SIM[NDI CSABA A NYELV szerepe Viktor Pelevin Empire „V” című regényében Viktor Pelevin napjaink egyik legnépszerűbb orosz írója, a kritika az orosz irodalom „fenegyerekének” is nevezi. Empire „V” című műve v{mpírregény, mely Oroszorsz{gban 2006-ban jelent meg, Magyarorsz{gon pedig 2008-ban. A v{mpírregényeknek, v{mpírtörténeteknek gazdag mitológiai, irodalmi hagyom{nya van. Néh{ny példa a klasszikus irodalomból: Bram Stoker Drakula, Merimeé A v{mpír, Alekszej Tolsztoj A farkasember csal{dja. A kort{rs irodalomból Ann Rice Interjú a v{mpírral és Lukjanyenko Éjszakai őrség című műveit említeném. Az Empire „V” hősei v{mpírok, akik istenek neveit viselik, pl. a regény elbeszélő főhőse Rama. A regény v{mpírjai a hagyom{nynak megfelelően vért isznak, a t{rsadalom legfelső rétegéhez tartoznak és rendkívül gazdagok. Reprodukciójuk harap{s útj{n történik, képesek hatalmas denevérré v{ltozni. A v{mpír-toposztól eltérést jelent, hogy ezek a v{mpírok nem halottak és nem is gonosz, démonikus erő szülöttei: felsőbb mor{llal rendelkező lények. Ők az ember kitenyésztői, sőt uralkodnak az embereken és működtetik az emberi t{rsadalmat. Nem rendelkeznek emberfeletti erővel, csak az ún. hal{lcukorka elszopogat{sa révén v{lnak erőssé és ideiglenesen legyőzhetetlenné. A legjelentősebb eltérés a hagyom{nyhoz képest, hogy az Empire „V” v{mpírjait legfontosabb szervük, a nyelv1 teszi v{mpírr{. Itt kell megemlíteni, hogy a regényben a NYELV egyúttal mint a kommunik{ció eszköze is megjelenik. A regény értelmezését éppen a NYELV-problematika felől kísérlem meg. Pelevin regényében az ember úgy v{ltozhat v{mpírra, ha egy különleges harap{ssal megharapja egy v{mpír. Újabb eltérést jelent a v{mpír-toposzhoz
A tov{bbiakban a tipogr{fi{ban is jelölöm a NYELV szó két különböző jelentését. A nyelv a szervet jelöli, a nyelv pedig a kommunik{ció eszközét. A NYELV a leír{sban mindkettőre vonatkozik. Az idézetekben is alkalmazom e jelöléseket a könnyebb érthetőség végett. Az orosz nyelvben is ugyanaz a szó – язык – jelöli a szervet és a kommunik{ció eszközét is. 1
25
képest, hogy itt nem a megharapott, hanem a harapó hal bele a harap{sba, a nyelve pedig {tmegy a megharapottba. Ez a nyelv különbözik az emberi nyelvtől: „elfoglalja a mandul{k helyét és kapcsolatba lép a front{lis lebennyel. Gyakorlatilag kap egy kiegészítő részt az agyad.” (Pelevin 2008: 42) – mondja Mitr{sz a regény elején, Roman Storkin – Rama v{mpírr{ v{l{s{t követően. A nyelv csak élő, egészséges fizikai és ment{lis {llapotban lévő emberbe költözik be. A regényben a v{mpír személyisége fejre és nyelvre tagolódik. A fej jelenti a v{mpír emberi aspektus{t, a nyelv a személyiség központja, ez teszi az embert v{mpírr{. Pelevinnél a v{mpír emberi aspektusa halandó, b{rki {ltal megölhető „hagyom{nyos” eszközökkel, viszont a nyelv halhatatlan.2 Az Empire „V” című regényben a nyelv nem csak mint kiegészítő szerv van jelen a v{mpír testében, hanem a tudat{ban is megjelenik. Beköltözése ut{n a nyelv tudata összeolvad az ember tudat{val, amelybe beköltözik. A főhős a nyelv és tudat viszony{t úgy írja le, hogy az agy{ban, egy súlyos fekete golyó jelent meg, mely értékeli a cselekvési lehetőségeket és mindig a megfelelő döntés ir{ny{ba gurul. Al{ kell húzni, hogy a nyelv valój{ban nem csak az emberi testbe költöző új szerv, hanem ön{lló élőlény, mely szimbiózisra lép az emberi szervezettel. A nyelv révén a v{mpír gondolkod{sa fejlettebb az emberénél. A nyelv első alapvető funkciója, hogy ir{nyítja az embert. A nyelv-ember szimbiózist a ló-lovas metafora fejezi ki. M{r az első bekezdésben megjelenik egy kis kép a lov{val ugrató Napóleonról, mely újra és újra felbukkan a szövegben: „Az volt az érzésem, hogy m{r nem is én cselekszem. A nyelv vette {t akaratom fölött az ir{nyít{st. Valóban lónak éreztem magam, ami csat{ba viszi lovas{t.” (Pelevin 2008: 135) – írja Rama. A nyelv teh{t lovas, de nem ak{rmilyen lovas, hanem maga Napóleon, ilyenform{n a metafora utal a v{mpírok uralkodói st{tusz{ra is. A nyelv nem v{lik aktív cselekvővé a regényben, csup{n döntéseket hoz és ezzel ir{nyítja az embert. Az egyetlen pont, amikor a nyelv közvetlenül cselekvővé v{lik, az ún. vörös szertart{s, mely sor{n a v{mpírok ritu{lis keretek között vért isznak. A vörös szertart{son kóstolt vért bablosznak 2
vö. PELEVIN, 2008., 158-159., 251., 318., 322.
