítását a
hallgatta volna,
de meg-
nem tudta még; khalmi foglyok ki-
"Weisz a
nem maradhat,
azért
öt
169
adott
foglyot
könny
ban igen
volt.
A
fejedelmet Feketehalom-
t
sem ismerte meg, már láttunk
ban senki nak
a brassaiaknak, a mi akkortáj-
áJta]
Marder
Bilibog-
pillanatra,
tartotta, kit
kit
s
a
székelyek embervadásznak neveztek, mert ha a fe-
jedelem valakinek fejére
bog nyerte ösvényen,
azt
rugs
ív,
ságú
nyílvesszk
azt,
leejtett
állt
egy agg
ritkán használt,
egyszer
majdnem kopjahosszúvalának
parittya,
mindig
Bilibog
vadjának, mert
brzsákba
fejét tágas
Bili-
lest úton,
között, vagy
néha
s
melyekkel
székely
hiúz
a
lport
;
többnyire
tett,
ékezetei
feszíthet,
húrral
fegyverek, óriási
Mint
el.
sziklák
csernek sátorában
díjt
azcui
talált.
így
Az
nevezé
úgy hozta azt
vetette, s
a táborba széles vállán.
Hogy
sem
a foglyok egyike
saiak azonnal
Bilibog, azt a brastalál-
az egészet
úgy háború idején igen könnyen törKésbb a roppant Bilibog tévedést.
tekintették, mint
ténhet
annyiszor
jelent
s
—
meg
a csatákban,
hogy életén
pusztításait tapasztalták,
nem
sokan
közül
észrevették, kik
koztak vele a csatákban olykor,
kételkedhettek
a
szászok
I
karjának oly
s
s
Várdai
szabadlétén s
Szerafin
hogy a Bilibognak vélt fogoly egy hosszú székely ember volt állításuk nyert is hiáltaladott öt fogoly közt egy igen telt, mert az nagy is találkozott. Weisz, mint fölebb láttuk, tudván, hogy Dimon azt
állfták,
;
a
fejedelem
Coelesta
gának.
kegyébl kiesfélben
elfogatásának
Dimon
tudniillik
van,
azonnal
egész tervét megfejté maa
fejedelemnek
Coslesta
170
iránti
szenvedélyét
isn\ervén,
kegyét újra megnyerni,
ezen az úton akarta
magát a vizsgálatok
s
kimenteni, melyek aligha részére
Weisz
hosszú küzdés után
lékeztetve
t
hogy
de
;
azt
s
hogy neki
ki.
em-
Allyának,
felelt
keresztényi hitére
gyermeke valaha
het
alól
ütöttek volna
jól
is
le-
kinyilatkoztatá,
is
leányát ismeri s ez maga el nem fogadná azon áldozatot, melyet Allya kivan a brassaiaktól I
írta, hogy szive megreped, de mégis kész kedves gyermekét nemzete boldogságának feláldozni, ha
szükség,
Coelesta
s
meg
fog tudni halni, ha azt a
szászok java, atyja és önbecsülete kivánják Szerafin megtudván
ban Szeben
keserg
nem
atyának,
de
inti,
válaszát
felé
azt
tudatja
I
dolgot Weisztól, álruhá-
a
sietett,
egy levelével a mélyen
melyben leányát állhatatosságra már feltévén róla, Allyának adott vele. Szerafinnak
titkos
utasítása
Dimont egészen megnyerni, s nagy ajándékokkal arra bírni, hogy Coelestát kiszabadítsa, a mit senki sem tehetett könnyebben, mint . E melaz volt,
lett
"Weisz
egy követséget
fejedelemhez
indított a
békeajánlatokkal.
Bátorin az utolsó változás történt
mint máskor; rult
;
esetek
óta
külsleg
is
nagy
arcza barnább s halványabb volt,
álla körül
rövid göndör
már, szemöldei közé egy
red
szakáll
fészkelte
bo-
ma-
elveszte azon örömlehell derültmely vonásainak, fleg otthon, s megbízottai
gát, s tekintete
séget,
körében, oly kellemetes, adott; de
t
st néha hódító kifejezést még érdekesbnek,
mindemellett most
férfíasbnak találták a hölgyek.
— Bátori,
mint min-
171
den hozzá hasonló ember, az hatta
egészen
ki
volt szüksége, s
;
így
önállást
hízelgkre,
neki
sohasem
vív-
kegyenczekre
Imrefinek halála után kegyét
másnak adá, de ezek közül egy azon élénk szolgai hséggel, melylyel
hol egynek, hol
sem
bírt
Imrefí
;
egy sem vala oly tapintatteljes visszhangja
a fejedelem minden szavának
nak, mint 6.
—
s
minden gondolatá-
Kamuti Farkas, Gyulafí
voltak legtöbbet személye körül, bár
küldöttségekre
titkos
s
Dimon
ezen utóbbi,
használtatván, néha
hetekig
közidt irigyei s ellenségei a kevély apródnak, mindenképen használták megbuktatására. Ehhez egy körülmény járult, melyet örömest elhallgatnánk, mivel nagyobbára mondán alapul, de meg kell említenünk, mivel történetünknek közelg ki fejlésére nagy befolyással volt. Sokan azt állíták, hogy a hamar vigasztalt özvegy vala távol
s
az
még mindig
udvartól
;
a
csinos Imrefiné
és
Dimon
közt
fejedelem szorosabb viszonyt vett észre, mint
egy kevély kegyenc^né hatá hiúsága.
s
egy
S ez okozta
a
azt
apród közt gyanít-
egyrészt,
hogy
titkos
bosszút forralt a sokszin ficzkó ellen, kinek kevély
makacssága, minden használhatósága mellett
kor kellemetlenül
érintette
a
fejedelem
is,
oly-
büszke-
ségét.
Az
oly kedélyeknek, a milyen a Bátorié, termé-
szetkben van az a neme az irigy féltékenységnek, mely akkor is bír némi hatással, mikor a tárgy, mely azt elidézi, nagyobbára elvesztette érdekét Bátort
elttünk. Imrefínének ajánlkozó szerelmét mulatsági
szempontból
tekintette, s aligha
17a
t
maga
hitte, hogy ily személynek htlensége megzavarhatná; azonban, mint sokszor az életben
történik, az a mi képzetben s a hihetség határiban idézve, eltte csekélységnek tetszett, s valós hiúságát sértette, ha nem is mert az sohasem vert Imrefinéért, s ha nem érzékeit, melyek rég elhltek iránta. Az a
ságban kevélységét szivet, is
—
gondolat, hogy egy apród abban a hiszemben van,
n
vele egy
kegyébl
eszme
vedhetlen
osztozhatni, valami oly szen-
mely neki a legkellemetlenebb érzést okozá. Weisznak gyanítása, mint látjuk, nem volt homokra épülve, s Dimonnak elég oka arra, hogy a fejedelemnek
,
mint
volt,
kegyét megnyerni valamint
láttuk,
senkit,
szerette s csak önérdekét nézte, dítása mellett
ördögi
kéjben ringatta.
azok fölött
sem
volt
Hogy
igyekezzék,
úgy Bátorít melynek elmoz-
minden
kedélyét
baj s kár
a fejedelem Coelestát mind-
szereti, kik
kegyét birták, azt senkinek
több alkalma tudni, mint Dimonnak,
igen sokszor volt a fejedelem közelében, Bátori
bár
sem
nem egy
s ki
Coelestának
levelet küldött
történt egykor vadászat alkalmával,
ki
által ;
st
hogy Dimon a
fejedelemnek megígérte, Coelestát kezére keríteni. Bátori bortól felhevülve, ellent
nem mondott,
csak
azt tévé hozzá, ha valaha az történhetnék, akarná,
hogy a szép hölgygyei bánjanak
a
legnagyobb kímélettel
Azonban ezen egész beszélgetésrl Bá-
tori elfeledkezett s
Dimon eltt. Ha a fejedelem
többé ilyesmit szivében
nem
el nem
volt
is
hozott
meg azon
l
'73
nemesebb emléke az indulatoknak, mely a lélekkel azt óhajtatja, hogy szerelmünk tárgyát nem erszak, hanem önkényes vonzódás, hozza karjaink közé ; ha Ccelestának tJszta nemes indulatját nem bírta is felfogni egészen, mégis úgy tetszett neki, hogy inkább örülne, ha Oxlestát személyes elhatározás hozná közelébe. Bizonyos büszkeség volt az, mi Bátorít arra határozta, hogy Coelesta ellen semmi erszakot el ne kövessen, s diadalának sikerét a szeret hölgynek szívétl várja. De nem kell felednünk, hogy Bátorinak az erszakról is
képzete
saját
tA
szaknak.
Coelestát elfogatni
volt;
golyt közelében
tartani,
hadi élet sorsa
(hatalmunkkal
Bátori,
nem
s
látszék
s
mint fo-
er-
eltte
okoskodott
azt, így
a körülmények kedvezései-
ha a szászok mindent elkövettek, hogy engemet elfogjanak, miért ne tehetném én is ezt Coelestával, fleg ha vele szeliden bánok, s fogolyból magamig emelem fel ? Hátha atyját, nem-
vel élni
;
—
zetét feledi érettem
Ebbl csolta
gatta jól
is
!
min
diadal volna ez
hogy
Coelesta
elfogatását, a dolgot
eszében
;
Bátori, bár
s láthatjuk,
lesni,
néha for-
hogy Dimon embereit
ismerte, s az ügyes apród
natot
!»
nem paran-
láthatjuk,
melyben egykor
ki
tett
tudja azon pillaajánlását
ismé-
telhette.
A
—
megvetleg nevetett: A dolog monda, hogy akarod t Brassóból ide hozni? s épen t, a szászok bálványának, az óvakodó, mindig éber Weisznak leányát fejedelem
kivihetetlen,
1
Dimon
a
fejedelemtl szeretett volna valami igé-
'74 retet kicsalni volt,
;
de Bátorinak bizonyos szigorú módja
egy eltte
így e tárgyban
párbeszédet
untató
befejezni, s
Dimon némi kétségben maradott
a
fejedelem akaratjának tekintetében. Bátori, mint
makacsul elhatározta magá-
láttuk,
Dimont soha feljebb nem vinni apródból, bár minden szolgálatját bven megfizette. E szilárd elhatározás kedélyébl magyarázható Dimont ismerjük, s meg kell vallanunk, hogy Bátori jól ban,
;
t
okoskodott, mikor
mindig bizonyos alárcndel-
tetésben akará tartani.
Dimon Monddal
Dixellel
s
ros egybeköttetésben
élt
már Brassóban szohogy hasonló ke-
tudjuk,
;
rületek össze szoktak vonulni. "Weisznak távollétét, a brassaiak
hasznára
elbizását
fordítván,
e
két
gyakorlott s elszánt kémjeinek segítsége, elég volt a
merényt
Szebenben
kivívni. Coelesta
volt s
Dimon
kevélyen lépett a vadászatról hazatér Bátori elébe. Október 14-dikén érkezett Coelesta Szebenbe, az alakosaknak csak
sóban
maradott
Coelesta,
Dixel
hogy
el.
a
hárma így
kisérte
nem ok
t, kett Brasnélkül
Brassóban maradottak
voltak, kik, a
mi igen természetes,
gyanítá
Mond
és
a brassai
zenebona után megtudták, hogy Coelesta a rejtekben kileste ket s bár mindent elkövetett is Coe;
hogy személyeiknek bántódása ne legyen, a bosszúálló két férj kapott az alkalmon, Weisz házának veszélyt okozni, kinek, mint minden nagy embernek, irigyei s ellenségei voltak, s fleg Mond lesta,
és Dixel, lelkületének
érzék magukat érintve.
fönsége
által
kellemetlenül
•75
szaka
Szebcnben, hová
azon háznál,
Coelesta
be, egy
szállfták
öreg
tisztes
nt
nak
bezáratott, s az eltt
ajtaja
járt
mindezen bánásból, mely
Coelesta
sért
r
kímélést
fel
némi,
óránkint
feltenni,
látszott
éjiki
Szobájá-
látszott, szolgalatjára vala rendelve.
mint
t
talált,
alá.
s
bár
t
inkább
hogy fogságát a fejedelem parancsácsak azon bámult, hogy Bátori magát nem láttatá. ó nem tudta, hogy a fejede-
kezdé nak
hinni,
köszönheti,
lem vadászattal korában
a
hevert
melléje rendelt
az éjtszakát s
idt
e sfirget veszélyek
is.
Coelesta fáradtan
bár
az
tölti
tördötten
nem
le,
nt
ízes
evett semmit,
étkekkel kínálta;
reggel
halványan
álmatlan töltötte,
s
kelt föl ágyából
kiküldötte a szolgá-
latára rendelt
nt
;
s
az ajtót be-
A
szoba kevés,
az oldalszobába,
húzván, tág karszékbe ereszkedett.
de nagy idomú, aggszerú bútorokkal volt ellátva. Egy magas kemencze, zöld s szeszélyes alakokkal terhelt, a mennyezetes ágy, nagy virágú kárpitokkal, néhány keskeny hátú szék, egy roppant,
majdnem egészen
rézzel
borított láda, egészítek ki
bútorozását. Itt
látjuk Coelestát,
leemelt s
festi
föveggel, egyik
a földre
szegzett
nemzeti
karjára
öltözetében,
nyugasztott
állal,
szemekkel, mély gondolatok-
Ha az ember vonásait figyelemmel vizsgálná, semmi nemét az ijedtségnek vagy remegésnek nem lehetne azokon észrevenni, de igen, mély keserban.
ségnek
s
változtatta
boszankodásnak néha,
s
keble
fellegét.
Arcza
színét
hevesen emelkedett
le s
^7S
fel
;
ökölre szorítá néha kis kezecskéit, vagy top-
pantott a lábak legkisebbikével, mint a
ténetnek minden árnyéklatát röpüli val,
azok
miként
s
arczában
hatnak
át
egy tör-
ki
gondolatjai-
magukat
reá, tükrözik
mozdulatiban.
s
Hosszú
pihenés
után
majdnem kemény gúnynak
azon éles
önkénytelen
Coelesta;
fölkelt
nyert
kifejezést
mosolya
arcza
körül
ajkai
s
mely nála szinte
ült,
mindannyiszor, a hányszor vagy
volt
magát, vagy mást tartott vádra érdemesnek.
«Fogva!
kiáltott
így
»
élénken, «egy hölgy,
mentettem meg!
s
s
kit
«fogvaI» ismétlé
fel,
által?... a kinek életét
ki
szerettem
miként gyávaság
I
gyöngeség volt szeretni kiért ezer életet adtam volna Hah, nyomorult bábfejedelem I aljas, s
;
I
nem
.
.
.
férfiú
delmi
tett
szeretni
— Meg — Ezen
I
I
«
az
Ébredj Coelesta
egy
is
menthetsz zás
ki
többé
I
—
I
irtsd
Ecsedi
mindegy
parancsa elfogatásom
vetett.
nem
I
«lgen igen!»
!
?
—
kiált fel,
e torz-
lelkedbl ár-
semmivel .
.
ez
.
De
Ccelesta
!»
I
én csak
1
után folytatá
ki
indulatnak, melyet
vagy Bátori
!
Nem
szerettem!*... Kis szünet
magában: nyékát
—
I
feje-
gyávát tudtam én
e rejtélyes, alakos emberdarabot
I
képét egy fejedelemnek Ecsedit
gyönyör
vallani,
kell
alávalót, e
sem
ábrándo-
hátha
nem
kesern ne-
«én eszels
vagyok
még most is mentegetem t. Az nem tehettem róla soha, hogy irán-
és maradok, mert
ég tanúm föl tam ily hálátlan legyen !
;
s
parancsolta elfogatásomat, ki.
Eddig
a
világ
Imrefit
ha valóban
t
akarta
s
semmi sem mentheti
vádolta,
s
részrehajló
'77
gyöngeségem
elég
tetteinek okát
másokban keresni
gyáva
küzd, e ment ágba, zembe szakadott Imrcfi meghalt, s ;
csak ellensége egy nemzetnek,
hogy
t
gyáva
utálja
ó
!
férfiú,
ki
nem-
nem
melyrl
talán hitte,
nyomorult leányrabló
több,
!
—
minden lovagi kötelességrl feled-
kezve, támadólag lép
—
im az ke-
s
Bátori
hadi bántalmaknak,
viszontorlója
s
fogództam, mint
;
hullámok közt csak dühös
menteni,
volt Bátorít
De
fel
ott,
hol védeni lenne kö-
rám fog egyszer gyermekre, ki a kábult ismerni, rá azon zsarnokot látta porban maga eltt szerelemért ese-
telessége
dezni
A
!
jöjjön
!
Istenemre
!
1»
mfg
Coelesta
magában tndik,
szorongató kétségek közt hullámzik,
s
míg
szive
hol vádolja,
hol mentegeti Bátorit, térjünk pillanatra ezen utób-
bihoz vissza.
Dimon
megállott a fejedelem eltt, arcza sugár-
örömnek hogy az minden, naponkint növegyanúja, st gylölsége ellenére is, alig várta
zott, s valami
oly kihívó kifejezésével az
tekinte Bátoríra,
ked
hogy a ravasz szolgával egyedül lehessen. Miként adta el a dolgot Dimon, miként fogadta azt a fejedelem, rejtett,
zárt
önhitt s elbízott
t
a
lehetett akkor megtudni,
történt az
hogy az nem úgy
tani lehet,
kik
nem
szobában
Dimon
fejedelem
;
mert
azonban gyaní^
ütött ki, mint azt az
óhajtotta.
szobájából
Azon
kilépni
udvariak, látták,
azt
hogy arczán megsértett hiúság rángatását lehete olvasni. Nekünk, kiknek megengedtetett a állfták,
Bátori szivében olvasni, a dolog Jótiloi
:
Az
utolsó Bátori.
II.
nem
lesz fejthe12
178 tctlen. Bátori Ccelestának
legalább
lehetségesnek,
nem
azt
egyenesen, mint
csak
abban
büszkén
vánt kivívni, kissé
apródot
kevély
Weisz
parancsolta
szenvedleg
lát-
természetes, hogy
Dimon
melyet
fölülkerülést,
is
hitte
megegyezni. Dimon ellen
hallgatással
ingerelve, igen
lévén
föl
tudjuk, s
míg
nem,
Brassó közelében van; de
szott
nem
el fogattatás át
addig
ily
tettel
kí-
s
ez a
Ccelestának
Sze-
idézte
Hogy
sértette.
merész
azon
vissza,
benbe érkezése Bátorinak kellemetlen lett volna, azt bizonyosan senki sem hiszi, s annál inkább örülhetett
körülménynek, mivel
e
eltt,
Coelesta
egyenesen befolyását elfogatásába, tagadhatta.
Dimon bosszúsan
t
ismerjük, aligha
ságos
irányzatából
forralt,
kalomra
De
s
távozott
nem
Bátoritól, s miként
el
merült
egy
föl
lelkének saját-
bosszúterv, melyet régen
melynek végrehajtására csak idre
al-
várt.
tekintsünk
újra
kedves hölgy szobájába,
a
legingerültebb helyzetben hagyánk.
kit a
s
ó
magán
legkevesebbet tndött, bár voltak pillanatai, me-
lyekben
ni
gyöngesége, lelkületének szilárdságán
követelte
át,
futó
jogait, s
múló remegést
villan-
tott át tagjain. •
Ha
fogságomat
Bátori
atyámnak szorongatta-
tndött ,
tására kivánná használni!* így
ers
férfiút,
kének
szász
a
megingathatná
I . .
állapota
.
nemzet
ó
annyira szeret engemet
irtózatos
lesz
1
Ó nem
Manlius Torquatus, nem azon Brutus, két
hidegen
odavetni
«ha az
oszlopát, atyai érzet
képes
hazája
ki
I
lel-
azon vad
gyerme-
érdekének!
179
—
eltte minden érzés szenti deni fog,
e harcz keblében
s
némán bámult maga monda magasztaltsággal,
«
nemzetének, de
mert ismeri leányát,
Anyját
egyszer, lény
!
jól
minden
küzdeni fog,
lelke
fogja azt áldozni,
min
áron képes az
1*
ösmerte
miként
hogy ezen emelek nélküli
Ccelesta, tudta,
magasb
lelki
férjét ostromolni,
fogja
Coe-
igen!»
fel
s tudja,
szabadságát elfogadni
szenvedni, küz-
"Igen,
elébe.
lesta
felét áldozza
O
haláJos lesz.»
miként tle
visszakérni s alkalmasint elhallgatni eltte
leányát
végnyilatkozását elbucsuzásakor, csak hogy Weisz-
nak több oka legyen mindent elkövetni,
s
mindent
áldozni megszabadítására.
Mindezt átgondolva, nem mondhatjuk, hogy
a
szép, magas lelk hölgynek kedélyét bizonyos ké-
remegés körül ne fogta volna. «Atyám ismer!*
tes
ezzel
mindig
s
ezzel
bátorftá
fel
magát,
lelké-
s
ben terv tervet ze miként adja atyjának tudtára, hogy méghalni készebb, mint nemzetének vesz:
tével nyerni vissza szabadságát. Ily
a
tndés
kulcs
Bátori
Az
közben
fordult lépett
ajtó
hallá lépteket szobája
zárjában,
az
ajtó
végig
be, a külszobában két
bezáratott
s
Bátori
Ccelestával, ki egy regényes,
apród
egyedül
állott.
maradott
de egyszersmind szo-
rongató helyzetben, hirtelen összeszedé
Az els
eltt nyílott,
lelki
ere-
minden feledve ln, csak önérzete ni ébredt föl, s méltatlan bántál mának neheztelése tükrözé magát vonásaiban ; fölegyenesedett karszékébl, három lépést tett a fejedelem
jét.
pillanatban
i8o elébe, mint sértett királyné, ki alattvalójának akarja
méltó haragját
kijelenteni.
kénytelen
s
volt,
nem
tekinthetett reá
t
ség hatalma
A
harag
s
szinte
;
az ártatlanság
egészen tuda
nemes,
ni
s
fen-
habozóvá tevék.
ellenkezkép
szivében
tisztaságából érthet,
annak többnyire a
alakjából,
legkellemetlenebb kifejezést nál
oly
meglepetés nél-
félelem azon indulatok, melyek min-
den arczot kivesznek
nem
mozdulat szinte ön-
fenség, hogy Bátori
oly hódító kül
E
arczának kifejezése
;
t
Ez
Coelestá-
nemtelen haragot
volt,
forralni
hogy
adván.
lelkületének aljas
angyali
indulat-kitöré-
sek sohasem lobbanthatják. Szivében irigység, kár-
mindazon indulatok, melyek köznapi lelkekben haragot idéznek el, nem voltak otthonosak. O, ha haragudott, e haragot nemes indulat,
s
bosszúvágy
s
önbecs-érzet erényi emelek,
el:
s lelki
azért arczának kifejezése
is
fönség idézték
valami leírhatlan
mely bizonyos félelmes tartózkodást vala képes a legbátrabb kedélyben elidézni. Coelesta megállott, mintha lelkének redit sibírt ilyenkor,
bájjal
mítaná lásra
vadt
mes
;
mintha
szét,
át,
s
gyönyör
hoz borulni
a
megszóla-
lélekkel teljes szemei oly ne-
függesztve, hogy
ingert érzett magában, lábai-
kedves hölgynek, melynél szebbet,
bájlóbbat sohasem
—
keresne
nyiltsággal valának Bátorira
ez egy önkénytclen
s
szavakat
arczának szilárd kifejezése gyöngédebbé ol-
látott.
Nagyságos uram! szólala meg Coelesta örülök, hogy Bátori Gábor, Erdélynek fejedelme, ily hirtelen észrevette, mennyire érdekében áll azon ;
i8i
hölgyön történt,
azon szabadságot nekem vissza-
s
adni,
melytl tudom, nem
mem
parancsára fosztattam
meg
Coelesta!
