P ÉNZÜGYKUTATÓ Z RT . 1023 B UDAPEST , F ELHÉVÍ ZI U . 24. Adószám: 10207291-2-41, Cg. 01-10-041073, MKB 10300002-20381642-00003285; Telefon: 36-1-335-0830; Fax: 36-1-335-0828, E-mail:
[email protected]
Sajtótájékoztató 2009. április 3. (péntek)
Téma:
A magyar gazdaság helyzete és kilátásai (2008-2009)
A 2008. évi makrogazdasági folyamatok fıbb jellemzıi 2008-ban véget ért a világgazdaság új évezredbeli „aranykori” növekedése, amikor a termelés, a világkereskedelem és a tıkeáramlások magas üteme alacsony inflációval párosult. Ugyan még 3,4 százalékkal bıvült a világ GDP termelése, ám e növekedés két, merıben más ívő és jellegő félév átlagaként formálódott meg. Az esztendı elsı felében még erıteljes volt a GDP dinamikája, az olajárakat a konjunktúra határozottan felfelé húzta; úgy tőnt, hogy a subprime válság lényegében az USA belügye marad, s a világ többi részét – beleértve Magyarországot is – csak annak oldalszele érinti meg. A harmadik negyedévi lassulást azonban a Lehman Brothers bedılése után az év utolsó hónapjaiban recesszió követte. A bankvilág egyik legrégebbi és legmegbízhatóbbnak vélt pénzintézetének bukása olyan sokkot jelentett a globális pénzvilágban, amely alapjaiban ingatta meg a bizalomra épülı hitelrendszert. A hitelezést éltetı bankközi piacok kiszáradtak, a pénzügyi válság globálissá vált, és rendkívül gyorsan áttevıdött a reálgazdaságra is. A hatalmas fiskális és monetáris mentıövek és lazítások ellenére a recessziós hatásokat sehol sem tudták kivédeni. 2008 kora ıszén trendforduló történt az inflációs folyamatokban is. Az olaj- és nyersanyagárak – a spekuláció által korábban felhajtott élelmiszerárakkal együtt – mérséklıdni kezdtek, októbertıl kezdve azonban már zuhantak. Az év eleji inflációs veszéllyel szemben az év végén a fejlett országokban a defláció jelenségével szembesültek. A reálgazdasági válság kiteljesedésével párhuzamosan gyors ütemben kezdett emelkedni a munkanélküliség is. A foglalkoztatási helyzet romlása minden régióban erıteljesen jelentkezett, súlyos társadalmi feszültségeket keletkeztetve. A tényleges
1
munkanélküliségi ráta a fejlett országok többségében meghaladta a strukturális munkanélküliségi rátát. Az év utolsó hónapjaiban világszerte több millió állás szőnt meg. A határkınek bizonyuló Lehman-csıd gyökeres, egyértelmően keynesiánus fordulatot hozott a nemzeti gazdaságpolitikákban. Számos, monetáris lazítást eredményezı eszközzel vették fel a harcot a pénz- és tıkepiacok kiszáradásával szemben. Október folyamán a legtöbb nyugati kormány komoly, átfogó és egyedi beavatkozó lépéseket tett a rendszerszintő bankválság megakadályozása érdekében. Megnyíltak a fiskális csapok is a dekonjunktúra feltartóztatására. Az Európai Unióban azonban mind a bankmentésnél, mind a gazdaságélénkítési csomagoknál elmaradt a közösségi szintő egyeztetés, sıt, fölerısödtek a protekcionista hangok és ennek szellemében születtek döntések. Az Unió megindult a dezintegrálódás útján, különösen, amikor elengedték a nem eurózónatag közép- és keleteurópai országok kezét azzal, hogy az Európai Központi Banktól csak euróban denominált állampapír-fedezettel lehetett likviditáshoz jutni (kivéve Dániának!). Ilyen körülmények közt rendkívül nehéz helyzetbe került 2008 ıszén az egyébként is exportérzékeny magyar gazdaság, ahol félúton járt a gazdaságstabilizáció (amelynek eszközei gyengítették a növekedési potenciált), ahol elakadtak a centralizáció csökkenését elısegítı államháztartási reformok, ahol az utóbbi években a magánszektor által is tápláltan újból megnıtt a devizaadósság a GDP arányában, ahol a betétszaporulat elmaradt a bankhitelek bıvülésétıl (emiatt a hazai bankok növekvı mértékben szorultak rá a külföldi forrásokra) és ahol a devizatartalékok nem érték el a rövidlejáratú külföldi adósság szintjét sem. A globális pénzügyi és bizalmi válság nemcsak megdrágította a magyar bankok és az állam külföldi forrásbevonását, hanem – a finanszírozási csatornák bedugulásával – a forrásszerzés is teljesen elbizonytalanodott. A nemfizetési valószínőséget beárazó hitelbiztosítási derivatíva, az ötéves CDS felára októberben 600 bázispontra ugrott (120-ról!), de még így sem volt kereslet a magyar állampapírok iránt, mert a kockázatokkal szemben most már igen érzékennyé vált befektetık nem látták biztosítottnak a magyar állam fizetıképességét. Ez a helyzet késztette a magyar kormányt és a Magyar Nemzeti Bankot arra, hogy az IMF segítségét kérje. A példátlan gyorsasággal megkapott 20 milliárd eurós hitelkeret (IMF, EU, IBRD közös csomag) a 3 százalékponttal megemelt alapkamattal együtt sikeres tőzoltásnak bizonyult, és az év végéig úgy tőnt, hogy a piacok viszonylag lenyugodtak. 2008 magyar gazdaságának teljesítményét alapvetıen két körülmény határozta meg. Egyfelıl a fiskális stabilizáció folytatódó, bár a megszorításokban már enyhülı programja, másfelıl a globalizált világgazdaságból importált válság, amely a külsı piacok beszőkülésén , a finanszírozási források elapadásán keresztül különösen az utolsó negyedévben írta felül még azokat a szerény várakozásokat is, hogy ebben az esztendıben – az elızı évi mélypont után – valamivel magasabb növekedési ütemet tudunk elérni. Az esztendı elsı felében a növekedés trendje még felfelé mutatott, ám a dinamika már a harmadik negyedévben megtört, a negyedik negyedévben pedig több mint 2 százalékkal esett a bruttó hazai termék termelése. Az esztendı egészében mutatkozó félszázalékos GDP-többlet – ágazatilag nézve – kizárólag a kiugró teljesítményt mutató agrárgazdaságnak volt köszönhetı. A mezıgazdaság 43 százalékos növekedése nélkül stagnált volna a magyar gazdaság - annak ellenére is, hogy a logisztikai területeken és az államháztartásból finanszírozott közfunkcióknál mutatkozott valamiféle minimális növekedési többlet is. Zsugorodott ugyanis az ipar, az építıipar, és összességében a szolgáltatási ágazatok teljesítménye is.
