A HÁZASSÁGKÖTÉSEK ÉS A VÁLÁSOK ALAKULÁSA BUDAPESTEN

A HÁZASSÁGKÖTÉSEK ÉS A VÁLÁSOK ALAKULÁSA BUDAPESTEN NOVOTNYNÉ PLETSCHER HEDVIG A budapesti házasságkötések gyakorisága a század folyamán – a legutóbbi időkig – alig változott: lényegében 10 ezrelék körül állandósult. Ettől negatív irányban csak az első világháborús évek, pozitív irányban pedig az 1949–1952-es évek adatai tértek el. Az 1970-es években azonban kedvezőtlen fordulat következett be; viszonylag mind kevesebben kötöttek házasságot: az évtized első felében ezer lakosra 10,6, a második felében már csak 9 házasságkötés jutott. Ez a tendencia folytatódott az 1980-as és felerősödve az 1990-es évtizedben. A legutóbbi években a házasságkötések száma alig haladta meg a század elejit – amikor a népességszám fele sem volt a jelenleginek –, aránya pedig soha nem tapasztalt mélypontra esett vissza: nem érte el az 5 ezreléket sem. A házasságok felbontása a századforduló táján még igen ritka jelenség volt, lényegében csak az 1910–1920-as években vált mindennapossá. Ekkor a válások gyakorisága ugrásszerűen emelkedett, majd 1,6–2,1 ezrelék között stabilizálódott. Ez az arány a háború után ismét nagymértékben növekedett, s igen magas szinten – 3,5 ezrelék körül – állandósult, egyes években, így legutóbb 1987-ben, megközelítette a 4 ezreléket. Ezt követően kedvező változás tapasztalható: a válások száma és aránya, ha nem is töretlen, de lényegében csökkenő tendenciát mutat, s 1995-ben 2,9 ezreléket tett ki. A házasságok mérlege az 1970-es évtized második felében már jelezte a várható válságot. A megkötött és a megszünt házasságok különbözete – amely mindaddig pozitív volt – ekkor vált először negatívvá. Ebben még a halálozás következtében megszűnt házasságok erőteljes növekedése volt a meghatározó, a következő évtizedben azonban már a házasságkötések csökkenése vezetett a mind számottevőbb negatív egyenleg kialakulásához. A legutóbbi években a megszűnt házasságok száma ugyan mérséklődött, ezzel párhuzamosan azonban csökkent a házasságkötések száma is, így a mérleg egyenlege lényegében nem változott. (Lásd az 1. táblát.) A házasodási kedv hanyatlása – nagy vonalakban – már hosszabb távon nyomon követhető. A népszámlálások alapján a nem házasokra, azaz a házasodás szempontjából érdekeltekre vonatkozó rendelkezésre álló adatok szerint 1949-ben háromszor olyan gyakorisággal kötöttek házasságot, mint napjainkban. 1949 óta ez az arány folyamatosan visszaesett, s az 1980-as években a csökkenés üteme jelentősen felgyorsult. (Lásd a 2. táblát.) A jelenlegi szintet még az 1941. évi, tehát már háborús évi is csaknem kétszeresen meghaladta.

NOVOTHNYNÉ: HÁZASSÁGKÖTÉSEK ÉS VÁLÁSOK

475 1. tábla

A házasságok mérlege (évi átlagok alapján) A halál

A házasságkötések száma

Időszak

A válás

Összesen

következtében megszűnt házasságok

1960–1969 1970–1979 1980–1989 1990–1995

19 165 20 267 13 785 10 164

10 061 13 019 13 262 11 669

6 767 7 411 7 042 5 357

A megkötött és a megszűnt házasságok különbsége

16 828 20 430 20 304 17 027

2 337 -162 -6 520 -6 863

A nők házasodási esélyei – tekintettel arra, hogy létszámuk jelentősen meghaladja a férfiakét – korlátozottak, a női népességre vonatkozó mutatószámok mindenkor jóval elmaradnak a férfiakétól. 2. tábla

A felnőtt, nem házas népesség házasodási gyakorisága Az ezer 15 éves és idősebb nem házas Év

1949 1960 1970 1980 1990

férfira jutó házasságkötések

nőre jutó házasságkötések

száma

az előző év százalékában

száma


114,7 97,4 76,4 64,2 38,4

. 84,9 78,4 84,0 59,8

68,6 54,7 50,2 39,8 26,1

. 79,7 91,8 79,3 65,6

3. tábla

A házas népesség válási gyakorisága Az ezer házas Év

1950* 1960 1970 1980 1990

férfira jutó válások

nőre jutó válások

száma


száma


7,5 12,9 13,7 13,2 13,7

150,0 172,0 106,2 96,4 103,8

7,4 12,9 14,2 13,4 13,7

148,0 174,3 110,1 94,9 102,2

* Az 1949. évi népszámlálás népességszáma alapján számolva.

A válások számának és arányának alakulását az 1945 óta eltelt fél évszázad alatt jórészt a népesség számában és összetételében bekövetkezett változások határozták meg. A

NOVOTNYNÉ PLETSCHER HEDVIG

476

valós helyzetet jelző tisztított arányszámok azt mutatják, hogy a válások gyakoriságának emelkedése a háborút követő másfél évtizedben volt a legjelentősebb, ezután már csak kismértékben nőtt, s 1970 óta lényegesen nem változott. (Lásd a 3. táblát.) A házasságkötések, illetve válások alakulása hosszú távon kihatott a népesség családi állapot szerinti összetételére. (Lásd a 4. táblát.) A házasok aránya 1960 óta csökkent, és az 1980-as években már számukban is fogyás mutatkozik. Az elváltak száma és hányada 40 év alatt folyamatosan a többszörösére nőtt; számuk még az utóbbi két évtizedben is emelkedett, amikor pedig a 15 évesnél idősebb népesség összlétszáma már csökkent. A társadalom számára ennek kedvezőtlen következményeit jelzi, hogy mind több az egyedül élő, magányos ember. Számuk 1960 óta tízévenként átlagosan mintegy 30 százalékkal emelkedett, arányuk pedig több mint másfélszeresére nőtt. 4. tábla

A házas és elvált családi állapotúak, illetve az egyedül állók számának és arányának alakulása A házas

Év eleje

Az elvált

férfiak

nők

1949 1960 1970 1980 1990

383 823 469 391 536 775 534 068 447 840

389 063 468 658 517 491 525 256 448 440

1949 1960 1970 1980 1990

65,9 71,9 67,2 68,9 59,0

férfiak

Egyedül állók nők

Száma (fő)