Bátori
—
kiált
fel
lim! csak,
de szeretsz jelenben
remeke
s
I
kedves jó Czi-
nem
te!
dísze is
szenvedélyesen,
férfiúhoz, kit egy-
kinek
!
—
szerettél
szabadí-
éltét
oly nagyon lekötelezetted
ki
fejedel-
!
De nem, leányom
?
nemed
tád meg, s
szellem
lovagi
rettegsz-e ily közel lenni azon
kor szerettél
gyenge
egy
mely
helyrehozni,
iga2ságta]anságot
I
Oh nagyságos urami mond Coelesta, kinek minden visszaemlékezés egykori viszonyára Ecseha nagyságod ezt hiszi, siesdjvel, trszúrás volt :
sen
nekem szabadságomat atyámnak
hogy szegény
s
engedje,
visszaadni
s
anyámnak
karjai
közé
hogy lelkem teljességébl meggyzdéssel mondhassam, hogy nagyságod velem fejedelmi nagylelkséggel bánt, hogy talán azon gylölség, melyet atyám s a szász nemzet iránt érez
repülhessek
keblében,
;
félreértések
csak
s
fondor tanácsosok
bujtogatásainak következménye.
— Atyádat ne említsd közbe — — — egy arczát vér O — Becsületes emberi egészJté Coelesta... I
futotta el
Bátori,
kiált
s
!
ki
nagyságod
Oh, engedje
ünnepélyes pillanat éltet
!
— teremtse
Brassó
falai
közé
s
boldogító
a multak
gedje, hogy a béke
folytatá,
I
hogy
Coelesta
!
adjon
keserségét áldássá
olaj ágát
vigyem
diadali
!
en-
örömmel
keblem azon kéjérzettl dagadoznemes fejedelmi tett idéz el
zon, melyet egy szép,
—
jelen
a
változásnak
mond
!
Bátori, elmerülve a
gyönyör
i8s
beszélnek tekintetében, te nem tudod, mit kivánsz. Béke ? lehet-e ezt valaha reménylenem? míg a szász nemzetnek érdeke össze nem olvad a miénkkel, míg Erdélyben nemzetek lesz-
—
nek,
!
nem egy nemzet. A
szászok kevélyen vetik
magoktól vissza nyelvünket, szokásainkat nyerünket
jó
ízen
költik
s
el,
míg kemente s
;
tagjaikat
kalpag födik. Városaik, várok, melyekbe fejedelem csak engedelemmel léphet be, német
gélybe kapaszkodnak
lene, s azon büntetésnek
mely
niok,
Szeben
alatt
török se-
s
míg hódolniok kel-
addig,
helyes voltát méltánylaszenvedett,
melylyel
s
egyesek htlenségét vertük, nem a szászokat akartuk eltiporni. Miért
nem bnhdött
Khalom! vagy nem
szászok laknak-e
nem
métlem, Coelesta, te
egyben igazad van
!
vagyok oka, hogy történt az, de
Úgy
tetszett,
örömsugár hiszen ez
meg
el fogattatái,
—— mintha — is
ott?
I
!
Is-
de
nem én
nem parancsomból
Coelestának
Nem?
lehetett
—
tudod, mit óhajtasz
igen, szivem hölgye
villanna.
nem
Beszterczei
égi
kiált fel,
volna
!
De
szemeibl
nem, nem! fejedelmem
fogja tudni azokat büntetni, kik hatalmával s
nevével
ily
nemtelenül merészkedtek
visszaélni
I
$
nem fogja füleit az igazság szava eltt elzárni. Én gyenge hölgy vagyok, uram fejedelem de lelkem talán nem mina ki ezt
tudja,
nem
kétlem,
!
den
er
rl, hogy hetek
nélküli, s bír annyi
fogalommal a helyess érdekében te-
nemzetemnek nevében
nagyságodnak
egy
ajánlást,
természetes, mint elfogadható.
mely
szintoly
.83
— nQl,
Hadd egy
mond
halljuk,
karszékbe
Bátori
ereszkedve,
kedvetle-
kissé
szószóló min-
ily
denesetre sokat tehet.
—
Ha nagyságod Szebennek
állítja,
szabadságát helyre-
ha egy jövó országgylésen a szász nemzet
ellen tett végzéseit megsemmisíti, a szász
nak tizedeit visszaengedi dat bizonyossá tenni ki
arról,
Csekélység
mond
!
papság-
úgy merem nagyságohogy atyám els lesz,
nemzetet békességre
a szász
—
:
bírja.
nem minden gúny
Bátori
nélkül, én ellenben, Czili
!
nek békekezet
ha Szeben ezután
nyújtani,
jedelmi lakunk marad,
munkra kényelmes általok okozott alatt
fogadást
s
kész vagyok védenczeid-
palotát
emelnek
költségeinket esküt
s
sem törk, sem
;
ha
tesznek
fe-
minden
visszatérítik, s
arról,
sem német
oláh,
is
polgárok ott szá-
a szász
átok
hogy soha,
segítséget
nem
kérnek.
— —
így minden a réginél marad, felelt
fájdalmasan.
Még
szegezve
egyet
—
!
szemeit
mond
Bátori,
ha
Ccelestára,
Coelesta
figyelemmel
feltételeimet el-
hogy jogaikat s kiváltságaikat védeni fogom, de megkivánom, hogy ne idegenfogadják.
Ígérem,
ként tekintsenek a szász urak,
nek zárva elttünk
! .
s
kapuik ne legye-
.
Ccelesta hallgatott.
Bátori Ccelestára
folytatá, :
zetnek oka
hogy
a
legyen
mindig
figyelemmel
tekintve
s a szász
nem-
minden sért kétkedést
feje-
béke
állandó,
delmi szavunkban elmellzni
.
.
i84 Coelesta
ok
vala
sóhajtott;
többé
fejedelem
a
szavában
mert
kétkedni,
nem
mindig
szavát
megszegte.
—
magamnak,
választani
hölgyeik
s
ni
Erdély minden
gasztalni
nt
nemzet kebelébl
Kész vagyok a szász
felma-
egyikét
Bátori felkelt,
fölött.
Coelesta kezét ragadta meg. Coelesta gyöngéden voná azt vissza, s szemeit a földre szegezte ; arczát szemérem, valami neme a megszégyenülésnek s neheztelés borítá el lángjával. s a
azon
Bátori
hódolva,
varázsnak
cllenállhatlan
már ösmeretes elttünk, mikor
melynek hatása Coelesta
közelében
hölgyre
s
azon
függeszté szemeit a szép
volt,
kevélységen
mely
keresztül,
a
Bátoriak arczából mindig kisugárzott, valami szinte
kér, esdekl tnt s
nincsen
egy húr
ajánlatomra
ki.
—
Te
elnémultál, Czilim?
szivedben, mely
megrezzenne
?
. .
szólj
ezen Czili
1
utóbbi . . .
magyar nemes
volt
id, mikor a szász egy kunyhót osztott volna meg! s Istenemre! ezen idszaka életemnek, egész bájával, egész boldoghölgy a
ság özönével, elevenen eltti
s
meg
visszaóhajtva
s
Coelesta szorulva
dének, Ichellete
helyébl
——
hosszú
selyem
olvadt!
pillái
tetszék, mintha az egész
de
visszafojtá
borultak,
s
mégis
s
a
szemeire
hallgatott.
beszélgetésnek for-
dulata fájna neki, mintha azt félbe
nék szakasztania,
nedvese-
érzé keblét, szemei
sóhajjá
multak emlékét keblébe, ajkai reszkettek,
Úgy
lelkem
volna-e minden változva? két év for-
dította volna ki lelkeinket
annak
áll
ifjúval
neme
kellene s
ille-
az álgyöngédség-
.85
nek
kímélésnek
s
—
Két
meg
ily
id
rövid
:
volna
érlelte
legbensbb meggyzdésednek, nemde hölgy, érzékeny
—
... ki vagy te ?
!
hirtelen sza-
így merengett, Bátori folytat á
24 hold,
év,
czáfolatát
Czili
nem engedé, hogy
Míg
vakra találjon.
szeret hölgy ? engedékeny s megbocsátó hölgy, kinek szerelme mindene, s ki egykor egy csókkal "^ félt lelkét az enyémbe átszállítani!
s
!
Coelesta
mind inkább
torinak eltte
minden
hevült,
emelkedett
meg,
állott
vonásokkal, azon
feje-
a férfiú, kiben oly iszonyúan csalódott
eltte,
delmi
szintazon alakkal,
érdekes
azokkal
a
Bárém s
tette
mint annyi
föl,
reábeszéi
szemekkel.
Mint egy gyúlpontba szeddött össze azon és ámítás,
t
mely
egykor elkábította.
hicdékenysége, akkori ség,
mely
szép lelke
t
vak
minek képzelé
azzá,
tett
mintha az óra
ni
bizodalma, a
áltatám
Akkori
gyönge-
szeretni készté azon férfiút, kit
minden, minden eltte egész
—
állott.
eljött volna,
igen
ez
és
tetszett neki,
egy kétszin alakossal
méltóságát éreztetni,
s visszatorlani
gúnyt, mely árnyat boríta elméje
könnyenhivsége
:
— Ugy
csak
felsségire,
miatt, a köznapi hölgyek
azon s
t
sorába
idézte.
Coelesta s
megállott
méltósággal
bájú hangján szólala
—
Bátori eltt, szemeit nyiltan
nyugtatá
arczán
;
s
ellentállhatlan
meg:
mond, volt egy id, nagyságos uram, mikor a mennyet nem tudtam Ecsedi nélkül kép« Igen,
zelnil...
miért
tam szerelmemre,
tagadjam? én s
érzésemben
akkor
kevély vol-
semmi sem
volt.
i86
mit jelenben
is
szégyenelhetnék.
A
miként szólott
mind inkább közeledtek azon Coelesta, mennyei kifejezéshez, mely t igazán égbl szálltvonásai
nak
láttatá,
magyarázhatóvá tévé
azon
hatalmat,
—
Akkor! minden nagynak, szépnek, nemesnek képzetére egy név volt elég, mely lelkemben mindannyiszor felmerült, a hányszor melyet
Bátori
felett
tuda
gyakorlani.
folytatá magasztalt hanggal,
gondoltam,
magasra, kiválóra
Ez a szép id, Coelesta megsznt!
volt
1
—
elfogódott.
megsznni, mint minden, Bátori elpirult.
els
—
Meg, mond ízlelnem
Megsznt?
Ccelesta
!
—
foly-
élet fog
kiált fel.
álmodnom
I
:
—
ah
I
mi-
egy képzelgésnek, ha abból a
mond
neheztelni azon, hogy
állott
elttem, hogy minden nyilatkozás
kesern
rázott
Bátori sértve
lehet
szavad egy
Megsznt,
el határozottan
Coelesta
való, oly irgalom nélkül, oly
—
álma,
utolsó
a mi földi.
miért kellett ezen álmot végig ért üdvét
Ecsedi
a név, s
álom szokott, mint az
tatá rebegve, mint
—
ez
s
éltem
volt,
fel
— mi okod
egykor szived tárva
minden mely engemet boltekinteted,
doggá és kevélylyé tett? s miért igyekszel az ellenkezt elhitetni velem és magaddal ? Te szeretsz még, s ez az, mi engemet most is boldogít, a mi képes mindent feledtetni velem. Nagyságos Ccelesta tagadólag rázta fejét. uram mond, nemzetemnek, atyámnak ellenségét ah! volna-e férfi, ki engemet szerethetem-e?
—
I
—
becsülhetne, ha vétkes gyöngeséget gyanítana ben-
nem?
.87
— Vétkest
kiáJtott
!
szeret hölgy-
Bátori, a
fel
meggyzdése
nek szive
ahhoz
iránya,
a
hajlik,
minden érdek megsznik, minden múlt feledésbe olvad át, mert a kik szeretnek, azokban kit szeret,
egy lélek van
—
csak.
Ha
hogy
lestához,
lengett arcza
hölgy lehelletének fszere
szép
a
valaha szerettél, foly-
hangon, oly közel Coe-
tatá Bátori a legnyájasabb
körül, ha mindaz, a mit oly sokszor
mondottál nekem, igaz
volt:
nem
kellett volna-e
— nem
neked pártomon maradnod?
érezned azon
bántalmakat, melyek a magadéivá váltak, ha szereteted igaz volt szokkal
!
Mi
mi köze
!
nevem, vagy Ecsedi kedik foly
csarnokom,
redkbe
azóta
köze
!
szerelemnek a száa
mi arra, ha Szebenben emel-
vagy
a
Bátori
sátram mennyezete ?
kettnkre
?
a
Somlyói Bátori Gábor-e
arra,
vadásztanyáján
— Mi
változott
nézve, mi ellenséges szellem
keletkezett viszonyunk lényegében ?
.
.
.
szeretlek-e
kevésbbé? nem áJlok, én Bátori Gábor, Erdély fejedelme, épen oly hódolólag, épen oly kérve, s parancsidra várva, eltted, mint egykor Ecsedi ? . .
A
minden körülményeiben az életnek elváannak hatalmát a szerelem nem ösmeri : ha
mi
lasztó,
hibáztam
te
!
tetni fog ? s
szeretlek,
vagy-e
míg éltem egy
menynyé szíverem érted dobog !
is
I
a
is 7
!
sivatag azon angyal nél-
Oh
szólj
—
!
míg minden
változott-e addig
szabad-e a szeret hölgynek
csak sejdíteni
nem
!
ki bünmíg lángolva
szivem hölgye
varázsolja
azt
kül, ki
valami
az,
ha ellened vétettem
—
Eljöhet az id, Czilim
a változást I
melyben
fogsz kétkedni többé, minden szavam igazsá-
i88
gán, s Ígéreteim szentségén
—
!
ha a feje-
Szólj,
delmi bíbor leolvadna tagjaimról, ha fényét levetné
nevem, mely
századok óta
azt
Ecsedi lennék: akkor Czili
—
Az nem lehet felelt a nem a körülmények, nem
Erdély fejedelme rázst
— Egy mébe. — E !
tiszta
mi
lat
minden és minden,
I
a
varázs
mert a való
nem
hölgy,
a
ha Ecsedi, vagy a va-
el
—
nagy volt
elég
s
szerelmem
szív s
dn
az,
könycscpp lopódzott
megsértve
újra
szerelem lényegén kívül
a
volt
ha
;
elttem, oszlatta
áll-e
Érzésem elég
!
mindazt feledni, a esik
szép
I
név,
dics/ti
I
a Coelesta sze-
szentek szentjében
a tekintet, az alak, a szó, az indu-
;
álszínt öltött
eloszlott, s
élmbe
tüdzé
láttam, fel
magára
látnom
önmagát
;
mi-
kellett,
a mit sze-
!
rettem, képzet volt! lénykép, sugár egy jobb élet-
bl
szerelmem üdve, tárgya, vágyai felköltöztek ; Oh, nagyságos uram! minek ezt tovább fzni? S hát nem szeretsz többé! kiált fel Bátori egy hanggal, melyben szenvedély s harag egye-
!
—
sültek.
Coelesta
emelve,
—
Nem
ragadva
:
nem
szólott,
szemei
vonásain a bánat súlya
s
szeretsz
és soha
?
folytatá
nem
én azt nem hihetem
!
éghez
voltak
ült.
Bátori, kezét
szerethetnél többé
nem akarom
hinni
!
?
meg-
—
. . .
ah
Ninazon
csen-e oly viszonya az életnek, melyben gyermekded kedélyt, azon tiszta szivet sajátomnak nevezhetném újra, mely egykor annyira enyém, annyira
önnönöm
komolyság
voltl
szelleme
a
Bátori
vonásait,
Icgérdekcsbekké
a
bús-
tévé,
s
i89
ellenállhatlan lágyságú volt: Szólj Czilim
hangja
eldbe
mint a sors üldözöttje, lépne
ha,
te Ecsedid, az
mindentl,
a
egykori
!
egészen az
lényképedet
mi
vagy annak veszélyes kérge, kín
s a
hordaná arczán,
képét
megfosztva
!
körözi,
salakként
ezen Ecsedi, a
s
halál
eltted,
állana
s
!
Ecsedj, a
de csak ha azzal, adhatnád nyugalmát vissza éltét, vérz sebekkel jönne a rengetegek mélyébl el, honnan az üldözk nyílzápora süvöltne utána I s mondaná: tCoelestal mindent elvesziettem, semmim sincseni csak szerelmem, melyet épen hordok emelné kezeit hozzád
s te szereteteddel,
—
I
forró szivemben
—
Gábori
az ég
meg
rizni!
—
I
kiált
fog
akkor
I
tért,
ték 1
Coelestának
arcza
vonásai
szenvedélyesen:
!
Egy
nyugodt
tetszett,
úgy
lángolt,
az elragadtatás varázsa,
—
?»
.
mindkettnket e keser próbától
mintha karjai nyílnának len
. .
Coelesta
fel
perez volt ez
—
Coelesta
1
egyet-
magához
visszanyer-
kifejezésöket
Rövidítsük e pillanatokat! kiált
fel
kedves
mind nagyságodnak fájdalmasak ezek, nekem mind szivem belseit rázzák föl s éltem hangján,
—
!
gyökerét ássák
alá
!
Azon
nemzet nevében mertem
nem
ajánlat,
tenni,
melyet a szász
nagyságod
fogadtatott, a melyet nagyságod
tett
által
el
nekem,
nemzet nem fogadhatja el, s fgy nem marad egyéb hátra, mint szabadságommal, melyet nagyságod parancsának ellenére vesztettem el élni, s nemzetem sorsát a nagy Istenre bízni ! Coelesta azt a szász
az ajtóhoz lépett,
Bátori
s
azt kinyitotta.
majdnem önkénytelen
tett
néhány lépést
190
Coelestának
utána.
sietve
intésére
két
a
apród
belépett.
— Nagyságod szabadságomat visszaadta, — mond Coelesta határozott hangon, megengedi tehát,
ezen
kÖzl
ifjak
Coelesta
egyik
oly képpel monda, hogy az egyik apród
ezt
csoló hangon,
oly paran-
s
a
fejedelmet hallgatni látván, Coelestának intésére
egyedül
újra
sen
eltávozott
az
;
hogy
lovakról tegyen rendelést.
meglepett
egy újabb
betevdött,
ajtó
Coelesta
maradott Bátorival, a hölgy csende-
állott.
Bátori
magához
mutatkozott,
tért,
látszott,
úgy
vonulnának, közeledett kiált
Czili
fel, !
—
arczán sajátságos
mintha
kifejezés
mosolyra
ajkai
Coelestához
:
— Istenemre
hogy pa-
mi, mintha
csak
rancsidnak
engedelmeskedjünk, sietünk gyors
jesítéssel
I
nem tudom, mi ad neked oly hatalmat Te itt parancsolsz mindnyájunknak, s arra
kedvedet
bennünket, s
nál.
Bátorinak
megnyerni.
volna,
Ha
valaki
kétkednék, melyikünk
talán
melyik
lem,
születtünk
az
alattvaló
ajkai
!
itt
tel-
látna
a fejede-
Ezen utóbbi szavak-
körül a
szokott gúnymosoly
mutatkozott.
—
Nagyságos uram! mond Coelesta szeliden, id, mikor nagyságod azt monda nekem, hogy sohasem fogok csalatkozni, ha azt teszem fel nagyvolt
Hogy nagysá-
ságodról, a mit
valónak óhajtok."^
god parancsából
történhetett a legnagyobb alávaló-
ság, melyet lovag elkövethet, leányrablás, ide hur-
czoltatásom
szava
I
abban kétkedtem mindig
bizonyossá
tett
arról,
hogy
;
nagyságod
tudtával
nem
Coelesta gyengéden vonta ki^zét vissza, de Bátori hevesen
szorihlta ajkaihoz. Jósika:
Az
utolsó Bátori
11.
i9». lap.
191
volt
—
;
nagyságod velem
rejedelmi
módon
bánt,
tisztelte a fogolynak helyzetét, szabadságomat adta
vissza
—
ily
hálaérzetemet
tett,
idézi
bizo-
föl,
hogy hölgy soha nagyobb bátorságban nincsen, mint mikor lovagnak védelme alatt áll. Nagyságod hallgatva megegyezett azokat megbüntetni, nyítja,
kik az erdélyi fejedelem nevével ily megvetést
idéz módon telt
visszaéltek.
tekintem,
kérem,
s
—
Én
el-
ezt mint elégté-
bocsásson
meg
nékiek.
Szolgai leikökben, mint az övéik, nincsen fogalma
azon alávalóságnak, melynek vádja nyom azon, ki gyenge nt rabolhat el, kit védeni kellene! Hogy gyaníthatnák ily nyomorultak azon méltó haragot s neheztelést, melyet egy fejedelmi kedély
—
érez, mikor ily pulya, ily alávaló tettre, neve használtatik.
A
mint látjuk, Coelesta úgy fzte össze szavait, hogy azoknak mindegyike tanúságot s dicséretet foglalt
magában.
leng képzete lyebb
volt,
A
hiú Bátorinak
Coelestának róla,
hízelgett e fel-
sokkal kevé-
s
mint hogy ebben két értelmet keresett
vagy keresni akart volna.
—
Coelesta
!
mond
Bátori, a mit egykor
dottam neked, ismétlem újra kozol, ha
bennem többet
:
nem
igen, te
bízol,
moncsalat-
mint egész nem-
Jó leányom! kedves szelid leányom! te szabad vagy, de minekeltte távoznál, egy kérdést zeted.
még
!
A
fejedelem, kezét
ragadta
meg
Coelestá-
nak, s azt ajkaihoz voná.
Coelestának
voná kezét
arczát láng borította el
vissza,
de mind e
;
gyengéden heve-
mellett, Bátori
19a
sen szorította azt ajkaihoz,
Egy
s
tekintet a fejedelem
mennyire szereti
e
nehezen bocsátá
arczára, tisztán
sajátságos
teremtést,
—
el.
láttatá,
min
s
hatalmat gyakorol felette ezen egyszer hölgy.
—
Mondd meg
szebbike el
legbájolóbbja
s
—
tlem ?
vagyok, a
— Ah
nélkül,
mond
leg-
hidegen bucsuzol-e
?
—
ládd,
én
egészen
az
I
s
Ccelesta
az egész
ezen
hogy
engedje,
szász
nemzetnek szeretetét
lelkemnek hálaérzetét vegye
felül
a
szegény atyámnak, s
iJy
nemed
!
nem minden szenvedély vegye nagyságod ezen együgy leánykának !
szerelmeért
cserébe
voltam
ki
!
Czilim
Nincs-e egy szavad, egy biztos sze-
szavad hozzám
relmi
s
nekem,
ki
békeelérzetet szállíthassak keblébe.
szebeni falak közt
badnak magamat,
könny
vagyok,
Míg
itt
nem tekinthetem
szerelemnek csak
a
—
béke hirnöke lehessek, hogy sorsomon aggódik, vigasztalást
a
a
sza-
szabadság
sem sem nemet nem felelhetnék. Nem volna-e sért, nagyságodra magára nézve, ha itt az, a kit
légében
lehellete, s így
mint fogoly,
igent,
fejedelmi székéig akar emelni, mint rab, mint fogoly, határozná
— —
el
magát?
Te szabad vagy, mond Bátori. Brassóban nemzetem kebelében,
—
gyok szabad ságos uram
!
!
ott lehel
szabadon keblem,
felelhet s fog felelni
dinek és Bátorinak.
ott ott,
va-
nagy-
Coelesta, Ecse-
A KPÁRKÁNY. És
te!
vmgy-c «
te
minden bnhfidistfi] ment trónodon
a boszuló keze,
7
nem férhet-e arany madnak ?
pártájáig
t
még az nap négy lovagtól a
Coelesta kivívta szabadságát; brassai úton látjuk lóháton,
delmi seregbl kisértetve. kozott vele,
s
Míg
bor Szebenben
talál-
melyre
volt.