2
A növekedést keresleti oldalról meghatározó tényezık körében a legmarkánsabb változást az áru- és szolgáltatásexport/import korábbi magas dinamikájának megtörése jelentette. A GDP-ben számításba vett külgazdasági teljesítmény növekedési üteme már a harmadik negyedévben zuhant, az utolsó hónapokban azonban a 2001. szeptember 11-i világgazdasági törést követınél is nagyobb mértékő visszaesést jelzett. 2008-ban ismét pregnánsan igazolódott, hogy kivitelünk és behozatalunk növekedési üteme erıs szinkronitást mutat a német GDP változásával. Külkereskedelmi kapcsolatainkban folytatódott az a néhány éve megfigyelhetı tendencia, miszerint exportunkban és importunkban egyaránt csökken a régi uniós tagállamok részesedése és növekszik az újaké, illetve az EU-n kívüli országoké. Külkapcsolatainknak ez a diverzifikációja némileg mérsékli reálgazdasági sérülékenységünket. A világgazdasági válság – amely 2008-ban még idıben korlátozottan hatott – a külsı piacok keresletének mennyiségi beszőkülésén túl jelentıs elmozdulásokat eredményezett áruforgalmunk szerkezetében is. A kilencvenes évek közepe óta most elıször fordult elı, hogy kivitelünket nem a gépipar dinamizálta, és importunkban is – évek óta elıször – 50 százalék alá esett a gépek részesedése. E markáns változások úgyszintén a recesszió számlájára voltak írhatók, amennyiben a válság mindenekelıtt a beruházásokat és a tartós fogyasztási cikkek keresletét veti vissza. A bruttó állóeszköz-felhalmozás az elızı évi szerény, másfél százalékos növekedés után 2,6 százalékkal csökkent. A visszaesés valamennyi negyedévre jellemzı volt, ami arra utalt, hogy a magyar gazdaság – a stabilizáció okán – elıbb került beruházási apályba, mintsem azt a világgazdasági válság indokolta volna. Az esztendı átlagában még emelkedtek a fogyasztási kereslethez kapcsolódó területeken a fejlesztések, így a kereskedelemben és a vendéglátásban, továbbá az energiaszektorban, ahol most évek óta halasztott fejlesztéseket hoztak tetı alá, valamint az építıiparban – feltételezhetıen a késıbbi uniós pénzekbıl történı megrendelésekre készülve. Masszív zuhanás volt ugyanakkor a közszférában, ahol 2007-2008 átlagában 20-30 százalékos visszaesés következett be. A gazdaság egészének versenyképessége szempontjából a legfájóbb pontot a feldolgozóipari beruházások visszaesése jelentette. Különösen annak ismeretében, hogy már a 2007-ben kimutatott növekedés is lényegében csak a Hankok gumiipari cég gyárépítésére épült. A háztartások végsı fogyasztása lényegében stagnált (0,4 százalékkal csökkent) szemben az elızı évi 1,2 százalékos visszaeséssel. Ám ez csak annak volt köszönhetı, hogy a költségvetésbıl finanszírozott természetbeni juttatások reálértékben 3 százalékkal nıttek. A háztartások fogyasztási kiadásai 2008-ban pontosan annyival csökkentek (0,7 százalékkal), mint amennyivel 2007-ben emelkedtek annak ellenére, hogy a reálkeresetek az elızı évi 5 százalékos zuhanással ellentétben valamelyest javultak (0,7 százalékkal). E fordulat hátterében két jelenség húzódott meg. Egyfelıl egész évre kiterjedıen a foglalkoztatás csökkenése és a munkanélküliség, valamint az inaktívak számának emelkedése, másfelıl a pénzügyi válság nyomán bekövetkezett lakossági hitelkereslet-csökkenés (az elızı évinek csaknem a felére esett) és a háztartások megtakarítási hajlandóságának erısödése. A háztartások nettó megtakarítási hajlandósága az esztendı átlagában a 2003. évi hitelboom óta nem tapasztalt szintre süllyedt, a nettó növekmény mindössze a GDP 0,8 százalékát tette ki. A bruttó megtakarítások ugyanis mintegy 20 százalékkal alacsonyabbak voltak az elızı évinél, a hitelfelvét azonban – az év végén bekövetkezett fordulattal együtt is – csak 10 százalékkal maradt el a 2007. évitıl. A háztartások összes pénzügyi eszközeiben
3
282 milliárd forintos átértékelıdési veszteség keletkezett, a hiteleken elszenvedett árfolyamveszteség pedig további 908 milliárd forinttal apasztotta a lakosság pénzügyi eszközeit. A vállalati hitelezésben a globális pénzügyi válság hatása csak az utolsó negyedévben jelent meg, amikor mintegy 200 milliárd forinttal esett vissza a hitelállomány árfolyamszőrt értéke. Összességében forintban számolva a vállalati hitelállomány – a lanyha konjunktúrához igazodva – hasonló összeggel nıtt mint 2007-ben (a forint-leértékelıdés hatása itt is érzékelhetı volt). Ám mivel a cégek betételhelyezései mintegy 100 milliárd forinttal csökkentek, a vállalkozások bankszektorral szembeni hitelfelvevıi pozíciója a GDP arányában emelkedett. Az elızetes adatok szerint