26
nevezik, mely az emberi vérnek egy, a v{gyakat és reményeket tartalmazó speci{lis koncentr{tuma. A babloszt csak a nyelv képes fogyasztani, az ember pedig „elszenvedi” ennek következményeit, a tudatban lezajló különös utaz{st, mely „nem-emberi boldogs{got” okoz a sz{m{ra.3 A nyelv m{sodik funkciója, hogy a v{mpír ennek a szervnek a segítségével ismeri meg a m{sik embert, a vér kóstol{s{val l{t bele a m{sik tudat{ba. Maga a tanul{s is a nyelv révén valósul meg, Rama ugyanis az emberi vér fogyaszt{s{nak útj{n saj{títja el a tananyagot. A NYELV szónak a szövegben aktiviz{lódik a m{sik jelentése is, jelesül a nyelv mint a kommunik{ció eszköze. Végeredményben Ram{nak nyelvet kell megtanulnia ahhoz, hogy teljes jogú v{mpírr{ v{lhasson: az ún. glamourt és diskurzust, a v{mpírok két legfőbb tudom{ny{t. A diskurzust, a szövegekből {lló rendszert és a glamourt, a szövegeket körülvevő, és azokat kísérő képek rendszerét a v{mpírok lényegileg azonosnak tekintik: „A glamour és diskurzus valój{ban egy és ugyanaz.” - mondja Baldr és Jehova, a főhőst oktató két v{mpír. 4 vö. PELEVIN, 2008., 413-416. A két tanító az al{bbiak szerint meséli el Ram{nak a két szó etimológi{j{t, és ezen keresztül szemantikai kapcsolat{t: „A szavak csak első pillant{sra m{sok – mondta Jehova.- A glamour skót eredetű szó, amely var{zsl{st jelent. E szó a grammar szóból sz{rmazik, a grammar pedig a grammatica szóra megy vissza. A középkorban ezzel a szóval jelölték meg a tudom{nyoss{g különféle megnyilatkoz{sait, többek között az okkult praktik{kat is, amelyek az ír{stud{ssal asszoci{lódtak. Ez viszont m{r majdnem ugyanaz, mint a diskurzus. *<+ A középkori latinban létezett egy terminus, a »discursus«, aminek a jelentése »ide-oda fut{s«, »oda-vissza futkos{s«. Ha egészen pontosan akarunk ut{naj{rni az eredetének, akkor a »discurere« igére megy vissza. A »currere« azt jeleneti, »futni«, a »dis« pedig a tagadó előtag. A diskurzus ilyen módon a fut{s tilt{sa.” (68-69) Ezt az értelmezést megerősítik az Online Etymology Dictionary szócikkei: „glamor: also glamour, 1720, "magic, enchantment" (especially in phrase to cast the glamor), a variant of Scot. gramarye "magic, enchantment, spell," alteration of English grammar (q.v.) with a medieval sense of "any sort of scholarship, especially occult learning." Popularized by the writings of Sir Walter Scott (1771-1832). Sense of "magical beauty, alluring charm" first 3 4
27
A tanul{s folyamat{t a regény első része írja le. A folyamat a gyermekek nyelvtanul{s{hoz hasonlítható, mivel Rama {llandóan kérdezgeti tan{rait, a megismerési v{gy, a kív{ncsis{g hajtja, és a szükséges tananyagon túl az elődjétől, Brahm{tól örökölt lak{sban tal{lható kartotékból is kóstolgatja a vért tartalmazó kémcsöveket, amin keresztül újabb tapasztalatokat szerez. Gyakran elmélkedik a szavak jelentésén, és miként a gyermekek, kezdetben ő is félreért sok mindent: „...a legmulats{gosabb módon tévelyegtem a szavak értelme között. A »szinoptikus« péld{ul szinopszisok írója jelentéssel bírt sz{momra, a xenofób az lett, aki ut{lja Kszenia Szobcsakot, a p{tri{rka pedig patrióta érzelmű oligarcha. A primadonn{ból olyan b{rkisasszony lett, aki »Príma« cigarett{tól bűzlik.”