Orlai Petrics Soma (Mezőberény, 1822 Budapest, 1880)

Orlai Petrics Soma (Mezőberény, 1822 – Budapest, 1880) Az ELTE Művészettörténeti Intézetének hallgatói és mezőberényi helytörténészek munkáiból Szerkesztette Galamb Zsuzsanna Vezető tanár Keserü Katalin 2011

Tartalomjegyzék I. Előszó (Keserü Katalin) II. Életrajz dátumokban (Galamb Zsuzsanna) III. Művészeti tanulmányok 1. Mag Hella: Bécsben 2. Mátrai Zsófia - Tóth Adrienn: Münchenben IV. Barátságképtörténetek 1. Juhos Rózsa: A Petőfi-család 2. Galamb Zsuzsanna – Zsemberi Laura: Orlai Petrics Soma irodalmi barátságai V. Vásárlók és megrendelők 1. Körösi Mihály - Henger Péter: Békési arcok 2. Körösi Mihály - Henger Péter - Hegedűs Lilla: Városi és megyei megrendelések 3. Hegedűs Lilla – Juhos Rózsa: Műegyleti vásárlások, pályázatok 4. Hegedűs Lilla – Juhos Rózsa - Szij Barbara: Állami megrendelés és népiskolai program 5. Kosinszky Richárd - Galamb Zsuzsa: Egyházi rendelések 6. Hegedűs Lilla: Főúri támogatók VI. A képalkotó folyamat a 19. században – előképek, fotók, tanulmányok, vázlatok, festmények, másolatok, sokszorosított képek a nemzet és történelem témakörében 1. Juhos Rózsa – Szeredi Merse Pál: Attila-változatok 2. Csáki Zsuzsanna: Kun László 3. Brunner Attila: Coriolanus

1

VII. Női szerepek Orlai festményein 1. Hanka Nóra: Romantikus képek 2. Tóth Dorottya: Mária és Erzsébet királynők a novigrádi fogságban 3. Kusler Ágnes - Vargyas Zsófia - Kamocsai Éva - Pedrcy Anna: Ideálkép – Nők álruhában 4. Kocsis Alexandra: III. Endre lánya, Erzsébet zárdába lép VIII. Művészetközi tanulmányok 1. Goda Mónika: „A festészet és a költészet rokonsága” 2. Felföldi Kitti: Milton IX. Függelék 1. Orlairól az életében megjelent hírek, tudósítások, kritikák, időrendben (Malustyik Mariann) 2. Orlai Petrics Soma publikált írásai (Hanka Nóra) 3. Orlai Petrics Soma dokumentumok Budapesten: Kéziratok, levelezések (Nyulasi Lili) 4. Orlai Petrics Soma műveinek kiállítástörténete 1848 – 2011 (Tóth Adrienn) 5. Oeuvre-katalógus (Keserü Katalin - Galamb Zsuzsanna - Szeredi Merse Pál)

A szerzők köszönik az országos és helyi múzeumok, levéltárak, intézetek kutatáshoz nyújtott segítségét.

2

I. Előszó Az Orlai Petrics Somáról 1984-ben megjelent monográfia óta sok olyan esemény történt, melyek az akkor róla kialakított kép felülvizsgálatára ösztönözhetnek. Részben azért, mert „új” Orlai-művek kerültek elő. A könyv megjelenése maga több képtulajdonost ébresztett rá a birtokában lévő művek jelentőségére, így a Magyar Nemzeti Galéria illetve később a magángalériák műtárgyszemléin vagy a könyvet gondozó, ma már nem létező Képzőművészeti Kiadónál illetve a szerzőnél szaporodni kezdtek az oeuvre-katalógus tételei. Majd a Magyar Nemzeti Galéria

és más műhelyek, művészettörténészek 19. századra

vonatkozó, nyilvánosság elé tárt kutatásai (kiállítások, katalógusok) számos új adatot, körülményt tártak fel Orlaival kapcsolatban is, s gyarapodtak a közgyűjtemények Orlaidokumentumai, képei. A rendszerváltoztatás egyik következményeként azonban maguk a képek szem elől tűntek. A megélénkülő műkereskedelemben titkossá vált a tulajdonosok kiléte, a védett műtárgyaké is, melyek nyilvántartására – sajnálatos módon – elkerült a Magyar Nemzeti Galériától, s ugyan külön ügyosztálya létesült a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalnál, a védettség gyakorlatilag nem könnyíti meg a kutatók dolgát. A képeket szemléző és forgalmazó, aukcionáló galériák esetenként megszűnnek, máskor nem vezetnek visszamenőleg nyilvántartást a vásárlókról. Pedig ezen múlik, hogy kapcsolatot lehet-e teremteni a tulajdonosokkal a kutatások vagy kiállítások eredményessége érdekében. A műtárgyak 1984-re feltérképezett őrzői közül, akiknek a körében akkoriban oly sok 19. századi élményben részesülhetett a szerző, mára számosan meghaltak, s mobillá vált a társadalom egésze. A telefonkönyvek már nem segítenek a nevekhez tartozó címek megtalálásában. A tulajdonosok bizalmatlanná is váltak, hisz többüket kirabolták, a magángyűjtők köre pedig közben olyan személyiségekkel is bővült, akiknek életmódja, tragikus sorsa nem garancia a műtárgyak védelmére. Pedig a 19. századi kutatások új szempontokkal gyarapodtak az elmúlt évtizedekben, s ezek alkalmazásához a képeket, dokumentumokat is újra elő kellene venni. Az akkor kialakult vagy Közép-Kelet-Európára is kiterjedő művészeti intézményrendszer működésének feltárása1 részben megkönnyíti a kutatást, másrészt a festőmesterség és a festéstudomány 19. században is különböző, ti. az utóbbi kísérletező voltára hívta fel a figyelmet, mind a

1

Szvoboda Dománszky Gabriella: A Pesti Műegylet története. Miskolc, 2007, Aranyérmek, ezüstkoszorúk. Szerk.: Sinkó Katalin. Katalógus, Magyar Nemzeti Galéria, 1995, A Magyar Tudományos Akadémia és a művészetek a 19. században. Szerk.: Szabó Júlia, Majoros Valéria. Budapest, 1992.

3

technikát, mind a festék- vagy színhasználatot, a kompozíciós eljárásokat tekintve.2 E téren Orlai Petrics Soma nálunk úttörők közé tartozott: az első akadémiai festőnknek tarthatjuk, aki képi elképzeléseihez megfelelő iskolákat és megoldásokat keresett. A műtárgyak kiállításának módjait,

a

közönség

és

a

művészet

kapcsolatát

feltáró

kutatások

sem

csak

művészetszociológiai vagy kultusztörténeti szempontból3 érdekesek, az alkotófolyamat ma kevésbé ismert sajátosságaira is fényt vetnek az alkotói és megrendelői igény termékeny összefüggései mellett. Ezek alaján követhetjük végig egy-egy mű útját gondolatának felmerülésétől (vázlat vagy „természet utáni” rajz) az első, rendszerint kisebb, majd a nagy kép és változatainak születésén keresztül a másolás vagy mechanikus sokszorosítás útján történt többszörözéséig. Így nemcsak kiválasztódhat a véglegesnek tekinthető műalkotás, de a kép sokféle funkciója, a vizuális kultúra magyarországi fellendülése is érthetővé válik.4 Egyúttal kérdések sora merül fel, például: miközben a kor igényelte a másolatokat, sokszorosított képeket, s ezek éppúgy rangosak voltak, mint az eredetik, nem tisztázódott a szerzői jog, azaz nem mindig azonosítható biztonsággal az egyes példányok szerzője. A

művészettörténet-írásban

legszemélyesebb

újra

vonatkozásait

előtérbe az

kerültek

alkotások

az

genezise

alkotók

életrajzát,

szempontjából

ennek

vizsgáló,

pszichologizáló és mikrofilológiai módszerek, s megújult, új értékelés lehetőségeit teremtette meg az alkotásokkal kapcsolatba hozható helyi körülmények feltárása.5 Az „egyetemes” kánon kibővítésére, a művészet főiránya helyett többféleségének megmutatására, a nemzeti utak megbecsülésére és kezdeményezéseik felfedezésére nyílt így mód, azokkal az évtizedekkel kapcsolatban, melyekben az eddig meghatározónak tekintett francia művészet a realizmus és impresszionizmus nagymestereit adta a világnak. A kérdés az lett: mennyire

2

Magyarországon Marastoni Jakab magánakadémiájának korszerű feldolgozása ugyan még nem készült el, de a Mintarajziskoláé (a mai Magyar Képzőművészeti Egyetem elődjéé) igen: A Mintarajztanodától a Képzőművészeti Főiskoláig. Szerk.: Blaskóné Majkó Katalin - Szőke Annamária. Budapest; 2002, A modell. Szerk.: Imre Györgyi. Katalógus, Magyar Nemzeti Galéria, 2004. Nemzetközi vonatkozásban például Painting Technics. History, materials and studio practice. Szerk.: Ashok Roy & Perry Smith. London, 1998, Rafael Cardoso Denis & Colin Trodd: Art and the Academy in t he 19th Century. Manchester, 2000. Magyar és nemzetközi akadémiai kapcsolatokról: München I Magyarul. Magyar művészek Münchenben 1850-1914. Szerk.: Kárai Petra – Veszprémi Nóra. Katalógus, Magyar Nemzeti Galéria, 2009. 3 A kultuszkutatás számos, az utóbbi két évtizedben keletkezett eredményei közül például: Tények és legendák, tárgyak és ereklyék. A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 1. 1994. 4 A 19. századi popluláris grafikával Révész Emese több tanulmányban is foglalkozott: Képi elbeszélés és popularizálódás az 1850-1870 közötti sajtóban megjelent történeti képek példáján, in: Művészettörténeti Értesítő, 50. évf. 2001/1-2, 147-172; Történeti kép mint sajtóillusztráció 1850-1870, in: Történelem – Kép. Múlt és művészet kapcsolata Magyarországon. Szerk.: Sinkó Katalin, Mikó Árpád. Katalógus, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 2000, 580-597. 5 Linda Nochlin: The Politics of Vision. Essays on 19th Century Art and Society. London, 1991; XIX. Nemzet és művészet. Kép és önkép. Szerk.: Király Erzsébet, Róka Enikő, Veszprémi Nóra. Katalógus, Magyar Nemzeti Galéria, 2010.

4

tudja egyetemleges (képi) mondandóját a helyi eszközökkel kommunikálni az alkotó. Orlai problematikája a történelmi képhez kapcsolódott, a képi-irodalmi-történelmi drámához, melynek

megjelenítéséhez

azonban

az

akadémizmus

európai

nyelvét

tekintette

kiindulópontkét. A kutatások új „kereteit” jelentik a gender-tanulmányok is,6 melyek kapcsán például vizsgálhatjuk a (hagyományos) női szerepeket egy korszak vagy alkotó műveiben, s azok sokasága tűnik fel Orlai életművében, megkülönböztetve őt kortársaitól. A művészetközi tanulmányok7 pedig nemcsak a vizualitás szerepének korabeli növekedésére, az irodalom, a zene és a képzőművészet együttműködésére hívják fel a figyelmet, de a művészetekről való gondolkodás, a sajátos művészi eszközök tudatos használata, a festészetben a forma és kompozíció jelentőségének felismerésére is. Ezen a téren Orlai Petrics Soma ismét csak úttörőnek mondható, irodalmi témái vizuális megjelenítésével és ehhez kapcsolódó teoretikus munkáival. Mindezek alapján Orlai Petrics Somát a 19. századi magyar művészetbe fordulatot hozó, annak második felét festői gondolataival és művészi koncepcióival alapjaiban meghatározó alkotónak tekinthetjük, akinek a jelentősége – mint általában az elsőké – idővel elhomályosult az érettebb „követők” mögött. A kutatási eredmények viszont bátorítást adnak jelentőségének kimondásához, melyet egy-egy mű hibái nem csorbítanak. Különösen érdemes ezzel foglalkozni egy olyan művész esetében, aki műveltségével, filozofikus hajlandóságával, társadalmi érzékenységével egy polgárosuló ország ambícióival, nehézségeivel és fájdalmaival lélegzett együtt, úgy, hogy azokat nemzetközi színtéren is megérthetővé tette. A finom részletekben gazdag biedermeier, majd tónusos portréinak és előbb rajzos, később lendületes festőiséggel kivitelezett történelmi és bibliai, az akadémiák stílusába illeszkedő képeinek sokasága közt született Anyám című arcképének kevés szavú realizmusa ma is megdöbbent a korban egyedi voltával. A 2010-2011. tanév során mezőberényi helytörténészekkel és az ELTE Művészettörténeti Intézetének hallgatóival vállalkoztunk Orlai Petrics Soma újraértékelésére. Az Intézet történetében nem az első ilyen eset ez. Igaz, hogy a kortárs művészet területén, de hallgatóitanári és intézményi együttműködéssel jöttek létre a Mágikus művek (Budapest Galéria, 1986), Az új-dadaizmus Magyarországon (ELTE, az Esztétika Tanszékkel közösen, 1989) a Művészettörténet a kortárs művészetben (Dunaújváros, 1997) s a Tiltás és tűrés – A Fiatal képzőművészek Stúdiójának 1965-ös 1966-os kiállítása (Ernst Múzeum, 2006) című tárlatok. 6

Például Griselda Pollock: Differencing the Canon. Feminist Desire and the Writing of Art’s Histories. London, New York, 1999. 7 Például Text and Image in t he 19-20th Century Art of Central Europe. Szerk.: Keserü Katalin, Szegedy-Maszák Zsuzsanna. Budapest, 2009.

5

Egy 19. századi kiállítás előkészítő szakmai munkája összetettebb. A kor nyelvezetének, kézírásának megértése most újdonságként társult az egyébként is sokirányú vizsgálatokat végző csoportmunkához. Ennek során számos új adat, új kép került elénk, s új összefüggésekbe kerültek a régiek. Katalógusunk betekintést enged ennek az ideiglenes műhelynek a munkájába, mely Orlai halálának 130. és születésének 190. évfordulója között zajlott, az ő tiszteletére, akiben tehát egy sok területen kezdeményező alkotót látunk. Így ez a gyűjteményes kiállítás az első magyarországi egyszemélyes tárlat emlékére is készült, melyet az ifjú Petrics Soma 160 éve, 1852-ben rendezett Debrecenben. A katalógus függeléke mindazonáltal egy továbbra is kutatásokat igénylő életmű mai tudásunk szerint összeállított adatait tartalmazza, néhány fontos dokumentummal együtt.

Keserü Katalin

6

II. Életrajz dátumokban

1822

Petrics Soma október 22-én születik a Békés megyei Mezőberényben. Édesapja, Petrics Sámuel módos csizmadia, nagy műhelyt vezet. Édesanyja, Salkovics Karolin révén a gyermek Petőfi Sándor másodunokatestvére.

1832-34

A mezőberényi gimnáziumban tanul.

1834-38

A berényi gimnázium Szarvasra költözik, Orlai itt folytatja tanulmányait.

1839

A nyarat rokonánál, Salkovics Péternél tölti Ostffyasszonyfán, itt találkozik először Petrovics (Petőfi) Sándorral.

1839-40

Sopronban tanul, költészeti-szónoklattani osztályt végez, Pákh Alberttel, a Vasárnapi Ujság majdani szerkesztőjével.

1840-44

A Pápai Református Kollégiumban jogot tanul. Diáktársai között találjuk Jókai Mórt, 1841-ben Petőfit is. Orlai ekkor még írónak készül. Alapító tagja a pápai önképzőkörnek, ahol novelláival kétszer aranyérmet nyer.

1845

Gyulán a megyei tiszti ügyész mellett joggyakornokosodik, közben egyre többet fest. Megismerkedik Névery Annával.

1846

Pestre költözik jurátusnak. Ismeretséget köt Than Mórral és a már tekintélynek örvendő Barabás Miklós festőművésszel, eljárogat Marastoni Jakab festőiskolájába.

1846. dec.48 nyara

A báró Wenckheim család támogatásával Bécsben festészetet tanul: először az akadémián, majd Ferdinand Waldmüller magániskolájában. 1847-ben elkezdi festeni első nagyméretű, történelmi tárgyú képét, a Szent István és az orgyilkost, s vázlatot készít egy Mohács-témájú festményhez is.

1848 nyara

Orlai az első, akadémiai értelemben vett történelmi festővé lesz Magyarországon.

1848-49

A szabadságharcban - családi hagyomány szerint - részt vesz, Guyon tábornok seregében szolgál. Megsebesül, Mezőberényben lábadozik.

1849

Július 5-én Petőfi a családjával meglátogatja Mezőberényben, Segesvárra menet. Orlai lefesti Petőfit: ekkor készül a Petőfi Mezőberényben, melynek változatai a Petőfi-kultusz részévé válnak. A későbbiekben – megbízásra is – több kultuszképet fest.

1850. márc.

Kubinyi Ágoston a Nemzeti Múzeum számára megvásárolja a Szent Istvánfestményt.

7

1850 ősze – 51 nyara

Münchenben Wilhelm von Kaulbach, az akadémia igazgatója mellett tanul. Megismerkedik Eötvös Józseffel, akiben pártfogójára talál. Barátságot köt a festőnövendék Brodszky Sándorral.

1851 júl.

A Mohácsnál elesett II. Lajos király testének feltalálása című festményével először szerepel a pesti Műegylet tárlatán. Portréfestőként kezdi pályáját Békés megyében.

1852

Debrecenben megörökíti a város jeles polgárait. Portréiból és a II. Lajosfestményből egyéni kiállítást rendez. Ez lehet az első egyéni, gyűjteményes tárlat Magyarországon.

1853. okt.

Hivatalosan is felveszi az Orlai nevet, amelyet már régebb óta használ. Békés megyében portrékat fest, a mezőberényi evangélikus templom számára oltárképet készít, melyet majd több egyházi megrendelés követ.

1853-54

Bécsben tanul Karl Rahlnál (Lotz Károllyal).

1854

Július 17-én feleségül veszi Névery Annát. Ősszel Pestre költöznek, a Lövölde tér és a Rózsa utca sarkán álló házba. Idővel három gyermekük születik. Orlai rendszeresen részt vesz a Pesti Műegylet kiállításain, elsősorban történelmi festményekkel, melyek közül többről sokszorosított kép készül.

1855

Gróf Nádasdy Lipót és felesége megbízásából megfesti első művelődéstörténeti képét az egykori nádor, Nádasdy Tamás életéből. A festmény eszméje s maga a műfaj Orlaitól származik.

1861

1861 februárjában megalakul a Magyar Képzőművészeti Társulat, egy kifejezetten a magyar művészeket támogató egyesület. Ötlete 1859-ben, az Orlai Hal-piac téri lakásán tartott baráti összejöveteleken merült föl. Orlai az igazgatósági tagok között kap helyet. Részt vesz a Társulat kiállításain.

1862

A londoni világkiállításra a Milton, leányainak az Elveszett Paradicsomot diktálván című nagyméretű vásznát küldi. Ugyanebben az évben itáliai tanulmányútra indul.

1864

A Magyar Képzőművészeti Társulat ülésén felolvassa tanulmányát A festészet és a költészet rokonságáról. Elkészíti az első hazai történelmi „körképet”, az Emese álmát.

1867

A Társulat koronázási kiállításán Attila halála című, ellenzékinek mondható festményével vesz részt.

1869

Coriolanus-kompozíciójával szerepel az 1869-es müncheni nemzetközi kiállításon.

1877

Meghal leánya, Mariska.

1878

Meghal orvosnak készülő fia is.

8

1880

Hosszú szenvedés után elhunyt Névery Anna. Orlai három héttel később, június 5-én, élete 58. évében hal meg. A Kerepesi temetőben apja, testvérei és barátai búcsúztatják. Gyászjelentését a Jókai Mór által szerkesztett Hon közli.

Összeállította Galamb Zsuzsanna

9

III. Művészeti tanulmányok Orlai

Petrics

Soma

jogászként

érkezett Pestre 1846-ban.8 Tanult szakmáját

azonban

nem

sokáig

gyakorolta, még ebben az évben végleg a festészet mellett döntött. Pápai diákévei alatt már rajzolgatott, diáktársáról, Baráth Ferencről rajzolt portréját ma is a pápai iskolában őrzik. Soproni barátjánál, Lantay Sándornál

pedig olajfesték

iránt 1.

érdeklődik 1841-ben,9 kifejezetten

www.hung-art.hu

festészeti stúdiumokat azonban nem folytatott, autodidakta módon képezte magát. Pesten ismerkedett meg Than Mórral, akivel barátságot kötött, s

felvette

a

kapcsolatot

Barabás

Miklóssal

is.

(Elképzelhető, hogy e két kapcsolat összefüggött, hiszen Than Barabás tanítványa volt ekkoriban.) Barabás 1844ben nyitotta meg festőiskoláját a lakásán, ahol a „hetenkint

háromszor

tartott

órákon

tantárgyként

szerepelt a festészet elemein kívül a távlattan is.”10 Pénz hiányában azonban iskolája rövid életű volt. Ennek ellenére elképzelhető, hogy Orlai tanulási céllal kereste meg a festőt, hiszen Thannak a Barabás Miklós 2. a PIM engedélyével

műtermében című akvarelljét is, melyen néhány növendék látható, 1846-47-re datálják.11

8

Orlai monografikus feldolgozásai: Tehel Péter: Orlai Petrics Soma, in: Magyar Művészettörténeti Munkaközösség Évkönyve 1951. Budapest, 1952, Művelt Nép Könyvkiadó; Szíj Béla: Orlai Petrics Soma művészi kibontakozásának évei, in: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve II. Szerk.: Csengeryné Nagy Zsuzsa dr. – Doroghyné Fehér Zsuzsa. Budapestm 1974; Keserü Katalin: Orlai Petrics Soma (1822-1880). Budapest, 1984, Képzőművészeti Kiadó; Körösi Mihály: Képek Orlai Petrics Soma életéből. Mezőberény, 2005. Ezekre a továbbiakban csak akkor hivatkozunk, ha egy-egy probléma megvilágításához nélkülözhetetlenek, vagy ha állításaik megkérdőjeleződnek. 9 Lantay Sándor levele Orlaihoz, MNG Adattár, 2151/1927. 10 Péter Kornélia: Marastoni Jakab. 1804-1860. Budapest, 1936, Fráter és Társa Könyvnyomdája. 32. 11 Than képének naív fogalmazásmódja erősen hasonlít a Petőfi, Jókai és Orlai című rajzhoz. Than Mór: Barabás Miklós műtermében (1847, p. akv. 129x173 mm, MNG) című akvarelljén például (korábban 1846 körülre datálva: Cennerné Wilhelmb Gizella: Than Mór (1828-1899). Budapest, 1953. Képzőművészeti Alap. 7.) ott lehet

10

Egy érdekes portré, melyet Vayerné Zibollen Ágnes Orlainak tulajdonított,12 megerősítené e mestertanítvány viszonyt. Máig eldöntetlen az a kérdés, hogy Laborfalvi Róza portréját Barabás vagy Orlai festette-e, a színésznő életkorát tekintve 1846 körül. Elképzelhető, hogy közös művük ez, Barabás litográfiája alapján (kat. 27). A források Barabás képeként emlegetik, néhány kezdetlegesebb megoldás (például az arc és haj éles elválása) viszont a festeni tanuló Orlaira vall.13 A morva származású Varságh (Warschag) Jakab is működtetett rajziskolát Pesten.14 Hogy Orlai látogatta-e, biztosan nem tudni. Barabás és Varságh iskolája mellett a festőnövendékek a velencei származású Marastoni Jakab iskolájában

3. http://www.pestiest.hu

képezhették magukat. Marastoni 1836-ban telepedett le Pesten, magániskoláját, „egészen a Velencei Akadémia” rendszere szerint, éppen 1846-ban nyitotta meg.15 Négy évesre tervezett iskolájában antik gipsz-másolatok utáni rajz s neves festők műveinek a másolása képezte a tananyag nagy részét. Orlai el-eljárt Marastonihoz, akinél majd Lotz Károly16 és a képein Orlaiéval olykor feltűnő stiláris rokonságot mutató Szemlér Mihály is tanult.17 Hogy még nem 46-ban-e vagy később (például 1849-50 folyamán vagy 1851-ben), pontosan nem tudni. 1846ban mindenesetre nem tölthetett el sok időt a tanintézményben, mivel ez év végén, decemberben özvegy báró Wenckheimné Orczy Terézia támogatásával beiratkozhatott a bécsi Akadémiára, majd Waldmüller magániskolájába. Van viszont egy „Orlai-vázlatkönyv” melyben Orlai korai rajzai (például a János vitéz első kiadásának címlapjához /1845/ hasonló kompozíció) Orlai is; s az előtér festőállványán látható, készülő női portré akár Laborfalvi Rózáé is lehetne, habár a kéztartás a két képen különböző. 12 A Petőfi Irodalmi Múzeum leíró kartonján Vayerné Zibollen Ágnes feljegyzése olvasható, mely szerint a kép nem Barabás, hanem Orlai műve. 13 A Jókai ház leírását Jókai két unokahúgának, Váli Marinak illetve Jókay Jolánnak a visszaemlékezéseiből ismerjük. Mari Laborfalvit ábrázoló festményt nem említ a Jókai ház leírásakor. Lásd: Váli Mari: Emlékeim Jókai Mórról. Budapest, 1955, Szépirodalmi Kiadó. Különösen 121. A másik unokahúg, Jolán úgy emlékszik, hogy Jókai „szobájában volt Róza néni nagy olajfestésű arcképe, amelyet Barabás festett.” Jókay Jolán, Hegedüs Sándorné: Jókai és Laborfalvi Róza. Budapest, 1927, Singer-Wolfner. 75. 14 Lyka Károly: A táblabíró világ művészete. Budapest, 1981, Corvina Kiadó. 368, 395. 15 Kremmer Dezső: Az első Pesti festőiskola. Budapest, 1916, Korvin Nyomda. 9-10. 16 Ybl Ervin: Lotz Károly élete és művészete. Budapest, 1981, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata. 9. 17 Lyka Károly: Szemlér Mihály, in: Művészet 3. évf. 2. sz. (1904. ) 112-116. URL: http://www.mke.hu/lyka/03/32-7-szemler.htm [Utolsó lehívás: 2011. június 20.]

11

4. A Magyar Nemzeti Galéria engedélyével

5. www.hung-art.hu

mellett más Marastoni-növendékek: Lotz Károly és a majd müncheni diák, Novotny János kitűnő tanulmányrajzai is megtalálhatók.18 Feltételezzük, hogy a vázlatkönyvet közösen Marastoninál használhatták, hiszen mindhárman látogatták az akadémiáját. Novotny nála később, 1852-ben ment Münchenbe, amikor pedig Lotz Bécsbe.19 S mivel ők 46-ban még nem jártak Marastonihoz, feltételezhetjük, hogy Orlai a bécsi illetve a müncheni tanulmányai után találkozott velük az akadémián. Bécsi tartózkodásából, melyről tudósítás is megjelent, és mely alatt első nagyszabású történelmi képét, a Szent István ébredését (Szent István és az orgyilkos) festette, valamint elkészítette egy „mohácsi temetés”-kép vázlatát is,20 1848 nyarán tért haza, habár elképzelhető, hogy a tavasszal is járt Pesten. Egy „eredeti” Petőfi-arckép felirata szerint ugyanis azt májusban rajzolta Petrics Soma. 1853-ban tért ismét vissza Bécsbe. Ekkor Karl Rahl magániskoláját látogatta, Lotz Károllyal és Than Mórral együtt.21 Időközben a másik, az akkor még igen kevés magyar festőnövendék által látogatott művészeti központot, Münchent is felkereste. 1850 késő őszétől ’51 nyaráig – a Nemzeti Múzeum által megvásárolt Szent István-kép árából22 - Wilhelm von Kaulbach mellett tanult, anyagi okok miatt azonban müncheni tartózkodása is rövidre sikeredett. Az ott megismert barátaival, köztük a tájképfestő Brodszky Sándorral továbbra is tartotta a kapcsolatot, de nem Münchenbe, hanem Bécsbe tért vissza 1853-ban, 1852-es portréfestő útjain szerzett jövedelméből. Müncheni tanulmányainak eredményeit a nagy vitát kavart II. Lajos-képen mutatta be. 18

Magyar Nemzeti Galéria Grafikai Osztály. A vázlatkönyv tudományos feldolgozása még nem történt meg. Keserü i.m. az alig látható jelzésekkel ellátott Lotz és Novotny-rajzokat is Orlaiként mutatta be. 19 Lyka Károly: Nemzeti romantika. Budapest, 1942. 37, 144; Ybl Ervin: Lotz Károly élete és művészete. Budapest, 1938. 17-20 20 Orlai bécsi tartózkodásáról az egykori pápai diák Pap Gábor tudósított, lásd: Pap Gábor: Néhány szó hazai festészetünk megalapítása tárgyában, in: Életképek 10. köt. 4. sz. (1848. július 23. ) 97-102, különösen 99-102. 21 Fleischer Gyula: Magyarok a bécsi képzőművészeti akadémián. Budapest, 1935, MTA. 90. 22 A vásárlásról lásd Kubinyi Ágoston levelét Orlaihoz. MNG Adattár 2133/1927.

12

A bécsi és müncheni tanulmányok különböztek, mind a preferált műfajokat, mind a festői technikát és módszereket illetően. Ennek is következménye az a tény, hogy Orlai nem egységes stílusban dolgozott: (bécsies) biedermeier portréfestészete eltér történelmi képeinek a művészettörténet múltjából merítő akadémizmusától.23 Orlai levelezéséből24 és a kritikákból25 kiolvashatjuk, hogy mennyire mélyen foglalkoztatták a különféle festői eljárások, s hogy jóllehet négy tanévet töltött az akadémiákon, kortársai mégis joggal nehezményezték nála a rendszeres képzés hiányát.

III. 1. Mag Hella: Bécsben

Orlai Petrics Soma 1846-ban, „özvegy Wenckheimné született Orczi báróhölgy”26 pártfogásával és támogatásával került Bécsbe festészetet tanulni. Wenckheim (III) József özvegye, Orczy Terézia (1790-1875), a „művészlelkű asszony igazi mecénása volt az irodalomnak, művészeteknek.”27 A bárónő vélhetőleg egész első bécsi tartózkodása alatt támogatta Orlait, hiszen egy Névery Annához írt keltezetlen levelében a festőnövendék arról számol be, hogy tanulmányait meg kellett szakítania, mert Wenckheimné megvonta tőle anyagi támogatását, a forradalomtól és a felkelőktől való félelmében.28 Orlai tehát nem sok időt tölthetett Bécsben. Hazatértének pontos időpontját mestere, Waldmüller egy 1848. július 16-ra keltezett igazolása29 utáni időre tehetjük. Az akadémia névkönyvében Orlairól csupán egy rövid, 1846. október 3-án keletkezett bejegyzés szerepel: Petrich Sámuel Mezőberényből, 23 éves, evangélikus vallású, a Landstraße 319. szám alatt lakik, cipészmester fia.30 Az akadémia igazgatója Orlai ottléte alatt az építész Ludwig von Remy volt. A festészeti iskolát Anton Pettner vezette, történelmi 23

Varga Petra: Orlai Petrics Soma festőtechnikájáról. Szemináriumi dolgozat. ELTE Művészettörténeti Intézet, 2011. 24 Lásd például Brodszky Sándor levelét Orlaihoz 1852. november 30. MNG Adattár, 2137/1927. Brodszky tanácsokkal látta el, hol, s hogyan kéne magát képeznie. 25 Eötvös József a II. Lajos festmény kapcsán kifogásolta Orlai technikabeli hiányosságait. Eötvös József levele Orlaihoz, MNG Adattár 2123/1927. A Magyar Képzőművészeti Társulat 1863-ban megjelent évkönyvében a Kun László udvara című festményéről írt kritika is rajzbéli hiányosságokat ró fel. 26 Orlai Soma, in: Vasárnapi Ujság 1864. 11. évf. 32. sz. (1864. augusztus 7.) 317-318. 27 Palatinus József: Békésvármegyei Nemes Családok története. Első rész. Mágnás családok. Budapest 1909. 35. 28 Orlai Petrics Soma levele Névery Ninához, keltezetlen. OSZK, Kézirattár, Levelestár XIV. 1141. . OSZK, Kézirattár, Levelestár XIV. 1141. A levelet feltehetően 1852-ben írta, mivel beszámol róla, hogy Békésben van, s nemrég hagyta el Debrecent. 29 Waldmüller igazolása kelt Bécs, 1848. július 16. MNG Adattár, 2157/1927. 30 Univ. Archiv. der Akademie der bildenden Künste Wien, Schülerverzeichnisse, Bd. 7. 369.; Fleischer Gyula a forrást 1935-ben feldolgozta, azonban csupán a következő információkat közölte munkájában: „Petrich Sámuel, cipészmester fia, Mezőberényből, 23 éves korában, 1846-ban iratkozott be.” Fleischer i.m. 75.

13

festészetet Johann Ender, Leopold Kuppelwieser és Josef R. von Führich oktattak. Az akadémia tanára volt Ferdinand Waldmüller is, aki Orlai első bécsi tanulmányi idejének legmeghatározóbb alakjává vált.31 A bécsi akadémiát I. Lipót udvari festője, Peter Strudel alapította 1688-ban, amely ekkor még magánintézményként működött. 1726-ban szervezték át, s vált nyilvános művészeti akadémiává. 1786 és 1877 között, tehát Orlai akadémia tanulmányai idején az ún. St. AnnaGebäudéban működött, Bécs belvárosában. Az azóta többször átalakított épületnek ismerjük egykori beosztását: a földszinten kapott helyet egy gipszmásolatokból rendezett kiállítás, valamint a festőiskola egy terme. Az első emeleten a könyvtár, irodák, előadóterem, a másodikon a Gemäldegalerie és raktára, a vésnök és éremkészítő iskola, valamint két építészosztály termei helyezkedtek el. A harmadik szintet a festészet különféle válfajait tanulók termei, a rézmetszők, valamint az általános festészeti és szobrászati osztályok foglalták el. Itt alakították ki továbbá a kosztüm- és modelltermeket, műtermeket és a professzorok szobáit.32 Az akadémián a 19. század elején alapvetően négy fő „osztályban” tanulhattak a növendékek: az első a festő-, szobrász-, és mozaikkészítő iskola, a második az építésziskola, a harmadik a vésnök- és éremkészítőké, végül a negyedik a manufaktúrákban alkalmazható művészetek iskolája.33 Az akadémia 1812-es statútumai értelmében a festészeti osztályon a következő tárgyakat oktatták: történeti rajz alapjai eredeti rajzok után, antik büsztök és szobrok után való rajzolás, csont- és izomtanulmányok csontváz, képek és preparátumok segítségével, emberi test rajzolása és mintázása természet után, tájrajzolás műalkotások és a természet után, virág-, gyümölcs- és állatrajzolás.34 1838-ban vezették be a kompozíció oktatását, Orlai tehát már hallgathatott kompozíciós tárgyú előadásokat.35 Arról, hogy hogyan zajlott ekkortájt az akadémián tanuló ifjak egy napja, szemléletes leírást ad Karl Russ egykori festőnövendék (1794-ben iratkozott be az akadémiára) naplóbejegyzése: „Reggelente öt órakor keltünk fel, hat körül találkoztunk az akadémián, ahol antik művek vagy a természet után rajzoltunk. Ezután rögtön a képtárba siettünk, ahol tizenkét óráig festettünk, majd a Belvederegartenbe mentünk, egy darab kenyeret előhúztunk a táskából, és mialatt elköltöttük, Fischer már az izmok anatómiáját oktatta. Kettőtől hatig újra a képtárban festettünk, és aztán először volt időnk némi meleget élvezni, amikor Raffaello, Poussin vagy más művek, például az Admiranda Romanorum után rajzoltunk, az éjszakába nyúlóan, azért, hogy a kompozíció oly’ nehéz törvényeit vagy a tiszta stílus oly’ komoly fogalmát gyakoroljuk. Sápadtak és soványak voltunk, mint a hűséges vadászkutyák...”36 Az akadémiai oktatás tehát szigorú rend szerint zajlott, s elsősorban műalkotások másolásából állt. 31

Wagner, Walter:Die Geschichte der Akademie der bildenden Künste in Wien. Wien, 1967. Rosenbaum Verlag. 366. 32 Gregor, Joseph:Die Akademie der bildenden Künste in Wien. Ein Abriß ihrer Geschichte aus Anlaß des 250jährigen Bestehens 1692 – 1942. Wien, 1944. Frick Verlag. 31. 33 Mai, Ekkehard: Die deutschen Kunstakademien im 19. Jahrhundert. Künstlerausbildung zwischen Tradition und Avantgarde. Wien, 2010, Böhlau Verlag. 152. 34 Wagner i.m. 69. 35 Wagner i.m. 105. 36 Knofler, Monika: Das Zeichnen nach dem Modell. Kontinuum und Bedeutungswandel, in: Das Bild des Körpers in der Kunst des 17. bis 20. Jahrhunderts: Zeichnungen aus dem Kupferstichkabinett der Akademie der Bildenden Künste Wien. Hrsg.: Knofler, Monika – Weiermaier, Peter. Zürich, 2000, Edition Oehrli. 10-21. 19. Fordítás tőlem (Mag Hella).

14

Waldmüller Orlai Bécsbe érkezésének évében jelent meg Ferdinand Georg Waldmüller első provokatív, az akadémia oktatási módszereit bíráló írása Das Bedürfniß eines zweckmäßigeren Unterrichts in der Malerei und Plastischen Kunst címmel.37 Ferdinand Georg Waldmüller 1829-ben lett az akadémiai képtár vezetője. Ekkortól kezdve oktat is az akadémián, az évek során azonban egyre nyilvánvalóbbá válik művészetfelfogása és az akadémia oktatási rendszere közötti ellentét. Miután 1845-ben az akadémiai tanács az ő reformjavaslatait visszautasította, jelentette meg említett művét. Ezt követően magániskolát nyitott, amely azonban mindvégig, 1851-ig, az akadémia által rendelkezésére bocsátott termekben működött.38 Iskolája nagy népszerűségnek örvendett, számtalan magyar növendéke is volt. Orlai mellett Zichy Mihály, Haan Antal (Orlai Petrics Soma földije) és Jakobey Károly tanultak nála.39 Orlai mestere iránti lelkesedését mutatja 1847. április 10-én kelt levele: „Magam vagyok egy igen jeles, s világ hírű művésznek a vezetése alatt, ki belőlem nem akármi embert akar faragni, s mindketten iparkodunk is rajta.”40 Arról, hogy ez az „iparkodás” valóban kölcsönös volt, bizonyosságot nyerhetünk a Waldmüller által írt igazolásból, amiben Orlairól mint egyik legkitűnőbb

tanítványáról

nyilatkozik.41

Az

akkori

akadémiai

oktatás

legnagyobb

fogyatékosságának Waldmüller a sokévi tanulóidőt tartja: véleménye szerint saját módszerével akár egyetlen év alatt is képezhető festő.42 Ennek alapja az volt, hogy elvetette az elvont szabályok, teóriák, normák létjogosultságát a művészképzésben, és helyettük kizárólag a természet – amely, mint írja: „minden szépség és igazság anyja” – tanulmányozásának fontosságát hirdette, hiszen az olyannyira csodált görögök sem mást, csupán a természetet utánozták.43 A természet és teremtményeinek – elsősorban a legnemesebbnek és legtökéletesebbnek, az emberi testnek – tanulmányozása által elérhető, hogy a tanulók elhagyják a színlelést, affektálást és a modorosságot. Mindegy tehát, hogy a tanuló a történelmi-, a portré- vagy az állatfestészet iránt vonzódik-e leginkább, az elsődleges feladat az emberi test közvetlen – nem festmények vagy antik szobrok által való –

37

Ferdinand Georg Waldmüller: Das Bedürfniß eines zweckmäßigeren Unterrichts in der Malerei und Plastischen Kunst. Angedeutet nach eigenen Erfahrungen. Wien, 1846. 38 Frodl, Gerbert: Biedermeier, in: (.): Geschichte der bildenden Kunst in Österreich. 19. Jahrhundert. Bd. V. Hrsg.: Frodl, Gerbert. München – Berlin – London – New York, 2002, Prestel Verlag. 272-295. 39 Grimschitz, Bruno: Ferdinand Georg Waldmüller. Salzburg, 1957, Verlag Galerie Welz. 79. 40 Levele Tóth Ferenchez, kelt Bécs, 1847. április 10. MNG Adattár, 2154/1927. 41 Waldmüller igazolása kelt Bécs, 1848. július 16. MNG Adattár, 2157/1927. 42 Feuchtmüller Rupert: Ferdinand Georg Waldmüller 1793-1865. Wien, 1996, Brandstätter Verlag. 331. 43 Feuchtmüller i.m. 329-331.

15

tanulmányozása.44 Waldmüller tanulmányi rendszere az emberi csontváz több nézetből való megfigyelésével kezdődik, majd az élő modell utáni rajzzal folytatódik – ezt egészítik ki az anatómiai

ismeretek,

lehetőleg

minél

szemléletesebben

bemutatva.

Az

izmok

tanulmányozásához például mozgatható bábukat készíttetett.45 Az akadémián kezdetben vélhetőleg csupán az ember anatómiájáról megjelent könyveket használták, mint például Andreas Vesalius 16. századi munkáját, a De humani corporis fabricát, amely megtalálható volt az akadémia könyvtárának állományában.46 Már a korai időktől kezdve gyűjteni kezdték azokat a metszeteket, rajzokat, amelyek az arcot vagy a test egyéb részleteit ábrázolták. Jacob van Schuppen, az akadémia híres, 18. századi igazgatója minden bizonnyal hozott magával ilyen lapokat hazájából, Franciaországból, valamint maga is készített ilyeneket pedagógiai célokra. „A halála után felvett leltárban ládaszám szerepeltek hasonló művek, és még a [18.] század utolsó évtizedeiben is Schuppen szemléltető ábráit tartották [a kezdők,] az [úgynevezett ]Anfängerklasse tantermeinek falán.”47 További feladat volt természetesen a régi mesterek képeinek másolása, antik szobrok rajzolása is. Később a Waldmüller által szorgalmazott, külön erre a célra készült bábukat is tanulmányozták. A rendszeres anatómia-oktatást 1739-ben vezették be. Az akadémia 1751-es statútuma pedig már előírta, hogy antik szobrok, valamint élő modell utáni rajzoktatást télen – vasár- és ünnepnapokat kivéve – naponta, nyáron pedig hetente háromszor kell végezni, mindig naplemente után, két órán keresztül. Orlai ottléte alatt csak férfi aktokkal dolgozhattak. Női aktmodelleket vélhetőleg csak az 1852-es újranyitás után fogadott be az intézmény, addig csupán az akadémia falain kívül lehetett női aktmodellt rajzolni.48 A falakon belül a nőalakok ábrázolásának szinte kizárólagos mintájául az a huszonnégy, élő modell után készült, 17. századi aktrajz szolgálhatott, amely Johann Karl Loth velencei festőiskolájából került Bécsbe.49 Waldmüller

egyéves

rendszerében

pontosan

meghatározta,

mikor

s

mit

kell

a

festőnövendéknek elsajátítania. Legelőször magát a rajz technikáját. Az első körvonalrajzokat szénnel, árnyékolás nélkül készítették – a rajz ugyanis mindennek az alapja, a legnehezebb, ugyanakkor a legfontosabb része minden képnek. Ezt követően jöhetett csak az ecsetvezetés, a fény- és árnyékolástechnika elsajátítása. Az oktatás második felében kaptak a tanulók természet után készítendő, kezdetben egyszerűbb, majd egyre összetettebb feladatokat. Az egyéves kurzus után annak, aki történelmi festészettel kívánt foglalkozni, még tovább kellett

44

Feuchtmüller i.m. 331. Az izmok tanulmányozásához például mozgatható bábukat készíttetett. Lásd: Feuchtüller i.m. 332-333. 45 Ezen kívül kívánatos a tanulókat rögtön az elején a perspektíva szabályaival is megismertetni. Idézi: Feuchtmüller 1996. 332-333. 46 Knofler i.m. 11. 47 A témához lásd részteletesen: Jávor Anna: A női akt a bécsi akadémián, in: A modell: női akt a 19. századi magyar művészetben. Szerk.: Imre Györgyi et al. h. n. [Budapest] é. n. [2004], MNG. 275-280. Itt 276. 48 Knofler i.m. 11, 13, 91. 49 Jávor i.m. 276.

16

képeznie magát. A növendékek ekkor ruházatot, drapériát valamint állatokat – közöttük is elsősorban lovat – tanulmányoztak.50 Waldmüller oktatásának egy további lényeges eleme az, hogy a mester nem javította ki sajátkezűleg tanítványa hibáit. Úgy vélte: az állandó mesteri felügyelet és korrekció által a tanuló nem tudja saját stílusát megtalálni, egyénisége és tehetsége nem tud kibontakozni. A növendék így csupán egy másik kéz modorát sajátítja el.51 Ez bepillantást ad a meghonosodott akadémiai gyakorlatba: általános, sőt természetes volt, hogy a professzorok korrigálták növendékük munkáját. Mint ahogyan a túlzott professzori beavatkozást, a régi mesterek képeinek szigorú másolását is elvetette Waldmüller. A másolást nem csak azért tartotta károsnak, mert a régi képek besötétedtek, s így valós értékük már nem látszott. Fő kifogása a másolás ellen az, hogy a diákok így könnyen az imitáció hibájába esnek. Bárkit tudnak utánozni, de egyéni stílusuk elvész vagy ki sem alakul.52 Waldmüller sokkal fontosabbnak tartotta a közvetlen természet s a legjelesebb teremtmény – az ember - megfigyelését. A művész legfontosabb szerve szerinte a szem, amivel a világot befogadhatjuk. Ebbe a festői programba nem illettek a nagy történelmi tablók, ő maga történelmi festményt alig alkotott. Figyelmét sokkal inkább azok a műfajok kötötték le, amelyekben az ember, a természet közvetlenül megragadható: a zsáner és a portré. Orlai technikailag sokat fejlődött Bécsben.53 Itt sajátította el a biedermeier klasszicizáló, a részleteket aprólékosan kidolgozó modorát, mely olyannyira jellemző portréi jelentős részére,54 illetve a jó alapozás technikáját, mely lehetővé teszi, hogy a sima alap ne szívja el hamar a festéket, és minél tovább lehessen dolgozni a képen, finomítani a részleteket. A csúcsfények kezelésének a technikáját is ekkor tanulhatta meg. Ezt legszebben a Perényiné a Mohácsi csata után összeszedi a halottakat című festményén figyelhetjük meg.55 Ezek a fények vezetik a tekintetet, amire különösen a még nem kidolgozott, csupán rajzi átírásra (sokszorosításra) vagy későbbi feldolgozásra szánt képek esetében van szükség. Waldmüller alkalmazta a korban újnak számító alla prima festést is. E módszer lényege abban áll, hogy a festő egy ültő helyében viszi fel a különböző minőségű és funkciójú színeket az arc vagy a 50

Feuchtmüller i.m. 332-334. Feuchtmüller i.m. 332. 52 Feuchtmüller i.m. 334. 53 Az Orlai technikájáról szóló rész alapja Varga Petra: Orlai Petrics Soma festőtechnikájáról című szemináriumi dolgozata. ELTE Művészettörténeti Intézet, 2011. 54 Keserü i.m. 8. 55 Ehhez lásd: Pócs Judit: Borsos József festészete a restaurátor szemével, in: Borsos József festő és fotográfus (1821-1883). Szerk.: Veszprémi Nóra. Katalógus, Budapest, 2009, Magyar Nemzeti Galéria. 76. Elképzelhető, hogy a Perényiné… az a „Mohács-témájú” kép, melybe még Bécsben fogott bele. 51

17

ruha megfestéséhez. A lazúros sötétebb színek és a világos fedőszínek egyszerre kerülnek fel a vászonra, majd az átmeneti színekkel lazán egybemosták az árnyalatokat.56 Orlai képein is megfigyelhető ennek nyoma, különösen a korai Anyám című festményen (kat. 48).57 Ezen a képen a ruha kidolgozásának laza ecsetvonásai utalnak a gyors festési módra, mely egyben a realista, a lényeget kiemelő szemlélet érvényesülésének is utat nyitott festészetünkben.

6. http://www.hung-art.hu

Orlai és a bécsi biedermeier portéművészet

A 18. század végére, a polgárosodással egyidejűleg a család, az otthoni élet témái az ábrázolások előterébe kerültek.58 Bécsben a biedermeier portréfestészet egyik legfontosabb mestere volt Waldmüller, s portréművészete Orlaira is hatással volt. Különösen a családja körében, majd a megrendelésre készített gyermekportréi mutatnak sok hasonlóságot a bécsi mester műveivel, függetlenül attól, hogy közvetlenül a Waldmüller-iskola vagy már München és a második bécsi tartózkodása után festette-e őket. Egy ismeretlen testvérpárt ábrázoló, kis méretű, 23 x 19, 5 cm-es, kartonra készült, jelzetlen olajfestménye például még a 40-es évekre tehető,59 (kat. 62) míg a Damó Elemért ábrázoló60 (kat. 221), későbbi kép párhuzamát is 56

Pócs i.m. 76. Z. Gács György: A festészet technológiája. Budapest, 1954, Képzőművészeti Alap. 88. 58 Frodl i.m. 272, 278. 59 Kieselbach Galéria, 3. Aukció, 1998. 03. 30, 173. tétel. - Evangélikus Múzeum: http://www.kieselbach.hu/m8143 [utolsó lehívás: 2011-06-26] 60 Mű-terem Galéria, 1. aukció, 1998 ősz, 46. tétel. MNG bírálati szám: 9315. Lisznyai Damó Elemér 1853-1937 között élt, orvos volt. A műnek, mely Elemért nagyjából ötéves korában ábrázolja, (s így 1858 körül kellett készülnie) édesapja, Lisznyai Damó Kálmán, költő volt a megrendelője. Lisznyai az 1843-as pozsonyi Országgyűlésen találkozott Petőfivel, akinek haláláig jó barátja maradt, s feltehetőleg Petőfi révén Orlaival is kapcsolatba került. A szabadságharcban huszárként vett részt, majd két évig Olaszországban szolgált a császári hadseregben. 1851-től haláláig, 1863-ig Pesten élt, ünnepelt költőként. Orlaival feltehetően megtartotta ismeretségét, így lehetséges, hogy megfestette kisfiát, Elemért. Lásd hozzá: Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. URL: http://mek.niif.hu/03600/03630/html/l/l14209.htm. [Utolsó lehívás: 2011. 07. 10.] 57

18

7. www.kieselbach.hu

8. www.onlineaukcio.com

könnyedén megtaláljuk Waldmüller munkái között. Batthyány-Strattmann Leopoldine grófkisasszonyról két éves korában készült portréján61 hasonló, frontális beállításban láthatjuk a gyermeket, amint - Damó Elemérhez hasonlóan - néhány szál rózsával játszik. Orlai egy 1852-es munkája a debreceni Csanak Rózát és Esztert ábrázolja.62 Két kisgyermeket láthatunk, a nővér átkarolja testvérét. A festmény Waldmüller összeölelkező testvérpárokat ábrázoló portrétípusára vezethető vissza.63 Orlainak e portrék társadalmi megbecsülést s viszonylagos jólétet hoztak. 1852-es debreceni portréfestő működése például anyagilag oly sikeres volt, hogy ezt követően ismét Bécsben tanulhatott, majd Pestre letelepedvén szintén számtalan portrémegrendelést kapott. Közülük kiemelkedőek a Mihálkovics családot bemutató portrék, melyek 1856 körül készültek. Mihálkovics János ügyvéd és felesége mellett négy gyermeküket – a tizenkét éves Gézát, a tízéves-forma Helénát, továbbá Tivadart és a legifjabb Árpádot – is megörökíttette Orlai.64 A négy gyermek közül háromnál a biedermeier gyermekportrék szokásos eszköztárából származó apró állatok: madarak és nyúl láthatóak. Géza és Heléna körülbelül derékig ábrázolva, semleges, belső teret sejtető háttér előtt áll. Nagyobb kreativitásról árulkodnak és a korabeli bécsi festészettel való szoros összefüggést jobban szemléltetik Tivadar és Árpád képei. A legkisebb gyermek, Árpád egy repkénnyel befuttatott, félköríves ablaknyílásban egy kalitkából a kezére röppent madárra csodálkozik rá, meglehetősen közeli képkivágatban. Orlai

61

Feuchtmüller i.m. kat. 183. Az említett kép egykor szintén egy családi portrésorozat része volt, hiszen a lányok szüleit, Csanak Józsefet, a debreceni fűszerkereskedőt, valamint feleségét, Csanak Józsefné Várady-Szabó Esztert is megörökítette Orlai, ezek azonban csak reprodukcióról ismertek. Keserü i.m. kat. 52-54. 63 Feuchtmüller i.m. kat. 646. 64 Keserü i.m. 28-29, kat. 91-96, 47-51. kép, 9. színes kép. 62

19

mesterének, Waldmüllernek több hasonló képe közül elsősorban a négy éves E. grófkisasszonyt ábrázoló, 1821-es képe említendő.65 Mihálkovics Tivadar a természetben, egy fa tövében ül, lábánál kalapja valamint egy nyúl. A kép jobb oldalán pedig kilátás nyílik a háttérben elterülő lankás tájra. Ez a portré Waldmüller néhány, hasonló korú gyermekeket a természetben ábrázoló képével, úgymint Rohan egyik hercegének 1827-es,66 Julia Apraxin grófkisasszony 1835-ös,67 valamint Hermine Beckert 1838-as portréjával is hasonlóságot mutat.68 Mindegyik esetben megfigyelhető a kép jobb vagy bal felét uraló sötétebb képrész – például facsoport - illetve az ezzel ellentétes oldalon a kilátás a háttérben ábrázolt, ködbe vesző, hegyes vagy éppen lankásabb tájra. Továbbá az összes említett képen jelen vannak azonos motívumok – nyúl illetve kutya, könnyű, nyári kalap. Orlai 1853-ban még egyszer ellátogathatott Bécsbe, ezúttal azonban Karl Rahlnál tanult.69 A Rahl-korszak Karl Rahl 1850-51-ben a bécsi akadémián festészetet oktatott, az akadémia 1850/51-es átszervezése, illetve politikai véleménykülönbség miatt azonban eltávolították őt az intézményből. 1851-ben alapította meg magániskoláját, kezdetben 15 tanulóval.70 1852-ben már itt tanul Than Mór, aki az akadémiát hagyta el Rahlért,71 egy évre rá érkezett Orlai. Ő azonban újfent csak rövid időt töltött el Bécsben. Rahlnál tanulhatta meg a szürke alapozás technikáját, s ez hozzájárulhatott ahhoz, hogy figurái elveszítették keménységüket.72 Második bécsi tanulmányi idején a Pesti Műegylet állandó kiállításáról szóló ismertetés73 beszámol egy Orlai festményről: ezt 1853-ban festette Bécsben Búcsú csata előtt címmel, de jelenleg nem ismerjük. Folytatása történelmi témájú festészetében lelhető fel. Formailag viszont az Engedjétek hozzám jönni a kisdedeket című mezőberényi oltárképéhez hasonlíthatott a búcsúkép, melyen feltűnik mind az alakformálásban, mind a komponálásban való jártassága. A

65

Feuchtmüller i.m.. kat. 91. Feuchtmüller i.m.. kat. 227. 67 Feuchtmüller i.m.. kat. 475. 68 Feuchtmüller i.m.. kat. 568. 69 Keserü i.m. 8. 70 Ybl Ervin: Lotz Károly élete és művészete. Budapest, 1938, Képzőművészeti Kiadó. 10. 71 Lásd Fleischer i.m. 90. 72 Keserü i.m. 8. Ha elfogadjuk, hogy Orlai a szürke alapozást Rahlnál tanulta meg, akkor ez – amennyiben egy fekete-fehérben megfestett kép egy színes kép alapját jelentheti - Orlai fekete-fehér Petőfi arcképének a datálását némiképp módosítja. E festmény hátoldalán ugyanis az olvasható, hogy Orlai első Petőfi képének a vázlata, tehát 1848-ban készült. (Lásd hozzá Keserü i.m. 77. kat. 24/b. ) Ha azonban a fekete-fehér kép alapozásnak tekinthető, később, 1853 után készülhetett. A fekete-fehér arckép ezenkívül lehet ilyenként önálló kép is. 73 Délibáb, 1853. második félév, 25. szám. Lásd Keserü i.m. 36. 66

20

szürkés tónus, mely lágy színárnyalatokat és színátmeneteket eredményez, azonban csak a hazatérte utáni években tűnik fel képein.

III. 2. Mátrai Zsófia – Tóth Adrienn: Münchenben Orlai első, rövid bécsi tanulmánya után tovább kereste a lehetőséget, hogy akadémiai szinten képezze magát. Történelmi festményét (melyet Waldmüller „második osztályában” készített), a Szent István és az orgyilkost a Nemzeti Múzeum 1850-ben megvásárolta. Ebből a pénzből fedezni tudta müncheni tanulmányait. A bajor fővárosban a bécsinél szabadabb légkörben folyt az oktatás, a várost pezsgőbb, más művészeti központok – elsősorban Róma – felé nyitottabb légkör és a történelmi kép elsősége jellemezte. Orlai 1850-1851 közt tanult Münchenben Wilhelm von Kaulbachnál, az akadémia igazgatójánál. Az ő irányítása alatt fejlesztette képességeit, a Királyi Akadémiára nem iratkozott be, de tagja volt a müncheni Műegyletnek is.74 A müncheni Képzőművészeti Királyi Akadémia I. Miksa támogatásával 1808-ban jött létre. Ezt megelőzően Münchenben 1770-től működött egy szintén akadémiának nevezett művészetoktatási intézmény, ez azonban két tanárával, gipszmásolatok és természet utáni rajzon alapuló oktatási módszerével nem tett szert túlzott jelentőségre. Az átalakult intézmény első igazgatója a korábban a düsseldorfi akadémiát irányító Peter von Langer (1756-1824) volt. Az akadémia alapító iratában előre mutató alapelveket fogalmaztak meg. Az antik művészet és a nagy mesterek munkáinak másolása helyett fontossá vált például a természet utáni rajz. A gyakorlatban ez kevéssé valósult meg, modellül továbbra is a XIV-XV. századi itáliai mesterek művei, s nem valós modellek szolgáltak. Jelentős változást csak Peter von Cornelius 1824-es kinevezése jelentett.76 A nazarénus festő ezt megelőzően az 1820-ban újjászervezett düsseldorfi akadémiát vezette. A düsseldorfi minta77 hatott a müncheni oktatási rendszer átalakítására is, teljes átvételről azonban nem beszélhetünk. 75

A nazarénusok azok közül a fiatal festők közül kerültek ki, akik 1808-ban a bécsi akadémia módszereit és elveit elvetve létrehozták a Lukács testvérek egyesületét. Elhagyták a bécsi akadémiát, s 1810-től Rómában dolgoztak együtt. Amellett, hogy hittek az önálló művészi út bejárásának a jelentőségében, fontosnak tartották a közösségi keretek közt való 74

u. o. Pevsner, Nikolaus: Die Geschichte der Kunstakademien. München, 1986, Mäander Verlag. Ford.: Floerke, H. Roland, 1986. 208. sk.; Büttner, Frank: Das wirksamste Mittel für die Erhaltung und allgemeinere Ausbreitung der Künste. Die Akademie unter Max I. Joseph und Ludwig I. 1808 – 1848, in: 200 Jahre Akademie der Bildenden Künste München. Hrsg.: Gerhart, Nikolaus –Grasskamp, Walter –Matzner Florian. München, 2008, Hirmer Verlag. 30-44. Az átalakult intézmény első igazgatója a korábban a düsseldorfi akadémiát irányító Peter von Langer (1756-1824) volt. 76 Pevsner i.m., Vaughan, William : Cultivation and control: the ’Masterclass’ and the Düsseldorf Academy in the nineteenth century, in: Art and Academy in the nineteenth century. Ed. Denis, Rafael Cardoso –Trodd, Colin. Manchaster, 2000, University Press. 150-163. 77 Itt különösen a nazarénusok csoportos-munkavégzését kell kiemelnünk. 75

21

tevékenykedést. Cornelius hozzájuk csatlakozva részt vett a római Casa Bartholdy kifestésében. A megbízás révén nagy ismeretségre tettek szert. Közülük így nem csupán Cornelius, hanem Julius Schnorr von Carolsfeld és Wilhelm von Schadow is akadémiai igazgatói pozíciót töltött be Düsseldorfban. Moritz von Schwindt Münchenben oktatott, Cornelius pedig 1824-től az intézmény igazgatója lett. Előtte, a düsseldorfi akadémián 3 egymásra épülő osztályt határozott meg. Az első évfolyam alapozó jellegű (rajz, geometria és perspektíva). A második öntvények és modellek utáni rajzon, régi mesterek műveinek másolásán és a művészet nagy korszakainak megismerésén alapul. Festészettel csak a második évfolyamon kezdhettek el foglalkozni a növendékek. A harmadik évfolyamon, az úgynevezett mesteriskolában Cornelius - részben önálló műtermekben, részben a mester mellett - szabadabb jellegű képzési formát képzelt el. E mesteriskola-típus intézményes bevezetésére várni kellett, de saját tanítványaival megvalósította elképzeléseit. Középkori mintákhoz visszanyúlva alakította ki a mester és a tanítványok közös munkáján alapuló műhelygyakorlatot. A mesteriskola gondolata amellett, hogy a személytelen, gépies akadémiai gyakorlattal szembefordul, összecseng azokkal a XIX. századi, szélesebb körben ható gondolatokkal is, melyek a felsőoktatás céljaként nem a jól meghatározott, kész ismeretanyag átadását, hanem a kreatív, kutató tevékenységet jelölték meg, melyben a professzor személyének kétségtelenül meghatározó szerepe van. Amikor Cornelius 1824-ben a müncheni akadémia élére került, a nagyszabású reformok szintén elmaradtak. A mesteriskolák gyakorlatát itt sem vezették be, de Cornelius hasonlóan a düsseldorfi mintához - itt is csak a saját tanítványaival foglalkozott, s velük dolgozott nagyszabású müncheni falképein.78 Az akadémián elsődleges szerepet játszott a történelmi festészet; a zsáner- és tájképfestő osztályok háttérbe szorultak, utóbbi 1826-tól nem is működött tovább az akadémia keretei közt (átkerült a Müncheni Műegylet fennhatósága alá).79 Corneliust az építész Friedrich von Gärtner követte az igazgatói székben: beindította a mesteriskola rendszerét és az éves kiállítások szokását is.80 Kaulbach 1849-től szintén a corneliusi hagyományokat követte, jelentősége azonban nem annyira a reformokban, hanem a monumentális történelmi és vallásos festészet propagálásában keresendő.81 Lyka Károly ezért Cornelius és Kaulbach festészetét eszmeművészetnek, kartonművészetnek tekintette, mely inkább történetfilozófiai, semmint festői problémákat vet fel.82 Kaulbach azonban, noha nem szakított a corneliusi szigorúbb, rajzos, a vonal elsőbbségét hirdető stílussal, új, sztereokrómikus falképfestő technikát vezetett be,83 mely újraértékelésének alapja lett.84 A szín jelentős szerephez azonban később, Pilotynak köszönhetően jutott a müncheni festészetben. Mégis a kaulbachi szemléletnek köszönhető a biedermeier-szentimentális felfogású történelmi témák átalakulása Orlainál átfogóbb, ha egyelőre nem is történetfilozófiai, de mindenesetre jelentésben gazdagabb témákká. 78

Például: müncheni Glyptothek kifestése, 1820-30. (A freskók a II. világháborúban elpusztultak.) Utolsó ítélet freskó, 1836-1840, St. Ludwig, München. 79 Hessky Orsolya: Az akadémiától a modernizmusig. München és a magyar művészet 1850-1914, in: München I Magyarul. Magyar művészek Münchenben 1850-1914. Szerk.: Kárai Petra – Veszprémi Nóra. Katalógus, Magyar Nemzeti Galéria, 2009. 23. 80 Az igazgatói posztot őt követően Heinrich Maria von Heß, majd 1849-től Wilhelm von Kaulbach töltötték be. Hessky i.m. 24. 81 Uo. 82 Lyka Károly i.m. 85, uő: Magyar művészet Münchenben. Budapest, 1951. 24 83 Ásványi alapanyagú festészeti eljárást, melyben a vízüveg kap kulcsszerepet. Az egyszerű vízfestéket vízüveggel vonják be. A vízoldékony nátriumszilikátos anyag a falra felhordva száradás után vízhatlan réteget képez. Az ezen a felületen elkészített festményre újabb vízüveg réteget hordanak fel, mely a képet védi az állagromlástól, elsősorban a külső környezeti és a káros éghajlati hatásoktól. 84 Hubertus Kohle: Die Münchner Akademie in den Jahren 1849-1886. In: 200 Jahre i.m. 44-53

22

Orlai és a müncheni történelmi festészet: Cornelius és Kaulbach

Orlai az akadémiára a szó szorosan vett értelmében nem járt. Részben Kaulbach műtermében, részben önállóan, saját kompozícióin dolgozott, ami inkább a mesteriskolák gyakorlatával rokonítható. Az alsóbb akadémiai osztályokat kihagyta, nyilván bécsi képzettségére hivatkozva. A nagy, sokalakos történelmi képek kompozíciói, problémái kötötték le a figyelmét, emiatt eshetett választása Münchenre, ezt valóban érdemes volt tanulmányoznia a bajor fővárosban. Nem csak az akadémiai oktatás, hanem a Münchenben látható képek, vizuális élmények, a közvetlen benyomások jelenthettek sokat. Elsősorban tanára, Kaulbach illetve Cornelius műveinek a hatását fedezhetjük fel képein. A csoportfűzés technikáját, a kompozíciós eljárást a két német mester műveiről leshette el. Corneliust tisztelhette jobban. Brodszky Sándor, Orlai Münchenben maradt festőbarátja évekkel később, 1853-ban külön megemlíti Orlainak, hogy Cornelius a városba érkezett.85 Münchenben valóban bőven nyílt alkalma a nazarénus festő

műveit,

kompozíciós

eljárásait tanulmányozni. Cornelius mintája a reneszánsz festészet volt. A Casa Bartholdybeli József a fáraó előtt témájú kompozíciója összefüggésbe

például hozható

a

reneszánsz Sacra Conversazione 9. www.wga.hu

jelenetekkel, elsősorban Giovanni Bellini

1505-ös

velencei

munkájával. Ugyanezt a kompozíciót alkalmazta a müncheni Glyptothek antik isteneket ábrázoló falkép-ciklusánál is. A kompozíciókban közös az, hogy a főszereplők a kép központi részén, kiemelt pozícióban kapnak helyet, alakjukat architektonikus jellegű trónus hangsúlyozza, kétoldalt pedig nyitott árkádokon vagy oszlopsoron át táj látható. A mellékalakok kétoldalt illetve a trónus körül

85

Brodszky levele Orlaihoz, 1853. május 22. MNG Adattár, 2138/1927.

