POZSGAI ISTVÁN Kétnyelvűség a régi Ruszban és szerepe a nagyorosz irodalmi nyelv kialakul{s{ban 1. Bevezetés Mint ismeretes, a régi Rusz ír{sbeliségének kialakul{s{ban döntő szerepet j{tszott az óbolg{r (ószl{v) ír{sbeliség. A cirill {bécével és az első liturgikus könyvekkel együtt a korai óorosz ír{sbeliség a nyelvét is a bolg{roktól kapta. Ez a nyelv az óbolg{r vagy m{s néven ószl{v nyelv volt, melyet az egyh{zi jellegű szövegek ír{s{n{l, m{sol{s{n{l, valamint a liturgia sor{n haszn{ltak. Mivel a szl{v nyelvek ebben a korban – a X. sz. végétől kb. a XII. sz. közepéig–m{sodik feléig – közel {lltak egym{shoz, az óoroszoknak nem okozott nehézséget az ószl{v nyelv megértése. Ahogy azonban a szl{v nyelvek egyre jobban elt{volodtak egym{stól, az óorosz nyelvi talajra {tvitt ószl{v nyelv és a beszélt óorosz nyelv kölcsönhat{s{nak eredményeként lassanként létrejött az (ó)orosz egyh{zi szl{v nyelv, amely egészen Nagy Péter reformjaiig az orosz ír{sbeliség nyelve volt. Ily módon a régi Ruszban saj{tos kétnyelvűség, bilingvizmus, pontosabban annak egy szűkebb v{llfaja, a diglosszia alakult ki, amely az egységes orosz {llam megteremtése ut{n is még jó ideig fenn{llt. Az ilyen típusú kétnyelvűség nem sz{mít ritkas{gnak az ókortól kezdve majdnem napjainkig. A teljesség igénye nélkül gondoljunk itt az akk{d nyelv szerepére az ar{mi mellett az óperzsa korban vagy a szanszkritra a pr{krit dialektusok mellett. Tal{n legismertebb a latin nyelv szerepe Európa katolikus népeinél, de megemlíthetjük a klasszikus görög haszn{lat{t a biz{nci irodalomban, az arabot a török nyelvű népeknél, az ótibetit a mongolokn{l és burj{tokn{l, a kínait a koreaiakn{l, az egyh{zi szl{v helyi v{ltozatait az ortodox szl{v népeknél, valamint a rom{nokn{l (Хабургаев 1980: 182). A közelmúltból a katharevusz{t említhetjük meg Görögorsz{gban, amely a dimotiki ellenében 1976-ig a hivatalos irodalmi nyelv volt. Előad{somban az (ó)orosz egyh{zi szl{v nyelv kialakul{s{t, haszn{lati körét, a beszélt óorosz nyelvhez való viszony{t és a nagyorosz irodalmi nyelv kialakul{s{ban j{tszott jelentős szerepét kív{nom nyomon követni. Tov{bb{ be szeretném röviden mutatni, hogy a mai orosz irodalmi nyelvben milyen jelentős réteget képviselnek az egyh{zi szl{v elemek. 2. Diglosszia a régi Ruszban Diglosszi{nak nevezzük azt a jelenséget, amikor két nyelvet vagy egy nyelv két v{ltozat{t – alrendszerét – szitu{ciótól vagy kommunik{ciós szfér{tól függően egym{stól elkülönítve haszn{lnak (Беликов – Крысин 2001: 56, 58). A diglosszi{t kísérő jelenségek közül említést érdemel a két nyelv oppozíciója nemcsak a haszn{lati szfér{k elkülönülése szerint, hanem presztízs szerint is, amelyre jó példa az (ó)orosz egyh{zi szl{v nyelv és az (ó)orosz nyelv diglosszi{ja a XVII. sz. végéig (Мечковская 1996: 102). A presztízs vagy érték szerinti oppozícióban az egyh{zi
331
szl{v foglalta el az értékesebb helyet, amelyet a magasabb, azaz a nem mindennapi szfér{kban haszn{ltak, a templomokban, írott irodalmi nyelvként, a tudom{nyban és a művelődésben. Az (ó)orosz nyelvet a mindennapi életben haszn{lt{k, valamint az ír{sbeliség egyes területein, mint pl. egyezményekben, rendelkezések, felhív{sok kihirdetésében és a szépirodalom egyes alacsonyabb rendűnek tartott műfajaiban (Мечковская 1996: 108-109). A régi Ruszban a kereszténység felvételével (988) együtt megjelent a diglosszia is. Először ószl{v–óorosz diglosszi{ról beszélhetnénk, de az óorosz nyelvterületen m{solt kódexek nyelvezetébe m{r kor{n megkezdődött az óorosz, azaz régi keleti szl{v saj{toss{gok be{raml{sa, b{r eleinte csak csekély mértékben. A sok{ig a legrégibb dat{lt óorosz nyelvemléknek tartott Osztromirevangéliumot (1056-1057) régebben az ószl{v nyelvemlékek között is szok{s volt felsorolni, azzal a kikötéssel, hogy nyelvezete az ószl{v nyelv orosz redakciój{t tükrözi (Вайан 1952: 20-21). Teh{t az ószl{v–óorosz diglosszia helyett pontosabb, ha (ó)orosz redakciójú ószl{v nyelv és az óorosz nyelv diglosszi{j{ról beszélünk. Az (ó)orosz