PANNÓNIA' NEW-YORK. életbiztosító-társaság. N E W-Y O R. r ÓVA ENTOUK A CZÉOŰHKKEL VALÓ VISSZAÉLÉSSÉ ELÖL

r ÓVA ENTOUK A CZÉOŰHKKEL VALÓ VISSZAÉLÉSSÉ ELÖL

,

A. magy. kir.

ÁLLAMVASUTAK GÉPGYÁRA

felülmúlhatatlan malom-és m&a Ipari czélolcra legalkalmaaabb COMPOUND-LOKO MOBILJAI éa tgjtb gaadaaági gépel IV. K I S

HlD U T C Z A 9

w-wf-ií®

M " mindig H

SZ.

,

AVADASZ KÚ«R SDAUODA MELLETT

wI

TELEFON

VEZÉHCüYNÖKSfillfiNfcL

IV BUDAPB8T

Nt 1014.

/

Y\JÍISEF léHÍT 41. u. a / i -X/ \ rcnddenddk meg. / Vjf-

KÉSZÍT FÉRFIRUHÁKAT MÉRTÉK SZERINT-

V KÖZEGEINK KÖZJEGYZŐI MEGHATALMAZÁSSAL BÍRNAK Á

„PANNÓNIA' S Z Á L L O D A Budapest, Kerepesi-ut

7. sz.

A nemzeti színház mellett.

l V í p V ' f l f\ft f í L r p f t a n í t ó n ő k e t idegen n y e l v - é s I ^ C V C I U I I U K C ^ nyelvés Zeneisiceretekkel, zenemesternöket, napokra v a g y egyes órákra, kitűnő g y e r m e k k e r t é s z n ő k e t és minden nemzetbeli b o n n e o k a t lelkiismeretesen ajánl és elhelyez

Szegöné

Spiegel

Lujza,

Budapest, Andrássy-ut

28.

NEW-YORK életbiztosító-társaság.

Alapíttatott 1845. tisztán kölcsönösségen alapszik, minden utánfizetési kötelezettség kizárásával. Miután részvényesei nincsenek, a z ö s s z e s tőke és nyeremények a biztosítottak t u l a j d o nát képezik.

Kivonat az 1894. évi zárszámadásból: Aktivák összege

kor.

Évi bevétel

810.058,854

»

182.416,567

1894-ben a biztosítottaknak kifizettetett '

»

78,325.015

1894-ben kötött u j üzletek összege

»

903.006,870

Fölösleg

»

101.246,586

L.

Sincs másik kölcsönös biztosító-társaság a világon, mely ily óriás fölösleg fölött rendelkeznék. Fennállása óta a New-York biztosítottjainak kifizetett 9 8 6 . 9 8 1 , 1 1 3 koronát, a New-York a művelt világ ö s s z e s o r s z á g a i b a n bir fiókokkal.

Referencziák Magyarországon: A magyar általános hitelbank. A magyar kereskedelmi bank. Közelebbi felvilágositásokat ad :

A

Z 1 . X 1 U i

N E W-Y O R

J'

'

" -

K

VI. Évfolyam.

A

NEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési feltételeit: Egész évre

frt 10.—

Félévre .

»

5.—

»

2.50

; Negyedévre

17/278. szám.

1893.

i

BUDAPEST,

Hirdetések

SZERKESZTI K I S S

— B u d a p e s t ,

SZEMLE.

JÓZSEF.

felvétele Kéziratok

ugyanott.

nem adatnak

vissza.

Á p r i l i s hó 28.

Krónika. Gazember! — április

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

VII. kcr., E r z s é b e t - k ö r u t 6. sz.

P O L I T I K A I ES IRODALMI

E g y e s s z á m á r a 20 lcr.

r

26.

Históriai ádatok hiján, nem tudom," vájjon annak a bizonyos szamárnak volt-e joga megrúgni azt a bizonyos haldokló oroszlánt. Valószínűleg volt, mert a szamár, mivel nincs esze, soha sem tesz olyat, amihez joga nincs. Az a bizonyos szamár joga érzetében valószínűleg akkor is rúgott volna egyet a haldoklón, ha ez nem lett volna oroszlán, hanem hiéna, mert . a jog mindenkivel szemben egyaránt érvényesíthető. Bocsánatot kérek, hogy ezzel a problémával bővebben nem foglalkozom, ide irtam, mivel önkéntelenül eszembe jutott az Eichinger-pör olvasása közben, annál a passzusnál, mikor az államügyész vádbeszédjében azt mondja, hogy a vádlott gazember. Ha egy jóizlésü ember azt mondja nekem, hogy ezen nincs fönnakadni való, visszavonom az egész czikkemet. Az én jóizlésem és emberséges érzésem föllázad az ellen a teljes joggal applikált oldalbarugás ellen, melyet, egy — nos, melyet egy államügyész, a földi igazság keresője, jónak és jogosnak Iát megkoczkáztatni egy. halálra szánt emberrel szemben, aki az' igazság és államrend ökleitől lesújtva, védtelenül vonaglik a porban, várva a halálos csapást. E g y rablógyilkossal szemben becsületsértésről beszélni, átlátom, a józan ész szerint koczkázott dolog, de az emberi érzés szerint helyén való. A büntető törvénykönyv nem ismeri a gazember kvalifikácziót. Az államügyész mondhatja a vádlottat gyilkosnak, rablógyilkosnak, orgyilkosnak, ezen fenn nem akadhat senki. De ezt a privátizü gazember szót — engedelmet kérek — egy bilincsbeverttel szemben használni gyáva embertelenség. Nevezetes, hogy eire a kijelentésre a tisztelt államügyész urat minden valószínűség szerint a vádlott s immár kötélhalálra Ítélt embernek az uri volta ragadta. Tiszti rangot viselt, uri nevelésű, nagy műveltségű ember, aki hajdan jobb napokat látott és éppenséggel készületlenül lépett a rablógyilkosi pályára. Az államügyész aligha mondotta volna Eichingert gazembernek, ha nem lett volna oka érezni annak az erős önérzetnek a hatását, melyet a vádlott viselkedése rá gyakorolt. Érezte, hogy itt nem közönséges rablógyilkossal van dolga, hanem egy valakivel, kinek a jellemét az a bűntett u g y szólván érintetlenül hagyta.'Érezte, valamint a távolból érzem én

is, hogy ez az ember, aki tán megérdemelte tettével az akasztófát, e büntetés szörnyűségét nem a halálban, hanem annak megbecstelenitő formájában látja. S valóban, Eichinger, aki az egész tárgyalás alatt meg tudta őrizni higgadtságát s bizonyos daezos önuralommal küzr dött az eiérzékenyitő behatások eilen, a gazember szóra összerezzent, erei megdagadtak és szemei könynyel teltek meg. Igen, a rablógyilkos a vádlottak padján becsületében sértve érezte magát s indulata elégtételt kivánt. Persze, nem kaphatja meg, de ha az államügyész nem verekedhetik meg a vádlottal, akkor kegyetlen brutalitás a vádlottat igy inzultálni. E pör folyamán hivatott és hívatlan emberek fölvetették a problémák egész seregét, vegyék bele ezt is: miképpen magyarázható meg egy rablógyilkos lázadó reagálása a becsületsértés ellen ? A probléma éppoly érdekes, mint a többi és éppoly kevéssé oldható meg, mint amazok. Én nem foglalkozom vele. Az emberi intuiczió játékszert! megerőltetése, a tudomány tudatlan fontoskodása még soha semmit nem eredményezett az ilyen speeziális eseteknek apróra bonczolásából. Sarlatán, üres fontoskodás ez, mely erőszakosan generalizál ott, ahol a 'faktumok sem világosak s az ész hiuságos csillogása 'mellett elvész az egyetlen szempont, melyből az itélő forumokon kivül álló emberek hozzászólhatnak: az érzelmi szempont! • Az államügyész ur brutalitása a vádlott irányában 'voltaképpen csak egy kiemelkedő momentuma az általános kegyetlenkedésnek, mely ezt a szerencsétlen embert a halál előtt jobban sanyargatja, mint az inkvizítor kinzó szerszámai. Az abstrakt jog szempontjából jogos, szükséges és a vádlott érdekében álló lehet a nyilvános tárgyalás, de emberi szempontból nincs annál frivolabb, mint egy bűnös embert kiszolgáltatni a tömeg lelketlen kíváncsiságának. A tárgyaló termek közönségét nem a törvényben kontemplált ellenőrzése a birói funkeziónak vonzza oda, hanem a római czirkuszbeli izgalmak és a spanyol bikaviadalok közönségének kannibális gyönyörvágya : biztos helyről gyönyörködni egy ember kínlódásában, látni, mint vergődik a bűnös az erős igazság karmai között s mint izzadja ki vérét, mielőtt a bakó megveszi tőle. Ebben a látványban a jobb érzés mindig a bűnös felé hajlik, akire a társadalom a maga túlnyomó erejével ráveti • magát s ha a tárgyalást véletlenségből Bécsben tartják, a vádlott véletlenségből Eichinger, az igazság kezelését ellenőrző publikum pedig a Naschrra'rkt kofái-

1

•nann ból regriitálódik, akkor az • ember bizonyos távolságból hajlandóbb a vádlottak padján keresni enyhülést az undok benyomás ellenében, melyet a »becsületes« emberek szemlélése benne keltett. Ez nem nyilvánosság, ez a piacz. Ember ember hátán szorong két napon keresztül, magukkal visznek narancsot, szafaládét s gyönyörködnek egy embep gyalázatában, kinek legszentebb szívügyeiben könyökig vájkál frivol igazsággal államügyész és védő. Nem beszélek a ráblógyilkosságról, mert hiszen ezt a szafaládés tömeget nem a rablógyilkosság csődítette ide. Kriminális szempontból ennél szimplább pört képzelni sem lehet. A vádlott mindent bevallott, az ügyész mindent beigazolt s a z orvosszakértők napnál világosabban kimutatták, hogy Eichinger kitünőeszii és normális lelkű ember. Mi ebben érdekes ? De hát ez a tömeg, melyben bizonyos beteges, hazug művészi érzék fejlődött, a véritélet mögött szerelmi tragédiát látott, ez vonzza. Mint a Burgszinház előadására hajnalban kezdi meg a küzdelmet a beléptijegyért, hogy szívfacsaró könyeket hullathasson a nemes Don Carlos szomorú sorsán, ugy csődült ide is egy kis kannibális zokogásra. Látni akarták az embert, aki szerelmének áldozata s aki a földön mindent elvesztve, lelkét a kárhozatra szánva, bűnében, nyomorában is megóvja leikének e szentségét. Vártak megindító jéleneteket férj és feleség között, intim, megható részleteket a múltból, szóval egy törvényes formában előadott pletykát legbensőbb családi dolgokról és szenzácziókat, minőket erősebben, valószerűbben és — olcsóbban a Burg művészei sem Szuggerálnak. Nos, a szenzácziókat megkapták. Részvétemhez járul bccsülésem, hogy e szenzácziókat nem a vádlott szolgáltatta. Eleitől végig egész magatartásán látszott a kétségbeesett védekezés a tömeg-brutális részvéte ellen. Mindent magára vállalt, mindenre körülményesen megfelelt, csak ne feszegessék az ő szívbeli ügyét. Magán érezte a tömeg éhes tekintetét, mely leste az ő lelke háborgását, de ő összeszorította a fogát s daczosan fölszegte a fejét: ne lássák, mi fáj neki, ne tudják, mi történik a lelkében. Ha feleségét emlegették, eltorzult az arcza, de egy pillanat alatt ura lett arczizmainak. Ez az ember néni appellál az emberi könyörületre, nem az esküdteknek sorsán megindulására. S ez az ember megérdemelte volná, hogy ne legyen olyan színpadiasan elokvens védője, aki jól ismeri a Naschmarkt könyzacskóit s egyenesen azoknak perorált. Ha van engesztelő bűnbocsánat az égben, akkor e védőbeszéd végighallgatásából a mennyei biró eléggé megtoroltnak itéli majd az elontott vért. A földi hivatott és hívatlan bölcseségnek megáll az esze a jelenség előtt, hogy egy ilyen ember, akinek oly erős öntudata, oly jóizlésü morális érzése van, miként lehet egyszersmind rablógyilkos? A Lombroso-féle rosszhiszemű ludákosság félti a hitelét tőle s mivel koponyáján nem találhatja meg stigmáit, hát a lelkében keresi. Okvetellen gazember, csak nem látszik meg rajta. Majd a bonczolásnál ki fog tudódni. Az ügyész, nos ő összegazemberezi, mert ő meg a faragrafusai hitelét félti egy

rablógyilkostól,, aki becsületes embernek látszik. Az ilyen esetek megdönthetik az egész uralkodó büntető jogfilozófiát, mely szerint az ember tettei harmonizálnak erkölcsi mivoltával s a társadalom érdeke követeli meg, hogy halállal irtsák ki azokat, kik gyilkossággal elárulták lelkük romboló, közveszélyes erkölcsi sülyedtségét. Pedig szemben az ügyész bizonyítékával és az esküdtszéki verdikttel, ennek a halálra itélt rablógyikosnak van becsülete, de mint minden becsületes ember, féltve, reszketve védelmezi meg a frivol nyilvánosságtól s magával viszi a sirba ugy, hogy senki meg ne lássa. Magasabb fajta becsület ez: az metessége.

érzelem

szemér-

Semper.

A „Lázadó dalok"-ból. Gonosz rágalmak hirkovácsa, Olromba, gyanakvó világ! Gyanúba fogtál engem is, meri Nem sírok, gyászolok tovább. Magányom

búja, gyászom

Szép látványosság

könnye

volt neked

Es komor

vívódásom

Költőinek

ígérkezett.

szintén

Gyönyörű sorsot óhajtottál Te drágalátos nép, nekem: Egy sírhoz akartál lánczolni, Hogy ott vesszen az életem; Hogy lelkem szárnya oll vergődjek, Mindvégig, mindhalálig olt S ne szállhasson fel magasába, Hol eddig röpködött, lakott. De lüktető erőm hatalma Győzött a lomha bánalon S fel a magasba, fel az égbe Uj heviilések vágya von. Mint hömpölygő hullám rajával A gáton átcsapó folyam : Fialal vérem szilaj árja Ismét forr, ütközik, rohan — Lobogva, zengve szállok újra Ragyogóbb csillagok felé; A halalom, mely fölemel, visz Érzem, a te szerelmedé.

—

Szerelmedé, jó angyalom, le, Kiről dalolnom sem szabad, Hogy árny ne hulljon homlokodra Míg fényemmel boriialak.

•nann Szerelmedé,

boldogtalan

Kit öl a bánat, Virág,

Nem,

lép a

hi senkinek

S kit elgázol

a

Nem fog

elgázolni

e gyáva, melléd

Es mindig,

léha

áll

Téged akartak

nyíldarab,

szinte

lázadoz

nem soká

Számukra

nem

Csak éles gúny,

véd.

megsebezni a

S adósuk

már

marad.

lesz már csak

S téged jobban foglak Mint

nép!

mindörökre

mindörökre

S belém töröli Be hálám

vád,

se vétett sokaság...

istenemre,

Lelkem

nő,

bármikor

szivemben

gyűlölet szerelni

szerettelek! Endrődi Sándor.

A kolostor v e n d é g e . Irta: SZOMAHÁZY ISTVÁN.

I. Borbála asszony, a kolostor kapusnője, arra ébredt föl mélységes álmából, hogy erősen verik odakünn a tölgyfakapu vasfogóját. Gyertyát gyújtott és megnézte az órát; XI után volt tiz perczczel. Ugyan kinek akadhat dolga ilyenkor a kolostor ájtatos lakóival ? Borbála aszszony u g y emlékezett, hogy este sürü hófellegek szitáltak a sötét levegőben; sietős, vagy boldogtalan ember lehet, aki éjnek évadján hagyja oda az ő nyugalmas ágyasházát. Harmadszor is megismétlődvén a kopogtatás, Borbála asszony magára öltött egy meleg kendőt s kiczammogott a kapuig. — Ki van itt ? kérdezte hangosan. — Én vagyok Borbála asszony, én, felelte egy reszkető leányhang, T u r ó c z y Anna, hiszen emlékszik még reám... — Annácska, a kis Turóczy Anna? Ej, szegény kisasszony, hogy kerül ön ide ? . . . Nem várta meg a feleletet, hanem gyorsan kinyitotta a kaput. A hideg, havas éjszakából egy roskadozó leány bukott be a homályos folyosóra. — Mi történt önnel, szegény kisasszony? kérdezte Borbála asszony szánakozva. A leány leesett a lépcsőfeljárás kövére s nedves haját sirva rejtette el a kapusné kendőjébe. — Meghalni volna jó, zokogta, meghalni édes Borbála a s s z o n y . . . A vén kapusné kétségbeesetten tipegett. ^ — Nono, hát térjen magához k i s a s s z o n y . . . No édes bogárkám, jöjjön be a hideg lépcsőről... Odabenn meleg van a portán, mindjárt jobban lesz, m e g l á t j a . . . Ekkor félrecsúszott a leány havas kendője s BorBála asszony ijedten állt meg a kis tolvajlámpa világosSzomaházy Istvánnal; sajtó alatt levő ujabb novella kötetéből.

