Az adrenerg transzmisszió gyógyszertana xenia.sote.hu/depts/pharmacology
A noradrenalin fiziológiai szerepe 1. Transzmitter a szimpatikus idegvégződéseken 2. Transzmitter a központi idegrendszerben
Az adrenalin fiziológiai szerepe 1. Hormon, melyet a mellékvese termel 2. Transzmitter a központi idegrendszerben
A dopamin fiziológiai szerepe 1. Transzmitter bizonyos szimpatikus idegvégződéseken (vese és szplanchnikus terület erei) 2. Transzmitter a központi idegrendszerben
Adrenerg végkészülék élettana és biokémiája
Adrenoceptorok G protein kapcsolt receptorok (Gq, Gi, Gs) • α1 - IP3 /DAG/Ca2+ rendszerhez kapcsolt jellemző lokalizáció: simaizmok, szerep: kontrakció
• α2 - negatívan kapcsolt az adenilcikláz/cAMP rendszerhez jellemző lokalizáció és szerep: preszinaptikus gátlás
• β1 - pozitívan kapcsolt az adenilcikláz/cAMP rendszerhez jellemző lokalizáció: szív, szerep: pozitív hatások
• β2 - pozitívan kapcsolt az adenilcikláz/cAMP rendszerhez jellemző lokalizáció: simaizmok, szerep: relaxáció
• β3 - pozitívan kapcsolt az adenilcikláz/cAMP rendszerhez jellemző lokalizáció: zsírsejtek, szerep: lipolízis
Dopamin receptorok • G protein kapcsolt receptorok • D1 és D5 pozitívan kapcsoltak az adenilcikláz/cAMP rendszerhez • D2, D3 és D4 negatívan kapcsolt az adenilcikláz/cAMP rendszerhez • Dopamin receptorok elsősorban az agyban találhatók, de D1 receptorok is a vese és a mesenteriium erein is megtalálhatók a periférián, és serkentésük vasodilatációt eredményez
Az adrenerg transzmisszió befolyásolásának lehetőségei 1. Preszinaptikus serkentés 2. Preszinaptikus gátlás 3. Posztszinaptikus serkentés 4. Posztszinaptikus gátlás
Preszinaptikus serkentés • 4-aminopyridin (K+ csatorna blokkoló) • Ca2+ koncentráció emelése • Latrotoxin (fekete özvegy toxinja) robbanásszerűen felszabadítja a noradrenalint • Serkentő preszinaptikus β2 autoreceptorok aktiválása • Gátló preszinaptikus α2 autoreceptors blokádja (yohimbin) • Serkentő preszinaptikus heteroreceptorok aktiválása (AT1 angiotensin receptorok) • Indirekt módon ható szimpatomimetikumok (tyramin, amphetamin) - kémiai úton felszabadítják a transzmittert • Visszavétel (reuptake) gátlók (kokain, triciklikus antidepresszánsok: amitryptylin, desipramin) • MAO bénítók (tranylcypromin, selegilin, moclobemid)
Preszinaptikus gátlás • Tetrodotoxin, saxitoxin, helyi érzéstelenítők (blokkolják a feszültségfüggő Na+ csatornákat) • α-methyltyrosin (methyrosin) - blokkolja a szintézis sebességmeghatározó enzimét (tyrosin hydroxyláz) • Reserpin (gátolja a transzmitter raktározását) • ω-Conotoxin (blokkolja a kalcium csatornákat) • 6-Hydroxydopamin (kémiai denervációt okoz) • Gátló preszinatikus α2 autoreceptorok aktiválása (clonidin, methyldopa) • Gátló preszinaptikus heteroreceptorok aktiválása (M2 acetylcholin, D2 dopamin, adenosin, H3 hisztamin, neuropeptid Y, EP3 prosztaglandin, µ, κ, δ opioid receptorok) • Adrenerg neuron bénítók (guanethidin, bretylium) - gátolják a transzmitter felszabadulását
Posztszinaptikus serkentés Direkt módon ható szimpatomimetikumok (α és/vagy β receptor agonisták)
Posztszinaptikus gátlás α és/vagy β receptor blokkolók
Szimpatomimetikus hatások • Szem: pupillatágulat (α1), csarnokvíz termelése (β) • Szív: pozitív inotrop, chronotrop, dromotrop, bathmotrop hatások (β1) • Erek: vasoconstrictio (α1), vasodilatatio (β2) • Tüdő: bronchodilatio (β2) • Gasztrointesztinális r.: csökkent motilitás (α2, β2), sphincterek összehúzása (α1) • Genitourinális r.: csökkent motilitás (β2), sphincterek összehúzása (α1), uterus elernyesztése (β2), ejaculatio (α1) • Bőr: pilomotor simaizomzat kontrakciója (α), apocrin mirigyek - szekréció fokozódása (α) • Máj: glyconeogenesis, glycogenolysis (α1 és β2) • Zsírsejtek: lypolysis (β3) • Vese: renin felszabadulás (β1)