szerkesztésű ószl{v nyelv tov{bb v{ltozik, egyre nagyobb lesz benne az óorosz elemek ar{nya. Ugyanakkor ezzel p{rhuzamosan az óorosz elemek egy része is {talakul, a két nyelvi réteg egyre szorosabb kölcsönhat{sba kerül, amelynek eredményeképpen a XII. sz{zad m{sodik felére kialakul egy imm{r ön{llónak tekinthető, hibrid jellegű könyvnyelv, az (ó)orosz egyh{zi szl{v. Az ír{studók ezen a nyelven tanultak meg írni és olvasni, és első olvasm{nyaik {ltal{ban liturgikus könyvek voltak. Nem véletlen, hogy az első orosz grammatik{k is az egyh{zi szl{v nyelvtan{val foglalkoztak, mint pl. Meletyij Szmotrickij 1648-ban kiadott grammatik{ja is. Még a Nagy Péter kor{ban kiadott nyelvtanok is elsősorban az orosz egyh{zi szl{v grammatik{j{val foglalkoztak, mint F. Polikarpov nyelvtana 1721-ben, valamint F. Makszimov kétszer is kiadott grammatik{ja 1721-ben és 1723ban (H. Tóth 1988: 191). Az egyh{zi szl{v és (ó)orosz nyelv diglosszi{j{ban a két nyelv haszn{lati körét nagyon pontosan körül lehet hat{rolni. Természetesen az egyh{zi és liturgikus műfajok, a fordít{sirodalom, a teológia és a tudom{ny nyelve az egyh{zi szl{v volt. De a nyelvi kód {tv{lt{s{t ak{r egy kódexen belül is nyomon lehet követni. Péld{ul az évkönyvek azon részeiben, ahol egykor élt személyek beszédjeit örökítik meg, megfigyelhetjük a kódv{lt{st, azaz az óorosz nyelv haszn{lat{t, amelyben azért elenyésző ar{nyban előfordulhatnak egyh{zi szlavizmusok is. Jó péld{t szolg{ltatnak a kód {tv{lt{s{ra a kódexm{solók bejegyzései is, amelyek többnyire óorosz nyelven íródtak. M{r Grigorij diakónus bejegyzése az 1056-1057-ben {ltala m{solt Osztromir-evangéliumban jól mutatja, hogy amikor a m{soló saj{t mag{ról és a m{sol{s körülményeiről beszél, nyugodtan haszn{lja az óorosz alakokat, b{r a befejező, utószószerű bevett formul{t tiszteletben tartva, újra {tv{lt az (ó)orosz szerkesztésű ószl{v nyelvre (Успенский 1994: 42-43).
332
A XVII. sz{zad végén a beszélt nagyorosz nyelv és az ír{sbeliség jelentős részének nyelve, azaz az orosz egyh{zi szl{v m{r nagyon t{vol {llt egym{stól. A beszélt nyelv és az írott irodalmi nyelv közötti különbség az első orosz (nagyorosz) nyelvtan szerzőjének, Henrik Wilhelm Ludolfnak is feltűnt a XVII. sz{zad végén, aki azt írta az 1696-ban Oxfordban megjelent művében (Henricus Wilhelmus Ludolfus: Grammatica Russica que continet non tantum praecipua fundamenta Russicae linguae, verum etiam manuductionem quandam ad grammaticam Slavonicam), hogy Oroszorsz{gban oroszul beszélnek, de szl{vul (tkp. orosz egyh{zi szl{vul) írnak (loquendum est russice, scribendum est slavonice). Ludolf megjegyzi még, hogy minél műveltebbnek akar valaki l{tszani, ann{l több egyh{zi szl{v elemet kever a beszédjébe vagy ír{s{ba, b{r egyesek kinevetik azt, aki visszaél az egyh{zi szl{v nyelv adta lehetőségekkel a köznapi beszédben. Ugyancsak Ludolf írja, hogy az egyetlen olyan könyv, amely a kezébe került és nem egyh{zi szl{v nyelven volt írva, az az 1649-es Törvénykönyv (Уложение) volt, amely a XVII. sz{zadi orosz kancell{riai nyelv tipikus péld{ja (Хабургаев 1980: 184). Itt illik kitérni arra, hogy az egyh{zi szl{v mellett az ír{sbeliségnek van egy m{sik nyelve is, ez a föntebb m{r említett kancell{riai nyelv (деловой язык), amely b{r csekély egyh{zi szl{v elemet is tartalmazott, alapvetően óorosz, később orosz volt. Ezt a nyelvet haszn{lt{k a szerződésekben, oklevelekben, törvénykönyvekben, az {llamigazgat{sban. Különösen a moszkvai Ruszban alakult ki széleskörű ír{sbeliség a kancell{riai nyelven (Улуханов 1972: 97) p{rhuzamosan az {llam központosít{s{val. 3. Az (ó)orosz egyh{zi szl{v nyelv kialakul{sa Mint az előző pontban m{r említettem, az (ó)orosz egyh{zi szl{v az óorosz és az óorosz szerkesztésű ószl{v nyelv kölcsönhat{s{ból alakult ki. Kialakul{s{ban h{rom f{zist különíthetünk el: 1) a kéziratokban az ószl{v elemek mellett szórv{nyosan megjelennek a m{solók anyanyelvének óorosz elemei, ez a nyelv az (ó)orosz szerkesztésű ószl{v nyelvnek tekinthető. 