Pénzügykutató Zrt. / Financial Research Corp.
IKU
Innovációs Kutató Központ / Innovation Research Centre 1023 Budapest, Felhévízi út 24.
Telefon/Phone: (36-1) 346-0252 Fax: (36-1) 346-0205 E-mail:
[email protected]
Információtechnológia: KFI modell és stratégia
Készítette: Csonka László IKU Innovációs Kutató Központ / Pénzügykutató Zrt.
Budapest, 2009.
A tanulmány az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet megrendelésére készült, a TÁMOP 3.1.1. 8.1. számú projekt keretében, a TÁMOP 311-Sz/28/2009 számú szerződésnek megfelelően.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék............................................................................................................................... 2 Táblázatok, ábrák jegyzéke.......................................................................................................... 3 Rövidítésjegyzék.......................................................................................................................... 3 I. Bevezetés ...................................................................................................................................... 4 II: Az IT ágazat alapvető jellemzői.................................................................................................. 5 III. IT általános és KFI stratégia .................................................................................................... 13 IV. Az IT szektor KFI tevékenysége ............................................................................................. 20 IV. 1. Az IT szektor KFI folyamatainak általános jellemzői ..................................................... 20 IV. 2. ’Kiugrók’ – a sikeres vállalkozások................................................................................. 24 IV. 3. Multinacionális vállalatok Magyarországon.................................................................... 29 IV. 4. ’Együttműködők’ – az ipar-egyetem együttműködés példái ........................................... 33 V. Összefoglalás ............................................................................................................................ 36 Felhasznált irodalom ...................................................................................................................... 40
2
Táblázatok, ábrák jegyzéke 1. táblázat: Információs és kommunikációs technológiák alkalmazása a vállalkozásoknál ........... 8 2. táblázat: Kiválasztott IT ágazatok néhány mutatója ................................................................... 9 3. táblázat: A TEÁOR 72 ágazat termékeinek és szolgáltatásainak nettó árbevétele................... 10 4. táblázat: A kutató-fejlesztő helyeken foglalkoztatottak létszáma és ráfordításaik egyes tudományágakban ......................................................................................................................... 11 5. táblázat: A vállalkozási kutató-fejlesztő helyeken foglalkoztatottak száma és ráfordításai egyes gazdasági ágakban......................................................................................................................... 11 1. ábra: Az IKT szektor részesedése a vállalkozási szektor hozzáadott értékéből ......................... 6 2. ábra: Külföldi leányvállalatok részesedése az IKT gyártás (TEÁOR 30) forgalmából.............. 7 3. ábra: Vállalkozási K+F ráfordítások az IKT szektorban ............................................................ 8
Rövidítésjegyzék IHM IKT IT IVSZ K+F KFI KKK MEH NFGM NJSZT NKTH RET ÚMFT
Informatikai és Hírközlési Minisztérium Információs- és kommunikációs technológiák Információtechnológia Informatikai Vállalkozások Szövetsége Kutatás-fejlesztés Kutatás-fejlesztés és innováció Kooperációs Kutató Központ Miniszterelnöki Hivatal Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium Neumann János Számítógép-tudományi Társaság Nemzeti Kutatási és Technológia Hivatal Regionális Egyetemi Tudásközpont Új Magyarország Fejlesztési Terv
3
I. Bevezetés Az információs- és kommunikációs technológiák (IKT) meghatározó szerepet töltenek be a magyar gazdaságban (is). Ez a szerep nem csak az ágazat közvetlen teljesítményében jelentkezik, hanem az általa, más szektorokban biztosított (pl. az informatikai fejlesztések révén adódó termelékenység-növekedés) lehetőségekben is. Az információtechnológiának ez az alapvető hatása, az összefonódás más ágazatokkal időnként nehézséget jelent az ágazat vizsgálatában, mivel az ágazat tevékenysége, és ennek más területeken jelentkező hatásai sok esetben összemosódnak. Noha e kettő szétválasztása óhatatlanul ’mesterséges’ kísérlet, annak érdekében, hogy a kutatás eredeti célkitűzésének - az ágazati kutatás-fejlesztési és innovációs (KFI) modell és stratégia bemutatása – meg tudjunk felelni, a tanulmány magának az információtechnológiai szektornak a tevékenységére, teljesítményére koncentrál. Ebből következően a tanulmány csak érintőlegesen foglalkozik az info-kommunikációs területhez szorosan kapcsolódó további (al)ágazatokkal (pl. energetika), valamint az IT által a más ágazatokban (pl. bankszektor) elért KFI eredményekkel. Annak érdekében, hogy a lehetőségeken belül a leginkább jellemző folyamatokat, a KFI rendszer legfontosabb elemeit a tanulmány bemutassa, információtechnológia alatt elsősorban a hazai szoftver- és hardvergyártókat, információtechnológiai (IT) szolgáltatókat, és ezek tevékenységéhez kapcsolódó intézkedéseket, eredményeket érti. (A kiválasztott területet legjobban a TEÁOR ’08 kódjai szerint a 2620 1, 46512, 62023, 72004 közelíti.5) Ezeken a területeken a hazai vállalkozások nemzetközi versenyképességüket is bizonyítják, s lehetőség nyílik a nemzetköziesedés, a nemzetközi helyzet közvetett bemutatására. A feladat során a dokumentumok elemzésén kívül számos interjú készült az IT szektor KFI tevékenységében érintett szakemberek, szakértők körében annak érdekében, hogy az ágazat működésében rejlő problémákat minél több szemszögből megvizsgálhassuk, megértsük. 6 A kormányzat, az egyetemi/akadémiai szféra és a gazdaság eltérő nézőpontjának összevetése segíthet megérteni az IT szektor kutatás-fejlesztési és innovációs teljesítményének meghatározó folyamatait, szereplőit, a tevékenységük mögött meghúzódó motivációkat. A tanulmány célja, hogy az IT szektor KFI tevékenységének bemutatásával példát adjon az oktatási ágazat KFI és tudásmenedzsment stratégájának kialakításához. E cél érdekében a tanulmány először áttekinti az ágazat legfontosabb jellemzőit (II. fejezet), a magyar gazdaságban betöltött szerepét, KFI gyakorlatát. Ez a leírás segíti a III. fejezetben részletesen tárgyalt KFI stratégiával kapcsolatos megállapítások megértését, a stratégia megvalósításában szerepet játszó tényezők és szereplők bemutatását. Stratégiával kapcsolatban több fontos forrást is számba kell 1
Számítógép, perifériás egység gyártása Számítógép, periféria, szoftver nagykereskedelme 3 Információtechnológiai szaktanácsadás 4 Szoftver nagykereskedelem 5 Az IKT szektornak ezeken kívül a Kormány IKT Akcióterve alapján részei még a telekommunikációs szolgáltatók is (TEÁOR’08 kódok szerint 6110, 6120, 6130 és 6190.) Ezzel a területtel a tanulmány csak érintőlegesen foglalkozik. Az IKT Akciótervben alkalmazott ágazati meghatározás csak nagy vonalakban egyezik az OECD rendszerével. Az OECD az IKT szektor K+F statisztikájának összeállításakor a következő TEÁOR-osztályokat veszi figyelembe: 30, 32, 33, 642 és 72. 6 Az anyag elkészítése során 17 interjú készült. Ezek pontos listáját az irodalomjegyzék tartalmazza. 2
4
venni: a MEH átfogó stratégiáját, az NFGM akciótervét, az ÚMFT területet érintő megállapításait. A tanulmány IV. fejezete foglalkozik az IT ágazatban folyó KFI tevékenység főbb jellemzőivel, típusainak elemzésével, különböző példák segítségével. A fejezet fő fókuszában az ágazatban található jellegzetes, vagy kiemelkedően sikeres példák állnak. A tanulmány záró, V. fejezete tartalmazza az előző részek alapján az oktatási szektor számára megfontolandó tanulságok összefoglalását.
II: Az IT ágazat alapvető jellemzői Az információtechnológia kialakulása hazánkban a ’60-as évek közepére tehető. Akkoriban, a szocialista gazdálkodás keretei alapvetően meghatározták az ágazat fejlődését, amelynek egyik legfontosabb ’feladata’ volt az amúgy embargó (COCOM-lista) alá eső nyugati technológiák lemásolása, átültetése a hazai környezetbe. A gazdasági rendszer jelentette kényszerpálya, a ’reverse engineering’ tevékenység az idők során kitermelt számos olyan szakembert, és vállalkozást, amelyek nemzetközi szinten is sikeres ötletet, terméket, szolgáltatást tudtak felmutatni. Így az ágazat a gazdaság egyik fontos pillérévé, a gazdasági növekedés meghatározó tényezőjévé vált. Az ágazat kialakulása idején, a szocialista gazdaság keretei között a hazai IT szektorban olyan kompetenciák fejlődtek ki, amelyek elősegítették a legújabb ’nyugati’ fejlesztések lemásolását, adaptálását a magyarországi viszonyok közepette. Ezen a téren kitűnő eredményeket értek el a hazai kutatók, az interjúalanyok beszámolói szerint is. Viszonylag csekély időeltéréssel sikerült Magyarországon is elterjeszteni a legújabb IT eszközöket, vagy ’szürkeimport’ révén szert tenni rájuk. Ezáltal az ágazat (KFI) tevékenysége, az IT alkalmazás nemzetközileg is lépést tudott tartani a fejlődéssel az elszigeteltség ellenére is. Ugyanakkor azok a képességek, amelyek radikális (világ)újdonságokhoz vezethetnek, sokkal kevésbé fejlődtek ki. A szakemberek nem arra ’szocializálódtak’, hogy ilyen egyedi, új termékeket fejlesszenek. Az ágazat gazdaságban játszott szerepe így is jelentős. Az elérhető adatokból kettős kép rajzolódik ki az ágazat tevékenységéről. Egyrészt a nagyon tágan értelmezett elektronikai gyártóipar (amelynek része pl. az IT hardvergyártás) tavaly a világon a 4. legnagyobb növekedést produkálta, s az ágazat méretét tekintve is Európa élvonalába tartozik, a vezető németországi iparral nagyságrendileg azonos szintet képviselve. (Z. Á.) Ezzel szemben az ágazat KFI tevékenysége elmarad Európa és a világ élvonalától. Nehéz pontos, és átfogó képet adni az ágazatról, mert a tevékenységek sokszínűsége azt eredményezi, hogy az egyes részterületek különböző statisztikai területek felmérésébe tartoznak, pl. iparstatisztika, információstatisztika, K+F statisztika. Emellett a nemzeti és nemzetközi összeállítások is eltérőek lehetnek. Az OECD kétévente jelenteti meg az IKT szektor teljesítményét bemutató kiadványát, az Information Technology Outlook-ot, amely az OECD tagországok – így Magyarország – adatai mellett néhány, az ágazatban jelentős szerepet betöltő állam összehasonlító adatait is tartalmazza. Az ágazatnak a gazdaságban betöltött szerepe jelentőségének egyik lehetséges mutatószáma, az ágazat hozzájárulása a bruttó hozzáadott érték termeléséhez, amely nem
5
független KFI aktivitásától sem. (Ez egyébként a kormányzat számára is az egyik szempont volt a húzóágazatok azonosításához.) Ebben az összevetésben Magyarország igen előkelő helyet foglal el: az ágazat a vállalkozási szektor hozzáadott értékének majdnem 11%-át állítja elő, amely a negyedik legmagasabb érték az OECD tagállamok között. (1. ábra) Ennél jobb értéket csak Finnországban, Dél-Koreában és Írországban produkál az ágazat, míg közép-kelet-európai szomszédjaink közül Csehországban 8% alatti ez az érték, Ausztriában alig haladja meg a 6%-ot, és a dél-európai EU tagállamok esetében is 6% körüli ez az arány. 1. ábra Az IKT szektor részesedése a vállalkozási szektor hozzáadott értékéből, 1995-2006
Forrás: OECD STI Outlook 2008. p. 46. Megjegyzések: (1) 2006 helyett 2005 (2) 2006 helyett 2004 (4) IKT nagykereskedelem adatai nem elérhetőek. (5) A telekommunikációs szolgáltatások a postai szolgáltatásokkal együtt. (6) IKT javak kölcsönzése adat nem elérhető.
Nemcsak az OECD és EU átlagot meghaladó hozzájárulás a vállalkozási szektor hozzáadott értékéhez érdemel figyelmet, de az is, hogy a vizsgált időszakban, 1995 és 2006 között ez a hozzájárulás szintén átlagon felül növekedett. Az ágazat teljesítményét nagyobb részt a telekommunikáció részterület adja (5,8 százalékpont), majd a számítástechnika és kapcsolódó szolgáltatások 3,4 százalékpont), végül pedig az IKT szolgáltatások (0,9 százalékpont) részesedése következik. Az ágazat eredményeit ráadásul úgy éri el, hogy a hazai IKT kiadások jelentősen elmaradnak az OECD országok legtöbbjéhez képest. Miközben Magyarország 2007-ben alig több, mint 8 milliárd dollárt (USD) költött az ágazatban, addig Csehország 12 milliárd USD fölött, Lengyelország 25 milliárd USD fölött, Portugália, Írország és Görögország is 12-16 milliárd USD körül költ nem is beszélve a nagy európai országok teljesítményéről (Németország, Egyesült Királyság és Franciaország), amelyek 150-200 milliárd dollár körül költenek. Ebben a rangsorban Magyarország csak Új-Zélandot (7,7 ezer USD) és Szlovákiát (4,5 ezer USD) előzi meg. (OECD, 2008, p. 52.) Az ágazat helyzetét nem csak az nehezíti, hogy az egy főre eső IKT költés is jóval elmarad az OECD és EU átlagtól, s a régióban is csak a 2-3. helyen áll Magyarország, hanem, hogy e mutató közelmúltbeli növekedése is elmarad a versenytársaktól, tovább rontva relatív pozícióinkat. (NFGM, 2009.)
6
Egy fontos jellegzetessége a magyar gazdaságnak nyitottsága, s ebből következően a külföldi működőtőke-befektetések (nemzetközi összevetésben is) viszonylag magas aránya. Igaz ez az IKT szektorra is, ahol például az IKT gyártás részterületén a vállalkozások forgalmának csaknem kétharmada köthető a Magyarországon megtelepedett (részben) külföldi tulajdonú vállalkozásoknak. (2. ábra) Érdekes Németország és Franciaország helye ezen a listán, hiszen ezek az országok hagyományosan tőke-exportőrök. Magyarország esetében viszont nem egyedülálló ez a helyzet, hiszen a külföldi leányvállalatok részesedése - az IKT szektorban maradva - például a kommunikációs eszközök gyártásából (TEÁOR 32) a legmagasabb az OECD tagországok között, eléri a 95%-ot. 2. ábra Külföldi leányvállalatok részesedése az IKT gyártás (TEÁOR 30) forgalmából, 2005
Forrás: OECD STI Outlook 2008. p. 104.
Az ágazatra hagyományosan úgy tekintünk, mint kutatásintenzív, innovatív, gyorsan fejlődő gazdasági területre. Ennek egyik lehetséges mérőszáma a K+F ráfordítások nagysága. Tudjuk, hogy Magyarországon az összes K+F ráfordítás a GDP-hez mérten elmarad az EU átlagától, az egy főre eső adat alig fele az EU tagállamok adatának. Ezen belül azonban lehetnek jobban, és rosszabbul teljesítő területek is. Az IKT területe úgy tűnik, hogy nemzetközi összevetésben nem kiemelkedő. A 3. ábra alapján látható, hogy a Magyarországhoz hasonló méretű és fejlettségű Csehország abszolút mértékben az IKT mindkét részterületén többszörösét (6-7-szeresét) fordítja K+F-re, de az általában gyenge mutatókat produkáló EU tagállamok közül Görögország és Portugália is többet fordít erre a tevékenységre.
7
3. ábra Vállalkozási K+F ráfordítások az IKT szektorban, 2006* (milliárd folyó USD, PPP) a) Számítástechnika & kapcsolódó szolgáltatások
b) Szoftver és tanácsadás
Forrás: OECD IT Outlook, 2008. p. 154. Megjegyzés: * 2006 vagy legfrissebb év adata.
Az OECD szabadalmi adataiból is az derül ki, hogy Magyarország részesedése az IKT szabadalmakból kissé elmarad az összes PCT-bejelentésből kimutatott részesedésétől. Ez leginkább az ágazati tevékenység sajátosságainak tudható be, vagyis a kevésbé jellemző szabadalmaztatás miatt az IKT szektor e téren elmarad más hazai ágazatokhoz képest. Ennek ellenére az eredmény még mindig kedvezőbb, mint a környező országok adatai, vagy olyan régebbi EU-tagországoké, mint Portugália vagy Görögország. (OECD 2008, p. 178.) Az IKT szektor saját teljesítményén felül, mindig is fontos kérdés volt, hogy vívmányai, a legmodernebb eszközök mennyire terjednek el a gazdaság más ágazataiban. Erre vonatkozóan részletes információkat nyerhetünk a KSH információstatisztikai kimutatásaiból. Az 1. táblázat alátámasztja a bevezetőben tett megjegyzést az ágazat alapvető fontosságáról más ágazatok számára is. A táblázatban kiemelt néhány információtechnológiai eszköz gazdaságban mért elterjedtségének (és az elterjedtség növekedésének) adatai meggyőzőek ugyan, ám nemzetközi összevetésben semmi esetre sem kiemelkedőek. 1. táblázat: Információs és kommunikációs technológiát alkalmazó vállalkozások aránya (%) az összes vállalkozáshoz képest Technológia Személyi számítógép Vezetékes lokális hálózat Vezeték nélküli lokális hálózat Internet
2004
2008 85,6 34,7 3,3 67,0
89,6 48,4 17,1 86,2
Forrás: KSH (www.ksh.hu)
Látható, hogy a vezetékes és vezeték nélküli hálózatok elterjedtsége még nem éri el az 50%-ot sem, s az internet elterjedtségének 86%-os mutatója ellenére a Magyarországon internetet használók száma még mindig elmarad az EU átlagától (2008-ban 549 fő/ezer lakosra, szemben az 8
EU átlag 617 fő/ezer lakossal). A később csatlakozott EU tagországok közül Csehország és Észtország is jobb mutatóval rendelkezik e téren. (Igaz, ez utóbbi adat már nem a vállalkozásokra, hanem a teljes lakosságra vonatkozik.) Az ágazat hazai méretét jellemezheti az ágazatban működő vállalkozások száma, amely 2007-ben az előző évihez képest 2% növekedéssel kb. 12700, a foglalkoztatottak száma pedig 6,7% növekedéssel 52 ezer fő. (NFGM, 2009.) A 2. táblázat már a szűkebben értelmezett IT szektor feldolgozóiparhoz kapcsolódó részterületének néhány mutatóját emeli ki. 2. táblázat Kiválasztott IT ágazatok néhány mutatója, 2007 TEÁOR ágazat
Gyártók száma
30 – Iroda-, számítógépgyártás 32 – Híradástechnikai termék, készülék gyártása
Összes értékesítés nettó árbevétele (1000 Ft)
Export értékesítés nettó árbevétele (1000 Ft)
(%-ban)
11
397 946 268
395 363 613
99,4
85
672 937 272
637 695 015
94,8
Forrás: www.ksh.hu
A táblázat egyik fontos üzenete a tevékenység alapvető export-orientációja. Ebben szerepet játszhat a külföldi tulajdonú vállalkozások nagy szerepe az ágazatban, amelyek elsősorban a munkaerő terén mutatkozó pozitív adottságok miatt telepedtek le Magyarországon, de alapvetően mindig is az európai, globális piacokat tartják tevékenységük fókuszában. A másik ok az előzőekben már bemutatott visszafogott IKT költések, és ezáltal kicsi hazai piacban keresendő. A piac mérete mellett az is problémát jelent, hogy az elmúlt néhány évben annak növekedése is visszafogott volt, elmaradt a régió és Európa más országaiban tapasztalható növekedéstől. (NFGM, 2009.) Az IT szektor egy másik jelentős részterületének adatait mutatja be a 3. táblázat. Ebből jól látszik, milyen dinamikusan fejlődött ebben az évtizedben e tevékenység, amelynek egyes elemei kétszeres, de akár ötszörös növekedést is elértek. A 2000-es év 262 mrd Ft-os árbevétele 2007-re 588 mrd Ft-ra nőtt, s ebből a két legnagyobb részt a szoftverkészítés, és az egyéb számítástechnikai tevékenység tette ki.
