Pénzügyi ismeretek. I. Pénzügyi rendszer szerepe a gazdaságban. 1.1 A pénz szerepe, a modern pénzfelfogás

Pénzügyi ismeretek I. Pénzügyi rendszer szerepe a gazdaságban 1.1 A pénz szerepe, a modern pénzfelfogás A pénzügyi rendszer fõszereplõje a pénz. A pénzfolyamatok a reálfolyamatok tükrözõi és önálló cselekvések tárgyai. A pénz önmozgást is végez, tulajdonosának szinte hatalmat ad, jelezve, hogy érte bármi megvásárolható. A hatalom gyakran a pénzért megvásárolható javakon múlik. A pénz mindenütt megjelenik, miközben aktivizálja a gazdaság szereplõit, találkozni vele többek között a hitelfolyamatoknál, az árúk és szolgáltatások vásárlásainál. A pénznek három funkciója van, egyrészt közvetíti az árúk cseréjét, amit a szakirodalom a pénz forgalmi funkciójának nevezi. Másrészt, fizetési eszköz is, azaz alkalmas az árucsere elszámolására, így a hitel eszközének is nevezik, harmadrészt a pénz felhalmozás eszköze is, felhalmozva önmaga is értéket képvisel, s vele, általa anyagi jószágok felhalmozása is lehetõvé válik. A pénz gazdasági szerepét eltérõen magyarázzák a nagy gondolkodók és azok követõi. Érdemes megfigyelni, hogy az 1840-es években két olyan gondolkodóval is találkozni, akik gazdaságfilozófiai modelljük részeként foglalkoztak a pénzzel, kifejtették pénzfelfogásukat. A leggyakrabban hivatkozott, a pénzelmélet atyja Marx volt, pénzelméletében a pénz lényegét a pénz öt funkciójával határozta meg, ezek • • • • •

a pénz értékmérõ funkciója, a forgalmi eszköz funkciója, a fizetési eszköz funkciója, a felhalmozás eszköze illetve világpénz funkciója

Közel ugyanabban az idõben Jevons is gondolati rendszerében a pénz lényegét szintén funkcióval definiálta, nála azonban a pénznek három funkciója olvasható, összehasonlítva a marxi pénzfunkciókkal, hiányzik nála az értékmérõ, illetve a világpénz funkció megnevezése. Felmerülhet a kérdés, az eltérés érinti-e a pénz lényegét, és csupán a pénzfunkciók mennyiségi eltérésével találkozni, vagy ez az eltérés, a két tudós eltérõ pénzfelfogását is tartalmazza. Ha a pénzelméletüket gazdaság-filozófiai modelljükbe ágyazottan vizsgáljuk, amelybõl, annak részeként, a pénzelméletük kinõtt, akkor a pénzelméletükre vonatkozóan minõségi eltérés is látszik. Amíg Marx a termelésbõl indult ki, s értékelõ elmélete a munka-értékelmélet volt, addig Jevons a fogyasztásból kiindulva, a fogyasztást tételezte meghatározónak és szubjektíven az úgynevezett szubjektív értékelmélet segítségével vizsgálta a pénz szerepét is. A fenti szemléletekbõl következett Marxnál egy múltba irányuló vonatkozása a pénznek, amikor egy árú árát azzal a múltbeli munkával méri, amellyel azt az árút elõállították. Nála a pénz csak követi a gazdasági folyamatokat, a gazdaság passzív szereplõje. Jevonsnál a pénznek egy jövõbe mutató irányultságával találkozni, a piacon a fogyasztó szubjektív értékelésétõl függ, létrejön az árucsere, a piac a termékek, áruk ki mit tudja. A pénz viselkedése szerint ígérvény jellegû dolog, egy ígéretes ígérvény. Ebben a gondolati rendszerben a pénz aktív tényezõje, a gazdaságnak, moderálja a folyamatokat. A pénz ilyetén felfogása magyarázza, hogy a gazdaság szereplõi a pénztõl elvárják, hogy az idõ múlása járjon a pénzmennyiség növekedésével. A pénznek ezt a tulajdonságát nevezzük a pénz idõértékének. A gazdasági folyamatok tervezésénél minõsítésénél ma már nélkülözhetetlen az idõérték számba vétele.

1. ábra - A marxi és jevonsi pénzfelfogás összehasonlítása Marx elmélete

Jevons elmélete

Pénzfunkciók: -

Értékmérõ Forgalmi Felhalmozás Fizetési eszköz Világpénz

-

Értékmérõ Forgalmi Felhalmozás Fizetési eszköz Világpénz

-

Forgalmi Felhalmozás Fizetési eszköz

Gazdaságfilozófiai alapvetés

Termelésbõl indul ki

Fogyasztásból indul ki

Értékelõ elmélet

Munkaérték elmélet

Szubjektív értékelmélet

Mibe kerül?

Mit ér?

Mi az ár?

Ki mit tud?

Következmények Pénzre vonatkozó szemlélet

Pénz gazdasági szerepe

Múltba irányuló

Jövõbe irányuló

Pénz utalvány jellegû

Pénz ígérvény jellegû

Passzív

Aktív

• Követi a folyamatokat

• Irányítja a folyamatokat • Pénznek idõértéke van.

Általánosságban tekintve a pénz készpénz és számlapénz formában, s e-pénz formában jelenik meg. A készpénzforgalomnál a pénz a kezek között forog, vásárlásainkkal egyidõben történik annak kiegyenlítése. A számlapénzforgalomnál a pénz a számlákon mozog, amikor például a folyószámláról, átutaljuk a tandíjat az oktatási intézmény számlájára, vagy amikor köztársasági ösztöndíj havi összegét átutalják a diáknak a közszámláról az egyén folyószámlájára. A pénzforgalomnak ez a formája sokkal olcsóbb, tehát költséget és idõt is megtakarít. A modern kor vívmánya az elektronika fejlõdésével kialakult bankkártya, ami egy készpénzkímélõ pénzforgalmat eredményez, amely forgalomnak az egyik oldala készpénz, a másik oldala számlapénz-forgalom.

1.2 A pénz keletkezése A pénz kialakulása egyidõs az emberiség történetével, azóta létezhet, amióta a természet-adta közösségek környezetükben készen található jószágokat, különleges dolgokat csere- bere eszközéül használtak. Az egyik „fölösleges „jószágnak a másikkal történõ cseréje tulajdonképpen hasznosságuk alapján történt. A felesleges árut cserélték a hiányzónak tartottal. Ezt a közvetlen cserét váltotta fel, a pénz közvetítésén alapuló csere, úgy, hogy a közösségekben ritkaságnak számító „értékes” jószágot „neveztek „ki olyan jószágnak, pénzárunak, amelynek megkülönböztetett tulajdonsága, - a széles körben ismertség és elfogadottság miatt - hogy közvetítésével gyorsabb a cserét lebonyolítani. Az egyik közösségben a kagyló, másikban a ruha, de volt ahol a fehérmajom, azaz valamilyen a közösség környezetében található árú töltötte be e közvetítõi funkciót. A pénzfejlõdésnek ezt a szakaszát a szakirodalom az árú-pénz korszakának nevezi. Az árú pénzek közül a só-pénz tartósan csereeszközként funkcionált. Hosszú az a történelmi út, ami ezen idõtõl elvezet a „vakító pénzformáig”, a mikor a nemesfémek vették át a pénz szerepét, melyet elõször az ezüst, késõbb az arany töltött be. Az ezüst és arany harcából az arany került ki gyõztesen, az ezüst „inflálódása” miatt. Igy alakult át a pénzrendszer a bimetalikusból monometalikussá. E korszakban már megjelentek a nemesfémpénz helyettesítõk a bankjegyek, amelyeket kezdetben korlátlanul aranyra lehetett váltani. Az utolsó-elõtti nagy ívû fejõdése a pénzrendszernek az aranyalapú pénzrendszer, melynek elsõ idõszakát nevezik aranyérme rendszernek. Ekkor már nem az aranypénzt használtak a hétköznapi életben csere eszközéül, hanem az aranypénzt helyettesítõ bankjegyet, a bankjegy azonban korlátlanul átváltható volt aranyra. A XIX század 70-es éveitõl nagyjából az I. világháborúig a rendszer mûködésének két elõnyét érezhették, az árstabilitást, és a folyó fizetési mérleg automatikus egyensúlyát. A világháborúban felfüggesztették a rendszer mûködését, s majd a megváltozott gazdasági politikai viszonyok a korábbiak visszaállítását lehetetlenné tették. A két világháború közötti években Anglia kísérletet tett pénzügyi pozíciójának helyreállítására, létrejött az aranyrúdrendszer. Az elnevezés onnan származik, hogy a nemzetközi pénzügyi rendszerben résztvevõk, akik nemzeti valutájukat átváltották fontra, és ha 1557 fontnyi bankjeggyel bírtak, az angol jegybankban azt egy kis aranyrudacskára válthatták. A háború utáni nemzetközi pénzügyi rendszer dollárdeviza vagy aranydevizának nevezett pénzügyi rendszer, aminek sajátossága, hogy a résztvevõ országok nemzeti valutájukat az USD-hez rögzítették, az USA dollár árát viszont aranyban fejezték ki. A dollár aranylábát az 1934 évi uncia arany egyenlõ 35 USD alapján fejezték ki és az egy USDt meghatározott gramm arannyal tették egyenértékûvé. Ez a rendszer jól mûködött a 60as évekig, elõsegítette az országok gazdasági stabilitását. Európában a résztvevõ országoknál konvertibilissá vált a valuta, de ettõl kezdve megindult a rendszer halódása is, a gazdasági erõviszonyok részbeni átrendezõdése, a dollár felértékeltsége a többi valuta leértékeltsége mellett, részben az európai integrációval elinduló különérdekeltség következtében. Kivédhetetlen csapás akkor kezdõdött, amikor felfüggesztették a dollárnak aranyra való átváltását. 1971-en de facto, 1975-ben de joure megszûnt az aranyalapú pénzügyi rendszer, az arany de monetarizálódási folyamata nagyjából eddig tartott. Ezt követõen beszélnek modern, önálló értékkel nem rendelkezõ pénzrendszerrõl. A modern pénz, döntõen hitelnyújtás útján jön létre, ezért szokták hitelpénznek is nevezni. Ha a pénz keletkezését intézményi oldalról nézzük, beszélhetünk •

a jegybank által, illetve

•

a kereskedelmi bankokon keresztül keletkezett pénzrõl, az elõbbit jegybanki pénznek, az utóbbit kereskedelmi banki pénznek hívjuk.

A jegybanki pénz két vonatkozásban különbözik a kereskedelmi banki pénztõl, nevezetesen abban, hogy a jegybank által teremtett pénz technikai formája szerint készpénz és számlapénz is lehet, a kereskedelmi bankok csak számlapénz képesek teremteni. Ennél lényegesen jelentõsebb eltérés, ezek gazdasági hatásában érzékelhetõ, amennyiben a kereskedelmi bank saját üzletkörén belül képes csak pénzteremtésre, addig a jegybanki pénz-teremtés - multiplikatív módon - egész gazdaságra kiterjedõ. 1.3 A pénz és megtakarítás. A pénz alkalmas vagyon felhalmozásra, jövedelmek átcsoportosítására. Megtakarítás makrogazdasági jelentõsége, hogy alapja a reálgazdaság növekedésének. A polgári közgazdaságtan a megtakarítást a jövedelem fogyasztáson felüli részének definiálja , úgy fogja fel, aki megtakarít, lemond a fogyasztásról, áldozatot vállal, s ezt azzal honorálja, hogy a fogyasztásról való lemondásért kamatot fizet. Jövedelmek áramlásában nagy szerepe van a pénzügyi rendszernek. A gazdaság kihívásaira a pénzügyi rendszer mindig reagál, segítve azt, eredményeként a pénzügyi rendszerben új eszközök, pénzügyi termékek, szolgáltatások alakulnak ki. 1.4 A pénzügyi rendszer funkciói • • •

a jövedelmek áramlását, pénzeszközök átcsoportosítását szolgálja, hatékonyan biztosítja a megtakarítók és a megtakarítást véglegesen felhasználok szükségleteit, fedezi a szükséges hiteligényeket a megtakarítások összegyûjtésével.

1.5 Pénzügyi rendszer rendszerszemléletû megközelítése. A pénzügyi rendszer rendszerelmélet szabályai szerinti jellemzése, a pénzügyi eszközök, a pénzügyi piacok, és pénzügyi intézmények leírását és viszonyainak vonatkozásait jelenti. A pénzügyi rendszer a pénz- és tõkepiac intézményeit, eszközeit és piacait fogja össze és mûködteti. 1.5.1 Pénzügyi eszközök azok az eszközök, amelyekbe a megtakarítók megtakarításaikat helyezik, illetve azok az eszközök, amelyeket pénzszerzés érdekében bocsátanak ki. A pénzügyi eszközök közé nemcsak a pénz tartozik, hanem ide sorolható a valuta, deviza, a hitel, a váltó a kötvény, részvények, hitel, lízing stb. 1.5.2 A pénzügyi piacokon a pénzügyi eszközökkel kereskednek, tehát ezeken a piacokon a pénzügyi eszközök adásvétele folyik. A szakirodalom sokféleképpen csoportosítja a pénzügyi piacokat, beszélhetünk • • • •

pénzpiacról és tõkepiacról, elsõdleges és másodlagos értékpapírok piacáról, azonnali és határidõs piacokról, effektív és spekulációs piacokról, stb.

Pénzpiacról, rövidlejáratú pénzügyi eszközök kereskedésekor beszélnek, ezek az eszközök egy évnél rövidebb lejáratúak. Ide tartoznak a diszkont kincstárjegyek, az évnél rövidebb lejáratú hitel, a váltó stb.