23

helyezkednek el. Hasonló kompozíciós megoldással él Orlai is az Ónodi gyűlés című történeti festményén. A képet az Inkei család számára festette, az 1860-as években, 86 tehát müncheni tartózkodása után. A kép kissé aszimmetrikus szerkezete illetve Rákóczi álló alakja ellenére is beilleszthető e típusba. Jellemző a figurák csoportfűzése: a tekintetek iránya, a mozdulatok egyrészt mozgalmassá teszik a kompozíciót, másrészt egyértelmű viszonyt állítanak fel az egyes alakok közt. A figurák elhelyezése, a csoportfűzés nem csak a szereplők hierarchiáját jelölik ki, hanem

meghatározzák

a

kép

értelmezésének, a kép ”olvasásának” a 10. www.wikipedia.org

módját is. A Cornelius Glyptothek-beli kompozícióin

szereplő, archetipikus, beszédes mozdulatú alakok közül néhányat ugyancsak felfedezhetünk Orlai képein. Az Agamemnón álma című kompozíció jobb oldali, antik filozófusra emlékeztető, töprengő figurájához, mely maga is reneszánsz előképre támaszkodik, hasonló a Petőfi Debrecenben című kép (1856) Petőfi- alakja, de az 1869-es Coriolanus főalakja is. Cornelius Afrodité megvédi Páriszt Menelaosztól című kompozíciójának háttal térdeplő, feltartott karú Afroditéje az 1857-es Salamon királyt anyja megátkozza című kép háttal ábrázolt

nőalakjának

mozdulatával

és

funkciójával

ennek hozható

összefüggésbe. (kat. 242)

11. www.hung-art.hu

86

Keserü i.m. 39. még az Orczy családot tételezi megrendelőnek. Orlai előkerült pénztárkönyvében a festmény mellett viszont az Inkei név szerepel.

24

Kaulbach festői módszerét egy tanulmánnyal sajátította el Orlai: lemásolta a báró Prónay Istvánt87 Hamletként ábrázoló festményét. Prónay Münchenben végezte festői tanulmányait, s annak ellenére, hogy neve nem szerepel az 1824 és 1890 között hivatalosan felvett növendékek között,

találunk

hiteles

forrásokat

akadémiai

tartózkodásra vonatkozóan. 1939 és 1941 között biztosan Münchenben élt.88 Kaulbach portréja 1841-ben készült róla, jelmezben. A művészek körében szokás volt álarcosbált rendezni, de nem ez adta az ötletet Kaulbachnak. A jelmez viselésére a mester özvegyének levele adhat magyarázatot. Ebből megtudhatjuk, hogy a fiatal magyar nemes ingatag kedélyű volt, s épp ez vezette Kaulbachot a kosztüm kiválasztásához: „az eget ostromló temperamentuma, tettekre való vágy, a mely azonban nagyon is gyakran csüggedésbe ment át (...)

12. www.arthist.elte.hu

gyakran összehasonlította Hamlet természetével és arra törekedett, hogy a képmáson is ezt a gondolatot kifejezésre juttassa.” Prónay melankolikus, töprengő tulajdonsága miatt Kaulbachnak „nagyon megtetszett a szép fiatalember”,89 s talán Orlai, akiről tudjuk, hogy hasonló kedélyű volt, ezért is választotta témájául a képet, amellett, hogy honfitársát ábrázolta. Kaulbach ugyanakkor - Goethe és Schiller műveinek illusztrálása mellett - számtalan Shakespeare-illusztrációt készített, melyek metszetként terjedtek. (Orlai majd 1864-ben, a Képzőművészeti Társulat ülésén felolvasott tanulmányában Kaulbach és Cornelius Shakespeare-illusztrációira hivatkozva fejti ki nézeteit a költészet és a képzőművészet rokonságáról és a kép /az illusztráció/ mibenlétéről.90) Hamlet-képének főszereplőjét a szabadban látjuk egy épület sarkához támaszkodva. Fejét enyhén balra fordítva tekint ki a 87

Prónay müncheni tanulóidejét és művészi munkásságát Cifka Brigitta dolgozta fel. Prónay István 1817. március 15-én született báró Prónay Simon és Hirngeist Anna fiaként. Részt vett a Pesti Műegylet alapításában 1839-ben, 1845-ig a Műegylet igazgatói választmányának tagja volt, 1841-ben a műbíráló választmány munkájában is részt vett. Cifka Brigitta: Wilhelm von Kaulbach magyar tanítványa, báró Prónay István, in: Művészettörténeti Értesítő. 1996, 45. évf. 3-4.sz. 294-296. 88 Cifka i.m. 294. W. v. Kaulbach unokaöccsét, Friedrichet idézi, aki leveleiben részletesen beszámol Prónayról. Fr. Kaulbach-hoz lásd: Kaulbach, Isidore: Friedrich Kaulbach, Erinnerungen an mein Vaterhaus, Berlin 1931, Mittler & Sohn. 89 Cifka i.m. 295. 90 Keserü. i.m. 62.

25

képből, hátával könnyedén nekidől a falnak, míg karját és lábát keresztbe teszi. Jobb kezében egy könyvet tart. Sötét fürtökkel keretezett arca kemény vonású: szigorú, egyenes szemöldöke alól egyenesen a kép szemlélőjére tekint. Vörösbe hajló szakállát és sötétbarna haját Kaulbach igen gondosan, anyagszerűen adja vissza. Öltözéke egy vállon átvetett sötét köpenyből, alatta vörös bársony kabátból és ingből, valamint egy fekete harisnyanadrágból és cipőből áll. A főalaktól jobbra, a festmény sarkában néhány tárgy látható, mintha csak hanyagul odadobták volna őket a fűbe. Az egyik egy összecsukott tábori szék, rajta egy cilinder, és a falnak támasztva egy ötágú címerrel díszített mappa. Ezek a tárgyak természetesen nem a Hamletjelmez tartozékai, hanem a modellt álló személy festői tevékenységére utalnak. Különösen a mappa lehet árulkodó, mely vázlatokat tartalmazhat. Prónay alakja mögött, a kis oszloppal keretezett ablakban látható a kép mellékszereplője, egy fiatal lány (Ophélia?). Frissítővel teli poharat és rózsákat hoz, figyelme erre összpontosul. Prónay alakjától balra, a ház sarkán dús, indás szőlő fut végig.

A

földön

a

páfrányok

közül

egy

narancscserje magasodik ki érett gyümölcseivel. Mögötte a távolban hegyes táj. Kaulbach, amikor kinevezték a müncheni akadémia igazgatójává, egy magyar nemesről készült portrét átszállíttatott a direktori műtermébe, és felakasztotta Liszt Ferenc arcképe mellé.91 A kutatások szerint elképzelhető, hogy Prónay portréjáról van szó. A festmény tehát szem előtt volt, Orlai könnyen hozzáférhetett. Orlai festménye azonban Kaulbach festményének csupán egy részletére, a főalakra koncentrál. (kat. 84) Az eredeti portré minden egyes

13. Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet engedélyével

vonását hűen követi ugyan, de a Kaulbachnál látható kiegészítő elemeket – a lányt, a növényzetet - elhagyta. Orlai festménye tanulmánynak készült. Ezt a feltevést támaszthatja alá, hogy a hátteret - az árnyékok feltüntetésével monokróm sötétzöldre festette, a képkivágatot leszűkítette, tehát egyszerűsítette a képet.

91

Cifka i.m. 294. Idézi Wurzbachot: Wurzbach, Alfred von: Zeitgenossen: biographische Skizzen. 9. Heft. Wilhelm von Kaulbach. Wien-Pest-Leipzig, 1871. Hartleben Verlag. 53.

26

Orlai festményén az ifjú orra, bajusza is hegyesebb. A kar feljebb van, a bal kézfej kisebb, valószínű Orlai képzetlenségéből következően. A repkény, a portré mellett megnyíló táj92 azonban – Waldmüller motívumaival egyezve – visszatérnek portréfestészetében. Kaulbachnak a berlini Neues Museum falképeihez készült, nagyméretű kartonjai is például szolgálhattak Orlainak. Kaulbach müncheni udvari festőként, 1845 és 1869 között dolgozott a freskóterveken. Hatrészes ciklusban ábrázolja az emberiség történelmének főbb korszakait. Kompozícióiban hangsúlyosan különválik az égi és a földi szféra. Ezek együttesét és körkompozícióinak tanulságait Orlai az Emes álma című művében (kat. 304) használhatta

14. http://sdt.sulinet.hu

fel talán a legnyilvánvalóbban. Míg a német mester hat külön képben jeleníti meg a világtörténelmet (a Hunok csatája című képen például az elesett hunok lelkei harcolnak a rómaiakkal), addig Orlai Emes álma című művén egyetlen vízióként jeleníti meg a magyar mítoszt és történelmet. Emese mitikus alakja van középen, az őt körbefogó csoportok füzérében pedig legfelül

I.

István látható. Ő a főalak, kinek

megkeresztelése

Magyarországnak a keresztény Európához való csatlakozását jelentette. (Ebben az értelemben 92

Anna Mary Howitt 1850-1852 közt Münchenben kelt levelei szerint (An Art Student in Munich. Boston, 1854. 18-38) ezek a részletek Kaulbach festményén az ő saját műtermének környezetét mutatják.

27

lesz majd a Tudományos Akadémia reprezentatív falképének témája /Lotz Károly: Szent István kora/.) A többi, múltból választott esemény is jelképes értelmű. Orlai tehát történetfilozófiát is tanult Kaulbachtól: az egyes jelenetek történelmi sorsfordulók allegóriái. Ezt a gondolkodásmódot majd Karl Rahl falképmegrendeléseket kapott tanítványai kamatoztatják (lásd a Nemzeti Múzeum Lotz és Than festette frízét a magyar történelemről).

Orlai a II. Lajos holttestének feltalálása (kat. 85) című, önálló kompozícióját müncheni tartózkodásának idején készítette. Barátjához és patrónusához, Toldy Ferenchez írt leveleiben beszámolt róla, hogy olyan témát keresett, mely tragikus és egyben festői is, és hogy úgy vélte, II. Lajos megtalálása kielégíti

15. Debrecen, Református Kollégium Könyvtára

ezen kritériumokat.93 Kaulbachnál találkozott Eötvös Józseffel és Trefort Ágostonnal, kik gyakran gyűltek össze, művészeti kérdésekről társalogva. Elképzelhető, hogy a II. Lajos festmény korábbi, még Bécsben fogant ideája ilyen baráti társalgások alkalmával vált festői programmá. A kompozíció kialakításakor Cornelius Pietája, illetve a Perényinét megjelenítő 93

Orlai levele Toldy Ferenchez 1851. március. MTA Kézirattár, Magyar Irod. Levelezés/4.r. 85.sz.

28

képen Tiziano Krisztus sírba tétele szolgálhattak számára előképül.94 A koronát felmutató alakot pedig, melyet itthon kifogásoltak, egyenesen Kaulbach tanácsára s útmutatásai alapján festette.95 A képet Münchenben pozitívabban fogadták, mint itthon. Toldy Ferenc lapjában, az Új Magyar Múzeumban megjelent egy müncheni kritikarészlet: „Mindenek felett Orlainak egy festménye köti le figyelmünket. Ez idegen tárggyal, mely históriai szimpátiánktól oly távol fekszik, szerencsés művészi kezelés miatt rokonultunk. Az egésznek elrendezése, a személyek csoportozása, az egyes kitűnőbbeknek kifejezése (.. .) a festő képzelméről tesznek tanúságot. A rajz több kívánnivalót hagy, ellenben a színpompa sok tapintatot és értelmet bizonyít."96 A müncheni kritika a rajzbéli tudás hiányosságai mellett – tekintve a müncheni művészet hagyományos rajzos jellegét – nem mehetett el szó nélkül, de kiemeli a képzelet jelentőségét, amint Kaulbachot is ezzel védte meg egy másik tanítványa, amikor festészetét a színtelensége miatt bírálták.97 A festmény viszonylag hűvös itthoni fogadtatásában közrjetátszhatott újszerűsége is: a nagyformátumú, akadémikus történelmi kép szokatlan volt még ekkoriban Pesten, amint a történelmi esemény önmagán túlmutató jelentőségének – azaz valamely történelmi eszmének - megfogalmazása is.98 Újszerű volt továbbá technikája: a vastag alapozás, mely lehetővé tette a festék több rétegben való felvitelét, s így az anyagszerűség érvényesülhetett a képen.99

Orlai oeuvre-jében tehát döntő változást hozott a Kaulbach mellett töltött idő. Emellett közvetlen motívumátvételekről is beszélhetünk a csoportok és az egyes figurák megformálásában. Például gyakran alkalmazza azt a Kaulbachnál (a Neues Museum kartonjain) is megfigyelhető megoldást, hogy egy-egy főalakot számos mellékalakkal körbevéve ábrázolt. Ezek a kuporgó, leboruló, testtartásukkal, gesztusaikkal, mozdulataikkal és tekintetükkel a főalakra koncentráló figurák őt hangsúlyozzák, s kiemelik a jelenet drámaiságát azáltal, hogy az esemény különféle lelki visszhangjait jelenítik meg. Ez a pszichologizáló szemlélet jellemzi az ugyancsak Kaulbachnál gyakran előforduló, felemelt vagy előre kinyújtott, feltűnő kartartások átvételét is. Az égnek emelt karú Perényiné a 94

Keserü i.m. 34. Orlai levele Toldyhoz, 1851. szeptember 29. MTA Kézirattár, Magyar Irod. Levelezés/4.r. 85.sz. A mű készítésének körülményeit Orlai leveléből ismerjük: szinte minden idejét felemésztette a kép megfestése, külön műtermet is bérelt számára. Lásd hozzá még: Szíj Béla i.m. 96 Új Magyar Múzeum 1. évf. 10. f. (1851. július 1.) 588. A múzeum tárcája c. rovatban közli (feltehetőleg Toldy) a müncheni kritikát. 97 Anna Mary Howitt i.m. 98 Szvoboda Dománszky Gabriella: Müncheni művészek a pesti tárlatban, in: München I Magyarul. Magyar művészek Münchenben 1850-1914. Szerk.: Kárai Petra – Veszprémi Nóra. Katalógus, Magyar Nemzeti Galéria, 2009. 53. 99 Varga Petra i.m. 95

29

Perényiné a mohácsi csata után összeszedi a halottakat című festményen (kat. 33), a

16. www.hung-art.hu

Coriolanus kinyújtott karú nőalakja vagy a Vigilt bíráló, ugynacsak kinyújtott karú Attila alakjainak az ihletője lehetett Kaulbach.

Orlai III. Endre leánya, Erzsébet zárdába lép című kompozíciójának főalakja pedig hasonlóságokat mutat Kaulbach egy Stuart Máriát ábrázoló rajza után készült, 1840-es metszettel és a Mária alakja körül csoportosuló figurákkal.100 Orlai müncheni évét összegezve megállapítható, hogy Cornelius és Kaulbach hatása komponálási technikájának tekintetében és az alakformálás terén valamint a történelmi kép eszmeiségének felfogásában kétségtelen, s mellettük Moritz von Schwind, a szintén az akadémián oktató nazarénus festő illusztrációinak tanulságait is felhasználta majd

narratív

kompozícióin,

illusztrációin,

melyek

fontosságára a Hamlet-Prónay festmény is felhívhatta a

17. www.llb-detmold.de

100

Schiller in Detmond. Eine Ausstellung der Lippischen Landesbibliothek zum 200. Todestag des Klassikers, 2005. Kat. Nr. 106. URL: http://www.llb-detmold.de/wir-ueber-uns/aus-unserer-arbeit/ausstellungen/ausstellung-2005-1/3-teil.html [Utolsó lehívás: 2011.06.24.]

30

figyelmét.

A

tanulmányok

azonban

nem

csak

iskolákat

jelentettek

akkoriban.

Tanulmányútjaik során a nagy képtárakban nagymesterek műveit másolták a festők, hogy elsajátítsák a különleges technikákat. Orlai Rembrandt önarcképét másolta Firenzében, és számos rajzot készített tárgyakról, figurákról, mozdulatokról, melyeket majd a saját festményein felhasznált.

31

IV. Barátságképtörténetek

Orlai szorosan vett kortársai Brodszky Sándor (1819-1901), Haán Antal (1827-1888), Than Mór (1828-1899), az ifjabbak közül Lotz Károly (1833-1904) voltak, akikkel mint festőnövendék került kapcsolatba, de barátságukat a különböző művészeti események, a hazai művészeti élet fellendítéséért végzett közös munkájuk segített fenntartani. E barátságok – és a kor szokásai - megengedték, hogy az egyikük által felvetett témát a másikuk is feldolgozza, gyakran azonos festői szemlélettel, mégis különbözően. Orlai említett Ónodi gyűlés című képe például Than Mór egy korai, 1848-as, hasonló témájú festményére vezethető vissza,101 s viszont több Orlai-képnek is megtaláljuk későbbi variánsát Than életművében (lásd például a Szent Cecília festményt102). Than Mór kezenyomát őrzi a Petrics-családban lévő, Orlai Anyám című képéről készült kicsi akvarell másolat is. Lotz Károllyal Marastoninál, de Rahlnál is találkozhatott. Ismeretségük bizonyítéka az MNG Grafikai osztályán őrzött vázlatkönyv.103 Az Orlai által felvetett témákat, műfaji lehetőségeket gyakran Lotz és Than aknázta ki, hiszen a sokat töprengő Orlai kezdeményezője volt több új műfajnak (művelődéstörténeti kép), kompozíciós megoldásnak is, viszont nagy megrendeléseket nem kapott. A Nemzeti Múzeum magyar történelmet ábrázoló fríze (Lotz és Than) vagy az Akadémia művelődéstörténeti falképei (Lotz) például Orlai eszmeiségét követik, aki az Emes álmával megteremtette a magyar történelmi ”körképet” is, melyen az időben egymást követő, körbe komponált jelenetek mindegyikének allegorikus értelme volt.104 A képes beszéd, mely a biedermeier kor érzelmes, bensőséges történelmi képeiből éppen Orlai révén vált megfontolt és általános érvényű történelmi példázattá, az ő munkásságukban lett a támogatott művészet nyilvánosságában mindenki nemzeti ”biblia pauperuma”. A tájképfestő Ligeti Antal (1823-1890) is Orlai jó barátja volt, akinek – távollétében rendszeresen beszámolhatott a pesti művészéletről.105 Így volt békéscsabai barátjával, Haan Antallal is, aki éppen megelőzte Orlait Waldmüller iskolájában, s utána hosszú időre Rómába ment, de levélben tartották a kapcsolatot, noha ezekből az nem derül ki, hogy Orlai itáliai tanulmányútja idején Haan „otthon”, azaz Capriban tartózkodott-e. Brodszky Sándor tájképfestővel Münchenben ismerkedett meg, s Orlai egyik legjobb barátjára talált benne. 101

Keserü Katalin i.m. 39. Orlai képe: 1863, Than Mór: Szent Cecília, 1868. MNG. 103 Orlai vázlatkönyve 26 lappal, benne Lotz és Novotny rajzaival. MNG Graf. 1931-2274. 104 Keserü i.m. 49. 105 Haán Antal levele 1862. MNG Adattár 2169/1927. Ligeti Antal levele 1957. július 6. MNG Adattár 2145/1927. 102

32

Mikor anyagiak híján Münchent elhagyni kényszerült, Brodszkyt kérte meg, hogy vigyázzon hátrahagyott értékeire.106 Brodszky tanácsot is adott neki, hogyan haladjon tovább a pályáján. Waldmüller oktatását, a természet utáni rajz hangsúlyozását nem tartotta kielégítőnek: „tökéletesen meg vagyok győződve, hogy a természet stúdiuma, előkészület nélkül semmire sem visz.”107 Brodszky fontosnak tartotta az ”antikok”, a ”később korú” nagy művészek alkotásainak a tanulmányozását, s további akadémiai tanulmányokat javasolt Orlainak. Mesterként azonban Barabás Miklóst (1810-1898) tisztelte, akit 1846-os rövid pesti tartózkodásakor keresett fel először, s később is jó viszonyban maradt vele. Barabás közbenjárt a Magyar Képzőművészeti Társulat megalakítása érdekében, amikor Orlai Halpiac téri lakásán rendszeresen összegyűltek kollégái: a vele egy házban lakó Pecz Henrik (1812-1868) illetve a bécsi festő, Adolf van Venne (1828-1911), s mivel nem értettek egyet a Műegylet kereskedelmi szellemével, egy tisztán magyar művészeket pártoló egyesületet szerettek volna létrehozni. Az idősebbek közül Kiss Bálint (1802-1868), a fiatalabbak közül Brodszky Sándor (1819-1901), Plachy Ferenc (1820-?), Latkóczy Lajos (1821-1875), Telepy Károly (1828-1906) közreműködésével, és a már nagy hírű Barabás támogatásával folyamodványt nyújtottak be a rendőrséghez az ügyben. Az egyesület létrehozását az 1860-as októberi diploma tette lehetővé, az engedélyt 1861. február 15-én kapták meg.108 Emellett Orlai többször fordult Barabás műveihez mint kiindulóponthoz arcképei készítésekor. Nádasdy Tamás posztumusz portréja például Barabásnak az ifjúról rajzolt litográfiája alapján készülhetett.109 Viszont feltételezhető, hogy Orlai festette meg Barabás számára Albrecht főherceg arcképét 1851-52-ben Debrecenben, melyet Barabás – valószínűleg átdolgozva - a Műegylet 1853. október 15-én nyíló kiállításán mutatott be.110 És Barabás litografálta Orlai Attila vallomásra bírja Vigilt című festményét, amely az Ország Tükre 1865-ös melléklete volt.111 Az őt képzettségben, készségben túlszárnyaló ifjabb generáció tagjai sikerének szívből adózott elismeréssel. Székely Bertalannak (1835-1910) például az ő eredeti ideáját - a II. Lajos holttestének megtalálása témát – egyértelmű sikerrel feldolgozó képét,112 mely kompozíciójában is Orlai hatását mutatja, s ugyancsak Münchenben készült, Orlai a Pesti 106

Brodszky levele Münchenből Orlainak, 1852. november 30. MNG Adattár 2137/1927. Brodszky Sándor levele Orlaihoz, 1852. november 30. MNG Adattár 2137/1927. 108 Keserü i.m. 16. 109 Keserü i.m. 29. 110 Orlai pénztárkönyvének bejegyzése e tétel mellett: kollégámnak. A Barabás-kép kiállításáról: Szvoboda Dománszky Gabriella: A Pesti Műegylet története. Miskolc, 2007. 162.l. 5. sz. 111 Keserü i.m. 39. 112 Székely Bertalan: II. Lajos holttestének megtalálása. 1860, MNG. Olaj, vászon, 140x181, 5 cm. Székely festményét 1861-ben a Műegyletben állították ki. 107

33

Napló 1861. március 7-i számában méltatta: „az öröm szikrája hatotta át lelkemet […] Üdvözlöm ez ifjú bajtársamat, kinek képe ennyi technikai tökélyt és költői szépséget foglal magában […].”113 A festmény egyedüli hibáját a táj túlhangsúlyozásában látta. Székely a kritikát meleg hangú levélben köszönte meg.114 E történetből a kornak egy másik figyelemre méltó szokására is következtethetünk. Már meglévő magyar történelmi képeket másoltak az ifjak, tanulás céljából. Ilyen eset lenne egy Hunyadi János halála kép másolata is Schmidt József (1810-1875 k.) festményéről, melyet korábban Orlainak, ma Szemlér Mihálynak tulajdonítanak.115 A másolat Székely esetében a minta újrafogalmazása, túlszárnyalása, mintegy mestervizsga lehetett a szakma előtt. A Székely-féle II. Lajos-feldolgozás arra is fényt vet, hogy Székely megértette Orlai gondolkodását, felvállalta – mint tudjuk, egész életére – a komponálás szellemi-konceptuális munkáját, melyre Orlai műve adta az első példát.

IV. 1. Juhos Rózsa: A Petőfi-család

Orlai azonban nem csak festőkkel tartotta a kapcsolatot. Legismertebb, legközelibb barátja és egyben másod-unokatestvére Petőfi Sándor volt. Barátságuk, amely 1839 nyarán kezdődött Ostffyasszonyfán, jól dokumentált.116 Orlai többször megfestette barátját. Még pápai diákként készíthette Petőfi fekvő alakját, melyet sokáig a mezőberényi Petrics-szőlő kunyhójában őriztek. A dokumentumok és az eddigi feldolgozások szerint 1842 nyarán készülhetett, Petrovicséknál, a Petőfi szüleit megörökítő, életteli két rajz, melyek az ismert, festett portréinak és azok másolatainak forrásai voltak (kat. 30, 31). A rajzok kvalitásait tekintve azonban aligha datálhatók a diákévekre. Feltételezzük, hogy élő modell után készültek, tehát még Hrúz Mária és Petrovics István halála, azaz 1849 tavasza előtt. Orlai bécsi tanulmányait tekintve vagy 1846-ban vagy 1848-ban. Az élő modellre utalnak a rajzi részletek s a festő jelenlétét bizonyító, feléje (és így a néző felé) irányuló tekintetek.

113

Körösi Mihály i.m. 135. Ádámosi Székely Bertalan leve Orlaihoz, 1861. május 9. MNG Adattár 2146/1927. 115 Szemlér Mihály: Hunyadi János halála, 1859. Hadtörténeti Múzem, Budapest. 116 Lásd: Szíj Bélai.m. 185-198.; Irányi István: Petőfi és Orlai barátsága, in: Mezőberény 250 éves. Mezőberény. 1974., Keserü i.m., Körösi Mihály i.m. 114

34

18. www.hung-art.hu

19. www.hung-art.hu

A festményeken ezeket már nem látjuk, s az eredeti viseletdarabok helyett is korhoz, személyhez nem kötődő ruházatban tűnnek fel a költő szülei. A festő a rajzokhoz képest nemcsak egyszerűsítette, de a konkrét alkalomtól el is vonatkoztatta, idealizálta őket, megváltoztatva a képkivágást is, azaz elhagyva a részleteket. (kat. 246, 248).

20. www.mek.oszk.hu

35

Eszmék a művészet körül című írásában Orlai festői gyakorlatának vezérelvét fogalmazta meg, mely megvilágítja a tanulmányrajzok és a festett portrék különbségét is.117 „Véleményem szerint a művész annyiban lehet hű a természethez, s csak annyiból uralkodhatik felette, mennyiből annak általános, összes jellemét iparkodik visszaadni; ha a természet részletes igazságába akar hatni, belevész annak gazdagságába, s el fogja miatta téveszteni a főczélt, azon hatást, amelyet az egésznek a néző lelkére kell tennie.” E cél nélkül a „természet stúdiuma csak naturalistákat képez, kiknek productumainál egy daguerrotyp sokkal becsesebb.” Azaz a festménynél csak azokra a részletekre van szükség, amelyek egy bizonyos eszme kifejezését szolgálják. Petőfi szülei esetében ez a halott költő kultuszának ápolása, amire utalnak a festmények másolatai és a róluk készült litográfia (Grimm Vince, 1861). Noha a portrék beállítása azonos, a fenti különbségek már kultuszképként készült festményeket jellemeznek. Így ezek készülésének idejét az 1850-es évekre tehetjük.

IV. 2. Galamb Zsuzsanna – Zsemberi Laura: Orlai Perics Soma irodalmi barátságai A barátból kultusz tárgyává válást reprezentálják a

Petőfi-portrék.

Nemrég

előkerült

egy

ceruzarajz, melyet a dátuma szerint Orlai 1848. május 26-án készített. A képecskéről Arany János feljegyezte: "Találó Petőfi Sándor portré a mestertől, Arany János XI./20. 48."118 (kat. 35) (Az Arany János által közölt dátum felvet egy kérdést: elképzelhető, hogy Orlai a tavaszi pesti események hatására hazalátogatott Bécsből? Vagy esetleg emlékezetből rajzolta le barátját forradalmárként?) készülhetett

1848-ban,

legismertebb

ennek

alapján

Petőfi-mellképének

alapja is, mely befejezetlenül maradt (kat. 40),119 s melyet több változatban is elkészített. A 21. A Petőfi Irodalmi Múzeum engedélyével

ceruzarajz és e portrék alapján komponálhatta a

117

Délibáb 1853. 2. félév 10. szám 292 Jelzet: 1503, R.78.69. Papír, fa. Keret: 18,5 x 24,7 cm; rajz: 14,7 x 10,6 cm. Jókai hagyatékból származó hiteles tárgyakkal együtt került a gyűjteménybe. 119 1875-ben Marastoni József kőnyomatában sokszorosították, a Nemzeti Múzeum is ekkor vásárolta meg a festőtől. Lásd: Keserü i.m. 18. 118

36

Petőfi

otthonában/dolgozószobájában

című

képeit is. (kat. 44) 1849-ben készült a Petőfi Mezőberényben című portré, melynek két változatát s több példányát is ismerjük. 1849. július 5-én Petőfi, mivel a kormány is menekült, jobbnak látta, ha elhagyja Pestet. Mezőberényben, Orlaiéknál szállt meg családjával. Az itt eltöltött hetekről, amikor számos katonai vezető is a környéken tartózkodott,

Szendrey

Júlia

tudósít

részletesen. Orlai július 16-án kezdte festegetni Petőfit, „úgy, ahogy a költő mezőberényi életét magára 22. www.hung-art.hu

parancsolta:

pongyolában,

öreg

karosszékben ülve, kezében csibukkal, félretett karddal.”120 A képet és variációját nemcsak ő,

de mások is másolták,121 s Orlai is újabb Petőfi-portrékkal állt elő az 50-es években. Orlai Szendrey Júliához fűződő viszonya ellentétes érzelmektől fűtött, viszontagságos kapcsolat lehetett. Talán rajzolni is tanította Petőfi menyasszonyát. Szendrey Júlia egy rajza mindenesetre Orlai stílusában készült, feltehetően még 1846-ban.122 Mint Petőfi esküvői tanúját, Orlait mélyen megrázta Júlia újabb házassága, s maga a tény, hogy Júlia nyilváníttatta halottá ifjú férjét. Idővel azonban megbékélhetett a ténnyel, s a források szerint portrét festett róla, de ez korábban, még a házasságuk idején is készülhetett. Vannak, akik ezt a lappangó portrét látják a Petőfi Irodalmi Múzeum Szendrey Mari címen nyilvántartott képében. De az is elképzelhető, hogy a már ifjúkorában költőként fellépő Júliáról, aki közben is írt verseket,123 készült a Sappho című, sokak szerint legszebb portréja. (Lásd VII.3. fejezet, kat. 268) Az egyértelmű választ megnehezíti a festett portré sajátszerűsége: sokkal inkább felismerhetők benne az alkotó stílusa és szemlélete, mint a portré alanyának vonásai.

120

Szendrey Júlia: Szendrey Júlia ismeretlen naplója, levelei és haláloságyán tett vallomása Bethlen Margit grófnő előszavával ; közzéteszik és feldolgozták Mikes Lajos és Dernői Kocsis László. Budapest, 1930. Genius Kiadó. 23. 121 Lásd a Petőfi Irodalmi Múzeum nyilvántartását 122 Csapszéki jelenet. MNG Grafikai Osztály, Orlai Petrics Soma nevén nyilvántartva. Keserü i.m. oeuvrekatalógus 19. tétel (44.l.) A távlat megrajzolásában mutatott kezdetlegesség utalhat a tanítvány munkájára. 123 Lásd hozzá Szendrey i.m. [URL elérése: http://mek-oszk.uz.ua/07000/07091/html/#32] Szendrey naplójában, és a szerkesztők is több helyen beszámolnak Júlia irodalmi ténykedéséről.

37

Másik diákkori barátja Jókai Mór volt. Őt a pápai kollégiumban ismerte meg. Orlai ekkoriban még költőnek, írónak készült, és sokkal inkább Jókai volt az, aki a festészet iránt érdeklődést mutatott. Orlai feljegyzései szerint Jókai nagyon jól rajzolt, s új színezési módot akart kitalálni.124 Orlai és Jókai a diákévek után sem vesztették szem elől egymást. A Jókai által szerkesztett lapok (Életképek, Délibáb) többször beszámoltak Orlairól.125 Jókai-portrét mégse ismerünk tőle. Az író 1848-ban találkozott későbbi feleségével, Laborfalvi Róza színésznővel. Jókai Jolán említi a róla festett „Barabás”-portrét Jókai lakásában, mely feltehetően az az 1846 körül készült kép, melyet Orlai és Barabás közös munkájának tekinthetünk. Jókainak még egy Orlai-képe volt: a festő halálakor vásárolta meg az Attila halála című kép egyik változatát.126 Pákh Alberttel (1823-1867) soproni diákéveiktől kezdve ismerték egymást. Jellegzetes vonásait Orlai a Kun László udvara című festményen örökítette meg, a királyt az ország siralmas állapotára figyelmeztető férfiú alakjában.127 Pákh javasolta Orlainak, hogy gyűjtsék össze Petőfi egykori barátait, s írják meg emlékeiket Petőfiről. Pákh halála miatt a tervből nem lett semmi, s mint ahogy Orlai írja,128 egy ilyen nagyszabású vállalkozáshoz egy olyan vezető személyiség kellett volna, mint amilyen ő volt. Orlai jó 10 évvel barátja halála után adta közre visszaemlékezéseit Petőfiről.129 Petőfi révén Orlai kapcsolatban állt az irodalomtörténész Gyulai Pállal. Gyulai (1826-1909) Petőfi költészetének az egyik legelső méltatója. 1854-ben jelent meg tanulmánya Petőfiről Toldy Ferenc lapjában, az Új Magyar Múzeumban Petőfi Sándor és lyrai költészetünk címmel. 1855-ben pedig az Újabbkori Ismeretek Tára sorozat VI. kötetében jelentetett meg egy rövid írást a költőről, röviden összefoglalva Petőfi életét, kitérve gyermekkorára és szüleihez fűződő kapcsolatára is. Petőfi életrajzának az összeállításához Orlai segítségét kérte.130 Elképzelhető, hogy Orlai ekkor fordult ismét témaként Petőfi alakjához. Gyulai 124

Orlai Petrics Soma: Adatok Petőfi életéhez, in: Budapesti Szemle, 1879, XIX. Kötet, 343. A pápai diákkörben Orlai kétszer is nyert, A hontalanok és A viszontorlás című beszélyeivel. Jókai pedig bevallotta, hogy Orlai novellái ekkoriban sokkal jobbak voltak, mint az övé: ”szép hangulat, költői én, erőteljes nyelv, művészeti alkotás egyesültek benne.” Jókai levele Dr. Fenyvessy Ferencnek, 1880. július 11. Jókai Mór: Jókai Mór összes művei. Levelezése III. Budapest, 1971. Argumentum Kiadó. 110. 125 Lásd: Pap Gábor: Néhány szó hazai festészetünk megalapítása tárgyában, in: Életképek 10. köt. 4. sz. (1848. július 23.) 97-102. 126 A hagyatéki árverésről illetve Jókai vásárlásáról lásd: Vasárnapi Újság 27. évf. 31. sz. (1880. augusztus 1.) 521. A cikkben Attila menyegzőjeként említik a képet 127 Kacziány Ödön: Pesti művészélet az 50-es, 60-as években, in: Művészet 1910, 9. évf. 1.sz. 12-13. 128 Orlai Petrics Soma: Adatok Petőfi életéhez, in: Budapesti Szemle (1879) 37-38. sz. 1-19 illetve 336-369. 129 Orlai i.m. 130 Gyulai Pál levele Orlaihoz, 1855. július 10. MNG Adattár 2119/1927. A tanulmány: Gyulai Pál: Petőfi Sándor, in: Gyulai Pál: Bírálatok, cikkek, tanulmányok. Sajtó alá rend. és jegyz. [ell.] Bisztray Gyula, Komlós Aladár. Budapest, 1961, Akadémiai Kiadó. 223-228.

38

1858-ban vette feleségül Szendrey Máriát, Júlia húgát, akiről Orlai – a feltételezések szerint – egyik ismert portréját készítette (kat 251).131

Orlai munkásságára azonban különösen két író, irodalmár volt hatással: Toldy Ferenc és Eötvös József. Mindketten Orlai pártfogójaként is ismertek. A fennmaradt levelek tanúsága szerint Orlai Toldyval

volt

bizalmasabb

viszonyban,

de

kapcsolatukra végig erős hierarchia volt jellemző: Orlai minden esetben Tisztelt Titoknok Úrnak szólítja Toldyt, ő viszont Kedves/édes Barátjához 23. Fotó: Kusler Ágnes, a PIM engedélyével

címzi a leveleket. 132 Az irodalomtudós Toldy és az író-politikus-mecénás Eötvös barátsága nem csak

megrendeléseket hoztak neki, de befolyásolták témaválasztását is.

Toldy Ferenc és Orlai

Toldy Ferenc (1805-1875) 1805. augusztus 10-én született Budán Franz Karl Schedel és Josepha Thalherr gyermekeként. Szülei nem tudtak magyarul, de az apa fontosnak tartotta fia neveltetését, taníttatását és azt, hogy a magyar nyelvet is elsajátítsa. Így Ceglédre küldte iskolába, ahol az első magyar hatás is érte őt,133 majd pedig Kolozsváron folytatta tanulmányait, s egyre tudatosabban a magyar nyelv és a magyar műveltség ügyének szentelte magát.134 Pestre kerülésével egy időre látszólag távol került az irodalomtól: orvosnak tanult. Irodalomszeretete azonban megmaradt, verseket és novellákat is írt, 1832-ben pedig Vörösmartyval magyar-német zsebszótárt készített. Európa számos országában járt, tanulmányutakat tett, többek között megfordult Svájcban, Olaszországban, Angliában és Franciaországban is. 1830-ban tagja lett a Magyar Tudományos Akadémiának, 1836-ban 131

A festmény a Petőfi Irodalmi Múzeumban található, Szendrey Júlia portréjaként, kérdőjelesen. A festmény nem hasonlít egyetlen Júlia ábrázoláshoz sem. A Szendrey Máriáról készült fotókkal összehasonlítva valószínűsíthető, hogy tényleg Mária szerepel a képen. 132 Levelezésük egy része az MNG-ben található: MNG Adattár 2124-2130/1927. Az MTA Kézirattára pedig 14 db levelet őriznek Orlaitól: Orlai levelei Toldyhoz, MTA Kézirattár, Magyar Irod. Levelezés/4.r.85.sz. 14 db levél. 133 Benedek Elek: Nagy magyarok élete (Toldy Ferenc, Horváth Mihály, Eötvös József Báró, Arany János). Budapest, 1913, Athenaeum. 3. 134 Benedek i.m. 4.

39

indítványozta a Kisfaludy Társaság megalapítását, melynek nemcsak alapító tagja, de igazgatója is volt. Schedel családi nevét 1847-ben változtatta meg hivatalosan Toldyra, melyet azonban már 1828-tól használt.135 Toldy névváltoztatásával magyarságát kívánta hangsúlyozni.

Hogy

Orlait mi késztette egy előnév felvételére, pontosan nem tudni. Elképzelhető, hogy a Petrics család számtalan Sámuel tagjától akarta magát így megkülönböztetni. Ugyanakkor az sem kizárt, hogy őt is hasonló megfontolások vezették, mint Toldyt s annak előtte Petőfit, aki már pápai diákkorában a névmagyarosításon gondolkozott. Petőfi mondata –„Ha 2000 év előtt születtem volna, római szerettem volna lenni, most azonban legjobb szeretem, hogy magyar vagyok” – mélyen a lelkébe ivódhatott, ha még 1879-ben is emlékezett rá.136 A névváltoztatási procedúrát 1850-ben indította, tudjuk meg Toldyhoz címzett leveléből,137 az Orlai nevet hivatalosan 1853-ban vehette fel.138 Toldy irodalomtörténeti munkássága elsősorban a szabadságharc után bontakozott ki, habár már azt megelőzően is foglalkozott vele. Első nagy tudományos munkája 1827-28 folyamán jelent meg Handbuch der Ungarischen Poesie címen.139 A kétkötetes mű célja az volt, hogy a magyarul nem tudó olvasók figyelmét a magyar irodalomra irányítsa. Az 1850-es évektől kezdve sorra jelentek meg munkái, melyek – befejezetlenségükben is – a magyar irodalomtörténet alapjait képzik. Az 1851-es A magyar nemzeti irodalom történetének csak az ó- és a középkori irodalmunkat tárgyaló fejezetei készültek el. 1854-es, A magyar költészet története az ősidőktől Kisfaludy Sándorig című, egyetemi előadásait tartalmazó művét nem folytatta. Iskolai kézikönyvnek szánt 1865-ös műve, A magyar nemzeti irodalom története a legrégebbi időktől a jelenkorig rövid előadásban az egyetlen befejezett irodalomtörténeti összefoglalása. 140 Toldy élénken érdeklődött a magyar irodalomtörténet iránt. Sorra adta ki régmúlt korok emlékeit: Régi Magyar Passió, A magyar történeti költészet: Zrínyi előtt, Magyar költői régiségek stb.141 Nem véletlen, hogy pártfogoltja, Orlai számára is a régmúlt eseményeinek megfestését ajánlotta: „Válasszon kend talán Jósika, Kisfaludy Károly munkáiból, melyek 135

Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái XIV. köt. Budapest, 1914, Hornyánszky Viktor nyomdája. 221. Idézi Keserü i.m. 25. Orlai Petőfi életéről szóló írását a Budapesti Szemle közölte 1879-ben. Orlai Petrics Soma: Adatok Petőfi életéhez I-II., in: Budapesti Szemle, 1879, 37. sz. 1-19; 38. sz. 336-369. 137 Orlai levele Toldyhoz, 1850. október 13. MTA Kézirattár Magyar Irod. Levelezés/4. r. 85. sz. 138 Keserü i.m., Körösi i.m. 142-143. Körösi Mihály a névváltoztatási procedúrát részletesen ismerteti. 139 Dávidházi Péter: Egy nemzeti tudomány születése. Toldy Ferenc és a magyar irodalomtörténet. Budapest, 2004, Akadémiai Kiadó. 167-169. 140 Dávidházi i.m. 469.; Sőtér István (szerk.): A magyar irodalom története 1722-től 1849-ig. Budapest, 1956, Akadémiai Kiadó. 520-523. 141 Sőtér i.m. 227. 136

40

telistele vannak festhető témákkal […] Abafi, utolsó Bátori, Csehek (Mátyás kir), vagy Kisf. Tihamérja, Stiborja, Szécsi Máriája […] mennyi szebbnél szebb tárgyakat nyújtanak.”142 Festményeket, melyek a felsorolt témákat ábrázolják, nem ismerünk Orlaitól. Nem kizárt azonban, hogy a Martinuzzi témát is Toldy ajánlotta a festő figyelmébe (kat. 266). Ezt támaszthatja alá, hogy Orlai egy levélben részletesen beszámolt Toldynak, hogyan halad a téma feldolgozásával, sőt ígéretet tesz, hogy egy könnyű skiccben megküldi azt.143 A Martinuzzi-témát azonban végül nem festette meg. Attila alakja is Toldy közvetítésével kerülhetett be Orlai látókörébe. A hun király akkoriban a magyar őstörténet elidegeníthetetlen, mitikus alakja volt, Toldy 1865-ben egyetemi előadást is tartott a hunok történelméről. Lapjában, az Új Magyar Múzeumban pedig megjelentette Thierry Amadé francia történész hunokról szóló cikkét.144 Az Attila vallomásra bírja Vigilt c. kép Toldy sugallatára készülhetett. Javasolta is Orlainak, hogy fesse meg a hun királyt, „midőn [az] a görög követeket szidja.”145 Orlai a „gruppot” 1854-ben már össze is állította. A Toldy által javasolt témák nem csak abban közösek, hogy tárgyuk a régmúlt, hanem hogy az erkölcs, a bűn, a bűnhődés témakörét járják körül. Jósika Miklós Abafi regényének az előszavát idézve az élet lényege, „hogy erős akarattal minden aljast le lehet győzni, hogy a tökély útja nehéz, számtalan visszaesések vannak a megszokott rosszra: de végre lelki erő diadalt nyer, ha tud akarni.”146 (Hogy Toldyt az erkölcs, a bűn és a büntetlenség foglalkoztatta, jól példázza, hogy első könyve Szokratész erkölcsi intéseinek fordítása volt, mely 1822-ben jelent meg.147) Ez is közrejátszhatott abban, hogy Toldy a II. Lajos holttestének megtalálását ábrázoló Orlai-festményt lesújtó kritikával illette: „Barátom, micsoda érdeke van itt II. Lajosnak? Hát még a teste megtalálásának, mi minden tekintetben jelentéktelen esemény!! […] Ő egy idegen származású jelentéktelen uralkodó volt. Soha rokonszenvet senkiben sem támasztott.”148 Toldy nemcsak a tárgyválasztást kifogásolta, számtalan históriai hibát is felfedezett a festményen. Toldy és a hazai kritika a több hete halott király szépségét, fiatalságát és különösen a koronát felmutató – szerintük felesleges - alakot 142

Toldy Ferenc levele Orlaihoz, 1851. szeptember 16. MNG Adattár 2126/1927. Az Abafi, Az utolsó Bátori és A csehek Magyarországban mind Jósika Miklós történelmi drámái. Kisfaludy Károly Tihamérja pedig Nagy Lajos király nápolyi hadjáratának idején játszódik 143 Orlai levele Toldyhoz, 1854. január 13. MTA Kézirattár Magyar Irod. Levelezés/4. r. 85. sz. A skicc esetleg azonos a Martinuzzi meggyilkoltatása című rajzzal. Cer. p., 267x195 mm. MNG Graf. FK 4480. 144 Lásd hozzá Orlai levelét Toldyhoz, melyben az említett cikket kéri el Toldytól. MTA Kézirattár Magyar Irod. Levelezés/4. r.85. sz. Thierry Amadé könyve - Attila: Történeti kor és jellemrajz – 1855-ben jelent meg Pesten, Szabó Károly fordította. 145 Orlai levele Toldyhoz, 1854. január 13. MTA Kézirattár Magyar Irod. Levelezés/4. r. 85. sz. 146 Jósika Miklós: Abafi. Budapest, 1918, Franklin Társulat. 1. 147 Dávidház i.m. 84. 148 Toldy levele Orlaihoz, 1851. szeptember 16. MNG Adattár 2126/1927.

41

pellengérezte ki.149 Ugyan Orlai fennmaradt dokumentumai, iratai között nem találunk semmi utalást arra, hogy II. Lajos testének megtalálását Petőfi megtalálásaként lehetne értelmezni, a korabeli magyar kritikák érthetővé válnak, ha a festményt a szabadságharccal hozzuk összefüggésbe: Petőfi holttestének a megtalálásához nem kell korona. (Az elveszett ország megmaradásához - vagy akár bekebelezéséhez viszont kellett.) Toldy Orlait nem csak megfestendő témákkal látta el, hanem történelmi adatokkal is. Az Attila kép kapcsán Orlai tőle kér tanácsot, viseltek-e a hunok ekkoriban már bársonyt.150 Az Álmos és Vak Béla hercegek megmentése című kompozíciójánál pedig aziránt érdeklődik Toldynál, hogy a hercegeket megmentő dömösi szerzetesek melyik rendhez tartoztak illetve milyen ruhát viseltek.151 Toldy Kazinczy Ferenccel, akit példaképének tartott, 1822 óta levelezett,152 Kazinczy egyik legbensőbb tanítványa volt. Szakításuk 1831-ben következett be. Kazinczy halála előtt nem sokkal prózában magyarra fordította Pyrker János László németül írt eposzát Szent hajdan gyöngyei címmel. Toldy, a hű tanítvány kikelt mestere ellen, megrótta Kazinczyt a fordítás miatt. Kifogásolta egyfelől, hogy Pyrker műve németül íródott, s egy ilyen idegen nyelven született, hazafiatlan művel Kazinczynak nem szabadott volna foglalkoznia. Másfelől elítélte Kazinczyt azért is, mert egy eredetileg verses szöveget prózára ültettet át.153 Kazinczy halálának évében tehát megromlott a viszony az egykori tanítvány és a mestere között. Toldynak már nem állt módjában bocsánatot kérni: Kazinczy az 1831-es kolerajárványban megbetegedett, s nemsokára meg is halt. Toldy Kazinczy halála után mindent elkövetett, hogy jóvátegye a mestere ellen elkövetett vétkét, s az 1859-es Kazinczy-centenárium erre jó alkalmat kínált (ekkoriban dolgozott Kazinczy-monográfiáján is, Kazinczy Ferenc és kora címmel), Orlainak pedig megbízást hozott: egy Kazinczy életéből vett jelenetet rendelt tőle az Akadémia. Az ünnepség fő szervezője Toldy volt, így feltehetőleg ő volt az is, aki Orlait az akadémia figyelmébe ajánlotta.154 Orlai a klasszicista Kazinczy és a romantikus Kisfaludy Károly 1828-as kibékülését választotta témájául, lehet, hogy Toldy javaslatára. Az egységes nemzet és kultúra eszméje mindenesetre foglalkoztatta a kor gondolkodóit, politikusait, így 149

Megjegyzendő, hogy Toldy mindent elkövetett a kép kedvező fogadtatásáért: Lapjában az Új Magyar Múzeum-ban, július 1-i számában kifogásolta, hogy a festmény nem tud érvényesülni teljes szépségében, mivel egy lehető legkevésbé megvilágított sarokban helyezték el. Felpanaszolja azt is, hogy a bizottság nagyon mostohán bánik a nagy méretű festményekkel, főleg a külföldön tartózkodó művészek alkotásaival. A cikk végén közli a festményt méltató müncheni kritikát is. 150 Orlai levele Toldyhoz, 1854. január 13. MTA Kézirattár Magyar Irod. Levelezés/4. r. 85. sz. 151 Orlai levele Toldyhoz, 1861. január 3. MTA Kézirattár Magyar Irod. Levelezés/4. r. 85. sz. 152 Dávidház i.m. 84. 153 Dávidházi i.m. 252. 154 Az 1859-es Kazinczy-évfordulót Révész Emese dolgozta fel: Révész Emese: A „játékba hozott kép”. Kazinczy képi reprezentációja az 1859-es emlékévben, in: Tanulmányok Budapest Múltjából XXXV, 2010. 55-91.

42

Toldyt is. (Toldy esetében a kibékülés pillanatának a választása – Kazinczyhoz fűződő kapcsolatát ismerve – különösen indokolt lenne.) A festmény elkészítéséhez félévi munka illetve 1000 forint kellett. A pénzösszeg előteremtésének érdekében az Akadémia Nádasdy Lipótné Forray Júliához fordult segítségért.155 Nádasdyékhoz bizakodva fordulhattak, hiszen a család már többször dolgoztatott Orlaival. A grófnő gyűjtést indított a képre „műértő leányok körében”, és csakhamar sikeréről számolhatott be a szervezőknek: „Honleányi örömmel sieték megfelelni a belém helyezett bizalomnak, s buzgalmamat csakhamar a legszebb siker koronázta.”156 A festmény; Kazinczy és Kisfaludy Károly találkozása, 1828 a Kazinczy ünnepély fő dísze volt, a Nemzeti Múzeum dísztermében állították ki, ám kőnyomatos változatban hamar elterjedt az országban (kat. 262).157 Toldy Emich Gusztáv Könyvnyomdájában kiadatott egy képmagyarázatot.158 Ebben Toldy csak röviden foglalkozik a festménnyel, elsősorban

24. www.mek.niif.hu

155

Toldy levele egy ismeretlen grófnőhöz, 1859. február 24. MTA Kézirattár Magyar Irod. Levelezés 4-r. 149. sz. A levelet Toldy mellett Czuczor Gergely, Hunfalvy János?, Horváth Cyrill József és Tóth Lőrinc írta alá. 156 Nádasdyné Czuczor Gergelyhez és a többiekhez címzett levele. MNG Adattár 2176/1927. 157 1859-ben például a Divatcsarnok és a Hölgyfutár műmelléklete volt. A Kazinczy-ünnepélyről Keserü Katalin: A kultusz köztes helye Kazinczy magyarországi kultuszának tükrében, in: Tények és legendák - tárgyak és ereklyék. Szerk. Kalla Zsuzsa. PIM, Budapest, 1994. 35-45. 158 Dávidházi i.m. 293. A képmagyarázathoz lásd Orlai levelét Toldynak 1859. november 2-án. MTA Kézirattár, Magyar Irod. Lev., 4-r. 126.

43

Kazinczy és Kisfaludy találkozásának és kibékülésének a háttértörténetét beszéli el.159 Az Orlai festménye és a számtalan kőnyomat útján országosan ismertté vált jelenet Szemere Páléknál történt. A festmény középpontjában látható Kisfaludy és Kazinczy, amint éppen kezet fognak, közöttük Toldy áll. Hátrébb, az asztalnál két hölgy ül, a ház asszonya és Bártfayné. (A Bártfay házaspár a kor legjelentősebb irodalmi szalonját vezette ekkoriban Pesten.160) A két hölgy mögött Vörösmarty áll, jobbra pedig Bártfay beszélget Kiss Károllyal. A festményen ábrázolt irodalmárok nagy részét Orlai nem ismerhette, megfestésükben újfent Toldy volt segítségére. Vörösmarty portréját még 1854-ben készítette el Orlai, Bártfay asszony képmását is Toldy révén szerezte meg, s feltehetőleg Kisfaludy arcképéhez is az ő segítségével jutott hozzá. Toldy kérdése – „Mikor jöhet vissza Kisfaludy képe?” – ezt támasztja alá.161 Toldy arcképét könnyen elkészíthette, habár levelezésükben nincs arra nézve semmilyen adat, hogy Orlai az ő képmását megfestette volna. Toldyhoz köthető diákkori példaképével, Vörösmarty Mihállyal való ismeretsége, az említett Vörösmarty-portré ezt bizonyítja162 (kat. 187). A festményt a Vasárnapi Újság 1900. december 9-i, nagyrészt Vörösmartynak szentelt számában közölte le először.163 A lapban olvasható Jókai levele is, melyben az író kifejti, hogy az arckép élethű ugyan, ám nem hiszi, hogy természet után készült. A festmény az élete végén járó, idős Vörösmartyt ábrázolja, s mivel a költő ekkor már nagybeteg volt, Jókai szerint kizárt, hogy modellt ült volna Orlainak.164 (A festmény meglehetősen szürke, Orlai ólommal kezelte művét. Elképzelhető, hogy ezzel Vörösmarty betegségére akart utalni.) Az előkerült dokumentumok ismeretében 159

Kisfaludy Károly egy recenzió miatt haragudott meg Kazinczyra, amit Kazinczy Kisfaludy bátyjának a Himfy szerelmei c. versciklusáról írt. Az első, még német nyelvű recenzió 1809 őszén jelent meg az osztrák Annalen der Literatur und Kunst in dem oesterreichischen Kaiserthume című folyóiratban, s csak 1814-ben magyarul az Erdélyi Muzéum I. kötetében. Ezt követően hosszú vita kezdődik Kazinczy és Kisfaludy Sándor között a recenzió mibenlétét illetve létjogosultságát illetően. A Kazinczy-Kisfaudy vitához: Dr. Viszota Gyula: Kisfaludy Sándor és Kazinczy Ferenc irodalmi vitája, in: Irodalomtörténeti Közlemények, 1911, 21. évf. 4 füzet. 385-422. A bátyját ért sértést az ifjabb Kisfaludy is a sajátjának érezte. Kibékülésük csak a nevezetes recenzió megjelenése után 19 évvel történt Szemerééknél. A társaság - Toldy beszámolója szerint - Bártfayékhoz vonult, ahol a két író félrevonulva beszélgetett, Ruysdael, Poussin és Vernet nevét emlegették. Éjfélkor oszlott fel a társaság, s Kisfaludy állítólag kijelentette, hogy sohase tudna többé Kazinczyra haragudni. S egy viharképet szándékozott Kazinczynak festeni. Vernet nyomán készült festményei ma a MTA tulajdonában vannak. 160 A téma részletes feldolgozása: Fábri Anna: Az irodalom magánélete. Irodalmi szalonok és társaskörök Pesten 1779-1848. Budapest, 1987, Magvető Kiadó. ill.: Budapesti Negyed, Társasélet Pesten és Budán. 2004/4.. 161 Toldy levele Orlaihoz 1859. MNG Adattár 2129/1927. A Petőfi Irodalmi Múzeum őriz egy Orlainak tulajdonított Kazinczy-portrét. Keserü Katalin szerint a portré nem tőle származik, mert Orlai fiatalon használt monogramjával nem egyezik a jelzése. Lásd: Keserü i.m. 75. j. 123. 162 A pápai önképző-körben a diákok többször szavalták Vörösmarty költeményeit. Petrics Soma az Orlai előnevet is Vörösmartytól kölcsönözhette, Orlay című regényes története 1837-ben jelent meg. Lásd: Keserü i.m. 25. 163 Vasárnapi Ujság 47. évf. 49. sz. (1900. december 9.) 814. 164 Vasárnapi Ujság 47. évf. 49. sz. (1900. december 9.) 816. Jókai levele Nagy Miklósnak – Vörösmarty egy kiadatlan arcképe.

44

úgy tűnik, hogy Jókai tévedett. Az arckép előképe feltehetően 1854-ben készült,165 s - Toldy Ferenc levele alapján - élet után: „Vörösmarty szívesen ül Kegyednek. Mert nagyra becsüli. Látogassa meg ma délután fél négykor Tóth Lőrinc úrnál, és egyezkedjenek a hely iránt. Jó lesz az akadémián akár a teremben, akár az én szobámban, hol jobb világosság van.”166 Az ennek alapján festett portré Ernst Lajos gyűjteményében volt, amit 1939-ben elárvereztek.167 Kresz Mária, a Vörösmarty-család tagja vette meg a képet, majd ő adta el névleges összegért az MTA-nak 1950-ben.168 Toldy nem csak történelmi, irodalmi ismereteivel támogatta, segítette barátját, társadalmi kapcsolatait is felhasználta, hogy Orlainak megrendelőket szerezzen. Orlai érdekében beszélt a váradi püspökkel, a Desewffy és a Teleki családokkal, s érdeklődött aziránt is, érdemes-e Kassára utaznia a festőnek. Az 1850-es évek elején azonban kevesen voltak olyan helyzetben, hogy megfestetni szándékoztak volna magukat. Toldy erőfeszítései ennek ellenére mégis sikerrel jártak: a téglási gróf Dégenfeld család hajlandónak mutatkozott Orlaitól portrékat rendelni. Orlai pénztárkönyvének a tanúsága szerint a családnak két portrét is készített.169

Eötvös József Eötvös József (1813-1871) 1813. szeptember 3-án született, családja Mária Terézia alatt szerezte bárói címerét és kiváltságait. Ő maga jogot végzett, s hamar közszolgálatba állt: 1834-ben Fehér megye aljegyzője lett, az 1839-es országgyűlésen pedig beszédeivel hívta fel magára a figyelmet. Politikus volt, de már egyetemi évei alatt írt, verseket és színműveket.

165

Vörösmarty János családi iratai (1850-1874). Közreadja: Zsoldos Sándor. Székesfehérvár, 2001. Árgus Kiadó--Vörösmarty Társaság, 16. l-on Vörösmarty unokaöccse írja: „Élénken emlékezem még szegény Mihály bácsi tört alakjára, lehajtott fejjel, nehezen lélegezve lassú lépéssel haladt s mellette én nagyon apró gyerek. Világos szürke ruhában, ugyanolyan gallér köpönyegben és szintén szürke, széles karimáju kalapban. (Ezeket az öltönydarabokat Mihály bácsi halála után a jó Tomory Anasztáz kérte el emlékbe s üvegszekrényben őrizte meg. Többször is voltam Mihály bácsinál e szállásán, s emlékezem, hogy egyszer többen voltak látogatóban nála, ő alsó ruhában a sarokban levő ágya szélén ült. Ebben a helyzetben festette le őt aquarelleben – ha jól tudom – Orlai Petrich Soma – láttam is ezt a kis festményt akkoriban.” 166 Toldy levele Orlainak, 1854. május 3. MNG Adattár 2130/1927. 167 Ezt a hátuljára ragasztott cédula jelzi (Árverési Csarnok 67393, XII 5). 168 A Kresz család tulajdonában volt Vörösmarty szülőháza is. A kép és a ház történetéhez lásd az Új Tükör 1980. 12. számát: Kresz Mária édesapja, Kresz Géza, (aki hegedűművész volt), jó kapcsolatban állt a Nemzeti Múzeummal. Az 1930-as évek végén a múzeum vezetőjének tudomására jutott, hogy Orlai hiteles Vörösmarty képe eladó. A család megvette, és a kápolnásnyéki szülőházban akarta elhelyezni. A Múzeum ezért segítette Kresz Gézát, hogy a képet névleges összegen megvehesse. Az 1950-es években a képpel együtt a házat is az MTA-nak adták. 169 OSZK Kézirattár/Analekta Ol-Pap/4511, Orlay-Petrich Soma személyi okmányai, pénztárkönyvei és üzleti iratai.

45

Ekkoriban ismerkedett meg Szalay Lászlóval, a későbbi neves történésszel, s Kölcseyvel is felvette a kapcsolatot. Irodalmi

tevékenysége

szoros

kapcsolatban

állt

politikai,

társadalmi

szerepvállalásával. Első irodalmi sikerét a Karthausi (1839-41) című regénye hozta meg. Regényének főhőse, Gusztáv - korának társadalmától megundorodva - a karthauzi szerzetesek némaságát választja. A Karthausit követte A falu jegyzője, (1844-46) melyben a vármegyerendszert és az igazságtalan törvénykezést kritizálja. A Magyarország 1514-ben (1847) című regénye pedig jobbágytémájával volt aktuális. Az első felelős magyar kormány megalakulásakor vallás- és közoktatásügyi miniszter lett. 1848. október 20-án azonban már Münchenben volt, mivel „a magyar dolgok oda jutottak, hogy minden diszkusszió lehetetlenné válik”.170 Münchenben két évig, 1850 végéig maradt. Itt Trefort Ágostonnal és még néhány magyarral gyakran gyűltek össze Kaulbach műtermében, ahol a modern művészeti élet fejleményeit vitatták meg,171 hiszen a Pinakothékában alkalma nyílt alaposan tanulmányozni a művészetet. Müncheni élményei hatására felismerte a művészet államerősítő szerepét, s különösen a történelmi festészet szerepét hangsúlyozta: „Senki sem látja át a történelmi festészet fontosságát nálamnál inkább, sőt meg vagyok győződve, hogyha valaha magyar festészet lesz, az a történeti festészethez fog tartozni. […] A művészetet, a művészeken kívül, kik remekeket alkotnak, csak úgy segíthetjük elő, ha az egyes művészeket pártoljuk és nekik munkát szerzünk.”172 Eötvös nem csak gondolkodott a művészetről, cselekedett is. Hazatérte után egyre gyakrabban tűnt föl mecénásként:173 művészeknek biztosított ösztöndíjat, támogatta többek között Izsó Miklóst, Székely Bertalant,174 s rövid ideig Orlai is a látószögébe került. A pesti Műegylet és a Kisfaludy Társaság tagja volt,

175

1855-1866 között az MTA alelnöke, 1871-ben

bekövetkezett haláláig pedig elnöke volt. 1867-ben ismét vallás- és közoktatásügyi miniszter lett. Miniszterként legfontosabb feladatának a nép értelmi nevelését tartotta: „szükség, hogy a nép az ipar űzésére képes legyen, s ez csak akkor remélhető, ha az értelmi míveltség egy bizonyos fokán áll.”176 170

Eötvös levele Szalay Lászlónak 1848. október 20. Eötvös József: Levelek. Budapest, 1976. M. Helikon. 210. Lásd Keserü i.m. 13. 172 Lázár Béla: Br. Eötvös József művészetpolitikája, in: Művészet. 1914, 13. évf.1. sz. 18. 173 Lázár i.m. 12. 174 Székely II. Lajos holttestének feltalálása című képét az ő kezdeményezésére sikerült megvásárolni közadakozásból a múzeum számára. Lásd Lázár i.m. 175 Devescovi Balázs: Eötvös József. Pozsony, 2007, Kalligram. 10. 176 Bényei József: Eötvös József könyvei és eszméi. Debrecen, 1996, Csokonai Kiadó. 117. 171

46

Orlai Kaulbachnál ismerkedhetett meg a báróval. 1850 őszén, októberben érkezett a bajor városba. Decemberben viszont már Eötvös elhagyta a várost, s Orlai szomorúan számolt be róla: „Nagyot veszítettem egy hazám fiában, Báró Eötvösben, ki sajnálkozásomra visszament Magyarországra kényszerítő körülmények miatt, rövid ösmeretségünk jó emlékét hagyta nállam.”177 Személyes ismeretségük szűk két hónapja elég volt arra, hogy Eötvös összeismertesse Orlait Beyersdorf grófnéval. A grófné Orlaitól egy képet rendelt. (Mivel Orlainak hamarosan el kellett hagynia Münchent, s nem is tért vissza többet, a kép nem készült el.178) Eötvös hazatérve sem vesztette el szem elől Orlait, levelezésükből tudni, hogy mindent elkövetett a II. Lajos-festmény sikeréért s annak múzeumba kerüléséért. Ebből nem lett semmi, s Eötvösnek is be kellett ismernie, hogy a festmény „csakugyan kevesebb tetszésben részesült, mint kívántam, reméltem.”179 Neki magának is voltak kifogásai a képpel kapcsolatban, de Toldyval ellentétben ő nem a pontatlan históriában látta a kép hiányosságait. Szerinte a festmény legfőbb hibája „a technikának hiánya.”180 Mindez nem meglepő, hiszen Eötvös mindenkitől technikai tökéletességet várt el: „Az írónak való érdeme nem a gondolatok sokaságában, hanem azoknak nagyságában fekszik s még az is csak akkor biztosítja hírét, ha nagyszerű gondolatait egyszersmind a legjobb formában mondotta ki.”181 A technikai tökéletesség elérésének az érdekében pedig azt javasolta Orlainak, hogy fessen portrékat, hiszen ez a históriafestészet egyik alapjának is tekinthető.182 Orlai számtalan portréja tanúskodik róla, hogy megfogadta Eötvös jótanácsát. Eötvös másik javaslatát - „ha Ön a históriai festészetnél marad, s a magyar tárgyaknak akarja szentelni művészetét, nem szükséges más, minthogy tárgyait a legújabb történetekből válassza”183-, amire Eötvös műveivel jó példát mutatott, Orlai nemigen fogadta meg. Történelmi témájú képei mind régmúlt eseményeket jelenítenek meg.184

177

Orlai levele Tóth Úrhoz, München, 1850. dec. 22. MNG Adattár 2156/1927. OSZK, Kézirattár, Orlay Petrich Soma keltezetlen levele Névery (Néreri) Annához. A grófné Orlaihoz írt leveleit az MNG Adattára őrzi. 2158-62/1927. 179 Eötvös levele Orlainak 1851. október 16., MNG Adattár 2123/1927. 180 Uo. 181 Bényei Miklós: Eötvös József a művelődéspolitikus. Budapest, 1993, Országos Pedagógiai Könyvtár. 8. 182 Eötvös levele Orlainak 1851. október 16. MNG Adattár 2123/1927. 183 Eötvös levele Orlainak 1851. április 20. MNG Adattár 2122/1927. 184 Egyetlen festménye, mely ”kortárs” témával foglalkozik, a Búcsú csata előtt. Bécsben festette, lappang. Grafikai lap készült továbbá a Guyon tábornok nagyszombati csatáját megörökítő rajza nyomán, s a Lamberg meggyilkolása című rajza képtervnek is tekinthető. 178

47

Nincs

biztos

adatunk,

így

csak

feltételezhetjük, hogy Eötvös volt az, aki Orlait a Nádasdy család figyelmébe ajánlotta.

Eötvös

maga

is

nemesi

családból származott, így otthonosan mozgott a főúri körökben. Az ő révén lett Gyulai Pál Nádasdy Tamás nevelője (1855),185 s ekkoriban kezdődött Orlai ismeretsége is a Nádasdyakkal: A Nádasdy Tamás és Tinódi c. festmény 1854-ben készült (kat. 189), Nádasdy Tamás

posztumusz-portréja

1858-ban

(kat. 253), a Nádasdy Tamás nádor és Erdősi Sylvester János a sárvár-újszigeti 25. www.hung-art.hu

(kat.