2) A nyelvemlékekben megjelenő óorosz réteg és az ószl{v réteg keveredik egym{ssal, megjelennek a hibrid alakok; ez a nyelv még mindig (ó)orosz szerkesztésű ószl{v nyelvnek tekinthető, de egyre jelentősebbé v{ló hibrid, könyvnyelvi réteggel. 3) A hibrid könyvnyelvi réteg m{r nem véletlenszerűen jelenik meg, hanem bizonyos kategóri{kban kiz{rólagoss{ vagy uralkodóv{ v{lik. Az ószl{v réteg és az óorosz réteg egyre jobban elveszíti ön{llós{g{t. Az ilyen kéziratok nyelvezetét m{r nem lehet sem ószl{vnak, sem óorosznak tartani, ezért itt m{r egyre több nyelvemlékre vonatkozóan haszn{lhatjuk az (ó)orosz egyh{zi szl{v nyelv megjelölést a XII. sz. m{sodik felétől. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy az (ó)orosz egyh{zi szl{v nyelv v{ltozatlan maradt egészen nagy Péter kor{ig. Nem elhanyagolható az a hat{s sem, amely a Bölcs Jaroszl{v kor{ban megkezdett fordítói tevékenység
333
következtében érhette az (ó)orosz szerkesztésű ószl{v nyelvet, majd a kialakuló egyh{zi szl{v nyelvet is. Jaroszl{v kor{tól kezdve a biz{nci kultúra termékeit, elsősorban egyh{zi irodalmat és a vil{gkrónik{kat {tültetik egyh{zi szl{vra (pl. Jóannész Malal{sz, Geórgiosz Hamartol{sz vil{gkrónik{it). E fordítói tevékenység következtében az egyh{zi szl{vban sok görög kalk jelent meg nemcsak lexikai, de szintaktikai szinten is, és természetesen sok kölcsönszó is bekerült az egyh{zi szl{vba. A görög nyelv szent volt{t oly mértékben tisztelték, hogy gyakran betű szerint prób{lt{k a görög szerkezeteket {trakni a m{sik szent nyelvre, az egyh{zi szl{vra (Успенский 1994: 18). Az egyh{zi szl{vot ért legjelentősebb hat{s az ún. m{sodik délszl{v hat{s, amely a XIV. sz. végén és a XV. sz. elején jelentkezett. Ez a hat{s az Evtimij tărnovói bolg{r p{tri{rka köréből kiinduló archaiz{ló törekvéssel és purizmussal függ össze. Ebben az időben a Moszkvai Nagyfejedelemség erősödésével az orosz–délszl{v kapcsolatok is felerősödtek, a törökök balk{ni hódít{sai miatt pedig egyre több bolg{r, sőt szerb ír{studó jelent meg a Ruszban, mint pl. a bolg{r Kipri{n, aki moszkvai metropolita lett (1390-1406), a szintén bolg{r Grigorij Camblak, aki Kipri{n unokaöccse volt, és akit 1415-ben a helyi püspökök a Litv{n Nagyfejedelemséghez tartozó Kijev metropolit{j{v{ szenteltek, valamint a szerb Pahomij Logofet (Pahomij Szerb). Kipri{n metropolita szorosan kötődött a Tărnovói Irodalmi Iskol{hoz. Az ő ösztönzésére kezdték meg a liturgikus könyvek kijavít{s{t a középbolg{r egyh{zi szl{v helyesír{s{nak és morfológi{j{nak megfelelően (Мещерский 1966: 70). A m{sodik délszl{v hat{sra a görögből való fordít{sok egyre ink{bb szó szerint követik az eredeti szöveget, figyelmen kívül hagyva az értelem szerinti fordít{st, amelyre Konstantin-Cirill és Metód még nagy hangsúlyt fektetett. A görög eredetiekhez való szó szerinti hozz{igazít{s a m{r kor{bban lefordított görög kéziratok revíziój{ra is kiterjedt. Mindez együtt j{rt a korai ószl{v kéziratok ír{sjeleihez, helyesír{s{hoz és nyelvtan{hoz való visszatéréssel is. A szövegeket megtisztított{k a beszélt nyelvi elemektől. Mindez oda vezetett, hogy az e korban készült fordít{sokat a görög nyelv ismerete nélkül alig lehetett megérteni (Boeck – Fleckenstein – Freydank 1973: 47-48). Ha pedig az olvasónak még egy kis középbolg{r egyh{zi szl{v nyelvi ismeretei is voltak, akkor m{r egészen jó eséllyel birkózhatott meg az adott szöveggel. Így természetesen az egyh{zi szl{v és a beszélt orosz nyelv még messzebbre került egym{stól. Az egyh{zi szl{v szóképzéssel és az új egyh{zi szlavizmusokkal, neologizmusokkal prób{lt{k kiszorítani a ruszizmusokat az ír{sbeliségből. Az egyh{zi szlavizmusokat és a ruszizmusokat szembe{llított{k szemantikailag is. Az egyh{zi szl{v alak megkapta az elvontabb, magasabb rendű jelentést, míg az orosz alakot csak köznapi jelentésben lehetett haszn{lni. Innét kezdődik az a folyamat, hogy az orosz irodalmi nyelv egyh{zi szlavizmusainak többnyire absztrakt és {tvitt értelmű jelentése lesz. Kor{bban az oroszok könnyedén meg tudt{k érteni az egyh{zi szl{vot, és nehézség nélkül
