Studio Metropolitana Urbanisztikai Kutató Központ Kht. Political Capital Kft.
Pezsgés Pesten
Budapesten és a környéken élő fiatalok véleménye a fővárosról
TARTALOMJEGYZÉK
1
BEVEZETÉS ..................................................................................................4
2
A FÓKUSZCSOPORTOS ELŐVIZSGÁLAT EREDMÉNYEI....................4
2.1 2.2 2.3 2.4 2.5 2.6 2.7 2.8 2.9 2.10 2.11
BUDAPESTI ÉLETÉRZÉS ...............................................................................................................4 BUDAPEST VONZEREJE................................................................................................................6 BUDAPESTIEK ÉS KÜLFÖLDIEK .................................................................................................7 KÖZVILÁGÍTÁS ..............................................................................................................................7 TÖMEGKÖZLEKEDÉS...................................................................................................................8 SZABADIDŐ, SZÓRAKOZÁS .........................................................................................................8 ZAJ ...................................................................................................................................................9 LÉGSZENNYEZETTSÉG ................................................................................................................9 KÖZBIZTONSÁG ............................................................................................................................9 A NAGYVÁROS SZÉPSÉGHIBÁI ................................................................................................ 11 PROBLÉMAGÓCOK SZUBJEKTÍV RANGSORA........................................................................ 12
3
A KÉRDŐÍVES VIZSGÁLAT EREDMÉNYEI .......................................... 14
3.1
A FIATALOK ÉLETMÓDJÁVAL KAPCSOLATOS MEGÁLLAPÍTÁSOK .................................. 14 3.1.1 3.1.2 3.1.3 3.1.4 3.1.5 3.1.6 3.1.7
3.2 3.3
3.4
3.5
3.6
3.7
Lakóhelyi mobilitás ..................................................................................................................... 14 Családnagyság, lakásviszonyok, költözési szándékok ................................................................. 14 Lakóhelyi kötődés, ingázás.......................................................................................................... 15 Szabadidő-eltöltés, közösségi élet ............................................................................................... 15 Iskolázottság, képzettség ............................................................................................................. 16 Jövedelmi viszonyok .................................................................................................................... 16 Lakókörnyezet ............................................................................................................................. 16 A FŐVÁROS LEGFŐBB TEENDŐI ............................................................................................. 16 3.2.1 A főváros legsürgetőbb problémái .............................................................................................. 16 3.2.2 A fővárosi költségvetés elvárt hangsúlyai ................................................................................... 25 ELVÁRÁSOK A VÁROS TISZTASÁGÁVAL KAPCSOLATBAN ................................................. 28 3.3.1 Budapest környezetvédelmének és köztisztaságának megítélése ................................................. 28 3.3.2 Fő problémák Budapest közterületeinek tisztaságával kapcsolatban.......................................... 29 3.3.3 Budapest közterületeinek tisztaságáért megnevezett felelősök .................................................... 33 3.3.4 A lehetséges megoldások............................................................................................................. 35 ELVÁRÁSOK A VÁROS KÖZBIZTONSÁGÁVAL KAPCSOLATBAN ....................................... 38 3.4.1 Budapest közbiztonságának megítélése....................................................................................... 38 3.4.2 Fő problémák Budapest közbiztonságával kapcsolatban ............................................................ 39 3.4.3 Budapest közbiztonságával kapcsolatban megnevezett felelősök................................................ 41 3.4.4 A lehetséges megoldások............................................................................................................. 42 ELVÁRÁSOK A VÁROS KÖZLEKEDÉSÉVEL KAPCSOLATBAN ............................................ 46 3.5.1 Budapest közlekedésének megítélése........................................................................................... 46 3.5.2 Fő problémák Budapest közlekedésével kapcsolatban ................................................................ 47 3.5.3 Budapest közlekedésével kapcsolatban megnevezett felelősök.................................................... 50 3.5.4 A lehetséges megoldások............................................................................................................. 51 ELVÁRÁSOK A VÁROS ZAJMENTESÍTÉSÉVEL KAPCSOLATBAN ........................................ 54 3.6.1 Budapest zajszennyezettségének megítélése ................................................................................ 54 3.6.2 Fő problémák Budapest zajszennyezettségével kapcsolatban ..................................................... 56 3.6.3 A lehetséges megoldások............................................................................................................. 58 ELVÁRÁSOK A VÁROS KÖZVILÁGÍTÁSÁVAL KAPCSOLATBAN.......................................... 60 3.7.1 Budapest közvilágításának megítélése ........................................................................................ 60 3.7.2 Fő problémák Budapest közvilágításával kapcsolatban.............................................................. 62 3.7.3 Budapest közvilágításával kapcsolatban megnevezett felelősök ................................................. 64
2
3.8
4 4.1
4.2
3.7.4 A lehetséges megoldások............................................................................................................. 64 ELVÁRÁSOK A VÁROS KULTURÁLIS ÉS SPORTÉLETÉVEL KAPCSOLATBAN ................... 67 3.8.1 Budapest kulturális és sportéletének megítélése ......................................................................... 67 3.8.2 Fő problémák Budapest kulturális és sportéletével kapcsolatban............................................... 67 3.8.3 A lehetséges megoldások............................................................................................................. 68 3.8.4 Az olimpiával kapcsolatos vélemények........................................................................................ 69
FÜGGELÉK .................................................................................................. 71 AZ ELŐVIZSGÁLAT ÖSSZEFOGLALÁSA.................................................................................. 71 4.1.1 Az elővizsgálat célja .................................................................................................................... 71 4.1.2 Az elővizsgálat módszertana ....................................................................................................... 71 4.1.3 Az elővizsgálat résztvevői............................................................................................................ 71 4.1.4 Az elővizsgálat helye és ideje ...................................................................................................... 71 A REPREZENTATÍV FELMÉRÉS MÓDSZERTANA .................................................................. 72 4.2.1 Mintavétel.................................................................................................................................... 72 4.2.2 Az adatfelvétel ............................................................................................................................. 74 4.2.3 Az ellenőrzés................................................................................................................................ 74 4.2.4 A súlyozás.................................................................................................................................... 74
3
1
BEVEZETÉS
2002 nyarán a Studio Metropolitana Kht. megbízásából a Double Decker Kft. által a Fővárosi Önkormányzat számára végzett kutatás arra kereste a választ, hogy a fővárosban és az agglomerációban élő 16-30 éves fiatalok milyennek látják Budapestet. A kutatás az első lépésben fókuszcsoportokon belül mérte fel a fiatalok általános véleményét Budapestről, illetve azt, hogy mely területeken látják a legtöbb problémát, és várnának sürgős intézkedést. A fiatalok által kiemelt kérdések – közbiztonság, köztisztaság, közlekedés, kultúra – feltérképezésére a másodi lépésben 1000 személy (726 fővárosi, 284 agglomerációban élő) megkérdezésével reprezentatív kvantitatív kutatás készült.
2
A FÓKUSZCSOPORTOS ELŐVIZSGÁLAT EREDMÉNYEI
Az eredmények ismertetése előtt mindenképpen ki kell térnünk a beszélgetések résztvevőinek egyik nagyon feltűnő, közös vonására. Kisebb meglepetésként ért minket, mennyire nincsen viszonyítási alapjuk a budapesti fiataloknak saját városuk megítélésekor. Külföldi nagyvárosokban szinte sohasem jártak, és Magyarországon is főleg csak a turisztikai látványosságnak számító helyeken voltak turistaként, így minden rendelkezésükre álló információt a televízióból szereztek. Emiatt az esetek többségében nem tudják pontosan megítélni, hogy Budapest mennyire számít koszos városnak, zajos-e vagy sem, sok-e az autó vagy sem, rosszak a parkolási lehetőségek vagy sem, mennyire rossz a levegő stb. Ennek köszönhetően az e fejezetben olvasható vélemények az abszolút szubjektív kategóriába sorolhatóak. A budapesti fiatalok nem más városokhoz viszonyítják Budapestet, hanem egy nehezen körvonalazható képzeletbeli ideálhoz. Sőt, a viszonyítási alapjuk sokszor inkább a vidéki kisebb-nagyobb települések (a légszennyezettséget, az autók számát és a parkolási lehetőséget, a zajt mindig a kisvárosokhoz és falvakhoz hasonlították). 2.1 Budapesti életérzés A fókuszcsoportos kutatáson részt vevők mind született budapestiek voltak, akik itt nőttek fel, itt élnek, és nincs is szándékukban elmenni Budapestről. Ez nem volt tudatos kiválasztási kritérium a részünkről, de egyfajta tendenciát mutathat: a Budapesten felnőtt fiatalok nem kívánnak elköltözni ebből a városból, minden negatívuma ellenére ragaszkodnak hozzá. Sem a vidéki nagyobb városok, sem külföldi városok nem jelentenek hosszú távú perspektívát számukra, csupán átmeneti, 1-2 éves „kalandorkodást” tudnának elképzelni Budapesten kívül. Számukra ez a város természetes színtere életüknek, kellően kellemes ahhoz, hogy ne váltson ki tudatos elvágyódást egy élhetőbb helyre. Természetesen a szülőhelytől való megválás mindig fájdalmas, főleg, ha más nyelvű országba kell menni, ám számos ember meghozza ezt a nehéz döntést a világon, mert úgy érzi, a váltásban rejlő lehetőségek kompenzálják a lemondásból, elszakadásból eredő fájdalmakat. A budapesti fiatalok azonban úgy érzik, nincs semmi sem olyan kecsegtető külföldön, amit Budapest ne tudna számukra megadni, és emiatt tartósan el kellene szakadniuk Magyarországtól. (A vágyott helyek nem nagyvárosok, hanem messzi tájak: USA, Ausztrália, Új-Zéland, Dél-Olaszország, tengerpart. Csupán egy résztvevő mondta, 4
hogy ő már elgondolkodott rajta, hogy kiköltözzön 1-2 évre Párizsba, mert ott még nagyobb az éjszakai élet.) „Mi baráti körben beszélgettünk róla, hogy esetleg ki lehetne költözni külföldre, de az nagyon félelmetes. Egy teljesen idegen ország, egy teljesen idegen kultúra, teljesen más a nyelv. Nagyon nehéz egy megszokott életet teljesen megbontani, ahhoz nagyon sok energiára van szükség.” Az a tény, hogy nem akarnak tartósan külföldi nagyvárosokba költözni a budapesti fiatalok még csak vágy szintjén sem, mindenképpen arra utal, hogy Budapest minden olyan munkakört, életkörnyezetet és szórakozási lehetőséget biztosítani tud lakosainak, ami megelőzi az elégedetlenkedést a várossal szemben. „Az egyéni véleményem az, hogy amennyiben valaki pezsegni akar, az Budapesten is pezseghet, méghozzá nem is keveset.” Budapesten marasztal, illetve Budapestre vonz számos egyedi, kivételes vonása ennek a városnak, amelyek közül nem egy Budapest fővárosi jellegéből fakad. Budapest közigazgatási, gazdasági és kulturális központja az országnak. Nagyon sok vonzó állás / pozíció a fővároshoz kötődik, ez önmagában vonzza a teljesíteni, karriert építeni vágyó fiatalokat. Nagyon sok kulturális / művészeti rendezvény csak Budapesten tekinthető meg, ami egy idő után fordított kényszert is kialakít: csak itt van fizetőképes kereslet nagyon sok kulturális esemény iránt. Az éjszakai élet sokszínűsége is csak nagy tömegvonzású városokban lehetséges, így válik Budapest szórakozási szempontból is kivételes hellyé az országon belül. A résztvevők szerint a kulturális élet sokszínűsége és az éjszakai nyüzsgés Budapestre csábítja a művészeket. A megkérdezettek szentül hiszik, hogy az eddig felsorolt szempontok miatt a budapesti ember tájékozottabb, testközelből tudja szemlélni a kulturális / politikai eseményeket, nagyon sok információhoz csak Budapesten lehet hozzáférni. „Magyarországi viszonylatban sokkal jobb helyre nem hiszem, hogy lehetne menni.” „Minden itt van, itt történnek a fontos dolgok.” „A fontos döntések itt születnek.” Természetesen a vidéki városok is tudnak bájosak és megfogóak lenni, egyesek el is tudják képzelni, hogy esetleg Sopronban, Szegeden vagy Pécsett éljenek, de szívük mélyén leginkább mégiscsak maradnának Budapesten. „Pécs, Szeged, Sopron - ezt még el tudom képzelni. Nem biztos, hogy csak Budapesten tudnék élni, de mindenképpen egy nagyobb várost választanék.” „Én mindegyik városban nagyon szeretek lenni, de Sopron az egyetlen, amit el tudok képzelni, hogy ott éljek. De persze 10 év múlva leginkább a II. kerületben szeretnék élni, valahol Pasaréten.” Mivel a megkérdezettek mind Budapesten nőttek fel, természetesnek veszik a nagyvárossal együtt járó személytelenebb kapcsolatokat, és kifejezetten zavarja őket a kisebb településeken tapasztalt nyílt kérdezősködés és „koslatás” a magánéletükben. Úgy tűnt, hogy emiatt is tartanak attól, hogy vidékre költözzenek, nem tudnák megszokni, hogy számukra semleges személyek is mindent tudnak róluk. Ugyanakkor, a résztvevők elmondása szerint a budapesti körfolyosós lépcsőházak még őriznek valamit a kistelepülések „fullasztó törődéséből”, ahol egyes szomszédok intenzív kapcsolatot akarnak fenntartani a többiekkel, ahol figyelemmel követik egymás életét, ami egyrészt lehet terhes, másrészt viszont ad egyfajta biztonságérzetet, főleg az idősebb emberek számára.
5
„Én városfüggő vagyok. Ha több napot kell vidéken eltöltenem, meghalok. Szeretem a névtelenséget, hogy nem foglalkoznak velem, és nekem sem kell mindenkivel foglalkoznom.” „Ha lemegyek vidékre olyan, mintha mindenki le lenne lassulva.” „Vidéken vájkálnak az ember életében.” „A vadidegen hagyja békén az embert.” Sokak szerint azért sem kell elköltözni Budapestről, mert nagyon sok olyan része van a városnak, amely hasonlít a „vidékre”: családi házak vannak, kicsi a forgalom, nincs zaj és viszonylag tiszta a levegő. A fiatalok preferenciája is ezt igazolja. Amennyiben tehetnék, többségük a zöldövezetben lakna: Pasarét, Hűvösvölgy, Sasad, Sas-hegy, Szentimreváros, Gellért-hegy, Római-part, Csepel keretvárosi része, Pesterzsébet és Mátyásföld a legnépszerűbb lakóövezetei Budapestnek. Csupán pár résztvevő említette, hogy a belvárosban szeretne lakni valahol az I. kerületben, Újlipótvárosban vagy a pesti rakparton. „A XVI. kerületben ott van a Kiserdő. Szerintem nem kell vidékre menni ahhoz, hogy valaki a természetben legyen.” Az agglomerációbeli településeket nem tartják vidéknek, inkább Budapest külvárosaiként kezeik őket, ahova szívesen költöznek az autóval rendelkező budapestiek. Azok azonban, akik a tömegközlekedést használják, az agglomeráción belül főleg azokat a településeket preferálják, ahol jó a tömegközlekedés, ők bárhova Budapest környékén nem költöznének. Amennyiben valaki mégis szeretne egy Budapesttől távolabbi településre költözni, általában a munkahelye miatt nem teheti meg. A résztvevők szerint Budapest az egyetlen olyan település Magyarországon, ahol viszonylag könnyű állást találni és ígéretes karrierlehetőséget tud biztosítani. A budapesti fiatalok szerint a vidéki embereket Budapestben a legjobban a munkalehetőségek vonzzák, és csak ezt követik a kulturális / szórakozási lehetőségek vagy az esztétikai szempontok. „Amióta 6 éve megismertem Velencét, egyre jobban viszolygom Pesttől. Nagyon szívesen leköltöznék oda, csak az a baj, hogy engem minden Pesthez köt.” „A megélhetés vidéken szerintem sokkal nehezebb. Itt azért könnyebb munkát találni.” A megkérdezettek szerint csak a nagyon nyugodt, teljesen „természetőrült” emberek nem bírják elviselni Budapestet. Ők esetleg nem bírják felvenni ezt a nyüzsgő ritmust, sőt a város szellemiségében jól érzékelhető versenyben sem kívánnak részt venni. Illetve az idősebb emberek számára lehet nagyon nehéz itt élni, mivel számukra a nyugalom sokkal fontosabb, mint az, hogy a „vérkeringés középpontjában” érezzék magukat. „Bennem talán akkor merülne fel a vidékre költözés, ha idősebb lennék. De mi még fiatalok vagyunk, és itt van a legnagyobb nyüzsgés.” 2.2 Budapest vonzereje Budapest vonzereje többarcú: a földrajzi adottságai (Duna, Margit-sziget, Budai-hegység) és az építészeti kincsek csalogatóak a turisták számára; a karrierlehetőségek, a kulturális pezsgés, a szórakozóhelyek kínálata és a jó tömegközlekedés a fiataloknak kínálnak magyar viszonylatban alternatívamentes közeget. Budapest igazi világváros, hiszen vonzza a külföldieket, befektetőként, és turistaként is. Természetesen nagyon sok negatívuma, nem kirakatba illő része is van a városnak, de ilyen szépséghibái minden világvárosnak vannak. Az V. és a VI. kerület a leginkább világvárosias, az I. kerület viszont inkább unikum, semmint elengedhetetlen része egy világvárosnak. 6
A turistáknak és az itt lakóknak lélegzetelállító panorámával kedveskedik a város. A résztvevők szerint Budapest legegyedibb vonása a Duna mindkét partja a Margit-híd és a Petőfi-híd között. Ezen a szakaszon szinte az összes budapesti látványosság megtalálható, és a folyó mindkét oldalának megvan a maga arculata. Gyönyörű a Parlament, a korzó, a Vár, a Citadella és az egész Gellért-hegy, valamint a hidak is lenyűgöző látványt nyújtanak. Mindezt csak az éjszakai látkép tudja fokozni. A résztvevők szerint pazar összhatást kelt a Duna két partja és a Duna-hidak éjszakai kivilágítása. És ez nemcsak turistacsalogatás gyanánt fontos, hanem a budapestiek mindennapjait is megszépíti, segít túlélni a nagyvárosi „őrületet”. Ezen látványosságokon kívül érdekes még a Váci utca, az Andrássy út és a Hősök tere. „Jó az, hogy itt van középen a Duna, és mind a két oldal szépen ki van építve. Nem azt mondom, hogy máshol nincs a városban folyó, de nekem akkor is ez tetszik Budapestben a legjobban.” Sokak szerint nagyon sok turista azért jön Budapestre, mert mindazt a szépséget, amit fentebb felsoroltak nagyon olcsón kapják, ami már önmagában is egyedi élmény lehet számukra. Ugyanakkor nehezen tudják elképzelni, hogy milyen típusú turistákat vonzhat Budapest. Folyton a Balaton „vendégköréből” indultak ki, majd nagy vita kerekedett mindkét csoportban, hogy ugyanaz a turistatípus jön-e Budapestre, aki a Balatonra megy, de végül nem tudtak közös álláspontra jutni. 2.3 Budapestiek és külföldiek A kutatáson résztvevő személyek közül egyetlen megkérdezettnek sem volt közelebbi kapcsolata Budapesten élő külföldiekkel, ami azt mutatja, hogy a külföldiek ebben a városban nem „asszimilálódnak”, általában egymás között barátkozhatnak (ezt a feltételezést a külföldiek körében folytatott kutatás is igazolta). Az itt élő külföldiek megítélése annak függvényében pozitív vagy negatív, hogy keletről vagy nyugatról érkeztek Budapestre. A nyugatiakat szívesen látják, egyáltalán nem zavarja őket, hogy itt élnek, csak egy pár ember jelentette ki, hogy a magyarok elől veszik el a magas pozíciójú, jól fizető állásokat. Szerintük ezek a külföldiek emelik Budapest presztízsét, hozzátesznek valamit világváros jellegéhez. A keletről, illetve szegényebb országokból érkező külföldiekkel szemben viszont nagyon negatívan nyilatkoztak. Megítélésük szerint ezek az idegenek inkább a lumpen réteg táborát erősítik, illetve a kínaiak esetében egyenesen „megszállják” a várost. „Amikor az ember felszáll a villamosra, és tele van lepusztult románokkal... Én nem vagyok rasszista, de nem tudom, hogy mit keresnek itt. Állítólag Bukarestben arra gyűjtenek a koldusok, hogy ide jöhessenek koldulni. Ők zavarnak.” „Addig jó volt, amíg volt 3 kínai étterem Budapesten. De amióta 933 van, már nem olyan vicces, szerintem.” „Lassan egész Budapest egy China Town lesz.” 2.4 Közvilágítás Mint fentebb már említettük, Budapest esti kivilágításban a leginkább lenyűgöző. Ugyanakkor az utcák kivilágítása is megfelelő, a lakosokban még soha nem merült fel, hogy a díszkivilágítás fontos helyektől venné el a fényt. Az fiatalokban eleve nem merül fel, hogy az utcák megvilágítása és a turisztikai látványosságok megvilágítása közül esetleg választani kellene, hiszen egyformán fontos mindkettő, nem ezen kell spórolni.
7
„Budapest este szebb, mert ki van világítva, és csak azok a részek vannak kivilágítva, amik nagyon szépek, és csak ez látszik ilyenkor belőle.” A szép városkép, a csillogó éjszakai látkép megadja a város hangulatát, a napközbeni szürkeséget felváltja a nagyvilági elegancia, és ez az itt lakók számára is fontos. „Én a 4-6-os villamossal szoktam hazamenni, és meglátom éjszaka a Várat, ahogy ki van világítva, és ilyenkor mindig arra gondolok, hogy sehol máshol nem leszek soha többet otthon, csak itt Budapesten, és hogy ez milyen szép.” „Engem a szép díszkivilágítás büszkeséggel tölt el.” 2.5 Tömegközlekedés A budapesti fiatalok alapjában véve elégedettek a tömegközlekedéssel, szerintük nappal mindenhova el lehet jutni BKV-val. Természetesen lehetnének civilizáltabbak a körülmények, illetve lehetne több metróvonal, de túlzottan nagy problémákat nem okoz a tömegközlekedés, legalábbis nappal. Mert ami az éjszakai tömegközlekedést illeti, az már közel sem olyan rózsás: nagyon kevés útvonalon van éjszakai járat, és az is nagyon ritka és túlzsúfolt. Csak az éjszakai 4-6-os járatot illették dicsérő szavakkal, a többi járatot sűríteni kellene. Tisztában vannak vele, hogy ez nagyon költséges, de legalább 30 percenként kellene az éjszakai járatokat indítani, főleg hétvégén. „A BKV, mint ötlet, jó.” A legkritikusabb helyzetben a külvárosokban és az agglomerációban lakók vannak (Mátyásföld, Rákoskeresztúr, Csepel és az összes agglomerációs település), illetve a budai oldalnak nagyon gyengén van megszervezve az éjszakai tömegközlekedése. A Hűvösvölgyben vagy a XVI. kerületben lakók egy hosszabb színházi vagy mozi előadásról csak nehezen tudnak hazamenni, általában ilyenkor szoktak kényszerből autóba ülni, ebben az esetben viszont a parkolási nehézségekkel kell szembesülniük. 2.6 Szabadidő, szórakozás A város rengeteg szabadidős tevékenységet kínál lakosainak és a turistáknak. A résztvevők szerint mindent lehet csinálni ebben a városban, amihez csak kedvük van. Jók a sportolási és kirándulási lehetőségek, nagyon jó a kávézó és söröző / borozó kínálata, sokfajta étteremből lehet választani, sok mozi és színház van, vannak jó szabadtéri és zárt szórakozóhelyek. A választék nagy, és minden embertípus találhat neki megfelelő helyet. Csupán a diákok panaszkodtak, hogy nagyon sok szórakozóhely diákként megfizethetetlen. „Nagyon sok jó hely van, mindenki megtalálhatja a neki tetszőt.” „Budapestnek elég jó programjai vannak, ha az ember szétnéz.” A szórakozóhely-kínálatot teljes mértékben a magánszférának kell megoldania, a résztvevők szerint a fővárosnak ilyen téren nem kell intézkednie. A kulturális és szabadidő központok (pl. Almássy tér) jó létesítmények, amennyiben ezeket a főváros üzemelteti, akkor ezt folytatni kell, de egyéb intézkedést nem kell foganatosítania az önkormányzatnak. A fiatalok egyáltalán nem várják el, hogy a hatóságok hozzanak létre számukra szabadidős programokat. Ez a fajta tevékenység inkább a civil szervezetek és a magánszféra hatáskörébe kell tartozzon. A megkérdezettek többsége rendszeresen összejár baráti körével, úgy tűnt, hogy anyagi okok miatt senki sem tölti magányosan az estéit. Nem panaszkodtak, hogy nincs hova
8
menniük, csak az árakkal vannak problémáik. Bár szerintük a drágább helyek amúgy is egy antipatikus vendégkört vonzanak, ezért az ilyen helyeket kerülik. „Mi legtöbbet házibuliba járunk, az sokkal jobb. Ott azok vannak, akikkel szeretek együtt lenni.” „Ami jó, az megfizethetetlen.” A résztvevők szerint az egyetlen probléma, hogy nagyon sok rendezvény nincsen kellő mértékben meghirdetve, sokszor azért maradnak le érdekes programokról, mert nem is hallottak róla, és csak utólag értesülnek róla a televízióból. Amennyiben ezen a helyzeten az önkormányzat tudna segíteni, az hasznos lenne. 2.7 Zaj A nagyváros velejárója a zaj, ami nehezebb napokon külön emeli az emberek stresszszintjét, ám túlságosan zajosnak senki nem tarja a várost. A legnagyobb zajforrást a nagyobb járművek okozzák, ezért a tehergépkocsikat el kellene terelni a városból, ezáltal sokat javulna a helyzet. Továbbá az egyenes utak is tompítják a forgalom zaját, míg a hepe-hupás útburkolat felerősíti a zajokat. A leginkább zajos részei a városnak a főutak, tőlük már akár egy-két utcával beljebb teljes csend honolhat. A metró nagyon zajos, amennyiben azzal kell közlekednie az embernek, de a földfelszínen ebből szerencsére semmi nem hallatszik. „Egy 2 milliós városban természetes ekkora zaj.” „Szerintem ezeket a kamionokat nem kellene beengedni a városba.” „A régi IFÁ-t és a Barkaszt miért engedik közlekedni?!” „Nagyon fontos az út. Amennyiben sima az út, elsiklik rajta az autó.” Budapesttel teljes mértékben összeilleszthető a „csendes” jelző, hiszen számos olyan övezete van a városnak, ahol teljes nyugalomban lehet lakni, nincs idegesítő zajforrás. Továbbá a városból nagyon könnyen és hamar el lehet jutni olyan zöld részekbe, ahol nyugalom van, és könnyen ki lehet kapcsolódni (pl. Margit-sziget, Budai hegyek). 2.8 Légszennyezettség Budapest levegője nem a legtisztább, ám a résztvevők közül senki sem lakik vagy dolgozik az erősen szennyezett utak mentén, így nagyon kritikusnak nem érzik a helyzetet. Természetesen jó lenne, ha jobb lenne a levegője a városnak, de a nagyvárosi élettel együtt jár a szennyezettebb levegő. Szerintük a legszennyezettebb a Blaha Lujza tér, a Moszkva tér, a Margit körút, a Ferenc körút és a nagyobb sugárutak. „Együtt kell ezzel is élni, mint annyi más zavaró tényezővel.” „Az ember nem is érzi, csak ha kimegy Budapestről, hogy valahogy más a levegő.” Akárcsak a zajforrás esetében, a légszennyeződést is a járművek okozzák, így a nagy zaj és a légszennyezettség kéz a kézben jár: általában ott rossz a levegő, ahol a zajszint is magas. Itt is a teherjárművek okozzák a legtöbb problémát, amennyiben őket sikerülne kitiltani a városból, ezen a téren is látványos eredményeket lehetne elérni. A résztvevők szerint a várost körülölelő M0-ás körgyűrűt minél hamar be kellene fejezni, ez nagyon sok terhet levenne a budapesti forgalomról. 2.9 Közbiztonság A résztvevők szerint Budapest közbiztonsága ugyan nem jó, de nem is rosszabb egy vidéki nagyvárosénál, és a külföldi nagyvárosokhoz képest mindenképpen jobb. 9
Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy egy minimális félelemérzet ugyan van a lakosokban, de összességében nem tartják rossznak a közbiztonságot. Nappal, az általuk jól ismert környékeken egyáltalán nem félnek. Éjszaka a lányok többsége egyedül nem járkál az utcán, a fiúk szerint azonban éjszaka sem veszélyes a város. Természetesen itt is aranyszabály, hogy nem kell keresni a bajt, és akkor nagy valószínűséggel semmilyen bántódásuk nem eshet. „Én nem nagyon félek sehol.” „Én nappal is félek. A Határ útnál például elég furcsa emberek járnak.” „Én bármikor bármerre megyek egyedül, bennem mindig az van, hogy félek. Én nem szeretek sehova sem egyedül menni éjszaka.” „Én bebiztosítom magam a zsebtolvajok ellen. Ennyi.” „Csak a lopásoktól kell félni.” „Valamilyen szinten konfliktuskerülőnek is kell lenni.” A félelemérzet főleg abból a tudatból fakad, hogy bármikor megtámadhatják őket megélhetési bűnözők vagy csavargók, akik ugyan nem ölik meg őket, de akkor is traumatikus élmény lehet. Főleg akkor válik erősebbé a félelemérzet, ha belegondolnak, hogy a többi ember nem fog a segítségükre sietni még akkor sem, ha látják, pontosan mi is történik. A nagyvárosokban nagyon sok bűnöző ezt a „bele nem avatkozó mentalitást” használja ki. A felelősség megoszlásának okait ugyan már rég feltárták és publikussá is tették a laikus emberek számára, ám megoldási lehetőségeket a mai napig nem vázoltak a nagyvárosi lakosok számára. „Az a baj, ha az embert megtámadják, a többi ember nem védi meg. Szörnyű, hogy mennyire közömbösek az emberek.” „Sajnos nagy csoportban közömbösek az emberek, mindegyik mutogat a másikra.” A félelemérzethez nem feltétlenül kell ok, és ahogy arra az egyik résztvevő rávilágított, a mai fiatalok már úgy nőttek fel, hogy féltették őket a szüleik, ami egy idő után rájuk is átragadt, és elkezdtek hinni abban, hogy ténylegesen van okuk félelemre. Az idősebb korosztály kevésbé félős, a résztvevőknek aranyos történeteik voltak a szüleik vagy nagyszüleik bátor közbeavatkozásairól. „Az anyukám nagyon belém nevelte, hogy ne mászkáljak egyedül, és nagyon féltett. Így rám ragadt, hogy féltenek, és valószínűleg van rá okuk, hogy féltsenek.” „Túlzottan félnek a fiatalok. Beléjük van nevelve, hogy félni kell.” Bár személyes negatív élményük még nem volt a résztvevőknek, ennek ellenére szinte mindenki a VIII. kerületet és Rákoskeresztúrt tartja a leginkább veszélyesnek. A biztonságérzetüket nagyban növeli, ha látják, hogy a rendőrök járőröznek az utcán, vagy a térfigyelő kamerák segítségével ellenőrzik az utcákat. Természetesen nem gondolják, hogy a bekamerázás 100%-ig visszatartó erő a bűnözők számára, de a semminél sokkal több. Éjszaka azzal próbálják növelni biztonságérzetüket, hogy igyekeznek autóval vagy csoportosan közlekedni. „Budapesten van egy bizonyos számú rendőr. A vidéki városokban nem arányosan van kevesebb, hanem drasztikusan kevesebb a rendőr.” Egyes résztvevők szerint mindaz, ami őket az utcán fenyegeti, a megélhetési bűnözés. Az életszínvonal emelkedésével ez a fajta bűnözés egyre inkább háttérbe szorul, ezáltal a jövőben javulni fog a helyzet. Más résztvevők viszont azt állították, hogy az emberek egyre jobban „elfajulnak”, egyre agresszívabbak lesznek, ami nem nagyon fog használni a közbiztonságnak, ezért a helyzet inkább romlani fog. Ráadásul egy ekkora városban már a polgárőrséget sem lehet megszervezni, legfeljebb Budapest külvárosi részeiben.
