Pannónia Books. P.O. Boxl017Stn. "B" Toronto, Ont. MSP 2T8

=co

Pannónia Books P.O.

Boxl017Stn. "B"

Toronto, Ont.

MSP 2T8

'

A KIRÁLYI MÉLTÓSÁG

ÉS

T--*^'°'

-C^^

•*

a/

*~

////

HATALOM

MAGYARORSZÁGON. '

Ii<JZJÖGI

TANULMÁNY.

f

-*

IRTA

:

^h FERÜINANDY^JZA '•

'•

*

;

k

BUDAPEST KILIÁN FKIOYES M.

K.

EGYETEMI KÖNYVÁRUS KIADÁSA 1896

Ara 3 /rt.

kii.iAn magy.

kir.

fkigyks

egyetemi könyvárus kiadásában megjelentek:

©r. Ferdlnandy

Ciejza.

Magyarország közjogi viszonya di". Vécsey Tamás „ ...

Ausztriához. Élbeszéddel ellátta

—— —— ——

— ... Az állampolgárságról _ A felelsség elve a magyar alkotmányban

A koronázás és közjogi jelentsége Borovszky Károly. A dohányjövedék

—

.-.

...

.--

kájára vonatkozó adatok

Bozóky Alajos

...

...

dr. Római perjog.

1

—

-

—

-60

..

Magyarországon

Pesl-Pilis-Soit-Kis-Kun-vármegye mezgazdasági

...

kiad

2.

— .90 3.60

—

...

-^^

statiszti-

—

_

2.—

— — —

.-

...

..-

2.—

Csengreri Antal összegyjtött munkái, 5 kötet 10.— pesti hazai els takarékx)énztár-egye-

kötve 12.

Fenyvessy Adolf. A

sület ötvenéves története

Fdldes Béla.

Papirvaluta

vizsgálódások

—

...

4.—

-

Nerazetgazd.-statiszt.

ágió.

és

tekintettel a

azoknak hatásáról, különös

keresk. forgalomra

Jen

1840-1889.

—

--

...

-

.

.-

2.

-

A mezgazdasági válság kérdése Jelnek Arthnr dr. A magyar magánjog mai érvényében — — A mentelmi jog — — Kálmán niksa dr. A magyar jobbágy viszonya a földesGaal

dr.

--

...

úrhoz és államhoz 1514—1600.

Kovácsy Sándor

és

tiszai törvény.-és az

Liáng'

——

-

Kyassay Jen. A

—.60

...

—

ezekre vonatkozó rendeletek

...

JLajOS dr. A közgazd. tudomány rendszere I. kötet ... A közgazdaság elmélete A társadalmi deíiczit. Függelékül Nógrádi Szontágh Pál nyilt levele a szerzhöz s a szerz arra vonatkozó válasza

—

2.50

1.80

:

Államháztartás és adózás Angliában Államháztartás és adózás Francziaországban _

Az ujabb agrár mozgalom

és irodalom

—

.

80

2.

3.

— ,90

nandello Crynla dr. Az ipari kartellekrl ... Pólya Jaka1> dr. Agrár politikai tanulmányok

— —

1.60

3.50

vízjogi törvény, a

liUkács Béla.

— —

1.

2.40

— .80

hazánkban

dr. A földbirtokos-osztály hitelszükséglete s — annak kielégítése -. -. .. ...

Ráth Zoltán

..

Sctawarz OusztáT dr. A jogi

——

A

tanulmány

tulaj donfentartás hatálya. ...

...

...

—

..

1.

Magán-

—

_

.. .

— .40

végrendelkezési szabadság a római jogban. Jogtörténeti

tanulmány

...

—

_.

...

—

— — .90

ll'lassics Ccyula dr. A bnvádi eljárás alapelvei válaszúi a szaktanácskozmány elé terjesztett kérdpontokra

1.

A KIRÁLYI r

••

r

MÉLTÓSÁG

HATALOM

és

MAGYARORSZÁGON. KÖZJÓI ;l TANÜLirANY.

d^íIfekdinandiJ gejza. 'I

ivOLA

BUDAPEST KILlAX FRIGYES M.

K.

EGYETEMI KÖNYVÁRUS KIADÁSA l-Ciö.

APR

- 1 1976

Hunsaria konvvnvomd^i

zi-körút 34.

ELÖSZÖ. A mily bségében vagyunk jó közjogi tankönyveknek, melyek a magyar közjog tételeit rendszeres egészben adják el, épen oly szkében vagyunk közjogi monographiáknak, melyek a vitás kérdéseket is felölelve, azok megoldására trekésznek s a melyek nemcsak a közjoggal mint tudománynyal foglalkozókra birnak érdekkel,

közönségnek

is

hanem a

hazai jogász

olvasó-

élvezhet olvasmányul szolgálnak.

Néhány tankönyv

hogy fedezze az monographiákban soha sem bírhatunk eleget. A közkézen forgó olvasmányok nem csekélyebb hatással vannak a közfelfogás fejlesztésére, a nemzet gondolkozásának irányára és a közönséges életben keletkezett fogalomzavar tisztázására, mint a tankönyvek és rendszeres nagy munkák, a melyek már dogmaticus tárgyalási modoruknál és nagy terjedelmüknél fogva sem alkalmasak arra, hogy általánosan elterjedt olvasmányt képezzenek. Pedig közönségünkben az érdekeltség közjogi kérdések iránt örvendetesen növekszik. Kell is, hogy növekedjék, mert különösen történelmi alkotmányok csak addig életképesek, a míg annak elvei nemcsak a törvénykönyvekben vannak megírva, hanem a honpolgárok millióinak szivében is élnek, s mintegy nemzeti hitvallást képeznek. Ezer éves alkotmányunk untig elégséges arra,

e téren felmerül szükségletet, de

alapelveinek minél szélesebb körben kötelesség,

v iló

ismertetése tehát oly

melynek megfelelni méltán képezheti becsvágyát

az igaz hazafinak.

r

IV

Azonban, fájdalom, a külföld államjogi íróinak kártékony befolyása a

magyar közjogi

csak a közönséges

országgylésen, jelenségeket, a

st

életben

felfogásra

s nem hanem az

érezhet

igen

a napi lapokban,

és

a tudományos irodalomban

melyek a magyar közjogi

is

látunk oly

felfogás és gondol-

kozás eredetiségének hanyatlását tanúsítják. Igen is hasznosnak tartom a külföld államjogi és állambölcsészeti írói nézeteinek, a külföldi

elveinek ismeretét azokra nézve,

alkotmányok

tételeinek és

a kikben a magyar közjogi

de gondolkozás és felfogás már erteljes gyökereket vert veszedelmesnek tartom azt, ha hazai közjogunkat csak kül;

földi

theoriákra

alkotmányunk csempésznénk

alapítva

mveljük mellzve,

szellemét be,

tovább,

abba

mivel

idegen

ily

módon

szellemet

mely si alkotmányunkat lényegébl egészen

amaz idegen

kiforgatná, s további fejldését

theoriák

szerint

irányítaná.

Azok sorába óhajtok tehát szegdni, kik fáradságot és munkát nem kímélve, meg akarják óvni a magyar felfogást az idegen gondolkozásmód

erm

és szerény

káros befolyásától, s a mennyire

tehetségem

—

engedik,

e czélra

fogok

töre-

hogy mily sikerrel, azt nem én minden ermbl, de tiszta szándékkal. vagyok hivatva megítélni, Ezen feladat teljesítésére leghasznosabbnak a közjogi monographia mvelését tartom, s ez lebegett szemem eltt Magyarország közjogi akkor is, a mikor els munkámmal: kedni

—

.,

viszonya Ausztriához", kísérletet tettem.

Azon

jóindulat,

melyet említett

mvem

tása alkalmával a sajtó és a közönség részérl bátorított arra,

piaczra bocsátapasztaltam,

hogy megírjam kisebb értekezéseimet,

u.

m.

„Az állampolgárságról", „A koronázás és közjogi jelentsége", „A felelsség elve a magyar alkotmányban" czím mveimet, és hogy most, említett dolgozataim felhasználásával egy nagyobb, a magyar közjognak szélesebb terére kiterjed munkának megírásához fogjak.

munkámban különös

súlyt akartam helyezni annak hogy e két fogalom: „nemzet" és „állam", min viszonyban vannak egymással. Mert ennek kifejtése nélkül nem tartom megmagyarázhatónak, hogy min állást

Jelen

a

kifejezésére,

magyar

foglal el a

magyar államban és hogy min magyar király a magyar nemzettel

király a

államjogi viszonyban van a

szemben.

azonban nem

Itt

keletkezett

mellzhetem az állam mivolta fell elméletek fejtegetését, a mi jelen munkám bevezet

részét kissé hosszadalmassá

minélfogva

tette,

nincsen

talán

kell arányban és elég szoros fogalmi összeköttetésben annak többi részével, melyek a fkérdésre vonatkoznak. Azt hiszem

hogy az olvasó ezen szerkezeti hibát meg fogja nekem bocsátani, ha magát a fkérdést sikerülend kellképen

azonban,

kifejtenem.

A

fkérdést

harmadik

rész, a

részben

öt

tárgyalom,

koronázás és közjogi jelentsége" jelen

müvembe kevés

A

közül

a

egyéb, mint

„A

értekezésem, amelyet

változtatással csak beleillesztettem.

mi a tárgyalás módját

nelmi vonatkozásokat

czím

melyek

nem

koronázás intézménj^e,

s

illeti,

nem mellzhetem

a törté-

a történelmi fejldés eladását. Mint-

hogy azonban nem az a czélom, hogy alkotmánytörténelmet írjak, hanem az, hogy történelmi alkotmányunk szellemét kifejtsem, a fsúlyt nem erre, hanem az általános alkotmányi elvek fejtegetésére helyeztem.

nem bocsátkozhattam,

A

részletkérdésekbe, casuisticába

ezen munkám már így is oly hogy a kiadóval kötött elzetes szerzdésre való tekintettel azt nagyobb terjedelmvé koránt sem tehettem. Igaz, hogy ezen akként segíthettem volna, hogy mindenütt a lehet legnagyobb tömörséggel fejezzem ki magamat de tudom, hogy a szófukarság legtöbbször az eladás folyékonyságának és világosságának rovására megyén. Ez alkalommal el nem mulaszthatom, hogy köszönetemet hiszen

terjedelmet öltött,

;

ne fejezzem kinek

ki Killián

vállalkozása

Frigyes

urnák,

mvem

kiadójának, a

könyvem kiadása sok nehézségbe

nélkül

ütközött volna.

E könyvem korunk íróinak

f

megírásában

nem

az ujat mondási viszketeg,

hanem az igazság keresése és föltntetése, a specificus magyar felfogásnak érvényesítése és terjesztése vezérelt; ennélfogva nem új fölfedezések, hanem a

helyesnek

hibája,

tartott

régi

.

felfogásnak

új

szempontból

íöltntetése képezte törekvésemet, a melynek ha sikerrel

való

meg

VI

tudnék felelni, és a millennium alkalmával közjogi irodalmunkat egy hasznavehet munkával tudnám szaporítani, megelégedettnek érezném magamat abban a tudatban, hogy csekély tehetségemhez képest én is tettem valamit nemzetünk ezer éves

alkotmányának az

új

ezredév

nemzedéke eltt

való

ismertetésére.

Budapesten, 1895.

A

szerz.

Bevezetés. Általános tanok az államról és

röhatalomról.

/.

e^^;^

ember helyzete a mindens égben.

Az ember anyagi

életet,

két életet

él

egy szorosan

:

de e mellett szellemi életet

mert hiszen az ember

is

él

anyagi

vett

Anyagi

is.

lény,

s

mint

vagy

állati

életet

él,

ilyen, alá

vetve az anyagvilág törvényeinek. Az emberben épen úgy megvannak az ön- és fajfentartásra irányuló ösztönök, mint bármely más állati lényben épen úgy vannak érzékei,

van

;

melyekkel a külvilág benyomásait

felveszi, és érzései, a

melyek

vagy kellemetlenül érintik, s a melyeknek felkelvagy megszntetésére ösztönszeren iparkodik, mint

kellemesen tésére

bármely más állatnak.

Az emberi

élet is

csak

állati

szervek öntudatlan

mkö-

mely addig tart, a mig a szervek többé-kevésbbé összhangzatosan mködnek. S ha az összhang köztük megbomlik, és egyes szervek megtagadják a szolgálatot, az egyik szerv kihat a másikra, betegséget, kellemetlen érzéseket okoz míg dése,

;

mköd

ha az összes

szervekben

megsemmisül,

megsznik az

dése

által

s az élettel együtt

A

mozgatóer

testben a szervek

s beáll

megsznik

természettudomány

szervek miképen

is

mkö-

szabályozott és fentartott vegyi folyamat, az

az érzékek megsemmisülnek

állati

állati

öntudatlan

élet,

a halál, a megsemmisülés,

az egyediség, tudja mutatni

ki

:

mködnek, mi azoknak

hogy az egyes hivatása, mely

melyek az élet fentartására nélkülözhetlenek, melyek azok, a melyeknek megbénulása az állati életmködést meg nem semmisíti a természettudomány ki tudja mutatni azt is, hogy az egyes állati egyediségek anyaga

szervek azok, és

;

folyton átalakul, a régi alkotóelemek elhasználtatnak, a szerve-

zetbl kiválnak, táplálkozás és lélegzés útján ujakkal pótoltatnak de sem azt a mozgató, éltet, összefoglaló ert, sem az egyediséget megadó ert megmagyarázni nem képes. Meg kell tehát elégednünk azzal, hogy az állati élet egy ernek a mködése, és hogy az egyediség sem egyéb, ;

mint egy formát adó er, mely különböz, ugyanol3'an, de

nem ugyanazon anyagokat

—

összetételeiben

akként

tart

egybe,

hogy azok szerves összegének határozott alakot, színezetet, akaratot, képességet nyújt, a nélkül, hogy a folytonos anyagcserét köztük meggátolná vagy csak egy pillanatra is megsznni engedné, egy er, mely a meglév élettelen anyagok

—

érz és él hatni, megsznik

ezer összetételébl egy határozott, önmagáért létez, lényt formál,

az

élet,

hogy

— egy er, a mely ha megsznik

a különlét, megsemmisül az egyed és részeire bomlik,

egyedeknek szolgálandjon l^táplálék gyanánt. öntudatlan er, mely az elemeket szerves lénynj'é

új

Ez az

egymástól különböz részecskébl egy egységes czélra, önczélra mköd egészet teremt, épen ügy megvan az emberben, mint bármely más állatban. Ez emeli ki az embert is a föld porából, de kényszeríti arra foglalja össze, s millió és millió

is,

hogy a

föld

porából

folyton

és

kiegészítse

—

ujjáalkossa

majd ez az er hagyja el, és hagyja visszaesni oda, a honnan mint egészet kiemelte, a föld porába, hogy önmagát,

ismét azzá váljék, a mi volt.

mer

De az ember nemcsak Az embernek élete nemcsak

ezt a

kozzék,

érzéseket

testében

kellemes

abból

anyagi,

hogy

áll,

állati életet éli.

születvén, táplál-

elidézni

törekedjék, a

kellemetleneknek pedig megszntetésére, vagy kerülésére iparkodjék, hogy faját ösztönszeren fentartva, azután elkopva szervezetében, megsemmisüljön;

mába akkor teste

ejtve is

a jövt,

s

éreztesse a külvilággal,

már régen a Állati

hanem abból

a véges

léten

hogy egykor

hogy

létezett,

hatal-

még

a mikor

földé lett újra.