9
3. táblázat A TEÁOR 72 ágazat termékeinek és szolgáltatásainak nettó árbevétel megoszlása és növekedése (%) Tevékenység Hardver szaktanácsadás Szoftverkészítés, szaktanácsadás Adatfeldolgozás Adatbázis-szolgáltatás Iroda-, számítógépjavítás Egyéb számítástechnikai tevékenység Összesen - ebből KözépMagyarország
5,3
12,5
Növekedés %-ban (2000-2007) 536,4
53,3
48,6
204,4
9,2 1,1
7,2 2,8
175,8 540,3
9,8
5,1
118,9
21,3
23,8
250,0
100,0
100,0
224,2
83,0
90,0
2000
2007
Forrás: www.ksh.hu
A 3. táblázat utolsó sora megerősíti a magyar gazdaság azon általános jellegzetességét, hogy erős területi koncentráció mutatható ki a gazdasági tevékenységek terén. Nincs ez másként az IT szektor esetében sem, az évtized során még tovább koncentrálódott a tevékenység KözépMagyarország (és vélhetően Budapest) irányába. A nettó árbevétel 90%-a jelentkezett 2007-ben ebben a régióban. Az IT szektor gazdasági növekedésben játszott jelentős szerepe mellett fontos területe a KFI folyamatoknak is. Nemcsak a vállalkozási szektor tevékenysége érdemel figyelmet a K+F folyamatok során, de a közszféra kutatóhelyei is. Ez utóbbiak adatait mutatja be a 4. táblázat, néhány másik, szintén K+F intenzív tudományág adataival összehasonlítva. A 4. táblázatban a legtöbb K+F foglalkoztatottal rendelkező ágazatok szerepelnek. Ebből kiderül, hogy a kutatók, fejlesztők több, mint 10%-a dolgozik az IT szektorhoz szorosan köthető informatika tudományágban, s ezzel a legtöbb embert foglalkoztatja a klinikai orvostudományok után. A teljes munkaidejű dolgozókra átszámított létszám esetében is az informatika áll az első helyen. Egyedül az összes K+F alkalmazott tekintetében előzi meg a klinikai orvostudományok területe az informatikát. A létszámmal körülbelül arányosan részesedik az informatika a K+F ráfordításokból, azaz alig kevesebb, mint 11% kerül elköltésre ebben a tudományágban. A rangsorban csupán a gyógyszeripar előzi meg az ágazatot, ahol az informatikához képest kb. feleannyi foglalkoztatottra majdnem kétszer akkora K+F ráfordítás jut. Az informatika pozitív helyzete ebben az összevetésben az egyetemi (és kisebb részben az akadémiai) kutatóhelyeknek a KFI folyamatokban játszott kiemelkedő szerepéből ered, amelyet a későbbi fejezetek is alátámasztanak.
10
4. táblázat A kutató-fejlesztő helyeken foglalkoztatott kutatók (fejlesztők) létszámának és a ráfordítások megoszlása egyes tudományágakban, 2008-ban Tudományág Informatika Klinikai orvostudományok Közgazdaság és gazdálkodástudományok Villamosmérnöki tudományok Gyógyszeripar Agrártudományok Más tudományágak együttesen Mindösszesen Mindösszesen (fő / M Ft)
Kutatók, fejlesztők tényleges létszáma (%) 10,2
Kutatók, fejlesztők teljes munkaidejű dolgozókra átszámított létszáma (fő)
K+F ráfordítás (millió Ft)
13,5
10,6
6,7
3,6
3,0
6,6
4,3
2,6
5,5
7,1
6,1
3,8 2,6
6,7 2,8
17,6 3,1
64,6
62,0
57,0
100,0 33739
100,0 18504
100,0 266388,0
K+F ráfordítás / fő (millió Ft) 8,2 3,6 3,1 8,7 37,0 9,3
7,9
Forrás: KSH, 2009. p. 66-73.
A vállalkozások K+F tevékenységének hasonló adatait tartalmazza az 5. táblázat. Ebben az esetben azonban nehézséget jelent, hogy az adatgyűjtés nem tudományágak, hanem gazdasági ágak szerint történik, s e kettő legtöbbször nem esik egybe. A táblázatba így olyan ágazatok kerültek be, amelyek nagyrészt az IT szektorral azonosíthatóak, de előfordulhat, hogy azok tényleges tartalma több is, illetve kevesebb is lehet. 5. táblázat A vállalkozási kutató-fejlesztő helyeken foglalkoztatott kutatók, fejlesztők száma és ráfordításai egyes gazdasági ágakban, 2008
Gazdasági ág
Számítógép, elektronikai, optikai termék gyártása Információ, kommunikáció Egyéb természettudományi, műszaki K+F Más ágazatok együttesen Mindösszesen Mindösszesen (fő / M Ft)
Kutatóhelyek száma
Kutatók, fejlesztők tényleges létszáma (fő)
Kutatók, fejlesztők teljes munkaidejű dolgozókra átszámított létszáma (fő)
K+F K+F ráfordítások ráfordítások / fő (millió (millió Ft) Ft)
2,3
7,0
7,8
5,8
12,5
8,5
9,4
8,4
3,5
5,6
19,7
10,0
10,3
8,4
12,4
69,5
73,6
73,5
82,3
100,0
100,0
100,0
100,0
1155
9408
7912
140041,9
Forrás: KSH, 2009, p. 86-87.
11
14,89
A 4. és 5. táblázatok összevetéséből kiderül, hogy a vállalkozási szektor K+F ráfordítása a kiválasztott három gazdasági ágazatban megközelíti a közszféra informatikai ráfordításait (24817,4 illetve 28342,2 millió Ft), mindezt jóval kisebb kutatói létszám mellett. Az ágazatokban található az összes vállalkozási kutatóhely mintegy 30%-a, bár az nyilvánvaló, hogy az ’egyéb természettudományi, műszaki K+F’ ágazatban számos, az IT szektortól független kutatóhely található. Összességében így is jelentősnek mondható az IT ágazat K+F tevékenysége. Az innovációs teljesítményre vonatkozóan a KSH Innováció 2004 kiadványából kaphatunk vázlatos képet. Sajnos a kiadvány ágazati táblázatai nem elég részletesek egy ehhez hasonló ágazati tanulmány igényeihez, de a főbb jellegzetességeket így is megfelelően ábrázolja. Az EU-ban egységesen alkalmazott CIS (Community Innovation Survey) kérdőív adatai alapján a feldolgozóiparon belül a gép, berendezés gyártása ágazatban a vállalkozások 24,5%-a, a villamos gép, műszer gyártása ágazatban a vállalkozások 33,8%-a, az IT-hez kapcsolható szolgáltatások terén pedig 47%-uk innovatív. Valamennyi ágazatban számukat tekintve a kisvállalkozások (1149 főt foglalkoztató) bizonyultak aktívabbnak az innováció terén, ám az egyes méretkategóriákban külön vizsgálva az innovatív vállalkozások arányát, az derül ki, hogy a nagyvállalkozások (250 fő feletti foglalkoztatott) több mint fele innovatív, a közepes vállalkozások körében (50-249 fő foglalkoztatott) ez az arány 30-50% között szóródik a három ágazatban, míg a kisvállalkozásoknak 17-42%-a innovatív. Az adatokból az is kiolvasható, hogy ezekben az ágazatokban a vállalkozások 60-70%-a saját maga végzi a termékinnovációt megalapozó fejlesztéseket, s alig több, mint 20%-uk működik együtt másik féllel, illetve kevesebb, mint 15%-uk végezteti más szervezettel ezt a feladatot. Ez az arány csak némileg változik meg az eljárásinnovációkat fejlesztő vállalkozásoknál, bár némileg magasabb arányszámokat mutat az együttműködés és a megbízás. (KSH, 2006) Összességében azonban az innovatív vállalkozások száma Magyarországon jóval elmarad az EU más tagállamaiban megfigyelhető szinttől. (EIS, 2009.) Az adatokból tehát igazolódni látszik, hogy az IKT szektor jelentős szerepet játszik a magyar gazdaság növekedésében, s KFI tevékenységében, még ha ez a szerep nemzetközileg nem is túl kiemelkedő. A helyzet javítását előmozdíthatja a világos, stratégiai gondolkodásmód, s a kormányzat is sokat tehet a kedvező körülmények megteremtése érdekében. A következő fejezet a kormámyzat stratégia-alkotási tevékenységének áttekintésével arra kíván rámutatni, hogyan befolyásolja ma, Magyarországon a szakpolitika az ágazat működését.
12
III. Az IT szektor helyzete a stratégia és a KFI szemszögéből Ágazati stratégia Miközben az információtechnológiának a gazdasági (és társadalmi) fejlődésben játszott szerepe egyre nyilvánvalóbbá vált a világban, Magyarországon a rendszerváltást követő első években nem sok kezdeményezés történt az ágazat helyzetének és szerepének előmozdítására nemzeti szinten. A (nemzeti) informatikai stratégiának éppen abban lehet jelentős szerepe, hogy megerősítse az ágazatot, előmozdítsa nemzetközi versenyképességét, vagy, hogy hozzájáruljon bizonyos technológiák elterjedéséhez. Előbbi a gazdaságpolitika, utóbbi pedig a társadalompolitika tárgykörébe tartozik alapvetően. A sikeres stratégia emellett segítheti az ágazatban rejlő lehetőségek jobb kiaknázását, a kezdeményezések összehangolt, szinergiát eredményező végrehajtását is. A ’90-es évek elején mindkét (gazdaság- és társadalompolitikai) típusú támogatásra szükség mutatkozott Magyarországon. A ’90-es évek közepére erősödtek meg Magyarországon azok a vélemények, hogy informatikai stratégiára lenne szükség, amely képes lenne összehangolni az informatikai fejlesztésekben érintett minisztériumok erőfeszítéseit, a gazdaság, a politika és a társadalom igényeit. (Ez a folyamat egybeesett a nemzetközi stratégia-alkotási törekvések elterjedésével.) Ennek a folyamatnak lett az eredménye az első nemzeti informatikai stratégia 1995-ben, amelynek fontos jellemzője volt, hogy a kormányzat és a szakma közötti konszenzus eredményeképpen született meg. Ennek ellenére a megvalósítása elmaradt az eredeti célkitűzésektől, nem tudta függetleníteni magát a magyarországi politikaformálás általános gyengeségeitől. Egyrészt nincsenek megfelelő körülmények a valóban hosszú távú tervezés megvalósításához. Egy stratégia fő feladata a hosszú távú tervezés kereteinek, irányának kijelölése lenne, az elkövetkezendő 10-15 évre nemcsak a célok, hanem az eszközök megfogalmazásával is. Ezzel szemben Magyarországon 1995 és 2008 között – anélkül, hogy itt a konkrét tartalmukat vizsgálnánk – elmondható, hogy már legalább öt, stratégiai igényű anyag készült.7 Ezek egyike sem volt érvényben 2-3 évnél tovább, amely még középtávú programok megvalósításához is szűkös időtáv. A terület, az ágazati stratégia-alkotás folyamata az ágazat érintettjei (művelői) szerint erősen átpolitizálódott, s még ha az egyes stratégiák alapvetően nem is változtak elődjükhöz képest, az új kormányok, politikai érdekek azt kívánták, hogy folyamatosan „átcsomagolják”, módosítsák a célkitűzéseket, vagy legalább máshová helyezzék a hangsúlyokat. A 2000-es években a kormányzat különböző akciótervekkel és programokkal próbálkozott az információtechnológia területén is. A MEH-ben kidolgozásra került a Szélessávú Akcióterv, a Digitális Írástudás Akcióterv, az e-Gazdaság Akcióterv, illetve az E-közigazgatás 2010 Akcióterv. Ám ezek megvalósítása és eredményei is nagyon eltérőek. 8 Az egyik 7
Nemzeti Informatikai Stratégia, 1995; Kormányzati Informatikai Stratégia, 1998; Nemzeti Információs Társadalom Stratégia, 2001; Magyar Információs Társadalom Stratégiája, 2003; Informatikai Átfogó Stratégia, 2008. 8
Érdekes példa a Digitális Írástudás Akcióterv, amely jelenleg mérsékelt kormányzati aktivitást gerjeszt. Ezzel szemben 2008-ban a Microsoft, és a hozzá csatlakozott nagyvállalatok által meghirdetett, szintén a digitális írástudás (és részben a kezdeményezők programjainak) terjesztését célzó kezdeményezéshez mintegy 11 md Ft kormányzati támogatást ígértek (igaz, elsősorban EU-s pályázati forrásokból). A kezdeményezés 2008 eleji bejelentése óta azonban a felek – számos egyeztetés ellenére - még mindig nem jutottak el a megvalósítás érdemi szakaszába.
