PR1 dokumentum Javaslatok adaptálható elemek beépítésére a hazai kora gyermekkori intézményes értékelési rendszer számára, amely figyelembe veszi legalább két nemzetközi jó gyakorlat elemzésének eredményeit
A.I.M. 2011 KONZORCIUM
2012. február 6.
Készült: az Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft. megbízásából a TÁMOP 3.1.1. „21. századi közoktatás – fejlesztés, koordináció” c. kiemelt projekt, 4. pillérének: Sajátos nevelési igényű gyermekek oktatási szolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférését biztosító tevékenységek támogatása keretében
A javaslatcsomag kialakításánál felhasználásra kerültek a projektben keletkezett alábbi tanulmányok is:
Danis Ildikó: Célok, kimenetek és indikátorok a koragyermekkori intervencióban. Nemzetközi kitekintő Kereki Judit: A hazai kora gyermekkori intervenciós intézményrendszer működésének legfontosabb problématerületei és fejlesztési lehetőségei Dr. Kereki Réka Adél: A spanyol korai ellátás Micski Judit: Korai intervenciós ellátó rendszer Angliában Micski Judit: Korai intervenciós ellátórendszer Svédországban Surányi Éva: A kora gyermekkori intervenció egységes teljesítményértékelési rendszere kialakításának nemzetközi tapasztalatai Tátrai Annamária: Esettanulmány a német korai intervenciós ellátás szerveződéséről és működéséről, különös tekintettel az ellátás keretében folyó tevékenységek teljesítményértékelésére, az ehhez kapcsolt adatgyűjtési rendszerre valamint az ellátás minőségét garantáló protokollokra
Szerkesztette: Kereki Judit
Bevezetés Az utóbbi évtizedekben a koragyermekkori fejlődés támogatása kulcsfontosságú szerephez jutott az iskolai előmenetel és a későbbi társadalmi beilleszkedési képességek megalapozásában. Ennek jelentőségét ma már a neuropszichológiai, a fejlődéslélektani, a szociálpolitikai és a közgazdasági kutatások együttesen bizonyítják. A kora gyermekkori ellátórendszer átfogó célja az, hogy minden kisgyermek számára – függetlenül testi, pszichés és környezeti adottságaiktól – már születéstől kezdve megteremtse azokat a téri, tárgyi és személyi feltételeket, amelyek elősegítik képességeik maximális kibontakoztatását. A gyerekek fejlődését veszélyeztető különböző rizikótényezők azonosításával párhuzamosan mára egyre hangsúlyosabbá váltak azok a törekvések, amelyek az ellátórendszerek elszámoltathatóságát és minőségének értékelését célozzák meg. Az ellátórendszerek működtetése ugyanis rendkívül drága befektetése a kormányzatnak, ezért joggal merül fel az igény arra, hogy hatékonyságuk rendszeresen értékelésre kerüljön, s ez ösztönözze a szolgáltatások folyamatos fejlődését és fejlesztését. Ebben a javaslatcsomagban azokat a témaköröket foglaljuk össze, melyek ma nemzetközi téren használtak a koragyerekkori ellátórendszerek teljesítményének értékelésében. Több ország gyakorlatának vizsgálata alapján megfogalmazható, hogy a teljesítményértékelés elsősorban intézményi vagy ellátási programok kapcsán működik. Átfogó, állami szintű értékelési rendszerre nem találtunk példát. Néhány általános következtetés az ellátó intézmények működésének minőségbiztosítása, értékelése kapcsán azonban tendenciaként megfogalmazható, s releváns lehet a hazai gyakorlat fejlesztése számára. Hangsúlyoznunk kell viszont, hogy az, hogy a felvázolásra kerülő sokszínű palettán belül hová kerülnek a hangsúlyok, alapvetően értékrendi kérdés. A konkrét mérőeszközök és mérési eljárások kidolgozása csak akkor kezdődhet meg, ha a legfontosabb fejlesztési irányokkal kapcsolatban szakpolitikai szinten döntés születik.