11 588 18 388 31 342 46 917 76 781

25 137 44 631 67 614 90 217 123 859

A 15 éves és idősebb, megfelelő nemű népesség százalékában 53,9 2,0 3,5 58,9 2,8 5,6 56,4 3,9 7,4 57,5 6,1 9,9 49,5 10,1 13,7

. 147 609 190 520 214 956 276 014 . 10,2 11,1 12,7 16,6

A házasságkötések, illetve válások tekintetében mutatkozó tendencia nem sajátos fővárosi jelenség. Az utóbbi másfél évtizedben az országos adatok is hasonló irányú folyamatokat jeleznek, csak a változás mértékében van különbség. A házasságkötések budapesti gyakorisága az 1980-as évek elején megegyezett a vidéki városokéval, a napjainkban kialakult szint azonban jóval alacsonyabb azokénál. A válások esetében fordított a helyzet. Budapesten mindig gyakoribb volt a házasságok felbontása, mint vidéken. Az utóbbi másfél évtizedben azonban a fővárosban ezen a téren sokkal erőteljesebb javulás tapasztalható, mint vidéken, így az 1995. évi arányszámok között gyakorlatilag már nincs különbség. Az európai városok között – amint azt a mintegy 30 fővárosról, illetve nagyvárosról rendelkezésre álló adatok tanúsítják – a házasságkötések gyakorisága szerinti rangsorban Budapest egyre hátrább szorult, (lásd az 5. táblát) jóllehet e városok többségében az utóbbi másfél évtizedben szintén csökkenő tendencia tapasztalható. A válásokat tekintve pedig fordított irányú átrendeződés következett be. A válások gyakorisága 1980 óta a vizsgált városok többségében stagnált vagy legalábbis kisebb mértékben csökkent, mint Budapesten, így Budapest helyezése jelentősen javult.

HÁZASSÁGKÖTÉSEK ÉS VÁLÁSOK

477 5. tábla

A házasságkötések és a válások gyakorisága néhány európai nagyvárosban A házasságkötések Város

Budapest Belgrád Berlin Bécs Bukarest Frankfurt am Main Göteborg Hamburg Helsinki Koppenhága München Pozsony Prága Stockholm Szentpétervár Varsó

A válások száma ezer lakosra

1980-ban

1994-ben

1980-ban

7,5 7,4 6,6 6,4 10,7 5,4 5,5 5,4 7,8 5,8 4,9 8,8 7,5 5,7 12,0 9,4

4,8 5,8* 5,0 5,9 6,5* 5,2* 5,1 5,0* 6,9 7,8 9,5* 4,8 5,7 5,6 7,7** 4,8

3,4 1,8 3,4 3,1 2,8 2,2 3,1 2,7 3,1 4,2 1,9 2,9 3,6 3,2 5,9 2,8

1994-ben

2,6 1,1 2,3 3,2 1,7* 2,5* 3,1 2,6** 3,5 3,6 2,2** 2,6 3,1 3,0 5,7*** 1,2

* 1993. évi adat. ** 1991. évi adat. *** 1992. évi adat.

A házasságkötések alakulása alapvetően a népesség korösszetételének függvénye, valójában azonban igen sok egyéb demográfiai és társadalmi–gazdasági tényező, szubjektív megfontolás befolyásolja. A házasságok felbomlását előidéző okok és körülmények szintén igen sokrétűek lehetnek. A házasságkötések, illetve a válások gyakoriságának alakulása – közvetett módon – elsősorban a megváltozott társadalmi viszonyokkal és erkölcsi közfelfogással hozható összefüggésbe. A válások esetében ezen túlmenően minden bizonnyal közrejátszottak az új jogszabályok, amelyek 1964 óta módot adnak arra, hogy a bíróság a tovább fenn nem tartható házasságot a megromláshoz vezető okok és körülmények feltárása nélkül felbontsa. A továbbiakban a legfontosabb demográfiai jellemzők motiváló szerepe, valamint a házasodási hajlandóság, a házasodási szokások és azok változásai, illetve a válások domináns vonásai és következményei képezik a vizsgálat tárgyát, az utolsó 15 évre vonatkozó statisztikai adatok alapján. Házasságkötések A házasságkötések száma 1980-tól 1995-ig évente átlagosan 3,5 százalékkal csökkent. Ebben az időszakban évről évre – a trendszámítás alapján évente 429-cel – kevesebb házasságkötésre került sor. (Lásd az 1. ábrát.) A házasságkötések számának nagyarányú visszaesésében kisebb részben objektív, nagyobb részben szubjektív tényezők játszottak közre.


478

1. ábra. A házasságkötések száma és trendje Ezer 16

Száma 14

Trendje

12 10 8 6 4 2 0 1980 1981 1982 1983 1984 1985 1986 1987 1988 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 6. tábla

A házasságkötések száma a házasulók korcsoportja szerint Korcsoport (éves)

19 és fiatalabb 20–24 25–29 30–39 40–49 50–59 60 és idősebb Összesen 19 és fiatalabb 20–24 25–29 30–39 40–49 50–59 60 és idősebb Összesen

1980.

1990.

1995.

évben

1990. év az 1980.

1995. év az 1990.

év százalékában

707 4 925 4 710 2 694 1 029 710 712

387 4 407 2 761 2 312 1 097 489 488

Férfi 196 2 363 2 778 1 768 1 004 494 430

54,7 89,5 58,6 85,8 106,6 68,9 68,5

50,6 53,6 100,6 76,5 91,5 101,0 88,1

15 487

11 941

9 033

77,1

75,6

2 546 5 511 3 402 2 229 866 553 380

1 642 5 108 1 963 1 728 871 374 255

Nő 705 3 349 2 348 1 212 805 403 211

64,5 92,7 57,7 77,5 100,6 67,6 67,1

42,9 65,6 119,6 70,1 92,4 107,8 82,7

15 487

11 941

9 033

77,1

75,6

A népesség száma 1980 óta folyamatosan csökkent, korösszetétele kedvezőtlenül módosult. Ezt tükrözi a házasságot kötők kor szerinti megoszlásának alakulása: az 1980-


