Petőfi Sándor Petőfi Sándor (Kiskőrös, 1822. december 31. vagy 1823. január 1. – eltűnt a Segesvár közelében fekvő Fehéregyházán, 1849. július 31.?) költő, forradalmár, nemzeti hős, a magyar költészet egyik legismertebb és legkiemelkedőbb alakja.
Petőfi, 1848. november 15.
Petőfi Sándor arcmása, dagerrotípia. Az eredeti 1844-ben készült Petőfi dagerrotípia lemez retusálás előtti állapota az 1970-es évek végén
Apja Petrovics István mészárosmester, anyja a Hrúz Mária. 1824-ben Kiskunfélegyházára költöztek, itt eszmélt a világra Petőfi. A család jó körülmények között élt, ez lehetővé tette a gondos taníttatását. Összesen 9 iskolában tanult, ez azzal az előnnyel járt, hogy már fiatalon igen gazdag élettapasztalatokkal rendelkezett. 1835-38-ig Aszódon tanult, itt egyike volt a legjobb tanulóknak. 1838-ban a tanév végi záróünnepségen ő mondta a búcsúbeszédet. 1838-ban iratkozott be a selmecbányai (ma Szlovákia) liceumba. Itt a magyar önképzőkör, a Nemes Magyar Társaság tagja lett. Azonban nagyon gyengén tanult. Édesapja 1838-ban anyagilag tönkrement. 1839. februárjában elindult gyalog Pestre és beállt a Nemzeti Színházba kisegítőmunkásnak. 1839. szeptember 6-án Sopronban beállt önkéntes katonának a császári hadseregbe. Nem bírta a megpróbáltatásokat, megbetegedett, majd 1841-ben Sopronban elbocsátották. 1841. októberében visszatért Pápára tanulni. Itt kötött szoros barátságot Jókai Mórral, a későbbi híres romantikus íróval.
Orlai Petrich Soma festménye Petőfi Sándorról, Debrecenben, 1844
Írói sikerek érték: 1842-ben az Atheneaumban megjelent első verse A borozó. 1842. október végén Pápán örökre abbahagyta a tanulást pénztelensége miatt. Mégis alapos műveltséget szerzett, mert sokat olvasott. 1842-43-ban először Székesfehérváron, majd Kecskeméten színészkedett. Ezután Pozsonyba gyalogolt, és az Országgyűlési tudósításokat másolta. 1843 nyarától Pesten a Külföldi Regénytár részére két regényt fordított le, valamint kapcsolatba került a fővárosi értelmiségi ifjúsággal, és naponta megfordult a Pilvax kávéházban is. 1843 őszétől Debrecenben ismét felcsapott színésznek, egy kisebb együttessel vándorolt, de megbetegedett, és ezért visszatért Debrecenbe. 1844 februárjában Pestre indult gyalog, azzal a szándékkal, hogy költő lesz. Felkereste Vörösmarty Mihályt, az akkor híres költőt, az ő ajánlására a Nemzeti Kör vállalta verseinek kiadását. Vörösmarty és Bajza József támogatásával 1844. júl. 1-től segédszerkesztő lett a Pesti Divatlapnál. 1844. októberében jelenik meg A helység kalapácsa című komikus eposza. 1844. novemberében megjelenik első verseskötete. Belekezdett a János vitézbe.
Pesten megismerkedett Csapó Etelkével, akibe szerelmes lett. Etelke 1845. jan. 7-én váratlanul meghalt. Eme korszakának verseit gyűjtötte össze az 1845. márciusában megjelenő Cipruslombok Etelke sírjára kötetébe. Kilépett a Pesti Divatlap szerkesztőségéből. Áprilisban elindult felvidéki körútjára, mindenhol lelkesen fogadták. Élményeit az Úti jegyzetek című könyvében írta meg. Mednyánszky Bertával újabb sikertelen szerelem (az apja nem engedélyezte). 1845. októberében megjelenik a Szerelem gyöngyei című versciklusa. Sokat utazott, gyakran ellátogatott szüleihez Szalkszentmártonba. 1846. szeptember 8-án a nagykárolyi megyebálon megismerte Szendrey Júliát. Egy év múlva házasodtak össze. 1847-ben elolvasta a Toldit, és ezután kötött szoros barátságot Arany Jánossal.
