Patrubány Miklós. Gyújtatlan gyulladják. Gondolatok a december 5-i népszavazási kísérletről

Patrubány Miklós

Gyújtatlan gyulladják Gondolatok a 2004. december 5-i népszavazási kísérletről

Patrubány Miklós: Gyújtatlan gyulladjék Gondolatok a 2004. december 5-i népszavazási kísérletről

PATRUBÁNY MIKLÓS, 2005

© Patnibány Miklós, 2005

A borítót Zsigmond Emese és Patnibány Csilla tervezte A szöveget Rácz Anikó gondozta

Minden jog fenntartva, beleértve a bárminemű eljárással való sokszorosítás jogát is

ISBN 963 229 036 4

Kiadja: Patrubány Miklós

Előkészítette és nyomta a Timp Kft. 1027 Budapest, Vitéz u 5-7. Tel: 36 1 225-1004; 450-2088 [email protected] / [email protected] Felelős vezető: Cseh Tibor ügyvezető

Előszó Egy évvel a külhoni magyarok magyar állampolgárságáért kezdeményezett népszavazás után, 2005. december 5-én a Magyarok Világszövetségének tisztikara letette az esküt a Szent Korona színe előtt. Az évforduló alkalmából ülésezett az MVSZ elnöksége, és megállapította, hogy a türelmi idő, amelyet az év elején a politikai osztály részére megszavazott, letelt. Eltelt egy újabb év, és a magyarországi politikai pártok még most sem szánták rá magukat a külhoni magyarok magyar állampolgárságának visszaállítására. Pedig megtehették volna, hiszen egy évvel korábban a politikailag aktív magyar állampolgárok többsége igennel szavazott. Mindezek alapján az MVSZ elnöksége kimondta, hogy a türelmi idő leteltének következményei vannak, és kilátásba helyezte egy újabb népszavazás lehetőségét. Az a szitokkampány, amely a Szent Korona színe előtt letett eskünket és a lehetséges újabb népszavazás bejelentését követően a Magyarok Világszövetségét és személy szerint engem ért, elodázhatatlanná tette azoknak a gondolatoknak és dokumentumoknak az egybegyűjtését és könyv formájában való kiadását, amelyek a népszavazási folyamat során születtek, és amelyek alkalmasak ennek a bonyolult, a politikum által tudatosan eltorzított ok-okozati összefüggésnek a megvilágítására. A könyv alapját £iz első fejezetben olvasható összegző elemzés képezte, amelyet teljes egészében ismertettem az MVSZ 2005. tavaszán ülésező Küldöttgyűlésén, és amelyet Szövetségünk legfőbb döntéshozó testülete szavazatával magáénak vallott. E körön kívül kevesen ismerhették meg A december 5-i népszavazási kísérlet, avagy Befejezetlen rendszerváltás Magyarországon című írást, mert igényt tartott rá Magyarország politikai évkönyve is. Az évkönyv az idén szokatlanul későn jelent meg, és elemzésem ugyan szerepel tartalomjegyzékében, de napvilágot mégsem látott, mert a szerkesztők jobbnak látták nem kinyomtatni, hanem az évkönyv CD-n kiadott elektronikus mellékletére terelni. így hát. Kedves Olvasó, nagy valószínűséggel állítható, hogy Ön az elsők közé tartozik, akik a népszavazás kezdeményezőjének legmélyebb, összegző gondolatait megismerhetik. A második fejezet azokat a népszavazási eseteket, esettanulmányokat, elemzéseket tartalmazza, amelyek a Magyarok Világszövetségének elnökségét arra a következtetésre juttatták, hogy kimondja; a Magyarországon hatályos választási eljárásról szóló törvény

teljességgel alkalmatlan arra, hogy segítségével demokratikus választásokat, vagy demokratikus népszavazást lehessen tartani. Ez a megállapítás alapozta meg a fejezet címét is: Alkotmány- és törvénysértések árjában, avagy A semmibe vett népfelség, a választási eljárás visszásságai. A fejezetben közzé teszek olyan az írásokat is, amelyek MVSZ közleményekként jelentek meg, de amelyeket nem jómagam, hanem tisztségviselő társaim fogalmaztak meg. Ök név szerint szerepelnek. Rajtuk kívül meg kell említenem azokat, akikkel tanácskozva születtek az általam írt elemzések, és akiknek munkájukért ezúton is köszönetét mondok: Rácz Sándor, Herpai Sándor, Ujlaky Ilona és Rácz Anikó. Könyvem leghosszabb, harmadik fejezete a Felkelés a közjóért címet viseli, és időrendi foglalatát adja azoknak a leglényegesebb eseményeknek, amelyek 2002. december 23-át, azt a napot követően történtek, amikor a magyarországi politikai osztály egy szinte zugban végrehajtott alkotmánymódosítással hosszútávon eldöntötte Magyarország és a magyar nemzet sorsát. így esik, hogy könyvem utolsó, negyedik fejezetének utolsó írása nem más, mint az az elemzés, amely Miért Nem? avagy Igen, de nem így! cím alatt egy másik népszavazás, a 2003. április 12-i, Magyarország EU csatlakozásról szóló népszavazást megelőzően kifejtett álláspontunkat indokolja meg. Mert azt mindenkinek tudnia kell, hogy a külhoni magyarok magyar állampolgárságának visszaállításáról szóló népszavazást, a magyar politikai osztály tizenöt éves mulasztásán túl, végső soron a Magyarország európai uniós csatlakozá.sát eldöntő népszavazás tette elodázhatatlanná. Köszönetét mondok minden magyar testvéremnek, akik támogatták a magyar állampolgárság kérdésében kezdeményezett népszavazás létrejöttét, és akik megpróbálták az IGEN-eket ügydöntő erejűvé tenni. Köszönetét mondok a kihívást vállaló tisztségviselő és tisztviselő társaimnak. Végül, de nem utolsó sorban, ezúton köszönöm meg feleségemnek Emesének és gyermekeinknek, Miklósnak, Csillának és Annának tevőleges segítségüket, és mindvégig kitartó, bátorító támogatásukat, amellyel e nehéz évek küzdelmeit és megpróbáltatásait elviselhetővé tették számomra. Köszönöm azt is, hogy a borító megtervezésével megadták a végső lökést ahhoz, hogy e könyv megjelenjék. Budapest-Kolozsvár, 2005. december 23-án A szerző

Egy évvel a népszavazás után Mindenható Istenünk segedelmével és a Csíksomlyói Szűzanya oltalmában cselekedve, 2004. december 5-én a Magyarok Világszövetsége a magyar nemzet egységének helyreállítására indította népünket. Az egy évvel ezelőtti népszavazást megelőzően valamennyi egyházunk, az elszakított nemzetrészek szervezetei, a világ különböző részein élő magyar közösségek és a budapesti parlament ellenzéki pártjai egyaránt támogatásra szólították híveiket, a magyarokat. A nemzeti erők között egyetértés alakult ki a népszavazást illetően: az Országgyűlés alkosson törvényt a trianoni békediktátummal elszakított területek magyaljainak magyar állampolgárságáról. Ilyen irányú ígéretet tett 1989-ben valamennyi „rendszerváltó” párt és szervezet, de megvalósítását az elmúlt 15 esztendőben sem kormányzati, sem ellenzéki helyzetből nem kezdeményezte egyikük sem. A Magyarok Világszövetsége több éven át következetesen, nyilvánosan, mindenki számára kiszámíthatóan és mindenki számára követhetően cselekedett a világon bárhol élő magyarok magyar állampolgársághoz való jogának biztosításáért. Ugyanígy kezdeményezte a népszavazást is. A magyarok igen szavazatai győztek, bár számuk nem volt elegendő arra, hogy törvényalkotásra kötelezze a budapesti parlamentet. December 5-e történelmi nap lett. A magyarok magyar állampolgárságának kérdése minden fontos megnyilatkozásnak részévé vált, az egyházak, a sajtó, a magyar közélet és a politikusok számára már megkerülhetetlen. A tavalyi népszavazás és annak hatása minden magyart és magyar közösséget személyesen megérintett. Még a legfőbb közjogi méltóság sem tudta elkerülni, hogy augusztus 20-án erről szóljon. A tavalyi népszavazáson több mint másfélmillió választópolgár fejezte ki vitathatatlan igényét a külhoni magyarok magyar állampolgárságának törvény általi rendezésére. Ennek ellenére a budapesti parlament egyetlen politikai pártja sem kezdeményezett jogszabályt, sőt, a népszavazáson kifejezett igeneknek megfelelő törvénymódosítást sem támogatta. A Magyarok Világszövetsége figyelemmel követte az állampolgársági törvény módosítását, illetve szakemberek bevonásával kereste az állampolgárság rendezésének további jogi eszközeit. A Restitutio in integmm, avagy törvényt a

külhoni magyarok magyar állampolgárságáról című konferencia felfedte, hogy a délvidéki magyarok ma is magyar állampolgárok. A világon példátlan az a magyarellenes eljárás, ahogyan a budapesti hatalom megtagadja az 1941-1945 között Délvidéken született magyarok magyar állampolgárságának igazolását. Pedig ők Magyarországon születtek, magyar állampolgárként! Ennek tudatában, és ennek ellenére évfordulós megemlékezések hosszú sorát szervezik még azok is, akik egy évvel ezelőtt akadályozták a népszavazási kezdeményezést. Négypárti jelenléttel és államfői védnökséggel ünnepelnek. A négypárti törvény helyett üres négypárti fesztivizmust kínálnak a magyaroknak. A Magyarok Világszövetsége, a tavalyi népszavazás értékelését követően tett ígéretéhez híven, egy esztendő elteltével, 2006-ban, amennyiben a budapesti parlament nem alkot törvényt a magyarok magyar állampolgárságának biztosításáról, ismét népszavazást kezdeményez. Mindezek tudatában, 2005. december 5-én napkeltekor szövetségi szinten választott tisztségviselőink a Szent Korona előtt megerősítik esküjüket, amelyet nemzetünk szolgálatára vállalt tisztségükbe történt megválasztásukkor tettek. A magyarságért végzett munkánk örömével és a magyar élet iránti bizakodással. Budapesten, 2005. december 4-én, A Magyarok Világszövetsége Elnöksége

A december 5-í népszavazási kísérlet avagy

Befejezetlen rendszerváltás Magyarországon

A december 5-i népszavazási kísérlet Prológus A Szabad Demokraták Szövetségének /SZDSZ/ közgyűlése 1989. március 19-én majd április I6-án, a budapesti Corvin filmszínházban elfogadta A Rendszerváltás Programja című 150 oldalas dokumentumát, melyet 50.000 példányban kék könyv formájában is kiadott. A kommunista rendszer kegyelemdöfésének szánt dokumentumnak a kisebbségi kérdésről szóló 13. programtézise így szól: "Minden magát magyarnak valló személy - és az ö jogán családja - legyen jogosult a magyar állampolgárságra. “ Az Ellenzéki Kerekasztal, amelynek meghatározó szereplője az SZDSZ, pár hónappal később, 1989. augusztus 3-án kiadott Nyilatkozatában így fogalmaz: "Alkotmányba kell foglalni a magyarok kettős állampolgárságának lehetőségét, annak jogait és biztosítékait." Erről az elvi alapról rajtol a rendszerváltás. Ám már a Nemzeti Kerekasztal megfeledkezik a Trianon utáni magyar nemzet legégetőbb kérdéséről, a magyar nemzet szétszakítottságának enyhítéséről. Súlyos mulasztása ez annak a testületnek, amely a nemzeti jelzőt tűzi lobogójára. A rendszerváltás másfél évtizede ennek a mulasztásnak a jegyében zajlik, az egymást váltó kormányok teljes amnéziába esnek, és a külhoni magyarok magyar állampolgárságának visszaállítása sem kormány, sem Országgyűlés szintjén még tárgysorozatra sem kerül. Az pedig, hogy az SZDSZ homlokegyenest szembe helyezkedik saját rendszerváltó ígéreteivel, a pártok diktálta hermeneutikai nyomás következtében, a mély erkölcsi válsággal küszködő magyar társadalomban észrevétlen marad. Eközben visszatérően kérik a magyar állampolgárság helyreállítását külhoni magyar közösségek, civil szervezetek és egyes politikai mozgalmak is. A Magyarok Világszövetsége /MVSZ/ 1996-ban teszi lölcladatává a kettős állampolgárság kérdését. A magyarországi politikumot azonban - amint az a jelen íráshoz mellékelt Csak akkor ... című elemzésben részletesen megismerhető - mindez nem érinti meg. V./ a kőszívű szenvtelen tétlenség, a státusztörvény kilúgozása és Magyarország európai uniós csatlakozása, a Schengen-i vízumkényszer készteti a Magyarok Világszövetségét, hogy utolsó lehetséges i-s/.közként a Magyar Köztársaság legfőbb hatalmát, a népfelséget

szólítsa meg. Határozata meghozatalakor az MVSZ számol az ügydöntő népszavazásban rejlő alkotmányos lehetőséggel: míg az Országgyűlés csak két-harmados többséggel hozhatná meg a külhoni magyarok által várva-várt törvényt, ügydöntő népszavazás esetén elegendő ehhez az egy-negyedes kisebbség, azaz kétmillió magyar állampolgár igenlő szavazata.

A kormány és a kísérletté vetélt népszavazás Ilyen előzmények után jutottunk el a 2004. december 5-i népszavazási kísérlethez. Első olvasatra meghökkentőnek tűnhet ez a fogalmazás. Ám ország-világ tudja, hogy ezen a napon Magyarország polgárai nem gyakorolhatták szabadon felségjogukat! Ezen a napon, a kormány sorozatos alkotmány- és jogsértései következtében, a szavazati joggal rendelkező magyar állampolgárok súlyosan megtévesztve járultak az urnákhoz, vagy maradtak éppenséggel távol. Csakis a jogalkotásában is befejezetlen rendszerváltás és jogállamiságunk jelenlegi - évezredes európai történelmükhöz méltatlan siralmas állapota tehette lehetővé, hogy az Alkotmánybíróság tételesen tiltó határozatai ellenére, a kormány kampánytevékenységet folytathatott az ügyöntő népszavazást megelőző hetekben. A Legfelsőbb Bíróság kimondta: nincs ma hatályos jogszabály Magyarországon, amely tételesen szankcionálná a kormány alkotmánysértő kampánytevékenységét. Hiába kértek a népszavazást kezdeményező civilek ismételten pénzt a népszavazással kapcsolatos tudnivalók kommunikálására. Egyetlen fillért sem kaptak. Jutott ezzel szemben pénz a kormánynak egész oldalas újsághirdetésekre, összeszámolhatatlan sok televíziós sugárzásra, milliós példányszámban terjesztett, félretájékoztató kiadványokra, szórólapokra és óriásplakátokra. A kormány nem érte be a mérhetetlen erőfölénnyel, amellyel a népszavazást kezdeményező, anyagi eszközeitől a politikum által megfosztott Magyarok Világszövetségével szemben rendelkezik. A tájékoztatás örve alatt fékeveszett félretájékoztatásba kezdeti, aminek tetten érhető célja, a magyar választópolgárok elbizonytalanítása volt. Elsődleges riogató eszközként a külhoni magyarok csőcselékként való beállítását használták: ha igennel szavaznak, már az első évben Magyarországra szakad 800.000 nincstelen külhoni magyar, akik így veszélyeztetik az idősek nyugdíját, a betegek és rászorulók társadalombiztosítását, a munkából élők munkahelyét. Minden családra évente több mint 170.000

forint többletterhet ró az igenek győzelme - hirdetik a kormányoldal hivatalos kiadványai milliós példányszámban. Miután az ellenzék nem cáfolta számításokkal a kormány számsorait, ezt a feladatot is a Magyarok Világszövetségének kellett magára vállalnia. Meg is tette, egy egyetemi tanárokból és jeles szakértőkből álló csoport segítségével, amely az MVSZ felkérése nyomán évek óta a magyar állampolgárság visszaállításának lehetséges következményeit elemezte. Az orvos­ politikusokból, közgazdászokból, a szociális- és a munkajog nemzetközi tekintélyű szakértőiből álló csoport konkrét számokkal cáfolta a kormány manipulatív adatait. Ám hiába bizonyította hatástanulmányuk, hogy minden egyes, magyar állampolgárságot nyerő, és ennek birtokában átmenetileg Magyarországon élő család évente több mint egymillió forinttal gyarapítja az államkasszát. Hiába nyomtatta ki az MVSZ a hatástanulmány legfőbb bizonyítékait kétmillió színes szórólapon. Mindez nem tudta ellensúlyozni a kormány .százmillió forintok erejével terjesztett riogatásait, amelyek a szociális ellátó lendszer összeomlásával fenyegettek. Született félretájékoztató kormánypropaganda a nemzetközi nagypolitika témaköréből is. Az igazságügyi minisztérium és a külügy, miként maga a miniszterelnök is, a Párizsi Békeszerződést, a szomszédos kisantant országok érzékenységét, és az EU-t is szóba hozták az ellenszavazatok alátámasztására, a választópolgárok elbizonytalanítására. Ilyen előzmények után következett a népfelség gyakorlását nyíltan akadályozó miniszterelnöki gesztus, amelynek következtében végképp nem nevezhető népszavazásnak a december 5-i kísértet. Alig másfél nappal a szavazás előtt, december 3-án este, a hatalmas nézettségű televíziós vitában Magyarország miniszterelnöke felszólította a választókat, hogy ne menjenek szavazni! Ezzel a választójogról való lemondásra szólító felhívással, amely az újkori demokráciák lörténetében példa nélkül áll, Gyurcsány Ferenc merényletet követett el a demokratikus jogállam ellen. Csak tűnődni lehet azon, hogy miként hagyhatták ezt szó nélkül az Európai Uniónak a demokráciára és a liigállamiságra kényesen vigyázó politikusai, intézményei?! Mindezek ismeretében kétség nem fér ahhoz, hogy 2005. december ■i én Magyarország választópolgárai nem gyakorolhatták választójogukat, és az ami történt semmiképpen sem nevezhető a népakarat ügydöntő megnyilvánulásának, legfönnebb egy arra tett, ám Magyarország kormánya által elvetéltetett kísérletnek.

Az Országgyűlés, a népakarat és a jogállam A kommunista rendszer összeomlása után a december 5-i volt az első országos ügydöntő népszavazás Magyarországon, amelyet nem a hatalom és nem is valamely párt, hanem civil szervezetekben testet öltve maga a nép kezdeményezett. Más szóval, a külhoni magyarok magyar állampolgárságának kérdésében a nép kivette a másfél évtized óta tétlenkedő politikum kezéből a döntés jogát, magához vonva azt. A Magyar Köztársaság alkotmányának szelleme és az Alkotmánybíróság határozatának betűje szerint, a népszavazás teljes folyamatát, már az aláírások gyűjtésétől kezdve, de azok átadása után mindenképpen, teljes alkotmányos oltalom illeti meg. A képviseleti szervek, közöttük elsősorban az Országgyűlés, végrehajtó szerepbe kerülnek. A december 5-én csúcspontjához érő népszavazási folyamatban az Országgyűlés sem állt hivatása magaslatán. Vegyük sorra a történteket. Jóllehet, kifejezetten alkotmányos tilalom alá esik a népszavazás folyamatának a népszavazás céljával versengő beadvánnyal való megzavarása, a kettős állampolgárság ügyében kezdeményezett népszavazás folyamatában ez ismételten megtörtént. Alkotmánysértő volt, hogy amikor a Magyarok Világszövetsége 2003 őszén hivatalosan is beindította népszavazási kezdeményezését, az Országgyűlés befogadta, bizottsági vitára, majd a plénum szavazatára bocsátotta a Magyar Demokrata Fórum /MDF/ törvénymódosító indítványát. Az MDF törvénytervezete ekkor mégsem vált a népszavazással ténylegesen versengő beadvánnyá. Ám ez nem az Országgyűlés alkotmánytisztelö magatartásán múlott. Sokkal inkább annak a kormányoldali politikai akaratnak köszönhető, amely ellenezte a külhoni magyarok kedvezményes honosítását, és szavazatával megakadályozta a beadvány tárgysorozatra vételét. Egy évvel később, 2004. szeptember 20-án az Országgyűlés sokkal súlyosabb alkotmánysértést követett el. Az MDF ekkor újra betelj esztette egy évvel korábban kiszavazott, állampolgársági törvényt módosító indítványát, és az Országgyűlés ezúttal óriási többséggel tárgysorozatára emelte azt. Ennek a meglepő döntésnek súlyossága abból állt, hogy ekkor a népszavazás már küszöbön állt, hisz a közel félmillió támogató aláírás hitelesítése után maga az Országgyűlés elrendelte már a kötelező ügydöntő országos népszavazást. Tette ezt alig egy héttel korábban, 2004. szeptember 13-án. Az utókor számára, emlékeztetésként fel kell jegyezni, hogy az MVSZ elnöke több levélben

hívta fel az Országgyűlés elnökének, frakcióvezetőinek és a házbizottság tagjainak figyelmét a népszavazással versengő beadvány tárgysorozatra emelésében rejlő alkotmánysérülésre. Egyik levelének mellékleteként elküldte azoknak a mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértéseknek a hosszú listáját, amellyel az Alkotmánybíróság szabott - évek óta teljesítetlen - feladatot a T. Háznak. Az MVSZ elnöke arra kérte a képviselőket, hogy semmint a népszavazással versengő alkotmányellenes beadványokra, inkább az Országgyűlés mulasztásainak pótlására fordítsák idejüket. A felszólalásnak, mint látjuk, kevés foganata volt. A 2004. szeptember 20-án meghozott újabb alkotmánysértő határozatával az Országgyűlés jelentősen befolyásolta a népszavazás menetét és esélyeit. Újból a képviseleti politikum kezébe adta azt a kérdést, amelyről a döntést a népfelség korábban magához vonta. A bizottsági munkában, az Országgyűlés plénumán és a napirend előtti politikai felszólalásokban, súlyos állítások hangzottak el. A népszavazás megakadályozásán, illetve megbuktatásán nyíltan fáradozó politikusok gátlástalanul ócsárolhatták a népszavazás kezdeményezőit. A törvénysértésig fajuló rágalmak kötetlenül hangozhattak el, hiszen sem a népszavazást kezdeményező Magyarok Világszövetsége, sem annak vezetője, e sorok írója, akit legtöbbször támadtak, nem védekezhettek. A média segítségével ezek a rágalmak megtették hatásukat: még jobban clbizonytalanították Magyarország felségjogukat gyakorolni hívott polgárait. A legsúlyosabb kilengéseket 2004. december 20-án könyvelhettük el, iimikor a belügyminiszter és a nagyobbik kormánypárt frakcióvezetője, a/, elektronikus média többsége által közvetített felszólalásban akadálytalanul szidalmazhatta a népszavazás kezdeményezőjét, azért tnerl élt alkotmányos jogával, a jogorvoslathoz fűződő alapjoggal, aminek következtében a Legfelsőbb Bíróság elrendelte több mint iv.erszáz szavazókörben a szavazatok újraszámlálását. Sem az iilcsvezető és egyetlen frakcióvezető sem figyelmeztette a magukról megfeledkező szónokokat, hogy felszólalásuk alapjaiban támadja a iDgállamot. Nem volt hivatásának magaslatán az Országgyűlés 2005. február 21i ii sem, amikor elfogadta a 2004. december 5-i népszavazási kísérletet i ictlménytelen népszavazásnak minősítő belügyminiszteri és országos \;ilasztási bizottsági jelentéseket. Elegendő információ állt a T. Ház iriidelkezésére - lásd az MVSZ elnökének ez alkalomból írt, és minden

országgyűlési képviselőnek név szerint megküldött, mellékelt levelét hogy ne tegye. A korábbi, hasonló határozatokhoz képest példátlan módon, egy független országgyűlési képviselő fel is szólalt a jelentéstervezetek elfogadása ellen. Ekkor, ezen a napon kellett volna az Országgyűlésnek megállapítania, hogy a kormány félrevezető, alkotmánysértő kampányolása miatt december 5-e nem nevezhető a népakarat szabad megnyilvánulásának, a felségjog gyakorlásának. A népszavazási kampány során, panaszt elbírálva, a Fővárosi Választási Bizottság, melynek elnöke az ELTE alkotmányjogi tanszékének vezetője, megállapította, hogy a kormány által folytatott kampány törvény- és alkotmánysértő. Ezt a határozatot később az Országos Választási Bizottság, majd fellebbezés nyomán a Legfelsőbb Bíróság is fölülbírálta, megállapítva, hogy joghézag van, mert a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény ugyan tiltja, de nem mond ki tételes szankciót a tiltás megszegője ellen. Ezek után ki más kellett volna cselekedjék, mint a joghézagokért felelős jogalkotó, az Országgyűlés, amely ráadásul minden népszavazás elrendelője és eredményének elbírálója. Egy hivatása magaslatán álló Országgyűlés ekkor megállapította volna, hogy a népfelség gyakorlása akadályba ütközött, és elrendelte volna a népszavazás megismétlését. A közel másfél évig tartó népszavazási folyamat során az Országgyűlés két ízben figyelemre méltó módon teljesítette kötelességét. Először akkor, amikor az elegendő állampolgári aláírás hitelesítése után ellenszavazat és tartózkodás nélkül elrendelte az ügydöntő népszavazást. Másodszor pedig akkor, amikor a népszavazás hajrájában - meglepetésszerűen - megszüntette a választási törvény tételes alkotmányellenességét, lehetővé téve a külföldön tartózkodó magyar állampolgároknak alkotmányos joguk gyakorlását. Igaz, ha arra gondolunk, hogy e törvény szerint egy USA kiteijedésű államban egyetlen helyen a Washington-i magyar nagykövetségen lehet szavazni, akkor azt is kimondhatjuk, hogy ez nem érdemi, hanem csupán látszatmegoldás volt. A népszavazásról és a választási eljárásról szóló törvény alkotmánysértő voltát e tanulmányhoz csatolt elemzések szemléltetik. A többpártrendszerre alapuló demokratikus jogállam e két sarkalatos törvényének lesújtó volta, ugyancsak felveti a jogalkotó felelősségét. Az, hogy a nép felségjogát gyakorló, a népszavazási aláírásokat békésen gyűjtő hölgyet, aki ráadásul a kezdeményezők hivatalos,

megkülönböztető öltönyét viselte, 2004-ben Budapesten kommandósok erőszakkal eltávolíthattak, nyolc nap után is látható sérüléseket okozva neki, csak kiegészíti a mai magyar jogállam képét: félúton a diktatúra és a demokrácia között.

Az ellenzék színeváltozásai A két ellenzéki párt látszólag és kinyilatkoztatva is támogatta az IGEN-ek győzelmét. Igaz, váltakozó meggyőződéssel és eltökéltséggel. Az MDF botladozásai változékonyabbak, mégis érthetőbbek. 2003. augusztusában, miután a Magyarok Világszövetsége nyilvánosságra hozta, hogy ügydöntő népszavazást kezdeményez, az MDF egy következmények nélküli, parlamenti párthoz méltatlan és az állampolgárok egy jelentős részét tartósan megtévesztő aláírásgyűjtésbe kezdett, a külhoni magyarok magyar állampolgárságáért. A Magyarok Világszövetségének ismételt felszólításai jobb belátásra bírták a pártot amely, miután felelőtlennek nevezte az MVSZ népszavazási kezdeményezését, parlamenti szerepébe visszazökkenve, törvénytervezettel állt elő. Igaz megkésett vele, mert a már folyamatban levő népszavazási eljárás miatt, mint fennebb láttuk, tárgysorozatára az ( )rszággyülés csak alkotmányellenesen emelhette. Amikor több mint fél évig tartó vizsgálódás után az Alkotmánybíróság zöld utat nyitott a népszavazási aláírásgyűjtéshez, az MDF országos választmánya egyhangú szavazattal elfogadott nyilatkozatban támogatta az MVSZ népszavazási kezdeményezését, lua/., a választmány elnöke, mielőtt szavazásra bocsátotta a határozatii'rvezetet, kihúzta belőle azt a mondatot, amely az MDF helyi szervezeteit aláírásgyűjtésre buzdította volna. Ennek meg is lett az ni-clménye: bár értesüléseink szerint egyes megyei szervezetek nagy lelkesedéssel kezdték el az aláírásgyűjtést, az MDF gyűjtötte aláírások s/;iina, a végső számláláskor jelentéktelen maradt. Az MDF elnöke \alasz nélkül hagyta az MVSZ elnökének az aláírásgyűjtés hajrájában kell levelét, amelyben arra kérte a népszavazást támogató ellenzéki párt \e/e(őjét, hogy gyűjtsék be helyi szervezeteiktől az aláírásokat, és liiilassák el a népszavazás kezdeményezőjéhez. Figyelemre méltó kuéiell képezett az MDF két budapesti szervezete, az V. és a XII. kei üleli. amelyek az országos vezetőségtől függetlenül, és azzal mintegy il.ieolva, társulási szerződést írtak alá a népszavazást kezdeményező M V S/ szel, és mindvégig kiemelkedő részt vállaltak a népszavazás ikerre vitelében.

Azzal, hogy a népszavazási folyamatban kétszer is az Országgyűlés asztalára tette a maga versengő törvénytervezetét, az MDF kétségtelenül rontotta a népszavazás esélyeit. A párt következetlen politizálására éles fényt vet az, hogy első nekibuzdulásában azért nem sikerült az Országgyűlés tárgysorozatára emeltetnie javaslatát, mert a T. Ház illetékes bizottságának ülésén, amelyen az előteijesztö nem más mint az MDF frakcióvezetője volt, és ahol mindössze egy szavazaton múlott a tárgysorozatra vétel, nos ezen az ülésen a bizottság mindkét MDF-es tagja hiányzott, és nem is helyettesítette magát, amire egyébként a Házszabály lehetőséget ad. Nincs hír arról, hogy pártjuk törvénytervezetét „kiütő” mulasztásáért a két képviselőnek bűnhődnie kellett volna. Az ellenzék vezető ereje a FIDESZ Magyar Polgári Szövetség. A FIDESZ MPSZ esete bonyolultabb, és nehezebben követhető. Miközben a párt elnöke, aki ma az egész ellenzék kétségbevonhatatlan vezére, mindvégig nyíltan támogatólag viszonyult a népszavazási kezdeményezéshez, a párt két igen befolyásos szereplője - egyikük az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke, másikuk a nemzetbiztonsági bizottság elnöke - nyíltan és következetesen ellene beszélt, ellene cselekedett. A frakcióvezető és a többi élvonalbeli FIDESZ-es politikus kivárt. Áttörésként hatott a FIDESZ vezérszónokának beszéde az Országgyűlésnek a népszavazást elrendelő, 2004. szeptember 13-i ülésén, amikor mind a pártot, mind frakcióját a népszavazási IGEN-ek egyértelmű támogatójaként jelölte meg. Ezután fokozatosan elhallgattak a népszavazási kezdeményezést ellenző, bíráló hangok, és úgy tűnt, hogy a két évvel korábban még kormányt adó párt a maga teljes súlyával a népszavazási IGEN-ek támogatójává válik. Színleg, a FIDESZ december 5-ig megmaradt ebben a szerepben. Ám politikai vonalvezetésében valamikor november 1. és 10. között jól észlelhető törés következett be. Miközben a párt retorikája változatlanul az IGEN-eket támogatja, egyre gyakoribbá válik a FIDESZ holdudvarához tartozó egyházi és külhoni magyar vezetők körében a népszavazási kezdeményezés bírálata. Felelőtlen, megalapozatlan, elhamarkodott jelzőkkel illetik a népszavazás kezdeményezőit. Rosszat sejtetően elkezdődik a bűnbak „felépítése”. A legérzékenyebb „műszerként” a Magyarországi Református Zsinat 2005. november 10-11. ülésén elfogadott nyilatkozat jelez. Október 21én a magyarországi református püspökök még közös, történelmi jelentőségű, fenntartások nélküli nyilatkozatban támogatják a

népszavazás győzelmét. Október 31-én, a reformáció ünnepén a Zsinat elnöke még minden református magyar lelkiismereti parancsává teszi az IGEN-nel való szavazást. Ám november 10-én a Zsinat ülése rossz szájízü, bünbakkeresö vitával kezdődik, amelynek „felelőtlenezö” mondata bekerül a zsinati állásfoglalás végső szövegébe. Körülbelül ebben az időben veti be a FIDESZ leghűségesebb külhoni vazallusát, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség /KMKSZ/ elnökét, aki a Hír tévé nagynézettségű, megismételt műsorában nemtelen támadást indít a népszavazás kezdeményezője ellen. Az MVSZ elnöke hiába tiltakozik, hiába kér helyreigazítást, a Hír tévé nem iid neki szót. A népszavazás kezdeményezőjének tízmilliók sikkasztójaként való címkézése bizonyára nem szolgálta a népszavazás sikerét. Ha bárki azt hinné, hogy ez a Hír tévés rombolás független lenne a 1^1DESZ szándékától, elég arra emlékeztetnünk, hogy pár héttel korábban, amikor a FIDESZ elnökének egyórás beszélgetéséből egyetlen mondatot - amely a népszavazás esetleges kudarcának várható kiwetkezményeit taglalta - kivágtak, majd másnap helyesbítve újra sugároztak, azonnal elbocsátották a televízió fiatal, tehetséges liírigazgatóját. Ha egyszer majd sikerül a hírigazgató azonnali menesztésével végződő konfliktus ok-okozati összefüggéseit és hállérszereplőit megismerni, talán arra is választ kaphatunk, hogy milyen erők, és miért torpedózták meg a FIDESZ népszavazási kampányát. Ugyancsak a FIDESZ érdekköréhez tarozó Hír tévé nevéhez fűződik i j:y másik, a népszavazási kezdeményezést jelentősen megzavaró műsor sugárzása. Három héttel az aláírásgyűjtés megkezdése után, <síicsnézettségű időben, egy nagy erővel beharangozott, húszperces l)i s/.clgetést sugárzott Duray Miklóssal és egy, az MVSZ vezetésére l'iilyázó személlyel. A műsor szalagcímen is hosszasan hirdetett üzenete „Négy éve törvénytelenül működik az MVSZ?" - pusztító erejűnek l>i/i)nyult: közel két héten keresztül alig érkezett az MVSZ székházába iliiirás. Az MVSZ-nek óriási erőfeszítésébe került az aláírásgyűjtésnek a hnli|n)nlról való elmozdítása. Később, a népszavazási kampány li,i|i;ijáhan, a Magyar Állandó Értekezlet november végi ülésén Duray Mikl(')s kiigazította a csorbát, mert határozott és tántoríthatatlan I. IU-|icsével elérte, hogy minden külhoni magyar párt és a iii.iry:iiországi ellenzék korábban nem tapasztalt egységben felszólította M.i!'y;irország választóit az IGEN-nel való szavazásra. Az MVSZ az

évek. óta ellene folytatott per azonnali visszavonásával honorálta cselekedetét. Szólnunk kell a FIDESZ Nemzeti Petíciót eredményező aláírásgyűjtéséről is. A népszavazási aláírásgyűjtés elkezdése után két héttel beindított akció jelentős erőket vont el az MVSZ aláírásgyűjtői közül, hiszen az aláírásgyűjtők tábora javarészt a nemzeti oldal önzetlen önkénteseiből állt. Ugyanakkor tény, hogy a petíciózók sok helyen a népszavazásra is gyűjtötték az aláírásokat. Valamennyi politikai párt közül a legtöbbet, de összességében nem többet, mint 50 ezret a közel félmillióból. A FIDESZ kétarcú népszavazási vonalvezetésének utolsó eleme a jogorvoslat kérdéséhez való viszonyulása. A FIDESZ számára a népszavazás december 5-én, 19.00 órakor befejeződött. A budapesti központból jövet sorra érkeztek az MVSZ kampánystábjához panaszkodó FIDESZ-es szavazatszámlálók, mert az általuk felfedezett törvénysértések ellen saját pártjuk nem volt hajlandó jogorvoslati kérelmeket benyújtani. Amikor az MVSZ felvetette, hogy több mint ezer szavazókörben vélhetően felcserélték az IGEN-ek számát a NEMekével, akkor ötből öt szavazókörben bizonyítást nyert alapos gyanút fogalmazott meg, amelynek a Legfelsőbb Bíróság a szavazatok újraszámlálásának elrendelésével adott helyt. Az ötből két esetre FlDESZ-es szavazatszámláló fellépése nyomán derült fény. Mindkét esetben bebizonyosodott, hogy a kórházprivatizációs kérdésben is felcserélték az eredményt. Tekintettel arra, hogy a kórházprivatizáció kérdésében nem sok hiányzott az ügydöntő küszöb eléréséhez, több mint különös a FIDESZ teljes közönye a felmerülő törvénysértéssel szemben. A legvérmesebb FIDESZ rajongók körében is megütközést és magyarázat-keresést váltott ki az MVSZ által szívósan végigvitt jogorvoslati eljárás nyomán kialakult kép: vajon a RDESZ miért nem tárta fel ezeket a választási törvénybe kódolt visszásságokat 2002-ben, amikor a fél ország csalást emlegetett? Nem volt rá képes, vagy nem akarta?

December 5. ellenpontja december 20. December 19-én az MVSZ elnöke és tiszteletbeli elnöke az alábbi nyílt levelet juttatta el a FIDESZ elnökéhez és frakcióvezetőjéhez, valamint a FIDESZ országgyűlési képviselőihez.

Nyílt levél a FIDESZ Magyar Polgári Szövetséghez EU alkotmány és kettős állampolgárság

Orbán Viktor elnök úr részére és Áder János frakcióvezető úr részére

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Frakcióvezető Úr! Karácsony hete kezdődik holnap. Más években ilyenkor a politikai csaták lassan átadták helyüket az ünnepnek. Az idén ez másként van. Valamennyiünk lelkében még ott vibrál befejezetlenül a magyar nemzet nagy kísérlete: a huszadik században bekövetkezett tragikus s/ctszaggattatásunknak egy ügydöntő népszavazással próbáltunk véget vcini. Győztünk ugyan, de győzelmünk - bár messze még a népszavazás hiteles eredményének kihirdetése - az eddigiek szerint nem bizonyult eléggé fölényesnek ahhoz, hogy a külhoni magyarok magyar ;illampolgárságának helyreállítását az Országgyűlés számára kötelezővé u-gye. A Restitutio in integrum, a külhoni magyarok elemi jussának helyreállítása még nem vált kötelezővé. De lehetőségét, politikai legitimitását az Országgyűlés számára mindenképpen megteremtette a december 5-i országos népszavazás. Miközben magyarok milliói várakozással tekintenek az Országgyűlésre, hátha most végre tárgysorozatára venné a kettős iilliimpolgárság tizenöt éve halogatott kérdését, sokunk meglepetésére az ( )i s/ággyűlés az Európai Unió leendő alkotmányának ratifikálásába ke/tiett. És rendkívüli gyorsasággal, már holnapra. Karácsony hétfőjére kiiíi/te a ratifikáló törvény végszavazását. Jóllehet Magyarország, mint

minden EU tagállam még két évig, 2006. november 1-ig ráérne ezt megtenni. Ez az EU alkotmány szándékosan mellőzi a keresztény értékek említését, amelyek Sj^nt István óta számunkra megkerülhetetlenek, és hallani sem akar a nemzeti közösségek autonómiájáról, amely Trianon óta a magyarok számára nélkülözhetetlen létszükséglet. Miközben a Tisztelt Ház ennek a számunkra, magyarok számára a fent említett okok miatt kissé idegen EU alkotmánynak ratifikálásán fáradozik, megérkezett „asztalára” egy új törvénytervezet; 2004. december 16-án Körömi Attila, független országgyűlési képviselő benyújtotta T /l 3449 számú törvényjavaslatát, a Magyar állampolgárságról szóló 1993. évi. LV törvény módosításáról. Ez a törvénytervezet a külhoni magyarok magyar állampolgárságának kérelmükre történő visszaállítására készült. Kimondott célja a történelmi jóvátétel és a jogfolytonosság helyreállítása. Ezzel az Országgyűlés „asztalán” immár két olyan törvénytervezet szerepel, amelyek elfogadásához mindkettő esetében kétharmados többségre van szükség. Mind a FIDESZ, mind parlamenti frakciója határozottan támogatta az IGEN szavazatot a kettős állampolgársági népszavazáson. A történelem most ritka lehetőséget kínál fel Önöknek: a FIDESZ országgyűlési képviselő csoportjának kezében van a külhoni magyarok által egységesen kért, kettős állampolgársági törvény kulcsa. Csak használnia kell! Ez a kulcs a kétharmados törvény eszköze, amelyhez az ellenzék támogatása is szükséges, amely a mindenkori kormányt az ellenzékkel való egyeztetésre, kompromisszum keresésére kötelezi. Ma a FIDESZ támogatása nélkül Magyarországon nem lehet kétharmados törvényt elfogadni! Ezért tisztelettel: Kérjük Önöket, hassanak oda, hogy az Országgyűlés csakis akkor ratifikálja az EU leendő alkotmányát, ha előbb elfogadta a külhonban élő magyarok magyar tUlampolgárságát kérelmükre visszaállító törvényt! Ha valamely, számunkra láthatatlan reálpolitikai érdek arra kényszerítené Magyarországot, hogy huszonhárom EU tagállamot megelőzve, közel két évvel a végső határidő előtt ratifikálja az EU leendő alkotmányát, akkor használják Körömi Attila törvénytervezetét,

és szerezzenek tizenöt év után, sok-millió magyarnak egy különösen boldog Karácsonyt. Úgy ahogy azt a Százak Tanácsa is kéri az Országgyűléstől, a népszavazás után kiadott közleményében. Ha mégsem lenne kényszerítő körülmény az EU alkotmány korai ratifikálására, akkor kéijük, legyenek tekintettel arra, hogy december 13-án az Alkotmánybíróság 986/H/2004 (XII. 13.) számú határozatában egy - 2003. októberében civil kezdeményezésre született, és az OVB által elutasított - beadványt elbírálva gyakorlatilag kimondta: elképzelhető, hogy ügydöntő népszavazásra bocsátható a következő kérdés: ,^karja-e Ön, hogy a Magyar Köztársaság ne ismerje el az Európai Unió alkotmányának létrehozásáról szóló nemzetközi szerződés Magyarországra vonatkozó, kötelező erejű hatályát?” Ami nem mást jelent, mint: lehetséges, hogy az EU leendő alkotmányát Magyarországon is népszavazás kell majd ratifikálja, ugyanúgy, mint az IvU sok államában, közöttük Franciaországban, Nagy Britanniában, Spanyolországban, Dániában, Írországban és a Benelux államokban. A Magyarok Világszövetsége, mint a kettős állampolgárság kérdésében elrendelt népszavazás kezdeményezője, a maga által iiiiigasra állított mércét jól megközelítő megoldásnak tekinti Körömi Alii la országgyíílési képviselő törvénytervezetét, és egy olyan kompromisszumos megoldásnak tartja, amely elfogadása esetén a/onnali választ jelenthet sok millió magyar most, a népszavazás k:ipcsán markánsan kifejezésre juttatott igényére. A Magyarok IV. Világkongresszusának 1996. májusában hozott liiiiiírozata óta következetesen vallottuk, hogy még Magyarország EUI satlakozása előtt, alanyi jogon meg kellett volna adni a magyar itlliiinpolgárságot minden magyarnak. Most tisztelettel arra bíztatjuk Önöket, és Önök révén a magyar politikai osztályt: előbb szülessen iDivény a kettős állampolgárságról, és azután az EU leendő .ilkotmányáról. lUidapest, 2004. december 19-én Rácz Sándor, lis/ieletbeli elnök

Patrubány Miklós elnök

Az MVSZ vezetőinek levele pusztába kiáltott szó maradt. Ez évi utolsó ülésén, december 20-án az Országgyűlés 322 IGEN, 12 NEM és K TARTÓZKODÓ szavazattal elfogadta az EU leendő alkotmányát ratifikáló törvényt. A kettős állainpolgárság kérdése szóba sem jött. Csupán Körömi Attila próbált ügyrendi felszólalásban - az Alkotmánybíróság minap hozott határozatára hivatkozva - a ratifikálás halasztása mellett érvelni, ám az ülésvezető Dávid Ibolya, az MDF elnöke kikapcsolta a képviselő mikrofonját. A FIDESZ frakció döntő többsége, élén Orbán Viktor pártelnökkel igennel szavazott. A frakció hét tagja nemmel szavazott: Deák András, Dr. Latorcai János, Nógrádi László, Dr. Rubovszky György, Dr. Salamon László, Dr. Semjén Zsolt, Soltész Miklós. A frakció nyolc tagja jelen volt, de nem szavazott, közöttük: Áder János, Kövér László és Németh Zsolt. December 20. azért ellenpontja december 5-ének, mert baljós üzenetet hordoz. Vajon, ha december 5-én ügydöntő szavazat születik, mihez kezdett volna az állampolgársági kérdéssel az Országgyűlés? Vajon akadt volna-e párt mely támogatta volna a külhoni magyarok magyar állampolgárságának törvénybe iktatását?

A sajtó „szabadsága” Miután a Legfelsőbb Bíróság helyt adott az MVSZ jogorvoslati kérelmének és elrendelte több mint 1.100 szavazókörben az eredmények újbóli megállapítását, érezhető volt az Országos Választási Iroda és az általa befolyásolt Országos Választási Bizottság vonakodása attól, hogy az érintett körökben elrendeljék a szavazatok tényleges újraszámlálását. Ekkor az MVSZ elnöke nyílt levélben hívta fel az Országos Választási Iroda vezetőjének figyelmét arra, hogy a népszavazás kezdeményezőjének, aki egyben a választási visszásság feltárója is, mi az álláspontja a Legfelsőbb Bíróság határozatának végrehajtásával kapcsolatban. A nyomatékkai írt levél legfőbb követelése az újraszámlálásnak a sajtó nyilvánossága előtt való lebonyolítására vonatkozott. Egy az MVSZ-től teljesen független hírportál / W W W . kettosalIampolgarsag.hu/ egyik újságírója úgy adott hírt az MVSZ elnökének nyílt leveléről, hogy otrombán sértő megjegyzéseket tett az Országos Választási Iroda vezetőjének személyére. Az említett hírportálon közzétett szövegből ugyan nyilvánvaló volt, hogy a csípős megjegyzések nem az MVSZ elnökének szavai, ez azonban nem

jelentett a magyarországi médiumok számára akadályt, hogy a joggal sérelmezhető mondatokat az MVSZ elnökének tulajdonítsák. Népszabadság, TV2, Index, MTI ... A magyarországi médiumok egymás tollába adták át a hamis hírt. Az MVSZ elnöke hiába tett közzé cáfoló nyilatkozatokat, a botrány egyre dagadt. December 20-án, már ország-világ szeme előtt rágalmazta az MVSZ elnökét az ominózus mondatért országgyűlési felszólalásában Magyarország belügyminisztere. Ekkor az MVSZ elnöke rendkívüli sajtótájékoztatót hirdetett meg, inelyre meghívta a sérelmezett mondat szerzőjét is, aki nyíltan elismerte: ő a mondat szerzője, és maga is kérte az MVSZ elnökének a hamis vád alól való felmentését. A sajtótájékoztatón jelen volt valamennyi számottevő országos médium tudósítója: MTV, TV2, Hír lévé, Duna tévé, MTI, Magyar Rádió, Info Rádió. A cáfolatról szóló hír incgsem jutott el Magyarország polgáraihoz. Az eredmény; kisebbnagyobb regionális és helyi médiumok egymásnak adták az MVSZ rIllőkének tulajdonított mondatot. Heteken keresztül ez volt a központi ii inája az összmagyar sajtónak. Mára alig akad magyar újság, amely az MVSZ elnökét valamilyen módon el ne marasztalta volna, azért a iiiDiidatért, amelyet ő maga soha sem mondott! íme a magyar sajtó ..s/abadsága”! Végül engedjen meg a tisztelt olvasó még egy asszociációt a magyar iiK iliumok szerepével kapcsolatban. 2002. december 23-án kora reggel i>ia állói volt hangos a magyar sajtó, hogy a FIDESZ frakcióvezetője lemondásra szólította fel Magyarország belügyminiszterét, valamely két hitiia|ipal korábban az önkormányzati választásokkal kapcsolatban .1 követett, és az Alkotmánybíróság által ez idő tájt megállapított ./.ibalylalanságért. Az egész ország a belügyminiszter válaszát leste, aki vfj'iil bejelentette, hogy esze ágában sincs lemondani. Miközben a iiiidiiimok révén az egész ország ezt a „cirkuszt" figyelte, az <.................•is/a'igyűlésben a négy párt csendben és teljes egyetértésb iM.)'v;ilU)ztatta Magyarország alkotmányát, megkérdőjelezhetetlenül ÍMli koilolva az Európai Uniós csatlakozásról szóló ügydöntő ih |)'./ava/.ást. Történt mindez egy olyan „négypárti" támogatást élvező >il kcllycl. amelynek harmadik mondata ellentmond nyitó mondatának, ' . .iiiii ly az ezeréves magyar jogállam szégyene. Két évvel később, 'iiiij tlccember 20-án az egész magyar elektronikus sajtó a Ili |>,/,iva/ási jogorvoslatot kezdeményező MVSZ elnököt szapulta egy ......... (>ncki tulajdonított, ám általa sohasem mondott mondatért. Az

Országgyűlésben a belügyminiszter és a nagyobbik kormánypárt frakcióvezetője egymást túllihegve tették ugyanazt. Miközben a magyar polgárok figyelmét ily’ épületesen lekötötték, az Országgyűlés két évvel az előírt határidő előtt csendben megszavazta az Európai Unió alkotmányát. Ugyancsak teljes egyetértésben. Vajon véletlen műve lenne a két eset kísérteties hasonlósága?

Alvó és elavuló magyar állampolgárság A népszavazási folyamat lezárását követően az MVSZ egy fontos konferenciát szervezett. Címe: Restitutio in integrum avagy Törvényt a külhoni magyarok magyar állampolgárságának visszaállítására! A konferencia áttekintette az elmúlt évtized belmagyar küzdelmeit a külhoni magyarok magyar állampolgárságának visszaállításáért, kitekintést adott az európai államok vonatkozó jogalkotására, és ismertette a Magyarországgal szomszédos államokban a kettős állampolgárság bevezetése terén történteket. A konferencia, melynek előadásait az MVSZ nagy példányszámban kiadott kötetben ismertette, különleges dolgokat derített ki. A Restitutio in integrum konferencia legjelentősebb felfedezése szerint akár egymillióra is tehető azon magyarok száma, akik nem is tudják, hogy magyar állampolgárok: magyar állampolgárságuk él, de alvó állapotban van! A második világháborút megelőző években és ideje alatt az újból Magyarország részévé vált területeken sokan születtek. Ők valamennyien születésükkel nyerték el magyar állampolgárságukat. Felvidék egyes részei és Kárpátalja 1938-ban, Észak-Erdély 1940-ben, Délvidék pedig 1941 után Magyarország részévé vált. Akik 1947, a Párizsi Békeszerződés ideje előtt ezeken a területeken látták meg a napvilágot, magyar állampolgárrá születtek. Magyar állampolgárságuktól őket a kommunista Magyarország évtizedekkel később - Csehszlovákiával, a Szovjetunióval és Romániával kötött kétoldali államközi megállapodások útján - , az esetek döntő többségében az érintettek megkérdezése nélkül fosztotta meg! Ám 1990-ben a Magyar Köztársaság ezeket az államközi megállapodásokat, amelyek tiltották a kettős állampolgárságot, egytől-egyig felmondta. Következésképpen érvényüket kell, hogy veszítsék e szerződések kárt okozó következményei is. A Magyarok Világszövetsége megítélése szerint azok, akik a jelzett időben magyar állampolgárnak születtek, magyar állampolgárságukat a Magyar Köztársaság elnökéhez intézett nyilatkozattal visszanyerik. Ennél egyszerűbb a helyzete az annakidején

Délvidéken születetteknek. Őket ugyanis soha, senki nem fosztotta meg magyar állampolgárságuktól! Vajon milyen indoklással tagadhatja meg tőlük bárki a magyar útlevelet? Van azonban az alvó magyar állampolgárságnál különösebb is. Valószínűleg egyedülálló magyar találmányként beszélhetünk az elavuló magyar állampolgárságról. Köztudomású, hogy a kommunizmus bukását követően a magyar állam visszaállította mindazok magyar állampolgárságát, akiket külföldre történt menekülésük miatt fosztottak meg attól. Az emigráns magyarok, ha kérték, magyar útlevelet kaptak, mert magyar állampolgárságukat visszaállították. Igen ám, de mint általában szokás, az okmányoknak lejárati ideje is van. A visszafogadott magyar állampolgárok magyar útlevele is tíz év után lejárt. És ekkor következik Magyarország egyedülálló teljesítménye; ha valakinek lejárt ;iz útlevele, akkor nem válthatott újat, mert előbb bizonyítania kellett magyar állampolgárságát. Nagyszülők, szülök születési, házassági stb. okmányainak bemutatásával. A kommunizmus bukását követően létrejövő rendszerváltó magyar állam egy évtized múltán nem ismeri el .1 saját maga által kiadott útlevelet a magyar állampolgárság hi/onyítékaként! Aki nem váltott ki idejében útlevelet, annak magyar állampolgársága elavult! Hallatlan, példátlan és (löhbenetes!

Az MVSZ elnökségének 2005. február 18-án hozott határozatai Az MVSZ elnöksége három hónapos vizsgálódás és a Resíitutio in uth i’n m konferencia tanulságainak birtokában 2005. február 18-án napos ülést szentelt a népszavazás legfontosabb lovi-ikczletéseinek levonására, a hogyan tovább kérdésének ki mii járására. A több mint harminc határozat közül huszonnégyet az • >is/;iooyííiés figyelmébe ajánlott. E határozatok gyűjteményét az M \S /, elnöke 2005. február 21-én névre szóló levél kíséretében i Iknliiic az Országgyűlés minden tagjának. /Lásd alább/

A törvények módosítása elodázhatatlan Az MVSZ Elnöksége: 1.1 A népszavazás kitűzését megelőző és azt követően a kampán)ddőszakban lezajlott eseménysorozat során szerzett tapasztalata alapján meggyőződött arról, hogy a népszavazásról szóló 1998. évi III. törvény több paragrafusa sérti a Magyar Köztársaság alkotmányának a népfelségre, mint legfőbb hatalmi tényezőre vonatkozó rendelkezéseit. Az alkotmánysértés megszüntetése érdekében az Alkotmánybírósághoz fordul és utólagos normakontroll keretében kéri a sérelmezett paragrafusok hatályon kívül helyezését. Kéri az Országgyűlést, hogy tűzze tárgysorozatára a törvénynek az alkotmányosság szellemében történő módosítását. 1.2 A népszavazás lebonyolítása során, és azt követően, a jogorvoslati eljárások során szerzett tapasztalata alapján, felelőssége teljes tudatában kijelenti, hogy az 1997. évi C., a választási eljárásról szóló törvény /a továbbiakban: Ve./ teljesen alkalmatlan demo^atikus népszavazás vagy demokratikus választások megtartására. Utólagos normakontroll keretében kéri az Alkotmánybíróságot, hogy helyezze hatályon kívtil a törvényt, és kötelezze az Országgyűlést új törvény megalkotására. 1.3 Szükségesnek tartja a Ve. módosítását, és az állam által az önkormányzatok révén delegált szavazatszámlálók átvilágítását. Tiltsa el a törvény a szavazatszámlálói tisztség gyakorlásától az ügynökmúlttal rendelkező személyeket. 1.4 Szükségesnek tartja a Ve. módosítását, azért, hogy a szavazatszámlálók egységes elbánásban részesüljenek. Szűnjék meg a diszkrimináció; minden szavazatszámláló kapjon azonos összegű tiszteletdíjat, avagy töröljék azt. 1.5 Szükségesnek tartja a Ve. módosítását, azért, hogy a szavazatszámláló bizottságokba minden érdekelt fél két-két főt delegálhasson. 1.6 Szükségesnek tartja a Ve. módosítását, olymódon hogy a törvény rendelje el; A szavazóköri jegyzőkönyv aláírásával a szavazatszámláló bizottságok tagjai büntetőjogi felelősségük terhe alatt tanúsítják a jegyzőkönyvbe foglaltak hitelességét. 1.7 Szükségesnek tartja a Ve. módosítását, olymódon hogy a törvény rendelje el; A szavazóköri jegyzőkönyvben szerepeljen kötelező 28

adatként a szavazókörbe érkezett üres szavazólapok száma, és a felhasználatlanul maradt szavazólapok száma. Amennyiben a felhasznált és a felhasználatlan szavazólapok számának összege meghaladná a szavazókörbe érkezett üres szavazólapok számát, az legyen elegendő ok az adott szavazókör eredményének megsemmisítésére, új szavazás elrendelésére. 1.8 Szükségesnek tartja a Ve. módosítását, oly módon, hogy a Uirvény rendelje el: A szavazólapok nehezen hamisítható, sorszámozott, különleges nyilvántartású okmányok. 1.9 Szükségesnek tartja a Ve. módosítását, oly módon, hogy amennyiben egy népszavazás során több kérdésre kell válaszolni, minden egyes kérdés szerepeljen önállóan, más-más színű s/.avazólapon. 1.10 Szükségesnek tartja a Ve. módosítását, oly módon, hogy a Uirvény tegye kötelezővé az átlátható urnák használatát. 1.11 Szükségesnek tartja a Ve. módosítását, oly módon, hogy a hiivény tegye lehetetlenné a csaló szándékú többszörös szavazást, s/ciiiélyi irat, vagy a kéz megjelölésével, vagy egyéb hitelt érdemlő módon. 1.12 Szükségesnek tartja a Ve. módosítását, oly módon, hogy a loi vcny rendelje el: Az érdekelt felek kapjanak kötelezően - ne csak ki i elmükre - egy-egy eredeti példányt a szavazóköri jegyzőkönyvből. 1.13 Szükségesnek tartja a Ve. módosítását, oly módon, hogy a './ava/atok újraszámlálása ne legyen a szavazóköri szavazatszámláló In/oiiságok akaratának függvénye. Bármelyik érdekelt fél szavazatii|ias/ámlálási kérelmének teljesítése legyen kötelező, akkor is ha az .kIoMs/.avazókörben nem volt saját megbízottja, és akkor is ha az adott •./a\ a/alszámláló bizottság tagjainak többsége ellenezné azt. I I4 Szükségesnek tartja a Ve. módosítását, oly módon, hogy a loiM iiy rendelje el: Az ellenőrző lap hiányzása legyen elegendő ok az ailiiii szavazókor eredményének megsemmisítésére, és új szavazás ( tii-nilclcsére. I 15 Szükségesnek tartja a Ve. módosítását, oly módon, hogy a ii.ivriiy rendelje el: A jegyzők büntetőjogi felelősséggel tartozni^ a I.ll. ij.isi a lezártan eltett szavazólapok érintetlenségéért I Hl Szükségesnek tartja a Ve. módosítását, oly módon, hogy a ',il,i,/iasi irodák /helyi, kerületi, területi és országos/ legyenek

egyértelműen a választási bizottságoknak /helyi, kerületi, területi, országos/ alárendelve. 1.17 Szükségesnek tartja a Ve. módosítását, oly módon, hogy ne kelljen 90 nap után megsemmisíteni a szavazólapokat. Ügydöntő országos népszavazás esetén legyen a megőrzési idő 25 év, választások során pedig 5 év. 1.18 Szükségesnek tartja, hogy a népszavazásról szóló törvény ügydöntő népszavazás esetén tegye kötelezővé költségvetési források biztosítását a kezdeményezők számára, és kormányzat által kezdeményezett népszavazás esetén a szemben álló fél részére is. A tájékoztatást szolgáló közpénz teljes összege ne legyen kisebb, mint a népszavazás technikai lebonyolítása során keletkező költségek egyharmada. 1.19 Megállapítja, hogy a jelenlegi magyarországi társadalmi viszonyok közepette, melyeket leginkább a többpárti diktatúra fogalma közelít meg, a civil szféra egyeüen eszközzel rendelkezik ahhoz, hogy egy adott kérdést közbeszéd tárgyává tegyen: az ügydöntő népszavazással. 1.20 Szükségesnek tartja, hogy a népszavazásról szóló törvényben csökkentsék 25%-os részvételi arányra az érvényességi küszöböt. 1.21 Szükségesnek tartja a Ve. módosítását, azért, hogy a külföldön tartózkodó állampolgárok ne csak a nagykövetségeken, hanem a konzulátusokon és a külhoni magyar közösségi létesítményekben is gyakorolhassák választójogukat. 1.22 Szükségesnek tartja a Ve. módosítását, olymódon hogy az egész választási eljárást vegyék ki a belügyminisztérium fennhatósága alól. 1.23 Szükségesnek tartja a népszavazásról szóló törvény módosítását, hogy az tiltsa el tételesen a népszavazási folyamat bármilyen befolyásolásától a kormányt, az Országgyűlést és a köztársasági elnököt. 1.24 Tekintettel a kormány törvény és alkotmánysértő, a választópolgárokat súlyosan félretájékoztató kampányára, indokoltnak tartja a 2004. december 5-i népszavazás eredményének megsemmisítését, és a szavazás megismétlését.