A teljesítményértékelés modern szemlélete A nemzetközi tapasztalatok alapján annak érdekében, hogy egy intézményrendszer hatékonyan működjön, számos egymással szoros kapcsolatban levő tevékenység összehangolására van szükség. Ezért a korszerű teljesítményértékelési eljárásokkal kapcsolatban fontos elvárás, hogy az rendszerszerűen foglalja keretbe az ellátórendszer működésének eredményességét (outcome) és a mögöttes folyamatok közötti ok-okozati viszonyokat. A teljesítményértékelés modern szemléletében ezeknek a tényezőknek a rendszeres felülvizsgálata és értékelése (akár önértékelés formájában) lehetőséget adhat a hatékony működés mögött álló rendszerszerű problémák és lehetőségek feltérképezésére, és ezek alapján konkrét fejlesztési célok megfogalmazására. Az értékelést a következő átfogó témakörök mentén célszerű kialakítani. o A korai ellátórendszer elsődleges célja a gyerekek és családjaik jólétének növelése, a teljesítményértékelés végső célja tehát annak mérése és értékelése, hogy mennyiben képes az ellátórendszer valóban reagálni a gyerekek és családjaik szükségleteire és igényeire.
o A korai ellátások koherens rendszerének fenntartásához a megbízható finanszírozás nélkülözhetetlen, beleértve az infrastruktúrába és a szakmai munka minőségébe történő beruházásokat is. A szakpolitikusoknak világos és konzisztens finanszírozási rendszert és stratégiát kell kialakítaniuk az erőforrások hatékony allokációja érdekében. o A belső folyamatok nézőpontja a korai intézményes ellátórendszer, mint egy rendszer elemeinek (együtt)működése irányából közelíti a minőségi ellátás értelmezését. Magában foglalja így mind az egyes szolgáltatások alapfeladatainak szervezésével kapcsolatos kérdéseket, mind pedig az ellátórendszerek közötti (illetve mikro szinten: a helyi teamek működését alakító) fejlesztési törekvéseket. o Az intézményes/szervezeti környezet, amelyben a szolgáltatások működnek, alapvetően meghatározza az új szolgáltatási protokollok adaptációjának képességét, a változtatási törekvések hatékonyságát és fenntarthatóságát. Ez a nézőpont a teljesítménymérés folyamán azoknak a szervezeti erősségeknek az átgondolására hívja fel a figyelmet, melyek lehetővé teszik az ellátórendszer igazodását a fejlesztésekhez. A szervezeti környezet ilyen meghatározó elemei lehetnek például a szakmai konzultációk és visszajelzések menete; a team munka előnyeinek kihasználtsága; a vezetői környezet jellemzői; a szakmai továbblépési lehetőségek megléte; vagy az intézmények infrastrukturális ellátottsága. Fontos hangsúlyozni, hogy a rendszerszemléleti megközelítés egyáltalán nem jelenti azt, hogy minden egyes belső folyamatnak vagy a működés minden finanszírozási és strukturális jellemzőjének egyidejű mérésére és tökéletesítésére kellene törekedni. A nézőpontok rendszerezett, egyidejű végiggondolásával képeseknek kell lennünk megtalálni azokat a legfontosabb előrelépési módokat, amelyek egyrészről reális fejlesztési utakat jelölnek ki, másrészről – figyelembe véve a korlátozott erőforrásokat – a lehető legnagyobb hozadékkal járhatnak az ellátórendszer működének alakításában. A cél tehát a kritikus tényezőkre való fókuszálás és azok alakulásának rendszeres nyomon követése.
1. Javaslat A teljesítményértékelő rendszernek a szolgáltatások családokra gyakorolt hatásairól, az ellátórendszer finanszírozási hatékonyságáról, belső folyamatainak menetéről és a szakmai/intézményi háttér elemeiről egy időben és összehangoltan kell visszajelzést adnia. Ez teszi ugyanis lehetővé, hogy érdemi következtetéseket vonjunk le, ne csak a szakpolitikai reformok társadalmi hatásairól, hanem azoknak alakulását befolyásoló kritikus tényezők tekintetében is. 2. Javaslat Az ellátórendszer belső hatékonyságának vizsgálatában fontos elem kell, hogy legyen a szolgáltatások anyagi és fizikai elérhetősége, valamint az ellátórendszerbe kerülés folyamatának összehangoltsága.
3. Javaslat A kora gyermekkori ellátórendszer hatékonyságának értékelése minden olyan intézményre, szolgáltatóra ki kell, hogy terjedjen, amelyekben iskoláskor előtti gyermekeket és családjaikat, mint potenciális felhasználókat látnak el, különös tekintettel a speciális segítséget igénylő (sajátos nevelési igényű, szociálisan hátrányos helyzetű, pszichés jóllét problémáival küzdő) gyerekeket és családjaikat (is) ellátó intézményes szereplőkre.
