Pingvin1.qxp :53 Page 1

Pingvin1.qxp

2005.12.13.

21:53

Page 1

1

Pingvin1.qxp

2

2005.12.13.

21:53

Page 2

Pingvin1.qxp

2005.12.13.

21:53

Page 3

3

Pingvin1.qxp

2005.12.13.

21:53

Page 4

4

Gyermekkorom karácsonya Interjú Skoumal György tanár úrral foglalkozott eleget a tanítványaival, így apám kivett az iskolából. Végül ezért hagytam abba a zenélést. De teljesen igaza volt édesapámnak a döntésében.

Hogyan készült a család a karácsonyi ünnepekre? Nekünk a karácsony mindig fantasztikus ünnep volt, mert mi, gyerekek nagyon-nagyon vártuk, és ilyenkor mindig elõtérbe került a hit, az ünneplés és Jézus személye. Sokkal többet figyeltünk a cselekedeteinkre, sokkal jobbak voltunk, mint máskor, hiszen hat fiú és egy lány között voltak családi perpatvarok. Tehát azzal próbáltuk kifejezni az ünnepre készülést, az adventi várakozást, hogy jók voltunk. Ilyenkor mindig angyalkákat hajtogattunk, vagyis minden jó cselekedetért lehetett egy kisangyalt hajtogatni. Minél több ilyen angyala volt valakinek karácsonyra, az mutatta meg, hogy ki milyen odaadással várta az ünnepeket, mennyi jót tett. Nagyon sok zenét hallgattunk, rengeteg közös játékunk volt, többek között a tombolázás, amit a mai bingóhoz tudnék hasonlítani. Akinek elõbb betelt a lapja, vagyis kihúzták az összes számát, az volt a gyõztes, és õ kaphatott egy nagyobb ajándékot. Ez a világ legjobb játéka volt. Természetesen a tanulásban is próbáltunk jobbak lenni, bár ezzel soha nem volt gond, mert drága jó atyánk elég keményen fegyelmezett bennünket, így nemigen lehetett még négyes osztályzatot sem hazavinni, mert csak az ötöst volt hajlandó elfogadni. Azt mondta: "Ha én dolgozom értetek, akkor nektek is kötelességetek elvégezni a munkátokat. Mivel nektek a tanulás a munkátok, ezért azt kell hibátlanul teljesítenetek." Nagyon szép életünk volt, függetlenül attól, hogy sokat kellett segítenünk otthon a tanulás és a zene mellett is. Milyen hangszeren játszott a tanár úr? Tíz évig zongoráztam, úgy tûnt, hogy a konzervatóriumban tanulok tovább, de sajnos elkerült Püspökladányból a tanárom, aki pedig utána jött, az nem

Az ünnepi étkezések miként zajlottak? Fantasztikus elõkészületek voltak, és nekünk is részt kellett vennünk benne, ha akartunk enni bejglit vagy kalácsot. A tüzelés volt a feladatunk, az ügyesebbeknek a tésztagyúrás is. Szenteste csirke, pulyka került mindig az asztalra, valamint a már említett mákos vagy diós bejgli. A kertünkben állt egy hét ágú diófa, mintha csak a hét éhes szájnak termett volna. A kommunizmusban mennyire tudták a hitüket is megvallani az ünnepek idején? Akkoriban indult el az egyházüldözés, az '50-es években a hittanórákra is csak az éjszaka leple alatt tudtunk járni, de az éjféli misét semmi és senki nem tudta megakadályozni. Minden karácsonykor hatalmas tömegek gyûltek össze hál' Istennek a templomban. Kétezer ember is elfért a templomban, és egy tût sem lehetett volna leejteni. Szüleiknek hogyan köszönték meg a fáradozásaikat? A szüleinknek természetesen mi csináltunk saját kezûleg karácsonyi ajándékot. Õk saját maguknak sosem vettek semmit, mert arra már nem tellett. A 60-as években aztán már néha sikerült egy-egy ingre vagy néhány pár zoknira is pénzt fordítani. Ha cipõt kapott valaki, az bizony már nagy ünnepség volt. Heten voltak testvérek. Egymást mikkel lepték meg? Ez nagyon kellemes gondot okozott, de mindig ki tudtunk találni valamit. Egyik bátyám nagyon ügyes volt, és titokban mindig lerajzolt bennünket és azt adta ajándékba. Tehát mindig megleptük egymást apróságokkal, például ceruzával vagy fotókkal, amiket saját magunk hívtunk elõ. Három generáció élt együtt, így a karácsonyok mindig mozgalmasan teltek. Mindig a békességen volt a legnagyobb hangsúly, a szereteten, a szeretet átadásán, és mindezeknek a kinyilvánításán, mert valahol ez a legnehezebb. Köszönöm az interjút, és nagyon szép karácsonyt kívánok! Én is köszönöm és viszont kívánom!

Pingvin1.qxp

2005.12.13.

21:53

Page 5

5

"A Jézuskának csak nem lehet probléma…"

Gyermekkorom emlékezetes karácsonya

Gyermekkori karácsonyaim csodálatos melegségben teltek. Édesapám ragaszkodott a plafonig érõ négyméteres fához, amit minden évben éjszaka titokban cipelt fel a harmadik emeletre. Édesanyám több száz pillangót készített selyempapírból, cukorból, melyek hagyományosan a fánkat díszítették szaloncukor helyett. Szenteste együtt volt az egész család, nagyszülõkkel, eleinte még dédszülõkkel is. Azt a biztos hitet, ahogyan elképzeltem az angyalokat, amint berakják az ablakon azt a hatalmas fát, a mai napig visszasírom. Egy kedves történet jut eszembe, mely ékes bizonyítéka a nõk - állítólag - nem létezõ, de a férfiak annál élesebb logikájának. Testvéremmel mindig adtunk a családunknak valami apró ajándékot. Az egyik évben Öcsikém látványosan megsértõdött azon, ami nekem soha nem jutott eszembe: milyen igazságtalanság az, hogy mi mindig adunk valamit a szüleinknek, õk azonban soha nem adnak nekünk semmit… Mit válaszoljon erre egy szülõ, aki hetekig azon kínlódott, hogy beszerezze a Jézuskától kért elképesztõ ötleteket? Drága Öcsém hihetetlen fantáziával írta meg igényeit, mondván, a boltban ugyan nincs ilyen, de hát a Jézuskának csak nem lehet probléma… Szendrõdy Dorottya

Ha a régi-régi karácsonyokra gondolok vissza, elsõként mindig a nagy, földtõl a plafonig érõ karácsonyfák illata, csillogó fényei, és boldog gyermekkorom jutnak eszembe. Édesapám - ügyes kezû fizikatanár lévén - már akkor készített kis izzókból füzért a gyertyák és csillagszórók mellé, amikor még a boltokban nem lehetett készen kapni. A karácsony édesanyám sütés-fõzésével vette látványos kezdetét, és mivel tízen vagyunk testvérek, sokszor 20-25 bejgli is készült egy-egy alkalommal. Szenteste délutánján kifeszítettünk egy nagy lepedõt, mert nagyobb testvéreim feladata volt az, hogy nekünk kisebbeknek a diavetítõvel mesefilmeket vetítsenek. Nagyon szerettem ezeket a várakozásokkal teli délutánokat, mert - bár diafilmet máskor is néztünk - karácsonykor sokkal több mese került elõ a szokásosnál. Már nagyobbacska voltam, amikor a vetítés alatt kimentem az elõszobába, és a véletlenül résnyire nyitva maradt ajtó nyílásán át megláttam szüleim serénykedését a karácsonyfa körül… Bizony meglepõdtem, de rögtön megéreztem azt is, hogy nem szabad elmesélnem kisebb testvéreimnek, nem lehet elvennem örömüket! Ettõl a pillanattól kezdve viszont már én is nagynak éreztem magamat, és igyekeztem segíteni a karácsonyi készülõdésben! Aznap este a karácsonyfa alatt édesapám által fából készített autók sorakoztak. A fakerekû autókra rá is tudtunk ülni, és körbe-körbe mehettünk a lakásban, szobáról-szobára lökve magunkat. Másnap, a reggeli diákmise után az Operába mentünk, ahol a Diótörõ gyönyörû muzsikája alatt megigézve ámultam a színpadon hulló hópelyheket látva.

Karácsonykor Megszületik. Vagy megszülettek. Én magam is. Együtt éljük át a születés fájdalmát. Bennem is alakul, formálódik; örvénylik. Karácsonykor karácsony van. Ilyen egyszerû. Talán. hóesés, zivatar, sûrû pelyhek, Ónos esõ; csönd végtelenül. VB.

Thuróczy Éva

Pingvin1.qxp

2005.12.13.

21:53

Page 6

6

Interjú Simonkayné Sz. Júlia tanárnõvel

Lukácsi Huba tanár úr válaszol

Mire emlékszik vissza legszívesebben a tanárnõ a karácsonyi ünnepekkel kapcsolatban? Szegények voltunk ugyan, de óriási fõzések voltak. Azok nagyon megmaradtak, kellemes emlékek. Édesanyám kocsonyát fõzött minden karácsonykor, kacsa és csirke is volt, töpörtyû, illetve mivel mindkét ági nagyszüleim vidékiek voltak, ezért hurka és kolbász is került az ünnepi asztalra. Mindezt nagyon szerettük. Amiket ma lehet kapni az üzletekben, azok már nem olyan finomak. Anyám természetesen mindig sütött bejglit és pogácsát is, sokféle étel volt. Az adventi várakozás miben nyilvánult meg? Vallásilag nem nagyon készültünk az ünnepekre. Inkább családilag foglalkoztunk vele, karácsonyfát mindig állítottunk, de akkor még nem voltak olyan változatos díszek, mint ma. Magunk készítettünk díszeket, papírkarikákat és különbözõ figurákat vágtunk ki az öcsémmel. Ketten készítettük ezeket. Családon belül mikkel kedveskedtek egymásnak? Egymásnak rajzokat adtunk ajándékba. Amiket pedig mi kaptunk, az nem sok minden volt, de nagyon boldogok voltunk. Fõleg könyveket és ruhákat találtunk a fa alatt. Arra emlékszem, hogy a ruhák nem tetszettek. Kaptam egyszer egy zöld harisnyanadrágot anyukámtól. Borzasztóan utáltam. Akkor nem volt divat, hogy ilyen színes harisnyanadrágokban mászkáljunk. Nem is tudom, hogy anyám honnan vette nekem azt a zöldet… Viszont sok szép mesekönyvet kaptam az évek folyamán, például a Tücsök Tóni kalandjait - ennek az elejét még mindig tudom. Vagy a Világszép nádszálkisasszony és a Sárkánykirály palotája. A Tücsök Tóninak tetszettek a legjobban a rajzai. Voltak nagyobb összejövetelek is a rokonokkal? A bõvebb család a két ünnep között gyûlt össze közösen ünnepelni a nagyszülõknél, Tápiószecsõn. Nagyon gyakran voltunk ott, szinte egész gyerekkoromat ott töltöttem, de iskolába már Budapestre jártam. Köszönöm a riportot, és szép karácsonyt kívánok!

Négyen voltunk testvérek, s testvéreim sokkal (9-10 évvel) idõsebbek voltak nálam, így korábban kirepültek a családból, ezért egyegy ilyen ünnep lényegét, mint a karácsony, a család együttléte jelentette. Nagy örömöt jelentett még, hogy a háború után, bár szegények voltunk, s így drága ajándékokat nem kaptunk, édesanyám mindig csinált valami különlegeset: kalácsot, süteményt, kis díszeket a karácsonyfára, amely sokszor csak kis gallyakat jelentett. Ám nagyon szép emlék számomra az 1945-ös ünnep ekkor öt éves voltam-, mikor két bátyám papírból készített nekem egy kis malmot, s ez nekem akkor legkedvesebb játékom lett. A karácsony vallási tartalma azonban csak késõbb, 20 éves koromban világosodott meg. Jászjákóhalmán, szüleim szülõfalujában elmentem éjféli misére, s ott megszólított engem Jézus Krisztus. Már akkor éreztem valami melegséget, amikor az emberek tömegével elindultak a csípõs hideg télben a templomba. S ahogy ezek - a számomra akkor idõsebb férfiak - ünnepelték valakinek a születését, aki már régen megszületett, ez nagyon megfogott. Én úgy érzem, az embernek szüksége van arra, hogy benne is újjászülessen a gyermek, hiszen gyermeki lélek nélkül az életünk tartalmatlan. Az adventi vágyakozás lényege, hogy várunk arra, aki van. Pilinszky írja:"Az adventi várakozás hasonlít a megemlékezéshez, de valójában mindennél távolabb áll tõle. Valódi várakozás. Pontosan úgy, ahogy a szeretet mindennél világosabban vágyakozik az után, akit magához ölel, és örök újszülöttként a karjai között tart."

Renner Tamás

Pingvin1.qxp

2005.12.13.

21:53

Page 7

7

Igazgató úr visszaemlékezése December elején, advent kezdetén Párdányi Miklós igazgató úrral beszélgettem. Arról érdeklõdtem, hogy milyenek is voltak gyermekkori, és milyenek mai karácsonyai, illetve hogy mit gondol magáról a karácsonyról. Mint elmondta, gyermekkorában szeretõ, értelmiségi nagycsalád vette körül. Tudjuk jól, nem a könnyedség jellemezte az akkori életet, de sok kedves karácsonyi élményt õrzött meg emlékezetében. Ezek közül legszívesebben egy közös, családi szaloncukorkészítésre gondol vissza. Tudnunk kell, hogy abban az idõben (50-es évek) körülbelül egyfajta szaloncukrot lehetett kapni, és ha magad akartad készíteni, már ahhoz is elszántság és kitartás kellet, hogy a hozzávalókat összegyûjtsd. Mindezzel együtt a recepthez valók beszerzése, a szaloncukrok közös elkészítése és becsomagolása igazi családi-közösségi élményt, kitûnõ karácsonyi hangulatot teremtett számára. "Legrosszabb idõkben kaptam a legkomolyabb és legszebb ajándékokat" - emlékszik vissza az igazgató úr. Megemlíteti az édesapjától örökölt Märklin-vasutat, amely fejlettségében és kidolgozottságában a mai modellekkel is fel tudná venni a versenyt, valamint a nagymamája által saját kezûleg készített várat, annak minden tartozékával, és egy másik kedves ajándékot, az iparmûvészeti színvonalú ólomkatonákat, római és keresztes harcosokkal. Felnõtten, családapaként próbálja továbbvinni a gyermekkori szokásokat, és gyerekeinek azt a karácsonyi légkört megteremteni, ami õt is körülvette annak idején. A közös imák, énekek és az ajándékozás jelentik ezeket a megõrzendõ hagyományokat. "Idén lesz az elsõ karácsony, amikor gyakorlatilag csak feleségemmel fogunk együtt ünnepelni, a gyerekeket pedig meglátogatjuk" teszi hozzá az idei karácsonyra gondolva. Ezek után arra kértem az igazgató urat, hogy mondjon pár gondolatot a karácsonyról, és hogy mit tart az ünnep lényegének. "Én õszintén sajnálom azokat az embereket, akik nem

találkoznak a karácsony igazi misztériumával. Minden, ami szokás, ami kedves tevékenység, a sütés-fõzés, karácsonyfa-díszítés, ajándékozás, vendégeskedés, nagyon szép dolog. Ezeknek mind az emberi kapcsolatok adják a tartalmát. De a lényege mégiscsak Jézus születése, annak sajátos körülményei és üzenete. Egészen kisgyerek koromtól kezdve tudtam, hogy nem az angyal hozza a fát, de azt is tudtam, hogy ami annak hátterében áll, az tényleg misztérium, a szeretet titka. Azt gondolom, hogy ahogy az emberek karácsonykor egymáshoz fordulnak, azt a természet feletti szeretetet közvetíti, ami emberi gyakorlaton keresztül érvényesül. Tehát, hogy szeretetbõl ajándékozunk, egymásra gondolunk, és ennek hátterében ott van a lényeg, az, hogy az ember mire van hivatva a világi életben."

Karácsonykor legszívesebben semmit sem csinálnék. Vagy ha már kell, hát ajándékká válnék. Ajándékká egy családban, vagy félcsaládban, esetleg egy árvaházban. A lényeg, hogy örüljenek nekem. Persze az árvaházban sem biztos, hogy örülnének az ajándéknak. Még lehet, hogy nekem sem. Pedig én aztán ajándék lennék. Nagy lennék, talán színes is. Bár, hogy belül mi lenne, azt én sem tudom. Olyan énféle dolog lenne benne. Nyugalom, vagy csak csend, és sok-sok idõ, amit bármire felhasználhat az, aki kapja. Mert ideje sosincs elég az embereknek. Minél idõsebb, annál kevesebb. Pedig mily jó is lenne, kint állni a hóban, ahogy esnének rám a hópelyhek, órákon át. Hallanám a hallhatatlant, az, hogy leérkezik minden hópehely. Vagy elbeszélgetni a szellõvel, mely enyhén megdönti a hópelyhek irányát, hogy miért is dönti meg, honnan is jön Õ tulajdonképpen, meg hogy hova tart…. Dom

Pingvin1.qxp

2005.12.13.

21:53

Page 8

8

A tanári kar adventi lelkigyakorlata (2005. december 9-10., Érd) Ismét kimaradt valami az életembõl, amin nagyon szerettem volna részt venni. Nem a lelkigyakorlatról van szó, hanem arról az igen szép, érdekes és gazdag úti beszámolóról, melyet a tanárok adventi lelkigyakorlatának elõestéjén tartott meg Gáll Zsófia és Illyés Erika tanárnõ a nagy zarándoklatról, amit a Szent Jakab-úton tettek meg. Ígéretük szerint azonban lesz rá módunk, hogy mindannyian, akik most kimaradtunk ebbõl az élménybõl, a késõbbiekben majd részt vehessünk egy ilyen elõadáson. A zarándoklat témája a lelkigyakorlatot vezetõ Filó Kristóf budakeszi plébános atyát is megihlette, aki több gondolatot is megosztott velünk ezzel kapcsolatban. A zarándoklat megtanít minket letenni a fölösleges dolgokat, alárendelni mindent a CÉL elérésének. Megtanít, hogyan engedjünk el esetleg jó dolgokat is, melyek gátolhatnak ennek elérésében. Elgondolkodhatunk azon, mihez miért ragaszkodunk, és azon is, mennyi minden bizonytalaníthat el minket az úton, ha nem eléggé biztos a célunk. Jézus viszont sokszor bátorít minket: "Ne féljetek!" Kristóf atya az elmélkedések központi témájául "Isten stílusát" választotta, és ezt az advent egyik nagy alakja: Keresztelõ Szent János példáján keresztül mutatta be nekünk. Milyen is tehát Isten stílusa? Az Úr szokatlan és nem várt módon közelít hozzánk, jelenik meg az életünkben. Kristóf atya szerint sokunknál úgy van jelen, mint az ingerküszöb alatti hangok. Léteznek, de nem érzékeljük, nem vesszük észre õket. A minket körülvevõ világot nem igazán érdekli Isten. Érzéketlenek és érdektelenek ugyanúgy, ahogyan a vak embernek is közömbös, hogy süt-e a nap vagy sem. Ez a világ a mi egyéni szféránkba nagy zajjal, erõszakosan igyekszik betörni, és kényszerít rá, hogy észrevegyük. Isten megjelenését is ilyen módon várjuk, hiszen ehhez szoktunk hozzá, csakhogy õ nem lép be az életünkbe agresszorként, hogy ott rendet tegyen. Az Úr az ismeretlenségbõl lép ki. Onnan, ahonnan "a kutya sem várná". Mi pedig sokkal könnyebben felismerhetnénk, ha nem akarnánk folyton a magunk feje után menni. Így sokszor észre sem vesszük, hogy köztünk van. Az ingerküszöbünk alatt marad. Szent János apostol szavaival: "A világba jött, a világban volt, általa lett a világ, mégsem ismerte föl a világ." (János 1,10.) Vagy ahogyan Keresztelõ Szent János beszél róla: "Én csak vízzel keresztelek, de köztetek áll, akit nem ismertek, aki a nyomomba lép, s akinek még a saruszíját sem vagyok méltó megoldani." (János 1,26-27.)

Mégis mit tehetünk, hogy felismerjük õt, hogy befogadjuk õt? A hittanórákon sokszor elhangzik az életünk célja: Istent megismerni, szeretni és szolgálni. De hogyan szeressem, akit nem is ismerek, és pláne hogyan szolgálhatnám? Nagyon fontos hát, hogy felismerjem, hogy megismerjem Jézust. Keresztelõ János maga is elbizonytalanodik. Annyira más volt a Megváltó, mint akire vártak, akire számítottak. Mégis János esendõsége, törékenysége és alázata a példa elõttünk, hogyan készíthetjük az utat az Úr számára. Adventi feladatot is javasolt számunkra Kristóf atya, ez pedig a tudatos odafigyelés arra, hogy amit akár a legkisebbel teszünk, azt Jézussal tesszük. A szentek jó része sem olyan dolgokat tett, mely más számára lehetetlen, csak éppen mi ezeket mégsem tesszük világította meg Kalkuttai Teréz anya példáján keresztül Kristóf atya. Annak ellenére, hogy csak a látványos és zajos dolgokat veszi észre és értékeli a világ, mi jórészt a hétköznapok kitartó, következetes és céltudatos küzdelmei által fejlõdhetünk. Alázattal elfogadva esendõségünket, törékenységünket, bukásainkat, de mindig újra fölállva, folytatva a harcot a biztos célért, Krisztus országáért. A küzdelemben azonban sosem vagyunk egyedül. Segítenünk kell egymást, különösen nekünk, akik Krisztus misztikus testének, az Egyháznak tagjai vagyunk.

Pingvin1.qxp

2005.12.13.

