Quasimodogeniti 2012. április 15. A vasárnapról: a korai keresztyénségben ez a vasárnap „fehérvasárnap” (latinul: dominica in albis) néven volt ismeretes: A húsvéti héten naponta tartottak istentiszteletet, amelyen a húsvét hajnalán megkereszteltek fehér keresztelői ruháikban vettek részt, és amelyeken a sákramentumok mélyebb értelmébe lettek bevezetve. A húsvét utáni vasárnapon vetették le az újdonsült keresztyének a keresztelői ruháikat.1 A keresztségben való újjászületés mélyebb jelentése fogalmazódik meg az erre a vasárnapra kijelölt perikópában is. Ezért a legfiatalabb megjelölés „Isten irgalmasságának vasárnapja” is, amelyet II. János Pál pápa 2000-ben újra bevezetett.
A keresztség fehér ruhája Textus: Kolossé 2,12−15 1. Amit a textusról tudni kell – exegetikai/kortörténeti megértés A páli munkatársak a kolosséi levélben egy „filozófia” ellen küzdenek (2,8), amely azt akarta elérni, hogy az emberek világi elemeknek engedelmeskedjenek, és ezeknek rendeljék alá magukat. Kevésbé döntő fontosságú, hogy melyik filozófiai áramlat lehetett a levélírók ellenfele, hisz mindegyik korabeli filozófia a vallás versenytársa volt.2 A levélíró azzal érvel, hogy nem a szakralizált világ, hanem egyedül a megfeszített és feltámadott Krisztus képes a világi elemek megbékéltetésére, legyőzésére és bűneink bocsánatára. A Krisztushoz való kötődés a világi hatalmaktól való szabadságot jelenti. A 13c−15. versek egy hitvallás töredéke, amely himnikus formában fejezi ki a bűnbocsánat és a hatalmak felett aratott győzelem összetartozását.3 Az adott vasárnapra kijelölt textus, az egész második fejezet kontextusában kapja meg pontosabb értelmét. A fejezet első fele azt hangsúlyozza, hogy Krisztusban miénk lett az élet teljessége. Hogy ez a gyakorlatban mit jelent, a 11−13. versek fejtik ki: a. a régi életet, vagyis a régi ént levetni; b. eltemetni; c. Krisztusban az új életet, az új ént felölteni. 12−13.v. A keresztség a Krisztussal való „eltemettetésként” van azonosítva, valószínűleg a Róm 6,4-re támaszkodva.4 Pál a római levél olvasóinak azzal foly-
1 Az ortodox egyházban „tamásvasárnap” néven ismeretes. A római katolikusoknál a halottakról való megemlékezés miatt „halottak húsvétjának” is nevezik. − A fehérvasárnap népies neve a szokás miatt „mátkálóvasárnap”, vagy „komálóvasárnap” (legtöbbször a lányok küldtek ezen a vasárnapon barátságuk megpecsételéseként ajándékokat, gyümölcsöt, bort, hímes tojást, süteményt). Némely vidéken szokás volt, hogy a farsang óta férjhez ment lányok fehérvasárnapon menyasszonyi ruhájukban mentek a szentmisére, de koszorú és fátyol nélkül. 2 G. Theissen nagy valószínűséggel az új-pithagoreusokat véli a vallásoskodó filozófusokban felfedezni (THEISSEN: Das Neue Testament, 87). 3 Vö. O´BRIEN: Colossians, Philemon, 102. 4 LINDEMANN: Der Kolosserbrief, 42. SCHWEIZER: Der Brief an die Kolosser, 111k.: Hogy a Krisztussal való „eltemettetés” mögött a vízbe merülés a földbe való eltemettetéshez hasonlatos (vö. Mt 12,40:
194
Kolossé 2,12−15