479

as években a 25–29 évesek, a legutóbbi 5 évben pedig a 30–39 évesek házasságkötéseinek csökkenése. A 25 éven aluliak körében tapasztalható nagymértékű visszaesést azonban nyilvánvalóan más magyarázza, a 15–19 évesek száma ugyanis az elmúlt másfél évtizedben számottevően, a 20–24 éveseké mérsékelten gyarapodott. (Lásd a 6. táblát.) A házasságkötések száma visszaesésének fő oka szubjektív tényező: nevezetesen a házasodási hajlandóság hanyatlása. Különösen kedvezőtlen jelenség, hogy ez éppen a fiatalok körében mutatkozott meg legerőteljesebben. A házasságkötések gyakorisága valamennyi korcsoportban csökkent, de legjelentősebben a 25 éven aluliak esetében. (Lásd a 7. táblát.) A házasodási kedv hanyatlásának meghatározó jelentőségét igazolják számításaink. 1. Ha továbbra is megmaradt volna az 1980. évi korcsoportos arány, akkor – 1990-ben a tényleges 12 ezerrel szemben a férfiak adatai alapján számolva 14,3 ezer, a nők adatai alapján számolva 15,8 ezer; – 1995-ben a tényleges 9 ezerrel szemben a férfiak adatai alapján számolva 13,9 ezer, a nők adatai alapján számolva 16,5 ezer házasságkötésre került volna sor, nagyjából annyira, mint 1980-ban (15 500).

2. Az 1990-es korcsoportos arányok fennmaradása esetén – 1995-ben a házasságkötések száma a férfiak adatai alapján számolva 11,7 ezer, a nők adatai alapján számolva 12,4 ezer lett volna, vagyis a ténylegesnél 2,6, illetve 3,4 ezerrel több. 7. tábla

A házasságkötések gyakorisága a házasulók korcsoportja szerint Ezer megfelelő korú, illetve nemű lakosra

1990. év az 1980.

1995. év az 1990.

Korcsoport (éves)

1980-ban

1990-ben

1995-ben

19 és fiatalabb 20–24 25–29 30–39 40–49 50–59 60 és idősebb Összesen*

12,8 7,7 52,6 17,7 8,7 5,5 4,4 20,0

5,2 61,0 48,7 15,6 7,7 4,7 3,0 15,7

Férfi 2,4 33,4 42,4 16,6 7,0 4,6 2,8 12,4

40,3 83,3 92,1 88,6 89,5 85,5 69,8 78,9

46,2 54,8 87,1 106,4 90,9 97,9 93,3 79,0

19 és fiatalabb 20–24 25–29 30–39 40–49 50–59 60 és idősebb Összesen*

52,0 83,6 37,5 13,8 6,5 3,5 1,5 17,0

22,7 71,9 34,5 11,1 5,5 3,0 0,9 13,1

Nő 9,0 44,7 34,1 10,2 4,8 3,1 0,8 10,0

43,3 83,3 91,3 80,4 84,6 83,3 64,3 77,5

39,6 62,2 98,8 91,9 87,3 103,3 88,9 76,3

év százalékában

* A 15 éves és idősebb népesség száma alapján számítva.

A házasodási szokások változásában elsősorban a házasodási kor kitolódása érzékelhető. Ez ugyan a házasságot kötők átlagos életkorának alakulásában csak kevéssé mutat-

480


kozik meg – az mindössze másfél évvel emelkedett a vizsgált időszakban –, erre utal azonban a korcsoportos arányszámok nagyságában megfigyelhető szembetűnő átrendeződés: – a férfiak esetében 1980-ban és még 1990-ben is 20–24 éves korban volt a leggyakoribb a házasságkötés, de a legutóbbi években itt számottevő visszaesés következett be, s most a legnagyobb arányban az 5 évvel idősebbek, a 25–29 évesek házasodnak; – a nők esetében a 20 éven aluli házasságot kötők aránya a töredékére esett vissza, többségük régen is, most is 20–24 éves korban megy férjhez, de – a legfiatalabbakat nem számítva – a gyakoriságot jelző arányszám ebben a korcsoportban csökkent a legnagyobb mértékben.

A fiatalok házasodási hajlandósága mérséklődésének oka lehet például a továbbtanulási kor kitolódása, de a családalapítás feltételeinek hiánya is. Jellemző ok lehet továbbá, hogy egyre gyakoribb – 1980 és 1990 között legalább kétszeresére nőtt – az élettársi közösségben való együttélés. A fiatalok körében mind általánosabbá válik, hogy csak a gyermek érkezésekor kötnek házasságot. Pontos adatok nem állnak ugyan rendelkezésre, de erre utalnak a következők: – a párkapcsolatban élő 20 éven aluli nők 40, a 20–24 évesek 17, a 25–29 évesek 11 százaléka él házasságon kívüli (élettársi) kapcsolatban, az ennél idősebbek körében ezek aránya csak 6 százalék; – az élveszülötteknek 1980-ban 8 százaléka (1870 gyermek), 1995-ben 27 százaléka (4460 gyermek) született házasságon kívül.

1995-ben a házasságok 31 százaléka a 20–29 éves férfiak 20–24 éves nőkkel kötött házasságából, további 13 százaléka a 25–29 évesek közötti házasságkötésekből adódott. 1980 óta ezek az arányok nem sokat módosultak, számottevő változás csak a 20–24 éves férfiak 19 éven aluli nőkkel, valamint a 40–49 évesek egymás között kötött házasságainál mutatkozik: az előbbieknél jelentősen csökkent, az utóbbiaknál viszont növekedett ez az arányszám. A házasulók közötti korkülönbség az életkorral párhuzamosan nő. Az egészen fiatal párok még nagyjából egykorúak, később azonban a férfiak egyre fiatalabb feleséget választanak: 30 éven felül 5 évenként körülbelül egy-egy évvel nő a korkülönbség. 1995ben a 32 éves férfiak átlagosan 4, a 42 évesek 6, a 62 évesek 10, a 76 évesek pedig 14 évvel fiatalabb nővel kötöttek házasságot. Ez a párválasztási szokás – a férfiak kedvezőtlenebb halandósági viszonyai következtében is – távlatokban hozzájárul az özvegyen maradt, azaz az egyedül álló idős nők számának növekedéséhez. A házasulók nagy többsége természetszerűleg a nőtlenek, illetve a hajadonok közül kerül ki, s számuk az 1980-as években jóval kisebb arányban csökkent, mint az elváltaké és az özvegyeké. A legutóbbi öt évben a különböző családi állapotúak arányának csökkenése kiegyenlítettebb. (Lásd a 8. táblát.) Másfél évtized alatt – az eltérő csökkenési ütem következtében – a házasságot kötő nőtlen férfiak aránya 66-ról 70-re, a hajadonoké 69-ről 73 százalékra nőtt. A házasságkötések abszolút számát tekintve azonban az első ízben házasságra lépőknél tapasztalható a legnagyobb visszaesés: az 1980-hoz mérten mutatkozó csökkenés 60, illetve 65 százaléka a nőtlen férfiak, illetve a hajadon nők körében következett be. Első házasságukat a férfiak legnagyobbrészt 25–29 éves korban, a nők 20–24 évesen kötik, ezt követően a gyakoriság meredeken csökken. A nőtlenek, illetve hajadonok 25