13
legnagyobb probléma, hogy ma Magyarországon, még azokban az esetekben, amikor a kellő politikai, üzleti és társadalmi elszánás ki is alakul, még akkor is ritkán valósulnak meg a programok eredeti célkitűzéseiknek megfelelően. (A. I.) A helyzet az elmúlt évtized során nem változott túl sokat, s ez a felismerés, a programok összehangolatlansága, a lehetséges szinergiák elmaradása vezette a döntéshozókat a legújabb stratégia kihirdetésében. Ez, a 2008-ban elfogadott Informatikai Átfogó Stratégia (IÁS) ezért nem is tekinthető egy teljesen új, önálló dokumentumnak, inkább a már létező stratégiai igényű (akció)programok összefoglalásának, egységes keretbe foglalásának. A stratégiák megvalósításának nehézségeiben az is szerepet játszott, hogy a ’90-es évek közepéhez képest az újra- és újraírt stratégiák esetében már nem volt meg a sikerhez szükséges nemzeti konszenzus, s a terület kormányzati irányítása is túlzottan szétaprózott volt. Az ágazat fő gondnoka csak az elmúlt évtizedben többször változott: 2001-től a MEH keretén belül létrehozott Informatikai Kormánybiztosság volt, majd 2002-2006 között az Informatikai és Hírközlési Minisztérium, utána pedig a MEH Elektronikus Kormányzati Központja. Változó mértékben részt vesz az ágazat irányításában az NFGM (és elődjei) is, s egyes részterületeken (mint pl. a KFI területén az NKTH) más minisztériumok, kormányhivatalok is. Ez időnként felelősségi- és jogkör értelmezési nehézségekhez vezet. Általánosságban elmondható, hogy a hazai informatikai stratégiák általános, átfogó programot hirdettek az információs társadalom kiépítésének elősegítésére, amelynek csak egyik – s nem is hangsúlyos - része volt magának az ágazatnak, a vállalkozások versenyképességének javítása. Az ágazat K+F és innovációs tevékenységének javítása pedig még kevésbé került a programalkotók érdeklődésének előterébe. KFI stratégia Az elmúlt 4-5 év kedvezőtlenebb gazdasági környezete ismét arra kényszerítette a kormányzatot, hogy átgondolja erőfeszítéseit, hatékonyabb gazdaságfejlesztési programokat dolgozzon ki. Ennek részeként beazonosításra kerültek azok az ún. húzóágazatok, amelyek a hazai GDP-ből való részesedésük, növekedési képességük, a bruttó hozzáadott érték-termelő képességük, technológiaintenzitásuk révén megkülönböztetett figyelmet érdemelnek. Ezeknek az ágazatoknak a támogatása vélhetően a gazdaságban tovagyűrűző pozitív hatást, folyamatokat tud elérni, elindítani. Jelenleg négy ilyen ágazatot azonosítottak: logisztika, járműipar, gyógyszergyártás/biotechnológia, és – a többiekhez képest némi késéssel - IKT. Ezeknek az ágazatoknak a helyzetelemzését, a szektorok fejlesztését befolyásoló területeket, akcióterveket és jövőképet ún. akcióprogramokban rögzítették, amelyek a kormányzat 3-5 éves cselekvési terveit tartalmazzák. Az IKT szektor iparpolitikai akciótervét (továbbiakban IKT Akcióterv) 2009. szeptember 2-án fogadta el a Kormány, amely a 2009-2013 időszakra irányoz elő támogatási feladatokat. Ez az akcióterv az ágazat fejlesztésének három pillérét azonosította: a) emberi erőforrás, b) kutatás-fejlesztés, innováció és c) befektetés-ösztönzés, finanszírozás. Általános helyzetelemzésében az IKT Akcióterv megállapítja, hogy – bár az ágazat igen jelentős szerepet tölt be a hazai gazdaságban - sem az IKT piac mérete, a ráfordítások, sem pedig ezek növekedési üteme nem éri el az európai átlagot. Az ágazat teljesítményében ráadásul az elmúlt három évben egyre kisebb részarány tulajdonítható a KKV-k tevékenységének, pedig éppen ez az a vállalati kör, amely rugalmasan képes reagálni a piac új kihívásaira, s éppen ezért nyitott az új fejlesztések, innovációk irányában. A hazai ágazatban fontos szereplő
14
multinacionális vállalkozásoknak jelentős KFI ráfordításokat tulajdoníthatunk, ám ezek tevékenysége a multinacionális vállalatcsoport globális stratégiáját, érdekeit követi. A szűken vett kutatás-fejlesztés és innováció támogatása, ha lehet, még nehezebb helyzetben van a stratégia-alkotásnál. Bár a politikai közbeszéd szintjén már régóta hangoztatják, hogy a gazdasági növekedés szempontjából kulcsfontosságú terület a KFI, támogatása össznemzeti érdek, valódi, hatékony lépések nem igazán történtek ebben az irányban. Egészen 2004-ig kellett várni az innovációs törvény megszületéséig, s még tovább a középtávú tudomány, technológia és innovációpolitikai stratégia megszületéséig. (Igaz, ennek megalapozása már 2000-ben elindult.) E terület irányítása is sok változáson ment keresztül az OMFB, majd OMKFHÁ után az NKTH és KPI, illetve MAG Zrt keretei között, nem is beszélve a rövid életű Kutatás-fejlesztési tárca nélküli minisztériumig. A helyzetet befolyásolja az a kormányzati álláspont is, amely a horizontális, tehát szektor-semleges támogatási gyakorlatot részesítette előnyben. E gyakorlat miatt tűnt el például az NKTH program-portfoliójából 2002 után a kifejezetten információtechnológiai területen kiírt IKTA-program. Annak érdekében, hogy egyes kiemelt nemzetgazdasági területek (pl. a húzóágazatok) támogatását a megfelelő szinten biztosítani lehessen, a szervezet azt a gyakorlatot követte, hogy az általános programokon belül, ún. kiemelt prioritású szakterületeket nevesített, s ezen szakterületen pályázók előnyt élveztek más, ily módon nem nevesített szakterületek pályázóival szemben. Így vált kiemelt prioritássá több programban az IKT. Jelenleg érzékelhető egy elmozdulás ’visszafelé’, az ágazati programok irányában, de ennek konkrét megjelenési formája még nem látható. Az IKT Akcióterv K+F és innovációval foglalkozó része megállapítja, hogy a legfontosabb probléma a vállalati KFI alacsony szintje, s ezáltal a hazai és az európai kapcsolatrendszer kiépülésének elmaradása. Az IKT hatékonyságra gyakorolt pozitív hatása is nehezebben érvényesül az elmaradó szervezeti innovációk miatt. A pályázati rendszer ’kontraszelektív’: a jelentős pályázókat elriasztja, s ’megélhetési’ projekteket támogat. (NFGM IKT Akcióterv 2009, p. 28.) Ennek orvoslására az IKT Akcióterv a következő célok elérését tűzte ki (p. 30): o A vállalati innovációs kultúra, szabadalmi aktivitás fejlesztése, K+F pályázati hajlandóság (hazai és uniós) növelése; o Kapcsolatrendszerek erősítése, építése (egyetem-kutatóintézet-ipar), klaszterek, platformok működésének támogatása; o A nyílt forráskódú szoftverek nagyobb arányú elterjesztése; o Az IKT cégek K+F tevékenységének (alap- és alkalmazott kutatás) fejlesztése, pályázati rendszerek átalakítása az iparág bevonásával. A célokhoz 5 akcióprogram került kidolgozásra: o Vállalati innovációs képesség és kultúra felmérése és fejlesztése KKV-k körében; o Vállalkozásfejlesztési és inkubációs program innovatív vállalkozásoknak; o IKT kutatóműhely(ek) (Excellence központok) továbbfejlesztése; o Meglévő nyílt forráskódú kompetencia központok támogatása, vagy újak létrehozásának ösztönzése; o A hazai kiemelt ágazatok nemzetközi K+F tevékenységének erősítése.
15
Az IKT Akcióterv kidolgozásáért az NFGM volt a felelős, ám a tervezési fázisban – hasonlóan a többi húzóágazathoz – igyekeztek bevonni a szakmai szervezeteket. Az erre kidolgozott általános mechanizmusnak megfelelően versenyképességi munkacsoportok alakultak, vegyesen kormányzati és szakmai partnerekből. Érdekes adalék az NFGM képviselőjétől (K. CS.), hogy míg ezekben a munkacsoportokban a többi húzóágazat esetében a szakmai partnerek voltak túlsúlyban, addig az IKT szektor esetében arányuk fele-fele volt, vagyis relatíve nagyobb szerepet játszottak az állami szereplők. A megjelölt célok és programok többsége már jó ideje probléma, s időről időre a különféle kormányzati kezdeményezések igyekeztek javítani a helyzeten, eddig kevés sikerrel. Az erőfeszítések koncentrálása, fókuszálása mellett sok esetben a következetesség is hiányzott ezekből a programokból, így kétséges, hogy ez az új dokumentum mekkora változást lesz képes elérni. Az Akcióterv megalapozottságát egy SWOT-elemzés is erősíteni igyekszik. Ez az ágazat erősségei között említi a (még mindig) magas színvonalú tudományos hátteret, a szűkös erőforrások ellenére KFI intenzív teljesítményt (kérdés, ez meddig tartható fenn), a nemzetközi beágyazottságot (bár mint korábban szó volt róla, a multinacionális vállalkozások hazai tevékenysége korlátozott hasznot jelent a hazai KFI rendszer számára). Az ágazat gyengeségeinek listája sajnos jóval hosszabb. Miközben erősségként tünteti fel a K+F produktivitást és innovativitást, addig a gyengeségek között szerepel az alacsony KFI ráfordítás a vállalkozási szektorban, s különösen a KKV-k körében, márpedig így nehezen lesz fenntartható az előzőekben említett pozitív kép is. További gyengeség a laza ipar-egyetem kapcsolatrendszer, az alacsony hozzáadott értéket termelő tevékenységek túlsúlya, a piacképesség nemzetközi szinten, a kormányzat gyenge ösztönző hatása, s a hazai pályázati rendszer számos aspektusa. (Ez utóbbi talán túlsúlyos valós jelentőségéhez képest, mert bár a kormányzati programok szerepe egy adott időben jelentős is lehet, a fő iránymutatást mégis a piactól kellene várni.) A jövő lehetőségei közül kiemeli az Akcióterv az ágazat fejlődése hozta különböző pozitívumokat (már zajló folyamatok kiteljesedése, újdonságok elterjedése stb.), a támogatási rendszer egyes beérő eredményeit, az EU ágazatot érintő tevékenységének hatását a hazai szereplőkre. A főbb veszélyek az ágazatra Magyarország világgazdasági ’kitettségéből’ származnak, a képzett munkaerő elvándorlása, a multinacionális leányvállalatok áttelepülése stb. Emellett idővel jelentkezhet hatása az alacsony KFI ráfordításoknak, s a jelenlegi gazdasági válságnak is. A KFI stratégiaformálás további fontos elemei lehetnének azok a szakmai elemzések, dokumentumok, amelyek az érintett szereplők gondolkodását, elképzeléseit tükrözik ágazatuk helyzetéről, jövőbeli fejlődési irányáról. (E téren különösen Japán említhető példaként, ahol nagyon részletes jövőképeket dolgoznak ki, amely központi szerepet játszik a források elosztásában, az erőfeszítések összehangolásában, koncentrálásában.) Külföldön számos példáját találhatjuk olyan szakértői szervezeteknek, amelyek feladatai közé tartozik a technológiai előretekintések készítése, de számos (multinacionális) nagyvállalat is készít hasonló elemzéseket saját tevékenységi területére vonatkozóan. Magyarországon sajnos az olyan szervezetekből is kevés van, akik ilyen tevékenységet végeznek. A közszférában az egyik ilyen szervezet, a Nemzetközi Hírközlési és Informatikai Tanács, akik 2008-ban jelentették meg az ’informatikai jövőképüket’. (NHIT? 2008) Ez a kiadvány először áttekinti az infokommunikációs technológiák és alkalmazásuk területét, majd az itt feltárt legjelentősebb részterületekre vonatkozóan ad részletes elemzést. A dokumentum utolsó része pedig két horizontális terület alkalmazási vízióját mutatja be, az érintett technológiák, a lehetséges jövőképek részletes tárgyalásával. A hazai IKT
16
szektor szétaprózottságát azonban jól mutatja, hogy a dokumentum hatása korlátozott maradt, a vállalkozások képviselői nem nagyon voltak tudatában egy ilyen elemzés létezésének, pedig ez az ő feladatukat is megkönnyíthetné. Az IKT ágazati innovációs rendszer egyes elemei Az ágazati párbeszédek során a szakmai szervezetek legfontosabb képviselője az Informatikai Vállalkozások Szövetsége (IVSZ) volt, amely részt vett a teljes folyamatban. Az IVSZ az ágazat legnagyobb, és talán legbefolyásosabb szervezete, igyekszik aktívan részt venni a (szak)politika- és stratégiaformálásban. Ennek érdekében nem csak felkérésre vesz részt és próbál tanácsokkal szolgálni a kormányzat számára, de saját, jól megfontolt érdekeikből kifolyólag is kezdeményezik különféle elemző tanulmányok elkészítését, amely szélesebb körű felhasználásra is számot tarthat. Ilyen kezdeményezés volt 2006-ban az IVSZ K+F és innovációs munkacsoportja által készített Innovációs Program is. A fő célja ennek a programnak az volt, hogy a hazai innovatív IKT vállalkozások fejlődését támogassa. Két fő területre koncentrált: a) innovatív képességek fejlesztése, b) innováció-barát vállalkozási környezet. A program a következő témaköröket foglalta magában: nemzetközi K+F együttműködés, ágazati hatékonyság növelése, a gazdaság és a közszféra K+F együttműködésének fejlesztése, tudás- és hálózati térkép készítése, önértékelési rendszer kiépítése, ’termékesítési’ képzés, multinacionális vállalatok és KKV-k közötti együttműködés fejlesztése, KFI publicitás javítása, ajánlások a politikaformálók számára. Egy másik fontos ’érdekképviseleti’ szervezet a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság, amely szintén részt vesz számos egyeztetési folyamatban, tevékenysége azonban inkább az információs társadalom fejlődését szolgálja, a KFI területet közvetetten támogatja. A vállalkozások mellett, mint arról korábban már volt szó, az ágazat tudományos fejlődésében fontos szerepet játszanak a hazai felsőoktatási intézmények, s kisebb mértékben az akadémia. Az IKT terület tudományos bázisa igen diverzifikált, amit jól tükröz a tudományág helyzete az egyetemi szerkezetben. Egy-két kivételtől eltekintve (s ezek jellemzően fiatalabb alapítású szervezetek) nem találunk központi informatikai kart, vagy tanszéket, hanem ezek az egyes tudományterületek mellett jelennek meg („*** és informatikai tanszék”) ’szétaprózva’. A tudományterületi képzés két szintre osztható: egyrészt az általános, alapvető informatikai ismeretek átadása ma már az alapfokú oktatásban elkezdődik. Erre épül rá a későbbiekben, a felsőoktatás keretei között a szakinformatikai tudás. Ezek szoros kapcsolatban vannak azzal a tudományterülettel, amelynek igényeit szolgálja. E téren is megjelenik az informatika diffúz jellege. Az IKT szektor tudásbázisát tehát nem pusztán a szűken vett ’informatika’ területe adja, de hangsúlyosan jelen van a villamosmérnöki, a bio- és nanotechnológia, az automatika, a közlekedésmérnöki stb. tudományterületekben is. Ez utóbbi területeken szerepe jellemzően alkalmazott tudás biztosítása. Az ágazat főszereplői – a vállalkozások és az egyetemek – működésének hatékonyságát a K+F és az innovációs környezet alapvetően befolyásolja. E téren a kormányzat számos erőfeszítést tett, hogy a szükséges elemek és szabályozások megszülessenek, ám ezek működése még nem mindig megfelelő szintű. Ahogy az Akcióterv SWOT-elemzésében is felmerült, a számos ipar-egyetem közötti együttműködést támogató program ellenére a két szektor partnersége még mindig inkább az ágazat gyengeségei közé sorolható. Hasonlóképpen a finanszírozási rendszer sem működik kielégítően. A számos pályázati lehetőség a gyakran változó célok és eszközök miatt nem kellően hatékony, gyakran nem felelnek meg a vállalkozói igényeknek, a piaci finanszírozási források, s különösen a kockázati tőke szintén nem kellő mértékben vesz részt az IKT szektor KFI tevékenységének előmozdításában. (Ez utóbbi téren a
17
közelmúltban módosított JEREMIE programhoz fűznek nagy reményeket az ágazat szereplői.) Az elmúlt évtizedben létrejött közvetítő, és támogató intézményi hálózat sem képes érdemben előmozdítani az ágazat és a KFI tevékenység fejlődését. A kölcsönös erőfeszítések ellenére még mindig számos problémával küzdő terület a különféle kormányzati programok társadalmi egyeztetése. Az IVSZ ugyan sikeresnek ítéli részvételét az IKT Akcióprogram kidolgozásában, és képviselőjük elmondása szerint több elgondolásuk is visszaköszönt a végleges anyagból, összességében elégedetlenek javaslataik kezelésével. Ezzel egybehangzó véleményen van a NJSZT ügyvezető igazgatója is, aki elmondta, folyamatosan szerveznek rendezvényeket, készítenek tanulmányokat az aktuális helyzetről, és a lehetséges cselekvési irányokról, ám ezeket a kormányzat csak a legritkább esetben veszi figyelembe. A nagy, nemzeti stratégiák és akcióprogramok mellett sokszor nagyon hasznosak tudnak lenni a kisebb, fókuszált kezdeményezések is. Az IKT KFI tevékenysége esetében sajnos nincs túl sok ilyen program. Több interjúalany megemlítette a JEREMIE-programot, amelynek célja a kockázati tőkebefektetések növelése elsősorban innovatív vállalkozások támogatása érdekében. A vállalkozási szektor felől érkező kezdeményezésre példa a TITAN-program, amely hosszas előkészítések és egyeztetések után talán hamarosan a megvalósítás szakaszába lép a digitális írástudás előmozdításáért (közvetlen KFI vonatkozás nélkül). Az NKTH program-portfolójából elsődlegesen a Nemzeti Technológiai Platformok létrehozásának támogatása emelhető ki. Ennek a programnak a keretében 5 olyan platform jött létre, amely az IKT szektor valamely részét, alágazatát fedi le. A Nemzeti Technológiai Platformok a program- és stratégiaalkotás egy új forrását jelenthetik. (A program az EU hasonló kezdeményezésének hazai ’társ-programjaként’ valósult meg.) Nagyon fontos eredményük, hogy hozzájárulnak az érintett szervezetek koncentrálásához, a közös gondolkodás, programalkotás elindításához, a kritikus tömeg kialakításához. A platformok egyik fő feladata, hogy saját részterületükön elvégezzék a már meglévő kompetenciák felmérését, jövőképet vázoljanak fel a szakterület fejlődéséről (a nemzetközi környezetet is figyelembe véve), s ezek alapján stratégiai fejlesztési programot állítsanak össze. Ezek a programok később fontos és hasznos inputjai lehetnek a magasabb szintű ágazati, nemzeti stratégia kialakításához is. Jelenleg még csak néhány platform jutott el a saját területük jövőképének, és fejlesztési programjának kialakításáig. Több idő kell ezen elképzelések megvalósíthatóságának, fenntarthatóságának, hatásának megítéléséhez. Az ágazatban található nemzetközi sikertörténetek nem igazán egy jól működő ágazati innovációs rendszer eredményei, mint inkább egy-egy szakember, menedzser eltökéltségének, tehetségének és kitartásának (valamint szerencséjének) a gyümölcse. Nemzetközi környezet Az ágazat hazai érintettjei mellett a stratégia- és programalkotás során érdemes figyelembe venni az EU vonatkozó kezdeményezéseit is. Az EU-ban 1978-ig nyúlnak vissza az IKT szektor, illetve az információs társadalom támogatásának gyökerei. A lisszabon-i stratégiának is fontos területe volt az ágazat, amelynek aktuális fejlesztési programja az i2010 nevet viseli. Specifikusan az ágazati KFI tevékenységek támogatása az aktuális K+F Keretprogram (jelenleg a 7.-ik), valamint a 2007-ben indított Versenyképességi és Innovációs Keretprogram keretén belül történik. (www.europa.eu) Valamennyi interjúalany megerősítette, hogy kezdeményezéseik során figyelembe veszik a lehetséges kapcsolódási pontokat, a már
18
létező nemzetközi programokat és dokumentumokat. A tevékenység összehangolását az EU Információs Társadalom és Média Főigazgatósága koordinálja más, érintett Főigazgatóságok (pl. Vállalkozási, Oktatás és Kultúra) közreműködésével. Alapvetően pozitív az EU hatása e téren, számos pozitív kezdeményezést indított, amelyhez érdemes csatlakozni. Az IVSZ is törekszik olyan ötletek átvételére, és ’meghonosítására’, amelynek hasznosságáról tagjai révén, vagy az európai IKT szövetség, a DigitalEurope révén tudomást szerez. (Eddig mérsékelt eredményeket értek el e téren.) A további nemzetközi példákat áttekintve az látható, hogy az egyes nemzetek nagyon különböző stádiumban vannak ágazat-fejlesztési erőfeszítéseiket tekintve. Egyes országokban az első információs stratégiák már a ’60-as években megszülettek (pl. USA, Japán), máshol a ’70-es években történ ez meg (pl. Ausztrália, Svédország), a fejlődő országokban pedig a ’90-es években volt megfigyelhető „stratégiaalkotási hullám”. A közelmúlt programjai közül Észtország gyakorlata emelhető ki. Itt összpárti megegyezés született az informatikára fordítandó erőforrások mértékéről és területéről, amelynek eredményeképpen már az informatikai infrastruktúra fejlettebb, mint a hagyományos. A komplex program magában foglalta az IT tartalomfejlesztéstől a pedagógusképzésen át az e-Government fejlesztését. (Természetesen Észtország esetében fontos vonzáspont Finnország, amely mind az IKT terén, mint a KFI tevékenységekben Európa élenjárói közé tartozik.) Ugyanakkor az ágazat KFI teljesítménye elmarad a várttól. Az ágazatra az inkrementális innovációk jellemzőek, a vállalkozások inkább a belső piacra koncentrálnak, kevés az exportorientált vállalkozás. Az IKT ágazatban vezető Finnország (és Nokia) fejlődése a ’90-es évek elején indult meg, amikor idejekorán megtörtént a kapcsolódó piacok liberalizációja, s ezáltal az elsők között egészséges versenyhelyzetet, és a fejlődést támogató szabályozási rendszert sikerült teremteni az ágazatban. Ebben az időben alakult át a Nokia, s jelentős kormányzati és magánberuházások áramlottak az ágazatban. Mindezt kiegészítette a magasan képzett munkaerő kibocsátása a felsőoktatásban. A kormányzat – közösen a vállalkozásokkal – dolgozta ki a technológia- és innovációpolitika nemzeti érdekeinek megfelelő irányait, alakította ki a nemzeti stratégiát, amelyben fontos szerepet játszott a specializáció, az erőfeszítések koncentrálása. Az így kialakított innováció-barát környezet, a rendelkezésre bocsátott (anyagi és humán) erőforrások, a megfelelő időben megtett lépések tették Finnországot meghatározó szereplővé az IKT ágazatban. A közelmúltban Spanyolország indított el egy új programot az információs társadalom előmozdítása érdekében. A 2006-os Plan Avanza jelenleg már a második fázisába lépett (Plan Avanza 2, 2009-2012), s ugyan KFI vonatkozásai mérsékeltek, a sikeres politikaformálás és megvalósítás szempontjából számos tanulsággal szolgálhat. A terv érdekében az érintett szervezetek együttműködve leszűkítették azt a tevékenységi kört, amelyre Spanyolországnak szüksége van, s amely további fejlődésnek lehet az alapja. A terv sikeressége abban rejlik, hogy a prioritások lefektetése, az érintettek (stakeholders) közötti párbeszéd és egyeztetés előmozdítása révén lehetővé vált a kellő erőforrások (részben anyagiak) biztosítása, a megvalósításhoz szükséges együttműködések, partnerségek és jogi környezet kialakítása, s a megvalósítás is a tervben lefektetettek szerint és eszközökkel történt meg. Az eredmények és magának a tervnek a folyamatos felülvizsgálata és értékelése után, a tapasztalatok figyelembe vételével pedig sor kerülhetett az elindított programok folytatására, a terv második fázisának kialakítására. (A spanyol programról további részletek elérhetők pl. OECD, 2009b.)