Petőfi szülőháza Kiskőrösön
1848. március 15-e egyik vezetője, de az elért politikai eredményeket keveselte. Királyellenes verseket írt, népgyűléseket szervezett, szembe került vezető politikusokkal, fokozatosan elvesztette népszerűségét. A szabadságharc idején századosi rangot kapott. 1848. dec. 15-én született meg fia, Zoltán. Debrecenben, 1849. januárjában jelentkezett Bem tábornoknál. Bem kedvelte, segédtisztjévé, személyes tolmácsává tette, óvta a csatáktól. Azonban Petőfi a többi felettesével rossz viszonyban volt (Klapkával való összezördülése után ki is lépett a hadseregből). Nem kapott fizetést, anyagi gondjai voltak. Márciusban apja, májusban anyja hal meg. Csatlakozik Bemhez, de tulajdonképpen civilként vesz részt a segesvári csatában, itt is tűnik el örökre, 1849. júl. 31-én. Forrás: http://erettsegi.com/tetelek/irodalom/petofisandor-elete-1823-1849/ Forrás: www.fazakas.enciklopedia.hu
A világon először Kiskőrösön állítottak szobrot Petőfinek 1861-ben
Az újszülött Alexander Petrovics keresztelési bejegyzése a Kiskőrösi Evangélikus Egyházközség keresztelési anyakönyvében (IV. kötet /1814–1838/, 127. oldal)
Petőfiék lakóháza Kiskunfélegyházán
Petőfi szülei: Petrovics István ((Kartal, 1791. - Pest, 1849. márc. 21.) és Hrúz Mária (Necpál, 1791. - Pest, 1849. máj. 17). Mindketten evangélikus vallású szlovákok voltak. Hrúz Mária rokonainak ma is élnek leszármazottai.
Petrovics István ((Szabadszállás, 1825.– Csákó, 1880.), Petőfi egyetlen testvére, öccse. Hozzá íródott az István öcsémhez című vers. Gyermekkorát Kiskunfélegyházán és Szabadszálláson töltötte. Később Pesten és Aszódon is együtt járt iskolába Sándor bátyjával. Három gimnáziumi osztály végeztével félbe szakította tanulmányait, hogy apját segíthesse mészáros üzletében, később pedig Kunszentmiklóson és Várpalotán dolgozott mészárosként. Bátyja hatására verset írt, nyelveket tanult, franciát és németet. 1848 júniusában a 6. honvédzászlóalj önkéntese lett. 1849 júliusában már századosi rangban harcolt. Jelen volt a világosi fegyverletételnél. Büntetésből besorozták közlegénynek a császári seregbe. A forradalom évei alatt jelentek meg első versei. 1853-ban politikai szervezkedés vádjával (gyanús tartalmú levelet találtak nála, amelyet egy katonatársa megbízására vitt Pestre) 3 évi sáncmunkára ítélték, amit Theresienstadtban és Prágában töltött le. Szabadulása után még Brünnben is kellett katonáskodnia. Bátyja apósának, Szendrey Ignácnak közbenjárására 1857-ben Gaylhoffer János dánosi birtokára került nevelőnek, itt ismerkedett meg későbbi feleségével. 1858 őszétől idősebb Geiszt Gáspár (18171872) hívására a 3400 holdas csákói birtok ispánja lett. Szorgos munkával a birtokot mintagazdasággá fejlesztette. Részt vett a Békés vármegyei Gazdaegylet, majd 1867-től a Békés megyei Honvédegylet munkájában. 1858-tól ő lett a gyámja Petőfi Sándor és Szendrey Júlia fiának, Petőfi Zoltánnak (1848-1870).
