PROGRAM I. ORSZÁGOS GERONTOLÓGIA-OKTATÁSI SZAKMAI KEREKASZTAL 2010
Debreceni Egyetem, Egészségügyi Kar, Nyíregyháza a Gerontológiai Tudományos Koordinációs Központ és a Preventív Gerontológiai és Geriátriai Társaság rendezvénye 2010. május 14.
PROGRAM
9:00 Megnyitó: dr. Sárváry Attila oktatási dékánhelyettes (Debreceni Egyetem, Egészségügyi Kar, Nyíregyháza) 9:10 Köszöntı: dr. Semsei Imre (DE, EK, Gerontológiai Tudományos Koordinációs Központ igazgatója, a Preventív Gerontológiai és Geriátriai Társaság elnöke)
I: Elıadás szekció 9:15 dr. Semsei Imre (DE, EK, GTKK, Nyíregyháza) „A gerontológia oktatása Magyarországon” 9:30 Prof. dr. Bakó Gyula (DE, III. sz. Belgyógyászati Klinika, Geriátriai Tanszék, Debrecen) „A Geriátria graduális oktatása és tematikája a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrumban” 9:45 dr. Újszászi László (Miskolci Egyetem, Egészségügyi Fıiskolai Kar, Miskolc) „Gerontológia és egészségügyi oktatás” 10:00 dr. Szabó Lajos (ELTE, Társadalomtud. Kar Szociálismunkás-képzı Tanszék, Budapest) „Gerontológiai ismeretek oktatása aszociális munkások képzésében” 10:15 Kovács Tünde (Egészségügyi Szakképzı és Továbbképzési Intézet, Budapest) „A geriátriai szakápoló képzés” 10:30 Richterné Tóth Andrea (Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara, Országos Felnıtt Ápolás Szakmai Tagozat, Budapest) „A geriátriai szakképzés helyzete napjainkban” 10:45 Patyán László (DE, Egészségügyi Kar, Szociális Munka Alapszak, Nyíregyháza) „Korszerőek-e az idısgondozással kapcsolatos tartalmi elemek a szociális képzésekben?” 11:00 Szünet
II. Elıadás szekció 11:15 dr. Kálmán Anikó (BMGE, Mőszaki Pedagógiai Tanszék, Budapest) „Öregedés és a felnıttkori folyamatos tanulás” 11:30 dr. Tóth András (Eszterházy K. Fıiskola, Andragógiai és Közmővelıdési Tanszék, Eger) „Életkorok pedagógiája és gerontológia a tanárképzésben” 11:45 Hidy Pálné dr. Kádár Emma (Eszterházy K. Fıiskola, Andragógiai és Közmővelıdési Tanszék, Eger) „A gerontológia oktatásának elméleti és gyakorlati tapasztalatai az Egri Eszterházy Károly Fıiskola mővelıdésszervezı és andragógia szakos hallgatóinak képzésében” 12:00 dr. Boga Bálint (Magyar Gerontológiai és Geriátriai Társaság, Budapest) „Gerontagógia” 12:15 dr. Szalkai Iván (MITIME Dél-borsodi Egészségügyi-szociális Klaszter, Miskolc) „Az idıskori prevenció, oktatási helyzete, lehetıségei” 12:30 Prof. dr. Iván László (Magyar Szociálpolitikai Társaság, Budapest) „A rendszerszemlélető gerontológia és geriátria oktatásának, képzésének és továbbképzésének jelentısége” 12:45 Ebéd
I. Kerekasztal szekció 13:45 Geriátriai és felsıoktatás Elnök: dr. Kiss István (Semmelweis Egyetem) Tagok: Prof. dr. Székács Béla (Semmelweis Egyetem), Prof. dr. Bakó Gyula (Debreceni Egyetem), Prof. dr. Székely Miklós (Pécsi Tudományegyetem), dr. Zöllei Magdolna (Szegedi Tudományegyetem)
14:30 Gerontológia és felsıoktatás Elnök: dr. Semsei Imre (DE EK, GTKK) Tagok: dr. Szabó Lajos (ELTE) dr. Újszászi László (Miskolci Egyetem) Papp Katalin (DE EK) Prof. dr. Radák Zsolt (Semmelweis Egyetem) 15:15 Gerontológia és szakképzés Elnök: Kovács Tünde (Egészségügyi Szakképzı és Továbbképzési Intézet) Tagok: Richterné Tóth Andrea (Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara) Vasasné Juhász Éva (Egészségügyi Szakképzı és Továbbképzési Intézet) dr. Helembai Kornélia (Szegedi Tudományegyetem) Patyán László (Debreceni Egyetem) 16:00 Szünet