(Pelevin 2008: 75-76) A nyelvelsaj{tít{s folyamat{t a csúcs felé törekvés kíséri, melynek végpontj{t a „Fudzsi teteje” metafora jeleníti meg a szövegben. A főhős Rama mindvégig az elitbe, a t{rsadalom csúcs{ra akar kerülni, a történet végén pedig „a glamour és diskurzus főnöke” titulus megszerzésével a t{rsadalom, azon belül pedig a v{mpír-hierarchia legtetejére is feljut. A regény szignój{nak tanús{ga szerint az elbeszélést a Fudzsi tetején maga Rama írta, így a metafora realiz{lódik és a szöveg megszületésének, az alkot{snak, az ír{snak is a helyszínévé v{lik: „Írta M{sodik Rama, a glamour és diskurzus főnöke, Szúnyog vitéz és tölgyfasz{rnyas pénzisten. A Fudzsi tetején, télvíz idején.” (Pelevin 2008: 499) Ilyenform{n a NYELV-problematik{hoz kapcsolódva az ír{s kérdése is központi szerepet kap a regényben. M{r a m{sodik, Napv{ros című fejezetben megtudjuk, hogy Rama édesapja egy napilapn{l újs{gíró, a főhős azonban v{mpírr{ v{l{sa előtt nem érti meg apja cikkeit, később – a glamour és diskurzus elsaj{tít{sa ut{n – pedig negatív kritik{val illeti őket. Rama m{r {talakul{sa előtt is foglalkozott ír{ssal: „A Haza képe a szívemben” című fogalmaz{sa miatt nem veszik fel az egyetemre. recorded 1840.” (l. http://www.etymonline.com/index.php?term=glamor) A diskurzus pedig: „discourse: late 14c., "process of understanding, reasoning, thought," from Fr. discours, from L. discursus "a running about," in L.L. "conversation," from pp. stem of discurrere "run about," from dis"apart" (see dis-) + currere "to run" (see current). Sense of "formal speech or writing" is first recorded 1580s. The verb is attested from 1540s. Related: Discoursed; discoursing.
28
[tv{ltoz{s{n merengve a főhős így gondolkodik: „Egyszerűbb sorssal is megelégedtem volna *<+
29
A műben tal{lunk két kiemelkedő jelentőségű verset is, melyek közül az egyik Rama, a m{sik Mitr{sz alkot{sa. Héra, a v{mpírl{ny miatt p{rbajoznak, akihez verset kellett írniuk. 5 Rama verse az orosz szavak torzít{s{n alapul, mely egyrészt jelentősen megnehezíti a szöveg megértését, m{srészt nyelvi j{tékokat, rejtvényeket eredményez. A főhős a sz{m{ra kijelölt „E vil{g ura” tém{ra Sztasz Arhontoff címmel írt verset. Oroszul a cím Стас Архонтофф, mely az Ипостась Архонтов – Az Arkhónok létezéséről című, a Nag Hammadi könyvt{r II. kódexében tal{lható, apokrif teremtéstörténet címének torzított form{ja. Ez a gnosztikus szöveg a „Hatalmak” vagy „Arkhónok” megnevezésű, gonosz isteni princípium létezését bizonyítja és a vil{g, illetve az ember teremtésében való szerepüket taglalja.6 A gnosztikus szöveg sok helyen töredékes, és a fordító megjegyzéseiből kitűnik, hogy a szöveg az idők folyam{n erőteljesen romlott. Rama verse szintén nevezhető romlott szövegnek, hiszen a szavak leírt alakj{nak önmagukban nincs értelme, csak az olvasó tudat{ban jön létre egy vagy több értelmezési lehetőség: pl. „Vilag Foeneke” - értelmezhető mint a Vil{g Főnöke, de a Vil{g Feneke is lehet a magyar fordít{sban. Az orosz eredetiben a «Начальнег Мира» szókapcsolat szerepel, így a начальник – főnök szóra asszoci{lhatunk. A verset uralja az aktu{lpolitikai és gazdas{gi konnot{ciójú nyelvi j{ték, pl. „Tjukod bin ladenje szuerke?” *«Твой ладен курица бин серой?»] – valószínűleg utal{s Oszama bin Ladenre; Benny, Fizi, Ari – kik ezek, / T{n csak nem mind részvényesek? – [«Кто Бени, Физи, Ари пира? / Они тваи акционеры?»+ Rama így ír saj{t verséről: „
30
kultur{lis és létproblém{j{t<” (Pelevin 2008: 476). Rama versét a regény vil{g{ban vonatkoztathatjuk a v{mpírokra, a „vil{g főnökére” a Nagy Bőregérre is. Az Arkhónok létezéséről lehet a v{mpírok regényben {br{zolt teremtéstörténetére való utal{s, mely lényegében az ember teremtésének története is (l. fentebb: a v{mpírok hozt{k létre, tenyésztették ki az embert). Mitr{sz „A Szúnyog” tém{t kapta a p{rbaj sor{n, így verse is a szúnyog-metafor{ra épül, mely a szövegben a v{mpír metafor{jaként funkcion{l. A vers címe COME RЯ, mely szintén nyelvi j{tékot tartalmaz: a latin betűket keveri cirill betűkkel, ezzel különböző ír{srendszerek közötti interferenci{t hoz létre. A címet összeolvasva *[kamerya] hangsort kapunk ami az orosz *комаря szót