Szeri:.

ságában. A kendő alatt, a leány karjaiban, egy szunnyadó baba bevert; nedves, összecsucsoritott ajkai gyöngén lélekzettek, a szeme le volt hunyva. A kapusné tétovázva kérdezte: — Kié ez a gyermek ? — Az enyém, Borbála asszony, bizonyosan a halálom lesz, de hát lehet-e azért nem szeretni ezt a porontyot ? . . . ' , A portában a remegő lány összekulcsolta a kezeit, — Édes jó Borbála anyó, hallgassa meg a kérésemet . . . Talán az utolsó lesz, a legutolsó az életemben, mert tudom, hogy nem viszem már s o k á . . . — É s mit óhajt? — Keltse föl rögtön a fejedelemasszonyt és vegye rá, hogy azonnal besfelhessek v e l e . . . Borbála asszony ijedten tartotta kezét a szemei elé, — De az Isten ' szerelmére, mit gondol ? Éjnek éjszakáján, amikor minden teremtett lélek alszik . . . — Mindegy, beszélnem kell vele, — De k i s a s s z o n y . . . " — Nem teszi meg, hát nem.teszi meg édes Borbála asszony ? Oly szomorúan nézett rá, hogy a vén kapusné elszántan kelt föl a helyéből. — Jó, mondta, hát föl fogom költeni, bármi történik velem. Hiszen rosszabb volnék a vadállatnál, ha ebben a nyomorúságában ellenkezném v e l e . . . Lépései elvesztek a lépcsőház magas kanyarulatában. É s a leány, magára maradván, fuldokolva esett le a glóriás égi asszony képe elé, aki szelíden, jóakarattal nézett rá a szegényes fakeretből. — Légy velem, suttogta, ne hagyj el, ne taszits el kegyes mennyei k i r á l y n é . . . Hiszen anya voltál te is, ki látna jobban a szivekbe, mint a te szerető szemeid 1 Csöndesség volt, csak egy mécses égett a boltozatos szobában. É s a szegény leánynak ugy tetszett, hogy a kép megszólal az éjszakában: — Anya voltam én' is és én értelek, szegény aszs z o n y . . . Nem hagylak el, mert hiszen itt vagyok én csak otthon, a szerencsétlenek szivében . . . Borbála asszony a vállára tette a kezét. — A fejedelemasszony ébren várja, k i s a s s z o n y . . . A lépcsőkön égett egy vérvörös lámpa. A leány visszafojtotta könyeit és odafenn rátette a kezét a magas, dupla ajtó kilincsére... II. E g y pillanatra átfutottak a lelkén múltjának elveszett hangulatai, a boldog évek emléke, melyeket romlatlan szivvel töltött itt valaha, a kolostor csöndes falai között.- A zongorásterem, az olvasmányok, a park fehér utjai, a kápolna szines ablakain beszűrődő napsugár, a pajkos, jókedvű leány pajtások. É s maga előtt a világos fogadóteremmel, a falak nagy aranykeretes képeit látva, egyszerre eszébe jutottak a komoly, félelmes délutánok, amikor egy-egy csinyvetés miatt kegyetlenül ideczitálták őket a fejedelemasszony szine elé. Akkor tán jobban félt, mint most, ezen a borzadalmas éjszakán. A fejedelemasszony éjjeli köntösben ült az egyik karosszékben s csodálkozva állott föl helyéről, mikor a leány tétovázó alakja megjelent az ajtóban. — Hogy kerül ide kisasszony ? Anna térdre esett, feje keblére hanyatlott, mint egy vergődő galambé. •— Itt vagyok, mondta megtörve, mert itt akarok meghalni, ezek közt az áldott falak k ö z ö t t . . . — Hát mi történt önnel, szegény gyermek ? Leültette az egyik fauteuillebe, haját végigsimította 1*

264 jóságos kezével. A leány elrejtette fejét a karosszék bár:. onyába. — Másfél év előtt mentem el innen az atyám falusi kastélyába. Mama regen meghalt, csak a sírbolt vasajtaján át beszélhettem vele. Az atyám másodszor is megnősült, az uj asszony gyorsan úrrá lett mindenütt, ahol azelőtt a szegény mama volt otthon. Ki törődött volna itt velem? Magam kóboroltam az erdőben, órákig elüldögéltem a park elhagyott helyein, Mihálylyal, az öreg kertészszel beszélgetve. Oh, asszonyom, hányszor visszasírtam ide. Egyszer hazajött Gyuri, a plébánosunk unokaöcscse, aki Pólában volt három évig a tengerészeknél. Gyuri hozzámszegődött az erdőben és gyakran könyezve beszélt a'mamáról, aki gyerekkorában fel-felhivta a kastélyba, kövér lasponyákat hozott neki az éléskamrából és házakat épitett szines kövekből. Néha kisírtam magam a Gyuri keblén és egy tavaszi napon, amikor az erdőben már langyos hóviz öblögette a bokrok friss zöldjét és a kövek alatt álmos katiczabogarak mászkáltak, egy reggel azt ajánlotta, hogy szökjünk m e g . . . Eleintén mitsem akartam hallani erről, de Gyuri később a sirbolt vasajtajánál esküdött meg, hogy sohasem hagy e l . . . Egy este, mikor az édesatyám nem volt otthon, sietve összecsomagoltunk mindent és lopva elutaztunk az éjjeli gyorsvonattal. Meg sem álltunk Olaszországig, a tengerig... Hát hónapig kóboroltunk össze-vissza és lassankint minden ékszeremtől meg kellett válni, ami még mamától reám maradt. Egy éjjel valami stájer falusi korcsmában szálltunk meg, ablakunk alatt egy hegyi folyó zúgott tova a hegyek felé. Mikor fölébredtem, Gyuri nem volt mellettem és a korcsmáros mitsem tudott róla. A fürészmalom emberei láttak hajnalban egy fiatalembert, aki az erdőnek vette útját, de siető alakját hamar elnyelte előlük a fák sürüje. A major két-három mindenese átkutatta az erdőt, de Gyurinak teljesen nyoma veszett. Egyedül maradtam, idegen emberek közt, jóformán egyetlen krajezár nélkül... Gyalog indultam, tova, az erdőn át. Néha szembetalálkoztam egy-egy vad külsejü suhanczczal, de senkisem emelte rám a kezét. A falukban bámészul néztek rám a feleziezomázott leányok. Egy korcsmából éjnek idején kellett tovamenekülnöm, mert a fhulató legények gúnyos czélzásokat tettek rám. Hallgató temetők mellett zarándokoltam el, egyszer egy jószivü molnárnál feküdtem két napig. Magamhoz tértem, tovább siettem, a meszsze hegyek elmosódtak szemem előtt. És egyszer csak leroskadtam, erőm elhagyott, nem jöhettem tovább. Egy öreg, német asszony háza előtt volt; áldott legyen ez a ház és ez a jó, kegyelmes öreg asszony. Négy hétig feküdtem a magas ágyban, a falusi piktor Krisztus-képe alatt; négy hét múlva tovább indultam innen, egy kicsiny gyermekkel karjaimban...' Kibontotta kendőjét, a gyermek még mindig édesen szunnyadt. Kövér kis ujját szájában tartotta, keblecskéje gyöngén pihegett. — így jöttem tovább, folytatta a leány. Elmondjam-e, asszonyom, mit szenvedtem e borzadalmas uton. Sokszor azt hittem, hogy az útfélen hunyom le mindörökre a szemeimet és mégis eljutottam idáig. S mikor az cjjel megláttam végre a kolostor tornyát, igy szóltam magamban: Elüznek-e könyörtelenül innen, ahol a jó Isten lakik ? Nem adnak-e egy nyugalmas ágyat, ahol egyszer csak véget ér az én passzióm ? Tovább kergetnek-e vájjon a hideg, havas éjszakába? És akkor megzörgettem a kaput, amelyen belül boldog voltam egyszer — és most itt vagyok, itt vagyok, asszonyom... A fejedelemasszony fölkelt a helyéből, szigorú alakja lehajolt a szerencsétlen leányhoz, kezét a fejére tette: — Feküdjek le, gyermekem, majd reggel megbeszéljük a többit... Bizzék a jó Istenben, az nem hagyja cl ..

V

Csöngetett Borbála asszonynak, aki gyorsan tipegett föl a lépcsőkön. — Vezesse a kisasszonyt a vendégszobába és reggel ne háborgassák, amig föl nem ébred. Tiz perez múlva békén szunyadt a leány a szendergő gyermek oldalán. És Borbála asszony nem mozdult el ágyától, hanem valami öreg, pirosbetüs könyvet betűzgetett hajnalig a lámpa gyér világosságában. III. A nővérhez, aki a kávét pörkölte, titokzatosan szólt Borbála asszony kora reggel: — Pszt, csöndesebben, nehogy a kicsike fülébredjen . . . Mindenki lábujjhegyen járt, mert egyszerre szét futott az éjjeli látogatás hire. És e tiszta teremtések közt, akik mellett nyomtalanul suhan el az élet minden piszkossága, senkinek sem jutott eszébe a leány nagy biine, hanem mindannyi az ártatlan babára gondolt, aki jóízűen szunyád a kolostor békés falai között. Egy baba a kolostorban, ez valóban különös dolog volt. A fejedelemasszony igy szólt reggel a nővérekhez: — A babát nem tarthatjuk itt, mert ebből nagy baj származhatnék. Meg kell várni, amig a szegény leány magához tér kissé és akkor visszaküldjük ezt édesatyjához. A nővérek fehér capuchonja olykor megjelent a ven-, dégszoba ajtajában: — Hogy van a baba, Annácska ? — Alszik, mondta suttogva a leány. A fehér capuchon fölibe hajolt az alvó gyermeknek, aki álmában szelíden mosolygott. És a nővér megcsókolta a baba tiszta homlokát. Csodálkozva látták a bentlakó növendékek, hogy a szigorú nővérek kegyesek és elriézők egynehány hét óta: Békén pihent a hosszú papirnyelv, melyet máskor a fecsegők nyakába akasztottak, és rengeteg tömegét osztották szét a jutalmul szolgáló szentképecskéknek. Néha az előadó kisasszony hirtelen abbahagyta a Cartesius-féle ördö^ göcskék magyarázatát és figyelve emelte föl a mutatóujját. — Pszt, szólott, legyenek csak csöndesen egy pillanatra. Ilyenkor ugy tetszett a jó nővérnek, hogy gyereksírás. veri föl a kolostor valamelyik félreeső folyosóját. Ej, ej, ugyan mi baja lehet a babának ? A fiatalabb nővérek félénken nézték olykor, amint Anna a gyerekkel babrál. Néha igy szólt egyik-másik: — Adja csak ide a babát Annácska, hadd csitítgatom egy pillanatig... Aggódva ringatta karjaiban a kicsikét, mely nevetve nézett a nagy, fehér capuchonra. Néha feléje kapott kövér, dundi kezecskéjével... Végezvén mindennapi ájtatosságukat, az apáczák kíváncsian kérdezték meg egymást a folyosókon : — Fölkelt-e már a baba? A fejedelemasszony maga dugdosta a piskótát a gyermek édes ajkacskái közé, s a nővérek tapsoltak, amikor a baba végig megette az édes, omlós süteményt. E g y reggelen azonban igy szólt a fejedelemasszony : — Ama szegény leány erős és egészséges lett az Isten mérhetetlen jóvoltából. Most már nem szabad tovább itt tartanunk őt, mert nagy baj származhatnék kolostorunkra. Jövő héten útnak fogjuk indítani az édes atyja; kastélyába. — És a baba? kérdezte az egyik nővér. — A baba vele megy, hiszen csak nem tarthatunk; csecsemőt a kolostorban . . . Elszéledtek a nővérek, de senkisem evett ezen a mapon. Mi lesz a kolostorral, ha a babát elviszik innen?

•nann Oh) édes Istenem, milyen szomorú élet virrad a hideg, elhagyott folyosókra. Az apáczák imájuk végeztével mégégyszer térdreestek a Szüzanya szobra előtt: — Kegyes égi asszony, rebegték, ne engedd, oh, . ne engedd, hogy a babát elvigyék a kolostorból... A Szüzanya meghallgatta kérésüket, mert a fejedelemasszony igy szólott hétfőn este: — Holnap kellene elküldenünk a szerencsétlen leányt, de hiszen nem tudunk megválni a gyermektői. Maradjanak hát tovább is a kolostorban, de a jó Isten legyen velünk... Mert ha a méltóságos püspök értesül valahogy erről a titokról, nagy veszedelem származik belőle mindnyájunkra . . . De a püspök nem jött és a baba pompásan fejlődött. Ha nevetett, mintha napsugár és gyöngyvirágillat lopódzott volna be a folyosókra, ha sirt, lehajtott fővel jártak ide-oda az apáczák. Ilyenkor aggódva bújtak öszsze egy sarokban a fehér capuchonok: — Mi baja lehet, ugyan mi baja lehet? Húsvét előtt két héttel Borbála asszony magából kikelve jelentette az egyik nővérnek: — A méltóságos püspök fogata állt meg odakünn a kapu előtt. IV. Szerencsére volt még annyi idő, hogy a gyermeket elrejthessék a kápolna sekrestyéjébe. A püspök titkárával jött, s derülten hallgatta végig a növendékek feleleteit. Később helyet foglalt pár perezre a fejedelemaszony szalonjában, majd a nővérek kíséretében végigjárta a folyosókat és szobákat, s a kápolna bársony térdeplőjén is meghajtotta őszbeborult fejét. Ekkor történt, hogy a sekrestye bezárt ajtaján át gyereksírás hallatszott az imádkozó egyháznagy fülébe. A fejedelemasszony elsápadva suttogta: — Oh, kegyes asszonyunk, most légy velünk... A püspök fölkelt helyéből és szeme szigorúan járta végig a nővérek aggódó csoportját. Mint egy sereg vergődő galamb, hajoltak össze félénken az apáczák hófehér fejkötői. A püspök csodálkozva kérdezte: — Micsoda gyereksírás ez? Felnyitotta a sekrestye ajtaját, s ime, a padló kőkoczkáin, egy puha vánkoson megpillantotta a gyermeket, amely keservesen sirt. — Honnan kerül ide ez a gyermek ? A fejedelemasszony lehajtotta a fejét. . — Egy szegény leányé, aki itt keresett menedéket. Nem volt szivünk, hogy elkergessük innen, mert mindannyian beczézgettük a gyermeket, és nem volt bátorságunk, kötelességünkhöz hiven, bevallani vakmerő cselekedetünket . . . . A püspök összeránczolta szemöldökeit, de e pillanatban egy napsugár szökött be a sekrestye magas ablakán és tündöklő fényességbe vonta az aranykeresztet, amely az egyháznagy nyakában lógott. A gyermek abbahagyta a sirást és kezecskéjével a kereszt felé kapott. Mezítelen lábaival vigan kalimpálni kezdett és nevetve tekintett a püspök szigorú arczába. A fejedelemasszony ijedten állt ott, de a püspök most tréfásan simogatta meg a baba kövér kezét. — Topp, baba, topp, mondta neki szeretettel . ' Mégegyszer visszanézett a babára, mely nagyszerű kedvvel hempergette magát a beáradó napsugarakban. Azután nyájasan bucsut intett az apáczáknak és titkárával együtt elhajtatott a kolostor elől.

Csapongás. • Gyászfelleg Komor,

árnya

borul a

tájra,

hideg, bús, setét az

ég:

Remegve

kérdem,

ha vájjon

értem

Ejtesz-e

könnyet?

Szeretsz-e

még?.

Vad szél zokogja: Hajtok

le mindent;

Szerelni, Amig

a

élni!

hamar, be nem

lepke ma él

S holnapja Lobognak

hamar

ha nő, ha f é r f ,

a mély föld

A tarka

sírhalomba

takar.

szerelve

nincs — míg a égve sok

csillagok

ezredéve

De jő idő, hogy egy sem ragyog . . , Mint hópehelyke

le-föl

kerengve

Tolong, siet, fut

mind

az, ki él,

De egy se tudja:

hová visz útja ?

Mi űzi, hajtja?

Mi vágy, mi

E vak sötétben, szemedbe S belőle fényár

lövellt

néztem, elő;

Mint égi mámor,

emésztve

Véges parányban

az

Es érzem, érzem:

az lesz a

Ugy járni, Olvadni

részem

széjjel a semmibe. e

az arezom,

Csak félve Ejtesz-e

őserő.

hűs könnyre

S epedve — várva Kigyúl

lángol

mint a kis hópilie

Hő napsugárba'

czél?

— válva ....

tüzhalálra,

a lelkem ég. . . .

kérdem:

ha vájjon

könyel ? Szeretsz-e

ériem

még ? Kovács Norbert.

Nincs az a teli villamos vasúti kocsi, hogy még egy-két Clubéira ne férjen.