21:53

Page 9

9

Karácsony felé… Adventi hagyományaink ,,… A kis Jézuska itt van a közelben, Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen, S ne csak így decemberben!" Újra közeledik az év legkedvesebb ünnepe, a karácsony! A szobákban gyertya lángja lobog, minden fenyõvel díszítve áll. Mindannyian gyermeki örömmel várjuk december 24-ét, mikor a Kisjézuska megérkezik. De miért állítunk karácsonyfát, miért készítünk adventi koszorút, milyen népszokások kötõdnek az ünnephez, és miért pont karácsonykor van karácsony? Õsidõk óta minden kultúrában fontos nap volt a téli napforduló, december 21-e. (A nap három napig ugyanott kel, majd visszaindul az egyenlítõ felé, ezért 24-étõl hosszabbodnak a napok.) Az éves ciklusban eddig a napig fogy a fény és a remény, hiszen itt a földön a mi éltetõ elemünk a Nap. Az év legrövidebb napjainak elmúltával ünnepelték az új Nap születését, a fény visszatérését. A Teremtõ az éltetõ energiát a fizikai Nap által küldi el nekünk. Amikor az emberiség lelkileg került ínségbe, sötétségbe, a Teremtõ fiát küldte a földre reménységnek. Kr. u. 354-ben Libérius római püspök határozta meg ezt a napot a karácsony ünneplésére. A karácsonyvárás idõszaka az advent, ami a népi szokásokban a naptári év szerint András napjával - november 30. - kezdõdik. Advent a várakozás ideje, amikor az ember felkészül, és felkészíti környezetét Jézus eljövetelének méltó megünneplésére. Hajdan éjféli harangszó jelezte kezdetét, s az egyházi év megnyitását. Adventben a katolikus hívek hajnali misével (roráte), böjti napokkal várták az ünnepet. Adventi koszorút elõször 1860-ban Hamburgban állított otthonában egy lelkész, Johann Wichern. Az elsõ koszorún 24 gyertya volt, mely az adventi idõszak 24 napját jelképezte. A hagyomány szerint az eredeti koszorú piros. Manapság már csak 4 gyertyát állítunk, az adventi 4 hetet jelképezve, és a koszorúk is különbözõ színekben pompáznak. Az adventi idõ azonban nemcsak a gyertyagyújtás miatt volt jelentõs a hétköznapi emberek körében. A várakozás idejét rengeteg népszokás tarkította. Sajnos mostanában aligalig ismerjük ezeket a szokásokat, gyakorolni pedig szinte már egyiket sem szokták. A jeles napok közül az elsõ Borbála napja, december 4-e volt. Ezen a napon gyümölcsfaágat vágtak, vízben a szobába tették, és ha karácsonyig kivirágzott, a háznál lévõ leány még abban az esztendõben számíthatott rá, hogy férjhez megy. (Ne felejtsük el, hogy az év adventtel kezdõdött!) Egyes helyeken a kivirágzás jó termést jelentett. A következõ nap december 6-a, Miklós napja, ami, sok más hagyománnyal ellentétben, még ma is él. A kisázsiai Szent Miklós püspökrõl kapta a nevét, aki mindenkinek segített, de a gyermekeket különösen bõkezûen ajándékozta

meg. Régen a Mikulás kifordított bundában és kucsmában, derekán, kezében lánccal járt. Ezzel zörgetett be az ajtón a gyerekek nagy rémületére. Az ijedt gyerekektõl megkérdezte, tudnak-e imádkozni? Az imádságot kintrõl hallgatta, majd amikor a szülõk megnyitották az ajtót, hátikosarából begurította a padlóra az ajándékokat: diót, mogyorót, narancsot, naspolyát, pár szem papírba csomagolt kockacukrot. Sajnos ma már nem szokás megkérdezni, hogy tudunk-e imádkozni, de hatodikára a csizmák mégis tele vannak ajándékokkal. A harmadik jeles nap december 13-a, Luca napja. A Luca név a latin lux (fény) szóból ered. Ehhez a naphoz fûzõdött a magyar néphitben a legtöbb varázslás. Sokan Lucakalendáriumot, hagyma-kalendáriumot készítettek. Luca napján tilos volt fonni, varrni, mert akkor nem fog tojni a tyúk; mosni, kenyeret sütni, nehogy megbetegedjenek a tyúkok; meszelni, nehogy férges legyen a búza. De lehet tollat fosztani, ha szerencsét akarnak hozni a házhoz; babot, borsót fejteni és kukoricát pattogtatni, hogy jó legyen a termés. Ezen a napon kezdték el a Luca székét készíteni. Fontos volt, hogy 13 féle fából készüljön és karácsony éjjelére kész legyen, hogy az éjféli misén ráállva megismerjék a falu boszorkányát. Végül elérkeztünk a Szentestéhez. Szépen díszített karácsonyfát állítunk. A legenda szerint azért fenyõt, mert mikor Jézus üldözõi elõl menekült, csak a fenyõ nyújtott neki menedéket. Ezért megáldotta, hogy mindig zöldelljen, és karácsonykor az Õ dicsõségét hirdesse. Valójában karácsonyfát elõször Elzászban, Szeleszta városában állítottak, 1521-ben. Az adatok szerint december 21-étõl, Tamás napjától az év végéig állt a fa, amirõl nem tudni, hogy fenyõ volt-e. A díszítés szokása az 1600-as évekbõl származik. Eleinte mécsessel, almával és ostyával díszítették. Azután megjelentek a tarka papírdíszek, majd a dió és a mézeskalács, késõbb a gyertya, szalmadísz, csokoládé. Magyarországon elõször a Podmaniczky és a Brunswick család állított karácsonyfát az, 1820-as évek végén. A karácsony ünneplését a karácsonyi asztal tette teljessé: a karácsonyi abrosz a gazdasszony legszebb asztalnemûje volt. A vacsorához ünnepélyes módon terítettek. Fontos kellék volt a tojás, méz, magvak, széna, szalma, só, és az alma, amit annyi részre vágott a gazda, ahányan a családban voltak, ezzel az összetartozást fejezték ki. A karácsonyi ünnepkör ezzel még nem ért véget, hiszen december 28-án az aprószentek, január 1-én Újév, végül január 6-án Vízkereszt ünnepe van, ami a karácsonyi ünnepkör zárónapja. Áldott karácsonyt kívánok mindenkinek! Csóka Cili (9.d)

Pingvin1.qxp

2005.12.13.

21:53

Page 10

10

GODCASTING.HU Az Internet folyamatos alakulásával és a lehetõségek változásával egy szélessávú kapcsolatra alapozott keresztény oldalt indított három harmincas éveiben járó fiatal lelkész: Dózsa István, (rk., Enying) Gyõri Tamás (ev. Budapest) és P. Tóth Zsolt Ipoly O.Cist. (rk., Budapest) godcasting.hu címen. A godcasting az angol mûszóból a podcastingból ered, és még nincs magyar megfelelõje. Ez az oldal azoknak való, akik aktívan használják az Internet adta lehetõségeket, van mp3 lejátszójuk vagy iPOD-juk. Az oldalról egy speciális program (GetJuice) segítségével audioboxot képezhetnek, és letölthetik a lelkiségi oldalon található mp3 formátumú fájlokat. Reggelente rengetegdiákot lehet látni, hogy mp3-at hallgatva jön az iskolába. Mi ezután megtehetjük, hogy rövid spotokat rátöltünk a lejátszónkra, egy reggeli imát, elmélkedést, egy-egy evangéliumi szakaszt, egy-egy szent gondolatát, hogy meghallgassuk a többi zenedarab között. Ezek a spotok mai zenével vannak összevágva sztereó hangsávban. Ha megteheted, gyere, hallgasd meg az utóbbi két hétbõl azt a két volt ciszterci diákot, Ancsát és Viktort, akik a felelõsségrõl és az örvendezésrõl beszélnek. Ha van kedved, akkor várjuk a jelentkezésedet, hogy felolvass egy elmélkedést vagy egy szentírási szakaszt! Ipoly atya ([email protected])

Pingvin1.qxp

2005.12.13.

21:53

Page 11

11

Párdányi Miklós igazgató úr beszéde a szalagavató bálon 2005. november 11. /péntek/ Benedicite! Kedves Lányok és Fiúk! Már nem is olyan sok idõ múlva Kedves Hölgyek és Urak! És valamennyien Többiek, akik részesei vagytok a pillanatnak, és tanúi a történteknek. A történteknek, amelyek - valljuk be õszintén - nem nélkülöznek bizonyos drámaiságot. Hogy miben fejezõdik ki ez a drámaiság? Nagyon egyszerû. Az itt ma megjelölésre felvonuló 101 fiatal ember sorsfordulóra készül a természet és a mi kultúrkörnyezetünk rendje szerint. A fordulat hosszabb idõre /= kb. fél évnyire/ széthúzódóan, több szakaszban és egymást követõ mozzanatok során valósul meg, amelynek elsõ kitüntetett eseményére jöttünk ma itt össze. A közoktatás közösségileg szentesített gyakorlata felõl nézve ez a pillanat a vég kezdete. A termés betakarítása: a felnõttségre felkészítettségnek, az érettségnek bizonyítása következik. A mai esemény pedig nem más, mint a bizonyítási processzusra való bejelentkezés, bemutatkozás pillanata. Ha bizonyos mûfaji szabályok és sajátosságok szerint kívánnám megnevezni a dolgot, úgy az enumeráció, az "elõszámlálás" szót használnám rá. Az ilyen alkalommal felvonulnak és megneveztetnek a szereplõ személyek vagy csoportok-közösségek, és persze rögzítésre kerül számosságuk; vagyis tisztázódik, hogy ki, mi és mennyi. Hogy mennyi az annyi. Az egész történet egyébként - a mûfaji kötelmeknek is megfelelõen - már elkezdõdött az invokációval /= a fohásszal/ a tegnapi szalagszentelés alkalmával. És ez így van jól., hiszen ahogy mondani szoktuk mifelénk: "Jól teszi az ember, ha mielõtt cselekedne, gondolkodik. De még jobban teszi, ha mielõtt gondolkodna, imádkozik". Vagyis lélekben összeszedi magát. Azután igyekszik folyamatosan fenntartani ezt az állapotot. Ugyancsak a mai napon, ezen az estén sok minden más dolog is megtörténik, lebonyolításra kerül. Ami most éppen zajlik, az a prológus, vagyis az elõszó, méghozzá élõszóban /= éppenséggel általam/. És most kerül sor a salutatióra is, vagyis az üdvözlésre-köszöntésre, amikor a leendõ érettségizõk köszöntik a hozzájuk tartozókat, a hozzájuk tartozók pedig a jelölteket. És sor kerül az elõversengésre is, hiszen a táncbemutatók lényegében már errõl is szólnak, és összehasonlításuk akaratlanul is valamiféle vetélkedés hangulatát idézi. Végül is nem mindegy, hogy miként alakul a küzdelemre jelentkezõ, szalaggal megjelöltek közös felkészüléssel és erõfeszítéssel megvalósuló produkciója. A magam részérõl biztos

vagyok abban, hogy ez a dolog kedvünkre és gyönyörûségünkre szolgál, hiszen máris impozáns képet fest a szemünk elõtt felsorakozó, ifjúsága teljében mutatkozó századnyi szentimrés lány és fiú, akikbe a jövõ maga is reményét helyezi. A jövõ, amelyik mindannyiunké, csakúgy, mint ahogy a mai nappal múlttá váló eddigi dolgok is közösek voltak. Közös, együtt megélt múltunk, együtt töltött éveink, örökre egymás életének részeseivé tettek mindannyiunkat. Ezért, akárhogyan is fordul a sors, valamilyen módon összetartozunk ezután. Akkor is, ha az élet messzire sodor egymástól bennünket. Valamennyien magunkkal viszünk egy-egy közösen megélt életdarabot. És ez kötelez. Kötelez arra, hogy a mai, bemutatkozó estét közösségben éljük meg: családok, szülõk és testvérek, tanárok, barátok, mindenféle segítõk, és elsõ helyen a fõszereplõk, a kijelöltek és megjelöltek - végzõs diákjaink. És így kell majd ennek lennie az elkövetkezõ hetekben és hónapokban, és segítenünk kell a megméretésre készülõknek, és mellettük kell állnunk, mert csak egy ilyen együtt létezés lehet biztosítéka életünk-jövõnk színvonalemelkedésének, a holnap ígéreteinek. A mai este azonban - amint már említettem - a nagy játékra való bejelentkezésé és az üdvözléseké, és persze az örömködésé és szórakozásé. Adjuk meg a módját, és érezzük jól magunkat. A 2005-2006-os tanévben érettségizõk szalagavató ünnepségét és bálját ezennel megnyitom. Mindenkinek szép estét, illõ és tartalmas szórakozást, jó mulatást kívánok!

Pingvin1.qxp

2005.12.13.

21:53

Page 12

12

Egy búcsúzó a búcsúztatóról

A színfalak mögött

A szalagszentelõ misét követõen átmentünk a suliba, hogy a rég várt búcsúztató elõadást megnézhessük, melyet a 11.d adott elõ. Nagyon kíváncsiak voltunk, mivel akárhányszor elmentünk az osztálytermük vagy a Békefiterem elõtt, mindig egy ígéretes szám ritmusait hallhattuk. Ráadásul tavaly mi búcsúztattuk az akkori végzõsöket, így még fokozottabb volt a kíváncsiságunk: vajon õk hogy oldották meg ezt a feladatot? (Veszekedtek-e annyit, mint mi? :)) A Szent Miklós osztály egyébként már sok színvonalas táncot adott elõ, így bíztunk a jó hangulatban (amit ekkor már csak a terem elõtt sorfalat alló lányok ruhái fokoztak tovább). Karinthy Frigyes Visszakérem az iskolapénzt címû bohózatával kezdték el a mûsort, mely után azon töprengtem, hogy vajon ezek a srácok miért nem szerepelnek a Diákszínpadon is, hiszen remekül formálták meg a szerepüket. A hangjukat ugyan nehezen lehetett hallani, mégis nagyon jól szórakoztunk. Ezek után jöttek a táncok, amik szerintem igen színvonalasak voltak, pláne, hogy maguktól tanulták be az egészet. Az estet a fényképek levetítése, majd az utána következõ evés-ivás koronázta meg. Az agapé fénypontja az iskolát megformáló (remélem eltaláltam) torta volt. Tehát összefoglalva nagyon jól sikerült és szórakoztató estet sikerült elõadnia a 11.d-nek, amiért hálásak vagyunk és köszönetet mondunk! Kívánjuk, hogy jövõre Nektek is hasonlóan jófej osztály tartsa a búcsúztatótokat!

Aki tapasztalt diákként vagy nálunk idõsebb résztvevõként jelen volt a szalagavatónkon, az pontosan tudhatta, hiszen már õ is átélte, mi zajlott a "színfalak mögött", vagy mi zajlott már hónapokkal korábban. A megfelelõ ruhakölcsönzõkbe való rohangálás, az ezerszer átvariált koreográfia, a heti három táncpróba, s a nehezen elért közös nevezõ viszontagságait egy fél órára háttérbe szorítva kettes sorban felsorakoztunk az osztályfõnökök elõtt. Mit is jelent ez a szalag? Egy meghívást az õ világukba a felnõttek világába. A szalag egyszerre a még idetartozás, megtartás és egyben az útra indítás jelképe is. Indul a zene - s kisebb-nagyobb nehézségek árán túléljük a keringõt is. Egyedül mi tudjuk, hogy hol, mikor, hogyan és hányszor rontottuk el, de a teremben rajtunk kívül - úgy tûnt - mindenkinek tetszett. Aztán visszatekintve meglátjuk Róbert atyát az emeleten, ahol nagy vidáman lengeti a 12.c-s feliratú zászlóját. És arra gondolunk, hogy ezért megérte. Az este folyamán ki-ki Roxanne-t csábítja el (tangózik), vagy megszervezi a kertészek egyetemes sztrájkját (jogosan), esetleg fûszoknyában lejt bizonyos zenékre. Azóta eltelt már néhány hét, a ruhákat rég visszavittük a kölcsönzõbe, és valószínû, hogy nem emlékszünk teljesen a tánclépésekre sem. De az a kis szalag ott van legtöbbünk táskáján vagy kabátján, és elõbb-utóbb mindenki rájön majd, mit is akar jelképezni valójában.

E. G. (12.c

Steinmacher Kornélia (12.c)

Pingvin1.qxp

2005.12.13.

21:53

Page 13

13

Pingvin1.qxp

2005.12.13.

21:53

Page 14

14

A magyar szent korona útja

Egy darab születése

Avagy hova szállt két gólya a Szent Imre Napon

Lukácsi tanár úr elõadása

Most vehettünk részt elsõ Szent Imre Napunkon, amit nagyon jól sikerültnek könyveltünk el. Amikor Perczel tanár úr behozta a papírt, amirõl az elõadásokat választhattuk, kisebb bunyó alakult ki, mivel többen is ugyanazon akartak részt venni. A két elõadás közül már az elsõre nem tudtunk együtt menni, de a másodikra "megfogyva bár, de törve nem" - együtt várakoztunk a IV. emelet 3. elõtt. Én nem számítottam semmi jóra, az elsõ "izgalmas kalandom" után, de társam pezsgõ hangulatban fogadott. A hallgatóság már kicsit bágyadtan érkezett meg, annál nagyobb érdeklõdéssel vártuk, hogy mirõl lesz szó. El is kezdõdött, bár a technika ördöge közbeszólt (ez viszont kedvezett pár késõnek, akik még így sem maradtak le semmirõl). Az elõadó, ötvösmûvész lévén, nem a szent korona hánytatott sorsáról beszélt fõként, hanem a felépítésérõl és a díszítõelemek jelentésérõl és odakerülésérõl. A diaképek segítségével egészen közelrõl láthattunk egyes elemeket, amiket, bármilyen közel hajolnánk a tárolóhoz, nem vennénk észre. A diaképeket az a fõként ötvösmûvészekbõl álló csoport készítette, akik abban a nagy szerencsében részesültek, hogy üvegtárló nélkül szemlélhették az ereklyét. Bár voltak köztük ateisták is, mégis mindegyikük legalább 5 percen keresztül imádkozott a korona elõtt, olyan hatással volt rájuk. Az elõadást nagyon élveztük, ugyanis az a két óra, amit ott töltöttünk el, gyorsan elszállt (mint a gólyák), és a termet rengeteg új információval gazdagodva hagyhattuk el. Lássunk ezekbõl egy kis csokrot: A magyar szent korona azzal "vívott ki" magának különleges helyet a koronaékszerek között, hogy a világon egyedül ezt a koronát tisztelik szentként. Sokszor el is rabolták, a legenda szerint egy ilyen elrablás következtében ferdült el tetején a kereszt, amirõl mindenki hallott már. Koronánk az elrablások sebei mellett az emberi hiúság és a hozzá nem értés sebeit is viseli, ugyanis egy átalakítás következtében egyik képét átfúrták és több csavarral is ellátták, ami érthetetlen a mai ötvösmûvészek számára. Elõadónk olyan temérdek információt adott át nekünk, hogy bõven kifutott a kiszabott idõbõl, bár ezt egyáltalán nem sérelmeztük. Nagyon élveztük az elõadást, és vele együtt az egész napot. Reméljük, sikerült azoknak is képet adni errõl a számunkra újszerû élményrõl, akik nem voltak ott, és már alig várjuk a jövõ évi elõadásokat! Ágh Nóra és Matkó Rita (9.d)

Gondolom, mindenki látott már színdarabot, és ilyenkor megfogalmazódhatott bennetek a kérdés: milyen lehet belülrõl egy színház? Mi történik a takarásban, mennyit készülhettek erre a szereplõk - és még lehetne folytatni kíváncsiskodó kérdéseket. Október 28-án, a Szent Imre Napon a jövõre húszéves Latinovits Zoltán Diákszínpad alapítója és egyben rendezõje, Lukácsi Huba tanár úr tartott elõadást a "színpadi életrõl". A könyvtár olvasótermét zsúfolásig megtöltötték a kíváncsi fiatalok, akik felvilágosítást szerettek volna kapni a diákszínpad életérõl. A tanár úr nagyszerûen világított rá a színház és a film között tátongó mély szakadékra. A színházban nincs két egyforma elõadás, a színpadra mindig máshogy lép be a szereplõ, mindig hozzátesz valami újat; míg a moziban Bruce Willis százszor is ugyanúgy fogja felrobbantani a Földet támadó aszteroidát. A színpadon nem kötelezõ nekünk azt néznünk, aki éppen beszél, a többi szereplõ reakcióit is figyelemmel tudjuk kísérni; s ez a varázs nincs meg a filmvásznon. A tanár úr szavaival élve: "A moziban megkapsz mindent: a verekedést, a véres halált, mindent!" Ezzel szemben a színházban mindig lesz valami leplezettség, valami rejtély, ami a mi fantáziánkra van bízva, amit nekünk kell elképzelni. Ez az élõ színpad nagy titka. Fabiano

Pingvin1.qxp

2005.12.13.

21:53

Page 15

15

Bessenyei Péter, mûrepülõ-pilóta

Grosics Gyula

A Szent Imre Napra készülve azon gondolkodtam, vajon melyik elõadás lenne az, amelyiket élvezném, mivel a témák sajnos elég messze álltak tõlem. Úgy gondoltam, jelentkezem Bessenyei Péter elõadására, aztán majd csak elválik. Azért reméltem, hogy nem fogok unatkozni. Az elsõ 5 perc után kitûnt, hogy a félelmeim alaptalanok voltak, mivel elõadónk nagyon közvetlen volt, még a kicsit "vicces" kérdésekre is szívesen válaszolt, mint például, hogy a repülõ mennyire szennyezi a környezetet. A legtöbben erre kicsit felmordultak, de Péter (miután megkért minket, hogy tegezzük) nevetett egy kicsit, majd megállapította, hogy a kérdezõ nagy természetvédõ lehet, és hogy erre a kérdésre sajnos nem tud válaszolni. Sokat mesélt nekünk a repülés közbeni érzéseirõl, majd mutatott egy filmet, és meg kell mondjam, ez adta igazán vissza azt, amit mondani akart nekünk. Hiszen a belsõ kamerák megmutatták minden mozdulatát és arcrezzenését. Az általános vélemény természetesen mindenkitõl az volt, hogy nagyon élvezték az egészet, és azt hiszem, kijelenthetem, hogy az egyik legjobb elõadáson vehettem részt.

Hogyan veszíthette el azt a világbajnoki döntõt a magyar válogatott, amelyiken az a német csapat volt az ellenfél, amelyet ugyanazon a tornán már egyszer 8-3-ra kiütött? Mi történt a londoni 6-3-as meccsen? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre kaphatott választ az, aki figyelemmel kísérte Grosics Gyula elõadását október 28-án, pénteken a Szent Imre Napon. Az aranykapus egy riporter kérdéseire válaszolva mesélte el a díszteremben kalandos történeteit. Grosics rengeteg érdekes történetet mesélt, de ami engem leginkább izgatott, az a bizonyos londoni 6-3as gyõzelem, és a világbajnoki döntõ a németek ellen. Utóbbiról kiderült, hogy a magyar csapat tagjai nem tudtak aludni a döntõt megelõzõ éjszaka, mert a szálloda elõtt hangosan zenéltek az utcákon. A fináléban egy teljesen más összeállítású német együttes játszott, mint a 8-3-as meccsen. A váratlan vereség oka még lehetett a játékvezetõ számos megmagyarázhatatlan ítélete is. A 6-3-as angolok elleni gyõzelem megfagyasztotta a vért Anglia és egész Európa futballkedvelõinek ereiben. Az aranycsapat ugyanis az angol nemzeti tizenegy legyõzésével véget vetett az angolok közel százéves hazai veretlenségének. Grosics számos élményét osztotta még meg a közönséggel, és ezek mind azt támasztotta alá, hogy büszkék lehetünk egykori focicsapatunkra és magára Grosics Gyulára, a "fekete párducra", aki nagyon sokat tett a csapat sikeréért.

eszthee

Péceli Gábor (9.d) A délelõtt utolsó órájában felballagtunk a fényes díszterembe, hogy megnézzük, szerintem, a nap fénypontját, Grosics Gyula elõadását. Engem nagyon érdekelt, miért kapta a fekete párduc becenevet. Az elõadás végén bekövetkezett a várva várt autogramosztás. Sokért nem adtam volna, ha kettõt kapok, de az ember ne legyen telhetetlen. Az ebédlõ felé ballagva elképzeltem ahogy Gyula bácsi cigánykereket hány a fergeteges londoni 6:3-as mérkõzés után és azt amikor a visszavágón lemostuk a pályáról az angol nemzeti 11-et. Nagyon tetszett ez a nap. Remélem még sok ilyen áll még elõttünk. O.A. (5/b.)

Pingvin1.qxp

2005.12.13.

21:53

Page 16

16

Út az olimposzra Bencze Dávid tanár úr beszámolójával, ami egy terepjáróról szólt az istenek hegyének "meghágásának" céljából. Nagyon érdekes volt! A tanár úr feleségével, kevés felszereléssel indultak. Nem számítottak arra, hogy az idõjárás szinte percenként változik. Út közben póni karavánokkal találkoztak, amik építõanyagot vittek a hegyre. A turista jelölések elég gyérek voltak, még a meredek sziklafalon is csak néha volt egy-egy nyíl felfestve a sziklafalra. Mikor végre felértek, beírhatták a nevüket és a véleményüket egy kis füzetbe, mely egy rozsda ette bádog dobozban volt egy kis tollal társítva. Ezután jött a visszaút. Ez már keményebb piskóta volt! Lefelé egy meredek sziklafalon, s ráadásul az élelmük is fogytán volt. A hegy aljáról egy nyilvános WC eresze alatt háltak meg mivel esett az esõ. Kemény volt az útjuk, de (szerintem) megérte! Ha egyszer én is elmehetnék Görögországba, ezt a túrát biztos nem hagynám ki! Anonímusz (5. b osztály

Vitorlással a Föld körül

Vivi vitorlással a Föld körül. Gál József kétszer járta körül a Földet maga készítette vitorlással. Egyszer egy barátjával és egyszer a családjával. Az utóbbira két évet készültek, ami nagyjából a hajókészítéssel telt el. Aztán végre elindultak. Útjuk három év volt. Jártak a Föld különbözõ kontinensein, tudományos kísérletekben is részt vettek. A kontinensek szétválását tanulmányozták és egy tudós egy-két hónapig velük ment. Kisfiuk, Józsi néhány helyen iskolába is járt. Részesei voltak egy nagyobb tornádónak is. Filmet is vettek föl, néma videót az élõvilágról. Hazatértükkel a vitorlást, ami a viharban, napsütésben, szélben , tornádóban a tengeren volt, kiállították. Pingvin(5.b)

További elõadások:

Regényi Enikõ: A szellemi fogyatékosok útja További elõadások: Turai István: Út Indiába Németh Dani - Németh Enikõ (12.a): Egy tanév Amerikában Igaly Diána: Út az olimpiai aranyig Nádudvary Géza: Út Ghánába Büki János: Barátok útja Varga Kamill: A ferences szerzetes útja Hirling György: Expedíció az Antarktiszon Horváth Sándor és társa: Légi út Várkonyi Anikó- Havasi Máté: Az irodalom útja irodalmi kvíz Györfi Béla (Szabolcs testvér): A pálos szerzetes útja Both Elõd: Út a bolygórendszer peremén Gaál Anna: Pályaválasztás - Fejvadász voltam Dr. Renner Antal: Út agyunktól a kezünkig Rozsnyai Margit (pszichológus): Pályaválasztás Székács Miklós: A hetedik György Sándor (12.b): Buda ostroma 1944-45-ben Sziptner István: Alternatív energiaforrások Párdányi Miklós: A kaszkadõr útja Avar Ákos: Út Mongóliába Erdõs Csanád - Lehel Krisztina (12.b): Szenvedni jó?!

Pingvin1.qxp

2005.12.13.

