Petrusovszky Emmanuel

ÜVEGFESTÉSZETI ÉS ÜVEGMOZAIK MÜTE&EM.

PALKA

JÓZSEF

Magyarország ezüstkoszorús mestere. A pápai arany érdemkereszt tulajdonosa

BUDAPEST, VIII., BAROSS-UTCA 59. — TELEFON: 3-02-28. ALAPÍTVA: 1894. Készíi jufányos árak mellel! festett és színes templom-ablakokat. — Ablakok javílátásál is vállalja. — Terv- és költségvetés díjtalan.

ÓDRY D Á N I E L

TÓTH E N D R E

viasz g y e r t y a készítő TEMPLOMI ÉGŐSZEREK RAKTÁRA EGER, DOBÓ-UTCA 27. Templomi viasz oltárgyertyák.

FODRÁSZ

MISKOLC SZINHÁZ-ÉPÜLET

DEÁK-UTCAI OLDAL

i

•

csillárgyertyák, díszes vagy sima húsvéti gyertyák, viaszfáklyák és egyéb templomi égöszerek legszolidabb és legmegbízhatók beszerzési forrása.

Ponfos, előzékeny kiszolgálás!

ALAPÍTVA: 1846.

A keleti sz. Unió ügye iránt érdeklődők alapos tájékozódást szerezhetnek dr. SZÉMÁN ISTVÁN prelátus

„AZ UNIONIZMUS" című müvéből, amelyet a bel- és külföldi kritika e g y a r á n t e l i s m e r é s s e l fogadott. Kapható kiadóhivatalunkban Ára 3 P 50 f.

Petrusovszky Emmanuel

OLTÁRKÉPEK SÍRLEPLEK ZÁSZLÓKÉPEK TEMPLOMFESTÉS

festőművész Sátoraljaújhely, Molnár IslváR-u. 7. Ifi. Ludvig István könyvnyomdája Miskolc, Hunyadi-utca 13. Telefon: 8—82.

KHEIEHHÁZ

TUDOMÁNYOS

ÉS E G Y H Á Z P O L I T I K A I

FOLYÓIRAT

SZERKESZTI

SZÉMÁN ISTVÁN dr. MEGJELENIK

HAVONTA,

A NYÁRI SZÜNET KIVÉTELÉVEL CIKKEK: Rohály Ferenc dr.: A görög egyház Mária-kultuszának alapvonalai a liturgia történetében. Lippay Lajos dx.: A különböző ritusú egyházak helyzete Jeruzsálemibeni. Petrásovszky Emmannel: A bizánci művészet szelleme, ü l . Kozma János: Ái görög egyház pünkösdi zsolozsmá járnak Szentlélektana. KRÓNIKA. Miklóesy István püspök aranymiséje. Keleti hét Velencében. IRODALOM. N. Borgia: Origine della Liturgia Bízantina, Isin. Id. Petrásovszky Leó. Karovec: Velika reforma eina Sv. Va&ilija V. Isin. Bazilita. Innerkofler: Der ersehlagene Heilige zu St. Barbara in der Postga^se. Ism. Számán István dr. KELETI LEXIKON. Choralis ünnep. Christologia, Chiysologns. Harbin. Hoaji!ia. Katastasis. Kultusz. Mariologia. Oecomomia salutis. Sacramentarium. Szinkrétizmus. Visitatio BMV. Zarándoknő. ADATTAK. Régi magyar kolostorok.

SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: MISKOLC HUNYADI-UTCA 3. SZÁM ELŐFIZETÉSI ÁR ÉVI 6 P. KÜLFÖLDRE ÉVI 8 PENGŐ POSTATAKARÉKPÉNZTÁR! BEFIZETÉSI LAP SZÁMA: 45595.

I. ÉVFOLYAM 5. SZÁM 1934. ÉVI MÁJUS HO A CHRYSOSTOMOSTÁRSULAT KIADÁSA

Ecclesía Orientális

Annus I. Nr. 5. Maius 1934.

Organum Graeco-Catholicum. — Moderator: Dr. Steph. Szémán praelatus. — Editur mertstrue. — Pretium annuum 8 pengő aurea. Redactio et administratio: Miskolc, Hunyadi-utca 3. Hungária. Dr. Franciscus Rohály: Lineamenta fundamentalia cultus Ecclesiae Graecae erga S. Deiparam in história liturgiáé. — Dr. Ludovicus Lippay: Status diversarum JEcclesiarum in Hierosolymis. — Emmanuel Petrásovszky: Spiritus artis Byzantinae. m . — Joannes Kozma: Doctriina de S. Spiritu in S. Officiis Pentecostis Ecclesiae Graecae. i, M , , y, ; CHRONICA. LITTERATURA. N. Borgia: De origine Liturgiáé Byzantinae. — Karovec: Reformatio Magna 0. S. Basilii Magni, a. 1882. — Innerkoffer: Sanctus percussus. (S. Josaphatus martyr s. TJmáonifí.) LEXICON ORIENTALE. Festa chori. Christologia. Chrysologus. Harbin. Homiilia. Katastasis. Cultus. Maiiologia. Oeooinomia satotis. Saeramentarium. Syncretismus. Visitaitio BMV. Peregriiia Sylvia. DOCUMENTARIUM. Manastenia amtiquissima Hungáriáé.

Eglise Orientale

i-e Année. Nr. 5. Mai 1934.

Organ grec-catholique. Redaeteur: Mgr. Dr. Etienne Szémân praclat. — Panait chaque mois. — Prik. 8 pengô d'or par ain1. Rédaction et Administration: 3. rue Hunyadi, Miskolc, Hongrie. Dr. François Rohâly: Les princiaux caracterisiques du culte de Marie de l'Église grecque dans l'histoire de la liturgie. — Dr. Louis Lippay: Situation/ des Églises de rite divers a Jerusalem. — Emmanuele Pefcrasovszky: L'esprit de l ' a r t Byzantin. I H . — Jean Kozma: La doctrine du St. Esprit dans les Sts. Offices de la Pentecôte de 1' Église Grecque. CHRONIQUE. LITTÉRATURE. N. Borgia: L'origine de la liturgie Byzantin. - Karovec: L a grande réformes de 1' Ordre de St. Basil le Grand. — Innerkofler: St. Josaphat, le martyre die la Ste Union. LEXIQUE ORIENTALE. DOCUMENTS.

Orientalische Kirche

I. Jahrgang Nr. 5. Mai 1934.

Griesehisch-Jsatliolische Zeitschrift. — Redaeteur: Praelat Dr. Stephan Szémán. — Erscheint monatlich. — Preis : 8 gold. Pengö. Redaction umd Administration: Miskolc, Hunyadi-Str. 3. Ungarn. Dr. Franz Rohály: Grundzügen des Maria Cultus der griechischen Kirche in der Geschichte der Liturgie. — Dr. Ludwig läppay: Situation der Kirchen verschiedenes Ritus » Jerusalem. — Emmanuel Petrasovszky: Der Geist der byzantinischen Kunst. H I . — Johann Kozma: Die Lehre der griechischen Barche "über dem Hl. Geiste in der Altargebeten der ¡Pfingstemi. CHRONIK LITERATUR. N. Borgia: Der Ursprung der byzantinischem Liturgie. — Karovetz: Die grosse Reformation des Basiüianer-Ordens im J. 1882. — Innerkofler: Der erschlagen© Heilige zu St. Barbara in der Postgasse. ORIENTALISCHES LEXICON. DOCUMENTEN. .

Oltalmad alá futunk pócsi Szűzanyánk!

A görög egyház Mária-kultuszának alapvonalai a liturgia történetében Érdekesen valósul meg a „lex supplicandi statuit legem credendi" hittani és a „lex credenti est lex supplicandi" liturigikus elv a görög egyház Mária-kultuszának kifejlődésében. A tan és kultusz fejlődésében ugyanis nemcsak párhuzamot lehet vonni, hanem az okszerűséget és kölcsönös függést is kimutathatjuk oly értelemben, hogy egyrészt a tan kibontakozásával lépést tart a liturgikus fejlődés, másrészt a liturgikus fejlődés adja az irányt a tan fejlődésének. A Mária-kultusz kezdete a IV. század. Az Istenszülő ugyan közel áll már a katakombák egyházának lelkéhez is, de az életideál akkor még a feltámadt Krisztus, elsősorban dicső vértanúival. Kellett is az első három században a feltámadt Krisztus reménységnek, de a felszabadulás kora már más életideált keres. A megdicsőült Krisztus ekkor, mint példánykép már távol áll az üldözések vérfürdője után nagyon is földies légkörben élő embertől. Bizalomnak, reménységnek akkor is jói a diadalmas Krisztus, de életideálnak emberiesebb kell. Azért az Istenanya felé fordul minden szem, s a már meglevő tisztelet és gyermeki szeretet Benne látja meg azt, aminek hiányát érezte, azért ezt az ideális életet a kultusz magasságába emeli, az Istenanyát belevonja a liturgiába. Ennek hatása észlelhető azután a zsinatokon, amikor a Christologia tisztázása után Nesztorius liturgikus ténykedése (prédikálása) nyomán a Mariologia kerül a viták homlokterébe. Az Istenszülőről szóló tan alapdogmái újra a liturgiát termékenyítik meg. Amikor a zsinatok Krisztus szent Anyját Istenanyának vallják s a megváltással oly szoros kapcsolatba fűzik, a kultuszt a dogmatikában is megalapozzák s ezzel egy ú j liturgikus irányzatnak adnak indítást, oly törekvésnek, melynek gyümölcse a Mária-ünnepek mai sorozata, mely a keleti egyházban Krisztus élete mellett az Istenanya életét is kivetíti az időbe. Történik ez azért, amiért az egyházi év ezt Krisztus életével teszi, hogy t. i. az esztendő leforgása alatt az Istenanya életének főbb mozzanatairól nemcsak megemlékezzenek, hanem az ünnepléssel mintegy át is éljék, az Istenszülő életét, mely sokkal emberibb, a próba alá vetett,, földi életet élő emberhez sokkal közelebb álló, s Mária egyszerű emberi természete miatt sokkal bizalmatgerjesztőbb életpélda is, mint az Istenember élete. Ezt az életideált a keleti egyház kultusz keretébe állítja bele. Egyrészt közbenjárót, védelmezőt lát benne, másrészt, mint aJ Megváltó

146 anyját, kegyelemközvetítőnek tekinti, de tudatában van földi származásának s a hyperdulia mellett életének megdicsőülését is látja benne. A kultusz elgondolását legjobban az ünnepek fejezik ki tartalmukkal, eredetükkel és összefüggésükkel. Azért az elmondottak igazolására vizsgáljuk a görög egyházban 1. az Istenszülő ünnepeit, 2. az ünnepek eredetét, 3. történelmi és gondolati összefüggését, vagyis az ünnepek helyét a liturgikus fejlődésben. I.

Az Istenszülő

ünnepei.

A római kiadású görög meneákban (proprium Sanctorum) a következő Mária-ünnepeket, illetve emléknapokat találjuk : 1. Miasszini Boldogasszony. Szeptember 1-én a megemlékezések között foglal helyet, csak a synaxarionban szól róla.rövid pár sor. A megemlékezés tárgya az Istenszülő képével történt csoda a képrombolás idején. Az örményországi Melitine mellett levő kolostor (Monasterium Miasenorum) Mária képét a Gazuri tóba dobták, hogy a képrombolók meggyalázásától megmentsék. Körülbelül száz év múlva sértetlenül találták meg.1) 2. Szeptember 8. „Legszentebb királynőnk, az Istenszülő születése," parancsolt ünnep, előünneppel, s a szent Kereszt felmagasztalásának ünnepe miatt összesen csak hat napos ünnepkörrel. 2 ) Tárgya azonos a latin Nativitas B. M. Virginis-sel. 3. November 21. „A legszentebb Istenszülö bevonulása a templomba." Parancsolt ünnep. Tárgya a latin Praesantatio B. M. V.-hez hasonló. Előünnepe és szintén négy napig tartó utó ünnepe van.3) 4. December 9. „Szent Annának, az Istenszülö anyjának foganása4) (nem: fogantatás; ezt igazolják az összes liturgikus szövegek, tanúskodik melllette azonkívül a szláv, román, arab és szir címszöveg is: „Sz. Anna foganása, midőn a szent Istenszülőt foganta." 5 ) Choraís ünnep. 5. December 26. „A legszentebb Istenszülő synaxim."6) Parancsolt ünnep. A synaxisok általában nagy ünnepekkel kapcsolatosak, az ünnepelt személy környezetét állítják, a főünnep után, szemünk elé (vízkereszt után Ker. sz. Jánost, az Istenszülő ünnepei után Joakimot és Annát, az angyali üdvözlet ünnepe után Gábor főangyalt stb.) Jézus születése után szent Anyját ünnepelteti az Egyház. 7 ) 1

) Menea I. 17. synaxarion. Y. ö. Nilles Kalendar. Manuale I. 266. ) Menea I. 86. Az ünnepkör az előünneppel kezdődik s az ünnepzárással ér véget; jelen esetben, szept. 7—13. A remdes (9 napos) ünnepkörnek hat napra való csökkentését talán az is indokolja hogy ez az ünnep, mint a templombavonúlás ünnepe is, (nov. 21.) még inem áll közeli kapcsolatban, a megváltás tényével csak távolabbi előkészület hozzá. 3 ) Menea II. 16. Horologion to Mega, Róma, 1876. 153—154. Menea II. 428. 5 ) Nilles i. m. I. 348. 6 ) Menea, H. 674. 7 ) V. ö. Mikita S.: Liturgika. Ungvár, 1906. Kel. Egyh. I. 112. lap. 2

147 6. Február 2. Parancsolt ünnep előünneppel és nyolcaddal. „A mi Urunk, Jézus Krisztus találkozása"8) t. i. Simeonnal és Annával. Másszóval az ú r Jézus bemutatása s az Istenszülő tisztulásának napja. Bár a címből nem tűnik ki e nap Mária-ünnepi jellege,, mint a következőkben látni fogjuk, ide is sorozhatjuk, mert ünnepi elnevezése s nagyobbrészt ilyen officiuma mellett ez a nap az átmenet az "úr ünnepeiről és történelmi magva az Istenszülő kultuszának. 7. Március 25. „A legszentebb Istenszülő és mindenkorszűz Mária örömhírvétele."5) Parancsolt ünnep, előünneppel s a böjti idő miatt csak egy napi utóünneppel. Tárgya azonos» az „Annuntiatio B. M. V."-szel. 8. Július 2. „A legszentebb Istenszülő tiszteletreméltó leplének elhelyezése Blachernében."10) Choralis ünnep. Tárgya kissé bizonytalan. Blacherné Konstantinápoly kikötővárosa volt a Fekete tenger partján, az Istenszülő kedvelt templomával. Itt őrizték az Istenszülő síri leplét, mások szerint köntösét, vagy fátyolát. Az évfordulóban ünnepelt esemény a hagyomány szerint 418-ban volt.11) Ez az ünnep teljesen független a latin „Visitatio B. M. V."-től, mely ugyanezen a napon van. {Sarlós Boldogasszony.) 9. Augusztus 15. ,,Legszentebb Királynőnk, az Istenszülő és mindenkorszűz Mária elszemlerülésének emlékezete."™) Parancsolt ünnep előünnéppel és nyolcaddal. Az ünnep tárgya azonos a latin „Assumptio B. M. V."-el. 10. Augusztus 31. „A legszentebb Istenszülő tiszteletreméltó öve elhelyezésének emlékezete."13) Choralis ünnep. Az övet Árkádiusz császár hozatta át Jeruzsálemből Konstantinápolyba s a Szent Pulcheria építtette templomban helyezték el. Ezzel érintette meg a patriarcha Bölcs Leó császár beteg feleségét, mire az csodálatosan meggyógyult. A csodáról egyes liturgikus könyvek is megemlékeznek.14) Meg kell emlékeznünk még a római kiadású meneáktól való két lényeges eltérésről. Az első december 9-nek ünneplése a galíciai ruthéneknél és Nilles szerint15) az italo-görgöknél. Ezeknél az ünnep címe: „A legszentebb Szűz Mária szeplőtelen fogantatása", parancsolt ünnep előünneppel és nyolcaddal legalább is a ruthéneknél (ily görög szöveget nem láttunk) a római meneától teljesen eltérő officiummal. Magyarország néhány egyháza is ez utóbbit követi, de leginkább december 8-án ünnepli.16) A második eltérés ruthén sajátosság, de nyoma van újabb görög orthodox könyvekben is: október l-nek az Istenszülő tiszteletére való 8) Menea III. 474. asszony. 8 ) Menea, IV. 170. 10 ) Menea, VI. 13. " ) Y. ö. Nilles i. m. 12 ) Menea, VI. 405. « ) Menea, VI. 550. 14 ) Y. ö. Nilles i. m. 15 ) I. m. I. 348. 16 ) Krajnyák Gyűjt,

Népszerű nevén nálunk

I. 201. sk. I. 263. n. énekesk. 418. sk.

is

gyertyaszentelő

Boldog-

148 szentelése: „Legszebb Királynőnk, az Istenszülő és mmdenJcorszűz Mária oltalomünnepe."1'') A ruthénektől származott át hozzánk s átformálva újabban „Magyarok Nagyasszonya" címet is kapta a magyar Evangélium naptárában. A ruthéneknél» és nálunk is parancsolt ünnep.18) Rohály Ferenc dr.. (Folytatjuk.)

