pingvin_s06_layout.qxp :50 Page 1

pingvin_s06_layout.qxp

2008.04.23.

22:50

Page 1


2

2008.04.23.

22:50

Page 2

T A R T A L O M

-

„AZ ÉLET KÜZDELEM, HOGY AZ EMBER VALAMI LEHETETLENT VÉGHEZVIGYEN HOGY SIKERREL JÁRJON VAGY ELPUSZTULJON, TUDVÁN, HOGY MEGPRÓBÁLTA.“ MCCAFFREY, ANNE

BALLAGÓINKNAK SIKERES VIZSGÁKAT ÉS EREDMÉNYEKBEN GAZDAG, BOLDOG ÉLETET KÍVÁN: A SZERKESZTÕSÉG

Beköszöntõ Az utolsó Az út végén Folytassa, NBAO! Kézfogás és szembenézés Búcsú a Savio Szt. Domonkos osztálytól Erõ és lelkesedés „Egy percre megfogom, ami örök...“ „Meghatároztátok az életemet Rajeczky-verseny Emlékezzünk Talentum Latin est MEP Diákkamara Literatúra Zarándoklat Mûhelysarok Varangykaland Diákszínpad CTP Webfalatok Több, mint tesitanár Veretlenül ötödikek Sport talentum Akali akció Fékezett habzás

3 4 6 8 12 15 18 19 22 28 32 33 34 36 40 42 44 46 47 48 50 51 54 56 57 60 62

Kiadja: Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium Felelõs kiadó: Dr. Párdányi Miklós Fõszerkesztõ: Turócziné Pesty Ágnes Nyelvi lektor, korrektúra: Náray-Szabó Lívia Címlapfotó: Havasi Máté Hátoldal: Havasi Máté Tördelõszerkesztõ: Havasi Máté Simonkay Márton Turóczi Márton Fékezett Habzás-rovatvezetõ: Palenik Gergõ E-mail: [email protected] A következõ szám lapzártája: 2008. május 28.


2008.04.23.

22:50

Page 3

B E K Ö S Z Ö N T Õ

3

Mérlegelés

A nagy összecsapásra hosszú idõn át keményen készülõ nehézatléták és küzdõsportolók a „nagy megméretést” közvetlenül megelõzõen - a hiteles vizsgálat elvégzésére felhatalmazott „igazlátók” testületének szigorú ellenõrzése mellett, anyaszült põrén – a mérlegre lépnek. És akkor eldõl a nagy kérdés, hogy „hozzák-e” a versenyre elõírt és a benevezésben megcélzott súlycsoportnak megfelelõ testsúlyt, vagyis teljesítették-e a versenyen való indulás elemi feltételét. Hogy „benne vannak-e a súlyban?!” Vagyis megfelelõen készültek-e fel? Az elengedhetetlen tömegnövelést követõen pengeélesre „minõségítették”-e magukat?

A mérleget a Sors tartja kezében. Õ mûködteti. Egyik serpenyõjében a Világ. Mindenestül. Körülményeivel, adottságaival, kihívásaival, lehetõségeivel, kényszereivel, feltételeivel, kínálatával, csábításaival, hazugságaival, szépségeivel, ajándékaival. A másik serpenyõben Én/Te/Mi. Magam/Magad/Magunk. Adottságaimmal/iddal/inkkal, képességeimmel/stb, megszerzett tudásommal/…, erkölcsi és akarati tartásommal/…, emberségemmel/…, gyengeségemmel/…, mulasztásaimmal/…, félelmeimmel/…, szándékaimmal/…, reményeimmel/…, bátorságommal/…, emberi kapcsolataimmal/…, a Gondviseléshez viszonyulásommal/…(valószínûleg ez utóbbi az igazán döntõ).

Hasonlóan van ez a középiskolai tanulmányok végéhez érve, az érettségi vizsgák küzdelmeit megelõzõ „mérlegelésnél” is. A nevezés már megtörtént, ki-ki – a továbbhaladás választott irányának megfelelõen - megkereste a neki való kategóriát és súlycsoportot és „bedobta kalapját a küzdõtérre”. Már hónapokkal ezelõtt jelentkezett érettségi vizsgára és a felsõoktatás mindenféle lehetõségeire. A súly szerinti MÉRLEGELÉST persze mérlegelés elõzi meg. Mi érdekel? Mire érzek lebírhatatlan késztetést? Hivatást? Küldetést? Milyen pályaképek vonzanak? Mire van reményem? Kilátásom? Esélyem? Távlatom? Lehet-e szerencsém? Mi mindenre vagyok-lehetek jó? Kellek-e a világnak? Így kellek-e a világnak? Kell-e nekem a világ? Így kell-e nekem ez a világ? Satöbbi …

A mutatvány a Te bõrödre megy ugyan, de sokaknak fontos. Ember vagy, ember emberek között. Sok olyan ember között, akik nélkül egy lépést sem tehetnél a világban. Akik nélküled aligha tehetnének lépéseket. Vagy nélküled hatalmas ûr tátongana az életükben. Családod, szeretteid, barátaid, tanáraid és még sokan, akiknek az élete Rólad (is) szól. Akik számára feladat vagy és lehetõség, akik számodra feladatot és lehetõséget jelentenek. Résztvevõk, nézõk és szurkolók. Felelõs vagy magadért. Felelõs vagy értük. Hogy a mérleg ne hazudjon. Hogy szép legyen a történet. …..

Ballagás (= vonulás, szemle, végig- és áttekintésgondolás, búcsúzkodás oda-vissza, magvas biztatások, intelmek, jókívánságok, köszönetnyilvánítások, mosolyok, virágok, lenyelt és kibuggyanó könnyek, nagymamák-papák, nagynénik-bácsik, örömködõ és izguló szülõk, kaján vagy megilletõdött testvérek, büszkeség és balítélet, fohászok, templomi tisztelgés és készület, áldás és megáldás, emlékképek és –felvételek), aztán hajrá, neki! A történet többfordulós. Elõször írásban. Aztán szóban. És mindenféle egyéb médiumok közbejöttével. De hiszen ez már maga a nagy mérlegelés! Amikor bebizonyosodik. Amikor kiderül. Amikor kiteljesedik. Amikor beteljesedik. Nyolc évnyi, négy évnyi az életbõl. Sokszor nagyon sok mindent eldöntõ, sõt determináló évekbõl. Benne vagyok/unk a súlyban. Benne vagyok/unk a súlyban? Benne vagyok/unk a súlyban! Az elsõ menet… a második menet……. a sokadik menet … Állom. … Kitartok. … Kiállom!

Kérjük Kedves Vendégeinket foglalják el helyeiket és kapcsolják ki mobiltelefonjaikat! Elõadásunkat megkezdjük…

Gonggg

…oonnngg …onng …. ng ….nn … n…

Párdányi Miklós


4

2008.04.23.

22:51

Page 4

B Ú C S Ú

(

S

)

Z Ó

Az utolsó Ez az év is elment. Az utolsó… És ez az év másról sem szólt, csak errõl az egy szóról… Az utolsó osztálykirándulás… Az utolsó osztálykarácsony… Az utolsó iskolafarsang… Az utolsó hetesi szolgálatok… Az utolsó jelentések… Az utolsó lelkigyakorlat… Az utolsó fogászati vizsgálat… Az utolsó, az utolsó, az utolsó… Elkezdenek olyan dolgok foglalkoztatni, hogy milyen legyen a tablókép, milyen legyen a tabló, hogyan kéne felkészülnöm az érettségire, és legfõképpen mikor kéne elkezdenem felkészülni az érettségire? Mikor lesz a szalagavató??? Hol lesz a szalagavató? Mennyibe kerül a szalagavató? Milyen ruhám legyen? Honnan legyen a ruhám? Hány embert hívjak meg? A barátok rokonainak a barátait is meg kell hívnom? Mi lesz, ha nem lépek jól? Vajon milyen lesz az utolsó nap, az utolsó óra, az utolsó év, az utolsó dolgozat, az utolsó perc???

azzal foglalkozzunk, hogy mi lesz ma. Hogy legyen idõnk megírni a házi feladatokat, hogy felkészüljünk a dolgozatokra, hogy idõben elkezdjük kidolgozni és megtanulni a tételeket. Az iskolában eltöltött idõ mindig meghatározó élmény marad bennünk. De annyi minden más és új élményben lesz részünk… Most még el sem tudjuk képzelni. Az elsõ ZH-k, az elsõ vizsgák, az elsõ egyetemi napok, az elsõ fõiskolai barátságok, vagy akár az elsõ munkahelyek. És lám, milyen

Amikor például irodalom órán egy költõ életrajzát tanulmányoztuk, akkor hangzottak el olyan mondatok, hogy az utolsó kötet, az utolsó vers, stb… Az „UTOLSÓ” kifejezést valaminek a lezárásakor, valaminek a vége közeledtével használjuk. Sokan olyan érzéseket fogalmaznak meg errõl az évrõl, mintha ezután vége lenne a Világnak. Kiskorom egyik kedvenc filmjében hangzik el: „Ha Isten bezárja az ajtót, valahol biztosan ablakot nyit.” Úgy gondolom, itt is ez történik. Bezárul mögöttünk az iskola kapuja, de új lehetõségek nyílnak meg elõttünk. Reggelente nem fogunk a kedvesen mosolygó tanárokkal találkozni, akik fájó szívvel vezetik be késéseinket a nagy füzetbe, nem élhetjük át többé, ahogy az ötödikesek felborítanak minket az ebédlõben, és még folytathatnám. Szerintem jelen pillanatban még nem azzal kell foglalkoznunk, hogy mi fog történni majd, hogy milyen lesz késõbb, az osztály, az iskola, a 8 éve megszokott közeg nélkül. Most

gyorsan eljutottunk az utolsótól az elsõig. Mert valaminek a vége egyben egy újnak a kezdete. Egyetlen tanácsot tudok adni Nektek, akik még itt maradtok utánunk. CARPE DIEM! Ragadd meg a napot. Amit meg akarsz tenni, azt tedd meg. Nem biztos, hogy mindig a várt és a pozitív hatást éred el vele, de a tapasztalatokból tanulhatsz. Higgyétek el, a ballagással, az érettségivel nem ér véget az élet. Sõt! Új életet kezdhet mindenki, aki élni kíván ezzel a lehetõséggel.

Virág Eszter (12.c)


2008.04.23.

22:51

Page 5

5


6

2008.04.23.

22:51

Page 6

B Ú C S Ú

(

S

)

Z Ó

Az út végén INTERJÚ BENCZE DÁVIDDAL Mi lesz a mindennapokban az osztály nélkül? Hmmm. Hát ezt még én sem tudom. Ez olyan, mintha egy szerelmest tavasszal megkérdezel, hogy milyen lesz a barátnõje nélkül. El se tudja képzelni. Persze mi már túl vagyunk a „tavaszon”. Úgyhogy azért öngyilkos biztos nem leszek. Például a sok adminisztráció, amit a késésekkel és lógásokkal a nyakamba varrtatok, biztos nem fog hiányozni. Vagy a levelek, amiket osztálykirándulások után kaptam: „Tisztelt Tanár Úr! Osztálya az alábbi berendezési tárgyakat törte, zúzta össze, rombolta le stb., karcolta be nevét és a dátumot“ stb. Viszont az, hogy szinte gyerekeim, öccseim, húgaim voltatok, és most hirtelen nem lesztek itt, azt biztos nehéz lesz megszokni. Azt hiszem a kalandos kirándulásaink, meg az izgalmas töriórák hiányozni fognak. Mégiscsak haza jártam a termünkbe. Keresni fogom az arcotokat és a mosolyaitokat… Ha el lehetett volna cserélni minket valamelyik osztályra, elcserélt volna-e minket a tanár úr, és ha igen melyikre? Bármikor bármelyikre! (nevet) Na jó, nem. Voltak pillanatok, amikor nehéz volt, de ez valahogy nem jutott eszembe. Tudom, hogy sokszor példálóztam azzal nektek, hogy a béseknél mennyivel könnyebb órát tartani, és ez igaz is, de nem jutott volna eszembe cserélni, mert abban a hitben voltam sokáig, hogy az osztály egyes hibái azok belõlem fakadnak, fejétõl bûzlik a hal, ergo ha a bések ofõje lennék, akkor õk is sokat késnének stb. Sajnos a végére rá kellett jönnöm, hogy vannak olyan hibáitok, amit nem tõlem tanultatok. De bízom benne, hogy akkor ezek szerint vannak olyan jó dolgok is, amit nem tõlem tanultatok. Van olyan, amiben a tanár úr úgy érzi, hogy sikerült valamit átadni? Igen. Például öröm látni, hogy profi utazók lettetek és sokféle helyzetben feltaláljátok magatokat. Örültem, hogy együtt tudtunk lelkesedni a színpadi szerepléseinkért. Örülök, hogy szíveteken viselitek az ország és a szûkebb közösségetek sorsát, remélem, ez tettekben is meg fog nyilvánulni mindig. Jó látni, ha kritikusak és önkritikusak vagytok, és hajlandóak vagytok újragondolni a dolgokat. Az õszinteséget és nyíltságot is szeretem.

A

12.A

OSZTÁLYFÕNÖKÉVEL

Mennyire viselte meg a diákok jövetele vagy menetele? A jövetel maga nem viselt meg, de alapvetõen sosem voltam lelkes, ha újak jöttek, jól tudtam a cserkészetbõl, hogy egy összeszokott csapatban mindig nehéz az újakkal és az újaknak. De azért a késõbb érkezettek nagy részét sajnálnám, ha nem lennének itt. Sok üde színfolt hiányozna az osztályból nélkülük. A távozás, az más dolog. Volt, aki úgy ment el, hogy mindenki belátta, hogy ez így jobb. Ez tiszta ügy. Voltak, akik úgy mentek el, hogy én még örültem volna, ha maradnak. Ezeket pofonként, figyelmeztetésként éltem meg. Voltak, akiknél pedig nekem kellett a szülõket, diákot meggyõzni arról, hogy jobb, ha elmegy. Ezek kemény meccsek voltak, ahol általában tudtam, hogy nincs jó döntés, legfeljebb valami, amirõl az adott pillanatban azt gondolom, hogy a kisebbik rossz. Állandóan mérlegelni kellett a közösség és az egyén érdekekét. De akárki ment el akármiért, az mindig kudarc volt nekem. Nyilvánvalóan vereség, ha el kell küldeni egy gyereket. Csak az volt a rossz, ha a szülõ és a diák nem fogta fel, hogy ez közös kudarcunk, nem pedig csak az én ügyem. Mindenki miatt viselek egy sebet, aki elment. A tanár úr mennyire elégedett a teljesítményével? Hát ez elég jó és elég rossz kérdés. Egyrészt jó, mert ezen sokat gondolkodom, másrészt elég rossz mert mit lehet erre válaszolni? Sem dicsérni, sem ostorozni nem akarom magam, hanem le akarom vonni a tanulságokat és legközelebb okosabbnak lenni. De azért megpróbálok válaszolni. Egyrészrõl nem vagyok elégedett a teljesítményemmel. Nyolc év után, ennyi tapasztalattal nagyon jól látom, hogy mi mindent kellett volna másképp csinálnom. Utólag persze mindig könnyû okosnak lenni. Közben ez kevésbé látszik. Másrészt úgy érzem eljutottunk valahova. Az is biztos, hogy ennyi energiát, lelkesedést még egyszer nem fogok tudni beletenni egy közösségbe, de ezt nem sajnálom. Miért, mit kellett volna másként csinálni? Azt hiszem, ahogy öregszem, úgy rájövök, hogy a felelõs szeretet több átgondoltságot követel. Vannak dolgok, amiben nem elég a lelkesedés és nem elég azt mondani,


2008.04.23.

22:51

Page 7

B Ú C S Ú

hogy utánam! Volt néhány téveszmém. Például bizonyos erkölcsi és viselkedési mintákat magától értetõdõnek gondoltam, de kiderült, hogy ezeket csak az osztály egy része hozta otthonról magával. Persze továbbra is kitartok amellett, hogy az alapértékeket a családnak kell megtanítani, és a tanár ehhez csak hozzátehet, de ha ez nem így van, akkor is tudnunk kell valamit kezdeni a helyzettel. A másik nehézség a cserkészetbõl tanult jó módszerek áthozásával volt. Rá kellett jönnöm, hogy nem lehet mindent átültetni onnan. Az egyik lényeges különbség, hogy a cserkészetben mindenki önként jön, míg az iskolát még akkor is kötelezõ nyûgnek érzik sokan, ha valójában kiváltság, hogy egy ilyen egyházi iskolába járhatnak. Ez nagy különbség a motivációk szempontjából. Szintén pótolhatatlanok az õrsök és az õrsvezetõk. A kisközösségek és a kortárs vezetõk hallatlan elõnyt jelentenek a cserkészetben, ami itt nincs meg. Viszont legközelebb is ugyanúgy sok kirándulást, programot szerveznék nektek. Ezek szándékosan voltak sokszor nagyon kalandosak, mert azt tapasztaltam a cserkészetben, hogy a nehézségek között ismerszik meg az emberek jelleme, és hogy a közösen átélt kalandok kovácsolnak igazi közösséget. Érdemes volt e közvetlen viszonyt kialakítani az osztállyal? Ezek szerint úgy gondolod, hogy sikerült? Igen. Azt hiszem.

Szerintem érdemes volt. Még akkor is, ha ennek utólag sok hátulütõjét látom. Hiszen mivel nem tagja, hanem vezetõje vagyok az osztálynak egy kicsit több távolságtartás hasznosabb lett volna néha. Ugyanakkor meglehetõsen komoly kérdés, hogy vajon ki tud nyolc éven át úgy adni, hogy közben nem tárulkozik ki, nem lesz védtelen, nem vágyik

(

S

)

Z Ó

7

viszonzásra, és nem mutatja ki az érzéseit. Sok ez a nyolc év. Ezalatt nem csak ti, hanem én is sokat változtam. Ti felnõttetek, ügyesek és gyorsak vagytok, én viszont már jártam azóta csontkovácsnál is. Ti kezditek unni a tanulást, én kezdek újra vágyni rá. Ti szerelmesek lettetek, én megházasodtam. Milyen krízishelyzetek adódtak, és hogyan próbálta megoldani? Csak krízishelyzetek voltak! (nevet). De egy ilyen emberi közösség vezetése fõleg konfliktuskezelésrõl szól. Azt hiszem, a legnehezebbek azok a helyzetek, amikor a felek nem értik vagy nem látják be, hogy a másik mit akar, gondol. Nagyon nehéz volt kezelni azokat a helyzeteket, amikor tanár kollégákat kritizáltak szülõk, illetve diákok. Ilyenkor elég nehéz eldönteni az embernek, hogy

kihez és meddig legyen lojális. Szintén komoly problémákat jelentettek azok az esetek, amikor meg kellett válni valakitõl, de errõl már az elõbb beszéltünk. Mik voltak a felejthetetlen élmények? Kezdjük a hatodikos római keretmesés táborral. Hihetetlen jó volt a lelkesedéseteket látni. Büszke voltam a kis fegyelmezett légiósaimra. Abban a táborban mind a programot, mind a célkitûzéseimet sikerült maradéktalanul megvalósítani. Erre a késõbbiekben egyre ritkábban volt lehetõségem. Aztán a vándortáborban a hernyóirtás. Annak idején volt a gyapjaslepkehernyó túltengés a Balaton-felvidéken. Te, azt hiszem, több mint 700-at pusztítottál el. De ennek a tábornak a legemlékezetesebb pillanata gyaloglás közben volt. Tûzõ napsütésben kutyagoltunk, éppen megtaláltuk az egyetlen fát, ami árnyékot adott. A fa alatt pihegve mindenki kórusban nyögött és szenvedett, hogy nehéz a hátizsák meg meleg van, meg miért, meg minek! Már éppen


2008.04.23.

8

22:51

Page 8

B Ú C S Ú

gyûjtöttem a muníciót, hogy hogyan állítsam le a siránkozást, amikor a pici kis Dalma megszólalt: „Most mit panaszkodsz, a te cuccaid vannak benne! Mit gondoltál, majd a szél fújja utánad?!” Meg se kellett szólalnom, mentetek tovább… Aztán a kenutúra, amikor három napig zuhogó esõben eveztünk elõre. De a balatoni biciklitúrának az elsõ esti bulija is óriási élmény volt. Illetve az utolsó délután, amikor a legelszántabbakkal befejeztük a távot és még az Anci sem adta fel. Sosem felejtem el Kárpátalján a hegytetõn a kipirosodott arcokat. Vagy a Vereckei-hágó méregzöld füvében kutyagoló osztályt. Erdély, Horvátország és még sorolhatnám hol voltunk együtt. A mûsorainkra, azt hiszem, még sokan emlékeznek rajtam kívül is. Nagy pillanatok voltak, amikor sikerült valakinek valamilyen új oldalát megismernem. Ebben a feleségem is sokat segített, aki késõbb ismert meg titeket és sokszor felhívta a figyelmemet egy-egy dologra, amit nem fedeztem fel valakiben a megszokásaim miatt. A fejemben van még egy-egy elmélyült személyes beszélgetés, szomorú pillantások, elkapott mosolyok, amik örök fényképként élnek bennem.

(

S

)

Z Ó

Mikor volt a tanár úr legbüszkébb az osztályára? Azt hiszem, az 1956-os mûsor bemutatóján. Amikor modern és hatásos, de mégis méltóságteljes emlékezést tartottunk. Nem csak azért voltam büszke, mert jó volt a mûsor, hanem, mert nagyon sok szellemi és lelki energiát tettetek bele és kivétel nélkül mindenki megtalálta a szerepét. Akkor igazán önállóan alkotó közösség voltunk, amilyennek mindig is álmodtam az osztályt. Nem bánta meg, hogy nyolc éve osztályt vállalt? Mai fejjel azt gondolom, hogy meglehetõsen merész ötlet volt kezdõ tanárként azonnal teljes állásban osztályfõnökséget vállalni. Mélyvízbe ugrás volt? Hát igen! Egyenesen a Marianna-árokba! Viszont ha ezt akkor nem teszem meg, akkor nem ti lennétek az osztályom. Ezt pedig bánnám. Tudjátok, annak idején otthagytam a levéltárat, mert emberekkel akartam foglalkozni és több izgalomra vágytam. Hát ti teljesítették az álmaim. Egy percig sem unatkoztam veletek! De ezt most nem gúnyból mondom. Nem azért lettem tanár, hogy vak egerekbõl agyatlan droidokat kondicionáljak. Veletek nem volt könnyû, de épp ezért volt értelme és épp ezért volt szép. Köszönöm nektek az elmúlt nyolc évet!

Az osztály sugalmazásával készítette Lengyel Zoltán

Folytassa, NBAO! A

36+1 GONDOLAT LÁNCBA FÛZVE NAGYBOLDOGASSZONY OSZTÁLYTÓL

„Ki a legelõre! Elég szénát ettetek!” Magyarországon szép nagy legelõk vannak! Ép testben ép lélek! Valamit muszáj enni. És ha már eszünk, együnk közösen, s legeltessük együtt szemeinket is! Együnk és igyunk késõbb is együtt, hogy mindig együtt maradjunk, szemeinket pedig legeltessük az osztály fórumain, hogy mindig tudjuk, kivel mi történik. Tegyünk azért, hogy megmaradjon az osztály egysége, ne hanyagoljuk el azokat, akik fontosak nekünk! Nagyon meghatározó volt az elmúlt 8 év, ugyanis gyakorlatilag többet voltunk itt az iskolában, mint otthon. Úgy gondolom, hogy rengeteg közös élmény köt össze minket, és ez összeköt minket a jövõben is, és szerintem ezért fog még valamennyire együtt maradni az osztály. Furcsa így visszanézni az életünk elmúlt idõszakára. A körülöttünk lévõ, jól megszokott és megismert világból kiszakadva most már önállóan kell helyt állnunk. Új embereket megismerve, új kihívásokkal szembekerülve mindig magunkkal visszük az elmúlt 8 év tapasztalatát. Tapasztalatokat, melyek még jól jöhetnek az egyetemen.

Például, hogy ne vegyünk 3 literes kiszerelésû Ursus sört, mert kimegy belõle a szénsav, vagy hogy megfelelõ álcázással a kannás bor még jobb is, mint az aszú. Élményeket, melyek nagy része felejthetetlen volt, és amikhez jó szervezést is adott a Tanár úr, esetenként mi intéztünk magunknak valami jó programot, amikbõl mindig kisült valami maradandó. Hát igen, maradandó… Fõleg Kárpátalja és Pécs. Meg hát a legeslegjobb az, amikor is Szárszó! (Bocsi Kata!) Meg a beszólások is maradandóak… Meg a park. Éééés: G-dúrban zúgják a fákról a kabócák, hogy: „Láss csodát, láss ezer csodát!!”…Éjjel nappal dúdolgattuk e dalt, és közben talán fel sem fogtuk, hogy mennyi csodát éltünk át. Mert ezek a csodák megbújtak a matekórák rejtekében, elrejtõztek a konyhásnénik birodalmában, láthatatlanná váltak egy-egy dolgozat idejére – csak késõbb ismertük fel õket. Igen, sok minden van, amit csak utólag ismerünk fel, de a dolog így lesz talán még szebb – ezt is megtanulhattuk 8 év alatt. Azért néha-néha komolykodtunk is,


2008.04.23.

22:51

Page 9

B Ú C S Ú

de a bulik tényleg mindent vittek, meg az összes ökörség, amit a nyolc év alatt csináltunk, például a tûzcsapok vagy csak a székek terén. És ha már a hülyeségeknél tartunk, emlékszem, amikor az erdélyi osztálykiránduláson a málnásban caplatva Didus mesélni kezdte, hogy a múlt héten széttépett ott két nénit egy medve, majd teli torokból üvölteni kezdte, hogy „Maci, Maci, hol vagy?!” Azért a Békás-patakban majmos boxerben fürdés se volt rossz tõle! Aztán meg a turisták között sétálgatott bakancsban, ingben, cserkészkalapban és vizes alsógatyában… De még ez is kispiskóta ahhoz képest, mikor… dizájnelemekkel mértük fel a Feneketlen-tó mélységét... A Tóét, amihez rengeteg sztori köt minket. Az esti beszélgetések, bulik, vagy éppen fürdések… Persze, nem csak az ilyen emlékek kötnek minket össze, hanem… a sok mikulás-esti elõadás, amikre nagyon sokat készültünk, és nagyon boldogak voltunk, miután sikerünk volt. Tudtunk összefogni, igazi közösségként mûködni, olyanok voltunk, mint egy nagy család, egymás mellett nõttünk fel, bármennyire is közhelyesen hangzik ez. Emlékezetes marad a rengeteg balhé a Tanár úrral a késések miatt, amin tíz év múlva majd nevetni fogunk. Vagy mikor Horvátországban végig buliztuk az éjszakákat a biztonsági õr legnagyobb örömére. És mikor még nyolcadikban vándortáboroztunk és utána napokig nem tudtunk mozogni, mert fájt a hátunk, most már, utólag ez is jó élmény, hogy… Amikor a különbözõ elõadásokra készültünk. A próbák hangulatát, a veszekedéseket-kibéküléseket sose felejtjük el, meg a „ha így haladunk, nem leszünk készen” utáni fergeteges sikereket sem! Szerintem az osztálykirándulások és -táborok, a városi vetélkedõk felejthetetlen élmények maradnak. Az a hangulat, légkör és az alternatív megoldások… Nagyon jó

(

S

)

Z Ó

9

érzés volt, amikor az utcán vagy akár a vonaton egy-egy program alkalmával tõlünk zengett az egész környék. Élveztem, hogy olyanok voltunk, amilyenek, „mint az õrült, ki letépte láncát” – szép emlékek. A legidõsebb testvérem ugyanannyi idõs, mint a Tanár úr… Nehéz lehet így fegyelmezni ezt a „csürhét”! ? Azért valamennyire csak sikerült… minden elismerésem! Az a nagyszerû az egészben, hogy sokszor úgy éreztük ezeken a kirándulásokon, hogy Õ is csak egy közölünk… Emberséges és belsõséges, közeli tanár-osztály viszonyt tudtunk kialakítani, ami nagyszerû volt, és kellemessé tette az együtt eltöltött idõt. Együtt fejlõdött velünk, alakított minket és alakultunk általa. Egyenrangú felek voltunk, így nem véletlen, hogy sohase sikerült rendesen magáznia az osztályt… A megkülönböztetés nehézségét nem okozta más, mint fiatalos viselkedése. Hisz ha Õ nem élvezte volna a játékokat, és diákpoénokat, sohasem számháborúztunk, rizikóztunk és õrültködtünk volna együtt a felnõtt osztályfõnökünkkel… A Tanár úr rendkívül ügyesen próbált kijátszani mindenkit a Rizikók alkalmával! Nagyon jók és maradandóak voltak azok a nagy játékpartik. Végsõ soron ez az egész egy hatalmas társasjáték volt… Hosszú volt, és mégis rövid, nehéz volt, olykor könnyû. Ennek most vége van, és elkezdõdik ismét, de a múltból nem marad más csak az osztály, barátok. De hiszem, hogy az osztály nem csak a múlt része lesz, mert olyan barátságok születtek, amelyeket kötelességünk ápolni. Lehet rövid, s lehet hosszú ez a 8 év, de mindannyiunk személyiségét meghatározza.