A népszavazási kísérlet kétségbevonhatatlan hozadéka Jóllehet a népszavazás nem bizonyult ügydöntőnek, és tragikus Iclhangú üzenete ellenére, a magyar állampolgárság visszaállítását kérő polgárok többségi szavazata mérföldkővé válik a magyar nemzet határok fölött átívelő egyesülésének útján. A december 5-i népszavazás mérföldkő jellege, megítélésünk szerint a következő eredményekből adódik: • A népszavazás megteremtette valamennyi létező külhoni magyar politikai-érdekvédelmi és civil szervezet teljes egységét a magyar ;illampolgárság kérdésében. Ami fél évvel a népszavazás előtt még i:ivoli illúziónak tűnt, ma valóság; a külhoni magyarok szervezetei t’fíységesen követelik a magyar állampolgárság megszerzésének lehetőségét, anélkül, hogy ennek érdekében a jogos történelmi jussát visszaigénylő magyar embernek el kellene hagynia Magyarország területén kívüli otthonát. Különös jelentősége van annak, hogy a már l ' ll lag Szlovákiában és Szlovéniában élő magyarok szervezetei, miként .1 kettős állampolgárságot egyelőre tiltó ukrajnai magyarok szervezetei IS. egy emberként kérik az általuk képviselt közösségek tagjai részére a nuigyar állampolgárságot. Fontos, jövőbemutató az a körülmény is, htiuy a most megteremtődött egység egyazon ügy harcosaivá tesz olyan iiiMÚgy élesen szemben álló - politikai feleket is, mint a KMKSZ és az I IMDSZ Kárpátalján, az MKP és az MFP Felvidéken, az RMDSZ és az Ml’S / Erdélyben, vagy a VMSZ és a VMDP Délvidéken. • A népszavazás a magyar nemzet határok fölött átívelő i )'ységének újbóli megteremtését célzó folyamat tántoríthatatlan és \ iss/;ilordíthatatlan harcosaivá tette a történelmi magyar keresztény . )'vh;i/.akat. Mind a katolikus, református, evangélikus és unitárius vilii/, mind Magyarországon, mind külhonban az IGEN szavazatra Nincs püspöke a történelmi magyar keresztény egyházaknak, tiki ne hallatta volna szavát, és ne tette volna le példamutatóan voksát II külhoni magyarok magyar állampolgárságának visszaállítása niilleít. • A népszavazásra feltett kérdés végigjárta a magyar állam \ .il.iinennyi érintett és illetékes fórumát: az Országos Választási lti/i>((s;ijiot, az Országgyűlést, az Alkotmánybíróságot, a köztársasági .Inuk iniczményét. A népszavazásra bocsátás előtt a magyar állam I' iiili iei kivétel nélkül kimondták: a kérdés ügydöntő népszavazásra Imi. ..iihiiió. Ha a külhoni magyarok magyar állampolgárságának

helyreállításáról a magyar nemzet politikai szereplői elkezdik majd a vitát, akkor nem lehet azzal érvelni, hogy az általunk kért megoldást akadályozná a Párizsi Békeszerződés, avagy az Európai Unió, netán a szomszédos államok. A népszavazásig vezető út immár megmásíthatatlanul kimondta; a külhoni magyarok magyar állampolgárságának - kérésükre - kedvezményes honosítással történő visszaállítása nem függ semmilyen külső erőtől, csupán és kizárólag a magyarországi politikai akarattól.

Epilógus Bármennyire furán hangzik, a kettős állampolgárság ügyében lebonyolított népszavazási kísérletnek vannak kétségbevonhatatlan nyertesei is. Legnagyobb nyertese Markó Béla és az általa vezetett Romániai Magyar Demokrata Szövetség /RMDSZ/. Amikor a két magyarországi kormánypárt vezetői 2004. november 2-án bejelentették, hogy a NEMmel való szavazásra bíztatják Magyarország polgárait, az RMDSZ elnöke egy fulmináns nyilatkozattal valósággal "földbe döngölte" őket, a külhoni magyarok magyar állampolgárságának ellenzőit. Nyilatkozatának kitűnő időzítésével, pozitív üzenetével és egészen rendkívüli erejű terjesztésével, az RDMSZ elnöke egy emberként pártja mögé állította az erdélyi magyarokat. Alig egy héttel a népszavazás előtt, a romániai parlamenti választásokon beérett a gyümölcs: az erdélyi magyarok nagyarányú részvétellel honorálták az RMDSZ elnökének kettős állampolgársági nyilatkozatát. Miközben szövetségese, a korábbi román kormánypárt ellenzékbe kényszerült, az RMDSZ egy látványos politikai fordulattal az új kormány tagjává vált, elnöke pedig meg sem állt a miniszterelnök-helyettesi bársonyszékig. Második nyertese a népszavazási kísérletnek Kasza József és az általa vezetett Vajdasági Magyar Szövetség /VMSZ/. A népszavazási kampány idején a VMSZ elnöke - nem utolsó sorban a népszavazási IGEN-ek nyílt támogatásával - maga mellé állította a FIDESZ elnökét, aki a szerbiai helyhatósági választásokon személyesen kampányolt Kasza József és pártja mellett. Még olyan esetben is, mint történt az Zentán, ahol a VMSZ jelöltjének a kihívója maga is magyar, mi több a délvidéki Magyar Polgári Szövetség elnöke volt!? A FIDESZ elnökének teljes mellszélességű támogatása megmentette a VMSZ számára a szabadkai és a zentai polgármesteri székeket, és ekképp

L'iiyhítette a párt katasztrofális választási vereségét: így "csak" felére csökkent a VMSZ által megszerzett polgármesteri székek száma. A népszavazási kísérlet másnapján Kasza József bárdolatlan pocskondiázásba kezdett a népszavazás kezdeményezőjével szemben. A liberális túlsúlyú magyarországi média hetekig sztárolta az "egyenes" beszédű politikust, aki e váratlan népszerűségi hullámban egy szinte minden külhoni magyar párt és érdekképviseleti szervezet által megjelenéssel honorált tanácskozást hívott össze Szabadkára. A szabadkai tanácskozás ugyancsak hetekig közbeszéd tárgyát képezte. A tragikus üzenetű népszavazási kísérlet fölött kesergők sokasága hősként ünnepelte a VMSZ elnökének rendíthetetlen kiállását a kettős állampK)lgárság ügye mellett, holott a szabadkai értekezleten emellett már igen nyomatékosan foglalkoztak a magyar kormány fájdalomcsillapító szándékkal felajánlott milliárdjainak ügyével. A VMSZ egy hónappal korábbi siralmas, és az egész délvidéki magyar nemzeti közösséget hátrányosan érintő helyhatósági választási kudarcáról pedig immár szó sem esett. Körülbelül ez idő tájt hozta nyilvánosságra a magyarországi statisztikai hivatal azt a döbbenetes adatot, mely szerint ma, alig tizenöt évvel a kommunizmus bukása után, a jóléti társadalom ígéretével építkező Magyarországon három millió ember, azaz minden harmadik magyar állampolgár létminimum alatt él. Ezt az adat, amely a kormány számára minden bizonnyal jóval korábban rendelkezésére állt, végképp lerántja a leplet a Gyurcsány Ferenc miniszterelnök vezetésével a választópolgárok zsigereibe sulykolt, szociális vészhelyzettel való riogatásról. Elképzelhető, hogy azok a milliók, akiknek gond a mindennapi betevő falat előteremtése, szavazatukkal támogassanak egy olyan népszavazásra feltett kérdést, melyről kormányuk első embere nap mint nap azt üzeni, hogy ez esetben még szegényebbekké válnak? Semmiképpen! íme tehát egy újabb és minden kétséget kizáró bizonyítéka annak, hogy 2004. december 5-én Magyarországon nem volt ügydöntő népszavazás, csupán egy, a kormány által elvetéltetett népszavazási kísérlet. Ám volt és van e kísérletnek még egy megkerülhetetlen tanulsága. Ha Magyarországon nem lúgozták volna ki fél évszázad alatt az emberek tudatából szinte maradéktalanul a nemzeti öntudatot, a nemzet összetartozásának elemi érzését, akkor eredménytelen maradt volna a legmegátalkodottabb ellenpropaganda is. így azonban be kell látnunk, hogy Magyarország népe eljutott a nemzethalál küszöbére. Híjával van

annak a közösségi önbecsülésnek, amely nemzetté tesz egy népet. Ezt az állapotot tudomásul lehet venni, de elfogadni nem, mondta ki februári illésén a Magyarok Világszövetségének elnöksége, amikor Magyarország egész területét nemzeti missziós területté nyilvánította. El kell jutnunk településről-településre, utcáról-utcára, házról-házra, és embertől-emberig, és hirdetnünk kell a magyar nemzet hozzájárulását az egyetemes emberiség szellemi- lelki gyarapodásához - áll az MVSZ elnökségének közleményében. A Magyarok Világszövetsége mindeddig rendületlenül hirdette, hogy a globalizálódó világban mindennél fontosabb és vitathatatlanul elsőbbséget élvező stratégiai cél a magyar nemzet politikai egységének helyreállítása. A népszavazási kísérlet tanulságának birtokában, a magyarországi társadalom mély válságának ismeretében azonban lehet, hogy újra kell gondolnia a nemzetstratégiai feladatok sorrendjét. A 2004. december 5-i népszavazási kísérlet legfontosabb következtetése azonban az, hogy Magyarországon a rendszerváltás távolról sem nevezhető befejezettnek. Nem csak azért, mert a Trianonban kegyetlenül szétszaggatott nemzet alapvető létkérdésére nem adta meg a választ, jóllehet a nemzet egységének a magyar állampolgárság visszaállításával történő helyreállítását a rendszerváltó Ellenzéki Kerekasztal is a folyamat fő feladatává tette. Amint az december 5-e után, a jogorvoslati eljárások lefolytatása során kiderül, a magyarországi rendszerváltás azért nem nevezhető távolról sem befejezettnek, mert a többpártrendszerre alapuló demokratikus jogállam legalapvetőbb eszközéről, a demokratikus választásokat szavatoló választási törvényéről kiderült, hogy teljességgel alkalmatlan demokratikus választások lebonyolítására. Ha ez sincs, akkor demokratikus jogállam sincs, és rendszerváltás sincs. A Magyarok Világszövetsége, miként az egész magyarországi civil társadalom, ebben a helyzetben annyit tehet, hogy felkészül a választásokra, és felelős embereket delegál az ország 11.000 szavazókörébe. Akár választásokra, akár népszavazásra kerüljön sor, a demokrácia iránt elkötelezett, tisztességes emberek "üdvserege" nélkül a kibontakozás el sem képzelhető. Az MVSZ elnöksége úgy döntött, hogy egy egész évnyi türelmi időt szavaz meg a politikai pártok, az Országgyűlés részére. Amennyiben 2005. december 31-ig nem születne meg a magyar milliók által várva várt magyar állampolgársági törvény, akkor a Magyarok Világszövetsége fontolóra veszi egy újabb, ügydöntő népszavazás

kezdeményezését. Addig is mindenkinek azt üzeni: Köszönjük! Folytatjuk! Ha pedig a magyarországi politikai osztály legalább annyit megtenne, hogy a szeretett és felbecsülhetetlen értékeket hordozó anyanyelvűnk szabályai szerint átkeresztelné a Legfelsőbb Bíróságot Legfelső Bíróságra, akkor bizakodóbban gondolnánk a rendszerváltás egyszer mégiscsak megtörténő beteljesülésére. Budapest, 2005. április 22-én Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke

Levél az Országgyűlési képviselőknek Az utolsó szó jogán, az utolsó napon Tisztelt Képviselő Asszony! Tisztelt Képviselő Úr! Az Országgyűlés tárgysorozatára emelte a belügyminiszter J/14114. számú, a 2004. december 5-i országos népszavazással kapcsolatos állami feladatok megszervezéséről és lebonyolításáról szóló jelentés, valamint az Országos Választási Bizottság elnökének J/14115. számú, az Országos Választási Bizottság beszámolója az Országgyűlésnek a december 5-i országos népszavazásról szóló jelentés vitáját és azok elfogadását. Tekintettel arra, hogy az említett népszavazáson szavazásra bocsátott egyik kérdés kezdeményezője a Magyarok Világszövetsége, valamint attól a jó szándéktól vezényelve, hogy a T. Ház minél teljesebb körű tájékoztatást kaphasson döntéseinek meghozatala előtt, mellékelten, halványzöld papíron, elküldöm Önnek az MVSZ elnökségének azon 24 határozatát, amely azokat a tanulságokat összegzi, amelyeket szövetségünk a népszavazást megelőző előkészületek során, valamint a népszavazást követően, a jogorvoslati szakaszban szerzett. Ugyancsak elküldök Önnek egy tizenhárom lapból álló mellékletet, amely négy esettanulmányt - Az ellenőrző laptól - az umazáró címkéig, Svájci szemmel. Hat lépés a semmibe. Káosz - és egy összegző tanulmányt tartalmaz - Csak akkor ... címmel. Ezek a tanulmányok, ugyancsak a népszavazás kapcsán szerzett tapasztalatokat elemzik, és 35

látleletét adják a jelenlegi magyar választási rendszer működőképességét súlyosan megkérdőjelező részeknek. A két melléklet együttesen kifejezi azt az egyébként a népszavazási folyamat során mind a Legfelsőbb Bíróság elnöke, mind az igazságügyi miniszter, mind a belügyminiszter által több ízben nyilvánosan elismert tényt, mely szerint a választási eljárásról szóló törvény gyökeres reformja elodázhatatlan. A mellékelt dokumentumok rávilágítanak arra, hogy a Magyarok Világszövetségét milyen körülmények vezették annak a sarkalatos következtetésnek a levonására, mely szerint a népszavazásról szóló 1998. évi III. tv. több pontján sérti a Magyar Köztársaság alkotmányát, a választási eljárásról szóló 1997. évi C. tv. pedig alkalmatlan arra, hogy Magyarországon demokratikus népszavazást, avagy demokratikus választásokat lehessen tartani. Kérem, engedje meg, hogy az egész népszavazási folyamat, valamint a két jelentés kapcsán néhány összegző gondolatot kifejtsek. • Jogi kategóriát használva, valótlanságot állít az. OVB-jelettíés harmadik oldalának utolsó bekezdése, amely azt állítja, hogy a 2004. december 11-én meghozott OVB határozat ellen a Magyarok Világszövetsége 2 kifogást nyújtott volna be a Legfelsőbb Bírósághoz. A tényállás szerint az MVSZ egy kifogást nyújtott be, a másikat pedig egy magyar állampolgár tette. • Nem felel meg a valóságnak az OVB-jelentés negyedik oldalán szereplő állítás, mely szerint az LB által elrendelt újbóli eredmény megállapítás az 1154 szavazókörben "hiánytalanul'' megtörtént volna. A tények azt igazolják, hogy amint az az OVI vezetőjének hivatalos jelentéséből kiderült, legkevesebb 105 szavazókörben megtagadták a szavazatok újraszámlálását. • Manipulatívnak tartjuk az OVB-jelentésben a szavazati joggal rendelkező polgárok összlétszámúhoz viszonyított arányok kiemelt közlését, mert ezeknek az adatoknak nincs jogi relevanciája, csupán politikai befolyásolásra alkalmasak, ami egy olyan szakmai testület részéről, mint az Országos Választási Bizottság teljességgel megengedhetetlen. • Mindkét jelentés tartalmaz olyan kijelentéseket, amelyek maradéktalanul méltatják a választási szervek és tagjaik által végzett munkát. Nem kívánva senki érdemeit vitatni, és senkit érdemtelenül elmarasztalni, azt nem hallgathatjuk el, amit mindkét jelentés elhallgat, hogy a kevesebb, mint ezer újraszámolt szavazókor közül 229-ben meg kellett változtatni a szavazás eredményét, ami 25%-os hibaarányt mutat 36

(I választási szervek működésében, és ami teljességgel elfogadhatatlan. Különösen ha arra emlékezünk, hogy egy képviselői mandátum akár egyetlen szavazaton múlhat. • Aggályosnak tartjuk, hogy a T. Házban a jogorvoslati eljáráshoz fűződő alkotmányos alapjogát gyakorló Magyarok Világszövetségét és annak vezetőjét, súlyos, elmarasztaló hangnemű bírálattal illethették az Országgyűlés mikrofonjába szóló képviselők, frakcióvezetők és a belügyminiszter. Aggályos, hogy erre a nyilvánvaló jogsértésre nem figyelmeztette az illető .személyeket az ülésvezető elnök. És aggályos mindez azért is, mert úgy hangozhatott el a bírálat nagy nyilvánosság előtt, hogy tudva levő volt: a bírált fé l nem védekezhet, hiszen a T. Ház hatályban levő szabályzata, jelenlegi állapotában nem ad erre lehetőséget. • Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a népfelség gyakorlásától való távolmaradásra felhívása, mely a legnagyobb nézettségű-hallgatottságú pillanatban, a népszavazási kampány záró vitájában hangzott el - a demokrácia halála. Ha figyelembe vesszük, hogy a 2005. december 5-i népszavazás ügydöntő jellegének elmaradása elsősorban az alacsony részvételre vezethető vissza, akkor ez a megengedhetetlen kormányfői gesztus is a T. Ház számára elegendő kellene legyen, az ekképp meghiúsított népszavazás eredményének megsemmisítésére, és új népszavazás elrendelésére. Figyelmét megköszönve, abban a reményben búcsúzom, hogy eljön még az a pillanat, amikor a Magyar Országgyűlés egy országos népszavazás eredményének határozatba foglalása előtt meghallgatja a népszavazást kezdeményezők képviselőjének értékelését is, búcsúzom és maradok tisztelettel és szeretettel Budapest, 2005. február 21.

Patrubány Miklós

„Csak akkor születtek nagy dolgok, Ha bátrak voltak, akik mertek S ha százszor tudtak bátrak lenni. Százszor bátrak és viharvertek.” Ady Endre

Csak akkor... Kérdések és gondolatok a 2004. december 5-i népszavazásról és előzményeiről Jóllehet hivatalos népszavazási eredmény még nincs, de vita, rágalom és szutyok annál több. Lássuk tehát, mi az, ami bennünket összeköt, és mi az, ami elválaszt? 1. Rossz volt a kérdésfeltevés? Nem lett volna szabad ebben a kérdésben népszavazást kezdeményezni! Az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvény preambuluma szerint :"Alkotmányos alapelv, hogy a hatalom birtokosa a nép. Hatalmát az Alkotmány keretei között, elsősorban választott képviselői útján gyakorolja. A demokratikus hatalomgyakorlás része, hogy az ország sorsát érintő legfontosabb ügyek eldöntésében illetőleg a képviseleti döntések befolyásolásában vagy megváltoztatásában a nép közvetlenül, szavazás útján is részt vehessen. A Magyar Köztársaság Alkotmánya 28/B. § (1) bekezdése úgy szabályoz, hogy "Országos népszavazás és népi kezdeményezés tárgya az Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdés lehet." Hogy is szólt a kérdés? "Akarja-e, hogy az Országgyűlés törvényt alkosson arról, hogy kedvezményes honosítással - kérelmére - magyar állampolgárságot kapjon az a magát magyar nemzetiségűnek valló, nem Magyarországon lakó, nem magyar állampolgár, aki magyar nemzetiségét a 2001. évi LXII. tv. 19. § szerinti "Magyar igazolvánnyal" vagy a megalkotandó törvényben meghatározott egyéb módon igazolja." Az ország sorsát érintő legfontosabb ügyek eldöntésében, illetőleg a képviseleti döntések befolyásolásában vagy megváltoztatásában... Lehet azt mondani a feltett kérdésre, hogy nem tartozik az ország sorsát érintő legfontosabb ügyekhez? Vagy nem volt szükséges a képviseleti döntések, illetve azok hiányának a befolyásolása?

A népszavazást megelőző "méltatlan" kampány során hányszor és liányan ismerték el, hogy a rendszerváltást követő 14 év valamennyi kormánya elmulasztotta e nagyon fontos kérdés megoldását. Elhangzott az is, hogy a kérdés megfogalmazása bonyolult, sok leltétek tartalmaz, nem egyértelmű stb. Az Alkotmánybíróság az 5/2004. (ül. 2.) AB határozata szerint "Az adott esetben a kérdés megfogalmazása eleget tesz az egyértelműség nyelvtani követelményének." Megállapította továbbá, hogy az Országgyűlés el tudja dönteni mi a feladata: "kedvezményes honosításra vonatkozó szabályokat kell megalkotni és ezek a megalkotandó szabályok a Magyarországhoz való szorosabb kötődés ellenőrzésére, a "Magyar igazolvány" megadására meghatározott feltételekre építhetnek, vagy más módot is megállapíthatnak. Az Országgyűlés szám ára, tehát a jogalkotás feladata érthető. A kérdés nem korlátozza az Országgyűlést abban sem, hogy a megalkotandó új szabályban a jelenlegi honosítási feltételekhez viszonyítva további kedvezményt határozzon meg." Érthetetlen, hogy miután az arra hivatott szerv - az Alkotmánybíróság - nem talál kifogást a kérdésfeltevésben, miért támadta azt a népszavazást megelőző kampány során minden párt, függetlenül attól, hogy kormányon van, vagy ellenzékben?! 2. Ártott-e a kérdésfeltevés a kettős állampolgárság ügyének? Tizenöt évig agyonhallgatták, senki nem akarta megoldani. Többé nem lehet féh*etolni. Jelentős abból a szempontból is, hogy az Alkotmánybíróság már hivatkozott határozatában kimondta: "minden állam saját joga szerint határozza meg, hogy kik az ő állampolgárai." Megalapította tovább, hogy "nincs szó az állampolgárságnak ... a kollektív visszaszerzéséről, a békeszerződéssel ellentétes jogszabály megalkotásáról." "Megállapítható tehát, hogy a kérdés nem szól nemzetközi szerződésből eredő kötelezettségről, illetve a kötelezettséget tartalmazó törvény tartalmáról, az esetleges eredményes népszavazás pedig nem teremtene olyan helyzetet, amelyben nemzetközi szerződést kellene felmondani, illetve tartalmát megváltoztatni." Nem nyert-e tehát az Országgyűlés és annak valamennyi pártja, képviselője, hogy a jövőben nem kell egymással vitát és harcot

folytatni a nemzetközi szerződésbe ütközés kérdéséről? Vagy talán éppen itt van az egyik probléma, hogy nem lehet tovább hárítani? 3. Mik voltak az előzmények? A Magyarok IV. Világkongresszusa 1996. májusában határozatba foglalta, hogy a magyar állampolgárságot még Magyarország EUcsatlakozása előtt alanyi jogon meg kell adni minden külhonban élő magyarnak, aki arra igényt tart, mert ellenkező esetben Magyarország EU csatlakozását követően újból vasfüggöny választhat el magyart a magyartól. • Ezt követően az MVSZ alapszabályának első feladatává tette a kettős állampolgárság ügyét. • Már 1998. tavaszán választmányi határozat keretében kérte a külhonban élő magyarok magyar állampolgárságának alanyi jogon, kérelmükre történő visszaállítását. Ezt az indítványt a Hom-kormány söpörte le indulatosan az asztalról. • Az MVSZ ekkor megvizsgáltatta a kettős és a többes állampolgárság kérdésének nemzetközi szabályozását. Az összehasonlító tanulmányokat, amelyek meglévő európai egyezményeket és egyes országok joggyakorlatát ismertették a Magyar Kisebbség című nemzetpolitikai szemle 400 oldalas összevont számában kiadta. (Ezt a tanulmánykötetet 1999. őszén ingyen niegkiiltllo a/ Országgyűlés minden tagjának, és jutott belőle a kormány niinilcn miniszterének, államtitkárának, helyettes államtitkárának, valaincnnyi határon túli magyar párt vezetőjének.) • 1998-99-ben több hónapon keresztül zajló társadalmi vilál kezdeményezett az MVSZ, amelynek keretében több mini 2(M» vitairat született, erdélyi és magyarországi politikusok, kö/clcii onik-rck tollából. A vitaanyagot feldolgozva az MVSZ megííllapílolla. hoj:y a kettős állanapolgárság kérdéskörének két kényes pontja van: a kllMöklön élő magyar állampolgárok szavazati joga, 11lel ve csi-i lenes Magyarországra történő letelepedésük. Az első keideslH-n j(')l érzékelhető volt a magyar politikai pártok ellenállása. A második kérdésben jobboldalról a történelmi magyar icriilelek kididleseiiek veszélyeit, baloldalról pedig a magyar szociális i-lláloieiuls/er veszélyeztetettségét emlegették. Az MVSZ ekkor d o l^ o /ia ki, ;i hiii

állampolgársági modellből kiindulva, a maga kompromisszumos javaslatát: a külhoni magyar állampolgárság fogalmát. Az erre vonatkozó tanulmányt 1999. őszén eljutatta az Országgyűlés minden tagjának, és bemutatta az EBESZ bécsi felülvizsgálati konferenciáján. • Miután 2000. m ájusában a Magyarok V. Világkongresszusa a külhoni magyar állampolgárság jogintézményét a geopolitikai adottságokat messzemenően figyelembevevő, és a magyar nemzet határmódosítások nélküli békés egyesítését lehetővé tevő legfontosabb eszköznek nevezte, az MVSZ kidolgozta a külhoni magyar állampolgárság jogintézményét megteremtő törvény tervezetét. • Ezt 2000. augusztus 18-án ünnepélyes gesztussal átadta az ország legfőbb közjogi méltóságainak és az igazságügyi miniszternek. Magyarország miniszterelnöke ugyan továbbította a törvény tervezetét a határon túli magyar pártok vezetőinek, ám sem ők, sem a MÁÉRT, sem az Országgyűlés, sem a kormány nem tárgyalta az elkövetkező években a kettős állampolgárság kérdését. Magyarország a státusz-törvény útját választotta. • Az MVSZ azután tette újból közbeszéd tárgyává a kettős állampolgárság kérdését, miután 2003. tavaszán a státusz-törvényt megfosztották lényegétől, népszavazás döntött Magyarország EU csatlakozásáról és a vízumkötelezettség bevezetése elkerülhetetlenné vált több szomszédos állam polgáraival szemben. Még ekkor is - miután az, anútől a Magyarok Világkongresszusa már 1996-ban óvott, bekövetkezett - az MVSZ három rendbeli levelet írt a magyar politikai osztály vezetőinek, arra kérve a pártokat, az Országgyűlést, a kormányt és a köztársasági elnököt, hogy módosítsák az Állampolgársági törvényt és tegyék lehetővé a külhoni magyarok kedvezményes honosítását, Magyarországra való áttelepülésük nélkül is. Az MVSZ csak ekkor - miután 2003 tavaszán-nyarán írott levelei válasz nélkül maradtak, és miután nyolc év alatt kimerítette a politikai osztály befolyásolásának minden eszközét - fordult utolsó megoldásként az ügydöntő országos népszavazás eszközéhez, melyet az MVSZ elnöksége 2003. augusztus 18-án - a Szövetség fennállásának 65. évfordulóján - kezdeményezett.

4. Miért lett pont 2004. december 5. a népszavazás napja? Televízióban, rádióban neves politológusok vetik fel, hogy milyen rossz volt ez az időpont, eltereli a figyelmet a hazai költségvetési törvény vitájáról, a romló gazdasági helyzetről, sőt gyanús az is, hogy túl közel volt a romániai választás és a népszavazás időpontja egymáshoz! Csak vissza kellene idézni az elmúlt időszak eseményeit időrendi sorrendben, és azonnal kiderülne, hogy a szinte naponta látott riportereink, politológusaink mennyire nem tájékozottak, illetve, hogy viszik félre a közvélemény figyelmét. • A Magyarok Világszövetsége 2003. augusztus 18-án döntött úgy, hogy elindítja a népszavazás ügyét. • A hatályos törvényi szabályozás szerint a felteendő kérdést először az OV6 vizsgálja meg. Itt 2003. szeptember 18-án 7:0 arányban úgy döntött a testület, hogy minden rendben van. • Az OVB határozata ellen jogorvoslattal lehet fordulni az Alkotmánybírósághoz, ez a törvényes határidőn belül - mely 15 nap -, még 2003. októberében meg is történt. • Az Alkotmánybíróság 2004. március 2-án hozta meg döntését, mely után indulhatott az aláírások gyűjtése. • Az MVSZ a törvényes határidő elteltével, 2004. július 2-án adta át az OVB-nek a 320.498 aláírást tartalmazó nyomtatványokat, ahol ezt követően augusztus 16-ig tartott az aláírások hitelesítése. • Az Országgyűlés 2004. szeptember 13-án hozott határozatával fogadta el a feltett kérdést és rendelte el az ügydöntő országos népszavazást. Ez ellen ismét jogorvoslattal élt négy indítványozó (feltehetően nem az MVSZ részéről). • Újra az Alkotmánybíróság határozata követkézen. Végül 2004. október 26-án hozott határozatával az Alkotmánybíróság "/ölel uiat nyitott" a népszavazásnak. • Időközben ugyanezen utat járta végig a Munkáspárt ncps/ava/;ísi kezdeményezése is, mely az ún. kórháztörvcnyröl s/óli. Mivel o/ a kezdeményezés már elejétől fogva "lépéselőnyben" voll, a kö/,lárs:i.sáKÍ elnöknek ekkor még valóban érdemi lehetősége nyílon ;in;i. hogy a népszavazás napjáról döntsön. Ezt 2004. december 5-éiu‘n li;ilái(i/la meg. Majd az Alkotmánybíróság október 26-i haláio/a(;il kövelneii mivel a törvény lehetőséget adott rá - a közliírsiisá^i elnök a m;isinlik, a

kettős állampolgárságról szóló népszavazási kérdést is 2004. december 5-re tűzte ki. Elképzelhető, hogy ennyi - törvényben meghatározott - szervezet eljárását, a határidőket előrelátóan bárki befolyásolhatta? 5. Mennyibe került? Az MVSZ azzal sem törődött, hogy milyen sok pénzt vesz ki az adófizetők zsebéből? Az Országgyűlés határozata szerint egy népszavazás kb. 3 milliárd forintba, két népszavazás pedig közel a duplájába kerül. A két referendum egy napon tartása, viszont költségkímélést jelent, hiszen az együtt tartott népszavazás alig haladja meg az egy kérdésre tervezett kiadásokat. így a 3 milliárd kiadás már adott volt a Munkáspárt által kezdeményezett népszavazás kitűzését követően. Miért vanja mindenki a teljes költségkihatást az MVSZ "nyakába"? 6. Mi a népszavazás eredménye? Jóllehet, még nincs végeredmény, ám ha az végül is nem változik a jelenlegiekhez képest, és ha a törvényi szabályokat nézzük, a népszavazás nem hozott eredményt. Vannak azonban számszerű eredmények és ennél sokkal jelentősebb az egyéb eredmény! A számszerű eredmények közül kiemelkedik az, hogy a kormánykoalíció pénzt, fáradtságot nem kímélő, riogató, valótlanságokat állító kampánya ellenére a közel 11.000 szavazókörből csak 373 helyen győzött a NEM - NEM. Tehát az egyértelműen két NEM-re buzdító kampány abszolút vereséget szenvedett! Az IGEN IGEN szavazatokkal zárt szavazókörök száma meghaladta az 5.500-at, mintegy 4.400 szavazókörben pedig az IGEN - NEM arány alakult ki. Az egyéb eredmény: Egyértelműen kiderült, hogy az 1997. évi C. törvény (Ve.) szerint nem lehet demokratikus választást, sem demokratikus népszfiivazást tartani Magyarországon. • Az OVB gyakorlatilag semmilyen hatáskörrel nem rendelkezik, állásfoglalása szerint nem értelmezheti a választási eljárás

alapelveit sem. Állásfoglalást adhat ki a választással kapcsolatos jogszabályok egységes értelmezésére és az egységes joggyakorlat kialakítására, s ezen állásfoglalás ellen jogorvoslatnak helye nincs. • Nincsenek szabályok a kampány megsértőivel szemben való eljárásra és szankcionálásra vonatkozóan. így az OVB nem állapította meg a kormány kampánysértö tevékenységét, szemben a Fővárosi Választási Bizottság döntésével, mely kimondta a választási alapelvekre, valamint az Alkotmánybíróság 52/1997. (X. 14.) határozatára hivatkozva, hogy a kormány nem folytathat kampányt népszavazás idején. A hivatkozott határozat szerint: "kötelező ügydöntő népszavazás kezdeményezés automatikusan a képviseleti szerv fölé helyezi a közvetlen hatalomgyakorlást, tehát az Országgyűlés és a népszavazásban érintett szervek, végrehajtói szerepbe kerülnek, és egyben kötelezettségükké válik az, hogy a közvetlen hatalomgyakorlás eljárását ne fenyegesse senki, egészen az eredményes népszavazásig." • Nincs szabályozva a népszavazást kezdeményező szervek részére nyújtandó támogatás mikéntje. Amíg a kormány szabálytalanul, közpénzen milliókat költött a kampánynak nevezett riogatásra, addig a kezdeményezők nem kaptak egy fillért sem. Az MVSZ egyébként 2001. évtől egyetlen fillér költségvetési támogatásban sem részesül. Ezt bárki megnézheti az éves költségvetési törvényekben. • A Ve. jogorvoslati rendszere áttekinthetetlen, értelmezhetetlen és végrehajthatatlan. Nemcsak a választópolgárok nem tudják értelmezni, de a választási szervek sem. Az MVSZ a népszavazást követően az ország 20 Területi Választási Bizottságához nyújtott be kifogást, melyre a válaszok annyi változatot tartalmaztak, ahány választási bizottság határozatot hozott. A Fővárosi Választási Bizottság - határozatképtelenség miatt - még akkor sem tudott döntést hozni, amikor a Legfelsőbb Bíróság az OVB eredményt megállapító döntését megsemmisítette. A szavazatszámláló bizottságok a szavazatok újraszámlálásának feladatát szintén változóan értelmezték. Legjellemzőbb az az állásfoglalás volt, hopy a bizottságok tagjai szavaztak arról, akarnak-e újraszámolni. így a kezdeményező által delegált tag az esetek nagy többségében kisebbségben maradt. Ez az eljárási rend feltehetően egyedülálló Európában, sőt megkockáztatható, hogy a világon sincs több ilyen. • A népszavazás eredményének megtámadását az MVSZ elnöke magánkezdeményezésének tekintik, még közvélemény kutatási is folytattak erről a kérdésről egyes magán televíziók. Érthetetlen, miért

ítélik el azt, ha valaki alkotmányos alapjogával élve, jogorvoslati eljárást kezdeményezne, ha a jogszabályok azt lehetővé tennék. A december 5-i népszavazásnál az MVSZ megpróbált élni a lehetőségekkel, és kiderült, hogy ezen a téren teljes a KÁOSZ! • Az Alkotmány 57. § (5) bekezdése szerint a Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot - a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan - a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja. • Az Emberi Jogok Európai Egyezményének 13. cikke szerint: "Bárkinek, akinek a jelen Egyezményben meghatározott jogait és szabadságait megsértették, joga van ahhoz, hogy a hazai hatóság előtt a jogsérelem hatékony orvoslását kéije az esetben is, ha e jogokat hivatalos minőségében eljáró személyek sértették meg." • A Ve. jogorvoslati jog gyakorlására biztosított határidők szintén végreh^thatatlanok. Ez vonatkozik a választási szervekre és a Legfelsőbb Bíróságra (LB) is. Az LB elnöke el is mondta, hogy a törvényben az LB-nek biztosított 24 órás határidő nem teszi lehetővé a megalapozott döntést. Az Országgyűlés valamennyi tagjának le kellene vonnia a következtetést a népszavazás lebonyolításának procedúrájából. Hiszen sosem tudhatják, hogy a négy éves választási ciklusoknál ki kerül ki győztesként, így tehát mindenki érdeke lenne egy végrehajtható, átlátható, megfelelő jogokat biztosító, a kötelezettségek megszegőivel szemben következetesen fellépő választási eljárásról szóló törvény.

7. Zárszó A népszavazási törvény jogorvoslatot szabályozó paragrafusai bárkinek lehetőséget nyújtanak arra, hogy kifogással éljen bármely intézkedés ellen, így az Országos Választási Bizotlság és az Országgyűlés határozata ellen is. Különösen figyelemreméltó, hogy az összegyűjtött aláírások hitelesítését követően meghozoit, kötelező országgyűlési határozat ellen is van bárkinek jogorvoslali lehetősége. Semmiféle bizonyítékot sem kell bemutatnia, és érinlcUscgét sem kell bizonyítania! Ráadásul a törvény az illető nevét, valamint jogorvoslati indokait is rejtve tartja! A jogorvoslati kérelem clbírálásrn a törvény nem szpb időhatárt az Alkotmánybíróságnak. í)iy rendelkezik a népszavazási törvény! f1998. évi ü l. törvény) Ezzel szemben a választási eljárásról s/óló ((irvcny a népszavazás lebonyolítását úgy szabályozza, hogy a s/,ava/.al.s/iinil:ilo hi/oltságok nagyon fontos, precíz munkát igénylő, számos lévcckSiv irlK-l(')scget adó feszített tempójú számolását és eredménynu-gállapíto dtinli-sct szinte lehetetlen megtámadni. Még a népszavazás kc/dcnicnyivitjóiick sem. A kifogást pedig, mint már fentebb említetttik nem is hi/tos. hogy elbírálják, mert a jogorvoslattal támadott bi/oltsáj; sajiil maga szavaz arról, hogy van-e helye jogorvoslatnak. A jiijtorvoslali kérelem elbírálásához a törvény 24 órás időhatárt szab a I .ejjJelsohii Uiiosájinak. így rendelkezik a választási eljárásról szóló törvény! ( I ‘>‘>7. évi C. törvény) E két törvény rendelkezéseinek egybevetése ine^',ninlai|a. hogyan érvényesülhet ma Magyarországon a népíeLség, és enyheii mej-adja a mai magyar demokrácia teljes és hiteles látleletéi. Ezekkel a gondolatokkal kívánok valamvnnyUinknt'k áldott Karácsonyt és egy jóra-vivö új vsTjvndJil.

Budapest, 2004. december 23-án

l'ailriihíiiiv MIUlos

Alkotmány- és törvénysértések árjában A semmibe vett népfelség A választási eljárás visszásságai

Káosz Tizenöt Területi Választási Bizottság és az OVB esete a népszavazás kapcsán beterjesztett kifogással A Magyarok Világszövetsége december 8-án az ország húsz Területi Választási Bizottságához kifogást nyújtott be. Az M \ SZ kérte annak az 1139 szavazóköri jegyzőkönyvnek a felülvizsgálatát, amelyek esetében vélhető, hogy az IGEN és a NEM szavazatok számát fordítva jegyzőkönyvezték, minden esetben az IGEN szavazatok rovására. Szemelvények TVB határozatokból Baranya Megyei Területi Választási Bizottság - Dr. Berke Gyula, elnök - 15/2004.12.09. Határozat: A TVB a kifogást hatáskör hiányában átteszi az Országos Választási Bizottsághoz. Jogorvoslat: Három napon belül, "a Megyei Bíróságnak címzett, de a Területi Választási Bizottsághoz benyújtandó kifogásnak van helye". Bács-Kiskun Megyei Területi Választási Bizottság - Dr. Herold József, elnök - 11/2004.12.09. Határozat: A TVB a kifogást elutasítja. Jogorvoslat: három napon belül, az OVB-hez címezve, a Bács-Kiskun Megyei TVB-hez benyújtva. Békés Megyei Területi Választási Bizottság - Jenei Béla, elnök 19/2004.12.09. Határozat: A TVB megállapította hatáskörének hiányát, és egyidejűleg áttette az Országos Választási Bizottsághoz. Jogorvoslat: egy napon belül, az OVB-hez címezve, a Békés Megyei TVB-hez benyújtva. Csongrád Megyei Területi Választási Bizottság - Dr. Kiss Barnabás, elnök-30/2004.12.09. Határozat: A TVB a kifogást elutasítja. Jogorvoslat: "A határozat ellen az Országos Választási Bizottsághoz lehet fordulni. A kifogást úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb az Országos Választási Bizottság eredményt megállapító döntését követő napon az Országos Választási Bizottsághoz megérkezzen." 49

Komárom-Esztergom Megyei Területi Választási Bizottság - Dr. Monostori Imre, elnök -13/2004.12.10. Határozat: A TVB megállapítja hatáskörének hiányát, és elbírálás céljából átteszi az OVB-hez. Jogorvoslat: 2004.12.13.-16.00 óráig, a Komárom-Esztergom Megyei Bírósághoz címezve, a Komárom-Esztergom Megyei TVB-hez benyújtva. Győr-Moson-Sopron Megyei Területi Választási Bizottság - Dr. Schmuck Tamás, elnök - 28/2004.12.09. Határozat: A TVB a kifogást hatáskör hiánya miatt átteszi a hatáskörrel rendelkező OVB-hez. Jogorvoslat: Nincs megnevezve. Hajdú-Bihar Megyei Területi Választási Bizottság - Dr. Varga Péter, elnök -20/2004.12.09. Határozat: A TVB a kifogást hatáskör hiánya miatt elutasítja. Jogorvoslat: 2004.12.12. - 16.00 óráig, az OVB-hez címezve, a HajdúBihar Megyei TVB-hez benyújtva. Heves Megyei Területi Választási Bizottság - Berecz István, elnök 13/2004.12.10. Határozat; A TVB hatáskörének hiányát állapította meg. "A kifogás áttételéről annak időelőttisége miatt nem rendelkezett." Jogorvoslat: 2004.12.13. - 16.00 óráig az OVB-hez címezve, a Heves Megyei TVB-hez benyújtandó. Nógrád Megyei Területi Választási Bizottság - Dr. Adamkó István, elnök - 5/2004.12.09. Határozat: A TVB a kifogást hatáskör hiányában elutasítja. Jogorvoslat: "Három napon belül jogorvoslatért lehet fordulni az Országos Választási Bizottsághoz", benyújtva a Nógrád Megyei TVBhez. Somogy Megyei Területi Választási Bizottság - Prof. Dr. Rozsos István, elnök-17/2004.12.09.

Határozat; A TVB hatáskör hiányában a kifogást elutasítja, de ugyanakkor a szavazatszámlálásra vonatkozóan előadott kérelmet átteszi az illetékes szavazat-számláló bizottsághoz. Jogorvoslat: 2004.12.12. - 16,00 óráig, a Somogy Megyei Bírósághoz címezve, a Somogy Megyei TVB-hez benyújtva. Tolna Megyei Területi Választási Bizottság - Dr. Kutas Sándor, elnök 1517-114/2004 Határozat; Határozat nincs, csupán értesítő levél van arról, hogy a beadványt, mivel ”a népszavazás eredményét vitatja, az Országos Választási Bizottsághoz" felteijesztette. Jogorvoslat; Határozat nem lévén, jogorvoslatról szó sem lehet. Veszprém Megyei területi Választási Bizottság - 12/2004.12.10. Határozat; A TVB hatáskör hiányában a kifogást elutasítja. Jogorvoslat; 2004.12.13.-16.00 óráig, az OVB-hez címezve, a Veszprém Megyei TVB-hez benyújtva Vas Megyei Területi Választási Bizottság - Dr. Kádár György, elnök 5/2004.12.09. Határozat; A TVB megállapítja hatáskörének hiányát, és elbírálás céljából átteszi az OVB-hez. Jogorvoslat; Saját határozata ellen nem jelöl meg jogorvoslati fórumot, de megállapítja, hogy a választási törvény Ve. 84. § értelmében, minden szavazókör szavazatszámláló bizottságának jogi lehetősége van a helyesbítésre; "a szavazóköri eredményt megállapító döntés, illetve az eredményt rögzítő jegyzőkönyvet mindaddig megváltoztathatja saját hatáskörben, amíg az OVB a népszavazás eredményét a Ve. 190. §. (2) bekezdése alapján megállapítja." Zala Megyei Területi Választási Bizottság - Dr. Darák János, elnök 18/2004.12.09. Határozat; A TVB hatáskör hiányában a kifogást elutasítja és átteszi az OVB-hez. Jogorvoslat; 2004.12.12.-16.00 óráig, Zala Megyei Bíróságnak címezve, Zala Megyei TVB-hez benyújtva. Budapest - Fővárosi Választási Bizottság - ?????????? - ?????????

A Fővárosi Választási Bizottság, 2004.12.10. 13.00 órára, majd 15.00 órára összehívott ülésén határozatképtelen volt. Az eset különösen súlyos, mert az FVB ülésének napirendjén 22 konkrét, többnyire szavazat-számláló biztosok által is aláírt kifogás szerepelt. Várható volt több szavazat-újraszámlálás elrendelése, amire a határozatképtelenség okán elmaradt ülés miatt egyáltalán nem került sor!!! A Fővárosi Választási Iroda /!!??/ helyettes vezetője, Dr. Hermann Judit 73-323/2004 sz. levelében az FVB elnökének megbízásából tájékoztatta a Magyarok Világszövetségét, hosszan ecsetelve a v^asztási törvény rendelkezéseit, majd a levél utolsó mondatában kifejtette: "amennyiben szavazókörök választási eredményét szeretné megtámadni, akkor azt az Országos Választási Bizottság népszavazási eredményt megállapító döntésének egyidejű megtámadásával teheti." Amint az a fenti szemelvényből látható, nincs két Területi Választási Bizottság, amely egyformán értelmezte volna a választási törvény vonatkozó rendelkezéseit. A döntés felelősségét, a Vas megyeit részben kivéve, valamennyi TVB elhárította. Különösen kedves a Csongrád megyei TVB jogorvoslati ajánlása. Ezek után már senki sem akadhat fenn azon. hoyy a panaszok elbírálásának kérdésében minden TVB által minilcnhalóként kezelt OVB - holnapi, 2004.12.11. - 16.00 óra, ülésének napirendje szerint alábbi sorrendben kíván határozatokat hozni; 1. A 2004. december 5-i országos népszavazás eredményének megállapítása. 2. A z Országos Válaszitási Bizottsághoz érkezett panaszok, kifogások elbírálása. Mintha Európában fordítva lenne szokás. Budapest, 2004. december 10.

"Segíts, hogy az emberárulók szutykái erővel győzze a szív, szép szóval a száj!" Nagy László

Hat lépés a semmibe Látlelet: A magyar demokratikus választási rendszer működőképessége A Legfelsőbb Bíróság /LB/ 2005. január 7-én elbírálta az Országos Választási Bizottság által három nappal korábban kihirdetett népszavazási végeredményt kifogásoló nyolc beadványt. Az LB mind a nyolc kifogást elutasította, és ezzel az OVB által meghirdetett eredmény véglegessé vált. Az eredményt az illetékes szóvivő politikailag is értékelte. M adarász Gabriella, az LB közigazgatási kollégiumának szóvivője: Az LB által "elrendelt felülvizsgálat törvényes rendben, a választások tisztaságába vetett közbizalom helyreállítására, a felmerült aggályok eloszlatására alkalmas módon, a jogállamiság követelményének megfelelően folyt le." Üzenetében azonos következtetésre jutott két nappal korábban a kormány is. László Boglár, a kormány szóvivője: "A kormány úgy értékeli, hogy a magyar demokratikus választási rendszer működőképességét, így a demokrácia becsületét védték a népszavazási szavazatok újraszámlálását végző szavazatszámláló- és választási bizottságok. Kétségbevonhatatlan tény a kormány megállapítása szerint, hogy a választások lebonyolításában résztvevő köztisztviselők és delegáltak felelősen dolgoztak..." Vessünk össze a két fenti állítással a Legfelsőbb Bíróság által 2005. január 7-én elutasított nyolc kifogás közül egyet, amely "jól" érzékelteti a "magyar demokratikus választási rendszer mííködőképességét". A Dr. F.E., budapesti lakos által bepanaszolt törvénysértő esetet a fél

ország ismeri, hiszen a választási törvénysértést tetten érő felvételt a közszolgálati televízió műsorában is bemutatták. íme a tetten ért törvénysértés rövid leírása: 2004. december 5-én, kb. 18.30-19.00 között, tehát a szavazás befejezése előtti utolsó félórában, Dr. F.E. a helyszínen tapasztalta, hogy a budapesti 46., 51. és 52. szavazókörökben az urnák törvénytelenül, a fél évvel korábban lebonyolított EU Parlamenti választások során használt umazáró címkékkel voltak leragasztva. E címkék, túl azon, hogy nem szabadott volna használni őket, elöregedettek voltak, bizonytalanul tapadtak, és úgy voltak felragasztva, hogy "elméleti és gyakorlati lehetőséget adtak akár szavazatok kivételére, és megmásított szavazatok visszacsempészésére, akár komplett umacserére is". Ezekben a szavazókörökben, amint azt az országszerte ismert filmfelvétel is dokumentálta, mintegy 60 perces áramszünet volt, és a szavazás gyertyafénynél folyt. Később a szavazatszámlálás is. A szavazóhelyiség ajtaját pedig ezalatt sem zárták be. Ilyen körülmények között ellenőrizhetetlen a szavazóhelyiségben tartózkodók létszáma, az ott tartózkodás jogossága. Ezen kívül nő a téves számlálás lehetősége, sőt a sötétben még az umacsere sem kizárt. A fent leírtak törvénysértő voltát a választási eljárásról szóló 1997. évi C törvény 61. § (4) bekezdése, valamint 64. § (2) bekezdése mondja ki. Két nappal a választások után - 2004. december 7-én, a törvény szabta határidőn belül - a fent leírt törvénysértés miatt Dr. F.E. elhatározta, hogy panasszal él, és kéri a törvénysértés kivizsgálását és a megfelelő hatósági intézkedések meghozatalát. Kövessük együtt a panasz útját a mai napon megszületett Legfelsőbb Bírósági döntésig, mely jogerősen és végképp lezárta az ügyet. 1. lépés: A Fővárosi Választási Bizottság /FVB/ a hozzá benyújtott panaszt nem bírálta el, mert 2004. december 10-én tagjai közül túl kevesen jelentek meg, és így a testület nem volt határozatképes. Az FVB elmaradt határozata helyett, a fővárosi önkormányzat keretében működő választási iroda helyettes vezetője levélben tájékoztatta a panaszost, hogy "amennyiben szavazókörök választási eredményét szeretné megtámadni, akkor azt az Országos Választási Bizottság

népszavazást eredményt megállapító döntésének egyidejű megtámadásával teheti." Megállapítható, hogy a jogorvoslat első lépésében a felpanaszolt törvénysértést nem vizsgálták. 2. lépés: Másnap, 2004. december 11-én, az Országos Választási Bizottság /OVB/ népszavazási eredményt megállapító üléséhez fordult a panaszos, hiszen ö tulajdonképpen nem az eredményt vitatta, hanem a megtapasztalt törvénysértés kivizsgálását kérte. Az OVB kihirdette a népszavazás végeredményét, majd, mint aki jól végezte dolgát, levelet írt a Fővárosi Választási Bizottság elnökének, és tudatta, hogy: "A bizottság a beadvánnyal kapcsolatban megállapította, hogy a beüdványozó budapesti szavazóhelyiségekkel kapcsolatban jelölt meg konkrét jogsértést, ezért panaszának elbírálására a Fővárosi Választási Bizottság rendelkezik hatáskörrel. Kérem tisztelt elnök asszonyt, hogy a választási bizottság legközelebbi ülésén az áttett beadványt tűzze napirendjére." Az OVB elnöke, miután ő maga már kihirdette a népszavazás végeredményét, azt javasolja tehát az egy szinttel alacsonyabb választási szervnek, hogy a későbbiekben vizsgálja meg a panaszt, amelyben a panaszos a törvénysértés miatt a szavazókör eredményének megsemmisítését kérte!? Megállapítható, hogy a felpanaszolt törvénysértést a jogorvoslat másodikjépésében sem vizsgálták. 3. lépés: A panaszos beadványa csak azért nem vált teljesen okafogyottá, mert időközben, e panaszostól függetlenül, ám az ő esetét is szóvá tevő MVSZ kifogásnak a Legfelsőbb Bíróság - december 14-én helyt adott, és megsemmisítette az OVB december 11-i, népszavazási végeredményt megállapító határozatát, és a testületet új eredménymegállapító eljárás lefolytatására kötelezte. A Fővárosi Választási Bizottság /FVB/ ahova az OVB "áttette" a panaszt, csak napok múlva, december 17-én, ötödik kísérletre tudott határozatképesen összeülni. Ekkor, 122/2004. (XII. 17.) számú határozatában, az FVB az ügyet hozzá áttevő felettes választási szervvel, az OVB-vel szöges ellentétben, megállapította saját hatáskörének hiányát, és a következő jogorvoslati utat jelölte meg: "A határozat ellen a döntéstől számított három napon belül, az Országos Választási Bizottsághoz címzett, a választási törvények megsértésére hivatkozó kifogást lehet benyújtani, a Fővárosi Választási Bizottságnál.

A kifogást úgy kell benyújtani, hogy az, legkésőbb 2004. december 20án (hétfőn) 16.00 óráig megérkezzen." Megállapítható, hogy a felpanaszolt törvénysértést a jogorvoslat harmadik lépésében sem vizsgálták. 4. lépés: December 20-án, a 3. lépésben megjelölt jogorvoslati fórum, az OVB, 216/2004 (XII. 20.) számú határozatában kimondja: "Az Országos Választási Bizottság a kifogást elutasítja, és a Fővárosi Választási Bizottság 122/2004. (XII. 17) FVB határozatát hatályában fenntartja" !!!??? Az OVB jogorvoslati lehetőséget is megjelöl; "A határozat ellen, a meghozatalától számított három napon belül, a Legfelsőbb Bírósághoz címzett kifogást lehet az Országos Választási Bizottságnál benyújtani. A kifogást úgy kell benyújtani, hogy az legké.sőbb 2004. december 23-án, 16.00 óráig megérkezzen." Megállapítható, hogy a felpanaszolt törvénysértést a jogorvoslat negyedik.lépésében sem vizsgálták. 5. lépés A panaszos a Legfelsőbb Bírósághoz /LB/ fordult, amely december 29-én a kérelmező kifogását elutasította. Az indoklás szerint erre azért került sor, mert a kifogást rossz időpontban és nem a törvényes előírásoknak megfelelően nyújtották be. Szavazóköri eredményt vitató kifogást ugyanis, csakis a népszavazás végeredményét megtámadó kifogással együtt lehet benyújtani. Ám, mivel az LB a népszavazási végeredményt már december 14-én megsemmisítette, ekkor, december 23-án, - amikor a törvénysértések megállapítását december 7. óta kérő panaszos kifogását az LB elé táija - nincs érvényes és megtámadható népszavazási végeredmény, ezért az ország­ világ előtt ismert törvénysértés érdemi vizsgálatára nincs törvényes lehetőség. A Legfelsőbb Bíróság Kvk. II. 37.333/2004/2. számú végzése jogerős, ellene fellebbezésnek helye nincs. Megállapítható, hogy a felpanaszolt törvénysértést a jogorvoslat ötödik lépésében sem vizsgálták. 6. lépés: Az 5. lépésnél hiányzó feltétel 2004. január 4-én teljesült, amikor az OVB immár másodszor kihirdette a népszavazás végeredményét. Ekkor a panaszos, élve a megismételt eredményhirdetés szülte jogi lehetőséggel, a Legfelsőbb Bíróság fent leírt határozatának

betűje szerint eljárva, újból beadta a december 5-i törvénysértés megállapítását és az eredmény megsemmisítését kérő kifogását. A Legfelsőbb Bíróság Kvk. IV. 37.012/2005/2. számú végzésében a kérelmező kifogását elutasította. Indoklás: "A kérelmező által a kifogásban megjelölt körülmények nem a megismételt eljárásban merültek fel, így az OVB újabb, eredményt megállapító határozatai elleni kifogás azok ismételt előterjesztésére nem alapozható." !!?? Pedig három bekezdéssel fennebb, az indoklás első mondata így hangzik: "A Legfelsőbb Bíróság a fentebb hivatkozott végzéseivel éppen a kérelmező által jelen kifogásában is hivatkozott visszásságokra tekintettel semmisítette meg az OVB korábbi, eredményt megállapító határozatait, és ismételtette meg az annak megállapítására vonatkozó eljárást." A fenti két mondat közötti ellentmondást tetézi a végső szentencia: "Tekintettel arra, hogy a Legfelsőbb Bíró.ság, korábbi eljárásában a kérelmező által most is felhozott szabálytalanságokat már értékelte, azok ismételt elbírálásának szükségessége és törvényes indoka nem állt fenn." Megállapítható, hogy a felpanaszolt törvénysértést sem a jogorvoslat hatodik lépésében, és egyetlen másik mozzanatában sem vizsgálták. Amit a fenti, végső szentencia állítása sem cáfolhat meg. Hiszen az EU Parlamenti választások hevenyészett címkéivel lezárt népszavazási urnák ügyét, a gyertyafénynél zajló szavazást és számlálást, tehát a tetten ért törvénysértéseket, azóta sem vizsgálta meg sem választási szerv, sem bíróság. Egyetlen egy sem!

Annak elbírálását, hogy ez a tetten ért törvénysértés érdemi vizsgálata nélkül befejezett jogorvoslati folyamat, a semmibe vezető hat lépés, a szóvivők állításának megfelelően, a "magyar demokratikus választási rendszer működőképességéi" jelenú-e - az olvasóra bízzuk.

Budapest, 2005. január 7.

Svájci szemmel Második látlelet: A magyar demokratikus választási rendszer működőképessége A Legfelsőbb Bíróság /LB/ 2005. január 7-én elbírálta az Országos Választási Bizottság által három nappal korábban kihirdetett népszavazási végeredményt kifogásoló nyolc beadványt. Az LB mind a nyolc kifogást elutasította. Az elutasított beadványok egyikének történetét sajtószolgálatunk Hat lépés a semmibe címmel már ismertette. Alább egy második panasz bolyongását ismertetjük, bízván abban, hogy ez a közlemény is hozzájárul a magyar demokratikus választási rendszer "működőképességének" jobb megismeréséhez. "Milyen eljárás szerint számolnak?!” - címmel sajtószolgálatunk az alábbi esetet ismertette: Budapest, X V m . kerület - „újraszámolás” Ami ma, 2004. december 16-án Budapest XVIII. kerületi 28 kijelölt szavazókörében a szavazatszámlálás kapcsán történt, az botrány. A Legfelsőbb Bíróság /LB/ döntése értelmében, a Budapest XVIIL kerületben 28 szavazókörben kellett a leadott szavazatokat újraszámolni. „Az önkormányzat telefonon értesítette a szavazatszámláló bizottság egyes tagjait. Egyeseket faxon is. Nem tudták vállalni az írásos ajánlott levélben történő értesítést a rövid időtartam miatt. Akit nem tudtunk elérni, azt sajnos nem tudtuk értesíteni.” Mondta xxxxx jegyző asszony titkárnője xxxxx, a megkérdezés során. A folyósón várakozó idős bácsitól megkérdeztem, hogy „őt is telefonon értesítették?” A válasz „igen” volt. „Miért, kellett jönni?” Voll a másik kérdésem. Amire a válasz, amitől majdnem hanyatt estem, hogy „csak alá kell a jegyzőkönyveket írni”, mondta a bácsi. Nagy szorgossággal minden megérkező SZSZB taggal aláírattak egy előre elkészített nyilatkozatot, amelyben az állt, hogy "telefonon értesítést kaptak, és azért vannak itt”. Ezt a logikát nem nagyon értettem, de biztos van benne valami. Én úgy gondolom, hogy aki eljött azt természetesen valahogyan értesítették. De mi van azokkal, akik nem voltak ott, őket ki értesítette.

