UNIUNEA EUROPEANĂ
GUVERNUL ROMÂNIEI
Fondul Social European POSDRU 2007-2013
Instrumente Structurale 2007-2013
GUV E RNUL ROM ÂNI E I M I NI S TE RUL M UNCI I , FAM I LI E I , P ROTE CŢI E I S OCI ALEȘ I P E RS OANE LOR V ÂRS TNI CE OI RP OS DRU NORD-V E S T
Consi l i ul Județean Covasna
„BEFEKTETÉS AZ EMBEREKBE”
A projektet az Európai Szociális Alap támogatja a Humánerőforrás-fejlesztési Szektoriális Operatív Program 2007-2013 keretében.
PÉLDAKÉPEK
FALUSI VENDÉGLÁTÓK ÉS IDEGENVEZETŐK: SIKERES VÁLLALKOZÓK
Támogatási program: Humánerőforrás-fejlesztési Szektoriális Operatív Program 2007-2013 A projekt címe: Integrált turisztikai humánerőforrás-fejlesztés a vidéki foglalkoztatás növelése érdekében Támogatási szerződés száma: POSDRU/135/5.2/S/124779 Kiadó: Kovászna Megye Kiadás időpontja: 2014. december „A kiadvány tartalma nem feltétlenül tükrözi az Európai Unió vagy Románia Kormányának hivatalos álláspontját.”
Egy tavalyelőtti Eurobarométer-felmérés szerint a romániai megkérdezettek 48%-a azt vallotta, hogy az önfoglalkoztatást részesíti előnyben az alkalmazotti léttel szemben. Mi több, a vállalkozói hajlandóság indexe 58% volt az EU-átlagot jelentő 32%-hoz képest. Ezzel szemben a valóság viszont az, hogy a tavalyi év adatai szerint Romániában ezer főre csupán 23 kisés középvállalkozás jutott, míg az európai átlag majdnem ennek duplája, negyvenegy. Az okokat fejtegetve arra a következtetésre juthatunk, hogy a tőkehiány mellett számos más, vélt vagy valós akadály is visszatart bennünket a vállalkozástól. „Szeretnék, de nem merek vállalkozni, manapság a gazdasági környezet nem kedvez az új vállalkozásoknak.” „Én ugyan szeretnék, de nem tudok vállalkozásba kezdeni, sajnos nem vagyok vállalkozó típus.” „Olyan jó lenne önálló vállalkozást indítani, de nincs üzleti ötletem…” „Régi álmom, hogy saját kávézót nyissak, de olyan sok munkával jár vállalkozásba kezdeni! Mi lenne a gyerekekkel, a házimunkával?!” „Nem merek belevágni, félek, hogy elbuknék…” „Túl sok adminisztratív munkával jár, túl sokat kell adózni…” – halljuk a különböző kifogásokat. Pedig a vállalkozóvá válás elsősorban döntés kérdése. Ott kezdődik, amikor eldöntjük, hogy változtatni akarunk, hogy megtanuljuk, amit még nem tudunk, hogy megismerjük, amit még nem ismerünk. Ezzel a kiadvánnyal az a célunk, hogy betekintést engedjünk a vállalkozói lét valóságába. Hogy megmutassuk, a vállalkozóvá válás nem elérhetetlen dolog. Az itt megszólaló személyek vállalkozók, akik a turizmus területéhez kapcsolódó üzleti ötletüket, álmukat valósították meg, és teszik újra meg újra. Emberek, akik azért magaslanak ki, mert saját kezükbe merték venni sorsukat, és nem voltak restek ahhoz, hogy megfizessék a siker árát. Önmegvalósítók, akik mernek hinni önmagukban, mernek szembenézni saját félelmeikkel és le merik győzni azokat. Példaképek, akik köztünk járnak, akiket követhetünk.
Környezetünk védelme érdekében újrahasznosított papírt használunk.
FILA ISTVÁN
Vállalkozóként legbüszkébb arra vagyok, hogy megmaradhattam a szülőfalumban.
