252
.il talajviszonyok lilii
'1'
Illilll
III
időbeli változásai Budapesten s a [ertőző betegségek. s
Az előadottakból megismertük a talaj melegségének és időbeli viszonyait fővárosunkban; megismerkedtunk a talaj chemiai változásaival is: kisértsük meg ezek nyomán a erjedésnek és rohadáenak menetét 1877. egész 1880-ban ugyanezen talajban megállapítani. . Hogy ha a talajmelegséget, nedvességet s a szénsavat . J,eJző.görbéket az V. és VI. tábla rajzain egybehasonlítjuk, ~sz~,eveszsz/ü~csakhamar, hogy eme görbe vonalak egyik evrol a másikra egyenlőtlen mértékben hullámoztak. Láthatjuk, hogya megfigyelés alatt állott négyesztendő közül a talaj a felületes rétegében legmelegebb s legnedvesebb volt 1877. és 1880-ban; leghidegebb volt 1879-ben s leaszára' , o za bb 1878-ban. Ugyszintén láthatjuk, hogyaszénsav is legmagasabb hullámait 1877-ben vetette, valamint 1880-ban. Ez évben ugyan éppen a legmelegebb időszakban beállott erős esőzés s hőcsökkenés némileg alászállította az 1 méter mélységben levő talajlég szénsavának mennyiségét, de azután csakhamar annál magasabbra hágott -az, oly magasra, a minő ő~z elej~n egyik esztendőben sem volt. A 2 és 4 méter mélysegek szensava 1880-ban szintén igen magas volt, - 1877-iki állás után mindjárt a legmagasabb. Ezekkel szemközt a szénsav legalacsonyabb maradt 1878-ban, valamint 1879-ben. Ez összevágó adatok nyomán azt az érdekes kővetkeztetést vonhatjuk, hogya szeroi anyagok -bomlása városunk talajában a legélénkebb 1877. s azután 1880-ban volt ellenben , jóvallassúbb, mérsékeltebb 1878. és 1879-ben. ' . ]\~ielőtt tovább mennék, kiemelni óhajtom azt, hogya talaj beh melegségnek, nedvességnek s szénsavnak ez az összetalálkozása mily értékes bizonyítékot szolgáltata~a elméle~j s .kisérleti úton fölállított tétel támogatására, hogy: a talaj beh rohadas időszerinti ingadozása a hőmérsék- és nedvességtől függ, s hogy ezt az ingadozást a talajlég szénsava meglehetős világosan jelzi, mutatja. . Hogy ha talajunk rohadását még kőzelebbröl vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy évenkint az esztendő mely részénedv~sségének
1,
FODOR JÓZSEF.
EGÉSZSÉGTAN!
KUTATÁSOK.
253
ben volt az legélénkebb. Ama vonalok a legmagasabbra emelkednek a meleg időben s alásülyednek a hidegebb évszak alatt, nevezetesen télen s a tavasz elején. A minimum bomlás a földben kétségenkívül ez időre esik. A maximum - mint előreláthattuk - nem vág egybe a légköri melegség maximumával ; inkább megegyezik a talajrétegek melegségének legmagasabb állásával, s néhány héttel, esetleg néhány hónappal a légköri melegség maximuma után áll be. Ez irányban éppen jelentékeny különbség van az egyes esztendők között, úgy hogy míg pl. 1877-ben jÍilius és augusztus hónapokra esett az 1 méter mély talajréteg szénsavának maximuma s ezzel együtt - minden valószínűség szerint - a talaj bomlási folyamatának legintenzívebb időszaka, 1878-ban auqusztus és szeptemberre, sőt 1880-ban szepiember-októberre / ezekkel szemközt 1879-ben jímius és jÍllius hónapokban tapasztalható a szénsavnak legmagasabb hulláma. A mélyebb talajrétegek rothadásának időszakát a szén. savból nem vagyunk képesek megitélni, mert e szénsavra jelentékenyen befoly a felületes réteg szénsava, mint ezt föntebb fejtegettem. E rétegekben egyébként, a melyeknek szennyezettsége sokkal csekélyebb, s a melyeknek hőmérséke állandóbb s egyenletesebb, a bomlás is egyenletesebb en, s meglehetősen párhuzamosan a hőmérséklettel emelkedik meg sűlyed : és így ami talajunkban 4 méter mélységben a legelevenebb oxydatio vagy rohadás évenkint mintegy a szept. hónap közepére esik. Az eddigiek alapján figyelemmel követhetjük a talajbeli bomlást hétről-hétre, hónapról-hónapra is; a talajlég szénsava útmutatónk lehet eszemléletünkben. Alig szükséges bizonyítanom, hogyaszénsav által mutatott emelkedést meg sülyedést nem szabad minden részletében párhuzamosnak tekintenünk ama folyamattal, - a szénsav csakis megközelítőleg, főbb vonásaiban jelzi emezt, miután ingadozására - mint föntebb kifejtettem (1. 242. lap on) - a szervi anyagok fölbomlásán kíviil behat még sok egyéb tényező, Ú. m. az esőzések, szelek stb. A talaj beli bomlásnak e szűkebb körű ingadozását 1877 -töl 1880 végeig fölöslegesnek tartom itt részletesen
FODOR JÓZSEF.
főlsorolni. béire utalom.
az érdeklődöt
Megismerve beli ingadozását,
I
Ilfllllillj 111111' '
li II
1
111111 ii III
1
a talajunkban ama kérdésnek
jelző gör-
végbemenő folyamatok időmegvilágítására térhetűnk :
birnak-e azok bejolyással az emberek egészségére, - nevezetesen pedig jer·tőző betegségeknek kifejteestésére ?
1.
1
az V. tábla szénsavat
EGÉSZSÉGTAN!
A talajbeli viszonyok s a betegségek közötti összefüggést már előre is igen elrejtettnek, komplikáltnak kell kijelentenűnk, úgy hogy csakis legfőbb vonásaikban várhatjuk azoknak együtt járását, az azokat ábrázoló graphikai rajzoknak párhuzamos hullámzását. Ha, ugyanis, a talaj nedvessége, melege vagy rohadása egész bizonyossággal befoly is pl. a typhus kifejlődésére, még sem várhatjuk, hogy e betegség görbe vonala pontosan együtt hullámozzék a talajnedvességre vagy melegre vonatkozó észlelés ek görbéjével, mort tudjuk, hogy e vonalok csak az egyes vizsgálódési állomások viszonyait jelzik, s így csak úgy nagyjában tekinthetők az egész város talajviszonyainak kinyomata gyanánt. Másrészt pedig a talajlég szénsava, valamint amelegség s nedvesség ingadozása szintén csak általánosságban jelzik a talajbeli rohadas változásait, hónaprólhónapra, évről- évre, s így szintén csak főbb vonásaikban fogadhatók el a talajbeli rohadas mutatói gyanánt. Megnehezíti ezekkel szemközt még az összehasonlítást az adatoknak elégtelensége. Részletesebb s behatóbb talajészleléseim ugyanis csupán négy esztendőre terjednek ki. Ez idő pedig kétségenkívül - teljesen elégtelen arra, hogy oly elrejtett s szövevényes természeti törvény teljes és sikeres megvilágíthatását remélhessiik, minö a talaj bomlási folyamatának s a fertözö betegségeknek egymáshoz való magatartása. A viharok törvényeit sem volt képes egy, két, négy, negyven és több esztendős barométer-megfigyelés tisztába hozni, pedig ez az eszköz egészen alkalmas volt a viharok tanulmányozására, s ma már segítségökkel igen világosan látunk a viharokat illetőleg ott, a hol elődeink az eszköz használata daczára teljesen tájékozatlanok voltak. Végre kiemelni kivánom azt is, hogy az idő, amely
IWTATÁSOK.
255
alatt eddigi járványtani megfigyeléseim et végeztem, a minö kedvező volt közegészségi szempontból a városra nézve, oly kedvezőtlen volt búvárlati szempontból reám nézve: járványok alig mutatkoztak ez években. Hogy ily viszonyok megfontolása után nem nyúlok követelő és bizakodó kezekkel a talaj viszonyok ingadozása s hullámzása köiött levő oki viszonynak tanúla beteaségek o mányozásához, az igen természetes. Nagyon is ~egelé~~dhetünk, ha összehasonlításaink alapján kutathatjuk : vajjon a talaj 1nelegsége leginkább szembeötlő változásaiban, a nedvesség ingadozása nagy hullámaiban, - a talajbeli szabad eeénsa» szaporodásában meg fogyásában - egy szóval pedig nz ezek alapján valősaínüséggel fölismerhető talajTohadás évről- évre, évszak ról- évszakra mutatkozó változásaiban elárulnak-e észrevehető ősszefűggést a fer'tőző betegségek időbeli magatartásával, vagy sem, - és minő betegségekkel? A talajviszonyokkal való összehasonlítbatás czéljából a typh~tst, enteriiist és váltólázat - ama betegségeket, a melyek a lefolyt idő alatt némileg járványosan uralkodtak - az V-ik1 táblán lerajzoltam. Ezt az összehasonlítást nem zavarja meg az a körülmény, hogy míg a talaj-észlelések 5-10 napi időköz ökre vonatkoznak, a betegségek hétről-hétre vannak ábrázolva. Az ilyen összehasonlí.tásoknál úgy sem keressük, s nem is várjuk, hogy az egyes dátumokra. a napokra pon tosan történjék az egybevágás. Az ingadozásnak főbb mozzanatait kutat juk csupán. A. typhust és bélhurutot a fővárosi statisztikai hivatal heti jelentéseiből vettem át; a váltóláz at a szt. Bókue-közkórház, a gyermekkórház s a két nagy katona-kórház jegyzőkönyveiből vettem ki. Igyekeztem ezeken kiviil az elmúlt utolsó évtizedekből is adatokat beszerezni összehasonlító tanulmányaink czéljára. Egybeállítottam evégből a typhusban és enteritesben halálozást 1863 óta, havonhinti összegeikben, följegyeztem 1 Az olvasót figyelmeztetni kivánom, hogy e munkám 1. részében a betegségi s halálozási görbék a fővárosnak csupán balparti (pesti) részén előfordúlt betegedést s halálozást tűntették elő; a most bemutatott tábo lán azonban ez adatok az egész főváros területére vonatkoznak.
256
továbbá az 1866-iki ponkint. 1
FODOR JÓZSEF.
EGÉSZSÉGTAN!
és 187 /s-iki kolerát is, ssintén hóna2
l872-ig ezek az adatok igen hézagosak, minthogy a tiszti orvosi jelentések, s a halotti jegyzőkönyvek, a melyekből a számokat igen fáradságos úton gyüjtöttem, nem voltak elég pontosak. l872-től a fővárosi statisztikai hivatal közleményei nyomán rajzoltam le eme betegségeket ; azóta az adatok pontosaknak is mondhatók. Meg kelljegyeznem, hogy 1863-tól l873-ig a bélhurut görbéje csupán azokat a haláleseteket tünteti elő, a melyek bélhurut és hasmenés névvel jegyeztettek be a jegyzőkönyvekbe, a béllob (enteritis) névvel jelölt eseteket azonban nem, - míg 1874 óta a hasmenés (diarrhoea) és béllob (enteritis): név alatt bejegyzettek együtt vétettek föl a rajzolatha. A béllob (enteritis) kifejezés a-régibb kimutatásokban s jegyzőkönyvekben csak alig használtatott; l872-3-ban azonban számuk már kőzel egyharmadát teszi ki a bélhurut névvel jelölt halálesetek összegének. E két esztendőben a bélhurutban való halálozás görbéje a következő évekkel szemben közel egyharmadrészszel alacsonyabb tehát a valódi halálozásnál. Az egyes esztendők halálozási viszonyainak egybevetésénél erre tekintettel kell lennünk. Még egyre kivánom az olvasó figyelmét főlhivni, Ha a typhusnak s enteritisnek uralkodását l863-tóll880-ig terjedő időközben évről-évre egymással összehasonlítani akarja, tekintetbe kell vennie azt is, hogyanépesség száma ama idő alatt változó volt; így 1863-ban a népesség mintegy 160,000-et tett ki, -1870-ben 200,476-ot; 1863-tóll874-ig e számok alapján kell megállapítani a népességet. l874-től kezdve, amely évben a Duna partján elterülő két város egyesíttetett, a népesség száma ismét változik; ez az 1876-ki népszámlálás aIkaImával 31O,OOO-ettesz ki, - míg l880 végén eszközölt népszám _ láláskor mintegy 370,000 lakost adott, - 1874-tőI1880-ig ez adatok alapján kell tehát a népesség számát megbecsűlnűnk." 1 Lásd a IV. tábla rajzait. e munka végén.