A szimpatikus tónust fokozó szerek • Katecholaminok • β1 receptor agonisták • β2 receptor agonisták • α receptor agonisták • Indirekt módon ható szimpatomimetikumok
Szimpatomimetikumok hatásszerkezeti összefüggései • A szimpatomimetikumok többsége phenylethylamin származék. • Szubsztitúciók az aromás gyűrűn • 3,4-OH származékok a katecholaminok. • -OH szubsztitúciók (különösen a 3. és a 4. pozícióban) fokozzák a szer hatékonyságát, de csökkentik a lipophilitást, ezáltal romlik a feslzívódás, és a penetráció az agyba. • Katecholaminok a leghatékonyabb szimpatomimetikumok, de orálisan nem adhatók, rövid a hatástartamuk és nem jutnak át a vér-agy gáton. • -OH csoporttal nem szubsztituált származékok jól szívódnak fel, bejutnak az agyba, de általában csak indirekt (noradrenalin-felszabadító) szimpatomimetikus hatásuk van. • Szubsztitúciók az amino csoporton • Methyl szubsztitúció fokozza az affinitást a β2 receptorokhoz (pl. adrenalin/noradrenalin), nagyobb szubsztitúciók találhatók a szelektív β2 receptor agonistákon. • Szubsztitúciók a szénatomokon • -OH szubsztitúció a β szénatomon szerepet játszhat a receptorkötésben és a raktározásban. • Szubsztitúciók az α szénatomon csökkentika a MAO általi lebontást (tartósabb hatás), és elősegíthetik az indirekt hatásmód (noradrenalin-felszabadítás) kialakulását.
Katecholaminok • Adrenalin • Noradrenalin • Isoproterenol (Isoprenalin) • Dopamin A katecholaminok a legerősebb szimpatomimetikumok, de orálisan hatástalanok, és nem jutnak át a vér-agy gáton.
Adrenalin • Az adrenalin minden adrenoceptort aktivál. • Mind vasodilatatiót (β2), mind vasoconstrictiót (α1) kivált, a receptor eloszlás határozza meg az egyes szerveken domináló érhatást. • Az artériás középnyomást nem változtatja meg jelentős mértékben. • Pozitív inotrop és chronotrop hatása van a szíven. • Bronchodilatatiót okoz. • Indikációi: • anaphylaxiás shock (0.3-0.5 mg sc.) • sürgősségi ellátásban teljes szívleállás esetén • status asthmaticus • regionális véráramlás csökkentésére lokálisan • helyi érzéstelenítőkkel kombinálva (1:200,000) • arcon, nasopharyngeális területen és a szájüregben végzett sebészi beavatkozások során
Noradrenalin • A noradrenalin aktiválja az α és a β1 receptorokat, de nincs jelentős hatása a β2 receptorokon. • Vasoconstrictiót okoz, és emeli a vérnyomást. • Kompenzatórikus vagus stimuláció legyőzheti a noradrenalin direkt pozitív chronotrop hatását a szíven, ezért in vivo bradycardiát okozhat. • Indikációi: • neurogén shock • regionális véráramlás csökkentésére lokálisan (diffúz vérzések; helyi érzéstelenítőkkel történő kombináció)
Isoprenalin • Az isopenalin erős és szelektív β receptor agonista (aktiválja mind a β1, mind a β2 receptorokat). • Pozitív inotrop és chronotrop hatása van a szíven. • Vasodilatatiót okoz, csökkenti a diasztolés vérnyomást, és az artériás középnyomást. • Bronchodilatatiót okoz.
Dopamin • Alacsony dózisban (0.5-2.5 µg/kg/perc) szelektíven aktiválja a D1 dopamin receptorokat (vasodilatatio - a vese vérátáramlása fokozódik). • Közepes dózisban (2.5-5 µg/kg/perc) emellett aktiválja a β1 adrenerg receptorokat (pozitív inotrop hatás a szíven). • Nagy dózisban (több, mint 5 µg/kg/perc) elveszti szelektivitását, úgy hat, mint az adrenalin. • Indikációja: cardiogen shock (alacsony-közepes dózistartomány) • Legfőbb mellékhatása: tachycardia.