334
tudtak írni is ezen a nyelven, mivel ha valamilyen szó hi{nyzott az egyh{zi szl{v szókészletükből, azt kölcsönvehették az (ó)oroszból, ak{r úgy, hogyha lehetséges volt, hozz{igazított{k az egyh{zi szl{v morfológiai vagy hangtani követelményeihez, pl. az óorosz pleofóni{s alakot egyszerűen {talakított{k egyh{zi szl{v metatézises form{v{. Most ez a lehetőség megszűnt, egyre jobban szűkült a nyelvi kód automatikus {tv{lt{s{nak lehetősége is. Ez a helyzet B. A. Uszpenszkij szerint oda vezetett, hogy az egyh{zi szl{v–orosz diglosszia {tadta a helyét a bilingvizmusnak, mivel a nyelvközösségben megszűnt az egyh{zi szl{v nyelvnek az orosz nyelv írott, kodifik{lt v{ltozat{val történő azonosít{sa ((Успенский 1994: 57-59). A hibrid könyvnyelvi réteg kialakul{s{t és elterjedését a nyelvemlékekben döntő tényezőnek tarthatjuk az egyh{zi szl{v nyelv kialakul{s{nak folyamat{ban. Több nyelvemlékben is foglalkoztam a hibrid könyvnyelvi réteg kialakul{s{val: A XI-XII. sz{zadi Sínai paterikonban, a XII. sz. végén m{solt Vügolekszinszki gyűjteményben, valamint a XIII. sz{zadban keletkezett 22-es sz{mú Finnorsz{gi töredékekben. A Sínai paterikonban megfigyelhetjük a hibrid réteg kialakul{s{t és azt, hogy az ószl{v és az óorosz nyelvi réteg egym{sra való kölcsönös hat{sa gyakran a nyelv különböző szintjein ment végbe. Péld{ul a pronomin{lis melléknevek és participiumok hímnemű Acc.pl.-{ban, valamint a nőnemű G.sg.-{ban, tov{bb{ N.pl.-{ban és Acc.pl-{ban az óorosz -y\/-\\ és az ószl{v -yE/-AE végződések helyett a kemény tövű melléknevek 12-23 %-{n{l és a l{gytövű melléknevek 88100 %-{n{l a hibrid -y//-a//-// végződéseket tal{ltam. A hibrid végződés létrejöttét nem lehet csak az ószl{v és óorosz végződés hangtani keveredésével magyar{zni, hanem a grafikai és ortogr{fiai szintet is figyelembe kell venni. Az ószl{v nyelvben a A/E betűvel a naz{lis ę mag{nhangzót jelölték, amely az óorosz hangrendszerben nem volt meg. Az óorosz scriptorok {ltal{ban ezt a betűt a /, illetve a l{gyított m{ssalhangzót jelölő betű ut{n {lló a betű helyett haszn{lt{k, amelyeket ja-nak, ill. a-nak olvastak ki. Így egy betű téves haszn{lat{ból és az annak megfelelő óorosz kiejtésből egy új hibrid végződés jött létre (Пожгаи 2005: 96-97). A Vügolekszinszki gyűjteményben a pronomin{lis melléknevek és participiumok végződéseinél m{r azt tapasztaltam, hogy nyelvtani nemtől függően a hibrid végződések ar{nya 94-100 % között mozog (Пожгаи 2007: 353-354). A 22-es sz{mú Finnorsz{gi töredékekben m{r csak hibrid végződéseket tal{ltam a vizsg{lt kategóri{kban (Пожгаи 1996: 127). Hasonló folyamatot figyelhetünk meg a -jŏ- tövű főnevek hímnemű Acc.pl.-ban, valamint a -jā- tövű főnevek G. sg.-ban, N. és Acc.pl.-ban. A Sínai paterikonban a hibrid -a, -/ végződések ar{nya 51 % és 70 % között mozog esettől és nemtől függően (Пожгаи 2005: 93). A Vügolekszinszki gyűjteményben a hibrid végződések ar{nya m{r 71 % és 84 % közötti (Пожгаи 2007: 351-352). A 22-es sz{mú
335
Finnorsz{gi töredékekben a vizsg{lt kategóri{kban csak egy hibrid alakot figyeltünk meg, de óorosz, ill. ószl{v alakot sem tal{ltunk (Пожгаи 1996: 123). Szintén a hibrid réteg térnyerését bizonyítj{k az ősszl{v *tert, *telt hangkapcsolatok olyan reflexei is, mint amilyeneket pl. a prenese (ószl. pr\nese, óor. perenese), nevrexen= (ószl. nevr\xen=, óor. neverexen=), povlekut' (ószl. povl\kDt=, óor. povolokut') alakokban tal{lunk. A Sínai paterikonban az ilyen típusú hibrid alakok ar{nya még csak 18 % (Пожгаи 2005: 89), a Vügolekszinszki gyűjteményben m{r 93 % (Пожгаи 2007: 350), a 22-es sz{mú Finnorsz{gi töredékekben pedig majdnem 100 % (Пожгаи 1996: 117, 119). Természetesen nem minden hibrid alak v{lt az egyh{zi szl{v nyelv részévé, különösen azok nem, amelyek nem kaptak megerősítést a kiejtéstől. Közismert tény, hogy az ősszl{v szótagképző likvid{k reflexei az ószl{vban tov{bbra is szótagképző likvid{k, az óoroszban viszont reduk{lt mag{nhangzó és likvida kapcsolatai, pl. ószl{v ml';D, ahol