21:53

Page 17

17

Az út - El Camino I. E.: Ez az út szinte nyílegyenesen, kelet-nyugat irányban szeli át Észak-Spanyolországot. A spanyolok úgy hívják: "El Camino" ("Az Út"). Santiagóból még három napi járóföld az Atlanti-óceán partján egy Finisterre nevezetû városka (azaz a világvége - ahogy a rómaiak elnevezték), ahol a tengerbe nyúló hegyfok szikláin, egy világítótorony tövében szoktak hálát adni a zarándokok a szerencsés megérkezésért, az út minden ajándékáért.

Az idei Szent Imre Nap fõszervezõi Gáll Zsófia és Illyés Erika tanárnõk voltak. A program ürügyén õket kérdeztem - valami még fontosabbról. Honnan jött az ötlet, hogy idén az út legyen a délelõtti elõadások témája? G. Zs.: A nyáron hatalmas élményben volt részem: a Szent Jakab-útnak egy 700 km-es szakaszát tettem meg gyalog zarándoktársammal, Illyés Erika tanárnõvel. Az út hatása, hogy ez a téma jutott eszembe. I. E.: Mióta hazajöttünk, szinte másról sem tudunk beszélni. Egyfajta belsõ kényszer hajt, hogy minden körülöttünk élõvel megosszuk az élményeinket. Olyan ajándékot kaptunk az úton, amit szeretnénk továbbadni. A Szent Imre Nap pont kapóra jött, hogy egyszerre több gyereknek mesélhessünk, és lesz majd egy külön vetítés a kollegáinknak is Érden, a tanári lelkinapon. Honnan hová vezet a Szent Jakab-út? G. Zs.: A kiindulópontot mindenki maga szabja meg, gyalogolhattunk volna Budapestrõl is. A cél a spanyolországi Santiago de Compostella, ahol a hagyomány szerint Szent Jakab apostol sírja fekszik. A legtöbben Franciaországban vagy a francia-spanyol határ közelében kezdik meg útjukat, mert az út innentõl van igazán kiépítve a zarándokok számára.

Mit jelent az, hogy a zarándokút ki van építve? G. Zs.: Az út menti települések fel vannak készülve a zarándokok elszállásolására, ellátására és ápolására. A zarándokok zarándokigazolványt kapnak, amivel bármelyik zarándokszálláson helyet kapnak. I. E.: Ezek a helyek jól felszereltek, és nagyon olcsók (34 euró): általában emeletes ágyakon lehet aludni, a közös konyhában lehet vacsorát fõzni, mindenhol van mosási lehetõség, sok helyen orvosi ellátás, internet használat is van. A szállásokon legtöbbször önkéntesek dolgoznak: találkoztunk köztük helyi nyugdíjasokkal, de olyan fiatalokkal is, akik miután végigjárták a caminót, ott maradtak, hogy másoknak segítsenek. Sokan, akik részt vettek ezen a zarándokúton, nem tudták, mi célból mentek, csak úgy érezték, hogy menniük kell. A tanárnõket mi vezérelte arra, hogy nekivágjanak ennek a fáradságos gyalogtúrának? G. Zs.: 2005. január 13-án egészen váratlanul jutott eszembe a gondolat, hogy elmenjek erre a zarándokútra. Jóval korábban hallottam már az útról, de komolyan nem gondoltam arra, hogy én is útra keljek. Sugallatszerû volt ez az indíttatás: úgy éreztem, mennem kell, s biztosan el is fogok menni. Szerettem volna tisztábban látni a hivatásomat, az eddigi életemet, önmagamat és a világot. Vágytam arra, hogy belül töltekezzem, és erõt merítsek a folytatáshoz. I. E: Én Zsófitól hallottam elõször az útról. Lenyûgözött az elszántsága. Elkezdtem utánajárni, utánaolvasni a Caminónak, és egyre inkább vonzott az út. Évek óta járok lelkigyakorlatokra, mert fontosnak tartom, hogy egy évben legalább egy hetet csak az Úristennek szenteljek az életembõl. Kivonulsz a hétköznapjaidból, jobban megismered önmagad, jobban fel tudod fedezni Istent és az õ akaratát az életedben. Úgy éreztem, hogy ez a zarándoklat egyfajta lelkigyakorlat lesz. Féltem az út fizikai kihívásaitól, hiszen nem vagyok gyakorlott túrázó, de miután kimondtam az igent és rábíztam magam Istenre, rögtön éreztem, hogy valami fantasztikusan jó dolog vár rám.

Pingvin1.qxp

2005.12.13.

21:53

Page 18

18

Hogyan néz ki egy átlagos zarándok egy napja? I. E.: Általában fél 6 és 6 között keltünk, és már úton voltunk, mire 7 óra körül felkelt a nap. Délelõtt, amíg nem állt be a nagy forróság, mindig gyorsabban tudtunk haladni. Minden naphoz hozzátartozott a reggeli imádság, amit egy templomban, vagy kicsit letérve az útról, a természetben mondtunk el. Dél és 1 óra között mindig elértünk valami települést, ahol még tudtunk vásárolni valami ebédre valót, aztán eljött a nagy sziesztaidõ, amikor a 40 fok elõl mindenki bezárkózik a hûs házába. Mi is lepihentünk valami árnyékos helyen, volt, hogy egy szõlõdomb közepén, de volt, hogy egy város fõterének pázsitján. Délután 4-5 óra körül indultunk csak tovább, ami sokszor nagyon nehéz volt, de egy-két órát mindig gyalogoltunk még, hogy meglegyen a napi 25 km-es átlagunk. Nagyon jó érzés volt megérkezni egy szállásra, fõleg, ha helyünk is volt. Jöhetett a fürdés - párszor még strand is volt a környéken! -, aztán a mindennapi mosás (hiszen három trikó gyorsan elkoszolódik) és vacsora. Sok helyen tartottak esti misét vagy szentségimádást a helybeli templomban a zarándokoknak. Amikor tehettük, elmentünk ezekre. Fontos program volt lefekvés elõtt az esti lábápolás (vízhólyag-eltávolító mûtét és talpmasszás). Este 10-kor a hálókban lekapcsoltak minden lámpát. Vicces élmény volt, amikor 20-30-40 ember próbált egyszerre elaludni. A füldugó sokszor jól jött a nagy horkolás-koncert alatt. Volt-e olyan pont, és ha igen, mikor, amikor úgy érezték, lehet, hogy feladják, és nem járják végig a Caminót?

G. Zs.: Sohasem éreztem, hogy fel akarnám adni, de amíg az ember célba nem ér, mindig van benne valami kétely, hogy vajon sikerülni fog-e. Mindig történhet valami velem vagy a társammal, ami miatt meg kell állni, s nem mehetek tovább. Igyekeztem felkészülni arra is, hogy ha ez megesik, azt ne kudarcnak fogjam fel. I. E.: Az út felénél járhattunk, amikor az egyik talpamon begyulladt egy izom. Minden lépés nagy fájdalommal járt. Lassan haladtunk, és nagy volt a hõség. A szálláshelyre érve elmentünk orvoshoz, és azt mondta, hogy a legjobb lenne megállnom és pihennem. Tudtuk, hogy ha Szent Jakab-napra be akarunk érni Santiagóba, nem pihenhetünk napokat. Akkor kicsit kétségbeestem, de rögtön jött a segítség: a szálláson belebotlottunk volt gimnáziumi kémiatanáromba, Gábor bácsiba, aki Lourdes-ból indult, napi 40 km-eket ment, és valószínûleg elkerüljük egymást, ha akkor nem állunk meg a lábam miatt. Egy ember a távoli otthonból, a múltamból, kimondhatatlan öröm volt ez nekem. Együtt vacsoráztunk, és együtt mentünk misére. Õ másnap továbbment, mi pihentünk egy napot. Jó érzés volt tudni, hogy jár elõttünk valaki, aki gondol ránk, imádkozik értünk. A lábam is jobban lett, megkaptam az erõt a folytatáshoz. Milyen lelki épüléssel és milyen fizikai nehézségekkel járt az út? A kettõ ki tudta egyensúlyozni egymást? G. Zs.: Az út számomra több volt, mint lelki épülés: életem egyik legmeghatározóbb élménye. A fizikai megterhelés eltörpült mindahhoz képest, amit az úton megtapasztaltam és kaptam. Csodálatos volt, hogy csak olyan gyorsan haladhattam elõre, ahogy a lábam vitt… Lassan rájöttem, minél lassabban megyek, annál több dolgot veszek észre a környezetemben és önmagamban. A vége felé úgy éreztem, hogy a napi 25 km is száguldás, mert nem tudom feldolgozni a sok élményt és benyomást, ami a nap során ért. Megtapasztaltam a korlátaimat és a talentumaimat. A sok csend, imádság és beszélgetés elmélyítette a hitemet. I. E.: Számomra fontos tapasztalat volt a szabadság megélése: távol az otthoni kötöttségektõl, korlátoktól, itt, az úton nem volt más dolgom, mint menni és figyelni önmagamra, a természetre, Istenre. Hihetetlen, mennyire kézzel fogható a Gondviselés, ha az ember képes bizalommal ráhagyatkozni az Úrra: sosem tudtuk, hogy este lesz-e hely a szálláson, hogy hol mit fogunk tudni enni, hogyan bírjuk majd tovább. Az út felétõl szinte mindennap fájt valahol a lábam, de a szenvedésnek is van értelme: felajánlhatjuk másokért. A tanárnõk szerint mi volt az út igazi misztikuma? Mi volt benne a leglenyûgözõbb? G. Zs.: A zarándokút olyan, mint az életünk kicsiben:

Pingvin1.qxp

2005.12.13.

21:53

Page 19

19 nehéz kaptatókon, völgyeken, beláthatatlan kanyarokon, végeláthatatlan egyeneseken, keresztezõdéseken, zsákutcákon vezet keresztül. Ezek jelen vannak mindnyájunk életében is a könnyebb-nehezebb életszakaszokban, a megpróbáltatások közepette, a döntéshelyzetekben… A zarándokút jelzésekkel van ellátva: nem szabad szem elõl téveszteni a sárga nyilakat, melyek a helyes irányt mutatják. Éppen így van ez az életben is: Isten jeleket ad mindnyájunknak, csak észre kell õket venni… I. E.: Igazi vándorok lettünk, mint Jézus és tanítványai 2000 évvel ezelõtt. Ugyanakkor folyamatosan éreztük, hogy 1000 éve itt zarándokló milliók lábnyomába lépünk. Kõbe vésett üzenetek, keresztek, templomok, kolostorok. Ez nem csak történelem és hagyomány, hanem élõ valóság. A túra során óhatatlanul is folyamatos társaságban voltak (zarándoktársak, éjszakai szálláshelyek). Ez a tanárnõknek támaszt nyújtott, vagy sokkal inkább vágytak a magányra? G. Zs.: Nekem nagyon sokat jelentettek a zarándoktársak. Mindenben igyekeztük segíteni egymást. Különös embereket ismertem meg, s a velük való beszélgetésekbõl rengeteget tanultam. I. E.: Volt, hogy arra vágytunk, hogy egészen egyedül legyünk. Ilyenkor fél napon át egymással sem találkoztunk. De nagyon jó volt másokat megismerni. Voltak, akiket õrangyaloknak hívtunk, mert a semmibõl bukkantak elõ, pont amikor a legnagyobb szükségünk volt rájuk. Az úton lévõ embereket egymáshoz köti valami láthatatlan, foghatatlan erõ. Itt természetes, hogy Buon Camino!-t (Jó utat!) köszönsz a másiknak, hogy a szálláson megkínálod a vacsoráddal, hogy érdeklõdsz, merrõl jött, miért van itt. Brazilok és belgák, olaszok és amerikaiak, hívõk és hitetlenek, de mind keresnek valamit vagy valakit, aki túlmutat evilágon. Külön öröm volt magyarokkal találkozni! Nagyon emlékezetes egy várpalotai csapat, akik áprilisban indultak két csacsi húzta szekerükkel és négy lóval, õsmagyar viseletben, és velünk értek be Santiagóba. A spanyol média is sokat foglakozott velük. Büszkék vagyunk, hogy ilyen emberek képviseltek minket a Caminón. Az El Camino alatt megerõsödött a barátságuk? G. Zs.: Igen. A közös élmények, beszélgetések nagyon elmélyítették a kapcsolatunkat. Erika remek társ volt. I. E.: Minden nap tartottunk megosztást, ami azt jelentette, hogy ki-ki elmesélte az elõzõ napját. Ez talán furcsán hangzik, hiszen együtt mentünk, mégis szükség volt rá, mert sok élményt egészen másként éltünk meg. Ezeknek a megosztásoknak köszönhetõ, hogy semmi komoly konfliktusunk nem volt egymással, és nagyon sokat tanultunk egymástól, elmélyült a barátságunk.

Mi volt az El Camino "nagy tanulsága"? Megkapták kérdéseikre a válaszokat? G. Zs.: Úgy érzem, nem konkrét választ kaptam, hanem új életszemléletet, melynek alappillérei a gondviselésbe vetett mély hit, a hûség, az imádság, a bizalom és a nyitott szemmel járás... I. E.: Az út végén, Finisterrében régi zarándokszokás szerint elégettük a feleslegessé vált, teljesen tönkrement ruhadarabjainkat. Ez egyben szimbolikus cselekedet is: újjászülettünk és magunkra öltöttük az új embert. Most itthon kell folytatnom a zarándokutat, olyan egyszerûségben, harmóniában élnem, ahogy a Caminón. Ez sokszor nehezebb, mint a 700 km-es gyaloglás, de mindig jön segítség, és ez nagy örömmel tölt el. Ajánlanák-e másnak a túrát? Ha igen, miért? G. Zs.: Feltétlenül. Ha küzdelmes is az út, nagyon megéri. I. E.: Igen, úgy gondoljuk, hogy mindenki rengeteg tapasztalatot, pozitív energiát, lelki élményt kaphat ettõl az úttól. Persze lehet, hogy ehhez nem kell Spanyolországig mennie, elég szétnéznie a Kárpátmedencében. Ott van Csíksomlyó, Máriapócs, Chestohowa, Mariazell. A lelkület a fontos, nem a táv hossza. Megismételnék még egyszer a zarándokutat? G. Zs.: Nagyon szeretném legalább még egyszer megtenni az utat. I. E.: Igen, megfertõzõdtünk. Már ott is találkoztunk visszajárókkal. Ha újra eljutok az útra, a Pireneusokban szeretném kezdeni, és talán másokat is vinnék magammal. Budafoki Mira (8.c)

Pingvin1.qxp

2005.12.13.

21:53

Page 20

20

Mikulás-est, vagy amit akartok :)

A Mikulás-est

Akár hiszitek, akár nem, idén is eljött a Mikulás. Pedig már azt hittük, nem is jön. Bár lehet, hogy a nagyobbak inkább csak kisebb testvéreik ajándékait nézhették elmerengve a múlton. De térjünk rá a lényegre, a Mikulás-estre. Én személy szerint három produkciót emelnék ki (de ez nem rangsorolás). Az elsõ az 5.a "Mi történik a pad alatt?" címû elõadása, ahol a lábaké volt a fõszerep. A csíkos zoknitól a mikulásosig minden elõfordult ott. A második a 10.a "Ofõóra, szerelem, e kettõ kell nekem" címû fergeteges elõadása. Bencze Dávid tanár úr osztályát, mint minden évben, idén is visszatapsolták (nem ok nélkül). Volt, amikor a "12 éven aluliaknak csak nagykorú felügyelete mellett ajánlott" tábla helyére a "18"as került. A harmadik kiemelendõ mûsorszám a Latinovits Diákszínpad néhány tagjának elõadása. Tudtommal nekik ebben a felállásban ez volt az elsõ Mikulás-esti elõadásuk. A fiúk remekül játszották a lányszerepeket: ó, azok az áriák… Sajnos a tanároknak idén nem sikerült elõadást összehozniuk, bár az utolsó pillanatokig úgy volt, hogy LESZ tanárprodukció. Már a frakkok is meg voltak rendelve… Egy megkérdezett tanárt idézek: "Egyszer majd megtesszük… Talán farsangkor…" (Hoppá! Lehet, hogy túl sokat mondtam el? ;)) Az, hogy csak ezt a három produkciót emeltem ki, nem azt jelenti, hogy a többi nem volt ugyanilyen jó. Ez csak az én véleményem, engem ezek ragadtak meg. Köszönjük mindenkinek, hogy színesítették iskolánk Mikulás-napi ünnepségét! k.zsofi (8.c) s.dina (8.c)

December 6-án került megrendezésre az idei Mikulásest. Öt órakor az osztályok izgatottan sorakoztak fel az elõadásokra a díszterem elõtt. A rendezvényt az 5.a osztály indította el, aztán következtünk mi, b-sek. Nekem a legjobban a 10.a osztály elõadása tetszett, melyet vissza is tapsoltunk, és kétszer láthattunk, bár szívesen megnéztem volna még tízszer is. A 11.c "tornaóráján" viszont csodálkoztam. Hiába, tesi tanár az osztályfõnökük, olyan ügyesen szaltóztak, hogy csak ámultam. Természetesen a többi osztály is nagyon jól csinálta, és biztos sokat készültek rá. És az igazgató úrnak pedig boldog névnapot kívánunk! Delfin 5.b

Pingvin1.qxp

2005.12.13.

21:53

Page 21

21

Alapítványi est a 25-ösöknél Ha megkérdeznénk valakit, hogy szerinte mit csinál egy cserkész, a többség talán azt válaszolná, hogy "hát kirándul, meg az erdõben táborozik nyáron…". Nos, aki ebben a hitben él, az valószínûleg meglepõdött volna, ha betéved november 25-én a suli dísztermébe, ott ugyanis egy elegáns estnek lehettünk szem- és fültanúi. A fõszervezõt, Wittmann Zsófit kérdeztem. Honnan jött az ötlet az est megszervezéséhez? Mi volt a célja a rendezvénynek? A Zöld Liliom Alapítványt a 25 sz. Szent Imre Cserkészcsapat vezetõi hozták létre 2002-ben. Célként a csrekészcsapat programjainak megvalósításában való együttmûködést tûzték ki. Viszont az évek során nem sikerült a szülõknek kellõképpen bemutatkoznunk, ezért gondoltuk, hogy egy alapítványi jótékonysági est kiváló alkalmat teremt arra, hogy ezt bepótoljuk. Másrészt az est utáni állófogadáson a szülõknek lehetõséget teremtettünk, hogy egymással is jobban megismerkedjenek, s a régi barátságok elmélyüljenek. Hányadik ilyen jellegû esemény volt a november 25-ei a csapat életében? Lesz-e folytatás? Ez volt az elsõ alapítványi estünk, de mindenképpen hagyományt szeretnénk teremteni, és ezután minden évben megrendezni egy az ideihez hasonló színvonalas elõadást. Bízunk benne, hogy sikerrel. Milyen jellegû produkciókat láthatott a közönség? Kik léptek fel? Az est elõadói a csapat cserkészei voltak, minden õrs készült egy kis darabbal. Célunk az volt, hogy minél sokszínûbb legyen az elõadás, így a szavalástól kezdve a

playback-operáig, a flashback-táncon keresztül a néptáncon át a klasszikus zenéig minden téren láthattunk elõadást, a kicsiktõl a nagyokig minden korosztály szereplésével. Én például elõször szembesültem azzal, hogy mennyire sokféle tehetséggel rendelkeznek csapattagjaink. Kiknek szólt a rendezvény? Kik voltak meghíva? Elsõsorban a szülõk számára rendeztük az estet, a fent elmondott céljainkon kívül fontosnak tartottuk, hogy a szülõk láthassák gyermekeiket a színpadon szerepelni, az õrsükkel együtt. A fellépõknek pedig kiváló alkalom volt, hogy bemutathassák, mi mindenre is képes egy cserkész… Mennyire ment simán a lebonyolítás? Mint minden nagyszabású rendezvény elõtt, itt is voltak problémák, de a csapat vezetõinek áldozatkész segítsége nagyban megkönnyítette a munkánkat. Jó volt újra megtapasztalni, hogy az évek alatt összecsiszolódott közösségben fél szavakból értik egymást az emberek, segítõkészek és önzetlenek. Csak így lehetett megvalósítani ezt az estet. Nekem személy szerint tetszett az est hangulata, és hogy a csapatot egy teljesen új oldaláról ismeretem meg. Milyenek voltak a többiek visszajelzései? Fõként a szülõk, de a cserkészek is nagyon lelkesek voltak, mindenkit meglepett az elõadások sokszínûsége és színvonala, azt hiszem nem lesz akadálya a jövõ évi alapítványi est megrendezésének. Köszönöm az interjút!

Pingvin1.qxp

2005.12.13.

21:53

Page 22

22

25. Szent Imre Cserkészcsapat Röviden szeretném csapatunk életét, céljait, munkáját és felépítését bemutatni. Csapatunk 214 cserkészbõl áll, akik 10 rajban és 26 õrsben oszlanak meg. Korosztályok szerint vannak cserkészek (10-15 év), kószák (16-19 év), vándorok (egyetemisták) és felnõtt cserkészek. A cserkészet alapvetõ célja olyan emberek fel- és kinevelése, akik magánemberként a társadalom értékes, alkotó tagjaiként élnek. Emellett szervezetként is a társadalom valódi javát szolgáljuk. További célunk a magyar kultúra, a hagyományok továbbadása, életben tartása, erre szolgálnak a tanult népdalok, a néptánc és a régi magyar szokások megismerése, megtanulása. Igyekszünk a mai fiatalok számára is érdekfeszítõ, élvezetes programokat csinálni, természetesen a cserkész szellemiség alapvetõ figyelembevételével és a cserkésztörvények betartásával. Ebbe beletartozik a félévente akár többször is megszervezett raj- vagy korosztályi (pl. kósza) portya, illetve az õrsi túrák, portyák. Minden hónap 25-én teaházat tartunk, melyen alkalom nyílik egymás megismerésére, kötetlen elõadások meghallgatására, csapatfényképek nézegetésére, nyári tábori beszámolókra (pl. Eurojam). A természetben eltöltött idõn és a kulturális alkalmakon kívül természetesen közcélú, karitatív munkát is végzünk. Az egész cserkészmunka az õrsvezetõkön áll vagy bukik: õk azok, akik - a szülõk és az iskola nevelõ tevékenysége mellett, ideális esetben velük karöltve felelõs embereket faragnak a cserkészetbe belépõ gyerekekbõl. Tudni kell azt is, hogy minden program mögött a szervezõk, általában az õrsvezetõk vagy más, idõsebb korosztályú cserkészek munkája áll, nélkülük nem jöhetnének ezek létre. Ki kell még emelni a rajparancsnokok szerepét, akik ötleteikkel támogatják, illetve a szervezésben segítik a programok felelõseit, és fõleg az õrsvezetõk munkáját.

Az ötfõs parancsnokság irányítja a csapat teljes életét, minden eseménynek, feladatnak megvan a felelõse, illetve az irányítója. Palotai Marci, megbízott csapatparancsnokunk felel elsõsorban a Cserkészszövetséggel és a szülõkkel, illetve felnõtt cserkészekkel való kapcsolattartásért, õ tervezi meg csapatunk életét, tûzi ki a céljainkat, és gondoskodik arról, hogy ezeket el is érjük. Rajta kívül még négy csapatparancsnok-helyettes látja el a parancsnoksági feladatköröket. Hajós Panni felel a lányok cserkészmunkájáért, Szõllõsy Enikõ a vándor korosztály vezetõje, ill. õ figyel a csapat lelki és pénzügyi hátterére is. Dernovics Mátyás (Derno) vezeti a kósza korosztályt, és õ csapatunk fiúvezetõje is. Asbóth András a programokért felel: ilyenek a Veni Sancte, Te Deum, csapatkirándulás, a csapatkarácsony, az Országos Cserkészbál, a fogadalomtétel, a teaházak, kulturális események stb. Õ felügyeli ezen kívül a csapaton belüli és kívüli kommunikációt is (levelezõlista, honlap, kapcsolat más csapatokkal, reprezentáció, csapatújság stb.) Fõbb programjaink az évben: Minden hónap 25-én teaház November 25.: csapatunk alapítványának, a Zöld Liliom Alapítványnak a jótékonysági estje December 18.: csapatkarácsony Február 18.: Országos Cserkészbál Április folyamán zajlanak le a próbák. Május 13-14.: fogadalomtétel Csobánkán Június 11.: Te Deum Július 7-17.: csapattábor Ezeken kívül jövõ nyáron több nemzetközi programon is részt vesznek csapatunk tagjai, ilyen lesz az Orbis, a Közép-Európai Cserkésztalálkozó Csehországban, illetve Olaszországban a Roverway 2006, az Európai Rover (vándor) Cserkésztalálkozó. Ábrányi-Balogh Péter (11.c)

Pingvin1.qxp

2005.12.13.