Brassó
Coelesta, Szerafin nal
fejedelem
a
a
által,
a
feje-
Szerafin
atyjának levelét adta
már szkség nem ját,
Másnap
hatal-
T^jSmer. '^
készületeit volt
De
sQrdtek,
Betlennek
vévé út-
Betlen
sokan ingerlettek
:
a fejedelmet, s mióta bajai
gerelhetóbbé leve.
felé
folytatá,
Gá-
ellene
fel
sokkal in-
magaviseletében
valami oly nyilt, s feddhetlen tisztaság
hogy
volt,
az irigyek s fondorkodók mindig szégyenülve lép-
tek
vissza,
ha
Betlen
tetteit
kárhoztatta,
meg nem nem akará a
megjelent,
ha
a
Bátori
kinek
személye
iránt,
magát
czáfoló
ó
fejedelmet
kitenni annak, Jolika:
Az
Erdélynek
magáévá,
soha
hideg tartózkodása
ha
tévé
ügyét forró kebellel
t
hogy
utolsó Bátori.
ragaszkodást
mélyen
mutatott,
ennek
elhagyni, bár sértette
;
nem
akará
csak rossz szándékú emberek U.
13
•94
legyenek körüle,
s
mindig tovább ragadják a szen-
vedélyek tág útján; mint védangyal, jóltév tartotta fenn Betlen
lehetségig az
a
ment,
egyensúlyt
a fejedelmi udvarban. Félt a hizelgk lenge serege tle, mint a gzfelleg a hatalmas széltl, mely azt szárnyaival
sodorja
le.
Mindig
azon
fentartá
felsséget, melyet aljas lelkek oly nehezen trnek.
S nem volt ember a fejedelmi udvarban, ki Betlen eltt hazudni vagy méltatlanul rágalmazni mert volt. A fejedelem most, midn Erdély legjobb családainak
férfiai
elpártoltak tle, nehezen nélklöz-
heté a vitéz, nagylelk
hére volt távoztak
is
el
néha.
cl
a fejedelmi
a Kornis kivégeztetése óta,
mély gylölséget
Szilasi
A zását
fejedelem, ha
nehezen
eltt: «Ezt
a
vitt
keblében Bátori
Betl ennek
trte,
kell,
s
kit
ült.
ellen.
vélt
beavatko-
felkiálta
meghittéi
jól
sokszor
mormogó medvét mégis a ház
udvart, hol
kínzópadon
mint
mint egy marakodó szelindeket, tani
egyenkint
kik
közt,
tle, leginkább boszankodott Szilasira,
bucsu nélkül hagyta
ki
bármennyire ter-
Betlent,
Mindazok
olybá
tekintjük,
kitl mindig
tar-
nem
nél-
védelmére
külözhetni.
A s
fejedelem egy napon Betlennél
volt
ebéden
bár egy ebéd magában igen csekély dolog,
lesz
érdektelen azt leírnunk,
annál
inkább,
nem mivel
nyert. Akkor az ebédeknek más tekintetk volt mint jelenben, néha a század tükrözi magát az ily csekélysé-
ezen ebéd történeti fontosságot ily 8
gekben. Betlen Gábornak els neje, a szép Károlyi Zsu-
>95
még
zsinna, élt
nyesbek közül dult
meg
akkor,
háza egy volt a
s
harang a Betlen
a
legfé-
Pontban délkor kon-
Erdélyben.
konyhája eltt
den vendég megérkezett már,
tágas
s
;
min-
szállásának
termeiben valának összegylve.
A nk
Zsuzsannával
Károlyi
teremben, mely bútorozása
voltak
nappali
a
tekintetében
igen kü-
lönbözött egy mostani elfogadó-teremtl, de
pom-
pája sajátságos volt: mit a kényelem s a jelen követelései hiánylottak volna, azt bizonyos s valami,
hogy úgy
fény pótlá
A nk székeken
hölgyek félkörben
ültek,
magas hátú
felállított
a ki közöttük
s
körültekintett, azt
hogy mindnyájan rokonok, oly feszü-
letlenség mutatkozott társalkodásukban,
könnyed
fejezésén, s
bájteljes
arczok ki-
kézmozdulataikban.
ház asszonya, a szép Károlyi Zsuzsanna, inkább
magas, mint közepes
mely
magát
egy pár
életteljes sötét
lett
tojásdad arczczal,
vakító
fehérségével
ki
öltözet
önkényét úgy mint most
befolyása s
közönséges
volt
azt hinné,
légyen semmi
hogy ;
Bátori István
szonya
által
dolmányaikat
a
e válto-
ruházatok
ára miatt. idejében,
Erdélynek
Lengyelországgal,
szivárgott be a
a divat-
gyakorlá az
st
változott,
zás költségesebb volt, mint jelenben,
ékszerek nagy
és
szemmel különbözteté meg.
a nemzeti
de igen csalatkoznék, nak ne
termet n,
a többiektl,
Erdélyben
s
számított
ki.
s
vélte volna,
A
tartósság
századokra
szóljak,
sok
felsbb körökbe.
nem
egyszer
A
szorosb lengyel
férfiak
vi-
divat
magyar
szoríták aranynyal ,3*
át-
196 tört fényes lengyel pászttal derekaikhoz,
a nagy nehéz
gombokkal
gombokat apróbb,
s
válták
srbben
rakott
fel.
Bátori András, Spanyolhonból,
ér
péig
a
vászk bugyogók alakjára a
czomb közefelül
egy, alul
más szín nadrágokat hozá divatba. Bátori Gábor idejében az elkelbbek nem vettek volna dolmányt magukra,
ha
annak
is
bélése
nem a legfinomabb török kaftánból készült. Mindezen divatok, a magyar szabással egyesülve,
st néha együtt is láthatók valának s nnem, miként jelenben, mindig tudta ter-
változtatva,
fleg
a
;
mészetes szépségét valami
újjal,
lepvel emelni. Károlyi Zsuzsanna egy
volt
ízletessel
azon
s
meg-
kitn nk
közül, kik legszebb s feddhetlenebb magaviselettel a tetszelkedésnek azon
finomabb,
fönten
költebb
nemét tudták egybeolvasztani, mely a ni bájt s kellemeket növeli s kiemeli, s ment minden kétértelm kegy vadászattól rajta minden ízlést, vá;
e részben a szép, oly sokak-
lasztékosságot lehelt, tól
emlegetett
néra lyek
s
visszaóhajtott
emlékeztetett.
még
a Bátori
—
Azon
Kornis divatok
István korából
Erdélyben, legtovább
tartá
asszonyai
viseltek,
gyönyör pozsonyi
többnyire nyitva
s széle a
legfinomabb
;
me-
maradtak fenn
meg magát egy
gyeles, bujjú fels öltöny, melyet vat
Boldizsárközül,
az
len-
akkori
vállaik
fölött
ezen öltöny térdig
prémzettel
vala
di-
ért,
keskenyen
bekerítve.
Károlyi Zsuzsannának ezen ünnepélyre, bágyadt
197
fényl
pálmákkal,
tOrökös
kék,
ezfistben
áttört
fdé
magyar
öltözetét,
félig, a
legsötétebb gesztenyeszín bársonyból, her-
melinnel
egy
ily
gyönyör
prémezve,
öltöny
lengyeles
ezüst himzésekkel,
melyek mindent felülmultak, mit e részben szem pompást s választékost láthatott, s a körben ül
nk
s
hölgyek néhányain hasonló
nem, különböz
szín öltözetek valának észrevehetk. Mikor a fejedelem ezen el fogadó- terembe lépett, számos magyar urakkal, a szemle igen meg-
lep
volt, s
egy
ily
bármin felsséggel nem lehet az
gyülekezet,
bír
is
jelenben
soha oly
festi,
mint akkor tájban.
Azon különbség öltözetekben
a
melyet
elébb az
mutatkozott
a Betlen
mostanitól,
vevénk észre,
Gábor ebédl tereméuek elrendelésében oly
dolgozott ezüst,
nem
cserépedények,
választékos
nem
pompás virágokkal
annyi szép
diszesitett
Nem
Is.
oly csinosan
üvegek,
nem
oly
állványok lepték
el
az asztalokat, mint jelenben.
Akkor
a
nagyobb házakban
cserépedény vala látható.
több
munka
gazdagon aranyozva
;
a
nyör
s
úgynevezett
metszésekkel
borodásával különbözteté
nem
voltak hasonlók,
vek, mint
A az
—
készítve, s
a mostanitól
hólyagos
meg magát nem oly :
s talán
jelenben, de
mint a mostani
a
s
gyö-
dom-
darabok
tiszta
mí-
mvészi becsök több volt, sajtolt mveknek.
többnyire
nehéz öblös kupákban bor és méhser
asztalokon,
mint
ezüst
tálak s tányérok több-
szögleten voltak
hat és nyolcz
nyire
A
a
legválogatottabb
állott
borok és a
198
kupákat
a
nk
melyeket
tartatott,
ródok néha
—
födelek boríták.
czflst
sókban
hordoztak az
A
borág
a
nehéz zöldes üvegbl, többnyire
jal,
úgy hogy
A
közelében.
oldalt
döntve
vagy neje, a fhelyet
el,
alj-
tányérok
a
mint jelenben
legelkelbb,
ezt akkor a
;
poharak
gömböly
hevertek
gazda nem foglalá
ap-
éltet ned-
vét elegyítlen önték billikomaikba. Voltak is,
s
többnyire
körül,
asztal
számára; mert atyáink
víz ezüst kor-
csatlósok
a czifra
vagy a helyzethez mérve, a legmegtisztcltebb ven-
dég vévé be.
Az
asztalon néhány
pompás
lyekben az akkori urak nagy
fleg
egyszer,
vendégeiket
Az
asztal
rek helyett
vad foglalá
jártak,
a
a
ajándékozák
közepét szobrok,
hamvegy-egy
mikor
vendégnek,
ki
nem
a
virágvedhal,
avagy
kézrl-kézre
billikomok lett.
akár
állhatták, s
most, igen üdvösen,
nálgatás akkor
Ha
s
az egész ebédnek zajos alakja volt,
:
felé,
Enni és akarta,
inni
akár
kellett
nem,
s
némi hiúságot helyez-
tek abban, ha tálaik üresen kerültek
A
me-
nem meg
a finnyás, késhegygyei az ételben piszkáló
atyáink,
vendéget ról.
s
;
lakoma után.
mindig lármásabb
jámbor
állott,
ztek
roppant tálakban el
mely vége
fényt
fejedelmek,
a
velk
billikom
divatból
még napirenden
le
asztalaik-
kimaradt kí-
volt.
mindezt az olvasó egy képpé
önti, s e
képbe
Bátori Gáboit, Betlent, Károlyi Zsuzsannát, Imre-
mély gyászban, Kamutinét kissé elfonnyadva, egy seregével a pompásan öltözött hölgyeknek s finét
férfiaknak, ülteti tarkázva össze
egy hosszú
asztal
Egy
Jósika:
Az
k&vér,
zömSk alak
utolsó Bátort. II,
-
•
.
J(ptl,
az udvari bobócz.
99. lap.
»99
mögé
körüJ, a hátaik
lédeket
ebédl teremér] mutatott;
fényt
maga kevés
terem
durva
szeszélyes,
összhangzásban
állott
Betlen Gábor széke
je-
melyekkel
koczkásan
mögött,
máshoz szólva
a
összeállí-
vigyorgó képpel,
öltözetben, szemtelen
hol egyhez, hol
ecsettel
vadászati
nem kevés egy kövér zömök alak, a
kivehetk,
valának
tott tarka
A
e napon. falain
Gábor
lehet a Betlen
embercsoportozatok,
mázolt alakok, lenetek
eleven színekbe öltözött cse-
némi képzete
állít,
vendégek
közfii
—
Költ, az udvari bohócz.
Majdnem nek vége a
nk
öt óra lehetett délután, mikor az ebéd-
volt, s a
közelében, távozni készült
addig a vendé-
;
A
gek mindnyájan együtt maradtak. akkori kornak szellemében
szonyától,
ki
t
veté, Betlen a hágcsókon kisérte
melyeken számos ban
felállítva.
fölött hajló
ragásokkal voltak
lehaladni a lépcskön.
boltnak
moh
nehéz
ívei
vette
réseket
magát.
fa-
látta-
Egy
e
már rég kimozdult csak gondatlanság okozá, hogy annak
faragott párkánykövek s
sor-
mint
nyájassággal Betlen iránt,
terhelve, s néhol
tának, melyek közé zöld
helyébl,
két
látszott,
ha sok embert láthatott maga
:
hágcsók
fejedelmet,
a
le
Bátori igen vidámnak
majdnem szokatlan véve bucsut tle s kezde
A
küszöbéig kö-
czifra cselédei valának
többnyire mindig, körül
fejedelem az
elbúcsúzott a ház asz-
végs teremnek
a
még
fejedelem keveset idzvén
helyét mással
nem
közül,
pótolták
ki,
vagy
javították.
Betlen, Mikola
János,
Kamuti
—
ki
nem
Petki
Par-
azt
s
aoo kas, s
még néhányan
kisérték Bátorít
—
;
mintegy
a negyedik lépcsig érkeztek már, mikor a felébb említett
k,
az azon nap
srbben
járók
kelk-
s
nek lábdobogásaitól ingatott boltról lefoszolva, a fejedelemnek lábai elébe esett, s csörögve szökdelt le a
lépcskön. '3°
A
ség hirtelen szaladt
két sorban le az
met kisér urak közUl annyi
az
a
lélekjelenléte,
felállított
udvar
egy
felé,
egy
önkénytelen
mozdulatot
Néhány perez múlva csend ln ható tekintetet borította el
elbb
az urak közül,
elszaladt, s
el
nem
rettent,
visszafelé.
tett
a
maradt
fejedelem átarczát láng
a történetet szerfelett neheztel é,
mint a mely könnyen a Bátori
Néhányan
melll
meg nem
Betlenre, kinek
vetett
mert
;
:
cseléd-
a fejedel-
Betlennek
fejedelem
mozdulni. Bátori, szokása szerint,
bár
s
most
kerülhete.
életébe
fleg Kamuti,
sietett fel
újra
a
ki
leg-
hágcsó-
kárörömmel szegezték szemeiket Betlenre, nemét az aggálynak nehezen titkolhatá, néhány
kon, ki
menteget
szót
rebegvén.
Bátori különös tekintettel nyugtatta szemeit rajta,
melybe hideg gúny
—
gel,
A k, mond
s
káröröm valának vegyülve.
a fejedelem
némi rejtélyesség-
köszönetünket érdemli, hogy néhány perczczel
elbb
esett le
helyébl, mint talán
kellett volna,
—
tévé egy kevély tekintettel hozzá.
Betlen oly közel
hogy az jedelmet,
t s
állott a
kleeséskor Bátorihoz,
épen oly könnyen sértheté mint
a fe-
elfogulatlan elme, bizonyosan a dolgot
történetesnek
látá,
zésére elmulasztott
s
legfeljebb a veszély kiigazításban
elmell-
gyaníthata
gon-
me-
datlanságot. Betlen e pillanatban a gyanúnak, lyet a fejedelemnek
sért
lanságát és
tekintetébl olvasott,
mélyen érezte,
voltát
méltat-
ajkai szó-
s
lásra nyíltak.
—
A
legjobb
mindenesetre,
hogy a dolgon romba eszkz, folytatá vetve,
idt
tud, s
nincsen!
vét
azért
pallos a jó
emberét
;
Ezzel
.
nem
sietve
fordult: Köszönjük a szíves
A
—A —
hibázta
el
?
látást,
hágcsók
a
távozott,
fejedelmek élete, jegyzé
mond
Igaz,
s
vissza-
Betlen
bátyai
rosszat
nem
akarja
Betlen Gábornak hátramaradtak,
el
mindazt,
is,
zárni
meg
;
mert ha Isten közfii
Bátori
nem
fiit
s
cl.
a
mit
t
oly
vigasztalására
barátjai
sokszor
meg, de lelkébe
önkénytelen
néhányan
kocsijába
feleletet
nemsokára magában maradott.
fejedelem
sértette
a
néha történni
hagyja
jobb emberei
mondottak, némán hallgatá végig, semmi adott, s
híze-
de kik kéretlen dolgába
kell
míg a fejedelem
csarnokába távozott Betlen
meg Kamuti
van.
Bátori,
elegyednek, azokat
A
éle
kétél
gúnynyal.
legve. Isten kezében
nem
ot-
fok,
—
még egyszer
utolsó lépcsjén megállott
mond
csupa
még sohasem
az
fejedelem
a
nem
is
mit gondoltok urak
.
gondolkozni
k
mindig!
talál
fegyver, .
ne-
czélzással,
egyébiránt
el,
mond Bátorí Az ily
vagyunk.
túl
emelkedett
azon fel,
s
oly méltatlanul
keserséget,
vissza
nem
csak hálátlan volt iránta,
nesen vesztére töreked szándékot árult
mely
fojthatta.
hanem egyeel
szavaiban.
201
—
ó
bosszúállói így
kem távoznom
akarok.... lgen»,
okoskodott
folytatá,
•ne-
Betlen,
még
ha honomnak
kell,
id,
az
«eljött
szolgálni a sze-
rencsétlen hont kiszabadítani a nyomorult zsarnok
közül ó sohasem változik meg minden reményem, minden béketrésem füstbe ment tovább késni, htlenség lenne hazám iránt, el tehát 1»
körmei
!
!
;
Betlen gyorsan fogatott
teströk vették
fejedelmi
mikor
;
szállását
nejének hlt helyöket találták;
ó
tek,
t
hogy
távozni,
s
nemsokára
nem
Dimont
de
belépett,
neki s
érhe-
sietett.'^'
hivatá;
egy tekintet
meggyzé t, hogy
Bátori arczára,
körül,
utói
onnan Budára
Szállására érkezvén a fejedelem,
az apród
múlva,
oly vigyázva tuda
s
emberei
a Bátori
Temesvárra,
óra
fél
rossz
a
órában
érkezett.
—
Hol
Dimon
kérdé Bátori indulatosan.
voltál ? ezt
összeszedte magát
s
minden aggály
nél-
kül készült a kérdésre feleletet adni.
— — —
A
mond
titok
be nem várva
Nem! mond Dimon Ismerünk,
kiált
fel
többé elttünk,
feleletét
röviden, ott
nem
voltam.
semmi lépted sem
Bátori,
kétszín kölyök
csekkel halmoztunk, de eljött ról
követeknél, úgy-e?
mostan érkezett szász
a fejedelem,
az
id
tel
kit
kin-
sáfárságod-
számot adni.
—
Ez nem
a mit tettem,
lesz
nehéz,
felel
Dimon
kevélyen,
nagyságodnak parancsából cseleked-
tem.
—
Hazudsz
értjük,
I
mond
Bátori kitör haraggal.
miért tudták a szászok
elre minden
Most ter-
lOJ veinket
ket mindig
miért találtuk
;
készen
most
!
foghatjuk meg, miként állhatott a nyomorult Brassó oly
sokáig
fegyverünknek
ellent
kiknek
annyi ezreknek veszni, lett
volna kímélni, ha meglepetésre
veinket egy gaz kölyök lelj,
Dimonnak
arcza
nem
el
mit tudsz védelmedre
legmélyebb
vissza.
—
gon, Igaz
—
szinte
számított ter-
árulta volna
sötétveressé
és
s
lett,
egész
;
hajai
mond kevélyen s emelt hannem felelnek ..
volna, Bátoriaknál ez volt
lakozás jutalma
Fe-
tükrözé
dühösséget
kesern, hiszen
fel
1
tekintete
mit feleljek? ha tetteim
kiált
!
megvetést
Belelni,
kellé
könny
oly
1
felborzadtak, szemei kidagadtak, a
miért
s
!
életét
I
mindig a
ezt igérte-e
gyaníthattam
ezt
hség
s
csat-
mikor a
nagyságod,
Kendi összeesküvését s a szebeniek részvétét árultam el ? ezt, mikor Weisznak minden szavát megsúgtam nagyságodnak ? ezt, mikor Rádulynak. Forgács Zsigmondnak jöttét három nappal elébb mondottam meg, mint legserényebb kémei ? felelni ? mentségemre felelni Istenemre egy kis apród .
.
.
.
!
.
.
.
vagyok, belopva, becsempészve e nyomorult világba,
melyet utálok, egy
sohasem
!
—
De
szolga!
névvel,
bár
nem kérdezném
ezt
s
lélekben így
nem
kérdezném, ha Bátori nevet viselnék.
—
Sziszegj kígyó
!
mond
ban elttünk, alávaló csaló
1
Bátori, hajlongj a por-
többé
el
nem
ámítasz
rég szemmel tartunk már tégedet és Nadályit, a porból emeltünk fel s úrrá tettünk,
hagyta
lanul
tokat
!
el
szolgáhál
udvarunkat. !
tudjuk,
Ismerünk mert
s
ki
1
kit
hálát-
mindnyája-
fizettünk
I
De
a
204
szászoknak
is
szolgáltál
k
honnan tudtak volna fel min-
!
annyit? azért parancsoljuk, szólj! födözz dent, ha akarod, hogy kíméljünk.
Dimon
makacsul hallgatott.
—
S
E
közben
nem szólasz? Dimon nem felelt. te
Brassóból
a
követség
érkezett
jött
—
Kamuti lépett be legeli. Bánéhány szót súgott fülébe, s a következ pillanatban Kamuti Dimonnal eltávozott. A szász követek maradtak egyedül a fejedelemmel, kit még senki sem látott oly indulatosnak
a fejedelemhez. tori
mint ez napon.
—
Árulók I így támadá meg
mint követeket fogadunk
elttünk állótok
s
el
nem
s
ki
ha most
köszönjé-
béketré-
hosszú
sünknek, melyre érdemetlenek vagytok
runk
s
börtöneinkben,
egykedvségünknek
tek azon
nem
a szászokat!
benneteket,
!
nem
aka-
hallgatni benneteket, mi lehet kerestek ?
is
Coelesta szabad
!
nem
Bátori
hölgyek
visel
ellen
hadat.
Békeajánlásaitok újított sértések is
!
—
nem
"Weisz
tud fenyegetdzések nélkül békeajánlatokat tenni
mi megvetjük azokat,
aligha e pillanatban
s
,
megverve nincsenek,
s
vagy
nincs
halva
s
így
meg Brassónak
Nyissátok rancsinkat
I
:
a
vakmer mit
mondjunk nektek.
kapuit,
ez mindaz, a mit
hadai
pártüt, fogva
s
várjátok
ajánlásaitokra
pa-
felel-
hetünk, távozzatok
A
t
szászok haraggal
s
megszégyenüléssel hagyták
oda, a fejedelem egy karszékbe vetette
magát.
105
Az ebéd
után
—
méjét.
történtek
Tehát Betlen
Foglalták
egész
cl
kiáltott
isi
!
fel,
el-
kirl
nunden okoskodása,
minden beavatkozása mellett nyilt htlenséget fel nem tettem volnál tehát 6 is? Hahaha! rendre mindegyik . s néhány nap múlva egyedül fogok állani I Ez a Dimon, e sátáni lélek, e ravasz kölyök, dolgainkba, mindvégig
!
.
.
min
szemtelenséggel
dom,
a kínzó
magam
padon
körül,
nem
nekem
felelt
!
többé
hiszek
ket
Nemsokára Kamuti
be
nyitott
látszott,
mely
Csak
senkinek!
seregeim közt a csatatéren vagyok kezében, Írásnak
de eddig, tu-
felnyíltak ajkai ? Kiirtom
;
bátorságban.
csomó
egy
volt
avult hólyaggal volt
borítva.
A
fejedelem fölemelkedett
ken lépett Kamuti elébe:
—
ülhelyébl,
élén-
s
Szólj, vallott-e a
gaz
fioEkó?