A megjelent szavazatszámláló bizottsági (SZSZB) tagok nagy része a „polgármesteri hivatal delegáltjai”, általában 2-3-4 személy szavazókörönként. FIDESZ, MDF vagy Munkáspárti delegátussal én nem találkoztam. Az MVSZ-től is csak egy hivatalos delegálttal találkoztam, Zombori Sándoméval (Ilonka nénivel), aki már többször írásban kérte az urna felbontását, mindvégig eredménytelenül. A folyósón állókat kérdezgetve elmondta nekem egy ismeretlen hölgy: Hogy is tételez fel olyat az MVSZ róluk, hogy csaljon valaki. Ök már évek óta együtt számlálnak, jól ismerik egymást, össze vannak szokva. A jegyző asszony néhány perccel 10 óra után, a lépcsőre felállva tájékoztatta az SZSZB tagokat, hogy az LB megsemmisítette a választás eredményét és elrendelte Budapest XVIII. kerületében 28 szavazókörben az újraszámlálást. Azt mondta: „Amennyiben önök SZSZB tagok úgy döntenek, hogy nem óhajtják az urnákat felbontani, íiják csak alá a már előre elkészített jegyzőkönyveket”. (A biankó jegyzőkönyvről a fényképet mellékelem.) Ketten az MVSZ megfigyelői közül hozzászóltak a jegyző kijelentéséhez, és megkérdezték, hogy hogyan lehetséges az LB döntését felülbírálni egy jegyzőnek, mivel az LB határozata konkrétan kimondja, hogy újra kell számolni a szavazatokat. Ekkor az urnák kihozatala következett, amelyek döbbenetes állapotban voltak: A 19-es szavazókör urnáján se népszavazásos záró cédula, se pecsét, se aláírás nem volt az umazáró szalagon. A 6-os és az 51-es szavazókör urnáján se népszavazásos záró cédula, se aláírás nem volt az umazáró szalagon. A 26-os és a 62-es szavazókör urnáján nem volt népszavazásos záró cédula az umazáró szalagon. A 26-os, 69-es, 62-es, 15-ös, 13-as, 52-es, 73-as, 72-es urnákat fel sem bontották. A 12-es, 6-os, 71-es, 35-ös urna felbontásánál óriási tanácstalanságot, szaktudás hiányát, és rosszindulatot kellett megfigyeljek. A 12-es urnát számolók az egyik szavazólapot, amit nagy kereszttel érvénytelenné tett a szavazópolgár, érvényes „nem” szavazatnak számoltak.

A 6-os urnát számolók közölték velem, hogy az érvényteleneket nem vizsgálják, csak a „nem” és „igen” szavazatokkal törődnek. A 71-es szavazókor 11 órakor kezdett számolni. Ők már 11 óra 15 perckor készen voltak a számlálással és a jegyzőkönyvírással és aláírással is. 15 perc alatt minden elkészült. A jegyzőkönyvvezető, közölte velem, hogy készen vannak, hárman írták alá a jegyzőkönyvet, és a számok majdnem változatlanul maradtak, csak egy „igen”-nel lett kevesebb a második kérdésnél. Ez nagyon érdekes, gondoltam magamban. De mi lett ezzel az egy „igen” szavazattal, kérdeztem a jegyzőkönyvvezetőtől, akit már többször is láttam a folyóson agitálni az urnák felbontása ellen. Hát „érvénytelen” lett, mondta a jegyzőkönyvvezető nő. A 35-ös urnát felbontóknál nagy volt a dilemma. Először csak nézegették a kibontott urna tartalmát, az összecsomagolt zárakon lévő számokat, beszélgettek, és különböző dolgokat kérdezősködtek tőlem. Amikor én is észrevettem egyszerű összeadás módszerével, hogy a második kérdésre több az „igen” a csomagok zárjain, mint ami a jegyzőkönyvben volt, ezt közöltem velük, amire a jegyzőkönyvvezető hirtelen elpirult. A csoport elkezdett összeadni. Még számolták a zárakat, amikor megérkezett egy sajtóképviselő, akinek átadtam a helyemet. A 19-es urnában az „érvénytelen” szavazatok között „igen” szavazatokat is találtak. Az urna tartalmát teljesen átszámolták. A számlálás 10 óra 10 perckor kezdődött és 12 óra 20 perckor fejeződött be, tehát 2 óra 10 percen keresztül tartott. Igaz, a 12 szavazókörből egyedül itt láttam, hogy átszámolták mind a két kérdés „igen”, „nem” és „érvénytelen” szavazatait. Én hét évig voltam a Zürichi Választási Bizottság tagja, szavazatszámláló bizottsági felügyelő. Több mint 25 alkalommal vettem részt szavazáson ebben a minőségemben, de ilyet, mint Magyarországon, még nem láttam. Budapest, 2004. december 16. Kvacskay Károly ügyvezető igazgató Dipl. Master of Business Administration Dipl. Gépészmérnök és Mechatronikai mérnök

Az észlelt szabálytalanságok miatt Kvacskay Károly panasszal élt. Kövessük nyomon panaszának sorsát. 1. lépés: A Fővárosi Választási Bizottság /FVB/ 130/2004. (XII. 21.) számú határozatával megállapította, hogy "Kvacskay Károly beadványa nem minősül a választási eljárásról szóló 1997. évi C törvény 77. § (1) bekezdése szerinti panasznak. " Indoklásként az FVB így fogalmazott: "Az FVB a panaszt és a bizonyítékul becsatolt fényképet megvizsgálta és az alábbiakat állapítja meg. A választási eljárásról szóló 1997. évi C törvény, (továbbiakban Ve.) 77. § (1) bekezdése szerint a választási törvények megsértésére hivatkozva a jelölt, a jelölő szervezet és az érintett válaszíópolgár, illetőleg jogi személy panaszt nyújthat be. A Ve. 78. § (2) bekezdése értelmében a kifogásnak (panasznak) tartalmaznia kell a törvénysértés bizonyítékainak megjelölését és a kifogás benyújtójának értesítési címét." Az FVB megállapította, hogy: "Kvacskay Károly panasza nem felel meg a Ve. hivatkozott előírásainak, mivel beadványozó a bejelentésében ténylegesen nem hivatkozik a választási törvények megsértésére, és érintettsége nincs igazolva." Ami a választási törvény megsértésére való tényleges hivatkozást illeti, az FVB pár sorral lennebb elismeri, hogy: "A 2004. december 5. napjára kitűzött országos népszavazás eredményének megállapítására vonatkozó eljárás megismétlése - végrehajtására a Ve. nem tartalmaz szabályokat, ezért beadványozó azok megsértésére sem hivatkozhatott." (SIC) Ami Kvacskay Károly érintettségét illeti, az sokszorosan bizonyított: az MVSZ felesküdött delegáltja és szavazatszámláló bizottsági tag, a Magyar Jelen megfigyelője, a Pax Pannoniae Kft jogi személy ügyvezető igazgatója, stb. (SIC) Jogorvoslatról az FVB határozta ekképp rendelkezett.- "E határozat ellen a döntéstől számított három napon belül, az OVB-hez címzett, a választási törvények megsértésére hivatkozó kifogást lehet benyújtani." Megállapítható, hogy a jogorvoslat első lépésében a felpanaszolt törvénysértést nem vizsgálták. 2. lépés: Kvacskay Károly élt a felkínált jogorvoslati lehetőséggel és az FVB határozata ellen, a fölöttes választási szervhez, az Országos Választási Bizottsághoz (OVB) fordult. 2004. december 29-én, az OVB

elbírálta panaszát, és 222/2004. (XII. 29.) számú határozatában így határozott: "Ar OVB az FVB 130/2004. (XII. 21.) határozatát az alábbiak szerint megváltoztatja. Az OVB a panaszt érdemi vizsgálat nélkül elutasítja.” Indoklásként az OVB ekképp érvelt: ”Az eredmény újbóli megállapítása során a szavazóköri eredményt érintő panasznak, illetve kifogásnak a Ve. 84. §-ában foglaltak alapján csak az új, összesített eredményt megállapító döntés elleni kifogással együtt van helye. A fentiek alapján az OVB az FVB 130/2004. (XII. 21.) határozatát megváltoztatja, és Kvacskay Károly panaszát időelőttisége miatt, érdemi vizsgálat nélkül elutasítja." Jogorvoslat: "A határozat ellen három napon belül, a Legfelsőbb Bírósághoz címzett kifogást lehet az OVB-hez benyújtani. A kifogást úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb 2005. január 1. 16.00 óráig megérkezzen.’'{^lC) Megállapítható, hogy a felpanaszolt törvénysértést a jogorvoslat második lépésében sem vizsgálták. 3. lépés: Következett a Legfelsőbb Bíróság, amelyhez Kvacskay Károly 2005. január 1-én fordult, kérvén: "Kérem a Legfelsőbb Bíróságot, állapítsa meg a XVIII. kerületben szabálytalanul zárták le és tárolták az urnákat, ezzel nem biztosították a törvényben előírt biztonsági előírást, hogy illetéktelen személyek ne férjenek hozzá. Sőt! Az OVB-nek a Ve. 34. § (2) bek. l. pontja alapján hivatalból eljárva át kellett volna tennie az ügyemet a hatáskörrel rendelkező szervhez, bűncselekmény alapos gyanúja miatt." A LB Kvk IV.37.002/2005/2. számú határozatában a kifogást elutasította. A LB ekképp indokolta meg 2005. január 4-én hozott döntését: "Mivel a választási eredményt megállapító döntést a Legfelsőbb Bíróság már korábban megsemmisítette, helyesen állapította meg az OVB kifogással támadott határozatában, hogy az országos népszavazás eredményét ismételten megállapító döntés hiányában, azt megelőzően, a kérelmező kifogása időelőttinek minősül, így annak érdemi megvizsgálására jogszabályi lehetőség nincs." (SIC) Megállapítható, hogy a felpanaszolt törvénysértést a jogorvoslat harmadik lépésében sem vizsgálták.

4. lépés: Miután az OVB még aznap, 2005. január 4-én újból megállapította a népszavazás végeredményét, Kvacskay Károly, immár megfelelve minden kért feltételnek, azonos tartalommal, újból a Legfelsőbb Bírósághoz fordult. A nagyobb nyomatékosság kedvéért, beadványában kiemelte: "Mivel én a panaszomban nem az eredmény megállapüását sérelmeztem, hanem az eljárásban történt törvénysértéseket, a két feltevés nem ugyanaz, külön-külön kell foglalkozni ezekkel a tényekkel. Az én sérelmem az urnák szabálytalan lezárásának a tényével, és így az urnában lévő tartalom megváltozíatásának lehetőségével foglalkozik, és nem a szavazati eredménnyel." (A Ve. 75. § (3) bekezdése szerint a szavazólapokat 90 napig meg kell őrizni úgy, hogy illetéktelen személyek részére ne váljanak hozzáférhetővé.) A LB Kvk IV.37.010/2005/2. számú határozatában a kifogást elutasította. A LB ekképp indokolta meg döntését: "a Legfelsőbb Bíróságnak nincs törvényes lehetősége arra, hogy az OVB döntésének megváltoztatásán, illetve megsemmisítésén túlmenően, bármilyen megállapítást tegyen. ... A kérelmező kifogása nem tartalmaz olyan bizonyítékokat, amelyek az eredmény megállapításának helyességét kétségessé tennék." A végzés ellen jogorvoslatnak nincs helye. - rendelkezik az LB határozata. Megállapítható, hogy a felpanaszolt törvénysértést sem a jogorvoslat negyedik lépésében, és egyetlen másik mozzanatában sem vizsgálták. "Én hét évig voltam a Zürichi Választási Bizottság tagja, szavazatszámláló bizottsági felügyelő. Több mint 25 alkalommal vettem részt szavazáson ebben a minőségemben, de ilyet, mint Magyarországon, még nem láttam." - summázta a szavazatok újraszámlálása során szerzett tapasztalatait Kvacskay Károly. Az általa benyújtott panasz sorsának végigkövetése alapján felmerül a kérdés: vajon a bepanaszolt, kirívó törvénysértések egyetlen jogi instancia figyelmét sem keltettek fel annyira, hogy azokat érdemben megvizsgálta volna, vagy maga a választási eljárásról szóló törvény olyan, hogy az érdemi vizsgálódást eleve lehetetlenné teszi? A kérdés eldöntését ez esetben is az olvasóra bízzuk.

"Az itt felvázolt második látlelet arra mindenképpen alkalmasnak mutatkozik, hogy a magyar demokratikus választási rendszer "működőképességét" - melyet a magyar nemzet egysége ellen tevőlegesen fellépő kormányoldal hozsannázva méltat, és melyről az ellenzéknek egy szava sincs, - a laikusok számára is jó l láttató súrlófénybe állítsa." - nyilatkozta sajtószolgálatunknak az MVSZ elnöke.

Budapest, 2005. január 13.

Az ellenőrző laptól - az urnazáró címkéig H arm adik látlelet: A m agyar dem okratikus választási rendszer működőképessége Hat lépés a semmibe és Svájci szemmel cím alatt sajtószolgálatunk korábban közzétett két esettanulmányt, melyek látleletét adják a mai magyarországi választási törvény képtelenségeinek. Alább közzéteszünk egy harmadik elemzést, melyet az MVSZ választási szakértői a december 5-én szerzett tapasztalatok alapján készítettek, és amely kiegészíti azoknak az elfogadhatatlan visszásságoknak a sorát, amelyek az MVSZ vezetőit arra a következtetésre juttatták, hogy a ma hatályos választási törvény teljesen alkalmatlan arra, hogy Magyarországon demokratikus választásokat vagy a népakaratot tükröző népszavazást lehessen tartani.

SZSZB, avagy a Szavazatszámláló Bizottság A választás illetve a népszavazás egész folyamatának "teljhatalmú urai" a szavazóhelyiségekben székelő Szavazatszámláló Bizottságok, amelyeket nem utasíthat semmilyen hatóság: sem a Területi, sem az Országos Választási Bizottság, sőt - amint azt a decemberi újraszámlálás során megtapasztalhattuk még a Legfelsőbb Bíróság sem. "A választópolgárok független, kizárólag a törvénynek alárendelt szervei" íija róluk az 1997. évi C törvény /a továbbiakban: Ve. / Az SZSZB magját - 3-5 tagot - a település jegyzője jelöli, aki egyben a helyi választási iroda vezetője, és a település önkormányzata szavazza meg. Látszólag demokratikus eljárás. Ám, ha arra gondolunk, hogy egy olyan nagyságú településen, mint Miskolc, ahol a 176 szavazókörbe legkevesebb 528 SZSZB tagot kellett delegálni, az önkormányzat testülete egyetlen szavazással dönt a teljes névsorról, akkor megállapítható, hogy az eljárás legfönnebb látszólag demokratikus. Hiszen ahhoz, hogy egy oda nem illő személyt le lehessen vétetni a listáról, nemmel kellett volna szavazni a teljes névsorra, amit a testület tagjai már lélektani okokból sem tesznek meg. Arról nem is beszélve, hogy amennyiben egy ilyen eset előadódna esetleg ötszázhuszonhétszer is szavazhatna a testület a teljes listáról, anug a többség által kifogásolt személy kilétére fény derülne. Arról végképp nem szólva, hogy többségüket a testület tagjai nem is ismerik. Szemben a jegyzővel, akijelöli őket. Az SZSZB-k "kemény magját" alkotó 3-5 fős különítmények összeszokott profik, akik 15-20 éve szavazásról-szavazásra "együtt 65

működnek". Nem is csoda, hiszen egynapi munkájukért fejenként 1010.000 forint fizetséget kapnak, ami abban az országban, ahol még vannak 20.000 forintos havi nyugdíjak, és ahol hárommillió ember él 2005-ben közzétett, hivatalos statisztikai adatok szerint - létminimum alatt, nem kis pénz. Az MVSZ kampány stábjához sok kétségbeesett bejelentés érkezett, amelyekben választópolgárok arra panaszkodtak, hogy az SZSZB-ben ott látták fontoskodni az ÁVÓ-st, a munkásőrt, a Tsz-elnök feleséget, stb. Az SZSZB-k többi tagját a választásokon induló pártok, illetve a népszavazások kezdeményezői delegálják. Őket nem illeti meg egyetlen fillér fizetség sem! íme egy olyan megkülönböztetés, amely ez utóbbi SZSZB tagokat hivatalosan is másodrendű bizottsági taggá silányítja, és amely szellemében mélyen alkotmánysértő. Kisebbségi érzésüket csak fokozza, hogy ténylegesen számbeli kisebbségben vannak, hiszen a szavazókörök többségében legfönnebb 1-2 fő van belőlük. Ha pedig az SZSZB valamely döntését szavazással kell meghozni, akkor kisebbségi helyzetük eredménybefolyásoló tényezővé válhat. A pártok és a népszavazás kezdeményezői által delegált "magányos farkasoknak" nehéz dolguk van, hiszen reggel fél hattól, este tíz óráig jóformán a WC-re sem mehetnek ki, amennyiben vállalt feladatukat lelkiismeretesen akaiják ellátni. Még a demokráciájáról el nem híresült Szerbiában is, minden érdekelt fél két-két bizottsági tagot delegálhat, éppen a fent jelzett "probléma" miatt. A mozgóumák elkísérésének "problémájáról" nem is beszélve. Magyarországon, egy választás idején mintegy 11.000 ilyen SZSZB működik. A jegyzőkönyvvezető A szavazóhelyiség legbefolyásosabb tagja a jegyzőkönyvvezető. Köztisztviselő és közalkalmazott lehet, akinek munkáltatója a választás napján maga a település jegyzője. Ugyanakkor mivel megbízása a törvény szerint határozatlan időre szól, a jegyző gyakorlatilag állandó főnöke. Ő a szakértő. Szakvéleménye általában megfellebbezhetetlen. Ugyanakkor felelősség nem terheli, hiszen ő nem tagja az SZSZB-nek. De a döntés, amint azt a decemberi népszavazás jogorvoslati szakasza több esetben bizonyította, az ő kezében van. Elég például véletlenül az IGEN-ek számát a NEM-ek rovatába, és fordítva, a NEM-ekét az IGENekébe felvezetnie, és máris borul az eredmény. Sok (.•solhcn incgfcliehbcvhelcllenül, különösen akkor, ha a/ üt;yes és iiiiiu'nös

jegyzökönyvezető már reggel aláíratta az SZSZB tagjaival a jegyzőkönyveket, mondván, hogy ez egyben jelenléti ív. • AZ MVSZ kampány stábjához olyan esetről is érkezett hivatalos bejelentés, melynek során az MVSZ SZSZB delegáltja hibás jegyzőkönyvezést észleU, ám a jegyzőkönyvvezető megtagadta a hiba kijavítását, mondván, hogy már nagyon fáradt!? • "A szavazatszámláló bizottság jegyzőkönyvvezetője, a szavazatok első összeszámlálásának eredményéről haladéktalanul adatlapot állít ki, amelynek adattartalmát soron kívül, a helyi választási irodán keresztül az Országos Választási Irodához továbbítja" - rendelkezik a Ve. 76.§ (1) bekezdése. A számítógépes rendszerbe tehát még a jegyzőkönyv elkészülte előtt kerülnek be az adatok. Ráadásul egy olyan okmányról az úgynevezett adatlapról amelyet egyedül a jegyzőkönyvvezető kezel, lát el aláírásával, és amely a jegyzőkönyvvel azonos adatmezőket tartalmaz!? Vajon mi szükség erre a kettősségre? • A jegyzőkönyvvezető szakvéleményének döntő befolyása van az igazolással szavazók és a hajléktalanok szavazása idején is. Ezekre lennebb visszatérünk. Az ellenőrző lap "Az urnákat az elsőként szavazó választópolgár jelenlétében úgy kell lezárni, hogy azokból az urna szétszedése nélkül ne lehessen szavazólapot eltávolítani. Ezt követően, a szavazatszámláló bizottság az urnába ellenőrző lapot helyez, amely tartalmazza az ellenőrző lap elhelyezésének időpontját, valamint a szavazatszámláló bizottság jelen levő tagjaink és az elsőként szavazó választópolgárnak az aláírását. " rendelkezik a Ve. 64.§ (2) bekezdése. Amint az a fentiek szelleméből kiderül, az ellenőrző lap megléte, az urnákat lezáró címkék épségén túlmenő garancia arra, hogy az urnát illetéktelenül nem bontották fel, tartalmát nem cserélték ki. Ezt igazolja a törvény 72.§ (3) bekezdése is: "/4 szavazatszámláló bizottság az urna felbontása előtt ellenőrzi az urna sértetlenségét, felbontja az urnát, és meggyőződik, az ellenőrző lap meglétéről..." Ám a választási eljárásról szóló törvény nem rendelkezik arról, hogy mi legyen akkor, ha az urna felbontásakor hiányzik az ellenőrző lap!? Ezért aztán a jogorvoslat során egyetlen választási szerv sem akadt fenn olyan panaszokon, amelyek utcán talált ellenőrző lapokat, vagy urnákból hiányzó ellenőrző lapokat jelentettek be. Sőt, az Országos Váliis/lási líi/.ollság, elvi döntést hozott arról, hogy amennyiben az áhalii rcibonuiiuló. kiiiröldön leudoU s/,ava/alokut lartalma/ó urnákból

hiányozna az ellenőrző lap, az nem jelenthet akadályt: az urna tartalmát el kell fogadni, mintha ntúnden a legnagyobb rendben lenne!? Nem kell országos hírű választási szakértő legyen valaki, hogy kijelenthesse: hiányzó ellenőrző lap esetén az urna teljes tartalmát meg kell semmisíteni. Esetleg, az adott szavazókörben új szavazást kellene elrendelni. Ehhez azonban olyan törvény kellene, amely bünteti a törvény rendelkezéseinek semmibe vételét. Nem úgy a Ve. törvény! Az urnák Jóllehet, a népszavazás szervezési költségei hárommilliárd forintra rúgnak, Magyarország még nem jutott el oda, hogy egységes szavazóumákat használjanak. A szavazókörök többségében karton urnákat használtak, ám érkezett olyan bejelentés is amely ütött kopott faumákról tudósított. Az, hogy esetleg átlátszó urnákat használjanak ma még technológiai utópiának tűnik. Vagy lehet, hogy a szándék hiányzik? A NATO bombázás utáni Szerbiában ez már valóság. No comment. A szavazólap és annak pecsételése A választási eljárásról szóló törvény - mintegy takarékoskodva kimondja, hogy amennyiben egy népszavazás alkalmával több kérdésre kell válaszolni, akkor a kérdéseket egyazon szavazólapon kell feltüntetni. Ezt akkor is így intézik, ha történetesen két egymástól teljesen független kérdésről kell népszavazást tartani. így volt ez 2004. december 5-én is. Az MVSZ hiába indítványozta, hogy a két kérdést külön-külön és lehetőleg más-más színű szavazólapon tüntessék fel. Milyen egyszerű, és egyértelmű lett volna a szavazatok összeszámlálása?! Ehelyett, a jellegtelen, egynemű szavazólapok számlálása többrendbeli kupacok rakosgatásává vált: IGEN-IGEN kupacok, IGEN-NEM kupacok, NEM-IGEN kupacok, NEM-NEM kupacok, IGEN/NEM-ÉRVÉNYTELEN kupacok, ÉRVÉNYTELEN­ IGEN/NEM kupacok és ÉRVÉNYTELEN kupacok. Itt a piros, hol a piros!? Ember legyen a talpán, aki ezeket a kupacokat megszámolva kapásból meg tudja mondani, hány IGEN szavazatot talált, mondjuk a második kérdésre. Kívülálló számára hihetetlen, de az MVSZ kampánystábjának tagjai által tömeges jelenségként észlelt tény, hogy szervezet által delegált szavazatszámláló bizottsági tagok arra a kérdésre, hogy a kettős állampolgárság ügyében az IGEN-ek, vagy a NEM-ek voltak-e többségben az ő szavazókörükben - nem tudtak kapásból válaszolni. Annyira lekötötte figyelmüket a kupacosdi, hogy végül nem látták a fától az erdőt. Lehetséges, hogy ez is így van jól!? Arról nem is beszélve, hogy ily sok kupacból milyen könnyen 68

átcsúszhat egy-egy tízes köteg az egyik kupacból a másik kupacba. Például az IGEN-ek közül a NEM-ek közé, amint az több esetben meg is történt. A szavazólapok minősége egy külön kérdés. A magyar nemzet jövőjét döntően befolyásoló, kötelező országos ügydöntő népszavazás során használt szavazólapok minősége alig haladta meg egy igényesebb toalettpapír minőségét. Rajtuk sem vízjel, sem fénycsík, sem-semmi különös megkülönböztető jel, amely kizárta volna, vagy legalábbis megnehezítette volna illegális sokszorosításukat. Egy választópolgár arra hívta fel az MVSZ kampánycsapatának figyelmét, hogy bezzeg, a 120 forintért árult metrójegy keménypapírból készült, sorszámozott és fémcsíkkal szegélyezett cédula. Pedig ennek az árában még az utazás költségei is benne foglaltatnak. Vajon mért nem lehet Magyarországon is, sorszámozott, szigorú elszámolású okmányként kezelt szavazólappal szavazni, mint például Németországban? A magyarországi választások történetében járatos szakértők tudni vélik, hogy itt is született javaslat igényes, sorszámozott, nehezen hamisítható szavazólapok használatára. A bennfentesek az ilyen javaslatokat kategorikusan elhárították. Arról már nincs is szó, hogy a szavazókörbe leadott szavazólapokkal el kellene számolni.!!?? Pedig az "átkosban" még Magyarországon is ez volt a szokás. A sorszámozott szavazólapoknak, melyek nem hamisíthatóak, még egy igen fontos, járulékos haszna is lenne. Nem kellene pecsételni a szavazólapokat! Ma Magyarországon úgy próbálják az esetleges hamisított szavazólapokat kiszűrni, hogy a szavazópolgámak átadott szavazólapot, szavazókörönként más-más bélyegzővel lepecsételik. Következmény; ha az urnában lepecsételetlen szavazólapot találnak - a szavazat érvénytelen! De mi van akkor, ha a szavazóköri illetékes, pl. a jegyzőkönyvezető "elfelejti" lepecsételni azt? Tendenciózus találgatásokba nem kell bocsátkoznunk. A valóság helyenként úgyis túllicitálta már a legmerészebb fantáziát is. Tény az, hogy alkotmányos alapjoga sérül minden polgárnak, akinek jogszerűen leadott szavazatát emberi mulasztás érvénytelenné teheti. Érvénytelen az a szavazólap, amely nincs ellátva a hivatalos bélyegzőlenyomattal." - parancsolja a Ve. 69.§. (3) bekezdése.

Mozgóurnás szavazás "A mozgásában gátolt választópolgár szavazásának lehetővé tétele érdekében - kérésére - a szavazatszámláló bizottság legalább két tagja mozgóumával felkeresi." A törvény mindössze ennyit említ a mozgóumákról. /Ve. 61.§ (3)/ A törvény nem rendelkezik arról, hogy a mozgóumába kell-e ellenőrző lapot helyezni. Ennek következtében sok szavazókörben nem kerül ellenőrző lap a mozgóumába. Ez pedig aggályos, hiszen a szavazóhelyiségen kívül, valahol útközben sokkal több "veszély" fenyegeti az urnát, mint magában a szavazóhelyiségben. Fokozza az aggályokat, hogy nem jegyzőkönyvezik a mozgóumát "elkísérő" szavazólapok számát, de a mozgóumába leadott szavazatokét sem. így nem lehet a mozgóumába leadott szavazatok számát a mozgóumát igénylők számával összevetni. Arról nem is beszélve, hogy mivel a törvény nem részletezi a mozgóumákba leadott szavazatok számlálásának a módját, a legtöbb szavazókörben a mozgóuma tartalmát ráborítják a szavazóköri urnából kivett szavazólapokra, esélyt sem hagyva arra, hogy bárki megszámolja hány szavazólap is került ki belőle. Mozgóumákkal keresik fel a szociális otthonokat és az elme­ szociális otthonokat is. A gyámság alá helyezett személyeknek nincs szavazati joga. Ám a születésüknél fogva szellemi fogyatékosok egy részét nem helyezik gyámság alá, így az ő nevük szerepel a választói névjegyzéken. Vajon, ha megérkezik a mozgóuma, ki szavaz helyettük? Vagy netán ők maguk? A mozgóumák jelentőségét akkor becsülhetjük meg helyesen, ha belegondolunk, hogy az országban közel 11.000 mozgóuma cirkál a választás idején. Szavazás igazolással Az 1947-es választások óta, az úgynevezett kék-cédulás választás óta, amikor óriási csalással jutott hatalomra Magyarországon a kommunista párt, a lakóhelyüktől távol, igazolással szavazók kérdése a magyarországi választási rendszer Achilles-sarka. A Ve. 89.§ (1) bekezdése ekként rendelkezik: "Az a választópolgár, aki a szavazás napján lakcímétől távol van, a lakcíme szerint illetékes helyi választási iroda vezetőjétől kért igazolással azon település helyi választási irodájának vezetőjétől - vagy a szavazás napján szavazalszámláló bizottságtól - kérheti a névjegyzékbe való felvételét, ahol <1 .STí/iv/'íí.v napján tartózkodik. Az igazolás tilapján ti

választópolgár azon a településen szavazhat, ahol tartózkodik." Csak az nem derül ki, hogy melyik szavazókörben. Mert, ha például egy vidéki állampolgár a szavazás napján Budapesten tartózkodik, és ha netán szándéka nem egyenes, akkor az igazoló lapot színes fénymásolóval sokszorosítva, a főváros kétezer szavazóköre közül jónéhányban "tiszteletét teheti". Hogy hányban, annak csupán az illető fizikai erőnléte, illetve a kedves olvasó fantáziája szabhat határt. Ezt a rémlátomást megerősíti az Országos Választási Iroda által kiadott 130as számú Választási füzete, amelyet a 2004. december 5-i népszavazásra adtak ki. A füzet 4.2.3.5. pontja kimondja.- "az igazolással rendelkező választópolgárok ... a szavazás napján a település bármely STjavazókörében mehetnek szavazni..." Akár mindegyikben is. Bár a ma élők közül kevesen tudják, hogyan is csaltak a kék-cédulás szavazás alkalmával, a fent vázoltakra nyugodtan rá lehet mondani: "kék-cédula II". Hogyan lehet ezt a csalási lehetőséget kizárni? Egyes, kevésbé fejlett országokban, ahol még füzetszerű személyi igazolvány létezik, miután a polgár szavazott, beütnek egy pecsétet, amely kizáija azt, hogy még egyszer szavazzon. Másutt, még fejletlenebb országokban egy pár napig lemoshatatlan festéki>öttyöt cseppentenek a szavazatát leadó polgár kezére. Az eredmény ugyanaz: senki sem szavazhat kétszer. Ha Magyarország ezeket a módszereket nem kívánja használni, akkor olyan igazolást kellene használnia, amelyet nem lehet hamisítani. Hfyléktalanok szavazása Magyarországon ma sok hajléktalan él. Mivel a hajléktalanoknak nincs állandó lakhelyük, tartózkodási településükön elvileg egy kijelölt szavazókörben szavazhatnak. Gyakorlatilag? Ha elmennek szavazni, a szavazókörben nevüket külön listára fel kell írni. Mint az igazolással szavazókét. Azzal a különbséggel, hogy nem kell igazolást felmutatniuk. December 5-én az MVSZ egyik budapesti szavazóköri megbízottja az alábbi esetet mondta jegyzőkönyvbe. Az általa is felügyelt szavazókörben másfél óra leforgása alatt megjelent mintegy negyven hajléktalan. Mintha csoportosan érkeztek volna. A jegyzőkönyvvezető, mint a szavazókör "legfőbb" szakértője maga segédkezett szavaztatásukban. Miután a szavazóhelyiséget bezárták, jelentéstevőnknek az tűnt fel, hogy a választói névjegyzékbe pótlólag egyetlen választópolgárt sem vettek fel. Ugyanakkor olyan név sem szerepeli a névjegyzékben, akinek ne lett volna címe - tehát

hajléktalanként lett volna nyilvántartva. Mindezt az illető nagyon félve mondta el. Magyarországon ma nagyon sok hajléktalan él.

Szavazatszámlálás A népszavazásra kiadott 130-as Választási füzet kimondta, hogy az urnák felbontása után előbb az első kérdésre adott szavazatokat kell megszámolni, majd az eredmények jegyzőkönyvezése után ugyanazokat a lépéseket meg kell tenni a második népszavazási kérdés vonatkozásában is. Ám miután a választási füzetben foglaltak nem törvényerejű rendelkezések, az egyes SZSZB-k maguk döntötték el a szavazatok megszámlálásának módját. A bennfentesek javaslata alapján nem az egyértelmű, áttekinthető, fent leírt módszert használták, hanem a már ismertetett kupacosat. Az eredmény ismert: a megkérdezett szavazatszámláló biztosok döntő többsége egyáltalán nem, vagy csak hosszas tépelődés után tudta másnap emlékezetbe idézni, hogy egy adott kérdésre az IGEN, vagy a NEM szavazatok voltak többségben. A szavazatszámlálásban az a legérdekesebb, hogy mindaddig, amíg az Országos Választási Bizottság meg nem állapítja, és ki nem hirdeti a szavazás végeredményét, az egyes szavazókörökben bármikor újra lehet számolni a szavazatokat. Ám ez csak elvi lehetőség, mert ahhoz, hogy ez a valóságban is megtörténhessen, az SZSZB-nek meg kell ezt szavaznia. A legritkábban fordult elő, hogy az SZSZB-k évtizedek óta "együtt működő" "kemény magja" le ne szavazta volna az indítványozókat, megakadályozva ezzel a szavazatok újraszámlálását. A szavazókörí jegyzőkönyv "A szavazatok összeszámlálásáról és a szavazókörí, valamint a választási eredmény megállapításáról jegyzőkönyvet kell készíteni." /Ve. 74.§ (])/ A jegyzőkönyv a szavazókör legfontosabb okmánya, hiszen végső soron ennek tartalma alapján születik meg az egyes választókerületekben és országos szinten is az eredmény. Ugyanakkor, a mai magyarországi választási rendszer talán legsérülékenyebb eleme a jegyzőkönyv. Vizsgáljuk meg közösen pár ismérvét. Az SZSZB tagjai, élen a bizottság elnökével, a szavazás napján két helyen is aláírják a jegyzőkönyvet. Egyik aláírásukkal azt tanúsítják, hogy jelen voltak reggel, a szavazás megkezdésekor. Második aláírásukkal pedig azt, hogy jelen voltak este az urnák felbontásakor. Ellenben azt, hogy a jegyzőkönyvben foglalt adatok megfelelnek a v;ilós!Íj>n;ik egyik aláírás sem lani'isílja!!??

A jegyzőkönyvön szerepel még egy aláírás, a jegyzőkönyvvezetőé. Ám ez sem tanúsítja a jegyzőkönyv adatainak hitelességét, csupán kézjegy, mely azonosítja a jegyzőkönyvvezetőt. Nem szerepel a jegyzőkönyvben az a meghatározó fontosságú adat, hogy reggel, a szavazás elkezdésekor hány szavazólap volt a szavazóhelyiségben. Az sem szerepel, hogy este, a szavazóhelyiség bezárása után, hány felhasználatlan szavazólap maradt!!?? Ez döbbenetes! Hiszen még a balkáni Romániában is ez a szavazóköri jegyzőkönyvek első két adata! Ez után bármi lehetséges. Különösen ott, ahol a választói részvétel oly alacsony, mint Magyarországon. Negyven százalék alatti részvétel esetén kétszer annyi felhasználatlan szavazólap marad, mint amennyit a szavazók dobtak az urnákba. Vajon miért nem veszik jegyzőkönyvbe ezt a két adatot? Hivatalosan azt mondogatják, hogy a felhasználatlan szavazólapok megszámlálása lassítaná az eredmény megállapítását! (SIC) Miután a számlálás eredményének tollba mondása előtt, már minden SZSZB-tag aláírásai ott vannak a jegyzőkönyvön, aligha tűnik fel nekik, ha a tőlük pár méterre, más asztalnál ülő jegyzőkönyvvezető véletlenül összetéveszti az adatok rovatát. Például az IGEN-ek rovatába íija a NEM-ek számát és fordítva. Ilyen esetekre is szép számmal volt példa. Erre jó esetben egyikük-másikuk másnap, vagy harmadnap eszmél rá, miután kipihente az előző nap fáradalmait. Ám ekkor már késő bánat, mert ha újra szeretné számolni a szavazatokat, előbb meg kellene szereznie az SZSZB tagok többségének támogatását. Amire ugyancsak ritkán volt példa. Van a jegyzőkönyvnek még egy érdekessége. Nagy teijedelemben szentel helyet azoknak az SZSZB-tagi aláírásoknak, amelyekkel az illetők azt igazolják, hogy kérelmükre átvehették a jegyzőkönyv másolatát. Vajon miért kell kérnie egy SZSZB tagnak a jegyzőkönyv másolatát? Vajon miért kell jegyzőkönyvbe venni, hogy a másolatot kérelmére kapta? Vajon miért kell egyáltalán jegyzőkönyvbe venni, hogy ki kapott jegyzőkönyv-másolatot?? Hiszen a jegyzőkönyv teljesen nyilvános!? Egyenes gondolkodással ezekre a kérdésekre aligha lehet értelmes választ adni. Hátsó gondolatokkal és mögöttes szándékkal annál inkább! A szavazatok tárolása A Ve. 75. § (3) bekezdése szerint a szavazólapokat 90 napig meg kell őrizni úgy, hogy illetéktelen személyek részére ne váljanak hozzáférhetővé. A kötegelt szavazólapokat, a névjegyzékeket, a

jegyzőkönyv egy példányát az urnákban kellene elhelyezni, majd azokat az SZSZB tagok által aláírt, lepecsételt umazáró címkékkel ellátva kellene elhelyezni és a bélyegzőt zár alatt tartani. Amint azt Svájci szemmel című elemzésünkben már részletesen ismertettük, ma Magyarországon egyetlen választási szervet sem érdekel az, ha egy urna szemmel láthatóan ki lett bontva. Ha ez így van, akkor azon sem lehet csodálkozni, ha állampolgárok sokasága kételkedik abban, hogy a jegyzőkönyveket igazítják az urnák tartalmához, és nem fordítva.

Síetve-kapkodás Több helyen tettünk már említést arról, hogy alapvető feladatok például a felhasználatlan szavazólapok megszámlálása és jegyzőkönyvezése maradnak elvégzetlenül, mert este, a szavazatszámlálásról sietve-kapkodva igyekeznek mihamarabb hírt adni. Ezt az igyekezetet az úgynevezett adatlappal az abszurdumig fokozták. Még a szavazóköri jegyzőkönyv elkészülte előtt adatlapot töltenek ki, amely ugyanazokat az adatokat tartalmazza, mint a jegyzőkönyv. A számítógépes rendszerbe az adatlapokról és nem a jegyzőkönyvekből kerülnek be az adatok. Vajon mi szükség van erre a kettősségre? Sokan azt is megkérdőjelezik: ha eltérés mutatkozik a két adatsor között, vajon melyiket igazítják a másikhoz: az adatlapot a jegyzökönyvhöz, vagy a jegyzőkönyvet a már elektronikusan tárolt adathoz? Az exit-poll elmaradása Az abszurdumig fokozott sietség egyik járulékos, és alig emlegetett következménye, hogy teljességgel fölöslegessé teszi az ún. exit-poll típusú közvélemény-kutatásokat. Az ilyen típusú kutatások azért voltak közkedveltek, mert, még a legolajozottabban működő elektronikus szavazatösszesítő rendszert is óráival megelőzve tudtak eredményt jövendölni. A módszer lényege abban áll, hogy a kérdező biztosok kérdéseiket a szavazóhelyiségből távozó, frissen szavazott állampolgárokhoz intézik. A módszer fontos ismérve, hogy mindenütt a világon 1%-nál kisebb tévedéssel lehetett az adott szavazókör és akár az egész ország eredményét megjövendölni. A sajtó munkatársai végigkérdezték Magyarország valamennyi számon tartott közvélemény-kutató cégét. Az eredmény meghökkentő volt: december 5-én egyikük sem készített exit-poll kutatást! Arra a kérdésre, hogy miért, vagy nem volt válasz, vagy azzal érveltek a megkérdezettek, hogy senki nem rendelt meg ilyen jellegű kutatást. Minek is költene bárki ilyen kutatások megrendelésére pénzt, hiszen nincs az a profi intézmény, amely oly gyorsan fel tudná dolgozni 74

kérdőíveit, mint az Országos Választási Iroda, amely 2004. december 5én, fél órával a szavazóhelyiségek bezárása után 30%-os, egy órával később pedig 94%-os feldolgozásról számolt be! Lehet, hogy a gyorsaság szempontjából az exit-poll-ok fölöslegessé váltak. Ám a szavazás tisztasága szempontjából semmiképpen! *** Ennyi tehát a szavazóhelyiségekben zajló események kritikai vizsgálata. A szavazóhelyiségek életének elemzése nem oszlatta a magyar demokratikus választási rendszer m^ődőképességével kapcsolatosan korábbi közleményeinkben megfogalmazott fenntartásokat. Az így kirajzolódó kép tovább erősíti azt a benyomást, hogy a demokratikusan megválasztott választási szervek - pl. az Országgyűlés által választott Országos Választási Bizottság majdhogynem hatáskör nélküli kirakat-testületté válnak, míg a hivatalok - pl. a Belügyminisztérium alárendeltségébe tartozó Országos Választási Iroda - mindenhatóknak tűnnek. "Az Országos Választási Iroda vezetője a többi választási iroda vezetője részére ... az e törvényben meghatározott feladatainak ellátásával kapcsolatban közvetlen utasítást adhat." /Ve. 39.§ (2)/. Vagyis.- Míg az OVB elnöke jóformán senkit, az elvileg neki alárendelt OVI vezetője bárkit utasíthat! Csoda-e, ha a Legfelsőbb Bíróság által elrendelt szavazat­ újraszámlálás során kilencszáz szavazókör közül 219-ben módosult az eredmény? Nem csoda, hanem aggasztó. Csoda csupán az, hogy ez a 25%-os szavazatszámlálás! pontatlanság ma Magyarországon sem az Országos Választási Bizottságot, sem a pártokat nem aggasztja!

Budapest, 2005. január 27.

A népszavazás tisztaságáért

Az Újpesti eset A kettős állampolgárságra leadott szavazatok száma az újraszámlálás után 18%-kai módosult, az IGEN-ek javára Budapest IV. kerületének 21. sz. szavazókörében az MVSZ megbízottja is jelen volt. A szavazás másnapján a jegyzőkönyv és saját feljegyzései összevetése után döbbent rá, hogy valami nincs rendben. Bizonytalan volt, mit tegyen? A sajtóból értesült arról, hogy az MVSZ ezernél is több szavazókörben olyan furcsa eredményt talált, amelybe az ő szavazóköre is beletartozhat. Valóban felcserélték volna a kettős állampolgárság kérdésében az IGEN szavazatok számát a NEM szavazatok számával? Ekkor elhatározta, hogy kérni fogja a szavazatok újraszámlálását, még akkor is ha esetleg őt magát is szemrehányással illetik, mondván, mit akar, hisz ő maga is aláírta a jegyzőkönyvet. Elhatározta, hogy vállalja a tévedés ódiumát. December 10-én két oldalas kifogást nyújtott be a kerület jegyzőjéhez, mint a helyi választási iroda vezetőjéhez, és elérte, hogy délután újra kibontották az urnát és újraszámolták a kettős állampolgárság kérdésére leadott szavazatokat. Háromszor számolták újra. Az eredetileg felvett jegyzőkönyv adatai: 1. Kórházprivatizáció; lGEN-233 NEM-182 2. Kettős állampolgárság: lGEN-182 NEM-230

Érvénytelen-9 Érvénytelen-12

A háromszori újraszámolás után, 2004.12.10. -15.45 órakor: 2. Kettős állampolgárság: IGEN-200 NEM-212 Érvénytelen-12 Az eredeti számolás és az újraszámolás eredménye köszönő viszonyban sincs egymással. A számok összevetéséből annyi azonban kiderül, hogy az eredetileg felvett, és az Országos Választási Irodához továbbított eredmény 36 szavazattal módosítja az IGEN és a NEM szavazatok különbségét, az IGEN szavazatok rovására. Hogyan történhetett? Nem tudni. Az tény, hogy a hivatalosan közzétett eredmény hamis. Tény, hogy a kettős állampolgárság

kérdésében az IGEN-ek számát a valósághoz képest látványosan megrövidítették. Ezt az esetet az MVSZ elnöke 2004. december 10-én 16.30 órakor tartott rendkívüli sajtótájékoztatóján ismertette. A DUNA tévé stábja felvételt készített, majd sietve távozott, hogy a 18.00 órakor kezdődő híradóban bejátszhassák a felvételt. A híradóban bemondták, hogy képsor következik az MVSZ elnökének sajtótájékoztatójáról, majd közel háromnegyed percig zavartan néztek egymásra a bemondók, mert a bejelentett felvétel nem került a képernyőre. Ezek után bejelentették, hogy műszaki hiba történt. "Elvárjuk, hogy a Duna televízió, a "műszaki hiba" elhárítása után Játssza be az elmaradt felvételt, és ezzel is bizonyítsa, hogy nem cenzúrázás történt" - nyilatkozta Patrubány Miklós, az MVSZ sajtószolgálatának. Az MVSZ tizenkilenc megye és Budapest területén összesen 1139 szavazókör eredményét kérdőjelezte meg. Ezek után tizenöt megyei választási bizottság határozata ellen nyújtott be fellebbezést, amelyek elbírálására 2004. december 12. után kerül sor. Ennek ellenére, az Országos Választási Bizottság ma 2004. december 11-én végeredményt kíván hirdetni.

Mintha Európában fordítva lenne szokás. Budapest, 2004. december 11.

MVSZ Sajtószolgálat

A tárnoki eset A kórházprívatizációra leadott szavazatok számát fordítva jegyzőkönyvezték Az újraszámlálás után az eredmény 55%-kai módosult, az IGEN-ek javára A Pest megyei Tárnok nagyközség 4. sz. szavazókörében Csenger Zalán Zsolt bejelentése alapján 2004. december 8-án 17.15 órakor újraszámolták az első kérdésre, a kórházprivatizáció kérdésére leadott szavazatokat. Az eredetileg felvett, és az OVI-hoz továbbított jegyzőkönyv adatai: 1. Kórházprivatizáció: IGEN-158 NEM-219 Érvénytelen- 9 2. Kettős állampolgárság: IGEN-154 NEM-221 Érvénytelen-11

Az újraszámlálás után, 2004.12.08. -17.15 órakor: 1. Kórházprivatizáció: IGEN-219 NEM-158 Érvénytelen- 9

A kettős állampolgárság kérdésére leadott szavazatokat nem számlálták újra, mert az nem kérte senki. A tárnoki eset nem szerepelt az MVSZ által kifogásolt 1139 szavazókor listáján, mert az eredeti eredményben a két kérdésre leadott szavazatok száma ugyanabba az irányba mutatott. Az MVSZ kampánystábjának több tagja kifejtette, hogy ennek az esetnek az ismeretében újra kellene számlálni a kettős állampolgárság kérdésére leadott szavazatokat is.

Budapest, 2004. december 11.

MVSZ Sajtószolgálat

A budaörsi eset Kórházprívatizáció: az újraszámlálás után 210 IGEN-ből 424 IGEN lett Csenger Zalán Zsolt választókerületi elnök tájékoztatta az MVSZ sajtószolgálatát, hogy Budaörsön, az 5. sz. szavazókörben újraszámlálták a kórházprivatizáció kérdésére leadott szavazatokat. Az eredetileg felvett, és az OVI-hoz továbbított jegyzőkönyv adatai: 1. Kórházprivatizáció: IGEN-210 NEM-424 2. Kettős állampolgárság: IGEN-417 NEM-219

Az újraszámlálás után: 1. Kórházprivatizáció:

IGEN-424

NEM-2I0

A kettős állampolgárság kérdésére leadott szavazatokat nem számlálták újra, mert az nem kérte senki. A budaörsi eset nem szerepelt az MVSZ által kifogásolt 1139 szavazókor listáján. Ez a második eset, ahol egyszerűen fordítva jegyzőkönyvezték a kórházprivatizáció szavazóköri eredményét. Eddig valamennyi esetben, ahol a szavazatok újraszámlálását ki lehetett eszközölni, a gyanú beigazolódott: az eredetileg jegyzőkönyvezett, és az Országos Választási Irodához megküldött adat hamis.

Budapest, 2004. december 11.

MVSZ Sajtószolgálat

A debreceni eset December 7-én az MVSZ kampányirodájába eljött a debreceni 21. sz. szavazókor szavazat-számláló bizottságának tagja, a FIDESZ-MPSZ által delegált Mórucz László, aki az alábbi jegyzőkönyvbe vett nyilatkozatot adta. "Debrecen 21. számú választókörben Mórucz László, a Fidesz-MPSZ delegáltja egyedüliként képviselte a két-igent támogató oldalt. A kitűzőkön feltüntették, hogy ki milyen szervezet megbízottjaként van jelen, ezt követően egész nap ellenséges hangulatot tapasztalt. A szavazatok összeszámlálásakor külön kupacban gyűjtötték a kétigenes, a két-nemes, a vegyes és az érvénytelen szavazatokat. A kétigenes kupacot a Fideszes delegált számolta meg, majd ezt követően az MSZP delegáltja átszámolta, megállapították, hogy a két igent tartalmazó szavazólapok száma 230. A bizottság elnöke számolta meg az igent és nemet vegyesen tartalmazó szavazólapokat, megállapította, hogy ezek közül a második kérdésre 84 darab igen szavazat született. A Fideszes delegált ellenőrizte a számolást és megállapította annak helyességét. Mivel tudta, hogy közel 50%-os volt a részvétel a szavazókörben, tudta, hogy a 314 igen szavazattal a második kérdés eredményes. Már délben jelezte, hogy a szavazjatszámlálást követően helyben igényt tart a jegyzőkönyv másolatára. Az elnök elutasította, azzal, hogy helyben nem, majd csak a helyi választási irodában fognak neki adni jegyzőkönyvmásolatot. Erre a panaszos felhívta a szavazókörnek otthont adó iskola igazgatóját, és kérte, hogy bocsássa rendelkezésre az iskola fénymásolóját. Este ez meg is valósult. A szavazatszámlálást követően a jegyzőkönyvvezető kiállította a jegyzőkönyvet, majd még aláírások nélkül elküldte fénymásoltatni egy példányban azzal, hogy „hadd menjen innen Mórucz ú r”. Az elkészült fénymásolatot aláírásra átadta Mórucz úrnak, aki azt tapasztalta, hogy a 2. kérdé.sre adott igen szavazatok száma a jegyzőkönyvben 84, azaz megegyezik a vegyes szavazatokat tartalmazó szavazólapokon megszámolt 2. kérdésre leadott igen szavazatok számával, és nem tartalmazza a két igenes szavazólapok 2. kérdésre leadott igen szdvazotait (230 db). Mórucz László ez ellen J'elszólalt, (ult(i, mivel 230 igen szavozot hiányzott a ji'fiv.nkdnvyhöt. A jf\i\'7nküii\vyc:rtt> n ic^ v riíkön y v kijdvitá.sát liinitil\ (n;ni lin d lk n .v ii

megtagadta, helyette az elnök a jegyzőkönyv a valótlan számokat tartalmazó mezői alá írta a valós számokat, úgy, hogy a mezőkben továbbra is sértetlenül megmaradtak a hamis számok. Ezek után Mórucz úr saját kezűleg húzta ki a jegyzőkönyv minden példányán a hibás adatokat. A bizottság elnöke jelezte, hogy erre Mórucz úrnak nincs joga, aki erre azt válaszolta, hogy „azért teszem meg, mert maguk nem teszik meg!’’.' Budapest, 2004. december 14.

MVSZ Sajtószolgálat

Nyílt levél Rytkó Emíliának az Országos Választási Iroda vezetőjének Az MTI híreiből értesültem arról, hogy az Országos Választási Iroda péntekig váija az új jegyzőkönyveket abból az 1139 szavazókörből, melyben a Legfelsőbb Bíróság keddi határozatában újbóli eredmény megállapítását rendelte el. Felszólítom, hogy haladéktalanul helyesbítse a fentieket és tartsa be az Országos Választási Bizottság 2004. december 14-i ülése döntésében foglaltakat! 1. Téves az 1139 szavazókör megjelölése, ez helyesen 1158 szavazókört jelent. A Legfelsőbb Bíróság végzései az újbóli eredmény megállapítást a kifogásokhoz csatolt mellékletek szerinti szavazókörök tekintetében rendelte el. A kifogásokhoz pedig két lista került csatolásra, az egyik 1139 szavazókör adatait tartalmazza, a másik további 19 szavazókörét. 2. Az OVB 2004. december 14-i jegyzőkönyvi döntése nem írt elő határidőt az újraszámolások elvégzésére, hanem csak arra utalt, hogy megismételt eljárásban megfelelően alkalmazandók az alapeljárásra irányuló határidők. A Választási eljárásról szóló 1997. évi C. tv. (továbbiakban: Ve.) 73 § (1) bekezdése nem állapít meg határidőt a szavazóköri eredmény megállapítására, és ilyet a Legfelsőbb Bíróság végzései sem írtak elő. Nyomatékosan felszólítjuk, hogy azonnali hatállyal vonja vissza az újraszámolásra vonatkozóan kiadott, önkényesen megállapított rövid határidőt. 3. Az OVB 2004. december 14-i jegyzőkönyvi döntése tartalmazza továbbá azt is, hogy az eredmény megállapítást a Ve. 73. § (1) bekezdése szerint kell az érintett szavazókörökben elvégezni. Ez értelemszerűen a szavazatok újraszámolását, esetleg többszöri újraszámolását, és az újraszámolás eredménye alapján kiállított új jegyzőkönyv felvételét jelenti. A szavazatszámláló bizottságoknak tehát nincs lehetőségük, hogy eltekintsenek a szavazatok újraszámlálásától, azaz nem szavazhatnak a korábbi eredmény szavazólapok megvizsgálása és a szavazatok megszámolása nélküli megerősítéséről. 4. Az OVB 2004. december 14-i ülésén elhangzott és az OVB tagok több.sége támogatta, hogy a szavazatszámláló bizottságok tagjainak

összehívása az újraszámolás érdekében írásban, igazolt módon és kellő időben történjen meg. Kérem, hogy a szavazatok újraszámolásának tisztasága és a sajtónyilvánosság biztosítása érdekében az országos és valamennyi helyi hírközlési szervet értesítsenek az újraszámolás időpontjáról. Ezeket az időpontokat és helyeket a www.valasztas.hu honlapon előzetesen tegyék közzé. 5. Emlékeztetem, a választási irodák Ve.-ben megállapított hatáskörére és feladataira. Ezek között kiemelt helyen szerepelnek a népszavazás előkészítésével, lebonyolításával, kapcsolatos szervezési feladatok. A választási irodák ellátják a választási bizottságok titkársági feladatait, ami semmiképpen sem jelenthet jogot a Legfelsőbb Bíróság és az Országos Választási Bizottság döntéseinek felülbírálatára! Figyelmeztetem, hogy fentiek be nem tartása, bármilyen önkényes eljárási rend követése vagy a Ve.-be ütköző tevékenysége miatt nem csak a Legfelsőbb Bírósághoz, mint jogorvoslati fórumhoz fordulok, hanem megkeresem valamennyi külföldi a választások tisztaságát felügyelő szervezetet, az Európai Unió ombudsmanját valamint az Európai Unió Bíróságát is. Budapest, 2004. december 14-én Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke

Az OVB felelősségelhárító és alkotmánysértő intézkedései A Legfelsőbb Bíróság (LB) 2004. december 12-én hozott határozatával helyt adott a Magyarok Világszövetsége és egy magánszemély jogorvoslati kérelmének. A LB megsemmisítette az Országos Választási Bizottság (OVB) népszavazási eredményt megállapító, egy nappal korábban hozott határozatát, és a testületet 1158 szavazókörben az eredmény újbóli megállapítására kötelezte. A Legfelsőbb Bíróság jogorvoslati kérelemnek helyt adó határozatának végrehajtása során az Országos Választási Bizottság és az Országos Választási Iroda (OVI) nemcsak törvényt, hanem alkotmányt is sértő módon járt el. A Magyar Köztársaság Alkotmánya, 57. § (5) bekezdésében biztosítja a jogorvoslatra vonatkozó alapjogot. Az Alkotmánybíróság az elmúlt évtizedben több határozatában foglalkozott a jogorvoslathoz fűződő jog értelmezésével. Ezek közül 38/2002. (IX. 25.) sz. AB határozatot idézzük: "A jogorvoslathoz való jog olyan alkotmányos alapjog, amely mindenkit megillet, akinek jogát, vagy jogos érdekét a bírói, államigazgatási vagy más hatósági döntés érinti. A jogorvoslati jog tárgyát tekintve a bírói, illetőleg a hatósági döntésekre terjed ki. A jogorvoslathoz való jo g tartalma az érdemi határozatok tekintetében a más szervhez vagy a magasabb fórumhoz fordulás lehetősége." Ezt a jogorvoslathoz fűződő alkotmányos alapjogot sértette meg az OVB, amikor a LB határozatának végrehajtása során a jogorvoslatot nem más szervre és nem magasabb fórumra bízta, hanem az alapfokon eljáró Szavazatszámláló Bizottságokra!! Tekintettel az alkotmány fent idézett rendelkezésére, valamint arra, hogy népszavazás esetén az egész ország egyetlen választókerületnek minősül, az OVB-nek mint magasabb fórumnak kellett volna eljárnia: be kellett volna kérnie a LB határozatában megnevezett szavazókörök urnáit és a szavazatszámlálást saját hatáskörében kellett volna megismételnie. Annál is inkább, hogy amint azt maga is megállapította, sem a törvény, sem a LB nem kötötte határidőhöz a határozat végrehajtását! Felelősségteljes és alkotmánytisztelő döntés helyett az OVB az OVl-ra bízta a LB határozat végrehajtását. AZ OVI pedig úgy

döntött, hogy elrontja párezer magyar szavazatszámláló állampolgár karácsonyát, és alkotmánysértő módon a jogorvoslati eljárás lefolytatásával az alapfokon e^árókat, tehát a Szavazatszámláló Bizottságokat bízta meg. Aminek meg is lett az eredménye. A legszomorúbb mindebben az, hogy a Magyarok Világszövetsége már a LB határozatának másnapján, rendkívüli sajtótájékoztatóján, ismertette az alkotmánytisztelő eljárást, amelynek követésére több levélben is felkérte az OVI vezetőjét - eredménytelenül. Fenti nyilatkozatot Patmbány Miklós, az MVSZ elnöke tette, mai sajtótájékoztatóján. Budapest, 2005. január 5.