életünk véges, korlátolt, földhöz kötött, s mint ilyen

a jelenre irányúi. Szellemi életünk a végtelen

mindenség

is,

föllemelkedve,

felé

felé vonz, a nagy hogy a külvilágra hathaséletünk már régen véget ért.

ragad, s arra képesít,

sunk még akkor

is,

a mikor

állati

Az embert fajai

szelleme, öntudata emeli ki az állatvilág egj'éb

t

szelleme teszi

fölé,

képessé arra, hogy a külvilágnak

melyeket érzékei segélyével

jelenségeit, a

vizsgálódása

felfog,

ok és okozat közötti összefüggést kutatva, öntudatos irányú cselekvéssel elidézze azt, mi reá kellemes, megszntesse vagy elkerülhetvé tegye, a tárgyává

mi

tegye, hog}' abban az

kellemetlen, és

külvilág

hogy

így,

saját

erk

természeti

alakításába, a

befolyjon

akaratával

a

védekezzék, a

ellen

kedvez erket ennenjavának elmozdítására használja fel, hogy önmaga legyen anyagi jólétének megteremtje, állati életét kellemessé önmaga tegye. De a szellemi élet nem éri be ezzel. Az emberi szellem

szóval

érzi,

tudja,

hogy

élete

állati

véges, és

így

az a

m.ind

jó,

magának megszerez, reá nézve semmivé leszen, ha élete véget ér. Az emberi szellem érzi, hogy minden e világon mulandó és minden örökkévaló, hogy minden lét véget ér, de a lét véget nem ér soha. Érzi, hogy az ember véges lényének melyet

köze van az örökkévaló végtelenhez lenségre folyton

törekszik. ujjáalkotja

mindenség

is

Érzi,

is,

s félve a

végtl, végte-

hogy valamint az emberi

önmagát,

test

is

akként az örökkévaló végtelen

folyton a régi, de m.égis folyton uj

;

sejti,

hogy

lénye csak tükör a végtelen mindenség egy részletének vissza-

sugározására, s a végtelenség és örökkévalóság tudata kiragadja

t

a közönséges

állati

élet

körébl, és ellenállhatlanul vonzza

az egyetemes, a végtelen, az örökkévaló

Minél jobban

hatol bele

geinek és e jelenségek vizsgálódásába,

annál

felé.

az ember

a külvilág jelensé-

egymásközti okozati összefüggésének több és több

eszközt

fedez

fel

arra,

hogy állati életét jobbá, kényelmesebbé és hosszabbá tegye, de annál jobban érzi is azután azt, hogy az embernek nemcsak a küls, a véges, az anyagi világhoz van köze,

—

hanem az örökkévaló mindenséghez mely anyagi léte és létét

élete és

is.

De azon viszonynak,

az ezt mozgató anyagtalan er, véges

a végtelen örökkévalóság közt fennáll, lényegét, miben-

megmagyarázni épen oly képtelen, mint a

lét

végczélját

és a külvilágban észlelt jelenségek végokát.

Azon közösségnek, a melyben mindenséggel

áll,

tudata

kiemeli

a véges ember a végtelen

az embert

a

mer

anyagi

élet

körébl,

csak

állati

életének éljen,

túlmegy a véges

határán, s a mit

élet

állati

annak

maga,

síthat

hogy ne csak önmagának, ne hanem foglalkozzék azzal is, a mi

s arra készteti,

azokra

megvalósítást

meg nem

való-

a kik

bízza,

t

túlélik.

De hogy

tehesse,

ezt

társakra van

szüksége, a kikkel

megkezdett mun-

együtt munkálkodjék, társakra, a kik az

kájának fonalát

vegyék

ott

Az ember

a hol azt neki abbanhagyni

fel,

kellé.

nemcsak azért van másokra utalva, hogy állati életét könnyebben fentarthassa, hanem azért is, hogy szellemi élete megvalósulhasson, hogy az élete fentartására irányuló közvetlen alanyi czélokon kivl az életet reá szellemileg

is

tehát

értékessé

De az ember

tev

állati

czélokra

válnak külön az ember szellemi egészbe és

olvadnak

össze,

ekként a czél

is

törekedhessék.

életére irányuló

mint

állati

alanya és a tárgyi

nem

alanyi czéljai

életczéljaitól,

hanem harmonicus

szervezete és öntudata,

egymással

czél

szoros

vonatkozásban állanak, noha úgy az életczél alanyának, t. i. az embernek állati, anyagi összealkotása, mint maga az emberi élet tárgyi czélja ismeretlen,

sejtelemmel

sem

képes megfejteni

bír testi azt,

öntudatlan, s az ember épen

szervezetének lényegérl, mint

hogy mi képezi

Az ember csak szemben

úgy nem

élete végczélját.

magát azzal a ténynyel, hogy él, érez, alá van vetve a természet mindennek végetvet és újra alkotó erinek, valamint ösztönszerleg fél a végtl és érzi, hogy szelleme útján köze van a végtelenhez és örökkévalósághoz

találja

de öntudata

;

t

többre

nem

képesíti,

mint

hogy meg tudja határozni önmagát, s hogy a kellemes érzések és érzelmek elidézésére vagy elmozdítására, valamint a kellemetlenek elkerülésére vagy meggátlására tervszeren munkálkodjék.

és

De hogy mikor mily szempontból fogja fel a a kellemetlent, az már megint öntudatán kivl

gyakorta

feláldozza a kellemes érzést a kellemes

és viszont,

—

st

gyakorta

még

hogy a végtelen utáni vágyát

A tény az

mily is,

adott

hogy

kellemest esik,

mert

érzelemért,

a végtl sem retten vissza,

kielégítse.

tény az emberre a

lét,

elszigetelve szellemi életet

épen

nem

oly

adott

élhet,

hogy

minduntalan utalva érzi magát másokra, st gyakorta annyira létéhez kötve érzi saját létének kellemes voltát, hogy

mások

azokét elbbre teszi a saját

léténél.

van végczélja, az kétségtelen. Mert valamint a véges természeti világban mindennek van czélja s hivatása, akként a szellemvilág körében sem lehet semmi sem czél nélkül. De valamint a szemnek czélja a viláaz ember életének

Hogy

gosság megérzése, a világosságé pedig a külvilágnak láthatóvá pedig keletkezése idejében

tétele,

egyik sem tud a másikról:

épen úgy az ember sem tudja, mily czélra él és min vonatkozás van közte és a végtelen mindenség között. Önkéntelenül és öntudatlanul tör tehát az ember megvalósítása

czéljának czél

gyanánt lebegni

szemei eltt,

maga öntudatos egyéni

irányítván a

min

hogy azzal

majd

felé,

is

vég-

majd amazt látván és majd erre, majd arra ezt,

nem

törekvéseit,

is

sejtve,

végczélhoz juttatja közelebb az emberiséget.

mondám, az ember még közvetlen s a viszonyok szerint változó czéljait sem képes elszigetelt állapotban megvalósítani. De még saját „én"-iét sem volna képes megérteni, ha nem látná azt, hogy társai is vannak, a kik tle önálló Mint,

egyedek. Egész lénye arra utalja tehát, hogy másokkal együtt éljen,

együtt

érezzen, azokkal

karöltve

avagy azok

ellenére

mködjék. Annál kevésbbé lehet tehát az ember képesítve arra, hogy végczélját egymaga adja meg és valósíthassa meg. Az élet, az er és a tudás határai igen szkek maradnának, ha azok az elszigetelt egyénre volnának szorítva. Azon ösztönszerség, melylyel az ember a véges természeti világon való felülemelkedésre,

létesítésére

saját s

tör,

lényét

ösztönszeren fejldik

az

minél erteljesebben fejldik

ki

ember a szellemi

felett

sebben törekszik

egyetemességre,

is

tökély

hogy

utalva érzi.

felé,

ereje,

annál ertelje-

annál nagyobb azon kör, csak öntudatos és akaratától függ egyéni

nem hanem öntudatlan egyetemes végczéljának

a melyre magát

végett

arra,

egyéniségének öntudata, önmeg-

diadalmaskodó

határozó, a véges

czéljainak,

embert

embernek lényével kiegészíteni iparkodjék

más

minél jobban

a végtelennel való kapcsolat

hajtja az

elérhetése

Az

még

áliati

csak

//.

Emberi

élet

színvonalán

hözületeJi. felül

nem

emelkedett ember

de a már szellemének tudatára ébredt ember nem. St szellemének tudatára az ember csakis a másokkal való érintkezés és együttlét

elképzelhet

elszigeteltségében,

teljes

mellett emelkedhetik.

Az ember tehát nem csak állagában önálló egyén, hanem a mellett valamely közületnek is alkató eleme; mert csakis

tagja,

általános

mint ilyen

összességének,

czéljai

czéljának megvalósítására, a

mirl

tudattal

iránti

ilyen hathat az

az

ember vég-

ugyan nem

a mi felé a végtl való ösztönszer félelme telen

okvetlenül

lehet részese az

ember szellemi életének, csakis mint

emberiség egyetemes

és önczélú

bír,

de

hajtja és a vég-

vonzalma ösztönszeren magával

ellenállhatlan

ragadja.

Azon kapocs, azon er, mely az emberek nj'os közösséget, összeiartozóságot teremt, és ezen

az egység lelkét

az egj^es

létet,

között bizo-

közösségbe

annak az egyes embertl önálló ember ph3''sikai egyéniségénél magasabb rend leheli, s

ezzel

nem physikai törvény, m.ely az ezen közösségben él embereket egj'mással természeti összekötteszellemi egyéniséget ad,

tésbe hozná, mint az lemi

^természet,

állati

mel}'

testnek

az

sejtjeit

egyének

;

hanem

bizonyos

tisztán szel-

csoportjából

önmagáért létez, önczélú lényt formál ugj^an, mindazonáltal meghagyja az egyént az physikai és psychikai önállóságában.

Helyesen mondja tehát Concha, hogy „az egyén és a köz az emberinek örök alakzatai, a melyeket nem lehet egymásból származtatni. A köz valamely formában, mint törzs, :

mint társadalom, mint család, mint állam örökké és épen úgy mint az egyén. ''^

létezett,

Teljesen eltévesztett irán}^ fel

kutatni,

az ember a természeti állapotban

t

hogy miképen adta megillet

ságát s miképen vetette magát alá az emberi

si szabad-

közületek köz-

akaratának, és ezt az egyes egj'ének kölcsönös megállapodására

'

Concha

:

Politika.

I.

34.

szerzdésre vezetni vissza. Az ember ezekkel mint tényekkel állt

oda,

szemben mindenha, nem pedig gondolkozás útján jutott hogy ilyeneket megvalósítania kell, hogy létezhessék. A

concret állam köszönheti

szerzdésének, az

közületek

létét

soha.

abstract állam

Valamint az egyén sem öntudatának, vagy elemei

öntudatos

hanem

létével

egyesülési

mint

részei, alkotó-

köszönheti

szemben

áll

öntudatos

hanem az emberi természet törvényszer

kezményei,

melyekkel

Az magát sel

egyes

utalja a

az

hogy ez

kiegészíteni,

a végtelenhez, mety

ség összehozza a

egyén

az

felé

férfit

öntudatosan

csak

egyén,

nt

ers

létre.

közelebb jusson egy lépés-

által is

a

;

A

nemi különb-

korkülönbség a szülre

gyermeket, gyermekére az aggot

oltalma alá menekül, az

számol,

ösztönszeren törekszik

szelleme hajtja t.

és a

követ-

nem öntudatosan hoz

melyeket

ember,

a

akaratából

keletkeztek,

mint tényekkel, de a

létét,

akként

:

sem az egyes embereknek, mint szerveknek

mint

elemeknek,

alkotó

ténynyel

adott

közületek

emberi

szerves

törekvéseinek

ers

a gyönge az

;

saját erejének növelésére hasz-

nálja föl a gyöngét.

A

nemi különbség okozta vonzalom, az anyai

a társak utáni vágy észlelhetk

ugyan

ezeknél mégis hiányzik valami,

a

segélyével az egyesekbl

sabb

rend

új,

az

ersebb oltalma

alá

alá

menekülteknek

pítására használja

fel,

maga-

egyéniségnél

uralomra tehessen

teszi

nem önmeghatározó

:

hogy

erejének

saját

gyara-

kiemelked egyed a többiek

szert, és azt állandósítani

tartozásra, az egyesülésre

arra

menekülvén, az ersebb

erejét

és így egyik

Az állatoknál az egymásra sznik a kapocs is, mely ket és

de

egyéniségeket alkotna, és ez az ész, a mi az embert

a gyöngék az

felett

is,

mi eme természeti tények

a physikai

kiemeli a többi állatfajok közül, s képessé

az oltalma

szeretet,

állatoknál

utaltság

összetartja

irányuló

is

képes legyen.

megszntével megmert az össze-

;

törekvés

cselekvéssel vitetik

nem

öntudatos

keresztül,

hanem

esetlegesen, csupán a jelenre vonatkozólag.

Az ember ellenben eszénél fogva, mely t nemcsak a végtl való félelemre, hanem a végtelen felé való törekvésre is

képesíti,

nem

elégszik

meg

a jelennel,

hanem a múltból

tapasztalatokat merítve, öntudatos tevékenységet

a

fejt ki

jöv

biztosítására.

Azok

a

melyek

a

kötelékek,

az

szül

egymáshoz

állatokat

fzik, az egymásra utaltság megszntével

A

megszakadnak.

megszakad a sarjak felnttével, s az anj^ai szeretet csak addig tart, míg a sarjak önmagukat fentartani képesekké lesznek. A hím és nstén}' közötti vonzalom véget ér a párzás idejével, a társak egymást elfeledik s eg3'üvé és sarja közt

kerülésükre

nélkülözik

bár ösztönük

öntudatos

sukat

az

öntudatos

arra sarkalja

is,

akaratot és

egymástól való

s

óvintézkedésekkel

meggátolni

habár a társas életeknél az együttlét

törekvést,

elszakadáképtelenek,

ösztönszer vágy

iránti

megvan.

De az embernél mindez nem közötti

nemi vonzalom

állandósul, mert az

hanem

az

a

ember nem

öntudatlan

így

kölcsönös

van.

be

éri

bens vágy

A

az adott

tényekkel,

következtében

létrejött

együttlétet elrelátó gondoskodással akarja biztosítani.

mek hogy

tudja,

hogy kinek köszönheti

kiket neveltek

fel

gonddal,

barátok tudják, hogy ki miben

egykori viszony

emléke,

az

életét

;

a

szülk

volt a

A

gyer-

tudják,

odaadással

fáradsággal,

a

jöv

;

a

S az

másik támasza.

azonos érdek,

n

és

férfi

kifejldésével

szeretet

biztosí-

mindmegannyi tényez, mely az egyes hogy embertársához való viszonyát ön-

tására irányuló törekvés,

embert arra

készteti,

tudatos és elrelátó tevékenységgel fentartani iparkodjék.

Az

állatoknál

észlelhet

fajszeretet

az

embernél

fele-

nemi ösztön kölcsönös ragaszkodássá, szerelemmé, a szülk és gyermekei közötti szeretet egyrészrl szüli gondossággá, másrészrl gyermeki hálává nemesbbedik, s a közös leszármazás tudata testvéri szeretetet szül, holott baráti szeretetté, a

az állatvilág egyéb

fajainál ez érzelem tudatának hiányában teljesen hiányzik,

A

a

közös

természet törvényei szülte vonzalom

physikai egyéniségnél magasabb

rend

tehát

származás az egyes

egyéniségeket,

vagyis

melyeknek alkotó elemei és szervei az egyes emberek, összetartó eri pedig nem anyagi természettörvények, hanem emberi vágyak és érzelmek, tehát a szellemvilág törvényei, a melyek az egyént hatalmukba ejtvén, s oly lényeket alkot, a

egyéni akaratát befolyásolván, arra késztetik, hogy ezen közületek fentartására, a

megóvására az

ily

egyes emberek

is

küls befolyások romboló

öntudatosan

létre jött

önczéllá válnak, a

s

különösen szellemi mivolta

közületekben

öntudat

is

keletkezik,

egyének képezik ugyan, de melyek

alzatát az egyes

melynek

képez

tagjait

törekedjenek.

Ilyképen az ember lényege

következtében

hatásától való

magasabb rend egyéniségek

mely önczélnak szolgálatában

az

egyes

egyén csak mint szerv, mint eszköz mködik, de a mellett nem mond le saját egyéniségérl sem, hanem egj'éniségét azon

bell törekszik érvényesíteni.

Hogy

mily történelmi sorrendben következik a közületek

egymás után való öntudatra ébredése, azt megállapítani nem lehet. Egyik fajnál talán az ersebb és gyöngébb közti viszony nyer hamarabb határozott alakot, mert a család keletkezését a nközösség gátolja meg, a család pedig csak magasabb fejldési korszak szüleménye

;

másik

fajnál pedig a család képezi

az elbbibl

az alapot, és a közület magasabb formája csak

fejldik ki s mint ilyen, a családhoz hasonló formában fejldik tovább a családapa korlátlan patriarchális hatalma

hite foglalja

meg

érdek-találkozás,

a közület alakját.

