Présházak és pincék a Balaton-felvidéken Mandulavirágzás, metszőollók csattogása, fehérlő hajlékok, hullámzó kékség, kökényillat, út menti keresztek, dolgos kezek, árnyat adó diófák, segítségért kiáltó romok, határozottan emelkedő présházak, szívmelengető részletek, várfalak, napsütötte csúcsok, zöldellő sorok, éltető források, kutak, oromdíszek, vésett évszámok, egyedi ajtók, hagyomány, hitelesség, kivételes népi emlékek, szőlőhegyi kápolnák, ragyogó mozaikok, mérhetetlen szépség, emelkedett hangulat, duzzadó fürtök, büszke arcok, vidám ünnep, törkölyillat, aranyló alkony, gyümölcsözön, tarka hegyszoknyák, szín kavalkád, vonzó lejtők, sejtelmes erdők, hófödte lankák… Talán sokunk előtt megjelenik egy ehhez hasonló képsor a végtelenül csodálatos szőlőhegyi tájra gondolva. Értékét, jelentőségét a Balaton partot kisebb időre maga mögött hagyó látogató is érzékelheti, aki pedig nyitott szívvel és szemmel érkezik, bizonyára életre szóló élményt szerez, s mélyebb ragaszkodása is könnyen bekövetkezhet. A megannyi utazót, költőt, írót, művészt megihlető Balaton-felvidéki táj szavakkal leírhatatlan melegsége szakmától, hivatástól függetlenül ejt rabul bennünket. A javarészt védett természeti környezet, a kultúrtörténeti emlékek, a népi épített örökség, a szőlő és a bor szeretete mindenhonnan vonzza a kirándulókat, érdeklődőket, kutatókat. A tájegység lelkét, éltető elemét jelenti a több ezer éves múltra visszatekintő szőlőművelés. A páratlan kultúrtáj e tevékenység és hozadékai révén létezhetett egyensúlyban, s formálódhatott a mai képére. A Balaton-felvidéki táj megkapó harmóniája a természet és az emberi kéz magas szintű összhangjának eredménye. Az antropogén eredetű alakító tényezők sokrétűek. Az összetett gazdasági, társadalmi folyamatok befolyása az utóbbi évtizedekben a szőlőhegyeket, a tájat érő negatív hatások szaporodását eredményezi. A táj komplex természete megköveteli az egységében történő vizsgálatot, az alázatos és szerteágazóságot alapul vevő hozzáállást. Számos kiváló szakembernek köszönhetünk a témában nélkülözhetetlen tanulmányokat, eredményeket, könyveket, köztük Vajkai Aurél néprajzkutatónak és Laposa József tájrendező mérnöknek. A Salföldön élő Somogyi Győző életútján, művészetén keresztül mutat követendő példát, hasonlóképpen Krizsán András, aki a közelmúltban elkészítette a Balaton-felvidéki építészeti útmutatót, amely pontos iránymutatást ad a tájhoz hű, abba simuló épületek tervezéséhez a felújítások, átalakítások, új építések esetére.
Balatonakali
Diszel
A tágabban értelmezett Balaton-felvidéken járva szembetűnő az egyes területek eltérő képe. Napjainkra a táj használata, szerkezete és ez által karaktere megváltozott. A fellépő kedvezőtlen jelenségek miatt a szőlőhegyi táj képe torzul, lényege elvész. A szőlőterület csökkenése, a pincék, présházak funkcióvesztése, a területek feldarabolása, tájidegen építmények szaporodása a nem kívánatos átformálódás, jellegtelenné válás irányába visz. A tó keleti felén, Balatonfüred magasságáig a beépítés óriási méreteket öltött, a part felé futó lejtők nagy része kerítésekkel tagolt, jellegét vesztett táj képét tükrözi. Helyenként elviselhetőbb a látvány, de összességében elmondható, hogy az a bizonyos egyensúlyi együttműködésből fakadó harmónia erőteljesen csorbult, vissza többé nem szerezhető. A víztükör felé tekintő hegyeken Balatonfüredtől egészen a Tapolcai-medence vonaláig érzékelhető a kiváló adottságokkal rendelkező helyszínek eltérő
mértékű átalakulása. A kivételes panoráma és az értékes természeti környezet generálta nyaralóépítések időszakai mélyen rányomták bélyegüket itt is a szőlőhegyekre. Balatonakali, Balatonudvari térségében hegyalji nyaralótelepekkel, bódészerű építményekkel, és úszómedencével ellátott palotákkal is találkozhatunk. A part menti hegysor mögött, a medencék peremhegyein kevésbé degradált összkép fogad, de a felhagyott szőlők, pusztuló épületek száma itt is elképesztő.