az l és ' betű kapcsolat{val a szótagképző likvid{t jelölték, az óorosz alak viszont m=l;u. A két alak keveredéséből az ún. kétjeres ír{smódú alakok jöttek létre, mint a m=l=;[, amelyek végül is zs{kutc{nak bizonyultak, ugyanis eltűntek az egyh{zi szl{v kéziratokból. A kiveszésük valószínűsíthető oka az lehetett, hogy ezen betűkapcsolatok mögött nem {llt valós kiejtés, hanem feltehetőleg az óorosz kiejtésnek megfelelően ejtették őket (Пожгаи 2007: 348). Szintén nem terjedtek el az egyh{zi szl{v nyelvben azok a hibrid imperfectumok, amelyek képzésében az összevonatlan keverék -Aahszuffixumot haszn{lt{k fel (amelyet minden valószínűség szerint -/ah--nak olvastak), pl.: bAahom= (ószl. b\ahom=, óor. b/hom=), bAahu (ószl. b\awe, óor. b/we), vladAawe (ószl. vlad\awe, óor. vlad/we), xivAawe (ószl. xiv\awe, óor. xiv/we) (Пожгаи 2005: 98). 4. Az orosz egyh{zi szl{v nyelv szerepe a nagyorosz irodalmi nyelv kialakul{s{ban Az orosz egyh{zi szl{v és az orosz nyelv nemcsak egyszerű oppozíciót alkotott egym{ssal, hanem e két nyelv funkciói komplement{ris disztribúcióban {lltak egym{ssal, azaz azokban a funkciókban, amelyekben az egyiket haszn{lt{k, a m{sik nem jelent meg, és ez fordítva is igaz volt (Успенский 1994: 5). Az egy nyelvet haszn{ló nyelvközösségekben ezeket a funkciókat természetesen egy nyelv l{tja el. Ezért, annak ellenére, hogy a diglosszi{nak nevezett nyelvi szitu{cióban az oroszok két nyelvet haszn{ltak, e két nyelv funkcióinak egym{st kölcsönösen kiegészítő eloszl{sa miatt nem meglepő, hogy a két nyelvet egy nyelvi rendszernek fogt{k fel (Успенский 1994: 6), amit az a közismert tény is t{mogatott, hogy az egyh{zi szl{v és az orosz nyelv közeli rokonok voltak. Az (ó)orosz egyh{zi szl{v kialakul{sa idején a két nyelv még viszonylag közel {llt egym{shoz, ami különösen lexikai vonatkoz{sban igaz. Sok olyan szó volt,
336
amelyeknek a hangalakja ugyan eltért az óorosz megfelelőjétől, de az eltérések gyakran olyan mértékben szab{lyszerűek voltak, hogy még egy kevésbé művelt ember is erőfeszítés nélkül azonosíthatta az egyh{zi szl{v szót az óorosz megfelelőjével. Ez kisebb mértékben még a mai orosz nyelvre is igaz, péld{ul még az oroszul tanulók sz{m{ra sem lehet kétséges az orosz город – град, голос – глас, равный – ровный, молочный – млечный szavak összetartoz{sa (az első szó az eredeti orosz, a m{sodik az egyh{zi szl{vból került az oroszba). Noha az egyh{zi szl{v nyelvet beszélt nyelvként nem haszn{lt{k (Успенский 1994: 7), mégis jelentős hat{ssal volt nemcsak az orosz írott irodalmi nyelv, de a beszélt irodalmi nyelv kialakul{s{ra is. Ebben jelentős szerepet kellett hogy j{tsszon a m{r fentebb említett tény, hogy az (ó)oroszok a két nyelvet egy nyelv két alrendszerének foghatt{k fel, valamint az a közismert tény is, hogy az egyh{zi szl{v szakr{lis nyelv is volt, és mint ilyen feltétlen tekintéllyel rendelkezett. Mivel az egyh{zi szl{vot hosszú tanul{s útj{n saj{tított{k el, nem véletlen, hogy a nyelvközösség tagjai sz{m{ra kiz{rólag ez a nyelv jelent meg helyes, normaliz{lt, szab{lyos nyelvként, míg a beszélt, nem kodifik{lt (ó)orosz nyelv elhajl{snak tűnhetett a nyelvi norm{tól (Успенский 1994: 6). Teh{t a beszélt (ó)orosz nyelvet és az írott egyh{zi szl{v nyelvet egy nyelv két v{ltozat{nak tekinthették, amely nagymértékben megkönnyítette az egyh{zi szl{v elemek behatol{s{t a modern orosz irodalmi nyelvbe. Mint m{r említettük, gyakorlatilag az orosz irodalmi nyelv Nagy Péter kor{ig megegyezett az egyh{zi szl{vval. Az egyh{zi szl{v nyelv beszélt nyelvre történő hat{s{n{l figyelembe kell venni, hogy m{r a korai időszakban sem volt az (ó)orosz egyh{zi szl{v kiz{rólag írott nyelv, mivel a liturgikus könyveket, egyh{zi énekeket felolvas{sra, ill. éneklésre sz{nt{k, ennélfogva kialakultak az egyh{zi szl{v olvas{s{nak, helyes kiejtésének norm{i. Az egyh{zi szl{v nyelv hangrendszerében alig volt olyan hang, amely nem volt meg a beszélt óorosz nyelvben. Az ószl{vban a q betűvel eredetileg a št’ összetett képzésű m{ssalhangzót