E

tekintetben

nem

lehet

nyújt

Az ember épen önmeghatározó mazkodni tudó képességénél fogva a mint

a természeti

lehetségessé teszik,

viszonyok és

nem

pedig

sorrendet

történelmi

mert mindenikre egyaránt

pítani,

a

alait

vagy a közös származás egybe az embereket, s ennek megfelelen alkotja

másutt ismét az

példát

és a

a

megálla-

történelem.

viszonyokhoz

alkal-

szerint alakúi közületté,

egyéb

valamely

körülmények ösztön

állati

azt által

meghatározott formában. a csoportban él állatfajok körében a családi képez páros élet ki nem fejldhetik, ellenben a magános életet él ragadozóknál csak ennek találjuk nyomát, ezek azonban társas életet nem folytathatnak. Az ember azon-

így

élet

pl.

csiráját

ban ügy az egyikre, mint a másikra képesítve van, s vad népek körében épen úgy fellelhet a nközösség melletti törzsélet,

mint a családi szervezeten alapuló.

De

a logikai sorrend már megállapítható.

E

szerint

els

10

s

legkisebb egyéniséggel biró emberi közület a

mazó egymás

szeretet és ragaszkodás

iránti

az eresebbnek

közület, melyben érvényesül

ersebb

mely

család,

kötelék tudatából és a folytonos együttélésbl szár-

a vérségi

közti

viszonyon

hatalma

alapuló

létrehozott

által

a is,

gyöngébb és

meg

közös

a

származás tudatából származó szeretet is, és öntudatra ébred egység, az önczél, a melynek az egyén csak szerve, a melyen bell azonban az egyén sem semmisül meg, hanem

az

az egészszel szemben mégis alárendelt helyzetbe

A

törzsben már mindez

fejlettebb

kerül.

látható, mert

alakban

tagok

azon természeti hatalom, melyet a családban a az

apa gyakorol,

a

már

törzsben

jogi

formát

felett

akár a

ölt,

törzsfnök, akár a törzsgylés hatalmában, melynek úgy az egyes egyének, mint az egyes családok csak alkotó részeit, a köz érdekében létez szerveit képezik,

a

melyek azonban

bell nem sznnek meg

a magasabb törzsi közületen

önczélú

lények, önczélú közösségek maradni.

A

iörzs tehát oly egyéniséggel biró emberi közület,

mely

kötelék tudata

által

a közös származás

a vérrokonsági

hite,

egy hatalom

összetartott családoknak alapúi,

a melyben a család már csak másodrangú, az egész-

,s

nek alárendelt közösségként tnik elé. De valamint az egyes ember sem kifejlett

való egyesülésén

alatt

testi

szervezettel

jön

a

világra,

teljes

öntudattal

akként

és

emberi

az

sem keletkeznek varázsütésre s nem ébrednek öntudatára, hanem épen úgy alá vanegyéniségk azonnal nak vetve bizonyos keletkezési, fejldési és feloszlási törközületek

vényeknek, mint a természeti nyeinek.

A

keletkezése, fejldése és

megy

gató

lények

felé

haladni

születnek és fejldnek, s

er

a

természet

törvé-

az,

végbe, az emberi közületek

embert a végtelen alatt

él

hogy a természeti él lények feloszlása az anyag törvényei szerint

különbség csak

ellenben,

képesít

—

a

emberi

melyek az ész

hatása

a melyekben az éltet és

a szellemvilág törvényei szerint

mködik,

—

moz

a szel-

lemvilág fejldési törvényeinek hódolnak.

A

mint

férfi

és

n

tartós

együttélésébl

és

természet

szaporodásából család keletkezhetik, de a családi lét akként öntudatra csak kifejldésének magasabb fokán ébred

szerinti

:

11

nagyobb

a családnál

rend

magasabb

és

közületek

csak

is

fejlettségük bizonyos fokán ébrednek öntudatra.

Hogy ezen öntudat

kifejldhessék, ahhoz hosszú együtt-

erteljes traditiók keletkezése, az

élés,

egymáshoz hogy a létre-

erkölcsök

alakulása, és azon hitnek keletkezése szükséges, jött

közület egyénisége

hogy tovább fog

t

valamely közület az

fogja

túl

egyes alkotó elemeit,

élni

az utódokban. Mert csakis akkor képes

élni

alkotó egyes egyéneket

nak bensleg, erkölcsileg

ha

alávetni,

is

a közakarat-

köztudatban

a

él

hogy a közület eg,yéniségének élete tovább tart az alkotó egyesek életénél, s ha a végtelen felé vonzódó, végtelenségre törekv véges ember érzi, hogy egy lépéssel közelebb ér a végtelenhez az által, hogy is egy sejtje a véget leküzd, nála magasabb rend közületi lénynek. az

:

A

hol a tagokban hiányzik a

a mindent átható és a ott

meg

nincsen

jöv

a

hit,

hol

meg

nincsen

biztosítására irányuló közakarat,

az egyéniség öntudata

sem

hiányzik

és

az

egyöntet törekvés.

De minél

er

mellett jön

fekvés, a

faji

szélesebb

körben

valamely,

létre

és

egyez

tömegben az összetartozóság ki

és

nagyobb anyagi

minél

viszonyok,

és nyelvi egység, a közös

egyöntet szokások fejldik

a

a

geographiai

származás

világnézlet mellett

érzete,

és minél

rend

az

erteljesebben

valamely emberi közösség különlétének

annál magasabb

hite,

él emberöntudata,

nagyobb ervel fog azután törekedni önczéljának megvalósítására, annál nagyobb mérvben fogja magát az egyes egyén annak alálesz

azon közület,

s

annál

vetni.

Kezdetben

rend

nagyobb és magasabb Azon küls és bels tényezk,

ember képtelen

az

közületek alakítására.

rnelyek az embereket egyéniséggel biró közületekbe

nem

egybe,

rend

kedveznek a

nagyobb

kiterjedés,

foglalják

magasabb

közületek létrejövetelének, s az emberi ész, az embert

er, még hogy a természetalkotta korlátokat nagyobb

a végesség és korlátoltság fölé emelkedni képesít

nem

oly

fejlett,

dimensiókban kitágírani bírná.

A

család

vagy a törzs

mihamar létének

öntudatára

ébred, mert a vérségi kapocs, a nyelv és a szokások egysége, Dr. Ferdinandy Ge.jza

:

A

királyi méltóság.

^

12

a közös

lakóhel}',

azonossága

mellett

érzete

tartozóság

a végtelen és az

közületnek

létrehozása és fentartása és a

De a mint

a törzs akár küls,

megn, hogy

nem

akadályai,

egykori közösség érzete kivesz,

is

az égalji

felszaporodott

a

s

törzs kisebb törzsekre válik szét,

ellenségeivé

meg

földterület

elfoglalt

alakulása,

és

viszo-

elterjedt

melyek között az ekként az egykor egységes melyek mind önálló egyénia

törzset kisebb törzsekre szakítják szét,

viszonyok

ségekké lesznek, és ha a

válik.

bels szaporodás

az ember korlátolt lényének

nagysága, a földfelület geográfiai

nyok, a közlekedés

rend

más közü-

kifelé,

akár

küls viszonyok, mint az

a

bens

fellépése lehetségessé

egj^séges

útján annyira felel,

mkö-

melynek

szervezetet,

megvalósulása, a

dése folytán a köz akaratának

szemben való

az össze-

egység és a közületi különlét

az

tudatát; mert létrehozzák azt a

letekkel

fogalmak

felli

istenség

szkebb körben mihamar megteremtik

ily

egymás

kivánják,

úgj'

válnak.

így jönnek létre a rokon néptörzsek, melyekbl az egykori összetartozás tudatával együtt kivész az egykori összeelannyira,

tartozás érzete

is,

életviszonyok,

hanem más

törzsekkel

még

keresztezdés következtében nézlet

is

A nem

hogy sokszor nemcsak a küls való

a nyelv,

érintkezés vag}'

és

vallás

sík földön, a hol az érintkezést geographiai

gátolják,

az ember hamarabb

volt

képes

akadályok

nagyobb

magasabb rend közületek

alkotó

földön, hol a tenger

hegyek a megnövekedett

területileg teti

világ-

teljesen átalakul.

és a

megosztották

;

elemeivé

mert a sík földön semmi

az eg3^ség öntudatának és

a

szervezet

bomlását, míg ellenben szakgatott

bomlasztó

hatásának

mint

válni,

terepen

a tökéletlen

emberi ész ellenállani képes

nem

a

szervezet

és

oly

törzset

sem

siet-

egységének

föl-

terepakadályok és

a

korlátolt

vala.

Ez az oka annak, hogy Kelet-Európa

és

Ázsia

síksá-

hamarabb találkozunk nagyobb kiterjedés és erteljesebb szer\ezet államokkal, mint a sokkal fejlettebb és magasabb mveltség Hellén népnél, a hol a szakgatott földfelület az összes Helléneknek egy államban egyesülését

gain

sokkal

megakadályozta.

Vó

De nem csupán a vérrokonsági melyen

kötelék lehet azon alap,

saját egyéniséggel biró közületek

összetartozóság érzete s

emberi

ezzel

ókori községi állam keletkezésénél

vérrokonság a község életében

késbb

tartó szerepet játszik

azért

de

is,

itt

is,

mint

ez

tapasztalható.

szintén

az

Az

létre.

keletkezhetik

azonosságából

az együttlakásból és az érdekek

nem egy

jöhetnek

közület

ily

A

nagy össze-

közületeknél

a

fszerep nem ennek, hanem a társas együttélésbl származó együvétartozás érzületének jut ki, legalább külsleg az egység ebben

leli

kifejezését,

///. J^ep és

Valamely

embercsoportnak

nemzet. egyénisége

kifejldhetik

a

hogy ezen egyéniség okvetlenül az egység tudatának kifejldését vonná maga után, azaz kifejldhetik akként, hogy valamely embercsoport csak külsleg jelentkezik mint egyéniség, bensleg azonban az ily embercsoportot alkotó €gyes emberek, vagy az ezekbl álló és öntudatra ébredt nélkül

is,

emberi

közületek

egymással

szerves

összeköttetésben

nin-

csenek.

Azon tényezk, a melyek valamely embercsoportot külön fel még akkor is, ha abban a

egyéniség gyanánt tüntetnek

bens szerves összefüggés hiányzik egyez világnézlet, az életviszonyok lamok,

jellemvonások,

szóval

a

:

faji

és nyelvi egység,

hasonlósága, azonos haj-

mindaz,

a

mi

az

embernek

typusát megadja.

—

Az

ily

embercsoportot népnek nevezzük, mely azonban

—

nem csupán egyének halmazhanem vegyüléke, melyben az egyesek mint elemek nem sznnek meg hatni, de kapcsolatuk más jelleg, mint mint Concha mondja

állapota,

a mint

a

min

ségükben lenne.

A népnek ségét a nyelvi

ily

vegyülés

Concha:

elemi

egymásmelletti-

azon küls tulajdonságát, mely annak egyéniegységben

juttatja

nevezzük.

'

nélkül,

^

Politika.

I.

217.

1.

kifejezésre,

nemzetiségnek

14

azért,

De a népnek typusát megadó küls tulajdonságok épen mivel a nép nemcsak egyének halmazállapota, hanem

azoknak

vegyülete,

ébresztheti,

ébredt, akkor

csoportból

egyéniségének

népet

a

ha a nép

s

egyszer

öntudatára

egyéniségének

annak érvényesítésére törekszik

egyéniségének

öntudatával

is,

azaz ember-

közületté

biró

is

öntudatára

válik,

nemzetté leszen.

A

nemzet tehát nem egyéb, mint egyéniségének öntudatörekv nép, mely nem csupán külsleg tünik föl mint egyéniség, hanem bensleg is szervezkedik és öntudatos mködést fejt ki, hogy külön egyétára ébredt, és így azt érvényesíteni

más népekkel szemben is elismertesse, és úgy saját mint más hasonló öntudatos közületekkel szemben

niségét

tagjaival, is

érvényre emelje.

Mert nem minden nép ébred egyéniségének öntudatára, vannak népek, a melyeknek egyénisége mindig csak küls marad mert az, a mi az egyéniséget feltünteti, megalkotja^ s

;

egyedül a nyelvi és

egység, azaz a nemzetiség, de hiány-

faji

bens

azon

zik belle

er,

erkölcsi

resztené és az alkotó elemek közt

mi

az

öntudatot

a szerves

föléb-

egységbe való

összeolvadást létesítené.

Mert nem csupán a

A

zeteket teremt.

és nyelvi

faji

egység

mer küls

maga

nyelv

magában véve nem okvetlenül

szül

az, a

mi nem-

ismertetjel,

bens

mely

kapcsolatot.

A

nemzet ellenben bens, erkölcsi kapcsolaton alapuló, valóban létez, akarattal, aspiratiókkal biró közület, mely a közös érdekek, közös történeti múlt és az ezeken alapuló azonos aspiratiók hatása alatt

hetik és fennállhat,

még nyelvegység

nélkül

is

keletkez-

noha végeredményében nyelvegységre

is

szokott vezetni. Igaz,

hogy rendesen az egy nemsetiségek között szo-

kott kifejldni a nemzeti érzület, mert a

rendesen együtt hasonlósága,

jár

az

az

egyez

azonos

azután az érdekközösség

ldnek kizárva,

s a népet

faji

világnézlet,

és nyelvi egységgel

az

életviszonyok

hajlamok, jellemvonások,

a

mibl

azonos aspiratiók

is

kifej-

és

öntudatra

az

ébresztik. Mindazonáltal

nincsen

hogy ugyanazon nemzetiségek között több nép-

egyéniség, és ezzel együtt több nemzet keletkezzék, valamint

az

nemzetiségek között jön

elfordul, hogy több

is

létre

egy

népegyéniség és születik meg a nemzeti egység tudata. így az angol nyelvet beszélk két nagy lanak, mely

jellemre

is

két

nemzet egymástól

sokban különbözik

;

nemzetre osz-

felfogásra, világnézletre és

nemzet ellenben

a belga

nyelvet beszél flamandok

alnémet (plattdeutsch)

cziával rokon vallonokból

az

és a fran-

áll.^

Mint mondánk, az ember korlátolt lénye kezdetben

nem

bir a természetalkotta korlátokkal megküzdeni és azokon felül-

emelkedve nagyobb és magasabb rend,

létének

és

egyéni-

ségének öntudatára ébredt közületek alkotó elemeiként szerepelni. Némely népeknél a család, másoknál a törzs vagy a község a legnagyobb közület, mely az egyes ember végtelenség felé

törekv Ázsia

lelkét betölti.

nomád

török népei

ma

is

a

törzséletben

látják

betöltve lelkük nem.esb felének hivatását, s a földfelleti viszo-

nyok

szétszaggatott hellén nép,

által

—

ha a perzsák

elleni

harczok idejében a közös veszély ellen rövid idre egy nem-

nevezhet

—

köri csoportosult is, a veszély megsznte után ismét az egymás ellen küzd községi államok harczát tárja szemünk elé. De a mint az ember szelleme fejldik és a természet feletti uralom mindinkább kezébe kerül, tágul az ember látzetinek

köre

is,

czél

és az egység és egyéniség tudata

is

szélesebb körben

kezd érvényesülni, s az ember a nemzet közösségében keresi nemesebb törekvéseinek érvényre juttatását. Rokon törzsek egyesülésébl, vagy területileg egymásra utalt törzsek vagy népek összeolvadásából nagyobb és nagyobb népek, vagy nemzetek keletkeznek, majd egymásra utalt s

szomszédsági viszonyban lév nemzetek szövetsége nemzetcsaládokból idvel egységes nagj^ nemzeteket hoz

A

törzsek

elmosódnak, a érzület s

is

és

törzsi

családok

közötti

közösség

végképen

csak a legszkebb körben

az egyén

közvetlenül

Concha

:

Ujk. alkotni.

a

II.

létre.

határvonalak

tartja

eltnik,

meg

a

idvel családi

intensiv erejét,

nagy nemzettest alkotó elemévé

2—6.

1.