juttathatja eszünkbe. A szúnyog a v{mpírok sz{m{ra „< mindenkor ugyanaz volt, mint a szakura a jap{nok sz{m{ra: az olyan szépség szimbóluma, amely a maga pillanatnyis{g{ban teljesedik be.” (Pelevin 2008: 476) A vers végén szereplő *hér{sz szó Rama elemzésének fényében: „Mitr{sz nem egyszerűen hérosznak nevezte a szúnyogot, hanem egyúttal Hér{hoz is hasonlította.” (Pelevin 2008: 476). A Mitr{sz vers tipogr{fiai form{ja ún. „v{mpírszonett”, melyet a majakovszkiji strófaszerkezethez képest „fordított lépcsőzetes sorokban kell írni”, mely „mintegy a gondolat lépcsője lesz, amely a v{mpírnak a legfelsőbb lényeghez való törekvését hivatott szimboliz{lni.” (Pelevin 2008: 466). Rama a regény végére amellett, hogy a glamour és diskurzus főnökévé v{lik, végül az ír{s mellett dönt: „...pillanatfelvételt készítek a lelkemről, hogy sose felejtsem el ezt a pillanatot. Írni fogok erről a hóesésről, gondoltam, meg erről a félhom{lyról, meg az odalent vil{gító titokzatos fényekről. És arról is írni fogok, hogy m{s lettem”(Pelevin 2008:495). A regény utolsó szavaiból megtudjuk, hogy a történet rögzítője maga M{sodik Rama, így végeredményben egy szöveg létrehoz{s{nak lehetünk tanúi. Ez a szöveg pedig a fent elmondottakból következően olvasható fejlődésregényként, beavat{si regényként, v{mpírtörténetként, de még utópiaként / antiutópiaként is felfoghatjuk.7
A mű különböző olvasatainak, olvas{si lehetőségeinek vizsg{lata szintén tov{bbi kutat{sok t{rgya lehet. 7
31
A főhős {ltal megírt szöveg nyelve követi a nyelvtanul{si folyamat f{zisait. Rama besz{mol a kezdeti nehézségekről, részletesen és pontosan leírja megértési és megértetési problém{it. Ram{nak valój{ban két nyelvet kell elsaj{títania: az egyik az emberi nyelv, melyet, mint kor{bban utaltam r{, a főhős v{mpírr{ v{l{sa előtt még nem képes tökéletesen haszn{lni, a m{sik pedig a v{mpírok saj{tos belső nyelve, nyelvhaszn{lata. A v{mpírok nyelve a regényben különböző szinteken jelenik meg. Az egyik csoportot az emberek vil{g{ban is meglévő, nem specifikusan a v{mpírokra jellemző dolgokat jelölő szavak, kifejezések alkotj{k. Ezeket a v{mpírok egym{s közti kommunik{ciój{ra vonatkozó protokoll{ris szab{ly kíséri. Így péld{ul, Enlil Maratovics első tal{lkoz{sukkor megfeddi Ram{t hogy a v{mpírok nem úgy mondj{k, hogy valaki valakinek „szopja a vérét”, hanem úgy, hogy „a kóstol{s ideje alatt” (orosz eredetiben: „во время дегустации”8). Később a vér szó hallat{n így okítja Ram{t: „< ír{sban ezt a v-vel kezdődő szót haszn{lhatod annyiszor, ah{nyszor csak akarod, az rendben van. A beszélt nyelvben azonban egy v{mpír sz{m{ra ez illetlen és megengedhetetlen.” (Pelevin 2008:62) A vér helyett a v{mpíroknak a „vörös folyadék” (красная жидкость) szókapcsolatot ildomos haszn{lni, és Enlil felsorolja ennek különböző történeti v{ltozatait: fluidum, elektrolit, elektro, prepar{tum, oldat (флюид, электролит, электро, препарат, раствор). A „sz{razra nyalja a kémcsövet” („вылизывать пробирку досуха”)9 kifejezés azt jelenti, hogy a v{mpír egy adott prepar{tumban lévő emberi vér egészét maradéktalanul, mohón elfogyasztja. Mitr{sz j{tszik a NYELV megkettőzött jelentésével, amikor azt mondja: „A nyelv érdekes beszédpartnerekké tesz bennünket. Van egy szól{sunk, amely így hangzik: »a nyelv Kijevig elvisz...«” (Pelevin 2008:132) (oroszul, az eredeti szövegben: „Язык до Киева доведжт.” 10). A közmond{s metaforikus jelentése, hogy a nyelvvel mindent el lehet érni, a nyelv segítségével mindenhov{ el lehet jutni, {mde a regény szövege realiz{lja is a metafor{t: a nyelvre mint szervre is vonatkoztathatjuk, melynek segítségével a v{mpírok képesek ПЕЛЕВИН, 2010, 51. Uo. 200. 10 Uo. 109. 8 9
32