Ellátások sikeressége a gyermek oldaláról Átfogóan értelmezve, a kora gyermekkori ellátórendszer célja a gyerekek és családjaik jóllétének növelése. Az azonban, hogy a családok támogatásának összetett lehetőségein belül hová koncentrálódik a figyelem, országonként (kultúránként) jelentős különbségeket mutat. Az „iskolaelőkészítő” funkciót hangsúlyozó, oktatás-fókuszú megközelítést adaptáló országok elsősorban a gyerekek képességeinek fejlődésére koncentrálnak, így az ellátórendszer teljesítményének értékelésében is ennek mérése és rendszeres értékelése kerül előtérbe. Más országok esetében a szolgáltatások szervezése mögött meghúzódó általánosan elfogadott szemlélet az, hogy a gyerekkor önmagában is érték, az ellátórendszer feladata így nem elsősorban a jövőre való felkészítés, hanem a minőségi életvitel és a hatékony társas fejlődés a legkisebb életkortól kezdve. Ez nem azt jelenti, hogy ezek az országok nem állítanak fel célokat a korai évekre vonatkozóan, ezeket azonban általában informálisan értékelik, nem kötődik hozzájuk elszámoltatás a gyerek előmenetelére vonatkozóan. Kétségkívül, a szakpolitikai döntéshozók számára optimális lenne, ha képesek lennénk minden egyes gyerek fejlődési görbéjének alakulását rendszeresen mérni különböző fejlődési területeken, ez azonban több szempontból is kétséges, különösen a koragyerekkorban. Egyrészt, ennek a fajta értékelésnek veszélye, hogy a szakemberek figyelmét túlságosan az értékelésben megjelenő tartalomra irányítja, és így háttérbe szorulhatnak a szakmai munka olyan elemei (például a gyerekekkel vagy a szülőkkel való kapcsolattartás), amelyre a kisgyerekeknek és családjuknak éppúgy szüksége van. Ráadásul a formális mérést ma legtöbb szakember alkalmatlannak tartja a koragyerekkori ellátásban zajló szakmai munka értékelésére nagyon kis gyerekek esetében, különösen ott, ahol a gyermek valamilyen súlyos egészségi vagy fejlődési problémával küzd. Hagyományos értelemben az ellátások sikerességét a gyermekek szempontjából standardizált mérések és tesztelések segítségével követették nyomon. Ezek az eljárások mindenképpen jelentőségteljesek az egyéni fejlesztői munka sikerességének megállapításában, ugyanakkor az ellátórendszer egészének teljesítményértékelésében a fókusz eltolódni látszik a praktikus, alkalmazkodást és teljes életet biztosító kompetenciák elsajátítása felé. A korai intervenció és a koragyermekkori speciális nevelés során a sérült gyerekek számára a legfőbb cél, hogy képessé tegyék a gyerekeket arra, hogy a korai gyermekévek alatt és a későbbi jövőben is aktív és sikeres résztvevői legyenek egy sor olyan
tevékenységnek, amelyek a helyi közösségen belül otthon, a napközbeni ellátásban, óvodai vagy iskolai programokban zajlanak. Ennek nyomán a nemzetközi gyakorlatban ma három fő téma köré csoportosíthatóak azok a mérőeszközök és indikátorok, amelyeket általában az ellátások hatékonyságának értékelésében használnak. I. A gyerekek rendelkeznek pozitív szociális kapcsolatokkal A pozitív és törődő kapcsolat minden tekintetben elengedhetetlen feltétele a gyermeki fejlődésnek. A gyermek ennek az alapnak a biztosításával alakítja ki pozitív énképét és építi ki más családtagokkal és a külvilággal a kapcsolatrendszerét. A gyerekek e kapcsolatokban tanulják meg, hogy kik ők, és milyen normák és szabályok szerint kell viselkedniük a mindennapokban. II. A gyerekek új ismereteket és készségeket sajátítanak el és használják is azokat A mindennapi élet egy sor természetes tanulási lehetőséget sorakoztat fel a gyerekek számára, amelyekben a gyerekek állandóan újabb és újabb ismeretekre és készségekre tesznek szert. A szülők és más felnőttek úgy segítik e folyamatot, hogy biztonságos, törődő és élménydús környezetet biztosítanak számukra, hogy spontán tanulásuk kibontakozhasson. A sérült gyerekek egy sor kihívással néznek szembe, amelyek e tanulási folyamatot jellemzik, és extra segítségre van szükségük, hogy azokat az alapkompetenciákat elsajátítsák, ami az óvodai és a korai iskolai sikereket biztosíthatják. III. A gyerekek képesek szükségleteiket hatékonyan kifejezni Ahogy a gyerekek nőnek, egyre alkalmasabbak lesznek arra, hogy hassanak a környezetükre. A gyerekeknek számos szükségletük van, amelyeket a felnőttek segítségével egyre szofisztikáltabb módon tudnak kifejezni, és ezáltal sikerül elérni céljaikat. Az ismereteik, készségeik és kommunikációjuk folyamatos fejlődésével egyre önállóbbak e célok közvetítésében, elérésében. A speciális szükségletű gyerekek számára speciális technológiák biztosításával és a felnőttek fokozottabb odafigyelésével és ráhangolódásával biztosíthatjuk ugyanennek a folyamatnak a fejlődését. 4. Javaslat A gyerekek fejlődésének értékelésében a praktikus alkalmazkodást és a teljes életet biztosító kompetenciák elsajátítása kerüljön középpontba.