16

válik,

nem többé

s

a család és törzs útján

mint

közvetítve,

a nemzetté egyesülés stádiumában. lesz

így

az ember

oly öntudatos közület

alkotó

ele-

mévé, mely az embert a vérrokonsági kötelék vagy az anyagi

érdekközösség sítására

szk

képessé

is

megvaló-

melyhez úgy anyagi er,

mint az

alakban

nemzeti

emberinek

körén fellemelve, oly eszmék teszi,

nyilvánuló

szüksé-

sajátossága

geltetik.

A

nemzet ugyanis abban különbözik a törzstl, hogy míg utóbbiban az összetartó és éltet ert csakis a vérrokonság addig a nemzethen ez tudata, tehát természeti kapocs képezi ;

háttérbe szorul, s helyét a népegyéniségbl kifolyó, egy irányba

mköd

azonos nemzeti aspiraliók foglalják

el.

E szó, „nemzet'', nyelvünkben szorosan véve az egy nemztl leszármazók közötti közösség és egység fogalmát fejezi

mert hiszen

ki,

magyar nemzet rokon néptörzsek keletkezett. De a nemzet

a

szövetségébl és egybeolvadásából

események

által

inkább

sokkal

szó mai értelmében

létrehozott

és

a világtörténeti

ki

fejezi

öntudatra

népegyéni-

ébredt

séget, a „?w//o"-t, mely mintegy a történelem folyamán a történelmi események és égalji befolyások alatt születik meg,

mintsem a vérrokonsági kötelék a

mint

törvényeink

nevezni szokták,'

'

erga

1659

domum

:

1.

t.-cz.

11. t.-cz.

pensione erga Gentetn

satis declaratae"

„Ecceperunt

Hungaram

ferri"

Gentis Htingarae Virtutem etc."

;

Hangáram -

et

se eo

etc.

singulari

subditos

affectu

et.

pro-

cura,

et

non modo ad priscam 0. 0. exceperunt pro-

materna

Gentetn

in

sollicitudine" etc.

1659

:

13. t.-cz. 2. §.

„Ideo Generales

cum

militibus utriusque ordinis

Nationis, sibi subjectis, enumeratas injurias propulsare teneantur"

30. t.-cz. „Beneficia Ecclesiastica, extraneis et /ore«5ífc«s «fl/íO«í&ííS

ferantur".

Declaet

;

1751. „Praef. S. S.

positiones, quibus pro regia süa in

benevolentiae gentis

;

0. 0. Regiae Majestatis

S. S. et :

et

etc.

63. t.-cz. bevez. „antefatos S. S. et 0. 0.

:

rendesen

mondják.

(Lipót hitlevele) 14. cond. „Siquidem intuitu sincert

rationem, qua mediante clementer exponit

1741

natió-nak

Austriacam, suasque Majestates, amori

:

„^^Ms"-et,.

nemzetünket

holott az idegeneket

Hungaricac hactenus luculenter 1741

összetartott

által

krónikáink

és

;

1495:

non con-

17

Az dllam.

IV.

Bármely emberi közület, akár a család, akár a község, mint önálló, nemzeten kivül álló közületek, akár a törzs, akár nemzet,

a

önálló

létét

akkor valósíthatja vezettel és küls ervel

csak

erkölcsi

csak

úgy

tarthatja

fenn, és czéljait

meg, ha arra alkalmas küls szerMert a hol a bens, is rendelkezik.

er

természet összetartó

mellett

hiányzik

küls

a

küls er, ott a sem a hozzá hasonló közületek kivlrl jöv behatásának, sem a közösséget alkotó egyének féktelenkedésének ellenállani, sem a közczélokra az ert központosítani képes nem lesz, és vagy szétmorzsolják a küls behatások, vagy bels bomlásnak ered. Az ily küls szervezetet és küls ert azonban nem

szervezet és a kifelé és befelé hatni képes

közület

mindig azon közület hozza

nem rl,

—

is

mindig önmagából

más közület

létre,

ert az

által,

csoport többi

—

nagyobb küls er egyén teremti meg a küls

erejénél fogva

létesíti

is, hogy az kívülvagy pedig hogy valamely

szellemi tulajdonságainál, továbbá anyagi

tésére és szervezésére képes

vezetet és

a melyben az érvényesül, s

hanem elfordul az

által érvényesíttetik,

akaraterélyénél,

vagy gazdasági

;

a kifelé és befelé egyaránt hatni képes

kifej-

szer-

küls

hogy valamely emberi közület vagy embertagjai fölé emelkedve, annak vezet és akarat-

irányzó szervévé válik.

E er

szerint tehát

küls

szervezet

és

hatni

küls

képes

valamely közületen bell azon közületnek önerea család elszaporodásával által, hogy a közület

létrejöhet

jébl

az

növekszik törzszsé, majd

nemzetté,

és

így

szervezete

nem

egyéb, mint a családapát a családban kezdettl fogva megillet hatalomnak nagyban való kifejldése és elágazása, mely

behálózza az egész közületet és képesíti arra, hogy egy akarat által

irányítsa az

tevékenységét,

egésznek és ezzel

minden egyesnek azon

mely az egésznek közczéljára

jöhet továbbá akként,

hogy

irányul.

Létre-

több egymásra utalt és népi egyéni-

képez család vagy törzs körében a rajtuk kivl es ellenséges erk nyomása hozza létre az összetartást, a közszellemet és

séget

valamely a többinél magasabb

testi,

lelki

és szellemi

tulajdo-

IS

vagy Hj'eneket magában foglaló család ezen közszellemre támaszkodva annak segélyével azért emelnokkal biró egyén, kedik ki a többiek

ama

mert

közül,

közakarat

benne ébred

erk

öntudatra, mert annak megvalósítására és az ellenséges

szervez ervel, elszántsággal és elmebeli képességgel. Keletkezhetik végre akként, hogy a többiek fölé a már említett okokból kiemelked család vagy legyzésére

legtöbb

bír a

egyén a vele személyes hségi viszonyban lev egyénekre támaszkodva, a többi családokat, törzseket bizonyos területen hatalma alá és

kénj'-szeríti és ígj'

kedvezésekkel

létesíti

küls ervel,

szabja

meg hatalmának

binativ

összejátszása folytán

megfélemlítéssel

maga

fenn a szervezetet,

és tartja

majd

erszakos hatalmát szentesíti az id és megszokás és képesíti arra, hogy azt vagy utódja mindig több eg3'én, család vagy nép felett s mindig nagyobb területen kiterjeszsze s a hatalma alatt álló földön lakó emberek tömegét egységes népegyéniséggé olvaszsza egybe. Akár egyik, akár másik módon, akár azoknak comlétesüljön

érvényesülni

kifelé is hatni és

állandó

határait,

földterületen

az

létesül,

is

valamely befelé

küls

képes

emberi

oly

melyben az egyes egyéneknek a köz

létre,

közületet

van

ezen önczélnak

megvalósítására úgy

szemben,

meivel

mely közület önczélú

s

mint

lényekkel szemben

lommal

is

kiható ervel

lénynyé leszen saját alkotó

befelé

s

ele-

más hozzá hasonló közületi érvényesülni képes küls ervel, hatakifelé,

bir.

Ezen képes küls

irányuló

befelé

er

közületet

pedig,

összetartó

és

kifelé

is

mködni

uralomnak, fhatalomnak, az uralom-kifejtési

képesség országlási

zettel

hoz

iránti kötelességei,

ügyszintén szabadsági köre az egész közületre

szabályozva

is,

szervezet, ha az

képességnek

mely ezen

neveztetik

uralmat

állandó földterületen jön

létre,

;

kifejteni

azon önczélú képes

szerve-

államnak nevezzük.

Ennélfogva az állam meghatározott földterületen élö emberi közület, melyben küls szervezet útján oly küls hata-

lom

érvényesül,

hatalmi körébe

mely ezen küls

es

szervezetet,

nemkülönben a

egyéneknek a közülettel szemben fennálló

kötelességeit,

valamint az egyének szabadsági körét meghatározó

szabályokat

önmaga

állapítja

meg,

concrét

czéljait

önmaga

19

tzi

valamint minden határozatát saját szerveivel

ki s azokat

önmaga Az

meg.

valósítja

nem fedik egymást, nem képesek államot alkotni, küls szervezetet és a küls ert, noha

állam és a nemzet fogalmai tehát

mert lehetnek nemzetek, melyek nélkülözik a

mivel

egyéniségüknek öntudatával birnak és azt állami alakban megvalósítani törekszenek

nem képesek nemzetté

is

;

s viszont lehetnek államok,

válni,

metyek

mert hiányzik bennök a népes-

bens

ség népi egyénisége vagy az azonos aspiratiókat kelt

Vagyis elfordulhat az

er.

erkölcsi

alkot egy államot,

ügyszintén az

is,

hogy több nemzet hogy egy nemzet alkot

is,

több államot.

E a

tekintetben tehát

ki azt

nem

érthetek egyet

mondja, hogy az állam a nemzet,^

sem Kunczczal, sem Conchával,

a ki hasonló nézetnek látszik hódolni,- habár másutt elismeri,

hogy a nemzet csakis önmagát irányzó állapotban, azaz szabadságában (tehát nem minden körlménj^ek közt) állam. Igaz, hogy a nemzet és állam közt van szoros vonatkojzás,

mely a két fogalomnak összezavarására okot

szolgáltat,

hogy vagy az állam alkot idvel a hatalma alá jutott népekbl azok összeolvadása után egy nemzetet, vagy pedig a nemzet létesíti az államot, vagy a nép nemzeti öntudatra ébred és kivívja magának az állami különállást. És így az

és ez

:

a fejlettség

bizonyos

fokán a két fogalom annyira fedi egy-

mást, hogy az eltérést észrevenni igen nehéz, mert a nemzetet

er bens

és államot fentartó

tagok vagy az állampolgárok

forrása ugyanaz,

a nemzet-

lét

magasabb

kifejldésének.

De

azért a

nemzet alkotta államban

két fogalom s szünetelhet az állam,

nyomatás

még

i.

nemzeti érzülete, úgy annyira, egyébnek, mint a nemzeti lét

hogy az állam nem tnik fel küls, hatalmi megvalósulásának, a nemzeti

rend

t.

idején

eg3^ ideig

;

el-

vagy bomlásnak indulhat a nemzet, de az állam bens erkölcsi romlás idején.

tengdhetik, mint

Kuncz Ignácz A nemzetállam tankünj^ve Concha Gj\ Politika. 'l. 69. 1.

*

U. 0.

:

I.

különválhatik e

de élhet a nemzet, mint

2

*

is

193.

1.

44.. 57., 58.,

113.

U.

20

Vagy

talán

miután állami

megsznt-e 1849-ben

létét

élni

a magyar nemzet,

elnyomták az orosz és osztrák hadak és kormányozták ? Nem mert

hazánkat osztrák tartományként

!

hiszen a nemzet passiv ellenállása törte

meg

az idegen hatalom

De ha nemzet nem létezhetnék a nélkül, hogy államot magyar állam 1850-tl 1861-ig, jobban mondva 1867-ig? Csak nem tekinthetjük Bachot és hivatalnokseregét a magyar állam szerveinek Már pedig állam hatalmi szervek nélkül és küls hatalom nélkül nem létezhetik. erejét.

alkosson, hol volt hát a

!

Ha nemzet nem

lehetne

—

azonos fogalmak volnának, akkor elnyomott nemzetekrl, melyekben él a

és állam

szó

külön egyéniség öntudata, az

élnek századokon át a traditiók

államalkotásra irányuló

s

nemzeti aspiratiók, de hiányzik a

küls er. nemzet és állam tehát oly vonatkozásban vannak egymással, hogy nemzet is alkothat államot, állam is teremthet idvel nemzetet továbbá, hogy minden nemzet államalkotásra megvalósításhoz szükséges

A

;

törekszik, ez levén

minden nemzeti tevékenység alapfeltétele. a melyek önállóan alkotnak

Tehát vannak nemzetek, államot és azt

— De

egymaguk képesek

föntartani.

így az olasz, a

vannak nemzetek, melyeknek államisága hatalmasabb államok által tönkretétetett, de nemzeti öntudatuk meg franczia.

nem

semmisült, aspiratióik el nem enyésztek, még akkor sem, ha területük több állam közt osztatott meg és a nemzettagok

több államra tépettek szét. Együtt éreznek, egy czélra

mködnek.

—

Ezek az elnyomott nemzetek, mint a lengyel. Vannak nemzetek, a melyek nagy küls hatalmuk, vagy erkölcsi fölényük segélyével még más nemzeteket is az általuk alkotott állam fentartására kényszeríteni vagy rábírni képesek ezek a hódító vagy yralkodó nemzetek, mint az angol. De az is elfordulhat, hogy valamely nemzet a viszonyok kényszerít hatása alatt legalább ideiglenesen két vagy több államra

—

szakadva

kénytelen

nemzeti

mivoltát

fentartani,

mint volt a

magyar akkor, a mikor Magyarország és Erdélyország két államot alkotott, noha mind a kettt egy nemzeti érzület hatotta át s mindkettnek aspiratióját képezte, hogy egy nemzeti állammá egyesüljenek, mert hiszen egy nemzeté volt mind a két állam.

—

21

is, hogy több nemzet gyöngesége érzevagy bizonyos téren érdekeinek találkozása következtében, vagy egy fejldni kezd közös nemzeti érzület folytán egyesül egy állam alkotására, de ezt csak bizonyos meghatározott czélra alkotja meg, azaz államszövetséget vagy szövetséges államot létesít, mint az északamerikai, vagy a német. Úgyszintén az sem lehetetlen, hogy valamely, több nemzetiség nemzet kebelében egyes nemzetiségi csoportok vagy

Viszont elfordulhat az

tében,

—

rendek nemzeti öntudatra kezdenek ébredni részére a nemzeti

különállást,

küls nemzeti

letlen

kiküzdik

s

maguk

de gyöngeségük folytán töké-

szervezettel,

csak

mint

álképletek

az

államalkotó nemzet testében, az államalkotó nemzet hegemóniája

nem emelkedhetnek.

és uralma alatt és így állami különállásra Ig3^

Erdély elszakadása alkalmával a magyar nemzet hegemó-

niája alatt a rendi különállással

így

1867

után

az

1848-ban

székelyek

biró

nemzeti

szászok

és

öntudatra

ébredt

és

1868-ban politikai nemzetnek elismert, addig pedig csak tartományi különállással birt horvátok. Minthogy a XIX. század közepetáján uralomra jutott eszmék hatása alatt az egy nemzetiségek között több helyütt a nemzeti öntudat ébredezni kezdett a több nemzetiség ;

polgárokból

álló

államok

veszélye imminenssé

vált.

kebelében

A

a

nemzeti

szétbomlás

nemzeti állam fenmaradása és a

kebelében ébredez és küls szervezetben is megvalósulni törekv idegen nemzeti öntudat létesítette a nemzetiségi kérdést, a

mi azután befolyásolta a nemzet fogalma felli téves

nézetek elterjedését,

némelyek részérl a nemzetiség, mások

részérl az állam fogalmával való összezavarását.

Mindkett között van szoros vonatkozás, mert a nemzet létesít, vagy legalább erre törekszik s mert a nemzet rendesen valamely nemzetiség színével bir, mely színben

államot

azután az

általa alkotott

állam

is

mely nem nemzeti állam, hanem

feltnik

mer

;

st

küls

oly államban

is,

hatalmi szervezet,

mint Ausztria, az állam valamely nemzetiség színét kénytelen felvenni, mivel nyelv nélkül

mányzatot vinni nem

vagy több nyelven központi kor-

lehet.

De nem minden nemzetiség ha az egy nemzetiségek

között

egyúttal

nem

él

nemzet és

is,

mert

nem dominál

22 e nemzeti együvétartozás öntudata, azaz nem születik meg az egyes egyének valamennyiét befolyásoló, irányító és önmagát másoktól és tagjaitól megkülönböztetni képes személyi lét, mely

államalkotásban

államalkotásra vagy legalább az

mint önálló

egyed, részvételre törekszik, ott nemzetrl beszélni

nem

lehet.

melyben több nemzetiségek az állampolgárok, az államalkotó nemzetnek oda irányúi a törekvése, hogy az állam nemzetiségén kivül, más nemzetitehát, a

Olyan államban

ségek

között

külön

öntudat ne keletkezzék,

nemzeti

mert

ha keletkezik, az ennek következtében az államalkotó nemzettl

különváló polgárokban

bels

nyílt

ellenségre

öntudat,

nemzeti

az

talál.

ez

nem támaszát

állam

leli,

hanem

Mihelyt ugyanis felébredt a külön

úgy-ahogy

külön

nemzeti

szervezet

irányítja a spherájába es egyének közakaratát nemcsak a nemzeti egység, de még az állam fenmaradása

létesítésére s

árán

a külön nemzeti aspiratiók megvalósítására törekszik,

is

a mi eleinte az állam egységes szervezetét, azután az állami

terlet épségét, teti.

