2. Területfejlesztési és területrendezési szakmai folyóirat KEREKASZTAL-BESZÉLGETÉS

Módosul az Országos Területrendezési Terv KEREKASZTAL-BESZÉLGETÉS HONNAN INDULTUNK ÉS MEDDIG JUTOTTUNK? AMEDDIG A TAKARÓ ÉR BALATON-TÖRVÉNY: TÁMADÁS MINDEN IRÁNYBÓL A TERÜLETI TERVEZÉS HIÁNYZÓ LÁNCSZEME TÉRSÉGI FEJLÔDÉS ÉS AZ ÚTHÁLÓZAT

2007 / 2.

2007

Területfejlesztési és területrendezési szakmai folyóirat

A Falu-Város-Régió folyóirat támogatója: Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium Felelôs kiadó: Váti Kht. Vezérigazgató: Csanádi Ágnes A kiadó címe: 1016 Budapest, Gellérthegy u. 30-32. A szerkesztôbizottság tagjai: dr. Bujdosó Sándor, dr. Csemez Attila, Fülöp Judit, Gauder Péter, Ongjerth Richárd, Salamin Géza, dr. Szaló Péter, Szoboszlai Zsolt, Vajdovichné dr.Visy Erzsébet A szerkesztôség vezetôje: Bálintné Réffy Edit Szakmai szerkesztô: Faragó Péter Szerkesztô: Czáka Sarolta Nyomdai elôkészítés: Remetecom Bt. Nyomás: Pátria Nyomda Zrt.

ISSN: 1218-2613

A lap olvasható az interneten: www.vati.hu

TA R TA L O M

Magó Erzsébet

KEREKASZTAL-BESZÉLGETÉS

SZABÁLYOZOTT SZABADSÁG Schuchmann Péter

A megyei területrendezési terv tartalmának

AZ ÉRDEKEK ÖSSZEHANGOLÁSÁT

törvényi szabályozása

41

NEM LEHET MEGKERÜLNI Körmendy Imre

A település- és területrendezés, valamint az ágazati és területi tervezés kapcsolata

2

A TERÜLETI TERVEZÉS HIÁNYZÓ LÁNCSZEME Kistérségi/településcsoport szerkezeti terv

46

TERÜLETRENDEZÉSI TERVEZÉS SZAKÁGI TERVEZÉS ÉS KUTATÁS

Dr. Tompai Géza MÁSODIK GENERÁCIÓS TERVEK Bevezetô gondolatok

Dr. Ángyán József – dr. Magyari Julianna – 15

dr. Ónodi Gábor – dr. Podmaniczky László – Schneller Krisztián

Faragó Péter

CSAK RENDEZÜNK, VAGY FEJLESZTÜNK IS?

HONNAN INDULTUNK ÉS MEDDIG JUTOTTUNK?

A területrendezés és az agrár-vidékfejlesztés

A területrendezésrôl az Országos Területrendezési Terv felülvizsgálata kapcsán

együttmûködési lehetôségei

52

17 Molnár László Aurél

Dr. Gerzanics Annamária

TÉRSÉGI FEJLÔDÉS ÉS ÚTHÁLÓZAT

AMEDDIG A TAKARÓ ÉR

KELETKÖZÉP-EURÓPÁBAN

A Balaton Kiemelt Üdülôkörzet Területrendezési Tervének

Jól strukturált hálózat, erôsödô régiók,

felülvizsgálatáról szóló törvényjavaslat területi hatálya

26

társadalmi-gazdasági fellendülés

Dr. Laposa József

Ajtay Szilárd – Devecseri Anikó

BALATON-TÖRVÉNY: TÁMADÁS MINDEN IRÁNYBÓL

KÉT TÛZ KÖZÖTT

Nincs megállás, tovább nô a beépítésre szánt terület

31

61

Területrendezési és szakági együttmûködés a közúti közlekedés fejlesztésében

Schuchmann Péter

az OTrT felülvizsgálata során

70

KOMPROMISSZUMOK ÉS ENGEDMÉNYEK A Budapesti Agglomeráció terve keretbe foglalja a jövô döntéseit

2 0 0 7 / 2 FA L U V Á R O S R É G I Ó

34

1

K E R E K A S Z TA L - B E S Z É L G E T É S

Az érdekek összehangolását nem lehet megkerülni A település- és területrendezés, valamint az ágazati és területi tervezés kapcsolata A Falu Város Régió szerkesztôsége 2007 májusában kerekasztal-beszélgetést kezdeményezett a területrendezés szerepérôl, jelentôségérôl és jövôjérôl. A résztvevôk:

Duhay Gábor (KvVM)

Körmendy Imre (ÖTM)

dr. Kollányi László (Corvinus Egyetem)

2

Faragó Péter (Váti Kht.)

dr. Gerzanics Annamária (ÖTM)

Molnár László Aurél (GKM)

Paksy Gábor (a Váti Kht. nyugalmazott vezérigazgatója)

Schuchmann Péter (Pestterv Kft.)

dr. Tompai Géza (ÖTM)

Magó Erzsébet (ÖTM)

Körtvélyesi Csaba (mb. állami fôépítész, Dél-alföldi régió)

FA L U V Á R O S R É G I Ó 2 0 0 7 / 2

beszélgetést Schuchmann Péter vezette. A szakmai diskurzus két tématerületet járt körül: a településrendezés és a területrendezés kapcsolatrendszerét, valamint az ágazati tervezés és a területi tervezés kapcsolatait, azok változásait. A beszélgetés végén a résztvevôk a területrendezés jövôjérôl mondták el gondolataikat. Schuchmann Péter: A elmúlt évben a Magyar Urbanisztikai Társaságban a területrendezés szinte valamennyi kérdésére kiterjedô mûhelybeszélgetés-sorozatot rendeztek. Ennek eredményét Paksy Gábor rendszerezte és összefoglalta. A dokumentum olvasható a MUT honlapján (www.mut.hu). A mostani beszélgetés keretei között nem törekedhetünk mindazon problémák és javaslatok megismétlésére, amelyek ott elhangzottak. A célunk az, hogy a szakma gyakorlóinál szélesebb kör, a Falu Város Régió olvasói számára felvillantsuk a területrendezés sajátos feladatát, fontosságát, illetve az abban szereplôk mai és jövôbeni feladatait. Egy kérdés erejéig azonban térjünk vissza a kilencvenes évekre, a területfejlesztésrôl, területrendezésrôl szóló törvény elôkészítésének és elfogadásának idejére. Mi tette szükségessé tíz évvel ezelôtt a térségi megközelítés újbóli megjelenítését és érvényesítését a tervezésben? Mik voltak azok a szakmai és társadalmi kihívások, amelyekre az 1996. évi XXI. törvény által újradefiniált területrendezésnek megoldásokat kellett adnia?

A

A H E LY I É R D E K E K É RV É N Y E S Í T É S E Dr. Tompai Géza: Magyarországon már a rendszerváltozást megelôzô évtizedekben is folyt regionális tervezés. Magas színvonalon mûvelték ezt a magyar szakemberek. Az elkészült regionális tervek legtöbbje azonban a mai értelemben nem tekinthetô tervnek, csak programnak, ajánlásnak. Az akkori jogszabályok lehetôvé tették, hogy a vizsgálat és programfázis után befejezôdjön a tervezés, s ha készült is tervi munkarész, azt sem mindig hagyták jóvá. A tervezési folyamat végeredményeként nem fogalmaztak meg és nem fogadtak el olyan szabályrendszert, amely hathatósan befolyásolta volna a területi folyamatokat. A rendszerváltozás után új kihívások jelentek meg a területi tervezésben. Felgyorsultak a területpazarló fejlesztések. A fejlesztôk a meglévô terü2 0 0 7 / 2 FA L U V Á R O S R É G I Ó

letek rekonstrukciója, rehabilitációja helyett a zöldmezôs beruházásokat helyezték inkább elôtérbe. Az önkormányzatok nagyon sok olyan területet jelöltek beépítési célra, amely mögött nem volt valós fejlesztési szándék. Megmutatkoztak a spontán urbanizáció jelei. Ugyanakkor ebben az idôszakban nagy infrastruktúra-fejlesztések is kezdôdtek. Kimagasló érdekek fûzôdtek ahhoz, hogy ezek a fejlesztések a területi adottságok, a táji értékek és a térségi szempontok együttes figyelembevételével, összehangoltan valósuljanak meg, létesítésükhöz rendelkezésre álljon a terület. Szükség volt tehát egy olyan eszközre, és ez a területrendezés, amelyik egyrészt mederben tudja tartani a spontán folyamatokat, másrészt kialakítja az országos és térségi érdekû infrastruktúra-fejlesztések rendszerét és biztosítja a helyét. Paksy Gábor: Az a negyven-ötven év, amióta Magyarországon regionális tervezés folyik, nagyon sok negatív és pozitív tapasztalatot hozott. Ami pozitív, az elsôsorban a Balaton térségében volt érzékelhetô a területi és települési folyamatok befolyásolásában. Az eredmények ellenére a rendszerváltás után volt egy idôszak, amikor nagyon sokan tagadták, hogy szükség van hosszabb távú, nagyobb térségre kiterjedô tervezésre. Ebben az idôszakban a társadalmi-gazdasági folyamatok tervezésébôl hiányzott a térbeli mûszakifizikai adottságok, lehetôségek, kölcsönhatások figyelembevétele. Láttuk, hogy az önkormányzatisággal, a települési önállóság megteremtésével, az intézményrendszer demokratikus átalakításával áthelyezôdtek a fejlesztési döntések súlypontjai. Meghatározóvá vált a helyi érdekek érvényesítése az országos és térségi érdekérvényesítéssel szemben, illetve az erôteljes ágazati szemlélet háttérbe szorította a komplex területi szemléletû tervezést. A területi tervezôk és a szakma irányítói számára egyértelmûvé vált: szüksége van az országnak egy olyan eszközre, amely biztosítja a helyi, a térségi és az országos érdekek összehangolását, az ágazati szempontok területi alapú integrálását. Ezt az eszközt – a területrendezési tervezést – helyezte jogaiba 1996-ban a területfejlesztésrôl és -rendezésrôl szóló törvény. Faragó Péter: A korábbi és a mai idôszakot összehasonlítva jelentôs különbség van az ágazatok szerepvállalásában. 1996-ban az ágazatoknak szokatlan volt az a szerep, hogy bedolgoznak egy 3

olyan területrendezési tervbe, amelynek koordinálója az éppen aktuális területrendezésért felelôs minisztérium, hiszen korábban az ágazati tervek mindenek fölött álltak. Még ezt követôen is többször elôfordult, hogy az ágazatok adtak ugyan információt meg részanyagot az akkori OTrT készítéséhez, de miután a parlament elfogadta az errôl szóló törvényt, kidolgoztak egy azzal ellentétes új ágazati koncepciót, amit szintén jóváhagyattak. Ennek következtében elôfordult, hogy egy törvény meg egy ágazati jogszabály másképpen rendelkezett ugyanarról a kérdésrôl. Eklatáns példa erre a közlekedésfejlesztési koncepció.

TÖBB ZÖLDFELÜLET MARADT Schuchmann Péter: A múlt rövid elemzése után térjünk át a területrendezés és a településrendezés kapcsolatrendszerének vizsgálatára. Hogyan befolyásolták a településrendezés gyakorlatát a területrendezés intézményeinek kiépülése, majd pedig a törvény alapján elkészült és jóváhagyott tervek? Körmendy Imre: A térségi összehangolás igénye a településrendezés oldaláról már korábban megjelent. Az önkormányzatiság létrejöttével nagyon sok településen úgy gondolták, hogy a települési szuverenitás mindenek feletti. Volt olyan önkormányzat, amelyik meg akarta tiltani, hogy a légi 4

közlekedés használja a felette lévô légteret, mások egy autópályát akartak távol tartani közigazgatási területüktôl, megint mások a folyók hullámterét, nagyvízi medrét, árterületét érintô beavatkozásokat tervezve növelték volna meg az összes fölöttük lévô település árvízi veszélyeztetettségét. Ugyanakkor a települések között föllépett és mindmáig érvényesül egy erôteljes verseny. Ennek kapcsán például lényegesen több ipari parkot jelöltek ki, mint amennyire az országban belátható idôn belül beruházó és igény mutatkozik. Egyértelmû volt, hogy ezekben a problémákban szükséges a településfejlesztés és -rendezés összehangolása. Ilyenkor mindig az a kérdés, hogy az összehangolás orientáló, a pénzügyi támogatási rendszerhez is kapcsolódó, vagy „direkt” legyen, amely a törvény erejével hat. Az önkormányzatok és a településrendezés más részvevôi a törvényi kötöttséget és az annak alapján készült terveket frusztrálva, kényszerként élik meg. Mégis úgy látom, hogy óriási jelentôségük van a területrendezési terveknek. Hiszen például ha bármi kritika merült is föl a Balaton-törvény egyes részleteivel kapcsolatban, nagyon örülök annak, hogy a szabályok védik a területet és erôsen korlátozzák a települések mozgásterét. E nélkül a legkritikusabb területeken pusztulnának értékeink. Másik példa: ha az M1-es autópálya Gyôrt elkerülô déli szakasza mellett nem hagytuk volna FA L U V Á R O S R É G I Ó 2 0 0 7 / 2

K E R E K A S Z TA L - B E S Z É L G E T É S

szabadon a 150–200 méteres sávot, akkor a 21. században Bécs felôl érkezô gyorsvasút sok milliárddal drágábban, alagútban épülhetne meg a sokorói dombok alatt, vagy pedig Gyôrtôl északra kényszerülve, a Szigetköz érzékeny területét érintené a nyomvonal. Schuchmann Péter: Hogy igazodott egymáshoz az elmúlt évtizedben a területi és a települési törvényi szabályozás? Körmendy Imre: A területrendezésrôl és területfejlesztésrôl, valamint az épített környezet alakításáról szóló törvények közel egy idôben születtek. Az OTÉK megfogalmazásakor még a területrendezésben nem rajzolódott ki olyan egységes fogalmi rendszer, amire a településrendezés egyértelmûen épülhetett volna. A településrendezés – mint a régebben gyakorolt szakma – 1997-ben (az OTÉK elfogadásával) létrehozott egy fogalmi rendszert és egy jelkulcsot. Az Országos Területrendezési Terv csak ezt követôen fogalmazta meg területi rendszerét és kategóriáit. Az Országos Építésügyi Szabályzat a hetvenes évektôl kezdve fokozatosan közelített ahhoz a szemlélethez, amelyet az Országos Területrendezési Terv és az azt követô térségi tervek is képviselnek. Megítélésem szerint nem sok az ütközés, ami pedig van, az kezelhetô. Magó Erzsébet: A tervhierarchia csak azokban a térségekben nem mûködik jól, ahol valamelyik tervszint hiányzik. Nagy problémát jelent az OTrT szabályainak alkalmazása ott, ahol nincs megyei terv, mert e nélkül nehéz a település szintjén alkalmazni az OTrT területhasználatra vonatkozó szabályait. Schuchmann Péter: A Balaton üdülôkörzet terve volt az elsô területrendezési terv, amit a parlament jóváhagyott, ezért a Balatonnál van a legtöbb tapasztalat a törvényi szabályok érvényesítésére a településrendezési tervekben. Dr. Gerzanics Annamária: A Balaton-törvény elkészülte után a legnagyobb kérdés az volt, hogy az 1:100 000-es léptékû szabályozás hogyan fog érvényesülni az 1:10 000-es léptékû településrendezési tervekben. A nagy léptékkülönbség kezelését elôször a területfejlesztésrôl és területrendezésrôl szóló törvény pontosítási szabályai, majd 2005-ben a területrendezési hatósági eljárásokról szóló jogszabály segítették, amely jogszabály a pontosításról, az eltérésrôl, a beillesztésrôl és a javításokról rendelkezett. 2 0 0 7 / 2 FA L U V Á R O S R É G I Ó

A Balaton-törvény elôírta, hogy a településeknek el kell készíteniük településrendezési tervüket, amit hozzá kell igazítani a törvény szabályaihoz. Ezt anyagilag is támogatta a központi kormányzat. 2006 végéig 164 településbôl 147-nek jóváhagyták a településrendezési tervét. A területi fôépítésznek mindössze húsz településen, harminc esetben kellett a területfejlesztési törvénybôl eredô pontosítási lehetôségek szabályszerû alkalmazásával foglalkoznia. A területrendezési hatósági eljárásokról szóló 134/2005. (VII. 14. ) Korm. rendelet által biztosított pontosítási lehetôséggel három település élt, összesen öt szituációban, ebbôl egyet elutasítottak. Eltérés és beillesztés nem volt. Javításra pedig kilenc településen 24 esetben került sor, ebbôl hármat elutasított a fôépítészi iroda. Ekkora tervezési területen, ilyen komplikált térségben, ahol a feltételeket többszintû szabályozási rendszer határozza meg, ezeket a számokat jelentôs eredménynek és sikernek tartom. Bizonyítékául annak, hogy az 1:100 000 méretarányú térségi szabályozás jól érvényesíthetô a településrendezésben. Ugyanakkor nem tartom jó dolognak ötévente megváltoztatni a szabályokat, mert ilyen rövid idô alatt nem tudják kifejteni hatásukat. A reálfolyamatok utólagos értékelése során mi sem tudjuk majd bizonyítani, hogy az eddigi szigorú szabályozásnak mi az eredménye és milyen változások következnek majd be az enyhítést követôen. Az eddigi szabályozás sikerének tartom, hogy több zöldfelület maradt a települések körül, megtorpant a beépítésre szánt területek növekedésének intenzitása, ugyanakkor egyes területeken már elindultak a fejlesztések. Megjelent néhány új létesítmény a Balaton körül, rendezvények vannak, amelyeknek ezek az intézmények helyet adnak. Ha most jelentôsen módosulnak a szabályok, beindulhat egy olyan intenzív fejlesztés, amelynek eredményeként magas házak épülnek a parton, csökken a zöldfelületek aránya és egyre nehezebbé válik megôrizni a Balaton-part sajátos értékeit, karakterét, azt, amiben ez az üdülôtáj különbözik a spanyol vagy a francia riviérától, vagy akár a Bodeni-tó környékétôl. Márpedig a folyamatban lévô felülvizsgálat során beérkezett kezdeményezések zöme még több beépítésre szánt és kevesebb tájképvédelmi területet javasol. A beruházók nem a fejlesztési szándékaiknak megfelelô területeket keresik meg, 5

holott lennének ilyenek, hanem olcsón megvesznek egy területet, és utána a saját beruházási szándékaikhoz kívánják hozzáigazítani a területhasználati szabályokat. Tudom, hogy ezek nem csak balatoni problémák, próbálunk is ellenállni ezeknek a törekvéseknek, de nagyon nehéz a helyzetünk.

F É LT I K A J Ö V Ô J Ü K E T Schuchmann Péter: Területi fôépítészként hogy látod a területrendezés és a településrendezés kapcsolatrendszerét? Hogy alkalmazzák a területrendezési terveket a nem kiemelt térségekben? Mi az, ami érvényesül a településrendezésben az országos és megyei tervekbôl, és mi az, amit nem tudnak érvényesíteni? Körtvélyesi Csaba: Vegyes a tapasztalat. Nagy eredmény, hogy a településtervezôk most már alkalmazzák a területrendezési terveket, és nem kell külön felhívni a figyelmüket ennek szükségességére. A települések nagyobb részénél nincs probléma, ott, ahol extrém fejlesztések vagy extrém elképzelések nem jelennek meg a helyi tervekben. Térségünk több településén okoz gondot a megyei tervekben jellemzôen erdôgazdaságinak tervezett területek érvényesítése a településrendezési tervekben. Ott, ahol ma a település lakosságának jelentôs része mezôgazdasági termelésbôl él, még a vezetôk is nehezen tudják elfogadni, hogy a mûvelt területekbôl a távlatban erdôterületnek kell lennie. Különösen akkor nehéz elfogadtatni ezeket a terveket, amikor a mai pénzügyi és egyéb támogatási rendszerek nem támogatják még ezeket a változásokat. Az emberek féltik a jövôjüket. A tulajdonosok is kifogásolják, hogy a területükön a tervben erdô jelenik meg, hiszen ennek vonzata lehet a pályázatok elbírálásakor, a támogatások megítélésénél. Elég nehéz alátámasztani egy pályázatot, amely tervezett erdôterületen a mezôgazdálkodás fejlesztésére irányul. Schuchmann Péter: Amit felvetettél, azt sugallja, hogy erôteljesebb kapcsolatnak kellene lennie a területrendezési elhatározások – példádnál maradva: az erdôgazdálkodási térség kijelölése –, meg a támogatási rendszer között, amely ezek megvalósítását elôsegítheti. 6

Faragó Péter: Az OTrT felülvizsgálata során örömmel láttuk, hogy az FVM az erdôgazdasági térség lehatárolását szeretné összekapcsolni azzal az erdôtelepítési operatív programmal, amelyhez majd konkrét szabályok és pénzek kapcsolódnak. Tehát azok lehetnek az erdôtelepítés és gazdálkodás elsôsorban támogatandó területei, amelyeket az új OTrT törvény mint erdôgazdálkodásra elsôdlegesen alkalmas térségeket lehatárol. Körtvélyesi Csaba: Visszatérek a területrendezési tervek érvényesítésének lehetôségeire. Ezek problémáit ma még nem lehet teljes körûen értékelni. Kevés idô telt el a megyei tervek jóváhagyása óta, és kevés új településrendezési terv készült, amelyben már alkalmazni kellett a megyei terv elhatározásait. A települések érdekérvényesítési lehetôségei sem voltak azonosak a megyei tervek készítése és egyeztetése során. A nagyobb települések elôrelátásuknál és szakmai felkészültségüknél fogva már a megyei terv egyeztetése során elérték, hogy szerkezetfejlesztési javaslataik, a terület-felhasználás változásával is együtt járó fejlesztési elképzeléseik beépüljenek a megyei tervbe. Más települések fejlesztési tervei viszont kimaradtak. Ezek utólagos beillesztése esetenként problémát okoz. Tompai Géza: Az eddigiek is bizonyítják, hogy a területrendezési tervek és a településrendezési tervek kapcsolata nem teljesen konfliktusmentes. Már csak azért sem, mert a területrendezési tervek egyik sajátossága, hogy egy legitim világos jövôkép és értékrend érvényre juttatása érdekében korlátozzák a települések mozgásterét. Ugyanakkor a területrendezésnek is érdeke, hogy ezt a konfliktushelyzetet minimálisra csökkentse. Úgy gondolom, hogy ennek egyik módja az, ha a területrendezési terv csak azokkal a kérdésekkel foglalkozik, amelyek a térszerkezeti összefüggések, illetve a területek rendeltetésének alapvetô meghatározására, ennek érdekében keretszabályok megfogalmazására irányulnak. Óvakodik beépítési szabályok vagy más, a településrendezési terv szabályozási tervének kompetenciájába tartozó részletes szabályok meghatározásától. Faragó Péter: Miközben azt mondjuk, hogy hármas tervhierarchia van – az alapegységek az országos terv, a megyei tervek és a települési tervek –, tulajdonképpen csak kétszintû a szabályozás, mert a megyei területrendezési terv nem állapíthat meg FA L U V Á R O S R É G I Ó 2 0 0 7 / 2

K E R E K A S Z TA L - B E S Z É L G E T É S

az OTrT-t kiegészítô szabályokat. Így országosan kell jól megfogalmazni mindazokat a szabályokat, amelyeket települési szinten szeretnénk érvényesülni látni. Ez nagyon nehéz feladat.

M E G V Á LT O Z O T T A Z Á G A Z AT I M A G ATA RT Á S Schuchmann Péter: Mik a folyamatban lévô OTrT felülvizsgálat és módosítás legfontosabb elemei? Faragó Péter: Bár egyetértek Gerzanics Annamáriával abban, hogy egy terv elônyeinek és hátrányainak érvényesüléséhez idô kell, az Országos Területrendezési Terv mostani módosítása mégis indokoltnak és szükségesnek minôsíthetô. 2000 óta, amikor a most hatályos OTrT kidolgozása befejezôdött, nagyon sok olyan változás – közöttük szervezeti és törvényi változás – történt, amelyek együttesen indokolják a törvény felülvizsgálatát. A felülvizsgálat folyamatában mindenképpen pozitív, hogy az ágazati magatartás jelentôsen megváltozott. Míg korábban némi távolságtartás jellemezte az ágazatokat, a folyamatban lévô felülvizsgálat során jóval aktívabbak voltak, és egyre több ágazati javaslatot kívánnak az OTrT-n keresztül érvényesíteni. Ezért az ágazatok sokkal jobb elôkészítô anyagokat szolgáltattak most az OTrT-hez, mint korábban. Sôt, az OTrT felülvizsgálatához vadonatúj országos ágazati koncepciók is készültek, amelyek az ágazatok alapvetô mozgásirányát fogják meghatározni. Ilyen volt a közlekedésben a közúthálózat teljesen új koncepciója, a kerékpárút-hálózat új koncepciója és ilyen volt a térségi terület-felhasználásnak a most már egységes országos rendszerre kidolgozott koncepciója. Kiemelném, hogy a tájképvédelem, a kulturális örökség ma az OTrT része, az ásványbányászattal kapcsolatos övezetet sikerült a többi övezettel harmonizálva beilleszteni az OTrT-be. Úgy gondolom, hogy mindezek jelentôs elôrelépésnek számítanak. Maradtak természetesen most is elvarratlan szálak, amelyek az OTrT szempontjából elsôsorban az egységes országos energia- és vízgazdálkodási koncepciók hiányával függenek össze. Paksy Gábor: Az OTrT módosítása a területrendezés és a településrendezési tervezés kapcsolatára 2 0 0 7 / 2 FA L U V Á R O S R É G I Ó

vonatkozóan bevezet még egy új elemet, amit rendkívül fontosnak tartok, ez pedig az együtt tervezendô térségek lehatárolása. Véleményem szerint – az egyedi helyzetben lévô Balatont kivéve – ma még nehéz levonni következtetést arra, hogy ez a tervhierarchia, így, ahogy van, mûködôképes-e vagy sem. Szerintem nagyon alaposan meg kell vizsgálni, hogy optimális-e az a távolság, ami a megyei terv és a településtervezés között van. Mindenképpen szükséges volna bevezetni olyan tervezést, amelyben az együtt tervezendô térségek kiterjednek szinte minden településcsoportra és a kistérségekre, hiszen nehéz egy hálózatot a megyei tervbôl települési szintre transzformálni anélkül, hogy a környezetében ugyanezeket a változásokat végigvezetnénk. A Balaton abból a szempontból szerencsés, hogy ott olyan mélyre ment a tervezés, hogy ezt a koordinációt maga a Balaton-terv megoldotta. Máshol ez a kapcsolat hiányzik. Nagyon fontosnak tartom, hogy átgondolásra kerüljenek azok a javaslatok, amelyeket a szakma gyakorlóival együtt fogalmaz-

7

tunk meg a MUT-ban annak érdekében, hogy valóban egy rendszert képezzen az országnak, a nagytérségnek és a településnek a térbeli, fizikai, mûszaki tervezése.

TÚLTERV E Z E T T Ú T H Á L Ó Z AT Schuchmann Péter: Most ott folytatva, ahol Faragó Péter abbahagyta, szeretném Magó Erzsébettôl megkérdezni: milyen az ágazatok területi tervezése? Érvényesül-e a területi szemlélet az ágazatoknál? Milyen változás figyelhetô meg ebben a vonatkozásban? Magó Erzsébet: Véleményem szerint szükség lenne olyan kutatásra, amely áttekintené az ágazatok tervezési rendszerét, mert nagyon nagyok a különbségek. Teljes mértékben egyetértek Gerzanics Annamária azon állításával, hogy nem szabadna ötévente megváltoztatni a szabályokat, hiszen borulhat a rendszer. Ha egy téglát kiveszek a rendszerbôl, akkor a jog alkalmazójának jogbizonytalanságot hozok létre. Az ágazatok szemléletében azt érzem, hogy számukra még az ágazati koncepciók sem kötelezôek, hiszen zömüknél nem is kerül jóváhagyásra az ágazati koncepció. Ezért lehet az, hogy az ágazatoknál minden új vezetô módosítja a koncepciókat. Az OTrT tervezésénél a közlekedési ágazatnál van a legnagyobb változás, hiszen a tárca most szembesült azzal, hogy Magyarország az európai normákhoz képest jelentôsen „túltervezte” a gyorsforgalmi úthálózatát. A most készülô OTrT törvényben vissza kell vennünk ebbôl a hálózatból. A GKM-nél nagy problémának tartom, hogy a másik jelentôs szakterület, az energetika teljes passzivitást mutat a területi tervezés iránt. Magyarországnak nincs energiapolitikája, ezen belül nincs területi politikája sem. Információim szerint nyáron fogja a tárca az új energetikai politikát beterjeszteni. Ez azt jelenti, hogy mi – többek között ennek hiányában – nem tudunk olyan OTrT törvényt beterjeszteni a parlamenthez, amire azt mondhatjuk, hogy legalább öt évig nem kell módosítani. A környezetvédelmi tárca nagyon aktív, és ennek eredményeként nagyon erôs a területrendezési tervek védelmi szemlélete. Még a 2000-es évek elején sikerült megértetni a tárcával, hogy a természet- és 8

a környezetvédelemnek nagyon hatékony eszköze lehet a területrendezési terv. Csak elôny származik abból, ha a saját ágazati tervüket beemelik a területrendezési tervbe. Így került be a területrendezési tervekbe az országos ökológiai hálózat, ami európai viszonylatban is jelentôs. Ugyanezt érzékelem a környezetvédelmi területen is. Nagyon sok fontos felszíni és felszín alatti vízvédelmi szempont került érvényesítésre a területrendezési tervekben, és most az OTrT felülvizsgálata során már csak ezek területi lehatárolásának pontosítására van szükség. Az oktatási és kulturális tárca most nagyon aktívan közremûködik az OTrT tervezésében. Széles körûen támogatott, hogy a kulturális örökségvédelem szempontja hatékonyan érvényesüljön a területi tervezésben. Úgy érzem, hogy ma is az FVM a legpasszívabb. A tárcán belül ugyan óriási különbség van az Erdészeti Hivatal és a mezôgazdasági területekkel foglalkozó részlegek között. Az Erdészeti Hivatal megértette: számára is elônyös, ha korábban csak számszerûsített erdôfejlesztési elképzeléseik területileg is lehatárolásra kerülnek a területrendezési tervben. Mint erre Faragó Péter utalt, erre fog épülni a támogatási rendszer is. A mezôgazdasági vonalon nem látunk haladást. A tárca még mindig nem tudja kijelölni azokat a mezôgazdasági termôterületeket, amelyeket ki kéne vonni a mezôgazdasági termelésbôl, és semmiféle elôrelépést nem látok a termôterületek értékelésében sem. Még a gödöllôi egyetem által kifejlesztett értékelési módszer használatában sincs konszenzus.

EGYEZTETNI MÁR A SZÁNDÉK KELETKEZÉSEKOR Schuchmann Péter: Milyen a közlekedési tárca területi tervezése? Mit jelent számotokra a területrendezés mint lehetôség, mint kapcsolat? Molnár László Aurél: Egy kicsit hátrábbról kezdem a választ. Ahhoz, hogy területi tervezésrôl beszéljünk, ezt mûvelni lehessen, mindenek elôtt szükség van egy társadalmi jövôképre. A társadalomnak tudnia kell, hogy mit akar, mit vár el magától 20-30-50 év múlva. A kilencvenes években Magyarország még nem volt abban a helyzetben – és talán egyetérthetünk abban, hogy még ma sincs –, FA L U V Á R O S R É G I Ó 2 0 0 7 / 2

K E R E K A S Z TA L - B E S Z É L G E T É S

hogy néhány évtizedre elôre meg tudja határozni céljait. Ez nehezíti a hosszú távú tervezést. Ugyanakkor az egész problémakörnek van egy technikai oldala is: minden ágazatnak, minden településnek és a társadalom különbözô szintjeinek meg kell tanulnia a hosszú távú tervezés technikáját. Ez a tanulási folyamat tart, de még nyilván messze vagyunk a végétôl. A bizonytalanságok kihatnak a közlekedés tervezésére is. Azzal szoktam példálózni, hogy még az elsô magyar független kormánynak volt egy önálló közlekedési minisztere, akit Gróf Széchenyi Istvánnak hívtak, ma pedig van egy gazdasági és közlekedési tárcánk, és ezen belül van egy szakállamtitkár, akinek mellesleg még az energetika is a feladatkörébe tartozik. Mindeközben a mobilitás korát éljük, és az elmúlt évtizedekben a személygépkocsik száma több mint százszorosára nôtt. Sem a társadalom, sem a szakma nem mérte föl kellôen e változások következményeit. Amikor a kilencvenes évek elején a közlekedési tárca meghatározta feladatait, azt a célt tûzte ki, hogy 2000-re jusson el oda a magyar közlekedés – legalábbis a közúti közlekedés –, mint ahol akkor Nyugat-Európa tartott. Ebbôl a felzárkózásból a világon semmi nem lett. Beletelt tíz év, amíg eljutottunk oda, hogy a kormány meghirdetett egy gyorsforgalmi úthálózat-fejlesztési programot, ami akkor még messze nem volt részleteiben kidolgozva.

2 0 0 7 / 2 FA L U V Á R O S R É G I Ó

A térségi egyeztetések, az eredményes lobbitevékenység eredményeként a hálózatot számtalan új vonallal kellett bôvíteni. Ennek az lett a következménye, hogy Magyarország 3000 kilométer gyorsforgalmi utat tervez építeni a 30 000 kilométeres hagyományos hálózata mellé. Ebbôl adódik a túltervezés. Rendkívül nehéz a közlekedési hálózat egészét összehangolni. Elsô lépésben az unióhoz csatlakozott tíz országot kell rávennünk arra, hogy legyenek hajlandóak együttmûködni egy olyan gyorsforgalmi hálózat kialakításában, ami ezt a térséget mûködôképessé teszi. Az Európai Unió régebbi 15 országához képest ennek a térségnek a területe, lakossága mintegy 30%-ot tesz ki, a GDP-nk pedig mindössze 5%-ot. Ha azt akarjuk, hogy ez a térség felzárkózzon, akkor nem egyszerûen az egyes pontokat Brüsszellel vagy Párizzsal összekötô európai folyosókat kell megtervezni és megvalósítani, hanem egy olyan hálózatot is, amely a térséget önmagában is fejlôdôképessé teszi. Ebben kiemelkedô szerepe van a keletközép-európai belsô kapcsolatrendszer erôsítésének. Most van egy ilyen tervünk, az eredményének majd be kell épülnie az OTrT-be is. Az elmúlt hónapokban a Vátiban jelentôs munkát végeztünk az országon belüli kapcsolatok minôsítésében és fejlesztésében. Rájöttünk arra, hogy az ország teli van olyan periférikus térségekkel,

9

amelyeknek a közlekedése megoldatlan, ahol a közlekedés megoldásával részben bízni lehet az öngerjesztô gazdasági és társadalmi fejlôdésben. Mivel az autópálya megépítése önmagában nem fogja magával hozni a problémák megoldását, szükség van ehhez kapcsolódó gazdaságfejlesztési programokra is. Az országhatár mentén 2000 kilométeres körben fölmértük a területeket. Itt olyan perifériák vannak, amelyek az ország területének 25–30 százalékát is kitehetik. Ez nagyon nagy arány. Ha elmegy az ember egy ilyen ország széli kis faluba, és azt konstatálja, hogy légvonalban 20 kilométerre van Nagyváradtól, de nem tud oda elmenni csak 50 km-es kerülôvel, akkor rájön, hogy még korai a határok légiesítésérôl beszélni. Schuchmann Péter: Úgy látszik, hogy az a közlekedési hálózat, amely most beépül az OTrT módosításába, közel sem a „végleges” változat. Ez a bizonytalanság – véleményem szerint – nehezíti a megyei tervek szükségessé váló felülvizsgálatát. Másrészt az következik, hogy a területfejlesztésnek, a gazdaságfejlesztésnek, a területrendezésnek és a közlekedési hálózat tervezésének a jelenleginél sokkal hatékonyabban kell együtt dolgozni a közös célok megvalósításán. Áttérve a környezetvédelemre és természetvédelemre, mit jelent a területrendezés a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium számára, hogy alakítja ki a tárca a területi politikáját?