Foglalkozás: falusi vendéglátó A vállalkozás neve: Turul Panzió és Kemping Cím: 416410 Bihar megye, Magyarremete 300. Web: www.remeteturul.ro/hu Facebook: www.facebook.com /turulpanzioeskemping
A Bihar megyei Magyarremetén született egyszerű paraszti családban, ahol a mindennapok mezőgazdasági munkával, állattenyésztéssel teltek. A fiatalok körében tapasztalható elvándorlási hullámmal ellentétben István az itthonmaradásban hisz, abban, hogy fel kell építeni egy birodalmat, amelyet az utánunk következő generációk örökségként és biztos megélhetésként továbbvihetnek. Szülőfalujában tíz éve működteti családi vállalkozásként a Turul Panziót, amely egy kétszobás parasztházból mára már akár nyolcvan főt is elszállásoló vendégfogadóvá nőtte ki magát. István számára a vendéglátás nem egy tanult szakma, hanem a falusi élet természetes velejárója. Életútja és a falusi vendéglátás lényegéről vallott elképzelése követendő példaként szolgálhat mindazok számára, aki úgy gondolják: a falu a megmaradás, a boldogulás és az értékteremtés helyszíne. Mióta vagy vállalkozó? A vendégfogadónk több mint tíz éve üzemel, de nem ezzel kezdtük. Amikor megszületett a rokonság és a barátok számára kialakított parasztház gondolata, még strucctenyésztéssel foglalkoztunk. Ha a vendéglátás előtti időszakot is beleszámoljuk, azt mondhatom, közel húsz éve vagyok vállalkozó. Hogyan lettél strucctenyésztőből vendéglátó? Egyik napról a másikra… Amikor megszületett a döntés a parasztházra épülő vendéglátás továbbfejlesztéséről, reggel hatkor elkezdtem elbontani az első három szoba helyén álló ólakat. Amire reggel nyolckor a család többi tagja felébredt, az udvar közepén ott várt rájuk a sok hulladék. Ekkor közöltem a felfordulásra rácsodálkozó feleségemmel, hogy igazi „panziósok” leszünk. Ő teljes természetességgel, elegánsan fogadta a bejelentést: bement a házba folytatni a reggeli teendőket. Két hét múlva a parasztház mellé felépült a három saját fürdőszobás vendégszoba, aminek az egész falu a csodájára járt, ugyanis akkoriban a legtöbb falusi házban nem volt fürdőhelyiség, nemhogy turistáknak fenntarott szépszoba…
www.mind-rural.ro
3
4 Hogyan fogadta a környezeted ezt a döntést? Senki nem hitt egyetlen pillanatig sem abban, hogy nálunk valaha turisták fognak megszállni. A később elkészülő kempingeket még ennél is nagyobb fenntartással fogadták. A rokonok és barátok is csak kinevettek és próbáltak jobb belátásra bírni. De az idő mégis téged igazolt… Az első vendégek, akik a vendégházban szálltak meg, véletlenül érkeztek. Rájuk esteledett és érdeklődtek a falubeliektől, hogy hol szállhatnának meg. Így találtak az üresen álló parasztházunkra, és arra kértek, adjunk nekik szállást egy éjszakára. Végül három napot maradtak, és bejárták a környéket, majd távozáskor ragaszkodtak ahhoz, hogy fizethessenek és egyben bejelentkeztek a következő nyárra is, amikor ismerőseikkel tértek vissza. Ma már ott tartunk, hogy évente akár ezer vendég is megfordul nálunk, és szájról szájra terjed a vendégfogadó jóhíre. Jelenleg van öt saját fürdőszobás vendégszobánk, öt saját fürdőszobás hőszigetelt faházunk és tíz darab nyáron üzemelő kemping faházunk. Hogyan éled meg a vállalkozói létet? Miben más ez, mint alkalmazottnak lenni? Alkalmazottként nem sokat, mindössze három hónapot dolgoztam, de ez is elég volt ahhoz, hogy világosan lássam a különbséget. Vállalkozóként megvan a lehetőségünk, hogy többet mutassunk fel, de tízszer annyi gond és felelősség terhel, mint egy alkalmazottat. A vállalkozó számára nem nyolc órás a munkaidő, reggel hatkor kezdődik és napnyugtáig tart, gyakran még éjszaka is azon kell gondolkodni, hogy mi minden vár még megvalósításra. És a vállalkozó nem lehet beteg, nem vehet ki szabadságot, neki nincs hétvége, sokszor az ünnepnap is munkanap. De mindemellett, legalábbis számomra, ez egy sokkal élhetőbb létforma. Mert dolgozni máshol is kellene, akkor miért ne dolgozzak inkább magamnak? Voltak-e vállalkozói ismereteid, amikor belevágtál? Nagyon korán, húszévesen lettem vállalkozó, amit ma tudok, azt mind saját tapasztalatból tudom. A panzió elindítása előtt más vállalkozásom is volt, ennek a tapasztalataira építettem. Én munka közben lettem vállalkozó, nem képeztem magam célirányosan ezen a területen, nem kértem, nem kaptam vállalkozásfejlesztési tanácsadást, eredetileg nem is terveztünk ekkora léptékű vendéglátást. A vállalkozás indításában is elsősorban az itthonmaradás, az itthon boldogulás gondolata ösztönzött. Van olyan terület, ahol elkelt volna a szakmai segítség? Az építkezésnél jól jött volna egy szakértő segítsége, aki iránymutatást adott volna arra vonatkozóan, hogy milyen előírásoknak, szabványoknak kell megfelelni, mekkorára tervezzük a fürdőszobát, mekkora az alapterülete egy kényelmes szobának. A válaszokra menet közben jöttünk rá, ha most kellene építkezni, már pontosan tudnám, mikor melyik a jó megoldás. De a kedzeti időszakban mindez nem volt ennyire természetes.