10

2008.04.23.

22:51

Page 10

B A L L A G

„MINDIG TÖRTÉNT VALAMI...“ RIPORT BOROMISSZA JÚLIÁVAL (12.A) Milyen érzések maradtak meg benned az elsõ évekrõl? Milyennek láttad akkor az osztályodat, az iskolát? Hogyan változott meg ez azóta? Óriási lelkesedéssel rugaszkodtam neki ennek a nyolc évnek, teli konkrét és homályos elképzelésekkel arról, hogy milyen lesz majd itt. A hatalmas épületen túl a sok felsõbbéves jelenléte is új volt számomra, úgy éreztem, hirtelen kitágult a világ… Ebben az osztályban létezni mindig is izgalmas volt számomra, mert szinte mindig történt valami (ami néha pár intõbe került), de legalább sose volt unalmas az élet... Úgy érzem, elég nyitott voltam, a kezdetekrõl csupa jó emléket õrzök, bár a múlt sose objektív, mindig a jelenlegi helyzet tükrében változik… Teltekmúltak az évek, elég viharos éveket tudhatunk magunk mögött (különösen a lányok), de végül kezdett egyre homogénebbé válni az osztály, ahogy kinõttük a klikkesedést. Szerintem a végletek közössége ez: sokszínûek, sokfélék vagyunk, nagyon sok energiával, ami megannyiszor volt konfliktusforrás egymás közt és a tanárainkkal, ugyanakkor ez a feszültség megzabolázva olykor óriásit tudott robbanni (például a színpadon is, egy-egy elõadás kapcsán) - hát, valamit valamiért. Az iskoláról most csak annyit tudok mondani, hogy fél lábbal bent, fél lábbal már kifelé… A tavaly bemutatott nagysikerû ’56-os emlékmûsorotok rendezésében aktívan részt vettél. Maradt meg benned e kapcsán valami különleges emlék? A többi fellépéseitek közül melyik volt a kedvenced? Miért? Szerintem bármely mûvészeti alkotásban (legyen az színdarab, festmény vagy akár épület) a legizgalmasabb dolog a születésének a folyamata. Az, ahogyan a semmibõl létrejön valami … és minden egyes lépéssel, minden meghúzott vonallal fogy a lehetséges végeredmények száma, mire a kialakul a végleges Mû. Igen, azt hiszem az inspiráció, agyunk fogaskerekeinek zakatolása volt a kedvencem ebben a projektben, amikoris egy magyarórán musicalrészleteket hallgatva megszületett az alapötlet. Szó sem volt még konkrét koncepcióról, csak egy érzésrõl, amit át akartunk adni a közönségnek. És szerintem ez az érzelmekbõl való építkezés tette hitelessé a darabot, olyannyira, hogy a himnusz éneklése közben a közönségre sandítva egy „hajdani 56-ost” láttam zokogni … Ekkor éreztem meg igazán, hogy elértük a célunkat… A többi fellépéseink közül egyértelmûen a 10. évi Mikulás-est és

M Á R

. . .

farsang a kedvencem, szerintem a zenés-táncos mûfajunkban az az év volt a csúcspont. Azonban a korábbi fellépéseinket is iszonyatosan élveztem, annak ellenére, hogy az elsõ igazi sikert csak a 8.-os mikulás-esti ebédlõ-paródiánk hozta meg számunkra. Ha jól tudom, nagyon szeretsz táncolni és a Szépészeti Bizottság oszlopos tagjaként a Jótékonysági bálok dekorációjához is hozzájárultál. Mióta érdekelnek az ilyen, mûvészettel kapcsolatos dolgok? Hobbiszinten „ûzöd” õket, vagy késõbb is ilyesmivel szeretnél foglalkozni? Valóban nagyon szeretek táncolni, állítólag mikor megtanultam járni, akkor vittek elõször táncházba a szüleim. A néptáncot késõbb más mûfajok váltották fel (pl. latin), most éppen jazzbalett órákon próbálgatom a szárnyaimat, bár sajnos jelenleg nincs nagyon idõm rá. Ezenkívül 11 éve kezdtem zongorázni, ami sokáig nagyon meghatározó volt az életemben, most sajnos erre se nagyon futja az idõmbõl… Rajzolni mindig is nagyon szerettem, „rajziskolás” keretek között néhány éve kezdtem el tanulni. Ebben az évben már a hétvégéimet is teljesen kitölti, de nem bánom, mert nagyon szeretem! Válaszolva a kérdésedre tehát, ebben az irányban tervezem a továbbtanulást, mûvészeti pályára készülök. Ha már szóba került a „késõbb”, hova adtad be a jelentkezési lapodat? Milyen terveid vannak a jövõdrõl? A jelentkezésemet a Moholy-Nagy Mûvészeti Egyetemre (volt Iparmûvészeti) adtam be építõmûvész szakra, ahol építészetet, belsõépítészetet és bútortervezést fogok tanulni. Mindig is azt szerettem volna csinálni szakmaként, amit igazán szeretek, ami a szenvedélyem; egy idõben rendezõ akartam lenni, azt hiszem az ilyen irányú ambícióimnak az iskolai rendezvények maximálisan teret adtak: nagyon szerettem színpadi produkciókat mind rendezni, mind részt venni bennük (pl. Mikulás-est, ’56-os mûsor, stb.), ezúton is köszönöm a lehetõséget! Ami a jövõbeli terveimet illeti, mindenekelõtt fontosnak tartom, hogy legyenek álmaim és törekedjem azok megvalósítására, mert csak ez mozdít elõre. A közeljövõ célja az érettségi-felvételi, amikor az embernek „szemellenzõvel” kell járnia egy darabig, hogy a lényegre tudjon koncentrálni. Azonban könnyû átesni a ló túloldalára, ezért próbálok a fontos dolgokra továbbra is nyitott maradni. Ágh Nóra (11.d)


2008.04.23.

22:52

Page 11

B A L L A G

M Á R

. . .

11

„LASSÍTS LE EGY PERCRE...“ INTERJÚ KOVÁCS DALMÁVAL (12.A) Hogyan emlékszel vissza az itt eltöltött idõre? Az idõre, sajnos, nem emlékszem… De azon kívül minden megmaradt... A nagy álmok, a csalódások, a dizájnmunkák, a verselmezéseink, a csótány-fóbia, a Kovács-féle szendvicsdobálás, a lilaszõrös mûbõr kabát, a züllött 10., a „bomba van az iskolában, ki tudja, tudja, tudja, mikor robban”, az egyenruha, a rohadó csap szaga a termünkben, az utolsó pillanatban összeállt elõadások és bakijaik, az osztálykarácsonyok, a spontán bulik az osztályteremben, a triumvirátusunk, a kislánypajtások, a „Gdúrban zúgják a fákon a kabócák”, az éjszakai fürdõzések, a végkimerülések, a brainstorming-ok, a mosolyok, a „Hogy vagy?”-ok, és a legjobb barátaim… Ezek határozták meg az elmúlt 8 évemet. Hol folytatod a tanulást, és mi szeretnél lenni, ha nagy leszel? Az „az kiabál, akinek a háza ég” elven a gyógypedagógiát választottam. Testhezálló feladat lesz ez egy három évig fogszabályzós, beszédhibás, nulla pedagógiai érzékkel rendelkezõ, és pszichikailag beszámíthatatlan, de eltökélt emberhez. Mindenesetre (a leendõ szülõk nagy aggodalmára) gyerekekkel szeretnék foglalkozni. Mit gondolsz mi fog a leginkább hiányozni? Az osztály. Egyértelmûen. A legõrültebb marhaságok mellett a világmegváltás gondolata is a mi fejünkbõl pattant ki. A legnagyobb szélsõségek, de ha kellett, a legnagyobb összetartás volt köztünk Legjobban a NAGYBETÛS ÉLET fog hiányozni, amit az osztályommal éltem át. Mióta kézilabdázol? Ha jól számolom, 7 éve… Ha rosszul, akkor 6. Miért pont a kézilabda? Mert nem fért más labda a kezembe. Ezen kívül nagyon szeretem mind a játékot, mind a csapatot, az összetartást, az edzõnket, és azt a rengeteg cukrot, amivel minden edzés után pótoljuk az elvesztett kalóriákat. De be kell, hogy valljam, a legmaradandóbbak a meccsek utáni szellemi leépüléseink voltak. Ezenkívül mi tölti ki leginkább a szabadidõdet? Szabadidõm nagy részében mackó vagyok, de azért persze jut idõm a barátaimra is. Ezen kívül imádom csinálni a cirkuszt, sokkolni az embereket, szeretek újra gyerek lenni az õrsömmel, és új evolúcióelméletet gyártani a családi találkozókon. És talán mindennél jobban

„Be vagyok állva, mint egy térbeli irányultságú állóhullám.” (Bigi) „Európa ebben az idõben csúcsosodik ki.” (egy 12.a-s diák)

szeretek egy hatalmas fagyival a kezemben, mackókomámmal az oldalamon, ráérõsen nézni a rohanó embereket. Voltak-e olyan tanáraid, akiktõl valami többet kaptál a tananyagon kívül? Nagyon hálás lehetek az osztályfõnökömnek, aki nem keveset tett értünk, és értem egyaránt. Nem voltam sose könnyû eset, mégis jól kijöttünk. Nagyra tartott és támogatott, mondhatni sokszor kivételezett helyzetben voltam, de cserébe õ is számíthatott rám (gondolom én). Tudtunk együtt nevetni, ami a legfontosabb dolog az életben. Vas tanár úr volt az, aki érzelmi gondolkodásra buzdított, és megtanította, hogy vegyem kézbe az életem irányítását. Talán neki van a legjobb és egyben legkomolyabb humora a gimiben. Ezen kívül mély benyomást tett rám Szalay tanár úr rendkívüli intelligenciájával, kreativitásával, kedvességével és feltétlen szeretetével. Almássy tanárnõt pedig sose felejtem el, ahogy felolvasta a kedvenc versemet. Talán ott kezdõdött az életem… Mit üzensz az utánad jövõknek? „Oltsd el a lámpát, kicsit tedd takarékra az agyad! Lassíts le egy percre ember, leelõzted magad! Tudod hogy nem tart örökké, hiszen volt már annyi jel, Ami egyszer volt, újra nem jön el.” Fusson ki merre lát!

Hantos Dorina (11.b)

„Ebben a keresztül az Kunó.” (egy „Halottak

korszakban nagy változásokon ment infrastruktúra: megjelent Klebelsberg 12.a-s diák) ezrei haltak meg.” (egy 12. c-s diák)


12

2008.04.23.

22:52

Page 12

B Ú C S Ú ( S ) Z Ó

Kézfogás és szembenézés INTERJÚ VAS ZOLTÁN

TANÁR ÚRRAL, A

Kis meghatottsággal vettük tudomásul mind a ketten a Tanár úrral, hogy eljött ez a pillanat… Szavai és mondatai az olvasónak tán semmit nem mondanak, az osztályunknak azonban megannyi emlék. Kérlek, úgy olvassátok, mint valamit, amit megosztunk veletek! Gondolom, a Tanár úrnak is szokatlan a helyzet, hogy ballagó osztályfõnökként készítenek vele interjút, mint ahogy nekem is ez az elsõ interjúm. Mielõtt a kérdéseimmel elrontanám a Tanár úr eredeti elképzeléseit, mi az, amit mindenképpen el szeretne mondani? Direkt nem gondolkoztam ezen. Illetve mindig, amikor azon gondolkoztam, hogy mit akarok mondani, az jutott eszembe, hogy bárcsak ne gondolnék semmire. Mert ha hû akarok lenni ahhoz a hangulathoz, amit köztetek megéltem (és ez mindig a pillanatnak a varázsa volt), akkor nem gondolhatok semmi konkrétra. Nem tudok szépeket és nagyokat mondani, rengeteg élmény és hangulat él bennem veletek kapcsolatban. Kis túlzással élve Ti voltatok az életem. Ez pedig elég furcsa érzés, hogy az életem egy része itt ül velem szemben, és megkérdezi, hogy milyen volt… Nem félelmetes és szívszorító hordozni nyolc év emlékeit? Gyakorlatilag azt kell mondanom, hogy a legbelsõbb barátaimon kívül nincs ember, akivel nyolc évnél régebb óta lenne kapcsolatom. Ez nagyon hosszú idõ. Többen mondták az osztályból, hogy most már mennének, és én is érzem, hogy lassan itt az ideje. Nyolc éven át nem lehet újat mutatni. De mindenképpen így volt tökéletes, hogy ötödiktõl voltatok az osztályom. Az ív, hogy emlékszem rátok kicsiként, bizonytalanul, esetlenül, elveszetten és most látlak bennetek magabiztosan, „felnõtten”… Mellettem felnõtt harmincvalahány kisember és észrevétlenül a barátaimmá lettetek. Ezt látni, megélni … Eszméletlen. Semmiért nem adnám a veletek eltöltött éveket. Nagyon jó volt. Csoda volt.

12.B


Fantasztikus volt. De nem vállalnék még egyszer nyolc évet. Az osztályból több embertõl hallottam már, hogy furcsán, kicsit megcsalva éreznénk magunkat, ha a Tanár úrnak új osztálya lenne, de azt is tudjuk, hogy nem sajátíthatjuk ki. Mit gondol errõl? Most még nyugodtan mondhatom, hogy Ti vagytok az elsõ és az egyetlen. Ezt fölösleges is tagadni. Már csak azért is, mert én sohasem leszek többé 32 éves. Nagyon nagy lelkesedéssel és rengeteg energiával kezdtem, még nem volt családom, tehát csak Ti voltatok nekem. Három méterrel lebegtem a föld felett. Most pedig már 40 éves vagyok és családos ember, két gyerek apja. Ez már nagyon nem ugyanaz. Már nem tudok még egyszer ugyanolyan lenni. Viszont ha lesz még egy osztályom, akkor arra kell figyelnem, hogy kiürüljetek belõlem. Nem el kell felejtselek Titeket, hanem le kell törölnöm a táblát, és újra kell ébresztenem magamban azt az elsõ lelkesedést, hogy embereket fogok kapni, akikbõl valamit ki kell hozni. Régebben, ha eszembe jutott, hogy lesz új osztályom, féltem attól, hogy hogyan fogok hozzájuk viszonyulni. Mióta azonban Marci fiam után Luca is megszületett, és észrevettem, hogy õt is hihetetlen módon tudom szeretni, már nem félek attól sem, hogy utánatok akár egy következõ osztályt is szeressek. Ami miatt viszont hálát adok az Égnek, hogy mivel 40 éves vagyok, túl sok osztályom már nem lesz. Nagyon mélyen beleástam magam, nekem másképp nem is megy, és ezt nem lehet túl sokszor megcsinálni. Mennyire érzi úgy a Tanár úr, hogy „mindent” tudott rólunk? Az elején nagyon úgy éreztem (amikor még lánglelkû voltam és idealista), hogy akkor vagyok jó osztályfõnök, ha lehetõség szerint mindent tudok rólatok. Jót és rosszat egyaránt. Don Bosco mondta, hogy „nevelni nem lehet katedráról”. Okítani lehet, de nevelni nem. Úgy gondoltam, hogy ha állandóan ott vagyok az életetekben, akkor az jelzi vissza, hogy jól csinálom-e, és nem vagyok tolakodó, hogy nem csak azt mondjátok el, ami jó, hanem azt is megosztjátok


2008.04.23.

22:52

Page 13

B Ú C S Ú

velem, ami fáj. De egy idõ után, kilenc-tizedik körül éreztem, hogy hiába akarok én mindent tudni, mert mindenkinek van egy személyes szférája, amihez nem szabad hozzányúlni, még akkor sem, ha én ezt „szent erõszakosságomból” eredõen megtenném. Õszintén megmondom, ezt nagyon nehezen tudtam elfogadni. Tanár úr sokszor mesélt személyes történeteket, „cikisztorikat”. Nem volt ez néha kellemetlen? Nem törekedtem erre, de úgy éreztem, hogy e nélkül nincs értelme, mert túl elvont lenne, amirõl beszélek. De igen, sokszor éreztem, hogy kínos, viszont rengeteg pozitív élményem van ezzel kapcsolatban. Kinevettetek,

mert egy ilyen történetet ki KELL nevetni. De a nevetés és ahogyan közben a szemetek nézett rám, ez a kettõ valahogy megmosta az egészet. Nem engem nevettetek ki, hanem az esetet, a nevetés csak a bénaságomnak szólt és nem nekem. Ez zseniális érzés… Utólagosan sok kudarcom értelmet nyert általatok. Azáltal, hogy elmeséltem Nektek, és Ti a nevetésetekkel helyre tettetek bennem valamit… És itt eljutunk oda, hogy ki ad kinek? Honnan jött ez a hihetetlen mennyiségû lelki program, közösségi játék? Hitt benne a Tanár úr, hogy segít és látta esetleg az eredményét? Azt az élményt akartam átadni nektek, és azt hiszem, hogy ez sikerült is, hogy a másik ember érték. Ezt pedig másképpen nem lehet észrevenni, csak ha beszélgetsz vele. Ha van valamilyen közvetlen tapasztalatod. „Eddig azt gondoltam róla, hogy hülye, mert mások azt mondták, de rá voltam kényszerítve, hogy beszéljek vele, és rájöttem, hogy jófej.” Azt is tudtam, hogy ha ezt rosszul csinálom, akkor nagy veszélyeket rejthet magában.

(

S

)

Z Ó

13

Tehát kerestem, kutattam könyvekbõl, barátaimtól, nálam okosabb emberektõl. A játékok alatt pedig végig éreztem, mintegy érzékszervileg, hogy jelen van az Isten. Persze voltak nagyon komoly ballépéseim is ez irányban, de egy idõ után kialakult bennem az érzék, hogy azt is éreztem, ha hibáztam. Csalódás vagy meglepetés? Voltak félelmeim, mintegy negatív prófécia, amik hála Istennek nem jöttek be. Ami a legnagyobb pozitív csalódásom, az, amivé a hibáimnak és hiányosságaimnak ellenére is váltatok. Az a legpozitívabb, amivé letettek. Mihez hasonlítaná az osztályt? Csak a hozzátok fûzõdõ viszonyomat tudom megfogalmazni, magát az osztályt nem. Az óvodában a jelem a vitorlás hajó volt, aminek csak akkor van értelme, ha fúj a szél. Olyanok vagytok, mint a vitorlásnak a balatoni szél, hiszen ismerjük egymást. Bár tudtok néha meglepetést okozni, de alapvetõen minden rezzenéseteket ismerem. Erõt adtok, ha felhúzom a vitorlát, de néha leszaggatjátok a házamról a tetõcserepeket, betöritek az ablakomat, néha metszõen hidegek vagytok, és az arcomba fújtok mindenfélét, de máskor simogattok. A szél alapvetõen megfoghatatlan, de nekem, mint vitorlásnak az éltetõ elemem. Szél nélkül nem vagyok semmi, de a szélnek vannak különbözõ arcai. Ezek vagytok Ti.

Mondjon valamit, ami csak nekünk jelent bármit is. Erre az egyre készültem. Nektek már ezerszer elmondtam ezt a történetet. Az olvasók kedvéért röviden összefoglalom: Igaz történet, Don Boscoról szól. Egy fiatalkorúak börtönében esett meg. Azzal, hogy megbízott az elítéltekben, s vállalva értük a felelõsséget a város vezetése elõtt, kivitte õket a szabadba egy napra, gyakorlat-


14

2008.04.23.

22:52

Page 14

B Ú C S Ú

ilag demonstrálta a szeretet erejét. A gyerekek pedig vállalták, hogy napnyugtakor visszamennek a börtönbe (!), és valóban hiány nélkül vissza is mentek. Amikor ezt olvastam, úgy éreztem, hogy ez az én történetem, hogy én is át akarom élni. Remélem, hogy azt végig éreztétek, a hétköznapok rohanásában és szétszórtságom árnyékában is, hogy szerettelek titeket, ami nem egy nyálas duma, mert szeretni nem érzelem, s ezzel nagyon sokat küszködtem emberileg. Tudni sugározni azt, hogy „Te érték vagy”. A szaléziak ezt úgy mondják, hogy „Egy csepp mézzel több méhet lehet fogni, mint egy hordó ecettel”. Azt hiszem, hogy ez az, ami ha rátok nézek, megrengeti a szívemet: hogy tudom, hogy tudjátok, hogy szeretlek titeket, és hogy ebben az erõtérben nõttetek fel. Nem kell azon görcsöljek, hogy mit fogtok a hátam mögött tenni. Bízhatok bennetek. És nem azért, mert én egy nagy királycsávó vagyok, vagy mert Ti azok vagytok, hanem mert nyolc év alatt kialakult annak a légköre, hogy „miért tennétek meg?!” Azt hiszem, hogy ez az, amit rajtunk kívülálló nem érthet és nem érezhet. Ha valamire büszke vagyok, akkor erre, amire nem is tudom, hogy büszke lehetek-e, mert ez nem az én érdemem. Ez nem egy látványos dolog, de az én olvasatomban mindennél többet ér. Milyen lesz nélkülünk? Két részre bontanám a kérdést. Az iskola üres lesz, kicsit sivár és szürke. Egy darabig. Erre fel is vagyok készülve, hogy nem lesz jó ide bejönnöm jövõre, legalábbis az elsõ hónapokban biztos nem. Elmenni az osztálytermünk elõtt, úgy, hogy ott már valaki más fog ülni … Itt azonban áttérnék a kérdés másik felére. Az iskola nem

(

S

)

Z Ó

lesz jó, az életem viszont azt hiszem, gazdagodni fog. Reményeim szerint sikerül minél több emberrel összetegezõdnöm, hiszen a barátaival tegezõdik az ember. Idáig nõttetek, én vezettelek titeket, de most már papírotok lesz arról, hogy felnõttek vagytok, és az életemnek másképp lesztek részei. A tanár szerep hatalmas hiányt szenved, az emberi lényem viszont nagyon sokat nyer. És ez a kettõ valahogyan kiegyenlíti egymást. Vajon mivel fejezzük be az interjút? Hiszen olyan nehéz elhinni, hogy ennek is vége. Valami búcsúkép a Tanár úr részérõl? Hát, úgy is lehetne vége a közös filmünknek, hogy véget ért egy turnus, a gyerekek felszállnak a vonatra, érdekes módon a tanár nem, a vonat elindul, a tanár integet, és már jön is a következõ cso-

port. Ehelyett azonban inkább úgy képzelem el, mintha az osztály egy ember lenne. Egy ember, akinek mélyen a szemébe nézek, és kezet fogok vele. És abban a kézfogásban felsejlik megannyi beszélgetés, élmény, fájdalom, küzdelem, félelem, csoda… Az is benne van, hogy búcsúzunk ugyan, de nem örökre, mert nem turnus, mert nincsenek szabályok. Valakinek a szemébe néztem, aki az életem része volt, van és lesz… Hogy mi lesz? Nem tudom. Nem lehet lezárni. Egy emberembercsoport és az én… hogy mi történt, ezt nem lehet… ez nem a cowboy belelovagol a naplementébe. Nem. Kézfogás és szembenézés. Ennyi.

Az interjút készítette: Abermann Julcsi


2008.04.23.

22:52

Page 15

B Ú C S Ú

(

S

)

15

Z Ó

Búcsú a Savio Szent Domonkos osztálytól Felelõsség. Felelõsség sok mindenért: egymásért, másokért, önmagamért, az emlékünkért. Ez már élesben megy, nem lehet hibázni, meg kell adni a módját. Nincs kire hagyni a felelõsséget, a munka nehezét, nem lehet mutogatni immár senkire, nincsenek nagyok, akikre fel lehet nézni, és legyinteni, hogy még messze van. Most mi állunk ott, ahol elõttünk huszonhárom osztály állt, a szemünk láttára. Régóta vagyunk itt, nagyon régóta. Az emlékezetünk az idõk homályába nyúlik vissza. Megmagyarázhatatlan, a formáját már elvesztõ nyomok élnek a tudatunkban. Mi még emlékezünk Göttinger Pali tanárparódiájára. Akkor még a büfés néni vörös hajú volt, és mi nagy ívben elkerültük a háza táját, mert csak a jóképû nagy fiúkra mosolygott, velünk kiabált. Mi még néha elénekeljük a „Salve Regina”t, amit Pinczinger tanár úr tanított: õszes, törékeny, lánglelkû emberke. A mi Szent Imrénknek még része volt a szocreál JAGos folyosói szemetes. A mi ötödikes termünk az akkor még nálunk székelõ London Stúdió irodája felett volt, ahonnan mindennap az Igazgató Úr elé akartak citálni minket, mert hangosan labdáztunk a teremben. Azóta eltûnt a London Stúdió is, a néni is, a kiabálása is. Számtalan emlékfoszlány, alaktalan és talán felesleges, de hozzánk tartozó. Nosztalgia, amit immár vállalok, mert elhiszem, hogy ez is értünk van. Mi voltunk az elsõ színtisztán Szent Imrés évfolyam, és nõttünk, nõdögéltünk az iskolával együtt. Itt voltunk, letagadhatatlanul, nyolc hosszú évig. Ez alatt az idõ alatt észrevétlenül ölelt körül minket az a bizonyos „burok”, ami leginkább „buborék”: szivárványszínben játszó, lebegõ, sérülékeny csoda. A mindenütt élõ hagyományok, a közvetlenség, a nyitottság és a megnyugtató, mértékadó tekintélyelvûség tovább már sûríthetetlen elegye, mindent átitató esszenciája. Ez az, ami kivehetõ, éles formát adott az elmosódó hangulatnak: szabályok, ritmus, arcok és hangok.

Határidõk, késések, tanárok, csengõ. Mindnek megvan a helye: jól kivehetõ és el nem mozdítható. Hányszor kívántuk a pokolba egyiket és másikat, és mégis hiányozni fognak, mint a mesebeli só (az ebédlõbõl). Megtanultunk alkalmazkodni, összeszorított szájjal hallgatni, vagy annál nagyobbra tátani és világgá kiáltani az igazunkat: „Világszabadság!” Tanultunk küzdeni, kétségbeesni és újra bízni. Hogy csinálták? Melyik tanár tanított meg küzdeni? És jó a kérdés: kétségbeesni? Egyik erre, másik arra, levegõvételre és számmisztikára. És mi megfogadtuk, avagy sem, de elõttünk állt jó néhány minta, lehetséges választások útvonala. Lehet így is, tessék eldönteni, válogatni, hisz’ szabad a vásár. Szabályok, ritmus, arcok és hangok. És ebben a leszûkített, mégis tág kavalkádban harminc egynéhány összezárt csoda. Kérkedésmentes jóindulat és tolerancia, homogén, forrongó életelvek, párhuzamos ellentétek. A szívemben véletlenszerûen egymásra rétegzõdött kézés lábnyomok: simogatások és rúgások. És ebbõl a rengeteg, savval belém mart pillanatképbõl alakult az én személyiségem. Ijesztõ. Ennyi lennék? Mások által formált tehetetlen tömeg? Mi lesz hát nélkülük? Semmi. Azazhogy semmi baj, mert õk továbbra is bennem élnek majd. Mindenkibõl valami, ami fontos és örök, eltéphetetlen darabom. Képek, amik áttükrözõdnek a busz ablakán, ha messze utazom. Ennyi, és mégsem. Hasonlíthatatlanul, elmondhatatlanul több ennél; valami, ami a lelkem mélyéig fúrta be magát. És ott állt még valaki a pálya szélén: tanár és barát egyszerre, akinek az emlékét féltékenyen õrizzük, kisajátítjuk, talán jogosan. Nyolc közös év, ami alatt változtunk, kiteljesedtünk és Õ mindvégig nekünk szurkolt. Embert faragott belõlünk: ez volt a legnagyobb ajándéka.

Schöck Cecília „A válaszom egy határozott talán.“ (Bencze Dávid) „Mert tudjátok, nekem is vannak hasonló korú gyerekeim, mint nektek.“ (Csízy Judit)

„Jövõ órára mindenki hozzon magával egy barokk templomot!“ (Karvázy tanárnõ) „Ha kiesel az ablakon, többet nem nézünk filmet.“ (Ungváryné Simon Nóra)


16

2008.04.23.