Balázs.

*

Az .uj szavak

olyanok, mint az éretlen gyümölcs : az ember

megrágja, de savanyu arezokat vág hoz:a. Sarcey. *

Milyen külömbség a tanult és az átélt történelem között! Lavisse. *

•

Az emberek mindig a mások rovására szellemesek. Jules

Simon.

*

A legjobb sziveket elajándékozzák, a legokosabbakut ®a hitványakat eladják.

cserélik,

•nann SAISON.

A k o m o l y t a l a n állatokról. Félek azoktól az emberektől, akik mindent eredetiben olvastak. Akik, ha a nagy Goethét említem, azt mondj á k : igen, született Frankfurtban 1749. augusztus 28-án. Az iskolában, emlékszem, épugy féltem azoktól az első eminensektől, akik egy vásári kókler biztosságával vezették le a domború s a homorú lencse képletét, s teljesen tisztában voltak a consecutio lemporumm&\. S a további életemre már előre látom azokat, akiktől félni fogok. Félek a józan polgároktól, akik az adójukat rendesen fizetik, a hivatalukban fogalmazóból főnökké lépnek elő, s egyik összeköttetésük révén ujabb összeköttetéseket szereznek. Félek azoktól a kész emberektől, akik letettek minden szigorlatot, megszereztek minden diplomát, s ha két hetet töltöttek Stájerországban, ilyen czimű értekezést Írnak: Stájer nyomok az Árpádok korában. Félek a rendszeres családapáktól, akiknek pontosan két gyermekük születik: egy fiu, meg egy lyány, akik számára már Krisztus születésekor takarékba tették azt a bizonyos krajczárt, amely időfolytával tekintélyes hozománynyá növekedvén, a fiatal urat kívánatos partivá teszi, a kisasszonyt pedig márványkeblü hölgygyé. Félek azoktól a buzgó férfiaktól, akik a közügyek iránt érdeklődnek, a képviselőválasztásnál választási elnökök, s megyei választásoknál a kijelölő bizottság tagjai. Akik minden ivre aláírják a nevüket, minden népgyűlésen fölszólalnak, minden nyilttérben nyilatkoznak, minden párbajnál segédek, minden temetésen jelenvoltak, minden esküvőnél násznagyok, minden küldöttségben részvevők, s minden banketten ősi szokás szerint a legelső magyar emberre emelik a poharukat.

urat ereszti előre. T e g y ü k föl, hogy egyfajta ügyben járnak : mindketten egy-egy unokaöcscsüket akarják az intézethez beprotegálni. Esküszöm, hogy a nagyságos vezérigazgató ur a komoly férfiúhoz igy szól: kedves barátom, küldje el hozzám azt a fiatal urat, majd csinálunk belőle valamit. Ellenben a komolytalanhoz igy szólna: kedves uram, végtelenül sajnálom, de kegyed maga is tudja, mennyire lehetetlen minden kívánságnak eleget tenni. Sok az eszkimó, kevés a fóka, mint ahogy önök felé mondják. Ugy-e, nem is gondolta komolyan ezt a dolgot ? Hehe, ön nagy hamis, le akarta magáról rázni azt a fiatal embert, hogy ne járjon annyit a nyakára. Hanem van egy kitűnő szivarom, éppen önnek tettem el, tudom, hogy szereti, . . S a komolytalan férfiú rágyújt a szivarra, s minthogy a liften tillos a dohányzat, gyalog megy le a lépcsőn.'. X

Óvakodjunk a becsületes emberektől — hirdeti mély meggyőződéssel egy lírikus barátom, akit, fogadok, az Akadémia sohasem választ majd a tagjai közzé. S valóban, ideje volna, hogy a komolytalan emberek szervezkedjenek a komolyak ellen. Elvégre többségben volnánk s a komoly emberek azt állítják, hogy a többség akarata dönt. A komolytalan emberek klubjára kitűnő följrás volna az a föntebbi kijelentés. A tagsági föltételek között bizonyára első helyen állana az eltévesztett életpálya. S nem hiszem, hogy volna klub, amelyben nagyobb számban volna szükség puha pamlagokra, mint ebben. Ah, a komoly embereknek fogalmuk sincs arról, milyen édes a lustaság. Hogy mint Paganini a G-húrból, a komoly tatalan ember egy egyszerű kanapéból a szenzácziók ezerféleségét tudja a maga számára kicsalni. Mit tud" a komoly ember az éberálom gyönyörűségeiről ? Mikor az ember hanyattfekszik, s a körülötte berregő beszélgetéFélek tőlük, mert rossz emberek, vagy legalább is sekből önkényesen és szinte öntudatosan álmot sző maszívtelenek. Olyanok, mint a szép emberek, akik megve" gárnak össze? Vagy a szemét rátapasztja a papirkárpit tik a csúnyát, mert ez bármint erőlködik is, semmi mes- egy virágjára, s a képzelete a legkülömbféle kaczagtató terséggel nem szerezheti meg azokat az előnyöket, amik torzalakokat látja ebben a rajzban. U g y képzelem, az a széppel veleszületett járulékok. A komoly emberek is egész életemet el tudnám igy tölteni, fekve és ébreit tele vannak megvetéssel a nem komoly emberrel szem- álmadozva. Persze, komoly embernek ez bősz unalmat ben. Holott az ő komolyságuk velük született tulajdon- jelentene, mint ahogy engem elemészt az unalom.mindság, amelyről nem tehetnek, csak hasznát veszik. A nem azok az előtanulmányok, készülések, kiképzések és fogkomoly ember a fejére állhat, pontról-pontra, mozdulatrói- lalkozások alatt, amelyekkel a komoly emberek a készült'mozdulatra másolhatja a komolyak minden tettét, minden ségeiket megszerzik. Mint ahogy nekem még sohsem volt lépését, minden sakkhuzását:' az eredmény egészen más türelmem egy könyvet végig elolvasni, el tudom képzelni, lesz. Si duo faciunt idem, non est idem. Teszem, ugyan- hogy egy komoly ember megbolondulna az én főfoglalazon a liften törekszik az első emeletre egy komoly em- kozásomtól : a patience tói. Viszont meg a komoly emberek ber s egy komolytalan. T e g y ü k föl, hogy mindketten egyik legkedvesebb mulatsága: a ferbli-játék megtanuláismert nevű újságírók. Egyforma sebességgel jönnek, de sára nekem nincs türelmem. Soha egy évszámot vagy a liftes a komolyat fogja előrebocsátani, a komolytalan egy statisztikai adatot bevágni nem tudtam, ellenben pontoelé pedig bizalmas mosolylyal nyújtja a tenyerét egy kis san tudom, a földszinttől a szobám ajtajáig hány lépcső borravalóért.^ A liftes mindkettőt egyformán figyelmezteti, vezet, s kívánatra betüszerint hiven elmondom a Lipóthogy tillos a dohányzat — de csak a"komolytalan dobja kürut összes czimtábláit. Ninas nyelv, amit tudnék, ellenel a szivarját, a komoly nyugodt méltósággal pöfékel ben folyékonyan olvasom a cyrill, az örmény, az arabs, tovább. Egyforma lépésben érnek s együtt mennek be a a zsidó-betűket s az asszír ékirást. Ezek mind iölöttébb nagyságos vezérigazgató^ ur előszobájába. A névjegyüket komolytalan dolgok, de "nekem nagy gyönyörűségem telik egyszerre J<üldik be, s » szolga kevés vártatva a komoly * bennük. S ez a fő.

«

•nann Mindezek A dolgok pedig ugy jutnak az eszembe, hogy a panorámából jövök, ahol most éppen Nápolyt mutogatják, Pompei't s a Vezúvot, s a nápolyi szökőkút előtt egypár hamisítatlan talián naplopót láttam gubbaszkodni. A rokonérzés tiszteletével néztem ezeket a nemes alakokat, akik lemondanak a czivilizáczió összes áldásairól, csakhogy kedvükre kilustálkodhassák magukat. A dolce farniente, elismerem, szubjektív életfilozófia, de épp ezért megvan a szubjektiv jogosultsága. Az elébb már megmondtam: a komolytalan ember úgyis hiába igyekszik, hogy komoly számba vegyék; a komoly emberek kinevetik az erőlködéseit. De ha ez igy van, ha a komolytalan ember egy veleszületett lelki- vagy legyünk szigorúak: erkölcsi fogyatkozás, az akarata gyengesége folytán a társadalmi közösség s az erkölcsös és komoly élet legfőbb előnyeiről és elégtételeiről csakúgy lemondani kénytelen, mint a béna ember az úszásról, akkor viszont megkövetelheti, hogy a komoly ember, akié amúgy is. az ország, a hatalom s a dicsőség, ne nézze haragos szemmel az ő komolytalan- kis örömeit. Teszem: ne vigyék máglyára, ha egy pár fehér kar s egy pár kék szem kedvéért szerelmi kalandozásain elfeledi, mint a komoly emberek, magára ölteni a képmutatás álai czát. Ne kiáltsák ki jellemtelen gazembernek, ha nem hamis bilanceokkal lopja ki a pénzt embertársai zsebéből, hanem egyszerűen nem fizeti meg az adósságait. Ne vessenek rája követ, ha több gyermeke születik, mint amennyit eltartani képes. Hála istennek, csak sast nemzenek a sasok, s a komolytalan embereknek a gyermekei is komolytalanok, s éppúgy átálmodják az életet, mint ahogy az apjuk átálmodta. És ez eljövendő generáczió nevében fordulok önökhöz, komoly emberek: önöké a vagyon, a földbirtok,a kiállítás és a magyar államvasút, az Akadémia és a mezőhegyesi méntelep, a Vágóhid és a Kisfaludy-társaság, az állatkert és a főrendiház, a képviselőház és az esztergomi bazilika, az alibunári mocsár és a Budapesti Szemle, a kétpúpű teve és Haraszti Gyula, önöké a családapaság, a gyarmatpolitika, a börzei döntnökség, a diszpolgárság, a hadsereg, a törvény, a vásárcsarnok, az igazgatósági tagság, a Deák-szobor és az egyházpolitika, önöké a föld meg az ég, a levegő meg a tenger — hagyják meg nekünk a fehér karokat, meg a kék szemeket, az adósságokat meg a Urai költeményeket! ' *

Ah az asszonyok, ezek a fehér bolondságok, amikre, mint egy bölcs mondta, haragudni nem lehet, csak mérgelődni lehet rajtuk! Ah, & versek, ezek a csengő ostobaságok, testetlenek, de halhatatlanok, mint amelyből fakadtak, az emberi lélek! Olyan régen nem irtam verset s most megered a könyem, mert tudom, hogy többet nem is irok. A múltkor, az első tavaszi reggel, mikorra nap először nevetett be az ablakomon, valami szaggató fájdalomra ébredtem a szivemben. Mintha egy húr pattant volna meg benné — érzem, ez volt a versek húrja. Pedig odadnám értté a világ javait s a komoly emberek becsülését, ha még egyszer érezném azt a szénzácziót: belefutni a ragyogó tavaszba, megrésze-

*

gülni a lehetői, vad hajszában kergetve az őrült rímeket, amik szétfeszülő keblemből ujongva szöktek ki a remegő légbe. . . . Amik igy születnek, azok a legrosszabb versek, de gyönyörűség őket Ideszelni. Komoly ember nem igy irja a verseit, s én érzem, hogy komoly emberré kezdek válni. Én tőlem már nevethet a tavasz, olyan nyugodtan megyek az utczári végig, mint Kardos Albert professzor ur, a magyar széppróza irodaimásza. S a szemem egy kis kutyán akad meg, amelyik őrült hajszában vágtat- a népszínháztól a New-Yorkig, a New-Yorktól a népszínházig, oda és vissza, oda és vissza, s aztán megáll és ostobán bámul bele a levegőbe. Nyilvánvaló, hogy semmi czélja nem volt, megbolondult a tavasztól, s pusztán a maga mulatságára futott ide oda ez a komolytalan állat. S mellette nyugodt méltósággal haladt el a komfortáblis ló: neki van czélja, rendeltetése, a bakon trónoló gondviselés biztos kézzel vezeti őt a jól kiérdemelt abrak felé, s hogy a tavasz el ne csábitsa, ellenző van a szeme mellett, mert ő nagyon komoly állat. Ignotus.

A más felesége. Irta:

GEORGES

DE

LYS.

(Vége)

IV. Napról napra nyájasabb lesz ez a bonifaciai istennő ! mondotta Bayol, a mikor elmondtam neki találkozásomat Fior' Angélával. Megszabadítani őt attól a férfitól! Érted ezeket a hangzatos szavakat? Egész egyszerűen azt parancsolja neked, hogy öld meg a férjét, aki immár nem tetszik neki s ő szeretetreméltóan átengedi neked a helyét... Csak azt a k a r j a ! . . . No, kedves barátom, itt az ideje, hogy véget vess a dolognak. — Már vége, mondám, izgatottan végigjárva szobámat. Annál jobb,. akarom, ugy lesz 1 — Hogyan? Csak nem akarod fejbeütni ezt a szegény Esco 1' Orsót ? Ah! kedves barátom, meg kell jegyeznem, hogy itt az én segédkezésem már a bűnrészességgel határos. • — Hiszen nem akarom meggyilkolni, hanem megölni. Összeveszem vele és te csak nem fogod megtagadni a segédkezést tőlem az életre halálra való harezban? — Tehát párbaj, Bonifacioban 1 Egy benszülöttel 1... Nagyon naiv vagy te, kedves barátom. Ha Cozzanit megsérted, az nem fogja az ügyet a lovagiasság terére átvinni, hanem egyszerűen megvárja, mig tőre közelébe vagy lőtávolba jutsz s aztán leszűr vagy lelő; ahogy itt éppen szokás. Mert hát ilyenformán szokták itt egyáltalában a vitás kérdéseket eldönteni. — Tehát mit tegyek, kérdém Bayoltói. — Lemondani Fior' Angéláról, vagy pedig életben hagyni a férjet és meg is koronázni... — De mit fog szólni ehhez az asszony ? — Az asszony ? . . . Azt fogja tenni, amit minden asszony: hallgat és enged. Iparkodj azon, hogy találkozz vele, részegitsd meg «a szavaiddal, kábitsd el a csókjaiddal. Ő szeret s igy a tied lesz. Hiszen már a tied is lett volna a Fra Antonio elveszett paradicsomában, ha nem ájultál volna el, mint egy kisasszony. Gondold meg elvégre, hogy katona vagy és vedd *be ostrommal*a várat.

•

•nann Evvel otthagyott a faképnél. Harczra készüllein tehát, de meglehetősen kedvezőtlen kilátásokkal. Végre egy ötletem támadt. Már szenvedélyem első idejében is a legnagyobb gondossággal tanulmányoztam lakásaink topográfiáját. A házam tetejéről el lehetne jutni — igaz, hogy nem minden veszély nélkül — a szomszéd ház tetejére s innen a magtár ablakán át az asszony laká-.. sába. A tervem tehát kész volt. A Szentháromság kápolnában Fior' Angéla elhagyta az imákönyvét. Magamhoz vettem, mint valami ereklyét. S ez az ereklye jó szolgálatokat is tehetett, mert a levelezés közvetítésére használhattam. Az imakönyvbe becsúsztattam egy levelet,' melyben tudtára adom, hogy másnap az éj beállta után a magtár nyitásán át eljövök hozzá, hogy egészen komolyan beszéljem meg a viszonyunkat. Tudtam, hogy abban az időben férje a választási lakomákban lesz s igy az asszonyt egyedül találom. Bayol az imakönyvet átadta Fra Antonionak, avval az utasítással, hogy holnap kora reggel vigye a Cozzani feleségének és adja át saját kezébe. A jó fráter szivesen elvállalta a közvetítő szerepet. V.

ezt a veszedelmes u t a t . . . Most éjjel kellett rátévednem s leszállni a csúszós, ingó, esőtől és széltől meglazult lépcsőfokokon . . . Azt hittem, hogy el vagyok veszve. Már hallottam ellenségem lépteinek közelgő neszét. A sziklákba kapaszkodva, lassan lemásztam. Végtelen lassan ment az ut fokról-fokra, a mikor egyszer egy meglazult kő felülről legurult h o z z á m . . . Még mindig üldöztek... Erőm már végkép cserben hagyott. A hasadékoknak egy kissé kiszélesedő nyúlványán voltam akkor . . . Odalapultam a falhoz és vártam. Azt hittem, hogy. a nagy sötétségben üldözőm el fog kerülni s igy egéruton visszajuthatok a kiindulási pontra, a honnan könnyű lesz a menekülés... S mintha az ég is megkönyörült volna rajtam, sötét fellegek takarták el a mennyboltot... Nemsokára hallottam, amint a patkós csizmák a köveket omlasztják. Visszafojtottam lélekzetemet... Ő volt, a férj; már-már azt hittem, hogy tul vagyok a veszélyen, a mikor ő támaszt keresve, odanyúl a falhoz és megérinti a vállamat. — Ah, meg vagy hát, nyomorult eb 1 kiáltá rekedten. Hirtelen mozdulattal kiszabadítottam magam a szorongásból .... és egyszerre egymagam állok fenn a keskeny síkon; aztán egy sikoltás metszi át a csendet s egy testnek tompa locscsanása hallatszik fel a mélységből... Gyorsan visszakúsztam a lépcsőn, agyoncsigázva a fáradtságtól és rémülettől... Embert öltem! Hazatértem, anélkül, hogy valaki meglátott volna. A szükség csakhamar visszaadta Ítélőképességemet. Nyugodtan elhatároztam magamban, hogy az éjjeli kalandról mélységesen hallgatok. Felmentettem magam a lelkiismeret vádja alól avval a gondolattal, hogy tulajdonképpen jogosan védtem az életemet s hogy a telt maga is nem öntudatosan történt, hanem egy ösztönszerű mozdulatnak a következménye v o l t . . . Csakhogy egy bökkenő volt a dologban: ha Fra Antonio csakugyan áruló, akkor az igazságszolgáitatást nagyon könnyen a nyakamra uszíthatja. Óvóintézkedéseket kellett tennem, Szerencsémre .Bayol nálam volt; hallotta a puskaropogást s a nyugtalanság kergette hozzám. Elmondtam neki a dolgot s ő megigérte, hogy tanúságot tesz arról, hogy az éjjel nálam volt. Tettetésből mindjárt le is feküdt a pamlagra. Ez a különös ember minden megindulás nélkül hallgatta elbeszélésemet, csak a kaland drámai részleteinél mutatott némi érdeklődést, közbe kezeit dörzsölte s folyton azt ismételte: »Igy élünk Corsicán, igy élünk Corsicán!« Aztán igy szólt hozzám: — Milyen lovag is vagy te, ember! Milyen alárendelése az énnek az asszony akaratával szemben 1... »Szabadíts meg attól az embertől!...« És te megszabadítottad — nagyon is. Most bátran odaadhatja a csokor rózsát é s . . . a többit. Bayol vidámsága engem is felélénkített. De azért .mégis nagy aggodalommal' lestem, hogy milyen hírek keringenek Erco l'Orso Cozzani eltűnéséről. De a nap elmúlt minden veszedelem nélkül.