5 Vállalkozóként mire vagy a legbüszkébb? Mi a legnagyobb megvalósításod? Vállalkozóként legbüszkébb arra vagyok, hogy megmaradhattam a szülőfalumban. Arra, hogy sikerült megvalósítani ebben a faluban azt, amiről mindenki úgy gondolta, lehetetlen. Mert nem érdemes, mert úgysem lesz belőle semmi, mert úgyse jön ide senki. De én bebizonyítottam magamnak és másnak is, hogy igenis meg lehet élni ebben a faluban. És biztos vagyok benne, hogy meg lehet élni bármelyik másik faluban is anélkül, hogy az ember gyári munkára vagy kivándorlásra kényszerülne. Hogyan látod, milyen egy jó falusi vendéglátó? A jó falusi vendéglátó az, aki önmagát adja. Nem betanult szövegeket ismételget a vendégeinek, hanem minden szó a szívéből szól. A falusi vendéglátó legyen egyedi, készüljön egyedi ételekkel, ne a szomszédját utánozza, hanem találjon ki valamit, ami csak őróla szól. Merjen különb lenni! Te szívvel-lélekkel vagy vendéglátó, ez neked nem csupán munka. Mi adja ezt az óriási lendületet? Először is a gyermekeimre gondolok. Nem szeretném, hogy ők is kivándorlásra kényszerüljenek. Ma már nem az a fontos, hogy ki mennyit keres, hanem az, hogy ki milyen minőségű életet él. Azt szeretném, hogy a gyermekeim felnőttként elégedettek legyenek, hogy az, amit felépítettem, nekik is biztos megélhetést és kiegyensúlyozott életet biztosítson. Milyen jó tanáccsal látnád el azokat, akik hozzád hasonlóan falun, vendéglátóként szeretnék megtalálni a boldogulásukat? Azt tanácsolhatom a kezdő vendéglátóknak, hogy készüljenek fel, mert több munkájuk lesz, mint gondolnák. És itt nem arra gondolok, hogy több vendégük lesz, mint amennyire számítanak, hanem arra, hogy a vendéglátásban akkor is dologidő van, amikor vendéget fogadunk, és azután is, hogy a vendég elment. A legjobb tanács talán az, hogy vonják be a családot, mert a falusi vendéglátás a családról szól, nem egyszemélyes küldetés. Kapjanak feladatot a gyerekek, de elő kell venni a nagymama régi recepteskönyvét is! Fontos az is, hogy legyenek kitartóak! Legalább tíz évet kell arra szánni, hogy kialakuljon egy stabil vendégkör, nem úgy történik, hogy idén megépítjük a szobákat és jövőre tele lesznek vendéggel. A vendéglátói szemlélet is lényeges. Úgy kell belevágni, hogy amit ma építünk, azt a gyerekeinknek építjük. A tőlünk nyugatabbra fekvő országokban ez természetes: ott a vendéglátóhelyek, pékségek, húsboltok több száz évesek, mert amit a nagyapa felépített, azt az unokái viszik tovább. Miért ne követhetnénk ezt a példát mi is?
VADÁSZ-SZATMÁRI ZITA Ki kell lépni a megszokott mindennapokból és merni kell...