jelölték, de az egyh{zi szl{vban a kiejtése m{r olyan hangra módosult, amely megvolt az óorosz hangrendszerben, azaz a q betűvel a szintén összetett képzésű šč’ m{ssalhangzót jelölték. Ez a m{ssalhangzó az ищу, пропущен(ъ) típusú szavakban teljesen természetes volt az élő óorosz nyelvben, és az északi orosz nyelvj{r{sokban most is megvan. Egyedül az összetett képzésű žd’ m{ssalhangzó hi{nyzott az óoroszból, és ennek hat{sa az egyh{zi szl{vban is megfigyelhető volt, a kódexekben (a legkor{bbiak kivételével) sok{ig pr\xe, graxanin=, odexa alakokat írtak az egykori ószl{v pr\xde, graxdanin=, odexda helyett (Улуханов 1972: 25-26.). Ez utóbbi alakok csak a XIV. sz. végétől a m{sodik délszl{v hat{s idején terjedtek el az orosz egyh{zi szl{vban, amikor m{r a reduk{lt hangok kiveszése révén az óoroszban is a XII. sz. m{sodik felétől megjelent a ž és a d m{ssalhangzók közvetlen kapcsolata, pl. a ждати és a каждый esetében.
337
Meg{llapíthatjuk teh{t, hogy az egyh{zi szl{v és az óorosz között sok olyan kapcsolód{si pont van, amelyek elősegítették az egyh{zi szl{v hat{s{t a beszélt nyelvre. Ezt a hat{st m{r a korai időszakban is bizonyítj{k a krónik{k azon helyei, ahol történeti személyek {ltal elhangzott beszédeket jegyeztek le, valamint a kódexbejegyzések is, amelyek jobban tükrözték a beszélt nyelvet. De a népköltészet és a mai nyelvj{r{sok adatai is mutatj{k az egyh{zi szl{v hat{s{t az élő nyelvre ((Улуханов 1972: 62-63.)). A művelt, egyh{zi szl{v nyelven olvasó és az egyh{zi szl{v nyelvű liturgi{t hallgató ember beszédjébe minden bizonnyal bekerültek az egyh{zi szlavizmusok. A helyzetet bonyolíthatja az, hogy az óoroszok m{r a bolg{rokkal való érintkezés közben, még az egyh{zi szl{v kialakul{sa előtt a beszélt óbolg{r (ószl{v) nyelvből is vehettek {t egyes alakokat, tal{n m{r a kereszténység felvétele előtt is, amelyeket – ha bizonyíthatók – el kellene különítenünk az egyh{zi szl{v hat{s{tól, b{r ez mag{nak az orosz irodalmi nyelvnek az egyh{zi szl{v rétegét nem befoly{solja, viszont a beszélt nyelvre gyakorolt hat{sokat a hosszabb idejű érintkezés miatt felerősíthette. A. A. Sahmatov az al{bbi egyh{zi szlavizmusokat (tulajdonképpen ószlavizmusokat) hozza kapcsolatba e korai időszakkal, a X-XI. sz{zaddal: плащ, овощ, товарищ, виноград, сладкий, плен, шлем, время, вред, врач, срам, нрав, власть, страна, странник, праздник, влага, облако, область, храбрый, среда, средний, вещь stb. (Улуханов 1972: 64). Sahmatov elméletét a korai ószl{v kölcsönszavakról nem fogadj{k el egészében, de ugyanakkor nem vethetjük el teljesen annak a lehetőségét sem, hogy bizonyos ószl{v elemek m{r a XI. sz{zadban bekerültek a beszélt óorosz nyelvbe (Ларин 2005: 16). Arról, hogy milyen egyh{zi szlavizmusok terjedtek el legkor{bban a beszélt nyelvben, az óorosz évkönyvekben tal{lható beszédek tanúskodnak, amelyek egykor elhangzottak, vagy ha nem is hangzottak el, akkor is olyanok, amelyek elhangozhattak volna az adott személyek sz{j{ból. Ezekben a beszédekben {ltal{ban tiszta óorosz környezetbe van be{gyazva a kissz{mú egyh{zi szlavizmus, amelyek többé-kevésbé {llandóknak tűnnek. Pl. az ószl{v, ill. egyh{zi szl{v pr\-/pre- igekötőt csak a következő öt igénél haszn{lt{k rendszeresen: prebyti, predati, predati s/, prel'stiti, prestupiti, noha a XI. és XIII. sz{zad között ez az igekötő a különböző nyelvemlékekben kb. 400 igénél volt haszn{latos (Улуханов 1972: 64-65). Által{ban az egyh{zi szl{v nyelv szerepét a nagyorosz irodalmi nyelv kialakul{s{ban nagyon jelentősnek ítélik, de többnyire abból indulnak ki, hogy az egyh{zi szl{v elemek bekerültek az óorosz nyelvbe, teh{t a mai orosz irodalmi nyelv alapj{nak az óoroszt tekintik. Ezt a nézetet képviselte korai korszak{ban A. A. Sahmatov is (Виноградов 1978: 260). De idővel Sahmatov nézetei megv{ltoztak, és az egyh{zi szl{v hat{st olyan jelentősnek kezdte tartani, hogy a folyamatot fordítottnak képzelte el. Eszerint nem az egyh{zi szl{v elemek hatoltak be az óorosz nyelvbe, hanem fordítva, az óorosz elemek