Kamutinak arczán neme
bámulásnak vala
a
fel-
tn,
olyan, mint mikor valakit különös eset lepett
meg,
s azt
ságos uram
dög!
akarja szólt,
!
hóhér,
a
másnak
hüvelykeit
körmei közül vér fercsegett feleletet
— —
nem
lehete
ördögöt!
elbeszélni
tle
szorította ki,
kicsikarni
!
a
kebelében,
alkalmasint
fölvilágosítást nyújtanak.
ör-
míg
össze,
!
álhatók
meg!
padra
kínzó
nattam a kölyköt, ruháit tépettem
melyek
Nagy-
nevetett! egy
s
kiáltá Bátori, s ott
Nem, nagyságos uram
bot kaptuk
—
:
Dimon több mint ember,
vo-
e
nyalá-
valami
Írások,
le,
Dimon
s
szét akarta
de én kiragadtam kezébl itt a vérnek nyomai, mond, a véres csomót általadva Bátorinak. azt tépni,
;
ao6
A
fejedelem átvette
sokrétleg körOl-
azt, és a
Yonuló zsinórokat kezdé Ickerítgetni
—
róla.
Nagyságos uram folytatá Kamuti, mikor a csomó kezemben volt, Dimon ördögi kaczajra nyitá meg ajkait .... A kezedben van, a mit magam s a !
világ eltt akartam elrejteni
Vidd uradhoz
zottak. leit ki
I
szólt s ajkai
!
egy közel
fogja abban találni, a tudósítás
t
itt
a földön,
megtagadja,
ki
égben
s a
egy
másikról,
mélyében
pokol
büszkébb, mint hogy egy nevet kö-
veteljen, melyet
mond
az
tajték-
rokonának leve-
egy Bátori Gábor
visel.
— Addig,
hóhérokhoz fordulva, félre vont ajkakkal, pihenhettek a nagy munkától vagy kínozzatok tovább, a hogy tetszik, tlem semmit sem fogtok kitudni Elj az id, mikor Bátori porból ásná fel Dimont, de annak már végei Míg Kamuti beszélt, a fejedelem feszült figyelemmel hallgatá t, s a csomó zsinórjait tépte szét, végre nyitva volt az, s 6 hirtelen át kezdé futni a
!
!
az irásdarabokat.
Arczán
vala észrevehet, s az rult.
Végre nehéz Itt,
legnagyobb meglepetés halványodott,
asztalnak fiókját rántá
mött tele erszényt vett
—
a
hol
ki
mond Kamutihoz
hol ki,
pi-
s tö-
abból.
fordulva
élénken, vidd
ezen erszényt tüstént Dimonhoz, a kínzással hagyfel, s mondd meg neki nevünkben, hogy tá-
janak
vozzék
;
ha egy óra múlva
itt
felelünk! adják ki mindenét,
s
lesz,
semmirl sem
ólunkból
választhat
egy paripát.
Kamuti a fejedelemre meresztette szemeit-
VÉGRENDELET. Merészen
S
Irányoxnak
htfs
pélyiratzavira.
a
fel
a teke
I
nagy
kelt fel a vezér
lépté]
a nép hfven
szivet ér
Mivel kegyed Igen Osmeretes a vidéken, elhatároztuk
a fejét
magasb
Míg
Szebenben
ezek
Géczinek tudtokra esett
Marienburg
látván,
hogy
hátra.
ságnak
De
le
városunk leg-
történtek,
Weisznak
beütése
;
a
azonnal
s
Báreleibe
mellett tábort ütöttek. '^^
igen
székelyekbl
s
s
állott,
oláhországi
lehetett
bízni.
bér-
Géczi
az ellenség sokkal felülhaladja a ^C'eisz
számmal,
seregeit
ki
Julei Janin}^^
Allyának
szászokból
nem
lettekbl, kikhez
hogy vágassuk
tOzessOk
pontján.
Allyának serege hajdúkból a brassaiaké kevés
s
csapatokkal
czaságba a fejedelmi siettek, s
^ — —
——
azt
tanácslá
hogy
vonuljanak
Weisz Géczinek e nyilatkozását
állítá,
s
Október i6-án
a
gyáva-
seregeket átköltözteté az Oltón.
alig
csillogtak a
nap els sugarai
az ég keleti ívein, az ellenséges csapatok szemközt állottak. '55
Egy
csatának akkori
idben egészen más
alakja
io8
mint jelenben
volt,
szedték
ral,
nem
mivel
székely
egyszer
magyar magyar-
állott
így a csata hevében barát barátot,
séget
s
ellenség ellen-
bizonyos
azért
eltéveszthetett,
szemközt,
ellenségesen
székclylyel
hirtelen
fegyvcrzetök rendetlen
öltözetök,
össze,
S
volt.
többnyire
a vívókat
;
jelek
szokták a seregek magukat megkülönböztetni
által
vagy
;
egy zöld ág a kalpagon, csákón, sisakon, vagy egy fehér kend, mely a kar körül keríttetett, adák a
néznek eltte
kinek
tudtára,
van
a
közt
e
pártján
áll.
Weisznak hadai
a Sátoriéi
s
Az
nyeges különbség vala észrevehet. bérlettek majd keletien néztek
vegekkel rövid
ujjasokkal
gokkal, fürge török
rövid
vereik
handzsár, tak.
hadfía, ki
A
lovakon,
kopjak,
s hosszií
görbe
b
gyalog
vagy
sarló-alakú
nadrá;
által
különbözteté
fegy-
kardok,
lszerek vol-
kanóczczal gyúló
reds,
szászoknak öltözete a magyarokétól
letrt csizmáik
lé-
vörös kerek sü-
ki,
néhányan
s
napon
oláhországi
meg magát
;
fe-
többnyire csúcsos fekete báránybr-süveg
jeiken
volt s öltönyeiknek ujja karjaikon
verkezetök jobb a szászok
tetben, s
mint a fejedelem
feltrve
;
emberié,
fegy-
mert
semmi költséget sem kíméltek e tekinfleg lszereik a gyalog szász csapatok-
nak, igen csinos
mívek
s
könnyk
voltak.
Azt gondolná az ember egyelre, hogy ily elegyített kinézés hadi osztálynak tekintete nem volt érdekes hogy hibázott abban azon nagyszer va;
lami,
a
mi
jelenben
annyi hatással
bír,
egy
mit
az
felállított
öltözet
csatarendben és
fegyverzet
309
hasonlósága okoznak
azon választékosság
s
;
fény,
s
mely ezeknek oly érdekes tekintetet ád. De a vélemény hibás lenne. Minden sokszínsége mellett
egyedül
a
hajdani
meglep
is
k
vitézeknek,
tekintetet adának.
csoportozatokban valának
együtt s
Fcszülctlen
minden egyes némi kellemetes nyugvó pontot adott, mert mindegyiken volt valami, a mi figyelfelállítva, s
vitéz a tekintetnek
mét
elfoglalta a
patban
nem
nézknek
néha egy
;
volt két személy,
egész
öltözetére
csa-
fegy-
s
hasonlói De a mi hajdanában a hadi rendszert lényegesen különböz-
verzetére egymáshoz egészen
teté
meg
szelleme
a mostanitól, volt,
mely
bizonyos rendetlenség
az
A görög phakönyvekbl va-
rajta elömlött.
lanx, a római légiók tömegei csak
ösmeretesek;
lának
daczos
nyers,
a
nem
szálas magyart, a felesel szászt
nórra vont homlokzattá
alakítani,
székelyt, a
lehete
azon
s
zsi-
csendet
eszközleni, mely a hadi mozdulatoknak serény s pontos kivitelére oly lényegesen szükséges. A ve-
zér alsóbb tiszteivel,
st
hevében,
ezek a közvitézekkel
gyakorlatok alkalmával
szóváltásban elegyedtek,
Mátyás egykori
ket a
dére
s
s
ha
a
is
a csata
néha heves
vezérek
seregei-
fekete légiójának hadi csen-
idt
katonai tartására akarták kapatni, csak
vesztettek
:
veszteni való
nem egyszer tárra ma az, anyaföldbe,
emelte ki
föl
id
nem
pedig
buzogányát
még tegnap
ásóját
vagy gazdag sorokban
szájával a rétek
fhullámait.
—
A
volt,
mert
törökre, süllyeszté
ömleszté
tisztek, kik
ta-
az
ka-
f-
nemesekbl, vagy magukat régibb csatákban megJósika
:
Az
utolsó
Bitorí.
11.
14
vitézekbl
különböztetett
eltt
ellenség
állottak,
vasvérttel s többnyire sisakkal voltak födözve
szere a lovasságnak igen ritkán nál
regeknek kopjával, az verrel, kardokkal, kal
akkor
része
a
legdivatosabb
nehéz buzogányokkal
se-
fegy-
fokosok-
s
vívott.
Egy ütközetben 20 ágyú dörgését kaság
volt,
ágyú,
s
nagy
s
De adott
néhány idomtalanul
s
gázlóban
többnyire
szke
állított,
már
tetszettek.
A
brassai se-
meglep
Oltón
az
rit-
felkészült ostromi
fenyeget készületeknek átköltöztetése
;
hallani,
egy-két könnyebb, kerekekre
térjünk történetünkhöz vissza.
regek
történt
az
szemlét
szép
a
s
majdnem egészen el volfödve sokszin hadfiakkal. Néhol rövid idre
folyónak tak
l-
a gyalogság-
volt,
csak osztályonkint, s nagyobb
is
;
hullámai
a lovaknak úszni
kellett,
míg
a
gyalogok
lovak
a
farkába kapaszkodva igyekeztek nehéz fegyvereikkel egyensúlyt tartani
tükrözé
magát,
a
s
;
a
nap
képez,
magukat
túl
tömegek,
többnyire ékalakú
vértekben
a fényes
vizén
képnek sajátságos
a
élénkséget adott. '^^
Lassankint a csapatok egy tágas nyilt nyújtóztak
el,
lében Weisz czi
—
nehéz sötét
födve, s
vérttel
csillámló rézveretes mellvasával,
valának
háttal
bérczekhez támasztá,
hat nehéz ágyúi,
kompon
szárnyain.
—
tárogatók,
s
s
foglalának
Mindkét
a
helyet,
oldalról
Allya hirtelen
tört
Gékive-
szemben vonuló két ma-
hetk. Allya, seregeit gasabb
völgyben
óriási félkört képezve, melynek öb-
a
hadi
harsogtak
el
rend
már
a
csapatjaival.
mindenkor elljárt, s támadása elszánt, gyors és volt. Weisznak seregei, általa s Géczi
meglep által
buzdíttatva, hevesen
majdnem ugyanazon egy
vívtak,
a
s
minden mind a
védetvén
tenyérnyi föld nagy vérontással
estig
csata
helyt verettetett,
két részrl.
A
hadaknak jobb szárnyát
brassai
Géczi
többnyire az oláhországi
relte, s
abban
valának
felállítva,
kik korántsem vívtak oly hévvel,
mint a szászok. Allya az oláhok
ingadozását ész-
Az
revevén, négy ágyút parancsolt elre.
apróbb tömegekbe
lettek,
vezé-
bérlettek
kezdettek
oláh bér-
szakadozni,
Géczi a rendetlenséget azonnal észrevette,
s
Weisz-
már elre nyomulva, védelmi helyzetét támadással cserélte fel, izent, hogy nak, ki a bal szárnyon
egy
csapatot
Szerafínt,
egy
a
küldjön
Weisz
segítségére.
azonnal
mindig oldala mellett vivt küldötte
elre
osztálylyal
de mikorra Szeraiin oda már megfordul-
;
érkezett Géazihez, ennek seregei
fegyvereiket
tak, s páni rettegéssel
hantak
a
Bárczaság
—
felé.
A
az
nyen
nyomni.
kezdték
elkövetett,
kezete
visszafelé
hogy a
hasztalan
rohantak hátra,
csatát
volt
s
:
az
csata
Allya
volt zavarva, s Szerafint
elszórva,
rendé meg
seregei
Weisz
helyreállítsa,
ro-
kemémindent
de igye-
oláhok szemet vesztve
Allyának seregei ujjongva nyo-
multak elre. '^^
Még
állottak
ket még talán
Weisz és Szerafín a szászokkal, s kecsegteté azon remény hogy
mindig
Géczinek sikerülend, a htelen gyáva oláho-
kat visszavezetni a csatába. .4*
aia
Az
egész nap az ég tiszta
csatának minden változásait tett látni
fclhtleji
s s
volt,
s
a
viszonyait jól lehe-
estve fele, mikor az ágyúk dörgése rit-
;
fellegek emelkedtek keletrl, melyeknek párkányait a lehanyatló nap bíborral keríté kult, sötét
Vég
körül.
derengettek
sugarai
ékekre osztva
tölgyerdk
a
föl
égnek egy részét. "Wcisznak perczenkint inkább kezdenek hívei összeolvadni. Géczi néhányad magával, s ezek közt
felett,
az
esteli
—
Mahler János, egy nevezetes cseh eredet vitéz, védelmére, de Allya észrevevén Weisznak
siettek
szorult helyzetét,
hogy Géczi
oly
hirtelen
Mahler
és
elvágva,
Brassó
felé
hs
Egy
sietni.
mond Weisz, végig vagyunk
egyetlen
közelíthet-
s
sereg csatlakozott Weiszhoz,
—
többé nem hátrálhatott. körül
csapatjára,
nem
önvédelmökrl gondolkozni
vén, kénytelenek voltak s
rontott
mód
Polgárok
nyargalva
állva
ellenségtl,
már
bajtársaim
I
elttük,
I
elül-hátul
menekvésre
a
van, ha összeszorulunk
ki
s
igyekszünk
magunkat keresztülvágni.
—
Éljen "Weisz!
Brassó!
éljen
kiáltottak fel a
mi készen vagyunk Kevés perez múlva Allya oda érkezett, tízszer nagyobb számú seregével néhány szászok
;
I
alatt
körülömlött "Wcisznak
kint
látta
kopja
ezeket
találta
"Weisz
nem
már, de
kevés bátrain.
lehullani
;
s
Egyen-
Szerafint
lankadott.
E
majd
pillanat
egy
pillanat-
ban ugratott Allya elre.
—
Félre! kiáltott,
itt
a brassai
szólván egyedül, már ezzel
nekem
medve kell
vív úgyvégeznem.
113
Elre Wcisz veredet!
ln, mint
egy
s
Allyának
kétszázan
törhettek hátra
s
a
keresztül.
Allyának
lehettek
visszanyommelyet
körülötte,
megrohanásra sem
tömeg mindig víva vonult minden új támadáskor
seregei
A
apadni kezdettek.
tizedik
A
Pilla-
ugratott.
képeztek
kört
csapatjai
krfil
———
!
a szászok észrevévén szándékát,
t,
ták
egy
elre
csak a szászok, Weisz
De
mindenütt
körül!
nem menekedhetel
szünet
natnyi
magad
tekints
togva,
vagy
vagy nyújtsd ide fegy-
élet életért,
!
siker a szászokat felbátorította;
Szerafin önmagát haladta meg, s tetteit dicsséggel tetézte.
A
szászok
egymást bátorították,
Weisz
s
kezdé reményleni, hogy ha még egy óráig védhetik
magokat, majd
az
éj
hátravonulását
sötétében
elfödheti.
A
vívás közben egy roppanás törWeisz lehanyatlott lováról. '^^^ Szerafin termett mellette, a szászok keblébl egy dühös ön-
leghevesb
tént, s
E
kénytelen ordítás emelkedett. s
egy
Mahler,
magoknak,
dítván
elre
törtek,
oláhval az Allya embereire hátrálni
bátorodván
nyomban követék
csata
messzebb
Wcisz
lova
s
kezdett,
szaba-
helyet
néhány
s
A
rohantak.
támadásra Allya újra,
Géczi
pillanatban
utolsó erködéssel
a
a
száz
véletlen
szászok
fel-
hátrálót s a
messzebb vonult.
mellé
hanyatlott,
Szerafin,
kinek
válla vérzett, hirtelen ugrott le lováról.
Hogy
tiszta
fogalmunk
lehessen
képzeljük magunkat egy tágas
e
jelenetrl,
völgyben,
bérazes széleit a kétes esti szürkület födi
melynek el,
jobbra
214 porfellegbe rohanó csapatot balra ugarrá
tiport
rétet,
egy másiktól zetve, néhány fzfával s egy
száraz árokkal, mely a füzek mellett vonul
egész völgyet holtak és sebesek borították
egy
száguldó
összetört
paripát,
a
látott
Az
itt-ott
négy-
szekeret,
kézláb segítségért kiáltó sebesültet
A
el. ;
szem.
haladó csapat halkan távozó zsibaja hangzott tá-
—
volról.
Képzeld mindezekhez Weiszt
emelkedve fekv helyzetébl,
eltte
s
félig föl-
Szerafint a
leglevertebb kedélylyel, a haldoklóra szegzett sze-
mekkel,
dez
ezen egész jelenetet csak
s
Szerafin
néhol
fénytl
világítva.
elfogódva tekintett
Weiszra,
csillagok bágyadt
hullott melléje
:
hetek-e, szólj!
—
Atyám Weisz
nemzetem
tüne-
féltérdre
kiált fel, segít-
!
mondj
Albinus!
atyja,
egy vigasztaló hangot. Weisznak halál,
arcza
melynek
szeme közé. mintha nem mellére
halvány
oly
bátran,
szorította,
halvány
oly
elszántan
elég
ereje
melyre
mint a
de úgy
mozdította,
Ajkait
lenne
volt,
tetszett,
szólásra
a
Szerafin,
a
nézett
;
kezét
kipatakzó
vér megállítására, kendjét nyomta.
—
mond, az óra közelget, keveset mondhatok még, vésd minden szavamat elmédbe! Ekkor önkénytelen szisszeVégre
megszólalt
:
Szerafin
!
—
meg
nés gátlá Szerafin
pillanatra a továbbszól ást.
nedvesülni
össze volt facsarva.
—
érzé
szemeit,
Szólj atyám,
minden szavad parancs, melynek vel
lelke,
Weisz
!
szíve
mond,
teljesítését eskü-
Ígérem.
Weisz
rebegve folytatá:
—
Lelkemet
hagyom
I
Szerafi nönsehét s mindent felejtve borult a boltra.
Jósika:
Az
utolsó Bátori.
II.
115
neked,
azon dús szeretet, csatlakozás
s
mely szivemben
ját,
túlözdnlött
!
szászoknak, hogy
Ne
fijok
Brassó
bízzék
maradjanak;
nemes szász nemzet
a
iránt
mondd meg
Brassóba,
fejedelemben,
kapui
zárva
—
gyáva
szol-
mint
1
egyik bástya
Vidombák
falai,
gyen-
felé
—
gék, folytatá kis szünet után, mindig halkabban
meg
azokat
ersíteni
kell
tánhoz sietve küldeni, segítséget hoz
—
!
;
követséget kell a szul-
Betlen a mi részünkön van,
Weisz
újra elnémult.
— tatá
I
deletemben legjobb áldásomat hagyom Szerafin
.
1
.
.
1
meg
lelke
Orvosol rafin
1 .
.
.
.
.
fog
egy
.
Weisz
párja
I
térni
igyekezzél
védjed Brassót
perez ! . .
.
érthetn,
I
az
múlva
lenni.
Weisz tál
itt
önsebét
s
a sorstól kérte 1
kiáltott
!
.
. .
fegy
ajkai
fel
bennünket!
I
úgy mozognának
Brassói
mindent
t
vissza
—
feledve, :
. . .
ver —
bezáródtak
majdnem szellemhangon,
megsznt holtra,
.
mintha
ajkai alól: Ccelesta
egyet-
!
id minden sebet ni Szemegnyer . nem élek már .
szemei
töredezve Szerafin
.
.
—
!
em-
!
állhatatosság
Szerafinnak,
nekik
nincs e földön
szivét
hátrahanyatlott,
tetszett alig
ha-
—
gyöngy ... én az
Coelesta egy
bereket ismerem len
Oh
még csak néhány perczig késsél folyCoelestát, nmet, a jókat, köszöntsd lankadó hangon, mondd meg, hogy végren-
rebegé,
lál,
a
Albinusnak végszavai ezek:
meghalni
jobb
gaságra jutni
— Az
a
vissza
Térj
hála ár-
s
—
:
fuvallt ki s
Weisz
borult
Weisz, atyám
a 1
mély keserséggel, minek hagy-
ii6
Az
t,
födte
sötété
éj
egy szakadozott nyögés,
mas nyikogás, melyet
s
csak
Minden
a ló hallat,
borzasztó volt
Szerafin
sötét fellegek borították már,
neme
szürkület
eltt
tágult
keskeny
zengé
szakadozását
ijedt-
körül, az eget
dereng
csak kétes
s
távolról a visszhang, a
;
rogatók
szemei
látkörbc
messze
harsogó tá-
vissza,
s
dübörgés
milyen a rengetegben zúgó jéges mor-
hallatszott,
mogása. Holtak
s
haldoklók közt
az
állott
ifjú,
a
mezején halk sóhaj suhogott néha keresztül.
csata
Szerafín fölegyenesedett
—
t.
bátorítá
képzeteit
;
végre, lelki
nekem végrendeletében.
a
nagy
férfiúhoz
még darabig
fzek
«Allyának
a
Igen, le-
magasztala
ekkor
Weisz-
fegyverzetet,
s
a
mellett vonuló árokba helyezé, hir-
fvel
telen letépett
így
!
állott,
nak hideg tetemeirl leszedte testet a
ereje föl-
Weisz nincs többé! a szász nem-
zet javát hagyta
gyünk méltók
így
fájdal-
mikor vagy vagy éles fájdalom környezik.
ség,
fel
hallatszott
itt-ott
azon sajátságos
s
galylyakkal födvén azt
emberei fölkeresik
tndött magában,
«s
diadal
fejét vágni, azért elrejtem azt,
Weisz
a
jeléül
míg
újra
el.
testét*,
le
fogják
módomban
lesz fölkeresni.*
Még tét
azon
éjjel,
elrejtette,
melyen
sietett
Szerafin
Coelestához
keser követségbe megy hozzá zett
meg
—
jával,
;
a
mindkettjüknek
s
Weisz
érezte,
tes-
min
Hajnalkor érke-
kedves hölgyet virrasztva
fájdalom tükrözé
gató
I
a
;
arcízán
a
találá
any-
legnagyobb
magát a bizonytalanság szoronHogy Weisz mégse-
nyugtalanító kétsége.
117 bcsíttetett $ vissza
nem
tért, tudták,
vagy sebe halált okozott Szerafin elég lelki
ser
ez
ert
nem
els,
ki
kedélyét
géd lelk
magában,
érzett
örök
még ifjú,
nyilatkozásokat
szentségtörésnek s
tenni,
de
tartotta,
kit
az egész világ ellen,
ha szükség védeni, szent kötelességnek
tartotta.
fájdalom, mely Coelestának szivét összefacsarta,
mikor atyjának halálát megtudá, összerogyott
,
volt;
inkább összezúzni, a nemes gyön-
védangyalként körüllengeni,
A
?
a ke-
szerelme
utolsó
s
kinek, mint láttuk, szerelmi s
de fogva van-e
vala tudva elttök.
gyöngéd kézzel oda nyújtani azon
kelyhet
hölgynek,
?
;
egy oly kevés
a lánczot érzé megszakadni
függött.
Hogy t,
csak nevérl
leírhatlan.
önállású
Weiszné
lény,
melyen egész
,
mint léte
az egyszer, az igénytelen lényt,
ismerték
is,
oka
az
volt,
hogy
—
Weiszné; férjének dicssége sugárzott vissza reá; a napnak hunyta után, mely éltérc veté ragyogó fényét, a világ köznapi lényeinek homoknyi millióival olvadott össze, mint számot pótoló athom, név, emlék, hang s figyelem nélkül.