Az

st magát

az állam fenmaradását

is

veszélyez-

államalkotó nemzetnek tehát saját nemzeti létének és

állama

érdekében

fentartásának

az állam

polgáraiban

is

nemzetiségi

arra kell törekednie,

különbségre

való

hogy

tekintet

nélkül csak egy nemzeti öntudat hasson, s mihelyt az államon bell nemzetiségi alapon külön nemzeti öntudat kezd ébredezni,

nem

az államnak

lehet,

azt

meg

semmisítenie,

kell

eszközökkel

latiójára

irányzott

nemzeti

egység és ezzel

is,

ha másként

nemzetiség nyelvi assimi-

akár az illet veszélyes

mert ellenkez

együtt az állam

esetben a

egységes

nemzeti

bomlásnak indul. De nemcsak nemzeti alapon keletkezhetik állam. Az államalkotás kiindulhat abból, hogy egy kimagasló egyéniség a vele magánkötelezettségi vagy hségi viszon^í'ban lévk segélyével uralmát egy meghatározott földterület felett állandósítja s ennek következtében az egész államszervezet magánjogi jellé szervezete

get

nyer

is

(patrimoniális

állam)

;

kiindulhat

abból,

hogy

eg}'

hatalom mind szélesebb majd valamely meghatározott földterlet felett állandósul az államfnek családias jelleg korlátlan hatalma alatt (patriarchális állam) továbbá államot alkothat egy család elszaporodásával a családapai

körben érvénj^esl,

;

23

törzs állandó területen való megtelepedésével s az azon lakó népek leigázásával vagy meghódításával (aristokratikus vagy alkothat katonai állam) egy község teljes önállóságának ;

Ha pedig az államképzdés idevagy annak további fejldése alatt valamely emberi közület küls szervezetének megalkotásában az istenség

létesítésével (községi állam).

jében

fell

fogalmak,

táplált

azaz a vallás

is

jelentékeny

szerep-

hez jut és az uralom küls szervezetét mint az istenség megakaratát tnteti

változhatlan nyer.

jelleget

De mégis

fel,

akkor az állam theokratikus

legfejlettebb alakban

nemzet alkothatja

küls

az államot, ha meghatározott földterületen

szervezetet

melynek segélyével a nemzeti erknek a nemzeti

létesít,

aspi-

ratiókra való egységes és összpontosított irányítását megvalósítani

képes (nemzeti állam). Innen van az államok

államfajok

bens

természete vagyis az egyes

különbség, mely az államoknak a

között fennálló

késbbi átalkúlása

történelmi fejldés folyamán bekövetkezett után, a

küls

lenül

érvényesíti hatását az állami életre.

is

formájával szemben és attól függet-

szervezet

De az államok keletkezésénél a legtöbbször nem csupán egyik vagy másik tényez, hanem két vagy több tényez hol egyidejleg, hol egymás után érvényesül s innen van az, hogy némelyik államban (mint a zsidóknál) a patriarchális és a theokratikus, vagy mint Rómában és Spartában a község vagy mint Magyarországon az

és az aristokratikus,

és a nemzeti, vagy mint a német

tikus

moniális és aristokratikus,

aristokra-

államokban a

patri-

vagy átalában egyik-másik

jelleg

egyidejleg vegyesen fordul el.

V.

Az

dllcnn lényege és az uralmi elmélet.

Minthogy az állam meghatározott földterületen él emberi melyben küls szervezet útján ellenállhatlan küls ennélfogva az államban négy alkotó hatalom érvényesül

közület,

;

elemet

kell

alkotó

megkülönböztetni,

embersokaságot,

nyesítésére szolgáló

A

a

küls

földterület az alap,

u.

m.

:

földterületet,

küls hatalmat

a közületet

és az ennek érvé-

szervezetet.

melyen az állam

fölépül, az

ember-

24

sokaság az anyag, mely az államnak testet ad, a küls háta. lom és az ezt érvényesít szervezet pedig az, a mi az államot

mködésre képes

egészszé

voltak, kik az államot

Ez az oka annak, hogy

teszi.

nem

mint egyes

tekintették egyébnek,

mely sok ember akaratát egy ember czéljainak ren-

emberek

közötti uralmi viszonynak,

és erejét

egy ember akaratának,

alá.

deli

így fogja

az államot Haller, a

természeti

általános

kodjék,

fel

és

—

ebbl

törvény,

vezeti

le

ki

felli

—

ki,

hogy

a hatalmasabb

miszerint

az állam

abból indul

többi

tanait.

ural-

Az

uralkodnak egymás felett, az mondja Haller emberek apa gyermekei, az úr szolgái, a vezér serege felett stb., de valamennyi felett áll még egy magasabb hatalom. Az alárendeltség és fölérendeltség eme fokozataiban végre ahhoz jutunk, a kinél azután az uralom be van fejezve, a

csak

mert

istentl

tetzve, m.eg van kinél

függ,

és

itt

a

koronázva, az állam

magasabb uralkodó

nincs, a

ki

egészen szabad, sora

kötelékek teljes.

A

be

van

fejedelem, a

legmagasabb hatalom, nem

hanem magától a természettl van az állam más emberi köteléktl semmi másban

idegen megbízás folytán,

adva és így

nem különbözik, mint abban, hogy legmagasabb fokozat, hogy mástól független. Magánviszonyok egyéneknek, corporatiók önmagoknak függetlenítése által államokká lesznek, úgyszintén le

a

függetlenségök

magánviszonyok

ságból

csak

a

elvesztése

körébe.

függetlenség

A

folytán államok sülyednek

magánuralomnál az

hiányzik

és

állami-

semmi más, mert

hiszen egy város teljesen hasonló a respublicához, egy család a monarchiához.

Ez a lis

^

felfogás alkalmas talán

államot s annak

megmagyarázni a patrimoniá-

keletkezését,

hanem

teljesen

figyelmen

kivül hag3^ja a nemzetet, mint államalkotó alanyt, úg^'szintén is, hogy az uralom csak eszköze az állam tevékenj'ségének és természetes kövezkezménj'e annak, hogy a gyöngébb aláveti magái az ersebb akaratának, de nem egyedüli lényege

azt

az államnak.

Maurenbrecher hasonló felfogásból indul

•

Haller. Rcstaur. d. Staatswissenschaften

I.

ki.

Szerinte az

444. és követk.

11.

25

állam akként jön

szetszerleg

hogy egy embertömegben, mely termé-

létre,

együtt

él,

egy egyén szükségkép kiemelkedik, tömeget összetartja és a mennyiben embereknek kölcsönös kötelezettségeit

erejével és hatalmával a

a hatalmi

es

körébe

teszi,

Az államban

*

megvalósulását

tehát

mint embercsoportból gyakorló

egyéntl

nem emberek

az egyén

csak

is

azzal a különbséggel, hog}'

látja,

állammá

szabályozott összeköttetéssé,

rendezi és oltalmazza,

álló morális személyt,

különválasztja.

uralmi

az államot

az abban uralmat

Szerinte

-

hatalmának

az állam

tehát

hanem az uralom

viszonya,

tárgya,

melyet a hatalom, törvény alapján, morális személynek ismer

A

el.

sága

hogy

hogy joga van

azaz,

joga a

i.

donra, a

arra, a

szerzdésre,

mire

a természeti

ennélfogva

magánjogi

politikai jogainak,

tesz

személynek,

de

nem

Alapja

valami.

forrása és oka,

ez az uralkodó egyén.

Ezen felfogásnak uralkodót

hetnék

f

hibája az,

hogy az államot és az mintha uralkodó

egymástól,

különválasztja

államon

létez-

vagy állam az uralom bármely forhogy az államot az uralom tárgyának, nem kivül,

mája nélkül és alanyának

pedig

tünteti

fel.

Az uralkodó

az állam jogi létének

és jogainak forrásaként csak patrimoniális államban s

nem

jogi személyiség, ez

jogi fictió segélyével jogalany lehet,

a becsületre, a szabad cselekvésre, a tulaj-

létre,

ugyan a polgárok rr.ert

egyéb, mint az akarat szabad-

minthogy pedig az állam

egyebet, mint azt,

t.

nem

személyiség pedig ;

a Maurenbrecher

által

államban érvényesül

kifejtett

elvet,

de

tnik

föl,

fölfogás csak a patrimoniális

nem az állam mivoltát magyanem az állam felett, hanem

rázza meg, mert hiszen az uralom az államban és az állam

Seydel

is

a legfbb

által

érvényesül.

hatalom

érvényesülésébl indul

az állam lényegének kifejtésénél, de okoskodása már meglátszik,

170.

hogy a

társasági

'

Maurenbrecher: Die deutsche

-

U.

»

U. 0.

1.

0.

278.

1.

2S1— 282.

11.

regir.

elmélet,

0I3'

Az

elmé-

(melyrl

késbb

átérthet, mint a Hallers vagy a Maurenbrecheré. letén

nem

ki

Fürsten und die Souverainitiit.

26

Elmélete els tekintetre azt a be-

lesz szó), befolyásolta azt.

nyomást akaratán

államot az azt

az

mintha

teszi,

közületnek

alapuló

alkotó

egyesek

mondja ugyani/., az emberek bizonyos Azt

tartaná.

hogy az állam az által létesül, hogy mennyisége, mely a földterlet bizonyos részét elfoglalja egy legfbb hatalom alatt egyesül. Azok az emberek, kik egy

akarnak

államot

fogva,

Az

E

tehát

szerint

állam

az

természetüknél

azt

akaratuk

irányuló

erre

pedig szükségképeni.

ménye.*

akarják

alkotni,

mindazonáltal

emberi

tehát

akarat

valamely

állam

készít-

meghatározott

él embercsoport által, annak szabad volna. De ennek a fölfogásnak

földterületen

akaratából

uralom

létesített

nem

szabad,

fejtegetései

folyamán mihamar ellentmond, mondván: a legfbb akarat általában akként keletkezhetnék, ha az összes egyéni akaratok egyeznének. Ez azonban az emberi természet mellett

képzelhet,

De bármiképen keletkezzék

keznie.

mely azt hogy egyéneknek

csak emberi

létrehozza,

kell

nem

az uralomnak tárgya, mely

nem

az

állam

pedig

felett,

az uralkodó akarat,

nem

a fhatalom, az akarat, a

mibl

következik,

uralkodni

fölött

És

uralkodhatik.

felett

el

kell kelet-

;

mert az

így az állam

egy vagy több egyén uralhány egyén uralkodik

Az, hogy

alanya.

egészen

is

lehet,

a közösség

állam mint elvont fogalom,

kodik,

másképen

ennélfogva a fhatalomnak

közömbös.

sem az

Az

^

állam

sem maga hanem .

övé az uralkodó akarat,

egy ország és az azon lakó nép

az,

mely

felett

az uralkodó

akarat érvényesül és így az uralkodó és az állam oly kétféle

mert hiszen az ural-

dolog, mint a tulajdonos és a tulajdon,

kodó

uralmát

donát.

fejezi

el

is

veszítheti,

akár csak

a tulajdonos

tulaj-

-^

Seydelnek az állam felli felfogását leginkább az utóbbi a patrimoniális felfogás materialismusa ebben jut ki, kifejezésre, még ersebben, mint Maurenmennyiben az állam keletkezésénél és fenmara-

legpraegnansabb brechernél, a

dásánál

egyedül

1

Seydel

-

U. O.

'

Seydel

a

nyers

Grundz. einer

:

7. i.

1.

iii.

4.

I.

ert,

alig.

az

uralkodó

Staatslehre.

l.

és 2.

hatalmát

1.

látja

27

érvényesülni és abból minden morális és ethikai elemet, úgyszintén az állam alkotóelemei között a

küls

ö szefüggést egészen kiküszöböltnek tartja. di

nosról

és

tulajdonról

felhozott

ben az uralkodó hatalmát az tulajdonos

a

holott

bels szerves

és

De

hasonlata

sántít a is,

állam akaratából

nem

tulajdonát

a

is

tulajdon

tulaj-

mennyi-

a

elvesztheti,

akaratából,

hanem más okokból szokta elveszteni. Ezen elmélet materialismusa fképen abban rejlik, hogy az államot másként, mint egyes embereknek egyszer összegét, halmazát, képzelni sem tudja. Seydel az államx fejldését sem egyébnek, mint az egyes egyének fejldésének, az orgamer látszatnak mondja.^ Megfeledkezik

tartja

nikus fejldést pedig

hogy az egyes ember önmagában szellemi életre nemesebb tulajdonságai csakis valamely közületben fejldhetnek ki. Megfeledkezik arról, hogy államokat nemcsak tehát arról,

képtelen és

er

egyéni

hanem valamely közületben megnyiképes megteremteni és hogy épen azon legnagyobb erkifejtésre, a melyeket nem

és hatalom,

latkozó közszellem

államok képesek

küls er szellemi

De

hanem a melyekhez a küls er egy bens

alkot,

ernek,

gyökeredzik, mit

is

mely százezer és

millió

musáb: n az uralmi elmélet eddig

még köztársaságban

is

lelkében

materialis-

említett híveit is felülmúlja.

Ling szerint az állam az uralom állapota államban,

egyesek

küls megnyilatkozása. mondjunk Lingnek elméletéhez, mely s

az uralom minden

csak egy embert

illet. ^

Okos-

kodása azon tévedésbl indul ki, hogy reális egység, reális lény csak az lehet, a mi physikai egység, physikai lény. Ennélfogva eltte a legmagasabb rend reális lény az egyes ember. Mi

semmi más, mely csak emberi akarat lehet, még pedig csupán egy emberé,^ mely az államban mint mindent túlszárnyaló akarat érvénj^esül. A mely akaratnak a többség tehát az, a mi az államot egységként tnteti fel?

mint a legfbb

magát

akarat,

az határozza

aláveti,

meg

az állami akarat irányát.

az egy akarat alá vetettségbl származó

m.

1

Seydel

*

Ling.

Emp. Untersuch. zur

^

U. o

18.

:

i.

2.

1.

alig.

.Staatslehre.

1.

Dr. Fei'dinaiidy dejza

;

egység nem

A

királyi méltóság.

14.

1.

De

reális,

28

mert azt csakis az uralom szempontjából, melyet az emberek felett egy akarat gyakorol, fogjuk föl egységesnek. Az alá-

mely a családban kezddik, a törzsben folytatódik s az államban nyeri betetzését. A nép tehát aláveti magát a hatalomnak, de csak a. czél által kivánt mértékig és így a czél, a melyre az egyesek vetettség az emberi közélet eredeti formája,

többsége törekszik, köti össze ket, de a czél nem hoz létre új lényt, organismust és személyt, mert a czél nem causa

hanem csak

efficiens,

relatió.^

A

czélt,

a melynek elérése a

hatalmat kivánja és ezzel együtt a határt, a meddig a hatalom de a hatalom azé, a kinek terjedhet, meghatározhatja a nép ;

annak többsége, magát aláveti. Ez pedig csak egy physikai személy lehet, nemcsak monarchiában, hatalma alá a nép, illetleg

hanem

st köztársaságban is.^ Az is, sem személyiség,^ sem organismus,^

államokban

szabad

állam tehát

nem

lehet

mert úgy az egyik, mint a másik

reális lény,

az állam ellen-

melyben egy akarni képes ben nem lény, hatalommal biró physikai lény és a neki magukat alávet állapot és pedig az uralom állaemberekbl álló nép van,

hanem

viszony,

—

pota és csakis ez állapotnak azonossága adja

meg

az államnak

ugyanazonosságát különböz idkben, nem pedig a szeis mélyiség vagy az organismus folytonossága.^ Az állam tehát

azon viszony, állapot, mely valamely meghatározott földterületen bell letelepedett nép feletti uralomban áll.^ Lingnek elmélete tehát eltér Hallerétl, a mennyiben az államot nem azonosítja az uralkodóval, eltér a Maurenbrecherétl

mennyiben az államot nem az uralkodói akarat tárgyául tekinti, mert annak tárgyát szerinte az egyes egyének képezik,'^ de megegyezik velk abban, hogy az állam lényege az uralom, st ezeknél még tovább megy, mert és

Seydeléll, a

az

uralomnak alanyául

1

Ling

2

U.

i.

in.

