Tartalomjegyzék
Egy nap a mennyország ..........................................................................3 Összkép a Tudományos Diáknapról ......................................................4 Idegen nyelvi nap 2011............................................................................5 Ádámok és Évák ......................................................................................6 Drámás délután vagy délutáni Dráma ..................................................6 Húsvét a Mozgás Házában .....................................................................7 Ha a költő visszatérne, lehet nagyot nézne ............................................8 Lendva – 2011. március 15. ....................................................................9 Amikor a nőt a nő ihleti ........................................................................10 Zádor-vár ...............................................................................................11 Mindenki másképp csinálja ..................................................................12 mi ez? nem tudom, de tök jó.................................................................14 Lovassportok..........................................................................................15 Gál Soma: Királyok – királynők .........................................................16 Könyvajánló ...........................................................................................17 Programajánló .......................................................................................18 Filmklub. ................................................................................................20 Filmújdonságok .....................................................................................21 Gasztronómiai oldal ..............................................................................22 Rejtvény..................................................................................................23
Egy nap a mennyország - adventi kalandozások a stájer végeken 2010. december 20-án reggel 9 óra van. A Vajda Gimi 11 ABD németes csoportja néhány vendéggel a fedélzeten megkezdi kalandtúráját. A cél Zotter csokigyára, az ausztriai (stájermarki) Riegersburg. A társaság nagy része még álmatag, éppen ezért Varga Gábor tanár úr meg is kezdi ébresztő hadjáratát. Michael Ende Momo című regényéből - mellyel már órán is megismerkedhettünk - következtek részletek. Eme kellemes frissítő után a tanár úr menetel tovább, és beveti újabb fegyverét. Esterházy Pál csodálatos barokk muzsikájából kaptunk ízelítőt, amelyet mellesleg hátul nem lehetett hallani, így mi sajnos lemaradtunk erről a csodálatos zenei blokkról. Körmenden rövid pihenő, majd 11 óra magasságában elérjük kicsiny hazánk határát. Alighogy átléptük a határt, máris mindenkit megtámadott a telefonszolgáltatók roomingzápora. Végre megérkeztünk a „paradicsom” helyszínére. Alighogy megközelítettük az épületet, máris megcsapott minket a kakaó bódító illata. Először egy kis filmvetítéses ízelítőt kaptunk, melynek során megismerhettük Zotter urat, valamint a biokakaóbabot. Természetesen kivétel nélkül mindent megértettünk a filmből. Első állomás: miből lesz a cserebogár, avagy kakaóbab minden mennyiségben, mindenhonnét. Nem aratott nagy sikert, ugyanis eléggé kesernyés ízű. A második terem közepén egy csokiszökőkút díszelgett, persze mindenki köré gyűlt, és kíváncsian várta a boldog megsemmisülést, fittyet hányva a gőzölés, tisztítás és törés felettébb fontos folyamatára, de itt is csalódás ért bennünket. Ám a következő helyszínen felcsillant a remény, hogy végre valami finomság következik. Itt a 30%-tól a 100%-os csokiig mindenből kóstolhattunk, de hozzá kell tenni, hogy ahogy nőtt a töménység, úgy csökkent az ízletesség. A következő teremben
viszont beköszöntött a Kánaán: csoki minden mennyiségben. A zöldteástól kezdve a chilisen keresztül a csirkehúsosig minden fajta volt. E kábulatban szédültünk be a következő terembe, amely engem leginkább egy síparadicsomi pihenőhelyre emlékeztetett. Egy mini sífelvonóhoz hasonló szerkezeten várták az ivócsokik, hogy egy pohár forró tejjel egyesülve fogyaszd el őket és közben csodáld a meseszép, havas riegersburgi hegyvidéket. Az utolsó előtti teremben egyesek szerint egy betonkeverőhöz hasonló fém eszközből szemezgethettük a csokigolyókat. Meg kell jegyezni, hogy a karamell felirat nem feltétlenül azt jelenti, hogy a golyó tényleg karamellel van töltve. Az utolsó helyszínen, akiben még volt szufla, felkapkodhatott a futószalagról egy-két csokidarabkát. A látogatás egy kis mintaboltban végződött. Csokimérgezés gyanújával szálltunk vissza a buszba és indultunk túránk következő állomása felé. Güssingben (Németújvár) ellátogattunk a Batthyány-család kriptájába, ahol koszorút helyeztünk el Batthyány Strattmann László síremlékénél és a régi magyar himnusz, a „Boldogasszony Anyánk” hangjaival tisztelegtünk hazánk jeles fiának emléke előtt. Egy kedves ferences szerzetes vezetésével megtekinthettük a templomot, valamint a kolostort is. Útban hazafelé megálltunk Szombathelyen is, hogy meglegyen az „Adventsmarkt”-érzést is. A hazaút - szájhősünknek, Nagy Márknak köszönhetően igen vidám volt. Azt hiszem, bátran kijelenthetem, hogy ezt az utat nem felejtjük el egyhamar. Ezúton is köszönjük a Tanár úrnak, hogy megszervezte, és elvitt minket erre a fergeteges kirándulásra! Péntek Petronella
Összkép a Tudományos Diáknapról A második félév legelején egy különösen tanulságos „tanítási napban” lehetett részünk a gimnázium, illetve a színház falai közt. Egyetemi professzorok, kutatók, a Vajda egykori diákjai látogattak el hozzánk, hogy bemutassák intézményüket, szakterületüket.
A tanulmányi nap reggel a színházban kezdődött. Az egész diáksereg ünnepi díszbe öltözött, ezzel megadva a tiszteletet a meghívott vendégeknek. Szörényi Zoltán igazgató úr köszöntője után elözönlöttük a tantermeket, ahol párhuzamosan folytak az előadások. Már jó előre el kellett dönteni, ki mit is tekintene meg szívesen, s ez alapján a lista alapján vándoroltunk napközben. Kétségkívül mindenki találhatott kedvére való előadást, ám a döntés sok esetben igen nehéz volt: részben a férőhelyek korlátozottsága, részben az igencsak titokzatos címek miatt. A teljesség igénye nélkül: Farkas László tanár úr ötleteket adott, mivel üssék el unalmas idejüket otthon a fizika szerelmesei, Rázsi Anna tanárnő amerikai élményeiről mesélt, Dr. Varga Zoltán a vitorlázás rejtelmeibe vezette be az érdeklődőket, Dr. Kukorelly Pál egyetemi tanár a nyelvtanulás fontosságáról győzött meg minket, Hinger Tamás tanár úr Babits Mihály és József Attila viszonyát boncolgatta... Neves egyetemek képviselői is tartottak előadásokat, például Dr. Dezső Tamás az ELTE dékánja az Asszír Birodalomról, Dr. Vértes Attila akadémikus (ELTE) a kémia évéről. Utólagos közvélemény-kutatás alapján a legnagyobb sikert Dr. Vass Vilmos egyetemi docens előadása aratta, A tanulás reneszánsza címmel. Diákszemmel nézve nagyon-nagyon hasznos volt ez a „tehetséggondozó” délelőtt. Sokan felfedezhettek maguknak egyegy új témát, érdeklődési kört, és voltak olyanok is, akik arra jöttek rá, mi az, amivel biztosan nem szeretnének foglalkozni későbbi életük folyamán. Iskolánk volt diákja, Szálinger Balázs költő óva intette a lelkes diákokat, hisz a költészetből megélni nehéz. Utólag elmondta, az ő számára annak idején az egyetemi tájékoztatók alig-alig nyújtottak segítséget, hisz a költészetet nem ott oktatják. Különösen örültünk annak, hogy az előadások végén kérdezni is lehetett – szakmáról, illetve továbbtanulásról egyaránt. És a délután még csak ezután következett... A nap második felének programjai már csak a végzős tanulók számára voltak kötelezőek. A színház Simándy termében felsőoktatási felvételi tájékoztató vette kezdetét igen neves vendégekkel. Beszédet mondott Dr. Réthelyi Miklós miniszter (Nemzeti Erőforrás Minisztérium), illetve Dr. Németh Tamás főtitkár (MTA). A közel egy órás megnyitó után minden diák várta az egyetemek bemutatóit. Sok hasznos információt tudhattunk meg ez alkalommal is, ám a legtöbb negyedikes úgy vélte, a tavalyi rendezvény nagyobb hatással volt a pályaválasztására. Ez leginkább annak tudható be, hogy a jelentkezési lapok benyújtásának határideje előtt 1 hónappal a többség már tudta, melyik egyetemeket, szakokat fogja megjelölni. A jövőre nézve én meleg szívvel ajánlanám az ilyen rendezvényeken való részvételt a harmadikosoknak, hisz nekik talán nagyobb segítséget nyújtanak. Végül a diákok nevében szeretném megköszönni az iskolavezetésnek, hogy ily módon is szélesíthettük látókörünket, híres professzorokat hallgathattunk, azaz részt vehettünk egy igazi „Tehetségnapon”. Patai Noémi
Idegen nyelvi nap 2011 A tavalyi nagy sikerre való tekintettel iskolán nyelvtanári munkaközössége idén is megszervezte az Idegen nyelvi délutánt. Már a nagy nap előtt izgalmas feladatokat kellett végrehajtani a vállalkozó szellemű csapatoknak: egy – lehetőleg a csapatukra jellemző – jelentkezési lapot és egy négy-öt nyelven íródott verset kellett elkészíteniük. A legjobb munkákat a vetélkedő napján mindenki megtekinthette, illetve a legjobb verseket a szerzők elő is adhatták, így például a 12. D-s fiúk „Poem á la Vajda” című győztes versét is meghallgathatta mindenki. A vetélkedőre március 22-én került sor a tornateremben, ahol a résztvevő csapatoknak érdekes, sokszínű feladatokat kellett megoldaniuk. Nem ártott, ha a versenyzők a nyelvórákon kívül az irodalom-, rajz-, történelem- és földrajzórákat is rendszeresen látogatták, ugyanis az idegen nyelvek ismeretén kívül az angol, német, olasz és francia kultúra, művészet és történelem különböző témáiban is bővelkedtek a kérdések. Az erőt – és persze tudást – próbáló feladványok mellett természetesen a könnyed szórakozás is szerves része volt a délután programjának: tehetséges diákjaink kellemes dalokkal kedveskedtek a résztvevőknek, tanáraink pedig üdítővel és ropogtatnivalóval készültek. Az élen végző csapatok pedig az élményen kívül értékes díjakkal térhettek haza. Összességében egy sok szempontból színes, érdekes programon vehettek részt iskolánk diákjai – sőt, aki akart, még tanulhatott is egyet s mást. Őszintén remélem, hogy mindenki legalább olyan jól szórakozott, mint én! A 12. D győztes verse:
Poem á la Vajda Achtung, achtung! Hallgasd az írásunk! Keszthely, the best hely, Ahogy a mondás tartja, De ennek van alapja, Hiszen itt a Vajda, Az igazi scuola, Ahol Signora Marika A legtutibb kaját adja, S minden kinder azt falja. A donnák bellák, A professorák buonák, De a lazsálást nem bírják. Pedig a pihi nagyon jó, A studentnek az való. Ám ott van monsieur Szörényi, Aki a henyélést nem tűri, Mert előbb-utóbb jön az érettségi, Ami az embert utoléri. De Te csak tedd magad rajta túl, S mond neki: Bonjour!