A sűrűn beépült, jellegét veszítő mencshelyi Halom-hegy
Elhagyott terület romos présházzal, Dörgicse
Az egyes kisebb tájegységeken – az országos jelentőségű szervezetek mellett - lelkes lokálpatrióták, elhivatott civil szervezetek igyekeznek a legtöbbet tenni az értékek megmentéséért, népszerűsítéséért. A nagy múltú Káli-medence Környezetvédelmi Társaság főként a Káli-medence területén ért el szép eredményeket, Balatonakaliban és térségében pedig a pár éve működő Balatonakali Történelmi Szőlőhegyek Borút Egyesület végez értékmentő tevékenységet. A hatékony tájvédelem eszközeivel, a különböző szakterületek együttműködésével, szigorú szabályozással kellene elérni, hogy a még meglévő, látható és érezhető értékek ne vesszenek el. Fontosak az egyedi védelem válfajai is, de az alapot a táj alkotóelemeinek összefüggéseiben, egészében történő kezelése jelenti. A különleges jelentőséget, páratlan esztétikai élményt a látvány, a rendszer egésze adja, mely az apró változások, átformálódások fellépésével óhatatlanul torzul. A fejlődés, változás persze természetes és szükségszerű, de annak módja, üteme erősen kontrollálandó! Az elmúlt évek tapasztalatai sajnos azt mutatják, hogy nem alaptalan a pesszimista meglátás, értékeink megdöbbentő gyorsasággal pusztulnak, tűnnek el örökre, s ez így rövidtávon vezet a szeretett táj elvesztéséhez. A szőlőhegy a szőlőtermesztés és borkészítés (kiegészülve a gyümölcstermesztéssel) térszíne, egyéb funkciók térhódításával egyre kevésbé beszélhetünk erről, ennek tiszteletben tartása és a kultúrtáj alázattal történő megközelítése alapvető. A különleges szépségű szőlőhegyek meghatározó elemei a szőlősorok ölelte pincék, présházak. Mellettük míves kőkeresztek, kutak, öreg gyümölcsösök, árnyat adó diófák gyönyörködtetik a látogatót. A megismételhetetlen, egyedi apró részletek- pinceajtók, zárcímkék, vakolatdíszek, ablakkeretek, szellőzőnyílások, faragások, feliratok, kémények- adják a páratlan, s ez által rendkívüli értékkel bíró egyedi egészet. A történeti, kulturális és esztétikai szempontból kimagasló értéket képviselő szőlőhegyi népi építészeti emlékek tájhoz fűződő kapcsolata egyedülálló. Az évszázadok során, többnyire helyben található alapanyagokból létrehozott épületek anyjukként tekinthettek az életet adó tájra. A környezeti adottságok révén a Balaton-felvidéken a tartós, kőből történő építkezés meghonosodhatott. A területen jelen lévő geológiai sokféleségnek köszönhetően nagy változatosságot mutatnak az építmények. Balatonalmádi, Alsóörs, Balatonszepezd és Badacsonyörs környékén és a Káli-medence egyes részein a 250 millió éves permi vörös homokkő alkotja a falakat, Balatonfüred, Pécsely, Balatonszőlős, Balatonakali környékén különböző korú mészkövekkel találkozhatunk, a mencshelyi Halom-hegyen, Hegyestűn, a Káli-medence Balatontól távolabb eső peremhegyein és a Tapolcai-medence nagyszerű formát öltött hegyein pedig a vulkáni tevékenységek során előtört szürkés bazalt adja az építőanyagot a pincékhez, présházakhoz,