21:53

Page 23

23

Anglia innen és túl Nagyjából egy évvel ezelõtt az alcesteri St. Benedict's High School hét diákja látogatott el hazánkba, és rövid egy hetes kirándulást tettek Budapesten és környékén. Idén októberben nekünk, akik bekapcsolódtunk ebbe a cserediákprogramba, nyílt lehetõségünk meglátogatni õket Angliában. Az angolok vendégszeretetének köszönhetõen kiutazásunkkor olyan diákokat is magunkkal vihettünk, akik tavaly már nem fértek bele a programba. Hét napos kintlétünk során rengeteg különleges, sajátságos, érdekes dolgot láttunk, hallottunk. Senki ne ijedjen meg, nem kívánom pontról pontra részletezni kalandjainkat, de szeretnék átadni valamit abból, amit tapasztaltunk és tanultunk Angliáról, az angolok kultúrájáról és mentalitásáról. Sajnos ez a rövidke hét nap kevésnek bizonyult ahhoz, hogy feltérképezzük Anglia csendes, nyugodt kis városait Stratford vonzáskörzetében. Természetesen magát a várost bejártuk, láttuk a házat, ahol a valaha élt leghíresebb angol drámaíró, Shakespeare mester élte gyerekkorát, és a házat, ahol halála elõtti utolsó békés éveit töltötte. Amúgy az egész városnak nagyszerû középkori hangulata volt. Jártunk egy gyönyörû, Coughton Court nevû kastélyban nem messze Alcestertõl. Ma már múzeumként mûködik, bár már több száz éve ugyanazon nemesi család tulajdonában áll. Elsõsorban azért vált híressé, mert Throckmorton nemes úr, a kastély ura annak ellenére, hogy a király közeli barátja volt, vallásilag szembeszállt vele. A katolikus értékrendet képviselte, és évtizedeken keresztül, a vallásüldözések alatt, titokban gyakorolta vallását. Kastélyában menedéket talált minden hozzá hasonló, a katolikus vallást gyakorló nemes úr, sõt néhány titokban szentmisét bemutató pap is. Az angol diákoknak köszönhetõen egyik este módunkban állt megtekinteni és RÉSZT VENNI egy úgynevezett "poetry competition"-ön, ami iskolájukban már több éves hagyomány. Ne szavalóversenyre gondoljatok, hanem inkább egy bohém elõadói estre, vagy valami ehhez hasonlóra. A diákok minden osztályban kisebb csoportokban mókás, humoros verseket adtak elõ a színpadon, és az irodalomtanárokból álló zsûri ezeket értékelte. Ezenkívül ami még szerintem nagyon érdekes volt, egy úgynevezett Black Country Museum nevû hely, ahol egy egész napot töltöttünk az angol diákokkal együtt. Olyasmi volt, mint a szentendrei skanzen. Az ország különbözõ területeirõl szállítottak ide különbözõ, a

viktoriánus korra jellemzõ szerszámokat, jármûveket, sõt épületeket! Egy kiépített parkszerûségre gondoljatok, amit idegenvezetõk segítségével lehet körbejárni. Láttunk és utaztunk régi villamosokkal, többek közt egy bányában is voltunk, és néhány korhû - a múzeum finanszírozásával folyamatosan üzemelõ (!) viktoriánus korabeli boltban. A hétvégét mindenki a családjával töltötte, voltak rendkívül tetszetõs illetve kevésbé izgalmas programok is. Volt, aki ellátogatott Anglia legnagyobb vidámparkjába, volt, aki egy vámpírmúzeumot vett közelebbrõl szemügyre, volt, aki megpróbálta korcsolyázni tanítani angol partnerét, és voltak, akik a környezõ városokba látogattak el, mint például Birminghambe. Hazautazásunk napján reggel el kellett búcsúznunk vendéglátóinktól, és két órás buszút után már meg is érkeztünk Londonba, ahol kerek öt óránk volt arra, hogy feltérképezzük a várost. Elsõ utunk a Madame Tussauds-ba vezetett, ahol két óra is kevésnek bizonyult Brad Pitt, Pierce Brosnan, Madonna, Beyonce, Shakespeare, Van Gogh és hozzájuk hasonló sztárok, mûvészek, egyszóval hírességek között. De hát kevés az idõ, sietni kell. Megálltunk a Big Ben lábánál, láttuk a parlamentet, és néhányan közülünk, kifizetve a 8 fontos beugrót, belülrõl is körbejárták a Wenstminster Abbey monumentális épületét. Ezek után már csak egy óránk maradt, így gyakorlatilag végigrohantunk a városon, megkeresve a legközelebbi metrómegállót, és kiszáguldottunk a repülõtérre, ahol az angoloknak hála a csomagjaink vártak. Szerencsére a gép egy órát késett, így nem maradtunk le semmirõl, volt idõnk a repülõtéri shopokat is végigjárni, és beszerezni az eddig halogatott szuveníreket. Nagyjából - itthoni idõszámítás szerint - 11 óra körül meg is érkeztünk a ferihegyi repülõtérre, ahol rég nem látott szüleink vártak. Azt hiszem, mindannyiunk nevében mondhatom, hogy nagyon jól éreztük magunkat. A fiatalabb generációnak üzenem, hogy ha lehetõségük kínálkozik cserediákot fogadni, ne szalasszák el az alkalmat! Nagyon megéri. És végül, de természetesen nem utolsó sorban rendkívüli hálával tartozunk Gaál Anna tanárnõnek és Palenik Gergõ tanár úrnak, amiért nem egyszerû körülmények között megszervezték nekünk ezt az utazást. Köszönjük!! betty

Pingvin1.qxp

2005.12.13.

21:53

Page 24

24

Alcester quiz 1. Who is the patron saint of our partner school in the UK? a) St. Henry b) St. Benedict c) St. Maryd) St. Emeric 2. How many students visited Alcester this October? a) 12 c) 11 b) 11 d) 14 3. Who was born in this house? a) John Major b) Queen Elisabeth c) Mr Palenik d) William Shakespeare 4. What flavour are these crisps? a) cheese c) vinegar b) onion d) sour cream 5. What number is on the other side of these coins? 1___ 2___ 3___ 4___ 5___ 6___ 7___ 6. What is this man doing? a) searching for mines b) vacuum-cleaning the park c) 0blowing away leaves 7. What do they sell in this shop? a) agricultural machines b) chocolate fish c) postcards 8. What is this student doing? a) practising on the piano b) composing c) crime 9. What does this woman teach? a) chemistry b) gardening c) cooking d) She is the cleaning woman. 10. Where is the owner of this vehicle? a) in the nursery b) at school c) in the pub If you want to find out the right answers apply to our next exchange programme! Anna Gaál

Pingvin1.qxp

2005.12.13.

21:53

Page 25

25

A 9. c osztályestje Charles de Foucauld-t, a Szahara apostolát 2005. november 13-án avatták boldoggá Rómában. Ebbõl az alkalomból róla elnevezett osztályunk december 1-jén estet adott a Békefi-teremben, melyen Foucauld atya életét és szellemiségét, illetve az osztály négy közösen eltöltött évét mutattuk be vetítéssel. Az est keretében megvendégeltük szüleinket, testvéreinket, tanárainkat és barátainkat. Ünnepségünket rengeteg készülõdés elõzte meg. Egyik ofõórán válogattuk a képeket, Foucauld atyáról pedig a Kistestvérektõl kaptunk anyagot. Mindenki megtanulta kívülrõl a saját szövegét. Többen dolgoztak klipek készítésével, beszámolók írásával, tánctanítással. Sokat próbáltunk délutánonként, meghívókat is csináltunk. December 1-jén egész délután szendvicseket kentünk, sütis tálakat készítettünk, teletettük a Békefi-termet fehér terítõs-gyertyás asztalokkal. Teljesen átrendeztük a termet: olyan volt, mint egy kávéház. Az érkezõ vendégeket pogácsával fogadtuk. A készülõdés már mutatta, hogy ez nem egy átlagos program, ez sokkal több annál. Ez minket mutat meg és Charles de Foucauld lelkiségét. A nézõk többek közt megtudhatták, hogy a Charles igencsak lézengõ, kicsapongó fiatalévei után megtért Istenhez, és a sivatagba vonulván életével hirdette az evangéliumot. Halála után élete példáját több ezer hívõ követte, akiket ma Jézus Kistestvérei néven ismerünk, és akiknek néhány képviselõje szintén jelen volt az esten.

Mûsorunk második felében az osztály életének elmúlt négy évét elevenítettük fel kis klipek és beszámolók segítségével. Az elõadás a lányok táncával zárult, melyet Bori és Anna tanítottak be. A sok próba és munka meghozta gyümölcsét: a taps elsöprõ erejû volt, és minden vendég elégedett volt azzal, amit látott. A tanároktól és a szülõktõl is csak pozitív véleményeket hallottunk. Aztán következett a várva várt agapé, ahol osztályunk azt bizonyította, hogy vendéglátásból sem utolsó. Senki sem gondolta, hogy egy ilyen elegáns ünnepséget mi, a 9.c osztály a 34 tagjával le tudunk bonyolítani. Nekem az tetszett legjobban, hogy a próbákon sosem sikerült semmi, minden csak röhögésbe fulladt, de az osztályestre mindenki összeszedte magát, és ez egészet hiba nélkül elõadtuk. A csúcspont az egész est hangulata volt: a szülõk fogadása, a Békefi-terem díszítése, az iskolai padok ünnepi asztallá varázslása. Jó volt az osztályban az összetartás, jól dolgoztunk együtt, mert közös volt a célunk. Az elõadásban mindenki szerepet kapott. Úgy sikerült minden, ahogy szerettük volna. Írták: A 9.c osztály tagjai (Soós C., Nagy B., Bakos Zs., Szijártó M., Pongor A., Rieger S., Csizy F., Szabó B., Beregi S., Kormos B., Kovács B., Boronkai K., Vajna R., ollózás: ofõ)

Pingvin1.qxp

2005.12.13.

21:53

Page 26

26

Boldog Charles de Foucauld Károly, Jézus testvére Atyám, Átadom magamat Neked, Tégy velem Tetszésed szerint. Bármit teszel is velem, Megköszönöm, Mindenre kész vagyok, Mindent elfogadok, Csak akaratod bennem És minden teremtményedben Beteljesüljön. Semmi mást "Isten szeretete és az emberek szeretete, ez az egész életem." 1958. szeptember 15-én született Strasbourgban. Már serdülõ korában elveszti hitét. Húszévesen katonatiszt lesz. Algériába küldik. Három évvel késõbb elhagyja a katonaságot, és élete veszélyeztetésével tudományos kutatómunkába kezd Marokkóban. A muzulmán hittel való találkozása, az igazság szenvedélyes keresése, unokanõvérének tapintatos jósága, és barátja, Huvelin atya segítsége újra felfedezteti vele a keresztény hitet 1886. október végén. Megtérése teljes és végleges. "Amint hittem, hogy van Isten, azonnal megértettem, hogy nem tehetek mást, mint hogy egészen érte éljek." Fokozatosan felismeri, hogy Jézust követni, Õt szenvedélyesen szeretni annyi, mint azt tenni, amit Jézus tesz: közel lenni a legelhagyatottabbakhoz, a távol lévõkhöz. "Minden kereszténynek apostolnak kell lennie, ez nem tanács, ez parancs, ez a szeretet parancsa." 1901-ben pappá szentelik. A Szaharába megy, megpróbál egyszerûen barátja és testvére lenni a sivatagi nomádoknak. Nem téríteni szándékozik, hanem szeretni. Egész életével akarja "kiáltani az Evangéliumot". 1916. december 1-jén meggyilkolja egy szenuszita tuareg csapat.

Nem kívánok, Istenem. Kezedbe ajánlom lelkemet, Neked adom Istenem, Szívem egész szeretetével, Mert szeretlek, És mert szeretetem igényli, Hogy egészen Neked adjam át magam, Hogy végtelen bizalommal, Egészen kezedbe Helyezzem életemet, Mert Te vagy az én Atyám. Ámen.

Pingvin1.qxp

2005.12.13.

21:53

Page 27

27

Kedves fiatal iskolatársak! Ötvenhatos forradalmunk 49. évfordulójához érkeztünk, és gimnáziumunk falai között immáron kilencedik alkalommal emlékezünk erre a nemzeti ünnepnappá vált évfordulóra és forradalmunk egyik késõbbi mártírjára, Mansfeld Péterre. Ez az emlékezés több okból is szükséges. Elsõsorban azért, mert a Kádár-rezsim 33 éve alatt errõl a történelmi eseményrõl vagy súlyos bûntudattal hallgattak, vagy mint ellenforradalomról gátlástalanul hazudtak. Így lassan már két generáció nõtt fel, mely errõl vagy semmit sem hallott, vagy a rendszer történelemhamisítását volt kénytelen tudomásul venni. Persze semmi sem áll messzebb a valóságtól, mint a felháborító magyarázkodás. Miközben az igazság az, hogy 56-ban forradalmunk zúzta szét a kommunista rendszer megdönthetetlen szilárdságának mítoszát, és a magyarok magukra hagyottan is vállalták a harcot népünk szabadságáért és hazánk függetlenségéért. Ez volt az a harc, amit lélegzetvisszafojtva figyelt és csodált a világ, mert bebizonyította, hogy igenis lehetséges forradalom még egy kommunista rendszerrel szemben is, még egy megszállás fojtó bilincseinek szorításában is. Mert az letagadhatatlan, hogy 56-os forradalmunk jelentette a világuralomra törõ szovjet imperializmus és vele a kommunista ideológia hanyatlásának kezdetét. Ez végül, 44 év múlva, a Szovjetunió összeomlásához vezetett. Ez adja 56-os forradalmunk világra szóló jelentõségét, mely történelmileg feltétlenül riválisa a franciák nagy 1789-es forradalmának.

Van tehát bõven okunk, hogy 56-ra büszkék legyünk! A történelem igazságszolgáltatása sem késett sokáig. Hogy Reagan volt amerikai elnököt idézzem: a Szovjetunió ideológiájával együtt a "történelem szemétdombjára" jutott. Most mi évente ünnepelhetjük azokat, akiknek oroszlánrészük volt abban, hogy ez megtörténhetett. Sajnos közoktatásunkban 56 még mindig nem foglalja el azt a kiemelkedõ helyet, amit megérdemelne. Így a fiatal generációból sokaknak csak homályos fogalmaik vannak arról, ami 56-ban történt, és sajnos még többen vannak azok, akik vajmi keveset tudnak a levert forradalmat követõ megtorlásról, melynek egyik áldozata Mansfeld Péter lett. Ti, akik e versenyre készülõdve 56 igaz történetérõl messze az átlagnál többet tudtok, érezzétek hazafias kötelességeteknek, hogy ezt a tudást minél szélesebb körben terjesszétek is. Ezt elõre is hálásan köszönöm valamennyiõtöknek. És tegyétek ezt abban a tudatban is, hogy ezzel ti, mint az 56-os pesti srácok utódai, 56 fényét fakulni nem hagyjátok. Bár személyesen nem lehettem jelen az idei versenyen, büszke vagyok rátok, akik a döntõbe jutottatok. A Jóisten segítségét és áldását kérem jövõ terveitekhez. Tápay Miklós dr. ciszterci öregdiák, a Ceglédi Járási Tanács Kórháza Forradalmi Bizottságának volt elnöke

Mansfeld Péter Emlékverseny Eredmények 1. Pálfi Gergõ (12.b) 2. Kollár Péter (12.a) 3. Gresz Márta (12.b) A vetélkedõn tizedik, tizenegyedik és tizenkettedik osztályos tanulók vettek részt. A verseny írásbeli elõdöntõbõl és szóbeli döntõbõl állt. Díjak: 1. hely: 150 dollár, 2. hely: 100 dollár, 3. hely: 50 dollár.

Pingvin1.qxp

2005.12.13.

21:53

Page 28

28

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kara …és két emelt szintû érettségivel és rengeteg pluszponttal felvettek a Pázmány BTK németkommunikáció szakára. - Ezzel a mondattal nem azt a látszatot szeretném kelteni, hogy erre az egyetemre a kizárólag nagyon szorgalmas és okos gyerekeket veszik fel (Ugyan már! Én sem voltam az!), de abban biztosak lehettek, hogy a felvételi tantárgyakból az emelt szintû érettségi a legtöbb itteni szakra (mint sok más egyetemen) szinte elengedhetetlen. Az egyetem nevének hallatára elõször általában a következõképpen szól a reakció: "Ja, az a Pázmány? Ami kint van a fenében? Pilismittudoménhol?" És igen, az (legalábbis a bölcsészkar). Valóban, Piliscsabán van, ami azt jelenti, hogy az odajáró pesti diákoknak kb. egy órájukba telik az út a Nyugati pályaudvarról a gyönyörû, új, Siemens vonatokkal; Volánbusszal pedig kb. 3 óra a Széna térrõl vagy az Árpád-hídtól. Ez a tény engem sokszor vissza is riasztott kissé, aztán mostanra rá kellett ébrednem, hogy bõven megéri a fáradságot a napi néhány órás út, ami pláne most, a vizsgaidõszakban jön jól igazán. Azonkívül - bár ez nagyon süket

dumának hangzik, tudom - az sem utolsó élmény, amikor a vonat kiér a városból a természetbe, a pilisi hegyek közé, ahol általában sokkal hidegebb van, mint Pesten, többet esik a hó, az esõ, de mindezek mellett tényleg gyönyörû. Egyébiránt nagy elõnye az egyetem elhelyezése, hogy a különbözõ tanszékek mind egy helyen vannak, egy campuson belül, egymástól legmesszebb lévõ épületeik is max. 10 perc gyaloglásra vannak egymástól. (Ezért irigyelnek egyébként minket az ELTÉ-s bölcsészek igazán - nekünk nem kell egy várost megkerülnünk, hogy órára menjünk). És, bár ez szintén másodlagosnak mondható kérdés, az épületek is nagyon szépek. A társaság nagyon sokszínû, nehezen behatárolható, így meg sem próbálom jellemezni, de tapasztalatom szerint nem kell sokáig keresgélnie az embernek, amíg megtalálja a neki rokonszenves embereket, akikkel el tudja tölteni a közös lyukasóráit a gyepen üldögélve, esetleg a campus területétõl max. 200 méterre fekvõ vendéglátóipari egységek egyikében, teázgatva... A szakokról, szakpárokról nem szeretnék sokat írni, mert a két sajátomon kívül egyikrõl sem tudok

eleget, de az biztos, hogy vegyesen vannak nehéz, tanulós, valamint kevésbé komolyan vehetõ szakok (kettesével lehet felvenni õket). Elõbbiek közé tartozik a történelem, angol, német, arab, magyar; a könnyebbekrõl nem nyilatkozom, nehogy bárki is lebecsülje õket. Magamból kiindulva a német szakon kis tanulással el lehet lenni, de a jó nyelvtudást megkövetelik, így aki nem biztos magában, ne szégyellje komolyan venni, ha benn akar maradni. A kommunikáció szakot viszont olyanoknak ajánlom, akik tényleg elkötelezettek, és komolyan szeretnének a média területén dolgozni, törekvõek és elhivatottak, mert bár nem egy nagyon megterhelõ szak, de rengetegen járnak rá, és nem könnyû elhelyezkedni az elvégzésével. Sõt, az egyes tanegységein nem is biztosítottak elegendõ helyet a hallgatóknak (a legjobb akarattal is lemaradtam kettõrõl). De ha valaki tényleg úgy érzi, ott a helye, menjen (én például nem érzem úgy, ezért szeretném leváltani félévkor). Befejezésül mindenkit csak biztatni tudok, hogy válassza a Pázmányt, ha valamilyen bölcsész szakra készül, mert jó. Ongjerth Hanna

Pingvin1.qxp

2005.12.13.

21:53

Page 29

29

Kétféle vizsga közt Fél éve érettségiztem, és most megint vizsgák elõtt állok. Hogy ezek milyenek lesznek, még nem tudom pontosan, csak elképzeléseim vannak róla. Ahogyan az érettségimrõl is voltak. Bár más volt ott lenni, mint csak képzelõdni róla. Az egyik legnagyobb különbség az volt, hogy korábban azt hittem, az érettségizõk már mennyire felnõttek. Amikor pedig én (csupán fél éve) elballagtam, s szembesültem azzal, hogy érettségizem, rájöttem, hogy mégsem vagyok annyira "nagy". (Az egyetemistákról is úgy vélekedtem, hogy milyen komoly emberek, de elsõévesként valamiért mégis gyereknek érzem még magam.) Az írásbeliktõl nem féltem. Tudtuk (mindenki tudta), hogy könnyûek lesznek. Csak azt nem sejthettük, hogy milyen körülmények között fogjuk megírni. Sajnálom, hogy ezek miatt nem érezhettem azt, amit a korábban érettségizettekben becsültem: hogy valami komolyat teljesítettek. Azért mégsem hiszem, hogy az érettségim kevesebbet érne. Mert nem attól lettem érett, amirõl számot adtam, hanem a készülés folyamán. A szóbelinek pedig már megvolt a méltósága! Azonban az írásbeliket követõen már nem tanultam sokat. Elvégre négy éven át ezt tettem, tizenkettedikben pedig különösen. A szóbelikre való készülés így tényleg csak egyszerû ismétlés volt. Illetve pont ez tette mégis nehézzé az utolsó egy (két) hetet. A szóbeli tételek felelevenítése során többször zavart, hogy a tételeket nagyrészt már tudtam (hiszen többször is átvettük õket évközben meg elõtte is), s mindig meg kellett találnom, hogy mi az, amit mégsem tudok. De végül amikor kihúztam a tételeimet, örömmel dolgoztam ki azokat, mert tudtam, hogy képes leszek felépíteni egy összefüggõ, komoly és "érett" feleletet. És számomra kifejezetten jó érzés volt, amikor mindazt, ami bennem volt, elõ is adhattam… Most pedig jön az egyetemi vizsgaidõszak. De ez teljesen más. Hat tárgyból vizsgázom a Corvinus Egyetem közgazdász szakán, összesítve pedig több anyagot kell megtanulnom egyetlen vizsgaidõszakban, mint az egész érettségire kellett. De ezek a vizsgák jelentõségükben mégsem érnek föl a fél évvel ezelõttivel! Hisz az érettségin nemcsak az ismeretek egy halmazáról adtam számot, hanem arról, hogy tényleg "érett" vagyok… Mérõ Bence (13.b)

Érdemes-e beütni a böngészõbe: www.szig.hu? Kezdjük mindjárt a szalagavatóval: lefogadom, hogy fogalmad sincs róla, hogy a suli honlapjára a szalagavatót követõ pár napon belül már felkerült a Szent Pál osztály összes fotója, többszáz kép! Talán mikor legutoljára ellátogattál az iskola weboldalára, unottan állapítottad meg, hogy a honlap körülbelül olyan friss, mint egy fél éves napilap. Igazad is volt. És mondd csak, szeptember óta jártál arra? A SZIG Album alatt ott sorakoznak az õsz nagy eseményei, minden ami fontos volt. Negyedikesként a továbbtanulás rovatot ajánlom, az om.hu és a felvi.hu legfontosabb híreit kigyûjtöttük egy helyre. Játszol a Diákszínpad keretei közt? Láttad már azt a hírmûsort, ahol a Latinovits Zoltán Diákszínpadot mutatták be? Éppenséggel ezt is megtalálod a fõoldalon. Várod már az évkönyvet? Van ám elõzetes a honlap legalján belõle (talán a Pingvin elõtt esetleg megjelenik). Nem érdemes tovább ragozni, a honlap végre azt a célt szolgálja, amit kell. A leendõ, a mostani és a már elballagott diákokért üzemel. Ami a papíron a Pingvin, azzá próbáljuk formálni a weben a szig.hu-t. Egy szórakoztató és fontos hírforrássá a gimnáziumban. Van ötleted? Írd meg: [email protected] . A kritikákat szívesen vesszük. A cikk elolvasása után már csak egy tennivalód van. Gyõzödj meg róla, hogy érdemes-e! Várunk. Novák Áron

Pingvin1.qxp

2005.12.13.