tatja az érvelést, hogy a Krisztussal való együtthalással nyernek a keresztyének bűnbocsánatot. A kolosséi levél írója azonban nem folytatja a páli gondolatmenetet. Valószínűleg azzal számol, hogy az olvasók felfigyelnek a római levélre való vonatkozásra és maguk folytatják a gondolatmenetet a páli teológia alapján. A Krisztus-eseményben való részvételben nem azon van a hangsúly, hogy a keresztyén Krisztussal eltemettetik, hanem azon, hogy a keresztségben Krisztussal együtt feltámad. A keresztyén hite által részese Isten erejének, amely Jézust a halottak közül feltámasztotta. Közte és Isten között semmilyen „elemek és erők” nem gátolhatják a közvetlen kapcsolatot. A paravptwma5 „félrelépés, törvény meghágása, vétek” egy kifejezés − a több, különböző görög szó közül − a bűnre. Ez a fogalom az előre megfontolt engedetlenséget fejezi ki, amely végzetes következményeket von maga után. Az LXX-ben Isten elleni tudatos vétkezést takar.6 Többes számban, mint ebben a versben is, olyan cselekedetet ír körül, amellyel minden ember Isten ellen lázad, és amely miatt Krisztus meghalt, hogy bűnbocsánatot nyerjünk. Bűnben járni annyit jelent, mint élő halott lenni. Az ajkrobustiva7 „körülmetéletlenség” nemcsak a kolosséiak testi körülmetéletlenségére utal, mivel pogányok voltak, hanem a kolosséiak Istentől és az Ő szövetségétől való lelki elidegenedését is szimbolizálja. A pogányok körülmetéletlensége azonban nem emberi kéz által töröltetik el, hanem Krisztus halálában és a vele való feltámadásban a keresztség által. A halál az ember Istenhez való kapcsolatának a végét jelöli. Ezért a zwopoievw8 „életre kelt” kifejezés − az ejgeirevw „feltámaszt” szinonimája − az eszkatológiai halálból való feltámadás, amely abban áll, hogy Isten újra odafordult az emberekhez, és ezáltal visszaadta nekik az életet. A többes szám 2. személyből 1. személybe való átmenet azt jelzi, hogy a levélíró olvasóival egyenrangúvá nyilvánítja magát: ő is ugyanolyan viszonyban áll Istennel, mint a kolosséi gyülekezet tagjai. 14.v. Isten nemcsak eltörölte az adósságot, hanem a róla szóló dokumentumot is megsemmisítette. A ceirovgrafon9 egy „dokumentumra” utal, főképp egy „adóslevélre”, amely mint egy saját kézzel írt kötelezvényül szolgál.10 Mind a görög-római, mind a zsidó világban elterjedt volt ilyen adóslevelek kiállítása.11 A mint Jónás „a tenger gyomrában”, úgy az Emberfia „a föld szívében”) vagy Jézus tetszhalálát akarja cáfolni (Mt 15,42−47; 1Kor 15,4), nem tudjuk. 5 MICHAELIS: paravptwma, ThWNT VI, 170−173. 6 „Lázadás”: Jób 36,9; Ez 14,11; 18,22; „hűtlenség”: Ez 14,13; 15,8; 18,24; 20,27; „igazságtalanság”: Ez 3,20; 18,26. 7 SCHMIDT: ajkrobustiva, ThWNT I, 225k. 8 BULTMANN: zwopoievw, ThWNT II, 874k. 9 LOHSE: ceirovgrafon, ThWNT IX, 435. 10 A szó inkább „egy általunk aláírt bűnvallást” jelöl, mintegy „önvádat” (LINDEMANN: Der Kolosserbrief, 44). Mivel az adós maga írja az adóslevelet, így ezt nem ellenőrzi hivatalos íródeák és nincs jegyző által hitelesítve (SCHWEIZER: Der Brief an die Kolosser, 115). 11 A háttérben talán a mennyei bűnlajstrom képzete áll (vö. Jel 20,12) (POKORNÝ: Der Brief des Paulus an die Kolosser, 116). A zsidóságban elterjedt gondolat volt, hogy Isten az emberek adósságáról fel-
195
Quasimodogeniti