481

éven felül az egyes korcsoportokban nagyjából azonos arányban lépnek házasságra. Az újraházasulóknál azonban a nők esélyei – főleg 30 éven felül – jóval kisebbek, mint a megfelelő korú férfiaké, s ez a hátrány a kor előrehaladtával egyre nő. (Lásd a 9. táblát.) 8. tábla

Házasságkötések a házasulók előző családi állapota szerint 1980.

Családi állapot

1990.

1995.

1990. év az 1980.

évben

Nőtlen Özvegy Elvált Összesen Hajadon Özvegy Elvált Összesen

1995. év az 1990.

év százalékában

10 212 737 4 538

8 290 453 3 198

Férfi 6 340 337 2 356

81,2 61,5 70,5

76,5 74,4 73,7

15 487

11 941

9 033

77,1

75,6

10 739 645 4 103

8 673 392 2 876

Nő 6 555 318 2 160

80,8 60,8 70,1

75,6 81,1 75,1

15 487

11 941

9 033

77,1

75,6

9. tábla

A házasságot kötők aránya az előző családi állapot szerint korcsoportonként, 1990 Korcsoport (éves)

Ezer megfelelő családi állapotú és korú népességre jutó házasságot kötő nőtlen férfi

elvált

hajadon nő férfi

15–17 18–19 20–24 25–29 30–34 35–39 40–44 45–49 55–59 60 és idősebb Összesen

0,5 12,9 75,3 103,7 48,9 22,4 12,4 9,2 4,6 3,8 40,9

4,4 56,0 113,4 104,8 49,0 27,2 10,3 9,6 4,1 1,1 50,5

– – 130,1 80,2 63,7 49,3 37,7 35,5 27,0 20,4 41,7

özvegy nő

– 125,0 132,9 69,5 41,6 28,9 21,7 19,6 10,6 3,7 23,2

férfi

nő

– – 66,7 – 74,5 51,1 38,0 42,3 27,1 10,0 14,2

– – 36,6 55,6 23,1 20,5 16,7 10,5 6,2 1,0 2,4

1995-ben a protogám (mindkét fél számára első) házasságkötések tették ki az összes házasságkötés 62 százalékát. Az 1980-as években a házasságkötések számában mutatkozó visszaesésben az ilyen fajta házasságoknak csak másodlagos szerepe volt (számuk 1343-mal, az egyéb házasságkötéseké ugyanakkor 2203-mal csökkent), 1990 óta azonban a csökkenés nagyobb része itt jelentkezett (számuk 1710-zel, az egyéb házasságkötéseké 1198-cal csökkent). A protogám házasságok alakulása a jövőbeli népszaporulat szempontjából figyelemre méltó, hiszen valószínű, hogy még egyik félnek sincs gyerme-


482

ke, tehát itt várható leginkább gyermekáldás. Az ilyen házasságok visszaesése tehát különösen kedvezőtlen jelenség. A korábban már házasságban éltek újonnan kötött házasságának jellemzőit tekintve figyelmet érdemlő változás, hogy az előző házasság megszűnése és az új házasságkötés között manapság sokkal több idő telik el, mint 15 évvel ezelőtt. (Lásd a 2. ábrát.) Amennyiben az előző házasság megszűnését követő 1–2 éven belül megtörténik az új házasságkötés, feltételezhető, hogy a házasság megszűnésében – legalábbis az esetek jó részében – már szerepet játszott az új házasságkötések szándéka. Az elmúlt időszakban az ilyen rövid időn belül létrejött házasságok száma csökkent a legnagyobb mértékben, s ennek megfelelően a súlyarányok is eltolódtak. 2. ábra. Újraházasulók az előző házasság megszűnése óta eltelt időtartam szerint

1980

6,4

13,1

27,4

53,1

Férfi 1995

19,4

24,1

24,5

32

2 éven belül 2–4 év között 5–9 év között

1980

13,3

18,4

29,4

10 és több év után

38,9

Nő 1995

26,5

24,2

20

40

22,4

60

26,9

80

100 százalék

10. tábla

Házasságkötések a házasságkötés előtt élveszületett gyermekek száma szerint Férfi Gyermekek száma

1980.

1995. évben

0 1 2 3 és több Összesen

Nő 1995. év az 1980. év százalékában

1980.

1995. évben

1995. év az 1980. év százalékában

11 770 2 163 1 169 385

6 642 1 205 867 319

56,4 55,7 74,2 82,9

12 073 2 260 845 309

6 660 1 332 779 262

55,2 58,9 92,2 84,8

15 487

9 033

58,3

15 487

9 033

58,3

Az 1995-ben kötött házasságok több mint egyharmadában valamelyik félnek már volt gyermeke: ez a férfiak és a nők esetében is mintegy 4–4 ezer gyermeket jelent (a már meglévő közös gyermekekkel együtt, így feltehetően jelentős átfedésekkel). A gyermekesek aránya a férfiaknál és a nőknél nagyjából azonos, ugyanakkor a férfiak között


