Óperencia
„Hegyi” élet, „hegyi” hírek
2010. december
Egy nap a sárga házban Mikor először megkérdezték tőlem, hogy miért szeretnék az Österreichische Schule Budapestbe járni, elgondolkodtam, majd rávágtam, hogy ez egy jó iskola, ahol a németet és más nyelveket egyaránt elsajátíthatom. Ha most kérdezné meg valaki, akkor már sokkal bővebb választ tudnék adni. Kifejtem, egy átlagos napot leírva, hogy megértsék a miérteket… Egy nap az ÖSB-ben általában három részre osztható. Az első részt, ha csak egy szóval lehetne leírnom, az „álom” szóval jellemezném. Elmagyarázom, miért: Mint minden távolabb élőnek, így nekem is korábban kell kelnem, mint a közelebb lakóknak, hogy időben beérjek. Ha nem kelnék fel időben, akkor minden nap elkésnék egy jó negyed órát. Így érek be a „munkahelyemre” az elsők között. Az iskola igen nagy. Már távolról látszik a narancssárga színű, modern épület. Mikor bejövök, még általában hét óra sincs. Az iskola ilyen tájt még alszik. Sokan a buszon ülnek, de vannak, akik még az igazak álmát alusszák. Ilyenkor még minden csendes és nyugodt. A falakon tablók lógnak a már érettségizett diákok képeivel és tanáraik portréival. Felfelé menet szinte minden terem üres, itt-ott egy-egy diák sétál a szekrényéhez álmos fejjel. Az osztályba belépve felkapcsolom a lámpát, majd az asztalomhoz érve leemelem a székemet. A kabátom is levetem ezután. A táskámból előveszem az első órára szükséges felszerelésemet, majd a szekrényem felé veszem az irányt. Kinyitom, majd kiveszem a még hiányzó tanszereket, végül visszabattyogok a helyemre. Teszi ezt mindenki, minden nap, azzal a különbséggel, hogy más időben. Nem sokkal becsöngetés előtt tömegesen szállingóznak befelé az emberek. Mindenki tanul és közben a barátaival fecseg. Percről percre hangosabb az épület. Az érkező diákokat társaik hangos üdvözléssel köszöntik, akik azonnal bele is vetik magukat a beszélgetésbe. Megtelik élettel, egyúttal hangzavarral az iskola. A diákok remélik, hogy a mai dolgozat jól sikerül; hogy ma gólt rúghatnak a tornaórán; kibékülhetnek a barátnőjükkel; hogy mosolyt csalhatnak tanáraik arcára tudásukkal. Mindenki bizakodik. A tanulók készülnek az adott napra. Átolvassák jegyzeteiket, újra felmondják a verset, kikérdezik egymást. Már csak az állandó késők nem érkeztek meg. Nyolcra ér az óra mutatója, és felcsendül a jól ismert csöngő hangja. A diákok abba a terembe sietnek, ahol az első órájuk lesz. Mindenki megtalálja a helyét. A pedagógusok az óráikat tartani sietnek, szétszóródnak az iskolában. 20
Óperencia
„Hegyi” élet, „hegyi” hírek
2010. december
Miután belép az osztályba a tanár, mindenki elhallgat, a helyére megy, egyesek félsszel kérdeznek rá a szomszédnál, hogy volt-e az órára lecke, lesze felelés. A lusta érdeklődők szomorúan veszik tudomásul, hogy bizony volt házi mára (is), és szóbeli számonkérést is tervezett a tanító az óra első felében. Majd reménykedik, hogy ne az ő nevénél akadjon meg a tanár szeme. A feleléseknek két fajtája van: a gyors és a lassú. Minden attól függ, hogy a kiválasztott mennyire felkészült és szerencsés. A tanár választhat a diák tudása alapján, hogy kihúzza-e belőle a válaszokat harapófogóval vagy békén hagyja. Ha a tanuló felkészült, akkor a tanító nekidől a tanári asztalnak és élvezi a jól felkészült nebuló felelését. Néha bele-belekérdez. Csak úgy szúrópróbaszerűen. Ezek után leadja az adott órára tervezett tananyagot, majd távozik. Az órákon a hangulat vegyes. Mindenki a saját kis világában él. A lányok a hétvégi plázázásról traccsolnak, a fiúk meg a tegnapi meccs tizenegyeséről vitatkoznak. Természetesen mindenkinek van saját kedvenc témája, amely azonban csak néhányaknak szól. Legyen szó zenéről, filmekről, sportról, bulizásról, az iskoláról, egyszóval mindenkinek mindenről más a véleménye. Sajnos sokszor nem tudjuk visszafogni magunkat, így túlontúl is sokat és hangosan beszélgetünk egymással. Ez tény. Ezúton is szeretnék az iskola, az osztály és jómagam nevében elnézést kérni ezért. Próbálunk ezen javítani, de nem mindig sikerül… A nap második felvonása az ebédszünetben veszi kezdetét. Ha címet kellene adnom, akkor a „szieszta” lenne az elnevezése. Ilyenkor mindenki lenyugszik egy kicsit. Az iskola tanulóinak jelentős része elhagyja az objektumot. Szinte elpárolognak az emberek. Sokan a lenti, még többen a fenti boltban kötnek ki élelmet szerezni, cigarettázni, de leginkább trécselni. Mindenki megnyugszik egy kicsit, elpanaszolja barátainak, hogy nem úgy sikeredett a dolgozat, ahogy ő azt várta; hogy elmeséljen egy jó viccet; hogy megnevettesse