Tõkepiacon az egy évnél hosszabb lejáratú pénzügyi eszközök kereskedése történik, az idetartozó eszközök az értékpapírok, kötvény, részvény, állampapír, a hosszúlejáratú hitel stb. Elsõdleges pénzügyi piacon történik a megtakarítok és a beruházok közvetlen szereplõk, ahol a kibocsátótól származó értékpapírok közvetlenül cserélõdnek a megtakarítók pénzeivel. Másodlagos pénzügyi piacokon a már meglévõ értékpapír adás-vétele folyik, az ezzel foglalkozók közvetítik a valakik által tõkeszerzés érdekében kibocsátott papírokat. Értékpapír-piacok az egyre nagyobb terjedelmû részét képezik a pénzügyi piacoknak. A teljesítés és szerzõdéskötés idõpontjának egymáshoz való viszonya alapján azonnali és határidõs piacokról beszélnek. Azonnali piacoknál nem válik el idõben a szerzõdéskötés teljesítésétõl.

az ügylet fizikai

A határidõs piacoknál a szerzõdés és a teljesítés idõben szétválik egymástól. E piac tömeges megjelenése a 70-es évektõl indult el. Jellemzõ formái a futures, a forward, az opciós ügyletek. Az effektív és spekulációs ügyleteket, az ügylet tényleges közvetlen célja alapján különítik el. Az effektív ügyleteknél a szereplõk az ügylet fizikai megvalósulását akarják, a spekulációs ügyleteknél nem az ügylet fizikai teljesítése, hanem az általa elérhetõ árfolyamnyereség elérése áll a középpontban. A spekuláció értelmezése pénzügyi tartalma nem is rokonítható a spekuláns hazai értelmezésével, ahol a spekuláns pejoratív jelentésû kifejezés. A pénzügyi világban a spekulánsi szerepkör egy nagyon is tudatos tervezést, elemzést, feltáró munkát igényel a spekulánsoktól, akik a szerzett információik alapján az árak jövõbeli alakulására spekulálnak. A futures ügylet döntõen spekuláns ügylet, mert a szerzõdés a jövõbeli fizikai teljesítés helyett árfolyamnyereséget céloznak meg. A forward pedig egy effektív ügylet, ahol a szereplõk a kockázat mérséklése, a tervezhetõség érdekében számukra elfogadható áron kötik az ügyletet a fizikai teljesítés érdekében. Az opciónál egy lehetõség megvétele történik, a befektetõk azt a lehetõséget vásárolták meg csekély díj ellenében (opciós díj) hogy a szerzõdés lejártakor dönthessék el élni kívánnak-e a lehetõség igénybevételére, vagy lemondanak róla. 1.5.3 Pénzügyi intézményekben pénzügyi eszközök kibocsátása, s azokkal való mûveletek végzése történik. Pénzügyi intézményekhez tartoznak a hitelintézetek és a pénzügyi vállalkozások. Az elõbbiekhez a bankok, a takarékszövetkezetek, és a szakosított hitelintézetek tartoznak Az utóbbihoz a lízing vállalkozások, a pénzváltók, a brókercégek, stb. A következõ ábra a pénzügyi közvetítõrendszert mutatja be, ahol a megtakarításokat a megtakarítások végsõ felhasználóival közvetlenül és közvetve kapcsolja össze.

2. ábra - A megtakarítások áramlása, intézményeik, piacaik Közvetlen pénzügyi piac

Elsõdleges értékpapír

Brókerek, dealerek, kölcsönjegyzõk (elsõdleges értékpapírpiac)

nz Pé

os lag s od Má

Másodlagos értékpapírpiac (tõzsde)

A megtakarítások végsõ felhasználói

Els õd leg es ért ék pa pír

Megtakarítók (befektetõk)

r apí ékp ért

Pé nz

Elsõdleges értékpapír

Hitelintézetek Biztosítók Nyugdíjalapok Befektetési alapok stb. Közvetítõ pénzügyi piac

Mint látható a megtakarítás közvetlenül is áramolhat a megtakarítás végsõ felhasználóihoz, ilyenkor a megtakarítók pénze közvetlenül cserélõdik ki a befektetõk által kibocsátott értékpapírokkal. Ez a forma csak akkor mûködik jól, ha a megtakarítók megtalálják a befektetõket, illetve egymásra találnak. E viszonylat legfõbb intézménye a tõzsde, ahol a brókerek és dealerek dolgoznak. 1.5.3.1 A tõzsde A tõzsde egy különlegesen szervezett szabályozott piac. Piac, mert a tõzsdei termékek adás- vétele folyik, különleges piac, olyan hely ahol az árú nincs jelen, keresletet az jelenti, ha keresnek, a kínálatot, pedig ha kínálnak. Különleges, mert a tõzsde mindig ugyanazon helyen és idõben mûködik, s történik az adás- vétel. Különlegességét erõsíti, hogy itt szokványok és szabványok szerint folyik a kereskedés. A tõzsde megjelenési formái a mutogatós kereskedéstõl a bekiabálós kereskedésen át az elektronikus kereskedésig változatosan alakult. Mára az utóbbi tõzsdei alakulatnak meghatározó szerepe van, míg a mutogatós tõzsde már csak történelmi érdekesség. A tõzsde funkciói közül kiemelkedik • • • •

koncentrálja a piacot, információs központ, gazdaság barométere, árstabilizáló szerepe.

Az egyre jelentõsebb szerepet játszó tõzsde csökkenti a befektetés-keresési költségeket, mert mindig, minden egy helyen intézhetõ, mert korrekt információk szólnak a szereplõkrõl, s ez által felgyorsul a tõkeáramlás. A tõzsdén minden információ - legyen az nemcsak gazdasági, hanem politikai jelentõséggel bír, az információ az éltetõje, a jó és rossz döntéseknek egyaránt. A tõzsde legjelentõsebb, legnagyobb forgalmat bonyolító szereplõi teljesítményét egyegy tõzsdére jellemzõen összesítik, s ezekbõl származtatják az un. tõzsdei indexet (BUX., CESI, Dow Jones, FAZ stb.), amely kifejezi a tõzsde általános hangulatát, az összpiaci árfolyammozgást tükrözõ indexszámot. A tõzsdei index orientálását a barométer jelzéséhez szokták hasonlítani. A spekulánsok jövõre vonatkozó áremelkedésének és áresésének spekulálásából a tõzsdének árstabilizáló hatása származik. Hazai viszonylatban a tõzsde nem új keletû intézmény, háború elõtt virágzott-18641948 között, sõt voltak európai viszonylatban egyedülálló árú-szekciói, például a tojástõzsde. „Újkori” története a rendszerváltáshoz kötõdik, a paternalista állam leépítésének a piacgazdaság eszköz és intézményrendszerének kialakítási folyamatába tartozóan. 1.5.3.1.1 A tõzsde szereplõi A tõzsde szereplõit, a kockázathoz való viszonyuk alapján következõen csoportosítják: • • •

spekulánsokat, fedezeti üzletkötõket, arbitrazsõröket különböztetnek meg.

A spekulánsok az árfolyamok, kamatlábak változásaira vonatkozó jövõbeni várakozásaik alapján kötik az ügyleteiket, õk vállalnak legnagyobb kockázatot, ha elõre jelzésük bekövetkezik nagy nyereséget, ha nem nagy veszteséget könyvelhetnek el. A spekulánsokat a várakozásaik alapján két csoportra osztják, azokat, akik árfolyam emelkedésre számítanak azok a hausse-spekulánsoknak, az árfolyam csökkenésre számítókat baisse-spekulánsoknak nevezik. A fedezeti ügyletkötõk a kockázat csökkentése érdekében kötnek ügyletet. A gazdasági szereplõk jó részénél a normális üzletmenet során kockázatnak kitett pozíció keletkezik. Ekkor arra törekszenek, hogy ellenügylettel zárják le. Az arbitrázsõrök többsége nem kockáztat, mert ügyleteikkel a különbözõ térben, azonos idõben jelentkezõ „különbözeteket” célozzák meg. Ott vásárolnak, ahol az olcsó és ugyanabban az idõben, ott értékesítik, ahol árfolyamnyereség realizálható. 1.5.3.1.2 Tõzsdei ügyletek A tõzsdén azonnali és határidõs ügyleteket kötnek. Az azonnali ügylet itt azt jelenti , hogy az ügyletkötést követõen néhány napon belül történik a teljesítés, a szokásoknak megfelelõen országonként eltérõen. A határidõs ügyletek kialakulása a jövõbeni árak, árfolyamok és kamatlábak alakulásának bizonytalanságával függenek össze. Nem véletlen, hogy 1971-tõl tömegesen jelennek meg, amikor a dollár-deviza rendszer

megbukott, mert a gazdaság három aktora az árfolyam, az árak, a kamatlábak kiszámíthatatlanul lebegtek, s a határidõs ügyletekkel ezt a bizonytalanságot kívánták mérsékelni. Kiderült, hogy a valuta és devizaárfolyamok kezelésének hatékony eszköze. A 70-es években felerõsödõ infláció és követeztében a kamatláb kockázat mérséklésére tett cselekvéssorozat is e pénzügyi ügylet felerõsödését hozta. A határidõs piacok érdekessége, hogy olyan „árút” is eladhatnak, amellyel nem is rendelkeznek. Tõzsdei kifejezéssel, ha ilyenkor eladnak, nyitnak egy pozíciót, rövid pozíciót, vételi szándék keletkezett, mert eladtak valamit, amit meg kell szerezni. Ha jól számítottak és megtörtént közben az árfolyamcsökkenés, tehát a korábban magasabb áron eladott árút valóban alacsonyabb áron is meg tudnak vásárolni, tehát az eladási és vételi árkülönbsége ebben az esetben a nyereség. Ellenkezõ esetben árfolyamveszteséget könyvelhetnek el. Mivel a futures ügylet jogilag kötelezõ adásvételi szerzõdés, ez azt jelenti, hogy a vevõnek meg kell venni, az eladónak határidõre a szerzõdött mennyiséget el kell adni az elõre kialkudott áron. Ha spekulánsok kötik, akkor csak a pénz mozog a vesztestõl a nyerõ felé. Az opciós ügyletek jogszerzési határidõs szerzõdések. Itt az egyik szereplõ jogilag kötelezett, a másik fél csak jogosult. Az opciónak miként a piacnak két minõsége van, vagy megveszik az árút, vagy eladják. A vételi opció vevõjének joga van megvenni az üzlet tárgyát képezõ árút. A vételi opció kiírója (eladója) viszont kötelezettséget vállal eladásra elõre kialkudott áron opciós díj fejében. Itt a vevõ csak a jogot veszi meg az opció kiírójától. Az eladási opciónál az opció vevõje jogosult a kötési áron eladni az árút, a kiíró viszont köteles megvásárolni azt. Az opció kiírója a vevõ pozíciójával ellentétes pozíciót vállal. Kockázat tekintetében a kiíró sokkal nagyobb kockázatot vállal, míg a másik csak korlátosan kockáztat. Õ ugyanis legfeljebb az opciós díjat veszítheti el az ügyleten. A vételi opció vevõjének tehát vételi joga van, s akkor él vele, ha a jövõbeni spot ár magasabb, mint az opciós szerzõdésének kötési ára, illetve opciós díjjal növelt szerzõdéses ára. Így olcsóbban jut az árúhoz, mintha az azonnali piacon vette volna. Az eladási opció vevõje akkor él eladási jogával, ha a tõzsdei azonnali árfolyam alacsonyabb, mint a szerzõdéses ár és az opciós díj különbsége, azaz a határár. A pénzügyi rendszer ösztönzi a megtakarításokat, az un. közvetítõi pénzügyi intézmények kialakulásával, sokasodásával, akik a megtakarításokért különbözõ ellenértéket, ellenszolgáltatást kínálnak. Pénzügyi közvetítõk között találjuk kereskedelmi bankokat, a takarékszövetkezeteket, a szakosított pénzintézeteket, a biztosítókat a célirányos befektetési alapokat, akik a megtakarítási lehetõségek széles tárházát kínálják, cserében kamatért, élet-, halál-, felelõsség-biztosításért, vagy/ és valamilyen hozamnövekedésért. A közvetítõi pénzügyi intézmények között kitüntetett jelentõséggel bír a bankrendszer.

1.5.3.2 A bankrendszer A bankrendszereket állami szerepvállalás szerint megkülönböztetve állami és privát bankmodelleket különböztetünk meg. Mindkét esetben az állam is tulajdonos, de az elõbbiben az állam tulajdoni részesedése meghatározó, az utóbbiban a privát tõke az uralkodó. Az állami bankrendszerek a gazdaságilag fejletlen országok jellemzõi. Az állam gazdasági befolyását a bankokban felhalmozott információkon keresztül is tudja érvényesíteni. Az információ hatalom. A bankrendszereket funkcionális tagoltságuk alapján • •

egyszintû és kétszintû bankrendszerekre osztják.

Az egyszintû bankrendszer jellemzõi, a kevés számú bank, nem válik szét a jegybanki és üzleti banki funkció. Ez a kevésbé fejlett országok jellemzõi illetve a szocializmusban az állam-szerkezetbõl közvetlenül következett a bankrendszer egyszintûsége is. A kétszintû bankrendszernél a jegybank és üzleti bankok elkülönülnek, kapcsolatukat a monetáris politika alakítja. A jegybank kizárólag jegybanki feladatokkal foglalkozik, míg az üzleti bankok vállalkozások. Hazánk pénzügyi rendszerében új minõséget hozott a kétszintûség megteremtése, melynek folyamata 1987-ben elkezdõdött, s a teljes kifejlõdése majdnem két évtizedet vett igénybe. 1.5.3.2.1 A jegybank A jegybank a monetáris politika irányítója, függetlenségét törvény írja elõ. Az ország érdekében hosszútávon a gazdaságpolitika gazdasági növekedés ösztönzõjeként segíti az alábbi folyamatokat. Feladatai közé tartozik: • • • • •

a nemzeti valuta vásárlóerejének megõrzése, kincstárnoki funkció, a likviditás biztosítás érdekében, hitelkínálat-hitelkereslet, pénzkínálat-pénzkereslet befolyásolása, kamatbefolyásoló szerep, a jegybanki kamatláb, mint irányadó kamatlábbal, erkölcsi ráhatás.

A jegybank a feladatokat közvetlen és közvetett módszerekkel érvényesíti, instrumentumai közül kiemelkedik a jegybank tartalékráta-, illetve rediszkontláb- politikája.