Ádámok és Évák Kedves Diáktársak! Idén március hónap 24. napján került sor az Ádámok és Évák című színházi előadásra a keszthelyi, illetve környéki középiskolák, valamint a zalaszentgróti Városi Művelődési Központ keretei közt működő Garabonciás Színpad közreműködésével. A verseny 15:00-kor vette kezdetét a keszthelyi Balaton Színházban. Madách Imre Az ember tragédiája című drámai költeményének színeit a résztvevő csoportok között osztották el. Iskolánk két csoporttal összesen három színben képviseltette magát diákjai és közreműködő pedagógusai által. Hóbor Katalin tanárnő vezetésével a két prágai jelenet, Ferencz Melinda tanárnő vezényletével pedig a paradicsomon kívül játszódó tizenötödik szín keretei közt léptek színpadra a Vajda János Gimnázium diákjai. Az előadás zökkenőmentesen folyt le, mind a zsűri, mind a színház vendégei részéről nagyon pozitív visszajelzéseket kaptak a résztvevők. Hatalmas izgalmak közepette végül 18:00 óra tájban került sor az eredményhirdetésre, ahol iskolánk három különböző díjat is a magáénak mondhatott. A két prágai színben szereplő Farkas Martint (11. D) a legjobb Ádámnak járó díjjal jutalmazták, a mindhárom színben résztvevő Galambosi Pétert (10. A) a tizenötödik színben nyújtott teljesítményéért a legjobb Lucifernek járó díjat kapta, és végül, de nem utolsó sorban a Vajda János Gimnázium nyerte el a legjobb jelenetért járó díjat a két prágai színnel. A résztvevő diákok és említett pedagógusok mellett még külön köszönet jár Varga Sz. Gábor tanár úrnak, aki a tizenötödik színben az „Úr hangja” szerepében működött közre a színház vendégeinek nagy örömére. Aki látta az előadást, reméljük, pozitív élményekkel gazdagodott, és meg szeretnénk köszönni minden egyes nézőnek, illetve színházi közreműködőnek a részvételt. További sok sikert a Vajda János Gimnázium növendékeinek! „Egészen az eredményhirdetés percéig nem is sejtettük, hogy esélyesek vagyunk a legjobb szín díjára, mivel alig pár héttel a verseny előtt még igencsak zötyögősen mentek a próbák. Betegségeknek, OKTV-nek és egyéb elfoglaltságoknak köszönhetően meglehetősen nehéz volt összeegyeztetni a próbák időpontjait. Három héttel a megmérettetés előtt még előfordult, hogy erősen „megcsonkított” csapattal kényszerültünk elpróbálni a jeleneteinket. Alig hét nappal a verseny előtt felragyogott a reménysugár, hogy mégis esélyesek lehetünk arra, hogy elhozzunk valamilyen díjat a Balaton Színházból (persze legális módszerekkel). Sokat poénkodtunk, bíztattuk egymást és egy nagyon összetartó brigád kovácsolódott össze olyan emberekből, akik a felkészülés időszaka előtt alig ismerték egymást. Ma már bátran kimondhatjuk, hogy egy baráti társaság lettünk, amit részben az „Ádámok és Évák”-nak köszönhetünk.” („Tanítvány”) N. M.
Drámás délután vagy délutáni DRÁMA Április 8-án a 9. évfolyam egy tömbösített tánc és dráma délutánon vett rész. Az alkotóházban lehetőségünk nyílt meghallgatni és megnézni egy előadást Bereczki Csaba jóvoltából a fafaragás művészetéről, fajtáiról, módjáról, továbbá a szarudíszítésről. Nagyon sok szép kézzel faragott tárolóedény, használati eszköz készíthető így. Akit mindez komolyabban érdekel, annak lehetősége van szakkörre járni, ahol megtanulhatja ezt az ősi művészetet. Ezen a helyszínen lehetett gyöngyöt fűzni is. Különböző technikákat, fortélyokat mutatott nekünk Bordácsné Erika néni. A fűzéssel párhuzamosan az agyagozás rejtelmeibe is belepillanthattunk. Egy kisebb műteremben megnézhettük az agyagozó szakkör munkáit, versenyműveit. Ezek után a színházban várt ránk egy előadás a húsvéti ünnepkörről a Simándy teremben. Az előadó Petánovics Katalin volt. A mai világban keveset foglalkozunk az ünnep jelentőségével és eredetével, így ez egy igen érdekes és emlékezetes előadás volt számomra. A színpadon mindeközben moldvai táncot tanulhattunk Horváth Szilárdtól. A zenekarnak külön köszönjük, hogy biztosították a talpalávalót! Egy lehetőségekben, élményekben gazdag délután volt. Greffer Kinga
Húsvét a Mozgás Házában! Április 20-án beköltözik a húsvéti nyúl a Mozgás Házába! Délelőtt 10 órától délután kettő óráig jöhettek, és foglalhatjátok el magatokat. Festhettek tojást, faraghattok kanalakat, lesz körmönfonás, készíthettek fonálból úgynevezett fakorona segítségével virágokat, bőrből karkötőt, illetve korongozhattok is edényeket: poharat, tálat, kupát! Mindezek kiváló húsvéti ajándékok is lehetnek! De természetesen kirakodóvásár is lesz a népművészek saját termékeiből!
Minták a tojásfestéshez
ha a költő visszatérne, lehet nagyot nézne (avagy kritikai gondolatok a 15-émről) Idén március 15-én úgy esett, hogy egyedül voltam otthon. Ennek többek között azért örültem, mert kedvemre hallgathattam a rádiót. Hallgattam is: egész nap maxon szólt a Petőfi. Hallgattam a bejátszásokat, ahol zenészek beszéltek 15-ről. Hallgattam a jobbnál jobb magyar zenéket, és büszkeséggel töltött el. Ráadásul kitört a tavasz is, nem volt tehát véletlen, hogy egészen forradalmi hangulatba kerültem, és várakozón pillantgattam a kokárdámra, hadd tűzhessem már magamra. El akartam ugyanis menni a városi rendezvényre. Lehet, hogy az, hogy gondolkoztam a szabadságharcról, kissé avíttnak, műnek vagy netán cikinek tűnhet, de had magyarázzam meg, mi volt, ami miatt ki tudtam öltöztetni megint a szívemet. Belegondoltam, hogy kik is lehettek a Petőfi nevével fémjelzett társaság tagjai. Szerintem nem sokkal többek, mint fiatalok, akik vállalták is fiatalságukat – és ez nem kevés. Akik mertek nagyot álmodni és azt véghez is vinni. Fittyet hánytak mindenféle „társadalmi normának” meg „illemnek”. Tudták mit akarnak, hogy jót akarnak és keresztülvitték mindezt. Ott voltak a Pilvaxban és Petőfi megszólalt: „Emberek, itt az idő, csináljuk meg a bulit.” Volt bennük egy kis agresszió, ami kellett a működésükhöz, nonkonformizmus, szabadságvágy és jobbító szándék. Talán valami magasztos is. Kigondolták a dolgot, és keményen véghezvitték. Petőfi hetykén kiállt, elsüvöltötte a Nemzeti dalt és ünnepelték, mint a rocksztárokat azon a bizonyos nagyszínpadon. Nem féltek, hogy anyu mit szól, hogy a rendőr bácsi rájuk tapos, vagy a haverok kiröhögik. Hát ilyen, és ehhez hasonló gondolatok kíséretében tűztem magamra boldogan azt a darab háromszínű textilt, ami a fentiek tömör összességét jelenti számomra. Sajnos a Fő térre menet tapasztalhattam, hogy ez sok embernél nem így történt. Már nem az, hogy a kokárda csak egy nyűggé vált, ami miatt e nap reggelén minden évben összeveszik a család, mert a négy főre csak három kokárda jut (a fenében, megint elfelejtettünk venni! – felkiáltás kíséretében).