zsidók a mózesi törvény betartására „szerződtek”, és esetükben a szerződés megszegése halált jelentett (5Móz 27,14−26; 30,15−20). Pál apostol feltételezi, hogy a pogányok is hasonló erkölcsi törvény betartására vannak elkötelezve lelkiismeretük által. Ebben a szövegkörnyezetben a dovgma − hasonlóan mint az Ef 2,15-ben − az ószövetségi törvény „alapszabályzatát” jelenti. A törvény által lesz a bűn büntethetővé.12 Az aorisztoszból perfektumba való átmenet (h\rken) a bűnök eltörlésének állandóságát jelöli. Az ejxaleivfw „kiradíroz, eltöröl” jelentése olyan intenzitású „kiirtás”, mint például ahogy a viaszba rótt jeleket kikaparták, vagy, ahogy ma egy CD-felvételt letörölnek.13 Isten az emberek önvádját törli el azáltal, hogy „kiemeli ezeket középről,”14 hogy ne legyen többé semmilyen akadály Isten és az emberek között. Az emberi bűnök azáltal töröltetnek el, hogy Jézus keresztjére szegezik őket, nem emberi erőfeszítések következményeként vagy előírások betartása által. E mögött a kép mögött valószínűleg a keresztfeliratra való emlékkép áll (vö. Mk 15,26). Ezt az utalást értelmezi át a levélíró: Nem Jézus „adóslevele”, hanem a mi adóslevelünk függ annak a keresztjén, aki az emberek bűneiért adta életét.15 15.v. A kereszt és a feltámadás egészen közvetlenül összekapcsolódnak, hasonlóan, mint az 1. fejezet Krisztus-himnuszában. Itt azonban nem a hatalmak megbékéltetése a téma, hanem meghódításuk és alávetésük. Krisztus az alávetett fejedelmekkel diadalmenetben bátran mutogatja. A qriambeuvw ige mögött az ismert római lármás utcai felvonulások képe állhat, amelyet katonai győzelmek alkalmával ünnepeltek.16 A levélíró tehát tud az istenellenes, gonosz hatalmak létezéséről. Hatalmukat és erejüket azonban megtörte, ezért a kolosséieknek nincs többé aggodalomra okuk, hogy valami őket Isten szeretetétől elválaszthatná (vö. Róm 8,31−39). Ennek alapján erkölcsi aktivizmus ugyanúgy idegen az evangéliumtól, mint mindennemű ábrándos menekülés a világból.17 Ennek megfelelően kell a hívőknek a Krisztus szerinti élet, vagy a hatalmasságok szerinti élet között választaniuk (3,1−4). Hogy mit jelent Jézus Krisztust, mint Urat elfogadni és benne járni (2,6), ezekben a versekben (12−15.v.) van kifejtve: Krisztus által az isteni élet teljessége a hívők számára már valóság. Minden bűn megbocsáttatott. A keresztség által
jegyzést vezet, majd az adósságot az angyalok hirdetik ki és Isten igazságos ítéletet hoz a főkönyvben lévő bejegyzések alapján. 12 LUZ: Die Briefe an die Galater, Epheser und Kolosser, 223. 13 A tény, hogy az adósleveleket egy X-szel húzták keresztül, legfeljebb formája által hasonlatos a kereszttel. Hogy néha nyilvános bűnvallásokat isteneknek való adományként vagy mások figyelmeztetéseként oszlopokba vésve (sztéla) állítottak fel, messze áll a levélíró által választott hasonlattól (SCHWEIZER: Der Brief an die Kolosser, 115). 14 LINDEMANN: Der Kolosserbrief, 44. 15 LUZ: Die Briefe an die Galater, Epheser und Kolosser, 223. 16 Egy ilyen színes győzelmi felvonulást fest le Plutarch (PLUTARCHUS: Aemilius Paulus, 32−34). 17 POKORNÝ: Der Brief des Paulus an die Kolosser, 119.