19
Az ágazati stratégia és KFI fejlesztési programok hiányosságai ellenére a hazai ipar képes nemcsak a belföldi, de nemzetközi piacokon is zajos sikereket elérő példákat felmutatni. A következő fejezet ezek segítségével is mutatja be az ágazatban jellemző KFI folyamatokat és tevékenységeket.
IV. Az IT szektor KFI tevékenysége Amint azt az előző fejezetek, de különösen a 2. fejezet érzékeltette, az IT szektor kutatásfejlesztési és innovációs (KFI) tevékenysége igen sokrétű. A hardvergyártók, a szoftverkészítők és az IT szolgáltatásokat nyújtó vállalkozások mind markánsan eltérő K+F igénnyel rendelkeznek, más innovációs gyakorlatot követnek. E téren fontos különbségek okai az eltérő tulajdonosi szerkezet és vállalatméret is. Az ágazat egyik legfontosabb szakmai szervezete, az IVSZ adatai szerint a köz- és a vállalkozási szférában együttesen mintegy 151 K+F egység volt 2007, ahol 1461 kutatót foglalkoztattak (FTE), összesen több, mint 18 md Ft ráfordítás mellett. (NFGM, 2009.) Az ágazat K+F teljesítménye ez alapján mérsékelt. A kutatóhelyen foglalkoztatottak ugyanis sok esetben – főleg a multinacionális leányvállalatok esetében – részfeladatok, részmodulok fejlesztését, ’lokalizációját’ végzik, nem radikális innovációkra irányul tevékenységük. Természetesen a kis lépésekben történő innovációk bevezetésének is fontos szerepe van az ágazat fejlődése szempontjából. Az ágazat teljesítményét végső soron ez utóbbiak, s a hozzáadott értékhez való hozzájárulás határozza meg, bár tény, hogy a ’nemzeti bajnokok’, a kiugró sikereket elérő vállalkozások is fontos tényezők, amelyek dinamizálni képesek tágabb környezetüket is.
IV. 1. Az IT szektor KFI folyamatainak általános jellemzői Az IT szektor részterületei közül – a tanulmány során készített interjúk alapján – az a tanulság rajzolódott ki, hogy azok a sikeresek, amelyek mérsékelten erőforrás-igényesek. A hazai vállalkozások többsége ugyanis nem képes költséges infrastruktúra kialakítását finanszírozni, esetleg jelentős pénzügyi erőforrásokat elkülöníteni egy bizonytalan kimenetelű innovációs projekt számára. Az interjúalanyok többsége úgy vélte, hogy a vállalkozások többnyire ’követő magatartást’ tanúsítanak a KFI terén (is). A termékfejlesztéssel, új területek meghódításával szemben előtérbe helyezik a kockázatkerülést. Ilyen szempontból mondhatjuk, hogy bár az informatika számos különböző részterületet foglal magában, modell-szinten mégis hasonló KFI gyakorlatot követ. Valamennyi területen jellemző, hogy a technológia gyorsan fejlődik, ezért elsődleges szerepe a jól képzett (és rugalmas) humán erőforrásnak van. Mint később látni fogjuk, a vállalkozások szerkezete szinte ’feloldódni’ látszik, fő szempont a hatékonyság, rugalmasság, problémamegoldás, s a szerkezet mindig igazodik az aktuális helyzethez. Ehhez hasonlóképpen maga a technológia is egyre gyorsuló ütemben változik (gondoljunk csak a video-cd-dvd-blu-ray technológiák elterjedési idejének rövidülésére), ám éppen e változékonyság miatt szükséges, hogy néhány alapvető, központi technológia sztenderdizálva rögzüljön. Ez a közös alap teszi
20
lehetővé a számos szereplőnek az egymástól független fejlesztést, ugyanakkor azt, hogy a végeredmény valamilyen szinten egymással kompatíbilis legyen. A vizsgált ágazatban – hasonlóan a teljes magyar gazdasághoz – a működő vállalkozások három alapvető csoportra bonthatóak, amelyek KFI tevékenységükben is eltérnek: a) multinacionális leányvállalatok; b) hazai nagyvállalatok; c) hazai kis- és középvállalkozások. A vállalkozások három csoportja közül az utolsó, a KKV-k csoportja a legnépesebb, ám KFI szempontból igen sokszínűek: számos nemzetközileg is kimagasló tevékenységet végző szervezet mellett a többség mérsékelt erőfeszítésekre képes csupán. A magyar vállalkozásoknak tehát részterületeken van igazán esélyük, amelyek kevésbé erőforrás-/infrastruktúra-igényesek, ilyen például az IT szolgáltatások, a szoftverfejlesztés területe. Nem véletlen, hogy a legtöbb nemzetközileg is sikeres hazai vállalkozást is ezeken a területeken találjuk: Nav’n’Go, Graphisoft, Kürt stb. Ennek egyik oka elsősorban a (pénzügyi) forráshiány, amelyet külső forrásokból sem nagyon tudnak/mernek kiegészíteni. A külső források közül alapvetően a pályázati források és a tőkebevonás (pl. kockázati tőke, hitel) jöhetne szóba, ám mindkét terület ’kihívásokkal’ küszködik. A pályázati rendszer – számos átalakítás ellenére – továbbra sem túl vonzó a vállalkozások számára, akik szerint még mindig nagyok a járulékos adminisztratív terhek. Emiatt megerősödhetnek azok a vélemények, hogy a jelenlegi pályázatok nem a megfelelő vállalkozásokat, tevékenységeket támogatják. A kormányzatnak IKT költései, megrendelései révén is lehetősége lenne erősíteni az ágazati KFI tevékenységet, a megfelelő beszerzési politika útján. Erre vannak szerte a világban, pl. Dániában az önkormányzati IT rendszerek harmonizálása vált jelentős mozgatórugóvá, s a kidolgozott megoldások, rendszerek más országba is ’exportálható’ eredményeket hoztak. Ezzel szemben a hazai kormányzati költések inkább a multinacionális vállalkozások hazai beszállításait támogatja, egyedi megoldások kidolgoztatására irányulnak, amelyek nem képesek multiplikátor hatást kifejteni, s még a hazai KKV-k, termékek növekedését is gyengítik. Hitelfelvételtől a legtöbb meginterjúvolt vállalatvezető idegenkedett, a tevékenység jellege, és a bankok elvárásai miatt ezt a finanszírozási formát találják a legkevésbé vonzónak. Másik alternatíva lehetne a kockázati tőkebefektetés, ám miközben ez a piac sokat fejlődött az elmúlt években Magyarországon, még mindig nagyon fejletlen a nyugat-európai országokéhoz képest. Több interjúalany megemlítette a JEREMIE-programot, amely EU-s mintára kívánja támogatni ezt a tevékenységet, ám ennek hatékonyságáról egyelőre még nem állnak rendelkezésre információk. Azok a vállalkozások tudnak sikeresek lenni, amelyeknek jó anyagi hátterük van, így nagy előnyben vannak a nagyvállalatok (multik leányai), akik nyerés esetén megkeresik majd azokat a vállalkozókat, akik értenek is a feladathoz (de saját erő híján nem tudtak pályázni), s elvégzik a projektet. Így azonban drágább a munka, s a haszon egy része közvetítő szervezetekhez kerül. Ez a folyamat globális, jól lemérhető a nagy szakvásárok részvevőin is: az elmúlt 10 év során fokozatosan tűnt el az önálló gyártok sokszínűsége, s helyüket ún. ’service provider’-ek, megoldás-szállítók vették át. A ’hazai’ leányvállalatok, illetve nagyvállalatok is sokkal jobban állnak erőforrások tekintetében a KKV-khoz képest, s (nemzetközi) referenciáik is előnyt jelenthetnek például a KFI pályázatok, megrendelések során. Ennek ellenére ezeknek a vállalkozásoknak az innovációs tevékenysége számos szakember véleménye szerint elmarad a 21
kívánatostól, ám még így is meghatározó szereplők a KFI területén. Legtöbbjük, pl. Siemens, Nokia, SAP, Elcoteq először gyártói kapacitásokkal jelentek meg Magyarországon, s némelyikük a hazai lehetőségek kihasználásával (pl. adókedvezmények) később K+F központot is létesített az országban. A másik gyakori eset, hogy a sikeres, vonzó terméket előállító vállalkozásokat felvásárolják a multinacionális cégek, s jobb esetben nem szüntetik meg annak hazai tevékenységét, hanem fenntartják, esetleg bővítik is. (Ebből a szempontból lehet pozitív példa a Nuance-Recognita felvásárlás.) Érdekes adalék a különböző típusú vállalkozások tevékenységéről, hogy míg az IVSZ tagjai között kb. 20 multinacionális leányvállalatot, és kb. 11 hazai nagyvállalatot találunk a kb. 300 KKV mellett, addig a KFI területtel foglalkozó munkacsoportnak már csak 1-2 nagyvállalat lett a tagja a KKV-k mellett. Ez egyfajta utalás lehet arra vonatkozóan, hogy nem tartják elég fontosnak ezt a területet. (Persze a dolog hátterében az is állhat, hogy ezek a vállalkozások elég erősek ahhoz, hogy egyedül, vagy kisebb külön érdekszövetségeket alakítva képviseljék és védjék érdekeiket az IVSZ kezdeményezéseitől függetlenül.) Az ágazati KFI folyamatok további jellegzetessége az ’outsourcing’, a szervezetek közötti együttműködés jelentőségének növekedése. E téren a tapasztalatok igen megoszlanak. A kormányzat többféle programmal igyekezett például előmozdítani az együttműködést az ipar és az egyetemi/akadémiai szféra között. Ennek eredményeképpen létrejöttek közös kutatóközpontok (pl. regionális egyetemi tudásközpontok) a Pázmány és Asbóth programok keretében, Nemzeti Technológia Platformok. Mégis, több vállalkozó elégedetlen az ilyen típusú együttműködés eredményeivel, amely jellemzően a két szféra eltérő kultúrájából, gyakorlatából fakad. Létrejönnek együttműködések a versenyszférán belül is. elsősorban bizonyos szolgáltatások, szoftverek (részelemeinek) kidolgozására fókuszálva, e téren elsősorban a multinacionális vállalkozások mozgatják a folyamatokat. Megrendeléseik egy része a hazai KKV-k felé irányul, ám többek véleménye szerint (pl. az IVSZ-en belül) tovább kellene még erősíteni a multinacionális cégek körül kialakuló IT beszállítói hálózatokat, a multinacionális cégek és a KKV-k együttműködését. Jelenleg ugyanis az együttműködő KKV-k jellemzően csak alacsony hozzáadott értéket termelő folyamatokba tudnak bekapcsolódni. Azt is látni kell viszont, hogy ezeknek az együttműködéseknek a száma még mindig elmarad a nyugat-európai gazdaságokban tapasztalható mértéktől, a vállalkozások még mindig inkább egyfajta ’zárt’ (értsd: önállóan végigvitt) innovációs folyamatban hisznek. Az ágazat hazai szereplői körében nehezebben nyer teret az ’open innovation’ szelleme. A tapasztalat azt mutatja, hogy a vállalkozások csak egy darabig hajlandóak együttműködni külső partnerrel (legyen az egyetem, vagy másik vállalkozás) a KFI-ben, amint alkalmazás- és piacközeli állapotba jut a fejlesztés, igyekeznek megválni partnereiktől. Miközben tehát a nemzetközi szakirodalomban, és a nemzetközi gyakorlatban is egyre többet hallani a nyitott innovációs folyamatok fontosságáról, addig ez Magyarországon egyelőre csak részlegese érvényesül. A hazai környezetben egyelőre kevés vállalkozás számára prioritás a nyitottságban rejlő tudásgazdagság. Az ilyenfajta elzárkózás mögött egyrészt bizalmatlanság áll, másrészt a szellemi tulajdonjogok védelmének gyengesége. Ebben szerepet játszik a vállalkozások gyakorlatlansága a szellemi tulajdonjogokkal kapcsolatos kérdésekben, másrészt finanszírozni is kevesen képesek egy-egy találmány magyarországi védelme mellett az európai, esetleg amerikai szabadalmaztatás költségeit. Persze az IT szektorban is jelen van számos olyan tevékenység, amelynek eredménye olyan innováció, amelyet nehéz szabadalmaztatni, s számos vállalkozás úgy gondolja, hogy akkor
22
jár jobban, ha magát a tevékenységet, az innováció lényegét megpróbálja titokban tartani. Ezek a vállalkozások saját termékeiket / szolgáltatásaikat próbálják úgy értékesíteni, hogy abból ne (vagy csak nagyon nehezen) lehessen visszafejteni az innováció lényegét, s ezáltal lemásolni terméküket, konkurenciát teremteni. Az IT szektor e tanulmány által is vizsgált részterületei közül a hardvergyártás és – fejlesztés ma már alig létezik önálló tevékenységi ágazatként, hiszen az IT terén a ’megoldásszállítók’ váltak egyeduralkodóvá, akik a hardver, a szoftver és az alkalmazások személyre szabott kombinációját tudják kínálni az ügyfelek számára. Így Magyarországon is csak néhány régi szakember maradt meg a területen (1-2 embert foglalkoztató, saját ötleteket hasznosító vállalkozások), de ők is leginkább ’csak’ tervezéssel foglalkoznak, a gyártást külföldi partnerek látják el. A hazai hardverágazat helyzetét alapvetően az nehezíti meg, hogy a tevékenység nagyon eszközigényes, ami a hazai forráshiányos gazdaságban jelentős problémát jelent. A rendszerváltás előtt néhány nagy szocialista vállalat ellátta ugyan ezeket a feladatokat, de felbomlásukkal, tevékenységük leépülésével nem volt aki átvegye, folytassa feladataikat. Az ágazatok közötti kölcsönhatások érdekes példájaként azt lehet elmondani, hogy a hardverfejlesztéssel foglalkozók egy része ma már az orvosi műszergyártásban tevékenykedik. (T. I.) A tevékenységi terület fő szereplői azonban mindenképpen azok a nagy multinacionális leányvállalatok, akik Magyarországot választották globális tevékenységük egyik gyártóbázisának, vagy a kevés hazai ’bérgyártók’, akik multinacionális nagyvállalatok kihelyezett gyártókapacitásaként működnek. Tevékenységükben a KFI csekély szerepet játszik, az többnyire a multinacionális nagyvállalat központjának, vagy egy-egy kutatóhelyének feladata. Nehéz is rávenni ezeket a nagyvállalatokat KFI tevékenységük kihelyezésére, hiszen egy ilyen lépéssel több esélyt adnak arra, hogy fejlesztéseik ’illetéktelen’ kezekbe kerüljön. Emellett ma már Magyarországnak nincs olyan egyértelmű költségelőnye más helyszínekkel szemben, amiért megérné felvállalni az új KFI központ kialakításával kapcsolatos egyéb szervezési, menedzselési feladatokat. A kevés elérhető, magasan képzett, komplex feladatok ellátására képes szakember, és az élőmunka túlságosan magas terhe mind csökkenti Magyarország versenyképességét a globális KFI helyek közötti versengésben. Az IT szoftverfejlesztők és szolgáltatók esetében némileg kedvezőbb a helyzet, hiszen nincs szükség nagy eszközberuházásra, a vállalkozások igazi értéke humán erőforrásuk. Ezen a részterületen ráadásul lehetőség nyílik olyan tevékenység végzésére, amely magas hozzáadott értéket termel, ezáltal nagyobb bevételre, s növekedési potenciálra számíthat. Itt ráadásul az igazán kis vállalkozások, 1-2 ember is képes sikeressé válni, ha jó ötlettel lép piacra. A sikeres vállalkozók egyöntetű véleménye volt, hogy sikerükben nagy szerepet játszott a jó termék, s a termék piacának (’niche’) megtalálása, s nem utolsó sorban saját, versenyelőnyt biztosító kompetenciáik azonosítása. A szűk piaci rések megtalálása, az igények minél jobb kielégítése alapvető a vállalkozások hosszú távú sikerességében. Azonban az is gyakori, hogy a frissen feltűnt sikeres vállalkozásokat a multinacionális nagyvállalatok felvásárolják, betagolják saját szervezetükbe. Ez egyrészt a hazai vállalkozási környezet, attitűd eredménye is, ugyanis sok vállalkozó csak egy bizonyos méretig képes / akarja fejleszteni vállalkozását. E méret elérése után pedig szívesen értékesíti, hogy elkerülje a nagyobb mérettel járó feladatokat. Az IT szektor ilyenfajta megosztását – hardver, szoftver, szolgáltatás – egyre nehezebb lesz definiálni, ugyanis az ágazat a ’koncentráció’ irányába mozdult el, azaz olyan rendszerintegrátor cégek nyernek teret, amelyek – alvállalkozóik révén – egyszerre képesek a
23
vevők igényeit kielégíteni, s egyben elvégezni a hardverek, szoftverek és alkalmazások harmonizálását. Ez a folyamat érthetően nem kedvez a magyar vállalkozásoknak, hiszen méretüknél fogva kevéssé alkalmasak ilyen integrátori szerep betöltésére, miközben a haszon egy jelentős része ezeknél a vállalkozásoknál fog jelentkezni. A vállalkozások mellett az ágazat KFI tevékenységében fontos szerepet játszanak az egyetemi, és akadémiai (elsősorban a SZTAKI) kutatóhelyek. Mint ahogy a 2. fejezet is utalt rá, az informatikai K+F alkalmazottak és ráfordítások egy nagyobb része ebben a szektorban realizálódik. Tevékenységük egy része azt szolgálja, hogy a kormányzati támogatások révén kialakított infrastruktúrájukat bocsátják a vállalkozások szolgálatára, amelyek nem tudnák megfizetni, vagy nem tudnák hatékonyan üzemeltetni az ilyen jellegű eszközparkjukat. A kutatások másik része olyan alapkutatás, amely a jövő alkalmazott kutatásait, fejlesztéseit hivatott megalapozni. Sok vállalkozás hajlandó meg is finanszírozni ilyen típusú kutatásokat a számukra releváns területen, mert nem érné meg nekik saját humán erőforrás-bázist kialakítani ilyen jellegű feladatokra. Az ipar-egyetem típusú együttműködések további kérdéseivel a IV. 4. fejezet foglalkozik részletesebben. A következő alfejezet néhány sikeres példán keresztül mutatja be az IT szektor néhány jellemző KFI tevékenységét, folyamatait. Az egyes fejezetek csoportosításai nem kizárólagos jellegűek, hiszen van olyan kiugró haza vállalkozás, vagy multinacionális leányvállalat amely szerepelhetne az együttműködéseket taglaló részben is.