292) A Nádasdy-képekkel,

nyomdában pedig 1862-63 folyamán. majd

a

Kazinczyék kibékülésével Orlai megfestette az első magyar művelődéstörténeti festményeket. A képek eszméje Orlaié volt, ám a gondolat – a kultúra történelemformáló szerepe – Eötvös politikájának, Toldy gondolkodásának az egyik alappillére.186

26. www.axioart.com

185

Eötvös: Levelek. 267.o. Levél Gyulai Pálnak., ill. Somogyi Sándor (szerk.): Gyulai Pál levelezése 1843-tól 1867ig. Budapest, 1961, Akadémiai Kiadó. 611. 186 Keserü i.m. 55-56.

48

V. Vásárlók és megrendelők

Orlainak már fiatalkorától voltak megrendelői, vásárlói, főleg a polgári rétegből. Számukra elsősorban portrékat készített. Több portréfestő körútjáról is tudunk: 1852-ben Debrecenben illetve Békésben járt, 1853-ban és 1854-ben szülővárosában, Mezőberényben kapott több megrendelést a város vezető polgáraitól. 1855-ben Hódmezővásárhelyen festett portrékat, 1857-58 folyamán pedig Aradra utazott ugyanezen okból.187 Debreceni portréiról több publikáció is született, így ezekkel most nem foglalkozunk részletesen.188 Aradi portréinak kutatását megnehezíti, hogy a város azóta az országhatárainkon kívül fekszik. Orlai 1854-ben telepedett le Pesten, itt is folyamatosan kapott portrémegrendeléseket. Pesti portréi viszonylag nagy számban ismertek, de az ábrázolt személyek azonosítása sokszor nehéz. Biztosan azonosítható portrésorozata a Mihálkovics családról készült 1856-ban, ezeket a Magyar Nemzeti Galéria meg is vásárolta. A polgári réteg megerősödése és öntudatra ébredése hívta életre azon törekvésüket, hogy otthonukban – a főúri családokhoz hasonlóan – portrégalériát kezdjenek kialakítani. A festő polgároktól kapott megrendelései így főleg portrékra vonatkoztak. A polgárság szinte kizárólagos portrémegrendeléseit nem csak önreprezentációjuk igényével lehet magyarázni. Nagyobb méretű történelmi festmények vásárlására még nem volt elegendő anyagi keretük. A saját erőből meggazdagodott, művelt iparos- és kereskedőréteg illetve az értelmiség és birtokos nemesség azonban igényelte a portrét. Orlainak kevés főúri megrendelője volt. Eötvös Józsefet barátjának-mecénásának tudhatta, ő azonban nem vásárolt tőle. Orlai emellett kapcsolatban állt az Orczy, Inkei illetve a Nádasdy családokkal, akik kisebb-nagyobb megrendelésekkel támogatták. Egyházi megbízásra született alkotásainak a köre az eddigi ismereteinkhez képest kibővült. Oltárképeinek kutatását azonban a megváltozott országhatárok nehezítik: ismert alkotásainak nagy része ma már nem Magyarországon található. Végül nemrégiben derült fény Orlai egy érdekes állami megbízására is. A vásárlók és megrendelők mellett úgy a képek születése mint a festő megélhetése szempontjából jelentős a kor művészeti szerveinek politikája is, melyben a művészettámogatás és az üzleti szempont jól kiegészítették egymást.

187

OSZK Kézirattár/Analekta Ol-Pap/4511, Orlay-Petrich Soma személyi okmányai, pénztárkönyvei és üzleti iratai. 188 Keserü i.m., Sz.Kürti Katalin: Régi debreceni családi képek. Debrecen, 1987.

49

V. 1. Körösi Mihály - Henger Péter: Békési arcok

„Itt születtem én ezen a tájon Az alföldi szép nagy rónaságon, Ez a város születésem helye…” A család, a szülőföld, az ahhoz fűződő emlékek, az itt élő emberek, mind-mind meghatározták nem csak Orlai gyermekkorát, az első iskolai élményeit, amelyek talán indítást adtak a festészethez, de az íráshoz mindenképpen; hanem alakították a későbbi felnőtt ember, az ismert, elismert festő szemléletét, világképét, amelyek megjelent aztán alkotásaiban, azok örök emberi, erkölcsi kérdéseket felvető gondolataiban; s nem csak festményeiben, de a festészet, a festő embert formáló szerepéről alkotott felfogásában is. Gyakran maga a „tárgy" is utal, sugall bizonyos kérdésekre válaszokat, elég, ha a II. Lajos király testének feltalálása című képére gondolunk. Találunk-e valamiféle utalást a „Békési arcokat”, a Békésben festett portrékat vizsgálva? Orlai Petrics Soma a szabadságharc bukása után, az önkényuralmi rendszer idején, a Bachkorszakban, általában még a kiegyezés előtt festette meg e képeket. A portrék „szereplőinek” levéltári anyagait vizsgálva juthattunk közelebb a kérdés (ha nem is teljes körű) megválaszolásához. Asztalos István (1849) békési, Hathy Sándor (?) és Launer Sámuel (1849) mezőberényi, Papy Dániel (1855) vásárhelyi, Tomcsányi József (1876) gyulai, Tormássi Lajos (1868) békéscsabai lakosok adatait ismerjük részletesebben. Ezeken keresztül az alföldi polgárság sorsába nyerhetünk betekintést. Launer Sámuellel Orlai rokonságban állt (anyja: Petrics Judit). Evangélikus vallású, mezőberényi születésű, iskoláit helyben, három nyelven (németül, szlovákul, latinul) végezte, s az evangélikus gimnáziumban fejezte be, ahova később Orlait is beíratta édesapja.

(kat. 53) Miskolcon

tanult kereskedő és tős (tűkészítő) mesterséget. Apja hirtelen halála után anyja hazahívta, de „Petrics bátya” tanácsára maradt,

sőt,

segédként

bejárta

a

korabeli

német

nyelvterületet és Csehországot, mindenütt tanulva az újdonságot és megismerve a „régiséget”. Mezőberényben

27. Magántulajdon

boltot nyitott, s felesége, a székesfehérvári, de mezőberényi születésű „Salkovits Erzsike” korai halála után, Petrics Jánosné ajánlására annak unokáját, a

50

békéscsabai iparos-nemes, a település életében szerepet játszó család eladó sorba került leány tagját, Fábri Juliannát vette el. Szorgos munkával boltja egyre fejlődött, de 1849-ben tönkrement, a Kossuth-bankók beszolgáltatása miatt is. Üzletét nem adta fel, már korábban is szántót bérelt, állatokat tartott, jövedelméből Csabán házat vett, 1850-ben ott nyitotta meg nagyobb boltját. Launer Sámuel és feleségének portréja (kat. 54) mellett Orlai a Launer család több tagjának az arcképét is elkészítette. Hathy Sándor Füzesgyarmaton született 1793-ban, 28. Magántulajdon

református vallású. 1819-1822 között Füzesgyarmaton tanító,

Csegén számtartó volt. 1823-ban házasságot kötött Bálint Teréziával, aki 1804-ben született Büdszentmihályban. Hathy Sándor házassága után a Wenckheim uradalom számtartója volt Mezőberényben. 1848 őszén, amikor a mezőberényi parasztság egy része kényszerrel vette „vissza” az uraságtól a korábban közösen használt földet, atrocitások érték. Három gyermekük született: Sándor (1826-1896), aki mérnök (érdekesség: 1848-ban azok között volt, akik először kaptak magyar nyelvű diplomát), Károly (1833-1889), aki városi jegyző lett Mezőberényben, és leányuk, Ludovika Lujza (18361919).

Ő

Dr.

Lux

Jakab

(az

1848-1849-es

szabadságharc orvosa, a bukás után Mezőberényben a település választott orvosa) felesége lett. Hathy

29. Magántulajdon

Sándor 1849-ben Gyulán halt meg (kat. 6). Asztalos István (Békés 1828 - Békés 1883) édesapja református lelkész volt Békésen és Gyulaváriban, 6 testvére volt. Már 19 évesen oklevelet szerzett. Köztiszteletben álló, népszerű ember volt. Békésre 1848. március 20-án érkezett meg a pesti forradalom híre. Az Olvasókör (később Polgári Kaszinó) kapta az első hírt, a Pesti Hírlap hozta. A Kör elnöke, Hajnal Ábel református lelkész azonnal összehívta a közgyűlést, melyen elhatározták, hogy népgyűlést tartanak március 21-én, mikor is Békés lakossága egyhangú lelkesedéssel csatlakozott a forradalomhoz. Május 3-án a megyegyűlésen megválasztották a megye új vezető szervét, az állandó bizottmányt, melybe Békés 19 főt delegált, köztük Asztalos Istvánt. A május 29-i választások eredményeként Asztalos Istvánt Békés város polgármesterének választották. 51

1849-ben a békési járás főszolgabírája volt. Feltehetően még ekkor, a szabadságharc alatt készült portréja (kat. 150). Később ő vette meg a Petőfi Mezőberényben című kép egyik változatát is, ahol Petőfi papucsban látható.189 Asztalos megelégedését jelzi, hogy felesége portréját is Orlaival készíttette el.190 (Wargha Eszter 1838. június 1-én született Tolnán.) 1860. november 27-én kötöttek házasságot Békésen. Felesége sok évvel túlélte férjét, 1925. szeptember 9-én halt meg Békéscsabán (kat. 275). Asztalos a bukás után ügyvédként dolgozott, a 30. A Munkácsy Mihály Múzeum engedélyével

48-as párt egyik vezetője, 1861-ben pedig országgyűlési képviselő lett, Irányi Dániel

képviselő barátja volt. Sokirányú közéleti tevékenységet végzett: iparos elöljáró, tűzoltóparancsnok, egyesületek, körök tiszteletbeli és vezetőségi tagja is volt. Tormássy Lajos (1784-1867) Kiskunhalason született, tanulmányainak befejezése után 1812től kinevezték a megye főorvosává. Az 1831-es kolera

járvány

idején

Magyargyula

járványorvosa, a himlőoltás bevezetése fűződik a nevéhez. 1846. május 1-jétől Gyulán a megyei kórház főorvosa, 1848/49-ben sorozó orvos, vármegyei

főorvos,

1849-ben

a

kórház

igazgatója. Részt vett a nemzetőrök sorozásában, és ezért igazolnia kellett magát. Pfiffner Paulina 1825-Gyula

(Mezőhegyes

1853)

honvéd

hadnagynőt sebesülésétől haláláig ápolta a kórházban. A bátor asszony Ligeti Kálmán néven 31. MTKCS

vett

részt

a

szabadságharcban,

többször

megsebesült, kitüntették. A bukás után bujkált, de 1853-ban elfogták. A börtönben fegyvert szerzett, és szíven lőtte magát. A kórházban 189 190

Keserü i.m. 25. A festménynek két változatát és több példányát is ismerjük. Asztalosné 1859-ig Londonban élt, arcképe így csak ezután készülhetett. Lásd Keserü i.m. 25.

52

Tormássi Lajos ápolta 8 napig tartó haláltusájában. Tormássi 1861-től magánpraxist folytatott a városban. Meghalt Gyulán, 1867. március 25-én. Portréját 1867-68-ban, halála után készítette Orlai, (kat. 344) gyermekei, Tormássi Emília és Károly megrendelésére, akik a Nemzeti Múzeumnak adományozták a festményt.191 A Papy család nevével már 1560-ból találkozunk, a református nemesi család tagjai azonban Hódmezővásárhelyen csak később tűnnek fel. Papy Tamás Bocskai fejedelem zászlai alatt, Csomaközi András kapitány csapatában harcolt a hazáért és szabadságért, a fejedelem ezért nemességet ajándékozta meg, melyet 1606. febr. 23-án Zaránd-megyében hirdetett ki. Minthogy fia, Mihály, híres kovács volt Beregszászon, ezért a családot Kovácsnak is hívták. Unokája volt az a János, ki mint vándorló csizmadia legény - elhagyva rokonságát - a XVIII. században Hódmezővásárhelyre került, s itt megnősült. Fia, Mihály 1790-ben tanító volt, később megyei biztos és a nemesek hadnagya. A családból számos neves személyiség került ki, többek között Dániel, aki ügyvéd, törvényszéki bíró volt. Papy Dániel és feleségének portréja 1855-ben készült (kat. 215, 216).

32. Magántulajdon

33. Magántulajdon

A bevezetőben leírt kérdésekre tehát több választ is kaphatunk. Családi hátterükben, indíttatásukban sok rokonságot találhatunk a portrék alanyai között. Nemesi, kisnemesi, kézműves családok gyermekei életútját olvashattuk. Elkötelezettek az otthon szerzett hittel dolgozni, tenni a családért, ha kell, a hazáért. Talán nem véletlen, hogy megreformált hitű családok gyermekei ők, reformátusok, evangélikusok. Ezt a megállapítást erősítik azok az

191

Zádor Anna: Kapossy János hagyatékából, in: Művészettörténeti Értesítő 40. évf. 1991. 1-2. sz. 92-108.

53

iratok, melyek a kényszersorozás alkalmából készültek Mezőberényben: a református vallásúakat, evangélikusokat vitték elsősorban kényszerrel katonának. Az életutakban felfedezhető a reformokra, a megújulásra való törekvés. Launer Sámuel „messzi tornyokat látogatott sorban”, hogy alkalmazza a megszerzett ismereteket a maga s családja sorsának jobbítása érdekében. Tormássi Lajos az 1831-es himlőjárvány megismétlődésének

elkerülésére védőoltást

javasolt.

A békési

Asztalos

István

a

szabadságharc bukása után képviselőként tett a változásokért. Tomcsányi Józsefet a megtiszteltetés repítette a megye legmagasabb posztjára, s tett Békés megyéért erejéhez méltóan. Mindahányan részt vettek az 1848-1849-es forradalomban és szabadságharcban, ki honvédként a csatákban, ki nemzetőrként a Délvidéken, ki a törvényes rend, a jogszerűség védelmében idehaza. Launer Sámuel írta naplójában: „Július 8-án erős parancsolat érkezett 300 embernek Makóra el kell menni, és onnan ahová viszik. Engemet nem jegyeztek volt fel, de azon a napon, amikor menni kellett a helység házánál valaki megmondta, ha Launer és többeket (meg)nevezett nem mennek, akkor ők sem mennek.” Így került a nagybecskereki táborba a fiatal kereskedő, állta meg helyét, adott példát az őt követő társai számára. Valamennyien kitartottak a szabadságharc eszméi mellett, de nem voltak szűk látókörűek: felismerték a kiegyezés szükségszerűségét, az abban rejlő előnyöket. Ezért vált lehetővé előrejutásuk, ez tette lehetővé, hogy lakóhelyük, megyéjük elinduljon a fejlődés útján. A ma ismeretlen Orlai-portrék alanyaira is vonatkozik mindez. Néhány példa: A Lavatka család 1840-től szerepel Békésen.192 Lavatka József kereskedő a katolikus temetőkápolna építésének (1857) egyik támogatója, s a kápolnához vezető stációk költségeit viselő családok közt is ott a neve. (A képeket Orlai festette, 1857.) 1869-ben részt vett a Békési Népbank, a helyi gimnázium megalapításában. A bankban vezető tisztséget is betöltött. A Tóth család 1553tól van jelen Békésen. Tóth Ferenc 1858 – 1859 között a település bírói tisztét töltötte be. Valószínűleg az ő felesége volt a község közéletében szintén szereplő özv. Tóthné, Gróh Anna. (És nagyon szép lenne, ha ez a Tóth lenne az, akihez Orlai Bécsből és Münchenből írta a leveleket.) (Elképzelhető, hogy az a Szathmáry Károly, akinek a portréját 1852-ben festette meg a feleségéével és lányáéval együtt, azonos azzal a gádorosi hadnaggyal, akit mint községi tisztviselőt emlegetnek az 1850-es évek Békés megyei dokumentumai.) A feltett kérdésre adható végső válasz tehát: Az alkotó ember, a megújulásra képes, a mindent elölről kezdeni tudó, a történelmének dicsőségét nem feledő (Békés megyei) ember jelenik meg Orlai Petrics Soma békési portréin. 192

Dr. Vitéz Durkó Antal: Békés nagyközség története. Békés, 1933. Petőfi Nyomda - Könyv és Lapkiadó Vállalat

54

V. 2. Körösi Mihály - Henger Péter - Hegedűs Lilla: Városi és megyei megrendelések

A korban megjelentek a városházák, megyeházák falain az uralkodó család tagjait, az ország vezető politikusait, a városi és a megyei élet jeles közszereplőit felvonultató portrégalériák.193 Orlai egyik ilyen első közületi megrendelését egészen fiatalon, 1851-ben kapta. Pénztárkönyvének bejegyzése alapján egy Albrecht herceget ábrázoló portrét készített egy városháza számára, 300 forintért. Sajnos, nem jegyezte fel, hogy hova.194 A ország egyik legnépszerűbb politikusát, Deák Ferencet is többször megörökítette. 1862-63-ban Békés városának, 1865-66-ban pedig Aradra festett Deák arcképet. 1866-67-ben is készített egyet, ez viszont feltételezhetően magánmegrendelésre készült.195 1876-ban újabb megyei arcképmegrendelést kapott. Az év májusában meghalt Tomcsányi József, békés megyei főispán (1807-l876). (kat. 390) Tomcsányi Turóc vármegyei birtokos nemes család sarja volt. Őse, Tomcsányi János (1703-1772) 1729-ben telepedett le Békés megyében, s 1735-ig mint gyulai uradalmi jegyző szolgált. Unokája, Tomcsányi József iskolai tanulmányait szülőhelyén, Békésen kezdte, majd jogot tanult Pesten. 1830. augusztus 11-én Kis Péterrel

együtt az országgyűlésre kiküldött követek mellé cancellistának (írnok) rendelték. A reformkorban mint a

Törvényhatósági

Tudósítások

Békés

megyei

levelezője is feltűnt. 1846. július 27-én Békés 34. A gyulai Erkel Ferenc Múzeum engedélyével

vármegye másodalispánjává választották meg. Az 1847-1848. évi diétán újból követi feladatoknak tett

eleget. Az öt hónapra nyúlt országgyűlésen - 1847. november 12 - 1848. április 11. között 193

A témához lásd: Bicskei Éva: A nemzeti panteon formálódása. Közgyűlési termek arcképcsarnokai a 19. században, in: Disziplínák határain innen és túl. Szerk.: Balogh Margit. Budapest, 2007, MTA Társadlomkutató központ. 165-204.; Révész Emese: Virtuális panteonok : grafikai arcképcsarnokok a 19. századi hazai populáris grafikában, in: Tanulmányok Budapest múltjából XXXIV, 2009. 109-134. 194 Feltehetően Albert főhercegről (1817-1895) van szó, aki 1851-1860 között Magyarország polgári és katonai kormányzója volt. A pénztárkönyv szerint ugyanebben az évben még egy Albrecht portrét készített egy kollégájának. OSZK Kézirattár/Analekta Ol-Pap/4511, Orlay-Petrich Soma személyi okmányai, pénztárkönyvei és üzleti iratai. (Ez lehet a már említett, Barabásnak készült kép.) 195 Orlai pénztárkönyve: OSZK Kézirattár/Analekta Ol-Pap/4511, Orlay-Petrich Soma személyi okmányai, pénztárkönyvei és üzleti iratai. A pénztárkönyvben az 1866-67-es Deák arckép mellett az a bejegyzés olvasható, hogy „Küzdőnek”. Valószínűleg Küzdő Vince ügyvédről van szó, akinek a portréját Orlai 1864-ben készítette el. Orlai egy Deák-portréja a Szépművészeti Múzeum háborús vesztesége.

55

Tormássy Jánossal képviselte Békés vármegyét. 1848. szeptember 17-én békési honvédtoborzási kormánybiztos lett. 1849. január 15-én a Védbizottmány főispánt helyettesítő elnökévé választották meg. A közrendet, a honvédelmi feladatok pontos végrehajtását felügyelte, majd a Szolnok környékén táborozó csapatok ellátásával bízták meg. A belügyminiszter 1849. május 26-án Arad vármegye főispánjává nevezte ki. Tisztségében augusztusig maradt meg, miközben 1849. június 15-én a szerb lázadás folytán elpusztult Bánvidék megtelepítésével megbízott kormánybiztossá tették meg. A szabadságharc alatti tevékenységéért a pesti császári és királyi haditörvényszék elé állították, de 1850. július 20-án közbocsánatban

részesült.

A Bach-korszak

éveit

csorvási

birtokán

visszavonulva,

gazdálkodással töltötte. 1865 és 1867 között a megye főispáni helytartója volt. Szeged város 1861-ben tiszteletbeli képviselővé, díszpolgárrá választotta. Az igazi megtiszteltetés 1867-ben érte, amikor szülővármegyéje főispáni székét foglalhatta el. Kinevezésére 1867. március 31én, beiktatására április 11-én került sor. Méltóságát kilenc éven át, 1876-ban bekövetkezett haláláig viselte. A portré elkészültéről pontos adataink vannak. Tomcsányi József halála után néhány nappal a megyebizottmány már arcképének elkészíttetéséről határozott, a fő kezdeményező Jancsovics Pál alispán volt, a portrét a megyeháza dísztermébe szánták. Az előzetes számítások szerint úgy kalkuláltak, hogy a felmerülő költségek a Deák Ferenc képére összegyűlt 800 forintból fedezhetők, az esetleges hiányt pedig a házi pénztárra terhelhetnék. Mivel a megyének azonban nem volt elég pénze, végül közadakozásból teremtették elő a szükséges összeget. A megrendeléssel megbízott országgyűlési képviselők - Zsilinszky Mihály és Beliczey Rezső Orlai Petrics Somát kérték fel a munkára.196 1876. július 25-re - a megyeháza dísztermében látható legnagyobb képek méreteiben – közmegelégedésre elkészült az olajfestmény, amely önmagában 250, díszes rámával együtt összesen 300 forintba került. A képről beszámol egy 1877-ben készült leltár, mely a főispánokról készült festmények között említi Orlai képét is.197 Ekkoriban Arad megye számára is elkészítette Orlai Tomcsányi arcképét. Az aradi

196

Elképzelhető, hogy azért esett a választás Orlaira, mert az alispán ismerhette a Petrics családot még mezőberényi tartózkodásának idejéből. 197 A második világháború idején, 1945-ben dr. Hraskó Gyula készített leltárt az épületben található értékekről, ő akkor a képcsarnok teljes pusztulásáról írt. 1951-ben derült csak ki, hogy a Békés Megyei Közlevéltárban vannak elrejtve a vásznak, ámde igen rossz állapotban. Összesen kilenc kép maradt meg. A gyulai múzeum igazgatója készített szakvéleményt a festményekről, melyek közt ott voltak Orlai festményei is. A Levéltárak Országos Központja rendeletének értelmében Orlai alkotása a gyulai Erkel Ferenc Múzeumba kerül 1951-ben, azóta is ott van.

56

festmény a békésinél valamivel kisebb lehetett, mivel Orlai csak 200 forintot kapott érte (kat. 391).198

V. 3. Hegedűs Lilla – Juhos Rózsa: Műegyleti vásárlások, pályázatok

A Pesti Műegylet, tagjai között rendszeresen kisorsolt festményeket, melyeket előzőleg megvásárolt a művészektől. Ez egy üzletileg sikeres vállalkozás volt, hiszen az ajándék-kép vonzotta a műpártolókat és vásárlókat, egyúttal a művészek is támogatáshoz jutottak. 1857ban került kiállításra Orlai Salamon királyt anyja megátkozza, 1074. évben című képe, melyet ki is sorsoltak.199 A Milton, leányainak az Elveszett Paradicsomot diktálván című képét 1858ban állította ki a Műegyletben, melyet szintén megvettek sorsolásra, s 1859 áprilisában nyerte el Feszl Ágoston pesti részvényes.200 1863-ban pedig Szent Ceciliát ábrázoló festményét Swoboda Ferenc lugosi részvényesnek sorsolták ki.201 A Pesti Műegylet műlapokat is kiadott, azaz pályaművekként készült festmények grafikai változatát készíttette el, melyeket – főként kőnyomatban – sokszorosított. A pályaművek természetesen megvételre kerültek, így egy nyertes festmény kétszeresen is sikert jelentett az alkotójának: anyagit és erkölcsit, azaz hírnevet. A Műegylet 1859-ben kiírt műlap-pályázatára készült Orlai Zách Feliciánt ábrázoló képe (kat. 264). A pályázatoknál előre meghatározták a témakört, az 1859. június 3-án tartott közgyűlésen pedig elfogadták azt az indítványt, hogy a műlapok témája a magyar történelem dicsőséges momentumait vegye alapul.202 Orlai e célra készült képét 1859-ben mutatták be a Műegyletben, s az 1860. év műlapjaként szolgált volna. Madarász Viktor főművével, a Hunyadi László siratásával került versenybe. S noha a választás ez utóbbi képre esett, a választmány nem merte sokszorosítani a képet, így Orlai képét jelölték műlap céljára. A Műegylet azonban Zách Klára alakjának az elhagyását kívánta, Orlai viszont ragaszkodott a leány alakjához, mivel érvelése szerint Klára az, aki a

198

OSZK Kézirattár/Analekta Ol-Pap/4511, Orlay-Petrich Soma személyi okmányai, pénztárkönyvei és üzleti iratai. 199 Szabadezky Antal iglói részvényeshez került. Vasárnap Ujság 5. évf. 17. sz. (1858. április 25.) 200. A képhez tartozó vázlat 1914-ben tűnt fel a Szent György Céh Magyar Amatőrök és Gyűjtők Egyesületének XIX. művészeti aukcióján. Szent György Céh, Magyar Amatőrök és Gyűjtők Egyesülete, XIX. művészeti aukció, 1914, 185. 200 Szvoboda Dománszky Gabriella: A Pesti Műegylet története: A képzőművészeti nyilvánosság kezdetei a XIX. században Pest-Budán. Miskolc, 2007, Miskolc Egyetemi Kiadó. 287. 201 Szvoboda Dománszky i.m. 293. 202 Vasárnapi Ujság. 6. évf. 24. sz. (1859. június 12.) 283. Műlapként kiadták így többek között Than Mór Imre király elfogja testvérét Andrást a dalmatiai határokig vert zendülők táborában (1857-58. műlap), Wagner Sándor Dugovics Titusz (1860-61. műlap) vagy Madarász Viktor Zrínyi Ilona Munkács várában (1863-64. műlap) című képeit.

57

35. A Janus Pannonius Múzeum engedélyével. Fotó: Füzi István

történetet összetartja és megérteti a nézővel.203 Mivel Orlai festményének sokszorosításra szánt rajza az elhúzódó vita miatt nem készült el időben, Wagner Sándor Dugvnics Titus hősi feláldozása Nándorfehérvár ostromlása alkalmával 1455. évi jul. 21-én204 című festménye lett az 1860-as műlap, s Orlai Zách Feliciánját az ezt követő évre halasztották.205 A

festményhez

készült

rajzvázlatok, melyek ma a Nemzeti Galériában vannak, Ernst Lajos gyűjteményében voltak 1939-ig (kat. 264/a, b).

36. www.hung-art.hu

203

A Zách-vitához lásd: Vasárnapi Ujság 6. évf. 43. sz. (1859. október 23.) 515.; Divatcsarnok 7. évf. 4. sz. (1859. november 29.) 3.; Divatcsarnok 7. évf. 7. sz. (1859. december 20.) 55.; Magyar Sajtó 5. évf. 245. sz. (1859. december 6.) 1005-1006. 204 Wagner Sándor: Dugovics Titusz önfeláldozása. 1859, MNG. Olaj, vászon, 168x147 cm. 205 Vasárnap Ujság 6. évf. 43. sz. (1859. október 23.) 515. 1861-ben rézmetszetben sokszorosították.

58

37. www.upload.wikimedia.org

1862-ben a Zách Feliciánnak egy nagyobb méretű változatát ismét kiállította a Pesti Műegyletben, melyet az megvásárolt, és a Nemzeti Képcsarnoknak ajándékozott (kat. 265), újabb bizonyítékaként kétoldalú (a művészt és a művészeti intézményt egyszerre támogató) üzleti tevékenységének. A festmény alkotástörténetére érdemes odafigyelni.206 Orlai bizonyára utánanézett a téma forrásértékű ábrázolásainak a Képes Krónikában és a Nádasdy Mausoleumban. Ezeken Zách a királyra támad, s egy őr hátulról akadályozza meg a merényletet. Hasonlóak Orlai kompozícióvázlatai is (ceruzarajzok): Zách Felicián ismeretlen okból megtámadja a királyt, az őrség elfogja, egyúttal a király ítélkezik a merénylő felett. A két vázlatrajzon Orlai két különböző oldalon próbálta ki a támadó azonos csoportjának elhelyezését. A fő csoportokat tussal is kiemelő rajzon a támadás és az ítélkező királyhoz térdelve könyörgő Zács is szerepel. Ebben a munkafázisban még nem volt eldöntve, hogy mi legyen a történetből kiemelt mozzanat: a merénylet vagy az ítélet, s az sem, hogy ezek mely oldalra kerüljenek. A másik rajzon további módosításokat látunk: halványan rajzolva (utóbb kitörölve) a király trónon ül, szemben vele a támadó és az őt lefogó őrök. Ezt az elképzelést megváltoztatta Orlai: az álló és energikusan kilépő király parancsolóan a támadó, de tettében megakadályozott Záchra mutat. A rajzokról tehát az időben egymás után zajló események egy jelenetbe fogásának festői problémáját olvashatjuk le. Orlai végül két női szereplő, Klára és a királyné bevonásával, 206

Keserü i.m. 43-46

59

látszólag egy még komplikáltabb helyzet ábrázolásával oldotta meg a kérdést. Két festményén Zách a királynét készül megölni, mellette a lánya, Klára, s az ellenkező oldalon a királyi család. A pályaműként készült festményen Klára a királynéra mutat, egyértelműen utalva arra, hogy megbecstelenítésében ő a bűnös, s ezzel a támadás célpontja is. A király védi a családját, egyúttal ítélkezik a támadó felett. A Krónikában és a Mausoleumban a királynénak nem sok szerepe van, de Zách tettének indítékairól sem esik szó. A képek gondolati-kompozíciós forrását, mely által azok nem csupán egy esemény ábrázolásai lesznek, így másutt: a romantikus színműirodalomban kereshetjük.207 Eszerint Klárát a királyné testvére, Kázmér becstelenítette meg, s ebben a királynénak is szerepe volt. A történet e változata Jan Dlugosz 15. századi krakkói kananok Historiae Polonicae című művének magyar vonatkozásai miatt ismert, 20. könyvéből ered. E könyvet Virág Benedek, a Magyar Századok című kétkötetes művében (1808, 1816) fel is használta, ismertetve a merénylet okait. Virágnál a történelem morális cselekedetek sorozataként jelenik meg, akárcsak a két festményen. A kortársak azonban ezeken hiányolták a történeti hűséget, mivel a szerintük hiteles magyar források Klára esetét nem említik. Orlai Nyilatkozatban válaszolt a bírálatokra, esztétikai érvekkel: az irodalomtól eltérően a „festészet csak egy momentumot adhatván elő, ha abban ki akarja meríteni tárgya egész esetét, szükségképp meg kell bontania a történeti rend menetét, és az időben vagy térben szétszórt eseményeket tárgya világos, érthető előadása kedvéért egybevenni.”208 Orlai a cselekmény megértetésére is törekedett, mely akkor lesz hiteles, ha a tett indokát (ez esetben Klára történetét) is bemutatja. S ahogy a történeti költészet, úgy a történeti festészet is – az ő szavaival élve – az „események lelkét adja vissza”. A lélektani hitelesség tehát fontossá válik a festészetben. A képszerkesztés elve a két elkészült festményen azonos: két női szereplő bevonásával a csoportosítás és drámai ellentét az erény és bűn szerint is lehetségessé vált, miáltal nemcsak érthetővé vált az esemény, de erkölcsi vonatkozásai is leolvashatóak lettek. A drámaivá fokozott jelenet az egyszeri eseményt időtlen példázattá változtatta erényről és bűnről, nemzetről és uralkodóról. A képtörténetből kiolvasható a képi gondolat kialakulása, problematikája, tisztázódása egészen az esztétikai elvek kikristályosodásáig, melyek nyomán a kész mű a közönség elő került, kiállításon és sokszorosított változatban. (Külön említésre méltó Ernst Lajos műgyűjtő és művészeti író személye, aki elsőként ismerte fel a vázlatok művészi értékét, s programszerűen gyűjtötte a nagy történeti 207 208

Vachot Imre, Szigligeti Ede, Tóth Kálmán írtak drámát Zách Klára történetéről. Pesti Napló 1860. jan. 13.

60

kompozíciók előmunkálatainak dokumentumait.209 Nem bizonyítható, de a Petőfi szüleiről készült rajzok is tőle származhatnak. Ugyanis 1939-ben kerültek állami tulajdonba a Magyar Királyi Postatakarékpénztártól, ahol Ernst a kézirat- és vázlatanyagát elzálogosította, és ezekből 1939 januárjában és februárjában rendeztek árverést.) Orlai egy másik festményével is pályázott műlapra, melynek témájául Kun László udvarát festette meg. A képet ő maga a műlappályázati szisztémát átvevő Képzőművészeti Társulatnak ajándékozta.

V. 4. Hegedűs Lilla - Juhos Rózsa - Szij Barbara: Állami megrendelés és népiskolai program

Orlai egyetlen egyszer, Eötvös József közoktatási reformjához köthető program keretében kapott állami megbízást, ráadásul egy általa alig művelt műfajban, az életképben. Eötvös 1870-ben fogalmazta meg, A vallás- és közoktat. m. k. miniszternek az országgyűlés elé terjesztett jelentése a népiskolai közoktatás állapotáról című írásában (1870) a népiskolákban történő alapfokú oktatás színvonalának növelését, azaz tankönyvek, pedagógiai szemléltető eszközök kiadását szorgalmazta. Ezzel egyúttal a művészeket is munkához kívánta juttatni.210 Mivel Orlai szerepe ebben a programban egy iskolaképhez fűződik, a magyarországi oktatással kapcsolatos legfőbb dátumokat érdemes itt megemlíteni. A felvilágosodás egyik alapvető gondolata az volt, hogy az ember a szellemi javak megszerzése által jobbá válik: a tanulás az emberi jellemhibák és a társadalmi problémák ellenszereként tűnt föl a 18. századi gondolkodók körében. A felvilágosult abszolutista uralkodók: Mária Terézia (1740-1780) és fia, II. József (1780-1790) intézkedései jól példázzák az oktatásba vetett hitet: 1764-ben létrejött a magyar Tanügyi Bizottság, 1771-ben összeírták a népiskolákat, 1777-ben pedig megszületett a Ratio Educationis, a közoktatás alapvető szabályozására szolgáló okirat.211 Az oktatási intézmények legnagyobb része a korban egyházi felügyelet alatt állt, a települések lakossága pedig vallásilag többnyire igen megosztott volt. A Habsburguralkodóknak természetesen a katolikusok támogatása és vallásuk „védelme” állt érdekében. II. József ésszerűbben kezelte ezt a kérdést: 1782-es rendelete alapján, ha egy településnek csak egy iskolája volt, felekezetre való tekintet nélkül minden iskoláskorú gyermek köteles volt odajárni.212 A 17. század óta jelentős egyetemi, illetve a reformáció hatására különösen felvirágzó középfokú oktatás felől ekkor az elemi iskolákra helyeződött át a hangsúly. (Egy különleges területet is érintve: az anyanyelvű oktatásét. A tanítás ugyanis a középkortól fogva 209

Róka Enikő: Az eleven múlt. Ernst Lajos múzeuma. In: Egy gyűjtő és gyűjteménye: Ernst Lajos és az Ernst Múzeum. Budapest, 2002. 71 210 Szabó László: Iskolai szemléltető képek 1872-ből, in: Aranyérmek, ezüstkoszorúk: művészkultusz és műpártolás Magyarországon a 19. században. Szerk.: Sinkó Katalin. Budapest, 1995, MNG. 100. 211 Kardos Ferenc – Kelemen Elemér: 1000 éves a magyar iskola. 996-1996. Budapest, 1996, 31-33. 212 Kardos 1996, 37.

61

latin nyelven folyt; ezen változtatott II. József 1784-es rendelete, melyben a németet tette meg az oktatás hivatalos nyelveként – népiskolai tanító ezentúl csak az lehetett, aki tudott németül.213) 1802-ben I. Ferenc elrendelte, hogy minden olyan településen, ahol az iskoláskorú gyermekek létszáma meghaladja az ötvenet, iskolát kell felállítani. 1806-ban megszületett az ún. második Ratio Educationis, bevezették a hat és tizenkét év közötti gyermekek általános tankötelezettségét. Minden tárgyban folyamatosan íródtak a magyar nyelvű tankönyvek, egyre fontosabb szerepet kaptak az európai neveléselméletek (pl. Felbiger, Pestalozzi), és többször szabályozták a tanító-, illetve tanárképzést is. Bár a reformkorban kevesebb látványos változás történt a képzésben, mint a megelőző években, 1844-ben, hosszas munka után végül megszületett az a királyi rendelet, mely a hazai középfokú és felsőoktatás hivatalos nyelvének a magyart tette meg.214 Az 1848-as forradalom és szabadságharc jelentős törést, de legalábbis megtorpanást jelentett a magyar művelődéstörténetben: az utána következő önkényuralom jelentősen leszűkítette az intézményi kereteket, az értelmiség tagjai közül sokan a harcokban való részvételük miatt belső vagy külső száműzetésbe kényszerültek (pl. Jókai Mór). Ezen előzmények után Eötvös József programja egy megkezdett folyamat újraindításának és árnyalásának, gazdagításának tekinthető. A szemléltető képek megjelenését illetően különösen, melyek műfaja, a zsánerkép a 19. század egyik meghatározó és egyre fontosabb szerepet betöltő műfaja volt. Az élet- vagy más néven zsánerkép felvirágzása a polgári társadaloméval függ össze.215 Mai fogalma a 17. századi holland életképfestészetben gyökerezik: mivel ezeken a területeken a reformátusok voltak jelentős többségben, a vallásos képek háttérbe szorultak, és a kereskedelemmel foglalkozó, egyre gazdagodó polgárság mint meghatározó társadalmi réteg lett a képek központi témája. A 19. századi életképfestészet esetén többféle hatás együttes érvényesüléséről beszélhetünk: a világ különböző pontjaira induló etnográfiai kutatóutak, a rohamos technikai fejlődés, a biedermeier ideáljai és a romantikus nemzettudat egyaránt hatással voltak az egyes típusok megszületésére. A magyar népéletkép kialakulásában fontos szerepet játszhattak a szabadelvű reformpolitikusok nemesek és jobbágyok közötti érdekérvényesítő törekvései: a romantikusok (akik „az ősi hagyományok letéteményesét a parasztságban fedezik fel”216) által már felkeltett, paraszti kultúra iránti érdeklődés ezáltal is erősödhetett. Petőfi Sándor (1823-1849) népies költészete, melyben az életkép jelentős műfajjá vált, gyors befogadásra talált.217 A mindennapi tevékenységet ábrázoló zsáner a században az akadémikus festészet csúcsának tartott történeti kép „párjává” avanzsált: bár nem bírt annak nagyszabású stílusával és patetikus vagy épp drámai hangulatával, a festők felismerték, hogy „az ábrázolt tárgy is lehet önmagában jelentős, vonzó, vagy érzelmeket keltő. Beleélést, empátiát válthat ki tehát a 213

Kardos 1996, 38. Kardos 1996, 48. 215 Ross E. Taggart – Laurence Sickman: Genre. (kiáll. kat. The Nelson Atkins Museum of Art, 1983. április 5. – május 15.), Kansas City, 1983, 3. 216 Bodrogi Tibor: Mesterségek, társadalmak születése. Budapest, 2005, ld. http://mek.oszk.hu/04600/04682/html/mestersegek0001.html (letöltés: 2010. november 17.) 217 Magyar művelődéstörténet. szerk. Kósa László, Budapest, 1998, 352. 214

62

szemlélőből, s így azt életkép – tárgyától vagy művészi minőségétől függetlenül – foglalkoztathatja a nézőt.”218 Mivel pedig az igazi, szociális érzékenységgel áthatott életképfestészet hazánkban csak a század hetvenes éveiben indult meg, ezért az anekdotizáló, esetenként irodalmi alkotásokhoz kapcsoló korai népéletkép és a múlt eseményeit felidézni kívánó történeti festmény „egyaránt a nemzeti identitástudat megerősödésének eszköze volt.”219 Az 1840-es évekből Barabás Miklós és Borsos József, valamint a későbbi nemzedékeket – többek között Zichy Mihályt és Lotz Károlyt is – tanító, olasz származású Marastoni Jakab munkásságát kell kiemelnünk. „Az ötvenes-hatvanas évek jelenkor-élménye, ellentétben a harmincas-negyvenes évek művészetével, nem a polgári élet dinamikusan fejlődő világa. A kor polgári életképein vagy túlságos csillogás, vagy szentimentális nosztalgia szüntet meg minden aktualitást. A jelenkor elevenségét a lakodalmat, a temetést, az ünnepeket, a munkát évezredes szokásuk szerint megformáló paraszti témák sokasága nyújtja, vagy a puszták állattartóinak élete, az elemekkel harcba szálló, vagy a természet szépségeit zavartalanul élvező csikósok, kanászok, juhászok a politikumtól távolabb álló világa. Ezt az életet megkísérelte átélni és dramatizálni Rahl módszerei szerint Than Mór, karikírozta vagy olykor eszményítette Szemlér Mihály és Jankó János, józanul leírta Orlai és Ligeti Antal.”220 Ilyen körülmények után született meg az iskolai szemléltető képek népéletet bemutató gondolata. Eötvös programjának részeként 1872-ben Pauler Tivadar kultuszminiszter Újházy Ferenc festőtől (aki a budai Főreáltanoda rajztanára és a Képzőművészeti Társulat alapító tagja volt) illetve festőtársaitól megrendelt egy iskolai szemléltetőkép-sorozatot.221 A képek tematikáját Gönczy Pál állította össze, és összesen negyven kép született „a mindennapi élet, a különböző foglalkozások és munkák, valamint természetrajz köréből. […] A tematika pontosan mutatja, hogy a közoktatás modernizációja egyben az egységes nemzeti kultúra megteremtését is célozta. […] A munkában résztvevő művészek […] az életképfestészet kompozíciós sémáit használták fel.”222 A megbízott művészek

(Jakobey Károly, Keleti

Gusztáv, Klimkovits Béla, Lotz Károly, Orlai Petrics Soma, Szemlér Mihály, Székely Bertalan, Telepy Károly, Than Mór, Újházy Ferenc) feladata az volt, hogy tollrajzban elkészítsék a képeket, melyeket később kőre rajzolva és színezve, szöveggel kiegészítve a 218

Zádor Anna: Az életkép, in: Művészet Magyarországon 1830-1870. I. kötet. (kiáll. kat. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, 1981. augusztus – november), szerk. Szabó Júlia et al., Budapest, 1981, 95. 219 Szabó Júlia: A XIX. század festészete Magyarországon. Budapest, 1985, 26. 220 Szabó 1985, 26. 221 A megrendeléssel kapcsolatos adatokat, a tematikát egy levél őrzi, melyet Pauler küldött Újházynak. Újházy Ferenc-hagyaték, MNG Adattár, ltsz.: 1833/1925. 222 Szabó László i.m. 320.

63

magyar királyi államnyomdában sokszorosítottak.223 A tervezetthez képest több művész vett részt a munkában, melyet a sajtó is kitüntetett figyelemmel kísért: „Oly gyűjtemény [jött létre], minővel eddigelé egy nemzet közoktatása sem dicsekedhetik; akár a rajta átvonuló s rendszeres és tervszerű oktatási és pedagógiai irányt, akár a művészi kivitelt, akár végre a nyomdai s műszaki eredményt tekintjük.”224 A sorozat menet közben módosult. Orlai neve eredetileg három tételnél szerepelt: az első „Iskola épület külseje, udvar, háttérben kert, tornázó gyerekek. A tanító a gyermeket fogadja. Iskolai külső életkép”. A második „felföldi udvar a csűrre való kilátással, mindkettőben foglalkozó csoport népviseletben, s egy két házi állat”, a harmadik pedig „őszi foglalkozás: Vetés, gyümölcsszedés, kukoricaszedés, szőlő szüret”. 1874 és 1877 között készült el a teljes sorozat, négy részletben. Orlaitól két kép született az első sorozatokban (a harmadik és negyedik sorozat elkészítésében nem vett részt): Az iskola udvara és a Konyhai életkép (kat. 372, 385).225 Az utóbbit eredetileg Klimkovits Béla vállalta volna. Az előbbi, 62x84 cm-es képen az iskola szerény kis épülete látható, mely előtt a tanító - kezében nyitott könyvvel fogadja az édesanyjával érkező új diákot. A kép bal oldalát egymással játszadozó gyerekek foglalják el, illetve meglepően sok tornaeszköz (nyújtók, gerendák, ”ló”) láthatók, a kép legszélén pedig még egy felnőtt férfi áll: talán egy másik tanító, esetleg valamelyikük apja.226 Az új gyereket fogadó tanító alakja Orlai Falusi iskola (Az iskola újonca) című képéről is ismert (kat. 373). Elképzelhető, hogy a két kép egymással összefüggésben készült, mint ahogy az is, hogy több, a falusi életet (pl. konyhát, imádkozó gyereket /kat. 377/) ábrázoló képet is festett ekkoriban Orlai, felbuzdulva a sorozat tematikáján.227

38. www.kieselbach.hu

223

Szabó László i.m. 101. Vasárnapi Ujság 21. évf. 51. sz. (1874. december 20.) 824. 225 A népiskolai sorozatba készült színezett litográfia sok hasonlóságot mutat Orlai egy 1860-as évekre datált festményével: Falusi iskola/Az iskola újonca. E festményt újradatálta Szabó László i.m. 102. A Falusi iskola töredéke megtalálható a Magyar Nemzeti Galéria Adattárában. A két szemléltető kép megvalósulásáról: Néptanítók Lapja 1874. dec. 15. 376, uott dec. 31. 402. 226 Munkácsi, Piroska (szerk.): Az Országos Széchényi Könyvtár grafikai plakátjai 1914-ig: leíró katalógus, Budapest, 1961. 87. 227 Jelen oeuvre-katalógusban ezek az életképek az 1870 es évekhez kerültek, korábban (Keserü i.m. 1984. 77) a 40-es évekre datálták őket. 224

64

Az 1870-es évek elején mindesetre Orlai három rajzot készített a minisztérium számára: a „testgyakorlati iskola” című azonos a fentebb tárgyalt rajzzal, ezenkívül készült még egy szüretet, kukoricatörést és szántást bemutató rajz; a harmadik pedig kenyérsütést ábrázolt.228 A Falusi iskolára érdemes külön kitérnünk, noha nem tartozik a megrendelt képek közé. Inkább mezővárosi, mint falusi iskolát látunk (a tanterem láthatóan nem túl nagy, de a korábban megszkott döngölt föld helyett már deszka fedi a padlót): ahhoz hasonlót, amit Orlai maga is látogathatott gyermekkorában Mezőberényben. A szokásos bútorok – a gyerekek padjai, a katedra – mellett a berendezés elengedhetetlen részét 39. www.mek.oszk.hu képezi a Királyi Magyarország térképe, melyet (Erdély és Magyarország egységével) 1870-ben vezettek be. A szereplők ruházata egyszerű és tipikus; egyedül az új fiún van azonban cipő, ami az ünneplő ruházat része, melyet első iskolai napja tiszteletére öltött magára. Édesanyja is hagyományos paraszti viseletben látható. Az alakok tehát nem egy adott tájegység beazonosítható paraszti népviseletét viselik, s így a népi életképben korábban megnyilvánuló etnográfiai helyett inkább egy tágabb társadalmi érdeklődés megjelenésének lehetünk tanúi e képen, mely összehangzott a népiskolai programmal. E téren a kép és a felfogás párhuzamaként említhetjük Török Eduárd Iskolában229 és André Henri Dargelas (1828-1906) Iskolaszoba című képeit, amely utóbbi tematikájában Orlaiéhoz hasonló narratívát és hasonlóan változatos érzelmeket találunk. Dargelas képén azt a pillanatot látjuk, amikor az egyik kisdiák sírós arccal panaszolja a katedrán álló tanítójának sérelmét: ujjával lehajtott fejű, ugyancsak arcát törölgető társára mutat vádlón, mire a megfáradt arcú, öreg tanító a maga mellett álló székre mutat – nyilván büntetőmunkára akarja fogni a vádlottat. A teremben lévő többi tanuló közül ki kárörvendő mosollyal, ki leckéjéből épphogy felpillantva figyeli a jelenetet. Ez a kép viszont inkább egy polgári iskolát ábrázol. Példaként hozható még Francesco Bergamini (1815-1883) több változatban is megfestett iskolaképe, melynek két verzióján (Az aritmetikaóra illetve A tanár bosszantása) a tanító áll a kompozíció középpontjában, és a kép két oldalán helyet foglaló diákok (a második képen már 228

OSZK Kézirattár/Analekta Ol-Pap/4511, Orlay-Petrich Soma személyi okmányai, pénztárkönyvei és üzleti iratai. Az említett kézírásos tematika még két kivételezésre váró képnél tünteti fel Orlay nevét; egy parasztudvar gazdasági fő- és melléképületekkel, eszközökkel, valamint egy őszi életkép megfestésénél. Elképzelhető, hogy az Orlai pénztárkönyvében szereplő rajzok azonosak az Újházy-hagyatékban felsorolt, készülő képekkel. 229 Művészet Magyaországon1830-1870. II. kötet. (kiáll. kat. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, 1981. augusztus – november), szerk. Szabó Júlia et al., Budapest, 1981, 362.

65

egy csapat lány is) ellene próbálnak különféle csínyeket elkövetni. Ez az elbeszélő típusú életkép németalföldi hagyományra támaszkodott, és Orlai vonatkozó műveinek is sajátja. Az iskola udvara című, 1874-es színezett litográfiája, mely a Gönczy-féle tematika második táblája volt, feltűnően hasonlít Orlai festményére: a kép jobb oldalán ott a tanító, az anya és az új diák, ugyanabban a testtartásban és elrendezésben; ott egy duzzogó fiú is, s a kép többi részét egymással játszadozó gyerekek foglalják el. Hogy a két kompozíció közül melyik készült előbb, esetleges további kutatások tárgya lehetne; én arra hajlok, hogy a festmény a korábbi, és annak személyesebb jelenetét dolgozta át Orlai, hogy alkalmas legyen iskolai szemléltetőképnek. Konklúzióként elmondhatjuk, hogy Orlai témájának eredeti és életszerű megfogalmazása, a gyermekalakok sokszínű jellemábrázolása és a társadalmi aktualitás valamint a „szerencsés kompozíciós csoportosítás” emeli ki „a korszak szokványos népi és polgári életképei közül” a Falusi iskolát.230 Az iskola udvarába talán túl sok mindent kellett belesűrítenie ahhoz, hogy elérje vele a festmény színvonalát. Orlai a népiskolai program mellett még egyszer vett részt állami pályázaton. 1870-ben a Vallás- és Közoktatási Minisztérium történeti festménypályázatot hirdetett.231 Erre adta be a Szent István megkeresztelését ábrázoló képét. A Nemzeti Múzeum Képtárában kilenc művet/vázlatot állítottak ki, Orlai festményével együtt. A győztes végül Benczúr Gyula lett, Vajk megkeresztelése című kompozíciójának a vázlatával.

V. 5. Kosinszky Richárd - Galamb Zsuzsanna: Egyházi rendelések

Orlai oltárképeinek egy része ma már az országhatárokon kívül, a mai Romániában, Szlovákiában, Szerbiában található. Néhány kivételtől eltekintve – legalábbis jelenlegi tudásunk szerint – elsősorban evangélikus gyülekezetek számára készültek, ő maga is evangélikus vallású volt, noha esküvőjét a békési katolikus templomban tartotta.232 Talán e személyes ismeretség okán kapott két megrendelést is a békési katolikus egyháztól. A békési stációsorozatot eredetileg a kálvária számára készítette 1854-ben, pénztárkönyvének tanúsága szerint 400 forintot kapott értük, 1869-ben pedig a stációképek kiigazításáért 65 forintban részesült.233 A sorozatot, melynek 13 darabja ismert, azóta a templomba helyezték át234 (kat. 183). A katolikus templom számára oltárképet is festett, készítési dátumát nem ismerjük. Krisztus megkeresztelése c. kompozíciójának (kat. 261) az előképe Verocchio

230

uott Fővárosi Lapok 7. évf. 99. sz. (1870. május 10.) 423. 232 Keserü i.m. 51. 233 Orlai pénztákönyve: OSZK Kézirattár/Analekta Ol-Pap/4511, Orlay-Petrich Soma személyi okmányai, pénztárkönyvei és üzleti iratai. 234 A pénztárkönyvben a stációképek száma is szerepel, de mivel Orlai ezt többször átírta, nem lehet megállapítani, hány kép készült. Az áthelyezésről lásd Keserü i.m. 51. 231

66

azonos témájú festménye lehetett, figyelembe véve a kompozíciós hasonlóságokat.235 Orlai 1862-ben járt Itáliában, s elképzelhető, hogy ekkor látta Verocchio festményét. Ebben az esetben a festményt 1862 utánra datálhatjuk. A két békési megrendelés mellett a Somogy megyei Nagyrécse katolikus templomának főoltárát – Szent László vizet fakaszt a sziklából – készítette 1869-ben. (kat. 346) Az egyházi megrendelések közé soroljuk, jóllehet tudjuk, hogy a neoromán stílusú templomot báró Inkei László építtette 1867-70 között, s mivel Orlai korábban már dolgozott az Inkei családnak, pénztárkönyvének bejegyzése szerint 1865-66 folyamán az Ónodi gyűlés című képét „Inkeinek” készítette, 800 forintért,236 elképzelhető, hogy Inkei báró bízta meg őt az oltárkép megfestésével is. Orlainak Mezőpetribe készült oltárképei még kutatásra várnak. A mai Romániában, Szatmár megyében található Mezőpetri katolikus közössége számára többször dolgozott, ennek oka a templom viszontagságos történetében kereshető. A település Szent Erzsébet tiszteletére szentelt templomát 1786ban adták át, ám ez az 1834-es földrengésben erősen megrongálódott. 1839-ben kezdődött a templom

újjáépítése,

ám

1875-ben

ez

is

megsemmisült, porráégett, új templomot kellett építeni.237 Orlai, pénztárkönyve szerint, már 185859-ben kapcsolatba került a településsel. Ebből az évből

származó

feljegyzései

között

egy

Mezőpetrinek készült tétel, egy oltárkép szerepel; témáját

nem

adta

meg.

1862-63

folyamán

Mezőpetritől 275 forintot kapott egy Szent Erzsébet

40. Fotó: Dénes László, www.panoramio.com

oltárképért (kat. 301). 1871-ben, a pénztárkönyv

235

Keserü i.m. 51. OSZK Kézirattár/Analekta Ol-Pap/4511, Orlay-Petrich Soma személyi okmányai, pénztárkönyvei és üzleti iratai. Az Ónodi gyűlés című festményt 1869-ben Inkei Kálmán megbízásából átfestette. 237 A templom történetéhez lásd Mezőpetri plébániájának a honlapját: http://mezopetriplebania.blogspot.com/p/tortenetunk.html [Utolsó lehívás: 2011. 08. 24.] 236

67

szerint, egy Szent Vendel oltárképe készült el 130 forintért.238 Az 1870-es években készülhetett egy újabb Szent Erzsébet (350ft, kat. 392) illetve egy Szentháromság (150ft) oltárkép – Orlai nem adta meg a pontos dátumot. Szerepel még pénztárkönyvében egy Péter és Pál oltárkép bejegyzés is, szintén Mezőpetribe, évszám nélkül.239 A katolikus, illetve egyetemes oltárművészet nagyban meghatározta és befolyásolta a protestáns oltárok külsejét, funkciójuk azonban teljesen eltérő. Hasonlóságuk elsődleges oka, hogy a katolikus oltárépítmény, illetve oltárkép volt a kiindulópont a protestánsok szemében.240 Sok esetben a katolikusoktól átvett templomokban meg is tartották az eredeti oltárt, illetve katolikus templomokból vásárolt oltárképeket helyeztek el.241 Mindez Luther tanításaival könnyen összeegyeztethető volt, ezek értelmében ugyanis nem a külső elemek fontosak, mert azok a tanítás alárendeltjei. A gótikában jellemző képtáblás oltárszekrényt idővel felváltotta az oltárasztal mögött elhelyezkedő, díszfalat képező vagy diadalkapu-szerű oltárépítmény, oszlopokkal és nagy architektúrával.242 (A katolikus oltárfalak aktív téralakító, illetve teret lezáró szerepűek is.) Ezt a katolikus oltárépítményt vették át a protestáns oltárok. Két különböző típusuk alakult ki.243 Az egyik evangélikus oltártípus – a katolikushoz hasonlóan - az oltárasztal mögött elhelyezkedve oltárfalat képez, az oltárkép pedig ennek része. A másik típus esetében az oltárépítmény magába foglal egy szószéket is – pontosabban az oltárépítmény megfelelő építészeti keretként szolgál a szószéknek. Ez az úgynevezett szószékoltár vagy szószékfal. A szószék hangsúlyosságát jól példázza egy 1649-es rajz, melyen a szerző, Furtenbach festett álarchitektúrát javasol köréje.244 Ebben az esetben az oltárkép a szószék előtt, annak előfalán helyezkedik el. Minden külső forma, architektúra és kép azonban csak másodlagos jelentőségű. A rajtuk keresztül megjelenő immanens tartalmat hivatottak megjeleníteni, kiemelni, hangsúlyozni. Másként fogalmazva: mivel az Ige Testté lett – Isten láthatóvá tette magát a Fiában, az oltárnak és oltárképnek mindenekfelett ennek bemutatását kell szolgálnia, vagyis Jézust kell reprezentálnia, jelenlétéről kell bizonyosságot 238

Feltehetően a Mezőpetrihez közigazgatásilag hozzátartozó Kisdengeleg falu számára. A falu templomának védőszentje Szent Vendel, a Magyar Katolikus Lexikon szerint főoltárképét, Szent Vendelt, Orlai 1866-ban készítette. URL: http://lexikon.katolikus.hu/K/Kisdengeleg.html [Utolsó lehívás: 2011. július 2.] 239 A Magyar Katolikus Lexikon Mezőpetri szócikke az alábbi oltárokat említi: Szt Erzsébet fő-, Krisztus megfeszítése és a Szeplőtelen Fogantatás mellékoltárképek Orlay Somától, 1876. URL: http://lexikon.katolikus.hu/M/Mez%C5%91petri.html [Utolsó lehívás: 2011. július 2.] Orlai pénztárkönyvében az utóbbi két oltárról nem tesz említést. Illetve köztük lehet a korábbi, meg nem nevezett egyik oltárképe is. 240 Evangélikus templomok. Szerk.: Kemény Lajos – Gyimesy Károly. Budapest, Atheneum, 1944. 305. 241 Uo. 242 Uo. 243 Kemény – Gyimesy i.m. 305. 244 Uo.

68

tennie. Az oltárkép tehát bizonyságtevés és igehirdetés. Katolikus és protestáns oltároknak egyaránt ebben határozható meg a funkciója, ám az egyes egyházak és felekezetek esetében ez további pontosításra szorul. A katolikus és protestáns oltárképek közötti legnagyobb eltérés a konkrét funkciójukban mutatkozik meg. A katolikus oltárkép feladata a hívők felkészítése Isten befogadására, az áhítat elősegítése, egyfajta lelki felkészítés. A katolikus oltár tehát az istenire, a misztériumra irányítja a figyelmet. Az evangélikus oltárkép dogmatikusabb, nem hordoz (legalábbis közvetlenül) szakrális jelleget – tanító jellegű, igeszerű, amit inkább olvasni, semmint szemlélni kell.245 Továbbá az evangélikus templomokban csak egy oltárkép van – ez mintegy tengelyül szolgál, kihangsúlyozva az oltárképen megjelenő példabeszédet, Krisztusra összpontosítva a figyelmet, megadva a keresztény hitvallás lényegét: csak Jézuson keresztül

vezet

az

út

Istenhez.246

Az

evangélikus

oltárképek

tehát

-

Luther

megfogalmazásában - „emlékeztető-képek”.247 Eltérés van a katolikus és evangélikus oltárképek témái között is. A protestánsok átveszik a katolikus ikonográfiát, sőt tovább is fejlesztik saját céljaiknak megfelelően.248 A katolikus oltárképeken lényegében bármi megjelenhet, ami Istenre irányítja a hívő gondolatait – ennek elérésére gyakran valamilyen transzcendens jelenetet mutatnak be, átélhetővé téve a szentek történeteit.249 Az evangélikus oltárképek emberközelibbek abban az értelemben, hogy a mennyei, transzcendens jelenetek ritkák – pontosabban az ezeket kísérő „kellékek” (dicsfény, glória, angyalok, stb.) hiányoznak vagy nagyon diszkrétek, hiszen egyébként találhatunk köztük a Mennybemenetelt vagy a Színeváltozást ábrázolókat. A jellemzőbb témák közé azonban olyanok tartoznak, mint a Gecsemáné kert, a Kenyéráldás, az Úrvacsora, a megfeszített Krisztus vagy az Olajfák hegye. Fontos, hogy csak és kizárólag Krisztus életéből vett jelenetek és az Evangéliumokban leírtak szerepelhetnek az ábrázolásokon. A protestáns ábrázolásokon a közösség és a közösség Jézussal és az Apostolokkal való bensőséges viszonya jelenik meg. Az oltárképek egyik legfőbb jellemzője ez a közvetlenség Isten és ember között: a gyülekezet együttléte Istennel valamint egymással, mely Jézuson keresztül teljesedhet ki. Ebből a közösség felé való tükörmutatásból fakad az evangélikus képek példázatszerűsége is. Az evangélikus oltárképek fő tulajdonságai tehát a példázatszerűség, tanítójelleg, a didaktikus igeszerűség. 245

Hans Belting: A hiteles kép. Képviták mint hitviták. Budapest, Atlantisz könyvkiadó, 2009. 265-266. Dr. Győry Aranka: Evangélikus templomművészet Budapesten. Budapest, Budapesti Ev. Egyházak, 1935. 8 247 Belting i.m. 267. 248 Kemény – Gyimesy i.m. 326. 249 Belting i.m. 266. 246

69

Orlai (evangélikus megrendelésre készült) oltárképei közül az elsőt szülővárosa, Mezőberény német evangélikus temploma számára, 1853-ban kezdte el festeni (Engedjétek hozzám jönni a kisdedeket). Müncheni barátja, Brodszky Sándor, kiről már a barátairól szóló fejezetben szóltunk, s aki szívén viselte Orlai fejlődését, örömmel üdvözölte az oltárkép hírét: „Ha az oltárképet festi, akkor a ráfordított időre nézve megnyugodhat, hogy ezen munkával tanulni is alkalma leend.”250 Orlai pártfogójának, Toldynak is beszámolt a kép készüléséről.251 Az oltárkép 1853-ban el is készült, a szószékkel egybeépítve, amit egy díszes oltárépítmény keretez. A Krisztust körülvevő kisgyermekek és egy anya alakjának egymáshoz való közelsége békés, családias, biedermeier szemléletet tükröz, müncheni körkompozícióba rendezve.252 Az emberré lett istenséget látjuk, embertársai között. A közvetlenség, a családias hangvétel életképszerűvé teszi a festményt, mely így Waldmüller műveivel hozható párhuzamba. Profán jellege nem ejt áhítatba, hanem a Krisztusban való egység gondolatát közvetíti. A győri öregtemplom oltárképe eddig - egy rövid szócikktől eltekintve253 - nem szerepelt semmilyen szakirodalomban. Az 1785-ben épült, téglalap alaprajzú, nagy csarnoktemplom hossztengelyének a végén, középütt elhelyezett oltárfelépítmény a mezőberényit idézi: az oltár a szószékkel egybeszerkesztett (kat. 367). Az álló formátumú, felül félköríves záródású képen Krisztus térdeplő alakja az előtérben, középen látható. Vörös ruhában és zöld köpenyben jelenik meg, széttárt karral, felfelé forduló tenyérrel, lehunyt szemmel, megbékélt arckifejezéssel, miközben a kép jobb felső részéből mennyei fénysugár hullik rá. Mögötte balra két tanítványának alakja tűnik elő a félhomályból: elaludtak virrasztásukban. A sűrű növényzet és fák alkotta sötét háttér Krisztus fejének vonalában, tőle jobbra függőlegesen szétnyílik: a világos résen Júdás látható katonákkal. Júdás kinyújtott jobb karja áruló mozdulatával Krisztusra mutat – Orlai ezzel elegánsan köti össze az elő- és hátteret, illetve teremti meg a narratíva folytonosságát a képen belül. A feltehetően szürke alapozású kép lágy tónusban fogja össze a főalakot, a csoportozatokat és a tájat. Az oltárkép, a fennmaradt dokumentációja alapján biztonsággal Orlainak tulajdonítható.254 Az „1871. április 2. Győrött” keltezésű szerződés egy Gecsemáné kerti jelenetet bemutató oltárkép megrendelésére jött létre Orlai és a gyülekezett között – az evangélikus gyülekezet

250

Brodszky levele Orlainak, 1853. május 22. MNG Adattár 2138/1927. Orlai levele Toldynak, 1854. január 13. MTA Kézirattár Magyar Irod. Levelezés/4.r. 85.sz. 252 Keserü i.m. 51. 253 Kemény Lajos – Gyimesy Károly: Evangélikus templomok. Budapest, 1944, Athenaeum. 330. 254 Itt meg kell köszönnöm Váncsa Zsuzsanna, a győri Evangélikus Gyülekezeti Levéltár munkatársa és Csorba János lelkész segítségét a győri oltárképpel kapcsolatos dokumentumok és információk felkutatásában. 251

70

részéről sajnos nem írta alá senki. A nagy valószínűséggel Orlai által fogalmazott és írt dokumentum ezeken felül meghatározza a megrendelt kép méreteit és elkészültének határidejét, valamint a fizetés módját – ez utóbbi két részletben való törlesztéséről állapodtak meg.255 A szerződés mellett, szintén a gyülekezeti

levéltárban

fellelhető továbbá egy levél is, melyet Orlai írt, „elnök Úrnak” címezve

–

valószínűleg

a

presbitérium elnökéről van szó. A levelet 1871. július 8-án keltezték Pesten. Ebben Orlai közli,

hogy

oltárkép

megkapta

árának

az

hátralékát,

illetve a festő sajnálatát fejezi ki azért,

hogy

egészségügyi

okokból nem lehetett jelen az elhelyezésénél, pedig nagyon szerette volna látni, milyen hatást

kelt

oltáron.256

festménye A

festményt

gyülekezeti

az a

levéltárban

41. Keserü Katalin felvétele

fellelhető

notesz

bejegyzése

szerint 1871. június 20-án hozatták el Pestről.257 A fentebb említett levélhez a gyülekezet mellékelte a kép árának postai feladási lapját is – az ezen szereplő dátum: 1871. július 6. Ebből, ha más nem is, de az biztosan megállapítható, hogy Orlainak a győri öregtemplomba készült képe 1871-ben készült, és az Orlai pénztárkönyvében szereplő bejegyzés is ezt támasztja alá: 1871-ben 730 forintot kapott Krisztus a Gecsemáné kertben című képéért.258 Magán a képen nem látható aláírás vagy datálás, de az említett dokumentumok alapján, és mivel az oltárkép elhelyezése óta nem 255

A szerződés a győri gyülekezeti levéltárban maradt fenn, melyen Orlai Petrics Soma aláírása szerepel. Orlai levele, 1871. július 8. Evangélikus Gyülekezeti Levéltár, Győr. 257 uott. 258 OSZK Kézirattár/Analekta Ol-Pap/4511, Orlay-Petrich Soma személyi okmányai, pénztárkönyvei és üzleti iratai. 256

71

történt változás a templomban - legalábbis az oltárképet illetően -, megállapítható, hogy ma is Orlai Petrics Soma képe látható ott. Az oltárkép tárgyalása során ki kell térnünk a szerződés egy rejtélyes pontjára. A megbízók a szerződésben utalnak rá, hogy láttak egy Gecsemáné kert-képet, s ennek alapján képzelik el oltárképüket.259 Mi lehetett ez az ”előzetes minta”? A győri dokumentumok tartalmaznak egy bejegyzést: „Temesvárra oltárkép fényképezéséért (Későbbi Conv. határozata): 20.-”. Majd a következő sorban: „Orlai utiköltsége a gondnoki pénztárból 30.-”. Temesvár evangélikus templomának az oltárképe szintén Krisztust ábrázolja a Gecsemáné kertben, tehát feltehetőleg erről a festményről van szó. A kép szignált: az 1839-ben felszentelt templom – melyet 1890ig

reformátusok

közösen

és

használtak

evangélikusok –

oltárképét

a

Sopronban élt Steinacker Károly (18011873) rajztanár és festőművész festette a felszentelés évében. A vásznon szerepel a

művész

aláírása,

valamint Sopron

az

város

évszám

neve.