196
Kolossé 2,12−15
Isten Fiának uralma alá kerültek. A hitbizonyosságnak adhatják át magukat a hívők.18
2. A perikópa megértése − teológiai összefüggések feltárása 2.1. Keresztség a kolosséiakhoz írott levélben A Krisztussal való feltámadás − hasonlóan az efézusi keresztelési hagyományhoz (Ef 5,14) és a későbbi keresztyén gnosztikusokhoz − belső folyamat. Annak az átélése, hogy a keresztség által valaki a sötétségből Isten Fiának hatalmába kerül át. Az óember nem a keresztségben hal meg, hanem a bűnei által már eleve „halott” (vö. Róm 7,9−11). Mivel itt a halál a lelki halált jelenti, ezért a keresztségben való feltámadás is lelki:19 abban áll, hogy az ember bűnei „odaajándékoztatnak”, vagyis megbocsáttatnak. A keresztség, mint Krisztussal való feltámadás, mindenekelőtt a bűnbocsánatot jelenti. Míg a római levélben a keresztség a Krisztussal való meghalással van összehasonlítva, a kolosséi levélben a Krisztussal való eltemetés a hangsúlyos. Az ember a keresztségben leteszi egész személyiségét és életét egészen Krisztusnak adja. Lemondunk a magunkhoz fűző tulajdonjogról és Isten uralmát fogadjuk el. Ez egy új életérzést vált ki, lelki elevenséget jelent. Az új életközösség Krisztussal már most megvalósul. 2.2. A kereszt Krisztus a keresztfán aratott diadalmat minden földi és mennyei hatalom és erő fölött. Mivel Krisztus ellen semmilyen konkrét, hivatalosan elítélhető vádat nem tudtak kortársai felhozni, így a kereszten való vádoló okirat valójában az emberiség bűnlajstroma. Krisztus a mi megszégyenítésünket hordozta el és egyben a legyőzött hatalmakat szégyenítette meg. A kereszt annak a jelképe, hogy Isten és az ember között semmi gát nem létezik többé. Szabad menetelünk van Istenhez, akinek a szeretetétől semmilyen hatalom nem választhat el minket (Róm 8,33k.).
3. Prédikációvázlat 3.1. „Fehérvasárnap” A legtöbben már nem tudják a gyülekezeti tagok közül, hogy ma „fehérvasárnapot” ülünk. Azt pedig, hogy miről kapta ez a vasárnap a nevét, már végképp feledésbe merült.20 Krisztus, akit az egyházi művészet fehér húsvéti bárányként ábrázol, életét adja értünk, hogy a keresztség fürdőjében vele együtt meghalva,
18
LUZ: Die Briefe an die Galater, Epheser und Kolosser, 224. Pál apostolnak ebben az összefüggésben fontos volt a valódi, fizikai halál, amely a bűn következménye (Róm 5,12k.) és a valódi, testi feltámadás és a halál hatalmának megtörése, amelyet Jézus feltámadásának alapján remél (vö. 1Kor 15,20−28). Pálnál Krisztus halálának átélése a keresztségben már megtörtént esemény (Róm 6,4k.), míg a Krisztussal való feltámadás még a keresztyének előtt áll. A kolosséi levél írójának nem kell félnie, hogy olvasói félremagyarázzák a Krisztussal való feltámadást, ezért hangsúlyozza, hogy már ez is megtörtént esemény az istenhit által. 20 Lásd lent az 5. pontban a „fehérvasárnap” bővebb jelentését a liturgikus év keretén belül. 19
197
Quasimodogeniti
levetjük a régit, és feltámadásának ereje által felöltjük az új életet, mint egy új fehér ruhát. 