barátnőjét; hogy megkérdezze a barátját, hogy jön-e focizni délután; hogy elmeséljen egy képet a napjából; hogy kacagjon egy jót a barátaival. Vannak, akik csak az iskolában bolyonganak, és annak kertjében. Akad, aki csak leül egy padra a barátaival beszélgetni. De látni olyat is, aki az osztályában marad és az uzsonnáját majszolja, miközben a matekleckén agyal. Vannak, akik az elmaradt leckéjüket körmölik bőszen. De van, aki egyszerűen cask a társaival cseveg. Ebédszünet idején az iskola kicsit kiürül, lecsendesedik. Néha olyan érzésem van, mintha tűzriadó lenne, olyan üres az épület! Telnek, múlnak a percek, egyre többen térnek vissza szeretett iskolánkba. A sokaság mint egy csorda vonul be a kapun… Mikor azonban tizenkét óra tíz perckor újfent becsöngetnek, addigra már megint megtelik az épület élettel. Ennek a címe az „újrakezdés” lenne. Az iskola ismét csak lüktet. A diákokban mint hamvaiból feltámadt főnix kel 21
Óperencia
„Hegyi” élet, „hegyi” hírek
2010. december
újra életre a harciasság, hogy megvívják csatájukat a következő órákon. Mindenki felkészülten, kicsit izgatottan, de koncentráltan ül be a második felvonás első órájára. Az óra mutatója mintha versenyt futna önmagával, egyre gyorsabban és gyorsabban pörög. Azonban minden percben figyelni kell, és ezt tudja is jól mindenki, attól függetlenül, hogy hányadik és hogy milyen óráról is legyen szó. De a nap végére már a többség elfárad. Így a tempó, a hajtás, a roham lankad. Lankad, majd szinte megáll, de kicsöngetnek már a következő, majd az azt követő óráról is. „Már csak egy órát kell túlélni!” – ezen mondat motoszkál mindenkinek a fejében, s nem is tévednek nagyot, mert már a végső óránál tartunk. Fáradtsággal, lecsorduló izzadtságcseppekkel, nyögésekkel eltelő utolsó órához érkezünk. Már mindenki teljesen kész van, a tanárok lazábban veszik a tanítást, a diákok a délutáni programjukon gondolkoznak. A tanári kar és a diákság nagy része csak túl akar lenni a végső perceken. Az időérzék már egy kicsit másképp működik, mint a nap első felében. Telikmúlik az idő, és a napnak vége lett. Akinek nincs különórája; az hazamegy tanulni; vagy beül valahova a barátaival beszélgetni; esetleg sétál egy parkban; netán edzésre megy; de este mindenki nyugovóra tér. Azonban egyeseknek a nap java csak most kezdődik! Minden nap más és más bírja maradásra a diákokat. A programozás Fialáné tanárnővel, a keddi röplabda, a szerdai informatika Smetanig tanár úrral meg az olasznyelv-órák Stromberger tanár úrral, a csütörtöki röplabda és a matematikakorrepetálás, majd a pénteki foci. Persze mindenkinek más és más a programja még a különórákat nézve is. Van, aki nem jár bizonyos dolgokra, hogy elmehessen a matekkorrepetálásra, vagy hogy olasz nyelvismereteit elmélyítse. A programozás a tanárnővel nagyon érdekes és mindig jó hangulat uralkodik a teremben. Lazán veszi a tanítást, de mégis mindenki tud mindent és gyorsan haladunk az anyaggal. Rengeteg érdekes dolgot tanulunk tőle, például egy olyan program írását vettük a múltkor, amivel a másnapi matekleckénket tudhattuk le gyorsabban. A röplabda fölöttébb szórakoztató sport. Az érdeklődőknek a keddi, illetve a csütörtöki napokon kell lefáradniuk délután a hetedik és nyolcadik órában a tornaterembe. Egyre ügyesebb lesz az ember, ha rendszeresen lejön kicsit ütögetni. Az edzéseket, ahol elsajátíthatjuk az alapismereteket, illetve egy-két trükköt is, Ibi néni tartja. Minden alkalom egy élmény. A szerdai informatika a tanár úrral roppant érdekes. Elmélyülünk vele az informatika legmélyebb bugyraiban, melyek az egyszerű felhasználó szeme elől el vannak rejtve. De a mieinket felnyitja heti egyszer. Nemrég fejeztük be az első témakörünket, a PowerPoint-ot, melyben egy játékot kellett produkálnunk. Vicces kis prezentációk születtek!... 22
Óperencia
„Hegyi” élet, „hegyi” hírek
2010. december
A pénteki foci arról szól, hogy kiadjuk magunkból az egész héten felgyülemlett feszültségeket, és közben gyakoroljunk is a sportnapra. Bár még messze van, nem árt felkészülni rá. Kicsit összeszokni, gyakorolni, vagy talán csak megtanulni játszani. Jól elfáradunk, és közben remekül érezzük magunkat. A matematikakorrepetálás egy nagy pech. Rengeteg időt elvesz és unalmas. De mindenképp sokat segít, sokan így jutnak tovább. Ebbe bele kell törődni: sokat tanulni, nem ellógni és figyelni kell! Az olasz nyelvleckét Stromberger tanár úrtól veszünk, mely – úgy hallottam – nagyon élvezetes. Közérthető és tárgyilagos a tanítás, így az anyaggal gyorsan haladnak és jó eredményeket produkálnak a csoport