483

gyakoribb a többgyermekes. (Lásd a 10. táblát.) Ez leginkább arra vezethető vissza, hogy a nők több gyermekkel már nehezebben mennek újra férjhez. Ők ugyanis általában magukkal viszik gyermekeiket az új házasságba, míg a férfiak gyermekei többnyire anyjuknál nevelődnek. A gyermekesek hányada 1980 óta nőtt, mégpedig leginkább az első ízben házasságot kötők között. Ezeknél nagyarányú számszerű növekedés is tapasztalható: 1980-ban a házasuló nőtlen férfiak közül csak 209-nek volt gyermeke, 1995-ben már 439-nek; a hajadon nők közül 1980-ban 385-nek, 1995-ben 551-nek volt gyermeke. Ez nyilván abból adódik, hogy a házasságkötés az esetek mind jelentősebb részében a már gyermekes párkapcsolatok legalizálását jelenti. Ezt a feltételezést bizonyítja, hogy a gyermekes hajadonok házasságkötési gyakorisága 1980 és 1990 között jóval kisebb arányban (24 százalékkal) csökkent, mint a gyermekteleneké (35 százalékkal). Válások A második világháborút követően többszörösére emelkedett válások száma 1959-ben tetőzött: ez évben közel 9 ezer házasságot bontottak fel. Az 1960–1970-es évtizedekben évente 6–8 ezer válást regisztráltak, majd ezt követően, 1987-ig lényegében emelkedő tendencia mutatkozott: évenként átlagosan mintegy 120-szal több – 1987-ben közel 8000 – házasságot bontottak fel. A következő években jelentősen javult a helyzet: a válások száma évi átlagban csaknem 560-nal csökkent – 1993-ban a 4600-at sem érte el –, majd a legutóbbi két évben ismét emelkedett és 1995-ben meghaladta az 5500-at. 3. ábra. A válások száma és trendje Ezer

8 7

Száma Trendje

6 5 4 3 2 1 0 1980 1981 1982 1983 1984 1985 1986 1987 1988 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995

A nyers arányszámok az 1980–1987. években növekedést jeleznek: az ezer lakosra jutó válások száma 3,4-ről 3,9-re nőtt; az évtized utolsó két évében a gyakoriság az 1950-es évek első felében tapasztalt szintre esett vissza, s azóta lényegében állandósult, 2,3–3,1 ezrelék között ingadozott.


484

A házasságok felbontására legnagyobb számban 30–39 éves korban kerül sor. A váló felek korösszetételében azonban az utóbbi 15 évben jelentős átrendeződés figyelhető meg: a 40-es korosztályba tartozók száma nagymértékben növekedett, ugyanakkor a fiatalabbak körében számottevő csökkenés mutatkozik. 11. tábla

Válások az elváltak korcsoportja szerint 1980.

Korcsoport (éves)

1990.

1995.

1990. év az 1980.

évben

19 és fiatalabb 20–24 25–29 30–39 40–49 50–59 60 és idősebb Összesen 19 és fiatalabb 20–24 25–29 30–39 40–49 50–59 60 és idősebb Összesen

1995. év az 1990.

év százalékában

8 589 1736 2585 1208 643 295

6 348 845 2487 1690 523 225

Férfi 5 231 959 1848 1753 546 164

75,0 59,1 48,7 96,2 139,9 81,3 76,3

83,3 66,4 113,5 74,3 102,7 104,4 72,9

7064

6124

5506

86,7

89,9

118 1157 1893 2291 990 447 168

36 760 1029 2472 1392 303 132

Nő 14 507 1224 1831 1490 360 80

30,5 65,7 54,4 107,9 140,6 67,8 78,6

38,9 66,7 119,0 74,1 107,0 118,8 60,6

7064

6124

5506

86,7

89,9

4. ábra. A válások megoszlása a váló felek korcsoportja szerint Százalék

Férfi

Nő

100

80 24 és fiatalabb

60

25–29 30–39 40–49

40

50 és idősebb

20

0 1980

1995

1980

1995


485

A differenciált – eltérő mértékű és irányú – változás következtében az arányok érzékelhetően eltolódtak: a 25 éven aluliak hányada felére csökkent, a 40–49 éveseké csaknem megkétszereződött. Az elváltak korszerkezetében az idősebbek irányába mutatkozó eltolódás a váló felek átlagos életkorának emelkedésében is megjelenik: a férfiaké 15 év alatt 36,3-ről 38,4 évre, a nőké 33,4-ről 35,6 évre nőtt. Ez jóval nagyobb annál, mint ami a házasodók átlagos életkorának növekedésében ugyanezen idő alatt tapasztalható. A váló felek többsége – akárcsak a házasságkötőké – nagyjából azonos korcsoportba tartozik. A válások számának az 1980-as években tapasztalható csökkenése alapvetően objektív tényezőre: az érintett népesség számának és összetételének változására vezethető vissza. A házas népesség tíz év alatt egyhatodával fogyott, ezen belül a 40–49 éveseké – ahol a válások számában jelentős növekedés mutatkozik – 6 százalékkal gyarapodott. A válások mutatója ebben az időszakban tulajdonképpen nem javult (lásd a 12. táblát): a házas népesség egészére számítva stagnált, egyes – mégpedig a házasok többségét felölelő – korcsoportok esetében pedig kiugróan emelkedett. 12. tábla

A házasságban élők válási gyakorisága a váló felek korcsoportja szerint Válások ezer megfelelő korú házas

Korcsoport (éves)

19 és fiatalabb 20–24 25–29 30–39 40–49 50–59 60 és idősebb Összesen

férfira


nőre

1980-ban

1990-ben

1980-ban

1990-ben

7,9 29,0 30,3 21,2 12,1 5,9 2,4 13,2

10,5 27,8 29,7 25,1 16,2 6,5 1,8 13,7

24,0 31,6 28,3 18,3 9,9 4,3 1,9 13,4

14,5 31,4 29,6 22,9 13,0 3,8 1,4 13,7

férfi

nő

132,9 95,9 98,0 118,4 133,9 110,2 75,0 103,8

60,4 99,4 104,6 125,1 131,3 88,4 73,7 102,2

Az a tény, hogy a fiatalok válási gyakorisága nem növekedett, a házasodási szokások változásával hozható összefüggésbe. A házasodási hajlandóság mérséklődése a 25 éven aluliak esetében volt a legjelentősebb, s a házasságok egyre nagyobb részét már együttélés előzi meg. Ez a körülmény nyilván kedvező hatással van a válásokra, hiszen a fiatalon, kevésbé megfontoltan létesített párkapcsolatok felbomlása gyakorlatilag nem jelenik meg a válások számában. A válások gyakorisága valójában – a tisztított arányszámok alapján – több mint egytizedével emelkedett az említett időszakban. Az 1980. évi korcsoportos arányszámokkal számítva 1990-ben csak 5362 válásra került volna sor a tényleges 6124-gyel szemben, s az arányszám az 1980. évinél alacsonyabb, 12 ezrelék lenne. A tényleges és az 1980-as gyakorisággal számított adatok között a 30–49 éveseknél mutatkozik a legnagyobb különbség, ami azt igazolja, hogy a helyzet az ilyen korúaknál számottevően romlott. A legutóbbi 5 évre vonatkozóan hasonló számítások elvégzésére a házas családi állapotúakra vonatkozó népességszámok hiányában nincs lehetőség. Az egyes korosztályok


486

létszámát figyelembe véve a kialakult tendencia folytatódott: a válások gyakorisága a fiatalok esetében csökkent, a 24 éven felülieknél pedig stagnált vagy éppen emelkedett. 13. tábla

A válások gyakorisága a váló felek korcsoportja szerint Válások ezer megfelelő korú és nemű lakosra

Korcsoport (éves)

1980.