az államháztartás ESA 95 szerinti hiánya a GDP 3,4 százalékára csökkent az elızı évi 4,9 százalékról, ami 0,8 százalékpontnyi javulást jelzett az eredeti programhoz képest. Az egyensúlyjavulás a kamategyenleg romlása és az elsıdleges egyenleg aktívumba fordulása mellett jött létre, ami a fiskális megszorítások folytatódására utalt. A deficit annak ellenére csökkent, hogy a tervezési elıirányzathoz képest a GDP 2,3 százalékponttal kisebb ütemben bıvült. Igaz, az inflációt 1,6 százalékponttal sikerült alátervezni, és számottevıen segítette a deficitcél túlteljesülését a 2007. évi – egyébként túlteljesített – elıirányzatokra történt rátervezés. A konszolidálatlan (és önkormányzatok nélküli) adatok szerint a bevételek 3,4 százalékkal túlteljesültek, míg a kiadások csak 0,2 százalékkal. Az utóbbiaknál azonban figyelmet érdemel, hogy az egyedi és normatív támogatások 43,2 százalékkal túllépték a tervezési keretüket, miközben a lakossági, családi támogatások alulteljesültek. A fiskális megszorítás perspektivikusan rossz szerkezetére utal, hogy a költségvetési szervek kiadásaiban nominálisan is a legnagyobb visszaesés a beruházások területén történt, míg a személyi jövedelmek és járulékaik 3 százalékkal nıttek. A folyó fizetési mérleg hiánya a GDP százalékában nıtt (6,5 százalékról 8,4 százalékra), amit a reálgazdasági tranzakciók enyhe romlása (az idegenforgalmi egyenleg javulása ellenére) mellett alapvetıen a külsı adósság kamatterhének drasztikus (1,2 milliárd eurós) növekedése váltott ki az országkockázati felárak megugrása okán. Az államháztartás forrásszükségletének mérséklıdése ellenére - a háztartások romló nettó megtakarítási és a vállalkozások növekvı hitelfelvételi többlete mellett – nıtt az ország külsı forrásokra való ráutaltsága, amit azonban – és ez kedvezı fejlemény a korábbiakhoz képest – 15 százalékban adósságnövekedéssel nem járó tıke-beáramlási többlet fedezett.. A fogyasztói infláció 2008-ban az elızı évi 8 százalékról 6,1 százalékra mérséklıdött, ami ugyan duplája volt euróövezetének, de nálunk az árváltozások lefelé mutató tendenciát jeleztek, míg az Unióban erısödött ebben az évben a drágulás. A globális tényezıknek köszönhetıen az év utolsó hónapjaiban felgyorsult a dezinfláció, és az éven belüli infláció az elızı évinek kevesebb mint a felére esett (3,5 % lett, a 2007. évi 7,4 százalékkal szemben). A Magyar Nemzeti Bank kamatpolitikáját egyaránt befolyásolta a pénzügyi befektetık hozamelvárásának, kockázati étvágyának alakulása, továbbá az állampapírpiac keresletkínálati viszonyait alakító likviditási válság, valamint a világ vezetı jegybankjainak kamatpolitikája. A március végétıl beindított kamatemelési hullám megnövelte a forint kamatfelárát az euróval és még inkább a dollárral szemben. Ennek hatására a februártól
4
szabadon lebegı forintárfolyam jelentısen megerısödött. A túl szigorúra sikerült monetáris politika kedvezıtlen pénzügyi környezetet jelentett a vállalkozások számára. A Lehman-csıd után bekövetkezett rohamos forintgyengülés (tıkekivonás az állampapírokból, a tızsdérıl és a bankokból) október 22-én 300 bázispontos kamatemelést kényszerített ki. A 20 milliárd eurós megahitellel feljavított befektetıi megítélésre a Monetáris tanács november és december folyamán 150 pontos visszavágással reagált. Az év végén az alapkamat 10 százalékon, az euró árfolyama pedig 264,80 forinton állapodott meg, ami csupán 4,5 százalékkal volt gyengébb az egy évvel korábbinál. A dollárral szemben bekövetkezett árfolyamesés ennek a duplája volt. A magyar bankszektor mutatóiban 2008 elsı tíz hónapjában még alig volt érzékelhetı a nemzetközi hitelválság hatása. Az elsı háromnegyedév eredményei a felhıtlen prosperitás jegyeit mutatták: a 381milliárd forintos adózás elıtti eredmény 30 százalékkal múlta felül az egy évvel korábbit. A helyzet csak október után romlott, amikortól az anyabankok kezdték visszafogni a lányaiknak juttatott forrásokat, amikor megnehezült a pénzpiaci forrásszerzés és megcsappant a banki eszközökkel szembeni kereslet is. A forintárfolyam felpörgı leértékelıdése – amihez a devizaalapú hitelezés megtorpanása is hozzájárult – rontotta a hitelportfoliókat a piacvesztést is elszenvedı vállalati körben is. A válság folyományaként elkönyvelt veszteségleírások az aktivitás mérséklıdésével, a marzsok csökkenésével együtt az elızı évinél kedvezıtlenebb jövedelmezıségi mutatókat eredményeztek. A tavalyi év legjelentısebb lépése az állami vagyonkezelés területén az új, központosított szervezet tevékenységének elindítása volt. A