257
KUTATÁSOK.
E tábla részletes
magyarázatát
A typhussal, enteritiasel s keleraval szem közt lerajzoltam a IV. táblára az esőzést is (1. sz. görbe) 1863-tóI1880-ig, továbbá a Dunának ingadozását (2; sz. görbo.) Az ide tart~zó adatokat a meteorologiai intézettöl, továbbá a Dunagöshajózási-Társaság hivatalos jegyzeteihől szereztem be. aj .A hagymáz.
ÖsszehasonIításainkat a hagymázzal kezdhetjük meg, avval a betegséggel, a melyről legelőször mutathattá.k ki, hogy egy bizonyos talaj beli változással - a talajvíz ingadozásával- egybefügg, a meIy összefüggés oka és módja azonban mind e mai napig teljesen ismeretlen. A talajviszonyoknak és a typhus-halálozásnak egybehasonlításánáI mindenek előtt tekintettel kell lennünk a betegség tartamára, mert attól kezdve, a mikor valami ártalom érte a szervezetet, addig, a midőn ennek folytán betegség, illetőleg a halál bekövetkeznek, hosszabb idő szokott eltelni. Az incubatiónak, valamint a lethalis kimenetnek tartama az egyes esetekben fölötte különböző lehet. Az incubatió a legtöbb esetben mintegy 2 hét szokott lenni, - sokszor azonban rövidebb. Zehncler ezerint az incubatio a betegségre hajlandó egyéneknél néha alig több 24-48 óránál. 1 Sokkal hosszasabb a betegségnek halálos kimenetele, Murchison 112 halálos esetben átlagban 27.67 napig tartó nak tapasztalta a typhust; gyakran azonban már az első napok~an, il még inkább az első hetekben halállal végződhetik az. Es így egészben véve csak megközelítőleg állíthatunk föl bizonyos határidőt az összehasonlítás czéljaira, - s eszempontból talán leghelyesebben járunk el, ha a halálos esetek teljes lefolyását - a fertőzéstől a halálig - mintegy 4-5 hetesnek veszszük föl, s a halálozásnak görbéjét a 4-5 héttel előbb észlelt talajviszonyokkal állítjuk szemközt. 2
1.
2 A népesség szaporodását jelzi a nyíl iránya a IV. tábla 6.. rajzában. A nyílnak minden egy milliméternyi emelkedése 10 ezernyi lélekszámnövekedést ábrázol.
2 H. ö, MU1'chíson, Charles, A treatise on the continued fevers of Great Britain. London, 1873 (2. kiadás), 468. 1. 3 Ezen a helyen nem mulaszthatom el, hogy egy tévedést helyre ne igazítsak, a melyet jelen munkám I-ső részében követtem el. ütt (224. lapon) a talaj felületén fekvő talajréteg szénsavát a
ar.
T. AfAD.
MATH.
S TERlIE:SZETTUD.
KÖZLEl)Ú:NYEK.
XVII.
KÖTET.
1881.
17
258
1'111111,"'"
FODOR JÓZSEF.
EGÉSZSÉGTANI
259
KUTATÁSOK.
Én összebasonlítottam ily módon a hagymázt j 877 -80 alatt ugyanazon idő talaj viszonyaival : a talajmelegséggel,a o. nedvességgel, a talajszénsav ingadozás ával, egy szóval az ezen 4· esztendő alatt a talajban tapasztalt bomlási folyamatnak menetével, de uern találtam azokban semmi támasspontot arra nézve, bogy megmagyarázhassam, miért mutatkozott a. typhus elég sűrűen 1877 tavaszán, továbbá 1878 január és február havában, és némileg 1879 első hónapjaiban is, és miért sülyedett máskor vissza alacsonyabb állásáru. A typbusnak ez az időbeli magatartása bizonyítja, hogy e betegség a talaj feliiletesebb (1-2 méter mély) rétegeinek welegségével, szénsavjejlesztésével, rohadásácal nem áll kapcsolatban, Még inkább meggyőződünk erről, ha a IV. táblán látjuk, hogy a hagymáz (3. görbe) minö gyakran mutat emelkedő mozgást télen, meg tavaszkor (így pl. az 1865-ki legerősebb járványunk januárban éri el, meredek föl- és hullámzás közben acme-jét; ugyanígy 1867 telén és tavaszán. 1868-ban, 1871hben, stb.), tehát oly időben, ft. midőn a talaj leghidegebb, a szénsav legkevesebb, egyszóval a felületes talajrétegek bomlási folyamata a leggyengébb. A míg így a [elúletee talajrétegek bomlási folyamata, meg a typhus között nem vehetünk észre semmiféle összefüggést: egybehasonlításunk gyümölcsözőbb lesz, ha a typhust a talajvízzel állít juk szembe, még pedig 1863-tól 1880-ig. (L. a IV. táblán. A rajzok magyarázatát 1. a munka
végezünk Budapesten. Azonban föntebb bebizonyítottam, hogy a Duna ingadozása igen szabályosan kormányozza a talajvizet fővárosunk területének legnagyobb része alatt. Azok nyomán a Dum tükrének ingadozásait teljes megnyugvással vehetjük a talajvíz kinyomata gyanánt, s így·a Dunához hasonlítva a typhust, közvetve a talajvízzel is szemközt állíthatjuk ezt a betegséget. Ez összehasonlításnál arra az eredményre jövünk, hogy Budapesten a typhus észreoehetőleq együtt jár a Duna tiikrével; egyiitt emelkedik cele, rneg együtt sülyed. Így - hogy csak a legszembeötlőbb s legvilágosabb példákat említsem ~ 1866-tól J868-ig évenkint egy-egy hullámban egyre emelkedik a typhus-halálozás: ugyanilyen hullámokban, ugyanazon időben emelkedik meg sülyed a Duna is. Ennek actne-ja 1866-ban augusztus és szeptemberre esik : a typhus é szeptember és októberre ; - 1867-ben a Duna ápril és májusban legmagasabb, magasabb mint a mult évi acme idején: a typhus hasonlóképen májusban éri el tetőpontját s magasabb ekkor, mint 1866-ban volt. Végre 1868-ban január, február, márcziusban még magasabbra emelkedik a typhus; ezt megelőzőleg az őszön és télen át magasabb volt folytonosan a Duna, mint a megelőző 4 esztendő bármelyikének őszén, telén, s januártól márcziusig egyre emelkedett. Áprilistől kezdve gyorsan sülyedett a typhus, a Duna azonban azután is növekedett.
rigén.)
1869-től 1871-ig a typhus igen szabálytalanúl .és mérsékelt fokban ingadozott; ugyanez idő alatt a Duna is föltünő egyenletes állással bírt s csak mérsékelten ingadozott.
A talajvízzel máz ingadozását,
. magával nem hasonlíthat mert talajvízméréseket
juk össze a hagycsupán 1875 óta
typhus betegedéssel egybehasonlítva, néhány egymáshoz egészen közel esö napon is szemközt állítottam a görbék ingadozását. Osszehason· Iításomnak ez adatai annyiban tévesek, hogy ebetegség incubatióját le(Yulábbis 8-to napra kellett. volna fölvenni, s így a typhus görbéjét a :negelőző 8 - to-ik nap viszonyaival kellett volna összehasonlítani. H,'gy ha ezek tekintetbevételével újra ~eresztiil vi:sgálom a, typhusnak meg a talaj fölötti levegő szérisavának egymáshoz való VISZOnyát, kénytelen vagyok kijelenteni, hogy most már azt a kevés öszszetalálkozást sem ismerhetem föl többé ezeknek ingadoz ásában, a melyet munkám első részében még elfogadhatónak tartottam.
1871 közepén a Duna fölemelkedik: vele együtt a is; az év további felében egyre sülyed mind a kettő. 1872 elején a typhus emelkedést mutat : a Duna is emelkedőben van; -- az év közepén mind a kettő emelkedésben találkozik, - együtt sülyednek azután megint alá. 1873 első felében erős hullámzás közben fölszáll a ~una: vele együtt a typhus is. Utóbbi még tovább emelkedik - a keleraval együttesen - a mikor a Duna már aláSzállott. Ezt az eltérést némi részben a kolerának lehet typhus
17*
EGÉSZSÉGTAN!
260
261
KUTATÁSOK.
FODOR JÓZSEF.
betudni, a melynek .nem egy esete végső kimenetelében typhusnak jegyeztethetett be. 1874-ben megint föltünő összetartás vehető észre. A Duna mély állásábál hirtelen fölszökik magasra s áprilistói augusztusig oly magasan megmarad: utána a typhus is fölemelkedik s májustói júliusig elég jelentékeny epidemiát képez. 1875-6-ban a typhus igen mérsékelten jelentkezett, csekélyet ingadozott; valami párhúzamosság a Duna állásárVél,l- a mely pedig 1876-ban igen magasra, áradt - nem vehető észre. Annál szembeszökőbb megint 1877, amelyben márcziustól júliusig (acme májusban) igen erős typhus ?alandóság tapasztaltatott, a melylyel egy időben - februártól júliusig, legmagasabb állással júliusban - a Duna is megáradott volt. Ősz felé alásiilyedett a Duna s vele a typhus is. A hagymáz azonban ez évben csak kevéssé bírt járványra hajlandósággal, mert 1878. márcziustól kezdve igen mórsékeltté vált, mIg a Duna - februárban tapasztalt erős sülyedés után - újra fölemelkedett, s még egy ideig magas állást foglalt el. . Ettől kezdve a typhus egyáltalán mársékelt elterjedést tuutatott s valami egybefüggése a Duna ingadozásával nem vehető észre. 1878/9 telén akkor emelkedett ugyan, a mikor a Duna éppen előbbi magas állásáról alásülyedett, ez a Dunaállás azonban még mindig sokkal magasabb volt, mint a megelőző 7 es~tendőnek hasonló időbeli állása. 1880-ban szintén igen mérsékelten mutatkozott a hagy.máz s szabálytalamil ingadozott, - a Duna ingadozása hasonlóképen igen szabálytalan volt, úgy hogy alig érdemes azoknak részletes egybehasonlítása. . És így láthattuk, hogya typhus föltünő módon követte a Duna emelkedését: az 1866., 1867., 1868-ban, majd megint 187~., 1873., 1874-ben, úgyszintén 1877. és 1878 ban uralkedott typhus-járványok félreismerhetlenűl együtt mozogtak ;L Dunával. csupán egy nagyobb járvány, persze éppen a .legpusztítóbb, az 1864( -iki, tesz ez irányban határozott kivételt. A typhusnak és aDunának bizonyos kőlcsőnössége I
Budapesten ezek után alig vonható, kéts~g~e" - ,s ezzel -ütt a föntebb fejtegetettek nyoman az IS állítható, hogy eg} Budapesten a typhus nalami . o kb o'l jaroamaos . , , ' elteri erje dées t ha . l . , lk d" tek az ideje legtöbbnyt1'e a ta aJmz em.e e eseve l est.k
nyer', em
egybe. Habár ez a kől .. .. , t'avo l1'0'1 sem 'olyan állandó o csonosseg '
és
'. tos mint Miinchenben, mégis nem kevésbbé bír az nagy , jelentőséggel. Megerősíti azt a tapaszta l al.ti t'eny t , hpon ieniai yg·t leaelőször a muncheni búvárlatok derítettek ki, s a a ml 1 h melyet azóta számos helyen tett eszielesek tamogatt~k,. ogy t. i. a typhus és talajvíznek ingadozása közt okt 'Utszony b
létezik.
,
"
.