1990.

1990. év az 1980.

1995.

1995. év az 1990.

év százalékában

évben


0,1 8,6 19,4 17,0 10,2 5,0 1,8 9,1

0,1 4,8 14,9 16,8 11,8 5,1 1,4 8,1

Férfi 0,1 3,3 14,6 17,3 12,3 5,1 1,1 7,6

100,0 55,8 76,8 98,8 115,7 102,0 77,8 89,0

100,1 68,8 98,0 103,0 104,2 100,0 78,6 93,8


2,4 17,5 20,9 14,2 7,5 2,9 0,7 7,7

0,5 10,7 18,1 15,9 8,8 2,4 0,5 6,7

Nő 0,2 6,8 17,8 15,4 8,9 2,7 0,3 6,1

20,8 61,1 86,6 112,0 117,3 82,8 71,4 87,0

40,0 63,6 98,3 96,9 101,1 112,5 60,0 91,0

1980 és 1990 között az elvált családi állapotúak száma 29 éven felül, arányuk 24 éven felül számottevően emelkedett. Mind szám szerint, mind a megfelelő korú népességen belüli arányokat tekintve a férfiak körében mutatkozik nagyobb mértékű növekedés, de az elvált nők aránya 1990-ben is minden korcsoportban meghaladta a férfiakét. 14. tábla

Az elvált családi állapotú népesség korcsoportonként, 1990 Korcsoport (éves)

Az elváltak száma (fő) férfiak

nők


Ezer megfelelő korúra jutó elváltak száma (fő)


férfi

nő

férfi

nő

férfi

nő

19 és fiatalabb 20–24 25–29 30–39 40–49 50–59 60 és idősebb

12 607 4 712 22 965 24 651 13 830 10 004

83 1 851 7 401 31 735 33 077 22 908 26 804

37,5 64,8 106,8 184,3 221,6 135,5 129,3

49,4 70,3 100,5 166,7 168,9 106,9 133,9

0,2 8,6 83,9 153,0 173,1 133,3 61,2

1,2 26,8 132,0 201,3 211,3 183,0 98,5

30,0 65,6 169,2 185,7 185,5 168,5 126,7

34,3 69,8 161,8 169,0 143,6 134,5 126,0

Összesen

76 781

123 859

163,7

137,3

101,2

136,6

167,3

138,4


487

Az elvált nők viszonylag magas hányada azzal hozható összefüggésbe, hogy a nők új társra találási esélyei jóval kisebbek, mint a férfiaké, s a korral ez a lehetőség meredeken csökken, 39 éven felül már egészen minimális: 1990-ben például ezer 40–49 éves elvált nő közül mindössze 21 kötött új házasságot. Az elváltak számának az idősebb korcsoportokban mutatkozó növekedése a nők esetében különösen hátrányos, hiszen az egyedül maradás valószínűségével kell szembenézniük. Ez hosszú távon igen kedvezőtlenül hat a népesség összetételére. A válások legnagyobb hányadát – 1995-ben 30 százalékát – az 5 éven belül felbontott házasságok teszik ki, jóllehet 1980 óta éppen ebben a kategóriában mutatkozik a legszámottevőbb javulás: az ilyen időtartamú házasságok felbontásából eredő válások száma 46 százalékkal esett vissza, itt realizálódott a 15 év alatt történt csökkenés 90 százaléka. A több mint 5 év után bekövetkezett válások száma sokkal kisebb arányban mérséklődött, 14 éven felül pedig kifejezetten romlott a helyzet, több válásra került sor, mint korábban. 15. tábla

Válások a házasság időtartama szerint A házasság időtartama (év)

5 és kevesebb 6–9 10–14 15–19 20 és több Összesen

1980.

1990.

1995.

évben

1990. év az 1980.

1995. év az 1990.

év százalékában

3039 1442 1152 636 795

1972 1074 1184 944 950

1631 1117 930 836 992

64,9 74,5 102,8 148,4 119,5

82,7 104,0 78,5 88,6 104,4

7064

6124

5506

86,7

89,9

5. ábra. A válások megoszlása a házasság időtartama szerint Százalék

9 8 7

1980-ban 1995-ben

6 5 4 3 2 1 0 0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 év


488

Az 1980-as és az 1990-es évek adatai meglehetősen eltérő tendenciákat jeleznek (lásd a 15. táblát). Az első 10 évben lényegében csak a 10 éven belül felbontott házasságok esetében mutatkozott javulás; a legutóbbi 5 évben sokkal kiegyenlítettebb a helyzet: az egyes kategóriákban nagyjából azonos mértékű csökkenés, illetőleg csak kismértékű emelkedés tapasztalható. A felbontott házasságok időtartama alapján következtetni lehet a házasságok stabilitására. 1980-ban a 2., 1990-ben a 3., 1995-ben a 4. év volt a legkritikusabb, ekkor bomlott fel véglegesen a legtöbb házasság. A válások gyakorisága a házasság kezdeti időszakában évről évre emelkedik, majd fokozatosan csökken. (Lásd az 5. ábrát.) A vizsgált időszakban az arányok jelentősen megváltoztak: az 1–2 éven belül felbontott házasságok hányada 1995-ben a felét sem teszi ki az 1980. évinek, ugyanakkor jelentősen nőtt a már hosszabb együttélést követő válások aránya. A felbontott házasságok időtartama természetszerűleg szoros összefüggésben van a váló házas felek életkorával. A házasságban eltöltött évek száma a életkorral párhuzamosan nővekszik: – a 30 éven aluliak többsége (a férfiak 75, a nők 65 százaléka) 5 éven belül, – a 30–39 évesek többsége (a férfiak 62, a nők 57 százaléka) a házasság 6–14 évében, – a 39 éven felüliek többsége (a férfiak 64, a nők 70 százaléka) ennél is hosszabb idő után válik el. A néhány éven belül felbontott házasságok aránya a korban előrehaladva csökken, majd idősebb korban ismét emelkedik. Egy bizonyos koron alul és túl tehát viszonylag nagyobb a veszélye annak, hogy az együttélés nem az elképzeléseknek megfelelően alakul, s ezt az egészen fiatalok és a 60 évnél idősebbek kevéssé tudják tolerálni.