22:52

Page 16

B A L L A G

„MEGÕRIZNI AZ ÉRTÉKEKET..“ INTERJÚ SZITA CSONGORRAL (12.B) Hová jelentkeztél? A BME mérnök informatikai szakát céloztam meg elsõdlegesen, de a PPKE ugyanezen szakával sincs semmi problémám, amit másodikként jelöltem meg. De hogy azután mit kezdek, azt még én sem tudom. Mit csinálsz szívesen a szabadidõdben? Nagyon szeretem a sportokat, a kedvencem természetesen a foci, de gyakran elmegyek egyet biciklizni, futni, és mostanában ismerkedem a falmászás örömeivel is. A maradék szabadidõmben kedvenc hobbimnak, mániámnak hódolok, ami nem más, mint az animék (japán rajzfilm (nem a gagyi amerikai)) világa. Mi az életcélod? Megõrizni azokat az értékeket, amelyeket képviselek, felfedezni a saját képességeimet, és azokat jól hasznosítani a jövõben, hogy másokon is segíthessek. „Spártai módon elbánunk ezzel a feladattal.“ (Bessenyei Ilona) „Gyerekek, hát én bevallom õszintén, fiatal koromban szerelmes voltam Leonardo da Vincibe.“ (Simonkay tanárnõ) „…amelyek pénzügyi csõdbe vitték a válságot…“ (Bencze Dávid) „Jaj, de szép a Zsófi ellenõrzõje! Ki van cizellálva. Én mivel érdemeltem ki a zöldet? A foszöldet?“ (Vas Zoltán) „A 124. feladat még a múltkor lett volna feladva, csak nem szóltak, hogy adjam fel“. (Horváth Sarolta) „Ilyenkor mindig elgondolkodom, hogy mért nem mentem inkább mûfüvespálya-építõnek. Annak biztosan több haszna lett volna.“ (Berzsenyi Eszter) „Katonailag is komoly veszteségek érték az országot. Aki fogságba esett, az nem volt otthon, s aki meghalt…öööö….az sem volt otthon.“ (Gianone András)

M Á R

. . .

Milyen érzések vannak benned, amikor búcsúzol örülsz, vagy sajnálod? Amikor idejöttem, láttam egy hatalmas labirintusszerû építményt, amihez semmi sem kötött csak a tanulás. Ez az elmúlt évek alatt teljesen megváltozott, mivel most az emlékeim többsége kapcsolódik ahhoz az iskolához, amit most már inkább kicsinek látok. Elsõsorban az osztálytársaim fognak hiányozni, a hülyüléssel eltöltött szünetek, a lányok kis zajos-pletykás csoportjai, ahol mindig lehetett hallani valami érdekeset, de bármily hihetetlen, de a tanórák, na meg persze a tanárok is. Jó-e nyolc évig ugyanabba az osztályba járni? Hogyan értékeled? Személy szerint nagyon pozitívan látom, mert kellett ez a hosszú idõ ahhoz, hogy mindenki megmutathassa és föl merje vállalni önmagát. Fontos volt abból a szempontból is, hogy olyan erõs kapcsolatok alakulhassanak ki közöttünk, amelyek remélhetõleg örökre megmaradnak. Volt-e kedvenc tanárod? Várday Gergõ tanár urat nevezném meg, aki elõadásmódjával és a saját tárgyához való kötõdésével, olyannyira megfogott, hogy még arra is képes voltam, hogy elõrehozott érettségit tegyek földrajzból, ami teljesen felesleges számomra. Szeretném még megemlíteni osztályfõnökömet Vas Zoltán tanár urat is, aki az elmúlt nyolc év alatt fontos szerepet játszott abban, hogy kialakuljon az a személyiségem, amit most magaménak tudhatok.

„Mindig az x-szel van a baj. Kivéve, amikor a nullával, vagy a Nagy Péterrel.“ (Horváth Sarolta) „A hippik jelszava a Make Love, Not War volt. Magyarul ez azt jelenti, hogy ne háborúzz, hanem… Hát igen.“ (Kovács Örs) „Gyerekek, én az ilyen típusú példákat, meg kell, hogy mondjam, mélységesen megvetem.“ (Bessenyei Ilona) „Van errõl egy öt órás dokumentumfilm, ami szigorúan titkos, és nem hozzák a nyilvánosságra… én persze láttam.“ (Kovács Örs) (A BKV-sztrájk után) „Ha én 18 éves lettem volna, tuti hogy bejöttem volna, mert mekkora buli, hogy hogyan lehet bejönni, amikor nem lehet bejönni.“ (Bencze Dávid) „Marcikám, szívem csücske, te sem tudod megoldani azt a gyönyörû példát?“ (Bessenyei Ilona)


2008.04.23.

22:52

Page 17

B A L L A G

„CSAK A MEREDEK ÚT MARAD“ INTERJÚ SCHÖCK CILIVEL (12.B) Mi leszel, ha nagy leszel? Mit adott az iskola az elképzeléseidhez? Hova mész tovább? Leginkább azt tudom, hogy mi nem leszek (pl.: Nobeldíjas matematikus és ehhez hasonlók). Konkrét foglalkozást nem tudnék mondani. Ez talán furcsán hangzik egy végzõs diáktól, de higgyétek el, sokan vannak ezzel így. Részemrõl leginkább azért, mert ki sem merem mondani a vágyaimat: ilyenkor nagyképûnek érezném magam azokkal szemben, akik az adott szakmában jártasak. Körülbelül három igazán meghatározó érdeklõdési irányom, szenvedélyem van: az irodalom, a francia és a néptánc. Ezeket kellene valahogy egymás mellé csiszolni, hogy lehetõleg mindhárom továbbra is nagy részét tegye majd ki az életemnek. Végül idén ELTE magyar, néprajz és szabad bölcsészet szakokra adtam be a jelentkezésemet. Az álmom persze a magyar szak. Az iskola rengeteg lehetõséget adott a bizonyításra. Elsõsorban természetesen a tanáraim lelkesítõ visszajelzései, dicséretei adtak ösztönzést. A francia nyelv iránti lelkesedésemhez nélkülözhetetlen volt az egyhetes, majd egy hónapos cserekapcsolat a rennes-i iskolával. Rengeteg élményt, emléket hoztam haza onnan. Vas tanár úr egy ideje rendszeresen megbíz az évkönyvbe és a Pingvinbe írandó cikkekkel, ami amellett, hogy jólesik, kedvet csinált az íráshoz. A tavalyi ballagókhoz intézett beszéd volt a legnehezebb feladatom. Kevesen tudják, de négy napon keresztül görcsöltem azon az egy oldalas kis beszéden. Utána leültem itthon a jól megérdemelt forró kakaómmal egy fotelbe, és lassan remegni kezdtem: lehullt rólam a feszültség. Szerinted jó nyolc évig ugyanabba az osztályba járni? Szerintem minden az osztályközösségtõl függ. Ha szereted az osztályodat, semmiért sem cserélnéd el azt a nyolc évet, de ha nem érzed jól magad köztük, négy évet is csak kínkeservesen húzol le. Én ajándékba kaptam ezt az idõt. Lassan kezd tudatosulni, hogy el kell válnunk, és nagyon nem akaródzik. A mindennapoknak óriási hatalma van. Reggelik, dolgozatok, a helyed, ott a középsõ padsorban… valószínûleg soha többé nem lesz ilyen nagyszámú társaság, közösség, amelyikkel ilyen szoros kapcsolatba kerülök. Ez örök és visszahozhatatlan. Kifejezhetetlen. Volt-e, és ha igen, akkor mikor és miért mélypont az osztályod életében? Persze, hogy volt. Úgy emlékszem, a 7. osztály volt. A tanulmányi eredményeink katasztrofálisak voltak, mi pedig kezelhetetlenek és neveletlenek. A tanárok naponta pa-

M Á R

. . .

17

naszra jártak szegény osztályfõnökünkhöz, mi pedig valamilyen tehetetlen közönyben tespedtünk. Aztán jött a farsang, a színek farsangja. A szavazáson egyértelmûen vágtuk rá, hogy a miénk lesz a fekete. És egy olyan elõadást csináltunk, amibõl sütött az összefogás: hogy mi igenis fel akarunk állni. Sikerült. Nemcsak az év végi jegyeink javultak, hanem valami ott belül is. Kezdtünk közösséggé formálódni. Az iskola és a tanulás mellett jutott elég idõ a hobbijaidra? Igen. Hat évig zongoráztam, de nyolcadikban abbahagytam: azóta egy billentyût sem ütöttem le. A néptánc viszont immár nyolcadik éve kíséri az életemet. Tanulás miatt soha nem hagytam ki egy próbát sem, ugyanolyan kötelességemnek éreztem ott lenni, mint az iskolai órán. Bíztam a szerencsémben és az órákon magamba szívott tudásomban, és mély nyugalommal elmentem témazáró elõtt is táncra. Ennyi. Az utolsó évben viszont le kellett mondanom arról, hogy minden idõmet a táncra szánhassam, maradt a heti két alkalom. Most tényleg minden perc számít. Tudom, nem szokás így érettségi elõtt kedvenc tanárt megnevezni, de volt-e mégis ilyened? Igazából egy állandó „kedvenc tanárom” nem volt. Leginkább Bencze tanár úr és Szendrõdy tanárnõ volt meghatározó az életünkben, hiszen õk tanítottak minket a leghosszabb ideig, és azt hiszem, bátran mondhatom, hogy kölcsönös a kötõdés. De Skoumal tanár úr, Várkonyi tanárnõ is nagyon mélyen a szívemhez nõtt. És csak félve merem megemlíteni Vas tanár úr nevét, hiszen hogyan is lehetne belepréselni Õt egy ilyen kategóriába? Több volt õ, mint tanár. Megint belefutottam a kifejezhetetlen dolgok egyikébe. Ha azt mondom: SZIG, akkor mi az az 5 szó, ami elõször eszedbe jut? Szavakat kérdeztél, hát megkapod, némi magyarázattal: Sárga: az az utánozhatatlan szín, ami a szürke háztömbök közül ütközik a szemedbe, mikor reggel iskolába jössz. 37: osztálylétszám. CsodaNagyVas: osztályfõnök Eresz: ha kinézel a harmadik emeleti folyósóról, a kertészeti homlokzatát látod… mindennap, ugyanazt. Emlék És végül: mi fog hiányozni a legjobban? Minden. Most úgy érzem, parttalan leszek, ha innen kikerülök. Mintha egy tájképrõl eltûnnének a hegyek, az ég kékje, az egész háttér; csak a meredek út marad. Lucasz


18

2008.04.23.

22:52

Page 18

B Ú C S Ú

(

S

)

Z Ó

Erõ és lelkesedés INTERJÚ SZENDRÕDY DOROTTYA

TANÁRNÕVEL, A

8 év… Nem kevés idõ. Hogy érezte a Tanárnõ, sok volt, sokk volt, vagy épp elég, esetleg kevés? Éreztem mindegyiket. Soknak akkor éreztem, mikor hiányzott a lelkesedésem, erõm, hogy megújuljak, és Titeket is meg akarjalak újítani. Ez leginkább 10.-ben volt. Tudjátok, hogy mindig a közömbösséget utáltam a legjobban, akkor kellett ezzel küzdenem, és öt-hat év után úgy éreztem, kifogytam az ötletekbõl. Aztán szerencsére túljutottunk ezen a holtponton, és visszatért az erõ és a lelkesedés. A nyolc évet kevésnek nem érzem, ha távlatokban gondolkodom. A pillanatba merülve viszont sokszor volt kevés az idõ: együtt lenni, szeretni, odafigyelni, törõdni, tanulni, megismerni, csendben lenni, felismerni, elmondani … Mennyit alakítottunk a Tanárnõn, és mit gondol, mi mennyit változtunk a Tanárnõ hatására? Ti biztosan alakítottatok rajtam. Egyrészt segítettetek valamennyire fiatalnak maradni, másrészt újra és újra be kellett látnom, hogy Ti már egy egész más világban nõttök fel, és ehhez nekem sürgõsen alkalmazkodnom kell. Minden döntésem, bánatom, örömöm által több lettem. Örök és izgalmas kérdés egy osztályfõnök számára, hogy alakította-e saját képmására az osztályt. Ha visszatekerhetnénk az idõt, ha ofõket cserélnénk…ki tudja. Abban bízom, hogy a számomra fontos értékeket hitelesen tudtam Nektek közvetíteni; ezeknek az alapja azonban éppen az, hogy merjen mindenki a saját képmására formálódni. Mit gondol a Tanárnõ most az osztályról, mint közösségrõl, így a végén? Tudom, hogy ezt a kérdést sokféleképpen ítélitek meg az osztályban. Én vállalom, hogy azt gondolom, jó osztály lettetek, és nem csak azért, mert ezt szeretném hinni. Aki azt gondolja, hogy 35 ember szeretheti egymást egyformán, az illúziókat kerget. A közösséget az minõsíti, hogy fontos helyzetekben össze tudtatok fogni. Közelség nem lehet súrlódásmentes. Persze, hogy voltak közöttetek feszültségek, viták, harag, de képesek voltatok megbocsátani, bocsánatot kérni, erõfeszítéseket tenni. Több konkrét esetre is emlékszem… hány kiránduláson voltak veszekedések után könnyes kibékülések, gyertyagyújtások, férfias megbeszélések? Az összes kirándulás,

12.C


tábor szinte teljes létszámmal ment. Ezek fantasztikus dolgok! Kicsit hullámzó volt a teljesítményünk és a viselkedésünk is… mikor volt a legnehezebb, és mik a Tanárnõ legszebb emlékei? Én a teljesítményetekbõl soha nem csináltam különösebb kérdést. Persze, örültem, ha egy irodalmi mû eljutott a szívetekig, ha szép dolgozatokat olvastam, de alapvetõen nem errõl ítéltelek meg Titeket. Viselkedésben, igen, voltak nehéz pillanatok. A sokat emlegetett hetedik az állandó hõbörgéssel (inkább a leányok…), és a tizedik a közönyösséggel (inkább a fiúk?). Túljutottunk mindkettõn! Szép pillanatok? Arra adjunk ki egy különszámot, kedves Szerkesztõség! Látványos eufória a szalagavatón, jutalomjáték Erdélyben és Prágában, és amikre talán Ti nem is emlékeztek: egy nap hetedikben, mikor a tanárihoz rohantatok, és a földön ülve próbáltuk meg oldani a feszültséget, a sok tündéri, figyelmes szempár az elsõ ötödikes osztályfõnöki órán, valakinek a könnyes szeme, mikor küzd magával, minden pillanat, ami õszinte és igaz volt, még akkor is, ha fájt. Ha a Tanárnõ elõre tudta volna, hogy mi vár rá(nk), akkor is belevágott volna? Igen. De jobb volt így, hogy nem tudtam, csak hittem, hogy megéri. Volt olyan pillanat, amikor a Tanárnõ legszívesebben itt hagyott volna csapot-papot (és Csokonai Vitéz Mihályt)? Igen, de az nem Miattatok volt. Van olyan kérdés, amit eddig még nem mert föltenni az osztálynak? Olyan kérdések vannak, amiknek még nem jött el az ideje. Mit gondol a Tanárnõ, mi lesz, ha majd vége, és szétszéledünk? Nem szeretnék jósolni, igyekszem leszokni arról, hogy a jövõt A, B vagy C verzióban képzeljem el. Che sara… Búcsúzás…? Arra hadd készüljek még egy kicsit!


2008.04.23.

22:52

Page 19

B Ú C S Ú

(

S

)

19

Z Ó

„Egy percre megfogom, ami örök….“ BÚCSÚZIK

A

12.C (PUCCI SZENT ANTAL)

Vigyázz. Ez a nagy pillanat. Egy ember jön feléd, bemutatkozik, már tárja kezét, most lát legelõször rád néz és elviszi majd az arcod, a hangod s õrzi. Nem voltunk tökéletes osztályközösség. Sokat harcoltuk egymással, voltak nagy ellentétek emberek között. Voltak, akik kilógtak, elkülönültek. De mégis hamisíthatatlanul mindig saját magunkat adtuk és Mi voltunk….Vághattak a fejünkhöz ezer dolgot - figyelmetlenség, flegmaság, szemtelenség, lustaság - vagy dicsérhettek minket, de mit lehet tudni, kik is vagyunk mi? Az embernek sok arcát lehet ismerni, s az arca nem õ. Õ az arca mögött van. Láthatatlan. Nem ismer mindenki mindenkit, vannak, akik alig beszélgettek a 8 év alatt egymással - de mégis, ha kellett, ha akartuk váll-váll mellett küzdöttünk egymásért, valakiért, valamiért. És most elmegyünk. Kavarognak a képek és érzések. Élénken él bennem Erdély, Prága- az utolsók és feledhetetlenek. Ahol az ablakon kimásztunk a tetõre, és ott beszélgettünk és ücsörögtünk a város fölött fél éjszaka a 10 fokban. Erdély - Krisztián és a mocsár esete, azt hiszem, 10 év múlva is mindenkinek eszébe fog jutni. A különbözõ kirándulások, táborok: Balaton, Eger, Sopron, Pécs, Debrecen, Miskolc, Szeged, Vizsoly és Róma. Azt se felejtjük el soha, amikor majdnem bent éjszakáztunk a városban, mert az utolsó metró elment. Ahol fürödtünk a szökõkutakban, és kóvályogtunk a városban, a 40 fokban, és végigkóstoltuk az összes fagyit. Aztán a hétköznapok. A hogyan lógjuk el, ússzuk meg, toljuk el, írjuk meg, másoljuk le, puskázzuk ki, súgjuk le - és lassan mindenki megváltozott, felnõtt… és ide jutottunk. És most? Most még nincs erõm igazán visszanézni. A sebek, amiket okoztunk egymásnak akarva- akaratlan, lassan behegednek, megbocsátódnak. A mosolyok, a sok jó szó, amit adtunk egymásnak - úgy érezzük nem volt elég, kéne még egy kis idõ, egészen pici - még el szeretném mondani …de kirángat az idõ az életbe, és már más

OSZTÁLY

lesz, amit mondanék. Már visszahangzik a végtelenbe, nem az osztály biztonságos négy fala közt állok a zsivajban az évek alatt felgyülemlett falfirkák és képek között. Már máshol leszek. Úton. Nyolc év emlékeivel, azzal a harmincvalahány ember emlékével, akik nap mint nap alakítottak, és azzá tettek, aki vagyok. Hogy milyenek voltak Õk? Milyenek voltunk Mi? Sokfélék, színesek Keveredett stílus, ízlés, beállítottság, mentalitás, nézõpont - mennyi forma, mennyi szín… mese és változás még minden - még van két hetünk… Voltak jók és jobbak. Állandó pontok - Hegedának mindig volt matekleckéje, Gabinak jegyzetei, Gergõ és Krisztián mindig segített a töriben, Stipi mindig minden technikai problémát megoldott, voltak az örök lököttek, a mókamesterek - Paron, Kedves, voltak az örök szervezõk, azok, akiknek mindig volt egy kedves szava a másikhoz, a mindig vidámak…- mindenki csinált valamit, adott valamit. Az osztályfilm nyitójelenete - fekszünk a fûben körben, a kamera pörög - szédülünk. Visszanézünk és szédülünk bele. Képek: képek vonaton, vízparton, római metrón, autó tetején, a Colosseumban, hintán, Hortobágyon, tengerparton, Velencében a vaporettón, erdõben, buszon, Prága fõterén, libikókán, balatoni strandon, színpadon a mikulásesten, debreceni nagytemplomban, egy hegy tetején Erdélyben, Csíksomlyón, szalagavatón, az Angyalvár tetején. Egyedül és összeölelkezve, futva, ülve, ábrándosan és nevetve, kicsiként és most… Alszunk - gyûrött arcok és ruhák szanaszét. És mindez távolodik lassan tõlünk - rögtön vége nem szõjük tovább majd a történetet - lassan elkezd visszakopni az idõbe. Nézem tovább a videót. Szülinapok, torták, félmeztelen fiúk az erdélyi nyárban, valaki csókot dob a kamerának, Ofõ számol az út végén - megvan e mindenki. Igen most még itt vagyunk, most utoljára… És aztán?

Mint aki sínek közé esett… És általérzi tûnõ életét míg zúgva kattog a forró kerék, cikázva lobban sok- sok ferde kép, és lát, ahogy nem látott sose még…


20

2008.04.23.

22:52

Page 20

B A L L A G

„ÖRÖM A DOLGOKAT FELFEDEZNI“ INTERJÚ SCHULEK GÁSPÁRRAL (12.C) Mi fog hiányozni a Szent Imrébõl? Sok minden… A Szent Imre szerintem abban különleges, hogy mindenki megtalálhatja azokat a lehetõségeket, melyekkel szabadidejét a kedve szerint hasznosan el tudja tölteni. Számomra ilyen a kézilabda volt, mely biztos hiányozni fog a késõbbiek során. A másik dolog, ami szerintem különösen is jellemzi iskolánkat az a közvetlenség, ezalatt azt értem, hogy akárkihez odamegy az ember, kezdve a takarítónõktõl a tanárokig, számíthat arra, hogy készségesen fognak neki segíteni. Sajnos ez az egyetemekre már nem igaz, ott sokkal inkább mindenkinek magának kell leküzdeni a nehézségeket. Melyik tanár volt az, akinek különösen is sokat köszönhetsz? Nehéz kiemelni egy tanárt, de én mégis szeretnék külön köszönetet mondani Vas tanár úrnak az elmúlt nyolc évért, amíg tanított. Mindig is azt csodáltam benne, hogy képes volt minden órára lelkesen bejönni (legalábbis így tûnt), és beszélni a keresztény értékekrõl mai fiataloknak, annak ellenére, hogy a világ teljesen más mentalitást sugall. Sok embert hallottam már beszélni a keresztény vallásról, de csak nagyon kevesen voltak olyanok, akik ennyire életszerûen és ilyen meggyõzõdéssel tudtak a hitükrõl beszélni. Lehet, hogy a hittanórákon elmondottak nem érintették meg minket különösebben akkor, amikor halottuk õket (el lehet képzelni, hogy például 10.-eseket mennyire érdekelnek mondjuk a Mária-dogmák), de késõbb függetlenül attól, hogy valaki vallásos-e vagy nem egy biztos táppontot nyújtanak, mely segítségével boldog életet lehet élni. Mit csinálsz szabadidõdben? Belülrõl mindig hajtott valami, hogy minél több dolgot csináljak. Jelenleg, ami leginkább leköti az energiáimat az a kiscserkész õrsvezetés, amit három éve csinálok. Nagy „Pattogjon ide, mint a gumioszlop.“ (Vincze László) „Borzasztóan nagyon jófej vagyok.“ (Szendrõdy Dorottya) „Tegyék a jobb kezüket a bal szívükre.“ (Vas Zoltán) „A kettes feladatot tessék szóban leírni.“ (Szõllõsi Annamária) „Now I give for you a nyelvhelyességi task!“ (Hettyey Tiborné)

M Á R

. . .

élmény látni, amint 8-9 éves gyerekeknek csillog a szemük, mert annyira élveznek valamit, amit kitaláltam nekik. Emellett már említettem, hogy kézilabdázom itt az iskolai csapatban. Plébániai közösségemben hittanra járok és ministrálok. Azon kevesek közé tartozom, aki szeret tanulni (na jó, azért nem mindent…), mert szerintem hihetetlenül érdekes és összetett a világunk, amiben élünk, és öröm a dolgokat felfedezni. Befolyásolta iskolai életedet az, hogy Schulek tanár úr itt tanít? Tudtam, hogy lesz valami hasonló kérdés. Közvetlenül nem, hiszen csak 5-6.-ban volt a tesitanárom, de azért számított, hogy itt tanít, pláne úgy, hogy a nõvérem is itt volt nyolc évvel ezelõtt angoltanár. Emiatt az összes tanár már az elsõ évben rögtön tudta, hogy ki vagyok, és jobban oda kellett figyelnem, hogy ne tegyek rossz fát a tûzre. Elég gyorsan megszoktam, hogy a családi nevem gyakran hangzik el iskola szerte különféle szövegkörnyezetben, így pár hónap után ez már fel sem tûnt, ahogy ahhoz is gyorsan hozzá szoktam, hogy mindig megkérdezik, hogy Schulek tanár úr tényleg a nagybátyám-e (ezúton is szeretném leszögezni, hogy az unokatestvérem). Máskor azt kérdezték meg tõlem, hogy mi lesz a legújabb beruházás, és sosem akarták elhinni, amikor azt válaszoltam, hogy nem tudom mi lesz, csak azt, hogy valami biztos lesz. Hová és miért pont oda jelentkeztél? Nehéz volt eldönteni, hogy hova jelentkezzem, és még mindig nem vagyok biztos abban, hogy jól döntöttem. Végülis egy helyet jelöltem meg az ELTE történelem szakát (most már csak egy szakot lehetett megjelölni, és mellé lehet késõbb fölvenni egy másikat), azért ezt választottam, mert szívesen foglalkoznék a történelemmel, bár még nem tudom pontosan, hogy milyen módon.

„Úgy egyeztünk meg, mi tanárok, akik faktosokat tartanak… okosságokkal hízlaljuk a diákok agyát.“ (Csombó Emese) „Fiúk! Ne szerelmeskedjenek!“ (Várday Gergõ) „Nincs hosszú labda, csak lassú futó.“ (Skoumal György) „A 7,5 osztható 5-tel. Minden osztható, ha elosztjuk.“ (Lõrincz Éva)


2008.04.23.

22:52

Page 21

B A L L A G

M Á R

. . .

21

EGY MÁSIK TÖRIRAJONGÓ INTERJÚ SZANISZLÓ KRISZTIÁNNAL (12.C) Honnan ismerhetünk téged? Leginkább talán a Mansfeld Péter emlékversenyrõl, amelyen tavalyi elsõ helyezésem miatt idén zsûritagként vehettem részt, és a feladatok kitalálásába is igyekeztem besegíteni. Érdekes volt a másik oldalon ülni, onnan nézni és hallgatni a versenyzõket. Az idei verseny többek között azért is volt izgalmas, mert az elsõ helyért kiélezett verseny folyt, és végül az eredmény holtverseny lett, nemcsak az elsõ, hanem még a második helyen is. Miért jelentkeztél tavaly a versenyre? A XX. századi történelem elég közel áll hozzám, ezen belül is 1956. Hiszem, hogy ez elsõsorban a fiatalok forradalma volt. Sok velünk egyidõs harcolt nem valami elvont politikai célért, hanem a diktatúra minden szabadságot megfojtó légköre ellen, és hazánk függetlenségéért. Kár, hogy napjainkban igen kevesen értik meg ’56 lényegét. Azt már tehát megtudtuk rólad, hogy nagy „törirajongó vagy”. Ezen a téren akarsz továbbtanulni is, vagy más terveid vannak? A Pázmány jogra adtam be elsõ helyen a jelentkezésemet. Egyértelmûen humán beállítottságú vagyok, valamint a családomból is jogászkodnak néhányan. Mi fog leginkább hiányozni, ha elhagyod a sulit? A tavaly év végi erdélyi tábor és a kilencedikes római utazásra emlékszem legszívesebben, de a nehezen összetákolt, mégis nagy sikert aratott szalagtûzõmûsorunk is felejthetetlen élmény marad számomra. Volt kedvenc tanárod? Voltak más jó tanáraim is, de talán Vas tanár úr és az ofõm, Szendrõdy tanárnõ az, akiktõl sok pozitív példát kaptam. Úgy érzem, õk nem csak okítottak engem, de a kialakuló értékrendemet is befolyásolták Mi jut eszedbe ,ha azt mondom SZIG??? Mondj 5 dolgot!!! Osztályom, 8 év, itt mindig történik valami, Simplex, és végül a nagy sárga ház. ? Dia

BEKÖTÖTT SZEMMEL IS BARTHA DOROTTYA (12.C) Ez egy komoly kép róla, de azon kivételesek közé tartozik, akiknek mindig csillog a szeme és szájuk mosolyra áll még a szürke hétköznapon is… Mi volt a legjobb élményed az itt eltöltött évek alatt? A legjobbak az osztálykirándulások voltak. Fõleg az utolsók. Erdély, ahol ujjatlanban és rövidnadrágban másztunk át egy sûrû fenyõerdõn - itt már hosszú pórázra voltunk eresztve, mert hát 18 éves felnõtt emberek tudnak magukra vigyázni, így volt alkalmunk jobban megismerni a helyi viszonyokat, belekóstolni az ottani élet habos oldalába… Az iskolai programok közül a Simplexet szerettem még nagyon, fõleg ha a vetítõterembõl nézhettem a filmeket. Jó volt nyolc év ugyanazzal az osztállyal? Bekötött szemmel felismerem a másikat a kezérõl. Tudom, kiben bízhatom és kinél kell tartani a két lépés távolságot. Tanáraid közül kit emelnél ki, kitõl kaptál valamit a nyolc év során? Természetesen Ofõt, megfogtuk vele az Isten lábát, Várkonyi tanárnõt és Kovács Örsöt. (Tanár úr, ej, mi az a KÖ a dolgozatomon????) Ha egy lakatlan szigetre kellene utaznod, mi lenne az a három dolog, amit magaddal vinnél az iskolából? A padtársamat, a könyvtárat és mindenkit, aki fontos számomra… Hová jelentkeztél? ELTE töri szak, keleti nyelvek és kultúrák, illetve szabadbölcsészet. Még van idõm eldönteni, melyik kerül az elsõ helyre…


2008.04.23.