3.2. A keresztség fehér ruhája A fehér a tisztaság, a feltámadás és a halhatatlanság feletti öröm színe. De vajon észrevettük-e már, hogy a fehér színt önmagában nem látjuk? A valódi fehér szín annyira vakító, mint a nap fénye, hogy le kell hunynunk a szemünket, ha belenézünk. Csak akkor látjuk, ha valamilyen más színhez hasonlítjuk, vagy ha más háttérszínen szemléljük. Az isteni erő kisugárzásának nagyságát és egyediségét is csak a sötétség és emberi tehetetlenség hátterében kezdjük megérteni. Ahogy nagypéntek nélkül nincs húsvét, úgy ha nem tapasztaljuk meg, hogy mit jelent Krisztussal együtt eltemettetni, addig nem érezhetjük át Isten erejét, amellyel képes halottakat feltámasztani és új életet adni. Ahogy a teremtéstörténetben is Isten először a világosságot teremtette meg. De csak akkor lett a világosság láthatóvá, amikor Isten elválasztotta a sötétségtől. Milyen szép, amikor sikerül keresztelő vagy valamilyen más ünnep alkalmával kisgyermekeinkre, unokáinkra fehér ruhát adni. A tapasztalt szülők tudják, hogy a ruha nem marad sokáig tiszta. Milyen lelkiismeretfurdalást tud nekünk is okozni, ha az Istentől a keresztségben kapott fehér ruhát valamilyen kihágással, félrelépéssel bemocskoljuk. De milyen jó ilyenkor újra hallani, hogy Isten, mint tapasztalt szülő számol azzal, hogy totyogó gyermekei járni tanulás közben időnként elesnek, és ezáltal bekoszolják fehér ruháikat. Nekünk, aki azelőtt élő halottak voltunk, de akik a keresztségben Isten ereje által új életre keltünk, Isten minden bűnünket már megbocsátotta. Vétkeink, amelyeket már elkövettünk, és amelyeket a jövőben fogunk elkövetni, egy adóslevélben voltak felsorolva és vádoltak minket. Krisztus keresztjén, amelyre semmilyen vétket nem tudtak felróni, egyenként a mi, az egész emberiség tagjainak adóslevelei vannak felszögezve. Isten ezeket az adósleveleket érvénytelenítette azáltal, ahogy a keresztfa szege átlyukasztotta az ellünk szóló írást. Régen a postán vagy az üzletekben a kiegyenlített számlákat egy szegre húzták rá, és így lyukasztották át, vagyis érvénytelenítették ezzel az adósságot. Ma is, ha pl. moziba megyünk, a jegyeket a bejáratnál kilyukasztják, amivel kiegyenlítettnek tekintik őket. Az átlyukasztott jegyet nem lehet még egyszer felhasználni. Az Isten elleni lázadásaink számlája ugyanígy ki van egyenlítve egyszer s mindenkorra. Senki nem követelhet többszörös kártérítést érte. Isten véghetetlen türelmével a keresztség fürdőjére tekintettel fehéríti ki új hófehér ruhánkat. 3.3. Mivel jár a fehér ruha? Amíg Krisztus halála és feltámadása a sötét hatalmaknak és erőknek lemezítelenítését és megszégyenítését jelenti, nekünk keresztyéneknek épp az ellenkezőjét: Krisztussal együtt felvesszük az újat, az új élet fehér ruháját és az isteni erő fényének dicsőségét élvezhetjük. 198
Kolossé 2,12−15
A fehér ruha azonban nemcsak kiváltság, hanem felelősség és feladat is. Jézus ruhája megdicsősülésekor vakító fehéren fénylett (Mt 17,2). Így kell fénylenie a mi új életünknek is, amit Krisztusban kaptunk. Krisztus mondja a hegyi beszédben rólunk, hogy ti vagytok a világ világossága (Mt 5,14a). Hogyha az emberek cselekedeteinket látják, Istent kell, hogy dicsőítsék érte (Mt 5,16). Nemcsak a fény fehér, amihez Jézus tanítványait és az őt hallgató sokaságot hasonlítja, hanem a só is. A tanítványoknak fehér sóvá kell válniuk, amely a világot átjárja, megízesíti és békét teremt (Mt 5,13; Mk 9,50). 3.4. Fehér fény és fekete sötétség A mindennapi élet harcaiban az ember könnyen elveszítheti hitbizonyosságát. A kolosséi gyülekezet tagjai is elbizonytalanodtak. Amikor különböző filozófusokat hallgattak, akik azt hangsúlyozták, hogy különböző előírásoknak kell megfelelni és törvényeket kell betartani ahhoz, hogy Istenhez közelebb kerülhessenek, kétségeik támadtak afelől, hogy vajon tényleg újjászülettek-e. Mennyi minden van, ami Isten és ember közé állhat: hatalmak, erők, törvények. A kolosséiak féltek, hogy nem találják meg az utat „felfelé”. Féltek tőle, hogy