Nem
úgy Coelesta. Mikor anyját összerogyni magas lelke fölemelkedett, úgy tetszett neki,
látta,
mintha anyjának búcsúzó lelke az övével volna össze. villant
Egy
tündéri sejtés
egész valóján keresztül
;
olvadott
ihlettség
s
atyja nincs
dicse
többé
neki atyját kell kipótolnia anyjánál, neki méltónak kell
maradnia azon férfiúhoz,
becsült,
els szívdobogása
kit
els gondolatja els eszmélete
szeretett,
bámult és csudált. Sajátja a
nagy lelkeknek
az,
hogy
a szerencsét-
2l8
legnagyobbak.
Icnségben
Ott,
hol
a
köznapiság
csigaházába zsugorodik vissza, hol lelke, szive zsib-
bad
a
gyávának,
fel az ers, ott magas felleng tervek
emelkedik
ott
cselekszik, ott keletkeznek
kebelében. Coelesta a bizonytalanság
bl
felmerülve,
feszültségé-
irtózatos
vetett helyzetére,
tekintetet
lelki
egyet azon nagyszer, átható, egy egész élet czélját s
lényegét
feltn
lyek csak pintása, s
bázhatá
bár
körülfoglaló
me-
közül,
tekintetek
Finom lelkének felleng nemessége el nem
irányát
lelkületek
halavány
arc2;a
sugártalan, keble
bár tagjai
s
szorult
törötteknek
láthatná, angyalt
szeme
vértelen,
dagadozó
s
feszült volt
még
látszottak,
hi-
keblébe
fájdalmát
visszafojtá
;
ta-
tulajdonai.
is,
s
és
váltva, a ki
ösmerne meg benne, égbl
t
száll-
fájdalmat horda, ki mennyei keblében a földi de kinek arczán a lelki fönség s az öntudat mcny-
tat,
nyei sugalma sugárzott keresztül.
Anyját
el,
t legszebb,
legszentebb kötelességétl elvonhatná
anyjáért élni, s
életéért
hölgynek
hogy t sohahogy nincs viszony az életben, mely
felbátorítá, esküt tett eltte,
sem hagyja
s
nagy tartozását anyai szereteteért
visszafizetni.
A
szívömledezése
elragadó
kedves
Weisznét
bájú
valamennyire
megnyugtatá.
A
brassaiaknak levertségét
leírni,
halálát megtudták, leheteti en.^^g
melynek rugója összetört, rekeire víz többé
nem
kor a nap távozik,
a
malom,
folyt;
álom
—
leplei
mikor
a "Weisz
^.z óra állott
meg,
melynek ke-
mint a
föld,
mi-
közé vonul, úgy
*»9
szunnyadta
Az a
a kábultság
álmát
az
Bárczaság.
árva
oláhországi bérlettek elszéledtek, a Wcisz szava,
Weisz
nem
tekintete
többé össze.
—
De
ságuk van a köznapiak
Mint
túlhat életükön.
arany arcza,
dait
—
fölött,
a
csoportot kivált-
Hogy szellemk
tengerbe süllyed napnak
is,
vissza
rémít bgése,
mint az oroszlán
;
folytatva remegteti a rengeteg va-
mint az atyai áldás szavai, átszivárognak egy
;
hosszú életen
:
úgy Albinusnak
szivárgott a szászok
örököse e
A
fülébe.
a
kardját,
szászok
lelke, szelleme,
Szerafin,
Weisz
s
dörgé
a
végszavait
megholtnak
át-
rokona födte
vértje
az
egybegylt tanács eltt emelte
mellét, s az
föl "Weisz
zni
keblébe.
szellemnek,
rettentek iflú
zagyva
e
dereng sugárokban mosolyg
az esthajnalban
ha megsznt
tartá
nagy embereknek az a
tn
s
ellenségét.
esküt,
—
A
e
karddal
tova
megholt "Weisz-
nak végtanácsára Benkner Jánost küldöttek a török császárhoz követségbe, október i9-kén.'^°
De
darab
hagyjuk
családját magára,
ideig
Brassót
Weisznak
s
tekintsünk szét történetünk sze-
s
mélyzete körül. Kendit Kornis Boldizsárnéval láttuk utoljára Válaszúton
föleszmélvén az utóbbi. Kendi a kocsira
;
t,
téteté fel
s
Szamos-Újvárra
nap múlva elköltözött onnan val.
A
két hölgy,
nejével
bosszúságát
s
fájdalmát
nyilatkoztatá
különböz
Komisnénak betegsége
volt.
ki,
lott,
de
nem
vala
többé
Komisné-
s
böz módokon
ápoló karjai közt, bár egészen
Néhány
ért vissza.
külön-
miként kedélyök helyre
a
Kendiék
nem
veszedelmes.
is
ál-
Láttuk a
vallási
szabad
len 1»
t
mely
O
keblében
volt
sóhajta
hivi
olykor,
fel
örök
szent,
?
ki
;
t
Isten
alázattal:
végzeti
mennynek
a Kornis társaságában
dogságát élte volt
a
:
«Az
elszánással trte.
zúgolódnom
e
—
hatalma
érte,
—
így akartai* •
min
érzetnek
csapást,
udvarában
Bátori
el-
bollátta,
kedves vidám, lélekteljes arczával, melyen az öröm s megelégedés csendé s nyugalma sugárzott, egy
hogy
tekintetre tudta,
szerencsés
áradott
azért
:
ezen öröm-s nyugalomérzet társalkodásának gyön-
géd feszületlenségén lott
szemeibl,
s
ragyogott arczában, szó-
által,
kik köze-
mindazokba,
villant át
lének üdvét élvezhetek.
Kendi Magyarhonba lasi
csatlakozott hozzá,
veté, kiket
néha,
s
kik
sokszeren
ezért,
részint
Kornisné keblében nem volt
ez az oka,
hogy
dühöng
egyebet
mihelyt
nesnek szobáját üresen asztalon
volt,
a
kikeléseknél
nal hátra vonta magát, s
embereiken
Mint
t.
bosszúvágy,
hallott
:
azon-
Ág-
egy reggel Kendiné
Egy
találta.
s
körében
Kendiek
nem
legszivesebb,
a
j
gylölték
kegyetlenségeiért
elkövetett láttuk,
részint
késbb Nadányi kösértett meg
ezt
fejedelem
a
nemsokára Szi-
távozván,
levél,
mely az
legbarátságosabb
Ág-
búcsúszavakban adá Kendinének tudtára, hogy
nes a világtól visszavonva akarja azon néhány évét eltölteni,
melyet a sors
vozott, senki
eltávozása érezte
sem
sértette,
magát
oly
neki
engedett.
Hová
tá-
Ágnesnek mégis némileg könnyebbedvc
tudta, s bár Kendinét
lénynek
távolléte
által,
kinek
néma, szótlan keserve némi szorongató érzést arasz-
tott
maga kör],
véleménye
s kivel
sok
s érzései
tekintetben különböztek.
Kendi férfiúi
er
bszülve, de benne
volt Bátori ellen
fel
elég
annak
mint
volt,
nem
Kornis elhunytával
annyi
bírt
önállólag fellépni bosszújával
valánk.
tanúi
elszántsággal,
van-
ily árnyéklatai
;
ernek. Sokan, kik egyes cselekvésekben a legmeglepbb ert tudják kifejteni, nem birnak azon nag)szer vállalkozási szellemmel, mely segítségre nem szorul, s a nógatást nélkünak a
fétfiúi
lözheti, s ingert, ösztönt,
magában
hiányát kipótlá, lása alig bírta
valamint
Kendiné ellenben
talál.
kárpótlást ön-
t
lelki
végpusztu-
az egész Bátori-ház
s
volna
e
férjének
Szenve-
megengesztelni.
délyes bosszúja örvényhez hasonlíta, mely minden
kanyarodásakor egy rétegét a fövénynek nyalja s
mindig
mélyebbre
magát,
ágyalja
mossa udvarát, ereje, dühe a munka alatt végre mindent lesodor romboló sötétébe. Sokszor tanácskozott Kendiné dányival, kiket hajlandóknak
melyet Kendi mely egyedül
sem
idézett
fejedelem
a
Mennyire
n, míg
Szilasival és
talált
vissza,
egy
le,
tágabbra
s
Na-
vállalatra,
egy
olyanra,
személyére volt szá-
történet folyamában alkalmasint megtudjuk.
ln, a S a ki
ket
diadal-
mítva.
együtt
mosolyán, kifejezésén
Lesznek
ért
látta,
Szilasi
s
nem
meg,
ez
nem és
lehete
a
mi
sikere
Kendiné
Nadányi arczának mogorva
olvasnia
sokan,
s
kik
egy veszélyjósló tervet. Dimonról is szeretnének
valamit tudni, ö, mint láttuk, a kínzópadon, a halállal,
melyet
megvetett,
szemben,
nyerte
vissza
reménytelenül szabadságát,
s
az ideje ezen tit-
itt
kot megfejtenünk.
Tudjuk, hogy Kamuti egy csomót adott a fejedelem kezébe, melyet kibontván, az bámulva találta meg abban a Dimon születésének titkát. Dimon Theobáld híres debreczeni aranymvesnek leánya, Dimon Thekla, volt anyja a mi Di-
monunknak, atyja.
A
pedig
atyja
Bátori István Thcklát ki
István, a
meg
a fejedelem,
ettl született
s
igen féltékeny volt,
rejtegette,
jának jegyzéseibl világos ln, Bátori István távozott
el
vánnénak üldözéseitl ségét
még annak
tartva,
A
fejedelem
séget
miért
s
meg,
Ist-
htlena köny-
s
ellen bosszút forralt.
átfutván
leveleket, el
a
magától, a ficzkónak
szemtelen-
bosszúálló kedélyét ismerte; egyébiránt
hallgatta
titkát el, Bátori
légyen
apród
—
születése
eltt,
t
inkább
mindennél
Törvénytelen származásaért a mindenkori
szemrehányás,
t
mely
sokszor szégyenítette
s
még gyermekkorában kétségbe
nyomot hagyott lelkében, meghalni,
kevély
meg nem foghatta egészen. a Dimon lelkületében azon-
Ezen ellenmondás ban, az emberismer jellemzi.
a
a
trtént,
Bátori
férjének
halála eltt tudta
hirtelen
távoztatni
késbb,
hogy ez
ki
nyelm,szer de cncsétlen leány akarta
Dimon any-
s
leginkább
is
hogy
nejétl,
fiát
mely váratlan
után,
halála
Erdélybe,
Gábor
Bátori
levelekbl értette
mint oly
férfiút
ó
ejtette,
készebb
atyának
oly
irthatlan
lett
volna
elismerni,
ki-
nek könnyelmsége homlokára a szégyen bélyegét nyomta.
»a3
Az
hitelesebbek
oklevelek
vérét
vagy tovább
kivégeztetni,
minden romlottsága mellett t, álszégyen s neme Anyja Dimonnal születése
is
igen fiatalnak hivcn
t
nak hasznát vehesse
;
így test-
s
$zive
kínoztatni,
Magánál
irtózott.
az átállásnak
tartani
hogy
mint
voltak,
tartalmuk felett kétségeskedhetett volna
nem
titkát
tiltá.
közlötte,
arra, hogy e fontos titokde gyanítható, hogy Bátori Istvánné halála után maga Dimon Thekla fellépett
volna azzal a
fiatal
geséget eltitkolta is
;
Gábor eltt, kitl
kedély nt, s így Kapornai úron, elre nem látható halála esetére bízta,
volna a sor azt Dimonnal
maga
ifjú
vette
el
tle
létét anyja halálakor
De
közleni
küldött
vissza
erszényt
megvetésnek
rözé vissza nyújtotta,
ördögi
oly
melyeknek
vér csepegett
le
a
lett
adá tudtára.
megtudta, hogy távozhatik,
dühnek,
kire
de a makacs melyeknek ott-
;
a leveleket,
Dimonhoz
térjünk
fejedelemtl
itt
gyön-
ingatag
titkát
a
atyja e
meglepte az egyébiránt
a halál
s
mikor Kamuti a
;
kezébe,
adta
fölegyenesedett,
s
arcza
gúnynak sohasem tük-
kifejezését.
padlóra.
—
Kezeit
elre
hüvelykeibl
összezúzott
Urak
!
a
kiáltá fel,
bélyege egy fejedelmi kézszorításnak. Istenemre!
a Bátoriak királyi
bért
adnak a
Szabadságomat használom,
nekem
nem
senki
sem adhatja!
ez
s testvére
zelgik
születtünk.
Dimonnak mindene
pazar kezekkel szórták
térdet,
szolgálatért
fejet
1
ezt csak elrabolni lehet,
ajándékozni, mert ezzel
a kitaszított árva
h
sajátom, ezt vissza
hajtottak
a
!
Ez míg
volt
atyja
kincset, s hi-
elttök.
Itt,
mond
124 összeszorított gúnynyal, porba vetvén a nehéz er-
pénze
szényt, a Bátoriak
Nem
!
akarok semmiben
velk! Átok emlékezetére a gylöletes els gondolatom utált! Én megyek, mond kevélyen, kezem össze van zúzva, Isten vede még a kantárt meg birom szorítani letek, urak Itt, folytatá megvetleg, a két hóhérosztozni
Bátori névnek, melyet
!
!
nak vetve egy pár
tallért,
fáradságtokért, kölykek!
Ekkor meredten szegezte rajok goló
hajú
fajankó!
majom nem venne
azzal
el
cserébe
szemeit.
képpel,
a ;
s
kinek poklá-
I
ból hullottatok ide, e kézszorítás feledve
az erdélyiek fejedelemnek
lévk
szótlan
hettek volna
bámultak szavaira,
reá,
ölében egyedül
s
nem
lesz,
csarnokban fönn,
A
jelen-
minekeltte
felel-
nehéz pánnéhány perez múlva el-
félrerántotta a
tokkal terhelt tölgyajtót,
tnt szemeik ell. Három nap múlva
a
csúfolnak. s
egy
sovány fekete
te
valahol ne találkozzunk! Lucziferre
kit
lán-
vigyázzatok, hogy
gólya! hosszú hegyes orroddal,
sem nektek, sem mestereteknek
Te
melyet
s
látjuk
gyalog
;
t
egy
sr
rengeteg
a fejedelem paripájának,
mihelyt egy napi járásra távozott Szebentl, a kantárt levonta fejérl, s
hosszú ostorával nyaka közé
bszülten szaladott el. a rengetegben látjuk t, törzsökhöz támaszItt kodva, eltte egy hever vérében. Arcza komor s halvány, tekintete fagylaló. Egyszerre megrázvert
;
a ló
z
kódik.
«Szabad vagyok tehát újra!*
senki
és
kiált fel,
«le-
újra Dimon vagyok magamról senkié! de Dimon. Szabadon eresz-
ráztam mindent
!
—
»»5 tetted az oroszlánt, nyomorult zsarnok
számítottál
nagy
oh én szemmel foglak
:
van
számításom
szünet után folytatá
mint a
h
«
Nyomodat
!
hiszen
vagyok adósa kedves
sern világ ki
jeles
nekem ?
nem mert
görnyedt
asztala
mvem
nem
csak jött
mástól
sors,
mely
.
folytatá:
.
táplálatot, volt,
míg
étkek súlya alatt
vagyok,
!
a
tólök. Istenemre
mit
mindenrl!
s
élet
pereg,
de
a
ör-
mint a
akaratlan,
s
llök,
!
én vegyí-
eltt büntetett, mely az surran
adott a
bujdoklott s
. . .
!
a mi
rúgott be öntudatlan
pergetyt, mely
I
talál-
egy gyáva anyát,
.
Én teremtém-e magamat?
bn
mi
után
tettem-e nedveimet? feleljen a sors
vényébe
Kis
mely keblembe fészkelte
a Bátoriaktól I
.
I
az
minden,
ördög,
az
.
.
tévesztem
munkám bére
másoknak
igen, az én
nekem .
mvem! Mit
szembeszállani
azzal
falatja
magát,
Hm!
rettegve,
családjától
melynek minden
;
nem
I
szünet
bennem, az én hahaha, semmit
csábítójának
tudok
el
!»
egy testvéri kézszorítással bátyámnak N kiálta fel ke-
Hosszabb
nevetve.
«A mi
Bátori-házzal
a
kopó megyek utaidon
fogunk
kozni
:
te rosszul
!
tartani,
nincs
bölcs,
megtudná mondani, melyik perczben bukik fel a véletlen szappanbuboréka vagyok! a gyermekisten játéka, hogy létezem, önmeghazudtolása a ki
természeti jog igazságának tott!
Hah! mikor
a
tem, azt hivém, hogy egy
dom
:
egy lélek fuvalma leng lósika:
nekem
As utoUó
a szégyen ju-
csöppe az én
hogy atyánk hogy István egyenlen
vonaglik idegeiben
—
!
gyáva bábnak udvarába
Bátori.
—
— mon-
osztoztatott,
bennünk. II.
ördög
Hm!
lép-
ermnek hogy
gonosz15
226
ságában pulya
mások játéka, s kevély önmagának mindene,
!
csak az lehet,
ki
nem szorul S az gg!.... Isten-e hiszi,
minden Neki semmi sem
—
lezéseken?
?
hogy tle
túl
a sértés is
meg Kornisnét
férje
kegy
másra
aljas,
bnös
társasági
köte-
szent,
—
!
eltt kezével
min
ki
gg,
kevélysége
!
—
!
?
s
6 azt
s
Nem
kinálta-e
nem
hitte-e
Gondoltam egykor, hogy fölemel magáig, s majd a magasban feledhetem, hogy anyám nevét viselem, míg atyám egy Bátori
elégtételnek
volt,
mit
senki
!»
?
!
.
.
.
tlem
meg nem
ez életben
tudott volna
Dimon, az árva, a kitaszított, a bosszút Ichell; végre elvonta kését, s egy daígy dühöngött
rabot
vágott
az
le
zbl
nemsokára
;
fanyárson
sütögcté, száraz gallyak lángjánál estebédét.
Arczának hideg
kifejezésén
sátáni
keresztülsu-
gárzott azon kedvszcszély neme, mely neki sajátja volt,
mely
s
t
sohasem hagyá
el
egészen.
Dimon általfutotta egész életét gondolatban, s maga eleibe bámult. «M!t akartam én?tt kiáltott Egyelre boldog fel, «min élettervem volt? világban, s ez ermet a voltam egyedül állottam akkor nem tudtam, ki vagyok s éleszté fel, hah
—
!
!
!
midn
születésem
titka
kibontakozott elttem,
akartam küzdeni az életen,
s
létem
át
szégyenít sú-
Nekem talán minden emberen visszatorlani és élvezni, a élni csak semmi tervem nem volt? magam módja szerint S ki volt az, a ki mint eb-
lyát
I
!
bel bánt velem,
nemde egy
nyomorult apródból
fölebb
Bátori
? kinél
évek óta
nem mehettem
!
s
ki.
a»7 használt, az ördögöt
bár ördögien
nem, a gyáva kölyök terveinek
ördögöt
!
s
ki
I
S
érdekeinek!
én
az, a kinek joga
emberjogait
mit nevetség szintúgy
s
nem s
trjem?
ezt?
kívül
embert,
esik!
élvezte, s kitl követelni vala-
kábultság
Bátori
ezt
van bántani egy lényt,
mely minden jognak határán ki
bntette ben-
nyomorult labdája a mások
!
— Nem lehettem volna-e
fejedelem,
mint
6
?
.
.
.
nem
szintúgy jó és nagy, miként rossz és megvetett va-
gyok? egy Caesart érzettem egykor keblemben, sors egy Nérót gyúrt bellem !•
Dimon tötte
el
elcsendesedett,
estebédét
s a
késbb
százados
a
jó étvágygyal köl-
tölgy
alatt
nyúlt
nemsokára rémletes horkolása dörgött a rengetegen keresztül, s feje fölött álmukból felriadt el
;
hollók és varjak kcringeltek.
A HOLTAK MEZEJE. ]gy ás«a a kevély jába
Nem
sas körmeit martalék-
—————
diadal után
a
csak
látni ott,
Tiugo Victor.^*^
felé.
Történetünk színpadja montól
a
újra
nak
a
lettek,
dühös Allya a
a
völgyben
Géc
s
A
ellen.
a
dús legel
Az
itt-ott,
s
s
alant
csomók-
néha lehe-
csak hallani s
;
;
a
közel
egyenkint kez-
a halottakra, s a leölt lo-
egész jeleneten valami oly szomorú, oly
hogy
ünnepélyes volt elöntve, Sötét,
vívta-
boríták leve-
gázolva
le volt
gallyaira varjak telepedtek,
denek már leszállongani vakra.
seregei
hullámzott,
egy gyönge haldokló sóhajt
fzek
azon
által
bérezek tölgyei fény-
ködsznyeg
ban hevertek a halottak tett
repülünk
harmat nedvei zománczczal
leiket, felettök sötét
Di-
változik, a bujdokló
Bározaságba
WeJsznak
völgybe, hol
minden-
halottakat
majdnem
fekete
a
fellegek
sz/v
csak kelet felé nyílt tágas azúr öv,
melyet
ezek lombkoszorúi, mint csipkefodrozat, körül, s e tisztább részén
az
elfogódott.
boríták az
égnek
eget, a bér-
kerítenek
halkan
nedez csillagok bágyadt fényével, a dereng rány ömleng világhullámai olvadtak össze.
eltü-
ko-
129
Magas
látpontból
a
szem
gyászos téren két
e
csoportozat ot vett észre, egyet a
ködében;
másikat a távol
haladva
állva
fzek
közelében,
amazt,
csendesen
ezt.
Az els
csoportozat
személybl
öt
ezek közül könnyen ráismerhetünk. libog volt
az,
fejeit szeldelé
halottak
le,
széles
feltrt
pikkelyezett
zé
s
a
fejedelmi
rt
ujjú
üs-
avatag
övvel dere-
karokkal
Keresztbefont
kához szorítva.
a
Nyírott feje
volt s tagjait
brdolmány fdé,
roppant Bi-
melyekért
táborban bér volt határozva. tökével födetlen
A
foglalatosságát
szokott
ki
egyre
állt,
egy
állott
egyszer szederjes dolmány volt, majdnem szemközt vele félkört ké-
halott eltt, kin a többi férfiak
peztek.
—
Komé! Egy vaskos nagyfej alak szólalt meg: mond székelyescn elvonva a szót, hátha emberünkre akadtunk! miért rejtették volna
nem
—
akarták
késbb
a
el
Igazad lehet. Vérzsák!
sem ismerte közületek Zöld hiszen te fogva !
—
közeledve
más
s
fiatal
figyelemmel
volt a biró s
dett el
E
mond egy
Igen,
a brassai
voltál
Weisz
ki,
birót?
de
I
mély
Bilibog
felelt
hangon, mintha egy kádból szólana
ha
halottat,
felkeresni s elvinni innen
egyik
jersze ide
egykor Brassóban a
halotthoz
azt,
de akkor
suhancz,
vizsgálva
uram még nem hirese-
I
pillanatban a bérezek taréjiról,
hatag, hömpölygött a ködfelleg alá a tölgyek lombjait, s lött alá a
;
mint a hózuvégig seprette
mint dagadozó tengerár
völgybe, mindent homályba borítva.
öm-
230
•
— Csendesen n\ond — Magam suttog Vérzsák, — Vájjon lehetnek? tévé
hosszú
Bilibog,
!
jobbra fordítva, lépteket hallok is,
Bárczaság fell.
a
kérdve hozzá a
kik
más kett, kik eddig nem szóltak, három lépésre alig lehet látni.
—
nyakát
I
sr
a
ködtl
mond
Bi-
libog megvetleg, vonuljatok kissé félre, én majd
ama
fz
Talán remegtek, Zsajkár
mellé állok, egy szerencsére
kevesen
Míg zat
lehetnek,
ezek
;
lovaik
ködben,
a
ha
A dobogás csekély,
!
sokan
beszélgettek,
í^gy
mind közelebb
voltak
de
és
Birkos,
s
közelebb
párologtak,
hasadó hajnal
mindegy
Hatan
érkezett.
ömleng
keskeny
bíbora
I
csoporto-
körültek
a
s
—
is
másik
a
látkört
terjesztett.