22

22:52

Page 22

B Ú C S Ú

(

S

)

Z Ó

„Meghatároztátok az életemet...“ INTERJÚ KOVÁCS ÖRSSEL Aki kérdez: a 12.d tanulói Vágjunk bele a közepébe. Mély nyomot hagyott-e az elmúlt négy év? Igen, természetesen. Kérdés, hogy mire gondolsz… Megszületetett a kislányom és a kisfiam, lakást változtattunk, elég változatos volt. Komolyra fordítva a szót, meghatároztátok az életemet, mindig adtatok munkát, de leginkább élményeket, izgalmas kalandokat. S jó volt úgy bejönni a „sárga házba”, hogy tudtam, itt vagytok, akikkel törõdhetek. Ez nagyon jó érzés volt. Miért pont történelem? Leginkább a szüleimnek köszönhetem a történelem iránti érdeklõdést, mert az érdeklõdés határozza meg a választást. Szerencsém volt a tanáraimmal is, mind a Kós Károly Általános Iskolában, mind pedig itt a gimiben. Az egyetem a kiteljesedés kora volt, de még ma is képzem magam a történelem terén. Tulajdonképpen az egyik hobbimmá is vált már. Ez a szenvedély kicsi koromból ered. Volt egy színezõ sorozat régen az „átkosban”, melynek összes füzete valamilyen magyar történelmi eseményt mesélt el. Az összes megvolt belõle, ezeken tanultam meg olvasni, s már 6-7 évesen tudtam, mi volt a tatárjárás, vagy ki volt Kinizsi Pál. Azt hiszem ez terelt a történelem felé. Mi iránt érdeklõdik még? Mivel foglalkozna, ha nem lenne a történelem? Szeretek utazni, érdeklõdöm más népek kultúrája iránt, talán utazásszervezéssel, idegenvezetéssel szívesen foglalkoznék, de tanítani jobban szeretek, itt úgy érzem megtaláltam a számításomat. Amúgy a sport és a színház érdekel még az átlagnál jobban. Miért pont Nagy Szent Gergely lett a védõszentünk? Olyan szentet szerettem volna választani, akit az egész keresztény világ szentként tisztel, azaz 1054-es skizma elõtt élt. Másrészrõl imponált a térítõ és a tudós személyiség egyesülése benne. Úgy vélem, hogy egy tanárnak is ez a feladata, jóra „téríteni” és tudományt átadni. S ez a Ti feladatotok is az életben, az érettségi után. S úgy gondoltam, hogy ebben az iskolában lehetõségetek van megkapni e két feladathoz a megfelelõ

A

12.D


lelki és szellemi képzést. Az idõ eldönti majd, hogy így történt-e. Mi volt az elsõ benyomása, amikor meglátta az osztály tagjait? Kétszeres élmény volt. Elsõként egyenként a beiratkozásnál találkoztunk, ott mindenki szimpatikus volt. A 0. ofõ órán pedig a várakozás, a kíváncsiság és egyfajta optimizmus járt át, hogy szerencsém van Veletek, mert igen értelmes társaságnak tûntetek. Ez késõbb igazolódott is. Miért hord mindig zakót? A megjelenés is nevel, s a munkahelyünknek is tartozunk annyival, hogy megfelelõen öltözünk. Arról nem beszélve, hogy számomra ez az egyik legpraktikusabb viselet a suliban, mert a zsebek sok mindent elnyelnek… Mi volt a legjobb és a legrosszabb élménye a négy év során velünk kapcsolatban? Nehéz választani a sok jóból. Minden olyan momentumnak örültem, amikor képesek voltunk közösen megvalósítani valamit. Így számomra élmény volt a másodikos farsangra és teaházra való önkéntes jelentkezésetek, valamint a március 15-i ünnepélyre való próbáink felejthetetlen hangulata, és a szalagavató is. A legrosszabb… szerintem úgyis tudjátok, maradjon köztünk. Mit csinálna másképpen, ha újrakezdhetné a négy évet? Sokat tanultam Tõletek, az nem vitás. Levontam a bizonyos tanulságokat, s arra is rájöttem, min kell feltétlenül változtatni. A fõbb irányelveimen nem valószínû, hogy képes lennék változtatni, mert a rendszeres munkára, a kiszámíthatóságra, felelõsségvállalásra és elõre gondolkodásra, úgy vélem, mindenkinek szüksége van az életben. Azt is látni kell azonban, hogy minden osztály más és más, nincsenek bevált receptek, mert ami itt jó, az ott rossz. Mindenesetre nagyobb körültekintésre van szükség a közös programok idõzítése, lebonyolítása terén, illetve ezek tartalmi részeit is fejleszteni kell. Melyik volt a legjobb osztálykirándulás? Elsõként az elsõ erdélyi kirándulásunk ugrik be, bár elég sok helyen jártunk. Mindenesetre szerettem Veletek kirándulni, mert sokkal többet megismertem Belõletek,


2008.04.23.

22:53

Page 23

B Ú C S Ú

(

S

)

Z Ó

mint az iskolában. Az említett erdélyi út azért jutott eszembe, mert elõször láttam rajtatok, hogy érdekelnek a dolgok, és a program talán ekkor találta el a legjobban a várakozásaitokat. Mi jut elõször eszébe Rólunk? Rendkívül értelmes, jó értelemben kritikus, szorgalmas, törekvõ, jó humorú társaság, sok nagyszerû egyéniséggel. Van-e jövõje a mai fiatalságnak? Természetesen. Bár sajnos a tanulási lehetõségek nehezebbeké váltak, ami a legfontosabb az élet könnyebbé tétele szempontjából. A másik fõ gond a világ számtalan negatív hatása a drogoktól kezdve a család intézményének hanyatlásáig. Azt gondolom, hogy a mai liberális világban a forradalmi gondolat – amit az ifjúság általában képvisel - a konzervatív gondolat lesz, amely az örök értékeken alapul. A mai fiataloknak megvan a lehetõségük, hogy értékek mentén elkötelezett döntéseket hozzanak, s a bátor döntéseknek a saját környezetre gyakorolt pozitív hatása elõbb-utóbb változásokat eredményez a környezetünkben is. Mik a jövõbeni tervei? Továbbra is tanítani szeretnék, befejezni a doktori iskolát, és mivel szeretek tartozni a munkahelyemen is valahova, szívesen lennék újra osztályfõnök, mert ez nemcsak kihívás, hanem kaland is. A tisztességes felnõtté válás nagy kalandja, amiben részt venni nemcsak felelõsség, hanem nagy öröm is. S utóbbi van többségben.

„A fiúknál 0,1°C között ingadozik a hõmérséklet a ciklus során.“ (Perczel Tamás) „Hát igen... Béla király nagy király volt, még három gyereket is szült.“ (Bencze Dávid)

„Annyi ételmaradékot találtam az osztályteremben órák után, amibõl egy etióp család egy hétig elél.“ (Vas Zoltán) „Hát, Petikém, lelõlek! Ne súgjál már!... Petikém ne haragudj, hogy ilyen borzasztót mondtam.“ (Szendrõdy Dorottya)

23


24

2008.04.23.

22:53

Page 24

B A L L A G

„HOGY BOLDOGAN ÉLJEK...“ GALAMBOS ANDRÁS – 12. D Részt vettél-e valamilyen iskolai versenyen, és ha igen milyen eredményt értél el? Tizenegyedikben egy ötfõs csapattal részt vettem a Sió által a cég megalakulásának 30. évfordulójára szervezett történelmi vetélkedõn. Végül második helyezést értünk el, így a Sió vállalta, hogy 4 féléven keresztül fizeti számunkra az egyetemi tandíjat, vagy ennek megfelelõ ösztöndíjat folyósít. Eleinte úgy gondoltuk, nincs esélyünk, ezért lemondtunk az indulásról, de hosszas rábeszélés után meggondoltunk magunkat. Nem bántuk meg. A verseny második fordulójában például interjút készítettünk Magyar Zoltán olimpiai aranyérmes tornásszal és reklámfilmeket készítettünk. Hová jelentkeztél továbbtanuláskor, mi leszel, adotte valamit az eredeti elképzeléseidhez az iskola? Amikor kilencedikben idekerültem, természetesen még nem tudtam pontosan, hogy mi szeretnék lenni, de már akkor is a matekot, történelmet és az idegen nyelveket szerettem igazán, ezért elsõsorban gazdasági pályán szeretnék elhelyezkedni. A Budapesti Corvinus Egyetem (Közgáz) Gazdálkodástudományi Karának pénzügy és számvitel szakára jelentkeztem, és nagyon bízom benne, hogy fel is vesznek. Volt-e olyan tanáregyéniség, akit különösen megszerettél és hiányozni fog, esetleg miatta szerettél meg egy tárgyat? A tanárok közül nehéz neveket kiemelni.

„GAZDAGABB LETTEM...“ INTERJÚ SKUBLICS MÁRIÁVAL (12.D) Miért pont ezt az iskolát választottad, mikor ide jöttél? Igazából nem tudom pontosan, ezen kívül csak egy másik iskolát jelöltem meg, de végül itt kötöttem ki, és szerintem nem is ez a lényeg, hanem, hogy jól éreztem itt magam. Voltak itt is, mint mindenhol máshol hullámhegyek és völgyek, hepék meg hupák, de azt hiszem, nem bántam meg, hogy ide jöttem. Gazdagabb lettem új barátokkal, osztálytársakkal és még rengeteg mindennel, amit hosszú lenne itt felsorolni.

M Á R

. . .

Szerencsére azt mondhatom, hogy azokat a tantárgyakat, amik jobban érdekeltek, mind elhivatott, lelkes tanárok tanították. Talán osztályfõnökötöket, Gálné Palágyi Erzsébet tanárnõt, illetve a mi ofõnket, Kovács Örs tanár urat tudnám kiemelni, mert nagyon nagy lelkesedéssel tanították a matekot, illetve a történelmet. Mi a legrosszabb és legviccesebb élményed? Legrosszabb élmény talán, amikor osztálykiránduláson voltunk az Õrségben, és szinte özönvíz erejû esõ zúdult ránk, egyfolytában esett három napig. De hát az Õrség tele van történelmi emlékekkel, és így Kovács Örs tanár úr vezényletére ezeket mind megtekintettük a monszunt idézõ esõben. Ofõnk nagyon lelkes volt, mi már kevésbé, amikor újra és újra ki kellett szállni a kényelmes, száraz buszból, hogy megnézzünk valami 17. századi haranglábat. Van hobbid? Sportolok, teniszezem rendszeresen. Jégkorongozom még néha a barátokkal. Életcélod? Nem hiszem, hogy hangzatos mondatokban, jelszavakban meg lehetne fogalmazni egy ember életének célját, bár sokan teszik ezt. Fontos számomra, hogy boldogan éljek, úgy, hogy ennek eléréséhez ne másokon gázoljak át. Volt-e valamilyen osztálytábor élményed, amire sokáig és szívesen fogsz még emlékezni? Nagyon sok érdekes és szép helyen voltunk: Erdély, Kárpátalja, Lengyelország. A legkiemelkedõbb és legszebb emlékem, mégis talán, amikor Erdélyben voltunk és Torockón megmásztuk a Székelykövet, ami 1128 m magasan emelkedik a kicsiny falu és Erdély fölé. Hajnalban indultunk a felkelõ nappal, és felejthetetlen élmény volt, amikor a hosszú, sziklás emelkedõ után kiértünk a Székelykõ fennsíkjára. Szívesen emlékszem vissza rá. Köszönjük az interjút, további sok sikert a jövõben!

Készítették: Bojtos Bernadett és Polgár Adrienn

Nyolc évet voltál együtt az általános iskolai osztályoddal, itt nem volt kevés ez a négy év? Nem, szerintem pont elég volt. Persze hiányozni fognak a többiek, az osztálymisék elõtti mókás megbeszélések, hogy vajon mit éneklünk vagy a szünetben az osztály elõtti „radiátor-beszélgetések”... Mik a legszebb élmények, amiket biztos magaddal viszel, mi az, ami hiányozni fog? Az erdélyi osztálytáborok és persze az utolsó lengyelországi osztálykirándulás, az elõbb említett „radiátor-beszégetések”, amik még a legfárasztóbb napokat is feldobták, azok a lyukas órák, amiken nem csak a következõ órára tanultunk lázasan, hanem még a


2008.04.23.

22:53

Page 25

B A L L A G

„SZÉP ÉS TARTALMAS VOLT“ INTERJÚ SZILASSY RÉKÁVAL (12.D) Te készítetted a szalagavatóra az osztályfilmet, kameráztál gólyatáborban, a Sió versenyen ötletes kis reklámfilmeket rendeztél. Mióta készítesz kisfilmeket? Ez hobbi, vagy komolyan csinálod? 100%-ig hobbi, de azt komolyan csinálom. Apukám vágott szintén hobbiból filmeket. Sokszor néztem, hogy hogyan készíti, és beletanultam. kilencedikes voltam, amikor egy rövidfilm pályázaton bekerültem a legjobb tíz közé, és onnan nem volt megállás. Az osztálynak készítettem egy filmet, ami nagyon tetszett nekik. Mi rendeztük tavaly a március 15-ei ünnepséget, felvettem a próbáit, és egy egész vicces film kerekedett ki belõle. A szalagavatós filmet nagy örömmel készítettem Boldival (szigorú keretek között), és nagyon örültem neki, hogy az osztálynak ennyire tetszett. Most a bankettre csinálok egy újabbat az elmúlt négy évrõl, aminek már nincsenek korlátai, határ a csillagos ég. Remélem, hogy tetszeni fog nekik. Mi leszel, ha nagy leszel? Mindig is a természettudományi tárgyak érdekeltek, de csak februárra döntöttem el, hogy hogyan tovább. Sokáig tanár akartam lenni, de rájöttem, hogy ha egy mód van rá, akkor inkább valami mást próbálok ki, aminek persze köze van a természettudományhoz. Így három helyre adtam be a jelentkezésemet: a Semmelweis Egyetem Fogorvosi Karára, a Debreceni Fogorvos Karra, és az ELTE biológia szakára. Nagyon remélem, hogy felvesznek a fogorvosira,

mókázásra is jutott idõ. De nem felejtem el a gyönyörû, hippi(virágos) kukánkat sem, amit az elmúlt másfél évben sokszor nevezhettem szomszédomnak. ? Mi leszel, ha nagy leszel, hol tanulsz tovább? Mûvészettörténetet szeretnék tanulni a PPKE-BTK szabadbölcsészet szakán. Ha ez nem jön össze, még mindig mehetek kéményseprõnek, akkor legalább majd másoknak szerencsét hozok. Köszönöm a beszélgetést. Kovács Luca 11.d

M Á R

. . .

25

minden erõmmel tanulok. Négy év sok, kevés, vagy pont elég? Sajnálom, hogy nem jöttem elõbb, de ez a négy év nagyon szép és tartalmas volt. Még négy évet nem maradnék, de ha ötödikben jöttem volna, akkor biztos, hogy nagyon élveztem volna a nyolc évet. Mi fog innen hiányozni? És mi az, ami a legkevésbé? Tanórák tekintetében biztos, hogy hiányozni fognak az irgalmatlan tempójú töriórák, az „emelt szintû matematika csoport”, és persze a melankolikus magyar órák. Nagyon szerettem az évfolyammiséket, fõleg tizenkettedikben. Krisztivel, Gócival, és Máriával mindig fergetegesen éreztük magunkat (mi gitároztunk/énekeltünk a miséken), de a nyári osztálytáborok és osztálykirándulások fognak hiányozni a leginkább. A legkevésbé pedig a történelem témazárók, és a tételfelelések fognak hiányozni. Mi a legjobb ill. a legrosszabb emléked? A legjobb emlékem közé tartozik a kezdetekbõl a gólyatábor, a végérõl pedig a szalagavató. A legrosszabb pedig a tavalyi német osztályozóvizsga, aminek az egyik következménye volt, hogy Tibély Ancsi elment az osztályból. Melyik volt a kedvenc emeleted/termed? Egyértelmû, hogy a harmadik emelet 9-es terem. Nagyon szerettem az emeletünket, mert az összes évfolyamtársam ott volt velünk egy folyosón, így a kezdetekben könnyebben ismerkedhettünk, a késõbbiekben meg mindig jó, ha ott vannak a közeledben a veled egykorúak. Fenyõ Orsi (11.d)


26

2008.04.23.

22:53

Page 26

B A L L A G

„BÚCSÚZNI SOHASE TUDTAM...” INTERJÚ CSÁNY GERGELLYEL (12.A) Milyen érzésekkel búcsúzol el az iskolától? Nem volt hosszú nyolc évig ugyanabba az osztályba járni? Nem szeretek búcsúzni. Innen pedig különösen nem szeretnék máris elbúcsúzni. De egyszer mindenképpen menni kell, és azt is tudom, hogy a búcsúzás után mindig valami új dolog következik, ami még sok szépet és jót tartogat számunkra. Így mostanra már sikerült megbékélnem a dologgal. A kérdés második felére válaszolva: nagyon jó volt a Nagyboldogasszony osztályba járni (bár reméljük, hogy kapcsolatunk továbbra is fennmarad). Többségében tízéves korunk óta ismerjük egymást, együtt nõttünk fel, és nagyon jó közösség alakult itt ki. Azért is jó volt a nyolc év, mert nekem például bizony hosszú idõre volt szükségem az oldódáshoz. (Ma már ez könnyebben megy – ez is az itt eltöltött évek hatása.) Örülök, hogy ebbe az osztályba járhatok! Mi az, ami biztosan nagyon fog hiányozni vagy ami nagy hatással volt rád? Sok minden. A folyosó, a szembejövõ sok kedves arc, az osztályterem az osztálytársak zsibongásával, az ebédlõ, a porta, az udvar, a kápolna. Vas tanár úr hittanórái, Perczel tanár úr biológia-, Bencze tanár úr töriórái stb. – megannyi számomra kedves, nagyszerû tanár órái, mind

KÖZEL A VÉGÉHEZ INTERJÚ HEGEDÛS ORSOLYÁVAL (12.C) Snassz kérdés, de mért pont a Szent Imrébe jöttél? Azért, mert csomó jót hallottam róla szüleim, barátaimon keresztül, plussz a legjobb barátnõm és jó néhányan a volt osztályamból is ide felvételiztek. Merre visz eztán az utad? Tervem rengeteg, valószínûleg a fele sem fog megvalósulni. A legközelebb most az van, hogy felvegyenek a fogorvosira, ezentúl meg szeretném a legteljesebben kihasználni, megélni ezt az egy rövidke életemet. Arról kétségem sincs, hiszen versenytáncolsz, fociztál, stb. Szerinted mi jó és mi rossz a diák szemével egy tanárban? A negatívum, hogy mindig neki van igaza, a jó tanár meg szigorú, következetes és emellett megértõ is… Hiányoltad a pap tanárokat? Elvégre ez egy szerzetesi iskola. Nem igazán, meg voltam elégedve a mostaniakkal is.

M Á R

. . .

fognak hiányozni. Úgy érzem, sok mindent köszönhetek ennek az iskolának. Többek között sok jó ismerõst, egy bizonyos szellemiséget és persze a sok jó programot. Hol szeretnéd folytatni a tanulmányaid? Molekuláris bionika szakra jelentkeztem, melyet a PPKE a SOTE-vel közösen indít, idén elõször. Úgy érzem, a hosszas döntésképtelenség jó gyümölcse ez a döntés (második helyre a kar igen hasonló másik szakát írtam be). Sok elfoglaltságod van az iskolán kívül. Mik ezek és hogyan tudtál mellette mégis ilyen jól tanulni? Hát az biztos, hogy délutánonként nem unatkozom: immár 13 éve hegedülök, 11 éve néptáncolok, több éve éneklek a Musica Sacra kórusban, ezzel párhuzamosan természetesen a Rajeczky Benjamin énekkarban is, valamint idén még zenekarba is jártam. Hálás vagyok, hogy ezeket az iskola falain belül is kamatoztathattam. Boldogan emlékszem vissza a népdalés latin versenyekre, rövid mozigépész-korszakomra, vagy a tavalyi Trianon-elõadás rendezésére (mint egyik rendezõ). A tanulás általában az alvás rovására megy, de fontos kihasználni az utazó idõt is. Végül vissza szeretnél majd jönni öregdiákként? Ez az egyik legtermészetesebb dolog számomra. Még több testvérem jár ide, de ha nem így lenne, akkor is visszajárnék, amikor csak tehetem.

Hittanon meg amúgy sem taníthatott volna pap, m e r t református lévén külön hittanra járok. Izgulsz az érettségi miatt, pl hogy állsz a matekkal? Hát, most már kezd kicsit túl közel lenni … Egy hónap van hátra, nem valami megnyugtató. A matekon, hál’ Istennek már túl vagyok, tavaly megcsináltam elõrehozottan. Félek viszont a biosz emelttõl, nem lesz könnyû menet, de remélem a legjobbakat! B.R. (3.d)


2008.04.23.

22:53

Page 27

B A L L A G

EGYMÁS TESTVÉREIKÉNT INTERJÚ RENDEK RÉKÁVAL (12.A) Te a gólyatáborok egyik fontos embere voltál mindig is. Szeretted ezt a "munkát"? Hogyan gondolsz vissza rá? Nos, hogy szerettem-e nem kérdés, hisz ezért csináltam. Kíváncsi vagyok, ki fogja ezeket a feladatokat ellátni utánam, hozzáteszem, nem egy napos feladat ?, de szerettem. A gólyatáborok mindig jól sikerültek, jó hangulatban, persze ez mindenkinek köszönhetõ, aki ott volt. Talán a két évvel ezelõtti volt a legjobb, 2007-es, vagyis az utolsó bodajki tábor, ott sok új emberrel lettem jóban, akikkel ezután is szeretném tartani a kapcsolatot. Azt hiszem, köszönettel tartozom, mert ha nem vehettem volna részt ezekben a táborokban, most nem lenne sok tapasztalatom egy nem mindennapi szervezéskavalkádban – ugyanis nagyon tetszett, hogy majdnem minden az utolsó pillanatra lett meg mindig a táborokban (de mindig kész lett), és mindenki a saját feladata után szaladgált...

M Á R

. . .

27

Jó-e nyolc évig ugyanabba az osztályba járni? Hogyan értékeled? Az osztályommal minden áron szeretnék kapcsolatban maradni, hisz nyolc évig egymás testvérei, családja voltunk, láttuk felnõni egymást, tettünk sok mindent jót, rosszat, de a legfontosabb, hogy együtt tettük, és ha akarnám, se tudnám kitörölni az emlékezetembõl ezeket, de NEM akarom! Értékelni nem szeretném, mert kicsit leengedtünk, mint közösség, de ez az érettségi miatt van, mindenki bõszen tanul?. Volt-e kedvenc tanárod? Kedvenc tanár? Így érettségi elõtt? ? Természetesen van, aki nagyon közel áll hozzám, de így kedvencnek nem mondanám. Azért érdekes, az, hogy ebbõl a néhány emberbõl az áll a legközelebb, aki sose tanított. Minden tanáromtól kaptam valamit, amit továbbviszek magammal az életbe. Mi fog hiányozni? Hiányozni fog a nyüzsgés, tudom, máshol is az van, de ez olyan kedves nyüzsgés. Akárhova megyek a folyosókon, mindig van, aki rám köszön, vagy mosolyog, és ettõl jó kedvem lesz! Ennyi embert ismerni néha azért veszélyes, de aki ismer, tudja, hogy szeretem a kihívásokat! Minden hiányozni fog, de leginkább az osztályom. És végül, ha elballagsz tõlünk... Hova tovább? Mit hoz a jövõ szerinted? Az élettõl sok mindent várok, vagyis inkább nem várok, el szeretnék érni valamit, hogy legyen nyomom a földön: én is itt jártam! Egyébiránt kertész lennék, fát nevelnék... az iskola szomszédságában vagy Gödöllõn. Hiszem, hogy mindenkinek van célja, én is afelé igyekszem, de addig még nagyon hosszú az út... Fekete Anna (11.d)

EGY-

ÉS KÉTFORINTOSOK GYÛJTÉSE

ÖSSZESEN 175

KG EGY- ÉS KÉTFORINTOS GYÛLT ÖSSZE. AZ I. HELYEZETT OSZTÁLY (JUTALMA EGY KIRÁNDULÓ NAP) AZ 5.C – 54 KG-OT GYÛJTÖTT A II. HELYEZETT OSZTÁLY AZ 5.A – 36 KG-OT GYÛJTÖTT A III. HELYEZETT OSZTÁLY A 6.B – 24 KG-OT GYÛJTÖTT


28

2008.04.23.

22:53

Page 28

Z E N E

Beszélgetés a Rajeczky-versenyrõl és az énekkarról búcsúzó énekkarosokkal: CSÁNY GERGÕVEL (12.A), JÁVOR KRISTÓFFAL (12.A)

Gergõ, a Rajeczky versenyen az édesapád is veletek zenélt a fellépés egy részében. Hogy alakult ki, hogy az egész család népzenével foglalkozzon? Cs.G.: 1 éve kezdtünk el húgommal táncolni a Bihari együttesben, aztán elkerültünk egy erdélyi népzenei táborba, ahová már ötödik éve mindig elmegyünk. A tábort Kallós Zoltán (kétszeres Kossuth-díjas népzenekutató és gyûjtõ) szervezte a Kolozsvár melletti Válaszúton. A táborban minden nap 5 óra néptánc és két óra népdaltanulás van, este pedig táncház. Nagyon megszerettük az ott levõket és õk is megszerettek minket. A táboron keresztül ismertük meg a Magyarpalatkai Bandát, akik sokak szerint a legjobb erdélyi zenészek, tõlük is rengeteget tanultunk. Így alakult ki családi kis zenekarunk, mely idén végre egy bõgõvel lett teljes, melynek édesapám vált lelkes megszólaltatójává. Mióta veszel részt a Rajeczky-versenyeken? Cs.G.: Majdnem a kezdetektõl. A verseny 9 éves, én 8 éves résztvevõje vagyok. Az eredmények mindig lelkesítettek. Elõször hangszeres kategóriában indultam, 8. óta énekkel is (ezt Várallyay Katusnak is köszönhetem). Kik voltak most a népzenei verseny zsûri tagjai?

ÉS

BÍRÓ ÁGOSTONNAL (12.B)

Tari Lujza, aki már régóta a Rajeczky-verseny zsûrielnöke, Farkas Éva operaénekes, valamint Riskó Kata, Tari Lujza egyik tanítványa. Milyen más sikered volt még az énekléssel? Nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy kétszer is képviselhettem iskolánkat a kerületi népdalversenyen és a budapesti döntõn is. Kristóf, mikor indultál elõször a Rajeczky-versenyen? J.K.: 5.-ben egyénileg indultam a népdal kategóriában. Mivel nagyon erõs volt a mezõny, és csak az elsõ három helyezett kapott jutalmat, ezért ebbe nem kerültem be. Ezért is jó, hogy most már évek óta minõsítõ verseny a Rajeczky-verseny, mivel mindenki, aki megérdemli, megkaphatja az aranyminõsítést. 5.-ben és 6.-ban is indultam népzene kategóriában (furulyával), egyszer el is értem egy második helyezést. 5.-ben az osztállyal volt egy népdalcsoportunk, akkor még rengeteg ember volt hajlandó ilyenben részt venni. 8.-ban a gregorián kategóriában indult az énekkar fiúkara. Onnantól kezdve minden évben indultam a gregorián kategóriában a kórussal. A mostani gregorián versenyen mit énekeltetek? J.K.: A verseny kötelezõ száma a gregorián Ave Mária


2008.04.23.