21:53

Page 30

30

2500 fajta sör, csoki szökõkút a kirakatban, Európa Parlament… Hol van ez?? Gondolom, a hívószavakból nem nehéz kitalálni, hogy Brüsszelrõl van szó. És most nem az útikönyvbõl írok ismertetõt, hanem a saját személyes élményeinket osztanám meg veletek. Ugyanis nemrégen megfordultunk Gáborral, Soós Marcival és sok más MEP-essel Európának e multikulturális fõvárosában. Hogy is kezdõdött? Még a gyõri MEP-ülésre ellátogatott egy Európa parlamenti képviselõnõ, Gurmai Zita, aki megígérte, hogy néhány embert meghív egy brüsszeli tanulmányútra. Mi hárman a "szerencsések" között voltunk, bár nem hittük, hogy valaha megvalósul ez az ígéret. De végül mégis! Már az odafelé vezetõ úton sem unatkoztunk, mert repülõvel mentünk. Másnap rögtön kezdõdött a program, ennek során megnéztük a királyi palotát, amit még most sem lehet bármikor látogatni, ugyanis itt még eredeti funkcióját tölti be: a királyi család lakhelye. Láttuk a belga parlamentet, ami egyébként egy sima lakóház a mi parlamentünkhöz képest (most nem az Európa Parlamentrõl beszélek), megnéztük a Notre Dame du Sablont, ami 300 évig épült, és ahol II. Lajos királyunkat ábrázolja az egyik üvegablak. De a legszebb mégiscsak a Grand Place volt, amit méltán hívnak Európa legszebb terének! Innen nem messze található a Manneken Pis, a Pisilõ kisfiú-szobor és egyben -szökõkút… hát, nem szívbajosak a belgák. Utunk ezután a Rue de Bouchersra, a Hentesek utcájára vezetett, ahol csábító éttermek vannak, az egyiket mi is kipróbáltuk. Íme a menü: elõétel kagyló, fõétel lazac, desszert fagyi! Persze csak ezután jött a lényeg (még nem a 2500 sör, de ami késik, nem múlik J), az Európa Parlament. Miután átestünk a motozáson és átvilágításon, egy terembe vezettek, ahol különbözõ EU parlamenti képviselõktõl lehetett kérdezni. Az egyetlen nem magyar Rasmussen úr volt, az európai szoci párt frakcióvezetõje, aki kifejtette a véleményét többek közt a török csatlakozásról, de ebbe most nem mennék bele. A képviselõk elõadásai

mindenesetre érdekesek és hasznosak voltak. Természetesen nem maradhatott el az ülésterem megtekintése sem. Kissé szokatlan volt, hogy az egész út alatt két tv-stáb is kísért minket, és vették minden mozdulatunkat. De este azért már nem kísértek el minket J. Mi ugyanis egy Delirium Café nevû bárba ültünk be, ami a már emlegetett 2500 fajta sörérõl híres. Megkockáztatom, hogy a világ összes sörfajtája megtalálható itt, de legalábbis a 95 %-a. Mi persze (idõ hiányában…) nem próbálgattuk végig mindet, de azért így is maradandó élmény volt! Aki eljut Brüsszelbe, mindenképp kukkantson be ide! Másnap ugyan nem volt könnyû fölkelni, de nem bántuk meg, mert a Magyar Köztársaság Európai Unió melletti állandó képviseletére mentünk. Amilyen hivatalosan hangzik a név, annyira közvetlenek és nyitottak voltak velünk a nagykövetek, kint dolgozó magyarok, akikkel ott találkoztunk. Gyakorlatilag õk képviselik ott kint Magyarországot, több-kevesebb sikerrel. Az ezt követõ görög éttermes ebéd után kaptunk egy kis szabadidõt, minek keretében mindenki bevásárolt csokiból, és megcsodálta a több kirakatban is meglévõ csoki szökõkutakat. Ilyet sem sûrûn lehet látni itthon. Még annyit, hogy elképesztõ, hogy mennyiféle ember él itt a világ különbözõ pontjairól! Arabok, feketék, ferde szemûek és persze fehérek egymás mellett ülnek a metrón, és mindez meg van spékelve három hivatalos nyelvvel, a franciával, az angollal és a némettel. Az ember nem is érzi magát annyira idegennek egy ilyen környezetben. De ennek is vége szakadt, 29-én este már indulnunk kellett haza. Két nap volt, de persze sokkal többnek tûnt. Mindenkinek ajánlom, hogy ha csak teheti, menjen ki Brüsszelbe, nem bánja meg! Grégoire (12.c)

Pingvin1.qxp

2005.12.13.

21:53

Page 31

31

Mûhelysarok

Talentum

Az iskola elsõ félévének ideje alatt a nyári nagy beruházások után a szokásos karbantartási munkák töltötték ki a mûhely dolgozóinak munkaidejét. A szék- és padjavítások, üvegezések, zárcserék stb. Az egyetlen nagy vállalkozás a bejárati ajtók felújítása. A felújítás itt idézõjelben értendõ, mindhárom ajtó teljesen új faszerkezetet, fadíszítést és zárszerkezetet kapott, a kovácsoltvas részek pedig kiegészítve és újrafestve kerültek vissza a helyükre. Jelentõs lépés az iskola külsejének szépítésében és nem csekély anyagi erõfeszítés, ezért kérjük vigyázzatok rá! Kiegészítésként jelentkezett a Buborék felállítása, amit a hideg mellett a zuhogó esõ tett élvezetesebbé. A felállítás igazán gyorsan és összehangoltan ment, reméljük lassan megszokottá válik az együttmûködés. A Buborék világításának átalakítása is megtörtént, alkalmassá téve a rendszert további fényforrásokkal való bõvítésére. Alakul a rajzterem világításának korszerûsítése is. Kisebb gondjaink csak a fûtési rendszer keringetõ szivattyúival voltak, de ezeket is sikerült idejében megjavíttatnunk. A beázások kiküszöbölése folyamatos gondja az iskolának, reméljük idõvel kifogunk ezen a problémán is. Külön köszönetet szeretnék mondani Kováts Bea tanárnõnek és Zsebe István úrnak az ajándékba kapott irodabútorokért, és a cserkészcsapat vezetõinek az átrakodásban végzett munkájukért. Nélkülük a bútorokat bezúzzák, mert a költöztetés gazdaságtalan lett volna. Így azonban több helyiségünket tudtuk új bútorokkal kiegészíteni, illetve felújítani. További két információ még zárásnak: egyrészt az elérhetõségem mobilon a 20/382-12-55, flottásoknak ingyen; másrészt a korábban Igazgató Úrtól felvehetõ hangtechnika és vetítõvászon mostantól tõlem kérhetõek. Forintos Miklós mûszaki vezetõ

Ez a masina egy nagyteljesítésû porszívó (buborék)

Elekes szavalóverseny: I.helyezett: Endrédi Gábor 12.c Felkészítõ tanára: Kemény Gáborné II.helyezett: Szõke Balázs 9.a Felkészítõ tanára: Várkonyiné Mihályi Anikó III.helyezett: Molnár Éva 12-b Felkészítõ tanára: Kemény Gáborné Bolyai Matematika Csapatverseny 6. évfolyam csapata: III. helyezett lett. Felkészítõ tanáruk: Lõrincz Éva A 6.b csapata: Szkiba Veronika, Véges Kata, Becker Dani, Rábai Domokos 7. évfolyam csapata: VII. helyezett lett. Felkészítõ tanáruk: Auer Tamás A 7.b csapata: Botond Ákos, Farkas Máté, Pintz András, Radvány Tamás 8. évfolyam csapata: II. helyezett lett. Felkészítõ tanáruk: Gálné Palágyi Erzsébet A 8. a csapata: Balázs Boldizsár, Pálffí Áron, Petrik Gergely, Simonkay Márton Varga Tamás matematika versenyen a II. fordulóba jutott: Szima-Mármarosi Eszter 7.c Felkészítõ tanára: Lõrinczky Andrea Simonkay Márton 8.a Felkészítõ tanára: Gálné Palágyi Erzsébet

OKTV II. fordulójába továbbjutott tanulók. (nem minden eredmény érkezett még meg!) verseny felkészítõk matematika II. kategória Gerencsér Borbála matematika II. kategória Erdõs Endréné matematika II. kategória Erdõs Endréné matematika II. kategória Gálné PalágyiErzsébet0

tanuló

osztály

Erdõs Csanád

12b

Gerencsér Máté

11a

Matolcsy Erzsébet

11b

Sziráki Dorottya

12a

Pingvin1.qxp

2005.12.13.

21:53

Page 32

32

Vallató Névjegy: Név: Csombó Emese Születési idõ: 1970. augusztus 20. Születési hely: Tatabánya Általában a kedvencekrõl: Országa: Magyarország Városa: Balatonszemes Étele: töltött káposzta, halászlé Itala: bor Színe: fehér, fekete, piros Állata: Zénó, a macskánk Autója: Bogár Könyve: Biblia Költõje: Ady Endre, Pilinszky Endre Filmje: Amedeus Könnyûzene: LGT, Queen Példaképe: Boldogságos Szûz Mária Hobbija: családom és barátaim Mesefigura: Mazsola Nagybetûs ÉLET: Barátok a suliban: sok jó ember van itt Szerelem: csoda Házasság: szentség Válás: kinek jó? Halál: egyre kevésbé félek tõle Pénz: ne legyen több, mint amennyire igazán szükségünk van Életelv: mindenben és mindenkor kutatni azt, aminek örülni lehet Életcél: felnevelni a lányaimat, tisztességgel tanítani, Istent igazán szeretni Osztályfõnökség:mintha az iskolában is lennének saját gyerekeim

EZ vagy AZ: Kérdés vagy felelet: felelet Fehér vagy fekete: is-is Egyes vagy ötös: ötös Kicsik vagy nagyok: kicsik és nagyok Veni Sancte vagy Te Deum: mindkettõ a maga idejében Osztályzás: A legfontosabb dolgok kimaradtak… Tanított tárgy matek SZIG: 8 Sport: 8 Politika5: Matek: 8 Foci: 2 Pingvin: 7

Pingvin1.qxp

2005.12.13.

21:53

Page 33

33

Színházlátogatás "Szép mese az életem, gazdag és boldog mese." Így kezdi önéletrajzát Hans Christian Andersen, akinek meséit sokan ismerik, de kevesen tudják róla, hogy bábokat is készített, zenét írt és színészkedett is. Idén ünnepeljük születésének 200. évfordulóját. Ebbõl az alkalomból játszsza a Magyar Színház az Andersenrõl szóló, meséivel átszõtt zenés darabot, melynek címe "Andersen, avagy a mesék meséje", és amire mi is elmentünk az osztállyal. A történet fõszereplõje Gerda, a kis gyufaárus-lány, aki a véletlen folytán kerül Andersenhez. A kislány Andersen életre kelt bábuitól megtudja, hogy ha egy jó és tiszta szívû gyerek megöleli a Hókirálynõt, akkor felolvadhat az emberek és a Hókirálynõ szívérõl a jég, és újra tudnak szeretni. A bábok - az Ólomkatona, a Táncosnõ, Zsófi rongybaba és Ole, a mesemanó biztatják Gerdát, hogy neki kell ezt megtenni. Gerda felvállalja a feladatot, és izgatottan várja a Hókirálynõvel való találkozás lehetõségét… A darabban a mese és a valóság összefonódik, a mesébõl valóság

lesz, a valóságból pedig mese. A legszebb mese pedig, ahogy Andersen a darab végén mondja, a mesék meséje, az élet meséje, melyet a Teremtõ ír. A mese pedig mindig a szeretetrõl szól. Nagyon tetszettek a darab zenés betétei, az énekek, a díszlet és a kosztümök is. A szereplõk közül szerintem Gerdáé volt a legjobb alakítás. A darabból is - melynek megtekintését szívbõl ajánlom minden mesevágyónak sugárzik Andersen hitének mélysége.

Hadd zárjam ismét egy tõle vett idézettel: "Ebben az órában felgombolyítva látom magam elõtt életem fonalát. Olyan gazdag és szép, hogy költeni sem tudtam volna különbet. Hívság ez? Aligha; szívem megindult és alázatos maradt; minden gondolatom hálaadás Istennek." Réthy Laura (5.a)

Pingvin1.qxp

2005.12.13.

21:53

Page 34

34

Mesés gondolatok adventrõl Míg kisebb voltam, kibírhatatlanul hosszúnak találtam az adventi idõszakot. Kibírhatatlannak - amivel csak a gyerekeknél feszítik a várakozás húrját. Aztán hallottam egy történetet, ami megértette velem a várakozás fontosságát. Elmesélem. Élt egyszer egy nagyon gazdag, jólelkû ember. Úgy gondolta, mivel az Úr bõ termést ad neki minden évben, ez nem csak õt illeti meg, hanem a nála rosszabb sorban élõket is. Ezért kihirdette, hogy karácsony elõtt egy napon a falu összes szegény emberét beengedi a magtárába, hogy vigyenek annyi gabonát, amennyit tudnak, hogy legalább az ünnep alatt legyen elég kenyerük. Akadtak a szegények között olyanok, akik lázasan készültek erre a napra. Elõkeresték legnagyobb zsákjaikat, átvizsgálták, ahol találtak rajta lyukat, gondosan befoltozták, kitisztították, majd kikészítették talicskájukat, hogy könnyebben haza tudják vinni a gabonát.

Mások az utolsó pillanatban döbbentek rá, hogy ma van a nagy nap, hirtelen felkaptak valamit, ami éppen a kezük ügyébe akadt, legyen az lyukas, rongyos tarisznya, és úgy indultak a gazdag emberhez. Ami keveset el tudtak vinni, annak jó része kiszóródott útközben, így karácsonykor se jutott sok az asztalukra. Akik viszont gondosan felkészülve mentek, bõségesen megrakva tértek haza, így még az ünnepek után is gazdagon terített asztalhoz ülhettek. Az advent a felkészülés idõszaka. A négy hét hosszúnak tûnik talán, de ha jól használjuk ki, ha minél több rossz dolgon javítunk, teszünk jóvá magunk és odafigyelésünkkel mások életében, akkor felkészültebben érünk karácsony napjához, és annál gazdagabban élhetjük meg az ünnepet. Kolozs Eszter (5.a)

A rajzot készítette: Péter Flóra 5.a

Pingvin1.qxp

2005.12.13.

21:53

Page 35

35 A Farkasréti kirándulás

Népek karácsonya Már a Római Birodalomban is szerepel a naptárban a karácsony, ami szorosan kapcsolódik a kereszténységhez, hiszen Jézus Krisztus születésének ünnepe. De a karácsonyfa állítása alig 200 éves. A karácsony a legboldogabb ünnep. Középpontjában a szeretet és a család áll. Európa országaiban mindenütt állítanak karácsonyfát, ami a német hagyományok alapján terjedt el szokásként. A gyerekek mindenütt várják a karácsonyt, azért is, mert ilyenkor ajándékot kapnak. Lássuk néhány ország karácsonyi szokásait: Magyarországon a Jézuska, Erdélyben az angyal hozza a karácsonyfát és az ajándékokat. Ausztriában a "Christkindl", vagyis a "karácsony szülötte" az ajándékozó. Németországban a Karácsonyapó csempészi a csomagokat a fenyõfa alá. Finnországban, ahol az igazi Mikulás él, a gyerekeket nem akkor látogatja meg, mikor alszanak, hanem mikor ébren vannak. A házba belépve megkérdezi: "Lakik itt jó gyerek?" Az igenlõ válasz után a szakállas ember a kosarából kiosztja az ajándékot. Írországban december 25.-én fenyõfát díszítenek, majd az ablakba whiskyt készítenek ki a Mikulásnak, sárgarépát a rénszarvasnak. Oroszországban szilveszter estéje a fenyõfadíszítés ideje, a gyerekeknek Fagyapó hozza az ajándékot. Olaszország különbözõ vidékein más és más karácsonyi szokások élnek. Az olaszok nem ugyanazon a napon kapják meg az ajándékot. Észak-Olaszország egyes részein december 25-én a Télapó (Babbo Natale) vagy a kis Jézus hozza az ajándékot, másutt pedig Szent

Luca, december 13-án. Rómában a Háromkirályok napján, január 6-án a Befana, az öreg, de jóságos boszorkány, aki seprûn közeledik, a kéményen átjuttatja el a csomagokat. Spanyolországban az erkélyen át bemászó Mikulás hozza az ajándékot. Január 6-án, Vízkereszt napján, mikor a fenyõfát lebontják, a három bölcset várják a gyerekek, akik szintén ajándékkal érkeznek. Ukrajnában az ajándékot a Jégapó hozza, aki három rénszarvas által húzott szánon érkezik. Vele van a Hópehely leány is, aki ezüstkék, szõrmedíszítéses ruhát, fején korona formájú hópelyhet visel. Angliában a gyerekek a piros, hosszúszárú harisnyáikat december 24-én kikészítik, mert karácsony éjjelén Santa Claus vagy Father Christmas a kéményen át a kandallóba ereszkedik, és megtölti ajándékokkal azokat. Kenyában a templomokat feldíszítik szalagokkal, virágokkal, léggömbökkel és zöld növényekkel. Az ünnepi vacsorát a szabadban készítik el, nyílt tûzön. Ilyenkor a távolban levõ családtagok is hazautaznak és megajándékozzák egymást. Ausztráliában a Mikulás szánját nyolc fehér kenguru húzza. A karácsonyi vacsorát a szabadban fogyasztják, majd lemennek a tengerpartra vagy krikettet játszanak.

A szünet egy hideg reggelén iskolánk aulájában gyülekeztünk mi, 5.a-sok. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer még a szünetben is iskolába megyek! Miután sikerült megszámolni minket (ami igen sok nehézséggel járt), felszálltunk a buszra Kováts Bea tanárnõvel. Mikor megérkeztünk Farkasrétre, felmentünk a Úti Madonna kápolnába. Itt mécsest gyújtottunk, imádkoztunk halottainkért, majd meghallgattunk néhány gondolatot. Mivel az erdõ szélén volt a kápolna, úgy döntöttünk, hogy kirándulunk egyet. Az erdõben ádáz levélcsata folyt a lányok és a fiúk között, mely nem akart abbamaradni. Farkasrét utcáin már kénytelenek voltunk kulturáltan viselkedni. Bár néha majdnem legurultunk a meredek utcákon, nagyon jól éreztük magunkat. Amikor megérkeztünk osztályfõnökünk lakásába, azonnal nekiestünk a palacsintának, mely rögtön el is fogyott. Miközben sült a gofri, nekünk sikerült alaposan széttúrni a lakást. Az evés-ivás után játék következett. Voltak, akik ügyességi játékot játszottak, mások pedig az amerikai foci és földig lecsikizõs játék keverékét mûvelték, de olyan is akadt, aki inkább a szomszéd erkélyre akart átmászni… Nagyon jó volt ez a nap, de olyan gyorsan elszállt, mint a palacsinták a tányérokról.

Máthé Orsolya (5.a)

Juhííí

Pingvin1.qxp

2005.12.13.

21:53

Page 36

36

A SIMPLEX következõ filmjei

december 15.: Az élet nélkülem (Isabel Coixet, 2003, kanadai-spanyol) POP Ann, a fiatal anya szegényes körülmények között, de boldogan él férjével és kislányaival egy lakókocsiban. Egy napon kiderül, hogy halálos beteg, alig pár hónapja van hátra. Listát ír mindazokról a dolgokról, amiket el kell végeznie halála elõtt: például magnóra venni a lányainak szóló születésnapi jókívánságokat, tizennyolc éves korukig. A film hitelét a fõszereplõ kitûnõ, életszerû játéka adja meg, aki elesettségében is erõs és gyõztes. A film finoman, érzékenyen beszél a halál közelségérõl és az élet szeretetérõl.

január 5.: Hétfõ reggel (Otar Joszeliani, 2002, francia-olasz) ART A grúz származású rendezõ filmje emberi kapcsolatok mélyreható röntgenképét adja. Hõsei különös, egyszerre komoly és komikus figurák. A fõszereplõ a hétköznapok monotóniája s megunt házassága elõl az újjászületés városába, Velencébe szökik. Szabadságra és barátokra talál, végül mégis hazaindul: a szabadságot talán a kötöttségben, saját családja körében is újra megtalálja.

január 12.: Genezis (Claude Nuridsany - Marie Pérennou, 2004, francia-olasz) POP A Mikrokozmosz címû film alkotóinak hat év munkájával elkészült második természetfilmje: lenyûgözõ képeken tobzódik és ünnepel az élet, miközben egy afrikai törzs egyik tagja mesél a világmindenség és a csillagok születésérõl, a földi élet megjelenésérõl, a bennünket is alkotó anyagról, arról, hogy fejlõdünk és meghalunk, hasonlóan a fajok evolúciójához, amely évezredek óta zajlik.

január 19.: Biciklitolvajok (Vittorio de Sica, 1948, olasz) ART Az olasz neorealista film legnagyobb klasszikusa: Antonio, a külvárosi családapa hosszú hónapok után végre munkát kap, de már az elsõ nap ellopják munkaeszközét, a kerékpárját. A köznapi történetbõl a kiszolgáltatottság, a nyomorúság és az emberi kapcsolatok hiteles ábrázolása révén válik maradandó értékû mûalkotás. január 26.: Arany Daru-díj közönségszavazás a rendalapítók ünnepe alkalmából POP

február 9.: Szindbád (Huszárik Zoltán, 1971, magyar) ART Krúdy Gyula, Huszárik Zoltán, Sára Sándor, Latinovits Zoltán Szindbádja képköltemény. Férfiszóló és nõi hangok zenemûve, az örök idõ festménye, vizuális kompozició tájakra, utcákra, szobákra, életre, halálra. "A mese ejtett rabul... Egy gáláns lovag tette a szépet, ette a jót, kóstolt bele a fonnyadó avarba és a fanyar borokba… Mit akar Szindbád? Elsõsorban élni, minden életközegben benne lenni - tájban, nõben, tárgyban, az ételek jóízében, kifakult borospoharak tükrében, temetõk mohos kertjeiben...'' (Huszárik Zoltán)

február 16.: Eldorádó (Bereményi Géza, 1988, magyar) POP 1945. Teleki tér. Monori, a piac királya újrakezdi tevékenységét. Életelve: akinek aranya van, annak mindene van. Neki van. Lánya hazatér Bécsbõl, és fiút szül. Monori két marék ékszer árán megszabadul a vejétõl, az unokát õ neveli. 1950. A piac vegetál. Monori szotyolát árul és kivár. Egy rúd arannyal megmenti diftériás unokája életét. 1956. Monori szeretné külföldre juttatni lánya családját. Az

Pingvin1.qxp

2005.12.13.

21:53

Page 37

37

Apa Egy hit naplója aranyrudakat hátizsákba rakja. Az utcákon fegyveres harc, tankok. Monori rosszul lesz. Eljutnak a kórházba, ahol unokája kezébe nyom egy aranyrudat: szerezzen orvost... Fõszereplõ: Eperjes Károly.

február 23.: A hetedik pecsét (Ingmar Bergman, 1957, svéd) ART A lovagért, aki tíz év után a keresztes háborúból tér haza, eljön a halál, hogy magával vigye. A vitéz haladékot kér tõle egy sakkjátszma erejéig. Hû társa vándorlása során elmés csatlósa, aki földhözragadt gondolatokkal magyarázza az emberekben felmerülõ kételyeket, szemben a hit, az isten, a túlvilág gondolatával foglalkozó lovaggal. Útjukon melléjük szegõdik a vándorszínész pár, a kovács és a felesége is. Velük együtt lesznek szemtanúi a középkori veszedelmeknek: a pestis és az inkvizíció pusztításának. Az utolsó ítéletet mindegyikük másképp fogadja. Allegorikus történet az ember végsõ kérdéseirõl, ahogyan talán csak a középkor láthatta.

Szabó Istvánnak a Simplexben nemrégiben levetített Apa címû filmje igazi magyar filmklasszikus. Megjelenik benne a háborús idõszak, az 50-es, 60-as évek - és mindezekkel a háttérben a film központi motívuma: az apa hiánya. A fõszerepben egy kisfiút látunk, a neve: Takó. Apjáról tudnunk kell, hogy orvosként, 1945-ben Budapest ostrománál halt meg. A kis Takó csak halvány emlékeket hordoz magában, s ami kézzelfogható tárgy megmaradt apja múltjából, az a bõrkabátja, az órája, orvosi táskája. Ezeket gyakran elõveszi a fiú, és dicsekszik barátainak. Miután Takót egyre gyakrabban kérdezik apja felõl, újabb és újabb történeteket talál ki, s nagy hévvel számol be barátainak: apja egyszer hõs partizán, máskor az üldözötteket bújtató és egy új altatószert feltaláló orvos. Képzeletében apja legendás hõssé nõ. Mikor apjáról mesél, a kis Takó magabiztosnak érzi magát; olyannak mint többi osztálytársai, akiknek él az apjuk. A filmben a kitalált történetek, amik Takó képzeletében élnek, váltakoznak a valóság képeivel, s olykor nehéz ezeket egymástól

DOBBANDA DÜBÖRÖG AZ AULÁBAN… Sokan felkapták a fejüket, mikor dobok dobbantak meg az Aulában, majd néhány nap múlva a Mikulásesten is feltûntek a szentimrés dobosok… Kik õk? A következõ számban részletesen beszámolunk egy régi ötlet megvalósulásáról. Addigis aki szeretne csatlakozni a dobos csapathoz, az érdeklõdjön Cseh Zsombornál (10.B), vagy Szalay tanár úrnál…

elválasztani. De épp ettõl vált a film számomra még érdekesebbé, hogy párhuzamosan futottak a jelenetek. Mikor már ez egyetemre járó Takótól barátai megkérdezik, hogy: "Te, az apád tényleg partizán volt?", akkor döbben rá arra, hogy igazából alig tud valamit apjáról Nagy kutatásokba kezd. Felkeresi apja régi orvoskollégáit, ellátogat abba a házba, ahol egykor még édesapjával együtt hármasban éltek. Újabb képek jutnak eszébe. A kutatás, a kitartás és az apa emléke utáni vágyakozás képeivel jut el a film a tetõpontjához. Mindeközben egyetemista évfolyamtársával, Annival szerelmi kapcsolata szövõdik, s ez vezeti el Takót a ráismeréshez: nem támaszkodhat az életében mindig az apjáról, annak legendás hõstetteirõl szóló mesékre, véget kell vetnie az értelmetlen fantáziálásoknak. Végre önállóvá kell válnia, egyedül a maga erejére támaszkodva boldogulhat csak az életben. Aki ezt a filmet látta, remélem alá tudja támasztani: érdemes minden csütörtök este meglepni magunkat egy jó filmmel a Simplexben! Bátor Anna (10.d)

Pingvin1.qxp

2005.12.13.