17

) Nilles i. m. I. 294. ) Szent Evangélium. Nyíregyháza, 1925. IX. lap. — Horologion to Mega. Newyork. 1918. — Az elősoroltakon ¡kívül a tőjti Triódionban is van egy ünnepe az IstenszülŐnek, a nagyböjt V. szombatján. Choralis ünnep doxologiás előírással. A triódion nem ad címet neki. Egyszerűen így jelzi: „Sabbaton tou akathistou hvmnou." Voltaképen Konstantinápoly hálaünnepe, amiért a B. Szűz közbenjárása által háromszor is megszabadultak az ellenség kemény ostromától: Herákliusz, Izauri Leó és Konstantinosz Pogonatosz idejében (Nilles i. m. II. 154.) — Ugyancsak a változó ünnepek soráha iktatta be a lengyelországi ruth'éinség, a virágos ¡triódiom (pewtekosztárioii') végére (a pünkösd u. 3. szombat™) „Sostradanije Presvjatyja Bohorodicy" címmel a latin egyháztól átvett; „Fájdalmas Boldogasszony" ünnepét. Ezt már a lengyelországi unió óta vezették be s eredetileg az előző napon, (űrnap nyolcadát követő péntekem.) tartották, majd Jézus Sz. Szíve ünnitipének bevezetése után került szombatra. A galíciai baziliták által erősen képviselt synkretizmus hajtása ez, mely épen az egyházi naptárban való ezen elhelyezkedése folytán is, nem nagyon sikerülten illeszkedik bele az egyházi évnek a Mária-ünnepek által képviselt gondolatkörébe. 18

Felhasznált irodalom: Geyer P . : Itinera Hierosolymitana. Corpus Seript. Eccl. Lat Vol 39. Vindobonae, 1898. Lonovics József: Népszerű egyházi archeologia. III. kiad. I. köt. Pest. 1865. Marx I.—Bilkei F . : A Katholikus Egyház története. Székesfehérvár, 1932. Menaion tou holou eniautou. I—VI. kötet,. Róma, 1888, 1892, 1896, 1898, 1900, 1902. Mihályfi A.: A nyilvános Istentisztelet. Bpest, 1933. III. kiad. Nilles Nicol.: Kalendarium Manuale utriusque Ecclesiae orientális et occidentalis. Oeniponte, 1879. Schütz A.: Dogmatika. I—II. kötet. Bpest 1923. Számán I . : A boldogságos Szűz Mária tisztelete a görög egyházban. Bpest, 1908. Megjegyzések: 1. A magyar liturgikus szövegek idézete Krajnyák G.: Gyűjteményes nagy énekeskönyvéből, (Bpest, 1929.) vétetett. 2. A hittan fejlődéséről szóló részletek a Katholikus Egyháznak a dogmafejlődéséről s'zóló tanítása szellemében értelmezendők.

149

A különböző rifusú egyházak helyzete Jeruzsálemben Jeruzsálem, a Szent Város, ahonnan a kereszténység világhódító útjára indult, igazi vallásközi képet mutat, nemcsak azért, mert mindhárom monotheisztikus vallásnak képviselőit feltaláljuk falai között, hanem a kereszténység mindhárom nagy ága: a katholikus Egyház, a keleti szakadár egyházak és a protestáns szekták is feltalálhatók, sőt a latin szertartáson kívül majdnem az összes keleti rítusok otthonra találnak a Szent Városban. A kereszténységnek ezt a sokféleségét, szétszaggatottságát legjobban talán épen a Szentsír-bazilika fejezi ki, amelyről Keppler püspök igen találóan mondja: „A Szentsír-templom építészete Isten-országának hű képmása a tökéletlenség, a rendetlenség és a békétlenség zűrzavarában; a kereszténység kebelében fennálló szakadásnak hatalmas emléke, amelyből a nemkeresztények tőkét kovácsolnak maguknak; kőből való panasz, megkövesedett fájdalom kitörése, mélyből felszálló és a kupolák bolthajtásaiban elhangzó hatalmas kiáltás világosság után." Mielőtt a rítusoknak Jeruzsálemben egymáshoz való viszonyát ismertetném, előbb rámutatok, mely rítusok vannak képviselve és mily erőkkel. Mert az természetes, hogy a népesebb szertartás több jogot igényel magának a szenthelyeken és a régebben ott letelepedett szertartás sem adja fel a századokkal előbb szerzett jogait és szerzeményeit. A katholikus Egyházat elsősorban a latin pátriarkátus képviseli. Latin szertartású hívek elég későn jelennek meg állandó tartózkodásra a Szentföldön. A IV. század vége felé már találunk latin szertartású szerzeteseket Jeruzsálem környékén, sőt a bencések krónikája feljegyzi, hogy 602-ben alapították az első bencés kolostort Jeruzsálemben Nagy szent Geí-gely pápa utasítására. Történeti tény, hogy a VIII. század végén a bencéseknek kolostoruk volt az Olajfák hegyén. A keresztesekkel pedig a XII. században latin világ indult meg a Keleten. Ekkor alapították a jeruzsálemi latin pátriarkátust, mivel a görög pátriarka Konstantinápolyba ment. A pátriárkák 1187-ig székeltek a Szent Városban, azután pedig 1291-ig Akkóban maradtak, amikor az is a mohamedánok kezére került. Ettől az időtől kezdve 1847-ig a pátriarkátus csak cím volt, ekkor azonban IX Pius pápa betöltötte Valerga Józseffel, aki Jeruzsálemben székelt és utána az összes utódai, jelenleg Barlassina Lajos is, a Szent Városban^székelnek. A pátriarkátusnak káptalanja, szemináriuma, 50 missziós állomáson 60 papja és 25 ezer híve van. A Szent Városban mindössze három és fél ezer latin szertartású katholikus van, bár intézményeinek száma felülmúlja bármely vallás,

150 vagy ritus intézményeinek számát. A szerzetesrendek közül a ferencrendiek vannak a legtöbben, azonkívül 23 férfi és 27 nő szerzetesrend van képviselve. A katholikusok a szellemi kultúra terén számarányukon felül vezetnek: sok elemi, több középiskolájuk van és a papképzésre 7-8 theológiai főiskolájuk. Az újabb időkben alapított bibliai és archeológiai főiskoláik nagy hírnévre tettek szert és igen látogatottak. A görög szertartású katholikusok, vagy amint nevezik a katholikus melkiták számára Haifában van püspökség, sőt újabban egy másikat alapítottak Transjordániában. Számuk a Szentföldön 16.000 és legfőbb fejük az antiochiai katholikus melkita pátriarka, aki jelenleg Damaszkuszban székel. A Szentvárosban a J a f f a kapu közelében van pátriarkális vikáriusuk; a Szent Anna-templom mellett van szemináriumuk a francia Fehér Atyák vezetése alatt, akik az egész pátriarkátust ellátják papokkal. Az örmény szertartású katholikusok a ciliciai pátriarka alá tartoznak, akinek vikáriusa van a Szent Városban a Via dolorosa IV. állomásánál. Számuk egy-két százra tehető Jeruzsálemben. A szir szertartású katholikusoknak és a szir-maronita katholikusoknak is van képviselőjük a Szent Városban, sőt az előbbieknek még kis szemináriumuk is van az Olajfák hegyén a francia bencések vezetése alatt. Híveik száma azonban igen elenyésző. A keleti szertartások közül csupán a szir-káld és a szir-malabár rítusoknak nincsen hivatalos képviselőjük a Szentföldön, mert még a kopt rítusnak is van néhány katholikus követője, sőt papjuk is van, de kápolnájuk nincsen és ezért leginkább a latin szertartású istentiszteletet látogatják. A keleti szakadár egyházak a görög, örmény, szir és kopt rítusokkal vannak képviselve. A jeruzsálemi görög pátriarkátus időben a legelső, mert eredete az apostoli időkbe nyúlik vissza, mikor az első keresztény hitközségnek az ifjabb Szent Jakab apostol lett a püspöke. A jeruzsálemi püspök a cezáreai érsek suffraganeusa volt, de a chalcedoni zsinat (451.) elszakította Palesztina három tartományát az antiochiai pátriarkátustól és Jeruzsálemet önálló pátriarkátussá tette, amely méltóságban Róma, Konstantinápoly, Antiochia és Alexandria után következett. Ekkor 60 egyházmegyéje 'volt a pátriarkátusnak, rengeteg kolostor emelkedett a júdeai pusztában és Jeruzsálem mindig, a leghevesebb eretnekségek korában is, hű maradt az igaz tanhoz és Rómához. A görög pátriarka Jeruzsálemben tartózkodott a keresztesek koráig, amikor is Konstantinápolyba vonult és a Szent Városban csupán helynököt tartott. Mikor azonban IX. Pius pápa a mult század közepe felé a keresztesek alatt alapított latin szertartású patriarkátust visszaállította, a görög pátriarka is visszasietett Konstantinápolyból. Az utolsó pátriarka, Damianos 30 évig ült a pátriárkái trónon, 1931-ben halt meg, de utóda jelenleg még nincs, mert a görög származású papság és az arab hívek nem tudnak megegyezni a pátriarka személyét illetőleg. A papság a görög száramzású Meletioszt, az alexandriai pátriárkát akarja Jeruzsálembe hozni, a hívek pedig egy arab származású arc'nimandritát kívánnak a pátriárkái trónra ültetni.

151 A pátriarka udvarában, a Szent Konstantin-kolostorban még 10 főpap tartózkodik érseki címmel. A pátriarka és a nevezett főpapok a „Szentsír őreinek Társaságából" kerülnek ki, amelynek 250 tagja van, majdnem kizárólag görögök, ők őrzik a legkiválóbb szentélyeket és azokban azt, amely rész a görög szakadároké. így az övéké a Szentsír bazilika nagyobbik része a Kálvária felével, a Szent Szűz sírja a G-etszemáni kertben és Betlehemben a születési bazilika, mely még Nagy Konstantin idejéből maradt fenn. A pátriarkátusnak a Szentföldön 35.000 híve van, a Szent Városban körülbelül ötezer. A hívek arab származásúak, csak jelentéktelen számban találunk görög bevándoroltakat; éppen ezért az istentiszteletet a görög mellett leginkább arabul végzik Jeruzsálemben, míg a vidéken kizárólag csak arabul. A Szent Városban tekintélyes vagyonnal rendelkeznek: ezek leginkább házak, üzletek és más ingatlanok, melyek jó jövedelmet biztosítanak a görög pátriarkátusnak. Ennek ellenére szemináriumukat 1914 óta zárva tartják és így egyesek megfelelő képzettség nélkül jutnak a papi szenteléshez, A kultúra terén csak népiskolákkal rendelkeznek. Fiaik, ha tanulni akarnak, vagy a katholikusok, vagy inkább a protestánsok középiskoláit látogatják. Az utóbbi időkben megszűntek élesen ellenségesek lenni a latin katholikusokkal, amihez nagyban hozzájárult az a körülmény, hogy pátriárkájukat ismételten letették, ismét megválasztották, jelenleg pedig pátriarka nélkül vannak és viszont látják a latinoknál a nagy egyházi fegyelmet, amely önkéntelenül is imponál nekik. A jeruzsálemi örmény pátriarkátus elég késői eredetű és eredete csak annak a körülménynek tulajdonítható, hogy a jeruzsálemi Szent Jakab-kolostor örmény szerzetesei nem fogadták el törvényes elöljáróiknak a Sisben tartott zsinaton hozott határozatait, hanem a Szent Város örmény püspökét pátriárkának nyilvánították és önálló életet kezdtek élni. A török szultán elismerte a pátriárkát, de a többi örmény egyházak egészen a világháborúig nem ismerték el függetlenségét és a konstantinápolyi örmény pátriárkától tették őt függővé. Az angol uralom őt is „felszabadította" és a két utolsó pátriárkát az angol király erősítette meg. A pátriarka ma is a Szent Jakab-kolostorban székel; négy címzetes püspökből és egy címzetes érsekből álló szinodusa van, papjai valamennyien szerzetesek és részesülnek a Szentsír-bazilika és Szűz Mária sírjának birtoklásában, de teljesen az övéké Kaifás hagyományos háza. Papjai nagyobb theologiai műveltséggel rendelkeznek, mint a görög szertartású szakadár testvéreik, szerényebbek, fellépésükben szimpátikusabbak, békésebbek és a latin szertartásuakkal is inkább keresik az érintkezést. A szakadár szir egyházat, az antiochiai szir pátriárkát kis hitközség képviseli a Szent Városban. Tulaj donképen Jeruzsálem a székhelye a mafriánnak, ennek a különleges szír egyházi méltóságnak, amely a pátriarka után következik náluk. De a mafrián állandóan Mezopotámiában a pátriarka mellett tartózkodik, a mai Irak királyságban és a Szent Városban csak püspökhelynöke székel; székhelye az örmény negyedben a Szent Márk templomnál van. Mivel a múlt évben a szir pátriarka váratlanul meghalt indiai vizitációs körútján és a jeruzsálemi

152 helynök volt a legerősebb jelölt a pátriarkátusra, ő is visszatért az iraki központba, hogy a választást jobban irányíthassa. Azanban a mai napig, úgy látszik, nem kis nehézségbe ütközik a megválasztása, mert nem történt meg. A kopt ritust a szakadárok körében az egyiptomiak, az ú. n. koptok és az abesszinek képviselik Jeruzsálemben. A jeruzsálemi kopt egyház feje a Szent Antal templom mellett, a Keresztút IX. állomásánál székel és az egyiptomi kopt pátriarka után az első helyet foglalja el méltóságban. A múlt században a jeruzsálemi kopt püspök katholikus lett, ezért az egyiptomi katholikus koptok fejének nevezte ki őt a pápa. Híveik alig vannak a Szent Városban, de kolostorukban szép számmal lehetnek papjaik, mert elég gyakran találkozunk velük a szenthelyeken. Az abesszin kopt egyháznak képviselői az ú j városnegyedben épült templomuk körül laknak, bár találunk a Szentsír-bazilika mögött, a keresztesek-korabeli kolostornak romjai között is jó néhány abesszin remetét, akik itt is a puszták szerzetesi életét folytatják. Mindig ott találjuk őket a szenthelyeken a maguk módja szerint ájtatoskodni és sokszor naphosszat is elácsorognak ugyanazon helyen. Már most azt kérdezhetjük: milyen viszonyban vannak egymással ezek a ritusok? Maguk a keleti szakadár egyházak sincsenek egymás között teljes egyetértéssel. Ennek több oka van: a görög ritusuak az örményeket, szíreket és koptokat monofizitáknak, tehát eretnekeknek tekintik és így lehetőleg keveset érintkeznek velük. A kopt ritusú abesszineket pedig kevés műveltségük miatt lenézik és egyházi proletároknak nevezik. De a latin szertartású katholikusokkal szemben valamiféle egységet alkotnak, ha még laza kötelékkel is. Az egymásközötti idegenkedést előmozdítja a különböző nemzetiséghez való tartozandóság is, mert ezek a keleti ritusok egyúttal más-más nemzetiséget is jelölnek és nem tudnak felemelkedni azon korlátok fölé, amelyeket a nemzeti származás közöttük felállít. Valahogyan nem él bennük az Egyház katholicizmusának tudata és ez az egyházi téren is abban a szűkkeblűségben nyilatkozik meg, mint a nemzetiségi és a politikai téren szokott megnyilatkozni. Ami a latin, örmény, görög, szir szertartású katholikusokat illeti a Szent Városban, ott teljes egyetértés uralkodik és a különböző ritusok papjai szívesen látogatják egymás templomait a különböző ünnepek alkalmával: élénken él szívükben az unió fenntartásának gondolata és szükségessége. Már most ami a szakadárok és a katholikusok viszonyát illeti, azt tapasztaltam, hogy a keleti szertartású szakadárok a katholikusok közül még a legtűrhetőbb viszonyt a latin szertartásuakkal tartják. Természetesen ez is változik a különböző ritusok részáről; a legszívélyesebb az örmények részéről és talán legfeszültebb a görögök részéről, ami itt Jeruzsálemben érthető is, mert főképen két nagy egyházi hatalom van: az ortodox görög pátriarkátus és a latin pátriarkátus. A szenthelyeken is leginkább ők osztozkodnak és az érintkezési pontok is e két hatalom között a legkényesebbek és leggyakoriabbak. A leg-

153 jobb kilátásai az unionisztikus törekvéseknek a kisebb keleti rítusoknál vannak, mint a szir és a szir-káld, szir-malabár rítusoknál, amelyek már számban is nagyon kevesen vannak és a létük, fennmaradásuk függ attól, vájjon idejében egyesülnek-e még Rómával. A görgőknél minden attól, vájjon idejében egyesülnek-e még Rómával. A görögöknél minden semmi joghatósága és ha esetleg a konstantinápolyi pátriarkátus egy szép napon egyesülne is Rómával, ma már annak nem volna direkte nagy jelentősége az ortodox egyházban, mert az egyes egyházak autonom egyházak és a konstantinápolyi pátriarka már régen elveszítette tekintélyét és hatását a többi ortodox autocephalos egyházakra. Lippay Lajos dr.

