llü
Di KOCH ANTAL
hegység középpontjában annak a hegyhátnak a magasságában terülnek el, mely a K-felé vonuló nádasdi völgy és az egregyi völgy egyik Ny-ti főelágazása — a takanyodosi völgy — között a vízválasztó.
PETROVARADINON 1900-BAN FÚRT KÍSÉRLETI ARTÉZI KÚT GEOLOGIAI SZELVÉNYE. Dr.
K o c h ANTAL-tÓl.1
1900 április 1-jétől kezdve deczember 5-ikéig Petrovaradinon, a váron belül a Várhegy északi tövében, a sziklafaltól körülbelül 300 m-nyíre, az új kapu közelében kísérleti artézi kutat fúrtak. A fúrás decz. 5-ikéig 216*60 m. mélységig hatolt a nélkül, hogy kielégítő vizet kaptak volna. Ennek következtében 1901 februárius 11-én a közös hadügyminisztérium Wienből véleményadásra kérte volt föl a m. kir. Földt. Intézet Igazgató ságát arra nézve, hogy a beküldött fúrási szelvény és általában a kér déses terület geologiai viszonyai alapján van-e némileg biztos kilátás reá, hogy a fúrás folytatásával élvezhető vizet kapnak? Dr. Szontagh Tamás osztálygeologus úr, ki ez ügyet véleményadás ezéljából kapta, a rendelkezésére álló adatok alapos mérlegelése után — nézetem szerint helyesen — nem ajánlhatta a kísérleti kútnak mélyebbre fúrását, és így ez tényleg abban is maradt. Később azonban közvetlen közelében egy másik jóval nagyobb átmérőjű lyukat fúrtak 36 m. mélyre, melylyel a felülethez közel eső két vízgyűjtő réteget átfúrták. E fúrt kút fölé gép házat emeltek, és most annak vizét szivattyúzzák, de az sem minőségi leg, sem mennyiségileg nem kielégítő.2 Ezt az anyagot az adatokkal együtt H a l a v á t s G y u l a magy. kir. fő geológus úr szives volt tudományos földolgozásra nekem átadni, a miért őszinte köszönettel tartozom neki. Azért bizta reám, mert mint a Fruskagora hegység geologiai viszonyainak legalaposabb ismerőjét engem tartott legilletékesebbnek a fúrás adatainak helyes megítélésére és tudo mányos értékesítésére. Ezt az anyagot a múlt tanévben B a l l ó E e z s ő és T i t z E n d r e t a n á r jelölt urak közreműködése mellett áttanulmányoztam éa abból egy 1*20 m. ho-szú, elég bőöblű üvegcsőben, 1 : 200 vagyis 5 mm. = 1 m. arányban összeállítottam intézetem számára e kísérleti artézi kút geologiai szelvényét. 1 Előadta a Mh. Földtani Társulat lüOíi. november 7-én tartott szakülésén. Az első fúrásból kikerült próbák, valamint azokból két vastag üvegcsőben, kisebbített arányban összeállított szelvény, annak leírásával együtt, 1902 jul. 15-én «Sjelnar Vb. Ing. Z. B. A. No á7G8> jelzéssel a m. kir. Földt. Intézetbe kerültek. A fúrási napló másolata I I b. 14
P E T R O VA RADINON 190* » BAN F Ú R T K Í S É R L E T I A R T É Z I KÚ T GE OL OG IA I S Z E L V É N Y E .
117
P etro v ara d in o n 1900-ban lefúrt k ísérleti artézi kút g eo lo giai s z e lv é n y é n e k leirása. A z Folyó szám vastagsága mélysége m.-ben m.-ben
1.
0'40
0-40
á t f ú r t
r é t e g e k geologiai kora
petrograpliiai s geologiai leirása
B a r n á ss z ü r k e , p oro n d o s csillá m o s, h a n y ó a g y a g m á r g a (feltalaj).
por
H a m u s z ü r k e , erősen p oron d os, p o r h a n y ó a g y a g m á r g a , m o g y o r ó n y i m á llo tt zöldkő 2.
2-80 3-20
darab okk al és k övetk ező c s ig á k k a l: Hyalina nitens M ic h , sp., Vallómét pulchellct M ü ll . sp., Amphibina (Succinea) Pfeifferi, R ossm . H a m u s z ü r k e , ig e n p o r h a n y ó , fin om h o m o -
3.
3 20 6-40
4.
0 60
k o s -c s illá m o s a g y a g m á r g a . c s ig a tö r ed ék k e l.
Vallonia
'a' a •^
•pH O
M aD lC© H
sp.