II. Kerekasztal szekció 16:15 Gerontológia és edukáció Elnök: Szabóné dr. Molnár Anna (ELTE) Tagok: dr. Boga Bálint (MTA Andragógiai Albizottság) Hidy Pálné dr. (Eszterházy K. Fıiskola) dr. Kálmán Anikó (BMGE) Kocsis Emília (Nemzeti Szakképzési és Felnıttnevelési Intézet) Nagyfalusi Edit (Nemzeti Szakképzési és Felnıttképzési Intézet, Salgótarján) dr. Szalkai Iván (DBESZK) dr. Tóth András (Eszterházy Fıiskola, Eger) 17:00 Gerontológia – döntéshozás Elnök: Prof. dr. Iván László (Magyar Szociálpolitikai Társaság) Tagok: Andrásné Dr. Teleki Judit (Oktatási és Kulturális Minisztérium) Csillik Gabriella (Szociális és Családügyi Minisztérium) Jeszenszky Zita (Idısügyi Tanács) Tóth Ibolya (Egészségügyi Minisztérium) 17:45 Egyesített kerekasztal Tagok: Prof. dr. Iván László (Magyar Szociálpolitikai Társaság) dr. Kiss István (Semmelweis Egyetem) Kovács Tünde (Egészségügyi Szakképzı és Továbbképzési Intézet) dr. Semsei Imre (DE, EK, GTKK) Szabóné dr. Molnár Anna (ELTE) 18:30 A konferencia zárása
A GERIÁTRIA GRADUÁLIS OKTATÁSA ÉS TEMATIKÁJA A DEBRECENI EGYETEM, ORVOS- ÉS EGÉSZSÉGTUDOMÁNYI CENTRUMBAN Dr. Bakó Gyula DE, OEC, Geriátria Tanszék, Debrecen A Geriátria graduális oktatása a Geriátria Tanszék megalakítása, 2001 elıtt a Biokémia és a Kórélettan keretein belül, szabadon választott speciál-kollégium formában létezett szemeszterenként néhány elıadás formájában. Elsısorban gerontológiai ismereteket adott, az öregedés elméleteivel, biológiai jellemzıivel és szociális gerontológiával foglalkozott. 2001-ben a Belgyógyászati Intézet keretein belül megalakított Geriátria Tanszék indította Általános Orvos Képzésben résztvevı orvostanhallgatók számára a kötelezıen választandó creditkurzusokat, szemeszterenként 20 elıadással, + 10 konzultációval. Igény merült fel a DE OEC Népegészségügyi Karán indított Gyógytornászképzésben, a Népegészségügyi Ellenır Szakképzésben résztvevık részére geriátriai ismeretek adása. Ezen két szakon 14, ill. 8 elıadás és gyakorlatok tartására kerül sor. Az Egészségügyi Kar 2008-ban indította Szociális Munkás Mester szakát, melynek keretében gerontológiai ismeretek és geriátriai elıadások is beépültek a képzésbe 20-20 óra terjedelemben. Az ÁOK számára készített tematika: 1. A geriátria és a gerontológia alapjai 2. Az öregedés demográfiája és epidemiológiája 3. Az öregedés biológiája 4. A gerontoszociológia kérdései 5. Öregedés, betegségek, az idıs ember funkcionális kapacitása 6. Geriátriai állapotfelmérés 7. Az "elesett" idıs ember, az öregkor és multimorbiditás 8. Az idısek kezelésének speciális szempontjai 9. Az idıs népesség életminısége szocio-gazdasági szempontból 10. Az idısek gondozása, ápolása a kórházban és otthon 11. Az idısek emberi és etikai jogai 12. A homeostazis változásai idıs korban 13. A víz- és elektrolit háztartás, a cardiovascularis rendszer, az anyagcsere és endokrinológia, az adaptáció jellegzetességei idıs korban 14. Speciális idıskori syndrómák 15. Psychés problémák idıs korban 16. A mozgásszervek betegségei 17. Diéta a geriátriai gyakorlatban 18. A diabetes és a hypertonia kezelésének speciális szempontjai idıs korban 19. Sebészeti beavatkozások szempontjai idıs korban 20. Incontinencia, elesés, dementia A tematikában az idık során egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a geriátriai ismeretek és a gerontológiai rész aránya csökkent. Ebbıl a tematikából szőkebb mértékő, kevésbé átfogó tematika kerül elıadásra a felsorolt egyéb körökben. A hallgatói érdeklıdés nagy a diszciplína iránt. Az eddigi években a jelentkezés soha nem maradt 100 fı alatt.