1

o.

14. és

3

U.

o.

28.

1.

*

U.

o. 47.

1.

*

U.

o.

116.

*

U.

o.

77.

1.

U.

o.

28.

I.

'

1.

— 10. 18.

1.

11.

csak

egy természeti személyt tud

29

képzelni, míg

amazok többek közös uralmát

Ezt nevezi Ling

tartják.

reális felfogásnak,

lehetségesnek

is

holott e tant leg-

jobban durva materialismusnak lehetne nevezni.

Az

államot egy

phisikai

uralmából és az

megmagyarázni épen olyan kevéssé

vetettség állapotából

mint akár a családot, akár

a nemzetet,

nem oka

vetettség legtöbbször

hanem ménye

személy

alá-

lehet,

mert hiszen az aláegyüvétartozásnak,

a közületi

igen gyakran csak az együvétartozás érzelmének ered-

Legtöbbször a már erkölcsileg, ethikailag létez egy-

ség az, a mi valamely közületet, s ezzel abban egy akaratot érvényesít.

hatja létre,

Az államban

—

az egységet a czél egysége

a mint ezt Jellinek

egyének az állam

végczéljáról

is

épen

hiszi

—

sem

hoz-

mert az egyes

úgy nem

bírnak tudo-

mással, mint az emberi test egyes részei az ember czéljairól.

St

ellenkezleg, azon egység, melyben az állam tagjai össze-

olvadnak, biztosítja

azt,

hogy az állam minden tagja elmozhogy azok elmozdítására

díthassa az állam concrét czéljait, s

az államtagok valóban törekesznek

is.

Az államban

az egység-

nek sokkal bensbb természetnek kell tehát lenni, mint az egy uralom által, vagy a czél által létrehozott egység. Nem lehet tehát az államot csak viszonynak, s

helyesen jegyzi

vagy

viszony

meg

állapot

Jellinek*,

állapotnak tekinteni,

hogy miképen

viselhet

egy

háborút, miként köthet szerzdéseket.

Ling tanának azután szükségszer consequentiája azon állítása, hogy az államkincs az uralkodóé, mert az rendelkezik felette,

ha korlátok között

VI.

Az

is.i

A

uralmi elmélet

társasági elmélet. fképen

a patrimoniális felfogás eredmé-

nye, melylyel szemben a szabadság apostolai az államot eg3'ének társulásaként fogták fel és egyes egyéneknek szerzdés útján

egy összegyéniséggé történt egyesülésének tekintették. E tant Rousseau fejtette ki „Contrat social" czim mtana szerint az emberek egy társasági szerzdés vében. Az által

minden jogaikat »

2

Jelnek Lins;

i.

:

elidegenitvén, egyetlen személylyé (per-

Syst. d. subj.

m. 99.

1.

öff.

Rechte.

30

néppé

sonne publique), talma,

lesznek,

visszavonhatlanúl

joga,

maga

Ezen personne publique a

nem

közegeivel szerzdést

s

a

melybe az egyesek

beleolvad.

megbizottaival,

végrehajtó

köthet, mert ezek

szolgái, megbízottai.

A

dés határozatainak

megsértése

nép addig marad fenn, folytán

annak egyszer a mig a szerz-

nem bomlik s az vissza nem esik.' A fel

egyén a közösségen kívüli állapotába szerzdés általi egyesítés (contrat social) azon nik,

mely

hogy

akaratot

általános

ha-

átruházhatlanúl

czélból törté-

(volonté générale) teremtsenek^

minden egyes személyének és jogainak védelmét Ennek az általános akaratnak minden egyes engedel-

által

találja.

mint

meskedik,

magának,

kiki

mert hiszen

ebben

minden

egyes akarat benne van, annak része. Az állam tehát az egyesek föltétlen joglemondása által keletkez s az egyesek min-

egyesít

den jogát, hatalmát

társaság

fassociation),

erkölcsi

melynek czélja a közjó, mert mindenki jogáról egyenlen lemondván, mindenés coUectiv test

(corps morál et coUectíf),

egyenl és nincs érdekében azt De ezen állapot csak addig

kinek állapota

társaira hát-

a míg a szerzdés határozatai fenmaradnak, meg nem sértetnek. De ha megsértetnek, a szerzdés és a mit ez létrehozott,, a nép, megsemmisül s az egyesek visszanyerik jogaikat. Rousseau ezen tana nemcsak alapjában hibás, hanem ellenmondást is foglal magában. Alaphibája az, hogy az álla-

rányosabbá

tenni.2

tart,

társasági

emberek szerzdésébl keletkezteti, emberek abban a természeti állapotban, a melyben holott az minden közületi köteléken kívül teljes egyéni szabadságban éltek volna, soha sem voltak, mert az ember csakis mint közü-

mot

és a népet az egyes

letek tagja, fejldhetett

talán

csupán

kellett élnie.

(v.

egyéniségének öntudatára,

életet

állati

a

ö.

II.

élt

is,

fejezettel.)

már akkor

Sem

is

népet,

s

ha valaha

társas életet

sem államot

találunk, mely valaha a teljes természeti szabadságukban

nem él embereknek volna. Régi

vagy

régi

szerzdés

általi

egyesülésébl

keletkezeti

államok bomlottak szét és fejldtek belle üjak^

államok szerzdéses egyesülésébl keletkeztek újak.

1

Rousseau

2

U.

0.

I.

:

7.

Contrat social fej.

I.

k.

5.

fej.

(Concha után).

(Concha és Maurenbrecher

után).

31

de államon avagy minden közületi köteléken kívül

egyének

álló

szerzdésébl sem nép, sem állam nem keletkezett. Ellenmondást rejt e tan önmagában mert azt mondja, hogy az egyén az által, hogy a társasági szerzdést megkötötte, jogait elidegenítette. Hogyan lehet hát akkor azt állia társasági szerzdés betartása tekintetében az tani, hogy állammal szemben a biró mégis az egyén, azon egyén, a ki :

az államba lépés

által

minden

jogait elidegenítette?!

Rousseau felfogása szerint az állam czélja az t alkotó egyének jólétének, személyének biztosítása, tehát az egyének erdeke. De miképen magyarázható meg akkor az, hogy az állam az egyéntl áldozatokat,

st

életét,

vérét

követelheti,

is

s hogy az egyénnek sokszor ez áldozatok meghozatala képezi

legfbb becsvágyát, hiszen az egyén java szempontjából talán mindegy lenne, akármelyik államban volna biztosítva jóléte Miképen magyarázható meg akkor, és személyes biztonsága ? !

hogy az emberi közületek államiságukért életét lelkesedéssel,

kára

?

!

—

végs

Helyesen jegyzi

mivoltát individualisticus

egj^énekben

él

meg Concha, hogy

„az

állam

alapra fektet elméleteknek csak az

erkölcsi és vallási

jogi,

létüket és tagjaik

elkeseredéssel vetik gyakorta kocz-

érzület

marad meg

tanuk védelmére. De vájjon jog, erkölcs, vallás, egyéni alkotások-e, s nem ellenkezleg nagyobb egészeknek, önálló létre

nemzeteknek életnyilvánulásai?

jutott népeknek,

A

mint nyelvet

csak valamely több egyedet magában foglaló önálló lét emberegész alkot, ép úgy jogot, erkölcsöt is. A nemzeteket, a nemzeti legfbb nyilvánulását, az állami létet sem lehet az egyéni

lét

jogérzetbl származtatni, mert az egyéni jogérzet egyezik

jognak

meg

azzal, a mit a nép, a

tekint."

YII.

nem

nem mindig

nemzet mint egész,

tárgyilag

^

Az állam mint organismus.

Minthogy sem az uralmi, sem a társasági elmélet mellett megmagyarázni azokat a jelenségeket, melyek az

lehet

€mberí közületeknek államalkotási törekvései

köri

és

ban az állami életben érvényesülnek, mert az állam a ^

Concha

Politika.

I.

226-227.

1.

magátörté-

32

az elméletben

mint önczélú egységes lény jelent-

netben

is,

kezik

ennélfogva az államban organikus egységet és akarat-

;

is

képességet, személyiséget kell keresnünk.

a

köri forognak, hogy mit

és személyi léte alatt, s

keli

Az újabb

theoriák

értenünk az állam organicus

mennyiben hasonló az a természeti

organismushoz és személyiséghez. Trendelenburg az állam képzdésében érvénj^eslni,

m.

u.

a

természetit,

ketts irányt mennyiben a család

lát

n

és szellemit, mely valami egyéni irányt alkalmaz hogy az egyetemes embert állítsa el. A nép az állam viselje, az állam a népnek öntudatos betetzése. De a két irán}', t. a népi és az államképz, noha kölcsönös törekvéseikben egymásba foglaltatnak, nem emésztik fel egymást. A nép, mely egységnek érzi magát, állammá lesz, vagy az állam, mely több népet fog át törvénye által, ezeket egy néppé teszi.* tehát helyesen megkülönbözteti azt, a mikor

nemzetté,

arra,

i.

a nemzet alkot államot,

attól,

a mikor az állam

teremti

idvel több népbl a nemzetet. Az állam és nemzet fogása tehát igen közel fejté ki

haszna

a mienkhez, kár, hogy tanát

részletesebben és praecisebben, mert a lett

tudománynak nagy

is

mindig csak néprl (Volk)

a népet és a nemzetet egymástól szóban

helyütt azonban, bár

nem

is

érti.

Pedig ha

megkülönböztetné,

élnkbe az állam

tana sokkal világosabban állítaná

le-

beszél és ez alatt

hol a népet, hol az öntudatra ébredt nemzetet

Egy

nem

volna belle. Eladásában hibáztatni csak azt

hogy

het,

áll

meg

felli fel-

elég tudatosan,

is

mivoltát. kifejezést

ad annak, hogy a nép és a nemzet közt nagy a különbség,

mondván: hogy a sou^^erainitás az államot illeti, a mennyiben nem a szervezetlen nép, hanem a szükséges tagozatban

ez

nemzet (Nation). Az államképz tevékenység

ethikaivá vált

—

—

mondja Trendelenburg

természete szerint egyetemes, a népi tevékenység ellenben

egyéni, s ezért szükségli egyik a másikat.

Ha

az államképz

irány ellentétbe jön a népivel, nélkülözi az egységet, a biztos

1

Trendelenburg

^

U.

o.

427.

1.

:

Nuturrecht 282.

1.

33

ember meg-

köteléket \ mert az állam eszméje az egyetemes valósítása

a népnek egyéni formájában,

önelégültség

töredék, az az

így

államban

egyénben

az

az

folyólag az

mint

sokoldalú

az

államban

mint

ész,

egyénben az ismeretek,

A

emberben csak egész jelenik meg.

önállóság.-

és

ebbl

s

mi az egyes

kormány,

az

államban mint szerteágazó tudo-

az

mányok, az egyénben az ügyességek, az államban mint kiképzett mvészetek, az egyénben az önbiztosságra szükséges er, az államban mint hadi berendezés jelenik meg,^ azaz az állam ember nagy arányokban.^ (Plató organicus elmélete.) tehát az államot els sorban az egyetemes embert föltntet organismusként, azaz oly ethikai lényként fogja fel, melyben az egésznek hatalma a tagokért és a tagok ereje az

egészért van.^

hogy az államban kell lenni szervezetegyéneket, a kikbl az állam áll, egy de a mig a cselekvképes lénynyé foglalja egybe

Tagadhatatlan, nek, mely az egyes

él

és

;

physikai

lények

szerves

szervi

anyagvilág törvényei képezik és az egyes ember is

kapcsait

összetételének

csak mint anyagilag befejezett egész

az

szellemi életre

van képesítve, addig

hanem kizárólag eszmei törvények kapcsolják egybe, noha az él szervezetbe összekapcsolt elemek emberek, vagyis anyagi él lények. Ezenkívül az államban érvényesül küls és bels szervezet abban is különbözik az ember testi szervezetétl, hogy a mig az emberi szervezet különböz részeinek egyes sejtjei különböz az állam alkotó elemeit

nem

anyagi,

anyagból alkotvák és egymással szoros physikai összefüggés-

vagy kivétetnek,

ben vannak, ügy

hogy ha abból

megsznnek

addig az állam alkotó elemei emberek, azaz

élni

;

kiválnak,

physikailag befejezett és az államtól

egészek, kik ki véget

érne és a

kik

'

Trendelenburg

-

U.

o.

284.

1.

1.

*

U.

0.

285.

•»

U.

o.

422.

1.

'

U. o. 287.

1.

önálló

létet

is

folytató

válhatnak az államból a nélkül, hogy létük

is

i.

csak m. 283.

képességeikre,

1.

de

nem

egyúttal

34

lényegükre nézve

is

ugyanaz az

különböznek egymástól, és

ember az állami szervezet különböz összetételeiben szerepelhet és ugyanakkor, a mikor egyik is

egyes

egyidejleg

vonatkozásában az összességnek csak egyes alkotó sejtjeként szerepel, másik vonatkozásában mint az egész állami életre juthat tevékenységhez.* így a

kiható szerv

képvisel

és

polgárként

választó

minister egyúttal

ugyanazon

szerepelhet

idben.

Egy másik különbség továbbá physikai lények, így az

guk

ember

hanem az

alkotják meg,

a természet

anyagi

törvényei

szükségképen és az egyén akaratától függetlenül, ön-

szerint

tudatlanul jön létre és öntudatlanul

küls

hogy a mig az egyes nem önma-

az,

szervezetüket

is,

mködik, addig az és mködését

szervezetét öntudatosan létrehozni

leteiben

is

rész-

irányítani képes.

Ez az oka annak, hogy organismusról szóló szeti

állam

és

Jellinek

vele

mások

is,

az

minthogy az az államot a termé-

tant,

organismussal hasonlítja

össze,

teljesen

elvetik,

és az

orgánumot pedig eszköznek tartják. Jellinek elismeri ugyan, hogy a természeti organismus és az állam között van analógia. így az. hogy az állam az ember természetes physikai és szellemi tulajdonságain alapúi és a zabolátlan önkénytl független léttel bir s különösen a szükséges bels tagoltság és a folytonos átalakulás melletti azonosság az, a mi az államot organismusként tnteti fel de az állam organikus volta ellen vall az, hogy az állam nem okvetlenül és nem hal meg okvetr mechanismusnak, az

organismust

állami

állami

;

n

lenül és

nem

tenyészik tovább. Hiányzik az államban

beli continuitás és

a

tér-

körlhatároltság és hiányzik az öntudat. És

noha az államban minden

téren nyilvánulnak tömegjelenségek,

a tudás, az érzelem, a kívánság,

látás,

aggodalom, remény,

mind az egyének birtokában maradnak, s az államra ezeket csak a metaphisika foghatja rá. Állami orgánum és állami organismus csak a szó eredeti értelmében vehet, pyavov annyi mint Werkzeug, eszköz, állami orgánum az állam eszhit,

^

V.

ö.

szerz

értekezését

„.'Kz

állampolgárságról.''

2.

1.

köze, az állami organismus öntudatos emberi cselekmény által szerkesztetik, öntudatos complicált eljárás által létesíttetik.'

De

Jellinek

nem

szerencsésen hozza

nicus mivolta elleni érveit, mert

az állam orga-

föl

az államok

nnek, fogynak,

fejldnek, hanj^atlanak, elpusztulnak, többl egygyé olvadnak,

egybl több államra bomlanak, mint a természeti organismusok. És épen úgy, mint ezeknél, az elpusztulást csak tapasztalásból tartjuk biztosnak, nem pedig deductió útján jutunk azon igazságra, hogy annak okvetlenül be kell következnie, mindazonáltal még sem mondhatjuk, hogy a physikai szerves lények nem halnak meg okvetlenül. Állati szerves lények is vannak, melyek túlélnek egj'' évezredet, de épen úgy nincs egyetlen állam sem, mely örökké fenmaradna.