22:53

Page 29

Z E N E

volt, emellett az Inviolata címû antifona és a Tellus ac aethra jubilent címû nagycsütörtöki himnusz volt a mûsorunk. Milyen eredménnyel? Arany minõsítést kaptunk (a 14 kórusból 4-en kaptak aranyat). Kik voltak a gregorián zsûri tagjai? Béres György atya, aki manapság a gregorián éneklés egyik legnagyobb zászlóvivõje, európai tudós, Ifj. Sapszon Ferenc, a Magyar Kodály Kórusiskola igazgatója, Soós András, aki a Zeneakadémia egyházzene szakán tanít. Góci, te mióta versenyzel? B.Á.: 6.-ban kezdtem énekkarba járni, ekkor az osztályban alakult egy népdalkör a lányokból, és mi fiúk négyen gregoriánt énekeltünk az akkori Rajeczkyversenyen. Hogyan alakult ki bennetek a zene szeretete? Cs.G.: Esténként az édesapánk mindig énekelt nekünk, mire a népzenei táborba kerültünk már vagy 100 népdalt tudtunk. A gregorián éneklést a templomban szerettem meg, a Bazilikában, Alberti Árpád atya mellett, valamint a Musica Sacra kórusban, melynek pár éve én is tagja vagyok. J.K.: A zugligeti templomban, ahová járunk, már óvodás

koromtól kezdve a templomi kórusban énekeltem, illetve a Pannonia Sacrában, az ottani kórusban is, mielõtt idejöttem volna. Milyen élményetek van a kórusénekléssel kapcsolatban? B.Á.: A pécsi utakra emlékszem a legszívesebben, de a lengyelországi két utazás is csodálatos volt. Sandomierzben 160 kispap vonult be arra a fõpapi szentmisére, melyen mi zenéltünk. Ilyet itthon nem láttunk még. A második lengyelországi utunk a krakkói Irgalmasság Bazilika magyar kápolnájának szentelése alkalmából volt. A hatalmas, 5000 férõhelyes bazilikában

29

Erdõ Péter bíboros atya volt a fõcelebráns. Mi a meghívott négy kórus egyike voltunk, hogy énekünkkel szolgáljuk a liturgiát. Nagy megtiszteltetés volt számunkra. Másnap a Wawelban szerepeltünk egy szentmisén, az is egyedülálló élmény marad. Utána Krakkó fõterén énekeltünk és kalapoztuk össze a fagyira valót (végül olyan sok pénzt kerestünk, hogy még ebédelni is tudtunk belõle!) Sokan hallgattak bennünket, büszkék voltunk, hogy magyarok vagyunk. Mi a legjobb egy kórus-útban? Cs.G.: Együtt lenni. A szereplések is nagyon érdekesek. Nagyon jó volt, hogy Olaszországban úton-útfélen bementünk egy-egy templomba énekelni. Kórusút, kirándulás és zarándoklat is volt ez egyben. Miért jó kórusba járni? Cs.G.: Énekelni mindenképp jó dolog, én legalábbis nagyon szeretek. A közösséggel is nagyon jó együtt lenni. Bár néha „túl jól érezzük magunkat a próbán”, de nekünk ez is fontos... Vannak olyan dolgok, amik csak közösségben valósíthatók meg, például többszólamban nem lehet egyénileg énekelni. J.K.: Elõször is nagyon jó énekelni, különösen így, hogy együtt éneklünk. A kórus egyfajta közösség, barátságok is kialakultak. Nagyon jó érzés a kóruséneklésben, amikor valami összeáll és megszólal. B.Á.: Igaz, tegnapi élmény, hogy végre hibátlanul megszólalt az ének, miután én ötször beleénekeltem egy szünetbe… Az is nagyon jó, amikor Martin tanárnõ sütivel lep meg minket. Ezért már megéri kórusba járni! Mit gondoltok, mitõl lenne nagyobb létszámú a kórus? J.K.: Lehet, hogy elõször a tanárok szemléletén kellene változtatni. Úgy érzem, az énekkart a tanároknak csak kis része támogatja komolyan, a többiek közömbösek, vagy talán nem jó szemmel néznek rá (fõként akkor, amikor órák alatti próbák vannak). 5-6. osztályban kellene kialakulnia a gyerekekben, hogy jó dolog kórusban énekelni. Különféle kedvezmények kellenének a kórustagoknak, hogy a többiek is azt lássák, hogy „érdemes” kórustagnak lenni. A szülõket is meg kellene nyerni, hogy õk is lássák, hogy milyen fontos szerepe van a gyerekek életében a közös zenélésnek. B.Á.: Jó lenne egy vitrin, amibe kitennénk az okleveleket, amiket a kórus nyert, hogy az iskolában ne csak az legyen szembeötlõ, hogy például van egy buborékunk… J.K.: Már a felvételi tájékoztatóban meg kellene mondani, hogy nálunk fontos a kórus, aki hozzánk szeretne járni, vállalja, hogy ha kiválasztják, kórustag lesz.


30

2008.04.23.

22:53

Page 30

Z E N E

Cs.G.: Vagy legalább a személyes felvételin lehetne megkérdezni a felvételizõt, hogy ha bejut hozzánk, vállalja-e az éneklést. Szerintem akkor még mindenki szívesen mondana igent… Hogyan lehetne szélesebb körben megszerettetni a zenét iskolánkban? Cs.G.: Idén fogalmazódott meg bennem, hogy kellene háziversenyt tartani a Rajeczky-verseny elõtt, ahol egyének és csoportok is indulhatnának a versenyen. Régebben több osztályból alakult énekkör. Mára ez a verseny olyan méretûvé vált, hogy egy-egy iskolának csak nagyon szûk rétegét érinti. Ezért kellene a háziverseny, ahol többen is szóhoz juthatnak (nekem nagyon jó volt, hogy 5.-ben az osztály 1/3-a részt vett). Egyébként pedig tele vagyunk tehetséges énekesekkel – mondom ezt a gólyatáboros verseny zsûritagjaként. A legutóbbi pécsi úton a Baranya megyei osztályéneklési verseny díszvendégei voltunk, elõbb szerepeltünk, aztán hallgattuk a versenyt. Itt már az iskolák legjobb osztályai énekeltek csak. De elõzõleg minden iskola megtartotta a maga versenyét, melyben az iskola minden osztálya részt vett. Az osztályok különféle kategóriákban (népdal, kánon, sláger, stb.) indulhatnak. Nálunk is lehetne valami hasonló iskolai „osztályéneklési gála”!

BANÁNKUGLÓF (KÓRUS-SÜTI) 12 dkg margarint 12 dkg cukorral habosra verünk. Hozzáadunk 5 tojássárgáját, 1 dl tejet és 30 dkg péppé zúzott banánt. Egy másik tálba 5 tojásfehérjét kemény habbá verünk és 12 dkg cukrot keverünk hozzá. A két tál anyagát összekeverjük, hozzáadunk 40 dkg lisztet, 1 csomag sütõport és egy csipetnyi sót. Kivajazott, kilisztezett kuglófformába öntjük. Kis lángon ( kb. 150°C ) bõ 1 óra 15 percig sütjük. A kész kuglófot csokimázzal vonjuk be. Szemkeõ-Martin Orsolya

Rajeczky Benjamin - vagy ahogy tanítványai szólították: Béni bácsi - egyszerre volt a népzene és a középkori zene egyik legkiválóbb tudósa, a hazai gregorián gyakorlat megújulásának szellemi vezetõje, diákok és kollégák generációira egy életre szóló hatást gyakorló tanár és missziójához egy pillanatra sem hûtlen szerzetes. Népzeneés gregoriánkutatóként nemzetközi hírnévre tett szert, az õt személyesen ismerõk mégsem szakmai kvalitásairól beszélnek legszívesebben, hanem megkapó személyiségérõl, amelyben a szerzetesi alázat és kötelességtudat végtelen kíváncsisággal és egy sajátos reneszánsz életörömmel alkotott utánozhatatlan ötvözetet. Rajeczky Benjamin 1926-tól a budapesti ciszterci Szent Imre Gimnázium ének-zenetanáraként oktatott: ez nagy hatású pedagógiai tevékenységének elsõ állomása, amely egészen a háborúig tartott. Legendássá vált tanári pályafutásának két évtizede során olyan minõségre emelte gimnáziumában a zeneoktatást, amelyre akkor talán egész Európában nem volt példa. Míg egyrészrõl számos Bartók- és Hindemith-mû bemutatója fûzõdik ciszter diákjaiból álló ének- és zenekarának nevéhez, másrészrõl az õ kórusa énekelte elõször Magyarországon az akkoriban szinte ismeretlen középkori zeneszerzõ, Perotinus mûveit is. A népzene és a gregoriánum összefonódása tudományos hipotézisbõl mindennapi gyakorlattá vált a Budai Szent Imre Gimnáziumban, s nem túlzás azt állítani: Rajeczky tevékenysége meghatározó jelentõségû elõfutára volt a ma már magyar szellemi "védjeggyé" - és keresett kulturális exportcikké - vált Kodály-módszer létrejöttének is. Farkas Mária


2008.04.23.

22:53

Page 31

Z E N E

A IX. ORSZÁGOS "RA JECZKY BENJAMIN"G REGORIÁN- ÉS NÉPDA LÉNEK-, NÉPI HANGSZERES VERSENY EREDMÉN YEI ISKOLÁNKBAN:

Gregorián verseny:

ARANY: Rajeczky Benjamin Gyerm ekkar Rajeczky Benjamin Veg yeskar

Népdalének-,

Népi hangszeres verse ny:

ARANY: Csány János 5.a Éry Franciska 8.b Csány Cecília 10.b A Csány Család hangsz eres együttese (Csány János 5.a, Csány Imre 7.b, Csány Cecília 10.b, Csány Gergely 12.a és nagybõgõvel: az Édesapa) EZÜST: Bács Annamária 5.b Bács Annamária - Reiter Boglárka 6.b duó Csány Gergely 12.a

31


32

2008.04.23.

22:53

Page 32

É L E T Ü N K

Emlékezzünk A 11.B (ASSISI SZENT KLÁRA Ezt igazából nehéz megmagyarázni. Megpróbálom. Elõttem már sokan tették ezt, így ki is alakult pár sablonszöveg, melyekben az „osztályközösség”, az „összetartás”, meg az ehhez hasonló szavak dominálnak. Az új év beköszöntével jöttek az új ünnepségek, új elõadások, és a feladatokat szétosztották a tizenegyedik évfolyamban - felsõbb akarat szerint („Basszus, miért nem mi kaptuk a szalagavató mûsort?”). Így lett a 11.b feladata idén a március 15-i ünnepély megrendezése, amit, csak hogy tudjátok, a legnehezebbnek tartanak. Hogy jobb volt-e, érdekesebb, élvezetesebb, mint az elõzõ években, vagy pont fordítva, azt ti döntitek el (persze azért titokban reménykedünk, hogy az elõbbi igaz). Biztosan csak ezeket tudom: hogy van „osztályközösségünk”. És „összetartottunk”. És ez nagy szó! Ennél kellemesebb csalódást, azt hiszem nem, is okozhattunk volna magunknak. Ez olyan igazi jóban-rosszban élmény volt: együtt dolgoztunk, együtt örültünk vagy épp dühöngtünk, majd végül együtt izgultunk. Sablonos? Lehet. De igaz. Még egy pár köszönet hátra van, amivel tudjuk, hogy tartozunk, csak még nem volt lehetõség elmondani … Köszönjük, Gergõ és Botond, hogy kitaláltátok, fáradoztatok vele, összehoztátok! Nélkületek nem is tudom, mi lett volna. Büszkék lehettek

OSZTÁLY) MÁRCIUS

15-EI

ELÕADÁSA

magatokra, ahogy azt a felsõbbek is megmondták! Köszönjük, Bence és Gábor, a technikai segítséget! Köszönjük Eszti a tevegelést, mert az nagyon vicces volt (na jó és társproducerként az építõ jellegû megfigyeléseidet is köszönjük)! Köszönjük, Saci néni, a támogatást, amit akkor kaptunk meg, amikor és ahol csak kellett, és Illyés tanárnõ, a segítséget! Szerintem felvágás nélkül elmondhatjuk, hogy jó kis mûsor volt, egy jó csapattal… Remélem, ti is legalább annyira élveztétek azt a húsz percet, mint mi azt a sok próbálással eltöltött órát! Fanni


2008.04.23.

22:54

Page 33

33

T A L E N T U M

Talentum Biológia OKTV döntõ Homola Zsuzsa (12.b) 4. helyezett (felkészítõ tanár: Perczel Tamás) Kémia OKTV döntõ Hegyessy András (11.a) 18. helyezett (felkészítõ tanár: Thuróczy Éva) Herman Ottó Természetismereti Verseny - budapesti döntõ Kosik Zsófi (7.a) 8. helyezett (felkészítõ tanár: Wágner Katalin) Konczos Kata (7.b) 12. helyezett (felkészítõ tanár: Wágner Katalin) Szavalóverseny a költészet napján (házi) 5. évfolyam Csonka Veronika (5.a) I. helyezett, felkészítõ tanár: Berzsenyi Eszter Pechof Júlia (5.c) II. helyezett, felkészítõ tanár: Berzsenyi Eszter Tóth Zsuzsanna (5.a) III. helyezett, felkészítõ tanár: Berzsenyi Eszter 6-7. évfolyam Ungváry Álmos (6.b) I. helyezett, felkészítõ tanár: Kemény Gáborné Turóczi Hajnalka (7.b) II. helyezett,

felkészítõ tanár: Almássyné M. Mária Simon Márton (6.b) III. helyezett, felkészítõ tanár: Kemény Gáborné Kerényi Dóra (7.a) III. helyezett, felkészítõ tanár: Almássyné M. Mária Péter Flóra (7.a) III. helyezett, felkészítõ tanár: Almássyné M. Mária 8-12. évfolyam Tomcsányi Árpád (11.a) I. helyezett, felkészítõ tanár: Várkonyi Anikó Kiss Szemán Anna (11.d) II. helyezett, felkészítõ tanár: Várkonyi Anikó Könczei Anna (12.c), III. helyezett, felkészítõ tanár: Szendrõdy Dorottya Mákos Tamás (8.b) IV. helyezett, felkészítõ tanár: Várkonyi Anikó Nyugat-vetélkedõ (iskolai) I. 12. b csapata: Kaló Botond, Abermann Júlia, Fáy Eszter, Schöck Cecília (Felkészítõ tanár: Szendrõdy Dorottya)

II. 9.c csapata: Dán Gabriella, Hillier Franciska, Róbert Lili, Tamási Olivér (Felkészítõ tanár: Kemény Gáborné) III. 11.a csapata: Almássy Lili, Vida Péter, Csontos Anna Zsófia, Sztojnó Csilla (Felkészítõ tanár: Várkonyi Anikó) Kerületi Jancsó Andrienne Versmondó Verseny Ungvári Álmos (6.b) II. helyezett, (felkészítõ tanár: Kemény Gáborné) Károly Iréneusz Országos Fizikaverseny Bánki Dániel (8.b) 2. helyezett A 8. osztály csapata 2. helyezett a kísérleti bemutatón, 3. helyezett az otthoni tanulmány kategóriájában Pálffy András (10.a) 2. helyezett A 10. osztály csapata 4. helyezett a kísérleti bemutatón Felkészítõ tanár: Csízy Judit, Szabó Gábor és Horváth György

Fizikaverseny A hazai készítésû szélcsatorna segítségével különbözõ formájú és beállítású testek közegellenállását mérték meg versenyzõink. A 8. osztályosok kísérleti mérésének összeállításában Horváth György, az iskola modellezõ szakkörének vezetõje segítette munkánkat.


2008.04.23.

34

22:54

Page 34

V I A

. . .

V I T A

Latin est Egy átlagosnak tûnõ péntek délután, csodálatos Dido és Aeneas találkozását. A végén komolyan aggódtörténelmi utazásnak lehettek részesei azok, akik eljöttek hattunk kedves tanárunk épségéért, mikor Didó öngyilkos a Latin Munkaközösség által szervezett Latin estre. lett. Aggódásunkat csak a szebbnél szebb római tálak tudA várakozás percei végtelennek tûntek. Elõször csaták feledtetni. Az asztalokon igazi korhû tálaktól a mai patok alakultak, akik közösen mérték össze tudásukat anyagok felhasználásával készített római jellegû Aeneas koráról. Könynyebb és nehezebb mûalkotásokig minden megtalálható volt. Néhány kérdésekkel, feladatokkal kellett a csapatoknak csapat igazi remekmûvet alkotott. megküzdeniük Trójában, Karthágóban vagy Megcsodálhattuk a trójai háború hadihajóját éppenséggel az alvilágban. Egyik-másik mézeskalácsból és a falovat kekszekbõl, kérdés nem kis fejtörést okozott, az vagy aszalt gyümölcsökbõl összeállítva ügyességi feladatok viszont jókedvet, éppúgy, mint a babapiskóta arénában kacagást csaltak az arcokra. Elsõ küzdõ marcipángladiátorokat. Persze pillanatban meghökkentõ volt ezek a mûalkotások percek alatt mondjuk jóslatokat fejteni – még eltûntek az üres gyomrokban. szerencse, hogy nem rajtunk múlt Köszönet mindenkinek, aki azok megvalósulása - , vagy lehetõvé tette és segítette, hogy szerelmes levelet írni Didó ilyen szép legyen ez a délután! Vergilius és Dido nevében. Träger Magdolna 6.b Míg szorgos kezek a feladatokat javították, értékelték, mi Odüsszeusz kalandjaiba pillanthattunk bele. A sententia- és a csapatverseny eredményhirdetése után a tanárok lepték meg a résztvevõket. Felelevenítették

Egy díjnyertes görög hajó

A Szibilla jóslatát mindenki áhítattal hallgatta…


2008.04.23.

22:54

Page 35

V I A

. . .

35

V I T A

Szkülla és Kha között rübdisz átkelni veszélye s!!!

Egy befalni való trójai faló

Aeneas egyre csak Dido után sóhajt, de mégis teljesíti az isteni óhajt. (Odébbáll.)

Aeneas fiával hátán éppen az égõ Tróját oltja!

Így készül Didó szerelmes verse Aeneashoz! (Csak jönne már az ihlet!)

“Ova spongia ex lacte: ova quattuor, lactis heminam, olei uncia min se dissolvis, ita út unum corpus facias. In patellam subtilem adicies olei modicum, facies ut bulliat, et adicies impensam quam parasti. Una parte cum fuerit coctum, indisco vertes, melle perfundis, piper aspargis et inferes.” Édes, tejes omlett: Keverj simára 4 tojást 1 hemina tejjel és 1 uncia olajjal. Tégy egy serpenyõbe egy kevés olajat, forrósítsd fel, s öntsd bele a masszát. Ha az egyik oldala megsült, borítsd egy kerek tálcára, önts rá mézet, szórd meg borssal és tálald! Jó étvágyat! (a Kr.u. I. sz.-ban élt Apicius szakácskönyvébõl)


2008.04.23.

36

22:54

Page 36

K Ü L V I L Á G

Modell Európa Parlament jutalomút Brüsszelbe 2008. április 11. 15:16 Nürnberg mellett az autópályán Már 8 órája utazunk ebben a pállott buszban. Irdatlan dugó van, csoda lesz, ha éjfélre hazaérünk. A busz, akárcsak egy katlan. Nincs levegõ, mindenkinek zúg a feje és ha nagyritkán megállunk akkor is csak kavargó fejjel támolygunk. Mondjuk, errõl nem csak az út tehet. Kicsit hosszú volt a tegnapi éjszaka. Teljes tudatában annak, hogy reggel fél hatkor fogunk indulni, este tízkor még páran nekivágtunk Antwerpen belvárosának, amit soha nem sikerült elérnünk, ugyanis iszonyatosan elkavartunk és így gyakorlatilag csak a körgyûrût „fedeztük fel”. Negyed egyre értünk csak vissza a szállodába leverten és elcsigázottan. Egy ilyen csúfos kudarc után kellett egy kis lazítás és nekiláttunk kipróbálgatni a helyi búza és malátaleveket. Összegyûlünk az egyik háromágyas szobában és ott dumáltunk elég sokáig. A végén még silent diszkóztunk is, és így elég szépen zártuk ezt a négy napot. Nekem kivételesen elég nehezen indult ez az út, mert csak az elutazás elõtti nap tudtam meg, hogy megyek, de hát egy ilyen lehetõséget kár lett volna kihagyni. Végre egy kis lazítás az érettségi elõtti rettegés közepette és méghozzá ilyen helyen… Antwerpenben volt az állandó szállásunk, innen indulva utaztuk be Belgiumot. Az elsõ napra a célunk, az EU adminisztratív központja, Brüsszel volt. Mindenki elõvette a MEP-es szerelését, az öltönyt, az oldaltáskát, az udvarias mosolyt és nekivágtunk az EU-s intézményeknek. Délelõtt elõadásokat hallgattunk a Régiók Bizottságában és a Magyar Köztársaság Állandó Kirendeltségén, majd az ebédszünetben bejártuk Brüsszelt. Bár ez a város valamiféle különös egyvelege a középkori németalföldi kõbõl faragott és csipkézett, illetve a mai modern üvegtornyos építészetnek, mégis lenyûgözõ. A nap második felében

jött az utazásunk fõ célja, az Európai Parlament, ahol az igazi MEP-ek (member of european parlament) dolgoznak. Meghallgattunk EP képviselõket, akik ottani munkájukról beszéltek, majd a magyar tolmácsok vezetõjét, aki bemutatta nekünk azt a bábeli nyelvzavart, amit le kell küzdeniük, mivel a plenáris ülésen mindenki a saját nyelvén beszél és várja is a fordítást, azaz 23 csatornán folynak folyamatosan a fordítások. Délután pedig még beültünk a parlament ülésére, ahol épp a Hezbollah és Libanon viszonyát vitatták meg. Miután a délutáni szabadprogramon lealkudtam egy étteremben ötünk sörének az árát, következett az esti vacsorameghívás. Szájer József EP képviselõ volt olyan kedves és Brüsszel fõterének közelében, a Maneken étteremben látott vendégül minket, és velünk volt egész este egy kötetlen beszélgetés keretében is. (Õ volt, aki állta az utazási és szállási költségeinket is, tehát gyakorlatilag ingyen voltunk Belgiumban.) Ezzel véget is ért a program brüsszeli része, de nem az egész. Ugyanis másnap megint nekivágtunk az útnak és bejártunk Gent és Bruge városát. Ezek már igazi németalföldi városok voltak. Telis-tele gótikus katedrálisokkal és mûemlékekkel. Fel se tudnám sorolni mindazt a sok mûvészeti kincset, mit láttunk, de azért kiemelném a genti oltárt, amin visszaköszöntek a felsõs énekkönyvek borítói. Bruge-ben különösen érdekes volt a város szerkezete, miszerint 86 szigeten áll a város, sûrûn behálózva csatornákkal, így kapva az Északi-Velence nevet. Rákövetkezõ nap pedig már utaztunk és így már itt is vagyok a jelenben. Le is teszem a pennát (pontosabban Bencze Dávid tanár úr laptopját) és alszom egyet, hátha megint felidézõdik álmomban az az 500 eurós napi fizetés, amit a képviselõk a régiók bizottságában kapnak úgy, hogy még csak nem is kötelezõ felszólalniuk…

Lengyel Zoltán


2008.04.23.

22:55

Page 37

B A L L A G

„MEGTANULTAM HINNI...“ FÁY ESZTER 12.B Néhány nap múlva ballagtok! Milyen érzés? Örülsz vagy sajnálod? Hát igen, még 13 nap… Egész évben nagyon vártam már, hogy vége legyen, most viszont hogy tényleg már csak ilyen kevés van hátra, inkább kérnék még egy nappal többet. Szóval alapvetõen örülök, csak az nagyon félelmetes érzés, hogy valami olyan múlik el, ami soha többet nem tér vissza. Hova mész tovább? A Corvinus Egyetem Nemzetközi Tanulmányok szakra adtam be a jelentkezést elsõ helyen. Honnan jött az ötlet, segített-e benne az iskola? Nos, az ötlet már meglehetõsen régi: Papám a Külügyminisztériumban dolgozik, nekem pedig mindig is nagyon tetszett, hogy õ a munkája részeként rengeteget utazik. Így már akkor (kb. 3-4 éve) úgy gondoltam, „hmm, ez klassz dolog, utazni szeretnék, diplomata leszek!”. Így az iskola, pontosabban a MEP, inkább csak megerõsített ebben, illetve az önös érdek mellé egy plusz okot adott. Mi ez a plusz ok, és mi is ez a MEP? A MEP (Modell Európa Parlament) egy komoly játék. Diákok ülnek össze, mûködnek együtt, vitatkoznak, igyekeznek érvényre juttatni akaratukat. Ez az, amit a ké-

„SOKAT ADOTT“ INTERJÚ LENGYEL ZOLTÁNNAL (12.A) Hová adtad be a jelentkezésed? A Corvinus Egyetem nemzetközi gazdálkodás, valamint pénzügy és számvitel szakára. Segített-e az iskola a pályaválasztásban? Tulajdonképpen igen, mert az iskolán keresztül jutottam el a MEP-re, ami felkeltette az ér-deklõdésemet a gazdaság iránt. Hosszú volt az itt eltöltött idõ. Hogy értékelnéd az elmúlt nyolc évet? Gyakorlatilag itt telt el a fél tudatos életem, így elég meghatározó volt. Mivel még benne vagyok, nem tudom tökéletesen összefoglalni, de alapvetõen elég pozitív visszagondolni. Lelkileg, szellemileg nagyon sokat adott és rengeteg erényre is tanított, de ugyanakkor az is igaz, hogy kicsit félve várom az érettségit, mert tanulmányilag azért nem volt valami acélos. És mit gondolsz mi fog hiányozni?

M Á R

. . .

37

sõbbiekben is szívesen folytatnék, mert sokszor úgy érzem, hogy mienk a feladat és a lehetõség, hogy változtassunk. Kezdve egy ország problémáinak orvoslásával, akár egészen a globális klímaváltozás kérdéséig! Belgiumban töltöttél több mint egy évet. Hogy sikerült és mit adott ez a kint töltött idõ? Huuu, nagyon jó kérdés! Errõl bármennyit szívesen mesélnék!… Hogy mit adott? Elsõsorban nem a nyelvtudást emelném ki, hanem azt a sok barátságot (egy fekete, és egy arab lány azóta is a két legjobb barátnõm!), élményt (például mikor egy belga iskola diákjaként veszek részt egy belga-német diákcserén), és tapasztalatot, amire szert tettem (milyen franciául latint tanulni, melyik a legerõsebb belga sör, és melyik a legfinomabb), és amik sokkal fontosabbak bármiféle iskolában megtanulható tananyagnál. Megtanultam hinni, bízni az álmaimban, magamban, és egyáltalán merni álmodni! Mennyire fogod tartani a kapcsolatot az iskolával? Fogunk még látni miután elballagtál? Simplexbe még szívesen visszajönnék néha egy-egy filmre, de alapvetõen szerintem lesz elég elfoglaltságom jövõre is (egyetem, tánc, jogsi, nyelvtanulás…). Egyébként Simonkay tanárnõhöz még a szóbelikig be fogunk járni törifaktra. Köszönöm a riportot, sok sikert az érettségihez! Én is köszönöm! Szabó Bernát, Szalay Soma (11.c)

Az esti Simplex vetítések, az osztálykirándulások, a farsangi elõadásaink, a nyári- és a gólyatáborok; egyáltalán az egész pezsgõ élet, ami itt volt. Ugyanakkor az iskola valóban egy burokként is mûködött, ami megvédi és segíti azt, aki benne van. Engem is nemegy-szer megsegített. Félek, ilyen nem lesz már máshol. Milyen érzésekkel búcsúzol? Annyira nem érint meg ez a távozás. Eltelt ez a 8 kalandos év, rengeteg emléket és ismerettséget hozva, de az élet megy tovább. Itt az ideje új kihívások elé nézni.

Matits Kornél (10.d), Gerse Lajos (10.a)


38

2008.04.23.

22:55

Page 38

B A L L A G

EMBER A TALPÁN INTERJÚ BÍRÓ ÁGOSTONNAL (12.B) Egy kérdés, melyet oly sokszor hallhattál már: mi leszel, ha nagy leszel? Gondolom, most már tudod a végleges választ... Hová adtad be a jelentkezésedet? Remélem, ember a talpán és persze elõbb-utóbb családapa. Gyógypedagógiára jelentkeztem, remélem, sikerül majd a felvételi is! Elképzelésedhez adott hozzá valamit az iskola az elmúlt években? Azáltal, hogy emberebb emberré nevelt, nagyon sokat. A gyógypedagógia iránti vonzalom egész máshonnan jött. A kezdõ lökést nõvérem adta, azóta már hat éve táboroztatunk értelmi fogyatékos felnõtteket egy katolikus otthon szervezésével. Az ország minden pontjáról jönnek a segítõk, középiskolás és egyetemista fiatalok, hogy egy-két hetet a sérült embereknek ajándékozzanak. Talán ebbõl született meg szép lassan az elképzelés is. Hiszem, hogy ez az, amiben majd örömömet lelem! A legtöbb diákkal ellentétben te kilenc évet töltöttél itt, hiszen egy évig külföldön tanultál. Sok volt, vagy örülsz a plusz évnek?

AZ ARANY KÖZÉPÚTON INTERJÚ TÍMÁR BENEDEKKEL (12.A) Tudjuk, hogy igen szerteágazó az érdeklõdési köröd. De mégis, mik a terveid? Köszönöm szépen, elégedett vagyok az életemmel, nem tervezek komoly változtatást. A céljaimat nem mondhatom el senkinek, így pláne nem mondom el mindenkinek, a hozzájuk vezetõ utat pedig majd meglátjuk még... de azt hiszem, az arany középút lesz a legjobb választás! Diákszínpad – hogyan kerültél oda? Paár Eszti unszolt éveken keresztül, és aztán kilencedikben beadtam a derekamat. Igazából úgy mentem el, hogy világéletemben egy verset tudtam, Kölcseytõl a Husztot, de semmilyen nagy eredményt nem vártam ettõl. Mégis egybõl nagy szerepet kaptam, és ez a shakespeare-i bolond figura a legmeghatározóbbá vált az elmúlt években. Éppen ezért nagyon sokat köszönhetek Lukácsi tanár úrnak, akivel nagyon sokat dolgoztunk ezen a figurán. A következõ évben viszont kimaradtam, mivel néhány hónap után visszaadtam a szerepemet. A hazugban pedig újból a bolond figura jutott rám. A színészélet viszont nem vonz, és ezt mostanában egyre inkább sajnálom.

M Á R

. . .