Ellátás sikeressége a család oldaláról A gyermek szükségletei legtöbb esetben nem függetleníthetőek a családi kontextustól, sőt, családjuk kritikus szerepet játszik a fejlődés menetének alakulásában. A család életében bekövetkező változásoknak ebből kifolyólag közvetlen meghatározó szerepe lehet a gyermeknek nyújtott szolgáltatások hatékonyságára vonatkozóan. Emellett – főként néhány súlyos fejlődési rendellenességekkel rendelkező gyermek esetében - már a gyermek állapotának stabilizálása, a készségek romlásának megakadályozása, és a gyermek családon kívüli elhelyezési szükségességének minimalizálása is nagy hozzájárulásnak tekinthető a
szakemberek részéről. Ebben az esetben még a nagyon differenciált mérőeszközök is arra a következtetésre juthatnak, hogy a terápia vagy szolgáltatás nem volt elég hatékony, s figyelmen kívül hagyják annak lehetőségét, hogy mindeközben a beavatkozás a család számára is fontos hozadékokkal járhatott ebben a nehéz élethelyzetben. Hagyományosan a családi szolgáltatásokat mérő eljárások a szakmai munka dokumentálására a családi elégedettség mérését tekintették fő orientáló tényezőnek. Az utóbbi évtizedekben azonban kiderült, hogy ez korántsem elegendő a szolgáltatások hatékonyságának mérésére, mivel ez még nem feltétlenül jár együtt azzal, hogy a családoknak valódi hasznára is vált a szolgáltatás. Az ellátórendszer sikerességében fontos szempont, hogy a szülők megismerjék azokat a jogokat és kötelességeket, amelyek gyermekük fejlődésének alakításában rájuk vonatkoznak; hogy megértsék gyermekük pontos problémáját és legyenek képesek elérni a megfelelő támogatásokat a helyi közösségen belül, kapjanak információt a lehetséges szolgáltatásokról abban a pillanatban, ahogy a szükségletekre fény derül; legyenek magabiztosak abban, hogy képesek kiválasztani a gyermeknek megfelelő szolgáltatásokat, és hogy érezzék azt, hogy értékeiket és nézeteiket elfogadják az őket körülvevő szakemberek. 5. Javaslat Az ellátórendszer teljesítményének mérésében - a családok vonatkozásában - az alábbi témakörök érdemelnek megfontolást: I. A családok tisztában vannak a gyermekük erősségeivel, képességeivel és speciális szükségleteivel Bár a legtöbb szülőnek értenie kell a gyermeke képességeit, erősségeit, és speciális szükségleteit, a sérült gyermekekkel együtt élő szülőknek külön kihívás mindez. A fejlődés és növekedés atipikus mintázatait sokkal bonyolultabb átlátni, és meghatározni olyan kimeneteket, amelyeket el szeretnének érni. A sérült gyermekek gyakran rendelkeznek olyan speciális rizikófaktorokkal, egészségügyi problémákkal és diagnózisokkal, amelyek arra bírják a szülőket, hogy újabb és újabb információkat tanuljanak olyan témákról, mint genetika, gyógyszeres kezelések, operációk, vagy az alkalmazkodást segítő technikai, technológiai újítások. Az információ a legtöbbet emlegetett szükséglete a szülőknek. Az információ megerősítő, és segít a szülőknek megérteni a gyermekük valódi helyzetét: képességeit és szükségleteit. Ezáltal úgy tudnak interakcióba lépni a gyermekükkel, hogy az a fejlődését és a tanulást maximális módon segítse elő. A szakemberek feladata, hogy egyrészt megfelelő információkat nyújtsanak a szülőknek, másrészt megtanítsák a szülőket arra, hogy megbízható forrásokból maguk is képesek legyenek tájékozódni. II. A családok ismerik a jogaikat és hatékonyan képviselik gyermekeik érdekeit A családoknak joguk van ahhoz, hogy elérjék, vagy jóváhagyjanak egy szolgáltatást, kezelést. Azonban a legtöbb szülő, mielőtt rászorulttá válna a gyermeke, nem ismeri ezeket a jogokat, lehetőségeket, szolgáltatásokat, szakembereket, intézményeket stb.