10

Duhay Gábor: Mi már a kezdetekkor felismertük a területrendezési tervezés jelentôségét. Ezért arra törekszünk, hogy minden területrendezési döntésben érvényesüljenek a természetvédelem szempontjai. Ehhez minden szakmai információt és értékelési segítséget megadunk. A szakterületek között ugyanis egymásra utaltság van. A területrendezési tervek akkor lesznek igazán jók és hatékonyak a területi folyamatok befolyásolásában, ha magukba foglalják az összes ágazati probléma megoldását. Ezért sajnáljuk, hogy ennyire csökkent a kiemelt térségek köre. Szívesen közremûködnénk a nemzeti parkok mint kiemelt térségek törvényi szintû területi szabályozásában, hiszen a helyi közösségekre ma még csak törvényi eszközökkel lehet igazából hatni. Természetesen lehetne itt arról is beszélni, hogy az országos érdeknek valahogy meg kéne jelennie a helyi önkormányzatok kasszájában, és akkor kívánatosabb lenne helyi szinten is a természetvédelem, de a témának ebben a részében nem vagyok kompetens. Döntéshozatali és tervezési rendszerünk is átgondolásra szorul. A jövô útja a területrendezési tervezésnél nem az, amit eddig megszoktunk: van egy döntés, kormányzati elhatározás vagy szándék, és ezt minden körülmények között végrehajtjuk. Megtervezzük, kiadjuk az engedélyeket, és min-

FA L U V Á R O S R É G I Ó 2 0 0 7 / 2

K E R E K A S Z TA L - B E S Z É L G E T É S

denki alkalmazkodik a döntéshez. Ma rengeteg egyeztetésre van szükség már a döntés elôtt. Olyan szintû egyeztetések szükségesek a gondolat megszületésétôl kezdve, amelyek eredményeként kiderül, hogy az adott létesítmény megvalósítható-e ott, ahol szûkebb mûszaki szemlélettel nézve a legkedvezôbb lenne. Ma már annyiféle elôírásnak kell eleget tenni, a hazaiaktól egészen az uniós jogszabályokig vagy irányelvekig, hogy én mindig azt mondom, ha tervezôvel találkozom, hogy már a szándék keletkezésekor kezdjünk el egyeztetni az ügyrôl, és ne erôltessük idô elôtt a hatósági eljárást, mert ha ott nemet mondanak, kezdôdhet elölrôl a tervezés és az elôkészítô eljárás. A területi tervezési rendszernek is van egy tehetetlensége, hiszen azzal, hogy törvénnyel hagyunk jóvá, ahhoz idô kell. Sok idô és komoly megfontoltság szükséges egy jó terv kidolgozásához, majd különösen sok idô szükséges addig, amíg a tervi elhatározások lebontódnak a település szintjére. Számtalan esetben találkozunk azzal, hogy a településeken felmerül egy új ötlet, fejlesztési javaslat, amit nem tud kezelni a rendszer. Építészekkel is elôfordul, hogy látványos nagyberuházásokra nagyon jó építészeti terveket készítenek, de az egyeztetés során kiderül, hogy azok nincsenek összhangban a területrendezési tervvel. Jó, jó mondják az építészek, lehet, hogy nincsenek, hát majd alakítani kell a területrendezési terven valamit, hogy ne akadályozza ennek a kiváló tervnek a megvalósulását. Biztos vagyok benne, hogy mindenütt el kéne érni a jogkövetô magatartást, ami ma Magyarországon gyakran hiányzik. Addig, amíg ez kialakul, úgy gondolom, nagyon jó, hogy van némi tehetetlensége ennek a rendszernek, hiszen van mihez alkalmazkodni. Ez kiszámítható. Ha valaki ezt tudomásul veszi, akkor nem is fog bonyodalmakba keveredni, hiszen ehhez a rendszerhez lehet és kell alkalmazkodnia. Ahhoz is idô kell, hogy a hatósági rendszer vagy akár az állampolgár magáévá tegyen egy-egy jogszabályt, szabályozást. Ezért is érzem úgy, hogy feltétlenül szükség van viszonylagos állandóságra a jogszabályok terén. A gyorsforgalmi utakkal kapcsolatban tennék egy megjegyzést. Problémás volt számunkra, hogy egy kormányzati szándékból kiinduló gyorsforgalmi úthálózatot próbáltak „lenyomni a természetvédelem torkán”. Végül nem egészen sikeredett a 2 0 0 7 / 2 FA L U V Á R O S R É G I Ó

dolog, de a szándék az érzôdik a jelenlegi jogszabályi háttérben, hogy másról ne beszéljek, mint a gyorsforgalmi úthálózatról szóló törvényrôl. A gyakorlat is azt mutatja, hogy nem lehet a minisztériumok szintjén megoldani az összes engedélyezési és egyéb problémát. Szakterületünkkel kapcsolatban még egy változásra hívom fel a figyelmet. Megjelent a biológiai aktivitásérték számításáról szóló miniszteri rendelet. Azt a szándékot erôsíti, hogy ôrizzük meg a zöldfelületeket. A zöldfelületek rovására most már csak a kiegyenlítés biztosításával lehet a településeken a beépítésre szánt területeket növelni.

A T E RV E Z É S É S A P R O G R A M O Z Á S ÚJ IDÔSZAKA Schuchmann Péter: Ez a gondolat már átvezet a tájtervezés területére. Milyen a tájrendezés helyzete, milyenek a lehetôségei a területrendezési tervezésen belül? Az Európai Unió követelményei figyelembevételével milyen irányba halad a területi tervezés? Dr. Kollányi László: A területi tervezés nagy változás elôtt áll. Kétféle mód van a tervi elhatározások elfogadtatására és érvényesítésére. Vagy korlátozó eszközöket alkalmazunk, vagy ösztönzôk segítségével próbáljuk meg támogatni céljaink megvalósulását. Eddig meghatározóak voltak a korlátozó eszközök, de meggyôzôdésem, hogy a jövôben az ösztönzô jelleg fog erôsödni. A tervezés és a programozás új idôszakát éljük. Az uniós csatlakozás utáni idôszakban különbözô – korábban nem ismert tematikájú – fejlesztési koncepciók és programok készültek és készülnek. A területrendezésnek is elôbb-utóbb illeszkednie kell ezekhez, ha másban nem, akkor tervezési idôszakban, annak érdekében, hogy a fejlesztési és rendezési eszközök meghatározása összehangoltan és párhuzamosan történjen. A tervezést érintô új jogszabályok is jelentek meg Magyarországon. Ilyen a stratégiai környezeti vizsgálatról szóló, amely kötelezôvé vált a területrendezési tervek készítésénél is. Ez nem elsôsorban új tervezési dokumentum, hanem az oda-vissza történô iteráló jellegû, a környezeti szempontokat még hatékonyabban érvényesítô „részvételi tervezés” új eszköze. Az a szemlélet, amely ebben 11

érvényesül, véleményem szerint meg fogja változtatni a tervezést. A tervezés egészének metodikája is változásban van. A stratégiai tervezéshez kapcsolódóan az EUban az úgynevezett DPSI rendszert használják: különbözô tényezôk, hatások számbavétele, a visszahatások, visszacsatolások után a terv, annak meghatározása, hogy hol, min és mit kell módosítani a célt szolgáló beavatkozások meghatározása során. A végén az indikátorokat, a monitoring-rendszert is be kell rendszerbe. Az egész uniós programozás ezekre az alapelvekre épül. Mi ezt még a területi tervezésben nem használjuk, de a környezeti vizsgálatoknál már igen. Fogalmazódtak már meg javaslatok arra is, hogy milyen tájindikátorokat, területindikátorokat lehetne alkalmazni, például az OTrT hatásainak becslésére, a változások nyomon követésére. Ezek olyan új dolgok, amelyek elôbbutóbb meg fogják változtatni a tervezést. A fenntarthatóság követelménye sem hatotta még át a területi tervezési rendszerünket. Pedig ahol nem tudjuk, hogy hosszú távon pontosan mit akarunk elérni, ott legalább annyit kell biztosítani, hogy a rendszer fenntartható maradjon. A göteborgi elveknek a hazai fenntarthatósági stratégiába is be kell épülniük. Az európai tájegyezmény magyarországi érvényesítéséhez szükséges eszközök sincsenek még kidolgozva. Ebbôl a szempontból elmondhatjuk viszont, hogy már a most hatályos OTrT szellemiségében és eszközeiben megelôzte korát (és az Európai Tájvédelmi Egyezmény magyarországi ratifikálását), ugyanis a törvény biztosítja a tájképvédelmi területek differenciált kezelését. Táji szempontból még sok adósságunk van. Hiányoznak a tájkarakter-területek európai összehasonlítási rendszerben is helytálló lehatárolásai, a tájképvédelem, illetve a tájalakítás hatékony gyakorlati eszközei. Ezek hozzájárulhatnak majd a területi tervezés szakmai megalapozottsága növeléséhez is.

JÖVÔKÉPEK Schuchmann Péter: Befejezésül engedjetek meg egy körkérdést. Véleményetek szerint milyen lesz a területrendezés helyzete tíz év múlva? Milyen változtatások szükségesek ahhoz, hogy a területrendezés hatékonysága növekedjen? 12

Tompai Géza: Tíz évvel ezelôtt nem voltam biztos abban, hogy tíz év múlva is lesz még területrendezés. Most ki merem mondani: biztos, hogy tíz év múlva is lesz, és ez fontos változás. Amikor megszületett a területfejlesztésrôl és területrendezésrôl szóló törvény, egy erôteljes csecsemôt hozott létre: ez volt a területfejlesztés, és egy vézna, koraszülött gyermeket produkált, ez volt a területrendezés. Az elmúlt tíz év alatt a munkánk arra irányult, hogy ebbôl a koraszülöttbôl egy életképes, erôsödô, fejlôdôképes gyereket formáljunk. A területrendezés megerôsödött, a jogszabályi támogatottsága biztosított, intézményrendszere kiépülôben, gyakorlata alakulóban van. Elfogadottsága erôsödik. Nagyon nagy erô a jogszabályi támogatottság. Mivel ezeket a jogszabályokat folyamatosan alakítjuk, tökéletesítjük, növekszik hatékonyságuk, ezért nem tartom valószínûnek, hogy megszüntessék. Úgy gondolom, hogy erôsödni fog a fejlesztési típusú tervezéssel való kapcsolat, de ez a kapcsolat már egyenrangú vagy közel egyenrangú feleknek a párbeszéde lesz, mivel a fejlesztési szakterület is rá fog ébredni arra, hogy milyen komoly támogatottságot kaphat az országos területpolitika érvényesítése érdekében a területrendezéstôl. Magó Erzsébet: Remélem, hogy a területrendezés a következô tíz évben is megôrzi koordinatív szerepét. Ennek az a feltétele, hogy a továbbiakban is jogszabályként mûködjön. Várhatóan át fognak alakulni a tervezési rendszer szintjei. A közigazgatási rendszer átalakítását követôen várható, hogy a megyei terv megszûnik. A középszinten ki kell dolgoznunk a regionális területrendezési szint mûködésének feltételeit. Erôsíteni kell a kistérségi tervezést is. Azt gondolom, hogy ez a tervfajta inkább a területrendezési tervhez lesz közelebb, mint a településrendezésihez. Körtvélyesi Csaba: Abban reménykedem, hogy a területrendezés körében megfogalmazott céljainkat meg lehet és meg is tudjuk valósítani. Ehhez azonban a területrendezés, a területfejlesztés, a településtervezés és az ágazati tervezés teljes összhangja szükséges, valamint az, hogy rendezési céljainkkal összehangolt támogató, ösztönzô területfejlesztési csomagok kerüljenek kidolgozásra és érvényesítésre annak érdekében, hogy a tervezésben megfogalmazott jövôképek meg is valósuljanak. FA L U V Á R O S R É G I Ó 2 0 0 7 / 2

K E R E K A S Z TA L - B E S Z É L G E T É S

Molnár László Aurél: Én abban hiszek, hogy az a tanulási folyamat, amirôl az elôbb beszéltem, társadalmi tanulási folyamattá szélesíthetô. A spontaneitás visszaszorul, csökkennek azoknak az egyéni kezdeményezéseknek a lehetôségei, amelyek szembe mennek az össztársadalmi érdekkel. Ehelyett egyfajta tudatosság és közösségi magatartás fog megerôsödni, aminek eredményeképpen a kisebb-nagyobb közösségek és a társadalom ebben a formában tud együttmûködni, és kevesebb lesz a konfliktus. Faragó Péter: Úgy gondolom, hogy tíz év múlva ugyanebben a teremben, ugyanebben a körben ugyanezekrôl fogunk vitatkozni. De én már nem tíz év múlva, hanem öt év múlva azt szeretném, hogy a következô Országos Területfejlesztési Koncepció és Országos Területrendezési Terv felülvizsgálatát együtt kezdenénk el azonos elvek alapján. Próbáljuk minél hamarabb közelíteni ezt a kétfajta tevékenységet, mert úgy érzem, hogy az mindkettô számára hasznos lenne. Paksy Gábor: Tíz év alatt jelentôsen fejlôdni fog a környezeti kultúra Magyarországon, és ennek hatása lesz a tervezésre is. Le fog tisztulni, hogy melyek azok a környezetalakítással és a folyamatok befolyásolásával kapcsolatos kérdések, amelyeket mindenképpen országosan és törvényben kell szabályozni, és melyeket lehet egy térség 2 0 0 7 / 2 FA L U V Á R O S R É G I Ó

önkormányzatára és az ott élôk civil szervezeteire bízni, hogy ôk vigyázzanak arra a térségre, és okosan gazdálkodjanak vele. Országos szinten bizonyosan kevesebb kérdéssel, de határozottabban kell foglalkozni. Jó volna elérni, hogy a területrendezést ne csak egy ágazat szaktevékenységének tekintsék, hanem a kormányzat egésze ügyének. Legyen a területrendezési terv valamennyi tárca közös dokumentuma! A területrendezés tehát nemcsak átveszi mindazt, amit egy-egy ágazat gondol, hanem közösen állítják elô azt a tervet, amelynek érvényesülését minden ágazat a saját eszközeivel segíti. Hiszem, hogy kialakul a területi folyamatok monitorozása és állandó értékelése. Ennek eredményeként nem marad ciklikus tevékenység a tervezés, és lehetôség lesz mindenkor idôben megtenni a szükséges beavatkozásokat. Duhay Gábor: Meggyôzôdésem, hogy fel fognak értékelôdni a településeken és azok közvetlen környezetében a zöldfelületek, a természeti területek. Ha csak a klímaváltozás lehetséges következményeit nézzük, világossá válik számunkra, hogy a természethez kell közelítenünk, hiszen nagyon elrugaszkodtunk tôle. Bízom benne, hogy tíz év alatt a jogkövetô magatartásban is eljutunk legalább arra a szintre, ahol ma vannak a mértékadó nyugat-európai országok. Ha ez így lesz, akkor fokozatosan csökkenthetôk a direkt 13

beavatkozást igénylô jogi szabályozások, hiszen mind többen fogják elismerni annak a jelentôségét, hogy sokkal könnyebben élünk, ha mindenki az elôírásoknak, jogszabályoknak, terveknek megfelelôen él és dolgozik. Dr. Kollányi László: A házépítés analógiájával élve fontosnak tartom, hogy ez a „ház”, ami a területi tervezés, ami készül és épül, egységes egész legyen. Ne fordulhasson elô, hogy a ház megépülte után a vezetékek kívül vannak a falon, azért, mert összehangolatlanul folyt a tervezés. Ne kelljen részeket lebontani a házból, mert engedély nélkül vagy nem megfelelô szabványok szerint épült. Mindenki vehessen részt a ház tervezésében: aki lakik benne, aki tervezi, az építész, a közmûves, a szomszédok, de úgy, hogy figyelnek egymás érdekeire és kezelik a konfliktusokat. Az elkészülô „ház” illeszkedjen a környezetébe. Ennek elengedhetetlen feltétele, hogy a tájrendezés, a környezet alakítása kapjon megfelelô hangsúlyt és szerepet a tervezésben. Körmendy Imre: Az én jövôképem szerint a mai, túlzottan atomizált települési rendszer átalakul, a települési önkormányzatok száma nem szaporodik, hanem csökken. A középszint pedig – akár megye, akár régió – megerôsödik, és képes lesz betölteni a települések közötti összehangoló és szabályozó feladatát. Ezen túlmenôen számos feladat megoldása vár ránk. Az, hogy a területrendezés és a településrendezési tervezés között ma nincsenek nagy konfliktusok, részben annak is a függvénye, hogy a területrendezés milyen közérdekû kötöttségeket akar és tud jelenleg vállalni. Nagyon sok feladat van még az össztársadalmi, országos, a térségi és a települési érdekek, valamint a magánérdekek összehangolásában. Nagyon sokan vannak, akik még állampolgári jogként fogják föl, hogy ott és azt építenek, ahol és amit akarnak. Nem látok egyértelmû pozitív változást még sem a

14

fenntarthatóság, sem a települések kompaktságának biztosításában. Nincsenek még részleteiben kidolgozva mindennek a szakmai kritériumai sem. Nincs kellôen szabályozva az sem, hogy minden olyan esetben, amelyben országos érdekbôl válik szükségessé egy területrendezési vagy egy településrendezési terv konkrét tartalommal és idôre való elkészítése, például a Vásárhelyi-terv elôkészítése és megvalósítása során, azt az ország – a gyorsforgalmi utak elôkészítésénél meghatározotthoz hasonlóan – anyagilag is támogassa. Dr. Gerzanics Annamária: Biztos vagyok benne – és ebben egyetértek az elôttem szólókkal – hogy a fejlesztési típusú kapcsolataink erôsödni fognak. A területrendezési tervek köszönô viszonyban lesznek a fejlesztési típusú tervekkel. Az OTK-t és az OTrT-t együtt fogjuk tervezni. Kistérségi és regionális terveink lesznek, ki fogunk lépni a mai tervezési rendszerbôl. Lesznek eszközeink, amelyekkel be tudjuk mutatni a tervezett beavatkozások hatásait a térségek fejlôdésére, a területi potenciálok alakulására, illetve a környezet állapotának változására. Leginkább abban hiszek, hogy erôsödni fog a társadalmi tanulási folyamat. Nem csak a többismeretlenes „egyenletek” megoldását tanuljuk meg együtt, hanem a mások szempontjainak figyelembevételét is ezeknek a nagyon bonyolult térbeli, társadalmi, gazdasági és környezeti konfliktusoknak a megoldása során. Bízom benne, hogy eredményeink révén ebben az új tervezési folyamatban nagyobb lesz a területrendezés mozgástere. Schuchmann Péter: Mindehhez – véleményem szerint – sokirányú kutatás, tervezésfejlesztési, metodikai tervezômunka, jól elôkészített törvényhozás, továbbá a területi tervezôszakma valamennyi részvevôjének akarata és szoros együttmûködése szükséges. Schuchmann Péter

FA L U V Á R O S R É G I Ó 2 0 0 7 / 2

T E R Ü L E T R E N D E Z É S I T E RV E Z É S

Második generációs tervek Bevezetô gondolatok

Hét év telt el azóta, hogy az Országgyûlés törvénnyel elfogadta a Balaton Kiemelt Üdülôkörzet Területrendezési Tervét. Azt követôen még két nagyjelentôségû területrendezési tervet: 2003-ban az Országos Területrendezési Tervet, 2005-ben a Budapesti Agglomeráció Területrendezési Tervét fogadták el. Ezek a tervek eredeti szándékuk szerint hosszú távra, sôt bizonyos elemeiket tekintve nagy távlatra készülnek, ennek ellenére mégis napirenden van közülük kettônek, az úgynevezett Balaton-tervnek és az országos tervnek a felülvizsgálata. A viszonylag rövid idôn belül szükségessé vált felülvizsgálatot az idôközben bekövetkezett változások követésének igénye mellett az is indokolta, hogy e tervek elfogadásával olyan törvények születtek, amelyek újszerûek és szokatlanok voltak a magyar területfejlesztési politika eszköztárában. Készítésüknek és alkalmazásuknak nem voltak elôzményeik; mind a tervezôk, mind a témával foglalkozó köztisztviselôk kitaposatlan úton jártak.

Az eltelt évekre visszatekintve megállapíthatjuk, hogy a területrendezési tervek, illetve az azokat jóváhagyó törvények stabilan beépültek a jogrendbe, felülvizsgálatuk során a szükségességük és céljaik nem kérdôjelezôdtek meg. Hozzáigazításuk a változó körülményekhez pedig természetes igény minden terv, minden jogszabály esetén. A kérdés legfeljebb az lehet, hogy milyen gyakorisággal kell a tervekhez hozzányúlni. Általános szabályként kimondhatjuk azt, hogy minél ritkábban kell a területrendezési terveket módosítani, annál jobb, hiszen területfelhasználási szabályaik, távlati térszerkezeti elhatározásaik így válnak kiszámíthatóvá a befektetôk, az önkormányzatok és a településrendezési tervek közvetítésével az állampolgárok számára egyaránt. E tekintetben a most folyamatban lévô felülvizsgálatokat az optimálishoz mérten korainak, a fentebb említett, valamint a következôkben kifejtett okok miatt ugyanakkor mégis szükségesnek kell minôsítenünk. Az Országos Területrendezési Terv esetében a felülvizsgálat legfontosabb indokai a következôk:
Lényeges változások történtek az ország térszerkezetét döntôen meghatározó távlati vasúti- és közúti hálózatban, részben a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium megváltozott koncepciója következtében, részben amiatt, hogy regionális kezdeményezésekre új elgondolások születtek az 2 0 0 7 / 2 FA L U V Á R O S R É G I Ó

Európát észak-déli irányban átszelô és Magyarországot is érintô közlekedési folyosók kialakítására. A területrendezési tervezôk úgymond „hozott anyagból dolgoznak”, ami annak a törvényi elôírásnak konyhanyelvre való lefordításra, amely szerint az érintett minisztereknek közre kell mûködniük a területrendezési tervek készítésében. Ez azt is jelenti egyúttal, hogy amennyiben változás történik az ágazati koncepcióban, annak kihatása van a területrendezési tervre. Más kérdés, hogy a partner minisztériumokkal közösen kialakított és a különbözô ágazatok között összehangolt térszerkezeti koncepcióban csak közös munkával, a területrendezési terv felülvizsgálatának keretében szabad változtatásokat végrehajtani.
Az elmúlt idôszakban új övezeteket és terület-felhasználási szabályokat dolgoztak ki, például a kulturális örökségünk országos jelentôségû elemeinek, valamint a nemzetgazdaság számára alapvetôen fontos ásványi nyersanyag-lelôhelyeknek a védelme érdekében. Példaként említhetô még a szélerômûvek telepítésére alkalmas területek kiválasztásában segítséget jelentô övezet kijelölése. Az említett övezetek egy részével az Országos Területrendezési Terv egyoldalúságát szeretnénk oldani, mivel a jelenleg érvényes országos tervben túlsúlyban vannak a környezet- és természetvédelem érdekeit szolgáló elôírások és hiányoznak, 15

vagy alig fellelhetôek a termelést, beruházást, egy szóval a fejlesztést lehetôvé tevô szabályok.
Az Országos Területrendezési Terv 2003-as elfogadását követôen felgyorsult a megyei területrendezési tervek készítése. Ennek során – a részletesebb tervezés eredményeképpen – pontosabbá vált az országos terv területfelhasználási és övezeti rendszere, továbbá több olyan koncepcionális javaslat is született, amely megfontolásra érdemes. A felülvizsgálat lehetôséget teremt mindezek visszavezetésére az országos tervbe. Ezen túl meg kell felelni törvényi elôírásnak is, miszerint az Országos Területrendezési Tervet ötévenként felül kell vizsgálni. A felülvizsgálat ütemezése szerint a módosított Országos Területrendezési Terv 2008-ban az országgyûlés elé kerülhet. A Balaton Kiemelt Üdülôkörzet Területrendezési Tervének fontosabb módosításai már az elmúlt években megtörténtek. A változtatások részben szigorítottak, részben könnyítettek a törvény eredeti elôírásain. Az úgynevezett vízpart-rehabilitációs tanulmánytervekkel összefüggô alkotmánybírósági beadvány folyományaként az Alkotmánybíróság – a beadványt készítôk eredeti szándéka ellenére – bizonyos értelemben szigorított a törvényen, mert szûkítette a végrehajtásában szerepet játszó hatóságok mérlegelési jogát. Más oldalról viszont – befektetôi csoportok önálló kezdeményezésére – növekedtek a kempingek beépítési lehetôségei, amellyel lehetôvé vált a téli-nyári kihasználtságot növelô, magasabb szolgáltatási színvonalat nyújtó épületek létesítése. Az egyedi módosítások mellett azonban most kerül sor elôször a Balaton-terv átfogó felülvizsgálatára. Nem vált szükségessé a törvény alapvetô átdolgozása, mivel a terv többszörösen összetett, differenciált övezeti- és szabályrendszere megállta a helyét, az érintett önkormányzatok és államigazgatási szervek megismerték és alkalmazzák azt. A felülvizsgálat alapvetôen a terv finomítására, a szükséges korrekciók átvezetésére irányul, amelyeket a következô változások indokolnak:  Az országos szintû távlati közlekedési hálózatok és övezeti rendszer változásai értelemszerûen kihatnak a Balaton Kiemelt Üdülôkörzet területére is.  A megyei területrendezési tervek és az országos terv viszonyában említett visszacsatoláshoz hasonló folyamat itt is lejátszódott. A kiemelt üdülôkörzetbe tartozó településeknek saját rendezési ter16

veiket hozzá kellett igazítaniuk a Balaton-tervhez, továbbá ennek során figyelembe kellett venniük a már említett vízpart-rehabilitációs tanulmányterveket is. A részletesebb (településrendezési terv mélységû) tervezések eredményeképpen pontosabbá vált a Balaton-terv övezeti rendszere, amelynek visszavezetésére most kerülhet sor.  Több önkormányzatnak van olyan igénye, hogy a település közigazgatási területével csatlakozhasson a Balaton Kiemelt Üdülôkörzet területéhez. A kérdés eldöntéséhez szükséges szakmai elemzések és vizsgálatok elkészültek, így megváltozhat a terv területi hatálya. Az Országos Területrendezési Terv és a Balaton Kiemelt Üdülôkörzet Területrendezési Terve együttes felülvizsgálata lehetôséget ad arra, hogy maradék nélkül összehangolhatók legyenek az országos szintû és a Balaton környékét érintô elhatározások. A két terv idôben elkülönült készítése és elfogadása miatt erre korábban nem volt lehetôség, pontosabban a két terv összhangja jogi megoldással úgy volt biztosítható, hogy a késôbb készült Országos Területrendezési Terv „tiszteletben tartotta” a Balatontervet és nem terjedt ki annak területére. (A Budapesti Agglomeráció Területrendezési Terve már az országos terv részletesebb kiegészítôjeként értelmezhetô.) Az országos terv és a Balaton-terv eltérô szabályozási és övezeti rendszerrel rendelkezik, ezért ezek összehangolása nem egyszerû feladat. Ennek során a Balaton-tervbe – értékei megtartása mellett – át kell venni minden olyan országos övezetet, amely már ismert, vagy újonnan meghatározásra kerül a hozzájuk tartozó szabályozási elôírással együtt, valamint a tervet elfogadó törvény szerkezetét is az országos tervet elfogadó törvényhez kell igazítani. Ezzel a megoldással megszüntethetô az az állapot, hogy jelenleg az Országos Területrendezési Terv területi hatálya nem terjed ki a Balaton Kiemelt Üdülôkörzet területére, és helyreállítható a területrendezési tervek jogszabályban elôírt és szakmai értelemben is természetes hierarchiája e térség vonatkozásában. Dr. Tompai Géza fôosztályvezetô ÖTM Területrendezési és Településügyi Fôosztály, Budapest FA L U V Á R O S R É G I Ó 2 0 0 7 / 2

T E R Ü L E T R E N D E Z É S I T E RV E Z É S

Honnan indultunk és meddig jutottunk? A területrendezésrôl az Országos Területrendezési Terv felülvizsgálata kapcsán Regionális (területi, térségi, területrendezési – mindig az éppen aktuális elnevezés szerinti) tervezôként évtizedek óta vagyok résztvevôje, az utóbbi idôszakban némiképp alakítója is a területi (területrendezési) tervezést megalapozó és gyakorlati tervezési folyamatoknak. Ennyi idô alatt rengeteg tapasztalat gyûlt össze és számos megoldandó szakmai probléma merült fel, amelyeknek egy része mostanában, az Országos Területrendezési Terv felülvizsgálata idején újra jelentkezett. Ezek közül szeretnék most néhányat – támaszkodva dr. Körmendi Klárának egy közös munkánk során készített visszatekintésére – rövid k ronologikus keretbe ágyazva, önkényesen kiragadva felvillantani.

Nyilvánvalóan nem tudatos elhatározásból és szervezett formában, de a területi tervezés elôfutárainak tekinthetô elsô dokumentumok kidolgozása zömében a két világháborút lezáró folyamatokhoz kapcsolódik. Elkészítésük Teleki Pál nevéhez köthetô, így az 1919-es trianoni béketárgyalásokra kidolgozott Magyarország gazdasági térképekben címû kiadvány, vagy a második világháborút befejezô béketárgyalások érdekében készíttetett Közép-Európa Atlasz.

A T E R Ü L E T I T E RV E Z É S K E Z D E T E I A területi tervezés szervezett formában azonban csak a második világháború után kezdôdött, amiben nagy szerepet játszott a város és vidék összefüggéseinek felismerése, azok városrendezési tervekben való megjelenítése, valamint a nagy nehézipari beruházások (a Dunai Vasmû és az új város, Komló stb.) programjainak és egyes kiemelt térségek regionális tervmunkáinak (Zagyva-völgy, Borsodi térség, Baranyai térség stb.) elkészítési igénye. 1949-ben alakult önálló intézetté a Területrendezési Intézet (Terint), szervezôdtek a nagy állami tervezôirodák (Váti, Buváti), majd fokozatosan megalakult a többi vidéki tervezôiroda is. 2 0 0 7 / 2 FA L U V Á R O S R É G I Ó

A város- és községrendezés szabályozásáról szóló 1955. évi 36. törvényerejû rendelet meghatározta a város- és községrendezés rendszerét és már részletesebben foglalkozott a regionalitás kérdésével. Az ország településhálózata fejlesztésének irányítását egy kormányrendelet – a 14/1955. (II. 3.) számú – az 1954-ben alakult Városés Községgazdálkodási Minisztérium hatáskörébe utalta, majd ez a hatáskör az Építésügyi Minisztériumra szállt át. Az évtized második felében – jellemzôen 1958-tól – egyre több regionális terv készült. Ebben az idôszakban jelent meg az 1022/1963 (IX. 21.) számú kormányhatározat a regionális tervezés rendszerérôl, amely meghatározta a tervek fajtáit, a tervek készítésének és jóváhagyásának rendjét és végrehajtását, valamint a regionális terveknek a népgazdasági tervekkel való kapcsolatát. E határozattal kiemelt jelentôséget kapott a regionális tervezés. Az 1963-as jogszabály szakmai mondanivalója sok tekintetben ma is megállná a helyét, fôbb rendelkezései tartalmilag jelentôs mértékben összecsengenek, illetve a mai viszonyokba ágyazottan ugyanazon fô célokat szolgálták, mint az 1996. évi XXI. törvény a területfejlesztésrôl és területrendezésrôl és az ahhoz kapcsolódó kiegészítô jogszabályok rendelkezései. Egy jelentôs területen – a mai állapotokat tekintve irigylésre méltó módon 17

– szakmailag túl is lépett a jelenlegi szabályozáson, amennyiben elôírta, hogy a Magyar Tudományos Akadémia rendszeresen foglalkozzék a regionális tervezés tudományos vonatkozású kérdéseinek vizsgálatával és a szükséges kutatási feladatok összehangolásával. A mai területi tervezés (értsd alatta a területrendezést és a területfejlesztést) egyik legnagyobb problémája éppen az autentikus, független tudományos kutatási háttér és koncepció hiánya, ami pedig alapvetô feltétele lenne mindenfajta tudatos elôrelépésnek, a kétféle tervezés kapcsolati rendszerének ma már evidens módon elvárt közelítésének. A napjainkban éppen felülvizsgálat alatt álló Balaton-terv elsô változatát 1963-ban hagyta jóvá a kormány A Balaton üdülôterület regionális rendezési terve címmel, majd következett a Dunakanyar térsége, de ezeken kívül is több üdülôkörzetre dolgoztak még ki terveket. Az 1960-as évek elején elkészült az ország egészét átfogó településhálózat-fejlesztési keretterv, majd tanulmányterv, melynek célja elsôsorban az volt, hogy orientálja az érdekelt szerveket a beruházások elhelyezésében. 1970-re pedig kidolgozták az Országos Településhálózat-fejlesztési Koncepciót, amelyet a területi és ágazati szervekkel való egyeztetést követôen, a területfejlesztési irányelvekkel együtt, 1971-ben hagyott jóvá a kormány. Aktuális párhuzam, hogy napjainkban újra napirenden van az országos településhálózatfejlesztés szakmai koncepciójának elôkészítése. Elôkészítô anyaga szerint ez azért indokolt, mert a jelenlegi országos folyamatok szükségessé teszik, hogy az európai törekvésekkel összhangban a településeken zajló folyamatokat, fejlesztéseket, szolgáltatásokat, a települések közötti kapcsolatokat – különös tekintettel a városok egymás közötti, valamint a város és vidéke viszonyrendszerre – orientáló, a településhálózat távlatait meghatározó országos dokumentum jöjjön létre, amely támpontot ad a kormányzati és önkormányzati politikák alakításához. A mai napig is tartó „területfejlesztés – területrendezés: együtt, vagy külön” polémia fôhatósági szinten a hetvenes évek fordulóján kezdett el kulminálni, amikor is az ÉVM-ben a szakmai irányítás kettévált: Területfejlesztési fôosztályra és Területrendezési fôosztályra. 18

A HETVENES ÉVEK SIKERES TÖREKVÉSEI A területi tervezés felfelé ívelô korszakában sorra készültek és nyertek kormány szintû jóváhagyást a különbözô üdülôterületi tervek (Mátra-Bükk, Ráckevei Duna). A Balaton és a Velencei-tó térségére elkészültek a központi fejlesztési programok (a Velencei-tóra már 1969-ben), a fejlesztések koordinálására pedig tárcaközi bizottságok alakultak. A hosszú- és középtávú népgazdasági tervek megalapozása érdekében, de településfejlesztési megfontolásból is olyan munkák készültek a Vátiban, mint az aprófalvak, tanyák fejlesztése vagy a falusi-tanyasi lakosság életkörülményeinek javítása. Ezek eredményeként látott napvilágot a 7/1975. (VI. 9.) sz. ÉVM rendelet a tanyás területek egyes építési munkáiról, megkülönböztetve a tartósan fennmaradó és tartósan fenn nem maradó tanyás térségeket. (Az elmúlt években újra terítékre került a tervezésben a tanyás térségek problematikája, de az elôzményekhez mérten csökkentett tartalommal és területi kitekintéssel. A kidolgozott térszerkezeti tanulmányterv a Homokhátság tanyavilágára koncentrálva a fô szempontként kiemelt energia- és közlekedési infrastruktúra mellett a terület-felhasználás mozaikos rendszerére ad kistérségenként javaslatot.) Az évtized közepe táján (1974-ben) visszaállt az eredeti szervezeti rend, az ÉVM-ben az addig két önálló fôosztály egyesítésével létrejött a Területrendezési és -fejlesztési fôosztály. Az évtized elején markánsan megjelenô fejlesztés-rendezés azonban változatlanul fennmarad kettôs jellegével, s él tovább mind a mai napig, mint cél és eszköz. A szinte állandó feladatot adó határ menti tervezés mellett nagyobb súllyal jelentek meg mind a tervezésben, mind a kutatásban az agglomerációkkal, az urbanizációval kapcsolatos témák. További, napjainkig ható jelentôségû tervezési munka volt az ENSZ által anyagilag és módszertanilag is támogatott termálprogram kidolgozása. Ez sokak számára a területi tervezés egyik sikeres mintapéldája, ahol egy munkán belül békés harmóniában sikerült megteremteni a fejlesztés és rendezés összhangját, az egész országra kiterjedô távlati fejlesztési koncepciótól kezdve, annak középtávú lebontásán keresztül az egyes termálfürdôk konkrét elrendezési mintatervéig. (A termálvízkincs integFA L U V Á R O S R É G I Ó 2 0 0 7 / 2

T E R Ü L E T R E N D E Z É S I T E RV E Z É S

rált térségi hasznosítását – benne a termálturizmust – a 2005-ben elfogadott Országos Területfejlesztési Koncepció is országos jelentôségû integrált fejlesztési tématerületként jelöli meg. Meggondolandó lenne alátámasztásul az 1976-os tervet a mai kornak megfelelôen reprodukálni.) Az évtized második felében a Váti összefogásában kísérlet történt az országos területrendezési terv kidolgozására. A terv fô feladata volt, hogy megfeleljen a területi tervekrôl hozott 2006. számú (1971. III. 17.) kormányhatározatban foglaltaknak a következô fô témacsoportokban:  az ország településhálózati rendszerének kidolgozása,  a közlekedési, közmû-, energia- és intézményhálózatok térbeli elrendezése,  a célszerû és gazdaságos terület-felhasználás megtervezése,  az emberi környezet védelmével kapcsolatos területi feladatok meghatározása. A három ütemben kidolgozandó terv a koncepcionális fázisig jutott el, végül nem hagyták jóvá.

A K R I T I K A É S A V Á LT O Z Á S IDÔSZAKA A hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején egyre több kritika érte az Országos Településhálózat-fejlesztési Koncepciót. Sokan a szerepköri besorolás merevségét bírálták és az aránytalan területi fejlesztés orientáló eszközét látták benne. Ezért 1981-ben a koncepcióba való érdemi beavatkozás nélkül az 1018/1981. (VI. 19.) Mt. számú határozatban a településhálózati kategóriák csökkentése mellett néhány város szerepköri módosítása történt csak meg. A korábbi néhány fôvárosi és vidéki tervezôirodára korlátozódó területfejlesztési és területrendezési tervezômunkába mind szélesebb körben kapcsolódtak be az Magyar Tudományos Akadémia regionális kutatóintézetei (Kecskemét, Gyôr, Pécs), és már nem csak kutatási tevékenységet, hanem – elsôsorban a területfejlesztéshez kapcsolódva – tervezômunkát is végeztek. A területi – regionális – tervezésbe vidéki regionális és tanácsi tervezôirodák is bekapcsolódtak. Az ÉVM irányító szerepe némiképp háttérbe szorult az MTA-val szemben. 2 0 0 7 / 2 FA L U V Á R O S R É G I Ó

Ebben az idôszakban a határ menti tervezés kibôvült a magyar-osztrák határszakasz tervezésével (Alpok-alja, Nyugat-Dunántúl), a magyarcsehszlovák határ menti tervezésben új feladatként jelentkeztek a Bôs-Nagymarosi vízlépcsôhöz kapcsolódó munkák, és az egész területi tervezésen belül általában nagyobb hangsúlyt kaptak a környezetvédelmi kérdések. Máig ható jelentôségû a tervezést támogató technikai eszközök korszerû formáinak, mindenekelôtt a légi felvételek szabadabb alkalmazhatóságának és a számítógépek használatának fokozatos terjedése, amely a kutatásban és a tervezésben egyaránt módosította a módszereket. Általánosabbá vált a matematikai-statisztikai módszerek alkalmazása. 1987-ben megszûnt az 1950 óta funkcionáló Minisztertanács Tanácsi Hivatala, feladatkörét a Belügyminisztérium vette át. Változás történt a közigazgatás szervezetében; kialakult a kétszintû közigazgatási rendszer, amelyben a községek közvetlen megyei irányítás alá kerültek. 1988-ban megszûnt az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium, feladatait részben a Belügyminisztérium, részben az ÉVM egy részével megnövelt, új neve szerint Közlekedési, Hírközlési és Építésügyi Minisztérium vette át, ahová a településfejlesztés, városfejlesztés is kerül. A nyolcvanas években megindult szervezeti változások tovább folytatódtak a kilencvenes években, amelyek egyáltalán nem kedveztek a területi tervezésnek és az azzal foglalkozóknak. A területfejlesztés keretén belül elôtérbe kerültek a hátrányos helyzetû és elmaradott területek problémái. A szénbányák bezárása miatt egyes bányavidékeken foglalkoztatási gondok keletkeztek, kedvezôtlenné vált az aprófalvas és a külterületi lakott helyekkel rendelkezô térségek helyzete. A területi tervezés fókuszában ennek megfelelôen a munkanélküliség térségi problémáira, a szerkezetváltással küzdô Pécs-Komló térségére, a leginkább elmaradott térségekre és a külterületi lakott helyekre vonatkozó koncepciók kidolgozása állt. A 4/1989. (VI. 5.) BM-OT-PM együttes rendelettel létrejött a Területfejlesztési és Szabályozási Alap. Ennek legfôbb célja a gazdaságilag elmaradott területek felzárkóztatásának elôsegítése volt. Baranya, Békés, Borsod-Abaúj-Zemplén, Somogy, Szabolcs-Szatmár, Vas és Zala megyék részesedtek az alapból. 19

Az idôszak végén az akkori nyersanyag- és energiapolitikai elképzeléseknek megfelelôen került napirendre a Recsk térségében nyitandó ércbánya, illetve különbözô típusú villamos erômûvek (új atomerômû, valamint kôszéntüzelésû erômû) telepítésének kérdése és az ezekre vonatkozó hatástanulmányok kidolgozása.

