Aquila
(1 998), Vol.
103-104,
p.
© KöM Természetvédelmi Hivatal
67-72
POPULÁCIÓDINAMIKAI VIZSGÁLATOK A BARKÓSCINEGE (PANURUS BIARMICUS) EGY DÉL-MAGYARORSZÁGI POPULÁCIÓJÁN Gyurácz József- Bank László - Orbán László Abstract Gyurácz, J., Bank, L. & Orbán, L. (1998): Studies on the population dynamics of a Bearded Tit (Panurus biarmicus) population in Southern Hungary. Aquila, 103104, p. 67-72.
The population dynamics of breeding Bearded Tits (Panurus biarmicus) was studied at the Sumony fishponds in southern Hungary (45°58' N, 17°56' E). Data on 506 individuals netted in the summer and autumn of 1983-1995 were evaluated. The dispersion dynamics and also the daily activity pattern of young and adult individuals differed significantly. No significant difference was found, however, between the sexes. The species showed high site fidelity during the study period, with 76% of birds recaptured in the same net.
Key words: Panurus biarmicus, population dynamics, Sumony fishponds, Hungary.
Bevezetés
A
barkóscinege hazai állományának idbeni alakulásáról, a hazai populációk költés
utáni, szi-téli kóborlásáról és napi aktivitásáról
nagy része
is
viszonylag régi (Cerva,
Schenk, 1942; Beretzk, 1951; Sasvári
kevés publikált eredményt találunk, ezek
1904; Kaspar ek, 1914; Vönöczky Szke, 1971; Kovács, 1981; Kárpáti & Kovács,
1894; Petényi,
&
1984).
költ barkóscinege-populációnál a egyedszámának évenkénti alakulását 1983
Jelen tanulmányunkban a Sumonyi-halastavaknál
következ jelenségeket és
vizsgáltuk: a populáció
1995 között; a korcsoportok napi
aktivitását; a
populáció költés utáni kóborlásának ivar-
és korfüggését; a populáció egyedeinek területhüségét 1988-1
99 l-ben gyrzött madarak
adatai alapján.
Terület és módszer
A
Sumonyi-halastavaknál
Természetvédelmi
madarak
Egyesület
adatait dolgoztuk
28., 1984. július 28.
fel.
17°56'), a (É 45°58', K Baranya Megyei Csoportjának
A gyrztáborok
- augusztus
Magyar Madártani és gyrüztáboraiban jelölt
idpontjai: 1983. július 31.
26., 1985. július 27.
- augusztus
-
augusztus
25., 1986. július 27.
-
67
Gyurácz
et al.
augusztus 31., 1987. július 26. - augusztus 30., 1988. július 31.
- szeptember
4.,
1989.
július 30. - szeptember 10., 1990. július 28. - szeptember 9., 1991. július 27. - szeptember - szeptember 19., 1994. július 16. 8., 1992. július 26. - szeptember 13., 1993. július 17. 17. A madarak befogásához használt szeptember szeptember 18., 1995. július 15.
függönyhálók
m
2 ,
felülete a vizsgált
1994-1 995-ben pedig
1
100
idszak els három évében 600
m
2
nádasban és száraz bokorfzesben
volt.
A
m
2 ,
1986- 1993-ban 900
hálók két eltér élhelyen, vízben álló homogén
álltak.
A
populációk egyedszáma évenkénti alakulásának értékeléséhez az egyes években 2 ) és fogási órára (100 óra) befogott madarak egyedszámát egységnyi hálófelületre (900
m
átlagoltuk.
A
ellenriztük. fogási
korrigált
Az 1988-1991. évek
eredményeibl
kóborlási,
egyedszámokban megfigyelhet
illetve
trendet Spearman-rankkorrelációval
július 28. és szeptember 5. közötti
napi
aktivitási
görbéket
szerkesztettünk.
A
kor-
kóborlásának és napi aktivitásának dinamikáját Mann-Whitney-féle
A
visszafogott
idszakának napi
és az óránkénti fogás adataiból kor- és ivarcsoportonként kumulatív
madarak
területi eloszlását,
és
ivarcsoportok
í7-teszttel értékeltük.
területhségét x2 -próbával vizsgáltuk.
Eredmények
A 13 év gyrüzötáboraiban összesen 506 barkóscinege években befogott barkóscinegék egyedszáma: 1983
lett
meggyrüzve. Az egyes
Dél-Magyarországi barkóscinege-populációk vizsgálata
A
nyár végi, ösz
augusztus
1
z
=
ÍZ-teszt,
.
Az
eleji
kóborlás dinamikájában a hímek median értéke július 31, a tojóké
ivarcsoportok dinamikájában nincs szignifikáns különbség (Mann- Whitney
0,536, P>0,05), (3. ábra).
N/900 m2/100
óra
10 9
8 7 6
5
4 3 2 1
Évszám
m co
co en
1.
ábra.
Figure
90
co
A
1.
co co cn
o cn cn
cn cn
befogott barkóscinegék egyedszámának alakulása. (Spearman rank korreláció, r=0,614).
Change
in
the
numbers of netted Bearded
Tits
(Spearman rank correlation r=0.614).
Gyurácz
100
,
et al.
Dél-Magyarországi barkóscinege-populációk vizsgálata
A
korcsoportok napi aktivitása szignifikánsan különbözik egymástól (Mann-Whitney
A
= 4,515,
z
í/-teszt,
P<0,01.), (4. ábra).
visszafogott
befogásuk
is
madarak 76 %-a ugyanazon
történt
{f=
a hálóhelyen
lett
visszafogva, ahol
els
25,8, df= 71,22, P<0,01).