IV. 2. ’Kiugrók’ – a sikeres vállalkozások Szerencsére, az előző fejezetekben vázolt kissé borús kép ellenére van néhány igen sikeres példa a hazai IT szektorban. Mint azt a Deloitte gyorsan növekvő technológiai vállalkozásokról készített régiós listája is mutatja, nemzetközi összevetésben sem rossz az ágazat általános teljesítménye. A közép-kelet-európai térségre vonatkozóan a Deloitte egy Top 50 listát készít, amelynek vállalkozásai között 11 magyar cég szerepel, s ezzel a listára a legtöbb vállalkozást adó nemzet Magyarország. A 11 vállalkozás közül a listában legmagasabban rangsorolt AITIA Zrt. a 9. helyen szerepel (a lista első négy szereplőjéből 3 lengyel), s a magyar vállalkozások mindegyike kapcsolódik az IKT területéhez. (http://www.deloitte.com) Az IT ágazat egyik kiemelten sikeres hazai vállalkozása a Graphisoft R&D Zrt, amely jó példája a termékinnováció eredményeinek. A vállalkozás még a szocializmus idején, 1982-ben indult néhány magyarországi programozó, köztük Bojár Gábor elhatározásából. Az indulásban nagy szerepet játszott korábbi munkahelyükön, a szocialista gazdaság korlátozásai (pl. COCOMlista, eszközök ’szürkeimportja’) között szerzett tapasztalataik, amelyek révén akaratlanul is olyan képességeket sajátítottak el, amely ritka volt a nyugat-európai vagy észak-amerikai vállalkozások körében. Ahogy a honlapjukon szereplő egyik idézet megfogalmazza: "A Graphisoft legnagyobb, nem is olyan titkos fegyvere a fejlesztőgárdája, amely annyi tehetséget koncentrál egy speciális területre, amivel a nyugatiak nem tudnak rivalizálni." Jonathan B. Levine, Business Week, USA (www.graphisoft.hu)
24
Termékük, a két év alatt személyi számítógépre elkészített első háromdimenziós építész tervezőszoftver úttörő volt abban a tekintetben, hogy olyan kisméretű gépekre készült, amelyeket nemcsak a nagyvállalatok voltak képesek megfizetni, de a kisebb, kevésbé tőkeerős építészirodák is. Ebben az időszakban az Apple-től kaptak támogatást (amely cég maga is a garázsból induló vállalkozások mintapéldájává vált) oly módon, hogy az ő gépeikre írták programjukat. Első megrendelőjük, a Paksi Atomerőmű után külföldön is hasonló nagyvállalatoknál (pl. OMV) próbálkoztak, ám sikertelenségük ráébresztette az alapítókat, hogy nem ezen a piacon van keresnivalójuk, ahol a nagyvállalatok amúgy is rendelkeznek olyan nagy teljesítményű számítógépekkel, amelyek mellett nem volt szükség az ő okos, kis hardverigényű megoldásukra. A termék sikerességét jól jellemzi, hogy 1994-től a legnevesebb szakmai díjak sorát nyerte el az ArchiCAD, de már 1987 óta Magyarország legnagyobb szoftver exportőre a vállalkozás. Az szoftvert jelenleg 5 világrész 80 országában 22 nyelven árulják. Az indulás egyik fontos döntése volt, hogy a nemzetközi piacot célozták meg az alapítók, de nem bérmunkaexportra alapoztak, hanem kész terméket kívántak külföldön értékesíteni. Ez nyilvánvalóan nehezebb út volt, de jól láthatóan kellően sikeres is. A megfelelő piac megtalálása és ott minőségi termék értékesítése mindig kellő bevételt szolgáltatott a vállalkozásnak a növekedéshez. (Időnként inkább az volt a probléma, hogy mire fordítsák a nyereséget.) A vállalkozás növekedése során először 1988-ban alapított külföldi leányvállalatot Németországban, majd 1990-ben az USA-ban, s jelenleg 7 országban rendelkezik leányvállalattal. A néhány fős induló vállalkozásból mára közel 300 főt foglalkoztató nagyvállalat lett. Külső tőke bevonására 1998ban illetve 2000-en került sor, a vállalkozás frankfurti, illetve budapesti tőzsdére való bevezetésekor, ám ezek a forrásbevonások bevallottan nem a növekedés finanszírozását szolgálták, hanem a tulajdonosok érdekeit. A vállalkozás a folyamatos növekedés ellenére még mindig az alapító magánszemélyek többségi tulajdonában van, de mára a cégvezetés, a menedzsment teljesen nemzetközivé vált. Még mindig a magyarországi anyavállalat a legnagyobb, s itt történik a kutatás-fejlesztés és innováció is, a leányvállalatok pedig a régió marketing tevékenységéért, terméktámogatásért felelősek. A vállalkozás saját stratégiáját teljes mértékben a piaci impulzusokra, a tulajdonosok és a menedzsment szakmai tapasztalata alapján hajtja végre, s másodlagos kérdés számukra, hogy létezik-e hazai IKT stratégia vagy sem. (Bár azt Bojár Gábor is elismeri, bizonyos területeken hozhatna pozitív változást egy ilyen stratégia létezése.) A Graphisoft KFI tevékenysége legnagyobb részt alkalmazott kutatásra alapul, az alaptermék, és annak különféle elemeinek folytonos fejlesztése, bővítése érdekében. A kezdeti 3D-s termékből pl. mára ötdimenzióssá bővítették a szoftvert. Ez azt jelenti, hogy a program képes a terveken végrehajtott változtatások idő- és anyagi vonzatát is azonnal kalkulálni, és módosítani az eredeti ütemezést. Bojár Gábor (B. G.) szerint sikerükben az is kulcsszerepet játszott, hogy sikerült meghonosítani egy új szemléletet a programozóik körében. Eredeti ’akadémiai’ hátterüknek megfelelően az első években a programozók a szakmai elismerést becsülték a legtöbbre, programjuk ’szépségére’, egyes ’elegáns’ műszaki megoldásaikra voltak a legbüszkébbek. Ezzel szemben mintegy öt év alatt B. G. elérte, hogy e téren is üzleti szemlélet alakuljon ki munkatársaiban. Ma már nem arra büszkék a programozóik, hogy milyen nagyszerű szoftver készítettek, hanem, hogy szoftverükkel mennyi, és milyen szép épületet, milyen gazdaságosan tudtak megépíteni partnereik, vásárlóik. Bojár Gábor szerint sikerük a sok szerencsén kívül e szemléletváltásnak, versenyelőnyt biztosító kompetenciáik kiaknázásában, s a piaci rés megtalálásának köszönhető.
25
Talán kevésbé ismert, és jóval rövidebb történelemmel rendelkezik az IND Group Kft., amely az online banki szoftverek terén ért el nemzetközi sikereket, s jó példáját szolgáltatja a szervezeti innovációnak. A vállalkozást 1997-ben alapította három, (még egyetemista) magánember kevés tapasztalattal de nagy elszánással. Ennek eredményeképpen a vállalkozás mára az európai pénzügyi piac vezető banki front-office szállítójává nőtte ki magát, három kontinensen 15 országban értékesítve termékeiket. A vállalkozás indulásakor – tekintettel a korlátozott erőforrásaikra – egy rövid ideig ’bérmunkával’ próbálkoztak, majd ebből kinőve, kihasználva az akkori internet-boom hatásait, hamar saját ötleteik fejlesztésére koncentráltak. Az első években elvégzett ’offshore’ feladatok kellő alapot adtak kapcsolataik, referenciáik bővítéséhez. 1999-ben kerültek kapcsolatba első jelentős stratégiai partnerükkel, a németországi Brokat AG-vel, ami az első sikeres lépés volt a cég életében, hogy be tudták bizonyítani jelentős nyugat-európai partnerek számára is értékességüket. 2001-ben kötötték meg első önálló szerződésüket az internetes bankszolgáltatások területén, amely német partnerük számára is fontos üzenet volt. Később a helyzet úgy alakult, hogy a német cég tönkrement az ezredfordulót követően kipukkadó internet-lufi következtében, s a cég maradványait éppen az IND Group vásárolta meg, ezáltal végképp kilépve a nemzetközi piacokra. Mára a magyarországi központ mellett négy külföldi leányvállalattal rendelkeznek, s összesen 170 főt foglalkoztatnak, akiknek a legnagyobb része a termékfejlesztéssel foglalkozik. A vállalkozás a növekedéshez kockázati tőkét vett igénybe. Mára a cég bevételének nagyobb része külföldről származik, ami lehet a hazai piac kis méretének az eredménye, de mutatja a vállalkozás nemzetközi versenyképességét is. Részletesen kidolgozott stratégiája nincs a vállalkozásnak, fejlődésüket inkább az határozza meg, hogy folyamatosan figyelik a piaci helyzetet, a trendeket, s igyekeznek ezeket e legjobban kiaknázni. Önálló termékfejlesztésük az internetes, majd később a mobil banki technológiák terén egy speciális területre irányul, speciális szaktudásuk kiaknázásával. A fejlesztésük nem irányul ugyan radikális újdonságra, de mind az alkalmazott technológiát tekintve, mind az alkalmazás kezelőfelülete és funkciói egyedülállóak Magyarországon, s vonzóak a nemzetközi piacokon is. Fő vezérlőelvük a felhasználó-orientáltság, termékeik minél megnyerőbb kinézete, és minél egyszerűbb kezelhetősége. Általános szoftvereket készítenek, ami azt jelenti, hogy a világon szinte bárhol értékesíthetőek, de minden esetben bizonyos fokú ’személyre szabás’ szükséges az alkalmazás beindításához. Módszerük az, hogy a termékfejlesztés során kidolgozott termékeiket licenc ellenében értékesítik, ez viszonylag stabil bevételi helyzetet teremt a vállalkozás számára. A piac jellemzője miatt folyamatos fejlesztésekre kényszerülnek, hiszen a versenytársak is állandóan jönnek ki újdonságokkal, s ha a vevők valamelyik versenytárs termékét jobbnak ítélik, akkor áttérnek annak alkalmazására. Az IND Group egyik sajátos szervezeti újítása, a kb. 50 főt foglalkoztató IND Innovációs Labor. Ebben a csoportban vannak, akik teljes munkaidejüket itt töltik, s vannak, akik a vállalkozás különböző részlegeiből csak munkaidejük kisebb vagy nagyobb részét töltik a Laborban. A csoport egyfajta ’brainstorming’, vagy ’ötletgyár’ szerepet tölt be a vállalkozásnál. Az itt dolgozók viszonylag szabadon kísérletezhetnek új ötleteikkel, figyelik stratégiai célterületük, a pénzügyi szektor legújabb trendjeit, s erre reagálva alakíthatják saját elképzeléseiket. Az igazán ígéretes ötletek kifejlesztése aztán a vállalkozás megfelelő részlegeiben folyik tovább.
26
Az IND Group mára középvállalattá nőtte ki magát, s nemcsak saját szervezetének KFI tevékenységére támaszkodik, de igénybe veszi külső partnerek munkáját is. A termékfejlesztés terén is kialakított a vállalkozás egyfajta KKV beszállítói láncot, de termékük sajátosságánál fogva jelentős a vevőik szerepe is. A vevőkkel közösen történik ugyanis sok esetben már a fejlesztés részleteinek kidolgozása, vagy adott esetben a termékötlet eladása is. Figyelniük kell az IT szektor legfrissebb fejlesztéseit is, hiszen ezek olyan új területeket nyithatnak meg, amelyeken – ha időben lépnek – jelentős hasznot tudnak elérni. Ilyen eset például az együttműködésük egy monitorokhoz érintésérzékelő előlapokat állító céggel, akikkel közösen dolgoznak azon, hogyan lehetne átalakítani a jelenlegi szoftvereiket úgy, hogy azokat az érintésvezérléssel kompatibilissé tegyék. (Ez a projekt egybeesik az ergonomikus és felhasználóbarát termékekre való általános törekvésükkel is.) Az IND Group példája is megerősítette azt a nézetet, miszerint a hazai vállalkozások igen sikeresek tudnak lenni szűk piaci rések megtalálásával, és a hazai magasan képzett szakembergárda alkotói készségének kiaknázásával. A vállalkozás emellett egy sajátos szervezeti formát is kialakított annak érdekében, hogy a humán erőforrás potenciálját minél jobban a szervezet szolgálatába tudja állítani. A Morphologic Kft-t négy magánember alapította 1991-ben egy olyan területen, a számítógépes nyelvészet kutatására, fejlesztésére és alkalmazására, amely első hallásra talán nem tűnik túl sok (gazdasági) sikerrel kecsegtető területnek, ám a majdnem két évtizedes működés már önmagában lehet a siker egyfajta jele. „A cég célja már a kezdetektől az volt, hogy összehangolja a természetes nyelvek gépi feldolgozásának kutatását és a gyakorlati fejlesztéseket.” (www.morphologic.hu) Ennek megfelelően a vállalkozás elektronikus szótárak, fordítóprogramok, nyelvhelyességi eszközök fejlesztésével és nyelvtanítás-támogatással foglalkozik. A vállalkozás abból a megfontolásból indult ki, hogy a magyar nyelv jóval bonyolultabb az angolszász nyelveknél. Ez utóbbiak esetében a programok megtehették, hogy a nyelvi ellenőrzést egy előre definiált szókinccsel való összevetés során végezzék el, de azoknál a nyelveknél, ahol a szótőhöz mindenféle ragok kapcsolódhatnak, ez nem járható út. Az is egyértelmű volt az alapítók számára, hogy a magyar nyelvvel a multinacionális vállalkozások nem fognak foglalkozni, hiszen ez nekik túl kicsi piac lenne. Ebből kiindulva alkottak egy olyan általános megoldást, amellyel nem csak a magyar nyelv vált kezelhetővé, de később más, régióbeli országok nyelve is ráilleszthető volt e megoldásra. A vállalkozás indulása egybeesett a rendszerváltás után a PC iparban tapasztalható robbanásszerű növekedéssel, s ez kedvező piaci környezetet teremtett tevékenységük számára. A vállalkozás tevékenységi területének jellege miatt szorosabban kötődik az alapkutatásokhoz, mint az átlagos IT vállalkozások. Prószéky Gábor (P. G.), az egyik alapító tulajdonos szerint az ő tevékenységük sok országban a közszféra feladata maradt, ám mivel erre Magyarországon senki nem vállalkozott a rendszerváltást követően, így itthon vállalkozási formába került. Az alapkutatások sokáig (formai szempontok szerint is) az MTA-hoz kötődtek, s ezekre az eredményekre alapozva fejlesztette termékeit a vállalkozás. Mindig ezek az alapkutatás-közeli ötletek ’dobták meg’ a céget. (P. G.) Jelenleg egy olyan szerencsés helyzet alakult ki, hogy P. G. a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Informatikai Karának vezetője lett, s így lehetőség nyílt arra, hogy egyes kutatási területeken PhD hallgatókat bízzanak meg, ezáltal ’mentesítve’ a vállalkozást
27
e témakörökben. Persze arra is van lehetőség, hogy a tehetséges hallgatók később a vállalkozásnál folytassák tevékenységüket. A Morphologic indulásakor olyan szerencsés helyzetbe került, hogy szerződést tudott kötni néhány multinacionális vállalattal (pl. Microsoft) termékeik licencének értékesítéséről, s ez a bevétel egy stabil alapot adott a vállalkozás működéséhez. A kezdetekkor a vállalkozás üzleti oldala leginkább intuitív módon működött, de mivel az alapötletük ’eladta magát’, a bevételből mindig finanszírozni lehetett az újabb innovatív ötletek kidolgozását. A szakterület sajátosságai miatt a vállalkozás előtt nem állt korlátlan növekedési pálya – jelenleg 20 alkalmazottat foglalkoztatnak -, de stabil, egyenletes növekedés igen. Idővel termékeiket más nyelvekre is átültették, s külföldön is értékesítenek, ez mára az árbevételük felét, harmadát biztosítja. A vállalkozást elkerülték a határozott felvásárlási megkeresések, mert egy olyan üzleti modellben dolgoztak, ahol mindkét fél a licenc megvásárlásában (eladásában) volt érdekelt, s nem kívánták a Morphologic-ot teljesen bekebelezni. Időnként jelentkeztek a nyelv, beszédtechnológiák terén is gyorsan hízó vállalkozások, de ezek egyrészt elkerülték őket, másrészt gyorsan el is tűntek (pl. L&H language valley, amely egy globális kezdeményezés lett volna, de gyorsan csődbe mentek.). A 2000-es évekre azonban a figyelem előterébe került ez a szakterület is, s az Infokommunikációs Bizottság támogatási programokat hirdetett, ezek egészen 2005-ig működtek (egyre kevésbé). Ebben az időszakban a Morphologic is részt vett K+F pályázatokon, de úgy vélték, hogy túlságosan veszélyes, ha ’elhatalmasodnak’ a pályázatok a cég tevékenységében, ugyanis nagyon fontos a piaci koncentráció, az állandó visszajelzések észlelése. Ráadásul a pályázatok sok esetben csak a projektek indulását támogatták, amikor újabb ’ráerősítésre’ lett volna szükség, akkor arra nem volt forrás. A Morphologic egy olyan hazai sikeres kisvállalkozás, amely KFI intenzív tevékenységével, a nyereség visszaforgatásával az elmúlt két évtizedben egy stabil, mérsékelt növekedési pályát tudott befutni, elkerülve az ágazatra amúgy oly jellemző ciklikus növekedést visszaesést. Ezzel azt a veszélyt is elkerülték, hogy esetleges hibás, vagy csak kevésbé sikeres döntéseik csődbe vigyék a vállalkozást. A Számalk Zrt. érdekes példáját szolgáltatja a folyamatos szervezetei megújulás, alkalmazkodás fontosságának, a szervezeti és marketinginnovációk szerepének. A vállalkozás gyökerei a ’60-as évek végéig nyúlnak vissza, amikor megalapították az ország első (és egyetlen) számítástechnikai oktatóközpontját. A ’70-es években számos egyéb tájékoztatási feladattal bővült tevékenysége, s jelentős gépparkkal rendelkezett. A ’80-as években vonták össze más szervezetekkel, s jött létre a Számítástechnikai Alkalmazási Vállalat (Számalk) 1982-ben. Tevékenysége a kereskedelmi és számítástechnikai fejlesztői profillal bővült, ám közben oktatási tevékenységét tovább erősítendő, 1989-ben már angol nyelvű MBA diploma kiadására is jogosítványt szereztek. A rendszerváltást követő a korábban ezer embert foglalkoztató szervezetből a privatizáció során több kisebb vállalkozás jött létre és vált le az anyaszervezetről. A Számalk nevet megtartó egység továbbra is az informatikai oktatásra koncentrált – bár ekkor már korábbi monopóliuma megszűnt -, s részt vett az érintett képzési rendszer kialakításában. Az informatikai oktatás terén több innovációt is tulajdoníthatunk a Számalknak, amely alapvetően három megfigyelésből táplálkozott:
28
-
a rendszerváltást követően nagy igény mutatkozott főiskolai szintű képzésre, ’open university’ típusú, megfelelő minőségű távoktatásra;
-
hiányzott a hazai képzési rendszer nemzetközi beágyazottsága;
-
kevés, megfelelően mély szintű informatikai oktatás volt elérhető a szakemberek számára.