GERONTAGÓGIA Dr. Boga Bálint Magyar Gerontológiai és Geriátriai Társaság, Budapest
Az élethosszig tartó tanulás (life-long learning, UNESCO, 1960) folyamata nevének megfelelıen nem fejezıdik be egy adott életkorban. Idıskorban a tanulás, az ismeretszerzés részben a korábbi életkorok tapasztalatához, tudásához kapcsolható, részben a megismerés új területeire terjedhet ki. A formális tanulásnak lényegesen csökken a jelentısége, de még lehet rá igény (továbbképzések, második karrier). A nem-formális (pl. ismeretterjesztı tanfolyamok) és az informális (pl. médián keresztül) tanulás szélesedı lehetıséggel bír ennek az ún. kései szabadságnak (späte Freiheit, Rosenmayr) az idejében. A tematika sokirányú, de az életkor igényéhez adaptált. Az idıskori tanulás célja az élet harmadik korszakában is jelenlevı önkiteljesítı és az alkalmazkodást elısegítı ismeretgyarapítást meghaladóan a mentális tréning, amely az öregedési folyamat lassítását, az autonómia megırzését eredményezi és társadalmi haszonnal is jár. A gerontagógia egyre inkább a mővelıdés, az andragógia saját identitással rendelkezı része lett, újabb megközelítéssel, a pedagógiával és az andragógiával együtt az antropagógia egyenrangú részdiszciplínája. Jelentısége az idıs korosztály részarányának emelkedésével növekszik. Az egészséges idısek mentális készségei egyértelmően lehetıvé teszik új ismeretek elsajátítását, ha olykor didaktikai módosítás szükséges is, sıt az ún. kristályosodott vagy szintetikus intelligencia kialakulása következtében az új ismeret gazdagabb tartalommal épül be az idısek tudástárába (pl. e-ageing). A 20. században jelent meg önálló gyakorlati szakterületként az idısoktatás. Jelentıs mérföldkı az 1973-ban Toulouse-ban induló ún. harmadik kor egyeteme, ami után világszerte hasonlók kezdték meg mőködésüket, így hazánkban is (1982). Sok helyen a népfıiskolai mozgalom keretében, a mővelıdési házak programjában, a szociális ellátó rendszernek és az idısek szervezeteinek szervezésében folyik nem-formális jellegő oktatás. Külön kiemelést érdemel a 13 éve mőködı Batthány-Strattman Idısek Akadémiája. Fontos lenne, hogy a gerontagógia a bölcsész szakokon, a mővelıdési, szociális és egészségügyi szakemberek képzésében mindenütt a tananyag része legyen, ami néhány helyen – ha részlegesen is – már megvalósult.
A GERONTOLÓGIA OKTATÁSÁNAK ELMÉLETI ÉS GYAKORLATI TAPASZTALATAI AZ EGRI ESZTERHÁZY KÁROLY FİISKOLA MŐVELİDÉSSZERVEZİ ÉS ANDRAGÓGIA SZAKOS HALLGATÓINAK KÉPZÉSÉBEN Hidy Pálné dr. Kádár Emma Eszterházy Károly Fıiskola Andragógia és Közmővelıdési Tanszék, Eger Fıiskolánkon a kultúraközvetítı szakemberek andragógiához kötıdı képzési programjának, a gerontológia, a gerontoandragógia több mint 25 éve kihagyhatatlan, szerves része Ezt mind a tantárgy szakmai logikája, mind a mővelıdésszervezı szakemberekkel
kapcsolatos
társadalmi
elvárások,
már évtizedekkel
ezelıtt
is
megkövetelték. Annak, hogy a szak és az andragógia tárgy tematikájában a gerontológia országos viszonylatban nem kapott helyet, hogy Egerben sok szempontból egyedi és úttörı jellegő munka folyt és folyik, több oka volt és van. A bolognai képzési rendszer a gerontológia oktatásával kapcsolatban elırelépést hozott. Az alapszakként megjelenı andragógia tantárgyi programjában a gerontológia egy féléves, kötelezı tanegységként szerepel. A szakterülettel kapcsolatos szemléletbeli és szakmai gondok, bizonytalanságok természetesen evvel nem szőntek meg, de a képzı intézmények az eddigieknél nagyobb figyelemmel fordultak az antropagógia harmadik nagy területe, alrendszere felé. Az andragógusok, a kultúraközvetítı szakemberek, mővelıdési és szociális intézmények, civil szervezetek, a nyomtatott és elektronikus sajtó szakembereiként képviselik, szervezik a különbözı korosztályok mővelıdési, tanulási folyamatait. A gerontológiai kultúra terjesztıiként sokat tehetnek a demográfiai folyamatok következtében kiélezıdı konfliktus helyzetek, egyéni és társadalmi veszélyhelyzetek tompításáért. Az idısekért, az idısekkel végzett eredményes munka alapfeltétele – mint minden más korosztály esetében is- az idısödéssel járó változások rendszerének, illetve a változásokból következı feladatok és lehetıségek ismerete. A gerontológia interdiszciplináris ismeretrendszerébıl tehát a szakma „szakma specifikus” ismereteket és kompetenciákat kell hatékony programmá formálni. Ez tanárnak és diáknak egyaránt komoly kihívást jelent. A több mint 25 éve folyó munka eredményeként Egerben a gerontológia oktatásának, kialakult, tudatosan vállalt és képviselt arculata van. Az itt folyó munka egyik nagy eredményét a gyakorlati jellegő tevékenységek eredményeiben látom. A „FIATALOK AZ IDİSEKÉRT…” országossá terebélyesedı mozgalomként meggyızı erıvel bizonyítja, hogy milyen sokat tehetünk a generációk közötti kapcsolat javításáért, az idıs korosztály életének tartalmasabbá, emberibbé tételéért. A novemberi konferencián bemutatott hallgatói programok, és referátumok bízom benne, hogy ezt mindenki számára egyértelmővé tették.