AZ ORSZÁG SZERKEZETI TERVE

1996., AZ ÚJ IDÔSZÁMÍTÁS KEZDETE A rendszerváltás utáni törvényhozási periódus elején elfogadott 1990. évi LXV. törvény a helyi önkormányzatokról már a megyei önkormányzatok kötelezô feladatai között jelölte meg a térségi területrendezés összehangolását. Az akkor szervezôdô, átszervezôdô megyei önkormányzatok tömérdek munkája mellett természetesen nem volt sem idô, sem kapaszkodó, még kevésbé motiváció az ilyen típusú feladatok elvégzésére, ezért a mai értelemben vett területrendezési terv készítésére 1995-ig nem került sor. Akkor kezdôdtek el Csongrád megye területrendezési tervének elôkészítô munkálatai még a területrendezésrôl és területfejlesztésrôl szóló 1996. évi XXI. törvény (Tftv.) megjelenése elôtt azzal a céllal, hogy a tervezés során felmerülô problémák és az azokra megfogalmazható válaszok visszahassanak a jogszabály-alkotásra, illetve a kidolgozandó Ország erületrendezési Tervre és más megyék területrendezési terveire. Az 1996-os év a területfejlesztés és területrendezés mai törvényi szabályozásában és gyakorlatában egyaránt mérföldkônek tekinthetô. A már említett alaptörvény mellett akkor és az azt követô néhány évben jelentek meg azok a jogszabályok, amelyek a területrendezési tervezés mozgásterét megszabták (tartalmi követelmények, az egyeztetés-elfogadás rendje, kötelezô adatszolgáltatás, a megyei fôépítészek hatásköre, tervtanácsi rend, stb.). A Tftv. nyomán különült el a „kétféle” tevékenység szervezeti, felügyeleti és financiális háttere, a tervkészítés országos és térségi szintû folyamata. Mindezzel párhuzamosan (annak ellenére, hogy a törvény elôírja a kétféle tervezés összhangjának biztosítását) lett egyre nehezebb és bonyolultabb, nem egyszer ellenérdekelt a fejlesztés és a rendezés közötti megfelelés biztosítása. 20

1979-ben,

a hatályos

és a javasolt.

Az 1996-ban bevezetett hazai szabályozás területrendezési vonatkozásait összevetve az európai gyakorlattal, általánosságban leszûrhetô, hogy utóbbi is általában ismeri a területfejlesztés és a területrendezés kifejezéseket, de a két tevékenységet nem választja úgy szét, mint azt a magyar jogi szabályozás tette (ezért általában a területi tervezés kifejezést használják). A legtöbb tervezési munka FA L U V Á R O S R É G I Ó 2 0 0 7 / 2

T E R Ü L E T R E N D E Z É S I T E RV E Z É S

általában tartalmaz rendezési és fejlesztési elemeket is, az egyes konkrét munkáknál a rendezés és a fejlesztés egymáshoz viszonyított arányát a terület mérete és az adott feladat jellege határozza meg. Az országos, illetve nagytérségi tervekben a területfejlesztési elemek dominálnak, míg a település, településcsoport, tervezési régió terveiben már a rendezési jellegû elemek kerülnek elôtérbe. A területi tervezés mozgásterét általában alkotmányos keretek határozzák meg. Ebben a tulajdonhoz való jog, az építési lehetôségek és a társadalompolitikai célkitûzések jelentôs szerepet kapnak. Elôbbiek következtében fontosak a tervekben meghatározott korlátozó szabályok és az ezekbôl származó kártérítési kérdések. A tervekben megfogalmazott szabályozások és intézkedési javaslatok kevésbé mûszaki-adminisztratív jellegûek, részletes mûszaki szabályozást általában a helyi tervek tartalmaznak, míg a magasabb szintû tervek ehhez elvi iránymutatást adnak. A helyi és térségi szervek kompetenciái és financiális lehetôségei a hazai gyakorlatnál nagyobbak. Visszatérve hazai vizekre, a Tftv. 1996. évi hatályba lépését követôen a korábban multifunkcionális tervezôi szakembergárda is viszonylag gyorsan polarizálódott „fejlesztôkre” és „rendezôkre”. Ennek okai egyfelôl a speciális szakmai ismeretek, másfelôl a piaci lehetôségek, harmadsorban pedig a tervezéshez szükséges térinformatikai háttér jelentôs különbségeiben keresendôk. Mindezek függvényében a területfejlesztési tervezés azóta folyamatosan nagyságrendekkel több szakembert foglalkoztat, mivel a területrendezés – egyébként tervezôi jogosultsághoz kötött – feladatait zömében három-négy arra szakosodott tervezôszervezet látja el (a megszerezhetô munkák és a financiális háttér függvényében ennél többre nem is nagyon van szükség). Szervezetileg a Vátiban külön tervezôrészleg kezdett el foglalkozni az Országos Területfejlesztési Koncepció (OTK) és az Országos Területrendezési Terv (OTrT) elôkészítésével, a mai lehetôségekhez képest tekintélyes számú szakmai háttérszervezet és szakértôi kör bevonásával. Megállapíthatjuk, hogy a területrendezés szempontjából kulcságazatoknak tekinthetô minisztériumoknál és országos hatáskörû szervezeteknél is kezdett kialakulni a területrendezés iránt fogékony, kis létszámú szakembergárda (közlekedés, vízügy, természet- és 2 0 0 7 / 2 FA L U V Á R O S R É G I Ó

EGY MEGYE SZERKEZETI TERVE

az OTrT elfogadása elôtt

és utána.

környezetvédelem, mezô- és erdôgazdaság, kulturális örökségvédelem, bányászat). Sajnos az utóbbi évek történései (átszervezések és létszámcsökkentések) ebbôl a szempontból sem tettek jót a szakmának. A Tftv. hatálybalépését követôen kidolgozott OTK-ban (országgyûlési határozattal elfogadva 1998-ban), de fôképp annak háttéranyagában a kétféle tervfajtára az akkor még nem elfogadott tartalmi követelmények hiányában jelentôs mértékben keverednek a fejlesztési és rendezési típusú tartalmi elemek. Így például az OTK háttéranyaga felvázolta a teljes országos mûszaki infrastruktúra-hálózat távlati szerkezetét, esetenként a késôbb elfogadott OTrT-nél is részletesebb tartalmi mélységben. Az OTK-ról szóló országgyûlési határozat záró rendelkezései között elôírta, hogy az Országos Terület21

rendezési Tervet legkésôbb 1999. december 31-ig az országgyûlés elé kell terjeszteni, de ez végül is csak jelentôs késéssel, 2003-ban teljesült. Az országgyûlés kompetenciájába utalt területrendezési tervek közül 2000-ben elsôként a Balaton Kiemelt Üdülôkörzet Területrendezési Tervének elfogadása történt meg. A törvény a Balaton térségében bekövetkezett kedvezôtlen tendenciák mérséklése és megállítása érdekében olyan szabályokat állapított meg, amelyek lehetôvé teszik, hogy az üdülônépesség száma csak olyan mértékben növekedjék, amilyen mértékben az infrastruktúra is fejlôdik, továbbá lehetôvé teszik, hogy szabályozott mederben legyenek tarthatók az egyes ingatlanokkal kapcsolatos tulajdonosi szándékok. Az Országos Területrendezési Terv kidolgozását és 2003-ban az országgyûlés által történô elfogadását annak általános indoklása szerint alátámasztotta, hogy a társadalmi, gazdasági rendszerváltozásnak a területi fejlôdést és az országos léptékû területhasználatot már konkrét módon is befolyásoló következményei voltak. Ilyenek voltak az országos térszerkezeti súlypontok és erôvonalak eltolódása, a határ menti térségek helyzetének átalakulása, a szuburbanizálódási-agglomerálódási folyamatok és az országos térségi szerkezetet meghatározó infrastruktúra-hálózat fejlesztésének felgyorsulása, azaz olyan területi változások, amelyek országos szintû rendezést sürgettek. Az OTrT kidolgozása továbbá azért is volt sürgetô, hogy biztosítsa az ország bekapcsolódását az európai térszerkezetbe és elôsegítse a nemzetközi elôírások érvényesítését. Kidolgozása ezért a környezetre, a természetre és a kulturális örökség védelmére, valamint a mûszaki infrastruktúrára vonatkozó legfontosabb nemzetközi kötelezettségek és egyezmények figyelembevételével történt. Az OTrT elkészítése és elfogadása más aspektusból a terület- és településrendezési tervezés szempontjából is sürgetett, mivel az irányadó, országos szintû keretek rögzítése elengedhetetlenül szükséges volt a kiemelt térségek és a megyei területrendezési, valamint a településrendezési tervek elkészítéséhez, illetve az addig részben már kidolgozottak véglegesítéséhez. Az elfogadott OTrT alapvetôen átlépte az addig a területrendezési tervekre vonatkozó tartalmi követelményeket. Néhány tartalmi elem a térszerkezeti tervbôl kimaradt (a távközlés és mûsor22

szórás létesítményei), illetve az övezeti tervbe került át (ár- és belvízveszélyes területek, a távlati vízbázisok hidrogeológiai védôterületei). Az addig összesen kijelölhetô 34 térségi övezet száma pedig 19-re csökkent (leginkább a környezetvédelmi, termelési és kereskedelmi célú, valamint egyéb övezeteknél). A térségi szerkezeti tervlapon – azóta is sokak által vitatott módon – megszûnt a meglévô és tervezett elemek megkülönböztetése. Ezek a tartalmi módosítások (melyeket az 1/2003. (IX. 9.) TNM rendelet legalizált) alapvetôen érintették az OTrT elfogadásáig tervi fázisiba eljutott nem kevés (tizenegy) megyei területrendezési tervet. A Balaton Üdülôkörzet mellett a területrendezés szempontjából kiemelt másik térség, a Budapesti Agglomeráció Területrendezési Tervét a parlament 2005-ben fogadta el. Ebben az idôszakban további területrendezési tervtanulmányok is készültek (például a Tisza térségére, majd késôbb a Homokhátság tanyás területeire). Ugyancsak a 2003-2006. közötti idôszakra tehetô a megyei területrendezési tervek módosított tartalmi követelmények szerinti átdolgozása és közgyûlési elfogadása (jelenleg 15 megyének van elfogadott területrendezési terve), valamint az OTrTben meghatározott, de csak 1:500 000 léptékben ábrázolt egyes országos jelentôségû infrastrukturális elemek hatásvizsgálatainak elkészítése is (például az M8-M4 gyorsforgalmi utak, a tervezett nagysebességû vasút egyes szakaszai).

NAPJAINK KIHÍVÁSAI Az Országos Területrendezési Tervrôl szóló 2003. évi XXVI. törvény elfogadása, illetve az azt megalapozó tervjavaslatok kidolgozása óta felgyorsultak a területi és tervezési folyamatok. A különbözô szinten és területi mélységben kidolgozott területrendezési tervek és hatásvizsgálatok készítése során rengeteg metodikai és gyakorlati tapasztalat gyûlt össze, amely az egyéb, a tervezést érintô változásokkal együtt felvetette és megalapozta az eddig elkészült területrendezési tervek, mindenekelôtt az OTrT felülvizsgálatának aktualitását. Mindezekkel összefüggésben az Országos Területfejlesztési Hivatal Területrendezési fôosztálya – jelenleg az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium Területrendezési és Tervezési FA L U V Á R O S R É G I Ó 2 0 0 7 / 2

T E R Ü L E T R E N D E Z É S I T E RV E Z É S

fôosztálya – koordinálásával 2005-ben megkezdôdtek az OTrT törvény felülvizsgálatának és módosításának elôkészítô munkálatai azzal a céllal, hogy a változások továbbvezetése és a módosító javaslat kidolgozása 2007-ben az elfogadott ütemterv szerint a kormány elé beterjeszthetô legyen. A felülvizsgálat széles körû elôkészítô munkára alapozódott. Ennek keretén belül megtörtént a törvény elfogadása óta eltelt idôszak változásainak feldolgozása (jogszabályi háttér, ágazati koncepciók, módszertani javaslatok, elfogadott kiemelt térségiés megyei területrendezési tervek), a vizsgálatokból következô módosítási igények összefoglalása, az egyes ágazatok és országos hatáskörû szervezetek, megyei önkormányzatok és egyéb szervezetek módosító javaslataival kapcsolatos tárca- és tervezôi állásfoglalások kialakítása, valamint a felülvizsgálat egyes részleteit szakmailag megalapozó ágazati koncepciók kidolgozása, ütköztetése és érvényesítése. Mindezeken túlmenôen az OTrT törvény módosítási javaslata a környezetre, a természetre, a kulturális örökség védelmére, valamint az egyes mûszaki infrastruktúrákra vonatkozó legfontosabb nemzetközi kötelezettségek és egyezmények figyelembevételével került kidolgozásra. Az OTrT felülvizsgálatával párhuzamosan megkezdôdött a Balaton Kiemelt Üdülôkörzet Területrendezési Tervének elfogadásáról és a Balatoni Területrendezési Szabályzat megalkotásáról szóló 2000. évi CXII. törvény felülvizsgálata is. A két terv tartalmilag összehangolt felülvizsgálata érdekében alapelvként rögzítették, hogy az Országos Területrendezési Terv területi hatálya terjedjen ki az egész országra. A Balaton kiemelt üdülôkörzet területén azonban úgy célszerû érvényesíteni az OTrT területi hatályát, hogy a Balaton-terv területi mélysége, a szabályozás területi differenciáltsága, az övezeti rendszer strukturáltsága és az elért szabályozási eredmények ne sérüljenek. Hasonló szakmai elvek alapján lesz majd indokolt a Budapesti Agglomeráció Területrendezési Tervének felülvizsgálata is. Az OTrT felülvizsgálatának idôszakában fogadta el az országgyûlés 97/2005. (XII. 25.) OGy. határozatával az Országos Területfejlesztési Koncepciót, amelyben a megfogalmazott fôbb fejlesztési irányok és területi célkitûzések nem ellentétesek az ország távlati térszerkezete kialakításának alapvetô elveivel. 2 0 0 7 / 2 FA L U V Á R O S R É G I Ó

Az Országos Területrendezési Tervrôl szóló törvény 29. §-a maga is elôírja, hogy a terv felülvizsgálatára legalább ötévente kerüljön sor. A felülvizsgálat ehhez képest alig két év múlva megkezdôdött folyamatának általános oka az volt, hogy a törvény szakmai elôkészítése illetve elfogadása óta eltelt idôszakban jelentôsen megváltoztak a terv tartalmára, érvényesülési lehetôségeire, kapcsolódási pontjaira ható körülmények és folyamatok. Ezek közül a leglényegesebbek:  elôkészítésben a tervelôzmények és a gyakorlati tervezés hiánya, hipotetikus tartalmi követelmények,  a törvény alapjául szolgáló szakmai háttéranyagok kidolgozása és az elfogadás között eltelt idôszak alatt bekövetkezett erkölcsi avulás,  kiemelt térségi és megyei területrendezési tervek kidolgozása és elfogadása, ezek szakmai és gyakorlati tervezési hozadéka,  a területrendezési és területfejlesztési tervezés közötti anomáliák feloldási törekvései,  jelentôs idôközi ágazati koncepcionális és szemléleti változások, valamint  az OTrT tartalmát közvetlenül vagy áttételesen érintô nemzetközi és hazai jogszabályi háttér változása. A felülvizsgálat során az OTrT eredeti célrendszere, felépítése, szerkezete alapvetôen nem változott, a hangsúly elsôsorban a tartalmi és szabályozási elemek megújításán és kibôvítésén volt, ami viszont az eredeti törvény bekezdéseinek és mellékleteinek szinte mindegyikét érintette. A felülvizsgálat során kidolgozott javaslat az elôkészítô munkafázis illetve a tervezés közben felszínre került igények alapján három kiemelt cél mentén fogalmazódott meg:  Erôsödjön és legyen átjárhatóbb a terület- és településrendezési tervek közötti hierarchikus kapcsolat! Ez a célkitûzés elsôsorban abban a törekvésben öltött testet, hogy az egyes tartalmi elemek lehatárolása és szabályozása azon a területi szinten (ország, megye, település) történjen, ahol az érintettség következtében az a legszakszerûbben és hatékonyan biztosítható. Ez a törekvés annak a módosító javaslatot véleményezô önkormányzati 23

kör zömének álláspontjával is egyezik, amely a tervhierarchia különbözô szintjein lévô rendezési tervek megjelenítésében, jelkulcsrendszerében és megfelelôségük ellenôrzésében még további közelítô lépéseket tartana szükségesnek.  Legyen hatékonyabb a területi és ágazati tervezés közötti integráció! Az OTrT készítésére vonatkozó jogszabályi háttér a tervezés számára sajátos helyzetet teremt, amennyiben a szakági miniszterre bízza a feladatkörét érintô OTrT munkarész kidolgozását és érvényesítését, ugyanakkor a területfejlesztésért és területrendezésért felelôs tárcavezetôt jelöli meg a koordinációért és a terv kialakításáért. Ezzel mintegy megkerülhetetlenné teszi az ágazati és területi érdekek artikulálását, ütköztetését és valamiféle kompromisszumos megoldását. A gyakorlati tervezés során a fenti metódus érvényesítése azonban óriási energiát és idôt igénylô munkafolyamat Általánosságban leszûrhetô tapasztalat, hogy a felülvizsgálat eddig eltelt idôszakában, ha különbözô hatásfokkal is, de megnôtt az OTrT készítésében érintett kulcstárcák és országos hatáskörû szervezetek aktivitása. Ez egyaránt megmutatkozott egyfelôl az OTrT felülvizsgálatához készített tárcaanyagok számában és szakmai színvonalában, másfelôl a közvetlen tárcaérdekek felismerésében és érvényesítési szándékában. Az összképet azért árnyalja, hogy néhány szakterületen (mint például az energia és a vízgazdálkodás) az elvártnál kisebb mértékben sikeredett a szakmai elôrelépés. Hasonlóan nem vált elônyére az együttmûködésnek az egyes minisztériumokban idôközben bekövetkezett nagyarányú személyi (és koncepcionális) változás sem.  A közös kapcsolódási pontokon keresztül kerüljön közelebb a területrendezési- és területfejlesztési tervezés elméleti háttere és gyakorlata! Az OTK-ról szóló 97/2005. (XII. 25.) OGy. határozatban célkitûzésként szerepel, hogy jobban össze kell hangolni a fejlesztési és rendezési tevékenységet. Ez a határozathoz készült szakmai háttéranyagban úgy szerepel, hogy szükség van az országban zajló tervezési tevékenységek olyan 24

átfogó szabályozására, amely rögzíti, hogy milyen típusú és szintû terveket, kiknek, milyen tartalommal és eljárási rendben, illetve végrehajtási eszközök birtokában kell megalkotniuk, s ezek hogyan kapcsolódnak egymáshoz. Továbbá, hogy az egységes tervezési rendszerben az Országos Területfejlesztési Koncepcióban rögzítettekkel összhangban egyértelmûen meg kell határozni az országos, regionális, megyei és kistérségi tervezés kompetenciáit és az egyéb speciális, területfejlesztési politikai célokból adódóan kiemelten kezelendô területegységekkel kapcsolatos tervezési feladatokat, valamint ezek viszonyát a többi területi tervhez. Az OTK szándéka üdvözlendô, de azt annyival mindenképpen ki kell egészíteni, hogy a kompetenciák és kapcsolódási pontok meghatározásán túl feltétlenül ki kellene dolgozni a kétféle tervezés jelenleg hiányzó közös fogalomrendszerét, mert az OTrT felülvizsgálata során például ennek a hiánya hiúsította meg alapvetôen a szorosabb együttmûködést fejlesztés és rendezés között. A tervezési rendszerben a területi tervezés alapdokumentumait (országos és térségi – régiós vagy megyei – területfejlesztési koncepció és területrendezési terv) közös tervezési folyamat részeként kezelve kellene kidolgozni (avulási idejük az eddigi tapasztalatok alapján nagyjából hasonló), természetesen biztosítva ezen belül a kétféle tervezési tevékenység specifikumából fakadó autonómiát. Erre korábban már volt egy biztató kísérlet Bács-Kiskun megye komplex területi tervének kidolgozásakor. Az OTrT felülvizsgálata során az országos szintû fejlesztési és rendezési típusú tervezés közelítési folyamatát leginkább az „együtt tervezendô térségek” új országos övezetként történô bevezetésével sikerült elindítani. Az OTK kiemelt céljai között szerepelt ugyanis, hogy az ország hosszú távon a fôvároson kívül rendelkezzen néhány komplex fejlesztési pólussal (Debrecen, Miskolc, Szeged, Pécs, Gyôr), ezekhez funkció-megosztással kapcsolódó társközpontokkal (Székesfehérvár, Veszprém) és a jelenleginél intenzívebben kooperáló, kiegyensúlyozott városhálózattal, amelyben az elôbbi pólusok és a nagyobb – megyei jogú – városok mint regionális alközpontok hálózatosan együttmûködnek. Az OTrT-be bevezetendô új övezet lehatárolásának ezért az a fô célja, hogy a területrendezés eszközeivel is szabályozott keretek között kezelFA L U V Á R O S R É G I Ó 2 0 0 7 / 2

T E R Ü L E T R E N D E Z É S I T E RV E Z É S

hetôk és összehangolhatók legyenek a kijelölt fejlesztési pólusok és a környezô települések átlagosnál intenzívebb funkcionális kapcsolatai nyomán kialakuló térszerkezeti sajátosságok. Az OTrT felülvizsgálatának idôszakában igencsak szûkös megbízói és egyéb ágazati forráslehetôség ellenére is sikerült néhány hiánypótló területen olyan alkalmazott kutatási vagy megalapozó tervezési feladatot elvégezni, amelyek a korábbi állapotokhoz képest mindenképpen elôrelépésnek tekinthetôk. Ezek az országos térszerkezet alakítása szempontjából elsôsorban meghatározó két nagy szakmai blokkot: a térségi terület-felhasználást és a közlekedési infrastruktúrát érintették (mezô- és erdôgazdálkodási területek, országos közúthálózat, országos kerékpárút törzshálózat). Ugyanakkor a szakma sürgetése ellenére továbbra is adós a kormányzat például az országos vízgazdálkodási, energiagazdálkodási és vasútfejlesztési koncepcióval, amelyek kidolgozására nem került sor, így azok egységes szemléletû területrendezési vonatkozásai sem épülhettek be az OTrT felülvizsgálati anyagába. A térségi övezetek vonatkozásában további komoly megalapozó tanulmányok alapján kerültek lehatárolásra a tájképvédelem és kulturális örökségvédelem országos jelentôségû területei. Nem minden sikerült azonban itt sem elsô nekifutásra

teljesen megnyugtatóan. Például a hosszas elôkészítô munka ellenére is – amint azt a beérkezô vehemens hangvételû vélemények is bizonyítják – az ásványinyersanyag-gazdálkodási terület övezetének bevezetése nem aratott osztatlan sikert, ezért a tervezés további fázisában ezzel kapcsolatban lesz még tennivaló. Végül is az Országos Területrendezési Terv elkészült felülvizsgálati anyagát a környezeti vizsgálattal együtt 2007 elején kiküldték egyeztetésre, s a több mint 850 beérkezett vélemény feldolgozása, további egyeztetése és a végleges álláspontok kialakítása után átdolgozásra kerül. A módosító javaslat végül a megfelelô jogi és a további kötelezô egyeztetési lépcsôfokok bejárása után legkorábban elôreláthatóan ez év végén kerülhet a kormány elé beterjesztésre. (Az Országos Területrendezési Terv módosító javaslata, valamint az egyeztetési eljárással kapcsolatos további naprakész információk megtalálhatók a Váti honlapján – http://www.vati.hu – a Térségi Tervezés menüpont alatt). Faragó Péter vezetô területrendezô tervezô, Váti Kht. Térségi tervezési és területrendezési iroda, Budapest

I RODALOMJEGYZÉK Dr. Körmendi Klára: Területi tervezés Magyarországon 1945-1990. (Budapest, 2002. május. Kézirat) ENSZ Fejlesztési Program: A termálvízre alapozott üdülés és idegenforgalom távlati fejlesztési koncepciója (1976) Devecseri Anikó – Faragó Péter: Lehetôség az országos közlekedési hálózatok távlati összehangolására (Mérnök Újság, 2007. március) Fômterv Rt: A magyar országos gyorsforgalmi közúthálózat nagytávú fejlesztési koncepciója (Budapest, 2005) Tetthely Kft.: Az országos kerékpárút-hálózat kialakítása (Budapest, 2006. Váti Kht.: Az Országos Területrendezési Terv háttéranyagai (Budapest, 2000-2003) Váti Kht.: Az Országos Területrendezési Terv felülvizsgálata (Budapest, 2007) Váti Kht.: Az Országos Területrendezési Terv felülvizsgálata szakmai indoklás (Budapest, 2007) Váti Kht.: Csongrád megye területrendezési terve tervezési tapasztalatainak összefoglaló zárójelentése (Budapest, 2001. október) Váti Kht.: Az országos településhálózat-fejlesztés szakmai koncepciójának elôkészítése (2007. május 31.) 2003. évi XXVI. törvény az Országos Területrendezési Tervrôl 35/1998. (III. 20.) sz. OGY. határozat az Országos Területfejlesztési Koncepcióról 97/2005 (XII. 25.) OGY. határozat az Országos Területfejlesztési Koncepcióról

2 0 0 7 / 2 FA L U V Á R O S R É G I Ó

25

T E R Ü L E T R E N D E Z É S I T E RV E Z É S

Ameddig a takaró ér A Balaton Kiemelt Üdülôkörzet Területrendezési Tervének felülvizsgálatáról szóló törvényjavaslat területi hatálya

A kiemelt térségek lehatárolásának elveit a területfejlesztésrôl és a területrendezésrôl szóló 1996. évi XXI. törvény határozza meg, de a térség konkrét lehatárolásának feladatát a kiemelt térségre készülô – törvénnyel jóváhagyásra kerülô – területrendezési terv feladatává teszi.

A kiemelt térség kiterjedésnek (a területrendezési tervrôl szóló törvény területi hatályának) a meghatározása a lehatárolás elveinek figyelembe vételével, az elvek biztosította mozgástéren belül, közmegegyezéssel történik. E közmegegyezés egyfelôl a települések csatlakozási szándékát, másfelôl a törvényhozónak a csatlakozni kívánó települések befogadására vonatkozó szándékát igényli. Természetesen erre csak ott van lehetôség, ahol a lehatárolási elvek módot adnak mérlegelésre a területi hatály meghatározásáról. A döntés mindkét irányban elkötelezettséggel jár. Az önkormányzatok a kiemelt térséghez történô csatlakozási szándék kinyilvánításával döntenek arról, hogy elfogadják a kiemelt térség területére vonatkozó, a magasabb szintû jogszabályban meghatározott – az ország egészére megállapított szabályoknál rendre szigorúbb – szabályokat. Ezzel lemondanak az önkormányzati jogok körében meghatározott azon jogukról, amely szerint a közigazgatási területükre vonatkozó terület-felhasználási szabályokat az országos szabályokra tekintettel önmaguk állapíthatják meg. A törvényhozó elkötelezettsége abban rejlik, hogy a szigorúbb szabályok mellé garanciákat vállal és támogatást biztosít a feltételek teljesíthetôsége, a jogszabály érvényesíthetôsége érdekében. Akárhogyan is nézzük, ez a döntés bizalmi viszonyt teremt az önkormányzatok és a törvényhozás között, és ennek a viszonynak az ápolásában erôteljes szerepet kap annak a körülménynek a mérlegelése, hogy meddig ér az a bizonyos takaró… 26

A T É R S É G I L E H AT Á R O L Á S E LV E I A Balaton Kiemelt Üdülôkörzet Területrendezési Tervének elfogadásáról és a Balatoni Területrendezési Szabályzat megállapításáról szóló 2000. évi CXII. törvény (Balaton-törvény) jelenlegi területi hatálya nem esik egybe a térséget érintô kistérségek területével. Ennek az az oka, hogy a területfejlesztésrôl és területrendezésrôl szóló 1996. évi XXI. törvény kiemelt térségek lehatárolására vonatkozó szabályai különböznek a kistérségek lehatárolásának szempontjaitól. A statisztikai folyamatok mérésére szolgáló területi egységek, a „statisztikai körzet” fogalmát a Központi Statisztikai Hivatal elnökének 9006/1994. közleménye vezette be. A közlemény akkor 138, majd késôbbi módosítása során 150 kistérséget állapított meg. A jelenlegi 164 kistérség lehatárolása a közigazgatás modernizációs folyamatának részeként – hosszas és vitákkal terhelt elôkészítés után – a települési önkormányzatok többcélú kistérségi társulásáról szóló 2004. évi CVII. törvényben rögzített elvek alapján történt. A kistérségek lehatárolását a törvény melléklete településsorosan rögzíti. A kistérség ezzel olyan területi egységgé vált, amelyben az eredeti statisztikai és területfejlesztési egység rendeltetést megtartva, az önkormányzatok többcélú kistérségi társulásával az alapvetô önkormányzati közszolgáltatások a lakosság számára hatékonyabban, magasabb színvonalon érhetôk el. A települések együttmûködésének és összehangolt fejlesztésének FA L U V Á R O S R É G I Ó 2 0 0 7 / 2

T E R Ü L E T R E N D E Z É S I T E RV E Z É S

A kiemelt térségek lehatárolásának szempontjai  területileg összefüggô  egy vagy több megyére kiterjedô terület  együttes tervezésükhöz (szabályozásukhoz) és fejlesztésükhöz országos érdek vagy jogszabályban meghatározott cél fûzôdik  környezeti, társadalmi vagy gazdasági szempontból együtt kezelendô térség (hasonlóak a környezeti, infrastrukturális, idegenforgalmi adottságok) számos területét rögzítette a törvény: az oktatástól és az egészségügyi ellátástól a területrendezésig és a területfejlesztésig. A kiemelt térségeket több kistérség teljes vagy részterülete alkotja. A kistérségek sikeres mûködése a települések kohéziójától, a közösséget érintô feladat ellátásának minôségétôl függ. A kiemelt térségben a települések együvé tartozása – a közös természeti adottságokon, környezeti viszonyokon túlmenôen – akkor válik eredményessé, ha megfelelnek a kívülrôl érkezô feltételeknek (szabályrendszereknek). Az elôzô esetben az alapvetô önkormányzati közszolgáltatások ellátása, az utóbbiban a közérdekként megfogalmazott feltételeknek való megfelelés a feladat (ha úgy tetszik: áldozat) a települések számára. Támogatás, finanszírozás és ösztönzök nélkül viszont egyik sem sikerülhet. A kiemelt térség lehatárolásának elveit és szempontjait egyes nézetek összhangba kívánják hozni a kistérségi lehatárolás elveivel és szempontjaival. A területrendezési terv által tervezésbe vont terület (a kiemelt térség) határai és a kistérségi határok egybeesésére – hogy elkerüljük a kevert rendszerek alkalmazásának nehézségeit – a tervezési, programozási és monitoring feladatok kölcsönös megfeleltetése szempontjából lenne szükség.

J AVA S L AT A K I E M E LT T É R S É G LEHAT Á R O L Á S Á N A K M E G V Á LTOZTAT Á S Á R A A Balaton-törvény felülvizsgálatára tett javaslatnak egyebek között ebbôl a szempontból is vizsgálnia 2 0 0 7 / 2 FA L U V Á R O S R É G I Ó

A kistérségek lehatárolásának szempontjai  területileg összefüggô  egy vagy több központra szervezôdô településcsoport  funkcionális kapcsolatot mutató településcsoport  a települések között lévô kapcsolatok lehetôvé teszik egyes térségi feladatok ellátását

kellett a tervezési területet, és javaslatot kellett tennie a kiemelt térség határainak a fenti szempontok mérlegelésével történô megváltoztatására. Ennek során a terv készítôi – hasonlóan a hatályos Balaton-törvény területi hatályának megállapításához – megvizsgálták a csatlakozási szándékot jelzô települések és a tervezési szempontból (például az érintett kistérségek teljes területének a kiemelt üdülôkörzetbe vonása szempontjából) mérlegelhetô települések adottságait. Az értékelés kiterjedt a  a táji és természeti adottságokra,  a környezeti elemek állapotára és a terhelésekre,  a védett és védendô természeti értékekre,  az épített környezeti adottságokra,  a kulturális vonzerôkre és  a turisztikai adottságokra (a turizmus formáira, turisztikai szolgáltatásokra),  a településhálózati funkciókra,  a demográfiai adottságokra,  az elérhetôségek vizsgálatára,  a vonzáskapcsolatokra,  a meglévô és kialakítható infrastrukturális rendszerekre és  a fejlesztési elképzelésekre. A Balaton-törvény felülvizsgálatára (a területi hatály kiterjesztésére) vonatkozó javaslat alapján a hatályos törvény által érintett 14 kistérségbôl 6 (a vízparttal közvetlenül érintkezô tapolcai, balatonfüredi, balatonalmádi, siófoki, balatonföldvári, fonyódi) kistérség teljes területe tartozna a Balatontörvény területi hatálya alá. A javaslat szerint a lengyeltóti kistérség 10 településébôl 2, a veszprémi 27

kistérség 20 településébôl 12, a tabi kistérség 25 településébôl 15, a marcali kistérség 34 településébôl 20, a nagykanizsai kistérség 48 településébôl 38, a keszthelyi kistérség 27 településébôl 1 nem tartozna a Balaton-törvény területi hatálya alá. A zalaszentgróti kistérség településeibôl viszont csak 2, az ajkai kistérségbôl pedig csak 1 település tartozna a Balaton-törvény területi hatálya alá.

kistérségi lehatárolás megváltoztatását célzó folyamatban a kormány számára is adott a lehetôség, hogy a lehatárolás megváltoztatására vonatkozó javaslatait érvényesíthesse. A törvény módosításáról a szokásos törvényalkotási folyamat keretében az országgyûlés dönt. A jelenleg már a parlamenti fázisban lévô (a 2006. év ôszén megtartott általános önkormányzati

1. ábra. A hatályos Balaton-törvény és a felülvizsgálati javaslat által érintett kistérségek

A K I S T É R S É G I L E H AT Á R O L Á S M E G V Á LTOZTAT Á S Á N A K G YA K O R L ATA A települési önkormányzatok többcélú kistérségi társulásáról szóló 2004. évi CVII. törvény idôszakonként (az önkormányzati általános választásokat követô hat hónapon belül) lehetôséget ad a kistérségek határainak megváltoztatására. A kezdeményezéseket az érintett települések képviselôtestületei az önkormányzati és területfejlesztési miniszter útján juttatják el a kormányhoz. A 28

választásokat követô kezdeményezéseket tartalmazó) törvényjavaslat egyeztetése alatt azonban azt tapasztalhattuk, hogy a települések társulási és a kiemelt üdülôkörzetbe való tartozási szándéka nincs szinkronban. Azaz a Balaton-törvény felülvizsgálatának elôkészítése során képviselt csatlakozással kapcsolatos álláspontjuk nem felel meg a kistérségi lehatárolás elveinek és szempontjainak. Így a közeljövôben nem állítható elô a tervezôk, a programozók és az elemzôk számára annyira áhított állapot, az, amikor a kiemelt térség határai egybeesnek a kiemelt térséget alkotó kistérségek határaival. FA L U V Á R O S R É G I Ó 2 0 0 7 / 2

T E R Ü L E T R E N D E Z É S I T E RV E Z É S

2. ábra. A kistérségi lehatárolás a települési önkormányzatok többcélú kistérségi társulásáról szóló 2004. évi CVII. törvény mellékletének módosítási javaslata alapján, amelyet a cikk leadásának idôpontjáig nem hagytak jóvá.