tagjai. A különórák végeztével a diákok átöltöznek, összepakolják a felszerelésüket, majd kilépnek az iskola ajtaján. Miközben a kapu felé tartanak, átgondolják a nap fontosabb eseményeit, jót derülnek egy-egy viccesebb jeleneten, összegzik fejükben a délutáni teendőiket. Egyszóval összefoglalják a napot, majd távoznak az iskola területéről. Minden nap más és más. Mindig történik valami érdekes, melyről ódákat lehetne zengeni, de nem lehet mindent leírni. Illetve lehet, csak az már egy napló lenne. Annyi, de annyi minden történik ennek a sárgás-szürkés színű épületnek a falai között, mely egyszerre modern és hagyománytisztelő, mely sokszínű és tele van egyénekkel, de mégis egységet alkot! Szeretem ezt az iskolát. Szeretem ebben az iskolában a változatosságot. Szeretem, hogy érdekes. Szeretem, hogy izgalmas. Szeretem, hogy vicces az élet benne. Szeretem, mert jó a hangulat. Szeretem, mert minden megvan benne, ami meg kell, hogy legyen egy jó iskolában. Szeretem – mondja megannyi diák utánam ezt, csak magában, mert egy iskolát szeretni azért mégiscsak érdekes… –, de, mint minden iskolának, ennek is megvannak a maga hibái. Hibák, melyeken lehetne változtatni és akarnak is változtatni a szülők, a diákok, a tanárok, az igazgató úr. Mindenki azon van, hogy jobbá tegye. Ez az iskola célja: megtartani a régi és jól bevált szokásokat, hagyományokat, eközben újakat meríteni, de ami nem illik bele egy jó iskola képébe, azt tövestül kigyomlálni. Végezetül még annyit, hogy az iskoláról mindenkinek más és más a véleménye. Van, aki csak pár szóval válaszolna az általam említett kérdésre; van, aki hosszú, merengő választ adna; de bizonyára akadna olyan is, aki pár mondatban letudná. Mindenki máshogy fogalmaz, mivel mindenki más és más. Másmilyenek vagyunk, így másképp is fogalmazunk. Leírni, elmagyarázni, érvelni. Mindenki másképp csinálja. De végezetül csak elmondja mindenki a magáét. Molnár Ádám II/A 23
Óperencia
„Hegyi” élet, „hegyi” hírek
2010. december
Sulimix 2010 Idén ismét megrendezték a Sulimix elnevezésű középiskolai pályaválasztási tájékoztatót a Petőfi Csarnokban, melynek keretein belül gimnáziumok és szakközépiskolák képviseltették magukat az érdeklődő diákok és szülők előtt. Igazi novumnak számított viszont az, hogy az idén először a Budapesti Osztrák Iskola is részt vett ezen a december 1-jétől 3-ig tartó rendezvényen, és néhány diák azt a megtisztelő megbízást kapta, hogy képviselje az iskolát, és – ha szükséges – adjon rövid tájékoztatót róla. Én egyike voltam a szerencsés kiválasztottaknak, és Elek tanárnő kérésére még egy valakit megnevezhettem, aki elkísér a rendezvényre. Mondanom sem kell, számos jelentkező akadt (ki nem használná ki a lehetőséget, hogy legálisan hiányozzon az iskolából?...), az én választásom végül Jung Attilára esett. A Petőfi Csarnokban minden résztvevő középiskola rendelkezett egy saját standdal, amit igény szerint fel lehetett díszíteni. Ekkor már szerintem mások számára is nyilvánvalóvá vált, hogy mi még csak „kezdők” vagyunk ezen a téren, mert a mi standunk semmiféle különlegességgel nem volt ellátva, hiányzott az óriáskivetitő, amelyen iskolai mindennapjaink mutathatók be az érdeklődők számára, hiányoztak az ingyen ajándékok és nyereményjátékok (az egyik standnál például egy könnyű teszt kitöltése után óránként lehetett egy 4 GB-os pendrive-ot nyerni, de rövid időn belül az egy órából kettő lett…J), és sajnos bámulatos kísérletekkel sem tudtunk büszkélkedni. A magukat bemutató (mondhatnánk azt is, hogy a magukat reklámozó, „eladni” szándékozó, leendő diákokra „vadászó”) középiskolák szinte kivétel nélkül felfegyverkeztek figyelemfelkeltő vizuális anyagokkal, hogy a diákok sokaságát tudja magához vonzani. Marketingstratégiája tökéletesítésére még a nagyszínpadon is több középiskola vállalt fellépést, ezen belül táncelőadást, táncórákat és divatbemutatót tartottak, például az egyik szakközépiskola, amely a divatszakmára specializálódott, diákjai saját kreációját mutatta be. Tehát már mindenki tökéletesen berendezkedett (Elek tanárnővel és Jung Attila osztálytársammal mi is feldobtuk az egyébként szürkének és unalmasnak látszó standunk falát az iskolából futárral hozatott plakátokkal), és várta stratégiája sikeres beteljesedését, de egy dologra senki sem számított: hogy nem lesz célközönség.J Nem esett nehezünkre összeszámolni, hogy mi összesen két embernek adtunk tájékoztatót… Sikerült viszont sok szórólapot rásózni az egyébként kevésbé érdeklődő diákokra, és még mindig abban bízunk, hogy otthon majd megjön a nagy felismerés, hogy csakis a mi iskolánk a megfelelő számukra.J Hiszen elég szomorú lenne, ha azon múlna a döntésük, hogy hol kapták a legtöbb 24