emberi hatalmon felül álló erők elbarikádozzák az Istenhez vezető ösvényt. Ezeknek a rettegő és bizonytalankodó kolosséiaknak festi le a levél írója Krisztus triumfális győzelmét a hatalmak felett. Az ilyen legyőzöttek nevetségesek. Tőlük nem kell tartani. A gyülekezet elérte Krisztusban a teljességet. Ők már feltámadtak Krisztussal a keresztségben. Az új élet fehér ruháját viselik. Nincs mitől félniük. A világnak, amelynek ma sem egyértelmű Krisztus húsvéti győzelmének hatósugara, ma is ezt a bizonyosságot kell hirdetni. A világnak, amely a teremtésből kizárja Istent, és magát a teremtés urának nyilvánítja, szintén szüksége van az örömhírre, hogy az új életet Isten ajándékozza ingyen kegyelemből, és hogy szabad az út Istenhez. Az új élet erejét és világosságát a szabadságban élhetjük át: Isten megszabadít minket Krisztusban a törvény kötelezettségétől, a különböző emberi előírásoktól, amelyek segítségével fölényünket szeretnénk megerősíteni. A Krisztusban való új élet szabadságában megszabadulhatunk az önbizonygatás kényszerétől is, hogy mindenképp sikeresnek kell lennünk, hogy Isten és emberek kegyét, elismerését és szeretetét elnyerjük. Krisztus megszabadít minket a kényszertől, hogy a munkahelyi vezető pozíciónkat a beosztottjaink kárára kihasználjuk. Attól, hogy az igazságosságért folytatott harcot feladjuk. Vagy mint házastársak egymás fölé akarjunk kerekedni és a másikat elnyomni.21 A levélíró nem tagadja a hatalmak létezését. Mint ahogy a fényhez hozzátartozik az árnyék, így még ragyogóbb Isten dicsősége a fekete sötétség hátterén. Ezért nem kell félniük a kolosséiaknak, hogy földi vagy mennyei hatalmak elválaszthatnák őket Isten szeretetétől.
21
Vö. SCHWEIZER: Der Brief an die Kolosser, 118.
199
Quasimodogeniti
Jézus Krisztus születése és halála által tudhatjuk, hogy Ő mindkettőt ismeri, az életet és a halált is. Isten jelen van a fény és sötétség viadalában. Ha épp a sötétséget tapasztaljuk mindennapjainkban, tudhatjuk, hogy Isten az, aki világosságot teremt, és a sötét hatalmak már Krisztus által legyőzettek. Ha épp fehér fényben sütkérezünk, akkor pedig szabad megfeledkeznünk a sötétség valóságáról. Dávid imádságát tartsuk mindig szemünk előtt: „Te vagy, Uram, a mécsesem, az Úr fénysugarat ad nekem a sötétségben” (2Sám 22,29).22
4. Példák, képek, szemelvények 4.1. Karl Ludwig Lange: „Leiden, Auferstehung, Sterben” (Szenvedés, feltámadás, halál) triptichon, amely a berlini Máté-templomban tekinthető meg. A képen messziről csak egy hatalmas fekete, kék és fehér felületet látunk. Ha azonban közelebb lépünk, elmosódott alakok tűnnek elő. Nem tudni, hogy Krisztus szenvedése, feltámadása és halála látható-e a képen vagy általánosan minden emberé. Ugyanígy mosódik el a határ Krisztus halála, eltemettetése, feltámadása és a keresztségben vele együtt a mi halálunk, eltemettetésünk és feltámadásunk között.23 4.2. Marc Chagall: „A fehér keresztrefeszítés”. Az isteni erő világossága nagyon jól látható a képen. A fehér fény már a keresztrefeszítés fájdalmában és Krisztus halálában is jelen van. Az isteni fény hatalmas erővel tör be a sötétség világába. Minden árnynak menekülnie kell előle. 4.3. Salvatore Quasimodo: „Ámen fehérvasárnapra” Nem árultál el, Uram: részese lettem minden fájdalomnak az elsőszülöttség jogán. (Képes Géza fordítása)24
5. További szempontok az istentisztelet alakításához Lekció: Zsolt 19; Ézs 57,14−19; Jón 2,3−10; 1Móz 1,3−5; Mt 17,1−13 Énekek: RÉ 81,1−3 (a 2Pt 2,2-höz kapcsolódik); 357; 356; 431.