A hatályos 2000. évi CXII. törvény (Balaton-törvény) szerint Kistérség

Tapolcai Balatonfüredi Balatonalmádi Ajkai Veszprémi Siófoki Balatonföldvári Fonyódi Tabi Lengyeltóti Marcali Keszthely-Hévízi Zalakarosi Nagykanizsai Zalaszentgróti Pacsai Összes:

A Balatontörvény területi hatálya Kimaradó alatt

A Balaton-törvény felülvizsgálati javaslata szerint

A Balatontörvény Összes területi hatálya Kimaradó alatt

Összes

31 20 12 1 8 6 13 14 10 8 14 19

2 0 0 38 12 4 0 0 15 2 20 8

33 20 12 39 20 10 13 14 25 10 34 27

33 20 12 1 8 10 13 14 10 8 14 26

0 0 0 38 12 0 0 0 15 2 20 1

33 20 12 39 20 10 13 14 25 10 34 27

7 1

41 23

48 24

10 2

38 22

48 24

164

165

329

181

148

329

A kistérségi társulásokról szóló törvény módosító javaslata szerint A Balatontörvény területi hatálya Kimaradó alatt

31 21 11 1 8 10 13 11 9 8 18 23 10 0 1 3 178

0 0 0 38 12 0 0 0 15 2 20 1 12 26 23 17 166

Összes

31 21 11 39 20 10 13 11 24 10 38 24 22 26 24 20 344

1. táblázat. A Balaton-törvény és a felülvizsgálatára vonatkozó javaslat, valamint a kistérségi társulásokról szóló törvény – a cikk leadásának idôpontjáig jóvá nem hagyott – módosító javaslata által érintett kistérségeket alkotó települések száma 2 0 0 7 / 2 FA L U V Á R O S R É G I Ó

29

A LEHETÔSÉGEK Két lehetôség kínálkozik annak az elvnek az érvényesítésére, hogy a kiemelt üdülôkörzet területét a kistérségek teljes területei alkossák. Ez a statisztikai adatgyûjtés és elemzés, valamint a tervezés és programozás szempontjából az alábbi elônyökkel és hátrányokkal járna: 1. változat A kiemelt térség lehatárolási elvei szerint határolt tervezési terület kiegészül az érintett kistérségek teljes területével. Elônyök: 1. A Balaton-törvény szabályozási rendszerével érintett kistérségek pályázhatnak olyan forrásokra, amelyeknél a pályázás feltétele a kiemelt térséghez való tartozás. 2. Statisztikai adatszolgáltatás és elemzés szempontjából kedvezô térségi lehatárolás. 3. A Balaton-törvény lehatárolási elveivel érintett települések egyikét sem kell kizárni a tervezési területbôl. Hátrányok: 1. A Balaton-törvény szigorú szabályozási rendszerét olyan településekre (164 helyett 344-re) is ki kell terjeszteni, amelyeket a kiemelt térségek (a Balaton-törvény területi hatályának) lehatárolási elvei nem igényelnének. 2. Kérdéses, hogy ilyen kiterjedésû területre elôteremthetô lenne-e az a támogatási és ösztönzô eszközrendszer, amely a bevezetôben említett feladat- és feltétel-vállalási készséget jutalmazta volna. 3. A területhasználat szabályainak megállapítására vonatkozó jog megvonása és a szabályoknak az országgyûlés által történô megállapítása a kiterjesztett területen már nem indokolható országos érdekekkel. 4. A kiemelt térség területére vonatkozó, még jobban differenciált szabályozási rendszer bevezetésével az 1. pont hátrányai kiküszöbölhetôek lennének ugyan, de ez amellett, hogy többletmunkát, valamint többletköltséget jelentene, még bonyolultabbá tenné a már így sem túl egyszerû szabályozási rendszert. 2. változat A kistérségi lehatárolás a kiemelt-térség lehatárolási elvei szerint lehatárolt tervezési területhez igazodik. 30

Elônyök: 1. Ez a változat egyesíti a kétféle lehatárolási elvrendszert. 2. A Balaton-törvény szabályozási rendszerével érintett kistérségek pályázhatnak olyan forrásokra, amelyeknél a pályázás feltétele a kiemelt üdülôkörzethez való tartozás. 3. Statisztikai adatszolgáltatás és elemzés szempontjából kedvezô térségi lehatárolás. 4. A Balaton-törvény lehatárolási elveivel érintett települések egyikét sem kell kizárni a tervezési területbôl. 5. Nem kell kiterjeszteni indokolatlanul szigorú szabályokat a kistérségek azon településeire, amelyek a kiemelt térség lehatárolási elveinek nem felelnének meg. 6. Nem okoz tervezési terület-növekedést. 7. Nem okoz többletköltséget. Hátrányok: 1. A kistérségi lehatárolásról szóló 2004. évi CVII. törvény módosítására beérkezett települési javaslatok ilyen kezdeményezést nem tartalmaztak, ami arra utal, hogy ennek a javaslatnak nincs térségi támogatottsága, vagy legalábbis nem tekinthetô térségi igények által megalapozottnak. 2. A kistérségi lehatárolás elvrendszerének és az említett törvénynek a felülvizsgálatát igényli. A további változatok és lehetôségek a keretfeltételek olyan mértékû megváltoztatását igényelnék, aminek jelenleg nincs realitása. A kiemelt térség lehatárolási elveirôl a feladat jellegébôl adódóan (jelen esetben: kiemelt térségi területrendezési terv készítése) nem tudunk lemondani a tervezési terület meghatározásánál. Így tehát az a változat nem követhetô, hogy a terv csak a teljes területével a kiemelt térségben (az üdülôkörzetben) lévô kistérségek területére terjedjen ki. Ez ugyanis igényelné a kiemelt térségi lehatárolás elveit meghatározó jogszabály, a területfejlesztésrôl és területrendezésrôl szóló 1996. évi XXI. törvény módosítását. Ezért egyelôre le kell mondani arról a térségi támogatottságát tekintve sem megalapozott, de egyébként logikus elvrôl, hogy a kiemelt üdülôkörzet területét a kistérségek teljes területei alkossák. Dr. Gerzanics Annamária fôosztályvezetô-helyettes, ÖTM Területrendezési és Településügyi Fôosztály, Budapest FA L U V Á R O S R É G I Ó 2 0 0 7 / 2

T E R Ü L E T R E N D E Z É S I T E RV E Z É S

Balaton-törvény: támadás minden irányból Nincs megállás, tovább nô a beépítésre szánt terület A Balaton Kiemelt Üdülôkörzet Területrendezési Tervének elfogadásáról és a Balatoni Területrendezési Szabályzat megállapításáról szóló, úgynevezett Balaton-törvényt az országgyûlés 2000 októberében fogadta el. A törvény a táj, a természeti és a települési környezet minôségének védelme, az üdülés minôségi fejlesztéséhez szükséges környezeti feltételek megôrzése és javítása, a térség kiegyensúlyozott fejlôdése céljából szabályozta az üdülôkörzet területhasználatát. A T Ö RV É N Y S Z Ü L E T É S E É S C É L J A A Balaton-törvény a magyar történelem sajátos idôszakában született. Az 1990-es évek közepére a politikai, gazdasági és tulajdoni viszonyok változása következtében a korábbi regionális rendezési terv – számos értékes eleme ellenére – túlhaladottá vált, a földek, ingatlanok magántulajdonba kerülése pedig alapvetôen megváltoztatta az érdekviszonyokat is. A települések nagymértékû belterület-növelési szándéka mellett egyre erôsebb volt a magánosítás során felaprózódott külterületi földek beépítése iránti igény is. Ahol még a törvény életbe lépése elôtt megtörtént a „helyi viszonyok” figyelembevételével a nagyméretû belterület-növelés és a külterületek sûrû beépítése, az ott (például Cserszegtomajon) a vonzó tájjelleg, tájkarakter megsemmisülését eredményezte. A tulajdonviszonyok változását követôen azonnal megjelent az úgynevezett kalandor tôke, amely „fejlesztéseivel” – az akkor olcsó külterületi földek építési területté való átminôsítésével – nem az üdülôkörzetet gazdagította.

értékeknek, valamint a tó vízminôségének veszélyeztetettségét – következetes és viszonylag szigorú szabályozást fogadtak el. A magyar törvényhozás történetében elôször, a törvény szövegéhez tervlapok is tartoztak, amelyek földrajzilag is meghatározták az üdülôkörzet területhasználatát. Az elmúlt években a köz és a nemzet szempontjából kedvezô irányú változásokat eredményezett az üdülôkörzetben a beépítésre szánt területek növekedésének korlátozása, a természeti és épített környezet értékeinek védelme, fejlesztése, az egyedi értékek turisztikai hasznosítása, az aránytalan térszerkezet és a partorientált infrastruktúrahálózat módosítása. Ugyanilyen pozitívum a természet közeli partszakaszok védelme, a hulladék ártalmatlanítása, a szennyvízkezelés és -tisztítás regionális megoldása, a szennyvíztisztító hálózat és -kapacitás bôvülése, a vízpart-rehabilitációs tanulmánytervek elfogadása, az idôszaki terhelés csökkenése, az igényesebb szolgáltatások megjelenése, a nemzeti park megerôsödése. Ez a – részben a Balaton-törvénynek is köszönhetô – változás felértékelte a Balatont.

K E D V E Z Ô F O LYA M ATOK

A T Ö RV É N Y F E L Ü LV I Z S G Á L ATA

A törvényalkotók – felismerve a további nagyméretû belterület-növelés rendkívüli ártalmait, az aránytalan térszerkezet (parti sáv túlépítettsége) káros hatásait, a tájesztétikai és természeti

A tervezés óta eltelt csaknem egy évtized alatt változott annyit a politikai és gazdasági környezet, hogy társadalmi szempontból is valóban jogos a törvény újragondolása. Az alapját képezô terület-

2 0 0 7 / 2 FA L U V Á R O S R É G I Ó

31

rendezési terv – amely 1996-1998 között készült – részben ismerethiány, részben pontatlanság következtében több hibát is tartalmazott, így szakmailag is idôszerûvé vált a felülvizsgálat. A felülvizsgálat eredményeként a 2007 februárjában kiküldött egyeztetési anyag készítôi felhasználták az elmúlt években végzett településrendezési tervezés ismereteit és tapasztalatait, igyekeztek figyelembe venni az önkormányzati és befektetôi igényeket és – alkalmazkodva a területrendezési tervezés törvényben rögzített rendjéhez – minél tökéletesebb összhangra törekedtek a párhuzamosan készülô Országos Területrendezési Tervvel. Az átdolgozás során rendkívül fontos szempont volt megtartani a Balaton-törvény részletesebb – a balatoni üdülôkörzet gazdag és sokszínû értékeit tükrözô –, szigorú, de rugalmas szabályozását és az üdülés, a turizmus fô vonzerejét adó táji környezet, valamint a tó (vízfelület, vízminôség) megôrzését. A tervezôk tudatában vannak annak a ténynek, hogy a természeti és épített értékek megôrzése is csak folyamatos fejlesztéssel lehetséges, ezért a terv az értékôrzés mellett tartalmazza a fejlesztés lehetôségeit, feltételrendszerét is. Az egyeztetési anyag mintegy tíz százalékkal nagyobb települési, illetve turisztikai fejlesztési területet javasol a hatályos törvényben meghatározottakhoz képest. A felülvizsgálat során ugyan változatlanul cél volt az adottságokkal való fenntartható gazdálkodás, a természeti erôforrások védelme, de bizonyos mértékig figyelembe kellett venni a települések növekedési szándékát. 1. ábra. Még tovább növekszik a beépítésre szánt terület?

32

A törvény továbbra is csak az infrastrukturális feltételek megléte esetén enged építeni, s úgy szabályozza a települések fejlôdésének térbeli lehetôségét, hogy a környezet- és természetvédelmi, valamint tájesztétikai szempontokat is kiemelten figyelembe veszi. A tájjelleg megôrzése érdekében a beépíthetô külterületi földrészlet nagysága továbbra is differenciált és az országos szabályozásnál szigorúbb.

Ö S S Z H A N G A Z O T RT- V E L Említettük, hogy a felülvizsgálat egyik fô célja volt az összhang megteremtése az OTrT-vel, ami tartalmi és formai változásokkal is együtt járt. A felülvizsgált Balaton-törvény átvette az OTrT területfelhasználási kategóriáit, kibôvült az OTrT által elôírt országos és kiemelt térségi övezetekkel, és átvéve az OTrT szerkezetét, megszûnt a Balatontörvény övezeti rendszerének strukturáltsága, s most egyenrangú övezetekre tagolódik. A folyamatban lévô egyeztetési eljárás tapasztalatai: A felülvizsgált Balaton-törvény a hatályos törvénynél mintegy 10%-kal nagyobb települési, illetve turisztikai fejlesztési területet tartalmaz. Az egyeztetés során megismert önkormányzati igények, kérések ezen felül legalább még újabb 1520%-os beépítésre szánt területbôvítéssel járnának. Bekövetkezett az, amire az elôzô terv készítésekor felhívtuk a figyelmet, hogy ha az M7-es autópályát a parti települések területén építjük meg, akkor az pontosan a területrendezési terv alapvetô szándéka, a kiegyensúlyozottabb területi fejlôdés ellen hat. A lassan-lassan elkészülô pálya csomópontjaiban ugyanis a csomópontokhoz vezetô utak mentén a települések mindenhol kérik gazdasági területek kijelölését és a belterületek – beépítésre szánt területek – is az autópálya irányába bôvülnek. Azaz ahelyett, hogy oldottuk volna a parti sávra nehezedô nyomást és ritkítottuk volna a sûrû beépítést, az autópálya által vonzott, beépítésre szánt területekkel tovább vastagszik a parti települési terület és a nagy kiterjedésû ipari, gazdasági területek megjelenésével változik az üdüFA L U V Á R O S R É G I Ó 2 0 0 7 / 2

T E R Û L E T R E N D E Z É S I T E RV E Z É S

2. ábra. Az új ökológiai hálózat övezetei

lôterületi jelleg, valamint további terhelés, forgalom-növekedés és természeti értékcsökkenés következik be. Ha pedig nem sikerül megakadályozni azt, hogy a balatoni üdülôkörzetbe ne épülhessenek azok a jól ismert, doboz jellegû, ablaktalan, építészeti, esztétikai szempontból silány épületek, akkor a maradék tájjelleg és hangulat is elvész. Ha már nem lehet megakadályozni a gazdasági területek létrejöttét, akkor legalább ott építészetileg egyedi és értékes létesítményeket szabad csak engedélyezni. Az OTrT-vel való összehangolás egyúttal azt is jelenti, hogy az abban szabályozottakat a Balatontörvény nem ismétli meg, azaz a település-tervezés és a település mûködtetés során nem csak a Balaton-törvényt, hanem az OTrT-rôl szóló törvényt is figyelembe kell venni. Ez többek között azt is jelentheti, hogy csökken a Balaton-törvény rugalmassága. A Balaton-törvény tiltja a meglévô erdôterületek beépítésre szánt területté való átminôsítését, az OTrT 7. § (1) pedig kötelezôen elôírja, hogy „az erdôgazdálkodási térségnek az Országos Erdôállomány Adattár szerinti erdôterületnek minôsülô területét a településrendezési terv csak erdôterületterületfelhasználási kategóriába sorolhatja”. Nagyon fontos az egyedi termôhelyek védelme érdekében az OTrT 8. § (1) pontja, miszerint „borvidéki település szôlô termôhelyi katasztere I-II. osztályú területeihez tartozó földrészlet beépítésre szánt területté nem minôsíthetô”. Szakmailag 2 0 0 7 / 2 FA L U V Á R O S R É G I Ó

egyetértve az elôírással, az egyeztetés során kapott vélemények döntô többsége a Balatonnál a II. osztályú kataszteri területeket nem javasolta szigorúan szabályozni. A tervhierarchia lényege az, hogy ha – engedve a kérésnek – a Balatonnál nem hozunk törvényi elôírást a II. osztályú területekre, attól még az országos szabályt kötelezô betartani. Jelentôs feszültséget okozhat a Balatonnál az a kiemelt térségi övezetekre vonatkozó szabály, hogy „Puffer-területen a településszerkezeti terv beépítésre szánt területet csak abban az esetben jelölhet ki, ha az a szomszédos magterület természeti értékeit, biológiai sokféleségét, valamint táji értékeit nem veszélyezteti” (OTrT 19. §). Tekintettel arra, hogy a Balaton-felvidék nagy része magterületbe, illetve puffer-területbe tartozik, ez a szabályozás megnehezíti a települések fejlesztését.

TERV E Z Ô I V É L E M É N Y Ez az írás a Balaton-törvény módosító javaslatának egyeztetési eljárása alatt, annak részletes kiértékelését megelôzôen készült. Pontos adatok még nincsenek, de egyértelmûen érzôdik, hogy erôsödik a fejlesztési, beépítési szándék és nem csökkent a környezeti, természeti értékek veszélyeztetettsége. A vélemények feldolgozását követôen, az egész üdülôkörzetben felmerült igényeket ismerve, újból át kell gondolni az egyes önkormányzati fejlesztési igényeket és a térségi, országos szempontokat is figyelembe véve kell dönteni arról, hogy milyen nagyságrendben növekedhet a települési terület. Most nagyon úgy tûnik, hogy megint a hatályban lévôhöz hasonlóan szigorú törvényre van szükség.

Dr. Laposa József vezetô tervezô Váti Kht. Térségi tervezési és területrendezési iroda, Budapest 33

T E R Ü L E T R E N D E Z É S I T E RV E Z É S

Kompromisszumok és engedmények A Budapesti Agglomeráció terve keretbe foglalja a jövô döntéseit A Budapesti Agglomeráció mint kiemelt térség rendezése – adottságai, sajátos terület- és környezethasználati konfliktusai miatt – egyedi tervezési feladat. Budapest és agglomerációja Közép-Európa legnagyobb monocentrikus népességi, termelési és szellemi koncentrációja. Az agglomeráció a fôvárost és nyolcvan városkörnyéki települést magába foglaló, múltjában, jelenében és jövôjében egymáshoz sok szállal kapcsolódó, egymásra utalt, de közigazgatásilag megosztott térség. Ebben a térségben, amely az ország területének mindössze 2,7 százaléka, él a magyar népesség több mint egynegyede, és itt termelôdik a nemzeti jövedelem mintegy 40 százaléka.

A térség folyamatainak jellemzôi.  A közép-európai és a magyarországi térszerkezetben felértékelôdött a térség egésze;  gazdasága dinamikusan bôvül, fejlôdik, miközben struktúrája és területi szerkezete átalakul;  erôteljesen fejlôdik a helyi gazdaság, elsôsorban a belsô agglomeráció településeiben;  a térség heterogén, rendkívül változatos a táji szerkezet, a területhasználás karaktere és intenzitása;  szerkezete alapvetôen sugaras, hiányoznak a gyûrû irányú szerkezeti elemek;  jellemzô folyamat a lakosság kiköltözése a fôvárosból az agglomerációs és az azon túli területekre;  hiányzik a legitim fejlesztési célrendszer, gyengék az ösztönzô, szabályozó és kompenzációs mechanizmusok;  alacsony szintû a térségi együttmûködés, erôteljes a versenyhelyzet a települések között;  a jelenleginél kiegyenlítettebb területi fejlôdéshez hiányoznak a nélkülözhetetlen térszerkezeti elemek;  jellemzô a települési érdekek markáns érvényesülése, a regionális érdek megnyilvánulásának hiánya, illetve háttérbe szorulása;  a településfejlesztési döntéseknél a rövid távú 34

érdekek kerülnek elôtérbe, a hosszú távúak érvényesülésének rovására;  a terület-felhasználás kiszolgáltatott a vállalkozói szféra érdekeinek, a települések és a területtulajdonosok érdekeltségének;  nagyon gyors az új területek igénybevétele, fogynak a zöldterületek;  a terület-felhasználás koordinálatlan, nô az ebbôl származó terület-felhasználási és környezethasználati konfliktusok száma.

ADOTTSÁGOK ÉS KONFLIKTUSOK A gazdasági-társadalmi átalakulás által felgyorsított szuburbanizációs folyamat többirányú szegregációt indított el Budapesten és a környékén. Az utóbbi években erôsödni látszik a fôváros belsô területeit érintô szegregáció, másrészt – mivel az agglomerációba elsôsorban a jobban keresô, vagyonosabb társadalmi csoportok költöznek ki – az eddigiekben a városon belüli társadalmi elkülönülés most a városi és a városon kívüli területek között is megmutatkozik. A jóléti szuburbanizáció mellett megkezdôdött a lecsúszó társadalmi csoportok kiáramlása is a városból. Az agglomerációban, illetve a növekvô telekárak miatt az azon FA L U V Á R O S R É G I Ó 2 0 0 7 / 2

T E R Û L E T R E N D E Z É S I T E RV E Z É S

kívül lévô terület északi és északnyugati részein egyértelmûen a jóléti kitelepülés tapasztalható, a déli, délkeleti vidéken, valamint a régió agglomeráción kívüli településein egyre erôsebben érezhetô a szociális migráció negatív hatása. Ez a jelenség tovább erôsíti az eredendôen meglévô fejlettségbeli különbségeket a térség egyes szektorain és településein belül. A Budapesti Agglomeráció területén folyamatosan csökken a biológiailag aktív felületek aránya és növekszik a beépített, illetve mûszakilag igénybevett területeké. Az elmúlt évtizedben lakóterületfejlesztésre ténylegesen kivont mezôgazdasági terület meghaladta a négyezer hektárt, gazdasági célra három és félezer, egyéb okokból pedig több mint kétezer hektár mezôgazdasági területet vontak ki. Az összeg tehát több mint tízezer hektár, ami az agglomeráció egyik alközpontjának tekinthetô 35 ezer lakosú Vác város belterületének közel nyolcszorosa. A különbözô tevékenységek térbeli elhelyezkedése a klasszikus nagyvárosi agglomeráció létére utal. A Budapesti Agglomeráció az ország egyik legintenzívebben hasznosított, így leginkább terhelt területe is, ezért itt csak koordinált fejlesztéssel és összehangolt tervezéssel lehet megfelelni az európai térszerkezetben is felértékelôdô központi szerepkörébôl fakadó kihívásoknak. Ezt a koordinációt szolgálja a térségre elkészített területrendezési terv, amelyet az országgyûlés 2005 júniusában törvénnyel fogadott el, meghatározva ezzel a térségben a településrendezési tervek készítésénél és jóváhagyásánál alkalmazható szabályokat. A terv a Pestterv Kft. generáltervezésében, a Budapest Fôvárosi Városépítési Tervezô Kft. részvételével készült 1998 és 2001 között. A errôl szóló törvény elsô változata 2001-ben, a második az Országos Területrendezési Terv elfogadása után, 2004ben készült és került széles körû államigazgatási, hatósági és önkormányzati egyeztetést követôen országgyûlési elôterjesztésre. Tekintettel arra, hogy a területrendezési terv készítése és elôterjesztése idején a települési önkormányzatok – az önkormányzatokról és az épített környezet alakításáról szóló törvényben biztosított jogukkal élve – folyamatosan készítettek új településrendezési terveket (ez a folyamat a törvényi korlátozástól való félelem miatt az elmúlt években fel is gyorsult), a terv és a törvény tervezete folyama2 0 0 7 / 2 FA L U V Á R O S R É G I Ó

tosan változó településrendezési jogi környezetben folyt. A településrendezési tervek készítése, ezzel együtt a terület-felhasználás alakulása koordinálatlan volt a térségben, a folyamatot inkább a verseny, mint az együttmûködés jellemezte. Országos és térségi jelentôségû fejlesztések hiúsultak meg helyi önkormányzati és lakossági ellenérdekeltség miatt. Ez a helyzet is indokolta a területrendezési terv törvénnyel való elfogadását. A terv fázisainak egyeztetését illetve a parlamenti beterjesztést lassította, hogy az önkormányzatok ellenérdekeltek voltak egy olyan térségi szabályozás megalkotásában, amelynek szükségességét ugyan elismerték, célkitûzéseit támogatták, viszont kifogásolták a hosszú távú célok érdekében szükséges korlátozásokat, illetve saját döntési mozgásterük beszûkítését. A tervezési folyamat során, a tervi és az elôterjesztési szakaszban figyelembe vettük ugyan a helyi tervekben történt újabb és újabb területkijelöléseket, de e változtatások többsége egyúttal korlátozta a térségi szinten tervezett hatékony területgazdálkodás, a fenntartható terület-felhasználás lehetôségét. A törvény 2005. szeptember 1-jén lépett hatályba, ezt követôen három éven belül minden település rendezési terveiben érvényesíteni kell a törvény elôírásait. A törvény rögzíti, hogy öt év elteltével a térségben tapasztalható dinamikus területi folyamatok nyomon követése és a terv érvényesülésének vizsgálata érdekében felül kell vizsgálni az agglomerációs tervet.

A T E RV TA RTA L M A Az agglomerációs terv a térség kiegyensúlyozott távlati fejlôdése és a természeti erôforrások megôrzése érdekében meghatározza a távlati térszerkezetet, a térségi jelentôségû közlekedési és közmûhálózatok helyét, az urbanizált, a mezôgazdasági, erdôgazdasági és a természeti területek rendszerét, továbbá átfogóan szabályozza azok használatát. A szerkezeti tervben települési térségként lehatárolt terület-felhasználás módjáról és részletes szabályairól természetesen a helyi önkormányzatok döntenek, de a törvény rögzíti az általános, alapvetô követelményeket, amelyeket figyelembe kell 35

A Budapesti Agglomeráció térszerkezeti terve

venniük. A beépítésre nem szánt területek beépítésre szánt területté való átminôsítése és tényleges igénybevétele során követelmény, hogy bebizonyosodjon: a tervezett funkció elhelyezésére az adott településen sem a beépített, mûszakilag már korábban igénybe vett területek helyreállításával (rehabilitálásával), sem a jóváhagyott helyi építési szabályzatban, a szabályozási tervben beépítésre szánt területek hasznosításával nincs lehetôség. A törvény sajátossága, hogy kimondja: minden olyan területet, amelyet a törvény hatálybalépése elôtt elfogadott településrendezési terv már beépítésre szánt területnek nyilvánított, továbbra is 36

ilyen területnek kell tekinteni. Ezzel mindazokat a tervezett terület-felhasználásokat befogadta a törvény, amelyeket a települések rendezési terveiben korábban kijelöltek. A további bôvítés számára ez a kiinduló állapot. A hatékony és takarékos területgazdálkodás, a városi területek a jelenleg tervezettnél is túlzóbb kiterjesztésének korlátozása érdekében a törvény három százalékkal engedi bôvíteni a beépítésre szánt területeket. A települések beépítésre szánt területeinek összenövését gátolja az a szabály, amely szerint új beépítésre szánt terület nem jelölhetô ki a település FA L U V Á R O S R É G I Ó 2 0 0 7 / 2

T E R Û L E T R E N D E Z É S I T E RV E Z É S

közigazgatási határához 200 méternél közelebb. Ez egyszerû és fontos eszköze a strukturált térszerkezet alakításának, a települési identitás erôsítésének, valamint a zöldövezet kialakításának. A fôváros szerkezetének meghatározó elemei a nagy kiterjedésû zöldfelületek, városi közparkok, mint például a Margitsziget, a Népliget, amelyek védelmét ez a törvény is megerôsíti. A nagy zöldfelületi arányú, kevéssé beépített települési térségek elsôsorban a rekreációt szolgáló terület-felhasználást segítik. Míg e terület legalább 70 százaléka változatlanul beépítésre nem szánt területként (erdôsítésre vagy zöldterület kialakítására) hasznosul, a továbbtervezés során a településrendezési eszközökben meghatározásra kerülô, legfeljebb 30 százalékán a pihenést, rekreációt szolgáló létesítmények elhelyezésére alkalmas területek alakíthatók ki. A szabályozás eredményeként e területek tényleges beépítésének mértéke távlatban sem haladhatja meg az összterület 10 százalékát. Az erdôgazdálkodási térségben a törvény 90 százalékban határozza meg a terület-felhasználási kategórián belül a ténylegesen erdôként kijelölendô terület arányát. A meglévô erdôket abszolút értékben is védi a törvény, de rugalmas módon, mert lehetôséget nyújt a pótlásra. A Budapesti Agglomeráció térségének sajátosságai megkívánták, hogy a szerkezeti terv az általános mezôgazdasági térségi terület-felhasználási kategória mellett egy sajátosan új, úgynevezett „zöldövezet részét képezô mezôgazdasági térség” kategóriát állítson fel. E szabályok célja, hogy a terület ne válhasson beépítésre szánt területté és megmaradjon ökológiailag aktív zöldfelületként mezô- és erdôgazdasági mûvelésben. Ez az övezet gyûrûként („green belt”-ként) fogja körbe a fôvárost. A Budapesti Agglomeráció elhelyezkedése és központi szerepe megkívánja, hogy a fôváros és környékének közlekedése, valamint egyéb infrastruktúrája összehangolt legyen mind a nemzetközi, mind az országos rendszerekkel. A szerkezetfejlesztés célja, hogy a korábban meghatározóan Budapest központú sugaras közlekedési rendszer gyûrûs elemekkel egészüljön ki, erôsödjenek a haránt irányú kapcsolatok, ezáltal mûködôképes hálózat jöjjön létre. A törvény célja pedig, hogy biztosítsa a tervezett, még meg nem 2 0 0 7 / 2 FA L U V Á R O S R É G I Ó

épült közlekedési útvonalak és más infrastrukturális létesítmények helyigényét. A szerkezeti terv ábrázolja a közlekedési hálózatok és építmények helyét, a törvény szöveges melléklete pedig fel is sorolja a nyomvonallal érintett településeket. Ez biztosítja, hogy az országos és térségi érdekû hálózati elemek megjelenjenek a települések rendezési terveiben is. Természetesen az érintett önkormányzatoknak és a közlekedési hatóságoknak bizonyos mértékû, jogszabályban körülírt mozgástere van a minden szempontból megfelelô végleges nyomvonal kijelölésekor. Az egyéb rendeltetésû területbe a nagyságrendjük miatt önállóan térszerkezetet alakító, más térségi terület-felhasználási kategóriába be nem sorolható, nagy kiterjedésû létesítmények (repülôterek, pályaudvarok, a Hungaroring, regionális jelentôségû szennyvíztisztítók, hulladéklerakók, honvédelmi területek és bányák) tartoznak. A szerkezeti terv egyéb rendeltetésû területként jelöli meg a Ferihegyi repülôtér potenciális bôvítéséhez szükséges csatlakozási területeket is. A Budapesti Agglomeráció területrendezésének további eszköze az övezeti terv, amely speciális védelmi és funkcionális szempontok figyelembevételével határoz meg követelményeket az agglomerációs térség egyes területeire. A törvény a rajzi mellékletekben rögzíti a különbözô övezetek határait. Egy adott terület egyidejûleg több övezetbe is tartozhat. Az agglomeráció településeinek az övezeti szabályokat is érvényesíteniük kell a településrendezési eszközeikben. A tervben vannak olyan övezetek is, amelyekre az agglomerációs törvény nem határozott meg külön szabályokat, ezekben az övezetekben az OTrT szabályait, illetve az övezet tartalmának megfelelô ágazati jogszabályokat kell alkalmazni. A vizsgálatokban regisztrált zöldfelület-vesztés dinamizmusa, a beépítésre tervezett területek növekedése miatt alapvetô kívánalom a térségben, hogy olyan egységes zöldövezeti rendszer alakuljon ki, amelyen a biológiailag aktív területek arányának növekedése biztosíthatja a hosszú távú fenntartható fejlôdést. Az összefüggô zöldövezet kialakításának célja a térség ökológiai és környezeti terhelésének mérséklése, a környezetminôség javítása, illetve nem utolsó sorban a térszerkezet és a városszerkezet tagolása. A zöldövezet sajátossága, hogy benne a biológiailag aktív, növényzettel fedett területek 37

aránya legalább 90 százalék. A törvény rendelkezik arról, hogy zöldövezeti terület még távlatban sem válhat beépítésre szánt területté. Ez alól kivételt képeznek az övezetbe tartozó mezôgazdasági területek, ahol minimális mértékben megengedhetô a beépített területté alakítás. Az ökológiai hálózat övezeteinek elsôdleges rendeltetése, hogy fennmaradjanak, illetve a területrendezés eszközeivel visszaállíthatók legyenek a táji, természeti értékek. A törvény az országos és a helyi jelentôségû védett természeti területek érdekében korlátokat szab a terület beépítésének, úgy, hogy annak jellege nem térhet el a már meglévô beépítési módtól. A Budapesti Agglomeráció Területrendezési Tervérôl szóló törvény meghatározza, hogy mely területek tartoznak a térségi táj-rehabilitációt igénylôk övezetébe. Ezek az ipari vagy bányászati tevékenység következtében roncsolt területek, amelyek újrahasznosításának céljait az érintett települések egymással összehangolt településrendezési eszközeivel kell megfogalmazni. Az agglomeráció sajátos problémája az 19601970-es években kialakított úgynevezett zártkertek (kiskertek) területrendezési kezelése. A terv azokat a területeket, amelyek kapcsolódnak a település beépítésre szánt területeihez, van mûszaki infrastruktúrájuk vagy elláthatók (és amelyek belterületi felhasználását az egyeztetés során az adott települési önkormányzat is támogatta), települési területként rögzíti. Azok viszont, amelyek távlatban sem válhatnak települési területté, speciális rendezési szabályozást igényelnek a földrészletek elaprózódásának, a beépítés sûrûsödésének elkerülése, a mezôgazdasági hasznosítási jelleg fenntartása érdekében. Az ilyen, alapvetôen termelési célú területeken a törvény azzal a rendelkezéssel állít korlátokat a beépítésnek, hogy azokat nem szabad beépítésre szánt területté minôsíteni. A törvény az ivóvízbázisok érdekében, a geológiai adottságok figyelembevételével térségi szinten meghatározza a védendô területeket. A területek pontos lehatárolását, külsô és belsô védôterületeinek kialakítását, valamint a szükséges szabályok meghatározását a településrendezési eszközök hatáskörébe utalja. A törvény meghatározza azokat a különbözôképpen terhelt területeket, amelyek valamilyen ipari, honvédelmi, bányászati vagy kommunális tevékenység következtében 38

szennyezettségük miatt rehabilitációt igényelnek. Elôírja komplex környezeti rehabilitációs terv elkészítését, amely alapjául szolgálhat a szennyezés megszüntetésére vonatkozó programoknak. A kiváló termôhelyi értékû szántóterületek övezete olyan szántóföldi területeket foglal magában, amelyek agrár-ökológiai adottságaikat tekintve kimagaslóak és környezeti szempontból a legkevésbé érzékenyek, ezért árutermelésre a legalkalmasabbak.

A T E RV E Z É S É S A T Ö RV É N Y ÖSSZEFÜGGÉSEI A kidolgozott és két tervezési fázisban is egyeztetett területrendezési terv és a törvény között jelentôs tartalmi különbség van. A tervezés közbeni változtatások rontották a terv – és a tervrôl szóló törvény – hatékonyságát, de a széles körû egyeztetés során bebizonyosodott, hogy nincs se önkormányzati, se politikai támogatás a beterjesztettnél erôteljesebben korlátozó törvény elfogadására. Így a törvényben nem került sor a következôkre:  Az agglomeráció településrendszerének és központrendszerének meghatározására, az egyes települések közötti funkcionális különbségek megjelölésére.  A terület-felhasználás differenciált szabályozására aszerint, hogy milyen az adott település térségi szerepköre, hogy milyen a település táji környezete, területeinek érzékenysége, milyen mértékû az érvényes tervekben kijelölt, de ténylegesen fel nem használt beépítésre szánt területek kiterjedése. Az erre vonatkozó tervezôi javaslatok már a program fázisában elbuktak az önkormányzatok egyenlô jogaira való hivatkozással.  A tervezett zöldövezet határozott védelmére. A tervezôi javaslat szerint a zöldövezet részét képezô mezôgazdasági térségben nem lett volna lehetôség beépítésre szánt területek kijelölésére.  A fejlesztés és a rendezés eszközrendszerének összehangolására. Tekintettel arra, hogy a tervrôl szóló törvény az 1996. évi XXI. szerint az OTrT FA L U V Á R O S R É G I Ó 2 0 0 7 / 2

T E R Û L E T R E N D E Z É S I T E RV E Z É S

kiegészítô törvényeként került megfogalmazásra, kikerültek a szövegébôl mindazok a szabályozások, amelyek nem tartoznak egy tartalmában jogászilag szûken értelmezett területrendezési terv kompetenciájába. Bár a Pest Megyei Önkormányzat minden egyeztetési fázisban szorgalmazta, sem a törvény elfogadásáig, sem azóta nem szabályozták sem a kompenzáció eszközrendszerét, sem a rendezési elhatározásokat segítô, differenciált fejlesztési szabályozást. (A kompenzáció szükségességét és indokoltságát erôsen csökkentette, hogy a törvényjavaslat az egyeztetések elôrehaladtával mind kevesebb olyan korlátozást tartalmazott, amely indokolta volna a kompenzáció szükségességét.  A bányászattal (elsôsorban a kavicsbányászattal) érintett területek térségi – bányatelek-területeken átnyúló – tájrendezési tervekkel megalapozott rehabilitálására és újrahasznosítására.  A közlekedési hálózat átfogó szabályozására. Miközben bizonyított volt, hogy a térség közlekedési krízise nem kezelhetô kizárólag a gyorsforgalmi és a fôutak kiépítésével, ahhoz kapcsolódva nélkülözhetetlen az alsórendû, sokszor mellékúthálózat kijelölése (utóbbiak kikerültek a törvénybôl, hiszen azokról nem a parlament dönt). Ugyanakkor a területfejlesztésrôl és -rendezésrôl szóló törvény módosítása kizárta annak lehetôségét, hogy a kiemelt térségekre (így az agglomeráció területére) olyan megyei területrendezési terv készüljön, amely a parlamenti döntési kompetencia alatti kérdéseket rendezze.  A települési térség területeinek differenciált besorolására és ennek megfelelôen differenciált szabályok meghatározására. Az elôkészítô fázis munkaanyaga megkülönböztette a hagyományos struktúrájú települési térséget attól a lényegileg eltérô szerkezetû térségektôl, amelyeket a bevásárlóközpontok, logisztikai, ipari területek alkotnak. Így a szabályozásban sem vált lehetôvé a hagyományos települési térség hatékony védelme, jelentôs átalakításának korlátozása.  Nem vált lehetôvé a települési térség alapvetô funkciók szerinti differenciálása sem. Az elôkészítô dokumentumok elsôdlegesen lakó, munkahelyi (gaz2 0 0 7 / 2 FA L U V Á R O S R É G I Ó

dasági) és rekreációs célú területhasználatokat különböztetett meg, és szabályozni tervezték az átalakítások lehetséges irányait.  Nem vált lehetôvé a környezetvédelem speciális területeinek, így például a kiemelt levegôtisztasági területeknek a lehatárolása és szabályozása.  Csökkent a szabályozás szigora az egyeztetések során a települések összenövését akadályozó 200 méteres sávok betartására (a hatásvizsgálat eredményétôl függôen el lehet tekinteni ettôl a szabálytól). Így nincs akadálya az összenövésnek, csak megnehezítették az eljárást, amelynek eredményeképpen ez bekövetkezhet. A törvénytervezet az egyeztetés során viszont befogadott minden olyan önkormányzati vagy képviselôi – a települési térség további kiterjesztésére vonatkozó – terület-felhasználási javaslatot, amely nem ütközött védett vagy védendô természeti területekkel. Ennek eredményeképpen az elfogadott szerkezeti terv lényegesen különbözik nem csak az elôkészítô és a tervben megfogalmazott területi határoktól, hanem a parlamentbe beterjesztett javaslattól is. Tekintettel arra, hogy több térségi önkormányzat – az önkormányzati törvényben biztosított jogokra hivatkozva – nem hitte el, hogy ezt a korlátozó törvényt valaha is elfogadják, nem készítették el idôben azokat a településrendezési terveiket, amelyek a szerzett jogok révén biztosították volna helyi érdekû terület-felhasználási döntéseik stabilitását. Azt azonban politikai nyomás-gyakorlással el tudták érni, hogy a törvény befogadjon minden olyan terület-felhasználást (beépítésre szánt területté való kijelölést), amelyet a törvény hatálybalépéséig elfogadott területrendezési eszköz tartalmaz. További három hónappal sikerült kitolni a hatálybaléptetést is, s elôállt az a jogi abszurdum, hogy a parlament által már júniusban elfogadott törvényt szeptember 30-ig felül lehetett írni településszerkezeti tervet elfogadó (módosító) önkormányzati határozattal. Ez a paragrafus rontotta a terv hatékonyságát és olyan helyzetet teremtett, hogy a törvény tényleges rajzi melléklete nem azonos azzal, amelyet a köztársasági elnök és a házelnök aláírásával hitelesített, és amely megjelent a Magyar Közlönyben. Ez a tény is 39

mutatja, hogy a budapesti agglomerációban kiemelkedô érdekek fûzôdnek a terület-felhasználás meghatározásához vagy megváltoztatásához.