3. ábra – A Jegybank tartalékráta politikája Kötelezõ tartalékráta: a pénzintézetek idegen pénzforrásai után képzendõ Hatásmechanizmusa: - a banklikviditásra (ha a tartalék-elõírás emelkedik, elõ kell teremteni az új kötelezettséget) - a kereskedelmi bankok pénzteremtési lehetõségeire (ha csökken a ráta, nõ a nyújtható hitelek mennyisége) - a kamatlábakra (ha csökken a ráta, nõ a kihelyezhetõ hitel, csökkenhet a hitelkereslet)

4. ábra – Rediszkontláb politika Lényege: a kereskedelmi bank kérésére a Jegybank hitelt nyújt Hatásmechanizmusa: - a hitelkihelyezésre és a pénzmennyiségre expanzív hatás: kláb • r. hitel• - a banklikviditásra - a kamatlábakra • a refinanszírozás mértékétõl függõen Refinanszírozás esetei: a.) leszámítolási politika (váltó rediszkontálás) b.) lombard politika (értékpapír elzálogosítása) c.) refinanszírozási kontingensek (mennyiségi korlátozás) 1.5.3.2.2 Az üzleti bankok Az üzleti bankok képezik a bankrendszer második szintjét. Bankok szerepe a kontinentális talapzatú országokban még mindig igen jelentõs a megtakarítások közvetítése szempontjából. A bank régi intézménye a pénzügyi rendszernek, sajátos vállalkozás, sajátossága más vállalkozásoktól eltérõ jegyei között a technológiai, a befektetõi, a forrásoldali, a kockázati és likviditásban lévõ eltérések képében jelentkezik A technológiai sajátosság, hogy banküzemnél a termelési folyamat egyben pénzügyi folyamat is, egy folyószámla-nyitás egyszerre termelési és pénzügyi folyamat is, míg a nem banki vállalkozásoknál a termelési folyamat idõben elkülönül a pénzügyi folyamattól. A banki befektetés - szemben a közönséges vállalkozások reál-javakba történõ befektetéseivel - pénzügyi eszközökbe történõ befektetés, amit hitelnyújtáson keresztül érvényesít. A bank mások pénzébõl finanszírozza a hiteleket, ellentétben a közönséges vállalkozásokkal, ahol a finanszírozás döntõen a saját forrásból történik. A bank forrásai legfõképpen a betétesek megtakarításai, amit a bank viszonylag alacsony kamattal, de jó biztonsággal szavatol, sõt a biztonságért az állam is egy bizonyos értékösszeg erejéig felelõsséget vállal.

A bankot kockázattal kereskedõ vállalkozásnak is nevezik, utalva arra, nincs olyan tevékenysége, amely ne járna kockázattal. Valóban a hitelkockázattól a kamatkockázaton, a mûködési kockázaton át a csalás kockázatáig számtalan kockázati tényezõvel szembesül. A likviditási szükséglet is másként hat a bankra, mint az egyéb vállalkozásokra, mert a bank veszélyes üzem. Nem fordulhat elõ, hogy a bank nem tud ügyfelének fizetni, vagy a jó ügyfelének hitelt nyújtani. A banki likviditás hiánya futótûzként terjed, magával sodorhatja a vétlen gazdasági szereplõket, a dominóelv szerinti csõdhullám nemcsak a betéteseket, nemcsak a bankot, hanem az egész gazdaságot pénzügyi válságba sodorhatja. Mindezekért a banki érdekeltség célkeresztjében azonos jelentõséggel bír a profitabilitás, a kockázatelkerülés, a likviditás teljesítése,ez az alapja a megtakarítók banki bizalmának.

5. ábra: Az üzleti bank célrendszere 1.5.3.2.2.1 Banki ügyletek A banki tevékenységeket, azaz a banki ügyleteket a szerint csoportosítják, hogy a banki mérleg eszköz vagy forrásoldalához kapcsolódnak. Mindazokat a banki ügyleteket, amelynek segítségével a bank pénzeszközhöz tehát banki forráshoz jut passzív bankmûveletnek nevezik. A bank három módon jut forráshoz • • •

betét gyûjtés révén, banki értékpapírok kibocsátásával, pénz vásárlásával, értékpapírok jegybanki leszámítolásával.

A három módszer közül a betétgyûjtés a meghatározó. A hitelintézet sokféle betétkonstrukciót kínál, a fiatalok, az idõsek, a lakástakarékosságban érdekeltek, a fiatal házasok, a diákok számára. Érdeke a lakossági megtakarítás minél nagyobb arányú felszívása. A banki értékpapírok, pl. a pénztárjegy egy idõszakos megtakarítási forma, a betétnél általában magasabb kamatot kínál, tehát drágább pénzbevonási módszere a banknak. A rediszkontálással szerzett pénz általában a legmagasabb kamatköltségû forrásbevonás. A banki mûveletek azon része, amikor a bank pénzügyi eszközökbe fektet be hitelnyújtás formájában - a banki mérleg eszközoldalához kapcsolható, ezért aktív banki ügyleteknek nevezik. A hitelek nyújtásával a bank kamatbevételhez jut. A

hitelek nyújtásának feltétele az elegendõ forrás és a szavatoló tõke nagysága. Az említett passzív és aktív ügylet jövedelem-termelõképessége attól függ, milyen kamatot fizet a betétekért, és milyen kamatot szed a hitelekért. A betéti és hitelkamatok különbsége a kamat-marzs. A bankok között nagy eltérés nem lehet a kamathozamokban, mert a pénzáramlás a nagy eltéréseket kiegyenlítené. Önkényesen sem lehet a betéti és hitelkamatokat meghatározni, nagyságukat a gazdasági, pénzügyi környezet a maga szabályozóival, valamint a tulajdonosok pénzügyi várakozásai alakítják. A hitelek nyújtásával a bank nagy kockázatot vállal, mások pénzét kockáztatja. Elvárható, hogy a hitelnyújtó körültekintõen adjon hitelt, vizsgálja annak célszerûségét, a visszafizethetõséget, az adós kockázati körülményeit, s mivel a teljes bizonyosság nem létezik, fedezeti igényt is érvényesít. A következõkben a hitelek a hitelszerzõdés tartalma, fedezeti jellege alapján kerülnek bemutatásra.

6. ábra - Hitelek csoportosítása a hitelszerzõdés tartalma szerint

Pénzhitelek

Személyi

Kötelezettségvállalási hitelek

Reálhitelek

Kauciós hitelek

Biankó hitelek

Lombard hitelek

Elfogadvány hitelek

Kezeshitelek

Cessziós hitelek

Akkreditív hitelek

Váltóleszámítolási hitelek

Jelzáloghitelek

Rembours hitelek

7 .ábra - Kötelezettségvállalási hitelkonstrukció

4

Szállítás

1

Szerzõdés

5

Fizetés

2

3

a) Kauciós megállapodás b) Váltó elfogadás c) Akkreditív nyitás d) Akkreditív+váltó elfogadás

Szállító értesítése

8. ábra - Akkreditív lépései

3

7 2

8

9

6

5

1

4

1. Szállítási szerzõdés akkreditív -záradékkal 2. Importõr akkreditív nyitási kérelmezése 3. Értesítés az akkreditív megnyitásáról 4. Akkreditív eljuttatása az exportõrhöz

5. Áru leszállítása 6. Fuvarokmányok eljuttatása 7. Fuvarokmányok eljuttatása 8. Fuvarokmányok bemutatása

1.5.3.3 A biztosítók A biztosítók, a káresemény bekövetkezésébõl adódó kockázat megosztását kínálják biztosítási díj fejében. A befektetési és biztosítási piac együttmûködésével találkozni, amikor a káresemény bekövetkezésének kockázatát kiegészítik például a befektetéshez kötött életbiztosítással. Így a megtakarítási lehetõségeket társítják széleskörû biztosítási védelemmel. Ezeknél a biztosításoknál az egyén bármikor dönthet a különbözõ kockázatú és várható hozamú befektetési alapokba történõ befektetési arányokról, a szerzõdés tetszõlegesen rugalmasan alakítható. A gazdaság szereplõinek legalább a lehetõséget, a kiválasztás taktikáját és stratégiáját kell megismerni ahhoz, hogy életkorukhoz, a pénz- és megtakarításuk nagyságához igazítva a leginkább megfelelõ befektetési formát tudják választani. Az említett közvetítõi pénzintézetek vagyoni helyzetüknél, tõkeerejüknél fogva képesek az elsõdleges értékpapíroknak másodlagos értékpapírokká - a kereslet szerinti átalakítására. A nagy névértékû papírokat, nagyobb keresletet támasztó több kisebb értékûekre, a hosszúlejáratúakat több rövidebb lejáratúakká, a nagy kockázatúakat átlagos kockázatúakká tudják transzformálni. Mindezzel meggyorsítják a megtakarítások áramlását a megtakarítóktól a megtakarítást végsõ felhasználókig. 1.5.4 Értékpapírok típusai és jellemzõi Az értékpapírok, mint pénzügyi eszközök egyre sokszínûbb termékei a pénzügyi rendszernek. Az értékpapírok magánvagyonjogot megtestesítõ okiratok, a tulajdonosoknak illetve birtokosoknak valamilyen követelését közvetítik. A következõ táblázat az értékpapírokat csoportosítja többféle nézõpontból. Értékpapír hozama szerint Az értékpapírba foglalt jog szerint

Az átruházás lehetõsége szerint

Értékpapírok csoportosíthatók Az értékpapír lejárata szerint

Az értékpapír kibocsátója szerint Forgalomképesség szerint

A fentieken túl ismert az értékpapírok funkcionális alapon történõ osztályozása ebben a tekintetben • • •

befektetési célú értékpapírokról, pénz közvetítését szolgáló értékpapírokról, és árú közvetítést szolgáló értékpapírokról beszélhetünk.

Az elsõ csoportba a kötvény, részvény, a másodikba a csekk, váltó, a harmadikba a közraktárjegy, fuvarokmány tartozik. Ezek közül a közraktárjegy „régi-új” értékpapír hazánkban. 1.5.4.1 A közraktárjegy A közraktárjegyet kibocsátó gazdasági társaság, raktározási, tárolási, értékmegõrzõ szerepet tölt be. Nálunknál fejlettebb országokban hitelezési tevékenységgel is foglalkozik. Az általa kibocsátott értékpapírt a bevitt árú ellenébe bocsátják ki, melynek jellemzõi. • • • • •

két részbõl - egy árú-jegybõl és egy zálogjegybõl - áll, forgatható értékpapír, éven belüli lejáratú, hitel felvételére jogosít, a zálogjegy a banki okirat, az árúhoz való hozzájutás az árujegy és zálogjegy egyidejû bemutatása mellett lehet.

A közraktározás Magyarországon a háború elõtt létezett, 14 közraktár formájában a Duna és a Dráva partján, fõleg mezõgazdasági termékek raktározását végezték. Majdnem fél évszázad szünet után a 90-es évek elején indult el ismét a szervezõdése, hasznosságát • • •

a magánszemélyek és vállalkozások a szûkös raktározási kapacitásának feloldásában, a forgóeszközhitel gyors és olcsó szerzésében, az értékesítési folyamat meggyorsításában látják.

1.5.4.2 A váltó A váltó egy pénzt helyettesítõ határidõs követelést kifejezõ pénzügyi eszköz. Funkciói, szerepe a pénzzel rokonítható, de nem azonosak. A váltó a 12 században - írásos emlékek szerint - létezett, kialakulását két körülmény segítette, egyfelõl az akkori közállapotok, mert veszélyes dolog volt pénzzel utazni, vásárokba járni, másrészt a forgalom pénzhiánya. A kereskedelmi ügylet szereplõi megegyeztek, az eladó abban, hogy egy késõbbi idõpontban jut árúja ellenértékéhez, a vevõ meg feltétlen fizetési ígéretet tett, hogy fizetni fog. A váltóval kapcsolatos szabályok csak a huszadik századba mentek át a nemzetközi jogba, elõtte az ország-jog, még elõtte a város-jog szabályozta. Az 1921 évi genfi váltójogi konferencián határozták meg a váltó törvényes kellékeit és szabályozták a váltóval kapcsolatos ügyleteket.

A váltónak két formája a saját és idegen váltó. A saját váltónál a kiállító az adós feltétlen kötelezettségérõl van szó, az idegen váltónál a kiállító felszólítja adósát, hogy fizessen nevében a váltón szereplõ kedvezményezettnek. Ha ezt a felszólítást elfogadta, aláírásával szentesítette. A saját váltónak hét, az idegen váltónak plusz egy, azaz nyolc törvényes kelléke, ezek: • • • • • • • •

váltó szó szerepeltetése a kiállítás nyelvén, a kiállítás helye és ideje, a válton szereplõ értékösszeg számmal és betûvel, a fizetési kötelezettség megjelölése, a kiállító neve, azonosítása a kedvezményezett neve, a fizetési hely megjelölése, Az idegen váltón szereplõ címzett nevéhez elfogadó nyilatkozat

Befektetési célú értékpapírok közül a kötvényrõl és a részvényrõl lesz szó. 1.5.4.3 A kötvény pénzkövetelést kifejezõ értékpapír, a kötvény kibocsátója ígéri, hogy a kötvényen szereplõ névértéket hozammal tetézve, elõre meghatározott idõpontban kifizeti a kötvény tulajdonosának vagy birtokosának. A kötvény közgazdasági tartalma szerint hitelviszonyt fejez ki, melyet a következõ tábla mutat be. 9.ábra – A kötvény közgazdasági tartalma

Hitelviszony

Adós

Hitelezõ

Kötvény kibocsátója

Kötvény megvásárlója

Célja: Ideiglenes tõkebevonás

Célja: Befektetés haszonszerzés

A kötvény gazdasági értékeléséhez szükséges fogalmak • • • • • • •

névérték árfolyamérték kibocsátási ár névleges hozam egyszerû hozam futamidõ elméleti ára

1.5.4.4 Részvény A részvény forgatható, részesedési jogot kifejezõ, alaptõke részeként megjelenõ értékpapír. A részvények tulajdonságuk szerint osztályozhatók. A legismertebb csoportosítás szerint a részvénytársaságok részvényeit törzsrészvényekre, vagy közönséges részvényekre illetve elsõbbségi részvényekre osztják. Ez utóbbi többféle minõségbõl lehet elsõbbségi, így szavazatelsõbbségi, osztalékelsõbbségi, likvidáció tekintetében elsõbbségi. Az ilyen részvénnyel rendelkezõ valamiben a közönséges tulajdonosokhoz képest kiemelkedik, több elõnyt élvez, például osztalékban, szavazatban, vagy csõdhelyzetben. A részvények gazdasági értékelése sokkal több bizonytalanságot hordoz, a kötvények hasonló értékeléséhez képest. Különféle iskolák alakultak annak meghatározására mit ér a részvény, miként lehet meghatározni a részvény „belsõ” értékét. A fundamentalista iskola a részvények tényleges értékét ok-okozati gazdasági összefüggések segítségével javasolja meghatározni, A chartisták a piaci árfolyamok rajzolatából következtetnek az áralakulásra A hatékony piac elmélet képviselõi elutasítják mindkét megközelítést, mondván az elõzõk a múltbeli információkkal dolgoznak, a piac pedig a jelen és ez elõre meghatározatlan. A részvények és kötvények közötti hasonlóság • •

megvásárolóik befektetési célra vásárolták kibocsátói tõkebevonást akarnak általuk.