bevétel elmaradt az alacsonyan megszabott tervtıl is, több, régen húzódó ügyet nem sikerült megoldani. A Magyar Nemzeti Vagyonkezelı elkezdte a vagyonleltár összeállítását, amelyben most már az ingatlanok és földterületek, valamint a vagyonkezelésbe adott cégek is szerepelnek. Így az MNV portfoliója és vagyona felduzzadt: 2008 végén 344 társaságban volt összesen 1200 milliárd forintnyi tulajdonrésze, amihez további, mintegy 37 ezer milliárdnyi – részben forgalomképtelen – ingatlan társul. A társaságokban megtestesült vagyon erısen koncentrált, ami elvileg kedvezne a további gyors privatizációnak. Az állami körön kívüli tulajdonosváltások 2008-ban is nagyrészt határokon átnyúló ügyletet jelentettek, de ezek fıszereplıi most sokszor hazai nagyvállalatok voltak, köztük az OTP, az MVM és a MOL. Az uniós támogatások elsı, 2004 és 2006 közötti periódusáról 2008 végén megjelent hivatalos adatok szerint Magyarország teljes mértékben kihasználta a rendelkezésre álló keretet, de a kötelezı hazai társfinanszírozást és az uniós befizetéseket beszámítva a strukturális alapok nettó hozadéka negatív, amit csak a kohéziós alap felhasználása emelt meg évente százmilliárd forint körüli tiszta nyereségre. A kitőzött célokkal ellentétben a regionális különbségek nıttek, a foglalkoztatás viszont nem emelkedett. 2008-ban az újabb uniós pénzügyi periódus indulása sem látszott bíztatónak. A brüsszeli jóváhagyást igénylı nagyprojektek benyújtása késett, és az ısztıl elıirányzott hangsúlyeltolódások, a kis- és középvállalati szektor támogatásának elıtérbe helyezése is hosszadalmas procedúrával járó átcsoportosításokat tesz szükségessé.
5
A válság nyomán a világtendenciákhoz hasonlóan nálunk is elindult az állami támogatások újabb hulláma, amelynek három fı formája a bankok és vállalatok likviditásának javítása, az állami piacteremtés és a vállalatmentés. A tovaterjedés tendenciái gyorsan jelentkeztek, miközben a preferenciák hatékonysága sok területen kétséges. 2008-ban mindhárom nagy, fokozatosan megnyitott szolgáltatási piac, az áram-, a gázés a távközlés is elıbbre lépett a liberalizálás útján, de a verseny tényleges érvényesülésében piacszerkezeti, szabályozási okokból és a fogyasztói magatartás következtében még nagyok a különbségek. A fıbb ágazatok teljesítménye 2008-ban (Ipar) Az ipari termelés 2008-ban a várt mérséklıdı ütemő, de még mindig viszonylag magas növekedés helyett több mint egy százalékkal csökkent, amire a transzformációs válság óta nem volt példa. A növekedési trendforduló Magyarországon az unió sok államánál elıbb, de az EU-27-ek átlagával együtt mozogva már az év közepén jelentkezett. A volumenindexek júniustól negatív tartományba fordultak, az export visszaesése novembertıl, az ipar egészéé decemberben két számjegyővé vált. Összességében 2008-ban az ipari termelés 1,1, az értékesítés 1,4 százalékkal csökkent. A kibocsátást az ipar korábbi motorja, az export húzta vissza, de éves átlagban még nem nagy eséssel: a 0,8 százalékos mínusz csak a korábbi években megszokott 10 százalék feletti növekedéshez viszonyítva volt nagy zuhanás. A belföldi eladások is követték – a beszállítókon keresztül – az export második félévi lefelé mutató trendjét, és az év átlagában 2 százalékkal estek. Az ágazat korábbi években megszokott tíz százalék körüli termelékenységemelkedésével szemben 2008-ban 1,5 százalékos csökkenés következett be. A bányászatban – alacsony bázison - kimagasló, az energetikában kisebb termelékenység-emelkedés nem tudta ellensúlyozni a feldolgozóipar több mint két százalékos romlását. A kis súlyú bır-, fa- és papíripar, valamint a gép- és berendezésgyártás javuló mutatói mellett ugyanis minden más ágazatban, köztük a nagy kibocsátással szereplı villamosgép- és mőszeriparban és különösen a jármőgyártásban csökkent a termelékenység. A globális hitel- és piaci válság az év utolsó hónapjaiban érte el igazán az ágazatot, decemberben az export már 22 százalékkal, a belföldi eladások pedig 11 százalékkal zuhantak. De akár 2008 egészének növekedését, akár a december/december hányadost nézzük, a legnagyobb visszaesést a megelızı években az élén járó Közép-Dunántúl szenvedte el – növekedési ütemébıl több mint 20 százalékot vesztett -, miközben a viszonylag lassabban fejlıdı vagy ipari szempontból elmaradott térségek zömét csak kisebb visszaesés sújtotta. (Építıipar) Az építıipar termelése a 2007. évi 14 százalékos visszaesés után tavaly további 5 százalékkal csökkent. A két nagy tevékenységi terület közül az épületek építése több mint 10 százalékkal zsugorodott, míg az egyéb építmények szegmense - két éves mélyrepülés után 2,5 százalékkal nıni tudott. Az építıipar két nagy tevékenységi körébıl a közösségi beruházásokat, infrastruktúrafejlesztéseket is tartalmazó, de az épületek építésénél kisebb volumenő egyéb építés enyhe növekedésének idıbeli alakulása figyelmet érdemel. Az elsı félév gyenge – januárban még 54 százalékos - havi indexei éppen augusztustól fordultak emelkedésbe, és a válság más területeken látványos negatív hatása itt az év végéig nem jelentkezett: a decemberi index töretlen emelkedés után megközelítette a 140 százalékot. Emögött a bázishatáson túl a