A legföltünőbb a budapesti tapasztalatnál az, hogy Itt a víz ingadozása s a typhus közötti viszony egészen ditott alakban mutatkozik, mínt Miinchenben, vagy a többi észlelési helyeken; Budapesten, eltérőleg egyéb helyektől, a víznek emelkedéeéoei és nem siilyedésével seaporodik a typhus. . , A budapesti talajvíznek ez'a magatartása magyarazatot nyújt számos oly ésaleléshez, a melyek nél nem tapasztalták, hogy a typhus a talajvíz 1esü1yedésének idején : melkedett vofna, és amelyeseteket ellentmondóknak állították föl a müncheni talaj-theoriával szemközt. Ez a theoria nem abban gyökerezik: hogy a talajvíz siilyedését követi a typhus, hanem
=r:
1 Berlinre vonatkozólag 1. VÚ'chow értekezését, Berliner Kl. Wochenschrift _187.2, 51. sz; Úgyszintén: Virchow : Gesammte Abhandlungen, II. k. 469. 1. Párist illetőleg 1. Virchow-Hirsch-féle Jahresbericlite, 1877, IL, 1., 20. és k. 1. Egy egészen új munkában V. E. Rencir lerajzolja a Szajna ingadozásait, s egyszersmind számos betegségnek magatartását Párisban, 1865-től 1877.ig. E rajzon a Szajna és a hagymáz föltünő kapcsolatosságot mutatnak, csakhogy oly irányban, hogy a Szajna növekedésévei a typhus csökkenik, és viszont. Hasonlóképen viselkedik a bélhurut is. A munka egyébként, melynek czíms : "Les eaux potables causes de maladies épidémiques», továbbá: «Premiere Annexe au livre intitulé Les eaux potables», Paris, 1878, a rajzot kivéve, alig vehető tudományos műnek. Bécset illetőleg 1. A. Drasche, Med. Chir. Rundschau, 1876, 918. 1. Práqát illetőleg 1. Preibram. és Popper, Pra ger Vierteljahrschrift, 139. köt . T,ovábbá: Popper, Zeitschrift fül' Epidemiologie, II. kötet 293. lap. Mi-m; FrankfU1·toí illetőleg lásd u. o. 1. köt. 476. L stb.
262
EGÉSZSÉGTANI
FODOR JÓZSEF.
abban: hogy a talajvíz ingadozása s a typhus között kolceonösség, ielui: oki lJiszuny létezik j ennek a létezését pedig éppen úgy bizonyítja az az észlelés, a malynél a typhus a víz sülyedésekor hatalmasodott inkább el, mint az is, a melynél a hagymáz a víz emelkedéséveI mutatott félre nem ismerhetö kapcsolatosságot. . Sőt a typhusnak e két ellentétes viszony mellett is a talajvíztől való függéséből természetszerűleg következik az is, hogy bizonyos -esetekben a typhus sem az egyik, sem a másik irányban nem mutathat határozott függést a talajvíztől, a mennyiben ott majd az emelkedés hatása jut túlsúlyra, majd a sülyedésé. Az ilyen - hogy úgy mondjam - negativ esetok éppenséggel nem képesek ezek után a positiv észlelések bizonyító erejét csökkentoni; a negativ észlelés ek most már tapasztalati adatok nyomán megfejthetők. Annál bonyolúltabbá válik az a kérdés: mi módon foly be a talajvíz ingadozása a tuphusra ; mi lehet az oka annak, hogy míg Münchenben, Berlinben stb. a talajvíznek sülyedésével növekszik a typhus, Budapesten ellenkezőleg inkább annak emelkedésevel szaporodik? Igen plausibilisnek tetszett a legtöbb hygienista előtt - ámhár Pettenkofer soha sem csatlakozott határozottan hozzájuk - hogy a talajvíz sülyedésénél a talaj szennyes rétegei átnedvesedve, csupaszon maradnak, ezáltal erősebb rohadásba jönnek, s így mozdítják elő a typhust. A talaj-megrohadásnak ezt a theoriáját már az a kőrűlmé~y igen erősen megingatja, hogya typhus Budapesten gyakori b b télen és ta vaszkor, mint nyáron vagy őszkor ; nem úgy, mint pl. Berlinben, a hol a typhus határozottan őszi betegség. 1 Még inkább ellenzi' ezt a fölfogást most már a budapesti észlelés, a hol, mint láttuk, nem a talajnak víztől lecsupaszodása, de sőt inkább annak elboríttatása mozdítja elő azt a veszedelmes betegséget. Pettenknfernek tehát minden bizonynyal helyes volt elővigyázata, a mikor a talajvíz inga1 A typhus Münchenben is inkább téli betegség. Hasonlóképen Prágában stb, V. ö. Virchoio értekezését: Deutsolie Med. Wochenschrift, 1876, Nr. 1.,2.; úgyszintén: Gesammelte Abhaudlungen, II. k. 442. és k. 1.
dozásának
befolyását
késett
KUTATÁSOK.
oly egyszerű
263
talajrohadási-elmé-
lettel egybevetni. Hogy a talaj átnedvesedésének kapcsán kifejlődő rohadás a talaj felületes rétegeiben volna a typhus előmozdítója, ez ellen szól még az a körülmény is, hogy Budapesten 1863~tól 1880-ig alig vehető észre valami állandóbb összefüggés az esőzés s ama betegség között, holott az ezőzés éppen a legkiválóbb mértékben kormányozza a felületes rétegek átned4 vesedését. Az 186 /5-ki typhus száraz időjárásra esett, úgyszintén az 1866-ki, az 1867-ki nagyon esős időre, az 1868-ki megint inkább szárazra, az 1873., 1874-~inedvesre, hasonlóképpen az 1877., j 878-ki, míg másrészt a nagyon esős 1878-80- ki idő meglehetősen járványmentes maradt. Az esőzés egymagában tehát, oalamin: az általa létrehosott talajneclvesítés ú,gy látszik seintén. nem nagy jelentőségií tényezők ct, typhtiS konniinyozásában. Annyi világosan látható a fövárosunkban tett megfigyelésekből, hogy a typhus a talaj beli viszonyokkal kapcsolatban áll. Ezt bizonyítja a typhusnak a talajvíz ingadozásával egybefiiggése, de bizonyítja továbbá az is, hogyatyphusnak helyi elterjedése határozottan bizonyos talajbeli viszonyokkal áll kapcsolatban (1. alantabb ). Az is bizonyos másrészt, hogya typhus nem függ a felső rétegeknek mele~sége, nedvessége vagy rohadásától, mert a typhus-járványok a talajmelegség, nedvesség, szénsavprodukálás görbe vonalaival nem mutat semmiféle egybevágást. Ebből arra a következtetésre vezettetünk, hogy a typhus talán a talaj mélyebb·1·étegeinek befolyása alatt áll, - ama rétegekének, a melyekben a talajvíz foglaltatik sáramol, a melyeknek melegsége alig módosúl az egyes évazakokban, hanem mindenkor, még télen is, egyenletes és mérsékelt. Az a kérdés merűl föl ennek folytán: hogy ama mélyebb rétegekben minő viszonyoknak változása mozditja elő vagy ellenkezőleg hátráltat ja a typhusnak járványos kifejlődését? Fölötte elrejtett egy kérdés ez a typhus retiologiájában, a melyre teljességgel lehetetlen ma határozott feleletet adni, vagy csak alapos s helytálló gyanút. is formálni. Sőt ma, a
264
FODOR JÓZSEF.
midön azt a magyarázatot, a melyet eddig előtérbe szoktunk állítani, ha II talajvíz ingadozásának lefolyását megfejteni kivántuk, - t. i. : a talaj rohadásának előmozdítását a nedves talaj lecsupaszítása által - még valószínűtlenebbnek kell tartanunk, mint eddig: ma még nehezebb ama oki viszony megérthetése. .
Úgy látszik azonban, hogy az a zavaro ellentét, a mi München, Berlin stb. és Budapest talaj- és typhus-viszonya között létezik, irányadóúl is szolgálhat további kutatások számára. Azt kell keresnünk: iniben. különbözik Budapest talaj-, és talajvízbeli
viszonya
ama városokétói ?
E kérdés megfejtéséhez ma még nehéz hozzáfognunk; szám os .adatra, beható tanulmányokra van még szükségünk az összehasonlítás megtehetésére. Budapestet illetőleg jelen munkám szolgáltathat némi támpontokat a kérdés tisztázására s összehasonlító tanulmányok tételére. Vajjon az ily összehasonlító kutatások eredményre fognak-e vezetni, azt alig lehetséges előre megmondani. A budapesti talaj s a typhus időbeli viszonyait illetőleg a legföltünöbb sajátságokat egyelőre röviden e kővetkezökben kivánom e helyen kiemelni: 1. A hagymáz Budapesten nincs a talaj melegségéhez kötve. 2. Nem befolyásoltatik az a talaj felületes rétegének ingadozó nedvessége által sem. 3. E szarint függetlennek mondhatö az a talaj felső rétegének bomlási folyamataitól. 4. A Duna és a talajvíz ingadozásával azonban kapcsolatosságban áll a typhus, - és így mégis talaj beli viszonyok által kormányoztatik, még pedig a talaj mélyebb rétegeinek viszonyai által. 5. A typhus emelkedése rendszerint egybevág a Duna és a talajvíz emelkedéséveI ; azon időre esik, a míkor a Duna emelkedéséveI a talajvíznek áramlása csökken, még pedig főleg ama városrészek alatt, a melyekről látni fogjuk, hogy leginkább látogattatnak a typhus által; azon időre, a mikor az áramlás csökkenése folytán a talajvíz minden egyes ház
EGÉSZSÉGTANI
KUTATÁSOK.
265
alatt mintegy megáll, pang, megrohad,' s a ház talajának szervi anyagait mintegy kilúgozza. Vajjon a pesti talaj és talajvízi viszonyoknak e sajátságai valóban kapcsolatban állanak-e a typhus oktanával, s miként, azt bővebb összehasonlító tanulmányok nélkül nem dönthetjük el. Az 5. szám alatt kiemelt körülmény az ivóvíz szennyezettségére utal, mint a typhus elömozditójára. E pontot illetőleg alantabb a «víz u-nél részletesebb fejtegetésekbe fogok még bocsátkozni. Úgyszintén fejtegetni fogom még alantabb a talaj s a typhus helybeli viszonyait is.b) A váltóláz.
Érdekes a váltóláznak ingadozása 1877 -80-ban. Graphikai rajzának ssemlélésénél ' azonnal szembeötlik, hogy legmagasabb s legalacsonyabb állásait ebetegség meglehetősen időhöz kötve érte el. A minimumok a tél végére s a tavasz elejére estek (1877. és 1878-ban febr.-márczius, 1879-ben február és április, 1880-ban ismét febr. és mároz.). Ugyanez időszakban a legcsekélyebb a betegségnek a hullámzása is. A maximumok-a nyár végére és az ősz elejére lépnek be; így 1877-ben szept. és novemberben, 1879-ben augusztus-
1 L. V. tábla, 5. rajz. Ezen a rajzon minden 1 mm. magasság megfelel két betegedésnek. A váltóláz - mint már ismételve említettem - a fővárosi közkórbáz, a gyermekkórház, a két nagy katona-kórház jegyzőkönyveiből vétetett ki. Az elsődleges s a recidiváló esetek . között nem lehetett különbséget tenni. Az esetek összes száma 5264-et tesz ki. A följegyzések alkalmával kihagytuk ama, eseteket, a melyek vidékről a kórházba érkezett betegeket illettek. 1878 második felében a katona-kórházak betegeit nem jegyeztem be graphikai rajzomba. Hogy egyáltalán megkülönböztethessük az ingadozó számú katonaságnak betegeit, az állandóbb polgári népességétől, még pedig éppen a járVányos időszakban, utóbbi betegeket külön is lerajzoltam pontozott vonallal. Észrevehetjük, hogy a katonaság és a polgárság betegedése, időbeli eloszlás szempontjából, igen egybevágott. 1880·ban egyáltalán igen kevés kntona-beteg jegyeztetett föl; nem tudom azon~an megmondani, vajjon ennek oka egyedül abban rejlett-e, hogy ez evben valóban igen csekély volt a vált6láz-morbilitás a katonaság között.