A RENDSZERSZEMLÉLETŐ GERONTOLÓGIA ÉS GERIÁTRIA OKTATÁSÁNAK, KÉPZÉSÉNEK ÉS TOVÁBBKÉPZÉSÉNEK JELENTİSÉGE Dr. Iván László Magyar Szociálpolitikai Társaság, Budapest
A magyar gerontológia méltán elismert úttörıi és mővelıi, hazai és nemzetközi több évtizedes prezentációi és reputációi, meghatározói annak az értékrendnek, melyet az öregedés - és túlzás nélkül mondhatjuk, az öregedés titkainak kutatásai alapoztak meg, a 21-ik századi "Rendszer Tudományok" fejlesztésében. Ugyanakkor, a tapasztalások és igényes kutatások egyszerre jelentenek felismerı élményt és kényszerítı szemléletváltást, egyben eddig nem tapasztalt összegzı értelmezést, hogy a rendkívüli gyorsasággal termelıdı információk értelmezhetık legyenek, az Élet, az Ember és a Világmindenség összefüggéseinek megismerésében. Ebben a csaknem misztikusnak tőnı folyamatban az emberi öregedés, az "örök ifjúság" ısi vágyakozásával, a tudományos kutatások fı sodrába került, úgy is, mint Rendszer Gerontológia, és mint Alkalmazott Gerontológia, irányzataival és irányultságaival egyaránt. Profiljait felhasználásuk és „gero-adaptációjuk (az idısödés alkalmazkodása)” nevesítik, olyan új fogalmakkal jelölve, mint gero-nanológia (az idısödés szervezeten belüli parány folyamatai), gero-medicina (idısödés orvoslás), illetve geriátria (idısgyógyászat), gerontopszichológia (idısödés lélektan) és -pszichiátria, szociális és kulturális gerontológia, korrelatív (összehasonlító) és transzkultúrális gerontológia, valamint gero-thanatológia (az idısödı ember halálhoz való viszonya). Eddigi ismeretek alapján vázolhatók a „Rendszer Gerontológia” fıbb megállapításai is. Célirányos feladataink a globális problémák mellett, hazai idısödés kutatásaink, valamint idısgyógyászatunk fejlesztése érdekében, oktatásban, szakképzésben és továbbképzésben egyaránt, érvényesíteni az idısödés és idıs kor Rendszerszemléletét és probléma orientáltságát. Hangsúlyossá kell tennünk a gerontológiai-geriátriai szakfogalmak ismertetését, a paramedicinális szakmai adaptációk kimunkálását és nem utolsó sorban az ageismus leküzdését.
ÖREGEDÉS ÉS A FELNİTTKORI FOLYAMATOS TANULÁS Dr. Kálmán Anikó Budapesti Mőszaki és Gazdaságtudományi Egyetem
A tudásalapú gazdaságban és társadalomban a tanulás a versenyképességet és az életminıséget meghatározó egyik legfontosabb tényezı. A tanulás létfontosságú mind az egyén, mind a társadalom és a gazdaság szempontjából. Ez óhatatlanul maga után vonja a tanulás idıbeni kiterjedését. Az egész életen át tartó tanulás a korai szocializációtól és az iskoláskor elıtti neveléstıl a munkavállalás szempontjából aktív életkor utánig felöleli az egyén teljes életciklusát. A felnıttkori tanulás viszont egyaránt szolgálja az egyén foglalkoztathatóságának javítását és az életminıséget érintı egyéb dimenziókat (egészség, kultúra, család, személyes kapcsolatok, hobby stb.), így a tanulási lehetıségek kihasználása az aktív kort követıen is fontos. Nem lesz egész életünkre elegendı az a tudás-, készség- és ismeretkészlet, amelyet gyermekkorunkban és fiatalként a családban, az iskolában, a képzés során, a fıiskolán vagy az egyetemen elsajátítunk. A tanulás erıteljesebb integrálása a felnıttkori életbe az egész életen át tartó tanulás gyakorlatban való megvalósításának fontos alkotó eleme, azonban annak csupán egy része. Az egész életen át tartó tanulás szemszögébıl tekintve, mindenfajta tanulás egy a „bölcsıtıl a sírig” tartó megszakítás nélküli folyamatos tevékenység. Az „egész életen át tartó” tanulás kifejezés az idıtényezıre utal: az élet során való tanulásra, amely vagy folyamatosan, vagy idıszakosan ismétlıdı módon történik. Tovább gazdagítja a tanulásról alkotott képet egy újonnan alkotott kifejezés: az „élet teljes körére kiterjedı” tanulás. A fogalom a tanulás „szétterjedésére”, nevezetesen arra hívja fel a figyelmet, hogy a tanulás életünk teljes egészét áthatja, s az élet bármelyik szakaszában megtörténhet „az egész életen át tartó tanulás az állampolgári tudatosság, a társadalmi kohézió és a foglalkoztatás fejlesztésének lényeges eszköze”. Az unió tagállamai széleskörő egyetértésre jutottak abban, hogy az egész életen át tartó tanulás közös érdek, ám tényleges lépések formájában ez még nem fogalmazódott meg. Itt az ideje, hogy ez megtörténjen. Még mindig túl keveset tudunk és mondunk el például arról, hogy miként valósítható meg az eredményes egyén vezérelte tanulás (nem elfeledve közben, hogy a tanulás végsı soron társadalmi folyamat); hogyan tanulnak a leghatékonyabban az idıs emberek; hogyan kell átalakítani a tanuló környezetet a fogyatékosok integrálása érdekében,
vagy,
hogy
milyen
lehetıségek
rejlenek
a
vegyes
korösszetételő
tanulócsoportokban a kognitív, gyakorlati és társadalmi készségek fejlesztése szempontjából.