Ezekből kiindulva 1992-ben megalapították az első magyarországi magán főiskolát, ahol műszaki és gazdasági informatikus diplomát adnak ki. 1993-ban szakközépiskolát, néhány évvel később egy angliai egyetemmel közösen kihelyezett BA tagozatot indítottak, 2000-ben pedig átvették az International School of Budapest (ISB) irányítását. Időközben folyamatosan nyitottak a vállalkozási szektor felé is, 1996 óta számos multinacionális vállalkozás (Micorosoft, Oracle, Cisco) hivatalos oktató- és vizsgaközpontjává vált. A vállalkozás sikeresen vészelte át a szervezet számára legnehezebb időszakokat kulcskompetenciáikra koncentrálva, azokat tovább erősítve, nemzetközi kapcsolatokat kiépítve erősítette meg új profilját. A Számalk innovációinak legfontosabb eredményei: -
a közgazdasági/műszaki oktatásban jelentkező hiányosságok pótlása (pl. angol nyelvű oktatás);
-
a nyugat-európai piackultúra bevezetése a hazai oktatási rendszerbe.
A Számalk legfrissebb kezdeményezése inkább a marketing-innovációk körébe sorolható. Jelentős, képzéseket kínáló szervezetként versenyben állnak a hasonló profilú vállalkozásokkal, s termékeiket, azaz a kurzusokat más vállalkozásokhoz hasonlóan ’katalógusból’ árusítják. (H. M.) Annak érdekében, hogy előnyt szerezhessenek ebben a versenyben, új kereskedelmi módszereken kezdtek el gondolkodni. Ennek eredménye az ún. ’képzési koktélok’, adott tematika, vagy célrendszer szerint összeállított képzési ’csomag’. A módszer jelenleg áll kidolgozás alatt, sikerességét, a piaci fogadtatását később lehet majd megítélni. A Számalk Zrt. egy olyan szakterületen tekinthető innovatív vállalkozásnak, amely nem feltétlenül igényel egyben jelentős K+F tevékenységet is. Mégis, az újdonságok felismerése és bevezetése létszükséglet volt a vállalkozás számára a fennmaradás és fejlődés érdekében.
IV. 3. Multinacionális vállalatok Magyarországon A multinacionális vállalatok nagy szerepet játszanak a hazai gazdaságban (közvetlen külföldi tőkebefektetések, külföldi tulajdonú vállalkozások aránya az exportban, stb.), s nincs ez másképpen az IT szektorban sem. A KFI terén betöltött szerepük kétarcú: jelentősége nem igazán ezen vállalkozások ráfordításainak kiugró nagyságából, hanem a hazai piaci szereplők alacsony szintű ráfordításaiból ered. A hazánkban leányvállalatot létrehozó vállalkozások egy része ráadásul kereskedelmi, (ügyfél)szolgáltatási központot alakított ki, ahol érdemi KFI munka nem folyik. A vállalkozásoknak csak egy kisebb része hoz létre jelentős KFI központot Magyarországon. Abban a döntésben, hogy milyen típusú jelenlétet alakítsanak ki ezek a vállalkozások, a saját globális stratégiai megfontolásaik, a helyszínen elérhető humán erőforrás, a tudásbázis (és esetleges kormányzati befektetési kedvezmények) játszik fő szerepet. Emellett
29
befolyásoló tényező lehet az is, hogy egy új vállalat alapításával jelennek meg Magyarországon, vagy esetleg egy már működő vállalkozás felvásárlásával. A multik KFI gyakorlatában, szóhasználatában két típus különíthető el: kutatólaboratórium és fejlesztőközpont (ez utóbbi innováció-orientáltabb), szemben azokkal a service center-típusú vállalkozásokkal, amelyek nem végeznek érdemi KFI-t. A kutatólaborok esetében azonban ellentétes elvárások ütköznek: a kutatás, és a gyors eredmények, s részben ezáltal elmondható, hogy ezekben kevés valódi innováció születik. Az Ericsson (Bosch) a pozitív példák egyike, de pl. a SAP inkább csak lokalizációval, kisebb fejlesztésekkel foglalkozik. Az IBM, a Microsoft, a HP, az Oracle egyáltalán nem rendelkezik ilyen kapacitásokkal. A Nuance multinacionális cég például a Recognita Rt. megvásárlásával jelent meg a hazai IT piacon. Ez utóbbi vállalkozás már több éves (évtizedes) KFI tapasztalattal, és bizonyítottan versenyképes tudással rendelkezett, így sikerült elérniük, hogy tevékenységük a multinacionális vállalkozás keretein belül is fennmaradjon. A céget eredetileg az SZKI keretén belül kidolgozott ígéretes projekt (optikai karakterfelismerés) önálló vállalattá történő kiszervezésével hozták létre 1989-ben (SZKI-Recognita néven) részvénytársaságként. A vállalat noha német és amerikai leányvállalatokat is alapított, folyamatosan tőkehiánnyal küzdött. Ennek enyhítésére külső befektetőt is bevontak (amerikai-magyar befektetési alapot), aki az anyagiak mellett számos egyéb módon, pl. menedezsment-tréninggel is segítette a szervezet működését. A tőkehiány azonban továbbra is fennállt, időnként a dolgozók adták össze a hiányzó forrásokat. Ugyanakkor a vállalat termékével igen sikeressé vált egy amerikai vásáron / versenyen, s felfigyelt rájuk a területen piacvezető, aki az esetleges konkurenciaharcot megelőzendő, felvásárolta a magyar vállalkozást. (A tőkehiánnyal szemben olyan jó ajánlat volt a részvények aktuális értékénél 7-szer magasabb vételi ajánlat, hogy teljes egészében eladták a vállalkozást, senki sem tartott meg magának kisebb-nagyobb részvényhányadot.) A Caire céget aztán a Xerox Imaging System-ből Scansoft-tá átnevezett, és a Microsoft partnersége által megerősödött vállalkozás vásárolta fel, később e cég vette fel a Nuance nevet. (A tulajdonosváltás ezen lépésébe természetesen a magyar leányvállalatnak már semmilyen beleszólása nem volt.) A Caire vállalkozás a tulajdonosok számára kellően sikeres volt, nem kényszerültek folyamatos racionalizálásra, így a másodlagos szerepet kapó magyar vállalat tevékenysége nem változott jelentősen a korábbiakhoz képest. Amikor a Nuance felvásárolta a Caire-t, a helyzet jelentősen megváltozott, egyrészt a két cég eltérő üzleti stratégiája, másrészt a 2000-2001-re megváltozó üzleti környezet miatt. A Nuance tulajdonosai erősen profitorientáltak, NASDAQ-on jegyzett cégként negyedévente kell üzleti adatokat publikálniuk, és ez erősen befolyásolja stratégiájukat, amely jóval agresszívebb vállalatfelvásárlásokat is magában foglal. A szervezetet is racionalizálták, s ennek keretében az ’imaging’ üzletág szinte valamennyi fejlesztése Budapestre került, amely köszönhető a leányvállalat addigi eredményeinek. Ezen eredmények elismerését jelenti az is, hogy a vállalatfelvásárlások során egyik esetben sem helyeztek külföldi vezetőt a leányvállalathoz, megbíztak a helyi munkaerőben. A magyar leányvállalat egy olyan költségcentrum, amely fő felelőse az ’imaging’ üzletág fejlesztésének, tevékenységük 90%-a ebből a területből adódik, ami a multinacionális vállalat árbevételének 20%-át adja. A leányvállalat helyzetét azonban önmagában is folyamatosan rontja a forint dollárral szemben erősödése, amely csökkenti profitjukat / növeli költségeiket. Az üzletág egy stabil, megállapodott piac, szemben a vállalkozás másik fő erősségével, a ’speech recognition’ területével, amely sokkal dinamikusabb, és nagyobb fejlődési potenciállal rendelkező piac. Az NKTH regionális egyetemi tudásközpontok (RET) létrehozására nyújtott
30
pályázati támogatás, és a projektben való részvétel lehetőséget arra, hogy a magyar leányvállalat is megvesse lábát ezen a területen. A lépés természetesen éles belső verseny közt történt, hiszen a cég kb. 10 országban kb. 20 fejlesztőközpontot üzemeltet, akik egymással is konkurálnak egyegy új projekt megszerzése érdekében. Abban, hogy a RET projekt létrejöhetett, nagy szerepe volt korábbi sikeres működésüknek, a szükséges tudáskompetencia gyors megszerzésére tett ígéretüknek, s a RET keretében kapott állami támogatás költségcsökkentő hatásának. A projektek helyzete azonban végrehajtásuk közben is sokat változhat, ez a helyzet a RET-projekt esetében is. A Nuance ugyanis időközben felvásárolt néhány hasonló kompetenciával rendelkező vállalkozásokat, így a projekt jelentősége némileg csökkent. Ez az egyik nehézség a néhány éves futamidejű projekteknek, az akadémiai partnerekkel való együttműködésnek, hogy igen rugalmatlanok a gyors, váratlan döntések nyomán bejelentett felvásárlások okozta megváltozott helyzetekkel szemben – vagy a piac egyéb, gyors lefolyású folyamatival szemben. A multi számára a növekedési nyomás az első, agresszív felvásárlási politikájuk miatt folyamatosak az átstrukturálások, s számos stratégiai lépést is felvállalnak, még akkor is, ha később akár az egész projektet ’ki kell dobni’. A hazai Nuance leányvállalat bár kizárólag K+F-fel foglalkozik, az elvégzett feladatok az anyavállalat érdekei alapján meghatározottak, és kialakításukban a leányvállalatban meglévő kompetenciáira van szabva. A magyar leányvállalat a fejlesztési feladatainak egy részét kiadja külső közreműködőknek, e téren két ukrajnai fejlesztőközpont a legfontosabb partner. Egyikük a Nuance központi közvetítésével vált partnerükké, a másik ’bedolgozó’ a magyar leányvállalat korábbi kezdeményezései során került képbe. Eredetileg ugyanis tervezték egy kárpátaljai cég létrehozását, s ehhez szakmai szervezeteken keresztül, helyszíni interjúztatás során kerestek munkatársakat. Később a saját cég ötletét elvetették, de tapasztalataikat felhasználták a partner kiválasztásakor, s számos személyt beajánlottak ehhez a vállalkozáshoz. Hirtelen igény esetén azonban a cég magyarországi ’holdudvarához’ fordulhatnak, ez 5-6 partnert (kisvállalkozást) jelent. Az egyetemekkel történő együttműködésnek az az előnye, hogy hozzáférést biztosít az egyetem saját ’skill set’-jéhez, valamint az egyetemi szakemberek új technológiák megismerése, elsajátítása terén szerzett tapasztalatainak megismeréséhez. A Nuance, a hazai versenyképesnek bizonyult KFI képességek kiaknázásával azonban egyelőre az üdítő kivételekhez, de legalábbis kisebbséghez tartozik. A közelmúlt egyik legdinamikusabb IT multinacionális nagyvállalata, a CISCO is létrehozott hazai leányvállalatot, amely azonban KFI-vel nem, csupán kereskedelmi kérdésekkel foglalkozik. A Cisco jelenlétét egy-egy országban azonban érdemes több szinten vizsgálni aszerint, hogy csak a közvetlen jelenlétre, a 40-50 főt foglalkoztató kereskedelmi egységre koncentrálunk, vagy azokra a közvetett eszközökre is, amelyeket a vállalkozás ’bevet’ a megfelelő üzleti környezet kialakítása érdekében. Ennek részeként a Cisco számos viszonteladón keresztül is jelen van Magyarországon, akik felelnek például termékeik implementációjáért, igényekre szabásáért. Ehhez szorosan kapcsolódik a Cisco képzési programja, amelynek keretében évente jó néhány mérnök nyeri el a ’Cisco Certificate’-t, s szereznek ezzel képesítést a Cisco termékek legmagasabb szintű ismeretében. A képzési program egy másik szintjét jelenti az a ’hálózati akadémia’, amelynek keretében további, évi kb. 80 mérnököt képeznek (eddig Mo-n összesen 3-4 ezer szakembert) partnereik, akik ezáltal naprakész, sztenderdizált tudáshoz jutnak.