Szelektív β1 receptor agonisták • Dopamin közepes dózistartományban (2.5-5 µg/kg/min)
• Ibopamin • A methyldopamin orálisan hatékony észter-származéka, az észterkötés a plazmában bomlik, és methyldopaminként, dopamin-szerű hatásokat fejt ki.
• Dobutamin
• Prenalterol
• Indikációik: - cardiogen shock - szívelégtelenségben tolerancia kialakulása miatt nem jönnek tartós terápiaként szóba
Szelektív β2 receptor agonisták • Fő hatásaik and indikációik • bronchodilatatio (asthma bronchiale kezelése) • terhes uterus relaxálása (idő előtti kontrakciók megszüntetése koraszülés megelőzése) • Antiasthmatikus kezelés β2 agonistákkal • Ha lehetséges: inhalatiós terápia (a szelektivitás nem abszolút - kardiális mellékhatások veszélye fennáll, amely így csökkenthető) • metaproterenol (orciprenalin - a legkevésbé szelektív), terbutaline, salbutamol, fenoterol, tartós hatásúak: salmeterol, formoterol
• β2 agonisták tocolytikumként történő használata • ritodrine és terbutaline • megelőzik a koraszülést, néhány nappal késleltethetik a szülés beindulását
α receptor agonisták • lokális alkalmazás • orrcseppként (csökkentik a nyálkahártyaduzzanatot náthában és szénanáthában) • phenylephrin, naphasolin, xylometazolin, oxymetazolin • mellékhatások: rebound hyperemia, a nyálkahártya ischaemiás károsodása (tartós használat esetén) • szemészetben: • gyulladásos hyperaemia csökkentése (phenylephrin) • glaucoma kezelése (apraclonidin, brimonidin) • szisztémás alkalmazás hypotensio esetén • phenyleprin, midodrin, methoxamin
Indirekt módon ható szimpatomimetikumok • Kémiai úton noradrenalint szabadítanak fel a szimpatikus végkészülékből. • Tolerancia (tachyphylaxia) alakul ki a hatásukhoz. • Tyramin, ephedrin és amphetamin hatnak ilyen módon.
Tyramin • Nem alkalmazzuk terápiásan. • Bizonyos élelmiszerek nagy mennyiségben tartalmazzák (sajt, csirkemáj, pácolt hal, füstölt ételek, vörösbor). • Ha az élelmiszerekből a béltraktusba kerül, az ott található MAO-A lebontja, ezért nem jut be a szisztémás keringésbe. • Azok a betegek, akiket (depressziójuk miatt) irreverzibilis MAO-A inhibitorokkal kezeltek (ma már idejétmúlt terápia), nem fogyaszthattak tyramin tartalmú élelmiszert, szigorú diétát kellett tartaniuk. Ha ezt nem tették, a tyramin bejutva a szisztémás keringésbe kifejtette indirekt szimpatikus izgató hatását (noradrenalin felszabadítás), ami hypertóniás krízist válthatott ki (sajt-reakció).
Ephedrin • orálisan jól felszívódó alkaloid, tartós hatással • átjut a vér-agy gáton, és enyhe stimuláló hatása van a központi idegrendszerben • szimpatomimetikus hatásának mechanizmusa összetett, elsősorban noradrenalint szabadít fel, emellett gyenge direkt receptor agonista hatása is van • vasoconstrictorként vagy bronchodilatorként használható, ha gyenge, de tartós hatás elérése a cél • egyik enantiomerje, a pseudoephedrin több nyálkahártyaduzzanat csökkentő kombinált készítmény alkotórésze
Amphetamin • a periférián indirekt módon ható szimpatikus izgató hatása van • orálisan felszívódó, tartós hatású vegyület • könnyen bejut a központi idegrendszerbe, és nagyon jelentős stimuláns hatása van a hangulatra és az éberségre (psychostimuláns). • az általa létrehozott euphoria dependencia kialakulásához vezet (abúzusszer: pl. speed) • csökkenti az étvágyat • szerkezeti rokonai: metamphetamin, methylphenidat, pemolin, phenmetrazin, MDMA (ecstasy)
A szimpatikus tónust csökkentő szerek • α receptor antagonisták • β receptor antagonisták • α2 receptor agonisták • adrenerg neuron bénítók • reserpin • methyltyrosin
α receptor antagonisták • Nem-szelektív α receptor antagonisták • Szintetikus vegyületek • phenoxybenzamin • phentolamin • tolazolin
• Ergot alkaloidok • szelektív α1 receptor antagonisták A szelektív α1 receptor antagonisták kevésbé okoznak tachycradiát mint a nem-szelektív α-blokkolók.