A GERIÁTRIAI SZAKÁPOLÓ KÉPZÉS Kovács Tünde Egészségügyi Szakképzı és Továbbképzési Intézet, Budapest
Az ápolást a „holisztikus” tudományok között tartják számon. A szakképzésben, a kompetenciák szintjén az Embert, mint egységet közelíti meg az igen széles tudáshalmazt felölelı alapképzés. Az emberi életút két végének, a születés, a gyermekkor és az idıskor ellátásának kiemelt szerepet tulajdonít a társadalom, így az ellátórendszerek is, mind intézményi, mind szakképesítési szinten. A szakképesítések rendszerében – középfokon – az idıskorúak ellátásában két markáns szakképesítést tartalmaz a jelenlegi Országos Képzési Jegyzék. A két szakképesítés egymás mellett él, mind a fejlesztése, mind a mőködtetése azonban „átjárhatatlan” a szociális és az egészségügyi ágazat között, bár az ellátott populáció ugyan az. Az egészségügyi szakképzés keretén belül a geriátriai szakápoló képzés nem tartozik a „siker” szakmák közé. Az elmúlt évtized képzési statisztikáit tekintve igen nagy a diszkrepancia a társadalom demográfiai mutatói – és fıleg jövıképe! – valamint a szakirányú végzettséget szerzett szakdolgozók között. A jelenség okainak feltárása önmagában egy izgalmas kutatást jelentene. Ha azonban a szakképzés teljes horizontját tekintjük, akkor a gerontológia/geriátria egyes elemeit, szemléletét több szakképesítés szakmai tartalmában és követelményében is felfedezhetjük. Így összességében elmondható, hogy az egészségügyi szakdolgozók kompetenciáiban jelen van az idısödı társadalom ellátásának a képessége.
KORSZEERŐEK – E AZ IDİSGONDOZÁSSAL KAPCSOLATOS TARTALMI ELEMEK A SZOCIÁLIS KÉPZÉSEKBEN? Patyán László Debreceni Egyetem, Egészségügyi Kar, Nyíregyháza
A szociális képzések rendszere mára igen szerteágazó területté vált. A szakképzések, a fél-felsıfok (FSZ), a felsıoktatás alap és mesterképzései, az alapképzésre épülı szakirányú továbbképzések valamint a szakmára jellemzı szakvizsga rendszer egyaránt tartalmaznak az idıskorral, az idısek ellátásával, gondozásával kapcsolatos ismereteket. A képzési formák vizsgálata során azonban két alapvetı kérdéskört kell tisztázni:
- milyen típusú ismeretekre van egy – egy jövendı szakembernek szüksége, milyen kompetenciái lesznek a szakma gyakorlása során
- az egyes képzési szinteken milyen összetételő, tartalmú ismeretekkel kell a hallgatóknak rendelkezniük, illetve ezek az ismeretek mennyire tükrözik az idısgondozás és gerontológia modern eredményeit
Az elıadás a felsıfokú szociális alapképzések helyzetét tárta fel a Bologna folyamat bevezetését követı idıszakot elemezve. A felsıoktatási intézmények képzési programjait elemezve megállapítható, hogy az új bachelor és master képzési formákban nem egységesek az idıskorral kapcsolatos demográfiai, társadalmi, pszichológiai és szociális ismeretek. Az eltérı tartalmak vélhetıen a bachelor rendszerre való áttéréssel is magyarázhatók. A képzési idı 7 félévre történı változtatása eredményeképpen például sok képzési helyen az idıskor jellemzıi, problémái és a gondozás módszere kötelezıen választható, másutt szabadon választható tananyaggá vált, tehát akár az is elıfordulhat, hogy a hallgató a képzés során nem találkozik ezekkel az ismeretekkel. A modern társadalmak demográfiai tendenciái elengedhetetlenné teszik az idıskorúak ellátásával kapcsolatos modern ismeretek oktatását a szociális képzésekben, így mindenképpen fontos a területen dolgozó demográfusok, gerontológusok, társadalompolitikusok, szociális szakemberek összefogása és közös kompetencia alapú szakmai ajánlások kidolgozása a képzési szintek számára.