Koltó, Teleki-kastély, Petőfi és Júlia mézesheteinek helyszíne
Öt évi udvarlás után, 1863-ban feleségül vette Gaylhoffer Antóniát. Felesége azonban 2 hónap múlva visszaköltözött szüleihez, mert rájött, hogy férje nem tud szabadulni egy csákói asszonytól, Schneider Erzsébettől. Miután családi élete zátonyra futott, komorrá, zárkózottá, emberkerülővé vált. Bántotta az is, hogy Szendrey Júlia nem tudta nevelni fiát, hogy a fiú nem találta helyét anyja második házasságában. Petőfi Zoltán sok időt töltött Csákón, nagybátyjánál, aki megpróbálta szigorúan nevelni, de be kellett látnia, hogy Zoltán méltatlanná vált apja emlékéhez, az élvezeteket hajszolta. 1864-től Petőfi István lett az egész birtok jószágigazgatója. Élete leghosszabb szakaszát, 22 évet Csákón töltötte el. Mindvégig büszke volt bátyjára, ápolta emlékét. Szendrey Júlia és Petőfi Zoltán halála után Petőfi-ügyekben ő képviselte a családot. 1872-ben a Kondoroshoz közeli Nagymajorba költözött. 1875-ben ő lett a község pénztárosa. Megtakarításaiból Dévaványán 400 holdas birtokot vásárolt, de ezt már nem élvezhette, mert 1880-ban, 55 éves korában váratlanul meghalt. Csákón temették el, majd 1908-ban holttestét a budapesti Kerepesi temetőben helyezték el. Fehérmárvány sírköve a kondorosi iskolaközpont udvarán van. A szarvasi és csákói szájhagyomány szerint volt egy törvénytelen gyermeke, aki 1876-ban született az egyik ispán megözvegyült feleségétől. Mivel Petőfi
István sohasem vált el feleségétől, a gyermeket nem vállalhatta, így a 3 évvel korábban elhalt ispán nevén, Bartl Istvánként anyakönyvezték. Feltehetően ő volt az
utolsó Petőfi-vér, de az első világháború környékén neki is nyoma veszett.
A Petőfi-család síremléke a Kerepesi úti temetőben
Szendrey Júlia (1828-1868)
Petőfi és Júlia szobra Koltón, a Teleki-kastély kertjében
Az 1848-as forradalmi eszmék Szendrey Júliát is magukkal ragadták. Ő tűzte az első kokárdát Petőfi mellére, magának nemzetiszín főkötőt varrt. Ekkor már szíve alatt hordta a kis Zoltánt. 1849 nyarán Petőfi halálhírét hozták a honvédek, de a fiatalasszony bízott férje menekülésében. Apjához ment Erdődre, de nem volt maradása. Fiát hátrahagyta családja gondjaira, és férje keresésére indult. Naplója mérhetetlen fájdalomról és elkeseredésről árulkodik. Ellentmondásos híreket kapott Petőfit illetően. Ilyeneket hallott férjéről: Volt, aki látta a segesvári csatamezőn szúrt sebbel mellkasán. Az osztrákok a még élő költőt jeltelen tömegsírba dobták. Volt, aki Törökországban látta, sőt, beszélt is vele. Júlia Pesten élt ekkor, helyzete kezdett kilátástalanná válni. Petőfi barátai, a Pilvax kávéház törzsvendégei rossz szemmel nézték az asszony vergődését. Mindeközben a kis Zoltán Mágocson élt Júlia családjával. A fiatal Júlia alig több, mint húsz éves, de már özvegy. Senki sem látja a magára maradt fiatal nőt, csak és kizárólag Petőfi Sándornét, a nagy költő és szabadságharcos özvegyét. Súlyos szerep egyedül pénz nélkül Budapesten, a kiutasítással dacolva. Ekkor mutatták be neki Horvát Árpád egyetemi tanárt, aki gálánsan felajánlja, hogy feleségül veszi a magára maradt asszonyt – annak tudatában, hogy szerelemről egyelőre szó sincs. Később ezt írta barátnőjének: „Menhely vagy öngyilkosság között kelle választani s mert Sándor fia miatt élni, ha lehetséges, kötelességemnek tartám, s nevéhez méltóbbnak tetszék a férjhezmenetelem, mintha az elutasitott tolakodók jó hirnevemtől megfosztanak, Horvát Árpád ajánlatát elfogadtam és neje levék.” Júlia nyilatkozatot tett a szertartást végző plébánosnak: férje, Petőfi Sándor