Így nagyon soknak tûnik, de örülök ennek, nem hiszem, hogy vesztettem volna vele. Sõt, kevesen mondhatják el magunkról, hogy két osztályuk volt, kétszer járnak érettségi találkozóra. Bízom abban, hogy meghívnak majd. Inkább nyertem, mint vesztettem! Hét évig ugyanaz az osztály, aztán egy év Melkben, majd vissza egy másik osztályba. Mennyire volt nehéz elbúcsúzni a régi osztályodtól és beilleszkedni egy újba? Nehéz volt búcsúzni, de ez mindig így van. Idén eleinte furcsának is tûnt, amikor valaki az "utolsókról" beszélt. Ismerõs érzés volt. Talán a legnehezebb akkor volt, amikor a szalagavatóra visszajöttem. Valami véget ért már, de az új sem kezdõdött még el. Persze akkor már volt egy osztályom Ausztriában. Kezdetben nehéz volt, hiszen egészen más környezetbe kellett beilleszkednem. Most pedig, hála a mostani osztályomnak, elég hamar sikerült megtalálni a helyem. Mely tanár(ok) volta(ak) rád nagy hatással? Ki(k) a kedvence(i)d? Bizony nagyon sokan voltak/vannak, hiszen tanári gárdából is kettõt volt szerencsém megismerni. Természetesen Berzsenyi Eszter tanárnõt kell megemlítenem, aki mindig is a legkedvesebb osztályfõnöknõm

Diákkamara – ha elölrõl kezdhetnél mindent, mit tennél másképp? Ez nagyon jó kérdés! Semmit nem tennék másképp, de sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnék a tényleges diákpanaszokra, az egész diákságot érintõ kérdésekre. Azt gondolom, az elmúlt évben valami elkezdõdött, aztán majd meglátjuk, hogy hogyan folytatódik. A Pingvin SZIGet beindítása és a Terasz padosítása a te nevedhez fûzõdik. Mi adta az ötletet? Nehéz volt megvalósítani? Két évvel ezelõtt – a diákkamarás postaláda egyetlen üzeneteként – vetette fel két lány, hogy a belsõ udvaron lévõ lugasra futtassunk vadszõlõt. Minden itt kezdõdött el, és a belsõ udvar átalakításának terve gyûrûzött tovább a teraszra, a folyosókra, az aulába… A Pingvin SZIGetet illetõen pedig mindig is nagyon szerettem ”dizájnolni”, és kaptunk az alkalmon a lányokkal, hogy mi rendezhetjük be a konyhát, a dekorációt, a világítást…


2008.04.23.

22:55

Page 39

B A L L A G

marad! Most pedig Vas tanár úr vette át ezt a szerepet, aki mindig is embert próbál belõlünk faragni. Kiemelném még Várdai tanár urat, aki azért is különleges, mert sosem tanított, de mégis benne van ebben a kedvenc kategóriában. - talán éppen ezért. De nehéz lenne mindenkit megemlíteni. Sokan vannak még, akiket tisztelek, és becsülök emberségük, hivatásuk miatt. Milyen élményekkel gazdagottál Melkben? Sok-sok szép élmény, és néhány igazi barátság, amit kiemelnék. Két cseh sráccal laktam egy kedves osztrák családnál. Cseh barátaimmal szinte mindig együtt voltunk. Fél év alatt, 10 hónap alatt pedig meg lehet szokni a másik embert, hiányoztak is! Ott is volt persze egy osztályom, de ott mégsem születtek igazi kapcsolatok. Egy vidéki iskolát képzelj el, ahová nagy távolságokból járnak be a diákok. Nem volt rá sok lehetõség, hogy tanítási idõn kívül találkozzunk. De mégis nagyon szép volt az az egy év! Hála az iskola támogatásának is, gazdagodhattam ezáltal is! Köszönöm a riportot és sok sikert kívánok az érettségidhez és a késõbbi tanulmányaidhoz! Nagyon szívesen, én is köszönöm! kzs10c

Milyen a kapcsolatod az osztálytársaiddal? Sok, kevés vagy éppen elég volt a nyolc év? Utólag úgy érzem, sokáig nem találtam a helyemet, de azt hiszem, ez mindenkivel így van. Aztán kilenc-tizedik körül kiszakítottam magam, nem gondoltam, hogy helyem van az osztályban, és emiatt sokáig úgy éreztem, hogy én se vagyok fontos. De az utolsó két évben, és fõleg mostanában nagyon jól érzem magam, nagy rajongója lettem az osztálynak, és kezdem elhinni, hogy õk is szeretnek… Ezt egyszerûen nem lehet megfogalmazni!!! Semmiért sem adnám fel õket és az osztályfõnököm. Kedvenc tanárok? A legtöbbet Vas tanár úrtól tanultam, a legjobb kapcsolatom Kovács Andrea tanárnõvel alakult ki, és aki miatt örömmel jártam be minden nap, az Csombó tanárnõ. Ha te lehetnél a következõ igazgató, mik lennének a terveid az iskolával? Már eddig is sokan vádoltak vele, hogy igazgatói posztra török… Ezt úgyis kicenzúráznák… Vass Nonó (10.d)

M Á R

. . .

39

TÁVOZÁS ELÕTT INTERJÚ BÁTKI ZSÓKÁVAL (12.D) Mesélnél az itteni elsõ benyomásaidról? A nulladik osztályfõnökire menet Andrissal útközben próbáltam kitalálni, hogy kik lehetnek az osztálytársaim. Amikor megláttam a tömeget az iskola elõtt, kicsit megijedtem. Hetekig tartott, amíg mindenki nevét, arcát megjegyeztem. Emlékszel valami meghatározó élményre, amit az iskolának köszönhetsz? Lehetõleg pozitívat… Mindkét pozitív élmény, ami most eszembe jut, iskolán kívül történt. Zsófi néni sítábora életem egyik legjobb síelése volt. Aztán az idei Lengyelországban eltöltött négy napnál jobb osztálykirándulást nem is tudtam volna elképzelni. Volt olyan tanárod, akinek nagyon sokat köszönhetsz, esetleg továbbtanulásodat is befolyásolta? Mindig nagyon szerettem a magyarórákat és a magyart. Posta István tanár úrnak és Almássyné Mudri Mária tanárnõnek köszönhetõen ez csak jobban megerõsödött bennem. Nem a magyarral fogok tovább tanulni, de biztos, hogy egész életemben a legfõbb hobbim lesz. Milyen érzés arra gondolni, hogy jövõre már nem ezeken a kapukon fogsz nap mint nap áthaladni? Ha a kapura gondolok, nagyon örülök, hogy nem kell többet reggel belépnem rajta, mert általában minden héten kaptam 1-2 vonalat a nevem mellé… Sose tudtam idõben érkezni. Komolyra fordítva: így a vége felé egyre ijesztõbb abba belegondolni, hogy jövõre már nem leszek tagja ennek a közösségnek. Volt esetleg valami a SZIG-es évek során, amit most másképpen csinálnál? Mit üzensz a fiatal SZIGeseknek? Ha újrakezdeném a négy évet, akkor sokkal több idõt töltenék az osztályommal. Nem hagytam volna ki egy Simplex mozit sem. Jobban kihasználtam volna az iskola lehetõségeit. Jó tanuló voltál és a magatartásoddal sem voltak gondok. De biztos vagyok abban, hogy fel tudsz idézi valamilyen diákcsínyt… Gimnáziumban már kevés lány csinál igazi csínyeket… Bár azért 9-10-ben volt pár óra, amit felhúzott lábbal, a mosdóban bujkálva töltöttünk el…


40

2008.04.23.

22:55

Page 40

D I Á K K A M A R A

Teraszavatás

A tavasz elkezdõdött! A siker pedig hamarosan még több padot hoz a teraszra... Folytatjuk a belsõ udvar padosításának, megnyitásának megvalósítását, a csocsóasztal újra üzembe helyezését, pingpongasztal beszerzését! Diákkamara (nincs megállás!)


2008.04.23.

22:55

Page 41

D I Á K K A M A R A

UTÓIRAT Arra gondoltam, jó lenne írni egy szaftos, oldalas cikket, hogy tulajdonképpen hányadán is áll ez a Diákkamara. Aztán gondoltam nagyon sok mindenre, de mire eljutottam ide, a cselekedethez, már megingott az elhatározásom és a gondolataim is elszálltak. (No, meg egy kicsit a cenzúra ollója is megjelent elõttem…) A szép pedig az ebben, hogy ez nagyon is „diákkamarás”. Tudniillik: a gondolkodás a tett halála – ahogy azt már egy páran megmondták. Amikor diákkamarás lettem, fõleg az hajtott erre, hogy mint minden normális diák, tele voltam kritikával, és jobbító ötlettel a ’rendszer’ iránt. Azt hiszem, ezzel sokan vagyunk így. És azóta is, annyi ötletet, célt, igényt hallottam nap, mint nap, melyek velünk vannak a mindennapokban, kibeszéljük egymás közt, de a sok gondolkodás, beszéd és csámcsogás után nincs semmi. A célunk nem valósul meg, de még el se jut azokhoz, akik megvalósíthatnák. És sajnos be kell látnunk: a diákság nagy része az elmúlt években nem gondolta úgy, hogy a Diákkamara alkalmas lehet az érdekei képviseletére. Mindannyian ismerjük azt a bizonyos mosolyt, amit a Diákkamara szó elhangzása egy diákból vagy tanárból is kivált!

41

Pedig tényleg így van: ha valaki szeretné az iskolát hupililára festeni, és errõl meggyõzi az iskola vezetését, akkor az iskolát hupililára fogják festeni! Van szavunk! És a Diákkamara ad ehhez szócsövet! És az elmúlt egy évben sokan megtapasztalhatták ezt. Mert részben ennek köszönhetõ, hogy a régóta tervezett természettudományos termek felújítása megtörtént, hogy az idei költségvetésbõl sokszázezer forinttal több jut WCpapírra, hogy mostanság tényleg javult az ellátás, vagy hogy néhány hete megnyílt a terasz… És megannyi apróság, amit nem kürtöltünk szét. Jó volt nemrég olvasni, hogy a diákok harmada elégedett a munkánkkal, és másik harmada egyre jobbnak látja azt. Talán elõbb-utóbb sikerül a harmadik harmadot is megnyernünk… De nem fecsegek tovább! Mert megöli a tettet. A tettet, hogy ha egy diáknak problémája van, akkor egybõl a Diákkamarához fordul. És egyszer talán majd az elégedettség mosolya lesz mindenkin… Sok sikert!

Timár Benedek


2008.04.23.

42

22:55

Page 42

L I T E R A T Ú R A

Lengyel-magyar est a Petõfi Irodalmi Múzeumban „A

Heszky András: A Jó Pásztor eclogája

FÉNY NEM PENÉSZLIK MEG A NEMZETEK SZEMÉBEN…”(NORWID)

A március 15-i ünnep mindenki számára több, mint ismerõs. Minden évben újra megemlékezünk róla az iskolában, otthon és még sok egyéb rendezvényen is. Kitûzzük a trikolórt, és büszkén emlékezünk az osztrák elnyomás elleni forradalomra. Azt azonban nem sokan tudják, hogy nem csak számunkra fontosak ezek a forradalmi események. Bár a lengyelek kokárdája csak kétszínû, érdemeiket gyarapítja, hogy a magyar felkelést jóval megelõzve kezdték szabadságharcukat, ezzel újabb kapcsot teremtve a két nemzet amúgy is összefonódott történelmi múltjában. Erre a történelmi eredetû nemzeti barátságra épült a Petõfi Irodalmi Múzeum dísztermében 2008. március 14-én este tartott lengyel-magyar est, amelyet Várkonyi tanárnõ rendezett a Balassi-kör közremûködésével. Alapgondolatát egy Petõfi-idézet adta: „két nemzet van egyesülve bennünk”. Az estet és az azt követõ lengyel-magyar hét eseménysorozatát Joanna Stempiñska, a lengyel nagykövetasszony, nyitotta meg beszédével. Bajza József, Vörösmarty Mihály, Erdélyi János, Tompa Mihály és Petõfi Sándor számos verse képezték az est hagyományõrzõ vázát és adták meg a lírai hangulatot. A történelmi események (pl. szolnoki csata) prózában hangoztak el, amikor az egyes szereplõk „fölvéve a kabátot” (valóban korhû menték voltak) beöltöztek Kölcseynek, Kossuthnak, Poninskinak, Dembinskynek vagy Milkowskinak. Közben Miczkiewics és Ábrányi Kornél visszaemlékezéseibõl is hallhattunk részleteket. A lengyel vonatkozást C. K. Norwid versei erõsítették, amelyeket többnyire recitálva interpretált a „történelem angyala”, ezzel felhívva a figyelmet a tartalom örökérvényûségére. A verseket és szövegrészleteket Chopin Forradalmi etûdjének, mazurkáinak és polonaise-einek akkordjai kötötték össze. Az est keretét a Post Scriptum címû Norwid vers adta. „Földi öröklétünk nem csak a jövõ!... Múltunk is örök már, az idõ kora…” - suttogtuk, majd a lengyel himnusszal zárult az elõadás és a két nemzet tagjai felállva tisztelegtek az elnyomás ellen vívott harc emléke elõtt.

Anasha

Eltûntél a sziklák közt, hol nincs legelõ sem. Szomjas vagy, nem akadsz forrásra; szikes talajon jársz messze sakál ordít, lebukóban a nap, menedéked nincs éjjelre. Sötét démon teszi rá tenyerét a tájra, te elfekszel csupaszon, periféria földön, számkivetetten, mindenfajta hitet kitagadván lelkedbõl, és még mindig konokul hiszel abban, hogy képes vagy nélkülem élni, s erõd van elég, hogy nincs szükség rám, és hogy nem kell a segítség. Féltve kereslek, több évezrede járok utánad, Õserdõ, kicsi falvak, metropolisz, hegyi kunyhó tûnnek messze a múltba. Amíg fújom furulyámat lassan múlik a nyár, már hull a levél, meg a porhó. Tá tá tá ti ti síp síp – fújom a sípot hexameterben. Már érzem közeled, hidd el, nem rejt a sötétség, hallod dallamom, isteni szó üti meg füledet, mígnem lassan kibetûzöd a két szót, hogy: „gyere vissza”. Eljöttem, mert elvesztél sziklák közelében, mert szomjaztál, s nem volt hûs forrás ahol inni tudtál volna. Utánad jöttem, mert menedéked nem volt, és nem volt, aki megvédjen a sakáltól, mert felelõs vagyok érted, s mert kedves vagy elõttem. Itt vagyok. Add bátran kezed. Áruld el, mi a gondod? Mondd, mi zavarja szíved? Mért tértél le az útról, messze mi ûzött nyájamtól, mondd, mily szomorúság? Bízz bennem, gyere gyorsan, s járj velem a sima úton, étkünk égi kenyér, italunk mézédes ital lesz; s bár nem messze dübörgõ tájfun rázza a földet, mostantól nem esik bántódásod közelemben.


2008.04.23.

22:55

Page 43

B A L L A G

„...ELÉRKEZETT“ INTERJÚ HESZKY ANDRÁSSAL (12.D) Miért ebbe az iskolába jöttél? Hetedikes koromban ballagott itt a nõvérem, és megtetszett maga ez a pár száz négyzetméteres komplexum. Melyek voltak a négy év legemlékezetesebb pillanatai? Kilencedikben Robi atya elvitt a diákönkormányzatosokkal Dévára, egy évvel késõbb pedig ugyanígy Beregszászra mehettem, mert megüresedett egy hely. Mondhatom, szerencsére, mert szép élményekkel gazdagított a túra. Szintén megmaradt bennem az a légkör, ami II. János Pál halálakor és temetésekor járta át az iskolát. És természetesen az osztálykirándulások is a 4 év legjobb napjai voltak, fõleg az idei utolsó, a lengyelországi kalandunk. Mi leszel, ha nagy leszel? Nem tudom. Az ELTE-BTK magyar és szabadbölcsészet szakjaira jelentkeztem. Lehet, késõbb az angol szakkal is megpróbálkozom, hogy ha az elõbbi kettõvel nem is, ez utóbbi elvégzésével talán majd sikerül boldogulnom az életben. Írtál pár verset a Pingvinbe. Gyakran költesz? Igen, sokat. Fõleg ruhákra. Kedvencem a Springfield és Levi’s. Komolyra fordítva a szót: ritkán írok verset, fõleg most, az érettségi miatt. Amik a Pingvinben megjelentek, azok az Irodalmi Jelenben közölt versek voltak. Nem túlzottan jó versek, csak akkoriban sokat bíbelõdtem az antik formákkal – ezért születtek. Mi fog hiányozni, ha elmész? És mi nem fog? Az osztálymisék hiányozni fognak. És a Fociszter. Remélem, idén sikerül megszerezni a kupát; a tendencia erre utal: tavaly elõtt harmadikok lettünk, tavaly az ezüstöt

- Volt a középkorban kémia? - Alkímia volt, és mindenki aranyat próbált elõállítani, de volt, akinek puskapor sikerült. (Bencze Dávid) - Ezt a nevet kell tudni? - Persze, Cavourról fogunk órákat beszélgetni ezen az órán. (Kovács Örs) - Szeretnék egy szabadnapot. - Na, azt én is… (Horváth Sarolta) - Van valakinek kérdése? - Mehetünk? (Csízy tanárnõ)

M Á R

. . .

43

szereztük meg. A KIDS és kézi csapat is hiányozni fog, annak ellenére, hogy idén kb. hatszor voltam edzésen... Hiányozni fog az, hogy tanítás után Sebivel kimegyünk a parkba, vagy hogy Vincével együtt nem megyünk be suliba (persze a BKV-sztrájk miatt...) Nem emelnék ki semmit, amitõl szabadulni szeretnék, de nem ismételném meg egyik évemet sem, még ha erre lehetõségem is lenne. Ez így volt jó. Kik azok a tanárok, akikre szívesen emlékezel vissza? Az ofõmre - úgy sejtem, sokszor tartotta a hátát a kisebb balhékkor. Posta tanár úrra, Bessenyi, Almássyné és Várkonyi tanárnõre, Vas tanár úrra és Skoumal Gyuri bácsira. Várday tanár úr órái viccesek voltak, szívesen emlékezem vissza rájuk. És másokra is, nem felejtve el a diáktársaimat(!), a korábban végzetteket, akikkel jó kapcsolatom van és akik rendesek voltak, hogy bevettek a körükbe, mint fiatal csikót. Ezt most kell elmondanom, hisz nem sok idõ, hogy vége legyen annak a folyamatnak, aminek az elején sokat segítettek nekem, és aminek a zárása végérvényesen és kérlelhetetlenül elérkezett.

- Hiányzik a Nagy Péter, a Salacz Orsi ….. - Hát nekem nem… (Horváth Sarolta) - Mátékám, ne röhögjél! - Csak a Gáspáron nevetek! - Ja, a Gáspáron, azon lehet. (Szendrõdy Dorottya) - Dodókám, te mit csinálsz? - Én?... Mással foglalkozom… (Szendrõdy tanárnõ) - Pálffy úr! Hol az igazolás?! - Mindjárt hozom, csak még kitöltöm a többi részét. (Vas Zoltán)


44

2008.04.23.

22:55

Page 44

Z A R Á N D O K L A T

El kell, hogy mondjam nektek: Medjugorje mindenkit hív! Más emberként tértem vissza. Itt valami történt. Valami, ami nem magyarázható tudományosan. Elõször nem szándékoztam, de aztán hívást éreztem rá, hogy írjak róla. Április 3. és 7. között Medjugorjéba vezetõ zarándoklaton vettünk részt családommal, valamint néhány másik szentimrés diáktárssal a MÉCS szervezésében, Bíró László püspök atya (egy fantasztikus mély lelki ember) vezetésével. Jórészt fiatalokból és házaspárokból álló csapatunk a magyar családokért való imádságot tûzte ki közös célul. Személyes imádságainkba azonban Titeket is – az egész Szent Imrét – sûrûn belefoglaltunk. Medjugorje egy kis hercegovinai falu. Lakói évszázadokon keresztül hûek maradtak hitükhöz, 400 éves török uralom és minden egyéb (pl. kommunizmus) megpróbáltatás ellenére (elszegényítették, elnyomták õket...). Talán nem véletlen, hogy éppen itt jelent meg a Szûzanya 1981. június 24-én négy lánynak és két fiúnak (a gyerekek akkor 10-17 év közöttiek voltak). Különös a Mária-jelenések történetében, hogy itt azóta is minden nap megjelenik a Szûzanya. A gyerekek azóta felnõttek, megházasodtak, sõt gyermekeik is vannak, s közben – képzeljük csak el, milyen lehet: „a mamának minden nap megjelenik a Szent Szûz”. Személyesen is találkozhattunk az egyik látnokkal, Vickával. Leírni szinte lehetetlen, de sugárzott belõle a szeretet, boldogság és lelkesedés, pedig csaknem minden nap ugyanazt meséli a zarándokoknak. De nem fárad bele. Ezt nem lehet megjátszani! A rengeteg élményt, ami ért, nem írnám le, mert egyrészt ahhoz túl sok volt, hogy a cikkbe beleférjen, másrészt ezek igen személyes dolgok-amiket persze élõszóban bárkinek szívesen elmesélek. A lényeg, hogy a Gondviselés kísért minket egész úton, és záporesõként áradt a kegyelem. (Lehet, giccsesen hangzik, de itt így éreztük.)

Egy-két fontos helyet azonban bemutatnék, ami Medjugorjehoz szervesen hozzátartozik, és szintén nagy élményt jelentettek a számomra. A 4-5 falut körbezáró hegyek legnevezetesebbje az 537m magas Krizevac („kereszt hegye”). Itt áll az a 9 m magas betonkereszt, melyet XI. Pius 1933-as álma után állítottak Krisztus halálának 1900. évfordulóján, mely kereszt alkotóelemeit a falu népe cipelte fel a meredek, köves hegyoldalon, és amely kereszt érdekes módon máig megvédte a falut a korábban rendszeres és nagy csapást jelentõ jégveréstõl. Maga a Szûzanya is mondta egyik jelenésekor: ”Aki a kereszt elõtt imádkozik, annak nagy kegyelmekben lesz része”, vagy máskor. „A Krizevac tetején emelt kereszt Isten tervének egy része”. A másik, amit ki szeretnék emelni, a Cenacolo közösség Medjugorjeban. Itt 80 fiatal fiú él kemény napi munkával és sûrû imádsággal, akik valamilyen szenvedélytõl szabadulnak ezen a helyen. Azelõtt drogosok, szerencsejátékosok stb. voltak, most pedig nekünk volt mit tanulni tõlük szívhez szóló tanúságtételeik által. Nagy változásokon mentek át. Volt, aki magával az imádsággal is itt találkozott elõször, s eleinte menekült elõle. De a társak türelme idõvel meghozta gyümölcseit... Ha valaki azt kérdezné, hogy csoda volt-e? Igen volt, bár nem ezért mentünk. Saját szememmel láttam a verítékcseppeket, melyek a hatalmas Krisztus-szobor lábszárán folytak. Azonban kételyek merültek fel bennem, hogy akár csalás is lehet, ami innentõl kezdve nem hagyott nyugodni. Válaszul az Úristen az út végére nem egy, de vagy tíz nagyon erõs bizonyítékot hozott fel. Hát ez a Jóisten túlcsorduló szeretete és jósága, mellyel lehajol a balga emberhez. De a legérdekesebb az egészben talán az, hogy ha megkérdeznénk egy helyi atyát, hogy beszéljen nekünk Medjugorjerõl, valószínûleg ez lenne az utolsó , amit em-


2008.04.23.

22:55

Page 45

Z A R Á N D O K L A T

lítene. Miért? Mert nem ez a lényeg, nem csodahajhászokká kell lennünk. Az igazi, a legnagyobb csoda a lelkek mélyén zajlik Medjugorjéban. Ez az, ami igazán bizonyítja a Szûzanya jelenlétét. Mivel ezt nehéz bizonyítani, az Egyház ugyan még hivatalosan nem ismerte el a jelenéseket, de buzdítja híveit az ide való zarándoklatokra. És itt hadd idézzem II. János Pál pápa szavait (aki magánemberként szintén elismerte): „Ha nem lennék pápa, már Medjugorjéban lennék”, vagy: „Engedélyezzetek mindent, ami Medjugorje”. Most lássuk talán a legfontosabbat, a Szûzanya üzeneteit a világ számára. Mindjárt az elején meg kell említeni, hogy a Szent Szûz Medjugorjéban a „Béke Királynõje”-ként mutatkozott be, és rendszeresen hangsúlyozza a békét. Mária Fiára irányítja tekintetünket, hozzá akar közelebb vinni minket, így legfontosabb üzenete, mely az Evangéliumban is elhangzik (kánai menyegzõ) kevés leírt, de annál fontosabb szava közt: „Tegyetek meg mindent, amit mond”. Ez üzeneteinek lényege. Ehhez ad segítségeket többi üzenetében, melyekkel tanítani kezdett minket, és megnyitotta az életszentség útjának iskoláját Medjugorjéban. Így vezetget minket üzeneteivel, mint a gyermekét járni tanító édesanya. Ezen az úton a szükséges eszközeink: az imádság, az Oltáriszentség, a megtérés, a Szentírás és a böjt. Jótanácsainak megfogadása senkinek sem kötelezõ, de érdemes megfogadni azokat, nagy segítséget nyújtanak. Sokat hangsúlyozza a szívbõl jövõ imát. Ez nem azt jelenti, hogy nagy érzelmeknek kell jelentkezni imáinkban, hanem olyasmit jelent, hogy az imában odafigyelek az Istenre, átadom magam neki, megpróbálok idõt szakítani rá, és olyankor csak vele foglalkozni. Konkrét dologként hív a napi rózsafüzér imádságra, mely nagyon kedves számára. Bár nem lehetetlen elimádkozni, ez csak hívás, ha valaki nem tudja vállalni, attól még lehet szent életû. Viszont milyen jó lenne, ha legalább a csütörtöki iskolai rózsafüzéreken részt vennénk – csak egy negyed órával kell korábban jönni, és százannyit kapunk majd érte viszonzásul. Azonban egy másik kérés, hogy napjainkat töltsük meg apró fohászokkal, azt hiszem senkinek sem lehetetlen. Az Oltáriszentség a legnagyobb ajándék

45

ezen a földön. Ne megszokásból, hanem õszinte vágyból menjünk a szentmisére, hogy ott Istennel találkozunk. Ez nagyon fontos. Ahogy a Szûzanya Garabandálban mondta: ha választanotok kell egy Mária-jelenés és egy szentmise között, az utóbbit válasszátok! Napi megtérést kér tõlünk a Szent Szûz, mindig legyen erõnk és bátorságunk újrakezdeni! A gyónásban pedig törekedjünk a teljes megtérésre! A Szentírás gyakori olvasását, „iránytûnk használatát” is kéri. „Elfelejtettétek a Bibliát!” „Ne induljatok különleges utak keresésére, vegyétek és olvassátok az Evangéliumot: minden világos benne!” Végül a böjt fontosságát is hangsúlyozza. Ez a test imádsága. Segítségével megtanulunk uralkodni magunkon, s eljutunk az igazi szabadságra (ld: Cenacolo közösség). Az ima és a böjt szorosan összetartozik (Eperjes Károly így fejtegeti: ima böjt nélkül fecsegés, böjt ima nélkül – azt meg úgy hívják, hogy fogyókúra). Konkrét lemondásként a szerdai és pénteki kenyéren és vízen böjtölést kéri a Szûzanya. Én mindenkinek szívbõl kívánom, hogy ha lehet, jusson el egyszer Medjugorjéba! Végezetül a Szûzanya minden hónap 25-én üzenetet küld a világnak az egyik látnokon, Marija Pavlovicon keresztül. Íme a legutóbbi (2008. márc. 25):

Drága gyermekek! Hívlak benneteket, hogy dolgozzatok a személyes megtéréseken. Még távol vagytok attól, hogy a szívetekben találkozzatok Istennel. Ezért töltsetek minél több idõt imában, és imádjátok Jézust, a Legszentebb Oltáriszentségben, hogy megváltoztasson benneteket, és szívetekbe élõ hitet és vágyat adjon az örök élet után. Minden múlandó, gyermekeim, egyedül Isten örök. Veletek vagyok és szeretettel buzdítalak benneteket. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra!

Csány Gergely


46

2008.04.23.

22:55

Page 46

É P Í T É S

(

Z E T

)

Mûhelysarok Régi vágyunk volt a két elõkert rendbetétele - az iskola bejárati frontjának szépségéhez igazán nem volt méltó a korábbi állapot. Kétségtelen, hogy a rendszeres karbantartás sokat lendített az összképen, de nem rendelkezett egységes, igényes kinézettel. Az átalakítást több kertészeti elképzelés elõzte meg és a végsõ konklúzió az volt, hogy az elõkertek egyszerûek és mégis elegánsak legyenek, valamint ne okozzanak olyan mennyiségû többletmunkát, amelynek megoldatlansága miatt a mostani átalakítás idõvel hamvába hull. A kertek sövénysorát és a két magas bejáratot jelképezõ növény hazánk õshonos tiszafájából lett ültetve, a korlátok mellett madárbirs található. Középen levendula és õsszel vörösbe forduló ecetfa található, elszórtan terülõ borókák bontják az összekötõ fûfelületet. A kert megtervezésében és koncepciójának megtalálásában nagy szerepe volt Träger Évának, ezúton is szeretnénk köszönetet mondani neki.