6
közösségi beruházások már korábban elindított élénkülése húzódott meg. A legnagyobb tétel most is az autópálya-építés és a budapesti 4-es metró beruházása volt. Ám ez a szerény felfutás sem tudta ellensúlyozni az épületek építésének egész évre jellemzı, és még a 2007. évinél is nagyobb mértékő visszaesését. Noha a lakásépítés viszonylag jól tartotta magát: a használatba vett lakások száma a 2006-os mélypontot meghaladva a 2007. évi szinten stagnált. A kiadott építési engedélyek száma azonban még a megelızı évek alacsony szintjérıl is tovább csökkent, fıként az utolsó két hónap 10 százalékos esése miatt. (Agrárgazdaság) Az elızı évinél kedvezıbb idıjárás és gazdálkodási körülmények hatására a szántóföldi növények 2008. évi terméseredményei megközelítették a 2004. évi csúcsokat. A növénytermelés volumene 47 százalékkal nıtt; kiemelkedı volt a termésátlag búzából, kukoricából, jó volt a zöldségtermelés, a gyümölcstermelés hozamai megduplázódtak. A zsugorodó cukorrépa-termelés elhagyott területeit gabona- és fıként olajos mag termelésre használták fel. Az állattenyésztés azonban – az elızı évi magas takarmányárakhoz igazodó, visszaesı állattartás okán – 1,3 százalékkal mérséklıdött. A mezıgazdaság bruttó kibocsátása így is kiemelkedı mértékben, 27 százalékkal nıtt. A növénytermesztık jövedelme 2008-ban - a felvásárlási árak zuhanása ellenére meghaladta a 2007. évit, mert a terméseredmények jobban nıttek, mint ahogyan az értékesítési árak csökkentek, így a potenciális bevételi többlet bıségesen fedezte a növekvı ráfordításokat. A jövedelmek eloszlása egyenletesebb volt, mint 2007-ben, mert sem aszály, sem fagy nem sújtott jelentıs területeket. Az aszály 2008-ban szinte csak a legelıterületeket érintette. A hizlaló ágazatok (sertés, baromfi) jövedelmezısége az év közben olcsóbbá váló takarmányok miatt jelentısen javult, az általában jövedelmezı tehenészetek esetében viszont romlott a jövedelmezıség. A zöldség- és gyümölcstermelık körében - az értékesítési gondokkal küszködı meggy- és almatermelık kivételével - általában növekedtek a jövedelmek. (Kiskereskedelem) 2008-ban a 2007. évi nagyon alacsony bázison lassú trendfordulóra lehetett számítani a kiskereskedelmi eladásoknál. Lassúra, mivel a nagy súllyal rendelkezı alágazatok (bútor, háztartási cikk, építıanyag-, illetve a teljes kiskereskedelemben szereplı gépjármő- és jármőalkatrész-kiskereskedelem) idıben jelentısen eltolódva reagálnak a gazdasági környezet változásaira. Trendfordulóra pedig amiatt, mert 2008. elején reális volt a belsı keresleti tényezık növekedése. Ennek ellenére 2008. I. negyedévének mérsékelt visszaesése után április-júniusban az elızı év azonos hónapjaihoz viszonyított forgalomcsökkenés már erıteljesebb volt: 2,6, illetve 2,1 százalékos. 2008. harmadik negyedévének kiskereskedelem-serkentı tényezıi (mindenekelıtt a devizaárfolyamok jelentıs erısödése) is csak a jármő- és üzemanyagkiskereskedelmet nem tartalmazó körben érzékeltették hatásukat. Ezt követte a nemzetközi pénzügyi, majd reálgazdasági krízis átterjedése a magyar piacokra is, ami a hitelfelvételi lehetıségek drasztikus szőkülése és a hitelek jelentıs drágulása miatt (árfolyam- és díjtényezık együttes romlása nyomán) 2008. utolsó negyedévében a 2007. I. negyedévivel (a 2006. ıszén bejelentett költségvetési megszorítások legerıteljesebb érvényesülésének idıszaka) megegyezı, 4,0 százalékos visszaesést eredményezett a teljes kiskereskedelemben. Az esztendı egészében az EU módszertan szerint (TEÁOR 03) számított kiskereskedelmi forgalom 1,8 százalékkal esett, valamivel kevésbé, mint 2007-ben. A
7
gépjármő- és jármőüzemanyaggal együtt azonban a csökkenés mértéke (2,4 százalék) lényegében megegyezett az elızı évivel. Az élelmiszer és élelmiszer jellegő vegyes kiskereskedelem kevésbé zsugorodott – hiszen itt viszonylag merev kereslető cikkeket forgalmaznak -, az iparcikkek eladásánál nagyobb volt a kereslet csökkenése.