P. A. Dombrovszky S. J . — az albertyni keleti szertartású jezsuita rendház és iinitézeit főnöke í r j a : „A keleiti szertartás, a keleti hagyomány s a -keleti szellem ápolása teüjesjem megegyezik a római Szentszék állandó tanításával. Nem „megtűrt" — nem „maliim, necessarium" (szükséges rossz), — nem „végső szükség", — amint egyesek állítják. A keleti szertartás nekünk dédelgetett és becses, állandóan; értékes és kedves, midit latin tiestvléreiinknek •— az övék. A keleti szertartás nem eszköz és nem időleges közvetítő Keletnek a katholikas egyházba való megnyerésére, — amelyeit aztán el leihet hagyni vagy eldobni. Éppen nem. Nincs és nem is lehet a legkisebb szándékunk sem „latinizálni". (Hivatkozik tovább XI. Pius „Ecclesiam D e i " és „Rerum Orientalium" apostoli körleveleire, amelyekben határozottan kifejezésre jut hogy Krisztus jegyesének szépsége a szertartások különfeles égével lesz ékesebbé). („Apostolát" 1930. 4. 27. 99—100 old.)

154

A bizánci művészet szelleme m.

A bizánci művészet a kereszténység legpatinásabb, legnemesebb bora. Aki erős bort élvezni akar, előzőleg jól „ágyazza meg" fizikai emésztőképességét, hogy a bor meg ne ártson. Aki ebben a bizánci, mondhatnám: mai értelemben vett legmagasabb fokú expresszionista művészetben igazi, mély hatású, komoly gyönyörűségeket > keres, az főképen liturgikus és művészetelméleti s történeti tanulmányokkal jól készüljön fel, hogy a halhatatlanság lehelletét, mely ebből a művészetből árad, megbírja, megértse s élvezhesse. Ha a modern, progresszív-„izmus"-os művészetnek, — hogy parvenü voltát takargassa — szabad állandóan a régi, igazán < nagyokra, Grecóra, Rembrandtra, Tintorettóra, Goyára stb. hivatkoznia, talán én sem követek el nagy hibát, ha az orosz ikonáknál a jogos, vérbeli nemes ősökre, a bizánci mozaiokra, eikonokra hivatkozom. A görög „hé eikon" szó jelentése: képmás, kép. Képet festeni Bizáncban csakis egyházi embernek volt szabad. S mivel az egyháziak elenyésző kivétellel csakis szentképet festettek, az ikon szóval már a bizánciak is csak az egyházi képeket illették. Ebből keletkezett a * szláv „ikona" szó, hogy a nőnemű görög szónak a szláv nyelvben is hasonló nemű szó felelhessen meg. A bizánci ikonok technikájukra nézve többfélék: mozaik, a színes kövecskékből friss vakolatba rakott kép; fresco al fresco, a nyirkos, friss vakolatra, annak felszáradása előtt festett kép; fresco al secco, a száraz vakolatra festett kép. (Ez későbbi szokás.) Majd a szorosan vett ikon: fatáblára temperával festett, korlátozottabb méretű kép; továbbá a rekesz-zománckép, mely az ötvös-művészetnek egyik speciálitása s végül a kódexek illusztrációi, melyek a grafika határain túl is, ellenőrizhetetlen nagy mértékben hatottak a nyugati művészetek kialakulására. Mielőtt tehát az ikonákat behatóan szemügyre • vennők, érintsük pár szóval azok őseit, a bizánci, különböző festői fajú emlékeket. A bizánci építészet tárgyalásával szemben egy pótlással tartozom. Ez pedig az, hogy a centrális építkezés a bizánci építészetnek nem kizárólagos formája volt. A korábbi bazílika-stílus közösen uralkodott keleten és nyugaton s ezen az alapon, mintegy keleti újítás- és betetőzésként jelent meg a centrális gondolat. Ez a centralizmus az oka elsősorban a bizánci művészet állítólagos „hanyatlásának", de ez a szülője a határtalan tradiciókultusznak és ez a legerősebb bizonyítéka a bizánci kultúra és szertartások őskeresztény valódiságának is. Maga Reinach is így beszél: „A hanyatlás szót, a művészetre alkalmazva, nem szabad szószerint venni. A művészet nem térhet vissza

155 oda, ahonnét kiindult. Valójában mindig van fejlődés, még akkor is, Jia a művészek azt hiszik;, hogy szolgailag követik elődeiket. De megesik, hogy egy nép, vagy kor művészete inkább kíváncsiságot kelt, semmint bámulatot ébreszt." De figyelmezzünk inkább az ódon ikonok néma dalára. Olyan ez a dal, mint a zsoltárzene. Az ikonok ideális ötvözetei a prózának és versnek. Figuro-ornamentálisak, vagy megfordítva: ornamento-figurálisak. A zsoltárokhoz ezáltal válnak hasonlókká, mert érvényesül bennök a próza szabadsága anélkül, hogy a vers kötöttsége veszítene vele. Egyesek szemében ez a hibájuk, de a miénkben ez a kiválóbb erényük. Vájjon ki mondaná Prohászka műveire, hogy azok nem költemények a prózai forma ellenére is. Talán egyetlen verset sem írt s szobrára mégis azt vésték: Krisztus dalnoka. A bizánci művészet az ornamentumot és az emberi alakot egy kifejezési síkra hozza, egyazon célnak rendeli alá. Az ornamentális hívatású növényt valósággal személyi tulajdonságokkal élteti, az emberi < alakot pedig a szimbólum díszítő jellegébe öltözteti. Vagy talán közelebb járunk az igazsághoz, ha azt mondjuk, hogy az egész természetet a transzcendentális valóságok légkörébe állítja, ahol a formák szinte lényegekké válnak. A Kelet ezen transzcendentalizmusával szemben a Nyugat művészete inkább természetutánzó, reproduktív. A keleti ember őszintén érzelmes, de nem érzelgős, szívből jövő áradozásához méltóan írja Prokopios a Hágia Sophia bámulatos festői értékeiről: „Azt hihetné az ember, hogy virágos mezőre jutott, mert joggal csodálhatja itt a bíbor, ott a zöld színt; itt a bíborpiros virítását, ott a fehér csillogását, majd az elütő színek tarkaságát, mintha csak maga a természet lett volna a festő." A bizánci művészet másoknak adott megcsűlhetetlen mintákat, de ő maga mástól mit sem vett át. Ez az örökéletű művészet túlélte a nyugati művészet minden stílus-variációját s — nemcsak a keleti egyház óriási területén — él ma is. A Chalkidiké-félsziget egyik nyúlványán emelkedő „szent-hegyről," az Athoszról indúlt ez a művészet világhódító útjára. A kolostorok százai keletkeztek rajta, hol a szerzetesek lelke tradícióhoz ' való szigorú ragaszkodással, századok óta termi e művészet csodálatos illatú virágait. Az athoszi festők híres kézi könyve a „Hermeneia." Ez a bizánci piktúrának valóságos kódexe, melynek szabályait, törvényeit egy évezrednél tovább (IV—XVI. századig) gyűjtögették össze szorgalmas, ájtatos barátkezek. A Hermeneia a bizánci festészetnek legbecsesebb írott forása. Szabályai századokig készültek s érvényük századokra szólott. S ha a művészi hagyományokra is kiterjesztjük a Szentatya rendelkezés t, mellyel a keleti rítusok < még oly lényegtelennek látszó vonatkozásait is az Anyaszentegyház változatos szépségének érdekében, teljes épségben megőriztetni kívánja: akkor a Hermeneia előírásainak, éppen az egyetemes Egyház dicsőségére ma is kedveseknek és érvényeseknek kell lenniök előttünk. Ezt a művészeti egységet, mely olyannyira öszetartója a különböző fajú, nyelvű keleti keresztényeknek, fontosságban a khinai íráshoz hasonlíthatnám. Az óriási (500

156 milliós) khinai f a j számtalan, egymás nyelvét néha • egyáltalán meg nem értő néptörzsre oszlik, de ezek a néptörzsek nyelvi fogalmaikat azonos ornamentumokkal, szó-képjelekkel írják s ez kultúrájuknak egyetemesítő je. Két khinai egymás hangját nem érti, de egymás írását „hallja." S míg közös ősi írást ösmerik, addig a khinai fajhoz tartozóknak érzik magukat. így a keleti ember is, míg az ikonokat tiszteli s azokhoz hűségesen ragaszkodik, addig keresztény is marad. A bizánci festészet mintha Szent Péter pünkösdi ' szónoklatának írott nyelvcsodája volna. Minden nép a saját anyanyelvével hallja az üdvösségre való meghívásban. A bizánci festőművészet szabályai épúgy örök érvényűek, mint ahogyan örök érvényű a tárgy, a dogmák megfogalmazása, melyek ábrázolására hívatottak. Ebből önként következik az is, hogy a művészegyéniség érvényesülése másodrangúvá válik. Nemcsak vallásos alázatból, hanem, mert a bizánci szerzetes-egyéniségeknek nem is volt igényük a személyes szereplés. Művészetük az örökkévalóságnak szólt, ízlésük nem engedte, hogy az ő mulandó individuumukat szerepeltessék. Jóformán nem is ismerünk közülök névszerint senkit sem az egyetlen Emmánuel Panselinos mesteren kívül. Szinte mystikua személy ez a bizánci „Raffael." Nagyon sajnálni való, hogy a bizánci festészet képrombolás-előtti termékeiből (726—787), a kelet-római birodalom területén alig maradt valami. Ehhez járult az izlám pusztítása is. Tévesen szokták írni az izlám, valamint a bálványimádástól való félelem számlájára a bizánciak szobor-irtózatát. Ennek igazi lélektani okai egészen másban rejlettek. Ezek egyike — kevésbbé szalonképes, de talán kifejezéssel élve — az, hogy a görög szellem az antik művészetben „kiszobrozta" magát. A másik ok az antik világ földi, természetimádó idealizmusának kiéltsége, mely sóvárogta az érzésekkel fel nem foghatót, a természetfölöttit. A szobrászat szoros értelemben az anyagi forma kultusza, mely az imaginárius tárgyak kifejezésére túlkötöttségénél,, primitív vadnépek nyelvéhez hasonlóan, dogmatikai nüánszok meghatározására való alkalmatlanságánál fogva a festészet immaterializáló, zenei bűbáj ú hangszerelésével szemben, materiális voltában versengve szárnyalni képtelen volt. Egyébként a bizánci szobrászatnak értékes emléke: Szent Péter bronz szobra a római Szent Péter-templomban. Megemlítésre érdemes még a velencei San Marco csonka kőikonosztáza, hol az apostolok stb. képei helyén ugyanazok szobrai foglalnak helyet. Ilyen emlékek még a kelet-nyugaton határtalanul elterjedt s a technikai tökéletesség mintáiként őrzött ötvösművek és elefántcsont-faragású domborművek végtelen sora. Hogy erről a szoborfeleslegességről meggyőződhessünk, elég belépnünk egy bizánci templomba,' hol az ikonosztázon az építészet és festészet ölelkezése annyira kielégíti szépségszomjas lelkünket, hogy észre sem vesszük a szobrok hiányát. Ilyen értelemben vett, virágos szőnyeg pompájú a Hágia Sophia belseje is. Sajnos, aranyalapon ragyogó mozaikjai közül is csak részletek maradtak fenn s a törökök azokat is mészréteggel mázolták be. (Újabban jutott eszükbe, hogy ezt a barbárságot jóvátegyék s jelenleg

157 már 1 nagy apparátussal látta hozzá európai-színvonalú restaurálásához. ) Aktuálisnak tartom, hogy a bizánci festészet formai elemeivel is némi részletességgel foglalkozzam. A bizánci piktúrát, ha tartalmi motívumaitól eltekintünk s tisztán festői, tehát mesterségbeli értékeit mérlegeljük: a ,„lapos" ábrázolás, azaz az építészethez való ideális alkalmazkodás, az építészeti konstruktív szépségek színnel és rajzzal való folytatása, hangsúlyozása jellemzi. Főerénye tehát: törekvés a dekoratív, díszítő célra s ezt felülmúlhatatlanul meg is valósítja. Emberi alakjai nyúlánkak, elegánsak, törékenyek. Ezek rendszerint a nézővel teljesen szembe-állítva (frontálisan) a reprezentációt, a mennyei fönséget fejezik ki. A mozdulatoknak, egyegy tipikus gesztusnak fogalommá-váló megkonclpiálásán az egymástólmásoló művésznemzedékek a kifejezésbeli tökély elérhető legmagasabb fokáig csiszolgatnak. A jelenetek ábrázolásában is ugyanígy járnak el: egymástól másolják őket. S egy-egy, elődjénél tehetségesebb kéz mindig fejleszt; mindig jobban perfektuálja ugyanezt a kompozíciót, valóságos „iszent(kép)-írás" ez, melyből egy jottányi sem veszhet el, mert vele bukik vagy él a keresztény őskor bizonyíték-patinájt, tiszteletreméltó, ódon kenetessége, nosztalgikus illata, sőt soüszor igazhitűsége is. Példaképen csak két motívumot említek. Közismert a bizánci képeken az áldó kéz „IC-XC" ujjmozdulata, Krisztus testmozgássá azonosúlt nevének kezdő- és végbetűi. Még találóbb példa az igazhitűség megőrzöttségére a „hal"-emléma. Görögül ichthűs (hal) I(esous) CH(ristos) T(heou) HY(ios) S(ótér = Jézus Krisztus Isten Fia, Megváltó. Mi más ez, mint katholikus hitmegvallás. Mindakettő kiváló példája a bizánci festészet legfőbb erényének: az Eszme tökéletes, valóságos inkarnálódásának. Ahogyan Jézus Krisztus neve a jobbkéz áldó ujjmozdulatában megtestesül, úgy a hal-alak a dogma tökéletes testetöltésén kívül gondolatfonalat is indít meg. Hiszen a hal jelképezi a hallgatást, titoktartást, közös érdek megőrzését, megértést, összetartást, szeretetet. Ezen kívül a hal, hallgatás, hál (aluszik), meghal, halál, halom (sírhalom) szavak mind rokonértelmű magból fakadnak. A hal-alak tehát a „hal"-ért (Krisztusért) való halni kész vértanúságot is jelzi. A formák lényeggé váltak. Említhetném még a bárány, a galamb szimbólumokat, melyek ugyan már a katakombákban születtek, kiváltságosán művészi, liturgikus feladatok ruhájába azonban elsősorban a bizánci múzsa öltöztette őket. Merem állítani, hogy az athoszi szerzetesek azért ragaszkodtak a végsőkig Rómához, s az Unió iránt való szimpátia is — a görögök közül — azért fogott elsősorban őnáluk tüzet, mert művészlétükre az egyetemes, közös ősegyház tradícióihoz, dicsőségéhez, igazhitűségéhez való érzékük kétszeres erejű volt. Ez az úgynevezett „elszáradt" művészet volt az, mely a jobb sorsra érdemes orosz népet katholizálta s annyi üldöztetés ellenére igazhitűségében, szíve mélyén, meg is tartotta. Tovább jellemzem a bizánci piktúrát. Másik igen karakterisztikus J

) KeL Egyli. 1934. 111. 1. Hagia sophia.