A családoknak joga van partnerként részt venni a szolgáltatások tervezésében, és ehhez tudásra és készségekre van szükségük. III. A családok segítik gyermekeik fejlődését és tanulását Egy sérült gyermeket nevelni sokszor kihívást jelent, ami gyakran negatívan érinti a szülők önbizalmát és kompetenciáit is. Sokszor az otthoni környezetet és a saját viselkedésüket is meg kell változtatniuk ahhoz, hogy a gyermekük alkalmazkodni tudjon. Fontos elérni, hogy a szülők minden szempontból tudjanak „találkozni” a gyermekeik speciális szükségleteivel. A törődő, meleg kapcsolatok nyújtják a fejlődés alapját, és az otthoni környezet a legmeghatározóbb hatás a korai években. A családi környezetet több dolog írja körül: ahogy a szülők a gyerekükkel beszélnek, ahogy tanítják vagy fegyelmezik őt, a fizikai környezet, az otthoni interakciók általános atmoszférája, a külvilággal való kapcsolat formái, stb. A szakemberek abban tudnak segíteni, hogy a szülők elsajátítsák azokat az ismereteket és készségeket, amelyek a pozitív szülőséget biztosítják, és ezt képesek legyenek átvinni a mindennapi gyakorlatba. IV. A családokat körülveszi egy támogatói rendszer A családok gyakran érezhetik magukat nagyon magányosnak, amikor sérült gyermeket nevelnek. Ez a tény gyakran megakadályozza őket, hogy részt vegyenek olyan tevékenységekben, ami családon kívüli más közösségekhez kötött. Nincs alkalmuk kikapcsolódni, szórakozni, kevés kapcsolatuk van a külvilággal, életüket a napi rutinok töltik ki. Ez gyakran pesszimizmust, dühöt, szorongást, depressziót válthat ki. Súlyosabb periódusokban akár szakemberek segítségét is igényelniük kell. A formális segítségen kívül elengedhetetlen az informális segítség a megfelelő megküzdés elérésében. A család-központú szolgáltatási gyakorlatban a szakemberek segíthetnek kiépíteni és használni az informális támogatási formákat. V. A családok elérik a számukra fontos szolgáltatásokat, programokat és tevékenységeket a helyi közösségen belül A helyi közösségek befogadó készségének mértéke fontos jelzője az adott társadalmi közeg toleranciájának, empátiájának. A családok többségének szüksége van egy sor szolgáltatásra a lakóhelyükön belül. A választott és igénybe vett szolgáltatások függnek a gyermek életkorától, szükségleteitől, a szülők preferenciáitól és persze a szolgáltatások elérhetőségétől. Gyakran ezek a szolgáltatások elérhetetlennek tűnnek a sérült gyerekeket nevelő szülőknek. A szakemberek segíthetnek elérni a különböző szolgáltatásokat és tevékenységeket, amelyekre a helyi közösség lehetőséget nyújt. 6. Javaslat Számos érv szól amellett, hogy a szolgáltatások minőségének értékelésében a hangsúly a családra helyeződjön át, és az értékelés középpontjában az álljon, hogy a beavatkozás mennyiben volt képes javulást elérni nemcsak a gyermek, de a család életvitelének tekintetében is.
7. Javaslat A családokra vonatkozó értékelésben az ellátórendszer hatékonyságának jelzője elsősorban nem az, hogy a családok általában elégedettek-e a szolgáltatásokkal, hanem az, hogy a szakembereknek a támogató tevékenységük során sikerül-e megerősíteniük a családok belső erőforrásait a nehézségek hatékony és önálló leküzdése érdekében.
8. Javaslat Az ellátórendszer társadalmi hatásainak (outcome) mérése ne csupán a gyerekek fejlődésének nyomon követésére irányuljon, hanem terjedjen ki a családok egésze életében bekövetkező változások, valamint az őket körülvevő társadalmi mikrokörnyezet fogadókészségének értékelésére is.