10
Amennyiben a főváros felvállalná ennek megszervezését, az esetleg segítene a város bizonyos körzetein. „A megélhetési bűnözés az, ami minket veszélyeztet, és ahogy emelkedik az életszínvonal, egyre jobb lesz a helyzet. És a rendőrség is kezd ura lenni a helyzetnek.” „Teremtsenek minél több közmunka lehetőséget, az javítja a közbiztonságot.” „Ennél jobb már nem lesz a helyzet.” „A zsebesekkel sajnos semmit nem tudnak csinálni.” 2.10 A nagyváros szépséghibái Budapest, mint minden nagyváros rendelkezik a nagyvárosi életforma negatív vonásaival, úgy mint rohanó életforma, a tömegben ingerlékenyebbé váló emberek, ami maga után vonzza az agresszív, intoleráns viselkedést. Ezt az ember napi szinten érzi akár gyalogosan, akár tömegközlekedéssel, akár autóval indul el otthonról. Az autójukból kipattanó, önkényesen „igazságosztó” autóvezetőktől kezdve a tömegközlekedési eszközökön primitíven viselkedő emberekig nagyon hosszú az ingerült embertípusok listája, akik el tudják rontani a többiek egy-egy napját, de ez ellen sajnos semmit nem lehet tenni, ez a nagyvárosi élet egyik kényszerű velejárója. A városban mindenhol megtalálható hajléktalanok, illetve az utcákon található szemét és kutyaürülék viszont már abba a csoportba tartozik, amely ellen lehet és kell is intézkedéseket foganatosítani. A megkérdezett fiatalok szerint talán ezek a legidegesítőbb és legégetőbb problémái fővárosunknak. A megkérdezettek nem tudták megmondani, hogy mennyire sok a szemét az utcán, viszonyítási alapként csak a televízióban mutatott más nagyvárosokhoz (például New Yorkhoz) tudták hasonlítani, és az ott látottakhoz képest szerintük Budapest inkább tisztának nevezhető. „Azért én Budapesten olyat még nem láttam, hogy egy utcát kineveztek szeméttelepnek.” (ti. szemben a tévében mutatott más nagyvárosokkal) Szintén lehangoló látványt nyújt a sok omladozó vakolatú, koszos, régi épület, illetve, amennyiben fel is újítják az épületeket, vandál fiatalok összefújják festékszóróval. További zavaró tényező az új, csúnya épületek, amelyek egyáltalán nem illeszkednek a mellettük levő épületekhez, a résztvevők szerint ezek az épületek is csúfítják a városképet (hipermarketek, plázák, irodaépületek). A legcsúnyábbnak tartott részei a városnak: Nagyvárad tér, Kálvária tér és környéke, Orczy tér, Havanna lakótelep és a többi panel lakótelep. „Engem az is zavar, hogy itt simán le lehet forgatni egy második világháborús filmet díszlet nélkül. Szerintem, azért ez jelent valamit. Ide jönnek a külföldiek leforgatni az 50 évvel ezelőtti filmeket.” Budapest aluljáróit és más forgalmasabb helyeit az elmúlt pár évben elözönlötték az utcai árusok, akik mindenféle portékát próbálnak az arra járókra tukmálni. Ez ugyan nem tűnik túlzottan nagy problémának, a fiatalokat mégis zavarja, mert sokszor akadályozzák a gyors gyalogos közlekedést, rontják az emberek közérzetét, és sokszor igen arrogánsnak tűnnek az árusok, egyesek szerint eléggé „lumpen” stílusa van némelyik árusnak. Ezzel a jelenséggel ugyan együtt lehet élni, csak nem teljesen értik az fiatalok, hogy miért nem tesznek valamit az árusok ellen. Talán a leginkább az zavarja a fiatalokat, hogy ezt a problémát senki nem veszi komolyan, és ezért nem intézkednek ellene. Az autósok anomáliái Budapesten csak szórványosan kerültek említésre a csoportokban, hiszen a fiatalok ritkán vezetnek, számukra nagyobb probléma a túlzsúfolt nappali 11
tömegközlekedés és a foghíjas éjszakai járatok, mint a dugók és a parkolási nehézségek. Az idősebb csoportban azonban egy pár résztvevő kitért erre a problémára is. A parkolási nehézségeket főleg azok érzik a bőrükön, akik a belvárosban laknak és rendelkeznek személygépkocsival vagy az agglomerációban olyan helyen laknak, ahol nincs megfelelő tömegközlekedés. Szerintük napközben nem érdemes a városon belül sehova sem autóval menni, mert teljesen kiszámíthatatlan a forgalom, a legváratlanabb időpontokban és helyeken tud bedugulni a város. 2.11 Problémagócok szubjektív rangsora Budapest szépségfoltjaiként fentebb már említettük a főbb problémákat, ebben a részben a résztvevők által készített rangsort elemezzük. A rangsor abból a szempontból készült, hogy mely intézkedések a legsürgetőbbek a számukra, illetve sok esetben tanácsokat is adtak, hogyan lehetne a jelenlegi helyzeten segíteni. 15-20 évesek csoportja 1. hajléktalanok 2. kosz (szemét, kutyaürülék) 3. lepusztult épületek 4. új épületek nem illenek bele a környezetbe
21-30 évesek csoportja 1. hajléktalanok 2. kosz (szemét, kutyaürülék) 3. falfirkák, vandalizmus 4. aluljárók (árusok) 5. parkolás
A fenti táblázatból kitűnik, hogy a vizsgált budapesti fiatalokat leginkább a hajléktalanok látványa / helyzete aggasztja, szinte minden mást háttérbe szorít. Nem azért ez a legnagyobb probléma, mert félnek a hajléktalanoktól, hanem mert minden egyes nap többször beléjük botlanak valahol, nem lehet ettől a lehangoló látványtól függetlenedni. A teljes reménytelenséggel és az emberi nyomor legaljával napi szinten szembesülni nagyon kellemetlen, és gyakran rossz közérzetet vált ki bennük. Úgy érzik, Budapest élhetőbb város annál, hogy ne lehetne valamit tenni ezekért az emberekért. A kutyaürülék a másik komoly városképrontó elem. A résztvevők tisztában vannak vele, hogy az itt lakók mentalitásával van a probléma, és nagyon nehéz küzdeni a jelenség ellen, ennek ellenére úgy érzik, hogy ezt nagyon fontos lenne valahogy megoldani. Mivel az embereket igen nehéz megnevelni, a főváros csak két dolgot tehet: rövid távon közmunkásokkal kell naponta takaríttatni a belvárost, akiknek a kutyaürüléket is el kell takarítaniuk, másrészt hosszú távon ható, nevelő célzattal helyszíni bírsággal kell büntetni a rajtakapott személyeket, illetve esetleg kutya-adót is be lehetne vezetni. Tudják, hogy a bírság kiszabása és behajtása problémás, de valamilyen eszközzel hatni kell az emberekre, és talán a bírságnak is lenne némi visszatartó ereje. „Az emberekkel van a gond. Láttam, hogy megy a mami hóna alatt a macskával, és teszi be a macskát a homokozóba, ahol a gyerekek játszanak.” „Amíg az emberek mentalitása nem változik, addig semmi változás nem lesz.” A városképen egy jól átgondolt városrendezési terv javíthat. A résztvevők tisztában vannak vele, hogy az épületek felújítása nagyon költséges, és csak apránként van módja a fővárosnak a renoválásra, ezért esetleg arra fordíthatnának több figyelmet, hogy az új épületek legyenek esztétikusak és illeszkedjenek a mellettük levő épületekhez. A vandalizmussal szemben (falfirkák, szétrombolt buszmegállók és telefonfülkék) pedig csak szigorú büntetésekkel lehet fellépni, és ezt el is várják a rendőrségtől.
12
Az utcai árusokat szintén a rendőrségnek kellene megbüntetnie, a résztvevők szerint a magas bírságok visszatartanák őket, valószínűleg senki nem vállalná a továbbiakban a „zugeladással” járó veszélyt. Az autósok helyzetét az könnyítené meg, ha nagyon gyorssá, megbízhatóvá és civilizálttá tennék a tömegközlekedést, és az agglomerációban élők számára nagy „P+R” típusú parkolókat hozhatnának létre, ahova lerakhatják az autóikat, és a tömegközlekedéssel mehetnének tovább a belvárosba.
13
3
A KÉRDŐÍVES VIZSGÁLAT EREDMÉNYEI
3.1 A fiatalok életmódjával kapcsolatos megállapítások 3.1.1 Lakóhelyi mobilitás A lakással, lakóhely-változtatásokkal összefüggő kérdésekből érdekes kép rajzolódik ki, amely azt mutatja, hogy Budapesten a fiatalok körében érzékelhetően nagyobb a lakóhelyi mobilitás, mint a térség településein. A válaszadó fiataloknak Budapesten kisebb része (82 %) lakott éppen állandó lakcímén, mint a térségben (92 %), ugyanakkor magasabb volt az ideiglenes lakcímen tartózkodók (11 %-6 %) és a be nem jelentkezettek (6 %-3 %) aránya is. A fővárosban és a térségben élő fiataloknak is mintegy 2/3-a születése óta lakóhelyén él (Budapest 64 %, övezet 66 %). Azok körében, akik éltek máshol is, a Budapesten élők 83 %-a egy évnél hosszabb ideje (átlagosan 14 évig) lakott a fővárosban, 15 % élt legalább egy évet (átlagosan 1,4 évig) Pest megyében, és csaknem 30 % az ország más kisebb, vagy nagyobb városában (átlagosan 1,5-2,0 évig). Ettől eltérően az agglomerációs övezetben lakó fiatalok 43 %-a élt már legalább egy évig Budapesten (átlagosan 6 évig), 60 %-uk egy évnél tovább Pest megye más településén (átlagosan 3,5-4,0 évig), és 18 % az ország más városaiban (átlagosan 11,5 évig). A budapesti válaszolók 13 %-a, a környékbeliek 10 %-a élt legalább egy évig külföldön, a fővárosiak 76 %-a, a környékbeliek 55 %-a az adott ország fővárosában, vagy más nagyvárosában, a budapestiek 18 %-a és az övezetben lakók 36 %-a pedig falun. Érdekes különbség, hogy a budapestiek 6 %-a, míg a térségben élők 33 %-a élt külföldön ösztöndíjas diákként, míg a fővárosi fiatalok közül a hosszabb ideig külföldön is élők nagyobb része (45 %) volt ideiglenes munkavállaló, vagy baby-sitter, mint a térségben élőké (22 %). 3.1.2 Családnagyság, lakásviszonyok, költözési szándékok Jól jelentkezik a vizsgálat eredményeiben a családok nagyvárosi elaprózódása: a budapesti fiatalok 56 %-a, az övezetbelieknek pedig 36 %-a és legfeljebb harmadmagával lakásában, míg a budapesti válaszolók 44 %-a, az övezetben élők 64 %-a legalább negyedmagával él együtt. Általában nincs lényeges különbség a megkérdezettek családi állapota tekintetében: a budapestiek 67, a térségben lakók 70 %-a nőtlen, hajadon, 19 illetve 22 % házas, 3 illetve 2 % elvált, a budapestieknek azonban csaknem kétszer akkora (11 %) hányada él élettársi kapcsolatban, mint az övezetben élőké (6 %). Hasonló a tendencia az egy lakásban élők közötti viszony tekintetében: a budapesti fiatalok 16 %-a él egy lakásban élettársával/házastársával, 58 %-a két szülőjével, és 10 %-a egyedülálló szülőjével, a térségben élők között ugyanezek az arányok 11, 70, illetve 6 %-ot tesznek ki, tehát a budapestiek kisebb hányada él teljes családban, és nagyobb aránya él csonka családban, mint az övezetben lakó társaik. Eltérnek az adatok a lakások tulajdonviszonyainak tekintetében is: a fővárosi fiatalok 73 %-a él öröklakásban, 13 %-a önkormányzati lakásban, és 10 %-a albérletben, ugyanezek a mutatók a térségben rendre 83, illetve 0 és 6 %-ot tesznek ki. A budapesti válaszadók 22 %-a tervezte, hogy a városon belül a következő 3 évben új lakásba költözik, és 5 %-uk tervezte, hogy ugyanezen időszakban az agglomerációba költözik ki. A térségben élők 6 %-a tervezte a Budapestre költözést, szintén 6 % a megye más településére költözést, és 3 % az ország más megyéjébe való áttelepülést.
14
3.1.3 Lakóhelyi kötődés, ingázás A Budapesten belül élő fiatalok lényegesen nagyobb mértékben kötődnek saját városukhoz, Budapesthez, mint az övezetben élők. Arra a kérdésre, hogy „melyik számodra a legvonzóbb város, ahol akár az egész életeden át szívesen élnél?” a fővárosiak 44 %-a Budapesten nevezte meg, 16 % egyéb magyar várost, 22 % pedig valamelyik külföldi várost. A térségben élők 13 %-a nevezte meg saját települését, 7 % Budapestet, 19 % más magyar várost, és 20 % valamelyik külföldi várost. A fővárosi megkérdezettek 19, a térségbeliek 42 %-a nem tudott válaszolni a fenti kérdésre. Az agglomerációs övezetben lakó fiataloknak általában szoros kapcsolatuk van a nagyvárossal. 47 %-uk jár be naponta Budapestre, 18 % pedig hetente legalább egyszer, és csak 12 % ritkábban, mint havonta. A bejárás 20 %-a történik a fiatalok körében személyautóval, 69 %-a pedig tömegközlekedéssel, a kötöttpályás közlekedési eszközök (metró, vasút, villamos, HÉV) aránya 38 %. A Budapestre járás célja sokszínű: az övezetben élő fiatalok 30 %-a jár be tanulni, 35 % dolgozni, 27 % intéz itt hivatalos ügyeket is, és 38 % vásárol. Nagymértékben a fővároshoz kötődik a szabadidő-eltöltés is, hiszen a válaszolók 51 %-a jár Budapestre szórakozni, 35 % barátokhoz, és 12 % rokonokhoz (a megkérdezettek külön-külön jelölték meg az egyes úti célokat, és mivel értelemszerűen többféle célból is bejárhatnak, a megjelölt arányok összege lényegesen meghaladja a 100 %-ot. 3.1.4 Szabadidő-eltöltés, közösségi élet A közösségi szórakozás színtere a fiatalok legnagyobb része számára a mozi, vagy a vendéglátóhely: egy hónapon belül a budapestiek 55, a térségben élők 45 %-a volt moziban, és 45-50 % százalékuk kocsmában, pub-ban, vagy étteremben. Magasabb ennél a gyorséttermeket látogatók aránya, a fővárosiak 69, a környéken lakók 58 %-a fordult meg egy hónapon belül ilyen létesítményben. Nincs érdemi különbség a lakóhely szerint a könnyűzenei rendezvények látogatottságában, egy hónapon belül a válaszolók 24-26 %-a volt utcai zenés rendezvényen, 16-18 % könnyűzenei koncerten, 3-4 % jazzkoncerten. Hasonló a helyzet a diszkók látogatásánál is, amelyeket 27-30 %-ban látogattak, és a könyvtár- (24, illetve 22 %), és a kiállításlátogatásnál (13, illetve 11 %) is. A fiataloknak csak kis része jár színházba (8, illetve 2 %), komolyzenei koncertre (4 %), a színház esetében szembeötlő a fővárosiak lényegesen nagyobb aránya. Nincs érdemi különbség a lakóhely szerint olyan vonatkozásban, hogy hány jó barátja van a válaszadónak (akivel szívesen beszélget, vagy megy szórakozni). A válaszolók mintegy fele jelölt meg legfeljebb ötöt, a másik felének pedig ötnél több ilyen barátja van. Ezen belül viszont magasabb a Budapesten élők között azok hányada (24 %) akiknek Budapesten élő külföldi barátai is vannak, a térségben élőkénél (14 %). Érdekes, hogy a Budapesten élők nagyobb arányban rendelkeznek német és osztrák (23 % - 14 %) és keleteurópai (13 % - 9 %) ismerősökkel, míg a térségben élőknek az angolszász kapcsolatai intenzívebbek (16 % illetve 32 %) az itt élő külföldiek körében. Kissé eltérnek az újságolvasási szokások is: a Budapesten élők nagyobb arányban olvasnak politikai, gazdasági napilapokat, vagy programújságokat (rendre 34 – 21 %, 14 – 10 %, 43 – 34 %), míg a bulvársajtó, a különféle hetilapok, magazinok tekintetében nincs érdemi különbség. A térségben élők nagyobb arányban nézik budapesti társaiknál a nagy kereskedelmi tévéadók műsorát (az első helyen megjelöltek között 57 – 67 %), míg a budapestiek körében az HBO nézettsége magasabb szignifikánsan (10 - 3 %), amiben valószínűleg a műsorterjesztési különbségeknek is szerepük van.
15
3.1.5 Iskolázottság, képzettség Az iskolai végzettség tekintetében markáns különbség a lakóhely szerint csak a középfokú végzettség (folyamatban lévő, vagy befejezett) minőségében jelentkezik: a budapestiek nagyobb arányban tanulnak az érettségit adó intézményekben (51 % - 45 %), míg a térségben lakók nagyobb arányban látogatják a szakmunkásképző iskolákat (20 % - 26 %). Különbség mutatkozik a leggyakoribb világnyelvek ismeretében is, angolul a budapestiek 55 %-a, az övezetben lakók 73 %-a nem beszél semmilyen fokon, németül ugyanez az aránypár 76 és 84 %. A lakóhely szerint vizsgálva különbség mutatkozik a gazdasági aktivitás tekintetében, a fővárosi válaszolók 59, a térségbeliek 51 %-a dolgozik. Az inaktívak belső megoszlása a tanulók, gyermekükkel otthon lévők, munkanélküliek, vagy egyéb okból inaktívak között nem mutat lényeges különbséget, a gazdaságilag aktívak között azonban a szellemi munkát beosztottként végzők aránya a fővárosban lakók között magasabb (22 % - 15 %), a szakmunkások, betanított, vagy segédmunkások aránya pedig a térségben lakók között magasabb (27 % - 34 %), a valamilyen vezető beosztásban dolgozók pedig markánsan magasabb arányban jelentkeztek a budapesti válaszadók között (8 % - 2 %). Érdekes ugyanakkor, hogy a főiskolai, vagy egyetemi hallgatók aránya az övezetben lakók között nagyobb (11 % - 16 %). 3.1.6 Jövedelmi viszonyok Az önálló jövedelmi viszonyok megítélése tekintetében a budapesti válaszolók 38, a térségbeliek 33 %-a válaszolta, hogy havi jövedelme legfeljebb az alapvető szükségleteit fedezi, vagy még azt sem, a fővárosiak 45, a térségbeliek 42 %-a éppen kijön a jövedelméből, míg a budapesti 13 %-kal szemben a térségben élők 21 %-a válaszolta azt, hogy elég jól megél önálló jövedelméből. 3.1.7 Lakókörnyezet Jól jelentkeznek a vizsgálat eredményében a településtípus beépítettségi viszonyaiból adódó különbségek: a budapesti válaszolók 61, a térségiek 8 %-a él soklakásos bérházban, 16 illetve 9 % társasházban, ikerházban, és 24 illetve 83 % önálló családi házban. Jellemzően megmutatkozik az a különbség a kerttel való ellátottság és a szintszám tekintetében, a fővárosi fiatalok 32 %-a, az övezetbeliek 89 %-a válaszolta azt, hogy kertes házban lakik, a budapestiek lakóházának 72 %-a, a térségbeliekének 10 %-a kétszintesnél magasabb. A lakásépítés nagy tredjeit jól tükrözik a lakóház korára vonatkozó kérdésekre adott válaszok: a budapestiek 28, a térségbeliek 8 %-a válaszolta azt, hogy a ház, amelyben lakik a 2. világháború előtt épült, az 1970. óta épület házakban a fővárosi fiatalok 60, az övezetben élők 77 %-a él. Ezen belül markáns az eltérés az övezet javára a kilencvenes években (13 – 21 %), és az elmúlt egy-két évben (2 % - 5 %) épült lakások tekintetében, ami tükrözi a szuburbanizáció rendszerváltozás óta felgyorsult tempóját is. 3.2 A főváros legfőbb teendői A kutatás során a főváros életének 7 aspektusát vizsgáltuk: a tömegközlekedés, az autóközlekedés, a közbiztonság, a közvilágítás, a zajszennyezettség, a köztisztaság és a kulturális élet megítélését. 3.2.1 A főváros legsürgetőbb problémái Annak érdekében, hogy bemutathassuk, mely területekkel a legelégedetlenebbek a fővárosban és az agglomerációban élők, összefoglaljuk, hogy a 16-30 éves fiatalok, hogyan ítélik meg Budapest életét a 7 vizsgált fő szempont alapján. Az egyes területek részletes
16
értékelését a későbbi fejezetekben mutatjuk be. Az elemzés során az volt a szándékunk, hogy először támpontot adjunk a legfőbb teendők, intézkedés-csomagok kijelöléséhez. A fiatalok általában véve a fővárosi élettel kapcsolatban meglehetősen kritikusak. A legnagyobb kritika azonban Budapest utcáinak tisztaságát érte. Ugyancsak erős bírálat övezi a főváros autóközlekedését, de a közepesnél rosszabb a közbiztonság, a zajszennyezettség és a tömegközlekedés megítélése is.
A fővárosi élettel és az önkormányzattal való elégedettség 0 köztisztaság
25
50
75
100
32,2 38,9
autóközlekedés
43,7
közbiztonság zajszennyezettség
44,8
tömegközlekedés
45,2 62,3
közvilágítás
68,5
kulturális élet
50,6
Demszky Gábor fővárosi önkormányzat
51,5 55,3
lakóhelyi önkormányzat
N=1.010
Az interjúalanyokat eredetileg arra kértük, hogy az iskolai osztályzatokhoz hasonlóan egy 5-fokú skálán értékeljék a főváros életét a fenti 7 szempontból. Az elemzés során az 5fokú skálát 0-100-as skálára alakítottuk a jobb szemléltethetőség és a különböző eredmények jobb összevethetősége érdekében. A 100-as skálán a 47,5 pont1 alatti értékek egyértelműen a közepesnél rosszabb eredményt jeleznek. Ezek alapján elmondhatjuk, hogy a köztisztasággal a legkevésbé elégedettek a fiatalok. Az autóközlekedés helyzetét rosszabbnak ítélik, mint a tömegközlekedését, mely utóbbi megítélése azonban éppúgy a közepesnél valamivel rosszabb, mint a közbiztonságé vagy a zajszennyezettségé. A főváros életében a 7 vizsgált terület közül egyedül a közvilágítással és a kulturális élettel elégedettek többé-kevésbé a 16-30 évesek. A budapesti kulturális élet megítélése az átlag 69 pontos elégedettségi mutató alapján kifejezetten kedvezőnek tekinthető. Ha mindezt összevetjük az önkormányzatok és a főpolgármester megítélésével, azt mondhatjuk, hogy a fiatalok az önkormányzati testületek munkáját nagyjából a Budapestről alkotott összképnek megfelelően ítélik meg: a testületek elégedettségi mutatói sem nem rosszabbak, sem nem kedvezőbbek, mint a Budapest megítélését leképező 7 elégedettségi mutató átlaga. Ez egyben azt is jelenti, hogy a megkérdezettek az önkormányzatokat nem büntetik túl a legtöbbek által bírált piszok és zaj miatt, ugyanakkor a sokak által nagyra értékelt kulturális élet miatt sem bocsátanak meg a város vezetőinek a fővárosban tapasztalt 1
A 0-100-as skálán az adott minta mintahibája 95%-os megbízhatósági tartományban +2,5 pont körül van.
17
hiányosságokért. Összességében a Demszky Gábor nevével fémjelzett fővárosi önkormányzat megítélése közepes, mely mögött azonban inkább a közvélemény megosztottsága, mintsem annak semlegessége áll. A helyi, kerületi ill. az agglomerációs települések önkormányzataival a fiatalok semmivel sem elégedettebbek, a 4-5 pontos különbség nem szignifikáns. Itt jegyezzükk meg, hogy a kutatásban az önkormányzattal való elégedettséget három szinten vizsgáltuk: 5-fokú osztályzással mértük a helyi önkormányzattal, a fővárosi önkormányzattal és a jelenlegi főpolgármester, Demszky Gábor munkájával való elégedettséget. Tekintve azonban, hogy a fővárosi önkormányzatot a közvélemény szemében Demszky Gábor személye testesíti meg, nem csoda, ha a kérdezettek 60%-a pontosan úgy vélekedik a fővárosi önkormányzatról, mint a főpolgármesterről és további 36% is mindössze árnyalatnyi, egy osztályzatnyi különbséget lát a kettő megítélésében. A vélemények differenciálatlanságát jelzi továbbá az is, hogy a fővárosi és a helyi önkormányzat munkájának minősége között is éppilyen kevés különbséget látnak a fiatalok. Ezért a tanulmányban a főváros problémáival kapcsolatos véleményeket, ahol az releváns, elsősorban Demszky Gábor megítélésének tükrében vizsgáljuk. A legsarkalatosabb problémaként jelentkező köztisztasági helyzet a fiatalok 21%-a szemében vált ki teljes elégedetlenséget, és nincs olyan fiatal, aki a főváros tisztaságával maradéktalanul elégedett lenne. Ha összességében nézzük az inkább elégedetleneket és a teljesen elégedetleneket, akkor láthatjuk, hogy a köztisztaság az egyetlen olyan fővárosi kérdés, amelyben a fiatalok többsége (57%-a) inkább csak a megoldásra váró problémát látja, s mindössze 6%-nyian vannak azok, akik inkább elégedettek. Ez a fiatalok számát alapul véve annyit tesz, hogy a 410 ezres fővárosi 16-30 éves lakosságból van kb. 255.000, a 161 ezres agglomerációs fiatal lakóból pedig még további kb. 70.000, aki elégedetlen a budapesti utak, terek tisztaságával. 1. táblázat A főváros életének megítélése a vizsgált 7 szempont szerint, valamint az önkormányzat tevékenységének megítélése (válaszok %-os megoszlása az 5-fokú osztályzatok szerint)
köztisztaság zajszennyezettség autóközlekedés közbiztonság tömegközlekedés közvilágítás kulturális élet lakóhelyi önkormányzat fővárosi önkormányzat Demszky Gábor
teljesen elégedetlen 21% 14% 13% 10% 10% 1% 1% 7% 5% 14%
elégedett is, inkább inkább meg nem is elégedetlen elégedett 36% 36% 6% 20% 42% 19% 31% 40% 12% 24% 47% 17% 22% 46% 19% 7% 40% 44% 6% 27% 47% 11% 17% 12%
40% 45% 35%
28% 22% 23%
elégedett 0% 5% 1% 1% 2% 7% 16%
nem tudja 0% 0% 3% 0% 2% 1% 2%
100% 100% 100% 100% 100% 100% 100%
9% 5% 9%
6% 7% 7%
100% 100% 100%
A fővárosi autóközlekedéssel ugyan a fiatalok összességében enyhébb kritikát fogalmaztak meg, ám ha az inkább elégedetleneket és a teljesen elégedetleneket együtt kezeljük mint kritikusokat, ez a második legtöbbeket zavaró probléma: a megkérdezettek 44%-a fogalmazta meg elégedetlenségét. A kérdésre a későbbiekben még részletesen visszatérünk, de annyit már itt érdemes megjegyezni, hogy míg a fővárosi autóközlekedés
18
megítélésében a budapestiek és az agglomerációban élők között nincs számottevő véleménykülönbség, addig jól látható, hogy a kérdésben leginkább érintett autósok sokkal komolyabb elégedetlenségüknek adtak hangot. A közvilágítással és a kulturális élettel alig van, aki komolyan elégedetlen lenne, a vélemények inkább a vegyes/semlegestől a pozitív ítéletekig terjednek, ugyanakkor még a legnagyobb elégedettség övezte kulturális élettel sincsenek annyian maradéktalanul megelégedve, mint amennyien hevesen bírálták a főváros köztisztaságát. Ami a városi vezetőket illeti, Demszky Gábor megítélésében a leginkább megosztott a közvélemény: a fiatalok 9%-a maradéktalanul elégedett vele, 14%-a viszont semmi pozitívumot nem lát személyében. A megosztottságot jelzi az is, hogy a kérdezettek mindössze 35%-a foglalt el középutas álláspontot Demszkyvel kapcsolatban, ami az 5fokú skáláknál tapasztalt szokásos középre húzást figyelembe véve nem túl magas arány. Nézzük meg, hogy az egyes területek és az önkormányzat megítélésében milyen véleménytípusok találhatók a fiatalok körében. Ehhez a klaszter-analízis módszerét hívtuk segítségül, mellyel homogén csoportokat hoztunk létre. Négy jól elkülönülő véleménymintázatot azonosítottunk: 1. „Elégedettek” A fővárossal minden tekintetben elégedettebbek, mint az átlag, az önkormányzatot és Demszky Gábort pedig még Budapestnél is kedvezőbben ítélik meg. 2. „Kritikusabbak” Nagyjából mindent egy fokkal kritikusabban látnak, mint az elégedetlenek: mind a 7 szempontra, mind az önkormányzatra és a főpolgármesterre egy-egy osztályzattal rosszabbat adtak. Egyedül a közvilágítás és a kultúra terén „megbocsátóbbak”, de itt is kritikusabbak, mint az „elégedettek”. 3. „Elégedett büntetők” Mindössze egy árnyalatnyival elégedetlenebbek a legelégedettebb csoportnál, ugyanakkor a fővárosi és helyi önkormányzati testületeket, de különösen a főpolgármestert egyértelműen rosszabb osztályzatokkal büntetik. 4. „Elégedetlen ellenzékiek” Mindössze egy árnyalatnyival elégedetlenebbek a legelégedettebb csoportnál, ugyanakkor a fővárosi és helyi önkormányzati testületeket, de különösen a főpolgármestert rosszabb osztályzatokkal büntetik.