Különbségük a kötvény megvásárlói és eladói oldalán is fellelhetõk: • • •

a kötvény kibocsátói a kötvény névértékét és a kamatot is visszafizetik. a részvény kibocsátói a névértéket nem fizetik, hiszen õk egy végleges tõkebevonást végeztek, hozamot nem feltétlenül és rendszeresen fizetnek a részvény vásárolója nagyobb kockázatot vállal, ezért szokták mondani” aki jól akar aludni, kötvényt vásároljon, aki sokat akar enni részvényt,”

II. Az államháztartás gazdasági súlya, szerkezete, finanszírozása 2.1 Állam szerepe A közösségi szerepvállalás intézménye egyidõs a közösségek kialakulásával, hiszen a lakókörnyezet védelmének megszervezése, a gazdasági lét feltételeinek alakítása a közösség ilyen célú irányítását tételezte. Példái ennek a kultikus központok megszervezése, terv szerinti mûködtetése. A hatalmi körülményektõl függetlenül a közösségek külsõ és belsõ védelme, a mezõgazdasági termelés támogatása, az igazgatás, szervezés--vezetés mindig is nélkülözhetetlen közfunkcióként viselkedett. A modern állam ma már szervezetten és többé-kevésbé jól átgondoltan alakítja funkcióit. Az állami allokációs politika célja a gazdaság rendelkezésére álló erõforrások optimális felhasználása. Erre azért van szükség, mert a piaci mechanizmus korrekciókra szorul. A verseny nem tökéletes, az államnak korlátoznia kell a versenyt akadályozókat, versenyszabályok kidolgozásával, továbbá az információhoz való hozzájutás szabályait is létre kell hozni, és többek között szabályozni kell a közjavak és vegyes javak fogyasztását. Az állam jövedelemelosztási politikájának célja, hogy a nem megfelelõen alakuló jövedelem-elosztást módosítsa, a fennálló esélyegyenlõtlenséget korrigálja, a nagy jövedelem és vagyoni különbségeket mérsékelje a létminimumot biztosítsa. A konjunktúra politika célja, a munkanélküliséggel a foglalkoztatottsággal kapcsolatos feladatok befolyásolása, a z egyensúlyteremtés, a gazdasági növekedés támogatása. Az államháztartás az állami feladatok megoldását szolgáló gazdasági rendszer, amely közfeladatokat lát el, finanszírozása közpénzbõl történik. A közfeladatok tartalma terjedelme politikai döntések következménye. A finanszírozás az adó és járulékfizetõk pénzébõl valósul meg. Az államháztartás gazdasági súlyát az állam GDP-ben mért koncentrációjával szokás kifejezni. Ez az arány a 2006 évi magyar államháztartásban 40,9-51,0%-ban jelölhetõ, ami azt jelenti, hogy a bevételi oldalon az állami koncentráció 40,9% a kiadási oldalon pedig 51%, azaz a költségvetés hiánya 10,1%. Az állam gazdasági súlyának megítélésére, a nemzetközi összehasonlítás hasonló adatai szolgálnak. Ez az arány az európai országok átlagában 40-43%, vannak ennél alacsonyabb, és magasabb koncentrációjú országok. Közép-kelet európai országok közül Csehországban és Lengyelországban is az Unió átlaghoz közelített helyzettel találkozni. Az államháztartás szerkezetét az államháztartás alrendszereivel lehet jellemezni. A négy alrendszer közül a legnagyobb terjedelmû a központ költségvetés, amely az államháztartás 50%-át teszi ki, a második legnagyobb 25%-os terjedelemmel a társadalombiztosítási alrendszer, a harmadik az elõzõt majdnem megközelítõ részaránnyal az önkormányzatok alrendszere, s végül a negyedik az elkülönült állami pénzalapok.

10. ábra - Az állam gazdasági egyensúlyteremtés programja és hatása a gazdaság fõbb mutatószámaira 2006-2011

Bruttó hazai termék

2006 4,1

2007 2,2

2008 2,6

2009 4,1

2010 4,2-4,5

2011 4,5

Belföldi felhasználás

2

-0,2

0,5

3,1

3,5

3,5-4

Háztartások fogyasztása

2,4

-0,9

0,0

1,5

2,5-3

3

Bruttó állóeszköz-felhalmozás

6,6

2,1

3,7

7,0

5-6

5-6

Export

12

10,9

9,9

9,4

8-10

8-10

Import

9,5

8,5

8

8,8

7-9

7-9

Egy fõre jutó reáljövedelem

1,9

-1,7

0,1

2,5

3-3,5

3,5

Foglalkoztatottak száma

0,3

0

0,3

0,7

0,7-1

1

Fogyasztói árszínvonal

3,5

6,2

3,3

3

2,5-3

2,5-3

Ebbõl:

Külkereskedelmi forgalom

A GDP %-ában Folyó fizetési mérleg hiánya

7,9

5,9

4,4

3,6

3

2

Külsõ finanszírozási igény

7,1

4,2

2,2

1,4

0,5-1

0

Államháztartás hiánya

10,1

6,8

4,3

3,2

2,7

2,2

Bevételek - EU transzfer nélkül

40,9

42,6

42,7

42,2

41-42

40,5-41,5

Kiadások - EU transzfer nélkül

51

49,4

47

45,5

44-45

43-44

Elsõdleges egyenleg

-6,3

-2,4

-0,2

0,8

1

1,5

Bruttó államadósság

68,5

71,3

72,3

70,4

68-69

65-67

2.2 A központi költségvetés A központi költségvetést szokták a kormányzati kiadások költségvetésének is nevezni, melynek mûködésérõl a bevételeinek és kiadásainak jellemzésével tudunk képet formálni. Az állami költségvetés bevételi oldalát, forrását döntõen az adóbevételek adják, legnagyobb arányban az AFA és a jövedéki termékek adónak köszönhetõen. A másik forrás az illetékekbõl származó bevétel, amely hatósági és a vagyoni illetéket is tartalmazza. A harmadikként az állami tõkejövedelmek említhetõk, a kamat, a profit, az osztalékjövedelem formájában, illetve az elmúlt évtizedben az un. privatizációból származó bevétel. Ez utóbbi kimerülõben van, nem sokáig lehet e forrásra számítani. A forrásszerkezet közel 70-80% -át az adó és jövedéki termékekbõl származó bevétel jelenti. A központi költségvetés kiadási oldalán, mint minden modern állami költségvetésben elsõ helyen az államhatalmi jellegû kiadások szerepelnek, a katonaság, a rendõrség, és a határõrség, szolgáltatásait ellentételezõ személyi és tárgyi jellegû ráfordítások. A kiadások további tényezõi az államigazgatási jellegû kiadások, a minisztériumok, a fõhatóságok, az egész közigazgatást érintõ ráfordításai. A lakossági fogyasztás, mint költségvetési tétel, döntõen kettõs irányultságú, egyfelõl az oktatásra, másfelõl az egészségügyre vonatkoznak.

A támogatás a vis major esetek miatti támogatásokat, illetve a termelés támogatását, beruházások ösztönzését szolgálja. Az adósságszolgálati terhek a korábban felvett hitelek, és azok kamatainak esedékes törlesztését tartalmazza. A magas adósságterhek az állam eladósodását, az állam túlköltekezését jelenti, többet költött, mint a rendelkezésre álló forrás, következményeként növekedett az államadósság, Az alábbi táblázat áttekintést ad a magyar költségvetés kiadási szerkezetérõl. A központi költségvetés pénzügyi minõsítése, • • •

szufficites, ha a bevétel meghaladja a kiadásokat, deficites, ha kiadási többlet keletkezik, egyensúlyinak, meg akkor nevezhetõ, ha a kiadásokat fedezik a bevételek.

Milyen a jó költségvetés kérdése a történelem során többször felmerült, s különbözõ korokban más-más választ adtak rá. A merkantilizmus idõszakában a szufficites költségvetést tartották kívánatosnak, addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér. Száz évvel késõbb már azt a költségvetést tartották jónak, amelyik soha nincs egyensúlyban, abból a meggondolásból, hogy az államnak a közjóért olykor kell olyan kiadásokat hozni, amely ugyan túlköltekezést jelent de serkenti a gazdaságot, infrastruktúra fejlesztése stb., ami deficitessé teszi a költségvetést. Ha ez a helyzet csak átmeneti, s haszna nagyobb minta jelen terhe, célszerû felvállalni. 2.3 A társadalombiztosítás A társadalombiztosítás a második legnagyobb az államháztartás alrendszerei közül. Két önállóan gazdálkodó alapból áll, az egyik a nyugdíjalap a másik az egészségbiztosítási alap. 2.3.1 A nyugdíjbiztosítási alap A nyugdíj képezi a nyugdíjak forrását. 1997óta a nyugdíjrendszer három-négy pilléren áll. A rendszer meghatározó nagyságú része a központi nyugdíjbiztosítási alap, amely csak a nevében biztosító. A szolidaritást hangsúlyozva felosztó-kirovó mûködési elvû, azaz a mai járulékbefizetés, holnapi nyugdíjfizetés forrása. A másik pillére a rendszernek a magán-nyugdíjbiztosítás, a harmadik pedig az önkéntes nyugdíjbiztosítás. Ezeket egészíti ki 2006 óta a nyugdíj elõtakarékossági / NYESZ/ Az utóbbi három célja nemcsak a befizetett összeg értékmegõrzése, hanem a gyarapítása, hozamnövekedés elérése. Az elsõként említett alap forrását kötelezõen a munkáltatók befizetései, illetve a jövedelemmel rendelkezõ magánszemélyek befizetései jelentik A magánnyugdíjaknál a befizetés egy része kötelezõ jellegû, a másik része önként vállalt, csakúgy, mint az önkéntes nyugdíjpénztáraknál illetve a NYESZ-nél. A nyugdíjrendszer átalakításához hosszú idõ szükséges, nemzedéket felölelõ idõtávú. A mai nyugdíjasokról a mai gazdasági körülmények között kell gondoskodni. A nyugdíjak mai korlátját az aktív keresõk alacsony számában és a járadékfizetési hajlandóságában kell keresni, a jövõre vonatkozóan pedig azokat kell ösztönözni, akik eltartói lesznek a ma még tanulóknak, dolgozóknak. A jövõ nyugdíjasai érdekében egyfelõl a demográfiai viszonyok javításával, másfelõl az egyéni gondoskodás adórendszeren keresztüli befolyásolásával lehet sokat tenni. Ez utóbbi az önkéntes nyugdíjbiztosítási alapba történõ befizetés, illetve a nyugdíj-elõtakarékossági megtakarítás ösztönzése azzal, hogy a befizetett személyi jövedelemadóból visszatérít (átutalja az alapba) az állam a

fentiekbe való befizetésnél. Az a személy, aki 2020 elõtt válik nyugdíj korúvá az önkéntes alapba való befektetési kedvezményt érvényesítheti, a nyugdíj elõtakarékossági alapnál bárki élhet a kedvezménnyel azaz bizonyos életkórtól mindkettõ elõnye élvezhetõ évente maximum 260 ezer forintos megtakarítással 2.3.2 Az egészségbiztosítási alap Az egészségbiztosítási alap egyik része a természetbeni juttatások alapja, amelybõl finanszírozzák a háziorvosi ellátást, a szakellátást, a kórházak ellátását, illetve az említettek szolgáltatásait. Mivel ez az alap sem képes a befizetésekbõl gazdálkodni, az egyén járulékfizetési kötelezettségén túl készpénzformában is hozzájárul a finanszírozáshoz Az alap másik részét pénzalapként határozzák meg, melybõl a táppénz, a baleseti járulék, a gyed a gyes kerül kifizetésre. A társadalombiztosítás mindkét alrendszere nagy változás illetve reform elõtt áll, amelynek közös vonása, az egyén nagyobb felelõsségvállalásának rendszerbe való építése. Változtatás alapgondolata egy igazságosabb ösztönzõbb érdekeltség kialakítása, amelyben az egyén és közösség felelõssége egymásba kapcsolódik, egymást feltételezõen alakul. A reform a korábbi mûködési mechanizmus megváltoztatására, a források kiszélesítésére, az igazságosabb területi eloszlású ellátás megteremtésére, a hatékonyabban mûködõ, költségérzékeny szolgáltatás finanszírozására, s egyre magasabb szolgáltatási nívó elérésére irányul. 2.4 Az önkormányzati alrendszer Az államháztartás harmadik nagy alrendszere az önkormányzati alrendszer. Az önkormányzatok GDP-bõl való részesedése alig kisebb a társadalombiztosításénál. Mûködésének vezérelve, hogy a települési és területi önkormányzatok végezzenek közszolgáltatásokat, mégpedig azokat, amelyek közelebb helyezhetõk a lakossághoz. Az alapvetõ szociális szolgáltatások, a település fenntartását teljesítõ szolgáltatások eredményesebben, hatékonyabban szolgálják a polgárt. Az 1990-ben hatályba lépett önkormányzatok gazdálkodásáról szóló törvény a rendszerváltó törvények egyike volt, magán viselte azt az eufóriát amit a korszakváltás jelentett. A törvény számos helyen lehetetlen elvárásokat és feladatokat fogalmaz meg. Kollektív felelõtlenségnek mondják, hogy máig nem sikerült a törvény módosítása. Az állam önkormányzatoknak juttatott forrása reálértéken csökkenõ tendenciájú, a növekvõ feladatok önkormányzatok általi ellátottsága aktivizálta a saját önkormányzati forrást, de összességében a feladatok mai módón és struktúrában való finanszírozása elégtelen Az idézett törvény két szempontból egyenlõvé tette az önkormányzatokat politikailag és jogilag, de nem gondolt arra, hogy mindezt eltérõ gazdasági alapon kellene megvalósítani Egyenlõtlen feltételek egyenlõsítése még nagyobb egyenlõtlenséget eredményez. Az önkormányzatiság nagy erénye a társadalomnak, ezt mutatják a nemzetközi tapasztalatok. Náluk, érdekeltségen és pénzügyi önállóságon alapuló munkamegosztás alakult ki szakmailag és pénzügyileg jobb szolgáltatás tételezésével. A európai tapasztalatok alapján a térségi szemlélet évek óta változás kezdetét jeleníti, a mikrótérségek, kistérségek pénzügyi támogatása egy magasabb szolgáltatási szint elérését célozza.