Óperencia
„Hegyi” élet, „hegyi” hírek
2010. december
ingyensütit... Kétségtelen ugyanakkor, hogy a figyelemfelkeltési módszer, ha van mögötte biztos háttér, biztosíthatja a sikert. Mi lehetett annak az oka, hogy a vendégek száma ennyire csekély volt? Egyrészt talán a hideg, havas időjárás miatt, másrészt pedig (a standok között legalábbis ez a pletyka járta) nem lett kellőképpen meghirdetve a rendezvény. Ugyanakkor mi is sokat tanultunk ebből az esetből; Elek tanárnő elég hosszú listát készített arról, hogy milyen fejlesztéseket kellene megvalósítanunk a következő alkalommal, hogy mi is nagyobb esélyekkel versenyezhessünk a diákokért. Egy dolog, amin egy kicsit elgondolkodtam, egy vendég megjegyzése volt (egyébként tanár), aki az iskolánkról érdeklődött. Azt állította, hogy a mi iskolánk „külföldre képez ki minket”, ami további gondolatokat ébresztett bennem. Egyrészt ez csak részben igaz, mert az érettségizők több mint a fele Magyarországon tanul tovább, másrészt tényleg sokan külföldi egyetemekre mennek, de ez iskolánk előnye is egyben. Iskolánk részvétele a Sulimixen szerintem a jövőben is hasznos lehet, fel a fejjel, elvégre minden kezdet nehéz… Szujó Anna IV/B
Élménybeszámoló a BME-ről A Budapesti Műszaki Egyetem nyílt napja idén november 26-ára esett. Ezúttal jómagam is részt vettem a rendezvényen, lévén, hogy jövő évben már máshol folytatom a tanulmányaimat, és a BME a potenciális jelöltek között szerepel. A programok hivatalosan 9 órakor kezdődtek, de aki vette a fáradságot és rápillantott a BME honlapján a programlistára, az láthatta, hogy 10 óra előtt nem történik semmi lényeges. Ennek köszönhetően én is tovább aludhatattam 1 órával, és kipihenten érkeztem (másodmagammal) a helyszínre. Ami felettébb meglepő volt számomra, az a diákok sokasága. Természetesen számítottam rá, hogy a nyílt napon rengeteg nagyreményű középiskolás diák vesz majd részt, de valahogy a tömeg mégis túlzottan nagynak tűnt. Sebaj, átverekedtük magunkat a diákseregen és megnéztük, hogy a különböző karok hol tartják előadásaikat. Az előadások nagy része a K épületben zajlott, de voltak olyan karok is, amelyek más épületben mutatkoztak be az érdeklődőknek. A K épület egy grandiózus építmény, a külseje igencsak impozáns, és a belseje is kellemesen néz ki. Ez alól kivételt képez az alagsor (itt volt a Gazdaságtudoményi Kar előadása), amely meglehetősen leélt állapotban van. 25
Óperencia
„Hegyi” élet, „hegyi” hírek
2010. december
Az alagsori folyosókat leginkább úgy lehet elképzelni, mint a „zs” kategórás thrillerek forgatási helyszíneit. Szerencsére az előadóterem nem volt ilyen ramaty állapotban, sőt egészen stílusosan nézett ki. Egy aprócska gond volt csupán: a terem iszonyatosan túl volt fűtve. Méghozzá annyira, hogy akár fürdőgatyában is lehett volna a hallgatni az előadást, mert olyan hőség volt (ebben biztosan benne volt a ruhatáros maffia keze is).J A Gazdaságtudományi Kar előadását Dr. Veress József tartotta. Róla annyit, hogy kb. a 60-as éveiben járhat, kopaszodik és alapvetően alacsony termetű férfi, viszont a fellépése magabiztos és az előadásmódja is rendkívül élvezhető. Az előadás témái az aktuális politikai és gazdasági események voltak, mint például a nyugdíjrendszer átalakítása (Magyarországon), Írország és az Európai Unió, a globalizáció és a multik befolyása a világgazdaságra, a gazdasági világválság, Obama egészségügyi reformja és így tovább. A professzor sokszor élt kritikával a témákkal kapcsolatban, de ez csak emelte az előadás színvonalát, ami végig követhető és könnyed volt. Ezenfelül a tanár úr több ízben is rávilágított bizonyos események tényleges okaira, illetve okozóira, és a dolgokat több aspektusból is szemléltette. Az előadás kb. 50 percig tartott, majd ezután a professzor még elmesélt néhány anekdotát és egyetemi sztorit az érdeklődő diákoknak. Ezután a kari tájékoztató következett, melynek keretében egy kedves középkorú hölgy osztotta meg velünk azokat az információkat, amik amúgy is fent vannak a felvi.hu-n. Persze azért itt is el lehetett csípni néhány hasznos informácót a felvételi pontrendszerrel és a szakokkal kapcsolatban. Miután a kari tájékoztató befejeződött, más lényeges program már nem is volt; akit érdekelt még egy-két további információ valamilyen karról, az az aulában lévő standoknál tájékozódhatott. Amennyiben valaki ingyen cukorkára vágyott, az szintén itt tudott hozzájutni. Én úgy gondoltam, hogy már mindent láttam, amiért