A fővárosi élettel és az önkormányzattal való elégedettség alapján képzett klaszterek 20% 27%
"elégedett" "kritikusabb" "elégedett büntető" "elégedetlen ellenzéki"
31% 22% 19
N=1.010
Az „elégedettek” elsősorban a köztisztaságot leszámítva Budapesttel kapcsolatban mindent közepesnél jobbnak látnak. A fővárost azonban még ők is inkább piszkosnak tartják. A legnagyobb különbség azonban az, hogy ők a fővárosi önkormányzat és Demszky Gábor működésével szinte maradéktalanul elégedettek, amit a közel 80 pontos elégedettségi mutatók is jeleznek. A legérdekesebb csoport talán az „elégedett büntetők” 31%-os tábora. Ők nagyjából mindennel „elégedettek is, meg nem is”, kivéve talán a közvilágítást és a kulturális életet, amivel valamivel elégedettebbek, és a köztisztasági helyzetet, amivel határozottan elégedetlenebbek. A meglepő talán az, hogy az „elégedettek” csoportjához képest a főváros életét meghatározó tényezőkre alig adtak rosszabb osztályzatokat, miközben a főváros életét alakító önkormányzatokat és magát a főpolgármestert is egyértelműen erősebben elutasítják. A későbbiekben azt is bemutatjuk, hogy e mögött az elutasítás mögött nem kizárólag pártpolitikai vonzalmak kereshetők. 2. táblázat A főváros életének megítélése a vizsgált 7 szempont szerint, valamint az önkormányzat tevékenységének megítélése 0-100-as skálán a 4 klaszterben (átlagértékek)
32,5 22,1 34,0 57,3 23,3 21,0 63,2
„elégedett büntetők” 51,7 46,6 47,2 63,7 57,4 37,0 69,8
„elégedetlen ellenzékiek” 32,3 31,3 31,1 53,9 35,3 19,2 60,0
54,0 52,2 60,2
51,7 48,3 45,5
32,9 24,1 12,6
„elégedettek”
„kritikusabbak”
tömegközlekedés autóközlekedés közbiztonság közvilágítás zajszennyezettség köztisztaság kulturális élet
58,0 50,0 57,1 70,9 55,2 45,6 77,8
lakóhelyi önkormányzat fővárosi önkormányzat Demszky Gábor
79,1 76,6 78,9
Átlag 45,2 38,9 43,7 62,3 44,8 32,2 68,5 55,3 51,5 50,6
Az „elégedetlen ellenzékiek” kritikussága rendkívül szoros összefüggést mutat az interjúalany ellenzékiségével. E csoport 39%-a saját magát Fidesz-szavazónak tekinti, további 5%-uk MIÉP, 3%-uk MDF, 1%-uk pedig kisgazdapárti szavazó. Nincs köztük egyetlen SZDSZ-szavazó sem, és noha az MSZP-re szavazna 17%-uk, ez messze a szocialista szavazati arányok alatt marad. Ha összehasonlítjuk az „elégedetlen ellenzékiek” táborának pártszimpátiáit az „elégedett büntetők” pártpreferenciáival, láthatjuk, hogy ez utóbbiak politikai orientációi sokkal változatosabb képet mutatnak. Körükben az MSZP támogatottsága 22, az SZDSZ-é 2%ot mutat, s bár a Fidesz (34%), az MDF (2%) együttes támogatottsága jelentősen meghaladja a kormánypártokét, s ezek alapján tekinthetnénk ezt a csoportot is ellenzéki irányultságúnak, a legjellemzőbb azonban nem is ez, hanem a pártválasztásukban bizonytalanok, a politikában általában csalódottak magasabb aránya. A kérdezettektől nemcsak konkrét pártválasztásukat kérdeztük meg, hanem arra is megkértük őket, hogy 9 politikai-ideológiai nézetrendszerrel kapcsolatban is mondják el véleményüket. Egyfelől ez alapján a pártszimpátiájukat titkolók egy részének (33%-uknak) az ideológiai kötődése kitapinthatóvá vált, másfelől árnyaltabb képet kaphattunk a fiatalok politikai beállítódásáról. A 9 politikai-ideológiai nézetrendszer alapján létrehoztunk 5 20
klasztert: kötődésük alapján a fővárosi és környéki fiatalok 14%-át baloldaliként, 13%-át polgári-liberálisként, 12%-át polgári jobboldaliként, 10%-át nemzeti-radikálisként, és 51%át apolitikusként jellemezhetjük. Ahogy fentebb írtuk, az „elégedetlen ellenzékiek” táborában többségben van a mai ellenzék. Ha megnézzük e kör politikai-ideológiai beállítódását, a nemzeti-radikális nézeteket vallók vannak körükben a legjelentősebben felülreprezentálva. Ez a tábor tehát a Fidesz-t elsősorban az általa képviselt jobboldali - nemzeti - konzervatív ideológia, és nem a „polgári” értékek miatt választja. 3. táblázat A főváros életével való elégedettség alapján képzett 4 klaszter politikai-ideológiai beállítódása
baloldali polgári - liberális polgári - jobboldali nemzeti - radikális apolitikus Összesen:
„elégedettek”
„kritikusabbak”
16% 14% 10% 8% 53% 100%
22% 9% 17% 4% 48% 100%
„elégedett büntetők” 11% 16% 14% 11% 48% 100%
„elégedetlen ellenzékiek” 8% 14% 8% 16% 55% 100%
Átlag 14% 13% 12% 10% 51% 100%
Ami a 4 klaszter szocio-demográfiai jellemzőit illeti, a legfőbb jellemzőket az alábbi táblázatban foglaltuk össze: „elégedettek”
• •
„kritikusabbak”
„elégedett büntetők” „elégedetlen ellenzékiek”
• • • • • • • • • • • • • • • •
agglomerációs községekben és városokban élnek – mindenek előtt a keleti és a nyugati szektorban; a budapestiek közül elsősorban az V., VI., X., XIV., XXIII. kerületek lakosai tartoznak közéjük; az átlagnál magasabb közöttük a főiskolai végzettségűek aránya; jövedelmi viszonyaikat tekintve a jómódúak közé tartoznak elsősorban budapesti, azon belül is inkább XIII. kerületi fiatalok; az agglomerációból inkább csak a déli szektorban élők; jellemzően inkább a 26-30 évesek; minimum középfokú, de inkább egyetemi végzettséggel rendelkeznek; szellemi foglalkozást űznek; ugyanakkor egzisztenciájuk a 4 véleménytípus közül a legbizonytalanabb elsősorban budapesti, azon belül különösen a XXI., XXII. kerületiek; az agglomerációból inkább csak az északi szektorban élők elsősorban a III. és VIII. kerületi fiatalok; az agglomerációból elsősorban az észak-nyugati és dél-keleti szektorban élők; jellemzően inkább a 16-18 évesek; akik többnyire még csak az általános iskolai tanulmányaikat fejezték be; jelenleg középiskolai hallgatók, vagy ha dolgoznak, jellemzően betanított vagy segédmunkásként foglalkoztatják őket; jövedelmi viszonyuk a 4 típus közül a második legjobb
Megvizsgáltuk azt is, hogy milyen eltérések mutathatók ki a főváros belső és külső kerületeiben élők, valamint a hat agglomerációs szektor fiatal lakóinak véleménye között. A budapesti kerületek közül az I., az V., a VI., a VII., a VIII., a IX. és a XIII. kerületeket tekintettük belső, a többi kerületet külső kerületnek.
21
4. táblázat A helyi és a fővárosi önkormányzat megítélése 0-100 fokú skálán (átlagértékek) a Budapest belső és külső kerületeiben és az egyes agglomerációs szektorokban élők körében Mennyire elégedett…? Bp – belső kerületek Bp – külső kerületek É-i agglomerációs körzet Ény-i agglomerációs körzet Ny-i agglomerációs körzet D-i agglomerációs körzet DK-i agglomerációs körzet K-i agglomerációs körzet Összesen
lakóhelyének önkormányzatával? 52,6 (48,1-57,1)2 55,8 (53,8-57,8) 55,3 (49,7-60,9) 40,0 (32,5-47,4) 63,1 (48,8-77,4) 52,8 (45,3-60,4) 56,8 (48,9-64,6) 73,3 (67,9-78,7) 55,3
a fővárosi önkormányzattal? 49,9 (45,8-54,1) 50,2 (48,4-52,0) 50,9 (45,0-56,7) 41,0 (31,9-50,2) 69,1 (58,3-79,9) 55,0 (49,1-60,9) 46,7 (40,4-53,0) 69,0 (64,7-73,4) 51,5
a főpolgármester munkájával? 53,2 (48,3-58,0) 48,3 (45,9-50,7) 44,8 (36,1-53,6) 43,4 (33,3-53,6) 58,7 (47,8-69,5) 57,9 (50,4-65,4) 35,7 (24,7-46,7) 75,2 (70,8-79,6) 50,6
Budapest belső és külső kerületeinek lakói között nincs jelentős véleménykülönbség sem a helyi, sem a fővárosi önkormányzat megítélésében. Bár a belső kerületekben élő fiatalok a helyi önkormányzatot valamivel kritikusabban ítélik meg, mint a főváros külső kerületeiben élők az ottani kerületi önkormányzatokat, ez a különbség statisztikailag nem nevezhető jelentősnek. Ugyanígy Demszky Gábor megítélésében sincs egyértelmű eltérés: noha személye épp a belső kerületekben élők szemében rokonszenvesebb, a közel 5 pontos különbség még hibahatáron belül van. Egyértelmű különbség van viszont a belső és külső kerületek lakóinak véleményében abban a tekintetben, hogy a helyi önkormányzattal vagy a fővárosi önkormányzattal/Demszky Gáborral elégedettebbek: míg a belső kerületekben élők nagyjából ugyanúgy ítélik meg a helyi és a fővárosi önkormányzatot, addig a külső kerületek fiataljai a fővárosi önkormányzatot láthatóan kritikusabban látják, mint saját lakóhelyük önkormányzatát. Ami a főváros ügyeit illeti, a legfőbb problémaként kezelt köztisztaság kérdésében belső és külső kerületek lakóinak vélemény között nincs semmilyen különbség: a belső kerületek lakói a várost zajosabbnak tartják, a külső kerületekben élők viszont a tömegközlekedésre panaszkodnak jobban.
2
A táblázatban feltüntettük az egyes pontértékek hibahatárát is. A közölt értékek 95%-os konfidencia-intervallum mellett számolt minimum és maximum értékek.
22
5. táblázat A helyi és a fővárosi önkormányzat megítélése 0-100 fokú skálán (átlagértékek) az egyes korcsoportokban Mennyire elégedett…? 16-18 éves 19-25 éves 26-30 éves Összesen
lakóhelyének önkormányzatával? 53,9 (50,1-58,4)3 56,0 (53,8-58,6) 55,2 (52,2-57,7) 55,3
a fővárosi önkormányzattal? 51,7 (47,2-54,3) 51,1 (47,9-52,4) 51,9 (49,4-54,2) 51,5
a főpolgármester munkájával? 44,2 (38,2-48,3) 50,6 (46,5-52,0) 53,7 (50,2-56,5) 50,6
A helyi és a fővárosi önkormányzat megítélése teljesen független az életkortól, és a jelenlegi főpolgármester megítélésében is csak egy viszonylag gyengébb különbség van az egyes korcsoportok között. Annyit azonban mindenképp megállapíthatunk, hogy a legfiatalabb, 16-18 éves korcsoport kritikusabban ítéli meg a főpolgármester munkáját, mint a 26-30 évesek. 6. táblázat Budapest megítélése a hat vizsgált szempont szerint 0-100 fokú skálán (átlagértékek) a Budapest belső és külső kerületeiben és az egyes agglomerációs szektorokban élők körében Hogyan értékeli Budapest…? Bp – belső kerületek Bp – külső kerületek É-i agglomerációs körzet Ény-i agglomerációs körzet Ny-i agglomerációs körzet D-i agglomerációs körzet DK-i agglomerációs körzet K-i agglomerációs körzet Összesen
köztisztaság 29,1 29,8 35,3 30,3 55,2 36,3 27,1 50,5 32,2
autóközlekedés 39,5 38,3 37,7 31,8 43,7 36,9 39,6 51,7 38,9
közbiztonság 45,4 42,0 41,3 47,2 49,5 41,3 38,8 59,1 43,7
zajtömegszennyezés közlekedés 37,8 48,2 48,2 43,7 42,0 48,4 38,1 39,6 59,8 48,9 33,3 43,4 40,7 43,9 51,5 56,5 44,8 45,2
kulturális élet 64,1 68,2 69,5 66,1 76,3 68,1 69,7 80,6 68,4
Általában mindennel a keleti agglomerációs szektorban élők a legelégedettebbek, de átlag feletti pontszámokkal jutalmazták a főváros életét a nyugati körzetben élők is. A budapestiek általában mindennel kritikusabbak, mint a főváros környékén élők, különösen a belső kerületek lakóinak a város zajszennyezettségéről alkotott véleménye lesújtó. Az agglomeráció északnyugati részén élők komoly bírálattal illették a főváros autó- és tömegközlekedését egyaránt, a déli szektorban élők Budapest zajszennyezettségére panaszkodtak leginkább, az agglomeráció dél-keleti területén élők szemében pedig a főváros köztisztasága jelenti a legnagyobb – az átlagosnál is súlyosabb – problémát.
3
A táblázatban feltüntettük az egyes pontértékek hibahatárát is. A közölt értékek 95%-os konfidencia-intervallum mellett számolt minimum és maximum értékek.
23
7. táblázat Budapest megítélése a hat vizsgált szempont szerint 0-100 fokú skálán (átlagértékek) az egyes korcsoportokban Hogyan értékeli Budapest…? 16-18 éves
köztisztaság 30,4
autóközlekedés 44,0
(27,2-33,8)
(40,5-47,4)
(40,4-47,4)
(39,1-47,8)
(43,7-50,4)
(68,5-75,0)
19-25 éves
33,3
39,9
44,8
46,4
45,3
67,8
(31,3-35,3)
(37,8-41,9)
(42,8-46,8)
(44,0-48,7)
(43,1-47,5)
(65,7-70,0)
26-30 éves
31,6
35,4
40,2
43,8
43,1
67,3
Összesen
32,2
(29,4-33,8
közbiztonság 43,9
(32,9-37,9
zajtömegszennyezés közlekedés 43,4 47,0
(37,7-42,8
38,9
(40,9-46,7
43,7
kulturális élet 71,7
(40,6-45,6
44,8
45,2
(65,1-69,5)
68,4
A főváros életét meghatározó vizsgált területek megítélésében az egyes korcsoportok között nincs jelentős különbség. Egyedül a budapesti autóközlekedéssel kapcsolatos véleményekben mutatható ki statisztikai értelemben is jelentős eltérés: a 25 éven felüliek egyértelműen elégedetlenebbek a fővárosi autós közlekedési helyzettel, mint a 16-18 évesek. Általában is elmondható, hogy a vizsgált 16-30 éves korosztályon belül az életkor növekedésével egyre kritikusabbak a fiatalok a budapesti autóközlekedés állapotát illetően, éppúgy, mint a tömegközlekedéssel kapcsolatban. Az autóközlekedésen kívül a közbiztonság helyzetének megítélésében mutatható ki még gyengén szignifikáns kapcsolat az életkorral, ám az elégedettségi indexek hibahatárát figyelembe véve a három korcsoport indexei már ennél a területnél is egybeérnek, így az amúgy a közbiztonsággal elégedetlenebbnek tűnő 26-30 évesekről sem állíthatjuk ezt egyértelműen. Ha megnézzük, hogy a főváros belső illetve külső kerületeiben valamint az egyes agglomerációs szektorokban élők mennyire érzik jól magukat jelenlegi lakóhelyükön, illetve mennyire tudják azt elképzelni hosszabb távon is lakókörnyezetüknek, igen változatos képet kapunk: 8. táblázat Elköltözési szándékok a Budapest belső és külső kerületeiben és az egyes agglomerációs szektorokban élők körében Tervezed-e, hogy elköltözöl más más Bp-ről agglo.-ból Pest megye más …? lakásba kerületbe agglo.-ba Bp-re más városába megyébe külföldre Bp – belső kerületek
26%
24%
4%
–
7%
3%
2%
Bp – külső kerületek
22%
14%
5%
–
4%
0%
4%
É-i agglomerációs körzet
20%
–
–
2%
13%
0%
2%
Ény-i agglomerációs körzet
4%
–
–
18%
7%
11%
0%
Ny-i agglomerációs körzet
3%
–
–
3%
3%
3%
0%
D-i agglomerációs körzet
5%
–
–
4%
6%
3%
1%
DK-i agglomerációs körzet
3%
–
–
3%
8%
0%
0%
K-i agglomerációs körzet
0%
–
–
2%
0%
0%
0%
Összesen
18%
14%
4%
3%
5%
2%
3%
24
Ha összesítjük a jelentős – más városba irányuló – lakóhelyi mobilitási szándékokat, eredményül azt kapjuk, hogy a budapesti és környéki fiatalok várhatóan 10-14%-a, azaz 56-79 ezer 16-30 éves fiatal tervezi, hogy a következő 2-3 évben más városba (Budapestről az agglomerációba, vagy más megyébe, illetve az agglomerációból a fővárosba, vagy esetleg külföldre) költözik. Számosságában a legjelentősebb elvándorlás Budapest külső kerületeit jellemezheti majd, ahonnan kb. 36.000 fiatal tervezi elhagyni a fővárost. Ez az ott élő 16-30 éveseknek a szűk 12%-a. A belső kerületekből inkább más kerületbe (valószínűleg a külső, zöld övezeti kerületekbe) költöznének a fiatalok, mintsem, hogy felhagynának a fővárosi léttel, míg a külső kerületekben ennél jellemzőbb tendencia a kiköltözés a fővárosból. Ami az agglomerációs költözési szokásokat illeti, ki kell emeljük az ÉNy-i szektorban élők példátlanul magas, 34%-os elvándorlási szándékát: ez közel 9.000 fiatal más városba költözését jelentené, ami megegyezik azzal a számmal, amennyien Budapest belső kerületeiből összesen elhagynák a fővárost és más városba költöznének. 3.2.2 A fővárosi költségvetés elvárt hangsúlyai A kutatás során a főváros életének különféle aspektusait több szempontból is körüljártuk. Az egyes területekkel való általános elégedettségen túl az interjú végén arra kértük az interjúalanyokat, hogy képzeljék el, hogy 10.000 Ft adót kellene befizetnie a saját jövedelméből / zsebpénzéből / ösztöndíjából a főváros életének javítására. A kérdezetteknek az volt a feladata, hogy ezt a 10.000 Ft-ot osszák szét 9 terület, finanszírozási cél között. Ez a kérdezési mód véleményünk szerint jól tükrözi az emberek preferenciáit és saját involválódásuk mértékét is, hiszen azt modellezi, hogy az adófizető állampolgárok saját adóforintjaikat hogyan használnák fel, ha ők ülnének az önkormányzat kasszája fölött. Ily módon ezek a válaszok komoly segítséget nyújthatnak a fővárosi önkormányzat fejlesztési terveinek, költségvetésének kialakításához és a későbbi döntések kommunikálásához. A fővárosi és környéki fiatalok legfőképp a közbiztonságra áldoznának. A második legnagyobb összeget a köztisztaság és a környezetvédelem kapná, ami tekintve, hogy ezen a téren a legelégedetlenebbek a fiatalok, nem meglepő. Átlag feletti támogatást juttatnának még a tömegközlekedésnek is, ami viszont már csak úgy érthető, ha számoltak a 4-es metró vagy egy elővárosi gyorsvasút-hálózat megépítésének tetemes költségével is, hiszen amúgy a tömegközlekedés helyzetét viszonylag kevesebb bírálat érte. Ezzel szemben, míg az autóközlekedés állapotát igencsak kritikusnak ítélték a megkérdezettek, addig az e téren meghatározó parkolási gondok megoldására csak viszonylag kevés pénzt áldoznának.
25
A fővárosi költségvetés elvárt hangsúlyai 0,0%
5,0%
10,0%
15,0%
20,0% 21,0%
közbiztonság köztisztaság
18,4% 14,6%
tömegközlekedés sportélet
9,4%
kultúra
9,3% 8,8%
zajszennyezés
8,3%
közvilágítás
7,7%
parkolási helyzet díszkivilágítás
25,0%
N=1.010
2,4%
A kulturális élet támogatására nagyjából annyit fordítanának a fiatalok, mintha a 9 felsorolt terület mindegyike ugyanannyi forráshoz jutna, a teljes rendelkezésre álló pénz közel 10%át. Ez annak fényében, hogy Budapest kulturális életével a fiatalok többnyire elégedettek, a jelenlegi támogatási rendszer fenntartásának igényét jelzi. Figyelemreméltó ugyanakkor, hogy a jelen kutatásban részletesen nem vizsgált sportélet támogatása éppolyan fontosságot élvez, mint a kultúra. A fiatalok különböző csoportjai által felrajzolt ideális fővárosi költségvetési struktúrák 7 jól körülírható típust alkottak. 1. „Alapvető” Ebbe a csoportba tartozik a megkérdezett fővárosi és környéki fiatalok közel fele. Nagyjából úgy viselkednek, mint az átlag: nem tesznek különösebb hangsúlyokat az elképzelt költségvetésben, így az elosztható adóforintokat nagyjából egyenletesen osztanák el a 9 felsorolt cél között. Ugyanakkor kitapintható, hogy elsősorban alapvető szükségleteik kielégítését várják adójuk szétosztásától: biztonságban és tiszta környezetben szeretnének élni, de ennek fejében sem mondanának le egy élhető, jó közlekedésű, csendesebb, pezsgő kulturális és sportélettel rendelkező városról. Tulajdonképpen ők mindent akarnak, és nem mondanának le semmiről. 2. „Infrastruktúra” Ők alkotják a második legnépesebb tábort: nagyjából minden ötödik megkérdezett ilyen véleménytípussal jellemezhető. Az ő költségvetésük már tartalmaz egyértelmű hangsúlyokat: ők alapvető infrastrukturális és kommunális fejlesztésekre lennének csak hajlandók áldozni: a tömegközlekedés fejlesztésére, a közbiztonság, a köztisztaság és a közvilágítás javítására. Ők fordítanák a legkevesebb pénzt a kultúrára, a sportra és a díszkivilágításra. 3. „Biztonságvágy” A fiatalok tizedét jellemző beállítódás. Szinte a legkarakterisztikusabb csoport: adójuk több mint felét a közbiztonság javítására fordítanák, míg a kultúra, a sport és a díszkivilágítás adójukból való finanszírozását hasonlóan az „infrastruktúra” csoporthoz, luxusnak tartják. 4. „Tiszta udvar-rendes ház” Szintén a fiatal fővárosi és környéki 16-30 évesek tizedére jellemző véleménytípus. Preferenciájukban a tisztaság, a rend-biztonság szeretete érhető tetten. Ezt mutatja, hogy képzeletbeli fővárosi költségvetésük közel felét a köztisztasági állapotok
26
javítására, további negyedét pedig a közbiztonság fokozására költenék. Ők fordítanák a legkevesebb pénzt a közlekedésre. 5. „Környezettudatos” Inkább réteg-vélemény, mely a fiatalok mindössze 5%-át jellemzi. Szemük előtt egy csendesebb és tisztább város képe lebeghet, amit a zajszennyezés csökkentésére, a környezetvédelemre és a köztisztasági helyzet jobbítására fordított adóforintoktól remélnek megvalósulni. E két költségvetési tétel jelenti elképzelt büdzséjük több mint 60%-át. 6. „Kultúra mecénása” Egészen szűk, a fiatalok mindössze 3%-át jellemző elit-vélemény, amely azonban épp nagyon markáns jellege miatt szinte valamennyi klaszter-analízis próba során jól elkülönült a többitől, így érdemes lehet rá külön figyelni, ha nem is túlértékelni. Ők a kultúra támogatására adnák a fővárosnak juttatott adójuk több mint felét, amit a közvilágításra fordítandó 14%-kal fejelnének még meg. Összesen tehát a fővárosi büdzsé 2/3-át fordítanák arra, hogy egy pezsgő kulturális életű, fényes városban élhessenek. 7. „Sport-támogatók” A „sport-támogatók” 5%-os rétege, ha rajtuk múlna, a pénz bő felét a sportélet támogatására fordítaná. Ezen felül csak az alapvető infrastrukturális és kommunális beruházásokra adnának még pénzt, a kultúrára, a világításra és a zaj csökkentésére összesen juttatnának 5%-ot.
A fővárosi költségvetés elvárt hangsúlyai alapján képzett klaszterek 5%
3% 5%
"alapvető"
11%
"infrastruktúra" 49%
9%
"biztonságvágy" "tiszta udvar-rendes ház" "környezettudatos" "a kultúra mecénása" "sport-támogató" N=995
19%
Az így létrejött 7 típus fővárossal és az önkormányzatokkal való elégedettségét vizsgálva kitűnik, hogy a fővárossal és Budapest vezetésével a legelégedetlenebbek s többségében ellenzéki szavazó fiatalok városfejlesztési preferenciái élesen eltérnek az átlagtól. Lényegesen kevesebben vannak köztük az „alapvető” vélemény képviselői, ellenben egyértelműen felülreprezentáltak körükben a sport támogatói.
27
9. táblázat A főváros életével és az önkormányzattal való elégedettség alapján képzett klaszterek fővárosi költségvetéssel kapcsolatban elvárt hangsúlyai
„alapvető” „infrastruktúra” „biztonságvágy” „tiszta udvar-rendes ház” „környezettudatos” „a kultúra mecénása” „sport-támogató” Összesen:
„elégedettek”
„kritikusabbak”
54% 19% 7% 11% 4% 2% 3% 100%
48% 19% 7% 13% 5% 5% 3% 100%
„elégedett büntetők” 51% 18% 11% 10% 5% 3% 3% 100%
„elégedetlen ellenzékiek” 39% 22% 11% 11% 3% 3% 10% 100%
Az „alapvető” típusba tartozók magukat az átlagnál sokkal inkább képesek besorolni valamelyik politikai-ideológiai nézet alá, pártszimpátiájukat tekintve a baloldali és liberális szavazók vannak felülreprezentálva körükben, de az átlagnál magasabb a számukra kedves pártot még keresők aránya is. Azok a fiatalok, akik elsősorban az infrastrukturális fejlesztéseket támogatnák, jellemzően a 16-18 évesek, a lányok, és az agglomerációban élők közül kerülnek ki. Azok között, akik a közbiztonság javítására áldoznának, felülreprezentáltak a községben élők és a polgári-jobboldali nézetet vallók. A „tiszta udvar-rendes ház” vélemény képviselői éppúgy, mint a „környezettudatosak”, jellemzően (79% ill. 85%-ban) budapestiek. A kultúrát inkább a 19-25 évesek, a nők és polgáriliberális beállítottságúak és a Fidesz-MDF szavazói (!) támogatnák. Ezzel szemben a sport támogatása főként a 26-30 évesek, a férfiak, az agglomerációs községekben élők és a pártszimpátiájukat elrejtők illetve a polgári-jobboldali nézeteket vallók számára fontos. 3.3 Elvárások a város tisztaságával kapcsolatban 3.3.1 Budapest környezetvédelmének és köztisztaságának megítélése A fővárosi és környéki fiatalok Budapest köztisztaságát a 0-100-as skálán 32 pontra értékelik. Összesen 58%-uk fejezte ki elégedetlenségét a város tisztaságával kapcsolatban, ebből 21% teljesen elégedetlen a helyzettel. A budapesti fiatalok sokkal elégedetlenebbek a főváros köztisztaságával, mint az agglomerációban élők: míg a budapestiek 63%-a értékelte a fővárost ebből a szempontból elégtelenre vagy legfeljebb elégségesre, addig az agglomerációban élők 43%-a fejezte ki komolyabb elégedetlenségét a piszokkal és a környezetszennyezéssel kapcsolatban. Nincs egyértelmű kapcsolat viszont az agglomerációban élők fővárosba látogatásának gyakorisága és Budapest tisztaságának megítélése között. A budapestiek közül is a legkevésbé a külső kerületekben élők vannak megelégedve a főváros útjainak, levegőjének tisztaságával. Budapest köztisztaságával és a környezetvédelemmel elsősorban azok fejezték ki elégedetlenségüket, akik a „tiszta udvar-rendes ház” vagy a „kultúra mecénásai” csoportba tartoznak, azaz a köztisztaságra és a közbiztonságra vagy a kultúrára fordítanák adóforintjaik legnagyobb részét. Elszomorító, hogy a fiatalok a fővárost nemcsak önmagában tartják piszkosnak és szennyezetnek, de más nagyvárosokhoz viszonyítva is. Mindössze 4%-uk gondolja, hogy Budapest tisztább lenne, mint más hasonló nagyváros vagy főváros.