ÖSSZEGZÉS A kompromisszumok és engedmények ellenére kiemelkedô jelentôsége van annak, hogy az agglomerációs tervrôl szóló törvény megszületett, mert ha már visszamenô hatálya nem is lehet a terület-felhasználásra, a jövô ez irányú döntéseit határozott keretbe foglalja. Megakadályozza a terület-felhasználás korlátlan bôvítését, az új területek – csak a beruházók érdekeit érvényesítô – növelését, országos és térségi érdekû közlekedési hálózati elemek és létesítmények ellehetetlenítését, kiszolgálását helyi érdekû fejlesztési döntéseknek. A törvény a terület-felhasználás befolyásolásának elfogadott legfontosabb szabálya: a beépítésre szánt területek kiterjedése három százalékkal növekedhet az érvényes településszerkezeti tervben kijelölt beépítésre szánt terület méretéhez képest.

40

A törvény rendelkezik a mezôgazdasági és a zöldövezet részét képezô mezôgazdasági térség 95 százalékának ekként való megtartásáról, továbbá tiltja az erdôterületek települési közigazgatási területre vonatkozó csökkentését. Ezek a korlátok egymáshoz kapcsolódva jól szolgálják a törvény kitûzött céljait. A településrendezési tervek folyamatban lévô felülvizsgálata és módosítása során az Állami Fôépítészi Iroda számon kéri a törvény szerkezeti (terület-felhasználási) és övezeti szabályainak betartását. Tovább erôsítené a törvény céljainak érvényesülését, ha megszületnének a tájképvédelmi területek továbbtervezésére vonatkozó szabályok, illetve a komplex táj-rehabilitációt igénylô területeken mód lenne a tájrendezés széles eszközkészletének igénybevételére, az eredmény beillesztésére a településrendezési tervekbe. Schuchmann Péter vezetô területrendezô tervezô Pestterv Kft., Budapest

FA L U V Á R O S R É G I Ó 2 0 0 7 / 2

T E R Ü L E T R E N D E Z É S I T E RV E Z É S

Szabályozott szabadság A megyei területrendezési terv tartalmának törvényi szabályozása Önálló megyei önkormányzati feladat a megyei területrendezési terv készítése, mégsem rendelkezik korlátlan szabályozási jogkörrel. Ennek alkotmányossági okai vannak. A megyei területrendezési tervek tartalmát ezért törvénnyel kell szabályozni. Az OTrT és más jogszabályok elegendô mozgásteret nyújtanak a megyei önkormányzatoknak, de csak bizonyos keretek között. A megyei önkormányzatok javaslatainak többsége bekerült az OTrT módosításába, ezzel gazdagítva a szabályozás lehetôségeit.

A területfejlesztésrôl és a területrendezésrôl szóló 1996. évi XXI. törvény (a továbbiakban: Tftv.) a megyei önkormányzat feladataként határozta meg a megyei területrendezési terv készítését a kiemelt térségek (Budapesti agglomeráció, Balaton kiemelt üdülôkörzet) területrendezési terveivel összhangban. A Tftv. arról is rendelkezett, hogy a megyei közgyûlés feladata a megye területrendezési tervének elfogadása önkormányzati rendelettel, az említett kiemelt térségek területének kivételével. Ez azt jelenti, hogy a két kiemelt térség területén az egységes szabályozás érdekében az országgyûlés megvonta a szabályozási jogkört a megyei önkormányzatoktól.

A T E RV E Z É S I H Á T T É R A Tftv. szabályozta a tervek hierarchiáját azzal, hogy a megye területrendezési terve nem lehet ellentétes az országossal és a kiemelt térségével. E szabállyal meghatározta a megyei területrendezési tervek készítésének idejét, mivel a megyék zöme az Országos Területrendezési Tervrôl szóló XXVI. törvény (a továbbiakban: OTrT törvény) 2003. április 28-i elfogadását követôen kezdett hozzá a terv készítéséhez vagy véglegesítette azt. Az OTrT törvény elfogadását követô években 15 megyei önkormányzat készítette el és hagyta jóvá rendelettel a megyei területrendezési tervét. Most még négy megyei önkormányzatnak (Borsod2 0 0 7 / 2 FA L U V Á R O S R É G I Ó

Abaúj-Zemplén, Fejér, Hajdú-Bihar, SzabolcsSzatmár-Bereg megyének) nincs ilyen terve. Ezek közül Hajdú-Bihar megyében folyamatban van a készítése. A többi három már az OTrT törvény elfogadása elôtt megkezdte a tervezést, de ezeknek a tartalma jelentôsen eltért a törvényben szabályozottaktól, ezért jelentôs átdolgozásra van szükség. Az érintett megyei önkormányzatok zöme forráshiányra hivatkozva függesztette fel a megyei területrendezési terv készítését.

A L K O T M Á N Y O S A G G Á LY O K Az Alkotmánybíróság a 3/1997. (I. 22.) AB határozatának (továbbiakban: AB határozat) indokoló részében megállapította, hogy vannak olyan feladatok, amelyeket csak a területi önkormányzatok képesek ellátni, mivel azok nem igazodnak a közigazgatási határokhoz. Ilyen feladatnak tekintették a megye területén bizonyos létesítmények (például szennyvíztisztító-telepek, hulladéklerakóhelyek, veszélyeshulladék-ártalmatlanító mûvek), nyomvonalas építmények (utak, vasutak), továbbá a természetvédelmi területek és más, közérdekbôl jogi védelem alá helyezett térségek kijelölését. Az Alkotmánybíróság csak e feladatok vonatkozásában ismerte el az önkormányzatok közötti munkamegosztásban a megyei önkormányzatok térségi összehangoló szerepét és szabályozási jogkörét. 41

A S Z A B Á LY O Z Á S S Z Ü K S É G E S S É G E Az AB határozat indoklása megállapította, hogy a Tftv. nem rendezte a települési és területrendezési tervek egymáshoz való viszonyának tartalmi elemeit, így súlyos ellentmondásokat hordozó helyzet alakult ki a megyei és a települési önkormányzatok települési és területrendezési jogosítványai tekintetében. Ezt a helyzetet akarta a jogalkotó azzal feloldani, hogy az OTrT törvényben szabályozta a megyei területrendezési tervekben alkalmazható megyei terület-felhasználási kategóriákat és megyei övezeteket, valamint az azokra vonatkozó szabályokat. Az AB határozat értelmében az Alkotmány 43.§ (1) bekezdésével (amely kimondja, hogy az önkormányzatok alapjogai egyenlôk) ellentétes lenne, ha az OTrT törvényben a megyei önkormányzatokhoz korlátlan szabályozási jogkört telepítenénk, ezzel növelve a települések és a megye közötti függôségi viszonyt. Ilyen okok miatt nem lehet a megyei területrendezési tervekre kiterjeszteni az OTrT törvény 5. § (3) bekezdését és a 12. § (3) bekezdését, amelyek kimondják, hogy a kiemelt térségek területrendezési terve az OTrT törvénytôl eltérô, egyedileg meghatározott terület-felhasználási kategóriát és övezetet is kijelölhet a térség elsôdleges funkciójával, illetve a kiemelés okával összhangban.

A M E G Y E I T E RV M O Z G Á S T E R E A megye szerkezeti terve meghatározza a megyei terület-felhasználási kategóriákat és az országos jelentôségû mûszaki infrastruktúra-hálózatok sávját, az egyedi építmények helyét, továbbá térségi jelentôségû mûszaki infrastruktúra-hálózati elemekkel és egyedi építményekkel egészíti ki a tervet. A tervezô a tervben az OTrT törvény 5.§ (2) bekezdésében felsorolt megyei terület-felhasználási kategóriákat jelölheti ki, a 6.§ (1) bekezdésében szereplô korlátozó szabályok figyelembevételével. A térségi terület-felhasználási kategóriákra vonatkozó százalékos megkötések elegendô mozgásteret hagynak a megye területrendezési tervének készítésénél. A terv csak az Ország Szerkezeti Tervének és az OTrT szöveges mellékleteinek, valamint a Tftv. 23/A.§ (1) bekezdése b) pontjának 42

1. ábra Csongrád megye szerkezeti terve

(+/– 10%-os eltérés) figyelembevételével pontosíthatja az országos jelentôségû mûszaki infrastruktúra-hálózatok sávját és az egyedi építmények helyét. Ha a tervezô a jogszabályokhoz képest nagyobb eltéréssel akarja az országos jelentôségû mûszaki infrastruktúra-hálózatot kijelölni, akkor le kell folytatni a 134/2005. (VII. 14.) kormányrendelet szerinti területrendezési hatósági eljárást. A megye szerkezeti terve a térségi igények alapján kiegészítheti az országos jelentôségû mûszaki infrastruktúra-hálózat és egyedi építmények körét a jogszabályban (a területfejlesztési koncepciók, programok és a területrendezési tervek tartalmi követelményeirôl szóló 18/1998. (VI. 25.) KTM rendelet 3. számú mellékletében) felsorolt térségi jelentôségû mûszaki hálózatokkal és egyedi építményekkel. Az érintett államigazgatási szervek állásfoglalása alapján pontosítja a tervezô az OTrT törvény 12. § (1) bekezdésében felsorolt országos övezetek határát, ezt követôen a 12.§ (2) bekezdése alapján meghatározza azokat a megyei övezeteket, FA L U V Á R O S R É G I Ó 2 0 0 7 / 2

T E R Û L E T R E N D E Z É S I T E RV E Z É S

2. ábra. Megyei övezetek Csongrád megye területrendezési tervében

amelyeket alkalmazni kíván a terv készítése során. Ennél a döntésnél természetesen kikérheti az illetékes államigazgatási szerv véleményét. A megyei területrendezési terv elfogadását követôen a megyei önkormányzatnak arra is van lehetôsége, hogy a megyei területrendezési tervbe beillesszen térségi jelentôségû mûszaki infrastruktúra-hálózati elemet és egyedi építményt a 134/2005. (VII. 14.) kormányrendelet szerinti területrendezési hatósági eljárás lefolytatásával.

AMIBEN NINCS MOZGÁSTÉR A megye szerkezeti terve nem jelölhet ki az OTrT törvény 5.§ (2) bekezdésében felsorolt terület-felhasználási kategóriáktól, valamint a 12.§ (2) bekezdésében felsorolt megyei övezetektôl eltérô, egyedileg meghatározott terület-felhasználási kategóriákat és megyei övezeteket. A megyei önkormányzatok zöme a kiemelt térségekhez hasonlóan szeretné ezt a felhatalmazást az OTrT törvény 2 0 0 7 / 2 FA L U V Á R O S R É G I Ó

módosításába betetetni, de erre az eddig kifejtettek miatt nincs lehetôség. A megyei önkormányzat a mûszaki infrastruktúra-hálózat kijelölésénél az ellátás szintjét sem változtathatja meg, ennek megfelelôen térségi jelentôségû mûszaki infrastruktúra-hálózati elemet és egyedi építményt nem emelhet fel az országos jelentôségû elemek közé. Korlátozottak a lehetôségek az önkormányzati rendelet készítése során is, mivel a megyei területfelhasználási kategóriákra és a megyei övezetekre vonatkozó OTrT törvény elôírásokat a megyei önkormányzat nem egészítheti ki, illetve nem szigoríthatja. J AVA S L AT O K TA RTA L M I V Á LTOZTAT Á S R A A területrendezésért felelôs minisztérium azt javasolta a megyei önkormányzatoknak, hogy intézkedési terveikben tegyenek javaslatot a megyei területrendezési terv készítésének tapasztalatai 43

Országos övezetek a) Országos ökológiai hálózat

Megyei övezetek a) Magterület b) Ökológiai és zöldfolyosó c) Puffer terület

b) Kiváló termôhelyi adottságú szántóterület c) Kiváló termôhelyi adottságú erdôterület d) Erdôtelepítésre, fásításra alkalmas terület d) Komplex tájrehabilitációt igénylô terület

e) Térségi tájrehabilitációt igénylô terület

e) Országos jelentôségı tájképvédelmi terület

f) Térségi jelentôségı tájképvédelmi terület g) Térségi hulladéklerakó hely kijelöléséhez vizsgálat alá vonható terület h) Szélerômû elhelyezéséhez vizsgálat alá vonható terület

f) Kulturális örökség szempontjából kiemelten kezelendô terület

i) Világörökség és világörökség várományos terület j) Történeti település

g) Kiemelten érzékeny felszín alatti vízminôség-védelmi terület h) Felszíni vizek vízminôség-védelmi vízgyûjtô területe i) Ásványi nyersanyag gazdálkodási terület j) Együtt tervezendô térségek k) Rendszeresen belvízjárta terület l) Hullámtér és nyílt ártér m) Földtani veszélyforrás területe n) Vízeróziónak kitett terület o) Széleróziónak kitett terület p) Honvédelmi és katasztrófavédelmi terület

Térségi övezetek és azok kapcsolata

44

FA L U V Á R O S R É G I Ó 2 0 0 7 / 2

T E R Û L E T R E N D E Z É S I T E RV E Z É S

alapján az OTrT törvény módosítására. E javaslatok zömét a 2006-ban megkezdett OTrT felülvizsgálatakor figyelembe is vették. A megyei önkormányzatok javaslatai az alábbi típusokba sorolhatók: • mûszaki infrastruktúra-hálózatok vezetésére és egyedi építmények elhelyezésére vonatkozó koncepcionális javaslatok (új fôutakra, fôutak településelkerülô szakaszaira, közúthálózat és a kerékpárút törzshálózat szintjének felemelésére, új vasúti kapcsolat létesítésére, nagysebességû vasútvonal nyomvonalának módosítására, repülôterek besorolásának módosítására, logisztikai központok és alközpontok kijelölésére); • az ásványi nyersanyagvagyon védelmét biztosító övezet bevezetése; • megújuló energia hasznosítás szabályozása; • Natura 2000 területek övezeti besorolása; • „vegyes terület-felhasználású térség” mint megyei terület-felhasználási térség bevezetése; • megyei területrendezési tervekben egyedileg meghatározott térségi övezet szerepeltetése, • kulturális örökségvédelemi területek szerepeltetése; • árapasztó tározók és ártéri tájgazdálkodási célterületek szabályozása. Az érintett minisztériumokkal folytatott folyamatos egyeztetés során számos megyei tervet érintô javaslatot elfogadtak, s ezek be is épültek az OTrT törvény módosító javaslatába.

A Z O T RT T Ö RV É N Y M Ó D O S Í T Á S A Az OTrT törvény folyamatban lévô felülvizsgálata jó néhány, a megyei területrendezési terveket is érintô változtatást javasol. Így megváltozik az országos közúthálózat, különös tekintettel a gyorsforgalmi utakra, valamint a nagysebességû vasútvonal néhány ágának vonalvezetése. A törvénybôl elhagyták a regionális ellátást biztosító, úgynevezett kereskedelmi (nemzetközi) repülôtérré fejleszthetô repülôtereket. Módosul az országos kerékpárút-törzshálózat koncepciója, valamint be-

2 0 0 7 / 2 FA L U V Á R O S R É G I Ó

kerülnek a törvénybe a Vásárhelyi-terv I. ütemében megvalósuló árvízi tározók is. A megyei terület-felhasználási kategóriákat érintô változás, hogy megszüntetik, illetve összevonják a belterjes és külterjes hasznosítású mezôgazdasági térség kategóriáját, valamint megyei kategóriaként bevezetik az úgynevezett vegyes terület-felhasználási térséget. A megyei terület-felhasználási kategóriák közül 10 hektárra csökken a városias települési térség és a hagyományosan vidéki települési térség ábrázolásának területi minimuma, a vízgazdálkodási térségnél és az építmények által igénybevett térségnél pedig a törvény nem állapít meg területi korlátot. Jelentôsen bôvül tehát a megyei övezetek köre, melyet jól szemléltet a táblázat, amely bemutatja az országos és a megyei övezetek kapcsolatát. Az országos ökológiai hálózat övezetét a megyei területrendezési terveknek magterület, ökológiai zöldfolyosó és puffer területekbe kell majd besorolniuk. Ezt a módosítást az európai gyakorlat, valamint az egységes szabályozás igénye indokolja. Új övezetként vezetnék be az erdôtelepítésre, fásításra alkalmas területet, a szélerômû elhelyezéséhez vizsgálat alá vonható területet, a világörökség és a világörökség-várományos területet és a történeti települést. Összefoglalva: a felsorolt új megyei terület-felhasználási kategóriák és megyei övezetek bevezetése a lehetô legnagyobb mértékben összhangban van a megyei önkormányzatok javaslataival. Jelenleg folyamatban van az OTrT törvény módosításának egyeztetése, ennek során kell az érintett tárcákkal és a megyei önkormányzatokkal konszenzusra jutni a megyei területrendezési terv tartalmi kérdéseiben, mivel ezt a jövôben is csak az OTrT törvény keretében lehet szabályozni.

Magó Erzsébet osztályvezetô ÖTM Területrendezési és Településügyi Fôosztály, Budapest

45

T E R Ü L E T R E N D E Z É S I T E RV E Z É S

A területi tervezés hiányzó láncszeme Kistérségi/településcsoport szerkezeti terv A területi tervezés rendezési részében a területrendezési tervek (országos, kiemelt térségi, regionális, megyei) és a településrendezési tervek között hiányzik egy láncszem. A hiány fennáll annak ellenére, hogy sokan a jelenlegi tervek számát is sokallják, a tervezés menetét, az oda-visszacsatolás kényszerét, egyáltalán az önkormányzati (értsd: települési) önállóság bárminemû csorbítását sérelmesnek tartják (és a területi tervek kötöttségeit annak érzik). Ez a láncszem egyértelmûen a megye és az egyes települések között hiányzik. Különösebb megfontolás sem szükséges hozzá, elég csak azt észrevenni, hogy az ország és a régió, ill. a régió és a megye viszonyszáma 1/7 illetve 1/3, ellenben a megye és a település között 1/59 – 1/355. (átlagosan: 1/167)1. Ebbôl az következik, hogy a települések egymás közötti konfliktusait (amelyek településrészeket érintenek) a megyei területrendezési terv nem kellôen kezeli, vagy azoknak csupán a megyei horderejû kérdéseit tudja kezelni.2

Nem véletlen, hogy a magyar közigazgatás és a területi, településhálózati gondolkodás ismerte és ismeri a „járás”, a „városmegye”, a „város és vidéke”, a „városkörnyék”3 , valamint a „kistérség”4 fogalmát. Ez utóbbi is sokféle lehet: egy-egy feladatra szervezôdô, sokcélú, statisztikai stb. A területfejlesztésrôl és a terület-rendezésrôl szóló 1996-os törvény megalkotói is tudták ezt, de a kistérségi területrendezési terv – választott képviselet híján – nem állta ki a törvényesség próbáját. Felmerül a kérdés, hogy ez a hiány mibôl ered és miként orvosolható. Továbbá az is tisztázásra vár, hogy e terv települési vagy térségi terv-e. Megfontolandó még, hogy elkészítésük kötelezô-e, s

együttesen lefedik-e az ország egészét vagy sem. Bizonyos értelemben – jogi oldalról – azt mondhatjuk, hogy nincs fehér folt a tervezési rendszerben, mert az építési törvény külön szakaszt szentel a témának, amikor több település közös tervezésérôl szól, rendezve annak legalapvetôbb kérdéseit (készíttetés és jóváhagyás)5. Ez azonban csak egy lehetôség, s nem világos belôle, hogy vannak-e esetek, amikor a közös tervezés ajánlott vagy netán kötelezô, s ilyenkor ki állja a költségeket, valamint mi lesz azoknak a témáknak a sorsa, amelyekben nem tudnak a települések megegyezni. Egyidejûleg azonban, hogy ne legyen ilyen egyszerû a helyzet, a területfejlesztésrôl és a

1

Ha egyszerûen folytatnánk a „mértani sorozatot”, akkor egy ország, 3-4 régió, 19 megye, 171 kistérség adódna. A szorzótényezô ez esetben 4, 6, 9 lenne. Ha a múlt nélküli régiót kihagyjuk a sorból, akkor 1/19/361 sorozat adódna (állandó hányadossal). A szerzô tudatában van annak, hogy az élet nem ilyen egyszerû, de az arányosságok mégis mutatnak valamiféle rendet, s a világ törvényszerûségei – úgy tûnik – a társadalomra is vonatkoztathatók. 2 Az igazsághoz tartozik, hogy ha a tervek léptékét nézzük, akkor abból nem egyértelmû a hiány. Az országos terv léptéke 1:500 000, a kiemelt térségeké 1:100 000, a megyei terveké 1:50 000 s a településszerkezeti terveké 1:25 000 – 1:5000. Itt tehát nem tûnik ki hiány. 3 Jogilag definiálja a területfejlesztésrôl és a területrendezésrôl szóló 1996. évi XXI. törvény 5. § g) pontja. 4 Ugyanott: h) pont. 5 Az épített környezet alakításáról és védelmérôl szóló 1997. évi LXXVIII. törvény 15. § Több település közös rendezése. A településszerkezeti tervek kötelezô véleményeztetése a szomszédos önkormányzatokkal és a megyei önkormányzattal (10. §) ugyancsak az összehangolást szolgálja, de az alapvetô kérdésekre, a kölcsönös figyelemre és a megegyezésre nem nyújt garanciát. A ’37. évi VI. törvény a korábban jóváhagyott terv figyelembevételét írta elô, de ez nem lehet verseny kérdése, mert vannak területi kötöttségek, kényszerhelyzetek.

46

FA L U V Á R O S R É G I Ó 2 0 0 7 / 2

T E R Û L E T R E N D E Z É S I T E RV E Z É S

területrendezésrôl szóló törvény a kistérséget a térségek közé sorolja. A kérdés tehát jogos: milyen terv a hiányzó láncszem: térségi vagy települési? A szakterületen dolgozók közül mások is foglalkoznak ezzel a témával: Paksy Gábor az OTrT felülvizsgálata kapcsán vetette fel egy településcsoport-terv szükségességét, Tompai Géza kétségeit fogalmazta meg a tervek számának növelése miatt, s a MUT által a területfejlesztésrôl és a területrendezésrôl szervezett rendezvénysorozaton a tervezôk is megfogalmazták a hiányt.

TÖRT É N E L M I V I S S Z ATEKINTÉS Segíthet bennünket a korábbi gyakorlat elemzése, amiben elôfordul a közös tervezés, terveztetés. Elsôként érdemes figyelmünket a városrendezésrôl és az építésügyrôl szóló 1937. évi VI. törvénycikkre irányítanunk, ami kifejezetten tartalmaz erre vonatkozó részt. „Budapest székesfôvárosra és környékére” külön szabályok vonatkoztak: az e területre együtt készült tervet a Fôvárosi Közmunkák Tanácsa állapította meg. Budapest székesfôváros környékének területét a belügyminiszter az iparügyi miniszterrel egyetértôen határozta meg. Ezzel kapcsolatban álljon itt a korabeli kommentár: „Az a rendelkezés, amely a Budapest székesfôváros környéke gyanánt meghatározott városok és községek városias kialakításra szánt területének, általános és részletes rendezési terveinek megállapítását is a FKT hatáskörébe utalta: igen jelentôs lépés az élet folyamán elôállott, évtizedek óta ismert és gondot okozó Nagy-Budapest-probléma megoldásában. Már az 1870. X. tc. 15. §-a indokoltnak találta az FKT hatáskörét a fôvároson kívüli területre is kiterjeszteni olyan szabályozási munkálat esetében, amelynek tervezése és vezetése e törvény szerint az FKT-t illeti, de amely kiterjed a fôváros határán túl is. A székesfôváros környékének nagyarányú települési kifejlôdése és a közvetlen csatlakozásokból számos vonatkozásban elôállott helyzet kölcsönös problémái érlelték meg annak a szükségességét, hogy a törvényhozás a

valóságban szem elôtt levô nagy-budapesti terület egészére nézve ezúttal legalább a városrendezés területén megvalósítsa intézményesen az egy kézben összpontosított egységes irányítást és kezelést.”6 A fennálló probléma egyértelmû voltát mutatja, hogy az erôteljesen különbözô társadalmi helyzetben, 1949-50-ben az 1939-ben megállapított városkörnyék településeit – Vecsés kivételével – Budapesttel egyesítették. A speciális helyzetû település-együttes közös tervezése tehát már 1870-ben felmerült a törvényhozásban. Az 1970-es évek második felében az ÉVM programot hirdetett és támogatott a városok általános rendezési terveinek felülvizsgálatára, amelyeket úgynevezett településcsoportokra készíttettek. A városok közvetlen vonzáskörzetére terjedt ki a tervezés, s azon belül azokra a településekre, amelyek fekvésüknél és a területükön található funkciók miatt együttes tervezést igényeltek. Ez például Kaposvár körzetében 22 falut, Eger körül 13 községet, Kalocsán plusz két települést jelentett. Mik azok a szempontok, amik indokolták a közös gondolkodást? Eger példáján szemlélve a következôk: 1. A város ivóvízellátását szolgáltató területek jelentôs része Szarvaskô és Felsôtárkány területén található, ezeken a területeken lehetséges a vízmûfejlesztés egyáltalán. 2. A híres egri fürdô termálvizei közül az egyik Andornaktályáról érkezik vezetéken. A kút védôövezete, annak korlátozása a község területét terheli. 3. A város déli, egykor mocsaras területén helyezték el a szennyvíztisztítót, ami a közigazgatási határra rátelepült andornaktályai lakóterületek miatt nehézségbe ütközött. 4. Hétvégeken, sôt délutánonként a város lakosságának jelentôs része a közeli települések területére rajzott ki: Noszvajon és Szarvaskôn kirándulóhelyet találtak, Ostorosan, Novajon, Egerszalókon, Egerbaktán, Egerszóláton és

6 A városrendezésrôl és az építésügyrôl szóló 1937. VI. tc. és a kapcsolódó rendeletek. Jegyzetekkel ellátták: Zubriczky József dr., a Fôvárosi Közmunkák Tanácsának címzetes elnöke és nyugalmazott miniszteri tanácsos elôadója, okl. ügyvéd, a M. Kir. József Nádor Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen az építésjog és építésrendészet meghívott szakelôadója és Zubriczky Sándor dr. ügyvéd, Budapest Székesfôváros Gázmûvei ügyésze. Budapest, 1942. Kókai Lajos kiadása

2 0 0 7 / 2 FA L U V Á R O S R É G I Ó

47

Demjén területén szôlôket, kiskerteket, zártkerteket mûveltek. Sôt a nyári napokon a fürdôbôl kiszorult helyiek közül sokan keresték fel például Egerszalók kiépítetlen „fürdôjét”, hévízkútját. 5. A községek lakói a városban találtak munkahelyet, oda hordták gyerekeiket bölcsôdébe, óvodába, speciális általános iskolába. A hetvenes évek végén – a távolabbról érkezôkkel együtt – több mint tízezer ember ingázott a megyeszékhelyre. 6. Ugyancsak a városban találtak közép- és felsôfokú tanulási lehetôséget, ott mûködött a kórház, a szakorvosi rendelôintézet, az igazgatás stb. 7. Az ország távolabbi részeire utazók számára távolsági autóbusz-állomásával és vasúti pályaudvarával Eger volt az indulás és a megérkezés helye. 8. A híres egri bor jelentôs hányada nem Eger közigazgatási területén, hanem a szomszédos településeken termett. 9. Az egri völgy bizonyos értelemben megtelt7, a városban csak nehezen vagy egyáltalán nem lehetett találni (nagy)telkes, családiházas lakóterület számára alkalmas területet. Ezért már a hetvenes években megkezdôdött a kitelepülés, s a városba távolabbról érkezôk jelentôs hányada ezekben a falvakban telepedett le. 10. Az országos közlekedési hálózatokhoz való kapcsolatát a megyeszékhely csak ezeken a településeken (Andornaktályán, Nagytályán, Makláron, Kerecsenden) keresztül élhette meg, s ennek bárminemû fejlesztése is csupán velük egyeztetve történhetett. 11.A körzet hulladéklerakója sem „fért el” a város területén, azon kívül kellett megfelelô helyet találni. 12. Egy-egy település az egész településcsoportra (esetenként azon túl is) vonzást gyakorolt

speciális funkciójával: Demjén például gombatermesztô üzemével, Egerszalók víztározójával (120 hektáros tó, remek táji környezetben), Egerbakta libatenyészetével, Andornaktálya az idôsek otthonával, Szarvaskô a várával és hegyeivel, Felsôtárkány a Bükk kapujával, Noszvaj hûs üdülôterületével és megyei továbbképzô központjával (de la Motte-kastély). 13. Maguk a falvak is esetenként kölcsönös „függôségben” álltak egymással: Maklár és Nagytálya beépített területe teljesen összenôtt; Egerszalók víztározóját Egerbakta libatelepe szennyezte; Egerszalók és Demjén között félúton van a termálkút stb. A M A I H E LY Z E T Ha más települések helyzetét is megvizsgáljuk, kiderül, hogy a fôváros körül már az 1870-es években tapasztalható egyes problémák másutt is jelentkeznek: 1. Hévíz melegvizû tavának vonzása Keszthely, Alsópáhok és Cserszegtomaj közigazgatási területén is érezteti hatását. Ezek a túl közeli fejlesztések (és Hévíz túlfejlettsége) negatívan hathatnak a városkára, annak környezeti feltételeire, a tókörnyék vonzerejére.8 2. Egyes városok kinôtték a közigazgatási területüket, s bizonyos fejlesztéseik (például egy elkerülô út egyes szakaszai) csak a szomszédos települések területén valósíthatók meg: Székesfehérvár, Gyôr, Esztergom. 3. Külön jelenség a nagyobb városok lakosságának növekvô kitelepülése a környezô falvakba, kisvárosokba. Ez majd’ minden megyeszékhelyre és egyéb megyei jogú városra jellemzô (Hódmezôvásárhely és Érd kivételével9). 4. Az Egerben és Budapesten is meglévô jelenség, jelesen, hogy az ivóvizét más település területérôl szerzik be, viszonylag gyakori. Ezek –

7 A településcsoport általános rendezési tervének felelôs tervezôje, Kálmán Lászlóné Ráduly Piroska hívta fel arra a figyelmet, hogy a város otthonosságának egyik alapja a város beépített területein túl minden irányban feltûnô természeti környezet. Ez az áttekinthetôséget biztosította, ezért nem javasolta a beépített terület olyan növelését, ami felkúszott volna a dombok gerincére, s azon átbukott volna. 8 Hévíz túlfejlettsége arra vonatkozik, hogy belterületi aránya igen magas, meghaladja a 40%-ot (beépítésre szánt területének aránya még ennél is magasabb), a közigazgatási területre vetített laksûrûsége meghaladja Budapestét is (H.: 54 fô/ha, Bp.: 34 fô/ha). Ez részben azzal függ össze, hogy Hévíz mesterségesen kialakított település. 9 Hódmezôvásárhely lakosságához képest óriási közigazgatási határt örökölt a török korból, amelyen belül a kitelepülés részben a tanyákra történt. Érd – a Károly-birtok felosztásával létrejött végeláthatatlan telkei miatt – évtizedekig befogadó településsé vált, s ma is az. Megyei jogúvá válása újkeletû és teljesen groteszk.

48

FA L U V Á R O S R É G I Ó 2 0 0 7 / 2

T E R Û L E T R E N D E Z É S I T E RV E Z É S

helyigényük és a környezetükre kifejtett korlátozó hatásuk miatt – együttgondolkodást igényelnek.10 5. Egyes települések beépített területe összenôtt, vagy oly közel fekszik egymáshoz, hogy kölcsönösen korlátozzák, zavarják egymást, továbbá a köztes területeken elhelyezendô funkciók – pl. szennyvíztisztító – számára nincs megfelelô hely (vagy az csak igen drága mûszaki megoldással helyezhetô el az adott területen). Ezeket a településcsoportokat az úgynevezett szennyvízelvezetési agglomerációk miatt lehatárolta egy jogszabály11. 6. A hulladékgazdálkodási törvény tartósan számol a kommunális hulladék-lerakók szükségességével. Ezeket EU direktívák alapján már csupán térségi szinten lehet létesíteni. Maguk a lerakásra alkalmas területek kiválasztása történhet egyedi eljárásban (nem településrendezési tervezés keretében), de összes konzekvenciájuk – az oda vezetô útrendszer, annak környezeti és egyéb biztonsága – közös területi tervezést igényel12.

tetésére. Közös terv különösen azokban az esetekben készüljön, ha a területrendezés céljai, közlekedési vagy egyéb feltárási létesítmények, valamint közösségi és egyéb járulékos létesítmények ezt igénylik.”13 A továbbiak a lehetséges tartalomra és a jóváhagyás menetére (módosítására) is szolgálnak tanulsággal. A tervezési társulás – amirôl a törvénykönyv a melléklet tanúsága szerint a továbbiakban rendelkezik – azért nehezebb kérdés, mert annak az az alapja, hogy Németországban a települési önkormányzatok a társulásra bízhatják a település-tervezés egyes feladatait (szemben a magyar jogrenddel, ami ezt jelenleg nem teszi lehetôvé), sôt ott a terv végsô megállapítása az állami szervek feladata. De mindenképp figyelemre méltó, hogy egyes esetekben – legalább elméleti szinten – a német törvény lehetôséget ad a kényszertársításra. Ez hazánkban az Országos Területrendezési Tervrôl szóló törvényben lehetséges (nem szólva itt az önkormányzati és/vagy a területrendezési törvény esetleges módosításáról).

NEMZETKÖZI KITEKINTÉS

A Z I D E Á L I S T E RV E Z É S I T E R Ü L E T LEHAT Á R O L Á S A

A Német Szövetségi Köztársaság építési törvénykönyve/kódexe kiemelten foglalkozik a közös településszerkezeti tervvel, a tervezési társulásokkal. Az eltérô jogrend miatt kissé más a megfogalmazás, és különbözik az állam mozgástere, lehetôsége, de tanulmányozása számunkra is haszonnal járhat. Brenner János, a berlini Közlekedési, Lakásügyi és Építési Minisztérium tanácsosának vonatkozó törvényidézetébôl és fordításából itt csupán néhány gondolatot emelek ki. „A szomszédos települések készítsenek közös településszerkezeti tervet, amennyiben fejlôdésük lényegesen függ a közös elôfeltételektôl és igényektôl vagy a közös településszerkezeti terv alkalmas a különféle érdekek igazságos egyez-

Mindezek alapján felmerül a kérdés, hogy mi határozza meg a tervezési területet. Általánosságban ez nem azonosítható a többcélú vagy a statisztikai kistérséggel, hiszen ezek egyike-másika akár 120 települést is magába foglal, vagy éppen a néhány alkotó település nagyhatárú és a maga lábán megálló „város”. Közelebb jutunk a meghatározáshoz, ha a városkörnyékre koncentrálunk (nem elfeledkezve a korábban már említett azon példákról, amikor az együttestervezést speciális adottságok indokolják, s a tervezésnek nem egy város a központja (például Kál, Kápolna, Kompolt és Tófalu estében), vagy nem a térséget szervezô település a fôszereplô (Hévíz és Keszthely viszonya e tekintetben).