Vö. BIESINGER – BRAUN: Gott in Farben sehen, 26−56. Egy prédikációjában utal a műre PD Dr. Wolfgang VÖGELE (vö. http://www.predigten.unigoettingen.de/archiv-8/060423-8.html [2012-02-17]). A kép a következő internetes oldalon tekinthető meg: http://www.stiftung-stmatthaeus.de/programm/projektreihen/veranstaltung/leidenauferstehen-sterben/ [2012-02-17]. 24 A vers Turcsányi Péter fordításában: „Fehérvasárnap ámenje” Uram, te voltál árulóm se: kínok zsellérese lettem, elsőszülötted. Salvatore Quasimodo (1901−1968) olasz költő haiku-szerű háromsorosainak gyűjteményéből. A költő az ún. hermetizmus költői irányzatának elindítója. 1959-ben Nobel-díjjal tüntették ki költészetéért. Magyar nyelven megjelent művei a „Hazatérések” (válogatott költemények, 1960), „Nyitott ív” (versek, 1982) kötetekben vannak csokorba kötve. (A vers eredetiben és fordításaiban itt olvasható: http://terebess.hu/haiku/quasimodo.html [2012-02-17]). 22 23
200
Kolossé 2,12−15
Imádság Irgalmas Istenünk! Köszönjük a hit erejét, amellyel eltöltesz minket. Az áldást, hogy Benned, Urunk, az élet teljességét kapjuk és élhetjük át. Köszönjük a szabadságot, amelyet Benned lelhetünk meg. Hogy sorsunkat és életünk folyását nem természeti erők, hatalmasságok és hatalmaskodók határozzák meg, sem az, hogy mi mennyire értékeljük magunkat, hanem Isten határtalan irgalma és irántunk való szeretete. Köszönjük, hogy Lelked által felegyenesedhetünk, reménység jár át minket és az ereinkben lüktető új élet ereje táplál minket. Te töltöttél el minket, Urunk, az ünnepek alatt a húsvéti örömmel: segíts meg minket, hogy ez az öröm élő maradjon bennünk és ezt tudjuk környezetünkben, otthonainkban és az egész világon továbbadni és lényünkből sugározni. Ámen.
6. Felhasznált és ajánlott irodalom BECKER, JÜRGEN – LUZ, ULRICH: Die Briefe an die Galater, Epheser und Kolosser, NTD VIII/1. Göttingen, Vandenhoeck & Ruprecht, 1998. BIESINGER, ALBERT – BRAUN, GERHARD: Gott in Farben sehen. Die symbolische und religiöse Bedeutung der Farben, München, Kösel Verlag, 1995. KITTEL, GERHARD: Theologisches Wörterbuch zum Neuen Testament, Stuttgart, Kohlhammer, 1990. LINDEMANN, ANDREAS: Der Kolosserbrief, Zürcher Bibelkommentare NT 10. Zürich, Theologischer Verlag, 1983. O´BRIEN, PETER THOMAS: Colossians, Philemon, World Biblical Commentary 44, Dallas, Texas, Word Books, 1982. PLUTARCHUS: Aemilius Paulus, in: Perrin, Bernadotte (Übers.): Plutarch´s Lives, Bd. 6. LCL 98. London, Heinemann, 1914−1932. POKORNÝ, PETR: Der Brief des Paulus an die Kolosser, ThHNT X/1. Berlin, Evangelische Verlagsanstalt, 1990. SCHWEIZER, EDUARD: Der Brief an die Kolosser, EKK XII/3. Zürich, Benziger, 1989. SZATMÁRI, SÁNDOR: A Kolossébeliekhez írt levél magyarázata, in: Bartha Tibor (szerk.). Jubileumi Kommentár, A Szentírás magyarázata, Budapest, Kálvin Kiadó, 1998, 325−335. THEISSEN, GERD: Das Neue Testament, München, C. H. Beck, 2006.
Dr. Ravasz Hajnalka (Svájc/Kirchberg)
201