templomromokhoz. Igazi érdekesség, ha egy előtűnő falban többféle kőzetet fedezünk fel, a táj játékos változatosságát érezhetjük ekkor is. Területünkön a szőlő feldolgozása, a bor készítése és tárolása a hegyeken történt, ez magyarázza a szőlőhegyi épületek eredetileg is nagy számát. A pinceépítés már a XIV. században megindulhatott kőpincék létrehozásával, a ma is álló értékes épületek egy része a XVIII. században, többsége a XIX. század folyamán épült. Az épületek különbözőségét a terepadottságból adódott építési módozatok mellett történeti okok is adják: a jobbágy a szőlőt tulajdonának tekinthette, szabadon eladhatta, örökíthette. A szőlőhegyi terület autonómiát élvezhetett, törvényei, szabályai egyformán vonatkoztak földesúrra, jobbágyra, városi polgárra, nemesre. Ez a különleges birtoklási, jogi adottság pedig jó alapot teremtett a változatos szőlőbéli építkezéshez. Így tarkítják ma is –a megmaradt- uradalmi présházak, polgári jelleget mutató épületek, kisparaszti pincék a hegyeket. Az épülő, átalakuló épületekre a különféle stílusirányzatok hatást gyakoroltak, általában kissé megkésve. Ismerünk barokk stílusjegyeket felvonultató épületeket, klasszicizáló kúriákat, borházakat, copf, rokokó díszítéseket, kedvesen keveredve is. A szőlők nagy részét itt is elpusztító filoxéra az 1800-as évek végére a nehezebben művelhető, hegytetei illetve magasabban fekvő szőlőterületek felhagyásához vezetett, majd az elmúlt században bekövetkezett mezőgazdasági átszervezés, az ültetvények szőlőhegyi területekről történő áthelyezésével szintén az ősi, jobb minőségű bort adó hegyi területek romlását hozta. Az elmúlt 10-20 év az építési szándék előretörésének szintén kedvezett, sokan befektetési céllal birtokolnak használatba vétel, gondozás nélkül területeket, értékes épületeket. A pusztulás elsődlegesen a megváltozott funkcióra vagy annak teljes hiányára vezethető vissza, nevezetesen, a szőlő művelésének értelmetlenné, lehetetlenné válása anyagi vagy családi szempontból, adja sok esetben a szomorú képet. Az elhagyott épületek többsége eladó, jobb sors reményében várnak új gazdára. A továbbiakban felújításuk, rendbetételük csak kevés esetben értékőrző, sok példát látunk az egyedi értékek, díszítések elhagyásával járó, szakértelmet nélkülöző, gátlástalan vagy alapvetően jó szándékú, de botrányosra sikeredett kivitelezésre. Még menthető épületek is áldozatul esnek a csak külsőségeket előtérbe helyező, és azokat indokolatlanul, helytelenül alkalmazók (szilárd meggyőződésűek) tetteinek. Az értékes épületállomány leromlása, elvesztése mellett a néhol eszméletlen méreteket öltő beépítések jelentik a legfőbb veszélyt, tetézve a bajt a tájidegen, stílustalan, rossz méretű és arányú házak környezetkárosító, tájképromboló hatásával (nem is beszélve a bekövetkező közvetett hatásokról).
Eredeti díszeitől megfosztott, jó szándékkal megújított épület (Balatonudvari) Értékőrző felújításon átesett kétszintes présház (Szentbékkálla) Segítség! Összedőlő présház elhagyatottan tengődve (Vászoly)
A Balaton-felvidék szinte minden településén fellelhető akár több, országos védettségű műemlékként jegyzett présház. Az egyedileg védett épületek legtöbbje jó állapotú, azonban elhagyottak és romba dőlt értékek is erősítik az aggodalmat. A műemlékvédelem jelenlegi helyzete aligha jósolhat kedvező folyamatokat a közeljövőre nézve. Ettől eltekintve a védett halmaz óvása, megfigyelése közös érdekünk ( a műemlékem.hu oldalon lehetséges a „civilek” szerepvállalása is, a műemlékről adott fényképes jelentés, állapotleírás formájában).