Nem, hanem egyszerűen nem volt az embereken. Először azt hittem, hogy ezek az emberek külföldiek, de ha így van, akkor rendkívül jól elsajátították a zalai kiejtést. A menet alatt egyre inkább kidiffundált belőlem az élénkség. Már az zavart, hogy a város lakosságához mérten igen csekély résztvevő volt a Fő téren történő találkozón. De ennek még felét így is a muszájból kirendelt iskolák és intézmények képviseletei jelentették. Ez a „muszájból” érzés egyre csak nőtt bennem. Már az is borzalmas volt, hogy a Fő tér – múzeum távot negyed óra alatt tettük meg. Úgy éreztem, mintha valakinek meg kellett volna mutatni a menetet. De hát a menet dolga nem a „menés”? Inkább felvonultunk (díszmenet, virágkarnevál). Ezután - már a múzeum előtt felüdülés volt elénekelni a Himnuszt. Ez kifejezetten szép volt. Fürödtem abban az érzésben, hogy ez a dal mennyire össze tudja kapcsolni az embereket. Igaz, hogy inkább valami közös neurotikus állapot az, de legalább közös. Melankóliájában is szép. A műsor kulturális része nívós volt. Tánc, szavalat, ahogyan kell. A beszédek azonban már korántsem tetszettek. Két beszédet hallgattam meg, és felháborodással töltöttek el. Senki másnak az arca se rezzent – ennyire hozzászoktunk már ehhez az utóbbi hatvan évben? Mihez is? Ahhoz, hogy mindkét beszéd 15-vel kezdődött, de a végére az aktuálpolitikai események alátámasztására lettek hivatottak. Nos, én nem ezért mentem. Politika meg ünnepség, nekem ez nem megy együtt. Borzasztóan zavart. Hazafelé azon gondolkoztam – már kissé kiábrándultan – hogy mégis miért csináljuk ezt? 15-e, legfőképpen az ünnepség azért van, hogy jól érezzük magunkat. Boldogsággal és szabadsággal teli esemény. Miért tesszük formálissá, merevítjük meg? Félünk maivá, élvezhetővé (!) tenni, csak mert akkor már nem tiszteljük a múltunkat? Én nem hinném. Nem hinném, hogy Petőfi örülne, ha a „15-e” és az „ünnepség” szóra egy előre meghatározott pózba kéne vágnunk magunkat,
mert ez az elvárt. A tiszteletet nem szabad összekeverni a külsőségességgel. Nem veszti el értékét, ha kimondjuk például, hogy „Petőfi nagy arc volt” vagy, hogy a márciusi ifjak „odavágták”. Ha nagy szavakkal csak gargalizálni tudunk, talán próbáljuk ki, hogy milyen egyszerűen csak a szánkra venni ezt az ízig-vérig szép napot! Személyes ajánlásom ez a nap alkalmából:
Szálinger Balázs: Sandor Petofi TOP10 rock songs (www.kulturpart.hu) Novák Péter: Nyúljátok le Petőfit (is)! (www.kulturpart.hu) Esterházy Péter: A semmiről, a mindenről 30Y: Öltöztetnéd megint Farkas Martin
Lendva – 2011. március 15. A magyar-szlovén határon túl fekszik Lendva (szlovénul: Lendava). Körülbelül 6-8 ezer fős magyarság él ebben a barátságos kisvárosban és környékén. Mintegy másfél órás utazás után 20 fős csapatunkat Lendván Patyi Zoltán, a lendvai Rákóczi Szövetség vezetője és a művelődési központ munkatársa köszöntötte. Lendván mindenütt őszintén örültek nekünk, mivel az anyaország képviselőit látták bennünk. Mégis úgy gondolom, hogy sokkal inkább mi töltődtünk fel az ő példamutató hazaszeretetükkel. A városnéző túra keretében megismertük a Makovecz-féle Művelődési Központot, a Szent Katalin plébániatemplomot. A templom előtti parkban Szent István szobra előtt tisztelegtünk, majd a vár ostroma és a kiállítások megtekintése következett. Utunk a Szentháromság-kápolnához vezetett, ahol a 48-as honvéd sírjánál gyertyát gyújtottunk és honvéd dalokkal emlékeztünk a szabadságharcra. A kápolnától csodálatos kilátás nyílt a környező szőlőültetvényekkel borított dombokra. Kora délután rövid kitérőt tettünk a közeli Tornyoska település 14. századi gótikus templomához, ahol csodálatos freskókat láttunk. Lendvára visszatérve szabadidő következett, majd az ünnepélyes megemlékezésen mi is koszorút helyeztünk el. Meghatóan szép és felemelő volt a lendvai általános iskolás gyerekek színvonalas műsora, annál is inkább, mivel a sokat emlegetett „kéttannyelvűség” keretén belül a magyar nyelvet ténylegesen csak egy idegen nyelvként tanulják, tehát nem oktatási nyelvként használják. Köszönet a Rákóczi Szövetségnek és kísérőtanárainknak, Rázsiné Gyulassy Adrienn tanárnőnek és Varga Sz. Gábor tanár úrnak a szép lendvai kirándulásért. Szijártó Adrienn
Nőnap alkalmából:
Amikor a nőt a nő ihleti... Rózsaszín, virágos díszítés, fodrász- és sminkbemutató, gyönyörű fotókiállítás. A Balaton Színházba belépve az ember számára egy percig sem kétséges, hogy milyen rendezvény zajlik itt a tavasz első napjaiban. A Nők hete programsorozat Keszthelyen hagyománnyá vált az évek során, s van egy költőnő, akinek neve szinte fővédnökként díszeleg már a meghívókon. Karafiáth Orsolya minden évben visszatér, és feltűnő megjelenésével útjára indítja az eseményeket. Idén S. Faragó Gyöngyi fotóművésznő kiállítását nyitja meg, s ennek apropóján beszélgetek vele. Örülünk, hogy ismét Keszthelyen köszönthetünk. A Nők hete minden évben helyet foglal a naptáradban? Igen, már harmadszorra járok itt, és ennek nagyon örülök, mert azt jelenti, hogy az első megnyitó nem volt olyan borzalmas, ha azóta is rám esik a választás. Mindig szívesen jövök ide, általában már januárban egyeztetünk, hogy ráérek-e, és hát ez az időpont mindig jó. Miért is ne jönnék? Szerinted minek köszönhető, hogy a neved ennyire összekapcsolódik a nőiességgel, a női mivolttal? Sosem gondolkodtam ezen. Gyakran meghívnak különböző vitákra a női költészetről, nők szerepéről, helyünkről a világban, és igazából sose tudok okos dolgot mondani, mert valahogy kicsit fordított, letapadt gondolkodású vagyok. Tehát ami rajtam kívül van, azt meg se látom, úgymond
Korunkban talán még mindig a férfiköltők vannak többségben. Ez mennyire nehezíti egy nő érvényesülését a művészvilágban? Sokan mondják a pályatársak közül, hogy nőként nehezebb érvényesülni. Amikor pályakezdő voltam, valóban ijesztő volt az arány. Volt egy lapunk az egyetemen, a Sárkányfű, amit 15 férfi és egy nő (én) szerkesztett. Számomra mégis szerencsésen jött ki, amikor csak három embert tudtak meghívni egy felolvasó estre, köztük egy nőt mindenképp. Így én mindig lehetőséget kaptam, ami nagyon kényelmes dolog volt. Sokakkal ellentétben úgy gondolom, hogy nőként könnyebb. Néha elég csak mosolyogni, meg egy helyes ruhát fölvenni, és máris máshogy tárgyalnak veled, szívesebben állítanak színpadra. Ma már azért elég sokan képviseljük a szebbik nemet: Tóth Krisztina, Kiss Judit Ágnes, Bódis Kriszta, s még sorolhatnám. Forgács Zsuzsanna szokta mondani, hogy „a lányok már a spájzban vannak”. Több költőnő nevét említetted. Keresitek egymás társaságát a magánéletben is? Léteznek még híres íróklubok?
női szemmel nézem a dolgokat. Ez nálam teljesen természetesen jön, nem tudok tenni ellene. Próbáltam már férfihangon írni paródiát – szerintem siralmas lett. Próbáltam férfi szereplőt megjeleníteni – az sem ment. Egyszerűen mindig csak a női témák jönnek belőlem. Tipikusan alanyi költő vagyok, csak az foglalkoztat, ami bennem van.
A „költőszalonok” hagyománya összességében úgy tűnik, mintha felbomlóban lenne. Pedig nagyon fontos szerepük volt. A fiatalok még alkotnak csoportokat, mert együtt érvényesülni azért mindig hatásosabb, mint egy emberként. Régebben, amikor még működött a Sárkányfű, mindig véleményeztük egymás írásait, komoly beszélgetéseink voltak. Most már mindenki rátalált a saját pályájára, a magunk „ítészei” vagyunk, és a csoport szellemisége már egyszerűen nem olyan fontos, mint korábban.