idejöttem, úgyhogy 13 órkakor eltávoztam. Új tapasztalatokkal gazdagodva és meglehetősen éhesen léptem ki a BME kapuján. Véleményem szerint a BME nyílt napja színvonalas és érdekes volt, és szerintem a legtöbb idelátogató diáknak elnyerte a tetszését (köztük az enyémet is). Azzal viszont tisztában kell lennünk, hogy az ilyen nyílt napoknak a fő célja az, hogy minél több diákot sarkalljanak arra, hogy egyetemi szinten folytassák tanulmányaikat, és ezért amit előadás címén láthatunk, az gyakorlatilag egy promóció, illetve kedvcsináló a továbbtanuláshoz. Ettől függetlenül az a véleményem, hogy érdemes ellátogatni a nyílt napra, mert így mégiscsak többet megtudhatunk az egyetemről, mintha egy brosúrában olvasnánk róla. Eperjesy Viktor IV/A 26
Óperencia
„Hegyi” élet, „hegyi” hírek
2010. december
SOTE-s nyílt nap December 22-én, egy borzasztóan sikeredett biológia Schularbeit után, a zuhogó esőben négyen elindultunk a Semmelweis Egyetem Elméleti Tömbjéhez. Amikor megérkeztünk, nagy meglepetésünkre még majdnem üres volt az egész épület. Lehet, hogy ennek az volt az oka, hogy 2 órával a kezdés előtt értünk oda, de akkor is nagyon furcsálltuk, hogy az orvosi egyetem iránt ilyen csekély az érdeklődés. (Főleg azok után, hogy megtudtam, a BME nyílt napján tömegével voltak az emberek.) Külsősként sosem voltam ezelőtt egy iskola nyílt napján, ezért nincsenek tapasztalataim, hogy hogyan kéne lezajlania egy ilyen napnak. De az egészen biztos, hogy nem foglalkoztak túl sokat a szervezésével. A főbejárattal szemben volt 4-5 asztal, ahol információt, igazolást és teljesen felesleges szuveníreket lehetett kapni. A két nagy előadóteremből az egyikben 10 külföldi hallgató vett részt egy angolul folyó anatómiaórán. a többi terem pedig teljesen üres volt. Ezenkívül az aulában voltak még előadások. Viszont az első 3 órában a fogorvosi szakról tartották ezeket, amitől engem személy szerint kiráz a hideg… Az ezt követő órák bizonyultak számomra legérdekesebbeknek. Az első beszéd a sebészetet taglalta. A profeszorok közül a legfiatalabb tartotta ezt az előadást. Érdekesen vezette le az egész témát, ami akörül forgott, hogy vajon érdemes-e sebésznek tanulni a már az orvosoknál is tökéletesebben műteni képes gépek miatt. Mi, folyamatosan hibázó emberek, úgysem tudunk már velük versenyre kelni. Végül arra a következtetésre jutott, hogy attól még, hogy a sebészeti technikák és eszközök az utóbbi 100 évben többet fejlődtek, mint azelőtt bármikor, mindig szükség lesz orvosra, hiszen ezeket a gépeket csak az ember képes működtetni és fejleszteni. Az ezt követő pár előadás az orvosi egyetem főbb tárgyait (patológia, anatómia stb.) mutatták be nekünk – több-kevesebb érthetőséggel. Délután 2-kor már be is fejeződött az összes program a SOTE-n. Tanulmányi információ szempontjából majdnem hogy feleslegesnek mondható volt a nyílt nap. Viszont ha nem is teljesen, azért valahogy mégis úgy éreztük, hogy arra a pár órára mintha igazi hallgatók lettünk volna. Bele tudtuk élni magunkat, hogy most nem „holmi gimisek”, hanem legalább erre az egy napra egyetemi polgárok vagyunk. Ez az érzés egyszerre volt félelmetes és lenyűgöző is. Koller Etelka IV/A
27
Óperencia
„Hegyi” élet, „hegyi” hírek
2010. december
Nyílt nap a Budapesti Osztrák Iskolában 2010. november 20-án ismét tárt kapukkal (és karokkal) vártuk az iskolánkban folyó oktatás iránt érdeklődő szülőket, testvéreket, leendő diákokat. Az előző évi tapasztalatokkal összevetve jóleső érzéssel állapítottuk meg, hogy az idén sokkal többen jöttek el ezen a szombat délelőttön hozzánk, mint ahogy ezt korábban tették. A vendégeket az aulában a III/B-s diákokból verbuválódott alkalmi „idegenvezetők” várták, akik tájékoztatták az érdeklődőket iskolánk oktatásinevelési koncepciójáról, az iskolánkba jelentkezés feltételeiről, illetve a nyílt nap várható eseményeiről. A megnyitott zeneteremben büfé várta az éhes és szomjas embereket. Nagy volt a jövés-menés, az előzetesen meghirdetett órarend szerinti tanítási órákra újabb és újabb kíváncsiskodók kukkantottak be, majd mentek tovább. Az ugyanebben az időben zajló szomszédos europaschulés nyílt napról (ahol iskolánk külön „standot üzemeltetett”) különösen sok vendég érkezett, ami azt mutatja, hogy az Osztrák Oktatási Centrum (óvoda, általános iskola, gimnázium hármasa) nemcsak papíron létező intézmény, hanem a gyakorlatban is szorosan együttműködő kulturális rendszer. Reméljük, ez a fokozott érdeklődés a jelentkezők számában is tükröződni fog majd. Képeink a nyílt nap néhány érdekesebb mozzanatát örökítették meg.