28
A főváros tisztaságának megítélése más nagyvárosokhoz képest
0,0%
Összesen
40,0%
34%
Bp
agglomeráció
20,0%
14%
60,0%
33%
35%
29%
80,0%
22%
30%
34%
100,0%
4% 7%
4% 16%
24%
sokkal piszkosabb valamivel piszkosabb ugyanolyan valamivel tisztább sokkal tisztább nem tudja
4% 9% N=1.006
A Budapesten élők ebben a tekintetben még kritikusabbak agglomerációban élő társaiknál: míg a budapestiek 34%-a gondolja lakóhelyét más hasonló nagyvárosokhoz képest sokkal piszkosabbnak, addig az agglomerációban élőknek csak 14%-a fogalmaz ilyen élesen. Budapest tisztaságának megítélése erősen összefügg a kérdezett korábbi nagyvárosi tapasztalataival. Ennek egyik formája lehet, ha az illető élt már hosszabb-rövidebb ideig külföldön valamilyen nagyvárosban. Azok, akik már személyesen is szereztek tapasztalatokat más külföldi nagyvárosok, fővárosok tisztaságáról, egyértelműen piszkosabbnak látják Budapestet, mint azok, akik még nem jártak külföldön, vagy külföldi tartózkodásuk során valamelyik elővárosban, kisvárosban vagy falun éltek. 3.3.2 Fő problémák Budapest közterületeinek tisztaságával kapcsolatban A legtöbb panasz Budapest közterületeinek tisztaságával kapcsolatban az aluljárók és a mellékutcák tisztaságát érte. Közepesen elégedettek a fiatalok a parkok, erdők, a főútvonalak és a közterek tisztaságával és viszonylag kevés bírálat érte a sétálóutcák állapotát. 10. táblázat Budapest közterületei tisztaságának megítélése a fővárosban agglomerációban élő fiatalok szerint 0-100 fokú skálán (átlagértékek)
aluljárók mellékutcák parkok, erdők főútvonalak közterek sétálóutcák
agglomerációban élők
budapestiek 19,9 28,4 42,0 47,1 54,4 69,0
28,4 24,5 52,0 53,7 62,2 75,7
és
az
Bp. és környékén élők összesen 22,3 27,4 44,8 49,0 56,7 70,9
A budapestiek ahogy összességében a fővárost, úgy a konkrét közterületeket is többnyire piszkosabbnak látják, mint a fővárosban csak alkalmanként bejáró agglomerációban élők. Ez alól egyedül a mellékutcák jelentenek kivételt, e téren ugyanis nincs számottevő különbség a két csoport véleménye között. A legnagyobb kritika a budapestiek részéről az aluljárókat érte: a 20 pont körüli érték széleskörű és nagyfokú elégedetlenséget jelez, ami 29
mindenképp sürgős intézkedést tesz indokolttá. Az aluljárók tisztán tartása ráadásul sokkal körülhatárolhatóbb, területileg koncentrált feladat, mint a mellékutcáké, így hatékonyabb beavatkozást jelentene, ahol könnyebb eredményt felmutatni. Az aluljárók és a mellékutcák tisztaságának megítélésében mutatkozik a legnagyobb eltérés a Budapest köztisztaságával általában elégedettek és elégedetlenek között: azok a fiatalok, akik a főváros környezetvédelmi, köztisztasági állapotára elégtelen osztályzatot adtak, az aluljárók tisztaságát is csupán 8 pontra értékelték, a mellékutcákra pedig 15 pontot adtak. A fővárost ezen a téren közepes érdemjeggyel „jutalmazók” ezzel szemben az aluljárók tisztaságára 30 pontot, a mellékutcákra 33 pontot adtak. Az aluljárók és a mellékutcák tisztaságának megítélése tehát nagyon erősen kihat a főváros egészének köztisztaságikörnyezetvédelmi szempontból való megítélésére. Minden e téren elért javulástól tehát az általános elégedettség emelkedését várhatjuk. Bár sokkal kevésbé tartják piszkosnak a budapestiek a parkokat, erdőket, véleményük a fővárosi zöldterületek állapotáról lényegesen lehangolóbb, mint a Budapest környékén élőké. A parkokat, erdőket a 18-30 évesek sokkal piszkosabbnak látják, mint a 16-18 évesek. A fiatalok szerint Budapesten a piszok legfőbb forrása az eldobott papírszemét és a kutyapiszok. Ezt követi a háztartási hulladék és az eldobott cigarettacsikkek, míg a kidobott bútorok, háztartási gépek, az építési törmelék és az ipari hulladék csak nagyon kevesek szemében jelenti a bajok kútfőjét. Az eredmények alapján úgy tűnik, a fiatalok környezetükről való gondolkodását elsősorban a piszokkal, szennyezéssel való személyes találkozás gyakorisága határozza meg jobban, és kevésbé a hulladék, környezetszennyezés környezetkárosító hatásának súlya – igaz, a kérdés („Szerinted mi Budapesten a piszok legfőbb forrása?”) alapján is inkább ebbe az irányba húzhattak esetleg a kérdezettek. Bár a budapestiek és az agglomerációban élők véleménye között alapvető különbség a piszok legfőbb forrását illetően nincs, mivel mind a fővárosban, mind a környéken élőket az eldobott papírszemét zavarja a legjobban, hangsúlyeltolódások azért tetten érhetők a helyben lakók és a Budapest utcáival csak alkalmanként találkozók véleménye között. Míg
A piszok legfőbb forrása Budapesten a fővárosban és az agglomerációban élők szerint a kidobott bútorok, háztartási gépek
1%
az építési törmelék
1%
az ipari hulladék (pl. olajos hordók, vegyi anyagok)
2%
a cigarettacsikkek
9%
a háztartási hulladék
18%
a kutyapiszok
28%
az eldobott papírszemét N=1.006
38% 0%
10%
20%
30%
40%
50%
az agglomerációban élőket jobban irritálja az utcán eldobott papírszemét (41%) és a kutyapiszok (33%), és ezt a két tényezőt jelölte meg ¾-ük mint legfőbb szemetet, addig a 30
fővárosban élők megosztottabbak e kérdésben. A budapestieket érezhetően jobban zavarja a háztartási hulladék, amit 21%-uk, és az elhajított cigarettacsikkek, amit 10%-uk tart a közterületet elcsúfító legfontosabb tényezőnek. Ezeket a főváros környékén csak 12, ill. 6%-ban említették. Mindez azonban nem változtat azon, hogy a Budapesten élők is a legfőbb problémát az utcákat olykor ellepő papírszemétben (37%) és a kutyapiszokban (26%) látják. A budapestiek közül a háztartási hulladék azokat zavarja jobban, akik a környékükön végzett lomtalanítás gyakoriságával sincsenek megelégedve. Ugyanígy a kidobott bútorok, háztartási gépek látványa is azoknak jelent nagyobb bosszúságot, akik szerint sokkal sűrűbben kellene lomtalanításokat tartani. Az agglomerációból a fővárosba bejárók közül a naponta ingázókat jobban zavarja a kutyapiszok, mint a papírszemét, míg azokat, akik csak ritkábban utaznak be Budapestre, a kutyapiszok sokkal kevésbé irritálja, és a legfőbb gondnak az eldobott papírszemetet tartják. Az eredmények közvetve azt mutatják, hogy a külföldi élettapasztalatokkal is rendelkező fiatalok a magyarokat gondatlanabbnak, a környezetükre kevésbé vigyázó polgároknak tartják, mint a külföldi nagyvárosok lakóit: erre utal, hogy azok, akik éltek már külföldi nagyvárosban, inkább az elhajított cigarettacsikkekben és papírszemétben látják a piszok forrását, mint azok, akik még nem rendelkeznek külföldi tapasztalatokkal. Ezzel szemben a háztartási hulladékot, kidobott bútorokat, építési törmeléket, ipari hulladékot – tehát mindazon lomot, ami rendszeres lomtalanítással eltüntethető – szinte csak azok említették Budapest fő „negatív látványosságaként”, akik még nem jártak külföldön. Csak gyanítható, hogy emögött az áll, hogy a külföldön járt fiatalok a hasonló nagyvárosok utcáin kevesebb cigarettacsikket, járókelők által gondatlanul eldobott szemetet láttak, de épp annyi (kevés) lomelszállításra váró háztartási szeméttel, limlommal találkoztak, mint Budapest utcáin. A cigarettacsikkek látványa inkább a 16-18 éveseket, míg a kutyapiszok inkább a 18 év felettieket, a nőket és az agglomerációs községekben élőket zavarja. A háztartási és ipari hulladékra pedig a jelek szerint elsősorban a 16-25 évesek érzékenyebbek, a 26-30 évesek kevésbé. Ha a fővárosi költségvetés hangsúlyaira adott preferenciák alapján képzett klasztereinket vesszük górcső alá, akkor a köztisztaság szempontjából legizgalmasabb két típus, a „tiszta udvar-rendes ház” és a „környezettudatos” típus véleménye merőben eltér egymástól. Míg a „tiszta udvar-rendes ház” típust nevéhez méltón a háztartási hulladék és a kutyapiszok látványa riasztja a legjobban, és minden más kérdezettől elütő módon alig említi az utcán heverő papírszemetet fő problémaként, addig a „környezettudatos” névre keresztelt csoport idegeit épp az eldobott papírszemét borzolja a leginkább. A „környezettudatos” típus megszólítására épp ezért sokkal inkább megfelelőnek tartunk egy társadalmi nevelő célzatú kampányt, amely az őket zavaró szemetelőket lassan leszoktatná a szemetelésről (megelőzés), míg a „tiszta udvar-rendes ház” típusnak célozható fővárosi üzenetek, intézkedések elsősorban a lomtalanításról, az ebtulajdonosok megregulázásáról (eltüntetés és büntetés) szólhatnának. A budapestiektől rákérdeztünk arra is, hogy mennyire tartják elegendőnek, amilyen gyakran lakóhelyük utcáját takarítják, valamint igyekeztünk kideríteni a lomtalanítással kapcsolatos véleményeket is. A budapesti fiatalok mindössze 37%-a nyilatkozott úgy, hogy utcájukat legalább hetente egyszer takarítják, 38%-uk elmondása szerint lakóhelyük utcáját havonta sem, vagy még soha nem takarították. A megkérdezettek ezzel láthatóan nem elégedettek. Mindössze 9%-
31
uk tartja utcájuk takarításának gyakoriságát teljesen elegendőnek, 33%-uk többé-kevésbé elfogadja azt, 51%-uk viszont egyáltalán nem tartja elfogadhatónak, hogy ilyen ritkán
Az utcák takarításának rendszerességével való elégedettség a budapestiek véleménye alapján 0% 10% 20% 30% 40% 50% 60% 70% 80% 90% 100% Milyen gyakran takarítják utcájukat? 34% 50% naponta 16% 2 naponta hetente többször
59%
24%
18%
61%
28%
11%
hetente egyszer
37%
48%
15%
kéthetente
36%
51%
13%
havonta
189 NT, mis
95%
soha változó
19%
79%
ritkábban
N=725, ebből
39%
61%
4% 50%
50%
2%
Szerinted ez mennyire elegendő?
egyáltalán nem többé-kevésbé teljesen elegendő
takarítják az utcájukat. Az optimális gyakoriság valahol a legalább kétheti rendszeresség környékén van: ennél gyakoribb takarításnál már az ott élők közel 2/3-a legalább többé-kevésbé elégedett az utca tisztán tartásával, ennél ritkább takarítás esetén viszont jelentősen (60% fölé) nő a teljesen elégedetlenek aránya. Az utcájuk takarításával a leginkább elégedetlenek jellemzően nők, a fővárosi költségvetés hangsúlyaira adott preferenciájuk szerint inkább a „tiszta udvar-rendes ház” típusba tartoznak, a főváros általános megítélése alapján kialakított klaszterek alapján pedig inkább az „elégedetlen ellenzéki” csoportba: mindkét típusban a takarítás gyakoriságával elégedetlenek aránya 68%-os. Bár a minta mérete arra nem ad lehetőséget, hogy kerületi szinten megbízható állításokat tegyünk, néhány kerületben azonban olyan sajátosan elütő vélemények születtek, ami már nem tulajdonítható a véletlennek. Kiemelkedően elégedetlennek mutatkoztak a VII., a VIII., és a XVI. kerületekben élők, ugyanakkor az átlagnál lényegesen elégedettebbek az V. és a VI. kerület fiatal lakói. Míg az előbbiek 70-80%-a fejezte ki erős elégedetlenségét utcájuk takarításának rendszerességével kapcsolatban, addig a két belső kerületben 35% körüli volt a teljes mértékben elégedettek aránya a 9%-os budapesti átlaggal szemben. A lomtalanítás a budapestiek többsége (60%) szerint lakókörnyékükön évente egyszer van, de sok helyen (22%) tettek említést félévente ismétlődő lomtalanítási akcióról is. A többiek jellemzően nem tudtak róla, milyen gyakran viszik el környékükről a lomokat. A megkérdezettek zöme (47%) szívesen venné, ha a félévente ismétlődő lomtalanítás válna rendszeres gyakorlattá, és csak 19%-uk érné be az évi egyszeri lomelszállítással. Nagyjából ugyanakkora hányaduk, akik a háromhavi lomtalanítási akciókhoz ragaszkodnának. A ténylegesen tapasztalt és az elvárt gyakoriság alapján a megkérdezetteket öt típusba soroltuk:
32
11. táblázat A lomtalanítás gyakoriságával kapcsolatos elvárások a budapesti fiatalok körében 1. 2. 3. 4. 5.
akik a jelenlegi gyakorlatot megfelelőnek tartják, vagy megelégednének akár ritkább lomtalanítással is akik valamivel gyakoribb lomelszállítási akciókat látnának szívesen akik sokkal gyakoribb akciókat tartanának szükségesnek akiknél jelenleg nincs, vagy nem tudnak róla, hogy lenne lomtalanítás, de szeretnék, hogy legyen a bizonytalanok
35,7% 39,6% 14,4% 4,2% 6,1%
A diplomások és felsőfokú intézményben hallgatók inkább megelégszenek a jelenlegi lomtalanítási gyakorlattal, az érettségizettek és középiskolások valamennyire sűrítenék a lomok elszállítását, az alacsonyabb iskolázottságúak várnák el a leggyakoribb lomtalanítási akciókat. Ami a lomtalanítást illeti, a „tiszta udvar-rendes ház” és a „környezettudatos” típusokba tartozók véleménye sokkal inkább egybecsengett a többség véleményével. Ezzel szemben az „infrastruktúra” típusba tartozók, akik a fővárosi költségvetésnek elsősorban az infrastrukturális, kommunális beruházásait támogatnák saját adóforintjaikkal, ők várnának el a jelenleginél lényegesen gyakoribb lomtalanítást. Ezek alapján úgy tűnik, a fiatalok fejében logikus módon a lomtalanítás inkább felülről jövő kezdeményezésként, kommunális szolgáltatásként él, mintsem a környezetét óvó, lakókörnyezetüket rendben tartani kívánó lakosok által befolyásolható „népi kezdeményezésként”. Érdekes, hogy a lomtalanítás sűrítésének óhaja nem függ össze egyértelműen a főváros és az önkormányzat általános megítélésével: az „elégedetlen ellenzéki” típusba tartozók éppúgy az átlagosnál jobban várnák el a gyakoribb lomtalanítást, mint az „elégedettek”. A lomtalanítás jelenlegi gyakoriságát pedig azok az „elégedett büntetők” tartják kielégítőnek, akik a főváros életével többnyire meg vannak elégedve, csak az önkormányzatot és a főpolgármestert nem értékelik túl sokra. 3.3.3 Budapest közterületeinek tisztaságáért megnevezett felelősök A budapesti utcák, közterületek köztisztasági helyzetének javulását a fiatalok éppannyira várják az ott lakóktól, mint az önkormányzati és állami intézmények intézkedéseitől. Ez egyfelől azt jelzi, hogy a fiatalok jó része a város polgárait teszi felelőssé a szemét kialakulásában, másrészt a megoldást is a probléma előidézőinek magatartásában, gondolkodásában történő változástól várják, és önmagában a szabályozás, tiltás, büntetés, vagy más önkormányzati kezdeményezések sikerességében nem bíznak nagyon sokan.
33
"Kitől várnád a főváros köztisztasági helyzetének javulását?" 3% 2%2% 24%
9% 5%
12%
N=1.007
11%
15%
7% 2%2% 6%
a helyben lakóktól a közerkölcstől a kutyatulajdonosoktól a fiataloktól a turistáktól gyáraktól, üzemektől a kerületi önkormányzatoktól a fővárosi önkormányzattól a főpolgármestertől a Környezetvédelmi Min.-tól a kormánytól az államtól nem tudja
Látható, hogy a kerületi és fővárosi önkormányzatban, valamint a főpolgármester személyében a fiatalok 32%-a látja csak a megoldást a köztisztasági problémákra. A kormánytól, államtól, valamelyik minisztériumtól várná a helyzet javulását még további 13%, ezzel szemben a város polgáraitól illetve az őket meghatározó közerkölcstől várja a város megtisztulását a fiatalok 52%-a. A legalább középfokú iskolát végzők vagy végzettek sokkal inkább az emberek gondolkodásmódjának, viselkedésének megváltozásától várják Budapest megtisztulását, az alacsonyabb iskolázottságúak nagy többsége az intézmények erejében hisz. A főiskolások/egyetemisták vagy diplomások jellemzően a közerkölcs megváltozását, a gimnazisták, szakközépiskolások és érettségizettek inkább a fiatalokat jelölték meg a tiszta város zálogaként. Az emberektől várják a helyzet javulását azok is, akik a fővárosi költségvetés hangsúlyaira adott preferenciájuk alapján a „biztonságvágy” klaszterbe kerültek, akik tehát leginkább a közbiztonság javítására áldoznának saját pénzükből. Az intézményektől pedig inkább azok várnák a megoldást, akik az infrastruktúra fejlesztését támogatnák saját adóforintjaikkal. Érdekes, de nem meglepő a szemléletmód politikai-ideológiai meghatározottsága is: a mai ellenzéki pártokra szavazók várják a megoldást elsősorban az intézményektől; nézetrendszerükben tehát egyfajta gondoskodó, a dolgokat elrendező állam képe lebeg. Némileg meglepő, hogy a helyzet javulását az emberektől várók elsősorban nem az SZDSZ szavazóinak körében vannak felülreprezentálva (körükben arányuk teljesen megfelel az átlagnak), hanem azoknál a fiataloknál, akik nem találják vonzó pártjukat a politikai palettán. Az MSZP szavazói picit technokrata színben tüntetik fel magukat, amikor a főváros tisztábbá válását a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztériumtól remélik az átlagnál magasabb arányban. A Budapest aluljáróit, köztereit, parkjait és erdőit piszkosabbnak tartók körében inkább az a nézet az elfogadottabb, hogy a közterületek e lehangoló állapotára az intézmények (az állam vagy az önkormányzatok) beavatkozása jelentené az orvosságot. Ugyanakkor, ha részleteiben nézzük az elégedettség és a vélelmezett felelős összefüggését, azt találjuk, hogy az aluljárókat leginkább piszkosnak tartók a fiatalokat nevezték meg a város köztisztaságáért leginkább tenni képes csoportként. 34
3.3.4 A lehetséges megoldások Ahogy azt már a problémák során is láttuk, a budapesti fiatalokat leginkább az utcán látható szemét zavarja. Így nem meglepő, hogy amikor arra kértük, hogy mondják meg, 1.000 Ft képzeletbeli adójukat / zsebpénzüket / ösztöndíjukat hogyan osztanák fel a köztisztaság, zajmentesítés javítását szolgáló 12 felsorolt intézkedés támogatása között, a legtöbb pénz az utcák sűrűbb takarítására jutott. Ugyanakkor az is látszik, hogy a fiatalok a tisztaság kérdésének kezelésére nem látnak egy egyedül üdvözítő megoldást: az e célra fordított pénzt szinte egyenletesen osztanák fel a szóbajöhető eszközök között. Több eredmény is arra utal, hogy sikeres lehet – legalábbis ebben a 16-30 éves körben – egy átfogó szelektív hulladékgyűjtési program is. A fiatalok támogatását élvezné vélhetően egy az erdők, parkok megtisztítását célzó rendszeres akció, de a jelek szerint ugyanők érzékenyek a veszélyes hulladékok biztonságos elhelyezésének kérdésére is.
12. táblázat A főváros köztisztaságára és zajmentességének javítására fordítandó pénzek ideális elosztási arányai a budapestiek és az agglomerációban élők szerint (átlagos százalék-értékek)
1. 2.
az utcák sűrűbb takarítására minden háztömb körül szelektív hulladékgyűjtő konténerek elhelyezésére 3. az erdők, parkok évi kétszeri megtisztítására 4. veszélyes hulladék megsemmisítésére, tárolására alkalmas hely megépítésére 5. a veszélyes hulladék elszállításának központi támogatására 6. a kutyapiszok eltávolítására alkalmas speciális kisméretű, mobil „porszívó” járművek üzembe állítására 7. a városban több ponton kutyafuttató pályák kialakítására 8. az erdőkben, parkokban szemétgyűjtő konténerek elhelyezésére 9. minden háztömb körül egy-egy kisebb gyűjtőzsák/konténer elhelyezésére a kutyapiszoknak 10. gyakoribb lomtalanítási akciók megszervezése 11. hangelnyelő, hangszigetelő falak építésére az autópályák mellett 12. a nagyobb szórakozóhelyek, éttermek, rendezvények környékén a folyamatos zajszint-ellenőrzés biztosítására Összesen:
budapestiek 16,3%
agglomerációban élők 22,2%
összesen 18,0%
11,7%
9,8%
11,1%
11,5%
8,2%
10,5%
9,7%
8,8%
9,5%
7,8%
8,9%
8,1%
7,8%
8,1%
7,9%
6,7%
7,2%
6,9%
6,7%
7,1%
6,8%
6,5% 6,1%
7,2% 6,4%
6,7% 6,2%
5,4%
4,1%
5,1%
3,5% 100%
2,1% 100%
3,3% 100%
Ha megvizsgáljuk, hogy milyen vélemény-típusok rajzolhatók fel a különböző támogatási preferenciák vonatkozásában, 7 különböző vélemény-együttest azonosíthatunk: 1. „Általános takarítók” Ebbe a csoportba tartozik a megkérdezett fővárosi és környéki fiatalok közel harmada. Nincs egy kitüntetett cél, amire szívesen adnának pénzt, így ebből a szempontból nagyjából úgy viselkednek, mint az átlag. Ugyanakkor számukra a „kutyapiszokporszívók”, a veszélyes hulladéktárolók és az utcák gyakoribb takarítása jelentik az elsőszámú prioritást. 2. „Szelektív gyűjtők”
35
3.
4.
5.
6.
7.
Ők alkotják a második legnépesebb tábort: nagyjából minden ötödik megkérdezett ilyen véleménytípussal jellemezhető. Ők áldoznának a legtöbbet a szelektív hulladékgyűjtő konténerek elhelyezésére. Viszonylag sokat fordítanának a veszélyes hulladék biztonságos elhelyezésére és elszállítására. „Csendpártiak” A fiatalok 16%-a tartozik ebbe a típusba. Köztisztaságra és zajmentesítésre fordítható képzeletbeli adójuk ¼-ét az autópályák melletti hangelnyelő falak építésére és a nagyobb szórakozóhelyek, forgalmas éttermek, rendezvények környékén való zajszintellenőrzés biztosítására juttatnák. Az átlagosnál érzékenyebbek az erdők tisztaságára is, így erre a célra is szívesen áldoznának. „Utcaseprők” A fiatal fővárosi és környéki 16-30 évesek 13%-ára jellemző nagyon karakterisztikus véleménytípus. A leghatározottabb véleményt képviselik abban a tekintetben, hogy mire érdemes pénzt áldozni: képzeletbeli köztisztasági büdzséjük közel 2/3-át ugyanis az utcák gyakoribb takarítására költenék, és nincs más olyan cél, amelyre egymagában 5%-nál többet fordítanának. „Veszélymentesítők” A fiatalok 8%-a tartozik ebbe a típusba. Legfőbb céljuknak a veszélyes hulladékok elszállításának támogatását tartják: erre fordítanák a rendelkezésre álló pénz 1/3-át. Számukra is fontos az utcák tisztasága, aminek érdekében az utcák gyakoribb takarítását anyagi elősegítésére a köztisztasági költségvetés majd’ ötödét lennének hajlandóak feláldozni. „Természetvédők” Viszonylag kis kör, a fiatalok 6%-a által képviselt vélemény. Érdeklődésük homlokterében az erdők és a parkok állnak: köztisztaságra, környezetvédelemre szánt pénzük közel 2/3-át az erdők, parkok évi kétszeri megtisztítására és szemétgyűjtő konténerek erdőkben való elhelyezésére áldoznák. Ezen kívül egyedül a lomtalanítási akciók megszervezését tartják még támogatásra érdemesnek. „Rendes-eb(b)ek” Ez a mindössze 4%-os csoport elsősorban a kutyapiszok problémájára szeretne megoldást találni. Képzeletbeli környezetvédelmi-köztisztasági büdzséjükben 1/3-os aránnyal a kutyapiszokgyűjtő zsákok / konténerek elhelyezése szerepel. Ezen kívül még két tétel, az erdők megtisztítása és a gyakoribb lomtalanítási akciók szervezése bír náluk nagyobb súllyal.
A fővárosi köztisztasági-környezetvédelmi költségvetés elvárt hangsúlyai alapján képzett klaszterek 6%
4%
8%
31%
"általános takarítók" "szelektív gyűjtők" "csendpártiak"
13%
"utcaseprők" "veszélymentesítők" "természetvédők" 16%
36
21%
"rendes-eb(b)ek N=973
A diplomások és felsőfokú intézmények hallgatói inkább a „szelektív gyűjtők” csoportba, a szakközépiskolások, gimnazisták és érettségizettek inkább a „természetvédő” típusba, míg az alacsonyabb iskolázottságúak inkább az „általános takarítók” és az „utcaseprők” típusba tartoznak. A budapestiek körében a „szelektív gyűjtők”, a „csendpártiak” és a „rendes-eb(b)ek” vannak az átlagosnál többen, az agglomerációban pedig inkább az „utcaseprők” és a „veszélymentesítők” véleménye hódít jobban. Azok, akik a főváros köztisztaságának javulását a kutyatulajdonosoktól várják, inkább az „általános takarítók” véleményét vallják, akik a fiataloktól várják a helyzet jobbra fordulását, azokhoz a „csendpárti”, a „természetvédő” és a „rendes-eb(b)” véleménytípus áll közelebb. A Budapest köztisztaságával összességében elégedetlenek véleményéhez a „szelektív gyűjtők” preferenciái állnak közelebb – ez a nézet a fővárossal elégedettek körében csak elvétve bukkan fel. Ez azt jelzi, hogy egy szelektív hulladékgyűjtési program valószínűleg növelhetné a főváros tisztaságával való elégedettséget, épp a fiatalok kritikusabb csoportja körében. A szelektív hulladékgyűjtés fogalmával a fiatalok 89%-a tisztában van. A jelek szerint amennyiben a körülmények adottak, a fiatalok partnerek lennének egy szelektív hulladékgyűjtési programban. Ha minden háztömbnek lenne saját szelektív hulladékgyűjtő konténere, a fiatalok 69%-a biztos benne, hogy hajlandó lenne a háztartásban keletkező hulladékot szelektíven gyűjteni, és további 23% venné még valószínűleg rá magát erre. Hasonló eredményt hozna, ha minden egyes árucikkre, termékre fel lenne írva, hogy milyen típusú hulladék. A legtöbbeket persze az anyagi érdekeltség győzne meg: a fővárosi és környéki fiatalok 70%-a biztosan, további 21%-a pedig valószínűleg hajlandó lenne szelektíven gyűjteni a hulladékot, ha cserébe a kukadíjból valamilyen kedvezményt kapnának. A szelektív hulladékgyűjtésre inkább nyitottak a nők, a 19-30 évesek és a diplomások. Hogy a fenti elköteleződések komolyságát teszteljük, megnéztük, hogy azok, akik valószínűsítették a szelektív hulladékgyűjtésben való személyes részvételüket, mennyit szánnának adóforintjaikból a képzeletbeli köztisztasági-környezetvédelmi büdzséjükben a szelektív hulladékgyűjtésre, illetve mekkora arányban tartoznak a „szelektív hulladékgyűjtő” klaszterbe. Az elemzés rámutatott arra, hogy leginkább csak azokra a fiatalokra lehet komolyan számítani a szelektív hulladékgyűjtésben, akik bármely feltétel teljesülése esetén biztosan részt vennének egy ilyen programban. Ha a szelektív hulladékgyűjtésben várhatóan aktívan közreműködők körét rájuk szűkítjük, a potenciális célcsoport a fiatalok 41%-a: Budapesten 164.000, az agglomerációban kb. 69.000 16-30 éves. Ők átlagosan a köztisztasági-környezetvédelmi büdzsé 14%-át fordítanák szelektív hulladékgyűjtésre, ami ugyan nem kiemelkedő, de az átlagnál érezhetően magasabb. Ha tovább szűkítjük a célcsoportot, és csak azokkal számolunk, akik a teljes köztisztaságikörnyezetvédelmi kérdéskörben is kiemelt prioritást adnak a szelektív hulladékgyűjtésnek, akiket tehát a „szelektív hulladékgyűjtők” véleménytípusba soroltunk, a fenti 41%-os csoport 31%-át, azaz a fiatalok 13%-át, mintegy 49.000 fővárosi és 21.000 agglomerációban élő 16-30 éves fiatalt tekinthetünk a jövőben várhatóan elkötelezett szelektív hulladékgyűjtőnek.
37
3.4 Elvárások a város közbiztonságával kapcsolatban 3.4.1 Budapest közbiztonságának megítélése Mivel a fiatalok preferenciái szerint a legtöbb pénzt a közbiztonságra kellene fordítani, másodikként ezt a kérdéskört járjuk körül, annak ellenére, hogy a megkérdezettek amúgy a város közbiztonsága terén elégedettebbek, mint a közlekedési helyzetet illetően. Budapest közbiztonságát a fiatalok a közepesnél valamivel gyengébbre értékelték: a 44 pontos átlagos elégedettség-index mögött a kérdezettek többségének semleges ítélete áll. A főváros közbiztonságát a fiatalok mindössze 1%-a kitűnőnek, és 17%-nyian nyilatkoztak még inkább elismerően. Ezzel szemben 10%-nyian úgy vélték, Budapest közbiztonsága egyáltalán nem kielégítő, további 24% is inkább elégedetlenségének adott hangot, épphogy elégségesre értékelve azt. A fiatalok Budapest közbiztonságát általában rosszabbnak ítélik, mint amennyire saját maguk félnek. Ha az elégedettségi indexet összevetjük a megkérdezettek különféle helyzetekben becsült biztonságérzetével, azt láthatjuk, hogy miközben Budapest általános közbiztonság-képe csak gyenge közepes, addig a fiatalok jóformán csak este az aluljáróban közlekedve nem érzik magukat egyáltalán biztonságban. Este az utcán a biztonságérzetük nem túl nagy, de közepes, nappal viszont már inkább biztonságban tudják magukat. Mindebből azonban az következik, hogy a fiatalok Budapest közbiztonságának megítélésekor elsősorban esti-éjszakai tapasztalataikat vetítik ki az általános főváros-
A főváros közbiztonságával való elégedettség Mennyire érzi magát biztonságban...
0
25
50
75
100
36,7
este az aluljáróban este az utcán
48,5
este hazafelé
48,9 58,4
este szórakozóhelyen
62,4
nappal aluljáróban
72,7
nappal az utcán
82,8
este otthon
43,7
Bp közbiztonsága ált.