Én különben sem szívesen barátkozom írókkal, és ennek jó oka van. Mit is csinál egy író? Hát nem valami ingerdús az élete, figyeli a többieket és megírja az élményeit. Amikor összejártunk, mindenki ugyanazokból a történésekből táplálkozott. Sokkal jobban szeretek más művészeti ágakban dolgozó emberekkel találkozni. Sokkal jobban megihletnek a fotósok, zenészek, és a színházi emberek, elsősorban ezek közül is kerülnek ki a barátaim. Akkor jól gondolom, hogy ez a mai fotókiállítás is remek alkalom neked az inspirációgyűjtéshez? Elég sokszor nyitok meg kiállításokat, s ezek nagy hatással vannak rám. Tavaly a Nők hetén Baricz Kati képeit mutattam be, amik nagyon megfogtak. Utána elolvastam a könyvét, és konkrétan annyira jó élmény volt, hogy sok idő után újra tudtam verseket írni.
Ami engem izgat, hogy a fotós hogyan néz, hogy ő mit emel ki, mit talál szépnek. Minden művésznek megvan az egyedi stílusa, látásmódja. Amikor már sok képét megnézem egy fotósnak, az ő szemével kezdek látni, és át tudom magamban forgatni az élményt szavakká – amire ő nem lenne képes, hiszen fotós. Ebben ez a nagyszerű. Úgy lehet lopni, hogy végül nem is lopsz, csak átalakítod. Léteznek bizonyos tér-összekapcsolódások. Minden ráépül valamire, és az ember ezt mindenképpen megtapasztalja 30-35 fölött. A dolgok összefonódnak, szép hálót alkotnak. Nem elég egy kiállítást megnyitni, utána szinte kötelező elgondolkodni azon, amit látok, és valahogy kell, hogy hasson rám. Ha már hat, akkor megindul valami, volt értelme. Ahogy ma is. Patai Noémi
Zádor-vár Ismét egy új várat szeretnék bemutatni. Keszthelytől nem a legközelebb, de nem is túl távol elhelyezkedő Zádor-vár vagy Himfy-vár jelentős maradványai a Balaton-felvidék zöldellő lankái között terül el a csupán néhány utcából álló Pécsely község közelében. A községtől indulva jó órányi kapaszkodás után érhetjük el a gazdátlanul pusztuló romokat a 363 méter magas hegycsúcson. Históriájának ködbevesző részleteiről a kevés számú korabeli oklevél segít fellebbenteni a feledés fátylát. Az Árpád-házi királyok uralkodása idején a környék völgyeiben sűrű településhálózat alakult ki, amiből Barnang jobbágyfalut a Vezsenyi család birtokolt. Anjou-Mária királynő 1384-es oklevelében engedélyt adott Vezsenyi László étekfogómesternek, hogy barnagi uradalmának területén egy kővárat építsen birtokközpontul. Az új erődítmény rövidesen elkészült, de létrejötte ellen a veszprémi káptalan tiltakozást jelentett be, mivel a Vezsenyiek erőszakkal távolították el az ő földjüket képező Pécsely határában emelkedő Szabad-hegyen felállított határjeleket, hogy annak helyébe várat emeljenek. A birtokvitából keletkezett pert végül a veszprémi káptalan javára ítélték meg, így a Vezsenyi família kénytelen volt elhagyni az új rezidenciát, helyette a közeli Nagyvázsony belterületén hoztak létre újabb szállást. A későbbiekben nem szerepelt a krónikákban, a török ellen létrehozott végvárrendszerbe sem tagolták be, így gazdátlanul omladoztak maradványai. A romos várat 1652-ben Zichy István kapta meg III. Ferdinándtól. A várról több történet is keletkezett, de a valóságban történelmi szerepe nem volt. A ma fákkal-bokrokkal erősen benőtt területen az egykori építőmesterek egy 55 x 65 méteres részt vettek körbe magas kőfalakkal. A déli oldalon egy szögletes kaputorony oltalmában lehetett a várudvarra bejutni. Az egyik sarokban a vaskos öregtorony, míg a másikban a hosszúkás palotaszárny kapott helyet, maradványaik az elmúlt évszázadok alatt leomlott több méternyi omladék közepette még mindig jól kivehetőek. A lakóépület végén egy egyenes záródású kápolna szolgálta a várbeliek lelki épülését. Itt napjainkban egy fából ácsolt kilátó emelkedik, ahonnan csodaszép látvány tárul a felkapaszkodó kirándulók elé a közeli Balaton irányába. Ugyan nem a leglátványosabb vár Magyarországon, de a hangulata pótolhatatlan. Kiss Bence
Mindenki másképp csinálja… Hogyan szórakoznak a diákok? … A tanároknak mit jelent ez a szó? Két kérdéssel álltam Rázsi Anna tanárnő, Hinger Tamás tanár úr, Clausen Eszter (11.c), Martin Márk (12.b), és Vass Bálint, avagy Zidane (12.d) elé. 1. kérdés: Mit jelent a szórakozás Neked/Önnek (buli, könyv, zene, színház…)? Mi kell ahhoz, hogy kikapcsolódj/jon? 2. kérdés: Keszthelyen van lehetőség szórakozásra, kikapcsolódásra?
„Kikapcsolódás, amiben az ember örömét leli” - Rázsi Anna tanárnő 1. Sok mindenre nyitott vagyok. Hétvégén főként barátaimmal vagyok: ilyenkor lehet buli, koncert, vagy akár egy színházi előadás. Számomra az a lényeg, hogy olyan emberekkel legyek, akiket szeretek, akikkel szívesen töltöm az időmet például a barátaim vagy a párom. Otthon inkább kezembe veszek egy könyvet, zenét hallgatok, vagy épp a neten böngészek. Végül is az a kikapcsolódás, amiben az ember örömét leli – legalábbis nekem. 2. Szombaton volt a színházban egy jazz koncert, személy szerint kellemesen csalódtam, hiszen nagyon sokan voltak. Sajnálom, hogy ha van valami rendezvény a városban, nagyon kicsi az érdeklődés. Vagy ha mégis van, akkor inkább idősebbeket látni, akik „mindig mindenhová” elmennek. Mások valahogy nem nyitnak az ilyen rendezvények felé, bár lehet, hogy az a „csatorna” nem annyira azokhoz szól, akiknek akár szólhatna. Például egy suliújságot jobban kinyitnak a diákok, ha tudnak vele azonosulni, kötik valakihez a fiatalok. Egy színházi műsorfüzetet nem biztos, hogy megnéz az, aki úgy gondolja, hogy nem nyitott az ilyenre. Ez azért rossz, mert lehet, hogy így olyan dolgokat nem lát, ami esetleg mégis érdekelné. Úgy gondolom, hogy azok a kezdeményezések a legjobbak, amik fiataloktól fiataloknak szólnak.
„Széleskörű a választék, ami a fiatalok előtt áll” - Hinger Tamás tanár úr 1. Mindegyik, hangulattól és lelkiállapottól függően. Az a jó, ha az ember képes arra, hogy változatosan szórakozzon: legyenek pillanatok, amikor teljesen el tudja magát engedni, és legyenek olyanok is, amikor éppen a koncentráció tölti el örömmel. Véleményem szerint a szellemi értelemben vett koncentráció és a teljes kikapcsolás-ellazulás is lehet szórakozás. 2. A bulihelyekhez a diákság ért jobban. Én nem vagyok képben ezeket illetően, és bár vannak sejtéseim arról, hogy hova járnak a fiatalok, de azokat a helyeket inkább elkerülöm. Igyekszem más helyekre járni, mint a gimnazisták. (Tanár úr sajnos nem árulta el, hogy hova jár el szórakozni.) De a bulihelyeken kívül nyilvánvalóan vannak más jó helyek is. Szerintem egy jó mozi hiányzik innen – nem egy pláza jellegű, hanem egy art mozi. Sajnos egy ilyen kis város nem bír eltartani egy művészmozit. Azonban Gál Tamás tanár úr működtet egy színvonalas filmklubot a színházban, olyan filmekkel, amelyekkel TV-ben vagy moziban ritkán lehet találkozni - ez most csöppet promóciós jellegű volt. A Goldmarkban időről időre vannak nívós programok, így elég gazdag és széles skálájú lehetőségeket biztosít a szórakozásra: jazzkoncerttől kezdve előadóestekig és színházi előadásokig. Mindenki talál a kínálatból olyat, ami elnyerheti tetszését. Ugyanezt el lehet mondani a felnőtt könyvtárról is: rendszeresen szervez igényes programokat.
- …De mégis kevés az érdeklődő ezeken a rendezvényeken. Nincs rá igényük a fiataloknak? - Szerintem igény az van: nem igénytelenebbek kultúra terén a diákok, mint tíz vagy húsz évvel ezelőtt. A különbség az, hogy jóval szélesebb körű és vegyesebb színvonalú a választék, ami előttük áll. Kár, hogy sokan leragadnak egynél: egyszerűbb a TV elé beájulni, megnézni az aktuális szappanopera következő epizódját, mint hogy elmenjen valaki pl. egy filmklubra.