21:53

Page 38

38

Legyél te is pingvin! Bár idén is számos híres hollywoodi produkció született a filmmûvészet széles palettáján, az év kasszasikere Amerikában - meglepõ módon - egy dokumentumfilm volt. A Pingvinek vándorlása 77 millió dolláros bevételével jobban teljesített, mint a Lopakodó és a Sziget együttvéve. A francia Luc Jacquet nyolcvanperces, gyönyörûen fotografált természetfilmje az Antarktisz zord világában egy éven át követi a pingvinek életét izgalmasan, humorosan, mindemellett könnyekig meghatóan, mindezt a méltán híres Morgan Freeman narrációjával. Anyapingvin és Apapingvin nehézségeit a rendezõ - a természetfilmektõl eltérõ módon - (magyar nyelven Kubik Annának és Kõszegi Ákosnak köszönhetõen) párbeszédes formában tárja elénk. Az tojást elõször az anya takargatja szõrmés testének melegével, majd egy lélegzetelállító manõver segítségével átadja az apának, aki ugyanezt teszi, míg az anyának vissza kell térnie a tengerbe táplálékért. A magukra hagyott apák ezrei összekapaszkodnak, hogy a hóviharban, az addigra már mínusz harminc fokra süllyedt hõmérsékletben hasuk alatt védjék a tojásokat, majd a kikelt fiókákat. Nem mozdulnak, nem adják fel, bár a hónapokig tartó éhezés során súlyuk kétharmadát elveszítik. Közben a feltöltekezett anyák visszamenetelnek a családhoz, hogy etethessék fiókáikat. A feszültség óriási: vajon idõben érkeznek-e, életben találják-e a hátrahagyott családot? Ha nem, a fájdalom szinte elviselhetetlen. Ha igen, a család boldogan egyesül, büszkén tekint gyermekeire. Azután a kimerült apákon van a sor, hogy õk meneteljenek a végeláthatatlan úton, míg a tengerben táplálékhoz juthatnak. Az anyák pedig óvják, nevelik, tanítják fiókáikat, és hûségesen várják vissza párjukat. Amikor a fiókák megerõsödnek, elérkezik az idõ, hogy a család visszatérjen a tengerbe.

Ennyit az alaptörténetrõl, most pedig lássuk, hogy ez az egyszerûnek tûnõ alkotás hogyan tudta nagymértékben felkorbácsolni az amerikai közönség indulatait. A konzervatív csoportok a tradicionális családmodell ékes példáját, a keresztény gyülekezetek egyértelmûen Isten teremtményeit és a Szentlélek kifürkészhetetlen útjait látják a filmben. Nem minden ok nélkül. Természetesen mint minden jó dolog, ez sem úszta meg kritikák tömkelege nélkül. Az amerikai média egy része erõsen támadta a film rendezõjét, mert nem foglalt határozottan állást a teremtés kontra evolúció kérdésben, nem mutatott rá a globális felmelegedés veszélyeire. "Nyilvánvaló, hogy a globális felmelegedés hatással van a pingvinek reprodukciójára. Meg kell találni annak a módját, hogy errõl beszéljünk, de nekem más volt a célom a filmmel. Csupán egy mindenkihez szóló egyszerû, de mélyreható történetet kívántam elmondani" - védekezik Luc Jacquet, a rendezõ. Mi lehetett az oka annak hogy ez a film ekkora közönséget vonzott, és nem jutott a dokumentumfilmek szokásos sorsára? Az eleinte szûk nézõközönség szájról-szájra adta tovább azt az élményt, amit az alkotás nyújtott neki: példát láthatott arra, hogy sokszor két pingvin összefogásából pingvinek ezrei élnek tovább, arra, hogy két teremtmény, ha összefog, abból igazi család kel életre, és arra, hogy érdemes összekapaszkodni, tûrni "jégen-vízen" át, mert így nem csak mi, hanem minden hozzánk hasonló teremtmény új esélyt kap. Ettõl reményt kap mindenki, és így már érdemes… Stibrányi Marci

Pingvin1.qxp

2005.12.13.

21:53

Page 39

39

Egy pokoli jó filmrõl… (Pokoli lecke - Sleepers) Manapság egy jó filmrõl hatásos akciójelenetek, látványelemek vagy fergeteges poénok, esetleg kedves szerelmi szálak jutnak eszünkbe. Ez a film ilyen elemeket nem tartalmaz, és talán pont ezért marad sokáig a szemünk elõtt, miután felálltunk a tv-tõl, hiszen ez az egyedi alkotás kilök minden éppen aktuális gondolatot a fejünkbõl, hogy teret nyerjen magának, és akár hetekig a hatása alatt legyünk. Nem vígjáték, nem akció- és nem kalandfilm, nem horror és nem is thriller, igaz, ez utóbbi két kategóriához közel áll. A film igaz történeten alapul, a 60-as évek Amerikájában játszódik, New York egyik negyedében, ahol olaszok, írek, kelet-európaiak laknak - "a pokol konyhájában", ahogy az ottaniak hívják. Négy srác éppen vakációjuk semmittevését végzi a poros, barátságos, de olykor veszélyes utcákon. A városrész tevékenységét a helyi maffia vezetõje, a precíz, övéit féltõ, de olykor kegyetlen keresztapa (Vittorio Gassman), és a Katolikus Egyház helyi képviselõje, Bobby atya (Robert de Niro) határozza meg. Bobby atya a fiúk fõ mentora, egy olyan ember, aki ugyanúgy helytáll a szószéken, mint a kocsmában vagy a kamaszok fújta cigarettafüst ködében (amolyan Robi atya-féle). Õ próbálja meg a négy srácot a helyes úton megtartani. Ám egy nap a fiúk egy ostoba tréfa tragikus kimenetele miatt javítóintézetbe kerülnek. Az ott eltöltött másfél év alatt rengeteg kínzást, verést és megaláztatást szenvednek el. Ez gyökeresen megváltoztatja jellemüket és a kapcsolatukat. A börtönben

kiöltek belõlük valamit, amit leginkább a gyermekkor ártatlanságának lehetne nevezni. 15 év múlva egy váratlan esemény ismét összehozza a négy fiút, illetve akkorra már férfit (Jason Patrick, Brad Pitt, Billy Crudup, Ron Eldard), akiknek egy bírósági tárgyalás keretén belül megadatik a lehetõség, hogy visszaadjanak valamit kínzóiknak a kapott fájdalmakból. A film egyik fõ vonalát a négy sebzett lelkû fiú története adja, míg a másikat Bobby atya vívódása. Ugyanis hatalmas kérést kapott a fiúktól, ami megmenthetné õket, de az ellentmondd papi hivatása egyik kritériumának… Az izgalmas, olykor nyomasztó jelenetekben kellemes színfolt Dustin Hoffman, akinek narkós ügyvédként egy "kitett bábut" kell eljátszania a tárgyaláson. Továbbá nem meglepõ módon Robert de Niro és a szépfiú-imázst levetni próbáló Brad Pitt is pazar alakítást nyújt. A film egyik fõ alakja, a vezetõ börtönõr (kínzó), Kevin Bacon is nagyon jól alakítja a gerinctelen, erkölcstelen szadistát. Említést érdemelnek még a gyerekszínészek (Joseph Perrino, Brad Renfro, Geoffrey Wigdor és Jonathan Tucker), akik fiatalságukat meghazudtolva remek és élethû játékot produkáltak, még a sokszor durva jelenetekben is. A film, ahogy mondani szokás, nem leányregény. Nem biztos, hogy tetszeni fog azoknak, akik csak mesefilmekhez szoktak. Ajánlom azonban azoknak, akik nem riadnak vissza a tartalom kegyetlenségétõl, az elgondolkodtató témától és a valóságtól. Végeredményben tehát megállapíthatjuk, hogy Pokoli lecke nagyon-nagyon jó lecke számunkra. Érdemes tehát belevágni - közben már úgy is képtelenség abbahagyni! Endrédy Gábor (12.c)

Pingvin1.qxp

2005.12.13.

21:53

Page 40

40

A Röpülés Boldogsága

Mi lesz korunk fizikájával?

Az RS9 Stúdiószínház vendégelõadást tartott iskolánkban november 22-én Dobay Dezsõ rendezésével. A darab volt diákunk, Latinovits Zoltán életét mutatta be, ám jóval túlmutatott egy szimpla életrajzi történeten. A cselekmény két szinten játszódott, a szó szoros értelmében, hiszen a színpad két részre volt osztva, és míg a baljós sín által kettéosztott alsó részen a kiváló színész életét követhettük figyelemmel, a magasabb szinten a "felsõbb" politikai körökben zajló eseményeket követhettük figyelemmel. A darab döbbenetes erõvel mutatta be Latinovits életét, ugyanakkor csípõs iróniával jelenítette meg a kommunizmus történetét. A porondmester szellemes kommentárjai, a felsõbb színen zajló, olykor keserû, de mai szemmel nézve mégis mulatságos kis történetek mellett (mint például Aczél György elvtárs szellemes fogadalma) azért akadtak bõven komolyabb esetek is, mint például Nagy Imre halála vagy Bibó István kiáltványa. Ez a rendkívül sokszínû és tanulságos korrajz azonban cseppet sem csökkentette az emberi sors tragikumát, sõt inkább a kontrasztot erõsítette, hiszen amin mi nevetünk most, az régebben emberi sorsokat tehetett tönkre - így például a híres színészét is. A diktatúra szellemi befolyása, meghatározó szerepe a kulturális életben nem a minõséget, hanem az elvek, az ideológia hangsúlyozását tartotta fõ célnak, mind az irodalomban, mind a színházban. Ez egy olyan elõadás, amit mindenképpen érdemes volt megnézni, de kellett egy bizonyos érettség ahhoz, hogy igazán élvezni tudja az embert. Hiszen aki nem tud semmit a kommunizmusról, az nehezen érthette az apró ironikus motívumokat, poénokat. Szerintem mindenki, aki látta, egyetért velem abban, hogy nagyon jó, elgondolkodtató darabot láttunk. Külön köszönet a rendezõnek és az egész stábnak a nagyszerû alakításért, és azért, hogy ezt az elõadást elhozták iskolánk falai közé. kópé

Október 27-én este hat órakor a kezdõdött Szabó Gábor tanár úr "Oktalan kvantumvilág" címû elõadása. Ez az elõadás egy olyan témakörrel foglalkozott, mely nem csupán fizikai, hanem filozófiai problémákat is fölvet. Az este elsõ felében tanár úr végigvezetett minket a fizika erdejének (dzsungelének?) azon csapásán, aminek segítségével leegyszerûsített úton juthattunk a probléma lényegének megértéséhez. Egy 2x3 fiókos szekrénybe rejtett piros és kék golyók közül csak bizonyos valószínûséggel lehet mind jobb mind bal oldalról ugyanabból a fiókból, ugyanolyan színû golyót kivenni. E valószínûségnek jelenlegi világképünk alapján mindenre érvényesnek kellene lennie. Csakhogy amikor az ember belemerült az atomok, elektronok, egyszóval a kvantumvilág kutatásába, és egyenleteket írt fel, amelyek a kvantumfizika alapjaiként tökéletesen leírták az elektronok tulajdonságait, felmerült egy probléma. Ez a következõ: a mikrokozmikus világ egy pontján látszólag megszûnik mûködni a kauzalitás elve, mely szerint mindennek, ami történik, oka van. Az okság elve végtelenül alapvetõ és logikus alapelv, az egyetlen probléma vele csupán az, hogy a legfejlettebb eszközökkel való mérések alapján is úgy tûnik: a természet nem így gondolja. A kvantumelmélet egyenleteit a "fiókos szekrény" ún. Bellegyenlõtlenségébe (valószínûségébe) behelyettesítve az eredmény: 1>?2, ami viszont jelenlegi ismereteink szerint lehetetlen. Tehát a kvantumokra nem vonatkozik a kauzalitás. Ez valóban nagy "csapás", hiszen az emberiség az okság elvére építkezett, az világképünk szerves része lett: és úgy tûnik, ez megbukott, pont a természeten, amit nem befolyásolhatunk, õ szabja a törvényeket, és nekünk kell ehhez igazodnunk. Ahogy végignézünk a történelem egészén, az ember minden idõben nehezen viselte addigi világképének feladását és egy újjal való helyettesítését. Nekünk pedig ezek alapján újjá kell rajzolnunk azt, amiben eddig biztosak voltunk. Kérdés: Mi lesz ez az új kép, amiben hinni fogunk? Képesek leszünk-e valaha is teljesen megismerni a természetet, a világunkat, és le lehet-e írni ezeket az ismereteinket matematikai és fizikai egyenletekkel? abp

Tudós Szalon

Pingvin1.qxp

2005.12.13.

21:53

Page 41

41

A magyarság kritikus fogyása Dr. Tápay Miklós ciszterci öregdiák elõadásának visszhangja A Pingvin õszi számában már olvashattatok Tápay Miklós úr 56-os élményeirõl riportot. Én magam a 12. évfolyamosokkal együtt egy õszi elõadását is hallottam, mely a magyar nemzet II. világháború óta tartó drámai fogyatkozásának okait és következményeit firtatta, igen alapos statisztikai és más szakirodalmi anyagok feldolgozásával. Talán még nem elkésett, bennem rezonáló visszhangja következik az ott elhangzottaknak. A magyar népesség fogyása ugyan mindenki elõtt ismert tény, de furcsa mód ez meglepõen keveseket zavar. "1962ben a népesség számához viszonyítva nálunk született a legkevesebb gyerek a világon", és azóta se javult sokat a helyzet: "2003-ban 33 ezerrel volt több halott, mint újszülött. 670-nel volt kevesebb házasságkötés, és több mint 1000 gyermekkel született kevesebb, mint az elõzõ évben." Sokan mondják legyintve, hogy ez nem csak magyar sajátosság, hiszen "Európában valamennyi nép lélekszáma csökken az albánok és a románok kivételével, hasonlóan az északamerikai fehér lakosság fogyásához". Csakhogy "a magyar helyzet az uniós állapotoknál is rosszabb: a halálozás 50%-kal magasabb, a nõk várható élettartama 5,1 évvel, a férfiaké 7,2 évvel rövidebb; az abortuszok aránya pedig háromszorosa (200 000/év) az uniós átlagnak." Mik lehetnek az okai mindennek? A nemzeti érzés hiánya, szándékos elfojtása? "Az alkoholizmus nyilván növeli a válások és így a csonka családok arányát, amely a 90-es években Magyarországon magasabb volt, mint az EU bármelyik államában (közel 1 millió)." Vagy a médiában és egyes politikai áramlatokban eluralkodó házasság- és családellenes gondolkodás? A fiatal nemzedék értékrendjének kialakulása évezredekig a család befolyása alatt állt, ma viszont a család értékközvetítõ szerepét sok helyen a tévé vette át, és ennek hatására a fiatal korosztály fõ elvárása az élettõl az anyagi jólét, a kényelem, a szórakozás és az élvezethajhászat lett. Az ilyen igények valóban nehezen egyeztethetõk össze a gyermekvállalással. Ennek egyenes következménye lehet a fiataloknak az a törekvése, hogy életükbõl, párkapcsolatukból kiiktatnák a gyermekáldást. Mi lehet a következménye mindennek? "Alig hallani arról, hogy egy elöregedõ társadalomban romlik a keresõk és eltartottak aránya, beszûkül az állam jövedelme, velejáróan csökken a reálbér és a reálnyugdíj, és így az életszínvonal is. Növekszik a közteherviselés kiadása, ködbe vesznek a távlatok az ifjúság elõtt, és külföldön keres boldogulást a hazai tehetség." Hogyan tovább? Mielõtt a kötél után nyúlnánk, és elkeseredésünkben tovább növelnénk a népességünkre vetítve amúgy is drámaian magas öngyilkosságok számát, érdemes elolvasni Tápay úr 10 pontban összefoglalt

javaslatait, mely akár egy változásért kiáltó politikai programbeszéd is lehetne, és alaposan megfontolandó lenne minden felelõs pozícióban lévõ, vagy odakerülõ ember számára. (Lásd az iskola honlapján lévõ teljes cikket.) És én mint ciszterci diák mit kezdjek mindezzel? - merül fel a kérdés talán sokatokban. Elõször is gondoljatok saját, többnyire igen jól sikerült családotokra, és adjatok hálát szüleiteknek és a Jóistennek, hogy azon kevesek közé tartozhattok, akiknek testvére (sokaknak több testvérük) is van. Ha esetleg ezeknek híján vagytok, beszélgessetek el otthon arról, hogy milyen nehézségek, fájdalmak húzódnak meg a háttérben, hogy tanulhassatok a meghallgatott, végigbeszélt problémákból. Másodszor világosan kell látnunk, hogy a hagyományos családmodell értékeiért való kiállás sok esetben tudatos árral szemben úszást jelent. Tudniillik nem a fogyasztói kultúrát, hanem az adás kultúráját jelenti, amely önmaga kiteljesedését nem a megvásárolhatóban, a minden kötöttségtõl menekülõ életformában, hanem a megoszthatóban, odaajándékozhatóban, a mások számára elkötelezett életben keresi. Éppen ezért érezhetjük magunkhoz közelinek a császárpingvinek utódgondozásért folytatott hõsies küzdelmeit is. De a Szent Családra nézve is bátran mondhatjuk, hogy megéri a fárasztó út, a sok veszõdés, mert odabenn valaki/valami olyan születik meg, ami mindenért kárpótol, és arra ösztönöz, hogy az életet továbbadjuk. Ami pedig a népesedési mutatókat illeti, abban azért bízhatunk, hogy a zsugorodó lakosságban a keresztény családok szerepe és társadalmi befolyása arányaiban, a kovászhoz hasonlóan, egyre meghatározóbb lesz, mert az életellenes szemlélet utód nélküliségével önmagát szelektálja ki. Csak nem szabad hagynunk, hogy a mi fejünkben is gyökeret verjenek az önzõ világszemlélet pusztító elvei: pl. "Csak magadban bízhatsz, a másikat tekintsd vetélytársnak!" "Élj a mának, próbálj ki mindent, szerezz meg mindent, amit tudsz!" Aki ezek szerint él, idõvel menthetetlenül kiég, megkeseredik, elmagányosodik. Ehelyett próbáljuk ki a Jézus által bemutatott élet nagy kalandját, mely az önzetlenségen, az adáson, a nehézségek elvállalásán alapul, és ha jól csináljuk, rengeteg jókedvet, örömet, jó közösséget ígér, és remélhetõleg népes, boldog családot. Perczel Tamás

Pingvin1.qxp

2005.12.13.

21:53

Page 42

42

Görögország 2005 avagy egy hosszú buszút nehéz éjszakája Az egész egy októberi igencsak borúsnak ígérkezõ napon kezdõdött. Ott álltunk, mindnyájan, és csak vártunk. Vártunk, vártunk és vártunk, nézelõdtünk, idegességünkben morgolódtunk, lábunkat tapostuk, viccelõdtünk és nagyon reménykedtünk, hogy csak megjön az a busz. És hirtelen, mintha csak hatásos belépõt szeretett volna, megérkezett az emeletes, 18 kerekes csodajármû amirõl úgy tudtuk elvisz minket a hõn áhított célig. Ez meg is történt, 24 (azaz huszonnégy) óra alatt…Ennyi idõ pont elég egy kötelezõ elolvasására, egy jó nagy alvásra, de még a Budapest-Szerbia-MacedóniaOlümposz útvonalra is, persze csak akkor ha csak négyóránként állunk meg a kulturális programként is beharangozott WC-látogatásokra…Aztán Görögország…7 nap amit sose fogunk elfelejteni… Amint mondtam az elsõ állomás az Olümposz volt, megcsodáltuk az istenek lakhelyét, valamint megismertük az elsõ vásárt, a maga forgatagával és szabályaival együtt (Fix ár? Nem? Igen? Mi az hogy nem érted!?) Továbbhaladtunk és rendületlen utazással elértük elsõ szállásunkat, a Nei Poriban lévõ hotelt, melyen valószínûleg még mindig ott díszelegne a "köszöntjük az 5. úttörõ világtalálkozó résztvevõit" tábla, ha valaha lett volna ilyen találkozó, ezzel nem akarok semmire se célozgatni, de az épület inkább tükrözte a késõ-szocreál stílusjegyeit mint a klasszicista épületek báját. De, mindegy, ott voltunk és eltölthettük elsõ éjszakánkat Görögországban. A hajnali kelés se zavart meg minket, észrevétlenül elhagytuk lakhelyünket, és hagytuk, hogy a város lakói felkészüljenek a 9 nap múlva esedékes viszontlátásra…Délnek vettük az irányt és csak mentünk és mentük és mentünk, míg végre valaki észrevette az aznapi célt: a Meteorákat. Azaz, nem. Nem vette észre senki. Az igazság az, hogy csak egy pamacsot láttunk belõle, egy pár bizonytalan formát ami felsejlett a felhõk rejtekében. Az istenek nem segítettek nekünk, ám így is hihetetlen érzés volt 300-400 méteres szakadék mellett élni és a korláton ugrálni (persze ezt nem mi csináltuk, csak láttuk, hogy egy õrült amerikai megteszi, és gondoltuk lefényképezzük utolsó másodperceit). Este már Tolo külterületén jártunk, aztán ahogy bejutottunk a városba, egybõl pakolás és honfoglalás, melyben alapvetõ kérdésként merült fel a koedukáció kérdése…persze csak elvi szinten, hisz mind tudjuk, hogy egy ilyen mély erkölcsi alapokkal rendelkezõ iskola történelmi kirándulásán nem lehet ilyen dolgokra pazarolni az idõt. (Koedukált szobák? Minek? Olyan

fáradtak lesztek, hogy úgyis csak meghalni mentek haza…) És ott voltunk. Tengerpart, sétány, fények az éjszakában, narancs és citromfák a kertben…csak az ablakon nyúltam ki és leszedhettem õket, frissen a fáról. Aztán amikor mindenki kicsodálkozta magát nekiláttunk fõzni, ami egész jól sikerült, annak ellenére, hogy teljesen magunkra voltunk utalva. Meg is ettük, finom volt: Spaghetti al ragu. (Aki nem tudja, mi az, az jelentkezzen olasz nyelv-kurzusra Klemencz Tanárnõnél.) Aztán elaludtunk. Másnap, azaz inkább aznap reggel hétkor már keltünk is. Szalay Tanár úr hangja volt a felelõs az ébredésõnkért, és azt is megértettük, hogy bajban vagyunk: fél óra és indul a busz…Irány Mükéné: ah, milyen meglepetés, a mükénéi civilizáció bölcsõje! Megtekintettük az össze küklopsz-követ (mûvtöri fakton érdeklõdj utánuk) és lementünk egészen az alagút végéig ahol nem a fény hanem hihetetlen sötétség várt ránk, de semmi baj, a vaku nagyon vicces tud lenni vaksötétben...Irány haza, vacsora (Chili con Carne) és lefekvés, nagyon gyorsan, már hajnal háromkor. Reggel, kivételesen pontosak voltunk és indulhattunk is Hydra és Spetzes szigetére, ahol nagyon sok szabadidõt kaptunk, de legalább volt idõnk megvitatni, hogy mennyire mû - és mégis csodás - a fehér falakkal és kék tetõvel ellátott házak tömkelege. Beszállás, a hajón elalvás, majd szakadó esõben megérkezés, elázás (az esõtõl, szigorúan!) és filmszakadás. 8 óra múlva bágyadt eszmélés: igen még mindig ott vagyunk, nem csak álmodtuk az egészet. Sõt annyira ott voltunk, hogy el is mentünk Athénbe, megcsodáltuk az Akropoliszt, elloptunk pár követ (Csak úgy, olyan bunkó amerikai turista módra), majd megismerkedtünk az athéni élet központjával, a folyton nyüzsgõ Plaka-val. Ettünk gyrost, leöntöttük magunkat a kifolyó zsírral és átkozódtunk az elsõ korty retsina (jellegzetes görög gyantás bor) után. Megértettük miért is adták ingyen és bérmentve, elég "érdekes" íze volt. Holnap korán kelünk, harangozta be túravezetõnk, és nem viccelt. Hatkor mindenki fenn volt, hisz nagy távú hódításra esküdtünk fel aznap: Olümpia volt a cél. Én magam atléta voltam (Vagyok? Ezt még tisztázzuk.) ezért nagyon vártam a pillanatot, hogy beléphessek arra a helyre, ahol a vallás és a sport összefonódik, ahol hõsök emelkedtek fel és buktak meg pillanatok alatt. Megérkeztünk és...meglepõdtem. Azt reméltem több is maradt ebbõl a monumentális épület komplexumból. De ha belegondolunk párszor elöntötte a víz, elhordták a köveit és a megmentésén is csak pár évtizede dolgoznak. Mindegy, a stadiont

Pingvin1.qxp

2005.12.13.