Továbbá a

térbeli continuitás és

lényekben

sikai szerves

is

körlhatároltság a phy-

csak bizonyos mértékben van meg,

mert új anyagok fölvétele és a régiek kiválása és terjedelemben azok

Az öntudat sem

által

anj'agban

folyton változnak.

is

kritériuma a

szerves

mert

lényeknek,

a növényvilág szerves lényeiben ez teljesen hiányzik. Viszont

az államban az öntudatot tagadni

nem

lehet,

különösen akkor

nem, ha az államot egy öntudatra ébredt közület valósítja meg. S vájjon mibl magyarázza meg Jellinek azokat a tömegjelenségeket, a tekint

?

melyek az államot alkotó eg3'esek birtokának

Vájjon fejldhetnék-e egyidejleg tudás, érzelem, vágy,

aggodalom, remény,

hit

határozott characterrel

és

határozott

irányban az állampolgárok nagy tömegeiben, vájjon érvénye-

slhetne-e ugyanaz a szellem az egyes állampolgárok tömegében tudomány, világnézlet, költészet, érzelemvilág és mvészet tekintetében, ha az egyes egyének nem foglaltatnának össze egy

magasabb rend,

befolyásoló, öntudattal és

Hiszen csak

s

az

egyéneket egy iránj'ban

egyéniséggel

közületbe

bíró

:

!

—

nem képzelhet az, hogy a köztudat, közérzelem, nem egyéb, mint sok egyes ember tudatának, lelkesedésének véletlen találkozása! Vagy miért nem

közlelkesedés érzelmeinek,

érez együtt a szent korona láttára a magyarral az orosz, miért

nem *

vagy

lelkesül a szózat dallamának hallatára az amerikai

Jellinek

:

System

d.

subj. öff. Rechte

35

— 39.

11.

?

Igaz,

hogy az

állam,

vagy más közület nem physikai orga-

nismus, de vájjon lehet-e azért annak organicus mivoltát tagadni, azt, hogy azon összefüggés, mely az államközületben egyeseket nagy egészszé foglal más vagy ban, egybe, mer küls er, jogszabályok alkotta mechanismus, melyben az egyes csak eszköz, nem pedig az egésznek mkö-

lehet-e tagadni

dését elmozdítani vag}^ hátráltatni képes szerv

?

!

nem természeti szerves lény, az kérdés sem képezheti. De más részrl tagadhatlan, hogy az

Hogy tárgyát

az állam

államnak és általában az emberi közületeknek, úgyszintén a magasabb rend közösségeken bell létez alsóbb rend közületeknek, melyek az államot keresztl-kasúl szövik, alkotó elemei

nem csupán jogszabályok alkotta mechanicus összehanem ethikai és morális bens, tehát szerves ösz-

függésben,

szeköttetésben vannak

egymással,

és

mint

a

az

összesség

elhatározó befolyást gyakorol az egyes eg^'énekre, épen

az

egyes

egyének

is

befolyásolják

akaratirányát, életfolyamatát, fejldését, és

az egyeseket egy magasabb szálai keresztl-kasúl

rend

ügy

összességet, annak

az

a szellemvilágnak

egészszé összefoglaló ideg-

ágazzak az egészet, és a

közületeket

él, cselekvésre képes, az egyes ember életének tartamát sokszorosan túlél, az egyes egyének azonosságától független egj^éniséggel és azonossággal biró ethikai lénynyé teszik, mi által

az állam egyénisége, öntudatának continuitása épen oly

az államot alkotó egyének változásától, mint az ember egyénisége és öntudatának continuitása az embert alkotó anyagrészeknek folytonos változásától. független

Ez az oka annak, hogy az állam organicus mivoltát még azok sem tagadhatják, a kik az állam mivoltának meghatározására azt kielégítnek nem tartják, mint Gerber ^ Kuncz De -

és

Concha

^

is.

ember mivoltának meghatározására elégséges-e azt mondani, hogy organismus ? Nincsenek-e az embernek is oh' tulajdonságai, a melyek t más organismusnak föléje emelik?

1

-

»

vájjon az

Gerber: Grundz. eines Syst.

d.

deutsch. Staatsrechts.

Kuncz A neinzetállam tankönyve 45. 1. Concha Politika I 240. 1. és 229—230. :

:

11.

1.

és 214.

1.

37

Epén így van ez az állammal is. Az organicus jelleg nemcsak az államnak, hanem minden emberi közületnek elvitathatlan tulajdonsága. Az önállóan fellép család, törzs vagy község épen oly befejezett organicus egész, mint a nemzet, vagy az ezek valamelyike által alkotott állam. De nem sznik meg organicus mivolta a családnak, törzsnek, községnek akkor sem, ha elveszti önálló létét s valamely magasabb

rend

rend

közületekre

organismus, a nélkülözhet,

az a

A

közület alkotórészévé leszen.

alsóbb

bens

melyet az

és

együtt

egy önálló

Hanem

befejezettség.

járó

küls

a

egy közület sem

organicus összefüggés, mely a

nek, községnek tagjait

alkalommal az

ily

fellépésében

önálló

ezzel

mi

elveszhet, az csak

nézve

családnak, törzs-

egészszé

ethikai

foglalta

össze, csak lassanként tágul, csak lassanként bomlik szét és

ágazik szerte a magasabb

rend

szervezetében, mig

közület

szkebb

végre egészen szétszakadozik, egyedül a

meg

családban tartva

vett

intensivitását,

hogy

értelemben

helyt adjon a

szervezet oly idegszálainak, melyek az egészet tömörebb egy-

séggé foglalják egybe,

mint

csak az egyes központokat

a

tömörülés

egybeköt

stádiumában

még

küls

ösz-

és inkább

szeköttetést létesít egyesít er.

A

közületek

ugyanis

nem

természeti,

hanem

ethikai

organismusok, melyeknek fejldési törvényei egészen mások, mint az

anyagvilág

organismusaié.

Az anyagvilág

organis-

musaihan nincsen meg az az egymást keresztül hatoló képesség, mint a közületek organismusában, és csak a növényvilág mutathatna

fel

némi hasonlatot oly organicus

egyik növénynek a másikba

(pl.

beoltása),

egyesülésre,

mint a

min

az

emberi közületek organismusaiban mindennapi és rendszerinti.

Az emberi közületekben különböztetni, u. m. egy

nismust, mely a alatt

—

faji,

kétféle

organismust lehet meg-

bens, öntudatlanul

nyelvi, morális, ethikai

mköd

orga-

tényezk hatása

keletkezik, s az egység érzületét és tudatát

hozza

létre,

és egy külst, mely öntudatos emberi akarat szüleménye,

bens egységet külsleg is kifejezésre juttatja, mely a közületben az akarategység alakot ölt, kifejezésre jut,

mely a által

ügy kifelé, mint befelé érvényesül. Ezen küls szervezet els pillanatra a mechanismus benyomását teszi, mert hiszen

és

38

mesterségesen alkotottnak látszik

s

némely részeinek

mkö-

désében a mechanicus egyformaság érvényesül. Tekintve azonban

bens szervezettel alatt mködik és

azt,

hogy

ez

a

küls

szervezet

a

folytonos kölcsönhatásban van, annak hatása

annak fejldésére is visszahat; tekintve továbbá azt, hogy benne jön létre az akarat, a melynek alapján tovább képeztetik és mintegy önmagát fejleszti tekintve végre azt, hogy abban nem vakon engedelmeskedni kénytelen élettelen anyagok, hanem akarattal és fejldik, viszont

;

emberek mködnek, kik az egésznek czélszerü mködését elmozdítani vagy hátráltatni önálló cselekvképességgel biró

képesek

küls

ezen

:

szervezet egyes részei

is

bens

kölcsön-

hatásban vannak egymással, melyben az ok és okozat közötti

nem egyszer, hanem bens természet, ennélnem gépies szerkezet. hogy ezen küls szervezet az emberi társas rend

összefüggés

fogva organismus és Igaz,

küls, azaz jogi szabályai szerint van megalkotva, szerveket betölt egyének functiója,

hatásköre

és

s

az egyes

cselekvési

szabadsága küls formák közt érvényesül, azaz jogi lyokban van megállapítva, a miért

is

azt

szabá-

küls szervezetnek

neveznünk de azon bens morális és ethikai tényezk, melyek valamely közületben az egységet létesítik, ezen küls kell

;

szervezet

mködésénél sem

tétlenek, s az

egésznek mködésére

jelentékeny befolyással vannak.

Az államban épen

a

ez

küls

szervezet

nj^er

kiváló

míg más közületek, még a nemzet is, rövidebb-hosszabb idre nélkülözhetik a küls szervezetet a nélkül, hogy mködésük ez alatt szünetelne, addig az állam fontosságot, mert a

a nélkül közületet

el

nem

lehet,

állammá,

mert

hiszen

épen

az

tesz

hogy benne meghatározott

valamely

földterületen

küls szervezet útján ellenállhatatlan hatalom érvényesül. Az állam lényegét tehát épen az ellenállhatatlan hatalmat kifejteni képes kiilsö szervezet képezi, s a hol ez megily

határozott földterületen jön

létre,

tekintet nélkül arra, vájjon az \\y

ott

államról

beszélhetünk,

módon érvényesül

hata-

lom alatt álló embersokaság bensleg szervezdött egyéniség-e, vagy pedig csak a hatalom által tartatik össze.

39

Az dllam

VIII.

A kit

dat,

nem érvényesülhet, ha nem bir. Az akarat pedig

hatalom magában véve

a hatalom

akarattal

illet,

önmeghatározási képesség,

nem

személyisége.

nem

teljes,

szabad,

—

azaz

személyiség

az, a

öntunélkül

hanem csak ösztönszer. Az már

most a kérdés, vájjon az állam, mint emberi közület, tud-e öntudatosan akarni, vagy pedig csak az államban lév egyes emberek-e azok, a kik az állam helyett akarnak az

bir-e

élve,

állam

személyisége csak jogi

;

más szóval

vagy pedig az állam

személyiséggel, fictió.

Maurenbrecher az államot a hatalom

személyi-

által jogi

séggel felruházott embercsoportnak tekinti.

Gerber az állam

személyiségének alapját a jogtudományban

keresi

mélyiség képességét

államnak

az

alatt érti,

mint

a sze-

és

közületnek azon

emberi

mely szerint az feladatainak különböz irány-

ban való megoldására öntudatos szabadsággal cselekedni és hatni képes.

^

Az

más

állam jogi személyiségét

jogi személyi-

ségtl az különbözteti meg, hogy akaratát egy egész népre kötelezleg nyilvánítani van joga,

minden

jogi személy,

úgy az állam

is,

hogy akaratát ezen

jezze és megvalósítsa, helyettesre szorul, s

az állami orgánumok.

Jelnek

szerint

nek (Zweckeinheit)

tartja

a ki az államot teleologikus

—

a

személyiség lehet,

képesség. Szerinte a személyiség mindig

nem

kife-

helyettesek

^

—

melynél fogva valaki jogok viselje

tetik és

De mint

azaz uralkodik.

-

a természet

által

adatik.

azon

egység-

képesség,

egyszóval

a jog-

a jogtól kölcsönöz-

Nincs

természeti

sze-

mélyiség, ez contradictio in adjecto, mivel a személyiség csak lélektanilag felfogható elvont relatio.

Minden jogalanynak

kell,

hogy akarata legyen, mely által érdekeit megvalósítja. így az államnak is. De mivel minden akarat emberi, az állam akaratnélkülinek látszik, és igy az állam akarata

is

helyettesítésre szrül,

épen úgy, mint az öntudatos akaratot nélkülözk. Az államnak

*

Gerber: Grundz. eines Syst.

2

U.

o.

220.

1.

'

U.

o.

225.

1.

d.

d.

Stautsr. 219.

1.

40

mint egységnek akarata tehát fictio,

hanem valamint

fictio

a sokaság

volna. Mindazonáltal

az

államban

a

czél

nem által

egyesítve egységgé lesz, akként az ezen czélra irányuló állandó activ akarat

is

lag

mert ez csak

akaróé,

nem

a physikai-

orgánuma az

egységnek.,^

ezen czélegység akarata, és

akaró

Trendelenburg már tovább állam nemcsak jogi személy,

meg}'',

mert

valami

mint

szerinte

egyesület,

az

hanem

a nép által erkölcsi személyije (sittliche Person) lesz, melynek általa van csak esze és akarata, az ember pedig és

—

ezzel egyezik Jellinekkel

— csak az államban lesz

személyijéé."-^

Stein szerint az állam személyi öntudatra, személjá akaratra és cselekvésre, személyiségre emelkedett emberi közület,

mely önmagától van, önálló léttel bir, az egyeseket magában foglaló legmagasabb lény, ugyanaz, a mik az egyes emberek, azaz személyiség, csakhogy az egyeseknél önállóbb, magasabb,

nagyszerbb

személjáségnek,

a

alakja

egyes személyiség alapfogalmai és

ennélfogva

alapviszonyai

nála

az

nem-

hanem magasabb és nagyobb alakban hogy jelentkezzenek.^ Minden személyiség önmaga által feltételezett lén}', mely természete szerint mindent magára vonatkoztat és önmagának tartalmává tesz. Ez a functió, mely önmagában a személyben megy véghez, az önmeghatározás, vagyis a mer önmagára vonatkozás, a tiszta önmaga általi és önmagában létei, az „En/' Ezen az ,,én" által adott és a

csak általánosságban, kell

személyiségnek rozás, a

tulajdonképeni

képez önmeghatá-

lényegét

mennyiben az tényekkel

és a

külvilág jelenségeivel

és erivel lép érintkezésbe és ezeket a személyiség beléletébe fölveszi,

az akarat.*

Azon tevékenység

pedig,

mely

által

az

akarat megvalósul, a cselekvés.

„Az állam épen oly kevéssé intézet, avagy jogi követelmény, ethikai alakulat vagy logikai fogalom, mint akár az ember „én"-je. Az állam lényege a személyiség, alapját önmagában birni. Ez oly kevéssé bizonyítható, ol}^ kevéssé meg-

'

Jelnek

2

Trendelenburg: Naturrecht. 286.

*

Stein

*

U. o. 4. és

:

Syst. d. subj.

üff.

Verwaltungslehre 5.

11.

2.

Rechte.

1.

1.

26—31.

11.

41

okolható, mint az „én."

nem

emberek közössége,

a

maga.

Én t,

állam

egy hatalmas tény, az

Az

fejthetem ki másból.

közösség

mint az

akaratán kívül

és

„én"-t

felett is

Stein tana nagy mennyiben újabban

önálló, saját és öntevékenységgel biró lét."*

hatással volt az államjogi irodalomra, a

fképen az képezi a

az állam lényegének meghatározásánál

hogy

tárgyát,

vita

miképen

értelmeztessék

állam

az

sze-

mélyisége.

Nagy Ern, úgy

értelemben

oly

látszik,

állam személyiségét, mint Stein,

mondván

mélyiség minden postulatumával

bir

:

fogja

föl

„az állam

az

a sze-

van individualitása, van szabad akarata, van cselekvése, van fejldési képessége, van külön

mely nem mechanikai összetétele az államtagok

ereje,

erejének

a jogoknak alanya, jogokat szerez, ad

;

személyiség

élete a

csupán azért

tartja

hanem mert

vissza.'-

O

tehát

nem

az államot személynek, mert jogok alanya,

hirdetje

de

is,

híven tükrözi

életét

egész

s

föl,

öntudattal biró organismus.

Lelkes

Ignácz^

:

emberiséget

államszemélyiség

az

összezavarja a

személyi létként fogja

is

tanának

Kuncz

fogalmakat, a mennyiben az fel,

mondván,

hogy az

emberiség mint személy a világállam.*

Az emberiség nem lehet személyiség, mert a személyiségnek minden attribútumait nélkülözi, nem levén sem öntudata,

az

sem egyénisége, sem

akarat-egységet

het, mert nem Concha,

nem

szervezeti egysége és így nélkülözi

De még

is.

lehet

jogok

személynek sem

jogi

tekint-

Helyesen jegyzi

alanya.

hogy az emberiségnél az öntudat

és

meg

akarategység

valóságos.^

Legszebbben erejét érti,

kifejti

a személyiség tanát Concha

személyiség

Politikájában.

melylyel változó

valamely

alatt

Gyz

lénynek azt az

körülménj^ek között azonosságát

magát részeitl s más alanyoktól megkülönböztetve, önnön lényét tehetségeinek irányzása, azaz akarata által meg-

tudva,

m.