„Az mindegy, hogy hol vagyunk” - Clausen Eszter
1. Főleg a pillanatnyi hangulatomtól függ, de ahhoz, hogy kikapcsolódjak, fontosak a barátaim. Az mindegy, hogy hol vagyunk: hogy beülünk egy helyre, vagy kinn a szabadban vagyunk, de az is előfordul, hogy elmegyünk valakihez. Ha olyan kedvem van, inkább megnézek egy filmet, elmegyek valami beülős koncertre, de kikapcsolódásként szeretek olvasni is. - Ha már beülős koncert, szerinted miért vannak sokszor kevesen egy ilyen eseményen? Talán az az oka, hogy nincsen kellőképpen meghirdetve. Általában a programokat aznap tudom meg a barátaimtól. Úgy gondolom, hogy jobb lenne, ha a suliban többször tájékoztatnának minket, hogy milyen események vannak épp, mivel így több emberhez is el tudnának jutni ezek. 2. Szerintem nincsen, egyre több szórakozóhely be is zárt az utóbbi időben. Van egy réteg, akik nem találnak az igényeiknek megfelelő bulihelyet itt Keszthelyen, mert például ők nem a diszkó zenét szeretik. Kevés olyan hely van a közelben, ahol igazán jól érezhetjük magunkat, ahol a mi ízlésünknek megfelelő zene és társaság van.
„Legális keretek között” - Martin Márk 1. Nekem olvasás, zenehallgatás, filmezés, bulizás: mind együtt. Szoktam olvasni, zenét hallgatni, de legtöbbször filmezek. 2. 612 és Sztónsz sem annyira az én stílusom, ezért Keszthelyen nem nagyon tudok bulizni. Ha van rá lehetőség, inkább házibulit szervezünk a haverokkal. Koncertek is vannak, már most is kinéztem párat, de szerintem a közbiztonsággal is baj van sokszor (verekedések, lopások). Számomra a jó hangulat a fontos: van egy-két olyan lehetőség, ami ugye legális keretek között megengedhető.
„Diszkó – én azt a zenét nem csípem” Vass Bálint
1. Nekem a baráti társaság, számítógép, zene – ezek dominálnak. Szeretek online szerepjátékokkal játszani, de emellett szívesen hallgatok zenét is – főként rockot és metált. (Ezt Bálintról osztálytársai is hangoztatták az interjú alatt) Koncertekre is szoktam járni osztálytársaimmal, bár ilyen ritkán van, mert ők inkább diszkóba járnak, és én azt a zenét ugye nem nagyon csípem. 2. Úgy gondolom, hogy van elég lehetőség. - Te például azt tudtad, hogy működik Keszthelyen egy filmklub? Hallottam róla, de nem szoktam elmenni rá, mivel kevés időm van. Strausz Júlia
mi ez? nem tudom, de tök jó (személyiségfejlesztő tréning a’la Gelencsér István)
tréning, Istvánozás, Személyiségfejlesztő Szamovár, önismereti tréning, TESZ. Ennyi névvel biztosan illetjük azt a tevékenységet, amit néhányan vajdások közösen művelünk. De hogy mit is takar valójában ez a sok meghatározás? Sokszor kérdezték ezt már tőlünk, tőlem, és teljesen kielégítő választ sajnos eddig még sohasem tudtam adni. Nagy pislogások és némi tarkóvakargatás közben csak azokról tudok mesélni, amit mi ott csinálni szoktunk. Ez lényegében egy csoportmunka. Ugyan csak vajdás tréningnek indult, de mára már több más iskolából is vannak nálunk. A trénerünket Gelencsér Istvánnak hívják. Amit pedig az ő vezetésével csinálunk, az első blikkre nem több mint infantilis játék vagy csak egyszerű beszélgetés. De senki se ijedjen meg ettől, vagy vonjon le túl elhamarkodott következtetéseket, mondjuk csak a név miatt: ez nem a helyi debilek egyesülete. Nem vájkálunk egymás magánéletében, nem törünk ki hisztérikus sírórohamokban. Nevetésben annál többször. Ottlétünk lényege – eddigi tapasztalataim szerint legalábbis – leginkább a visszajelzéseken alapszik. Játékaink közben (lehet az egyszerű kockavárépítés, de akár az emberiséget elpusztító katasztrófa megoldása is) visszajelzéseket adunk egymásnak egymásról. Itt sem kell semmi absztrakt dologra gondolni: egy mélyrehatoló
pillantás, egy „hát ez szemét dolog volt tőled” bőven elég. Talán a tréning alapgondolata az, hogy bárhol vagy, bármit csinálsz (festesz, köszönsz az utcán, partizol, tanulsz, a másikról beszélsz, cukrot teszel a kávédba) mindig jellemez téged. Méghozzá az, ahogyan csinálod. Éppen úgy viselkedsz, éppen olyan vagy a való életben, ahogy kockavárat építesz, vagy arról beszélsz, hogy kit mentenél ki egy süllyedő hajóról. Szóval mi ilyeneket csinálunk. Kockavárat építünk (igen, mi bevállaljuk a hülyeséget! ☺), vagy megrajzoljuk az álomházunkat, esetleg a sokszor végigkiabált, de még mindig érdekes „menekülés a lakatlan szigetre” című játékot játsszuk (amiről most a remélhető érdeklődés felcsigázása végett nem árulok el semmit). Néha „szakmázunk” is, amikor István oszt meg velünk felettébb érdekes dolgokat a pszichológia vagy a mentálhigiénia területéről, persze csak kis dózisokban. Szóval talán nem is akkora sámánizmus ez az egész. De mindenki döntse el maga (persze ha már ott volt). Ha esetleg az érdeklődésed véletlenül fel találtam kelteni, akkor elsősorban elnézést kérek, másodsorban pedig szeretettel várunk. (Ha szeretnél jönni, legegyszerűbb, ha kontaktolsz valamelyik tréningessel.) Farkas Martin
Lovassportok Galopp Sziasztok! Végre itt a tavasz, melegszik az idő, a legelőkön elkezdett nőni a fű, ami a lovaknak nagyon tetszik. A legősibb lóversenyt fogom most bemutatni nektek, a galoppot. A lovak menekülő állatok, így a vérükben van a futás. Már I. Erzsébet korában (XVI. sz) is rendeztek ilyen megmérettetéseket. Sőt, egy alkalommal (1580-ban) maga a királynő is részt vett a Salisbury-síkságon megrendezett lóversenyen. A verseny nevét: a ló leggyorsabb jármódjáról, a galoppról kapta. Az első hivatalos teljes Nagy-Britanniára kiterjedő derbyt 1780-ban rendezték meg. Manapság a leghíresebb versenyközpont É-Amerikában van: a Kentucky-derby, amely ha térképen keresnétek, Louisville mellett található. Itt 1875-ben rendeztek először versenyt. Hazánkba Gróf Széchényi István honosította meg a lóversenyzést. A lovaknak 1000-4400 m közötti távot kell teljesíteniük. Direkt erre a sportágra kitenyésztett lófajták a telivérek. Tüzesek, temperamentumosak és érzékenyek. 2 éves korukban kezdik a versenyzést és
általában 6-8 éves korukig vannak pályán. A lovakat a zsokék ülik meg, akik alacsony és könnyű emberek. Hogy minden ló ugyanolyan eséllyel indulhasson, a felszerelés súlyát egységesítik. Ezt különböző súlyú nyeregalátétekkel tudják megtenni. A lovak korcsoportokra vannak osztva. Ezen belül is különböző távokat kell megtenni. A talaj lehet fű vagy föld. A versenyek nagy részét esőben is megtartják nehezítve ezzel a körülményeket. Nem csoda hát, hogy sok ló nem jön le sérülésmentesen vagy akár élve a pályáról. A győztes lovakat gyakran tenyészállatként értékesítik, így dupla hasznot hoznak a tulajdonosának. A versenyeredményekre mindenütt lehet fogadásokat kötni, ami egy külön üzletággá nőtte ki magát. Volt szerencsém angol telivéren ülni. Egy győztes telivéren! 1996-ban nyert meg egy rangos versenyt. A gazdájának nem kis sikert szerezve ezzel. A vérében volt a sebesség….. Kívánom minden lovasnak és annak is, aki nem az, hogy egyszer legyen ilyen szerencséje. „A ló tüdejével fut, a szívével küzd, és a jellemével győz.” Tessio
Ha majd a vasárnapi nép Nyüzsög, s a versenytérre lép LÓVERSENY-DAL Pirosló arccal s piros toalettben, És az ajkakról e szent jelszó rebben: Tippet a népnek! Egy gondolat bánt engemet: S ha majd kilépnek Lóverseny nélkül halni meg! A tribünre az eleven grófok, Elhervadni lassan, mint a remény, S viszont fejünkbe ezer tüzes srófot Hogy olcsón kapok fiakkert oda én, Srófol a nap, Elfogyni lassan, mint öt koronád, S a sok szalmakalap Amíg kijuthatsz a nagy poron át, Virít sárgán, mint jó földben a búza, Ne ily halált adj, istenem, És feltűnést kelt a nőknek blúza Ne ily halált adj énnekem! Legyek pálya, min hat ló fut keresztül, S egyebe, Oh, a szívemet akkor vegye be Vagy úrlovas, akit tövestül Ostromával a lóversenyi láz! Lóhátról a tribünön ülő hölgyre Egy nagyszabású nyaktörés dönt le, Vigyázz! Legyek tribünhöz kent kovász, Legyek bús, falnak ment lovász, Rohanj, bár a bordád kitör, A totalizatőr Mit bánom én, csak urason Vár, Kint lehessek a Nyulason! S már