A GERIÁTRIAI SZAKKÉPZÉS HELYZETE NAPJAINKBAN Richterné Tóth Andrea Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara, Országos Felnıtt Ápolás Szakmai Tagozat Ma Magyarország népességének több mint húsz százaléka betöltötte már a hatvanadik életévét. A demográfiai elırejelzések szerint közel húsz év múlva a hatvan éven felüliek aránya akár 30 százalék fölé is emelkedhet. Ugyanakkor tovább fogyott a népesség és elérte a mínusz 3,2 ezreléket. A nyugdíjasok száma 2008-ban 3.053.827 fı volt. Figyelmet érdemelnek továbbá olyan adatok, melyek hazai népegészségügyünk és az idısödés, valamint az idıskor életminıségét érintı feladataink fontosságát és szükségességét támasztják alá. A 60 éves és idısebb magyar népesség 50 %-ánál tartós betegség állapítható meg, míg a fiatalabbaknál ez az arány 11%. Az is sokatmondó tény, hogy az idısek egytizede három- vagy többféle tartós betegségben szenved. Keringési betegség 45 %-ban, csontizombetegség 16 %-ban, és egyéb betegség 40 %-ban fordul elı. A hazai szakképzési rendszerben a geriátriai szakápolói képzést – amely az OKJ ápolói moduláris képzésre épül rá – az elmúlt években nem olyan ütemben fejlesztették, mint ahogy azt a demográfiai mutatók változása, az idısellátás igényeire vonatkozó trendek igényelnék. A szakképzés helyzetét még kiszámíthatatlanabbá tette az a tény is, hogy a ráépülı képzések iskolai rendszeren kívüli formában szervezhetık, ezáltal a képzések színvonalában erıteljes eltérések mutatkozhatnak. Évente minimális számú geriátriai szakápolót képez a rendszer, akik késıbb nem is biztos, hogy ott helyezkednek el, ahol a legnagyobb igény lenne a szaktudásukra. Áttekintést igényelnének az elméleti és a gyakorlati óraszámok, nagyobb körültekintéssel kellene kiválasztani a gyakorlati oktatás helyszíneit, hiszen a jelenlegi egészségügyi rendszerben tapasztalható „jellemzı” kórházi környezet nem tükrözi és biztosítja az idısellátáshoz szükséges korszerő személyi és tárgyi feltételeket, valamint az optimális mikro és makro környezetet sem. Ugyanakkor a hazai idısellátás átalakulásával érzékelhetıen változott a szociális ellátás keretében gondozottak ápolási igényeik növekedése is, ami szintén új kihívást jelenthet a geriátriai szakápolók alkalmazásában. A geriátriai szakápoló képzések díjai képzı intézményenként jelentıs eltérést mutatnak, jellemzı inkább a rendkívül magas képzési díj, amely akár egy két féléves kurzust tekintve vizsgadíjjal együtt elérheti a 300.000 Ft-ot is. A jelenlegi ápolói béreket figyelembe véve kevesen engedhetik meg maguknak ezt képzést, s a munkáltatók jelenlegi helyzete pedig egyre inkább ellehetetleníti az ez irányú tanulmányok támogatását. Sürgısen át kell tehát tekinteni a jelenlegi geriátriai szakápolói képzés tartalmát, elméleti és gyakorlati óraszámát, meg kell fogalmazni a gyakorlati helyszínek szakmai, tárgyi és környezet feltételeit, lehetıségeket kell keresni a képzési díjak minimalizálására (pl. pályázatok) és egyre szélesebb körben kell motiválni a szakdolgozókat, illetve az egészségügyi és szociális területen mőködı szolgáltatókat a képzési lehetıség igénybevételére.
A GERONTOLÓGIA OKTATÁSA MAGYARORSZÁGON Dr. Semsei Imre Debreceni Egyetem, Egészségügyi Kar, Nyíregyháza
A gerontológia viszonylag fiatal diszciplína, alig tekint vissza egy évszázados múltra. Jelentısége viszont egyre nagyobb, különös tekintettel a világ egyes fejlett országaira, ahol a társadalom elöregedése egyre szorongatóbb probléma - ahogy az Magyarországon is. Az elmúlt 200 évben az átlagéletkor megduplázódott, s még hazánkban is eléri a 69-74 évet (férfiak-nık). Egyre több tehát az idıs ember, s ezzel párhuzamosan növekszik arányuk is a társadalmunkon belül: egyre kevesebb keresıre egyre több eltartott (idıs ember) jut. A társadalom fejlıdésének köszönhetıen sok egészségügyi problémát sikerült leküzdenünk, mely elısegítette az átlagéletkor növekedését, ugyanakkor a fı halálozási okok eltolódtak a fertızı betegségektıl a krónikusak felé, azaz egyre több idıs, beteg ember van. Mindezek következményei növekvı egyéni és társadalmi problémák lettek az idısellátás egyéni és társadalmi, illetve szociális és egészségügyi ellátásának terén. Az idısellátás problémáinak orvoslására számtalan elméleti lehetıség kínálkozik a prevenciótól kezdve a gyógyítás-ápoláson keresztül a rehabilitációig. Fontosságát tekintve még azonban ezeket is megelızi a gerontológiai ismeretek átadása, a gerontológia oktatása. Ha ez nem megoldott, az elıbb említett megoldások hatásfoka is jelentısen kisebb lesz. Mit látunk a hazai gerontológia oktatásának területén? Ahogyan az egy legutóbbi munkából is kiderül, a hazai gerontológia oktatása rendszertelen, áttekinthetetlen, sporadikus és esetleges. Az I. Országos Gerontológia-oktatási Szakmai Kerekasztalt azért hívtuk össze, hogy ezen a helyzeten változtatni tudjunk, s ezzel valamelyest hozzájárulhassunk a hazai társadalmi elöregedés problémájának megoldásához. Nyilvánvaló, hogy egy csapásra nem fogjuk tudni orvosolni a gerontológia-oktatás minden gondját, de ha elkezdıdik az érintett felek közötti párbeszéd, a megoldások keresése, már is jelentıs mértékben segítettünk a problémák leküzdésében.