Értékőrző műemlék (Vászoly)
Jó állapotú védett épület (Balatonudvari)
Műemlék présház kéményfeje (Dörgicse)
A jogszabályok lehetőséget adnak az épített örökség helyi szintű védelmének megteremtésére, önkormányzati rendeletek állapítják meg a település helyi védett értékeit, és rögzítik a jó esetben elég szigorú szabályokat. A Balaton-felvidéken szerencsére sok esetben alkalmazzák ezt a módszert. Félő, hogy ezek hatékonysága nem határtalan, az adott bírság kifizetésével a károkozás, pusztítás után tovább lapozhatunk… A természet védelméről szóló törvény szerint gondoskodni kell a tájak esztétikai adottságait és a jellegét meghatározó természeti értékek, természeti rendszerek és az egyedi tájértékek fennmaradásáról. Egyedi tájértéknek minősül az adott tájra jellemző természeti érték, képződmény és az emberi tevékenységgel létrehozott tájalkotó elem, amelynek természeti, történelmi, kultúrtörténeti, tudományos vagy esztétikai szempontból a társadalom számára jelentősége van. Érezzük, hogy ebbe a definícióba könnyen beleilleszthetők a szőlőhegyi táj alapelemei. A településrendezési tervnek tartalmaznia kell az egyedi tájértékek felsorolását, következésképpen az egyedi tájérték kataszterek elkészítése kötelező minden település esetében. Az egyedi tájérték felmérés módszerét, az egyedi tájértékek típusait, fajtáit egy Magyar Szabvány írja le. A Balaton-felvidék területén készültek igen alapos, és kevésbé részletes felmérések is. Az értékek leltározása szempontjából ez kulcsfontosságú feladat, hiszen szerteágazó jellegéből adódóan a komplex természetű táj vizsgálatához segítséget nyújt, aktuális képet ad a szükséges intézkedések meghozatalához. Egyedi tájérték kataszterbe kerülhetnek kultúrtörténeti, településsel kapcsolatos értékek, vallással, közlekedéssel kapcsolatos értékek, termeléssel kapcsolatos, agrártörténeti értékek (pincék, présházak), biológiai, földtani értékek és tájképi, esztétikai értékek is. A Balaton-felvidék egyedi tájértékei sorozatcímmel 2010-ben látott napvilágot egy egyedülálló, szőlőhegyi kápolnákról szóló film, melyet a várak, várromok témája követett. A filmsorozat készítői a következő, szőlőhegyi világot, s benne a pincéket, présházakat, borokat bemutató rész életre hívásához keresik a támogatókat, segítőketremélhetőleg sikerrel, hisz a népi épített örökség ma még bemutatható, értékes darabjai a szemünk láttára tizedelődnek, így az ügy fontossága megkérdőjelezhetetlen.
A helyi védett Bács-hegyi kápolna (Káptalantóti)
Szőlők közt bújik a diskai Szent Antal kápolna (Szent György-hegy)
A védetté nyilvánított épületeken, objektumokon kívül százával ékítik a szőlőhegyeket kivételes értékkel bíró, de védelmet nem élvező műemléki értékek. A védtelen, kedvezőtlen hatásoknak fokozottan kitett,
sérülékeny értékek a legveszélyeztetettebbek. Gyűjtésük, kutatásuk, majd bemutatásuk, jelentőségük megértetése és tudatosítása, védelmük sürgető feladat, mely már részben megkésett. A műemléki értékek szakemberek általi számba vételére ismerünk példákat, a napjainkban is erősödő és szervezetek által támogatott műemléki topográfiai törekvések is hozhatnak szép eredményt, hiszen ennek célja nem kisebb, mint az épített örökség egészének felmérése és feldolgozása, a műemléki értékek módszeres kutatása, dokumentálása, rendszerezése, és műemléki topográfiai kötetekben történő nyilvánosságra hozatala. A 2012-ben érvénybe lépett nemzeti értékekről és hungarikumokról szóló törvény és végrehajtási