S á r g á ss z ü r k e , p o r h a n y ó , fin om h o m o k o s7-00
c s illá m o s m é s z m á r g a . V i l á g o s b a rn á ssá r g a , a g y a g m á r g a is z a p o s ,
5
fin o m s z e m ű , n a g y részb en laza, k is részb en ig e n p o rh a n y ó , fe h é r c s illá m p ik k e ly k é k b e n
15-70 22*70
6.
1-20
7.
3-50
8
V i l á g o s fak ósárga m é s z m á r g a , te lv e fin o m
Q
s z e m ű s z ü r k é s m é szk ő -d a r a b k á k k a l.
27-40
V ilá g o s zö ld es sz ü r k e , p o r h a n y ó a g y a g m á r g a , k ise b b -n a g y o b b s z ü rk és s z e m c s é s m é szk ő -d a r a b k á k tó l és p o ro n d tó l darabos. H a m v a s s z ü r k e , la za v a g y p o rh a n y ó , finom e g y e n l e t e s s z e m ű , is z a p m e n te s h o m o k , bőven feh ér c s illá m p ik k e ly k é k k e l. 2-ik v íz g y ű jtő
34-50
9.
•£ pH
2 3!)0
7-10
r é te g . U g y a n i ly e n h o m o k , m é s z m á r g a c-oncretió k k a l és szin e s Q uarc-k avicsk ák k al, k ö v e t kező p u h a te st ű e k h éja iv a l: Unió Pa üli N e um ., U. Haueri N e u m ., Viviparci Hövnesi N e u m ., V. Pilari B r u s ., V. spuria B r u s ., Melanopsis hastata N e u m ., Nerita transrersalis Z ie g l .,
2-00
a >
v íz g y ű jtő réteg-.
b ő velk ed ő h o m o k . 1 - s ő
36-50
Pi/rgula sp. n. és Pisidiitnt n. sp.
42-00
K é k e ss z ü r k e , tö m ö tt, zsíros a g y a g m á r g a , fe h é ress z ü r k e m é s z m á r g a fészk ek k el, p ettyeg e tett, k is s é c s illá m o s -p o r o n d o s .
• pH
c8 & a •pH CQ *C 0Q 3V h á © •pH •4© -9 acö © uJ • pH
10.
5-50
133-w "ö ® ^ 9a ® cd
cd
Dr KO CH ANTAL
11.
12.
13.
14.
16.
1-90
17.
50-50
V ilá g o s, kékesszürke, igen porhanyó, finom szem ű hom okos agyagm árga.
53-40
Sötétszürke, szenes, alig csillámos-homokos agyag, sárgás és fehéres foltokkal és csikókkal tarkázva, m elyek sósavval p e z s e g nek, kissé tehát m eszesek.
56-10
Világosbarnás é» sárgásszürke, pezsgő mészmárga.
58-00
Világos zöldesszürke, finom h om ok os, erősen pezsgő m é s z m á r g a , itt-ott vörös rozsdafoltokkal.
63-60
Igen világos ham vasszürke, finom c sillám pikkelyes m észm árga, sárgás és vörhenyes foltokkal tarkázva.
65 00
V ilágos zöld essz ü r k e , sósavval erősen pezsgő, nagyon hom okos m észm árga.
68-10
Zöldesszürke, kissé agyagos - hom okos agyagm árga és sárgásfehér aprógöröngyös m észm árga keveréke.
09-20
Sötétszürke szenes agyag, hamvas- vagy sárgásszürke m észm árga foltokkal, apró zöldkő-darabokkal.
560
18.
1-40
19.
3-10
20.
48-60
Kékesszürke kissé c s il lá m o s , sósavval gyengén pezsgő agyag, fehéresszürke m észdúsabb pettyekkel.
2-90
2*70
geologiai kora
petrographiai s geologiai leírása
46-10
2-50
15.
r é t e g e k
H am vasszürke, fehéren pettyezett, por h a n y ó , csillám os-porondos agyagm árga, hom okkő és sötétszürke finom szem ű m ész k ő törmelékkel.
4-10
1-90
á t f ú r t
1-10
-+J © 3 O •
c3 >
erősen
emelel
A z Folyó szám vastagsága mélysége m.-ben m.-ben
íia i
118
o cä
ß* 21.
1-90
22.
060
23.
2-00
24.
2-70
71-10
V ilágos sárgásszürke, pezsgő m észm árga.
sósavval
71-70
Mállott zöld k őtörm elék , kékesszürke agyagmárgában.
74-30
Piszkos barnásszürke agyagm árga és sárgásfehér m észm árga keveréke.