Prognózis 2009-re Ez a negyedik prognózis, amit 2009-re intézetünk 2008 szeptembere óta közread. Bizonytalanságaink a feltételezéseket illetıen a szokásosnál is nagyobbak, hiszen korábban nem tapasztalt képlékenységet jeleznek mind a külgazdasági, mind a belpolitikai, kormányzati körülmények. A kockázatok továbbra is számottevıek és a növekedési kilátások tekintetében lefelé mutatóak. Hiszen a kockázatok egyszerre jelentkeznek a pénzügyi piacok, a külgazdasági folyamatok, a kormányzati gazdaságpolitikák, a nemzetközi együttmőködés vagy együtt nem mőködés, a nemzeti és a szupranacionális szabályozás, valamint a nemzetközi intézmények magatartását illetıen. Ilyen vagy olyan összetételő összekapcsolódásukban pedig felerısítik egymást. 2009-re szóló jelen prognózisunkat (2009 márciusában) a következı külgazdasági és gazdaságpolitikai feltételekre építve állítottuk össze, figyelembe véve a gazdasági szereplık válság meghatározta magatartásának változását is. 1. A világgazdaság GDP-je alapszcenáriónkban 0,9 százalékkal csökken, de a zsugorodás ennél is nagyobb lehet, amennyiben a lefelé irányuló kockázati tényezık közül akárcsak néhány is megvalósul. A világgazdaság nagy erıcentrumainak szinkronban zajló visszaesését prognosztizáljuk: az USA gazdasága 2,7, az eurózóna 3,5 míg Japán 5,3 százalékkal zsugorodik. A legsikeresebb feltörekvı államok közül Kínában és Indiában a GDP korábbiaknál mérsékeltebb növekedésére számítunk (5,5 illetve 4 százalék), míg Brazíliában és Oroszországban visszaesést várunk (1 illetve 3 százalék). Mindennek következtében tovább nı Kína súlya a világ kibocsátásában, ugyanakkor megáll a feltörekvı országok egészének elmúlt években tapasztalható felzárkózása. 2. A világkereskedelem 27 év után elıször 2009-ben hanyatlik, az áru- és szolgáltatás-forgalom visszaesését 4 százalékra becsüljük. 3. A globalizáció fontos felhajtóerejének számító tıkeáramlások ugyancsak számottevıen zuhannak. Ezen belül a nemzetközi direkttıke-áramlás akár 30-50 százalékkal is zsugorodhat, s valamennyi viszonylatra jellemzıen. A fejlettekbıl a fejlıdıkbe, illetve a fejletteken belüli befektetések visszaesését valószínősíti a hitelpiacok befagyása, a részvényárak zuhanása, s ezzel a készpénzes finanszírozás elıtérbe kerülése. A részvényárak zuhanása önmagában is jelentısen visszaveti az FDI legdinamikusabb komponensének, az egyesülés-felvásárlásnak az értékét. 4. A súlyos gazdasági visszaeséssel deflációs tendenciák párosulnak. Csökkenni fognak a fogyasztói árak az Egyesült Államokban és Japánban, s 0 százalék körül alakulnak az eurózónában. Az olajárak várhatóan a 2008-as éves átlagos szint felére esnek. 5. A munkanélküliség nagyon jelentısen, esetenként 90-100 százalékkal nı, valamennyi országban súlyos társadalmi feszültségeket okozva.
8
6. A globális válságkezelés összehangolatlansága és a felerısödı protekcionizmus miatt az egyébként lehetségesnél lassabban fog megindulni a világgazdaság felépülése, aminek legkorábbi kezdete így csak 2010-re tehetı. A válság feltartóztatásának monetáris politikai eszköztára kimerülıben van, az expanzív fiskális politikák pedig növekvı kockázatot hordoznak magukban. 7. A magyar gazdaság növekedését az uniós források fokozottabb igénybevétele segítheti, érdemi keresletélénkítı hatást azonban ettıl csak 2009 után várhatunk. 8. A hazai költségvetési politika – a korábbi pályaelvétésbıl felhalmozott extrakockázatok miatt – prociklikus lesz. Az államháztartás deficitjének csökkentése feltétele a nemzetközi szervezetektıl mentıövként kapott megahitelcsomag igénybe vételének. 9. A válság feltartóztatásában a monetáris politikának van mozgástere a bankok forráshelyzetének javításával, a nettó EU-transzferek piacra vezetésével. 10. A jegybank politikájában a 2011 augusztusáig érvényes 3 százalékos inflációs cél figyelembe vétele mellett – azzal egyenrangú prioritásként – elıtérben marad a pénzügyi rendszer stabilitásáért vállalt felelısség. 11. A jövedelempolitikában a 2008 végén meghozott döntéseken túlmenı fellazításra nem látunk esélyt. A jövedelem-kiáramlást a foglalkoztatás csökkenése, illetve a rövidített munkaidıben történı foglalkoztatás is korlátozni fogja. 12. A foglalkoztatás bıvítését szolgáló számos kormányzati intézkedés zömében a foglalkoztatás lehetıségét tudja csak kitágítani, de a külsı és belsı piacok szőkülésébıl adódó szők keresztmetszetet nem tudja feloldani. 13. Változik a bankok forrásszerzési és kihelyezési politikája. A bankközi piacok beszőkülésével erıs verseny bontakozik ki a belsı megtakarításokért és szigorodnak a hitelnyújtás feltételei. 14. Az elhúzódónak bizonyuló válság, a virtuális és valóságosan elszenvedett vagyonvesztéssel együtt a háztartások körében megfontoltabb eladósodási és erısebb, kockázatkerülıbb tartalékképzési magatartást vált ki. 15. A válság különbözı mértékben, ágazat- és piac-specifikusan érinti a vállalkozói szférát, aminek meglesznek regionális következményei is. Legnagyobb károsultjai az exportra termelık, a viszonylag rugalmas kereslető cikkeket és beruházási javakat elıállítók. 16. 2009-ben a kedvezıtlen gazdasági és társadalmi-politikai feltételek miatt nem számítunk jelentıs nagyságú privatizációra. A vállalati válságok a világon mindenhol a fúziók, a tulajdonosváltások szaporodásához vezetnek, és nınek a támogatási igények, miközben a felhasználható források nálunk 2009-ben is szőkösek lesznek.