Nem-szelektív szintetikus α blokkolók • phenoxybenzamin • irreverzibilis, tartós hatású (14-48 óra) α blokkoló • indikációja: pheochromocytoma kezelése • phentolamin és tolazolin • reverzibilis α blokkolók • antiserotoninerg hatás, aktiválják a M és a H receptorokat • a phentolamin erős hatású, pheochromocytoma kezelésére használható • a tolazolin gyenge hatású, kifejezettebb H-szerű hatásokkal, perifériás keringési zavarokban jöhet szóba (ritkán alkalmazzuk) • mellékhatásaik: • tachycardia, arrhythmiák, orthostatikus hypotonia, hasmenés, ejakulációs zavarok, orrdugulás • tolazoline: gyomorsav szekréció fokozása (ulcus) • a phenoxybenzamin tumorokat okoz állatkísérletekben
Ergot alkaloidok I. • gabonákon (rozs) élősködő gomba (anyarozs) alkaloidjai, a lizergsav származékai • két kémiai csoportba oszthatók: amin alkaloidok (ergometrin), és peptid alkaloidok (ergotamin, ergocryptin, ergocrystin, ergocornin) • agonista, partialis agonista és/vagy antagonista hatásuk van különböző receptorokon: α, 5-HT, D • fő hatásaik: vasoconstictor (elfedi az α-blokkoló hatást), méhösszehúzó, és központi idegrendszeri hatások • féliszintetikus vagy szintetikus, szerkezetileg rokon vegyületek • dihydro-származékok: előtérbe kerül az α blokkoló hatás • methysergid: szelektívebb a 5-HT receptorokra (antagonista) • bromocryptine: szelektívebb a D receptorokra (agonista) • LSD: aktiválja a 5-HT2 receptorokat a központi idegrendszerben (hallucinogén, abúzusszer)
Ergot alkaloidok II. • terápiás indikációik • szülés utáni vérzés (ergometrin); nem ritmusos kontrakciót okoz, csak a placentáris fázisban adható! • hyperprolactinemia, Parkinson kór (bromocryptin) • migrén kezelése (ergotamin, dihydroergotamin, methysergid) • perifériás keringési zavarok - érszűkületek (dihydro-származékok) • mellékhatások: hányinger, hányás, hasmenés, tartós vasospasmus, központi idegrendszeri zavarok • ergotizmus (krónikus intoxikáció - Szt. Antal tüze) • anyarozzsal fertőzött gabona miatt kialakuló járványszerű állapot • vezető tünetek: • hallucinációk, convulsiók • tartós vasospasmus, gangrenák, égető fájdalom • vetélés
Szelektív α1 receptor antagonisták I. • legfontosabb előnyük a nem-szelektív α-blokkolókal szemben: kevésbé okoznak tachycardiát • prazosin • indikációi: • enyhe és középsúlyos hypertonia kezelése • benignus prostata hyperplasia kezelése • orálisan hatékony, felezési ideje viszonylag rövid (3x/naponta) • mellékhatásai • első dózis hatás (a kezelés kezdetén, az első adag bevétele után súlyos orthostaticus hypotonia és ájulás) elkerülhető, ha az első adagot este, ágyban fekvő betegnek adjuk, és a kezelést fokozatosan emelkedő adagokkal kezdjük
Szelektív α1 receptor antagonisták II. • terazosin és doxazosin • prazosin-szerű, hosszabb hatástartamú vegyületek • indikációik: hypertonia, benignus prostata hyperplasia • alfusozin és tamsulozin • szelektíven blokkolják, az α1A receptorokat, melyek elsősorban a vizeletelvezető rendszerben találhatók • benignus prostata hyperplasia kezelése során kevesebb cardiovascularis mellékhatást okoznak • urapidil • α1 antagonista, gyenge α2 agonista, 5-HT1A agonista és β blokkoló hatásokkal • labetalol • α1 és β antagonista hatású vegyület
β receptor antagonisták A β receptor blokád legfontosabb következményei: • negatív chronotrop és inotrop hatások a szíven (β1) • vérnyomáscsökkenés (részben a renin felszabadulás gátlása miatt - β1) • bronchoconstrictio (β2) • a csarnokvíz termelésének a csökkenése • hypoglycemiára való hajlam fokozódása (β2) • VLDL szint emelkedése, HDL szint csökkenése
A β blokkolók legfőbb indikációi • hypertonia • angina pectoris • tachyarrhythmiák • krónikus szívelégtelenség (óvatos hosszú távú használat esetén javíthatják a túlélést - akut hatásuk a szívelégtelenség súlyosbodásához is vezethet!)