A

fotózásáról illetve Orlai útiköltségéről szóló

bejegyzés

pedig,

ha

jól

következtetünk, arra utalhat, hogy Orlai személyesen utazott Temesvárra (bár a bejegyzés nem említi pontosan, hova is utazott a festő), hogy ott lefényképezze az oltárképet vagy megbízzon ezzel

42. Temesvár, evangélikus lutheránus templom

valakit, majd azt bemutassa a győri megrendelőknek. A temesvári és a győri festmények kompozíciója valóban hasonló. Az álló téglalap alakú oltárképen bokroktól és fáktól övezve jelenik meg Krisztus térdelő, a festmény baloldala felé forduló alakja, imában összekulcsolt kezekkel, a bal felső sarokból érkező mennyei fény felé emelt arccal. A kép hátterében, jobboldalon a növényzet szétnyílik, így láthatóvá válik a kék ég egy részlete – ezzel mintegy különbséget tesz a festő a földi, profán és a mennyei, szakrális ég szférája között –, s ugyanez megfigyelhető a győri oltárképén is. A két alkotás között, a sok egyezés ellenére, van egy lényeges különbség: A temesvárin Jézus imádkozás közben,

259

Evangélikus Gyülekezeti Levéltár, Győr.

72

összekulcsolt kezekkel és égre emelt arccal jelenik meg – itt lényegében tehát Krisztusnak az Atyához való könyörgését láthatjuk, midőn azt kéri: „Atyám, ha lehetséges, kerüljön el ez a kehely…”. A győri festményen Jézus széttárt karján, lehunyt szemén és alázatos fejhajtásán a belenyugvás és elfogadás állapota, Krisztus imájának második fele látható: „[…] de ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogyan te!” Stílusukat tekintve a temesvári oltárkép festésmódja sokkal merevebbnek és sablonosnak mondható. A győri oltárkép lágyabb, koherensebb és organikusabb. A ruha anyagának esése természetesebb; Krisztus alakja arányos, és nem lelhető fel benne a temesvári töredezett beállítása, kézfeje; ujjai kifejezetten lágyak, finoman kidolgozottak. Képzettebb művész alkotása. Mindezt összevetve arra a következtetésre juthatunk, hogy Orlai a győri szerződésben foglaltak szerint a temesvári képet vette alapul. Orlai a vajdasági Liliomos település számára is készített egy oltárképet, témája Jézus, a jó pásztor. Kemény Lajos és dr. Gyimesy Károly a magyar evangélikus templomokat feldolgozó munkájukban a festményt 1861-re datálják.260 Orlai pénztárkönyvében az 1861-es évnél nem szerepel ilyen tétel. 1857-ben viszont 200 forintot kapott egy bizonyos Lalit településre készített oltárképért. Liliomos a mai Szerbia északi

részén

található,

túlnyomórészt

evangélikus vallású, szlovákok által lakott település. Neve szlovákul Lalit. Az oltárkép készítésének az idejét ennek alapján pár évvel korábbra, 1857-re tehetjük.

43. A Jó Pásztor. Oltár, Liliomos (Lality, Szerbia), evangélikus templom, 1857

260

Kemény – Gyimesy i.m. 330.

73

Orlai pénztárkönyve az említettek mellett még jó pár, feltehetően egyházi megrendelésre készült tételt említ: 1856-ban egy kis oltárképet készített Szatmárra, 53 forintot kapott érte.261 A kép felkutatása még várat magára. 1865/66-ban egy kis Mária kép aláfestéséért 40 forintot kapott, ennél többet azonban erről sem tudunk. 1866-67-ben a máramarosi Kapnikbánya településnek dolgozott.262 A mai Romániában található község túlnyomórészt katolikus, így feltehető, hogy oltárképét, melyről nem tudjuk, hogy mit ábrázol, katolikus templom számára készítette. Az oltárképnek viszonylag nagy méretűnek kellett lennie, mivel 700 forintot fizettek érte. Még ugyanebben az évben zászlóképet is készített Kapnikbánya számára. 1869ben Krisztus és Nikodémus oltárképet készített az evangélikus többségű Hársasterény településre, ami ma Szlovákiában van. 1870-ben a budai tébolyda oltárképével 600 forintot keresett, illetve egy budai templom számára festett egy Mária képet.263 Orlai egyházi megrendelésit taglalva

megállapíthatjuk,

hogy

egyházi

munkái

mind

oltárképek.

szinte

Pénztárkönyve

azt

mutatja azonban, hogy pár egyházi vagy

egyházi

intézmény

megrendelésére portrékat is készített. 1852-ben Debrecenben megfestette ”Szoboszlai

püspök”

portréját.

Feltehetően Szoboszlai Pap Istvánról van szó, aki 1841-ben lett a tiszántúli 44. http://hu.wikipedia.org

református egyházkerület püspöke, melynek székhelye Debrecen, Orlai

így könnyen találkozhatott vele. Ezen kívül tudjuk, hogy ugyanebben az évben a Debreceni Református Kollégium megbízásából is dolgozott: elbeszélés után festette meg AndaházySzilágyi Mihály alapítványtevő arcképét, valamint Egry-Dobray István és feleségének kettős portréját.264 A kollégium nem csak rendelt tőle: a II. Lajos holttestének megtalálása című képét Orlai önálló, 1852-es debreceni kiállításán vásárolták meg.265 261

Feltehetően Szatmárnémetiről van szó, a várost röviden Szatmárként is szokták emlegetni. Orlai pénztárkönyvében Kaprikbánya olvasható, így is emlegetik néhol a települést, de hivatalos magyar neve Kapnikbánya. 263 Lásd Orlai pénztárkönyve: OSZK Kézirattár/Analekta Ol-Pap/4511, Orlay-Petrich Soma személyi okmányai, pénztárkönyvei és üzleti iratai. 264 Sz. Kürti Katalin: Régi debreceni családi képek. Debrecen, 1987, Hajdú-Bihar M. Múz. Ig. 19. 265 Keserü i.m. 23. ; Tehel i.m. 154. 262

74

Orlaival kapcsolatban még egy magas rangú egyházi személyt fontos megemlíteni, Simor János esztergomi érseket. A Petőfi szüleinél című kép az ő tulajdonában volt (kat. 10), feltehetően ő vásárolta meg Orlai hagyatékából 1880 júliusában.266

Maszlaghy Ferenc

kanonok gondozta az érsek képtárát, aki 1891-ben leltárkönyvet készített, melyben szerepel ez a kép is: „Ezen festményt, mely Petőfi előtt is igen kedves volt, a művész életében semmi áron nem akarta eladni, csak holta után bocsátotta áruba; számos metszvény készült utána.”267 Simor János érsek gyűjteményében Orlai müncheni példaképeinek – Wilhelm von Kaulbach és Moritz von Schwind - egy-egy művét is felfedezhetjük.

V. 6. Hegedűs Lilla: Főűri támogatók

Orlainak viszonylag kevés megrendelője volt az arisztokrácia

köréből.

Míg

számtalan

polgár

arcképét elkészítette, csak egyetlen arisztokrata portréját ismerjük. Pedig készített néhányat. 1852ben Toldy járt el érdekében a téglási gróf Degenfeld családnál.268

Orlai

pénztárkönyvében

pedig

Degenfeld tétel szerepel 1852-ből: ifj. Degenfeld Gusztáv portréjáért 40 forintot kapott, majd még egyszer

dolgozott

a

családnak.

Nem

tudjuk

45. http://www.hung-art.hu

azonban, hogy ekkor kiről készített arcképet. 1852-ben egy bizonyos Telegdi családnak négy vagy öt portét festett – elképzelhető, hogy a nemesi családra vonatkozik a bejegyzés. 1859-60 körül Zichy Antalné (Zichy Mihály festőművész, akinek 1846-47 folyamán Orlai növendéktársa volt Waldmüllernél, sógornője) arcképéért kapott 200 forintot. Az 1869-es Fereczy Ferenc máshogy ismerte a kép történetét: Lyka Károlyhoz 1910. november 28-án írott levelében így ír a képről: „Orlainak a könyvtárban (Debreceni Református Kollégium) három képe van: Két arckép s II. Lajos megtalálását ábrázoló festmény. Ez azért érdekes, mert ez volt az első történeti festmény. Ezt kisorsolták valamelyik tárlaton s debreceni ember nyerte meg s ide ajándékozta a főiskolának.” MTA Műv.tört. Int. Adattár, MDK-CF-17/1396. 266 Nem tudni, hogy Simor korábban találkozott-e Orlaival. 267 Az esztergomi hercegprímási képtárban lévő művek jegyzéke, Esztergom, 1891, 383. sorszámú kép. A festmény az Új Magyar Sion 1885-ben megjelent számában, az érseki képtárat bemutató cikkben ekképpen szerepel: „Petőfi, apjának elbeszéli élményeit.” Új Magyar Sion, 1885. 16. évf. 849. Orlai minden bizonnyal Petőfi 1844-ben, húsvétkor tett dunavecsei látogatását örökítette meg. Petőfi élete és karrierje fordulóponthoz érkezett; ekkor szavazta meg a Nemzeti Kör - Vörösmarty közbenjárására - verseinek kiadását, valamint Vahot Imre, a Pesti Divatlap szerkesztője segédszerkesztői állást ajánlott a költőnek. Lásd: Farkas Attila: Petőfi szüleinél. Orlai Petrich Soma képe a Keresztény Múzeumban, in: Vigilia, 1973. 38. évf. 1. sz. 20. 268 Toldy levele Orlaihoz, 1851. december 1. MNG Adattár 2127/1927.

75

évnél pedig szerepel egy bejegyzés: „hercz. Jablonivszkinénak” egy arckép.269 A Nádasdy család számára a fiatalon elhunyt Nádasdy Tamás arcképét készítette el270 (kat. 253). Orlainak tehát voltak főúri portrémegrendelői, arcképeik azonban – Nádasdy Tamás portréjának kivételével - sajnálatos módon mind eltűntek. A portrék mellett Orlai pár nagyobb volumenű megrendelést is kapott. Legjelentősebb főúri megrendelői a Nádasdyak voltak. Gróf Nádasdy Lipót és felesége, Forray Júlia jelentős mecénási tevékenységet folytattak, s az általuk rendelt festményeken is kultúrapártoló családjukat kívánták bemutatni: Orlai Nádasdy Lipót számára két képet festett, melyek témájául a 16. században élt nádor, báró Nádasdy Tamás életéből vett jelenetek szolgáltak. A művek révén született meg az Orlai által kialakított új műfaj, a művelődéstörténeti kép.271 Az életképszerű megjelenítés magába olvasztja az idealizált portré és a történelmi esemény ábrázolását is.272 Részben a Nádasdyakhoz köthető a Kazinczy és Kisfaludy találkozását ábrázoló festmény is. Ezt ugyan az akadémia rendelte meg, de a grófi család támogatásával: a kép „Gróf Nádasdy Lipótné indítványára készült. E czélra aláírás nyittatott, mire lelkes hölgyeink mintegy 150-en írtak alá fejenkint 10 pftot.” 273 A Nádasdy család mellett mások is támogatták Orlai munkásságát. Özvegy báró Wenckheimné, Orczy Terézia tette lehetővé Orlai első bécsi tanulmányát. Hogy a festő további sorsának alakulását is figyelemmel kísérte, bizonyítja 1867-es levele, melyben Orlai Attila halála című kompozícióját dicséri.274 Elképzelhető lenne, hogy az Ónodi gyűlés című festményt is az Orczy család rendelte volna meg – családi érintettség okán.275 Orlai pénztárkönyvében azonban a festmény mellett az Inkei név szerepel. 1869-ben pedig Inkei

269

Az adatok Orlai pénztárkönyvéből származnak. OSZK Kézirattár/Analekta Ol-Pap/4511, Orlay-Petrich Soma személyi okmányai, pénztárkönyvei és üzleti iratai. 270 A fiatal mágnás 1859-ben, 19 évesen hunyt el Münchenben. A kép készültekor már nem élt, Orlai – mint már említettük - Barabás Miklós egyik litográfiáját használta fel a festmény elkészítéséhez. 271 Keserü i.m. 55. 272 A „kastélyok korhű berendezése” program keretében a Műemlékek Állami Gondnoksága 2001 decemberében megszerezte a Nádasdy Tamás nádor és Erdős Sylvester János a sárvár-újszigeti nyomdában című képet, hogy az újra a Nádasdy-kastély könyvtárszobáját díszíthesse. A Nagyházi Galéria aukcióján került leütésre a festmény, ám lopott műtárgy volt, így a MÁG-nak vissza kellett szolgáltatnia a tulajdonoshoz. 273 Vasárnapi Ujság 6. évf. 46. sz. (1859. november 13.) 550. A Kazinczy kép elkészülésének a körülményeit lásd részletesen az Orlai barátairól szóló fejezetben. Nádasdyné „indítványa” azonban – ha a fogalmazást komolyan vesszük - megkérdőjelezheti Toldy szerepét a kép megrendelésében. 274 Orczy Terézia levele 1867. június 19. MNG Adattár2175/1927. 275 Keserü i.m. 39. Orczy Teréz dédapja Rákóczi toborzókapitánya volt, az ónodi országgyűlésen, ahol kimondták a Habsburg-ház trónfosztását, Heves megye küldötteként vett részt.

76

Kálmán megbízásából át is festette a képet.276 A báró Inkei családnak később is dolgozott: mint azt egyházi megrendeléseinél láttuk, báró Inkei László (Inkei Kálmán bátyja) építtette a nagyrécsei katolikus templomot, ahova Orlai az említett oltárképet készítette. A Szent András apostol keresztrefeszítése című oltárképet is birtokosi megrendelésre készítette: Szentandrássy Lajos, a felvidéki Kapronca község birtokosának az ajándékaként került a kaproncai katolikus templomba 1865-ben. Az ajándékozásról a Vasárnapi Ujság is beszámolt.277 Orlai 500 forintot kapott érte.278

276

Az Inkey/Inkei dunántúli nemesi család, birtokaik Zala és Somogy megyékben voltak. Nem tudni, részt vettek- e az ónodi országgyűlésen. Az Inkei bejegyzés az 1865-66-os évnél szerepel: OSZK Kézirattár/Analekta Ol-Pap/4511, Orlay-Petrich Soma személyi okmányai, pénztárkönyvei és üzleti iratai. 277 Keserü i.m. 54. Illetve: Vasárnapi Ujság. 12. évf. 19. sz. (1865. május 7.) 228. l. 278 Orlai pénztárkönyve: OSZK Kézirattár/Analekta Ol-Pap/4511, Orlay-Petrich Soma személyi okmányai, pénztárkönyvei és üzleti iratai. A festményről lásd még: Divald Kornél: Ismeretlen képek a XVII-XIX. Századból, in: Művészet 11. évf. 6. sz. (1912) 235-340. URL: http://www.mke.hu/lyka/11/235-240-divald.htm [Utolsó lehívás: 2011. július 4.]

77

VI. A képalkotó folyamat a 19. században – előképek, fotók, tanulmányok, vázlatok, festmények, változatok másolatok, sokszorosított képek a nemzet és történelem témakörében Orlai minden alkalmat megragadott, hogy képezze magát. Talán ezért és mert tele volt megvalósítandó ideákkal, voltak olyan fontosak számára a jól megválogatott előképek. Kompozícióinál nem egyszer művésztársai alkotásait vette kiindulópontnak. A már említetteken kívül több műve alapjául az idősebb mester, Kiss Bálint festményeit, litográfiáit tekinthetjük,279 de felhasználhatta az ifjúkori rajziskolai tanulmányai közben társainál látott képi ötleteket is. Than Móréit például, aki már 1846-ban kis vázlatokat készített az addig a festészetben még meg nem jelent Attila és Mohács témakörökben s az ónodi országgyűlésről is.280 Orlai megelőzte őt a kivitelben, habár más a konkrét téma, olykor a kompozíció is, de azért Than is megfestette a maga változatait később. Úgy tűnik, természetes volt egy-egy téma közössége, s versengtek a kivitel terén, különösen, ha a közönség is több azonos témájú képre tartott igényt. Mindenesetre a két festő közt vita nem lett a II. Lajos-kép elkészültekor, amint majd Orlai és Székely közt se. A közös témakörökön belül azonban eltérések figyelhetők meg. Orlai érzékenysége s dzemélyiségek és események által kivűltott pszichológiai hatások megfestésében nyilvánult meg. Például II. Lajos holttestének megtalálását illetve a mohácsi csata halottainak temetését választotta témául, míg Than Mór korábbi vázlata és későbbi festménye egy mohácsi csatakép. Attila-képeik témája is különböző: Thané Attila lakomája, Orlaié pedig a nagysága és a halála. Főalakjai kiválasztását pedig az átható emberi nagyság határozta meg, amit eleinte az ellentétével való drámai szembesítéssel (Attila vallomásra bírja Vigilt) vagy a környezetére gyakorolt hatás érzékítésével (Attila halála) emelt ki. Ez a nagyság nem mindig az elsőként nyilvántartott történelmi személyiség (uralkodók, fejedelmek) sajátja, de gyakorta a közelükben élő nőalakoké (Perényiné a mohácsi csata után összeszedi a halottakat). Más jelenetei

–

éppen

ellenkezőleg

–

a

gyengeségről

szólnak,

szembesítve

ezt

a

következményeivel (Kun László udvara). A szembesítés különös példája a főszereplő önmagával való szembesülése, belső vívódása az egymást kizáró értékek között, amiketakiket a környezet alakjaiban, tárgyaiban mutat fel a festő (Coriolanus). Orlai Shakespeare 279

Hunyadi János menekülése a rablók kezéből című műve Kiss Bálint 1841-es művét újította fel, az Emes álmához pedig Kiss történelmi képsorozata szolgálhatott mintául. Keserü i.m. 38, 48. Kiss Bálint (1802-1868): festő, 1847-től a Nemzeti Múzeum képtárának az őre volt. 280 Cennerné Wilhelmb Gizella: Than Mór (1828-1899). Budapest, 1953. Képzőművészeti Alap. 7.

78

királydrámáihoz hasonlítható történelmi képsorozata ezzel jut el a csúcspontra. Képei tematikáját e pszichológiai érzékenység mélysége valamint egy nagy kérdés: a szabad akarat és a kötelesség viszonyának ábrázolása különbözteti meg kortársaiétól. Festői megoldásukhoz Cornelius és Kaulbach kompozíciói adtak támaszt (körkompozíció), jóllehet ők ahhoz hasonlót, mint amilyen például az Emes álma című kép köríve, sosem készítettek. Reneszánsz művészeknél is keresett képi megoldást, amint A mohácsi csatánál elesett II. Lajos király testének feltalálása című festménye mutatta, majd Rembrandt szolgált festői mintaképül. De fontos volt számára a történelmi hitelesség is, s így gyakran fordult illusztrált történelmi könyvek felé. Tudjuk, Augsburgban magyar történelmi emlékek után kutatott.281 Nem lenne meglepő, s néhány munkája erre utal, ha a Képes Krónikát is ismerte volna.282 Hunyadi János menekülése a rablók kezéből című festményének főalakját a Thuroczi Krónika alapján rajzolhatta meg.283 A Nádasdyaknak készült művelődéstörténeti kompozíciója, a Nádasdy Tamás nádor és Tinódi pedig az 1644-ben Nürnbergben kiadott Nádasdy Mausoleum illusztációi alapján készülhetett.284 A történeti munkák és a kortársak mellett Orlai harmadik forrása a színpad volt. Ő maga is vonzódott a színészet felé, járatos is volt színészkörökben. Színházi élményei (a néző felé nyitott színpad) egyeztek a festészet akkori kompozíciós megoldásaival. A Zách Felicián kompozíciója, melyhez két rajzi tervet is ismerünk, például készülhetett valamelyik Záchdráma színpadképe alapján,285 de a történelmi festészet drámai, jelenetszerű beállításai eleve színpadszerűek voltak. Kivételt az előtér fekvő, térdelő, kisebb alakjai jelentettek, melyek a festményeken nem takarják a főszereplőket, viszont bezárják a kört. (Erre második bécsi mestere, Karl Rahl képein is találunk példákat.) A kompozíciós rajzot286 festmény követte. Jelentős festményeit két: egy kisebb és egy nagy változatban ismerjük. (Zách, Coriolanus, 281

Orlai levélben számolt be Toldy Ferencnek a felfedezésről: Orlai levele Toldyhoz 1850. október 13. MTA Kézirattár, Orlai levelei Toldyhoz, 14 db. Magyar Irod. Lev. 4. r. 85. sz. Toldy Ferenc válaszlevelében pedig beszámolt arról, hogy az Akadémiát értesítette az augsburgi iratokról, illetve lapjában, az Új Magyar Múzeum 1851. márciusi számában is beszámolt a felfedezésről. Lásd hozzá: Toldy levele Orlaihoz, 1851. április 26 (a levél folytatása május 8.) MNG Adattár, 2124/1827. 282 Orlai bécsi tanulmányai idején akár láthatta is a Krónikát, amit akkor Bécsben őriztek. 1867-ben pedig pártfogója, Toldy Ferenc adta ki az első bilingvis Krónika fordítást. 283 Keserü i.m. 56. 284 Uo. 285 Vachot Imre Zách nemzetség c. darabját és Szigligeti Zách unokái c. fantasztikus darabját 1846-ban, mikor Orlai Pesten járt, játszották. Tóth Kálmán drámáját, Az utolsó Záchot 1857/58-ban mutatták be. Lásd Keserü i.m. 45. 286 Történelmi képein kívül iylenek készültek a szép Ilonkához (megmaradt A meglepetés című kép rajza, Egy férfi és egy nő címen, ma ismeretlen helyen) és népi életképeihez is (Az álmos dajka vázlata Orlai vázlatkönyvében). A portrékat olykor tanulmányrajz előzte meg (Launerné Petrics Judit, Petőfi szülei, „Petőfi hiteles arcképe”). Egyes kompozíciós vázlatai nyomán viszont nem készült kép (Petőfi az egri kispapok között, Lamberg meggyilkolása, Martinuzzi.)

79

Attila halála, Attila és Vigil, Salamon királyt anyja megátkozza.) A kisebb arra szolgálhatott, hogy alapja legyen valamely nagy megrendelésnek, vagy hogy megvásárolják a kiállításokat szervező egyesületek az akkor szokásos, a tagoknak és pártolóknak rendezett sorsolásra, illetve hogy kőrajz és nyomat készüljön róla, melyet széles körben lehetett terjeszteni.287 (A legtöbb ilyen litográfiát Marastoni József készítette, melyek önállóan és az Ország Tükre, Délibáb, Hölgyfutár, Vasárnapi Ujságm Családi Kör című lapokban vagy ezek mellékleteiként jelentek meg.) A nagy festmények olykor különböznek a kisebb tervektől, s esetenként nagyban is több kompozíciós illetve tartalmi változat maradt ránk. (nem is merjük a Coriolanus másik változatát, részben reprodukciórból tudunk az Attila halála három nagyobb véltozatáról és a III. Endre leánya, Erzsébet zárdába lép variánsairól.) A változatok olykor jelentős különbségeket is mutatnak, ami arra utal, hogy Orlai hosszan kereste a legmegfelelőbb megoldást. (Érvényes ez portréira, művelődéstörténeti képeire is, de az illusztrációk esetében – Szép Ilonka, Bolond Istók – nem változott s másodpéldány az elsőhöz képest.) Nem csak maga Orlai készített több változatot. Egyes festményeit mások lemásolták, például Petőfi-portréit, amit a Petőfi-kultusszal magyarázhatunk. Ezeken azonban nincs nyoma az alkotói töprengésnek – egyszerű másolatok. A kor sokszorosító eljárása, a litográfia segítségével még több emberhez juthattak el képei. Az Attila vallomásra bírja Vigilt már említett, Barabás féle kőrajza (1865-ben Az Ország Tükre melléklete volt) és a Kun László litográfia mellett a Zách-képet rézmetszetben sokszorosították, s olyan litográfiákat is ismerünk, melyek feltehetően nem festmény, hanem Orlai rajza nyomán készültek (Emes álma, Guyon Rikárd honvédtábornok a nagyszombati csatában, Hunyadi és a két martalóc). Egy-egy kultuszképről, mint amilyen a Kazinczy és Kisfaludy Károly kibékülése, 1828 című, több mester is készített kőrajzot, s ezek különböző méretekben kerültek forgalomba.288

287

A Kun László című festmény pédául alig nagyobb a róla készült litográfiánál, ennél nagyobb változatát nem ismerjük. 288 Keserü i.m. 39. MTKCs ltsz. 669.

80

VI. 1. Juhos Rózsa – Szeredi Merse Pál: Attila-változatok

Orlai a hun király életének két jelentős eseményét dolgozta fel. Az Attila vallomásra bírja Vigilt című festményével előbb – mégpedig igen nagy méretben –, 1856-ban,289 majd kicsiben 1864-ben készült el. Az Attila halála témát pedig 1867-ben festette – eddigi ismereteink szerint több változatban illetve méretben. A 19. század közepén Attila a magyar történelem szerves része, ősi, mitikus alakja volt. A hun-magyar azonosság Kézai Simontól ismert elmélete ekkor még meghatározó tényezője a nemzettudatnak: „Attila-, Árpád- és szent Istvánban van megtestesülve három korszak, melyre a magyar nép hős története oszlik […]. Attila szelleme bolyg e hőskölteményi trilógia fölött. Uralkodik rajta s betölti azt nyílt vagy titkos közbejövetelével. Mint a magyar nemzet elválhatatlan védura, nem marad idegen attól létének egy fejleményében sem. Midőn a nemzet változik, ő is vele változik, átalakul vele együtt, s mind ebben övé a főszerep.”290 1864ben jelentek meg Pesten Thierry Amadé francia történész Attila mondák, egy évvel később Attila történelme291 című könyvei Szabó Károly fordításában. Thierry művei népszerűek voltak, Orlai is – még megjelenésük előtt - olvasta őket.292 Attila, mint a magyarok őse, magyar szerzőket is megihletett: Révész Imre 1859-ben jelentette meg Etel laka. Vagyis Attila hun király birodalmi székhelye című művét,293 Réső-Ensel Sándort pedig Attila sírjának holléte izgatta, művét 1864-ben jelentette meg.294 A kibontakozó magyar történeti festészetnek is témája lett.295 Orlai festményeinek apropóját azonban nem csak az Attila-kultusz szolgáltathatta. Mindkét Attila-témájának aktuálpolitikai olvasata is lehet. Az Attila vallomásra bírja Vigilt című kép politikai jelentését nem nehéz megfejteni (kat. 230, 231): a nemzet ellen támadó idegen ármány jelen van Orlai életművében.296 (Gondoljunk csak

289

Toldyval való levelezéséből is tudjuk, hogy már az 50-es években foglalkoztatta a téma. Orlai levele Toldyhoz, 1854. január 13. MTA Kézirattár Magyar Irod. Levelezés/4.r.85.sz. A kép 1995 decemberében a Nagyházi Galériában Attila és a bizánciak címen bukkant fel. 290 Thierry, Amadé: Attila-mondák, Pest, 1864, kiadja Pfeifer Ferdinánd. 121. 291 Amadé, Thierry: Attila történelme. Budapest, 1865, kiadja Ráth Mór. 292 Orlai levele Toldyhoz: 1854. január 13. MTA Kézirattár Magyar Irod. Levelezés/4. r.85. sz.: Orlai kéri Toldyt, hogy küldje el neki azt a cikket, amelyet Szabó Károly fordított, s Toldy lapjában, az Új Magyar Múzeumban jelent meg. 293 Révész Imre: Ete Laka c. füzete, Debrecen 1859. Révész Debrecen, Böszörmény és Újváros közötti területen valószínűsíti a vezér egykori székhelyét. 294 Réső-Ensel Sándor: Attila sirja. Pest, 1864. Kugler Adolf. 295 Lásd: Than Mór: Attila lakomája. 1846. Papír, akvarell, 19,8 × 27,6 cm. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria. Heinrich Ede: Attila lakomája. 1863. Olaj, vászon; 103 x 138 cm. Szemlér Mihály rajzai Pásztovai albumába. 296 A festmény készüléséről a Vasárnapi Ujság számolt be. Vasárnapi Ujság 11. évf. 18. sz. (1864. május 1.). 170.

81

a Szent István és az orgyilkos, Hunyadi János menekülése a rablók kezéből vagy a Martinuzzi meggyilkoltatása című képeire.) A festmény kompozíciós technikája a színpadtérbe helyezett átlós szerkezettel a németalföldi barokk kismesterek színpadszerű történelmi kompozícióinak hagyományát folytatja.297

46. Nagyházi Galéria, 6. festmény- és műtárgyárverés, 1995. december 5-6, 118. tétel., aukciós katalógus

Az Attila halála téma apropóját pedig a kiegyezés szolgáltathatta: talán a kiegyezést utasította el Orlai, s Attila halálával a nemzet halálát festette meg. Képének első, nagyméretű változata az 1867-es koronázási kiállításon került bemutatásra. Attila menyegzőjének és halálának leírását ismerhette Amadé Thierry könyveiből, Kézai Simon ugyancsak Szabó Károly fordításában 1862-ben kiadott Krónikájából.298 Eszerint saját vérétől fulladt meg, Thierry Amadé azonban több lehetőséget is felsorol. A legnépszerűbb feltevés értelmében 297

Keserü i.m. 39. Kézai Simon krónikáját – Gesta Hungarorum – IV. László uralkodása alatt írta. A hun-magyar rokonság számára is megkérdőjelezhetetlen tény. 298

82

Attilát újdonsült felesége, Ildikó gyilkolta meg.299 Orlai képének mindegyik változatán a kép jobb oldalán fekszik Attila, hátrahanyatló fejjel, ágya mellett fiatal feleségével. Balról az őrségének, kíséretének néhány tagja ront be az ajtón, s iszonyodva veszik tudomásul a vezér halálát, melyben már látják a hunok hatalmának megtörését is. De mennyivel más ez a katasztrófa, mint a mohácsi vész! Míg a Mohácsnál elesett II. Lajos király testének feltalálása című kép esetében a vesztes csata, azaz a megsemmisülés után vagyunk, s a festmény a szabadságharc bukását (és egyúttal a koronával a reményt) idézi fel, addig az Attila halála az elkövetkezendő hanyatlást vetíti előre, mely a készülő kiegyezéssel kaphatott aktualitást. Hiszen Attila halála akkor történt, mikor házasságot kötött az idegen származású hercegnővel, s ezt követően a hunok birodalma ténylegesen is lehanyatlott. A kép arra figyelmeztet, hogy az idegen hatalommal való szövetkezés beláthatatlan következményekkel járhat. A kép sikerét, politikai aktualitását jelzi, hogy Orlai legalább három változatban és még több példányban megfestette. Nincs még egy történelmi képe, mely ennyi példányban létezett volna. A változatok bemutatása előtt szólni kell a festmény címéről is. A korabeli híradásokban Attila menyegzője című festményt is említenek, melynek kisebb változatát Jókai vásárolta meg 40 forintért Orlai hagyatéki árverésén.300 Az Attila mondák ismeretében joggal feltételezhetjük, hogy az Attila menyegzőjeként emlegetett alkotás csakúgy, mint az Isten ostora, az Attila halálának felel meg.

A Képzőművészeti Társulat 1867-es koronázási kiállításán bemutatott képről Keleti Gusztáv írt Alkalmi kiállításunk címmel a Fővárosi Lapok hasábjain: „A tárgy előadása a mondához tartja magát, mely szerint Attila második házasságának nászéjjelén halt meg. Maga Attila mereven megnyúlt tagokkal halva fekszik a díványon, Ildikó pedig párnájára támasztva fejét, téveteg pillantással ül az ágy fejénél. Az udvar népe berohan a terembe, a fáklya fényétől megvilágított arcokon megdöbbenés tükröződik, s elöl a király két fia fájdalmas meghatottsággal borul egymás karjaiba. A háttér ajtónyílásában mindegyre betoluló tömeg, mely szemlátva akar meggyőződni a váratlan csapás igaz voltáról. A már tárgyánál fogva is

299

Kézai Simon Magyar Krónikája szerint a hunok királyát menyegzőjének éjjelén érte a halál. Attila a szokottnál többet ivott, álmában eleredt az orra vére, és ahogy hanyatt feküdt, megfulladt. Ifjú felesége, Mikolt amikor felébredt, urát holtan találta maga mellett. Más változatok szerint öngyilkos lett, vagy pedig gutaütést kapott. 300 A hagyatéki árverésről illetve Jókai vásárlásáról lásd: Vasárnapi Ujság 27. évf. 31. sz. (1880. augusztus 1.) 521.

83

nagyhatású festményt tudom, sokan érdekeltséggel fogják nézni. Ára 2000 forint.”301 Feltehetően erről a változatról írta Ujházy Ferenc 1913-ban a Pesti Naplóban megjelent cikkében, hogy Orlai legnagyobb festménye, s kb. 2x5 méter nagyságú volt.302 A méretek nyilvánvalóan nem pontosak, de nagyságrendileg elfogadhatók. Vajon ez került elő a Nagyházi Galéria aukcióján 1995 októberében?303 E kép mérete 235x360 cm (kat. 338). Továbbá a védett képek nyilvántartásában szerepel egy 214 x 361 cm-es Attila halála, mely – a fotója alapján - azonos a Nagyházi Galériában felbukkant képpel.

47. Nagyházi Galéria, 5. festmény- és műtárgyárverés, 1995. 10. 3-4, 110. tétel., aukciós katalógus

301

Keleti Gusztáv: Alkalmi kiállításunk, in: Fővárosi Lapok 4. évf. 139. sz. (1867. jún. 17.) 554-555. Orlai festménye minden bizonnyal el is kelt, pénztárkönyvének 1867-es bejegyzései között szerepel egy Attila halála festmény, 1800 forintot kapott érte. Lásd: Orlai pénztárkönyve: OSZK Kézirattár/Analekta Ol-Pap/4511, OrlayPetrich Soma személyi okmányai, pénztárkönyvei és üzleti iratai. 302 Ujházy Ferenc: Az Orlay család, in: Pesti Napló 64. évf. 29. sz. (1913. február 2.) 33-34. 303 Magyar Aukciós Index (1991-1997). Budapest, 1997, edition Dutka. 461. A festmény kikiáltási ára 2.500.000 forint volt, az index szerint nem kelt el.

84

Ezt azért tekinthetjük az 1. változatnak, mert az 1867-es kiállításon a Feszl-család nyerte el a képet, s a Feszl-hagyatékból előkerült fotója egyezik vele.304 Csak egy a bökkenő: a fotón minden világos színű, míg a festmények erős, vörös drapériái és más színfoltjai a sötét és világos ellentéteit is érvényesülni engedik. A sötét foltok hiányát írhatjuk a fénykép rovására,

48. Komárik Dénes: Fotódokumentumok Feszl Frigyes és Feszl László hagyatékából, in: Ars Hungarica 20. évf. 1. sz. (1992) 66. kép.

amint elképzelhető a képnek egy grisaille, azaz csak szürke árnyalatokkal festett változata is. Egykor ugyanis Pór Antal esztergomi plébános tulajdonában is volt egy nagyméretű, 1867-re datált változat,305 melynek nem ismertek a pontos méretei, viszont nem zárható ki, hogy a kiállításon (vagy az aukción) szereplő képpel azonos. (Továbbá Keleti nem említ egyetlen színt sem a leírásában, pedig legalábbis a vörös drapéria uralkodó hatásától nehezen tekinthetett volna el.) De az is elképzelhető, hogy a festmény sikeréből, az iránta mutatott érdeklődésből kifolyólag Orlai újra – esetleg kissé másként – megfestette azt.

304

Komárik Dénes: Fotódokumentumok Feszl Frigyes és Feszl László hagyatékából, in: Ars Hungarica 20. évf. 1. sz. (1992) 66. kép. 305 Vasárnapi Ujság 21. évf. 39. sz. (1874. szeptember 27.) 621.

85

Egy másik Attila halála-kép 1993-ban bukkant fel a Műgyűjtők Galériájában, mely 77x111 cm nagyságú (2. változat, kat. 339).306

49. A kép ismeretlen helyen. Reprodukciója: Műgyűjtők Galériája, aukciós katalógus. Antik és modern képek aukciója, 1993. 11. 26. 71. tétel.

Az 1993-ban előkerült kép nem hagyja nyitva Attila halála okának kérdését. A feleség elfordul az ágyon fekvő halott férjétől, arcán aligha a bánat és megrázkódtatás jellemző vonásait látjuk. Talán éppen a koronával akar észrevétlenül elosonni. Ez a nőalak itt egyértelműen az idegen cselszövés, az ármány megtestesítője.

306

Magyar Aukciós Index (1991-1997). Budapest, 1997, edition Dutka. 461. A festmény kikiáltási ára 60.000 forint volt, 160.000-ért vették meg.

86

A Vasárnapi Ujság 1898. október 16-i számában szintén felbukkan egy Attila halála kép Orlaitól.307 Dr Esztegár László, a Nemzeti Szalon titkára Egy magyar történeti képgyűjtemény címmel Ernst Lajos gyűjteményét méltatta az említett lapban. Rámutatott arra, hogy a gyűjtő nagyméretű történeti képek helyett részben anyagi kényszerűségből, részben azért, mert felismerte értéküket, monumentális kompozíciók vázlatait kezdte gyűjteni, többek közt Orlai rajzait és festményeit is. A lapban megjelent fotó tanúsága szerint az Attila halála kép egyértelműen festmény, de olajvázlat is lehet (kat. 337). Ernst történeti gyűjteményének jelentős részét vázlatok tették ki,308 méghozzá emblematikus művek vázlatait gyűjtötte, melyeket közgyűjteményekben láthatott, mint például Székely Bertalan Dobozi Mihály és hitvese, valamint II. Lajos holttestének megtalálása olajvázlatait. Az Attila halála méretei alapján feltételezhetnénk, hogy vázlatról van szó. Az Ernst Múzeum 1912-es ideiglenes katalógusában,309 majd a Magyar Nemzeti Múzeumban 1932-ben rendezett Ernst Lajos

50. Vasárnapi Ujság 1898. október 16. 732. l.

307

Vasárnap Ujság 45. évf. 42. sz. (1898. okt. 16.) 732. Róka Enikő: Az eleven múlt. Ernst Lajos múzeuma, in: Egy gyűjtő és gyűjteménye. Szerk.: Róka Enikő. Budapest, 2002, Ernst Múzeum. 28. 309 Ernst Múzeum. A magyar történet, irodalom, művészet, színészet és zene emlékeinek gyűjteménye. Ideiglenes katalógus. Budapest, 1912, Ernst Múzeum. 10. 308

87

magyar történeti gyűjteménye című kiállításon is szerepelt ez a mű.310 Ez utóbbi tárlat katalógusából tudjuk meg a kép méreteit: 36x55 cm. A Vasárnapi Ujság fotóreprodukcióján mindenesetre a nőalak eltér az előbbi két változatétól. Lehet, hogy ez a – kisebb méretű – kép volt a nagy kompozíció vázlata. Elképzelhető, hogy azonos azzal a 40 Ft-os képpel, melyet Orlai hagyatékából Jókai számára vásároltak meg, mivel az író saját hagyatékában már nem szerepelt, azaz időközben eladhatta (például Ernstnek). Arról a vázlatról vagy változatról (64x98 cm), mely a Szépművészeti Múzeum háborús veszteségeinek jegyzékében szerepel „Hajdumegye Székháza” helymegjelöléssel,311 sajnos, ennél többet nem tudni (kat. 340). A különböző változatokon Ildikó alakja más és más (Ernst Lajosén olyan, mint egy Sybilla, s lábai egymás mellett, nem keresztbe téve láthatók). Az előkerült két festmény (Nagyházi Galéria, Műgyűjtők Galériája) alapkompozíciója azonos, a szereplők mozdulatait is beleértve, ám részleteikben eltérnek: más például az előtérben térdelő alak ruhája, hátul a nyílás kialakítása. A Műgyűjtők Galériájában felbukkant kép mutatja a legjelentősebb eltérést Ildikó (vagy Mikolt) alakjában, aki – sötét tekintettel - mintha szökni készülne, s ezzel az értelmezést módosítja.312 Láthatóan három különböző képről van szó. Illetve: Orlai az Ernstgyűjteménybe került vázlata alapján festett legalább két, eltérő, nagy képet. S még ennél is több méretben dolgozta fel a témát. A változatok mindenesetre azt mutatják, hogy Orlainak a téma fontos volt.

310

Varjú Elemér-Hörllrigl József (szerk): A Magyar Nemzeti Múzeum Kiállításai VII. Ernst Lajos történeti gyűjteménye Budapest, 1932. 12. 311 Országos Szépművészeti Múzeum háborús veszteségeinek jegyzéke. 1952. 477. tétel, Ltsz. 6987. ; Keserü 1984. kat. 152/a 312 Antik és modern képek aukciója 14 (1993. okt. 26.) Műgyűjtők Galériája Aukciós Ház. Budapest. 71. tétel

88

VI. 2. Csáki Zsuzsanna: Kun László Orlai Petrics Soma Kun László udvara című képe hosszas lappangás után átmenetileg került elő magántulajdonból.313 A történelmi festmény helye régóta ismeretlen volt, hiszen már a művész 1952-ben, Békéscsabán megrendezett gyűjteményes kiállításán sem szerepelt a kiállított művek listáján.314 A festményt az azóta elhunyt tulajdonos még életében eladta. Az adás-vételig nem restaurálták, jelenlegi tulajdonosának kiléte ismeretlen. A festményt tehát, mely 1861-ben készült, s az az évi Országos Magyar Képzőművészeti Társulat bírálatán szerepelt, jelenleg csak fotóról ismerjük.315 Marastoni József 1862-ben litografálta, így ez alapján is képet alkothatunk róla (kat. 279). Orlai Kun László-festménye nem egy kiragadott eseményt kívánt bemutatni: az uralkodó életvitelét jellemző vonásokat egybefogta, bemutatva ezáltal Kun László majd 20 éves, zivataros uralkodását. Nem történelmet ábrázol, hanem az akaratgyengeséget, a közösségért

51. www.hung-art.hu

érzett felelősség hiányát és ennek következményeit (a háttérben a kunok által felégetett, lángoló falut) mutatja be. Mégis számos ellentétpár figyelhető meg a képen. A középpontban,

313

A festmény nemrég Suhajda Borisz tulajdonából került elő. Orlai Petrics Soma, 1822-1880, Emlékkiállítás a Békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumban, 1952. 315 Keserü i.m. 80. Katalógus 129/a. 314

89

trónusán ül a király, lábánál két kun leánnyal, mögötte ellentéte, a vállát érintő, sötét ruházatot viselő, egyházi férfiú. (A kunok akkor még nem voltak keresztények.) Baloldalon a vidám udvari bolond és társai, jobbra a szótlan énekmondó. A jelenet és helyszín pazarló jólétét szembeállítja a festő a háttér égő falujával, mely felé a főszereplők mutatnak, másként a király, és másként a főpap küldötte. A király alakjának előképét történelmi és irodalmi alkotásokban fedezhetjük fel. Fessler Ignác a magyar történelmet feldolgozó írásában jellemzi úgy őt, mint Orlai.316 Kisfaludy Sándor Kún László drámájában hasonlóan ábrázolja főszereplőjét.317 Emellett Orlai ismerhette Petőfi versét – Kún László krónikája – is.318 Petőfi 1848 júliusában írt költeményének humoros, ironikus hangneme ugyan nem felel meg Orlai festményének, a királyt azonban Petőfi is akaratgyenge, ámde olykor hős tetteket végrehajtó fiatal uralkodóként mutatja be. Dobsa Lajos (1824-1902), korának egyik ünnepelt drámaírója 1855-ben írta meg történeti drámáját, a IV. Lászlót. Az önkényuralom alatt a közönség által kedvelt színműveit a Nemzeti Színházban mutatták be. Sikerét a fordulatokban, eseményekben gazdag nemzeti múltat felidéző színműveinek köszönhette. Kun Lászlódrámájában az uralkodó két nő között tétovázik. A két teljesen különböző nőalak, a fennkölt Ayda (korábban Mandula) és a végzetes Édua közül a király az előzőbe szerelemes. A gyilkosságokkal tűzdelt eseménysorban először Édua öli meg Aydát féltékenységből, majd a kunok IV. Lászlót, ezért Édua öngyilkos lesz, s végül a király embere az uralkodó gyilkosait öleti meg.319 Dobsa drámáját 1856-ba mutatta be a Nemzeti Színház, a címszerepet Feleky Miklós alakította, Ayda (Mandula) Komlóssy Ida volt. Az 1857-re kiadott színházi naptár számára a dráma Tűzpróba jelenetét készítette el egy ismeretlen mester.320 Ez a metszet akár alapja is lehetett Orlai festményének:321 A jelenet ugyanolyan oszlopos csarnokban játszódik, mint az ábrázolt színpadkép, s a kompozíció is több hasonlóságot mutat: balra látható IV. László; még felemelt karjuk is egyezik, habár a felemelt kar meglehetősen eltérő jelentést hordoz. A színpadi király felemelt karja parancsol, megtiltja a lány kínzását, Orlai királya

316

Fessler Ignác (Ignaz Aurelius Fessler): Die Geschichte der Ungern und ihrer Landsassen. Leipzig, 1815–25. 10 kötet. Lásd hozzá: Keserü i.m. 48. 317 Kisfaludy Sándor: Kún László. Históriai dráma öt felvonásban. Orlai figyelmét a drámára Toldy hívhatta fel. Toldy Kisfaludy műveinek az olvasását illetve ezen történetek megfestését ajánlotta Orlainak. Lásd: Toldy levele Orlaihoz 1851. szeptember 16. MNG Adattár 2126/1927. 318 Petőfi Sándor: Kún László krónikája, in: Petőfi Sándor összes költeménye. Budapest, 1972, Szépirodalmi könyvkiadó. 947-950. 319 Tóth Ferenc: Makó története 1849-től 1920-ig. in: Makó város monográfia sorozat V. kötet. Makó, 2002, Makó város Önkormányzata. 454-456. 320 OSZK Színháztörténeti tár gyűjteménye/ Zsebkönyv/186. Fametszet. 321 Keserü i.m. 48. v.ö. Beke László (szerk.): Magyar művészet 1800-tól napjainkig. Budapest, 2002, Corvina. 146.

90

52. http://mek.niif.hu - Magyar színháztörténet 1.

ezzel szemben erőtlenül, révetegen emeli karját. Mindkét kompozíció közepén megtalálható a térdelő kun leány, mint ahogy mindkét képen az ősz öregember (Fülöp pápai legátus) a királytól jobbra áll. A jobb sarokban térdelő énekmondó alakját Orlai szintén a színpadi jelentről ”kölcsönözhette.” Orlai Kun László udvara festményének készítésekor a király, IV. László alakjához Szerdahelyi Kálmán (1829-1872) ült modellt.322 Szerdahelyi Kun Lászlóként való szerepeltetésére konkrét magyarázatot nem találni. A Jókai házaspár révén, akinél Szerdahelyi rendszeres vendég volt, könnyen kapcsolatba kerülhetett a színésszel. (Fülöp figurájának Pákh Albert volt a modellje.)

322

Kacziány Ödön: Pesti művészélet az ötvenes években, in: Művészet 9. évf. 1. sz. (1912). 11. A színész portréja jelenleg a Bajor Gizi Színészmúzeum 2004-ben rendezett állandó kiállításán látható. Olaj, vászon, 64 x 66 cm.

91

Az sem kizárt, hogy Orlai az öltözetek hiteles megfestéséhez a Képes Krónikát használta fel,323 ahol a király kun viseletben jelenik meg, hosszú, szűk ujjú köntösben, melynek alsó része enyhén bővülő, elöl felhasított. A kaftánt öv, illetve mellboglár díszíti, alatta Kun László színes harisnyát és hegyes orrú lapos cipőt visel.

324

A kunok viselete igen elterjedt

volt a XIII. század végén a magyarok körében. Az öltözködés mellett a süveg viselése és a vállig érő hajdivat is az ő hatásukra változott meg: ezek helyébe a hajfonatok léptek.325 Orlai képén Kun László díszes,

53. http://mek.oszk.hu

két részből álló, világoszöld, illetve bordó aljú kaftánt visel, alatta barna harisnyával és hegyes orrú cipővel. Ez az ábrázolás nagyrészt megfelel a Képes Krónikában láthatónak. Orlai alkotását az OMKT-nál Marastoni József, Than Mór és Telepy Károly bírálta el (186162-es évkönyv).326 Nem javasolták sokszorosításra, Marastoni József mégis, már 1862-ben litográfiát készített róla, Kun László udvara 1272-1290 címmel: „Festette Orlai Petrics Soma, kőre rajzolta Marastoni József; kiadó tulajdonos Asztalos János; nyomatott Bärmann József és Társánál Pesten 1862-be”. Az 1862-es Vasárnapi Ujság hasábjain olvasható, hogy Asztalos János műnyomda tulajdonos előfizetést nyitott Magyar Történeti Képcsarnoknak elnevezett vállalatára. Céljául a köz- illetve magántulajdonban lévő festmények szélesebb körben való terjesztését tűzte ki. Havonta egy példány megjelentetését tervezi „Marastoni, kőre vésővel és Haski Ferencz, acélmetszővel”. Az áprilisban megjelenő első litográfia, mellyel a vállalkozását indítja, nem más, mint Orlai Kun László udvara című festménye után készült.327 A Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnokában a Marastoni-féle litográfiának két 323

A Képes Krónikát Orlai akár ismerhette is, habár bilingvis fordítása csak 1867-ben jelent meg Toldy Ferenc szerkesztésében: Marci Chronica De Gestis Hungarorum. Ed. Toldy, F. Pest 1867. Másolata, melyet másolójáról elnevezve Bicsérdy-kódexnek nevezünk 1872-77 között készült, szintén Toldy közbenjárásával. Lásd hozzá: Wehli Tünde: A Képes Krónika 19. századi másolata: A Bicsérdy-kódex, in: Ars Hungarica 33. évf. 2. sz. (2005) 363-382. 324 Dr. Mojzsis Dóra: Régi magyar öltözködés. Viseletek dokumentumok és források tükrében, Budapest 1988, Magvető Kiadó. 112. 325 Domanovszky Endre: Korok ruhái, Budapest, 1978, Corvina. 86-87. 326 Magyar képző-művészeti társulat évkönyve 1861-1862, Pest 1863. 62-63. A kompozíciót, a kép elrendezését pozitívumként sorolják, hiszen IV. László király életéből nem csupán egy eseményt ragadott ki, hanem az uralkodására jellemző, fiktív jelenetsort ábrázolt. Kritikával illetik azonban a nőalakok nem túl lágy vonalait, ruháik kialakítását. Rajzbeli hiányosságokat említenek a király fej- illetve kéztartásával, valamint az udvari bolond karjával kapcsolatban. Dicsérettel illetik a hátteret, ám a színhasználattal és a fény mennyiséggel kapcsolatban kritikával élnek. Összegzésül a bírálók véleménye szerint a király és a pap alakja a legsikerültebb, a társulati albumba viszont nem veszik be a képet, azaz nem vásárolják meg litografálás céljára. 327 Vasárnapi Ujság 9. évf. 7. sz. (1862. február 16.) 82. MTKCS 6293 ltsz.

92

másodpéldányát őrzik. Ezek pedig - feliratuk szerint - a Családi Kör című lap 1863-as év első félévében készült műlapjai, 1862-ben Pesten nyomtatták, de ezúttal Pataki József és Társa nyomdájában.328 A kép utóéletéhez tartoznak a Kun László-téma későbbi feldolgozásai is. Orlai alkotásán feltűnő, hogy különbözik a többitől, melyek a király életének egy-egy kiemelkedően fontos pillanatát, eseményét, leggyakrabban Kun László meggyilkolásának jelenetét választják témául. Ennek képi előzményei is a Képes Krónikáig nyúlnak vissza. Az Ország Tükre 1868ban mellékletként adta közre például Lotz Kun László meggyilkolását, litográfiában. Lotz az Árpád-ház egyik utolsó királya életének legtragikusabb pillanatát: utolsó éjszakáját ábrázolja,329 amint Szemlér Mihály is.330 IV. László életének egy másik kiemelkedő pillanata találkozása Habsburg Rudolffal a cseheken győző morvamezei ütközet után.331 Than Mór morvamezei találkozást megörökítő festménye 1873-ban készült.332 Ezt helogravürként (fénykarc) sokszorosították.333 Bottka Miklós kompozícióját - Kun László és Habsburg Rudolf találkozása a morvamezei ütközet után - ismeretlen művész litografálta egy jóval későbbi, elemi népiskolai szemléltető, történelmi sorozat faliképeként.334

VI. 3. Brunner Attila: Coriolanus „Válaszd eszményképül e nagy Coriolánt – Kinek birodalmát egykor csakis Te örökölheted.” – írta egy E. Kovács Gyulát (1839–1899) Coriolanus szerepében ábrázoló fényképre ma már ismeretlen személy 1907-ben,335 a „birodalom” szó alatt bizonyára az erény és lelki nemesség birodalmát értve. Ez a kései idézet a 19. században is releváns, különösen a reformkorban. Caius Martius, a római patrícius, aki a Coriolanus melléknevét azzal érdemelte ki, hogy a volszkok fővárosát, Coriolit elfoglalta, s aki részt vett az utolsó római király elűzésében, ugyanakkor a plebejusok iránti gyűlöletéről is tanúbizonyságot tett, érdekes alakja a római történelemnek, akkor is, ha számos ókori személyhez (Homérosz, Lykurgosz) hasonlóan 328

MTKCS 4780 ltsz; 6777 ltsz. Ybl Ervin: Lotz Károly élete és művészete, Budapest, 1981, Képzőművészeti Kiadó. 19. A litográfia jelenleg a Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnokában található 5694. szám alatt. 330 Szemlér Kun László halálát ábrázoló rajza megjelent: Pásztovai K. J. : Magyar történeti képes album, az ifjuság számára. Számos Szemlér M. tanár által rajzolt, színes képpel. Pest: Deutsch testv. 1866. 331 Habsburg Rudolf Kun Lászlóval szövetkezve győzte le II. Ottokár cseh királyt. 332 Than Mór: Kun László és Habsburg Rudolf találkozása Morvamezőn, 1873. Olaj, vászon; 255 x 421,5 cm, ltsz.: 2802, MNG. 333 Nemzeti Múzeum MTKCS 70.219 334 Magyar Történelmi Képcsarnok 59.1038. A grafikát a Vallás és Közoktatásügyi magyar Királyi Minisztérium adta ki 1913-ban. 335 OSZK Színháztörténeti Tár, KB 5058/4. Fotó a Coriolanus 1871-es kolozsvári előadásáról, Dunky fivérek, E. Kovács Gyula mint Coriolanus, 13 x 21,5 cm. A felirat 1907. július 2-án kelt Kolozsváron. 329

93

feltehetőleg inkább kitalált, mint valós. Amint Titus Liviustól, Halicarnassosi Dionysiostól és Plutarchostól tudjuk, amikor gőgös magatartása miatt száműzték, korábbi ellenségeivel, a volszkokkal szövetkezve hazája ellen fordult, s bizonyára föl is dúlja Rómát, ha anyja,

54. A Munkácsy Mihály Múzeum engedélyével

felesége, gyermekei és nemes római hölgyek könyörgésére el nem áll szándékától. Az így haza és megtorlás nélkül maradt Coriolanust a volszkok ezután megölték. Orlai Petrics Soma ma Coriolanus (kat. 355) címet viselő, a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum tulajdonában levő festménye nem sok kutatásnak képezte témáját,336 a figyelem középpontjából kiesett. Kieshetett azért, mert annak ellenére, hogy történeti tárgyú festményről van szó, a magyar történelmi festészet elbeszélésébe nem illik bele, amely értelemszerűen a tárgyát a magyar történelemből merítő festészetet jelentené.337 Coriolanus 336

Írt róla: Tehel Péter: Orlai Petrics Soma. Adatok a magyar történeti festészet megalapítójának életéhez, in: A Magyar Művészettörténeti Munkaközösség évkönyve 1951, Budapest, 1952 Művelt Nép K. 155. Részletesebben Szabó Júlia: Nézzük meg együtt Orlai Petrich Soma Coriolanus című festményét, in: Művészet 19. évf. 7. sz. (1978. július). 14.) 14–17., Keserü Katalin: Orlai Petrics Soma (1822-1880). Budapest, 1984, Képzőművészeti Kiadó. 42; 61–62; majd Körösi Mihály: Coriolanus – Egy festmény üzenete, in: Mezőberényi Hírmondó 14. évf. 5. sz. (2004. május), 12. (A továbbiakban Körösi 2004); Körösi Mihály: Képek Orlai Petrics Soma életéből. Mezőberény, 2005. 149. (A továbbiakban Körösi 2005) 337 Ezt a megközelítést mintegy illusztrálják Aradi Nóra és Bodnár Éva válogatásai. Aradi Nóra: Száz kép a magyar történelemből. Budapest, 1955, Képzőművészeti Kiadó; Bodnár Éva: Kard és ecset. Történelmi képek a Magyar Nemzeti Galériában. Budapest, 1987, Corvina. Bodnár Éva a terjedelmi korlátokra hivatkozva eltekintett a történelmi allegóriáktól, történelmi életképektől, történelmi tájak ábrázolásaitól, és csak jelentős magyar történeti események és események magyar szereplőinek ábrázolásait ismertette. – Bodnár i.m. 6.

94

történetét ma elsősorban Shakespeare tragédiája nyomán ismerjük, ezért nem meglepő, ha a szakirodalom egyértelműen irodalmi témaként könyvelte el a festményt.338 Orlai által adott hosszabb címe is – Coriolán, midőn Róma falainál anyjával találkozik – a Shakespeare-darab címére rövidült.339 Amennyiben Aradi Nóra azon meghatározásából indulunk ki, miszerint a művészettörténet-írásban használt műfajfogalom elsősorban a tematikára vonatkozik,340 arra a következtetésre kell jutnunk, hogy Orlai képének tematikája a szakirodalomban nincs világosan meghatározva. A kép forrásai ugyanis nincsenek egyértelműen megnevezve. Minthogy műfajilag kétesélyes a besorolás (történelmi kép vagy irodalmi ihletésű kép), ennek tisztázása kiemelt fontosságú. Habár – mint Orlai eddigi képeinél láthattuk – a festő a történelem mellett mindig támaszkodott irodalmi (drámai) művekre, mert ezek jellemeiből, az események okait megvilágító elbeszéléseiből és drámai szituációiból ellentétekre építő, mozgalmas kompozícióinak összetartó erejét meríthette. A Coriolanus esetében is forrása legalább annyira ókori szöveg, mint Shakespeare, s Orlainak olyan szándéka lehetett ezzel a képével is, mint többi történeti tárgyú festményével. (A képnek 2006 előtt a vázlatát említették a történelmi kép műfajához kapcsolatban, de csak a kompozíció kapcsán.341) A festmény jelentős európai hagyományra támaszkodik, és ez mindenképp megjegyzendő. Fontos vagy fontosnak vélt tényezők a képet számos, egymással többszörösen összefüggő kontextusba helyezhetik. A Coriolanus eme összetettségére már Keserü Katalin Orlaimonográfiája is utalt, kiemelve, hogy a kép fő témája egy morális kérdés,342 amely köré Orlai összes történelmi tárgyú festménye felfűzhető. A festmény értelmezése számos szál mentén haladhat előre. Egyrészről Orlai közvetlen ihlető forrása lehetett szépirodalmi mű, ez esetben Shakespeare azonos című, 1609re keltezett, már említett tragédiája. Ahogy azonban Shakespeare, Orlai is fordulhatott ókori

338

Tehel i.m. 155, az ő nyomán Körösi 2005 i.m. 149. Szintén irodalmi témaként tárgyalja Szabó i.m. 16–17 és Keserü i.m. 61–62. 339 Szabó i.m. 14; Vasárnapi Ujság, 16. évf. 34. sz. (1869. augusztus 22.) 469. 340 Aradi Nóra: A műfaj a képzőművészetekben. Téma, technika, funkció. Budapest, 1989, Gondolat Kiadó. 4853. 341 Cennerné Wilhelmb Gizella: A történeti festészet ábrázolási típusai, in: Művészet Magyarországon 18301870. Szerk.: Szabó Júlia- Széphelyi F. György. Katalógus, Budapest 1981, I. köt., 51. Keserü Katalin: Magyar művészet az osztrák önkényuralom és a dualizmus időszakában. Elektronikus egyetemi jegyzet, 2006, Orlai Petrics Soma c. fejezet, http://szabadbolcseszet.elte.hu/index.php?option=com_tananyag&task=showElements&id_tananyag=42 [Utolsó lehívás: 2011. 03. 13.] (Továbbiakban Keserü, elektornikus). 342 Keserü Katalin már utalt a festmény összetettségére, kapcsolatára Shakespeare-rel, és Petőfi Sándor Coriolanus-fordítására. – Keserü i.m. 62

95

szöveghez, Plutarchos életrajzán kívül343 Livius történeti munkájához,344 illetve Valerius Maximus művéhez345 is. Bajza József (1804–1858), aki 1833-ban írt egy tanulmányt Coriolanusról,346 a fent említett szerzőkön kívül még Halikarnasszoszi Dionyzioszra is hivatkozott.347 A harmadik értelmezési fogódzót még nem járták alaposabban körül. Jelen dolgozat igyekszik felderíteni, vajon Orlai festménye kapcsolatba hozható-e, és ha igen, milyen kapcsolatba Petőfi Sándor Coriolanus-fordításával. (A fordítást most önálló műként kezeljük.) Orlai nem kizárólag szövegekre építhetett festményei megalkotásánál, képi források más képein egyértelműen kimutathatók nála. Ennek megvizsgálása a Coriolanus kapcsán annál is érdekesebb, mert képi forrásnak tekintjük a színházat is: a színpad az a hely, ahol a színészi játék során a szövegből audiovizuális jelenség válik, amely akár egy festménynek is szolgálhat ihlető forrásul. A nézőben, az olvasóban a drámától függetlenül is továbbértelmeződik a szöveg, s joggal tételezhető fel, hogy az irodalmat ifjúkorában művelő, de azt később is értő és szerető Orlai is értelmezte Shakespeare tragédiáját, amelyet bizonyára maga is látott színpadon Pestre költözése után, Egressy Gábor és Laborfalvi Róza főszereplésével. Felmerül tehát a kérdés, hogy rekonstruálhatjuk-e Orlai Coriolanusértelmezését. A 140 x 260 cm méretű, reprezentatív, fekvő formátumú festményt a Művelődési Minisztérium vásárolta 1960-ban. A Munkácsy Mihály Múzeum gyűjteményébe 1961-ben leltározták be. A múzeum hely híján sokáig nem tudta kiállítani (1978-ban hivatali helyiségben volt).348 1997-ben került Mezőberénybe, az Orlai születésének 175. évfordulója

343

Plutarchos: Párhuzamos életrajzok, ford. Máthé Elek, I. köt. Budapest, 2001, Osiris. (A továbbiakban Plut. Cor.) 344 Titus Livius: A római nép története a város alapításától, ford. Kis Ferencné – Muraközy Gyula, Budapest, 1963, Európa Kiadó. I. kötet II. könyv, 40. (Továbbiakban. Livius) Livius tananyag volt a mezőberényi gimnáziumban, amelyet 1834-ben Szarvasra helyeztek át. Ide járt Orlai. – Körösi 2005, 18–19; 26. 345 Valerius Maximus: Factorum et dictorum memorabilium libri novem (Emlékezetes tettek és mondások kilenc könyve) 5. 2. 1. URL: http://www.thelatinlibrary.com/valmax5.html. Szabó Júlia említi még lehetséges forrásként a Gesta Romanorumot is – Szabó i.m. 15. 346 Bajza József Összegyűjtött munkái/ életrajzi bev. és jegyz. sajtó alá rend. Badics Ferencz III. Budapest, 18991900, Franklin Kiadó. 5–54. Bajza nevét Orlai már Pápán hallotta, az önképzőkörben felolvastak műveiből. – Körösi 2005 i.m. 69. 347 Halicarnassosi Dionysios: Roman Antoquities VIII. könyv 1–62. (Továbbiakban: Hal. Dion.) Angol fordítása: http://penelope.uchicago.edu/Thayer/E/Roman/Texts/Dionysius_of_Halicarnassus/home.html [Utolsó lehívás: 2010. december 4.] Az ókori szövegeken kívül legalább lábjegyzetben érdemes megjegyezni a Coriolanustörténet más feldolgozásairól: Heinrich Joseph von Collin (1771–1811) osztrák drámaíró 1804-ben írt Coriolan c. drámájáról, amelyre 1807-ben Ludwig van Beethoven (1770–1827) írta Coriolan-nyitányát. 348 Itt látta Szabó Júlia – Szabó i.m. 14.