158 tulajdonsága a körvonalak majdnem öncélú, kalligrafikus ritmusa. — Első pillantásra úgy hat, mintha az egész mű tisztán a vonalzene kedvéért „íródott" volna. Ez áll úgy a mozaik, freskó, függőképekre, mint a zománc- és ötvösművekre is. Különösen a ruhák ráncvetésében az antik-görög drapériák gyönyörű zenéjének visszhangja cseng fülünkbe. A bizánci mozaikról fölűlmúlhatatlan színpompa árad. Az élénk, szinte nyers, töretlen színek tarkaságában ábrázolt alakokat fölényes harmóniába vonja a gazdag-hatású arany háttér. Nemcsak felülmúlhatatlan, de még csak utói sem érhető a kivitel, a megmunkálás befejezettsége, a szigorú műhelyhagyományokból eredő biztonság, abszolút tudás, mely Bizánc alkotásait az ámuló Nyugat személyen oly irigylésre és utánzásra méltókká tette. Ami a kép-témák kiválogatását, alkalmazását s rendszerét illeti, elég fogalmat nyújt az ikonosztázion ismert schémája. Szinte szigorúan kijegecesedett képszerkesztést nyertek többek között az Anasztázisz (Feltámadás), a Koimézisz (Istenszülő elhúnyása), Theótokosz (Istenszülő), Pantokrátor. (a Mindenható) stb. ábrázolásai. Krisztusnak a szakálltalan antik-típussal szemben kifejlődött szakállas ábrázolása bizánci eredetű, mely Nyugatot is ellenállhatatlanul meghódította. Különösen jellemző Krisztusnak a fentemlített Pantokrátor-ként való felfogása: a fejedelmi pompában,t megközelíthetetlen méltóságban, szinte komor fenségben trónoló mindenható mennyei császár. Az Istenszülőt állandóan fedett fővel ábrázolják, gyakran koronával, de mindig isteni Gyermekével együtt, kinek alakja a felnőtt ember testi arányaival jelzi, hogy, habár emberi természetű, de befejezett (felnőtt), abszolút bölcseségű isteni személlyel állunk szemben. Nem állhatom meg, hogy ne idézzem egy kiváló műtörténésznek idevonatkozó szavait: „Valami ellenállhaltatan nagyszerűség van a monumentális festészetnek ebben az egész rendszerében, abban a biztonságban, amely ha minden egyéni iniciatívát kizáróan is, de tétovázás nélkül oldja meg szigorúan kitűzött programmját, abban a technikai tökéletességben és anyagi pompában, mely a bizánci művészet alkotásait kitűnteti. Nem csoda, ha ez a művészet minden pszihológiai és kultúrális ellentét mellett is kimondhatatlan bűvös erőt gyakorolt a művészet útját kereső nyugati népekre." 2 ) (Folytatjuk.) Petrásovszky

2

) Éber László: A művészet története.

Emánuel.

159

A görög egyház pünkösdi zsolozsmájának Szentlélek-fana A nagy keleti szakadásnak, ha nem is egyedüli oka, de mindenesetre fontos előidéző tényezője volt az a vita, mely a niceai hitvallásnak e mondatában: „És a Szentlélekben, Urunkban és Elevenítőnkben, ki az Atyától és Fiútól származik..." a „Filioque" — „és Fiútól" szavaknak betoldása eredményezett. Helyénvaló volt-e vagy szükség volt-e rá, ma már ezer év távlatában hiába vitatnók. Tény, hogy'még ma is a magasabb választófalak közé tartozik Kelet és Nyugat között. Bizonyságul elég Anthim konstantinápolyi pátriarchának a görög püspökökkel közösen kiadott 1895. évi körlevelére hivatkoznunk, mely a Filioque rég eltemetettnek hitt ügyét még a XIX. század utolsó decenniumában is szemére veti a római egyháznak. Általános vélemény azonban, hogy — az Egyhág fejének „ex cathedra'" történő kijelentésein kívül — egyeseknek, (akár főpapoknak is,) nyilatkozatai nem tévmentesek és így az egyház bármely tagozatának hitét is nem egyeseknek külön, vagy akár közösen tett nyilatkozataiból állapítjuk m^g, hanem az összességnek nyilt hitvallásából, melynek legjellemzőbb kifejezője a szertartás. Sok theologus erős hajlandóságot érez még ma is — épen a Szentlélek-tan miatt — a keleti orthodox egyházat nemcsak elszakadtnak, hanem tévhitűnek, eretneknek is nevezni. Vájjon joggal-e? Érdemes volna ennek megállapítása végett végigmenni a keleti orthodox egyház egész szertatás-komplexumán. Most mégis elégnek látjuk csupán a pünkösdi officium áttekintését, hogy belőle a keleti egyház Szentlélektanát nagy vonalakban megállapíthassuk. Mindenekelőtt a Szentlélek istenségét vizsgáljuk. A nicea-konstantinápolyi hitvallás, amint az orthodoxok a liturgiában eredeti szövegében használják, a zsolozsmában és magánimádságaik között is recitálják, a Szentlelket „az Atyával és Fiúval együtt imádandó"-nak mondja. Vagyis valóságos Istennek, mert ha bármi tekintetben is kisebb volna, nem illethetné ugyanazon imádás. A görög egyház pünkösdi liturgiájában mindenekelőtt ez az igazság jut kifejezésre. Isteni tulajdonságokat tulajdonít a Szentléleknek. Részes az Atya munkájában, „ki a Fiú és Szentlélek közreműködése mellett teremtette a mindenséget," 1 ) vele együtt uralkodik,2) vele egyhatalmú, 3 ) egyformán) örökkévaló, aki „mindig volt, van és lesz,"4) „az Atyával és Fiúval egy valóságú,"3) de 2 ) Elővecsemyei doxastikon: „Szent Isten, ki a Fin és a .Szentlélek ¡közreműködésével mindeneket t e r e m t e t t . . . " 2 ) Elővecs. síztihirák 3 v. „Az Atyával és Fiúval egyvalóságú ás, egynralko•dású3 . , . . " ) Katavasia IV. írmosza. 4 ) Reggeli dicséretek 2. v. *) Mint 2 ) alatt.

1Ö0 „különszemélyű"6) „Isten és istenítő." 7 ) „Mindenütt jelen van s betölti a, mindenséget." 8 ) ő a Krisztus Urunk'által megígért „vigasztaló világosság," 9 ) az „igazság lelke,"10) ki az igazságot közli, mikor a prófétákat megihletve „jövendöléseket sugalmaz,"11) általuk „előre jelzi az üdvösség útját," 12 ) miáltal új címet érdemel ki tőlünk: az „üdvösség lelke"13) címét. Magát a származás kérdését a zsolozsma nem igen érinti. Oka talán a görög zsolozsmák általános természetében rejlik, mely abban nyilvánul meg, hogy a Szentírás kifejezéseit szereti variálni. A, Fiú lelkének mondja, mikor így könyörög: „ . . . Jézus, . . . veled egyesülve énekeljük és dicsőítsük a te Szentlelkedet!"14) A katholikus tan, az Atyától és Fiútól való származás mellett szól, mikor ezt mondja: „to proion ek tou Patros, kai di' Hyiou endémésan..."15) és: „to ek Patros ekporeuomenon, kaj en Hyió anapauomenon." 16 ) De ha nem is találjuk följegyezve a Szentlélek származására vonatkozó katholikus tanítást betűszerint, annál inkább visszatükrözi azt a szertartás egész gondolatmenete: a Szentlélek az Atyától a Fiú által jött nemcsak a pünkösdi lángnyelvek szétosztásakor, hanem öröktől fogva. Klasszikusan igazolják ezt a pünkösdi ünnep legjellemzőbb zsolozsmarészei: a vasárnapi nagy heszperinon (vecsernye) ú. n. térdhajtási imái. Az első ima az Atyaistennek, a mésodik a Fiúnak mond köszönetet a Szentlélek elküldéséért, a Fiúnak, „ki a Szentlélek ajándékában adta békességét az embereknek s azt el nem vehető örökség gyanánt minden hívőnek most is megadja." Az ú r Jézushoz fordulunk ebben az imában: „Árnyékozd be cselekedeteimet félelmed Lelkével. Az igazság Lelkét újítsd meg benső részeimben és uralkodó Lélekkel erősíts meg elmémnek gyarlóságait, hogy a Te Jó Lelked á l t a l . . . vezérelve... stb.17) A harmadik imában szintén „az Atyával együttműködő teremtő erő"-höz, „Krisztus Istenünk"-höz esedezünk, mint aki Szentlelkét, (az ő Lelkét) küldte el a pünkösdi csoda alkalmával. És a szent szerzők itt bizonyára nem gondoltak bele könyörgéseikbe olyan értelmezést, hogy a Fiú az Atyától kapott volna Lelket, vagyis csekélyebb volna az Atyánál; ha tehát a Szentlélek neki is sajátja, épúgy mint az Atyáé, akkor ugyanazon elv szerint tőle is származik, mint származik az Atyától. Különben, mikor a Szentlélek küldéséről van szó a pünkösdi zsolozsmában, csaknem kivétel nélkül a Fiú Lelkének van nevezve. Egyebekben is teljesen a katholikus tant igazolja és világítja meg a zsolozsma többi vonatkozása is. A Szentlélek az, ki által „megtaláltuk 6

) Katav. IV. irm. ) Reggeli dics. szt, 2. v. V. ö. a, „Mennyei K i r á l y " közismert szövegével. Kathizmalions I. ) Mennyei Király id. szövege. 11 )Elővees. Uram tehozzád <.. 3. sztihira. 12 ) Ugyanott az 5. vers. 13 ) Kánon V. irmosz. 14 ) Reggeli zsol. ikosz. 15 ) Ki az Atyától jött ki és a Fiú által szállott 'le. (Fényének,) 16 ) Ki az Atyától származik és a Fiában, nyugszik. Elővecs. doxastikon.) 17 ) A gör. szert. kath. Egyház szent és isteni Liturgiája, Nyíregyháza, 1920.. 205. és 206. lap. 7

8 ) 9 ) 10

161 az igaz hitet," 18 ) ki „ árasztja a kegyelmek árját," 19 ) mert „minden jónak kútfeje és az életnek kormányzója" 20 ) ő. Hozzá folyamodunk a bűnök megbocsátásáért, hiszen Krisztus Urunk a bűnbánat szentségének alapításakor is a Szentlelket lehelte tanítványaira. 21 ) Ő tehát a „bűnöktől megtisztító," 22 ) kihez ugyanezért minden istentiszteletünk szokásos kezdőimáiban meg nem szününk folyamodni.23) Mind az örök, mind az ideiglenes büntetéseket elenyészteti az ő kegyelme: „Bűneitek teljes bocsánatát, a Szentlélek tűzihletű harmatát vegyétek, ó ti megvilágosított Fiai az Egyháznak!" 24 ) Az igazak lelkében benne lakozik. Mikor bűnbocsánatot esdünk, azt is kérjük: „jojj és lakozzál mibennünk." 25 ) Az Egyházat ő kormányozza, „Az egyház szolgáit tökéletesíti, mindenkit egyesülésre hívott," 26 ) „a halászokat hittudósokká avatta" 27 ) és prédikálásuk által „megvilágosította az egész világot."28) ő az Egyház alapítója, 29 ) ki tanítványokat „az ég sáfáraivá avatta" 30 ) hogy a mennynek kimeríthetetlen kincsesházából, az Üdvözítő szenvedéseinek és keresztáldozatának minden elgondolást felülmúló bőségéből kincseket, búcsúkat oszthassanak a jámbor keresztényeknek. Bőven osztja ajándékait: „az írástudatlanokat bölcseségre oktatja" 31 ) „a bölcseség lelke."32) Akik előbb a kézzelfogható csodáknak is alig-alig tudtak hinni, azokat „az értelem titkos megújításával" 33 ) az emberiség szellemi vezéreivé teszi ő, „az értelem lelke."34) Nincs szükség theoriákra és vitákra. Hinni kell szívvel, amit szájjal vallunk s minden a legszebb rendben és egységbesn áll. Mintegy összefoglalásul ideiktatjuk a reggeli zsolozsma (és a vasárnapi térdhajtásos vecsernye) himnuszversét: „A Szentlélek mindenkor volt, van és leszen; sem kezdete nem volt, sem vége nem lesz, hanem az Atyával és Fiúval mindig egybefoglaltatik és együvé számíttatik, ő az élet és az életadó, világosság és megvilágosító, legtisztább jóság és a jóság forrása, ki által az Atya megismertetik és a Fiú dicsőíttetik és a Szentháromságnak egy ereje, egylényegűsége ás egy imádása mindenki által elismertetik." 35 ) Kozma János. 18

) Pünkösd eLővecs). síztihira. Szövege a miséből is általán ismert. Lépcsőének II. antófona. ) „Ho thésauix® tón agathón kai aoés; chorégos" — a Mennyei Király ismert szövegében. Nemcsak „megadiója." az életnek „zsizni pod'átel.y", hanem kormányzója, irányítója mindvégig: „choregos." 21 ) Ján. 20. 22. 22 ) Reggeli dicséretek 3. v. 23 ) A Mennyei Király-bam: „ . . . és tisztíts meg miniket minden szennytől.. 24 ) Katav. V. irm-osiza. 25 ) Mint 23. 26 ) Uram teli. 3. v. és az ünnepi konták. 27 ) U. ott. 28 ) Fényének. 29 ) Elővecs. Uram teli. 3. vertsi: „egyházi gyülekezetet a l a p í t . " 30 ) Kathizmál. I. 31 ) Uram teh. 3. v. 32 ) Vees. doxastifconi 33 ) Vasárai, előverses szt. 3. v. 34 ) Reggeli dics. szt. 3. 19 ) 20

162

KRÓNIKA Miklósy Isíván püspök aranymiséje Mindéin külső zajtól távol, püspöki kápolnájának csendjében, csupán legszorosabban vett fó'pásztori családjának körében mutatta be aranymiséjét április 18-án Miklósy István hajdudorogi püspök, az újalapítású hajdudorogi egyházmegye első főpásztor a. Az arainymise a léitek ünnepe: a papi léleké, mely indíttatva érzi -magát, mint az agg Simeon, hogy az oltár elé lépjen, meglátni az Üdvözítőt, akit félszázadon át naponta személyesített a konsziekráló szient sízavak elmondásakor, a bűnbánók fdoldozásakor, és mindig, amikor megfáradt és bűnterhelt lélek jött hozzá, hogy enyhülést keressen. Az araitíymise minden szava mélységes hálaadás a papi élet milliós számokkal doilgozó kegyelmi tényeiért annál is, aki egyszerű falusi lelkipásztorként élte le életeit. Még inkálbb az egy olyantól, kit az Egyházat kormányzó Szentlélekisten emberek előtt kifürkésizlietetlem végzése egy egyházmegyének állított élére, hogy nemcsak bárányait, haniem juhait is legeltesse a J ó Pásztornak. Miklósy ptüspök öt decenniumos papi életéből kettő, majdnem a fele a félszászadnak, egyúttal püspöki terhekkel súlyosbított élet volt. Püspöki terhekkel súlyosbított élet olyan püspöki trónuson, melynek alapjait kellett erősekké tenni; püspöki trónon oíy időben, mikor királyi trónok, évezredes alkotások roskadtak össze; püspöki trónon egy-lángtenger közepén; püspöki trónon, melyet a költő által megjövendölt gyászkönnyes milliók vesznek körül ma is. Érthető, hogy azért a sok-sok isteni malasztért, melyre szüksége volt ahhoz, hogy egyházmegyéjének kormányát a világtenger hullámverése között erős kézzel tarthassa, hálátadni nem a
— A magyar görögkatholikussáf- keletkezése és küzdelmei címen április hó 19-én a magyar kulturliga előadás-sorozatában Gróh István dr., a Magyar Görögkatholikusok Országos Szövetségének elnöke és a Görögkatholikus -Szemle szerkesztője előadást tartott a budapesti MOVE székházban. Az előadást nagy és előkelő közönség hallgat-

I

ta. Tartalmáról bővebb értesülésünk nincs, feljegyzendőnek találjuk azonban így is annak igazolásául, hogy az Actio Catholica ügye épen világi intelligenciánknak egyházunk ügyei iránt egyre élénkebbé váló érdeklődése folytán, mennyire érett a megvalósulásra s mily biztató előjelek között indulhat neki nagy hivatású munkájának.