hatalmas denevérré v{ltozni és b{rhov{ elrepülni. Kijev az orosz v{rosok anyja, a Kijevi Rusz központja volt. A v{mpírok sz{m{ra hasonló szakr{lis jelentőséggel bír Heartland, melynek mélyén Istar, a Nagy Bőregér – akit a v{mpírok anyaként emlegetnek – lakozik. A v{mpírok nyelvének egy m{sik rétegét azok a szavak alkotj{k, melyek az emberek sz{m{ra egy{ltal{n nem létező dolgokat jelölnek. Erre példa a v{mpírok pihenőhelyének, a hamletnek11 (oroszul: хамлет12) az elnevezése, mely az „angol hamlet szóból van, ami azt jelenti, templom nélküli kis tanya.” (Pelevin 2008:63)13 A v{mpírok hamletjükben fejjel lefelé lógnak, így a vér a nyelvükbe {ramlik és ettől meditatív {llapotba kerülnek. M{r többször szó esett a bablosz (баблос) szóról és jelentéséről. Istar etimológiai h{tterét is megadja: „ugyanabból a tőből sz{rmazik, mint a »Babilon«. És az akk{d »babilu« szóból ered, amely azt jelenti, az »isten kapuja«.” (Pelevin 2008:306) A hal{lcukorka (конфета смерти) taoista harcművészek véréből készül és a v{mpíroknak mindig magukn{l kell hordaniuk, mivel ez teszi őket erőssé és védi meg őket az emberektől. A hal{lcukorka szóhoz kapcsolódik a hal{lidő (время смерти) fogalma, mely nem m{s, mint a hal{lcukorka hatóideje. Rama bemutatja az {ltala létrehozott szövegben a v{mpírok nyelvhaszn{lat{t, de emellett a nyelvi j{tékok is jelentős szerepet j{tszanak szövegében. A nyelvi j{tékok h{rom csoportba sorolhatók: vannak két nyelv interferenci{j{n alapuló, két jelrendszer interferenci{j{n alapuló, illetve hangalak és leírt alak interferenci{j{n alapuló nyelvi j{tékok. A két nyelv interferenci{j{n alapuló nyelvi j{tékra példa Rama Hér{hoz írt leveleiben a l{tszólag értelmetlen „ифин” betűsor, ami az angol baby szó egy saj{tosan kódolt v{ltozata, melyet úgy jön létre, hogy az angol klaviatúra A Shakespear-dr{ma Hamletjének intertextu{lis jelenléte szintén kimutatható a szövegben. Erről Rama a mű végén olvasható, véleményem szerint kulcsfontoss{gú gondolatai is tanúskodnak: „Sok mindent megértettem az életről, önmagamról, a d{n kir{lyfiról meg Hans Ulrich Rudelről. És v{lasztottam.” (495) 12 vö. uo. 54. 13 Az Online Etimology Dictionary hamlet c. szócikke: „early 14c., from O.Fr. hamelet, dim. of hamel "village," itself a dim. of ham "village," from Frank. *haim (see home). Especially a village without a church.” 11
33
billentyűkioszt{s{t oroszra v{ltj{k és úgy gépelik le a baby szót. Rama ugyanezzel a módszerrel „ЗЫ”-t ír PS helyett a levelei végére. Jelrendszerek interferenci{j{n alapuló nyelvi j{ték figyelhető meg a könyv egyik fejezetének címében. Az utolsó fejezet az orosz és a magyar kiad{sban egyar{nt, „A 3,14-LOGUE” címet viseli, melynek megfejtése nem jelenik meg a szövegben. Ez valój{ban az epilogue – epilógus angol szó torzított form{ja: a 3,14 a matematik{ból ismert pí sz{mot jelöli. Angolul leírva így az „A pi-logue” szavakat kapjuk, ami kiejtve az angol epilogue szót adja (A 3,14-LOGUE = A π-logue = epilogue). Hangalak és írott forma interferenci{j{n alapuló nyelvi j{ték a regény címében fedezhető fel. A szöveg maga is ad egy lehetséges értelmezést: a v{mpírok uralta vil{got a kaldeusok Ötödik Birodalomnak nevezik, ez pedig leírva Empire V. Ha a cím végén tal{lható v betűt a szó elejére helyezzük, akkor az angol vampire v{mpír szó, helytelen *vempire alakj{t kapjuk. A cím így egyszerre engedi az olvasót birodalomra és v{mpírra asszoci{lni, vagyis a v{mpírok birodalm{ra, amiről a regény szól. Oroszul а mű címe «Ампир В» v{ltozatban is létezik, ami a 19. sz{zad eleji, francia empire stílust is jelölheti, ami a szövegen belül kifejtett glamourra, a külsőségek, pompa, csillog{s hangsúlyoz{s{ra, valamint a v{mpírok uralkodói st{tusz{ra