rendelete keretet, lehetőséget ad az értékgyűjtésre, különböző szinteken. A nemzeti érték a megfogalmazás szerint magyar alkotótevékenységhez, termelési kultúrához, tudáshoz, hagyományokhoz, tájhoz és élővilághoz kapcsolódó, nemzetünk történelme, valamint a közelmúlt során felhalmozott és megőrzött minden szellemi és anyagi, természeti, közösségi érték, vagy termék. Ebbe a körbe szintén beilleszthetők a szőlőhegyeket éltető értéktípusok, a rendeletben megadott kategóriák figyelembe vételével. E lehetőség kiaknázása is kulcsfontosságúnak tűnik, a települések belső indíttatás alapján, saját megítélésük szerint hozhatják létre települési értéktáraikat, melyekből a kiemelkedő nemzeti értékek a megyei szinten át a Magyar Értéktárba is bekerülhetnek. A Vidékfejlesztési Minisztérium a célok hatékonyabb eléréséhez már másodízben nyújt pályázati lehetőséget értékgyűjtésre, értéktárak létrehozására, illetve a regisztrált értékek bemutatásához, népszerűsítéséhez kapcsolódóan. A Balaton-felvidék jó eredménnyel szerepelt az eddigiek során. A siker titka a párhuzamosan végzendő, hasonló jellegű munkálatok összehangolása, az érintett felek közötti együttműködések megvalósítása volna. A kedvezőtlen, negatív irányok térhódítása mellett természetesen szép, követendő példákat is találunk a szőlőhegyi táj újraélesztése és az épített örökség felelős megóvása terén. A szőlőterület nagysága, az építtető, tulajdonos kiléte, a terület földrajzi adottságai, terepviszonyai és az építőmesterek tapasztalatai együttesen határozták meg a szőlőbéli épület felépítését, jellemzőit. Az évszázadok során gazdát cserélt pincéket, présházakat neves kutatóink megalapozottan kategorizálták, ezektől a jellegzetes, hagyományos típusoktól merőben eltérni nem szabad a felújítások, építések során. Az építőanyagok jellege, az építés módja, és a kiszolgálandó funkció alapjaiban meghatározzák az épületek sajátosságait. A terepbe illesztés, a vastag kőfalak felépítése sajátos viszonyt teremt a természeti környezettel, így a tájhoz szervesen kapcsolódó, ahhoz illeszkedő méretek, formák és arányok keletkeznek. A hegyekre tekintve különös érzésünk támadhat, olyan, mintha a pincék, présházak figyelnének, mosolyogva hívogatnának. Kedves arcukkal a Balaton, vagy a medencék felé néznek, a lejtők irányába. Ez a közös jellemző is meghatározóvá teszi a táj képét: az épületek hossztengelye általában merőleges a szintvonalakra. Sajnos sok esetben ezt figyelmen kívül hagyva építkeznek, ami az összhatást károsítja. A terepviszonyokhoz való alkalmazkodás, a pincék hegyoldalba mélyítése praktikusan szolgálta a borral kapcsolatos célokat, és emellett a tájba illeszkedést is eredményezte.
Derék-hegyi arcok (Pécsely)
A víz felé tekintenek (Dörgicse)
A legegyszerűbb típus a kőből boltozott pince, melyre szép példákat találunk szerte a vidéken. Az általában földdel borított építmények a szőlő feldolgozására, a bor tárolására hivatottak. Balatonfüred térségében jellemző az oldalfalak és a tető meghosszabbításával létrejött, úgynevezett iszlinges épület, ennek képviselőit tanulmányozhatjuk Balatonszőlősön, Pécselyen, és Balatonakali szőlőhegyein is.
Felújított iszlinges épület (Balatonakali, Fenye-hegy)
Pusztuló iszlinges épület (Balatonudvari)
Gyakori a présházzal bővült, kétosztatú épület, nyeregtetővel fedett présház résszel és földdel takart boltozott pincével. Az adottságok függvényében a bejáratot az épület elülső homlokzatán vagy oldalt helyezték el.