N=1.010
képükre. Ahhoz tehát, hogy a fiatalok elégedettségét számottevően növelni lehessen, az esti komfort- és biztonság-érzetüket kell növelni. Budapest közbiztonságát rosszabbra értékelték a fővárosban élők, a nők, a 26 éven felüliek és a legfeljebb alapfokú iskolai végzettségűek. Míg a főváros közbiztonságának megítélésében csak néhány pontos (bár még így is szignifikáns) különbség van férfiak és nők között, személyes biztonságérzetük között óriási a szakadék. Hovatovább azt mondhatjuk, hogy a fiatal nők este már nem is mernek lemenni egy aluljáróba: 35%-uk egyáltalán nem, további 31%-uk alig érzi magát biztonságban egy ilyen helyzetben. Nem sokkal jobb a helyzet a nyílt utcán sem: 45%-uk fél valamennyire, ebből 17% úgy gondolja, hogy egyáltalán nem lehet biztonságban este az
38
utcán sétálva. Ez az arány még rosszabb a 16-18 éves lányok esetében, akiknek ¼-e tartja kifejezetten veszélyesnek az utcát esténként. Budapest közbiztonságát egyébként a fővárosban és az agglomerációban élők nagyjából hasonlóan ítélik meg. 3.4.2 Fő problémák Budapest közbiztonságával kapcsolatban Budapesten a fiatalok a legkevésbé autójukat érzik biztonságban: az autóval rendelkezők 50%-a úgy gondolja, nem vagy egyáltalán nem lehet biztos benne, hogy másnap is meg lesz még az autója, és csak 6%-nyian alszanak teljesen nyugodtan négykerekűjük miatt. Ha azonban összességében nézzük, mivel autóval csak a 16-30 évesek bő ¼-e rendelkezik, a legtöbbeket mégsem ez, hanem általában a vagyon elleni bűncselekményektől, a lopástól, lakásbetörésektől való félelem aggaszt. Lakását, vagyontárgyait a fiatalok 7-9%-a érzi teljesen „szabad prédának”, de összesen 22-27%-uk érzi a megfelelő biztonság hiányát. 13. táblázat A fiatalok személyes és vagyontárgyaik felett érzett biztonságérzete Mennyire érzed biztonságban…? saját magad családodat lakásodat (vagyon)tárgyaidat autódat
egyáltalán nem 4,7% 4,6% 7,1% 8,9% 23,0%
alig 9,8% 12,3% 14,9% 18,1% 26,8%
közepesen 32,8% 35,6% 33,0% 36,5% 28,9%
valamelyest 37,6% 34,2% 32,1% 26,0% 15,6%
teljes mértékig 15,2% 13,4% 12,9% 10,5% 5,7%
nincs neki 4,2% 2,2% 74,0%
A budapestiek biztonságérzete minden tekintetben rosszabb, mint az agglomerációban élőké, a legnagyobb különbség azonban az autóval kapcsolatos kockázatok megítélésében van. A fővárosban és az agglomerációban élő fiatalok biztonságérzete között elsősorban a vagyontárgyak (ingatlan és ingóságok) tekintetében nyílik szét az olló: míg személyes és családjuk biztonságát 5-7 ponttal ítélik meg rosszabbul a budapestiek, addig a lakás és az autó esetében a különbség már 12 pontra nő. Érdekes, hogy ugyanakkor Budapest közbiztonságának általános megítélésében nincs különbség, ami azt jelzi, hogy az agglomerációban élőknek nem a biztonságigényük, féltenivalójuk más, hanem a helyi kockázatokat ítélik alacsonyabbnak lakóhelyükön, mint a fővárosban.
39
A budapestiek és az agglomerációban élők biztonságérzete 70
66 61
60
66
65 58
50
59 54
50
47
40
43
46
35
30 20 10
Bp agglomeráció
0 saját magad
család
lakás vagyon autó Mennyire érzed biztonságban...?
Bp ált.
N=1.009
Az agglomerációban élők válaszai között nem mutatható ki lényeges különbség aszerint, hogy kérdezett városban vagy községben él. Egyedül a déli / dél-keleti agglomerációs településeken élők tűnnek a többi agglomerációban élőhöz viszonyítva bizonytalanabbnak. Általában jobban félnek, féltik magukat és főként vagyontárgyaikat a 26-30 évesek, mint a fiatalabbak, a diplomások, felsőfokú intézmények hallgatói, mint az alacsonyabb iskolázottságúak, a magasabb jövedelműek, mint az alacsonyabb jövedelemmel rendelkezők. Mindhárom tényező valószínűleg arra vezethető vissza, hogy nekik több féltenivalójuk van, jobban ki vannak téve a lakásbetörések, autólopások kockázatának. Megkérdeztük a fiatalokat arról is, kiktől-mitől mennyire tartanak. Így próbáltuk pontosítani az érzékelt kockázati forrásokat. A vagyontárgyakkal, ingatlannal kapcsolatban kimutatott alacsonyabb biztonságérzettel összhangban a fiatalok elsősorban a lakásbetörőktől és a zsebtolvajoktól tartanak. Viszonylag komoly a félelem a hétköznapi agresszió olyan megjelenési formáitól is, amilyet a vandálok jelentenek: az interjúalanyok vélhetően a sok bosszúságot és sokszor komoly kárt okozó rongálásokra gondolhattak. Az autótulajdonosok értelemszerűen az autótolvajoktól tartanak leginkább: míg az autóval nem rendelkezők számára ők jelentik a legkisebb kockázatot (76 pont), addig az autótulajdonosok a betörőknél (41 pont) is lényegesen jobban tartanak tőlük: a 0-100-as skálára alakított ’félelem-index’-en az autótolvajok náluk 34 ponton végeztek. Az autósok eltérő közlekedési szokásaira utal, hogy bár amúgy teljesen megegyezik az egyes kockázati tényezők sorrendje, egy ponton eltér az autóval nem rendelkezőktől: ők kevésbé félnek a zsebtolvajoktól, és jobban tartanak a betörőktől. Ez azonban nem olyan meglepő, hiszen vélhetően sokszor közlekednek tömegközlekedési eszközök helyett autóval, így kevésbé vannak kitéve a zsebtolvajok kockázatának. Míg az autósoknak láthatóan van mitől félnie, tőlük alig félnek a megkérdezett fiatalok: a jelek szerint az autósok sem autós társaikra, sem a gyalogosokra nem jelentenek olyan veszélyt, amit össze tudnának vetni az említett kockázatokkal.
40
14. táblázat A fiatalok félelmeinek legfőbb forrásai az észlelt kockázatok alapján (válaszok előfordulási arányai 5-fokú skálán az autótulajdonosok és az autóval nem rendelkezők körében)
Mennyire félsz a…? hajléktalanoktól autósoktól bevándorlóktól bankrablóktól autótolvajoktól drogosoktól vandáloktól zsebtolvajoktól lakásbetörőktől
nagyon van nincs autó autó 2% 4% 3% 2% 4% 7% 13% 13% 31% 8% 12% 12% 13% 12% 20% 17% 24% 18%
valamelyest van nincs autó autó 5% 7% 9% 8% 7% 8% 9% 8% 31% 14% 16% 17% 17% 22% 16% 24% 26% 19%
közepesen van nincs autó autó 19% 23% 24% 26% 25% 27% 19% 17% 22% 17% 30% 23% 30% 29% 32% 28% 26% 30%
van autó 22% 26% 24% 17% 4% 18% 19% 16% 14%
alig egyáltalán nem nincs van nincs autó autó autó 24% 52% 43% 26% 40% 38% 26% 39% 33% 19% 42% 43% 14% 12% 48% 25% 25% 23% 20% 21% 17% 17% 17% 15% 18% 10% 14%
A fiatalok tolerancia-szintjét jelzi, hogy viszonylag kevesen, 9-14%-nyian vannak, akik tartanak a hajléktalanoktól vagy a bevándorlóktól, igaz, azok is kisebbségben (46 ill. 35%) vannak, akik egyáltalán nem félnek tőlük. A személyes tapasztalatok jelentőségét jelzi, hogy a gyalogszerrel utcán vélhetően ritkábban közlekedő autósok, akik ily módon valószínűleg ritkábban találkoznak hajléktalanokkal, mint gyalogos társaik, kevésbé is tartanak tőlük. 3.4.3 Budapest közbiztonságával kapcsolatban megnevezett felelősök A közbiztonság helyzetéért a fiatalok többsége a bűnüldöző szerveket illetve a felettük ellenőrzést gyakorló minisztériumot okolják. 39% a rendőrséget tartja felelősnek. 18%nyian a belügyminiszteren, 9%-nyian a kormányon, 4%-nyian pedig a Parlamenten kérik számon a közbiztonság állapotát. Vannak, akik a törvényekben keresik a bajok forrását, és bár nem túl sokan, de vannak, akik erkölcsi, nevelési kérdést látnak mindebben. Olyan válaszadó csak elvétve akadt, aki a közbiztonság helyzetéért a főpolgármestert okolná. A budapestiek inkább a rendőrségben látják a felelőst, és az átlagnál többen említették a Büntető Törvénykönyvet is mint a bajok forrását, míg az agglomerációban élő fiatalok inkább a belügyminisztert okolják a kialakult közbiztonsági helyzetért. A magasabb iskolai végzettségűek inkább a rendőrséget, az alacsonyabb iskolázottságúak inkább a belügyminisztert és a Büntető Törvénykönyvet hibáztatják.
"Ki a leginkább felelős a fővárosi közbiztonság helyzetéért?" 100%
nem tudja
90%
a Büntetőtörvénykönyv
80% 70% 60%
a Parlament 15%
26%
18%
a belügyminiszter
50% 40%
a kormány
a rendőrség 41%
30%
39%
35%
a főpolgármester a járókelők
20%
a közerkölcs
10%
az oktatás, nevelés
0% Bp
agglomeráció
41
Összesen
N=1.008
Az MSZP szavazói egyértelműen a rendőrséget teszik felelőssé, az SZDSZ hívei a Büntető Törvénykönyvet, a Fidesz-MPP és az MDF tábora pedig inkább a belügyminisztert említette az átlagnál gyakrabban felelősként. Érdekes eredmény, hogy azok, akik a legjobban félnek az autótolvajoktól, kiemelkedően magas arányban, 50%-ban a rendőrséget tartják felelősnek közbiztonsági állapotokért. A rendkívül erős összefüggés rávilágítja a figyelmet arra, hogy a fiatal autótulajdonosok valamilyen gyors és meggyőző eredményt várnának a rendőrségtől az autólopások hatékonyabb felderítése vagy még inkább megelőzése érdekében. 3.4.4 A lehetséges megoldások A kérdezettekkel kétféleképp is teszteltük, hogy milyen megoldásokat tartanának a leginkább célravezetőnek a közbiztonság javítása érdekében. Először egy kártyalapon mutattunk nekik 13 különböző állítást, melyek közül ki kellett választaniuk azt a hármat, amelyiket a leghatékonyabb megoldásnak tartanak. Ezt követően pedig a már az eddigiekben is bemutatott költségvetési pénzosztós modellt használtuk, és arra kértük őket, hogy osszák szét képzeletbeli adóforintjaikat 11 megnevezett közbiztonságot javító intézkedés, beruházás, program között. A fiatalok szerint a legcélravezetőbb a járőrözés sűrítése lenne: 57%-uk említette ezt a három legjobb megoldás egyikeként, többnyire első-második helyen. A második legnépszerűbb megoldás szó szerint így hangzott: „Be kell kamerázni a város számos pontját még akkor is, ha ez sérti egyesek érzékenységét” – ezt a megoldást a megkérdezettek 37%-a tekintette a közbiztonságot javító három legjobb módszer egyikének. A fiatalok a térfigyelő rendszereket tehát hatékony bűnmegelőző-bűnüldöző eszköznek tartják, és láthatóan kevésbé aggódnak a személyiségi jogok esetleges sérelme miatt. Az ötlet nagy támogatottságát jelzi az is, hogy a térfigyelő rendszerek ötletét támogatók többsége első helyen említette ezt a megoldást. A további megoldások tekintetében a fiatal közvélemény már megosztottabb: sokan értenek egyet azzal, hogy több pénzt kell adni a rendőrségnek jobb felszerelésre, de azzal is, hogy magukat a rendőröket kellene jobban megfizetni, hogy ne legyenek megvesztegethetők, ez utóbbi javaslatot említették a leggyakrabban harmadikként, és összességében is a járőrözést és a bekamerázást követően erre a megoldásra esett a legtöbbek választása. Ugyanakkor, ha azt is figyelembe vesszük, hogy az interjúalanyok hányadikként említették az adott célt, és az említések sorrendjének megfelelően súlyozzuk, a rendőrség jobb felszereléssel való ellátása a harmadik legerősebb támogatottságot élvező közbiztonságjavító intézkedés. Nem meglepő módon nagyon megosztja a közvéleményt a halálbüntetés kérdése: az azonban talán a várakozásokat is felülmúlja, hogy a budapesti és környéki fiatalok 25%-a tartja a halálbüntetés bevezetését a bűnözés megfékezésének egyik legjobb megoldásának – ebből is 16% első helyen említette ezt az eszközt. Összesen a megkérdezettek 27%-a gondolja úgy, hogy a lézengő emberek közmunkára fogása jelentene gyógyírt a közbiztonság mai helyzetére, igaz, közülük a nagy többség ezt csak harmadik megoldásként említette. Talán meglepő, hogy viszonylag kevesen bíznak abban, hogy önszerveződő alapon létrehozott polgárőrségekkel elejét lehetne venni a bűnözésnek: ezt a megoldást összesen 16%-nyian említették, zömében 2., 3. helyen.
42
15. táblázat A közbiztonság javításának legjobbnak vélt megoldásai 1. 2. 3. Össze- Súlyozott helyen helyen helyen sen pontszám4 „Sűríteni kell a járőrözést” 23% 24% 11% 57% 0,371 „Be kell kamerázni a város számos pontját még akkor is, ha ez 21% 7% 9% 37% 0,269 sérti egyesek érzékenységét” „Több pénzt kell adni a rendőrségnek jobb felszerelésre” 13% 11% 6% 30% 0,203 „A halálbüntetés bevezetése lenne a legjobb megoldás a 16% 6% 3% 25% 0,194 bűnözés megfékezésére” „Jobban meg kell fizetni a rendőröket, hogy ne legyenek 6% 10% 16% 32% 0,145 megvesztegethetők” „A lézengő embereket közmunkára kell fogni.” 4% 7% 16% 27% 0,113 „Mindenkinek elővigyázatosabbnak kellene lennie, és úgy 5% 8% 7% 20% 0,106 nehezebb dolga lenne a bűnözőknek” „Komolyabb pénzbírságokat kellene kiszabni a szabálysértőkkel 2% 6% 8% 16% 0,074 szemben” „Helyi polgárőrségeket kellene létrehozni önszerveződő alapon” 2% 6% 8% 16% 0,071 „Ki kell utasítani a menekülteket az országból” 3% 5% 6% 14% 0,066 „Meg kell tiltani a hajléktalanoknak, hogy az utcán aludjanak” 2% 5% 3% 11% 0,058 „Az emberek szélesebb körének kellene biztosításokat kötnie, és 1% 1% 1% 4% 0,020 biztonsági berendezésekkel védenie magát!” „Meg kell engedni az embereknek a fegyverviselést – védje meg 1% 2% 1% 4% 0,020 mindenki önmagát!”
Amikor arra kértük az interjúalanyokat, hogy osszanak szét 1.000 Ft képzeletbeli adót a jövedelmükből, zsebpénzükből, ösztöndíjukból a főváros közbiztonságának javítására a megjelölt 11 cél, program, beruházás között, hasonló eredményekre jutottunk, mint amikor az attitűd-állítások közül választattuk ki a három legcélravezetőbb megoldást. Legalábbis, ami az első két legnagyobb támogatást élvező intézkedést, programot illeti: a megkérdezett fővárosi és környéki fiatalok a közbiztonsági büdzsé legnagyobb részét 17 ill. 16%-át a járőrök létszámának növelésére és a legveszélyeztetettebb városrészek bekamerázására fordítanák. A harmadik legnagyobb súlyt (15%) meglepő módon a biztonsági, önvédelmi, jogi alapfokú ismeretek iskolákban való oktatása képviseli. Ezt az attitűd-állításokat tartalmazó kérdéssorban nem teszteltük, mindenesetre az eredmény több dologra is felhívja a figyelmet: 1. A fiatalok úgy érzik, híján vannak egy sor olyan ismeretnek, ami a biztonságérzetükhöz, jogi, állampolgári komfortérzetükhöz szükséges volna. 2. Úgy gondolják, hogy a közbiztonság jelentős mértékben javítható, ha fizikailag és szellemileg felvértezve megelőzhetnek egy sor bajt, bűncselekményt. 3. Végül véleményükben az is kifejeződik, hogy nem tartják elegendőnek a felülről jövő, elsősorban a bűnüldözést szolgáló intézkedéseket, hanem inkább a bűnmegelőzésre fordítanának nagyobb figyelmet. Sorban a következő tétel az elképzelt közbiztonsági büdzsében a járőrök bérének növelése, melyre a rendelkezésre álló keret 11%-át fordítanák. A költségvetés 9%-át áldoznák fel a jármű- és ingatlan-nyilvántartások naprakésszé tételére, modernizálására, ami a gépjárművekkel való visszaélésektől való jogos félelem kifejeződése. Ezen kívül még 4
Az 1. helyen említett megoldás 1.14-es, a 2. helyen említett megoldás 0.57-es, a 3. helyen említett 0.29-es súlyt kapott
43
8%-ot juttatnának a rendőrautók korszerűsítésére, 7%-ot a különleges nyomozók képzésére, 6%-ot a központi rendőrségi adatnyilvántartások fejlesztésére, 5-5%-ot a rendőrök korszerű fegyverekkel való ellátására és terrorista-elhárításra, s végül mindössze 2%-ot a rendőrségi vezetők bérének jelentős megemelésére. Mindebből az körvonalazódik, hogy a fiatalok a közbiztonság terén kétfrontos harcot indítanának: egyfelől fokoznák a rendőri jelenlétet az utcákon, közterületeken, amit a személyes biztonságérzetük hiánya teljesen indokolttá is tesz, s amit a rendőrjárőrök bérének emelésével a másik oldalon el is akarnak ismerni. Másfelől a jelenleginél sokkal nagyobb figyelmet fordítanának a bűnmegelőzésre két módon is: egyrészt a térfigyelő rendszerek kiépítésével, másfelől az emberek önvédelmi, jogi képzésével. 16. táblázat A fiatalok preferenciái a főváros közbiztonságának javítását célzó intézkedéseket, programokat illetően Hogyan osztanád meg a főváros közbiztonságának javítását célzó alábbi intézkedések, programok között a közbiztonságra szánt keretet (1.000 Ft adódat)? járőrök létszámának növelése térfigyelő rendszerek önvédelmi, jogi oktatás járőrök bérének emelése jármű és ingatlan-nyilvántartás rendőrautók korszerűsítése különleges nyomozók képzése központi rendőrségi adatnyilvántartás korszerű fegyverek terroristaelhárítás rendőrvezetők béremelése
Költségvetési súly 17% 16% 15% 11% 9% 8% 7% 6% 5% 5% 2%
Egyértelműen látszik, hogy a fiatalok nem szeretnék, ha a közbiztonság javításáért vívott harc hangos, fegyveres csatává fajulna: ez érhető tetten mind abban, hogy nem támogatják a szabad fegyverviselést, mind abban, hogy a rendőrségi pénzek elosztásánál is háttérbe szorították a rendőrség felfegyverzését. Tulajdonképpen meglepően realista és a médiától magát kevésbé befolyásolni hagyó vélemény rajzolódik ki számunkra a fiatalok válaszaiból: szemben a híradásokban felnagyított látványos, véres bűntényekkel, bankrablásokkal, merényletekkel, ők mintha mindettől jóval kevésbé tartanának (alig áldoznának például terroristaelhárításra, különleges nyomozókra, de végső soron erre utal az is, hogy a rendőrség technikai megerősítését is kevésbé tartják fontosnak). Ezzel szemben úgy tűnik, sokkal fontosabbnak tartják, hogy a hétköznapjaikban, az utcákon, este az aluljárókban biztonságban érezhessék magukat, ne kelljen tartaniuk a rablásoktól, zsebtolvajoktól, betörőktől és autótolvajoktól – ezek ugyanis a hétköznapi, de a legtöbbek életét megkeserítő bűnesetek. A közbiztonság-javító intézkedések terén látszó preferenciák igen jellegzetes véleménytípusokba rendeződtek. 1. „Komplex” A legtöbben, a kérdezettek 47%-a ebbe a „komplex” típusba tartoznak. Ők – ahogy általában más kérdéseknél is – nem nagyon árnyalják a véleményüket, így a közbiztonság javítására szánt pénzösszeget illetően is nagyjából egyenletesen osztanák meg a büdzsét a megjelölt célok között. Érdeklődésük homlokterében a térfigyelő 44
2.
3.
4.
5.
6.
rendszerek, a járőrök bérének és létszámának növelése, a rendőrautók korszerűsítése és a rendőrségi adatnyilvántartások fejlesztése áll. „Térfigyelő” A fiatalok 11%-a került ebbe a csoportba. Ők szinte minden figyelmüket a megelőzésre fordítják. A közbiztonsági büdzsé 53%-át a térfigyelő rendszerek kiépítésére áldoznák, és fontos szerepet szánnának az önvédelmi és jogi oktatásnak is, amire 17%-ot juttatnának a költségvetésből. Kifejezetten elutasítják a rendőrségi vezetők béremelését, és nem adnának pénzt a rendőrség fegyverarzenáljának korszerűsítésére sem. „Béremelő” A 16-30 évesek 12%-ára jellemző véleménytípus. A közbiztonság javítására szánt pénzalap legnagyobb részét, 40%-át a járőrök bérének megemelésére szánnák. Támogatnák még a járőrök létszámának növelését is, és ők is áldoznának a veszélyeztetett városrészek bekamerázására, valamint a „térfigyelő” típusnál jobban a jármű- és ingatlan-nyilvántartások naprakésszé tételére is. „Létszámnövelő” A megkérdezettek 13%-ának közbiztonságról alkotott gondolkodásmódja írható le ezzel a véleménytípussal. Véleményéből az rajzolódik ki, hogy a közbiztonság javulását az állandó rendőri jelenléttel kívánja garantálni. Ezt a célt szolgálja az általa elképzelt költségvetésben a büdzsé 54%-ával megtámogatott járőrlétszám-növelés, de erre rímel a járőrautó-park korszerűsítésének finanszírozása is. A személyes jelenlétet a legveszélyeztetettebb városrészekben ők is térfigyelő rendszerek kiépítésével erősítenék meg/váltanák ki, de erre a célra ők csak a büdzsé 11%-át szánnák. „Önvédelmi oktató” A hat közül a legsajátosabb véleménytípus képviselői, akik a fiatalok 10%-át alkotják. A közbiztonság javításáért szinte mindent egy lapra tesznek fel, és az önvédelmi, jogi ismeretek iskolákban való oktatásától várják a legnagyobb eredményt. Közbiztonságra fordítható képzeletbeli 1.000 Ft-juk 64%-át ezért erre a célra áldoznák. Ezen kívül még a jármű- és ingatlan-nyilvántartások naprakésszé tételét támogatnák a költségvetésből juttatott 17%-kal, és a járőrök létszámának növelésére is hagynának 7%-ot. „Terrorelhárító” A megkérdezettek mindössze 8%-át leíró vélemény-alakzat. Ők azok, akik valószínűleg a leginkább tartanak a médiában bemutatott, a hétköznapokban azonban nem túl gyakori látványos nagy bűntényektől, merényletektől. Egyszerre tartják fontosnak a terrorista-elhárítás erősítését és a különleges nyomozók képzését – az egyikre 27, a másikra 22%-ot fordítanának, ami inkább egy akciófilmekből megidézett városképet
A fővárosi közbiztonsági költségvetés elvárt hangsúlyai alapján képzett klaszterek 8% 10% "komplex" "térfigyelő" 47%
13%
"béremelő" "létszámnövelő" "önvédelmi oktató"
45
12% 11%
"terrorelhárító" N=984
vetít elénk. Valamelyest ezt a titkos ügynökökbe, szuperzsarukba vetett hitet egészíti ki e csoport központi adatbázisokba fektetett bizalma is, aminek 19%-os költségvetési súllyal adnak nyomatékot. A budapestiek körében több a „létszámnövelő” típus, a 16-18 évesek között több az „önvédelmi oktató” és a „terrorelhárító” típus, a 19-25 évesek körében pedig a „térfigyelők” vannak felülreprezentálva. Nem, iskolai végzettség és jövedelmi helyzet tekintetében jelentős és trendszerű összefüggéseket nem találtunk. Bár nagyon kicsik a kerületenkénti elemszámok, az átlaghoz képest szignifikánsan magasabb az „önvédelmi oktató” típus aránya az V., VI. és XIII. kerületekben, azaz a Belvárosban. Az átlagot meghaladó arányban fordul elő a „térfigyelő” típus a II. és a VI. kerületben. A VI. kerületben épp most épül ki a térfigyelő rendszer, így az ő ilyen irányú fokozottabb igényeik hamarosan beteljesülnek. Az „önvédelmi oktató” típusba tartozók nagyjából ugyanannyira érzik biztonságban vagyontárgyaikat, mint a többiek, viszont sokkal jobban félnek az utcán, az aluljárókban és a szórakozóhelyeken. Érdekes módon elsősorban nem este félnek jobban, mint mások, hanem míg általában a fiatalok legalább nappal viszonylagos biztonságban érzik magukat az emberek között, addig ők nappal sem nyugodtak. Félelmük azonban irracionálisnak tűnik, mivel amúgy, amikor megkérdeztük tőlük, hogy kitől-mitől mennyire tartanak, a többiekhez képest kevésbé tűntek félősnek. Az is lehet, hogy félelmük sajátos életmódjukból és kulturális fogyasztási szokásaikból fakad. Túlhaladná a kutatás kereteit ennek mélyebb elemzése, annyit azonban érdemes megjegyezni, hogy ez a csoport az átlagnál lényegesen gyakrabban jár diszkóba, rave-, goa- és techno-partykra, és gyakrabban olvasnak bulvárlapokat. A „térfigyelő” típusba tartoznak a Budapest közbiztonságával kapcsolatban a szinte legerősebb kritikát megfogalmazók. Kevésbé érzik magukat biztonságban, érdekes módon azonban nem az autótolvajoktól és a zsebtolvajoktól tartanak sokkal inkább másoknál (pedig a térfigyelő rendszerbe vetett bizalmuk alapján ezt várhatnánk), hanem inkább a lakásbetörőktől és a vandáloktól, de sokkal jobban félnek a hajléktalanoktól is, mint a többiek. Ez alapján azt gondoljuk, hogy számukra a térfigyelő rendszer inkább a biztonság tudatát erősíthetné, a „nem vagyok egyedül” érzetét, személyük védelmét, mintsem a konkrét vagyonvédelmet. A „komplex” típusba tartozók relatíve a legelégedettebbek Budapest közbiztonságával. Magukat és vagyontárgyaikat is inkább biztonságban érzik, mint mások, félelmeik forrásai inkább a társadalom peremén élők, vagy az azokkal kapcsolatos előítéletek: egyedül a hajléktalanoktól, a bevándorlóktól és a drogosoktól tartanak jobban az átlagnál. 3.5 Elvárások a város közlekedésével kapcsolatban 3.5.1 Budapest közlekedésének megítélése Budapesten a tömegközlekedést mind az autósok, mind a gyalogosok jobbnak ítélik, mint az autóközlekedés állapotát. A tömegközlekedés elégedettségi indexe a 0-100-as skálán 45, az autóközlekedésé 39 pont. Mindkettő azonban a közepesnél gyengébb minősítést takar. A tömegközlekedés helyzetét a megkérdezettek tizede nagyon rossznak, további bő ötöde elégségesnek minősítette. A főváros autóközlekedését a fiatalok összesen 45%-a ítélte közepesnél gyengébbnek, és mindössze 13%-nyian voltak azok, akik jó, vagy kitűnő osztályzatot adtak Budapestnek.
46
17. táblázat A tömegközlekedéssel és az autóközlekedéssel való elégedettség a fővárosi és környéki fiatalok körében (a válaszok előfordulási arányai 5-fokú skálán, és átlag elégedettségi indexek 0-100-as skálán az autótulajdonosok, az autóval nem rendelkezők és a teljes 16-30 éves körben) Hányas osztályzatot adnál Budapest…? tömegközlekedésére autóközlekedésére tömegközlekedésére autóközlekedésére elégedettségi index 0-100-as skálán tömegközlekedésére autóközlekedésére
elégtelen van nincs autó autó 16% 8% 20% 11% összesen 10% 13%
elégséges van nincs autó autó 22% 23% 37% 30% összesen 22% 32%
közepes van nincs autó autó 45% 48% 32% 46% összesen 47% 42%
van autó
nincs autó
összesen
41 pont 34 pont
47 pont 41 pont
45 pont 39 pont
jó van nincs autó autó 17% 20% 11% 13% összesen 19% 13%
kitűnő van nincs autó autó 1% 2% 0% 1% összesen 2% 1%
A tömegközlekedést férfi és női autótulajdonosok ugyanolyannak ítélik, mint ahogy az autóval nem rendelkező férfiak és nők véleménye sem tér el egymástól e kérdésben. A főváros autóközlekedésének megítélésében azonban van különbség a két nem között: az autóvezetők egyrészt általában kritikusabbak az autóközlekedést illetően, mint gyalogos társaik, közöttük is azonban a férfi autóvezetők látják a legrosszabbnak a budapesti autóközlekedés állapotát. Az ő véleményük egyfelől lényegesen rosszabb, mint női autóvezető társaiké, másfelől még nagyobb különbség van a férfi autóvezetők és az autóval nem rendelkező férfiak véleménye között. Míg az autóvezető férfiak mindössze 31 pontos elégedettségi mutatóval „jutalmazták” a fővárost, addig a gyalogos férfiak 39 pontot, az autóvezető nők 37 pontot, a gyalogos nők 43 pontot adtak az autóközlekedés állapotára. Az autóközlekedéssel a férfiakon kívül az autóval rendelkező 26-30 évesek is elégedetlenebbek, mint fiatalabb társaik – vélhetően ők már gyakrabban is vezetik autójukat és tapasztalják meg testközelből a forgalmi káoszokat. A tömegközlekedéssel kapcsolatban nem látszik ekkora véleménykülönbség az egyes korcsoportok között. Szembetűnő a különbség az agglomerációból naponta bejáró autótulajdonosok és a fővárosba csak ritkábban ellátogató autósok véleménye között: a napi ingázók sokkal kritikusabbnak tartják a főváros autóközlekedését, elégedettségi indexük mindössze 30 pontot mutat, míg a Budapestre ritkábban bejáróké 42 pont. Elégedetlenségük oka minden bizonnyal a bevezető utakon naponta megélt forgalmi dugók okozta bosszúság, amit alátámaszt, hogy az autóval nem rendelkező napi ingázók, és az agglomerációból csak ritkábban Budapestre érkezők fővárosi autóközlekedésre adott értékelése között semmi különbség nincs: mindkét csoport 40 pontot adott erre. A bevezető utak áteresztőképességének javítását, illetve az alternatív közlekedési útvonalak és megoldások (pl. elővárosi gyorsvasút-hálózat kiépítése, P+R rendszer, távmunka-projektek népszerűsítése) kidolgozását tehát mindenképp szükséges lenne mielőbb elindítani. 3.5.2 Fő problémák Budapest közlekedésével kapcsolatban A közlekedéssel kapcsolatban explicit módon nem kérdeztünk ugyan rá a problémákra, de az elemzés során megpróbáltunk implicit módon következtetéseket levonni a közlekedési szokások és a közlekedésről kialakult vélemények összefüggései alapján.
47
Először is megvizsgáltuk, hogy mennyi időt töltenek a fiatalok egy átlagos nap közlekedéssel. Az eredmény elég lehangoló: a 16-30 éves budapesti és agglomerációs fiatalok egy átlagos nap 24 órájából közel 2 órát közlekedéssel töltenek! A megkérdezettek 12%-a naponta 3 óránál is több időt kell szánjon utazásra, további 20%-nyian pedig 2-3 órát töltenek közlekedéssel. Az utazással töltött időt elsősorban az igénybevett közlekedési eszközök, az átszállások száma, és az határozzák meg, hogy az illető budapesti-e vagy az agglomerációban él, s ha ez utóbbi, akkor bejár-e a fővárosba és milyen rendszerességgel és honnan.