2.5 Az elkülönült pénzügyi alapok Az elkülönült pénzügyi alapok a negyedik alrendszere az államháztartásnak. Két alap tartozik ide, a nukleáris alap és a munka erõpiaci alap. Az elõzõ a veszélyes hulladék megszüntetésével kapcsolatos kiadásokat finanszírozza, az utóbbi a munkanélkülivé váltak átképzését munkába állítását szolgálja 2.6 A költségvetési deficitfinanszírozás A költségvetést túlköltekezés esetén az államnak finanszírozni kell, s a forrás a belsõ és külsõ megtakarításból származhat. A belsõ megtakarítás a hazai megtakarításokból adódik, s ha nem elég, akkor más forrást, külsõ forrást kell találni. A legnagyobb megtakarító a hazai gazdasági szereplõk közül a háztartás, s ha megtakarítók pénzét elvonja a lakáshitel, az állam kénytelen külföldi piacon pénzt szerezni, államkötvény értékesítése formájában. A költségvetés oldaláról a finanszírozás belsõ forrásból olcsóbb, egyszerûbb, kevésbé kockázatos. A belsõ megtakarítás hiányában a külföldi tõkepiacokon kötvény kibocsátással történik a tõke bevonás. A magasabb kamatkötelezettségek a pénzügyi helyzetre tekintettel magasak is lehetnek, árfolyam és kamatkockázattal kell számolni. 2.7 A közpénzek kezelése. Minden modern országban törvények szabályozzák a közpénzek útját. A közpénz a korrupció melegágya, a polgárok érzékenyen érintettek a pénzük közpénzként történõ felhasználásánál, szeretnék tudni, mire költi az állam, hogyan történik annak végsõ fogyasztóhoz jutása. Ennek érdekében fogalmazódik meg általános követelményként, a közpénzek útját áttekinthetõvé, nyilvánossá, ellenõrizhetõvé kell tenni. A német államháztartási törvényben olvasható az a gondolat, hogy a fentiek érdekében olyan viszonyokat kell létrehozni, akinek hatalma van, ne kezelhesse a pénz, aki pedig a pénzt kezeli, ne legyen hatalma. Hazánkban, 1995-ben az Országgyûlés két törvényt is elfogadott a közpénzek kezeléséhez kötõdõen, az egyik a Közbeszerzési törvény, a másik a Magyar Államkincstárról szóló törvény volt. Az elsõ törvény szándékolt célja a közpénzek felhasználóinak nyilvános, versenyben kialakult piaci szabályok szerinti megmérettetése. Az ajánlatot kérõk felhívásaira az ajánlatot adó szereplõk mérkõznek, a szakmai megfeleltetést és a gazdasági hatékonyságot szem elõtt tartja. 2.7.1 A közbeszerzési törvény a közbeszerzés eljárásáról szól. Az eljárás három formában jelenhet meg, a nyílt, a meghívásos, és a tárgyalásos formában. Teljes szabadságot az ajánlatot adóknál a nyílt forma jelenti, a másik kettõ meghatározott körbeli versenyt és legalább két fordulós egyezkedést tartalmaz. A közbeszerzési eljárás sikerét a kiírok, akkor alapozzák meg, ha megfelelõ tudású, mégpedig, gazdasági, pénzügyi és nem utolsó sorban mûszaki tudással rendelkezõen fogalmazzák meg, s az elbírálást elõre definiáltan korrekt módon bonyolítják. Értékelési szempontjaik a teljesítendõ elvárásokat tartalmazzák, ma már elfogadott, hogy nem biztos, hogy a legalacsonyabb árajánlat a legjobb ajánlat, mert az ár mellett a határidõ, a minõség, a garancia, a finanszírozási mód stb. is értékelendõ. Az un. összetett minõsítésû módszert alkalmazzák leggyakrabban, amikor a kiírás jellegébõl adódóan többféle értékelhetõ minõsítés alapján rangsorolják az ajánlatot tevõket. A közbeszerzési törvény érvényesülése ma még sok kívánnivalót rejteget. Valószínûsíteni lehet, hogy további törvényi szigorításokkal lehet az eljárás tisztaságán javítani, s a közérdeknek megfelelõen a közpénzeket hatékonyabban és eredményesebben felhasználni.

2.7.2 A másik törvény a Magyar Államkincstárról szóló törvény szintén a közpénzek kezelésével foglalkozik. Szándékolt célja egyszerûsíteni, átláthatóvá és ellenõrizhetõvé tenni a közpénzek útját. A törvény 1996- tól fokozatosan került bevezetésre, elõször csak a központi költségvetési szervezeteket, késõbb az államháztartáshoz tartozó valamennyi szervezet bevonásával. A legnagyobb és leglátványosabb változás a finanszírozási források centralizálásában történt, a finanszírozást két területen is érintve. Egyfelõl azzal, hogy az elõfinanszírozást felváltotta az utófinanszírozás, másrészt, hogy a bruttó finanszírozás helyébe a nettó-finanszírozás lépett. Az elõfinanszírozás, az elõirányzat idõarányos havi részletezésû finanszírozását jelentette, függetlenül attól kellett-e a pénzt bármire is felhasználni. Az állam oldaláról az volt a hátrány, hogy mivel az adóbevételek nem egyenletesen folytak be, gyakran hitel útján kellett a pénzt elõteremtenie, miközben a költségvetési szervezeteknél „állt” a pénz. Negatívlegjelentõsebb- következménye az elõfinanszírozásnak, hogy a szereplõk nem vették „komolyan” az elõirányzatok tartalmát, s esetlegesnek, változtathatónak, tartották, s gyakran változtatták. Ezzel az elõirányzatok tervezése komolytalanná vált. Ezen kellett változtatni, s változtattak is az utófinanszírozással. Pozitív hatása azért lett, mert utófinanszírozás mellett növelni kellett a tervezés szakmaiságát, megbízhatóságát, az utólagos, és csak a terv alapján elvégzett munka fizetésének bevezetésével. Az Államkincstár tulajdonképpen az államháztartás pénzügyi szolgáltató intézménye, amely koncentrálja a forrásokat, próbálja követni a pénz útját intézményi és költségnem szerinti bontás tekintetében 2.8. Gazdaságpolitika eszközeinek rendszerezése 11. Ábra - A gazdaságpolitika eszközeinek rendszerezése Peter Dobias csoportosítása szerint A gazdaságpolitika eszközei

12. ábra - A gazdaságpolitika részpolitikái

Célokhoz kapcsolódó részpolitikák

Eszközökhöz kapcsolódó részpolitikák

Strukturális, mezo- és kvázi-gazdaságpolitikai elemek Külgazdaságpolitika

Növekedéspolitika

Költségvetési politika

(kínálat-, illetve keresletorientált)

(incl. deficitfinanszírozás)

(incl. külkereskedelempolitika, tényezõmozgások befolyásolása)

Antiinflációs politika

Adópolitika

Struktúrapolitika

(adónemek, adókulcsok, adóalanyok, mentességek)

(a termelési, elosztási, és térstruktúrára vonatkozó fõ irányok, célok és eszközök)

Fogyasztáspolitika

Monetáris politika

Ágazati politikák

(Életszínvonalpolitika)

(incl. kamatpolitika, árfolyampolitika)

(ipar, agrárpolitika, kereskedelempolitika, energiapolitika, idegenforgalmi politika stb.)

Beruházási politika

Ár- és bérpolitika

Területfejlesztési politika

(egyeztetés, vagy utasítás)

(településfejlesztés, regionális fejlesztés stb.)

Egyensúlypolitika

Privatizációs politika

Piacpolitika

(külsõ, vagy belsõ egyensúlyra orientáltan)

(mint eszköz: módszerek, vagyongazdálkodási alapelvek)

(versenyszabályozás céljai és eszközei, részpiacokra vonatkozó célok és eszközök)

Elosztáspolitika

Vámpolitika

(jövedelmek és termelési tényezõk allokációjára vonatkozó célok)

(és egyéb importfékezõ eszközök, mint kvóta, kontingens stb.)

Foglalkoztatáspolitika

Információs politika

Kvázi gazdaságpolitikák

(incl. mindkét irányú információáramlás)

(szociálpolitika, jóléti politika, környezetpolitika, oktatáspolitika, tudománypolitika stb.)

III. Ügyviteli ismeretek 3. Pénzforgalom, a pénz útja A pénztulajdonosok a vállalkozások, a lakosság, a bankok,a költségvetés, akik különféle jogcímen fizetnek egymásnak. A bankok például hitelt nyújtanak a költségvetésnek a vállalkozásoknak A vállalkozás fizet az államháztartás különbözõ alrendszereihez adókat és járulékokat, a lakosság vásárol a vállalkozástól, mert pénzt kap a vállalkozástól. A pénztulajdonosok a pénzforgalom szereplõi. A pénzforgalom országon belül és kívül is lebonyolódhat, a pénzforgalom határok nélkül áramlik, ki is megy a pénz és országba be is áramlik. Ezekben az esetekben a pénzforgalom már különbözõ valutákban és devizákban bonyolódik, ezt nevezik nemzetközi pénzforgalomnak vagy devizaforgalomnak. 3.1 A belföldi pénzforgalom A pénz technika megjelenése szerint lehet készpénzforgalom és számlapénzforgalom. A számlapénzforgalom és kezelése 3.1.1 A bankszámla és kezelése. A számlapénzforgalom feltétele, a pénztulajdonosoknak legyen folyószámlája valamelyik hitelintézetnél. Magánszemélyeknél a folyószámla megnyitási feltétele a személyi igazolvány és az adóazonosító jel. A vállalkozások esetében a folyószámla vagy elszámolási számla megnyitása bonyolultabb. Egyéni vállalkozónál a vállalkozási igazolvány, az adószám Társaságoknál még több információra van szükség: társasági szerzõdés, aláírási címpéldány, cégbírósági végzés, adóbejelentkezés, s rendelkezni lehet, hogy kinek lesz aláírási, pénzfelvételi joga a banknál. A nevezett bankszámla lényege, hogy erre jóváírásokat lehet fogadni, kifizetéseket teljesíteni. A pénzforgalom készpénz befizetésével, vagy kivételével, és átutalások formájában zajlik A bank és az ügy fél a legfontosabb kötelezettségeket szerzõdés formájában rögzíti, a kamat nagyságáról, a jutalékról illetve ezek változásáról, a bankszámlakivonat küldésérõl. Ez a bankszámlaszerzõdés, amely rögzíti a bank és ügyfele között a számlavezetés feltételeit. Abban is megállapodhatnak, hogy a vállalkozó egy bizonyos értékösszeg erejéig túlköltekezhet, azaz a hitelintézet hitelez ügyfelének. A vállalkozó esetében a számlanyitás tényét a pénzforgalmi jelzõszámot be kell jelenteni az APEH-hez a vállalkozások közötti pénzforgalom ellenõrizhetõségéhez. Folyószámlanyitást követõen lehet fizetni a másik gazdálkodó szervezet részére • átutalással, • beszedési megbízással, • csekkel, • váltóval, • bankkártyával. A fenti eszközök vagy nyomtatványok formájában, elektronikusan teljesíthetõk Egyre szélesebb körben terjed a home banking, amivel az információkat számítógépen juttatják el a bankhoz. Az elektronikus bankszolgáltatás - home banking-számítógép segítségével telefonvonalon keresztüli kommunikáció a bankszámlával Ma már létezik olyan banki szolgáltatás, amikor telefonvonalon keresztül történik a szolgáltatás igénybe vétele. Telebank: az ügyfél telefonon is rendelkezhet a bankszámlája felett.