enged asszoci{lni. Mindezek alapj{n meg{llapítható, hogy az Empire „V” szövege kihaszn{lja a NYELV kettős jelentését, a nyelvi j{tékok, rejtvények {tszövik a szöveget, és azzal, hogy a mű címében és az utolsó fejezet címében is szerepet kapnak, keretet adnak a regénynek. A NYELV fent bemutatott kettős értelmezési lehetősége komoly filozófiai problém{kat is felvet. Ezek lényege röviden abban a kérdésben foglalható össze, hogy a nyelv hozza-e létre a valós{got, vagy a nyelv része-e a valós{gnak. A következőkben bemutatom, hogyan bonja ki a regény az erre a kérdésre adható v{laszokat. A szövegben fokozatosan kirajzolódik egy saj{tos v{mpírfilozófia, mely szerint az embernek két agya van: az „A” agy az, mely az objektív valós{got érzékeli, és hozza létre, a „B” agy pedig belevetíti a csak az ember sz{m{ra létező, absztrakt fogalmakat az „A” agy {ltal megjelenített vil{gba. A vil{g a v{mpírok szerint börtön, önmag{ba van z{rva: a „B” agy „nem m{s, mint a mi vil{gegyetemünk tükröződése. *<+ A vil{gegyetem, amelyben ezek
34
ut{n a nagy kísérlet ut{n tal{ltuk magunkat, szintén a »B« agy tükröződésének bizonyult.” (Pelevin 2008:400) Ozirisz, a tolsztoj{nus v{mpír kimondja, hogy a „B” agy tulajdonképpen nem m{s, mint a szó. „A »B« agyat szavakból hozz{k létre, és ha valamire nincsen szó, akkor ez a valami a »B« agy sz{m{ra nem is létezik. Ezért mindannak a kezdetén, amit az emberek csak tudnak, a szó tal{lható. Éppen ezek a szavak hozz{k létre a dolgokat, nem pedig megfordítva.” (Pelevin 2008:398) – mondja Ozirisz, aki szerint Isten is ezen ördögi kör mellékterme. Ezut{n megidézi J{nos Evangélium{nak jól ismert bevezető szavait: „Kezdetben volt az Ige és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige.” (Jn 1:1), és ennek analógi{j{ra levezeti, hogy az Isten szó teremti meg mag{t az Istent. Isten teh{t azok sz{m{ra létezik, akik ezt a szót ismerik és haszn{lj{k. A regényben bemutatott v{mpír-filozófia szerint a szó és ezen keresztül a nyelv teremti a vil{got. Rama a regényben egyedüliként teszi fel az Isten létére és az élet értelmére vonatkozó kérdéseket és keresi a kiutat a v{mpírfilozófia önmag{ba z{rts{g{ból, a börtönszerű, puszt{n a nyelv, a szavak {ltal teremtett vil{gból. Rama végül a v{mpír-létet v{lasztja, de nem elégszik meg a bablosz-szop{s okozta élménnyel, tud{sv{gya ettől függetlenül is megmarad, és az élet értelmét az ír{sban tal{lja meg. A főhős emberi neve, a Roman így a névv{lt{s újabb, a szövegben explicite ki nem mondott nyelvi j{tékot eredményez: a роман szó oroszul regényt jelent, így a „Regény, aki a regényt írja” értelmezéshez jutunk. Rama arra jön r{, hogy ha az ember önmaga sz{m{ra teremti a vil{got a szavak, a nyelv {ltal, akkor saj{t vil{g{t mindenki olyann{ form{lja, amilyenné csak akarja. A Fudzsi tetejére történő feljut{snak, saj{t fejlődésének, megtett szellemi útj{nak ír{sbeli rögzítésével Rama saj{t vil{g{t, önmag{t teremti meg. Az Empire „V” egyik lehetséges, a NYELV-tém{val szorosan összefüggő filozófiai h{tterét Arthur Schopenhauer A vil{g mint akarat és képzet című művében tal{ltam meg. A filozófus fő művében a vil{got akaratra és képzetre osztja fel. A vil{got mint képzetet tov{bb bontja objektumra és szubjektumra. Az objektum csak a szubjektummal együtt, azzal egységben létezik: ha eltűnik a szubjektum, a megismerő eltűnik az objektum is, mert „b{rmi létezzék is, csak a szubjektum sz{m{ra van.” (Schopenhauer 2002:35)
35