Nagyon lassan állt be csak az est és én lázasan vártam az éjt. A mikor már eléggé besötétedett az idő, hogy árnyékom a sötétségben elvegyüljön, kimerészkedtem a háztetőre. Az ut nagyon meredek volt; a magtár nyilása, a melyen be lehetett jutni a Cozzani házába, a túloldalon volt, ugy hogy az utcza felé eső lejtőn végig menve, még a másik oldalon le kellett szállni. Hogy a csúszás ellen védekezzem s hogy a téglák recsegését elkerüljem, posztóczipőket vettem a lábamra. Az ut első részét háztetőmről az utcza felé menő lejtőig minden nagyobb akadály nélkül legyőztem, de a mikor az utcza közét átugorva, átszöktem a túlsó ház tetejére, egy tégla kioldódott, összetört és leesett a csatornába. Szorongó szivvel, zűgó fülekkel lapultam meg a tetőn. Néhány pillanat múlva, kissé megnyugodva, felemelkedtem, hogy tovább kússzam a tető derekáig. Mielőtt még átléptem volna, óvatosságból áttekintettem a túlsó lejtőre. És ez az elővigyázat nagyon helyes volt. A csillagok fényénél megláttam a magtár nyílásán kidugott puskacsőnek villogó végét. Fra Antonio árult volna el, vagy pedig valami kedvezőtlen véletlen okozta volna kudarczomat ? . . . Most persze nem volt idő az okoskodásra, hanem a következr mények elhárításáról kellett gondoskodni. Meglapulva, mint a nyul, lecsúsztam a lejtőn s hogy alakom az utcza közét átugorva fel ne tűnjék, az esővizcsatornán másztam le, hogy az utczára érjek. Hosszú kerülőt tettem, mielőtt a lakásomra értem, hogy el ne áruljam magam, ha esetleg a férj még nem tudná, hogy én vagyok a tettes, — a mai levelet nem irtani alá — de fájdalom, csakhamar megtudtam, hogy Cozzani nagyon is tisztában van a dologgal. A mikor a hasadékkal párhuzamos sikátoron kereszVI. tül eljutottam házam kapujáig, egy árnyék mozdult meg a sötétben s nemsokára golyó fütyölt el a fülem mellett. Beállott az éj. Egyedül voltam a házban s éreztem, Nálam nem volt semmi fegyver: visszafelé siettem az hogy a sötétség növekedtével nő az aggodalmam is, mely uton, de csakhamar azt találtam, hogy egy rettenetes a velőkig hat. Elmentem Bayolért s megkértem, hogy zsákutczába kerültem': jobbról a várfal, balról az árok s töltsön egynéhány estét nálam, mert mihelyt magamra mögöttem a sziklafalon tul a tenger, mely a mélyben maradtam, a képzeletem rémekkel telt meg. A szél minmormogott és hullámzott. den rohama, a hullámok csapkodása, mint valami panasz, E g y gyenge reménysugár éledt fel bennem: az ' mint halálhörgés hangzott a fülembe. Akaratom ellenére aragoni királylépcső! Egyenetlen lépcsőfokokból állt s kihajoltam az ablakon s mindig ugy láttam, hogy a hulegyetlen egy éjjel alatt tákolták össze sziklákból az ostro- • lámok taréjából egy holt test feje sápadoz elő. molt város lakói, hogy a tengerrel közlekedhessenek. EgyÉppen ki akartam menni a házból, mikor kinyilt á szer nappal s akkor se minden félelem nélkül, tettem meg k a p u . s megjelent Fior' Angéla.

•nann Hozzám jött, félretolt fátyollal, diadalmas arczczal. Mozdulatlanul meredtem rája. Ü közeledett felém, vállamra tette a kezét s azt mondta: — Megölted azt az embert? Határozott tagadó mozdulatot tettem. — Ne tagadd, megölted! Érzem, biztosan tudom. Miért is tagadnád ? Mért nem vallanád titkodat be annak, akit szeretsz ? — Nem tagadok előtted semmit, hebegém; — csalatkozol. Az asszony fensőbbséggel mosolygott. — Nem mondtam neked: Szabadíts meg attól az embertől 1 Te megértettél: férfi vagy. Ne hidd, hogy titkod a lelkemből, ahol kincs gyanánt őrzöm, az ajkamra száll. Ki akarom venni részemet a te bünődből... De, tevé hozzá egy szenvedélyes sikoltással, mondd meg hát, hogy megölted, mondd meg azért, hogy még jobban szeresselek! — Igen ! Megtettem érted ! értem ! szerelmünkért! Az asszony karjaimba vetette magát. A szenvedélytől mámorosan a karjaimba szorítottam és magammal hurczoltam . . . De egyszerre, az ölelések közepette, hirtelen megrettenve eltaszított magától: — Mit látok! — Mi bajod, kérdém meglepetve. — A madonnát! Szobám sarkában egy kis fülkében a Szűz szobra volt elhelyezve. A függönyöket ugy rendeztem el, hogy a szobormű látható maradt. Fior' Angéla kibontakozott karjaimból, odaszaladt a szoborhoz, keresztet vetett magára, aztán leeresztette a függönyöket, melyek eltakarták a Szűz képét. Aztán visszatért hozzám és az ajkaimra nyugtatta a fejét. — A madonna ránk nézett, felelte kérdő pillantásomra. Nem állhattam meg a mosolyt... Különös asszony, aki büszke volt egy bűntettre és aki nem mert szeretkezni az istenasszony képmása előtt. S az ő csókjai elaltaták a lelkiismeretemet, hatalmukba kerítették testemet és lelkemet. Ez volt az egyetlen szerelmi éjjelünk!... de menynyire felejthetetlen volt az az é j ! . . . mialatt künn morgott a tenger és csapdosta hullámaival a krétás sziklákat... Hajnalban felkeltetlem az asszonyt, aki alig szunnyadt el, hogy visszatérhessen a házába, a nélkül, hogy meglássák. Ő büszkén igy felelt: — Kinek mi köze hozzá! hiszen ugy is a feleséged leszek! Felelet helyett megcsókoltam, de ő nem érte be evvel. — Jól tudod, hogy csak feleséged akarok lenni. — Igen, sóhajtám. Lassanként azonban mégis belenyugodott azokba az okokba, amiket neki elősoroltam, de meggyőződés nélkül és sajnálkozva: — Te nem vagy oly büszke reám, mint amennyire • büszke én vagyok reád. — De igen. Ám gondold meg, hogy reám hárítod majd a gyanút. Férjed eltűnése zajt csap majd a városkában ; törvényre kerül a dolog... Az asszony mosolygott: — Ne tarts te semmitől. Én őrködöm feletted. Amikor üldözött, meglestem. Hallottam a lövést, láttam a futástokat, aztán azt a jelenetet, amikor az a test a hullámokba z u h a n t . . . és én érted remegtem. Reggel előtt Orsó még nem tért haza; tudtam, hogy megölted. Lementem a tengerpartra s kitaszítottam csónakját a tengerbe. Tegnap azt híreszteltem, hogy férjem a tengeren v a n . . . Hát csak jöjjenek azok a b i r á k ! . . . Hallod, mint zúg odakünn a vihar..,, ez az ő gyilkosa!,..

Vtt. És most, blazírt barátom, szerelnéd tudni ennek a kalandnak a végét? A vége már a szárazföldön játszódott le. Ercol' Orsó, amikor a tengerbe zuhant, nem fult meg. Miután nem tudott többé visszamászni a sziklára, elrejtőzött egy barlangba a tengerparton. A vihar két napig dühöngött s addig nem tudott innen kimenekülni. Amikor az asszony hazatért, az a kellemetlen meglepetés várt reá, hogy a férjét otthon találta. Szerencsére volt benne annyi asszonyi ügyesség, hogy kitörő örömmel fogadta az elveszettnek hitt férjet. Az én ügyemet Bayol ütötte nyélbe, aki az egész dolgot elmondta kapitányomnak, aki engedélyt adott arra, hogy elmenjek Bastiába s ott a tábornoknak elmondjam az esetemet. A tábornok derekasan megmosta a fejemet, elküldött Marseillebe, megfelelő szabadsággal, ahol uj szolgálati beosztásomat fogom megkapni Ezt a levelet a hajóról irom neked, mely visszavisz hazámba. Nemsokára magam is Párizsban' leszek. U. i. — Marseilleban levelet találtam Bayoltól, aki elmondja történetem utolsó részletét. Amint ő elment Fior' Angéla ablaka alatt — talán azért, hogy örökömbe lépjen, — ez kisugta neki e nem éppen hizelgő szavakat: — Szájhősök vagytok ti francziák mind 1 Nem elég jól teljesítettem akkor az asszony parancsát.

Vámfcéry. A . könyvéről S benne is nem miveltség

iránt

majd

a

jövő

héten ; most

a tudományáról. végtelen

A

tisztelettel

nagy

róla

tudás

viseltetem,

magáról.

és

de

a

nagy

ezeknél

a

szerzett javaknál az egyéniségben engem jobban érdekel az, ami nem tőle magától hogy kicsoda.

függ ; nem az, hogy

S hamarjaba

mennyit

tud,

hanem,

vegigforgatva az agyamban a róla

szerzett adatokat, a kalandos

utazásait s a publiczista-műkódé-

sét, a könyveit s az ő könnyen folyó csevegő-beszédjét, a barázdás, de derült arezot,

a puha karszékeit, a . barátságos szobáit,

a könyvesháza változatosságát, s azt a kitűnő piláfot, amit nála ettem, mindezekből az adatokból leszűröm azt a közös vonást, hogy Vámbcry -Ármin ebben a földi világban

fölöttébb

otthon

érzi magát. S ez

nagy

szó

és

ritka

tulajdonság.

Mint

a

kamasz

gyerek a családján, kivül álló emberre, a felnőtt emberek legeslegnagyobb

része

az

idegen

emberre, idegen

népre

s

idegen

földre idegenül, bizonytalanul, félig zavarral tekint, félig gőggel, s éppúgy nem érez velük semmi közösséget, mint ha a históriát olvassa,

az

elmúlt

korok

embereivel s történeteivel.

kiválasztott sziv és elme az, természet

egységes

jelenségeivel

amely

magamagában

voltát, s érzi a rokonságot

és teremtményeivel.

hogy plus ça change,

plus

c'est

Kevés,

aki

Ritka és bennérzi a

annak

minden

tudja a világról,

la même chose, — s ember

lévén, semmi emberi nenr ismeretlen előtte. E kevesek és kiválasztottak közzül való — ördögük van, kitalálták, — Vámbéry Ármin. Lehet, van abban némi igazság, hogy a vére Kelet fele vonta őt. De nem kevesbbé igaz, hogy az agya Nyugat felé, s annál, hogy Resid efendinek elfogadták a bokharaiak, nem kisebb dolog, hogy tanultabb

egyik

legkitűnőbb, leg-

és leghasznosabb publiczistájukként hálával ünneplik

az angolok.

A

legszélsőbb Kelettől

a'legszélsőbb

Nyugatig-az

emberi polgárosultság igy egyesül ebben a rendkívüli emberben, aki épp ezért predesztinált tudósa és tinitója annak a

2

nemzet-

m Itck, amely a íveiét s a Nyugat

mcsgycjcn

alakult. Abból

az

általános emberi magasságból, amelyen a Vámbéry clmcj'c honol, nemcsak ő maga lát meg tisztán mindent, de világosságot is vet a dolgokra,

szétveri

az

előítéletek

ködéit

tudatlanság burkát. S minden világpolgársága csakis a mienk ő — mint hon

van

és

dúsan

leli

ahogy

a

és megolvasztja

a

mellett mégis, és

fecske délvidéken is ott-

meg a táplálékát,

de az igazi fészke

mégis csak itt van, kis faluban, alacsony eresz alatt, de itthon.

T. L.

Krónika II. Az óvatos Noha és a pikánt Mindazonáltal. — április

26.

Útra kelt az Igazság, vele ment a Hamisság. Elindult az óvatos Noha is, s nyomon követte őt a pikánt Mindazonáltal. De nem kaptak hajba, mint amazok; ellenkezőleg, szépen megegyeztek. »Legyünk egygyé!« — szólt szendén az óvatos Noha. »Te az enyém, én a tied!« — felelt fürgén a virgoncz kis Mindazonáltal. És legott sátrat épitének, ahol is irodalmi rövidáru kereskedést nyitottak vala, Tapintathoz czimzettet. Az óvatos Nohának nem volt tündér-sütötte pogácsa a tarisznyájában; ő egy lelki szegény Noha vala. A pikánt Mindazonáltal sem volt bővében az attikai sónak, s jóllehet a borsot, paprikát és egyéb fűszereket ügyesen kezelte, ő egy éppen olyan közönséges Mindazonáltal vala, mint a milyen Mindazonáltal akárhány van a világon. Ellenben szépen támogatták egymást. A pikánt Mindazonáltal élt-halt Petőfiért; Petőfit szavalgatta bérczen, völgyeken ; Petőfit szavalgatta éjjel-nappalon, s valahányszor szavalatát bevégezte, az óvatos Noha soha se mulasztotta ei megjegyezni, hogy mások nem irnak ilyen verseket. Az óvatos Noha mindig féken tartotta a rajongó kis Mindazonáltalt, s a Tapintathoz czimzett vállalat lelke az óvatos Noha volt. De ha az óvatos Noha' kivált a bölcseségben jeleskedett, viszont a pikánt Mindazonáltal volt az, aki kellemetes élénkséggel, mindenkinek tetszősen pajkoskodott. Az óvatos Noha szeretettel és elnézéssel tekintett mindeme pajzánságokra, mert malicziózus kis fiuk valának ők, ugy Celestin, mint Floridor. De mert bölcsek és élénkek valának, idővel tekintélyekké váltak vala. Túlélték versenytársaikat, fokrólfokra haladtak feljebb, s elérkeztek a Pantheonba. Mikor egyszer ott voltak, senki se kérdezte többé, hogyan, miért vannak ott; senki se kérdezte, hogy a főlépcsőn mentek e oda, avagy a csigalépcsők valamelyikén ? Immáron nagy emberek voltak, punktum. És lőn, hogy megöregedének. Elhullatták a fogaikat, remeteségbe vonultak, s kedves, öreg bácsikká váitozának át, akik nagyon érdekes dolgokat tudtak a múlt időkből'.' Alkonyat felé az árnyékok megnőnek; s a múlt mindig ad a maga nagyságából valamit azoknak a "gyermekeinek, akik bölcsen, túlélik őt. A régi pajzánságok

emlékét elmosta a mindent magával ragadó felejtés, békés, közömbös lélekkel nézte nagyságukat az egész vikig. E nagyság jogezirnét nem kereste többé senki sem; s akik lusták voltak átlapozni avittas Írásaikat, szívesen elhitték, hogy ezekben az Írásokban minden bölcseség benn van, mint a Koránban. Ekkoron pedig előjőve a sátán, és megkísértette őket remeteségükben, mondván: — Életrajzot irok rólatok. Az óvatos Noha igy szólt magában: »A lába olyanforma, mintha lóláb volna.« És fenhangon azt felelte: — Nem. De a pikánt Mindazonáltal igy ellenkezett élete társával: — Miért ne?! Mi is Árkádiában születtünk. Először történt, hogy a pikánt Mindazonáltal nem hallgatott az óvatos Nohára. És ezt igen rosszul cselekedte vala. *

