PE‐Energia Akadémia 108 Abszurditások az energetikában A klímapolitika diktatúrája alá került energetikában teljesen irracionális történéseket figyelhetünk meg. Ezekből mutatunk be jellegzetesnek mondható kinövéseket. 1. A Greenpeace tanulmánya. Mit jelent az emberiségnek a múlt év decemberében, Párizsban 195 ország részvételével megszavazott világklíma‐megállapodás, és ez év áprilisában New‐Yorkban, az ENSZ székhelyén 170 ország képviselőjének aláírása? Erre a kérdésre várt választ a Greenpeace abban a tanulmányban, amelyet a Hochschule für Technik und Wirtschaft Berlin (HTW) főiskolától rendelt meg. A szakmailag korrektnek tekinthető tanulmány viszont nem egészen azt tartalmazta, amire a „sikeres” párizsi klímacsúcs által megrészegült Greenpeace számított. A klíma‐megállapodás alapcélkitűzése a globális felmelegedés (+2 C fokban való) korlátozása érdekében a szén‐dioxid emisszió teljes megszüntetése, tehát az energiatermelés dekarbonizálása. Első lépésben a német Energiewende és a megújuló törvény (EEG) csak a villamosenergia‐termelésre vonatkozik, de a klíma‐egyezmény szerint a törekvést természetesen ki kell terjeszteni a hőellátásra és a belsőégésű motorok alkalmazási területeire is, tehát a közlekedésre és az árúszállításra egyaránt („szektorcsatolás”). A tanulmány ez utóbbi célkitűzések megvalósíthatóságát vizsgálja. Először nézzük, hogy mit mond a tanulmány a belsőégésű motorok kiváltásáról. A klímakonferencia célkitűzésének eléréséhez a tanulmány szerint a benzin‐ és dízelmotorok gyártását 2025‐ben be kell fejezni, és a villamos hajtású járművekre kellene átállni. De ez nem elég, hiszen legalább az autópályák felett felső vezetékeket kellene kiépíteni, és a távolsági autóbuszos közlekedést, ill. a teherszállítást a villamos vontatású vasúti szállításhoz hasonlóan megoldani. Hogy ez milyen következményekkel járna a német automobil‐iparra nézve, azzal a tanulmány nem foglalkozik. De legalább ilyen bizarr, vagy abszurd a hőellátás területén a hagyományos energiahordozók teljes kiváltása. Gondoljunk csak a gáz‐ és olajtüzelésű fűtési berendezésekre és rendszerekre, a városi fűtőművekre és fűtőerőművekre (ehhez kapcsolódva a kapcsolt energiatermelésre!). A tanulmány szerint 2020 után gáztüzelésű berendezéseket sem lehetne már üzembe helyezni. Tehát ezeket az energiaigényeket is ökoárammal kellene kielégíteni, aminek következtében Németország villamos energia fogyasztása a jelenlegi érték ötszörösére növekedne: a jelenlegi évi 600 Terawattóra igény 3120 Terawattórára emelkedne. Árnyalja a helyzetet, hogy 2022‐vel bezárólag az atomerőműveket is le kell véglegesen állítani, tehát azok termelését is ökoárammal kellene pótolni.
Mindez teljes ellenmondásban van a szövetségi kormány (2010 évi) energiakoncepciójával, amely szerint 2020‐ig 10 %‐al csökkenteni kell a villamosenergia‐fogyasztást. A HTW‐ tanulmány szerint: „Évi 3000 Terawattóra villamos energia igényt megújuló energiákból fedezni 2040‐ben, teljesen kilátástalannak tekinthető.” Nincsenek csodák: ma az ökóáram termelés évi 200 Terawattóra. A tanulmány különféle (elvi) energiahatékonysági lehetőségékeket is számba vesz, de ezekkel a csodákkal együtt sem lehetne 2040‐re a villamosenergia‐igényt 1320 Terawattóra alá csökkenteni, amihez a szélerőművi kapacitást a jelenlegi 40 Gigawattról 200 Gigawattra kellene növelni. Mivel az egyedi széltornyok teljesítőképessége folyamatosan nő, azzal lehet számolni, hogy a széltornyok száma a mai 26 000‐ről 2040‐re kb. 80 000‐re emelkedne. Ehhez a szárazföldi széltornyok kapacitásának évente 6,3 Gigawattal kellene növekednie, a jelenlegi (EEG szerinti) évi 2,8 Gigawattos értékkel szemben. A tanulmány nem tér ki arra, hogy a szél‐ és naperőművi termelés egyenlőtlen és előre nem tervezhető változása miatt a vázoltaknál még sokkal nagyobb szélerőművi kapacitásokra lenne szükség, hogy a szélcsendes időszakokban is el lehessen látni (a vázoltak szerint többszörösére növekedett) fogyasztói igényeket, amihez