266
FODOR JÓZSEF.
EGÉSZSÉGTAN!
ban, 1880-ban ango és szeptemberben. 1878-ban május elején is és.zrevehető egy kisebb emelkedés. Alig szükséges bizonyitanom, hogyaváltóláznak ez az időbeli magatartása megegyezik avval, a mit egyebütt KözépEurópában rendesen tapasztalni szoktak. 1 A váltóláz ez időbeli magatartását egybehasonlíthatjuk a levegő s talaj melegségévei, nedvességévei, bomlási folyamataival a mellékelt V. és VI. táblákon. Előre kivánom bocsátani megint azt a megjegyzést, hogy ez összehasonlításnál tekintettel- kell lennünk a váltóláz incubatiójára. Erre legalább 14-9W napot- kell fölvennünk, az idevágó klinikai észlelések alapján; és így p. O. valamely hónap elején mutatkozó váltóláz-emelkedés ősszehasonlítandó a megelőző hónap közepén ésvégén fenforgott viszonyokkal, - a hónap vége felé látható graphikai hullámzás pedig egybevetendő ama hónap elején észlelt tüneményekkel. Legelőször a levegő és talaj melegségi· viszonyaival állíthatjuk szembe a váltóláz at, 'miután föntebb láttuk, hogy a váltóláz ingadozása legfőbb vonásában éppen a hideg és meleg évszaktól kormányoztatik. A váltólázra kétségen kívűl első sorban a melegség foly be. Nemcsak az imént említett általános évszaki magatartás bizonyítja ezt, de amelegség s váltóláz ingadozásának részletesebb egybevetése is. Amelegség gőrbéiből láthatjuk, hogy a megfigyelés
IWTATÁSOK.
267
márczius másik harmadátói április elejéig, még pedig határozott csúcsokkal s lesülyedéssel : egy kisebb s egy magasabb váltóláz-hullám vehető észre április közepén s május első napjaiban. Ezután a meleg folyton emelkedik ugyan, a váltóláz azonban inkább visszasülyed, a minok valószínű okát azonban alantabb meg fogjuk ismerni. Június elején az igen magas melegséget szintén követte váltóláz-emelkedés, a melyet a rajzon június kőzepén észre vehetünk. A legelhatározóbb momentum azonban augusztus közepén kezdett beáll ani. Ekkor a hőmérsék erősen fölemelkedett, s legmagasabb állását a hónap harmadik harmadában elérte. Ezzel együtt kifejlődött az ez évi legmagasabb váltólás görbület, a mely acme-jét szeptember első heteiben érte el. - Ezen túl a hömérsék és váltóláz zig-zúgban lefelé szállanak, a sok emelkedés és mélyedés között azonban nem igen lehetséges megállapítani az ősszetartozóságot,
alatt állott 4 esztendőn keresztül a legmelegebb nyárral 1877 s azután 1880 bírt; ennek megfelelőleg a legmagasabb váltóláz-görbe 1877 és 1880- ra esett. A levegő hőmérséke továbbá 1877. február elején és közepén emelkedik : megfelelő váltóláz-hullámot vehetünk észre február végén. Jóval erősebb melegemelkedés van
1878. márczius elejére két erős emelkedéssel fölszáll a hőmérsék: párhuzamos két emelkedést vehetünk észre a váltóláz görbén márczius közepén és végén. Még erősebb a , hőemelkedés április közepére: a megfelelő váltóláz-emelkedést jól kivehetjük április végén és május elején. Most megint zig-zúg vonalak következnek, a melyeket nem lehet egymással szemközt állítani. November végén és deczemberelején erősebb hőmérsék-emelkedés vehető észre, a melyet decsember elején határozott váltóláz-emelkedés követ. 1879. február végére jelentékeny hőemelkedés esett, megelőző hosszas hideg után: a váltóláz február közepén igen alacsony állásáról márczius közepére fölemelkedik, s azután megint - úgy mint ezt megelőzőleg a hömérsék alásülyed.
H. Ö. Hi1'sch, Hist geogr. Path. I, 43.1. Wenzel, Die Marschfiebér, Prager Vierteljahrschr. 1871, IV. k. 1. 1. Ki váltképpen 1. Dose, Zur Kenntniss d. Gesundheitsverhaltnisse des Marschlandes. Lipcse, 1878. Wenzel II epidemia közül 6-szor tapasztalta az scme-t szeptemberben, 4-szer augusztusban, l-szer októberben; Dose 5 epidemiát rajzol le szeptemberi tetőponttal, 2-öt augusztussaL H. továbbá L. Colin, 'I'raité des fiévres intermitteutes, Paris, 1870, 51. és k. 1. De-Bey, Die intermitt. Fieber ... in Aachen. Aachen, 1877.59.1.
Hőemelkedést látunk május végén s június elején, a váltóláz is fölszáll június közepén. Egész július, augusztus hűvösek s a váltóláz csak csekélyemelkedéseket mutat. A hőmérsék szeptember elejétől egyre s meglehetős egyenletesen sülyed, vele együtt a váltóláz is. 'A roppantúl hideg deczemberről január első napjaira föltünő hőemelkedés következik gyors viaszasűlyedéassl : erre félreismerhetlenűl megfelel január elején egy váltóláz-hullám.
1
ö.
268
FODOR JÓZSEF.
1880. április harmadik harmadában igen erős emelkedés vehető észre a melegség gőrbéjén : hasonló fölemelkedés látható a vált.óláznál május elejére. A hűvös és esős június után következett a meleg július; a hőmérsék a hónap elejétől harmadik harmadáig egyre f melkedett és ekkor érte el ez évi legmagasabb állását; ezzel szemközt a váltóláz emelkedni kezdett július elejétől s augusztus közepéig legmagasabb pontjára jutott el. Július végén saugusztusban gyors kihűlés következett, ezzel a bátor iramodással megindúlt váltóláz is megtört, s zig-zűg vonalban alá szállott. A hőmérsék emelkedésének befolyása a váltólázra a fölsoroltakban határozott bizonyítékot nyert. A kőméTséknek határozott emelkedését bánnily énezakban. - 14-20 nap műlua Tendesen követi a váltóláznak elesaporodása, A legerősebb váltóláz gÖTuék a legmelegebb időszakot követik nyomban. Kitűnt azonban az is összebasonlításainkból, hogya hőmérsék nem lehet egymaga a váltóláz kormányzója. Júniusban, majd júliusban ugyanis ismételve láthattuk, hogy a váltóláz majdnem alacsonyabban állott, 1 mint január vagy deczemberben, holott a melegség igen jelentékeny volt. A melegségen kívűl tehát bizonyára még más is befoly a váltóláz időbeli ingadozására, - s ez a nedvesség változása. Az idevágó, általán ismeretes irodalmi adatok s bizonyítékok fölsorolását elhagyva, csupán saját megfigyeléseimet kivánom röviden vázolni. 1877 nyarán és őszén a legszárazabb talajt észleltem: e nyárra, illetőleg ősz elejére esett a Legmagasabb váltólá~ görbe. Nevezetesen augusztus elejétől lefelé sülyed az 1 m .. .mély talajréteg nedvessége.t s igen mély e hónap közepén: ugyanez időnek felel meg ,a váltóláz emelkedése, s magas állása, ha tekintett el vagyunk az incubatióra, s arra, hogya felületes ebb rétegben még előbb állott már be ez a szárazság, mint az itt vázolt egy méternyi mélységben. A nedvesség emelkedik ezután szeptember közepéig: ennek a váltóláz
1 Igen tanújságos ez irányban Dose graphikai rajza, fennebb idézett munkájában. • 2 H. ö. a VI. tábla 3, számú rajzán az 1. sz, görbéket.
269
EGÉSZSÉGTA.N! KUTATÁSOK.
sülyedése .felel meg szeptember kőzepétöl o~~óber k~ze,~éig; majd megint sülyed zig-zugban a nedvesseg, a mit ujra a váltóláznak emelkedése kísér. 1878-9-ben oly csekély a váltóláz ingadozása s olyan állandó a talajnedvesség is, hogy azoknak .ősszehasonlitása nem nyújt tanúlságot. 1880-ban ellenben láthatjuk, hogya ned vesség július kőzepétöl augusztus közepéig igen alacsony: ugyanez időre esik - a megfelelő idő-betudásával - az ez évi váltóláz-acme. . . . A felületes talajréteg nedvességének ingadoaásával igen .ól kivehető párhuzamosságot mutat tehát a váltóláz legfőbb J őrbűlete. A feliiletee talaJ1'éteg átnedvesedésével alászáll LL ~átóláZ, míg a taltejnak feleeikkudáeámál újra emelkedik. Még határozottabb egybefüggést vehetünk észre, ha a váltólázat az esőzésekkel állít juk szemközt. . Ha a mellékelt táblákon az esőnek (1. VI. t. 1. rajs) meg a váltóláznak rajzait összehasonIítjuk, látni fogjuk, hogy az esőzés rendesen alább nyomja a láz görbéjét, míg utána rendes en annál magasabbra száll a~ megint föl. Csak a föltűnöbb példákra kivánok figyelmeztetni: 1877 -ki április elején (lO-én), úgyszintén vége :el~ (:W-án) erős eső esett: ennek megfelelőleg a mag~san allo váltóláz kettős lesülyedést mutat április 25-ke és máJUS Ovke táján; - ezután esős napok következnek, a melyekkel együtt a váltóláz egyre mélyebbre sülyed. Június közepétöl allalisztus kőzepéig mársékelten száraz idő járt; e kedvező í
vis~onynak megfelelőleg néhány apró visszaesés utá~ fölszá~l a hidezlelések száma a lezmazasabb pontjára. Az ingadozáo o o sokat, a visszaeséseket láthatólag az esős napok okozták; -így pl. augusztus közepén hosszasabb szárazság után eső következett be: ennek megfelelőleg augusztus végéről szeptember elejére alásülyedt az addig fölfelé irányúlt ingás; majd megint az eső után száraz meleg napok következtek, mire a váltóláz lezmazasabb fokára hágott. A szeptember o o elején beállt esők alább szorították megint a betegség görbéjét. 1878. és 1879~ben a váltóláz egyáltalán igen enyhe volt, ez évekből nem igen lehet tanúlságos példát fölkutatni; annál érdekesebb a következő év.
270
/'
,1'1.
!
EGÉSZSÉGTANI
FODOR JÓZSEF.
1880. május, június hava igen esős volt; ennek megfelelőleg a váltóláz június végétől július közepéig fölötte alacsonyra szállott alá. Az esözes megszűnése után azonban azonnal (beleszámítva az incubatiót 1) emelkedni látjuk a váltóláz görbéjét legmagasabb állásáig. Itt megint ri, beálló záporok csakhamar zig-zúg ingadozásra kényszerítik azt a vonal at, s végre a hőmérsék csökkenésévei ezészen lefelé sülyen. o És ígj7 az a régi tapasztalás, hogy nedves idő után következő száraz meleg napok előmozdítják a malaria-lázat, míg az esős s hüvös napok gyorsan csőkkentik, a fölsorolt adatokban újabb megerősítést nyert. . Teljesen nélkűlözzíik azonban ezt az egybefűggést, ha a váltólázat a talajvíznek, vagy a talaj mélyebb rétegei nedvességének görbéjével, avagy a talajbeli roh adással; a szénsav ingadozásával összehasonlít juk. Látva, mily gyors és döntő befolyást gyakorolnak a melegség s .esözés a váltóláz ingadozására, és látva másrészt, hog! ~ talaj mélyebb rétegeinek bomlási viszonyai mily kevesse tuutatnak vajami párhuzamosságot uzvanavval izen kő OJ , '" onnyűnek mondhatjuk annak eldöntését, hogy a talajnak minő rétegében fejlődik a váltóláz miazmája: a malaria numden bizollynyal a legfelületesebb talcLjl'éteg produktuma és így éppen ellenlábasa az a typhusnak, a mely, úgy látszik, a mély rétegek szülötte. Igen különöenek tetszhetik az, hogy a malaria-láz oly m~redeken szokott fölemelkedni s megint visszasűlyedni, mmtha. az összes fertözömag, mintegy aratás idejére, egy. szerre erne meg. Ezt a meredek ingást kűlőnösen D08e, meg Wenzel adatainál szemlélhetjük. Azután meg nem is áll be mi~.djárt, az emelkedés a nyári meleg alatt, - bizonyos időbe kerűl, rmg a betegség teljes kifejlődését eléri. Úgy látszik, a melegségnek mintegy érlelni kell a betegség csiráját, a megéréshez bizonyos melegség behatása szűkséges, a mely mellett az egész termés kifejlődik s megtölti a levegőt - mint a Taraxacum pelyhei nyáron - s most tömezesen fertőzi az em. o bereket, a míg vagy az eső le nem veri a földre, vagy a hidegebb idő kővetkeztébeu életképessége nem csökken.