GERONTOLÓGIAI ISMERETEK OKTATÁSA A SZOCIÁLIS MUNKÁSOK KÉPZÉSÉBEN Dr. Szabó Lajos ELTE Társadalomtudományi Kar, Szociálismunkás-képzı Tanszék
A gerontológiai ismeretek oktatása a szociális szakemberek felsıoktatási képzésében a 70-s évek elején jelent meg a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Fıiskolán indult szociális szervezı képzés keretei között. A 80-s évek végén a képzési modellváltás során egy „általános szociális munkás” képzési koncepció nyomán csökkent a gerontológiai/idısellátási ismeretek aránya, de a Bárczi kísérletet tett arra, hogy egy „elıszakosodás” formájában részben megırizze ezen ismeretek oktatását. A felsıoktatási képzési struktúra átalakulása során a specializációkat képviselı ismereti blokkok aránya tovább csökkent, és megszőnt az „elıszakosodás” is. Ezzel a kedvezıtlen tendenciával szemben a „szociális munka alapszak” tantervének módosítása során a gerontológiai alapismereteket és az idısekkel folyó szociális munkát 30-30 órában sikerült beilleszteni a képzésbe orientáló terepgyakorlattal, és az összefüggı szakmai gyakorlat terepválasztási lehetıségének biztosítása mellett. A gyakorlat követı szemináriumi csoport szintén segíti az idısellátási ismeretek megerısítését. Lehetıség van arra is, hogy a szabadon választható tárgyak keretében a hallgató ismereteit e területen tovább mélyítse (pl. geronto-pszichológia mint választható tárgy). Az idısellátásban dolgozó szociális szakemberek számára felsıfokú szakirányú továbbképzés keretében kidolgoztunk egy kétéves „alkalmazott szociális gerontológiai” szakirányt, amelyet a jövıben „alkalmazott mesterszak”-ként kívánunk továbbfejleszteni. Az intézményvezetık számára létrehozott „szociális menedzser” képzésben az idısellátási ismeretek szintén megjelennek. Mindez lehetıséget nyújt arra, hogy az idısellátás területén többszintő, magas színvonalú képzés jöhessen létre. Fontos képzési törekvésünk az, hogy az idısellátás számára egy olyan képzési ívet alakítsunk ki, amely a szociális gondozás alapfeladataitól a vezetıi szintig egymáshoz illeszkedı, korszerő képzési programok átfogó rendszerét kínálja fel. Ennek elemei: a szociális gondozó – ápoló képzésre épülı gerontológiai gondozó és a felsıfokú szociális szervezı-gondozó képzés, a szociális munka alapszakon megjelenı gerontológiai és idısellátási ismeretek blokkja, a specializációt képviselı szakirányú továbbképzés, ill. mesterszak, valamint az idısellátásban dolgozó intézményvezetık vezetıi-menedzseri ismereteinek megerısítése.
AZ IDİSKORI PREVENCIÓ, OKTATÁSI HELYZETE, LEHETİSÉGEI Dr. Szalkai Iván Dél-borsodi Egészségügyi és Szociális Klaszter, Miskolc Az idısekkel való foglalkozás módszere a körülmények változása folytán jelentıs szemléleti, szerkezeti módosulásra szorul. Az idısek számának, képzettségi szintjének, életszemléletének változása teljességgel modifikálja a velük való foglalkozás tartalmát, módját, idıbeni és térbeni elosztását. A jelenlegi idısellátási gondolkodási rendszerünket a már az intézeti ellátásra szoruló állapotú betegek ellátása határozza meg. Az idısödés azonban egy folyamat, amely élettani jellemzıi 50 év körül indulnak (redox potenciál változása). Az 50 – 75 év közötti átlag idıs megfelelı életmód és elfoglaltság mellett kompenzált állapotban tartható. Ehhez azonban speciális, az idıskori prevenció fogalomkörébe tartozó módszerek és metodikák alkalmazása ajánlatos. Az idıs korra való felkészítés, az idısödı populációval való teendık, a gerontológiai osztályok, szociális bentlakásos intézetek számára szakemberek képzése, továbbképzése speciális ismeretek átadását igényli. A képzésnek három szintérre kell kiterjednie: Az egyén, az ellátó rendszer, a társadalom. Az egyénnel el kell fogadtatni a kor változását, meg kell tanítani a prevenciós eszközök és módszerek alkalmazását, az életmód esetleges változtatását. A szakemberekkel el kell fogadtatni az idıskori prevenciót, új tartalmú életmódterapeuta képzést kell beindítani, s be kell építeni a prevenciós eszközrendszert a meglévı képzési tematikákba. A társadalmi elfogadottság, a meglévı attitődök átalakítása elengedhetetlen. Ehhez az oktatási, paradigmaváltási folyamathoz az elfogadott s remélhetıleg a megvalósítás útjára lépı idıskori stratégia mellett olyan marketing eszközrendszert, társadalmi feltételrendszert szükséges kialakítani, amely az idısek gazdasági, szociális, mentális helyzetét megfelelı szinten biztosítja. Ezeket az oktatási rendszereket egy oktatási intézmény nem képes lefedni. Ezért hoztuk létre a Harmadik Kor Egyeteme Alapítványt, amely mindhárom képzési szint irányában képes képzéseket, készségeket, ismereteket továbbítani. Az idısödı korosztály a vállalkozások számára is jelentıs üzleti terület. Nekünk, non profit szereplıknek ki kell használni az üzleti lehetıséget, de törıdnünk kell azzal is, hogy a feladat eszmeisége, célja, humanitása ne sérüljön.