még óriási energiatárolási kapacitásokat (pl. vízbontásból származó Hidrogén tárolókat, plusz Hidrogén‐tüzelésű erőművi egységeket) kellene létesíteni. S mindehhez hozzá kell tenni, hogy az alaperőművi funkciót továbbra is hagyományos erőművekkel lehet csak ellátni. Jelentős hálózatbővítésekre is (pl. egyenáramú É‐D irányú földkábelek – „áram‐autópályákra” és határkeresztező magasfeszültségű vezetékakra is”) szükség van. Erőmű építési szemszögből tekintve ezek a számok és víziók valóban az abszurditások tartományába esnek, de hát az ideológiákra ez általában jellemző. Marad az alapkérdés: ki fogja mindezt finanszírozni, és mekkora lesz a villamos energia ára? A német kormányok eddigi gyakorlata alapján természetesen továbbra is az energiafogyasztók fogják a cehhet állni. És innentől kezdve ez már több mint energiapolitika, több mint az Energiewende kérdése. Ez már összefügg az Energiewende jövőjével és szükségszerű bukásával. Csupán hozzáfűzöm, hogy mindehhez csatlakozott most Németország migránspolitikája. A közös klíma‐ és energiapolitika, valamint a migránspolitika zászlóvivője és fő felelőse Angela Merkel kancellár asszony. Domináns szerepe miatt e negatív folyamatok az EU politikájában is erőteljesen érvényesülnek. 2. A legmagasabb naperőművi torony Izraelben a Negev‐sivatagban épül a világ eddigi legmagasabb un. szoláris tornya, a szomszédos településről elnevezett „Aschalim‐torony”. A napelemes erőműveknél a Nap sugárzó energiája közvetlenül alakul át villamos energiává. Ezek hatásfoka viszonylag alacsony. A hatásfok növelésének egyik lehetősége, ha a napsugárzás energiájából nagynyomású és magas hőmérsékletű gőzt állítunk elő és azzal egy hagyományos erőművi
turbógenerátort hajtunk. A gőzt előállító fűtőfelületek (speciális gőzkazán) egy magas toronyban kapnak helyet, amelyekre a torony körül elhelyezkedő tükrök koncentráltan vetítik a napsugarakat. A gőzturbina és az egyéb erőművi berendezések a torony lábánál helyezkednek el. Leegyszerűsítve: a toronyba épített speciális homlokfelületi napkollektorokban termelt gőz egy hagyományos erőművet működtet („naphőerőmű”; „szolártermikus erőmű”). A Negev‐erőmű a tervek szerint 2017 végére készül el. Villamos teljesítőképessége 121 Megawatt. A termelt gőz hőmérséklete 600 C fok, ami a magas nyomás mellett garantálja a jó körfolyamat hatásfokot. (Megjegyezzük, hogy a korszerű hőerőművekben alkalmazott kezdő gőzparaméterekről van szó.) A torony 240 méter magas, ami a legmagasabb az eddig épített hasonló szoláris tornyokhoz képest. A tükrök száma 55 000 (a tükörfelület kereken egy millió négyzetméter, ami háromszorosa az eddig telepített legnagyobb tükörfelületnek), amelyek 300 hektár (430 futballpályányi) területen helyezkednek el. Automatikusan, kábel nélküli vezérléssel követik a Nap pályáját (mint a napraforgók). A torony rendkívül impozáns lesz, hiszen rozsdamentes acélból készül. Most folynak az alapozási munkák (1. ábra).
1. ábra. A Negev‐naperőmű szoláris tornyának alapozása (Izrael) Az erőmű az amerikai General Electric, a francia ALstom és az izraeli Investmentfonds Noy közös beruházásában épül, beruházási költsége 500 millió euró. Az izraeli kormány a projektet 2013‐ban hirdette meg, amikor is vállalta, hogy 25 éven keresztül az áramot szubvenciós áron veszi át. A termelési költség „kétszer‐háromszor magasabb, mint egy szénerőmű esetén”. Az éjszakai áramellátás biztosítására az erőmű mellé energiatárolókat is terveztek, de erről nincsenek közelebbi információk. S minthogy az erőmű telephelye többféle madárfaj vonulási útvonalába esik, ezért a madárrajok távoltartására (a torony előtti erősen besugárzott térben ugyanis megégnének) kétféle „madárijesztést” (pl. zajkeltést) is alkalmazni fognak.
Megemlítjük még, hogy hasonló naphőerőművek létesültek eddig Marokkóban, Délafrikában és Kaliforniában (Ivanpah erőmű, Mojave‐sivatag). Utóbbi tornyának a magassága 137 méter. Kísérleti kistestvérük Jülichben üzemel 7 éve (2. ábra).