Megbeszélés
A el
barkóscinege állományváltozásaira vonatkozó adatok csak szórványosan fordulnak
a hazai irodalomban (Berelzk, 1951). Európa országaiban nagy ingadozást mutat a
párok
száma.
Nagy-Britanniában
XIX.
a
században
csökkent,
azután
költ
fokozatosan
növekedett az állománya. Hollandiában az 1965-1973 közötti idszakban volt legnagyobb a
költ állomány. Dániában vannak évek, amikor nem
Az állománynagyság
fészkel.
és a szlovák populációknál
növekv
is.
Az
más években 200 pár
is
a svéd, a lengyel, a cseh
európai állomány a növekedési idszakokban újabb
A nagymérték
egyedszám-ingadozásokat a hideg telek
okozta magas elhullási aránnyal indokolják (Cramp
nagymérték
meg
Csehországban, Dániában és Litvániában az utóbbi években
tendenciát figyeltek meg.
és újabb területeket népesít be.
a
költ,
is
hasonló ingadozása figyelhet
&
Perrins, 1993).
A
sumonyi állomány
fluktuáció ellenére szignifikáns növekedést mutat, ami összhangban van a
közeli országokban tapasztalt tendenciákkal.
A
korcsoportok dinamikájában tapasztalt szignifikáns különbség egyik oka az
lehet,
verdve kóborolnak. Ez a kóborlásuk Közép-Európában már május közepétl megfigyelhet, míg az öreg példányok ez id alatt másodszor-harmadszor költenek. Az utolsó költés után az öregek is csatlakoznak a fiatalok csapatához (Kárpáti & Kovács, 1984). A nemek kóborlásában nem hogy az els költésbl származó
fiatalok a kirepülés után csapatokba
tapaszaltunk szignifikáns különbséget, hisz
már
a fiatalok
így vesznek részt a kóborlásban. Ezek a párok azonban
lesznek a
A
következ
költési
barkóscinegék
nem
idszakban (Cramp territoriális
&
is
nem
kora sszel párt alkotnak és biztos,
hogy költ párok
madarak, hanem laza kolóniákban költenek. E
kolóniák eloszlása foltszer, igazodik az alkalmas élhelyhez és a táplálékforráshoz. költési
helyük egyben táplálkozási területük
visszafogott
A
is
Perrins, 1993).
is,
A
amelyhez ragaszkodnak. Ezt mutatta a
madarak nagy mérték területhüsége.
Ludasi-tónál végzett vizsgálatok szerint a hímek és a tojók napi aktivitása
különbözött, a korcsoportoké viszont igen.
Az
nem
öreg madarak fokozatos reggeli aktivitása a
déleltti órákra tetzik, amit egy határozott visszaesés után kisebb délutáni és erteljes esti
A
nagyon aktív kora reggeli táplálékkeresését egy kisebb idszak követi. A nap többi részében az aktivitásuk alábbhagy, csak enyhe esti mozgás tapasztalható (Hulló, in press). A sumonyi populációnál is hasonlóan alakul a napi aktivitás, de itt a fiataloknál kora este is jelents mozgást
aktív periódus követ.
fiatalok
visszaesés után nagyon aktív déleltti
tapasztaltunk.
71
Gyurácz
et al.
Köszönetnyilvánítás Köszönjük
Magyar
a
Madártani
gyürüzötáborokban végzett munkát.
A
és
Természetvédelmi
Egyesület
tagjainak
a
dolgozat a Pro Renovanda Culturae Hungáriáé
Alapítvány támogatásával készült.
Irodalom Beretzk, P. (1951):
Cerva, F. (1984): p.
A
A
barkós cinege tömeges megjelenése 1950 szén. Aquila 55-58,
barkós cinege: Panurus biarmicus L. életmódja szabadon,
s
p.
250-251.
kalitkában. Aquila
1,
55-61.
Cramp,
&
S.
Perrins,
C
M.
(eds.) (1993): Birds
of the Western Palearctic. Vol
7.
Oxford University
Press, Oxford, p. 88-101.
Hulló,
I.
(in press):
hónapokban. Az Kárpáti,
L.
&
A
barkóscinege (Panurus biarmicus) napi aktivitása és testtömegváltozása a nyári
MME
II
'.
Tudományos
Ülése, Nyíregyháza.
Kovács, G. (1984): Barkóscinege.
madarai. Natura, Budapest,
p.
In:
Haraszthy, L. (szerk.): Magyarország fészkel
156-160.
K. (1914): Magyarország pusztulófélben lév madarai. Nimród!, p. 158-160. Kovács G. (1981): Madártelepítési kísérletek a Hortobágyi Nemzeti Parkban. Madártani Tájékoztató
Kasparek
1981. (április-június), Petényi.
J.
S.
p.
67-70.
(1904): Szakállas cinege: Panurus biarmicus L. Természettudományi Közlöny 36,
p.
134-136. Sasvári
L.
& Szke
Zs. (1971):
Az szapó,
a barkós- és
függcinege hangjelzéseinek egyedfejldése.
Közlemények 58, p. 96-104. Vönöczky Schenk J. (1942): A barkóscinege állománya Dinnyésen. Aquila 46-49, Állattani
p.
459-460.
Szerzk címe — authors address: Dr. Gyurácz József & Orbán László '
Szombathely Károlyi Gáspár
tér 4.
H-9700
Bank László Pécs
Felsmalom
u.
22.
H-7621
72