A Tükörterem belépõjének egységes kialakítása már tavaly nyártól elhatározott döntés volt, a Pingvin-szigethez hasonló imázs kialakítása azonban azt sugallta, hogy ne kapkodjuk el. A mérlegelés tárgya a stílus kérdés mellett a funkció kérdése is volt, mi az a szerep, amit itt betölteni óhajtunk, melyek azok a feladatok, amelyek ellátására szolgálnia kell. Biztosak voltunk benne, hogy az ott található technikai eszközök védettségét biztosítani kell úgy, hogy a terem esztétikai megjelenésében viszont ne okozzon törést. Ez lett belõle. Helye van a telefonközpontnak, helye az internet kezelõnek, helye a párnáknak és késõbbi helye a bekerülõ hangtechnikának - és nekünk is ott a helyünk, ha elõadást akarunk hallgatni vagy tartani, osztálytalálkozón résztvenni, osztálybulit szervezni vagy csak egyszerûen jól érezni magunkat.

Buborékbontás: rutinmunka, évente kétszer pár napunk megformálója, de semmi különös, idén nem esõben, mint korábban kétszer, hanem szélben, és egy új játék, ugrálunk az ereszkedõ ponyván, mint a játszóházban. A többi megy magától…

Forintos Miklós mûszaki vezetõ

Pátkai László, asztalosmester, tereink fõ kialakítója


2008.04.23.

22:55

Page 47

K Ü L V I L Á G

47

Varangykaland Április 4-én, péntek este nekünk, akik végül eljöttünk a 11-es biosz faktosok közül, maradandó élményben lehetett részünk. Ugyanis Perczel tanár úr a száraz tananyag kiegészítéseképpen látogatást szervezett a Pilisben dolgozó Hettyey Attilához (a tanárnõ fia), aki egyetemi támogatással széleskörû kutatást végez a kétéltûek (elsõsorban a barna varangyok) szaporodásával kapcsolatban. A tanár úr autójával háromnegyed óra alatt megérkeztünk a Pilisszentlászló melletti Hegy-tetõ parkolójába, addigra már a nap is lement így minden feltétel kedvezõ volt a békák aktivitásához. Attila és egy kutatótársa innen saját autójukkal vittek tovább egy tisztás széléhez, ahonnan kis gyaloglás után érkeztünk el a tett színhelyéhez, egy nyiladék közepén lévõ dagonyához, amiben a csapadékos tél miatt elég sok víz volt ahhoz, hogy a békák lerakhassák benne a petéiket. Rövid ismertetés után belepattantunk a gumicsizmáinkba, elõvettük zseblámpáinkat és elkezdtük a kísérletet, mivel gyorsan kezdett hûlni az idõ. A „tó” sekély partján körbe, 10db, 70x70cm-es üvegterrárium állt, amikbe gondosan elhelyeztünk 3-3, méret szerint már elõre csoportosított „S”-es, „M”-es és „L”-es varangy hímeket. A példányokat elõzõleg bilétákkal láttuk el, azaz rövid madzagokra szigetelõszalag-darabkát ragasztottunk, 1, 2, vagy 3 filcpöttyel elláttuk, majd ezt az állat derekára csomóztuk úgy, hogy ha az a vízben ücsörög, a pöttyök könnyen leolvashatóak legyenek. Mindezt Csenge koordinálta egy füzetkébõl, ami néha nem is bizonyult könnyû feladatnak. Végül minden hím-trió szerencsésen a helyére került és lebegõ pozíciót vett fel a vízen. Ez után következett a lényeg, a nõstények kihelyezése, minden terráriumba egy. A hímekhez képest hatalmas „feleségjelöltek” már szintén avarral kibélelt dobozokban vártak minket, párat alig lehetett észrevenni, úgy beleolvadt a levelek színébe. Kézben vittük õket, így hamar eszünkbe jutottak tavalyi tanulmányaink, miszerint a békák hidegvérû állatok, testhõmérsékletük a környezettõl függ. Majdnem odafagytunk hozzájuk. Ez után nem maradt más hátra, mint félóránként vörös fényû lámpával (ilyen fénnyel nem találkoznak a természetben, így nem is zavarja õket) ellenõrizni kellett a

csoportokat, hogy melyik hím van éppen rajta a nõstényen. Ezzel be lehet bizonyítani, hogy mint általában minden más állatnál, a varangyoknál is, a nõstények elõnyben részesítik a nagytestû, domináns hímeket a fejlett utódok reményében. Attila elmondása szerint a program részeként sajnos a hímeket majd fel kell boncolni, hogy a hímivarsejtjeikkel mesterséges megtermékenyítést végezhessenek és így a genetikailag azonosítható ebihalakat is vizsgálhassák. Ehhez már engedély kellett, lévén, hogy Magyarországon a kétéltûek egytõl egyig védettek. A barna varangy eszmei értéke 2000 Ft. Búcsúzásképpen elvittek minket a közeli erdészház melletti mesterséges tóhoz, ahol már javában folyt a békanász, mindenfelé a varangy barna petefüzérei és a gyepi béka petecsomói díszítették a vízinövényeket. Ugyanitt tarajos gõtéket is láthattunk és megtapasztalhattuk a varangyok párzáskor szokásos karolóreflexét, amivel nem csak a nõstényt, de minden mozgó tárgyat (az ember ujját is) megragadnak, és percekig görcsösen kapaszkodnak belé. Megeshet, hogy a hímek is összekapaszkodnak, ekkor hallatja a „lefogott” hím a nemi identitását jelzõ, elutasító „orrrt-orrrt” hangot. Ezen kívül még sok újdonságot tudhattunk meg, az ifjú, mindössze harminc éves szakértõtõl, mint például azt, hogy a vöröshasú (sík és dombvidéki) és a sárgahasú (domb és hegyvidéki) unkák gyakran hibridizálódnak (lásd még ló+szamár=öszvér) Európa nagy részén, így hazánkban is. Valamint a békavonulások során tömeges békagázolások csak kis részét okozza az abroncsok taposása, inkább a nagy sebesség miatt az alvázra verõdõ egyedek pusztulásáról lehet beszélni. Ezért van szükség az 50km/hás sebességkorlátozásra a vonulások helyén, amire a táblák is felhívják a figyelmet. Ha ezt a vezetõk betartanák, még a lomha varangyok is el tudnának ugrani a veszély elõl. Aznap késõn értünk haza, de egyértelmûen megérte (még a csizmám beázása ellenére is). Kíváncsian várjuk a kutatás eredményét!

Rigler Ádám 11.d


48

2008.04.23.

22:55

Page 48

D I Á K S Z Í N P A D

LATINOVITS ZOLTÁN DIÁKSZÍNPAD 2008 TAMÁSI ÁRON

CSALÓKA SZIVÁRVÁNY DRÁMA

3

FELVONÁSBAN

Szereplõk Czintos Bálint – Takács Bence Ervin Kálmán – Almássy Márton Samu bácsi – Gál Tibor Rózsa néni – Perdy-Fazakas Brigi Aba – Péterffy Lili Tibád Úr – Bayer Árpád Zsuzsánna – Kiss Emma Szabó Dóra Kund Ottó – Buczkó Máté Kundi Kund – Takács Bence Ervin Duka Vendel – Buczkó Máté

Viola – Molnár Berta Ibolyka – Hankiss Laura Virág Úr – Damokos Attila Fecske – Lõw Márton Somogyi Kristóf János – Nagy Bence Berta – Dauner Krisztina Rupp Patricia Homály – Tomcsányi Árpád Bálintka – Szöllõssy Lorand

Díszlet – Szalay József Zene – Holics László Hang- és fénytechnika – Németh Gábor A rendezõ munkatársa – Perdy-Fazakas Brigi

Rendezõ – Lukácsi Huba Elõadások Május 26., 28., 30. és június 3. este 7 óra Helyszín – Békefi terem Jegyek Csombó Emese és Lõrincz Éva Tanárnõnél kaphatók! KICSIT TANÁCSTALANUL INTERJÚ PAÁR ESZTERREL (12.A) Hová jelentkeztél? Mi szeretnél lenni? Még nem tudom, mi szeretnék lenni. Mûvészettörténetre, anglisztikára és nemzetközi tanulmányokra adtam be a jelentkezésemet a Pázmányra és az ELTE-re. Mik a hobbijaid? Sokáig a színjátszás, az éneklés és a rajzolás volt, de a színjátszás már annyira nem vonz. Nem is tudom, mi van velem… Mi az életcélod? Épp fogalmam sincs. Évekig tudtam, hogy mit akarok majd csinálni, de nyár óta csak vagyok. A saját életembe se szólok nagyon bele: „Engedem, hadd menjen…”. Mi fog hiányozni és mi lesz jobb, ha elmész? Azt nem tudom, hogy mi lesz jobb. Talán máshol majd nem lesz minden szereplésre vagy szemtelenkedésre a

„majd az Eszter megcsinálja” a reakció. Valószínûleg minden és mindenki fog hiányozni. Még az is, amit nem szeretek. Kik voltak a kedvenc tanáraid? Volt-e olyan tanárod, aki miatt megszeretted az adott tantárgyat? Mindenki tudja, hogy Vas tanár úr a szívem csücske. Az elsõ naptól, hogy ide járok. Nincs olyan tanárom, akit civilben ne szeretnék. Van pár olyan, akinek kegyetlenek a módszerei … idõbe tellett, mire rájöttem, hogy néha még aranyosak is tudnak lenni. Viszont nincs az a tanár, vagy módszer, amitõl megszeretném a számomra felfoghatatlan és nem szeretett tantárgyakat. Mi volt a legviccesebb és a legrosszabb élményed itt? A legrosszabbat most inkább nem mondanám, de a tapsot mindig élveztem. A diákszínpadon keresztül ismert meg sok ember. Milyen élmény volt és milyen hatással volt rád a színjátszás? Melyik színdarabot élvezted a legjobban?


2008.04.23.

22:55

Page 49

B A L L A G

„EMBEREKKEL FOGLALKOZNI...“ INTERJÚ PAPP KINGÁVAL (12.B) Hová jelentkeztél? Sok helyre beadtam a jelentkezésemet, elsõnek a pszichológiát, másodiknak a szabad bölcsészetet (amin belül a filmszak érdekel) jelöltem meg. Miért szeretnél pszichológus lenni? Szeretek emberekkel foglalkozni, beszélgetni, emellett érdekelnek az emberi szokások és viselkedések, és amúgy lelkizõs típus vagyok. Az iskolában a többség a diákszínpad elõadásain keresztül ismerhetett meg. Milyen volt színjátszósnak lenni? Eleinte nagyon tétova voltam, de idõvel magamra találtam. Nagyon élveztem és ez az idõszak nagy hatással volt rám, sok új ismeretségre tettem szert. Nem gondolsz arra, hogy színész legyél? Dehogynem, nagy álmom már kiskorom óta. Idén nem jelentkezem még a színmûvészeti fõiskolára, de jövõre felkészülve megpróbálom. Már fiatalon jártam Földesi Margit színitanodájába, és egy nagy szünet után a Latinovits Zoltán Diákszínpad tagja lettem. Hallottam, hogy a végzõsöknél most szokás ún. hattyúdalt „énekelni”, neked hogy sikerült ez?

Iszonyat jó volt. Ettõl voltam a legboldogabb, amíg itt voltam, Emellett persze nehéz is volt, de nem a színpadon töltött idõ miatt, hanem a kiesett miatt. A diákszínpad elõtt nem voltam elég kitartó. Helyesbítek. Egyáltalán nem voltam kitartó. Most már egész dolgos kislány vagyok. Mind a négy színdarabot szerettem, de máshogy. Azt hiszem, hogy a legjobb, amiben játszottam a Mi kis városunk volt, de mindig a Vízkereszt marad a kedvencem. Az Ibolyában és A hazugban kikapós szerepet kaptam. Jó játék volt, élveztem. Fogsz jelentkezni a színmûvészetire? Nem fogok jelentkezni, legalábbis nem idén. Most épp nem akarok színész lenni, bár ez még változhat. 5 éves korom óta akarok színész lenni, de most „kipukkadt a lufi” és nem tudom mi lesz. Úgy tudom, hogy Vas tanár úr tanítványai hattyúdaloznak. Milyen érzés volt?

M Á R

. . .

49

Azt hittem, hogy nagyon nehéz lesz, iszonyú ideges voltam elõtte, de jó volt bevallani pár dolgot, és utána megkönnyebbülést éreztem. Mi fog hiányozni? Az épület, az emberek, a tanáraim, az osztálytársaim, és a programok, mint például a sportnap vagy a Szent Imre bál. Hiányozni fog, hogy egy osztály része legyek, aminek az élén egy felnõtt áll. Nyolc év ugyanabban az osztályban, ezt hogy éled meg? Ennyi idõ alatt alaposan megismertük egymást az osztálytársakkal, kicsit talán sok is a nyolc év, mert így a vége felé már nem tudunk újat mutatni. Azok a barátságok, amik itt kötõdnek, jó eséllyel megmaradnak. Nem meguntam az osztályomat, csak úgy érzem, hogy itt az ideje váltani. Kik a kedvenc tanáraid? Vas Zoltán tanár úr sokat adott nekem lelkileg, mellette még Szendrõdy Dorottya tanárnõ, Bencze Dávid és Havas Máté tanár urak. Mi jut eszedbe, ha azt mondom, hogy SZIG? Diákszínpad, osztály, tanárok, szórakozás, cserkészet. Mi az életcélod? Országról országra szeretnék csavarogni, és vándorként tengetni életem napjait. Rieger Stefi (11.c)

Én nem hattyúdaloztam. Nem akartam a levegõbe beszélni, a lelki sztriptízhez pedig nincs energiám.

Rieger Stefi (11.c)


50

2008.04.23.

22:55

Page 50

K Ü L V I L Á G

CTP – Veszprém – Algida CTP. Mond valamit? Valószínûnek tartom, hogy sokaknak semmit. Pedig minden második hónapban a CTP program keretein belül egy gazdasági tanfolyamot tartanak a téma iránt érdeklõdõ 10., 11. és 12. évfolyamos diákoknak. A CTP programot egy amerikai alapítvány indította el, melynek célja a fiatalok gazdasági érdeklõdésének felkeltése és ismereteinek elmélyítése. A Szent Imre Gimnázium tanulói közül 14-en járnak erre a tanfolyamra. Mint már említettem, minden második hónapban egy szombat délelõttöt elõadások meghallgatásával és csoportmunkával töltünk, így próbálunk meg megismerkedni a pénzügyi alapismeretekkel. Szintén a program keretein belül lehetõségünk nyílt március végén egy – a már elméletben megtanult, de még gyakorlatban nem látott – nagyméretû vállalat életébe betekintést nyerni, ugyanis a tanfolyam szervezõi kapcsolataik révén elintézték, hogy egy 30 fõs csoport ellátogathasson a veszprémi Unilever jégkrémgyárba. Itt található a híres Algida fagylaltgyár magyarországi székhelye és üzeme is. Délelõtt 10 óra körül értünk a gyárba, ahol egybõl megjelent a vezérigazgató kedves titkárnõje és kijelentette: „Itt bármikor, bármennyit lehet nyalni” – elvégre egy fagyigyárban mi mást tudna tenni az ember? A sarokba mutatott és mindenkinek mosoly terült szét az arcán: egy óriási fagyitároló volt ott. Az Algida összes termékét végigkóstolhattuk, még olyanokat is, amelyeket Magyarországon nem is hoztak forgalomba a magas elõállítási költségek vagy a kereslet hiánya miatt. Ilyen termék a fagyi bon-bon vagy a neve alapján már könnyen elképzelhetõ „King Cornetto” is. Miután mindenki teletömte magát fagyival, elindultunk a gyártósorhoz. Steril öltözet, hajháló, köpeny - ez jellemezte kinézetünket „Kapcsolja már le az ablakot, kérem szépen!“ (Vincze László) „Ha még egyszer meglátom, hogy itt az órámon tüzeskedik, égõ máglyaként küldöm az igazgatóhoz.“ (Vincze László)

a gyártási területen. Megnézhettük, ahogy bekeverik a fagyimasszát (egyszerre kb. 29 tonnát), majd lehûtik, formába öntik és végül csomagolják. Még nézni is rossz volt. Napi 8 órában ott ülnek a dolgozók és válogatják, kézzel (!), egyesével a selejtes fagyit. Elvégre a minõség a lényeg… Miután megcsodáltuk a gyárat és elborzadtunk a különféle – gyártás során keletkezõ – szagoktól, visszatértünk a konferenciaszobába, ahol megérkezésünkkor a titkárnõ fogadott minket. Valahogy már senkinek nem volt kedve fagyizni. Üldögéltünk még fél órát, meghallgattuk a gyár jövõbeni terveit, majd szép lassan készülõdni kezdtünk. Mielõtt azonban elindulhattunk volna, a kedves vendéglátónk felkínálta azt a lehetõséget, hogy vigyünk haza bármennyi és bármilyen fagyit. Nem kellett kétszer mondani. Mindenki teletömte a kezét Magnumok és Cornettók seregével, majd elindultunk hazafelé. Délután 3 órakor olvadt fagyikkal a markunkban és hasunkban boldogan szálltunk le a buszról és mindenki már a következõ hétvégére gondolva – amikor is egy erdõtisztítás utáni vaddisznópörköltre vagyunk hivatalosak az erdészetnél – azon morfondírozott, hogy vajon lesz-e még valaha lehetõsége ennyi fagyit ennie egyszerre. Ha a CTP-seken múlik, simán… GL&SzMB

„Házi feladat megtanulni a tankönyv Szókincsünk bõvülése címû leckét… (közben nézi a könyvet)… ja, nem is ezt akartam feladni … na mindegy. Akkor azért ezt is tanuljátok meg, plusz a Nyelvújításszóalkotás címû leckét.“ (Posta István)


2008.04.23.

22:55

H I T

-

Page 51

V I L Á G

-

H Á L Ó

51

Webfalatok BIBLIAISMERETI

VETÉLKEDÕ

http://www.gyongyos.ofm.hu/verseny/bibliaverseny.html Az oldalon a Biblia éve alkalmából indított bibliaismereti vetélkedõt találjuk. Néhány forduló még hátra van, ha nem is a versenyzésért látogatunk el, a vetélkedõ kérdései érdekesek, elgondolkodtatóak.

MÁRIA ZARÁNDOKÚT

GODTUBE.COM

http://www.godtube.com/ A népszerû YouTube videómegosztó analógiájára indult el az oldal, ahol hittel és vallással kapcsolatos videókat találunk. Saját megfogalmazásuk szerint keresztény videóalapú szociális hálózat. Ha ez a meghatározás kicsit túlzás is, mindenképpen egy népszerû, látogatott videómegosztóról van szó. Jelige: „Broadcast Him”

VOCATION.HU

http://www.mariaut.hu/ Akár itthon is találunk zarándokutakat, nem kell feltétlen a híres európai zarándokutakra szorítkozni. A Mária Út egy kialakítás alatt lévõ magyar zarándokút, mely Mariazellbõl indul és Mátraverebély a végállomása. Az oldalon minden fontos részletet megtalálunk, akár útnak indulnánk, akár szeretnénk tevõlegesen bekapcsolódni egy zarándokút születésébe.

http://www.vocation.hu/ A vocation.hu a hivatásokról szól. Megtalálni a nekünk szóló küldetést az életünkben. Olvashatunk hivatásokkal kapcsolatos tanúságtételeket, de szerintem a vocation.hu lényege az, hogy a programjaikra hívja a látogatót. Április 19-én például a SZIG-ben volt Mission is Possible kávéház. Mi lehet ez? Nézd meg a honlapjukon!

A fenti ajánlók bõvebb változata a Mária Rádióban hangzott el a csütörtöki napindító mûsor webfalatok rovatában. A rovat internetes oldala: novaak.net/webfalatok - A mûsor blogja: http://napindito.blogol.hu/ - Mária Rádió – www.mariaradio.hu – 94.2 FM Novák Áron


52

2008.04.23.

22:56

Page 52

B A L L A G

GAZDASÁGI IRÁNYON INTERJÚ BURKUS BETTYEL (12.C) Kezdjük rögtön egy olyan kérdéssel, amit egy végzõs diáknak mindenki az elsõk között tesz fel: Mi leszel, ha nagy leszel? Pontosan nem tudom, hogy mivel szeretnék majd késõbb foglalkozni, de ezért is választottam a gazdasági területet. Úgy gondolom, hogy itt lehetõségem nyílik majd arra, hogy összetett, különbözõ szakterületekre kiterjedõ tudást szerezzek. Így többek közt a Corvinus Egyetem Gazdasági Karára jelentkeztem kereskedelem és marketing szakra. Hogy alakult ki ez az elképzelés? Több ismerõsöm és barátom ezen az irányon tanult tovább, így sokat hallottam errõl a területrõl és megtetszett. Ezért jelentkeztél a MICE-ra is? Igen, fõleg ezért vettem részt ezen az egyéves üzleti programon, melynek keretében megtanítottak minket egy üzleti terv elkészítésére, és arra, hogyan érdemes beindítani egy vállalkozást. A programot egy kéthetes intenzív angol nyelvû tanfolyammal fejeztük

SOKOLDALÚ TEHETSÉG BESZÉLGETÉS HOMOLA ZSUZSIVAL (12.B) Rólad sokan tudják, hogy nyolc éven át kitûnõ voltál. Hogy csináltad? Jutott másra is idõd a tanuláson kívül? Hidd el, én sem gondoltam volna az elején, csak mivel éveken át így alakult, a végére már elvárás volt magammal szemben, hogy így is folytassam. Mindig örültem, hogy ennek ellenére soha nem egy szobában gubbasztó valaki voltam, hanem rengeteg különórára jártam, illetve járok most is, és ezeket továbbra sem szeretném abbahagyni. Például régóta zenélek, táncolok, illetve cserkész is vagyok itt az iskolában. A Te osztályod - ahogy az egyes farsangi produkciókból is kiderült számomra - egy nagyon különbözõ érdeklõdésû, de összehangolható társaság. Mi tette ilyen stabillá ezt az osztályközösséget? Ez nem mindig volt így. Voltak nehezebb és jobban sikerült éveink is. Folyamatosan alakultunk egymáshoz, egyre inkább megismertük a másikat, és így a végére összetartó közösség lettünk. Nagyon jól érezzük magunkat egymással. Nekem az utolsó két osztálytábor volt az,

M Á R

. . .

be, és lezárásként prezentáltuk az elkészített üzleti terveket egy verseny keretében, amit végül sikerült megnyernünk. Nagyon meghatározó volt számomra ez az élmény, mert végül ennek hatására döntöttem el, hogy valóban gazdasági területen szeretnék elhelyezkedni a késõbbiek folyamán. Mi volt a legkedvesebb élményed velük? A legjobb élményeim közé tartozik a kilencedikes római út, s az utolsó közös prágai osztálykirándulás is. Rengeteget buliztunk együtt és – fõleg idén – összekovácsolódott az osztály. Talán ebben szerepet játszott a közös stressz, a közelgõ érettségi is. Ki volt a kedvenc tanárod? Hát elsõsorban az osztályfõnökömet emelném ki, Szendrõdy Dorottya tanárnõt, mert rengeteget kaptam tõle. Mondhatom azt, hogy mindig mellettem állt, amikor szükségem volt a támogatására. Rajta kívül megemlíteném még Vas tanár urat is, aki a nyolc éven keresztül szorgalmasan próbált terelgetni és rávezetni a helyes útra. Nagyon sokat köszönhetek mindkettõjüknek. ÍCsazs (11.a)

amit igazán felszabadultan élveztem, mert ekkorra éltük meg azt, hogy mindenkinek megvan a maga társasága, mégis mindenki mindenkinek fontos. Mi ösztönzött arra, hogy az orvosi egyetemre jelentkezz? Érdekes, hogy egészen egy évvel ezelõttig meg sem fordult a fejemben, sõt egészen kizárt volt, hogy odamenjek, de tavaly nagyon megszerettem a bioszt, azon belül is az embertant, és rengetegen bíztattak is, úgyhogy végül más nem is jött szóba igazán. Fugert Luca (11.b)


2008.04.23.

22:56

Page 53

B A L L A G

„EGYIK SZEMEM SÍR, A MÁSIK NEVET“ INTERJÚ CSEH ZSOMBORRAL (12.B) Téged sokan a történelemmel azonosítanak. Ez csak puszta érdeklõdés vagy késõbb is fogsz vele foglalkozni? Háát… mit ne mondjak, nagyon szeretem a történelmet (nincs vele annyi gond, mint a kémiával) és igen, ezen a vonalon szeretnék továbbtanulni. A különbözõ versenyek és pályázatok nagyon meghozták a kedvem ehhez a tárgyhoz. De meg kell említenem, hogy a földrajzzal is hasonló a helyzet, bár azzal nem foglalkoztam annyira feltûnõen, mint a történelemmel. És akkor ezek után hova jelentkeztél? Elsõ helyre az ELTE-BTK történelem szakát jelöltem meg, mellette pedig másodikként az ELTE-TTK földrajz szakát, harmadiknak pedig az ELTE-BTK ókori nyelvek és kultúrák szakot, azon belül is az egyiptológus szakirányt. Ha a három közül bárhova is fölvesznek, annak nagyon fogok örülni. Milyen érzések fognak el, hogy ha arra gondolsz, hogy vége a nyolc évnek? Sajnálod, mert kevés vagy inkább örülsz, mert már sok volt? Ha szerencsés vagyok, akkor az itt eltöltött nyolc év az életem egytizedét is jelentheti, ami bizony nagyon sok. Úgy gondolom ez a nyolc év pont elég volt, nem kell több, de az sem lett volna jó, ha kevesebb. Erre a nyolc évre mindig emlékezni fogok. Annyi örömöt és bosszúságot, jót és rosszat (több jót) kaptam itt,

M Á R

. . .

53

amennyit máshol ennyi idõ alatt, már nem fogok megkapni az életben. Szóval kérdésedre a válasz: egyik szemem sír, a másik nevet, ha arra gondolok, hogy elhagyom ezt az iskolát. Kik voltak a kedvenc tanáraid? Bencze Dávid, aki végig a nyolc év alatt a történelmet tanította. Õ is sokban hozzájárult ahhoz, hogy ennyire megszeressem ezt a tantárgyat. Havasi tanár úr, akinek az érdeklõdési köre majdnem 100%-osan megegyezik az enyémmel, szóval jól megértettük egymást. Várdai tanár úr, aki több versenyre készített föl földrajzból, tõle is nagyon sokat kaptam. És persze végül, de egyáltalán nem utolsó sorban Vas Zoltán tanár úr, aki osztályfõnököm és az egész osztály lelki atyja volt. Tõle kaptam a legtöbbet. Hogy ne csak az iskoláról faggassalak: mit csinálsz szabadidõdben? Mik a hobbijaid? Elsõ, ami nekem több mint hobbi: a ZENE. Nyolc éve ütõzöm, ebbõl négy éve versenyszerûen (több-kevesebb sikerrel). Több nagyzenekarban is játszottam már. Sajnos azonban az utolsó idõben vissza kellett fognom a versenyzést és a koncertezést. De nemcsak mûvelem a zenét, hanem szívesen hallgatom is. Nagyon szeretem a filmzenéket, a klasszikusokat, könnyûzenei kategóriában pedig az Aerosmith-t. A zenén kívül olvasásra, filmnézésre és biciklizésre „pocsékolom” a drága idõmet. Köszönöm az interjút és sok sikert a jövõben!

Fór Petra 10.c

- Nagyböjt van. Ez egy fontos idõszak. Mindenki mélyüljön el, gondolkozzon el, és mondjon le dolgokról. - Leadom a kémiafaktot... (Thuróczy tanárnõ)

- Szenátor vagy Amerikában. Mit ajánlasz a kommunisták ellen? - Atombomba? - Az nem jó, mert visszadobják… (Gianone András)

- A múlt héten feladott feladatokkal kapcsolatban van kérdés? - Írunk dogát? - Nem. - Akkor nincs.

-1866-ban még lóvasút volt, de mikor Buda és Pest egyesült, elkészült az elsõ villamos. Tudják hogy hol járt? A 4-es és 6-os vonalán, a Nyugati pályaudvar és a Király utca között. - Kombínó? - Jaj, hát ne is mondják… Kezdjük ott, hogy nem ér le a lábam… (Simonkay tanárnõ)

(Kemény tanárnõ és Róbert atya jönnek a folyosón, egy diák odaköszön) - Csóóókolom! - Ne inzultáld a nénit! (Róbert atya)

- Csókolom, tanár úr! - Kihagynám ezt az élményt!


54

2008.04.23.