A
két
lestára
els lovagban azonnal Szerafinra és Coeamaz fegyverzetének aczéljában
ismerünk
!
egészen hadi tekintetet mutatott, öltözete,
annak alsó részét kivévén, hölgyi
könny
keze
míg Coelestának
nyírvesszt
volt,
Mintegy
szorított.
s
öt-
hatszáz lépésnyire lehettek Bili bogtól.
—
nem
1
Ah!
kiált fel
Ccelesta,
mennyi halott!
nincs-e ezek közt, kikben
még
élet
Iste-
volna?
Csitt! mintha nyögést hallanék! Coelesta balra tekintett,
keit
;
honnan halk nyöszörgés
kiséri arra fordíták
összehullt páratlan lovára dlve,
volságra tlök, karján a fehér tatá,
hogy
a Bátori
volt, 8 ajkain
érintc
fejeiket.
seregébl
feküdt
kend való.
hallérzé-
Egy sz
vitéz
kevés tá-
azonnal
lát-
Arcza halvány
a halál rángása vonaglott.
Coelesta összerázkódott
;
neme
a
merevültségnek
231
követé ezt, hirtelen
megrántá lovának
kantárát,
s
mieltt szólott volna, a földön haldokló közelében
ó
termett,
keble
hölgy
volt
újra,
gyöngéd részvev
s
nem
nézhetett.
sötét
dolmánya
jelenetet cselekvés nélkül
ily
az
Lehajlott
sz
kinek
vitézhez,
el
aludt vérrel volt borítva, s kést vett
övérl lefügg tárczából,
felhasította
tönyt.
Az sz
vitéz fölemelte kissé
szett,
mintha
erlködnék szemei
sebéhez
melyet
kór keblébl,
s
bámuló
a
öl-
úgy
tet-
felnyitni.
keze
hirtelen
türe-
leírhatlan
hang gomolygott hallak:
férfiak
Bátori Gábor! Ezzel feje mellére
megsznt
véres
állát,
s
Coelesta
lemmel készült bekötözni. Végre halk, alig érthet
kis,
héjait
Ajkain érthetlen szavak lebegtek, kapott,
a
egy
ki
—
sülyedt
a
éljen
le,
s
lenni.
Gxlestának keblét mondhatlan érzés villámlotta keresztül.
«
Bátori
így
szeretve
—
seregeitl
ez
1
a
tehát benne méegy közvitézben gis volt szeretni való!» E gondolat merült fel agyában, s a képzet távolában az Ecsedj képe alakult spártai
újra.
hség
Coelesta
feddleg
verte
azt
vissza,
s
idézte
sötétbe hátra, s újra egész elméjét azon tárgy foglalá
el,
melyért
elhagyta
Brassó
falait,
s
jött
a
halottak mezejére.
—
Kés mond !
Coelesta a részvét mennyei hang-
ján, s fölemelkedett; fojtott a
sóhaj lebegett ajkain,
jöv perczben lován ült s folytatá útját. A köd még mindig sürdve terült a tág
gyön, csak
itt-ott
emelkedtek
a
bérezek
sötét tölgyeikkel. Lovagaink haladtak.
élei
völfel,
232
—
Nem
lehetünk
mond
távol,
mely
nézését,
tetve
a
erl-
Szerafin,
ködön keresztül
tuda
alig
néhány ölnyire hatni. Coelestának arcza emberszeretet, mely s
hatását
elveszte,
mogorva,
vonásai
azon
s
lett,
az elébb leszállítá lováról,
úgy
tetszett,
indulatos
szolgált, jói-
mintha
szép
nyernének,
kifejezést
mintha ezt megint fájdalmas vonaglás váltaná
Némán úgy lesta
tetszett,
mond
!
megrántá
lovának
megdöbbent
volna.
Szerafin
mintha
suttogva, tüzet látok,
köd hullámain olvadnak
fegyverzörej
desen
!
fel.
nyargalt odább.
Egyszerre
a
t
érzéseinek pillanatnyi elszóródásul
tev s
még halványabb
verdesné
folytatá
mintha
tetszik,
—
hallérzékeimet.
még halkabban
Coe-
melynek szárnyai
úgy
át,
kantárát
—
suttogva
Csenintve a
s
többieknek, kik mindnyájan megálltak. Szerafin leszállott
rok közül átadván, s
egynek a kisí-
lováról s azt
nagy vigyázattal
lépett
elébb
elébb.
Egyszerre visszafordult, tés
valának
ersen
arczán düh
kifejtve.
—
Ne
s
meglepe-
rettenj
meg,
mond, atyád testét meglelték, helyen, hová rejtettem, az irtózatos Bilibogot roppant pallosával de még jókor jöttünk. Te vond hátra magadat, csak öten vannak, folytatá Azonsuttogva. Te, Taiger, itt maradsz Ccelestnál Coelesta
épen
ott
!
látom
azon
;
1
nal egyik a kiséret
Ti pedig,
közül a hölgy mellé lovaglott.
folytatá Szerafin élénken, ki kardjaitokat
I
egy hirtelen támadás meglepi ket.
— Nem,
nem, nemi
kiált fel
Coelesta élénken.
a33
k
öten vannak
nak
mondád, mi hatan,
;
pénzért
Bilibog
nehéz
s
fog-
fejeket
fejedelem
a
de
nálam ugyan pénz nincsen,
órám s bogiáraim pénzha nem elég, mindenemet odaadom,
arany
értékek,
a
szállítja
udvarába. Jól van, e
ók nem
a dolgot vér nélkül elvégezhetjük.
ellentállni,
lánc^,
csak az Istenért, vért ne többé
—
mond
Jó tehát,
jük,
de
fog
kerülni
Szerafin, a próbát megtehet-
fog kiütni
félek, rosszul
jószerével
dolog, a
a
nem enged,
mit a
s
azaz
;
én
Weisz
:
csak arra
akartam. Bilibog feje
egy dandá-
rével fölér.
Gxlesta fájdalmasan
Ha
mond Istenemre
is,
össze
szoritotta
—
ajkait.
mindent kérhet, én kész
I
vagyok örökségemet odaadni. Szerafin
még néhány
szót
szólott
kiséretéhez,
azután csendesen léptettek elre. Bilibog, bár közeledésöket jól tudta, csak akkor pillantá
meg ket, mikor a ködfellegbl meg hozzá. A székelyek
igen közel álltak
elugrándoztak,
s
magasan emelte
föl
Szerafin
ki ki
elre
fegyverhez
széles
kétél
leemelte
BiJibog
pallosát.
egy fehér kendvel
lovaglott, s
intett békejelül.
Bilibog
nyúlt.
kibüva,
azonnal
fegyverét.
—
Jó,
mond meg-
vetleg, ezt sem bánom! mit akartok?
A székelyek tát,
a kiséret közt megpillantván Coeles-
reá bámultak,
durva kebleiket. Isten,
neme
A
az
igézetnek
szépség hatalma
lepte
nagy,
meg s
az
mikor az els hölgyet teremte, tudta, hogy azt
elég ervel ruházta
fel
a kevély férfiúval szemközt.
»34
Valóban felséges volt Coelesta megjelenése, gyöbarna lován ; s miként légi alakja kifejldött
nyör
a ködnek
leplei
köszönté
ban
szivárvány
elttök,
tetszett,
alakulna,
sugara
mintha a köd
mintha
s
dicskör
körül
ki
kel napnak els
a
alól,
arczát; úgy
angyal
falá-
állana
változó
reszketeti,
szí-
nekkel. Coelesta
lováról, mihelyt
leszállott
holttestet
a
megpillantá, mindent feledve rohant oda
szemeinek
hullott,
ték
nem
volna,
t
megindultak,
árjai
térdeire
;
megölhet-
magánkívül
ellenkeznék,
volt.
Így állottak e sokszin csoportozatnak egyesei szemközt, határozatlanul, egymás akaratját, kívánságát kémlelve.
BilJbognak egyelre arczán öröm tül
;
Coelestának
tással
nem
keresz-
villant
néma kinja reá nézve kevés ha-
bár a többi székelyek marczona képein
bírt,
lehete
nem
látni
nemét
a részvétnek,
vissza akartak idézni leikeikbe.
De
melyet
ha Coelestának
fájdalma Bilibog vérhez szokott kedélyét
nem
há-
nagyobb érdeke volt e fájdalomnak más szempontból eltte. «A hölgy élénk részt vesz a halottban*, ezt gondola s résztvétre azonborította, annál
nal számítani kezdett
magát,
s
magában. Szerafin összeszedte
igyekezett e különös helyzetbe beleokulni,
végre megszólalt.
—
kely
Bilibog!
kegyed székelyi
egyenes
és
másban hez.
A
is
nyílt,
becsüli, azért
halott
itt
s
kiálta
gondolom
fel,
a szé-
nyíltságot
a
egyenesen szólok kegyed-
Albinus,
a
brassai
kétlem, kegyednek aranynyal fizetik
bíró.
meg
Nem
fejét,
ha
^35 a
Fejedelmi táborba viszi, de amit a fejedelem ád,
megadom magam kezeskedik
st
is,
többet
—
hogy fukar nem
arról,
ezen ajánlás
s
Szóljon
lesz.
s
kivánjon kegyed.
kevélyen
Bilibog
mond, hogy
nem
rászedetni brassói
Hogy
hagyja.
biró, tudtuk
vallomásával, mivelt
Kegyed
!
e
Weisz, a
halott
gyaníthatá. Egyébiránt
ezt
de fukar én sem akarok
a
adhat
is
jószágot, elmenetelt. Kipótolhatja-e ezt a
ajánlása?
1
azért volt oly nyilt
fejedelem nemcsak pénzt, hanem eg)'ebet
—
Igaz
Szerafinra.
tekintett
székely nyilt és szinte, de magát
a
kegyed
lenni, hallja
tehát kegyed, a mit tehetek: Weisznak fejét a tá-
borba viszem
szem
s
ved.
A
—
—
;
ezt a fejedelem
adott szavamra,
—
testet száz aranyért hazaviheti
Nem nem !
!
kiált
fel
tok megi Jó, vigyétek a sérem azt, a fejedelem
Weisznak leányától,
—
—
Igen,
kitzve
Ccelesta feszíté,
—
.
.
s
Coelesta, ne csonkítsá-
testét
Szebenbe, én
meg nem
vissza fogja
Szerafin
ki-
tagadhatja azt
nekem
adatni
Bilibog, ördögi gúnynyal,
I
—
arczára
szorította,
az
enyém
meg s
keblét
sóhaj
azt elrepeszteni fenyegetett. I
mond
Bilibog hidegen.
ha a vérbért kettzitek, egyet igérek! libog igér,
szen-
akkor
.
kezét
mely
A f
felelt
nem
kegyed.
négy részre vágva Szeben szegletein
minekutána volt
parancsára te-
ez változást
szokta tartani
s
De
a mit Bi-
I
Coelesta feszülten meresztek
szemei-
ket az irtózatosra.
—
A
ft viszem magammal, de Szebenben
há-
1^6
rom nap múlva kezéhez adom annak,
ki
a száz
aranyat meghozza! összetette
Coelcsta
kezeit, kétszerezé az Ígére-
szava egy ördögöt meglágyított volna, Bilibog
tet,
hideg maradott.
dühösen
Szerafin
egy szót
gess
Meglátjuk,
kard.
míg én élek
ragadta
kardját.
ki
viszi
Ne
veszte-
Határozzon e innen a Weisz fejét,
többé, Coelesta
is
el
!
I
kardot
Szerafinnak kiséri
Bilibog
rántottak, s
nehéz pallosán emelintett, s ezt oly hidegen tévé, mintha az egész jelenet inkább tréfa, mint valóság lenne.
Coelesta felugrott. Bilibog és Szerafin közé sza-
—
ladott. kel
!
Nem
rogyott
téhez
szemekkel,
hamu a
!
mond, vitézek le a fegyverekEkkor atyjának holttesAtyám mond égbe emelt 1
több vér ne folyjon le.
!
—
kedves,
!
felejthetlen
jó
atyám
ármánya
pokol
le
nem
!
a test
égbl
és por! a te lelked Istennél van,
azt
ránthatja többé; a test
mulandó, de megbocsátasz ezen irtózatosaknak, kik
szentségtör kezekkel akarják fejedet
tedrl le
!
Ekkor
nyakáról,
s
fojtva
magammal
meg áll
!
bátorságát,
fájdalmát, pénzt
vásárolnom?
többet
lovam
Csillag
visszanyerve
magába
gyaníthattam-e, hogy
;
kelljen
vántnál
egy gazdag lánc^ot emelt
drágakövekkel terhelt óráját. Férfiak
mond egészen ervel
fölkelt,
lefejteni tes-
De
óriási
atyám holttestét
ezen ékszerek a
érnek. Nézzétek
kegyetek,
atyám istállójában jobb nem
Murza
s
nem hoztam kí-
amott
volt ennél.
lovagolta maga. Engedjék kegyetek
»37 meglágyftni testét
megadok
—
sziveiket,
még
mit
a
!
ne
csonkítsák
olvasta,
hogy az
ily
ajánlások
részebb kivánatokra bátorítják.
—
élénken. Bilibog
mit kivannak
Ha az
nehéz
s
enyém kését
nyakáról/-*^
még meCoelesta
kegyetek mindnyájan szóljanak,
pénzetek
ráltatatná. az
mond
a Bili-
ki
még!
embervadász, az
f
—
Sohasem elég atyámért!
—
mindent
I
Elégi mond Szerafin közbeszólva,
bgg arczán
a
meg atyám
kívánnak,
ezenfelül
!
nincsen,
ajánlottakért
—
Ezzel
szól a
megvetleg
féltérdre
elvonván, minekeltte Albinus
fejét
az
testet elvihetitek,
ereszkedett
s
Coelesta hát-
egy kanyarítással
lefejté
VÁRATLAN. Próbálgatom
a
bátorságot
— st
magamat
de
mosolygást
s
a
akarom sxórni fin menynyire lehetlen ez nekem srivem mélyében, mindig ugyanaz fíjdalmam s ugyanazok visszaemléke;
el
ha tudná !
P.
aéseim.
Míg hoz
— Megtudván hogy
de csalatkozott volt.
térítheti
a
;
ó
;
a
rozott
ozmán
K^i
fejedelem \CcJsznak eles-
a szászokkal
könnyen fog bánni,
Betlen már akkor a török udvar-
látta,
hogy Bátorit többé meg nem
Erdély pártokra
volt hasgatva, a szászok
magyaroktól tökéletesen elidegenedve,
hitte,
.
ezek Brassó körül történtek, térjünk Bátori-
vissza.
tét, azt hitte,
nál
.
.
s
így azt
hogy Erdély boldogságára neki egy
elhatá-
lépést
kell
szultánhoz.
tennie.
Nem
Ez
vitte
t
a hatalmas
maradhatott távozása titok-
ban Bátori eltt, ki november 20-dikára országgylést hirdetett Szebenbe. A fejedelem úgy tudta intézni a dolgot, hogy Betlen Gábor, Géczi, s
ezeknek minden czimborái hazaárulóknak nyilatkoztattak s Erdélybl számzetvén, javaik elkoboztattak.''**
De tette.
ez
Az
sem
Betlent,
sem Géczit
el
nem
ijesz-
els, hódító módjával meg tudta a török
»39 kegyét
császár
folytatták
a
pedig
Géozi
nyerni,
Szerafin
és
háborút a fejedelem csapatai ellen,
többnyire sikerrel. '^^
Weisznak
rom napig
fejét
Bilibog elvitte Szebenbe
volt
az a kapu
;
s
— há-
karóra tzve, a
felett
harmadik nap eltnt. Coelesta roppant Ígéretekkel, melyeket pontosan arra,
hogy
teljesített,
bírta a vad székelyt
azt neki elhozza.
1613-ik januári US közepe táján a német császár
követeket
küldött
Bátorihoz,
még egyszer nyugalomra
A
török
a
s
udvar
is
t.
intette
Szeben felszabadítását kérték, Bám/g végre a német császár maga közbevetette magát, ennek következésében május i2-ikén Szebenben a fejedelem kibékült a szászokkal, s Géczinek megkegyelmezett.'*^ tori
brassaiak
nem
engedett,
Coelesta e közben anyjánál volt.
nem
bámulni, miként
szívvel, anyját
foglalva, láthatta
el
volt
t
feltn
menten,
pillanatig
alkalmazásában,
magát. Coelesta bámulta tiszteletet
indulatot
—
Egy
mélet, Coelestát
Szerafin ily,
s
mennyivel
iránta, általa
sohasem
hagyja
hogy hanggá
nézve jóltev
kedélyére
s
bizo-
szerettetik, s
néha felmagasztalá,
melyekben önkénytelen
volt az ifjú-
sem czáfolá meg becsülte t, s annál na-
erezett
nyosabban tudta, ho)Qr alakulni.
t
hogy a kedves hölgy gyakran volna. S azon gyöngéd figyelem, mely
nak
ezen
lehete
inkább
vigasztalni. Szerafin
mint
minden követeléstl
gyobb
Nem
bár összezúzott
igyekezett
s
ki-
voltak órái,
akaratlan teve összeha-
sonlítást Bátori és Szerafin közt
;
voltak órái,
me-
140
lyekbcn
pártos
Coelesta
mint
bár
szeretheti,
hogy Szerafint nem bizonyost állíthatjuk, hogy
szivét vádolá,
minden gondolatot Bátorira, feddleg
in-
tézett hátra.
Ha
néha
emléke
multak
a
egy gondolat
mindig nyugodtabb ln,
nyör
színét
ízét,
minden
s
eltte,
elvesztette
annak boldogsága
és
anyjának
s
mi
történt,
—
Cce-
földi
gyö-
gyzött
arczát lángba borította, az erény lesta
agyában,
villant fel
mindenre, a
atyjára, s
!
hazája
csak
nyugalma éltek
keblében.
És szép
,
volt
búskomoly vonás
szép! miként soha azeltt. körül,
ajkai
azon
érdekes
ványság arczán, a könnytelt, magukba
tért
Azon hal-
szemek,
az elhagyottság, mely bágyadt tekintetében tükrözé
magát,
t
t
utczán
az
mondhatlan kedvessé fellege
hold fehérlett
ki
:
ki
látta
felé lejteni, sötét gyász-
egyház
az
ban, melynek
A
tevék.
arcza, mint
alól
nem mehete
a
a nélkül,
csendes
hogy meg
hogy egy szíves kérdést ne tegyen, s mintegy csellel orozva el tle azon égi, dalszer hangok egyikét, melyek a lélek belsejébe ne
nélkül,
álljon, a
hatva, azt bájjal önték
el.
Végre szeptember érkezett sérettel jött
sem
Brassó elébe. levén
tudta, ki
legtöbben
azt
már
Mi
el
;
Báíori nagy ki-
czélja volt, azt senki
a szászokkal békülve
gyanították,
hogy tle
:
a
újra valami
tervének kivitelére segítséget akar kérni.
Gyönyör leszté
a
reggel
A
nap híg aranyát öm-
s a
lég oly átlátszó volt,
volt.
bérezek éleire,
mint mikor elször lehelte azt a
menny
ura a föld
34'
Gyöngéd
tekéje körül.
dk
szelletek lengedezek az er-
lombjait körül, s alanl a völgy
meglep szem-
mutata.
lét
Bátorinak pompás tábora terjedett a sima téren fényes
seregei
eltt
felállítva,
Ezen
fegyvereikkel s
helységnek
nép, Brassónak
lepték
lakói,
el
tn
maga
idézte
a völgyet.
elkelbb
Weisznénak
nk
zésében a
Különös
elébe.
Coelestának, melynek
s
kíséretébl
izenetet
követke-
nem vonhaták
ki
—
a közel
s
jve-menve
Bátori az egész brassói tanácsot s az
polgárokat
;
selyem sátra
tágas csillámló kört képeztek.
számíthatlan
túl
voltak
k
is
magukat. igen kedvetlen volt, látszott egész va-
Coílesta
mennyire terhére van c tisztelkedés
ján,
iránt kevélysége
;
egyéb-
sértve volt, s körülményeiben
is
kevéssé gyöngédnek tartotta a fejedelem meghivását
;
azonban
mivel
sem
egcsz
nemzet érdekében
magába
Coelesta
a
rftására,
a szász
volt,
sem-
nyújtani alkalmat a rövid béke fclhábo-
lelki
elegyedve, lehet
fojtván neheztelését,''
összeszedte,
erejét
a
s
egykedvséggel
többiek közé
meg
jelent
az
ünnepélyen. Bátori
az
napokban igen kedvetlennek
utolsó
magát; szemei
mutatá
szikrát
egyes közeledt tekintetével
Mindamellett voltak sokan lében
tartózkodók
Imrefi meghalt s
közt,
s
át
kik
a
állíták,
Dimon számzetett, ;
s
minden
látszék szegezni.
fleg
delmen nagy változás történt is
szórtak,
a mit
Bátori köze-
hogy mióta azóta a feje-
hajlandósága
a szászokkal kibékülni, igazolni látszott. Jósika:
Az
utolsó Bitorí.
JI
,(
242
Kik
Midn
Játtá:
kicsapongásai
aljas
nem csalatkoztak könnyelm tettei s késbb
így vélekedtek Bátoriról,
egészen.
kegyetlensége mennyire el-
s
ma-
idegenítették az erdélyieket tle, pillanatokra
gához
— Egy
tért.
jobb
helyzetének szorongató volta okozta
de
elhatározni,
nyebb
lett,
úgy
nem
ezt,
hogy
látszott,
fleg Géczi
vagy csak
sugallás-e,
lelki
oly sok ideig egy
iránt, ki
legveszedelmesebb ellenségei közül,
volt
egészen hinni
kibékültnek
lehete,
mutatá,
—
magát
némelyeknek
ha
s
lépéseket
titkon
lehet
engedéke-
Betlennel
tett,
is
békességre lépni.
Mélyen szívében keserségnek is
tükrözé
laha
;
s
Midn
magát.
t
legtöbben
a
jelent,
neme
Bátorinak,
szivárgott,
ez
a
csüggeszt
némileg vonásaiban
most Brassó
szebbnek
alatt
találták
meg-
mint va-
teste karcsúbbnak látszott, arcza halványabb,
de férfiasabb volt. Összegylvén a brassaiak, a fejedelem valamenyde arczán erködés mutatnyjre vidámabb lett,
—
látogatóit
Az ünnepély
s reggelivel kezddött. Bátori brassai
víg hangával
is
rejtélyes maradt.
tekintete
kozott, s
fényes
vendégelte
sokakkal szólott
annyira
tudta
lélekkel
bírt,
;
fékezni
hogy
egykedvségén
meg,
s
a
nk
a többi közt Coelestával
a
indulatait,
fejedelem
nem gyzött
annyira
s
a
közül is,
ki
éber
szép hölgynek
eléggé
bámulni.
—
Coelesta tekintetébl látható volt, hogy a fejedelem iránt sokkal tartózkodóbb, mint máskor.
Mintegy asztalokat
tíZ
óra
félrevitték
lehetett,
a
a
gazdagon terhelt
tábor kebelébl,
s
Bátori
243
mindnyájokat
parancsa
fejedelmi sátor közelébe
a
szólítá.
Terepély,
fz
levéldús
annak selyemfalai. készítve, melyet
zöld
emelkedtek
közelében
A fz
alatt
egy emelvény volt
sznyeg
borított, s a fának
lombjait bibor takaró födte, arany bojtokkal,
nyezctet képezve
A
heiyet.
ben
deli,
hogy
valóján,
alatt foglalt
merült
fel
Bátori a
emlékezeté-
festileg aggszer volt
s
szem örömmel
a
meny-
annak önkénytelen
tekintett,
erdús
valami
oly
;
reá
ki
ennek redi
Hercules képzete
hajdani
egész
;
függött e
férfiasan érdekes alakon.
Dolmánya aranyszvetbl áttörve
fzléssel
fején
hasonló
szin süveg
kerecsentl árnyékolva.