31
A Cisco KFI gyakorlata némiképp eltérő a hasonló vállalkozásokétól. Ennek egyik lehetséges magyarázata az eltérő gyökerekben, pontosabban a multinacionális vállalkozások ’életciklusában’ rejtőzhet. Amíg a Microsoft, Siemens, GE stb. már több évtizedes utat bejárva decentralizáltan kezeli a KFI területét, addig a Cisco esetében ez még egy erősen centralizált vállalati funkció. Ez azt jelenti, hogy a multinacionális cég ezirányú tevékenységének túlnyomó többsége (valamint a stratégiaalkotás) az USA-ban zajlik, kiegészülve az Izraelben és Indiában megvásárolt kisebb kutatóközpontok tevékenységével. A cég működési területe erősen IP intenzív, ezért a fő szempont ezeknek a javaknak a megőrzése, amit most úgy látnak biztosítottnak, hogy minden fontos tevékenységet a ’kapukon belül’ végeznek. Ez a helyzet azonban már a vállalat menedzsere véleménye szerint is idővel változni fog, hiszen a versenyképességhez minél szélesebb spektrumú tudásra, inputokra van/lesz szükség, s a stratégiai, üzleti megfontolások is ezt támasztják alá. Ennek következtében nagyobb szerepet kaphatnak a Cisco egyes nemzeti egységei, s már jelenleg is megindult az Innovation Centre-k / Hub-ok kiépítése. Ennek módja a vállalaton belüli versenyeztetés, az egyes leányvállalatoknál összegyűlt ’intellektus’ minél hatékonyabb felhasználása érdekében (ahogy azt a Nuance esetében is láttuk). Ez, vagyis a megfelelő emberek foglalkoztatása az egyik kulcstényező a vállalkozások sikeressége szempontjából, ezért a Cisco-nál sem a humán erőforrás olcsósága a fő szempont, hanem a szakértelme, hogy a leányvállalat minél relevánsabb szolgáltatásokat nyújtson a helyi piacnak. A leányvállalatok létrehozásában a HR szempontok mellett a jogi keretek, és azok biztonsága is előbbre való szempont, mint az egyedileg, a letelepedéshez nyújtott (állami) kedvezmények. Ezek ugyanis a legtöbb országban elérhetőek, így nem segítik érdemben a döntést, viszont ha a multi nem talál megfelelő munkaerőt, akkor a kedvezmények ellenére sem fog letelepedni. Miközben a hazai leányvállalat alapvetően kereskedelmi egység, azért tere van a belső innovációknak is. Az alapvető folyamatok ugyan központilag vezéreltek, de ennek alapvető szerepe a keretrendszerek biztosítása. (Ilyenre példa a belépőkártyák kezelése, amelyet a multi egyetlen helyen gyártat, s egy központi helyen lehet igényelni őket, így, ha pl. elveszik valakinek a kártyája, akkor ehhez a központi egységhez kell fordulnia a pótlásért, ami így is megérkezik 1-2 napon belül.) Ez a keretrendszer támogatja az alulról építkező, technológiai-alapú kezdeményezéseket, a közösségi hálók kiépítését, egyfajta belső wikipédia-rendszert, s problémák rugalmas, szervezett kezelését. Jelen pillanatban is tetten érhető a vállalatvezetési stílus átalakulása (nyitás, decentralizáció felé), amelyben fontos a nyitottság a kísérletezések iránt. Ilyenképpen a Cisco maga is terepe a legfontosabb technológiák terjedésének, alkalmazásának (pl. egész alakos videókonferencia, hálózatok stb.). A belső, innovatív kezdeményezésekkel szembeni legfontosabb elvárás a ’replicable business modell’, vagyis a könnyen, gyorsan, sikeresen a gyakorlatba átültethető megoldás. Az Oracle 16 éve jelent meg Mo-n, de a 2000-es évekig nem törekedtek régiós funkciók megszerzésére. Ekkor kísérletet tettek egy mobil fejlesztési központ idetelepítésére, de az végül Lengyelországba került (kicsit kedvezőbb árak, kicsit jobb diák-kibocsátás, nagyobb volumenű pilot-projekt lehetőségek), egy másik fejlesztőközpont pedig Romániába (az ottani szakminiszter aktív lobbizása következtében). Ez utóbbi azt jelentette az ottani leányvállalatnak, hogy a belföldi feladatokat ellátó 90-100 fő mellett 1200 fő dolgozik a globális fejlesztési feladatokon (bár ennek háromnegyede inkább service-jellegű munkát végez). A két sikertelen kísérlet mellett volt egy
32
félig sikeres projekt is. Először ’adattárház excellence center’ néven, majd ’public excellence center’ címén kísérleteztek innovációs feladatok Mo-ra hozatalával. A tervek szerint kb. 80 főre felfutó létszám azonban másfél év bővítés után 15 főnél megállt, s újabb másfél év alatt meg is szűnt. A félsiker oka a környezeti tényezőkben keresendő: o magyarországi környezet: BME-vel jó kapcsolatot alakítottak ki; o céges környezet: rosszabb helyzet, nehéz érdekérvényesítés (nem akármelyik egység pályázhat új funkciók megszerzésére); o személyi környezet: a projekt vezetője nem volt telitalálat választás, inkább feladatvégrehajtó, mint újító volt. Az Oracle, de általában a multik esetében az innováció igazából a szokásos üzletmeneten kívüli tevékenység, nehezen tudják beilleszteni rendszerükbe, amely elsősorban az apró, jól definiált rutinfeladatok pontos elvégzésén alapul. Éppen ezért tevékenységüket nagyon meghatározza a vállalati kultúra. A magyar HP például két dolog miatt lehetett aktív (aktívabb, mint az Oracle) a KFI területén (bár nekik maguknak nem voltak ilyen kapacitásaik): a) menedzser tekintélye, b) a HP a Compaq felvásárlásával jött létre, amely viszont a Digitál Kft-re alapult, ott viszont egykori KFKI-s, Számalk-os szakemberek dolgoztak. Jelenleg zajlik ennek az örökölt vállalati kultúrának a végleges felszámolása. (K.T.)
IV. 4. ’Együttműködők’ – az ipar-egyetem együttműködés példái A gazdaság és a közszféra kutatóintézetei közötti együttműködés meghatározó a nemzeti innovációs rendszerek működése, a tudományos eredmények hasznosítása hatékonyságának, s végső soron a gazdasági fejlődés szempontjából. Magyarországon a kormányzat 1999 óta számos támogatási programmal kívánta elősegíteni a két szektor közötti együttműködések előmozdítását.9 (Inzelt, 2003, 2008) A közelmúlt két legjelentősebb programja e téren a Regionális Egyetemi Tudásközpontok (később Pázmány Péter program), illetve az Asbóth Oszkár húzóágazati programok voltak. Az erőfeszítések ellenére az ipar-egyetem közötti együttműködés javulóban van ugyan, a megkérdezettek szerint még messze nem tökéletes. Továbbra is panaszkodnak a vállalati menedzserek arra, hogy az akadémiai szférában dolgozók nehezen igazodnak a versenyszférában mindennapos szoros határidőkhöz, s ezért jellemző azok be nem tartása. Ezen túlmenően az egyetemi, akadémiai szektorban jellemzően gyengébb a motiváció a tudás termékké való konvertálásában, itt inkább a tudományos kiválóság, az elismerés számít. Az egyetemek, kutatóintézetek munkatársai pedig jellemzően arra panaszkodnak, hogy a vállalkozási partnerek szemlélete túl rövidtávú, azonnali eredményekre várnak. (Csonka, 2009.) A nehézségek ellenére az egyetemi, akadémiai tudásbázis értékes erőforrás a vállalkozások hosszú távú fejlődése számára. A hazai körülmények között ennek jó bizonyítéka a BMGE helyzete. Az intézmény az informatika, és kapcsolódó tudományágak terén is Magyarország vezető egyetemei közé tartozik. Számos kis- és nagyvállalat keresi fel 9
1999-ben hirdette meg az OMKFHÁ a Kooperatív Kutatási Központok programját. Ez volt az első program, amelynek fő célja az ipar-egyetem együttműködésével folyó kutatások támogatása. A szempont korábbi programokban is megjelent, de nem jutott igazán túl a deklaráció szintjén.
33
megbízásaival az intézményt, de a hosszabb távú kapcsolatot fenntartó, stratégiai partnerek (pl. M-Telekom, Siemens) száma is igen tekintélyes. Ezen túlmenően van néhány olyan multinacionális nagyvállalat, amelyek még magasabb szinten kötelezték el magukat az egyetemmel, s közös kutatólaboratóriumot alapítottak. (pl. Nokia, Ericsson) Ezekben a laboratóriumokban a vállalkozások számára releváns alapkutatások folynak PhD hallgatók bevonásával. A rendszer nem csak az elvégzett munka eredményei miatt jelentős, de fontos utánpótlás-forrást is jelentenek a vállalkozásoknak. A képzett szakemberek iránti igényt jól jelzi, hogy a cégek igyekeznek még a végzés előtt kapcsolatot kialakítani a legtehetségesebb hallgatókkal, s saját szervezetükhöz csábítani őket végzésük után. A kormányzati programok egyik fő haszonélvezője volt a BMGE, hiszen például az országszerte alapított 19 regionális egyetemi tudásközpont közül három is az egyetem vezetésével jött létre (ebből kettő az IT területén), emellett az Asbóth programban is sikeresen pályáztak a Mobil Innovációs Központ megalakítására, s létrehozták a Közigazgatási Informatikai Központot is. A kormányzati programokkal létrehozott központokkal jelenleg az a probléma, hogy a támogatási periódusok lejártával jelenleg az intézményeknek maguknak kell gondoskodniuk a finanszírozásukról. A kezdeti támogatási időszak – jellemzően 3-5 év – azonban túl rövid ahhoz, hogy a központok hosszú távon fenntartható mechanizmusokat alakítsanak ki, így megnyugtatóan biztosítsák finanszírozási szükségletüket. A BMGE-n emiatt jelenleg kialakítottak egy adminisztratív, ’virtuális’ központ alá rendelte a központokat, bár azoknak továbbra is maguknak kell gondoskodniuk a finanszírozásról, fennmaradásról. A Mobil Innovációs Központ esetére (és valószínűleg a többi tudásközpontra is) a „megfogyva bár, de törve nem…” idézet lehetne a leginkább jellemző. A működés első évei során sikerült olyan vállalati kapcsolatokat kialakítani, stratégiai partnereket találni, amely kellő kiindulási alapot teremt a csökkentett működés fenntartására. „A Mobil Innovációs Központ azoknak a tudományos és műszaki kérdéseknek a megoldására jött létre, amelyek hozzájárulnak a jövő heterogén mobil és vezetéknélküli hálózataiban felmerülő problémák tisztázásához, a 3G-s szolgáltatások és a későbbi mobil és vezetéknélküli technológiák bevezetéséhez, és ezeken a hálózatokon korszerű alkalmazások fejlesztéséhez.” (www.mik.bme.hu) A központ eredetileg csupa nagyvállalattal és a BMGE-vel jött létre. A kezdeti 8 partnerből a különféle átalakulások, megszűnések, összeolvadások nyomán mára 5 vállalkozási partner maradt. Ezekből 2-3 olyan, akikkel a támogatás megszűnése óta is rendszeresen együtt dolgoznak, megbízásokat kapnak. A külső partnerek között 40-50 KKV-t tartanak nyilván, mint aktív a központ tudományos eredményei iránt érdeklődő partnert. Ebből a vállalati körből kb. 5-6 közepes méretű vállalkozással alakult ki konkrét fejlesztési kapcsolat. Az Információtechnológiai és Innovációs Tudásközpont (IT2) a BMGE egy másik hasonló kezdeményezése, amely a Regionális Egyetemi Tudásközpontokban nyert el támogatást. A központ eredeti konzorciumi partnerei között multinacionális leányvállalatok, hazai nagyvállalatok éppúgy megtalálhatóak voltak, mint KKV-k (összesen 9 vállalkozás). A központ a K+F programok eredményeit négy (termék- és szolgáltatás-orientált) alkalmazási főirányban, valamint az azokból induló termékfejlesztésekben hasznosítja (e-Dokumentum, Köztesréteg, tudásbázis és grafikai alkalmazások, e-Biztonságfejlesztés, GRID és biztonsági labor). (www.it2.bme.hu) A központ működésének vizsgálata azt mutatja, hogy az együttműködés ebben a viszonyrendszerben is inkább bilaterális, mint multilaterális. Vagyis, a 9 konzorciumi partner vállalkozás a legritkább esetben működik együtt egymással, a központ kutatási programja szinte
34
kizárólag olyan projektekre épül, amelyben egy-egy vállalkozás partnere az egyetem. E programban partner az előző fejezetben bemutatott Nuance-Recognita is. A támogatási időszak végével ennek a központnak a működése is visszaesett, viszont a partnerek túlnyomó többsége részt vesz az újabb nemzeti program, a Nemzeti Technológiai Platformok keretében létrehozott NESSI-Hungary Szoftver és Szolgáltatások Nemzeti Technológiai Platform munkájában. Ez a kezdeményezés a szakterület közös érdekeit tükröző stratégiai kutatási irányok meghatározását, stabil és ösztönző innovációs környezet kialakítását, valamint szakterületén az európai és hazai kiemelt projektek kezdeményezését tűzte célul. A működés fő alapelvei: nyitottság, koordináltság, áttekinthetőség, hatékonyság, önszerveződés. (www.nessi.hu) Az előző példák fontos tanulsága, hogy egyes kezdeményezések támogatását legalább közép- vagy hosszútávra kell tervezni ahhoz, hogy eredményeik beérjenek, és valóban a fejlődést támogató új struktúrák alakuljanak ki a nemzeti innovációs rendszerben. Egy másfajta együttműködési típust testesít meg a SZTAKI Celluláris Érzékelő és Hullámszámítógépek Kutatólaboratóriuma. A labor a téma kutatását ’89-’90-ben kezdte elsősorban a nagyfelbontású képfeldolgozásra, több ezer processzor kombinálására koncentrálva. Az első prototípus elkészítéséhez 5 év kellett. Ebben az időszakban a modellezést, számítási, szimulációs feladatokat a SZTAKI munkatársai végezték, csakúgy, mint az első prototípus(ok) megvalósítását. A prototípusoktól még újabb 5-6 év kellett a használható eszközök kialakításáig. Ebben a folyamatban már nagyobb szerep hárul az egyes szűkebb alkalmazási területre létrehozott spin-off vállalkozásokra. Ezeknek a fő feladata az eszközök fejlesztése, értékesítése. Jelenleg két spin-off cég létezik, ezek közül az egyiknek leányvállalata van az USA-ban is. Ez az amerikai leányvállalat a piackeresés mellett különféle pályázati forrásokból igyekszik továbbfejleszteni a terméket. A kapcsolat ugyanakkor továbbra is élő a kutatóintézet és a spin-off vállalkozások között: előbbi új, tudományos eredményei is beépülnek a termékekbe, s a kutatóintézet is profitál az új termék tapasztalataiból. (pl. ilyen eset lehet, amikor szimulátor segítségével egy pontig eljutnak a kutatással, az eredményeket a vállalkozás fizikailag is megvalósítja, s átad az intézetnek is egy példányt belőle, hogy ott, most már a valóságos körülmények között folytathassák az algoritmusok fejlesztését.) Ebben az esetben az akadémiai kutatóhely maga gondoskodik tudományos eredményei hasznosításáról, amikor spin-off vállalkozások alapítása mellett dönt, amelyeknek ráadásul az első időben a laboratórium munkatársai az irányítói. A vállalkozások jelenleg még nem értek el jelentős sikereket, amely számos tényező eredménye lehet: az alapvetően akadémiai kötődésű vezetőség menedzseri képességei, a fejlesztés piaci alkalmazásának gyengeségei stb. Mégis kedvező ez a példa abból a szempontból, hogy bizonyítja a kormányzat spin-off vállalkozások alapítása irányában tett elképzeléseinek hasznosságát, a formula életképességét. Ez a megoldás ugyanis még mindig jobb, mint ha a tudományos eredmények egyáltalán nem hasznosulnak a gazdaságban. A SZTAKI vállalkozási partnerei jellemzően nagyvállalkozások: egy Vízművekkel közös (NKTH támogatású) projektben az ivóvíz minőségének biztosításán dolgoznak átfolyó rendszerben, de dolgoztak a Szerencsejáték Zrt-nek is a leadott szelvények előzetes (sorsolás előtti) feldolgozásán, előkészítésén, de emellett bankok, a Paksi Atomerőmű, a kormányzat (eGov) és a GE is partnereik között vannak. A SZTAKI inkább tudományos(abb) igényű munkákra koncentrál, s ipari kapcsolataik is gyengébbek az egyetemeken tapasztalhatónál. Ennek egyik oka, hogy a vállalkozásoknál döntéshelyzetben lévő mérnökök többnyire kapcsolatot tartanak alma mater-ükkel, s amikor együttműködésre van szükség, gyakran egykori oktató
35
intézményükhöz fordulnak. A személyes kapcsolatok fontossága mellett az is hatással lehet a kapcsolatok alakulására, hogy viszonylag kevés – jellemzően nagyvállalkozás – nyitott azokra a területekre, amelyekben a SZTAKI-nak jelentős kompetenciái vannak.