Szerencsére nagy volt a jövés-menés, sok volt az érdeklődő a nyílt napon 28
Óperencia
„Hegyi” élet, „hegyi” hírek
2010. december
Az Europaschuléban is képviseltettük magunkat: a képen a gimnázium „standja”
A III/B-sek vállalták jórészt a házigazda szerepét: képünkön a tájékoztató füzetecskét, az évkönyvet és az Óperenciát ajánlják az érdeklődők figyelmébe 29
Óperencia
„Hegyi” élet, „hegyi” hírek
2010. december
Mikulás-kupa iskolai amőbabajnokság 2010
Amikor még 16-an voltak…
A verseny egyre fokozódik 30
Óperencia
„Hegyi” élet, „hegyi” hírek
2010. december
Kell a koncentráció, főleg egy IV/B-s testvérharc esetén, már csak a presztízs miatt is
Amikor már csak ketten maradtak: a döntőben Hermann Viktor (balról) és a későbbi győztes Guóth Kevin 31
Óperencia
„Hegyi” élet, „hegyi” hírek
2010. december
A díjazottak (balról jobbra): Szabó Péter, Németh Anna, Sipos Ferenc, Hermann Viktor, Guóth Kevin, Molnár Ádám és Banai Dániel
Az amőbabajnokság végeredménye A Budapesti Osztrák Iskola 2010. december 6-án lebonyolított „Mikulás-kupa” elnevezésű amőbabajnokságának végeredménye a következő: 1. 2. 3. 4.
Guóth Kevin II/A Hermann Viktor II/A (a döntőben 3:2) Sipos Ferenc II/A (a 3. helyért vívott mérkőzésen 1:0; megegyezés alapján egy meccsen döntöttek a bronzéremről) Szabó Péter III/A
Az úgynevezett „vigaszág” sorrendje: 1. Molnár Ádám II/A (2:0) 2. Németh Anna II/A 3. Harmat Benjamin II/B (2:1) 4. Banai Dániel I/B Mind a 16 résztvevőnek köszönjük a részvételt, a helyezetteknek pedig szívből gratulálunk! Budapest, 2010-12-07 Fuxreiter Tibor versenyszervező 32
Óperencia
„Hegyi” élet, „hegyi” hírek
2010. december
Immár többéves hagyomány, hogy közreadjuk az előző iskolai évben megjelent Óperenciák diákszerzőinek ábécérendes névmutatóját. A listán végigtekintve jóleső érzés és büszkeség tölt el bennünket, hogy tavaly is ennyien írtatok a lapba. Reméljük, új diákjaink is hamarosan kedvet kapnak ahhoz, hogy gondolataikat megosszák az olvasókkal. A cikkeket (rajzokat, képeket stb.) tematikai és terjedelmi megkötés nélkül (vagyis akármiről írhattok bármilyen terjedelemben) továbbra is várjuk a e-mail címre. S hogy érdemes velünk együtt készíteni az iskolaújságot, azt az összeállítás végén található jutalmazottak is megerősíthetik! Minden Óperencia-olvasót barátsággal üdvözöl a „láthatatlan szerkesztőség” két állandó munkatársa: Fialáné Dér Zsuzsanna és Fuxreiter Tibor
A 2009/10-es tanév diákszerzői Auer Csilla – Kelemen Éva: „…mindig boldoggá tesz, ha tudok segíteni a tanulásban” – interjú Horst Smetanig tanár úrral (2009/87.) Auer Csilla – Kelemen Éva: „…es macht mich immer froh, wenn ich ihnen beim Lernen helfen kann” – Interview mit Herrn Professor Horst Smetanig (2009/87.) Baán Júlia: Silent yet speaking 1, Round and round it goes (2009/87.) Baráth Zsuzsi: Félévzárás, avagy elvárások év elején és az abból megvalósultak egyéni és osztályszinten (2010/88-89.) Baráth Zsuzsi: Menjünk cirkuszba!!! (2010/88-89.) Baráth Zsuzsi: Múzeumlátogatás – az új divat? (2010/90-91.) Baráth Zsuzsi: Ősz (2009/86.) Barcza Márton: De Phazz-koncert Debrecenben (2009/86.) Barcza Márton: Kínai híd, avagy irány a csodák országa! (2010/88-89.) Bárdossy Dávid: Sítábor – másképp (2010/88-89.) Benke Zoltán: Hírünk a világban, hírünk a hazában (2009/87.) Berényi Benjamin: Kiss On The Lips Vol.2. (2010/88-89.) Bielek Nóra – Lucaciu Claudia: „Nyitottnak kell lennem az új dolgok iránt, és ezáltal új ötleteim támadnak” – beszélgetés Franz Reczek tanár úrral (2010/88-89.) Bielek Nóra – Lucaciu Claudia: „Man muss offen sein für Neues und dadurch viele neue Ideen bekommt” – Interview mit Herrn Professor Franz Reczek (2010/88-89.) Bielek Nóra: 2012, avagy a világvége napjainkban (2009/87.) 33