MVSZ Sajtószolgálat

A „Felelősen a Nemzetért’’ című kormány közlemény és a „ A felelős döntés !” című, MSZP kampányfüzet szakmai kritikája dr. Gaudi-Nagy Tamás és Alakszainé dr. Oláh Annamária, az MVSZ elnökségének tagjai 1. A JOGELLENESSÉG A népszavazási kezdeményezés vonatkozásában, számos olyan jelenség tapasztalható a végrehajtó hatalom képviselői részéről, amely ellenkezik az Alkotmány, és az Alkotmány értelmezésére hivatott Alkotmánybíróság betűjével és szellemével. A kormány több tagja a népszavazás kiírása óta több alkalommal olyan értelmű nyilatkozatokat tett, amelyben valótlanul és kiegyensúlyozatlanul utaltak a magyar állampolgárság könnyített megadása esetén bekövetkező, állítólagos hátrányos következményekre. Ezen megnyilvánulások közül, különösen kiemelendő a Kormány 2004. november 17-én, illetve 2004. november 24-én az országos és megyei napilapokban fizetett hirdetésként megjelentetett „Felelősen a Nemzetért” című kormány-közlemény, illetve a MSZP által kiadott „ A felelős döntés !” című, országosan nagy számban teijesztett 16 oldalas kampányfüzet. A kampányfüzet elismétli a kormány hivatkozott közleményében szereplő megtévesztő számokat. Alkotmánysértéssel tetézi az eddig tetten ért törvénysértéseket a kormányfő és egyik minisztere, Hiller István, akik a füzet címlapján, illetve harmadik lapján fényképes interjúval foglalnak pártosan állást, egy olyan kérdésben, amelyikben alkotmányos kötelességük volna a tartózkodó és az állampolgárokat nem befolyásoló magatartás. Már önmagában a nemre buzdító MSZP kampányfüzetben való szerepléssel Gyurcsány Ferenc miniszterelnök és Hiller István a nemzeti kulturális örökség minisztere, mint a kormány tagjai megsértették az Alkotmánybíróság 52/1997 (X.I4.) számú, alkotmányértelmezés céljából hozott határozatában foglalt azon mindenkire kötelező alapelvet, hogy a népszavazásban érintett szervek (köztük a kormány) 86

köteles tartózkodni minden olyan döntéstől vagy mulasztástól, amely befolyásolná, vagy meghiúsítaná a független és közvetlen hatalomgyakorlás megvalósítását. Miller István ugyan az MSZP elnöke, de tekintettel a kötelező ügydöntő népszavazás közvetett hatalomgyakorlással szemben védett jellegére ezen kettős státusa miatt nem nyilvánulhatna meg a népszavazással kapcsolatban. A kormány által közzétett politikai hirdetés számos közérdekű adatot tartalmaz. Az adatvédelmi törvény 19. § (1) bekezdése szerint az állami vagy helyi önkormányzati feladatot, ellátó szerv csak a feladatkörébe tartozó ügyekben - így különösen az állami és önkormányzati költségvetésre és annak végrehajtására, az állami és önkormányzati vagyon kezelésére, a közpénzek felhasználására és az erre kötött szerződésekre, a piaci szereplők, a magánszervezetek és személyek részére különleges vagy kizárólagos jogok biztosítására vonatkozóan - köteles elősegíteni és biztosítani a közvélemény pontos és gyors tájékoztatását. Az Alkotmánybíróság 52/1997 (X.14.) számú alkotmányértelmezés céljából hozott határozata leszögezi, hogy népszuverenitás közvetlen hatalomgyakorlását a maga teljességében a kötelezően elrendelendő népszavazás valósítja meg. Az Alkotmánybíróság fenti határozata elvi éllel leszögezte azt is, hogy az Alkotmány alapján a népszavazási kezdeményezést az aláírások benyújtásától kezdve ezen abszolút védelem az állam minden szereplőjére kötelező módon megilleti. Az Alkotmánybíróság határozata továbbá egyértelműen kimondja, hogy kötelező ügydöntő népszavazási kezdeményezés automatikusan a képviseleti szerv fölé helyezi a közvetlen hatalomgyakorlást, tehát az országgyűlés és a népszavazásban érintett szervek, végrehajtói szerepbe kerülnek, és egyben kötelezettségükké válik az, hogy a közvetlen hatalomgyakorlás eljárását ne fenyegesse senki, egészen az eredményes népszavazásig. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 27. § (2) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság határozata mindenkire nézve kötelező. Kötelező, ügydöntő népszavazás esetén tehát a vonatkozó jogszabályok és az 52/1997 (X.14.) sz. - alkotmányértelmezés

tárgyában hozott - AB határozat szerint a Kormány, illetve az Országgyűlés tartózkodni köteles a népszavazási eljárás teljes időszaka alatt a népakarat bármilyen típusú befolyásolásától, állásfoglalástól, különösen pedig attól, hogy valótlan és megtévesztő adatokkal, információkkal ejtse tévedésbe a választópolgárokat vagy attól, hogy a népszavazási kérdés tárgykörébe eső törvényjavaslatot tűzzön napirendjére vagy ilyen jogi normát alkosson. A végrehajtó hatalom szervei, köztük a Kormány tehát a közvetlen hatalomgyakorlást megjelem'tő ügydöntő népszavazás teljes időszaka alatt nem foglalhatnak állást a népszavazási kérdés érdemében. Ezzel a magatartással ugyanis óhatatlanul befolyásolást végez a Kormány, ez pedig ellentétes a kötelező ügydöntő népszavazásban megnyilvánuló népakarat elsődlegessége védelmét előíró alkotmányos alapelvével. A Kormány nem a kampány részese, a közvetett hatalomgyakorlás kötelező ügydöntő népszavazás esetén szükségképpen másodlagos, végrehajtó szerepkört láthat el csak. Éppen ezért feladatkörébe még az sem tartozhat, hogy saját maga szempontjait tükröző vagy bármilyen más típusú tájékoztatást végezzen. Ez ugyanis a kampányba való beavatkozásnak minősül, ami jogellenes. A kötelező ügydöntő népszavazás keretében a nép, illetve a népakaratot kifejezésre juttató pártok és civil szervezetek jogosultak kampánytevékenységet folytatni. A kormánynak nem tartozik feladatkörébe a kötelező ügydöntő népszavazás tárgyát képező kérdéssel kapcsolatos hivatalbóli tájékoztatás. A fentiekből következik, hogy a Kormány nem feladatkörében eljárva és az alkotmányos előírásokat megszegve tette közzé ezt a hirdetést, mert a népszavazási folyamat bármilyen irányú befolyásolásától tartózkodnia kell, ez pedig tiltja az ilyen jellegű fellépést. 2. ÁLTALÁNOS TARTALMI KRITIKA A hirdetésben és füzetben olyan számításokat és közérdekű adatnak minősülő számokat tettek közzé, amelyek többségükben nyilvánvaló módon hamisak vagy félrevezetőek, bár mindezeket tényeknek nevezik.

A hirdetés és a kampányfüzet egésze arra irányul, hogy a valótlan számok és számítások segítségével azt a rémisztőnek szánt víziót mutassa be, hogy a kedvezményes honosítás elfogadása azzal járna, hogy teljességgel tönkre megy a magyar szociális ellátórendszer, a nyugdíjrendszer és az egészségügy, adóemelésre lesz szükség, mert a kedvezményes honosítás 100 ezer áttelepülő esetében 46 milliárd, 800 ezer áttelepülő esetében pedig 537 milliárd forint összegű kiadással terhelné meg ezeket a rendszereket, tehát az adófizetők évente 157 ezer forinttal többet kellene befizessenek az ellátások jelenlegi színvonalának megőrzése érdekében. Számos olyan tételt tartalmaznak, amelyek valóságalapja megkérdőjelezhető, a számítások is tévesek és megtévesztők, a végkövetkeztetéssel együtt. A kiadási oldal összegei a végletekig eltúlzottak, a bevételi oldalt pedig tudatosan és sokszorosan alul számították. 3. A TÉTELES CÁFOLATOK: 1. Nyilvánvalóan nem felel meg a valóságnak az, hogy a magyar gazdaság csak 25 ezer főnek tud munkát biztosítani, mivel a nyilvántartott üres álláshelyek száma nem egyenlő egy gazdaság munkaerő felszívási képességével. Egyébként is az Állami Foglalkoztatási Szolgálat legfrissebb adata szerint a bejelentett betöltetlen álláshelyek száma 2004. októberben 45 083 volt. 2. Nem igaz az, hogy a szociális támogatások állampolgári jogon járnak, mivel azok csak a magyarországi lakhellyel rendelkezők közül a rászorultaknak adhatók. Szociális rászorultságtól függő pénzbeli ellátások (1993. évi III. tv. 25. § (3) bek.): időskorúak járadéka, rendszeres szociális segély, lakásfenntartási támogatás, ápolási díj, átmeneti segély. A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi 111. törvény (Szt.) 3. § (1) bekezdése szerint a törvény hatálya kiterjed a Magyarországon élő magyar állampolgárokra, bevándorlási engedéllyel rendelkező személyekre, a letelepedési engedéllyel rendelkező személyekre és a magyar hatóság által menekültként elismert személyekre.

3. Lakbértámogatás nem jár a szülőföldjén maradó magyarnak, hiszen az helyben, egy magyar helyi önkormányzati tulajdonú lakásban való lakáshoz kötődik, rászorultsági alapon:. A lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény 34. § (3) bekezdése szerint az önkormányzati lakbértámogatás mértékét és feltételeit a bérlők vagyoni, jövedelmi, szociális és egyéb körülményeihez igazodóan kell megállapítani. 4. A családügyi ellátások magyarországi lakhelyhez kötöttek. A családtámogatási ellátások (1998. évi LXXXIV. tv. 5. §): a családi pótlék, gyermekgondozási támogatás, gyermekgondozási segély, gyermeknevelési támogatás; anyasági támogatás. A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény (Cst.) 2. §-a: E törvény hatálya kiterjed - amennyiben nemzetközi szerződés eltérően nem rendelkezik - az ellátás igénylésének időpontjában a Magyar Köztársaság területén élő magyar állampolgárra, bevándorlási vagy letelepedési engedéllyel rendelkező, továbbá a magyar hatóság által menekültként elismert személyekre, illetve Európai Unióból érkező munkavállalókra, önálló vállalkozókra és családtagjaikra. 5. Járulékfizetés nélkül az egészségügyi szolgáltatások döntő többsége nem vehető igénybe. A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) 2. § (3) bek: A biztosítottak egyes társadalombiztosítási ellátások igénybevételére való jogosultságát a társadalombiztosításban való részvételi kötelezettségük, illetve törvényben meghatározott ellátások kivételével - társadalombiztosítási járulél^zetési kötelezettségük teljesítése alapozza meg. A pénzbeli társadalombiztosítási ellátások - ha törvény kivételt nem tesz - a biztosított járulékfizetésének alapjául szolgáló jövedelmével arányosak. Egészségbiztosítási ellátások: a) egészségügyi szolgáltatás; b) pénzbeli ellátások: terhességi-gyermekágyi segély, gyermekgondozási díj, táppénz.

go

6. Egynapos munkaviszony után nem válik senki jogosulttá a gyed-re. A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXlü. törvény (Ebtv.) 42/A. § (I) bekezdése szerint gyermekgondozási díjra jogosult az a gyermeket saját háztartásában nevelő biztosított szülő, ha a gyermekgondozási díj igénylését - a gyermeket szülő anya esetén a szülést - megelőzően két éven belül 180 napon át biztosított volt, vagy a terhességi-gyermekágyi segélyben részesült anya, akinek a biztosítási jogviszonya a terhességi-gyermekágyi segély igénybevételének időtartama alatt megszűnt, feltéve, hogy a terhességi-gyermekágyi segélyre való jogosultsága a biztosítási jogviszonyának fennállása alatt keletkezett és a szülést megelőzően két éven belül 180 napon át biztosított volt, 7. Nem igaz az, hogy a népszavazás sikere esetén a magyar igazolvánnyal rendelkezők azonnal kapnának magyar állampolgárságot, mert ehhez a törvény elfogadása és hatályba lépése szükséges, továbbá egyéni kérelem alapján lefolytatott eljárás előzi meg. Minden állampolgársági ügy s^ját kérelemre indul és egyenként kerül elbírálásra, tehát nincs szó automatikus, törvény erejénél fogva történő állampolgárság megszerzéséről. Nem igaz, hogy a hozzátartozói igazolvány jogosítana a magyar állampolgárság megszerzésére, a népszavazási kérdés erről nem szól. Emlékeztetésül a népszavazási kérdés „Akarja-e, hogy az Országgyűlés törvényt alkosson arról, hogy kedvezményes honosítással - kérelmére - magyar állampolgárságot kapjon az a magát magyar nemzetiségűnek valló, nem Magyarországon lakó, nem magyar állampolgár, aki magyar nemzetiségét a 2001. évi LXII. tv. 19.§ szerinti "Magyar Igazolvánnyal" vagy a megalkotandó törvényben meghatározott egyéb módon igazolja?" 8. Nem igaz, hogy a határon túl élő magyarok magyar állampolgárságuk megszerzését követően az európai átlagbérek töredékét kitevő fizetésért és szociális ellátásokért tömegesen elhagynák szülőföldjüket és egzisztenciájukat. Éppen a jelenlegi állampolgársági szabályok ösztönöznek arra, hogy aki erősen kívánja a magyar állampolgárságot akármilyen okból, az 91

kénytelen annak megszerzése érdekében Magyarországra települni és itt munkát végezni, tehát a mostani szabályozás gerjeszti az elvándorlást. Az áttelepülési folyamat dinamikus része mára egyértelműen lezárult, aki el akart menni az el is ment. Szülőföldjén a magyarság azon öntudatosabb része maradt, akiknek mindennél fontosabb a helyben maradás és boldogulás megvalósítása, ehhez adna nekik lelki és jogi támaszt a magyar állampolgárság, lényegében visszaszerzése, hiszen felmenőiktől megkérdezésük nélkül vették el 1920-ban. Számukra ez azt jelentené, hogy elismerik őket a magyar nemzet részének. Szlovákia EU csatlakozása után sem települtek át a felvidéki magyarok, pedig „kvázi” állampolgári jogok EU polgárként megilletik őket. Maradtak helyükön és döntő szerepük van munkavállalóként abban, hogy a határmenti magyar nagyvállalatok egyáltalán még működhetnek (Suzuki-Esztergom, Nokia-Komárom, Rába, Audi-Győr). 9. Nem igaz, hogy visszaélnének a határon túli magyarok az állampolgárságukiial A lakcímbejelentés feltétele a Magyarországon történő életvitelszerű tartózkodás, tehát nem igaz az, hogy a lakcímbejelentés ezen előfeltétel nélkül megtehető. Ennek ellenőrzése a jegyző feladata. A végrehajtási szabályok szerint ugyanis a bejelentett lakcím valódiságát az adatok alapján a jegyző ellenőrzi. Amennyiben a bejelentett lakcím nem valós vagy a bejelentőlapot a szállásadó nem írta alá, vagy a bejelentés egyéb okból nem felel meg a lakcímbejelentésre vonatkozó jogszabályi rendelkezéseknek, a bejelentkezést el kell utasítani. Ha a jegyző a bejelentkezés elfogadása után állapítja meg, hogy a bejelentett lakcím nem valós, a lakcímet a nyilvántartásban „fiktív” jelzéssel szerepelteti mindaddig, amíg a polgár valós lakcímét be nem jelenti. Ha a polgár igazolja, hogy a lakásába bejelentkezett személy ténylegesen nem lakik ott, a jegyző szintén fiktívvé nyilvánítja a lakcímet. Az egyébként megalapozatlan aggodalmak eloszlatását, továbbá az amúgy is csekély áttelepülési szándékok tompítását jól szolgálná és egyúttal lakcímbejelentésekkel kapcsolatos bármilyen visszaélést kizárhatná, ha a külföldön élő magyar állampolgárok - ma is létező, jelenleg önkéntes - nyilvántartásába való felvételt kötelezővé tennénk, és a kedvezménytörvény kedvezményeit a nyilvántartásban szereplő magyar igazolvány tulajdonosok számára az állampolgárság

megszerzése ellenére biztosítaná. Ha viszont a külföldön élő, magyar igazolvánnyal rendelkező, magyar állampolgár magyarországi lakcím bejelentést tenne, akkor a külföldön élő magyar állampolgárok nyilvántartásából törölnék és ezzel elveszítené a kedvezményeket, emiatt pedig nem fog „fiktív” lakcímbejelentést tenni senki. Másrészről semmi akadálya nincs annak, hogy a lakcím bejelentésre vonatkozó jogszabályokat úgy módosítsa az országgyűlés, hogy az életvitelszerű magyarországi tartózkodás feltételének igazolását még szigorúbb kritériumokhoz kötik. De az is megoldás lehet, hogy ha a határon túli magyar állampolgár itteni lakcímet szeretne bejelenteni, ahhoz neki igazolnia kell azt, hogy a saját államában a lakcímét megszüntette. 10. Nem igaz az, hogy 25 ezer munkavállaló után csupán évi 10 milliárd forint adó- és járulék bevétel keletkezne, mert ez azt feltételezi, hogy minden munkavállaló bére után egy évben csupán 400 ezer forint közterhet fizetnének be. Ez azt jelentené a jelenlegi bérterhek ismeretében, hogy átlagosan évi nettó 200 ezer forint jövedelmet szerezne egy nálunk letelepedett magyar, ami nyilvánvaló képtelenség és valótlanság. 11. Nem igaz az, hogy 100 ezer áttelepülő fogyasztása csupán évi 4 milliárd forint adóbevételt hozna, mert az azt feltételezi, hogy egy emberre évi 40 ezer forint forgalmi adó és jövedéki adó befizetés jut, ami egy hónapra lebontva - figyelemmel a forgalmi adó és jövedéki adó kulcsok átlagára - azt jelentené, hogy csupán 14 ezer forint értékű árut és szolgáltatást vásárolna, ami egy átlagos lakás rezsi költségeinél is kevesebb. A valóság ezzel szemben az, hogy a bevétel legalább évi 150 milliárd forint lenne. 12. Nem igaz, hogy - az egyébként irreális • 800 ezer ember esetében a bevételi oldal csak 25 milliárd forint lenne, mert még az elemi matematikai számítási elveket is megsérti a közlemény (100 ezerre 4 milliárdot állít, 800 ezerre vetítve ez 32 milliárdot kellene jelentsen). Az utóbbi 15 év adatai szerint az áttelepülés inkább az aktív, munkaképes, iskolázottabb rétegeket érintette, akik viszont nem szociálisan rászorultak, ellenben a közteherviselésben tisztességes 93

módon résztvevő adófizetőkké váltak, ráadásul az ország megtakarította képzésük, oktatásuk egy főre jutó több millió forintos költségét is (ez egy orvos esetén kb. 20 millió forint). Eddig a határon túlról kb. 4500 magyar orvos jött át, ezzel már 10 milliárdot spóroltak az államnak. Ha tehát lesz esetlegesen áttelepülő akkor az például az egészségbiztosítási ellátórendszer javára átlagosan fejenként havonta kb. 8 ezer forint többletbevételt hozna, mivel a munkaképes személyek kisebb mértékben veszik igénybe a szociális és egészségügyi ellátást 13. A lakásügy kapcsán elhallgatják azt a körülményt, hogy a lakásvásárlás illetékbevételt hoz az államnak, illetve az építőipari beruházások bővülése a bruttó hazai jövedelmet jelentősen megnöveli, kézzelfogható jelentős adóbevételekkel jár. 14. A nyugdíjegyezmények kérdéskörében elhallgatják azt, hogy Romániával, Ukrajnával fennálló egyezmények szerint csak akkor jár nyugdíj az áttelepülőnek, ha az nem veszi fel a magyar állampolgárságot. Ha magyar állampolgárságot felveszi, akkor őt magyar állampolgárnak kell tekinteni, így nyugdíj neki nem jár a magyar áUamtól az egyezmények alapján. Köztudott tény másrészt, hogy Ukrajnával és Romániával e terület EU konform átalakítására irányuló kétoldalú államközi tárgyalások lezárultak. A rövid időn belül megszülető új egyezmények alapján a pro ráta elv váltja fel a jelenlegi rendszert, vagyis a nyugdíjast fogadó állam a nyugdíjnak csak azon részét kell fizesse, amely részt itteni szolgálati idővel szerzett a jogosult, a többi ellátást a korábbi állam állja. 15. A végkövetkeztetésben szereplő szám is manipulatív, mivel az adófizetőkre lebontott évi 157 ezer forint csak a 800 ezer ember áttelepülése esetére a kormány által amúgy is helytelenül számított esetben jönne ki, tehát a 100 ezer fő vélelmezett áttelepülése esetére ezt a számot már nem is adják meg (ez évi 19.600 forint lenne). A helyes számokon és számítási módokon alapuló számítás szerint minden egyes áttelepülő család évi 630 ezer forint többletet hozna, ez - az egyébként nyilvánvalóan abszurd - 800 ezer ember esetén a magyar állampolgároknak fejenként évi 18.300 forintot jelentene.

Ha feltételezünk egy szerény niértékű áttelepülést (nyilvánvaló, hogy 800 ezer képtelenség) akkor a bevételi oldalon számos tétel jelenik meg, nézzünk egy számítást 10 ezer családra (egy család= 2 munkavállaló felnőtt, 2 gyermek és 2 nyugdíjas): - lakásvásárlási illeték (hiszen valahol laknia kell egy családnak): 8,2 milliárd forint - fogyasztáshoz kapcsolt adók (a jövedelmet itt költik el): 15 milliárd forint - jövedelemhez kapcsolt adók (jövedelemszerzés nélkül képtelenség itteni életvitelt fenntartani) 15,5 milliárd forint Összesen: 39 milliárd bevétel és ezzel szemben kb. 25 milliárd kiadás, tehát az egyenleg 14 milliárd többlet plusz évente. Ehhez jön hozzá megtakarításként a munkaerő oktatási és képzési költsége, amely 5-20 millió forint /fő, szakmától függően. 800 ezer főre számítva 183 milliárd többlet az egyenleg, minden egyes család évi 630 ezer többletet hoz, ez minden itteninek 18.300 forint bevételt hoz. A fentiekből látható, hogy a kormány hirdetése és a kampányfüzet megtévesztő és manipulatív, ezzel a választópolgárok millióit kívánták megtéveszteni meg azt a látszatot keltve, hogy hiteles forrásból dolgozva korrekt számításokat végeztek, miközben ez láthatóan nem igaz.

(...) Budapest, 2004. november 24.

VO N 0

1

+-» (ü

cM 3 G

'■§

2 (c Uű< öU 4c ) Sc
'C3

2? .£?.2? c .£f c .SP tí a

I'S Cd

^ »

§

o CA

XCÖ

S ^

cd C

•a Xi c3 N c/5

>^' öp.

N CC

cf Ucf ici U e Üc UcUcK cf l cJ i sD tiJŰ?í •S' c öOöXJöOöűg ÖOW)

co ; íj

'O

1

g § öli _0i)

öű

i3 3

'c9 CQ

o N o

o ^ (X < g

CQ

Ti

p o

^ o

szs

o N o

Art v«j

(/:
^ •o

a

p Ű Ö C C C g N 'N e e c c e '§ 'H

1

■(D'? -fi (U N

o c

x ^< lU

a>

S

.23 ú

N

co 00 _

ü a

fe c« 3 'cd C i-id ^ cd 'S i(5 « W) S 'Cd N 153 'Cd

«> S ^ 3 $ o ^

S) ó

o

o

ved

'g

T i

C«

'2

f i i f:3 i á^

1|3 vflj s ,2 : o -i«á Z

w

5 U

>5 ■2 « t2 _C) c/i ’S ü -2 , ü 'qj ;f5 CS '
o

W

&

cd ^

Üí) 'Ü Q 00

N C(0

y 'I I

|1 3

s

-liíj o O lO N

cc

S £

o^


©

m in in oo 0 6

$1 o

o

rí M rí m r-*< rH o\ 0 \ cn co m

ti

>ri

r-l ON r -Tiin rsi

0

>r) t—1 rm (N ’— 1 ’—1

&; ITj

r
0

^ m ro 10 (M m 0 'O 00 rO
(N

\ fO •sr i>

00

0 in CM

00 0 XI —1 0 M3 f o 00 rj o\ vo r-( x> VO 00 in m '—1 rr>

0 0 0 0

8

'sD V£) 0 IT) OS 10 00
ri rí rt

QO

CN 00 0 m

00 22 0 0 CM

0

0

8

^ OS r í VD 'O

'« 0 XI i>


90 0 VJ

0 0 0 00

vo 00 o^ Cv|

cn

vo rí V)

t>

0

— 1 m 00 ^

a\

00 so n rr .—I r—( rí >o fH 'O 00 m 'sO 5 r
8

r-H (N rí Tj0 0\ vo »n r-

in >n 00 in

-H r< rí r-l

r í 00 00 CN CO 0 0 vo ra

m m r-H in 00

0 0 0 0 ^5

00

2 9l/J in rí 0\ t~O rí

vo o V© m n

-ö

‘2 fiai 3 JS 2 00 N «11) C H !>-.

l??l S C«/5

o\ Tf cn rr> «n »r>

i> m 00 vo m r
0 00

VO 00 o^

r ' —1 CN -H i n 00 '—1

0 VJ ®s ro

s

I —

-M "S

:SS *« «I -íji “ s.

Os CN 00 MD SD r - 00 cn '—i i n CN 0 o \ in «o 0 0 CN

o 00 t^ o

r-

r*- f n

í gígR so ro s s s >ű 'O NO Tf r^

NO 'O vo Tt fn

fn m fO ^

o

§§ I I í^ í:: VO OS O m

so

iT)

iS o^ocoo SS!2 (N íN V í ^ rt %n

$lO'Ti'Ooor-ow^ P ; $ S S S S S— ?!S?ÍS ;?:'^3£25; s

!g:

ofDr^í NoomQoo^fsr^fS S Í8 2S ^;;:2£S 3S 3 so — fN Tt V) m no ^‘n

■I g H s i - ^

'5

00 (N O On OO 0 0

so oo ir»

lo CN00

g í^fMOOW-)QoO’ ^o
öNTffvj —í T i ' n ^ o ^ ^ o o s ' O

^
II sn: - 2 I £ " ;2

li

S O Svo CN4 rr\ ^

SS mm m m 00 S2

§:

cs rfr^ 00

§ § ^ O

g

r-

S

O

m

^ ^ VO vo O •rí- r ÍN

i

?f<í! £00 5m

§S Q M ^ w-» (N m

ÍN

'O in m CN

-H

OS rr00

oo 00

OS

s

8 S^ S00 sr - ^s
«o

r* ' V© Ov »n (N

OS

vO

sm

^ O r^ o (N

00 »0

!C!S'"

11

;

1 2

4>

1

> > 6J) b c

'S-S ís. Is 2 >■

&0 V

s

§ §

(N *o

OS t - ' f S

í

e €

OS

2 í,

I O « C9 a 2 ;'^ g*

l > | >■ >> i£ Si2 £ á = M

s

A magyar állampolgárság kiterjesztésének hatása a magyar egészségügyi és szociális rendszerre Részletek az M VSZ hatástanulm ányából Ej: 2004.0808

Előszó A Magyarok Világszövetsége, mint a 2004. december 5-re kitűzött kötelező ügydöntő országos népszavazás kezdeményezője, hatástanulmányt készít arra az esetre, hogy a külhoni magyarok magyar állampolgárságának kedvezményes honosítással történő visszaállítása az eredményes népszavazás után bekövetkezik. Az itt bemutatott anyag a készülő hatástanulmány lényegi szempontjait és számsorait tartalmazza. A Magyarok Világszövetsége már 2000-ben elkészített egy hasonló tanulmányt, amelyet akkor eljutatott az ország politikai vezetőihez: a kormányhoz, az országgyűléshez, a minisztériumokhoz, a pártokhoz és a frakciókhoz. Időközben eltelt négy év, és Magyarország az Európai Unió tagállama lett. A Magyarok Világszövetsége nemzetünk határok fölött átnyúló egységének megteremtését a legkiemelkedőbb fontosságú nemzetstratégiai kérdésnek tekinti, amely alapvetően befolyásolja a magyarság jövőjét, és ezért nem lehet pénzkérdés. Az itt mellékelt számításokat, a népszavazást kezdeményező felelősségével eljárva a sikeres népszavazás napjára mindenképpen elkészítettük volna, ám siettette azok nyilvánosságra hozatalát az a riogatás-hadjárat, amely a népszavazást megelőző utolsó hetekben Magyarországon elkezdődött. Itt szeretnénk az általunk felkért Szakértői Csoport minden tagjának önzetlen munkáját megköszönni, külön elismeréssel szólva az egyes ágazatok feltárásának felelősségét vállalókról. Köszönetét mondunk: Alakszaíné Dr. Oláh Annam áriának, MVSZ küldött, közgazdásznak a szociális rendszerre gyakorolt hatásért és a gazdasági szánutásokért, Dr. Horváth Szabolcsnak, az In vivő orvos kongresszus elnökének az egészségügyre gyakorolt várható hatás elemzéséért, Dr. Prugberger Tamás, egyetemi professzor pedig a magyar és az európai munka- és szociális jogi feltételeinek érvényesítéséért. Budapest, 2004. november 15-én

Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke

Prof. Dr. iur. Habil. Pnigberger Tamás Dsc. a Magyarok Világszövetsége által felkért Szakéröi Csoport vezetője, egyetemi tanár, a magyar és európai munka- és szociális jog professzora A Magyarok Világszövetsége azzal tisztelt meg bennünket, hogy szakértői tanulmányt állítsunk össze a kettős állampolgárságnak a magyar szociális ellátó-rendszerre gyakorolt - elsősorban jogi és pénzügyi - hatásairól. Az elkészült szakértői anyag megállapításai közül szeretnék néhányat kiemelni: 1. A kettős állampolgárság intézménye teljes mértékben összhangban áll a magyar és az Európai Uniós munka-szociális joggal. 2. A magyar jogrend MA is egyértelműen a közteherviselésre alapozza a szociális és egészségügyi ellátásokból való részesülést, azaz magyarországi munkahely és lakhely nélkül önmagában a magyar útlevél nem biztosítja az ellátások igénybevételét. 3. Az irányadó szociológiai kutatások alapján megállapítottuk, hogy semmi jel nem utal arra, hogy az áttelepülés szándéka a magyar állampolgárság könnyített megszerzésével jelentősen megnövekedne. Ugyanakkor a legóvatosabb becslések is azt mutatják, hogy a Magyarországon munkahelyet, vagy lakhelyet választók jelentős többletbevételekhez juttatják az országot. Budapest, 2004. november 11.

A kettős állampolgárság és a magyar egészségügy Dr. Horváth Szabolcs Az "In vivő" Orvos kongresszus elnöke I. A magyarság Európa beteg nemzete A XI. ,^/t vivő” Orvos kongresszus 2004 júniusában szoros összefüggést talált a nemzetfogyás és a magyarság egészségállapotának drámai helyzete között. Évente 35-40 ezerrel fogy a népességünk, eltűnik a térképről egy Szekszárd méretű város. Az év első harmadában a népességcsökkenés 14%-kal haladta meg az 1 évvel ezelőttit. A lakosság 15%-a időskorú, pár éven belül ez az arány eléri a 20%ot. Az elöregedett népesség azon túl, hogy csökkenti az ország gazdasági termelőképességét, fejlődési potenciálját, egyben egyre nagyobb terhet ró az egészségügyre és a nyugellátásra. Az összhalálozás a statisztikai összehasonlításban Magyarországon kirívóan magas: Oroszország mögött a férfiak a 2. helyen /1844/100 000/, nők a 4. helyen állnak. Az összes szív- és érrendszeri betegségben elhunytak száma 2,06-szerese az Egyesült Államokbelinek, ezen belül kirívóan magas az agyi érrendszeri betegségben elhunytak aránya, mely 4, 6-szorosa az USA és 4,3-szorosa az EU-adataihoz viszonyítva /férfiak esetében szív és agyi érrendszeri halálozás együtt: 718/ 100 000/. . A férfi lakosság szív koszorúér eredetű halandósága 365/100 000 /Oroszország mögött a 2., míg nőknél Oroszország és Románia mögött a 3. legmagasabb: 142/100 000, bár a szívinfarktus gyakorisága az utolsó 15 évben hazánkban 2,5%-kal csökkent/. Az agyi érbetegségben szenvedők átlagéletkora 5-10 évvel alacsonyabb mint a fejlett ipari országokban élő hasonló korúak. Magyarországon magas az ún. rizikótényezők: a magas vérnyomás, szív-érrendszeri betegségben szenvedők, cukorbetegek, magas zsírsav szintű betegek, dohányzók, túlzott alkohol fogyasztók aránya, mindezek növelik a vezető halálokként szereplő érbetegségek gyakoriságát.

Sajnálatosan magas a rosszindulatú betegségek előfordulása. Vezet a tüdőrák. Vastag- és végbéldaganatban évente 4300-an halnak meg, s ez a szám 140%-os emelkedést jelent 1975-höz képest. A gége-nyaki rákos betegek aránya az elmúlt 50 évben háromszorosára emelkedett. Míg a daganatos betegek száma az elmúlt 50 év során 2,8-szeresére nőtt, ez az emelkedés a szájüregi daganatok esetén hatszoros: évi 1000- 1200 beteget jelent. Minden tizedik magyar nőnél várható, hogy élete folyamán emlőrák alakul ki szervezetében. Veszélyesen emelkedik a női májdaganat előfordulási aránya is. A daganatos halálozás világviszonylatban az elmúlt 25 évben a 45. helyről az 1. helyre került. A rosszindulatú daganatos betegségek 15%-ában alakul ki trombózis. Angiológiai adatok szerint évente 1%-kal nő az érbetegek száma, s a 3560 éves érbetegek 70%-a későn kerül orvoshoz. Egyes statisztikák szerint kétszázezer ellátatlan érbeteg él Magyarországon. Egyre magasabb az idült obstruktív tüdőbetegek aránya: jelenleg a halálozási statisztika 4. helyét foglalja el, de 2020-ra már a harmadik helyre prognosztizálható. A depresszió gyakorisága 15,1%- az alkoholizmus mögött leggyakrabban elsődleges depresszió áll. Az anyaországi pszichiáterek jelentős eredménye, hogy csökkent az öngyilkosok aránya, az elmúlt 15 év alatt lekerültünk a dobogóról: ez a szám jelenleg 28/ 100 000. Szomorú tény viszont, hogy a II. típusú cukorbetegség járványszerűen terjed. Ugyanakkor míg a társadalmat reprodukciós hiány sújtja, az anyaországban évi 8000 koraszülöttek száma, s a károsodott gyermekek ellátási költsége sok 10 milliárdnyi költségtényezőt jelent 71,5-3,0 millió Ft/fő/, s ebben nincs benne a károsodott gyermek tartós ellátási költsége. A kissúlyú újszülöttek számának emelkedése ezen túl azt is jelenti, hogy felnőttkorban jelentkező betegségek programozódnak már a méhen belül. A csecsemőhalálozásban az anyaországban kedvező tendencia figyelhető meg. Míg 1990-ben 1863 csecsemőt veszítettünk el, 2002ben 693-at. Az élve születés jelenleg felénél is kisebb, mint 1975-ben, Halálozás miatt évente 4,8 ezrelékkel csökken a lakosság száma /fél évszázaddal korábban + 9,2 ezrelék volt a növekedés/.

Az élveszülések száma 1989-ben 119 ezer volt, s ez a szám 2002-re 95 ezerre csökkent, azaz a népesség természetes fogyása - 1,9-ről - 3,5 ezrelékre nőtt. Magyarországon évente 28 ezer ember hal meg dohányzás okozta betegségben, főleg szív-érrendszeri folyamatban és tüdőrákban, A világon az „előkelő” 6. helyen állunk /évi 20 milliárd szál cigaretta ára 300 milliárd forint/. Napjainkban különösen ijesztő a női tüdőrák terjedése és a fiatalkori dohányzás. Népességfogyásunk oka elsősorban rossz betegségmutatóinkban keresendő. A dolog természetesen sokkal összetettebb. Szerepelnek itt a mutációt kiváltó káros környezeti hatások /Magyarországon a lakosság 44%-a folyamatosan szennyezett levegőt szív; sugárzások: a budapesti Mártírok útján a 3-6 éves óvodások 57%-ának a vérében a megengedett határértéknél magasabb volt az ólomszennyeződés;/ vegyszerek, növényvédő szerek, peszticidek; gomba-, baktérium-, rovarellenes növényvédők; elektromágneses hatások stb. Az emberi szervezetben naponta egy millió sejt megy át mutáción, melyek egy része működő géneket érint. A pszichoszomatikus hatás sem lebecsülendő: a iépten-nyomon bevezetett családokat is érintő intézkedések, az emberek biztonságérzetének csökkenése: az emberek nem látják biztosítva öregségüket, gyermekeik-unokáik jövőképét, a drága, elérhetetlen gyógyszerek, a kórházbezárások, az egészségügyet támadó privatizációs törekvések, a furfangos átszervezések, s az okok szinte vég nélkül sorolhatók ... 1993-tól 11 nemzetközi ”In vivő” Orvos kongresszus több mint 650 előadása összegezte a határon túli egészségügyi helyzetet. A határon túl gyötör a kisebbségi sors, más a szenvedés nagyságrendje, annak igazságtartalma, szociális közege, mások a betegség- és halálozási mutatók. Ott is tombol a szívinfarktus, a rák és magas az agyi érbetegségek aránya. Hatalmas küzdelemmel folyik a tbc elleni harc, az alkoholizmus betegségének és következményének felszámolása, a csecsemőhalálozás- és az árvaházak helyzetének javítása, a szervezett szűrőrendszerek kialakítása.

II. A Magyarok Világszövetsége a fenti súlyos adatokat nagy körültekintéssel és felelősséggel kezelte. 2000-ben nemzetközi orvos-team által készített Hatástanulmányában már határozottan állást foglalt egy - a költségforrás szolgálatába állítandó- Külhoni Alap mielőbbi beállításának fontosságáról, s ezt a Hatástanulmányt /szűk lehetőséget kapva/ ismertette a médiában, elküldte a kormány, az országgyűlés, a pártok és a közjogi méltóságok számára, felhívva a figyelmet a kérdésben a sürgető össznemzeti összefogásra. Pontos számításokkal az akkori minimálbér figyelembe vételével - 42 ezer munkavállalóval kalkulálva, évi 12, 6 milliárd forintot szánutott, amely bevételi forrásként a magyar államkasszát gazdagítja. 2001-ben - akkori bér, adó és járulékértékek alapján- minimális becsléssel megállapította, hogy kevesebb, mint ötvenezer külhoni magyar befizetéséből a magyar államkassza több bevételhez jut, mint, az ötmillió külhoni magyar számára juttatott támogatás összköltsége. 2003 decemberében volt miniszter-, politikai államtitkár, OEP főigazgató-, MOK elnöke. Magyar Kórházszövetség, Segítő Jobb Alapítvány, „In vivő” Orvos kongresszus vezetőinek részvételével az MVSZ által szervezett kerekasztal végső konklúziója a külhoni magyarok befizetéséből létrehozandó különálló alap mielőbbi megszervezése volt. A résztvevők sürgették az előzetes szűrőrendszerek kialakítását, mellyel csökkenteni lehet a magyarországi gyógykezelések számát. III.

Az eltelt 4 év jelentős változása, hogy Magyarország az EU tagja lett.

A Magyarok Világszövetsége a változatlan nemzetfogyás és a súlyosbodó betegségmutatók miatt újra és újra felhívta a figyelmet a Külhoni Adóalap mielőbbi bevezetésének szükségességére. Alapvető, hogy a külhoni magyarok által befizetett és szigorú garanciával elkülönítve kezelt meghatározandó összeg biztosítja azt a munkavállalói vagy speciális anyaországi egészségügyi ellátást, mely lakossági-, szakmai-, államközi fokozatosan finomított egyeztetésekkel bevezetésre kerül. Az anyaországi lakosság járulék és adó

közpénzeit-, azon összegek változatlan felhasználását, a gyógyítás ídőfaktorának, hozzáférhetőségének-, minőségi ellátásának és hatékonyságának esélyeit a legcsekélyebb módon sem terhelheti vagy veszélyeztetheti. Egyik modell koncepciója szerint a külhoni magyar népesség igényt tart a szülőhely egészségügyi alapellátására. Amennyiben a kezelés nem megoldható vagy olyan előnyökkel jár, amely helyben nem érhető el, ezt a fent leírtak szerint kezelt Külhoni Adóalapból lehet biztosítani, amely több tétel: így pl. egy szolidaritás alapú egyéni járulék, egyházi pénzek valamint államilag támogatott /pl. Segítő Jobb Alapítvány, Illyés Alapítvány, Mocsáry Alapítvány/, és karitatív bevételek szigorúan elkülönített összege. Az önkéntes járulék egyúttal kettős állampolgárságának /magyarságának/ vállalása. A vagyoni alap védelméért, garanciális kezeléséért, ökumenikus egyházi felelősség a háttér. Az igénybevétel jogosságát egy Előszűrő Központ bírálná el, a régióban megbízott orvosok felterjesztése alapján, melynek alapvető feladata a megelőzés és a helyi ellátás biztosítása. Előszűrő Központok felállítása szükséges Dunaszerdahely, Komárom, Rimaszombat vagy Losonc, Kassa, Beregszász, Szatmárnémeti, Nagyvárad, Marosvásárhely, Kolozsvár, Csíkszereda, Sepsiszentgyörgy, Szabadka, Újvidék, Nagybecskerek, és Bákó megyében Husztina vagy Klézse központokkal. A kétes esetek elbírálásában egy nagyobb külhoni székhelyen működő 30-40 ágyas Konzíliáriusi Központ működne, fizetett alkalmazottakkal, akik a speciális ellátás sorrendiségének meghatározásában is segítenek. Az Előszűrő Központnak természetesen elszámolási szerződése van az arra kijelölt speciális anyaországi intézményekkel, s irányított betegellátás útján kerülne a beteg a kijelölt pécsi, szegedi, nyíregyházai, debreceni, miskolci, győri és budapesti kórházakba.. Kialakításra vár azoknak az aktív külhoni magyaroknak az egészségügyi ellátása, akik az ország gazdaságát nagymértékben gyarapítják, különösen ha figyelembe vesszük, hogy főleg a rendszerváltást követő pár évben bújtatott ellátásukra a hivatalos magyar biztosító kikerülésével került sor. Ennek a fekete ellátásnak azonnal véget lehet vetni, mivel ez az „ellátási forma” - bár különböző szinten - csaknem minden érdekelt fél érdekeit sértette, s a

változatos trükkök alkalmazása nem utolsó sorban a beteg számára jelentett rövidebb-hosszabb távon kockázati tényezőt. Az itt ismertetett Külhoni Adóalap bevezetése egy letisztázott és elkülönített járulékfizetési rendszer amely lehetővé teszi egy alacsony kockázatú körülírt populáció törvényes, szxtkszeríí, minőségi ellátását. Meggondoiandó egy előre finanszírozott körülírt alapcsomag /limitált alapellátó szerződés/ rendszerbe állítása különböző szintű magasabb minőségi ellátást nyújtó kiegészítő szolgáltatásokkal, purchasing agency /vásárló ügynökség/ módszerével, amely a szolgáltatás elvégzésekor - a teljesítmény finanszírozás elve alapján rendezné a különbséget. A fenti példák a piachelyzetet erősítik és az intézmények részéről a minőségi ellátást preferálják. A magyar orvos -mint humán tőke- Európa legkeresettebb export„cikke” lett. A z egészségügyi ellátás illesztésének kimunkálása pro futuro lehetőséget ad arra is, hogy a magasan kvalifikált hazai egészségügyi szakszemélyzete és az ország természeti adottságai /természetes- és gyógyvizei/ segítségével a gyógyuló külhoni magyarok az ország egészségügyi nagykövetei legyenek, hirdetve az ellátás magas színvonalát és attraktív módon bekapcsolva a Kárpát-medence valamennyi gyógyulásra váró népeit. Törekedni kell a központi járulékgyűjtés kialakítására a nagyobb taglétszám - nagyobb bevétel elvére, kompenzációs mechanizmusok beépítésére /pl. a jobb kockázati kisközösségek „kimazsolázása” ellen/, rövid- és hosszú távon alkalmazható technikák kiépítésére, akkreditált intézményekkel kötött kölcsönösen előnyös szerződések kialakítására, a kockázatkezelés és kármegelőzés beépítésére, szülőhelyi alkuratórium felállítására, melynek feladata a szülőföldi szűrés koordinálása, a kapacitás figyelembe vétele, a hazai végpontok szabályozása, a lakóhely közeli ellátás elsődlegességének biztosítása stb. Több biztosítási modell megvitatása célszerű.

alapos

kidolgozása

és

legszélesebb

A felvázolt modell orvosszakértők, jogászok, közgazdászok, biztosítási szakemberek, professzionális könyvvizsgálók, felügyelő bizottság és szabályozó iroda működését feltételezi.

A konszenzus omnium elve alapján törekedni kell egy teljes mértékű összmagyar érdekközösség talaján álló egyetértésre a finanszírozási forrás /bér, amortizáció, dologi kiadások stb./, az igények és kielégíthetőség határa, a modem tudományos eredmények iránti elvárás, a szolidaritás gyakorlása, a mindenkori kormány és a Magyarok Világszövetsége felelőssége és feladat kimunkálása területén, valamint az állami teherviselésben, melyek eredménye a legfontosabb cél: a magyar nemzet egészségügyi kilátásainak és túlélési esélyének javítása. Budapest, 2004. november 11.

Felkelés a közjóért avagy Rögös úton a népszavazásig

Rögös úton... A magyar állampolgárság kérdésében népszavazásra először 2003. tavaszán kellett gondolnunk. A pártok 2002. december 23-án átírták az alkotmányt, és elrendelték, hogy 2003. április 12-én ügydöntő népszavazást kell tartani Magyarországnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról. Nem kellett látnoknak lenni ahhoz, hogy bárki megjövendölhesse: amennyiben ez a népszavazás sikeres lesz, és Magyarország csatlakozik az EU-hoz, újból vasfüggöny választhat el magyart a magyartól a Kárpát-medencében. Különösképpen érvényesnek tűnt ez E>élvidék és Kárpátalja vonatkozásában. A délvidéki Három Vármegye Ifjúsági Mozgalom és a magyarországi Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom eszmélt leghamarabb, és március 8-ra, Szabadkára, a Magyar Köztársaság Főkonzulátusa elé tiltakozó nagygyűlést szerveztek. Az elsőt Milosevics hatalomra jutása óta. A rendezvényre meghívták e sorok íróját is, figyelmeztetve, hogy jó lesz golyóálló mellényt ölteni, mert puskaporos a levegő. Végül nem ért bennünket semmilyen atrocitás, de azt, hogy a figyelmeztetés nem volt alaptalan, három nappal később tapasztalhattuk meg valamennyien, amikor Zorán Djindjics szerb miniszterelnököt fényes nappal agyonlőtték. Szabadkai beszédemben, figyelmeztetve Magyarország közelgő EUs csatlakozására, felhívtam a magyar államot, hogy haladéktalanul változtassa meg az állampolgársági törvényt, és tegye lehetővé a külhoni magyarok magyar állampolgárságának megszerzését, anélkül, hogy ezért Magyarországra át kelljen telepedniük. Egyben jeleztem; amennyiben tovább késlekednének, a Magyarok Világszövetsége kész népszavazást kezdeményezni ennek az évtizede megoldatlan, nemzetstratégiai kérdésnek a megnyugtató rendezésére. Két héttel később 2003. március 22-én, az MVSZ elnöksége nyilvános ülésen, névre szóló szavazással, 18-3 arányban úgy döntött, hogy az EU csatlakozási szerződés elutasítására bíztatja Magyarország állampolgárait. A fő ok ebben a külhoni magyarok állampolgárságának rendezetlensége volt. A többi okot részletesen leírom e könyv utolsó fejezetében, a Miért Nem, avagy Igen, de nem így című összefoglalóban. Április 10-én, a kampánycsend beálltával már tudva levő volt: az EU tag Magyarországra nemsokára vízummal utaznak majd a délvidékiek. Ekkor az alábbi levelet írtam Kasza Józsefnek, a VMSZ elnökének:

Népszavazási szándékunk ismertetése a VMSZ-szel Kasza József elnök úr részére Vajdasági Magyar Szövetség Szabadka

Ej.: 2003/0167

Tisztelt Elnök Úr! A M agyarok Világszövetsége 2003. március 22-én nyílt ülést rendezett az EU-s csatlakozásról. Tanácskozásunk keretében részt vett dr. Balázs Péter külügyi államtitkár, aki Kovács László MSZP pártelnök és külügym iniszter képviseletét látta el. Kérdésekre válaszolva az államtitkár úr elmondta, hogy minden valószínűség szerint 2003. július 1-től kezdve M agyarország vízum kötelezettséget vezet be a volt jugoszláv utódállam polgáraival szemben. Ez a bejelentés szolgáltatta az egyik nyomatékos érvet ahhoz, hogy az MVSZ elnöksége 18-3 arányban megejtett névszerinti szavazással Magyarország polgárait arra bíztatta, hogy az április 12-i népszavazáson szavazzanak nemmel. Az MVSZ Kárpát-medencei régióelnöksége egy hónappal korábban elfogadott határozatában eldöntötte, az április 12-i EU-s népszavazást követően aláírásgyűjtésbe kezd annak érdekében, hogy 200.000 aláírással arra késztesse a Magyar Köztársaság Országgyűlését, hogy módosítsa a magyar állampolgársági törvényt. Szándékunk szerint a magyar állampolgárság alanyi jogon meg kellene illessen minden magyart, aki arra igényi tart. A kettős, avagy a külhoni állampolgárság kiteijesztését célzó jelen kezdeményezésünk elsősorban a délvidéki és kárpátaljai magyar testvéreinkért van. Legfőbb partnereknek a délvidéki magyar szervezeteket és pártokat tartjuk. Kiemelten szeretnék a VMSZ-re, mint a legnagyobb délvidéki magyar erőre számítani. A délvidéki magyar közösségekkel való együttműködés érdekében mihamarabb a Vajdaságba szándékozom utazni, amikor is a fent jelzett témában valamint szervezeteink közötti általános együttműködés kialakításának érdekében szívesen találkoznék Önnel. Szíves visszajelzésére várva maradok tisztelettel és szeretettel Budapest, 2003. április 10-én Patmbány Miklós a Magyarok Világszövetsége elnöke

Felerősödő jogvédő harc az EU küszöbén Székelyföld autonóm iájáért, egy jobb EU alkotm ányért 2003. április 12-én, csekély részvétellel zajló, de ügydöntő erejűnek bizonyuló népszavazás nyomán Magyarország EU csatlakozása ténnyé vált. A másik magyar nemzetstratégiai cél, a kisebbségben élő magyar nemzeti közösségek autonómiájának kivívása, azonnali feladat lett. Az MVSZ hónapok óta tervezte egy nagyszabású székelyföldi autonómia konferencia megszervezését. Időpontját a tavaszi nap-éj egyenlőségre, június 21-re tűztük ki. Helyszínként Csíkszeredát választottuk. Ezt megelőzően két hetes fórumsorozatot szerveztünk Gyergyószentmiklós, Gyergyócsomafalva, Kovászna, Kézdivásárhely, Sepsiszentgyörgy, Székelyudvarhely, Bárót és Csíkszereda helyszínekkel. Rácz Sándorral és Csapó Józseffel hármasban e két hét alatt több mint ezer székelyföldi közéleti emberrel tanácskoztunk az életet jelentő autonómia lehetőségeiről. Végigkísért minket Borsos Géza és András Imre. Közben, június 16-án, a Rákóczi szabadságharc 300. évfordulóján megszakítottuk székelyföldi fórumsorozatunkat, mert Felvidéken, Borsiban Magyarország vezérlő fejedelmének szülőfalujában e napon kellett kibontanunk az MVSZ Rákóczi-emlékzászlaját. Budapest következett, ahol Oláh György Nobel díjas tudóssal kellett találkoznunk. Székelyföldre visszatérve, előbb Csíkbánkfalván avattunk két magyar tábornoknak emléktáblát: a falu szülöttének, Dr. Molnár Károlynak, aki 106 éves korában Budapesten hunyt el, és a csíkszentsimoni gyökerű v. Lakatos Géza néhai miniszterelnöknek, aki a távoli Ausztráliában nyugszik. Majd június 21-én sor került a fórumsorozatunkat lezáró Quo vadis Székelyföld című konferenciára, amely kimondta; " Igényeljük a székely székek és a Székelyföld területi autonómiájának törvényerejű statútum általi helyreállítását." /A zárónyilatkozat teljes szövegét alább közzé teszem./ A sors úgy hozta, hogy az európai államfők négy nap múltán Szalonikiben tanácskoztak, ahol Jaques Chirac, francia államfő kijelentette: támogatna egy magyar javaslatot a leendő EU alkotmány kisebbségi jogokkal történő kiegészítésére. Legkésőbb július közepéig. Pár nap alatt azonban kiderült, hogy a legnagyobb lélekszámú határon kívül élő közösséggel rendelkező állam kormányának és 113

ellenzékének nincs a "fiókjában" ilyen javaslat. Kimunkálása őszre várható. Az összesen három hétig tartó székelyföldi autonómia fórumsorozatunk kellőképpen összehozta "csapatunkat" ahhoz, hogy ezt a soha vissza nem térő alkalmat megpróbáljuk a kisebbségben élő nemzeti közösségek javára kamatoztatni. Csapó József szövegtervezetét az MVSZ elnöksége két olvasatban, kevés módosítással elfogadta. Világméretű, a Budapest-München-Brüsszel-New York tengelyen zajló önkéntes rohammunkával 2003. július 14-én, Franciaország nemzeti napján, készen állt a Magyarok Világszövetségének javaslata az Európai Alkotmánytervezet kiegészítésére. Közösségek önkormányzása az egyéni és kollektív jogok érvényesítésére címmel. A dokumentumot még hasznos időben eljuttattuk Franciaország államelnökének Jaques Chirac-nak, és az európai alkotmányozó ülés, az Európai Konvent elnöke, Valéry Giscard d'Estaing kezéhez. A dokumentum az európai alkotmánytervezetbe becikkelyezve tálalta a három igényelt autonómiaformát: kisebbségi közösségek személyi elvű autonómiát, a különleges státusú "sziget"-települések autonómiáját, és az összefüggő térségek területi autonómiáját. A Magyarok Világszövetségének szolgálata politikai tett szintjére csak akkor emelkedhetett volna, ha az Európai Konventben képviselt pártok, mint Szájer József révén a FIDESZ, vagy Vastag Pál révén az MSZP, vagy a Medgyessy Péter vezette magyar kormány a javaslatot felkarolja. A civil szervezeteket ugyanis már korábban kizárták az európai alkotmányozási folyamatból. Mint tudjuk, a magyar politikum ekkor is elfordult az MVSZ építő jellegű javaslatától. Ma már azt is tudjuk, hogy csak azért, mert a javaslat az MVSZ-től jött. A továbbiakban közzé tesszük 2003. júniusának-júliusának fontos irataiból néhányat. Utolsóként az EU alkotmány kiegészítésére tett javaslatunk indoklását tartalmazó címoldalt.

A Rákóczi szabadságharc kezdetének 300. évfordulóján Június 16. - a halál és az élet, az erkölcs és a tudás napja II. Rákóczi Ferenc, Nagy Imre, Szent Kinga, Oláh György Budapesten a budakeszi úti Ökoházban sajtótájékoztató fogadáson köszöntötték az Egyesült Államokból hazalátogató Oláh György professzort, akit 1993-ban kémiai Nobel díjjal tüntettek ki. A találkozón jelen volt Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke. Az Ökoház nemzetközi lakóközössége nevében Szunai Miklós igazgató és az Amerikából hazatelepedett Shelley/Székely/ István köszöntötte a magas rangú vendéget. Bejelentették, hogy Oláh György nevét viselő ösztöndíjat alapítanak, melyet 2004-től kezdve évente osztanak ki a környezetvédelemmel kapcsolatos tanulmányokat benyújtó egyetemisták legjobbikának. Az ösztöndíj 1.000 USD összegű lesz, amelyet az Ökoház áll, az elbíráló bizottság elnöke pedig maga Oláh György lesz. Az eseményen megjelent Demszky Gábor, Budapest főpolgármestere és Görgey Gábor a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának közelmúltban leköszönt vezetője is. Shelley István hazafias hangvételű, a magyar tudósok eredményeit méltató beszédében a mai magyar közéletből a nemzeti egység jegyében történő összefogást hiányolta. Megemlékezett arról, hogy 1958-ban ezen a napon végezték ki Nagy Imre miniszterelnököt, Maléter Pált és Gyímes Miklóst. Mint mondta - együttes mártíriumuk a magyar nemzeti egység szimbóluma is lehetne. Görgey Gábor, a házigazdát cáfolva, kijelentette, hogy egy olyan Magyarországon szeretne élni, amelyben nincs nemzeti egység. A nemzeti egységet a polgári élet elfogadhatatlan egyneműsítőjének tekinti. Patrubány Miklós a Magyarok Világszövetsége nevében köszöntötte a Nobel díjas tudóst és feleségét felkínálva nekik az MVSZ tagságot. Felsorolt néhányat azok közül az Amerikában élő tudósok és közéleti személyiségek közül, akik már korábban az MVSZ tagjainak sorába léptek: Teller Ede, a hidrogén bomba és a „csillagháború” atyja 1994ben, Harsányi János közgazdasági Nobel díjas 1995-ben, George Pataki, New York álhini kormányzója és Bognár Béla professzor 1997-ben.

Az MVSZ elnöke kifejtette, hogy a Magyarok Világszövetségének létértelme a nemzeti egység. Ezzel az elvárással nem a társadalom szellemi egyneműsítését kívánja elérni, hanem a nemzeti összefogás minimumát szeretné megteremteni, valahogy úgy ahogj^ ez megvalósul Angliában: „Her Majesty’s loyal opposition.’V „Őfelsége lojális ellenzéke. ”/ Patrubány Miklós hangsúlyozta, hogy június 16. nem csak a 4 nártírium és a halál napja, hisz ezen a napon lépte át 300 évvel ezelőtt II. Rákóczi Ferenc fejedelem a vereckei hágónál - Lengyelországból jövet - a magyar határt, és ekkor kezdődött el a nyolc évig tartó szabadságharc, mely ugyan nem vívta ki Magyarország függetlenségét, de visszaállította alkotmányos rendjét. Ugyanakkor június 16., mint mondta, egyben az erkölcs diadala is, hiszen 1999-ben ezen a napon avatták szentté Ószandecen Legyelországnban Árpád-házi IV. Béla király lányát Kingát, akit Lengyelországban a nép anyjaként tisztelnek. „Reméljük, hogy a ma alapított ösztöndíj sok új magyar Nobel-díjast szű r - mondta Patrubány Miklós, és ezzel június 16. nem csak a halál és az élet, hanem az erkölcs és a tudás napja is lesz. Köszöntője végén Patrubány Miklós átadta az MVSZ egy nappal korábban Borsiban kibontott Rákóczi-emlékzászlaját, amelyet az Ökoház lovagtermében őriznek meg. Budapest, 2003. június 18-án MVSZ Sajtószolgálat

Quo vadis Székelyföld? Konferencia Zárónyilatkozat Emlékezve arra, hogy az /. világháborút követően létrejövő román állam önkormányzatot {gért az erdélyi magyarságnak, valamint arra, hogy 1919. december 9-én Párizsban, a Társult Főhatalmakkal megkötött szerződésben Románia kötelezettséget vállalt a székelyek autonómiájának szavatolására, mely önkormányzási lehetőség Isten színe előtt minden népet megillet, üdvözölve az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésében megfogalmazott szándékot a regionális autonómia elveinek jogi érvényesítésére, emlékeztetve arra, hogy Székelyföldön - mely föld megközelíti az EU-tag várományos Szlovénia nagyságát - az összefüggő területen élő székelység 87%-át adja a közel egymillió lelket számláló népességnek, felidézve azon gazdag és kikristályosodott rendszert alkotó önkormányzati hagyományokat, amelyek a rendtartó székely települések falutörvényeitől az 1505. november 23-án elfogadott Székely Constitutio-ig terjednek, amely az európai jogalkotást két évszázaddal megelőzve törvényerőre emeli a személy szabadságát, a Csíkszeredái Konferencia a következőket nyilatkozza: A történelm i Székelyföldön meghonosult önkorm ányzást a székely székek szervezettsége és hatásköre testesítette meg. A székek területi autonómiával éltek, saját közigazgatással, sajátos társadalmi felépítéssel és jogokkal. A székely nép Székelyföldön őshonos, ismeri történelmét, őrzi hagyományait, tudatában van kulturális öröksége gazdagságának és birtokában egy saját írásmódnak, a székely rovásírásnak.