10

Esetenként az egyik legizgalmasabb kérdés, hiszen olyan helyzetek is elôállhatnak, mint Kisoroszié, amelynek Duna-partjára a Fôvárosi Vízmûvek kutakat telepített, a faluban csak a közkifolyót biztosította a nyolcvanas években és megtiltotta a házakba való bekötést, mert elspórolták a szennyvízcsatorna kiépítését. 11 A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény 45. §-a (7) bekezdésének g) pontjában kapott felhatalmazás alapján a 26/2002. (II. 27.) Korm. rendelet. 12 A települések együttmûködésével foglalkoztam az Építész Közlöny 2005. októberi számában megjelent Szemelvények a településrendezés mûhelyébôl 3. c. cikkemben és Idôszerû és távlati településrendezési kérdések, különös tekintettel a kistérségekre c. elôadásomban, Szerencsen, az Észak-magyarországi Urbanisztikai Konferencián, 2005 nyarán. 13 Baugesetzbuch 204. § (1) bekezdés 2 0 0 7 / 2 FA L U V Á R O S R É G I Ó

49

Az OTrT módosító javaslatában lehatárolt, együtt tervezendô térségek

Kínálja magát a „napi ingázási körzet, napi hozzáférési terület – város és környéke”14. Ez azonban csak bizonyos szempontból indokol közös gondolkodást, tervezést; elsôsorban fejlesztési vonatkozásban (rendezésiben csak annyiban, amennyiben van területi vonatkozása). A rendezési együttmunkálkodáshoz ezen túl az is szükséges, hogy területi áthatások legyenek, egyébként „csak” egyszerre készülô külön tervekké válnak a dokumentumok. Ami önmagában még lehet jó, mert a tervezés egyszerûbb, s feltehetôen gazdaságosabb is15, de ez nem kíván külön jogszabály-módosítást vagy támogatást. Minden esetben egyedileg kell meghatározni az együtt tervezendô településcsoportot. Ez történhet egy országos vizsgálat alapján; meghatározva a feltétlenül összefüggô tervezési halmazokat, és történhet egyedileg akkor, ha egy vagy több település kezdeményezi a településrendezési agglomeráció lehatárolását (kijelölését). Az elôbbi

módszer elônye, hogy az ország elébe megy a folyamatoknak, s megkísérelheti azokat jó irányba mozdítani; az utóbbié meg a fokozatosság és a rugalmasság. A kettô nem zárja ki egymást, sôt – megítélésem szerint – együtt lehetnek hatékonyak igazán. Ez azt jelenti, hogy az OTrT-ben le kell és le lehet határolni bizonyosan együtt tervezendô területeket, más településeknek pedig meg kell adni a lehetôséget, hogy – tervezési problémájuk, terület-felhasználási konfliktusuk esetén – kezdeményezzék közös tervezési terület lehatárolását és a tervezés során valamiféle állami segítséget a konfliktusok rendezéséhez.16

A T E RV TA RTA L M A , F O R M Á J A A településcsoport-tervezés leginkább a településszerkezeti tervhez áll közel, annak bizonyos feladatokra koncentráló „kivonata”. Egyes települések

14

Faragó László: A városokra alapozott területpolitika koncepcionális megalapozása. Tér és Társadalom 2006/2. 83 -102. lap Lásd errôl: Körmendy Imre: A településrendezés aktuális kérdései, különös tekintettel a kistérségekre. A XXXIII. Észak-magyarországi Urbanisztikai Konferencián elhangozott elôadás. 16 Ez lehet akár a hierarchiában magasabb tervbe való visszacsatolás, de lehet egyfajta közigazgatási bíráskodás is. Variációi késôbb kidolgozhatók. 15

50

FA L U V Á R O S R É G I Ó 2 0 0 7 / 2

T E R Û L E T R E N D E Z É S I T E RV E Z É S

önmagukban is több, korábban önálló településbôl jöttek létre és/vagy az idôk folyamán további településeket csatoltak hozzájuk. Az ilyen városok példát nyújthatnak e tervek tartalmára vonatkozóan. Zalaegerszeg például 12 községet foglal magában, s ezek beépített területei általában elkülönülnek a központi belterülettôl. Hasonló helyzetû Nagykanizsa és több dunántúli város. A „térségi vagy települési terv” kérdésre szívem szerint nem adnék választ, mert a kettô határa elmosódott és tervezési módszerük, adatforrásaik, tartalmuk sok tekintetben azonos vagy hasonló. Egyes európai országokban a települési önkormányzatok eleve egy várost (központi települést) és a környezô községeket foglalják magukba. Ilyen rend jellemzi például Angliát, Svédországot és Szerbiát. Ha hazánk területének településhálózatát vizsgáljuk, azt láthatjuk, hogy a nagy birodalmak részeként a nagyobb települések voltak életképesebbek. A török megszállás idején az Alföld addigi sûrû települési rendje felbomlott, s csak az egyre nagyobbra növô és egyre nagyobb határral rendelkezô városok vészelték át ezt az idôszakot. A római birodalomban is a különbözô városok képezték a településhálózatot, ezek határában voltak a mezôgazdasági területek mûvelését biztosító központok, a villa rusticak. Ezek a gazdasági funkción túlmenôen egy-egy család és a (rab)szolgák lakhelyéül szolgáltak. Létszámuk a mai igazán kicsi falvak népességével egyezett meg (elérte a 100 fôt is). Középkori falvaink döntô többsége sem haladta meg ezt a létszámot. Mindezt a kitekintést csupán azért ajánlom megfontolásra, mert véle-

2 0 0 7 / 2 FA L U V Á R O S R É G I Ó

ményem szerint az ötszázmilliós EU-ban ismételten a jelentôs településeknek lesz jövôje (e folyamatot erôsíti a mezôgazdasági termelés totális átalakulása, a belôle élô népesség radikális csökkenése). Az elôzôekben részletezettek alapján az együtt tervezendô településeknek nem kell lefedniük az ország területét, kivéve, ha az önkormányzati rendszer módosulásával településcsoportok képeznének egy-egy települési önkormányzatot. Ebben az esetben viszont a köztes terv szükségtelenné válik (vagy más szinten készül).

ÖSSZEGZÉS Az alcímben felvetett két változatból egyértelmûen az utóbbi, a település-csoport az alkalmas megnevezés (ami természetesen ismételten többféle lehet: agglomeráció, erôs központú vagy egyenrangú települések halmaza). Az ország érdeke, hogy tervei összehangoltak és biztosak legyenek, mert ekkor pályázhatnak valós eséllyel a települések és a régiók egyes fejlesztésekre. A végig nem tárgyalt, dûlôpontra nem jutott tervezések veszélyeit az M0-ás építése és más példák ékesen bizonyítják. A települések számára nagy iskola lehet a közös tervezés, terveztetés, aminek haszna mindannyiunk számára jelentôs. Körmendy Imre fôosztályvezetô helyettes ÖTM Területrendezési és Településügyi Fôosztály, a Településrendezési Osztály vezetôje, Budapest

51

S Z A K Á G I T E R V E Z É S É S K U T AT Á S

Csak rendezünk, vagy fejlesztünk is? A területrendezés és az agrár-vidékfejlesztés együttmûködési lehetôségei

Az Országos Területrendezési Tervrôl szóló 2003. évi XXVI. törvény jelenleg folyó felülvizsgálata során részben módosul a területrendezési tervek struktúrája, ami érinti a mezôgazdasággal összefüggô lehatárolásokat is. A felülvizsgálat elôkészítésekor szakmai viták sorozatát rendezték, amelyeknek az egyik markáns eredménye volt a rendezés tervezésének és a fejlesztés tervezésének a jelenlegi gyakorlattól eltérô, nagyobb mértékû összehangolása iránti igény, alapvetôen a rendezési tervek megvalósulási esélyeinek és a fejlesztési koncepciók megalapozottságának erôsítése érdekében. Írásunkban bemutatjuk a területrendezési tervek és az agrárágazat jelen (2007-2013.) tervidôszakának prioritásai szerint történô fejlesztése közt megteremthetô pozitív szinergikus kölcsönhatásokat, a „területrendezés tervezése” és az „agrár-vidékfejlesztés tervezése” között létrejövô kapcsolatokat.

A Z E U R Ó PA I A G R Á R P O L I T I K A F Ô F E J L Ô D É S I I R Á N YA I Az európai agrárpolitika eszközei – amelyek alapvetôen meghatározzák az agrár-vidékfejlesztés tervezési lehetôségeit – folyamatosan bôvülve, egymásra épülve alakultak ki és vezettek el annak 1992-ben kezdôdött reformfolyamatához. Az európai közös agrárpolitikát a háborút követô élelmiszerhiány hívta életre. Ekkor a megtermelt mennyiséghez kötött, minden tonna termény után adott támogatás tûnt a leggyorsabban eredményt ígérô eszköznek. Ez olyan hatékonyan növelte a kibocsátott termékek mennyiségét, hogy rövid idô alatt feleslegek halmozódtak fel az élelmiszerek piacán. Ezek levezetésére „találta ki” az európai agrárpolitika az úgynevezett intervenciós felvásárlás eszközét, amellyel lehetôséget teremtett arra, hogy a gazdák feleslegeiket elôre garantált áron értékesíthessék a közösségnek. Ez a közösségi forrásokból, közpénzekbôl biztosított felvásárlás azonban nem oldja meg az alapproblémát: a piaci termékfelesleg jelenlétét. Ez a rendszer láthatóan teljesen irracionálisan használta fel a közpénzeket. Azon túl, hogy jelentôs piactorzító hatása miatt a termékek és termények piaca mindinkább a támogatások piacává alakult, teljesen érzéketlenné vált a mezôgazdaság mennyi52

ségen túli (minôségi, környezeti és foglalkoztatási) szempontjaira. Emellett a WTO keretében zajló szabadkereskedelmi tárgyalások is azt sürgették, hogy valamit kezdeni kell a mezôgazdaság termelési típusú, piactorzító támogatásaival. E felismerések jegyében fogalmazódott meg az európai agrár- és vidékpolitika mértékadó szereplôinek véleménye, hogy a mezôgazdaság „piacos” tevékenységeit fokozatosan mentesíteni kell a támogatások torzító hatásaitól, és a közpénzeket egyre inkább a mezôgazdaság olyan funkcióinak támogatására kell felhasználni, amelyek kizárólag piaci körülmények között ma még nem mûködnek, alapvetôen azért nem, mert nincs piaci áruk. E funkciók között leginkább olyan, az egész társadalom számára fontos feladatokat (élelmezés- és élelmiszerbiztonság, a kultúrtáj ápolása, az élettérfunkciók fenntartható megôrzése, az ökológiai és mûszaki infrastruktúra fenntartása, ökológiai stabilitás, népességmegtartás, munkaerô kiegyenlítés, a turizmus alapjának biztosítása, paraszti értékek ápolása stb.) találunk, amelyek létrejötte a piac hagyományos eszközeivel nem szabályozhatók, ugyanakkor a vidék társadalmának és környezeti, természeti egyensúlyának fenntartásában növekvô szerepet töltenek be. Célszerû tehát a mezôgazdaság ilyen jellegû teljesítményeinek honorálására fordítani a közpénzekbôl nyújtott támogatásokat. FA L U V Á R O S R É G I Ó 2 0 0 7 / 2

S Z A K Á G I T E RV E Z É S É S K U TA T Á S

E kétféle teljesítmény adja a többfunkciós európai agrármodell két alappillérét. Erre épül a támogatási rendszer átalakítása, a közös agrárpolitika (CAP) reformja is, ahol az elsô pillér elsôsorban a termelési teljesítményeket, a második pedig mindenekelôtt a mezôgazdaság ökoszociális teljesítményeit foglalja magába. E kétpilléres szerkezet támogatáspolitikai eszközeit és funkcióit szemlélteti az 1. ábra.

tározóak a gazdálkodók jövedelmében. A gyenge termelési adottságú, de környezetileg sérülékeny, ezáltal ökoszociális szolgáltatást igénylô területeken a második pilléres vidékfejlesztési kifizetések kapják a döntô szerepet. Ezt az elvi jövedelemszerkezetet szemlélteti a 2. ábra. A támogatásokhoz jutás tekintetében a korábbi mennyiségi kritérium helyett nagyobb szerepet kapnak a területek. A továbbiakban azokat a vidékfejlesztési programokat mutatjuk be, amelyekben kiemelt fontossággal bírnak a területi szempontok.

TERÜLETI SZEMPONTOK A HAZAI VIDÉKFEJLESZTÉSBEN

1. ábra. A Közös Agrárpolitika (CAP) pillérei és funkciói

Mindez egyúttal azt is jelenti, hogy a mezôgazdaságból élôk jövedelmében nagyobb szerepet játszanak a piaci áruértékesítésbôl származó árbevételen túl az elsô pilléres bevétel-támogatások és a második pilléres vidékfejlesztési kifizetések is. E bevételi források egymáshoz viszonyított aránya azonban jelentôs mértékben függ a gazdaság agroökológiai adottságaitól. Azokon a területeken, ahol a jó ökológiai adottságok piaci elônyöket teremtenek, a piaci árbevételek lesznek a megha2. ábra. A gazdálkodók elvi jövedelemszerkezete a gazdaság agroökológiai adottsága szerint

A második pilléres, vidékfejlesztési támogatási rendszer magyarországi bevezetését olyan elôcsatlakozási programok készítették elô, mint a Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program (NAKP) és a SAPARD. (SAPARD: Special Accession Programme for Agriculture and Rural Development – Elôcsatlakozási program a mezôgazdaság és a vidék fejlesztésére.) Mindkettônek az alapját a 1257/1999. számú EU tanácsi (vidékfejlesztési) rendelet adta. Míg az NAKP az agrár-környezetvédelmi és tájgazdálkodási rendszerek kidolgozásának és kísérleti indításának, addig a SAPARD alapvetôen a rendelet strukturális, beruházási, szerkezeti jellegû intézkedései bevezetésének kereteit teremtette meg. Az uniós csatlakozást követôen – 2006-ig bezárólag – az Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Program (AVOP) és a Nemzeti Vidékfejlesztési Terv (NVT) fogalmazta meg, hogy az EU által felkínált vidékfejlesztési támogatási lehetôségek közül melyek válnak a hazai gazdálkodók számára is elérhetôvé. Területi hatással az NVT következô három programja rendelkezett: 1. agrár-környezetgazdálkodás, 2. kedvezôtlen adottságú területek támogatása, 3. mezôgazdasági területek erdôsítése. A 2007-2013. közötti idôszakban új, a korábbinál egyszerûbb költségvetési háttér biztosítja a vidékfejlesztés EU szintû finanszírozását. Ennek megfelelôen erre az idôszakra a tagországok – így mi is – új programokban fogalmazzák meg vidékfejlesztési elképzeléseiket. Magyarországon az „Új Ma-

2 0 0 7 / 2 FA L U V Á R O S R É G I Ó

53

gyarország Vidékfejlesztési Program”-ban (ÚMVP) leírtak szerint történik az NVT-ben megkezdett programok folytatása. Agrár-környezetgazdálkodás (AKG) A Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Programmal 2002-ben indult rendszer elsôdleges törekvése olyan mezôgazdasági gyakorlat kialakítása volt, amely a természeti erôforrások fenntartható használatán, a természeti értékek, a biodiverzitás megôrzésén, a táj értékeinek megóvásán, valamint egészséges termékek elôállításán és élhetô vidék (az embereknek munkát és megélhetést biztosító gazdálkodási rendszer) megteremtésén alapul. Ennek megfelelôen nem egyes termelési ágazatokat, hanem a felsorolt igényeknek egyaránt megfelelô gazdálkodási rendszereket támogatott. Ilyen a szántóföldek környezetkímélô használata, az integrált és ökológiai gazdálkodás, az extenzív gyephasznosítás, a vizes élôhelyek (halastavak, nádasok) hasznosítása, valamint az érzékeny természeti területeken való gazdálkodás. A területrendezés tervezése szempontjából a bevezetett AKG program-támogatásokat illetôen két dolog hangsúlyozása szükséges: • Területi szempontból jellegzetesen elkülönülnek az ún. „horizontális” és „zonális” programok oly módon, hogy a horizontális programok az ország teljes területén, a zonálisak pedig konkrét, meghatározott kritériumok szerint lehatárolt célterületeken vehetôk igénybe. Az AKG zonális célprogramjait az érzékeny természeti területek célprogramjai jelentik, amelyek az ország különbözô térségeiben lehatárolt, speciális természetvédelmi elôírások betartását 3. ábra. Magyarország érzékeny természeti területei

igénylô, általában 10-50 ezer ha nagyságú területek (3. ábra). • A támogatások legnagyobb része „önkéntesen vállalható” gazdálkodási elôírások betartásáért járó kifizetés, tehát a programban való részvétel nem kötelezô jellegû. Kedvezôtlen adottságú területek (KAT) támogatása A kedvezôtlen adottságú területek (továbbiakban: KAT) támogatása 1975-ben kezdôdött az Európai Unióban és fokozatosan egyre nagyobb teret nyert az európai uniós agrártámogatási és vidékfejlesztési rendszerben. Mára az EU tagállamok szerteágazóan, területi adottságaik és ágazati igényeik szerint alkalmazzák ezeket a támogatásokat vidékfejlesztési célra. A hazai kedvezôtlen adottságú területek kijelölése az 1257/1999. tanácsi rendeletben meghatározott prioritásokon alapul. Ezek közül az úgynevezett környezeti korlátozások alá esô területeket nem jelölték ki, mert a kijelölés alapjául szolgáló Natura 2000 hálózat az NVT tervezési idôszaka alatt még nem volt jogerôsen kihirdetve és blokkszinten lehatárolva. Domborzati adottságaink miatt, illetve azért, mert a hegyvidéki területek nagy része erdôsült (melyeken nem vehetô igénybe a támogatás), hegyvidéki területek feltüntetése kedvezôtlen adottságúként hazánkban nem releváns. Végeredményben két prioritás szerint történt a területek kijelölése. Az egyikhez (a rendelet 19. cikkelye) olyan kedvezôtlen termelési feltételekkel jellemezhetô homogén területek tartoznak, amelyek kielégítik a következô három feltételt: • alacsony hozamú, nehezen mûvelhetô földterületek, • az átlagosnál jelentôsen alacsonyabb, illetve a természeti környezet alacsony termelékenységébôl adódó termelési szint, • kis létszámú, illetve elfogyó, túlnyomórészt mezôgazdasági tevékenységbôl élô lakosság. A másik prioritás (a rendelet 20. cikkelye) szerint a kedvezôtlen talajadottságok (súlyosan savanyú, extrém sótartalmú, extrém vízgazdálkodású és extrém fizikai tulajdonságú talajok) alapján jelölték ki a területeket.

54

FA L U V Á R O S R É G I Ó 2 0 0 7 / 2

S Z A K Á G I T E RV E Z É S É S K U TA T Á S

A jelenleg érvényben lévô területlehatárolás alapján az elsô prioritás szerint 395 402, a második szerint pedig 488 156 hektár KAT kijelölése történt meg (lásd 4. ábra). A jogosult területeken a támogatás igénybevétele meglehetôsen szerénynek mondható: összesen 5519 gazda igényelt KAT támogatást, 214 751 ha területen. Elsôsorban a „kedvezôtlen termelési feltételek” mentén megfogalmazott szocio-ökonómiai szempontok érvényesítése miatt a KAT-ok lehatárolása Európa-szerte nehézségekbe ütközött, ami fôként a felhasználható adatok hiányára és értelmezési problémáira vezethetô vissza. Emiatt jelenleg folyik a lehatárolási szempontok uniós szintû újragondolása, így a tagállamok 2010-ig lehetôséget kaptak a program folytatására az aktuálisan érvényben lévô területeken. Így történik ez nálunk is, jóllehet a lehatárolást ért számtalan kritika miatt már komoly elôkészületek történtek programmódosításra a KAT-ok újbóli lehatárolásával. Ennek megvalósításától végül is elállt az agrártárca. 4. ábra. A magyarországi kedvezôtlen adottságú területek

11 000 ha) erdôtelepítési ütem forrásigényét tartalmazza. Az erdôtelepítés alternatív földhasznosítási formát kínál azokon a területeken, amelyeken más mezôgazdasági termelés nem jövedelmezô, vagy a terület víz- vagy szélerózióval, belvízzel veszélyeztetett. Ezért a telepítés, az ápolás támogatása, valamint a meglévô erdôk minôségének javítása nem csak az erdôgazdálkodásban dolgozók új gazdasági tevékenységeinek teremt lehetôséget, hanem az ilyen tipusú területek turisztikai vonzerejét is növeli. Natura-2000 területek támogatása Az ÚMVP új területi elemeként jelenik meg a Natura 2000 program mint támogatási intézkedés. A Natura 2000 programot az Európai Unió indította el a biológiai sokféleség csökkenésének megakadályozására, mely területeket Magyarországon is kijelölték. A természet-megôrzési és a madárvédelmi területek közötti átfedés következtében összesen 1,96 millió hektárt, azaz az ország területének 21%-át nyilvánították Natura 2000 területté (5. ábra). 5. ábra. A magyarországi Natura-2000 területek

Mezôgazdasági területek erdôsítése Az ország erdôtelepítési koncepciója szerint – amely a véglegesítés alatt álló Nemzeti Erdôprogramnak is részét képezi – az ökológiai adottságok, a közcélú igények, valamint az ökonómiai lehetôségek alapján hosszú távon (35-50 év alatt) mintegy 700 000 hektár terület erdôsítésével lehet számolni. A tárca döntése alapján a 2004-2006 közötti átmeneti idôszakra – tekintettel a társfinanszírozott támogatási rendszer beindításának esetleges nehézségeire – az évente eredetileg elôirányzott 12 000 hektáros ütem helyett az NVT fokozatosan növekvô (2004.: 9000 ha, 2005.: 10 000 ha, 2006.: 2 0 0 7 / 2 FA L U V Á R O S R É G I Ó

A Natura 2000 program keretén belül elsôdleges feladat a mintegy 1,2 millió hektárnyi országos védettségen kívül esô területre vonatkozó földhasználati szabályozás megalkotása. A természetvédelem ezeken a területeken ezidáig nem rendelkezett a gazdálkodási gyakorlatra ható befolyásoló erôvel, ami a Natura 2000 bevezetésével most megváltozott. A területrendezés szempontjából fontos annak hangsúlyozása, hogy a Natura területek földhasználati elôírásai a gazdálkodóra nézve 55

kötelezô érvényûek, tehát ebben az esetben nem az önkéntes vállalásokon alapuló kifizetés, hanem a földhasználati elôírások kötelezô betartása ellenében kapott kompenzáció a rendszer pézügyi alapja. (A program összefoglalása Balczó Bertalan: „A Natura 2000 területek földhasználati elôírásai és finanszírozása” címû diplomadolgozata – SZIE-KTI, 2005 – alapján készült.)

T E R Ü L E T H AT Á R O L Á S I M Ó D S Z E R E K Az elôzôekben röviden ismertetett három támogatási rendszer mûködésének alapfeltétele (mivel a kifizetések területi alapon, hektáronként történnek) a támogatások célterületeinek a lehatárolása. Már 2002-ben, a NAKP esetében is fontos volt annak ismerete, hogy milyen területi adottságokkal számolhatunk a második pilléres – agrárkörnyezetvédelmi – tevékenységek esetében. Ezt a célt szolgálta az a vizsgálat, amely Magyarország földhasználati zónarendszerének a kidolgozásával igyekezett választ kapni többek között arra a kérdésre, hogy miképpen alakul az ország területének mezôgazdasági termelési alkalmassága, agroökológiai értéke, illetve környezeti (élôvilág-, talaj-, vízvédelmi) érzékenysége (6. ábra).

A földhasználati lehetôségeket egy másik metodika mentén jelöli ki az ökotípusos földhasználati modell. Ökotípusok az azonos ökológiai/alkalmassági/érzékenységi adottságokkal jellemezhetô területek. Az ismertetett földhasználati zónarendszerhez képest a területek erdôtelepítésre való alkalmasságát is vizsgáltuk az agráralkalmasság és környezeti érzékenység mellett. Ennek keretében egyenként jellemeztünk minden területi egységet egy háromfokozatú skálán. Egy adott ökotípus mindhárom tulajdonság – agráralkalmasság, erdôtelepítési alkalmasság, környezeti érzékenység – három fokozatának egy területi egységre vetített dominanciáját fejezi ki. Ez után megvizsgáltuk, hogy a három értékelt tulajdonság kombinációja miként jellemez egy területet. Mivel ezzel a módszerrel igen sok ökotípus jön létre, csoportokat alkottunk a tényezôk tulajdonság-dominanciája alapján. Ennek értelmében a 7. ábrán látható tíz származtatott ökotípust hoztuk létre. 7. ábra. Az ökotípusos földhasználati vizsgálat területi kategóriái

6. ábra. Magyarország földhasználati zónarendszere

A késôbbiekben ez a metodika szolgált az OTrT felülvizsgálatában meghatározott övezetek lehatárolására.

Az NAKP kezdetekor ennek a földhasználati vizsgálatnak az eredményei alapján jelölték ki a zonális célprogramok területeit, s a támogatások odaítélésekor is fontos volt az adott gazdaság zónarendszer szerinti elhelyezkedése. 56

A T E R Ü L E T R E N D E Z É S I T E RV E K MEZÔ- ÉS ERDÔGAZDASÁGHOZ K A P C S O L Ó D Ó T E R Ü L E TF E L H A S Z N Á L Á S I K AT E G Ó R I Á I ÉS ÖVEZETEI A vidékfejlesztés lehatárolásaiból a hatályban lévô OTrT viszonylag kevés elemet tartalmaz. Ennek egyik oka az, hogy ezek a lehatárolások újak és FA L U V Á R O S R É G I Ó 2 0 0 7 / 2

S Z A K Á G I T E RV E Z É S É S K U TA T Á S

ORSZÁGOS TERÜLET-FELHASZNÁLÁSI KATEGÓRIÁK

KIEMELT TÉRSÉGI ÉS MEGYEI TERÜLET-FELHASZNÁLÁSI KATEGÓRIÁK

Erdôgazdálkodási térség

Erdôgazdálkodási térség

Mezôgazdasági térség

Mezôgazdasági térség Külterjes hasznosítású mezôgazdasági térség Belterjes mezôgazdasági térség

Vegyes terület-felhasználású térség

Vegyes terület-felhasználású térség

ORSZÁGOS ÖVEZETEK

KIEMELT TÉRSÉGI ÉS MEGYEI ÖVEZETEK

Kiemelten fontos érzékeny természeti terület Kiváló termôhelyi adottságú szántóterület

Kiváló termôhelyi adottságú szántóterület

Kiváló termôhelyi adottságú erdôterület

Kiváló termôhelyi adottságú erdôterület Erdôtelepítésre, fásításra alkalmas terület Vízeróziónak kitett terület Széleróziónak kitett terület

Jelölések:

áthúzás - a felülvizsgálat során megszûnô kategória; kiemelés - a felülvizsgálat nyomán újonnan bekerülô kategóriák és övezetek

1. táblázat. A mezô- és erdôgazdasághoz kapcsolódó terület-felhasználási kategóriák és övezetek

folyamatosan változnak is. Az OTrT felülvizsgálata során a tervezett erdôk kijelölésénél van a leginkább esélye annak, hogy a rendezés és a fejlesztés együttesen alakítsa a területhasználatot. Remélhetôleg ez az együttmûködés a jövôben erôsödni fog, és az agrár-környezetgazdálkodás területi lehatárolásai is beépülhetnek majd a területrendezés rendszerébe. A hatályos Országos Területrendezési Tervben lehatárolt három országos terület-felhasználási kategória mindegyike (erdôgazdálkodási, vegyes felhasználású, mezôgazdasági térség) kapcsolódik az agrárágazathoz:. A terület-felhasználási kategóriák szerkezete a felülvizsgálat során nem változik, de lehatárolásuk finomodik (1. táblázat). Az erdôgazdálkodási térség a jelenlegi és a tervezett erdôterületeket tartalmazza. A felülvizsgálat során a meglévô erdôk kijelölése az Országos Erdôállomány Adattár alapján történt, míg a tervezett erdôk lehatárolása a korábbiakban bemutatott ökotípusos földhasználati modell felhasználásával készült. A tervezett erdôk közé azok a területek 2 0 0 7 / 2 FA L U V Á R O S R É G I Ó

kerültek, amelyek szántóföldi termelésre kevésbé alkalmasak, de erdészeti termôhelyi viszonyaik kedvezôek, vagy amelyeken nagy szükség van környezeti szempontú erdôtelepítésre. A meglévô és tervezett erdôk együttes kiterjedése megegyezik a Nemzeti erdôtelepítési program által optimálisnak tartott 27 százalékos erdôsültségi aránnyal (8. ábra).

8. ábra. Meglévô és tervezett erdôterületek az OTrT felülvizsgálatának javaslata alapján

57

Az országos erdôgazdálkodási térség lehatárolása jó példa a terület- és településrendezés, valamint az agrárágazat együttmûködésére, ugyanis az új lehatárolás egyben meghatározza a Nemzeti erdôprogram fejlesztési célterületeit is. Ez megteremtheti annak alapját, hogy a területrendezés szabályai és a fejlesztés eszközei együttesen segítsék elô az erdôsítés kívánatos térbeli rendjének a kialakulását. A vegyes terület-felhasználású térség fôként mozaikos szerkezetû mezô- és erdôgazdálkodási területeket foglal magába. Az OTrT térszerkezeti lapján mind az erdô-, mind a mezôgazdasági térségnek csak az ezer hektárnál nagyobb foltjai jeleníthetôk meg, viszont ennél finomabb struktúrák is szükségesek lehetnek. A vegyes terület-felhasználású térség lehatárolása lehetôséget ad arra, hogy a heterogén területek besorolására mezô- illetve erdôgazdálkodási térségekbe (területekbe) a nagyobb felbontású megyeiilletve településrendezési tervekben kerüljön sor. A mezôgazdasági térség terület-felhasználási kategória a fennmaradó szántó-, gyep- és ültetvényterületeket tartalmazza. A hatályban lévô OTrT szerint megyei és kiemelt térségi szinten a mezôgazdasági térséget belterjes és külterjes hasznosítású kategóriákra lehet bontani (1. táblázat).1 A mezô- és erdôgazdálkodással összefüggô övezetek közül a kiváló termôhelyi adottságú szántóterületek övezete a jelenleg hatályban lévô OTrTben is szerepel, de a felülvizsgálat folyamán sor került az övezet lehatárolásának korrekciójára, ami szintén az ökotípusos modellen alapul. Országos övezetként való lehatárolása egyrészt elôsegíti az ilyen típusú területek fokozottabb védelmét, másrészt az engedélyezési eljárások során – összhangban a termôföldrôl szóló 1994. évi LV. törvénnyel – támpontot ad az átlagosnál jobb minôségû termôföldek megóvásához és a gyengébb minôségû termôföldek más célú igénybevételéhez (9. ábra).

9. ábra. A kiváló szántóterületek változása az OTrT felülvizsgálata során

A kiváló termôhelyi adottságú erdôterületek övezete új elemként kerül be a struktúrába, de hasonló célokat szolgál, mint az elôbbiekben ismertetett kiváló szántók övezete. A lehatárolást az Állami Erdészeti Szolgálat végezte az Országos Erdôállomány Adattár erdôrészlet szintû adatai alapján (10. ábra).

10. ábra. A kiváló termôhelyi adottságú erdôterületek

Az országos agrár-jellegû övezetek közül a jelenleg hatályban lévô OTrT még tartalmazza a kiemelten fontos érzékeny természeti területek (ÉTT) övezetét, de ahogy említettük, a felülvizsgálat már ennek törlését javasolta. Sajnálatos, hogy az ÉTT és

1

Ez a két kategória volt hivatott a mezôgazdaság 1. pilléres, termelésorientált területeinek és a 2. pilléres, vidékfejlesztési jellegû területeinek elkülönítésére. A kategorizálás tartalmilag nem, de területileg megfelel a 3 kategóriás zónaterv barna és sárga kategóriáinak, (extenzív (sárga)›külterjes, intenzív (barna) ›belterjes). A belterjes gazdálkodás a magas tôkebefektetést, a külterjes az alacsony tôkebefektetést igénylô gazdálkodási módokat különbözteti meg, a zónaterv szerinti intenzitásszint viszont a környezet igénybevételének intenzitásszintjérôl beszél. A fogalmi zavar oka, hogy a jogszabályszerkesztôk a hazai jogi szövegek fogalmazásánál kínosan kerülik az idegen eredetû szavak használatát, ezért nem kerülhettek az OTrT szövegébe a latin eredetû „intenzív” és „extenzív” szavak. A zavar a terület-felhasználási kategóriákhoz rendelhetô mûvelési ágak meghatározásakor jelentkezik (pl. a szántó mûvelési ág belterjes gazdálkodási kategória, de a zónaterv extenzív szántók kijelölését is szolgálja a zöld és sárga zónákban, ami viszont nem tartozhat a külterjes kategóriába (mivel szántó, tehát belterjes)). Sajnos a felülvizsgálat során a fogalmak egyeztetése helyett mindkét kategória kikerült az OTrT-bôl.

58

FA L U V Á R O S R É G I Ó 2 0 0 7 / 2

S Z A K Á G I T E RV E Z É S É S K U TA T Á S

egyéb zonális célterületek nem szerepelnek az OTrT új, javasolt övezeti rendszerében. Meg kellene találni a zonális támogatási célterületek léptékének megfelelô rendezési, tervezési szintet is, hogy ezek mégiscsak megjelenhessenek a rendezés, szabályozás eszköztárában. A megyei és kiemelt térségi övezetek vonatkozásában is történtek változások (1. táblázat). Új elemként jelent meg az erdôtelepítésre és fásításra alkalmas területek övezete. Lehatárolásukat a megyei és kiemelt térségi területrendezési tervekben kell elvégezni. Az övezet célja az, hogy az erdôtelepítésre alkalmas területeket védje a beépítéstôl, illetve az erdôtelepítést kizáró területhasználattól. A megyei és kiemelt térségi övezetek közé taroznak még a víz- és szélerózió által veszélyeztetett területek. Övezetként történô kijelölésüknek jelenleg még nincs egységes módszertani alapja, de a lehatárolást célszerû lenne összeegyeztetni az agrár-környezetgazdálkodás talajvédelmi zonális programjainak térbeli lehatárolásával.

A két szféra a területhasználók konkrét területein találkozik, ütközik, vagy hangolódik össze. Ezek a területhasználók egyrészt a fejlesztési támogatások kedvezményezettjei, másrészt településrendezési elôírások által szabályozott területeken folytatják tevékenységeiket. A két szféra összehangolásának, az ország, a térségek és települések fejlôdésének „tervezhetôségének, irányíthatóságának” lehetôségei a következô három tematikus terület mentén rajzolódnak ki:

A MEZÔGAZDASÁG- ÉS VIDÉKFEJLESZTÉS TERÜLETI PRIORITÁSAI ÉS A TERÜLETRENDEZÉS KÖZÖTTI K A P C S O L AT O K E R Ô S Í T É S É N E K LEHETÔSÉGEI

A szabályozás Tarthatatlan a „fejlesztés” tervezôinek, lebonyolítóinak és a „rendezés” tervezôinek, jogszabályalkalmazóinak mára már szinte klasszikus hazai hagyománynak tekinthetô elkülönülése. Ennek feloldásában majd talán kényszerítô erôvel hat • az EU hétéves tervgazdálkodási ciklusainak betartási kötelezettsége, amit a rendezési tervek érvényességének, felülvizsgálatának ciklusidejére is alkalmazni lehetne, valamint • a „stratégiai tervezés” egyre terjedô módszertanának a rendezési tervekre vonatkozó kiterjesztése is, ami a fejlesztési és rendezési tervezés összehangolásának elemi feltétele (társadalmi, gazdasági, környezeti hatásvizsgálatok, monitoring stb.). A területrendezési tervezés eszköztárában szinte kizárólagosan létezô „kötelezô érvényû” szabályozási technikák mellett sokkal nagyobb teret kellene engedni az „ösztönzô” jellegû szabályozási technikáknak, tanulva a vidékfejlesztési támogatások körében mûködô önkéntes vállalások sikereibôl (kérdéses a jelenleg érvényes „intézkedési javaslatok” kategória önmagában való hatékonysága). A szabályozási elôírások között megjelentethetôk a szabadon választható támogatási prioritások, az

A területrendezés – mûszaki tartalmú megalapozással – egyrészt térségi jelentôségû infrastruktúra-rendszerek, létesítmények helyének kijelölésére, másrészt – agroökológiai tartalommal – területi funkciók kijelölésére vonatkozik. Eszköztára az országos és térségi övezetekre vonatkozó kötelezôen betartandó szabályok illetve intézkedési javaslatok megállapítása és érvényesítése, közvetlenül országos és térségi szinten, közvetetten pedig a településrendezési terveken keresztül. A mezôgazdaság- és vidékfejlesztés szintén megállapít országos és zonális területi prioritásokat, alapvetôen agro-ökológiai szempontok alapján, a mezôgazdasági földhasználat multifunkcionális jellegét hangsúlyozva, társadalmi, gazdasági és környezeti vonatkozásokkal, nem kizárólag a termelési szempontokat hangsúlyozva. Eszköztára a pályázati úton célba juttatott támogatási források biztosítása. 2 0 0 7 / 2 FA L U V Á R O S R É G I Ó

Területlehatárolások Mind területi szempontból, mind pedig fogalmi szinten szükséges lenne egyeztetni és összehangolni az OTrT szerinti területrendezési tervek területfelhasználási kategóriáit és övezeteit, az OTÉK által definiált településrendezési szintû terület-felhasználási egységeket és övezeteket, illetve a „zonális” fejlesztési célterületek kategóriáit. (Vö.: pl. az extenzív-intenzív, belterjes-külterjes fogalmak közötti összeegyeztethetetlenséget, vagy pl. azt, hogy az OTÉK nem tartalmaz effajta elkülönítést.)