163

Keleti hét Velencében Az „II Bolietino" legutóbbi száma nagy örömmel közli olvasóival, hogy az a szeretet és megbecsülés, mely eilszakadt keleti testvéreink iránt az egész egyetemes Egyházat s így az olaszországi latin szert, katholikus híveket is eltölti, — fényes külsőségekben is meg fog nyilvánúlmi a folyó évi szeptember hó 2—9-én Velencében rendezendő keleti héten. A keleti hét rendezője az „Associazione Cottolica Italiana per 1' Oriente -Cristiano", melynek elnöke Luigi Lavitrano palermói bíboros-érsek. Már az „Osservatore Romano" is közölte a velencei keleti hét hírét és fontosabb pragrommpomtjait is. A gyűlések elnökségét P. Hermarun, a római Pápai Keleti Intézet rektora, aleínökségjét pedig P. Gördül© ,S. J., De Meesiter 0. S. B. és P. Isidoro Croce, a girotta-ferratai Sz. Bazil-r. görög kolostor priorja fogják ellátni. A tanácskozást keleti ritusu liturgiák bemutatása fogja megelőzni naponként. A keleti hét előadásainak főtémája az Üdvözítőnek az egységért mondott imája lesz: Ut unum sint! A bizánci egyházi zeneköltészetből is lesz bemutató-ízelítő, melyet a grottaferratai görög kolostor ,,schola cantorum"-ja fog előadni. Esténként a Sz. Márktemplomban oltáregyesületi könyörgések lesznek a keleti egyházért, A keleti hét ünnepélyes befejezése is a Sz. Márk templomban lesz a latin rítus szerint, keleti egyházi férfiak assistentiájávai s ünnepélyes eucharistikus, körmenettel. Imádkozzunk mi is, hogy nálunk is mielőbb jöjjön el az az idő, amikor az Egyház egységét szolgáló áldozatos törekvéseink ily fényes külső formában is a világ szeme elé állíthatják az egész emberiség javát célzó eszmék mibenlétét. Csak mellékesen —.de némi önzetlen irigységgel —• jegyezzük meg, hogy az olasz vasutak a keleti hétre utazóknak hetven százalékos kedvezményt nyújtanak, a rendezőség pedig kedvezményes elszállásolásról és élelmezésiről is gondoskodik.

— Kánoni látogatás. Hajdudorogi Papp Antal c. érsek, apostoli kormányzó f. hó 9—10-én kánoni látogatást végzett Abaujszántón és Perén, ahol hívein kívül az egyházi és világi hatóságok is fényes külsőségek között és igen nagy lelkesedéssel fogadták. Megérkezésekor megkoszorúzta az abaujszántói hősök szobrát, hogy a hazafias érzületben is példát mutasson. Áldozócsütörtökön, a templom búcsújára összegyűlt hívek tömege részt vett a püspöki miséin s a főpásztori szózat igéivel s a pápai áldás kegyelmével megerősödve, egy feledhetetlen szép nap emlékével távozott haza. — Egyházmegyei árvaház létesült Eperjesen, amelyet f. é. április 29-én áldottak meg és adtak át rendeltetésének. Örömmel közöljük a hírt, mert eperjesi egyházmegyénk ezzel is bebizonyította, hogy a súlyos idők dacára is hivatásának magaslatán igyekszik gondoskodni hívei örök és földi boldogulásáról.

— Az eperjesi egyházmegye gyásza. Szinte pótolhatatlan veszteség érte az eperjesi egyházmegyét Mártyák Gábor pápai prelátus, volt amerikai apostoli adminisztrátor lansfordi lelkész halálával, aki életének 75- ik évében egy érdemekben és jótékonyságban gazdag papi pályát megfutva amerikai hívei közül költözött át az örök életre. Haláláig hű volt eperjesi egyházmegyéjéhez, amely felnevelte és amelyből — mini bálifai lelkész — távozott végre Amerikába s amelynek egyházi és kulturális intézményeit több százezer cseh koronával támogatta. Az eperjesi „Ruszkoje Szlovp." amelynek katholikus iránya nagy érték ősi egyházmegyénkben, szinte kivételes gondoskodását érezte, mert b. e. nagy főpap-hittestvérünk magasabb nézőpontból értékelte a mi sajtónk különleges jelentőségét és hivatását azzal a nehéz anyagi helyzettel szemben, amely hozzá hasonló nagylelkű mecenások nélkül megöli a legszebb kezdeményezést is. Az eperjesi hivatalos lap vezércikkben szintén meghatóan vetítette az egyházmegye eié Mártyák prelátus kimagasló egyéniségét. Nyugodjék békében!

164 — A munkácsi egyházmegyének is gyásza van. E napokban hunyt el 73 éves korában Karczub Géza ungvár-ceholnyai prelátus, akit még b. e. I. Ferencz József királyunk nevezett ki ungi főesperessé s akinek élete s működése mindenkor szép példája volt az Istenért, a népért s a hazáért dolgozó ruthén-felvidéki papnak. Nyugodjék békében! — Kitüntetett tanítók. Maczkó Sándor kisvárdai gör. kath. tanítót a debreceni egyetem jogtudományi doktorrá avatta. Doktorrá való avatásának ünnepét rá méltán büszke kollégái az egész gör. kath. tanítóság ünnepévé avatták. — Juhász János szerencsi igazgató tanítót sok évi kiváló munkássága jutalmául a Wbdianer-díjjal tüntették ki, mely személyében először ér gör. kath. tanítót. Juhász János egyike az egyházát példaadó ragaszkodással szerető gör. kath tanítók legjobbjainak. — Katholikus nap. A miskolci Apostoli Auminisztratura (eperjesi és munkácsi egyházmegye) a tavaly Mik óhazán (Zemplén m.) rendezett nagysikerű katholikus naphoz hasonlóan f. é. június 29-én Muesonyban Borsod m.) rendez az Actio Catholica országos igazgatóságának részvételével katholikus napot, amely az aktuális katholikus kérdések megbeszélésén kívül a katholikus egység bensőséges dokumentálása is kíván lenni. — Naptáregyesítési mozgalom RuszinszkóbaJi. Az „Apostolát" szerint Beregszászban nemrég egyesület alakult, amelynek célja a Kárpátalján élő különböző hitvallások által használt naptárt egyesíteni. A Gergely-naptár behozatala útján vélik a kérdést megoldani, amelyet állítólag most már a pravoszláv egyház is elfogadna. — Kispapok uniós munkája. Bécsi tudósítónk írja, hogy a Pazmáneumba'n, örvendetes érdeklődés mutatkozik az uniós-mozgalom iránt, amely gyakorlati téren is megnyilvánul. A nagynevű intézet missziós-egyesülete ugyanis elhatározta, hogy a jövő tanévben, a keleti egyházról és az unióról fogja előadásait és megbeszélései tartani. Már több jeles pazmanita-theologus hozzá is fogott az anyag előkészítéséhez. Lelkes kezdeményezésük nagy reményekre jogosít.

— Az esztergomi nyári egyetem, amelynek II. évi kurzusa f. é. június 25.. és júl. 15-ike között fog lefolyni, ezúttal az élettani tudományok kath. vonatkozásait választotta főtémájául. A legkiválóbb előadók biztosítják a keresztény világnézet elmélyülésének sikerét a f. évi kurzuson is. Folyóiratunk megindulása után; rögtön megkíséreltük, hogy az unionizmus, mint korunk egyik legaktuálisabb és legátfogóbb mozgató eszméje is helyet kapjon a nyári egyetem programmjában. Beláttuk, hogy a zárt £ régebben előkészített téma-körbe alig lehetett volna ez évben súlyához mérten beleilleszteni. Nagy örömmel írhatjuk azonba'n, hogy az 1935. évi programba való felvételére nézve igen súlyos helyről kaptunk biztató ígéretet. — Érdekes ritus-változtatás. Az ungvári „Blahovisztnik" közli, hogy a psemysli lat. szert. kath. székesegyház egyik kanonokja, Makszim Zsurkevies a Congr. pro Eclesia Orientali engedélyével gör. szertartásra tért ét 'és belépett a Sz. Bazil rendbe. Harmincötévi papi működés után ereje teljében lépett u j hivatásába. Családja valamikor gör. szert, katholikus volt s Cholm (Chelm) vidékén lakott, ahonnan az orosz-pravoszláv vallásüldözés miatt menekült el, mert katholikus hitét elhagyni nem akarta. Szülei azután a chirovi jez-uita intézetben neveltették, ahol alapot '.nyert későbbi tudományos készültségének felépítésére. Hátralevő éveit az unió szent ügyének kívánja szentelni. Jelenleg a zsovkvai Sz. Bazil r. zárdában k szül ú j hivatására. Gazdag könyvtárát is magával vitte a kolostorba, — Katholikus sziget a szovjet-tengerben. Moszkvában a Sz. Lajos-templom, amelyben legújabban Leopold B:own amerikai Ágoston rendi szerzetes misé-i zik. L. Brown a moszkvai amerikai kö- í vétség személyzetéhez tartozik s Roose-| welt elnök Litvinovval megegyezett arranézve, hogy az említett templomban az Oroszországban élő amerikai kath. állampolgárok vallásgyakorlataikat teljes: szabadsággal végezhessék. Mindenesetre szép és tanulságos eljárást tanúsított Amerika akkor, amikor az orosz Szovjet elismerésének feltételei között az amerikai kath. állampolgárok vallás-szabadságának biztonságát is kikötötte. (Apostolát,)

165 — Elismerte-e a Vatikán a Szovjetet? Az utóbbi években a sajtó egy része azt igyekezett belevinni a köztudatba, hogy az Apostoli Szentszék közeledni próbál az orosz Szovjethez, sőt már el is ismerte azt A kérdést érdekesen és teljes alapossággal világítja meg főszerkesztőnknek fenti cím alatt a Kath. Szemle f. évi májusi számának vezető helyén hozott cikke . A cikk megállapítása szerint az orosz forradalom csak azért győzhetett, mert Oroszország nem állott elég szoros kapcsolatban a katholicizmussal. A forradalom kegyetlenségei ellen az Ap. Szék mindig szót emelt. 1917 február 7ér: Gasparri bíboros táviratilag tiltakozott a pravoszláv papok üldözése ellen. Tiehon pátriárka bebörtönözése után a pápa újból felemelte szavát. XI. Pius memorandumot nyújtott be a genuai konferenciához a szovjet kormánynyal szemben a vallásnak, lelkiismereti szabadságnak és az egyházi vagyonoknak megvédése iránt s meg nem szűnt szót emelni a vallásellenes atrocitások ellen valahányszor azok valamely jelentősebb tényben ütköztek ki. Az 1924. évi karácsonyi consistoriumban világosan kifejezte, hogy a nyomorgó orosz nép segítése nem jelenti a szovjet kormányrendszerének helyeslését. A cikk ezután rámutat az Ap. Szék kommun-ellenes intézkedéseire, kimutatva végtére, hogy a Szovjetnek az Ap. 'Szék részéről való elismerése képtelenség. ,,Lehet — mondja végül a cikk — hogy az isteni Gondviselés a mostani megpróbáltatásokkal akarja az orosz népet arra a mélységes bűnbánatra ihletni, amelyről Simeon Szarovszkij szentéletü orosz barátnak az a látomása szólt 1833-ban, hogy halála után száz évvel.. a világ minden részébe szétszórt oroszok egyesíteni fogják a világ többi népével az orosz n é p e t . . . " (kj.) — Keleti egyház és a turánizmus. A „Turáni N é p " c. havonként megjelenő lap áprilisi számában B. G. jefelélssel érdekes cikk látott napvilágot „Krisztus és T ú r á n " címmel. A szerkesztő megjegyzése szerint „az illusztris szerző . . . több ízben, különböző felekezet- és nemzetbeli vezető személyiséggel tárgyalt az abban foglaltakról s az illetőknek mérvadó felfogása járult a cikkben kifeje-

zésre jutott lehetőslégek tárgyalásához." A cikk kivonatát az alábbiakban adjuk: A cikk szerzője szerint „a katholikus papsághoz közelálló körök által i n d í t o t t " Turáni Nép c. lap, mely a legmesszebbmenő turáni felfogást vallja, ú j irányt jelöl meg a katholiciznras ezámiára. Ennek jelentősége az Egyház szempontjából; ú j terjeszkedési lehetőség Kelet felé. A stzovjet borzalmas vallásüldözése hatalmasam fellobogó vallásos érzést fog eredményezni, mit az Egyház inem mulaszthat el kihasználni. A magyar turanizmus is ú j sikereikre számithat, de csak a kath. egyházzal össizefogva. A protestánsok jelentékeny számára való tekintettel azonban kevés sikert vár a „hangsúlyozottan' róm a i " kath. turanizmustól, s a protestánsaiknak a nyugat „sajátmárkájú felvilágosodiotts'ágáho'z" való csatlakozása esetén fkllti a kathoücizmusna'k Keletem nyíló terjeszkedési lehetőségeit és a magyar Kezdeményezés lehetőségét is. Már pedig a kommunizmus ellen küzdő inépelk szempontjából a keleti turáni mozgalomban Rónia és az általa képviselt erő nem nélkülözhető. Intézményesíteni kell tehát az Egyház turáni felfogását, hogy megint két áldástosztó keze legyen: egy keleti meg egy nyugati. „Olaszország érdekének — folytatja a cikk_ — meg, az egyházi kartmán ynak elég biztosíték lenne az, hogy ez óriási Egyház feje Rómában székelne. Ezenfelül azonban a latinizálást nemi saabadinia erőltetni. Ez nem vetzetett sikerre a múltban sem, miéig kevés'bbé vezetne a jövőben. Az a kis mag, amiből egy igazán hatalmas keleti-katholikus . Egyház fejlődhetnék — úgy látszik minden jelből — a magyarországi gör. kath. Egyház, csakhogy a növekedése esetén mátr anakro'niizaniusként és gátlólag ható ,,gSrölg" jelző nélkül. Magyarországon ennek Magyatr keleti-katholikus Egyházzá kellene alakulnia és mint ilyen, valószínűleg hamarosan (nagy vonzóerőt gyakorolna a magyar protestantizmusra." Hasonló szellemű átalakulást óhajtana a többi keleti államokban is az „egy akol és egy pászt o r " gondolatában. Mi, akik az Egyház életét és feladatait akár egészében, akár tisztán keleti egyházunkra vonatkoztatva is maga-

166 sabb, fajokon, népeken, nemzeteken sőt kultúrán és korszellemeken is túlemelkedő egyetemes szempontok szemszögéből nézzük, bár egyáltalán nem látjuk akadályát annak, hogy az Egyház a maga idejiíki és helyén helyes, erkölcsös és célszerű társadalmi, faji, nemzeti törekvéseket is segíthessen, nem igen tudnánk azonban megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy az Egyház a cikk szellemében egyszerű politikai tényezőként szerepeljen. Érdekesnek találtuk mégis ismertetni a „Turáni N é p " elgondolását., mely megvilágít ja, hogy a keleti egyházat és benne különlegesen a magyar gör. kath. egyházat minő perspektívában látják olyan gondolkozó fők, akik rajtunk kívül s tőlünk távol is állanak, de tisztában vannak az;zal a számokban kifejezhetetlen belső értékkel, •melyet a keleti egyház önmagában bír. — Bizánci egyházi zene. A keleti egyházi zenével való foglalkozás hosszú ideig tartó elhanyagoltság után XIII. Leó pápának 1894 november 30-án kelt „Orientalium digmitas" kezdetű apostoli körlevelével nyert ú j lendületet. Ugyanebben az időben kezdődik a Gregorián Korális iránt való érdeklődés is, amelynek restaurációja hosszú előkészület után 1889 óta jelent meg a Solesmes-i bencésektől kiadott „Paléographie Music a l " hatalmas köteteiben. A keleti egyházi zene területén végzett kutatások főklclpen annak a kiderítésére irányultak, hogy milyen mértékben függ össze a Gregorián Korális a bizánci zenével. Ezen kutatásokat azonban leküzdhetetlen akadályok nehezítették, inert a bizánci melódiák oly hangjegyekkel voltak írva, amelyeket hosszú időn kereszitíil nem tudtak megfejteni. Végre Egon Wellesz ausztriai egyetemi tanárnak sikerült megfejteni a hangjegyek jelentésének titkát, ami által életre keltek a régi melódiák és most már úgy lehet őket énekelni, ahogy a bizánci birodalom fénykorában hangzottak. Weltesztől függetlenül dolgozott és vele egyező eredményre jutott az angol W. Tillyard is, ki mikor Wellesz munkájáról tudomást szerzett, egészen az ő megfejtéséhez csatlakozott, úgyhogy a két kutató megegyezése alapján a bizánci hangjegyek titka most már megfejtettnek tekinthető lí'is lehetővé vált a melódiák kiadatása és további tanulmányozása. Mivel a bizánci egyházi zene 'nagy hatás-