• szívinfarktuson átesett betegek túlélését is javítják • glaucoma (szemcseppként, lokálisan) • hyperthyreosis • migrén (prevenció) • bizonyos tremorfajták • szorongás szomatikus tüneteinek csökkentése (lámpaláz)
β blokkolók mellékhatásai • bronchoconstrictio (asthma bronchiale súlyosbodása) • szívelégtelenség - különösen akkor, ha a szimpatikus tónus elengedhetetlen a perctérfogat fenntartásához (kombinációjuk más negatív inotrop hatású szerekkel kontraindikált!)
• bradycardia, AV aátvezetés rontása • végtaghidegség • hypoglycemia • hyperlipidemia • alvászavarok (rémálmok), depresszió • Na és víz retenció, hyperkalemia • krónikus használat után a terápia hirtelen felfüggesztése fokozza az isémiás szívbetegség kockázatát
A β blokkolók közötti különbségek • szelektivitás • parciális agonista aktivitás (ISA) • zsíroldékonyság • ion csatornákra kifejtett hatások • vasodilatator hatás • felezési idő
A β blokkolók szelektivitása Nem-szelektív β blokkolók • propranolol • pindolol • oxprenolol • alprenolol • nadolol • carteolol • carvedilol • labetalol • penbutolol • sotalol • timolol
β1 szelektív (cardioszelektív) blokkolók • acebutolol • atenolol • metoprolol • bisoprolol • esmolol • celiprolol • betaxolol
A szelektív β1 blokkolók kevésbé hajlamosítanak bronchoconstrictiora, hypoglycemiára és perifériás keringési zavarok megjelenésére. A β1 szelektivitás azonban soha nem abszolút!
A β blokkolók parciális agonista (ISA) hatása ISA (intrinsic szimpatomimetikus aktivitással) rendelkező β blokkolók • pindolol • acebutolol • carteolol • penbutolol • oxprenolol • alprenolol • celiprolol (ISA hatás a β2 receptorokon)
• Az ISA hatással rendelkező β blokkolók kevésbé okoznak bradycardiát és kedvezőtlen plasma lipid eltéréseket. • A celiprolol kevésbé okoz bronchoconstrictiót. • Az ISA hatás klinikai jelentősége azonban nem egyértelműen tisztázott.
A β blokkolók lipidoldékonysága A leglipidoldékonyabb
A legkevésbé lipidoldékony
β blokkolók
β blokkolók
• propranolol
• atenolol
• penbutolol
• sotalol • acebutolol
• Csak a lipidoldékony β blokkolók alkalmazhatók központi idegrendszeri indikációkra (pl. tremor) • Az alacsony lipidoldékonyságú β blokkolók kevesebb központi idegrendszeri mellékhatást okoznak (pl. rémálmok, alvászavarok, depresszió).
A β blokkolók ioncsatornákra kifejtett hatása • A β blokkolók egyre része gyenge helyi érzéstelenítő (Na csatorna blokkoló, ún.: membránstabilizáló) hatással rendelkezik • propranolol
• oxprenolol
• pindolol
• alprenolol
• metoprolol • acebutolol Szisztémás használat esetén nem valószínű, hogy ez a hatás jelentőséggel bír. A szemcseppek esetén ez a hatás kedvezőtlen - a timolol mentes ettől a hatástól - ez az egyik ok, ami miatt glaucomában ezt választjuk. • A sotalol blokkolja a K csatornákat - az antiarrhythmiás szerek III. csoportjába tartozik.