Korrajzok czimen egy egészen sajátságos irodalmi vállalat jelenik meg az Andrássy-uton, nem tudni, mióta. Hogy miért nem csupán félig, miért egészen sajátságos ez az irodalmi vállalat, azt leginkább egy ellentét világítja meg. A sajátság nélkül szűkölködő irodalmi'termékeket többnyire írók írják, a végből, hogy mások elolvassák. . Ezt az egészen sajátságos vállalatot pedig, ugy látszik, mások írják, a végből, hogy egy iró olvassa. Az az egy iró, akiről a sajátságos könyv szól. Kik ezek a mások? — rejtelem. Az egyik korrajz czimlapján az áll, hogy: szerkeszti Körösi László dr. De az, hogy szerkeszti a vállalatot, még nem jelenti azt, hogy irja is. És Körösi László dr., aki igen derék és jó izlésü iró-ember, nem is Írhatja ezeket az álmélkodásba ejtő dolgokat. Bizonyára ő maga is nagy csudálkozással olvassa, hogy némely illetlen szerkesztőségi fiuk milyen gondtalanul élnek vissza az ő szerkesztői stampigliájával. Mert ebben az egészen sajátságos vállalatban egészen sajátságos dolgok jelennek meg, a czimlap feljegyzése szerint: két hetenkint, egész éven át most és örökön örökké, ha ugyan a programm be fogja váltani minden fenyegetését. Igy többek közt, a legutóbbi hármas füzet, Vadnay Károlyról értekezve ad kissé meglepő korrajzot Magyarország ujabb történetéből, kétszáz hatvanhat sajátságos lapon. E korrajzból megtudjuk, mit beszéltek Dantonról és Desmoulins Kamillról a kis Vadnay professzorai; megtudjuk azt is, hogy ki volt Danton, s melyik volt nagyobb, ő-e, vagy az, aki bedöngette keleten a nagy érczkaput ?! Megtudjuk, mint lett rosszul a kis Vadnay a Petőfi dohányától ; megtudjuk, kogy Palóczy László ezüst húszast adott neki, s hogy diák korában kik nyomtak baraczkot a fejére. Megtudjuk, hogyan állt be tüzérnek, mért nem szerette hallani az ágyú pukkanását, miért ment át a honvédekhez, ipint őrizte Mármarosban a szorosokat, s mint csatázott a hóból kiálló fatörzsek ellen. Megtudjuk, miféle szalonokba járt, kikkel találkozott ott, melyik kávéházat kedvelte, s mit olvasott' a kávéházban. Megtudjuk,

•nann minő széljegyzeteket irt a könyvek margójára, kikkel tegeződött, s kikkel volt per maga, mit jegyzett meg helyesen a Fővárosi Lapok rövid híreiben; megtudjuk, hogy Dumas Franciilon-ját nagyon is jogosan vette élesebh bonczolókés alá, hogy egy más munkájában teljes bizalommal köszöntötte Zichy Géza grófot, hogy mily magvasan irt a pöstyéni fürdőéletről, s hogy a nemzeti szinház Kisfaludy ünnepéről szólván, mily velősen figyelmeztetett arra, hogy iróink fessenek valódi magyar életet; megtudjuk végre, mi a tartalma Vadnay összes tárczáinak, bökverseinek, s szerkesztői üzenet formájában irt apró értekezéseinek, Mindezek igen becses adalékok, s olvasásuk alatt megelevenedik előttünk ugy a Vadnay, mint a Danton kora. Csakhogy a buzgó névtelen kissé túllőtt a czélon. Mint a Háromcsőrü kacsa polgármestere a lovaglásba, ugy belejött a kivonatolásba, hogy nem lehetett többé megállítani. S nem csupán az ismert ujságczikkek tartalmát adja elő, hanem fejezetről fejezetre kivonatolja Vadnay Károly összes ismeretlen novelláit és regényeit, melyekre immáron jótékonyan borította fátyolát a klassziczitás és a feledés elegyes köde. Pontról pontra beszéli meg Olivér lord, az Allce-ok, Olgák s Eszter a szép kardalnoknő szerelmének minden fázisát; elmondja az összes Bélák összes csalódásait, nem egyszer, hanem kétszer, először referálván s másodszor a »jellemzés« örve alatt; nem hallgatja el e novellák semmi titkát s százszor kezdi újra: »A játékszín olyan nőt állit elénk, aki a nagy világ hiú gyönyöreit szereti, az igazi érzelmekről nincs fogalma, a férfiakat csak játékszerül tekinti. Ilyen rá nézve Zalányi Béla, az ügyvédjelölt, a művelt lelkű ifjú. Az egyszerűség, természetesség, őszinteség és igazság embere, költői hajlamai vannak s ezen a réven jut Adél grófnő közelébe, akinek sikerül kaczérságával meghódítania, hogy aztán kinevesse. Lovaglás közben a ló veszedelmes mélység felé ragadja Adélt, az ifjú véletlenül ott van a fák sűrűjében, odarohan s megmenti Adélt, de a ló átgázol rajta, sebeiben meghal. A szívtelen nőt meghatja az eset, észre tér, de attól fogva nincs nyugta, ideges, irtózik mindentől, élvezetet nem talál semmiben s ha lát pajzánkodó nőt, azonnal ott van intő szavával.«

Minő reveláczió 1 Istenem, oly édes volt táplálni a hitet, hogy van nekünk egy angol tartalmasságu, k'itünő novellistánk, akit azért nem méltánylunk eléggé, mert nem ismerjük s akit csak akkor fogunk olvasni s igazán megérteni, ha majdan mi is gazdagabbak leszünk életbölcseségben!... S ime, alig hogy izelitőt kaptunk ezekből a remekekből, egyszerre ugy érezzük magunkat, mintha málna-gazeusetől csíptünk volna be. Zokogva bucsuzunk el egyik legkedvesebb illúziónktól . . . Ó, mért hogy a hiúságnak, előbb vagy utóbb, a legjobban fegyverzett elméket is meg kell ejtenie! De olvassuk tovább korunk rajzát. Az Eladó leányokról van szó: » . . . Szerkezet tekintetében hasonlít Shakspere Learjéhez, vagy Katona Bánk bánjához...« S ezt a jövő században ugy fogják híni, hogy: irodalomtörténet ' Lector.

INNEN-ONNAN. t Főherczegi rangban, Zichy Nándor gróf, az aranygyapjas rend lovagja, főherczegi rangban. Erre a rangjára hivatkozva tagadta meg az engedelmességet a nyitrai választási elnöknek, aki ijedten meg is hajlott a főherczegi rang előtt. A törvény ugyan teljes hatalmat ád a választási elnököknek, de a főherczegi rang előtt a törvény is meghajlik. — Sima Ferencz. képviselő urat a múltkor valamely magánügyben főbekollintották. Az egész ország fölháborodott a képviselői immunitásnak ama durva megsértésén. Hogy mi köze az immunitásnak ahhoz, ha egy' bőbeszédű férfiút a képviselői minőségétől teljesen független pálinkaivás közben főbekollintanak ? Csak annyi, amenpyi a Zichy Nándor grófnak, főherczegi rangban, ahhoz a képviselőválasztáshoz, amelynél ő se nem jelölt, se nem választó s mint pairnek az hiedelem legelemibb szabályai eltiltanák, hogy részt vegyen benne. De hiszen voltak ott egyéb fogadatlan prókátorok is — képviselői rangban; főrendek és képviselők, akik lázítanak, itatnak, bujtogatnak, az orrukat mindenbe beleütik, minden rendet megbontanak, minden . törvényes hatalmat ellensúlyoznak, s maguk meg semmiért sem felelnek — főherczegi illetve képviselői rangban. S a törvény annál inkább meghajolhat előttük, mert az ő hatalmuk nem is gyökeredzik törvényben. Hol az a magyar törvény, amely a kamarások, a valóságos belső titkos tanácsosok és az aranygyapjú boldog tulajdonosainak czimét, rangját és hatalmi körét megállapítaná ? Hol, amely a képviselők szólási szabadságára kieszelt immunitást azoknak magánkorcsmázásaira is kiterjesztené ? Nyilvánvaló, a magyar nemzet két félre oszlik: törvénynek engedelmeskedő misera plebsre és törvényen fölül álló nagyurakra főherczegi rangban. A főherczegi rang az a 92. §., amely nemcsak mentesít, hanem föl is old. Ennek az égisze alatt akármit is el lehet követni, amiért egy nyomorult plebejust esetleg eltolonczolnának. De nehogy a nyitraihoz hasonló kinos jelenetek ismétlődjenek, a kiváltságos uraknak jó volna mindjárt a névjegyükre nyomatniok a rangjukat. Teszem: Zichy Nándor gróf, néppárti kortes, főherczegi rangban. Szapáry Gyula gróf, szabadúszó, » » Pálffy Móricz gróf, muszkavezető, » » Antonio Agliardi, politikai vigécz, érseki » Zubovics Fédor, közpanaszos, kapitányi . >> Visoniai Soma, klerikális oldalnok, rabbinusi »

J Egy uj mandátum és egy régi adoma. Az uj mandátum Janits Imre doktornak jutott, a régi adoma azonban nem neki szól. Az első nyitrai választás után az egeket verte a felháborodás. Nyitrát járt ellenzéki képviselők méltatlankodva panaszolták, hogy Tarnóczy elnök az intelligens szláv választók százezreit utasította vissza az urnától. Ifj. Zichy János gróf maga is elhitte ezt és szerencsésen sikerült másodszor is elbuknia — csekélyebb, de biztosabb kisebbséggel. így rehabilitálta a néppárt második bukása a liberálisok első diadalát. Megbocsát nekünk a néppárti gróf, ha egy reczipiálatlan zsidó-adoma jut az eszünkbe. A bátor Izidor arczul ütötte a gyáva Simont. A gyáva Simonnak fájt ez a barátságtalan ténykedés és menten hazaczitálta a katona fiát, a snájdig Jákót. Elpanaszolta neki az esetet és együtt keresték fel a bátor Izidort. — Igaz, hogy maga pofoninzultálta az apámat ? kérdezte szigorúan a daliás Jákó. . — Igaz, felelte a bátor Izidor. — Tegye meg hát mégegyszer, ha meri. — Nagyon szívesen, felelte mosolyogva a bátor Izidor és előzékenyen, de hévvel ismételte a csattanó műtétet. A katona dühbe jött. — Na hát hadd lássuk mégegyszer, harsogta rekedten.

•nann A következő pillanatban szikrákat h á n y t a k a g y á v a Simon szemei. A daliás J á k ó látta, hogy Izidornak kemény keze van, megvetéssel fordult cl tőle és karonfogva az apját, igy s z ó l t : — G y e r ü n k innen apám, hiszen ez egy goromba ember. A g y á v a Simon nem valami túlságosan volt megelégedve ezzel az elintézéssel. Keserűen f a k a d t ki. — Na hallod, ha csak ezt a k a r t á l konstatálni, ezt már az első pofon után is megtehetted volna. *

«

*

$ Ó, az a T a r n ó c z y ! Csak most derült ki, hogy mit vétett T a r n ó c z y Nyitrán. Most, mikor az u j választás bebizonyította, hogy ott a néppárt minden furfang és erőszak nélkül is kisebbségben van. Most, mikor a néppártnak j a v á r a vált sok h ű h ó és egy havi s z a k a d a t l a n őrült' vallási fanatizálás u t á n , a szabadelvű szavazatok m e g f o g y l a k s a néppárti szavazatok a lehetőség legvégső határáig felszaporodtak — é s ' m é g mindig a szabadelvüség m a r a d t határozott többségben. Valóban felesleges volt ott Nyitrán T a r n ó c z y minden túlbuzgólkodása. Ha ő a múltkor a kis ujját sem mozdítja vala, a k k o r — a mostani eredményből következtetve — ma Latkóczy államtitkár csöndes birtokában van a nyitrai m a n d á t u m n a k . Nem lett volna u g y a n 6 5 0 szó majoritása, dc bizonyosan lett volna 3 5 0 , — ami tökéletesen elegendő még egy államtitkárnak is. Az egyszerű, nem államtitkár Jonitsnak persze 7 6 is elegendő. A néppárt jelöltje pláne 1 szótöbbséggel is beérte volna. S valószínű, h o g y ha a második nyitrai választás ellen is sikerülne a k k o r a m ű b o t r á n y k o z á s t gyártani, a m e k k o r a elől Latkóczy államtitkár megretirált, egy harmadik nyitrai választásnál a néppárt már valahogy ki is szorítaná az egy szónyi többséget. E k k o r talán elégedett hangulatában beismerné azt is, h o g y körülbelül mindent Tarnóczynak köszönhet. Mikor ellenben Tarnóczyt a szabadelvűek védelmezik, az a legnagyobb önzetlenség. Mert T a r n ó c z y n a k a szabadelvűek iránt való j ó a k a r a t a olyan fajta volt, mint a medve sziveskedésc az alvó • remetével. A remetének ugyanis egy légy szállt a homlokára. A medve megsajnálta a remetét s egy sziklát vágott a fejéhez, hogy elriassza róla a legyet. * *

*

O S z e r e n c s é s u t a t ! Nem tudom, valóban elindult-e már gróf Zichy Jenő a magyarok őshazájába, de azt mái- olvastam, hogy az országgyűléstől az őshaza felkutatására öt havi szabadságot kért. Persze, e g y h a n g ú l a g m e g a d t á k neki, sőt nem minden általános, élénk lelkesedés nélkül. A lelkesedésnek szózatos tolmácsai is a k a d t a k az öreg M a d a r á s z Józsi bácsi és a rettenetes Ugrón Gábor személyében. Az öreg Madarász felszólalása, melyben ő s h o n k u t a t ó tisztelt grófi képviselőtársát uti áldással látta el, eddigelé az egész expediczió legüdébb, legkedvesebb mozzanata. Tiszta, őszinte buzdulás lángolt a legszélbalibb és legjobb hiszemü hetumóger kebelben. Bárki á fejét teheti rá, hogy az öreg Madarász nem lenne felettébb meglepetve, ha gr. Zichy Jenő az cxpediczióból n é h á n y százezer Don tövi, k a u k á z u s i , a v a g y Meotismelléki, a népvándorláskor lemaradt, fokossal felfegyverzett, függetlenségi érzelmű ős szittya lovas vitézzel térne vissza. Csaba királyné egyenes leszármazottjai, továbbá a hős cserkesz m a g y a r Samui vezér gyermekei, lennének persze a n y a l k a sereg kapitányai. É s aztán, hej a z t á n ! . . . Nyögné majd ú j r a a m a g y a r o k bús hadát Bécsnek büszke vára ! . . . No már kérém, hogyne méltányolná az öreg Madarász azt, ha ilyen credménynyel kecsegtető expediczióra kér szabadságot egy gróf képviselő, aki még hozzá val. belső titkos tanácsos. Tíanem már a rettenetes Ugrón Gábor felszólalása, melyben az expedicziónak szintén lelkes szerencsés u t a t kivánt, ha s z a v a k b a n czifrább volt is, mint az öreg hetumógerjé, aligha f a k a d t olyan mély hitből. Ugrón Gábor modern, szkeptikus és igen tájékozott ur, aki bizonyára velünk e g y ü t t csak a lehető

legviczinálisabb mértékben k ö t a m a z cxpcdiczióhoz komoly reményeket. Sőt körülbelül biztosra vehető, hogy gr. Zichy Jenő ezt az Ugron-féle szerencsés ut kívánást nem is k a p t a volna meg soha, h a a n n a k idején ki nem lép vala a kormánypártból. Ez az egész dikezió csak az ellenzéki klerikális pártvezér szives figyelme volt az ellenzéki klerikális pártember iránt. Mindazonáltal ez épp oly keveset ártott a h a z á n a k , mint az, hogy gr. Zichy Jenőt honatyai kötelmei alól öt hónapra felmentették, Ugy tetszik azonban, h o g y nagyobb hasznára vált volna a hazának az, ha legalább öt évi szabadsággal Ugrón Gábor indul vala el Ázsiába őshont kutatni s ha gr. Zichy Jenő szónokolt volna neki szerencsés utat. * *