Tóth Árpád
Indul az iram a starttól, Bár alig látod dr. Schwarztól, Aki elibed könyököl, De egy káromlást kinyögöl, S mire ennek kifejezést adtál, Úttesteken át Fújó paripád Lemarad, amelyikre fogadtál! És jön az este, A villamoson szorul az ember teste, Tyúkszemeden áll három kövér hentes, Viszont a kocsi levegőtől mentes, És szólasz: A frász törje ki nyersen, Ahol csak van még egy lóverseny, A fészkes fene egye meg! S aztán mélabúsan teszed hozzá: Jövőre megint kimegyek! Greffer Kinga
Gál Soma:
Királyok–királynők (k.ly. ‒ k.n.) Csak ők ketten ültek a szobában, egymással szemben. Egyetlen ablak sem volt a falakon, mégis világos volt a helyiség, kényelmes fehér minden. Még ők is fehérben vannak, világítanak a szobával. A ragyogás egyre, egyre csak erősödik, az ő Napjuk kel fel éppen. Sugarait egyenesen a lány szemébe szórja, aki könnyedén állja őket, pillái alig rebbennek a vakító fényben. Vele szemben a fiú sem hunyorít, érdeklődve fürkészi a lányt. Mindkettejük arcán mosoly ül, könnyű görbület. A végtelenségig tudnának így ülni, a fiú viszont egyre csak mocorog, megtöri a fényt: ‒ És mondd csak, hiszel te egyáltalán az angyalokban? A lány továbbra sem mozdul, nyugodt mosollyal válaszol. ‒ Hiszen ez nem is kérdés. Sokkal fontosabb, hogy még most is tudod-e, hogy élnek? Kicsit megsértődik a fiú, eddig előredőlve vizslatta gyermeki kíváncsiságával a lányt, most a széktámlának dől. ‒ Szerintem igenis léteznek. Bár ‒ elgondolkozik ‒ még én sem tudom, meddig. Jóságos mosoly a válasz. ‒ Sőt, azt is elmondhatom, milyen színűek ‒ a lány csak mosolyog rá tovább. A fiú valamelyest oldódik, újra előredől, s várja, mond-e, csinál-e bármit is a lány. Epedve várja a pillanatot, hogy mozdul, beszél, de nincs semmi más, csak a szikrázó fény, és a még világosabb mosoly. ‒ Akkor… Nem is fogsz velem játszani? ‒ Dehogynem ‒ csodálkozik el a lány ‒ Mit szeretnél játszani? ‒ Papás-mamást. Te anyuka leszel, én meg a kisfiú. Apró ránc zizzen a lány homlokán. Mosolya visszahúzódik, s most ő dől előre a székén. ‒ Hát nem apuka szeretnél lenni? ‒ Azt hiszem, ahhoz soha, de soha nem nőhetek fel ‒ válaszolja a fiú. Megmozdulna újra, de karjai csak esetlenül remegnek teste mellett, a ruha nem engedi őket. Pár másodpercig küzd csak fogva tartójával, széke majdhogynem felborul. Mire abbahagyja a lány már felállt a székéről, a fiú elé sétál és mélyen lehajolva arcába néz. Kék szemében tiszta víz csordogál, lefut egészen az álláig. ‒ Mondd csak, sosem tudsz elfelejteni, ugye? A fiú felnéz, zöld szemében gyenge parázs pislákol. ‒ Én már soha nem lehetek beteg. A lány könnyei egyre inkább csillognak, hátrafelé lépdelő alakja elveszik a fényben. ‒ Innen soha, soha nem állhatsz már fel, tudod. ‒ Én már soha, de soha többé nem lehetek beteg.
Könyvajánló Érthetetlen sors (Bartis Attila: Nyugalom) Na, erről a könyvről kérnék egy gimnazistától jó címelemzést! Ha elolvassátok magát a művet, azonnal megértitek, mire is gondoltam. Első látszatra ugyanis Bartis könyve közel sem nyugalmas állapotot ír le. Az író fiú és a bukott színész anya megvan ugyan egymás mellett, minden találkozáskor lefolytatják a szokásos kis párbeszédüket, éldegélnek a már örökre besötétített lakásukban, de iszonyatos feszültségek bújnak meg e viszony hátterében. Az apa immár nincs a képben, és a nővér is külföldre menekült, onnan írja anyjának leveleit, hol Stockholmból, hol Bécsből, ahol csak épp koncertet ad, mint világhírű hegedűművész. Anyja már rég eltemette őt, fiát is éppen csak azért tűri maga mellett, hogy életben maradhasson valahogy ‒ ő maga ugyanis nem mozdul ki lakásából, a világ minden kincséért sem. Az állóvízszerű helyzetet Fehér Eszter kavarja fel, akivel a fiatal író a Szabadság hídon találkozik, s azonnal egymásba szeretnek, valamint az, hogy kiderül ‒ a művész már hosszú ideje anyja és saját életének válságos történetét igyekszik a papírokra vetni. A könyv nem mentes a káromkodásoktól, a szexualitástól sem ‒ de mi az már a mai világban? Mégis képes ezt az elsőre nyers tematikát csodálatosan tálalni az olvasónak. S bár a stílusa néhol vontatottnak hat, nehézkesen olvasható, jusson eszünkbe: Mi a nyugalom, ha nem ez?
Az utolsó beiratkozási lehetőség! (Bohumil Hrabal: Táncórák idősebbeknek és haladóknak) Az ember megfogadja, hogy könyvajánlójában csak olyan irodalmat fog ajánlani, amit ő is igazán szeret, és semmi áron nem fog a kötelezőkhöz nyúlni. Azután a változatosság miatt nem ír egy szerző könyvéről, ha már egy másikat bemutatott egy előző számban. Végül szépen lassan kifogynak a lehetőségek, és kénytelen bevallani: ismertségi palettája az írók terén még igencsak szegényes. Bohumil Hrabal – bár már több számban is lehetett utalást olvasni róla, vagy már konkrétan is megismerkedhetett az olvasóközönség az alkotásaival. Utoljára, de egyáltalán nem az utolsó sorba maradt könyve, a Táncórák idősebbeknek és haladóknak. Ha bárkinek Hrabalt ajánlom olvasni, ezt a könyvet mutatom meg először (hacsak nem előtte felírok a „betegnek” egy Hrabal-Menzel coprodukciót a filmvásznon). Furcsa helyzet, hogy most utoljára teszem. Legalább olyan furcsa, mint maga a terítéken lévő könyv. Például az előbb vagy utóbb használt írásjelet is hasztalan lenne keresnünk. A ponto(ka)t. Nincs ugyanis, egyetlen kerek egészt sem zár le Hrabal ebben a kisregényében, meséje úgy folyik, zubog a lapokon át, akár a folyó. Mint ahogyan ezt élőszóban előadná a mester. Ezek a történetek végtelenül egyszerűek, nincs bennük se „nemevilági”, se különleges. S ettől lesznek azzá, ami nincsen bennük. A hétköznapi emberek csodáját rajzolja folyamatosan Hrabal. Vitassa meg mindenki önmagában: hát nem az a legnehezebb feladat, hogy katarzist alkossunk pusztán a magunk körül forgó, rémesen egyszerű világból? Gál Soma
Programajánló KESZTHELY Munkácsy-kiállítás, Helikon Kastélymúzeum Április végétől először látható egyedi összeállításban mintegy 80 Munkácsy Mihály-kép. A művek között szerepel a Vihar a pusztán, az Ásító inas és a festő utolsó képe, A virágok áldozata is. A kiállítás októberig tekinthető meg.
Kölcsönlakás visszajár, ápr.11-12., máj. 2., Balaton Színház A korántsem macsó Philip kalandjai egy könyvkiadóval és egy nővel. Előadja: József Atilla Színház, Budapest Színészek: Besenczi Árpád (Hevessy György Színház igazgatója, A helység kalapácsa c. előadásban láthattátok), Gesztesi Károly (Üvegtigris 2.), Bertalan Ágnes (ő a hangja miatt lehet érdekes – Miranda szinkronhangja a Szex és New Yorkban), Ullmann Mónika (Hippolyt c. film)
A Kis Herceg, ápr. 26., Balaton Színház Kedvcsinálónak, csak egy idézet: „Ha azt mondjuk a fölnőtteknek: „Láttam egy szép házat, rózsaszínű téglából épült, ablakában muskátli, tetején galambok...” - sehogy sem fogják tudni elképzelni ezt a házat. Azt kell mondani nekik: „Láttam egy százezer frankot érő házat.” Erre aztán fölkiáltanak: „Ó, milyen szép!” (Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg) MAJÁLIS! máj.1., Balatonpart Lufi, tűzijáték, vattacukor, dodgem: kell ennél több?
Edith Piaf Est, máj.15., Balaton Színház Csík zenekar után jöhet egy kis francia zene is. Piaf, Halas Adelaida előadásában.