A családok közvetlen környezetében lévő helyi közösségek szintén nagyban befolyásolják azt, hogy a gyermek és a család hogyan tudja kamatoztatni természetes közegben mindazt, amit otthon vagy egy adott intézményben tanultak. Ilyen értelemben az ellátórendszer célja lehet az is, hogy nyitottabbá tegye a helyi közösségeket a sérült vagy hátrányos helyzetű gyerekek és családjaik integrációjára, inklúziójára, és lehetővé tegye, hogy természetes környezetben gyakorolhassanak készségeket, újakat sajátítsanak el a közösségi színtereken, vagy épp csak természetes és felszabadult módon érezhessék magukat közösségi eseményeken.
Szolgáltatástervezés A szolgáltatásokban ma már nem a szakember kontrollálja egyedül a diagnózis felállítását és a kezelés folyamatát. A szolgáltatástervezés alapoz azokra a szükségletekre és prioritásokra, amelyeket a szülők fogalmaznak meg. Az intervenciók építenek a család meglévő kompetenciáira és mobilizálják a helyi erőforrásokat is. Mindez a szülők és a szakemberek szövetségén alapul, ahol a szülő a végső döntéshozó abban, hogy milyen prioritások szerint mi legyen a kívánt fejlesztési stratégia. Az igazán hatékony szolgáltatások a családokat úgy kezelik, mint akik képesek jól informált döntéseket hozni és e döntések mentén cselekedni, és a szakemberek a családok képviselőiként definiálják magukat, akik meglévő készségeket erősítenek meg és elősegítik az új készségek elsajátítását, o Míg eredetileg a szakemberek csak a fejlesztendő gyermekkel foglalkoztak direkt módon, és kevéssé vonták be a szülőket az információszerzésbe és a döntések meghozatalába, ma már a gyermek mellett a család, sőt a kiterjedt család és annak környezete és körülményei is a szolgáltatások fókuszává válik. A család annak érdekében dolgozik együtt a szakemberekkel, hogy jól informált, közös döntéseket tudjanak meghozni a szolgáltatásokról és a támogatásokról.
o Ha csak a klasszikus klinikai (terápiás) intervenciót kapja egy gyermek (vagyis ha szakemberek foglalkoznak klinikai helyzetekben a gyerekkel), nem biztos, hogy a megtanult készségeket transzferálni tudja a természetes, mindennapi környezetben. Így egyre gyakoribbak azok a törekvések, hogy a szakértők felleljék a természetes környezetben (otthon és a közösségi rutintevékenységekben) azokat a lehetőségeket, ahol a gyerekek tanulása sikeresebben végbemehet. Manapság egyre inkább megvalósulnak szolgáltatások a gyerekek otthonában, bölcsődékben, óvodákban, és más helyeken is: pl. uszodákban, könyvtárakban, játszótereken. Ezekben a helyzetekben a fejlesztők a nevelők fő támaszaiként, segítőiként működnek közre a spontán nevelési folyamatban. o Az előzőekből következik, hogy a nagyon központosított direkt eljárások helyett egyre inkább előtérbe kerülnek a természetes közegben folytatott inkluzív, koordinált, család-központú szolgáltatások, ahol a konzultációs és a coaching készségek a szakemberektől elvárható kompetenciák. A sajátos nevelési igénnyel rendelkező gyermekek akkor fejlődnek a legjobban, ha részt vehetnek az általános koragyermekkori és közösségi színtereken szervezett tevékenységekben és nevelésben. Kulcsfontosságúak azok a törekvések, hogy a különleges szükségletű gyermekeket be tudják vonni és támogatni tudják mindennapi kisgyermekkori helyzetekben.
9. Javaslat A közvetlenül a gyerekekkel zajló szakmai munka értékelésében a figyelembe veendő elemek a természetes közegben való tanulás ösztönzése és a család bevonásának támogatása.