A házasságok felbontását a múltban jelentősen befolyásolta az a körülmény, hogy a házasságból származott-e gyermek. Ez a tényező az idők folyamán úgyszólván elvesztette jelentőségét. A második világháború előtt, 1938-ban a felbontott házasságok 65 százaléka és még 1960-ban is közel fele gyermektelen volt, 1980-ra ez az arány 39 százalékra esett vissza, 1995-ben pedig már csak 32 százalékot tett ki. Ezzel párhuzamosan 1980 és 1990 között számottevően (24-ról 33 százalékra) nőtt azon felbontott házasságok aránya, melyekből 2 vagy még több közös gyermek származott. A válások számában 1980 óta mutatkozó csökkenés mintegy kétharmad része a gyermektelen házasságokra jut. A felbontott egygyermekes házasságok száma – bár kisebb mértékben – szintén mérséklődött, a többgyermekeseké az 1980-as években kifejezetten emelkedett, azóta pedig lényegében nem változott. 16. tábla

Válások az életben lévő közös gyermekek száma szerint A közös gyermekek száma

1980.

0 1 2 3 és több

2 730 2 633 1 445 256

2 081 2 210 1 538 295

1 738 1 913 1 560 295

76,2 83,9 106,4 115,2

83,5 86,6 101,4 100,0

7 064

6 124

5 506

86,7

89,9

Összesen

1990.

1995.

évben

1990. év az 1980.

1995. év az 1990.

év százalékában


489

A váló felek körén belül a gyermekesek arányának növekedése arra vezethető vissza, hogy az idők során a válófelek között az idősebb korúak, illetve a hosszabb időtartam után felbomlott házasságok hányada emelkedett. A válások számának mérséklődése nem járt együtt az érintett gyermekek számának jelentősebb csökkenésével, sőt az 1980-as években kifejezett emelkedés figyelhető meg. A növekedés a nagyobb, a 6 évesnél idősebb gyermekeknél mutatkozik, az ennél kisebbek száma csökkent. (Lásd a 17. táblát.) Ez a válások szerkezetében tapasztalható módosuláson túlmenően részben a gyermekkorú népesség számának alakulásából, illetve azon belül is a korösszetétel eltolódásából adódik. A megfelelő korúak számát figyelembe véve, napjainkban a gyermekek lényegében ugyanakkora hányadának kell a szülők válásával járó megrázkódtatásokat elviselniük, mint 15 vagy akár 5 évvel korábban. 17. tábla

A felbontott házasságban élő közös kiskorú gyermekek száma és aránya 1980.

Korcsoport (év)

1990.

1995.

1990. év az 1980.

évben

0–6 7–17 Összesen 0–6 7–17 Összesen

2705 2569

1883 3828

5274

5711

13,8 11,0

13,9 12,7

12,3

13,1

1995. év az 1990.

év százalékában

Gyermekek száma összesen 1571 69,9 3341 149,0 4912

83,4 87,3

108,3

86,0

Ezer megfelelő korúra számítva 12,1 100,7 13,4 115,5

87,1 105,5

13,0

106,5

99,2

6. ábra. A válások a gyermekek száma szerint a 30–49 évesek korcsoportjaiban Férfi

Nő

Százalék

60

1980

1995

1980

1995

30–34 35–39 40–49

30–34 35–39 40–49

30–34 35–39 40–49

50 40 30 20 10 0 0 gyerm ek

1 gyerm ek

30–34 35–39 40–49

2 és több gyerm ek

A válások által közvetetten érintett gyermekek száma a közös kiskorúakénál jóval magasabb: 1995-ben a 4912 közös kiskorú gyermeken kívül a válófeleknek még 1098


490

közös felnőtt, ezen túl a férfiaknak 1370, a nőknek 1142 mástól származó gyermeke volt. Ez összesen több mint 8500 fő. A gyermekszám szerinti megoszlás a válófelek korának függvényében változik. (Lásd a 6. ábrát.) A gyermektelenek és az egygyermekesek hányada a korral csökken: 30 éven alul még ez a legnépesebb kategória, ezen felül az arányok mindinkább a kétgyermekesek felé tolódnak el, és nő a 3 vagy több gyermekesek súlya is. Érdekes sajátosság, hogy 59 éven felül az összetétel változik: körükben viszonylag magas a gyermektelenek hányada. A férfiak és a nők gyermekszám szerinti megoszlása az egyes korcsoportokban nagyjából azonos. Az adatok igazolják, hogy a gyermek összekötőkapocs-szerepe mindinkább gyengül. Ez azonban nem mond ellent annak, hogy a válás a gyermektelenek körében sokkal gyakoribb. Más oldalról nézve: gyermeket – főleg több gyermeket – általában a „stabilabb” házasságban élők vállalnak. A népszámlálási adatok szerint a gyermektelen nők válási gyakorisága minden korcsoportban jóval meghaladja – a 25–39 éveseké több mint kétszeresen – a gyermekesekét. (A rendelkezésre álló adatok ugyan az összes életben lévő gyermekre vonatkoznak, de mivel a gyermekek több mint négyötöde közös, ez az információ általánosítható.) Az 1980 óta történt változások alátámasztják azt a megállapítást is, hogy a nők válási arányszáma a 30–49 évesek körében – a gyermekszámtól függetlenül – számottevően nőtt, a többgyermekes házasságok felbontásának gyakorisága pedig csaknem minden korcsoportban növekedett. 18. tábla

A válások gyakorisága korcsoport és gyermekszám szerint, 1990 Ezer megfelelő korú házas nőre jutó válás Korcsoport (éves)