halott. A Hölgyfutár és a Pesti Napló gúnyos cikkeket jelentetett meg Júliáról, aki Petőfi halálának évfordulója előtt kötött új házasságot. Míg Petőfi halála után a barát, Arany János az Emléklapra című verssel fejezte ki együttérzését az özvegynek, most A honvéd özvegye címmel írt művében tett szemrehányást Júliának. Júlia még mindig Petőfit szerette. Megadatott neki viszont a lehetőség, hogy a kis Zoltánt magához vegye. Horvát Árpáddal kötött házasságából négy gyermeke született, Attila, Árpád, Viola és Ilona. A kis Viola csak pár napot élt. Júlia verseket kezdett írni. 1857-ben lépett a nyilvánosság elé Vahot Imre Napkeletjében, Három rózsabimbó című versével. Bár nem volt képes olyan költői magaslatokra, mint Petőfi vagy Arany, de elfogadta, megszerette a pesti közönség. Legtöbb verséből végtelen szomorúság árad. Hans Christian Andersen csodálatos meséi először Júlia fordításában jelentek meg magyar nyelven, 1856-ban. Házasságát beárnyékolta, hogy pletykák keltek szárnyra férje kicsapongásairól. Közben Júliát betegség támadta meg. 1867-ben édesapja a Zerge utcában lakást vásárolt leánya számára. Hogy a társasági élet ne vegye szájára a házaspárt, papíron Horvát Árpád lett a lakás bérlője. Júlia ide költözött. Tóth József tanító látogatta a beteg asszonyt, felolvasott neki, beszélgetett vele. Ő az első, aki betekintést nyerhetett Júlia házasságának titkaiba. Az asszonyt ekkora már legyőzte a rák. 1868. szeptember 6-án Szendrey Júlia meghalt. A Kerepesi temetőben nyugszik, sírján ez áll: PETŐFI SÁNDORNÉ SZENDREY JÚLIA. Forrás: wikipedia Forrás: http://enciklopedia.fazekas.hu Forrás: http://richpoi.com/cikkek/kultura/halhatatlanszerelem-petofi-es-julia.html
Petőfi Zoltán Megismerkedésük első évfordulóján, 1847. szeptember 8-án házasodott össze a két szerelmes: Petőfi Sándor és Szendrey Júlia. Frigyükből 1848. december 15-én Debrecenben világra jött Zoltán nevű gyermekük.
Özvegy Petőfi Sándorné Szendrey Júlia és gyermekük, Petőfi Zoltán Szendrey Ignác amikor megtudta, hogy unkoája született, tanyát, földbirtokot vett a családnak Debrecen határában. Júlia anyja is ott volt a cívisvárosban, de közte és veje között olyan heves jelenetek játszódtak le, hogy az anyós hamarosan hazatért. Petőfi közben parancsnokaival és Mészáros Lázár hadügyminiszterrel is konfliktusba keveredett. 1849 februárjában lemondott tiszti rangjáról, elvesztette századosi fizetését. Ebben a zavaros helyzetben Arany Jánosék magukhoz vették a fiatal anyát és a gyermekét. Az evangélikus–római katolikus vegyes házasságból született Zoltán édesanyja vallását kapta,
katolikusnak keresztelték. Keresztszülei Arany János költő és neje, Ercsey Julianna. Petőfi Sándor halála után Erdődön nagyapjánál, Szendrey Ignácnál, majd Pesten mostohaapjánál, Horvát Árpád történésznél nevelkedett. Petőfi eltűnése után, 1850 júliusában az özvegy férjhez ment Horváth Árpád egyetemi tanárhoz. A tízéves Zoltánt 1858 őszén íratták be a pesti piarista gimnázium első osztályába. A Magyar Tudományos Akadémia ezerforintos nagydíját Petőfi Sándor összes költeményének ítélték oda. A pénzt Zoltán örökölte. Nevelőapja úgy tartotta