A Magyarok Világszövetsége által kezdeményezett székelyföldi tanácskozás-sorozat és ennek záró rendezvénye, a Csíkszeredái Konferencia, a székely népnek, mint a magyar nemzet szerves részének magára találását, önkormányzási törekvéseinek megismerését szolgálta és szolgálja. Ismerve és elismerve az Európai Parlament, az Európa Tanács és az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet nemzeti önazonosság védelmére vonatkozó elveit és dokumentumait, Székeljrföld lakosaiként halaszthatatlannak tartjuk a történelmi székely székek alkotta Székelyföld eurórégióvá núnősítését és a többségben lévő lakosság nemzeti önazonosságának védelmében, a közigazgatási hatáskörök mellett, sajátos közösségi jogokkal való felruházását, mely területi önkormányzás Székelyföld minden polgárát megilleti. Amikor időszerűvé válik, az Európai Unió biztosítson Székelyföld eurórégió részére a számarányának megfelelő képviseletet az Európai Parlamentben. Székelyföld őshonos közösségének tagjaiként, el akarjuk nyerni az Európai Unió államaiban gyakorlattá vált, a Nemzeti Kisebbségek Védelmére Vonatkozó Európai Keretegyezményben jogként feltüntetett, és a székely ség történelme során már megélt teljes és tényleges egyenlőséget. Igényeljük a székely székek és a Székelyföld területi autonómiájának törvényerejű statútum általi helyreállítását. Felszólítjuk az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Kezdeményező Testületének tagjait, késedelem nélkül kezdeményezzék a települési és a széki nemzeti tanácsok, a Székely Nemzeti Tanács megalakulását, az Agyagfalvi megemlékezés méltó köszöntésére. Székelyföld autonómiáját csakis együtt, közös akarattal érhetjük el. Legyen ennek az útnak első mérföldköve az Isten ajándékaként elnyert székely rovásírás közkinccsé tétele. Kérjük pedagógusainkat és a szülőket, tanítsák gyermekeinket, hogy sajátítsák el e kincset. Kérjük székely településeink önkormányzati testületeit, hogy a helységtáblákon tüntessék fe l a települések nevét a székely rovásírással is. Csíkszereda, 2003. június 21-én Isten áldása legyen a munkánkon! A Quo vadis Székelyföld? Konferencia

A Magyarok Világszövetségének Javaslata* az Európai Alkotm ánytervezet kiegészítésére Közösségek önkorm ányzása az egyéni és kollektív jogok érvényesítésére Indoklás A belső önrendelkezés jogán, amely államon belüli önigazgatás révén szavatolja a közösségek nemzeti önazonosságának megőrzését, a közösséghez tartozó személyek sajátos jogainak egyénenként és közösen gyakorlását, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet dokumentumaiban feltüntetett előírásoknak megfelelően, amelyeket az európai állam- és kormányfők által 1993-ban aláír Bécsi Nyilatkozat politikai kötelezettségekként fogalmaz meg, az Európa Tanács 1134\1990, 1177X1992, 1201M993, 1255M995. számú Ajánlásaiban a számbeli kisebbségben levő nemzetiségekre és a hozzájuk tartozó személyekre vonatkozó jogok érvényesítése céljából, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése 1334/2003. sz. Határozatát alkalmazva, a Helyi Autonómia Európai Chartájában előírt rendelkezések szellemében, és az Európa Tanács által 1997-ben jóváhagyott Regionális Autonómia Európai Chartája tervezetének megfelelően, a Nemzeti Kisebbségek Védelmére Vonatkozó Keretegyezmény által szavatolt teljes és tényleges állampolgári egyenlőség megvalósításáért, a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájában feltüntetett elvek tiszteletben tartása végett, az Európai Unió Parlamentjének az Unió állampolgáraira vonatkozó 1991 november 21. Határozatát figyelembe véve, amely a demokratikus belső önrendelkezés elvét, az állampolgárok közötti teljes és tényleges egyenlőséget, a helyi, regionális vagy csoport önkormányzást, a régiók közötti együttműködést hirdeti meg, a tagállam területén hagyományos lakóterületéhez történelmileg kötődő, a többségi nemzettől eltérő nemzeti önazonosságú közösségeket, a teljes és tényleges egyenlőség szavatolásáért, megilleti a belső önrendelkezési jogból eredő közösségi önkormányzás, a helyi különleges státus, és a nemzeti alapú területi autonómia. Elfogadta a Magyarok Világszövetségének elnök.sége a 173/2003. sz. határozattal.

A döntő fordulat A szerb miniszterelnök ajánlata 2003. tavaszán, alig egy hónappal a szabadkai tüntetés után, a meggyilkolt Zorán Djindjics utóda, Zorán Zsivkovics Szabadkán találkozik Medgyessy Péter magyar miniszterelnökkel. Az újdonsült szerb miniszterelnök pedig tálcán felkínálja a délvidéki magyarok magyar állampolgárságának lehetőségét, kijelentve, hogy Szerbia nem emel kifogást az ellen, hogy magyar nemzetiségű állampolgárai magyar állampolgárságot is nyerhessenek. A magyar fél válasza döbbenetes: a felkínált lehetőség elöl való kitérés lázas keresése, nem létező európai uniós elvárásokra hivatkozva. Az újkori magyar történelem újabb szégyenfoltja. A Magyarok Világszövetsége kivár, mert hiszi, hogy a magyar állam mégiscsak élni fog a felkínált lehetőséggel. Június 4-én Trianon évfordulóján a délvidéki magyar sajtó még mindég Zorán Zsivkovics szabadkai felajánlá.sát emlegeti. Mindhiába, hi.sz a magyar kormánynak esze ágában nincs a külhoni magyaroknak visszaadni a magyar állampolgárságot. így válik a sz^rb miniszterelnök ajánlata döntő fordulattá a Magyarok Világszövetsége részére, és minden nemzetileg elkötelezett magyar civil és politikai erő részére. A népszavazás most már egyetlen megoldásnak látszik. Július derekán, az MVSZ elnökének jogkörében eljárva, augusztus 18-ra, az MVSZ alapításának 65. évfordulójára összehívom az MVSZ elnöLségének és Védnöki Testületének ülését. A tárgysorozaton már szerepel a népszavazás lehetséges kezdeményezése. Ám kellő körültekintéssel eljárva, és mély lélegzetet véve még egyszer megpróbálom a lehetetlent: levelet írok a legfőbb magyarországi közjogi méltóságnak, a kormány minden miniszterének, minden pár elnökének, frakcióvezetőjének és frakcióvezető-helyettesének, és kérem: alkossanak végre törvényt a külhoni magyarok magyar állampolgárságáról, mert a történelem, most soha nem volt lehetőséget kínál erre. Levelemet lennebb teljes egészében közlöm. Olvashatják, hogy nagyfokú kompromisszumkészséggel felajánlom a magyar politikumnak a külhoni magyar állampolgárság már-már öncsonkító lehetőségét: nem kérünk sem szavazati jogot, sem automatikus áttelepedési jogot! Úgy, ahogy azt a külhoni magyar állampolgárságról készített törvénytervezetünkben 2000. augusztus 18-án leírtuk. Akkor is, most is, válasz nélkül maradtunk!

Levél az ország vezetőihez és a pártokhoz Újabb nyom atékos kérés az állam polgársági törvény módosítására Ej: 2003/0357 Dr. MádI Ferenc, a Magyar Köztársaság Elnöke részére Budapest Tisztelt KöTíársasági Elnök Úr! Miután a magyar nemzet integrációját szolgáló kedvezménytörvényt a szomszédos országok nyomására megfosztották a lényegétől, miután Szerbia-Montenegró miniszterelnöke bejelentette, hogy Szerbia nem támaszt kifogást az ellen, hogy a délvidéki magyarok elnyerhessék a magyar állampolgárságot, végül miután a státusztörvény kiürítésén szorgalmasan fáradozó Románia egy tollvonással alanyi jogon elérhetővé tette a tőle elcsatolt területeken élő románok számára a teljes körű román állampolgárságot, Magyarországnak is újra kell gondolnia a magyar-magyar viszonyrendszert. Miután a délvidéki magyarokkal szemben Magyarország a vízumkötelezettség bevezetésére készül, miután a délvidéki magyarok valamennyi politikai tömörülése tételesen kéri a magyar állampolgárság kiteijesztését, miután az Európai Unió tagállamainak többsége ismeri, és gyakorolja a kettős állampolgárság intézményét Magyarország nem tagadhatja meg tovább, a magukat a magyar nemzet tagjainak valló külhoni magyaroktól a magyar állampolgárság valamely formáját. A Magyarok Világszövetsége 1996 óta intézményesen foglalkozik a magyar állampolgárság kiterjesztésének kérdésével, és miként az itt mellékelt összefoglaló ismerteti, az elmúlt hét év alatt általa megtett út tizenkét stációja is érzékelteti, mindez az MVSZ hatvanöt éves történetének legalaposabban előkészített és legmódszeresebben végrehajtott politikai cselekedete volt. Az MVSZ így jutott el a teljes körű magyar állampolgárság kiteijesztésének gondolatától egy új fogalom, a külhoni magyar állampolgárság, kidolgozásáig és annak törvényi alakban való megfogalmazásáig. Az MVSZ ugyan a teljes körű magyar állampolgárság kiteijesztését tekinti a magyar nemzet szétszakítottsága elleni orvosságnak, ám a magyar belpolitikai, és a térség geopolitikai adottságainak figyelembe vételével járhatónak tekinti, és kész elfogadni azt a kompromisszumos megoldást, amely a 121

külhoni magyaroknak magyar útlevelet adna, de nem jelentene automatikusan letelepedési és szavazati jogot. Levelem mellékleteként megküldöm a külhoni magyar állampolgárság ismertető anyagát, valamint ízelítőül a vadonatúj román állampolgársági passzust, amely messzemenően megihletheti a magyar törvényhozókat. A Magyarok Világszövetsége nevében felkérem, felhívom és felszólítom a magyar kormányt, és az országgyűlési pártokat, hogy haladéktalanul tűzzék az Országgyűlés napirendjére a magyar állampolgársági törvény módosítását azért, hogy a magyar nemzet minden tagját alanyi jogon megillethesse a magyar állampolgárság. Tisztelettel és szeretettel: Budapest, 2003. augusztus 4-én

Patrubány Miklós

A fenti levelet MádI Ferenc köztársasági elnök úron kívül az alábbi hölgyek és urak kapták meg: Szili Katalin - az Országgyűlés elnöke, Medgyessy Péter - miniszterelnök, Mandúr László az Országgyűlés alelnöke MSZP - Magyar Szocialista Párt Kovács László pártelnök, Lendvai Ildikó frakcióvezető, Burány Sándor, Csehák Judit, Csillag István, Göndör István, Gy. Németh Erzsébet, Gyurcsány Ferenc, Hiller István, Juhász Ferenc, Juhász Gábor, Katona Béla, Lampert Mónika, László Csaba, Persányi Miklós, Tabajdi Csaba SZDSZ - Szabad Demokraták Szövetsége Kuncze Gábor pártelnök és frakcióvezető. Magyar Bálint, Pető Iván, Wekler Ferenc az Országgyűlés alelnöke FIDESZ MPSZ - FIDESZ Magyar Polgári Szövetség Orbán Viktor pártelnök, Áder János frakcióvezető, Deutsch Tamás, Glattfelder Béla, Halász János, Harrach Péter az Országgyűlés alelnöke, lsépy Tamás, Kósa Lajos, Mátrai Márta, Németh Zsolt, Répássy Róbert, Rogán Antal, Selmeczi Gabriella, Simicskó István, Szájer József, Varga Mihály MDF - Magyar Demokrata Fórum Dávid Ibolya pártelnök, Herényi Károly frakcióvezető. Font Sándor

Rácz Sándor az MVSZ tiszteletbeli elnöke Az MVSZ népszavazást kezdeményez a kettős áUampolgárságért Hétfőn a késő esti órákban ért véget az MVSZ elnökségének és védnöki testületének ünnepi, együttes ülése, melyet szervezet megalapításának 65. évfordulóján tartottak. A védnöki testület, melynek tagjai között olyan egyházi főméltóságokat találunk mint Czíiják Árpád, Erdélyi Géza, Rázmány Csaba és Tőkés László, az idén Csete György, Rácz Sándor, Szabó T. Attila és Zétényi Zsolt személyében négy új magyarországi taggal bővült. Az MVSZ védnöki testülete saját soraiból megválasztja a maga elnökét, aki egyben a Magyarok Világszövetségének tiszteletbeli elnöke. Az MVSZ korábbi tiszteletbeli elnöke, gróf Esterházy Alice a Kempinski szállodabeli "román-magyar miniszterelnöki pezsgőzés" elleni tiltakozása jeléül lemondott. A tegnapi ünnepi ülésen egyhangú szavazással Rácz Sándort, az 56os forradalom legendás alakját választották meg a Magyarok Világszövetsége új tiszteletbeli elnökévé. "Rácz Sándor megválasztásával az MVSZ végképp elkötelezte magát az 1956-os magyar forradalom értékei mellett" - mondta Patrubány Miklós, az MVSZ elnöke. Az MVSZ elnöksége több órás vita nyomán ellenszavazat nélkül döntött arról, hogy haladéktalanul népszavazást kezdeményez annak érdekében, hogy a külhoni magyarok, kérelem alapján, magyar állampolgárságot nyerhessenek. Az MVSZ elnöksége azért döntött így, mert az elmúlt hét év alatt, a kettős állampolgárság kérdésében a szervezet kimerítette a politikai érdekérvényesítés minden eszközét. Amint az Országos Választási Bizottság hitelesíti a népszavazást kezdeményező aláírásgyűjtő ívet, az MVSZ haladéktalanul elkezdi a kétszázezer aláírás gyűjtését. A Szabad Magyarországért Mozgalom, a JOBBIK és több civil szervezet már jelezte csatlakozását az aláírásgyűjtéshez. Az MVSZ elnökség bízik abban, hogy a nemzeti értékeket képviselő magyar pártok is felkarolják a nemzet egységesülését szolgáló ügyet, melyet a történelem ebben a pillanatban jobban sürget, mint valaha. Budapest, 2003. augusztus 19.

MVSZ Sajtószolgálat

Az MVSZ Elnökségének levele az Országgyűléshez, a kormányhoz és a pártokhoz Utolsó kísérlet a népszavazás elkerülésére Dr. Áder János frakcióvezető úr részére FIDESZ MPSZ - Országgyűlési Fraiició

Ej.: 2003/0381

Tisztelt Frakcióvezető Úr! A Magyarok Világszövetsége augusztus 18-án ünnepelte fennállásának 65. évfordulóját. Ez alkalommal együttes ülést tartott az MVSZ Elnöksége és Védnöki Testülete. Az ülés kiemelt napirendi pontja volt a magyar állampolgárság kiterjesztésének kérdése. Mint azt bizonyára Ön is tudja a Magyarok Világszövetségének alapszabálya 1998 óta, az MVSZ első számú feladatát ekként jelöli meg: „Befolyást gyakorolni annak érdekében, hogy a magyar állampolgárság az azt igénylő minden magyart alanyi jogon illessen meg. ” Az MVSZ Elnöksége saját alapszabálya szerint járt el akkor, amikor többórás elemző vita után döntést hozott a magyar állampolgárság kiteijesztése érdekében folytatott következetes harcának újabb lépéseiről. Az Elnökség a további teendők első lépéseként jelen levéllel megkeresi az Országgyűlésben képviselt pártok elnökét és parlamenti frakcióvezetőjét, valamint az Országgyűlés elnökét és a Magyar Köztársaság miniszterelnökét. Az MVSZ Elnöksége tisztelettel felkéri Önöket, hogy tekintettel a szomszédos államokban élő, magyar állampolgárságuktól akaratuk ellenére megfosztott magyarok egyértelmű igényére, figyelve az európai joggyakorlatra, és értékelve a szomszédos országok politikáját, terjesszék haladéktalanul az Országgyűlés elé a magyar állampolgársági törvény módosítását, mely lehetővé teszi a külföldön élő magyarok számára a magyar állampolgárság elnyerését anélkül, hogy ennek érdekében Magyarországra kellene telepedniük. Amennyiben a magyar politikai elit továbbra is halogatná ebben a halasztást nem tűrő kérdésben az érdemi döntéshozatalt, az MVSZ Elnöksége beindítja a népszavazást kezdeményező aláírásgyűjtését Az MVSZ Elnökségének nevében, tisztelettel és szeretettel Budapest, 2003. augusztus 28-án

Patrubány Miklós

Harmadik levél az MDF elnökének Dr. Dávid Ibolya elnök asszony részére Ej.: 2003/0382 Tisztelt Elnök Asszony! A Magyarok Világszövetségének Elnöksége augusztus 18-i ülésén határozott arról, hogy amennyiben az Országgyűlés nem módosítaná sürgősségi eljárással a magyar állampolgársági törvényt oly módon, hogy az lehetővé tegye a külhoni magyarok számára a magyar állampolgárság elnyerését anélkül, hogy Magyarországra kellene telepedniük, a Magyarok Világszövetsége - szeptember folyamán népszavazást kezdeményező aláírásgyűjtésbe kezd. A sajtóból értesültem arról, hogy a Magyar Demokrata Fórum országos aláírásgyűjtésbe kezdett a határon túli magyarok kettős állampolgársági igényének támogatására. Utólag az aláírásgyűjtő ív mintájának is birtokába jutottam. Örömmel nyugtázom, hogy az Ön által vezetett parlamenti párt ebben a magyar nemzet életét döntően befolyásoló kérdésben a Magyarok Világszövetsége által hét éve következetesen vallott álláspontra helyezkedik. Mi semmilyen illúziót nem táplálunk a tekintetben, hogy Magyarország kormányát magyar állampolgárok aláírásainak százezrei akár a legcsekélyebb mértékben is befolyásolni tudják a külhoni magyarok kettős állampolgársági igényének ügyében. A kormány már az idén, a státustörvény módosításának kapcsán bebizonyította, hogy teljesen közömbös számára a magyar polgárok aláírások százezreivel támogatott akarata. A Magyarok Világszövetségének Elnöksége éppen ezért döntött úgy, hogy az állampolgárság kérdésében nem aláírásgyűjtésbe kezd, hanem népszavazási kezdeményezéssel él. Bízom abban, hogy a külhoni magyarok magyar állampolgársági igényével kapcsolatban vallott nézeteink azonossága lehetővé teszi majd népszavazási kezdeményezésünk közös érvényesítését is. Szeretném hinni, hogy az Önök mostani aláírásgyűjtése nem fogja elbizonytalanítani a népszavazási aláírásra is felkért magyar állampolgárokat, hanem mintegy előkészíti, ráhangolja őket a közvetlen demokrácia gyakorlására. Remélem, hogy mindazokat, akik az Önök kezdeményezését aláírásukkal támogatták, viszontlátjuk azon 200.000 magyar állampolgár között, akiknek aláírása elegendő lesz ahhoz, hogy a szétszakított magyar nemzet életének egyik legjelentősebb döntését saját akarata szerint hozhassa meg. Tisztelettel és szeretettel Budapest, 2003. augusztus 30-án Patrubány Miklós

Székely önkormányzat és kettős állampolgárság Levél Székelyföld felelős közéleti szereplőihez Kedves Testvérem! Alig több mint egy hónap választ el bennünket október 12-tőI, amikor kezdetét veszi az a folyamat, mely két hét alatt. Székelyföld egészét megmozgatva, életre kívánja hívni a Székely Nemzeti Tanácsot, avagy azt a testületet, amelynek első számú feladata a székely önkormányzat statútumának elfogadása, az ország központi hatalmával való elfogadtatása és ezt követően annak valóra váltása lesz. Csak üdvözölni lehet a Székely Nemzeti Tanács Kezdeményező Testületének határozott és gyors cselekvését, mely Gyergyócsomafalván történt megalakulása után alig pár héttel, sepsiszentgyörgyi ülésén elfogadta a Székely Nemzeti Tanács életre hívásának pontos menetrendjét. Október 12-én megalakulnak a települések nemzeti tanácsai. Ezt követik október 19-én a székek, majd október 26-án az egész Székelyföldet megtestesítő Székely Nemzeti Tanács. Megfelelőnek tűnnek a képviseleti arányok is, amelyek szerint minden falut egy-egy küldött képvisel a Székely Nemzeti Tanácsban - a község központokat két küldött, a városokat négy, a megyei jogú városokat pedig nyolc küldött képviseli majd. Öröm számomra, hogy a magunk szerény eszközeivel, a júniusi székelyföldi találkozósorozattal és annak végén, a „Quo vadis Székelyföld' konferenciát lezáró Csíkszeredái Zárónyilatkozattal, ennek a folyamatnak serkentői lehettünk. Mind szövetségünk egésze, mind annak székelyföldi tisztségviselői ezután is Székelyföld nemes ügyének szolgálatában maradnak. Itt köszönöm meg mindazoknak, akik előző, július 10-én kelt felhívásomat követve ismertették közösségeik tagjaival a sajtó által elhallgatott Csíkszeredái Zárónyilatkozatot és begyűjtötték mindazoknak támogató aláírását, akik a zárónyilatkozatban foglaltakkal egyetértettek. Arra buzdítom Önöket, hogy folytassák a zárónyilatkozat ismertetését és az aláírások gyűjtését. Minden székelyföldi emberben, aki megismeri a Csíkszeredái Zárónyilatkozat tartalmát, és aki ráadásul aláírásával is jelzi egyetértését, olyan lelki-tudati folyamatot indítanak el, amelynek gyümölcsei a székely nép önkormányzatának kivívására megalakuló nemzeti tanácsok létrejöttét és érdemi felállását segíti elő. Kérem mindazokat, akik tehetik, vegyenek tevőlegesen részt, és segítsék népünk felemelkedését.

Sokan kérdezik, hogy mi lesz majd a települési önkormányzat és a helyi székely nemzeti tanács viszonya? Betöltheti-e az önkormányzat a nemzeti tanács szerepét? Jóllehet nem az én dolgom ezekre a kérdésekre a szabályértékü választ megfogalmazni, de véka alá sem rejthetem véleményemet. Meglátásom szerint, a kettő - kétféle. Az önkormányzati képviselőket egy meglévő törvényben jól körülírt feladat- és hatáskörrel rendelkező testület tagjaivá választották. Ennek a törvénynek nem tárgya az, ami a székely nemzeti tanács tagjainak legfőbb feladata kell legyen: a nemzeti önazonosság védelme, a nemzeti közösség tagjai számára a teljes és tényleges egyenlőségnek a kivívása és a nemzeti közösség tartós fejlődésének biztosítása. Ezzel szemben az önkormányzatok feladat- és hatásköre a település mindennapi életének ügyintézésében rajzolódik ki. Ebből következik, hogy a helyi önkormányzatok nem tölthetik be a nemzeti tanács szerepét. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy az önkormányzati választásokon megválasztott személyek ne lehetnének tagjai a helyi nemzeti tanácsoknak - amennyiben erre a szerepre is alkalmasnak találja őket a közösség. Persze az is lehet, hogy egyesek esetében ez kizárt. Akár azért, mert nem jeleskedtek a nemzeti önazonosság védelmében, akár azért, mert alkatilag nem felelnek meg. /Lehet, hogy valaki jól ért az igazgatáshoz, az ügyintézéshez, de nincs birtokában azoknak a szerteágazó ismereteknek, amelyek ebben a bonyolult világban a nemzeti azonosság védelmét és a közösség tartós lelki-szellemi-fizikai gyarapodását leginkább tudják szavatolni. / Fel hát, dologra! Mire Ön levelemet kézhez veszi lehet, hogy Budapesten az Országos Választási Bizottság /OVB/ már megtárgyalja a Magyarok Világszövetségének beadványát, amelyben arra kértük az OVB-t, hogy hitelesítse azt a kérdőívet, amellyel ötszázezer /de legkevesebb kettőszázezer/ magyar állampolgár aláírását szeretnénk begyűjteni annak érdekében, hogy a külhoni magyarok - tehát Ön is - magyar állampolgárságot nyerhessen, ha azt kéri, anélkül, hogy ennek érdekében Magyarországra kellene telepednie. A Magyarok Világszövetségének hatályos alapszabálya 1998 óta ezt szabja meg a Szövetség első számú feladataként. Miután 1996 óta a politikai akaratformálás és befolyásolás minden lépcsőfokát végigjá^k, és minden eszközét kipróbáltuk a fenti cél érdekében anélkül, hogy a magyar politikum kőszívét meg tudtuk volna lágyítani, a demokrácia utolsó eszközéhez kellett nyúlnunk: a magyar népet hívjuk segítségül nemzetünk sorsának intézésében: népszavazást kezdeményezünk!

Amennyiben sikerül legkevesebb 200.000 magyar állampolgár érvényes támogató aláírását megszereznünk, akkor az Országgyűlés köteles lesz a kérdésben ügydöntő népszavazást elrendelni. És ekkor már csak az marad hátra, hogy magyarországi testvéreink közül legalább hárommillió szavazati joggal bíró állampolgárt meggyőzzünk, menjen el, és szavazzon igennel. Ha erre népünkkel együtt képesek leszünk, akkor lesz jövőnk! Ezzel a népszavazással Trianon óta első ízben adódik meg annak a lehetősége, hogy a magyar nép saját maga döntsön sorsáról. Ezért most mindnyájan meg kell mozduljunk! Mindenkinek van Magyarországon rokona-ismerőse. Valamennyien latba kell vetnünk minden tehetségünket azért, hogy valamennyi magyarországi ismerősünket meggyőzzük: most alá kell írnia a népszavazást kérő kérdőíveket, most el kell mennie szavazni, és igennel kell szavaznia. Arra kérek minden tanárt, lelkészt, újságírót és polgármestert, írjanak levelet magyarországi tanártársainak, lelkésztársainak, újságíró- és polgármestertársainak, és kéijék meg őket, hogy befolyásolják környezetüket a népszavazási kezdeményezés támogatására: aláírásgyűjtők verbuválásával, a bizonytalankodók meggyőzésével és a riogatók-megtévesztőkfélelemkeltök elleni fellépéssel. Állampolgársági kérelmünk jogos. Környezetünkben a legtöbb állam, beleértve Romániát is, elismeri, és tömegméretekben gyakorolja a kettős állampolgárság jogintézményét. Az Európa Tanács elfogadta az Európai Egyezmény az Állampolgárságról című dokumentumot, amely ajánlja a kettős állampolgárságot, és amelyet Románia elsőként írt alá. Az Európai Unió jeles országai, mint Anglia, Franciaország, Spanyolország és Olaszország nem csak elismerik, de maguk is gyakorolják a kettős állampolgárság intézményét. Szerbia- Montenegró miniszterelnöke hivatalos kormányfői találkozón jelentette be magyar kollegájának: állama támogatja azt, hogy a délvidéki magyarok magyar állampolgárságot is nyerhessenek. A Romániában élő horvátok egyben horvát állampolgárok is. Valamennyiüknek ott a zsebében a horvát útlevél is. Sőt, amikor Horvátországban választások vannak, akkor Krassó-Szörény megyében, a horvátok lakta romániai falvakban is szavaznak: a Zágrábból érkező választói névjegyzékek alapján, a bukaresti külügyminisztérium védnöksége és a belügyminisztérium védelme mellett!

Csak nekUtik magyaroknak kell továbbra is elszakítottságban élnünk? Nem, az idő megérett arra, hogy a magunk érdekeit európai eszközökkel érvényesítsük. Aki ma tevőlegesen akarja nemzetünk jövőjét alakítani, az támogassa a székely önkormányzat megvalósulását, és segítse minden eszközével a magyarországi népszavazást az állampolgárság kiteijesztésének érdekében.

Nemzetünk felemelkedésébe vetett hittel búcsúzom, és maradok tisztelettel és szeretettel.

Budapest-Kolozsvár, 2003. szeptember 4-én Patrubány Miklós

A Magyarok Világszövetségének elnöksége 2003. augusztus 18-án meghozta tehát a népszavazás kezdeményezésére vonatkozó döntését. Ám még mindig kivárt, és megadta a pártoknak a lehetö.séget arra, hogy népszavazás nélkül, az Országgyűlésben hozzák meg a törvényt. Ezért születik meg a magyar politikum felé a második, augusztus 28-án keltezett levél, immár nem az MVSZ elnökének, hanem elnökségének nevében. Tudtuk, hogy több hónapba telhet, amíg a népszavazásra bocsátandó kérdés az Országos Választási Bizottság általi hitelesítése megtörténik. Szeptember 11-én végül második szerke.sztésben benyújtottuk azt kérdőívet, amelynek szövegét Gaudi-Nagy Tamással ketten véglegesítettük. Kissé bonyolult lett a kérdés, de tudva, hogy az OVB tagjait a pártok jelölik, az elutasítás elkerülésének egyetlen esélyét abban láttuk, ha a népszavazásra bocsátandó kérdésnek lehetőleg minden szava egyben valamely magyar törvénybe kódolt fogalom is. Egy hét múlva, pontosan egy hónappal az MVSZ elnökségének döntése után, 2003. szeptember 18-án, az OVB egyhangú szavazattal hitelesítette a népszavazásra bocsátandó kérdést.

A népszavazásra bocsátott kérdés Ej.: 2003/0401 Országos Választási Bizottság Budapest

Tisztelt Országos Választási Bizottság!

A Magyarok Világszövetsége országos, a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény 28/C. § (1) bekezdésének első fordulata szerinti ügydöntő népszavazást kezdeményez a mellékelt aláírásgyűjtő íven feltüntetett kérdésben. Kérem a Tisztelt Országos Választási Bizottságot, hogy szíveskedjék, a mellékelt, jogszabályi feltételeknek megfelelő, a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény végrehajtásáról az országos népszavazáson és az országos népi kezdeményezésen tárgyú 34/2002. (XII. 23.) BM rendelet szerint elkészített aláírásgyűjtő ível, illetőleg a vonatkozó tartalmi követelményeknek megfelelő kérdést a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény 117. § (1) bekezdése alapján, az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998. évi in. törvény 2. §-ában foglalt hatáskörében eljárva, soron kívüli eljárásban hitelesíteni. A kérelem részletes indokolását a Tisztelt Országos Választási Bizottság jelen kérelem tárgyában tartandó ülésén kívánjuk előterjeszteni. Tisztelettel

Budapest, 2003. szeptember 11-én

Patrubány Miklós elnök

Az OVB hitelesítette az MVSZ népszavazási kezdeményezését a kettős állampolgárságról Az Országos Választási Bizottság, szeptember 18-i ülésén, 116/2003 számú, egyhangú határozatával hitelesítette a Magyarok Világszövetsége népszavazási kezdeményezését a kettős állampolgárságról. Az MVSZ indítványa magyar állampolgárságot adna a Magyarországon kívül élő magyar nemzetiségüeknek. A nemzetiség megállapítására az MVSZ a ,M agyar igazolványt” javasolja. Ha a Magyar Közlönyben való közzétételétől számított 15 napon belül nem érkezik a határozat ellen óvás, elkezdődhet a népszavazás kiírását szolgáló aláírásgyííjtés. A Duna Palota Barna termében minden hely megtelt, amikor fürkésző kamerák és mikrofonok előtt az OVB megkezdte az MVSZ népszavazási kezdeményezésének tárgyalását. Amint azt Dr. Fűrész Klára professzor asszony, az OVB felkért szakértője kiemelte, az MVSZ igen pontos, szinte normatív szövegezésben fogalmazta meg a népszavazásra bocsátandó kérdést: Akarja-e, hogy az Országgyűlés törvényt alkosson arról, hogy kedvezményes honosítással - kérelmére - magyar állampolgárságot kapjon az a magát magyar nemzetiségűnek valló, nem Magyarországon lakó, nem magyar állampolgár, aki magyar nemzetiségét a 2001. évi. LXIL tv. 19. § szerinti „Magyar igazolvánnyal” vagy a megalkotandó törvényben meghatározott egyéb módon igazolja? Dr. Fűrész Klára mélyenszántó elemzéssel vette górcső alá a fenti szöveget. Mint kiemelte, a népszavazási kezdeményezés szövegét a hatályos magyar állampolgársági törvénnyel kell összevetni, amely 2002. március 1-ig a magyar jogrendben egyedül rendezte a kérdést. A vizsgálat szerint az MVSZ népszavazásra bocsátandó kérdése minden tekintetben megfelel a hatályos magyar állampolgársági törvénybe foglalt elveknek. Az Európai Egyezmény a Magyar Állampolgárságról című, az Európa Tanács által kidolgozott nemzetközi dokumentumot 2002. márciusában emelte törvényerőre az Országgyűlés. Ez a törvény bizonyos mértékig korlátozza az államok szuverenitását az állampolgárság kérdésében - mondta a szakértő jogászprofesszor. Am

az MVSZ beadványa a kettős és többes állampolgárságot amúgy támogató egyezmény etnikai alapú diszkriminációt tiltó rendelkezését sem sérti, érvelt Dr. Fűrész Klára, aki egyben kiemelte, hogy a népszavazási kezdeményes szövege ugyan egyértelmű, mégis kellő szabadságot ad a törvényalkotónak, az Országgyűlésnek. A szakértő záró mondatát, melyben bejelentette, hogy az MVSZ beadványát hitelesítésre alkalmasnak találja - spontánul kitörő nagy taps követte. Az OVB tagjai közül Dr. Cservák Csaba /MDF/ kért először szót. Mindenben osztotta a szakértő véleményét, és hitelesítésre ajánlotta társainak a beadványt. Dr. Maczonkai Mihály kitért az etnikai alapú diszkrimináció kérdésére, melyet az MVSZ beadványa azáltal érint, hogy „magyar nemzetiségű” személyeknek kíván kedvezményesen magyar állampolgárságot adni. Dr. Maczonkai szóvá tette, hogy az Országgyűlés nem volt következetes a ,4iszkrimináció" idegen szó magyar fordításában: 1999-ben még a „hátrányos megkülönböztetés” alakjában egy félreérthetetlen magyar fogalom született, de 2002-ben az állampolgárságról szóló európai egyezmény törvénybe iktatásakor megőrizték az idegen kifejezést, ami most félreérthető helyzetet teremt. Dr. Maczonkai is hitelesítésre alkalmasnak minősítette az MVSZ beadványát. Dr. Poczkodi Balázs /SZDSZ/ csatlakozott Dr. Fűrész Klára álláspontjához, mely szerint a beadvány nem sérti az állampolgárságra vonatkozó New York-i egyezmény rendelkezéseit sem, és hitelesítésre ajánlotta azt. Az OVB elnöke Dr. Ficzere Lajos csatlakozott az elhangzottakhoz, és ugyancsak hitelesítésre alkalmasnak nevezte a népszavazási kezdeményezést. A kilenc tagú testület hét jelen levő tagja egyhangú szavazattal hitelesítette a Magyarok Világszövetsége által benyújtott népszavazási kezdeményezést. Az ülésen nem vett részt Dr. Bordás Vilmos /Fidesz/ és Dr. Szoboszlai György/MSZP/. A Magyarok Világszövetségét a tárgyaláson képviselő tisztségviselők - Patrubány Miklós, Dr. Gaudi-Nagy Tamás és ^ b o la i Csekme Éva - miként a jelen levő többi tisztségviselő és tag is, nagy elégtétellel fogadták az OVB döntését.

Távozóban Patrubány Miklós, újságírói kérdésre, hogy számított-e ilyen egyértelmű döntésre, elmondta: „Tudtam, hogy az MVSZ elnökségének felkért jogász-tagjai kiválóan felkészültek és legjobb tudásuk szerint, körültekintően jártak el. A népszavazásra bocsátandó kérdés minden szavát és fogalmát egyenként mérték össze a hatályos magyar törvények szóhasználatával és fogalomtárával. Köszönet illeti ezért Dr. Gaudi-Nagy Tamást és Dr. Zétényi Zsoltot, és ugyancsak köszönet illeti az MVSZ elnökségének és védnöki testületének minden tagját, akik a Szövetség 65. születésnapján döntöttek a népszavazás kezdeményezéséről. Az augusztus 18-án lezajlott vitát teljes egészében közzé tesszük. Amint azt minap a sajtónak elmondtam, bíztam abban is, hogy az OVB a magyar nemzet életének e kardinális kérdésében a helyzet magaslatán lesz. Azt, hogy ellenszavazat nélküli határozat születik, azonban nem hittem. Ez az egyhangú szavazat azi bizonyítja számomra, hogy életbevágó fontosságú kérdésekben, mint amilyen a magyar nemzet szétszakítottságának megszüntetése - a nemzeti egység talán mégiscsak megteremthető.” Mellékelten közzé tesszük az OVB határozatának teljes szövegét

Budapest, 2003. szeptem ber 18.

M VSZ Sajtószolgálat

Az Országos Választási Bizottság 116/2003.(1X.18.) határozata

Az Országos Választási Bizottság az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 2. §-ában, valamint a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a továbbiakban Ve.) 117. §-ának (1) bekezdésében foglalt hatáskörében eljárva a Magyarok Világszövetsége képviseletében Patrubány Miklós által benyújtott népszavazási kezdeményezés aláírásgyűjtő ívének hitelesítése tárgyában meghozta a következő határozatot: Az Országos Választási Bizottság az aláírásgyűjtő ív mintapéldányát hitelesíti. A határozat ellen az annak közzétételét követő 15 napon belül az Alkotmánybírósághoz címezve az Országos Választási Bizottsághoz lehet kifogást benyújtani. Indoklás I. A Magyarok Világszövetsége 2003. szeptember 11-én országos népszavazási kezdeményezés aláírásgyűjtő íve mintapéldányának hitelesítését kérte az Országos Választási Bizottságtól. Az aláírásgyűjtő íven a következő kérdés szerepel: „Akaija-e, hogy az Országgyűlés törvényt alkosson arról, hogy kedvezményes honosítással - kérelmére - magyar állampolgárságot kapjon az a magát magyar nemzetiségűnek valló, nem Magyarországon lakó, nem magyar állampolgár, aki magyar nemzetiségét a 2001. évi. LXII. tv. 19.§ szerinti „Magyar igazolvánnyal” vagy a megalkotandó törvényben meghatározott egyéb módon igazolja?” Az Országos Választási Bizottság egyhangúlag megállapította, hogy az aláírásgyűjtő ív a törvényben meghatározott formai, valamint a feltett

kérdésre vonatkozó tartalmi hitelesítésének akadálya nincs.

körülményeknek eleget tesz,

ezért

II. A határozat a Ve. 117. §-án, 118. §-án, az Nsztv. 2. §, 10. §, valamint 13. §-án, a jogorvoslatról való tájékoztatás a Ve. 130. § (1) bekezdésén alapul. Budapest, 2003. szeptember 18. Dr. Ficzere Lajos, sk. az Országos Választási Bizottság elnöke

újra együtt! A népszavazást felvezető kampány A Magyarok Világszövetségének hét év alatt nem sikerült a magyarországi politikum kőszívét megtörni. Az MVSZ ezért kényszerült népszavazást kezdeményezni a kettős állampolgárságról. A népszavazást felvezető kampány nyitánya október 1-én, 16.00 órakor lesz Szegeden, az Aradi Vértanúk terén. A népszavazási aláírásgyűjtés október 23-án, déli 12.00 órakor kezdődik, Magyarország minden településen. Az MVSZ bízik abban, hogy két hónap alatt sikerül 500.000 aláírást összegyűjteni, örömteli, szép Karácsonyt szerezve a világ magyarságának. Ha minden a tervek szerint zajlik, a magyar nemzet méltóságának helyreállítását célzó népszavazást 2004. március 15-re ki lehet tűzni - hangzott el azon a sajtótájékoztatón, amelyet az MVSZ vezetői, Patrubány Miklós, Rácz Sándor és Király Zoltán tartottak az MVSZ székházában. Ha bárki meg is óvná az Országos Választási Bizottság határozatát, mellyel az MVSZ által kezdeményezett népszavazás aláírásgyűjtő ívének mintapéldányát hitelesítette, a népszavazást megakadályozni nem, legfönnebh késleltetni tudja. Miután az Országos Választási Bizottság tartózkodás és ellenszavazat nélkül fogadta el kezdeményezésünket, kizártnak tartom, hogy az Alkotmánybíróság ezzel ellentétes határozatot hozna, hiszen ez teljes jogbizonytalanságot szülne Magyarországon. Ezekkel a szavakkal vezette fel az Patrubány Miklós, az MVSZ elnöke a kettős állampolgárságról szóló népszavazás kérdését, majd ismertette a tervezett lépéseket. • A népszavazás felvezető kampányának nyitánya október 1-én, 16.00 órakor lesz Szegeden, az Aradi Vértanuk terén. A rendezvényre várják a délvidéki magyarokat is, hiszen mint az MVSZ elnöke fogalmazott, „ez a daF elsősorban róluk szól. • Az aláírásgyűjtés október 23-án, déli tizenkét órakor kezdődik, Magyarország minden településén. Eddig a napig az MVSZ eljuttatja az OVB által lebélyegzett aláírásgyűjtő ívet minden településre. • A háromhetes felvezető kampány során az ország valamennyi megyei jogú városában szabadtéri rendezvényeken kívánják

Magyarország állampolgáraival a kettős állampolgárságról szóló tényeket ismertetni. Természetesen, máshova szóló meghívásokat sem utasítanak el. A kampányfőnök tisztére Balog Barnát, közismert tévériportert, az MVSZ küldöttjét kérték fel, aki bejelentette, hogy a kampány címe Újra együtt! - Magyar állampolgárságot minden magyarnak! lesz. • Patrubány Miklós elmondta, húsz-huszonötezer aláírásgyűjtő együttműködésére számítanak. Koordinálásuk óriási feladat. A felvezető kampány ideje alatt együttműködési megállapodást kívánnak kötni mindazon szervezetekkel és polgári körökkel, akik a magyar állampolgárság kiteijesztését támogatják. A megállapodások célja a kampány hatékonyságának növelése, valamint a kettős állampolgárság ellen zajló, a politikum által gerjesztett diverzió elhárítása. A megállapodások nem csak az aláírásgyűjtésre, hanem a népszavazási kampányra és magára a népszavazásra is kiterjednek. Összességében egy hathónapos, nagy „hadműveletre” készülünk - fűzte hozzá az MVSZ elnöke, egyben bejelentve, hogy az MVSZ székházában október 23-tól a szükséges aláírások begyűjtéséig folyamatos ügyelet lesz, ahol alá lehet majd írni, és aláíró íveket lehet átvenni, illetve leadni. A Magyarok Világszövetségének elnöke csodálkozásának adott hangot azért, hogy az MDF éppen ezekben a napokban erősítette fel sajtókampányát annak az aláírásgyűjtésnek, amelyet az MDF kezdeményezett, ám amelyik - lévén, hogy az aláírásgyűjtő íveket be sem nyújtották az Országos Választási Bizottsághoz hitelesítésre közjogi következmények nélküli. Különösen megtévesztő - mondta Patrubány Miklós - , hogy a minap, miután az OVB hitelesítette az MVSZ kezdeményezését, az MDF szereplői arról kezdtek beszélni, hogy 200.000 aláírás begyűjtésére készülnek. Lévén, hogy pontosan ennyi aláírás szükséges egy ügydöntő népszavazás kitűzéséhez, az MDF vezetői ezzel a fogással azt sugallják a magyar választópolgároknak, mintha az MDF által folytatott aláírásgyűjtés is elvezetheme egy népszavazáshoz, jóllehet ez - a fent vázoltak miatt - fel sem merülhet. Dávid Ibolya elnök asszonynak megírom második levelemet, és - még mindig jóhiszeműen, béketűrően - figyelmeztetni fogom, hogy az MDF „szokatlan” aláírásgyűjtése kifejezetten rontja a népszavazási kezdeményezés esélyeit. /Mint ismeretes az MDF azután kezdett országos aláírásgyűjtésbe, miután nyilvánosságra került, hogy a

Magyarok Világszövetsége ügydöntő népszavazást kezdeményez ebben az ügyben./ A sajtótájékoztatón szót kért Szilvásy György, a Honfoglalás 2000 Egyesület elnöke, aki felháborodott hangon kommentálta az MDF aláírásgyűjtő akcióját, és bejelentette, hogy pénteken küldöttségük tiltakozó jegyzéket juttat el az MDF székházába. Rácz Sándor, az MVSZ tiszteletbeli elnöke méltatta az Antall kormány igazságügy miniszterének, Balsai Istvánnak egy nappal korábbi rádiónyilaücozatát. Balsai István méltatta az MVSZ népszavazási kezdeményezését, és súlyosan kifogásolta a Kovács László vezette külügyminisztérium folyamatos megszólalását az állampolgársági kérdésben, jóllehet az a belügyi tárca hatáskörébe tartozik. Rácz Sándor felhívta a magyar választópolgárokat, hogy forduljanak el azoktól a pártoktól, amelyek nem támogatják fenntartás nélkül a kettős állampolgárságot, majd így szólf „Igaz ugyan, hogy a magyar jo g ismeri a kettős állampolgárságot, de eddig abban csak azok részesülhettek, akik a hatalom mellé szegődtek - cselédnekF Király Zoltán, az MVSZ elnökhelyettese ismertette, hogy a magyar közélet tisztaságának megőrzésére, és a gyülöletbeszéd ellen fellépve az MVSZ bűntető jogi eljárást kezdeményez a Medgyessy Péter miniszterelnök holdudvarába tartozó Gerő András történész ellen, azért mert „nácik"-nak bélyegezte meg azokat akik az EU csatlakozás ellen beszéltek. Az esetről sajtószolgálatunk önálló hírben számolt be. Budapest, 2003. szeptember 22.

MVSZ Sajtószolgálat

Naivnak bizonyultunk! Azt hittük, hogy ebben az össznemzeti ügyben, ilyen egyhangú OVB döntés után nem lesz óvás. Tévedtünk. A népszavazásról szóló törvény úgy van kitalálva, hogy lehetőleg senki se tudja végigjárni annak útját. Nyolc millió állampolgárnak még ekkor is lehetősége van arra, hogy nevének eltitkolásával akármilyen légből kapott badarsággal megóvja az ország egyik legfőbb bírói testületének döntését. Ez meg is történt: az óvási határidő utolsó napján. így kerül a kérdés az Alkotmánybíróság asztalára. Ennek a testületnek a törvény nem szab határidőt, csupán annyit rendel el, hogy soron kívül kell tárgyalni. Október 23-i tervünk füstbe szállni látszott. 138

Levél az Alkotmánybíróság elnökéhez K érelem népszavazás elleni beadvány soron kívüli tárgyalására Ej.: 2003/0434 Dr. Holló András elnök úr részére A Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága, Budapest Tisztelt Elnök Úr! A Magyarok Világszövetsége népszavazást kezdeményezett az alábbi kérdésben; "Akatja-e, hogy az Országgyűlés törvényt alkosson arról, hogy kedvezményes honosítással - kérelmére - magyar állampolgárságot kapjon az a magát magyar nemzetiségűnek valló, nem Magyarországon lakó, nem magyar állampolgár, aki magyar nemzetiségét a 2001. évi LXII. tv. 19. § szerinti "Magyar igazolvánnyal" vagy a megalkotandó törvényben meghatározott egyéb módon igazolja?" A fenti kérdést tartalmazó aláírásgyűjtő ívünk mintapéldányát az Országos Választási Bizottság 2003. szeptember 18-i ülésén tárgyalta. Miután meghallgatta Dr. Fűrész Klára professzor asszony szakértői véleményét, az OVB ülésező testülete egyhangú szavazattal /7 igen, 0 nem, 0 tartózkodás/ hozta meg 116/2003-(IX.18) sz. határozatát, mellyel a népszavazást kezdeményező aláíróív mintapéldányát hitelesítette, amely határozat a Magyar Közlöny 2003/100.(IX.23) számában megjelent. Ezek után a Magyarok Világszövetsége, tudatában kezdeményezése nemzetpolitikai súlyának és halasztást nem tűrő voltának, valamint annak jogszerűségéről az illetékes testület határozata révén kellőképpen meggyőződve, 2003. október 23-ra meghirdette az országos szintű aláírásgyűjtés megkezdését. Amint arról az Országos Választási Iroda vezetője 44-475/2003. sz. levelében értesített, az OVB 116/2003. sz. határozata ellen a fellebbezési határidő lejárta előtti napon, 2003. október 7-én kifogás érkezett, melyet a Magyar Köztársaság Alkotmánybíróságához továbbítottak. A kifogás tartalmát ismételt próbálkozás árán sem sikerült hivatalosan megtudnunk. Ám figyelembe véve az előzményeket.

számunkra nem kétséges, hogy a kifogás csakis politikai indíttatású, és jogi szempontból minden bizonnyal teljességgel megalapozatlan lehet. Mindezek alapján, tisztelettel kérem Elnök urat, szíveskedjék arról gondoskodni, hogy az Alkotmánybíróság soron kívüli eljárással tárgyalja le az ominózus álságos kifogást azért, hogy az immár több mint negyven szervezet által támogatott népszavazási aláírásgyűjtés az eredeti terv szerint, október 23-án elkezdődhessen, mert különben össznemzeti érdek sérülhet visszafordíthatatlanul. Segítségét előre megköszönve búcsúzom, és maradok tisztelettel és szeretettel. Budapest, 2003. október 10-én

Patrubány Miklós

Felkelés a közjóért Újévi üzenet magyarokhoz 2004. január 1. Kelj fel, és ítélj, Petőfi Sándor! - születésének évfordulóján Petőfit kellene segítségül hívnunk, Magyarország nagy romlásának láttán. Pedig reményekkel telve kezdtük az új évezredet. Annak első napján az ezeréves keresztény Magyarországot megtestesítő szimbólum, a Szent Korona méltó helyre került - az Országházba. Méltán bízhattunk abban, hogy ezáltal nemcsak nemzetünk ébred rá értékeire, de okunk volt hinni azt, hogy Európa is méltó helyre teszi azt az országot és nemzetet, amely nem csak bőséges véráldozatával védte a földrész keresztény világát, hanem példaértékű jogállami berendezkedésével utat is mutatott számára. De sokszorosan csalatkoznunk kellett. Abbéli nagy igyekezetében, nehogy a globalizáció Európába is átcsapó folyamatából kimaradjon, Magyarország már az évezred második évében egy távoli földrészen elindított háborúba sodródott. Az ország politikai vezetői szó nélkül eltűrték, hogy a leendő európai alkotmányban még utalás se történjék az oly sok nemzedék véráldozatával védett keresztény értékekre. Ugyanők, az egykor jogállami berendezkedéséről híres országunkat úgy tuszkolják ebbe az új Európába, hogy közben szemenszedett módon, több ponton is semmibe veszik még azt a nemzetidegen alkotmányt is, amelyet ok maguk tartanak kényszerzubbonyként az ország népén. Magyarország eddig nem ismert erkölcsi mélypontra süllyedt. Erdély elcsatolásának napján az ország miniszterelnöke pezsgőt bont az elcsatolók egészségére. Anyák napján Budapest szívében az inakat drogfogyasztásra bíztató hangzatos tüntetést szerveznek közismert magyar állampolgárok. Jézus urunkat visszatérő módon becsmérlik, és nyilvános műsorban „zsidó fattyúnak” bélyegzik. Karácsony Szentestéjén a magyar adófizetők pénzéből támogatott budapesti rádióban a legközönségesebb ocsmányságokkal illetnek szent életű embereket, és életveszélyesen megfenyegetik a keresztényeket. Mindezt büntetlenül szabad ma tenni Magyarországon. Magyarország a rablótőke és kalandor kiszolgálóinak közprédájává vált. Az ország költségvetésének egy ötödét kitevő, ezer milliárd forintot úgy fizeti ki kamatra minden évben az ország, hogy ezáltal az adósságállomány egy fillérrel sem csökken. És az Ország Házában nincs vezető, sem kormánypárti, sem ellenzéki, sem ma, sem korábban, aki

megkérdezné; kinek, miért és meddig kell ezt az uzsorakamatot fizetni, amely az országot a jövő esélyétől is megfosztja? Szó nélkül, cinkosként tűrték azt is, hogy tavaly ősszel a kormány újabb három milliárd euróval növelje az ország adósságállományát. Olyannyira, hogy immár minden magyar állampolgárra, férfira és asszonyra, aggastyánra és csecsemőre egymillió forint adósság jut. Az államadósság minden három gyermekes családot ötmillió forinttal terhel. A magyar állampolgárok személyi jövedelemadója nem az ország építésére, nem a közszükségletek kielégítésére, hanem kamatra költödik. Évről-évre. És ekkor még nem ejtettünk szót az olajszőkítések, vagy a brókerügyletek száz- meg ezermilliárdjairól. Elég, elég, elég! Ezt az ország- és nemzetrombolást meg kell állítani! Magyarország köztársaság, amelyben a legfőbb hatalom a népfelség, amelyet Magyarország választójoggal rendelkező polgárai az Országgyűlésen keresztül közvetve, a népszavazás révén pedig közvetlenül gyakorolnak. Elméletileg. Mert a gyakorlatban sem így, sem úgy nem érvényesül a népfelség. Az országgyűlési választások során azért nem, mert a magyar választójog - páiját ritkító módon megfosztja szavazati joguktól azon állampolgárait, akik a szavazás napján nem tartózkodnak Magyarországon!? Ennél súlyosabb következményekkel jár a népfelség közvetlen gyakorlásának törvény általi akadályoztatása. A népszavazást szabályozó törvény ugyanis gyakorlatilag ellehetetlenít minden olyan kezdeményezést, amely nem a hatalmat egyre inkább kisajátító pártok háza tájáról indul. Jól érzékelteti ezt az a törvényi csűrés-csavarás, amely hónapok óta akadályozza az aláírásgyűjtés megkezdését a kettős állampolgárság kiteijesztésének érdekében. Négy hónappal azután, hogy az illetékes testület, az Országos Választási Bizottság, hét-null arányban, egyhangú szavazattal jóváhagyta a Magyarok Világszövetsége által javasolt aláíró ív mintapéldányát, még mindig nem lehetett az aláírásgyűjtést elkezdeni. Még az sincs kizárva, hogy évekig elhúzzák azt ellenérdekelt politikai erők. Mert Magyarországon az is lehetséges, hogy az illetékes országos bírói testület egyhangú döntésével teljességgel ellentétes határozatot hozzon egy másik országos bírói testület. Magyarország népét belső erők megfoszthatják attól a jogától, hogy népszavazással döntsön: jár-e az idegen államok fennhatósága alá kényszerített magyaroknak és leszármazottaiknak annak az országnak az állampolgársága, amelyben ezé a népé a legfőbb hatalom. Azért, hogy a népfelség

érvényesülhessen, kezdeményeznünk kell a jelenlegi népszavazási törvény hatályon kívül helyezését, és egy belső ellentmondásaitól megszabadított változat törvénybe iktatását. A ki ezzel egyetért - tartson velünk! Aki velünk tart, annak látnia kell, hogy az egyre apadó lélekszámú nemzetünknek nincs nemzetpolitikai szempontból sürgősebb teendője, mint megteremteni a nemzet határok fölött átnyúló egységét. A trianoni békeparanccsal szétszaggatott nemzetünk újbóli egyesítésének politikailag járható útja, határmódosítások nélküli eszköze ma a kettős állampolgárság. A kommunizmus után egymást váltogató magyarországi p árto sak tizenhárom év állt rendelkezésére. Vétkes közönnyel fordultak el a határon túli magyar közösségek meg-megújuló állampolgársági kérésétől. Pedig már nyolc évvel ezelőtt kimondta a Magyarok Világkongresszusa: a magyar állampolgárságot meg kell adni minden magyarnak, bárhol éljen a világon, amennyiben arra igényt tart, még Magyarország EU-s csatlakozása előtt. Mert különben nemzetünk szétszóródik, mint a pelyva. Mindhiába. Magyarország fura-urai szenvtelenül kivárták, hogy újból vasfüggöny válasszon el kisebbségbe kényszerített magyar közösségeket Magyarországtól. Most úgy tesznek, mintha meggondolták volna magukat. Színlelt fontoskodással, bizottságot-bizottságra halmozva, lázasan tanulmányozzák azt, amit nyolc éve kívülről kellene tudnia minden felelős magyar politikusnak. Még ha őszintén keresnék is a megoldást - késő. Lejárt az idő. Hívó szavunkra több száz szervezet kórusban mondja: népszavazást kérünk a kettős állampolgárságról. Népszavazást, amelyen részt vesznek majd a külföldön élő magyar állampolgárok is! Aki ezzel egyetért - hallassa hangját! Aki kész hangját hallatni nemzetünk jövőjéért, annak tudnia kell, hogy nekünk magyaroknak az igazság és a jog nagyon fontos. Az Aranybullát, mint alkotmányértékű törvényt nem véletlenül hirdette ki Árpád-házi magyar király. Annak 31. cikkelye már nyolcszáz évvel ezelőtt nem véletlenül adja a király alattvalóinak az ellentmondás és az ellenállás jogát. Népének az igazsághoz, a kimondott szóhoz, az írott törvényhez való ragaszkodása érlelte Magyarországot Európa első számú jogállamává, amelyben eleink a főhatalmat az uralkodók emberi esendőségétől függetlem'tették, a Szent Koronát téve minden jog forrásává. Magyarország jogrendje a ma még feltáratlan múlt idejétől a huszadik századig szervesen fejlődött és alakult a történelmi idők kényszerítő hatásainak és a magyar nemzet törekvéseinek erőterében.