Míg a világ… , máj. 7-8., Balaton Színház Táncmese a szerelemről, összetartozásról és gyökereinkről. Előadja a Georgikon és Nagyváthy Néptáncegyüttes, a Család Iskola Gyermek-táncegyüttesei és a Boroszlán zenekar. Aki látta a Gyilkos-tó legendáját, úgy gondolom, hogy nem fog csalódni. Bertalan Balázs (12.b) segített a rendezésben, s több gimi életéhez köthető táncos is látható a darabban (Sisák Anna, 10.d, Horváth Péter, 11.d, Szabó Edit tanárnő fiai, Varga Sz. Gábor tanár úr lánya és fia – az előbb említett gyermekek főszerepet is játszanak a darabban).
Mikor iszunk már egy korty pálinkát?, máj 16., Balaton Színház Pálinkafőzésből kaphatunk egy kis ízelítőt.
Filmklub, ápr.10., Balaton Színház A fehér tenyér: a filmben egy tornászfiú néz szembe feldolgozatlan örömtelen gyermekkorával és a múlt kísérteteivel. 2006-os Filmszemlén rendezői díjat kapott. Rendező: Hajdu Szabolcs (Bibliothéque Pascal, Hajónapló, Félálom) Hangmás, Esti Kornél, Second Avenue, 512 club, ápr.14. Ütős koncertek egy este. Hangmásról azt olvastam, hogy „flörtöl az elektronikus zenével”. Esti Kornélt már csak Kosztolányi miatt is meg kell hallgatni, Second Avenue pedig már visszajáró zenekar Keszthelyen, és az együttes tagjai vajdás múlttal is rendelkeznek. Neo, Tesco Disco, Ez Basic, 512 club, ápr.15. Igényes elektronikus zene, keszthelyieknek nem megszokott helyen. Ludmilla, Bloom bár, máj.6. A magyar breakbeat királynő pakolja a lemezeket. Punnany Massif, 512 club, máj.13 Az együttes az underground stílus neves képviselője hazánkban. Azonban a figyelmet most az előzenekarra szeretném felhívni. A Mary Popkids zenélt már az mr2 Petőfi rádió A8-as stúdiójában, egy Brains lemezbemutató koncerten alapozta meg a hangulatot, április 21-én pedig az Irie Maffia nagy visszatérésénél fognak zenélni. Hogy miért ennyire jók? Mert a billentyűs, Zsombó Dániel és az ütős, Sárkány Bertalan vajdás diákok voltak. DJ Palotai, Bloom bár, jún. 3. Igaz, hogy 2 hónap múlva lesz az esemény, de Zsolti bá’ ütős estéjéig már most el kell kezdeni a visszaszámlálást, hiszen az elektronikus zene egyik meghatározó alakjáról van szó.
HÉVÍZ A félszemű, Hévíz, art mozi, ápr. 28-máj.4. A Coen-fivérek (Nem vénnek való vidék, Fargo) legújabb westernfilmje. A király beszéde, Hévíz, art mozi, ápr.21-27. 600 Ft VI. György brit király, vagyis II. Erzsébet királynő apjának története. Több díjat nyert a film: az Oscar gálán 4 szobrot kapott ( Legjobb film, legjobb rendező, legjobb férfi alakítás, legjobb forgatókönyv).
MÁS Ha egy délutáni kikapcsolódásra vágytok, figyelmetekbe ajánlom a piac melletti Gyümölcsözőt: a csokiszökőkút miatt megéri benézni. Másik kedvenc helyem Tapolca melletti faluban, Diszelen található. A Retro Anyagcsere nevezetű boltot azok fogják szeretni, akik meg szeretnének szabadulni a régi holmijaiktól, és esetleg cserébe más régiségekkel szeretnének gazdagodni. Strausz Júlia
Filmklub Fehér tenyér színes, magyar életrajzi dráma rendezte: Hajdu Szabolcs Főbb szerepekben: Hajdu Zoltán Miklós, Kyle Shewfelt, Lukáts Andor, Orion Radies Vetítés időpontja: április 20.
Hajdu Szabolcs talán az egyik legsokoldalúbb fiatal alkotó a mai magyar film berkeiben. Volt már zeneszerző, színész, író, forgatókönyvíró és rendező is eddigi pályája során. A vetített film utóbbi három oldalát mutatja be nekünk. Dongó igen tehetséges kis tornászígéret, de sem a világgal, sem edzője idejétmúlt és brutális nézetével nincs kibékülve. Holott sorra nyeri az országos érmeket, trénere mégis molesztálja őt, és klubtársait is. Karrierjének egy baleset vet véget, amely ebből a világból menekülve éri őt. Később Kanadában találkozunk vele újra, ahova szintén tornászkarrierjét jött építeni: de immár edzőként. A sors fura fintora, hogy ahogyan edzője, most ő sem bírja visszafogni a dühét a kisgyerekek tréningelése közben. A kanadai klub úgy dönt, még egy esélyt ad a bukott ígéretnek, megkapja a legjobb tornászt a klubban tanítványának, aki azonban nagyképű és lusta is. Dongó hiába próbál közeledni, a fiúról lepereg minden, mígnem a versenyszellemmel edzésre bírja, és együtt készülnek a hazai, debreceni vébére ‒ és a közös párbajra. Hajdu saját testvérének élettörténetét igyekezett vászonra vinni (ráadásul a filmben a testvér alakítja önmagát). Legtöbben inkább a Bibliothéque Pascalról ismerik manapság a fiatal rendezőt, de a Fehér tenyeret, és a Macerás ügyeket is sikerre vitte már (előbbi a Rendezői díjat, utóbbi a Legjobb első film díját kapta a Filmszemléken). Érdemes most megismerni ezt az alkotását is.
Kutyaszorítóban színes, amerikai thriller rendezte: Quentin Tarantino Főbb szerepekben: Harvey Keitel, Tim Roth, Quentin Tarantino, Steve Buscemi Vetítés időpontja: május 18.
Ma a hollywoodi filmvilág egyik legnagyobb kutyájaként tartják számon. Általában vérrel, vagy erőszakkal, vagy káromkodásokkal, esetleg e három kombójával tarkított alkotásai nagy sikereket hoztak, hatalmas sztárparádékkal. Ma már életművének szinte mindegyik darabját kultfilmként ismeri a közönség. Ezek között első a sorban a Kutyaszorítóban volt. Tarantino maga is szerepel a filmben, amely öt férfiről szól, akik egyáltalán nem ismerik egymást, sőt, teljes inkognitóban vannak a többiek előtt. Ennek oka pedig, hogy ők kívánják elkövetni magát a tökéletes bűntényt. Hogy miért nem sikerül számukra? A tökéletes bűntény soha nem létezett, nem is létezik ‒ itt speciel egy téglára gyanakodnak a csapatban. Az öt szín tehát (Mr Fehér, Mr Narancs, Mr Barna, Mr Pink és Mr Sárga) nyomozni kezd. A bűntett után ki-kinek eszébe jut, mi is történt az esemény előtt, a rablás kitervelése közben, s ezekben a visszatekintésekben nem csak a múltat, hanem a szereplőket, azok karakterét is megismerhetjük. Tarantino élete első filmjével máris nagyot kaszált 1992-ben. A közönség („érthetetlen módon”) imádta a káromkodások, erőszakkal, stílussal és humorral roskadásig zsúfolt mozit. Aki szintén bírja Tarantino stílusát, vagy kedveli a hasonló filmeket, vagy van egy szabad szerda estéje, tekintse meg májusban a Goldmarkban. Gál Soma
FILMÚJDONSÁGOK Hopp Ha imádtad az eccarvúúút, akkor egy olyan filmet ajánlok neked, ami olyan cuki, hogy belehalsz. :-D A Gru alkotói nagy fába vágták fejszéjüket legújabb alkotásukkal, mely a Hopp címet viseli. Az animációt az élő szereplőkkel bravúrosan ötvöző film Fredről (James Marsden), a munkanélküli naplopóról szól, aki véletlenül megsebesíti Hoppot, a húsvéti nyuszit, és át kell vennie a munkáját, amíg az fel nem épül. Miközben Fred a világ legzűrösebb vendégével küszködik, mindketten megtanulják, hogy mi kell ahhoz, hogy az ember végre felnőjön. Candy, Chicks & Rock ’N’ Roll. ;-) Ne hagyd ki az idei húsvét legvidámabb alkotását! 2011. április 14-től a mozikban!