Óperencia
„Hegyi” élet, „hegyi” hírek
2010. december
Blanche: Amerikanizáció – avagy a „Nagy Mixer” (2010/90-91.) Blanche: Globalizáció – amerikanizáció – klímacsúcs (2010/88-89.) Bodoky Márk: Délibáb (2010/88-89.) Borosnyai Zsifi: Michael Jackson: „THIS IS IT” (2009/87.) Borosnyai Zsifi: Vízkereszt & The Blonde Hurricane (2010/88-89.) Borosnyai Zsófia: Grafenbach 2010 (2010/90-91.) Compaq: Édes anyanyelvünk a XXI. század elején (2009/87.) Diósi Diána: Élet az Osztrákban s az Osztrákon túl… (2009/86.) Dobos: Yamato-koncert (2010/90-91.) Fényi Brunó: Négy évem az Osztrák Gimnáziumban (2010/90-91.) Feuerer Kristóf: Jambo Kenya! (2010/88-89.) Fonyódi Noémi: Avatar (2010/88-89.) Fonyódi Noémi: District 9 – Rákok Johannesburg belvárosában (2009/87.) Fonyódi Noémi: Ezer méter magasan is van élet? (az I/A karintiai projekthete) (2010/90-91.) Fonyódi Noémi: Rodosz, a szabadtéri múzeum (2009/86.) Haraszti Vilmos: Ady, a vátesz és költő (2010/90-91.) Horváth Réka: A „Hogyan parádézzunk magas sarkúban, még homokban is?” divatcicák története (2010/90-91.) Horváth Réka: Félelem és reszketés Transzszilvániában, avagy az éjszaka teremtményei a Magyar Színházban (2010/90-91.) Horváth Réka: Lelki és fizikai terror napjainkban (2010/88-89.) Horváth Réka: Régi idők kiemelkedő nőalakja, Báthory Erzsébet – „A grófnő” (2009/87.) Juhász Kinga: 58. Redewettbewerb (2010/90-91.) Kasnyik Ádám: Az őszi szünet három napja Döbröntén (2009/87.) Kelemen Éva – Auer Csilla : „…es macht mich immer froh, wenn ich ihnen beim Lernen helfen kann” – Interview mit Herrn Professor Horst Smetanig (2009/87.) Kelemen Éva – Auer Csilla : „…mindig boldoggá tesz, ha tudok segíteni a tanulásban” – interjú Horst Smetanig tanár úrral (2009/87.) Kelemen Éva: Egy csodás este (2010/90-91.) Kelemen Éva: Karthágó – egy felejthetetlen zenei élmény (2009/86.) Kelemen Éva: Óh Fortuna, Fortuna… – avagy micsoda kellemes meglepetés! (2009/87.) 34
Óperencia
„Hegyi” élet, „hegyi” hírek
2010. december
Kelemen Éva: Rockaréna, avagy a generációs különbségek és Tunyogi (2009/86.) Kiss Bálint: „Once upon a December...” (2010/88-89.) Kiss Bálint: 4 hétig tartó hasznos monotónia, avagy nyári munka Németországban (2009/86.) Kiss Ramona – Szabó Luca : „Budapest és a magyar nyelv nagyon közel áll a szívemhez” – interjú Helene Eberhardt tanárnővel (2009/86.) Kiss Ramona – Szabó Luca : „…mir Budapest besonders gefällt und ich die ungarische Sprache liebe” – Interview mit der Lehrerin Helene Eberhardt (2009/86.) Kocsis Árpád: Kedves Tanárok, Szülők, Barátok és Diáktársak! – szalagavatói búcsúbeszéd (2010/88-89.) Kozma István: Az utolsó vacsora (2010/88-89.) Kozma Kristóf: A híd túl közel van (2010/88-89.) Könyves Kálmán: Könyvünnep 2010 tavaszán (2010/90-91.) Ladó Gyula Lajos: Vorbild – Nachbild / Példakép – Példa-kép (2009/87.) Lillik Ákos: Egy eseménydús nyaralás a hegyekben (2009/87.) Lucaciu Claudia – Bielek Nóra: „Nyitottnak kell lennem az új dolgok iránt, és ezáltal új ötleteim támadnak” – beszélgetés Franz Reczek tanár úrral (2010/88-89.) Lucaciu Claudia – Bielek Nóra: „Man muss offen sein für Neues und dadurch viele neue Ideen bekommt” – Interview mit Herrn Professor Franz Reczek (2010/88-89.) Németh Anna: Ármány és szerelem (2010/90-91.) Németh Nóra: Világvége (2009/86.) Ölvedi Richárd: Szuper koncert a Művészetek Palotájában (2010/90-91.) Pohl Melinda: Esti Showder – más szemszögből (2009/86.) Pohl Melinda: Molnár Ferenc: Játék a kastélyban (2009/87.) Pongi: Szimplakert, avagy hova kerülnek a lomtalanításból a bútorok? (2009/86.) Reményik Áron: „Az utolsó előadásunk is sikeres volt…” – interjú Sabine Wolf tanárnővel (2010/90-91.) Reményik Áron: „Die letzte Aufführung war ein Erfolg, und ich freue mich wieder auf eine neue Herausforderung” – Interview mit der Regisseurin Sabine Wolf (2010/90-91.) Reményik Áron: Pécs 2010, avagy „hallgatás ist gleich beleegyezés” (2010/90-91.) 35