A nemzetközi gyakorlatban a minőségi ellátáshoz kötődő – nem szakma-specifikus kulcskompetenciák a következő nagyobb területekre csoportosíthatóak. Gyermekkori fejlődés A koragyermekkori intervenció bármely területén dolgozó szakembereknek tisztában kell lenniük: - a tipikus gyermekfejlődés mérföldköveivel és folyamatával mind a pre-, mind a posztnatális időszakban, - a közös atipikus koragyermekkori fejlődési mintázatokkal a sérült szenzoros, motoros, kognitív és szocio-emocionális területeken, - a család, a közösség és a tágabb környezet olyan minőségi jellemzőivel, amelyek pozitív vagy negatív hatással lehetnek a fejlődésre és a családi működésre. Család-központú gyakorlat Ahhoz, hogy hatékonyan tudjanak dolgozni a családokkal, a szakembereknek a következő ismeretekkel és készségekkel kell rendelkezniük:
- hatékony együttműködés a szülőkkel annak biztosítása érdekében, hogy a méréseket, a célok meghatározását és a szolgáltatás-tervezést a családok irányíthassák, - annak támogatása, hogy az egyének és a családok képesek legyenek meghatározni saját erősségeiket és erőforrásaikat, - a szociális támogatási háló és a közösségi erőforrások azonosítása és mobilizálása, - a gyermek fejlődési fogyatékosságával vagy elmaradásával kapcsolatos, a szülőket, nagyszülőket, testvéreket érintő lehetséges praktikus és érzelmi hatások megértése, e tényezők figyelembevétele a szolgáltatás tervezésénél, - annak ismerete, hogy milyen alapvető szükségletei vannak minden családnak, és milyen specifikus szükségletei vannak azoknak az egyedi családoknak, akikkel éppen foglalkozunk. - a családi kulturális háttér jelentőségének felismerése Kommunikációs készségek A konzultációs és kommunikációs készségek a szülőkkel és a családokkal való munka alapvető készségei, amelyek egyértelműen terápiás hatást mutatnak. Ezek közül néhány jellemző: - készségek a beszélgetések elkezdésére és fenntartására, - annak készsége, hogy megértsük, mit mondanak a kliensek, és hogyan éreznek közben, - készség, hogy képesek legyünk átsegíteni, továbblendíteni az elakadt gondolkodást és kommunikációt, - készség a szülők megerősítésére és „képessé tételére”. Szolgáltatástervezés és végrehajtás A hatékony működéshez a következő ismeretekkel és készségekkel kell rendelkezni: - a gyermek képességeinek hatékony megragadása a megfelelő és hatékony mérőeszköz-rendszer ismeretével, a fontos általános eszközök és a szakértői területnek megfelelő specifikus eszközök használatának képessége, - a gyermek fejlődési szükségleteinek azonosítása, ennek értékelése a család választott céljainak fényében; ennek tudatában az intervenciós terv elkészítése más szakemberekkel együtt, - tudás arról, hogyan érjünk el és motiváljunk egy gyereket a korának megfelelő módon annak érdekében, hogy támogassuk a gondolkodásra és a tanulásra való képességeinek fejlődését, - evidencia-alapú szolgáltatási formák ismerete és alkalmazása, - inkluzív tevékenységek és játék-környezet megteremtése, hogy a gyerekek aktív részvételét támogathassuk, - a kulcsfontosságú átmeneti pontok azonosítása a gyermek életében, ezek jelentőségének felismerése a gyerek fejlődése során, a leghatékonyabb támogatást nyújtó beavatkozások kiválasztása ezek meglépéséhez, - hatékony együttműködés az interdiszciplináris teamben és más külső szolgáltatókkal, - különböző szintű kommunikációra való képesség a családokkal, a szakemberekkel és más szereplőkkel a közösségekben annak érdekében, hogy a releváns és fontos információkat megosszuk, - reflektálás a saját munkára és állandó tanulás a szakmai tevékenységek, valamint a családokkal folytatott interakciók és kommunikáció sikerének érdekében.
A szolgáltatási rendszerek struktúrája és funkciói Magának a szervezeti struktúrának és funkcióknak az ismerete is elengedhetetlen a hatékony működéshez: - minden intervenciós szakember szerepeinek és felelősségének ismerete és tudás arról, hogyan működhetnek jól együtt egy teamben, - az egyéb, nem szakterülethez tartozó, pénzügyi, oktatási és érzelmi támogatási formák ismerete, amelyek elérhetők a családok számára. Kapacitás-építés Gyakrabban esik szó a családok kapacitás-építéséről, de egyre hangsúlyosabbá válik a helyi közösségek kapacitásainak erősítése is annak érdekében, hogy gondoskodni tudjanak a jelentősen különböző szükségletekkel élő gyerekekről és családjaikról. Egy sérült gyermek csakis akkor tud igazán aktív részese lenni egy helyi közösségnek, ha a közösség képes olyan intézkedésekre, amelyekben a hátrányok egyre kevésbé jelentősek. 10. Javaslat A magas minőségű kora gyermekkori ellátás szükséges előfeltételeként a szakembereknek – a szakma-specifikus tudás és készségek mellett – modern szolgáltatás-vezetési ismeretekre is szert kell tenniük. Ezek megléte, illetve az ezekre irányuló képzési szükségletek felmérése a teljesítmény értékelésének kitüntetett összetevője kell, hogy legyen.