Oldalbejáratú, földdel takart pincéjű épület (Balatonszőlős)
Nádtetős kisparaszti présház elülső bejárattal (Örvényes)
A következő típust elsősorban a távolabbról érkezők, illetve módosabbak, nagyobb szőlőterülettel bírók építették: az 1800-as évek első felében, a hegyben tartózkodás feltételeként a présház elé pihenőszobát építettek, s ezzel kiegészülve vált háromosztatúvá az épület. Ezen pince-présházak bejárata a ház oldalára került, a présházba belépve itt már szabadkéményes tüzelőberendezéssel is találkozunk. A középső osztatból egyik oldalra a szoba, a hegy belseje felé pedig a pince nyílik, biztonságos ajtón át. A hagyományosan náddal, manapság inkább cseréppel fedett nyeregtető az épületet teljes hosszában boríthatja. Az örvényesi Öreg-hegyen járva rendhagyónak tűnhet, hogy a présházak valamelyik oldalához további helyiség csatlakozik. A tető meghosszabbításával hozták létre az istállót, ami gyakran jelen van a területen. Mára ezek többnyire kamraként, szerszámtárolóként funkcionálnak.
Istállóval bővített présház (Dörgicse, Erdei dűlő)
Istállós épület 1882-es évszámmal (Pécsely, Öreg-hegy)
Az imént bemutatott egyszintes épületek mellett kiemelkedőek a kisebb-nagyobb mértékben minden hegyen előforduló, büszke tekintetű kétszintes présházak. A teljes hosszában alápincézett épület felső szintjén a szoba, présház vagy konyha húzódik. Oldalt nyíló bejáratuk a konyha vagy présház részbe vezet, tekintélyes hosszúságú pincéjükbe pedig az elülső homlokzat felől (ritkán oldalról) juthatunk. Az alsó szinten dongaboltozatos présház és pince, vagy csak pince foglal helyet. Bátran mondhatjuk, hogy e típus képviselői építészeti megoldásuk, díszítéseik és tekintélyes, de mégis tájhoz hű megjelenésük révén a legszebbek közé tartoznak. Szerencsére sokuk védett műemlék, ám jó néhány értékes, szinte személyiséggel rendelkező kézszintes épület gyarapítja a veszélyeztetett, védendő értékek sokrétű és tág halmazát. Talán a legközismertebbek a Balatonakalihoz tartozó Fenye- és Les-hegyi példányok, kivételesen szép és gazdag vakolatdísz-költeményeikkel. Igazán érdekes, hogy az elölről emeletesnek ható épületek a pince lejtés irányával párhuzamosan történő földbe mélyítése miatt oldalról egyszintesnek, hátulról nézve pedig szerény hajlékokként hatnak.
Gazdagon díszített védett présház (Balatonakali)
Pusztuló érték (Balatonszőlős)
Összeomlás fenyegette, védtelen kétszintes épület (Mencshely)
Oromzatán FA 1869 felirattal
A pincék, présházak közvetlen környezetét is a célszerűség és ésszerűség elveinek megfelelően alakították, mindenhol feltűnik az értékes gyümölcs mellett árnyat is adó diófa, mely természetes klímaberendezésként működik, védi a pincét a felmelegedéstől. Nagyon fontos, hogy a szőlőhegyekre őshonos, eredetileg oda illő növényeket telepítsünk, gondoljunk bele abba, hogy a megváltoztatott környezet, élőhely milyen láncfolyamat megindítója lehet… A hitelét vesztett, kizárólag üdülési célokra használatos, jellegtelen építmények udvara a kiirtott szőlő vagy ősgyep helyén telepített dísznövényekkel, pázsittal (néhol szőlőhegyi golfpályával) sokkoló látvány, és tragikus végkimenetel előképe. Közben pedig összeszorul a szívünk, látva azt, hogy a rompincék mellett kihalt gyümölcsfák, s hősiesen nyíló hagymás virágok hirdetik a néhai virágzó Élet édes emlékét és tárják elénk gazdáik egykori gondosságát.