77-00
V ilágos zöldesszürke, csillámos mészmárga.
finom
erősen
homokos-
1900-BAN F Ú R T K Í S É R L E T I A R T É Z I K Ú T G E O L O G IA I S Z E L V É N Y E .
A z
á t f ú r t
Folyó szám vastagsága mélysége m.-ben m.-ben 25.
O'GO
26.
0-70
77-60
27.
28.
8-40
29.
2 60
30.
16-70
32.
4-40
S3-70
92-10
Mái lőtt diorit és diabas-darabkák, kevés zöldesszürke m észm írgaporban.
94-70
Sölétebb zöldespzürke agyagmárga, kevés szögletes zöldkőtörmelékkel.
100-80
Elváltozott zöldkő (diorit és diabas) kisebb-nagyobb (diónyi) törmeléke, kékeszöld porban (a zöldkő pora ?).
117-50
Elváltozott zöldkő darabkái, világos h a m vasszürke porban (ill. zöldkőporban).
185-20
Elváltozott zöldkő törmeléke, ugyanannak porában.
18960
Elváltozott zöldkő törmeléke, ugyanannak porában.
216-60
Elváltozott zöldkő törmeléke, ugyanannak porában.
27-00
34.
A
sz e lv é n y b e n
ta rto zá sá ra
nézve,
geologiai kora
Világo* sárgásszürke mészmárga.
Z öld esszü rk e, piszkos fehéres és vörhenyes, porhanyó, rögös m észm árga keverék, elváltozott zöldkő-darabkákkal.
67-70
33.
petro^iaphiai s geologiai leírása
ATilágos zöldesszürke, m észm árga.
6-10
31.
r é t e g e k
78-30
5-40
11!)
finom hom okos <X < a> a <x> •X
5 p p oá Ph
c3 -Q cd
P 'iorit és s pora.
P E T R O V A R A D IN O N
o <3Í
:g O ^3 3 N
o 3
fö ltü n te te tt és r ö v id e n leírt réteg ek g e o lo g ia i h o v á részben
a
réteg ek b ől
k ik e r ü lt
k ö v ü letek
a la p já n ,
m e l y e k e t d r. L ö r e n t h e y I. t a n á r ú r v o l t s z i v e s m e g h a t á r o z n i , r é s z b e n p etr o g ra p h ia i m in ő s é g
a la p já n , a k ö v e tk e z ő
a
k övetk eztetések re ju tottam .
1-ször. Az 1. és 2. sz. rétegeket alluviális fel- és altalajnak vettem, egyrészt annak igen kevert törmelék volta, de másrészt főleg a beléjük zárt recens puhatestű-héjak alapján. Vastagságuk 3 20 m. 2-szor. Diluviális üledékeknek vettem a 3—7. számú rétegeket, nem ugyan kövületek alapján, mert ilyeneket nem találtunk e rétegek ben, hanem az anyag petrographiai minősége alapján összehasonlítva azt a Petrovaradin és Karlovci között a felületen elterjedett diluviális üle dékekkel. A diluviumhoz számítottam az 5. számú, 1570 m. vastag iszapos homokréteget is, mely az artézi kútnak első vízgyűjtője. Ezt azért soroltam a diluviumhoz, mert Petrovaradin és Karlovci között a
1211
D i KO CH
AN TAL
felületen ilyen homok közé zárva lőszcsigákat tartalmazó márgaconcretiókat találtam már régebben.1 A diluvinm teljes vastagsága a szerint 24*20 m. volna. 3-szor. A 8— 14. számú rétegeket már a levantei emeletbe kel lett sorolnom, a rétegek uralkodó anyaga alapján is, a mennyiben a laza homok, erősen kötött agyagmárgák és agyag a karlovcividéki le vantei paludinasrétegeknek az anyagával egyező. De kétségtelenül ki tűnik e rétegek levantei kora a kövületekből, melyek a 9. számú rétegben — úgy látszik — gyakoriak. Ezeknek névjegyzékét a szelvény részletes leírásában közöltem. Itt csak azt említem meg, hogy az abban kimutatott viviparáknak nagyobb része az erősen díszített felületű fajok hoz tartoznak, a minők K. M. P a u l és M. N e u m a y e r 2 tanulmányai alapján, a horvát-szlavóniai «paludina-rétegek» felső szintájára jellemzők s hogy a kimutatott Unió -fajok is ott azokkal együtt lalálhatók. Ebből az következik, hogy Petrovaradin altalajában is a levantei emeletnek ez a díszített viviparák-tól jellemzett szintája van meg. A kevésbbé díszített és a sima héjú viviparák jellemezte közép és alsó szintája az artézi kút szelvényében nem volt kimutatható, holott a felületen eddig a Fruskagora