sal volt nemcsak a későbbi keleti egyházi zenére, hanem a Gregorián korális és a középkori nyugati egyházi zene fejlődésére is, nem lesz érdektelen a kutatások mai állásáról is röviden beszámolni. Az „Union Académique Internat i o n a l " 1933 májusában Briisselben tartott ülésén a dán tudományos akadémia egy nagyvonalú tudományos vállalkozás tervét terjesztette elő. Eszerint mindazokat a forrásokat és emlékeket, melyek a bizánci birodalom egyházi zenéjére vonatkoznak, ki fogják adni „Monumenta Musicae Byzantinae" címen. Ennek a vállalkozásnak a tervét három kutató dólgozita ki, akik 1931 júliusában Koppenhágában konferenciát tartottak : C. Hőeg professzor (Dánia), W. Tillyard (Anglia) és E. Wellesz (Wien). Hőeg iés Tillyard mint filologusok jutottak a középkori görög írók tanulmányozásától a bizánci zenitlhez, Wellesz mint zenész és zenetörténész. Ő és Tillyard már húsz év óta foglalkozott a bizánci egyházi melódiákat és himnuszokat tartalmazó kéziratokkal. A „Monumenta Musicae Byzantinae" — a „Bizánci zene <emlékei" — tervét különösen a belgiumi, angliai, itáliai Akadémiák képviselői támogatták. Az olasz Akadémia nevében Ussani professzor kijelentette, hogy elvállalják az egyik kötet kiadását, amelyik a grotta-ferratai görög apátság egyik himnusz-kódetcének íenyképmásolatát fogja tartalmazni. Az „Union Académique International" egyhangúlag pártfogásába vette a vállalkozást s ainnak kivitelét a dán. Tudományos Akadémiára bízta. Ez a vállalat tudományos vezetőiül Hőeg, Tillyard és Wellesz tanárokat nevezte ki, akiknek a bizantisztiika legelső tudósai segédkeznek. A „Monumenta" első köteteként a bécsi Nationalbibliothek egyik kéziratát adják ki fénykép-másolatban. Ez a kézirat egy hangjegyekkel ellátott kódex, mely igen értékes és fontos, s melynek jelentőségére Wellesz egyik tudományos művében már előbb felhívta a tudományos világ figyelmét. Ha a bizánci zene összes forrásai együtt lesznek a „Monumentában", akkor nem kell majd a különböző múzeumokat felkeresniök a kutatóknak, mint eddig, hanem egy-egy helyen lehet összehasonlítani és tanulmányozni az összes forrásokat.

167 — A lengyelországi pravoszláv püspökök szinodusa nemrégen kérelmet terjesztett a lengyel kormány elé, hogy Lemberg székhellyel engedje meg egy ú j pravoszláv püspökség felállítását az ú. n. Malopolska (Halics) számára, A halicsi pravoszlávok száma jelenleg 30— 40 ezer között mozog, kik jórészt a lemkovsesinai schizmatikus agitáció folytán mentek át a szakadárságra. Lemberg ben csak elenyésző kis számban vannak pravoszlávok. Az „Apostolát" megállapítja, hogy a lengyelországi pravoszlávok kedvezőbb helyzetben vannak, mint az ottani katholikusok, mert a kb. 25 milliós lat. és gör. szert, kath. hívek 23 püspökség alá tartoznak s így egy-egy katholikus püspökség 1,100.000 hívőnél is többet gondoz, míg a 3 és fél milliót kitevő pravoszlávoknak már is 5 püspökségük va'n Varsó, Vilna, Grodnó, Pinsk és Kremnica), amelyekben még 2—2 segéd püspök is működik. Egy pravoszláv egyházmegyére kb. 700 ezer hívő esik Lengyelországban. •— Bonyodalmak a libanoni metropolia betöltése körül. A ciprusi Apostolos Barnabas az alexandriai Pantai'nogból átvett cikkben beszámol a libánoni orthodox metropolitai szék betöltése körül keletkezet bonyodalomról, mely hosszú időn át foglalkoztatta az antiochiai patriarchalis egyházat. A szír orthodox egyház hosszabb időn át nélkülözött belső békességének helyreállítása következtében 'négy metropolitai szék jött üresedésbe: a laodikei, aurantiszi, libánoni és tripoliszi. Az első kettőnek betöltése simán ment, a harmadiknak, a libánoninak betöltése körül azonban ismét boniyadalmak keletkeztek. A betöltés rendje szerint a klérus és a nép képviseletének kellett három arra alkalmas egyént jelölni s ezek közül a sz. szinódus a pátriarka jelenléte nélkül választ ki egyet, kit aztán a pátriarka megerősít. A küzdelem két jelölt között élesedett ki, Zakariás aurantiszi prior és Pál archimandrita, az eparchia vikáriusa között. A választó-gyűlés első helyen Pál archimandritát jelölte. A metropolita főpapjai azonban, kikkel a pátriarka a jelölést közölte, Zakariás mellett foglaltak állást. Közben azonban a jelölő gyűlés határozata ellen többféle kifogást nyújtottak be A szinódus összeült s úgy ta-

lálta, hogy semmiféle határozott vád nincs a jelöltek személye ellen, de a választást mégsem erősítette meg, hanem ú j szavazást rendelt el, de csak a két legtöbb szavazatot nyert jelölt között. A határozattal egyik párt sem volt megelégedve. Pál archimandrita hívei szerint a zsinat túllépte hatáskörét, Zakariás szerint az ügy előterjesztése volt szabálytalan. A patriárka a Zakariás elleni vádak kánonszerűségét tekintette, de tekintetbe kellett vennie a panaszok nagy számát is és a béke felbomlásának veszélyét arra az esetre, ha igazat nem ad 'niekik. Mivel a két párt erőviszonyai csaknem egyenlők voltak, legjobbnak látta az egész választást megsemmisíteni, s el is rendelte az ú j választást. Erre azt öt főpapból álló többségi párt Beiruthban gyűlésre jött össze, Zakariást megválasztott metropolitának jelentették ki s erről a pátriárkát is értesítették, megerősítését kérve. Az ügy nincs befejezve s az ortodoxok most nagy érdeklődéssel várják a pátriarka döntését. A közlemény sejtetni engedi, hogy a vesztes párt nem fog simán belenyugodni. — Német tiltakozás az oroszországi egyházüldözés ellen. A „New-York Her a l d " jelenti, hogy Szovjetoroszországban nemrég elfogtak és bebörtönöztek 9 protestáns és 10 katholikus papot. Mindnyájon orosz állampolgárok ugyan, de német nemzetiségűek. Összesen 75 német 'nemzetiségű pap van jelenleg a szovjet-börtönökben. A moszkvai német követség nem hivatalos tiltakozását jelentette be a moszkvai népibiztosságon a német papok letartóztatása ellen. Hivatalos tiltakozással azért nem élhetett, mert a letartóztatott németek már orosz állampolgárok. Ebben a tiltakozásban a német követség figyelmeztette Litvinovot Amerikában tett ígéretére, hogy a vallásüldözést megszünteti. (Russunion.) — Az örmény egyházból. A küikiai örmény katholikusz pátriarcha, mint az Apostolos Bai'-iabas írja, március 25-én Leukosiába érkezett s a nagyheti és húsvéti szertartásokat a különböző ciprusi egyházak templomaiban végezte. Egy egész napot a leukosiai örmény árvakonviktus növendékei között töltött a főpap.

168 — A kereszténység új hőskora Szovjetoroszországban. A napisajtó ily című közlései szerint Szovjetoroszországban az utóbbi hetekben ú j stádiumba lépett az egyház és az állam harca. A vallásos érzület reneszánszát éli s annál dühösebben folyik a harc a vörös hatalmasságok részéiről Isten és a vallás ellen. A vallás újjászületése első jelei az orthodox húsvéti ünnepek alkalmából mutatkoztak, amikor is a tömegek nemcsak Moszkvában, hanem a vidéken is annyira megtöltötték a templomokat, hogy sok helyütt még az utcákon is kellett tartani vallási ájtatosságokat. A GPU természetesen, ahol csak lehetett, megzavarta az egyházi ünnepségeket. Moszkvában szétoszlatták a feltámadási körmenet résztvevőit s minthogy a körmenetben kommunista párttagok is haladtak, ezeket kizárták a pártból. A szovjetkormány most fokozott erővel akarja folytatni az istentelenek propagandáját. Az összes állami tényezők utasítást kaptak, hogy legyenek segítségére az istentelenek szektájának teljes gőzzel megindítandó újabb vallásellenes hadjáratában. A hatás már jelentkezik. Moszkvában az elmúlt héten tizenkét templomot bezártak, a Volga-vidékén pedig igen sok templomot kommunista pártklubbá alakítottak át. Negyvenkét papot letartóztattak, mert vallásoktatásban részesítettek fiatalkorú egyéneket, ami a szovjettörvény értelmében szigorúan tilos. Mindez azonban semmit sem használ. A hívők egyre nagyobb tömegekben aradinak a templomokba s több pap már attól sem riad vissza, hogy nyílt ellenpropagandát kezdjen, az istentelenek szektája ellen. A szovjetbirodalom minden részéből olyan jelentések érkeznek, hogy visszatért a kereszténység hőskora» A hívők katakombákban gyülekeznek s ha valahol bezárnak egy templomot, földalatti pincékben jönnek öszsze közös imára. Szergiusz metropolita, az orosz orthodox egyház egyetlen még szabadlábon lévő főpapja, állandóan járja az országot és mindenütt a kereszténység eszméjét hirdeti. — Az ázsiai népek ifjúságának közös tanácskozása Tokióban. Tizennégy ázsiai nemzet ifjúságának képviselői tartottak nemrég közös tanácskozást Tokióban, amelyen 6000 kiküldött vett részt. A tanácskozást a japán „Seinem Kiodán" ifjúsági egyesület hívta össze

az „ázsiai népek védelme" jelszóval. Az elnöki beszéd azt hangoztatta ,hogy az ázsiai kultúra az európai felett áll s hogy Ázsiának Istambultól kezdve Tokióig az egységes ázsiai szellemben kell összefognia. Szerinte az ötezeréves ázsiai kultúra nélkül európai 2000 éves kultúra sem lehetett volna. A mongol képviselő ecsetelte hogy milyen borzalmas sorsuk van a Szovjet alatt, amelyből saját erőfeszítéseiken kívül csak Japán segítségével szabadulhatnak ki. A tanácskozások során leszögezték, hogy az európai világháború a materialista kultúra eredménye volt. Ázsia felépíti a maga felsőbbrendű kultúráját és akkor majd az hoz békét ;és boldogságot a világnak. Ázsia elgondolásával szemben csak a kereszténység hatalmas összefogása : az uniós gondolat ápolása és erőfeszítése fejthet ki olyan hatást, amely megmentheti a rája épült nyugati civilizációt. — Újabb szakadás az amerikai orthodoxok között. Az amerikai érsek jelentést tett a konstantinápolyi egyetemes patriarchának, hogy egy Kontogeoraros Kristóf nevű archimandrita s egy Stamos Panos nevű pap, akit az alexanriai egyház elbocsátott, zugzsinatot tartottak és ennek határozata alapján kimondották, hogy magukat Phanolé albán püspök és Szofrón szír püspök által püspökökké szenteltetik. A konstantinápoly szinodus kimondotta, hogy a zugzsinat határozatai érvénytelenek, Kontogeorgost és társát püspököknek el nem ismeri, az egyházból követőikkel együtt kizárja, annál is inkább, mert a két szentelő püspök maga is kánoorellenesen nyerte el a püspöki rendet, tehát szabálytalanok. A pátriarka intézekdése, mint a konstantinápolyi „Orthodoxia" írja, mély hatást keltett Amerikában. Az egyházak és testületek táviratilag siettek jelenteni Athenagoras newyorki érseknek hűségüket. Katholikus blokk Csehországban. A „Russkoje Slovo" írja, hogy a csehszlovák köztársaságban katholikus politikai blokk készül Hlinka és Sramek összefogásával, mert „szégyenletes dolognak tartják, hogy a 78 százalékos többség fölött a hitetlen szocialista kisebbség uralkodjék."

169

IRODALOM * N. Borgia. Origine della Liturgia Bizantina. Conferenza- letta all' Associazioae Cattolica per 1 'Őriente Cristiano nella badia Greca di Grottaferrata. (A bizánci liturgia eredete. Értekező felolvasás a Keleti Keresztény Katholikus Egyesületben a Grotaaferratai görög apátságban.) Grottaferrata, 1933. Nilo Borgia, a grottaferratai olasz gör, kath. apátságban lakó szerzetesatyának a zárdában gör. szert, püspökök jelenlétében felolvasott értekezése ez a füzet, mely a „Scuola Tipografica Italo-Oriontale ,S. Nilo" kiadványaként Grottaíerratában a múlt évben immár II. kiadásban jelent meg. Az értekezés a gör. szert, szt. miseáldozat bemutatásának szertartását tárgyalja annak eredetétől mai kifejlődéséig, s négy fejezetre oszlik. Az I. fejezetben kiemeli, hogy a szt. liturgia eredete a régi zsinagógában dívó szertartás alapelemeihez kapcsolódik. Zsoltárének, a szt. törvény és a próféták olvasása, különböző imák, szt. beszéd a felolvasott szöveg alapján, majd újabb ima és végűi adománygyűjtés a szegények részére, — voltak ezen alapelemek. Az első keresztényeknél annyiban történt itt módosítás, hogy az ó-szövetségi szt. írás olvasását az újszövetségivel helyettesítették s az istentisztelet központjává és lényegévé az Urvacsorát s annak 'kiosztását tették. E tekintetben az újabbkori liturgikus irók alapján Szt. Jusztint hivja bizonyságul, ki ezt a II. században Antonius Pius és Marcus Aurelius császárokhoz intézett apológiájában részletesen leírja s ebben a scandalúm pusillorum elkerülése végett óvatosan az „eucharistei" (hálát ad) görög szót használja az Oltáriszentség létesítésének tényére. Ilyen volt a kezdetleges szt. mise. A i t . fejezetben: jelzi, ¡hogy az üldözések után a ker. egyház békéje magával íhozta a szent liturgia fentebb vázolt sezrkezeti elemeinek végleges kialakulását. Ekkor már a misekánon (felajánlás, átlényegűlés, áldozás) határozott és végleges alakot ölt. Ekkor keletkeznek egyházterületek szerint a különböző miseformák az ősi felépítési sorrend betartása mellett. A zsoltárénekből kialakultak az antifonák, a szt. írás olvasásából a lecke és evangélium s ezeket követi a szt. beszéd (írásmagyarázat). A kánon közeledtével püspöki v. presbyteri áldás után elbocsáttattak és a diakónus által sorimák (ektenia, preghiera litanica) közben kivezettettek a további részvételtől eltiltott osoponok: a) hitjelöltek (Catechumeni), b) az ördöngösök (energumeni), c) a kereszténységhez igen közel álló jogosultak (competens) s végül d) a -nyilvános vezeMők. A gyermekekre, hogy ne rendetlenkedjenek, több diakónus vigyáz. Ezután diakonusi felhívásra következett a békecsók, majd a Szentlélek közoltetésének leesdésévei megkezdődött az anafora (kánon), melyről Thibaud és Cabrol liturgikus írók nyomár röviden jelzi, hogy ennek eredete szintén a zsinagóga rítusában gyökeredzik. A bővebb magyarázatot egy más alkalomra igéri. Ezután következett az átlényegűlés, majd a Szentlélek leesdése (epiclesis), melyről szintén más alkalommal készül értekezni. A püspöknek az egyház minden szükségleteire kiterjedő imája s a diakónus sorimája után jött az áldozás. A hívek az Úr testét a püspökök jobb tenyeréből s a szent. Vért a diakónus által nyújtott kehelyből vették magokhoz. Az általános szt. áldozást Szt. Cirill és mások bizonysága szerint zene- és eucharisztikus jelentőségű, meghatóan szép énekszó kísérte, miként ez nagyszámú áldozók esetén ma is szokásban van. (Szerző több ének görög és fordított olasz szövegét is közli.) A keleti miseformák kialakulásának során: szerző Szt. Cirill katechesisére hivatkozik. Ebben utalás történik egy miseformára, mely hallgatással mellőzi a szokásos kezdő részleteket, mindjárt a békecsókkal kezdődik s az áldozást megelőzi a Miatyánk. Ezen időben a vasárnapot, szerdát és- pénteket — később a szombatot is — kivéve, az áldoztatás misén kívül (synaxis aliturgica) történt. Szt. Epifán szerint a jelzett napokon való misézés s böjttel egybekötött szentségvétel apostoli hagyományokon alapult s bár egy századdal később a mindennapi misemondás is szokásba jött, a római és alexandriai pariarehatusokban a régi