3.1.2 Készpénzfelvétel a bankszámláról Ha a vállalkozó készpénzt akar felvenni számlájáról egy számozott, tömbszerû készpénz felvételi utalványon keresztül megteheti. Az utalványon fel kell tüntetni a felveendõ értékösszeget, a számlaszámot, és azt ki fogja felvenni. Csak az veheti fel, aki az aláírási címpéldányon szerepel. 3.1.3 Készpénz befizetése bankszámlára Ha a házipénztárba sok pénz érkezik, célszerû azt minél elõbb bankba helyezni. A bankszámlára befizetési bizonylattal lehet pénzt elhelyezni, ahol a kedvezményezett neve, a befizetõ neve, a számlaszám és az értékösszeg szerepel. 3.1.4 Pénz átutalása A pénz átutalása az átutalási nyomtatvány segítségével lehet. Átutalási megbízásnál a kötelezett felszólítja a bankját. hogy az õ számlája terhére a kedvezményezett számlája javára írja jóvá a megbízásban feltüntetett összeget Ha vállalkozásnak kell átutalni pénzt, a közleménybe a szállító számlaszámát, ha adóhatóságnak utalnak a vállalkozás adószámát kell feltüntetni. Ha a számlán nincs elegendõ pénz, a bank természetesen nem tudja teljesíteni a megbízást, a megfelelõ fedezet hiánya miatt. 3.1.5 Pénzek beszedése. A jogosult arra szólítja fel bankját, hogy a kötelezett számlája terhére írja jóvá az õ számláján a megbízáson szereplõ értékösszeget. Beszedési megbízást inkasszálásnak is szokták nevezni. 3.1.6 Csekkel történõ fizetés Csekk azonnali fizetésre szóló szabványosított formájú, a kibocsátó bankjára szóló fizetési megbízás. A bank ügyfele a banktól kapott csekkfüzet szelvényeivel teljesíthet fizetéseket a banknál vezetett folyószámlája terhére, akként, hogy a partnere részére kibocsát egy bizonyos összegrõl szóló csekket. A partner a saját bankján keresztül eljuttatja a csekket ahhoz a bankhoz, amely a csekkfüzetet kibocsátotta, az pedig a folyószámlát megterheli a csekken szereplõ összeggel, tehát a partner kifizeti. A csekknek a váltóhoz hasonlóan szigorú alaki kellékei vannak. Ezek a csekk kifejezése szövegben, a kiállító megnevezése, az összeg megnevezése, a kiállítás helye és ideje. A csekk is értékpapír, forgatják is, azaz a csekket továbbfizetésre is lehet használni. 3.1.7 Bankkártya használata A bankkártya fizetésre és készpénzfelvételre jogosító készpénzforgalom kímélõ fizetési eszköz. Ma egyre gyakoribb a bankkártyával történõ fizetés magánszemélyek és vállalkozások tekintetében is. A kártyafedezeti számla megnyitásakor az ügyfél meghatározhatja azt az összeget, amit egy pénzfelvételnél maximálisan teljesíthet a bank. A bankkártya megjelenését tekintve egy mûanyag „lapocska” amely tartalmazza a kibocsátó bank, valamint a nemzetközi kártyatársaság pl, Visa, American Express és a kártyabirtokos nevét. A bankkártya lehet dombornyomású, mágnes csíkos, chipes és optikailag leolvasható. A bankjegykiadó-automata: az ATM, amely alkalmas a bankkártya leolvasására, és lehetõvé teszi, hogy a kártyabirtokos különféle banki

mûveleteket végezzen. Ahhoz, hogy az ATM az utasításokat elfogadja a kártya automatába helyezése után a PIN kódot kell beütni. Mechanikus kártyaleolvasó: a kártya adatait mechanikusan a fizetési bizonylatra vasaló eszköz. POS terminál: a kereskedõnél elhelyezett bankkártya leolvasó berendezés, mely közvetlen kapcsolatot létesít a bankkártyát kibocsátó bankkal. 3.2. A giro rendszer Az elõzõ fizetési módok mindegyike közvetve vagy közvetlenül a bankszámlákkal kapcsolatos. Az átutalás és a beszedési megbízás pedig a két partner bankszámlája közötti fizetés eszköze, mivel egyik bankszámláról egy másikra érkezik a pénz. Ez az úgynevezett bankszámlák közötti fizetés. Itt valós pénzmozgás nincs, a bankok egymás közötti elszámolásaikat az úgynevezett giro rendszeren keresztül bonyolítják le. Giro rendszer: speciális, telefonhálózaton keresztül mûködõ bankok közötti számítógépes adatátviteli rendszer, amelynek segítségével mind a jóváírások mind pedig a terhelések még azon a napon megjelennek az ügyfelek bankszámláin, amikor azok a valóságban is lezajlottak. 3.3 Készpénzforgalom Ehhez általában elõször a cég bankszámlájáról fel kell venni a szükséges összeget készpénzben, majd a cég házi pénztárában nyilvántartásba kell venni, és ezt követõen lehet belõle fizetni. Ma magas a készpénzfizetések aránya, aminek az oka, hogy rossz a fizetési morál és az ügyfelek ragaszkodnak az azonnali fizetéshez. A készpénzfizetésnek több módja van, ezek közül a legismertebbek: • a pénzösszeg közvetlen átadása, • a pénzösszeg belföldi postai utalvánnyal történõ küldése • a pénzösszeg közvetlen befizetése a bankban bankszámlára, • a készpénz kifizetés a bankszámláról pénzintézeti postautalvánnyal • a készpénz felvétel a bankszámláról 3.4 Nemzetközi pénzforgalom A nemzetközi pénzforgalomban elsõsorban a gazdálkodó szervezetek vesznek részt, de ma már magán személy is részese lehet. A gazdálkodó szervezetek fõképpen árukért vagy szolgáltatásokért fizetnek, de kártérítési eljárások és egyéb jogcímen is folyhatnak kifizetések. A magánszemélyek általában külföldi munkavállalásuk után vagy értékesítést követõen kaphatnak bevételt külföldrõl, illetve vásárlásaik során kifizetéseket teljesítenek. 3.4.1 A bankok nemzetközi fizetési kapcsolatai Külkereskedelmi gyakorlatban nem a cégek egymás között, hanem bankjaikon keresztül kerülnek kapcsolatba. A különbözõ országok területén lévõ bankok egymással folyószámla viszonyban állnak, azaz kölcsönösen követeléseik keletkeznek egymással szemben, de ezeket külön-külön nem rendezik, csak idõnként számolnak el egymással. Levelezõ bank: olyan bank, amely a partner bankkal a folyószámla viszonyon felüli kapcsolatokat is kiépít, ezért a tranzakcióknál a bizalmi kéz funkcióját tölti be. S.W.I.F.T. rendszer : amely a nemzetközi bank közé pénzügyi távközlési társaság angol nevének kezdõbetûibõl áll és egy szuper gyors, biztonságos, számítógépes, bankok közötti nemzetközi telekommunikációs hálózatot takar

3.4.2 Devizák, árfolyamok, konvertálhatóság Az árfolyam valamely valuta vagy deviza haza pénzben kifejezett ára. A különbözõ országok fizetõ eszközeinek egymáshoz viszonyított arányát deviza árfolyamnak nevezzük. A valuták és devizák árfolyamát elvileg a piaci kereslet és kínálat határozza meg, de az állam gazdaságpolitikája és devizagazdálkodási rendszere is befolyásolja. A devizák vagy valuták egymásra történõ átváltását konverziónak nevezik. Konvertibilitás: ha az ország valutája vagy devizája minden más valutára vagy devizára minden korlátozás nélkül átváltható. Az árfolyamoknál beszélhetünk vételi árról és eladási árról. Ezeket az árfolyam elnevezéseket a bank oldaláról kell nézni, tehát a bank vételi árfolyamon veszi meg tõlünk a devizát, valutát, és eladási árfolyamon értékesíti nekünk azt. A kettõ közötti különbségbõl a bank ez irányú költségét levonva kapjuk meg a bank nyereségét. 3.4.3 Fizetési módok a nemzetközi kereskedelemben A külkereskedelemben a vásárlások fõként devizában és csak kivételes esetben, valutában történnek. A nemzetközi kereskedelemben az alábbi fizetési módokkal találkozunk: • átutalással, melynek elve pontosan ugyanaz, mint a belföldi fizetési forgalomnál • pénz beszedése beszedvénnyel, ami lehet sima beszedvény és okmányos beszedvény. A sima beszedvény, vagy más néven inkasszó, hasonló a belföldi pénzforgalomban mûködõ beszedési megbízáshoz. • okmányos meghitelezés, a legbiztonságosabb fizetési mód a nemzetközi kereskedelemben. Szokták ezt a fizetési eszközt akkreditívnek is nevezni. E fizetésnél a bizalmi kéz funkcióját a bank tölti be.

3.5 Vállalkozások pénzügyei A fizetések kiinduló pontja a vállalkozás bankszámlája vagy házipénztára. 3.5.1 Házipénztár és kezelése A házipénztár a vállalkozás nagyságától függõen különbözõ lehet, de egy közös vonásuk van, hogy kötelezõ a mûködtetésük. A házipénztár fontos a pénz kezelése szempontjából hozzá még mûködési szabályzatot is kell készíteni. A szabályzatban rögzíteni kell többek között, hogy estére mekkora összeg maradhat legfeljebb a pénztárban, valamint, hogy ki rendelkezhet a pénztárból való kifizetések fölött. Leírásra kerül a házipénztár mûködtetõjének a feladatköre is. A pénztáros fõ feladata a pénztárban tartott készpénz, értékpapírok és szigorú számadású nyomtatványok kezelése és õrzése. Ezen felül el kell végeznie a pénztárral kapcsolatos nyilvántartási és elszámolási munkákat, ami nem kevés: • minden befizetésrõl bevételi pénztárbizonylatot kell kitöltenie, és a pénztárbizonylatokat a kiállítás sorrendjében a pénztári nyilvántartásba be kell vezetnie, • a befizetéseknél meg kell gyõzõdnie arról, hogy az átadott fizetõeszközök érvényben lévõk és nem hamisak, • minden kifizetésrõl kiadási pénztárbizonylatot kell kitöltenie, és a pénztárbizonylatokat a kiállítás sorrendjében a pénztári nyilvántartásba be kell vezetnie,

• • •

• • •

• • • •

a pénz kifizetését megelõzõen ellenõriznie kell, hogy a kifizetés alapjául szolgáló bizonylat, például a kifizetést engedélyezõ aláírása, a számla alaki kellékei rendben vannak-e, ellenõriznie kell, hogy a pénzt felvenni kívánó személy jogosult-e a pénz felvételére, a bevételezett pénzeket címletenként külön kell tárolnia, és elõkészítenie a pénztár zárásakor aktuális banki vagy postai feladáshoz (zsákos befizetés esetén a postától igényelhetõ zsákokba kell címletenként berakni a pénzt, egyéb esetben pedig papír tasakba vagy rolniba kell helyezni a fémpénzeket), a pénztár zárásakor a pénztár és a pénztári nyilvántartás egyenlegét ellenõriznie kell, ha különbözet van, akkor jegyzõkönyvet kell róla felvenni, hiány esetén be kell fizetni, gondoskodnia kell a pénztárzárást követõen a pénztárból elszállítandó összegek befizetésérõl a bankba vagy a postára, biztosítania kell, hogy az elõrejelzések alapján a következõ napi kifizetésekhez rendelkezésre álljon a megfelelõ összeg a megfelelõ címletekben, ehhez gondoskodnia kell a szükséges pénzmennyiség bankból történõ felvételérõl, illetve a megfelelõ címletezésû váltásról, nyilvántartást kell vezetnie a szigorú számadású nyomtatványokról, azok használatba vételérõl és lezárásáról, nyilván kell tartania az aláírási jogosultságokat (ki engedélyezhet kifizetést a pénztárból és milyen összeghatárig), nyilván kell tartania a pénztárban elhelyezett értékpapírokat, azok összegét és lejárati idejét, részt kell vennie a házipénztár kezelési szabályzat kialakításában.

3.6 A vállalkozás pénzügyi irányítása Az, hogy egy vállalkozásból mi kerül kifizetésre vagy, hogy milyen bevételre számíthat a cég, nagymértékben a pénzügyi vezetésen múlik. Nagyobb cégeknél vannak olyan személyek, akik kifejezetten a pénzügyekre specializálódtak, õk a felelõsek a cég finanszírozásáért, a pénzgazdálkodásáért, a bankokhoz és adóhatóságokhoz fûzõdõ viszonyáért és azért, hogy a cég teljesítse az alapítóival szemben vállalt kötelezettségeit. 3.6.1 A pénzügyi vezetés feladatai és végrehajtásához szükséges eszközök A vállalkozásnál a pénzügyi vezetés célja, hogy • a vállalkozás mûködése hosszú távon nyereséges legyen, • vállalkozás mûködésének pénzügyi feltételei folyamatosan biztosítva legyenek, • a vállalkozás likvid legyen, • a szükséges fejlesztések, beruházások finanszírozhatóak legyenek. 3.6.2 A pénzügyi vezetõ feladatai: •

pénzgazdálkodás, ami azt jelenti, hogy a vezetõ elkészíti a cég készpénzforgalmi tervezetét, amelybõl kiderül mikor mennyi pénz áll a vállalkozás rendelkezésére. Amennyiben a mûködéshez szükséges pénzmennyiség fölötti összeg megjelenik, ennek felhasználását is elõre meg kell tervezni. A vezetõ feladata a lehetséges pénzügyi befektetések feltérképezése, de a készpénzzel való gazdálkodás is. Ahhoz hogy a cég mindig fizetõképes legyen, úgy kell alakítani a bevételeket és kiadásokat, hogy azok biztosítsák a napi mûködéshez szükséges készpénzt.

•

•

•

•

•

•

hitelgazdálkodás keretén belül egyfelõl a pénzforgalmi terv alapján gondoskodnia kell forgóeszközhitelrõl, mégpedig úgy, hogy az a cég számára a legkedvezõbb legyen, másrészt a hitel felvételekor annak törlesztésére a legmegfelelõbb törlesztési ütemezést állítja össze és próbálja elfogadtatni azt a hitelt folyósító bankkal. kontrolling funkciók: a pénzügyi vezetõ tevékenysége nem öncélú mûködése során a pénzügyi vezetõ részt vesz a döntések elõkészítésében és azok végrehajtásában. Ennek érdekében aktívan részt kell vállalnia a vállalkozás kontrolling rendszerében, amely vizsgálja a cégnél folyó vagy tervezett folyamatok hatékonyságát. kapcsolattartás a bankokkal: a fent említett pénzgazdálkodással és hitelgazdálkodással kapcsolatos teendõinek a pénzügyi vezetõ csak akkor tud eleget tenni, ha azokkal a bankokkal, amelyeknél kedvezõ feltételekkel elhelyezheti a pénzt, megfelelõ kapcsolatot alakít ki. Ez a kapcsolat hozzá segíti, hogy ki tudja választani a megfelelõ befektetési lehetõségeket vagy kockázat csökkentõ és költségkímélõ biztosítási módozatokat. kapcsolattartás az adósokkal és hitelezõkkel: a cég likviditásának biztosításához elengedhetetlen. A jó kapcsolat tartás esetén el tudja érni, hogy a vállalatnak idõben fizessenek, ködbérek késedelmi kamatok kivetésével a fizetési fegyelmet betartsák. nyereség vagy osztalék kifizetésének megtervezése: a vállalkozás kiegyensúlyozott pénzügyi helyzetének egyik feltétele, hogy nyereségessége esetén se legyenek olyan kifizetések, amelyek korlátoznák a cég likviditását és elvonnának pénzt a további fejlesztésektõl. Ennek érdekében javaslatot kell készíteni, hogy a megtermelt nyereséget milyen mértékben és ütemezésben célszerû kiosztani. pénzügyi kimutatások és nyilvántartások készítése: a pénzügyi vezetõnek jogszabályokban elõírt kimutatásokat kell készítenie (bevallások).