β blokkolók vasodilatátor hatáskomponenssel • labetalol, carvedilol és bucindolol • racém keverékek, amelyek egyik isomerje szelektív α1 blokkoló, másik isomerje β blokkoló hatással rendelkezik • szinergista antihypertenzív hatás tachycardia nélkül
β blokkolók felezési ideje • esmolol • ultrarövid hatású (felezési idő: 10 perc), szelektív β1 blokkoló • biztonságosabb lehet olyan betegeknél, akiknél a β blokkoló kezelés fokozott veszéllyel jár, de mégis indokolt (pl. supraventriculáris arrhythmiák, perioperativ hypertonia) • β blokkolók hosszú felezési idővel • nadolol (16-20 h), betaxolol (14-20 h), bisoprolol (10-12 h)
α2 receptor agonisták I. • Clonidin • imidazolin származék, eredetileg orrcseppként tesztelték • aktiválja a preszinaptikus α2 receptorokat a periférián, ezért fokozza a negatív feed back-et a noradrenerg végkészüléken • aktivála a (posztszinaptikus) α2 receptorokat az agytörzsben, ezáltal csökkenti a vérnyomást • aktiválja az I1 imidazolin receptorokat az agytörzsben, ezáltal csökkenti a szimpatikus tónust • indikációja: enyhe és középsúlyos hypertonia kezelése • hirtelen elhagyása hypertóniás krízist és fokozott szimpatikus aktivitást okozhat, ezért tartós használata után a dózist fokozatosan csökkentése után szabad abbahagyni a kezelést.
• Moxonidine és rilmenidine • imidazoline-származékok, clonidin-szerű szerkezettel, de szelektívebbek az I1 imidazolin receptorokra
• antihypertensiv szerek
α2 receptor agonisták II. • Guanabenz és guanfacin
• clonidin-szerű hatásokkal rendelkező antihypertensiv vegyületek, imidazolin hatás nélkül (nem imidazolin származékok)
• Methyldopa • hamis transzmitter (methylnoradrenalin) képződéséhez vezet • a methylnoradrenalin a centrális és perifériás α2 receptorokon úgy hat, mint a clonidin • antihypertensiv szer
• α2 receptor agonisták mellékhatásai • szedáció, a koncentráló képeség csökkenése, szájszárazság, orthostatikus hypotónia (a moxonidin és a rilmenidin esetén kevésbé kifejezettek) • a methyldopa további mellékhatásai: szexuális zavarok, hyperprolactinemia, extrapyramidális zavarok, rémálmok, depresszió, pozitív Coombs teszt
Adrenerg neuron bénítók • Guanethidin és debrisoquin • gátolják a noradrenalin felszabadulást a noradrenerg végkészülékből • az uptake segítségével bejutnak a preszinaptikus oldalra, majd a transzmitter vesiculumokba kerülnek, ahonnan a noradrenalint kiszorítják; emellett a végkészülék Na+ csatornáit is blokkolják (gyenge helyi érzéstelenítő hatás) • antihypertensiv indikációjuk van, de visszaszorultak a mellékhatásaik miatt
• Bretylium • az előzőekhez hasonló hatásmódja mellett blokkolja a kálium csatornákat • antiarrhythmiás szerként használható (III. csoport), de csak újraélesztéskor, kamrafibrilláció kezelése során i.v., a lidocain és a cardioversio után) • Az adrenerg neuron bénítók mellékhatásai • i.v. használat esetén átmeneti ritmuszavarok, vérnyomásemelekedés lehetősége (kezdeti fokozott noradrenalin kiáramlás), orthostaticus hypotonia • tartós terápia esetén: orthostaticus hypotonia, hasmenés, ejakulációs zavarok, Na és víz retenció, orrdugulás
Reserpin • blokkolja a biogén aminok felvételét a szinaptikus vesiculumokba, ezáltal azok nem fognak a vesiculumokban raktározódni, és a plasmában a MAO lebontja őket • könnyen bejut az agyba, a hatása az egész szervezetben érvényesül, és a noradrenalin, a dopamin, és a szerotonin raktárak kiürüléséhez vezet • lehetésges indikációi (elavult szer) • hypertónia kezelése (perifériás noradrenalin depléció) • psychosisok kezelése (központi dopamin depléció a mesolimbicus dopamin rendszerben) • legfontosabb mellékhatásai • sympatholytikus hatások (hasmenés, orthostaticus hypotonia, a perifériás noradrenalin depléció következtében) • depresszió (a központi idegredszeri noradrenalin és szerotonin depléció következtében) • Parkinson-szindróma (a nigrostriatális rendszerben történő dopamin depléció következtében
Methyltyrosin • blokkolja the noradrenalin szintézis sebbességmeghatározó enzimét (tyrosin hydroxiláz) • a pheochromocytoma kezelésében a phenoxybenzaminnal szinergista hatást fejt ki - ez az egyetlen lehetséges indikációja (inoperábilis, vagy metasztatikus pheochromocytoma)