96

alkalmából rendezett kiállításra. Azóta a 2002-2004 között történt restaurálás idejét kivéve a mezőberényi városháza dísztermében őrzik a Munkácsy Mihály Múzeum letétjeként.349 Létezett egy valamivel nagyobb (185 x 280 cm) változata is, amelynek jelenlegi sorsa nem ismert.350 Adatok híján nem mondható meg, melyik volt az, amelyik 1952-ben szerepelt Orlai gyűjteményes emlékkiállításán, akkor még magántulajdonból kölcsönözve.351 Orlai hosszan dolgozhatott a két festményen, amelyek közül az egyiket 1869-ben ki is állította Münchenben.352 A 48 x 71 cm-es vázlat az esztergomi Keresztény Múzeumban található (kat. 354).353 1881-ben, Orlai halála után a három kép közül az egyik látható volt a tavaszi kiállításon.354 A kép születését több egykorú lap figyelemmel kísérte. Első említése 1868 áprilisából származik.355 A képről ekkor már részletesebben be tudtak számolni, így a Keresztény Múzeumban lévő vázlat ekkor már biztosan készen volt, de a nagyméretű festmények egyike is előrehaladott állapotban lehetett: „A kép azon jelenetet ábrázolja, midőn az anya, nő és gyermekek megjelenvén Coriolán táborában, az anyai intő szózat a volskusok segélyével saját hazája ellen fordulót visszatérésre inti. A kép három főcsoportra van osztva, közből az anya, ki Rómára mutatva a hazát hozza fia emlékezetébe, lábánál Coriolán esdő gyermekei és neje; 349

A kép 1997 októberében érkezett Mezőberénybe. (Körösi Mihály szíves közlése, 2011. március.) Lásd még: Miről tárgyalt a képviselőtestület?, in: Mezőberényi Hírmondó 14. évf. 3. sz. (2004. március), 2. (a képviselőtestület megkapta Cservenák Pál polgármester jelentését arról, hogy a festmény a restaurálás után visszakerült a városháza dísztermébe.); Ez történt a két ülés között, in: Mezőberényi Hírmondó 14. évf. 4. sz. (2004. április), 2. (Cservenák Pál 2004. február 26-tól 2005. december 31-ig szóló, meghosszabbítható kölcsönbérleti szerződést kötött a Békés Megyei Múzeumok Igazgatóságával.); Miről tárgyalt a képviselőtestület?, in: Mezőberényi Hírmondó 20. évf. 4. sz. (2010 április), 4. (a képviselőtestület bejelentette a kölcsönzés meghosszabbítására való igényét). Illetve lásd Mezőberény Város Képviselőtestületének a műtárgykölcsönzés meghosszabbítására vonatkozó határozatait: 142/2009/III.30./sz.; 166/2009/IV. 27./sz. 350 Keserü i.m. 81 (kat. sz. 157/b) Utolsó ismert tulajdonosa dr. Thurn-Rumbach Istvánné, Budapest. 351 Orlai Petrics Soma 1822-1880 emlékkiállítás a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumban, (kiáll. kat.: Békéscsaba, Munkácsy Mihály Múzeum) 1952. 3, kat. sz. 3. A kiállítás szervezője a Szépművészeti Múzeum volt. – G. Vass István: A békéscsabai múzeum története 1899–1979. Békéscsaba 1979, kiadja a Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága. 128. A kiállítási tervben azonban az esztergomi vázlat szerepel. – Keserü Katalin közlése, 2011. június. 352 A müncheni kiállításon magyar képíróktól, in: Vasárnapi Ujság 16. évf. 34. sz. (1869. augusztus 22.) 469. A festmény müncheni kiállítását említi Lyka Károly: Magyar művészélet Münchenben. Magyar művészet 1867– 1896, Budapest, 1982, Corvina. 10. 353 Olaj, vászon, Esztergom, Keresztény Múzeum, ltsz. 64.1. A művész hagyatékából. Képet közöl róla Szabó i.m. 14. (A képfeliratok össze vannak cserélve a 15. oldalon látható békéscsabai festmény reprodukciójának aláírásával) Kiállítva: Művészet Magyarországon 1830-1870, MNG, 1981 (Közölve: Művészet Magyarországon 1830-1870. Kat. Budapest, 1981, MNG, II, köt., kat. sz. 146.) A vázlatot említi még Genthon István (szerk.): Magyarország műemléki topográfiája I. Esztergom, I. rész. Budapest, 1948, MOB. 57. 354 Prém József: Tavaszi kiállítás, in: Képzőművészeti Szemle 3. évf. (1881), 58. Prém beszámolt róla, hogy Abafi Lajos öt kisebb, saját tulajdonában lévő Orlai-kompozíciót kölcsönzött a kiállításra, és hogy ezek többnyire vázlatok. (A vázlatokat egyébként a közönség jobban értékelte, mint a kész képeket.) Azt sajnos nem említi, hogy mely képek vázlatok, és melyek kész képek, az ötből pedig csak hármat nevez meg, a Mohácsi csatát, az Ónodi országgyűlést és a Coriolanust. 355 Orlay Soma, in: Műcsarnok 1. évf. 2. sz. (1868. ápr. 17.), 16.

97

bal- és jobb oldalon a boszankodó volskusok csoportjai, balról az eredményt lesők, jobbról a boszankodók és már fegyvert villogtatóké, kik előtt Coriolán ülve félrefordított fejjel fontolgatja, mit tegyen. Arczán anyja szavainak hatása látszik. A háttérben Róma bástyái láthatók.” A cikk tudósít arról is, hogy a kép a Képzőművészeti Társulat kiállításán lesz látható. A festmény már ez év decemberében közel készen volt, utolsó simításai közben Orlai már következő, Daedalus és Icarus c. képéhez is hozzákezdett.356 Néhány nappal később ismét hírként kelt szárnyra: „Orlay P. S. nagy képet fest »Coriolan«-ról.”357 Ez a hír vagy elkésett, vagy a második példányra vonatkozik, amely azonos lehet a Munkácsy Mihály Múzeum példányával, amelyet Orlai 1869-ben szignált.

Írásos források Coriolanus történetét Orlai még pápai diákévei alatt ismerhette meg.358 A Pápán együtt tanuló Petőfihez és Orlaihoz a reformkor által értelmezett Coriolanus alakja juthatott el: Coriolanus életrajzát 1832-ben ismertette a Közhasznu Esmeretek Tára.359 Greguss Ágost (1825–1882) 1844-ben megjelent Coriolán c. epigrammájában fejezte ki tiszteletét a római hős iránt:360

Téged erőd teve gyöngévé, oh Róma vitéze! S csak nagy erőd által láttuk a gyönge szivet.

Bajza József 1833-ban írt, de a cenzúra miatt csak 1835-ben megjelent Coriolán s a háborgó Róma címmel, Livius, Plutarchos és Halikarnassosi Dionysios nyomán írt életrajztanulmányából361 egyértelműen kiderül, miként értelmezi Coriolanust: „Coriolán nagy erejével bírt mind a léleknek, mind a testnek. Őszinte szivű volt, takarékos; honnak, 356

Orlay Soma, in: Műcsarnok 1. évf. 19. sz. (1868. dec. 6.), 168. A Daedalus és Icarus elveszett vagy lappang. Coriolanussal való tematikai összefüggése kérdéses. Szintén vizsgálat tárgya lehet az Attila halála c. képpel való tematikai összefüggés, amelyet Orlai 1867-ben festett. – Keserü i.m. 81 (kat. sz. 152/a-b). A képnek a kiegyezéssel való kapcsolatát felveti Keserü i.m. 37, s nyomán Körösi 2005 151. 357 Művészvilági hírek, in: Fővárosi Lapok 5. évf. 287. sz. (1868. dec. 13.), 1145. 358 1843 tavaszán az önképzőkörben Orlai egyik társa egy bizonyos „Coriolan” című művet szavalt. – Körösi 2005 i.m. 79, 152. Petőfi Shakespeare Coriolanusát legkésőbb 1847 februárja előtt ismerte, egy az Életképekben (1847. febr. 20.) megjelent cikkében hivatkozik rá. – Petőfi Sándor: Nemzeti Színház, in: Petőfi Sándor vegyes művei. Végleges, teljes kiadás, 3. köt. Budapest, 1896, Athaeneum. 17–22. 359 Közhasznu Esmeretek Tára a Conversations Lexikon Szerént Magyarországra alkalmaztatva, 3. köt, Canopus–Delphi, Pest, Könyváros Wigand Ottó, 1832, 366–367. 360 Greguss Ágost: Coriolán, megjelent: Életképek 2. köt. 25. sz. (1844 dec. 18.) 804. 361 Bajza József: Coriolán s a háborgó Róma, in: Aurora, 1835, 14. évf. 93–170. Újraközölve: Bajza József Összegyűjtött munkái I-VI, Budapest, 1899-1900 Franklin. (3. bőv. kiad.), sajtó alá rend. Badics Ferenc. III. köt. 5–54. V. ö. Szigethy Gábor: Shakespeare-t olvasó Petőfi. Budapest, 1979, Magvető. 158; Hász-Fehér Katalin: Az apostol körül, in: A Tiszatáj Diákmelléklete. 52. évf. 3. sz. (Tiszatáj, 1998. március) 3.

98

törvénynek és rendnek barátja, védője, szigorú őre; s benne e békés indulatok hősi erővel, mint láttuk, s ezen felül ritka hadvezéri elmével valának párosúlva. Derék férj és házatya, igazságos barát, nagylelkű ellenség; egyképen sanyarú mások és maga iránt, de szertelenül makacs és hajthatalan volt; önérzésű nagy mértékben, s egész a kevélységig büszke; ezért a respublicai egyenlőség barátinak szemében metsző tőr.”362 Coriolanus tehát statikus, férfias erényű, megalkuvást nem ismerő romantikus hősfigura, akiben a reformkorban követendő példaképet láttak.363 Bajza még kétszer írt Coriolanusról az 1840-es években, ezek az írásai azonban már a Shakespeare-dráma magyar előadásairól szóló kritikák.364 Bajzánál a fentebb tárgyalt tanulmány után logikusan szerepel a mű politikai dráma minőségében.365 Ti. a „politikai szellem” „keresztüllengi” a drámát.366 Talán érdemes megjegyezni, hogy ekkoriban, 1842-ben (még Egressy játékában) az V. felvonás 3. jelenésénél hiányolja a „jelentőbb mimikát”,367 vagyis a kifejezőbb arcjátékot. Következő írásában, amely a Coriolanus harmadik magyar előadása kapcsán jelent meg 1843ban,368 az előadásról katasztrofális véleménnyel van, kivéve a Volumniát megszemélyesítő Laborfalvi Rózát (1817–1886) és a Meneniust játszó Lendvay Mártont (1807–1858). Azonban ebben a kritikájában érhető tetten leginkább, hogy mennyire idealizálja a hőst: „Coriolán egyike volt a legnagyobbszerű római jellemeknek, kiket Plutarch előnkbe állíta, sok ragyogó tulajdonokkal, de nem minden gyarlóság nélkül. Ő hős volt és szónok, és mindkettő kitűnő; heves, kitörő, indulatait fékezni nem biró, szóvitáiban éles, kíméletlen, de kevély minden öntudatával szellemi és hősi felsőségének, s rendkívül büszke, kivált patríciusi származására, 362

Bajza i.m. III. 18. Hász-Fehér i.m. 3-4; Paraizs Júlia: Petőfi Coriolanus-fordítása, in: Hermann István - Papp István (szerk.): Shakespeare-kollégium. Tanulmányok. Budapest, 2000, Argumentum Kiadó – Eötvös József Collegium. 66. A negatív tulajdonságokat is megjegyző kitétel Bajza személyes véleményének tűnik. Bajza tanulmánya kapcsán mindenképp meg kell még jegyezni néhány dolgot. Először is a tanulmány Róma történetének egy adott korszakát kívánja megfesteni. Coriolanus Bajza által előadott története az oligarchia és demokrácia küzdelmének áldozatul eső férfi története. Coriolanus Róma elleni vonulása sokkal kisebb hangsúlyt kap, mint a száműzés előtti pillanatok elmondása. A Róma elleni hadjárat is majdnem jogosnak tűnik fel, hiszen Coriolanus, aki részt vett az utolsó római király elűzésében és nagy szerepe volt Corioli elfoglalásában, sőt, még nagy kitüntetésnek számító tölgyfalevél-koszorút is kapott, az érdemei iránt háládatlan polgárokat kívánja megbüntetni. Bajza ezek után természetesen látott politikai darabot a Shakespeare-műben. 364 Bajza József: Coriolán (Magyar játékszíni krónika LII.), in: Bajza i.m. V. 248–250. A Coriolanus harmadik magyar előadásáról szóló kritikája meglehetősen lesújtó: Bajza: Coriolán (Magyar játékszíni krónika LXXX.), in: Bajza i.m. V. 300–303. 365 Bajza József: Coriolán (Magyar játékszíni krónika LII.), in: Bajza 1899-1900, 248–250. Coriolanus jellemzése itt a következő: „A néppel dacoló, azt megvető, és a maga rendkívüli testi és szellemi erejében büszke és dicsszomja patrícius […]” – Bajza i.m. 248-249. Megkérdőjelezhető a „dicsszomjas” jelző, és megjegyzendő, hogy az anya nevét itt nem a Shakespeare-darabban használatos Volumniaként, hanem Veturiaként szerepel. 366 Bajza i.m. V. 249. 367 Uo. 368 Bajza József: Coriolán (Magyar játékszíni krónika LXXX.), in: Bajza i.m. 300–303. 363

99

s e büszkeség s szellemi fensőség kezeskednek előttünk lélektanilag, hogy ő hozzá semmi közönséges, mindennapi, kisszerű nem férhetnek, hogy az, mit méltóságnak nevezünk, neki minden tetteit és szavát bélyegzette, s hogy kitöréseiben és haragjában is valami férfiasabbnak és nagyobbszerűnek kelle lennie, mint a mindennapi emberkéknél.”369 Ez már nemcsak átértelmezés, hanem Plutarchos elferdítése, a görög író ugyanis meglehetősen sötét képet festett róla a Párhuzamos életrajzokban. Shakespeare darabjának népszerűségét bizonyítja, hogy 1842-től majdnem minden évben bemutatták. 1848-ig összesen 10 előadása volt, ezt számban csak a Hamlet előzte meg.370 Az 1837-ben megnyílt Nemzeti Színház számára Egressy Gábor és Dobrossy István fordította le a darabot, amit 1842-ben mutatták be.371 Az 1844-es előadásról a Pesti Divatlap így írt: „ezen fönséges drámának, melly a népkegyvadászatot, a köznép ostobaságát, változékony, íngatag jellemét férfiasan ostorozza, még a sokaságra is van hatása.”372 Mindezekből kitűnik, hogy a reformkorban Coriolanus hazaáruló és végső soron megalkuvó oldaláról megfeledkeztek. Coriolanust ugyanis saját maguk felől nézve ítélték meg. A dráma politikai értelmezése így lett adott.373 Az eddig elmondottak Orlai és Petőfi háttértudását képezhették. Mindezzel azonban még nem válaszoltuk meg, mik lehettek azok a konkrét események, momentumok, amelyek az 1860-as években Orlai témaválasztására hatással lehettek. Szerepet játszhatott benne Egressy Gábor 1866-ban bekövetkezett halála374 (Egressyt a nemzet Coriolánjának nevezték). Valószínűleg Orlai témaválasztására már nem hatott az a három, a Fővárosi Lapokban 1868 októberében megjelent közlemény, amelyekben Brankovics György adja Heinrich Theodor Rötscher (1803–1871) nyomán a Shakespeare-darab értelmezését.375

369

Bajza i.m. V. 301–302. Paraizs i.m. 65. 371 Paraizs i.m. 64-65. 372 Idézi Bayer József: Shakespeare drámái hazánkban II. köt. Budapest, 1909, Franklin K. 1909, 253.; és nyomán Paraizs i.m. 65. 373 Hász-Fehér i.m. 3; Paraizs i.m. 65. 374 Keserü i.m. 62. 375 Brankovics György: Coriolan (Dr. Rötscher után) I, in: Fővárosi Lapok 5. évf. 233. sz. (1868. okt. 10.), 930– 931.; u.ő.: Coriolan (Dr. Rötscher után) II, in: Fővárosi Lapok 5. évf. 235. sz. (1868. okt. 13.), 938–939.; illetve u.ő.: Coriolan (Dr. Rötscher után) III, in: Fővárosi Lapok 5. évf. 236. sz. (1868. okt. 14.), 942–943. Ez az értelmezés nemcsak azért fontos, mert egyidejű a festménnyel, és mert Petőfi fordításában idéz a műből, hanem mert belőle a dráma 1870 körüli korszerű értelmezése olvasható ki, amelyről azonban nem tudjuk, hogy Orlai magáénak vallotta-e. Ez az elemzés végső soron arra a következtésre jut, hogy Coriolanust nem az anya, nem az erkölcsi viszonyok győzik le, hanem a nép, a történelmi fejlődés. Ez nagyon is megfelel a 19. század második fele gondolkodásának. 370

100

Orlai művészetében az angol irodalom egyébként jelentős szerepet játszott (Milton, Ossian), ez visszavezethető Petőfi érdeklődéséhez.376 Megint vissza kell térnünk tehát a reformkorba, de ezúttal magának Orlainak a segítségével. Orlai Petőfi életéről írt, 1879-ben közzétett közleményeiben377 Coriolanusról nem olvashatunk. Orlai a megírásban nem jutott el addig a pontig, hogy Petőfi népszerűsége csúcsán hozzákezd a fordításhoz. Orlai bizonyára megírta volna, amit Petőfi Coriolanus-fordításáról tud, ha felesége halála után nem roppan össze, és nem követi a sírba. A befejező közlemények, ha voltak is, 1880-ban, Orlai halála évében már nem jelentek meg.378 Szabó Júlia vetette fel, hogy a Coriolanus-képek szempontjából nagy szerepe lehetett az

1864-es

Shakespeare-évfordulónak

is.

A

Shakespeare-évfordulón

a

Magyar

Képzőművészeti Társulat felolvasóülést szervezett, itt hangzott el Orlai A festészet és költészet rokonsága c. előadása, amely akár a festmény szellemi előzménye is lehetett.379 Az írásból kitűnik Orlai jártassága a festészet olasz és német elméletíróinak problémafelvetésében, a horatiusi ut pictura poesis elmélet különböző interpretációinak megítélésében és saját korához igazításában.380 A szövegből kitűnik, hogy Orlai Shakespeare-t azért tartotta nagyra, mert (Dante után) ő gyakorolt legnagyobb hatást a festészetre. Kiemeli a shakespeare-i lélekrajzot, illetve azt, hogy a költő „az egyéni szabadság és külviszonyok kényszerűségének azon nagy eredményére mutat, amelyet az ember végzetének szoktunk mondani.” Kiemeli továbbá, hogy Shakespeare magasztos eszméinek hatását a vásznon legjobban Peter von Cornelius (1784– 1867) és Wilhelm von Kaulbach (1805–1874) tolmácsolják. Az a két festő, akiket Orlai mestereiként tisztelt. (A Coriolanus emlékeztet is Kaulbach stílusára.) Kaulbach készített Shakespeare-illusztrációkat az 1850-es években, Orlai a Machbeth-hez készülteket említi és részletesen ismerteti, így azok - Szabó Júlia szerint - komoly hatással lehettek rá.381 Kaulbach

376

Keserü i.m. 57–58 Orlai Petrics Soma: Adatok Petőfi életéhez I-II., in: Budapesti Szemle 3. évf. 37. sz. (1879) 1–19.; 38. sz. 336– 369. 378 A Vasárnapi Ujságban megjelent nekrológban említik, hogy kéziratban még sok írása maradt Petőfiről. – Orlay Soma 1822-1880, in: Vasárnapi Ujság 27. évf. 24. sz. (1880. jún. 13.) 383–385. o. – Orlai hagyatékát árverésre bocsátották. Ujházy Ferenc Orlai édesapjának akkor azt tanácsolta, hogy a Petőfiről írott jegyzeteket ne adja el. – Ujházy Ferenc: Az Orlay család, in: Pesti Napló 64. évf. 29. sz. (1913. febr. 2). 33–34. A kéziratok holléte jelenleg ismeretlen. 379 Szabó i.m. 17. 380 Szabó i.m. 17. V. ö. Prém József: Orlai Petrich Soma, in: Képzőművészeti Szemle 2. évf. 7. sz. (1880. július) 9495. (Továbbiakban Prém 1880): Prém szerint Orlai jól fogta föl Lessing elméletét a költészet és képírás viszonyát tekintve (Laokoón). 381 Szabó i.m. 17. Érdemes még megjegyezni, hogy az irodalmi témák kedvelése is visszavezethető Kaulbachra. – Farkas Attila: Petőfi szüleinél. Orlay Petrich Soma képe a Keresztény Múzeumban, in: Vigilia 38 (1973), 17. 377

101

a Coriolanushoz éppen nem készített illusztrációkat, ezek közül (Machbeth, Julius Casear, A vihar, János király) utolsóként a Caesar halála készült el 1857-ben.382

Képi források (Illusztrációk-festmények)

A

festmény

szellemi

előzményeinek

felvázolása

után

a

képi

forrásokat

kell

megvizsgálnunk.383 A Coriolanus-témát Orlai előtt többen megfestették (Giulio Romano, Annibale Caracci, Giovanni Battista Tiepolo, Nicolas Poussin, Rembrandt, Franz Anton Maulbertsch, Angelica Kauffmann, Francesco Bartolozzi).384 Orlai ezeket akár ismerhette is, alkotása azonban nem áll rokonságban a fentebb említett művekkel. Ezeken a festményeken az egyik főbűn, a gőg megszemélyesítője szerepel, aki előtt a haza hősnői esdekelnek.385 Ezért Szabó Júlia feltételezte, hogy a képi hagyománynál sokkal erősebb inspiráció lehetett a Shakespeare-dráma V. felvonásának 3. jelenete.386 Mielőtt azonban erre rátérnénk, további Coriolanus-ábrázolásokra kell felhívnom a figyelmet, mindenekelőtt Shakespeare-illusztrációkra.387 A fellelt illusztrációk rendre ábrázolják az V. felvonás 3. jelenetét, amikor Coriolanus anyja, neje, gyermeke és Valeria könyörögnek Coriolanusnak, hogy ne induljon haddal saját hazája, Róma ellen.388 Ez a dráma olyan fordulópontja, amelyet egy szép kiadású könyvnek ábrázolnia kell.389 Azonban eddig egyetlen fellelt, 1869-nél előbbről származó illusztrációval sem sikerült formai kapcsolatot találni. A Coriolanus Beimel Józsefnél 1848-ban megjelent, Petőfi fordítását tartalmazó 382

Ostini, Fritz von: Wilhelm von Kaulbach, (Künstler-Monographien, 84), Bielefeld–Lepzig, 1906, Verlag von Velhagen & Klasing. 97. 383 Keserü Katalin 1984-es monográfiája az Orlai-képek nagyszámú lehetséges előképét regisztrálta pl. A mohácsi csatánál elesett II. Lajos király testének feltalálása, Perényiné a mohácsi csata után összeszedi a halottakat, a békési katolikus templom oltárképe és stációsorozata vagy az Emes álma c. képeinél. Keserü i.m. 384 Pigler Andor: Barockthemen. Eine Auswahl von Verzeichnissen zur Ikonographie des XVII. und XVIII. Jahrhunderts, I-II, Budapest, 1956 Akadémiai Kiadó. II. köt. 365-366. 385 Szabó i.m. 15. 386 Szabó i.m. 16. 387 Végignéztem azokat az Országos Széchényi Könyvtárban fellelhető, 1870 előtti Shakespeare-kiadásokat, amelyeket illusztrációkkal adtak ki, annak reményében, hogy valami tanulságot leszűrhetek belőlük az Orlaiképre vonatkozólag is. Emellett interneten elérhető reprodukciókhoz is fordultam. 388 Pl. John Gilbert rajza: Shakspere remekei John Gilbert rajzaival 1. köt. Coriolanus, Budapest, 1901, Lampel Róbert kiadása. Vagy ahogy Virgilia teljesen Coriolanus ölébe borul ismeretlen mester rajzán: Shakspere Színművei. Tragoediák I., Budapest, 1886, Ráth Mór kiadása.; http://mek.niif.hu/04500/04594/html/magyar.htm [Utolsó lehívás: 2010. 10. 31.] – Ezek azonban későbbiek, mint Orlai festménye. 389 18-19. századi drámaszöveg-kiadások általában egyetlen illusztrációt tartalmaznak, a mű elején, s ezek a dráma legfontosabb jelenetét ábrázolják. Pl. Gombos Imre Az esküvés c. „szomorújátéka” (1817) a leglátványosabb jelenetet mutatja, amint a féltékeny jegyes kardot ránt a csábítóra. Egy 1791-es angol Coriolanus-kiadás pl. a térdeplő Volumniát ábrázolja. Pontosabban szólva Mrs. Yatest Volumnia szerepében 1786-ban. (OSZK 242.734)

102

kiadása,

amelynek

reprintje

1921-ben

jelent

meg

bizonyos

Thurston–Thompson

fametszeteivel,390 az egyetlen olyan illusztrált kiadás, ahol az esdeklés jelenete nem található meg.391 A reprint alapjául szolgáló Beimel-féle Coriolanus-kiadásban pedig egyáltalán nincsenek illusztrációk.392 Érdekes egy Gavin Hamilton (1723–1798) festménye után készült kép (metszette James Caldwell, 1803).393

55. http://en.wikipedia.org

390

Shakespere–Petőfi: Coriolanus. Budapest 1921, Rózsavölgyi és Társa kiadása (reprint: Shakspeare összes színművei. Angolból fordítják Arany, Petőfi, Vörösmarty, I, Coriolanus, Pest, 1848, nyomatott Beimelnél.) 391 Azonosítható lenne Charles Thurston-Thompsonnal (1816–1868), ha ő nem fotográfus lett volna. Az OSZKkatalógus szerint két személy készítette az illusztrációkat: John Thurston (1774–1822) és John Thompson. (1785–1866) Utóbbi volt a fotográfus Thompson édesapja és az 1825-ös Coriolanus-kiadás metszője. Életrajzaik: Dictionary of National Biography, 1885–1900, 56. köt. 217. URL: http://en.wikisource.org/wiki/Thompson,_John_%281785-1866%29_%28DNB00%29 [Utolsó lehívás: 2011. jan. 9.] Az illusztrációkról lásd: Hammerschmidt-Hummel, Hildegard (szerk.): Die Shakespeare-Illustration 1594– 2000, I-III. Bonn 2003, Harrassowitz Verlag. III. köt. 1127–1128. 392 Shakspeare összes színművei. Angolból fordítják Arany, Petőfi, Vörösmarty, I. Coriolanus, Pest 1848, nyomatott Beimelnél. Az OSZK-ban nincs példány belőle, megtalálható viszont a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteményében SZ 0942 jelzet alatt. 393 Közölve: Hammerschmidt-Hummel i.m. 705.

103

Itt Volumnia (Coriolanus anyja) mindkét karját kitárva, állva kéri fiát, aki bal kezét szívéhez emeli, jobb kezével elengedi a kardot, fejét pedig lehajtja. Itt, Orlai képéhez hasonlóan Coriolanus lelki vívódását látjuk. (Ha történetesen ezt a képet Orlai nem is ismerte, a lelki vívódás ábrázolását a 18. század végi érzelmesség-kultuszra vezethetjük vissza.) Ennél azonban közelebbi fogódzót kínál egy, az Aurorában 1834-ben megjelent acélmetszet,394 amely felirata szerint Poussin után készült.

56. Aurora, 1834, 13. évf. (melléklet)

Különösen érdekes, ha tudjuk, hogy az Aurora metszetei épp Orlai korában, az 1850-es, 60-as években voltak legnagyobb hatással a festők témaválasztására.395 Csakhogy ez a metszet nem Nicolas Poussin ismert Coriolanus-képe396 után készült, hanem Benjamin West (1738-1820)

394

Aurora. Hazai almanach, 1834 13. évf. Pest (melléklet). A metszetet említi Szigethy Gábor: Shakespeare-t olvasó Petőfi. Budapest, 1979, Magvető. 265. (A továbbiakban Szigethy 1979). 395 Bodnár i.m. 8 396 N. Poussin: Coriolan. 1655 k., Musée Municipal, Les Andelys. Poussin az elszánt hőst ábrázolja, semmint a vivódó rómait.

104

festménye után.397 Coriolanus az Aurora-metszetben jobb kezébe temeti arcát, másik kezét viszont már Volumnia fogja. A kép eredetileg Bajza tanulmányát illusztrálta volna, hozzá cenzúra miatt egészében nem közölt szöveg, képleírás–értelmezés is található: „E’ rajzolaton itt azon szempillanatot fogá-fel a’ művész, midőn Coriolan anyja’ lelkes, érzéseket rázó szavaitól ostromolva elhatározatlanúl küzd a’ honszeretet, a’ fiúi érzés, ’s a’ kötelesség között ’s már már ajkain lebeg amaz ismeretes szó: „Anyám! te hazádnak fényes győzödelmet nyertél, de fiad’ örökre elvesztéd. (…) Veturia megett a’ csoportban látni Volumniát, kisded gyermekével, és Róma’ hölgyeit, kiknek arczaikból aggodalom, ’s a’ kérlelés esengő fájdalmai szólnak. Coriolan’ jobbján a’ Volscok’ tábornagyai állnak, csodálattól elfogódva ez érzékeny nagy jelenéstől.”398 A Gavin Hamilton-kép mellett Orlai festménye ezzel az igazán érzelmes Aurorametszettel tart rokonságot. Ez szintén Shakespeare-illusztráció: metszet volta emellett szól, továbbá, az hogy egy gyermek látható rajta: ő a Shakespeare-darab egyetlen gyermekszereplője (az ókori szövegek Coriolanus gyermekeit mindig többes számban említik). Emellett ismerünk más 18. századi, érzelmes ábrázolásokat is, amelyek nem a kérlelhetetlen hőst mutatják.399 Coriolanus a színpadon Coriolanus az 1850-es években összesen hétszer, az 1860-as években ötször került színre.400 Orlai 1854 őszén költözött Pestre, a legelső Coriolanus-előadás, amit láthatott, 1855. október 30-án volt. Az összes előadásban Volumnia szerepét Laborfalvi Róza alakította, Coriolanust Egressy Gábor és Szigeti József. Az 1855-ös, Szigligeti rendezte Coriolanus-előadásról fontosnak tartotta bírálója megjegyezni, hogy a színpadkép nem volt hiteles, mert a római népet nem képviselte elég ember.401 Ez a későbbi előadások színpadképére lehetett hatással. Színpadképek egyetlen Coriolanus-előadásról sem maradtak fenn, sem az OSZK Színháztörténeti Tárában, sem az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézetben. A

397

A képet csak reprodukcióból ismerjük: Hammerschmidt-Hummel i.m. III. 704 (kat. sz. 1790). West köréből 2009-ben felbukkant egy hasonló témájú olajkép is, amely 121 x 172,7 cm méretű, és amely 210-es tétel alatt kelt el Bonhams Knightbridge-ben. 398 Coriolan. Képmagyarázatúl, in: Aurora, 1834. 13. évf. 315–317. 399 Hammerschmidt-Hummel i.m. III,.704–706 400 Lásd erről részletesen Bayer i.m. 255–262. Játszották: 1853. szeptember 24-én, 1854. január 11-én, május 22-én, augusztus 30-án, 1855. október 30-án, 1859. március 30-án és december 28-án. 1862. március 19-én és október 13-án, 1863. október 9-én, 1864. február 22-én, és 1866. május 9-én. 401 Divatcsarnok, 3. évf. (1855. okt. 30.) 1219.

105

színpadkép és Orlai Coriolanusának a kapcsolatáról, sajnos ezek hiányában semmit sem lehet megállapítani. Fennmaradtak

viszont

jelmeztervek.

Orlai

hagyatékának

1880-as

árverésén

jelmezrajzok is voltak,402 ezért talán nem felesleges, ha ezekre is kitekintünk. Egressy Gábor egy Coriolanus-jelmeze, amely az 1846. január 22-i előadásra készült,403 egyáltalán nem hozható összefüggésbe Orlai Coriolanusával. A testet tokszerűen körbezáró (esetleg felcsatolható), pikkelyekre emlékeztető elemekből álló jelmez, biztosan kijelenthetjük, nem lehetett Orlai előképe. Egy másik kép, Egressy Gábor arcképe, körülötte szerepképeivel (Marastoni József litográfiája, 1863) másfajta jelmezt mutat: tógában, lábán saruval ábrázolja Egressy–Coriolanust, koszorúval a fején.404 Ennek az ábrázolásnak sem tulajdoníthatunk előképi szerepet. (Ismeretes egy harmadik Coriolanus-jelmez Egressyn,405 erről azonban bebizonyosodott, hogy téves közlés.)406 Eddig tehát nem került elő olyan jelmezterv, amelyet Orlai Coriolanusával kapcsolatba lehetne hozni. Volumnia ruháját sem tudjuk színházi előzményre visszavezetni. Egy fénykép fennmaradt, amely Laborfalvi Rózát Volumnia szerepében ábrázolja, Kozmata Ferenc felvétele az 1860-as évekből.407 A fényképen Volumnia ruhája gazdag szegélydísszel díszített. Orlai képén ellenben egyszerű, sötét öltözéket látunk. Volumnia alakja kapcsán a festmény további értelmezési lehetőségei nyílnak meg. Mint ahogy a Shakespeare-drámában, úgy Orlai képén is a címszereplő mellett Volumniáé a legfontosabb szerep. 18. századi angol Shakespeare-kiadások nem véletlenül toldották meg The Roman Matron alcímmel Shakespeare szövegét. Orlai képén Szabó Júlia két kört mutat ki, egy belsőt, ahol az anya és fia, ill. a nők és a gyermekek találhatók (vagyis Coriolanus és családja), és egy külsőt, a volszk katonákét.408 A belső kör az érdekes, nemcsak azért, mert

402

Irányi István: Orlai-Petrics Soma és Mezőberény, in: Szabó Ferenc (szerk.): Mezőberény története II. Mezőberény, 1973, kiadja a Községi Tanács. 66. 403 OSZK Színháztörténeti Tár, KE 3134, 3135. Kiss Bálint rajza, metszette Kohlmann Vidéky Károly 1845 k. 250 x 334 mm. Közölve: Belitska-Scholtz Hedvig-Rajnai Edit-Somorjai Olga (szerk.): Színháztörténeti képeskönyv. Budapest, 2005, Osiris Kiadó. 59. 404 OSZK Színháztörténeti Tár, KF 424. 623 x 469 mm. Közölve: Belitska-Scholtz i.m. 58. Másolata a Petőfi Irodalmi Múzeum állandó Petőfi-kiállításán (Tanuljátok meg, mi a költő) látható. Ugyanez a Marastoni József Orlai számára is sokszorosított grafikákat, 1875-ben Petőfi Sándor arcképét. – Vasárnapi Ujság 22. évf. 48. sz. (1875. nov. 28.) 763. 405 Képet közöl róla: Gergely András: A magyar történelem nagy alakjai, 7. rész. Budapest, 1988, Reflektor Kiadó. 19. A kép e kiadvány szerint az OSZK-ban van, Barabás 1847-ben készítette. 406 OSZK Színháztörténeti Tár, KD 528. Vahot Imre Költő és király c. drámájának 1846-os előadáshoz készült Mátyás király-jelmezt Barabás Miklós 1847-ben rajzolta, a litográfiáról Kéméndy Jenő (?) készített másolatot 1900 körül. 407 OSZK Színháztörténeti Tár, KB 4204/3, 11 x 16 cm. 408 Szabó i.m. 16.

106

Szabó szerint a katonák ügyetlenebbül vannak megfestve, hanem mert mindaz, amit a néző továbbgondolhat, itt koncentrálódik. Coriolanusról már Plutarchos is kiemelte, hogy apja nélkül nőtt föl, s hogy ez felnőttkori döntéseire nézve meghatározó volt: úgy vélte, hogy apjának kijáró háláját is anyjának kell lerónia.409 Plutarchos azonban a római hadvezérnek nem csak ezt a vonását emeli ki, hanem gőgjét is. Orlai kompozícióján Plutarchos szövegének megfelelően a gőg megtestesítőjével szemben álló-térdelő, a haza érdekében közbenjáró nőket látunk. A Délibábban Kővári László (1839-1907) A nőnem szellemi nagysága (1853) című, erkölcsi példatárat adó cikkében a nemek nevelésének célzatával a Coriolanus-történetből hoz példát: fölidézi és kiemeli az anya és a feleség alakjait.410 Plutarchos nyomán arra a következtetésre juthatunk, hogy az anya képviselte erkölcsiség a kép főtémája, nem Coriolanus, aki modern értelemben véve hazaáruló. A Párhuzamos életrajzokban nem véletlenül éppen Alkibiadészt állítják vele párhuzamba, a férfiúi szépségéről és hiúságáról híres, de kiegyensúlyozatlan természetű, sőt, megalkuvó és színlelő athéni hadvezért. Ha tehát Orlai képéhez Plutarchos felől közelítünk, főszereplővé Volumnia válik, akinek erényességéhez semmilyen módon nem férhet kétség: a hazának rendeli alá magát.411 A kép kompozíciója nem véletlenül irányítja az anyára a néző tekintetét: a jobb alsó sarokból indulva, a volszk katona lábszára, majd Coriolanus hátíve mentén. A kompozíció egyébként éles V-alakot ír le, amelynek szárai az anyát és a hátteret fogják közre. Hogy ezzel szándékosan kelt asszociációkat Orlai (V – Victoria, győzelem, vagy

a

Volumnia,

Veturia,

Vergilia

és

Valeria

nevek

kezdőbetűje),

ma

már

megmondhatatlan.412 Az anya alakja Orlai életművében hasonló szerepkörökben lép fel. (Salamon királyt anyja megátkozza, 1857.)413 Talán nem véletlen az sem, hogy Salamon anyja

409

Plut. Cor. 4. „Volumnia és Veturia, Coriolan anyja és neje más nemű nagyságot mutat. Coriolant Róma száműzi, a derék római magát megbosszulandó, Róma ellenségeihez megy, sereget kér, s Róma alatt terem. A megrémült város eléje küldi a senatust, eléje a papságot, hogy kegyelmet nyerjen, mind hiába. Volumnia és Veturia jött végre, Róma nőit vezetve, az anya és a nő kegyelmet esdekelt a hazának. Coriolan egyelőre nem akará meghallgati. A két nő eléje borul. Anyám – szólt ekkor a fiú-, anyám te győztél, Róma szabad, bár fiad elveszett.” – Kővári László: A nőnem szellemi nagysága, in: Délibáb 1. évf. (1853), 261-265, 293-297; idézi Szabó i.m. 15. 411 Plut. Cor. 33. 412 Itt kell megjegyezni, hogy hogy Coriolanus anyját a Párhuzamos életrajzokban Volumniaként nevezik meg, Veturiának hívják azonban Titus Livius és Halikarnassosi Dionysios műveiben. Livius Coriolanus feleségét nevezi Volumniának. Lásd hozzá: Titus Livius: A római nép története a város alapításától, ford. Kis Ferencné – Muraközy Gyula. Budapest, 1963, Európa Kiadó. I. kötet, II. könyv, 40. (Bajza József is kitért a kérdésre, Livius és Halikarnassosi Dionysius névhasználatát átvévén hitelesebbnek tartva.) Jelen dolgozatban Shakespeare művének neveihez igazodunk. 413 1857, olaj, vászon, 154 x 207 cm, Debrecen, Déri Múzeum (Keserü i.m. 80, kat. sz. 97) 410

107

és Volumnia a művész édesanyjáról készített arcképével414 hasonló vonásokat mutatnak (különösen az áll és a szemek hasonlítanak. Coriolanuson, anyján és a volszk katonákon kívül a kép összes szereplője mindmáig azonosítatlan. A kép további női szereplője a Coriolanus anyjába kapaszkodó, fiatalabb nőalak, talán Coriolanus neje, Virgilia.415 De a feleség lehetne a térdelő nőalak is, akihez az egyik gyermek félénken visszabújik. Valeriának, Virgilia barátnőjének rajta kellene lennie a képen, ugyanis nem csekély szerepe van a történetben: ő kéri meg Volumniát, hogy induljon fia elé könyörögni.416 Valeria is tisztes matróna lévén azonban nem látható Orlai képén. Az ábrázolt nőalakok közül csak az anya alakja azonosítható teljes biztonsággal.417 A képen látjuk még Tullus Aufiduist,418 amint, megelőlegezve a végkifejletet, előrántja tőrét, hogy megölje Coriolanust, aki ugyan még nem döntött, hogy Róma megtámadásától eláll-e vagy sem. A tőr, bukás ábrázolása ugyanolyan okból került oda, mint a Zách Felicián című festményre Klára alakja: így a néző az egész történetet ki tudja olvasni a képből.419 A Tullus mögötti fehér alak Shakespeare nyomán azonosítható lenne Meneniussal, Coriolanus barátjával, a dráma egyik legjobban jellemzett alakjával. Menenius azonban sem az ókori szövegekben, sem a drámában nincs jelen a nők könyörgésénél. Ennek ellenére az előbbiek ismeretében felvethető, hogy mégiscsak a Coriolanus pártján álló, zsörtölődő Meneniust látjuk. Igen fontos szereplői a képnek a gyermekek. Plutarchos hangsúlyozottan több 414

Anyám, olaj, vászon, 37,5 x 51 cm, MNG ltsz. FK 3990 (Keserü i.m. 79, kat. sz. 71/a.) Szabó i.m. 16. Ezt a feltételezést erősíti, hogy az idősebb nőalaknak alárendelt fiatalabb Orlai másik képén is felbukkan: Mária és Erzsébet királynők a novigrádi fogságban, 1879. (Keserü i.m. kat. sz. 167) 416 Plut. Cor. 33. Valeria Livius, Dionysios, Shakespeare és Bajza írásában is fontos szereplője az eseményeknek. 417 Az ábrázolt nőalakok közül tehát csak az anya alakja azonosítható teljes biztonsággal. Körülötte összetartozó családot látunk, amelynek a Szabó Júlia kimutatta körön belül Coriolanus is tagja. Megjegyzendő, hogy Dionysiosnál és nyomában Bajza Józsefnél azt olvassuk, hogy Veturia és Volumnia kétszer járultak Coriolanus elé. Ezt maga Veturia meséli el Valeriának, mielőtt másodszor is útnak indulnak, pontosan két gyerekkel és több római hölggyel együtt. Nem feltételezhetjük, hogy Orlai ezt az első zarándoklatot festette meg, annak ellenére, hogy feltűnően kevés nő van a festményen (az egyik a család szolgálója is lehet). Dionysiosnál és nyomában Bajzánál hangsúlyosan több asszony indul útnak. Lásd hozzá: Halikarnassosi Dionysius, VIII. 41.; Bajza i.m. III. 28–29. Az, hogy Orlai korlátozta az asszonyok számát, vélhetőleg Coriolanus családtagjaira, a festő életművét tekintve (intim életképek és portrék) nem is meglepő. 418 Érdekesen jellemzett alak Tullus Aufudius is a drámában. Róma ellen menne, Coriolanus nélkül tehetetlen, mégis féltékeny lesz (IV. felv. 7. jelenet). Gyanakvása és ellenségeskedése nem alaptalan és nem minden ok nélküli. Beláthatja, hogy a haddal vonulva Coriolanus Róma kegyét akarja visszaszerezni, ezt mondja: „a nép / Oly kész visszahívni őt, amily / Hamar kiűzte.” Hatalmát biztosítania kell, teljesen reális terv, ha úgy gondolkodik, hogy Coriolanus előbb beveszi Rómát, ő megöli Coriolanust, hogy Rómát ő bírhassa. Terve dugába dől, Coriolanusnak meg kell halnia. 419 Prém József 1880-ban, Orlai nekrológjában megjegyezte, hogy a festő minden kompozíciójában a történetnek azt a mozzanatát választotta, mely az előzményt is elárulja és a következményt is sejteti. Pl. Zách Felicián (Prém 1880, 94). Prém méltatja a Coriolanust, melyet „ritka jellemzési erő s az eszmei tartalom teszik becsessé.” (Prém 1880, 95). Ezt messzemenően alátámasztják Orlai saját szavai is, a Zách Feliciánnal kapcsolatban szavait idézi Keserü i.m. 44. 415

108

gyermeket említ.420 Szintén több gyermeket említ Dionsyios.421 Liviusnál pontosan két kisfiú szerepel.422 Shakespeare tragédiája azonban csak egy gyermeket szerepeltet, aki meg is szólal a darabban. A drámában nincs benne, hogy Volumnia rámutat Rómára. (Volumnia szavaiban a mutató névmás egyébként nem fennköltebb fogalomra, mint a hazára utal.) A Shakespeareszövegről minden kritikusa azt emeli ki, hogy - ellentétben a többi tragédiával - nem a jellemábrázoláson, nem a lélek belső vívódásán van a hangsúly, hanem az emberi tettek egymásutániságán, a cselekményességen.423 A dráma szövegéből valóban kevéssé ismerjük meg Coriolanus lelki gyötrelmeit, Hamletéhez hasonló hosszú, lelki vívódásról szóló monológja nincs is. Ráadásul a legfőbb jelenetnél Coriolanus néma, csak akkor szólal meg, miután anyja, Volumnia meggyőzte. Fontos továbbá, hogy Orlainál a jelenet tájban játszódik, míg Shakespeare-nél és az összes Shakespeare-illusztráción (ide értve Hamilton képét és az Aurora-metszetet) Coriolanus sátrában. Mindebből arra a következtetésre juthatunk, hogy Orlai nem kizárólag Shakespeare nyomán festette a képet, hanem ókori szövegekre vélhetően legalább annyira támaszkodott, mint színházi tapasztalataira. Ez – témaválasztás tekintetében – a képet a 18. század végi, 19. század eleji történelmi festészettel, mindenekelőtt J. L. David műveivel rokonítja.424 (Bár az egyetemes érvényűnek tekintett ókori tematika a 19. század további részében is változatlanul kedvelt volt,425 1876-ban például Than Mór is festett egy Coriolanust.426)

420

Plut. Cor. 35. Hal. Dion. VIII. 45. 422 Livius, II. könyv, 40. 423 Wickham, Glyenne: Introduction, in: The London Shakespeare. A New Annotated and Critical Edition of the Complete Works in Six Volumes Edited by the Late John Munro, VI, The Tragedies (2), London, 1958, Eyre & Spottiswoode. 1368. 424 J. L. David szándékai és műveinek interpretációja ugyanakkor messzemenően különbözik a Coriolanus értelmezési lehetőségeitől, v. ö. Hofmann, Werner: A földi paradicsom. 19. századi motívumok és eszmék, Budapest, 1987, Képzőművészeti Kiadó. 25–37. 425 Bakó Zsuzsanna: Történelmi festészet és a müncheni akadémia, in: München I Magyarul. Magyar művészek Münchenben 1850-1914. Szerk.: Kárai Petra – Veszprémi Nóra. Katalógus, Magyar Nemzeti Galéria, 2009. 69. Példa Kaulbachtól: Tengeri ütközet Szalamisznál, 1868 (München, Neue Pinakothek) 426 A Római nők esdeklése Coriolanus előtt címet viselő festmény az egykori Markó utcai gimnázium számára készült (ma: Budapesti Gazdasági Főiskola egyik épülete), egy Lotzcal közösen jegyzett pedagógiai jellegű programban készült sorozat egyik darabja. Than nem csak kompozíciós megoldást keresett, amikor a kép főalakját, Coriolanust a sorozat másik két darabjához hasonlóan emelvényre helyezte, (másoknál megkérdőjelezett) erkölcsiségének magasságát jelezve ezzel, amely a tanulók elé üdvös és követendő példaként van állítva. Than képe a kérlelhetetlen hősökhöz áll közelebb. – Cennerné Wilhelmb Gizella: Than Mór (1828-1899), Budapest, 1982, Képzőművészeti Kiadó. 32–33. 421

109

A festmény hátterének fontos analógiája David Szabin nők elrablása c. képének háttere, mint arra Szabó Júlia felhívta a figyelmet.427 Ha elfogadjuk, hogy Orlai forrása nemcsak a színház volt, hanem ókori szöveg is, annak az egyes alakok beállításának interpretálására nézve is vannak következményei. Szabó Júlia szerint az anya alakja messziről Michelangelót idézi.428 Szintén Michelangelót idézi Coriolanus alakja, a lelki

vívódáshoz

hozzárendelt

mozdulat

egyértelműen visszavezethető Lorenzo de’Medici síremlékéhez.429 Orlai képén azonban ennél többet is jelent. Shakespeare szövegében hangsúlyos a

57. www.hg.hu

szerzői instrukció, hogy míg Volumnia beszél, Coriolanus elfordítja fejét: „Ne nézzünk gyermek és asszony szemébe, / Mert, mint az asszony, oly gyöngék leszünk. / Soká ülék.” – mondja, s ezután áll fel.430 Úgy látszik tehát (Menenius alakja is arra mutat), hogy a kép egyszerre épít Shakespeare darabjára és ókori szövegekre. A történelmi kép műfaja kapcsán sokat emlegetett színpadiasság mint jelző Orlai képével új értelmet kap (vö. Jacques-Louis David A Horatiusok esküje c. képének kulisszaszerű háttere és színpadias gesztusai). Amit Maszák Hugó megjegyzett Orlai művészetéről az Emes álma c. kompozíció kapcsán, igaz a Coriolanusra is: „Pathos van benne, azaz a mozdulatok mindenütt épen a cselekvés csattanós pillanatában vannak ábrázolva.”431 Maszák hozzáteszi, hogy Orlai nem színpadias,432 mint Jacques-Louis David, akinél ez, szerinte rossz tulajdonság. Ugyanakkor megjegyzi, jobb lenne, ha „vidorabb eszmék” feldolgozásával foglalkozna. Orlai az Emes álma után nemhogy nem foglalkozott „vidorabb eszmékkel”, de a Coriolanusszal vélhetőleg nagyon is borúlátó volt. A reformkori 427

Szabó i.m. 16. Pontosabban Michelangelo Madonnáit – Szabó i.m. 16. 429 Szabó i.m. 16.; és Keserü i.m. 62.; és 149. jegyzet. 430 Shakespeare: Coriolanus, V. felvonás, 3. jelenet. (Petőfi Sándor fordítása). V. ö. Coriolanus félrefordított fejét a festmény első említője úgy értelmezte, mint aki már fontolgatja, mit tegyen anyja szavainak hallatán. – „Orlay Soma”, in: Műcsarnok 1. évf. 2. sz. (1868. ápr. 17.), 16. – Körösi Mihály pedig úgy értelmezte, hogy Coriolanusnak nincs elég bátorsága ahhoz, hogy anyja szemébe nézzen. (Körösi 2004, 12). 431 Maszák Hugó: Emes álma, in: Magyar Képzőművész 1. évf. 6. sz. (1864. jún. 20.) 91–92. 432 Szana Tamás ellenkezőleg vélekedett (Szana Tamás: A magyar művészet századunkban, Budapest, 1890, Szépirodalmi Könyvtár Kiadóhivatala. 88-89; Szana Tamás: Száz év a magyar művészet történetéből 1800–1900. Festészet, szobrászat, Budapest, 1901, Athaeneum. 94), itt azonban a kortárs Maszák Hugót kell figyelembe vennünk. 428

110

példakép (Orlai tudhatta, hogy Coriolanus a reformkor példaképe) ugyanis meghal, csak az anya képviselte nemzet él tovább, elvesztve fiát. Lehetetlen e kép kapcsán nem Petőfire gondolni.

Petőfi és Coriolanus

Petőfi és Orlai képének kapcsolata szintén felmerült már korábban. Ami árnyalja azt a feltevést, hogy Petőfinek köze van a képhez, az az, hogy coriolanusi jelleméről maga Petőfi is beszélt.433 Érdemes pontról pontra megvizsgálni a kérdést. Keserü Katalin írta, hogy a festmény elsősorban Petőfihez kötődik.434 E mondat nyomán két dolog vethető fel. Az egyik, hogy Orlai festménye kapcsolatba hozható magával a Petőfi-féle Coriolanusfordítással, ti. a Petőfi-fordítás azon részlete, amely a tetőpontot ábrázolja, ugyanabban az évben és ugyanabban a folyóiratban jelent meg, mint az első méltatás Orlairól mint festőről.435 Ha a festmény valóban a Petőfi-féle Coriolanus-fordításhoz kötődik, annak oka van, ezért magát a Petőfi-féle fordítást kell alaposabban megvizsgálni, akkor is, ha Orlai a kép készítése előtt biztosan nem látta a drámát Petőfi fordításában előadva, mivel a Petőfi-fordítást csak 1870-től használta a Nemzeti Színház, előtte mindvégig Egressy fordításában adták elő.436 (A szöveg maga azonban elérhető volt.) Petőfi átültetése a magyar fordításirodalom klasszikusai közé tartozik,437 munkája romantikus elveket tükröz, amennyiben tudjuk, hogy a kortárs fordításelmélet szerint a fordítás alapja az azonos tehetség.438 Paraizs Júlia (részben Margócsy István nyomán) felvetette,

hogy

Petőfi

Shakespeare

tekintélyét

felhasználta

saját

poétikájának

433

Paraizs 2000, 66–67 Keserü i.m. 61-62. Ez a megközelítés a kép irodalmi témaválasztását hangsúlyozza. 435 Lásd Keserü i.m. 62. – Petőfi Sándor: Mutatvány Shakspeare Coriolanusából. V. felvonás – III. jelenés, in: Életképek 1848, I. köt. 9. sz. (1848. febr. 27.), 257–263. 436 Bayer i.m. 259. A szöveg maga azonban elérhető volt, hiszen 1848-ban, mint arról már volt szó, megjelent. A fordítás kéziratát Petőfi István (1825–1880) őrizte meg, az ő hagyatékából került a Nemzeti Múzeumba. – Majláth Béla – Thallóczy Lajos: Petőfi Sándor hátrahagyott kéziratai és könyvtára, in: Magyar Könyvszemle 5 (1880). 196. (a hagyatéki leltár 20. tétele). 437 Lásd: Ruttkay Kálmán: Klasszikus Shakespeare-fordításaink, in: Shakespeare-tanulmányok. Szerk.: Kéry László-Országh László-Szenczi Miklós Budapest, 1965, Akadémiai Kiadó. 26-55. Lásd még: Kállay„»Nem mintha már teljesen elégült volnék dolgommal« Arany János Hamletje és Shakespeare drámáinak magyar fordításai”, in: A magyar irodalom történetei. Főszerk.: Szegedy-Maszák Mihály. Budapest, 2007, Osiris. URL: http://irodalom.elte.hu/villanyspenot/index.php?oldid=2221 [Utolsó lehívás: 2010. november 22.] 2007. Kálniczky Gyula már 1868-ban a legsikerültebb magyar Shakespeare-fordítások közé sorolta – Kálniczky Gyula: Shakespeare a magyar irodalomban II, in: Fővárosi Lapok 5. évf. 280. sz. (1868. dec. 4.) 1116–1117. Bár Petőfi fordításának egyes részeit filológiai szempontból már 1889-ben avultnak tartották. Lásd: Haraszti Gyula: Petőfi Coriolánja, in: Egyetemes Philológiai Közlöny 13 (1889), 666–683. Eörsi István 1994-ben megjelent új fordításáig azonban nem volt más fordítása. 438 Paraizs i.m. 59–61. 434

111

legitimizációjára, az irodalmi kánon kiterjesztésére.439 (A fordítás során pl. népies szavakat használt, amelyek közül nem egyet 1889-ben hibául róttak fel.) Orlai előtt Petőfi eme grandiózus szándéka talán nem volt ismeretlen. Az Életképekben közölt fordításrészletet és a nem sokkal később megjelent teljes fordítást Orlai ismerhette, hiszen másod-unokatestvérek és barátok voltak. Kérdés, hogy Orlai hogyan, politikai drámaként értelmezte-e Petőfi fordításában a Coriolanust. (Ahogy kortársai és a reformkoriak mind.) Volumnia néhány kiragadott szava a már eddig is sokat idézett V. felvonás 3. jelenetéből ugyanis – a mai olvasó tapasztalataival felvértezve – kísértetiesen emlékeztet az 1867-es kiegyezésre: „Mi arra kérünk, békítsd össze őket: / Hadd mondja a volszk: »Mi kegyelmet adtunk«, / És Róma ezt: »Mi nyertünk«, s mind a két rész / Téged dicsőit, mondván: »Békeszerzőnk,/ Légy áldva!«”440 Nyilvánvalóan Petőfi nem látott a jövőbe, ezért az ő részéről nem lehet kiegyezés-kritikát látni a Coriolanusban, Orlai részéről azonban számolni kell ezzel a lehetőséggel. Ha elfogadjuk, hogy a kép a kiegyezés évétől készült, a képet történelmi festményként értelmezhetjük, amely nem mentes aktuálpolitikai felhangoktól. A másik, Keserü Katalin fentebb idézett mondata nyomán felvethető kérdés az, hogy a festmény címszereplőjének van-e köze magához Petőfi személyéhez. Greguss Ágost írta, hogy Coriolanus nagyon illett Petőfi jelleméhez, aki demokrata elvei mellett arisztokrata ízlésű volt.441 Petőfi „coriolanusi jelleme” a legutóbbi időkig beszéd tárgyát képezte.442 Ami érdekessé teszi a témát, az az, hogy Petőfi nemcsak beszélt róla, hanem mintha rá is játszott volna Coriolanusra. Az 1848-as országgyűlési választások előtt elmondott szabadszállási beszédének néhány eleme (főleg annak a tarpei sziklának az emlegetése, amelyik a darabban is felemlítődik) emlékeztet a Shakespeare-dráma következő szavaira: „Kiáltsanak bármit fülembe, / Kerékbe törnek, vad lóhoz kötöznek, / Vagy a tarpeji szirtre tíz hegyet / Tesznek még, hogy mélyebbre döntsenek, mint / A meddig ér a szem

439

Paraizs i.m. 53-54. Lásd még: Paraizs Júlia: Shakespeare-t fordító Petőfi. Petőfi Sándor Coriolanusfordításának irodalomtörténeti és műfordítás-kritikai problémái, doktori disszertáció, 2008. URL: http://www.doktori.hu/index.php?menuid=193&vid=4604 [Utolsó lehívás: 2010. november 18.] 440 Shakespeare: Coriolanus, V. felv. 3. szín (Petőfi fordítása) 441 Csiky Gergely: Bevezetés, in: Shakspere [sic!] Színművei. Tragoediák I. Budapest, é.n. Ráth Mór kiadása. 442 1979-ben pl. Szigethy Gábor részletesen összehasonlította Coriolanus fiktív jellemét Petőfi rekonstruált, tehát szintén fiktív jellemével – Szigethy i.m. 163–165. – Rózsa Dezső szavai mutatják meg legélesebben, mit lehet érteni Petőfi coriolanusi jellemén: „Érezte Petőfi is a nép bálványozását, a népszerűség mámorító hatását s a magasból levetés keserveit. Hajthatatlan volt ő is, megalkuvást nem ismert, mikor mindenki alkalmazkodott […]. Hallgatni, színlelni, alkalmazkodni ő sem tudott, népszerűséggel, gyűlölettel szembehelyezkedve hirdette eszméit s elveit meg is akarta valósítani és értük halni is kész volt. Ő is heves, elszánt s a hősi halál gondolata nem volt kevésbbé magasztos előtte, mint Coriolanus előtt.” Rózsa Dezső: Utószó, in: Shakspeare-Petőfi: Coriolanus. Budapest, 1921, Rózsavölgyi és Társa kiad. 183.

112

sugára: mégsem/ Leszek más, mint valék.”443 Egy olyan beszéd, melynek célja, hogy a szónokot megválasszák országgyűlési képviselőnek, nem szokott ilyen fordulatokat tartalmazni: „Hanem azt korán se várjátok, hogy én titeket magasztaljalak, mert akkor szemtelenül hazudnám. Becsületemre mondom, hogy ti nem vagytok remek emberek, vagy eddig legalább nem voltatok. Március 15-éig az egész Magyarország nagyon szolgalelkü, kutyaalázatosságu ország volt és ti ebben a virtusban közelebb álltatok az elsőkhöz, mint az utósókhoz. […] A zsidók hajdan Mózes idejében az isten helyett egy arany borjut imádtak, de ti még lejebb sülyedtetek, ti egy ólomszamarat imádtatok.”444 Az idézet szövegkörnyezete Shakespeare drámájának mondanivalójával rokon: a nép ámítható, befolyásolható.445 A szabadszállási röpiratok és beszédek illetve a fordítási munka befejezése között eltelt idő (február végén befejezte a fordítást, nyár elején voltak a választások) nem is nagy. Petőfinek és várandós feleségének gyorsan el kellett hagynia Szabadszállást.446 Petőfi 1848 márciusa után (amikor a kortársak a forradalmat bevégezettnek látták!) nem a közvéleménnyel összhangban ténykedett,447 ez is erősíthette az utókorban a coriolanusi jellemről való beszédet. Petőfi coriolanusi jellemét ma már nem szokás emlegetni. Azonban ha feltesszük, hogy a költő ugyanolyan megalkuvást nem ismerő személyiség volt, mint Coriolanus (aki végül is megalkudott és elbukott), és azzal az Orlairól kialakított képpel vetjük össze, amely szerint Orlai ugyanolyan megalkuvást nem ismerő jellem, mint Petőfi,448 a Coriolanus festmény pszichologizáló értelmezéséhez jutnánk. A témaválasztást azonban maga a kiegyezés eléggé indokolni látszik. Ma is el lehet rajta gondolkozni, Kossuth vagy Deák követése volt-e a jobb út, és a vívódó Coriolanus alakja a végső bukásra figyelmeztethet.449 A 19. század közepén

443

Shakespeare: Coriolanus, III. felv. 2. szín (Petőfi fordítása) Petőfi választási kiáltványa: http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/petofi/valaszta.htm [Utolsó lehívás: 2010. november 18.] 445 Petőfi vetélytársa, a végül országgyűlési képviselőnek megválasztott Nagy Károly lenne a népámító. S bár a szöveg szempontjából relevanciával nem bír, érdemes azért megjegyezni, hogy Nagy Károly valóban nem bizonyult korrekt ellenfélnek. Szózat Petőfi Sándornak! címmel írt, sértésekkel teli cikkét a Pesti Hírlapban jelentette meg (1848. júl. 5.) a hirdetési rovatban. A Pesti Hírlap szerkesztői a lap következő számában (1848. júl. 6.) rövid nyilatkozatot tettek, miszerint a „Nagy Károly aláírásával megjelent gyalázatos czikk tudtukon kívül iktattatott a hirdetményi rovatba.” Petőfi erre párbajra hívta ki Nagy Károlyt, aki erre feljelentette Petőfit. – Petőfi Sándor vegyes művei. Végleges, teljes kiadás, 3. köt. (Petőfi Sándor összes művei. Végleges, teljes kiadás, 6. köt.). Budapest, 1896, Athaeneum. 383-384. 446 Mezősi Károly: Közelebb Petőfihez. Budapest, 1972. Szépirodalmi Könyvkiadó. 344. 447 Hász-Fehér i.m. 4–5 448 A Petőfi–Orlai párhuzam nem erőszakolt – Szíj Péter: Orlai Petrich Soma művészi kibontakozásának évei, in: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 2 (1974). Budapest, 1974, MNG. 185. 449 1861-ben, a Coriolanus megfestése előtt néhány évvel követett el öngyilkosságot Teleki László (1811–1861), aki semmiféle megegyezésre nem volt hajlandó. Orlai, ha nem is erre az eseményre célzott, azt emlékezetébe véshette. 444

113

jelent meg a tragikus sorsú, bukott hős ábrázolása,450 ezek közé tartozik Wallenstein (Piloty: Seni Wallenstein holttesténél, 1855451), Dobozi Mihály (Székely: Dobozi Mihály és hitvese, 1861452), Orlainál Attila kerül ilyen szerepbe épp a kiegyezés évében (Attila halála, 1867), s úgy tűnik, borúlátásának adott hangot a Coriolanussal is. A különféle értelmezések azonban (Livius, Plutarchos, Shakespeare, Bajza, Petőfi, esetleg Brankovics), amelyek összemosódását már Bajza írásaiban is tetten értük, annyira szétválaszthatatlanok már Orlai korában is, hogy egyrészt nem tudjuk körvonalazni, pontosan melyiket vallotta magáénak a festő, másrészt a 20. századra valószínűtlenné vált egy első ránézésre irodalmi ihletésűnek tűnő kép történelmi festményként való értelmezése. A Coriolanus ugyanolyan elszigeteltté vált, mint az 1870-es években egyre inkább háttérbe szoruló Orlai, akinek 1876-ra példaképei, Cornelius és Kaulbach szintén túlhaladottá váltak.453 Orlai Coriolanusa azonban - történelmi képként értelmezve - ma is figyelmeztetheti a nézőt döntéseinek következményeire.

450

Bakó i.m. 69-70. Karl Theodor von Piloty: Seni Wallenstein holttesténél. 1855, olaj, vászon, 312x365 cm. München, Neue Pinakothek. 452 Székely Bertalan: Dobozi Mihály és hitvese. 1861, Olaj, vászon, 226,5 x 176,5 cm. MNG, Budapest. 453 Hollós László: A modern festőművészetről, különös tekintettel a magyar históriai festészetre. Budapest, 1876, Tettey kiadása, 9. Hollós László Karl Rahl (1812–1865) nézeteit átvéve fejtegette a történelmi festészet lehetőségeit, így nem meglepő, ha nála Rahl tanítványai, Than Mór és Lotz Károly állnak kiemelt helyen. V. ö. Balás-Piri László: A magyar történeti festészet a XIX. században. Budapest, 1932, 28–29 – itt egyenesen az olvasható, hogy a magyar történelmi festészet Than Mórral és Lotz Károllyal kezdődik. 451

114

VII. Női szerepek Orlai festményein

Orlainak viszonylag nagyszámú nő-témájú festményét ismerjük. Portréi mellett számos történelmi hősnőt is megfestett. Sőt, ott is megjelennek a nőalakok, ahol a történet szerint nem voltak jelen. II. Lajos-festményén a halott királyt nők siratják. A kritika, s különösen Toldy Ferenc szóvá is tette: „Sok azt kérdi, hol veszik ki magukat a síró nők?”454 Zách Felicián című festményén Klára alakjának az elhagyását kívánták, Orlai viszont ragaszkodott hozzá.455 A korban ezzel szemben történeti témájú festmények főszereplőjeként igen kevés esetben jelennek meg női alakok. Orlaira tehát ez a témakör különösen és következetesen jellemző. Azon képei között, amelyeken a nők jelentős szerepet töltenek be, megkülönböztethetünk egy egyalakos képcsoportot, melynek darabjain a szerelem tárgyaként ismert női típusok (a szerelmes, a becsapott, a bűvös erejű és végzetét vállaló) a maguk érzelmeinek áldozataként és attributumaival: alanyként jelennek meg, de mindannyisszor a másik nemhez fűződő viszonyuk szerint. Egy másik csoportot képeznek történelmi festményeinek nőalakjai, melyeken két főtípust lehet megkülönböztetni. Az egyik az erős, a történelem menetét befolyásoló nő. Ilyen például Salamon király anyja, aki fia eszetlen tettét, az unokatestvérei elleni harcot próbálta megakadályozni. Volumnia, Coriolanus anyja pedig Róma megtámadásától próbálja eltántorítani a fiát. A másik típus a törékeny lányalak, a történelem áldozata. (Hasonló nőalakokat találunk a hősök és hősnők mellett, akiknek képi funkciója az, hogy érzelmi reakcióikkal megjeleníteni segítsék az ábrázolt esemény horderejét.) Harmadik csoportként tekinthetjük a maradandó szellemi értékek létrehozóiként megjelenített, kortárs, de legendába burkolt nőalakokat. VII. 1. Hanka Nóra: Romantikus képek

Orlai egyik legkorábbi alkotása a Rableány, mely pápai diákévei alatt keletkezhetett (kat. 5). Ezt támasztják alá az anatómiai pontatlanságok, elrajzolások, illetve a téma is. A képen egy könyöklő lány látható, bal vállal felénk fordulva, félprofilban. Arca rajzos, klasszicista, mint a korabeli irodalmi zsebkönyvek illusztrációin látható figuráké. Meztelen felsőtestét csupán saját, keresztbe tett karja és egy sötétzöld vastag posztó takarja helyenként. Bal karján bilincs,

454 455

Toldy Ferenc levele Orlaihoz, 1851. szeptember 16. MNG Adattár 2126/1927. Keserü Katalin: Orlai Petrics Soma (1822-1880). Budapest, 1984, Képzőművészeti Kiadó.