KUTATÁSOK.
271
Némileg föltünő, hogy tavaszkor aránylag csekély meleg képes már életre ébreszteni a malaria-gerjet, a meanyiben tavaszkor a sokkal mérsékeltebb melegemelkedés is járvány-hullámot azokott előidézni. Kiváltképpen jóllátható ez a hullám Dose tábláján, sőt De-Bey, Aachenben, tavaszkor magasabb culminatiót tapasztalt, mint őszkor. 1 A malaria f~rtőző anyaga, úgy látszik, könnyebben «hajt ki» _ hogy úgy fejezzem ki magamat - a téli hideg behatása után, mint később az állandóan melegebb időben. - E jelenség magyárázására egy kisérleti adat áll rendelkezésünkre. Rózsa,hegyi azt tapasztalta, hogy ha a maláriás vidékről származott talajból kifejlődött talaj-bacillusokat, nevezetesen ezeknek fénylő sporáit, hideg behatásának, fagyasztásnak tette ki, akkor ama sporák sokkal nagyobb hajlandóságot mutattak bacillussá kinövésre, «megeredésre», mint ha a aporákat olyan hideg befolyásának nem tette ki. 2 Nem valőszinütlen, hogy a malaria gerjesztö anyaga is a tél hidege által hajladó bbá tétetik a kifejlődésre, s így tavaszkor, elégséges meleggel, csakhamar életre kap, - míg később, talán éppen másodszori megéréséhez, több meleget, emelegnek hosszasabb behatását ig&nyli. Méltán kérdezhetjük: minő az a fertöző anyag, a miről éppen szólunk ? Azok a tulajdonságok, miket soraimban leírtam, határozottsággal arra utalnak, hogy élettel és kifejlődési stádiumokkal biró szervezet a váltóláz gerjesztője; oly szervezet, a mely a hidegben nem veszti el ugyan élet- és hatásképességét, azonban a legtevékenyebb é amelegség s bizonyos nedvesség behatása alatt fejlődik. Fölötte valószínű, hogy ez a szen-ezet a bacteriumok közé tartozik ; de hogy az azonos-e Klebs és 'I'ommasi-Crudeli malaria-bacillusával," az sokkal kevésbbé bizonyos, I. h. 59. l. Az egész növényvilág, a mely olyannyira függ amelegség· töl, a tavaszi csekély melegtől erősen kihajt; - később a folytonos meleg mellett sokkal Iassúbb a kifejlődése, s a második hajtás a sokkal melegebb ősz elején soha sem oly buja, mint a avas zi kihajtás. 8 Atti della r. Accademia dei Liucei ; Memorie etc. 1878/9, IV. köt. 17~. 1. Úgyszintén Arch. für Exp. r-u. 1879: 1
2
EGÉSZSÉGTANI
272
1,
273
KUTATÁSOK.
FODOR JÓZSEF.
noha számos újabb vizsgáló, főleg Olaszországban, igen nagy nyomatékkal tanúskodik e föltevés mellett. Rózsahegyi Aladár is nagy kitartással foglalkozik intézetemben a malaria-bacillus kérdésével, s a malarikus tájak talajából igen érdekes bacillus nemzedékeket tenyésztett. Nagy számú, tenyésztéseken s állatokba befecskendezéseken alapúló, tanúlmányai ez idő szerint azonban még nincsenek befejezve. Hogy önmagam a pesti talajból rendesen bacillust nyertem tenyésztéseim alkalmával, még pedig annál bőségesebben, minél szennyesebb volt a vizsgált talaj, alantabb részletesebben kifejteni fogom; egyelőre nem jogosít föl azonban semmi arra, hogy megmondhassam, vajjon ez esetekben egyáltalán malaria-bacillusokkal volt-e dolgom, vagy más ártatlan természetű szervezetekkel? Látva azt, hogy a váltóláz a taraj felületes rétegének viszonyai által korrnányoztatik, igen valószínűnek kell mondanunk, hogya bakterium, a meiu a váltólázat föltételezi, a talaj felső rétegeiben tenyész, - innét jut bizonyos időben tömegesen az emberi szervezetbe. Alig kell bizonyítanom, hogya váltólázgerj főleg belélegzés által vitetik be az ember testébe; ki valólag tanúsítják ezt Wenzel észlelései 1 is. Ebből az következik, hogya malaria-bacteriumnak időnkint a talaj felszínén kell tömegesebben találtatnia, s innét elszállania. Az a bakterium tehát talán a talaj felületén tenyész, s onnét a szél kavarja föl s hordja el lélegző szervűnkhősr avagy talán a felszín alatt, a talaj méhében fejlődik ki s onnét jut föl a felszínre s tölti meg a levegőt? Exact adatok nincsenek birtokunkban e fontos kérdés eldöntésére; igen nyomós érveket lehet azonban _fölhozni, a melyek a mellett szólanak, hogy a fertöző bakterium a talaj felszíne alatt fejlődik ki és onnét jut el a szervezetbs. Így e mellett bizonyít az a körűlmény, hogya váltólázfertözés, régi tapasztalás szerint, leggyakoribb este és éjjel, akkor tehát, a mikor rendes en csendes, széltelen ugyan az idő, azonban a talajlég leginkább föláramol a föH belsejéből; míg nappal, a mikor sokkal többet mozgunk kűnn, a mikor 1
L. f. i. h,
51.
1. V. ö. továbbá
alább a «Víza-röl
a, szabadlevegő is inkább kering s így inkább képes volna fölkavarni 11 porszerűnek képzelhető váltólázgerjet, ha ez n a talaj felül etén heverne, ilyenkor ,a fertözés, úgy látya ug szik sokkal ritkább. , A váltóláz fertöző anyaga továbbá csakhamar elveszíteni látszik fertöző képességet, ha a levegő s szél által távolabbra szállíttatik, ha tehát kiszárad. Hogyha a váltóláz bakteriuma a talaj felületén heverne, valószínűleg éppen így kiszáradna s elveszítené hatását, mint a szelektől hordott aerj s aliz okozhatna fertőzést. És Így az új és fertőzőképes ~sirák biz~nyára egyre a talaj belsejéből áramolnak föl a felületre, hogy innét friss állapotban belélegeztethessenek. A felületen heverve azonban s kiszáradva, valószinüleg gyorsan elveszítik fertőző képességüket. Minö úton-módon juthat föl a malaria-bacterium a felszínre? Már az első tekintetre ama gondolatra kell jönnünk, hogy a talajból főláramló talajleg a fertöző a~yag vivője. E mellett szól a már említett észlelés, h~gy t.1. az infectio többnyire az esteli levegő általokoztatlk, amely pedig -- mint'e munkám első részében kim~t,att~m - ~yáron őszkor rendesen beszennyeztetik a talaj leg által, mig a na~pali levegő sokkal kevésbbé; mellette szól továbbá a kőzvetetlen észlelés is. Ha - ugyanis - a váltóláz-betegedéseket összehasonlít juk a talajlégnek a felületre való áramlásaival, mint ezt jelen munkám első részében megtettem: ,észre fogjuk venni a szembeszőkö párhuzamosságot a ta~~Jle~nek felületre áramlása s a váltóláz elterjedése között. Kulonosen tanúlságos ez irányban az 1877. esztendő, a melynek maga~ malaria-görbéjével, az ősz elején, együtt hullámzott ~ tahJ felületi levegőnek magas szénsav tartalma. A malaria gerjPsztö anyaga tehát rninden valószínííség szerimi a talaj felszíne alatt, a feliiletes réteaekben. é1'lelödik, s innét jut. 'az, eshetőleg az ú'ramló talajlég segedelmével, a felszínre.
ej A bélhurut,
A bélhurutra térek át; azon betegségre, a mely a gyermekkor valódi pusztító-angyala. Mindenűtt, kivált nagyobb
szóló részt. )1. T. AKAD.
l\IATH.
S TERlIÉSZETTUD.
KÖZLE:U}:~YEK
XVII.
KÖTET.
1881.
,18
274
FODOR
JÓZSEF.
EGÉSZSÉGTAN!
275
KUTATÁSOK.
városokban, a nyár derekán egyszerre üti fel az a fejét; a halálozási viszonyokat csakhamar a legsötéte bbé teszi. Százakat, ezreket támad és öl meg rövid néhány nap, néhány hét tartama alatt, s azután megint, ép oly gyorsan a mint érkez~tt, eltávozik. Sebes támadásának s gyors elenyészésének illusztrálására alig kell jobb példát kerésnern, mint a melyet' lL?' enteritisnek graphikus rajza a IV. és .V. táblán
szak természetesen felette különböző az egyes esetekben; az észlelés azonban bizonyítja, hogy a halálozások legtöbbje, kivájt nyáron, igen rövid betegség után áll be; - alig 5-10 nap átlagban az az idő, a mel~ lethalis esetekben a betegség kezdetétől a halálig eltelik. Ugy hiszem, a leghelyesebben akkor járunk el összehasonlításunkban, ha a halálozási görbét a 8-10 nappal előbb tapasztalt hőmérsékkel állit juk
nyujt.
szembe. Kivehetjük azon rajzokból, hogy az enteritis a meleqséggel valóban igen szorosan egybe függ; ennek a görbéjevel nagyjában együtt jár: úgy mint a melegség, az enteritis is felszáll nyáron, s alásűlyed télen és tavaszkor. Továbbá erősebb ingadozásánál is rendesen egyútt sülyed s emelkedik a bélhurut a melegséggel. De észre fogjuk venni gondos vizsgálódásnál csakhamar azt is, hogy a hömérsékkel való egybefüggés nem szabályszerű, - sőt oly kivételele fordulnak elő, a melyek a hőrnérsék uralkodó befolyását egyenesen kizárják, s arra bizonyítanak, hogyamelegség csakis az egyik tényező a betegség létrehozásában, s egy mlÍs tényező nélkül, önmagában, alig
Ez a betegség fővárosunkban 1877-nek egyetlen hónapjában - augusztusban - 333 halálesetet okozott, 1879nek szeptember havában 317-et stb. Egyáltalán pedig meghal ezen betegség következtében évente másfél ezer ember (1877-ben lfj85), a mi az összes halottaknak közel 116-1h-e. Megérdemli tehát, hogy részletesen foglalkozzunk oktanával: az enteritu küzegészségiigyi szempontból nevezetesebb, figyelmet érdemlőbb betegség, mint akár a typhns, a cholera és sok más járvánYlJs é.~jet'főző betegség. Ha a IV. tábla 5-k és az V. t.4-ik görbe vonalát, a melyek az enteritisben a halálozást jelzik, figyelemmel tekintjük, azonnal észreveszszük, hogy ezen betegség minden esztendőben, még pedig az esztendőnek meleg részében, igen magas emelkedést, mutat, a melyröl ép oly sebesen esik alá a mélyebb állásra, a minő gyorsan fölemelkedett. Általán véve az enteritis maximumát a 16 esztendőn keresztül, a melyeknek adatai feljegyezve vannak, 7-szel' juliusban érte el, 6-szor augusztusban, 2-szer ssepternberben s egyszer juniusban. A minimum rendesen január-márcziusi időre, tehát a tél végére s a tavasz elejére esett. Ez a körűlmény már arra figyelmeztet, hogy a bélhurut a melegséggel, s így a természetben nagyban végbemenő rohadással kapcsolatban áll. Tekintsük, miként viszonylik az enteritis a talajbeli általános rohadás eme főtényezőjéhez. Ez ősszehasonlitáara legczélszerűbb a levegő hőmérsékét s az enteritis görbéit szemközt állítani. (Lásd IV. és V. táblák 5. és 8., illetőleg 1. és 4. számú rajzait.) Az összehasonlítás megejtése előtt azonban ismét figyelemmel kell lennünk arra, hogy a betegségnek kezdete s a halálozás llözött bizonyos idöszak szokott elmulni. Ezen idő-
tehet valamit. Így: 1862 igen meleg nyara által tűnik ki, míg 1864 sokkal hidegebb; az enteritis ellenben 1864. emelkedik magasra, míg 63-ban alacsonyabb marad. Továbbá: 1863-ban a melegség maximuma augusztusra esik, az enteritis ellenben már juliusra, s augusztusban, a nagyobb meleg mellett is, alászáll. 1864-ben viszont a melegség tetőpontja juniusra esik, a mely hónap után lefelé sülyed a hőmérsék görbéje; az enteritis ellenben alacsony juniusban, még juliusban is, s csak augusztus ban éri el acméjét. 1867 -ben az enteritis juliusban legmagasabb, a melegség ellenben csak a kővetkező hónapban, a mikor a bélhurut már jelentékenyen alásülyedett. 1868-ban junius, julius és augusztus igen melegek, s mé~is az enteritis julius és augusztusban egyre lefelé sülyecl; 1869-ben ellenben csak julius igen meleg, junius és augusztus pedig jóval hiclegebbek mint egyébkor, és mégis az enteritis junius, julius és augusztus, sőt szeptember hónapban is igen magas, s augusztusról szep18*
"''''''''''I[
276
FODOR
JÓZSEF.