Szolgáltatási rendszerek Egy-egy szolgáltatás általában nem képes egymagában ellátni a komplex családi szükségleteket, erre integrált szolgáltatási rendszerek alkalmasak, amelyek sokféle szükségletre képesek válaszolni. Számos példa van arra, hogyan értelmezik az országok az integrált szolgáltatásokat. Eleinte a szolgáltatások abból álltak, hogy különböző szakemberek foglalkoztak egy időben, de függetlenül a gyermekkel, ma már a szolgáltatások koordinációja és a szakemberek intenzív együttgondolkodása segíti a minél hatékonyabb közreműködést. A fentiek továbbfejlődéseként alakult ki a team munka legmodernebb formája, melyben sokféle szakértő dolgozik együtt egy integrált szolgáltatási modellben úgy, hogy a team-be a gyermeket és a családját is integrálják egy kulcsszemély segítségével. Az ellátórendszer emiatt csakis akkor tud hatékonyan működni, hogy ha a klasszikusan függetlenül működő ágazatok konszenzust alakítanak ki arról, hogy a koragyermekkor és a későbbi gyermekkor időszakában melyek a közös fókuszpontok, elérendő célok és az ennek érdekében tett – optimális esetben integrált, minimális esetben legalább összehangolt – intézkedések. Tisztázni kell, hogy mely szolgáltatónak mely pontokon milyen szerepe, feladata, kötelezettsége van. A szolgáltatás-koordináció bizonyítottan hatékonyabb elérhetőséget, az információk sikeresebb áramlását, a források és pénzbeli támogatások jobb elérhetőségét, jobb
szakember-szülő kapcsolatot, s mindezek nyomán magasabb szolgáltatási minőséget eredményez. 11. Javaslat A családi szükségletek komplexitása miatt az ellátórendszer hatékonyságának jellemzésében kiemelt témakör kell, hogy legyen, a szakmaközi együttműködések megvalósulása.
Rendszerindikátorok A kora gyermekkori intervenciós rendszerbe való belépési pontok a gyermeki fejlődés különböző szakaszaiban lehetségesek. Néhány család számára már az anya várandóssága során kiderül, hogy a gyermek valamilyen rendellenességgel jön majd a világra; más esetekben a perinatális szakaszban azonosítják a gyermek problémáját, míg többeknél csak a hazakerülés után, a fejlődés későbbi szakaszában jönnek rá, hogy a gyermek fejlődési útja nem tipikus. Egy társadalom kora gyermekkori szolgáltatásokba fektetett erőforrásait jól mérik azok a mutatók, amelyek arról adnak számot, hogy milyen életkorban fedezik fel a speciális szükségleteket vagy azok valószínűségét, és mikor kerül be a rendszerbe egy kisgyermek és a családja; kik azok, akik először felhívják a figyelmet a problémára és a speciális szolgáltatások szükségességére; mennyi erőfeszítésébe telik a szülőknek, hogy megtalálják a megfelelő szolgáltatásokat. Összefoglalóan a következő rendszer-indikátorok mérhetik fel a folyamatot: -
-
-
-
Az ellátórendszer rendelkezik hatékony kockázatfelmérő eljárással és időben folyamatosan monitorozza a gyerekeket és a családokat a kockázatok és erősségek alakulásáról; Az ellátórendszer rendelkezik megfelelő szűrő- és jelzőrendszerrel, ahol a gyerekek fejlődése és családi hátterük alakulása folyamatos nyomon követését teszi lehetővé, jelezve a rendszernek bármikor a felmerülő problémákat; Az ellátórendszer rendelkezik hatékony információszolgáltatási rendszerrel, amely segítségével a különböző szolgáltatások információt cserélnek egymással; Rendelkezésre áll egy átfogó, nemcsak a gyerekek állapotát és a családi környezetet, hanem a szolgáltatások folyamatát is dokumentáló rendszer, amelynek adatai elsősorban az intézmények ön-fejlesztésére, másodsorban pedig a teljes rendszer többszempontú értékelésére használható; Az ellátórendszer képes jól beazonosítani, hogy kinek milyen szolgáltatásra van szüksége.