9
17. A szőkülı kereslet sok részpiacon élénkülı versenyt eredményez, amelynek jelei az árversenyben máris jelentkeznek. Ha azonban a válság elhúzódik, a költségek alatti értékesítés sok céget felszámolásba dönthet. A villamosenergia piacon a törvénymódosítások javítják az áramaukciók átláthatóságát és kiterjesztik a felügyelı hivatal lehetıségeit a versenytorzítások mérséklésére, ugyanakkor erısítik a hatósági árszabályozást, és valószínőleg a szabad piaci kör szőküléséhez vezetnek. A gázpiacon a teljes nyitás nyomán erısödhet a kisfogyasztókért folyó verseny. A távközlésben az Európai Unió lépései nyomán fıként a kapcsolási díjak csökkenése várható. 18. Mivel a bankrendszer stabilitását a vállalkozások romló jövedelempozíciója, az önkormányzatok elapadó forrásai és a háztartások kedvezıtlenebb jövedelemhelyzete is veszélyezteti, a pénzintézetek portfolióinak és jövedelmezıségének romlására számítunk. A mostani krízisállapot elırehozhatja a hosszabb távon amúgy is elkerülhetetlen banki fúziókat és felvásárlásokat. Hasonlóképp a tıkével való takarékosabb gazdálkodás igénye felgyorsíthatja a leánybankok fiókteleppé alakulásának már tavaly beindult folyamatát.
Mindezek alapján a magyar gazdaság 2009-ben várható pályája a következı paraméterekkel jellemezhetı: 1. A bruttó hazai termék 5-6 százalékos csökkenésében valamennyi keresleti tényezı zuhanása szerepet játszik. A nettó export csak annyiban mérsékli a recessziót, amennyiben az import dinamikája nagyobb mértékben esik, mint az áru- és szolgáltatás-exporté – tekintettel a belsı kereslet zsugorodására. A külsı feltételek romlásával azonban ennél nagyobb visszaesést is racionális várakozásnak tartunk. 2. A reálkeresetek 2-3 százalékos esésénél nagyobb lesz a háztartások fogyasztásának csökkenése, tekintettel arra, hogy egyfelıl korlátozottabban állnak rendelkezésre a fogyasztás kisimításának eszközei, másfelıl a biztonsági tartalékképzés a korábbiaknál nagyobb szerepet kap a lakosság jövedelem-felhasználási döntéseinél. 3. A belsı fogyasztási keresletet ezen túlmenıen is csökkenti a várhatóan 4-5 százalékkal zsugorodó foglalkoztatás és a munkanélküliség éves átlagban 10,510,9 százalékra emelkedése a gazdaságilag aktívak körében. 4. A beruházások 8-9 százalékos esésében a vállalati fejlesztések jelentıs csökkenése lesz a meghatározó amellett, hogy mérséklıdnek a lakásépítések is. 5. A romló globális környezet, a szőkülı finanszírozási lehetıségek, a gyengébb vállalati profitabilitás, az erısödı protekcionizmus miatt a külföldi közvetlen tıkebeáramlás számottevıen csökken. A Magyarországról történı kiáramlást a kinti lánycégek megerısítése, illetve kisebb cégek kedvezıbb befektetési lehetıségének keresése motiválja. 6. A globális válságból adódó külsı keresletcsökkenést protekcionista törekvések és „finom, rejtett” korlátozások is erısítik, emiatt az exportban durva zuhanásra számíthatunk. A GDP-ben figyelembe vett teljes körnél 8-9 százalékos visszaesés
10
várható. Prognózisunkban euróban számolva 10-11 százalékkal csökken az export és 11-12 százalékkal az import. 7. Az idegenforgalom egyenlege javulhat a számottevıen visszaesı kiutazások és a gyenge forinttal is megtámogatott beutazások enyhe emelkedése nyomán. 8. Az ipar bruttó kibocsátásában 12-13 százalékos hanyatlásra számítunk – elsısorban az exportkiszállítások zuhanása miatt, és ezért elmozdulásokat várunk az ágazat szerkezetében is. 9. Az alacsony építıiparban.