115

lánca előtte tekeredik, végét nem látjuk. A háttérben narancssárgás fényben úszó táj. Az alkotás még egy tanulatlan,

kezdő

festő

kezéről

árulkodik, a kéz rövidülése furcsának hat. Orlai

pápai

évei

alatt,

mikor

feltételezésünk szerint ez a kép készülhetett, még elsősorban költő szeretett

volna

lenni.456

Írói

szárnypróbálgatásáról tudjuk, hogy sikeres

volt,

novellájával

Hontalanok például

című

1840-ben

elnyerte a Képzőtársaság díját.457 Fennmaradt

elbeszélései

mellett

ismerjük még verseit - A végtelen 58. Munkácsy Mihály Múzeum engedélyével

üdv, A Rózsa, Tudnivágy, Választás -,

melyekre romantikus hangvétel, a választott kedves iránt érzett, legtöbbször reménytelen vágy kifejezése jellemző. Rableány című festménye feltehetően kapcsolatba hozható ezekkel a romantikus, szerelmi vágytól átitatott versekkel. A Vesztett üdv458 című szonettben például ezt olvashatjuk:

„Ó jöj, te istenarcu szende lány?! O jöj? Had húljak kebled édenére, Csak ott találhat e kín nyughelyére.”

A képen látható bilincsnek többféle ikonográfiai jelentése van, egyszerre utalhat elválaszthatatlan kapocsra, vagy megkötöttségre, szolgaságra. Ismerve Orlai ezen időszakát, 456

Soproni barátjához, Lantay Sándorhoz írt leveléből tudjuk, hogy már festegetett is. Lásd: Lantay Sándor levelei Orlay Petrics Somának 1840. szeptember 20.; 1841. tavasz. MNG Adattár 2148/1927, 2151/1927. 457 Jókai levele Dr. Fenyvessy Ferencnek, 1880. július 11. Jókai Mór: Jókai Mór összes művei. Levelezése III. Budapest, 1971. Argumentum Kiadó. 110. 458 Petőfi Irodalmi Múzeum, Levéltár. Orlay Petrics PIM V. 4547.

116

tévedés lenne azt feltételezni, hogy ez bármilyen forradalmi gondolathoz, netán szabadságallegóriához kapcsolódik, a képen egyértelműen szerelmi kötelékről van szó. Ezt támasztják alá Orlai versei. Ha ezeket párba állítjuk Petőfiével, érdekes párhuzamokat találhatunk. A szerelemre mindketten gyakran használták a víz-part metaforát: a habok elválasztják egymástól a szerelmeseket, és csak akkor találhatnak egymásra, ha szárazföldet érnek mindketten. Ez a gondolat jelenik meg Orlai Rózsa459 című versében, illetve Petőfinek 1842es, A bujdosó460 című művében is. Ugyanezekkel a képekkel él Petőfi Megúnt rabság461 című versében, melyben az előző motívumok mellett már konkrétan megjelenik a szerelem rabságban tartó érzése is:

„Szerelem, lerázom Fölvett láncodat, Kedves lánc, igaz, de Mégis lánc marad.”

Orlai és Petőfi korai verseinek fő témája tehát a szerelem – fiatal korukat tekintve ez nem is csoda. A szerelem azonban nem békés, hanem gyötrő, s rabságban tart. Ezek a gondolatok köszönnek vissza a festményen is, Orlai képbe fogalmazza a verseik szerelmi metaforáit. Rableányát a szerelem tartja fogva, a képen látható bilincset szerelmi kötelékként értelmezzük. Ezt a feltevést támaszthatja alá az a tény is, hogy a festményen csak egy megbilincselt lány látható, semmi más. A Kleopátra 1850 után készülhetett (kat. 86).462 Ezt nem csak a festmény stílusa támasztja alá - már kevésbé rajzos, mint a Rableány, jóval festőibbnek mondható –, hanem szignatúrája alapján is erre következtethetünk.463 A festményről azonban csak egy fotó áll rendelkezésre, tulajdonosa elzárkózik a kép nyilvános bemutatásától vagy bármilyen vizsgálatától.

459

Uo. Petőfi Sándor összes költeményei. Budapest, 1972, Szépirodalmi Könyvkiadó. 14-15. 461 Uo. 56-57. 462 84,5 x 68,5 cm; olaj, vászon; jelzése jobbra, lent. Magántulajdon, Szerbia. 463 A szignatúra ugyan nem túl jól olvasható, azonban biztosan Orlay/Orlai-ként szignált. Ez alapján feltételezhetjük, hogy a mű 1850 körül vagy után készülhetett, mert a művész ekkor kérvényezte, hogy felvehesse hivatalosan is az Orlai nevet, és más, korábbi művein így ez a név nem szerepel. 460

117

A

fénykép

szerint

Orlai

műve

leginkább az olasz festői hagyományt követi, párhuzamba állítható például Guido Cagnacci és Guido Reni alkotásaival, de a kortárs Arnold Böcklintől is ismert egy hasonló ábrázolás.464 félalakos,

Ezeken

álló

általában

Kelopátrát

a

látjuk,

felsőtestét alig takarja ruha. Orlai képén

a

sötét

háttér

előtt

ülő

Kleopátra tekintetét a magasba veti, a halál

elragadásának

pillanatát

láthatjuk itt, arcán azonban nincs szenvedés,

inkább

valamilyen

fenséges rezzenéstelenség jellemzi. Barna haját kétoldalt gyöngyökkel 59. Magántulajdon

fogta kontyba, mellkasa és keblei

fedetlenek, kígyót tartó bal karja egy zöld párnán fekszik, melyet részben egy kézben tartott lepedő fed, ölében vörös drapéria gyűrődik. Jobb kezét maga előtt tartja, felkarját fémperec díszíti. A szerelmi hódításairól híres Kleopátra halálában is erotikusnak látszik. Ennek forrásai lehetnek - a korábbi Kleopátra ábrázolások mellett - az elragadtatott szentek ábrázolásai is, mint például Berninitől a Szent Teréz eksztázisa.465 Az elragadtatottság emeli Kleopátra alakját az önfeláldozó, hősies alakok közé, akik nem kerülhetik el nemes végzetüket. Kleopátra mitikus uralkodói alakja iránt már saját korában és később is nagy volt az érdeklődés, különleges politikai képességei és személyisége miatt vívta ki a Királyok Királynője címet. Plutarkhosz így írt róla: "Mondják, hogy Kleopátra szépsége önmagában nem volt felülmúlhatatlan, s nem is ezzel ejtette rabul bámulóit, hanem a vele való együttlét ellenállhatatlan varázslatot sugárzott, és egész lényében, meggyőző beszédmodorában, vonzó, ízléses viselkedésében volt valami ingerlő erő. Merő gyönyörűség volt hangját már csak

464

Cagnacci és Reni is több változatban festette meg Kleopátra halálát, ami a téma népszerűségét jelzi. Lásd például: Guido Cagnacci: Kleopátra öngyilkossága. Kunsthistorisches Museum, Wien. Guido Reni: Kleopátra halála. 1625-30 k. Neues Palais, Potzdam. Arnöld Böcklin: Cleopatra. Lappang. 465 Bernini: Szent Teréz extázisa, 1647-52. Santa Maria della Vittoria, Cornaro-kápolna, Róma.

118

hallani is, nyelvét, mint valami több húrú zeneszerszámot, könnyedén használta".466 Kleopátra tehát már nem az ártatlan, a szerelem fogságába került lány, hanem a bűvös, öntudatos uralkodónő, aki a fogság elől a halálba menekül. Plutarkhosz szerint áspiskígyóval maratta meg magát.467 Orlai festménye az 1850-es években készülhetett, inkább az évtized első felében, tehát nem sokkal a szabadságharc leverése után, az önkényuralmi Bach-korszakban. A festményen ugyan nincs semmi utalás, ami alapján Orlai művét saját korára lehetne vonatkoztatni, az egyiptomi uralkodónő történetét és Orlai megalkuvást nem ismerő természetét ismerve azonban az idegen uralom alá kerülő Kleopátra öngyilkosságágának megfestése politikai utalás is lehet. Orlai egy mind a mai napig lappangó festménye Ariadnét ábrázolja.468 Kép hiányában felelőtlenség lenne bármilyen értelmezésre vállalkozni, illetve bármit is kijelenteni a festményről. Tény viszont, hogy 1838. szeptember 24-én a Pesti Magyar Színház bemutatott egy Ariadne, a könyelmű-nő című darabot.469 Kuthy Lajos drámája azonban nem a krétai királylány történetét meséli el, hanem egy Lucretia Borgia-szerű nápolyi hölgy kalandos, férjekben gazdag életét. Nem tudjuk, hogy Orlai látta-e darabot, a bemutatókor semmiképpen sem, hiszen 1838-ban még nem volt Pesten. Mindezek ellenére nem kizárható, hogy találkozott Kuthy darabjával. Valószínűbbnek tűnik azonban, hogy Orlai nem a nápolyi Ariadnét, hanem a krétai királylányt örökítette meg. Ariadné történetét egy tanult diák biztosan ismerte. Ugyanígy ismerhette Zrínyi Miklós Arianna sírása című versét is, melyben Ariadne hűtlen kedvesét siratja. 470

Halljad meg most Téseus hitetlenségét, És annak magadra vegyed értelmét,

466

Plutarkhosz: Párhuzamos életrajzok. Ford. Máthé Elek. Budapest, 2001, Osiris Kiadó. Antonius életrajzában jellemzi így Kleopátrát. 697-698. A kígyó nem csak halálának ”eszköze”, az egyiptomi mitológiában a királyok felségjelvénye volt. 467 Plutarkhosz írja Antonius életrajzában, hogy a királynő több mérget kipróbált, mely fájdalommentes halált hoz. Végül kígyóval ölte meg magát. Lásd Plutarkhosz i.m. 737, 747. A kígyó nem csak hal 468 Sajnos a festményről nem tudjuk, mikor készült, az Ernst Múzeum 41. aukcióján a 329. tétel volt, vászon hordozón 51 x 39 cm. 469 Váli Béla: Kúthy Lajos élete és munkái. Budapest, 1888, Aigner Lajos. 70. Váli szerint Kuthy darabja nem aratott „feltünö sikert”, s ez „a hősnő visszataszító fajtalanságának és korlátlan gonoszságának tulajdonítható.” Váli i.m. 77. 470 Zrínyi Miklóst Orlai pártfogója, Toldy Ferenc is méltatta. Toldy 1853-ban adta ki Zrínyi Miklós összes munkáját: Ujabb nemzeti könyvtár. (Kiadta egy társaság). Zerinvári gróf Zrinyi Miklós összes munkái. első a szerző kiadatlan prózai műveivel kiegészített kiadás. Kazinczy Gábor és Toldy Ferencz által. Pest, 1853.

119

Halljad Ariannának siralmas versét, S nagyobbnak véljed háládatlan éltedet.471 Úgy véljük, hogy inkább az ókori történetet választhatta tárgyául. Ennek nem csak az lehet az oka, hogy Kuthy darabja nem volt sikeres, s Orlai életművében a kéjelgő nő alakja egyedülálló is lenne. A szerelmes és szerelmesét segítő, majd elhagyott leány története a Rableánnyal és Kleopátrával mutat érzelmi-tartalmi hasonlóságot. Judit című festménye csak ebből a szempontból kapcsolható az előbbiekhez. A történet szerint

Judit

megmentette

népét

Nabukodonozor hadvezérétől, Holofernésztől, aki

hadjáratott

indított

Izrael

ellen.

Közelférkőzött az ellenséghez, és elcsábította őt, majd mikor az teljes részegségében már nem tudott magáról, Judit lefejezte. Ezzel a tettel a zsidók egyik legnagyobb hősnője lett. Judit története mindig népszerű témának számított, általában erős, elszánt nőként, díszes, vagy erős színű ruhában, egyenes testtartásban, magasztos, uralkodói arccal, felülről jövő fényben megvilágítva ábrázolták, mely tovább növeli nagyságát. Attribútuma a kard és a levágott fej, melyeket kezében tart. Orlai festménye nem teljesen illeszkedik ebbe a hagyományba: Holofernész feje és a kard itt is

megtalálható,

a

nőalak

azonban

60. Keserü Katalin: Orlai Petrics Soma (18221880), 84. kép

a

legkevésbé sem mondható fenségesnek. Judit a szabadban látható, háta mögött az éjszaka felhői sűrűsödnek. Kerek arcát hátul összefogott, hosszú sötét haja keretezi, kerek kivágású, mélyen dekoltált, könyöknél végződő fehér inget és súlyos szoknyát visel. Arca élő modell után készülhetett, annyira realisztikus.

471

Zrínyi Miklós összes versei Budapest, 1995, Unikornis Kiadó. 210-214. 211.

120

Bizonyos, hogy Orlai ismert más Judit témájú műveket, a legközelebbi példa éppen barátja és földije ecsetjéből való: Haan Antal Judit és Holofernész című, 1853-as műve, melyen felismerhetők a megszokott formajegyek.472 Orlai művén tudatos, realista igény jelentkezik, akárcsak Szent Cecília című képén: bizonyosan konkrét személy után festette, mint azt is, esetleg a modell megrendelésére, akivel bizonyára egyeztette az „álruhás portré” témáját,

mely

szerelemmel

nem

más,

mint

meghódított

a férfi

megsemmisítése. A végzet asszonyának egyik 61. http://www.hung-art.hu

első

ábrázolása

ez

a

magyar

festészetben, amint a saját népéért a legszörnyűbb bűnt elkövető hősnek is. Ez a

vonása különbözteti meg Orlai korábbi, egy-jelentésű, idealizált nőalakjaitól, és hozza közel történelmi hősnőihez és álruhás portréihoz. (A képnek ma csak a reprodukcióját ismerjük.)

VII. 2. Tóth Dorottya: Mária és Erzsébet királynők a novigrádi fogságban

A Mária és Erzsébet királynők a novigrádi fogságban című kép 1879-ben készült, Orlai egyik utolsó műve (kat. 400). A téma nem a magyar történeti festészet legkedveltebbjei közül való. Orlai előtt ugyan három művész megfestette, az 1860-as évek első felében, talán a történetnek az 1850-es évekre tehető irodalmi fénykora hatására. A legkorábbi Molnár József Erzsébet és Mária Nagy Lajos sírjánál473 című képe, mely azt a jelenetet ábrázolja, amikor Mária királynő és anyja, Erzsébet királyné, akiknek részt kell venniük az új király, Károly székesfehérvári koronázásán, Erzsébet férje, Nagy Lajos sírjához borulva keresnek vigasztalást. Ugyanezt a jelenetet

472 473

Haán Antal: Judit és Holofernész, 1853. Wosinsky Mór Megyei Múzeum, Szekszárd. Molnár József: Erzsébet és Mária Nagy Lajos király sírjánál. Olaj, papír, 19,5x22cm.

121

örökítette meg Liezen-Mayer Sándor, azonos474 című művén. Kovács Mihály Garai nádor megvédi Mária és Erzsébet királynőket475 című festménye pedig a novigrádi fogságot megelőző, a királynőket délvidéki útjuk során ért támadást jeleníti meg, s az őket hősiesen védelmező nádort helyezi a középpontba. A művek között tehát nincs hasonlóság: az utóbbi képen a két nő meg sem jelenik, a hangsúly nem az ő sorsukra, hanem a nádor vitézségére kerül, Molnár és Liezen-Mayer képein pedig a királynők gyászára. Orlai viszont a két nőalakra koncentrál, életük válságos pillanatában, s valószínűleg irodalmi művekre támaszkodva.

62. http://www.hung-art.hu

Nagy Lajos király második felesége, Kotromanics Erzsébet négy gyermeket szült az uralkodónak. Azonban mivel mind a négy gyermek leány, Lajosnak gondoskodnia kellett a trónutódlás kérdéséről. Halála előtt elfogadtatta a főurakkal a női utódlás lehetőségét, s hogy 474

Liezen-Mayer Sándor: Erzsébet és Mária Nagy Lajos király sírjánál 1385-ben, vázlat, 1863 előtt, olaj-vászon, 78 X 66 cm, Magyar Nemzeti Galéria, Ltsz.: 1611. 475 Kovács Mihály: Garai nádor megvédi Mária és Erzsébet királynőket, 1864, magántulajdon.

122

megszilárdítsa leánya, Mária helyzetét, 1379-ben eljegyezte IV. Károly német-római császár fiával, Zsigmonddal. Így az uralkodó 1382-ben bekövetkezett halála után Máriát azonnal királlyá koronázták, s mivel ekkoriban még csupán 11 éves, helyette édesanyja, Erzsébet uralkodott – aki döntéseiben mindig bizalmas tanácsadójára, Garai Miklós nádorra hagyatkozott. Mária „uralkodásának” ideje viszályokkal teli. Részben a kiszemelt férjét/férjeit illető egyet nem értés Erzsébet és a főurak között (Mária érzelmei, persze, szóba sem kerültek), részben pedig női volta belső és külső háborúkat idéztek elő. Ezekben anyja, Erzsébet, aki megölette egyik „vejét”, alaposan vétkes volt. Ezért kerültek fogságba, majd Garait s Erzsébetet is kivégezték. A háborúskodás az első férj, Zsigmond társulakodóvá válásával (Mária ekkor még mindig csak 15 éves) kezdett megszűnni. Mária mindösszesen 24 évet élt. A történet mind történelmi, mind női szempontból témák sokaságát kínálta feldolgozásra az utókornak. Mivel a Mária és Erzsébet tematikának irodalmi feldolgozása igen gazdag, érdemes áttekinteni, s megkeresni Orlai festményének lehetséges szépirodalmi forrásait. Ebben elengedhetetlenül fontos segítség

Lahmann György Mária királynő alakja a magyar

irodalomban című kötete, melyben a szerző áttekinti a teljes Mária-irodalmat a kezdetektől egészen saját koráig.476 A szerző megemlít számos, a történet különböző részleteire épülő, a nép körében terjedő mondát, népballada töredékeket, valamint összegyűjti a téma szépirodalmát is. Ez utóbbi terjedelmes anyag, hiszen már magának Erzsébetnek a megbízásából is született elbeszélés, mégpedig Lorenzo de Monaci, a korban Budán tartózkodó velencei követ tollából, az Erzsébet által megöletett Durazzói Károlyról.477 A téma virágkorát azonban egyértelműen az 1840-50-es évekre tehetjük, ekkoriban ugyanis számos feldolgozása látott napvilágot.478 Ezekben a kerettörténet és a főbb események elbeszélése megegyezik, csupán egyes jelenetek hangsúlyosabb szerepe, illetve néhány egyéni elgondolás alapján született regényes vagy romantikus szál megjelenése jelent eltérést. A két nőalak történetét együtt azonban csak Orlai ifjúkori írói példaképe, Jósika Miklós dolgozta fel. (Az ő 1874-ben megjelent Két királynője lehetett a festő közvetlen forrása.) Korábban a szerzők figyelmét inkább Mária kötötte le, aki Czakó Zsigmond szerint minden bűntől tiszta, „tépett levél”, ugyanakkor királynő is, például amikor Horváti bánhoz így szól:

476

Lahmann György: Mária királynő alakja a magyar irodalomban, Bölcsészetdoktori értekezés, Pécs, Dunántúl Egyetemi Nyomdája, 1927. 477 Lorenzo de Monaci: Carmen seu historia de Carolo II. cognomento Parvo, rege Hungariae 478 Czakó Zsigmond: János lovag, 1848; Vahot Imre: I. Mária királynő, 1854 és 1856; Madách Imre: Mária királynő, 1844 és 1856; Jósika Miklós: Két királynő, 1857 (kézirat, publikálva 1874-ben); Paulkovics Lajos: A honleány, 1859

123

„Megállj: nem úgy / Magad követsz, még börtönömben is / Urad vagyok”.479 Vahot Imre feloldotta ezt a kettősséget: Mária királynő című darabjában Máriát egy, az uralkodás terhétől menekülő fiatal leányként jeleníti meg, akinek sokkal fontosabb szerelme, mint az ország irányítása.480 Madách Mária királynőjében ez éppen ellenkezően történik: a fiatal lány feláldozza szerelmét uralkodói kötelességének teljesítéséért.481 Azt minden irodalmi forrás hangsúlyozza, hogy a fiatal királynő teljes mértékben feddhetetlen, a körülötte történő szörnyűségek ellenére. Így Orlai művén az ő alakja az általános, romantikus Mária-képet testesíti meg. A festmény legszembetűnőbb alakja a rendkívül férfias Erzsébet, aki szinte toronyként magasodik Mária fölé. Az írott források ismeretében egyáltalán nem meglepő a királyné ilyen ábrázolása,

hiszen

minden

szerző

hangsúlyozza az

asszony maszkulin

vonásait:

hatalomvágyát és érzéketlenségét. Orlai festményén tehát két nő áll a központban, egy erős és egy törékeny. Erzsébet a középkori viseletnek és a hatalmának megfelelő vörös ruhát és prémes köpenyt, magas fejdíszt visel. Egy széken ül – tartása trónoló uralkodóra emlékeztet -, fejét a háttérben megjelenő alakok felé fordítja – így kirajzolódnak erőteljes arcvonásai -, jobbjával pedig egy, a háta mögött álló, oltárasztalként azonosítható asztallapra támaszkodik, közben átkarolva hozzábújó leányát. Mária megjelenése szinte gyermeki. A földön térdel, s imára kulcsolt kezéből, a földön heverő rózsafüzérből és Bibliából arra következtethetünk, hogy intenzív mozdulatokkal jellemzett, minden helyzetben aktív anyjával szemben a válságos pillanatokban az Istenben való hit, s nem saját akarata vezette. Haját keskeny szalagok díszítik, ruhája fehér és világoskék, díszítése finom. Bár Mária a királynő, s így formálisan az övé a hatalom, Orlai mégis első pillantásra érzékelteti az erőviszonyokat az alakok méretével, vonásaival s még ruhájuk színével is – hiszen míg Márián az ártatlanságot sugalló fehér, addig Erzsébeten vörös ruhadarabok jelennek meg. Az asszonyok piramidális együttese mellett a háttérben kirajzolódó, éppen belépő alakok eltörpülnek, sokkal kevésbé kidolgozottak, szinte beleolvadnak a belső tér sötétjébe, de feltétlenül képviselik a kép másik ellentétét: a nőknek még uralkodói voltukban s még fogságban is a férfiaknak kiszolgáltatott helyzetét. A piramidális, egy-egy alakot kiemelő, mégis a szereplőket csoportba foglaló, nálunk Székely Bertalan nevével összekapcsolt kompozíció a század második felében lett a festői kutatások fő témája. Orlainak több ilyen festménye van. Az ifjú Székely műveinél jóval korábbi, Salamon 479

Lahmann i.m. pp. 38-41. Lahmann i.m.: pp. 41-45. 481 Lahmann i. m. pp. 45-49. 480

124

királyt anyja megátkozza című kép középpontjában a Mária és Erzsébetéhez hasonlóan – bár sokkal kevésbé hangsúlyosan - egy nőalakokból álló piramidális együttes áll. Az erőteljesebb alak Salamon édesanyja, akihez ebben az esetben is egy fiatal lány simul, védelmet keresve. Jaroszló Anasztázia, Salamon anyja éveken keresztül dolgozott azon, hogy fenntartsa gyermeke és I. Béla utódai között a békét. Képünkön éppen az a jelenet látható, amikor fia úgy dönt, ezentúl nem hallgat édesanyja tanácsaira, s német bizalmasaira hagyatkozva meghozza azt a döntést, ami végül hatalma elvesztéséhez vezet: megtámadja Gézát és Andrást. A Perényiné a mohácsi csata után összeszedi a halottakat című korai művének középpontjába is egy ilyen, nőkből álló csoportot helyezett Orlai. Középen a többi alak közül kimagasló, robosztus nő, Kanizsai Dorottya, aki a mohácsi csata után férfiakat megszégyenítő bátorsággal ment ki a csatamezőre megkeresni mostohafia, Perényi Ferenc holttestét, s megadni a végtisztességet az elesetteknek. Hozzá két oldalról csatlakoznak a földön térdeplő s tőle segítséget váró asszonyok. A piramidális elrendezést a III. Endre lánya, Erzsébet zárdába lép című képen is alkalmazta: az apácák és a rendfőnöknő ebben az alakzatban veszik körbe a királylányt. Ezeken a festményekben nem csak a kompozíció, hanem az erős-törékeny asszony ellentétpár is szerepet kap. De míg a többi festményén az erőteljes nőalak kifejezetten pozitív, a hagyományokat és az erkölcsöt szóhoz juttató szereplő, addig Erzsébet királyné megítélése a történeti hagyományban nem egyértelmű. Korábbi gyilkossága miatt ugyanis bűnhődnie kell, s gyilkosai meg is érkeznek. Orlai festményén azonban nincs utalás az özvegy királyné múltjára: a lányát védelmező anya szerepében látjuk.482 Történeti témájú festmények főszereplőjeként a korban igen kevés esetben jelentek meg női alakok. A Pesti Műegylet kiállításain például, a katalógusok alapján, 1847-1866 között mindössze tizenhárom, történelmi nőalakokat fontos szerepben megjelenítő művet állítottak ki.483 De voltak elismerésnek örvendő, történelmi nőalakokat szerepeltető művek ezeken kívül

482

Felmerülhet, hogy a festmény esetleg kapcsolatba hozható a korban kezdődő Sissi-kultusszal, hiszen az 1870-es években bevett szokás volt a Sissi iránti tisztelet kifejezése más Erzsébet alakok ábrázolásán keresztül. Sissi 1868-ban Magyarországon hozta világra negyedik gyermekét. Ha fiú lett volna, Magyarország uralkodójává koronázhatták volna, így téve lehetővé az ország elszakadását a Monarchiától. Mivel azonban lány született, ez nem valósulhatott meg. Ezáltal felmerült a nőági örökösödés, a női uralkodó problematikája, amit képén Orlai is tematizál. 483 Ezek: Till Lipót: Alamizsnát osztó Szt. Erzsébet királynő; Kiss Bálint: Izabella királyné megszoptatja gyermekét; Marschalko János: Szent Erzsébet (gipsz szoborminta); Plachy Ferenc: Dobozy és hitvese; Novotni János: Mátyás király Izabellával (Jósika Miklós: A csehek Magyarországban című regénye alapján); Orlai Petrics Soma: Salamon királyt anyja megátkozza (1857); Franz Kollarz: Eger várának hősi megvédése; Madarász Viktor: Zrínyi Ilona Munkács várában (1859); Pecz Henrik: Hunyadi László és Gara Mária; Székely Bertalan: Dobozi (1861); Liezen-Mayer Sándor: Mária és Erzsébet (1863 előtt); Kargl G.: Erzsébet királynő udvarhölgye Kotaun Ilona a

125

is, például Kiss Bálint Dobó Katicája484, Wagner Sándortól az Izabella királyné búcsúja Erdélytől485, valamint Székely Bertalantól Az egri nők486. Ezek az asszonyok vagy valami nagy, férfiakat is megszégyenítő tettet hajtottak végre (mint Zrínyi Ilona vagy az egri nők), vagy pedig – feddhetetlen női erényeik révén évszázadok óta élvezték a nép szeretetét és megbecsülését (mint Szt. Erzsébet és Izabella királyné). E művek száma azonban meg sem közelíti az ekkoriban készült, férfiak által végrehajtott tetteket ábrázolók számát. Ehhez képest érdemes felfigyelni arra is, hogy Orlai Petrics Soma történelmi témájú műveiben a női szerepek árnyaltak, mivel összetettek, olykor drámai ellentmondások forrásai, miáltal épp szerep voltuk domborodik ki: az anyák egyúttal uralkodói helyzetben hozzák gyermekükkel szembeni döntésüket, az ifjú leányok pedig kijelölt szerepüknek kiszolgáltatottak. Azaz a szabad akarat problematikája jelentkezik az új hősöknél is, mint korábban a férfiaknál, melyben a szubjektív és a szerep kívánta döntés ellentmondásba kerül egymással.

VII. 3. Kusler Ágnes - Vargyas Zsófia - Kamocsai Éva - Pedryc Anna: Ideálkép – Nők álruhában

Gill Perry ’The British Sappho’: Borrowed Identities and the Representation of Women Artists in late Eighteenth-Century British Art címmel, 1995-ben megjelent cikkében vizsgálata tárgyává teszi, hogy Sappho mítosza hogyan és miért került alkalmazásra női portrék esetében a 18. századi angol festészetben. A nők ugyanis a portrékon gyakran allegorikus vagy mitológiai szerepekben jelentek meg, amelyek közvetlen kapcsolatban állhattak a társadalomban betöltött aktuális szerepükkel. A cikk egy 18. század második felében élt, ünnepelt angol színész-, író-, és költőnő, Mary Robinson példáján mutatja be a női művészek megjelenését/megjelenítését – akár arcképeiken, akár a róluk folyó diskurzusban – a nyilvánosság előtt. A nő mint művész fogalom képi megjelenítésének (talán egyetlen) elfogadott módja volt az álruhába – így például Sappho álruhájába való – öltöztetés. Az elvont

magyar koronát Visegrádból Utószülött László királynak elrabolta; Liezen-Mayer Sándor: Thüringeni Erzsébet; II. Endre leánya, a szentek sorába felvétetik (1863 előtt) 484 Kiss Bálint: Dobó Katica, 1858, Fővárosi Képtár 485 Wagner Sándor: Izabella királyné búcsúja Erdélytől, 1863, Magyar Nemzeti Galéria 486 Székely Bertalan: Az egri nők, 1867, Magyar Nemzeti Galéria

126

fogalmak, allegóriák női alakban való perszonifikálásának klasszikus hagyományához kapcsolható ez a fajta megjelenítés.487 Mary Robinsont kortársai az angol Sapphónak nevezték, Angelica Kauffmann róla festett portréja is e címen ismert.488 Színházi és magánélete a nyilvános érdeklődés középpontjában állt, gyakran azonosították személyét színészi szerepeivel, vagy utaltak írói munkásságára – esetleg viharos szerelmi életére. Kauffmann portréján az ókori görög költőnő és Mary Robinson alakjának egybeolvasztása az ábrázolt intellektuális értékeire vonatkozó, burkolt célzást rejt.489 Angelica Kauffmann művészetében a téma felbukkan Sappho című, 1775-ben festett képén (The John and Mable Ringling Museum of Art, Florida) is. A Sapphót írás közben, Cupidóval ábrázoló festmény Peter Tomory véleménye szerint a művész rejtett önarcképét tartalmazza, és így szintén a női művész megjelenítésének allegorikus-szimbolikus formájához köthető.490 Ez a tendencia másutt is megjelent. Kitűnő példa a München térségében álló nymphenburgi kastély Schönheitsgalereie-jében látható 1837-es festmény, melyen Theresa Spence Sappho attribútumait viselve jelenik meg, Joseph Karl Stieler ecsetje által.491 1865-ből már olyan képet is találunk, melyen nincs semmilyen sapphói attribútum, csupán az antik szépségű arcél valamint a felvétel címe ad útmutatást az ábrázolt identifikálásához. Ez a mű Julia Margaret Cameron Mary Hillier portréja, melynek a Sappho címet adta.492 Szent Cecília, Sappho és Erzsébet – Orlai három különleges nőalakja egy-egy eszmény megtestesítői. Közülük Erzsébet, III. Endre király lánya az, aki történelmi szerepéből kilép, a másik kettőnek ilyesmivel nincs dolga. Az előbbi esetekben ugyanis művészeteket reprezentálnak a nőalakok, s ez a tény önmagában is jelentős (például nem Orfeusz vagy Dávid a zene és költészet megtestesítői). A költészet és Sappho, a költőnő egy 19. században élt asszony képében jelenik meg. Felmerül tehát a kérdés, miért és kiről formázta meg Orlai az alakját?

487

Perry, Gill: ’The British Sappho’: Borrowed Identities and the Representation of Women Artists in late Eighteenth-Century British Art, in: Oxford Art Journal 18, 1995, 44–57. 488 A kevéssé ismert portré metszetmásolata a The Connoisseur folyóirat 1903-ban megjelent cikkében került publikálásra (”Perdita” and Her Painters-Portraits of Mrs Mary Robinson). PERRY 1995, 44. 489 Perry 1995, 45–46. 490 Tomory, Peter: Angelica Kauffmann – „Sappho”, in: The Burlington Magazine 113, 1971, 275–276. 491 Stieler, Joseph Karl : Theresa Spence mint Sappho, 1837. Nymphenburg, Schönheitsgalerie. 492 Julia Margaret Cameron: Sappho (Mary Hillier), 1865, magántulajdon. Bővebben Ld.: COX, J.-FORD, C.: Julia Margaret Cameron: The Complete Photographs, Los Angeles 1987, 253.

127

Sappho (kat. 268) sziklás tájban ül, a hátteret a hullámzó tenger és a sötét felhőkkel benépesülő égbolt alkotják. A viharos táj ellentétben áll testtartásának és tekintetének nyugodtságával. Ez a tekintet közvetlen, a festővel/nézővel kapcsolatot tart, ami élő modell jelenlétére, azaz a kép portré voltára utal (mint Judit esetében is). Az eddigi leírások a képről megemlítették a beálltás színpadiasságát,493 az antikizáló, színpadi viseletet idéző ruházatot és a lyrát, amely szintén színpadi kellékre emlékeztet. Felmerült tehát, hogy a kép a színházzal,

63. http://www.hung-art.hu

493

Szabó Júlia: Kat. 351 in: Művészet Magyarországon 1830–1870. A Művészettörténeti Kutatócsoport kiadása, (kiáll. kat. Magyar Nemzeti Galéria) szerk.: Szabó Júlia – Széphelyi F. György, Budapest 1981, 421–422.

128

színjátszással állhat kapcsolatban. Sappho azonban egyértelműen azonosítható, mégpedig költőként, az attribútumai - lyra vagy kithara és babérkoszorú - illetve a táji környezet alapján. Az ókori költőnő alakja elevenen élt a 19. századi európai kultúrában,494 mely a nőirodalom első virágkora is volt. A képzőművészetben a 16. században Raffaello vatikáni Parnasszus-freskóján (Stanza della Segnatura) bukkant fel, de különös népszerűségre a 18– 19. században tett szert. Említhető a német Bonaventura Genelli több olyan, klasszicizáló műve, melyen Sapphót örökítette meg.495 De akár John Flaxman görög tárgyú illusztrációira is gondolhatunk, a megformálásban azonban kevés hasonlóság mutatkozik Orlai képével. Analógiaként ajánlkozik Jean Auguste Dominique Ingres 1809-ben készült Sappho-képe is,496 valamint a francia festő 1827-es főműve, a Homérosz apoteózisa, melyen szintén jelen van a költő.497 Semmiképp sem ezek hatását, csak a téma feldolgozásainak ismeretét feltételezzük Orlainál, akinek képe távol áll a klasszicizmustól. A 18–19. században a Sappho-mítosz moralizáló változatai kerültek előtérbe. A viszonzatlan szerelem miatt öngyilkosságot elkövető Sappho története az erkölcsi nagyságáról és tisztánlátásáról tanúságot tevő, végzetes következtetést levonó ember példázata. Sappho lírai költészete, leplezetlen érzékiséget tükröző versei, töredékei is komoly vonzerőt gyakorolhattak a 18. és 19. század (női) közönségére. A Sappho legenda egyes epizódjainak (pl. az öngyilkosságot elkövető költőnő) ábrázolása mellett azonban megjelentek az olyan portrék is, amelyek alanyukat Sappho bőrébe bújtatják. Magyarországon is nagy visszhangra talált Sappho alakja a művészetben, főként az irodalomban. Első fordítója Révai Miklós volt 1787-ben (Révai Elegyes versei között jelent meg a Szerelem hathatósága címmel a 31. töredék). Fábchich József 1804-ben már 36 verset fordított magyarra. Fordítója volt Ungvárnémeti Tóth László (1818: Szaffó éneke Kypriszhez) és Kölcsey Ferenc (1813: Meghalva fogsz feküdni majd…, Büszke székedben örök Aphrodita,

494

Példák (a teljesség igénye nélkül): Pierre Oliver Joseph Coomans: Sappho visszatér Mitylenébe, magángyűjtemény; Martin Drölling: Sappho és Phaon egy barlangban a szerelemről énekelnek 19. sz. közepe; Jacques-Louis David: Sappho és Phaon, 1809. Ermitázs, Szentpétervár; Frederick Lord Leighton: Melitta (Grillparzer darabjából), 1882. Auckland Art gallery; Louis Hector Leroux: Gondolkodó Sappho; Pierre Narcisse Guerin: Sappho; Antoine Jean Gros: Sappho a leukaszi szirten, 1801, Musée Baron Gerard, Bayeux; Vafflard, Pierre Antoine: Sappho halála, 1819, Yale University Art Gallery, New Heaven. Orlai lehetséges előképeiről lásd Keserü i.m. 57. 495 Bonaventura Genelli: Sappho, 1858 k., magántulajdon; u.ő.: : Sappho a görög asszonyoknak énekli dalát, 1859. akvarell, 58,5 x 99,2 cm , Staatliche Museen zu Berlin, Kupferstichkabinett, Kat. Nr. 50, (háborús veszetség) ld.: Nielsen, Eva: Bonaventura Genelli. Werk und Kunstauffassung. Ein Beitrag zur Kunst des späten Klassizismus in Deutschland, PhD Diss., München 2005, 58-62, valamint 247. 496 Jean Auguste Dominique Ingres: Sappho vagy Corinne, 1809. Museum of Fine Arts, Boston. 497 Jean Auguste Dominique Ingres: Homérosz apoteózisa, 1827. Louvre, Párizs.

129

Boldog ember, mint Uranos lakói, 1827: Sapphó dala, 1832: Ódák Sapphó után).498 A 19. század első felében élt olyan költőnő is, akit a „Magyar Sappho” epitheton ornanssal illettek: Dukai Takách Judit.499 Költői imágóját ráadásul tudatosan alakította ki, jó példa erre A fársáng utolsó órájában című költeménye, mely „görög lábakon” áll, hiszen szapphói strófákban íródott. Batsányiné Baumberg Gabriellát (1766–1839), Batsányi János feleségét pedig Bécs Sapphójaként emlegették a korban.500 A költőnők részvétele a férfiak által uralt irodalmi életben az ókori példa felemlegetése által legitimizálódott. (Valójában még hosszas viták következtek arról, van-e helye a nőknek az irodalomban. Az irodalmi „nőviták” története összefügg a női emancipáció történetével.501) Dukai Takách Juditot vagy Batsányinét viszont nemigen lehet Orlaival kapcsolatba hozni, hacsak az előbbi álnevét – Malvina502 - és Orlai festményét (Ossian és Malvina) nem tekintjük kapcsolódási pontnak. Ezen a gyenge szálon kívül azonban nincs közelebbi hasonlóság az Orlai-kép és a „Magyar Sappho” ismert ábrázolásai között, tehát Orlai festményén nem őt láthatjuk. Az

alak

realizmusa

Orlai

munkáján

valamint

a

bevezetésként

említett

művészettörténeti teória arra biztatnak, hogy a Sappho című festményen érdemes egy kortárs költőt keresni. Korábban Szendrey Júliát vélték felfedezni alakjában. Petrovics Elek 1930-ban a Színházi Élet hasábjain, a legszebb magyar asszonyokról készült képek között említve jutott erre a megállapításra. „Orlai […] Sapphója, merengő ábrándos szépség, arcvonásaiban mintha Szendrey Júliára gondolt volna a művész”503 – írja. Júlia vonásait elsősorban Barabás Miklós litográfiájáról ismerjük, melyet 1848-ban készített. Ezen kívül ismeretes egy fényképfelvétel 1857-ből, mely az asszonyt három gyermekével: Petőfi Zoltánnal, Horvát Attilával és ifj. Horvát Árpáddal közösen ábrázolja.504 Mosolytalan arcát jobbra fordítja, orra markáns, ívelt. Haját középen elválasztva hordja, mint a korban majd minden nő. A költőnőről az utolsó 498

Németh 1992, 158–160. Horváth Elek, a költőnő mostohaapja és tanítója szólította őt elsőnek „Magyar Sapphóként.” Berzsenyi Dániel pedig – kihez rokoni szálak is fűzték – Dukai Takách Judithoz című költeményében hozza őt összefüggésbe Sapphóval. Lásd: Fábri Anna: A szép tiltott táj felé. A magyar írónők története két századforduló között (1795-1905). Budapest, 1996, Kortárs Kiadó. 27–32. 500 A művészet arca, a művészek arca, BAKÓ Zsuzsanna és mások, (kiáll. kat. Budapest KOGart Ház 2007), Budapest 2007. 501 FÁBRI Anna: Közíró vagy szépíró? Írói szerepkör és társadalmi-kulturális indíttatás összefüggései a 19. századi magyar írónők munkásságában, in: Szerep és alkotás, szerk.: NAGY Beáta – S. SÁRDI Margit, Budapest 1997, 61– 73. 502 A keresztnevet James Macpherson Ossianja hozta divatba. 503 Petrovics Elek: A Szépművészeti Múzeum legszebb magyar asszonyai, in: Színházi Élet, 1930. 20. évf. 5. sz. 28–30. 504 Szendrey Júlia, Petőfi Zoltán és két, második házasságából született fia, ismeretlen fényképész, PIM Művészeti Tár, jelzet: 1710. 499

130

hiteles fénykép és rajz 1866-ban, halála évében készült, melyeken már láthatók a meggyötörtség, hányattatott sorsának jelei. Összevetve a Sappho-festménnyel, nem találunk egyértelmű hasonlóságot – sem Barabás portréja, sem a fényképek esetében. Több rokonságot mutat Szendrey Júliával Orlai hajdani növendéktársa, Jakobey Károly 1857-es datálású festménye.505 A képen költőnőhöz méltón jelenik meg Júlia, fekete ruhában, sötét haját babérkoszorú övezi. Távolba révedő, ábrándos tekintete, hajviselete és babérkoszorúja Orlai festményén visszatér.506 Viszont ha figyelembe vesszük, hogy Szendrey Júlia mint Petőfi özvegye 1850-ben újraházasodott, s Orlai kapcsolata megromlott vele,507 merészség feltételezni, hogy a festő a legjobbaknak járó babérkoszorúval mint Sapphót ábrázolta volna. A nő ruházata és hangszere – mint említettük - viszont teátrális allúziókat kelt, így elképzelhető, hogy a képen egy kortárs színésznő szerepel. A 19. századi Magyarország legfontosabb, viszonylag gyakran játszott, Sapphóról szóló darabja Franz Grillparzer osztrák író tragédiája volt.508 Grillparzer szomorújátékát 1818-ban mutatták be Bécsben, egy évvel később tűzte műsorra a székesfehérvári színtársulat. A darab Ináncsi Pap Gábor kezdetleges fordításában már 1820-ban megjelent nyomtatásban, a címszerepet Kántorné (K. Gerzsonné Engelhardt Anna) játszotta nagy sikerrel. Orlai Sappho-képén nem szerepelhet Kántorné, ezt nem csak a feltűnő vonásbeli eltérések támasztják alá (az ismert ábrázolások tükrében),509 hanem az is, hogy a színésznő már 1854-ben elhunyt, Sappho szerepében pedig 1834-ben láthatták utoljára (ekkor Orlai még csak 12 esztendős volt).

505

A festményt Békés István közölte elsőként Szendrey Júlia arcmásaként Petőfi nyomában című, 1959-ben megjelent könyvében. Jakobey Károly: Szendrey Júlia (1857), Leányfalu, Szágyi Lászlóné tulajdona, jelenleg a keszthelyi Szendrey-ház állandó kiállításán. Ratzky Rita a Műértő folyóiratban közölt érvelése megerősíteni látszik, hogy Szendrey Júliát ábrázolja a festmény. Ratzky Rita: Híradás a Gyulai-hagyatékról. Kit ábrázol Jakobey Károly festménye?, in: Műértő 13. éfv. 10. sz. (2010. október 8.) 9-10. 506 A kép keletkezésének évében, 1857-ben jelent meg Szendrey kiváló Andersen-fordítása. Júlia költőnőként való bemutatása tehát különösen aktuális volt. In: Ratzky i.m. 507 Lásd: Orlai levelét Tóth Ferenchez, 1851. március 18. MNG Adattár 2155/1927: „én vóltam ez esetnél a […] legkellemetlenebb szereplő.” 508 Grillparzer, Franz: Sappho. Ein Trauerspiel in fünf Aufzügen. Cselekménye: A tragédia kezdetekor az olimpiai játékokról koszorús költőként hazatérő Sappho karrierje csúcsán áll. Egy jóképű ifjúval, Phaónnal – az olimpia egyik díjazottjával – az oldalán tér haza, akit szerelmeként mutat be a leszboszi népnek. Házába fogadja, költészetét neki ajánlja. Sappho háztartásában azonban él egy ifjú szolgálólány, Melitta, akit még kisgyermekkorában vett magához a költőnő, és nevelte fel sajátjaként. Az összetalálkozó két ifjú első látásra egymásba szeret. A büszkeségében megsértett Sappho megtörten a tengerbe veti magát, előtte azonban még áldását adja a fiatal párra. 509 Kántor Gerzsonné Engelhart Anna. Acélmetszet Chladek rajza után 1834-ből. OSzK.; Kántorné Engelhardt Anna, Marastoni József színezett litográfiája , OszK. MSZI ltsz. 52.239.

131

Sokkal ígéretesebbnek felvetésnek tűnik, ha Sapphót Bulyovszky Gyuláné Szilágyi Lillával azonosítjuk. Bulyovszkyné 1858-ig a Nemzeti Színházban töltötte be a drámai hősnő posztját, azonban 1859-től kezdve főként német területen tevékenykedett,510 így Grillparzer darabjának főszerepét 1860-ban Gothában játszotta, s nem Pesten.511 Erről egy drezdai, valószínűleg (utólag) rosszul datált fotográfia tudósít.512 Ezen a művésznő kellékei - a babérkoszorú valamint a lyra – természetszerűleg hasonlóságot mutatnak az Orlai képen szereplőkkel. Bulyovszkyné kosztümje azonban sokkal erőteljesebben antikizáló, mint Orlai festményén; deréktájt meghúzott khitónt visel, szoborszerűen gazdag redővetéssel, a szélein meander-motívumos díszítéssel. Bulyovszkynéról nem csak ezt a fotót ismerjük. Barabás Miklós több rajzon is megörökítette a színésznőt. 1853-as litográfiája esetében különösen szembetűnő a tekintet hasonlósága Orlai modelljéével.

Marastoni

József

1863-ban

készült

kőnyomata pedig beállításában azonos Orlai festményével. Egy 1855-ben készült litográfián, melyet a Hölgyfutár műmellékleteként 23 másik híres költő és színész mellett jelentettek meg,513 Barabás ismét reális képet alkotott a színésznőről. Két évvel később készült képén azonban erőteljesen idealizálja, így ezt nem tudjuk használni.514 Az említett műveket és Orlai festményét egymás mellé helyezve kecsegtető

lenne

Orlai

festményének

modelljéül

Bulyovszkynét megtenni, aki 1863-ban egy hónapra

64. Arczkép-Album, Műmelléklet a Hölgyfutárhoz, 1855

vendégszínészként érkezett hazánkba, s a pesti Königlich-

510

Székely György (szerk.): Magyar színházművészeti lexikon. Budapest 1994, Akadémiai Kiadó. 122-123 Keserü i.m. 128-as számú lábjegyzet. 512 Bulyovszkyné Szilágyi Lilla Franz Grillparzer Sappho című tragédiájának címszerepében 1880 k.; fényképész: Brockmann; OSZK Színháztörténeti Tár KC 3936/5. 513 Arczkép-Album. Műmelléklet a Hölgyfutárhoz. Kiadja Számvald Gyula. Ny. Emich Gusztáv. A táblákat rajz. Barabás Miklós. Ny. Reiffenstein és Rösch Bécsben, Pest, 1855 – 6 litografált tábla 4-4 arcképpel. A kép egy későbbi gyűjteményben is szerepelt: Magyar írónők arcképcsarnoka. – Jelezve: Kőre rajz. Grimm R. Nyomt. Pollák Testvérek Pesten 1862. Kiadja Pfeifer Ferdinánd – Az ábrázoltak: Bajza Lenke, Jósika Júlia, Ferenczy, Csernátoni Lóra, Madarassy Klotild, Bickersteht Janka, Vacchott Sándorné, Szendrey Júlia, Fanni, Bulyovszkyné, Isidóra, Gr. Batthyány Artúrné, Flóra, Gr. Zichy Malvinia, Szőlősy Nina, Kempelen Riza, Kisfaludy Atala, Emilia, Karacs Teréz, Takács Éva. 514 Bulyovszkyné mint Mária királynő Vahot Imre drámájának címszerepében, Barabás Miklós rajza alapján Rohn Alajos litográfiája, 1857. MSzI-SzM 53.261. 511

132

stadtisches Stadttheaterben lépett fel, s így a kép keletkezésének időpontját esetlegesen az 1863-as vendégjáték utánra tehetnénk. Ez a datálás megerősítené a kép Keserü Katalin által megállapított keletkezési idejét, ami, másrészt, nem valószínű, mivel a festményen – különösen a restaurálása után – szembetűnő a Rahl-féle technika hatása: a lazúrozás, melynek eltűntével ma a fehér fedőfesték furcsán hat az arcon.515 A közvetlen Rahl-hatás ismeretében korábbinak vélhetnénk a képet. Az Orlai itáliai útja – 1862 – utáni datálást viszont erősítik az itáliai műalkotások ismeretére utaló jegyek: a Villa Borghesében készített jegyzetei és vázlatai szerint hatott rá a látott alakok „szép mozdulata, felfogása”. (Lásd Melpomene – a tragikus költészet múzsája – szobráról készült vázlatai,516 valamint Canova Paolina Borghese-szobrának kéztartása is visszaköszön a festményen. Ezeket a műveket azonban sokszorosításokon is láthatta.) Azt mindenesetre szem előtt kell tartanunk, hogy Orlai képén a nőalak sokkal erőteljesebb hasonlóságot mutat Barabás Bulyovszkyné-rajzaival, mint a színésznőről készült hiteles fényképekkel. Bulyovszkyné nem csak színházi szerepe miatt lenne alkalmas Sapphónak. Az irodalomtörténet is számon tartja elbeszélések, divattudósítások és útirajzok szerzőjeként. Több színművet lefordított és átdolgozott magyarra (köztük Dumas Gauthier Margitját).517 Írt gyermekdarabokat és verseket, amelyek azonban nem kerültek kiadásra.518 Bulyovszkyné tehát kétszeresen alkalmas volt Sappho „szerepére”, egyrészt mint színésznő, aki a színpadon eljátszotta őt, másrészt mint nőíró. Orlai e női alkotót Sappho – ez esetben már eleve adott – álruhájába öltöztethette. A képen talán nem is annyira Bulyovszkyné, a színésznő, hanem Bulyovszkné, az írónő jelenik meg. A női írók magyarországi fogadtatásáról pedig a legmegfelelőbb Orlai barátját, Jókai Mórt idézni. 1848-ban – az irodalmi nőviták kellős közepén – az Életképek Hölgysalon rovatában a nőket irodalmi munkásságra buzdítva, így írt: „…tenger a női lélek: mindenki beszél róla, mindenki hiszi, hogy van, de rejtett birodalma fölött mély hullámegyetem fekszik, mely átlátszó, s mégis átláthatatlan.”519 Orlai festményének hátterében a tenger hullámzik, és Sappho tekintetében is tenger tükröződik – a női lélek tengere.

515

Varga Petra i.m. Orlai római jegyzete. Magyar Nemzeti Galéria Adattár, 2177/1927. 517 Fábri i.m. 128–130. Szinnyei József is szentel neki egy fejezetet Magyar írók élete és munkái című lexikonjában. 518 Péchy Blanka: Hűséges hűtlenek. Budapest, 1969, Magvető. 83–87. 519 [Jókai Mór]: Szerkesztői szó, in: A nő és hivatása. Szemelvények a magyarországi nőkérdés történetéből 1777-1865, szerk.: Fábri Anna, Budapest 1999. 209. 516

133

Akárhogy is, Grillparzer drámája mély hatást gyakorolt a korszak olvasóira.520 Grillparzer legfőbb tárgya a szerelem és annak sajátos felfogása. A szerelem okozta belső vívódásokat, a kirobbanó indulat és a fékező értelem tusáját a női szívekbe vetítette. Asszony-ábrázolásai azonban mégsem hasonlíthatók Euripidész, Shakespeare vagy Racine asszonyaihoz. Grillparzer női odaadók, ösztöneikben túláradók, eltikkadnak és elhervadnak a szenvedély perzselésétől (Médea, Hero, Sappho).521 A grillparzeri mű és egyéniség hatásának magyarországi útját Kozocsa Sándor kísérte végig az író 175. évfordulójának alkalmából írt tanulmányában. „Grillparzer drámái magyar színpadokon – főleg a Nemzeti Színház deszkáin – diadalmasan vonultak be a halhatatlanokat megillető piedesztálra.”522 De Orlai fiatalkori képeinek és írásainak ismeretében is elmondhatjuk, hogy hatásuk széleskörű volt. Bulyovszkyné Sapphóval való azonosításának azonban ellentmond, hogy a mű 1881-ben Csányi, alias Rumy Gizella tulajdonából került a Nemzeti Múzeumba.523 Csányi Gizella opera- és operetténekesnő volt, életéről igen kevés tény ismert.524 Nem maradt fent róla ismert képi ábrázolás, így annak megállapítására, hogy esetleg ő szerepel-e a festményen, nem vállalkozhatunk. Mindezektől függetlenül nem elképzelhetetlen, sőt, valószínű, hogy az a portré, melyet „Rumi Gizella” vásárolt Orlaitól 1859/60 folyamán,525 a festő egyéb portréihoz viszonyítva magas áron, egy megrendelt és az éppen debütáló Rumy Gizellát Sapphóként ábrázoló kép volt.

520

Grillparzer, Franz: Sappho. Ein Trauerspiel in fünf Aufzügen., Stuttgart 1953. Cselekmény: A tragédia kezdetekor az olimpiai játékokról koszorús költőként hazatérő Sappho karrierje csúcsán áll. Egy jóképű ifjúval, Phaónnal – az olimpia egyik díjával – az oldalán tér haza, akit szerelmeként mutat be a Leszboszi népnek. Házába fogadja, költészetét neki ajánlja. Sappho háztartásában azonban él egy ifjú szolgálólány, Melitta, akit még kisgyermekkorában vett magához a költőnő, és nevelte fel sajátjaként. Az összetalálkozó két ifjú első látásra egymásba szeret - azonban nem úgy, mint testvérek, miként azt Sappho akarta volna. Először igyekeznek elfolytani érzelmeiket, végül azonban egy rózsabokor rejtekében – hogy ne bántsák meg a nagy költőt – egymásra találnak, megcsókolják egymást. Szerelme zálogául Phaón egy szál rózsát ajándékoz a lánynak. Sappho meglátja a szerelmeseket, és igyekszik erőszakkal visszaszerezni magának Phaónt, azonban a fiatalok Chios szigetére menekülnek haragja elől. Sappho szolgálói visszahozzák a szökött párt, Melitta megbánja tetteit, azonban Phaón rátámad jótevőjére. A büszkeségében megsértett Sappho megtörten a tengerbe veti magát, előtte azonban még áldását adja a fiatal párra. 521 KOZOCS Sándor: „Grillparzer Magyarországon. Születésének 175. évfordulójára”, in: Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve 1967, Budapest 1969, 399-408. v.ö.: ELLIS, Alicia E: Gender, narrative and revision: An analysis of Heinrich von Kleist's „Penthesilea” and Franz Grillparzer's „Sappho” and „Medea” Ph.D. dissz., Yale university, New Hawen 2009. 522 Ibid. 523 Zádor Anna: Kapossy János hagyatékából II, in: Művészettörténeti Értesítő 1991. 40. évf. 1–2. sz. 104. 524 1859-től lépett fel hangversenyeken, 1863-1865-ig a Nemzeti Színházban, majd a Népszínházban énekelt, 1865–66-ban Győrött vendégszerepelt. 1866 után ismét hangversenyénekesként lépett fel. Székely i.m. 132. 525 Lásd hozzá Orlai pénztárkönyvét: OSZK Kézirattár/Analekta Ol-Pap/4511, Orlay-Petrich Soma személyi okmányai, pénztárkönyvei és üzleti iratai. A kézírásos könyvecske olykor nehezen olvasható, Orlainak különösen az ”R” és a ”B” betűi hasonlítanak. Ebben az esetben azonban a ”Rumi” név látszik valószínűbbnek.

134

Ez esetben – és efelé hajlunk – Orlai követte a női művészek álruhába bujtatásának (s ilyként elfogadtatásának) újkeletű hagyományát. Persze, nem elképzelhetetlen az sem, hogy a kép az 1859-ben a pesti Nemzeti Színházból távozó Bulyovszkynét ábrázolja, s ilyenként került Rumy Gizellához. S még azt is feltételezhetnénk, hogy a költőnőt megjelenítő Sappho egy másik portrénak, a zene megtestesítőjeként ábrázolt Szent Cecíliának a párja.

Szent Cecília festménye 1862-es itáliai útja után készült (kat. 303). Mi késztethette őt 1863ban a megfestésére? Lehet, hogy a kezdődő egyházzenei reformmozgalom, a cecilianizmus526 vagy a katolikus egyház és a művészetek megváltozott viszonya, melynek magyarországi nyoma az 1852-ben Haas Mihály prépost által Danielik Jánoshoz írt levélben fedezhető fel, s mely

az

egyházi

műalkotásokkal

szembeni

(csökkentett)

követelményeket fogalmazta meg: ne sértse az erkölcsi és vallásos érzést, illetve törekedjen a szépségre és az egyszerűségre.527 Így kereshetnénk az Orlai-kép

megrendelőjét

egyházi

körökben, de az nem megbízásra készült. Itáliai útja viszont hatott rá: útinaplója bizonyítja,

hogy

a

nagyobb

műgyűjteményeket mind bejárta, s feltehetően

–

ha

másként

nem,

reprodukcióban - találkozott Raffaello Szent Cecília képével.528 65. http://www.hung-art.hu

526

Egyházzenei reformmozgalom, a XIX. században nagy hatást gyakorolt Európában. Rómában 1847-ben IX. Pius szervezi újra az Accademia Santa Ceciliát, utóbb pedig Németországban a Franz Xaver Witt által 1868-ban alapított Allgemeiner Cecilienverein (ACV) a XIX. században hanyatlásnak indult egyházi zene új stílusát kívánta megteremteni. Magyarországon 1897-ben alapítja meg Bogisich Mihály az Országos Magyar Cecília Egyesületet. Lásd hozzá: Diós István (szerk.): Magyar Katolikus Lexikon II. kötet, Budapest, 1993. 188. 527 Széphelyi F. György: Vallásos festészet in: Művészet Magyarországon 1830-1870, 1981. 79-81. 528 Pinacoteca Nazionale, Bologna, 1514. Raffaelóra való hivatkozása szépen összecsengne a nazarénus tanokkal.

135

Raffaellónál négy másik szent alakja között jelenik

meg

Cecília,

lábánál

hangszerek

hevernek, de ő csak az égi muzsikára figyel, szemét az angyalok karára szegezi. Orlai képén Cecília hasonlóan átszellemülten figyeli a zenét. Festménye azt az itáliai típust viszi tovább,

amely

Cecíliát

fél-háromnegyed

alakban mutatja, attribútuma, a hordozható orgona előtt. Finom alakja az idealizált szentábrázolásokhoz

közelít:

a

zene

védőszentje lehetne. Orlai Cecíliájában azonban sokkal több a realisztikus vonás. A nazarénusokhoz köthető, szekularizálódó vallásos felfogás illetve ennek fordítottja: a preraffaelitáknak a hétköznapokat szakralizáló festészete hatással lehetett a festményre. Ebben a szemléletben és a feltételezett élő modellben kereshetjük Cecília 66. http://en.wikipedia.org

valóságosságának

okát.529

A

festmény

hasonlóságot mutat Weszprémy Jánosné Karap Erzsébet portréjával, akit Orlai szintén kedves hangszere mellett festett le korábban. Míg azonban ott egy biedermeier aprólékossággal kivitelezett portrét látunk, addig Cecília alakja szabadabb ecsetvonásokkal festett. Egy női ideálkép, mely nem a zene múzsájának elvont allegóriája, nem is egy profanizált szent (noha alig látható glóriát festett Orlai a feje fölé), de valóságos nő, valóságos – emelkedett, művészi – képességekkel. Így a szentekre jellemző tekintete egyszerre utal az egyházi zene magasztosságára, Istent dicsőítő feladatára és a művészi elhivatottságra. A hordozható orgona sem csak egyházi, de világi hangszer is. Cecília égi környezete is megváltozik e festményen: a korábbi alkotásokon megszokott, egy vagy több angyalt Orlai művén a háttérben egy faragott oszlopfő angyal alakjai jelzik csupán.530 Cecília alakjában Orlai a festészet testvérművészetei közül az egyiket fogalmazta meg, elismerve egyúttal a női alkotóképességet, noha még láthatóan érzelmes felfogásban. (A 529

Orlai itáliai útja során találkozott a magyar nazarénus festővel, Szoldatits Ferenccel. Lásd: Keserü i.m. 52. Ember Ildikó: Zene a festészetben- A zene mint szimbólum az európai reneszánsz és barokk festészetben. Budapest, Corvina K., 1984. 19-20. 530

136

keresztényüldözések korában vértanúhalált halt Cecília történetére – nem mellékesen – nincs utalás a képen. Nem sorakoztatja fel a mártíromság jelképeit sem /pl. Cecília nyakán három vágást szoktak ábrázolni531/.) Mivel a Cecíliát és a Sapphót ábrázoló képek egymáshoz közeli időben készültek és egyforma nagyságúak (a Cecília kép 113 x 96,5, míg a Sappho 113 x 95,5 cm532), az is lehetséges, hogy Orlai programja volt a költészet és a zene képbe fogalmazása, vagy hogy Cecília alakja, aki a portatív orgonát tartja kezében, mégiscsak az egyházi zene, s ellenpólusa, Sappho alakja, aki a költő lantját fogja ölében, a profán muzsika megtestesítője lenne. A legvalószínűbb azonban az, hogy Orlai olyan modellek után készítette e portrékat (tudjuk, hogy dolgozott modellekkel), akik – akárcsak a Judit esetében - ismert és alkotó személyiségek voltak, s előképeik „álruhájába” bújtatta őket.

A III. Endre lánya, Erzsébet zárdába lép (vagy – tévesen - Szt. Margit zárdába vonulása) című, kései képeivel mintha Orlai visszakanyarodna ifjúkora romantikus-szentimentális nőideáljához.

VII. 4. Kocsis Alexandra: III. Endre lánya, Erzsébet zárdába lép

Az 1850-60-as években, a beszűkült nyilvánosság korában Magyarországon felértékelődött a család és a személyes szféra szerepe, ahol egyértelműen a nők voltak a középpontban. Átalakult a gyermekek számára hazafias nevelést nyújtó anyák, a férjeket támogató feleségek, az erős özvegyek társadalmi megítélése.533 A nők felelőssége a gyermeknevelésben központi problémává vált, ezért egyre fontosabbnak tatották a számukra példaértékű, történelmi nőalakok megismertetését. Női szaklapok alakultak erre a célra (1857. Nővilág, 1860. Családi Kör), s létrejött egy magyar női pantheon is, az eddigiekben már említett személyiségekből.534 Másrészt a nők „férjeikre is nagy befolyást gyakoroltak s gyakorolnak. Nem ritka azon eset napjainkban is, hogy a nő férje tetteinek is irányadója. (…) A magyar nőkben az asszonyi erényeken túl a hazaszeretet, a nemes büszkeség, férfias bátorsággal párosulva, kitűnő jellemvonáskint említhető.”535 Ezeket látjuk (drámai helyzetekben) Orlai történelmi festményein. 531

George Ferguson: Signs and Symbols in Christian Art, New York, 1954. 198. http://www.mng.hu/kepkereso/851 533 Révész Emese: A magyar historizmus. Budapest, 2005. 98 534 Révész Emese: Történeti Kép mint sajtóillusztráció 1850-1870. In: Történelem-kép: szemelvények múlt és művészet kapcsolaTÁBÓL Magyarországon. MNG 2000. Katalógus, szerk.: Mikó Árpád, Sinkó Katalin 535 Mártonffy Károly: Pontok Magyarország múltjából. Emlékeztetőül költőinknek, művészeinknek. Vasárnapi Ujság 1861/6. Idézi Révész Emese i.m. (2000) 532

137

Az Erzsébet-kép két változatát az 1870-es években festette (kat. 381, 382).536

67. Fotó: Kocsis Alexandra, a Magyar Nemzeti Galéria engedélyével

A téma a képzőművészetben addig nem került feldolgozásra.537 A királylány története latin nyelven, Gombos Albin Árpád-kori forrásgyűjteményében volt hozzáférhető.538 A korabeli népszerű történészek vajmi keveset foglalkoznak III. András lányával: Jókainál fel sem bukkan,539 Szalay László540 és Horváth Mihály541 is csak említést tesz az Árpádok utolsó sarjáról. 536

Szent Margit egy elírás következménye: Reviczky Péter a székesfehérvári országos műipar, termény és állatkiállításról írt tudósításában írta le először a „III. Endre lánya, Margit, zárdába lép” címet, mely valószínűleg forrása lehetett a későbbi tévedéseknek. Lásd: Reviczky Péter: Olajfestmények a sz.fehérvári kiállitáson, in: Képzőművészeti Szemle 1. évf. 6. sz. (1879), 79. A harmincas években állandósulhatott aztán a nőalak Szent Margittal való azonosítása: a kisebb (74 cm magas, 107 cm széles) változat a 45. Ernst-aukció katalógusában már Szent Margit kolostorba vonulása címen szerepel. Lásd: Az Ernst Múzeum aukciói XLV, Budapest, 1930, 329. sz. 537 III. Endre lánya történetét – csakúgy, mint Szent Cecíliát is – később megfestette Than Mór. Az OMKT 1886. évi őszi kiállításának 129. tételeként megjelent tőle egy III. András lánya, az Árpád-ház utolsó ivadéka kolostorba vonul című festmény, melynek tulajdonosa a katalógus szerint testvére, Dr. Than Károly. A kép ma ismeretlen. 538 Dr. Kühár Flóris: A legszentebb családfa utolsó virága. Árpádházi Boldog Erzsébet III. András leánya. Budapest, 1939. 539 Jókai Mór: A magyar nemzet története, Budapest, 1854. 540 Szalay László: Magyarország története II, Lipcse, 1852, 123. 541 Horváth Mihály: Magyarország történelme, Budapest, 1860.