temberre - egeszen ellentétben a hőmérsékkel - még növekszik. t871-ben a hőmérsék maximuma juliusra, az enteritisé szeptemberre esik, 18B-ben amaz juliusban, emez augusztusban ér acmét. 1875-ben június igen meleg, julius és augusztus kevésbé, de egyformán melegek: az enteritis juliusban eléri maximumát, 6S augusztus ban, amelegség daczára gyorsan alásiilyed. 1876-ban ellenben szemmel láthatólag együtt járnak melegség és bélhurut. Ez évben április szokatlanul meleg volt, míg május igen hideg maradt: ezzel párhuzamosan az enteritis áprilisban szokatlan magas állásra vergődik, májusban azonban idő előtti helyéről igen
alásülyed. Az eddigieknek teljesen megfelelő viszonyokat fogunk találni, hogyha 1877-80-ban részletesebben szemközt állítjuk a szóban forgó két görbe vonalat. 1877-ben junius igen meleg, az enteritis ellenben mélyen áll, - juliusban a melegség sokkal csekélyebb, az enteritis ellenben maximumát éri el, - majd megint felszökelt augusztusban amelegség, míg az enteritis visszatarthatlanul alásülyed. Szeptemberben egy kis kiemelkedést pár nap mulva az enteritis görbéjének domborodása követi. 1878-ban mársékelt meleg uralkodott, azonban tartósabb volt a melegség. Ezzel meg-' egyez az enteritis : nem oly magas, mint p. o. az előbbi évben, de tartósabb. Azonban a melegség szeptemberben gyorsan csökken s októberben igen alacsony; az 'enteritis pedig szeptemberben igen magas, sőt épen októberben tetőpontját éri el. 1879-ben az időjárás még hidegebb: az enteritis is sokkal mérsékeltebb, mint az előző években. Ezen évben egyáltalán a hömérsék 8S enterítis görbéi feltíinöen együtt járnak. Az ilyen esztendő valóban könnyen támaszthat ja azt a vélekedést, hogy az enteritis egyedül a hőmérsék kormányzása alatt áll. 1880-ban az április feltűnő magas hőmérséket tüntet fel, - az enteritis azonban semmi mozdulattal sem árulja el összefüggését a melegséggel, - később azonban, a midön iL meleg mély visszaesés után meredeken felszáll s juliusban
EGÉSZSÉGTANI
KUTATÁSOK.
277
tetőpontját éri, az enteritis is megindul, s ugyanoly rohamos növekedéssel éri el acméjét augusztusban. Ezután mindketten gyorsan alásülyednek, majd szeptember elején párbuzamOS emelkedést érnek el, s újra alászállanak. Mindebből arra a meggyőződésre jőhettűnk, hogy a lIlelegség és bélliuru: között valóban igen szeros összefüggés létezik, azonban ez az összefüggés nem olyan, hogyamelegség kizárólagos befolyását elfogadhatnók. Rendesen meleg időben éri ngyan el az enteritis legmagasabb kifejlődését, azonban néha már a melegség elején feljut a tetőpontjára, s azután amelegség .emelkedése daczára visszafelé siilyed ; máskor - és rendes en - csak hosszasabb melegség után és egyszerre kezd emelkedni, 1 numilia előbb meg kellett volna érni valamely fertőző anyagnak, a mely ezután szétszóródott az embert környező mediumokba, s most bőven betegít. A melegség tehát az enteritiznek b'izonyám egyik legfontosabb, azonban semmi esetre sem az egyedüli tényezője. Épen oly határozottan, mint felhozott észleléseim, visszautasítják a melegségnek egyedüli szerepét azon statisz- . tikai adatok is, a melyek feltüntetik, hogy városok ban sokkal magasabb szokott lenni az enteritis halálozási aránya, mint falukon; - nevezetesen pedig egynémely városban, sőt városrészben is gyakran sokkal pusztítóbb ez a betegség, mint másutt, 2 holott a hőrnérsék bizonyára nem kűlőnbösőtt a falú, város és városrészek fölött. Ez utóbbi tapasztalatokra utalva, mé1tán kigúnyolhatta a Medical Times szerkesztője dr. Crane-t, Leicester város tiszti orvosát, a. ki a melegségben kereste a városában uralkodott felette magas diarrhoeahalálozás okát, mondván, hogy a tiszti orvosra nézve helye-
1 Purner szerint a magas (60 fok feletti) melegnek legalább 3 hétig kell uralkodni s csak azután kezd pusztítóvá válni az enteritis. Medical Times and Gazette, 1879. I., 272. 1. Valamennyi statisztikai aelat bizonyítja, hogya bélhurut-járvány valóban, így hetek mulva a teljes nyári meleg után szekta tetőpontját elérni .. 2 lele vágó megfigyeléseim et Budapesten alantabb fogom tárgyalni. H. ö. Johns ton, Meelic. Times, 1889. I. 52. l. Lewis Smith, -ew-York Meu. Bec. május 1878. (Meel. T. 1878. II. 109. l.)
278
FODOR
EGÉSZSÉGTANI
JÓZSEF.
sebb dolog volna, ha nem olyan távoli okokban keresné a közegészsógi ártalom forrását, minö a nap. 1 Hogyha a felett elmélkedünk, miképen foly be a melegség az enteritis kifejlesztésére, azonnal a. rohadáera gondolunk, a melyet a melegség megindít s egyre hevesebbé fokozhat. Ismeretes, hogy a rohadó anyag fertöző hatását az állati szervezettel szemközt főleg hasmenésben, bélhurutban nyilvánítja. A Magendie-től, Stich-től, Bar'ker-tőUs másoktól kezdve maig végezett kisérletek mind bizonyítják a rohadó anyagoknak ezt a bélhurutot támasztó hatását. Akár italban, ételben, akár vérbe vagy bőr alá, vagy szétporlasztva jut a rohadó anyag az állati szervezetbe, az első kóros tünemény mindig a bélhurut. Ezzel szem közt a kórtan úgy, mint az egészségtan a heveny bélhurut szétszórt vagy csoportos eseteiben rendesen putrid fertőzésre akad, majd a tápszerekben, majd az italban, majd a levegőben, a mely a beteget környezte. Úgy hiszem, nem mondok új, még kevésbbé merész nézetet, ha azt vallom, hogy a nyáron fellépő s főleg a csecsemő kort olyannyira plLsztító enteritis a legtöbb esetben valóban rohadésifertőzéssel. áll·kapcsolatban. A kérdés ezután főleg az : honnét s m.ily uton jut a fertőző anyag az entiritisnél a seeroezetbe ? ,A tápszerek ez irányban igen fontos szereppel birhatnak ; nevezetesen a tej. Ez a tápanyag épen a csecsemőkorban általánosan használtatik, ugyanaz - továbbá rendkívül alkalmasnak látszik fertöző, putrid-gerjek magába vételére s kifejlesztésére. Rövid idő előtt megbiztam Fuchs D. orvosnövendék urat ez irányban kisérletek tételével. Az eredmény megfelelt az elméleti feltevésnek. 2 A tejben, a mely szennyes vízzel kevertetett, csakhamar kifejlödtek a bacillusok, a melyek kiséretében rendesen a megalvás létre szokott jönni, s a melyek a kezdödö rohadas hirnökei. A bacillusokban bővelkedő tejjel gyomorba tett befecskendezé-
?l79
seknél állandóan keveny bélhurut fejlődött ki, a melyben az állatok többnyire elpusztultak, míg a bacillusokat nem tartalmazó tej nem volt ártalmas az állatokra nézve. Nem kételkedhetünk, hogy számos esetben a tej a fertőz1 anyagnak a vivöje, a mely tápszer amelegebb időben ink~bb, gyor~abb.an l-r:egromlik, s"in~i:Í,~b"enged bakteriumokat fifejlődm, mint hideg vagy huvos időben. Épen így más tápszerek is, az ivóvíz is, a nagy melegségbf inkább ki vannak téve a megrohadásnak, mint hideg időbe~~ s Így föltehető, hogy olyan állapotukban a tápcsatornának\heves izgatását okozhatják, s továbbá putrid fertőzést s ennek kapcsán bélhurutot hozhatnak létre. Valóban számos orvos a tejben, meg a romlott tápszerekben és italban keresi a 'nyári járványos bélhurutnak az okát. 1 A t~ben s tápszerekben egymagukban azonban ép oly kevéssé találhat juk fel az enteritis járványszerii ~lterjedésének alap okát, mint a melegségben egymagában. Miként magyarázhatnók meg, hogy egy esetben juniusban, juliusban legerősebb az enteritis járvány, holott amelegség s ezzel együtt a tápszerek veszedelmes megrohadhatása a következő hónapban éri el acméjét, - míg máskor a forró junius vagy julius helyett a kevésbbé meleg augusztus, szeptember, sőt október a leghalálthozóbb? Sokan, főleg az angol orvosok, 2 a csatorna és árnyékszék-gázokkal hozzák kapcsolatba a bólhurutot, a melyek a nagy melegség idején az iirulékek ből kifejlődnek, s befertözik a levegőt s tápszereket, a melyek a levegőn állanak. Ez a nézet is megdől, ha p. o. arra visszaemlékezünk, hogy az enteritis majd korábban áll be, mint fL legnagyobb melegség, s majd alábbszáll, mikor amelegség s vele együtt bizonyára az árnyékszék-anyagok rohadása is tovább fejlődik. Ismét mások a fogzást vádolják, mint a hasmenés főokát; ez azonban a nyári epidemikus hullámot épenséggel V. ö. Sleame. Med, Times, 1876. 1. 546. 1.; Alfréd tuu, 1876. II. 496. 1. 2 Wemer, D, Vierteljahrsschrift f, öff. Ges.pflege. nl. köt. 1871. 3, füz. Johnston Med, 1'imes, 1876. IL 546 1. 1
Medical Times, 1876, I., 551. l. 2 L. az Orv. Hetilap; Közegészségügy és tö rv. orvostan czímű mellékletét, 1880, 3, szám. 1
KUTATÁSOK.