bázison
további
teljesítményesést
(9-10%-ost)
jelzünk
az
10. A válság által kevésbé érintett agrárgazdaságban a bruttó termelés átlagos idıjárási körülmények közt csak kevéssé, 2-3 százalékkal csökken a rendkívül magas 2008. évi bázishoz képest. 11. A recessziós pályán javulnak az egyensúlyi mutatók. A külkereskedelmi mérlegben 600-800 millió eurós aktívumot várunk. A nominálisan csökkenı GDP ellenére a folyó fizetési mérleg hiánya a GDP arányában 5,5-5,7 %-ra mérséklıdik. A visszaesı közvetlen tıke-beáramlás miatt azonban a hiányt nem tudja finanszírozni adósságnövekedéssel nem járó tıkebeáramlás. Az államháztartás 3 százalék alatti GDP arányos deficitjének tartása a kormányzati politika kiemelt feladata marad, de lehetséges, hogy valamivel magasabb hiányt is tolerál az IMF. 12. A háztartások nettó megtakarítói pozíciójának érdemi javulása mellett a dekonjunktúrában a vállalkozások nettó hitelfelvevıi pozíciója is csökken, ami az államháztartás többlet-forrásigényének mérséklıdésével párhuzamosan jelentısen lefaragja a gazdasági pálya külsı forrásigényét. 13. A nominálisan is csökkenı GDP-vel párhuzamosan emelkedı államadósság az eladósodottság további emelkedését vonja maga után. 14. A termelıi szférában – elsısorban az alacsonyabb olajárszintnek köszönhetıen – mérséklıdik az árnyomás. A fogyasztói infláció a várható közvetett adóemelések ellenére sem haladja meg a 4 százalékot. A forintárfolyam felıl azonban az inflációnak felfelé mutató kockázatai vannak. 15. Az év végére 8,5 százalékra csökkenhet az alapkamat, a bankközi piacok szőkös likviditása azonban a jegybanki alapkamat fölött tartja a 3 hónapos bubort (8,8%), az állampapír-piaci kamatszint pedig e fölött lesz (9%). A banki forráshelyzetre való tekintettel a betéti kamatok lassabban csökkennek, az év végéig sem süllyednek 9 százalék alá. A hitelkamatokat a hitelezési kockázatok erısödése és a hitelintézeti szabályozási környezet szigorodása tartja viszonylag magasan (11,8%), ami a hitel-betét szpredek szintjét is növelheti (2,8%). 16. 2009 második negyedévben még 300-310 forint/euró közötti árfolyammal számolunk, a harmadik negyedévtıl – a globális befektetıi hangulat javulása, valamint az itthon megkezdett egyensúlyjavító intézkedések hatására – már lassan erısödésnek indulhat a forint. Az árfolyam év végéig 285 forint/euró körüli szintre
11
süllyedhet. Az euró kismértékben gyengül a dollárral szemben, így egy euró az év közepén 1,2, az év végén 1,18 dollárt érhet. Ennek megfelelıen azzal számolunk, hogy 2009 közepére 258 forintra erısödik a dollár, az év végére viszont 242 forintra gyengül vissza. 2009 közepére 200, az év végére 188 forintos svájci frankot prognosztizálunk. Ezt a prognózist annak feltételezésével állítottuk össze, hogy a kormányzati politika felıl érzékelhetı politikai kockázat nem terheli meg extramód a gazdasági folyamatokat, hogy a kormányzati turbulenciák nem rontják tovább érdemben az országot finanszírozó befektetık nagynak nem mondható, de még meglévı (a magas kamatfelárakkal is megtámogatott) bizalmát.
12
1. táblázat Összefoglaló számszerő elırejelzés (elızı év= 100%) Megnevezés GDP termelés Állóeszköz-felhalmozás Háztartások fogyasztása Reálkereset Háztartások nettó megtakarításának növekménye, md forint Ipari termelés Építıipari termelés Kiskereskedelmi forgalom (teljes) Mezıgazdasági termelés Kivitel (folyó áron, euróban) Behozatal (folyó áron, euróban) Külkereskedelmi mérleg egyenlege, md euró Folyó fizetési mérleg egyenlege, md euró Közvetlen külföldi tıkebeáramlás tulajdonosi hitelekkel, md euró Államháztartás egyenlege a GDP százalékában (ESA ’95) Fogyasztói árindex, évi átlag Jegybanki irányadó (kéthetes betéti) kamat, év végén 3 hónapos állampapír hozama, év végén Forint/euró árfolyama, év végén Forint/dollár árfolyama, év végén Munkanélküliség rátája, évi átlag Foglalkoztatottak száma (munkaerıfelmérés szerint)
2007 101,1** 101,5** 98,2** 95,2 444
2008 100,5** 97,4** 99,9** 100,7 223
2009* 94-95 91- 92 95-96 97-98 1100
108,2 85,9 97,5 88,0 117,1 112,7 -0,1 - 6,6 4,4
98,9 94,9 97,6 127 105,6 105,6 -0,2 -8,9** 4,4
87- 88 90- 91 94-95 97-98 89-90 88-89 0,6-0,8 -5,4 - -5,2 1,3-1,5
-4,9
-3,4**
-2,9- - 3,3
108,0 7,5
106,1 10,0
103,9-104,5 8,5
7,5 253,4 172,6 7,4
9,0 264,8 187,9 7,8
9,1 285,0 242,0 10,5-10,9
99,9
98,8
95-96
*Pénzügykutató Zrt. prognózis ** elızetes adat Forrás: Központi Statisztikai Hivatal, Magyar Nemzeti Bank
A prognózis elkészítésében részt vett: Antalóczy Katalin, Halász György Imre, Juhász Pál, Mohácsi Kálmán, Petschnig Mária Zita, Várhegyi Éva, Voszka Éva. Szerkesztette: Petschnig Mária Zita
13
14