Óperencia
„Hegyi” élet, „hegyi” hírek
2010. december
Saskőy Bence: Londonban jártunk, napjában háromszor eltévedtünk (2009/87.) Simon Dóra – Szabó Fruzsina: „Egészen új dinamikának kell létrejönnie” – interjú Günther Kaiser igazgató úrral (2009/86.) Simon Dóra – Szabó Fruzsina: „Es soll eine neue Dynamik entstehen” – Interview mit Herrn Direktor Günther Kaiser (2009/86.) Simon Dóra: Don Carlos (2010/90-91.) Simon Dóra: Plakate des Sozialismus (2010/88-89.) Simon Dóra: Közelítünk az ősemberek nyelvéhez? (2009/87.) Simon Dóra: Orosz technó, merész öltözetek, tánc, tánc és tánc – A Mester és Margarita, másképp (2009/87.) Simonfalvi Angelika: A szeretet mindent elfeledtet velünk? (2010/90-91.) Simonfalvi Angelika: Julie & Julia – Két nő, egy recept (2009/87.) Simonfalvi Angelika: Varázs, cukormáz, csillogás... (2010/88-89.) Sumov Anna: „Baba Marta” ünnepe (2010/88-89.) Szabó Fruzsina – Simon Dóra: „Egészen új dinamikának kell létrejönnie” – interjú Günther Kaiser igazgató úrral (2009/86.) Szabó Fruzsina – Simon Dóra: „Es soll eine neue Dynamik entstehen” – Interview mit Herrn Direktor Günther Kaiser (2009/86.) Szabó Fruzsina: A magyar nyelv nehézségei napjainkban (2009/87.) Szabó Fruzsina: Az utolérhetetlen Mr. Yorke (2010/88-89.) Szabó Fruzsina: Túlélési taktikák és stratégiák az Iszony, az Iskola a határon és a Sorstalanság című regények tükrében (2010/90-91.) Szabó Luca – Kiss Ramona: „Budapest és a magyar nyelv nagyon közel áll a szívemhez” – interjú Helene Eberhardt tanárnővel (2009/86.) Szabó Luca – Kiss Ramona: „…mir Budapest besonders gefällt und ich die ungarische Sprache liebe” – Interview mit der Lehrerin Helene Eberhardt (2009/86.) Szánthó Lénárd: Nyílt vagy zárt forráskód? (2010/88-89.) Szánthó Lénárd: Star Trek XI. (2009/87.) Szánthó Lénárd: Tíz plusz két hónap (2009/87.) Szujó Anna: „Ha tudod, honnan jöttél, azt is tudod, hová tartasz” – Côte d’Azur-i elmélkedések (2010/90-91.) Szujó Anna: Botticellitől Tizianóig (2010/88-89.) Szujó Anna: Redewettbewerb 2010 (2010/88-89.) Takács Mónika: Szökőhév (2010/88-89.) Tommy English: Jodi Picoult: Tizenkilenc perc (2010/90-91.)
36
Óperencia
„Hegyi” élet, „hegyi” hírek
2010. december
Ujvári Sára: „Monet-tól Picassóig” az Albertinában (2010/88-89.) Ujvári Sára: Senki többet? Harmadszor! (2009/86.) Végzős Vera: Mi leszel, ha nagy leszel? (2010/90-91.) Zádor György: A Theatergruppe a technikusok szemével – avagy a „háttér” (2010/90-91.) Zádor György: BeSt (Beruf Studium Weiterbildung/Wiener Stadthalle) – Pályaválasztási és továbbtanulási kiállítás Bécsben (2010/88-89.) Zádor György: Közmondások összehasonlító elemzése idegennyelvi megfelelőikkel (2009/87.) Az összeállítást készítette: Fialáné Dér Zsuzsanna *
*
*
Az Óperencia felelős szerkesztőjeként az alábbi diákmunkatársaim munkáját szeretném külön is megköszönni, és a hagyományok szellemében az előző tanévben megjelent és eladott Óperenciák bevételéből őket – az igazgató úr egyetértésével – könyvutalvány-jutalomban részesíteni (összesen 46.000 forint értékben): Baráth Zsuzsi (4000 Ft) Beretvás Blankla (3000 Ft) Borosnyai Zsófia (3000 Ft) Fonyódi Noémi (3000 Ft) Haraszti Mária (3000 Ft) Horváth Réka (3000 Ft) Kelemen Éva (4000 Ft) Reményik Áron (3000 Ft) Simon Dóra (4000 Ft) Simonfalvi Angelika (3000 Ft) Szabó Fruzsina (4000 Ft) Szánthó Lénárd (3000 Ft) Szujó Anna (3000 Ft) Zádor György (3000 Ft) Fuxreiter Tibor
37