170 szokás még még sokáig fenmaradt. Ha aliturgikus — misén kívüli — áldoztatás volt, a kánont egyszerűen elhagyták. Szerzőnk ma már észszerűtlennek t a r t j a a keleti misének az előkészítésre (protesis v. proscomidia), a hit jelöltek (catechumenek) és hivők miséjére való hármas felosztását s annak inkább csak történelmi — hagyományi jelentőséget tulajdonit. A III. sz. végén és a IV. sz. elején a miseformák kialakulása még nem teljes s nincs kimondottan hivatalos és tartós jellegök. Tele vannak rögtönzésekkel, de egyúttal mélységesen áhítatos cselekvésekkel. A diakonusok vezényszóval állandóan figyelmez,¿tték a népet, mit kell a szt. cselekmények idején tenniök. (Figyelmezzünk! Böloseség! Hajtsátok meg fejeteket! stb.) Az egyházi ruhák a köznapi életben használlatos ruházatból fejlődtek ki. Pl. a tunikából — sztichárion és alba, az utazóköpenyből (peuula) pedig felonion és casula lett. A püspöki ruházat semmi egyéb, mint a császár — basileus — díszruházata. A I H . fejezet a végjeg kialakult különböző keleti miseformák rövid eredetét tárgyalja. Ezek között legrégibbek az apostoli constitutiókban gyökerező siriai és a. Serapion — Szt. Athanáz. barátja — által ránk hagyott tmuisi v. alexandriai liturgiák. Ezekből keletkeztek — egyháztartományok szerint — különböző elágazások, melyek lényegileg egyezők s csak kisebb részletekben térnek el egymástól. A siriai miseforma Szt. Jakab apostol neve alatt is szerepel s a későbbi bizánci liturgia alapját képezi. Ez a szir-jakobitáknál és maronitáknál részesült nagy tiszteletben. Ennek Antiochiában és Jeruzsálemben keletkezett elágazásai: 1) a chaldeusok, nesztoriánusok és szir-katliolikusok liturgiája. 2) A malabári nem egyesültek, a nesztoriánusok és jakobiták egy részének s a kath. chaldeusok érezhetően nyugati elemekkel vegyült liturgiája. A Szt. J a k a b liturgiája alapjárt keletkezett bizánci miseforma a keletrómai birodalomban általános lett. Nagy elterjedését bizonyítja az, hogy lefordították ószláv, georgiai, arab, román, ruthén (?), chínai, japán, albán, francia, török nyelvekre. (Csodálatos, hogy az általunk ismeretlen ruthén, továbbá a jelentéktelen albán fordításról tudomással bír a szerző, míg a magyar fordításról nem vesz tudomást. P. L.) Siriai eredetű miseforma az örmény liturgia is, melyen a bizánci s később a keresztesekkel! való érintkezés folytán a latin hatás is érezhető. Külön típus a Szt. Márk liturgiája, melynek egyik változata a monofizita koptoknál, másik változata az abeszíniai monofizitáknál van használatban. A IV. fejezet a bizánci liturgiáról szól, melynek három ága van : Aranyszájú Szt. János, Nagy Szent Vazul és az Előszenteltek liturgiája. Az első' kettőnek alapelemei azonosak azon különbséggel, hogy Szt. Vazult liturgiája szorosabban simúl a régi tradíciókhoz azáltal, hogy régente a szt. mise — a vasárnapot kivéve -— a napi böjt végét jelezte, mely este állt be s így a szt. mise vecsernyével kezdődött, mely a régi mise zsoltáros, olvasmányos részét képviselte. (Szerzőnk elhagyva az apró részletekben való eümerűlést, oknyomozólag előszeretettel mutat rá az egyes cselekvények ősforrására. Pl. az evangéliummal való kisbemenet (eisodos) régente a narthex-ből (pitvar) történt, ahol a püspökök v. pap és a diakonusok a mise zsoltáros, olvasmányos része alatt. — a népek oktatva — tartózkodtak. Innen jöttek a szentélyi főajtóhoz, ahol a diakónus — fölmutatván az evangéliumos könyvet — fölkiáltott: Itt- a böl'cseség! az igazi! Tehát nem jöttek át fölösleges módon az egyik ajtón azért, hogy a másikon bemenjenek. Az ősök illogikus v. fölösleges dolgot nem cseltekedtek. Az Eló'szenteltek miséjében (liturgia aliturgica) a narthex-ban a népet és katechumeneket oktató püspök v. pap a bemenetet égő gyertyával végezte s az oltártól a nép felé fordulva mondta: Igazi bölcseség: Krisztus világossága megnyilvánul mindenkinek! A nagyszombati túlsók (15) prófécia olvasása a közbeszúrt hosszadalmas énekrészekkel oninan származik, hogy a püspök ekkor végezte a narthex-ben (pitvar) a katechumenek keresztelését s ehhez hosszabb időre volt szüksége. H a kevés volt a keresztelendő, úgy az első 7 olvasmánnyal megelégedtek s a többieket elhagyták. Mindezek ma már inkább puszta szertartások, míg a régieknél logikus, szükséges ténykedések voltak.

171 Szerzőnk nem tud megbarátkozni a Nagybemenet mai ünnepélyesen fényes pompájával. Szépészeti szempontból is fölöslegesnek, liturgiaellenesnek nevezi. Hiszen a szt. ajánlatok ünnepélyes, nagy segédlettel, legyezőkkel, zászlókkal, füstölővel, a nép lebomlásával történő mai átvitelének nincs értelme mert ilyen pompa csak az Oltáriszeatséget illethetnél, holott itt nincs egyéb egyszerű kenyérnél és bornál. Mint ahogy ez a rendes liturgiánál illogikus, annyira érthető az Előszenteltek miséjénél; hol már a ¡kész Oltáriszentség részesül ebben a nagy hódolatban. Hogy ami valamikor lényeg és élet volt, ma megmagyarázhatatlan értelmű puszta szertartássá lett, ezt részben a miseszöveg rendezői és szerkesztői tájékozatlanságának (insipienza deplorevole) tudja be, kik riem ismerték a régi Codex-ek utasításait. Ezek szerint az előző napi szt. misének az artoforiumban (ciborium) a diakónus által elhelyezett maradványai (frammenti) vitettek át ünnepéltyesen a nagy oltárra, amely szokás ma már megszűnt, de a ceremónia megmaradt; vagy pedig az Előszenteltek liturgiájánál látott s a tényleges Eucharisztiából táplálkozó imádatos hódolat vétetett át észszerűt'enűl — mint impozáns ceremónia — a rendes mise Nagybemenetében. A Protesisről (proscomidia) szóló részben szerző utal az ősi kezedetleges liturgia észszerű egyszerűségére. Régem az áldozó pap nem mozgósította a partikuMk elhelyezésénél az egész menyországot, de kivágta a misekenyér közepét, bort és vizet öntött a kehelybe s ezekre Isten áldását kérte. A mai többletet oda nem tartozó dolognak (incoerenza) nevezi, mert a partikulák nem, csupán- a középső kivágott rész lesz az átlényegűlés tárgya. Nem lévén olasz görögök, ezt megérteni alig tudjuk s szerző nem magyarázza meg. Mi a paténa egész tartalmát átlényegítjük s így ez nálunk nem nevezhető -— szerző szavaival élve — bizánci túlméretezésnek (esuberanza bizantina). Ugyanezen (protesi) alcim alatti részben — nem tudni, miért éppen itt — beszél — többek közt — diptichákról (élők és halottak jegyzékének könyva'iakban egymás fölé hajtott kettős táblája), melyeket a diakónus az anafora (kánon) alkalmával olvasott föl. Ma a diakónus kezében ezek helyett a tömjénfüstölőt látjuk. Ugyancsak ezen részben í r j a le a szt. mise további lefolyását a szent áldozásig. A szt. áldozás (comunione)-ról szóló részben egy régi szertartás könyv (euchologion) alapján leírja a szentségvétel sorrendjét (püspök, papok, szerzetesek, diakonusok stb.). Az egyházi személyek ami az együttmisézés ősiség© és törvényessége mellett szól) egymásnak nyújtották a szentséget. A híveket a vezető áldozópap kis kamállal áldoztatta. Ma az olasz-görög •— higiénikus' okokból — gyengén kehelybe mártott partikulával áldoztatnak. Mise végén- az áldozatra szánt kenyér át nem lényegített részei kiosztatott a hívek között s ezt antidoronnak nevezték (viszonajándék). Ugyancsak ekkor jutottak a szükségben szenvedő hívek a részükre összegyűjtött szeretetadományokhoz, melyeket maga a pap osztott ki. A befejező rész olvasásakor nagy meglepetésben van részünk. Azt á l l t j a szerző, hogy N. Szt. Vazul liturgiáját a VH. v. VIII. században egy ismeretlen szerző rövidítette meg s ez szerepel ma Aranyszájú Szt. János neve alatt. Könynyedén, minden bizonyítás nélkül veti oda. Mire alapítja- ezt a. kijelentést, nem tudjuk, de hogy mi ezt el nem hisszük, aziránt nem lehet kétség. Költői emelkedettséggel állapítja meg, hogy — miként a régi zsinagóga szertartásából átvett részek, a bizánci liturgiában, szimbóliumai az, igaz hit folytonosságának s egységének, úgy ezen liturgia van hivatva arra, hogy az elszakadt keletieknek a közös- kath. egyben való visszatéréséhez hidat verjen. Bő kivonatban ez a füzet tartalma. Sok megkapóan szép és érdekes részlete van:, melyek a bizánci liturgia iránt bizonyára nagy érdeklődést fognak kiváltani, de azért csak sjérsékelten elégített ki bennünket. Az egész tárgyalás fe'építése kissé hézagszerű, nagyrészben rendszertelen; stílusa többnyire élénk és közvetlen, de ez sokszor a világosság és érthetőség rovására esik. A kritikai szellemet, me'y több helyen megnyilatkozik, nem tudjuk mindig és mindneben, helyeselni s olyan benyomásaink is vannak, mintha utat óhajtana nyitni a keleti miseszöveg megreformálására s a nyugati liatin liturgiához való hozzáidomítására. Id. Petrásovszky Leo.

172 i* 0. M. Karovec C. S. V. V.: Velika reforma csina Sv. Vasilija V. 1882 r. Castina I. Zokva. 1933. 8°. X H + 2 3 6 . Castina II. iLviv. 1983. 8°. 204 jp. (Karovec M. OSBM. A Szent Bazil-rend nagy reformja 1882-beni.)

Nagy Szent Bazil rendje 1932-ben nagy reformjának ötvenéves évfordulóját ünnepelte. Ez alkalomból P. Karovec M., a rend tevékeny tagja hosszú cikksorozatban ismertette a reform történetét. E cikksorozatból nőtt ki a fentemlített kétkötetes munka, mely a reform előzményeit és keresztülvitelét ismerteti. Az első kötet első fejezeteiben visszapillant a szerző a rend dicső múltjára, a XVII. és XVIII. századra. Bemutatja a Szent Jozafát utáni megerősödött, szélesen elterjedt s hivatásának teljes magaslatán virágzó rendet, mely az uniónak, a Rómával való egységnek, csaknem egyedüli és leghatalmasabb oszlopa s ezt a szerző által idézett Batyuskov szakadár, nagyorosz történész és Helenius lengyel író 1 fényesen igazolják. Rámutat a vértanú Szent Jozafát nyomdokain haladó bazilitákra, kik nagy elődjük példáját követve nemcsak fáradhatatlan munkásságukkal, hanem vérükkel is megpecsételték Keleti Egyházunk 1 Róma iránt való hűségét, az uniót. Majd a rend hanyatlását festi és annak okait, mely Lengyelország felosztásával kezdődik. A cári Oroszországba 1 olvasztott területen a katholikus Egyházat gyűlölő és az uniót ádázúl üldöző és irtó cárbátyuskák, orthodoxia, Ausztriában pedig a szabadkőműves 1 eszmék uralma, febroniánizmus, jozefinizmus sorvasztják le a rend 204 virágzó monostorát 14-re és sokszáz buzgó tagját 68-ra. De a rend ellenségei nem elégszenek meg a rendházak és rendtagok leapasztásával, hanem a belső fegyelem felbomlasztására is törekszenek. Betiltják, hogy a szerzetesek Rómával érintkezzenek, a galíciai bazilitákat elszakítják a Pocsájev-ben székelő protoarchimandritától s lehetetlenné teszik a vele való érintkezést, sőt az egyes kolostorok közötti kapcsolatokat is lazítják és az egész rendet a megyéspüspökök joghatósága 1 alá vetik, Oroszország területén 1831—39.—64. években teljesen megsemmisítik a baziliták rendj t. Szimáskó aposztata püspök és társai Litvánia és Fehér-Oroszország unitusait szakítják le Róma kebléről. 1875-ben pedig Popel galíciai aposztata pap, mint pravoszláv püspök veszi át az unitus cholmi egyházmegyét s ezzel az orosz orthodoxia hivatalosan végzett az Unióval. Most a cár által pénzelt agitátorok, galíciai aposztata papok a galíciai unitusok között kezdik meg tévútra vezető munkájukat. A nagyorosz eszmét, pánszlávizmust, pravoszlávizmust terjesztő, minden katholikus lelkületet gyilkoló moszkofilizmus már nemcsak a galíciai papok és hivek lelkét mételyezi meg, hanem a rendben is elveti, ha nem is egyenesen a szakadás, de a minden egyházi lelkületet kiölő közömbösség és lanyhaság magvát. Naumovics aposztata pap fellépésekor a rendnek már nem voltak missziós papjai, kik a hitökben veszélyeztetett és téveszmék által ' megingatott hivek megmentésére siethettek volna, sőt a rend kebelében is akadtak a pravoszlávizmusért lelkesedő s ahhoz nyíltan átpártoló tagok. De közbelép az isteni gondviselés: a rendnek egy jeles tagja s Róma szánakozó szeretete összefognak. P. Szárnicky Kelemen dr. a rend galíciai tartományának fő-

j 1 I j i j

j

173 nöke s lembergi egyetemi tanár saját elhatározásából levelet intézett XIII. L,eo pápához 1881. dec. 25-én, melyben feltárja a rend szomorú állapotát, kéri a reformot és ennek kiviteléhez tervezetet nyújt be. XIII. Leo pápa magáévá teszi P. Szárnicky gondolatát és bíborosokból álló bizottságra bízza a reform tervezetének < kidolgozását. A nagy pápa maga is fáradozik a reform körül s végűi sajátkezűleg javítja át a „Singulare praesidium" rendet reformáló apostoli levelet, amely a nagy akadályok legyőzése után 1882. május 12-én meg is jelenik. A nagy pápa Keleti Egyházunk történetének kiváló ismerője a rend dicső múltját is ismerte és látta a jövőben betöltendő fontos I szerepét és hivatását s ennek jegyében szerkesztette meg a „Singulare . . . " constitucióját, mely az Egyház és unió ellenségeivel dacoló alapköve lett az új életre keltett rendnek. A további fejezetekben ismerteti a szerző a Szentszéknek, császári udvarnak, bécsi kormánynak, diplomatáknak és a lembergi helytartóság munkálkodásati a reform ügyében. Külön fejezetekben mutatja be P. Szárnicky bazilita provinciálist, a rend reformjának megindítóját, P. Jackovszky Henriket a jezsuita rend galíciai tartományának akkori főnökét, aki a reform egyik legbuzgóbb elősegítője volt, P. Scsepkovszky Gáspár jezsuitát, ki 15 évig volt a reform lelkes vezetője. Ugyancsak külön fejezetben tárgyal a jezsiuta rendről, mely a baziliták kérésére s a pápa parancsára nagy áldozatkészséggel vállalta magára a reformálás nehéz munkáját. XIII. Leo pápa nagy alakja pedig az egész művön keresztül mindig mint a reform lelke és központja bontakozik elénk. A háttérben pedig a schizmatikus szellem által befolyásolt sajtó aknamunkája, valamint az Egyháztól elidegenedtek „latinizáció" és „szertartás tisztaság" áll ürügyek alatt a reform és az Egyház ellen történt kirohanások tűnnek fel a reform csaknem minden egyes lépésénél. A II. kötetben a szerző közli a „Singulare praesidium" apostoli levelet, valamint a megjelenésének és keresztülvitelének útját egyengető okmányok és levelezések egész sorát, eredeti nyelven, magyarázatokkal ellátva. í A nagymagyarországi tartomány megreformálásáról a megígért következő kötetben kell a szerzőnek tárgyalnia, amit nagy érdeklődéssel várunk. Bazilita. * Der erschlagene Heilige zu St. Barbara in der Postgasse. Grichisch- Katholischer Erzbisohof und1 Martyrer Josaphat Kunzewytseh. Skizze von P. Adolf Inneikofler, Wein, 1933. Az unió nagy vértanójának, Kuncevies Sz. Jozafát polocki érseknek főbb életrajzi adatait első számunk Lexicon-rovatában találhatták olvasóink, most pedig egy rövid (64. old.) színes «is meleg szeretettel megírt életrajzáról közlünk ismertetést, amely az eddig megjelent ¡Életrajzok közül vonzó előadásával tűnik ki s amelynek célja inkább a nagy szent iránt való bizalom felkölitése. mint kora szenvedélyektől fűtött vallási harcainak történelmi megfestése, amelyből még jobban kidomborodnék áldozatos életének és az unió nagy gondolatának ereje. A könyv a róla nevezett bécsi uniós-egyesüllet kiadásában jelent meg, mintegy igazolásául annak, unnak, hogy valóbon a legkatholikusabb munkatéren dol-