*

•<0 Harmadszor, negyedszer — et sic porro. Az alsóház már megint reczipiálta a zsidókat s harmadszor is küldi őket a méltóságos főrendekhez. »Kopogtassatok — és megnyittatik.« — De hiszen m á r kétszer hiába k o p o g t a t t u n k . » T á n harmadszorra sikerül. Csak kitartás.« Kénytelen-kelletlen mennek tehát a zsidók harmadszor is a méltóságos főrendek elé. — Tessék máivégre reczipiálni bennünket. J e h o v á r a , u g y sem lesz abból egy garas ára h a s z n u n k . . . » H á t a k k o r minek az egész k o m é d i a ? « — mordul rájuk a főrend. — Csak, h o g y már egyszer vége l e g y e n . . . »Hohó zsidók, nem addig v a n ! Hisz ez a ti ide-oda lődörgéstek igen mulattató. Dehogy legyen már vége. Sétáljatok csak megint vissza a Sándor-utczába, — u g y sincs meszs z e . . . « A zsidók pedig sétálnak vissza, harmadszor, negyedszer — et sic porro. Vért és életet áldozni a honért, nem sokkal kényelmetlenebb, mint ez az ide-oda sétálás a reczepczióért. Végre is a zsidók, gróf Csáky-Pallavicini f o k h a g y m a lövegeitől űzve, t u d j a isten hányadszor, visszaérnek a h o z z á j u k n y á j a s alsóh á z b a — ahol még Polónyi is, per »tisztelt izraelita polgártársak« beszél róluk — s a ház sorompója előtt szót kérnek . . . Halljuk ! halljuk ! . . . Kimerülve, megviselve csengő hangon r e b e g i k : — Tisztelt képviselő u r a k , nem antiszemiták ö n ö k ? . . . »Hova gondoltok, kedves z s i d ó k ! Mi ellenkezőleg, roppant filosemiták v a g y u n k . « — Hát a k k o r tegyék meg n e k ü n k azt a csekély szívességet, h o g y ne rcczipiáljanak bennünket! J e h o v á r a , nem lesz ebből egy g a r a s ára k á r u n k . . . A képviselők azonban, megvizsgálván lelkiismeretüket, u g y érzik, h o g y ők a szabadelvet még sokkal jobban szeretik, mint a tisztelt izraelita polgártársakat. Könyörtelenül küldik h á t a zsidókat ismét csak vissza és vissza Csáky-Pallaviciniékhoz. Ami mindenkit n a g y o n m u l a t t a t , minden szabadelvet igen kielégít. De, h o g y a zsidókat m a g u k a t is m u l a t t a t n á és kielégítené, azt m á r nem m o n d h a t o m . *

*

*

^ S z á r n o v s z k y ur profilja. Minden divatba jön egyszer a világon. Mig az ember divatba nem jött, a d d i g meg nem halh a t . Szárnovszky ur profiljának sorsából meritem ezt a bizalmat. Mert minden várakozás ellenére, sőt minden ismeretesebb ok nélkül az m a a legdivatosabb profil az egész budapesti művész világban. V o l t a k kérem a tavaszi tárlaton ? U g y e b á r igen ? Sok rossz k é p van ott, de erről most ne beszéljünk. Most beszélj ü n k arról a méla, csúcsba futó szőke szakálas férfi profilról, mely ott kisért minden harmadik képen. Ugy-e észrevették önök is n y á j a s olvasók ezt a sokszor ismétlődő, szimpáthikus, bús profilt ? Voltakép nem is hoz el az ember a lelkében semmi egyebet a tavaszi tárlatról, csak ezt az egy profilt. Az valami rejtelem, h o g y miért festette annyi piktor annyi képre rá azt az egy profilt, de valóság, h o g y u g y a n a z az egy profil szerepel' ott, mint Krisztus, mint Keresztelő-Szent-János levágott feje, mint lázbeteg, mint csüggedő szobrász, mint anarkista, mint István király, mint renaissance gavallér, mint férfi arczkép, mint pásztor, mint sansculotte, mint t a n u l m á n y f ő , mint hős, mint intrikus és mint még sok minden egyéb. V á j j o n Össze-' beszéltek az idén a festők, hogy mindezt az egy profilt fog-

•nann j á k lepingálni ? Vagy tán éppen versenyt rendeztek m a g u k között, hogy ki fogja legjobban eltalálni Szárnovszky u r a t ? Mert kétségtelen, hogy annak a divatba j ö t t prr fiinak van valóságos, eleven, jogos t u l a j d o n o s a : Szárnovszky ur. Szárnovszky ur különben egy igen derék, tehetséges, szőke szobrász, aki különösen a miniatűré relief-munkákban jeleskedik, azonban eme finom művészete révén még eddigelé nem tudott közismeretessé lenni. Én m a g a m a művészetét mindig jobban bámultam, mint kellemes, szelid profilját, noha az utóbbi ellen sem lehetett semmi kifogásom. Hogy azonban ez a profil valamikor ilyen divatossá legyen, azt nem is álmodtam volna. Most azzá lett. Majd minden festő megcsinálta egy-egy példányban, a buzgó fiatal művész Márk, pláne kettőben. Egyszer mint piros paplanos lázbeteget balról, másodszor, mint a lázbeteg vízióját jobbról. Az utóbbit még szivárványszínű dicsfénynyel is garnírozta, holott olyat Szárnovszky ur valósággal nem visel. Ha azonban titkos verseny rejlik a temérdek Szárnovszky profit pikturák mögött, akkor a nyertes Both Menyhért lesz, akinek csüggedt szobrásza, a legélethivebb Szárnovszky profilt m u t a t j a . Ezen a képen egyáltalán van valami, a mi sok bravourosabb képen sincs : valami meleg, komoly igazság Szárnovszky ur ott ül m ű t e r m e v a s k á l y h á j a előtt s szomorúan m u t a t j a méla profilját. Itt a .néma profil beszél s nyilván azt mondja, h o g y bár inkább a g a z d á j á n a k művei jönnének divatba és ne ő, a szimp á t h i k u s , de nagyobb igényekkel nem bíró, szerény profil! »

IRODALOM. Kossuth Lajos iratai. (Ötödik kötet. Az

— dicsekedünk. x

x

J Orth János legendája. Akit a nép szeret, azt nem h a g y j a meghalni, sőt . visszaköveteli a tenger mélyéből is. A szerelem halhatatlanjai tovább élnek, mint a többi h a l h a t a t l a n o k és a nyomaveszett fejedelmi s a r j a t a szerelem tette h a l h a t a t l a n n á . Hiába áll elő száz hiteles tanú, az ember nem hiszi, h o g y Orth János meghalt, hanem várja, keresi szüntelen és k u t a t ó tekintetével arra fordul, ahol dicsőség és diadal sugárzik. Minden hősben, akit nem ismer, őt keresi és őt találja meg. Tegnap szabadsághős, ma győztes hadvezér, holnap bölcs, nemes fejedelem túl a kék tengereken. Mindig ideálokért küzd, mindig vitéz és mindig győzedelmes. Az első sorban harezol szüntelen, de sohasem hal meg. A neve odatapad a dicsőség fogalmához

Alhaiacum kiadása. Ára 5 frt.)

Mi magyarok általában véve igen kedveljük a közjogi alapot. Mégis merész állítást koczkáztatna az, aki ugy beszélne, hogy ezt a szeretetet az anyánk tejével szíttuk be. Nem, korántsem. A közjogi alap szerelme az érett férfikor rajongása; az érett férfikor rajongásával pedig semmi szorosabb vonatkozásban nem áll az anyatej. Áldott kellemetessége az ázsiai vérvegyliléknek. Az 1867. évi Xll ik törvényezikkért mily könnyű rajongani, mikor ezt a törvényezikket a czélszerűség és a bölcseség lapjáról ledönteni sokkal nehezebb munka volna, mint rajongani érte. Rajongunk tehát kényelemszeretetből. Váljék e rajongás valamennyiünk közegészségére. X

*

. 5$: »Magyar impertinenczia.« Az osztrák parlamentben már megint nagy a h a r a g a m a g y a r o k ellen. D ü h ö s szónokok harsogják, hogy az osztrák kereskedelmi és pénzügyi érdekeknek valamely vérmesen remélt diadalát újból és újra meghiúsította a » m a g y a r impertinenczia«. Egy osztrák »alárendelt« (azt hiszem ez a helyes fordítása az »Abgeordneter«-nek) immár annyira n e k ü n k lódult, h o g y felhivta az osztrák k o r m á n y t , indítsa meg a háborút a Magyarország nevezetű »külföld« ellen. Ha azok a mi bécsi ellenségeink tudnák, hogy ilyetén k á r o m k o d á s a i k n e k ü n k h a t á r o z o t t a n jól esnek — sokkal jobban, mint amikor prr »Innland« n y á j a s k o d n a k velünk — bizonyára szelídebben emlegetnének bennünket. Mert valjuk be, mi csakis az osztrák parlamenti leteremtettézésekből vesszük észre, h o g y v a g y u n k ám valakik ebben a. monarkiában. Lám, tehát a mi »impertinencziánk« megtud Hiúsítani n a g y osztrák t e r v e k e t ! Hisz- ez szép. Hisz ez jól van. Hisz ez neveli önérzetünket és hízeleg h i ú s á g u n k n a k . 'Soha sem hittük volna, hogy mi ilyen k e m é n y gyerekek v a g y u n k . S ,ki hitte volna pláne, hogy még ez a mostani igen j á m b o r fajta k o r m á n y u n k is a sarkára tud állni, az osztrák k o r m á n y n y a l szemben ? Ha az osztrák parlamentben még sok ilyen reklámot csinálnak neki, elvégre népszerű lesz itthon a minisztériumunk. A m a g y a r sajtó persze rettentő erélyesen szokta visszautasítani az osztrák parlamenti impertinencziát, mely a prepotens magyarok impertinencziáját emlegeti. De nem kell ezt az osztrák impertinenczia ellen való panaszkodásnak venni. Mi ebben az esetben nem panaszkodunk, hanem

x

és ugy száll apáról fiúra. Ez az igizi halhatatlanság, amely nem hisz a halálban és ott látja a hőst mindenütt, ahol dicsőség terem, a k k o r is, mikor a szegény Orth János már rég hever az óezeán fövenyén, óriás kagylók és k o r h a d t hajóroncsok közölt.

A forradalmak milieujét tudvalevőleg kizavarták a jelenkorból Spencer Herbert és Bodnár Zsigmond. Maradt a rideg, tényleges jogállapot, amelyet nem szégyelünk ezennel ismételten »szürkének« nevezni. Ez a tényleges jogállapot méla közönyösségbe szenderitett bennünket és Mindenváró Ádámnak, a zólyom-lucskai választókerület kormánypárti képviselő-jelöltjének, szavával mindig jól esik felkiáltanunk:

— A közjogi ellenzék nemzeti missziót teljesít, niert a magyar függetlenség eszméjének elvben nem szabad kivesznie. Gyakorlatban persze, nagyrabecsült választóim, kormánypártiak vagyunk. Oh nem, Mindenváró Ádám ur. Nagy hiba a közjogi alapot csak gyakorlatilag támogatni. A generácziókat általában véve ugy neveli az élet és az iskola, hogy a közjogi alap csak éppen elfogadni való szükség. Mert azért az ideált támogatni kell — úgymond Mindenváró Adám. Kérdjük tisztelettel: miért szükséges a támadást még a falakon belül is támogatni. Minek beszél még Mindenváró Ádám is a különálló Magyarország érdekében, mikor azt Kossuth Lajos úgyis megcselekszi, még a sírjából is megcselekszi. Egy-egy kötete az Irataimnak bomba a falak ellen, úgyis sokan magukba „szivják a löveg kábitó puskaporszagát. Tisztelt Mindenváró Ádám urak, bánjunk kíméletesebben a közjogi alappal és ne védelmezzük azt, amit Kossuth Lajos igen jól megvédelmez helyettünk, daczára annak, hogy e védelmében a relátiv igaznak fogalmával dolgozik. Igaz neki csak az, ami igaz a könyvében. X

Mint egykor fí borult le a nemzet ama bizonyos nagysága előtt, ugy kell minekünk is leborulnunk az ő lelke előtt. Az értelem, a cselekvés és a lélek három zsenije alkot géniuszokat, mondja Raiph Emmerson. Rázom a fejemet. Nem. íme itt van a lángész, amelyben "egybeolvadt a háromágú nagyság. Hogyan cselekedett és mikép érezett, azt tudjuk felőle. Az értelmét legkevésbbé felejthetjük el, mert egy-egy posthumus kötet ismét eszünkbe hozza a halhatatlan elmét.

•nann Ugy ír, mint ahogy Mirabeau beszélt, a legnagyobb elsajátító szónok. E g y megjegyzés, egy hangulat a klubban belevésődött a szivébe és másnap az álmélkodó társak a saját lelkükre ismertek a szavában. E g y nagy gondolat, egy hullámzó esztendő hangulata vésődött az öreg Kossuth szivébe. És a félévszázados másnapon aztán ugy ir, mint ahogy a rövid tegnap beszélt. Nem volt, aki a holnapot megmutatta volna neki abban a fórmájában, amelyben mi láttuk. Nem is hallgatott volna ezekre; hallgatott csak például Lord Bróughamra. ' Lord Brougham még ugy beszélt, ahogy Kossuth Lajos szerette; jóval a kiegyezés előtt tökéletlen szövetkezeti egyesület-nek (inperfect féderal unión) nevezi az örökös tartományok és Magyarország közt fennálló kapcsolatot. Kossuthnak ez elég. Nem kérdezi, hogy a Lord Cancellár 1861-ben megjelent munkája milyen toldalékkal jelent volna meg 1867 után; ő kibővitvén ezt a szigorú Ítéletet az ellenállásról szóló fejezet czitálásával, .a »tökéletlen« rendszert az ötödik kötetben éppúgy elitéli, mint az előzőkben. Az osztrák császár és a magyar király egyazon személyéről szóló fejezet adja meg valódi karakterét ennek a kötetnek is, amely különben csak az 1863 iki lengyel forradalmi mozgalmaknak és a magyar emigráczió egyidejű korrespondencziájának képét adja. Ismét kijelenti az öreg Kossuth, hogy állam nem vagyunk, hogy a kiegyezés egy uj formája a czentralizácziónak! Sajátságos találkozás a »Verfassuiigstreu« osztrák államjogászok és az 1790. évi X ik törvényczikket magyarázó Kossuth között Dantscher von Kollenberg nem kardoskodott nagyobb hévvel a birodalmi egység mellett a kiegyezés után, a delegácziókat ime, e makacs osztrákokkal együtt, a birodalom közös »főparlament«-jének mondja Kossuth is. Polemizálni vele, ki akarna. »Mi a nagy élet« — kérdi Alfréd de Vigny. »Az ifjúság ideálja, amelyet megvalósított a későbbi életkor«. Itt van ime a nagy élet előttünk, amelynek következetlenséget nem akarunk szemére vetni, hanem amelynek későbbi konzekvencziáját épp ellenkezőleg, szívesen visszavisszük egész áz ifjúkorig. Legyen hát csorbulatlan előttünk az egész kép, homályt ne lássunk rajta, de azért mintául mégse válaszszuk magunknak. Az Irataim legújabb kötetét igy minden kegyeletsértés nélkül tehetjük félre; folytatás az, amelynek vége is lesz még, amely azonban olvasmánynak fogadható csak el. A katekizmust ez olvasmány helyett már előzőleg megcsinálta a história. Bár nem változhatatlan katekizmusnak. Mert igy szólott Deák: »Tudom, mit teszek ma s némi részben azt is, mit teszek holnap; a holnaputáni a gondviselésre bizom«. Nos, a holnapután már körülbelül itt van és ugy látszik, hogy a katekizmus még < mindig változhatatlan. Azonban ugy cselekszünk, mintha ebben a változhatat-' lanságban biztosítva is volnánk örökre. A tipikus Ádám beszédeiből legalább ez derül ki, hogy ez a ma olyanynyira biztos, hogy egész nyugodtan színezhetjük ki mellette a holnapnak, az el nem feledendő függetlenségnek eszméjét is. A dualizmus oly bizonyos erősség, hogy fölösleges megtámogatnunk elvi indokolással. Gyakorlatilag elfogadjuk, az elv maradjon meg a n'egyvennyolcznak. Oh, másodszor küldjük itt a nemet, tisztelt Ádám. A közjogi alapot oly lazán támogatjuk, az öreg Kossuth' ellenben oly fenséges szatírával, oly őszinte haraggal támadja, hogy félő, ez elemekből valami ránk ragadhatna, ha nem vértezzük fel magunkat az elvvel, amely az 1867. XII. nevében hadat üzen az összes 1848-iki római számoknak. Amely fennen hirdeti: hogy a kiegyezés államok közt való viszonyt rendezett, az 1848-adiki törvény-

hozás pedig csak teremteni igyekezett rendezés helyett és egyik sem sikerült neki a kettő közül. Ha nem vértezzük fel magunkat ez elvvel, még elkábit az öreg Kossuth szava, amely kísértetbe hozza egy-egy mondásával az ingadozót: — Ez a dualizmus, ez a közös hadsereg? Nézzétek ; a negyvennyolczas törvény mit mond a hadseregről, a hadsereg esküjéről, tisztjei kinevezéséről ? É s ellenben keressétek a paritást a mai ármádiában; hol találjátok akkor a haladást, a dualizmust? Nincsen dualizmus,'nincsen állam. Ah, tévedsz édes Kossuth apánk. Van állam, van dualizmus, van mindakettő. Van bizony, csak nem mindig látszik. Monachus. Hogyan oldják meg a román kérdést ? ilyen cziinü k ö n y v r e hirdet előfizetést Kovács Elemér. A kérdés aktuális volta s a szerző jártassága érdekesnek s t a n u l m á n y o s n a k Ígérik a tanulm á n y t , melynek 1 frtnyi előfizetési ára az Országgyűlési Ertcsitő czimérc (vármegye-uteza 11.) küldendő.