338
kerültek be az egyh{zi szl{vba, ennek megfelelően a mai orosz irodalmi nyelv alapj{nak az egyh{zi szl{vot kell tartani (Шахматов 1915: XXXIX). Sahmatovnak ez az elmélete, ha nem is tal{lt {ltal{nos elfogad{sra, jelzi az egyh{zi szl{v fontoss{g{t az orosz irodalmi nyelv kialakul{s{ban, és ennek rekonstrukciója még nem tekinthető teljesen lez{rtnak. 5. Egyh{zi szl{v elemek a mai orosz irodalmi nyelvben Az al{bbiakban rövid {ttekintést adunk a mai orosz irodalmi nyelv egyh{zi szlavizmusairól a teljesség igénye nélkül. 5.1. Olyan egyh{zi szlavizmusok, amelyek teljesen kiszorított{k az eredeti óorosz megfelelőiket az irodalmi nyelvből 5.1.1. Az ősszl{v *tert, *telt, *tărt, *tălt típusú diftongoid hangkapcsolatok reflexei Péld{ul: влажность, враг (de a költői nyelvben előfordul az eredeti orosz ворог alak is), вред, вредный, вредить (de a népnyelvben веред is van), время, нравы (a népnyelvben норов is van), плен, пленяться/плениться, пленник (de a népköltészetben előfordul полонить és полоненный is), пламя (a népnyelvben megfigyelhető a полымя alak is), храбрый (de a népköltészetben létezik хоробрый is). 5.1.2. A feszített elölképzett reduk{ltak reflexei etimológiailag gyenge helyzetben Az óorosz nyelvben a gyenge helyzetű feszített reduk{lt mag{nhangzók eltűntek. Azonban az egyh{zi-könyvnyelvi kiejtésben mesterségesen i mag{nhangzót ejtettek a helyén, pl.: бытие, желание, житие, знание, здание, издание, мнение, название, пение, признание свидание, сияние, создание, сомнение, сочинение. Itt olyan péld{kat is megemlíthetünk, amelyekben ugyan megtal{lható az egyh{zi szl{v elem, de maguk a szavak csak később jelentek meg az oroszban, pl: базирование, калькирование, оформление (a „форма” szó csak a XVII. sz{zadtól jelenik meg), телевидение, фотографирование. E szavak többségét idegen szavakból az -ений-, -аний- szuffixum segítségével képezték, mely szuffixumok egyh{zi szl{v reflexet tartalmaznak. 5.1.3. A feszített elölképzett reduk{ltak reflexei etimológiailag erős helyzetben Az eredeti orosz reflex e mag{nhangzó lenne, ennek ellenére egyh{zi szl{v i reflexet tal{lunk pl. a következő szavakba: убийца, убийство, кровопийца. 5.1.4. Az ősszl{v *d + j hangkapcsolat reflexei
339
Péld{ul: жажда, жаждать, одежда, освобожденный. 5.1.5. Az ősszl{v *t + j hangkapcsolat reflexei Péld{ul: возвращать, возвращу, возвращенный, возмущать, возмущенный, возмущение, освещать, освещу, освещенный, освещение, посещу, посещенный, посещать, valamint a jelen idejű cselekvő melléknévi igenevek -ущ-, -ащszuffixum{ban: несущий, читающий, говорящий, спешащий stb. Az ilyen típusú melléknévi igenevekkel kapcsolatban illik megemlíteni, hogy az eredeti óorosz č’ reflex csak akkor haszn{latos, ha e participiumok melléknévvé v{ltak, pl. стоячая вода, летучая мышь, дремучий лес, лежачий больной, висячий мост, плакучая ива, жгучий вопрос ( Пете 1988: 132). 5.1.6. Az e>o v{ltoz{s nem ment végbe Péld{ul: дерзкий, жертва, скверный, трезвый, современный. 5.1.7. Gyenge helyzetű h{tulképzett reduk{lt helyén o mag{nhangzó van Az óorosz nyelvben a h{tulképzett reduk{lt mag{nhangzó gyenge helyzetben kiesett. Azonban az egyh{zi-könyvnyelvi kiejtésben az egykori reduk{lt helyén o mag{nhangzót ejtettek, amely a mai orosz nyelv bizonyos szavaiban is megvan: совет (Ebből képezték a советский melléknevet is), возмущать, возмутить, восток. 5.2. Olyan egyh{zi szlavizmusok, amelyek az orosz irodalmi nyelvben elvontabb jelentésben maradtak meg, de mellettük fellelhetők az etimológiai orosz megfelelőik is, amelyeknek a jelentése viszont konkrétabb, hétköznapibb E pontban az adott egyh{zi szlavizmusok mellé nem mindig az eredeti (ó)orosz megfelelőjét rakjuk, mivel sokszor csak az azonos gyökből képzett szó van meg (ó)orosz reflexszel. 5.2.1. Az ősszl{v *tert, *telt, *tărt, *tălt típusú diftongoid hangkapcsolatok reflexei Péld{ul: бремя (de létezik eredeti orosz alak is, pl.: беременная, беременность), Владимир (de Володя és az ukr{nban Володимир is van), власть (de волость), (царские) врата vagy вратарь (de ворота), вращать (de ворочать) глава (de голова), краткий (de короткий), млечный (путь) (de молоко, молочный), мрачный vagy мрак (de обморок), прах vagy прахи (но порох), прохладный, прохлада (de холод, холодный), сладкий (de солод), согласие és глас (de голос), страна (de сторона), хранить, хранитель (de хоронить, похороны). 5.2.2. Az ősszl{v *ărt, *ălt diftongoid hangkapcsolat reflexei ereszkedő inton{ció alatt