ugyanott,
sso
FODOR
JÓZSEF,
nem magyarázhatja. Majd a csecsemők elválasztását emlegették, a mi tavasz végén, nyár elején (a beálló mérsékelt idővel) igen szokásos. A változó, majd juniusi, majd októberi acmét azonban ez sem fejtheti meg. . A melegség mellett tehát még más hatóerőne is kell létezni, a mely az enteritis kifejlődését s hullámzását kormányozza. Ilyen erőt kerestek a szelekben, a légsúly-ingadozás ban, a nedvesség és esőben stb. Csak az tóbbiakkal kivánok foglalkozni. ., A nedvesség és esőnek befolyását bizonyítják Bag 'nsky, 1 Johnston, 2 Longstajf3 s mások. Mind a hárman ola nyilatkoztak, hogy az euteritis száraz meleg időben hevesebb, míg az eső alább sülyeszti a járvány erejét. Ez/el megegyeznek az adatok, miket a budapesti észlelések n~ujtaÍ1ak. A IV. táblán észrevehetjük, hogy p. o. 1864-ben feltűnö késő ll. fejlődött ki az enteritis, a minek magyarázására utalhatnnk az esőzésre, a mely ez évben a nyár derekán igen bősége~. volt, míg angusztusban, a járvány! idejére száraz napok kovetkeztek. 1869-ben p. o. a száraz augusztus magas enteritis-halálozással járt, 1870-ben pedig az augusztusi esőzés alásülyesztette a betegség görbe vonalát ; 1871ben megint száraz a nyár; ezzel együtt magasra emelkedik julius, augusztus és szeptember hónapokban a bélhurut. Még tanulságosabbak a részletesb adatok 1877-80- ból. Látható (V. t.), miként emelkedik 1877 -ben, ápr. és máj. hónapokban, a száraz napoknak megfelelőleg az enteritis, míg a közbe szórt esős napoknak megfelelőleg le-Iesülyedések vehetők észre az enteritis görbéjén. Az esőzés május közepén túl eláll; ettől kezdve határozottan emelkedik a betegség. Csekély esők s hidegebb napok julius közepén némileg hátráltatják a nekik megfelelő időben az enteritis felemelkedését: utánuk azonban megint szabadon száll fel a görbe s csakhamar tetőpontját éri el. Augusztus közepén túl esős napok
1 2
3
Berlíner Klinische Wochenschrift, Medical Times, 1879. 11.52. Ugyan -tt, 1880. 1. 330.
EGÉSZSÉGTAN!
/
1876. 8-9.
sz.
KUTATÁSOK.
281
következnek megint; csakhamar az enteritist is alászállni látjuk, - majd újra száraz napok állanak be, s a görbe újra emelkedik; azután újra esik s az enteritis alábbsülyedései következnek. 1878-ban megint észrevehetjük, miként sülyesztik az esők újra meg újra az enteritist. Így: julius elején esők: enteritis julius közepén csökken; julius utóján erős zápor: az enteritis augusztus elején a megkezdett fölfelé emelkedesében megakasztatik. Még azután is egypárazor láthajuk. tniként követi az esőket rövid idő mulva az entiritis görbéjének megfelelő alásülyedése. 1879-ben junius közepén esők: az enteritis junius végén alásűlyed ; julius közepén újra esők: julius végén az enteritis ismét alászáll. Ezután száraz idő következik, de az enteritis azért igen enyhe marad, a minek okáúl talán éppen azt hozhat juk fel, hogyamelegség a normalis alatt maradt. 1880-ban junius végeig esők uralkodnak: ezzel szemközt az enteritis görbéje is egyre mélyebbre sülyedett; azután száraz, meleg napok következtek: a bélhurut gyorsan elhatalmasodott. A záporok augusztus ban alásülyesztik az enteritist is ezen hónap alatt, - a következő szárazabb napokra újra emelkedik; - azután az esőkl-e megint alásülyed az enteritis stb. . Ezen adatok figyelembe vétele után nem kételkedhetünk a felett, hogyamelegség mellett az esőzés gyakorol kiváló befolyást az enteritis kifejlődésére. A leqhecesebb járvány közepette kiadós esőzés uiáai 8-10 nap muloa ésereuehetjük a járvány
áldozatok
számának
csökkenését.
Egy-egy jó zápor julius-augusztusban szrimos fiatal életet oltalmaz meg az enteritis pusztítása elől. Sajnos, hogy az esőzésnek ez az előnyös hatása nem tartós. A mint láthattuk, az eső után csakhamar újra emelkedni szekett a betegség. . Látva amelegnek és esőnek ezen összeműkődését, még inkább megerősödik abbeli meggyőződésünk, hogy ezek a természeti erők a rohadási folyamatoknak s termékeiknek befolyásolása által hatnak ama betegség kifejlődésére. Hol keressük azonban a rohadas színhelyét? Kiterjedtnek, a
282
FODOR
JÓZSEF.
melegség s ezőzésnek kitettuek Ilyen fl, talaj, fl, városok szennyes
EGÉSZSÉGTANI
kell lennie földje.
e szinhelynek.
Minden arra mutat, hogy valóban ez a szennyes talaj, ennek felszintes rétege az az ágy, a melyben az enteritis fertőző anyaga megfogamzik, s a melyből azután szerteszélyel árad;' hogy a talaj fels6 réteqének bomlási folyamata az a természeti erő, a mely a bélhurut járványos kifejlődését kormányozza . . Csakis ezen - hogy úgy mondjam talaj/'elmélet segedelmével fejthető meg az a sok sajátszerű jelenség, a mely az enteritisnek idő és helybeli elterjedésében észrevehető. Abból magyarázhatjuk meg azt a feltünő s általános tapasztalást, hogy az enteritis főleg a szennyes talajú városok betegsége, valamint hogy egyes városokban is észrevehetőleg bizonyos részei a városnak szenvednek leginkább ama betegségtől; így p. o. Leicesterben azok a városrészek, a hol a talaj feltöltött s draiuirozatlan, víztől itatott volt; 1 ugyanígy Budapesten is azok a városrész ek . képezik az euteritis szinhelyét, a melyek a typhus s cholerának tanyá], 2 Hasonlóképen a talai-theoria segedelmével vagyunk képesek megérteni az esőzésnek befolyását az enteritisre. Az eső az egész város talaját egyszerre átnedvesítve, az egész területen módosítja abban a bomlást, a melyazonban az eső után csakhamar még hevesebbé szokott válni, úgy mint gyakran az enteritis is esőzések után. - Az esőzés alig módosíthatja ellenben a táplálkozást, kevéssé változtatja meg az árnyekszékek bűzös kipárolgásait, úgy, hogy ha azokat kivánnók a nyári bélhurut-járványok okozóinak tekinteni, akkor az esőzésnek szerepe érthetetlenné válna. Végre az enteritisnek emlí tett, bizonyos mértékig menő függetlensége a melegségtől, párhuzamban áll a talaj bomlási folyamatainak magatartásával a melegséggel szemközt : a talajbeli rohadás is, úgy mint szemmel láthatólag az enteritis, a melegségtől kormányoztatik, azonban lényeges szerepe
L. Buck és Frankliti jelentését; k. 94. 1. " L. alantabb. í
1.'175.,
r.
Med. Times and Gazette.
KUTATÁSOK.
283
van a kormányzásban a nedvességnek is s egyéb körűlményeknek, a melyeket ma még nem ismerünk eléggé. A legközvetlenebb bizonyítékot arra nézve, hogy a talaj fel van-e valóban ruházva szereppel az enteritis kifejlesztésénél, abban találhatnók, ha szemközt állithatnők a hasmenésben való halálozást magával a talaj robadásával. Erre az összehasonlításra legalkalmasabbnak látszik a talaj szénsavának figyelembevétele, a melyről föntebb kimutattam, hogy ingadozásában nagyjában elárulhatja a talajban végbemenő bomlás módosulását. Hogyha ennek következtében szemközt állít juk a talajlég szénsavának ingadozását, a felületes (1 méter mély) rétegben (V. tábla, 2. rajz) az enteritis görbéjével (V. tábla 4. rajz) e következőt tapasztaljuk: A talajlég rohadása - a szénsav állásából, mennyiségéből itélve a legjelentékenyebb lehetett 1877-80-dik évek kőzűl 1877-ben, azután 1880-ban, s legenyhébb 1879. és 1878-ban. Ezzel a tapasztalással igen megegyezik az enteritis általános magatartása 1877-80-ban. A legerősebb bélhurut-járvány 1877. és 1880-ban uralkodott, a legenyhébb 1879. és 1.878-ban. Az enteritisnek ez az összetalálkozása a talajrobadással, felbátoríthat bennünket arra, hogy részletesebb összehasonlításba is bebocsátkozzunk. A vezető továbbra is a' talajlég szénsava lehet, még pedig főleg az 1 méter mély rétegben. A szénsav mély állásából sebesen fölemelkedik jun. elejétől kezdve, 1877 -ben, s csekély megakadással julius elején tetőpontját éri el: az enteritis teljesen ugyanilyen útat tüntet fel, még pedig a szénsavval meglehetősen egyidejüleg; ennél is rapid az emelkedés, megvan amegakadás az út közepén, s az acme, 10-14 napnyi térrel folytonosan a szénsav görbéje után. Azután leesik a szénsav görbéje, majd újra mérsékelten emelkedik s megint alászáll: teljesen egyező ezzel is az enteritis görbéje. Szeptember közepén túl, mély esés után gyenge emelkedés, majd megint gyors alásülyedés vehető észre mind a, két görbe vonalon. 1878-ban korábban kezdi meg a szénsav emelkedését, s tovább is marad magasabb állásán, de olyan explosiószerű
284
.. lilii '\,
,
,
"1
FODOR
JÓZSEF •
fölemelkedés, minö 1877-ben mutatkozott, ez évben nem tapasztaltatott ; igen egyezik ezzel az enteritis : már junius közepén magasra emelkedik, azonban nem képes állását megtartani, visszasülyed, s azután igen mérsékelt emelkedésselnövekszik egyre; tetőpontját igen későn éri el, október elején, és nem - mint az elmult évben - juliusban, ez a tetőpont is azonban épen nem bír azzal az explosió- külsővel mint a mult évi enteritis-görbe. A még részletesebb összehasonlítás méc több mtigeaye'" '" zést is felderít ezen esztendőből; junius és juliusban mérsékelt emelkedést mutat ft szénsav és az enteritis - ftUaUSZ, '" tus elejétél végeig magas a szénsav, ugyanilyen a~ enteritis; új szénsav-emelkedés szeptember elején; követi csakhamar az enteritís, - megint visszasülyed előbbi; vele a bélhurut is; a szénsav felszökik szeptember végén, rövid időre, s ez évi maximumát éri el ezen késő évszakban ; az euteritis is csakhamar emelkedik utána s október elején tetőpontján áll. Ezután egyforma meredek leesés vehető észre mindkettőnél csekély emelkedéssel a szénsavnál október végén,a b.élhurut~ nál r-r-: megfelelőleg - november elején. 1879-ben ismét más sajátszerűség látható a talaj rohadásában. Igen korán, már junius elején maximumát éri el a szénsav, azután megáll, és éppen juliusban és augusztusban, az euteritis legfőbb idejében, gyoran alászáll. Az enteritis kifejlődése megfelel a szénsav ezen rendetlenségének ; a kedvezőtlen viszonyok következtében igen mérsékelten lép fel, s heves ingadozás nélkül száll alá. - Részletesebb egybevágás a szénsav s a bélhurut görbéje között ezen évben a csekély ingadozás miatt alig vehető észre, - még leginkább feltünik ez irányban az emelkedés s sülyedés szeptemberben s október elején. 1880-ban a szénsav egyenletesen emelkedik a tavasz derekán, - azonban nem oly hevesen, mint p. o. 1877 -ben, ámbár május végén egy kisebb kiszökelést a görbén észrevehetünk. Az enteritis szintén emelkedik május és junius hónapokban s magasabb mint más években, sőt junius elején egy kis hullámot is mutat, úgy mint 10-14 nap előtt a szénsav, Julius közepe felé sűlyedni kezd a szénsav, egész
EGÉSZSÉGI'ANI
KUTATÁSOK.