21:53

Page 43

43

mindenki lefutotta, és nagyon kimelegedve ért vissza. Hiába, az a 200 méter is tud piszkosul fárasztó lenni, hát még a visszaút. Este elfekvéses halál Tolóban, majd újabb, nagyon kevés idõ elteltével rájöttünk, hogy nagyon sok minden hátra van még; de azért minden véget ér egyszer, és számunkra ez a "valós világba" történõ visszatérés lesz. Sebaj! Hátra volt még Athén össze múzeuma, újra a Plaka, meg blicceltünk a metrón, ja és vettünk minden hasznos, haszontalan, de nagyon értékes dolgot. És újra eltelt egy nap. Megint egy, és megint. Láttuk még Delphoit, a híres jósdát, voltunk Korintosz romjainál és megcsodáltuk a Korinthosz-i csatornát, mely építésében mi magyarok és tevékeny részt vettünk Türr István képviseletében. Sokat ettünk, sokat szórakoztunk de az idõt nem tudtunk megállítani és végül ott álltunk, sok euróval kevesebbel a zsebünkben, de jó pár emlékkel gazdagabban, a busz mellett, bepakolva, készen a hazamenetelre. Azaz elõször megálltunk Thesszalonikiben, megnéztünk Nagy Sándor szobrát, láttuk a janicsárok Fehér-tornyát és sok-sok bazilikát. Azután hazamenetel. Vissza. Egészen az elejére. Budapest, 14 fok, esõ, nyálka, szél. És a hajam se tart jól. Hiába minden eszköz, ez már sok. Viccelõdés a szerb határõrökkel, szigorúan haveri alapon, aztán vége. Az egész egy hideg, novemberi napon történt. Ott álltak, mindnyájan, és csak vártak. Vártak, vártak és vártak, nézelõdtek, idegességükben morgolódtak, lábukat taposták, viccelõdtek és nagyon reménykedtek, hogy csak megjön az a busz. És hirtelen, mintha csak hatásos belépõt szeretett volna, megérkezett az emeletes, 18 kerekes csodajármû, amirõl úgy tudták, hazahozza a gyerekeiket, rokonaikat. És nem csalódtak benne. Megjöttünk…

Gondolatok, beszólások, amiket megjegyeztem: -Hmm… az elsõ 5 dolog, ami eszembe jut Görögországról? Homérosz, Athén, Olimpia, Ouzo, Metaxa… -Bocsánat! Akkor ez most vagy Apollón lovas szobra vagy Athéné ülve bagollyal a vállán? -Biztos csak vicc, hogy nem lehet lehúzni a papírt a WC-n… -Nézzétek ezt a falut a fehét falakkal meg a kék tetõkkel… ez még a Hortobágynál is nagyobb kamu! -Most pedig a világ egyik legnagyobb látványosságát látnánk, a Meteorákat. De sajnos túl sok a felhõ ezért egy méter a látótávolság. De semmi baj, megvettem ezt a videót, ezen minden rajtam van amit most látnánk… - Mi legyen vacsorára? Jó lesz a csoki fondue vagy legyen egy kis mustáros-csirke is? Ok akkor mindkettõ…de hol szerzünk éjfélkor húst? -És ugye Vasárnap templomba is megyünk? Persze, de ugye nem baj, hogy csak görög-katolikus van? -Vigyázzatok a gárdista bácsival, mert gyakran megcsúszik a bajonett a kezében… -Akkor indulhat a fakultatív program! Elõre piac, balra múzeum, jobbra, pedig a WC található! -Gyerekek, engem nem érdekel, hogy elkértétek, ha nem viszitek vissza én, nem megyek tovább. Ez akkor is lopás! Minden lufit azonnal vigyetek vissza! -Ha jól hallottam hazafelé, Szerbiában, már lehet forinttal is fizetni… -Elnézést… azt hiszem elvesztettem az útlevelem! Tudom, tudom a határ másik oldalán még megvolt, de a senki földjén is el lehet veszteni nem? Pelace

Pingvin1.qxp

2005.12.13.

21:53

Page 44

44

Lourdes, az imádság városa

Ötödike

Abban a szerencsében lehetett részem augusztus végén, hogy kedvenc váci kórusommal Lourdes-ba indulhattam zarándoklatra. Az út nagyon hosszú volt (2000 km), és teljes két napba beletelt, míg odaértünk. A szállásunk egy Sité Saint Pierre (értsd: Szent Péter Városa) nevû helyen volt, ahol minden zarándokot ingyen elszállásolnak, háromszori étkezést nyújtanak. Persze ehhez megfelelõ ajánlásokkal kell rendelkezni. Ez a hely a város feletti hegy oldalában van, autóval és gyalog is könnyen megközelíthetõ. A városban sok liturgikus programmal szolgálnak a szervezõk, és minden napra, minden napszakra jut valami. Minden nap több misét is tartanak a templomokban, bazilikákban, minden délután és este körmenet van. És mindezeken mindenki részt vehet, aki csak akar. Vagy ha éppenséggel nem ilyen programokon vesz részt az ember, sétára is remek lehetõség a város, csak éppen a sok bazár és kirakodóvásár zavarhatja az embert. De ha egy kicsit eltávolodunk a várostól, felmászhatunk a város feletti hegyre, elutazhatunk a 30 km-re lévõ cseppkõbarlangrendszerhez, vagy éppen alhatunk vagy imádkozhatunk valahol. Bár az alvást mi meghagytuk éjszakára, és mindent megnéztünk a városban, amit csak lehetett. Továbbá egy délutáni és egy esti körmeneten is részt vehettünk. Ami a legnagyobb élmény volt, hogy nem úgy voltunk ezeken az eseményeken jelen, mint egyszerû résztvevõk, hanem közremûködõkként. Énekelhettünk a helyi kórussal együtt és külön is. Az esti körmeneten pedig a szokásos Ave Maria énekben részt vehettünk egy magyar versszakkal, amit két kórustársammal együtt a mikrofonba énekelhettem a több ezres tömegnek, betegeknek, egészségeseknek, idõseknek, fiataloknak egyaránt. Az utolsó éjszakánkon nem aludtunk semmit, a várost jártuk, beültünk egy étterembe, és néztük az emberek színes forgatagát, azt, hogy ebben a városban még éjszaka sem áll meg az élet. Igaz, a boltok bezárnak, és az árusok eltûnnek a környékrõl, de mindig találsz legalább egy embert a városban, aki éppen imádkozik, vagy csak csendben gondolkozik. Ezt tettem én is, és azt hiszem, megváltozott az életem. eszthee

Hideg, zimankós, esõs idõvel köszöntött ránk december ötödike. December ötödike… Június negyedike mellett az egyik legnagyobb gyásznap a magyar történelemben. Talán az ég is ezért borult be, nem hiába jósoltak aznapra borús idõjárást. De ki az, aki könny nélkül hagyná, hogy testvér megtagadta a testvérét? Erre emlékeztünk. Egy év sok idõ, de arra nem elég, hogy a sebeket begyógyítsa. Száz év sem lesz elég… De talán születõben van a gyógyír rá, hisz egy esztendõ elteltével már lehet látni, hogy föl akarunk épülni. És az akarat egyre erõsebb. Igen, Verõcén szobrot avattak, a kezdete talán a sebek forradásának. Bronz szobrot. Wass Albertrõl. Az íróról, a költõrõl, akinek hazáját el kellett hagynia, de mindig ragaszkodott nemzetéhez, és idõs korában azért vetett véget önnön kezével életének, mert nem engedték haza. Tavaly pedig sokan bezárták a kapukat, a szívüket a határokon túl maradtak elõtt. Hiába kopogtattak, kõbõl faragott szívüket és a több pénz birtoklási vágyával megtömött fejüket nem tudták meglágyítani. A kõszívûek nem tudják, mit vesztettek, mert ettõl vagyonuk nem gyarapodott, és testvéreiket is elvesztették. Sokan hallottuk ezt a Duna-kanyar szívében. Hiába esett az esõ, hiába tocsogtunk a sárban, mégis ezren jöttünk el Wass Albert szobrának és parkjának avatására. És hallgattuk Beer Miklós váci megyéspüspök, Bethlen Farkas polgármester, Tõkés László, Bartha József erdélyi református püspökök és Böjte Csaba atya szavait. Elkeseredettek voltak, de még reménykednek. A határokon túl még mindig hisznek, mindig remélnek, és mindezek ellenére szeretnek is, mert ki az, aki érett ésszel haragtartó lenne testvérével szemben? Verõcén gyertya gyúlt. Fénye pislákol még, de eljutott a Lomnicra és a Hargitára is. A közeljövõben még sok gyertya fog gyúlni, és talán, egyszer a kapu is kitárul… (Megjegyzés: Csaba testvért Verõcérõl Budapestre, a Kossuth térre hívták, ahol szintén beszédet mondott volna, de telefonon megfenyegették, hogy nem kap több támogatást, ha a Kossuth téren kiáll a tömeg elé. A fenyegetõk ismeretlenek voltak, de Csaba testvér inkább nem kockáztatott, mert mint mondta: 750 árváról kell gondoskodnia…) Csóka Saci

Pingvin1.qxp

2005.12.13.

21:53

Page 45

45

Természetbúvár-rovat Érdekességek Kerületünkben negyedévente jelenik meg a HuMusz (Hulladék MunkaSzövetség) egy igen kevesek által ismert folyóirata, a KukaBúvár. A Szövetség, és ezzel együtt az újság célja a hulladékmegelõzés, illetve Magyarország és a Föld hulladékgazdálkodási helyzetének elemzése és szépítések nélküli bemutatása, ezzel buzdítva az embereket az újrahasznosításra, szelektív hulladékgyûjtésre. Ízelítõként egy érdekes cikk összefoglalóját olvashatjátok, melynek eredetije a 2005-ös nyári számban jelent meg Dudás Csaba tollából:

Hiszen abba kell belegondolnunk, hogy hová kerül az a bizonyos évi több millió tonna hulladék? Nem hiszem, hogy szükségünk van a több négyzetkilométert felölelõ szeméttelepekre, tározókra vagy akár csak az égetéskor felszabaduló gázokra. A KukaBúvárban még sok ehhez hasonló cikket olvashatnak az érdeklõdõk, a számot ingyenesen át lehet venni a HuMuSz Házban, a XI.kerület, Saru utca 11. alatt. Az újság internetes címe: www.kukabuvar.hu

Weeman (WEEE = Waste from Elactrical and Electronical Equipment, azaz elektronikai és elektromos eszközökbõl származó hulladék) Paul Bonomini, egy átlagos brit állampolgár életének nagy mûve a Weeman nevû 7 méter magas és 3,3 tonna tömegû óriási robotszerû lény. A tömege pontosan megfelel egy átlagember élete folyamán megtermelt elektromos hulladék tömegének. És ezekbõl is készült. Bonomini úr összegyûjtötte az általa elhasznált elektronikai cikkeket, és egy hatalmas figurába összerakta. Ijesztõ… A szerkezet 69%-a nagyobb háztartási gépeket tartalmaz (hûtõszekrény, mosógép stb.), 13%-ban luxuscikkekbõl (tévé, videó, dvd stb.), 10%-ban háztartási kisgépekbõl (kenyérpirító, mikrosütõ, fúrógép, csiszoló stb.), és mindössze 2% számítástechnikai eszközbõl áll. A maradék 1%-ot a játékok, sporteszközök teszik ki. Hogy el is tudjuk képzelni, mekkora tömeg ez: olyan, mintha 160-szor cseréltél volna el egy nehezebb mobiltelefont. Ha mindezt csak az egész brit népességre vetítjük ki (nagy cégeket nem számolunk), akkor ez évente a HMS Belfast repülõgép-anyahajó tömegének 81szeresét teszi ki a hulladék tömege (939 000 tonna!), sõt még a londoni Tower-híd tömegének 590-szeresét is megkaphatjuk (6,5 millió tonna!!), ha az egész európai népességet tekintjük. Ám ez még mind semmi, ha belegondolunk, hogy ez a tendencia nõ, és egy mostanság született és 80 évet élõ angol "hulladékgyûjteménye" már 8 tonna lesz! Mit lehet ez ellen tenni? Egy-két kérdést át kell gondolni: Valóban le kell cserélni kétévente a háztartási gépeinket? Szükségünk van ilyen sok gépre? Valóban szükségünk van újra? Nem lehet megjavítani a régit?

Papírgyûjtés eredménye 2005. õsz Algimnázium I. helyezett 5.a II. helyezett 6.b III. helyezett 7.a

2884 kg 2689 kg 2124 kg

Fõgimnázium I. helyezett 9.c

1149 kg

Pingvin1.qxp

2005.12.13.

21:53

Page 46

46

Rögv-est , avagy 150 perc rögtönzés a Momentán társulattal Van egy darab a Komédium színpadán, amelynek nincs rendezõje, de még jelmez- vagy díszlettervezõje sem. Csak szereplõi. De hogy kik is õk? 10 kreatív, jókedvû fiatal, akik Földessy Margit Színiiskolájának tanítványai. Egyikük sem hivatásos színész még, és van olyan is köztük, aki nem is akar az lenni. Egyszerûen csak kitalálták, hogy alakítanak egy olyan csoportot, amely hétrõl hétre improvizációival szórakoztatja a nagyérdemût. Így alakult meg 3 lányból és 7 fiúból a Momentán társulat 2004-ben. Az õ elõadásukat volt szerencsém megnézni nemrég. November 29-én este a Komédiumban már mozdulni sem lehetett a tömegtõl. Állítólag mindig teltház elõtt játszanak, így volt ez most is. Leadtuk a kabátokat és beültünk a nézõtérre, várva a monumentális elõadást. Csakhogy a színpadon még díszlet sem volt. Csupán néhány tárgy - szó szerint - ledobva egymás mellé. Egy fém létra, egy szintetizátor, egy piros babzsákfotel, meg egy asztal, rajta gumikesztyûvel, mûanyag mobillal, egy színes jegyzetfüzettel, meg miegymással, ami már nem is látszott a nagy rendetlenségben. Aztán elsötétült a terem, és egy zenei betét hallatszott, majd megjelent Gergõ, a mûsorvezetõ, szemöldökében piercinggel, narancssárga gatyában és fekete pólóban. Õ néhány szóban köszöntötte a közönséget, és megkért mindenkit, hogy aktívan vegyen részt ebben az interaktív elõadásban. Álljunk csak meg! Hogy ez interaktív? Hát ezt nem mondták! Jó pár embernek eltorzult az arca, belegondolva, hogy most majd felszólítják, kihívják a színpadra, és egyébként is, õ csak szórakozni jött, nem azért, hogy nyíltan megalázzák, leégessék stb. Ezeket a rémült tekinteteket látva Gergõ kimagyarázta magát, és biztosította a közönséget arról, hogy innen senki nem ment még el kigúnyolva, megsemmisülve. Elmondta, hogy õk csak ötleteket fognak kérni, és biztatott, hogy legyünk kreatívak, és akkor az elõadás is színes és pörgõs lesz. Így is lett. Amikor megjelentek a társulat tagjai, és megkezdték közel 2 és fél órás improvizációjukat, mindenki felszabadult, és néhány perc múlva a közönség ontotta a jobbnál jobb ötleteket, hogy hol, mikor, kiknek a szereplésével és milyen szituációban játszódjon egy-egy jelenet. Ha ott lett volna Mr.Gumicsirke az RTL-bõl, õ biztosan azt mondta volna, hogy szerinte ez: sírva röhögõs. És tényleg olyan volt. A jobbnál jobb szituációs játékok egymást követték, majd jött a szünet, amikorra mindenki kapott feladatot. Mégpedig azt, hogy emlékezzen vissza élete legmegalázóbb szituációjára. Így került sor a 2.

felvonásban arra, hogy visszavágtunk a szórakozóhely biztonsági õrének életünk sérelmeiért, hogy megnéztük a Vak asszony visszanéz címû jövõbeli film elõzetesét, és egy musicalrészletben meghallgattuk a krumpliárus énekét, aki gyereket szeretett volna eladni. Az, hogy a mögöttem ülõ néha belerúgott a székbe a nevetéstõl, csak felszínesen érzékelteti, milyen jól szórakoztunk aznap este. Aztán az elõadásnak vége lett, és a "mûvészek" sztárallûröktõl mentesen megjelentek az elõtérben, elbeszélgettek a vendégekkel és régi ismerõsökkel, majd felvették táskájukat, kabátjukat, és a nagyérdemûvel együtt elhagyták a színházat. Az ajtó pedig bezárult a legközelebbi Rögv-estig, amit nagyon ajánlok mindenkinek. Érdemes elmenni akár többször is, hiszen az elõadás mindig más és más, tehát nem nézzük meg kétszer ugyanazt, és a belépõjegy sem drága, mindössze 500-900 forint. Ha még nem gyõztelek meg teljesen, akkor kaphatsz egy kis ízelítõt belõle szombatonként 12:05-tõl az M1-en, vagy látogasd meg a www.komedium-szinhaz.hu -t vagy a www.momentantarsulat.hu -t, de rögvest! zsofy 11a

Pingvin1.qxp

2005.12.13.

21:53

Page 47

47

Heszky András I. Ecloga Amelynek mûfaja az ókori idõkben a pásztori idillt mutatta be. Azokkal a mûvekkel ellentétben ez a darab a városi élet kiegyensúlyozatlanságát és a harmónia hiányát igyekszik leleplezni. A szerzõ eredetileg 40 sorosra tervezte a számmisztika miatt, de - hogy miért, az rejtély - csak 38 sorosra sikeredett.

Ellenõr

Ellenõr

Szép jó reggelt kíván minden kedves utasnak a BKV Rt. és hát persze meg én is! Tisztem, munkám és még óriásí kötelességem, hogy megvizsgáljam, megbüntessem önõket. (És a férfiakat sem hagyjuk persze ki, ó nem! A hiba csak valamely költõ és strófa miatt volt.) Kérem, s így hát kedves társalgó utasok, ha végén arra megyek, majd jusson eszükbe a bérlet! És tán kezdjük máris a legközelebbi utassal! Szép reggelt Uram! A jegye, bérlete kéne azonnal!

Látom, hogy nem voltam hozzád udvarias. Bocs És túllépve no mindeme szörnyû helyzet után, most ténylegesen kérem, cselekedjen már uraságod! Utas És még õ maga biztosan érzi magát a nyeregben! Itt maga az, ki hunyó, s megsértett engemet, úgy ni! Légyen hát valahogy kicsikét tán udvariasb nem? Ellenõr

Utas Sajnos nem tudom azt most biz' neked adni, mivel hogy bármikor eljöhet a BKV kallere, úgy, és megbüntet majd engemet; és kifizetni muszáj lesz.

Így van, mondom, hogy megbántam mind eme sértést. A feladat mégis, hogy megnézzem, van-e önnél BKV-jegy, bérlet, vagy még bármi hasonló. Drága milordom! Kérve könyörgöm! Bérletet adjon!

Ellenõr

Utas

Nem látsz? A szemedet sûrû gõz, s köd födi el tán? Én vagyok az, kit elõbb felhoztál - gondolom, úgy, mi?

Úgy látom, nini, rögvest itt vagyok, ott a megálló! Megjöttem, s itt ér véget már most utazásom. Adjon utat! Már látni se lássam örökre! No viszlát!

Utas Ellenõr Jaj, hát persze, hogy így van, s elnézésedet adjad! Karszalagod látom, bizony, és még vörhenyes is, lám! Ellenõr

Így ér véget munkám: szertelen, ostoba módon. Két ember, lám két hülye ember: balga a kettõ. Hasztalan ím a hevesség, és hát sajna a gõzért, kár a vitáért - látjuk - mert értelme csekély volt.

Elnézem butaságod, s térjünk vissza a tárgyra! Utas Ejha! De nagy pofa úr emez itten, hogy buta volnék?! Tévedtem kicsit, és máris majdnem megevett. Kösz.

EPILÓGUS Pontosan úgy, mint ennek a szónak: tejcsokoládé.

Pingvin1.qxp

2005.12.13.

21:53

Page 48

48

"Hogyan lehetne jobb…" Ekkoriban szinte minden harmadik utcában alakult egy zenekar. Hangszerek alig voltak, sokszor saját készítésû hangszereken játszottunk, mégis egyfajta zenei életérzés, boldogság töltött el minket. Ekkor még sokkal könnyebb volt színpadra kerülni az ilyen amatõr zenekaroknak. Mára már megszûnt az a lehetõség, hogy egy mûvelõdési házban zenélgessenek a fiatalok, hogy aztán fél-egy év múlva kialakuljon egy kisebb hallgatóközönség. Ma már komoly elhivatottság szükséges ahhoz, hogy az ember zenekarban zenélhessen, hisz nagyon magas a követelmény, és a fiataloknak annyi szórakozási lehetõség adott, hogy ezek mellett sokszor eltörpül a zene.

Vikidál Gyula egyszerû munkáscsaládba született. Inasfiúként kezdett el zenélni egy amatõr zenekarban, amelybe elmondása szerint "csak úgy belecsöppent". Késõbb nem autószerelõ, hanem profi rockzenész, majd elismert színész vált belõle. Zenészként 14 nagylemezt és 4 kislemezt adott ki, és 14 nagylemezen meghívott elõadóként hallható. Színészként talán Koppány szerepében ismerik a legtöbben, de ezen kívül is rengeteg nagy feladatot kapott. Számos elismerés, díj birtokosa, mégis egyszerû, szerény, közvetlen, jó kedélyû ember. Amikor én elkezdtem zenélni, éppen változás volt a zene világában. A korábbi 10-20 tagú "big band"-ek helyett megjelentek a kisebb létszámú és egyszerûbb hangszerelésû együttesek, mint a Beatles vagy a Rolling Stones. A fiatalok szívéhez, érzésvilágához persze ez az új stílus állt közelebb, hisz ezt nem csak hallgatni, de leutánozni is könnyebb volt.

Mi szükséges még egy zenekar alapításához az elhivatottságon kívül? Nagyon fontos a kitartás. Nem szabad az elején, az elsõ kudarcok után föladni, kitartóan kell próbálni, gyakorolni, csak így lehet hosszú életû az együttes. A másik a stílus találkozása. Ha összeáll egy négytagú csapat, legyen akár a világ négy legjobb zenésze, ha stílusban nem tudnak egy közös pontot találni, akkor el van veszve az egész. Említette, hogy az ön idejében minden harmadik sarkon alakult egy zenekar. Ezeknek egy jó része persze, gondolom, elég igénytelen zenét játszott. Hol lehet meghúzni az igényes és az igénytelen zenekarok között a határt? Hogyan lehet igazán jó zenekart alapítani? És az önöké vajon az volt-e? Ezt mi nem ítélhetjük meg. Elsõsorban a közönség dönti el, hogy mit szeretne befogadni. Lehet, hogy egy zenekar nagyon tehetségesnek érzi magát, ráadásul még jól kiáll a színpadra, és színvonalasan pre-

zentálja, és a közönség mégis azt mondja, hogy ez neki nem tetszik. Mi borzasztó sokat dolgozunk azon, hogy egy nóta megszülessen, hogy jók legyenek a szövegek, a zene, a hangszerelés. Ehhez képest egyszer egy koncerten láttam egy német zenekar produkcióját: három fazon kiállt, egy dobolt hátul egy pergõn és egy cinen, a másik kettõ pedig partvissal közlekedett és gitárt imitált. Semmi másról nem szólt a dal, csak, hogy "bum ca-ca bum ca-ca dá-dá-dá". Az összes slágerlistán õk voltak a csúcson... Nincs tehát objektív mérce, az a jó, amit a közönség szeret. Több zenekarban is megfordult. Mi alakítja a különbözõ zenekarok összetételét, az átjárást a zenekarok közt? Ez attól függ, hogy bizonyos tagok a zenekarból mennyire képesek követni a másik négy vagy három ember stílusát, vannak-e nagy stíluskülönbségek. Olyan is elõfordult, hogy valaki annyira profinak érezte magát, hogy csak úgy átment egy másik zenekarba, ahol jobbak voltak a körülmények. Szóval bármi elõfordulhat. Nekem is volt egy idõszakom, amikor hol ide hívtak, hol oda. Volt, hogy egyik napról a másikra ottmaradtam két emberrel, és teljesen más volt a nevünk. Jött másik két ember, és azt se tudtuk, hogy hívnak minket. Én maradtam a helyemen, semmi nem történt, csak más lett a zenekar neve. A zenén kívül meghatározta az életét a színészet. Egy szerepet eljátszani, szöveget, mozgást megtanulni elég nehéz, speciális feladat, amely külön tehetséget igényel. Hogy került a színház közelébe? Akárcsak a zenészetbe, ebbe is csak úgy belecsöppentem. Az elsõ szere-

Pingvin1.qxp

2005.12.13.