Oscar-díj átadása 2011 Egy újabb év telt el, ami ismét fantasztikus alkotásokkal ajándékozta meg a nézőket szerte a világon. A február 27-én, a Hollywood-i Kodak Színházban megrendezett gála volt a 83. az Oscar történetében. A show házigazdái ezúttal Anne Hathaway és James Franco voltak. Az átadó alatt színpadra lépett önálló kis showműsor kíséretében az élő filmlegenda, a 94 éves Kirk Douglas. Celine Dion előadása alatt pedig az előző évben elhunyt filmesekre emlékeztünk. Az idei Golden Globe átadó után nagyban folytak a találgatások az Oscardíjátadó kimenetelét illetően. A legtöbb jelölést A király beszéde c. film kapta, mely a 12 jelölésből végül 4-et vihetett haza, köztük a legjobb filmnek járó díjat is. A legjobb férfi főszereplő díját a dadogós VI. György brit királyt megformáló Colin Firth nyerte el, míg a legjobb női főszereplő a Fekete hattyúban brillírozó Natalie Portman lett. A legjobb férfi és női mellékszereplő kategóriában Melissa Leo-t és Christian Bale-t tisztelték meg a díjjal. Ne feledkezzünk meg az Eredetről sem, mely ugyan technikai kategóriákban, de 4 díjat is bezsebelt. A közösségi hálót imádták a kiritkusok, így meglepő volt, hogy mindössze 3 díjjal térhetett haza. Animáció terén a Disney Pixar (Toy Strory 3) ismét lenyomta a Dreamworks produkcióját (Így neveld a sárkányodat). A gála legnagyobb vesztese A félszemű volt, melynek 10 jelöléséből egyet sem sikerült elnyernie. A gála ismét hozta a jól megszokott színvonalat: jobbnál jobb alkotások, lenyűgöző ruhaköltemények, vörös szőnyegen vonuló világsztárok, fény, pompa, csillogás. Röviden: ez Hollywood. ;-)
A gyerekek jól vannak – The kids are all right A film témája – szerintem – kicsit rendhagyó: egy leszbikus pár, Nic és Jules együtt nevelik két gyereküket, akik természetesen mesterséges megtermékenyítéssel fogantak. Ahogy az lenni szokott, a tinédzserkorú fiatalokban buzog a kíváncsiság, kitalálják, hogy felkutatják biológiai apjukat. Rá is találnak Paulra, a laza életművész étteremtulajdonosra. A férfi először nagyon meglepődik, mikor megtudja, hogy van két gyereke, de már az első találkozáskor nagyon jól kijönnek egymással. Paul megismerkedik a gyerekek anyukáival is, ezzel egy új és meglehetősen zavaros időszak veszi kezdetét mindannyiuk számára. A filmet jó néhány rangos díjra jelölték 2011-ben (Golden Globe, Oscar, BAFTA), jelöléseit pedig a Golden Globe legjobb színésznő (Annette Bening) és a legjobb film kategóriáiban sikerül szobrocskára váltani. Annette Bening mellett feltűnik még a vásznon Julianne Moore és Mark Ruffalo is. Április 14-től a mozikban! Sallai Kinga és Henn Flóra
GASZTRONÓMIAI OLDAL Húsvéti lakoma a nagyvilágban… A húsvétot szerte a világban megünneplik, még ha nem is mindenütt azonos időpontban. Egyes helyeken az ünnep vallási jellege dominál, máshol a világias, akár pogány hagyományok. Egy azonban közös mindenütt: az ünnepléshez finom ételek dukálnak. Lássuk, hol, hogyan ünnepelnek, és mit esznek! Míg a húsvét előtti időszak étkeit leginkább a keresztény egyházak böjttel kapcsolatos előírásai határozzák meg – no és a divatos, tavaszi méregtelenítési kúrák –, a húsvéti étkeknél szinte mindenütt keverednek a keresztény és a pogány hagyományok. Minden országnak megvannak a maga jellegzetes fogásai nagypéntekre és húsvétra nézve is. A sonka és a tojás elmaradhatatlan kelléke az ünnepnek. A tojás ősi, kereszténység előtti szimbólum, a feltámadás és az örök élet jelképe. De a sonka szerepe sem véletlen, hiszen egykor a húst füstöléssel tartósították télire, a legfinomabbat, a sertés sonkáját pedig a legjelesebb tavaszi ünnepre tartogatták. ANGLIÁBAN az anyák napján is gyakorta készített simnel torta, valamint a hot cross buns kerül az asztalra. A hot cross buns a régi angolszászoktól ered, akik a tavasz istennő tiszteletére sütötték ezt az édeskés zsömlét, de persze az édes cukorkereszt a tészta tetején manapság már a keresztény húsvétra emlékeztet. A középkor óta ismert simnel gyümölcsökben és marcipánban gazdag torta, ami Britannia mellett Írországban is nagy hagyományokkal bír. A torta
tetején általában 11 golyóbist helyeznek el, ez jelzi Jézus igazi apostolait (így értelemszerűen Júdás kimarad). NÉMETORSZÁGBAN nagycsütörtökön - ha lehet - csak zöld ételeket, péntek este pedig halat esznek. Húsvét vasárnap általában bárány kerül a családi asztalra, illetve az Osteramm, a bárány alakú sütemény. Szívesen fogyasztanak kalácsot, tormás sonkát, csülköt avagy kemény tojást. Valamint nem csak sört isznak, hanem ilyentájt divatosak a tojás- és mandulalikőrök is. OLASZORSZÁGBAN a galamb formára mintázott kalácsot, a Colomba Pasqualét teszik a húsvéti asztalra. A panettonéhoz hasonló süteményt több országban is készítenek a húsvét kapcsán. Ilyen például a cozonac, ami Bulgáriában és Romániában igen népszerű. Közép-Olaszországban pizzellét is készítenek húsvétkor, ami egyfajta sült ostya. Nápoly környékén a pastiera, a fűszeres, ricottával gazdagított tészta a húsvéthoz köthető sütemény. A húsvéti asztalra a tradíciók szerint RANCIAORSZÁGBAN F bárány, sertés és valamilyen tojásétel kerül. A bárányt fokhagymával, fűszerekkel pácolva sütik vagy pástétomnak készítik el. Sonkát is főznek fehérborban petrezselyemmel, tárkonnyal, turbolyával ízesítve. A tojásétel vidékenként változik, lehet kemény tojás, omlett, bundás kenyér – általában valamilyen hagyomány kötődik hozzá. A sütemény is sokféle, az egyik legérdekesebb az elzászi cukros bárány, a lamala. (A szó báránykát jelent.) Ehhez külön üreges formát készítenek, amelybe beletöltik a kelt tésztát, és így sütik ki.
Hot Cross Bun 500 g liszt 0,5 teáskanál só 85 g nádcukor 2 tk őrölt fahéj 0,5 tk gyömbér 0,5 tk szerecsendió 0,5 tk őrölt szegfűszeg 50 g növényi margarin
7 g élesztő 140 g mazsola ás kandírozott narancshéj 150 ml (rizs)tej 150 ml víz A tetejére: 3 ek fehérliszt
Első lépésként egy nagy tálban összekeverjük a lisztet, a cukrot, a sót és a fűszereket. Hozzárakjuk a kicsit megolvasztott vajat, majd az élesztőt és a szárított gyümölcsöket. Hozzáöntjük a meglangyosított vizet és rizstejet, és az egészet lágy tésztává dagasztjuk. A tésztát lisztezett felületre borítjuk és még kb. 5 percig gyúrjuk, hogy ne ragadjon. 20 egyforma adagra osztjuk és mindegyikből egy kis kerek golyót gyúrunk, amiket egy kivajazott tepsibe sorakoztatunk kb. 5 cm távolságra egymástól. Letakarva 2 órát kelesztjük. Bekapcsoljuk a sütőt 180 fokra, majd elkészítjük a tetejére a díszítést. Ehhez a lisztet 2 ek hideg vízzel kell összekeverni. Tamási Mátyás
Rejtvény 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 1. Húsvéti tapsifüles. 2. CO2 -t és egyéb oldatokat tartalmazó folyadék. 3. Ilyen például a tokaji aszú, a makói hagyma, a herendi porcelán, a gyufa és a Rubik-kocka. 4. Húsvétkor az ő halálát, és feltámadását ünnepeljük. 5. Gyöngéd érzés valaki iránt. 6. Alpesi csoki. 7. Irodalmi alak, himlőben elvesztette a fél szemét. 8. Matematikai függvény, háromszögben a szöggel szemközti befogó osztva az átfogó hosszával. 9. A Gru című mesében ő játssza a gonosz szerepét, fizikában az erő iránya. 10. Jobb adni, mint kapni. 11. A tavasz hírnöke.
Kulcsár Flóra
H A
-
jól tudsz írni… szeretsz rajzolni… kéziratos remekművek lapulnak a fiókodban… szeretnéd hallatni a hangod… szeretnéd nyomtatásban olvasni a neved… tele vagy jobbnál jobb ötletekkel… te ezt sokkal jobban tudnád csinálni… éppen nincs jobb dolgod…
Ha vannak írásaid, rajzaid, ötleteid, rejtett képességeid, jelentkezz Hóbor Katalin tanárnőnél! Vajda Lapok – a körülményektől nem független diáklap Alapította: Vajda János Gimnázium Kiadja: a Vajda János Gimnázium Diákönkormányzata Internetcím: www.vajda-khely.sulinet.hu Felelős kiadó: Szörényi Zoltán Főszerkesztő: Hóbor Katalin Fotók: Góbor László, Keveházy Balázs, Varga Sz. Gábor, Patai Noémi Számítógépes háttérmunkák, tördelés: Hóbor Katalin Nyomtatás: Ziegler Nyomda Bt. Munkatársak és közreműködők: Gál Soma 12. d Strausz Júlia 11. b Sallai Kinga 12. d Henn Flóra 12. d Tamási Mátyás 12. d Pajor Patrícia 12. d
Vajda Lapok
Farkas Martin 11. d Nagy Márk 11. d Kiss Bence 10. a Kulcsár Flóra 10. a Patai Noémi 12. d Ferenczi Dóra 12. d
II. évfolyam 3. szám
Péntek Petronella 11. a Szijártó Adrienn 10. b Greffer Kinga 9. d Vimmer Lilla 10. c
2011. április