Foglalkozás: szabadúszó idegenvezető Földrajzi lefedettség: Erdély Web: www.erdelyben.info Facebook:www.facebook.com/ IdegenvezetesErdelyben
Farkaslakáról indult, egy pici, de híres-neves Hargita megyei községből. Az útja Székelyudvarhelyen át Kolozsvárra vezetett, ahol 2005-től turizmus és földrajz, majd kommunikáció és közkapcsolatok szakos hallgató. Életében a folyamatos változáson kívül a turizmus és a „pörgés” is állandó tényezők. Idén következett be élete legkülönlegesebb változása, amikor – ahogyan ő mondja – „két külön ember egy családdá vált”, de az új állapot szakmai szempontból nem jelent korlátot, nem zár ki semmit, sőt, új szárnyakat ad. Szerinte egy jó idegenvezető, amikor felül a buszra, maga mögött hagyja az otthoni gondjait, csak a csoportra figyel, és egy percig sem érezteti a kirándulókkal, hogy ő éppen a munkáját végzi. Ha valakinek a munkája a hobbija is egyben, könnyebben megugorhatja ezt a mércét. Zita kétségkívül ebbe a csoportba tartozik. Miért lettél idegenvezető? Honnan jött az ötlet? A szüleimnek van egy turisztikai vállalkozása, így akaratlanul is belenőttem az idegenforgalomba. Az otthoni vállalkozást én az idegenvezetéssel tudtam színesíteni – ezért már gyerekkoromban gondolkodtam ezen a szakmán. A gyerekkori álom hogyan vált valósággá? Milyen utat jártál be közben? A kolozsvári egyetemi éveket követően egy évig a szülői vállalkozásba segítettem be Székelyföldön, de végül úgy döntöttem, hogy visszamegyek Kolozsvárra, és ott megpróbálom a saját utamat járni. Kezdetben nézegettem a munkaajánlatokat, önéletrajzokat küldtem, állásinterjúkra jártam, de mindenhonnan visszautasítást kaptam. Majd hirtelen feleszméltem, hogy én amúgy is idegenvezető szerettem volna lenni, miért ne próbálhatnám meg? Egyetemista koromban a nyári vakációk ideje alatt már idegenvezettem Székelyföldön, a felsőfokú végzettségem is megvolt, már csak az első megrendelést kellett megszerezni.
www.mind-rural.ro
6
7 Hogyan szerzi meg egy kezdő idegenvezető az első megrendelést? Első lépésként rengeteg önéletrajzot küldtem el különböző utazási irodáknak. Egy ideig semmi választ nem kaptam, de pár héttel később jött egy megrendelés. Az első csoport után jött a második, majd a harmadik... Az ajánlásoknak köszönhetően más utazási irodák is kezdtek felkeresni, és egyre több felkérésem lett. Egy év együttműködés után egy magyarországi utazási iroda felajánlotta, hogy legyek az erdélyi referense, ami azt jelenti, hogy az Erdélybe utazó csoportjainak én foglalom le a szállást, szervezem meg az étkezéseket, keresek nekik idegenvezetőt, illetve összeállítom a részletes programtervet. Ez a lehetőség újabb kihívást jelentett, illetve a téli időszakra is munkát adott. Mit élvezel leginkább az idegenvezetésben? A pillanatnyi megéléseket! Nagyon sok gyerekcsoportom van, így főleg azokból tudok példákat felhozni: a gyerekek néha nagyon sajátos módon tudják kifejezni, hogy jól telt velem az a pár nap. Például egy gyerek megkérdezte, hogy nem mennék-e el az iskolájukba földrajztanárnak. Volt olyan eset is, amikor a gyerekek a kedvenc focicsapatuk szurkolói himnuszát írták át, hogy azzal köszönjék meg az idegenvezetést, és a busz hátsó sorából teli torokból azt énekelték. Olyan is előfordul, hogy egy-egy ölelésért sündörögnek közelebb, máskor egész „osztályölelést” kapok. Szeretem a programösszeállítási feladatot is, különösen, amikor a felkérésnek megfelelő programot tudok ajánlani. De legjobban azt szeretem, hogy a saját hazámat mutathatom be a hozzánk érkezőknek, és jól esik, ha pozitív élményekkel mennek el. Milyen terveid vannak a jövőre nézve? Milyen nagy álmod van, amit idegenvezetőként szeretnél megvalósítani? Tavasszal bejegyeztük az Erdélyi Magyar Idegenvezetők Egyesületét (EMIE), de a forgalmas szezonnak köszönhetően nem volt időnk vele foglalkozni. Most