egész területéről (Gergurevce, Karlovci, Cerevic) csak sima viviparák ismeretesek. Ebből arra lehet talán következtetni, hogy a levantei korszak első harmadában a hegységnek alsóbb lejtőit is elborí totta még a levantei édesvízi tó, de annak középső és felső harmadában a hegység annyira kiemelkedett már e tó szintjéből, vagy helyesebben a beltónak vize annyira leszállott, hogy a Fruskagorának csak a tövében ülepedhettek le beiőle kövületes rétegek. A levantei rétegek teljes vastagságát a petrovaradin szelvényben csak 26 méternek vehettem. 8. számú legfelső homokrétege a petrovaradin artézi kútnak 2-ik vízgyűjtője, mely 27*40 m. mélyen van a felszín alatt, s mely alatt több vízgyűjtő rétegre nem is akadtak. 4-szer. A 15—29. számú rétegeket, 41*30 méternyi teljes vastag sággal, a pannoniai emelethez számítom, uralkodó világos szinű mészmárgája alapján, mely a felületen is, mint. az ismeretes beocini cementmárga, széles övben van elterjedve a hegység egész északi alsó lejtőjén. Legmélyebb rétegeiben már sok kőtörmelék van zárványként, a petrovardini várhegyet formáló átalakult zöldkőből, (Diorit Epidiorit, Diabas és ezek törmelékkőzete), annak jeléül, hogy a sziklaalaphoz nagyon közel fekszenek már. 1 A Fruskagora geológiája. M. Tud. Akad. Math, és Termt. Közi. XX VI. k. 5 . s r , 0 f i . 1. Die Congerien und Paludinenschichten Slavoniens und deren Faunen. Abhandl. der k. k. geol. Reichsanstalt. Wien 1875. B. V II. H . 3.
P E T R O V A R A D IN O N
1900-BAN F Ú R T K Í S É R L E T I A R T É Z I KÚ T GEOL OG IAI S Z E L V É N Y E .
121
5-ször. A 30—34. számú rétegeket már kizárólag a nevezett zöld kövek szilárd sziklájának tekintem, melybe a fúróvéső lassan behatolt, kisebb-nagyobb töredékeket és porrá szétzúzódott anyagot termelve, melyet felületesen zöldes agyagnak lehet nézni. Kitetszik ebből, hogy a szilárd sziklatalajba legalább 122 méter métységig fúrtak, az artézi kút praktikus szempontjából hiába, mivel a zöldkőből vizet nem kaphattak. 6-szor. Hasonlítsuk össze végre a petrovardini artézi kút szelvényét a szemben fekvő Újvidék városi artézi kútjával, a mint azt 1899-ben A d d a K á l m á n közleményéből1 ismerjük. E szerint i t t 33-95 m. alluviális és 11’76 m. diluviális üledék (homokos lősz) alatt, egészben véve tehát 4571 m. mélységben következnek a levantei emeletű kövületes és lignittelepes rétegek. Ezzel szemben Petrovaradinon csak 27'40 m.-nek vehető az alluviális és diluviális takaró vastagsága, a levantei rétegek tehát már 27*40 m. mélységben kezdődnek, de azzal a különbséggel, hogy itt — a mint kiemeltem — a levantei emeletnek felső szintája van meg, míg az újvidéki artézi kút, a belőle kikerült kövületek tanú sága szerint, annak alsó szintájába van mélyesztve. Eltekintve ettől, é3 föltéve, hogy a petrovardini artézi kút helye nem fekszik tetemesen ma gasabban, mint az újvidékié: eme összehasonlításból mégis kitűnik az, hogy a levantei emelet rétegeinek a felszíne a Duna jobb oldalán körül belül 18 m-rel magasabban fekszik, és így A d d a következtetését miszerint a Duna bal partján a Fruskagoramenti harmadik időszaki rétegösszletnek süppedese tételezendő föl, ez esetben is megerősíthetem, habár e sülyedés nem is olyan nagymérvű (150 m.), mint a mennyire A d d a becsülte. Ezek volnának röviden a petrovardini artézi kút fúrásának geologiai eredményei, melyekből mindenesetre legérdekesebb annak a megállapíthatása, hogy itt is, miként nyugati Slavoniában, megvan a levantei emeletnek a felső szintája. 1 Az Újvidék városi artézi kútról. Földtani Közlöny. 1899 X X IX . k. 13. 1.