Schopenhauer hangsúlyozza, hogy szubjektum és objektum között nincs semmiféle kauz{lis viszony, ugyanakkor egym{stól elv{laszthatatlanok. A vil{g minden élőlény sz{m{ra képzetek összessége, de csak az ember képes absztrakt fogalmi gondolkod{sra, ezért az ember élete kettős: „in concreto élete mellett, r{ad{sul még egy m{sikat is visz, in abstracto. Az elsőben a valós{g megannyi vihar{nak és a jelen befoly{sainak kiszolg{ltatottja, törekednie, szenvednie, halnia kell, ak{r az {llatnak. In abstracto élete viszont, ahogy ésszerű fontol{sa előtt {ll, csendes tükröződése az előzőnek, és a vil{gnak, amelyben él, ennek fentebb említett kicsinyített {br{ja.” (Schopenhauer 2002:124). Az akarat a schopenhaueri filozófia m{sik központi kategóri{ja, amely létrehoz és működtet mindent: „Mag{nvaló azonban csak az akarat… *<+
36
Schopenhauer 2002:229.) Az ember így döbbenhet r{, hogy ő, „mint ilyen a vil{g feltétele, teh{t hordozója, csakígy minden objektív létezésé, mivel ez imm{r a mag{étól függőnek mutatkozik.” (Schopenhauer 2002:231) A „tiszta megismerés öröme”, a művészet érdekek nélküli szemlélése csak nagyon keveseknek adatik meg és ez is csak pillanatokra szakítja ki az embert az ördögi körből, ez is „csak múló {lom”. A tiszta szemlélődésre való képességet nevezi a filozófus zsenialit{snak. Szerinte a művész az az embertípus, mely az alkot{s révén képes kiszakadni az akarat hatalma alól. Mivel a műalkot{s szemlélésének segítségével b{rki tiszta szemlélővé v{lhat, ezért a művész rövid időre m{sok sz{m{ra is biztosíthatja az életakarat felfüggesztését. A zseni{lis emberek azonban Schopenhauer szerint még ink{bb fogékonyak a szenvedésre, és adotts{guk miatt még mag{nyoss{ is v{lnak, hiszen kilógnak a „tomp{bb szellemek” sor{ból. Az egyetlen lehetséges kiút az ember sz{m{ra az életakarat teljes tagad{sa, melyre csak ritka kevesek képesek: „Eszelősök, m{rtírok s szentek, lettek légyen is ak{rmilyen hitben-névben, készséggel s önként tűrték el minden kínszenvedést, mert bennük az életakarat felsz{molódott; s így az akarat jelenségének lassú szétrombol{sa is üdv volt a sz{mukra.” (Schopenhauer 2002:394) Pelevinnél is megfigyelhető az ember életének kettéoszt{sa: a regényben az emberi agy két részre osztható: az „A” agy a konkrét vil{g tükre, a „B” agy pedig az absztrakt fogalmak terepe, a szavakban történő gondolkod{s eszköze. Az „A” agy a Schopenhauernél bemutatott in concreto, a „B” agy pedig az in abstracto élettel {llítható p{rhuzamba. A két agy kölcsönhat{sa, együttes működése révén jön létre a regényben az ember sz{m{ra a vil{g teljes képe, azaz schopenhaueri kifejezéssel élve a vil{got mint képzet. A „B” agy az a szerv, mely a vil{gban valój{ban nem létező dolgokat, vagyis csup{n az ember sz{m{ra létező absztrakciókat, így péld{ul minőséget, értéket, jelentőséget tulajdonít a puszta t{rgyaknak. Szemléletesen mutatja be mindezt Enlil Maratovics két parkoló kocsiról szóló péld{ja: „Amikor felfedezed a karosszéri{ban és a l{mp{ban, a motor zúg{s{ban és a gumik rajzolat{ban lévő különbséget, akkor az »A« agy működik. Amikor pedig l{tsz két Mercit, melyek közül az egyik csupa glamour, mert ez az elmúlt év legdr{g{bb modellje, a m{sik viszont egy rozoga tragacs... *<+, nos, ilyenkor a „B” agy működik.” (Pelevin 2008:208)
37
A regény szereplői éppen a „B” agy létezése miatt v{lnak kiszolg{ltatott{. Az ember a „B” agy, teh{t az absztrakciós képesség segítségével t{maszt önmag{nak az életéhez valój{ban nem feltétlenül szükséges célokat. A szövegben így lehet az ember v{gyainak metaforikus megjelenítője a pénz. A v{mpírok v{gyainak metaforikus megjelenítője pedig a bablosz, ami tulajdonképpen szintén nem m{s, mint pénz., csak éppen módosult form{ban. A bablosz {ltal kiv{ltott kellemes, nem-emberi boldogs{g az, amire a v{mpír személyiségének emberi aspektusa v{gyik. A v{mpírok uralj{k az embereket, ugyanakkor ők is az akaratot hatalma al{ rendelt lények. A NYELV és a schopenhaueri