138

Orlai minden bizonnyal latin vagy német forrásból juthatott a legenda birtokába, s hűen meséli el a kolostorba vonuló, utolsó Árpád-házi királylány történetét: a háttér tájábrázolása egyértelműen a svájci hegyeket jeleníti meg. Itt, a tössi kolostor 15. századi kódexeiben együtt szerepel ifjabb Szent Erzsébet és Szent Margit legendája (mindkettő Tössben íródott), példaképet szolgáltatva az apácáknak. Erzsébet legendája ráadásul kiemeli, hogy az az oltár, melynél a rendbe fogadták a hercegnőt, nagynénjének, türingiai Nagy Szent Erzsébetnek volt szentelve. Tehát az ő kultusza is eleven volt a tössi apácák körében. A képek központi alakja is hitelességre törekvő: egy fiatal lány, arcán a romantikus szerelmi bánat és a korábbi megpróbáltatások folytán kialakult mélabú tükröződik.542 Orlai témaválasztása személyes okra vezethető vissza.543 1877-ben nagy tragédia érte: az év elején meghalt lánya, Mariska, ezért talán nem járunk tévúton, ha a fehér ruhás Erzsébet finom alakjában őt látjuk, aki szintén oly fiatalon hagyta el családját. A kép másik, kisebb változatát ha - Orlai képalkotó szokásához híven - korábbra tesszük, nem találunk a születésére magyarázatot. Hajlanánk tehát afelé, hogy Orlai Erzsébetben is egy, a földi szerelmet égire cserélő, de érzelmeit el nem hagyó nőideált fogalmazott meg. Melybe belejátszottak személyes (családi és nemzeti) érzelmei. Annál inkább, mivel feltételezhető, hogy Orlai egy nemzet halálát is megfestette ezen a képen. Erzsébettel (és saját fia után a lánya elvesztésével) nem csak ”egy család” halt ki, de zárdába vonulásával végképp megszűnt a remény, hogy az Árpádok véréből trónörökös születhet. Orlai néhány motívummal ki is hangsúlyozta

ezt

a

történelmi

tényt:

a 68. A Magyar Nemzeti Galéria engedélyével

háttérben

láthatunk

egy

piros

köpenyes

férfialakot, aki a kezet csókoló udvaronc mögött, a kíséret tagjai közt állva kezébe temeti arcát. E férfi ellenpontja egy apáca, aki a másik oldalon, a rendfőnöknő háta mögött égre emelt tekintettel, imádkozó testtartásban magasodik ki társai közül. A piros köpenyes talán a múltat sirató magyar előkelőség, aki tudatában van a pillanat történeti jelentőségének, s az 542

Erzsébet legendája szerint 14-16 éves korában lépett be a tössi apácakolostorba, miután első vőlegénye elhalálozott, a másodikkal való egybekelését pedig egyéb okok hiúsították meg. Lásd: Puskely Mária: Árpád-házi Szent Margit és ifjabb Szent Erzsébet tössi legendája. Budapest, 1992, 159-161. 543 Keserü i.m. 53.

139

ország sorsán kesereg. A karját magasba emelő apáca alakja ebben az értelmezésben arra utal, hogy segítséget a nemzet csak az égiektől remélhet. A két kiemelt figurához kapcsolható egy harmadik, az

oszlop

magyar

69. A Magyar Nemzeti Galéria engedélyével

előtt

álló,

viseletbe

öltöztetett,

kacagányos

férfi.

gondolkodó

A

testtartásban

megfestett,

képből kinéző figura mintha éppen ezt az értelmezést egészítené ki, bevonva a nézőt is a diskurzusba, feltéve a kérdést: vajon mi lesz az országgal, ha kihal a nemzeti dinasztia? A királylány tettét azonban lehet eszményi cselekedetként is értelmezni: királynő nem lehetett, hiszen „a középkor még nem jutott el fejlődésének azon fokára, hol nőben is jogképességet látott volna a királyságra.”544 Erzsébet döntése tehát politikailag reális, lelki szempontból eszményi magatartásként tűnik föl. A kiegyezés utáni Magyarországon azonban Erzsébet alakja anakronisztikusan hatott. Egy már nem divatos és egy még nem népszerű gondolatot fog egységbe. Az 1848-asoknak a harctól visszavonuló nőalak, a kiegyezés-pártiaknak a hanyatlás gondolata miatt nem lehetett szimpatikus. Ezt bizonyíthatja, hogy a festmény nagyobbik változatát csak két év múlva vette meg az OMKT.545 Az 50-60-as évek egyik női eszményképe a harcias, tetterős nő, aki befolyással van a politikai eseményekre is. Erzsébet viszont egy új női eszménykép képviselője, mely – a kor Erzsébet-kultuszához kapcsolódva – csak a következő években élte virágkorát.546 Liezen-Mayer Sándor lesz majd az a festő, aki alig néhány év múlva a másik Erzsébet (királyné) figurájával sikert arat. 1882-ben küldte haza Stuttgartból Nagy Szent Erzsébetet ábrázoló festményét, melyet az OMKT a Nemzeti Múzeum számára rendelt meg 1881-ben. A hermelines palástját a piros-fehér rongyokban ábrázolt koldusra ráterítő „türingiai” Erzsébet kegyessége révén lopta be magát a közönség szívébe. Az a lelki-nemzeti dráma, mely Orlait mozgatta, e képen nincs jelen. A Liezen-Mayer-mű egyúttal utalás az

544

Lásd hozzá: Szalay i.m. 123. Keserü i.m. 53. Orlai művére sokáig nem is talált vevőt, két év múlva tudta csak eladni. Lásd hozzá: Képzőművészeti Szemle 1979. 1. évf. 1 sz. 13. 546 Liszt Ferenc Szent Erzsébet legendája című oratóriumától (1865), a nyugat-európai művészet és a hazai történeti irodalom (Erzsébet-album, Danielik János: Magyarországi Szent Erzsébet élete, Pest, 1857, Stolcz Albán: Árpádházi Szent Erzsébet élete, Eger, 1867, stb) témafeldolgozásaitól eltekintve 545

140

aktuális Erzsébet királyné szerepére a kiegyezésben, mellyel a kezdődő Sissi-kultusz kulcselemévé vált. A képből 1884-ben műlap is készült, széles

körű

terjesztés

stiláris

analógiák

céljával.547 A

kérdése szorosan kapcsolódik az Erzsébet-kultuszhoz. 1875ben jelent meg a Franklin Társulatnál Dr Toldy László könyve Erzsébet

Magyar

Szent

élete címmel.

A

könyv abból a szempontból érdekes, hogy illusztrációként a wartburgi vár Moritz von Schwind-féle freskósorozatának 70. Toldy László: Szent Erzsébet élete (1875)

(1855)

metszetei szerepelnek benne.

Egyszerű utánmetszésben közölték a Lipcsében 1856-ban megjelent Schwind-kiadvány képeit, még a metszetek eredeti szignóját is meghagyva (Kanne & Hansen).548 Schwind freskói már egy korábbi magyar kiadvány díszeiként is láthatók voltak: a királyi pár 1857-es magyarországi körútjára Erzsébet királynénak készített Szent Erzsébet életrajzban.549 Orlai ismerhette valamelyik, széles körben reklámozott és terjesztett kötetet,550 de a nazarénusokat kedvelő festő ezektől függetlenül is tudhatott Schwind műveiről.551 A metszeteken ábrázolt Nagy Szent Erzsébet alakja előképként szolgálhatott számára. Másrészt, ha hangulatában hasonló, eszményített vallásos nőalakokat keresünk, az angol festészet Orlainál másutt is felbukkanó példáira találunk. James Collinson 1848 és 1850 között festette meg Magyarországi Nagy Szent Erzsébet fogadalomtételét ábrázoló, Orlaiéhoz hasonló méretű 547

Aranyérmek, ezüstkoszorúk – Művészkultusz és műpártolás Magyarországon a 19. században, MNG 1995 június – november, szerk. Sinkó Katalin, Bp, 1995, II.1.24. sz. kép, 239-240. 548 Szent Erzsébet tisztelete, Emlékkiállítás a Magyar Nemzeti Múzeum Rákóczi Múzeumában, 2007. május 26 – december 31, szerk. Jósvainé dr. Dankó Katalin, Sárospatak, 2007, 3.10. sz. 549 Dychewseges zent Ersebeth Azzonnak Innepeerol. Ki vala Magyary Andre kyralnak Leanya… (Erzsébetalbum), szerk. Somogyi Károly, Pest, 1857. 550 Vasárnapi Ujság, 24. évf, 37. sz, (1877. szeptember 16.) Az első oldalon szerepel a reklám. 551 Orlai 1862-ben festett, A felismerés című képe (Szép Ilonka-sorozat VI.) egyezik Schwind Hamupipőkéjének (1852-54) azonos című (A cipőpróba és a felismerés) jelenetével

141

(121 x 184 cm-es) képét.552 Itt is egy, a földi világról lemondó nőalakot látunk, mellékszereplőkkel körülvéve. Ez a kép azonban más kontextusban született: Charles Kingsley A szent tragédiája című darabjára reflektált, mely anglikán szempontból támadta a római katolikus egyház eszméit, rávilágítva élettől elrugaszkodott elvárásaira. Türingiai Szent Erzsébet mint az egyház áldozata jelenik meg benne, aki – elhanyagolva hitvesi, anyai és társadalmi kötelességeit – mindenek fölé helyezte a vallási eszményeket. A tiszta, romantikus leány-ideál emléke - a kiegyezéshez köthető nemzethalálgondolattal együtt - Orlai személyes búcsúja legfőbb témájától, a történelmet is vizsgáló modern kor kérdésétől az ember szabad akaratáról és felelősségéről.

552

Jan Marsh: Pre-Raphaelite Women. London, 1987. 36-37

142

VIII. Művészetközi tanulmányok

Orlai életét végigkísérte az irodalom szeretete, sőt kezdetben inkább írónak készült, semmint festőnek. 1839-ben került a soproni gimnáziumba, ahol költészeti-szónoklati osztály végzett. Itt ismerkedett meg Pákh Alberttel, a Vasárnapi Ujság későbbi szerkesztőjével, s társaival irodalmi kört szerveztek, mivel a nagy múltú soproni irodalmi körbe nem léphettek be ifjú koruk miatt.553 Irodalom iránti érdeklődése Pápára kerülésével még inkább felerősödött. A diákok 1841 áprilisában alapították meg az ifjúsági önképző társaságot, s Orlai egyike volt az alapítóknak. Az önképző kör elsősorban irodalmi körként működött, tagja volt az itt tanuló Jókai Mór, Ács Károly, akiből lelkész lett, Bárány Gusztáv, kinek Petőfi szép irodalmi jövőt jósolt, s egy évig Petőfi (akkor még Petrovics) is.554 Társai Orlait tartották a legjobb stilisztának, versei - A Róza (A Rózsa), A végtelen üdv, Tudnivágy – illetve egy beszélye (novellája), A Hontalanok ma is olvasható. 1841. július 26-án Orlai ezzel a beszélyével nyerte el a fődíjat.555 Orlai ugyan ekkor már foglalkozott festészettel, de még korántsem oly mértékben, mint azt egy leendő festőtől elvárnánk. 1846-ban, Pestre kerülésekor azonban már festőnek vallja magát, s nemsokára a bécsi akadémián találjuk. Az irodalom tehát valamelyest a háttérbe szorult Orlai életében, de érdeklődése iránta mindig megmaradt. S ez nem csak Petőfi és Jókai barátságának köszönhető. Petőfinek több verséhez készített illusztrációt, sajnos ezek nagy része lappang. Megmaradt viszont a Bolond Istókhoz készült rajzsorozata. Petőfi mellett példaképe, Vörösmarty Mihály Szép Ilonkáját is – festményekkel - illusztrálta. Megfogadta Toldy tanácsát is, hogy olvasson sok Kisfaludy és Jósika Miklós művet, elsősorban történelmi drámákat, s nevét is - melyet egy Jósika-főhőstől vett kölcsön - megváltoztatta. Történelmi festményeihez sokszor használt fel drámákat, színműveket, forrásként. 553

A soproni irodalmi kör az egyik első diáktársaság volt Magyarországon. Mikszáth Kálmán: Jókai Mór élete és kora. I. kötet. Budapest, 1960, Akadémiai Kiadó. 49. (A Mikszáth Kálmán összes művei sorozat 18. kötete.) 555 A diákkör hetenként kétszer ülésezett, szerdán és vasárnap. Ezeken a gyűléseken a titoknok által kijelölt három tag felolvasta munkáját, három pedig szavalt. Az éves pályaműveket a kollégium tanárai és diákja bírálták el. A társaság második évében kisebbfajta botrányt okozott. A diák-tagok az elnök jelenléte nélkül megszavazták, hogy a benyújtandó pályaműveknek a Dózsa had okait, s következményeit kell vizsgálni. Két hét múlva a témát meg kellett változtatni, mivel az alapszabály kimondta, politikai témákat mellőzni kell. Orlai újfent díjnyertes elbeszélése Viszontorlás - ennek ellenére Dózsa táborában játszódik. Bodolay Géza: Irodalmi diáktársaságok, 1785-1848. Budapest, 1963, Akadémiai Kiadó. 52. 554

143

Irodalmi ihletésű művei közé sorolhatjuk a Petőfi Debrecenben című kompozíció változatait is, amely nem csak portré, hanem életkép és illusztráció is egyben. Ez a mű jelzi az irodalom és képzőművészet kapcsolatának összetett voltát.

VIII. 1. Goda Mónika: „A festészet és a költészet rokonsága”

Egyik legfontosabb dokumentuma Orlai irodalomszeretetének a Magyar Képzőművészeti Társulat (OMKT) 1864. április 22-én tartott ülésén felolvasott tanulmánya, A költészet és a festészet rokonsága.556 Írása esztétikai dolgozat, mely a Shakespeare-évfordulóhoz kötődik, Cornelius és Kaulbach Shakespeare-illusztrációi alapján fejtette ki nézeteit az irodalmi és képzőművészeti alkotások közös és eltérő vonásairól. Tanulmányában kifejtett gondolatait művészetében meg is valósította. Orlai tanulmányának központi témája az ókori ”ut pictura poesis - úgy van a verssel, akár csak a képpel” tézis.557 A mondat feltehetően Horatius Ars Poetica című művéből származik,558 hatalmas karriert futott be, s a különböző művészeti ágak versengését eredményezte. Különösen a reneszánszban ”élesedett” ki a harc, amikor is a festészet a céhes rendszerből kiszabadulva önállósodni kezdett, s elsőbbségét hangoztatta a költészettel szemben. Azonban a legélesebb viták közepette is mindig beismerték a vitázó felek, hogy ugyan eszközeik és anyagaik különbözhetnek, de céljuk nemigen.559 A 18. századtól azonban felerősödtek az ut pictura poesis elvét kritizáló hangok is. Shaftsbury mellett egyik legnagyobb formátumú támadója Gotthold Eprhraim Lessing volt.560 Laokoon,

556

A két művészeti ág kapcsolatával a korban nem csak Orlai foglalkozott. Arany János figyelemmel kísérte a képzőművészetek fejlődését, erről lapjában, a Szépirodalmi Figyelő első számában is ír, sőt, kívánatosnak tartotta irodalmi művek képzőművészeti eszközökkel való megjelenését, illusztrálását. Hasonló témájú cikk jelent meg Arany fentebb említett lapjában Barsi József tollából a 4. számban. A költészet helye a művészetek koszorújában c. cikkében a költészetet ő a többi művészeti ág elé helyezi, amely termékenyítőleg hat rájuk. Arany János vezércikke in: Szépirodalmi Figyelő. Pest, 1860. 1. évf. 1. sz. 1-2. ill. Barsi József: A költészet helye a művészetek koszorújában. in: Szépirodalmi Figyelő. Pest, 1860. 1. évf. 4. sz. 2-3. 557 A tézis ismertetéséhez lásd különösen: Szőnyi György Endre: Ut pictura poesis – Rövid poétikatörténeti vázlat Zemplényi Györgynek ajánlva. URL: http://magyar-irodalom.elte.hu/palimpszeszt/zemplenyi/UtpictZempl02.htm [Utolsó lehívás: 2011. 07.16.] 558 Szőnyi még Plutarkhosz Az athéniek dicsőségéről című munkáját említi forrásként. Keoszi Szimonidész mondta állítólag, hogy „a költészet beszélõ kép, míg a festészet néma költészet.” Szőnyi i.m. 559 Lásd hozzá: Lomazzo, Giovanni Paolo: Trattato dell'arte della pittura, scultura, et architettura (1584). Magyarul is olvasható Traktátus a festészet, szobrászat és építészet mesterségéről címmel. Lomazzo szerint a festészethez költői tehetség is kell. Idézi Szőnyi i.m. 560 Lessing, Gotthold Eprhraim: Laokoon: oder über die Grenzen der Mahlerey und Poesie. (1766). A Laokoon tervezett második kötete nem készült el.

144

vagy a festészet és a költészet határairól című értekezésében (1766) kifejtette, hogy a festészet térbeli, míg a költészet időbeli művészet. A festészet testeket, alakokat ábrázol, a költészet ezzel szemben cselekményeket.561 Így nem hozhatók közös nevezőre. A művészi gyakorlatban azonban egyre fontosabbá vált a képek és a szavak viszonya, egymásrahatása, összjátéka. Olyan eltérő műalkotásokban, mint amilyenek William Blake képeskönyvként megformált, vizionárius versei,562 a preraffaeliták szöveget is tartalmazó festményei563 vagy a neoreneszánsz művészet, mely akadémiai pályafutása révén széles körben hathatott. Orlai tanulmányából kiderül, hogy jól ismerte az ut pictura poesis elv történetét, s Lessing értkezését is olvasnia kellett, hiszen többször is hivatkozik rá, az ókori művészekre vonatkozó adatait is Lessingtől vette át. Elméleti fejtegetését azonban saját ars poeticájával indítja: a lélek jelentőségével, mely „A test nyűgéből szabadulni küzd, búvárkodik, épít, teremt, s mint kis részecskéje egy végtelen magas tökélynek, ebbe visszaolvadni törekszik.” Tanulmányának első részében a két művészeti ág, a költészet és a festészet (ami alatt a képzőművészeteket érti) hasonlóságát illetve különbségeit vizsgálja. Megállapítja, hogy „e két művészet egymás mellett, egy közös czél felé: a szélesebb értelemben vett szép eszméje felé haladva, - mely magába foglalja az alak, gondolat és cselekmény szépségét, - soha nem ütköznek össze, sőt egymást buzdítják és lelkesítik.” A két művészeti ág világa tehát egy, hiszen céljuk azonos, tárgyukat is ugyanonnan, a természetből veszik. A különbséget köztük eszközeik határozzák meg: míg a költő képzetének alakjai ugyanis szavak által nyernek életet, ezekkel gyújtja fel az imaginatiót, „(s a képet, melyet rajzolni akart, szemeink előtt megalakulva hisszük); addig a festő ecsetje által állítja elénk képzelete teremtményeit, érzékeink azt lelkünkhöz viszik, s a látott néma alak szellemet nyer előttünk. Amaz tehát lelkünkön át kifelé, emez pedig kívülről lelkünkbe hat” – írja. „De a két út eredménye egy, mert mind a kettő a lélekben hagyja nyomát. A művészet legfőbb czéljánál tehát, mely abból áll: hogy a lélekre hasson, ezt a szép és nemes iránt fogékonnyá tegye, képezze: mindég találkozik a festő a költővel.” Orlai a szóban forgó művészetek e rokonságának szemléletes bemutatásáért a görög Szimonideszhez nyúl vissza, s idézi tézisét: „a festészet néma költészet, s a költészet beszélő festészet”; ennek nyomán pedig természetesnek tartja, hogy „a költő és festész, ily közös czél 561

Ha a festészet mégis cselekményt kíván ábrázolni, akkor azt a pillanatot kell választania, amelyből az előtte lévők, és az utána következők is megérthetőek. Ezenkívül kritikával illeti Homéroszt Iliászában Akhilleusz pajzsának a leírását. Kritikája elsősorban a korban jelentkező ”tájleíró” költőknek szólt. 562 W.J.T. Mitchell: Blake’s Composite Art. 1978 563 Lynne Pearce: Woman/Image/Text: Readings in Pre-Raphaelite Art and Literature. 1991

145

felé törekvés mellett, gyakran egymásra hat, egymást lelkesíti, tárgyait átkölcsönzi, sőt alakításában versenyez egymással.” A költőt azonban eszközei előnnyel ruházzák fel a festővel szemben. A festőnek a kifejezéshez szükséges technika elsajátítása sok nehézséget okoz, s az anyagi formák, melyekhez művészete kötve van, szűkebb korlátot jelölnek ki számára. Ezzel magyarázza azt a feltételezést is, hogy minden nemzetnél előbb fejlődött ki a költészet, mint a festészet, s így befolyása is lett erre. „Azonban ez aránytalanság nem támadja meg a festészet önállóságát, mert mind az, a mit a költészet által ihletve teremtett, a fenntebb elmondott szabályok befolyása alatt átalakult, úgy, hogy az ennek eredeti teremtményéül tekinthető.” A szabályokra példaként említi Zeuxist, aki Homérosz alapján festette meg Helénát. Az ő példája mutatja, hogy ha a művész a saját művészetén belül marad („a helyett, hogy Helena szépségét részletes leírás által iparkodott volna előadni, igen helyesen a költészetnek inkább hatalmában álló eszközökhöz nyúlt, s a szépség elragadó hatását rajzolta, mely még az aggokat sem hagyta hidegen, s az alak körvonalazását a lélekre bízta. […] A bölcs festész, […] a szépséget melyet a nézőben ébreszteni akart, műve formáitól várta. […] Tábláján egyedül Helena állott, melynek természetes formái a művészet legfenségesebb alakításával voltak adva.”), akkor a költő szelleme „művész rokonára talált, tárgyát kikölcsönzé, s a festész ezt művészete szabályai szerint újra alakítá, és mégis a különböző utakon egy czélhoz jutottak, a szépség eszményítéséhez.” Következő lépésként Orlai áttér a két művészet viszonyában a középkor során bekövetkezett változások tanulmányozására. Felhívja a figyelmet arra, hogy abban az időben, amikor Dante élt (aki egyike azoknak a költőknek, kik a képzőművészetekre, s különösen a festészetre befolyással voltak), a két művészet határainak átlépése már nem volt olyan illetlen, mint a görögöknél. Szimonideszt félreértették: „a mit a költőnek szabad, szabad a festőnek is” – hangzott az új elv. „Átcsapott a két művészet egymás korlátain. Így állott elő a festészetben az allegoria és symbolisálás, a költészetben az alak lélekre hatásának előadása helyett, magának az alaknak rajzolása.” Az elvek ily változását, úgy véli Orlai, a keresztény vallás idézte elő, melynek sajátja - a görög természetvallással ellentétben – az eszményi lényeg. A keresztény vallás meghatározó eseményeit, mint például a mennybemenetelt, az utolsó ítéletet csak allegória segítségével lehet bemutatni. Giotto példáját hozza mondanivalója világossá tételére. Az assisi templom freskóját, a Szent Ferenc megdicsőítése jelenetet564 Giotto ugyanis egészen aszerint festette meg, amint azt kortársa, Dante leírta Paradicsomában: „Tudniillik 564

Giotto di Bondone (1266-1337): Jelenetek Szent Ferenc életéből, 1295 k. Assisi, San Francesco.

146

Szent Ferenc házasságra lép a megszemélyesített szegénységgel; s mindezt még kibővítette Giotto - saját eszméje szerint - az említett szent által alapított rend három fogadásának szimbolikus alakjával.” Orlai ezután az ókori görög művészet példáján a művészetek említett határait vizsgálja. A festészet szolgálatára áll a tér, a költészetére pedig az idő; mely elv értelmében a költőnek mindent lehet, mi az időben folyik le, felvázolhatja az esemény okait és következményeit. A festő azonban egyszerre csak egy megkötött, tárgyhoz kapcsolt eszmét adhat elő: „a költő elmondhatja, miként állott ellent Laokoon a Trójába viendő nagy fa lónak, miként vonta ezért magára Minerva haragját, és az ez által küldött óriási kígyó mint vetett véget az ő és két fia életének. De a festész ezt egyszerre nem teheti, a tér, mely csak formát képes felvenni, nem engedi azt meg. A képíró Lakoonnak egyik vagy másik helyzetét adhatja csak egyszerre s ha másként nem tesz, több képet fest egy táblára. Ezért csinálhatott Sophokles Laokoonból tragédiát, s ezért adhattak Agesander és társai egy műben csak egy situatiót Laokoon történetéből.” Az újabbkori képzőművészet azonban ezeket az elveket ignorálta, s „az allegória segítségével, megkísértette a múltat a jelennel egy műben összeolvasztani, vagy az időben lefolyó eseményt a térben adni vissza.”565 A festészet és a költészet rokonsági viszonyainak eme vizsgálata, illetve ismertetése után Orlai figyelme Shakespeare felé fordul, aki vélekedése szerint egyedül lehet méltó vetélytársa az Iliász és Odüsszeia írójának. Hiszen ő „éppoly világosan olvasott a természet könyvében és belátott a lélek legrejtettebb redői közé, s annak titkait éppúgy nyilvánosságra hozta”, mint Homérosz, s aki „műveiben mindenütt az egyéni szabadság és külviszonyok kényszerűségének azon nagy eredményére mutatott rá, melyet az ember ’végzetének’ szoktunk mondani. Az egyéni szabadság ily szereplését Shakespeare vette fel a művészetbe a görög drámaírók ellenében […] hű tolmácsa volt kora törekvésének, azon korénak, mely a puszta idealismus mellett az emberi élet realis értékét is érvényre juttatta.” Shakespeare azonban sokáig társtalan volt, a legújabb időkig nem született hozzá fogható művész, ki műveinek szellemiségét hűen tudta volna tolmácsolni. A két müncheni mester, Cornelius és Kaulbach azonban már alkalmasak erre a feladatra. Cornelius két művet készített Shakespeare drámái - egyet a Romeó és Júlia, egy másikat pedig a Macbeth - nyomán. Kaulbach pedig – Orlai szavaival élve – „egész szeretettel adta magát a nagy költő tanulmányozására”, s

565

A gondolatmenetet ismerteti Keserü i.m. (1984) 63.

147

különböző drámái alapján kilenc művet rajzolt meg. Kaulbachnak a Macbeth-ből vett három képét elemzi. Az első képen - melynek témájául Kaulbach Macbeth és a boszorkányok találkozását választotta - a ’képíró’ összekötötte a jelent a jövővel: „Jelvényhez folyamodott tehát. A három boszorkány egyike kezébe tündöklő koronát ad, melyet ez magasra emel Macbeth előtt, jelezve ez által, hogy csak nagy áldozattal érheti ezt el.” Kaulbach így adta elő a kép egyetlen, adott terében az időben lefolyó eseményt, Macbeth jelenjét, és azt, a mi reája vár.566 A második rajzon, amelyen lady Macbeth hervadt, összetört alakja jelenik meg előttünk, úgy véli, a festő hűen adja vissza a tragédia megfelelő jelenetét, anélkül, hogy allegóriát kényszerült volna alkalmazni: „A vércseppek a kezén, és a kísérlet azokat eltávolítani, megfejtik a szenvedés okát odáig, hogy e szenvedés vérbűnnek következménye. Ennél többet a művészet nem követel, s ezért e kép reálisabb értékkel bír, mint az első.” A harmadik képen Kaulbach ismét „symbolumhoz volt kénytelen folyamodni, hogy tárgyát valamennyire érthetővé tegye”. Ez a dráma utolsó jelenetét ábrázolja: a megtört Macbeth csatára készül, feje felett pedig áldozatai szellemei lebegnek. „Így mutatta be a képíró Macbeth múltját, melyért most érdemlett büntetéssel lakoltatja.” Orlai végső konklúziója tehát, hogy „ha Kaulbach a régi görög korban születik, a három előadott jelenet közül egyedül a középsőt választja művészete tárgyául; a keresztény művészet azonban megbocsátja az ily átcsapásokat a költészet körébe, a szigorú bíráló előtt pedig mentse ki őt és a többit , hasonló fogalmazásért, a czél tisztasága, mely czél nem egyéb, mint az (...), hogy a festészet, a költészet rokonságában, a lélekre képzőleg, nemesítőleg kíván hatni.” Orlai szerint az allegórikus művészetet nem szabad elítélni, hiszen célja nemes, ámde a tiszta művészet felé kell törekedni, mely önmagában áll, s saját nyelvén is képes kifejezni a lényeget. Orlai művészetében e ”tiszta művészetet” elérése felé haladt. Toldy 1851-ben megállapította – a Kaulbachnál készült festmény, a II. Lajos és annak koronát hozó alakja kapcsán -, hogy „Kel. [kegyelmed] szereti az allegóriát.”567 Érdemes Zách Felicián című festményét ilyen szempontból megvizsgálni. Orlai képét mint az első jelentősebb Arany János illusztrációt lehet értelmezni.568 Arany Zách Felicián balladája 1855-ből való, a festmény 566

Ez az értelmezés segíthet megfejteni Orlai II.Lajos-képe koronát hozó alakjának jelentését. Toldy levele Orlaihoz 1851. szeptember 16. MNG Adattár 2126/1927. 568 Soltészné Szilárd Kató: Arany János a magyar képzőművészetben, in: Budapesti Szemle, 1935. 236. k. 68. (4985) V.ö. Keserü is Orlai egyik lehetséges forrásaként jelölte meg Aranyt. Keserü i.m. 45. 567

148

1859-ben készült. Arany így ír: Harangoznak délre; / Udvari ebédre; / Akkor mene Felicián / A király elébe. / A király elébe, / De nem ebédre: / Rettenetes bosszúálló / Kardja volt kezébe.” Orlai festménye pedig mintha ezt a jelenetet örökítené meg. Van azonban egy feltűnő különbség: Arany balladájában ebben a jelenetben Klára nincs jelen. Orlainál viszont apjához simul: az „időben vagy térben szétszórt eseményeket” a festő egybeveszi az érthetőség kedvéért. Klára alakja már nem allegória, megtört érzelmeit kifejező alakja formailag is szerves része apja támadó lépésének. Nem úgy, mint Kaulbach Macbeth és a boszorkányok találkozása című műve, melyen a festő úgy kötötte össze a jelent a jövővel, hogy az egyik boszorkány kezébe egy jelképet: az elkövetkező küzdelmek eredményét, koronát adott. Zách-festménye után öt évvel nyugodtan kritizálhatta mestere felfogását.

VIII. 2. Felföldi Kitti: Milton Az irodalom nem csak ihletője volt Orlai képeinek, nem csak illusztrációk és átfogalmazások formájában kapott szerepet életművében. Milton-festménye életkép egy író életéből. A Milton lányainak az Elveszett Paradicsomot diktálván címen is ismert kompozícióját többször is, eltérő méretekben, elkészítette. Az első változatról csak pénztárkönyve szól, egy kisebb

71. http://www.hung-art.hu

149

variáns 1858-ban a Műegyletben volt látható (kat. 207),569 1859-ben kisorsolták, a nyertes Luzsevics László volt.570 A nagyot a londoni világkiállításra szánta (kat. 208), a Képzőművészeti Társulattól azonban nem kapott egyértelműen jó kritikát.571 Ez a kép ma is megvan.

Milton és eposza a 18. század közepén lett igazán népszerű, először Angliában, majd német nyelvterületen is.572 A bécsi irodalmi életben hódítása az 1780-as évekhez köthető, testőríróink is ekkor ismerkedtek meg a művel.573 Első teljes magyar fordítását 1796-ban a magyar királyi testőrségben szolgáló Bessenyei Sándor adta ki két kötetben. Az eposz elsősorban nem tartalmával, hanem költői formakincsével hódított, mely szemben állt az akkoriban elterjedt klasszicista gyakorlattal, s Bessenyei fordítása Milton nyelvezetének a fenségességét nem tudta átadni. Ennek oka lehetett az is, hogy Bessenyei nem az angol eredetiből fordította, hanem egy francia kiadást vett alapul, illetve, hogy az eposzt prózában adta vissza.574 Így a testőríró munkája, mivel Milton nyelvezetének varázsa elveszett, „mint vallásos olvasmány talált visszhangra",575 a protestáns írók körében pedig valóságos Miltonkultuszt eredményezett. Ennek nem csak Bessenyei fordítása az oka. Református lelkészek és teológusok angliai tanulmányútjaik során találkoztak először Milton művével, majd az 1790es években fordítással is próbálkoztak. Ők azonban az angol költő művét egyértelműen vallásos műként értelmezték. Milton így nálunk sokkal inkább vallásos szerzőnek számított, mint külföldön.576 Nem kizárt, hogy Orlaira, aki maga is protestáns volt, hatott ez a vallásos Milton-kultusz.

569

Szvoboda Dománszky Gabriella: A Pesti Műegylet története. Miskolc, 2007, Miskolci Egyetemi Kiadó. 425. A festményt 1858. augusztus 17 - szeptember 13., majd szeptember 15 - október 13. között állították ki. 570 A Pesti Műegylet Évkönyve 1858-ra, Pest, 1859. 571 Műbírálat a londoni kiállításra szánt képzőművészeti tárgyakról. A Magyar Képzőművészeti Társulat Évkönyve, 1861-1862, Pest, 1863. 51. A bírálatban Orlai szemére vetették, hogy elrugaszkodott a történeti hűségtől. Kritikával illették a lányok vonásait és érzelmeiket illetve Orlai fénykezelési technikáját. 572 Szigeti Jenő: Milton Elveszett paradicsom-a Magyarországon, in: Irodalomtörténeti Közlemények. 1970. 74. évf. 2 füzet, 205-213. 573 Szigeti i.m. 574 Tarnai Andor: A Deákos klasszicizmus és a Milton-vita, in: Irodalomtörténeti Közlemények, 1959. 63. évf. 1. sz. 67-83. 73. Az első verses fordítás csak 1890-ben készült el Jánosi Gusztáv püspök tollából. 575 Tarnai i.m. 81. 576 Szigeti i.m. 207-208. Próbálkozott fordítással többek között Péczeli József komáromi lelkész, Göböli Gáspár református prédikátor is.

150

Orlai tárgyválasztásában – legalábbis harmadszorra - közrejátszhatott emellett a kiállítás helyszíne – London –, de a protestáns, a monarchiával szemben álló költő alakja önmagában véve is példaértékű lehetett a 48-as eszmékhez ragaszkodó Orlai számára. Tudjuk, Milton eposzát az angol polgári forradalom alatt (1640-1689) írta.

Igen aktívan részt vett a

politikában, monarchiaellenesként a köztársaság megteremtéséért küzdött Cromwell oldalán. A forradalom végül elbukott, megtörtént az ellenforradalmi restauráció, s Milton ezekben az években írta az Elveszett Paradicsomot. Bibliai tárgyú műve így politikai színezetet kapott, és a puritán messianizmus XVII. századi, főleg a forradalom idején népszerű eszmevilágát tükrözi. E felfogás szerint a bűnbeesett emberpár Paradicsomból való kiűzetésével az emberiséget átok sújtja, sorsa a „szakadatlan hányódás jó és rossz között”. A harc Jó és Gonosz

között

mindaddig

folyik, amíg az igazhívők serege be nem fejezi a megváltást a földön.

Ez

az

eszme

a

forradalom idején megerősödött Angliában, és az angol nép mint választott nép harcolt isten földi birodalmának megvalósításáért.577

Milton

monarchiaellenes lényének és a mű keletkezéstörténetének az ismeretében

Orlai

festménye

akár a Habsburg-önkényuralom elleni

felszólalásként

is

értelmezhető. A Milton-téma megfestése nem egyedülálló a korban. 1826-ban, 72. http://en.wikipedia.org

restauráció

Eugène a (tehát

Delacroix Bourbonhasonló

politikai körülmények között, mint Orlai) alatt festette Milton az Elveszett Paradicsomot diktálja lányainak című képét.578 577

Lutter Tibor: John Milton az angol polgári forradalom költője. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1956, 154. Eugène Delacroix: Milton az Elveszett Paradicsomot diktálja lányainak. Olaj, vászon, 79x63 cm. Art Gallery of Hamilton, Williamstown.

578

151

Orlai Milton-képén hasonló kompozíciós elemek, motívumok láthatóak, mint a francia festőnél (pokrócba takart Milton, hangszert tartó lány), sőt, a Kiűzetés-festmény a szoba falán, mely kép a képben s utalás Milton művére, szintén megjelenik Delacroix-nál.579 Munkácsy Mihály 1878-as Miltonja a párizsi világkiállításon aranyérmet nyert, Európaszerte ismert volt. Kompozíciója több pontban követi Orlaiét, akár láthatta is e művét, ugyanis az ifjú Munkácsy 1863-ban Békésből Pestre érkezett, s tudjuk, hogy személyesen ismerték

73. http://www.hung-art.hu

egymást.580 Orlai képén Milton egy szobabelsőben látható, három leánya társaságában. A költő életrajzából tudjuk, hogy az Elveszett Paradicsom írásának idejére már elvesztette szeme világát, így az írót Orlai csukott szemmel, vakként ábrázolja. A kép jobb oldalán egyik lánya tollal a kezében egy asztalnál rögzíti apja szavait. A baloldalon két leány az apjuk mellett és mögött látható, egyiküket ülve, egy asztalkára könyökölve, ölében lanttal, a másikat állva,

579

Orlai más művének is lehetett előképe Delacroix festészete: az Attila halála kompozíciójához a Sardanapal halála adott példát. 580 B. Supka Magdolna: Munkácsy és Orlay Petrich, 111-115., in.: A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum jubileumi évkönyve, Gyula, 1960. 112.

152

apjának foteljére támaszkodva, könyvvel a kezében festette meg a művész. Milton mellett kilátni a messzi tájra. Eposzának középpontjában, ahogy már a kezdő sorok is elárulják, a bűnbeesés áll. A cselekmény egésze a IX. könyvben bekövetkező tragédiát készíti elő, a Tudás fája Gyümölcsének megízlelését. E téma köré szerkeszti a „kozmikus történelem bibliai szemléjét, a világ teremtésétől és az angyalok lázadásától Krisztus eljöveteléig”, amikor „a Sátán megsemmisül és romlott világának hamvaiból Isten új Eget, új Földet teremt, az igazságosság, béke és szeretet világát.”581 Orlai nem csak a vak költőt, hanem Milton központi témáját is megjeleníti: a kép baloldalán egy festmény látható - kép a képben. Három alakot fedezhetünk fel rajta, valószínűleg a Paradicsomból kiűzetés jelenetét látjuk. Mintha az alkotás közben ábrázolt vak költő víziója (egyúttal a mű születésének oka) jelenne meg e képen a képben.582 Az angol Johnson Eastman azonos című művének583 keletkezési dátumát nem, csak a festő születése és halála dátumát ismerjük (1824-1906). A képen szintén egy szobabelső látható, a szoba közepén egy asztal, ez mellett foglal helyet Milton illetve három leánya. A költő bal kezével az asztalon könyökölve jelenik meg, tőle jobbra az előtérben jegyzetelő leánya, a nézővel szemben foglal helyet a másik két női alak, az egyik frontális beállításban, a másik ülő helyzetben, profilban. Munkácsy 1878-ban festette meg Milton című művét.584 Ennek kompozíciós sémája egyezik az angol festő művéével. A fény a bal oldalt látható ablak felől érkezik, azonban a szoba igen sötét, csupán Milton fejét világítja meg, így utalva a költő víziókkal teli ihletettségére. Az angol festő és Munkácsy kompozíciója szemmel láthatóan megegyezik, így arra következtethetünk, hogy Munkácsy festménye olyan széles körben terjedt el Európában, hogy ábrázolási sémaként szolgált más festők számára. Werner Hofmann XIX. századi témákkal foglalkozó könyvében585 milieu-kutatóknak586 nevezi azokat a festőket, akik gyakran választottak költőket, filozófusokat, festőket közelségbe hozó témákat. Olyan alakokat, akik jelentős, alkotásaik révén kifürkészhető személyiségek, s ezeket saját környezetükben ábrázolva jelenítik meg. Ezzel s a kor

581

Szenci Miklós: Milton Agonistes, in: John Milton: Elveszett Paradicsom. Budapest, 1969, Magyar Helikon. 354. 582 Sinkó Katalin (szerk) : Aranyérmek, ezüstkoszorúk: művészkultusz és műpártolás Magyarországon a 19. században. Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 1995. 232. 583 Milton dictating Paradise Lost to his Daughters, o.v, 24,5x27,9 cm 584 Milton, 1878, o.v, 93,8x 123,9 cm. MNG, Budapest 585 Hofmann, Werner: A földi paradicsom: 19. századi motívumok és eszmék. Képzőművészeti Kiadó, Budapest, 1987. 586 Miliőelmélet (Hippolyte Taine): Az embert három dolog határozza meg; a faj, a környezet és az időpont.

153

viszonyainak rekonstrukciójával mintegy megközelítve-interpretálva őket s művüket, életüket. Ilyen téma például a „Milton diktálja az Elveszett Paradicsomot” is.587 Vak költő, történetmondó ábrázolására más példát is találunk a képzőművészetben. A XVIII. század második felében terjedt el Osszián alakja, a neoklasszicizmus elleni lázadás jegyében, de mellette ott volt Homérosz is.588 Osszián a III. században élt kelta bárd, aki ősei történetét énekelte meg. Műve valódi szerzője James Macpherson, aki így kívánta megteremteni a kelta nép hagyományait. A nemzetek által Ossziánhoz csatolt mögöttes ideológiák eltérőek voltak. Magyarországon a „herderi jóslatra” reflektált az elsüllyedt nyelv párhuzama,589 illetve Vörösmarty Mihály a Zalán futása című hazafias hőseposzával, melynek egyik ihletője Osszián műve volt,590 a reformkor végén a hiányzó nemzeti mitológia példáját adta.591 Az Osszián-téma elsősorban az illusztrációkban kapott helyet. Számos francia, német, illetve északi művészt ihletett meg, leggyakoribb ábrázolásuk az „Osszián álma”.592 Ábrázolásaiban hangsúlyt a víziók kapnak, melyek az Osszián-képeken láthatóak, a másik vak költőnél, Miltonnál csak utalásokkal találkozunk a víziókra. Mindemellett a belső kép (és a megtalálásához szükséges elzárkózás a külvilágtól: a lehúnyt szem) a 19. század második felétől a szimbolizmus eszköztárához és témáihoz tartozott: a világ lényege megismerésének útja volt. Milieu-t és belső képet alkotó festők közt találhatjuk meg Orlai helyét, aki az Osszián és Malvina valamint a Zurbaran a halálos ágyán című, ma ismeretlen képei mellett Miltont is megfestette.593 E művei nem is illusztrációk (Zurbarannál ez fel sem merülhetett). Feltehetően költészet és festészet közös forrásáról: a képzeletről, a művészi eszméről és ezek továbbadásáról „beszélt” általuk, amint ezt majd kifejtette a tanulmányában. Részben művelődéstörténeti képei is érintik ezt a tárgykört, noha ott még a történelmi személyiségé a főszerep. És összekapcsolódnak e művei „álruhás portréival” is az alkotó és egyúttal a művészeteket reprezentáló nőalakokról.

587

Hofmann i.m. 120-121. Jávor Anna: Osszián magyarul Müller János Jakab, Donát János és Kisfaludy Károly másolatai François Gérard után. In: XIX. Nemzet és művészet. Kép és önkép. kiáll.kat, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 2010. 251-260. 589 Jávor, 2010. 252. 590 A magyar irodalom története 1772-től 1849-ig. III. köt. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1965.446. 591 Jávor i.m. 256. 592 Ossian und die Kunst um 1800, Ausstellung. Hamburger Kunsthalle, Hamburg, 1974. 593 A képet bíráló kollégái hiányolták is Milton házának pontos visszaadását. 588

154

IX. Függelék IX. 1. Orlairól az életében megjelent hírek, tudósítások, kritikák, időrendben (Az írások általában rovatok rövid híreként, szerző és cím nélkül jelentek meg. Ahol ismerjük a szerzőt és a címet, ott külön jelezzük.) •

Spiegel. 20. évf. 68. sz. (1848. augusztus 23.) 272. l. Pár soros tájékoztatás a Szent István ébredése c. képről.

•

Életképek. 10. köt. 4. sz. (1848. július 23.) 97-102. l. Pap Gábor: Néhány szó hazai festészetünk megalapítása tárgyában című cikk. Különösen a 99-102. oldalakon foglalkozik Orlaival: Beszámol a Szent István ébredése című képről, illetve arról, hogy Orlai a Mohácsnál elesettek temetését szándékozik megfesteni.

•

Új Magyar Múzeum. 1.évf. 9. f. (1851. június 1.) 524. l. Feltehetőleg Toldy Ferenc beszámol arról, hogy Orlai Münchenben a II. Lajos holttestének a feltalálását festi, melyet a pesti műkiállításra szán.

•

Új Magyar Múzeum. 1. évf. 10. f. (1851. július 1.) 588. l. Toldy a II. Lajos holttestének a feltalálása című képről és a Műkiállításról számol be. Kritizálja, hogy a festményt előnytelen helyen, egy sötét sarokban állították ki, s felpanaszolja, hogy a kiállítás szervezői mostohán bánnak a külföldön tartózkodó művészekkel. A cikk végén idézi egy müncheni lap pozitív kritikáját Orlai festményről.

•

Pesti Napló. 2. évf. 424. sz. (1851. augusztus 6.) A Pesti Napló műtára rovat: A műkiállítás 1851-ben című cikkben kritika olvasható a II. Lajos holttestének feltalálása című képről, mely „nem elégíté ki várakozásunkat”. Pszichológiai, história hibák mellett a rajzbéli hiányosságokat is szóvá teszi.

•

Remény. 1851. 2. félév, 3. f. 132. l. A pesti műkiállítás 1851 című cikkben kritika olvasható az 1851. évi műtárlatról, mely kiemeli a II. Lajos holttestének feltalálása című képet, mint a tárlat legbecsesebb alkotását. (A lapot Jókai Mór és Vahot Imre szerkesztették.)

•

Magyar Hírlap 861. sz. (1852. szeptember 4.) 4110-4111. l. Orbán Pető a Vidéki hírek című rovatban kritikát közöl a II. Lajos holttestének feltalálása c. képről. Orbán kritikája kifejezetten pozitív, dicséri a kompozíciót és a

155

történeti hűséget, illetve kritizálja a sajtót, hogy elbizonytalanítják a művészeket. Elképzelhető, hogy a cikk megírása előtt konzultált Orlaival.594 •

Hölgyfutár 3. évf. 1. félév, 27. sz. (1852. február 4.) 107. l.; 50. sz. (1852. március 2.) 199. l.; 90. sz. (1852. április 21.) 363. l.: A Vidéki élet című rovat többször közölt pár soros tudósításokat Orlai debreceni tartózkodásáról, munkásságáról (Szerzők: Árvafi, Orbán Pető).

•

Hölgyfutár 3. évf. 2. félév, 297. sz. (1852. december 29.) 1227. l. Beszámoló arról, hogy a Debreceni Református Kollégiumhoz került a II. Lajos holttestének a feltalálása című kép.

•

Délibáb 1853. második félév, 25. sz. 786-787. l. Apafi: Az állandó műtárlat című cikkében ismerteti a Búcsú csata előtt című képet. Reményének ad hangot, hogy a közönség még több képet is láthat majd Orlaitól.

•

Divatcsarnok 5. évf. 5. sz. (1857. május 15.) 30. l. Budapesti társasélet című rovatban a Petőfi Debrecenben portré rövid ismertetése olvasható.

•

Vasárnapi Ujság 5. évf. 10. sz. (1858. március 7.) 117. l. Irodalom és művészet című rovatban két rövid hír Orlairól: A Petőfi Debrenenben című rövid írás tudatja, hogy Orlai Petőfi Debrecenben című portréjának kőrajza immár „könyvárusi úton és (...) postán” is kapható. Az Orlai Petrics Samu új történeti képe című hírben a Salamon királyt anyja megátkozza című képet ismertetik.

•

Divatcsarnok 7. évf. 3. sz. (1859. január 18.) 67-68. l. Budapesti társasélet című rovatban olvasható egy rövid írás, hogy Orlai Vörösmarty Mihály Szép Ilonka című művéhez fog illusztrációt készíteni.

•

Vasárnapi Ujság. 6. évf. 43. sz. (1859. október 23.) 515. l. Mi ujság? Rovat: ismertetik a Kazinczy és Kisfaludy találkozása című kép szereplőit. Irodalom és művészet rovat: A pesti műegylet titkárának jelentése a jövő évi műlap ügyében című rövid cikkben a Zách Felicián című képről és az 1860-as műlapról olvashatunk. Orlai festménye nem fog időben elkészülni. [A Műegylet Zách Klára alakjának az elhagyását kérte, amibe Orlai nem egyezett bele. Klára végül maradhatott, de az elhúzódó vita miatt Orlai kifutott az időből.] 1860-ban a műlap tehát Wagner Sándor Dugovics Titusz önfeláldozása című képe lesz, Zách Feliciánt pedig egy évvel később adják majd ki műlapként.

594

Szíj Béla: Orlai Petrics Soma művészi kibontakozásának évei, in: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 1974/2. Budapest, 1974, MNG. 194.

156

•

Vasárnapi Ujság 6. évf. 46. sz. (1859. november 13.) 550. l. Mi ujság? rovat: Kazinczy és Kisfaludy találkozása című kép kapcsán pár soros tájékoztatás arról, hogy a festmény gróf Nádasdy Lipótné indítványára készült.

•

Divatcsarnok 7. évf. 4. sz. (1859. november 29.) 3. l. Főváros és vidék rovat: Zách Felicián című kép kapcsán kibontakozó vitáról írnak röviden. Orlai mellett szólalnak fel, s Klára alakjának a szükségességét hangsúlyozzák.

•

Divatcsarnok 7. évf. 7. sz. (1859. december 20.) 55. l. Főváros és vidék rovat: Pár soros tájékoztatás a Zách Felicián című képpel kapcsolatban.

•

Magyar Sajtó 5. évf. 245. sz. (1859. december 6.) 1005-1006. l. A műegyleti választmány több tagja Szilágyi Vigil urnak című cikk a Zách Felicián kép kapcsán kibontakozó vitáról tudósít. A választmány tagjaival ért egyet, s Klára jelenlétét történelmileg indokolatlannak, zavarónak tartja.

•

Pesti Napló 11. évf. (1860. január 13.) 2-3. l. Orlai nyilatkozata a Zách Felicián című képről.

•

Vasárnapi Ujság 8. évf. 38. sz. (1861. szeptember 22.) 453. l. Irodalom és művészet rovat: Pár soros tájékoztatás arról, hogy Orlai egy magyar történeti festményen dolgozik a londoni világkiállításra készülve.

•

(Országos) Magyar Képzőművészeti Társulat Évkönyve, 1861-1864 kritikák a következő képekről: o Kun László udvara, 1861-62. 62-63. l. (szerzők: Than Mór, Telepy Károly, Marasztoni József): Dicsérik a kompozíciót, ellenben sok anatómiai hibát sorolnak fel, s kritikával illetik a női alakokat is, melyek nem elég kecsesek. o Milton, leányainak az Elveszett Paradicsomot diktálván, 1861-62, 51. l. (szerzők: Barabás Miklós, Harsányi Pál, Borsos József, Szandház Károly, Telepy Károly, Szumrák Pál, George Ágoston, Kovács Mihály): Több rajzbeli illetve történelmi hibát sorolnak fel. Különösen fájlalják, hogy Orlai nem Milton valódi házát festette meg, pedig az még áll. Hibául róják fel, hogy a lányok különböző érzelmeket mutatnak, pedig ugyanazt a költeményt hallják. o Álmos és Vak Béla hercegek megmentése, 1863. 53-55. l. (szerzők: Henszlmann Imre, Keleti Károly, Maszák Hugó, Medve Imre, Than Mór): Kifejezetten pozitívan értékelik a pillanat megválasztását és a kompozíciót. Anatómiai illetve színezési hibákat kifogásolnak. o Attila vallomásra bírja Vigilt, 1864. 56-61. l. (szerzők: Kelety Gusztáv, Simonyi Antal): A megfestett pillanatot nem tartják szerencsésnek, mert Attilát dühösnek, vadnak mutatja. A történelmi tények ismeretében azonban ki lehet 157

jelenteni, hogy nem volt az. A jelmezek nem korhűek, ám a kompozíció egész jó, a színezés is sikerültebb. •

Magyar Képzőművész. 1. évf. 2. sz. (1864. április 20.) 31. l. Hazai művészeti mozgalmak rovat: rövid tájékoztatás arról, hogy Orlai az Attila vallomásra bírja Vigilt című képen dolgozik.

•

Vasárnapi Ujság. 11. évf. 18. sz. (1864. május 1.) 170. l. Művészeti hírek rovat: pár soros tájékoztatás arról, hogy Orlai az Attila vallomásra bírja Vigilt című képen dolgozik.

•

Magyar Képzőművész. 1. évf. 4. sz. (1864. május 20.) 62. l. Hazai művészeti mozgalmak rovat: az Emes álma című kép készüléséről tájékoztat, (szerző: Maszák Hugó).

•

Magyar Képzőművész. 1. évf. 6. sz. (1864. június 20.) 91-92. l. Maszák Hugó: Emes álma. Történeti kép Orlaitól. Kritika az Emes álma című képről. Elismerő kritika, a kompozíció világos, érthető, habár az egymást követő történelmi csoportok nem mindig kapcsolódnak szervesen egymáshoz.

•

Vasárnapi Ujság. 11. évf. 32. sz. (1864. augusztus 7.) 317-318. l. Ismeretlen szerző: Orlai Soma - Orlai életrajz, arcképpel. A cikk részletesen tárgyalj a festő korai éveit, a jurátus-képzést, a pápai iskolaéveket, a Waldmüller iskolájában töltött évekről negatívan szól. Számbaveszi az elkészült műveket, az Emese álmával fejezve be a sort, mely ugyanebben az évben jelent meg a Családi Kör műlapjaként.

•

Vasárnapi Ujság. 12. évf. 19. sz. (1865. május 7.) 228. l. Mi ujság? rovat: Az „Ajándék oltárkép” című beszámoló tájékoztat, hogy Orlai Szent András vértanúsága című oltárképét Szentandrássy Lajos Kapronczának ajándékozta.

•

Fővárosi Lapok. 4. évf. 139. sz. (1867. június 17.) 554-555. l. Keleti Gusztáv: Alkalmi kiállításunk című írásában röviden ismerteti az Attila halála című festményt.

•

Vasárnapi Ujság. 16. évf. 34. sz. (1869. augusztus 22.) 469. l. Irodalom és művészet rovat: A müncheni kiállítás magyar képeiről tájékoztat, melyek között szerepel Orlai „Coriolán, midőn Római falainál anyjával találkozik” című képe.

•

Képzőművészeti Szemle. 1. évf. 1. sz. (1879. január) 13. l. III. Endre lánya, Erzsébet zárdába lép című képről szól röviden, mivel a Képzőművészeti Társulat megvette.

158

•

Képzőművészeti Szemle. 1. évf. 9. sz. (1879. szeptember) 114. l. Hírek a műtermekből rovat: Tájékoztat arról, hogy Orlai a „Földhitelintézet tanácsterme számára báró Wenckheim Béla arcképét festi.”

•

Képzőművészeti Szemle. 1. évf. 12. sz. (1879. december) 150. l. Hírek a műtermekből rovat: tájékoztat arról, hogy Orlai a Hunyadi László és Cillei és a Zurbaran halálos ágyán című képek megfestéséhez kezdett, valamint, hogy ki fogja adni Petőfi Bolond Istók című művéhez készített rajzait.

•

A Hon. 18. évf. 144. sz. (1880. június 8.) Jókai Mór nekrológja Orlai halálára.

•

Fővárosi Lapok 17. évf. 129. sz. (1880. június 8.) 651. l. (K.:) Orlay Petrics Soma meghalt.

•

Vasárnapi Újság. 1880. június 13. 383-384. l. Orlay Soma. 1822-1880 című cikk: nekrológ Orlai halálára.

•

Képzőművészeti Szemle. 2. évf. 7. sz. (1880. július) 94-95. l. Dr. Prém József nekrológja Orlai halálára.

Összeállította: Malustyik Mariann

159

IX. 2. Orlai Petrics Soma publikált írásai Szépirodalmi írások A Rózsa, in: Tavasz. Zsebkönyv, szerk.: Tarczy Lajos, Pápa, 1845. 33-34. (vers) A vihar gyermeke (beszélyke), in: Tavasz. Zsebkönyv, szerk.: Tarczy Lajos, Pápa, 1845. 3947. (próza) Viszontorlás, (beszély) in: Tavasz. Zsebkönyv, szerk.: Tarczy Lajos, Pápa, 1845. 83-124. (próza) Tudnivágy, in: Körösi Mihály: Képek Orlai Petrics Soma életéből, Mezőberény, Magánkiadás, 2005. 70. (vers) Választás, in: Körösi i.m. 192. (vers) A vesztett üdv (Szenvedő), in: Körösi i.m. 194. (vers) (Szépirodalmi műveit általában Petrich Soma néven szignálta, A Rózsa illetve A vesztett üdv (Szenvedő) című verseket viszont Petrics Soma néven írta alá.595) Petőfivel kapcsolatos írások Adatok Petőfi életéhez I-II., Budapesti Szemle, 1879, 37.sz. 1-19.; 38. sz. 336-369. (Petőfi életének fontos állomásaival, meghatározó kapcsolataival, helyeivel foglalkozó cikk.)

Művészetelméleti írások Eszmék a művészet körül, in: Délibáb, 1853, 2. félév, 10. sz., 293. (A festői pályáról, annak jelentőségéről, a művész feladatáról, szerepéről szóló írás.)

Levelek a művészetről, in: Délibáb, 1853, 2. félév, 20. sz., 615-617. (A közgyűjteményekről, és azoknak szerepéről, fontosságáról, a közönséggel való kapcsolat kialakításáról, az ideális kiállításról szóló írás.)

Nyilatkozat, in: Pesti Napló, 11. évf. 10-2975. (1860. jan. 13.) 2-3.

595

Lásd hozzá: PIM, Levéltár V. 4547.

160

(Válasz a Magyar Sajtó 1860. dec. 6-án megjelent számában lévő kritikára, mely megkérdőjelezte Orlai Zách Felicián képének az OMKT pályázaton való elismerését, és bírálta a mű történethűségét. Ezzel az írással Orlai egyúttal kifejtette gondolatait a történelmi képek műfaji kritériumairól.)

II. Lajos testének megtalálása a mohácsi csatatéren, Ádámosi Székely Bertalantól, in: Pesti Napló, 12. évf. 58-3324. (1861. márc. 10.) 2. (Orlai állásfoglalása Székely Bertalan műve mellett, melyben megfogalmazza a történelmi kép alapvető kritériumait.)

A festészet és a költészet rokonsága, in: Magyar Képzőművészeti Társulat Évkönyve 1863, Pest, 1864. 67-75. (Az OMKT 1864-ben, Shakespeare születésének 300. évfordulójára rendezett emlékülésén elhangzott előadás anyaga. Orlai a költészet és a festészet közötti kapcsolat alapvető elemének a lélekre hatást tartotta, mely nyomon követhető a legnagyobb mestereknél. Az írás tisztelgés Shakespeare nagysága előtt, kifejtve, hogy milyen nagy mértékben volt hatással az őt követő festészetre, konkrét példákat is hozva.)

Rövid, név nélküli „cikkek” (Keserü Katalin: Orlai Petrics Soma /1822-1880/. Budapest, 1984, Képzőművészeti Kiadó. 71. l. 15. jegyzet alapján) A „Magyar képzőművészeti társulat” czélja, in: Vasárnapi Ujság, 8. évf. 17. sz. (1861. április 28.) 200. (Meghatározza a társulat 5 legfontosabb programpontját, az alapító és rendes tagság fogalmát, a műlapok, képes albumok megjelenésének periodikáját.)

A hazai képzőművészeti társulat, in: Vasárnapi Ujság, 9. évf. 22. sz. (1862. június 1.) 262.

161

(Jelentés az OMKT közgyűléséről, melyen egy országos művészeti akadémia felállításáról tanácskoztak, és kiválasztották a terv kidolgozásával foglalkozó tagokat.)

A magyar képzőművészeti társulat, in: Vasárnapi Ujság, 10. évf. 45. sz. (1863. november 8.) 403. (Jelentés az OMKT által meghirdetett sorsjátékról, melyen olajfestményeket, szobrokat, faragványokat lehetett nyerni.) Más művészekkel közösen kiadott műbírálatok Magyar Képzőművészeti Társulat Évkönyve 1861- 62, Pest, 1863. 57-61.: Than Mór, Orlay Samu, Frei Lajos: Madarász Viktor: Zrínyi Ilona a vizsgálóbírói előtt, Székely Bertalan: II. Lajos holttestének megtalálása c. művekről, 57-60. Brodszky Sándor, Orlay Samu: Markó Károly több művéről, műcímek nélkül, 60-61. Magyar Képzőművészeti Társulat Évkönyve 1863, Pest, 1864. 40-60.: Henszlmann Imre, Keleti Károly, Maszák Hugó, Medve Imre, Orlay Petrics Soma, Than Mór: Madarász Viktor: Báthory Erzsébet, Than Mór: Jelenet az ember tragédiájából, Wagner Sándor: Zápolya Izabella, Orlai Petrics Soma: Álmos és Vak Béla herczegek megmentése, Johann von Halbig: Pesti Szentháromság szobor, Izsó Miklós: Juhász c. műveiről Magyar Képzőművészeti Társulat Évkönyve 1864, Pest, 1865.: Keleti Gusztáv, Orlay Petrics Soma, Simonyi Antal: Vidéky János: A keresztények üldöztetése Pompejiben, Orlay Petrics Soma: Attila és Virgil, Ujházy Ferenc: A kenyérmezei ütközet 1749 octoberben, Grimm Rezső: Busongó leány, Than Mór: A trasteverei nő, Csillagi Lajos: A költőnő, Mácsik Mária: Magánórák, Ligeti Antal: Palermo és környéke, Markó Ferenc: Dinnyeföld széle c. műveiről, 48-71. Keleti Gusztáv, Ligeti Antal, Orlay Petrics Soma, Székely Bertalan, Than Mór: Barabás Miklós: A buda-pesti lánczhíd alapkövének letétele c. művéről, 71-75. Összeállította: Hanka Nóra 162

IX. 3. Orlai Petrics Soma dokumentumok Budapesten: Kéziratok, levelezések

Magyar Nemzeti Galéria Adattára Orlay Petrich Soma 2118-2176 /1927. - levelek 2177/1927. - füzet és 76 lapos jegyzet 63 db dokumentum

1840-es évek vége - Lantay Sándortól - 7 levél (Orlay 2147-2153/1927) baráti hangvételű levelek, magánjellegű témákkal 1841 (Orlay 2151/1927) olajfestékről esik szó, amely iránt Orlai érdeklődött; Lantay Schützénél utánajárt 1845 – Szilágyi Sándortól – 1 levél 1845. július 7. (Orlay 2172/1927) baráti hangvételű, magánjellegű témákkal 1848 – Ferdinand Georg Waldmüller igazolása 1848. július 16. (Orlay 2157/1927) 1847-51 Sajátkezű írás – 3 levél 1847. április 10. Bécs, …Ferenchez (Orlay 2154/1927) Baráth Ferenchez íródott a levél, baráti hangvételű, magánjellegű témákkal, főleg későbbi feleségéről, Nináról érdeklődik Orlai

1850. december 22. München, Tóth Úrhoz (Orlay 2156/1927) baráti levél, magánjellegű témákkal, családi történetek, müncheni tartózkodásról információk

1851. március 18. München, Tóth Úrhoz (Orlay 2155/1927) baráti levél, magánjellegű témákkal, családi történetek, müncheni tartózkodásról információk 1850 – Kubinyi Ágostontól – 1 levél 1850. március 1. Pest (Orlay 2133/1927)

163

Kubinyi megvásárolná a Szent István és a gyilkos című képet a Magyar Nemzeti Múzeum számára; kéri Orlait, fesse meg önarcképét hozzá, hiszen ezeket a Múzeum gyűjti, pontos adatokat közöl a mérettel kapcsolatban 1849-52 - Toldy Ferenctől - 8 levél 1851. árpilis 26.; majd május 8. Pest (Orlay 2124/1927) Lajos holttestének a feltalálása című kép kapcsán a műkiállítás időpontjáról esik szó; biztatja Orlait, hogy lassan élénkül a tudományos-művészi élet is Pesten 1851. június 18. Pest (Orlay 2125/1927) Lajos holttestének a feltalálása című képről van szó, ha tetszést nyer, a Múzeum hajlandó lenne festményét megvenni; beszámol a múzeum anyagi helyzetéről is 1851. szeptember 16. Pest (Orlay 2126/1927) Toldy kritikája a II. Lajos holttestének a feltalálása című képről 1851. december 1. Pest (Orlay 2127/1927) Toldy megrendelőket keres Orlainak, a téglási Degenfeld család kerül szóba 1852. február 9. Pest (Orlay 2128/1927) a Degenfeld családról van szó, Orlait be fogják nekik mutatni 1854? május 3. (Orlay 2130/1927) Vörösmarty hajlandó modellt ülni ? március 12. (Orlay 2132/1927 vagy 2131/1927 – tollal 2132 van ráírva, a lap alján elmosódva mintah 2131/1927 lenne) Orlai egy képéről van szó (nem derül ki melyikről) 1859. június 22. (Orlay 2129/1927) Toldy megígéri, hogy elküldi Bártfay asszony arcképét (Kazinczy kép kapcsán) 1851 - Eötvös Józseftől – 3 levél mindhárom levél a II. Lajos-festmény kapcsán íródott 1851. április 20. Buda (Orlay 2122/1927) Eötvös mindent elkövet, hogy a II. Lajos című Orlai-képet a Magyar Nemzeti Múzeum megvegye, de jobbnak látná, ha kisebb képeket festene Orlai, s tárgyát a legújabb történetekből vegye

164

1851. május 5.? Bécs (Orlay 2121/1927) Kubinyival, a museum igazgatójával tárgyalt Eötvös a festmény megvásárlása ügyében, erről tájékoztatja Orlait; Kaulbachtól is kért ajánlólevelet 1851. október 16. Pest (Orlay 2123/1927) Eötvös a technika hiányát fájlalja a II. Lajos-kép kapcsán, portréfestésre bíztatja Orlait 1851 – Barabás Miklóstól – 1 levél 1851. június 16. (Orlay 2144/1927) Barabás annak járt utána, hogyan tudná Orlai festményét (II. Lajos) Münchenből Pestre szállíttatni 1852 – Kenessey Alberttől – 1 levél (Orlay 2171/1927) magánjellegű levél, Kenessey számol be benne munkájáról 1853/54 – Fésős Andrástól – 2 levél 1853. június 23. Debrecen (Orlay 2173/1927) a Debreceni Református Kollégium helyzetéről tájékoztatja Orlait, rajztanári álláson gondolkodtak; Fésős Orlait őt ajánlotta és pártolja, de tanulnia kell még, képeznie kell magát építészeti rajzban 1854. január 28. Debrecen (2174/1927) továbbra is a rajztanári állásról tudósít, más jelölt Orlain kívül még nincs 1852-69 – Brodszky Sándortól – 9 levél (Orlay 2135-2143/1927) Brodszky levelei utolsó levele kivételével mind Münchenben íródtak, baráti hangú levelek, Brodszky a müncheni művészeti életről, hírekről számol be (csak azokat a leveleket említjük külön, amelyek Orlai művészetéhez kapcsolódnak) 1852. november 30. (Orlay 2137/1927) Waldmüller iskolájáról és az akadémiai oktatásról 1853. május 22. (Orlay 2138/1927) Orlai oltárképet fest, ebből tanulni is fog Brodszky szerint 1853.? szeptember 22. (Orlay 2139/1927) festéket küld Orlainak 1869.? július 29. Pest (Orlay 2143/1927)

165

képeik ki vannak állítva, ámde rossz helyen, bécsi művészek alkotásai között 1855 - Gyulai Páltól – 1 levél (Orlay 2119/1927) 1855. július 10.? Petőfi életrajzi adatait kéri Orlaitól a készülő könyvéhez 1857 – Ligeti Antaltól – 1 levél 1857. július 6. Cairo (Orlay 2145/1927) baráti hangvételű, magánjellegű témákkal, Ligeti pesti művészhírek után érdeklődik 1858 - Hunfalvy Jánostól – 1 levél 1858. június (Orlay 2120/1927) Schmidt Adolf reáltanodai tanár társaival Magyarország és Erdély közötti „hegyes vidéket” kutatja, főhercegi megbízásból; szeretnének maguk mellé egy festőt, ha Orlai menne, jelentkezzen náluk, ha nem, szóljon Molnárnak [Molnár József] vagy Jankónak [Jankó János] 1859 – gr. Nádasdy Lipótné Forray Júliától – Czuczor Gergely, Hunfalvy Pál, Toldy Ferenc és Tóth Lőrinc uraknak a Kazinczy ünnepélyre készítendő festményről 1861 – Székely Bertalantól – 1 levél 1861. május 9. Müchen (Orlay 2146/1927.) Székely köszönetet mond Orlai cikkéért, melyben II. Lajos holttestének a megtalálása című képét méltatta 1862 - Itáliai útinapló – 1 könyvecske, 1 füzet Füzetek (Orlay 2177/1927 1-76 lap) Könyvecske (Orlay 2177/1927) 1862 – Haan Antaltól – 1 levél (Orlay 2169/1927) 1862. augusztus 7. baráti hangvételű, magánjellegű témákkal, Haan Orosházán van, arcképeket fest 1867 – b. Wenchkeheimné Orczy Teréziától 1867. január 19. Pest Attila halála c. festményt dícséri Drechsel-Bayersdorf grófnőtől – 9 levél 1851-1869 között (Orlay 2160-2168/1927)

166

Jókai Mórtól – 1 levél (Orlay 2118/1927) Jókai levelében egy verset közöl, a Magyar Képzőművészek Albumába címmel, datálás nincs

Országos Széchényi Könyvtár Levéltára Orlay Soma Ráth Mórhoz – levél MN Múzeum Könyvtára Kézirattári Növedéknapló 1999.14. 1860. március 17. Pest Ráth Mórtól az éppen akkor kiadott kiadványból kér Orlai mintát, a Szép Ilonka díszalbumról van szó Orlay Petrich Soma Ráth Mórhoz - levél MN Múzeum Könyvtára Kézirattári Növedéknapló 1939.13. 1860. április 23. Pest, XIV. 1200 – 35. Ernst Lajos gyűjt. Ráth tartozik Orlainak 100 Ft-tal, ezt kéri vissza az udvarias hangvételű levélben Orlai Petrics Soma Pompéry Jánoshoz – levél MN Múzeum Könyvtára Kézirattári Növedéknapló 1935.21. 1861. április 4. Pest Orlai Keglevich gróf ígéretére alapozva kéri Pompéryt, lapjában közöljön egy összefoglaló cikket a Képzőművészeti Társulat életéről OSZK Kézirattára 1850-70-es évek vége, Orlay-Petrich Soma személyi okmányai, pénztárkönyvei és üzleti iratai (Analekta Ol-Pap/4511) Levelestár, 1850-55 Orlai Petrich Soma Néveri Ninához (49 db – magánlevél; lánykérés, lakberendezés)

Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Intézetének Adattára Fereczy Ferenc Lyka Károlyhoz – levél (1 említés) 1910. november 28. Debrecen (MDK-CF-17/1396)

167

Ferenczy tájékoztatja Lykát a Debreceni Református Kollégium Könyvtárában lévő három Orlai-képről - két arckép, és a II. Lajos című, ennek provenienciáját is leírja, valamint említ egy másolatot, mely a Szépművészeti Múzeumba került [A két portré: egy alapítványtevő házaspár, Egri Dobrai István és feleségének arcképe. 1852-ben kerültek a gyűjteménybe.] Szmrecsányi Miklós Lyka Károlyhoz – levél (1 említés) 1929. március 5. Eger (MDK-C-T-17/1837 1-2) Szmrecsányi Lykát tájékoztatja Ujházytól kapott információiról, ezek alapján leírja a Képzőművészeti Társulat alakulását, felmerül Orlai neve is, aki alapító tag volt

MTA Kézirattára 1850-61 Orlai levelei Toldy Ferenchez, elsősorban a II. Lajos festmény kapcsán íródtak 14 db, Magyar Irod. Levelezés/4.r.85.sz.