Valahányszor az állami föhatalom gyakorlásában a jogfolytonosság megszakadt, válságba került annak népe is. Egy jogtisztelö nép életében az alkotmányos válság végét a jogállam érvényesülése, a jogfolytonosság helyreállítása jelenthette. De a második világháborút követő években, mikor az ország katonai megszállás alatt volt, Magyarországra ráoktrojáltak egy Moszkvából importált, a magyar hagyományoktól és a nép lelkületétől idegen alkotmányt, amely mára egy toldozott-foltozott tákolmánnyá silányult, és amely bizonyíthatóan egyik legfőbb okozója nemzetünk soha nem tapasztalt pusztulásának. Mára nyilvánvalóvá vált: meg kell keresnünk azt az utat, amely elvezeti az országot ezer év alatt kiérlelt alkotmányos rendjéhez, és onnan előre, a holnapba. Azért, hogy ezt az utat megkeressük, készek vagyunk egy olyan testületet létrehozni, amelyben helye lesz mindazoknak, akiknek ma nincs helyük a magyar jogalkotásban. Készek vagyunk életre hívni egy olyan testületet, melyben ott lehetnek civilek és egyháziak, művészek és tudósok, itthoniak és külhoniak egyaránt. Lehet ez a nemzetnek tanácsa, amely munkájának gyümölcsét a legátfogóbb legitimitású magyar köztestület elé, a június első hetében ülésező Magyarok Világkongresszusa elé tárhatja, megvitatás és megerősítés végett. A ki ezzel egyetért - fogjon össze! Aki ma kész összefogni, az nemzetünk jövőjét hordozza lelkében. Akkor, amikor a nyugat országai fojtogató jóindulattal készülnek keblükre ölelni Magyarországot, elérkezett annak az ideje, hogy fürkésző tekintetünket arra is fordítsuk, ahol a nap kel, ahonnan Árpád magyaljai is érkeztek a Kárpát-medencébe, és ahol a világ legnépesebb országában Petőfi Sándor verssorai testesítik meg a szabadságeszményt. Ahol, közel egy milliárd ember tekint minket barátnak, rokonnak, testvérnek. Az ő ragaszkodásukra, a szeretetükben rejlő erőre nagy szükségünk lesz a jövőben. A Magyarok VI. Világkongresszusa nem kevesebbet, mint e kapcsolatok feltárását, ápolását tűzte ki magának. Ahhoz, hogy valóra válhasson, a magunk erejéből, elő kell teremtenünk kétszáz millió forintot. Ez sok pénz. De ahhoz mérten nagy a tét is. A ki ezzel egyetért - áldozzon e célra! Aki kész a köz javára adakozni, az kész felebarátaira figyelni. Nekünk, magyaroknak, tudatosítanunk kell: egy országon múlott, hogy a leendő egyesült Európa vezetői nem szavaztak meg egy számunkra elfogadhatatlan alkotmányt. Ezt az országot Lengyelországnak hívják. Lengyel testvéreink vezetőinek volt lelki erejük nemet mondani, még akkor is, amikor magukra maradtak. Volt lelki erejük nemet mondani

egy olyan alkotmányra, amely méltánytalan és méltatlan Európa örökségéhez. Méltánytalan, mert két évezred keresztény kultúráját hallgatta el. És méltatlan, mert kendözötten ugyan, de a kollektív jogok törvénybe iktatásának megtagadásával, lefokozta a létszámbeli kisebbségben élő népek méltóságát. Köszönetét kell mondanunk lengyel testvéreinknek, hogy ellenállásukkal esélyt adtak egy jobb, tisztességesebb, emberibb Európa kialakítására. Mi pedig akár Szent István intelmének is tekinthetjük az imperatívuszt, melynek arra kell ösztökélnie minden magyar politikust, hogy a keresztény értékek említése és a számbeli kisebbségben élő nemzeti közösségek autonómiájának becikkelyezése nélküli európai alkotmányhoz szavazatát ne adja. Aki ezzel egyetért - legyen tántoríthatatlan! Akik készek harcba szállni a népfelség érvényüléséért, akik készek hallatni hangjukat testvéreik jogaiért, akik készek összefogni a jogállam megteremtéséért, akik készek a jövő esélyéért adakozni, akik tántoríthatatlanok a krisztusi szeretet oltalmazásában, a gyengébbek védelmezésében, országunk és nemzetünk, Európa és a Nagyvilág védelmezői és felemelői lesznek. Szólítom őket! Keljenek fel, szóljanak és cselekedjenek, akiknek az erény többet ér a vagyonnál, akiknek az igazság többet ér személyes biztonságuknál, akiknek a köz többet ér egyéni boldogulásuknál! Magyar Testvéreim, keljünk fe l a közjóért! Mi pedig, a Magyarok Világszövetségének tagjai és tisztségviselői, jáqunk jó példával elől. Kezdjük a legfontosabbal. Azzal, amiről Bőjte Csaba atya, a Magyarok Nagyasszonyának nevét viselő dévai szeretetotthon alapító-vezetője így szólt: „A MVSZ egy olyan elérhető célt fogalmazott meg, melynek valóra válásáért, alázattal és szeretettel tudok és akarok imádkozni gyermekeinkkel együtt. ” Legyen népszavazás a kettős állampolgárságról. Addig is, amíg álmunkat valóra váltjuk, bíztassuk egymást ekként: Újra együtt! Magyar állampolgárságot, minden magyarnak! Budapest-Madéfalva, 2004. január 1-7. Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke

Az Alkotmánybíróság döntésére várva ... A február 1-i nagygyűlés nyilatkozata Igen, a kettős állampolgárságra! A kettős állampolgárságról szóló népszavazás előmozdítását kérő negyvenöt civil szervezet, száztíz polgári kör, és közel ezer aláírásgyűjtésre készülődő magyar állampolgár a mai napon nagygyűlést szervezett Budapesten, a népszavazás kezdeményezőjének, a Magyarok Világszövetségének székházában. A nagygyűlés részvevői elfogadhatatlannak tartják, hogy az országgyűlés és a kormány nem tesz egyértelmű és határozott lépéseket annak érdekében, hogy a magyar állampolgársági törvény módosításával a határon túl élő magyarok számára is elérhetővé tegye a magyar állampolgárságot - anélkül, hogy ennek érdekében szülőföldjüket elhagyva Magyarországra kellene költözniük. Annak ellenére nem teszik ezt, hogy több százezer külhoni magyar aláírásával fejtette ki a magyar állampolgárság iránti igényét. Annak ellenére sem teszik ezt, hogy a szomszédos államok többsége ismeri és használja a kettős állampolgárság alanyi jogon való, kedvezményes odaítélését. Annak ellenére sem teszik ezt, hogy az Európai Unió 15 tagállama közül 11 elfogadja a kettős állampolgárság jogintézményét, és az Európai egyezmény az állampolgárságról című, nemzetközi egyezmény is tálcán kínálja fel a külhoni magyarok által kért kettős állampolgárság formáját. A nagygyűlés részvevői értetlenül állnak azzal a ténnyel szemben, hogy a Magyarok Világszövetsége által indítványozott népszavazási kezdeményezés még mindig nem kapott zöld fényt. Az indítványozók a legnagyobb kedvezménnyel szeretnék a magyar állampolgárságot a külhoni magyarok számára elérhetővé tenni. A népszavazásra bocsátandó kérdést is tartalmazó aláírásgyűjtő ív mintapéldányát az Országos Választási Bizottság /OVB/ 118/2003. szeptemter 18. szám alatt, ellenszavazat és tartózkodás nélkül, 7:0 arányban jóváhagyta. Az OVB kellő körültekintéssel járt el, hiszen döntése előtt kielemezte mind a magyar, mind az európai jog vonatkozó részét és feltételeit, és döntésének megalapozásához kikérte az Eötvös Lóránd

Tudományegyetem Jogi Kara illetékes professzorának írásban kifejtett szakértői véleményét. A nagygyűlés részvevői aggasztónak tartják, hogy az Alkotmánybíróság, amelynek asztalára egy névtelenségbe burkolózó, és a törvény révén védett azonosságú személy által benyújtott kifogás juttatta az OVB fent nevezett határozatát, közel négy hónap elteltével sem hozta meg a maga döntését. Az Alkotmánybíróság döntése annak ellenére késik, hogy hasonló esetekben a törvény soron kívüli tárgyalást ír elő. A nagygyűlés részvevői, meghallgatva a kettős állampolgárság nemzetközileg is jegyzett szakértőinek előadásait, és megismerve több európai uniós tagállam - közöttük Olaszország és Spanyolország állampolgársági gyakorlatát továbbá kiemelt példaként kezelve Portugália jogrendjét, amely EU tagállam és az Európai egyezményt az állampolgárságról is jogerőre emelte, annak a meggyőződésüknek adnak hangot, hogy a magyar állampolgárság külföldi magyarok részére történő kedvezményes odaítélésének nincs - és nem lehet sem nemzetközi, sem hazai jogi akadálya! A magyar állampolgárság külhoni magyarok részére történő odaítélésének további késleltetése súlyos következményekkel járhat a határon túl élő magyarok számára, és a globális folyamatok közepette veszélyezteti az egész magyar nemzet jövőjét. Az anyaországi gondoskodás szép és követendő példájának tartjuk a szomszédos Horvátország eljárását, amely háborúval fenyegetett függetlenségének első napjaiban, már 1991. június 28-án törvénybe foglalta, hogy minden horvát nemzetiségű ember, bárhol éljen a világon, alanyi jogon, és a legnagyobb kedvezményt élvezve juthasson horvát állampolgárság birtokába. Románia is szép példát álüt a hazától elszakított románok kedvezményes honosítására, mely törvény 2003. június 9-től hatályos. Ismerve az Országos Választási Bizottság egyhangú határozatát, mi a nagygyűlés részvevői, meg vagyunk arról győződve, hogy nem jogi kifogás, hanem csakis ellenérdekelt politikai magatartás szülhette azt a törvény segítségével „bújtatott” kifogást, mely 2003. október 7-én az Alkotmánybíróságra juttatta a népszavazási kezdeményezést. Bízunk benne, hogy az Alkotmánybíróság hivatása magaslatán és felelőssége

teljes tudatában fog eljárni, és a magyar, illetve az európai uniós jog adta lehetőségek birtokában, nemsokára elkezdődhet a kettős állampolgárság érdekében kezdeményezett népszavazást támogató aláírásgyűjtés. Erre a népszavazásra nagyobb szüksége van ma a magyar nemzetnek, mint valaha! Ez a népszavazás lesz az a népszavazás, amelyet 1920-ban megtagadtak tőle a nagyhatalmak! Ez a népszavazás lesz az, amely helyreállítja majd a magyar nemzet méltóságát! Mi, a külhoni magyarok által kedvezményesen megszerezhető magyar állampolgárság gondolatának támogatói, 2003. augusztus 18. óta, a népszavazási kezdeményezés bejelentése óta eltelt idő eseményeinek ismerői, annak a meggyőződésünknek is hangot adunk, hogy a Magyar Köztársaságban hatályos jogrendszer tetten érhetően és ténylegesen akadályozza a népfelség érvényesülését. A népszavazás a népfelség közvetlen érvényesítésének eszköze. Az a népszavazási törvény, amely nyilvánvaló hiányosságai folytán lehetővé teszi a népfelség érvényesítésének hátráltatását, mind betűjében, mind szellemében ellentétes a Magyar Köztársaság alkotmányával. Mi, a nagygyűlés részvevői felkéijük a Magyarok Világszövetségét és a népszavazásra társult szervezeteket, hogy kezdeményezzék a jelenleg hatályban lévő népszavazási és a választási törvény alkotmányellenességének megállapítását és e törvényeknek az országgyűlés által történő haladéktalan módosítását! Szükség van erre azért, hogy Magyarország újból egy európai jogállammá váljék! Újra együtt! Magyar állampolgárságot, minden magyarnak! Budapest, 2004. február 1-én

A nagygyűlés résztvevői

Sokszázezer magyar ember akarata teljesült akkor, amikor 2003. március 3-án megjött a hír, hogy az Alkotmánybíróság zöld fényt adott a népszavazási aláírásgyűjtésnek, elutasítva, az alaptalanul, és számunkra nem kétséges, hogy mögöttes politikai szándékkal benyújtott óvásokat. Az alatt a közel öt hónap alatt, amíg az Alkotmánybíróság döntésére vártunk, több üzenetet kaptam: ha nem hagyom abba ezt a népszavazásdit, „előveszik” azt a pert, amelyben immár három éve az MVSZ felfüggesztését kéri a Legfőbb Ügyészség. Soha, válaszoltam rá!

A legfontosabb magyar közügy: népszavazás a kettős állampolgárságról 2004. március 8. - a szabadkai tüntetés évfordulóján Tavaly március 8-án a Három Vármegye Ifjúsági Mozgalom nevű szervezetbe tömörülő délvidéki magyar fíatalok tüntetést szerveztek Szabadkán, a magyar főkonzulátus épülete előtt. A tüntetés szervezői petíciót adtak át, amelyben a státusztörvény megvédésére és a kettős áUampolgárság megadására kérték a magyar államot. A tüntetésen részt vett és felszólalt Patrubány Miklós, aki bejelentette, hogy a Magyarok Világszövetsége kész népszavazást kezdeményezni a magyar állampolgárság ügyében, amennyiben a délvidéki magyarok folyamodványa süket fülekre találna a magyar politikában. A szabadkai tüntetés évfordulóján a Magyarok Vüágszövetsége az alábbi közleményt teszi közzé. A legfontosabb magyar közügy: népszavazás a kettős állampolgárságról A Magyarok Világszövetségének elnöke 2003. március 8-án részt vett és felszólalt azon a tüntetésen, amelyet délvidéki magyar fiatalok szerveztek Szabadkán, és amelyen arra kérték a magyar államot, hogy ne csonkítsa meg a kedvezménytörvényt, és adja meg a határon túli magyaroknak a magyar állampolgárságot. Patrubány Miklós azt ígérte a délvidéki magyaroknak, hogy a Magyarok Világszövetsége akkor sem fogja cserbenhagyni testvéreinket, ha a magyar kormány megtagadná őket, és amennyiben a magyar állam nem teljesítené a kérelmüket, az MVSZ kész népszavazást kezdeményezni a kettős állampolgárság érdekében. A magyar állam semmibe vette a szabadkai tüntetők kérelmét, és cserbenhagyta a délvidéki magyar testvéreinket: alig pár hónap múltán az országgyűlés kilúgozta a státusztörvény lényegét, még preambulumából is törölve az egységes magyar nemzet fogalmát, és november elsején vízumkötelezettséget vezetett be a délvidéki magyarokkal szemben. Jóllehet, egy hónappal a tüntetés után, ugyancsak Szabadkán, Szerbia-Montenegro miniszterelnöke kormányközi tárgyalás keretében hozta Magyarország miniszterelnökének tudomására, hogy állama nem támaszt kifogást az ellen, hogy magyar nemzetiségű állampolgárai magyar állampolgárságot

is nyeljenek, a magyar állam mindmáig szenvtelenül elutasította a külhoni magyarok állampolgársági kérelmét. Tette ezt annak dacára, hogy egyedül a délvidéki magyarok közül több mint ötvenezren aláírásukkal támasztották alá kérelmüket. Zorán Zsivkovics miniszterelnök bejelentése után előbb az MVSZ elnöke, majd egy hónap múltán a szövetség elnöksége, levélben fordult a magyar pártok vezetőihez és frakcióvezetőihez, az országgyűlés elnökéhez valamint a magyar miniszterelnökhöz, arra kérvén őket: használják ki a történelem által váratlanul felkínált lehetőséget, és haladéktalanul módosítsák az állampolgársági törvényt oly módon, hogy a külhoni magyarok alanyi jogon nyerhessenek magyar állampolgárságot - amennyiben arra igényt tartanak - anélkül, hogy ezért Magyarországra kellene költözniük. Miután ez nem következett be, és érdemi válasz sem született, 2003. augusztus 18-án, a Magyarok Világszövetsége fennállásának 65. évfordulóján, az MVSZ elnöksége nyolcórás felelősségteljes vita után úgy döntött, hogy népszavazást kezdeményez a kettős állampolgárság érdekében. Miután az Országos váasztási Bizottság 2003. szeptember 18-án, 116/2003. Számú határozatával 7:0 arányban, és az Alkotmánybíróság 2004. március 1-én 8:2 arányban jóváhagyta a Magyarok Világszövetsége kezdeményezése nyomán népszavazásra bocsátandó kérdést, elhárult minden jogi akadály az aláírásgyűjtés megkezdése elől. Ezek után a Magyarok Világszövetsége, valamint a népszavazási kezdeményezéshez társult több mint negyven társadalmi szervezet és százötven polgári kör, 2004. március 5-én a Magyarok Világszövetségének székházában, egy gróf Teleki Pál miniszterelnök és MVSZ alapító tiszteletére állított emléktábla avatási ünnepsége keretében, elkezdte az aláírásgyűjtést a kettős állampolgárságról szóló népszavazás érdekében. Ezzel a Magyarok Világszövetsége beváltottnak tekinti az egy évvel korábban, március 8-án, a délvidéki magyaroknak és minden külhoni magyarnak tett ígéretét. Most kezdetét veheti a magyar nemzet legnagyobb vállalása, amely a harmadik évezred nemzetközi jogának eszközeivel és saját elszánt akaratával, megkísérli orvosolni azokat a sebeket, amelyeket nyolcvannégy évvel korábban a trianoni gyilkos merénylet során ejtettek rajta. A Magyarok Világszövetsége sajnálattal vette tudomásul, egyes délvidéki magyar pártok Pál-fordulatát, amelyek egy évvel korábban

üdvrivalgással fogadták az MVSZ elnökének Szabadkán elhangzott ígéretét, majd amikor az ígéret valóra válni látszott - az MVSZ elnökségének határozata nyomán - elfordultak, sőt elhatárolódtak tőle. Ez a fajta politizálás egyenes úton vezet a magyar közösség bizalmának gyengüléséhez, amelynek első keserű gyümölcse a parlamentből való kiesés útján „érett be”. Annál nagyobb öröm és reménykedésre okot adó körülmény, hogy a délvidéki történelmi magyar egyházak vezetői egy-emberként kiálltak a kettős állampolgárság érdekében kezdeményezett népszavazás mellett. Egy nappal az aláírásgyííjtés megkezdése előtt, 2004. március 4-én, Patnibány Miklós székhelyükön, Szabadkán, Bácsfeketehegyen és Nagybecskereken felkereste a délvidéki magyar püspököket, és támogatásukat kérte a másnap indítandó népszavazási kezdeményezéshez. Pénzes János és Húzsvár László római katolikus püspökök, valamint Dolinszky Árpád az evangélikus és Csete-Szemesi István a református egyház püspöke teljes támogatásukról biztosították a Magyarok Világszövetségét. A délvidéki magyar püspökök kiállása azt az egységesnek tekinthető külhoni magyar támogatást fejezi ki, amelynek döntő szerepe lehet a népszavazás sikerében. Azt, hogy külhoni magyarok támogatására szükség lesz, jól érzékeltetik egyes magyarországi párt-politikusok megnyilvánulásai, akik még most sem hajlandók ellenérdekelt és a választópolgárokat megtévesztő propagandájukat leállítani, amikor a népszavazási aláírásgyűjtéssel kezdetét vette azon akarat-nyilvánítási folyamat, amely során megnyilvánul az ország alkotmánya szerinti legfőbb hatalom: a népfelség. A magyar nemzet egységesülését mindenáron megakadályozni kívánó politika-csinálók már azzal riogatják Magyarország polgárait, hogy a hárommillió határon túli magyar az ő munkahelyüket veszélyezteti. Eközben elhallgatják azt, hogy május elseje után negyvenmillió lengyel, tízmillió litván, lett és észt és ötmillió szlovák állampolgár jöhet minden akadály nélkül Magyarországra munkát vállalni. A külhoni magyarok magyar állampolgárságának ellenzői arról beszélnek, hogy a külhoniak csak jogokat kémek és állampolgári kötelezettségeket nem vállalnak. Miközben már 2006-ra meg van hirdetve az általános hadkötelezettség megszüntetése, és a honvédségnek zsoldoshadsereggel való lecserélése. Kovács László MSZP-elnök és külügyminiszter a hadkötelezettséget kéri számon a

külhoni magyarokon. Az ellenérdekelt magyar politikusok vezére március 8-ai nyilatkozatában már a népszavazás elleni hadrendbe hívta a magyarországi pártokat: ,Jia összegyűlik a szükség mennyiségű aláírás és idírják a népszavazást, minden felelős pártnak és szervezetnek kötelessége, hogy felhívja a választópolgárok figyelmét a magyar állampolgárság ilyenfajta megadásának a következményeire, beleértve a költségvetési hatásokat is.” (Forrás MNO) Mindezeket figyelembe véve, a Magyarok Világszövetsége következetes marad programja végrehajtásában, valamint alapszabályába foglalt feladatai elvégzésében, és arra buzdítja Magyarország állampolgárait, hogy támogassák aláírásukkal a népszavazás kiírását. A kettős állampolgárságért kezdeményezett népszavazás helyreállíthatja a magyar nemzet egységét. A kettős állampolgárságért kezdeményezett népszavazás napjainkban kiemelkedően a legfontosabb magyar közügy. Fontosabb az EU választásoknál, megélhetési gondjainknál és minden más irányú törekvésünknél. Ez a népszavazás az a népszavazás lesz, amelyet a nagyhatalmak nyolcvannégy évvel ezelőtt megtagadtak a magyar nemzettől. Ez a népszavazás az a népszavazás, amely helyreállíthatja a magyar nemzet méltóságát. Gyüjtsünk sokszázezer aláírást már most nemzeti ünnepünkön, március 15-én, és mutassuk meg ezáltal is, hogy a magyar nemzet él és sorsát maga kívánja alakítani. Újra együtt! Magyar állampolgárságot, minden magyarnak! A Magyarok Világszövetsége Az aláírásgyűjtő ívek mintapéldánya megtalálható minden MVSZ tagnál és támogatónál, minden egyháznál, a népszavazásra társult negyven szervezetnél és százötven polgári körnél, valamint a www.dominium.hu/mvsz és a www.mvsz.net Internet címeken. Budapest, 2004. március 8.

MVSZ Sajtószolgálat

Duray Miklós fellépése a népszavazási kezdeményezés ellen A kettős állampolgárságért kezdeményezett népszavazást nem lehet leállítani! A Hír televízióban március 18-án sugárzott műsor,- amelyben Duray Miklós és Szabó Béla úgy „értekezett” a Magyarok Világszövetségéről, hogy annak képviselőjét meg sem hívták a beszélgetésre,- súlyos támadásnak bizonyult a kettős állampolgárság érdekében az MVSZ által kezdeményezett és az Országos választási Bizottság, valamint az Alkotmánybíróság által jóváhagyott népszavazás ellen. A közel negyedórás beszélgetést a legnagyobb nézettségű időpontban sugározták, és órákkal korábban, ismételten bejátszott szalagfelirattal hirdették, melynek címe súlyosan hitelrontó üzenetet sugallt, ekképp; „Négy éve törvénytelenül működik a Magyarok Világszövetsége?” Az MVSZ vezetőinek azonnali tiltakozása nyomán Rácz Sándor tiszteletbeli elnök és Borbély Imre régióelnök két órával később lehetőséget kapott a szövetség álláspontjának kifejtésére, de fellépésüket nem hirdették meg előre, és annak ideje alatt is a fenti hitelrontó szalagcímet játszották be. A rendelkezésükre bocsátott műsoridő is rövidebb volt. A közvetítésnek egy udvariatlan gesztussal, Rácz Sándor mondatának közepén bejátszott reklámmal vetettek véget. Amint az várható volt, a milliók által nézett hitelrontó míísor megzavarta a kettős állampolgárság érdekében kezdeményezett népszavazás aláírásgyűjtését. Másnap reggel az MVSZ székházában folyamatosan csengtek a telefonok. Főleg vidéki aláírásgyűjtők jelentkeztek, és elbizonytalanodva, hogy ezek után még folytassák-e az aláírásgyűjtést? Az MVSZ székházában pedig drasztikusan csökkent azok száma, akik aláírásgyűjtő íveket hoztak-vittek. A népszavazás sikerét fenyegető esemény után Patrubány Miklós tárgyalt a Hír tévé elnökével, és fő műsoridőben történő pontosítás lehetőségét kérte. Borókai Gábor ígéretet tett arra, hogy a Magyarok Világszövetsége hétfőn, március 22-én, az esti fő műsoridőben lehetőséget kap a megzavart aláírásgyűjtő kampány újralendítésére. Tekintettel a történtekre, a Magyarok Világszövetsége az alábbi közleményt adja ki;

Kételyoszlatás A kettős áUampolgárságért kezdeményezett népszavazást nem lehet leállítani! A Magyarok Világszövetsége ez úton tudatja minden jóhiszemű magyar állampolgárral, hogy az a sejtetés, mely szerint bármilyen törvényes akadálya lenne a kettős állampolgárság érdekében kezdeményezett népszavazásnak, illetve az annak kiírásához szükséges állampolgári aláírások összegyűjtésének, minden valóságalapot nélkülöz. A népszavazási kezdeményezést 2004. március 1-én jóváhagyta a legfelső jogi instancia, Magyarország megfellebbezhetetlen bírói testülete, az Alkotmánybíróság. A népszavazást ugyan a Magyarok Világszövetsége kezdeményezte, de ahhoz - társulási megállapodás aláírásával több mint negyven civil szervezet és másfélszáz polgári kör csatlakozott. A társuló felek vállalták, hogy minden áron sikerre viszik a népszavazás ügyét, még akkor is, ha netalán egy Magyarországon nem elképzelhetetlen ,Justizmord”-al megpróbálnák a Magyarok Világszövetségét nemzetegységesítő, nagy vállalásában megakadályozni. Társulási megállapodást, melynek célja a népszavazás sikerre juttatása, a mai napig az alábbi szervezetek és személyiségek írták alá: 1. Dr. Hegedűs Lóránt - református püspök 2. EKOSZ - Erdélyi Körök Országos Szövetsége - Dr. Kövesdy Pál 3. JOBBIK - Jobboldali Ifjúsági Közösség - Nagy Ervin 4. Honfoglalás 2000 Egyesület - Szilvásy György 5. Hermann Ottó Társaság - Dr. Szíj Rezső 6. SZMM - Szabad Magyarországért Mozgalom - Takács András 7. Magyar Nemzeti Front - Rozgonyi Ernő 8. SZSZOSZ - Szabad Szakszervezetek Országos Szövetsége Sztankovánszky Tibor 9. Országos Trianon Társaság - Kiss Dénes 10. Kovács Imre Társaság - Nemes Lajos 11. Magyar Földvédő Mozgalom - Rácz Sándor 12. Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom - Toroczkai László 13. Nemzetőrök Szövetsége - Kiss Imre 14. Szent Korona Társaság - Dr. Simon József 15. Magyar Érdekvédelmi Szövetség - Katona Szabó István

16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. 25. 26. 27. 28. 29. 30. 31. 32. 33. 34. 35. 36. 37. 38. 39. 40. 41. 42. 43. 44. 45. 46. 47. 48. 49. 50. 51. 52. 53. 54.

Szociáldemokrata Keresztény Szövetség - Legeza Antal Horthy Miklós történelmi Társaság - Győr - Világhy József Horthy Miklós Társaság - Dobai Miklós Magyar Véradók Szövetsége - Balla Tibor Vitézi Rend - v. Bősze József Magyar Piarista Diákszövetség - Farkas Zsolt ’56-os Szövetség Nagy-budapesti Szervezete - Rigó József ’56-os Felkelők Magyarországi Szervezete - Homyák Tibor ’56-os Magyar Közösség-Győr Dunamenti Magyar Nemzetőrség - Telek Géza Honalapítás Emlékmű Egyesület - Dúcz László Budapesti Székely Kör - Ferencz Vilmos Budai Nemzeti Kör - Dr. Jáky Miklós Magyar Világ Baráti Társaság - Rozgics Mária Ulmi Magyar Kultúregyesület - Dr. Hatvany Csaba Orbán Balázs Erdélyi Kör -Vecsés - Hompoth Zoltán Magyar Vár Alapítvány - Pomáz - Herpai Sándor Bukovinai Székelyek Baráti Köre - Vaskút - Mihályi Pál Rákóczi Szövetség Vaskúti Szervezete - Rigó Béla Cigány Kisebbségi Önkormányzat - Vaskút - Kovács László POFOSZ MUSZ 51 -56 Tagozata - Boemelburg Lajos Közakarat Egyesület - Budakeszi Forrai Sándor Rovásíró Kör - Szakács Gábor Magyar Jelen Baráti Kör - Szakállas Attila Martényi Árpád - a Rákóczi Szövetség titkára Horváth Árpádné - Budapest Vér Balázs - Solymár Péch Antal Polgári Kör - Budapest - Bödey Sándor Pesthidegkúti Polgári Körök Szövetsége - Kovács Károly Tisztavíz Polgári Körök Szövetsége - Jobbágy Éva Jobb Kor Polgári Kör - Budakeszi - Fűzi Tamás Kossuth Lajos Polgári Kör - Budapest - Bendó Györgyné Csillagösvény Polgári Kör - Budapest - A. Szentgróthy Mária PKPE - Pécs - Bartisné Gagyi Ágnes Csele Polgári Kör - Mohács - Bemát Sándomé MDF V. Kerületi Szervezete - Budapest -Bégány Attila FKGP Pest Megyei Szervezete - Dr. Horváth Szabolcs MDF Xn. Kerületi Szervezete - Budapest - Bedő Árpád Nemzeti Szövetség - Balogh Gyula

Az aláírásgyűjtés két héttel korábbi megkezdése óta folyamatosan csatlakoznak szervezetek a népszavazási kezdeményezéshez. Bízunk benne, hogy az ő sokaságuk legyőzhetetlen akarattá válik, és ezért a kettős állampolgárságért kezdeményezett népszavazást nem lehet leállítani! A Magyarok Világszövetsége sajnálattal állapítja meg, hogy Duray Miklós négy év távlatában sem tudta feldolgozni a 2000-es tisztujítás során elszenvedett választási vereséget, és attól sem riad vissza, hogy a magyar nemzet legnemesebb kezdeményezésit - sértődöttsége okán megtorpedózza. Az MVSZ sajtószolgálata a közeljövőben visszatér Duray Miklós esetére. Újra együtt! Magyar állampolgárságot, minden magyarnak!

Budapest, 2004. március 19.

MVSZ Sajtószolgálat

Duray Miklós övön aluli ütéséből látható, hogy a perrel való fenyegetés mögött reális és befolyásos politikai erők húzódtak meg. Öt hónap alatt újratárgyalták ügyünket, és alapfokon hátrányosabb döntés született, mint két évvel korábban. Április 8-ra, Széchenyi István halálának napjára, már ki is tűzték a jogerős ítéletet hozó tárgyalás napját. Ám ezen a napon a felperes formai hibájából nem lehetett döntést hozni. Az utolsó tárgyalást 2004. május 25-re tűzték ki. így napra pontosan négy év telt el Damoklész kardjával a fejünk fölött, hiszen a minket megválasztó MVSZ küldöttgyűlés 2000. május 25-én kezdődött. Aki egyszer átnézi majd az MVSZ irattárát megláthatja milyen súlyú napokat éltünk meg. Közben gyűjtenünk kellett az aláírásokat. Közben a politika szembe fordította velem az MVSZ elnökhelyettesét, aki, miután nemtelen támadása meghiúsult, egyik-napról a másikra faképnél hagyott minket. Pedig minden lélekre szükségünk volt, hisz karnyújtásnyira voltunk a június l-én kezdődő Magyarok VI. Világkongresszusától, melyet A magyarság és a Kelet címmel állami támogatás nélkül kellett megtartanunk. Végül, a Jó Isten kegyelméből minden sikerült: a per, a világkongresszus és az aláírásgyűjtés. Halálra váltan mondtunk hálát.

Levél az Országgyűlés tagjaihoz Felhívás az alkotm ányos rend betartására Ej. 2004.0753 Pokorni Zoltán képviselő úr részére Országgyűlés, Budapest Tisztelt Képviselő Úr! Tavaly, augusztus 18-án, fennállásának 65. évfordulóján a Magyarok Világszövetsége korszakos határozatot fogadott el. A Szövetség elnöksége közel tíz órás vita után ellenszavazat nélkül, és két tartózkodás mellett úgy döntött, hogy népszavazást kezdeményez a külhoni magyarok alanyi jogú magyar állampolgársága érdekében. Amikor ezt, a „kettős állampolgársági népszavazás” név alatt ismertté vált kezdeményezését kitűzte, a Magyarok Világszövetsége túl volt egy nyolc éves, módszeresen végigjárt próbálkozáson, amelyre alapszabályába foglalt első számú feladata kötelezte: „befolyást gyakorolni annak érdekében, hogy a magyar állampolgárság az azt igénylő minden magyart alanyi jogon illesse meg." Most, valamivel több, mint egy év után a Szövetség teljesítette az akkor kitűzött célt: az Országos Választási Bizottság, az Alkotmánybíróság döntései és az Országgyűlés egyhangú szavazata révén a közel félmillió magyar állampolgár aláírással kinyilvánított akarata teljesülhet: a kötelező ügydöntő országos népszavazásra mindenképpen sor kerül. Amennyiben Ön is egyike volt azon 340 országgyűlési képviselőnek, akik igennel szavaztak e döntés meghozatalakor, a Magyarok Világszövetsége ezennel nyilvánosan megköszöni Önnek. Amennyire örvendetes volt az Országgyűlés alkotmány-tisztelő magatartását szeptember 13-án megtapasztalni, annál lesújtóbb döntést hozott egy hét múlva, szeptember 20-án a Tisztelt Ház, amikor ugyancsak fölényes többségű szavazással úgy döntött, hogy a már zajló, kötelező ügydöntő országos népszavazás folyamatába beavatkozik, és tárgysorozatára veszi az MDF versengő törvénytervezetét. Ezzel a döntésével az Országgyűlés tételes alkotmánysértést követett el, amint az az Alkotmánybíróság 52/1997. sz. alkotmány-értelmező határozatából kiderül. Az Alkotmánybíróság részletesen kifejtette, hogy

a kötelező ügydöntő országos népszavazást már az aláírások átadásának pillanatától abszolút alkotmányos oltalom illeti meg. Sem a köztársasági elnök, sem a kormány, sem az Országgyűlés a folyamatot meg nem zavarhatja, /lásd a mellékelt anyagot/ Az a körülmény, hogy az első versengő Indítvány alkotmánysértő tárgysorozatra emelése után Schmuck Andor beadványával immár a második versengő kísérlet érkezik a Házelnök asszony asztalára, amellyel kapcsolatban nem hangzott el egyértelműen, hogy tárgyalására csakis a népszavazás lebonyolítása után kerülhet sor, aggodalommal tölti el a Magyarok Világszövetségét, és alábbi felhívás megfogalmazására készteti: Felhívás 1. Felhívjuk az Országgyűlés minden tagját, hogy erősítse meg polgártársainak a demokratikus jogállamban vetett hitét azáltal, hogy tudomásul veszi, és elfogadja, hogy a Magyar Köztársaság Alkotmányának rendelkezése szerint az országban a legfőbb hatalom a népfelség, amely közvetlenül a kötelező ügydöntő országos népszavazás keretében nyilvánul meg. 2. Felhívjuk az Országgyűlés minden tagját, hogy lássa he: ő, mint egy adott állampolgári közösség képviselője, megtestesítője ugyan a népfelségnek, de csak akkor, amikor nincs folyamatban egy kötelező ügydöntő országos népszavazás. 3. Felhívjuk az Orszjággyíüés minden tagját, hogy ismerje el ismételten, és tartsa magát ahhoz, hogy a külhoni magyarok alanyi jogú magyar állampolgárságának kérdésében a kettős állampolgárság kérdésében - Magyarország népe magához vonta a döntés jogát, amelyet kötelező ügydöntő országos népszavazás keretében kíván gyakorolni. Ez egyben azt jelenti, hogy a népszavazás folyamatát sem a köztársasági elnök, sem a kormány, sem az Országgyűlés nem zavarhatja meg semmilyen eszközzel, hiszen a megfelelő számú állampolgár aláírása átadásának pillanatától kezdve a kötelező ügydöntő országos népszavazás abszolút alkotmányos oltalom alatt áll, amely fölött maga az Országgyűlés köteles őrködni. 4. Felhívjuk az Országgyűlés minden tagját, hogy a kötelező ügydöntő országos népszavazás megtartásáig függesszenek fe l az

Országgyűlésben minden vitát a kettős állampolgárságról, mert ez nem csak fölösleges teher, hanem alkotmánysértő is. 5. Felhívjuk az Országgyűlés minden tagját, hasson oda, hogy a népfelséggel versengő és ezáltal alkotmánysértő indítványok helyett az Országgyűlés tűzze tárgysorozatára azoknak a kérdéseknek a tárgyalását, amelyek évek óta tartó halogatásával a Tisztelt Ház súlyos és visszatérő alkotmányos mulasztást követ el, amint azt legkevesebb 14 esetben már megállapította az Alkotmánybíróság, /mellékelve/ 6. Felhívjuk az Országgyűlés minden tagját, hasson oda, hogy a választási eljárásról szóló törvény megfelelő módosítására haladéktalanul kerüljön sor, nyerjenek aktív választójogot a szavazáskor külföldön tartózkodó magyar állampolgárok, és háruljon el ezáltal az Országgyűlés alkotmányos mulasztása révén keletkezett akadály a népfelség közvetlen gyakorlásának újából. 7. Felhívjuk az Országgytüés minden tagját, hogy kezdeményezze, és szavazatával járuljon hozzá, hogy a magyar nemzet határok fölött átívelő egységének újbóli, euro-konform megteremtésére elrendelt kötelező ügydöntő országos népszavazás télének kommunikálására bocsáttassék a kezdeményezők rendelkezésére hasonló nagyságrendű összeg, mint amennyi a Magyarország Európai Uniós csatlakozását kimondó ügydöntő népszavazás rendelkezésére állt. Budapest, 2004. október 4-én

A Magyarok Világszövetsége nevében Patrubány Miklós elnök

Újra együtt! Magyar állampolgárságot minden magyarnak! A z aláírások hitelesítése után m egszületett a népszavazást elrendelő országgyűlési határozat is. M iután im m ár elhárulni látszott m inden akadály, az ellenérdekelt erőknek egyetlen lehetősége m aradt: m egakadályozni a népfelség érvényesülését. M egszületett tehát a törvény adta lehetőség szerint az újabb óvás, a népszavazási kezdem ényezés újból az A lkotm ánybíróság asztalára került, és az O rszággyűlés im m ár „g o ndtalanul” hozzáláthatott egy versengő m egoldás kim unkálásához. E nnek a m egakadályozására, újból hatalm as energiát kellet fordítanunk. B izonyítja ezt a fenti levél, am elyet m inden országgyűlési képviselő m egkapott, m iként a többi itt olvasható levél is.

Levél az Országgyűlés elnökéhez Kérelem a népszavazás alkotmányos oltalmára és soron kívüli fogadásra Ej. 2004.0754 Dr. Szili Katalin elnök asszony részére Országgyűlés Budapest Tisztelt Elnök Asszony! A Magyarok Világszövetsége nagy elégtétellel nyugtázta az Országgyűlés 2004. szeptember 13-án egyhangú szavazattal meghozott határozatát, mellyel elrendelte a külhoni magyarok alanyi jogú magyar állampolgárságának kérdésében a kötelező ügydöntő országos népszavazás megtartását. Elégtételünk első sorban annak szólt, hogy a szavazat egyhangúságában az Országgyűlés valamennyi tagjának maradéktalan alkotmány- és törvénytiszteletét láttuk megtestesülni; az Országgyűlés magára nézve kötelezőnek tekintette a Magyar Köztársaság Alkotmányának azon rendelkezését, mely kimondja, hogy több mint kétszázezer magyar választópolgár akaratának kifejezése azt, jelenti, hogy a nép - mint legfőbb hatalom - magához vonta az adott kérdésben a döntés jogát. Annál kellemetlenebb érzéssel fogadtuk annak hírét, hogy a Tisztelt Ház alig egy héttel később, 2004. szeptember 20-án tárgysorozatba vette a kisebbik ellenzéki párt törvénymódosító indítványát, mely a népszavazásra bocsátott kérdéshez való rokonulása révén, azzal versengővé válik. Amikor ez utóbbi határozatát nagy szótöbbséggel meghozta, a Tisztelt Ház tételes alkotmánysértést követett el, miként azt az Alkotmánybíróság 52/1997. sz. alkotmányértelmezö határozata egyértelműen kimondja. A kötelező népszavazás esetén az Országgyűlés köteles minden feltételt teljesíteni a szavazás megtartására: "E kötelessége magába foglalja a tartózkodást is minden olyan döntéstől vagy mulasztástól, amely befolyásolná vagy meghiúsítaná a független és közvetlen hatalomgyakorlás megvalósítását, s köteles más szerveket is távol tartani ettől." "A népszavazási kezdeményezést tehát már az aláírások benyújtásától kezdve (és nem csak a hitelesítés megtörténtétől) közvetlenül az Alkotmány alapján abszolút védelem iUeti meg.” -

mondja ki az Alkotmánybíróság alkotmányértelmező határozata, amely az állam minden szereplőjére kötelező. A már megkezdett kötelező népszavazási eljárási folyamat megzavarásától és meghiúsításától való tartózkodás kötelessége minden, a népszavazásban érintett szervnek "a Kormánytól kezdve az Országgyűlésig és a köztársasági elnökig" - fejti ki az Alkotmánybíróság határozata. Ezzel szemben, az alkotmányos oltalmi időszak kezdete óta - a kötelező ügydöntő országos népszavazást kezdeményező több mint 320 ezer támogató aláírás átadásának időpontja - 2004. július 2. óta, az Országgyűlés négy ízben követett el alkotmánysértést. Először július 9én, azzal, hogy befogadta az MDF versengő indítványát, másodszor augusztus 25-én amikor kijelölte az illetékes bizottságot, harmadszor szeptember l5-én, amikor a Rendészeti Bizottság megtárgyalta, és negyedszer, a legsúlyosabban, szeptember 20-án, amikor az Országgyűlés plenáris ülése arról döntött, hogy az Alkotmánybíróság vonatkozó határozatának tételes tiltása ellenére, tárgysorozatára veszi a már elrendelt, kötelező ügydöntő országos népszavazással versengő indítványt. Az Alkotmánybíróság említett határozata egyértelműen kimondja, hogy a kötelező népszavazási kezdeményezés ,/ántogaíottságának teljesülése automatikusan a képviseleti szerv fölé helyezi a közvetlen hatalomgyakorlást. Az Országgyűlés az adott népszavazási kérdés tekintetében végrehajtói szerepbe kerül, s azt kell biztosítania, hogy a közvetlen hatalomgyakorlás eljárását ne fenyegesse semmi, egészen az eredményes népszavazásig". A kötelező népszavazás garanciarendszerének egyik alapelve „a kötelező népszavazás természetétől idegen, azt megzavaró beavatkozások kifejezett tilalma - ide tartozik a képviseleti szervek közbeavatkozása saját népszavazási kezdeményezéssel - a közvetlen hatalomgyakorlás eljárási folyamata alatt. Az eljárás minden pontján, ahol - elsősorban a képviseleti szervek részéről - olyan döntés születik, amely a folyamatot megzavarhatja, a bírói, illetőleg alkotmánybírósági jogorvoslat alkotmányos követelmény."

Tisztelt Elnök Asszony! AíZ Alkotmánybíróság fent idézett, vonatkozó határozatának ismeretében tisztelettel és szeretettel, de egyben a leghatározottabban kérem Önt, helyezze a népfelség folyamatban lévő megnyilvánulását alkotmányos oltalom alá. Kérem, ne járuljon hozzá, hogy a kötelező népszavazásnál alacsonyabb rendű törvénykezdeményezés, mely képviseleti oldalon születik, bármi módon megzavarhassa a népfelség közvetlen gyakorlását. Egyben kérem, szíveskedjék a Magyarok Világszövetségének elnökét, mint a kötelező ügydöntő országos népszavazás kezdeményezőjét soron kívül fogadni, annak érdekében, hogy a népszavazás érdemi előkészítésével kapcsolatos javaslatainkat kifejthessük. Tisztelettel és szeretettel Budapest, 2004. szeptember 30-án

Patrubány Miklós

Levél a köztársaság elnökéhez Sürgős javaslat a népszavazás időpontjára Ej.2004.0768 Dr. MádI Ferenc köztársasági elnök úr részére Sándor Palota Budapest Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! A z Országgyűlés által ez év során elrendelt két kötelező ügydöntő országos népszavazás egyikének kezdeményezőjeként fordulok Önhöz. Jogászok álláspontja szerint a Köztársasági Elnök úr a mai napon kell kitűzze az első, a kórház-magánosítást elutasítását kérő ügydöntő népszavazást. Jóllehet a Magyarok Világszövetsége a második, a külhoni magyarok magyar állampolgárságának kedvezményes honosítással történő visszaállítását kérő ügydöntő népszavazás kezdeményezője, mégis az első népszavazás időpontjával kapcsolatban keresem meg sürgősséggel Önt. A kettős állampolgárság kérdésében kiírandó, kötelező ügydöntő országos népszavazást elrendelő országgyűlési határozat ellen benyújtott állampolgári kifogásokat tegnap tárgysorozatára emelte az Alkotmánybíróság. Ennek következtében reális esélye van annak, hogy a két ügydöntő népszavazást azonos időpontra lehessen időzíteni. A Magyarok Világszövetsége elvi alapon, már a népszavazás kezdeményezésekor úgy határozott, hogy a magyar nemzet határok fölött átívelő egységét megcélzó népszavazás olyan kiemelkedő fontosságú, hogy azt más kérdéssel megzavarni nem kívánatos. Most, miután a magyar nép akarata folytán egy másik kötelező ügydöntő országos népszavazási kezdeményezés a mienkkel közel egy időben jut el a kiírás küszöbére, a Magyarok Világszövetsége fejet hajt a népakarat és az Úr rendelése előtt, és kész elfogadni a két népszavazás egyidejű megtartását. így megtakarítható legkevesebb 3 milliárd forint, amely összeg Magyarország költségvetésben számos hézag pótlására alkalmas. Miután a kórházak magánosítását elrendelő törvényt már az Alkotmánybíróság hatályon kívül helyezte, és ez által a népszavazásra bocsátandó kérdés részben oka-fogyottá vált, nem kétséges, hogy a két

népszavazás közül a másodiknak, a kettős állampolgárságról szóló kérdésnek összehasonlíthatatlanul nagyobb a jelentősége. Ezért bátorkodom a következőkben, a két népszavazás azonos időpontjára magam javaslatot előteijeszteni. A fentiekre való tekintettel, valamint tudomásul véve, hogy a már jogerőre emelkedett népszavazási határozat által annak megtartására kiszabott utolsó lehetséges időpont 2005. január 2. a Magyarok Világszövetsége nevében kezdeményezem és kérem Köztársasági Elnök urat, hogy válassza ennek időpontjául 2004. december 26-át. Jó esély teremtődik ekként arra, hogy a kettős állampolgárság kérdésében kiírandó kötelező ügydöntő országos népszavazást is erre a napra lehessen időzíteni. A magyar nemzet oly drámaian szétszaggatott egységének mai politikai eszközökkel való helyreállítását lehetővé tevő kötelező ügydöntő országos népszavazás egy olyan kiemelkedő esemény a magyar nemzet életében, amelynek ünnepélyes magasztosságot szavatolhat Karácsony másodnapjára történő kiírása. Ekkor adott lehet Magyarország polgárainak lelkében az a béke és odafigyelés, amely ehhez a történelmi jelentőségű aktushoz szükséges. Gondoljunk csak országalapftó Szent István királyunk megkoronázására, ami a történészek többségének álláspontja szerint ugyanezen a napon történt. Ha ez a döntés születik, Krisztus Urunk karácsonyi eljövetele meghozhatja a magyar nemzet általunk hőn áhított, újbóli egységét. Abban a reményben búcsúzom, hogy soraim érdemben hozzájárulhatnak a Magyarország és a magyar nemzet számára legjobb döntés meghozatalához, búcsúzom, és állok Köztársasági Elnök Úr rendelkezésére, amennyiben e kérdésben esetleges tanakodásra hozzám kívánna fordulni. Nemzetünk felemelkedésébe vetett hittel búcsúzom, és maradok Tisztelettel és szeretettel Budapest. 2004. október 13-án Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke

Megszületik a külhoni politikusok teljes egysége M Á ÉR T Nyilatkozat a népszavazási igenek mellett MÁÉRT-(Kormány+MSZP+SZDSZ)

Nyilatkozat a kettős állampolgárságról A Magyar Állandó Értekezlet 2004. november 12-én Budapesten ülésező valamennyi részvevője elfogadta azt a nyilatkozatot amelyet a magyar kormány és a kormánykoalíció pártjai megtagadtak aláírni. A valamennyi határon túli szervezet, a Fidesz, az MDF és a Magyarok Világszövetsége Nyugati Régiója által aláírt nyilatkozat felkéri a magyar választópolgárokat, hogy december 5-én a kettős állampolgárságról szóló ügydöntő népszavazáson szavzizzanak igennel. Alább közzé tesszük a nyilatkozat teljes szövegét. Nyilatkozat 1) Felkéijük a magyarországi választópolgárokat, hogy a december 5-ei népszavazáson minél nagyobb számban vegyenek részt és mondjanak igent a kettős állampolgárságra. 2) Kijelentjük, hogy a kettős állampolgárság intézménye a határok módosítása nélküli nemzeti újraegyesítés további eszköze. 3) Felkéijük a magyar kormányt, a magyarországi pártokat és társadalmi szervezeteket, hogy a népszavazási kampányban tartózkodjanak a túlzó kijelenésektől, a demagógiától és minden olyan megnyilvánulástól, amely hangulatot próbál szítani a határon túli magyarsággal szemben. 4) Sikeres népszavazás esetén felkéijük a Magyar Országgyűlést, hogy a nemzetközi példákat követve és a magyar költségvetés realitásait figyelembe véve olyan állampolgársági jogszabályt alkosson, amely egyszerre garantálja a határon túli magyarság szülőföldön való megmaradását és az akadálytalan kapcsolattartást az anyaországgal.

Alárírók: Markó Béla, Romániai Magyar Demokrata Szövetség Kasza József, Vajdasági Magyar Szövetség Kovács Miklós, Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség Jakab Sándor, Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége Tomka György, Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség Deák Ernő, Észak és Nyugat-európai Magyar Szervezetek Szövetsége Bugár Béla, Magyar Koalíció pártja Ágoston András, Vajdasági Magyar Demokrata Párt Gajdos István, Ukrajnai Magyarok Demokratikus Szövetsége Juhász Sándor, Magyar Egyesületek Szövetsége Hámos László, Hungárián Humán Rights Foundation Dávid Ibolya, Magyar Demokrata Fórum Orbán Viktor, Fidesz-Magyar Polgári Szövetség Léh Tibor, Magyarok Világszövetsége Nyugati Régiója

"Segíts, hogy az emberárulók szutykát erővel győzze a szív, szép szóval a száj!" Nagy László

Az MVSZ eláll a Duray Miklós ellen folytatott pertől Csütörtökön Budapesten ülésezett a Magyarok Világszövetségének elnöksége. Az elnökség úgy döntött, hogy visszavonja azt a pert, amelyet még 2001-ben indított Duray Miklós ellen, a Szövetség jó hírnevét súlyosan sértő kijelentései miatt. Az MVSZ elnökségének döntését az indokolta, hogy egy héttel korábban, a Magyar Állandó Értekezlet /MÁÉRT/ ülésén Duray Miklós fellépése teremtette meg a külhoni magyar szervezetek teljes egységét a kettős állampolgárságról kezdeményezett népszavazás kérdésében. A Magyarok Világszövetségének hétvégi, tisztújító küldöttgyűlését előkészítő ülésén, az MVSZ elnöksége elfogadta Patrubány Miklós javaslatát, mellyel kezdeményezte annak a pernek a visszavonását, amelyet a Szövetség három éve folytat Duray Miklós ellen. Emlékezetes, hogy 2000. decemberében Duray Miklós több ízben becsmérlő szavakkal illette a Magyarok Világszövetségét. Annak idején ez a rágalomsorozat jelentősen hozzájárult az MVSZ költségvetési támogatásának megvonásához, melyet azóta sem állítottak vissza. Az MVSZ elnöke azzal indokolta meg javaslatát, hogy hitelt érdemlő értesülések szerint a MÁÉRT ülésén, négy órás vita után Duray Miklós bejelentette, hogy csak olyan nyilatkozatot fog aláírni, amely egyértelműen felszólítja Magyarország polgárait, hogy december 5-re kiírt ügydöntő népszavazáson szavazzanak igennel a kettős állampolgárságra. Duray elszántságán megtört a kormánypártok akarata. Ugyanakkor kristályosodási pontként hatva, felsorakoztatta a javaslat mellé az egymással szemben álló magyar szervezeteket. A per visszavonásával az MVSZ elnöksége méltányolni kívánja Duray Miklós fellépését. Ugyanakkor lépését jelzésértékűnek szánja, amellyel a nemzeti egységre és szeretetre hív fel. Budapest, 2004. november 19.

MVSZ Sajtószolgálat

utolsó levél a köztársaság elnökéhez Felszólalását kérem az Országgyűlés alkotm ánysértései ellen Ej: 2004.0830 Dr. MádI Ferenc köztársasági elnök úr részére Magyar Köztársaság Budapest Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Önhöz fordulok, Magyarország államfőjéhez, aki megtestesíti az ország egészét, és őrködik az államszervezet demokratikus működése felett. Köztársasági Elnök Úr - hatáskörében eljárva - tűzte ki 2004. december 5-re a két népszavazást, így a kettős állampolgársággal kapcsolatos népszavazást is, melyet a Magyarok Világszövetsége kezdeményezett. A népszavazás végrehajtási szakaszában számos olyan jelenség tapasztalható az Országgyűlés és a Kormány részéről, amely ellenkezik az Alkotmánnyal és többek között az Alkotmánybíróság 52/1997. /X.14./ AB. alkotmányértelmező határozatával. Az Alkotmány 2. § (2) bekezdése szerint "A Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást választott képviselői útján, valamint közvetlenül gyakorolja." "Az Alkotmánybíróság megállapítja: az Alkotmány 28/C. §-ának (2), illetőleg (4) bekezdésében szabályozott népszavazás közötti viszonyt az határozza meg, hogy az Alkotmány 2. §-ának (2) bekezdésében a népszuverenitás egyik gyakorlási formájaként megjelölt közvetlen hatalomgyakorlást a maga teljességében a 28/C. §(2) bekezdése szerinti - kötelezően elrendelendő - népszavazást valósítja meg. A közvetlen hatalomgyakorlás a népszuverenitás gyakorlásának kivételes formája, amely azonban kivételes megvalósulása eseteiben a képviseleti hatalomgyakorlás fölött áll. A kötelezően elrendelendő népszavazást tehát elsőbbség illeti meg a 28/C. § (4) bekezdésében meghatározott, a népképviseleti és a közvetlen hatalomgyakorlás elemeit egyaránt tartalmazó, mérlegelés alapján elrendelhető népszavazással szemben.” Az Alkotmánybíróság határozatában kimondta: "Az ügy ura a közvetlen hatalomgyakorlás mindegyik ismérvét tekintve a "nép". A népszavazás Alkotmányban meghatározott "hatáskörén" (28/C. § (5) bekezdés) belül az Országgyűlésnek nincs lehetősége sem a 168

kezdeményezés, sem a kikényszeríthetőség befolyásolására. Ellenkezőleg, köteles minden "kiszolgáló", megvalósító cselekményt teljesíteni a szavazás megtartására, majd pedig annak eredménye szerint eljárni. E kötelessége nemcsak a szükséges eljárási tennivalókra terjed ki, hanem magában foglalja a tartózkodást is minden olyan döntéstől vagy mulasztástól, amely befolyásolná, vagy meghiúsítaná a független és közvetlen hatalomgyakorlás megvalósítását, s köteles más szerveket is távol tartani ettől." "A kezdeményezés támogatottságának teljesülése automatikusan a képviseleti szerv fölé helyezi a közvetlen hatalomgyakorlást. Az Országgyűlés az adott népszavazási kérdés tekintetében végrehajtói szerepbe került, s azt kell biztosítania, hogy a közvetlen hatalomgyakorlás eljárását ne fenyegesse semmi, egészen az eredményes népszavazásig, amikor ez a kötelessége tartalmira fordul (ti. a döntés végrehajtására)." Az Alkotmány és az Alkotmánybíróság hivatkozott határozatát teljes mértékben figyelmen kívül hagyva, az Országgyűlés és a Kormány mindent elkövet, hogy a december 5-ére kitűzött népszavazás eredménytelen, vagy az általa manipulált módon "legyen eredményes". Az Országgyűlés és bizottságai előtt folyamatosan tárgyalják a "Nemzetpolgár", Szülőföld Program", "Szülőföld Alap" szabályozására vonatkozó országgyűlési határozatot, illetve törvény-tervezetet. Szemben az Alkotmánybíróság határozatában kimondott figyelmeztetéssel - tartózkodás "minden olyan döntéstől vagy mulasztástól, amely befolyásolná, vagy meghiúsítaná a független és közvetlen hatalomgyakorlás megvalósítását" - a népszavazás eredményét meg sem várva, törvényt akarnak alkotni. Szándékuk egyértelmű: az állampolgárok félrevezetése, elbizonytalam'tása. Tájékoztatom Köztársasági Elnök Urat, hogy az alkotmánysértés tényére, már két hónappal ezelőtt levélben figyelmeztettem az Országgyűlés elnökét, frakcióvezetőit, és minden képviselőt. Tettem ezt akkor, amikor csupán egy héttel az ügydöntő népszavazást egyhangú szavazattal elrendelő döntése után, 2004. szeptember 20-án, ugyanaz az Országgyűlés tárgysorozatára emelte az MDF-nek a népszavazással versengő törvénytervezetét. Felszólalásom eredménytelennek bizonyult. Ugyancsak tájékoztatom Köztársasági Elnök Urat, hogy ugyanezzel a panasszal, mint a népszavazás kezdeményezői már megkerestük az

Országos Választási Bizottságot, kérve, hogy élve törvény adta jogkörével, és az Alkotmánybíróság fent idézett határozatára hivatkozva, vessen gátat az Országgyűlés és a Kormány sorozatos alkotmány- és törvénysértő kampánylépéseinek. Az OVB elhárította a döntéshozatalt. Kérem Köztársasági Elnök Urat, az Alkotmányban biztosított jogkörében eljárva, hasson oda, hogy az Országgyűlés hagyjon fel alkotmánysértő magatartásával, és hagyja érvényesülni a népfelség elvét, a népszuverenitás gyakorlásának kivételes formáját, a kötelező ügydöntő országos népszavazás útján. Egyben tisztelettel kérem Köztársasági Elnök Urat, szíveskedjék engem, mint a kezdeményező szervezet képviselőjét személyes meghallgatás keretében fogadni, hiszen utolsó magyarországi instanciaként fordulunk Önhöz. Amennyiben a Köztársasági Elnök Úr felszólalása elmaradna, avagy eredmény nélkül végződne, a népszavazás tisztaságának szavatolása érdekében kénytelenek leszünk nemzetközi fórumokhoz folyamodni. Soron kívüli intézkedésében bízva búcsúzom és maradok, tisztelettel és szeretettel Budapest, 2004. november 25-én Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke Levelem másolatát megküldtem Dr. Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke részére is.

Fellobban a gyűlölet lángja Patrubány Gergely emléktáblájának megrongálása Előbb az alábbi hír született: Megemlékezés Budapest nagy kórházépítőjéről Több civil szervezet rendezésében koszorúzási ünnepségre kerül soi holnap, november 28-án, 11.00 órakor Budapesten, a Vámház krt. 13 szám alatti ingatlan előtt. Amint az EÖGY-Kulturális Egyesület meghívójából kiderül, az ünnepség keretében Budapest nagy kórházépítőjéről és első tiszti főorvosáról, Patrubány Gergelyről emlékeznek meg, akinek több mint negyedszázados ténykedéséhez fűződik a Szent László, a Szent Imre kórházak építése, és a Szent Rókus kórház bővítése. A rendezvényre m egh ívta a család ma élő leszármazottaü, közöttük Patrubány Miklóst, az MVSZ elnökét, aki ezen a rendezvényen fejti ki álláspontját a kórházak privatizációjáról népszavaz^ra feltett kérdésről. Budapest egyesült székesfőváros első tiszti főorvosának nevéhez Budapest csatornázása és a levegő tisztasága fölötti őrködés is fűződik. Országgyűlési képviselőként, Patrubány Gergely volt az első magyar közegészségi törvény előteijesztője. A Vámház körúti emléktáblát kinevezésének centenáriumán, 1974-ben állíttatta Budapest Főváros Tanácsa. Az emléktábla huzamosabb ideig hiányzott a helyéről, ahonnan az ingatlan felújítása miatt távolították el. A megemlékezést szervező egyesületek felújíttatták az emléktáblát, mert kegyeletsértőnek találták, hogy a felújított épületre hosszas késlekedés után a kopottas állapotában helyezték azt vissza. Budapest, 2004. november 27. MVSZ Sajtószolgálat Később, a népszavazást követő éjszakán emlékét meggyalázták: vastag piros festékkel öntötték le Budapest egyesült székesfőváros első tiszti főorvosának emléktábláját. Erről a sajtó hírt természetesen nem adott, hisz nem a szovjet felszabadítók emlékművét érte a gyalázat.

Levél a miniszterelnökhöz Kihívás decem ber 3-ra, nyilvános televíziós vitára Ej: 2004.0840 b. Nemzeti fény a cél. Hogy elérjed, forrj egybe, magyar nép. Kölcsey Ferenc G yurcsány Ferenc miniszterelnök úr részére Magyar Köztársaság Tárgy: nyílt levél Tisztelt Miniszterelnök Úr! November 28-án az alábbi levelet küldtem Önnek, melyre mostanáig semmi választ nem kaptam. Annak ellenére sem, hogy ma a titkárságomról többször telefonon érdeklődtek a miniszterelnöki hivatal illetékes államtitkárságán. Ezek után Önnek a ma reggeli rádiónyilatkozatában megfogalmazott vádjai: "valamit titkolnak, sőt vitatkozni sem mernek, gyáván menekülnek a vita elől." teljes mértékben visszaszállnak Önre, hisz jelen esetben épp Ön nem mer kiállni a népszavazást kezdeményező szervezet vezetőjével. Reménykedve, hogy mégis ki mer állni, várom válaszát.

Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke

Budapest, 2004. november 30-án 16:00 óra

Kihívás Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr Hiller István miniszter, MSZP elnök úr Kuncze Gábor frakcióvezető, SZDSZ elnök úr részére Tisztelt Uraim! Mint a külhoni magyarok magyar állampolgárságának kedvezményes honosítással történő visszaállítása érdekében elrendelt kötelező ügydöntő országos népszavazás kezdeményezője, ezennel december 3-ra, kihívom az urakat egy nyilvános televíziós vitára. Amikor indítványomat megteszem, azzal a szándékkal teszem, hogy a közöttünk fennálló éles szemléleti különbségből kirajzolódó vita nyújtson elegendő eligazodási pontot Magyarország szavazó polgárainak, azért, hogy december 5-én ne csak a szívük, hanem eszük szerint is, felelős döntést hozhassanak. Indítványomat azután teszem meg, hogy sok-sok ilyen irányú bíztatást kaptam a világ minden sarkából, és nem kétséges, hogy ezzel több millió magyar állampolgár igényének felelnénk meg. Mint a népszavazás kezdeményezője, ragaszkodnék ahhoz, hogy mindhárman részt vegyenek ezen a vitán, miként ahhoz is, hogy ezt a vitát élő-egyenesben sugározza a magyar közszolgálati televízió esetleg az egész magyar közszolgálati média. A választópolgárok érdekeit tartom szem előtt, amikor azt is kérem, hogy valamennyiünk számára ez a vita legyen a kampánycsend beállta előtti utolsó médiaszereplés. Nemzetünk felemelkedésébe vetett hittel búcsúzom, és maradok tisztelettel. Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke Budapest, 2004. november 28-án

Törvényt a külhoni magyarok magyar állampolgárságának visszaállítására! A Restitutio in integrum konferencia Zárónyilatkozata

A Magyarok Világszövetségének székházában kétnapos konferenciára került sor magyarországi és külhoni magyar egyházak, civil és politikai szervezetek képviselőinek részvételével. A Konferenciát az érdemi továbblépés szándéka hívta életre, a külhoni magyarok magyar állampolgárságának visszaállítására kezdeményezett, 2004. december 5-i népszavazás jegyében. A Konferencia középpontjában az a törvénytervezet állt, melyet Körömi Attila független országgyűlési képviselő dolgozott ki, és amely a népszavazáson többségi IGEN-nel támogatott kérdés szellemében, a külhonban élő magyarok számára elérhetővé tenné a magyar állampolgárságot anélkül, hogy ennek érdekében Magyarországra kellene telepedniük. A tanácskozás áttekintette az elmúlt évtized magyar-magyar párbeszédét a kettős állampolgárság tárgykörében. Ezt követően áttekintette a Kárpát-medencében alkalmazott megoldásokat, valamint az Európai Unió államainak joggyakorlatát. A Konferencia kezdeményezőit és részvevőit az a szándék vezényelte, hogy fórumot teremtsenek mindazoknak, akik ma nem vehetnek részt a törvényhozás munkájában. A Konferencia célja volt továbbá annak kidomborítása, hogy a Magyarok Világszövetsége mindig is a politikai erőkkel folytatott párbeszéd és az ebből születő törvényi megoldások híve volt. Az MVSZ csak akkor folyamodott és folyamodik a jövőben is a népszavazás eszközéhez, ha megbizonyosodott arról, hogy nincs esélye az egyeztető és problémamegoldó politikai párbeszédnek. A december 5-i népszavazás megteremtette a lehetőséget a parlamenti megoldáshoz. Most az Országgyűlésen a sor.

A Konferencia részvevői a maguk és a több mint másfélmillió igennel szavazó nevében: 1. Kérik az Országgyűlést, hogy a két nap múlva kezdődő tavaszi ülésszak során vegye tárgysorozatára a külhoni magyarok magyar állampolgárságának visszaállítására született törvényi kezdeményezéseket, és tegye lehetővé Samukra, magyar állampolgárságuk kérelmükre történő - akadálymentes honosítással való - visszaállítását. E folyamat előmozdítására az Országgyűlés hozzon létre ad hoc bizottságot, vagy bízza meg az emberi jogi, egyházügyi és kisebbségi bizottságot, amelynek tegye feladatául a külhoni magyar szervezetek - beleértve a Kárpát-medencei térségen kívülieket is - vezetőinek részvételét. A kormány legújabb, a külhoni magyarokra vonatkozó kezdeményezésével kapcsolatban, kijelentik, hogy üdvözlendőnek tartanak minden olyan indítványt, amely a külhoni magyarok és a magyar állam közötti kapcsolatok ápolását megkönnyítené, azokat szorosabbra fűzi. Ugyanakkor minden felet arra kémek, hogy óvakodjanak az elodázó, félrevezető pótcselekvésektől. Felhívják a figyelmet arra, hogy a magyar állampolgárság visszaállítása, annak minden magyar számára alanyi jogon való elérhetővé tétele az első számú nemzetstratégiai cél, amelyet semmi más nem pótolhat. 2. Kérik: a magyar állam haladéktalanul tegye lehetővé, hogy magyar állampolgárságukat egyoldalú nyilatkozattal visszanyerhessék mindazok a szomszédos államokban élő, vagy onnan elszármazott magyarok, valamint az ők leszármazottai, akik magyar állampolgárságukat születésükkel szerezték meg. Ez az indítvány azokra a személyekre vonatkozik, akik magyar állampolgárságukat a Magyar Népköztársaság által 1958-1979 között megkötött kétoldalú megállapodások következtében veszítették el, amely megállapodásokat a magyar állam 1990-ben felmondott. A felmondás következtében a megállapodás semmis, és semmissé kell váljék az általuk okozott kár is! Ezeknek a nemzettársainknak magyar állampolgársága él. Azt kétségbe vonni senkinek nem áll jogában, még akkor sem, ha a magyar állam mulasztása folytán a kárvallottak állampolgársága jelenleg még alvó állapotban van.

3. Elítélik, hogy a magyar kormány és a kormánypártok a NEM szavazat és a népszavazástól való távolmaradás mellett kampányoltak. Különösen súlyosnak tartják, hogy a kampány megtévesztő, valótlan állításokra épült, és olyan alantas, közösségromboló érzelmeket állított a nemzet egységesülési törekvésével szembe, mint az önzés és az irigység. A kormányoldal által folytatott kampány tagadja a történelmi magyar nemzet létjogosultságát, a területi elvre zsugorítva, és a tele hasra zülleszíve le annak fogalmát. Ezzel a szemlélettel szemben ajánlják a NEM-re biztatóknak megszívlelésre az Írországban a külföldi írek státusáról készült jelentést: "A külföldön élő írek az ír nemzet integráns része és ekként kell kezelni és elismerni őket. Amint az alkotmány elismeri, a nemzeti hovatartozás lényegében identitás és nem terület kérdése. Azok, akik elhagyták az országot, részei maradtak és maradnak a nemzetnek." Írországban ma három és félmillió ír állampolgár él, határain kívül pedig másik hárommillió. A külhoni magyarokat, akik nem elhagyták hazájukat, hanem akaratuk ellenére nagyhatalmi döntéssel elcsatolták őket hazájuktól, és egy emberöltő alatt akár 5-6 állam polgáraivá is válhattak anélkül, hogy szülőföldjüket elhagyták volna, még inkább meg kell illesse a magyar állampolgársághoz való alanyi jog. 4. Kérik az Országgyűlést, vizsgálja felül, hogy lehet-e kormánytag vagy országgyűlési képviselő az, aki titokban más állam polgára is. Álláspontjuk szerint a képviselőjelöltek a jelölésük előtt, illetve a vagyonnyilatkozatra kötelezett tisztségviselők tisztségük elfoglalása előtt hozzák nyilvánosságra esetleges kettős vagy többes állampolgárságukat. Ha pedig lenne életvitelszerűen Magyarországon lakó politikus, aki egyúttal más állam polgára is, és a népszavazást megelőzően a NEM szavazatra vagy a távolmaradásra buzdított, azt erkölcsi hullának és a magyar nemzet ellenségének tekintik. 5. Megállapítják, hogy a Magyarok Világszövetsége és félszáz magyarországi civil szervezet népszavazási kezdeményezése egy évtized alatt következetesen végigjárt út utolsó állomása, egy szerves folyamat vége.

A magyarországi sajtót és politikumot súlyos felelősség terheli ennek a szerves folyamatnak az elhallgatásáért. 6. Kijelentik, hogy a 2004. december 5-i népszavazás, mindamellett, hogy nem bizonyult ügydöntő erejűnek, kétségbevonhatatlanul előremutató hozadékkal bír: • Soha nem tapasztalt egységbe tömörített minden külhoni magyar politikai szervezetet. Azok is, akik korábban tétováztak, vagy ellene beszéltek - remélhetőleg visszafordíthatatlanul - a kettős állampolgárság, azaz a külhoni magyarok magyar állampolgársága visszaállításának híveivé váltak. • Minden magyarországi és külhoni magyar történelmi keresztény egyház egyértelműen és visszavonhatatlanul állást foglalt, az igen szavazatra bíztatott. Ezzel nem csak a magyar nemzet egysége és ebből fakadóan élete mellett foglaltak állást, hanem visszatértek ahhoz az évezredes gyakorlathoz, mellyel a magyar nemzet életének sorsdöntő pillanataiban az egyház állást foglalt és híveivel sorsközösséget vállalt. • Azáltal, hogy a magyar állam felelős intézményei - Országos Választási Bizottság, Alkotmánybíróság, Országgyűlés, Köztársasági Elnök - egytől egyig pozitívan véleményezték a népszavazásra bocsátott kérdést, egyszer és mindenkorra véget vetettek annak az obstrukciós gyakorlatnak, amellyel a magyar nemzet egységének ellenzői - arra való hivatkozással tagadták meg a külhoni magyarok magyar állampolgárságának visszaállítását - hogy az sértené a párizsi békeszerződést, az EU jogrendjét vagy a kisantant országok valamelyikével megkötött, illetve bármely hatályos nemzetközi szerződést, amelynek Magyarország részese. A másfél éves népszavazási folyamat bebizonyította, hogy a külhoni magyarok magyar állampolgárságának visszaállítása végső soron, egyedül és kizárólag a magyar politikai osztály akaratától függ. • A népszavazás bebizonyította, hogy nem deviancia Trianonról és annak következményeiről beszélni. A külhoni magyarok magyar állampolgárságának visszaállítása nem csak számukra, hanem Magyarország számára is - élet és halál kérdése. 7. Köszöntik azokat az egyházi vezetőket, akik a népszavazás során egyértelműen az IGEN szavazatra bíztatták híveiket és Magyarország polgárait.

Nagyrabecsülésükről biztosítják a történelmi magyar keresztény egyházak vezetői közül azokat, akik elfogadták a Magyarok Világszövetsége által e cselekedetükért felajánlott A Magyar Nemzetért ezüstérmet, név szerint: Ft. Csete Szemesi István - délvidéki magyar református püspök, Ft. Dolinszky Árpád - délvidéki magyar evangélikus püspök, Ft. Dr. Hegedűs Lóránt - református püspök, Ft. Húzsvár László - nagybecskereki római katolikus megyé.spüspök, Ft. Dr. Pap Géza - erdélyi magyar református püspök, Ft. Pénzes János - szabadkai római katolikus megyéspüspök, Ft. Tempfli József - nagyváradi római katolikus megyéspüspök, Ft. Rázmány Csaba - unitárius püspök, Ft. Schönberger Jenő - szatmári római katolikus megyéspüspök 8. Sajnálattal állapítják meg, jóllehet a Konferencia szervezői - a népszavazás során kialakult példás egység jegyében - meghívták valamennyi külhoni magyar politikai szervezet vezetőit, a meghívást csak kevesen fogadták el. Ez annál meglepőbb, mert egy hónappal korábban a szabadkai nyilatkozat aláírásával még a kettős állampolgárság mellett foglaltak állást. A rendkívül sok ismeretlent és fontos támpontot feltáró Konferenciáról való távolmaradásukkal az ügy érdemi tárgyalásához szükséges információtól fosztották meg magukat. A Konferencia Zárónyilatkozatához való utólagos csatlakozás lehetősége az RMDSZ, az MKP és a VMSZ számára is nyitott. 9. Felkérik a Magyarok Világszövetségét, hogy folytassa a magyar nemzet egységének megteremtéséért vívott harcát. Üdvözlik a külhoni magyarok magyar állampolgárságáért kezdeményezett törvény­ támogató Konferencia megszervezését. Egyben felkérik a Magyarok Világszövetségét, hogy amennyiben az Országgyűlés ennek az évnek a végéig nem hozná meg a várva várt törvényt a külhoni magyarok állampolgárságára vonatkozó törvényt, fontolja meg és szükség esetén kezdeményezzen újabb népszavazást, mindaddig, amíg a magyar nemzet egységét helyre nem sikerül állítani. 10.Jelen Zárónyilatkozatot, valamint a Konferencián elhangzott előadásokat tartalmazó kötetet eljuttatják valamennyi országgyűlési képviselőhöz, és elérhetővé teszik minden érdekelt fél számára. Budapest, 2005. február 12-én A Restitutio in integrum Konferencia résztvevői

A külügyi szóvivő tévedései Szakértők szerint a délvidéki magyarok magyar állampolgárok A külhoni magyarok 'alvó* és lappangó magyar állampolgárságáról tartott ma rendkívüli sajtótájékoztatót Patrubány Miklós, Dr. Gaudi-Nagy Tamás és Körömi Attila, országgyűlési képviselő. Dr. Gaudi-Nagy Tamás, Európa-jogi szakjogász szánalmasnak nevezte a külügyminisztérium szóvivőjének, Polgár Viktornak védekezését, aki megpróbálta cáfolni a délvidéki magyarok fennálló magyar állampolgárságának tényét. Körömi Attila országgyűlési képviselő szerint a külügyi szóvivő szakmai álláspontja szégyenletes. Patrubány Miklós tegnapelőtt délután a délvidéki Adán jelentette be: az MVSZ jogi vizsgálódásainak eredményeként állítható, hogy a délvidéki magyarok többségének teljes körű magyar állampolgársága lappangó módon fennáll. Az újvidéki Magyar Szó tegnapi számában tudósított az MVSZ elnökének adai bejelentéséről. A budapesti külügyminisztérium szóvivője azonnal reagált a hírre. "Mielőtt valaki hamis reményeket ébreszt, jó, lm tisztába jön a valóságos helyzettel hangsúlyozta Polgár Viktor. A szóvivő elmondta, hogy a második világháborút lezáró párizsi békeszerződés semmisnek nyilvánította az 1938 utáni határmódosításokat, az állampolgárságról pedig az 1948ban a magyar parlament által elfogadott LX. törvény 5. fejezete foglalkozik, amely kimondja, hogy a magyar állampolgárok azok, akik 1948. január 1-jén Magyarország területén élnek." - olvasható szó és betű szerint a külügyminisztérium honlapjának mai nyitó hírében. Dr. Gaudi-Nagy Tamás, Európa-jogi szakjogász alaptalannak nevezte Polgár Viktor külügyi szóvivő nyilatkozatát, és a maga jogi álláspontját ekként foglalta össze; "A párizsi békeszerződés nem rendelkezett a visszatért, majd ismét elcsatolt területeken élő magyarság magyar állampolgárságáról. A szóvivő által hivatkozott 1948. évi LX törvény nem fosztotta meg magyar állampolgárságuktól azokat a volt Jugosdávia területén éló' magyarokat, akikről az MVSZ elnöke Adán nyilatkozott. A külügyi szóvivő által megjelölt jogszabály-hely senkit nem foszt meg magyar állampolgárságától, hanem megerősíti azon személyek magyar állampolgárságát, akik a volt Jugoszlávia érintett területéről 1948. január 1. előtt áttelepedtek Magyarországra.

A külügyminisztérium szánalmas védekezését az tes:i alaptalanná, hogy Magyarország évtizedekkel később - 1961) í'.v I'J "'J között - az elvesztett területeket birtokló utódállamokkal kötőn kí^lohliiln egyezményekkel fosztotta meg az ott élő magyarokat nuiKvtii állampolgárságuktól. Ilyen kétoldalú egyezmény viszont a vnU Jugoszláviával nem jött létre. Tehát a volt Jugoszlávia bácskai, baranyai, és muravidéki területein 1941-ben élő magyarok és a:, n leszármazottaik a mai napig is magyar állampolgárok! Magyiu állampolgárságuktól senki nem fosztotta meg őket.” Körömi Attila, országgyűlési képviselő: "A külügyi szóvivő, szégyenletes szakmai álláspontján túl, nyilatkozatával azt is világossá tette, hogy nem él békében magyarságával. Hiszen Zorán Zsivkovics - ex szerb miniszterelnök több jogot adna az ott élő magyaroknak, mint a budapesti külügyminisztérium! ? Polgár Viktor külügyi szóvivő jobban tette volna, ha a temerini magyarokat mélységesen diszkriminatív módon .sújtó bírói ítélet és börtöni bánásmód ellen szólalt volna fel. Egyébként köszönjük szóvivő úrnak, hogy kétségbeesésében előhozott jogszabályi hivatkozásával kinyitotta azt a kaput, amelyen több millió külhoni magyar egy egyszerű egyoldalú nyilatkozattétellel szerzi majd vissza magyar állampolgárságát." Patrubány Miidós, az MVSZ elnöke szakmailag tévesnek és politikailag illetéktelennek nevezte a külügyi szóvivő nyilatkozatát, hiszen köztudomású, hogy az állampolgársági ügyek minden államban a belügyminisztérium hatáskörébe tartoznak. A sajtótájékoztatón Dr. Gaudi-Nagy Tamás ismertette azt az elmúlt fél évben készített jogi tanulmányát, amely minden kétséget kizáróan bizonyítja, hogy a volt Jugoszlávia említett területén élő magyarok a mai napig teljes jogú magyar állampolgárok. Sajtószolgálatunk mellékelten közzé teszi a tanulmány teljes szövegét. Körömi Attila országgyűlési képviselő ismertette azokat a módosító indítványokat, amelyekkel az állampolgársági törvény jelenleg zajló országgyűlési vitája során megpróbálja a történelmi jóvátétel és a diszkriminációmentesség jegyében érvényesíteni az elcsatolt területeken élő magyaroknak a magyar állampolgársághoz fűződő jogait. Budapest, 2005. május 5.

MVSZ Sajtószolgálat

Ej.2005.0181

Az MVSZ Elnöksége a délvidékiek lappangó magyar állampolgársága mellett Az MVSZ Elnöksége továbbra is kitart azon álláspontja mellett, miszerint az 1941-ben visszatért bácskai, muraközi, muravidéki és baranyai területeken élő magyarok és leszármazottaik mai napig magyar állampolgároknak tekintendők, és várja, hogy a magyar igazságszolgáltatás a délvidékiek - lappangó állampolgárságuk igazolását kérő - beadványainak jogerős elbírálásával megnyugtatóan rendezze ezt a fontos politikai kérdést. Állásfoglalása elfogadásakor az MVSZ Elnöksége ismerte Németország alkotmánybíróságának azt az elvi határozatát, mely szerint a II. Világháborút követő területvesztés nem jelenti az állampolgárság elvesztését is. A Gyurcsány kormány által augusztus elején az érintettek - többek közt az MVSZ - nélkül tartott konferencia sem tudott érdemi, cáfoló jogi ellenérvet találni. Az MVSZ továbbra is úgy ítéli meg, hogy a mindenkori magyar kormányzat elsőszámú alkotmányos, nemzetpolitikai kötelezettsége a magyar állampolgárság visszaadása mindazon honfitársak számára, akik azt a trianoni határmegvonások miatt vesztették el.

Magyarok Világszövetsége Budapest, 2005. augusztus 18-án

Kereset a Strassbourg-i Emberi Jogi Bírósiínhoz COUR EUROPÉENNE DES DROITS DE L’ HOMME CONSEIL DE L’ EUROPE F-67075 STRASBOURG CEDEX

Tisztelt Bírósági Az Emberi Jogok Európai Egyezménye /továbbiakban: Egyezmény/ 35. cikkének 1. pontja értelmében, valamennyi hazai jogorvoslati lehetőség kimerítését követően, a magyarországi végleges határozat meghozatalát követő 6 hónapon belül fordulok a Tisztelt Bírósághoz: Előzmény A Magyarok Világszövetsége /MVSZy 2003. augusztus 18-án kezdeményezte a kettős állampolgárság kérdésében a népszavazást. Végigjárva a magyar törvényekben előirt valamennyi eljárási utat, 2004. december 5-re írta ki a köztársasági elnök a népszavazást. A Magyar Köztársaság miniszterelnöke, az újkori demokrácia történetében példa nélkül álló módon, a népszavazást alig másfél nappal megelőző, nagy nyilvánosságú "kampányzáró" tévévitában arra buzdította a szavazati Joggal rendelkező magyar állampolgárokat, hogy ne szavazzanak, azaz, hogy ne gyakorolják legalapvetőbb demokratikus jogukat, a választójogot. Ezért a népszavazás alacsony részvétellel /mintegy 38%/ zajlott, és az IGEN szavazatok száma nem érhette el a törvényben az eredményesség kritériumaként megszabott 25%+1 főt, amely Magyarországon mintegy 2 millió szavazatot jelent. Győztek ugyan a népszavazás kezdeményezői által javallott IGEN-ek, de számuk nem bizonyult ügydöntő erejűnek. Ezen túlmenően, az országosan közzétett eredményekben feltűnő volt egy olyan eredmény, amely az összesen mintegy 11.000 szavazókör közül több mint 1.100-ban olyan eredményt mutatott, amely valószínűleg csak akkor jöhetett létre, ha ezekben a szavazókörökben felcserélték az IGEN-ek számát a NEM-ek számával, minden esetben az IGEN-ek rovására.

Az MVSZ, mint a népszavazás kezdeményezője megóvta az eredményt. A törvény szerint illetékes Legfelsőbb Bíróság /LB/ helyt adott a panasznak, és megsemmisítette a felpanaszolt több, mint 1.100 szavazókor eredményét. Egyben elrendelte az eredmény újbóli megállapítását. Lásd a mellékelt LB határozatot. Miután az eredmények újbóli megállapítása során igen sok szavazókörben nem számolták újra a szavazatokat, az MVSZ megóvta az új eredményeket is. Újabb panaszában az MVSZ kidomborította, hogy a magyar törvénynek azon rendelkezése, amely a megkérdőjelezett testület /értsd szavazóköri bizottság/ hatáskörébe helyezi a jogorvoslat során szükséges újbóli szavazatszámlálást, mélységesen sérti az Egyezmény 13. dÜcében előírt, a hatékony jogorvoslathoz fűződő alapjogot. Egyben kérte LB által megsemmisített eredményű szavazókörök szavazatainak központosított, a sajtó nyilvánossága előtt zajló újraszámlálását. Ennek a javaslatnak elvi alapját a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény azon rendelkezése szolgáltatta, amely kimondja, hogy országos népszavazás esetén az egész ország egyetlen választókerületnek minősül. A Legfelsőbb Bíróság korábbi döntésével ellentmondásban elutasította az MVSZ panaszát, és megerősítette az Országos Választási Bizottság által másod ízben kimondott eredményt, annak ellenére, hogy az újraszámlálás során használt eljárás és az eredmények is, mind alkotmányossági, mind törvényességi szempontból igen aggályosnak bizonyultak. Nóta bene: A második számlálás során az összesen 1.100 érintett szavazókör közül alig több mint 900 szavazókörben számolták újra az eredményeket. A ténylegesen újraszámolt mintegy 900 szavazókör közül több mint 200-ban módosult az eredmény. Ez a választási eredmény pontatlanságát 25% fölé emeli. Ez a magas hibaszázalék, megítélésünk szerint elegendő okot kellett volna szolgáltasson a LB számára ahhoz, hogy az ország mind a 11.000 szavazókörében elrendelje a szavazatok tényleges újraszámlálását. A kormányoldali politikum és sajtó óriási nyomása alatt a LB nem vállalta ezt. A népszavazási eljárás során egyértelműen kiderült, hogy az 1997. évi C. törvény szerint nem lehet demokratikus választást, sem demokratikus népszavazást tartani.

Az Egyezmény kiegészítő jegyzőkönyvének 3. cikke - a szabad választásokhoz való jogról - szerint; „a törvényhozó leslülcl niegválasztását illetően biztosítja a nép véleményének kifejezéséi." Ezért a Magyarok Világszövetsége az alábbi panasszal fordul az Európai Emberi Jogi Bírósághoz.

P anasz 1. Az 1997. évi C. törvény nem tartalmaz szabályokat a kampány megsértőivel szemben való eljárásra és szankcionálásra vonatkozóan, így az OVB nem állapította meg a kormány kampánysértő tevékenységét. A hatályos szabályok nem egyértelműek, hiszen az OVB döntésével szemben a Fővárosi Választási Bizottság kimondta a választási alapelvekre, valamint az Alkotmánybíróság 52/1997. (X. 14.) határozatára hivatkozva, hogy a kormány nem folytathat kampányt népszavazás idején. A hivatkozott határozat szerint: „kötelező ügydöntő népszavazás kezdeményezés automatikusan a képviseleti szerv fölé helyezi a közvetlen hatalomgyakorlást, terhét az Országgyűlés és a népszavazásban érintett szervek, végrehajtói szerepbe kerülnek, és egyben kötelezettségükké válik az, hogy a közvetlen hatalomgyakorlás eljárását ne fenyegesse senki, egészen az eredményes népszavazásig.” Ezzel szemben a kormány a népszavazást megelőző hetekben súlyos milliókat költött a kampányra, mellyel megtévesztette a szavazati joggal rendelkező magyar állampolgárokat. A teljes jogbizonytalanságot előidéző helyzetben a Legfelsőbb Bíróság kimondta: nincs ma hatályos jogszabály Magyarországon, amely tételesen szankcionálná a kormány alkotmánysértő kampánytevékenységét. 2. Nincs szabályozva a népszavazást kezdeményező szervek részére nyújtandó támogatás mikéntje. így amíg a kormány szabálytalanul, közpénzen milliókat költött a tájékoztatásnak nevezett kampányszerű riogatásra, addig a kezdeményezők nem kaptak egy fillért sem. A leírtak súlyos politikai diszkriminációt jelenteknek, és ütköznek az Egyezmény 14. cikkében IMegkülönböztetés tilalma/ foglaltakkal. „A jelen Egyezményben meghatározott jogok és szabadságok élvezetét minden megkülönböztetés, például nem, faj, szín, nyelv, vallás,

politikai vagy egyéb vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, nemzeti kisebbséghez tartozás, vagyoni helyzet, születés szerinti vagy egyéb helyzet alapján történő megkülönböztetés nélkül kell biztosítani. ” 3. Ugyancsak súlyosan diszkrimináló, és a népszavazás eredményének tisztaságát kockáztató körülmény az, hogy a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény rendelkezései alapján az államot képviselő szavazatszámlálók az állami költségvetés terhére napidíjat kapnak a „választásnapi” munkájukért, ugyanakkor a népszavazás kezdeményezőit képviselő szavazatszámlálókat ez a kedvezmény nem illeti meg. 4. Az 1997. évi C törvény jogorvoslati rendszere áttekinthetetlen, értelmezhetetlen és végrehajthatatlan. Nemcsak a választópolgárok nem tudják értelmezni, de a választási szervek sem. A Magyarok Világszövetsége a népszavazást követően az ország 20 Területi Választási Bizottságához nyújtott be kifogást, melyre a válaszok annyi változatot tartalmaztak ahány választási bizottság határozatot hozott. A Fővárosi Választási Bizottság - folyamatos határozatképtelenség miatt - még akkor sem tudott döntést hozni, amikor a Legfelsőbb Bíróság az OVB eredményt megállapító döntését megsemmisítette. A szavazatszámláló bizottságok a szavazatok újraszámlálásának feladatát szintén változóan értelmezték. Legjellemzőbb az az állásfoglalás volt, hogy a bizottságok tagjai szavaztak arról, hogy akamak-e újraszámolni. A hivatkozott törvényben a jogorvoslati jog gyakorlására biztosított határidők szintén végrehajthatatlanok, a szabályok nem világosak. A Legfelsőbb Bíróság /LB/ elnöke el is mondta, hogy a törvényben az LBnek biztosított 24 órás határidő nem teszi lehetővé a megalapozott döntést. Az Egyezmény 13. cikke tartalmazza a Hatékony jogorvoslathoz való jog szabályait: „Bárkinek, akinek a jelen Egyezményben meghatározott jogait és szabadságait megsértették, joga van ahhoz, hogy a hazai hatóság előtt a jogsérelem hatékony orvoslását kérje az esetben is, ha e jogokat hivatalos minőségben eljáró személyek sértették meg. ” A Magyarok Világszövetsége, mint a népszavazást kezdeményező szerv kifogása alapján a Legfelsőbb Bíróság Kvk. IV. 37.315/2004/2. számú végzésében az OVB 196/2004, /XII. 11./ számú határozatát

megsemmisítette, és a 2004. december 5. napjára kitűzött országos népszavazás eredményének megállapítására vonatkozó eljárást megismételtette. A Legfelsőbb Bíróság a benyújtott kifogás elbírálása során a következő álláspontra helyezkedett: „A kérelmező által becsatolt mellékletek pontosan tartalmazzák azokat a szavazóköröket, ahol észlelték, hogy a szavazatok számlálása eltér az OVB által kiadott ajánlásban foglaltaktól, melynek következtében az „igen” és „nem” szavazatok felcserélődtek. Tartalmazzák továbbá azoknak a személyeknek a megjelölését is, akik a szavazatszámláló bizottság tagjaiként a szabálytalanságokat észlelték, és azokat jegyzőkönyvben, vagy más módon rögzítették. Ezekben a szavazókörökben ezért a szavazás tényleges eredménye csak akkor állapítható meg, ha a bejelentett szabálytalanságok kivizsgálása a szavazatok ellenőrzésével megtörténik.” „A Legfelsőbb Bíróság ezért - mint a szavazás eredménye ellen benyújtott kifogás elbírálására kizárólagos hatáskörrel rendelkező szerv - nem tekinthet el attól a törvényes követelménytől, hogy a bizonyítékokkal alátámasztott szabálytalanságokat kivizsgálják.” A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint szükséges, hogy az OVB megismételt eljárásában ezen, már előteijesztett bejelentések alapján tisztázza a szavazatszámlálások törvényességével kapcsolatosan felmerült aggályokat a megjelölt szavazókörökben.” A megismételt eljárásra a teljes szabályozatlanság, káosz és törvénytelenség volt a jellemző. A kifogásolt szavazókörök egy részében a szavazatszámláló bizottságok nem végezték el a tényleges szavazat újraszámlálást, hanem többségi határozattal helyben hagyták a korábban megállapított eredményt, és ezzel eltekintettek a tételes újraszámolástól, illetve a törvénysértésre hivatkozó kifogások tényleges kivizsgálásától. Az MVSZ kifogásában hangsúlyozta, hogy „pusztán a korábbi jegyzőkönyvek szerinti adatok új jegyzőkönyvbe történő mechanikus átmásolása nyilvánvalóan nem elégíti ki a jogszabály és a Legfelsőbb Bíróság végzéseinek követelményeit, sőt a jogorvoslat Alkotmányban rögzített jogintézménye ezzel lényegében kiüresedik.” Az MVSZ hivatkozott továbbá arra, hogy „amíg az összes megismételt eredmény-megállapítási eljárással érintett szavazókörben

nem történik meg a szavazatok újraszámolása, illetve az egyes egyéb törvénysértések kivizsgálása a választás tisztasága és az eredmény hitelessége veszélyben forog.” „Minden választópolgár és választási szerv közös érdeke, hogy amennyiben aggály merül fel a választási eljárás bármely részével kapcsolatban azt megnyugtatóan tisztázhassuk, mert e nélkül az egész népszavazási eljárás és az eredmény hitelessége forog kockán.” A Legfelsőbb Bíróság az MVSZ kifogását elutasította, többek között a következő indoklással: ,A Legfelsőbb Bíróság a választási szervekre bízta annak eldöntését, hogy az adott szavazókörben a bejelentők által észlelt szabálytalanságokat milyen módszerrel vizsgálják ki..” Nem törvénysértő ezért, hogy azokban a szavazókörökben, ahol a szavazatok ellenőrzését újraszámlálás nélkül is el tudták végezni, (???) az újraszámlálásra nem került sor. Az Országos Választási Bizottság /továbbiakban: OVB/ gyakorlatilag semmilyen hatáskörrel nem rendelkezik, állásfoglalása szerint nem értelmezheti a választási eljárás alapelveit sem. Állásfoglalást ugyan adhat ki a választással kapcsolatos jogszabályok egységes értelmezésére és az egységes joggyakorlat kialakítására, de ezen állásfoglalás ellen jogorvoslatnak helye nincs. Az Országgyűlés 2005. február 21-én fogadta el az OVB és a belügyminiszter jelentését a 2004. december 5-i népszavazásról, és említésre sem került a joghézagokért, és az alkotmánysértések büntethetetlenségéért felelős jogalkotó. Az Országgyűlés, ha hivatása magaslatán állt volna, akkor megállapítja, hogy a népfelség gyakorlása akadályba ütközött. Az Alkotmánybíróság 22/2005. (VI. 17.) AB határozatában megállapította a Magyar Állam, mint jogalkotó felelősségét: „Az Alkotmánybíróság hivatalból eljárva megállapítja: az Alkotmány 2. § (2) bekezdésében előírt, a népszuverenitás közvetlen gyakorlásáról szóló rendelkezést, valamint az 57. § (5) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való jogot sértő mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenes helyzet jött létre annak következtében, hogy az Országgyűlés nem szabályozta a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvényben a népszavazás lebonyolításához kapcsolódó - a választójogi

általános szabályoktól eltérő - jogorvoslati határidőket, és ezzel nem biztosította a jogorvoslathoz való jog gyakorlásának a népszavazás speciális jellegéhez igazodó feltételeit és eljárásjogi garanciáit. Az Alkotmánybíróság felhívja az Országgyűlést, hogy jogalkotói kötelezettségének 2005. december 31. napjáig tegyen eleget.”

K é re le m Kérem a Tisztelt Bíróságot, hogy a leírtak és a mellékelt végzésekben foglaltak alapján állapítsa meg, a Magyar Állam felelősségét: 1. Az 1997. évi C. törvény szabályai alapján eljárva nem biztosíthatóak az Egyezmény kiegészítő jegyzőkönyvének 3 cikkében foglalt követelmények. „A törvényhozó testület megválasztását illetően biztosítja a nép véleményének kifejezését.” Kötelezze a Tisztelt Bíróság a Magyar Államot demokratikus népszavazást biztosító törvények és körülmények létrehozására. 2. Állapítsa meg a Tisztelt Bíróság, hogy a Magyar Állam a népszavazási kampány szabályozatlanságával, a népszavazásban résztvevők anyagi támogatásában való különbségtételével súlyos politikai diszkriminációt követett el, melyek az Egyezmény 14. cikkébe ütköznek. 3. Mondja ki a Tisztelt Bíróság, hogy a Magyar Állam felelős az 1997. évi C. törvény áttekinthetetlen, végrehajthatatlan és értelmezhetetlen jogorvoslati rendszeréért, megsértve ezzel az Egyezmény 13. cikkében foglaltakat. 4. Kötelezze a Tisztelt Bíróság a Magyar Államot, hogy a népszavazás kezdeményezői által delegált szavazatszámlálók részére fizessen ki a Magyar Államot képviselő szavazatszámlálók „választásnapi” tiszteletdíjával azonos összeget. 5. Kötelezze a Tisztelt Bíróság a Magyar Államot, hogy fizessen a népszavazást kezdeményező, és a pozitív népszavazási kampányt lefolytató Magyarok Világszövetségének az általa és a népszavazásban vele társult egyéb szervezetek által felmutatható, számlákkal igazolt összeget. Továbbá állapítsa meg a Magyar Állam fizetési kötelezettségét addig az összeghatárig, amelyet a Magyar Kormány - negatív kampányt

jelentő újsághirdetésekre, televíziós és rádióreklámokra, óriásplakátokra és szórólapokra költött. 6. Kötelezze a Tisztelt Bíróság a Magyar Államot, hogy fizessen a kampányban résztvevő MVSZ tisztségviselőknek a kormány tagjai háromhavi fizetésével azonos, de nem kevesebb, mint havi 10.000 Euró értékű illetményt. 7. Kötelezze a Tisztelt Bíróság a Magyar Államot, hogy az MVSZ-t képviselő ügyvédeknek a képviseletek ellátásáért és a jogi tanácsadásért 20.000 Euró tiszteletdíjat fizessen meg.

Budapest, 2005. július 3. Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke

JÓI) VOl /I

Miért NEM? avagy Igen, de nem így! A Magyarok Világszövetségének elnöksége alapos dokunicntáKulíis után, név szerinti szavazással, 18 a 3 ellenében úgy döntött, hogy a/i ajánlja Magyarország polgárainak, szavazzanak nemmel Magyarország és az Európai Unió közötti csatlakozási szerződésre, melyet 2003. április 12-én népszavazás alá bocsátanak. Az MVSZ elnöksége ugyanakkor hitet tett amellett, hogy Magyarország helye ott van a római kisugárzású nyugati civilizáció államainak közösségében. Az MVSZ elnökségének egyedüli szempontja a lehető legelőnyösebb csatlakozási feltételek elérése. A világ legnagyobb magyar civil szervezetének elnöksége döntését egy egész napos nyílt ülésen hozta meg, melyet élőben közvetített az internetes Világrádió Visszhang csatornája. A névre szóló szavazás előtt az elnökség magasan képzett és elismert szakértők pro és kontra érveket felsoroló előadásait hallgatta meg. Ezt követően megismerkedtek a magyarországi pártok érveivel és - sokak szerint - az ország száz legtekintélyesebb személyiségét tömörítő Százak Tanácsának álláspontjával. Magyarország EU-s csatlakozási szerződésének elutasításakor a Magyarok Világszövetségét az alábbi szempontok vezérelték. A népszavazás elfogadhatatlan körülményei A Magyar Köztársaság 2002. december 23-án közzétett alkotmánymódosítása elrendelte, hogy Magyarországnak a csatlakozási szerződés szerinti EU-s csatlakozásáról 2003. április 12-én ügydöntő népszavazást kell tartani. Bár ily módon az alkotmány a népszuverenitás közvetlen gyakorlását rendelte el, ennek feltételeit a politikum nem teremtette meg, sőt elfogadhatatlan eszközökkel próbálja meg a szavazásra hívott polgárokat az érdemi döntés lehetőségétől megfosztani. 1. A népszavazást megelőző három és fél hónap alatt Magyarország állampolgárait egy teljesen egyoldalú propaganda-hadjáratnak tették ki, mely kizárólag az EU-s csatlakozás biztosra beígért előnyeiről szólt, mélyen hallgatva a lehetséges hátrányokról. Az egyoldalú kampány

során dokumentáltan az érzelmekre kívántak hatni, mellőzve a tárgyilagos tájékoztatást. A magyarországi EU kampány sajátosságai: • az Országgyűlésben képviselt valamennyi párt kormánypártok és ellenzék egyaránt - az első pillanattól kezdve nyíltan és karöltve az IGEN mellett kampányolt; • a kampány közepén megszólalt a Magyar Tudományos Akadémia, és az IGEN szavazatra bíztatta Magyarország polgárait; • ugyancsak a csatlakozási szerződés tartalmának ismertetése előtt, megszólaltak történelmi magyar egyházak, közöttük a római­ katolikus püspöki konferencia, mely IGEN szavazatra hívta fel híveit; • a magyar adófizetők pénzéből a költségvetésben előirányzott 2 milliárd forint - mintegy 8 millió euró - egyáltalán nem juttattak a csatlakozás hátrányait túlsúlyban érző és ezért a NEM szavazatra felhívó szervezeteknek; ezzel szemben közel I milliárd forintot olyan cégeknek juttattak, amelyek amerikai érdekeltségűek. Az ő feladatuk volt az EU-s csatlakozás előnyeit a magyar szavazókkal ismertetni; • Magyarország városaiban már hetekkel a népszavazás előtt olyan harsány utcai EU pro-ünnepléssel örvendeztették meg a polgárokat, amelyek vetekednek a Riói karnevál tobzódásával. 2. A népszavazási urnák elé járuló magyar állampolgárok túlnyomó többsége nem ismeri, és április 12-ig meg sem ismerheti azt a csatlakozási szerződést, amelyről szavaznia kell. A több ezer oldalas szerződés részeinek magyar fordítása csak az utolsó hetekben lett a Külügyminisztérium honlapján közzé téve. Sem a lefordított anyag mennyisége, sem a rendelkezésre álló idő, sem a magyarországi internetezők száma nem jogosítja fel arra a magyar kormányt, hogy tájékoztatási kötelezettségét teljesítettnek tekintse. A népszavazás időpontja túlontúl korai. Ha akadnak balti államok, amelyek az ügydöntő népszavazást ősszel rendezik meg, Magyarországnak is a lehető leghosszabb ismerkedési időt kellett volna állampolgárai számára kialkudnia. 3. A népszavazás kiírása alkotmánysértő módon történt. A Magyar Köztársaság módosított alkotmányának 79. §-a elrendeli: „79. § Ügydöntő országos népszavazást kell tartani, a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő, a csatlakozási szerződés szerinti csatlakozásáról. E népszavazás időpontja 2003. április 12. ”

Ám a népszavazásra feltett kérdés nem ezt tartalmazza. A szavazófülkébe érkező magyar állampolgárt nem a csatlakozási szerződésről kérdezik, hanem egy elvi válaszra késztetik, hogy elvileg akaija-e a Magyar Köztársaság EU-s csatlakozását („Egyetért-e azzal, hogy a Magyar Köztársaság az Európai Unió tagjává váljon?") Nem kell bizonygatnunk, hogy erre a kérdésre a magyarok 90%-a igennel szavaz, hiszen számukra az EU azt a nyugat-európai és civilizációs közösséget jelenti, amelynek Magyarország AD 1000 óta szerves tagja. A népszavazásra feltett kérdés nem csak alkotmánysértő, hanem súlyosan manipulálja a szavazót az IGEN válasz irányába. Az április 12-i népszavazás számos körülményének alkotmányellenes mivoltát a Magyarok Világszövetsége és a Magyar Föld védő Mozgalom közös beadványban teq esztette az Alkotmánybíróság elé. Az Alkotmánybíróság 2003. április 8-án hozott végzésében hatáskör hiányára való hivatkozással elutasította a vonatkozó beadványokat. Az Alkotmánybíróság végzése azonban igen lényeges megállapításokat tett. Az alkotmányozó hatalom - értsd, a parlamenti négypárt - úgy járt el, hogy: „...az Alkotmány 79.§-ban foglalt népszavazási kérdést az Országos Választási Bizottság nem hitelesíthette, és a választópolgárok sem élhettek a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvényben biztosított jogorvoslati lehetőséggel. ... Az alkotmányozó hatalom ténylegesen kizárta, hogy az Alkotmánybíróság a választási eljárásról szóló törvény I30.§-ában biztosított jogkörében eljárjon. Ezért az Alkotmánybíróság a népszavazási kérdés vizsgálatára irányuló jogorvoslati eljárásban nem vizsgálhatta, hogy az Alkotmány 79.§-ban foglalt népszavazási kérdés megfelel-e az Alkotmányban, az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvényben és a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvényben megfogalmazott követelményeknek. ” Vagyis, az Alkotmánybíróság tetten érte az országgyűlési négy pártnak az alkotmányozási hatalommal való visszaélését, hiszen a népszavazási IGEN érdekében attól sem riadtak vissza, hogy a jogállami kontroll alól - az Alkotmánybíróság által a fentiek szerint megállapított módon - látványosan kibújjanak.

4. Az IGEN-nel szavazó parlamenti négypárt által a Magyar Köztársaság alkotmányába ágyazott április 12-i népszavazás részleteit a belügyminiszter 2003. december 31-én közzétett rendeletben szabályozta. E rendelet - hatályos törvényekre hivatkozva - kimondja, hogy a népszavazás szavazatszámlálói között csakis a parlamenti négypárt által kinevezett személyek lehetnek. Vagyis, csakis az IGEN képviselői. Ha a parlamenti négypárt a demokrácia legalapvetőbb értékeit fontosnak tartotta volna, akkor gondoskodott volna arról, hogy ez a képtelen helyzet elő ne fordulhasson. Ugyanúgy, ahogy az ügydöntő népszavazást elrendelő alkotmánymódosítással akárhány hatályos törvényt keresztül húzott és fölülbírált, a parlamenti négypártnak semmilyen erőfeszítésébe sem került volna biztosítani azt, a népszavazás számlálóbiztosai között az IGEN és a NEM képviselői egyaránt jelen legyenek. Ha akarta volna. Az így kialakult helyzet ahhoz hasonlít, mintha az éppen hatalmon levő párt elrendelné, hogy a soron következő választásokon szavazatszámlálókat csak ő maga nevezhessen ki. Ellenzői pedig bízzanak tisztességében. Ilyen előzmények után, ha az MVSZ elnöksége Magyarország EU-s csatlakozásának semmilyen hátrányát sem ismerte volna, erre az eljárásra akkor is nemet kellett volna mondania - az igazság, a méltányosság és a tisztesség jegyében. Ha másért nem, akkor azért, hogy saját alapszabályához ragaszkodjék. MVSZ alapszabály, 2.§: „Az MVSZ a magyar közösségek legalapvetőbb értékeinek az igazságot, a méltányosságot és a tisztességet tartja. ... E nélkül a magyar közösségek gyarapodását nem tarja elképzelhetőnek. ” A csatlakozási szerződés elfogadhatatlan következményei A csatlakozási szerződésnek vannak elfogadhatatlan következményei, melyek közül megkerülhetetlen fontosságúaknak kell tekintenünk a magyar termőföld kötelező áruba bocsátását, és ezzel párhuzamosan a magyar mezőgazdasági termelőket sújtó kvótarendszert, valamint azt a vasfüggönyt, amely Magyarország EU-s csatlakozása következtében közéje és egyes külhoni magyar nemzeti közösségek közé ereszkedik. 5. Arra a veszélyre, amely a magyar termőföldnek a tőke szabad áramlása című fejezetben való szerepeltetéséből fakad, sokan

figyelmeztettek. Közötttlk meg kell emlílciilliik teldntélyes személyiségeit magába foglaló Szá/.ak h Murvai Földvédő Mozgalmat, valamint a Magyarok VilrtjiH/ovrlHc'Kt'in k elnökségét is, amelyik 2002. november 23-án, -./ határozatában, 18 igennel, 1 nemmel és 2 tartó/koildsMil li'lkiiiitlin n Százak Tanácsának 2002. Október 2-án kelt felhívását, amely klin<)ii
Nézzünk néhány kiharcolt elemet a kvótákból!

II

ii

Szeretnék segíteni abban, hogy a kvóta iga:i hiihilnui ki>.,'uhi in r\ kézzel fogható legyen mindenki számánt, f.u'ii n iiihhi iii nh‘l\i> oszlopának értékeit a következőképpen kell tUii'hiU'.nl h,i il érzékelhetőek voltak. Jómagam ezzel kapcsolatus aggályiilinitl ntMim Antall József miniszterelnöknek, az MVSZ akkori elnökének Sándornak bíztatására, már akkor megírtam. Postatbrcliihiíviil érke/ell ii válasz, mely a kérdés részletes megválaszolását igene. Ám ii helm'il levél sohasem érkezett meg. Lehet, hogy Antall Józsefei elluiliihiiiistMin betegsége is akadályozta. De az, hogy a magyar ine/,(\n«/(limii>i szétverésének okát firtató levelem elevenbe talált, hónapok iiuilvii kiderült. Egy nagy fogadáson, melyen száznál is több külföldi politikus volt jelen - közöttük Jaques Chirac, Helmuth Kohl, CarI RiUlt mutattak be Magyarország miniszterelnökének. Kézlogiisimk pillanatában, nevem hallatán összerezzent, és ennyit mondott.• „Maga írta nekem azt a levelet a magyar mezőgazdaságról?" 1. Az MVSZ elnökségének 2003. március 22-i ülésén a legnagyobb kormánypárt, az MSZP elnökét képviselő államtitkár, Dr. Balázs Péter kérdésre válaszolva - bevallotta: Magyarország - nagy valószínűséggel - 2003. július 1-től kezdve vízumkötelezettséget vezet be Ukrajna és a volt Jugoszlávia utódállama polgárai számára. Erre a lépésre EU-s kötelezettségei kényszerítik Magyarországot. Magyarország és a tőle elcsatolt területeken élő magyarok viszonyának alakulását, Magyarország EU-s csatlakozásának vonatkozásában, a Magyarok Világszövetsége már 1997-ben elemezte. Ekkor, az MVSZ elnöksége - a Duray Miklós vezette Stratégiai Bizottság előteijesztését elfogadva - kimondta, hogy számára Magyarország EU-s csatlakozása csakis a külhoni magyar nemzeti közösségekkel együtt képzelhető el. Illetve, csatlakozásának időpontjáig, Magyarországnak meg kellene oldania azt, hogy esetleges.

szomszédait megelőző csatlakozása, ne szüljön akadályt a szomszédos államokban élő magyarokkal való kapcsolattartásban. A Magyarok Világszövetsége 1996 és 2000 között - a politikai döntés-előkészítés minden fokozatát végigjárva - eljutott a magyar állampolgárság kiteijesztésére vonatkozó javaslattól, a külhoni magyar állampolgárság jogintézményének meghatározásáig és a vonatkozó törvénytervezet elkészítéséig. Ennek ellenére a magyar politikum egy más utat - a kedvezménytörvény útját választotta. Nem itt a helye, a kedvezménytörvény kisiklásának körülményeit és okait vizsgálni, de tény, hogy a megalkotói által hozzá fűzött reményeket távolról sem váltotta be. Ha Magyarország a külhoni magyar állampolgárság jogintézményét megteremtette volna, akkor a délszláv háború előtt még közel félmilliós magyar nemzeti közösség tagjait ma nem sújtaná a Schengen-i határ szigora. Amikor az MVSZ elnöksége, a külhoni magyarok és Magyarország közé, az EU-s csatlakozás következtében leereszkedő újabb vasfüggöny miatt nemmel szavazott a csatlakozásra, akkor csak hű és következetes volt önmagához, csak betartotta a Magyarok IV. és V. Világkongresszusa, illetve az MVSZ Küldöttgyűlése által 1996-ban és 2000-ben hozott határozatait.

Az Európai Unió szeplóí Az Európai Unió, melyhez Magyarország csatlakozni kíván, nem egy szeplőtelen képződmény. 8. A mai Európai Unió távolról sem az az Unió, amellyel Magyarország a kilencvenes évek elején megkezdte a csatlakozási tárgyalásokat. Az akkori EU a jólét, a jogbiztonság és a demokrácia megtestesítője volt, amely nagy odafigyeléssel és komoly ráfordítással segítette az elmaradottabb csatlakozó országok felzárkózását. Az akkori EU egyáltalán nem, vagy alig avatkozott be tagállamainak belügyeibe. Ma egy központosított szuperállam körvonalai sejlenek fel, amelynek közpénzen eltartott hatalmi intézményeiről - hadsereg, rendőrség, stb. csak ezután kezdenek majd beszélgetni. A kilencvenes évek elején a nemzetek Európájáról volt szó. Pár év múlva a regionalizmus és a föderalizmus ígéretével csábított az EU. Mára e fogalmak használata „”tiltott gyümölccsé kezd válni, és helyébe egy új, homályos fogalom - az „európai közösségek” fogalma lép.

Az Európai Unió most készíti alkolmánytil. AlkoliiídMvn/it iHo m. .1 Konvent, még javában vitatja az EU majciinú iilii|n«kiiiAnvill \ ii|i>n rl lehet-e vámi, hogy az ország polgárai nyll^lHll IrlktliMintiitl megszavazzák Magyarország csatlakozását egy olyiiii «/it|u
Ami a csatlakozási szerződésből kimaradt Egy ilyen, több ezer oldalas szerződésben nem csak a részletek tömkelegét, hanem a felek viszonyának egészét - a maga történelmi távlatában is - tükröznie kell. A csatlakozási szerződésnek, ha másutt nem, akkor a preambulumban ki kellett volna térnie arra, hogy mit adott Magyarország az EU államainak, és mit kapott tőlük. 11. A magyar nemzet legkevesebb ezerszáz éves európai történelmének talán legsúlyosabb csapását - amely hatásában egyedül a tatárjárás okozta pusztulással hasonlítható - a trianoni békediktátum jelentette, amelyet négy évtizeddel ezelőtt elsősorban a Nyugat-európai hatalmak mértek Magyarországra. A magyar nemzet életét máig hatóan megkárosító ország- és nemzetcsonkítás elsősorban annak a Franciaországnak és Angliának köszönhető, amelyek a mai EU központi hatalmai. (Mint tudjuk, a két szuperhatalom, az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió, elfogadhatatlanul igazságtalan volta miatt, sohasem ratifikálta a trianoni békediktátumot.) Azalatt a tíz év alatt, amíg Magyarország csatlakozási tárgyalásait folytatta. Közép-Európa térképe teljességgel átrajzolódott. Az önrendelkezési jogukkal nem csak olyan európai hagyományokkal bíró nemzetek, mint a cseh és a horvát éltek, hanem az ötmilliónál kisebb létszámú szlovák, az alig kétmilliós szlovén és a félmilliót alig meghaladó montenegrói. Eközben a magyar nemzet Trianonból eredő szétszakítottsága mit sem változott. Lehet, hogy Magyarország úgy ítélte meg: nincs abban a helyzetben, hogy a folyamatosan bomlómódosuló határú szomszédaival - a Helsinki Záródokumentum szellemében - a békés határmódosításról tárgyalásokat kezdjen. Azt azonban kérnie kellett volna, hogy a békediktátumokkal rákényszerített határok önként vállalt elismerésének fejében, az EU szavatolja a kisebbségi léthelyzetbe került magyar nemzeti közösségek autonómiához való jogát, és tegye lehetővé a magyar állampolgárság alanyi jogú kiteijesztését mindazok számára, akiket, vagy felmenőiket kényszerrel megfosztottak magyar állampolgárságuktól - avagy a trianoni békediktátumnak a magyar nemzetet máig sújtó hatásainak megszüntetését. 12. Nincs tudomásunk arról, hogy Magyarország EU-s csatlakozási szerződése említést tenne arról, hogy országunk mivel járult hozzá Európa szellemi-politikai arculatának alakításához.

Lehet, hogy nem kell eleink Európa s/.o|){nliili)l>iiii kliniinii m-h i emlegetnünk, sem a magyar szenteket, sem a mányin luilhsiikiil I )r .i/i, hogy 1222-ben az Aranybullával a szárazfölili Iúir»S|>ii oKi'i nlkoiiiuiiiv törvényét hívta életre, hogy 1509-ben az UtIvaiiK'lyi ( '(insliliilioliitii, Európát évszázadokkal megelőzve, először loglallák olnnk ini voiivlu' .1 személy sérthetetlenségét, valamint azt, hogy IftfiKbim 11 Inidii 1 Országgyűlésen ugyancsak ennek az országnak hikói lojílahíik olos/iii törvénybe a legfőbb emberi szabadságjogot - a Iclkiisninvi. a hii szabadságát, nos legalább e három tényt a csallakozási s/i-i/oilos előszavából kihagyni nem szabadna. Hiszen e tettekkel Manyamis/ajj korai előfutárának bizonyult egy évszázadokkal kósőbl) siahii, demokratikus jogállamok szövetségét vajúdó Európának.

Magyarok és európaiak tanulságára. Budapest, 2003. április 10-én Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke

Függelék

WELTBUNDDHRUNGARN

FAX/ TEL.: |0()-36-1/()6-11 267-15-07 c-mnii: elm>kComvsy..hu

P resse BUro

„A magyar kormánynak ma még nem kell bocsánatot kérnie...” A legdélebbi bánáti falvak üzenete A Magyarok Világszövetségének elnöke augusztus 10>én Székelykevén részt vett a Bukovinából hazatérő kerékpárosok fogadásán. A Belgrádtól délkeletre Tekvő, százhúsz évvel ezelőtt az Al-Dunához telepített bukovinai székelyek egyemberként kérik a magyar állampolgárságot Székelykevén lelkes hangulatú lömeg várta a Bukovinai óhazából hazatérő, Dani Ernő vezette fiatal kerékpározókat. A falu közepén rendezett Ünnepség keretében köszöntő beszédet mondott az eseményre odalátogató Patnibány Miklós. A Magyarok Világszövetségének elnöke szólt arról, hogy az MVSZ alapszabálya első számú feladatként szabja meg a magyar állampiolgárság minden magyar javára való kiterjesztésére való törekvést, majd feltette a kérdést; Kérik-e a jelenlevők a magyar állampolgárságot. Az igenlő válasz helyeslő, nagy taps formájában érkezett. ,A magyar kormánynak ma még nem kell bocsánaun kérnie a külhoni magyaroktól azért, mert mindezidáig nem tette lehetővé swmukra u magyar állampolgárság elnyerését. De ha tovább tétovázik, akkor lehet, hogy késő lesz ...” - mondta Patrubány Miklós. Az ünnepség keretében Rácz-Szabó László, az MVSZ elnökségének délvidéki tagja átadta a három al-dunai, székelyek lakta település részére az MVSZ Kossuth- illetve Rákóczi-emlékzlszlaját. Székelykeve nevében Mákszem Ferenc polgármester. Sándoregyháza nevében Székács András, a Bonát Sándor Művelődési egyesület elnöke. Hertelendyfalva javára pedig Ixksei Vilmos, a Tamási Áron Művelődési Egyesület vezetője vette át a zászlót. Budapest, 2003. augusztus 13.

MVSZ Sajtószolgálat

újra együtt! Magyar állampolgárságot minden magyarnak!

Társulás a népszavazásra Mely létrejön a Magyarok Világszövetsége, mint Kezdeményező és a Péch Antal Polgári Kör, mint Társuló f é l között. Jelen megállapodás célja azon népszavazás sikerre juttatása, melyet a Magyarok Világszövetsége a magyar állampolgárság kiterjesztésére kezdeményezett. A Magyarok Világszövetségének elnöksége a szövetség fennállásának 65. évfordulóján, 2(K)3. augusztus 18-án rendezett ünnepi ülésén 192/2003. .sz. határozatával döntött arról, hogy népszavazást kezdeményez annak érdekében, hogy magyar állampolgárságot nyeressen minden magyar, bárhol éljen a világon. Az Országos Választási Bizottság 2003. szeptember 18-án 116/2003. sz. határozatával hitelesítette az MVSZ által javasolt, népszavazásra bocsátandó kérdést, melyet a Magyar Közlöny 2003. szeptember 23-i számában hirdettek ki; Akarja-e, hogy az Országgyűlés törvényt alkosson arról, hogy kedvezményes honosítással - kérelmére - magyar állampolgárságot kapjon az a magát magyar nemzetiségűnek valló, nem Magyarországon lakó, nem magyar állampolgár, aki magyar nemzetiségét a 2001. évi. LXll. tv. 19.§ szerinti „Magyar igazolvánnyal” vagy a megalkotandó törvényben meghatározott egyéb módon igazolja? Jelen megállapodás aláírásával a Társuló fél teljes jogú és egyenrangú részesévé válik a népszavazási kezdeményezésnek, mely arra hivatott, hogy megteremt.se a magyar nemzet határok fölött ámyúló egységét, és visszaadja a magyar nép méltóságát. A társulást megállapodás tárgya A felek egyetértenek a népszavazás szükségességével. A Társuló fél egyetért és elfogadja a népszavazásra bocsátandó kérdést. A felek egymással együttműködve, minden eszközükkel azon munkálkodnak, hogy a népszavazási kezdeményezést közös erővel sikerre vigyék. A társulási megállapodás hatálya A társulási megállapodás aláírásának napján lép hatályba, és a népszavazási kezdeményezés teljes folyamatára köttetik, magába foglalva az aláírásgyűjtés felvezető kampányát, az aláírásgyűjtést, a népszavazást megelőző kampányt, valamint magát a népszavazást. Sikeres népszavazás esetén, a társulási megállapodás addig lesz hatályos, amíg a köztársasági elnök kihirdeti, az országgyűlés által a népszavazás alapján kötelező módon megalkotandó törvényt.