—
bre fdé
el
oroszlánnak
gánynak sörényes
nyörn
feje
virágokkal
volt, színes
bársony
égszín
;
borítá szárait, s
alacsony,
ült
szétváló
Deli termetét egy a
s
félig,
balvállán nyugodott;
nyel buzogányt
dolgozott hosszú
fiatal
szép kacza-
gyö-
tartott
kezében, melynek gombja a földhöz volt szorítva.
Az
emelvény helyet
foglaltak férfiai
állottak,
körül ;
magyar
fényes
szemben velk
ezek
leventék
a brassai
mögött a jelenlévk
tanács
nsze-
mélyzete. CcElesta
hátra
vonult,
s
csendesen beszélgetett
anyjával.
Ezen érdekes szemlének kerítvénye seregek tömege
Mindnyájoknak arczán
a tudnivágy élénk kifeje-
zése
ült,
gást,
mely azonnal elnémult
s
csak
a fölállított
volt.
itt-ott hallá a
ffil
egy kétes suso-
újra.
i6*
244
Végre tanács
Egy ben
fejedelem
a
intett
kezével, s
a brassai
közeledtek.
férfiai
rövid beszédet tartott elttök Bátori, mely-
a múlt történetek kedvetlenségeit félreértések-
nek,
s
a
nemzet kevés bízodalmának iránta hogy minden multat
szász
megjegyezvén,
tulajdonítá,
örök feledségben kivan temetni, a derék
nemzet
szász
Erdély fejedelme közt a
s
béke és egyetértés többé nem bomlik ban
—
mond,
s
hogy
remélni,
s
— Azon-
fel.
arczán egyszerre azon kegyetlen
kifejezés mutatkozott,
mely erszakos
tetteit szokta
megelzni, minekeltte béke-kezet nyújtanék kegyeteknek, igaz lett,
fogok
Ítéletet
minden rosszat okoztak
kik
azok fe-
tartani
itt
s
a szászok és a
fejedelem közti bizodalmatlanság okai voltak.
A
fejedelemnek ezen váratlan nyilatkozásra, min-
den körülállók m2grémültek.
—
Megálljatok urak
azon
egészen
I
kemény,
melynek veszélyes
kiált fel
Bátori,
parancsoló
következéseitl
s
arczán
kifejezés
méltán
ült,
féltek
mindazok, kik tet közelebbrl ismerték.
A
fejedelemnek intésérc a seregek összébb vo-
nultak,
ket;
s
a
magukat,
egy
sr
hölgyek
míg a
meglepetés
s
a
jelenlév-
önkénytel en
elsikolták
körbe szorították
néhányai brassai
bosszúság
tanács
férfiai
nak
arczán
látszott.
Szünet ln, senki helyébl nem mozdult,
Bámely a
vonásain azon vad káröröm látszott, mások remegésében talál élvezetet. Lépjenek közelebb urak! mond Bátori. A tanácsosok közt kétes mozgás támadott.
tori
—
s
a*5
—
Halljátok
mindnyája,
uraki
szász
kiált
fel
Bátori, mit érdemel azon polgár, ki fejedelme ellen
meri
ellenségeit
minden
felbujtatni
?
minden
ki
szavával,
fejedelmének ártani kíván
teltével,
vesz-
s
tére törekszik?
A
némán néztek
szászok
egy hangon kiáltották;
—
—
Mit érdemel azon
Halált!
alattvaló,
ezerek életébe és vérébe került? rül
fizetett
kémeket
embereit vesztegette
A ken
magyarok
a fidre, a
tartott,
kinek pártütése
fejedelme kö-
ki
annak leghívebb
ki
meg?
szászok mindinkább kezdtek merevülni rivalltak
a
fel
magyar urak:
—
élén-
;
Halált!
s
minden maradékai
A
kevélyen
fejedelem
arczán
maga
tekintett
körül, s
pillanatig a kielégített bosszú rángása
mu-
tatkozott.
—
tok! s
Helyesen urak Ti szászok némán maradtahallgat, megegyezik. S itt magyarjaink Ki !
A
székelyeink!
csak
ki, az Istenét, ki
az Isten ítéletét mondottátok
halállal
bünteté a hitszeg pár-
tost: ez, Albinus volt.
Coelestának
arczát láng
borította
el,
megvet
s
tekintettel jártatta azemeit a fejedelmen.
A
körül-
állókban a feszültség leírhatlan volt.
Végre Bátori
újra megszólalt
igazságosak vagytok,
midn
:
—
büntetni kell,
hogy hasonlóul igazságosak hséget kell jutalmazni. lem,
A
körülállókon
kozott, s
a
egyszerre
milyen
ijedt
Urak
és
!
ha
nem
lesztek,
ily
két-
mikor
nagy változás mutatmeglepett kifejezése
246
kezde-
volt a legtöbb arczoknak, szintoly hirtelen
A nk
nek azok derülni.
közt élénk susogás hal-
latszott.
Coelesta fölemelte fejét, arczában
nem
nyugodt
A
kifejezését.
—
Urak mond mi minden viszonyokon által
fejedelem körültekintett.
jutalom
h
semmi változás nemes
vala észrevehet, egészen megtartá az
a
azt,
illeti
ki
maradott fejedelméhez
Mindnyájan némán
—
!
?
tekintettek Bátorira.
Ily szótlanok kegyelmetek, folytatá a fejede-
hséget
lem, mikor
de hallják tovább
!
s
—
csatlakozást kell jutalmazni
Min
;
megtiszteltetést érde-
titkon védangyalként rzi a fejedelem néletének koczkáztatásával kész t tröktl s gyilkoktól megmenteni ? Coelesta figyelmesb kezde lenni, arczát gyenge
mel
az, ki
életét, s
pir futa el
;
anyja közelebb vonult leányához.
— Vájjon kapkodva. — Nem tudom! — Semmi kit
mond
ért a fejedelem ?
felelt
felelet!
lég után
Coelesta röviden.
kiálta
fel
Bátori
:
hát igaz,
hogy nekünk fejedelmekül, büntetésre készebb segédkezeink vannak, mint jutalomra.
Egy öreg szász lépett el. Az öreg Misz? susogták néhányan
—
s
mind-
nyájok szemei rajta függöttek.
Az öregnek
tiszteletet
elidéz
vonásain az agg-
odaengedés szelleme, mely oly feltn azokban, kik keveset remélhetnek már s kevéstl félhetnek. Hófehér szakálla övig ság
nyugalma
ült
és
azon
»47
egyszer barna
ért le, $ tisztes, bár
nyör
kardja
gazdag öve,
s
öltözete,
gyö-
elkel tehets
pol-
gárra mulattak.
— Kegyelmes uram
!
A
sohasem
s
boldogsága
helyes volt-e az
;
nemzetének
fel,
nyugalma
út,
volt
melyet vá-
vagy helytelen? az igaz Isten itélendí
lasztott,
eltt
színe
áll
jedelmi szavában
:
béke poraival
—
!
el,
Nagysá-
békességre lépett, minden múlt-
a szászokkal
nak feledését ígérte eller
lépett
nyíltan
tette,
egyedüli óhajtása
god
fejedelmének élete
mi örökre feledhetlen bíránk Albinus ezt
érdekében, melynek
kinek
ki
érdemel, ebben kétség nin-
ellen törekszik, halált
csen.
mond,
I
;
Az
mi bízunk nagyságodnak fe-
fejedelmének élete
ellen, ki
mer törekedni, sohasem fog
a szász
nemzet
kétkedni, a halálos ítéletet kimondani.
arczán egy kétes kifejezése alakult a
Bátorinak
gúnynak.
Az öreg Misz Mikor
a fejedelem
reszketeg
hangján folytatá
:
—
jutalmazni akar, s alattvalóitól
tanácsot kér, nekik nincs egyéb feleletök, mint ez:
jutalmazza
a
don. Ezer
út
érdemest a fejedelem fejedelmi móvan
erre
!
de egy
öntudat, hogy
jutalma azon
Bátori végighallgatta Miszt. kissé
elbbre
lépve,
felmagasztalás!
vétkét
azzal
érdemel
teszi
ütk börtönébl
—
jóvá,
h
polgárnak
— Öreg — mond, I
ez
még nem
egy
polgár,
elég ki
hogy fejedelmét
szabadítja
f
helyesen cselekedett.
ki, s
!
min
társainak a párt-
valamint nemzetét
megóvja egy szentségtör tettl, úgy megbizonyítja, hogy tiszta lelke ment minden aljas bosszútól ?
—
248
Még nem néma
—
tudtok jutalmat urak?
Istenemre
I
e
hogy nincs felmagasztalás
hallgatás mutatja,
elég nagy, ennyi hségért, annyi áldozatért.
A
fejedelem
czélozzák
.
atyja
Ügy
.
.
lelkében
8
Egy
kezett.
múlt
hallatszani. Coelesta
a fejedelem szavait, tudta,
értette
t
egybegyltek közt
elhallgatott, az
mindig neveked zsibaj kezde
perez
alatt
átvonult elméjén
szerelme, Ecsedi,
a
Szerafin, a
nemzet
és
hogy mindazok
mondhatlan érzés kelet-
szász
mit Bátonért és
tett,
minden.
neki, mintha sok volna, mivel
tetszett
minden s
—
önma-
gát vádolhatná, mintha a szász nemzet ellen vétett volna,
midn
annak legdühösebb ellenségeért kész Érezte magában, hogy min-
volt életét feláldozni
1
den tettének kútforrása nemes és szent volt, de természetes szerénysége nem engedé soha, hogy magát egészen hibátlannak higgye. Örömest közelebb lépne, felszólalna, elhárítná magáról azon di-
nem hitt, nem gondolt érdemde a fejedelem t meg nem nevezte, s így szívét, lelkét terhelve, lenyomva érzé, s bels indulatának cséreteket, melyeket
viharzása kedves arczára borította fellegeit.
—
tatva
mely
Hála
e
napnak
I
az öreg Misz. foly;
e
dics napnak
a fejedelem s polgárai közti viszályokat örökre
elcnyésztette
!
Éljen Bátori Gábori
Mindnyájan ismétlék megint és
Misz
tn
egy hosszas,
;
végre csend ln.
—
Nagyságod egy kérMinekeltte c kérdésre bátor lennék
szólott I
a felkiáltást, s
megint ismételt éljenkiáltás reszketteté
a léget keresztül
dést
mond
nyugodt hangon
beszédét
tovább
:
^49
egy alázatos kérdésem van nekem
adni,
felelet
is
nagyságodhoz.
— —
mond
Szólj
I
Egy
h
Bátori feszülve.
polgár érdemei számíttattak
Mindnyájan vágyunk azon embernek nevét ki
meg
De
I
a
I
tudni,
képes vaJa fejedelmének szívét meg-
ennyire
nyerni
el
itt
ha szász volt az, kérdés
hséget nemzete
ségeért áldozta
fel
Bátori komolylyá
iránt,
magát
ln
nem
:
szegte-e
mikor annak ellen-
?
Coelestának keblébl egy
;
emelkedett.
fojtott sóhaj
— Hogyan?! Bátori élénken. — Engedje nagyságod, hogy beszédemet nyugodtan fejezhessem be. — Röviden közbe fejedelem, láng — A lehetségig, Misz, semmit sem vesztve kiált fel
szólt
!
borította
a
arczát
s
el.
felelt
cl
h
Nem
méltósággal teljes tartásából.
ismerem azon
polgárt, kit nagyságod jutalomra tart érdemes-
nek, de akárki legyen, azt hiszem, hogy ha
zetének érdeke
ellen tett valamit, inkább
nem-
bnh-
dést, mint jutalmat érdemel.
felemelte
Bátori V<^g>S juk, ha
lyet
kezét
hallgattunk, öreg!
itt
fogalmad körén
s
hallgatást
kiált túl
fel, s
akarunk megjutalmazni.
haragunkat
meg
a
kész
volt
s
h a
szász
atyjához,
szebeni
ö
csodál-
hség, a mivolt nemzesem veszté el
esik oly
H
téhez, kinek érdekeit egy pillanatig
szem ell,
engesztelte
tanácsosok
meg
ellen
méltó
;
nemzetet fejedelemgyilkosságtól
inkább
—
intett.
nem
óvta ;
meghalni, mint nemzetének ér-
250
dekét feláldozni, ritek
Mi
1
köztetetek volt, s
meg
nevezzük
hangon Bátori
gasztalt
kérdjük
min
újra,
ti
t!
tehát
de minekeltte
;
nem azt
érdemes?*
jutalomra
isme-
matennk,
kiált fel
Mind-
nyájan hallgattak.
—
Akarjuk tudni, mond
Bátori
élénken, s pa-
rancsoljuk, szóljatok
A
magyar urak
meg
szólaltak
egy emlék-
ki
;
pénzt, ki jószágot, ki hivatalt emlegetett. Végre a
szászokra
került
a
ezek
sor, s
többnyire ha-
is
sonlóul nyilatkozának.
Bátorinak
ajkai
körül
mosoly vonult
kétes
el,
végre visszanyeré arcza azon szebb kifejezést, mely országlásának elején neki annyi szivet nyere meg.
—
S ez
az a jutalom, melyet szántatok egy
polgárnak?! jutalmazni.
Istenemre,
—
Szászok
ti
I
nem
h
tudjátok, mit tesz
mond, nem
férfiú az, ki-
nek hségét magasztaltuk elttetek, egy hölgy az
kimondjuk nevét elttetek: Albinus Coelesta! az, dísze a szász
a legkeserültebb kedélyt a pokollal
emberekbe
hitet
az
adni,
Ccelestal
pénzekkel, egekre,
nekie;
tom
t
ti
s
e
kincsesei,
nem
szivemet
ó
nemzetnek, mint nemének, képes
s
az
hölgyet akarjátok
vagyonnal
ismeritek
t
!
és kezemet,
ünnepélyesen
kibékéltetni, a
örök igazságba vissza-
nmnek
ti
emlék-
jutalmazni
1
Az
én többet szántam
—
s
itt
nyilatkozta-
mindnyájatok eltt.
Leírhatatlan volt a meglepetés, melyet a fejede-
lemnek e nyilatkozata okozott. A szászok egy perez alatt minden multat feledtek, az irigység elnémult a nkeblekben, s Weiszné egy sikoltással hullott
25'
Coelesta
még
állottak közel
—
az
—
Mond
olvasó,
kikre
hittem,
azt
végig, szólt
hajolva, ha jót tesz
azon kegyetlensége
ezeltt
Dixel,
Gábor marad
Mond, Dixelhez
átsugárzik
és
mogorva csendben
Coelestához.
Csak Bátori
suttogva
ccel
közé.
karjai
emlékezhetik
;
hogy
is,
én néhány percz-
mindnyájunkat
le-
nyakaztat
megvet
Dixel
Nézd
Coel estára.
vetett
—
Mondnak, hogy sugárzik arc^a öröm rültté teszi a hiú leányt.
csak suttogá
Coelestának, az
—
tekintetet
Csak örüljön,
felelt
gúnynyal
Mond,
foga-
dom, három hold múlva visszavágyódnék Brassóba Néhányan a magyar urak közül összeszorították ajkaikat, bár lehetségig kivánták érzéseiket titkolni. Bátori felsséggcl jártatta szemeit végig raj-
tok
;
volt
mintha
arczának
kifejezésében
akarná, hogy
valaki
hogy alkalma legyen szava vakmert. a
Coelesta ellen szóljon
nyújtották
felé
lesújtani
villámival
A szászok élénk éljen-k'áltásokat nk Coelesta körül tódultak, távol
áldva
kiidéz,
valami
kezeiket.
a
hangoztattak, az öregebbek
Minden
ccon olvasható volt a megelégedésnek
s
szász ara
boldog
elérzet szellemének kifejezése. Coelestának hölgy-
hozzá szaladtak, ruhája szélét csókolták; mindez Ccclestát pillanatra felmagasztalta. O nem földi lény, istenn lett volna, ha a közszeretetnek s hódolatnak ily zajos, nkénytelen kiömlése
társai
s
szétáradása
t
Távol tle
állott Szerafin,
el
nem
ragadná. arazán pillanatnyi ko-
25a
molyság fellegzett kérésziül, de csak pillanatnyi, ezt azonnal mondhatlan kifejezése az elragadta-
s
tásnak
követé, ajkai
ntt;
lelke
ereszkedett eltte.
fejedelmem
sem
—
elébe
röpült
nejének a
!
mond
hogy els lehessek,
hség
esküjét rebeghes-
szivem legmélyébl, mely
el
s féltérdre
Nagyságos asszonyom
hangon, engedje,
magasztalt ki
szeme sugárzott,
reszkettek,
Coelestának
tisztelet s csatla-
kozás érzetében túlözönlik. Coelesta
ennyi
szeretet
a
mennyei
arcza
szavát
Sr
kör
képzdött
A
fejedelem
szét;
tösetek, kövekkel s gyöngyökkel
királyné
tágas voltak
kerek
elrakva,
hölgy, a
volna
ölthetett
asztalon
egy gazdag sátor-
körbe
sokon függöttek gazdag arany-
egy
jöhetett.
a legélén-
volt.
intett kezével, s
nyíltak
kárpitjai
minden
körüle, s
kebb magasztaltságban nak
nem
de szóhoz
mondani,
hálás
élvezé,
kifejezését
mindenkinek szerette volna
volt, s
foga-
felállított
ezüstszövet öl-
s
minket Ezek eltt
terhelve,
tagjaira.
a legválogatottabb ékszerek
minden
fénylett
é«
csillogott
;
1
fejedelcmné szolgálatára szánva, foglalt
az asztal körül helyet. Bátori
lelépett
állványáról,
hogy Coelesta soha oly volt,
mint e pillanatban.
megsemmisült e hölgy eltt,
lyabb
sem
láttuk
is
a
tekinthetett
tes
is,
a kit
szenvedély
mit a
;
el
valaha
legkomo-
nélkül,
készületekbl, hogy Bátori
tározva Coelestát magához fölemelni
nem
elragadó
Minden,
látott,
neki,
tetszett
úgy
szép, oly
s
ha
volt ha-
ha természe-
hogy az angyali leánynak áldozó szerelme,
a53 ritka
hsége
úgy
soha
ták
mégis mint bizonyost
:
tának
s
senki
a pillanat ereje Bátorít annyira lelkesí-
tették,
hogy
tehetni
I
talán azt is hitte, Coelestát
boldoggá
a szenvedély,
mely folénynek
A'linden
ntt
konkint
szerelme
hogy Coelessohasem hibázta el
állíthatjuk,
szépsége, mely
angyali
hatását, s
fleg azon gondolat, hogy Bátorít sem szerette, t felmagasztalhat-
által
indulat
mely
hiúsága,
;
;
ily
isteni
neme
hizelegve volt; végre
a bosz-
mindazok megszégyenítésére, kik szerel-
szúnak,
t
mét visszaidézték, egyesültek
erre
a
lépésre
bjrni.
Coelestának szivét a fejedelem elhatározása kellemetlenül
érintette,
vonzalmának Bátori
egykori
mentségéül
rozás
tetszett
úgy
Bátorira
iránt, e
t
ki
nem
mintha
szép elhatá-
Szemeit a közeled
szolgálna.
szegezte,
neki,
sátorába
a
akará beve-
zetni, hogy ott hölgyei fejedelmi vlegényéhez méltólag ékesítsék fel. ó hölgy voltl újra minden
ellépett képzetében,
soha
Bátorí
ily
s
szép,
neki ily
is
úgy
deli
tetszett,
nem
lett
mintha volna;
mintha egészen azon vidám szerelmet lehell, hódoló
Ecsedi
állna
eltte,
kit
annyira
szeretett;
mintha Isten sugallása lenne a fejedelem elhatározása,
s
mintha
választotta volna, vívni.
ég t, az egyszer leánykát, nemzetének boldogabb sorsot ki-
az
Mindezen gondolatok keresztülmetszék egy-
mást, s Coelestának keble emelkedett, aroza valami
oly dics
maga
A
kifejezést,
hogy mindenkit felmagasztalt
körQl.
fejedelem közelítésekor
mindnyájan hátrább
^54 vonultak;
Coelesta
maradott
egyedül,
s
mellette
anyja foglalt helyet.
Végre eltte
állott
Bátori, s kezét nyujtá neki.
Coelesta alázatosan ereszté le fejét.
—
Nagyságos uram mond reszket hangon, vegye legforróbb hálámat ezen elégtételért, melyet atyám porainak s emlékezetének adott. Érzem mélyen azon megbecsültetést, melyet nagyságodnak I
nyilatkozása
kegyessége fölemelni!
bátran
árasztott
egy
megállott
itt
mond nyugodtan
1
egyszer hölgyre,
azon
a fény fokára, fejedelmi kissé.
kit
székébe akar
—
Szólhatok
reá ismerek egészen a
;
dics Bátori-ház ivadékára nagyságodban, s tudom, hogy a mit fejedelmi módon kezdett meg, fejedelmi módon fogja bevégezni. Nyiltan tehát, folytatá
—
minden
Coelesta, ismétlem,
forró hálámat.
érdemes, ha
lésére
szentebb lem,
nagy
ezen
kötelezéseket
itten
felmagasztalás nagyobb,
volna képes feledtetni veajánlását
Nagyságod helyzete
1
s
fejedelmi
összegyltek eltt
volnék a nagyságod becsü-
ha nagyságodnak
s
gadni
De nem
s
el
tudnám
Erdély érdeke
kötelességévé,
oly
fo-
teszi
szövetségre
mely az agg Bátori-ház fényével megegyezbb, s mely a honnak hatalmas segédet képes szerezni. Hogy nagyságod az egyszer brassai lépni,
hölgyet kinálta
nemzetet
meg
kezével, azzal az egész szász
megtisztelte, s ez örökre fog élni emlé-
kezetünkben.
Ekkor elbbre
lépett, Szerafin állott közel, ke-
resztbefont karokkal, a tetébe mélyedve.
gyönyör beszélnek
tekin-
»55
—
Itt,
kiált
Coelesta, nagyságos
fel
kedves rokonaim
az én férjem
!
—
uraml
ezen
s
ifjú
ti,
itt
I
atyám életének védelmezje, a szász nemzet leghívebb, legersebb bajnoka
E
pillanatban, mieltt
torinak
a
jelentették,
nek
feleletre,
hogy
Oláhország
a
még
gyors
Szerafin ideje lett volna
hírnökök
Bá-
érkeztek, kik
török seregek sietve közeled-
fell, s
egri basával érkezik
—
Betlen
Gábor Iskender
Erdélybe mint fejedelem!
A FORDÍTOTT
PAIZS.
—
Nemesis!
Te
szigoráan
méred az emberi bnOket. Byron. '47
Bátorj e hír hallására megütközött
;
hirtelen pa-
rancsolá táborát fölszedni, azután néhány pillanat-
jn, melynek feszültségét
szünet
nyi
írhatja.
A
delem
viharzott,
fejedelem
le
toll
nem
bels küzarczain a meg-
vonásain iszonyú
míg követinek
lepetés kifejezése mutatkozott.
Ccelestának nyilatkozására a szászok közt feddó
morgás
hallatszott. "Weiszné
magától önCoelesta
szólalt
az egész szász
s
gyöngéd
fzé
karjait
kifejezéssel tekintett férjére kintete, tartása, -
s
Igen
1
megfogva
vesz
A
tlem derék
kiált
lehellete fel
többé senki
ifjúnak
idézi
el
szerencséjét.
a Szerafin nyaka meg. Arcza angyali
nem
szólott,
de te-
megmondott mindent.
Szerafin, egészen által értve
Coelestát, te el
:
—
így
nemzet
körül, kinek lelkében az ég nyílt
—
meg, indulato-
szemére leányának, hogy
vetve
san
lelki
az
enyém vagy
s
nem
I
állapotját
leírni,
nehéz
Annyi jóltev, felmagasztaló érzett zajlott szivéhez, hogy az els perczben minden varázsnak feladat.