Szinházi krónika. A legvígabb

kulisszák.

— Saját tudósítónktól. —

' Melyek azok és miért ? A legvígabb kulisszák a vígszínház kulisszái. Miért vígak a vígszínház kulisszái ? A színház karakterénél fogva. Miért vígabbak ? Mert a színháznak még nincsenek kulisszái. Miért a legvígabbak? Mert a kuliszszáknak még nincs vígszínházuk. Hát mije

van és kinek ?

A vígszínháznak eddig csak Szécsi Ferencze, Váradi Antalja és gróf Keglevich Istvánja van. Mije van Szécsi Ferencznek? Pénze. Mije van Váraclinak ? Drámai látköre. És mije van Keglevichmk ? Karikagyűrűje, barna stb. Tudvalevőleg ez a három dolog szükségeltetik egy színházhoz. Hát a színészek ? Óh, vannak azok is ! A vígszínházhoz eddig a következők szerződtek : Abonyi Gyula, ifj. Abonyi Gyula, Ágh Aladár, Ághi Sándor, Ágotái Ferencz, Albiri László, Andorffy Péter, Aradi Kálmán, Aranyossy Gyula, Aranyossy József, Arányi Dezső, Ardai Attila, Árkosi Vilmos és igy tovább ábéczé-rendben Magyarország minden színésze és színésznője, továbbá mindenki, aki vagy színész volt, vagy az akar lenni, akinek rokonságában, vagy ismerősei között szinész szerepel; aki az utczán vagy a kávéházban látott már színészt, vagy akinek kilátása van rá, hogy legközelebb látni fog egyet, továbbá a »Théâtre Français« összes sociétairejei, továbbá Irving, továbbá Kean, Garrick, Talma, Sarah Bernhardt, Judic, Duse Eleonora, Rachel és Szikora Miranda.

•nann Kik nem szerződlek

még ?

Nem szerződtek még a vígszínházhoz: Rákosi Szidi növendékei, Solymossy Elek növendékei, Fülöp Sándor növendékei, Horváth Zoltán növendékei, Kiss Mihály növendékei és az orsz. színiakadémia növendékei. De kik fognak

még szerződni ?

De a legközelebbi jövőben szerződni fognak: Rákosi Szidi növendékei, Solymossy Elek növendékei stb. (Lásd az előző alczímet.) _ ' Azonkívül ? Azonkívül: 1. Pálmay Ilka, aki e hónap 25-ike óta lázasan habozik az amerikai tourné és a vígszínház közt. 2 K. Kopácsy Juliska, csak azért, mert Pálmay Ilka is odaszerződik. 3. Munkácsy Mihály, aki hazajön diszletfestőnek. 4. Reményi Ede, aki hazajön prim-hegedüsnek. 5. Goldmark Károly, aki hazajön karmesternek. 6. Összes, a külföldön élő művészeink és művésznőink, akik mind hazajönnek, mert a vígszínház kenyeret, sőt Kugler-süteményt ad mindenkinek. De ez sok pénzbe

kerül?

Oh nem. A szerződések még nem véglegesek. Az illetők csak föltételeiket mutatták be. Szécsi Ferencz cs barátai pedig azokat fogják szerződtetni, akik a legelőnyösebb ajánlatot terjesztették be. Ezen a nyilvános árlejtésen azok az ajánlattevők, akik 6C0 forintnál magasabb évi gázsit kérnek, már nem vétetnek figyelembe. Mit tesz tehát „A

Hét"?

„A Hét" tehát ebből az alkalomból bookmakereskedik és fogadási könyvet nyit a következő oodsok-kal: 40 auf, Dicsőffy • Lóránd, 36 auf, Borostyán Bendegúz, 32 auf, Bájvölgyi Szerafin stb. Helyre a start oods-ok egy negyede. Térszüke miatt nem adhatjuk ki az egész listát, de fogadásokat minden délelőtt szívesen elfogadunk lapunk kiadóhivatalában. Mi ezek titán a

vígszínház.

Ezek után a vígszínház örvendetes jelenség fejlődő társadalmunkban, olyan jelenség, amelylyel a színművészet és a színműirodalom föllendülése is együtt jár. Kiknek az érdeme ez? Szécsi' Ferenczé, Váradi Antalé és gróf Keglevich Istváné. Mivel, tartozunk nekik? Hálával. • Es mit csinál a

múzsa?

A múzsa aranybetükkel vési be az ő nevüket az irodalomtörténet' érczlapjaira.

Az a l s ó révnél. Mascagni felemás Strimfliben bicziklizik, mint valódi parvenü, aki megütöltc a főnyereményt. O az ő lernóját a művészet koczkajátékán ütötte meg, mert hiszen ezen a téren is esnek meg véletlenségek, h o g y a j művészeti irányt szab az, aki csak ötvenezer lirat a k a r t szerezni. N y o m á ban felburjánzanak a hozzá hasonló kaliberű geniek, akik szintén. muzsikát csinálnak cs ötvenezer líráról álmodnak. Ezek közül való a m. kir. operaház ünnepeit kedvencze, signor Spinelli is, kinek az operáját csütörtökön a d t á k elő először a szerző tapsfogadásra kész asszisztálása mellett. A z opera szinrehozatalára elég ok volt, h o g y eddigelé mindenütt, ahol adták, megbukott. Megbukott, szövegén, muzsikáján nem látszik egyéb, csak a kétségbeesett törekvés a közönség gyengéinek kiaknázására. Ezt a tempót ujabban olasz verizmusnak nevezik, hajdanában korcsfajzatnak, mely legszebb virágait a német és angol szenzácziós regényekben h a j t o t t a . Hajmeresztő büntettek, pervers h a j l a m o k , mocskos népség és u n d o k milieu, ez az olasz verizmus s ez a hasso porlo szövege. A muzsikája meg csupa erőlködés, csupa lárma és sarlatán szemfényvesztés. Ezt mascagnizm u s n a k nevezik. Mascagni és Leoncavallo első m u n k á i k k a l meglepték és megragadták a világot, mert u j a t p r o d u k á l t a k s még nem reczept szerint, hanem művészi ösztönük alapján, m a g u k sem tudva, h o g y mit csinálnak. A siker elbódította őket m a g u k a t is, meg az ifjú Olaszország muzsikális stréberjeit is, akik most mind h a t á s t a k a r n a k csinálni s nem eredeti muzsikát. Lejárták m a g u k a t egész Európában, csak Budapest vár reájuk mint egy balek város. Spinelli ur eljön, bezsebel tapsot és tantiémet, a publikum pedig tapsol, a h o g y tapsol mindennek, ami nem par exellence unalmas. Nopcsa báró pedig g y á r t j a az u j ügyrendi szabályzatokat, össze vész az igazgatóval s a bot vastagabb végével fejezi ki elismerését elaggott művészeknek. A . b a s s o porto-t adni fogják, legjobb művészeink elkívánkoznak, Nopcsa pedig marad. Ez is baj, az is b a j ; hogy az operai szezonnak m á j u s elején vége lesz, az egyetlen örvendetes jelenség, mely kárpótol a téli szenvedésekért. Odri Lehel. Szombaton este, O/el/o előadása előtt, Odrinak Nikisch igazgató egy levelét kézbesítették, mely száraz négy sorban értesiti, h o g y további működésére az intézet többé nem reflektál. Ez gorombaság, amilyen csak Nopcsa bárótól telik, aki ugy látszik, nagy sikerrel, bár nem nagy fáradsággal gyakorolja m a g á t a neveletlenségben. Dicsőséges elődje, Zichy Géza gróf baklövéseinek h á r o m esztendei jubileumát fényes ünnepséggel ülte meg s a k k o r Nikisch igazgatónak szinte betegesen finom érzéke volt az érdemek iránt. Odri Lehel harmincz esztendeje, h o g y énekel nekünk, a legnagyobb odaadással és tökéletes művészettel, a haimincz esztendős múlttal szemben azonban az igazgató ur vak és süket s csak azt látja, h o g y Odrinak ma már fáradtabb h a n g j a van, mint Takácsnak. A tény ellen, hogy Odrit nem szerződtetik, senkinek sem lehet s z a v a ; az- igazgató, illetve ura és parancsolója, a kormánybiztos dönt fölötte, h o g y valakit használhat-e, vagy sem. De az érdem kötelez ott is, ahol az 'illetők jónevelése nem k ö t e l e z : harmincz -esztendő multán nem lehet a művészt elbocsátani, hanem el kell búcsúztatni. Elébe kell állani tisztelettel és gyöngédséggel s helyzetével ki kell békíteni. Sőt s z í n h á z a k n a k m ó d j u k b a n áll az elbocsátásnak oly színezetet adni, m i n t h a kitüntetés volna, így tettek Szigeti Józseffel, mikor megtették tiszteletbeli tagnak s kellett volna tenni Odrival is. A m. kir. operának azonkivül nem került volna fáradságába az öregség keresztjére egy kis érdemkeresztet is akasztani, szóval ép érzékű, finomlelkü, vagy a k á r csak a művészetet megbecsülő ember talál módot a pilula megaranyozására. Odriv.al már megtörtént a s k a n d a l u m . Imádkozzék az opera a Nopcsa-Nikisch regime örök életeért, h o g y dicsőségben gyarapodjék. Takácsnak g y ö n y ö r ű , férfias aranycsengésii hangja van, merítsen lelkesedést a művészi működésre a j ö v ő perspektívájából, melyet az Odri-eset neki n y ú j t . Majd husz esztendő múlva, mikor a lelkét, a h a n g j á t m á r kiadta, az öltözőjében négysoros levél értesíti majd, hogy ki Van lökve, mint a- k u t y a .

276

KÉPTALÁNY.

A h a z a i b a n k r é s z v é n y t á r s a s á g , értesülésünk szerint a budapesti

társaskocsi-rcszvcnytnrsaság

részvényeiből m á j u s hó első nap-

j a i b a n ¡3000 d a r a b o t nyilvános aláírásra bocsátani szándékozik. 13 részvények Iránt, melyek 125—120 frt árfolyamon keresettek, az érdeklődés

oly

általános, a kibocsátó

banknál

eszközölt

előjegyzések

oly

n a g y mérvük, hogy mar eddig is többszörös túljegyzés konstatálható. A Budapesti közúti

vaspályatársaság

már 1894.

máregius

28-án tartott közgyűlésén elhatározta, hogy egcsz hálózatát villamos üzemre fogja átalakítani Az ezáltal szükséges befektetések, ugy mint a földalatti villamos vasút és a budapest-ujpcst-rákospalotai villamos v a s ú t tőkéjének beszerzése egy 4 százalékos elsőbbségi kölcsön által fognak fedeztetni, melyet a Pesti m a g y a r kereskedelmi bank közösen

*

a bécsi Oestcrrcichischc Liinderbankkal fog kibocsátani. Az u j kölcsön teljes összege 18 millió korona, melyből egyelőre 4 millió korona a

^

i

^

t á r s a s á g t á r c z á j á b a n marad és csakis a további szükséglet mértéke szerint fog értékesíttetni. Lapunk mai s z á m á n a k hirdetési r o v a t á b a n közüljük a t á r s a s á g n a k még forgalomban levő mintegy 3 6 millió forint-

A 10. s z á m b a n közölt képtalány megfejtc.se-

nyi 4 1 /« százalékos kötvényei visszafizetésére vonatkozó hirdetményét, valamint az ujkölcsönről szóló prospektust és aláírási felhivást, melyet

A belütalány m e g f e j t é s e :

a Pesti magyar kereskedelmi bank az Oeslcrrcicliische Liinderbank-k^X egyetemben a 14 millió korona névértékű u j czimletekre vonatkozólag kiad. Ebből az összegből kürülbelől 7 millió korona a régi 4 ' / ,

°/q-os kötvények birtokosainak konverzióra felajánltatik. A régi czimletck tulajdonosai u g y a n a n n y i névértéket kapnak u j kötvényekben és

Völgy ölében h ű s p a t a k , vigan csörgedez. Családfa. Helyesen fejtették meg : G u t m a n n Blanka és Irma, Illgnerné Szlgethy Margit, Neumann Kiza, l'ick Bela. Htrsch Nándorné, Vermes Józsefné, Spitz Jenny, Kohn Szidi, Babos Etel, Horváth Gizella, T a m á s s y Ilona, T ó t h Irén, Papp Jolán.

azonfelül a régi czimletek beváltására kitűzött határidőig, 1895. julius 1-lg 4' j°/o kamatot élveznek és konverzionális jutalék fejében ' / / / 0 jutalékot kapnak. A konverzióra be nem jelenlett czimletek 1895. julius 1 in kerülnek névértéken beváltásra. A konverzióra való bejelentések április 26-tól m á j u s 4-ig lesznek elfogadva. A konverzió által igénybe nem vett, körülbelül 8 millió koronára a készpénzben való aláírás 100 árfolyam mellett m á j u s 4 én történik. Az u j kötvények 4°/ 0 kai k a m a t o z n a k , kisorsolás u t j á n a névérték 105"/o-ával visszafizettetnek és elsőbbséggel birnak a részvények és netán később kiadandó kötvények minden igényei előtt. A budapesti közúti v a s p á l y a t a r s á s á g részvényei az utolsó évtized folyamán állag 10°/ 0 -nyi jövedelmet élveztek és a lefolyt 1894 ik évre nézve 12'/a°/o-nyi osztalékban részesültek. Minthogy n t á r s a s á g , tekintet nélkül arra, hogy a részvények k a m a t o z t a t á s á r a marad-e valami és mennyi, gondoskodik az elsőbbségi kötvények k a m a t o z t a t á s á r ó l és visszafizetéséről, e kizárólag produktív befektetések czéljából kibocsátott kötvények biztos befektetés tekintetében a legjobb efféle értékek közé számítandók. E biztos alap mellett továbbá tekintetbe jön az a körülmény, hogy a kötvények kamatainak bélyeg- és illetékmentes kifizetésére nézve a t á r s a s á g szavatol és hogy a visszafizetés, mely minden körülmény közt a névérték 105" ,,-ával történik, konverzió, v a g y rendkívüli visszafizetések cselén

nemcsak

tőkeveszteséget

teljesen

kizár,

hanem még

5°/ 0 -nj i

nyereséget biztosit. A Pesti magyar kereskedelmi bank bejelentéseket a m á j u s 4-én történendő készpénzben való atJirásra már mától k e z d v e átvesz. A 7 milliónyi készpénzben való előjegyzés különben oly mértékben folyik, hogy mindkét érdekelt bank kénytelen a felosztásra nézve m á r most is redukczlókat foganatosítani s csak oly aláírásokat

figye-

lembe venni, melyeknél a tőke befektetés s z á n d é k a feltételezhető.

Összes gazdasági gépek

H E T I POSTA. M u n k á c s . Kelti. Revue bleuc, Illustration, Revue des deux mondcs. Ezek a legjobbak. Ár tekintetében a z o n b a n valamennyi jóval meghaladja A Hét előfizetési diját. A nyomtatott papirost sehol, sem mérik oly olcsón, mint nálunk. Ezért nem is boldogulhat sem uz iró, sem a kiadó. Az az egy-két napi lap, mely valamire vitte, nem bizonyit ellenünk. B e s f a . Gch. Anna úrhölgynek. Becses levelét Informáczió végett átküldtük a Mária-Dorothea egylethez. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos : K I S S Főmunkatárs: KÓBOR

bavágó felvilágosítással és tanácscsal, árak és feltételek közlésével szívcsen és díjmentesen szolgál az

ELSŐ MAGYAR

Gazdasági Gépgyár Részvénytárs. Gyártelep : Budapest, Külső váczi-ut 7.

TAMÁS.