1859. február 24. Toldy Ferenc és többen egy magyar grófnőhöz [Nádasdyné Forray Júliához] – Kazinczy-festmény ügyében Magyar Irod. Levelezés/4.r.149.sz

Petőfi Irodalmi Múzeum Levéltára Orlay Petrics PIM V. 4547 (dosszié) A Hontalanok – novella Tudnivágy, Választás, A Róza, A vesztett üdv – versek Orlay (Petrics) Soma – Ismeretlennek - levél 1875. november 24. Budapest (PIM V. 4713/948. V-lev. Darnay K.-gyűjt.) Petőfiről 1848-ban festett arcképét sokszorosított garfikai eljárásban terjeszti Orlai, kéri a Szerkesztő urat, közölje lapjában

Összeállította: Nyulasi Lili

168

IX. 4. ORLAI PETRICS SOMA MŰVEINEK KIÁLLÍTÁSTÖRTÉNETE 1848 – 2011 1848, Pesti Kaszinó

Szent István és az orgyilkos596

1851 Pesti műegyleti kiállítás Müncheni műegylet kiállítása

II. Lajos holttestének megtalálása597

1852 Debrecen598

II. Lajos holttestének megtalálása és portrék

1853. nov. 15., dec.13. Pesti Műegylet kiállítása

1854. jún. 15., júl.13. Pesti Műegylet kiállítása

Búcsú a csatára599

Arckép, Hagyjátok a gyermekeket hozzám jönni, mert övék a mennyek országa600

Pesti Műegylet kiállításai (1855-től), Feldunasor 8., Pest 1855 máj. 15., jún.13. .

A szerelemdalnok601

okt.14., nov.13

Gr. Nádasdy és Tinódy Lantos Sebestyén602

dec.15., jan.14.

A szerelemdalnok603

1856. febr. 15., márc.13,

Az elárult betyár604

596

Pap Gábor: Néhány szó hazai festészetünk megalapítása tárgyban, in. Életképek 10. évf. 4. sz. (1848. júl.21.); Műkiállítás 1851-ben: Új Magyar Múzeum, 1.évf. 10. f. (1851. július. 1.) 588 l.; Pesti Napló, 2. évf. 424. sz. (1851. aug. 6.); Remény 1851. 2. félév. 3.f . 132 l. 598 Orbán Pető levele, Magyar Hírlap 861. sz. (1852. szept. 4.) 4110-4111. 599 Szvoboda Dománszky Gabriella: A Pesti Műegylet története: A képzőművészeti nyilvánosság kezdetei a XIX. században Pest-Budán. Miskolc, 2007, Miskolci Egyetemi Kiadó. 363, 23. sz.; Délibáb, 1853, II. félév, 25 sz., 786787. 600 Szvoboda i.m. 370., 35. és 45. sz.; 601 Szvoboda i.m. 179., 75.sz.; A szerelem dalnoka c. festményét említi meg a kiállításon szereplő művei közül a Műtárlat c. kritika. Családi Lapok, 1855. II. félév, 1. sz. 38-40. l. 602 Szvoboda i.m. 385, 53. sz.; Családi Lapok 1855 II. félév. 9. sz., 426-429.l. 603 Szvoboda i.m. 388., 82. sz. 604 Szvoboda i.m. 390. 16. sz. 597

169

1857. febr. 15., márc. 15 jún. 17., júl. 13

Csempészett levél605 Petőfi Debrecenben606

1857/58

Salamon királyt anyja megátkozza607

1858 aug.17., szept.13.

Milton, az elveszett paradicsomot lányainak diktálván (vázlat)608

1859. febr.15., márc.13

Felköszöntés (olajf.)609

1859 Nemzeti Múzeum

Kazinczy és Kisfaludy találkozása610

1859. máj., jún. Pesti Műegylet kiállítása

Zách Felicián (vázlat) 611

1861. máj., jún OMKT kiállítás

Zách Felicián, Kun László udvara612

1862 Világkiállítás, London 1863 OMKT kiállítás

1863. febr., márc. OMKT kiállítás

Milton, az elveszett paradicsomot lányainak diktálván 613 Álmos és Vak Béla hercegek megmentése614

Szent Cecília615

605

Szvoboda i.m. 403., 54.sz. Szvoboda i.m. 408., 42. sz.; Divatcsarnok, 5.évf. 5. sz. (1857. május 15.) 230. l; Nővilág I. évf. 20. sz. (1857. május 24.) 317-318. 607 Vasárnapi Ujság, 5. évf. 10. sz. (1858. márc. 7.), 117.l – MTA Művészettörténeti Kutatóintézet, Lexikongyűjtemény, , O 12 Orient J Orlay 608 Szvoboda i.m. 425., 37. sz.; 609 Szvoboda i.m. 2007, 435, 40.sz.; Vörösmarty Szép Ilonka c. költeményéből. 610 Kazinczy születésének százéves évfordulójára: Vasárnapi Ujság 6. évf. 13. sz. (1859. március 27.) 154.; és 6. évf. 46. sz. (1859. november 13.) 550,; „A képet Nádasdyné Forray Júlia grófné főrangú hölgyek körében gyűjtött, a pénzen megvették O. Kazinczy és Kisfaludy első találkozása c. festményét, s odaajándékozták a Tud. Ak. nak.” - MTA Művészettörténeti Kutatóintézet, Lexikongyűjtemény, O 12 Orient J Orlay. 611 Magyar Sajtó 5. évf. 245. sz. (1859. dec. 6.) 1005-1006. ‒ MTA Művészettörténeti Kutatóintézet, Lexikongyűjtemény, O 12 Orient J Orlay. 612 Műbírálat a londoni kiállításra szánt képekről: OMKT Évkönyve, 1861, 51. 613 OMKT Évkönyve, 1861-62, 51.; Pesti Műegylet Évkönyve, Pest, 1863. 614 OMKT Évkönyve, 1863, 53. 615 Divatcsatnok. 11. évf. 26. sz. (1863 júl. 1.) 227. 606

170

1864 OMKT kiállítás

Attila vallomásra bírja Vigilt616

1864, márc. 24., ápr. 19. Műegyleti kiállítás

Szent Cecília617

1866. november OMKT kiállítás

Attila és Vigil618

1867 OMKT koronázási tárlat

Attila halála619

1869 Internationale Kunstausstellung im Königlichen Glaspalast zu München620

Coriolanus Róma előtt

1870-83 Nemzeti Múzeum

Tormássy Lajos621

1875. április OMKT kiállítás

Petőfi otthonában622

1876 Nemzeti Múzeum

Petőfi Sándor623

1877. december OMKT — Műcsarnok nyitó kiállítása

1878. december OMKT kiállítás

A gondatlan (álmos?) dajka, Erzsébet, III. Endre lánya zárdába lép624, Hívatlan vendég, Ossian és Malvina Egy estém otthon625, III. Endre lánya, zárdába lép626

616

A képről: Magyar Képzőművész. 1. évf. 2. sz. (1864. április 20.) 31.; OMKT Évkönyve, 1865. 56-61. A kiállításról: Fővárosi Lapok 1864. október, 950. 617 Szvoboda i.m. 511. 9. sz. 618 MTA Művészettörténeti Kutatóintézet, Lexikongyűjtemény, O 12 Orient J Orlay. 619 Keleti Gusztáv: Alkalmi kiállításunk, in: Fővárosi Lapok 4. évf. 139. sz. (1867. június 17.) 554-555. 620 Említi: Vasárnapi Ujság 16. évf. 34. sz. (1869. aug. 22.) 469. 621 MTA Művészettörténeti Kutatóintézet, Lexikongyűjtemény, O 12 Orient J Orlay 622 Fővárosi Lapok, 12. évf. 68. sz. (1875. március 24.) 297.; és 12. évf. 83. sz. (1875. április 13.) 369.; Ernst Lajos: Petőfi arcképei, Budapest, 1922. 623 Kifüggesztésre vonatkozó adatok: Nemzeti Múzeumban: 1876:VII. / - 1878: VII. 6 – 1880:VII.6 – 1881:VII.6 – 1883: VII.291. – MTA Művészettörténeti Kutatóintézet, Lexikongyűjtemény, O 12 Orient J Orlay 624 OMKT megvette 1878. dec. 7-én: Képzőművészeti Szemle, 1. évf. 1. sz. (1879. január) 13.

171

1879 OMKT kiállítás 1879 Székesfehérvári Országos Kiállítás628

1879 nov., dec. OMKT kiállítás

Hunyadi László és Czillei627

III. Endre lánya, Margit zárdába lép, Álmos dajka, Az iskola újonca629

Mária és Erzsébet királynők a novigradi fogságban

Összeállította: Tóth Adrienn

625

A képz. társ. az 1878. Karácsoni kiállításból megvette „Egy estém otthon (Petőfi S. költménye után) c. képet” in: Képzőművészeti Szemle 1. évf, 2. sz. (1879. február) 30. A vásárlásról. MTA Művészettörténeti Kutatóintézet, Lexikongyűjtemény, O 12 Orient J Orlay. 626 MTA Művészettörténeti Kutatóintézet, Lexikongyűjtemény, O 12 Orient J Orlay 627 u.o 628 Képzőművészeti Szemle 1. évf. 2. sz. (1879. február) 30.; 1. évf. 6. sz. (1879. június) 79. 629 MTA Művészettörténeti Kutatóintézet, Lexikongyűjtemény, O 12 Orient J Orlay

172

IX. 5. Oeuvre-katalógus Rövidítések: ? Orlai szerzősége csak feltételezett Akv. akvarell BTM Budapesti Történeti Múzeum Cer. ceruza j.j.l. jelezve jobbra lent KK Keserü Katalin: Orlai Petrics Soma. Budapest, 1984 Ltsz. Leltári szám Mgt. Magántulajdon MKCS Művészettörténeti Kutatóintézet MMM Munkácsy Mihály Múzeum MNG Magyar Nemzeti Galéria MTA Magyar Tudományos Akadémia MTKCS Nemzeti Múzeum Magyar Történelmi Képcsarnok o. olaj OMKT Országos Magyar Képzőművészeti Társulat OSZMI Országos Színházi Múzeum és Intézet p. papír PIM Petőfi Irodalmi Múzeum PM Pesti Műegylet Régi debreceni portrék: Antik bútor-, óra- és régi debreceni családi portrék kiállítása. Katalógus, Debrecen, 1939. Déri Múzeum. Rendezte a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége v. vászon VU Vasárnapi Ujság 1. Petőfi, 1840. Akv. csontlemez. Egykor Kupa Vilmos tul. 2. Petőfi színészi gallérköpenyegében, 1841. Rajz. In: Várkonyi Nándor: Az üstökös csóvája. Pécs, 1957. 18 3. Petőfi (fekvő alak). Szénrajz. Egykor Petricsék mezőberényi szőlőskerti „kunyhójában” 4. Betyáralakok és csendélet. Szekrényt díszítő festmények. Korábban mezőberényi mgt. 5. Rableány, 1842. o.v. 66 x 50,7 cm. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum, ltsz. 55.24 6. Hathy Sándor mérnök portréja, 1844. o.v. 66 x 54,3 cm. J.b.középen: Festette Petrics Soma 844. Mgt 7. Hathy Sándorné Bálint Terézia arcképe, 1844. o.v. 66 x 54,3 cm. Mgt 8. Baráth Ferenc arcképe. Cer. p. 217 x 171 mm. J.j.l. Petrich Soma. Pápa, Petőfi Gimnázium 9. Petőfi Etelke sírjánál, 1845. o.v. 17,8 x 12,6 cm. Hátán: Orlai Petrics Soma Sárszentlőrinc 1845. VII. 6. Petőfi Etelke sírjánál, monogram. PIM ltsz. 64.1494

173

10. Petőfi szüleinél, 1840-es évek. o. fa, 14,5 x 18,5 cm. BTM Kiscelli Múzeuma, Ltsz. 18255 11. Változata 1: Egy estém otthon. O. karton, 16 x 18 cm. J.j.l. Orlay. Esztergom, Keresztény Múzeum, ltsz. 56.640 12. Változata 2: Egy estém otthon. A PIM tulajdonából 1982-ben tűnt el 13. Petőfi az egri kispapok között, 1840-es évek. O.v. 52 x 85 cm. In: Ernst Lajos: Petőfi arcképei 5. kép 14. vázlata: cer. biszter, toll, p. 211 x 328 mm. MNG Graf ltsz 1950-4269 15. Ceruzarajz Névery Nina emlékkönyvébe, 1845. mgt 16. Boldog Új évet. Cer. p. MNG Adattár Ltsz. 22165/1984 17. A János vitéz első kiadásának címlapja. Pest, 1845 18. Ülő munkás, 1846. o.v. 27 x 20 cm. Lappang 19. Konstantin Pulcheria képmása. Kiállítva az I. vásárhelyi tárlaton, 1904. 90. sz. 20. Konstantin Szilárd. Lappang 21. Konstantin Szilárdné. Lappang 22. Konstantin György, a fiuk. Lappang 23. ifj. Konstantin Szilárd. Lappang 24. Alföldi táj. O. karton, 25 x 33 cm. Hátán: Hogy ezen képet édes boldogult atyám a Petőfy után maradt holmik árverésén vette legyen ezennel bizonyítom (sic!) B.gyarmath 858 Jul 21én. Emlékül kaptam ugyanakkor Draxler János. Tulajdonossá lett Zádori. 1874 évi decz 20 Jókai Mór urnak küldi Esztergomban Zádori János papnöveldei hittanár. PIM Ltsz. M70.13.1 25. Puszta. O.v. 22 x 27 cm. Mgt 26. Alföldi táj (a Petőfi Mezőberényben című kép egyik változatának hátterében) 27. Laborfalvi Róza (Barabás Miklós korrigálásával?), 1846. o.v. 62 x 76 cm. PIM Ltsz. 62.1187 28. Varságh János képmása, 1846. o.v. 47 x 37 cm. In: Magyar biedermeier kiállítás képes tárgymutatója. Műcsarnok, 1937. 26. Lappang 29. Varságh Jánosné képmása, 1846. o.v. 47 x 37 cm. In: Magyar biedermeier kiállítás képes tárgymutatója. Műcsarnok, 1937. 26. Lappang 30. Petőfi anyja, Hrúz Mária, 1846 vagy 1848. Cer. p. 149 x 111 mm. MNG Graf. ltsz. 1939-3379 31. Petőfi Sándor apjának arcképe, 1846 vagy 1848. Cer. p. 148 x 108 mm. MNG Graf. ltsz. 1939-3378 174

32. „Mohácsi temető”, 1847. Kompozícióvázlat (Életképek, 10. köt. 4. sz. 1848. július 23. 97-102. l.) 33. változata: Perényiné a mohácsi csata után összeszedi a halottakat, o.v. 48 x 81 cm. MNG ltsz 6825 T 34. Szent István és az orgyilkos / Szent István ébredése, 1848. o.v. 243 x 195 cm. Kassa, Vychodoslovenské Muzeum 35. ? Petőfi Sándor hiteles arcképe, 1848. rajz, p. 147 x 106 mm. J.l. Orlai Petrich Soma 26. Maj. 1848. Találó Petőfi Sándor portré a mestertől, Arany János XI./20. 48. A kép alsó sarkán töredezett piros viaszpecsét: Velenczei plébániának Pecsétje 1848. PIM ltsz. R.78.69 36. Férfiportré. O.v. 23 x 18 cm. Vakrámán: Festette Orlai Petrich Soma. Mgt. Védett 37. Női portré. O.v. 23 x 18 cm. Vakrámán: Festette Orlai Petrich Soma. Mgt. Védett 38. Petőfi fekete-fehér arcképe. O.v. 60 x 45,1 cm. PIM Ltsz. 8260 39. Változata: o.v. 57 x 44 cm. J.b.l. Orlay. Hátoldali cédulán: Orlay Petrich Soma első Petőfi képének vázlata. Veszprém, Püspökség ltsz. 73.146. Védett 40. Petőfi Sándor arcképe, 1848. o.v. 60 x 45 cm. J.j.l. Orlay 1848 Pest. MTKCS ltsz. 139 Sokszorosítások: a/ Petőfi Sándor mellképe Orlai Petrics Soma nyomán. Acélmetszet, 129 x 89 mm. Felirat középen l. Petőfi Sándor. PIM ltsz 57.97.1 b/ Marastoni József: Petőfi Sándor portréja Orlai Petrics Soma nyomán. Litográfia, 418 x 332 mm. J.b. kőre rajzolta Marastoni József. J.j. nyomt. Haupt és Czeiger Bécsben. J. középen: Petőfi Sándor a magyar nemzeti muzeum birtokában levő s Orlay Soma által 1848-ban természetről festett arczkép után. PIM ltsz. 58.593.1 c/ ennek nagyobb változata: 573 x 433 mm. PIM 41. Petőfi arcképe vörös köpenyben. 1848. o.v. 63 x 44 cm. Mgt. Védett 42. Változata: o.v. 66 x 52,5 cm. Hátoldalán: Petőfi fes. Orlay. PIM ltsz. 81.64 43. Petőfi Pesten 1848-ban. O.v. 72,5 x 47,5 cm. MTA Tudósklub 44. Petőfi dolgozószobájában / Petőfi otthonában. O.v. 70 x 47 cm. In: Ernst Lajos: Petőfi arcképei. Budapest, 1922. 11. kép 45. Változata: 140 x 100 cm. Debrecen, Bethlen Gábor Közgazdasági és Postaforgalmi Szakközépiskola 46. Petőfi Sándor mint Bem hadsegéde. Ernst Múzeum aukciója 1939. január 47. Lamberg meggyilkolása. Cer. p. 230 x 370 mm. BTM Kiscelli Múzeuma ltsz. 8.127 48. Anyám. O.v. 51 x 37,5 cm. J.j.l. Orlay Petrich. MNG ltsz. FK 3990 Orlai Petrics Somának tulajdonított másolatai a/ o.v. 54,5 x 42,2 cm. Mgt 175

b/ o.v. 65 x 51 cm. Belvedere Szalon 49. Változata: o.v. 6,5 x 5 cm. Mgt 50. Apám. O.v. 59,5 x 46,5 cm. J.j. középen: Orlay Petrich. MNG ltsz. FK 4532 Orlai Petrics Somának tulajdonított másolata: a/ o.v. 54,5 x 42,2 cm. Mgt 51. Változata: o.v. 6,5 x 5 cm. Mgt 52. Kossuth Lajos arcképe. Fa, 62 x 49 cm. In: Ernst XXXVII. Aukció (1927) 410.sz. 53. Launer Sámuel arcképe, 1849. o.v. 75 x 60 cm. Védett, Mgt 54. Launer Sámuelné Fábry Julianna. O.v. 75 x 60 cm. Védett, Mgt 55. Launerné Petrics Judit. Cer. p. 145 x 120 mm. Mgt 56. Launerné Petrics Judit. O.v. 21,5 x 18 cm. Mgt 57. Jeney Pálné Launer Karolin. Lappang 58. Petricsné Launer Rozália. Lappang 59. Fegyverlerakási tér Világos közelében. 1877-ben az OMKT-nek ajándékozta a festő 60. Petrics Mihály és Pál. O.v. 84 x 73 cm. Mgt 61. Gyermekportré (Petrics Pál?). O.v. 50 x 40 cm. Békéscsaba, MMM 62. Testvérek. O. karton, 27,4 x 24,3 cm (alul 26,3 cm). Evangélikus Országos Múzeum 63. Kétalakos rajz. Cer. p. MNG Adattár ltsz. 20442.1980.1 64. Petőfi Mezőberényben, 1849. O.v. 36 x 28 cm. Egykor Szendrey Júlia tulajdona Sokszorosítva: Kőre rajzolta: Pollák Zsigmond. A Vasárnapi Újság 1873. január 5-i számában (20. évf. 1.sz.) 72. Petőfi Mezőberényben, papucsban O.v. 75 x 58 cm. PIM ltsz. M 65.44 73. Másolatai: 1852. o.v. 85 x 66 cm. Védett 74. Egykor Szomor Dezső tulajdonában lévő változat. In: I. vásárhelyi tárlat 1904. 116. sz. Elpusztult 75. Petőfi Mezőberényben, csizmában. O.v. 67 x 57 cm. MTKCS Ltsz 142 Sokszorosítása: fametszet, 230 x 178 mm. J.j.l. Pollak. PIM ltsz. 57.94.1. Kőre rajzolta: Pollák Zsigmond. A Vasárnapi Újság 1880. június 27-i számában (27. évf. 26. sz.), a szöveg közé tördelve. 76. Másolata: o.v. 70 x 57,5 cm. PIM ltsz. 1957/439 77. Női portré. O.v. 63 x 50,2 cm. Békéscsaba, MMM 78. Férfi portré. O.v. 63 x 50,2 cm. Békéscsaba, MMM 79. Kossuth debreceni titkára. O.v. 27 x 22 cm. J. középen l. O.P.S. mgt 80. Alpesi táj. München, 1850. In: Árverési Közlöny 1937. 7. 329. sz. 81. Hegyi táj. O.v. 28 x 40 cm. J.j.l. Orlay S. In: Ernst XVIII. Aukció 397. sz. 176

82. Családi öröm. München, 1850. Lappang 83. Tengeri táj. München, 1850. üvegfestmény, 18 x 20 cm. In: Ernst XIX. aukció 559. sz. 84. Prónay István Hamletként. Másolat Kaulbach után. O.v. 69 x 88 cm. OSZMI ltsz. 631 85. A Mohácsnál elesett II. Lajos király testének feltalálása, 1851. o.v. 200 x 290 cm. J.b.l. Orlay. Debrecen, Református Kollégium Könyvtára. Védett 86. Kleopátra. O.v. 84 x 68,5 cm. Mgt 87. Török Bálint háza Debrecenben. Cer.p. 182 x 265 mm. J.j.l. Orlai. Esztergom, Laskai Osvát Antikvárium 88. Boross-Tóby István, Debrecen, 1851-52. o.v. 25 x 20 cm. Mgt. 89. Kenessey Albert, Debrecen, 1851. o.v. 20 x 15,5 cm. J.j.l. Orlay Soma. Hátul a kereten felirat: Festette Orlai Petrich Soma 1851. Mgt 90. Csanak Józsefné Várady-Szabó Eszter, Debrecen, 1851-52. In: Régi debreceni portrék. 91. Csanak József, Debrecen, 1851-52. In: Régi debreceni portrék. 92. Csanak Róza és Eszter, Debrecen, 1851-52. o.v. 104,5 x 85 cm. Hátul a kereten: Orlay, vakrámán: Festette Orlai Petrics Soma. Mgt 93. portré a Csanak-család tagjáról 1. In: Orlai pénztárkönyve 94. portré a Csanak-család tagjáról 2. In: Orlai pénztárkönyve 95. Rickl Antal Vilmos, Debrecen, 1852. o.v. 105 x 80 cm. Kereten hátul: 1852. mgt 96. Rickl Antal Vilmosné Kis-Orbán Johanna, Debrecen, 1852. o.v. 105 x 80 cm. Mgt 97. Kőmívesék, Debrecen, 1851-52. In: Orlai pénztárkönyve 98. Darvas portréja, Debrecen, 1851-52. In: Orlai pénztárkönyve 99. Schav/rek? Teréz, Debrecen, 1851-52. In: Orlai pénztárkönyve 100.

Frank portréja, Debrecen, 1851-52. In: Orlai pénztárkönyve

101.

Andaházi Szilágyi Mihály ref. kollégiumi alapítványtevő portréja elbeszélés

után, Debrecen, 1851-52. o.v. 95 x 76 cm. Debrecen, Református Püspöki Hivatal 102.

A Telegdi család tagjának portréja 1, Debrecen, 1851-52. In: Orlai

pénztárkönyve 103.

A Telegdi család tagjának portréja 2, Debrecen, 1851-52. In: uott

104.

A Telegdi család tagjának portréja 3, Debrecen, 1851-52. In: uott

105.

A Telegdi család tagjának portréja 4, Debrecen, 1851-52. In: uott

106.

A Telegdi család tagjának portréja 5, Debrecen, 1851-52. In: uott

107.

Weszprémy Jánosné Karap Erzsébet, Debrecen, 1851-52. o.v. 86, 5 x 69 cm.

MNG ltsz. 8771 108.

Papp Móricné Karap Mária, Debrecen, 1851-52. In: Régi debreceni portrék. 177

109.

A Karap-család tagjának portréja 1, Debrecen, 1851-52. In: Orlai

pénztárkönyve 110.

A Karap-család tagjának portréja 2, Debrecen, 1851-52. In: uott

111.

A Karap-család tagjának portréja 3, Debrecen, 1851-52. In: uott

112.

A Karap-család tagjának portréja 4, Debrecen, 1851-52. In: uott

113.

Szabó inspektor és felesége arcképei, Debrecen, 1851-52. In: Orlai

pénztárkönyve 114.

Örvényi gyermekének arcképe, Debrecen, 1851-52. In: Orlai pénztárkönyve

115.

Csáthy Károly főbíró portréja, Debrecen, 1851-52. o.v. 75 x 61 cm. Mgt.

116.

Csáthy Károly felesége portréja, Debrecen, 1851-52. In: Orlai pénztárkönyve,

Régi debreceni portrék, 58 117.

Gát-portré 1, Debrecen, 1851-52. In: Orlai pénztárkönyve

118.

Gát-portré 2, Debrecen, 1851-52. In: Orlai pénztárkönyve

119.

Tóth Ferenc, Debrecen, 1851-52. In: Orlai pénztárkönyve

120.

„Beör”, Debrecen, 1851-52. In: Orlai pénztárkönyve

121.

Áron, Debrecen, 1851-52. In: Orlai pénztárkönyve

122.

Szikszai és felesége portréja, Debrecen, 1851-52. In: Orlai pénztárkönyve

123.

Papp Ezsébet (Dr. Pollach Adalbertné) gyermekkori képe, Debrecen, 1851-52.

In: Régi debreceni portrék 124.

Vincze Miklós fia portréja, Debrecen, 1851-52. In: Orlai pénztárkönyve

125.

Márton Lajosné Hetényi Borbála, Debrecen, 1851-52. In: Régi debreceni

portrék 126.

Márton Lajos ügyvéd, Debrecen, 1851-52. In: Régi debreceni portrék.

127.

A Márton-család egy tagjának portréja, Debrecen, 1851-52. In: Orlai

pénztárkönyve 128.

Vecsei építész portréja, Debrecen, 1851-52. In: Orlai pénztárkönyve

129.

Vecsei építész családtagjának portréja, Debrecen, 1851-52. In: uott

130.

Papp Józsefné Debreceni Klára arcképe, Debrecen, 1851-52. In: Régi

debreceni portrék 131.

Papp Ferenc mint 48-as tüzértiszt, Debrecen, 1851-52. In: uott

132.

Papp József családtagjának portréja 1, Debrecen, 1851-52. In: Orlai

pénztárkönyve 133.

Papp József családtagjának portréja 2, Debrecen, 1851-52. In: uott

134.

Papp József családtagjának portréja 3, Debrecen, 1851-52. In: uott 178

135.

Egri-Dobray István portréja, Debrecen, 1851-52. In: Orlai pénztárkönyve, A

Ref. Kollégium birtokában levő képek jegyzéke, 1938. 12. sz. 136.

Egri-Dobray Istvánné, Debrecen, 1851-52. In: uott 13. sz.

137.

Veress Lászlóné Szathmáry Terézia, Debrecen, 1851-52. In: Régi debreceni

portrék 138.

Szoboszlai püspök arcképe, Debrecen, 1851-52. In: Orlai pénztárkönyve

139.

Fésős András portréja, Debrecen, 1851-52. In: Orlai pénztárkönyve

140.

Fésős Andrásné portréja, Debrecen, 1851-52. In: uott

141.

Fésős Andrásék lányának portréja, Debrecen, 1851-52. In: uott

142.

Fésős Andrásék másik lányának portréja, Debrecen, 1851-52. In: uott

143.

Albrecht főherceg, Debrecen, 1851-52. In: Orlai pénztárkönyve

144.

Változata a városháza számára, Debrecen, 1851-52. In: Orlai pénztárkönyve

145.

ifj. Degenfeld Gusztáv, Debrecen, 1851-52. In: Orlai pénztárkönyve

146.

A Degenfeld-család egy tagjának portréja, Debrecen, 1851-52. In: Orlai

pénztárkönyve 147.

Szathmáry Károly portréja, Békés, 1852. In: Orlai pénztárkönyve

148.

Szathmáry Károly felesége(?) portréja, Békés, 1852. In: Orlai pénztárkönyve

149.

Szathmáry Károly leánya portréja, Békés, 1852. In: Orlai pénztárkönyve

150.

Asztalos István, 1852. o.v. 67 x 52,5 cm. Békéscsaba, MMM Ltsz. 81.63

151.

Koszta portréja, Békés, 1852. In: Orlai pénztárkönyve

152.

Koszta nejének portréja, Békés, 1852. In: Orlai pénztárkönyve

153.

Kosztáék egy családtagjának portréja, Békés, 1852. In: Orlai pénztárkönyve

154.

Gubocki arcképe, Békés, 1852. In: Orlai pénztárkönyve

155.

Öreg Kosztáné arcképe, Békés, 1852. In: Orlai pénztárkönyve

156.

Öreg Kosztáné unokájának arcképe, Békés, 1852. In: Orlai pénztárkönyve

157.

Öreg Kosztáné másik unokájának arcképe, Békés, 1852. In: Orlai

pénztárkönyve 158.

Tóthék arcképei 1. Békés, 1852. In: Orlai pénztárkönyve

159.

Tóthék arcképei 2. Békés, 1852. In: Orlai pénztárkönyve

160.

Tóthék arcképei 3. Békés, 1852. In: Orlai pénztárkönyve

161.

Tóthék arcképei 4. Békés, 1852. In: Orlai pénztárkönyve

162.

Hajduska Dávid portréja, Békés, 1852. In: Orlai pénztárkönyve

163.

Tájkép, Békés, 1852. In: Orlai pénztárkönyve

164.

Schmid kapitány, Békés, 1852. In: Orlai pénztárkönyve 179

165.

„Engedjétek hozzám jönni a kisdedeket” / Hagyjátok a gyermekeket hozzám

jönni, mert övék a mennyek országa, 1853. o.v. 195 x 143,5 cm. Mezőberény, Kossuth téri ev. Templom 166.

Búcsú a csatára, 1853. o. A PM 1853. nov. 15-én nyíló kiállítása, 23. sz.

167.

Esetleges vázlata 1. János vitéz-illusztráció címen 1, cer. szépia, p. 150 x 125

mm.j.b.f. Mein Weib. PIM Ltsz 1957/383 168.

Esetleges vázlata 2. János vitéz-illusztráció címen 2, cer. szépia, p. 222 x 157

mm. PIM Ltsz 57/384.1 169.

Tormai leánya portréja, Pest, 1853. In: Orlai pénztárkönyve

170.

Tormai másik leánya portréja, Pest, 1853. In: Orlai pénztárkönyve

171.

„Lika” portréja, Pest, 1853. In: Orlai pénztárkönyve

172.

„Lika” anyjának portréja, Pest, 1853. In: Orlai pénztárkönyve

173.

Mihálkovics János arcképe, Pest, 1853. o.v. 86 x 70,5 cm. MNG ltsz

174.

Mihálkovics Jánosné, Pest, 1853. o.v. 87 x 71 cm. MNG ltsz

175.

Mihálkovics Heléna, Pest, 1853. o.v. 85,5 x 69,5 cm. MNG ltsz

176.

Mihálkovics Géza, Pest, 1853. o.v. 87 x 71 cm. MNG ltsz

177.

Mihálkovics Árpád, Pest, 1853. o.v. 59 x 46 cm. MNG ltsz

178.

Mihálkovics Tivadar, Pest, 1853. o.v. 126 x 100 cm. MNG ltsz

179.

A trubadur / Minnesänger / A szerelemdalnok, Bécs, 1853/54. In: Orlai

pénztárkönyve 180.

A család öröme, Bécs, 1853/54. In: Orlai pénztárkönyve

181.

Névery Nina arcképe, 1854 k. o.v. 115 x 89 cm. Békéscsaba, MMM

182.

? Bodoky Henter Károly, 1854 k. o.v. 83 x 65,5 cm. Mgt

183.

Stációsorozat, Pest, 1854. o. vaslemez, darabonként 82 x 63,7 cm. 13 darab,

felsorolásuk KK 80. Békés, r.k. templom 184.

A betyár, Pest, 1854. In: Orlai pénztárkönyve

185.

Schrőder orvos arcképe. O.v. 63 x 51 cm. Békéscsaba, MMM ltsz 53.6411.1

186.

Vörösmarty Mihály arcképe, 1854. Akvarell, ismeretlen helyen

187.

változata: Pest, 1867/68 o.v. 59,7 x 47,5 cm. MTA Gondnokság

188.

Lopott csók, 1954. o.v. 60 x 47,5 cm. MNG Ltsz 2541 T

189.

Gróf Nádasdy Tamás nádor és Tinódi Sebestyén, 1854. o.v. 100 x 83 cm. Mgt.

Védett 190.

Változata: 1857, készült Erzsébet királyné számára. Ismeretlen helyen

191.

Balla arcképe, Pest, 1854. In: Orlai pénztárkönyve 180

192.

„Steiner arczképei” 1., Pest, 1854. In: Orlai pénztárkönyve

193.

„Steiner arczképei” 2., Pest, 1854. In: Orlai pénztárkönyve

194.

Arckép, 1854. o. In: PM 1854. jún. 15-i kiállítása 35.sz.

195.

Tóth Ferencné, Békés, 1854. In: Orlai pénztárkönyve

196.

Öreg Lavatkáné, Békés, 1854. In: Orlai pénztárkönyve

197.

Lavatka portréja, Békés, 1854. In: Orlai pénztárkönyve

198.

Lavatka nejének portréja, Békés, 1854. In: Orlai pénztárkönyve

199.

Öreg Koricsanszky arcképe, Békés, 1854. In: Orlai pénztárkönyve

200.

Koricsanszky neje, Békés, 1854. In: Orlai pénztárkönyve

201.

Hajduska Mór arcképe, Békés, 1854. In: Orlai pénztárkönyve

202.

Hajduska Mór neje arcképe, Békés, 1854. In: Orlai pénztárkönyve

203.

Anyám (Női arckép), 1850-es évek közepe, o.v. 59 x 47 cm. BTM Kiscelli

Múzeuma, Ltsz. KM 70.46 204.

Apám (Férfiarckép), 1850-es évek közepe o.v. 59 x 47 cm. BTM Kiscelli

Múzeuma, Ltsz. KM 70.45 205.

A csempészett levél, Pest, 1855. In: Orlai pénztárkönyve

206.

Milton „Elveszett Paradicsomát” három leánya körében tollba mondja, Pest,

1855. In: Orlai pénztárkönyve 207.

Változata: 1. 1858. kiállítva a Pesti Műegyletben, sorsoláson nyerte Luzsevics

László 208.

Változata: 2. 1862. o.v. 150 x 194,5 cm. J.b.l. Orlai 1862. Pest. MNG Ltsz

51.2469 209.

Nagy-Kaszap Sándor portréja, Hódmezővásárhely, 1855. o.v. 87,5 x 71 cm.

Mgt 210.

Nagy-Kaszap Sándorné Kűry Julianna portréja, Hódmezővásárhely, 1855. o.v.

87,5 x 71 cm. Mgt 211.

Dombrádi Nagy Sándor, Hódmezővásárhely, 1855. o.v. 90,5 x 71,5 cm. Mgt

212.

Dombrádi Nagy Sándorné Kaszap Emilia, Hódmezővásárhely, 1855. o.v. 90,5

x 71,5 cm. Mgt 213.

Dombrádi Nagy Sándor gyermekei, Hódmezővásárhely, 1855. o.v. 109 x 86,5

cm. Mgt 214.

Dombrádi Nagy Emilia arcképe, Hódmezővásárhely, 1855. o.v. 58,5 x 47,5

cm. Mgt

181

215.

Papy Dániel árvaszéki ülnök portréja, Hódmezővásárhely, 1855. o.v. 88,3 x 73

cm. Mgt 216.

Papy Dánielné Vajda Terézia, Hódmezővásárhely, 1855. o.v. 88 x 72,5 cm.

Felirat hátul: 1855 nov. Orlaitól. Mgt 217.

Dobosy Lajosné Kaszap Amália, Hódmezővásárhely, 1855. o.v. 87,5 x 70,5

cm. Mgt 218.

Dobosy Lajos földbirtokos képmása, Hódmezővásárhely, 1855. o.v. 87,5 x

70,5 cm. Lappang, védett 219.

Dombai(?) portréja, Békés, 1855. In: Orlai pénztárkönyve

220.

Meis Miksa?, Békés, 1855. In: Orlai pénztárkönyve

221.

(Lisznyai) Damó Elemér portréja, 1855 k. o.v. 75 x 60 cm. mgt

222.

Az elárult betyár / A kedvesével meglepett betyár, PM 1856. febr. 15-i kiállítás

16. sz. 223.

A szerelmesek, 1856. In: Lyka Károly jegyzetei, MTA MKCS

224.

Petőfi Debrecenben (kemence előtt) / Petőfi „egy telem Debrecenben”

költeménye után. Pest, 1856. o.v. 147 x 111,5 cm. PIM Ltsz 57.458 Sokszorosítva: litográfia, 65,5 x 45,5 cm. Felirata: Orlai Petrics Petőfi Debrecenben 1844-ben. Rajz kőre Molnár J. Nyomt. Rohn A. Pest, 1857. A Hölgyfutár műmelléklete, 1858. I. félév. PIM Ltsz 61.1063, NM MTKCS Ltsz 3544, 5688 225.

Változata: 1867. o.v. 121 x 93 cm. J.j.l. Orlai Petrics 867. MTA Elnöki

Tanácsterem 226.

ismeretlen változata: 1856. In: Orlai pénztárkönyve

227.

Változata (kezével ládára támaszkodó): o.v. 27 x 20,5 cm. Vakrámáján: Orlai

Petrich Somától 1880 juli 26-án tartott árverésen. PIM Ltsz 1957/301. 228.

Ennek másolata: o.v. 26,5 s 21 cm. Szombathely, Schmidt Múzeum

229.

Másolata Petőfi ülőképe címen. O.v. 25 x 18,5 cm. BTM Kiscelli Múzeuma

ltsz. 18240 230.

Attila vallomásra bírja Vigilt, 1856. o.v. 150 x 203 cm. J.j.l. Orlai 1856. Mgt.

Védett (ma hozzáférhetetlen) 231.

Változata: 1864. o.v. 38 x 56,5 cm. MNG Ltsz 6986 Ennek sokszorosítása: Attila az összeesküvő Vigilt vallatja. Litográfia, 1865.

Barabás Miklós rajza. nyomtatta: Engel és Mandello, Az Ország Tükre műmelléklete, 4. évf., 1865. NM MTKCS Ltsz 669, 670 182

232.

Kövér neje, Pest, 1856. In: Orlai pénztárkönyve

233.

Inay arcképe, Pest, 1856. In: Orlai pénztárkönyve

234.

Inayék arcképei 1, Pest, 1856. In: Orlai pénztárkönyve

235.

Inayék arcképei 2, Pest, 1856. In: Orlai pénztárkönyve

236.

Kis oltárkép Szatmárra, Pest, 1856. In: Orlai pénztárkönyve

237.

Aradi portrésorozat, kb. 40 kép, 1856. In: Orlai pénztárkönyve. 15 db ismert,

mgt. 238.

Eger, Pest, 1857. In: Orlai pénztárkönyve. Feltehetően egyezik: Női arckép.

o.v. 76,2 x 60,5 cm. Hátoldalán vignette 865/1364 sz. Mgt 239.

Eger, Pest, 1857. In: Orlai pénztárkönyve. Feltehetően egyezik: Férfi arcképe.

o.v. 75,7 x 59,7 cm. Hátoldalán vignette 865/1364 sz. Mgt 240.

Oltárkép Liliomosra (Lalit, Szerbia), Pest, 1857. In: Orlai pénztárkönyve

241.

Vilum(?) arcképe, Pest, 1857. In: Orlai pénztárkönyve

242.

Salamon királyt anyja megátkozza 1074. évben. O.v. 154 x 207 cm. Debrecen,

Déri Múzeum 243.

kis változata: o.v. 47 x 63 cm. In: A Gyűjtő 1914. 3-4.sz., XVIII. Aukció 1238.

sz. 244.

Férfiarckép, 1857. o.v. 190 x 82 cm. J.b.középen: Orlai PS 857. Mgt, védett

245.

Aradi portrék, 1857/58. Kb 17 db. In: Orlai pénztárkönyve

246.

Petrovics István. O.v. 50 x 39,5 cm. PIM ltsz. 62.1215

Sokszorosítás: Grimm Vince litográfiája, 1861 247.

Másolata: 50,5 x 39,5 cm PIM ltsz. 57.437

248.

Petrovics Istvánné Hrúz Mária. O.v. 50 x 39, 5 cm. PIM ltsz. 62.1216

Sokszorosítás: Grimm Vince litográfiája, 1861 249.

Másolata: PIM ltsz. 58.577

250.

Gyulai Pálné arcképe. o.v. 40 x 30 cm. Lappang

251.

Szendrei Mari (?) portréja. O.v. 103 x 81 cm. J.b. középen Orlai PS. PIM ltsz.

61.1 252.

Szendrey Júlia arcképe. O.v. 114 x 78 cm. Lappang

253.

Nádasdy Tamás képmása, 1858. o.v. 130 x 99 cm. J.b.l. Orlai 858. MKTCS

ltsz 53.24 254.

Mezőpetri oltárkép, Pest, 1858/59. In: Orlai pénztárkönyve

255.

Szlabúr arckép, Pest, 1858/59. In: Orlai pénztárkönyve

256.

Konkoly Dezső arcképe, Pest, 1858/59. In: Orlai pénztárkönyve 183

257.

Vörösmarty: Szép Ilonka: Mátyás király Peterdi házában. IV. A felköszöntés,

Pest, 1858/59. O.v. 82,5 x 68 cm. Szekszárd, Béri Balogh Ádám Múzeum Ltsz 56.268 Védett 258.

Másolata: o.v. 86 x 74 cm. Mgt. Védett Sokszorosítva: Felköszöntés, 1860. litográfia, 515 x 380 mm. metszette Rohn. MTKCS ltsz 2905 T

259.

Szabó Richárd portréja, 1859. In: VU 1859. 514

260.

Horkay Andrásné Schmidt Mária. O.v. 72,5 x 59,8 cm. Lappang

261.

Krisztus keresztelése, oltárkép, 1859. o.v. 105 x 71 cm. Békés, r.k. templom

262.

Kazinczy és Kisfaludy találkozása 1828-ban, Pest, 1859. o.v. 135 x 200 cm.

PIM. Sokszorosítva: a/ litográfia, 480 x 520 mm. Felirat b.l. Pest Orlai P.S., j.l. Rajz kőre: Weibezahl, középen: Kazinczy és Kisfaludy Károly első találkozása. Nyom. Haske és Társa Pest 1860. (A Divatcsarnok melléklete 1860. márc. 20.) PIM ltsz 59.720 b/ Kazinczy és Kisfaludy Károly első találkozása. Litográfia, 460 x 570 mm. PIM ltsz 64.1499 c/ Kazinczy találkozása Kisfaludy Károllyal. Litográfia, 242 x 315 mm. PIM ltsz 62.1203 263.

Kenessey Albertné Perlaky Ida, 1859. o.v. 62 x 50 cm. Mgt

264.

Zách Felicián, 1859. Vázlat pályaműnek. O.v.80 x 121 cm. Pécs, Janus

Pannonius Múzeum Ltsz 68.147 vázlatrajzai: a/ cer.p. 167 x 247 mm. J.j.l. ismeretlen monogram, hátán: Orlai rajza Ernst L és Ernst lajos gyűjteményének pecsétje. MNG Graf. Ltsz 1955-5392 b/ cer. tus, p. 195 x 260 mm. MNG Graf. Ltsz FK 4479 265.

Változata: Zách Felicián, 1860. o.v. 156 x 220 cm. MNG ltsz 2714

Sokszorosítva: Zách Felicián merénylete 1330. A PM műlapja 1861-re. Rézmetszet (heliogravür) (Mayer Keresztély, Bécs), MTKCS ltsz 70.220 (lappang) 266.

Martinuzzi meggyilkoltatása. Cer. p. 267 x 195 mm. MNG Grafl tsz FK 4480

267.

Gothári Róza arcképe, Pest, 1859/60. In: Orlai pénztárkönyve

268.

Rumi Gizella arcképe / Sappho, Pest, 1859/60. o.v. 113 x 94 cm. MNG Ltsz

2740 269.

Zichy Antalné arcképe, Pest, 1859/60. In: Orlai pénztárkönyve

270.

Rajzvázlat a Budai Népszínház előfüggönyéhez. Orlai az OMKT-nak

ajándékozta 1861/62-ben 184

271.

Szuk Mátyás portréja. O.v. 17 x 13 cm. Mgt

272.

Gyermek pillangóval. O.v. 38 x 32 cm. Mgt

273.

Gyermekei portréja. 1860 k. O.v. 83 x 68 cm. Mgt

274.

Deák Ferenc arcképe, Pest, 1861. In: Orlai pénztárkönyve

275.

Asztalos Istvánné Wargha Eszter arcképe, 1861 k. o.v. 68 x 58 cm. Hátán a

modell írása: 1868 évben Orlay festette. Mgt 276.

Női arckép, 1861. o.v. 70 x 56 cm. Hátán: 1861. Sept. 24. Orlai által. Mgt

277.

Lánya arcképe. O.v. 38,6 x 30,7 cm. Mgt

278.

Szerdahelyi Kálmán. O.v. 54 x 66 cm. OSZMI

279.

Kun László udvara, 1861. o.v. 71 x 94 cm. Mgt

Sokszorosítva: 1862. litográfia, 772 x 589 mm. Kőre rajzolta: Marastoni József, nyomtatta: Pataki József és Társa, Felirata b.l. Orlay S 861. A Családi Kör műmelléklete, 1863. I. félév. MTKCS ltsz 6293, 4780, 67.77 280.

A festő fiának arcképe. O.v. 39,2 x 31 cm. Mgt

281.

Hunyadi és a két martalóc. O, valaha Ernst Lajos gyűjteményében

Sokszorosítva: Hunyadi menekülése a rablók kezéből 1448-ban. 1862. Litográfia, 635 x 460 mm. Kőre rajzolta: Marastoni József, nyomtatta: Engel és Mandello, Pest. Az Ország Tükre műmelléklete, 1. évf. 12. sz. 1862. június 15. (6. műlap), 194-195. MTKCS ltsz T 5696 282.

Zrínyi Ilona halála 1703-ban, 1862. Litográfia, 400 x 585 mm. Kőre rajzolta:

Marastoni József, nyomtatta: Engel és Mandello, Pest. Az Ország Tükre műmelléklete, 1. évf. 10. sz. 1862. május 15. (5. műlap), 158-159. MTKCS ltsz 4643 283.

Petőfi apoteózisa. In: Ungarns Männer der Zeit 1862. 130

284.

Vörösmarty: Szép Ilonka VI. A felismerés. Előkép litográfiához

Sokszorosítva: Szép Ilonka Budán. Az OMKT 1862-es albumlapja. Litográfia (Grimm Rezső rajza, nyomt. Pollák Testvérek, 1863), 711 x 552 mm. MTKCS ltsz 61.142; MNG Grafl tsz. 88.8 285.

Változata 1: o.v. 82 x 68 cm. J.j.l. Orlai 1864. Védett, lappang

286.

Változata 2: o.v. 86 x 74 cm. J.b.l. Orlay 1865. Védett, mgt

287.

Másolat Rembrandt önarcképéről, 1862. o.v. 64,6 x 53 cm. Hátán: Rembrandt.

Florenz. Pitti. Mgt 288.

Férfiarckép. O.v. 31,7 x 24,5 cm. Hátán: Emlékül Petrics Soma. mgt

289.

Edvi Illés Károly arcképe, 1860-as é. O.v. 42,5 x 33,5 cm. Mgt

185

290.

Mihálkovics Aranka (Török Ábelné) arcképe ovális keretben. O.v. 60 x 45,7

cm. Mgt 291.

Hegedős Juliska portréja, 1862/63. o.v. kb. 70 x 50 cm. Lappang

292.

Jelenet a reformáció idejéből: Nádasdy Tamás nádor és Erdősi Sylvester János

a sárvár-újszigeti nyomdában. Pest, 1862/63. o.v. 130 x 103 cm. J.b.l. Orlai Petrics. Mgt. Védett 293.

változata: j.b.l. Orlai 1865. Védett, lappang

294.

Belenta portréja, Pest, 1862/63. In: Orlai pénztárkönyve

295.

Másolata(?): Pest, 1864. In: Orlai pénztárkönyve

296.

Belenta neje arcképe, Pest, 1862/63. In: Orlai pénztárkönyve

297.

Másolata(?): Pest, 1864. In: Orlai pénztárkönyve

298.

Jantyik-portré (Mátyás?), Pest, 1862/63. In: Orlai pénztárkönyve

299.

Jantyik neje arcképe, Pest, 1862/63. In: Orlai pénztárkönyve

300.

Deák arcképe Békés városának, Pest, 1862/63. In: Orlai pénztárkönyve

301.

Mezőpetri oltárkép: Szent Erzsébet, Pest, 1862/63. In: Orlai pénztárkönyve

302.

Álmos és Béla megmentése / Vak Álmos. 1863-ban megvette az OMKT

303.

Szent Cecilia / Szent Cicelle, Pest, 1862/63. o.v. 113 x 96,5 cm. Mgt

304.

Emese álma, Pest, 1864. rajz litográfiához. In: Orlai pénztárkönyve

Sokszorosítva: Litografálta Marastoni József, nyomtatta: Deutsch testvérek, Pest, 1864. 494 x 645 mm. J.j.l. Orlai Soma tervrajza, Marastoni József tollrajza. A Családi Kör műmelléklete, 1864. II. félév. MTKCS ltsz 76.248, 4763 305.

Leány tanulmányfő, Pest, 1864. In: Orlai pénztárkönyve

306.

Benedikti portréja (készült Békésre), Pest, 1864. In: Orlai pénztárkönyve

307.

Benedikti családtagjának portréja (készült Békésre), Pest, 1864. In: uott

308.

Jantyik-portré, Pest, 1864. In: Orlai pénztárkönyve

309.

Schneider arcképe, Arad, 1864. In: Orlai pénztárkönyve

310.

Schneiderné arcképe, Arad, 1864. In: Orlai pénztárkönyve

311.

Küzdő Vince köz- és váltóügyvéd portréja, Pest, 1864. Hátoldalán: Küzdő

Vince Pesten 1864 festette Orlay S. m: 172 cm. Lappang 312.

Leány virággal, 1864. o.v. 59,8 x 46,5 cm. J.j.l. Orlai 864. Békéscsaba MMM

Ltsz 58.17 313.

Vörösmarty: Szép Ilonka VII. Búsongás. O.v. 86 x 74 cm. J.j.l. Orlay 1865.

Védett, mgt 314.

Zoltán és ? lánya, Pest, 1865/66. In: Orlai pénztárkönyve 186

315.

Bercsényi Miklós. Cer.p. 148 x 101 mm. Esztergom, Laskai osvát Antikvárium

316.

Ónodi gyűlés. Pest, 1865/66. o.v. 150 x 220 cm. J.j.l. Orlay. Védett, mgt

317.

Szent András apostol keresztre feszítése / Szent András vértanúsága, Pest,

1965/66. Oltárkép, 264 x 220 cm. Kapronca (Koprivnica, Szlovákia), r.k. templom 318.

Petrics György (a festő nagybátyja) arcképe, Pest, 1865/66. o.v. 95 x 80 cm.

mgt 319.

Kislányportré (őzzel), 1865. o.v. 70,5 x 55,5 cm. Vakrámán felirat: Festette

Orlai Petrics Soma 1865. mgt 320.

Vörösmarty: Szép Ilonka I. A les, 1866. O.v. 86 x 74 cm. J.b.l. Orlay 866.

Védett, mgt 321.

Vörösmarty: Szép Ilonka II. A meglepetés, 1866. O.v. 86 x 74 cm. j.b.l. Orlay

866. Védett, mgt 322.

ceruzavázlata: Nő és férfi címen: 24 x 20 cm. MNG Örökségvédelmi

dokumentumtár ltsz. B 2359/72 323.

Vörösmarty: Szép Ilonka III. A beköszöntés, 1866. O.v. 86 x 74 cm. j.j.l. Orlay

866. Védett, mgt 324.

Vörösmarty: Szép Ilonka V. Búcsú, 1866. O.v. 86 x 74 cm. Védett, mgt

325.

Vörösmarty: Szép Ilonka VIII. Gyász, 1866. O.v. 86 x 74 cm. j.b.l. Orlay 866.

Védett, mgt 326.

Szűz Mária oltárképecske, Pest, 1865/66. In: Orlai pénztárkönyve

327.

Deák arcképe Aradra, Pest, 1865/66. In: Orlai pénztárkönyve

328.

Kapnikbányai oltárkép, Pest, 1866/67. In: Orlai pénztárkönyve

329.

Kapnikbányai zászlókép, Pest, 1866/67. In: Orlai pénztárkönyve

330.

Deák arckép Küzdő (Vincé?)nek, Pest, 1866/67. In: Orlai pénztárkönyve

331.

Kain és Ábel, Pest, 1866/67. elefántcsont-faragvány. In: Orlai pénztárkönyve

332.

Pánczél (portré?), Pest, 1866/67. In: Orlai pénztárkönyve

333.

Óratok, Pest, 1866/67. Fafaragvány. In: Orlai pénztárkönyve

334.

Petricsné (Petrics Pálné Horkay Mária?) portréja, Pest, 1866/67. In: Orlai

pénztárkönyve. Azonosság esetén: o.v. 70 x 56 cm. Lappang 335.

Rottenbillerné arcképe, Pest, 1866/67. In: Orlai pénztárkönyve

336.

Török ügyvéd, Pest, 1867. In: Orlai pénztárkönyve

337.

Attila halála / Attila menyegzője / Isten ostora, 1867. Olajvázlat, v. 36 x 55 cm.

In: Varjú Elemér-Hörllrigl József (szerk): A Magyar Nemzeti Múzeum Kiállításai VII. Ernst Lajos történeti gyűjteménye Budapest, 1932. 12. 187

338.

nagyméretű változata: o.v. 235 x 360 cm. Védett, lappang

339.

Változata: o.v. 77 x 111,5 cm. mgt

340.

Ismeretlen változatuk: 64 x 98 cm. In: A Szépművészeti Múzeum háborús

veszteségeinek jegyzéke. Budapest, 1952. 54, 447. sz. 341.

Férfiportré, 1867. o.v. 125 x 95 cm. J.b.l. Orlay 1867. mgt

342.

Asztalos-arckép, Pest, 1867/68. In: Orlai pénztárkönyve

343.

Névery Teréz, Pest, 1867/68. In: Orlai pénztárkönyve

344.

Tormássy Lajos portréja, 1868. o.v. 77 x 65,5 cm. MTKCS ltsz 134

345.

Daedalus és Icarus, 1868

346.

Szent László vizet fakaszt a sziklából. Oltárkép a récsei templomba, Pest,

1869. o.v. 316 x 156 cm. J.b.l. Orlay Pest, 1869. Veszprém, Püspökség Ltsz 73.112 347.

Szende Béla, Pest, 1869. In: Orlai pénztárkönyve

348.

Egy arckép herceg Jablonovszkinénak, Pest, 1869. In: Orlai pénztárkönyve

349.

Besnyői zárda. Cer.p. 182 x 265 mm. J.j.l. Besnyői zárda S.P.Orlay.

Esztergom, Laskai Osvát Antikvárium 350.

Guyon Rikárd honvédtábornok a nagyszombati csatában 1848. dec. 18-án,

Pest, 1869. Színes litográfia, 640 x 505 mm. Nyomtatta: Gatternicht A. Stuttgartban, kiadja: Atheneum irod. és nyomdai részvénytársulat, Pest. A Hazánk és Külföld műlapja. MTKCS ltsz. 10.393 351.

Krisztus és Nikodémus (oltárkép Hársasterényre), Pest, 1869. In: Orlai

pénztárkönyve 352.

Fialka neje arcképe, Pest, 1869. In: Orlai pénztárkönyve

353.

Magdaléna, Pest, 1869. In: Orlai pénztárkönyve

354.

Coriolanus / Coriolanus búcsúja, 1869. olajvázlat, v. 48 x 71 cm. Esztergom,

Keresztény Múzeum Ltsz 56.641 355.

nagyméretű változata: o.v. 140 x 260 cm. J.b.l. Orlay Pest 1869. Békéscsaba

MMM ltsz 61.1 356.

változata 1: o.v. 185 x 280 cm. Lappang

357.

változata 2: o.v. 120 x 200 cm. Lappang

358.

Felesége időskori arcképe. O.v. 115 x 89 cm. Békéscsaba MMM

359.

Budai tébolyda oltárképe, Pest, 1870. In: Orlai pénztárkönyve

360.

Vég arcképe, Pest, 1870. In: Orlai pénztárkönyve

361.

Mikolainé portréja, Pest, 1870. In: Orlai pénztárkönyve

362.

Mária-kép egy budai templomnak, Pest, 1870. In: Orlai pénztárkönyve 188

363.

Asztalosné arcképe, Pest, 1870. In: Orlai pénztárkönyve

364.

Szent István keresztelése, 1870

365.

Bohus arcképe Aradra, Pest, 1871. In: Orlai pénztárkönyve

366.

Boronkai arcképe, Pest, 1871. In: Orlai pénztárkönyve

367.

Krisztus a gecsemáni kertben, Pest, 1871. oltárkép a győri ev.

Öregtemplomban 368.

Unger arcképe, Pest, 1871. In: Orlai pénztárkönyve

369.

Szent Vendel, Oltárkép Mezőpetribe, Pest, 1871. In: Orlai pénztárkönyve

370.

Tóth István. Pest, 1872. In: Orlai pénztárkönyve

371.

Arckép, Pest, 1872. In: Orlai pénztárkönyve

372.

Testgyakorlati oskola / Az iskola udvara, Pest, 1872. Rajz a Vallás- és

Közoktatási Minisztériumnak, In: Orlai pénztárkönyve Sokszorosítva: 1874. színezett litográfia, 620 x 840 mm. Országos Széchényi Könyvtár grafikai gyűjteménye ltsz 658. Részlete MNG, Adattár, ltsz.: 20442/1980.2 373.

Falusi iskola / Az iskola újonca, 1872. o.v. 36,5 x 48 cm. J.b.l. Orlay. MNG

ltsz 60198 374.

Falusi iskola (töredék). Cer. p., MNG Adattár 20442/1980.2

375.

Szüret, kukoricatörés, szántás. Pest, 1872. Zsánerkép rajza a Vallás- és

Közoktatási Minisztériumnak, In: Orlai pénztárkönyve 376.

Kenyérsütés. Pest, 1872. Zsánerkép rajza a Vallás- és Közoktatási

Minisztériumnak, In: Orlai pénztárkönyve 377.

Fiú lefekvés előtt. O.v. 47 x 34 cm. J.j.l. O.S. Mgt

378.

Báró Végeiné arcképe. 1870-es évek első fele. In: Orlai pénztárkönyve

379.

Szentháromság, oltárkép Mezőpetribe. 1870-es évek első fele. In: Orlai

pénztárkönyve 380.

Péter és Pál, oltárkép Mezőpetribe. 1870-es évek első fele. In: Orlai

pénztárkönyve 381.

III. Endre leánya, Erzsébet zárdába lép. 1870-es évek első fele? O.v. 74 x 110

cm. In: Ernst XVIII. Aukció 394. sz. (Magyarországi Szent Margit címen) 382.

Változata: 1877. o.v. 147 x 248 cm. J.b.l. Orlay 1877. MNG ltsz FK 4007

383.

Osszián és Malvina, 1870-es évek első fele. In: Orlai pénztárkönyve

384.

A torkos. O.v. 22 x 27 cm. mgt

Sokszorosítva: A kis torkos. A Családi Kör melléklete, 1873

189

385.

Az álmos dajka / Magyar konyha. Krétarajz, 535 x 730 mm. In: Ernst Múzeum

XXVII. Aukció 737. sz. Sokszorosítva: Konyhai életkép, 1874. Színezett litográfia 386.

Változata: o.v. 42 x 56,5 cm. J.b.l. Orlay 1876. lappang

387.

Női képmás, 1876. o.v. 67,5 x 54 cm. J.b.l. Orlai 1876. Védett, lappang

388.

A hívatlan vendég. 1877-ben az OMKT-nek adományozta a festő

389.

Illusztráció Petőfi Sándor Téli éj / A szerelmes tenger című verséhez, 1876.

Cer. p. 235 x 160 mm. PIM Ltsz 87.95.1 390.

Tomcsányi főispán arcképe Békés megyének, 1876. o.v. 132 x 100 cm. Gyula,

Erkel Ferenc Múzeum ltsz 55.35 391.

Tomcsányi főispán arcképe Arad megyének, 1876 k. In: Orlai pénztárkönyve

392.

Szent Erzsébet oltárkép Mezőpetrire, 1876 k. In: Orlai pénztárkönyve

393.

? Krisztus megfeszítése. Mellékoltár, Mezőpetri, 1876. In: Magyar Katolikus

Lexikon. 394.

? Szeplőtelen fogantatás. Mellékoltárt, Mezőpetri, 1876. In: Magyar Katolikus

Lexikon. 395.

Leánya arcképe, 1877 k. o.v. 60 x 50 cm. Békéscsaba, MMM

396.

Fia arcképe, 1878 k. o.v. 60 x 56 cm. Békéscsaba, MMM

397.

Báró Wenckheim Béla arcképe, 1879. Egykor a Magyar Földhitelintézet

Tanácstermében 398.

Hunyadi László és Czillei, 1879

399.

Zurbaran a halálos ágyán, 1879

400.

Mária és Erzsébet királynők a novigrádi fogságban. 1879. o.v. 205 x 160 cm.

J.j.l. Orlay 1879. mgt 401.

12 illusztráció Petőfi Bolond Istókjához, 1879. cer. p. darabonként 200 x 165

mm. Borítóján: Bolond Istók Petőfitől. Rajzolta Orlay Soma. PIM ltsz 59.821 402.

Másodpéldánya: darabonként 280 x 220 mm. Mgt

403.

Szilágyi Erzsébet találkozása Mátyással. 1880. Befejezetlen. In: Jókai Orlai-

nekrológja

Vázlatkönyv 26 lappal (benne Lotz Károly, Novotny János rajzai is), cer. toll, akv. 20,9 x 30 cm. MNG Grafl tsz 1931-2274

Látatlanban a kronológiába nem elhelyezhető képek: 190

Petrics Karolin (Szuk Andrásné) portréja. Pomázon tűnt el 1945-ben Korona vagy kard. O.v. 65 x 87 cm. In: Ernst XXIX. Aukció 561. sz. Gyermekarckép. In: Orlai Petrics Soma kiállítása, Békéscsaba, 1952 Szeget Szeggel (Petőfi illusztráció). O.v. PIM ltsz 1957/87 Eltűnt Ariadne. O.v. 51 x 39 cm. In: Ernst XLI. Aukció 329. sz. A halotti szoba. O.v. 37,5 x 51 cm. Ernst XXXII. aukció (1926) 325. sz. Csendélet. O.v. 36 x 45 cm. Ernst XVIII. Aukció 396. sz. II. Rákóczi Ferenc arcképe. In: I. vásárhelyi tárlat 1904. 193.sz. Judit. O.v. 100 x 75 cm. In: Postatakarék aukció 1928. 513. sz. Szeleczky Istvánné Deme Terézia arcképe. Mgt Kutzián Györgyné Major Zsófia arcképe. Cer. In: Irányi István: Mezőberény története Guyon Richárd tábornok arcképe. 47,3 x 38,4 cm. Leányka arcképe. O.v. 46,5 x 37,5 cm. Védett, lappang

Összeállította (Galamb Zsuzsanna és Szeredi Merse Pál kutatásait beépítve) Keserü Katalin

191