»57 tetszett
eltte
toknak
szétágazott, s az
tek
nak
fel
lassankint e torladozása az indula-
;
eszmék egyenkint merül-
az a gondolat, hogy
:
lényképe
bálványa
s
nemes büszkeséggel
Coelesta, ki aZ ifjú-
volt
dagasztá
—
t
keblét.
választotta,
A
mit évek
óta lehetetlennek hitt már, ezt egy pillanat teremte
valónak
neme
:
s
nyugalomnak, a
vallási
a
éledésének áradt
Egy
keblében.
el
hálaadó emelkedett keblébl,
s
ezt egy kéjérzet
minden
követé, mely édesebb, elragadóbb volt
vezetnél
elérzete, elfzlete
;
mennynek
kapujánál,
boldogságával az egyedüli,
tárva
ki
a
—
állott,
él-
gyö-
mint nyitott
menny, üdvével
a
s
eltte,
állott
azon
ez
volt
nyörnek, melynek küszöbe eltt
fel-
hit
fohász, ihletett
ó
és
volt az egy,
hölgyek remekét, a szeretettet
—
— a kívántat egy egész bírhatá — legforróbb óhajtása vágya álmai
az óhajtottat,
életnek
.
.
;
.
tel-
s
jesültek. Coelesta
t
akarta szeretni
!
a
hölgy
lel-
külete volt a biztosítás, hogy a szerelmet az akarat s
a kötelesség
rekeszt,
h
fogják teremteni
és lángoló leend,
mert
relem,
el
Ccelestának
mint hogy félig kivánta Szerafinnak
Egy
új
forró,
]elke
;
hogy az
miként az sokkal
ifjú
ki-
sze-
szilárdabb,
volna visszaadni csak
.
.
.
gyöngéd öntagadó vonzalmát.
élet nyilt fel
eltte, hosszítva a boldogság
mely reá várt. S ha Coelestára nézett, ha tekintete ezen elragadó szépség vonásokon nyugodott lelke szárnyakra kelt s szemeibl az üdvösáltal,
:
ség sugárzott. Bátori még hallgatott darabig, ert véve magán, arcza nyugodtabb Jósika:
Ax utoUó
Bitorí.
]].
azután, mintegy kifejezést nyert. 17
358
egy
Talán
azon váratlan
meg t, melyek
min
bizonyítják, olyan,
Pythiásnak ellenében,
nok szivébe
érzések
s
a
s
pillanat
eltt kimondva,
és
legvadabb zsar-
a
vagy Coelestának
;
azon nyilatkozása, hogy Szerafint szereti, sokaság
lepte
fönséget
Dámon
Dionizé volt
melyek
lopódznak néha
is
közül
az erénynek hatalmát
s
ez, ily
Bátorinak, c
határozott.
hatalmától elfogva, úgy tetszett, mintha e
nyilatkozás
mind bosszút
után
állani,
mint sért-
dést mutatni méltósága alatt volna.
Szembetn ját,
s
erlködéssel fojtotta vissza bosszú-
kevélyen emelte
—
fel
szavát:
— Te
átértettél
mond, s feleleted szerénységedet mutatja, hogy benned nem csalatkoztunk! A mit kikészítésedre ama sátorban találsz, folytatá, egészen, Coelesta
a
pompás
I
nyitott
sátorra mutatva, az a tiéd
kard, folytatá
oldaláról
lekötve
téged,
Szerafin,
titeket,
tessen
szász
urak,
módon
büntet
s
Sokan, kik közelében voltak,
állíták,
hogy
hogy Bátori fejedelmi
módon
jutalmaz
veszélyes
indulva,
de
hogy
id,
ült és sietett
pil-
nem engede idt
a
Bátorinak
s
lelkületébl ki-
—
Azonban
Bátori negyedóra múlva
Kolozsvárra.
halmozva
nem engedé magát német
fejedelmi
más körülmények közt aligha nem
fejedelemre
a
arra,
a
hallott,
hihet.
veszteni
volt
e
megbánta késbb, de
másként cselekedett volna.
már lovon
A
;
hogy
egészen
nem
melyet
hír,
megfontolásra
s
1
engedékenységét
lanatnyi
;
emlékez-
kardját,
császárral
érkeztek
a csapások,
elcsüggeszteni kibékülve,
;
remélte,
képes
lesz
»59
Betlennek
dozó
Szerelme,
cllentállani.
$
szivének torla-
érzései, c nyugtalanságok közepette, némileg
elcsendesedtek, de Coelesta elvesztése mélyen hatott kedélyére.
érkezett, azonnal követeket
Mihely Kolozsvárra Iskender
rendelt ígérte és
adja ki neki.
Az
ajánlás el
tori Kolozsvárról,
Váradra
s
kérte,
nem
fogadtatott,
Bá-
s
a tatárok s törökök közeledvén.
sietett.'*^
akarta
Itt
Lippának átadását hogy Betlcnt
basához,'**
hátralev adót,
a
császárhoz küldött követeit
római
a
kezde gyjteni és élénk készülea teket tn. De a nyugalom eltávozott lelkébl ki látta, egy tekintetre mcgismerheté benne azt, bevárni, sereget
;
t
sorsával
ki
a
halálcsatát
Mindenkép igyemenedéket önmaga
küzdi.
kezett elszóródásokban keresni
ell. Szemeit az álom kerülte, mindenkiben ellenséget
látott.
Csak magát,
a szabadban érré pillanatokra
azért
Várad szép Ily
gyakran
kocsizott
alkalmával, október
27-dikén este,
A
fejedelem, mi-
mély útban
haladott.
kor kiindult, igen kedvetlennek vetlenség
könnyebben
vagy
tájékaira.
kocsizás
hintaja egy
kilovaglott
Bátoritól a lelki
látszott,
de a ked-
csüggedés bélyegét, mert
nem horda ert nem a
lehete megtagadni
;
de
iszonyú feszültségben volt, naponkint érkezvén a tudósítások Erdélybl. Betlen mint fejedelem lépett be annak határaiba, s a merre zászlói kedélye
lobogtak, kik
mindenütt
Bátorinak
hódoltak
veszélyterhes
neki
az erdélyiek,
kormányát
unták •7*
s
ao utálták
azonban Bátori követei
;
átgondolta, arcza halvány volt,
lyát
katlan nyonaást
érzet
sr
ugratott a
mellén szo-
s
egyszerre két álruhás lovag
;
bokrok közül el,
kocsist a lovak közé terítette.
s
egy kardcsapás
A
fejedelem csat-
de kopjá-
lósa leugrott a bakról, s urához sietett,
t
szemben, mely
találkozott
val
udvar-
közben sorsának egész sú-
Bátori a szekerezés
a
a császári
tovább idztek.
nál kelletinél
lábáról ejté
nem
Bátori egyedül maradt, szerencséjére
le.
fegyver
nélkül mert akkori idben a magyar levente séta közben sem nélkülözé örömest társát, jó ma;
h
gyar vasát.
A pott
kocsit
horkolva
állottak
Nehéz
termett.
arczán
A
lovak ragadni kezdették
a
egyik alakos kantáraikba,
az
aczélja
dühösség, de
ers
villogott
nem
— Kik vagytok, gyilkosok? — Nincs ok többé én Nadányi vagyok. — S én
megföldön
karjában,
s
kiált
fel
megtámadta t.
kiált fel
titkolódzni,
Szilasil
a
félelem vala olvasható.
hevesen
két álruhás azonnal
ekkor ka-
;
a lovak
egy ugrással
Bátori
;
s
Bátori.
mond
az egyik,
a másik.'^" hatalmas
vágást intézve a fejedelem fejének. Bátori a kocsinak vetette hátát,
s vívott
hogy Nadányi két nehéz sebbel rogyott
—
így van
ember
ellen
kérni
tled
hiéna te
;
!
jól
1
kiált
le lábaihoz.
reá Szilasi dühösen, ember
nem orozva a
oly ervel,
;
—
így akartam számot
Kornis Boldizsár fejéért, vérengz
kinek
irtózatos
dúlása
patakokat hagyott maga után.
Erdélyben vér-
/
'
SzUasí újra
Jósika:
Az
utolsó Bátori.
11.
etneíte
rá kardját
261. lap.
i6i
Bátorít a harag
szótlanná tette; de
ereje
nem
lankadott, Szilasi támadóból támadottá vált, s min-
den
erejét
fejedelem csapásait el-
összeszedte, a
már
hárítnj
magától
diadali
örömmel zte t. Egy terebélyes fznek
irányába
;
érkeztek. Egyszerre
roppanás hallatszék,
min
sajátságos
használta
oldalába
merítette.
Szilasira, ezzel
delem
is
;
repedez
egy pcrcznyi szünet lón, e
Szilasi,
Egy
kardját
s
vágást
tn még
Bátori
de
a feje-
összerogyott. SziJasi újra emelte rá kard-
térden
Bátori
csúszott
közelébe
;
Kés
volt
lem egy utolsó erlködés után végig nyúlt heves csata
s
de magához
vérvesztés Szilasit
tért.
Nadányi
kor tekintettek maguk körül.
arcsán oly
bosszúvágynak, hogy
ült a
Szilasinak vére kezde fagyni.
viadal
fejedelem
a
fülét a földre ejté,
fél
mondhatlan kifejezése
ték,
Bátorí
a sebzett oroszláné.
szünetet
A
s
s ezt pokolbeli ordítás követé,
Sátori megütközött
ját,
kezdett
hátrálni
is
A
is
— a fejedeel
a porban.
elgyengítet-
felvánszorgott, ek-
fejedelem kocsiját a
közben a lovak egyenesen Váradnak ragadták
tüskön-bokron keresztül rohantak azok,
s kis
részé-
vel a hintónak érkeztek Várad-OIasziba, hol a feje-
delemnek egy osztálya hadi gyakorlásokat tn. Azonnal reáismertek a lovakra, s néhányan nyargalva siettek arra az útra, honnan a lovak jöttek. Végre a csata helyére érkeztek, Szilasit é$ Nanem találták ott többé de a terebélyes
dányit
fz
alatt
;
egy
vettek észre
irtózatosan összemarczangolt leányt
görnyedez
helyzetben, arczának egyik
része egészen össze volt tépve.
202
— Ki jedelem —
vagy?
kiáltottak a lovasok
mond rekegve
Ott,
mutatva, melynek
a
sebzett,
egy bokorra
nyúltak
izmos tagjai
közelében
nem messze hozzá a kocsis Bátorinak kardja még keményen
Bátorinak, halva.
kába
hol a fe-
reá,
?
és csatlós
s
arczát
szorítva,
a
ffokán
;
<5
Néhányan közeledtek
borítá,
szemei kidagadva, mint
ajkai össze voltak szorítva s
a dühösség
mar-
volt
sápadtsága
halál
megsznt
lenni.
a sebesülthez.
— Vitézek mond hanfájdalomtól gon, legyetek könyörülök, ljjetek agyon. — Te Dimon közelebb egyik közül. — Én, mond ez akadozva, ördögi hidegséggel. ez, a
I
kiált
!
fojtott
az
fel
a
jöttek
Nézzétek, amott hever
életemben töltöttem
engem
Bátori helyett
— —
S
társaid
?
fegyverem, melyet elször
rosszul
zúzott
kiáltanak
fel
meg, szétrepcdett,
s
sszel többen.
mond Dimon, nevetésre erltetve szétmarczangolt ajkait. Mikor kellett Dimonnak társ, ha valamit ki akart vinni én magam Társaim nem
voltak,
1
más kettvel, ki összevagdalta s elSzúrjatok le! mond vala közöm! nem illant, Bennem mindennek hidegen, hogy legyen vége Bátori vér folyl átok c névre s e vérre, melynek
voltam,
s
a
—
!
minden csöppje
kilencz ördögöt rejt
méhében,
—
szúrjatok le!
—
Nem, nem! mond
az
akasztófára veled, kölyök!
maradjon
itt,
míg mi
S
egyik a jöttek
közül,
most, bajtársimi egy
a többieket elérjük
I
arra ke-
165
látom
letre
lónyomokat, a gyilkosok
a
—
hettek messze,
A
lovagok
Dimon
azonnal
mellett.
míg
s
egy
elnyargaltak,
Az apród
kését keblébl,
ki
jás
nem me-
utánok!
maradott
észreveheti énül ragadta
a mellette
maradott kop-
haladó társai után bámult, egy hirtelen kanya-
önmagának megszegte
rítással
Nadányi
s Szilasi
torkát.
meggyógyultak, tettök, melylyel
magok dicsekedtek mindenütt, nem maradt titokban. Betlen Gábor 1614-ben Medgyesre országgylést
hirdetett, ott
voltak ók
kosokat
zóbc
Egy toronyba
véteté.
is.
Betlen a gyilszaladtak
honnan hosszú, makacs védelem után s
fel,
vettettek le,
darabokra vagdaltattak. '^'
alatt
Kendiék a Bátori halála után visszavonulva éltek ; Kendinének kedélye mogorva lett, s a fejedelmen elkövetett gyilkosságért, melynek részese volt,
—
haláláig szorongatta lelkiismerete.
Kornisnénak sokáig senki sem hallotta ténetünk
vége
után
tíz
évvel,
hírét.
apáczakolostorban a fejedelemasszony temetése
A
szent szüzek a halottat
csérni
A
;
Kornisné volt az
szent
lelte
meg
magányban nyugalmát,
szelid, ájtatos,
s
1
nem gyzték
lelke
a
st néha vidám
Ágnes
I
—
érzelemben
vallási
mondák
volt.
eléggé di-
a kedves, szelid
azt
Tör-
magyarhoni
egy
hogy ^végig s hogy fájda-
róla,
is volt,
lom, betegség nélkül szendergett át egy jobb életbe.
i64
hasonló maradt magához
Coelesta mindig
erejének öntudatában nyugodt, de azt
csül,
lelki
nem be-
tettekben feddhetetlen. Atyjának kedvencz
s
óhajtását
adta
túl
:
mikor
teljesítette,
kezét,
Szerafinnak
derék
a
nemzet legjelesb bajnokát
szász
a
s
emelé magáig. Ez magasztala fel lelkét, ez varázslá ez ömlött át, sugávissza a vidámságot kedélyébe :
rozva
s
derítve, szelid
egén.
házi
Midn
késbb
otthonos örömeinek koszorújába, az indulatok legvalódiabbja kat,
akkor
változatlan,
—
anyai
elveinek
emelte kezeit
s
nnek,
s
s
a
könny
kérdést
tisztelték.
Szerafinkhoz
igazságérzetének volt kös édes vonzalommá magányos óráiban égnek
tn
a sorsnak
ennyi boldogságot.
zad múlva a szász kedves
s
olykor
alakult. Szerafin
volt.
virágo-
hséggel ragaszkodott,
színletlen
vetkezménye, halkan,
szentét,
fze mennyei
mondhatlan boldog
mi egyelre
érdemlett-e
érzet
nk
—
:
ha valóban
Még
egy szá-
Coelesta emlékezetét, mint
Két
fia
maradékai
és
egy leánya volt a
máig
is
léteznek Er-
délyben.
K
November 6-dikán
1
61 3-ban az ecsedi sirbolt-
ban a Bátori-paizs megfordíttatott: Gábor az utolsó Bátori volt.
JEGYZÉSEK A MÁSODIK KÖTETHEZ. ^
Kisfaludy Károly: E//e.
7*^
De
7'
Handbucb. der Getcb.
az összeesküvés feJfödöztetett.
Neugeboren 141.
Siebenb.
Egy
lap,
ketté hasított dióbél-alakú
nak nevezték
s
nevezik
nemét az arany lánczok-
i'gy.
73
Kis^ludy Károly: Stibor vajda, 1. felv. 5. jel. Kisfaludy Károly Csák Mali, 2. felv, Trenctin vára.
74
Ezután, Kendi
'"
:
zsár és
Szamos- Újvárra szaladott
György pedig
a másik
— ———
elvesztek
pedig Kolozsvártt fejeztetvén
Komis Boldi-
:
emez megöletvén,
hová
le.
fogva
vitetett-
Jiandb. der Getcb. Siebenb. Neugeboren, 241. lap. 75
Shakespeare
76
Betlen Farkas
77
Uj sereget fegyverkeztetett,
:
f^icbard, 5. felv.
//.
Tiist.
:
köt.
6.
|el.
i
535. lap.
melynek
célja iránt
talanságban voltak. Mildenberg és Neugeboren
:
bizony-
Trantilvania
181. lap. 7^
A
a szászokat a német ctászárhozi
fejedelem feleleteivel
ragaszkodásukért akarja megvágni. 79 Voltaire:
^ ^'
^'
Vesd
Le le Minden
1
1
1
——— le,
le
a
XI
1.
1{droly Hete.
a magyart
le
I
a magyarral
fegyvereiket
férfiakat,
(a
seregeinek
——
4. lap.
Az
oklevéltárakat
kipusztítá
Neugeboren: Trans. 180. lap. ^ Nyugalom hallgassatok I
^^
szász köznyelven.
szebenicknek)
kiket
a
kihányatta a városból, niket
^3
1
szász köznyelven.
Halljuk a jegyzt
I
1
a piaczra hordatá
száma
által
letartóztatván.
— — —
Mildenberg
szász köznyelven.
szász köznyelven.
gyzött Transilv.
és
i66
^
Igazat szól
^7
Halljuk a polgármestert
^
Átkozott tolvaj!
már
—
szász köznyelven.
I
oh
A rajnat
Bulwer
Mildenberg és Neugeboren Par.
—
delemnek
get 9»
Transilv. Par.
el
Gábor megkímélte ütötte
a
eleségben
:
Gesch. Sieb.
241. lap.
brassaiak ez úttal a feje-
fenye-
által a
'•
várost látogatásától,
a
Mildenberg
fel.
tábo-
s
Neugeboren
és
:
180. lap.
Decz. 30-dikán indult
93
— Benk
önéletrajza,
tudták távoztatni. Mildenberg és Neugeboren
Feketehalomnál
czélra
A
114.
180. lap.
erd. fejed,
80. lap.
1
Bátori
Transilv.
Trans.
:
Kemény János
kegyenczének Imrefinek adott ajándék
s
veszélyt
Transilv.
zarándokok- -^ testvérek- Bajza ford.
Neugeboren: Tíandbuch der
Benk:
9'
—
114.
Istenem!
szász köznyelven.
I
^
:
oh
ez?
Istenem! mí
9°
28. lap.
1
szász kfiznyelven.
vagyok veszve
le
Trans.
rát
I
brassaiak s
meg Oláhország
elfoglalására,
mely
nevezetes segítséget adtak emberekben,
is
hadiszerekben. Mildenberg és Neugeboren
Trans.
:
80. lap.
Neugeboren
94
—
Benk:
Trans. 95
:
Trans.
der
Jiandbuch Par. 114.
—
Geschichte
Sieb.
242. lap.
Mildenberg és Neugeboren:
180. lap.
A
várost a tett szolgálatért megdicsérte és az oláhoktól elvett
4 ágyúval ajándékozta meg. Mildenberg és Neugeboren 9^
Mildenberg és Neugeboren: Trans. i8).
97__ioi
Mildenberg
^°2
Calderon
^°3
Tartsd eszedbe
i°4
Lessing
Í05
:
és
Neugeboren Trans. és nem tetszés :
—
Tetszés
:
A
Vörösmarty
!
8
180.
1.
1 ., 1
82. és
83.
1.
1
képzelgés. ÍJ. nap.
(oláhol.)
bölcs J^áthán, :
1
:
lap.
1
.
felv.
2.
jel.
Ttindérulgy.
^°^ Bátori Gábor alig menekedett meg Weirauch Dávid khalmi királybírónak segítségével, s meg sem állott futásában, míg Szebenbe nem éri. Mildenberg és Neugeboren
:
Trans. ^°7
183. lap.
Augusztus elején (Serbán Ráduly) seregeivel
lem után
sietett,
s
táborát Schellenbergnél ütötte
berg és Neugeboren: Trans. 183.
lap.
fel.
a
fejede-
Milden-
"• Melyet Bátori arra hasznáh, hogy török segédseregeket
magához. Mildenberg és Ncugeboren
vett
Benkö
'°9
—
Transilv. 114. czikk.
:
Trant.
;
184. lap.
Mildenberg és
Neu-
Transilv. 1 84. lap. geboren "° A brassaiak most önerejükre szorultak, de fleg Weisz:
tól
bátorságukat
biztatva,
Neugeboren
A
""
Transilv.
:
1
papirosmalomnál
Mildenberg és Neugeboren *"
— "9
Mildenberg
nem
el
és
Mildenberg
vesztették.
és
lap.
84.
tábort :
közel
ütöttek,
Trans.
1
a
városhoz.
85. lap.
Neugeboren:
Transilv.
185.,
186.,
187. és 188. lap. **'
Ide tudniillik
nem
által
Weisz 3a
agyonltték. Ezek közül felakasztatott
Benk
a
;
Trans.
:
3i-ik,
De
a
megöletett.
ezt akarta)
Bátort lo-at karóba vonatott, és akaratja
ellen
hóhér
a
ki,
:
1
i-et
tisztét vivé.
Ttofer baláía.
visszaküldetvén Brassóba,
Benk:
Transilv.
Weisz parancsára
a
114. czikk.
^3 Mildenberg és Neugeboren: Transilv.
189.,
190.,
»9i.,
193. lap.
195., ^** 1*5
'"^
volt
(ki
114. czikkcly.
"» Th. Korner '"*
kik a várat
vitéz i^ut küldött,
akarták adni, és a segédparanesnokot
Ugyanott 193. lap. Vörösmarty Cserbalom. :
Az
sokszerü egybeköttetései
bizonyos
tudósításókat
az
által
udvarnál
a fejedelem
venni
képes
szándékairól.
Mildenberg és Neugeboren: Trans. 181. lap. »7 198 Lásd e regény els köt. 4. czikk. "9 Th. Korner: T{ozamunda, 3. felv. 7. jelen. '3°
Betlen Gábor Bátori Gábor fejedelmet a maga szállásán
Mikor onnan haza ment, egy régi Ez azon gyanút gerjeszté, fejedelem élete ellen törekszik. Mildenberg és
Szebenben megvendégelte. párkányból egy
hogy Betlen
Neugeboren '31
S
a :
azért
Temesvárra
k
esett lába e(ébe.
Jfandbucb der Gescb. Sieb. 246. lap.
t
kf akarta végeztetni.
sietett,
évben Drinápolyba,
késbb Budára 1.
Ezt
ment,
Achmet török
Jfandbucb der Gescb. Sieb. 246. lap.
s
megtudván Betlen, onnan a következ
császárhoz,
Neugeboren
:
KÉPJEGYZÉK. Odvfizöljúk kegyeteket,
1.
Szeben
__
—
mond
Bátori közelebb érve
_
W
„______^ _ _ _
1.
9
40
3.
A
4.
Marder közelebb
5.
A
6.
Coelesta szeméremmel
7.
Coelesta gyengéden vonta kezét vissza, de Bátori heve-
8.
Egy
9.
Szeraiín önsebét s mindent felejtve borult a holtra __ 115
polgármester a könyvet magához húzta
olvasta halkkal
ráduly
mond eltti
vadsága
lépett
s
__
nem
sznyegre
—
lo.
Szilasi
zömök
.
_„
Bátorinak
______! lépett az
.
Költ, az udvari
újra emelte rá kardját
bohócz
51
ágy
________
.
108
példa,
__„.„__
_ —
alak
egy
pirult arczczal
s
sen szorította ajkaihoz kövér,
— — — —
lehet
Betlen kevélyen!
69
tekercsben foglalt írást
a
163
— _
— — — — — —
191 j
99
161
PH
Magyeir regányir<5k
3176
^J
;
M3
köt.U
S5i,
PLEASE
CARDS OR
1 |i
'-5
DO NOT REMOVE
SLIPS
UNIVERSITY
FROM
THIS
OF TORONTO
POCKET
LIBRARY