15–19 20–24 25–29 30–39 40–49 50–59 60 és idősebb Összesen

0 gyermekkel

1 gyermekkel

2 gyermekkel

3 és több gyermekkel

szám szerint

Index: 1980. év = 100,0

szám szerint

Index: 1980. év = 100,0

szám szerint

Index: 1980. év = 100,0

szám szerint

Index: 1980. év = 100,0

14,6 35,8 51,9 46,1 20,1 6,4 3,0 23,3

51,8 90,4 107,9 137,2 138,6 100,0 111,1 108,9

15,3 32,3 31,0 26,7 12,9 3,3 1,3 14,2

77,3 102,2 100,3 122,5 134,4 89,2 81,3 94,7

8,3 18,2 15,3 18,2 12,2 3,6 1,0 11,1

60,1 102,2 93,9 138,9 140,2 81,8 58,8 114,4

– 8,7 22,9 18,2 11,5 4,0 0,8 9,6

– 110,1 148,7 161,1 117,3 142,9 50,0 152,4

A 25–39 éves, még gyermektelen nők kiemelkedően magas válási gyakorisága különösen kedvezőtlen. A férjhezmenés esélyei a korral párhuzamosan csökkennek, többségük esetében tehát valószínűsíthető, hogy társ és gyermek nélkül maradnak. Az elváltak jelentős része nem először bontotta fel házasságát: mintegy ötödük már előzőleg is elvált családi állapotú volt. Arányuk az 1980-as években valamelyest emelkedett, 1990 óta viszont csökkent, s napjainkra a 15 évvel ezelőtti szintre esett vissza. A nőtlenek, illetve a hajadonok hányada ezzel ellenkező irányú változást mutatott, az özvegyeké pedig folyamatosan csökkent. (Lásd a 19. táblát.)


491 19. tábla

Újraházasodók a házasságkötés előtti családi állapot szerint Előző családi állapot

Az 1980-ban elváltak

Az 1990-ben elváltak

Az 1995-ben elváltak

aránya (százalék)

száma (fő)


4640 65 1419

75,8 1,1 23,2

4303 40 1163

78,2 0,7 21,1

100,0

6124

100,0

5506

100,0

5624 127 1313

79,6 1,8 18,6

4831 77 1216

78,9 1,3 19,9

4434 47 1025

80,5 0,9 18,6

7064

100,0

6124

100,0

5506

100,0

száma (fő)


száma (fő)

5465 108 1491

77,4 1,5 21,1

7064

Férfi Nőtlen Özvegy Elvált Összesen

Nő Hajadon Özvegy Elvált Összesen

A több ízben válók hányada a korral nő, az első házasságukat felbontóké ennek megfelelően csökken. Az özvegyek aránya még a középkorúaknál is elhanyagolható, 59 éven felül azonban ugrásszerűen, az 50-es éveikben járókénak sokszorosára nő. Az esetek többségében, 1995-ben 70 százalékában, a jelenlegi mindkét félnek az első házassága volt. Ez az arány jóval magasabb annál, mint amit a házasságkötéseknél tapasztalt hányaduk (62%) indokolna. A fennmaradó rész kétharmadát azon párok teszik ki, akik közül előzőleg az egyik, egyharmadát, akiknél mindkét fél elvált volt. (Az egyéb, az özvegyekkel vegyes összetétel mindössze 0,5 százalék.) Az ismételt válások aránya – amint az a váló felek megelőző családi állapotából is következik – a vizsgált időszakban lényegében nem változott, de a nők esetében a harmadik vagy többedik válások hányada jelentősen: 15,9-ről 11,5 százalékra csökkent, s így jelenleg sokkal alacsonyabb a férfiak körében előforduló 16,5 százaléknál. 20. tábla

A válások megoszlása a válás sorszáma és az életben lévő gyermekek száma szerint, 1995 Az életben lévő gyermekek száma

0 1 2 3 4 5 és több Összesen

1.

2.

3 és több

ízben elváló férfiak megoszlása (százalék)

1.

2.

3 és több

ízben elváló nők megoszlása (százalék)

24,6 35,5 32,9 5,7 0,9 0,4

18,6 28,8 32,5 14,6 3,9 1,6

13,6 25,6 28,1 22,1 8,0 2,5

23,7 35,7 33,6 5,7 0,9 0,5

18,5 33,8 35,2 9,0 2,4 1,1

27,6 30,9 28,5 8,1 4,1 0,8

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

A válások 30 százalékát kitevő ismételt válások több mint felénél az egyik fél először, a másik fél másodszor, a további több mint egynegyed részénél pedig mindkét fél

492

NOVOTNYNÉ: HÁZASSÁGKÖTÉSEK ÉS VÁLÁSOK

másodszor vált el. A harmadik vagy még többedik válással kombinált esetek súlya sem elhanyagolható: megközelíti az egyötödöt. Ezek az arányok 15 év óta nagyjából változatlanok. A válások sorszáma és az életben lévő gyermekek száma között természetes összefüggés van: a három és több gyermekesek hányada a válások számával egyenes arányban nő. Ez részben abból adódik, hogy az ismételten válók idősebb korosztályba tartoznak, részben pedig abból, hogy előző kapcsolataikból is származnak gyermekek. Az első ízben váló férfiak, illetve nők gyermekszám szerinti megoszlása szinte teljesen azonos, az ismételten váló férfiak között azonban a 3 vagy még több gyermekesek aránya sokkal nagyobb, mint a nők között. A gyermekesek válásai az ún. csonka családok számát növelik: számuk az 1980-as években közel 40 százalékkal emelkedett, s arányuk a családháztartásokon belül 15-ről 22 százalékra nőtt. Az egy szülőből és gyermekből álló családok nagy többségét, mintegy négyötödét a gyermekükkel élő anyák képezik (számuk 1980-ban 67,8 ezer, 1990ben 90,7 ezer), de 1980 és 1990 között az „apás” egységek száma nőtt nagyobb mértékben (16,0 ezerről 24,9 ezerre). 1990-ben már közel 160 ezer gyermek élt egyik szülőjével – 46 százalékkal több, mint 10 évvel azelőtt –, közülük csaknem 114 ezer eltartott, illetve 89 ezer még 15 éven aluli volt. A csonka családok többségében egy kiskorú, illetve eltartott gyermek él. A gyermekszám tekintetében az „apás”, illetve „anyás” családok között nincs érdemleges különbség. TÁRGYSZÓ: Házasság. Válás.

SUMMARY The study has been compiled drawing on the publications entitled „Changes in marriage attitudes and main characteristics of marriageable population in Budapest” and „Divorces and main characteristics of those getting divorced in Budapest” released by the Budapest and County Pest Office of the Hungarian Central Statistical Office in1996. The article provides detailed analysis of the development of marriages and divorces connected with age structure and several demographie and socio-economic factors. In addition social status of marriageable population and those getting divorced is also discussed. Where it was possible international data on the frequency of marriages and divorces of some European cities are also shown.

A HÁZASSÁGKÖTÉSEK ÉS A VÁLÁSOK ALAKULÁSA BUDAPESTEN

Recommend Documents