Tájidegen építmény elcsúfított környezettel (Vászoly) Hagyományos összkép (Örvényes) Műemlékek autentikus környezetben (Vászoly)
Érthetetlen, miért nem látja át a szőlőhegyi lét jelentőségét az, aki annak sajátosságai, szépsége, megkapó hangulata miatt dönt a részt vállalás mellett valamilyen módon. Pont annak a szellemiségnek a tönkretételét segíti elő magatartásával, tetteivel, ami elcsábította! A figyelem értékeinkre terelése és a sérülékenység tudatosítása, a jó példák kiemelése talán kedvezően befolyásolhatja a közeljövőt. Ennek megalapozásához nézzük meg, miben rejlik az egyediség, megismételhetetlenség, az épületek egyes elemeinek kiragadásával. Távolról tekintve is érzékeljük a présházak emberi léptékű arányait. A bonyolult forma, eltúlzott méret és magasság, a torzult arányok mind kedvezőtlenek, idegen hatást keltenek és ez által rossz érzést okoznak. Az épületek közelébe érve legszembetűnőbb az arc, mely lehet egyszerűen vagy gazdagon díszített. Nyeregtetős, oromfalas kialakításuk lehetőséget ad macskalépcsős lezárásra, padlásszellőzők jelenlétére és vakolatdíszek alkalmazására. Kivételes értéket képeznek a népi barokk stílusjegyeket oromfalukon is viselő, hullámvonalas, „barokkos” oromzatú présházak, melyek egy része korábbi átépítések alkalmával sajnos kiegyenesítést szenvedett el.
Barokk jegyeket viselő, kivételes értek, védtelen! (Pécsely)
Népi barokk présház, védtelen! (Pécsely)
Az oromfalakon jellemző a keretbe foglalt évszám, monogram, melyet egyéb motívumok is kiegészíthetnek. A vakolatdíszek a barokk, klasszicista, copf irányzatok kereti között levél, szőlőfürtös, füzérdíszes, rozettás, csigavonalas, szív, csillag, kagyló formákat is ölthetnek.
Örvényes, Öreg-hegy (1831)
Szív alakú dísz (Mencshely)
Szőlőfürtös motívum (1876, Balatonszőlős)
Hangsúlyos díszítő elem a szoborfülke lakóval, vagy önmagában is.
Kivételes díszítés, szoborral (Pécsely)
Egyszerűen hangsúlyozott szoborfülke (Aszófő)
Láthatunk kontyolt nyeregtetős szőlőhegyi épületeket is. Gyönyörű tornácok is fokozzák a szőlőhegyi épületek változatosságát, emelik az adott ház értékét. Csillogó koronaként hat az épületek tetejétől emelkedő, hangsúlyos, egyedien díszített kéményfejjel záródó kémény. Sajnos ezt a fontos jellegzetességet sokhelyütt semmibe veszik, a présházakra bolti termékek kerülnek. Tájidegen hatást vált ki a vakolatlan, nem fehérre meszelt kémény is.
Pusztuló présház szép kéménnyel (Dörgicse)
Példásan karbantartott épület hangsúlyos kéményfejjel (Aszófő)
Tagolásként gyakran használnak a falmezőtől felületi kialakításban eltérő vagy más színben húzódó vakolatsávokat, amely már önmagában hagyományos díszítést eredményez. A nyílászárók körül szintén végighalad a vakolatkeret, de a hozzájuk kapcsolódó vakolatdíszítés is gyakori.
Les-hegyi tavasz (Balatonakali)
Keretelt ajtó, Balatonakali
Elhagyatott épület, Balatonudvari
A nyílások jellegzetessége a körszeletíves záródás, láthatunk emellett kosáríves és egyenes végződést is. Rendkívül szép és egyedi ablaktáblák vigyázzák kívülről az egyes ablakokat. Pécsely környékén nagy számban fordulnak elő fémből készített változataik.
Kisdörgicse
Pécsely
Szentantalfa
Az eredeti állapotukban megmaradt pinceajtók, présházajtók és tartozékaik bámulatos mestermunka kifejeződései, az egyediségből fakadó jelentőség áttükrözői. A rendhagyó felépítések, zárszerkezetek évekig tanulmányozhatók. A kiemelkedő értékű borok idegenektől való megóvása megkövetelte a biztonságos ajtók beépítését. A többosztatú épületekben a pincerész külön zárható. Manapság is használatban vannak a nehéz, nagyméretű, egyedi kialakítású kulcsok. Az ajtók korábbi formája egyszárnyú, melyet keményfa pallókból állítottak össze. Ezen változatok is lehetnek díszesek, faragottak. Ritka változatosságot, s mégis összetartó egységet mutatnak a kétszárnyú, kétrétegű ajtók, melyek díszítése határtalanul szép és értékes. Egy-egy ilyen darab eltűnésével is óriási veszteség éri a Balaton-felvidéki tájat. A legjellemzőbb díszítési forma a napsugaras kialakítás, vagy a mértani jellegű borítás, díszítmény. Faragások, rozetták is megjelennek, továbbá jelentős díszítő funkcióval bírnak az alkalmazott kovácsoltvas szegek.