2. ábra. A Jülichi kísérleti naphőerőmű tornya és tükrei (Németország) Joggal vetődhet fel a kérdés, hogy hogy miért sorolhatók ezek a nagyteljesítményű naperőművek az abszurditásokhoz. Mert ipari méretűek, és vállalkozások keretében létesültek. De nem versenyképesek, a termelt áram kötelező átvétele és támogatott átvételi ára nélkül nem üzemeltethetők rentábilisan. A kockázatokat mindenütt az államok viselik. Természetesen a kutatás‐fejlesztés ezen a területen is támogatandó, amire a Jülichi kísérleti naphőerőmű kiváló példa. A támogatások költségeit végül is mindenütt az energiafogyasztókkal fizettetik meg. Hát ezért abszurd az egész, amihez az ideológiai alapot a klímavédelem szolgáltatja. És ezzel visszajutottunk az 1. pontbeli végkövetkeztetéshez: a közös klíma‐ és energiapolitika világméretű uralma testesül meg a naphőerőművek létesítésében is, sokak kárára és kevesek hasznára. Magyarázatként nem fogadható el, hogy a gazdag cégek és országok mindezt megtehetik. A technika fejlődése révén minden bizonnyal eljöhet az idő, amikor a napenergia hasznosítás különféle módozatai (természetesen ideértve a szükségszerű energiatárolás megoldását) támogatások nélkül is versenyképessé válnak. De nem azért, mert nem termelnek szén‐ dioxidot. Ugyanis a szén‐dioxid nem környezetkárosító gáz. Mire a naperőművek fejlesztése eléri az említett versenyképes színvonalat, addigra a jelenlegi klímapolitika a rossz emlékek tárházába kerül a szén‐dioxid kvótakereskedelemmel együtt. Ezzel az energiaellátásnak már egy tejesen új korszaka kezdődik. 3. „Abszurd atomtervek” Az idézőjeles cím a SPIEGEL ONLINE napilapból (17. Mai 2016) származik, amely bennfentes információkhoz jutott az EU‐bizottság új atomenergetikai elképzeléseiről. Az új stratégia
keretében a Bizottság egyrészt a szén‐dioxid kibocsátásának csökkentése érdekében növelni kívánja az atomerőművi villamosenergia‐termelést, másrészt új mini‐atomreaktorok fejlesztését kívánja szorgalmazni. Cél az Európában kialakult szellemi és szakterületi kultúra átmentése a tagországok széleskörű kooperációjával, a kutatás, a fejlesztés, a finanszírozás és a létesítés területén. Az elkészült „papiros” az EU‐bizottság jövőbeni atompolitikáját hivatott megalapozni, amelyet az Energiaunióért felelős biztos fog az EU‐parlamentnek beterjeszteni. A javaslat szerint a fejlesztésekhez és a beruházásokhoz a pénzeket a stratégiai beruházások európai alapjából (EFSI) és az EU kutatási programjaiból biztosítanák. A fejlesztési programokat az Európai Fejlesztési Bank (EIB) bonyolítaná a német pénzügyminisztérium egyetértésével. Az új reaktortechnológiák keretében többek között rugalmas mini‐atomreaktorok fejlesztésre kerülne sor. Az első prototípusnak legkésőbb 2030‐ban kellene üzembe lépnie („valahol Európában”). A SPIEGEL, bennfentesekre utalva a tervek mögött az EU‐nak két motívumát említi: ‐ ‐
Az EU‐bizottság célul tűzte ki, hogy csökkenti az Oroszországtól való gázfüggőséget. Egyidejűleg teljesíteni kívánja klímacéljait, elsősorban az EU szén‐dioxid kibocsátásának jelentős csökkentését, minthogy az atomerőművek a szén‐ és gázerőművekkel szemben CO2‐semlegesek.
Az egyik geostratégiai, a másik klímaideológiai indíttatású, és ezért szakmailag nem meggyőzőek. A német zöldek máris hevesen tiltakoznak: „A veszélyes atomenergia nem élvezhet támogatást. Elvárjuk Sigmar Gabrieltől (gazdasági miniszter), hogy egyértelműen lépjen fel az EU ezen abszurd atomterve ellen.” Tájékoztatásul megemlíthető, hogy az EU‐ban jelenleg 131 atomerőművi blokk üzemel, amelyeknek összes kapacitása 121 Gigawatt. Világszinten 14 országban terveznek új atomerőművet építeni. Ami kiderül a három példából, hogy az energetika területén már régen nem a szakmai vizsgálatok és döntések, a tisztessége piacgazdaság szabályai és törvényei, hanem a politika diktatúrája, közelebbről a klímapolitikai és a geostratégiai célok, ill. törekvések érvényesülnek. Energetikai, közelebbről erőműves szakemberként (húsz évig a Műegyetem Hőerőművek Tanszékének oktatója voltam) nem mondhatok mást, minthogy valóban energetikai abszurditásokról van szó, de hát az egész közös klíma‐ és energiapolitika maga az abszurditás. (Petz Ernő, 2016. 07. 05)