Amennyiben az országgyűlés a népszavazást megelőzően megalkotná a felek által kívánt törvényt, annak kielégítő voltát - azaz, hogy megfelel-e a felek által szorgalmazott népszavazás tartalmának - a Kezdeményező^lysAoa. megállapítani. A felek vállalásai A Kezdeményező vállalja, hogy a társulási megállapodás hatálya alatt mindvégig megőrzi önként vállalt kezdeményező szerepét és az ebből fakadó felelősséget. A Társuló fél elismeri és elfogadja a másik fél kezdeményező szerepét. A Kezdeményező vállalja egy gyakorlati útmutató elkészítését, amely tartalmazza mindazokat a tudnivalókat, amelyek az aláírásgyűjtés sikeres.ségét hivatottak biztosítani. A felek vállalják, hogy a maguk intézményeiben és rendezvényein nem engedélyezik jelen megállapodás céljával ellentétes propaganda kifejtését. A felek vállalják, hogy bármely harmadik fél által indított ellenséges propaganda és az állampolgárokat megtévesztő diverziós lépések ellen együttesen fellépnek. A Kezdeményező vállalja egy olyan dokumentum elkészítését, amely Tények a kettős állampolgárságról cím alatt összefoglalja a kettős állampolgársággal kapcsolatos jogi. politikai, gazdasági tudnivalókat, ekképp felvértezve a Társuló fél munkatársait mindazzal a tudással, ami a választópolgárok tájékoztatásához és az ellenséges diverzió elhárításához szükséges. A Kezdeményező vállalja, hogy budapesti székházában /MVSZ-Magyarok Háza, H1052 Budapest, Semmelweis u. 1-3, tel: 06-1-2674510-15, fax: 06-1-2674507/ az aláírásgyűjtés kezdetének napjától folyamatos ügyeletet szervez meg, ahol aláírni, aláíró ívet felvenni, és kitöltött aláíró íveket leadni lehet. A Kezdeményező minden hozzá eljuttatott, aláírásokat tartalmazó ívet írásban visszaigazol. A Társuló fél vállalja, hogy aláírá.sgyűjtőket toboroz, akiknek elérhetőségét a Kezdeményezővel tudatja. A Társuló fél jelen megállapodá.shoz csatolandó mellékletben jelenti be azoknak a településeknek jegyzékét, ahol aláírásgyűjtést végez, az általa mozgósítandó aláírásgyűjtők és a begyűjtendő aláírások várható számát. Záró rendelkezés A felek kiemelt figyelmet szentelnek az aláírásgyűjtés kezdöpillanatának, amelynek várható időpontja: 2003. október 23. a déli harangszó idején. Ekkor Magyarország minden településén el kellene kezdődnie az aláírásgyűjtésnek, a plébániákba, lelkészi és polgánnesterí hivatalokba előzetesen eljuttatott íveken. Kelt, Budapesten. 2003. szeptember 26-án Kezdeményező Magyarok Világszövetsége

Társuló fél Péch Antal Polgári Kör

Patrubány Miklós

Bödey Sándor

FAX/ TEL.: |()()-.16-1/06-11 267-»5-07 WELTBUNDDÉRUNGARN

c -m a il: cliioKi!»imvs?..hu

Prtisiílenl

Ej.: 2003/0420.1 Kasza József elnök úr részére Vajdasági Magyar Szövetség Tisztelt Elnök Úr! A Magyarok Világszövetségének elnöksége a szövetség Tennállásának 65. évfordulóján, 2003. augusztus 18-án rendezett Ünnepi ülésén 192/2003. sz. határozatával döntött arról, hogy népszavazást kezdeményez annak érdekében, hogy magyar állampolgárságot nyeressen minden magyar, bárhol éljen a világon. Az Országos Választási Bizottság 2003. szeptember 18-án 116/2003. .sz. határozatával hitelesítette az MVSZ által javasolt, népszavazásra bocsátandó kérdést, melyet a Magyar Közlöny 2003. szeptember 23-i számában hirdettek ki; Akarja-e, hogy az Országgyűlés törvényt alkosson arról, hogy kedvezményes honosítással - kérelmére - magyar állampolgárságot kapjon az a magát magyar nemzetiségűnek valló, nem Magyarországon lakó, nem magyar átlampolgár, aki magyar nemzetiségét a 2001. évi. LXII. tv. 19.§ szerinti „Magyar igazolvánnyal" vagy a megalkotandó törvényben meghatározott egyéb módon igazolja? A népszavazás kiírásához általunk szükségesnek vélt ötszázezer aláírás gyűjtését, terveink szerint, október 23-án, a déli harangszó idején kezdjük meg Magyarország valamennyi településén. Ezt megelőzően a népszavazási kezdeményezést felvezető kampányt folytatunk, melynek nyitánya október 1-én, 16.00 órakor Szegeden, az Aradi Vértanuk terén rendezett találkozó lesz. Azért választottuk kampánynyitó találkozónk helyszínéül Szegedet, hogy Önökhöz délvidéki magyar testvéreinkhez áthallatszódjék szavunk, azért, hogy Önök is részesei lehessenek. Ezennel tisztelettel meghívom szegedi találkozónkra, melynek ünnepi szónoka az MVSZ tiszteletbeli elnöke, az S6-os forradalom legendás alakja, Rácz Sándor. Egyben felkérem Önt, egy köszöntő beszéd megtartására. Tudván, hogy Önök Délvidéken aláírásokat gyűjtöttek kettős állampolgárság jogintézményének kiterjesztéséért, bízom abban, hogy meghívásunkat elfogadja. A MVSZ nevében elégtétellel tudatom, hogy ezennel beváltottnak tekintjük a szabadkai tüntetésen 2003. március 8-án ten ígéretünket, amelyben népszavazást helyeztünk kilátásba, a magyar állampolgárság kiterjesztésének érdekében. Válaszára várva búcsúzom, és maradok tisztelettel és szeretettel Budapest, 2003. szeptember 26-án

Patrubány Miklós, az MVSZ elnöke

WORLDFEDERATIONOF HUNGÁRIÁNK

^ ‘ *0** BUDAPEST, BENCZÚR U. 15. TEL: |00-36-l/U6-IJ 267-45-10 FAX/TEL.: 100-36-1/06-11 267-45-07

WELTBUNDDÉR UNGARN Presse Büro

Civil szervezetek keményen bírálták Dávid Ibolyát Hétfőn, a s^tó nyilvánossága előtt tizenöt szervezet írta alá a kettős állampolgárság ügyében kezdeményezett népszavazás sikerre vitelét megcélzó társulási megállapodást Több szervezeti vezető éles szavakkal bírálta Dávid Ibolyát, pártjának százezreket megtévesztő aláírásgyűjtése és következetlen politizálása miatt. Három nap alatt másodszor került sor társulási megállapodások aláírására a Magyarok Házában, melyek célja a magyar állampolgárság kiteijesztésére kezdeményezett népszavazás sikene juttatása. A megállapodás aláírásával, minden egyes társuló fél teljes jogú és egyenrangú részesévé válik a népszavazási kezdeményezésnek, mely arra hivatott, hogy megteremtse a magyar nemzet határok Fölött átnyúló egységét, és visszaadja a magyar nép méltóságát. Ezúttal tizennégy civil és egy megyei pártszervezet társult a népszavazási kezdeményezéshez. A társuló szervezetek között ott található az Erdélyi Körök Országos Szövetsége, a JOBBIK, a Hermann Ottó Társaság, az Országos Trianon Társaság, a Honfoglalás 2000 Egyesület, a pomázi Magyar Vár Alapítvány, a vecsési Orbán Balázs Kör és több 56-os szervezet. Érdekes színfoltot jelent az FKGP Dr. Horváth Szabolcs vezette Pest megyei szervezetének, és a Dr. Hatvany Csaba vezette Ulm-i Magyar Kultúregyesület társulása. Az ünnepélyes aláírásra nyomasztóan hatott több egyesületi vezető beszámolója hogy a társadalomban teljes a káosz. Az emberek sokasága ellenzi a népszavazási kezdeményezés aláírásának gondolatát mondván, hogy már aláírták a „Dávid Ibolyáik" kezdeményezését a kettős állampolgárságról. Miután senki nem világosította fel őket, hogy az MDF aláírásgyűjtésének nincs semmilyen közjogi hatálya, a zavar nagyfokú. Az egyesületi vezetők sorra, élesen bírálták Dávid Ibolyát. A legkeményebben a jelenlevők korelnöke, a Hermann Ottó Társaság elnöke, Dr. Szíj Rezső, közíró, nyugalmazott lelkész fogalmazott, akit MádI Ferenc köztársasági elnök 2003. augusztus 20-án tüntetett ki, egész életútja elismeréseként, a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével. Dr. Szíj Rezső hosszasan elemezte a Dávid Ibolya vezette párt következetlen vargabetűit. Kijelentette, hogy a Dávid Ibolyáék által folytatott megtévesztő aláírásgyűjtés megengedhetetlen, majd a következő felhívással zárta beszédét: "Távolának a Dávid Ibolyák a magyar közéletbe!” aiTÓl,

Magyarok Világszövetsége WORLD FEDERATIONOF HUNGARIANS WELTBUNDDÉR UNGARN

S a j t ó i r o d a , íjj^ - , H- H)68 BUDAPEST. BENCZÚR U. 15. THL: |(K)-36-l/06-l| 267-45-10 FAX/ TEL-; [(JO-36-1/06-11267*45-07 cinokfe'invs?.hu

e-m a il:

Pres.se Büro

Megóvták a népszavazási kezdeményezést A tettes neve védett Egy nappal a fellebbezési határidő lejárta előtt megóvták a Magyarok Világszövetsége által kezdeményezett népszavazást a kettős állampolgárságról. Az óvást benyújtó személy nevét törvény védi. Az indítvány az Alkotmánybíróság elé került. Az MVSZ elnöke levélben fordult az Alkotmánybíróság elnökébez, .soron kívüli eUárást kérve. Az MVSZ továbbra is október 23-án szerelné elindítani a népszavazást támogató aláírások gyűjtését. Az Országos Választási Iroda /OVI/ vezetője szűkszavú levélben értesítette a Magyarok Világszövetségének elnökét, hogy egy nappal a fellebbezési határidő lejírta előtt megóvták az Országos Választási Bizottság /OVB/ 116/2003. számú határozatát, amely zöld fényt adott az MVSZ népszavazá.si kezdeményezésének a kettős állampolgárság ügyében, és amely ekképp az Alkotmánybíróság elé került. Az MVSZ nevében Király Zoltán elnökhelyettes próbált bővebb információt szerezni. Az OVI illetéke.se előbb az Alkotmánybírósághoz irányította, majd a második megkeresésre elmondta, hogy nem közölheti sem az óvás tartalmát, sem az óvást benyújtó személy nevét, mert azt a törvény védi. Az ismételt telefonos tudakolódás során kiderült, hogy egyetlen óvás érkezett, azt fizikai személy nyújtotta be. Különleges pikantériája az ügynek, hogy az óvás keltezése, valamint Budapest két különböző kerületében levő önálló állami intézménynél - OVB és Alkotmánybíróság - történi iktatása egyazon napon történt, amire eddig még nem volt példa. Az MVSZ ti.szLségviselöjének megítélése szerint segíthet az óvást benyújtó/k/ azonosításában Dávid Ibolya nyilatkozata, aki korábban a Vasárnapi Újság műsorában nyilatkozta; "Az Országos Választási Bizottság döntött, az Alkotmánybíróság még nem döntött." Vajon, honnan tudta líz nappal az óvás keletkezése előtt Dávid Ibolya, hogy az óvás megszületik?! Patrubány Miklós, az MVSZ elnöke október lÜ-én levelet írt Dr. Holló Andrásnak, az Alkotmánybíróság elnökének kérve, "hogy az Alkotmánybíróság soron kívüli eljárással tárgyalja le az ominózus álságos kifogást azért, hogy az immár több mint negyven szervezet által támogatott népszavazási aláírásgyűjtés az eredeti terv szerint, október 23-án elkezdődhessen, mert különben össznemzeti érdek sérülhet visszafordíthatatlanul.” A negyven társult szervezet október I3-án, hétfőn 11.00 órakor rendkívüli sajtótájékoztatón ismerteti a népszavazást késleltetni kívánó óvással kapc.solatos álláspontját.

FAX/ TEL: |Ü0-36-l/06-l | 267^5-07 WELTBUNDDÉRUNGARN Presse Büro

Társulok petíciója az Alkotmánybírósághoz A kettős állampolgárságról kezdeményezett népszavazáshoz társuló szervezetek, polgári körök és személyek közös levélben kérik az Alkotmánybíróság sürgős döntését a népszavazást késleltetni kívánó óvás ügyében. Kérelmüket október 16-án, petíció formájában adják át az Alkotmánybíróság székhelyén. A népszavazási kezdeményezéshez eddig láisult több mint negyven szervezet, közöltük a Jobbik, a Szabad Szakszervezetek Országos Szövetsége, a Honfoglalás 2000 Egyesület, a Hatvannégy Vármegye ifjúsági Mozgalom, a Szabad Magyarországért Mozgalom, a Magyar Földvédő Mozgalom, a Kovács Imre Társaság, a Trianon Társaság, a Szociáldemokrata - Keresztény Szövetség, a Vitézi Rend, a Szent Korona Társaság, a Magyar Piarista Diákszövetség, valamint száznál több polgári kör, közös levéllel fordult az Alkotmánybíróság elnökéhez. A levelet, melyben a népszavazási kezdeményezés ellen benyújtott óvás soron kívüli, sürgős tárgyalását kérik, a társuló szervezetek képviselői petíció formájában adják át. A mintegy ölven fős küldötuég csütörtökön, október 16-án, kora délután keresi fel az Alkotmánybíróság székhelyét. A népszavazási kezdeményezéshez társuló civil szervezetek október 23-án, a déli harangszó idején szeretnék az aláírásgyűjtést elkezdeni.

WELTBUNDDÉRUNGARN

FAX/ TEL: [00-36-1/06-11267-45-07 e-mail: clmik("inivsz.hu

Presse Biirn

Rácz Sándor október 23-ról és a kettős állam polgárságról A Medgyessy-Zsivkovics találkozóról és az október 23-i készülődésekről kiadott MTl-hírekre reagált Rácz Sándor, az 1956 Nagybudapesti Központi Munkástanács elnöke, a Magyarok Világszövetségének tiszteletbeli elnöke. Az MVSZ vezetői október 23-án reggel kilenc órakor koszorúznak a 301-es parcellánál. A kiadott hír alapján azt tapasztaljuk, hogy a magyar és a szerh konnány pótmegoldásokat keres a kettős állampolgárság megadása helyett. Ismételten kijelentjük, és megerősítjük azt a véleményünket, hogy a kettős állampolgárság semmi mással nem pótolható, és a világ magyarsága nevében felszólítjuk a jelenlegi politikai vezetést, hogy haladéktalanul kezdjen hozzá a kettős állampolgárság megadásához nyilatkozta Rácz Sándor az MVSZ sajtószolgálatának. Üdvözöljük azt. hogy 2003. október 23-án ezer helyszínen emlékeznek meg a dicsőséges magyar forradalomról. Ha alantas szándékkal nem hátráltatnák aláírásgyűjtésünket, akkor ezen a napon egy nap alatt összegyűlt volna a népszavazáshoz .szükséges kétszázezer aláírás - zárta kommentárját az MVSZ tiszteletbeli elnöke. A Magyarok Világszövetségének vezetői október 23-án reggel kilenc órakor koszorúzzák a 301-es parcellában nyugvó hősök sírját, majd Rácz Sándor, Wittner Mária és Pongrátz Gergely részvételével, a déli harangszó idején kezdődik a megemlékező nagygyűlés u Regnum Mariánum keresztnél.

Budapest, 2003. október 22.

MVSZ Sajtószolgálat

Magyarok Vilá|>s/.lki'U<^||i' S aj t ó i r o d H WORLX) FEDERATIONOF HUNGARIANS WELTBUND DÉRUNGARN

IH

l»«t

tM'h Mt •i IM• «. i (h. ii .

lA.SMII |ii» (- iiitiil I

Presse Büro

Az Alkotmánybíróság soron kívül üír|>yiil,|ii ii kt'HOn állampolgárságról szóló népszavazás ellen heiiyiVlloll Az Alkotmánybíróság levélben értesítetle a Magyarok Vllit||ii/<)vfUi>||<'/i''ii U> I kapcsolatos eseteket. A levél tudatja, hogy ennek értelmében iniir mi->íiani iii kiszignálás is, tehát az ügy már tárgyalóbíró kezében van. A levél a/.niip. nklulti i Ki iin keletkezett, amikor egy harminc főből álló küldöttség negyven civil s/crvivri i". líilih mint száz polgári kör nevében, közös beadványban kérte az Alk<>tiiiiiiiyl)iii<Mi(»ii tárgyalja soron kívül a kettős állampolgárság érdekében kezdeményezcil nops/;u.i/,i-. ellen benyújtott óvást, mert a késlekedés folytán súlyosan sérülhet a mugyiii nrin/rii érdek. „Örömmel nyugtázzuk, hogy az Alkotmánybíróság ügyviteléért felelős tf'iiiilri gyorsan cselekedett, és reméljük, az érdemi részt is heteken belül elvégzik. l'Mi'i'i' népszavazási kezdeményezésünk érdekében végre elkezdődhet az aláírások gyűjtése. " nyilatkozta az MVSZ elnöke Patrubány Miklós. A kettős állampolgárságról szóló népszavazási kezdeményezés „elakasztása" jól rávilágít annak rendjét szabályozó törvény - az 1998. évi 111. sz. tv. - alkalmatlanságára. ,^lfogadhatatlan, hogy egy háziasszony, vagy bármely laikus, jogi dolgokban járatUm polgár, aki ráadásul nem is érintett fél, felelősség vállalása és következmények nélkül megfellebbezhesse egy országos szintű igazságszolgáltató testület - az OVB-re gondolok - döntését." - nyilatkozta az MVSZ sajtószolgálatának az elnök, és hozzáfűzte; ,Jiégi, rossz emlékezetű idők hangulatát hordozza az is, hogy az ilyen, felelősségvállalás nélküli és kárt okozó beavatkozás elkövetőjének nevét védi a törvény". Miután véleménye szerint a népfelségnek, a köztársaság legfőbb hatalmának, gyakorlását inkább hátráltatja, mintsem segíti ez a törvény, az MVSZ elnöke javasolni fogja a Magyarok Világszövetsége elnökségének, hogy kezdeményezze annak módosítását. Újra együtt! Magyar állampolgárságot minden magyarnak! Budapest, 2003. november 4. MVSZ Sajtószolgálat

Magyarok Világszövetsége W0RU3 FEDERATIONOF HUNGARIANS

S a j t ó i r o d a H- 1068 BUDAPEST, BENCZÚR U. 15. TEL.: lUO-36-1 / Ü6-11267-45-10 FAX/TEL: |0(l-.16-1/06-1] 267-45-07

WELTBUNDDÉRUNGARN

e-n iiiil: elnö k («j'nivs/..hu

P resse Büro

Meddő MAERT albízottsági ülés a kettős állampolgárságról Budapesten december 17-én ülésezett a Magyar Állandó Értekezlet /MÁÉRT/ egyik albizottsága. Az ülés fejleményeiről a Magyarok Világszövetségét képviselő Dr. Léh Tibor régióelnök tájékoztatta az MVSZ sajtószolgálatát. Dr. Léh Tibor tájékoztatása szerint a Duna Palotában megszervezett tanácskozáson rövid ideig jelen voltak a vajdasági magyar pártok vezetői is, de ők bejelentés nélkül távoztak - vélhetően azért, hogy a magyar állam képviselőinek a kettős állampolgárság érdekében általuk Délvidéken összegyűjtött ötvenezer aláírást átadják. A tanácskozáson jelen volt a Külügyminisztérium képviselője. A délvidéki képviselők követelték a kettős állampolgárság intézményének bővítését, oly módon, hogy a külföldi magyarok - kérelmükre - magyar állampolgárságot nyerhessenek, anélkül, hogy ennek érdekében Magyarországra kellene költözniük. Az RMDSZ képviselője elmondta, hogy egy friss közvélemény-kutatás kimutatása szerint a kettős állampolgárság bevezetése esetén a megkérdezett erdélyi magyar fiatalok 18%-a távozna Erdélyből, míg magyar állampolgárság nélkül csupán 8%-uk. Ezért az RMDSz annak ellenére sem tudja támogatni a kettős állampolgárság bevezetését, hogy az erdélyi magyarok 90%-a kéri azt. A délvidéki küldöttség tiltakozása ellenére és nagy elégedetlenségére az albizottság sem határozatot nem hozott, sem ajánlást nem fogalmazott meg, sem a MÁÉRT, sem a magyar kormány részére. A határozathozatal gondolatát elutasító külügyminisztéríumi küldött összefoglalta az elhangzottakat; szükség van a kettős állampolgárságra; az RMDSZ nem támogatja, de nem is ellenzi; a kettős állampolgárságot csakis egyéni alapon lehet megadni. Az MVSZ székházába nem érkezett meghívó az albizottság ülésére. Dr. Léh Tibor informálisan értesült az ülés összehívásáról. A tanácskozásra ezzel szemben meghívták a sokak által "Budapestről irányított, nyugat-európai fantomszervezet"-nek tekintett NYEOMSZ képviselőjét. Újra együtt! Magyar állampolgárságot, minden magyarnak!

Magyarok Világszövetsége WORI.D FEDERATIONOF HUNGARIANS WELTBUNDDÉRUNGARN

S a j t ó i r o d a H- 1068 BUDAPEST. BENCZÚR U. 15. TEL.: [00-36-1 /Ü6-I | 267-45-10 FAX/TEL.: |00-36-lA»6-I | 267-45-07 e-m a il: cinok^^m vs/.hu

Presse Büro

Az Alkotmánybíróság döntésére várva ... Igen, a kettős állampolgárságra!

Közel ezer aláírásgyűjtő az MVSZ nagygyűlésén „Fürtökben lógtak” az emberek a Magyarok Világszövetsége és a népszavazásra társult civil szervezetek valamint polgári körök által összehívott nagygyűlésen vasárnap délután Budapesten. A nagygyűlésen résztvevő közel ezer jelentkező teljesen megtöltötte a Magyarok Világszövetségének székházét, a Magyarok Házát. A kiváló szónoklatokat tomboló taps köszöntötte. A legnagyobb tetszést Rácz Sándor MVSZ tiszteletbeli elnök beszéde aratta, akit a jelenlevők szűnni nem akaró tapssal köszöntöttek és a köztársasági elnöki tisztségbe követeltek. A kettős állampolgárság érdekében kezdeményezett népszavazás aláírásgyűjtői feladatra jelentkezők közös nyilatkozatot fogadtak el. Február elsejétől kezdve, minden nap 16J0-kor, a Trianoni diktátum kihirdetésének időpontjában, megcsendül az MVSZ székházának erkélyén elhelyezett harang. A Magyarok Világszövetsége eredetileg az Alkotmánybíróság épülete előtt kívánta a nagygyűlést megrendezni. Tekintettel az elmúlt hetekben bekövetkezett provokációkra valamint azért, hogy végül is egy jogelméleti kérdésről van szó, az MVSZ nem kívánta a döntéshozókat az utca nyomása alá helyezni. A Magyarok Világszövetsége által tavaly kezdeményezett népszavazásnak az OVB által hitelesíteti aláírásgyűjtő íve négy hónapja rostokol az Alkotmánybíróság asztalán. A magyar politikum nagy dilemmája, hogy lehet-e nemzetiségi alapon kedvezményes honosítással magyar állampolgárságot adni a külhoni magyar állampolgároknak? A nagygyűlés szónokai európai uniós példák sokaságával bizonyították, hogy a jus sanguini alapján történő kedvezményes honosítás nem csak európai lehetőség, hanem európai gyakorlat is. Király Zoltán, az MVSZ elnökhelyettese a társult szervezeteket üdvözölte és egyértelműen hitet tett a külhoni magyarok magyar állampolgársága mellett. Világhy József, a Horthy Miklós történelmi Társaság elnöke az anyaország felelősségéi, és a magyar társadalom fogadókészségét emelte ki nagyhatású beszédében. Zabolal Csekme Éva, az MVSZ külügyi bizottságának volt elnöke a nemzetiségi alapú kedvezményezés európai gyakorlatát és jogszerűségét bizonyította. Dr. Gaudi Nagy Tamás, az MVSZ elnökségének tagja a magyar alkotmányosság ismételt sérüléséről beszélt, és részletesen ismertette a népszavazási törvény alkotmányellenességét. Rácz Sándor kijelentette, hogy 217

a kettős állainpolgárság kérdése nem jogi, hanem politikai kérdés. Bírálta a kormány politikáját. Beszédét tüntető Ünneplés fogadta. A jelelevők kórusban követelték a kormány lemondását. Patnibány Miklós Üdvözölte az európai alkotmány-tervezet bukását, mert állítása szerint az méltatlan és méltánytalan lett volna Európa örökségéhez. Nyilvánosan köszönetét mondott „lengyel testvéreinknek" azért, hogy Brüsszelben megakadályozták egy olyan európai alkotmány elfogadását, amely utalást sem tartalmazott a földrész keresztény örökségére, és amely nem szavatolta a nemzeti kisebbségek kollektív jogait. A magyar nemzetstratégia legfőbb elemeinek az autonómiatörekvéseket, a kettős állampolgárságot és a népfelség akadályoztatás nélküli érvényesítését nevezte. Balog Barna kampányfőnök, a nagygyűlés felkonferálója bejelentette, hogy ettől a naptól kezdve minden nap 16.30-kor megkondul az MVSZ székházának erkélyén elhelyezett harang. A nagygyűlés részvevői közös nyilatkozatot fogadtak el, amelyben kérik a népszavazási törvény alkotmányellenességének megállapítását. A nyilatkozat teljes szövegét jelen híitiez csatoltan közzé tesszük. A nagygyűlés a Himnusz éneklésével kezdődött és a Szózat, valamint a Székely Himnusz éneklésével fejeződött be. A teljes rendezvényt élőben közvetítette az MVSZ kísérleti internetes rádióműsora, a vyww.vilagradio.hu Visszhang nevű csatornája. A nagygyűlést sokan követték Amerikában és Ausztráliában is. Újra együtt! Magyar állampolgárságot, minden magyarnak! Budapest, 2004. február I.

MVSZ Sajtószolgálat

FAX/TEL: |0(>-36-l/06-lj 267^15.07 WELTBUNDDÉR UNOARN PrasUiení

Ej.2004,0632 Orbán Viktor elnök úr részére FroESZ-MPSZ Budapest

Nyílt levél TiszteÜ Elnök Úr! A tegnapi nap folyamán leleronált a Fidesz-MPSZ szóvivője. Révész Máriusz, aki bejelentette, hogy a Fidesz központjából útjára indítottak „egy nagy halom aláírásgyűjtő ívet” a Magyarok Világszövetsége székháza felé. Nem sokkal azután megérkezett a telefonon beígért 72 ív. Aláírásgyűjtőink jelezték, hogy az ország számos településén a Nemzeti Petícióra aláírásokat gyűjtő Fidesz aktivisták lehetővé tették, a kettős állampolgárság érdekében kezdeményezett népszavazást támogató állampolgárok számára ezeknek az íveknek az aláírását is. Mindezt örömmel nyugtázom, és nyilvánosan köszönetét mondok érte. Örömünk azonban csak akkor lehet teljes, ha ez a sok ív a népszavazási aláírásgyűjtés törvényszabta határidejének letelte előtt eljut a kezdeményezőhöz, a Magyarok Világszövetségéhez. Ezennel megismétlem a két héttel és a kilenc nappal ezelőtt írt leveleimben megfogalmazott kérésemet: kérem támogató intézkedését annak érdekében, hogy a Fidesz különböző szervezeteinél fellelhető, saját aktivisták, polgári körök és támogató magyar állampolgárok által gyűjtött aláírásokat tartalmazó ívek legkésőbb 2004. június 28-án estig eljussanak a Magyarok Világszövetségének budapesti székházába. (MVSZ Magyarok Háza, 1052 Bp. Semmelweis u. 1-3., tel.: 2674510-15, fax: 2674507). Nagy nyomatékkai kérem, hogy ebben a munkában mellőzzék a posta szolgáltatásait, mert ma Magyarországon egy levél átlagos kézbesítési ideje meghaladja a 10 napot. Tisztelt Elnök Úr! Egyben meghívom Önt, mint népszavazási kezdeményezésünk aláíróját és lámogatóját, hogy vegyen részt, és szólaljon fel Péter-Pál napján, június 29én az MVSZ székháza előtt szabad téren rendezett, egész napos aláírásgyűjtésbúcsúztató rendezvényünkön. Amennyiben meghívásomat elfogadja, kérem, hogy részvételének időpontját - amely 10.00 - 20.00 óra között bármikor lehetséges -, szíveskedjék szövetségünk titkárságán közölni: lel.: 485-4060. Közbenjáró segítségét előre megköszönve, és az aláírá.sgyújtés sikerében bizakodva búcsúzom, és maradok tisztelettel és szeretettel. Budapest, 2004. június 23-án

Patmbány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke

Magyarok Világszövetsége Elnök WORIJJ FEDERATIONOF HUNGARIANS

BUDAPEST, BENCZÚR U. 15. TEL: 100-36-1/06-1] 267-45-10 FAX/TEL.: |00-36-I/06-l| 267-45-07

WELTBUNDDÉR UNGARN Prüsideni

Ej.2004.0633 Dávid Ibolya elnök asszony részére Magyar Denif>krala Fórum Budapest

Nyílt levél Tisztelt Elnök Asszony! Tegnapelöti a posta egy vastag borítékban 300 magyar állampolgár támogató aláírását hozta Debrecenből. A határon túli magyarok magyar állampolgárságát támogató aláírásoknak egyetlen szépséghibája volt. A kettős állampolgárságén kezdeményezett népszavazást támogatni szándékozó 300 magyar állampolgár nem a megfelelő ívet. hanem az MDF által tavaly kezdeményezett, közjogi következmények nélktili aláírási ívet írta alá, teljes jóhiszeműséggel. Most. amikor csak pár nap és mindössze néhány ezer aláírás választ el bennünket attól, hogy a Magyarok Világszövetsége által végigiárt törvényes út elvezessen a 200 ezer érvényes aláírásig, és egyben az Ügydöntő népszavazás kiírásáig, ez a Debrecenből érkezett aláíni.sköteg, intő jel. Tudván, hogy az MDF országos választmánya ez év tavaszán, az Ön részvétele mellett, ellenszavazat és tartózkodás nélkül támogatta a Magyarok Világszövetsége nép.szavazási kezdeményezéséi, most e határozat érvényesítésében segítségét kérem. Tudjuk, hogy az ország több településén MDF-es aktivisták sokasága gyűjtötte az aláírásokat az MVSZ népszavazási kezdeményezésének támogatására. ÉrtesUlé.seink szerint egyedül az MDF Zala megyei szervezete 800 üres aláíró ívet postázott a megyében élő MDF aktivisták címére. Tekintettel arra, hogy az MDF és az MVSZ között nem született egyezség ezeknek az aláírásoknak a célba juttatásáról, most öt nappal az aláírásgyűjtés törvény szabta hatiridejének letelte előtt, közbenjáró segítségét kérem annak érdekében, hogy az MDF különböző szervezeteinél rellelhető, saját aktivisták és támogató magyar állampolgárok által gyűjtött aláírásokat tartalmazó ívek legkésőbb 2004. június 28-án estig eljussanak a Magyarok Világszövetségének budapesti székházába. (MVSZ Magyarok Há/ji, 1052 Bp. Semmelw-eis u. 1-3.. tel.: 2674510-15. fax; 2674507). Nagy nyomatékkai kérem, hogy ebben a munkában mellőzzék a posta szolgáltatásait, mert ma Magyarországon egy levél átlagos kézbesítési ideje meghaladja a 10 napot. Jelen nyílt levelemet azéit írom meg, mert a kél héttel ezelőtt illetve kilenc nappal ezelőtt kell. és telefaxon továbbított, e tárgyban írott ieveleiinre választ még nem kaptam. Tisztelt Elnök Asszpny! Egyben meghívom Ont, mint népszavazási kezdeményezésünk aláíróját és támogatóját, hogy vegyen részt, és .szólaljon fel Péler-Pál napján, június 29-én az MVSZ székháza előtt szabad téren rendezett, egész napos alái'rásgyűjtés-búcsúztatö rendezvényünkön. Amennyiben meghívásomat elfogadja, kérem, hogy részvételének időpontját amely 10.00 - 20.00 óra között bármikor lehetséges -, szíveskedjék közölni szövetségünk tilkáiságán: tel.: 485-4060. Közbenjáró segít.ségét előre megköszönve, és az aláírásgyűjtés sikerében bizakodva blicsúzom. és maradok tisztelettel és szeretettel. Budapest, 2004. június 23-án

Patnibány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke

WORLD FEDERATIONOF HUNGARIANS

.«»

.....

p S la

H- KKiH U I I D A I ' I SI, 111N( VI i|( 11 I ^ TEL.: |(K)-36-l/(Ki 11 III FAX/TEL.:llX)-3h-l/(Ki 1|

WELTBUNDDERUNGARN

is 11/

e-m a il: e ln c k ^ n .v s ,..h u

Presse Bíirt)

A népfelséggel versengő országgyűlési határozat Patrubány Miklós levélben fordult Szili Katalinhoz, az Országgyűlés elnökéhez és a frakcióvezetőkhöz, melyben rámutatott, hogy az Országgyűlés alkotmánysértést követ el azáltal, hogy tárgysorozatra vett egy új törvénytervezetet, amely a kettős állampolgárság kérdésében akadályozhatja a népfelség érvényesülését. Mai Siutót^ékoztatóján a Magyarok Világszövetségének elnöke jelezte, hogy amennyiben az Országgyűlés nem teszi félre a már elrendelt, kötelező és ügydöntő országos népszavazást zavaró indítványt, az MVSZ kénytelen lesz az Alkotmánybírósághoz fordulni. "Aki a népszavazással versengő törvénytervezetet tárgysorozatra tűzését indítványozJa, visszás helyzetbe hozta a kettős állampolgárság támogatóit: amennyiben alkotmány- és törvénytisztelő magatartást tanúsítanak, és az indítvány ellen szavaznak, azt a látszatot kelthetik, hogy ellenzik a határon túli magyarok magyar állampolgárságát. Ebben a helyzetben van a Magyarok Világszövetsége is: más viszonyok között ujjongva kellett volna fogadnunk ezt a döntést. Ám miután félmillió támogató aláírással Magyarország népe magához vonta a döntés jogát, amit az Országgyűlés egyhangú .'szavazattal elismert, elrendelve az ügydöntő országos népszavazást, ki kell mondanunk: Aki a népszavazással versengő törvénytervezet tárgysorozatra vételét kérte, csak annyit ért el, hogy látszólag legitimáljon egy óvást a népszavazás ellen mely, - nincs kétségem - legkésőbb holnapig be is fog futni: Minek népszavazás, ha az országgyűlés amúgy is készíti a törvényt? - felkiáltással. Adja Isten, hogy tévedjekl" - mondta mai sajtótájékoztatóján Patrubány Miklós Újra együtt! Magyar áHampolgárságoí minden magyarnak!

Magyarok Világszövetsége WORLDFEDERATIONOF HUNGARIANS

S a j t ó i r o d a H- l(K)« BUDAPEST. BENCZÚR U. 15. ^ TEL.; 100-36-1 FAX/ TEL.: 100-36-1/06-11267-45-07

WELTBUNDDÉRUNGARN

e-m a il: eliKiKg’ m vs/.hu

Presse Biini

Az Országgyűlésnek tartózkodnia kell a népszavazás befolyásolásától, megzavarásától Alkotmányt sért a kettős állampolgárság kérdésében elrendelt népszavazással versengő törvénytervezet tárgysorozatba vétele Az Országgyűlés 2004. szeptember l3-án, az alkolmányos előírásoknak megfelelően elrendelte a kötelező Ugydönlö országos népszavazást a Magyarok Világszövetsége népszavazási kezdeményezése tárgyában, a külhoni magyarok magyar állampolgárságának kedvezményes helyreállítását illetően. Az Alkotmánybíró.ság 52/1997. sz. határozata szerint a népszuverenitás közvetlen hatalomgyakorlását a maga teljességében a kötelezően elrendelendő népszavazás valósítja meg. Ezért kötelező népszavazás esetén az Onzággyűlés köteles minden feltételt teljesíteni a szavazás megtartására. „£ kötelessége magában foglalja a tartózkodást is minden olyan döntéstől vagy mulasztástól, amely befolyásolná vagy meghiúsítaná a független és közvetlen hatalomgyakorlás megvalósítását, s köteles más szerveket is távoltartani ettől. " "A népszavazási kezdeményezést tehát már az aláírások benyújtásától kezdve (és nem csak a hitelesítés megtörténtétől) közvetlenül az Alkotmány alapján abszolút védelem illeti meg." - mondja ki az Alkotmánybíróság alkotmányértelmező határozata, amely az állam minden szereplőjére kötelező. A már megkezdett kötelező népszavazási eljárási folyamat megzavarásától és meghiúsításától való tartózkodás kötelessége minden, a népszavazásban érintett szervnek "a Kormánytól kezdve az Országgyűlésig és a köztársasági elnökig" - fejti ki az Alkotmánybíróság határozata. Alig egy héttel a kötelező ügydöntő országos népszavazás elrendelése után, 2Ü04. szeptember 20-án, az Országgyűlés az MDF parlamenti csoportjának kérésére, két korábbi bizottsági és egy plenáris elutasító szavazás ellenére tárgysorozatba vette azt a törvénymódosítási javaslatot, amelynek tartalma ha.sonló a népszavazásra bocsátott kérdéssel. Az Alkotmánybíróság említett határozata egyértelműen kimondja, hogy a kötelező népszavazási kezdeményezés ,4ámogatottságának teljesülése automatikusan a képviseleti szerv fölé helyezi a közvetlen hatalomgyakorlást. Az Országgyűlés az adott

népszavazási kérdés tekintetében végrehajtói szerephf kfiUl >n i h i>‘ ■ '■ ■ a közvetlen hatalomgyakorlás eljárását ne fenyenfsxr \rmmi • i népszavazásig”. A kőtelező népszavazás garanciarendszerének rnvlk i < > népszavazás természetétől idegen, azt megzavaró beuviiikiniikuk Hhh ...... . tartozik a képviseleti szervek közbeavatkozása saját népx.'iiv,i:,iti l, .......... közvetlen hatalomgyakorlás eljárási folyamata alatt. Az efjénl^ mlHtht* ftnntfrin "h"! elsősorban a képviseleti szervek részéről - olyan döntés szUhIIk, mm»(i m ........... . megzavarhatja, a bírói, illetőleg alkotmánybírósági Joumvitthtt követelmény." A népszavazás alanyi jog, amely magába foglalja j i / Alliitii . joggyakorlás feltételeinek biztosítására. A kötelező néps/iivN/Haiiilj i intézményi garanciáknak arra kell szolgálniok, hogy a nép .'ilüili ................................. az esetre vonatkozó lényeges ismérveit, a zavartalan kö/.vcilniii'iui ................... népszavazás és az ahhoz szükséges eljárási folyamai képviM'lcIl i > befolyástól való függetlenségét és önállóságát, továbbá clst^hhH(<|{i«i v kötelező népszavazás alkotmányi szabályozásának megfelelően c/rk n HHiitMi i>ii ti elsősorban eljárási jellegűek, s azt kell biztosítaniuk, hogy » ni*|iii>>4> . kezdeményezéstől eljuthasson a megtartásig, s ezt kizárólag az érinu-ii akarata befolyásolhassa. -oIva.sható az Alkotmánybíróság 32/1997. s/ ImidnwtDitli-Mi Patrubány Miklós levélben fordult Dr. Szili Katalinhoz, az Ors/rtisnyiili'ü *'liink.'ln . és a parlamenü pártok frakcióvezetőihez, amelyben kérte a folyamutbun li’vA ügydöntő országos népszavazás védelmét "Az alkotmányos oltalmi időszak kezdete óta - a kötelező iigyitiHiiii „i> .id.m nép.izavazást kezdeményező több mint 320 ezer támogató aláírás átadásiiiuik 2004. július 2. óta, az Országgyűlés négy ízben követett el alkotmánysértfst" iill MVSZ elnökének levelében. "Először július 9-én. azzal, hogy befog
FAX/ TEL.: [00-36-1/06-1126745-07 WELTBUNDDÉRUNGARN

c-m ui): c i n o k m vsz.hu

Presse Büro

Kötelező ügydöntő országos népszavazás

Patrubány Miklós találkozott az országos médiumok vezetőivel A Magyarok Világszövetségének elnöke Budapesten, az MVSZ székházában találkozott a magyarországi országos napilapok és elektronikus médiumok vezetőivel. A találkozóra abból az alkalomból kerttlt sor, hogy az Alkotmánybíróság tárgysorozatára emelte a kettős állampolgárságról szóló kötelező ügydöntő országos népszavazás megtartását elrendelő országgyűlési határozat ellen benyújtott óvások tárgyalását. Ennek eredményeként a Magyarok Világszövetsége c héten megkezdi a népszavazás felvezető kampányát. Patrubány Miklós az MVSZ budapesti sz<íkházának lovagtermében, villásreggelin lálUi vendégül a magyarországi írolt és elektronikus sajtó vezetőit. A találkozón, melyről távol maradtak a baloldali országos napilapok vezetői, jelen volt Kondor Katalin, a Magyar Rádió elnöke, Rudi Zoltán a Magyar Televízió elnöke és Juhlsz Judit, a Magyar Katolikus Rádió elnöke. A Magyar Távirati Irodát, az elnök Vince Mátyás távollétében Váradi Emil, általános alelnök, a megüresedett elnöki székü Duna Televíziót pedig Mátay László igazgató képviselte. Pintér Dezsó /TV2/ képviseletében Dr. Juhász Árpád és Dirk Gerkens /RTL Klub/ megbízásából Sárosdy Eszter jelent meg. Elfogadta a meghívást Szerető Szabolcs a Magyar Nemzet főszerkesztő-helyettese is. Az MVSZ elnöke bejelentette, hogy október 15-én este 2I.(K) órakor a Hősök terén, a Bocskai-szabadságharc 4t30. évfordulóján rendezett emlékünnepség keretében, a Magyarok Világszövetsége megkezdi a külhoni magyarok magyar állampolgárságának kedvezményes honosítással történő visszaállítása érdekében elrendelt ügydöntő népszavazás felvezető kampányát. A felvezető kampány címe Üzenet haza. Ennek keretében össznemzeti mozgalmat indítanak, melynek során a külhoni magyarok rokonaikat, ismerőseiket és testvértelepüléseken élő polgártársaikat "kopogtató levelekkel" keresik meg, az ügydöntő népszavazáson való részvételre, bíztatva őket. Az elnök kérte az országos médiumok vezetőit, hogy szenteljenek rendszeresen műsoridőt a népszavazás tárgyának ismertetésére. Erre nélkülözhetetlenül szüksége van Magyarország dönteni hívott polgárainak, annál inkább, hogy az állam nem rendelt forrásokat a nép.szavazás tétjének, várható következményeinek kommunikálására. A vendégek többsége egyetértett az MVSZ elnökének érvelésével. M sajtó berkeiben érezhetően és örvendetesen tágul a népszavazást támogatók köre" - nyilatkozta a találkozó után az MVSZ elnöke. A találkozón részt vett Rácz Sándor tiszteletbeli elnök, és az MVSZ kampánystábjának kommunikációs feladatokat ellátó tagjai.

WORLD FEDERATIONOF HUNGARIANS

" H»i« ttl 11 I- 1 m II I |i«i in i i. 11 W\ /III

WELTBUNDDÉRUNGARN

|lll M

I

-

(' niiiil ......................... ...

Frcsxc Büro

A református zsinat elnöke a kettős állampolgárság megszava/úsáni lilv Október 24-én a Budapesti Kongresszusi Központban rcntit'/rll rendezvény keretéiien Dr. Bölcskei Gusztáv, a Magyarországi Kt-fiMiiiillti* Zsinatának elnöke, a Tiszántúli Egyházkerület püspöke relliívlu protestáns híveit, hogy szavazzanak igennel a kettős állampolKiirNitu litii elrendelt kötelező ügydöntő országos népszavazáson. A Budapesti Kongresszusi Központban zajló protestáns napok kcii-l('lii ii ii li li.i> hallgatta meg Dr. Kozma Zsolt, a Kolozsvári Protestáns Teológia pmli.... előadását. Az előadás végén, soron kívül mikrofonhoz lépett Dr. HOliskci püspök, a Zsinat elnöke, aki megköszönte a nagyszerű előadást, majd li-ls/nhiiiiiii .■ magyarországi protestánsokat, hogy a kettős állampolgárság kérdcsObi ii rlnmii li ügydöntő népszavazáson .szavazzanak igennel azért, hogy ilyen kiválósájiok. iniiii I >i Kozma Zsolt magyar állampolgárok lehessenek. A püspök felhívásál míi)
MVSZ Sajtószolgálat

Újra együtt! Magyar állampolgárságot minden magyarnak!

FAX/ TEL.: (00.36-1/06-11 267^fi-07 e m a il : eln o k @ n iv s z .h u

WELTBUNDDÉRUNGARN P resse Btíro

HAZUDNAK A KO RM ÁNYPÁRTOK HAZUDIK A M AGYAR KORM ÁNY Súlyos hazugságok sorozata a 2004. december 5-i népszavazás kampányában Lendvai Ildikó (az MSZP Országgyűlési képviselőcsoportjának vezetője) sajtótájékoztatókon, nagy példányszámú napilapokban, valamint Gyurcsány Ferenc miniszterelnök minden nyilvános szereplése során, illetve az MSZP ,jeleiös döntés!” c. kampányúj Ságjában (J. xz. melléklet), fizetett választási hirdetések sorozatában (2. sz. melléklet), saját és társult szervezeteik szórólapjain (3.,4.,5. sz. melléklet), az MSZP hivatalos honlapján mind azt állították, hogy Ha az ország elfogadja a kettős állampolgárságot, ha a népszavazáson az IGEN szavazatok jutnak többségbe, akkor százezer számra jönnek Magyarországra nyugdíjasok, és ez súlyos milliárdokkal, elviselhetetlenül terheli meg a magyar költségvetést és a magyar adófizetőkeL A hivatkozásuk alapja a Magyarország és Románia között 1961. szeptember 7én kötött, ma még hatályban lévő 1962. évi 5. törvényerejű rendelet (kétoldalú szociálpolitikai egyezmény), mely szerint a Romániából Magyarországra áttelepülő román állampolgárok nyugdíja a magyar Nyugdíjbiztosítási Alapot terheli. A Magyarok Világszövetsége „Nemzeti fény a cél” c. szórólapjában (6. sz. melléklet) felhívta a figyelmet ennek a szabályozásnak a magyar költségvetésre gyakorolt negatív hatására, és arra is rávilágított, hogy ezen egyezmény negatív hatását ellensúlyozhatja a magyar állampolgárság megadása. Sajtótájékoztató keretében ezt megelőzően két alkalommal (2004. november 15, november 22.) is felhívtuk a Kormányt, kezdeményezze a kétoldalú szerződés felmondását. Mindeközben a Kormány - az európai jogharmonizáció folyamatában - már előkészítette a magyar-román kétoldalú szociálpolilikai egyezmény módosítását, amelyet azonban a nyilvánosság elöl mélyen eltitkolt, feltehetően tudatosan, hiszen a fentiekben idézett szórólapokon, cikkekben a ma még érvényben levő egyezmény hatásaival riogatott. A közvélemény a titokban folytatott tárgyalásokról először 2004. november 27-én, Áder Jánosnak, a FIDESZ Magyar Polgári Szövetség országgyűlési Képviselőcsoportjának vezetője által tartott sajtótájékoztató alapján értesülhetett. Az

226

ellenzéki politikus bemutatta a FIDESZ-hc/, « ui. i . megállapodáson alapuló kormány-elöterjeszKrsI, mtii K állítást, hogy Magyarországnak kellene ri/rlnU< h hMUtiiit irtlixt 4iiiii nyugdyát. A megállapodás kimondja „a nyii)(cllitlit<>i ti i< m . követően a román fél fogja folyósítani, még cjjy áttelepülést követően is”. A megtévesztő propaganda és tudatos rélrovc/i'hU IiI«mh, 11^1 1 , előkészített megállapodás 2004. szeptember20-aói;i vi»i|ii 11 K1H11141,, I i ■• hogy a román féllel az aláírás megtörténhessen. A niu||.VHi Nnntlm kérte a román partnert, hogy a népszavazást kövrlA i i i i | h i i i , ItNII kerUyön sor a megállapodás véglegesítésére. A diplomáciai körökből .származó infonnácioi n imti iin)........ >. > román országos nyugdíjpénztár egyik osztályvezelöjc. ( mimiIih I)h i . román külügyminisztérium szóvivője, Catalin lonita is (1. m, II, th 11 A kialakult példátlan helyzet okán a Magyar Ors/rtnj!suli'< mIh^. Ferenc külügyminiszter, és amelynek a leglényegesebb ki'nlt'sr iDt I hogy azért titkolta el a Kormány az egyezmény- tervezel léiéi, mm NrNi ilh abba a riogató kampányba, ami a határon túli magyar lilhtrfHlt magyar társadalombiztosítás közötti kapcsolatra voltfelépítvr?" A Magyarok Világszövetsége döbbenten tapasztiilüi. kormány nap mint nap Magyarország alkotmányos jogrendjei.

- iti

Ám az, hogy Magyarország kormánya képes a manyiii nem/. 1 • li lui megnyilvánuló egységesülési törekvésének útjába egy hazu}>s:i^ IhvimiII u iu iIh van a józan ész határán. Az pedig, hogy e hazugság-lavina előállításában képos lUl.i Magyarország rovására összefogni, az túl van azon a határon, uiiiii 11/ niin|>iti ' közösségének demokrácia- és jogfelfogásába belefér. Budapest, 2004. december I.

MVSZ

Magyarok Világszövetsége Sa j t ó i r od a WORLDFEDERATIONOF HUNGARIANS WELTBUNDDÉRUNGARN

H- 1068 BUDAPEST, BENCZÚRU. 15. TEL.; 100-36-1 / 06-11267-45-10 FAX/TEL.: 100-36-1/06-11 267-45-07 e-mail; elnökig'mvs^.hu

Presse B űm

"Segíts, hogy az emberárulók szutykát erővel győzze a szív, szép szóval a száj!" Nagy László

Az MVSZ nem enged semmilyen politikai nyomásnak Az elnökség négy kontinensen élő 26 tagjának többségével konzultálva, az MVSZ egyhangú állásfoglalással úgy döntött: semmilyen politikai nyomásnak nem enged, és az igaz-ság, valamint Magyarország demokratikus jogállamisága érvényesülésének érdekében Jogorvoslati kérelmet nyújt be az OVB 2004. január 4-cn meghozon, népszavazási eredményt megállapító határozata ellen. Az MVSZ kifogása az OVB és az OVI eljárása ellen irányul, amelyet a Legfelsőbb Bíróság által elrendelt szavazat-újraszámlálás során alkalmazott. Az MVSZ az említett választási szervek eljárását alkotmány- és törvénysértőnek minősíti, amely ráadásul társadalmi feszültség keltésére is alkalmas.

Budapest, 2003. január 5.

MVSZ Sajtószolgálat

Újra együtt! Magyar állampolgárságot minden magyarnak!

Tartalomjegyzék Előszó Egy évvel a népszavazás után

A december 5-í népszavazási kísérlet, avagy Befejezetlen rendszerváltás Magyarországon A december 5-i népszavazási kísérlet Prológus A kormány és a kísérletté vetélt népszavazás Az Országgyűlés, a népakarat és a jogállam Az ellenzék színeváltozásai December 5. ellenpontja december 20. A sajtó „szabadsága” Alvó és elavuló magyar állampolgárság Az MVSZ elnökségének 2005. február 18-án hozott határozatai A népszavazási kísérlet kétségbevonhatatlan hozadékit Epilógus Levél az Országgyűlési képviselőknek, Az utolsó szó jogán, az utolsó napon Csak ak k o r...

Alkotmány és törvénysértések árjában, avagy A semmibe vett népfelség, a választási eljárás visszásságai

a >

't 1

1

11 •« •I t* íI

11 tl« >i M U U tN

41

Káosz Tizenöt Területi Választási Bizottság és az OVB esete a néps/iivn/it-. kapcsán beterjesztett kifogással

Hat lépés a semmibe Látlelet: A magyar demokratikus választási rendszer működőképessége

í

\

Svájci szemmel Második látlelet: A magyar demokratikus választási rendszer működőképessége

5M

Az ellenőrző laptól - az umazáró címkéig Harmadik látlelet: A magyar demokratikus választási rendszer működőképessége

íi5

Az újpesti eset A kettős állampolgár.ságra leadott szavazatok száma az újraszámlálás iiiini 18%-kal módosult, az IGEN-ek javára 7í»

A tárnoki eset A kórházprivatizációra leadott szavazatok számát fordítva jegyzőkönyvezték

A budaörsi eset

78

Kórházprivatizáció: az újraszámlálás után 210 IGEN-böl 424 IGEN lett

A debreceni eset Nyílt levél Rytkó Emíliának Az OVB felclősségelhárító és alkotmánysértő intézkedései A „Felelősen a Nemzetért” c. kormány közlemény és a „A felelős döntés !” c., MSZP kampányfUzet szakmai kritikája A kormány állításait cáfoló számítások A magyar állampolgárság kiterjesztésének hatása a magyar egészségügyi és szociális rendszerre Részletek az MVSZ hatástanulmányából Előszó A kettős állampolgárság és a magyar egészségügy

Felkelés a közjóért, avagy Rögös úton a népszavazásig Rögös úton Népszavazási szándékunk ismertetése a VMSZ-szcl Felerősödő jogvédő harc az EU küszöbén Székelyföld autonómiájáért, egy jobb EU alkotmányért

79 80 82 84 86 96 100 100 102

109 111 112 113

A Rákóczi szabadságharc kezdetének 300. évfordulóján Június 16. - a halál és az élet, az erkölcs és a tudás napja

115

Quo vadis Székelyföld? Konferencia Zárónyilatkozat

A Magyarok Világszövetségének Javaslata az Európai Alkotmánytervezet kiegészítésére A döntő fordulat A szerb miniszterelnök ajánlata

117 119 120

Levél az ország vezetőihez és a pártokhoz Újabb nyomatékos kérés az állampolgársági törvény mcSdosítására

Rácz Sándor az MVSZ tiszteletbeli elnöke, Az MVSZ népszavazást kezdeményez Az MVSZ Elnökségének levele az Országgyűléshez, a kormányhoz és a pártokhoz Utolsó kísérlet a népszavazás elkerülésére

Harmadik levél az MDF elnökének Székely önkormányzat és kettős állampolgárság Levél Székelyföld felelős közéleti szereplőihez

A népszavazásra bocsátott kérdés Az OVB hitelesítette az MVSZ népszavazási kezdeményezését a kettős állampolgárságról Az OVB 116/2003.(IX.18.) határozata Újra együtt! A népszavazást felvezető kampány

121 123 124 125 126 130 131 134 136

Levél az Alkotmánybíróság elnökéhez Kérelem népszavazás elleni beiiilvány soron kívüli tárgyiiliintm

I N

Felkelés a közjóért Újévi üzenet magyarokluiz

Az Alkotmánybíróság döntésére várva ... A Tebruár 1-i nagygyűlés nyilatkozata A legfontosabb magyar közügy: népszavazás a kettős állampolgárságról 2004. március 8. - a szabadkai tüntetés évfordulóján

• 11 I (A

1

Duray Miklós fellépése a népszavazási kezdeményezés ellen A kettős állampolgárságért kezdeményezett népszavazást nem lehet leállítani!

I* <

Levél az Országgyűlés tagjaihoz Felhívás az alkotmányos rend betartására

I *t

Levél az Országgyűlés elnökéhez Kérelem a népszavazás alkotmányos oltalmára és soron kívüli fogadásra

IM I

Levél a köztársaság elnökéhez Sürgős javaslat a népszavazás időpontjára

Megszületik a külhoni politikusok teljes egysége MÁÉRT Nyilatkozat a népszavazási igenek mellett Az MVSZ eláll a Duray Miklós ellen folytatott pertől Utolsó levél a köztársaság elnökéhez Felszólalását kérem az Országgyűlés alkotmánysértései ellen

Fellobban a gyűlölet lángja Levél a miniszterelnökhöz Kihívás december 3-ra, nyilvános televíziós vitára

Utóélet

I fi t

Iti' lf»7 iliM

171 172

175

Törvényt a külhoni magyarok magyar állampolgárságának visszaállítására! A Restitutio in integrum konferencia Zárónyilatkozata

177

A külügyi szóvivő tévedései Szakértők szerint a délvidéki magyarok magyar állampolgárok

Az MVSZ Elnöksége a délvidékiek lappangó magyar állampolgársága mellett Kereset a Strassbourgi Emberi Jogi Bírósághoz Miért NEM? avagy Igen, de nem így!

Függelék

IK2

1X4 IH5 I*>.^

205

„A magyar kormánynak ma még nem kell bocsánatot kérnie...” A legdélebbi bánáti falvak üzenete

Társulás a népszavazásra Levél Kasza Józsefnek

207

20K 210

Civil szervezetek keményen bírálták Dávid Ibolyát 211 Megóvták a népszavazási kezdeményezést A tetles neve védett 212 Társulok petíciója az Alkotmánybírósághoz 213 Rácz Sándor október 23-ról és a kettős állampolgárságról 214 Alkotmánybíróság soron kívül tárgyalja a kettős állampolgárságról szóló népszavazás ellen benyújtott óvást 215 Meddő MÁÉRT Albizottsági ülés a kettős állampolgárságról 216 Közel ezer aláírásgyűjtő az MVSZ nagygyűlésén 217 Nyílt levél Orbán Viktorhoz 219 Nyflt levél Dávid Ibolyához 220 A népfelséggel versengő országgyűlési határozat 221 Az Országgyűlésnek tartózkodnia kell a népszavazás befolyásolásától, megzavarásától 222 Patrubány Miklós találkozott az országos médiumok vezetőivel 224 A református zsinat elnöke a kettős állampolgárság megszavazására hív 225 Hazudnak a kormánypártok, hazudik a magyar kormány 226 Az MVSZ nem enged semmilyen politikai nyomásnak 228

Kelnek a zsarnokok, tűnnek a zsarnokok. Te maradsz, te várhatsz, nagy a te zálogod. Zsibbad a szabadság, de titkon bizsereg, és jön az igazság, közelebb, közelebb... Babits Mihály

Az MVSZ elnöksége úgy döntött, hogy egy egész évnyi türelmi időt szavaz meg a politikai pártok, az Országgyűlés részére. Amennyiben 2005. december 31-ig nem születne meg a magyar milliók által várva várt magyar állampolgársági törvény, akkor a Magyarok Világszövetsége fontolóra veszi egy újabbb, ügydöntő népszavazás kezdeményezését. Addig is mindenkinek azt üzeni: Köszönjük! Folytatjuk! Ha pedig a magyarországi politikai osztály legalább annyit megtenne, hogy a szeretett és felbecsülhetetlen értékeket hordozó anyanyelvűnk szabályai szerint átkeresztelné a Legfelsőbb Bíróságot Legfelső Bíróságra, akkor bizakodóbban gondolnánk a rendszerváltás egyszer mégiscsak megtörténő beteljesülésére.