A közlekedéssel töltött idő
12% 30% 20%
18%
max. 1 óra 1 - másfél óra másfél - 2 óra 2-3 óra 3 óránál több
20% N=928
Annak érdekében, hogy a fiatalok utazási szokásairól pontos képet kapjunk, létrehoztunk 7 típust az alapján, hogy a közlekedéssel töltött idejük mekkora hányadát milyen közlekedési eszközökön töltik. 18. táblázat Egy átlagos nap során igénybevett közlekedési eszközök alapján képzett közlekedési tipológia napi átl. A típusok utazással előfordulási töltött összidő aránya v: 26%; gy: 24%; b: 16%; m: 11% 99 perc 24% b: 67% 104 perc 23% m: 52%; (b: 19%; v: 17%) 111 perc 16% a: 91%; (gy: 5%) 119 perc 17% vo: 61%; b: 13%; m: 11% 113 perc 8% tb: 74%; gy: 10%; (m: 5%) 156 perc 6% h: 54%; b: 12%; v: 11%; m: 10% 118 perc 6% a főbb közlekedési eszközökön töltött idő aránya
villamos + gyalog + busz + metró busz metró (+ busz + villamos) autó (+ gyalog) vonat > busz + metró távolsági busz > gyalog (+ metró) HÉV > busz + villamos + metró
Az autótulajdonosok 54%-a az „autó (+ gyalog)” típusba tartoznak, ami egyúttal azt is jelenti, hogy a fiatal autósok bő fele szinte csak autóval közlekedik (mint azt a táblázatban jeleztük, utazásra fordított idejük 91%-át az autóban töltik). Az aktív keresők is erősen felül vannak reprezentálva ebben a típusban: 23%-uk tartozik ide, míg azok, akik nem dolgoznak, csak 9%-ban. 48
A 16-18 évesek között sok a távolsági közlekedési eszközt használó: az átlagosnál többen tartoznak közülük a „vonat > busz + metró” és a „távolsági busz > gyalog (+ metró + busz)” típusokba. A 19-25 évesek inkább a metrót preferálják, kiegészítve egy kis buszozással és villamoson utazással. Autóval leginkább az agglomerációban élők járnak: 27%-uk tartozik az „autó ( + gyalog)” típusba, míg a budapestieknek csak 13%-a közlekedik ily módon. Az agglomerációban élő fiatalok közül azonban elsősorban azok választják az autós közlekedést, akik nem járnak be naponta Budapestre (ők 33%-ban ezt a megoldást választják, míg a naponta ingázóknak csak 24%-a ül be az autójába – bár még így is ez a legelterjedtebb közlekedésmód körükben). Az agglomerációból naponta bejárók körében a leginkább azonban azok vannak számarányukhoz képest felülreprezentálva, akik HÉVvel utaznak be valamelyik budapesti végállomásig, majd busszal, villamossal és/vagy metróval közelítik meg úticéljukat. Az agglomeráció városaiban élők inkább közlekednek autóval (31%-uk szinte csak azzal jár), míg a községekben lakók vonatra, távolsági buszra vagy HÉV-re ülnek, hogy bejusson a fővárosba. A HÉV-et elsősorban az ÉNY-i és K-i szektorokban élők választják, vonattal inkább a DK-i és É-i szektorok lakói közlekednek, míg távolsági buszra leginkább az ÉNY-i szektorokból ülnek. Most vizsgáljuk meg, hogy hogyan függ össze a főváros tömegközlekedésének és autóközlekedésének megítélése a fiatalok közlekedési szokásaival. Egyértelműen látszik, hogy minél több időt kell eltöltsön valaki naponta utazással, annál lesújtóbb véleménnyel van Budapest tömegközlekedéséről. Az autóközlekedés megítélésére ez már nincs ilyen egyértelmű hatással. A budapesti autóközlekedés megítélése a közlekedéssel töltött napi idő függvényében az autóval közlekedők körében
A budapesti tömegközlekedés megítélése a közlekedéssel töltött napi idő függvényében
50 40
40
49 44
44
46
45 elégedettségi index 0-100-as skála
elégedettségi index 0-100-as skála
60
38
30 20 10 0
3 max. 1 1 - másfél 2-3 óra óránál óra másfél - 2 óra több óra napi átlagos utazási időszükséglet
35 30
37
35 30
31
33 28
25 20 15 10 5 0
Átlag
3 max. 1 1 - másfél 2-3 óra óránál óra másfél - 2 óra több óra napi átlagos utazási időszükséglet
N=904
Átlag
N=159
Az autóközlekedés megítélésénél feltétlenül célszerű külön kezelni az autóval közlekedőket, hiszen ők tudják saját tapasztalatból megítélni az autóközlekedés helyzetét. Külön vizsgálva őket azonban itt is látszik, hogy azok, akik 3 óránál többet kényszerülnek naponta utazni, lényegesen elégedetlenebbek az autóközlekedéssel, mint azok, akik legfeljebb 1 órát kell utazzanak. A tömegközlekedés helyzetének megítélése önmagában függhet az igénybevett közlekedési eszközök, s így egyben a napi átlagos átszállások számától, ugyanakkor összefüggés van aközött, hogy milyen közlekedési eszközöket ill. azok milyen 49
kombinációját használja rendszeresen valaki, és hogyan ítéli meg a budapesti tömegközlekedés állapotát. A legrosszabb véleménnyel a főváros tömegközlekedéséről az autóval járók vannak, míg a legjobbnak azok tartják a budapesti tömegközlekedést, akik jórészt távolsági busszal és gyalog közlekednek, esetleg néha felszállnak egy-egy metróra, buszra is. Mindebből az olvasható ki, hogy az autósok egészen addig, ami valami látványos javulás nem következik be a fővárosi tömegközlekedésben, és különösen az elővárosok és a főváros közti alternatív közlekedési útvonalak, megoldások kialakításában, kerülni fogják a tömegközlekedési eszközöket, és autóba ülnek. Ezzel azonban ördögi kört indítanak be, hiszen részesévé válnak a forgalmi dugóknak és maguk is a közlekedési káosz okozóivá válnak. Így aztán egyre elégedetlenebbek lesznek mind a tömeg-, mind az autóközlekedéssel. A távolsági busszal közlekedők példája azonban azt jelzi, hogy vannak sikeres közlekedési eredmények is. Nem tudjuk, mi van az ő kedvezőbb véleményük hátterében, de azt sejtjük, hogy a távolsági buszok menetrendjét, csatlakozásait, budapesti végállomásait sikerült úgy kialakítani, hogy az az agglomerációból bejárók életét könnyebbé tegye. Ha összevetjük, hogy az agglomeráció mely földrajzi régióiból járnak a fiatalok tipikusan autóval, és mely szektorokból távolsági busszal, akkor a kettő között nem sok átfedést találunk: csak a déli településekről járnak az emberek az átlagosnál inkább autóval és távolsági busszal egyaránt, bár itt az autót részesítik inkább előnyben. ÉNY-ról és DK-ről azonban sokkal inkább távolsági busszal járnak be az emberek Budapestre, mint autóval, a keleti szektor településeiből viszont az emberek közel fele autóval közlekedik, és gyakorlatilag nincs senki, aki távolsági busszal járna. Felül kell tehát vizsgálni az agglomerációs térség távolsági buszhálózatát, csatlakozásait és menetrendjét, és azokban a kistérségekben, ahol a buszközlekedés még nem megoldott (a kutatás alapján ilyennek tűnik a K-i szektor), kialakítani új járatokat. Azokon a helyeken, ahol sikeresen működik a távolsági buszközlekedés (e kutatás eredményei szerint az ÉNYi és DK-i területeken), ott pedig helyi célzott kommunikációval lenne érdemes az autósokat a tömegközlekedési eszközök igénybevételéről meggyőzni. 3.5.3 Budapest közlekedésével kapcsolatban megnevezett felelősök Budapest közlekedési helyzetéért a fiatalok leginkább a BKV-t okolják, de sokan említették a közlekedési minisztert is. Fontos, a jelenlegi főpolgármester megítélése szempontjából igen érzékeny eredmény azonban, hogy Budapest közlekedési helyzetével kapcsolatban a közlekedési miniszter után harmadik leggyakrabban a főpolgármestert jelölték meg felelősként. Ez egyáltalán nem magától értetődő eredmény, noha lehetett rá számítani. Hogy nem magától értetődő, azt jelzi, hogy a közbiztonság és a környezetvédelem, köztisztaság kérdésénél alig-alig merült fel a főpolgármester felelőssége, noha mindhárom területnek megvan a maga miniszteri tárcája, és mindhárom kérdésben éppúgy felelősek a városlakók is. A főpolgármester felelősségének felemlegetése mindössze abból a szempontból tűnik logikusnak, hogy a fővárosi közlekedés ütőerén a kezét tartó BKV tulajdonosi jogait a főváros, s így a főpolgármester gyakorolja. Mindazonáltal jellemző, hogy Demszky Gábor megítélését nagyon erősen meghatározza a fővárosi közlekedési helyzetről kialakult kép.
50
19. táblázat A fővárosi tömegközlekedésért felelősnek tartott személy ill. intézmény a BKV a közlekedési miniszter a főpolgármester a kormány a Parlament egyéb (Volánbusz, MÁV, autótulajdonosok) nem tudja
32% 23% 19% 12% 5% 2% 7%
3.5.4 A lehetséges megoldások Ami a tömegközlekedés fejlesztési prioritásait illeti, a fiatalok a legtöbbet a 4-es metró megépítésére áldoznának. Hasonló súllyal szerepel az általuk elképzelt költségvetésben a buszjáratok sűrítése is. Az átlagosnál többet költenének még az éjszakai járatok sűrítésére, a buszok környezetbaráttá alakítására és a járművek tisztaságának javítására. Mindebből az máris kiolvasható, hogy bár a 4-es metró megépítését fontosnak tartják, valószínűleg nem néznék jó szemmel, ha a közlekedés fejlesztésére szánt költségvetési források jelentős része erre az egyetlen célra menne el. Fontos kiemelnünk, hogy a buszjáratok sűrítése a fiatalok számára gyakorlatilag épp olyan fontos lenne, mint a 4-es metró megépítése.
20. táblázat A fiatalok preferenciái a főváros közbiztonságának javítását célzó intézkedéseket, programokat illetően Hogyan osztanád meg a főváros közlekedésének fejlesztését célzó alábbi intézkedések, programok között a közlekedésre szánt keretet (1.000 Ft adódat)? 4-es metró megépítése buszjáratok sűrítése autóbuszok környezetbarát buszokká alakítása éjszakai járatok sűrítése járművek tisztaságának javítása megállóhelyeken fedett várók kialakítása elővárosi vasúthálózat kiépítése az agglomerációs települések felé tömegközlekedési eszközök érkezésének-indulásának kiszámíthatóbbá tétele nagyobb befogadóképességű járművek vásárlása járművek kényelmességének javítása villamos-vonalak sűrítése várható várakozási időről tájékoztató elektronikus információs táblák elhelyezése a megállóhelyeken újabb buszvonalak indítása járműveken több ülőhely kialakítása
Költségvetési súly 16% 14% 9% 9% 9% 7% 6% 5% 5% 5% 4% 4% 4% 2%
Az eredményekből az is kitűnik, hogy nem új járatokat, útvonalakat kell elsősorban kialakítani Budapesten belül, hanem a meglévő járatokat sűríteni, az autóbuszparkot komfortosabbá (tisztábbá) tenni. Bár valószínűleg az eredetileg felkínált válaszlehetőségek is az autóbuszok felé vitték el a hangsúlyt, valószínűleg a spontán vélemények szintjén is igaz lenne az, hogy amennyiben a tömegközlekedés fejlesztési prioritásairól közlekedési eszköz szinten kell először dönteni, a fiatalok az autóbuszjáratok fejlesztésére sokkal nagyobb hangsúlyt fordítanának, mint a metró, a villamos, vagy az elővárosi 51
vasúthálózatra. Úgy gondoljuk, hogy a megadott lista ellenére, ha a fiatalok a metró vagy egy vasúthálózat fejlesztését tartanák kiemelkedően fontos beruházási-fejlesztési programnak, akkor azt függetlenül a buszjáratokkal kapcsolatos tételek számától, a 4-es metró sorában megadott 30-40-50-60%-os súlyokkal egyértelműen jelezték volna. A többség azonban nem így gondolja. A téma aktualitása miatt a 4-es metró megépítésére juttatandó pénzeknek a teljes közlekedési költségvetésben elfoglalt súlyarányának megoszlását külön is közöljük: Mint látható, a 4-es metróra a fiatalok 48%-a egyetlen fillért sem áldozna, s mindössze a A 4-es metró megépítésére szánt összeg a teljes közlekedési költségvetés arányában 5% 7% 5% 7%
100% 90% 80% 70% 60%
16% 13%
50% 40% 30%
48%
50%+-t 41-50%-ot 31-40%-ot 21-30%-ot 11-20%-ot -10%-ot semennyit
20% 10% N=973
0%
megkérdezettek ¼-e gondolja úgy, hogy erre a célra érdemes lenne a közlekedési kassza legalább 20%-át rááldozni. A 4-es metróra valamivel inkább áldoznának a 26-30 évesek, mint a fiatalabbak, egyértelműen jobban támogatnák a magasabb jövedelműek, s bár a budapestiek csak kis mértékben állnak ki jobban e projekt mellett, mint az agglomerációban élők, az agglomeráción belül már komoly különbségek adódtak a 4-es metró támogatásának mértékét illetően. Gyönyörűen látszik, hogy azok az agglomerációs térségek, amelyek inkább profitálnának a Bosnyák tér – Etele tér (ÉK-DNY) tengelyen megépülő metróvonalból, azokban sokkal nagyobb egyetértésre számíthat a metró megépítése. Míg a keleti agglomerációs szektor a közlekedési költségvetés 24, a nyugati agglomerációs térség pedig 18%-át fordítaná a 4-es metró megépítésére, addig a metró nyomvonala által leginkább érintetlenül hagyott ÉNY-i és DK-i szektorok lakói a büdzsé mindössze 6-10%át fordítanák e célra. Ebből az is látszik, hogy noha a metró látszólag budapesti ügy, még a budapestieknél is nagyobb támogatást élvez azon térségek (NY-DNY és K-ÉK) lakói részéről, akik lerövidíthetik az átlagos utazási idejüket, és ezáltal jobban bekapcsolódhatnak a főváros vérkeringésébe. Ugyanakkor nem kerülhető meg a kérdés politikai vetülete sem: a 4-es metró ügyét leginkább a magukat polgári-liberálisoknak vallók tartják szívükhöz közelállónak (a költségvetési prioritásaik között kiemelkedő, 20%-os súllyal szerepel a metró), de nem sokkal kisebb támogatást élvez a metró ügye a baloldali és a polgári-jobboldali elvekkel szimpatizálók körében is. Ezzel szemben a nemzeti-radikális eszmékkel rokonszenvezők alig fordítanának valamit is e célra (mindössze a közlekedési büdzsé 7%-át). 52
Ami Budapest autóforgalmának, az autós közlekedés javításának prioritásait illeti, hasonlóan a közbiztonság kérdésköréhez, az interjúalanyokat itt is arra kértük, hogy válasszák ki egy 17 lehetséges intézkedést tartalmazó listáról azt a hármat, amelyiket a legcélravezetőbb megoldásnak, az autóközlekedés helyzetének javítása szempontjából a legfontosabb feladatnak tartanak. A válaszok hoztak néhány meglepetést. Az eredményeket a következő táblázatban foglaljuk össze úgy, ahogy azt az előbbi fejezetben is tettük: 21. táblázat Az autóközlekedés javításának legjobbnak vélt megoldásai 1. 2. 3. Össze- Súlyozott helyen helyen helyen sen pontszám5 nagy 25% 8% 7% 40% 0,301
a HÉVés metróvonalak végállomásainál befogadóképességű, ingyenes parkolóhelyeket létesíteni a csomópontokban a közlekedési lámpákat optimálisabban beállítani a közlekedési lámpák folyamatos működését jobban biztosítani az ittas vezetőket szigorúbban büntetni a fizetős parkolási zónákban a parkolási díjakat mérsékelni a gyorshajtókat szigorúbban büntetni a parkolási díj fizetését egyszerűbbé tenni a belső kerületekben több fizetős parkolóházat építeni az autóforgalmat a Nagykörúton belüli területen korlátozni az 50km/h-s sebességkorlátozást újra 60km/h-ra enyhíteni az 50km/h-s sebességkorlátozást szigorúbban betartatni a parkolási zónákra egységesen érvényes parkolókártyarendszert kialakítani a gépjármű-ellenőrzéseket szigorítani a közlekedési bírságokat enyhíteni a parkolási zónákra egységesen érvényes havi bérletrendszert kialakítani a fizetős parkolási zónákat további kerületekre kiterjeszteni a Belvárost és a Margitszigetet az autóforgalom előtt megnyitni
11%
14%
11%
8% 7% 6% 4% 5% 5% 6% 4% 4% 2%
10% 8% 9% 12% 5% 5% 3% 4% 3% 5%
11% 11% 7% 9% 6% 4% 3% 4% 2% 3%
1% 2% 1%
2% 1% 3%
1% 1%
1% 1%
36%
0,205
29% 26% 22% 24% 16% 15% 13% 12% 9%
0,156 0,133 0,122 0,113 0,090 0,086 0,080 0,069 0,057
10%
0,053
8% 4% 2%
12% 7%
0,044 0,035
6%
0,031
1% 0%
3% 2%
0,018 0,012
A legtöbben azzal az elképzeléssel értenek egyet, hogy a HÉV- és metróvonalak végállomásainál nagy befogadóképességű, ingyenes parkolóhelyeket kell létesíteni. Ezzel megoldást lehetne nyújtani az agglomerációból autóval bejárók számára, talán rá lehetne bírni őket arra, hogy az autójukat a belvárostól távol lerakják, és igénybe vegyék a tömegközlekedési eszközöket. Ez egybecseng a korábban leírtakkal (ld. autósok és az ördögi kör). Ami mindenképp meglepő, hogy milyen nagy elégedetlenség övezi a közlekedési lámpák beállítását és működését: ezek szerint az autóközlekedéssel kapcsolatos problémák elsősorban a forgalmi dugókra, azok pedig nem kis részben a rosszul beállított lámpák miatt álló kocsisorokra vezethetők vissza. Nem tudjuk megítélni, hogy a megkérdezett fiataloknak mennyire van ebben igaza, illetve mennyire lehet a lámpák jobb beállításával ezen változtatni, mindenesetre ez az érzésük. Amennyiben a lámpák optimálisabb beállításával és folyamatosabb működésével a csomópontok áteresztőképessége növelhető lenne, jelentősen csökkenhetne a közlekedési dugók, kaotikus állapotok kialakulásának
5
Az 1. helyen említett megoldás 1.14-es, a 2. helyen említett megoldás 0.57-es, a 3. helyen említett 0.29-es súlyt kapott
53
valószínűsége. Nem elhanyagolható körülmény, hogy amennyiben egy ilyen lépés eredményt hozna, minimális anyagi ráfordítással lehetne eredményt felmutatni. A fenti válaszok alapján úgy tűnik, a fiatalok inkább szigorítanának az autósokra vonatkozó szabályokon, mintsem lazítanának azokon. Különösen az ittas vezetőket büntetnék, de a gyorshajtókra is szigorúbb büntetéseket szabnának ki. A parkolással kapcsolatban a vélemények nagyjából azt tükrözik, hogy a jelenleg kialakított parkolási zónákat tovább már semmiképp nem kellene kiterjeszteni, a parkolási díjakat jó lenne mérsékelni, de már az is előrelépés lenne, ha a parkolási díj fizetése egyszerűbb lenne a jelenleginél. Nem vizsgáltuk végül, de érdemes lehet megfontolni a jelenleg csak kísérleti üzemmódban működő, mobiltelefonon SMS-sel indított parkolási díjfizetési megoldás széleskörű próbaüzemét. 3.6 Elvárások a város zajmentesítésével kapcsolatban 3.6.1 Budapest zajszennyezettségének megítélése Budapestet a fiatalok elég zajosnak tartják, mind önmagában, mind más nagyvárosokhoz képest. A város a zajszennyezettséget illetően 45 pontra vizsgázott, ami a 0-100 pontos elégedettségi skálán gyenge közepesnek felel meg. Ez az értékelés megegyezik azzal, amilyenre a főváros közbiztonsága és tömegközlekedése vizsgázott, ugyanakkor gyengébb, mint a közvilágítás megítélése, de jobb, mint az autóközlekedésé, vagy a köztisztaságé. A megkérdezettek 14%-a kifejezetten zajosnak, 20%-a inkább zajosnak, mint csendesnek, 42%-a közepesen zajosnak tartja a fővárost. Mindössze 5%-nyian voltak, akik Budapestet egyáltalán nem tekintik zajos városnak, és 19%-nyian voltak olyanok, akik alig tartják hangos városnak a fővárost. Ha azt vesszük alapul, hogy mely fővárosi ügy vonatkozásában mekkora a teljesen elégedetlenek aránya, akkor a zajszennyezés sürgetőbb problémának látszik, mint a közbiztonság vagy a tömegközlekedés kérdése, hiszen e két területtel a fiataloknak „csak” 10-10%-a volt nagyon elégedetlen. Aggasztó, hogy a fiatalok jelentős része Budapest zajosságát nem tudja be a nagyvárosok sajátságának: 17%-uk az ország fővárosát sokkal zajosabbnak, további 25%-uk pedig valamivel zajosabbnak tartja, mint más hasonló méretű nagyvárosokat, fővárosokat. Összesen 5%-nyian voltak azok, akik Budapestet más nagyvárosokkal való összevetésben csendesebbnek tartották. Érdekes, hogy míg Budapest zajszennyezettségét önmagában nézve az itt élők nagyjából ugyanolyannak, vagy picit jobbnak ítélik, mint az agglomerációban élők, addig más nagyvárosokkal való összevetésben a budapestiek sokkal kritikusabbak saját lakóhelyükkel szemben, mint a környéken élők.
54
A főváros zajszennyezettségének megítélése más nagyvárosokhoz képest 0%
Bp
20%
17%
60%
80%
44%
24%
25%
100%
5% 8%
42%
26%
20%
agglomeráció 11%
Összesen
40%
4% 18%
4%11%
42%
sokkal zajosabb valamivel zajosabb ugyanolyan valamivel csendesebb sokkal csendesebb nem tudja
N=1.007
Ha megvizsgáljuk, hogy miből adódik a budapestiek nagyobb kritikussága, azt találjuk, hogy abban valószínűleg kevésbé a megélt tapasztalatok, mint inkább a tájékozottság, hallomásból szerzett ismeretek játszhatnak szerepet. Erre utal, hogy azok a fiatalok, akik éltek már külföldön, esetleg külföldi nagyvárosban is, azok függetlenül attól, hogy Budapesten vagy az agglomerációban élnek, nagyjából hasonlóan ítélték meg a főváros zajszennyezettségét más nagyvárosokhoz képest. Azok az agglomerációban élők, akik még nem éltek tartósabban külföldön, viszonylag nagyobb arányban (19%) nem is tudták megítélni, hogy mennyire zajos Budapest más nagyvárosokhoz képest, és kevesebben (11%) mondták közülük, hogy a főváros sokkal zajosabb lenne. Ehhez képest a külföldön hosszabb időt még nem töltött budapestiek mindössze 9%-a nem mondott véleményt erről, és 21%-uk gondolja úgy, hogy a magyar főváros más nagyvárosokhoz képest is sokkal zajosabb hely – valószínű tehát, hogy ők hallomásból, barátaiktól szerzett ismereteik alapján gondolkoznak így. Erre utal, hogy azok a fiatalok, akik nem éltek még külföldön, de barátaik többsége külföldi, igen magas arányban (31%) gondolják úgy, hogy Budapest sokkal zajosabb, mint más nagyvárosok, fővárosok. Érdemes megvizsgálni azt is, hogyan függ össze a fiatalok véleményében a főváros zajszennyezettségének önmagában való megítélése és az, hogy mit gondolnak Budapest zajszintjéről, ha más nagyvárosokkal vetik össze azt. 22. táblázat Budapest zajszennyezettségének megítélése önmagában és más nagyvárosokhoz képest Budapest más hasonl méretű nagyvárosokhoz képest? sokkal zajosabb valamivel zajosabb ugyanolyan valamivel csendesebb sokkal csendesebb nem tudja Összesen:
Budapest zajszennyezettségének értékelése 1-5 fokú skálán:
1-es (14,4%) 51,4% 14,4%
2-es (20,0%) 19,0% 39,0%
3-as (42,2%) 7,1% 23,6%
4-es (18,8%) 7,9% 27,5%
5-ös (4,6%) 29,8% 6,4%%
26,0% 0,7% 0,7% 6,8% 100,0%
29,5% 2,5% 0,0% 10,0% 100,0%
52,8% 3,8% 0,7% 12,0% 100,0%
41,3% 11,6% 0,0% 11,6% 100,0%
48,9% 2,1% 0,0% 12,8% 100,0%
55
Összesen 17,1% 25,2% 41,9% 4,5% 0,4% 10,8% 100,0%
A táblázatból jól látható, hogy azok, akik Budapestet elviselhetetlenül zajosnak tartják (1es osztályzatot adtak), azok jórészt más nagyvárosokhoz képest is sokkal zajosabbnak ítélik fővárosukat, és gyakorlatilag nincs közöttük olyan, aki más nagyvárosokat még ennél is zajosabbnak tartana. Figyelemreméltó, hogy azok, akik Budapestet viszonylag kevéssé érzik zajosnak (4-es osztályzat), 35%-ban ennek ellenére zajosabbnak tartják a magyar fővárost, mint más nagyvárosokat, azok pedig, akik Budapestet egyáltalán nem tartják zajos helynek, 30%-ban kifejezetten zajosabbnak ítélik más nagyvárosokhoz képest. Mindez azt jelzi, hogy önmagában a város zajszintjéről alkotott vélemények nem tükrözik az itt élők igazi elégedettségét: azok a fiatalok, akik Budapestet nem tartják nagyon zajos helynek, de úgy gondolják, más nagyvárosokban csendesebb a lakókörnyezet, hosszabb távon valószínűleg nem szeretnek majd itt élni, nem lesznek elégedettek. Budapestet leginkább a 26-30 évesek tartják zajosnak, a fiatalabbak valamivel kevésbé. Kritikusabbak az agglomerációs községekben élők is: ők átlag 40 pontra értékelték a főváros zajszennyezettségét, míg a környező városokban élők éppúgy 44 pontot adtak, mint a budapestiek. Valószínű, hogy az agglomerációs városokban élők tapasztalatai és elvárásai közelebb állnak a budapestiekéhez, mint a községekben élő társaikéhoz. Erre az eredményre rímel az is, hogy azok a fiatalok, akik naponta járnak be az agglomerációból a fővárosba, valamivel kevésbé kritikusak, mint azok, akik csak ritkábban utaznak Budapestre. Minden bizonnyal arról van szó, hogy a napi ingázók mindennapjaik során jobban hozzászoktak a főváros zajszennyezettségéhez, mint azok, akik néha járnak Budapesten, és így sokkszerű élményként hat rájuk annak hangos forgataga. Ami a főváros fejlesztési prioritásaival kapcsolatos elvárásokat illeti, azok a fiatalok tartják Budapestet zajosabbnak, akik a „tiszta udvar-rendes ház” típusba tartoznak, akik tehát köztisztaságra és a közbiztonságra fordítanák a legtöbb pénzt. 3.6.2 Fő problémák Budapest zajszennyezettségével kapcsolatban Ha megnézzük, a fiatalok minek tulajdonítják Budapesten a leginkább a zajt, egyértelműen kitűnik, hogy a zaj legfőbb forrása a közlekedés, ezen belül is elsősorban a nagy autóforgalom, másodsorban pedig a teherautó-forgalom. 23. táblázat A zaj fő forrása a budapesti és az agglomerációban élő fiatalok véleménye szerint Szerinted mi a zaj legfőbb forrása: nagy autóforgalom teherautó-forgalom autópálya, főút forgalma építkezések zaja villamos, troli zaja autóriasztók zaja repülőgép-forgalom vonatforgalom szomszédok hangos tévénézése, zenehallgatása éttermek, kocsmák zaja részegek hangoskodása kutyák ugatása koncertek zaja metró, földalatti zöreje madarak csicsergése nem tudja
Budapesten élők 51% 21% 5% 4% 3% 3% 3% 2% 2% 2% 2% 1% 0% 0% 0% 1%
agglomerációban élők 71% 15% 4% 3% 2% 1% 1% 0% 0% 0% 0% 0% 1% 0% 0% 2%
Összesen 57% 19% 4% 4% 3% 3% 2% 2% 2% 1% 1% 1% 0% 0% 0% 1%
Az agglomerációban élők nem meglepő módon szinte kizárólag a közlekedéssel kapcsolatban fellépő zajokat, azon belül is elsöprő többségben a nagy autóforgalmat 56
említették a zaj legfőbb forrásaként. Ezzel szemben a fővárosiak közül összességében többen említettek olyan tényezőket, amik a budapesti élet, az itteni lakóhely velejárói, s amely zajokkal a főváros környékén élők csak kevésbé találkozhatnak: autóriasztók, szomszédok, éttermek, részegek hangoskodása, zaja. Ennek ellenére a budapestiek is a zaj fő forrásának az autóforgalmat és a városon átjáró teherautókat tekintik. Értelemszerűen azok a fiatalok, akiknek van saját használatban lévő autójuk, az autóforgalmat sokkal kevésbé okolják a főváros zajosságáért, de még az autósok körében is a legtöbben (48%-nyian) a nagy autóforgalmat teszik felelőssé a zajért, és körükben is csak második a teherautó-forgalom, amit 28%-nyian említettek. Az autóval nem rendelkezők 61%-a nevezte meg az autóforgalmat, és csak 16%-a a teherautó-forgalmat a zaj legfőbb forrásaként. A nagy autóforgalomra leginkább azok panaszkodnak, akik jellemzően vonattal járnak be Budapestre, majd buszra ülnek vagy metróra szállnak, hogy elérjék úticéljukat. Azok, akiket a nagy autóforgalom zavar a leginkább, jellemzően a buszjáratokat sűrítenék: legalábbis ez derül ki, ha megnézzük, hogy a város tömegközlekedésének fejlesztését körüljáró kérdéseknél milyen célokra fordítanának a legtöbbet a szóbanforgó fiatalok. Azok, akik Budapestet más nagyvárosokhoz képest sokkal zajosabbnak tartják, elsősorban ugyan szintén a nagy autóforgalomra panaszkodtak, de az átlaghoz képest lényegesen nagyobb arányban tették felelőssé a teherautó-forgalmat és a vonatforgalmat a zajért. Akik Budapestet csendesebbnek tartják más hasonló méretű nagyvárosokhoz, fővárosokhoz képest, azok a zaj fő forrásaként nagyjából ugyanolyan arányban említették az egyes zajforrásokat, mint a többiek, de az átlagnál valamivel többen hivatkoztak a környék zajaira (részegek hangoskodása, éttermek zaja, autóriasztók), és az átlagnál kevesebben említették a közlekedés kellemetlen mellékhatásait: a nagy autó- és teherforgalommal járó zajt. A következő ábrán bemutatjuk, hogy miképp módosul Budapest zajszennyezettségének megítélése annak függvényében, hogy a kérdezett mit tekint a város fő zajforrásának:
Budapest zajszennyezettségének megítélése 1-100-as skálán a legfőbbnek tekintett zajforrás függvényében A zaj legfőbb forrása:
0
10
20
30
40
50
60
70
80
46,7
autóforgalom 38,2
teherautóforgalom
46,6
autópálya
47,7
építkezések 32,0
villamos, troli zaja
53,2
autóriasztók 46,1
repülőgépforgalom
50,0
vonatforgalom 30,5
szomszédok hangoskodása
36,8
éttermek, kocsmák zaja
minimum közép maximum
N=1.003
95%-os hibahatár mellett
Mivel a megkérdezettek 57%-a az autóforgalmat jelölte meg a zaj legfőbb forrásaként, nem csoda, ha e zajforrás mellé átlag-közeli (45 pont körüli) zajszint-elégedettségi értékek 57
társulnak. Az átlagtól jelentősebben eltérő értékekkel a ritkábban említett zajforrások esetében találkozunk. Az ábrán is jól látható6, hogy azok, akik a teherforgalmat illetve a villamosok, trolik zaját említették a zaj legfőbb forrásaként, Budapestet egyértelműen zajosabbnak tartják, mint azok, akik a nagy autóforgalmat okolják a zajért. Ami a fővárosban lakók mindennapjait olykor megkeserítő lakóhelyi zajokat illeti, az is elmondható, hogy bár az autóriasztók zaja többeket zavar, mint a szomszédok hangoskodása vagy az éttermek zaja, de akiket viszont a szomszédaik hangos tévénézése, zenehallgatása vagy az éttermek, kocsmák zaja zavar a leginkább, azok Budapestet általában is zajosabbnak tartják, mint azok, akik életében az olykor felszirénázó autóriasztók jelentik a legfőbb zajforrást. 3.6.3 A lehetséges megoldások Az interjúalanyokat megkértük arra is, hogy döntsék el egyenként 10, általunk felvetett - a város zajszennyezettségével kapcsolatos lehetséges intézkedésekről szóló - javaslatról, hogy egyetértenek-e velük vagy sem. A fiatalok legnagyobb többsége azt a megoldást támogatná, hogy tiltsák ki a forgalomból a zajos, rossz kipufogójú, környezetszennyező járműveket. Ezzel a lehetséges zajcsökkentő intézkedéssel Budapest és az agglomeráció fiatalságának 68%-a értene teljesen egyet, és további 25%-uk is részben támogatni tudna egy ilyen döntést.