V. Összefoglalás Az IKT szektor elvileg Magyarország egyik húzóágazata a Kormány döntése értelmében, ám a gyakorlatban nem igazán látni, hogyan is képzeli a kormányzat az ágazat támogatását a minél nagyobb hatás elérése érdekében. Az ágazat irányítása jelenleg szétaprózott, különféle hivatalok között oszlik meg. Ennek egyik negatív következménye, hogy az erőfeszítések gyakran egyeztetés nélkül, párhuzamosan történnek, a megfelelő koordináció hiányában pedig a lehetséges szinergiák is elmaradnak. Az ágazat esetében pozitív az általános és KFI stratégia léte, amely útmutatást ad a gazdasági szereplőknek a kormányzati kezdeményezések irányáról. Jelenleg azonban ezek a dokumentumok csak nevükben stratégiaiak: túlzottan átpolitizálódtak, a cserélődő kormányok túl gyakran írják át őket, még akkor is, ha minimálisan változtatnak a tartalmán. Ugyanakkor tartalmukban túl általánosak, túl sok érdeknek kívánnak megfelelni. A hazai stratégia-alkotás további gyengesége a megvalósítás. Hiába alakul ki a stratégia, vagy egyes kérdések esetében szakmai és/vagy politikai konszenzus, a megvalósításhoz szükséges lépések elmaradnak, vagy az eredeti célkitűzésektől jelentősen eltérő formában kerülnek végrehajtásra. Ezt mindenképpen el kellene kerülnie az oktatási szektornak annak érdekében, hogy a kialakított stratégia valóban hatással legyen az ágazat tevékenységére. Jelen pillanatban ugyanis az IT szektor esetében ezek a dokumentumok csupán minimális hatással vannak az ágazati KFI folyamatokra. Jelenleg azonban hiányzik egy ágazati KFI stratégia, amely hatékonyan tudná segíteni a vállalkozások tevékenységét, nemzetközi versenyképességét. Ahogy a nemzetközi példák is bizonyítják, stratégia nélkül lehet sikereket elérni, de vele könnyebb. Fő szerepük a célok és eszközök rögzítésén túl az érintettek együttműködésének segítése, az erőfeszítések koordinálása, prioritások lefektetésén keresztül ezeknek az erőfeszítéseknek a megfelelő irányba terelése, s így azok hatékonyságának javítása. A stratégiák ilyen értelmű fontosságának felismerése ugyan nem jellemző a hazai (szak)politikaformálásra, de ha valahol el kell kezdeni, akkor miért ne lehetne az oktatási ágazat? Az interjúalanyokkal történt beszélgetések során a legfontosabb tapasztalat az volt, hogy mindezen hiányosságok, gyengeségek ellenére az igazán nagy probléma az IT szakpolitikával kapcsolatban a kiszámíthatóság hiánya. Többen elmondták, hogy az megérthető, ha egy stratégia nem lesz minden elemében tökéletes, de az általa kialakított keretekhez, a felvázolt fejlődési útvonal mellett – kellő rugalmassággal – ki kellene tartani. Nincs annál rosszabb ugyanis, mint hogy egy várhatóan a következő 10-20 évre vonatkozó tervet 2-3 évente átír a kormányzat. A kiszámíthatóság igénye vonatkozik a támogatási rendszerekre is, hiszen a KFI csak hosszabb távon képes eredményeket hozni, ezért támogatása (különösen az alapkutatáshoz közeli területeken) szinte elengedhetetlen, de nem mindegy, hogyan. Erre lehet példa az ipar-egyetem együttműködéseket támogató programok (pl. KKK, RET) amelyek egymást nagyon átfedő célokkal hoztak létre tudásközpontokat, de csupán 3-4 év támogatás után lényegében
36
megszűntek, támogatás nélkül hagyva a már létrehozott együttműködéseket. (Az már megint egy másik kérdés, hogy ezek a program talán több ilyen típusú központot hoztak létre, mint amennyire szükség van, vagy mint amennyi igazán versenyképes eredményeket képes elérni.) Ezzel szemben a hasonló programokat Ausztriában, Svédországban 6-10 év támogatási időperiódussal hozzák létre, a meghosszabbítás lehetőségével, illetve a nem teljesítő központok idő előtti felszámolásával. A nemzetközi példák is azt sugallják, hogy azokban az országokban vált igazán sikeressé az IT stratégia, ahol a kitűzött célokhoz kellő kitartás, a célokat tekintve konszenzus és előrelátó gondolkodás párosult. Finnország például mind a mai napig a ’80-as években kialakított IT stratégia mentén halad, Észtország is kitartott az információs társadalom fejlesztését kitűző programja mellett, s mára az EU-ban itt az egyik legmagasabb az internet elterjedtsége, és az internetet használók száma. Spanyolországban is az első, 2006-2009-es program értékelését követően (amely 6,5 milliárd eurót szánt az információs társadalom fejlesztésére) ma már a terv második szakaszában járnak. Ezeknek a sikeres programoknak elengedhetetlen része a folyamatos és lényegi párbeszéd a gazdaság és a társadalom képviselőivel, érintettjeivel. Magyarországon ez a gyakorlat még inkább gyerekcipőben jár. A formai megoldások kialakultak ugyan, de az érintettek még gyakran panaszkodnak arra, hogy csak az utolsó pillanatban kapják meg a dokumentumokat, így nincs lehetőségük érdemi véleményt, javaslatokat kidolgozni, s ha meg is teszik, nagyon ritkán látják viszont ezeket a javaslataikat a végső anyagokban. Az informatikai ágazat alapvető jellegénél fogva a KFI intenzívebb ágazatok közé tartozik, ugyanakkor ennek szintje tevékenységi körök, és vállalkozások szerint is nagy eltéréseket mutat. Az ágazatra vonatkozó adatokból kiderül, hogy a hazai K+F ráfordítások legalább 10%-a realizálódik ezen a területen, ám ennek közel 50-50%-os megoszlása a köz- és a magánszféra között kedvezőtlen képet mutat. A fejlett országok példái, s az EU célkitűzései is azt mutatják, hogy nagyobb részt kellene vállalniuk a vállalkozásoknak a K+F ráfordításokból annak érdekében, hogy a tudományos szférában keletkező eredmények minél nagyobb mértékben válhassanak innovációvá. Ha a vállalatméret szerinti aktivitást nézzük, akkor azt tapasztalhatjuk, hogy pont azok a – jobbár külföldi tulajdonú – nagyvállalatok (multinacionális leányvállalatok) az innovatívabbak, amelyek működése sok esetben a legkevésbé függ a hazai innovációs rendszer helyzetétől. Ezek a vállalkozások saját globális rendszerük és stratégiájuk szerint osztják el a feladatokat. Fő szempontjuk az adott helyszínen elérhető tudásbázis, és a képzett (szabad) munkaerő. Ezzel szemben a hazai vállalkozások zömét alkotó kis- és középvállalkozások kevésbé innovatívak, erőforrásaik korlátozottak, s amennyiben nem lesznek képesek továbbra is egy bizonyos szintű erőforrást biztosítani a KFI tevékenységekre, várhatóan már középtávon is romlani fog (nemzetközi) versenyképességük, innovativitásuk. Ráadásul pont ez az a vállalkozási kör, amelyben rugalmasságuk miatt a leginkább utat találhatnak a legfrissebb újítások, innovációk. A vállalkozások KFI tevékenységét támogató KFI programokra szükség van a maguk helyükön, ám ezek túlzott igénybe vétele eltávolíthatja a vállalkozásokat a piaci viszonyoktól, amely rontja életképességüket. Ezért a KFI terén (is) a kormányzatnak nagyon fontos feladatai vannak a megfelelő vállalkozási és KFI környezet kialakításában, amelybe beletartozik az oktatás, a felsőoktatás megfelelő színvonalú, és az igényeknek megfelelő területeken történő fejlesztése. Ilyen terület lehet az alapkutatások támogatása is. A felkeresett vállalkozások egyértelműen alkalmazott kutatás, és kísérleti fejlesztés orientáltak voltak, sem képességeik, sem kapacitásaik nem igazán teszik lehetővé számukra
37
alapkutatás folytatását. E téren szívesen támaszkodnak, vagy támaszkodnának a közszféra (pl. egyetemek) kutatóhelyeire. A kormányzatnak ezért is fontos feladata a felsőoktatás fejlesztése, hogy egyrészt az egyetemek megfelelő partnerei lehessen a vállalkozásoknak, másrészt megfelelő utánpótlást legyenek képesek biztosítani az ágazat számára. Az ipar-egyetem együttműködés egyértelműen kulcsterület az IT szektor fejlődése szempontjából is, de valószínűleg más ágazatokban is, így például az oktatásban. Megoldása azonban még számos nehézséggel küzd. Az EU kezdeményezése e téren egyértelműen abba az irányba mutat, hogy a vállalkozások vállaljanak vezető szerepet a konzorciumokban, hiszen ők tudják, mire van szüksége a piacnak, a felhasználóknak, az egyetem segítségével pedig ki tudják majd dolgozni. Magyarországon azonban az IT ipar túl gyenge, az erősebb pozícióban lévő multinacionális leányvállalatok pedig saját globális érdekrendszerüket követik. A hazai KKV-k tehát ritkán jutnak el abba a pozícióba, hogy határozottan meg tudják mondani az egyetemi kutatóknak, hogy mire van, illetve lesz szükségük a jövőben. Így az ágazati KFI tevékenységekben az egyetemi, akadémiai szféra érdekei, szándékai ’felülreprezentáltak’, ami csak a későbbi hasznosítás szempontjából rejt veszélyeket magában. Valószínűleg az üzleti környezet fejlődésével, a bizalom kialakulásával, a sikeres példák nyomán javulni fog e terület teljesítménye is. A sikeres vállalkozások esete azt támasztja alá, hogy az IKT szektor már visszavonhatatlanul globalizálódott, egy vállalkozás sem futhat be jelentős fejlődési pályát, ha tevékenységét alapvetően a hazai piaci igényeire szabja (ez igaz még az olyan nagy államok esetében is, mint USA, Franciaország, Németország stb.) A kis államok vállalkozásai számára pedig létkérdés, hogy olyan terméket gyártsanak, amelyre globális igény mutatkozik. A termékek mellett igaz ez a humán erőforrásokra is (gondoljunk csak Németország ’zöldkártya’ programjára informatikus számára), egyes multinacionális vállalkozások globális szinten az egyes helyeken megmutatkozó képességek alapján alakítják ki saját KFI rendszerüket. Magyarországról is számos informatikus távozott külföldre, miközben idehaza is egyre nagyobb az igény a jól képzett szakemberekre. Egyelőre a bevándorlás, külföldiek alkalmazása hazai cégek által nem jellemző, inkább a bérmunka kiadása harmadik vállalkozásoknak. Fontos, hogy az oktatási ágazat is ilyen globális környezetben működik, sokat lehet tanulni mások eredményeiből, ugyanakkor versenyben is vagyunk a hozzánk hasonló országokkal. A fejlődést, a gyorsan változó környezetet csak úgy lehet kezelni, ha kellően rugalmas szervezetet alakítanak ki, amely képes gyorsan reagálni az új kihívásokra. Ez valamennyi sikeres vállalkozás jellemzője, még a nagy multinacionális vállalkozások is igyekeznek csökkenteni a hierarchia méretét. Ennek a folyamatnak az egyik világos példáját az IND group szolgáltatta, ahol egy, a vállalkozás szerkezetétől független fejlesztő részleg jött létre állandó, és más egységektől ideiglenes ’kikölcsönzött’ alkalmazottakkal. Ennek a csoportnak a feladata, s a velük szembeni remény, hogy a hagyományos szervezeti kötöttségek nélkül hatékonyabban és innovatívabban tudnak dolgozni. Az IKT szektor sajátosságához az is hozzátartozik, hogy a fejlesztések gyorsasága és sokszínűsége ellenére, vagy éppen miatt, a kulcs-technológiák, bizonyos alapvető megoldások gyorsan sztenderdizálódnak. Ez a közös alap teszi később lehetővé, hogy a sokféle fejlesztések, az eltérő irányvonalak egymással kompatibilisek maradjanak. Szoftverfejlesztés esetén a programok kódja egyre hamarabb nyilvánosságra kerül, s ezután jelentősen felgyorsul mind az adott program, mind a hozzá kapható kiegészítők fejlesztése, bővülése. Ehhez hasonló helyzetben van az IKT oktatás is, ahol a képzés egy sztenderd, ’alap’ ismereteket tartalmazó egységből, s egy igények szerint testre szabható ’szak-informatikai’ részre bontható.
38
A vállalkozások – hazai és nemzetköziek egyaránt – kiemelték a humán erőforrás fontos szerepét. Nemcsak elérhetőségük, és nem is elsősorban a felsőoktatásból hozott tudásuk számít, hanem tanulási képességük, innovativitásuk. Ezen képességek fejlesztésében viszont nagyon nagy szerepe van az oktatásnak. Saját KFI rendszere szempontjából is kulcsfontosságú, hogy olyan innovatív tanárok stb. dolgozzanak az ágazatban, akik nyitottak az újdonságokra, képesek hozzájárulni az ágazat innovativitásának előmozdításához. További fontos tapasztalat, hogy a vállalkozások sikereiket szinte kivétel nélkül egy jól definiált, szűk piaci résben találták meg. Humán erőforrásaik kihasználásával egy olyan terméket tudtak alkotni, amelyre a piacnak szüksége volt, s ez a piac ráadásul nem is (csak) belföldi, de egyenesen globális. Ez az oktatási ágazat számára is igaz lehet, ma már globális ágazatban, versenyben kell gondolkodni. Annak érdekében, hogy a szűkös erőforrásokat a leginkább hatékonyan lehessen felhasználni, Magyarország számára fontos prioritásokat kell felállítani, az erőfeszítéseket ezekre koncentrálni, s idővel az elért eredmények fényében továbblépni.
39
Felhasznált irodalom Bakonyi, P. Az Információs Társadalom Stratégia és Programok kialakítása az EU csatlakozás tükrében Csonka, L. (2009) A kutatás-fejlesztési és innovációs hálózatok hatása a vállalkozások tudományos- és technológiai képességeinek fejlődésére, PhD Értekezés, Budapest. E-business Watch (2008): IKT és e-üzleti trendek 2008-ban, EC. E-business Watch (2009): An economic assessment of ICT-related industrial policy, A sectoral ebusiness watch study by empirica GmbH and DIW Berlin, Impact Study No. 4/2009, http://www.ebusiness-watch.org/studies/special_topics/2009/documents/IR04-2009_ePolicy_v1-4-execsum.pdf EC (2009) Europe's Digital Competitiveness Report. Volume 2: i2010 — ICT Country Profiles, EC Brüsszel. EC (2009) A Strategy for ICT R&D and Innovation in Europe: Raising the Game. http://ec.europa.eu/information_society/tl/research/documents/ict-rdi-strategy.pdf Hughes, M., W. Golden és P. Powell (2003) Inter-organisational ICT systems: The way to innovative practice for SMEs? in Journal of Small Business and Enterprise Development, Vol 10, Nr 3, pp. 277-286. IHM, IVSZ, NJSZT, VISZ (2005) IKT szektor Iparpolitikai Ajánlás, Budapest. IHM (2003): Magyar Információs Társadalom Stratégia, Informatikai és Hírközlési Minisztérium, Budapest. Inzelt, A. (2007) Technológiai haladás és társadalmi fejlődés, MTA Doktori Értekezés, Budapest. Inzelt, A. (2004) Az egyetemek, a vállalkozások és a kormányzati kapcsolatok fejlődése az átmenet idején, Közgazdasági Szemle, Vol LI., pp. 870-894. ITTK (2007) A világ előrehaladása az információs társadalom terén, 1998-2008, ITTK, Budapest. ITTK (2007) Magyar információs társadalom jelentés 1998-2008 – Jelentés az elmúlt évtizedről, ITTK, Budapest. ITU Basic ICT statistics, http://www.itu.int/ITU-D/ict/statistics/ict/index.html IVSZ (2006) IVSZ Innovation Program and the innovation working group. International opportunities for cooperation, Budapest. Kalvet, T. (2001) ICT, Innovations and Innovation Policy: The Case of Estonia. Archimedes Foundation and PRAXIS Center for Policy Studies, Working paper, http://www.esis.ee/eVikings/ Kiss, J. (2009) A magyar innovációs rendszer helyzete vállalati nézőpontból, projekt összefoglaló tanulmány. Kovács Z. (2006): „Információtechnológia = Versenyképesség”, előadás az Info Savaria 2006 rendezvényen, 2006. április 6. KSH (2009) Kutatás és fejlesztés 2008, KSH, Budapest. MeH (2008): Informatikai Átfogó Stratégia, MeH Infokommunikációért és E-közigazgatásért Felelős Szakállamtitkárság MeH (2008) E-Közigazgatás 2010 Stratégia, MeH Infokommunikációért és E-közigazgatásért Felelős Szakállamtitkárság
40
Molnár, I. (2007) IKT Kutatás-fejlesztés: Németország, A tudományos és technológiai attasék 10.konferenciája, MTA, 2007. október 2, Budapest. NFGM (2009) Az Infokommunikációs technológiák (IKT) szektor iparpolitikai akcióterve. NHIT (2008) Égen-földön informatika. Az információs társadalom technológiai távlatai. Nemzetközi Informatikai és Hírközlési Tanács, Typotex, Budapest. OECD (2009b) Information Society Strategies: From Design to Implementation. The case of Spain’s Plan Avanza. OECD Working Paper, Madrid. OECD (2009) Information Technology Outlook, OECD, Párizs. OM (2004) Oktatási Informatikai Stratégia, OM Informatikai Főosztály Schwab-Chesaru, E. és G. Mironescu (2009) PAC Webinar Series: Eastern Europe – Surveying the Software & IT Services Horizon Today & Post Crisis, www.pac-online.com Tiits, M. és T. Pihl (2002) IST R&D and innovation in Estonia, Archimedes Foundation, Working Paper, http://www.esis.ee/eVikings/ Új Magyarország Fejlesztési Terv. Magyarország Nemzeti Stratégiai Referenciakerete, 20072013. Foglalkoztatás és növekedés, 2007, Budapest. Az anyag elkészítésében a következő interjúalanyok közreműködtek: - Dr. Alföldi István, NJSZT - Bojár Gábor, Graphisoft - Detrekői Ákos, BME - Hajdu Péter, Cisco - Dr. Havass Miklós, Számalk - Kátai Szabolcs, IVSZ - Kelemen Csaba, NFGM - Klotz Tamás, IVSZ, Oracle - Dr. Pap László, Mobil Innovációs Központ - Pap Dávid, NKTH - Prószéky Gábor, PPKE ITK, Morphologic - Tuska István, Axico Kft. - Varga György, Nuance-Recognita - Dr. Vinnai Balázs, IND Group, IVSZ KFI munkacsoport - Dr. Zárándy Ákos, SZTAKI - További két háttérbeszélgetés is zajlott e témában, de ők nem járultak hozzá nevük nyilvánosságra hozatalához. Weboldalak: www.ksh.hu www.ekk.hu http://www.planavanza.es/InformacionGeneral/Executive/
41
Függelék 1. A TEÁOR 72 ágazat termékeinek és szolgáltatásainak nettő árbevétele (1000 Ft) Tevékenység Hardver szaktanácsadás Szoftverkészítés, szaktanácsadás Adatfeldolgozás Adatbázis-szolgáltatás Iroda-, számítógépjavítás Egyéb számítástechnikai tevékenység Összesen - ebből KözépMagyarország
13689066
73428266
Növekedés %-ban (2000-2007) 536,4
139887617
285882356
204,4
24093395 2970169
42353899 16046990
175,8 540,3
25806502
30694411
118,9
56012183
140029992
250,0
262458932
588435913
224,2
83%
90%
2000
2007
Forrás: www.ksh.hu
2. A kutató-fejlesztő helyeken foglalkoztatottak létszáma és ráfordításaik egyes tudományágakban, 2008-ban
Tudományág
Klinikai orvostudományok Informatika Közgazdaság és gazdálkodástudományok Villamosmérnöki tudományok Gyógyszeripar Agrártudományok Összesen
K+F foglalkoztattak tényleges létszáma (fő)
K+F foglalkoztatottak teljes munkaidejű dolgozókra átszámított létszáma (fő) Kutatók, Összesen fejlesztők
K+F ráfordítás (millió Ft)
Összesen
Kutatók, fejlesztők
4305
2255
1172
671
8017,3
4165
3446
2899
2494
28342,2
2800
2218
904
760
6946,4
2423
1866
1691
1318
16147,6
2148 1984 50279
1266 880 33739
2104 1176 27403
1242 525 18504
46869,0 8142,3 266388,0
Forrás: KSH, 2009. p. 66-73.
42
3. A vállalkozási kutató-fejlesztő helyeken foglalkoztatottak száma és ráfordításai egyes gazdasági ágakban, 2008
Gazdasági ág
K+F foglalkoztatottak teljes munkaidejű K+F foglalkoztatottak dolgozókra K+F Kutatóhelyek tényleges létszáma (fő) átszámított létszáma ráfordítások száma (fő) (millió Ft) Kutatók, Kutatók, Összesen Összesen fejlesztők fejlesztők
Számítógép, elektronikai, optikai termék gyártása
27
843
654
777
618
8151,9
Információ, kommunikáció
98
1150
884
875
662
4955,3
227
1402
945
1209
818
11710,2
1155
14043
9408
11373
7912
140041,9
Egyéb természettudományi, műszaki K+F Összesen
Forrás: KSH, 2009, p. 86-87.
43