59

ezekkel kapcsolatosan elvárt földhasznosítási követelmények, melyekhez pénzeszközök is rendelhetôk. Így a rendezési célok megvalósulását nem pusztán a tiltások betartása, hanem ösztönzô kifizetések is szolgálnák. A fejlesztési támogatások lebonyolítói részérôl az eddigieknél sokkal nagyobb tájékozottság szükséges a rendezési tervekben született elhatározások ügyében, elsôsorban a rendezési elhatározásoknak, szabályoknak való megfelelés akceptálásával. Megoldást nyújthat erre az, ha a fejlesztési pályázatok pontozásos elbírálása során nemcsak az agroökológiai feltételeknek, hanem a településrendezési szabályoknak is megfelelô pályázatokat értékelnék és honorálnák. A területi információs rendszerek A mezôgazdasági szektor a folyósított nagy összegû támogatások igénybevétele és azok felhasználásának ellenôrzése céljából létrehozott egy nagy részletességû és pontosságú térképi adatbázist, a MEPAR-t. Meg kellene teremteni annak módját, hogy ezt a terület- és településrendezéssel foglalkozó tervezôk is használhassák a rendezési tervek díjkategóriáiba illeszthetô áron, mert így a mainál sokkal pontosabb, használhatóbb, a valóságos fejlesztési céloknak megfelelôbb rendezési tervek születhetnének.

Dr. Ángyán József egyetemi tanár, intézetigazgató Szent István Egyetem Környezetés Tájgazdálkodási Intézet, Gödöllô Dr. Magyari Julianna egyetemi adjunktus Szent István Egyetem Környezetés Tájgazdálkodási Intézet Térinformatikai Tanszék, Gödöllô Dr. Ónodi Gábor egyetemi docens, tanszékvezetô Szent István Egyetem Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet Területi Tervezési Tanszék, Gödöllô Dr. Podmaniczky László egyetemi docens, tanszékvezetô Szent István Egyetem Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet Környezet-gazdaságtani Tanszék, Gödöllô Schneller Krisztián tervezô Váti Kht. Területpolitikai és Információszolgáltatási Igazgatóság Térségi Tervezési és Területrendezési Iroda, Budapest

IRODALOM • Ángyán J. (2001): Az európai agrármodell, a magyar útkeresés és a környezetgazdálkodás, A falu, Budapest, XVI. évf. 4. sz., 11-28. p. • Ángyán J. - Fésûs I. - Németh T. - Podmaniczky L. - Tar F. (szerk.) (1998): Magyarország földhasználati zónarendszerének kidolgozása a mezôgazdasági EU-csatlakozási tárgyalások megalapozásához, Alapozó modellvizsgálatok II., Készült: az FM Agrárkörnyezeti, Erdészeti, Biogazdálkodási és Vadgazdálkodási EU Harmonizációs Munkacsoport megbízása alapján, Gödöllô, 46 p. • Ángyán J. - Fésûs I. - Podmaniczky L. - Tar F. - Vajnáné Madarrassy A. (szerk.) (1999): Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program (a környezetkímélô, a természet védelmét és a táj megôrzését szolgáló mezôgazdasági termelési módszerek támogatására), Agrár-környezetgazdálkodási tanulmánykötetek, 1. kötet, Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, Budapest, 174 p. • Ónodi G. - Váradi I.: Települések külterületeinek fejlesztése, in: Glatz F.(szerk.): Környezetpolitika és uniós csatlakozás. Magyarország az ezredfordulón MTA Stratégiai kutatások, MTA Budapest, 1998. 234 p, 129-133. p. • Ángyán J.- Márkus F.- Ónodi G.- Podmaniczky L.: A természetvédelem üzemi szintû integrálása a mezôgazdálkodásban, in: Glatz F. (szerk.): Termelés, piac, természeti környezet, Magyarország az ezredfordulón MTA Stratégiai kutatások, MTA, Budapest, 1998. 195 p, 160-164 p. • Ángyán J. – Ónodi G. – Podmaniczky L. – Klár Z. – Skutai J. – Nagy G.: Creation of a new land-use zone system for Hungary in the interest of the discussion for accession to the EU, Acta Horticulturea et Regiotecturae Nitriae, Nitra, Vol. I. Nr.2., 1998. 43-52. p. • Ónodi G.: A tanyák és jövôjük, in: Agrárgazdasági tanulmányok (szerk.: Dorgai L.) Az Országos Területrendezési Terv agrárvonatkozásának megalapozása, AKII, 1998. 3. szám, Budapest, 1998. 114-128. p. • Ónodi G. et. al: Magyarország földhasználati zónarendszere és annak területfejlesztési, vidékfejlesztési következményei, Zöld Belépô, EU csatlakozásunk környezeti szempontú vizsgálata, Magyarország az ezredfordulón, MTA kutatási program, Mûhelytanulmány, Gödöllô, 1998. 57 p. • Ónodi G.: Települések mezôgazdasági stratégiája, Falu Város Régió, 2000/2. Budapest, 2000. 16-18.p. • Ónodi G.- Horváth J.: Hol lakik a nagymama ? A 2004. december 1-4. között Bordeaux-ban megrendezett „Táj és politika” (Landscape and Public Policy) címû konferencia elôadásairól, a folyosói beszélgetésekrôl. Falu Város Régió, 2005/1. Bp.

60

FA L U V Á R O S R É G I Ó 2 0 0 7 / 2

S Z A K Á G I T E R V E Z É S É S K U T AT Á S

Térségi fejlôdés és úthálózat Keletközép-Európában Jól strukturált hálózat, erôsödô régiók, társadalmi-gazdasági fellendülés „Az európai autópályák jövôje szorosan függ két térség fejlôdésétôl. Az egyik Nyugat-Európa, az Európai Unió, amely 1996 szeptemberében megfogalmazta autópálya- és úthálózati tervét. A másik Kelet-Európa, ahol az évtized eleje óta meghatározó politikai, gazdasági és szociális fordulat zajlik, de ahol az autópályák ügyében létezik egy fontos dokumentum: a Helsinkiben megtartott Harmadik Pán-Európai Konferencián meghatározott folyosók térképe (1997. június). Az EU, amelyet ma (1998-ban) 15 ország alkot, ki fog egészülni a közép- és kelet-európai országokkal, s ezáltal kiszélesedik a nagy közös piac, miközben k o h e rens autópálya-programok és projektek indulnak be mindenfelé Európa keleti felében. A transz-európai autópálya-hálózat kontinentális szinten természetesen még nem létezik, különösen nem a keleti félen, de a fôutak és autóutak építése révén már formálódik az urbanizációs és kapilláris úthálózat, amely elengedhetetlen a regionális fejlôdéshez és az európai építmény szilárdságához, különösen a bécsi meridiántól keletre.” Francia szakértô írta ezt a Revue générale des routes et des aéro d ro m e s 1998/7-8. számában. Egy francia autópálya-társaság elnöke, J. A. Winghart felfigyelt arra, hogy a Helsinki folyosók elsôdlegesen a kelet-nyugati közlekedési áramlatokat szolgálják, hiszen a vasfüggöny keleti oldalán évtizedek (sôt évszázadok) óta mindenki nyugat felé kívánkozott. De az események felszíne alá tekintve könnyû belátni, hogy ezeknek a folyamatoknak a hatásai szükségszerûen meghaladják az államhatárok szabta kereteket. Bizonyára ez volt a mélyebb oka annak is, hogy az Európai Unió kibôvítésére nem kisebb lépcsôkben, hanem e térség országait csokorba fogva került sor. Történelmi elhatározásról vagy legalább is kísérletrôl van szó, kiegyenlítendô azt a fejlettségbeli különbséget, ami Európa nyugati és keleti fele között mindig is megvolt, s amit az elmúlt évszázadok során az eltérô történelmi helyzetben nemhogy nem sikerült felszámolni, hanem talán még meg is erôsödött.

A K O N T I N E N S Á TA L A K U L Á S A ÉS A KÖZLEKEDÉS A keleti országok között is mindmáig számtalan eltérés tapasztalható, amit egyrészt méltán 2 0 0 7 / 2 FA L U V Á R O S R É G I Ó

illethetünk a „sokszínûség” jelzôjével, másrészt azonban kétségtelenül jelen van a fejlettebbek és elmaradottabbak viszonya is. A cél tehát mindenképpen valamiféle felzárkóztatás lesz. Egyértelmûen megállapítható, hogy az épített infrastruktúra színvonala messze nem elégíti ki a korszerû gazdaság és technika követelményeit. A bôvítés hosszú folyamata csak akkor lehet sikeres, ha a társadalom és gazdaság kulcselemeit megragadva sikerül beindítani a fejlôdés összetevôit. Ennek jegyében a következô években, évtizedekben tehát szívós és szisztematikus építkezésre lesz szükség, szellemi, szervezeti és építôipari értelemben is. Ennek során újra megnô az észak-déli kapcsolatok jentôsége. Indokolják ezt a térség történelmi hagyományai is, de talán még erôteljesebb szempont, hogy az Európai Uniónak sok központú alakulattá kell fejlôdnie, ahol az egyes mellék-központoknak, régióközpontoknak mindenek elôtt egymással kell kapcsolatot tartaniuk, s ezek között a kapcsolatok között a nyugat-európai magterületek felé vezetô folyosók jelentôsége a maihoz képest sokkal korlátozottabb lesz. Ki kell tehát építeni az észak-déli hálózati elemeket is. Sok szó esett errôl már a kilencvenes évek elején is, de 2004 óta az EU bôvítésének 61

tapasztalatai nem csak fényesen igazolják, hanem mind határozottabban sürgetik is, hogy a regionalizáció és a perifériák felzárkóztatásának ideológiája valóban érvényre jusson a fejlesztés gyakorlatában is. Végezzünk el egy röpke közép-európai számvetést! Vajon mit jelent a gazdaság- és közlekedésstatisztika nyelvén az Európai Unió folyamatban lévô bôvítése? Az EU 15 korábbi tagállamának területe 3,2 millió négyzetkilométer, lakóinak száma 381 millió. A 2004-ben csatlakozott nyolc keletközép-európai állam az uniót egy összefüggô tömbben közel 730 000 km2 területtel és 73 millió lakossal, mintegy 20 százalékkal bôvítette. Románia és Bulgária 2007. évi csatlakozásával a bôvítmény már 1087 ezer km2, illetve 104,7 millió lakó (összesen 33, illetve 27%). Ezen belül a Visegrádi négyek területe 533 000km2, lakóik száma több mint 64 millió (közel 17-17%). Ugyanakkor az újonnan csatlakozott országok GDP-je a 15 régi tagállamhoz viszonyítva mindössze 5,1 %, ezen belül a Visegrádi négyeké 4%. Az egy fôre jutó nemzeti össztermék a nyugat-európai értéknek kevesebb mint 20%-a. Gondoljunk bele, mit jelentenek ezek a viszonyok egy egységes, vagy legalább is egységesülô társadalmi alakzaton belül! Bátran kimondhatjuk, hogy ha ezek a különbségek nem csökkennek történelmileg nagyon rövid idô alatt és nagyon jelentôs mértékben, az Európai Unió nem lesz sikeres és tartós politikai alakulat. Mind az EU által elôállított és értékesíthetô termékek, mind a kibôvült piac kihasználása szempontjából nagyon sürgôs a társadalmi teljesítmény gyors felzárkóztatása. De elengedhetetlen és talán még a gazdasági fejlôdésnél is fontosabb (és kockázatosabb) feltétel KeletközépEurópában a társadalom demokratikus önszervezô folyamatainak feléledése, sikeres megerôsödése. Nyilván mindent el kell követnünk, hogy ezek az ellentmondások elcsituljanak. De ebben bizakodva észre kell vennünk, hogy a Burgasztól, majd nemsokára Dubrovniktól Tallinnig húzódó terület jövôbeli prosperitása döntôen befolyásolja az egész unió jövôjét is. Ha nem sikerül ezt a térséget társadalmi és gazdasági szempontból a fejlett országok szintjére emelni, az nem csak az átlagszámítás szabályai szerint fogja rontani az Európai Unió pozícióit, hanem hitelteleníti az ötvenéves unió alapgondolatát és módszereit is. 62

A felzárkóztatásnak pedig egyik legfontosabb feltétele a korszerû közlekedési rendszer. Az unió alapvetô célja, hogy lehetôvé tegye a személyek, áruk és az erôforrások szabad áramlását. A közlekedésnek, a szállítási módoknak, eszközöknek a 20. század második felében bekövetkezett robbanásszerû fejlôdése döntô szerepet játszott azoknak a vívmányoknak a megszületésében, amelyeket korunk eredményei között szoktunk elkönyvelni. Az unióhoz újonnan csatlakozott államoknak, akárcsak a régieknek és – nyomatékkal tegyük hozzá – az EU politikai vezetôinek is elemi érdeke tehát, hogy a többi aktuális kérdés mellett a bôvítményterületnek a komplex, kontinentális léptékû és szemléletû közlekedését is napirendre tûzzék. Az EU azonban nem fogja ilyen célok kitûzésére, ilyen programra ösztönözni az újoncokat. Nem fog „házi feladatokat” adni nekik. Maguknak kell összefogniuk és kezdeményezniük, hogy legyen, amit majd Brüsszel is támogat. Az EU ugyanis önálló államok tömörülése, és fontos, hogy a kezdeményezés joga és feladata maradjon meg a szubszidiáris közösségeknél. Mégis be kell látni, hogy ha Európa két térfelén a közlekedési ollót szûkebbre kívánjuk zárni, elengedhetetlen az összehangolt fellépés. Ennek során, az intermodalitás elvi követelményeit szem elôtt tartva, természetesen a közlekedés minden ágára tekintettel kell lenni, különös figyelmet fordítva a kapcsolódási pontokra. A jelenlegi gazdasági helyzet és a mûszaki lehetôségek azonban azt diktálják, hogy kiemelten kell kezelni a közúti közlekedési hálózat fejlesztését. A különféle közlekedési ágak között a közúti közlekedés dominanciája még évtizedekig bizonyosra vehetô. 2020-ig a személyközlekedési teljesítményeknek akár 35, az áruszállítási teljesítményeknek pedig akár 70%-os növekedése is prognosztizálható, miközben a növekménynek mintegy fele az új EU tagországokban várható. Emlékszünk rá, hogy a keletközép-európai tömbnek, a korábbi szocialista országoknak északdéli közúti közlekedésével már a korábbiakban is foglalkozott az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága az úgynevezett TEM (Trans-European Motorway) projekt keretein belül. Hogy a felvázolt észak-déli autópálya-rendszer nem valósult meg, annak egyik oka valószínûleg az elkötelezett politikai akarat, másik a forrás hiánya volt. A mai körülmények FA L U V Á R O S R É G I Ó 2 0 0 7 / 2

S Z A K Á G I T E RV E Z É S É S K U TA T Á S

között azonban bizonyos, hogy az egykori vasfüggöny és az orosz birodalom között elterülô hatalmas térség nem lehet képes a szükséges társadalmi-gazdasági felzárkózásra olyan méretû és minden tekintetben – minden irányban, minden szinten, minden szállítási ágazatban – kiegyensúlyozott közlekedési, azon belül elsôdlegesen közúti hálózat nélkül, amely kielégíti az adott térség többszintû belsô követelményrendszerét, másrészt szervesen kapcsolódik a jól fejlett nyugat-európai hálózathoz. (Az elmúlt 10-15 év forgalomfejlôdése ezt a tételt önmagában is igazolja.)

tesen a csúcsok tartósságára vonatkozó ismert követelményeket. Végül hierarchikus rendben, több szinten kell felépülnie, és az egyes szinteknek a szomszédos szintekkel mindenütt harmonikus csomóponti kapcsolatban kell lennie. E tételnek sajnálatos, de világos bizonyítéka éppen a magyar gyakorlat: a nagy ütemû autópálya-fejlesztés, amit nem egészít ki a fôutak és a helyi utak fejlesztése, és ami nem kapcsolódik közgazdasági, piacépítési és gazdaság-élénkítési eszközökkel is felszerelt térségfejlesztési programokhoz, nem szolgálja hatékonyan a területi kiegyenlítôdést és a térségi fejlôdési potenciál növekedését sem.

A F O LY O S Ó K É S A H Á L Ó Z AT Eurázsia domborzati és közlekedési térképére tekintve az egykori vasfüggöny és a SzentpétervárOgyessza vonal között három nagy egység rajzolódik ki. Északon a Német-lengyel síkság terül el, aminek erôvonalai kelet-nyugati rendezôkhöz igazodnak. Tôle délre, a Kárpátok karéjéban, hazánkkal a középpontban egy nagy András-kereszt látható: ezt követi a IV. és az V. pán-európai közlekedési folyosó. Még délebbre a Balkán félsziget, amelynek fô tranzit iránya északnyugat-délkelet: Nyugat-Európa és a Közel-Kelet történelmi útvonala. Évezredek óta ezek a népek, hadak és kereskedôk országútjai. Ma ezeken dübörögnek a tranzitforgalom árutonna milliói. Arra kell törekednünk, hogy ennek elônyeit fokozzuk, hátrányait pedig minimumra csökkentsük. Ezek mentén a magisztrális folyosók mentén alakultak vagy alakulnak ki Közép-Európa kisebbnagyobb régiói. Ezek önálló társadalmi és gazdasági egységek, amelyeknek megfelelô belsô kapcsolat-rendszerre, infrastruktúra-hálózatra van szükségük, szerves egységben a kontinentális folyosók hálózatával, ami a régió külsô kapcsolatait szolgálja a szomszéd régiók és a nagyvilág felé. (Gondoljunk bele: hányszor változtak ebben a térségben az államhatárok, a városnevek, de maguk a városok helyben maradtak.) Milyennek kell tehát lennie egy jól strukturált hálózatnak? Mindenek elôtt olyan hálós gerinc-elemekbôl kell állnia, amelyeken minden hangsúlyos célpont könnyen megtalálható, elérhetô. Másrészt a hálózati elemek kapacitása elégítse ki a forgalom mindenkori igényeit, figyelembe véve természe2 0 0 7 / 2 FA L U V Á R O S R É G I Ó

A H Á L Ó Z AT F Ô E L E M E I – RÉGI ÉS ÚJ KEZDEMÉNYEZÉSEK Az Európai Unió közlekedési minisztereinek krétai konferenciáján kijelölt folyosók közül a IV. és V. folyosó, az említett nagy András-kereszt fontos Magyarország számára: ezek metszéspontja Budapest. Megerôsíti tehát hazánk hagyományos térszerkezeti vázát. A Helsinkiben elfogadott kiegészítés azonban Magyarország számára kissé felemás elônyöket hozott. A X. folyosó rendszere csökkentette, ha úgy tetszik, tehermentesítette a IV. folyosó magyar szakaszát, de a X/b számú, BudapestBelgrád kapcsolat gyakorlatilag semmi többletet nem hozott. Fontosabb számunkra és több új gondolatot hordoz az V/c folyosó, amely szinte elôre jelezte a térség politikai eseményeit. Ez a határozott észak-déli vonal több szerepet is betölt. Látványosan megjavítja Magyarország Duna menti déli régiójának (Tolna, Baranya és Bácska) kapcsolatát a központi régióval és a fôvárossal, s jelentôs szerepet fog játszani a Pécs-Eszék fókuszokra szervezôdô szlavónbaranyai eurorégió életében is. Végül létfontosságú a függetlenné vált Bosznia-Hercegovina, sôt Crna Gora, azon belül Ploceˇ és Bar kikötôje számára is. A helsinki konferencián azonban az is kiderült, hogy a folyosók hálózatát nem lehet, nem szabad véglegesnek tekinteni. A tudatos fejlesztés szándékával jött létre a TINA (Transport Infrastructure Needs Assesment) kezdeményezés, ami 1999-ben tette le kiegészítô javaslatait. Magyarországot a TINA vonalak közül kettô érintette: a Kassa-Miskolc-Debrecen-Nagyvárad és a Budapest-Vác63

Ipolyság-Zólyom kapcsolat. Az András-keresztet tehát kezdik kiegészíteni a korábban jelzett északdéli elemek. A TINA-felmérés nagyjából az Országos Területrendezési Terv (OTrT) tervezésével egyidejûleg zajlott, s az OTrT tervezôi is számos hálózati következtetést szûrtek le a térszerkezet és a forgalmi viszonyok elemzésébôl. Ennek eredményeként rajzolódott ki az ország nyugat-keleti fô átlójaként a Szentgotthárd-Dunaújváros-Nagyvárad tengely, a nyugati határ mentén pedig a Rajka-Nagykanizsa kapcsolat. Mára mind a Helsinki és a TINA folyosók, mind az OTrT-nek e két utóbbi eleme a TEN-T (TransEuropean Network – Transport) hálózat része lett. A területfejlesztés és közlekedés-szervezés nemzetközi tapasztalatai szerint azonban ezek a folyosók még mindig nem alkotnak szerves térszerkezeti vázat, nem képeznek konzisztens és korszerûen strukturált, többszintû hálózatot. Igazolják ezt mind a hazai elemzések, mind az újra meg újra felparázsló külföldi kezdeményezések, amelyek közül itt és most csak jelzésként említjük meg a legfontosabbakat. 2005 márciusában nyolc balkáni állam részvételével Dubrovnikban rendezték meg az IRF délkeleteurópai kongresszusát. A tanácskozás fô témája a hálózatfejlesztés szervezési és gyakorlati tervezési feladatainak és a pénzügyi alapoknak az összehangolása volt. Közel ugyanekkor Románia is hallatott magáról: a IV. és a IX. folyosó fejlesztését illetô szándéknyilatkozatok mellett két (vagy három?) további kezdeményezést jelentett be. Elsôként az észak-erdélyi autópálya építési programját, ami az EU hivatalaiban két okból is megütközést keltett. Sérelmezték, hogy a IV. folyosón túl, esetleg helyette, azt megelôzve, egy programon kívüli elemet részesítenek elônyben. Másrészt megütköztek azon, hogy a projekt megvalósítására az EU közbeszerzési eljárásrendjét figyelmen kívül hagyva kötöttek szerzôdést. De vegyük észre az eljárási rendellenességek mellett a kezdeményezés lényegét is! Hiszen egy térszerkezetileg rendkívül fontos elemet emeltek be programjukba, korrigálva egy korábbi hibájukat. Az Erdélyt feltáró és bekapcsoló autópályák nélkül ugyanis Erdély, ez a minden érintett fél számára oly értékes terület, továbbra is periféria maradna. A jó elérhetôség viszont megnyitja a fellendülés lehetôségeit. 64

Emellett Románia kezdeményezte egy Nyíregyháza és Nagybánya közötti gyorsforgalmi kapcsolat létesítését is. Javaslatukat tovább fejlesztve kirajzolódik egy regionális folyosó, ami az EU külsô határvonalát követve a Felsô-Tisza vidékét Moldván keresztül a Fekete-tenger térségével, Ogyesszával köti össze. Legújabban pedig a 2013-ig megvalósítandó gyorsforgalmi úti hálózatukban megjelenik egy Székelyföld és Ogyessza közötti kapcsolat Maroshévíz-Gyergyószentmiklós-Békás-szoros-BákóKisinyov nyomvonalon. Ez a folyosó már valóban egyenes folytatása a mi Grác-Veszprém-Dunaújváros-Nagyvárad vonalunknak. Hasonló aktivitás tapasztalható Lengyelország részérôl is. 2006-ban egy Lancutban rendezett konferencián új folyosó nyitását javasolták KaunasBialystok-Lublin-Rzeszów-Eperjes-Kassa-Miskolc nyomvonalon. 2007-ben pedig felvetették egy Szczecin-Trieszt folyosó létesítésének ötletét. Jellemzô azonban a térségi folyamatok szervezettségére, hogy ez az ötlet valójában nem is új. 2004 óta munkálkodtak már ezen a projekten az érintett régiók, mígnem 2007 májusában, Pozsonyban 12 érintett térségi önkormányzat, közöttük három magyar megye vezetôje aláírta a Central European Transport Corridor (CETC) létrehozásáról szóló politikai nyilatkozatot (Political declaration on creation of the Central European Transport Corridor – Bratislava, 29th May 2007). Minden bizonnyal itt az ideje tehát, hogy magyar részrôl is átgondoljuk Keletközép-Európa térszerkezetét és megtegyük javaslatainkat. Annál inkább, mert mérnöki mûhelyeinkben ezek a javaslatok évek óta napirenden vannak.

R Á C S R E N D S Z E R Û H Á L Ó Z AT M A G YA R O R S Z Á G O N Már a kilencvenes években, de különösen az OTrT tervezése során több szó esett arról, hogy az ország fôúthálózatának sugaras-gyûrûs szerkezetét legalább a gyorsforgalmi és a tranzitutak szintjén rácsos hálózattal kell felcserélni. A szakértôk többsége három nyugat-keleti (horizontális) és három vagy négy észak-déli (vertikális) rácselemben értett egyet. Hazai keretekben gondolkodva az elképzelés ma már alig képezi vita tárgyát, de tisztázatFA L U V Á R O S R É G I Ó 2 0 0 7 / 2

S Z A K Á G I T E RV E Z É S É S K U TA T Á S

lan, hogy miként illeszkedik ez a nemzetközi hálózati koncepciókba és találkozik-e – a szó szoros értelmében – szomszédaink elképzeléseivel. Lássuk hát, az OTrT hálózatában melyek ezek a rácselemek!

Nyugat-keleti viszonylatban a HegyeshalomBudapest-Nyíregyháza-Beregdaróc elem tökéletesen illeszkedik a nemzetközi hálózatba. Ez Nyugat felé Bécs, München irányában Párizsig és az Atlanti partig folyamatos. Kelet felé ukrán szomszédunk szán-

A három nyugat-keleti elem:  Hegyeshalom-Budapest-Nyíregyháza-Beregdaróc (M1 – M0 – M3 autópálya, IV. és V. Helsinki folyosó)  Szentgotthárd-Veszprém-Dunaújváros-Szolnok-Biharkeresztes (M8 – M4 autópálya, a TINA hálózathoz pótlólag csatolt elem, mára a TEN-T része)  Letenye-Nagykanizsa-Szekszárd-Szeged-Nagylak (M7 – M9 – M43 autópálya, az V. és a IV. Helsinki folyosó közötti átkötés) Az észak-déli elemek a következôk:  Rajka-Szombathely-Nagykanizsa-Letenye (M86 – M9 autópálya, a TINA hálózathoz pótlólag csatolt elem, mára a TEN-T része)  Esztergom-Budapest-Dunaújváros-Szekszárd-Bóly-Ivándárda (M11 – M6 autópálya, V/c folyosó, illetve annak meghosszabbítása észak felé)  Parassapuszta-Vác-Budapest-Kecskemét-Szeged-Röszke (M2 – M5 autópálya, TINA, illetve X/b folyosó)  Tornyosnémeti-Miskolc-Debrecen-Biharkeresztes-Békéscsaba (TINA folyosó, esetleg meghosszabbítva dél felé) déka szerint Huszt és Ivano Frankovszk érintésével Kijevig épül majd autópálya. Románia Vaján szándékozik csatlakozni ehhez a tengelyhez egy Nagykároly-Nagybánya irányú leágazással, ami idôvel Suceava, Kisinyov és Ogyessza felé folytatható. Az ukránok szándéka könnyen érthetô. Ukrajna nyugat felé két folyosón tud kapcsolatot létesíteni: északon, Lengyelországon keresztül a II. Helsinki folyosó vonalán Katowice-Drezda felé, délen pedig az V. folyosón a Kárpát-medence és az Adria felé. Románia szándéka ehhez viszonyítva bonyolultabb, többsíkú. Érveiket részletesen nem fejtették ki nekünk, de eredetileg bizonyára egy regionális kapcsolatot céloztak meg, ami a Felsô-Tisza vidékének, Szatmár és Máramaros történelmileg sok szállal kapcsolódó városainak fejlôdését szolgálná. Hiszen a hármas határ évtizedekre befagyasztotta ennek az egykor oly gazdag vidéknek az energiáit. Ez tehát magában fontossá teszi a folyosó javasolt szakaszának megvalósítását. Hogy késôbb a Kárpátok havasai között mikor, milyen jellemzôkkel építik tovább az utat Moldva és a Fekete-tenger 2 0 0 7 / 2 FA L U V Á R O S R É G I Ó

felé, nyilván alapos elemzéseket igényel. Valószínû azonban, hogy az Európai Unió határa mentén egy ilyen közlekedési vonal jelentôs térségszervezô erôt képviselne. A Szentgotthárd-Veszprém-Dunaújváros-Szolnok-Biharkeresztes folyosó Magyarország számára az ország középvonalában mindenekelôtt azért fontos, mert végre korszerû, jelentôs kapacitású út köti majd össze – Budapestet elkerülve, de a fôváros térségét érintve – a Dunántúlt, a Duna-Tisza közét és az Alföldet, az ország három meghatározó tájegységét. Ennek elônyeit jól illusztrálja, hogy a két dinamikusan fejlôdô nagyváros, Székesfehérvár és Kecskemét közvetlen kapcsolatba kerül egymással. Az M8-M4 autópályáról készített hatásvizsgálatok azt is kimutatták, hogy ez a nagy transzverzális számos, társadalmi-gazdasági erejét tekintve nagyon különbözô kistérséget érint. Magában hordozza tehát a kiegyenlítés, a felzárkózás esélyét, különösen, ha a kormányzat az útépítéshez gazdaság-élénkítô programokat is társít. 65

1. ábra. A Helsinki folyosók

Nemzetközi tekintetben hasonlóképpen fontos szerep vár erre a folyosóra. A tervezés alatt álló gráci kapcsolat egyfelôl, az Észak-erdélyi autópálya másfelôl, aminek a legújabb tervek szerint már nemcsak Brassó-Bukarest, hanem Gyergyószentmiklós-Iasi felé is lesz leágazása, valóban kontinentális folyosót ígér, ami Dél-Franciaországtól a Fekete-tengerig húzódik. (Emlékezzünk rá, napirenden van az V. folyosó meghosszabbítása is Lyon, illetve Barcelona irányába.) Érthetô tehát, ha Románia is felismerte, hogy Erdély egy elszigetelt Romániában sem fejlôdhetne kielégítôen megfelelô úthálózat és külországi útkapcsolatok nélkül, de uniós régióként az infrastruktúra fejlesztése végképp halaszthatatlan. A Letenye-Nagykanizsa-Szekszárd-Szeged -Nagylak folyosó is hasonló szerepet játszik. Magyar szempontból az ország déli perifériáját fûzi fel, számos olyan térséget érintve, amelyek hagyományosan megszenvedik a rossz elérhetôség hátrányait (BelsôSomogy, Völgység, Bácska, Viharsarok). Miután azonban az V. folyosóból ágazik ki és a IV. folyosóba torkollik, nemzetközi jelentôségét itt most nem szükséges részletesen értékelnünk. Áttérve az észak-déli viszonylatra, a RajkaSzombathely-Nagykanizsa-Letenye folyosó voltaképpen az ôsi Borostyánkô-út reinkarnációja. Errôl 66

az elmúlt évtizedekben oly sok szó esett, hogy most elegendô annyit megjegyezni: örvendetes, hogy a TEN-T hálózat részeként szorgalmazhatjuk fejlesztését. Ez az út a Nyugat-Dunántúli régió gerince, s az utóbbi években döbbenetesen megnövekedett tranzitforgalom csatornája. Ez mutatja nemzetközi jelentôségét is. Észak felé Pozsonyon túl Prága-Drezda-Berlin, másik ágon Zsolna-Kato` wice-Varsó-Gdansk felé vezet. Délen a NyugatBalkán útjaihoz kapcsolódik: Zágrábon át Split és Szarajevo érhetô el, de kapcsolata van az északadriai kikötôk felé is. Új fejlemény lehet viszont a lengyelek SzczecinTrieszt kezdeményezése. Lehetséges, hogy a RajkaNagykanizsa folyosó ebben a viszonylatban is versenyképes alternatívát tud nyújtani. Az Esztergom-Budapest-Dunaújváros-SzekszárdBóly-Ivándárda folyosóról részletesebben kell szólnunk. Budapesttôl délre az V/c folyosó, ami maga is számos átlapoló funkciót tölt be, magyar szempontból elsôdlegesen Budapest és Pécs kapcsolatát szolgálja. Emellett folyó menti útként a Duna mint térszerkezeti elem elválasztó-összekapcsoló szerepét egészíti ki, oldja fel. Az örvendetesen szaporodó hidak révén térségszervezô hatását kiterjeszti a Duna-Tisza közére is. (Már csak a mohácsi híd hiányzik.) Horvátország számára sajátos belföldi funkciója van: a félhold alakú ország két távoli csücskét egy „külföldi országot” átszelve köti össze egymással. Eszék és Dubrovnik Szarajevón át száz kilométerrel közelebb van egymáshoz, mint Zágrábon keresztül. A folyosó fô feladata azonban a Nyugat-Balkán viszonylatában teljesedik ki: kívülrôl nézve feltáró út, saját lakói számára pedig a külvilág felé vezetô legfontosabb kapcsolat. Nem véletlen, hogy Bosznia elsô számú közlekedési projektjeként kezeli. Olyannyira, hogy az ` említett dubrovniki kongresszuson Branko Dokic, Bosznia-Hercegovina kommunikációs és közlekedési minisztere, a számukra legfontosabb tényezôk felsorolását azzal kezdte: „Az V/c pán-európai közlekedési folyosó a Balti tengertôl az Adriáig, …” (Kiemelés tôlem. MLA) A zágrábi Dr. Mlinaricˇ hozzáteszi: ez a folyosó a Jón-tengerig is folytatható. Igen ám, de az V/c korridor Budapesten véget ér. Elgondolkodtató, hogy a magyar, bosnyák és horvát szakértôk mennyire hasonlóan gondolkodnak errôl. Közös célunk, hogy az V/c folyosót kössük össze a VI. folyosóval. FA L U V Á R O S R É G I Ó 2 0 0 7 / 2

S Z A K Á G I T E RV E Z É S É S K U TA T Á S

Az V/c folyosó ugyanis ma Budapesten, a VI. foˇ lyosó pedig Zsolnán (Zilina) véget ér. A két végpont mindössze 270 km-re van egymástól. 1997-ben, a Helsinki konferencián az érintettek számára az V/c korridor így is nagy eredmény volt, és senkiben sem merült fel a két folyosó összekapcsolásának lehetôsége. Annál kevésbé, mert még nem hálós rendszerre, csak ösztönös folyosókra gondoltak. Magyar részrôl pedig elsôdlegesen Pécs lobbistái támogatták a gondolatot, akik a Budapestre vivô autópálya trójai falovát látták benne. A helsinki döntést követôen azonban, a TINA felmérés során már felmerült a Budapest és Zsolna közötti kapcsolat kérdése. Igaz, akkor még csak a hagyományos nyomvonalon, Vác-Zólyom (Zvolen) -Besztercebánya (Banská Bystrica) érintésével. Ám lehetséges ez a kapcsolat az Ister-Granum Eurorégió javaslata szerint Budapesttôl nyugatra is, Százhalombatta térségébôl Zsámbék-EsztergomPárkány érintésével a Garam völgyében, Körmöcbányán át. Ez a megoldás sok szempontból kedvezônek mondható Budapest, a 10-es fôút térsége és a Dorog-esztergomi medence szempontjából is. Budapest így is ugyanúgy megközelíthetô, a tranzit útvonal pedig rövidebb és elkerüli a Vác és Zólyom közötti erdôs, hegyes, dombos vidéket. A X/b Budapest-Kecskemét-Szeged-Röszke folyosó kiépítését viszont a Börzsöny és a szlovákiai Nógrád-vidék lakói támogatják, akik annak VácIpolyság-Zólyom irányú meghosszabbításától (TINA vonal) hasonlóképpen a saját térségük felemelkedését remélik. Végül vannak, akik a „vagy-vagy” kérdés helyett az „is-is” választ tartják helyesnek. Azzal érvelnek, hogy dél felôl nézve Budapestet Eszék, illetve Belgrád-Szeged irányából az V/c és a X/b folyosó ollóba fogja. Nem szükségszerû, hogy ezek tranzitforgalma vagy jobbról, vagy balról, de összegzôdve kerülje meg Budapestet, hiszen a fôváros körül amúgy is szükség van a teljes körgyûrûre. Így tehát a nyugati ág haladhat Párkány, a keleti pedig Vác-Zólyom felé. A lényeg, hogy mindkét változat Zsolnára tart, s így létrehozza a kapcsolatot a VI. folyosóval. Méltányos és a legtöbb szempontból helyes döntés csak mélyreható magyar-szlovák közös vizsgálattól remélhetô. (Javasolható, hogy vegyes munkacsoport vizsgálja az Adony-Túrócszentmárton közötti tervezési területen a számításba vehetô változatok elônyeit és hátrányait.) 2 0 0 7 / 2 FA L U V Á R O S R É G I Ó

Végül negyedikként a Hidasnémeti-Miskolc-Debrecen-Biharkeresztes, esetleg Békéscsaba érintésével kitûzhetô folyosó a TINA nyomvonalát követi. Észak felé szervesen kapcsolódik a lengyelek javasolta Kaunas-Lublin-Rzeszów-Eperjes-Kassa folyosóhoz. Délen feltételezhetô, hogy az eredeti román szándékok szerint Nagyváradtól Brassó felé folytatódott volna. Mára azonban letisztultak a román elképzelések is, és az Észak-erdélyi autópálya funkcionális követelményei világosabban kötôdnek a Mezôség és Székelyföld feltárásához. Ez a TINA folyosó tehát határozottabban folytatható az észak-déli rendezôk mentén, vagy a NagyváradArad-Temesvár, vagy a Békéscsaba-Gyulavári-Arad nyomvonalon. Aradtól tovább dél felé a Vaskapuhoz, onnan pedig Szófia felé vezet az út.