6
A helyenként kis elemszámok miatt szükségesnek tartottuk az ábrán feltüntetni a hibahatárokat is. Ezt az ábrán a vízszintes sávok sötétebben satírozott részeivel jelöltük, bejelölve a középértéket is, amit a satírozott rész felezővonala, és a rajta feltüntetett elégedettségi index-érték mutat. Azok között a zajforrások között, ahol a sávok minimum- és maximum-értékei (a sávok teteje és alja) átfedik egymást, statisztikai értelemben nincs különbség. Látszólag az autóriasztókat legfőbb zajforrásként megnevezők 53,2-es pontszáma és a nagy autóforgalmat okolók 46,7-es pontszáma között nagy a különbség, ám az autóriasztókat megjelölők kis száma és elégedettségi értékeik nagy szórása miatt ez a különbség lehet pusztán a véletlen műve is – valójában mindkét csoport nagyjából ugyanolyan zajosnak tartja Budapestet.
58
24. táblázat A zaj csökkentésére irányuló javaslatok támogatottsága
„Ki kellene tiltani a forgalomból a zajos, rossz kipufogójú, környezetszennyező járműveket!” „Ne lehessen reggel 8 óra előtt, és este 8 óra után, valamint a hétvégén utat bontani” „Nem a hangosan mulatozókat, hangosan zenét hallgatókat kell büntetni, korlátozni, hanem a megfelelő hangszigetelést kell megoldani a lakásokban” „A teherautókat egyszerűen ki kellene tiltani a város belső útjairól – legyen végre nyugalom!” „Nem lehet a teherautókat kitiltani a város belsejéből, mert úgy a bolti áruszállítás nehézkesebb, lassabb lenne, aminek mi vevők innánk meg a levét a magasabb árak miatt” „Vezessék be újra, és tartsák be szigorúan a csendrendeletet este 10 óra után” „Tegyék lehetővé, hogy a bekapcsolt, és el nem némított riasztójú autókat el lehessen szállíttatni” „A buszok, villamosok ma sokkal csendesebben közlekednek, mint 5 évvel ezelőtt” „A légifolyosóknak nem a városok felett kellene haladnia még akkor sem, ha ez megemelné a repülőjegyek árát” „Hajlandó lennék akár 20%-kal is magasabb jegyárakat fizetni a BKV-n, ha a járműparkot korszerűbb, csendesebb járművekre cserélnék”
teljesen egyetért 67,9%
részben ért egyet 25,4%
egyáltalán nem ért egyet 6,6%
53,7%
31,4%
14,9%
38,3%
41,7%
20,0%
37,0%
49,4%
13,6%
37,0%
49,4%
13,6%
35,0%
35,5%
29,5%
28,3%
37,2%
34,5%
23,9%
49,7%
26,4%
17,7%
43,5%
38,8%
10,3%
24,8%
64,9%
Ha a fővárost legzajosabbnak tartók elégedettségén kívánunk javítani, egy ponton mindenképp változtatnunk kell a fenti prioritás-listán: bár a legkritikusabbak is legnagyobb arányban a zajos, rossz kipufogójú járművek forgalomból való kitiltásával értenek egyet, a második legnépszerűbb intézkedés körükben a teherautók belső utakról való kitiltása lenne. A Budapest zajszennyezettségét 1-es osztályzattal értékelők 70%-a ért maximálisan egyet azzal, hogy ki kell tiltani a zajos, rossz kipufogójú járműveket, 57%-a támogatja teljesen a teherautók kitiltását, és 48%-uk gondolja teljes mértékig azt, hogy este 8 és reggel 8 óra között, valamint hétvégén ne lehessen utat bontani. A Budapestet elviselhetetlenül zajosnak tartók tehát vélhetően különösen érzékenyek a városon átmenő teherforgalomra: a teherautók kitiltását teljes mértékben támogatók 57%-os aránya több mint kétszerese a fővárost csak közepesen zajosnak tartók között mért aránynak. Azok, akik kitiltanák a teherautókat a város belső útjairól, Budapestet sokkal zajosabbnak ítélik, mint azok, akik szerint a teherautók kitiltása nem olyan fontos intézkedés. Míg az egyértelműen tiltás-pártiak Budapest zajszennyezettségére átlag 36 pontot, a teherforgalommal szemben megengedőbb álláspontot képviselők átlag 47 pontot adtak. Egyszersmind a teherautók kérdése volt az egyetlen, amelynél az adott intézkedéssel teljesen egyetértők kritikusabbak voltak, mint az intézkedést elutasítók. A teherautókat a városból kitiltani akarók között az átlagosnál több az agglomerációs községekben élő, az agglomerációs övezet ÉNy-i szektorában lakó, a Budapestre HÉV-vel beutazó, majd buszra, villamosra és / vagy metróra átszálló. A teherforgalom kitiltását erősen szorgalmazók a tömegközlekedés fejlesztése terén elsősorban a buszjáratok sűrítésére és a tömegközlekedési járművek tisztábbá, kényelmesebbé tételére áldoznának. Azok, akik mindenképp kitiltanák a forgalomból az elavult, zajos járműveket ¾ részt nem rendelkeznek saját használatú autóval, míg ezzel szemben azoknak, akik megtűrnék a 59
rossz kipufogójú autókat, 32%-ban van saját autójuk. A tiltók között felülreprezentáltak az agglomerációs községekben élők, az agglomerációban élők közül azok, akik naponta járnak be Budapestre. Az átlagnál magasabb arányban képviseltetik magukat a zajos, környezetszennyező járművek kitiltását fokozottan szorgalmazók között azok, akik napi közlekedésük során villamossal, busszal, metróval és gyalog egyaránt utaznak, és azok, akik HÉV-vel járnak be Budapestre, majd buszra, villamosra és / vagy metróra kell átszállniuk. 3.7 Elvárások a város közvilágításával kapcsolatban 3.7.1 Budapest közvilágításának megítélése Budapest közvilágítását a fiatalok elég jónak tartják. A város a közvilágítást illetően 62 pontra vizsgázott, ami a 0-100 pontos elégedettségi skálán jónak felel meg. Ez az értékelés majdnem olyan jó, mint amilyenre a főváros kulturális élete vizsgázott. Budapest közvilágításának megítélése viszonylag kevéssé függ a kérdezett szociodemográfiai hátterétől: egyedül a kérdezett neme és lakóhelye mutat összefüggést azzal, hogy mennyire elégedett a főváros világításával. A nők valamivel kritikusabbak (átlagosan 61 pontot adtak a város közvilágítására), a férfiak némileg elégedettebbek: ők 64 ponttal jutalmazták azt. Egyértelműbb a különbség a Budapesten és az agglomerációban élők véleménye között: míg a fővárosiak 60, az agglomerációban élők 68 pontot adtak a város fényeire. A főváros közvilágításával való elégedettség szorosan összefügg ugyanakkor az emberek közlekedési szokásaival: minél több időt tölt valaki egy átlagos napi közlekedése során gyaloglással, annál érzékenyebb a közvilágításra, és annál kritikusabban ítéli is meg azt. Azok, akik maximum ¼ órát tesznek meg gyalogszerrel naponta, átlagosan 64 pontra
A főváros közvilágításának megítélése a budapestiek és az agglomerációban élők körében 0%
Bp
20%
Összesen
7%
60%
33%
80%
40%
43%
9%
agglomeráció 2%
40%
7%
elégtelen elégséges közepes jó jeles nem tudja
10%
53%
40%
100%
44%
7% N=1.010
értékelték a főváros közvilágítását, míg azok, akik ½ óránál is többet gyalogolnak nap mint nap, csak 56 pontot adtak Budapestnek. Ugyanez fordítva is igaz: azok, akik Budapest közvilágítására elégtelen osztályzatot adtak, átlagosan 17 percet gyalogolnak egy nap, akik szerint a főváros közvilágítása közepes, átlag 9 percet töltenek gyaloglással, míg azok, akik jelesre értékelték Budapest világítását, egy átlagos napi közlekedésük során mindössze 3 percet használják a lábukat. Az összefüggés magyarázata vélhetően az, hogy azok, akik többet közlekednek gyalog, nagyobb eséllyel kell, hogy esténként is az utcán sétáljanak, s mivel, mint majd látni fogjuk, épp a mellékutcák megvilágítására van a 60
legtöbb panasz, így gyalog megtett útjuk során ők kénytelenek legtöbbször az olykor sötét utcákon botorkálni. Bár a gyalog megtett idő mind a budapestieknél, mind az agglomerációban élőknél befolyással van a közvilágítás megítélésére, az összefüggés a fővárosban élőknél sokkal szorosabb. Ez végső soron logikus is: azok az agglomerációs településeken élők, akik napi közlekedésükből sok időt töltenek gyalog, nagy valószínűséggel Budapest utcáit gyalogszerrel csak nappal járják, így őket nem nagyon érinti a főváros közvilágítása. Ezzel szemben a budapestieknél a főváros rosszul kivilágított utcáival való találkozás valószínűsége hatványozottan nő azoknál, akik közlekedésük során sokszor kénytelenek gyalog megtenni nagyobb távolságokat. 25. táblázat A főváros közvilágításával való elégedettség a fővárosi és környéki fiatalok körében (átlag elégedettségi indexek 0-100-as skálán) közvilágítási elégedettségi index 0-100-as skálán nem gyalogol max. ¼ órát gyalogol ¼ - fél órát gyalogol fél óránál többet gyalogol
budapestiek 60 pont 62 pont 58 pont 54 pont
agglomerációban élők 65 pont 69 pont 67 pont 65 pont
összesen 62 pont 64 pont 60 pont 56 pont
Ennek fényében az sem meglepő, hogy a közvilágítás megítélése attól is függ, hogy ki milyen közlekedési eszközökkel jár naponta. A legnagyobb eltérés két dimenzió mentén látszik: egyfelől aszerint, hogy az illető az agglomerációból jár-e be Budapestre vagy csak helyben utazik, másfelől aszerint, hogy metróra száll-e vagy sem. Önmagában a gyalogszerrel való utazás nem határozza meg a közvilágítással való elégedettséget, mivel akik zömében autóval utaznak, és csak kis távot tesznek meg gyalog, azokat kevéssé érinti az utcák megvilágítása (63 pontos értékelésük teljesen átlagosnak mondható). Más okból, de szintén elégedettek azok a „gyaloglók” is, akik távolsági busszal járnak be Budapestre, és aztán kell sétáljanak, s olykor metróra vagy buszra szálljanak: ők egészen magasra, 78 pontra értékelték a főváros közvilágítását. Ezzel szemben azok, akik jellemzően villamossal, gyalogszerrel, busszal és metróval közlekednek, mindössze 60 ponttal jutalmazták a budapesti közvilágítást. Ennek részben lehet oka az, hogy ők gyalogolnak a hét megkülönböztetett közlekedő-típus közül a legtöbbet – átlag 20 percet egy nap, másrészt viszont kihathat véleményükre a metróval való utazás is. Feltűnő ugyanis, hogy a két legelégedetlenebb csoport épp a budapesti, metrót is használók tábora: a villamossal, gyalogszerrel, busszal és metróval közlekedők 60, a zömében metróval, s amellett busszal és villamossal járók pedig mindössze 57 pontot osztottak Budapestnek a közvilágításra. Gyanítjuk, hogy a metró használata és a közvilágítással való nagyobb elégedetlenség közti összefüggést az aluljárók rosszabb megvilágítása körül kell keresni. Azok ugyanis, akik a város közbiztonságát körüljáró kérdéseknél úgy nyilatkoztak, hogy az aluljárókban egyáltalán nem érzik magukat biztonságban, a közvilágítást is egyértelműen rosszabbnak ítélték. Vizsgáljuk meg, hogy hogyan ítélik meg a fiatalok a város bizonyos pontjainak megvilágítását.
61
3.7.2
Fő problémák Budapest közvilágításával kapcsolatban
A legtöbb panasz Budapest közvilágításával kapcsolatban a mellékutcák és az aluljárók világítását érte. A közterek és műemlékek megvilágításával ill. díszkivilágításával a fiatalok kifejezetten elégedettek. Nagyon hasonló volt a sorrend a tisztaság terén is: a fiatalok az aluljárókat és a mellékutcákat tartották a legpiszkosabbnak is, és a közterek, sétálóutcák tisztaságával voltak a leginkább elégedettek.
90
Budapest és a fővárosi közterületek kivilágításának megítélése a budapestiek és az agglomerációban élők körében 81 83
80
71
75 68
70
60
60
54 48
50 40
42 34
30 20 10
Bp agglomeráció
0
mellékutcák aluljárók közterek műemlékek Mennyire érzed úgy, hogy megfelelően ki vannak világítva a budapesti..?
Bp ált.
N=996
Ahogy az az ábrán is látható, a budapestiek nemcsak általában a főváros közvilágításával, de magukkal a megvilágított közterületekkel is elégedetlenebbek. A legnagyobb különbség a mellékutcák megvilágítása terén bontakozott ki budapestiek és agglomerációban élők között – nem véletlenül. Az agglomerációban élőknek Budapesten sokkal kevesebb dolguk akad a mellékutcákban, különösen este, amikor az utcák megvilágítása igazán releváns kérdés. Ezzel szemben a műemlékek díszkivilágításáról mind a budapestiek, mind a környező településeken élők egyformán elégedetten nyilatkoztak, mivel azt az agglomerációban élőknek is van lehetőségük megcsodálni. Az agglomerációban élők véleménye között nincs jelentős eltérés aszerint, hogy a kérdezett valamelyik agglomerációs városban vagy valamely községben lakik. Ez alól egyedül a műemlékek megvilágításának kérdése jelent kivételt, amelyről a budapestiek és az agglomerációs városokban élők vélekednek hasonlóan (81-81 pont), és a községek lakói fogalmaztak meg egyedül az átlagtól eltérő, még annál is kedvezőbb véleményt (85 pont). Egyébiránt viszont igaz az, hogy a községbeliek és a városiak egyaránt 4-8 ponttal magasabb értékelést adtak a főváros egyes közterületeinek megvilágítására, mint az ott élő budapestiek. Talán meglepő, hogy épp azok az agglomerációban élők vélekednek elégedettebben a közvilágításról, akik naponta járnak be Budapestre, noha azt vártuk volna, hogy az ő véleményük hasonlít majd jobban a kritikusabb, a közvilágítás problémáit nap mint nap saját lakóhelyén is megélő budapestiekére.
62
A férfiak és nők a közterek és a műemlékek megvilágítását nagyon hasonlóan ítélik meg, ugyanakkor a mellékutcák és aluljárók megvilágításával a nők lényegesen elégedetlenebbek: a mellékutcák megvilágítását a férfiak 12, a nők 20%-a tartja elégtelennek. Az aluljárók kivilágításával kapcsolatban a férfiak mindössze 6, a nőknek viszont 15%-a fejezte ki nagyfokú elégedetlenségét, kisebb-nagyobb mértékben pedig a férfiak 26, a nők 40%-a (!) elégedetlen. Az egyes közterületek megvilágításával való elégedettség más társadalmi-demográfiai tényezővel nem mutatott szoros és jellegzetes összefüggést. A jobb egzisztenciális körülmények között élők láthatóan valamivel elégedettebbek, de ez valószínűleg inkább azzal magyarázható, hogy ők nagyobb arányban közlekednek autóval, jobb, biztonságosabb környéken laknak. A legfontosabb, amit a közvilágítás megítéléséről elmondhatunk, az a biztonságérzet és a közvilágítás megítélésének szoros összefüggése. 26. táblázat Budapest egyes közterületeinek megvilágításával való elégedettség 0-100 fokú skálán (átlagértékek) a főváros közbiztonságának megítélése függvényében Mennyire vannak megfelelően megvilágítva…? Budapest mellékutcái Budapest aluljárói Budapest közterei Budapest műemlékei
Hogyan értékelné Budapest közbiztonságát? teljesen elégedetlen 26 pont 41 pont 61 pont 79 pont
inkább elégedetlen 28 pont 42 pont 67 pont 77 pont
elégedett is meg nem is 39 pont 51 pont 74 pont 81 pont
inkább elégedett 47 pont 58 pont 80 pont 88 pont
teljesen elégedett 50 pont 65 pont 74 pont 88 pont
Összes en 36 pont 49 pont 72 pont 81 pont
Jól látható, hogy a legszorosabb összefüggés a biztonságérzet és a mellékutcák, valamint az aluljárók megvilágításával kapcsolatos vélemények között van. Azok, akik Budapest közbiztonságával maximálisan elégedettek, mind a mellékutcák, mind az aluljárók megvilágításával kapcsolatban jóval elégedettebbnek bizonyultak. Úgy gondoljuk, hogy az összefüggés fordítva is fennáll, s amennyiben sikerülne javítani a mellékutcák és az aluljárók világításán, úgy a fiatalok biztonságérzete is jelentősen javulhatna, márpedig ez az a terület, amelyre ez a kör a főváros költségvetéséből a legtöbbet áldozna. Anélkül, hogy egy ilyen közvilágítást javító beruházási program költségeit ismernénk, úgy gondoljuk, hogy ezáltal mindenképp gyorsabban, és valószínűleg olcsóbban is javítható a biztonságérzet, mint pl. a rendőrség állományának növelésével. Nem gondoljuk persze, hogy a mellékutcák és aluljárók közvilágításának javítása egyszersmind megszünteti a bűnözést is, de azon kívül, hogy javítaná a fiatalok (és vélhetően az idősebbek) biztonságérzetét, valószínűleg bűnmegelőző hatása is lenne. Ami a mellékutcák megvilágítását illeti, az átlagnál elégedetlenebbek voltak az I., II., XIII., XVI., XVIII., XIX. és a XX. kerület lakói, elégedettebbeknek mutatkoztak a IV., V., VI., IX., XI. és XXII. kerületiek. Az aluljárók megvilágítására leginkább a III., XIII., XIV., XV. és XX. kerület lakói panaszkodtak, a IV., V., VI., IX., XI., XVI., XVII., XVIII. és XXI. kerületiek viszont elégedettebbnek tűntek. A közvilágítás terén tehát mindenképp valamilyen beavatkozás látszik szükségesnek a XIII. és a XX. kerületben, ahol mind a mellékutcák, mind az aluljárók megvilágítását a legrosszabbnak ítélték az ott élők. (Meg kell jegyeznünk, hogy elvileg előfordulhat, hogy a kerületek lakói más kerületek mellékutcáiban és aluljáróiban szerzett tapasztalataikról beszéltek, amikor Budapest 63
közvilágítását értékelték, de úgy gondoljuk, hogy közvetlen lakókörnyezetük lehet véleményükre a legnagyobb befolyással, különösen, ami a mellékutcák megvilágítását illeti. Ebből kiindulva a kerületek lakóinak véleményét viszonylag nyugodtan vonatkoztattuk az adott kerületek közterületeire, mellékutcáira). 3.7.3 Budapest közvilágításával kapcsolatban megnevezett felelősök Ami a mellékutcák közvilágításának költségeit illeti, a fiatalok többsége úgy gondolja, hogy azt elsősorban az önkormányzatnak, azon belül is a helyi önkormányzatoknak kell állnia a helyi adókból. Ezzel szemben a fővárosi kiemelt műemlékek díszkivilágításának költségeivel kapcsolatban a fiatalok azon az állásponton vannak, hogy az inkább állami feladat, s akik mégis úgy vélik, az önkormányzatnak kell ezt a költséget is állnia, azok többnyire a fővárosi önkormányzat költségvetéséből fizetnék azt, a költségek forrásának pedig az idegenforgalmi adókat látják. A mellékutcák közvilágításának költségeit a fiatalok 35%-a szerint a kerületi önkormányzatnak kell állnia a helyi adókból, 25%-uk szerint ennek fedezetét a fővárosi önkormányzathoz befolyt helyi adókból kell előteremteni, míg 28%-uk szerint ez az állam dolga. Kinek kell állnia a fővárosi kiemelt műemlékek díszkivilágításának költségeit?
Kinek kell állnia a mellékutcák közvilágításának költségeit? 0%
3%
4%
9%
10%
35%
5% 11%
6% 14%
28% 30% 19%
25% kerületi önkorm.-nak az államnak a helyi lakóknak
N=1.010
N=1.010 ker.önkorm. helyi adó főv.önkorm. helyi adó az államnak id.forg-ért felelős miniszt.
fővárosi önkorm.-nak az ELMÜ-nek nem tudja
ker.önkorm. id.forg. adó főv.önkorm. id.forg. adó az ELMÜ-nek nem tudja
A fővárosi kiemelt műemlékek díszkivilágításának költségeit a 16-30 évesek 30%-a szerint az államnak kell finanszíroznia. További 10% van azon az állásponton, hogy a díszkivilágítás költségeit, mint idegenforgalmat vonzó beruházást, az idegenforgalomért felelős minisztérium költségvetéséből kell fizetni. 33%-uk véli úgy, hogy ez a fővárosi önkormányzat dolga: ebből 19% szerint azt a fővárosi önkormányzatnak az idegenforgalmi adókból kell fizetnie, a maradék 14% szerint pedig a helyi adókból kell előteremteni rá a pénzt. Csak 16%-nyian gondolják, hogy a műemlékek díszkivilágításának költségeit a műemlékeknek helyt adó kerületi önkormányzatoknak kell fedeznie: ők 2/3részt a helyi idegenforgalmi adókból látják finanszírozhatónak azt. 3.7.4 A lehetséges megoldások A fiatalok Budapest közvilágításának és díszkivilágításának fejlesztési prioritásainak meghatározásakor egyértelműen a közbiztonság javítását célzó közvilágítási beruházások, fejlesztések mellett törtek lándzsát, és jóval kisebb hangsúlyt helyeztek a város díszkivilágítására (a dunai rakpart, múzeumok, templomok, terek megvilágítására). 64
27. táblázat A közvilágítás és díszkivilágítás fejlesztési prioritásai a budapesti és az agglomerációban élő fiatalok véleménye szerint Ha 1.000 Ft adót kellene befizetned saját jövedelmedből / zsebpénzedből / ösztöndíjadból a főváros közvilágításának és díszkivilágításának javítására, hogyan osztanád meg a kártyalapon szereplő célok Budapesten élők agglomerációban Összesen között az 1.000 Ft-odat? élők veszélyesebb városrészek közterületi megvilágítása kieső mellékutcák megvilágítása aluljárók megvilágítása kereszteződések, gyalogos átkelőhelyek megvilágítása megállóhelyek megvilágítása parkok megvilágítása utcai lámpák izzóinak cseréje energiatakarékos izzókra utcai lámpák izzóinak cseréje nagyobb fényerejű izzókra dunai rakpart díszkivilágítása terek díszkivilágítása lámpaoszlopok cseréje régies hangulatú kandeláberekre egy az aug. 20-i tűzijátékhoz hasonló fényjáték templomok megvilágítása múzeumok megvilágítása utcai világítás idejének ½ órával való meghosszabbítása
15% 16% 12% 9% 8% 8% 7% 5% 5% 3% 3% 3% 2% 2% 1%
17% 14% 13% 13% 12% 9% 6% 4% 2% 3% 2% 2% 2% 2% 1%
16% 15% 12% 10% 9% 8% 7% 5% 4% 3% 2% 2% 2% 2% 1%
Amikor a fiatalokat arra kértük, hogy hasonlóan a többi vizsgált területhez, a közvilágítással és díszkivilágítással kapcsolatban is döntsenek: osszák szét képzeletbeli 1.000 Ft adójukat a felsorolt 15 közvilágítási és díszkivilágítással összefüggő intézkedés között, a legnagyobb súlyt az általuk elképzelt ideális költségvetésben három olyan tétel kapta, melyek mindegyike a közbiztonság javításával függ össze. A veszélyesebb városrészek közterületi megvilágítására, a kieső mellékutcák és az aluljárók megvilágítására összesen a teljes világítási büdzsé 43%-át szánnák. A következő három tétel, mely együttesen a költségvetés 27%-át adja, olyan általános közvilágítási feladatokat tartalmaz, mint a kereszteződések, átkelőhelyek, megállóhelyek és parkok jobb megvilágítása. Ezt követi összesen 12%-os említési aránnyal két az ELMÜ hatáskörébe tartozó közvilágítási akció támogatása: az utcai lámpák izzóinak cseréje nagyobb fényerejű ill. energiatakarékos izzókra. A díszkivilágítással kapcsolatos javaslatok egyike sem szerzett 5%-ot elérő támogatást, de még az öt díszkivilágítási projektre együtt is csak 13%-át szánnák a város világítására fordítható pénznek a 16-30 évesek. Relatíve a legnagyobb sikere még a dunai rakpart megvilágításának lenne, amire a költségvetés 4%-át osztanák a fiatalok. Az utcai lámpák bekapcsolásának időpontjával úgy tűnik, a megkérdezettek nagy többsége elégedett lehet, és nem akarja meghosszabbítani az utcai világítás időtartamát: erre a célra mindössze 1%-át juttatnák a közvilágítási büdzsének. A közvilágítási és díszkivilágítással kapcsolatos fejlesztési preferenciák szorosan összefüggnek az emberek biztonságérzetével. Azok, akik Budapest közbiztonságával egyáltalán nincsenek megelégedve – akiknek a véleményére tehát fokozottan oda kell figyelni – még az átlagosnál is kevesebbet fordítanának díszkivilágításra, és több hangsúlyt fektetnének az aluljárók és a kieső mellékutcák jobb megvilágítására. A közbiztonság szempontjából veszélyesebb városrészek közterületi megvilágításának fontosságával kapcsolatban úgy
65
tűnik konszenzus van: ezt a célt éppolyan fontosnak tartják azok, akik a város közbiztonságával amúgy elégedettek, mint azok, akik a legelégedetlenebbek. Az utcai lámpák nagyobb fényerejű izzókra való lecserélése előzetes várakozásainkkal ellentétben nem a biztonságérzetet fokozó intézkedésként csapódik le a fiatalok tudatában, hanem inkább a „fényárban úszik Budapest” képével társul: legalábbis erre utal, hogy a közbiztonsággal elégedetlenek preferenciáiban inkább hátrébb csúszott ez a tétel, míg a várost leginkább biztonságosnak érzők bő kétszer annyit fordítanának erre. Ha a város vezetése mégis valamilyen díszkivilágítási projekt mellett döntene, a legkisebb ellenérzést a dunai rakpart díszkivilágítása váltaná ki. A város közbiztonságával a legelégedetlenebbek e célra alig fordítanának kevesebbet, mint az átlag, szemben például az augusztus 20.-i tűzijátékhoz hasonló fényjátékkal, amit láthatóan felesleges pénzszórásnak tartanának a közbiztonság jelenlegi állapota mellett.
költségvetési súly
Néhány közvilágítási és díszkivilágítási célra szánt összeg aránya az elképzelt ideális világítási büdzsében a főváros közbiztonságának megítélése függvényében 20% 18% 16% 14% 12% 10% 8% 6% 4% 2% 0%
17% 16% 15% 15% 13%
17% 14% 14% 14% 10%
15% 14%
Hányas osztályzatot adnál Budapest közbiztonságára?
11% 11% 8% 5%4%5% 2% 1%
veszélyes városrészek megvilágítása
kieső mellékutcák megvilágítása
aluljárók megvilágítása
teljesen elégedetlen inkább elégedetlen elégedett is meg nem is inkább elégedett teljesen elégedett
dunai rakpart díszkivilágítása N=970
66
3.8 Elvárások a város kulturális és sportéletével kapcsolatban 3.8.1 Budapest kulturális és sportéletének megítélése A főváros kulturális életét a fiatalok igen jónak értékelik: a város ezen elégedettségi mutatója 69 pontot ért el, ami „jó” minősítésnek felel meg. A fiatalok 17%-a kitűnőnek, 48%-a jónak tartja Budapest kulturális életét, szórakozási lehetőségeit, s mindössze 7%nyian adtak elégtelen vagy elégséges osztályzatot a városnak ezen a téren. Más nagyvárosokhoz képest Budapest már kicsit rosszabbul vizsgázott: A fiatalok 53%-a tud valamilyen főváros által támogatott kulturális rendezvényről. Mivel a kérdezés időpontjában javában folyt a Sziget Fesztivál reklámkampánya, a válaszokat ez erősen meghatározta: a 16-30 éveseknek a főváros által támogatott kulturális rendezvényekről elsőként leginkább (az esetek 42%-ában) a Sziget Fesztivál (vagy
A főváros kulturális életének megítélése más nagyvárosokhoz képest 0%
20%
Összesen 3% 17%
60%
80%
18%
40%
Bp 4% 20%
8% agglomeráció 1%
40%
35%
11%
24%
39%
20%
100%
7% 10%
21%
8%
13%
sokkal rosszabb valamivel rosszabb ugyanolyan valamivel jobb sokkal jobb nem tudja N=1.004
korábban Pepsi Sziget) jutott eszébe. Örvendetes, hogy azért a Budapesti Tavaszi Fesztivál került szóba második leggyakrabban (20%). Ezen kívül a Sport Szigetet és a Budapesti Búcsút említették még viszonylag sokan (10-10%). Összesen a megkérdezettek 70%-a említette a Sziget Fesztivált, 37% a Sport Sziget rendezvényét, 36% a Budapesti Tavaszi Fesztivált, 31% a Budapest Parádét, 26% a Budapesti Búcsút, 10% a Budapesti Őszi Fesztivált, 10% valamilyen egyéb zenei, 6% valamilyen más sport, 5% valamilyen művészeti és 4% valamilyen gasztronómiai rendezvényt. 3.8.2 Fő problémák Budapest kulturális és sportéletével kapcsolatban A kultúra az a terület, amelyre a fiatalok annak ellenére keveslik az elköltött pénzt, hogy amúgy a főváros kulturális életével elégedettek. A fiatalok közel 2/3-a úgy gondolja, hogy a jelenleginél több vagy sokkal több támogatást kellene nyújtania Budapestnek a kulturális rendezvényekre, programokra. Még többen vannak azonban azok, akik a gyermek- és ifjúsági rendezvények, programok számára nyújtott jelenlegi támogatást keveslik.