tiszteségesnek, hogy gondnokot nevezzenek ki a fiú mellé, aki a vagyonára ügyel. Így lett Petőfi fiának a gyámja a költő öccse, Petrovics István 1869-ig. Zoltán 1865-től Szarvason járta felsőbb iskoláit, azonban már a nyolcadik osztályt év közben el kellett hagynia, mert nagybátyja, Petőfi István magához vitte Csákóra. Innen Debrecenbe ment, és 1867-ben színésznek állt mindössze 30 forint havi fizetésért. Hozzátartozói megpróbálták lebeszélni erről a pályáról, sikertelenül. Gyenge szervezete azonban nem bírta sokáig a megpróbáltatásokat, és hamar veszélyesen megbetegedett tudőbajban. Rokonoknál, majd külföldi fürdőkben keresett gyógyulást. Életének utolsó nyarát Gleichenbergben töltötte. Zoltánnal a gondok a gimnázium felső osztályaiban kezdődtek. Magántanulóként jól vizsgázott, de amint az iskola rendes tanulója lett, romlottak eredményei. 1864-ben otthagyta az iskolát és nagybáttyja birtokára ment gazdasági gyakornoknak. Hosszas unszolás után a szarvasi gimnázium tanulójaként magánvizsgát tett. Minden tantárgyból kitűnő eredményt ért el. Sajnos a könnyelműségre hajlamos ifjú hamar beleunt a tanulásba. Rendszeresen mulatozott Hetényi István vándoszínésszel. A tivornyázás sokba került, így elitták Zoltán apanázsát, mindenét zálogba tették, amit csak lehetett. Szorult helyzetéből gyámja mentette ki, rendezte adósságait. "Hálából" Zoltán megszökött Szarvasról.
A következő állomás a nagykőrösi gimnázium volt, ahol nagyon gyenge bizonyítványt kapott, emellett felrótták hanyagságát és a laza erkölcsét is. Az érettségire már a szegedi piarista főgimnáziumban készült. Hamarosan azonban itt is korhely cimborákra akadt, akikkel a kocsmákat járta. Közben megfázott, súlyos beteg lett. Nagybáttyja sokadik alkalommal rendezte kifizetetlen számláit, de magatartása miatt a gimnáziumból eltanácsolták. A nagyapjához került, ahonnan hamarosan megszökött és harminc forintos fizetésért - édesapja nyomdokait követve - beállt segédszínésznek a debreceni színházhoz. 1686 áprilisában állítólag szerelmi ügyei miatt vette nyakába az országot és afféle garabonciás diákként kóborolt. A nélkülözések miatt sokat betegeskedett. 1869 tavaszán Petrovics István
nem vállalta tovább a gyám szerepét. Négy év alatt ezerszáz forintot költött Zoltánra. Az új gyám lakást szerzett Pesten a fiúnak, pénzt viszont nem adott neki. Szanatóriumba küldte, de a gyógyulásból nem lett semmi, mivel nem változtatott életmódján. Bécsben egy orosz herceggel dorbézolt. Egy szál ruhában tért haza Pestre. Szállásadója értesítette a rokonokat, hogy Zoltán nagybeteg. 1870. november 5-én halt meg. (22 évesen) Hátramaradt vagyonát - 234 forint 40 krajcárt szegény sorsú, jó magaviseletű, tehetséges tanulók megsegítésére fordították. A Kerepesi temetőben nyugszik. Forrás: http://www.nimrod-mohacs.hu/content/1870petofi-zoltan-elete
Petőfi Zoltán (Debrecen, 1848. december 15. – Pest, Józsefváros, 1870. november 5.) színész
Szendrey Júlia és férje, Horváth Árpád 1866-ban
Horváth Árpádné Szendrey Júlia és gyermekei, Petőfi Zoltán, Horváth Attila és Horváth Árpád 1857-ben
Horváth Árpádné Szendrey Júlia és második házasságából született gyermekei, Attila, Árpád és Ilona 1862-ben
Forrás: http://www.netdieta.hu/bejegyzeseim/hires-emberek-kedvenc-etelei/
Petőfi szobra Beregszászon
A fehéregyházi Petőfi-emlékmű
Petőfi szobra Hódmezővásárhelyen