21:53

Page 49

49 pem 1982-ben, huszonhárom évvel ezelõtt volt, a Krízisben Górét játszottam. Ekkoriban vasat hordtam, meg a Csepel mûvekben dolgoztam, hisz elõtte oszlott fel a Dinamit zenekar, és pénzt kellett keresnem. Egyszer csak megjelentek, és közölték, hogy én leszek a bandavezér. Örültem, hogy színpadon lehetek, de semmit nem tudtam a színházról, csak belevágtam. Sikerünk volt, és többen engem is megdicsértek. Aztán 83-ban megszületett az István, a király, amelyben Koppányt játszottam. Gyakorlatilag ugyanazt csináltam, mint addig, csak egy nagyobb létszámú társasággal, hisz Koltai Gábor csak tömeget tett hozzá a rockzenéhez, amit mi énekeltünk. Késõbb megkaptam Pilátus szerepét a Jézus Krisztus Szupersztárban. Ekkor már nehezményezték a zenekarban, hogy ennyit színészkedem, hisz ekkor még aktívan zenéltem, sõt én voltam a frontember. Végül akkor szakítottam a profi zenéléssel, amikor megkaptam a Nyomorultak fõszerepét, Jean Valjeant. Itt már láttam, hogy a kettõ együtt nem mehet, ezért bejelentettem a zenekarnak, hogy abbahagyom. '86 májusában volt az utolsó rockzenei fellépésem.

Kicsit úgy érzem, az élet sodorta magával, ami jött, azt elvállalta. Nem volt korábban határozott elképzelése a jövõrõl? Nem kacérkodott más foglalkozással? Nem. Autószerelõ szerettem volna lenni, az nagyon érdekelt annak idején. Abban az idõben egy család legnagyobb gondja az volt, hogy hogyan lehet a kenyérhez hozzájutni. Kenyeret keresni pedig csak szakmával lehetett. Ma már mindenki értelmiségi szeretne lenni, hisz azzal lehet jól keresni. Abban az idõben a fizikai munka volt a favorit a családok többségében. Nekem is az volt az elsõ, hogy szakma legyen a kezemben, és utána minden máson lehet majd gondolkodni. Köztudott, hogy római katolikus vallású. Át tudta valahogy adni a vallását a színpadon, vagy teljesen elkülönült egymástól a munka és a vallás? A hit mindig magánügy volt számomra. Azt gondolom, hogy hit ügyében mindenkinek saját magának kell eldöntenie, hogy miért, mennyire és milyen mélységben viseli és gyakorolja a saját, és tiszteli a másik hitét. A színpadot meg a magán-

életemet, ezen belül a vallást, mindig különválasztottam. Egyébként, színházon kívül hogy éli meg a hitét? Az a fontos, hogy megpróbáljuk a másikat megérteni, akármilyen hitû, vagy próbáljunk azon gondolkodni, hogyan lehetne jobb a testvérem dolga, vagy az ország dolga. Azt hiszem, hogy ez nem minden esetben politikai cselekedet, ez hitbéli cselekedet is. Nekem minden nap jön e-mailen az aznapi evangélium a szombathelyi hitközségbõl. Így minden nap, amikor bekapcsolom az internetet, ott van a szent evangélium. Egy oldalnyi kis szöveg, Jézus aznapi tanítása, hozzá egy kis kommentár és egy imádság. Belülrõl hogyan segít a hite? Mennyire segítette át a nehéz pontokon? Inkább az fordul elõ sokszor, hogy fohászkodom. Azt érzem ilyenkor, hogy valami olyasmire gondolok, ami azt a stresszt, az izgalmat, azt a rossz dolgot elviszi. Egy adott dolognak próbálok csak a jó oldalára gondolni. Ez megerõsít. Mohay Bence

Pingvin1.qxp

2005.12.13.

21:53

Page 50

50 Mit tanulhat az ember (ráadásul, ha történelemtanár) a dolgozatokból? Nem is gondolná senki, hogy milyen sokat; személyekrõl, országokról, kontinensekrõl (!), fogalmakról - egyszóval, szinte mindenrõl. Elõször is felvetõdik a kérdés, ki volt Simon Bolivár? Portugál eredetû néger, aki miután körbehajózta Európát, felszabadította Haitit, Bolíviában pedig néger irányítású köztársaságot hozott létre. Metternich személyét illetõen viszont kétségeink vannak: német kormányfõ, osztrák pénzügyminiszter, francia kormányzó (XVII. Lajos kormányzója), sõt, eredetileg bíboros. A választás szabad, hiszen liberális államban élünk. Azt viszont egyikünk sem gondolná, hogy a hatalmiföldrajzi viszonyok ilyen gyorsan tudnak változni, hiszen a XIX. században még egész más helyzet volt, akár a kontinensek elhelyezkedését is tekintve. Hiszen említettem már, körbe lehetett hajózni Európát! Ausztria 1815-ben megkapta Galliát! Franciaország megszerezte az Oszmán Birodalmat! Sõt! Az afrikai rabszolgákat az angliai manufaktúrákba deportálták! A búrok afrikai õslakók

voltak, a meszticek pedig, akik ugyan fehér és indián emberek keverékei, Afrikában éltek. De a legtöbb érdekességet, a régi kínai hajótípus, a dzsunka hordozta. Jelentésének tisztázására nagyon sok megoldás született: lehet kedvezõtlen éghajlati változás, indián törzs, maja-kínai keverék, kínai harcos, hadihajó, amellyel az afrikaiak küzdöttek. A kérdést akár a Vágóféle mûsorba is ajánlhatnánk, csak az a baj, hogy dolgozatírás közben nem lehet telefonálni. S végül még egy-két csemege: a XIX. században új mezõgazdasági gépek jöttek létre, ilyen pl. a vetésforgó, a dialektikus az anyagok eredetét vizsgálja, a részleteitõl az egészig, Owen angol pénzügyminiszter, a közgazdaságtanról alkotott mûveket, Feuerbach pedig a történelemre vezeti vissza Isten nem-létét. Szóval: tanár is diák is figyeljen oda, mind a kettõ tanulhat a másiktól! S. Szabolcs Júlia

Pingvin1.qxp

2005.12.13.

21:53

Page 51

51

Örkény után szabadon Groteszk stílusgyakorlatok a 11.-es magyarfakultációról Nagy Jánosnak ez volt a szavajárása:"Majd ha fagy!" Egy forró júniusi reggelen arra ébredt, hogy minden befagyott körülötte. Az arcán megjelenõ döbbenet leírhatatlan volt. Valami találót és szellemeset akart mondani, de mindegyre csak közhelyek jutottak az eszébe. Szótlanul vakargatta a fejét, miközben észrevette, hogy kedvenc kaktusza kissé mogorván tekintget rá. Forró égövi növényként nyilván nem volt ínyére a mínuszos hõmérséklet, ám rosszkedvének kialakulásában egy másik esemény is közrejátszhatott. A doktor úr (ti. nagy János evvel kereste meg a mindennapi betevõt) ugyanis szigorúan eltiltotta a kávézástól, mivel szerinte a kaktusz által elfogyasztott italmennyiség már káros a szervezetre; legfeljebb napi két csészét engedélyezett neki. Szúrós kis barátunk így a koffeintablettákhoz fordult segítségért, amik bár ellátták a szervezetet a szükséges mennyiséggel, ám a kávézás már-már ünnepélyes pátosza költõi távlatokba látszott tovatûnni. Ezek után érthetõ, hogyan érezhette magát a szerencsétlen kis növény. Álmosan-kávétlan-vacogva gubbasztott a sarok magányában, ám ekkor prométheuszi fény csillant meg szemeiben. Ha napközben kávét kér (ami nem volt ritka jelenség), a doktor úr egy maró gúnnyal és kárörömmel átitatott "Majd ha fagy"-gyal adta tudtára, hogy tiltott vizekre evezett. Ám mivel most teljesült a szóban forgó feltétel, így a Paradicsom kapui látszottak megnyílni kaktuszunk elõtt. Most lesz itt aztán fejeskávéval folyó Kánaán, aromanirvána meg miegymás. Mozgalmas péntek délutánok jelentek meg lelki szemei elõtt, ahol két jóbarátjával, az ósdi cipészkalapáccsal és a második világháború által megviselt töltényhüvellyel múlatja az idõt. Bár e három tárgy mindegyike másképp szereti a kávét, abban mindhárman egyetértenek, hogy az ital legmegfelelõbb kísérõje a diós sütemény. Nincs is kellemesebb egy szépen megterített asztalnál, rajta minden, mi szem-szájnak ingere, egy fergeteges bridzspartinál és egy kiadós beszélgetésnél. Renner Tamás

Egy reggel Kovács János arra ébredt, hogy rettenetes bogárrá változott. Kilépett a hálószobából, átment a fürdõszobába és hála a gimnáziumi biológia óráknak, pár másodperc alatt beazonosította magát. Kisétált az ebédlõbe, ahol piciny ámde nagyon meglepett családja fogadta. Az öt perces sikítozást leszámítva egész jól ment az ismerkedés, és hamarosan a gyerekek is belátták, hogy ezen már nem lehet változtatni. Még mindig jobban jártam, mint Nagy János, akinek az volt a szavajárása, hogy "Majd ha fagy" - kezdte a mesét Kovács apuka. Aztán egy nyári reggelen arra ébredt, hogy minden befagyott körülötte. De ez egy régi történet… -Na, meséld el!- kérték a gyermekei. -Na jó, és belekezdett. Miután minden befagyott körülötte elõször gondolkodóba esett. Mire fogja ezentúl, ha valamit nem akar megcsinálni? Sokáig törte a fejét, de nem jutott semmi jó az eszébe. Rájött, hogy a "majd ha fagy" volt a legjobb. De hát épp most fagyott be minden! - kiáltott fel rémülten, mikor eszébe jutottak anyósának tett ígéretei. Valamit tennem kell,! Ez nem maradhat így… Fölkereste hát a falu boszorkányát, aki épp egy tiszta pillanatban volt és megsúgta neki, hogy a fagykirálynõt kéne elpusztítania a hajnali napfénnyel. Ez persze újabb kérdéseket vetett fel. Ki az a Fagykirálynõ, hol van és egyáltalán mi az a reggeli napfény? Elindult hát hosszú útjára. Idegen népekkel és civilizációkkal ismerkedett meg, feldúlta Szentfalu Tróját és sokfelé bolyongva megmentette Zrínyit a Szigetközben, sõt ott volt, mikor átadták a Lánc-hidat. Évtizedeken át csak egy cél hajtotta: megtalálni a Jégkirálynõt és megmenteni a faluját. -És végül megtalálta õt, apa? -Igen, persze, övé lett a fél világ, meg a király lányának a keze, de most irány az iskola. -Na, unjuk, hogy minden történet így ér véget, unalmas a happy end. -Felõlem, mondta, száját kitátva elkapta, megrágta és lenyelte mindkét gyermekét.

Pingvin1.qxp

2005.12.13.

21:53

Page 52

52 Ezekre az idilli gondolatokra felderült apró arca; még tüskéi is boldogabban meredeztek szét a testébõl. Az engedélyezett csésze kávé után a kis zöld növény hosszan ecsetelte a délutánra vonatkozó terveit a doktor úrnak, aki szenvtelen arccal hallgatta végig õt. Úgy látszott, logikusan végiggondolta a történteket, és levonta a szükséges tanulságokat. Mindössze egyetlen kérdésre kívánt választ kapni: - Te komolyan tudsz bridzselni? - Ugyan kérlek… Nálam ez az alapmûveltséghez tartozik. - mondta volna kaktuszunk, ám a második szó után már csak elhaló sikolyát lehetett hallani. A legyintéstõl ugyanis elvesztette az egyensúlyát, és a cserép, melyben maga a kaktusz állt, menthetetlenül inogni, majd zuhanni kezdett, egyenesen a filmelõhívó savat tartalmazó tálba. A kis növény haláltusája rövid és szívszorító volt; nem élte túl a végzetes fürdõzést. Gyermekien ártatlan álmait magával vitte a sírba. Kovács B. 11. c

Egy reggel Nagy Mária arra ébredt, hogy három keze van. Elsõre, amint azt mindannyian tennénk, meglepõdött de nem, nem ijedt meg. Bizony, mondta magában, a Nagy Szovjet Birodalomban még ez is megtörténhet. Kiment hát a konyhába, rekord idõ alatt elkészítette gyermekei és férje reggelijét, aztán elindult a munkahelyére a Nagy Sztálin Pamutfeldolgozó Üzembe. Munkatársai megcsodálták új karját és õk is egyetértettek abban, hogy ez csakis a Nagy Vezér csodatétele lehet. Nagy Mária hamarosan rájött, hogy új végtagjával jobban és gyorsabban termelhet, ezért egy hónap múlva jelentkezett a termelési versenyre, amit kiváló, 225%-os teljesítményével meg is nyert. És ekkor eljött az a pillanat, amit oly régóta várt. A cég különautójával elmehetett Moszkvába, ahol átvehette a Nagy Túltermelõ Sztahanovista Középkeresztet, majd megérintette Lenin bebalzsamozott kezét. Ezután hazavitték és a mai napig is a gyárban dolgozik, 3 kezével építve a szocializmust. Pusztai Péter

Pingvin1.qxp

2005.12.13.

21:53

Page 53

53

Interjú az országos sportlövõ bajnokkal, Tujner Szabolccsal - Mióta ûzöd ezt a sportágat? - Idén lesz ötödik éve, hogy elõször fogtam a kezembe puskát. - Azóta elég szép sikereket értél el. Voltál sok versenyen. Mesélnél ezekrõl? - Tavaly nyertem elõször versenyt a Turul Kupán, ezenkívül részt vettem sportklubok közötti versenyeken, és most szeptemberben országos 1. helyezést nyertem el. - Ha jól tudom, Igaly Diána olimpiai bajnok az edzõd. Hogyan ismerkedtél meg vele? - 2000-ben, a sydneyi olimpia után tetszett meg ez a sport, és mivel õ is törökbálinti, könnyen fel tudtam keresni és órákat kértem tõle. Az elején nagyon rosszul ment, de az évek alatt egészen belejöttem. - Hol vannak és mennyi idõt vesznek el az edzések? - Budaörsön, egy lõtéren edzünk. Nyáron szinte minden szabadidõmet ezzel töltöm, minden nap gyakorlunk. Iskolaidõben csak heti 3-4 edzés fér bele. Ezenkívül majdnem minden reggel elmegyek úszni és futok is. - Magyarországon sokan ûzik ezt a sportágat? - Felnõtt korosztályban fõleg a férfiaknál népszerû, az utánpótlás pedig sajnos eléggé kevés. - Van saját fegyvered? Milyen fegyverekre van engedélyed? - Tavaly a klubbal kint voltunk Olaszországban egy fegyvergyárban, az én puskám is onnan van, engedélyem pedig csak a sörétes fegyverekre van. - Mik a hosszú távú céljaid a lövészettel? - Szeretném a továbbiakban is folytatni. Most, az Országos Bajnokság után lehetõségem nyílt arra, hogy a Junior EB-n induljak. Nagy álmom, hogy kijuthassak a VBre és az olimpiára. - Köszönöm a riportot, gratulálunk a helyezéshez és további sok sikert! Miklós Julianna (12.c)

Sporteredmények: IV. korcsoportos fiú kézilabda "A" csapat: kerületi I. helyezés IV. korcsoportos fiú kézilabda "B" csapat: kerületi II. helyezés III-IV. korcsoportos leány röplabda csapat: kerületi II. helyezés III-IV. korcsoportos fiú labdarúgó csapat kerületi I. helyezés Manninger Péter 12.a kerületi gimnáziumi fiú, egyéni korcsolyabajnokság II. helyezés A kerületi gimnáziumi fiú, korcsolyabajnokság 4x100-as váltó csapat II. helyezés Korcsolya leány "A" csapat kerületi III. helyezés VI. korcsoportos fiú streetball csapat kerületi I. helyezés IV. korcsoportos fiú streetball csapat kerületi III. helyezés Gajdos Borbála 11. b egyéni leány asztalitenisz bajnokság II. helyezett. Citaldella-váltó leány csapat I. helyezés Kis-Vámosi Orsolya 7. c IV. korcsoportos leány gyorsúszás kerületi II. helyezés Lakatos Réka 8. c IV. korcsoportos leány hátúszás kerületi II. helyezés Szalontay Ottó 8. b IV. korcsoportos fiú mellúszás kerületi II. helyezés Kerületi úszás összetett verseny leány csapat III. helyezés.

Pingvin1.qxp

54

2005.12.13.

21:53

Page 54

Pingvin1.qxp

56

T

2005.12.13.

21:53

Page 56

A R T A L O M

Ta r ta l o m Újratöltve Zirci tudósítás Tanévnyitó Mûszakivezetõs Nyári táborok Avanti! Avanti! - élet Rómában Kent Gusztáv a táborban Gólyatábor A karkötõ meséje Évfolyamprogramok Vízkereszt vagy amit akartok Közvélemény a sportnapról Két hétig üzletember voltam… Hely a nap alatt - osztályhonlapokról Diákakadémiai pályázatok Aquincumi kirándulás A legjobb barát Riport Farkas Mária tanárnõvel Vallató: Martin Orsolya 1956. október 23. Illés-koncert a Szigeten Simplex Inter szerkesztõségi London 7/7 Franciaországból Olaszországba Színházajánló: SÖR Héjjaröptetés Argentínai levél Sportnap 2005. október 23. F.I.S.E.C. Games Madrid Ezüstérem - három éves múlttal Fékezett habzás

3 4 6 8 10 11 12 13 14 17 19 20 21 22 23 24 25 26 26 28 29 34 36 37 38 39 40 41 42 44 45 46 47

Pingvin Kiadja: Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium Felelõs kiadó: Dr. Párdányi Miklós Tanár szerkesztõk: Turócziné Pesty Ágnes Almássyné Mudri Mária Palenik Gergõ Havasy Máté Diákszerkesztõk: Csóka Sarolta Budafoki Mira Pusztai Péter Kiss Ádám Tördelõszerkesztõ: Mérõ Gellért Címlapfotó: Rochlitz István Korrektúra: Halász Rita Csányi Tamás E-mail: [email protected] A következõ szám lapzártája: 2005. október eleje.

Pingvin1.qxp

2005.12.13.

21:53

Page 57

Ú

J É V R E

57

Újratöltve Gyermekéveim és kora ifjúkorom médiaélményeit és tapasztalatait jobbára az akkori mezõny nagy részét uraló, többnyire szovjet gyártmányú háborús filmek definiálták, amelyek a "Nagy Októberi Szocialista Forradalom", a vörös-fehér polgárháború és persze a "Nagy Honvédõ Háború" eseményeit elevenítették fel; természetesen a bolsevik-szovjet-orosz /=továbbiakban b-sz-o/ legyõzhetetlenség sablonjainak közvetítésével. Mindenesetre telve voltak kemény harci jelenetekkel, amelyekben a rendszerint számbelileg hátrányban lévõ "jók" /a b-sz-o-k/ hõsiességgel ellensúlyozták a túlerõben lévõ "rosszak" /= fehér ellenforradalmárok, imperialista ügynökök, német fasiszták … stb/ nyomulási szándékát. És persze lõttek veszettül, aminek következményeképpen a hivatkozott rosszak úgy hullottak, hogy öröm volt nézni. És, ami a fõ, úgy szórták a gonoszokra a halált minden elképzelhetõ és elképzelhetetlen /pl. kapanyél/ csõbõl, hogy közben sohasem töltöttek. Igaz, az ellenség se nagyon, viszont általában elhibázta, míg a "mieink" soha. Aztán, ahogy telt-múlt az idõ, megérkezhettek a korábban a Közép-Duna-medencébõl kitiltott tengerentúli westernek, ahol valamelyest emberszerûbb történetek keretében folytatódott a golyózápor. A kis létszámú /sokszor egyszemélyes/ "jó" tábor viaskodott a rengeteg gonosszal; és lõtt és lõtt és talált és "diadalra vitte az igazságot", megvédte a földet, a kisváros békéjét, rendet csinált a saloonban és elnyerte a Mary /Sarah, Jessica, Anne, etc…/ kezét. És persze szintén nem töltött, ahogy a sok gonosz sem, csak éppen az utóbbiak elhibázták. A dolog egy idõ múlva kezdett kínossá válni. Már üzleti szempontból is. Ezért aztán megjelentek az akciódúsabb történetekben azok a "reális szituációk", amikor a szereplõk már töltöttek is, sõt néha éppen akkor sérültek, vagy haltak meg, amikor kifogyott a tár, vagy éppen ideges kézzel utántöltöttek. Egy szó, mint biztos: kiderült , hogy az újratöltés fontos; adott esetben eldöntheti élet és halál dolgát. Az már csak másodlagos kérdés és történetünk szempontjából mellékes, hogy a jók és rosszak közti különbség eddigre sokszor elhomályosult. Megjelentek a félig jók, a véletlenül jók, a kényszerûségbõl jók, a jóságba keveredett rosszak és egyéb szegénylegény fajták. A tanulság azonban az agyunkba égett: akár így, akár úgy - tölteni márpedig muszáj. Mármint újratölteni. Anélkül a mese nem folytatódhat. És ez érvényes az élet minden területén és vonatkozásában. És ha már minden vonatkozásban így van - márpedig

rengeteg tapasztalat igazolja, hogy ebben az árnyékvilágban minden, ami tõlünk függ, az véges, tehát kimeríthetõ -, akkor meg kell próbálnunk olyan megoldást találni, ami túlmutat ezen a végességen, és az örökkévalóság és végtelenség ígéretével segít regenerálódni, kiegyensúlyozódni, feltöltõdni, egyszóval "újratölteni". Persze mindent - ami csak telik tõlünk - meg kell tennünk azért, hogy "karban tartsuk" magunkat feladataink, vállalásaink és felelõsségünk teljesítésének reményében. Így, új tanév kezdetén /és a nyári, remélhetõleg hasznosan és tartalmasan eltöltött szünidõvel magunk mögött, vagyis "újratöltve"/ az ember rendszerint fogadalmat tesz arra, hogy "idén márpedig megcsinálom", "ezt és ezt bepótolom, megoldom, megvalósítom, elérem…". Ezek az elhatározások bízvást mondhatjuk - "kegyelmi állapotot" valószínûsítenek. Próbáljunk meg hûek lenni ezekhez a pillanatokhoz! Törekedjünk a megvalósításra! Elsõben is lehetõleg el kell kerülni mindent, ami káros vagy rombol /akár fizikai, szellemi, vagy erkölcsi szempontból/. Amit legjobban úgy lehet, hogy aktívan keressük a jó /=építõ, gyarapító, erõsítõ/ dolgokat, és akkor nem marad idõnk önpusztításra. Látnunk kell, hogy az élet - minden meggondolás, óvatosság és tisztes törekvés mellett vagy ellenére is - rengeteg nehézséget, kihívást, sõt fenyegetést hoz magával. Olyanokat, mikrõl nem mi tehetünk. Amiket ki kell állni, különben belepusztulunk. Nem szabad hát még a magunk rossz választásaival is "rátenni erre egy lapáttal". "A bûnre vezetõ alkalmakat elkerülöm" ígérjük a szentgyónásban. Mély bölcsességet takar ez a fogadalomformula. Hát legyen így! Néri Szent Fülöp híres mondását: "Legyetek jók, ha tudtok!" akár tovább is csavarhatnánk: "Tudjatok jók lenni!" És: "Ne féljetek!" Nem félni /és itt nem a vakmerõségrõl van szó, hanem az igazi bátorságról/ pedig az tud leginkább, akinek "rendben van a szénája". Elsõsorban erkölcsileg. Nem nyomasztják elõzõ életének olyan rossz döntései, amelyekrõl tényleg õ maga tehet. Vagyis mondhatnánk: "Éljetek úgy, hogy ne kelljen félnetek!" És akkor könnyebb lesz kiállni a próbákat, helyt állni a viharzó életben. Talán könnyebb hinni … remélni … szeretni. Bízni a Teremtés Urában, elfogadva adományait. … Újratöltve.

Párdányi Miklós