TERV E Z É S – K Ö Z Ö S E N Ezeknek az úthálózati elemeknek tényleges jelentôségét, mûködését, egymáshoz való viszonyát és fejlesztési szükségleteit az érintett országok szoros és ôszinte együttmûködésével lehet pontosan meghatározni. Nagyon bonyolult, nemzetközi munkával, soknemzetiségû térségre alkalmazott, többsíkú tervezésrôl van szó. Úgy kell multimodális közlekedési hálózatot tervezni, hogy azzal párhuzamosan és kölcsönhatásban modern gazdaságfejlesztési tervek is készüljenek. Ennek során nagy érzékenységgel kell vizsgálni a határcsatlakozási szakaszokat. Belföldi szemmel ezek nyilván sokkal kisebb hatékonyságot igazolnak, mint a centrumokhoz közeli hálózati elemek. Csakhogy a határokon átnyúló, kapcsolatot teremtô szakaszok nélkül a helyi vagy nemzeti hálózatok nem szervezôdnek kontinentális szerkezetté. Elég talán csak utalnunk az M1-es autópálya GyôrHegyeshalom szakaszának jövedelmezôségi problémájára, vagy hogy mennyiben volt helyes az M7es autópálya Becsehely-letenyei részét a balatoni szakaszokat megelôzve megépíteni. Hasonló megközelítésrôl tanúskodik, hogy az M6 autópálya Bólyországhatár szakasza nem szerepel a 2013-ig terjedô fejlesztési programban – Branko Dokic` és a horvátok szomorúságára. Pedig a Szeged-Szabadka, Debrecen-Nagyvárad, Pécs-Eszék, Miskolc-Kassa típusú, határon átnyúló regionális kapcsolatok ápolása, fejlesztése is megkívánja a jó összeköttetést. 67

ismerni. A rendszer geometriája ugyan logikai alapokon nyugszik, de nagyon mélyen gyökerezik. TENNIVA L Ó K

2. ábra. Keletközép-Európa fôúthálózatának javaslata (munkatérkép)

A jól strukturált hálózatnak a korábbiakban három jellemzôjét, feltételét említettük. A hálózat gerincelemeinek megléte, az egyes elemek megfelelô kapacitása és végül a hierarchikus tagoltság a funkcionálisan kiképezett csomópontokkal. Az elôbbiekben felvázolt rácsrendszer – legalább is a Visegrádi országok területén – talán kielégíti az elsô feltételt: megvannak a háló gerinc-elemei. Az egyes elemek kapacitásának vizsgálata, meghatározása elsôsorban az érintett országok helyi tervezôinek feladata. A hierarchikusan kapcsolódó alacsonyabb útkategóriák fejlesztése szintén az egyes államok, illetve régiók, önkormányzatok hatáskörébe tartozik. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a három feltétel szoros egységet képez: az elérhetôségtôl remélt fejlôdési energiák csak akkor tudnak kibontakozni, ha ezek egyensúlyban vannak. Végül a térképet tán kellô elmélyedés nélkül szemlélô olvasó számára – csöndes bocsánatkéréssel – meg kell említenünk még egy figyelmeztetést. A Glóbusz felülete nem teniszlabda, a közlekedési hálózat nem iskolai kockás papír. A 2. ábra természetesen csak egy „szobatudós” elsô vázlata, de az bizonyos, hogy a hálózat rács-elemeit a topográfia és a településrendszer olyan mértékben befolyásolja, hogy a tiszta geometriára végül rá sem lehet 68

Az eddigiek alapján a következô cselekvési program vázolható fel. 1. Nemzetközi együttmûködést, közös hálózattervezést kell kezdeményezni, elsôdlegesen a Visegrádi országok, másrészt Románia részvételével. (A továbbiakban ez a munka a Balti országokra is kiterjeszthetô, a keleti és déli szomszédokkal pedig egyeztetni kell a kapcsolódási pontokat.) Kezdeményezô lehet valamelyik illetékes tárca vagy szakmai civil fórum. Közremûködésre, támogatásra pedig nemzetközi szervezeteket is fel lehet kérni. 2. A hálózat vázlatos kialakítása után az EU illetékes fórumaitól kell közösen szakmai és anyagi támogatást kérni a tervezés részletfeladatainak kidolgozásához, azzal a kinyilvánított szándékkal, hogy a megtervezendô hálózatot be fogják építeni a TEN-T hálózatába. 3. Az EU támogatásával komplex hatáselemzést kell készíteni, kitérve a topográfiai, a környezeti, a társadalmi, a települési, a gazdasági stb. szempontokra. Ennek során kell tisztázni a multimodalitás és intermodalitás kérdéseit is. 4. A hatásvizsgálat tanulságai alapján és az EU anyagi támogatási lehetôségeinek figyelembe vételével sorrend- és idôzóna-ütemterveket kell készíteni a fôhálózat fejlesztésére, különös tekintettel az államhatárokon átnyúló elemekre. 5. A fôhálózat fejlesztési programjához igazodva ki kell dolgozni a komplex regionális közlekedésfejlesztési terveket. (A határtérségekben, a határon átnyúló eurorégiók esetében ez is nemzetközi együttmûködést igényel.) Végül meg kell jegyeznünk, hogy a felvázolt program sok ország és nemzet szakértôinek összehangolt munkáját igényli. Bizonyos, hogy ez csak számos objektív és szubjektív nehézség leküzdése árán lehetséges. Naivitás lenne azt hinni, hogy ez rövid idôn belül és teljes sikerrel megvalósítható. De gondoljunk bele: például a 700 km hosszú szlovák-magyar határ Ausztriától Ukrajnáig húzódik, végig az EU régi és új határa között. Ha a magyar és a szlovák állam bármilyen okból nem tud közös álláspontot kialakítani a közös határt metszô FA L U V Á R O S R É G I Ó 2 0 0 7 / 2

S Z A K Á G I T E RV E Z É S É S K U TA T Á S

folyosók kérdésében (márpedig jelenleg mindhárom folyosó – Kassa-Miskolc, Zsolna-Budapest, illetve M15 – esetében vannak nézetkülönbségeink), akkor ezek a problémák visszavethetik, lefékezhetik a teljes tervezési és fejlesztési, tehát az egész felzárkózási folyamatot. Ezért nagyon óvatosan, diplomatikusan kell kezdeményeznünk. Lehetséges megoldásnak tûnik, ha a lengyelek a KaunasLublin-Miskolc és a Szczecin-Trieszt kezdeményezést párosítanák a nagy múltú, ám mára már nem egészen korszerû TEM együttmûködés hagyo-

mányaival, amelynek központja Varsó volt. Magyar részrôl leginkább a román és a délszláv kapcsolatok kialakításával járulhatnánk hozzá a térségi együttmûködéshez. Molnár László Aurél szakértô - fôtanácsos c. fôiskolai docens okl. mérnök, gazdasági mérnök Gazdasági és Közlekedési Minisztérium Hálózati Infrastruktúra Fôosztály, Budapest

IRODALOM Ceste i Mostovi 51. évf. 10-12. szám (Zágráb, 2005.) Csernok Attila – Ehrlich Éva – Szilágyi György: Infrastruktúra – korok és országok (Budapest , 1971.) Fehér Könyv – Európai Közlekedéspolitika 2010-ig - Itt az idô dönteni (Az Európai Közösségek Bizottsága – Brüsszel, 2001. szeptember 12.) Fleischer Tamás – Magyar Emôke – Tombácz Endre – Zsikla György: A Széchenyi-terv autópálya fejlesztési programjának stratégiai környezeti hatásvizsgálata (Budapesti Közgazdagsági és Államigazgatási Egyetem KTI – 2001. december) Dr. Habil. Gáspár László: A közúti közlekedés hosszú távú víziója – Közlekedéstudományi Szemle LVI. évf. 3. szám. GKI Gazdaságkutató Rt.: A nagy régiók, a teljes M7-es autópályával érintett térségek várható fejlôdése 1998-2015. (Budapest, 1998.) Kálnoki Kis Sándor-Molnár László Aurél: A gyorsforgalmi úthálózat fejlesztésének gazdaságélénkítô hatása (Közúti és Mélyépítési Szemle Közlekedéstudományi Intézet Rt.: Az M8 gyorsforgalmi út komplex terület- és gazdaságélénkítô hatásai (Budapest, 1999.) Közlekedéstudományi Intézet Rt.: Az M8 autópálya várható terület- és gazdaságfejlesztô hatásai (Budapest , 2000. március) KVM-UKIG: A TINA hálózat magyarországi elemei (Budapest, 2001.) Leitmann Álmos-Leitmann Péter: Infrastruktúra Székelyföldön a magánvállalkozók szemével (Székely Kongresszuson, Csíkszereda, 2002. október) Dr. Sc. Mlinariæ, Darko: Adriatic-Ionian transport corridor – concept and planing basis (Ministry of the See, Tourism, Transport and Development, Zagreb/Miloèer, 2004.)

2 0 0 7 / 2 FA L U V Á R O S R É G I Ó

Molnár László Aurél: Az úthálózat-fejlesztés társadalmi, gazdasági és környezeti hatásainak bemutatása az V. páneurópai folyosó példáján (Közúti és Mélyépítési Szemle, 1999. december) Molnár László Aurél: A nagyobb régiók térszerkezetét meghatározó közlekedési vonalak (Közúti és Mélyépítési Szemle, 2001. január) Molnár László Aurél: Szempontok és technikai megoldások nagy léptékû úthálózat-fejlesztési programok megvalósításához (Közúti és Mélyépítési Szemle, 2001. szeptember) Dr. Rigó Mihály: Regionális út létesítése Szeged és Temesvár, valamint Szeged és Arad között, az ún. „déli Y” (Csongrád Megyei Állami Közútkezelô Kht., 1997.) TEM and TER Master Plan – Final Report (UN ECE, New York/Geneva 2006) TETTHELY – GEOPLAN 2000 – TÚRA: Az M8 gyorsforgalmi út Veszprém-Szolnok közötti szakaszának megvalósíthatósági és társadalmi-gazdasági vizsgálata (Budapest , 2000.) UKIG-FôMTERV: kapcsolatok a határon átnyúló együttmûködések fejlesztéséért – Eurorégiók és utak Magyarországon 2001 (Budapest, 2001.) Váti Kht.: Az M8 autópálya dunántúli szakaszának területfejlesztési, gazdasági, társadalmi, környezeti hatásvizsgálata (Budapest , 2000.) Jean-Antoine Winghart: Az autópályák jövôje Európában a bécsi meridiántól keletre /töredékes fordítás/ (Revue générale des routes et des aérodromes – 1998/7-8. szám) Zsebvilág – 2004. A Föld országai (HVG, Budapest 2004.)

69

S Z A K Á G I T E R V E Z É S É S K U T AT Á S

Két tûz között Területrendezési és szakági együttmûködés a közúti közlekedés fejlesztésében az OTrT felülvizsgálata során Területrendezési tervek szakági tervezôjeként a közlekedéstervezôknek túlságosan területrendezô, a területrendezôknek túlságosan közlekedéstervezô szemléletû vagyok. Munkám során lehetôségem van viszont arra, hogy kompromisszumos megoldásokat találjak a két szakterület között. Ez szép, de olykor nem egyszerû szakmai feladat. (D. A.) Közlekedési rendszerszervezô szakon diplomamunkámban úthálózat-típusok összehasonlító elemzését végeztem el, saját fejlesztésû forgalomráterhelô és hatékonyságértékelô programmal. Akkor nem tudhattam, hogy 15 év múlva, az országos hálózat tervezése és egyeztetése során mennyire hasznát veszem majd az ebbôl származó tapasztalatoknak. (A. Sz.)

Az Országos Területrendezési Terv (OTrT) alkalmazásának eddigi tapasztalatai is megerôsítik, hogy nem került még teljesen „felnôtt” korba, és annak eléréséig bizonyára sokat fog formálódni. A 2003ban elfogadott törvény tartalmának követnie kell az idôközben végbement gazdasági és társadalmi változásokat és a megváltozó célokat, jövôképet, emiatt tartalmát az eredeti szándékok szerint is ötévente aktualizálni kell. Feltételezhetô, hogy a késôbbiekhez képest a jelenlegi felülvizsgálat tartalomformáló ereje majdnem annyira meghatározó jelentôségû, mint az elsô terv volt. A 2003-ban bevezetett, elôzmény nélküli szabályozás elôkészítési és alkalmazási tapasztalatai alapján a 2004-2006. évi elôkészületekre igen nagy figyelem irányult – kiváltképp a gyorsan fejlôdô közúthálózat területén.

A T E RV E Z Ô K F E L E L Ô S S É G E A hangsúlyos figyelem egyik kiváltó oka az a feltételezés, miszerint a közlekedési hálózat szerkezete talán a jelenlegi módosítással fog évtizedekre kihatóan véglegesre formálódni. Azonban nemcsak emiatt minôsíthetô történelminek a mostani idôszak. A jövô közlekedési hálózatának legfiatalabb strukturális elemét, a gyorsforgalmit most egyszerre alakítja az elméleti hálózattervezés, valamint annak fizikai megvalósulásaként az elmúlt években 70

igencsak felgyorsult autópálya-építés. A gyorsuló kiépülés újabb hálózattervezési tapasztalatokkal szolgál, továbbá kirajzolódik az új hálózati vázszerkezet egy része, amely tervezôi alkalmazkodást igényel. E különleges pillanatban tehát nagy felelôsség hárul a közlekedési tervezôgárdára. Az ágazaton belül a közúthálózat-fejlesztés térszerkezet formáló ereje rendkívüli, és mára az egyetlenként fennmaradt olyan állami irányítású szakterület, amellyel a területi folyamatok hosszú távon is tervezhetôen erôteljesen befolyásolhatók. Ennek kihasználására a hosszú távú programok kormányhatározati és törvényi meghatározásával megtörténtek az elsô lépések. Az úthálózat-fejlesztés tervezési módszereire vonatkozó vizsgálati és döntési eljárási szabályozás azonban hosszú ideje gyerekcipôben jár. A közúti adminisztrációt leköti az évi 200-250 milliárd forintos beruházási forrás napi menedzselése, mindeközben a területrendezési szakterület sokévi kitartó munkával kialakított egy a közlekedési infrastruktúra nagytávú szerkezetének tervezését, meghatározását szolgáló jogi szabályozási környezetet. Az OTrT és a sokrétû szabályozási környezete nem old meg minden ágazati tervezési kérdést, de a távlatos gondolkodásban jelentôs hiányt tölt be. A kialakult szabályozási rendszerben nagymértékû a két szakterület egymásrautaltsága, a feladat elvégzésének több szakmûhely a központja, és ez FA L U V Á R O S R É G I Ó 2 0 0 7 / 2

S Z A K Á G I T E RV E Z É S É S K U TA T Á S

sok tekintetben kedvezô. Elôny például a folyamatosság, a kiegyensúlyozó hatás, valamint a csoportmûködésbôl fakadó „kollektív bölcsesség" érvényesülése. A közös fellépés egyben védelem is lehet a területi lobbival és a túlzó ágazati elvárásokkal szemben. Nagy élmény volt például a természetvédelmi szakemberek bevonásával (a térinformatika eszköztárával támogatva) megtartott közös egyeztetés a kényes nyomvonalak kérdésében, ami talán mindenki számára meglepô módon jelentôs eredményeket hozott. A közlekedési és területrendezési szakterület OTrT szintû együttmûködésében kettôs a felelôsség, amelyet jogszabály (az 1996. évi XXI. törvény a területrendezésrôl és a területfejlesztésrôl) is rögzít: ezek szerint a szakági miniszter feladata a szakágát érintô OTrT munkarész kidolgozása és érvényesítése, ugyanakkor a területfejlesztésért és területrendezésért felelôs tárcavezetô felel a koordinációért és a terv kialakításáért, ami megkerülhetetlenné teszi az ágazati és területi érdekek ütköztetését és a kompromisszumot.

A KÖZLEKEDÉSI SZAKÁGI KONCEPCIÓ Az OTrT felülvizsgálatának kezdetén a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) elôzetes szándékai ellenére sem rendelkezett jogszabályban elfogadott, nagytávú közúthálózati stratégiával, azonban a tervezést így is jelentôs ágazati megalapozó munka elôzte meg. A gyorsforgalmi úti, valamint a térszerkezet-alakító nagyobb fôúti beruházásokra kiterjedô tervezési feladattal a GKM, valamint az Útgazdálkodási és Koordinációs Igazgatóság 2004 második félévében, igen széles szakmai kör bevonásával, a FôMTERV Rt.-t bízta meg. A „Magyar-

ország gyorsforgalmi úthálózatának nagytávú koncepciója” címû javaslat elkészítéséhez a miniszter által kinevezett, úgynevezett hálózatfejlesztési bizottság adta a szakmai irányítást. A távlatban gyorsan fejlôdô, kormányzati támogatást feltételezô hálózatok tervezése során rendkívül nehéz a gazdasági célszerûség és a realitások határának megbecsülése. A „reális” hálózatsûrûség jellemzôinek nyilván nincs éles felsô határa, azonban azt is számtalan tapasztalat bizonyítja, hogy a jelentôs túltervezéssel elkészített (elfogadott) tervek (inkább kívánságlisták) több kárt okoznak, mint amennyi a hasznuk. Igen gyakori az a szakmai konfliktus is, amelynek során a területi szereplôk a helyi hálózatnak a legmagasabb szintû megoldását szorgalmazzák, amíg az országos adminisztráció a takarékos, hatékony megoldás mellett érvel. Ezeket a kérdéseket nem szabad országok és régiók közötti összehasonlítások nélkül kezelni, ezért fontos, hogy a hálózati megoldások reálisak, területileg kiegyenlítettek legyenek és következetességet tükrözzenek. A „Magyarország gyorsforgalmi úthálózatának nagytávú koncepciója” alkotógárdája különbözô feltételek szerint több nagytávú úthálózatot alakított ki, amelyeket forgalmi ráterheléssel, valamint a legfôbb társadalmi, gazdasági és környezeti szempontok analitikus értékelésével hasonlított össze. A vizsgálatok alapján egyértelmûen a racionális differenciálással elkészített, visszafogott hálózati megoldások bizonyultak sikeresebbnek. A racionális hálózati sûrûséget többféle módszerrel lehetett közelíteni, ezek közül az egyik kézenfekvô lehetôség a nemzetközi összevetés. Az osztrák távlati gyorsforgalmi úthálózat és (az egyik változat szerinti) hazai terv vizuális összehasonlítására készült az 1. és a 2. ábra.

1-2. ábra: A tervezett magyar gyorsforgalmi úthálózat sémája és az osztrák megfelelô 2 0 0 7 / 2 FA L U V Á R O S R É G I Ó

71

Az elemzések és egyeztetések eredményeként optimalizált kompromisszumos tervezôi változat fogalmazódott meg. A szakmai bizottság is egyetértett abban, hogy a nagytávú úthálózatból el kell hagyni a korábban helyenként megalapozatlanul beállított, csekély hálózati és forgalmi szerepû gyorsforgalmi elemeket. Ezek helyett, illetve esetenként a még megoldatlan terület-feltárási igények betöltésére az úgynevezett kiemelt fôút kategória tervezését javasolta. Ez az úttípus 2x2 sávos, lehetôség szerint osztott pályás, burkolt leállósáv nélküli, emelt (~100 km/h) sebességû, jelentôsebb csomópontjaiban külön szinten vezetett út lenne. Az ilyen útvonalak gyakorlatilag a jelenlegi autóút-kategória alsó szintjének felelnének meg, hálózati szerepük szerint a tranzitforgalommal kevéssé érintett középvárosi térségekben adnák meg a legmagasabb közúti kapcsolatokat, a lehetséges sûrûbb csomópontkiosztás miatt általában még az autóutaknál is jobb területfeltárást biztosítva. E hálózattervezési munka végeredményeként alakult ki Magyarország gyorsforgalmi úthálózatának terve. 3. ábra Magyarország gyorsforgalmi úthálózatának nagytávú koncepciója

E G Y É RT E L M Û Á L L Á S F O G L A L Á S A területrendezésben az országos közlekedési hálózatok és létesítmények (bár területi kiterjedésük nem, de erôs térszerkezet formáló szerepük annál inkább indokolja) az Ország Szerkezeti Tervének (ami a terület-felhasználás térbeli rendjét határozza meg) egyik, igen fontos, a vízgazdálkodási térséghez hasonlóan területi korlát nélkül ábrázolt 72

eleme. A közlekedési közúti hálózatok elemei közül az OTrT hatáskörébe a gyorsforgalmi- és fôúthálózat, az ehhez tartozó határátkelôk és tervezett nagy hidak, valamint a fôúthálózat (sokak által vitatott) tervezett elkerülô szakaszai tartoznak. A szakági miniszter egyik feladata a közúti hálózat kijelölése, amit ô a „Magyarország gyorsforgalmi úthálózatának nagytávú koncepciója” térképlap szerint jelölt meg. Másik feladata az OTrT-ben szerepeltetendô szakági tartalom meghatározása. A hatályos OTrT országos közutakra vonatkozó tartalmából csak a fôúti elkerülô szakaszok szerepeltetése volt kérdéses. Az elôkészítô munka során felvetôdött ugyanis, hogy adott megye területrendezési terve alaposabb információk birtokában (a települési igények figyelembe vételével) döntse el, hogy hol szeretne elkerülôt, tehát alulról vezérelt legyen a folyamat. A másik megközelítés az volt, hogy az országos közúthálózat esetében ezt a jogkört nem lehet kiengedni az országos kompetenciából (tehát felülrôl vezérelt legyen). Végül egyértelmû szakmai állásfoglalás született arról, hogy az utóbbi a helyes, mert az országosan egységes fôúthálózati rendszer mûködtetése és fejlesztése – benne az elkerülô utaké is – központi feladat. A fôúthálózat távlati szerkezetének lényegi sajátossága az elkerülô láncok elhelyezkedése, ami nem csak térségi, illetve nem egyedi kérdés. Az elkerülôkkel rendelkezô fôúti vonalak magasabb szolgáltatási színvonalat nyújtanak, és így ezek alkotják a hálózaton belül a nagyobb forgalmi áramlatok gyûjtôcsatornáit. Emiatt minden település elkerülô visszahat a teljes fôúthálózati struktúrára. Az önkormányzatok által igényelt – és a realitások határain valószínûleg túlmutató – újabb és újabb elkerülô szakaszok mindegyikének betervezése az ilyen ábrándokban ringatózó települések számára hamis jövôképet és célt tévesztô fejlesztést eredményezne. A 30-50 éves távlat realitásai természetesen a mai ismeretek alapján szinte megbecsülhetetlenek. Így a jelenleg túlzónak tûnô, ezért elutasított elkerülô út igényeknél is helyi döntés alapján lehetôség lesz és célszerû lehet átmenetileg mellékút vagy helyi út besorolással területet biztosítani egy-egy nagytávú fôúti elkerülô útszakasz létesítéséhez. Az OTrT módosító javaslata elsô egyeztetési anyagának kialakításakor alapelvként került rögzítésre, hogy tervezett gyorsforgalmi úttal párhuFA L U V Á R O S R É G I Ó 2 0 0 7 / 2

S Z A K Á G I T E RV E Z É S É S K U TA T Á S

zamosan általában nem indokolt, a gyorsforgalmi vonalakat és városokat összekötô nagyobb forgalmi áramlatok irányába pedig erôsen támogatható az elkerülô utak szerepeltetése. Természetesen a véleményezési eljáráskor csak az elkerülô szakaszok beillesztésére jelentôs számú, közel ötven újabb javaslat érkezett, amelyeket az ismertetett szempontok alapján mérlegeltek. A tárcaközi szakértôi egyeztetések és a több lépcsôben lefolytatott társadalmi viták eredményeként végül nem csak a hatályos szerkezeti tervhez, hanem az ágazati megalapozó vizsgálathoz képest is elfogadtak néhány alapvetô módosítást. Ezek közül, a tervezôi javaslattal összhangban, a hatályos terv legjelentôsebb változtatása az M11-es Százhalombatta-Zsámbék-Esztergom gyorsforgalmi út pótlólagos beépítése és az M9-es gyorsforgalmi út eddigi Sopron térségi ausztriai kivezetése helyett a kôszegi irány kijelölése volt. További változtatás a gyorsforgalmi úthálózat eredetileg javasolt hosszá-

nak csökkentése, egyes szakaszainak kiemelt fôutakká minôsítése, amely minden régiót érintett. Ezek közül talán a legjelentôsebb az M65-M81 vonal átminôsítése volt. Meg kell azonban említeni, hogy a megalapozó vizsgálatban szereplô átminôsítési javaslatok közül nem mindegyiket fogadta el a minisztérium. Így elôreláthatólag megmarad az M0-ás nyugati szektor, M2 Rétság-Parassapuszta szakasz, M10, M21 Hatvan - Salgótarján, M25, M76, M80 vonalak autóúti besorolása. Az elôkésztô munka közben, 2006 eleji kihirdetéssel került sor a közúti közlekedésrôl szóló 1988. évi I. törvény 11. §-ának módosítására. Ennek értelmében a továbbiakban törvényi elôírás vonatkozik a közutak térségi hálózatának tervezési döntéseire, amit a mérlegelések során ugyancsak figyelembe kell venni. A közúthálózat fejlesztésének megalapozó anyagában javasolt hálózatot az OTrT felülvizsgálata során természetesen nem lehetett maradéktalanul

1. táblázat. A nagytávú tervjavaslatban javasolt kiemelt fôutak OTrT besorolása a GKM hivatalos vezetôi állásfoglalásai alapján

Autóutak, kiemelt fôutak

Javasolt OTrT besorolás

M47 Szeged - Berettyóújfalu között M2 Rétság - Parassapuszta között M25 Füzesabony (M3) - Eger között M0 nyugati szektor 10 - 1. sz. fôutak között M80 Veszprém (M8) - Székesfehérvár (M7) között M21 Hatvan - Salgótarján M21 Salgótarján - Somoskôújfalu M65 Szentlôrinc (Pécs) - Székesfehérvár (M7) között M81 Székesfehérvár (M80) - Vámosszabadi M13 Kisbér (M81) - Komárom között M60 Pécs - Barcs között M9 - Gyékényes új hálózati kapcsolat M76 Balatonszentgyörgy-Zalaegerszeg között M10 Budapest - Kesztölc (M100) között 57. sz. fôút Bóly (M6) - Mohács Rétság - Nógrádszakál közötti új kapcsolat Nógrádszakál - Salgótarján közötti új kapcsolat M44 Békéscsaba - országhatár Tápiósági feltáró út 46. sz. fôút vonalában új kapcsolat Törökszentmiklós - Kondoros között 26. sz. fôút Miskolc - Bánréve (oh.) 37 sz. fôút Miskolc - Szerencs közötti kapcsolat 4 sz. fôút Debrecen - Nyíregyháza között 4 sz. fôút Nyíregyháza - Záhony között

autóút autóút autóút autóút autóút autóút kiemelt fôút kiemelt fôút kiemelt fôút kiemelt fôút kiemelt fôút kiemelt fôút autóút autóút fôút (nem kiemelt) kiemelt fôút kiemelt fôút kiemelt fôút kiemelt fôút kiemelt fôút kiemelt fôút fôút (nem kiemelt) kiemelt fôút kiemelt fôút

2 0 0 7 / 2 FA L U V Á R O S R É G I Ó

73

átvenni. A két tervtípusnak a 3. táblázatban bemutatott eltérô sajátosságai miatt számos probléma merült fel. A két tervfajta összeegyeztetésének nehézségét a 2. táblázatban összefoglalt eltérések okozták:

 A szakági koncepció az eddigi tervezési kategóriáktól eltérô úttípust javasol, a gyorsforgalmi utak és a fôutak kategóriájának határmezsgyéjén, paramétereit tekintve az autóút és a fôút kategóriák átfedésében lévô „kiemelt fôúti”

A KONCEPCIÓ ÚTHÁLÓZATA

AZ OTRT ÚTHÁLÓZATA

Feladata 

A térszerkezet alakítása és a jövôbeni magyar úthálózat számára helybiztosítás, ami viszonylag pontos nyomvonalat feltételez

Célja 

A legsarkalatosabb, társadalmi hatású döntések (nem részletekbe menô) rögzítése

Közúti szakterület több tervezô-mûhelye által készített tervváltozatok, analitikus értékelés, team-optimalizálás

A készítés módszere, körülményei 

A szakmai koncepció és a hatályos szerkezeti terv konfliktuspontjainak egyenkénti elbírálása a GKM, az UKIG (KKK) és a VÁTI Kht. egyeztetései, ill. hivatalos GKM állásfoglalások során

Egyeztetés elsôsorban szakmai szervezetekkel, emellett az RFÜ-kel történt. Közigazgatási egyeztetési és elfogadási kötelezettsége nincsen (tehát nem kötelezô). A GKM saját jogszabályként meghatározhatna részletes szakágazati tervet, de ez nincs napirenden.

Egyeztetési, véleményezési eljárás 

Törvénnyel elfogadott (tehát kötelezô), egyeztetése az országos és regionális hatáskörû szervekkel, valamint a megyei önkormányzatokkal kötelezôen elôírt

A gyakorlati szerep 

- A kiemelt térségi és megyei területrendezési tervek, valamint azokon keresztül a településrendezési tervek felé a helybiztosítás - Megyei és települési önkormányzatok erre támaszkodnak

Koncepcionális jellegû, a kapcsolatok megjelenítése a célja, a nyomvonalak pontosítása a késôbbi mûszaki tervezés feladata

A nyomvonalak pontossága 

Elvileg koncepcionális jellegû, a kapcsolatok megjelenítése a célja, a nyomvonalak pontosítása az alacsonyabb rendû terület- és településrendezési tervek feladata, gyakorlatban azonban a nyomvonalakhoz sokan ragaszkodnak, támaszkodnak rá

Felülrôl vezérelt, szakmai szempontok szerint

Kialakításának irányítottsága 

Alulról is vezérelt, széles körû ágazati, területi szempontok szerint

A jövôbeni magyar úthálózat kialakítása koncepcionális jelleggel

Ágazati célállapot meghatározása

- A KözOP kialakítása erre a tervre, illetve e tervi hálózat kiépítésének ütemezésérôl szóló hosszú távú koncepcióra épül

Szûkkörû, szakmai jellegû

Bármikor lehetséges

Ismertség és elfogadottság  A változtatás lehetôsége 

Széles körû, nem csak közlekedési szakmai jellegû Pontosítása lehetséges a kiemelt térségi és megyei, valamint a településrendezési tervekben, a koncepcionális változtatás törvénymódosítási procedúrával jár

2. táblázat Eltérések a szakági koncepció és az OTrT közúthálózatának kialakításában

74

FA L U V Á R O S R É G I Ó 2 0 0 7 / 2

S Z A K Á G I T E RV E Z É S É S K U TA T Á S

(2) A közutak térségi hálózatának tervezése során - a közutak nyomvonalának kijelölésénél, az útkategória és keresztmetszeti megoldás kiválasztásánál, valamint a megvalósítás idôbeli ütemezésénél - a következô gazdasági, társadalmi és környezeti szempontokat és hatásokat kell együttesen értékelni és figyelembe venni: a) a létesítés, a felújítás, az üzemeltetés és a használat közvetlen társadalmi költsége, b) a közlekedés-biztonsági szempontból várható hatások, c) a települési környezetre gyakorolt hatások, d) a természeti és kulturális örökségi értékekre, természeti területekre, tájakra és Natura 2000 területekre, valamint a természeti erôforrásokra, különösen a termôföldre gyakorolt hatások és kockázatok, e) az elérhetôség-javulásból fakadó térségi gazdaságélénkítô hatás, f) nemzetközi együttmûködés elôsegítése, g) a hátrányos térségek, települések felzárkóztatásának célja, h) az országos, regionális, kiemelt térségi, megyei, valamint helyi területfejlesztési és -rendezési célok, i) a közúthálózat-fejlesztéssel szorosan összefüggô egyéb sajátos szempontok, különös tekintettel a honvédelmi, idegenforgalmi és vidékfejlesztési szempontokra. 3. táblázat. Az 1988. évi I. törvény 11.§

kategóriát. A javaslat alapgondolata, hogy a racionális hálózatsûrûség miatt a jelenleg nagytávú tervhez képest differenciáltabb útkategorizálás lenne szükséges, kevesebb „teljes kiépítésû” gyorsforgalmi úttal.  A kiemelt fôút kategória létjogosultsága azóta is vita tárgya, pontos tartalma körül is bizonytalanságok vannak.  Az új útkategória célja a gyorsforgalmi utak további differenciálása, azonban az úttípusok módosított szabályozási környezete nélkül csak a jelenlegi fôút kategória jelöletlen alváltozataként értelmezhetô. Ebben az esetben nehezebben magyarázható az OTrT-ben korábban megjelenített gyorsforgalmi utak egy részének kiemelt fôúti visszaminôsítése.  Teljesen új rendszer létrehozása csak az OTÉK megváltoztatásával lenne lehetséges, mivel az OTrT a kiemelt térségi és megyei területrendezési tervek, azokon keresztül a településrendezési tervek felé közvetíti az infrastrukturális elemek nyomvonalának elhelyezését, a településrendezési tervek szabályozási tervében megjelenítendô szabályozási szélesség pedig az új útkategóriára még nincs kidolgozva. Az OTÉK módosítás kezdeményezését megelôzôen a most megindított Közutak Tervezése Szabályzat Mûszaki Elôírás felülvizsgálata során szükséges elvi döntést hozni az útkategória szabályozási kérdéseiben.  A kiemelt fôúttá visszaminôsített gyorsforgalmi utak egyes elemeit a GKM a GKM-UKIG-Váti közös egyeztetései alapján tovább mérlegelte, a 2 0 0 7 / 2 FA L U V Á R O S R É G I Ó

listát módosította. A központi adminisztráció a javaslatot általában elôremutatónak és fontosnak tekintette, azonban a hálózati módosítás nagy mértéke miatt a társadalmi fogadókészséget és a jogbiztonság, folyamatosság szempontját is mérlegelnie kellett. Ennek eredményeként a megyeszékhely-bekötések (Zalaegerszeg, Salgótarján, Eger) és az ország külsô gyorsforgalmi gyûrûjének részét képezô M47 hálózati elemet érintôen az autóúti besorolás megtartása mellett foglalt állást.  Szükséges volt a szakági koncepció nyomvonalainak pontosítása, mert bár a két terv léptéke megegyezett (1: 500 000), a szakági terv csak koncepcionális vonalakat tartalmazott, a fôutakon az elkerülô szakaszokat pedig csak részben tartalmazta.  A nyomvonal-pontosítások alkalmával a GKM a szakági koncepciót egy-két esetben átértékelte. Erre példa a Pécs-Székesfehérvár kiemelt fôút kapcsolat (volt M65), aminél Kaposvár helyett az eredeti, Dombóvár irányú vezetést tartotta meg. A nyomvonalakat az OTrT készítése során ütköztetni kellett más szakágak érdekeivel is. A természetvédelmi szakterülettel folytatott egyeztetések során a védett területeket érintô nyomvonalak egész sorát érintette kisebb korrekcióval járó megegyezés. TERVEZHETÔBB JÖVÔKÉP A minél pontosabb nyomvonalak kijelölése már az OTrT-ben is nagyon fontos, annak ellenére, hogy az 75

4. ábra. Az OTrT felülvizsgálatának javasolt gyorsforgalmi és fôút hálózata

országos terv csak nyomvonal-sávokat határoz meg. Az OTrT ugyanis a kiemelt térségi és megyei területrendezési terveken keresztül a településrendezési tervek számára közvetíti a közúthálózat térbeli rendjét. Az OTrT nyomvonalait a vonatkozó szabályok szerint a kiemelt térségi és megyei területrendezési tervek területükön belül +/– 10%, a településrendezési tervek +/– 5% hosszváltozással pontosíthatják. A részletesebb tervvel nem rendelkezô utaknak az önkormányzatok sok esetben egyszerûen átveszik – „kinagyítják” – a felsôbb szintû tervben szereplô nyomvonalát, ezért a gyakorlatban az OTrT nyomvonal konkrét rajzi megjelenítésének is lehet bizonyos orientáló szerepe. A környezetvédelmi engedéllyel rendelkezô nyomvonalak a településrendezési tervek rendelettel elfogadott szabályozási tervében jellemzôen meghatározásra kerülnek, ebben az esetben biztosított a kiépítési helyük lefoglalása. Egyébként a nyomvonal sokszor csak a település határozattal elfogadott szerkezeti tervében jelenik meg, ami jelzés értékû, így helyének beépíthetetlensége nem feltétlenül teljesül. Sajnos az OTrT-ben a felülvizsgálat során kijelölt gyorsforgalmi utak tervének elôkészítettsége széles skálán mozog, a kiviteli tervtôl a „jó lenne ott egy autóút” óhajig. Ez utóbbi azért is problémás, mert ahol senki nem vizsgálta az út nyomvonalának és csomópontjainak kialakítási lehetôségeit, ott valójában nem garantált a megvalósítás, mivel sem a mûszaki megoldás módja, sem a régészeti, természeti, környezeti, táj- vagy kulturális értékvédelmi szempontok nincsenek feltárva. Jelen tendenciák fennmaradásakor (nevezetesen, hogy csak a 76

tûzoltó jellegû feladatok megoldására van forrás, a távlatosabb tervezésre nincs) az OTrT törvényben, a megyei és helyi rendeletekben meghatározott hálózati helybiztosítások értékét sok esetben csökkenti a fennmaradó bizonytalanság. Emellett a jogszabály-módosítások gyakori igénye nyilvánvalóan kockázat is az országos terv intézményének jövôjét tekintve. A szerzôk végül is úgy gondolják, hogy a vázolt problémák ellenére az Országos Területrendezési Terv közúti közlekedési ágazati munkarészei elôremutató változásokon mentek át, a további felülvizsgálatoknál joggal remélhetô a kevesebb változtatási igény, ezáltal az egyre megalapozottabb és tervezhetôbb jövôkép kialakulása. Ajtay Szilárd vezetô tanácsos GKM, Budapest Devecseri Anikó közlekedéstervezô Váti Kht., Budapest

IRODALOMJEGYZÉK 2003. évi XXVI. törvény az Országos Területrendezési Tervrôl FôMTERV Rt: A magyar országos gyorsforgalmi közúthálózat nagytávú fejlesztési koncepciója (Budapest, 2005.) Váti Kh.: Az Országos Területrendezési Terv háttéranyagai (Budapest, 2000-2003) Váti Kht: Az Országos Területrendezési Terv felülvizsgálata (Budapest, 2007) Váti Kht: Az Országos Területrendezési Terv felülvizsgálata szakmai indoklás (Budapest, 2007) Devecseri Anikó - Faragó Péter: Lehetôség az országos közlekedési hálózatok távlati összehangolására (Mérnök Újság, 2007. március)

FA L U V Á R O S R É G I Ó 2 0 0 7 / 2

2 0 0 7 / 2 FA L U V Á R O S R É G I Ó