ÉLETKOROK PEDAGÓGIÁJA ÉS GERONTOLÓGIA A TANÁRKÉPZÉSBEN Dr. Tóth András Eszterházy Károly Fıiskola, Andragógiai és Közmővelıdési Tanszék, Eger
A pedagógia, a gerontológia az andragógia tudományfejlıdésében az elmúlt évtizedekben számos fordulat, változás következett be. A XIX. és XX. századokat általában jellemzı erıs, sokszor ideologikus elméleti nézetek, sokat veszítettek kizárólagos hatásrendszerükbıl, míg mások csendben eltőntek vagy átalakultak. Különösen a viszonylag újnak tekinthetı diszciplínák eleve a társadalmi és szociális valóság kutatásában, annak rendszertani megközelítésében, feltárásában jeleskednek és találták meg szellemtudományi és gyakorlati alkalmazási alapjukat, vázolták fel fejlıdési irányukat. A felnıttek képzése, a folyamatos át- és továbbképzések, az életkori jellemzık változása, a korfák sajátos XXI. századi alakulása, a neveléstudomány, a pedagógia, az oktatástudományok figyelmét és kutatási irányait is egyre inkább a népesség egészére terjeszti ki. A fejlettebb országok pedagógus-, tanárképzésében néhány évtizede jelentıs szerepet kap az életkorok pedagógiája, mely társtudományok eredményeit hasznosítva készít fel a különbözı korosztályok tanítás-tanulás- képzési feladataira. Különös jelentıséggel bír a felnıtt- és idıskori identitászavarokkal, életminıséggel kapcsolatos ismeretek tudományos, empirikus kutatásokon alapuló feldolgozása. E területen a nevelés- és oktatástudomány ki kell, hogy lépjen a hagyományos tartalmi, formai keretekbıl és olyan tudományterületekkel kooperálva lehet eredményes, mint az antropológia,
teológia,
filozófia,
orvostudomány,
biológia,
pszichológia,
szociológia,
politikatudomány, etnológia stb. A tanárjelöltek képzésében mindezen tartalmaknak kölcsönhatásban, megfelelı komplexitásban kell megjelenniük. Elıadásomban azt vizsgálom a tanárképzési tematikák alapján, hogyan érvényesül a különbözı életkorok pedagógiai ismereteinek feldolgozása, kutatása.
GERONTOLÓGIA ÉS EGÉSZSÉGÜGYI OKTATÁS Dr. Újszászy László Miskolci Egyetem, Egészségügyi Kar
A várható életkor Európa minden országában nı. Ez a tény a társadalom- kulturális viszonyok komplex változását okozta. A problémák halmaza felkészületlenül érte az idıs emberekkel is foglalkozó egészségügyi szerkezetet, az egészségügyi oktatás intézményeit, a szociális munkásokat és még lehetne sorolni az érintetteket. A gazdasági válság és a válságba került egészségügy nem kedvez azoknak az erıfeszítéseknek, amelyek az egyre inkább kiszolgáltatott idıs emberek problémáit kívánná felvállalni. A feladatok növekednek, és ellátásukhoz túl kell tekinteni a jelen gondjain. A megváltozott elvárások feloldásához (családi kapcsolatok fellazulása, idıs betegek ellátásának bizonytalan betegútjai, finanszírozási nehézségek, szakember és elhivatottság hiány stb.) úgy tőnik, hogy az oktatás kiterjesztésén vezethet csak járható út. A jövıt építı munkának alapelemei markánsan körvonalazódnak. Ezek közül önkényesen kiválasztott közös átgondolásra ajánlott felületek: •
Az oktatás struktúrája, tematikája, kerete és az oktatásra kiemelt célcsoportok kiválasztása
•
Az oktatást végzıkkel az elvárások megfogalmazása
•
A megszerzett tudás gyakorlati felhasználása
•
Kapcsolat a társadalmi szociális és kulturális szereplıkkel
•
Közös felületek kimunkálása
•
Az unióban kidolgozott módszerek elemzése és adaptálása
•
A gyakorlati feladatok elvégzéséhez a finanszírozás lehetıségeinek a feltérképezése
•
A legsürgetıbb megoldható feladatok listázása
•
Az egészségügyi karok feladatainak körvonalazása
•
A jövıt alkotó programok idızítése és a menetrend felvázolása
Ebben a munkában a már elvégzettek megismerése és az újonnan feltárt elemek beépítése fontos mérföldkı.