67
28. táblázat Budapest kulturális-, sport-, gyermek- és ifjúsági rendezvényekre, programokra fordított támogatásának megítélése Elegendő támogatást nyújt-e Budapest…? kulturális programokra sport programokra gyermekprogramokra
rendezvényekre, rendezvényekre, és
ifjúsági
sokkal többet kellene
valamivel pont annyit valamivel sokkal többet ad, amennyi kevesebb is kevesebbet kellene kell elég lenne kellene
nem tudja
20,4%
44,9%
32,2%
2,2%
0,3%
15,9%
20,6%
44,7%
30,8%
3,0%
1,0%
15,0%
27,5%
46,3%
25,1%
0,8%
0,4%
14,7%
A kultúra támogatásának megítélése a leginkább attól függ, hogy milyennek ítéli meg a kérdezett Budapest kulturális életét más nagyvárosokhoz képest, és csak kisebb mértékben befolyásolja a jelenlegi támogatások mértékéről alkotott véleményeket a főváros kulturális életének önmagában való megítélése. Ha tehát valaki Budapestet önmagában egy pezsgő kulturális életű nagyvárosnak tartja, de úgy véli, hogy más nyugat-európai nagyvárosokban még gazdagabb kulturális programok várják az embereket, a jelenlegi kultúrára fordított támogatás mértéket kevesellni fogja. Akik szerint például Budapest kulturális élete más nagyvárosokhoz, fővárosokhoz képest sokkal rosszabb, 67%-ban gondolják úgy, hogy a fővárosnak a jelenleginél sokkal több támogatást kellene adnia kulturális rendezvényekre, programokra. Ezzel szemben azok, akik Budapest kulturális életét más nagyvárosokhoz viszonyítva ugyanolyannak vagy jobbnak ítélték, mindössze 16%-ban említették, hogy sokkal több támogatást tartanának szükségesnek a kultúrára fordítani. Általában a kultúrára fordított támogatások nagyságát jobban keveslik a budapestiek, a 1618 évesek, az alacsonyabb jövedelműek és a nők. A sport támogatásának jelentős növelését a budapestiek mellett a 26-30 évesek és a mindössze általános iskolai végzettséggel rendelkezők támogatnák inkább. Érdekes módon nincs összefüggés a kérdezett neme és a sportnak nyújtandó támogatás mértékének megítélése között. A gyermek- és ifjúsági programok, rendezvények jelentősebb felkarolását szintén a budapestiek, a 26-30 évesek, az alacsonyabb iskolai végzettségűek támogatnák jobban. 3.8.3 A lehetséges megoldások A kultúra, a sport és a gyermek- és ifjúságvédelem terén ugyancsak megkértük a kérdezetteket, hogy fejezzék ki preferenciáikat oly módon, hogy osszák szét jövedelmükből / zsebpénzükből / ösztöndíjukból e célra fordítható 1.000 Ft képzeletbeli adójukat 17 felsorolt terület között. A 17 lehetséges célt úgy választottuk ki, hogy abban egyaránt legyenek sporttal és kultúrával összefüggő célok, intézményekhez és eseményekhez kötött támogatások, rétegeket és nagyobb tömegeket vonzó programok is. A válaszok alapján jól látható, hogy a fiatalok a támogatásokat elsősorban a sporttal és ifjúsággal kapcsolatos célokra fordítanák, és valamelyest kisebb hangsúlyt fektetnék a kultúra támogatására.
68
29. táblázat A fiatalok preferenciái a főváros kulturális- és sportéletének támogatását illetően Hogyan osztanád meg a főváros kulturális és sportéletének gazdagítását célzó alábbi programok között a kultúrára és sportra szánt keretet (1.000 Ft adódat)? játszóterek megépítésére sportpályák építésére ifjúsági sport támogatására könyvtárak támogatására pop-rock zenei fesztivál támogatására nemzetközi sportversenyek rendezésére művelődési házak támogatására könyvkiadásra színházrekonstrukcióra egy magyar film költségvetésének támogatására kulturális klubok támogatására önképzőkörök, szakkörök támogatására filmfesztivál rendezésére komolyzenei koncertek vagy fesztivál támogatására művészfilmeket vetítő mozi üzemeltetésére kulturális lapok, magazinok megjelentetésére egy-egy színdarab támogatására
Költségvetési súly 15,4% 12,3% 11,5% 6,9% 6,5% 6,3% 5,0% 5,0% 5,0% 4,7% 3,8% 3,7% 3,7% 3,4% 2,8% 2,1% 2,0%
A fiatalok a legtöbbet játszóterek építésére áldoznának, ezt követi a sportpályák építésére és az ifjúsági sport támogatására megszavazott összeg. Összesen erre a három célra fordítanák a teljes kulturális, sport- és ifjúságvédelmi büdzsé 39%-át. Ezt még kiegészíti a valamelyest hátrébb sorolt nemzetközi sportversenyek támogatása, amelyre a költségvetés 6%-át költenék. A sport után a legnagyobb támogatást a közművelődési feladatokra, az ilyen funkciókat ellátó intézmények fejlesztésére fordítanák a fiatalok: könyvtárakra, művelődési házakra, kulturális klubok, önképző körök támogatására a megkérdezettek a teljes büdzsé közel 20%-át adnák. Ezt követi a filmművészet, amelyre összesen 11%-ot, és a zene, amelyre 10%-ot fordítanának. A legkevesebb pénz pedig a színházra és a lap- és könyvkiadásra jutna, melyre a 16-30 évesek mindössze 7-7%-ot juttatnának, ha ők szabnák meg a kulturális és sport-költségvetés felosztását. Általában elmondható, hogy a fiatalok inkább a programoknak helyet biztosító intézményeket támogatnák, mintsem magukat az eseményeket, rendezvényeket. Ez olvasható ki abból, hogy például nagyobb mértékben támogatnák a sportpályák megépítését, mint nemzetközi sportversenyek megrendezését, több pénzt adnának színházak rekonstrukciójára, mint egy-egy színdarab megrendezésére. Azt azonban nem tudjuk, hogy válaszaikban mennyire volt benne az a racionális mérlegelés, hogy egy-egy ilyen intézmény megépítése, felújítása valóban nagyságrendileg több pénzt emészthet fel, mint a bennük lebonyolított programok, rendezvények megszervezése. 3.8.4 Az olimpiával kapcsolatos vélemények Végül megkérdeztük a fiatalokat arról is, hogy hogyan vélekednek arról, hogy Budapest esetleg pályázna a 2012-es nyári Olimpiai Játékok megrendezésének jogáért. Az Olimpiával kapcsolatban rendkívül megosztottak a vélemények. Pontosan ugyanannyian vannak, akik az olimpia ügyét támogatnák, mint amennyien elleneznék azt. Az olimpia megrendezését támogatók bár szám szerint pontosan ugyanannyian vannak, mint az azt
69
ellenzők, valamivel azonban radikálisabb véleményt képviselnek. Egyfelől magasabb arányban vannak közöttük az olimpia megrendezésével teljes mértékben azonosulók, mint az ellenzők körében az olimpia megrendezését teljes mértékig ellenzők tábora. Másfelől pedig azoktól, akik többé-kevésbé egyetértettek azzal, hogy Budapest induljon a 2012-es nyári Olimpiai Játékok megrendezésének jogáért, azt is megkérdeztük, hogy abban az esetben is egyetértenének-e az olimpia budapesti megrendezésével, ha ennek fejében egy sor (amúgy a kérdezett által is támogatott) fejlesztés, beruházás, támogatás 10 éven keresztül egytől-egyig elmaradna. A fiatalok azon 47%-a, amely többé vagy kevésbé kiáll az olimpia ügye mellett, 36%-ban Mennyire értesz egyet azzal, hogy Budapest induljon az olimpia megrendezésének jogáért?
Egyetértenél-e azzal, hogy az olimpia miatt a következő 10 évben a nem az olimpiához kötődő fejlesztések egytőlegyig elmaradjanak?
6% 24%
11%
23%
16%
28%
20%
23% 24%
N=1.010
teljesen egyetért inkább egyetért inkább nem ért egyet egyáltalán nem ért egyet nem tudja
25%
N=471
még azt az áldozatot is felvállalná az olimpiáért, hogy cserébe elmaradna egy sor fontos városfejlesztési program, beruházás, kevesebb pénz jutna kultúrára, a közbiztonság, köztisztaság, zajszennyezés helyzetének javítására. Ugyanakkor az olimpia megrendezésével amúgy egyetértők kis többsége (53%-a) azon az állásponton van, hogy ilyen nagy áldozatokat az olimpiáért már nem lenne érdemes vállalni.
70
4
FÜGGELÉK
4.1 Az elővizsgálat összefoglalása A kérdőíves adatfelvétel előkészítéseként 2 fókuszcsoportos interjút szerveztünk Budapesti fiatalokkal. Ezek tanulságait beépítettük a kérdőívbe, de itt most elkülönült fejezetként is közreadjuk az elővizsgálat kvalitatív eredményeit. Budapest, mint közigazgatási, gazdasági és kulturális központja az országnak, alternatívamentes helynek számít lakosai szemében, ezért a budapesti fiatalok úgy érzik, nem tudnának jobb helyre költözni Magyarországon belül. Természetesen megfigyelhető egy tendencia, hogy (főleg) a kisgyerekes családok kiköltöznek az agglomerációba vagy a külvárosokba, de ők ugyanúgy budapestinek tartják magukat, mintha a belvárosban laknának. A budapesti lakosok összességében szépnek és lakhatónak tartják városukat, fel sem merül bennük, hogy esetleg kellemesebb külföldi városokba költözzenek. A budapesti fiatalok szerint Budapest viszonylag csendes, nyugodt és biztonságos. Sok a zöld terület, ezért nem kell nagyon kívülre költözni a városban ahhoz, hogy fák és növények között éljenek. A munka- és szórakozási lehetőségek kecsegtetőek, a tömegközlekedés napközben gyors és megbízható, a kulturális programok változatosak, az éjszakai élet pedig mozgalmas. Természetesen nem csak szép oldala van a városnak, szinte naponta le tudja hangolni a lakosokat az alábbi negatívumok egyike: • egyre több hajléktalan van az utcákon, ami rossz közérzetet vált ki az fiatalokból; • a kutyák által okozott koszos utcák gusztustalanok és nyáron emiatt büdösek; • a régi, lepusztult épületek, és az új, ízléstelen külsejű épületek csúnyává alakítják a városképet; • az illegális árusok balkáni stílust kölcsönöznek Budapestnek; • a közlekedési dugók és a parkolási problémák évről évre nagyobb feszültséget okoznak a Budapesten élők számára. 4.1.1 Az elővizsgálat célja Az ifjúsági kutatás kvalitatív szakaszának csupán az volt a célja, hogy támogassa a nagyobb volumenű kvantitatív felmérés kérdőívének és kutatási módszertanának előállítását. A kvalitatív fázis során elsősorban arra törekedtünk, hogy feltárjuk a releváns problémákat a körültekintő kérdőívkészítéshez, illetve a zárt kérdések minél precízebb megszerkesztéséhez. 4.1.2 Az elővizsgálat módszertana A kutatás jellegéhez leginkább a fókuszcsoportos beszélgetés illeszkedett, így két fókuszcsoportot szerveztünk a szükséges információk megszerzéséhez. 4.1.3 Az elővizsgálat résztvevői A fókusz-csoportokon 15-20, és 21-30 éves fiatalok vettek részt, csoportonként 50% fiú és 50% lány. A fiatalabb csoportban csak diákok vettek részt, számos iskolatípust képviselve (szakmunkásképző, szakközépiskola, gimnázium, főiskola, egyetem), míg az idősebb csoportban a résztvevők fele dolgozó volt, és közülük egynek már volt családja. 4.1.4 Az elővizsgálat helye és ideje A két fókuszcsoportot 2002. május 28-án, Budapesten tartottuk.
71
4.2 A reprezentatív felmérés módszertana 4.2.1 Mintavétel A kutatás során 726 budapesti és 284 agglomerációban élő 16-30 éves fiatalt kérdeztünk meg. Budapesten a kerületek, az agglomeráció városaiban a 20 agglomerációs város7 népességszámával arányos mintát vettünk, az agglomerációs községek közül pedig a 6 agglomerációs szektor8 mindegyikében 2-2 községből 10-10 interjút terveztünk készíteni. Az adatfelvétel során az interjúk sikeressége az eredeti mintavételi tervet végül valamelyest módosította, így a Nyugati szektorból csak egy, a Délkeleti szektorból három községben készült interjú, a településenkénti interjúszám pedig a felkeresett 12 községben 7 és 12 között alakult. Összességében a budapesti minta arányos rétegzett véletlen mintának, az agglomerációs minta nem arányos rétegzett mintának tekinthető, ahol az egyes rétegeket a kerületek illetve a települések vagy a szektorok jelentették. A községek kiválasztása szektoronként véletlen mintavétellel történt. Minden egyes településen illetve kerületben (a továbbiakban: területi egység) a nemek és korcsoportok alapsokaság szerinti arányát kvótás mintavétellel biztosítottuk. Ez azt jelentette, hogy a kérdezőbiztosoknak meg volt adva, hogy területi egységenként hány darab 16-18 éves, 19-24 éves, illetve 25-30 éves interjúalannyal és hány fiúval illetve hány lánnyal kell interjút készteni. Területi egységenként a címek kiválasztása egy véletlenül kiválasztott kezdőponttól indulva úgynevezett véletlen sétás módszerrel történt. A kezdőpontokat területi egységenként elszórva vettük, így biztosítva az egyes kerületek, települések társadalmi, lakókörnyezeti különbségeinek mintabeli reprezentativitását. Amennyiben a kérdezőbiztosnak az előre megadott kezdőponton nem sikerült a célnak megfelelő korú és nemű interjúalanyt találnia, egy előre megadott útvonalon haladva a kezdőponthoz legközelebb eső címen kellett az interjút a célszeméllyel lefolytatnia. Az útvonalat éppúgy, mint a végső, sikeres interjú címét az utólagos ellenőrzések érdekében a kérdezőbiztosoknak minden esetben pontosan rögzíteniük kellett. A pontos interjúszám területi egységenként a következőképp alakult:
Az agglomeráció 20 városa a következő: Budakeszi, Budaörs, Dunaharaszti, Dunakeszi, Érd, Fót, Göd, Gödöllő, Gyál, Gyömrő, Pécel, Pilisvörösvár, Pomáz, Százhalombatta, Szentendre, Szigetszentmiklós, Vác, Visegrád, Veresegyháza 8 Északi szektor, Észak-nyugati szektor, Nyugati szektor, Déli szektor, Délkeleti szektor és a Keleti szektor 7
72
Település neve BUDAPEST: I. kerület II. kerület III. kerület IV. kerület V. kerület VI. kerület VII. kerület VIII. kerület IX. kerület X. kerület XI. kerület XII. kerület XIII. kerület XIV: kerület XV. kerület XVI. kerület XVII. kerület XVIII. kerület XIX. kerület XX: kerület XXI: kerület XXII: kerület XXIII: kerület
Település neve VÁROSOK: Budakeszi Budaörs Dunaharaszti Dunakeszi Érd Fót Göd Gödöllő Gyál Gyömrő Pécel Pilisvörösvár Pomáz Százhalombatta Szentendre Szigethalom Szigetszentmiklós Vác Veresegyháza
Interjúk száma
16-18 éves
Ebből: 19-24 éves
12 38 60 48 8 19 27 35 23 32 57 23 45 45 35 28 33 38 29 26 35 21 9
10 6 11 10 5 4 5 7 4 6 13 5 7 7 7 6 5 8 4 5 7 5 1
4 20 16 22 2 6 10 14 6 13 23 7 17 15 10 12 15 16 14 12 14 8 4
Interjúk száma 5 10 7 12 23 7 6 15 9 9 5 5 6 8 9 6 10 13 4
73
16-18 éves
Ebből: 19-24 éves
1 2 2 2 5 1 1 3 1 2 1 1 2 2 2 2 1 2 1
2 2 3 6 10 3 3 6 5 1 2 2 2 4 3 2 5 5 2
25-30 éves 4 12 33 16 1 9 12 14 13 13 21 11 21 23 18 10 13 14 11 9 14 8 4
25-30 éves 2 6 2 4 8 3 2 6 3 6 2 2 2 2 4 2 4 6 1
Település neve KÖZSÉGEK: Északi szektor: Csomád Sződ Északnyugati szektor: Pilisborosjenő Pilisszentlászló Nyugati szektor: Biatorbágy Déli szektor: Tárnok Tököl Délkeleti szektor: Ecser Maglód Vecsés Keleti szektor: Nagytarcsa Szada
Település neve Budapest összesen: Városok összesen: Községek összesen:
16-18 éves
Ebből: 19-24 éves
10 10
2 2
4 5
4 3
10 10
2 2
4 4
4 4
10
2
4
4
10 10
2 2
4 4
4 4
7 12 7
0 4 2
3 3 0
4 5 5
10 9
2 1
3 3
5 5
Interjúk száma
Interjúk száma 726 169 115
16-18 éves 142 34 23
25-30 éves
Ebből: 19-24 éves 280 68 41
25-30 éves 304 67 51
4.2.2 Az adatfelvétel Az adatfelvétel 2002. július 6. és július 30. között zajlott. A kutatás során összesen 65 kérdezőbiztos munkáját vettük igénybe. Az átlagos interjúidő 45 perc volt. A legfeljebb 30 perces interjúk aránya 19%, a 31-40 perces interjúk aránya 26%, a 41-50 perceseké 29%, az 51-60 perceseké 18%, a 60 percnél hosszabb interjúké 9% volt. 4.2.3 Az ellenőrzés A kutatásaink során többszintű ellenőrzést folytatunk. A kérdezőbiztosok munkáját az instruktorok a kérdőívek átvételekor 100%-os kitöltési ellenőrzés alá vetik, amely során a kérdőívekben szereplő egyértelmű elírási, logikai hibákat, kérdezői hibából adódó inkonzisztens válaszokat, pótolható válaszhiányokat javítják, illetve adathiány esetén pótlásra visszaküldik a kérdezőnek. Az ellenőrzés második fázisa során a kérdőívek 10%ánál szúrópróbaszerűen ellenőrzik a kérdezés körülményeit: ez minden esetben magában foglalja a pótcímes kérdezéseknél az útvonal ellenőrzését, a bármilyen szempontból gyanús kérdőívek illetve kérdezőbiztosok esetén pedig kiterjed az interjúalany telefonon való felhívására és az esetleges kérdezői visszaélések felderítésére. 4.2.4 A súlyozás Az elemzés során végig súlyozott adatokkal számolunk. Az eredetileg nem teljes egészében arányos rétegzett mintát a kerületek és települések lélekszámával, valamint a nemek és a három vizsgált korcsoport területi egységenkénti számarányával arányosan visszasúlyozzuk, így a súlyozott adatok Budapest és az agglomeráció 16-30 éves lakosságát nem és korcsoportok, településtípus, Budapesten belül a kerületek, az agglomeráción belül a szektorok szerint reprezentálják. A súlyozásnál a BM Központi Népesség-nyilvántartó adatbázisainak adatait használtuk fel. A következő táblázatban bemutatjuk, hogy a súlyozást követően miképp alakult a teljes 74
minta területi egység, nem és korcsoport szerinti megoszlása. Látható, hogy a minta a súlyozást követően a területi egységek lélekszámának egymáshoz viszonyított arányát teljes mértékben leképezi, a nem és korcsoport szerinti megoszlásokat pedig igen jól tükrözi. Település neve BUDAPEST: I. kerület II. kerület III. kerület IV. kerület V. kerület VI. kerület VII. kerület VIII. kerület IX. kerület X. kerület XI. kerület XII. kerület XIII. kerület XIV: kerület XV. kerület XVI. kerület XVII. kerület XVIII. kerület XIX. kerület XX: kerület XXI: kerület XXII: kerület XXIII: kerület Budapest összesen:
Alapsokaságbeli eloszlások 16-18 éves 19-24 éves 25-30 éves férfi nő férfi nő férfi nő 0,1% 0,1% 0,2% 0,2% 0,2% 0,2% 0,3% 0,3% 0,8% 0,8% 0,6% 0,5% 0,5% 0,5% 1,4% 1,3% 1,0% 1,1% 0,5% 0,5% 1,1% 1,1% 0,8% 0,8% 0,1% 0,1% 0,3% 0,3% 0,2% 0,2% 0,2% 0,2% 0,4% 0,4% 0,3% 0,3% 0,2% 0,2% 0,6% 0,7% 0,5% 0,5% 0,3% 0,3% 0,8% 0,9% 0,6% 0,7% 0,2% 0,2% 0,6% 0,6% 0,5% 0,5% 0,3% 0,3% 0,7% 0,8% 0,7% 0,7% 0,5% 0,5% 1,6% 0,6% 1,0% 1,0% 0,2% 0,2% 0,5% 0,5% 0,4% 0,4% 0,4% 0,4% 1,1% 1,0% 0,8% 0,8% 0,4% 0,4% 1,0% 1,1% 0,8% 0,9% 0,3% 0,3% 0,7% 0,7% 0,6% 0,6% 0,3% 0,3% 0,6% 0,6% 0,5% 0,5% 0,3% 0,3% 0,8% 0,8% 0,5% 0,6% 0,4% 0,3% 0,9% 0,9% 0,7% 0,7% 0,2% 0,2% 0,7% 0,7% 0,5% 0,5% 0,2% 0,2% 0,6% 0,6% 0,5% 0,5% 0,3% 0,3% 0,9% 0,8% 0,6% 0,6% 0,2% 0,2% 0,5% 0,5% 0,4% 0,4% 0,1% 0,1% 0,2% 0,2% 0,1% 0,1% 6,4% 6,3% 17,0% 16,2% 12,8% 13,1%
75
Σ 0,9% 3,4% 5,7% 4,7% 1,1% 1,8% 2,7% 3,5% 2,5% 3,4% 5,2% 2,2% 4,5% 4,7% 3,2% 2,8% 3,4% 3,9% 2,8% 2,6% 3,6% 2,1% 0,8% 71,8%
Súlyozott minta eloszlása 16-18 éves 19-24 éves 25-30 éves Σ férfi nő férfi nő férfi nő 0,1% 0,1% 0,2% 0,2% 0,2% 0,2% 0,9% 0,3% 0,3% 0,8% 0,8% 0,6% 0,5% 3,4% 0,5% 0,5% 1,4% 1,3% 1,0% 1,1% 5,7% 0,5% 0,5% 1,1% 1,1% 0,8% 0,8% 4,7% 0,1% 0,1% 0,5% 0,0% 0,0% 0,3% 1,1% 0,2% 0,2% 0,4% 0,4% 0,3% 0,3% 1,8% 0,2% 0,2% 0,6% 0,7% 0,5% 0,5% 2,7% 0,3% 0,3% 0,8% 0,9% 0,6% 0,7% 3,5% 0,2% 0,2% 0,6% 0,6% 0,5% 0,5% 2,5% 0,3% 0,3% 0,7% 0,8% 0,7% 0,7% 3,4% 0,5% 0,5% 1,6% 0,6% 1,0% 1,0% 5,2% 0,2% 0,2% 0,5% 0,5% 0,4% 0,4% 2,2% 0,4% 0,4% 1,1% 1,0% 0,8% 0,8% 4,5% 0,4% 0,4% 1,0% 1,1% 0,8% 0,9% 4,7% 0,3% 0,3% 0,7% 0,7% 0,6% 0,6% 3,2% 0,3% 0,3% 0,6% 0,6% 0,5% 0,5% 2,8% 0,3% 0,3% 0,8% 0,8% 0,5% 0,6% 3,4% 0,4% 0,3% 0,9% 0,9% 0,7% 0,7% 3,9% 0,2% 0,2% 0,7% 0,7% 0,5% 0,5% 2,8% 0,2% 0,2% 0,6% 0,6% 0,5% 0,5% 2,6% 0,3% 0,3% 0,9% 0,8% 0,6% 0,6% 3,6% 0,2% 0,2% 0,5% 0,5% 0,4% 0,4% 2,1% 0,1% 0,0% 0,2% 0,2% 0,1% 0,1% 0,8% 6,5% 6,3% 17,2% 15,9% 12,6% 13,3% 71,8%
Alapsokaságbeli eloszlások 16-18 éves 19-24 éves 25-30 éves
Súlyozott minta eloszlása 16-18 éves 19-24 éves 25-30 éves
Település neve VÁROSOK: Budakeszi Budaörs Dunaharaszti Dunakeszi Érd Fót Göd Gödöllő Gyál Gyömrő Pécel Pilisvörösvár Pomáz Százhalombatta Szentendre Szigethalom Szigetszentmiklós Vác Veresegyháza Városok összesen:
0,1% 0,1% 0,1% 0,1% 0,3% 0,1% 0,1% 0,1% 0,1% 0,1% 0,1% 0,0% 0,1% 0,1% 0,1% 0,1% 0,1% 0,1% 0,0% 1,7%
0,1% 0,1% 0,1% 0,1% 0,2% 0,1% 0,1% 0,1% 0,1% 0,1% 0,1% 0,0% 0,1% 0,1% 0,1% 0,1% 0,1% 0,1% 0,0% 1,7%
0,1% 0,2% 0,1% 0,3% 0,6% 0,1% 0,1% 0,4% 0,2% 0,1% 0,1% 0,1% 0,1% 0,2% 0,2% 0,1% 0,2% 0,4% 0,1% 3,9%
0,1% 0,2% 0,1% 0,3% 0,5% 0,1% 0,1% 0,4% 0,2% 0,1% 0,1% 0,1% 0,1% 0,2% 0,2% 0,1% 0,2% 0,4% 0,1% 3,8%
0,1% 0,2% 0,1% 0,2% 0,4% 0,1% 0,1% 0,2% 0,2% 0,1% 0,1% 0,1% 0,1% 0,2% 0,2% 0,1% 0,2% 0,2% 0,1% 2,8%
0,1% 0,2% 0,1% 0,2% 0,4% 0,1% 0,1% 0,2% 0,2% 0,1% 0,1% 0,1% 0,1% 0,2% 0,2% 0,1% 0,2% 0,2% 0,1% 2,9%
0,5% 1,0% 0,7% 1,2% 2,4% 0,7% 0,6% 1,5% 0,9% 0,6% 0,5% 0,5% 0,6% 0,8% 0,9% 0,6% 1,0% 1,4% 0,4% 16,8%
0,0% 0,1% 0,1% 0,1% 0,3% 0,0% 0,1% 0,1% 0,2% 0,1% 0,1% 0,0% 0,1% 0,1% 0,1% 0,1% 0,0% 0,1% 0,1% 1,7%
0,1% 0,1% 0,1% 0,1% 0,2% 0,1% 0,0% 0,1% 0,0% 0,0% 0,0% 0,1% 0,1% 0,1% 0,1% 0,1% 0,2% 0,1% 0,0% 1,6%
0,1% 0,4% 0,1% 0,3% 0,6% 0,2% 0,1% 0,4% 0,2% 0,2% 0,1% 0,1% 0,1% 0,2% 0,2% 0,1% 0,2% 0,4% 0,1% 4,3%
0,1% 0,0% 0,1% 0,3% 0,5% 0,2% 0,1% 0,4% 0,2% 0,0% 0,1% 0,1% 0,1% 0,2% 0,2% 0,1% 0,2% 0,4% 0,1% 3,6%
0,1% 0,2% 0,1% 0,2% 0,4% 0,1% 0,1% 0,2% 0,2% 0,1% 0,1% 0,1% 0,1% 0,2% 0,2% 0,1% 0,2% 0,2% 0,0% 2,8%
0,1% 0,2% 0,1% 0,2% 0,4% 0,1% 0,1% 0,2% 0,2% 0,1% 0,1% 0,1% 0,1% 0,2% 0,2% 0,1% 0,2% 0,2% 0,1% 2,9%
0,5% 1,0% 0,7% 1,2% 2,4% 0,7% 0,6% 1,5% 0,9% 0,6% 0,5% 0,5% 0,6% 0,8% 0,9% 0,6% 1,0% 1,4% 0,4% 16,8%
KÖZSÉGEK: Északi szektor: Északnyugati szektor: Nyugati szektor: Déli szektor: Délkeleti szektor: Keleti szektor: Községek összesen:
0,1% 0,3% 0,2% 0,2% 0,2% 0,3% 1,3%
0,1% 0,3% 0,1% 0,2% 0,2% 0,3% 1,2%
0,2% 0,6% 0,3% 0,5% 0,5% 0,6% 2,6%
0,2% 0,5% 0,3% 0,4% 0,5% 0,6% 2,5%
0,1% 0,4% 0,3% 0,4% 0,4% 0,4% 1,9%
0,1% 0,4% 0,3% 0,4% 0,4% 0,5% 2,0%
0,7% 2,4% 1,5% 2,0% 2,2% 2,5% 11,5%
0,1% 0,3% 0,2% 0,2% 0,3% 0,4% 1,4%
0,1% 0,3% 0,1% 0,2% 0,3% 0,1% 1,2%
0,2% 0,6% 0,3% 0,5% 0,3% 0,6% 2,4%
0,2% 0,5% 0,3% 0,4% 0,0% 0,6% 2,1%
0,1% 0,4% 0,3% 0,4% 0,7% 0,4% 2,2%
0,1% 0,4% 0,3% 0,4% 0,6% 0,5% 2,2%
0,7% 2,4% 1,5% 2,0% 2,2% 2,5% 11,5%
Mindösszesen:
9,4% 9,2% 23,5% 22,4% 17,6% 18,0% 100,0%
76
Σ
Σ
9,6% 9,0% 23,9% 21,5% 17,6% 18,4% 100,0%