IV.Fogalomtár Adósságszolgálat: A külsõ államadósság kamatfizetések és tõketörlesztések.

után

adott

idõszakban

esedékes

Alapkezelõ (befektetési alapé): Olyan Magyarországon bejegyzett részvénytársaság, amely tevékenysége során az - az általa, a törvény alapján - meghirdetett befektetési elveknek megfelelõ befektetési alapot alakít ki, és az elérhetõ legnagyobb hozam biztosítása érdekében a befektetési alap tárcájában lévõ egyes eszközelemeknek (értékpapír vagy ingatlan) a befektetési alap meghirdetett befektetési elveihez igazodó saját döntése alapján történõ - adásvételét végzi, illetve végezteti. Államadósság: Minden, az államháztartás valamely alrendszerét (p1. a központi költségvetést vagy a társadalombiztosítási alapokat) terhelõ, hitelviszonyon alapuló fizetési kötelezettség. Államháztartás folyó hiánya: Az államháztartás bevételei elmaradnak a kiadásoktól, amely vagy az állami pénzkészletet csökkenti, vagy az adósságállományt növeli. Kiadási megközelítésben a deficit nem más, mint amikor az állami bevételek és kapott adományok összege kisebb, mint az áruk és javak vásárlására, a bérfizetésekre, valamint a nettó hitelnyújtásra fordított kiadások összege. Árfolyamkockázat: A nemzetközi üzleti életben a devizaárfolyamok módosulásával kapcsolatban fellépõ kockázatok összefoglaló neve. Szokás megkülönböztetni a devizapozíciók után fizetendõ hazai pénzösszeg nagyságát érintõ tranzakciós kockázatot (transaction risk: a szûkebb értelemben vett árfolyamkockázat), a mérlegben szereplõ devizális eszközök és források tárgynapi értékét módosító átértékelési kockázatot (translation risk), valamint a vállalatok teljes tevékenységportfoliójának kialakítása során az árfolyamok jövõbeli alakulásának elõreláthatatlansága folytán bizonytalansági tényezõként megjelenõ gazdasági kockázatot (economic risk). Árfolyammarzs: Az értékpapír vételi és eladási árfolyamának a befektetési szolgáltatók által érvényesített különbsége. Árfolyam-politika: Az árfolyam alakulásába történõ beavatkozás a devizapiaci egyensúly fenntartása céljából. Árutõzsde: A tõzsdék egyik fajtája (az értéktõzsde mellett), amely fizikai áruk (gabona, színesfém stb.) adásvételére jött létre. Különbség tehetõ általános árutõzsde és speciális árutõzsde között, ez utóbbinál a kereskedés egyetlen termékére vagy termékcsoportjára korlátozódik. Átváltható kötvény: Kötvényként kibocsátott, de meghatározott idõ múlva részvényre konvertálható értékpapír. Aukció: Az értékpapírok nyilvános forgalomba hozatala vagy eladása aukció keretében is lebonyolítható. Az aukción a beérkezett vételi ajánlatok az ár (hozam) alapján versenyeznek és az ajánlatok kielégítése a kibocsátó számára legkedvezõbb vételártól (hozamtól) kezdõdik. A kibocsátó a vételi ajánlatokat az értékpapír mennyisége alapján

is rangsorolhatja. Az aukció lebonyolításának idõpontját, a lebonyolítás rendjét, az aukción való részvétel feltételeit a tájékoztatóban vagy az ismertetõben nyilvánosságra kell hozni.

Azonnali (prompt, spot) piac: A pénzügyi piacok között - esedékesség alapján megkülönböztethetjük az azonnali és a határidõs piacokat. Az elõbbieknél a szerzõdéskötéssel gyakorlatilag egyidejûleg megtörténik a teljesítés is. Azonnali (prompt, spot, kassza) árfolyam: A jelenbeli teljesítésû valuta- és devizaügyletek során alkalmazásra kerülõ átváltási arány.

Bankközi (interdealer) brókerek: Olyan értékpapírpiaci szereplõk, akiknek feladata az, hogy az állampapírok és az egyéb nyilvánosan kibocsátott kötvények másodlagos piacán az értékpapírok eladására és vételére vonatkozó ajánlatokat koncentrálják, és a piaci szereplõk számára a pillanatnyi hozamokról és árfolyamokról megbízható információt nyújtsanak. Bankközi piac: A hitelintézetek egymással lebonyolított tranzakcióinak összefoglaló megnevezése. Befektetési alap: Olyan, jogi személyiséggel rendelkezõ vagyontömeg, amelyet a befektetési alapkezelõ a befektetési jegyek kibocsátásával és a befektetési jegyek kibocsátása során összegyûjtött tõke befektetésével alakít ki, és amely a Felügyelet által történõ nyilvántartásba vétellel jön létre. Befektetési eszköz: A befektetési szolgáltatások tárgyát képezõ eszközök [átruházható értékpapír, pénzügyi határidõs ügylet, ideértve az ezzel egyenértékû készpénzben elszámolt eszközt is, határidõs kamatlábszerzõdés, kamatláb, deviza- és tõkecsereügylet (swap) és az opciók] közös elnevezése. Befektetési jegy: A törvényben meghatározott módon és alakszerûséggel, a befektetési alapkezelõ közremûködésével a befektetési alap által sorozatban kibocsátott, átruházható, meghatározott vagyoni és egyéb jogokat biztosító értékpapír. Befektetési vállalkozás: Befektetési szolgáltatási tevékenységet, illetve kiegészítõ befektetési szolgáltatói tevékenységet végzõ gazdálkodó szervezet. Befektetõvédelmi Alap: A befektetési vállalkozásokkal kapcsolatosan a befektetõk védelmében 1 M Ft-os összeghatárig kártalanítást vállal; minden olyan vállalkozás, amely legalább értékpapír-bizományos tevékenységet folytat, köteles az Alaphoz csatlakozni.

Benchmark: Befektetési döntések irányadó kamatlába. Bérlet, bérbeadás: A bérbeadó a dolgot idõlegesen a bérlõ használatába adja, a bérlõ pedig bért (bérleti díjat) fizet a bérleti szerzõdés alapján.

Bruttó külsõ adósság: Egy ország összes külföldi tartozásai (liability), csökkentve a nem adóssággeneráló (non-debt creating) finanszírozással, vagyis a külföldiek (többnyire részvényekben megtestesülõ) hazai tulajdonosi részesedéseivel.

Call opció: Vételi jogot megtestesítõ származékos értékpapír. Cedálás (engedményezés): A jogosult követelésének másra történõ átruházása. Chartista: A részvényárfolyamok alakulásának magyarázatara a technikai analízis során, elsõsorban a különbözõ árfolyamdiagramok segítségével következtetéseket levonó szakember. Csekk: Meghatározott kellékekkel rendelkezõ készpénzkímélõ fizetési eszköz, amelynek tulajdonosa valamely hitelintézet számlája terhére történõ kifizetésre szólít fel.

Dematerializáció: Az értékpapírok fizikai megjelenítési kényszerének eltörlése. Diszkont értékpapír: Ld. nem kamatozó értékpapír. Diszkont: Árengedmény. Elsõbbségi részvény: A törzsrészvényektõl eltérõ jogokat biztosító részvényfajta, amelynek összesített értéke nem haladhatja meg a társaság alaptõkéjének 50%-át. Elsõdleges piac: Az értékpapír elsõ tulajdonosához történõ eljuttatatását szolgáló piac. Euró: Az 1999. január 1-jén, a Gazdasági és Monetáris Unió (EMU) 11 tagállama által (egyelõre számlapénzként) bevezetett egységes európai valuta. Expanzív fiskális politika: A központi költségvetési kiadásoknak az állami megrendelések (beruházások) növelése révén történõ kiterjesztése, melynek finanszírozása többnyire új állampapírok kibocsátásával történik, vagyis az állam pótlólagos eladósodásával jár együtt. Export: Valamely árunak, szolgáltatásnak vagy anyagi értéket képviselõ jognak az értékesítése devizakülföldi szárvára. Fizetési mérleg: Devizabelföldiek és devizakülföldiek között adott idõszakban lebonyolított összes áru-, szolgáltatás és egyéb pénzügyi jellegû mûvelet egységes rendszerbe foglalt mérlegszerû kimutatása. Fundamentalista: A részvényárfolyamok alakulását a vállalkozás és a gazdaság alapvetõ teljesítménymutatóival magyarázó szakember. Futamidõ: Az az idõperiódus, amelyre vonatkozóan az értékpapír kibocsátója a kötelezettséget vállalta. Futures: Tõzsdei határidõs kereskedés vagy ügylet.

Gazdasági nyitottság: A nemzetgazdaság világgazdasági beágyazottságának mértéke, melyet több más mutató mellett p1. az export/GDP aránnyal lehet jellemezni. Globalizáció: A világpiacok integrálódása, az áru, tõke, munkaerõ és információ szabad áramlása révén. Hasznosság: Egy jószág szükségletkielégítõ képessége. A hasznosság függ az adott jószág ritkaságától, valamint a vele szemben megnyilvánuló szükségletek intenzitásától és terjedelmétõl Határhaszon: Az utolsóként elfogyasztott jószágegység által kiváltott haszon (-) növekmény. Határidõs (termin) árfolyam: Azon ár, amely mellett valamely pénzügyi eszköz (vagy áru) feletti jövõbeni rendelkezési jogot - az egyéb feltételek (lejárati idõpont, mennyiség, minõség, leszállítás módja stb.) rögzítettsége mellett - a szintén a jövõben esedékes fizetéssel már ma megszerezhetõ Határidõs és fedezeti ügyletek: A felek abban állapodnak meg, hogy, a tõzsdei vagy tõzsdén kívüli ügyletben vállalt kötelezettségeiket egy meghatározott késõbbi idõpontban teljesítik. A határidõs ügyletek speciális formája a fedezeti célú üzletkötés. Határidõs kamatmegállapodás: Bankkal kötött szerzõdés (FRA: Forward Rate Agreement), melyben egy jövõbeni idõszakra érvényes kamatláb kerül meghatározásra, és amelynek alapját a ma érvényben lévõ, különbözõ futamidõkre érvényes kamatok alapján számított, ún. határidõs kamatlábak képezik. Határtermékérték: A határtermék (-) pénzben kifejezett értéke. Határtermelékenység (határtermék): Megmutatja, hogy (végtelenül kis) egységgel növelve adott termelési tényezõ (esetünkben a tõke) alkalmazását, hány egységgel növekszik a kibocsátás. Hitelintézet: Az a pénzügyi intézmény, amely betétet gyûjt és egyéb pénzügyi szolgáltatásokat végez.

Hozammarzs: Az értékpapírnak a befektetési szolgáltatók által alkalmazott vételi és eladási árfolyamához tartozó hozamkülönbség.

Import: Valamely árunak, szolgáltatásnak vagy anyagi értéket képviselõ jognak a beszerzése devizakülfölditõl. Importhajlandóság: Az összes belföldi felhasználásból (abszorpció) az importra költött hányad. (Import határhajlandóság: a belföldi gazdasági szereplõk pótlólagos jövedelmébõl az importra költött hányad.) Infláció: Az árak általános színvonalának, más szóval az árszínvonalnak a növekedését jelenti. Ez az emelkedés a különbözõ javak, szolgáltatások esetében általában eltérõ mértékû, sõt az infláció fogalmába belefér egyes árak csökkenése is.

- hiperinfláció esetén az árak teljesen elszabadulnak, a számjegyek lassan követhetetlenné válnak, emiatt az árrendszer végleg jelentõségét veszti, a pénz funkcióját teljes egészében más, értékálló javak töltik be. - mérsékelt infláció esetén az áremelkedés lassú, az egyes javak közötti árarányok nem szakadnak el lényegesen egymástól, a gazdaság szereplõit nem érik váratlan meglepetések, az árak alakulása nagyjából kiszámítható. A kamatok emelkedése általában ellensúlyozza a pénz értékének csökkenését, a pénz nem veszti el alapvetõ gazdasági jelentõségét. A mérsékelt infláció fogalmát általában az egy számjegyû inflációra szokás alkalmazni, de pontos, számszerû értéket felsõ határként nem lehet kijelölni. - vágtató infláció esetén az áremelkedés nagyobb (2-3 számjegyû) mértékû, hatása a gazdaságra komoly problémákat okoz. Az árarányok esetlegesen alakulnak, a piaci árak elveszítik információtartalmukat. A pénz rohamosan veszít értékébõl, az emberek szabadulni akarnak tõle. A pénz szerepét fokozatosan más javak (nemesfémek, értékálló valuták, vagyontartás céljára ingatlanok stb.) veszik át, a pénzpiacok jelentõsége csökken. Inflációs inercia: Az inflációs várakozások „tehetetlensége". A várakozásokba már beépült infláció csökkentése csak kitartó, kiszámítható és fõképp hiteles jegybanki stratégiával lehetséges. Inflációs sokk: A befektetõk által nem anticipált, jelentõsebb mértékû árszínvonalnövekedés. Innovatív eszközök: Az értékpapírpiacon feltûnt újszerû eszközök.

Intézményi befektetõ: Olyan személy - p1.: bank, szakosított hitelintézet, befektetési társaság, biztosító részvénytársaság, befektetési alap, önkéntes kölcsönös biztosító pénztár -, amely nagy összegû koncentrált keresletet támaszt a pénzügyi piacok befektetési lehetõségei iránt. Irányadó kamatláb: Befektetési és hitelszerzõdésekben kikötött referencia kamatláb. Jegyzés: Az értékpapír forgalomba hozatala során az értékpapírt megvásárolni szándékozó befektetõnek az értékpapír megvásárlására irányuló, a jegyzési íven tett feltétlen és visszavonhatatlan nyilatkozata, amellyel az ajánlatot elfogadja és kötelezettséget vállal az ellenszolgáltatás teljesítésére. Jegyzési idõszak: A jegyzésre rendelkezésre álló idõtartam. Jelzálogjog: A zálogjog jogosultját a zálogtárgy birtoklásának a joga nem illeti meg. Általában a zálogjog pénzben meghatározott követelés biztosítására köthetõ ki.

Kamatmarge: Az üzleti bankok hitelkihelyezési és betéti kamatlábainak különbsége.

Káresemény: Kár - azaz tényleges vagyoncsökkenés vagy elmaradt haszon bekövetkezése.