22:56

Page 54

S P O R T

Több, mint tesitanár BESZÉLGETÉS TENGELYNÉ KOVÁCS ANDREA Miért lett tesitanár? Kisiskolás koromban elhatároztam, hogy az leszek. Bár elcsépeltnek tûnik a válasz, igaz! Édesanyám és édesapám is testnevelõ, szabadidõm nagy részét mellettük, tornatermekben és edzéseken töltöttem (a maradékot pedig zeneórákon). Büszke voltam a szüleimre, szigorú, de nagyon emberséges és kedvelt tanárok voltak. Szerettem volna hozzájuk hasonlítani, olyan pedagógus lenni, mint õk. Tetszett, hogy gyerekek közt, szeretetben, vidám légkörben dolgoztak. Csak reménykedem abban, hogy valamit sikerült a példából átvennem. Kedvenc sportág? Természetesen a kézilabda. Ez megint csak szülõi indíttatás. Anyukám és apukám is válogatott kézilabdázó volt, édesapám a játékos pályafutása után edzõ lett - nem is akármilyen - így folyamatos volt a sportági kötõdés. Én is játszottam, a Vasasban és a TF-en. Nehéz idõszak volt, egyrészt egy súlyos könyöksérülés miatt, ami nagyon hátráltatott, másrészt pedig minden edzõm édesapám tanítványa volt, önkéntelenül is hozzá hasonlítottak. Én pedig úgy éreztem, nem állom ki a próbát, nem bíztam magamban. Ezért az egyetem elvégzése után a tanítást választottam, de a sportágtól, még, ha akartam is volna, akkor sem tudtam elszakadni. Férjem is kézilabdás, sõt most már a gyermekeim is azok. Ráadásul néhány éve én is "rákaptam" az edzõsködésre! És hogy ne tartson senki szakbarbárnak, bármily meglepõ - a focit is nagyon szeretem! Nézni és ûzni is. Köszönhetõen az iskolai röpicsapatnak, a röplabdának is nagy rajongója lettem! Hol edzõsködik a tanárnõ? Itt az iskolában. A mostani 9-10-esekkel kezdtem, mikor ötödikesek voltak. Jelenleg a fiúkat boldogítom. A lányok szeptembertõl Skoumal tanár úr csapatának tagjai. Idéntõl pedig az "utánpótlást" is építem, a 7-8-os fiúk is a kezeim közé kerültek. Tavaly pedig az a megtiszteltetés ért, hogy felkértek a FISEC (Katolikus Iskolák Világjátéka) válogatott vezetõedzõjének, amire boldogan igent mondtam. Gõzerõvel készülünk Máltára, az idei világversenyre. Jelenleg sportol-e a tanárnõ? A mozgást sohasem hagytam abba teljesen. Németországban még le is igazolt egy csapat, de a gyerekek után kissé elhagytam magam. Pár évvel ezelõtt viszont elegem lett a tunyaságból és a súlyfeleslegbõl, és nekiveselkedtem. Nyáron futok és kerékpározom, evezek, illet-

TANÁRNÕVEL

ve tornázom. Sõt, ha tehetem, az órákon is beállok játszani, erõsíteni. Miért ide jött a tanárnõ? A fõállású anyaság mellett vállalt munkát egy utazási irodában nem nekem találták ki.

Egyre inkább éreztem, hogy tanítanom kell! Beindult a gépezet: szüleim, férjem és én is közhírré tettük, hogy állást keresek. A következõ iskolákból érkezett válasz nevezhetem ezt jelnek is Prohászka, Fasori Evangélikus, Ward Mária és Szent Imre. Azután már csak a legjobbat kellett kiválasztani. Az itteni lehetõségek minden elképzelésemet felülmúlták, teljes lelkesedéssel dolgozhattam. Mesélne a tanárnõ kicsit a pályafutásáról? Változatos, sok költözködéssel. Ahova a férjem szerzõdött kézilabdázóként, oda hûen követtem õt. Veszprém: 3. számú Általános Iskola (jelenleg Padányi), Ferencváros: Fradi iskola, Pesterzsébet: Mechwart András Ipari Szakközépiskola, Németország, Spanyolország, Budapest: utazási iroda, Szent Imre. És a családjáról? Szüleimrõl már szóltam néhány szót, de annyit még mindenképpen szeretnék megemlíteni, hogy hihetetlenül ragaszkodom hozzájuk vén fejjel is, mai napig érzem aggódó szeretetüket. Anyukám már nyugdíjas, apukám soha nem lesz az! Jelenleg az utánpótlás válogatottak vezetõje, koordinátora. Korábban külföldi klubcsapatok és a magyar férfi kézilabda válogatott edzõje volt, példaképem! Férjem fiatalkorában válogatott játékos, késõbb külföldi csapatok meghatározó tagja volt. Most már "csak" tanít, a Kodály Zoltán Általános Iskola és Gimnázium testnevelõje. Remé-


2008.04.23.

22:56

Page 55

S P O R T

lem, nem tûnik dicsekvésnek, amiket róluk írtam, nagyon büszke vagyok rájuk! Gyermekeimet - azt gondolom - mindnyájan ismeritek. Anyai elfogultság miatt csak jót tudnék írni róluk, de azért azt is érzem, ez nem teljesen fedné a valóságot. Tudom, hogy vannak hibáik, mindenesetre imádom õket! Igaz, hogy már nem találkozunk gyakran, de nagyon közel állunk egymáshoz öcséimmel. Az idõsebb, Péter, Amerikában rendezõ, illetve az arizonai egyetemen tanít, a fiatalabb, Levente, a FreshFabrik - ez itt a reklám helye - együttes zeneszerzõje, szövegírója és basszgitárosa. Milyen hobbijai vannak a tanárnõnek? Mint az elõbbiekbõl kitûnik, mindkét öcsém mûvész, valami kevés mûvészi véna nekem is jutott. A lakberendezés, belsõépítészet nagyon vonzott mindig, igyekeztem a saját lakásunknál kamatoztatni az ehhez való némi érzékemet. Az építészet mellett a festészet is nagyon érdekel, zenét is szívesen hallgatok, és megszállottan olvasok. Azért sporteseményekre is járok néha... Mit gondol a tanárnõ a mai gyerekekrõl? Hiba volna kijelenteni, hogy a mai generáció - úgy ahogy van - értéktelen. Sajnos a környezetük a megha-

- Szalma, jöjjön ide! Nézze ezt a céltáblát a táblán, amíg meg nem látja, hogy mi van mögötte! Igen, ott. A végtelenben… Pár perc múlva: - Szalma meglátta már, hogy mi van a tábla mögött? - Igen. A fizikaszertár. (Igazgató úr) - Hozza már ki az ellenõrzõjét! - Nincs itt. - Nem baj. Akkor is hozza … ki (Vincze László) - Hogy állunk az írással Pálffy úr? Jegyzeteljen, mert a jövõ órán olyat felel, hogy kihullik az összes haja. - Akkor most jövõ órán én felelek? - Elképzelhetõ, kopaszkám! (Vas Zoltán) - Tanár úr! Mi az az endoplazmatikus retikulum? - Hát… képzeld el… hogy olyan… mint egy… szivacs. Sikerült valamit úgy segítenem? (Zsombók András)

55

tározó véleményformáló: a filmek, a zenék, videoklipek, a sztárok nagyon negatív, önzõ, individualista képet közvetítenek feléjük, mint követendõ példát. Nehéz megtalálni az értéket, a maradandót. Azt gondolom, ha a magunk szerény eszközeivel felvesszük a harcot a trend ellen, nem vívunk szélmalomharcot, csak türelemmel, sok energiával kell elõre haladnunk. De megy ez! Példa vagytok rá! Nekem a legkomolyabb gondot a ti generációtoknál a párkapcsolatokban való viselkedésetek okozza. Sokszor hiányzik belõle a romantika, a meghittség, egymás tisztelete. Pedig ezek nagyon széppé tudnak tenni egy szerelmet! De ez sem általános. Én bízom Bennetek, a józan ítélõképességetekben és abban, hogy boldog öregkort fogtok nekünk biztosítani. Én is remélem, hogy nem okozunk majd csalódást! Eredményes munkát, sok sikert a Tanárnõnek és csapatainak! Köszönöm a beszélgetést! Hernády Orsolya

- Hová lett az y? - Kiszámoltam. (Horváth Sarolta) - Robi atya, szerettem volna kimenni olvasni a misén! El is indultam, de Robi atya elkezdte. - Láttam, de olyan gyorsan visszafordult, mint a 4-es metró. Máskor lökje félre a papot.” (Róbert atya) -1866-ban még lóvasút volt, de mikor Buda és Pest egyesült, elkészült az elsõ villamos. Tudják hogy hol járt? A 4-es 6-os vonalán, a Nyugati pályaudvar és a Király utca között. - Kombínó? - Jaj, hát ne is mondják… Kezdjük ott, hogy nem ér le a lábam… (Simonkay tanárnõ) - Na, akkor feleljünk! Mondjon egy számot. - 25. - Nagyon jó. Szorozzuk meg 0-val, adjunk hozzá 17-et: Jánosom, gyere ki! (Várday Gergõ)


2008.04.23.

22:56

56

Page 56

S P O R T

Veretlenül ötödikek... „Ti, kik erõs lélekkel birván Meg nem szeppentek a harci morajtól, Halljátok szavamat! De ti, akiknek szíve Keményebb dolgoknál A test alsó részébe hanyatlik, Oh ti kerûljétek szavamat!” (Pécs, Európa kulturális fõvárosa 2010)

Már az elõtérben könnyen otthon érezhettük magunkat, ha csatornabeli kalandozásainkra gondoltunk, hisz az otthon szaga mindig melegséggel tölti el a szívet. Ilyenkor a legjobb érzés összebújni a puha ágyba, és felidézni a régi emlékeket, amire volt is alkalmunk, jóakaróink ugyanis elõre olvastak gondolatainkban, és készséggel eltávolították szobánkból az egyik matracot. Halandó többre nem is vágyha-

Mint múzsám megsúgta, feltétlenül el kell zengenem a meglepetést, mely érkezésünkkor fogadott minket a rendkívül szívmelengetõ és otthonos szálláshelyünkön. Már a vidám, színes, és illatozó „C”-kategóriás környékbõl tudtuk, hogy nem véletlenül változtattak az utolsó pillanatban a szálláshelyünkön… Nagy meglepetés volt készülõben. A Gandhi kollégium meleg vendégszeretete fogadott minket a világváros központjában, a napbarnított bõrû portás kedélyes, fogatlan mosollyal adta át a rejtély kulcsát, mely meghódításunkra várt. Nekivágtunk hát a „nagy kalandnak”.

Kovács Norbert, Schulek Gáspár, Szelényi Dani, Szaló Péter, Szalai Soma, Stipkovics Ádám, Domján Sebestyén, Gerse Lajos, Domján Attila, Skublics László, Szíjártó Mátyás, Horváth Mihály, Ferenczy Bálint (aláhúzva a végzõs diákok)

Balról jobbra: Köllõd Luca, Hernády Orsolya, Pásztor Melinda, Dauner Kriszti, Vásárhelyi Zsófia, Kaffka Borbála, Kovács Flóra, Skoumal György testnevelõ, Börcsök Teodóra, Kaffka Eszter, Pátor Dorcsi, Fejér Évi, Kovács Dalma (aláhúzva a végzõs diákok)


2008.04.23.

22:56

Page 57

57

S P O R T

tott, de mediterrán barátaink képzeletének nem szabhattak határt a földhözragadt vágyak. Szabadidõnk minden percét kitöltötték a megfejthetetlen találós kérdések: „Vajon mi az az ismeretlen folt a függönyön? És hogyan keletkezhetett az a 10x10 cm-es lyuk a téglafalon?” És a legszebb az volt az egészben, hogy ez a bánásmód csak EGYES EGYEDÜL nekünk adatott meg. Mi voltunk az a kivételezett lánycsapat, akik helyet kaptak a fiúkollégiumban, és akiknek ráadásul fejenként egytizenharmad mellékhelység is kijárt. Félelemre semmi okunk nem volt, békességben aludhattunk – gondolom abból, hogy az ajtót csak kívülrõl lehetett kulcsra zárni, így hát nyugodtan kipihenhettük magunkat a reggeli meccsig, és fülledt, aromákban gazdag Trabant-csicsergésre kelhettünk reggel. A bajnokság rendkívüli precizitással volt megszervezve, csupán egy apró hibával: elfelejtették elküldeni a kézilabda egy igen ritka fajtájának, a pécsi kézilabdának szabályzatát leérkezésünk elõtt. De szerencsére így is jól ment a játék, vereség nélkül, két gyõzelemmel és egy döntetlennel még volt esélyünk a kiváltságos ÖTÖDIK hely megszerzésére (persze csak ha másnap is jó formában teljesítünk). Itt térnénk ki szervezetünk kiemelt támogatójára, a helyi menzára. A szombati menüt, a szalonnával ízesített, zamatos, porhanyós hússzeletet elõszeretettel ajánlom az itteni menü felvételére is, de csak akkor, ha képes eltartani a menza az ezzel járó tömeges megrendeléseket. Azért becsületünkön ne essen sérelem: a csapat a nagy kényeztetések ellenére sem kényelmesedett el. Óriási bravúrokat láthattunk a meccseken, tényleg együtt tudott játszani a csapat, és nagyon jól össze tudtuk kapni magunkat a vészes helyzetekben. A szombati tragédiánk után is ki tudtunk állni másnap, és volt még lelki erõnk nyerni két meccset. Bónuszként átélhettük, ahogy kiállítják az edzõnket, aki becsületesen kanosszát is járt tettéért. Lassan már hagyománnyá vált, hogy minden alkalommal egy góllal csúszunk le a döntõrõl, de idén sikerült megtörnünk az átkot. Csupán egy probléma van: „ez senkit sem érdekel”. A kiskunhalasi csapat, akikkel mi döntetlent játszottunk, a négyes döntõben lealázta ellenfeleit. Ez a mi nagy szerencsénk. Azért a kárpótlás nem maradt el. Egy átlagos budapesti éves csokiadagját ettük meg fejenként a két nap alatt, a fagyikról nem is beszélve, és testünknek hozzávetõlegesen 90%-át tehette ki a Szentkirályi ásványvíz… Mikor már megadtuk a testnek, ami a testé, a hazafele úton foglalkozhattunk végre a szellemmel is. Megragadnám az alkalmat, hogy megköszönjem utastársaimnak a rendkívül építõ jellegû, magasröptû és mélyenszántó barcohbázást, amit mindnyájunk épülésére produkáltak. Köszönjük Emese! Jobbszél

Sport talentum XI. kerületi Mezei Futóverseny V. korcsoport, lány: iskolánk csapata I. helyezett V. korcsoport, fiúk: iskolánk csapata II. helyezett VI. korcsoport, lányok: iskolánk csapata I. helyezett VI. korcsoport, fiúk: iskolánk csapata II. helyezett Egyéniben: V. korcsoport, lány: Gregus Natasa (9.d) 4. hely Baráth Diana (9.d) 7. hely Wehner Zita (9.c) 9. hely Kiss Luca (9.c) 10. hely V. korcsoport, fiú Bajor Benjamin (9.d) 1. hely Gellai Imre (10.a) 5. hely Rónaszéky Aladár (11.d) 7. hely VI. korcsoport, lány Hernády Orsolya (12.b) 1. hely Welker Tünde (9.d) 2. hely Szabó Eszter (11.a) 3. hely Oszkó Dóra (10.c) 5. hely Szolnoki Hanna (10.c) 6. hely VI. korcsoport, fiúk Vittay Márton (11.a) 4. hely Tomcsányi Árpád (11.a) 5. hely Stibrányi Márton (11.d) 8. hely Domján Sebestyén (12.a) 10. hely Kerületi Diákolimpia, foci V. korcsoport, fiú: iskolánk csapata 1. helyezett VI. korcsoport, fiú: iskolánk csapata 2. helyezett Kerületi Diákolimpia, kézilabda – fiúk V-VI. korcsoport A VI. korcsoportos fiúcsapatunk 1. helyezett lett (1112. évfolyam) felkészítõ tanár: Kovács Norbert Az V. korcsoportos fiúcsapatunk 2. helyezett lett (910. évfolyam) felkészítõ tanár: Tengelyné Kovács Andrea Országos Amatõr Kézilabda Diákolimpia (2008. április 11-13.) Lányok – 5. hely (veretlenül, 4 gyõzelem és 1 döntetlennel!) Fiúk – 4. hely (döntõbe jutásért 1 gólos vereség, helyosztón 2 gólos vereség)


58

2008.04.23.

22:56

Page 58

B A L L A G

„MÛVÉSZETTÖRTÉNÉSZ LESZEK“ INTERJÚ FERENCZY BÁLINTTAL (12.A) Mesélj nekünk, hogyan lettél kézilabdakapus és mit jelentett számodra a sport az életedben? Átlövõként kezdtem, de mivel senki nem akart kapus lenni – én meg utálok futni – gondoltam, beállok. Késõbb hihetetlen örömöket szerzett nekem ez a sport. Tudod ezt nagyon nehéz leírni. Amikor jön velem szembe egy játékos és ellövi a labdát, és nekem sikerül kivédenem azt, akkor abban a pillanatban valami fantasztikus érzés fut végig az emberben... Csapat, barátok, edzõtáborok, nagy röhögések, sikerek, és sok csalódás is. Ez volt nekem a kézilabda, amíg ki nem öregedtem. Már csak akkor állok be, mikor le kell aratni a babérokat. Sokszor tûnt minden nagyon könnyûnek, de sokszor volt szörnyen nehéz is. tizenegyedikig az életem volt a sport és a kézilabda, de aztán választani kellett és én mûvészettörténész szerettem volna lenni... Ezen sokan meglepõdtek, pedig már azelõtt sem akartam profi sportoló lenni. Egyesek szerint túlságosan erõltetik a sportot a suliban… Ugyan már! Ha valaminek van értelme és eredménye, az ez! Itt le lehet mérni a teljesítményt! Aki hajt, az sikeres lesz, de legalábbis tudja, hogy mindent megtett. Itt nem lehet csalni. Itt mindenki felelõs egymásért és az eredményért. Sok más helyen ez sajnos nem így van.

„ENNYI VAGYOK“ INTERJÚ KOVÁCSHÁZI KRISZTIVEL (12.D) Mire fogsz 80 évesen legszívesebben visszaemlékezni? Hát ha ugyan megélem a 80 éves kort (hála a pompás közegészségügynek)… Mindenesetre: a csütörtök délutánokra (a hét csúcspontjára), a közös menzai kajálásokra… - persze csak az új rendszer bevezetése elõtti idõkbõl, amikor még együtt ült az egész osztály , azokra a ritka hónapokra, amikor volt WC-papír a WC-ben, az osztálymisékre (fõleg a reggeli próbákra), de meglepõ módon a közös egyenruhás ünnepségek hangulatára is. És persze az osztályra. Mondj valamit az osztályodról! Külön-külön szuper jófejek az emberek. De osztályként nem tudtunk nagyon együttmûködni. Nagyon különbözõ emberek kerültek össze, néha nehezen toleráltuk egymást és az összetartás sem volt mindig tökéletes. De barátokban, segítõkész emberekben nem volt hiány.

M Á R

. . .

Milyen volt nyolc évet Bencze Dávid tanár úr osztályába járni? Sokak szerint hosszú ideje nem volt ilyen jó osztály. A mi osztályunk nagyon link volt és az is marad. Néha összeszedtük magunkat, és akkor olyat készítettünk, mint például az ’56-os mûsor, amit senki más nem tudott. Volt, hogy tanultunk is, de aztán gyorsan el is felejtettük azt. Picasso mondta, hogy: „Elõször mindent meg kell tanulni, aztán pedig gyorsan el kell felejteni.” Ennek szellemében telt el az itt töltött idõszak. Hova jelentkeztél? Az iskola mennyire segített megtalálni a hivatásodat? ELTE-BTK szabadbölcsészet-mûvtöri, vagy Pázmány BTK szabadbölcsészetmûvtöri. Ha a fene fenét eszik is, akkor is mûvészettörténész leszek, igaz lehet, hogy nem diplomával. Mivel nagymamám egy galériát vezet, adott elõttem a példa. Én is egy múzeumban vagy galériában szeretnék dolgozni majd, és késõbb szeretnék egy saját (kortárs) gyûjteményt is csinálni. Ebben az elhatározásomban a családomon kívül nagy szerepet játszott Szalay tanár úr is, és az általa szervezett külföldi utak. Ezekre a kirándulásokra emlékszem vissza legszívesebben! Az õ óráira rá kellet hangolódni, és ha ez sikerült, akkor nagyon élvezetes és tanulságos volt hallgatni, amit mondott. Horváth Mihály (11.d)

Mesélj, miért te lettél ennek az interjúnak a kiválasztottja? A nevem melletti rublikában ez állt: zene, sport. Jártam az iskolai kórusba két évet, zongorázom, évfolyam miséken gitározom. 10. óta röpizem (Imádlak titeket, csajok!!!). Ennyi vagyok… ezért lettem „A Kiválasztott”. De nem ezek a legfõbb ismertetõjegyeim, legalábbis nagyon remélem! Többet elárulnak a kismilliószor hallott mondatok, hogy fel van vágva a nyelvem, hogy túl sok az energiám, hogy õrült vagyok… Mit üzensz az ittmaradóknak? Járjatok Simplexbe, mert jó!!! Schmidt Dorottya (11.d)


2008.04.23.

22:56

Page 59

B A L L A G

M Á R

. . .

59

„SOK MINDEN TÖRTÉNT“ INTERJÚ KÖLLÕD LUCÁVAL (12.B) Milyen szerepet tölt be életedben a sport? A síelés kb. mindent, egyben sport, szórakozás, verseny. 14 éve síelek, így eléggé hozzám nõtt és a jövõben is szeretném folytatni. Remélem, sikerül papírt szereznem, és akkor majd oktathatok is. Kézilabdázni 5 éve kezdtem el itt a suliban, és azt is nagyon szeretem. A kézi inkább hobbi számomra, bár itt is indulunk versenyeken. Ezt is szívesen folytatnám, de még nem tudom, hogy lesz-e rá lehetõségem. Milyen eredményeket értél el? Idén az Országos Diákolimpián 1., az OB-n 4. lettem, ez a két legrangosabb versenyem. Utóbbiban elég kemény a mezõny. Itt jövõre még indulhatok ifiben, de utána felnõttbe már nem biztos, hogy benevezek, ez eléggé sok mindentõl függ: egyetem, idõ, pénz… Milyen terveid vannak érettségi utánra? Szívesen kimennék nyelvet tanulni, ösztöndíjra is pályáztam (angolra és németre), meglátjuk mi lesz belõle. Voltam felvételizni dekoratõr iskolában is, ez egy kétéves képzés, addig is van idõm gondolkodni, hogy hogyan tovább. Még nem tudom pontosan, hogy mit is szeretnék kezdeni, de attól is függ, hogy hova vesznek föl. Milyen jó/rossz élményeid voltak a 8 év alatt? Volt elég sok vicces helyzet, például amikor tesióra után Skoumal tanár úr bezárt kettõnket a buborékba és az ajtók lengõajtóján másztunk ki. Aztán a teremben dúló krétacsaták, farsangok, délutáni beszélgetések, vagy az osztálykirándulások. Fõleg a legutolsó volt jó Erdélyben. Sok minden történt, de nagyon sokat köszönhetünk az Ofõnek azért, hogy olyanok lettünk, amilyenek (jó értelemben!). Melyik volt a legjobb év? Közösségi szempontból az utolsó kettõ, de 12.-ben van egy alapvetõ feszültség az osztályban. Ugyanakkor jók a szalagavató próbák meg hasonlók. 10. osztályban jött egy pár új ember, és eddigre õk is beilleszkedtek. Köszönöm a riportot!

DIADALBAN, VERESÉGBEN INTERJÚ TURI-KOVÁTS NÓRIVAL (12.C) Ha azt mondom SZIG, mi jut eszedbe? Barátok, röpi, kõfal, játék, móka, kacagás. Volt-e legjobb, legviccesebb élményed az elmúlt években? Nagyon jók voltak az akarattyai lazulások, na meg persze Erdély és Prága sok-sok Macival és esõvel, a mocsárba süllyedõ Sanyival, akinek akkor ékes magyarsággal elhangzott szavai szállóigévé váltak… Voltak-e kedvenc tanáraid? Elsõként Ofõ nénit említeném, aki szívét-lelkét kitette értünk. Kovács Örs (csakis duplaWével?) tanár úr epés megjegyzései és fanyar humora is felejthetetlen számomra. Persze Tengely tanárnõ is sokat jelent nekem, bár sohasem tanított. Mint sokan tudják, az iskolai röplabda csapat tagja vagy. Mióta játszol, és szeretnéd-e folytatni érettségi után? Igen, hat éve röplabdázom itt a suliban. A csipet csapat együtt volt diadalban és vereségben. Ez az, ami igazán számít, az összetartó kis közösség, ezért érdemes volt edzésre járni. Követve a nagyobbakat szeretném folytatni a játékot az öreglányokkal, hobbi szinten. Hova tovább? Orvosira és a Mûszakira jelentkeztem, meglátjuk, melyik sikerül. Köszönöm a riportot! Dzsida Szilvi

PAPÍRGYÛJTÉS 2008 TAVASZÁN I. helyezett: 6.a (4151 kg) II. helyezett: 7.a (3495 kg) III. helyezett: 6.b (2174 kg) A fõgimnáziumban I. helyezett a 9.a (1433 kg), II. helyezett a 9.d (1179 kg), III. helyezett a 10.c (951 kg). Összesen 18 028 kg papírt gyûlt össze. Természetbúvár Munkaközösség


60

2008.04.23.

22:56

Page 60

E M E R I C U S

Akali akció Lassan hagyománnyá válik, hogy egy csapatnyi szentimrés tavasszal Balatonakaliba utazik „egy kis kertgondozásra”. Osztályunkat Schulek tanár úr felhívása mellett osztályfõnökünk, Posta tanár úr is munkára buzdította. Hiszen új vendég mosogat, de mi lelkesen tettük, mert a tiszta tányér mindenkinek érdeke, és még nem felejtettük el a gólyatábor kellemes perceit sem. Szombat reggel (egyesek szerint hajnalban) korülbelül húsz kilencedikes vonatozott Akaliba, ahol a már pénteken leutazott tanárok, diákok (például a röpicsapat nagy része) és munkások ha-

inknak dicsekedhetünk azzal, hogy azt a fát, ott a sarkon mi ültettük. Délután esõ, majd jégesõ rázta meg a tábort, de a jó hangulat töretlen maradt; majd este a tábortûznél a tetõfokára hágott. Vidám énekléssel zártuk a fárasztó napot. Pár nyugodt pillanat és egy hidegzuhanyt pótló óracsörgés után vasárnap elölrõl kezdõdött minden. Ha eddig úgy éreztük, hogy a rossz idõ ellopott egy-egy napot a tavaszunkból, most kárpótoltak mindenért: néhányan meg is pirultunk a napon. Az utolsó órák lendülete még csinosabbá tette a nyaralót; bár a kész szót ilyen esetekben nem használhatjuk, az eredmény érezhetõ és csodálható. Aki nem hiszi, járjon (vonatozzon) utána. Kiváló tábor- és csapatépítõ tréninget hagytunk magunk mögött vasárnap délután. Köszönjük a szervezést és minden résztvevõnek az áldozatos munkáját… Akali meghálálja.

Urbán Eszter (9.d)

da fogadott bennünket. Még a menzát is rekonstruálták a régi, egysoros rendszerrel. Gyorsan csatlakoztunk a gépezethez, feladatot bõven találtunk. Ugyan a szervezés félig gyerekcipõben járt, de minden tanár és diák lelkes és buzgó volt. A tábor rászolgált a szépülésre: a hétvége során újrafestettük a faházakat, takarítottunk; felfrissítettük a kertet: minden szentimrés fiú félmeztelenül és szakadatlanul csákányozott, ásott, gereblyézett a jó idõnek köszönhetõen (a lányok is dolgoztak, de rajtuk volt póló). Ha az égiek is úgy akarják, majd új füvet taposhatunk le, zsenge bokrok szolgálhatnak búvóhelyünkül, és leendõ táborlakó unkoká-


2008.04.23.

22:57

Page 61

E M E R I C U S

61


62

2008.04.23.

22:57

Page 62

F É K E Z E T T

H A B Z Á S

Képekben búcsúzunk rovat...

Aztán, ahogy megnõttünk elképesztõ mennyiségû kiránduláson vettünk részt! Ez olyan régen volt, hogy tán igaz sem volt... Sokszor úgy éreztük, mintha parázs lenne a fenekünk alatt!

Ha már untuk a talpalást, biciklivel megkerültük a Balatont.

A szalagavató táncokon rendesen kitettünk magunkért!

Ha elfáradtunk, leültünk egy nagy brancsba és fotózkodni kezdtünk...

Vagy csak a lábunkat lógattuk

Sok spontán kép készült rólunk...


2008.04.23.

22:58

Page 63

F É K E Z E T T

63

H A B Z Á S

Gyakran jártunk a szomszédos parkba kulturált szocializáció céljából.

Nehéz titkolni....Lesüt rólunk, milyen jó arcok lettünk!

Felvérteztük magunkat a tudás fegyverével.

Velünk a jégen is forró a hangulat.

Nem túlzás, ha úgy tûnik, üres fejünkbe végre értelem költözött!

Nos, páran (el)hunytak közben, de többségünk sikeresen túlélte a kiképzést!

Na! Mi szépen felnõttünk, a tanár is rács mögött. Lassan ballaghatunk!


2008.04.23.

22:58

Page 64

pingvin_s06_layout.qxp :50 Page 1

Recommend Documents