174 gozik az, aki az egyházak egyesülésének ügyét bármiképen is támogatja. A 'könyv tiszta jövedelme a vértanú ereklyéinek méltó elhelyezésére szolgáló s a bécsi Sz. Borbála-templomban emelendő külön kápolna céljait szolgálja. A bécsiek ugyanis szeretnék örökre maguk között tudni a nagy uniós-vértanú ereklyéit, amelyeket a világháború alatt (1917.) IV. Károly királyunk engedélyével, Septiczky gróf lembergi gör. kath. érsek ellenőrzése mellett helyeztek el ideiglenesen az említett templomban. Jól mondja ugyanis a szerző, hogy Sz. Jozafát „megint jogosan lesz m o d e m " , mert kora a mienkhez hasonló. Az ő korában is főképen a vallási kérdés szakította ketté nemzetét, amelynek túlfűtött fanatizmusát éppen a nemzeti kérdés előtérbe való állítása robbantotta ki. Ez a fanatizmus ölte meg fajának és nemzetének kimagasló nagy fiát, akit az igaz hit egységének történelmi átütő erejű gondolata hevített s akinek kiomló vére mégis megtermékenyítette az unió kemény talaját. A könyv elején Sz. Jozafát csodáinak ismertetésével, az ő nagy közbenjárói hatalmát akarja vázolni a szerző, hogy mennél több vergődő lelket vezessen el hozzá a Sz. Borbála-templomba. A felsorolt és az Egyház által is megvizsgált csodák valóban igazolják is a bécsiek egyre növekvő bizalmát a szent iránt, akik egyéni bajaikon kívül az alvó hitélet feltámasztását is kérik ,Sz. Jozafáttól. A következő fejezetekben az ukrajnai uniót, majd a sz. vértanú életének fontosabb mozzanatait vázolja a szerző. Eleven előadásából plasztikusan tűnik elénk a nagy szent Istentől hivatott életének és munkájának képe, amely a bazilita-kolostor csendes magányán keTesztül, hat évi áldozatos érseki működés után, életének 42. évében már a vértanúság glóriájának fényében zárul. Bővebben nem foglalkozunk most e művel, mert előkészületbe vettük a nagy szent részletesen megírt életrajzának közlését. Sz. Jozafát életrajzának ismerete ugyainis nemcsak az unió munkára való eleven erejű indítás, hanem oly tanulságos egyháztörténelmi átélés is, amely az Anyaszentegyház világtörténelmi feladatainak megfejtéséhez hoz közelebb bennünket, ami nélkül aligha lehetünk szentséges Atyánk életfeladatot jelentő uniós célkitűzéseinek áldozatra is kész munkatársai. A sz. vértanú és szarkofágjának képével díszített könyvecske egy német nyelvű litániát s egy német és ószláv-liturgikus és német nyelvű könyörgőájtatosságot is tartalmaz Sz. Jozafáthoz, végül pedig ugyancsak az említett két nyelven közli azt az engesztelő ájtatosságot (supplicatio), amelyet a Sz. Bazil-rend tagjai világszerte terjesztenek. Azt hiszem, hogy nem lesz céltalan nekünk sem a mű utolsó mondatát magunkra alkalmaznunk: „Bitten wir ihn um Förderung der Union zwischen der griechischen und lateinischen Kirche, bitten wir ihn aber auch um Frieden und Einigkeit f ü r unser Vaterland Österreich, f ü r unsere Heimat, die nun auch f ü r ihn eine Art Heimat geworden i s t . " Mi az ő áldozatos katholikus szellemének ápolásával nyújtsunk neki otthont, hogy bennünket is> pártfogásba vegyen. Szénián István dr.

KELETI LEXIKON Choralis ünnep. Lat. festum chori. Az egyházi év azon napjait nevezzük így, melyekre az Egyház ünnepi officiumot ír elő, de a híveket ünneplésre nem kötelezi. (Vagyis csak a karban zsolozsmázó egyháziak számára ünnepek, míg a nyilvános élet számára egyszerű hétköznapok.) A gör. egyházban a choralis ünnepeknek két főcsoportjuk van: 1. a doxologiás ünnepek csoportja; ezeknek efficiuma rendes köznapi elővecsernyé-

vel és esti szolgálatokkal kezdődik, de már a reggeli istentisztelet felétől ünnepi jelleget ölt s a reggeli szolgálat végén felhangzik az énekelt nagy dicsőítés (doxologia), mely csak az ünnepi officiumok s a j á t j a ; 2. polyeleies ünnepek, a reggeli zsolozsma polieleiosz — sokirgalmú énekéről nevezve, mely ezen ünnepek szertartásának egyik jellemzője. Ezeknek teljes ünnepi officiumuk van: nagy elővecsernyével, a reggeli zso-

175 lozsmán evangéliummal és nagy doxologiával is. Ezekkel szemben a nyilvánosan is megünneplendő ünnepeket és emléknapokat deeretalis vagy parancsolt ünnepeknek nevezzük. Christologia. Krisztus személyéről szóló tanítások összege, rendszere. Chr-i eretnekségek a Krisztusról szóló katholikus tanokkal ellenkező tanítások, minő volt pl. a monofizitizmus, mely azt tanította, hogy Krisztusban az isteni és emberi természet egybeforrt, illetve az emberi természet az istenben, megsemmisült. Chrysologus (Aranyszavú) Sz. Péter ravennai érsek, egyházdoktor az V. század első felében Jeles hitszónok. (|450 körül.) A Krisztus kettős természetét tagadó mönofiziták kiváló ellenharcosa. Homilia. Alsóbbrendű homilia a szentbeszédnek az a f a j t á j a , mely valamely szentírási szakaszt (perikópát) mondatról-mondatra haladva magyaráz. Felsőbbrendű homilia a felolvasott szentírási szakasz valamely vezető gondolatnak kiemelése, s az egész szakasznak ebből a szemponból való megvilágíása. A szentatyák többnyire homiliákban tanítottak. Ma már a prédikáció formája többnyire az ú. n. tételes beszéd, mely a felolvasott szentírási szakasszal semmi összefüggésben sincs vagy legfeljebb csak igen laza összeköttetésben áll, ellenben) valamely hittani vagy erkölcsi tételt több szempontból világít meg s igyekszik a szentírás és egyéb hitforrások különféle helyeiről merített bizonyítékaival beigazolni. Katastasis. Gör. helyreállítás. A világ végét követő újúlás. A kath. egyház általános, de dogmaként meg határozott formában ki nem hirdetett hite szerint az igazak jövendő sorsa a föltámadás után, melyben a B. Szűz mindjárt elhunyta után részesült.. A spiritiszták által vallott K. ettől eltérőleg inkább a lélekvándorlás hitéhez jár közel. Kultusz. (Lat. cultus.) Tiszteletnyilvánítás. Az Egyház háromféle K-t ismer: 1. a cultus latriae vagy imádás a tisztelet egyedül Istent illető legmagasabb foka, önmagunk teljes alárendelése a legfőbb hatalomnak; 2. cultus duliae (Gör. doulos, szolga), a szentek tisztelete, kiket elsősorban nem önmagunkért,

hanem Istenért tisztelünk és közbenjárásukat kérjük Isten előtt. Egészen különleges tiszteletben részesül a kath. Egyházban az Istenszülő Szűz Mária. Ez a tisztelet nem imádás, de mégis sokkal több, mint a többi szenteket illető tisztelet s neve Cultus hyperduliae. Oeconomia salutis. Gör. lat. üdvgondozás. Istennek az a tevékenysége, melyet. idők folyamán az emberek üdvözítésére kifejtett. Főleg a megváltás. Sacramentarium. Szertartási szövegkönyv a régi egyházi' életben. Rómában legrégibb a S. Leonianum, Nagy Sz. Leó pápa idejéből, (f 461.) A S. Gelasimaum I. Gelasius pápától (492— 96), mely teljes misekönyvet tartalmaz. A S. Gregorianum, N. Sz. Gergelytől, valamennyi hasonló természetű mű között a legjelentősebb. Szinkretizmus. Különféle vallások egyesítése olymódon., hogy a közös elemeket megtartják, a nem közös elemekben pedig szabadságot engednek. Szűkebb vonatkozásban egyes unitus keleti egyházaknál dívó azon törekvést jelenti, mely a másik szertartásból vesz át szokásokat és ténykedéseket s azokat saját szertartásának elemeivel keveri. (Pl. a paraklisz kánoni részének rózsafüzér-imádkozással való helyettesítése.) A S. veszedelme ebben a vonatkozásban abban rejlik, hogy megrontja a rítusok tisztaságát s a katholikus keleti szertartást az eredetitől egészen elkülöníti, miáltal a még szakadásban elők előtt az uniót ellenszenvessé teszi. Altalános vonatkozásban a S. minthogy egyes hittátelekben teljes szabadságot enged, közömbösségre vezet, mely a hit halálának kezdete. Visitatio B. M. V. Boldogasszony látogatása, népszerű nevén sarlósboldogasszony ünnepe, július 2-án, a B. Szűz Sz. Erzsébetnél, Ker. Sz. János anyjánál tett látogatása az angyali üdvözlet vétele után.. Csak a latin szert, egyház ünnepli, de ott is csak choralis ünnep. „Zarándoknő." Silvia Aquitana, mások szerint Aetheria szerzetesnő a IV. század végén. 1887-ben egy IX. századbeli kézírásos másodlatban fennmaradt művét fedezték fel Arezzóban, mely kiválóan értékes adatokat tartalmaz a szentföldi, főleg jeruzsálemi szent helyekre és istentiszteletekre vonatkozólag.

176

ADATTÁR Régi magyar kolostorok „Kanizsamonostor, vagy mint utóbb nevezték: Monostor Kanizsa Oroszlánostól délre. Törökkanizsától egy mértföldnyire délkeletre feküdt. Törökkanizsa és Ó-Oroszlános között manapság is Monostor nevü dűlőn. Nem azonos a későbbi Török Kanizsával, melynek régi neve egyszerűen Kanizsa vagy Rév-Kanizsa.. Ki építette a monostort, adatok híján eldönteni nem tudjuk. Kanizsa szláv név.'' „A monostor szerzetesrendjére nézve az eddig ismert adatok nem nyújtanak fölvilágosítást-. További sorsa meg éppen ismeretlen. Mint Oroszlános monostor úgy Kanizsa monostora s a Csanád-nemzetség többi monostoregyháizai valószínűleg bencés apátságok valtak. Régi szerb hagyomány szerint a Csanád-nemzetség ez ősi monostora közel ben ó-szláv görög monostor állott, közvetlenül a Tisza partján', hol most magasabb' domb emelkedik. 28 ) 28 ) Szentkláray: A szerb monostoregyházak. 64. Izsómonostora. „Az izsói monostor, ecelesiae de Naou. Kenézmonostorától keletre, a Maros balpartján, Pécskával szemben, Munár és Németszentpéter községtől északnyugatnak feküdt. E földrajzi fekvést II- Endre idézett 1233-i egye ségleveléből állapíthatjuk meg. Az Egres melletti rahoncai és a hodosi monostor közt említi." 2 9 ) 20 ) Karácsonyi: Ismeretlen délmagyarországi monostorok. I. h. 83. „A helytörténeti nyomok arra engednek következtetni, hogy Izsómonostor romjain épült a mai bezdini görögkeleti szerb zárda. E szerb monostort Mun árnak! is h í v j á k . . . , mert Munár falu közelében á l l . " Izsómonostorának sem szerzetesrendjét, sem védőszentjét nem ismerjük. Csak sejtjük, hogy szintén bencésapsítság volt. A Boldogasszony bemutatására, Praesenitatio B. M. V. címéra fölszentelt szerb monostoregyház a hagyomány szerint m á r a XIV. században híres búcsújáróhely volt." Hodosmonostor. „Izsómonosztortól keletre. Zádorlak és Penlak közt állott. Szintén a Maros partján, a mai Hodos helyén." „Az ősi Hodosmonostor helyén Jaksich Márk 1498-ban görögkeleti monostort emelt Boldogasszony bemutatásának tiszteleltére." „Karácsonyi szerint nem áll az, hogy Hodost a Jaksich-család alapította. 30 ). 30 ) Szentkláray: I. m, ,24r-25. Vele szemben Máki határozottan Jaksich-alapítványniak tartja. 3 1 ) A szerb 'egyházi 31 ) Arad vármegye története. L 452. 488. hagyomány figyelembevételével Szentkláray is a Jaksich-családnak tulajdonítja, a hodosi vagy mint máskép nevzik, a bodrogi gör. kel. monostor* alapítását." „A déli homlokzaton egy címer látható, mely a szerb monostort megelőző időkben valamely elpusztult nemesi kúriának vagy egyházi építménynek lehetett a maradványa és úgy került a faluba. Vájjon az ősi Hodosmonostorról maradt volna-e ránk e kőemíék, ma már nehfe megállapítani.'" (Vége.)

Kiadja a Chrysostomos Társulat. Felelős szerkesztő és kiadó Számán István dr. pápai prelátus. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Miskolc, Hunyadi-utca 3. szám. Nyomatott ifj. Ludvig István könyvnyomdájában Miskolc, Hunyadi-utca 13. szám.

EcclesiaHt. BUDAPEST, IV., Váci-utca 59. TELEFON: Aut. 84-0-46.

Magyarország katolikus kózben levő e g y e t l e n

POSZTÓGYÁRA Önnek minden drágító közvetítő kikapcsolásával közvetlen posztógyárából szállítja garantáltan tisztagyapjúból készült

RUHASZÖVETEIT. Belvárosi lerakatunkban tekintse meg szöveteinket; vidékre kérje gazdag szövetmintakollekciónkat, melyet költségmentesen és minden vételkötelezettség nélkül megtekintésre szívesen küldünk. Kérjük, győződj ön meg arról, hogy a lelkiismeretes, katolikus magyar gyári termelés milyen tökéletes gyapjúszöveteket produkál. Minden méter tartósságáért felelünk.

Templomberendezések és templomfelszerelések.

TRUNKHAHN posztógyár és ruhagyár rt. Budapest, I., Lenke-út 117.

ORSZÁGZÁSZLÓK NEMZETI» É S EGYÉB SZINÜ Z Á S Z L Ó K . EGYESÜLETI ZÁSZLÓK.

Belvárosi lerakat é s m é r t ó k s z a b ó s á g : Budapest, V., P r o h á s z k a Ottokár-utca 8 . (Az egyetemi templommal s z e m b e n )

Üzemben 1922 óta 300 munkással

SZÉMÁN ISTVÁN dr.:

VOZÁRIK MÁRTON

MINDENNAPI KENYÉR

egyenruha és papi-szabó

Egyszerűbb k ö t é s . . . . 2"80 P Vászonkötésben . . . . 3'50 P MEGRENDELHETŐ KIADÓHIVATALUNKBAN Legalább 10 példány rendelésnél árengedmény

Ü g y választott, mint hozott anyag® ból legújabb divat szerint készít

öltönyöket, felöltőket é s egyenruhákat. Átalakításokat, fordításokat olcsón, kész öltönyöket már 40 P-től készít Miskolc, Széchenyi-utca 8., I. em. 6.

A keleti sz. Unió ügye iránt érdeklődők alapos tájékozódást szerezhetnek dr. SZÉMÁN ISTVÁN prelátus

„AZ UNIONIZMUS" című művéből, amelyet a bel- és külföldi kritika egyaránt elismeréssel fogadott. Kapható kiadóhivatalunkban Ára 3 P 50 f.