2H5
a következő hónap közepe tájáig, a midőn új, de nem igen .tartós emelkedés következik. Az enteritis szembeötlő párhuzamosságot mutat evvel a mozgással is; julius 15-~O-án tetőpontját éri el, azután gyorsan sülyed a kővetkező hónap végeig, a midön szintén rövid ideig tartó emelkedést ér el. Félreismerhetlen mindebből, hogy az enteritis mind a négy esztendőn keresztül úgy a legfőbb uonáeokba.n; min: igen sok (~próbb Tészletben is megegyezett a talaj felületes réteqe bomlási folyamatával, - párhuzamosan ingadozott a talajlég szénsavával. Úgy hiszem, ezen adatok feljogositanak bennünket arra, hogy kifejezzük, - ha nem is biztos tudomásunkat, de mindenesetre alapos gyanunkat, sőt meggyőződésünket a felett, hogy az enterdie járványos kifejlődé.~e a talaj feliiletes rétegében lefolyó bomlási proceseueok bejolyása alatt áll. A talaj mélyebb rétegeinek ssereplését kizárhatjuk, mert az enteritis a talaj mélyében hullámzó folyamatok egyikével sem mutat kapcsolatosságot. A talaj vizének ingadozása, a Duna tükrének változása, a mély rétegek atmelegedése - mindez módosul és változik, a nélkül, hogy az enteritis görbéjében észrevehető nyomokat hagyna maga után. Ugyanebből az is kővetkezik, hogy a talaj belsejében foglalt és friss ivóvíz szintén nem lehet a hasmenés járványnyá fejlődésének okozója. Mindezek nyomán a. nyári enieri tis járványok(tt oly fe1'tőzésből eredő betegségnek tekinthetjük, a mely a talaj felső szem~yes rétegének bomlási folYrLmatában birja kűtforrásót, A talaj itt bízonyos időben tömegesen p1'odukálja a fertőző anyagot, a mely (~föld felszínére jut s szétszóródik a levegő, a szelek befoluáea alatt a légkörbe, amely lakásainkat koriil» fo lyja . 1 Bejut lélegző szertnimkbe, bejut a tápeeerekkel a gyo-
, 1 Vajjon a fertőző anyag nem szá1líttatik-e p. o. a ta1ajlég altal a lakásokba, nem hoaatik-e utóbbi által a felületre, ma még nem dönthetjük el. Annyi világos az ezen munka I. részében előac1ottakból, hogy az enteritis a talaj felületi szénsavval tehát a talajléC' " főbb' aram 1" asarva l nem mutatott sernrm.' egybefüggést.
286
FODOR
EGÉSZSÉGTANI
JÓZSEF.
morba s abelekbe, s az ellenálló képességében meqceorbitott, vagy keoés ellentálló képességgel bí1'Ó egyéneknél, (csecsemőknél), vagy tömeges felvétel esetében, a putrid feTtözés tüneményeit, a heves bélhurutot letreliozza;
d) A cholera.
Csak röviden magatartásával.
kivánok
foglalkozni
még a cholera időbeli
Az elmult két évtized mindegyikében meglátogatta ez a járvány -fövárosunkat 1 s nagy számú életet ragadott el magával. A két járvány idején a talajnak vizsgálatával még nem foglalkozott senki, s így nem is állíthatjuk a cholerát ilynemü részletesebb' adatokkal szemközt. Mindazáltal az itt előadott vizsgálódások utólagosan némileg kulcsot nyujtottak. hogya cholerát a talajvíz ingadozásával egybehasonlíthassuk. Ezen alapon kiterjeszkedem röviden a cholera időbeli viszonyainak fejtegetésére is. Hogyha a IV. táblán az 1866., 1872.· s 1873-ki járványokat egymással ősezehasonlitjuk, (7. rajz) igen nagy eltérést fogunk észrevenni a betegség időbeli magatartásában. 2 1866ban juliusban a járvány már mutatkozott, de csak szórvá-
1 Az 1866·ki cholerát T01'1nay KáToly, akkori tiszti főorvos írta le (Adatok az élet· és halálozási viszonyok statistikájához, Pestvárosában, ·1868.). - Ugyanezt, valamint az 1873-3·kit Halász Géza tárgyalta a magyar orvosok és természetvizsgálók 1879·ki vándorgyülése alkalmából megjelent «Budapest és környéke» czímű gyüjteményes munkában. Végre KŐ1·Ösi Jozeef leírta az 1872-3·ki cholerát «Pestváros halandósága 1872. és 1873·ban és ennek okai. czímű munkájában. Budapest, 1874. 2 A cholerában való halálozásnak számadatai az egyes hónapokban a következők: Junius 108 1873. Január 16 3 1866. Julius Julius 520 Február 1 130 » Augusztus Augusztus 928 Márczius 15 » Szeptember 1123 Szeptemb. 223 » Áprílis 151 675 » Október Október 28 » Május 160 12 » November ~21 1872. November 187 » Deczember
KUTATÁSOK.
287
nyosan; augusztusban is még mérsékelt maradt a betegség s csak szep~emberben szállott fel ijesztő magasra, s még októberben IS elég magas maradt. 1872-ben csupán novemberben s deczemberben fejlődött ki egészen mérsékelten egy rövid járvány. 1873-ban a télen s tavasz on át egyre mutatkozott a betegség; egyre figyelmeztetett, hogy esirája folyton köröttünk lappang, csakhogy valami okból nem tud erőre vergődni; április, májusban némi kis járvány is fejlődött már ki, a mely azonban megint alább hagyott juniusban. Végre kitört a betegség teljes erővel juliusban, acméjét érte augusztusban, e, sebesen alásülyedett szeptemberben. Az 1866-ki ohelera tehát több mint egy hónappal későbben fejlődött ki, mint az 1873-ki, - ellenben utóbbi egy hónappal korábban szállott alá, mint az 1866·ki. Czélszerünek látszik előttem ezen jellemző különbségeket szemügyre venni, s a betegség természetének kutatásánál abból kiindulni, hogy mi okozhatta, hogya ohelera 1866., 1872. és 1873-ban oly különbözőképen volt az időhöz kötve? . .
Csakhamar beláthatjuk, hogy ezen ok a fertöző anyag nem rejlhetett ; a cholera ugyanis mind a három esetben köröttünk volt már jó ideje, míg a fent kitett időben jár.ványnyá fejlődött. Arra sem gondolliatunk.hogy a népesség h~Jlamossága n cholerára hiányzott volna, s azután egyszerre a Járványok kitörése idején állott volna az megint helyre; még kevésbbé gondolhatjuk, hogy az emberek nem hurczolhatták szét a fertöző anyaget máskor, mint ép ama bizonyos időben. A fertöző anyag minden kétségen kívűl mez volt már falaink között a járványok kitörése előtt is, de v~lami akadályozta «megérését.» 1873-ban valóban a cholera is úgy mint a váltóláználláttuk, április és májusban hajlandőságot mutatott a kifejlődésre; azonban a junius visszaszoritotta megi~t, úgy mint rendesen a váltólázat is, s csupán juliusban erhette el a fertőző gerj telj es 1) megérését. )) " Alig kételkedhetünk többé, hogy a cholerának ez a saJats~er~ i~öhöz kötött volta egyenesen ugyanolyan légköri s t,alaJ belt viszonycktól függött, a minők által a váltóláz korrnanyoztatík.
hiányában
288
Legelőbb a légköri s talajmelegségre gondolunk. Hogy ezek befolynak a betegségre, nem vonhatja kétségbe, a ki látja, miként keresi fel a járvány kifej!ődéséhez a nyári, meg őszi időszakot, és miként kerüli a telet, meg a kora tavaezt.! A melegség maga azonban az 1866. s 1873-ki ~olerajárványoknak időbeli magatartását Budapesten nem fejtheti meg. 1866- ban - mint a IV. táblán láthatjuk - a ohelera a legnagyobb melegség után két hónappal érte el. aeméját, s igen magas volt még októberben is, mélyre le sülyedt hőmérsék mellett. 1873-ban ellenben az acme nyomán kővette a legnagyobb me!eget. Azután junius is (1873.) alantabb maradt a cholera görbéjével, mint a megelőző két hónap, vagy az elmult évi november és deczember, pedig hőmérséke valamennyinél
..
ugyancsak magasabb volt. Ugy mint az előbb megbeszélt fertöző betegségeknél, a choleránál is a nedresség mutat még észrevehető befolyást a járvány kifejlődésére. Kőrösi az 1872-3-ki cholerát tárgyalva, fölemlíti, hogy ha az esős meg a száraz napokon történt megbetegedést egybehasonlítjuk, utóbbiaken nyilvánvalóan több betegedest találunk, mint az előbbenieken. Még határozottabban szólnak a nedvességi viszonyok befolyása mellett a graphikai rajzok, melyek a IV. táblán foglaltatnak. Az esőzés és a Duna állása meglehetős magasak voltak augusztusban, 1866·ban: ugyanekkor a cholera, amelegség daczára, úgy látszik nem birt erőre vergődni; - azután sebesen alásülyedett az esőzés görbéje, úgy szintén a Duna is, s fl, cholera magasra szökött fel. 1873-ban ellenben a nedvesség és a Duna igen magas állásukról már juliusban lesülyedtek, s mélyen maradtak: a cholera is már juliusban fölemelkedett, s augusztusban tetőpontját érte el. 1872-ben
1 1866.ban párhuzamosau azzal, hogy a cholera oly fe!tünő évszakig dühöngött, a talaj melegsége is feltünő sokáig magasan maradt. Schenel észlelései szerint ugyanis a talaj melege 1.17 méter mélységben 1866·ki októberben 16.08fokot tett ki, míg 1863-71ben átlag ugyanazon hónap talajurelege csupán 15,07 fok volt, Lásd Schenzl, f, i. h.
késő
EGÉSZSÉGTANI
FODOR JÓZSEF.
289
KUTATÁSOK.
végre, a mely évben il. cholera nem volt képes gyökeret verni, il. julius és augusztus - s némileg még szeptember és október is - sok esőzés s magas Duna állás által tünnek ki 1866-nak és 1873-nak megfelelő járványtól meglátogatott hónapjai felett. Ez a néhány adat - úgy hiszem - nem egészen értéktelen a ohelera aetiologiája szempontjából : azok bizonyságot tesznek, hogy: 1. a cholera idéíhöz van kötve. Járványos elterjedésére nem elégséges a behurczolás ; nem elégséges az, ha meg is ered il. betegség itt-ott népesség között; járványnyá a cholera csak akkor fejlődik, ha a hely időbeli dispositiója beállott. E nélkü! a ohelera csak mérsékelt kifejlődést nyer, mint p. o. 1872 végén s 1873 tavaszán. 2. A ohelera időbeli clispositiójára befoly: amelegség, nedvesség és az e.~őzés, épen úgy, mint a váltólázra vagy a vele rokon enteritisre. Egészben véve ez irányban a ohelera feltűnösn egyezni látszik a váltólázzal s kivált az enteritissel, Ellenben a typhussal teljes ellentétben van, a mennyi ben utóbbira amelegség s nedvesség nem bírnak felismerhető befolyással. 3. A cholera időbeli ingadozására Budapesten a melegségen s nedvességen kivul hatással bír a Duna vízállás a s ezzel kapcsolatosan a talajvíz hullámeáea, 1866-ban és 1872-3-ban a cholera magas Duna mellett csak nehezen fejlődött tovább, annak esésével azonba~ csakhamar heves lángra gyuladt. Ez a kőriilmény megint az] bizonyítja, hogya cholera járrányos kifejlődése C~ talajnak. befolyásc~ alatt áll j bizonyítja azonban azt is, hogya cholera ez irányban is eltérő magatartással, tehát valószinűleg más támasztó oko kkal bír, mint a typhus. Míg utóbbi számára úgy látszik a mélyebb talajrétegekben, a víz emelkedése idején fejlesztetik az időbeli dispositio: addig a cholera - úgy mint a váltóláz s az enteritis főleg a felületes talajrétegek folyama,tainak szülötte.
xr.
T. AKAD.
AUTH.
S TER~ÉSZETTUD.
liÖZLEMÉ~YEK
XVII.
KÖTET.
1881.
19