Kockázatmentes pénzügyi eszköz: Biztos hozamot ígérõ befektetés, a gyakorlatban a rövid lejáratú állampapírokat sorolják ide. Kontraktus: A határidõs tõzsdei ügyletek során használatõs szerzõdési egység. Kupon: Értékpapírszelvény, amely ellenében az esedékes kifizetéseket (osztalék, kamat, törlesztõ részlet stb.) teljesítik. Kvázi-pénz: Pénzre szóló követelés, tartalmazza a jegybanknál lévõ határidõs, takarékés devizaszámlákat, valamint a kereskedelmi bankoknál lévõ határidõs, takarék- és devizaszámlákat. Le-, illetve felértékelés: A hazai pénznem külsõ értékének hatósági döntéssel való csökkentése, illetve növelése. Elõbbi a direkt jegyzésû árfolyam emelkedésével, utóbbi a csökkenésével jár. Le-, illetve felértékelõdés: A hazai pénznem külsõ értékének a devizapiaci folyamatok hatására bekövetkezõ csökkenése, illetve növekedése. Elõbbi a direkt jegyzésû árfolyam emelkedésével, utóbbi a csökkenésével jár. Letétkezelõ (befektetési alapé): Olyan Magyarországon bejegyzett hitelintézet, amely tevékenysége során a befektetési alapkezelõ megbízása alapján letéteményesként a befektetési alap tulajdonában lévõ értékpapírok letéti õrzését és az ahhoz kapcsolódó kezelését, továbbá a befektetési alap bankszámlájának - ideértve az alap saját tõkéjének összegyûjtése céljából nyitandó letéti számlát is -, illetve értékpapírszámlájának vezetését, valamint a befektetési jegyek eladásával, visszavásárlásával, a hozamok kifizetésével és a nettó eszközérték megállapításával kapcsolatos technikai tevékenységet és az alapkezelõk sajátos ellenõrzését végzi. Maastrichti kritériumok: Az Európai Uniót létrehozó egyezményben megfogalmazott konvergencia-kritériumok, a tagországok gazdaságpolitikájának koordinációja és ennek ellenõrzése céljából. Másodlagos értékpapírpiac: A korábban kibocsátott értékpapírok adásvételének piaca, alapvetõ funkciója a megtakarítások likviditásának biztosítása. Másodpiaci forgalom: Az értékpapír elsõ piacra kerülésé: (kibocsátás) követõ forgalom. Materializált értékpapír: Fizikailag elõállított (kinyomtatott értékpapír. Megtakarítás: Adott idõszakban rendelkezésre álló jövedelmek az adott idõszakban fogyasz-tásra el nem költött része.

Merkantilista gazdaságpolitika (merkantilizmus): A XVI. századtól a XVIII. századig Európában elterjedt gazdasági elmélet és gyakorlat. Támogatta a nemzetgazdaság állami szabályozását. A politikai abszolutizmus gazdaságpolitikai megfelelõje. A nemesfémek felhalmozását nélkülözhetetlennek tartották az ország gazdagsága szempontjából. Alapelv volt a külkereskedelmi mérleg aktívuma, amelynek érdekében törvényeket alkottak a nemesfém kiviteli tilalmáról, a behozatali vámokról, a nemesfémbányászatot és a pénzverést állami monopóliummá tették stb.

Monetáris politika: A központi bank által meghatározott politika, amely a pénzkínálaton keresztül a gazdaság reálváltozóinak alakulását befolyásolja. Nonprofit szervezet: Közösségi feladatokat ellátó, nem profitcélok által vezérelt szervezet (alaptevékenysége mellett vállalkozási tevékenységet is végezhet) - ilyen például' a közhasznú társaság: Nyílt végû alap: Olyan befektetési alap, amelynek esetében a forgalomban lévõ befektetési jegyek száma és ezzel a befektetési alap saját tõkéjének összege, a befektetési jegyek folyamatos forgalomba hozatala, valamint a befektetési jegyek visszavásárlása és újraeladása következtében változhat. Az alapkezelõ - a letétkezelõ útján - a nyílt végû alap befektetési jegyeit nettó eszközértéken - a pénztári órák alatt azonnal köteles Nyitott pozíció: Olyan jövõbeli pénzáramlás, amely nagyságát tekintve valamilyen típusú kockázatnak (p1. árfolyamkockázat) van kitéve. Opció: Megvásárlója határozott összeg (opciós díj) megfizetésével választási jogot szerez arra, hogy az opció lejártakor az elõre meghatározott kötési áron megvalósítja az ügyletet, vagy hagyja lejárni az opciót. Opciós kötvény: Tulajdonosának a kötvényhez kapcsolódó szokásos jogosítványokon felül különleges jogokat is biztosít, p1. a részvénytársaság alaptõkéjének új részvények nyilvános forgalomba hozatalával történõ felemelésekor jegyzési jogot (jegyzési jogot biztosító kötvény). Opportunity cost: másképp: Alternatív költség, feláldozott haszon, haszonáldozatköltség. Egy döntés lehetséges alternatívájának, alternatíváinak hasznossága. Egy döntés akkor optimális, ha a feláldozott hasznosságok legnagyobbika kisebb, vagy egyenlõ a választott alternatíva hasznosságánál. Országos Betétbiztosítási Alap: Jogi személy, a hitelintézetek kötelesek az Alaphoz csatlakozni; 1 millió Ft összeghatárig biztosítja a betétesek által a hitelintézeteknél elhelyezett látra szóló betéteket. Osztalék: A vállalkozás tagjai részére a tárgyévi (valamint az elõzõ években ki nem osztott) eredménybõl kifizetni jóváhagyott összeg. Osztalékelsõbbség: Olyan részvényhez fûzõdõ jog, amely a nyereség felosztása során a többi részvényest és/vagy a többi részvényfajtát megelõzõen teszi lehetõvé az osztalék élvezetét. Óvás: Annak a közhitelû igazolása, hogy a váltót az adós a lejáratkor nem fizette meg, bár azt szabályszerûen bemutatták. Ennek hiányában nem érvényesíthetõ a megtérítési igény. Örökjáradék kötvény: Olyan kötvény, amely tulajdonosának évente azonos összegû (vagy évente azonos %-kal növekvõ) kamatfizetést biztosít, lejárat nélkül. Pénz- és tõkepiac: A pénzügyi piacokon a pénzek feletti rendelkezés idõbeli eltérése alakítja ki a pénz- (azaz az évben belüli, rövidtávú) és a tõke- (azaz az éven túli, hosszú távú) piacokat.

Pénzmosás: Bûncselekménnyel szerzett anyagi javak eredetének eltitkolása vagy elleplezése, különbözõ pénzügyi-befektetési tranzakciók által. Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF): A pénzügyi és befektetési szolgáltatások nyújtását 2001. április 1-jétõl felügyelõ országos hatáskörû közigazgatási szerv. Phillips-görbe: A Phillips-görbe az inflációs és a munkanélküliségi ráta közötti kapcsolatot igyekszik megragadni. Az 1970-es évekig - legalábbis rövid távon - negatív kapcsolat, egyfajta trade-off (átváltási lehetõség) volt megfigyelhetõ közöttük tapasztalatilag. Portfolióépítés: A befektetésre rendelkezésre álló pénzeszközök különbözõ befektetési eszközökbe történõ szétterítése a kockázat csökkentése és a jövedelem stabilizálása érdekében. Projekt: Meghatározott befektetési cél vagy terv, amely megtérülési jövedelmezõségi számításokkal modellezhetõ. Protekcionizmus: A hazai gazdasági szereplõk versenypozícióinak mesterséges erõsítése az importra kivetett vámok, mennyiségi korlátozások és egyéb eszközök révén.

Referenciakamat: A gazdasági aktorok széles köre által figyelembe vett, a kamatderivatívák mögöttes eszközéül, valamint roll-over hitelek bázisául szolgáló, fõbb pénzügyi központokban érvényes bankközi kihelyezési kamatláb (LIBOR, EURIBOR, BUBOR). Refinanszírozási hitel: A jegybank által a kereskedelmi bankok részére nyújtott hitelek; formái: kereskedelmi váltók vásárlása (diszkont) vagy értékpapír-fedezet mellett nyújtott hitelek (lombard hitel). Rektapapír: Névre szóló értékpapír, amelynek átruházása engedményezéssel történik. Rektaváltó: Olyan váltó, amelynek átruházását rendeleti záradékban megtiltották. Rendeleti záradék: Az értékpapír szövegébe foglalt olyan kijelentés, hogy az értékpapír alapján a megnevezett jogosultnak vagy annak kell teljesíteni, aki a megnevezett jogosultat, jogosultakat feltüntetett láncolatban az utolsóként feltüntetett jogosult. Rendeletre szóló értékpapír: Olyan értékpapír, amelyben a hitelezõi jogokat forgatással ruházzák át. Rendelvényes: A váltó elsõ jogosultja vagy az, akinek javára vagy rendeletére a váltóban foglalt fizetést teljesíteni kell. Rentabilitás: Jövedelmezõség; a hitelintézetek rentabilitásról, ha hosszú távon nyereségesek.

esetében

akkor

beszélhetünk

Restriktív fiskális politika: Az állami költségvetés egyenlegének javítása a kiadások csökkentése, és/vagy a bevételek növelése.

Saját váltó: A kibocsátó fizetési ígéretét tartalmazó váltó. Spekulációs buborék: A tõzsdén, a spekuláció révén kialakuló tartós és jelentõs árfolyam-emelkedés. Spread: Egy határidõs kontraktus különbözõ lejáratainak árfolyamai közötti különbség. Swap: Egy pénzügyi eszköz azonnali és határidõs piacán ellentétes pozíciók egyidejû felvétele. Azonnali vétel és határidõs eladás, vagy azonnali eladás és határidõs visszavásárlás kombinációja. Származékos értékpapírok: Olyan értékpapírok, amelyeknek mindenkori értéke a valamilyen mögöttes eszköz áralakulásától függ. (derivatív pénzügyi eszközök) Szavatoló tõke: A számviteli jogszabályok által meghatározott saját tõke és azok a források, amelyek a befektetetési vállalkozással szemben fennálló követelés kielégítésébe tõkeként Tõzsdeforgalmi számla: Korlátozott rendeltetésû pénzforgalmi bankszámla, amely a tõzsdei ügyletek elszámolásául szolgál. Tõzsdei kapitalizáció: Tõzsdére bevezetett részvények árfolyamösszértéke. Tõzsdén kívüli kereskedelem: A tõzsde kereskedés idején és helyén kívül zajló kereskedelem. Vagyoni jog: A vagyon feletti rendelkezés valamely formáját megtestesítõ jogosultság. Váltó: A törvény által meghatározott kellékekkel rendelkezõ, névre, vagy rendeletre szóló értékpapír, amelyben egy késõbb esedékes fizetés testesül meg. A váltó alapjogviszonya általában kölcsönviszony: az egyik fél hitelez a másiknak, és a hitel kiegyenlítése a kötelezettségrõl kiállított váltó átadásával történik. Zárt végû alap: Olyan befektetési alap, amelyre a kibocsátott befektetési jegyet az alapkezelõ a lejárati idõ, illetve a zárt végû alap felszámolása elõtt nem válthatja vissza. A nyilvános módon létrehozott, valamint a zárt módon létrehozott, de nyilvánossá vált zárt végû alapok esetében a kibocsátó köteles a befektetési alap létrehozatalát, illetve a nyilvánossá válást követõ egy hónapon belül a befektetési jegy tõzsdei bevezetését kezdeményezni. Zéró kamatozású értékpapír: Ld. nem kamatozó értékpapír. (zéró kupon értékpapír)

Tartalomjegyzék

I.

Pénzügyi rendszer szerepe a gazdaságban 1.1

A pénz szerepe, a modern pénzfelfogás

1.

1.2

A pénz keletkezése

3.

1.2.1

A pénz kialakulásának története

3.

1.3

A pénz és a megtakarítás

4.

1.4

A pénzügyi rendszer funkciói

4.

1.5

A pénzügyi rendszer

4.

1.5.1

Pénzügyi eszközök

4.

1.5.2

Pénzügyi piacok

4.

1.5.3

Pénzügyi intézmények

5.

1.5.3.1 Tõzsde

6.

1.5.3.1.1 Tõzsde szereplõi

7.

1.5.3.1.2 Tõzsde ügyletei

7.

1.5.3.2 Bankrendszer 1.5.3.2.1 Jegybank 1.5.3.2.2 Üzleti bankok 1.5.3.2.2.1

A bankok ügyletei

1.5.3.3Biztosítók 1.5.4 II.

Pénzügyi eszközök

Az államháztartás gazdasági súlya, szerkezete, finanszírozása

9. 9. 10. 11. 14. 15. 18.

2.1

Az állam szerepe, gazdasági súlya

18.

2.2

A központi költségvetés

19.

2.3

A társadalombiztosítás

20.

2.4

Az önkormányzati rendszer

21.

2.5

Az elkülönült pénzügyi alapok

22.

2.6

A költségvetési deficitfinanszírozás

22.

2.7

A közpénzek kezelése

22.

2.7.1 2.8 III.

A közbeszerzési törvény

Pénzügypolitikák – Fiskális és monetáris politika

22. 23.

Ügyviteli ismeretek

3. A pénzforgalom, a pénz útja 3.1

A belföldi pénzforgalom

25. 25.

3.1.1

Készpénzfelvétel a bankszámláról

25.

3.1.2

Készpénz befizetése a bankszámlára

26.

3.1.3

Pénz átutalása

26.

3.1.4

Pénzek beszedése

26.

3.1.5

Csekkel fizetés

26.

3.1.6

Bankkártya használata

26.

3.2

Giro rendszer

27.

3.3

Készpénzforgalom

27.

3.4

Nemzetközi pénzforgalom

27.

3.5

3.4.1

A bankok nemzetközi fizetési kapcsolatai

27.

3.4.2

Devizák, árfolyam, konvertálhatóság

28.

3.4.3

Fizetési módok a nemzetközi kereskedelemben

28.

Vállalkozások pénzügyei 3.5.1

3.6

28.

Házipénztár és kezelése

28.

A vállalkozások pénzügyi irányítása

29.

3.6.1 3.6.2 IV. Fogalomtár

A pénzügyi vezetés feladati és a végrehajtáshoz szükséges eszközök

29.

A pénzügyi vezetõ feladatai

29. 31.