Mértani díszű ajtó (Dörgicse)
Napsugaras mintázat (Csopak)
Napsugaras ajtó részlete (Örvényes)
Présházajtó díszítő eleme (Pécsely)
Rombuszos kialakítás (Vászoly)
Lenyűgöző belső pinceajtó (Dörgicse)
Az ajtók feletti szemöldökfák is különlegesek, néhol barokkos faragással látták el őket, és évszámot is véstek bele. Nagyon érdekesek és látványosak az ívelten hajló szemöldökgerendák.
1870-es vésett évszám (Pécsely)
Faragott, ívelt szemöldök rompincén
1853-as évszám (Mencshely)
Kivételes értéket képviselnek az egyedi zárcímkék. A különféle kivitelű, alakú remekművek helyenként az egyszerű ajtók egyetlen díszítő elemei.
Dörgicse, Becce-hegy
Balatonfüred, Muskátli utca
A présházakba belépve elámulhatunk az eredeti, míves berendezési tárgyak láttán; a szőlőfeldolgozási módszer átalakulása és a belső elrendezés módosítása sokhelyütt az épület mellé, elé kényszerítette az egykor a présház építését, nagyságát is befolyásoló nagyméretű, régi fapréseket. Ezek szintén rendkívül értékesek, díszítményeik egyedülállóak, de a környezeti tényezőknek nem állhatnak ellen a végtelenségig, kültéri elhelyezésük nem jó megoldás, mert gyors pusztulásra ítéltetnek. A szétesett darabok megmaradt részleteit láthatjuk ülőalkalmatosságként felhasználva is.
Balatonakali
Gyönyörűen faragott prés, Enhéfer János, 1885 felirattal (Pécsely)
Az egykori lakóházbéli bútorok, használati tárgyak a szőlőhegyre kerültek újak készítése, beszerzése esetén, ami megteremtette a fennmaradás lehetőségét a présházak falai között. A korabeli tüzelőberendezések, kályhák mellett az épületbelsőben számtalan érték lakozik, nagyszerű falitékák őriznek mindenféle apróságot, emléket. A szobák, présházak általában padlásoltak, deszkafödémesek, mestergerendásak. Igazi kincs a boltozatos födém, ami a padláson megjelenő pozitív formát mutatva még érdekesebbé válik. Leggyakrabban szobákban csodálhatóak csehsüveg boltozatos mennyezetek, központi dísszel. A padlásokon megfigyelhető a hagyományos, szelemenes, ollós tetőszerkezet. A szobával rendelkező présházak építése nem minden esetben történt egy ütemben, Balatonudvari térségében meglepetésként a padláson emelkedik a toldás előtti, kétosztatú épület eredeti oromfala! Egy ilyen felfedezése lenyűgöző élmény.
Műemlék présház szobája (Balatonudvari)
Műemlék présház egykori oromfala (Balatonudvari)
A fentiekben vázolt ízelítő remélhetőleg sikerrel érzékelteti a Balaton-felvidéki szőlőhegyi táj jelentőségét. Nem lehet elégszer hangsúlyozni a komplex szemlélet, az értékmentés, tudatosítás, valódi értékteremtés fontosságát, és az intézkedések sürgető szükségességét. Nap mint nap vesznek el a felbecsülhetetlen értékű táj apró, de annál meghatározóbb részelemei, előrevetítve a gyorsuló és visszafordíthatatlan állapotot. Ne engedjük, hogy ez bekövetkezzen, a minden korban különleges színtér, a Szőlőhegy egész nemzetünk számára óriási kincs!
Szöveg és fotók: Pető Piroska 2014.