Hamisított fekete selyem. Égessünk el egy kis mintát a venni szándékolt selyemből és a hamisítás rögtön kiderül : Mert mig a valódi s jól festett selyem az elégetésnél n y o m b a n összepödörödik és c s a k h a m a r kialszik, maga u t á n csekély b a r n a hamut h a g y v á n ; addig a hamisított selyem (mely zsiros szinü s z a l o n n á s lesz és könnyen törik) lassan t o v á b b ég (minthogy rostszálai a festanyagtól telitetten t o v á b b i z z a d n a k ) és sötét b a r n a hamut h a g y maga u t á n , mely valódi selyem m ó d j á r a soha össze nem pödörödik, csak meggörbül. Ha valódi selyem h a m u j á t összenyom. juk, elporzik, a hamisítványé nem. — H e n n e b e r g G . (cs. k. udvari szállító) s e l y e m g y á r a Z ü r i c h b e n , h á z h o z szálltva postabér és vámmentesen szívesen küld bárkinek is mintákat, a k á r egyes öltönyökre való, akár egész végekben levő valódi selyemszöveteiből. S v á j c z b a ezimzett levelekre 10 kros, levelezőlapokra 5 kros bélyeg r a g a s z t a n d ó . M a g y a r nyelven irt megrendelések pontosan elintéztetnek. 5 7 f A t i CfYA t" Í4 l / í í P ®s

P ' a n ' n ( > k a t vásároljunk ott, ahol minden <* tekintetben m e g n y u g t a t ó g a r a n c z i á t kapunk. Mint ilyen bevásárlási forrást leginkább a j á n l h a t j u k Keresztéiy S á n d o r ( K L I N G E R ) minta-zongoratermeit Budapesten, Váczi körút 21. sz. (Ipar-udvar.)

G Ő Z C S É P LÖK. S J * ~ Szigorúan a m a g y a r g a z d a s á g i viszonyokhoz alkalmazott saját g y á r t m á n y o k . Az összes g a z d a s á g i gépeket t a r t a l m a z ó árjegyzékkel, szak-

JÓZSEF.

A £ £ A y. A A J- A--4-4- * * « 4

Á Á A A ^ ^ Á"* r A

GRÓF KEGLEVICH ISTVÁN-FÉLE COGNAC

Budapest, 1895. Nyomat itt az » A l h e n a e u m «

M I N D E N Ü T T

K A P H A T Ó .

irodalmi és nyomdai r. társulat betűivel.

ÍszapFÜRDŐ

*

Magyar börkézmü- és czipőgyár Teréz-klirnl 43. sz. Kitüntetve díszoklevéllel, arany- é s ezüst-érmekkel. Szállít tartóssága kezessége mellett elegáns czipóket, legújabb faeon s z e r i n t . — Férfirzlpöket: Czugosczipők borjú- v . kecskebörből 3 frttól 5

(Vasútállomás)

P á r a t l a f T c p g y e r e j U : köszvény, csűz.Keuralgia. ( I s c h i a s )

, jsonl'bajck («8.szú, es. torts ) vJrbrt-egsJj^kncl .stb

, JtiiifâUKÁSOKRÓl, kényeleqröl

siórakoiásrólíondoskodmm.

Trospectusok.tdviláijosilásbkinyyi'ii. A FÜRQQ íGAZGATOSAfi. »;WkMH»W*NMWM«MÓMKM<* ******* * sfc&MviMkt MM

Hol keressük

L e g j o b b a s z t a l i - é s (lditő-ital, k i t ű n ő h a t á s ú n a k b i z o n y u l t köhögésnél, gégebajoknál, gyomor- és lióljaghuruliiál. r

ő r a k t á r MATT0NI és WILLE-nél

izékesfehérvári koronabajuszpfidrö.

Budapesten.

arcport? Legjobb minőségű,

Kérjük

Milier J. L.-

legfinomabb, nem száradó, nem avasodó, a bajuszt nem tépő, de legjobban tartó és conserváló bajuszpödrő ez idő szerint a hires Székesfehérvári

korona bajuszpödrő, m e l y é p e n e t u l a j d o n s á g a i n á l f o g v a l e g k e d v e l t e b b és legelterjedtebb ugy Magyarországon, mint a külföldön. K a p h a t ó az ország legtöbb gyógyszertárában, és b a r n a s z i n b e n

Egy doboz

ára 2 0

Blaha-Serail-Pouder-t. B l i h a L u j z a ( S p l é n y i bárőné) m ű v é s z n ő n k k e d v e l t a r e z p o r á t ; m e l y u g y nappal, m i n t éjjel h a s z n á l v a , minden a r c z p o r k ö z ö t t a l e g j o b b ; kiváló szakemberek által megvizsgálva, vegyileg tisztának és teljesen ártalmatlannak találtatott. M i n t p i p e r e e z e r n é l k ü l ö z b e t l e n , a z a r e z b é r n e k a legezebb fehér szint, n u e e é g e t , s z é p s é g e t ée pírt k ö l c s ö n z i .

-«•é Egy doboz 60 kr., nagyobb 1 f r t .

Crème

Egy tégely 1 f r t 60 kr.

M i l l i e r

J A .

Budapest, IV., Kononaherczeg-utcza 2. sz. alatt. N a g y r a k t á r r e n d k í v ü l jó m i n ő s é g ű

Székesfehérvári

•«»

Utánzásoktól

Bekötési táblák A X-ik

H É T

kötetéhez

kap-

hatók 1 forint 30 kr. előleges

beküldése

mellett A HÉT kiadóhivatalában VII. ker., E r z s é b e t - k ö r ú t 6. sz.

T. előfizetőinket kérjük,

hogy

lakásvál-

toztatásnál

tudassák

velünk

azt is,

hogy

eddig h o v a k ü l d e t e t t

óvatik.

A HÉT.

koronabajuszpedrő.

&

L e g c z é l s z e r ü b b , l e g t a r t ó s a b b , legolcsóbb a z

kszfalt-burkolat.

Templomok, tantermek, folyosok, j a r d a k , kocsit a k , hidak, v a g ó h i d a k . istállók, m a g t á r a k , m ű h e l y e k , apualjak, udvarok, terraszok, játszóhelyek, stb.,

s z f a l t t a l burkolását, nemkülönben iedves l a k á s o k g y ö k e r e s szárazzátételét j ó t á l l á s mellett legolcsóbban elvállalja

a magyar aszfalt részvény-társaság. Árjegyzék, költségvetés i n g y e n I

Nem a reklámnak, h a n e m a sok ezer ember általi s z e m é l y e s továbbajánlásnak, — a kik a

Tinct. capsici

J .

fog-, haj-, r u h a k e f é k b e n é s f é s ű k b e n .

Továbbá: Budapesten, Török József gyógyszerésznél, Király-utcza 12., Petri Ottó Váczi-körut és Kochmeister Frigyes utódai czég Nagykorona-utcz^

Megrendelések utánvét mellett pontosan és lelkiismeretesen.

Kapható a gyárosnál:

i l l a t s z e r - é s p i p e r e s z a p p a n g y á r i raktára

Szétküldési raktár :

RícHteMúle

Pompadour,

ez azon szer, melylyel a hires Pompadour asszony csodás szépségét megőrizhette anélkül, hogy az egészségére ártalmas lett volna. A »Crème Pompadour« az arcz és kéz bedörzsölésére használtatik reggel és este, azután »serailpouderrel« lesz behintve.

kr.

a „ m a g y a r k o r o n á h o z " czimzett gyógyszertár m í i laboratoriuma, Székesfehérvárott.

gyobb választék mindennemű gyermek- és leányozipőkben. Képes árjegyzékek kivánatra ingyen.

féle

fehér

C s a k a z v a l ó d i , m e l y v é d j e g y e s ( m a g y a r k o r o n a ) nikkel d o b o z b a n és l e p e c s é t e l t eredeti c s o m a g b a n v a n .

a

frtig. C z u g o s - c z i p ö k kid-böl vagy l a k k f e j j e l 4 frttól 6 frtig. B e r g s t e i g e r , fekete v a g y szines, kecske- v a g y b o r j u b ő r b ő l 4 frttól 7 frtig. R e g a t t a f é l c z i p ő , borjú- v a g y k e c s k e b ó r b ó l , f e k e t e v a g y s z i n e s 3 frttól 5 f r t i g . Kük s z á m á r a : C z u g o s - c z i p ö k , z e r g e v a g y b o r j u b ő r b ő l 2.80 frttól 4 f r t i g . C z u g o s - c z i p ö k kid- v a g y lakkbőrböl 3.50 frttól 5 frtig. B e r g s t e l g e r borjuvagy kecskebórból, fekete vagy szin e s 3.50 frttól 7 frtig. R e g a t t a l é l c z i p ő kid- v a g y k e c s k e b o r b ő i , f e k e t e v a g y s z i n e s 2 frttól 3.50 f r t i g . — L e g n a -

compót

(Horgony-Pain-Expellert) az utolsó 25 évben jó sikerrel használták, — köszenheti ezen igazán biztos hatású háziszer nagy elterjesztését és általános kedveltségét. Ki a Tinct. capsici comp.-t (Horgony-Pain-Expellert) köszvénynél, czúznál (tagszaggatásnál), keresztcsontfájásnál, fej- és fogfájásnál, csipfájdalomnál, fájdalomcsillapító bedörzsölésként alkalmazta, abból^egy üveget mindig készletben fog tartani, hogy azt meghűléseknél is, m i n t levezető, elhárító szernek alkalmazhassa. Ezen r é g jónak bizonyult háziszernek ára igen olcsó, tudniillik 40 kr., 70 kr. és 1 f r t . 20 kr. üvegenként. — Kapható a gyógyszertárakban; B u d a p e s t e n Tötök József gyógyszerésznél. — Csak a „Horgony"-,védjegygyei ellátott üvegek elfogadandók. Richter-féle gyár Rudolstadtban, Thüring. t

& & g& & & & & & & &

Gyógyfürdő s a Balaton metropolisa Zalamegyében, (Magyarország). Posta, távírda helyben.

Fürdőidény kezdete május 26-tól szeptember végéig.

De azon gyenge üdülők és mellbetegek, kik B.-Fiired kedvező k l i m a j á t előbb használni a k a r j á k , m á r m á j u s 15-töl szivesen l á t t a t n a k el — meleg fürdők kivételével — minden kényelemmel.

Tiszta ázondns, enyhe, egyenletes tlípnrli levegő, égvényes, sós, szénsavas, vasas források, juhsavá. lej, szőlő-niassage gyógymód, szénsavas meleg pezsgő és szénsavas hideg fürdők, gőzfürdő, zuhanyok, halafonlavi hidegülniük és uszodák, o r v o s i t e k i n t é l y e k á l t a l i g e n a j á n l v a : vérszegénység, görvély. gilmőkúr, esuz, köszvény, légzőszervek hurulos bánialmai, rekedtség, vérköpés, gyomor-, bélhurut, májén lépvérbőség, női baiok és idegbántalmakban.

Elsőrangú fürdőintézet. Hegyektől védett gyönyörű fekvés, diszes és czélszerü berendezés, gyógyterem, sétacsarnok, árnyékos sétányok, lombos park, fenyves liget, térzene, szini előadások, hetenkint tánczmulatság, élvezetes kirándulások, sétacsónakázás. Elegáns lakások a Balaton partján újonnan épült Ipolyudvarban, Erzsébet-, Klotild-udvarokban és a Grand Hotelban ; csinos nyaralók. Jó és mérsékelt étkezés, table d'hőte, couvert 1 frt 50 kr. A szobák ára 40 krtól 4 frtig. J ú n i u s 15-ig és a u g . 20-tól a szezon végéig a lakások 30 százalékkal, az étkezés 20 százalékkal olcsóbb a Grand Hőtel éttermeiben. Vasúti állomás Siófok és Veszprém, Siófoktól g ő z h a j ó n 1 óra. Veszprémtől bérkocsin 1 és fél óra, Vasúti szezonjegyek 33'/s százalék kedvezménynyel, menettérti jegyek 3 n a p r a féláron kaphatók. Prospektusokkal ingyen szolgálunk. A fürdőintézet rendelő főorvosa dr. H u r a y István. Lakásmegrendelések előleg mellett K o v á c s Ábel fürdőigazgatóhoz intézendők Balatonfüredre. Balatonfüredi ásványviz, mely mint étrendiviz is igen kedveli, főraktára Édeskuty L . ásványvlzszállitónál Budapesten, Szemerey Jánosnál Veszpémben és B i r k m a y e r L a j o s n á l Székesfehérvárott. A fürdőigazgatóság.

& & & £ & & & & & 3Cí &

& & & & & & & & & & & &

Tisztán It öl e s t it ö s.

THE

NEW-YORKI

GMEHLING HERMAN

Részvényesei nincsenek.

MUTUAL

Első

ELETBIZTOSITO-TARSASAG. A l a p i t t a t o t t 1843-oan.

—

—

préselt és faragot

—

bőrnemüek gyára.

A világ legnagyobb é s leggazdagabb biztosító intézete.

VII., Damjanich-utcza lí

i 1894 zárszámadásban a következő eredményeket mutatja összes bevétel

1894-ben

ki:

A b ő r p l a s z t i k a é s préselt bői ipar körébe vágó összes czikl úgymint zsöllyék, ebédlőszéke panneauk, vaggon- és kocsifelsz relések, czimerek, monogrammo kályhaellenzők, továbbá mindéi nemű kellékek nyergesek és kárp tosók számára raktáron és me| rendelésre.

248 millió frank.

Teljesen tehermentes külön nycreménytartalék

116 millió frank.

Biztositéki alap: Ezerhatvan millió frank. Díjtáblázatokkal

magyar

és bővebb felvilágosításokkal szolgál R

Magyarországi Vezérigazgatóság

Nagyválasztéku készlet ó-német és egyéb stilii

Budapest, IV., Károly-körut 26. s z á m .

GbédlőszéíysK é s zsöltyéKbsti T E L E F O N S Z Á M 2123.

M a g y a r kir.

„EQT7ITABLE"

Folyó évi junius 1-vel a fentjelzett kötelékben követkei uj díjszabások lépnek érvénybe, u. m. a díjszabási II. része füzete, mely az általános osztály-árudijszabást és a fontosat

EGYESÜLT ÁLLAMOKBELI ÉLETBIZTOSÍTÓ-TÁRSASÁG NEW-YORKBAN.

német kiviteli- és román beviteli czikkekre szóló kivételes d szabásokat és a díjszabási II. része 2. füzete, mely gabon

Magyarországi képviselet Budapest, Marokkói-ytcza 2. Elnök:

Kossuth

Bánó

Ferencz.

Vagyon az ISM ti T é R f r t l BmMxl a i ISM évben KSUéaybirt. klliirttetelt a i I S M évben

lii.&IO.ÜOO í r t . l 0 i . 0 5 A . 5 i : ,. 44 1SÍ.7ST „

államvasutak.

(Románia-északnémeti vasúti kötelék.)

Igazgató:

Ödön.

F e l e i k ; az ISM véjfével .'. SO HH.ST5 Irt Fj üzlet az IHM évben í l í ZOO.SÜ7 „ Rixtosllasl i l l a ; a i ISM év végével ! . M l »31,41! . .

hüvelyesek, őrlemények stbre nézve foglal magában fran értékben kifejezett díjtételeket. A fenti kötelékben 1886. ja 1-től érvényes díjszabási II. rész 1., 2. és 3. füzetei össz pótlékaikkal együtt, valamint az 1893. ápril 1-én érvényl lépett dijszibási II. rész 4. füzete a fentjelzett uj dijszabá füzetek érvénybelépte napjával egyúttal hatályon kivül h lyeztetnek. Budapest, 1895. április 18.

Az igazgatóság.

Előfizetési felhivás

A H ÉT

POLITIKAI ÉS IRODALMI SZpMLE HATODIK ÉVFOLYAMÁRA. SZERKESZTI ÉS

K

I

S

S

J

Ó

KIADJA

Z

S

E

F

.

Főmunkatá'iif: KÓBOR TAMÁS. Relső

Holgosótrírsnk:

Ambrus Zoltán, Ffeltai Jenő, Ignotus, Kozma Andor, Tóth Béla.

Tiz választékos, gazdag tartalmú kötetben fekszik A HÉT az olvasó közönség előtt. Uj eszmekör, uj irányok, és uj irók adják meg neki a maga különleges szinét ás zamatját. Uj csapások jelölik útját az irodalomban. Nem műveltünk nagy dolgokat; de nagyot akarni is érdem. A szabad gondolatnak voltunk eddig fáklyavivői és a szabad szó lesz legmagasabb ambicziónk a jövőben. Politikában és irodalomban egyaránt. Könnyű, tetszetős formában adunk számot a Jiét eseményeiről és a domináló mozzanatokkal külön „Krónik á k é b a n foglalkozunk. Ezt a műfajt mi honosítottuk meg a magyar irodalomban. A HÉT journalisztikai tiz parancsolatának egyik sarkalatos tétele e z : Ne adj soha programmot, mert a programm unalmas és szülő anyja a chablonnak, ami Öl; de bizd magad a pillanat impressiójára, mert abban van a közvetlenség, az igazság és a megifjuhodás. Egyébiránt, akik olvassák A Het-et, azok ugy is ismerik; akik nem olvassák, azok egy rövid ismertetés nyomán ugy sem fogják megismerni. Ezeknek azt ajánlhatjuk, hogy fizessenek elő A HÉTre. Budapest, 1895. márczius havában.

KISS Előfizetés: Egész évre 10 forint.

Felévre 5 forint.

JÓZSEF.

Negyedévre 2 forint 50 kr.

Mutatványszámok ingyen! A HÉT kiadóhivatala, Budapest

VII., Erzsébet-körut

6.

szám.