340
Péld{ul: равный (de van eredeti orosz alak is: ровный), разница, (de розница), расписать (de роспись), разыскание, (de розыск), разыграть, (de розыгрыш). A раздать (de a múlt ideje роздал) és расти (de a múlt ideje рос) esetében ink{bb az {kanyje hat{s{t kell figyelembe venni, mint az egyh{zi szl{v hat{s{t. 5.2.3. Az ősszl{v *d + j hangkapcsolat reflexei Péld{ul: надежда, de mellette fellelhetjük az eredeti orosz наджжный vagy ненаджжный alakot is; провождать, сопровождать, провождение, сопровождение, вождь de ezek mellett megfigyelhetők az eredeti orosz alakok is: провожать, провожу, провожатый. 5.2.4. Az ősszl{v *gt + i, ь hangkapcsolat reflexei Péld{ul: мощь, помощь, мощный, de eredeti orosz reflexet mutat a мочь, помочь és полномочие. 5.2.5. A protetikus j megléte szókezdő е mag{nhangzó előtt Az ősszl{v korban kialakult protetikus j m{ssalhangzó megőrződött néh{ny elvontabb jelentésű szóban, ill. keresztnévben, pl.: единый [jied’ínъj], единственный [jied’ínstv’ьnnъj], de eredeti orosz alak az один, одна, одно; Евдокия [jьvd^k’íjъ], de orosz alak az Авдотья. 5.2.6. Az e>o v{ltoz{s nem ment végbe Péld{ul: падеж, небо, надежда, крест, de eredeti orosz alakok a паджж, нжбо, наджжный, кржстный. 5.2.7. Gyenge helyzetű h{tulképzett reduk{lt helyén o mag{nhangzó van Mint m{r fentebb l{ttuk (5.1.7.) az egyh{zi könyvnyelvi kiejtés hat{s{ra a mai oroszban o mag{nhangzót is tal{lhatunk az egykori gyenge helyzetű h{tulképzett reduk{lt mag{nhangzó helyén. Néha az egyh{zi szl{v alak mellett, de m{s jelentésben az eredeti orosz forma is megőrződött. Vö.: собор ’1. székesegyh{z, 2. zsinat, 3. (rendi) gyűlés’, de сбор ’1. gyűjtés, 2. betakarít{s, szüret’; соборный ’1. székesegyh{zi, 2. zsinati, 2. (rendi) gyűlési’, de сборный ’1. gyűjtő, 2.v{logatott, 3. szétszedhető, előregy{rtott’. Irodalom Беликов, В. И. – Крысин, Л. П. 2001. Социолингвистика. Москва. Вайан, А. 1952. Руководство по старославянскому языку. Издательство Академии наук СССР. Москва. Виноградов, В. В. 1978. история русских лингвистических учений. Высшая школа. Москва.
341
Ларин, Б. А. 2005. Лекции по истории русского литературного языка (X– середина XVIII в.). Авалон, Азбука-классика. Санкт-Петербург. Мечковская, Н. Б. 1996. Социальная лингвистика. Издание 2-e. Аспект Пресс. Москва. Мещерский, Н. А. 1966. История русского литературного языка. Москва. Пете Иштван 1988. Морфология русского языка в сопоставлении с венгерским. Tankönyvkiadó. Budapest. Пожгаи Иштван 1997. Палеографический и лингвистический анализ Финляндского отрывка № 22 (под сигнатурой 4. 9. 21). In: Studia Paleoslavica I. Szeged, 83-161. o. Пожгаи Иштван 2005. К вопросу формирования русского церковнославянского языка (Гибридный (церковно-книжный) языковой слой в Синайском патерике). In: Acta Universitatis Szegediensis. Dissertationes Slavicae. Sectio Linguistica. XXVI. Szeged, 87–99. o. Пожгаи Иштван 2007. Церковнокнижный языковой слой в Выголексинском сборнике. In: Studia Slavica Hungarica 52 (2007). Budapest, 347-356. o. Улуханов, И. С. 1972. О языке Древней Руси. Наука. Москва. Успенский, Б. А. 1994. краткий очерк истории русского литературного языка (XI – XIX вв.). „Гнозис”. Москва. Хабургаев, Б. А. 1980. Становление русского языка. Высшая школа. Москва. Шахматов, А. А. 1915. Очерк древнейшего периода истории русского языка. In: Энциклопедия славянской филологии. Вып. II. Петроград. Boeck – Fleckenstein – Freydank 1974. Geschichte der russischen Literatursprache. Leipzig. H. Tóth Imre. 1988. Bevezetés a russzisztikába. Tankönyvkiadó. Budapest.
342