akarat-fogalom között p{rhuzamok fedezhetőek fel. A filozófusn{l az akarat az, mely mindent létrehoz, Pelevinnél pedig a nyelv van mindennek a kezdetén, ez teremti a vil{got. Schopenhauernél a tiszta szemlélődés valamint az életakarat tagad{sa révén lehet kiszakadni az ördögi körből. Rama r{jön, hogy a szubjektum a vil{g feltétele és hordozója, mivel a nyelv is csak a szubjektum révén létezik, létezhet, ahogy a nyelvnek is szüksége van az emberre, aki hordozza. A NYELV két jelentése teh{t összeolvad Pelevin regényében. Az akarat-fogalom és a schopenhaueri filozófia segítségével feloldható a regény a NYELV két jelentésére épülő problematik{ja. Rama az egyetlen hős, aki keresi a kiutat a szavakba z{rt vil{gból. A regény végére képes haszn{lni a nyelvet, a kommunik{ció eszközét: eljut a Fudzsi tetejére, mely sz{m{ra egyrészt a t{rsadalom csúcs{t, m{srészt pedig legmagasabb szintű nyelvhaszn{lóv{ v{l{st jelenti. Mindehhez először v{mpírr{ kell v{lnia, egy nyelvet kell kapnia. Rama teh{t minden szempontból a NYELV segítségével jut el a Fudzsi tetejére, ahol a szöveg létrehoz{s{val a vil{g teremtőjévé, azaz valódi felsőbbrendű emberré v{lik. Így értelmet nyer a regény alcíme is: Elbeszélés a valódi felsőbbrendű emberről. Az akarat, a nyelv segítségével történő alkot{s jelentheti a kiutat a szavakba z{rt vil{gból, melyet m{r egy m{sik filozófus, Schopenhauer nagy tisztelője, Friedrich Nietzsche ír le. A nietzschei filozófia működése a Pelevin-regényben képezi majd következő dolgozatom t{rgy{t.
38
Irodalom
Az Arkhónok létezéséről. In: Mennydörgés – A Nag Hamm{di könyvt{r gnosztikus kódexei, ford. B[NFALVI Andr{s GORETITY József, A konceptualizmus kései mestere (Viktor Pelevin próz{j{ról), In: GORETITY József, Töredékesség és teljességigény – Huszadik sz{zadi orosz prózai művek értelmezése, Palatinus, Budapest, 2005, 289-298. JANION, Maria, A v{mpír – szimbolikus biogr{fia, Budapest, Európa, 2006. PELEVIN, Viktor, Empire „V” - Elbeszélés a valódi felsőbbrendű emberről, Budapest, Európa, 2008. SCHOPENHAUER, Arthur, A vil{g mint akarat és képzet, Osiris, Budapest, 2002. SZŐKE Katalin, Nemkóla – Nyikola Nyakolaja, In: SZŐKE Katalin. Álommúzeum – Ír{sok a XX. sz{zadi orosz irodalomról,Gondolat, Budapest, 2003, 217-219. TELEK Bal{zs, A v{mpírmítosz napjainkban (kis v{mpírkompendium), http://magyar-irodalom.elte.hu/palimpszeszt/24_szam/30.html [2010.11.30.], Palimpszeszt:24. ДЪЯКОВА [GYJAKOVA], Ксения, Читательские заметки на полях «Ампира В» (по одноименному роману В.О. Пелевина), http://pelevin.nov.ru/stati/o-ampir/1.html [2010.11.30.]. ЗАМАНСКАЯ [ZAMANSZKAJA], В. В., Экзистенциальная традиция в русской литературе XX века — Диалоги на границах столетий, Флинта-Наука, Москва, 2002. КЯКШТО [KJAKSTO], Н.Н., Русский постмодернизм In: Русская литература XX века, С.-Петербург, 2002. Мифы народов мира – Энциклопедия, ed. ТОКАРЕВ, Советская Энциклопедия, Москва 1991.
39
НЕХОРОШЕВ [NYEHOROSEV+, Григорий, Настоящий Пелевин: Отрывки из биографии культового писателя, http://pelevin.nov.ru/stati/o-nehor/1.html [2010. 11. 30.]. ПЕЛЕВИН [PELEVIN], Виктор, Empire «V», Эскмо, Москва, 2010. ПРИГОДИЧ [PRIGODICS], В., Новый Пелевин, старый Лао-цзы или Вечный Путь. Заметка первая. http://pelevin.nov.ru/stati/oprgd/1.html, [2010.11.30]. СВЕРДЛОВ [SZVERDLOV], М., Как сделан Пелевин - хорошая защита плохой прозы, http://pelevin.nov.ru/stati/o-sverd/1.html, [2010.11.30]. СКОРОПАНОВА [SZKOROPANOVA], И. С, Сфера сознания и бессознательность в произведении Виктора Пелевина, In: СКОРОПАПОВА, И. С., Русская постмодернистская литература, Москва, 2007, 433-441. ФРУМКИН [FRUMKIN], К., Эпоха http://kulturolog.narod.ru/pelevin.htm, [2010.11.30].
40
Пелевина,