ősszel szeretnénk kidolgozni a részletes működési tervet. A legfontosabb célunk az idegenvezetők összegyűjtése Erdélyben, ahol egymás munkáját tudjuk segíteni. A minőségi idegenvezetésre szeretnénk fektetni a hangsúlyt, ami elégedett ügyfelekkel és megfelelő, fenntartható javadalmazással jár. Nagyon kevesen vagyunk, akik vállaljuk, hogy a fő szakmánk az idegenvezetés, sokan csak kiegészítő keresetnek szánják. Fontos megszerettetni az idegenvezetést mint szakmát, mert szükség van a „független” és hivatásos szakemberekre, akiknek első az idegenvezetés, és egy hirtelen beugró csoportot azonnal el tudnak vállalni, nem kell a felsővezetéstől engedélyt kérniük vagy a szabadnapjaikat számolgatniuk. A köztudatba nem cégként, hanem szakértőként kerültél be. A marketing tevékenységed is elsősorban rád, mint idegenvezetőre irányul, tehát valójában énmárkát építesz. Miből áll ez össze? Először névjegykártyát készítettem, hogy a csoportoknak ezt tudjam osztani, mert úgy tartják, hogy a legjobb reklám az elégedett turista. A névjegykártyán a szimbólum egy bőrönd, ami a folyamatos utazást
8 jelképezi. Majd ez első szezon végén készítettem el a honlapomat. A tartalmat tekintve az volt a fő szempont, hogy a sima tényeket közlő bemutatkozó oldal helyett egy folyamatosan frissülő, inkább blogként működő felület jöjjön létre, havi 5-8 bejegyzéssel, amely legendákból, versekből, híres emberek életútjából, a szakma friss híreiből merítkezik, humorral, érdekességekkel megfűszerezve. Ezzel saját magamat is motiváltam a folyamatos tanulásra. Természetesen Facebook oldalam is van, ahová igyekszem minden nap feltölteni egy fényképet, és nagyon lelkesen várom az újabb kedvelőket. – meséli mosolyogva. De ez nem minden, van egy nagyon jellegzetes „marketingeszközöd” is, amit valószínűleg minden turista megjegyez… Igen, ez a saját idegenvezetős pólóm, elöl a lánykori nevemmel – többen még ma is Sebestyén Zitaként ismernek –, hátul pedig a „bőröndömben” a honlapom címével. Amikor ezt terveztem, több dolog motivált. Az egyik, hogy számomra nagyon kellemetlen az, hogy bemutatkozásnál nagy izgalmamban mindig elfelejtem a neveket. Ebből a tapasztalatból kiindulva került fel a nevem a pólóra, így legalább az utasoknak nem kell folyton rákérdezniük. Minden pólóm más színű, harmadik-negyedik nap a figyelmesek már várják, hogy aznap milyen színben jelenek meg… Mit jelent számodra a vállalkozói lét? Saját vállalkozásom azóta van, amióta idegenvezetéssel foglalkozom. De még nem érzem magam igazi vállalkozónak, mert szerintem az igazi vállalkozás az, amely több alkalmazottnak is munkát ad. Így jelenleg az egyéni vállalkozói lét előnyeit élvezem, azt, hogy nem kell bemennem minden nap a munkahelyemre, hogy ledolgozzam a kijelölt órákat a szigorú munkaleírásnak megfelelően, azt, hogy saját magamnak osztom be az időmet, igaz, senki nem fizeti a túlórát. Én egy személyben vagyok marketinges, titkárnő, holnapfeltöltő, idegenvezető, vagyis a mindenes. Szerencsére a párom nagyon sokat segít a papírmunkában, így az adminisztrációs terhekkel nincs gondom. Mint mindennek, ennek az életformának is megvan az előnye és a hátránya. Számomra több az előnye, mert szeretem ezt az életvitelt, amit szabadúszóként kialakítottam. Mit tanácsolsz azoknak, akik idegenvezetőként szeretnének önálló vállalkozásba kezdeni? Kezdő idegenvezetőknek azt tudom ajánlani, hogy saját magukban döntsék el, mit szeretnének: egy biztonságos munkahelyet, ahol ledolgozzák a napi munkaórát egy meghatározott bér ellenében, vagy inkább egy más, szabadabb világot a maga kihívásaival. Utóbbi azzal jár, hogy ki kell lépni a megszokott mindennapokból, és merni kell, kitartónak lenni, kockázatot vállalni azért, amiről azt hisszük, jó döntés. Nem biztos, hogy ez a könnyebb út, de aki szereti, nem a nehézségeket látja, hanem a kihívásokat.