1

Stein

2

Nag}' E.

»

Kunz A nemz. Kuncz i. m. 45.

*

*

i.

:

6.

1.

Magyarorsz. közj. áll.

:

Concha;

Polit.

I.

I.

1.

és 2.

tank. 43., 45

236.

1.

,

11.

46.,

56., 57., 103. és IIS. lapok.

teremti,

A küls alzat, E szerint

fejleszti.

melyhez az államszemélyiség tehát az állam személyisége

kötve van, a nemzet.

a nemzet öntudatában,

önmeghatározási akarat és cselekv-

képességében keresend, minél fogva önmagának oka, causa színvonalát, sLii, s akkor éri el személyi léte legmagasabb személyi mivoltának összes mozzanatai, a nélkül, hogy eltünncnek, összhangzó egységbe olvadnak egybe, midn ügy

midn

a

vezet

öntudat, mint a nemzet tagjaiban

is

él bels

akarat

s annak megfelel cselekvési mozzanatok mindenike önállóan érvényesül s a nemzet mégis egy lényként jelenik meg.' Ezek szerint azonban íulajdonképen nem az állam, hanem

nemzet bír személyiséggel, az állam pedig csak annyiban, a mennyiben az nem egyéb, mint a nemzet önmagát irányzó állapotában, azaz szabadságában. De mi az államot másként a

fogtuk

nemcsak

hiszen

mert

fel,

nemzetalkotta

államok

hanem olyanok is, a melyeket egyén vagy család magánhatalma, község, avagy törzs hozott létre és saját erejébl, a bens széthüzó és bomlasztó erk ellenére, azok vannak,

avagy fékentartásával

legyzésével

erejének

physikai

ezek

valamelyike alkot meg, illetleg tart fenn s az ilyen államban

annak

csak

ki

azt

fen-

küls hatalomnak bens

folytán, a

kölcsi tartalmüvá válása után

a

lehetne szó,

személyiségérl

a

mígnem id

tartja,

létre

er-

jön az öntudatos nemzeti

egység.

Ügy államot

nem

felébredése

után válik

ember egyetemes alkotó

mélyiséget

jeles

által/-2 j^iajd

tudósunk

az ilyen

hanem melybl az állam csak a nemzeti öntudat ki és lesz

csak családi és társa-

valóban állammá. Legalább

következ szavai

erre engednek következtetni

sége

hogy

tekinü államnak,

is

uralomnak,

dalmi

azonban,

látszik

:

„az állam az

eszméjének megvalósulása öntudatos szenemzetnek önirányzó, országló tevékenymásutt:

„ott,

választó, a képvisel, a miniszter

a hol a király

nem

látja,

nem

tudja,

a

hogy az államnak

szolgál, hogy hatalmával az emberi eszme nemzeti alakjának

i

Concha:

2

U.

o.

I.

Polit. I.

188.

216—221. 1.

és

230—236.

11.

43

megvalósításán

dolgozik,

De midn

nincs

ott

is

hanem

állam,

egyéni

" ^

vagy tömeguralom

mondja hogy az átmenet a társadalomból hogy az emberi eszme tudatossá válik s vagy a nemzeti er, vagy a társadalomhait kiemelked rendkiuiili küls hatalom, vagy mind a kett által egyszerre, külön öntudattá, külön összszemélyiséggé lesz a számos külön egyén mellett, esetleg velk szemben,- elismeri, hogy nem mindig azt

abból

az államba

:

áll,

a nemzet az, a mi államot biró közület

hanem bármely küls ervel

létesít,

képes lehet

is

arra.

Erre vallanak továbbá következ szavai arra,

hogy a nemzetek,

felforgató

ervel

emberi

mint az

hogy ne

eltörjenek,

:

„a

küls alkalmat

élet alanyai,

az általános

világ-

emberi

szükségletekbl folyó állami és társadalmi alakulatok legyenek a

mvelt emberiség

életének alanyai,

hanem a nemzetek

két-

:

ségkívül a franczia császárság világuralmi törekvései, a bécsi

congressusnak

ert

a nemzeti

gyztes

legitimitás s a

föl

nem

fogó, a patrimoniális

hatalmak pillanatnyi érde-

történelmi

keitl vezetett határozatai szolgáltatták."^

A küls er rését igazolja az

által alkotott

állam állami mivoltának elisme-

hogy beszél oly

is,

államról,

„a hol sokféle

nemzeti jelleg egyén alkot egy társadalmat és egy államot,"* a mi csak még inkább indokolja azon felfogásunkat, hogy az a nemzet

állam

és

állam

mivoltának

egymástól

fogalmát

elválasztottuk

meghatározásánál a küls

s

szervezet

az

által

érvényesül küls hatalomra helyeztük a fsúlyt. De ha személyiségnek a Stein és Concha által felfogott értelemben csak az oly államot ismerjük el, a melyben az állam népe személyi

azaz nemzeti öntudatra ébred,

létre jut,

sokkal helyesebb a nemzet személyi létének tanát és az állam személyiségét csak

nyiben

személyiség

az,

különben pedig csak

kez küls

Concha.

Polit.

"

U.

o.

I

190.

IJ.

o.

77.

L^

o.

I.

'

I.

ki

annyiben ismerni

az

államot

ellenállhatlan

organismusnak

1

'

a

242.

kell

1.

1.

1.

iM. F.ndinanily Gejza

:

A

királyi méltóság.

el,

fel,

a meny-

és fentartja,

küls hatalommal

azt tekintenünk.

1.

204.

létesíti

állítani

rendel-

44

Ezen felfogásomat, bár nem eléggé kifejezetten, Concha magáévá teszi, mondván „a mel}^ államban az egyetemesnek és egyéninek vegyülete bomladozóban van s a két elem

is

:

külön

egj'más

létre,

fölötti

uralomra

ott

tör,

Mert az egyetemesnek uralma az egyéni

az állam beteg.

nélkül holt inechanis-

vagy legföljebb organismiist, tehát a személyinél alan-

mííst,

pedig

színvonalat jelent, a hol

tasb

egyetemest,

ott

sznik meg,

vonal gessé

s a

válik

a mechanicus

gyzi

az egyéni

nem csak a személyi

és organicus

le

az

létszin-

együttmaradás

is

kétsé-

nemzeti feloszlás állapota következik

be."^

ott

Concha tehát Politikájában nem az állam, hanem a nemzet és a nemzeti állam személjnségének tanát fejti ki, azzal a különbséggel, hogy a nemzet személyi létét csak akkor ismeri

ha az

el,

államot

nemzet személyisége, ha nem

mindazonáltal

állapotában,

országló

alkotni

oly

is

is

képes

holott

;

a

magas fokozatban, mint mihelyt

tagadhatlan,

a

nemzet különlétének öntudatára ébred és államalkotásra, v'agy az államalkotásban mint külön tényez, önálló részvételre törekszik. Mert hiszen a nemzetben megvan az önmeghatáha nem

rozás! képesség, mihelyt nemzeti öntudatra ébred,

oly

teljes

mértékben,

mint

az

önálló

államot

is

nem-

alkotó

zetben.

Vagy

t

jogrend ki

nélkülözi-e

a személyiséget

személyiséggel

fel

nem

a rabszolga,

ruházza, vagy a

szabadságától és ezzel cselekvési képességétl

fosztva

is

mert a

fogolj',

a

meg van

?

De ha a nemzet személyiség, akkor

lehetetlen

ismerni azon önálló közületeknek személyiségét

a nemzetnél

is,

el

nem

a melyek

kisebbek és alsóbb fokúak, de a melyek önálló

állapotukban államalkotásra képesek. így a család, a törzs, a

község önirányzó állapotában, tehát mint államalkotásra önállóan képes tényez, épen úgy személyiség, mint a nemzet,

csakhogy annak alsóbb foka

;

mert hiszen épen úgy

bir

az

egység és a különlét öntudatával, épen úgy törekszik önálló egyéniségét a hozzá hasonló más közületekkel, st nemze-

szemben

tekkel

1

Conch:i

érvényesíteni,

is

Polit.

I.

240.

1.

mint a nemzet,

csakhogj^

45

körben és kevésbbé

kisebb

ha az

Ezek,

ervel.

egj'etemes

tényezként lépnek fel, épen oly természet közületek, mint a nemzet és csak azon bens erkölcsi er, mely bennök az összetartást és egyéniséget létrehozza, államalkotásban

önálló

egyoldalúbb, de egyszersmind intenzívebb

a

miért

nem terjed ki az állam hatalmának aláhanem annak csak egy uralkodó, azaz az

azután

is

vetett egész népre,

államalkotásban

De

osztályára.

mint a nemzetben,

is,

annak

és

fentartásában a törzs,

a család,

cselekyleg

a község

csak a nemzet egyik alkotóelemeként szerepel, mélyi

létét

s

részévé válik.

rend

a magasabb

részes

a hol

már

elveszti

sze-

ot*,

személyiségnek

szervezeti

De ha ezen közületek valamelyike önálló államazokért és fel, akkor az államot nem

alkotó tényezként lép

azoknak

érdekében körébe

hatalmi

gének

Kifejtésére,

és

létesíti

tartja

hanem

esnek,

azért,

hogy

történelmi szereplésére

nyerjen, hatalmat biztosítson, tehát

a

fenn,

hogy

kik saját

az

állam

egyénisé-

és dicsségére tért

moz-

saját érdekeit

dítsa el.

Az

és fentartó tényezé, mert az

állam az államalapító

államban annak akarata érvényesül. És noha az állaniban az egész államterületen él embercsoport egy közületté egyesül is,

mindaddig, a míg

az

állam es

népének érdekei egygyé

nem válnak, mindaddig, míg az államalapító tényez a hatalmának alávetett néppel egygyé nem olvad, vagy maga a nép nem ragadja magához az állam hatalmát, az állam fentartásában nem a személyiségének öntudatára ébredt nemzet, hanem az államalapító tényez és az általa létesített küls organismus és hatalom fog activ szerepet

Az

állam

is

itt

mennyiben annak

személyiség

a

bír

alzatát,

játszani.

a

attribútumaival,

substratumát az öntudattal, önmeg-

határozás! képességgel, akarattal, tehát a személyiség attribútu-

maival

egyén,

biró

államalapító

akár család,

de az állam

tényez,

törzs,

egész népessége

a

nemzeti

legyen

mint ilyen

hanem csak organicus egység folyamán,

—

az akár

község, vagy nemzet

és

csak

egygyéolvadás,

az

—

még nem

egyes képezi

személyi,

a fejldés

további

egységes

nemzeti

öntudat kifejldésével válhatik személyi egységgé. Mindazonáltal az állam itt is személyiségként tnik

föl.

46

Úgy

más államokkal szemben, mint

kifelé

befelé

saját alatt-

szemben mert úgy kifelé, mint befelé az államalkotó tényezben az egységes öntudatnak és akaratnak, valamint a cselekvési szabadságnak substratumát birja. De ez nem zárja ki azt, hogy az államalapító és fentartó tényez által az állam hatalmának alávetett nemzetben

valóival

vagy

;

törzsben a személyi

tovább

lét

annak

korlátokon bell vagy

ellenére

éljen,

az

államalkotta

míg be nem követvagy az állami szer-

is,

vagy a nemzeti egygyéolvadás, vezet egyesít erejének gyöngülésével, az államalapító tényez hatalmának megdlte vei az új államalakulás a réginek helyén. Természetesen az államalkotó nemzetnek személyisége magasabb rend, mint azon nemzeté, mely csak másnak kezik

hegemóniája mellett és csak korlátok közt vesz részt az államalkotás

fentartás

és

munkájában, vagy az olyané, mely

az^

államalkotásból teljesen ki van zárva.

Hiszen a személyiségnek vannak fokozatai, mert az öntudat

nem

képesség

önrendelkezési

és

hogy abban a

határolható valami,

oly

positive

határ, a hol

körül-

kezddik

és

a

meddig mehet, absolute megállapítható volna. Tehát ott, a hol valamely nemzetnek hegemóniája mellett egy más nemzet is résztvesz az államalkotásban, azon nemzet lesz a magasabb rend személyiség, a melyik az állami hateljesség, a

talmat és

küls

szervezetet létrehozza és fentartja s az államra

a saját nemzeti bélyegét nyomja, részes

társnemzet

elhomályosul,

jából

tért is

nem gedi

az

Az

és jogilag

alá-

mivoltát elismeri ugyan, s az

egyéniségének

korlátolt

kifejtésére

küls nemzeti szervezetének

némi

mköd

hatáskör mellett létesítését is

megen-

de csak addig, míg az államalkotó nemzet irányával és

állami

elérésében

nem jön, a míg az hanem támogatja.

egységgel ellentétbe

nem

hátráltatja,

így a magyar

1868

saját

enged és e végbl

teljes ;

annak

tényleg

szempont-

államalkotó nemzet a hegemóniája

lev társnemzetnek nemzeti

államalkotásban

mellett az államalkotásban

háttérbe szorul,

rendelt helyzetbe kerül. alatt

E

személyisége az állami egység

czéljai

nemzet, mely a magyar államot alkotja^

politikai nemzetnek ismeri el, a autonóm alkotmányban annak küls nemzeti

óta a horvát-szlavónt

horvát-szlavón

t

47

külön nemzeti czéijainak megvaló-

zefvezetét engedi kifejteni, sítását

nem

gátolja,

désképes jogalanyul

st is

a horvátot önmagával szemben szerz-

elismeri, de csak addig,

nemzeti czélokkal ellentétbe állam egységét,

A

nem

fönnállását és törekvéseit

nemzet személyi

míg az am.agyar

helyezkedik, a mig a

mivolta

csakis

nem

magyar

veszélyezteti.

az államban

nyer

küls megvalósulást, a miért is nem a nemzet, hanem az tnik fel külsleg, a történelemben s a nemzetközi

állam

életben személyiség gyanánt.

Viszont az állam külsleg, azaz jogilag személj'iség gya-

nánt tnik

fel

még akkor

akár más államokkal, akár polgáraival szemben

is,

ha az nem nemzeti állam, hanem akár egye-

seknek, akár egy családnak magánhatalmán vagy magánhata-

lomból fejldött hatalmán alapúi. a mig a nemzeti állam fenmaradásának alapja a nemzet

De

életképessége, ereje, az államtagok önfeláldozási képessége

folyó

;

nemzeti

addig a

érzülete s

ebbl

magánuralmi államé

egyes egyéneknek hsége, személyes ragaszkodása az uralkodó és családja iránt s az uralkodónak ezen alapuló küls hatalma. Ez az oka annak, hogy a magánuralmi államnak élete rendesen

sokkal

rövidebb,

intézményei

kevésbbé

ellenállók,

területileg gyakrabban változó; míg a nemzeti államok élete, intézményei évezreken át hirdetik egy nemzet dicsségét.

magánuralmi államok korszaka lejárt. A patrimoniális hagyományai még érvényesülnek bizonyos tekintetben ott, a hol a nemzeti állam magánuralmiból fej-

A

elv egyes történelmi

vagy a hol az átalakulás még csak most folyik, de lassanként itt is eltérbe nyomul a nemzeti eszme. A nemzeti államé a jöv. ldött

ki

azzá,

a

mi ma,

Minden nép, mely nemzeti létének tudatával bir, küls szert tenni, hogy azzal nemzeti egyéniségét fentarthassa és érvényesítse. De a küls hatalomhoz küls szervezet is kell, melyben a nemzeti akarat megnyilatkozik és megvalósul, foganatosíttatik. A nemzetnek tehát államot hatalomra iparkodik

kell

hogy betölthesse nemzeti hivatását. Minél teljeöntudata, annál ersebb benne az államtörekvés, annál nagyobb a szabadságvágya, annál

alkotni,

sebb egy alkotási

nemzet

nagyobb az áldozatkészség, a melylyel

arra tör.

48

De jébl az

csak akkor teljesen szabad, ha saját

a nemzet

alkotja és tartja fenn az államot.

az állam

államalkotás,

érdekében

Az

fentartani.

A

által

hol

nemzet

önmagát a nemzet

nem

az állam eszköz a

czél,

dicsségére

s

önczéliá csak

lesz.

az

állam,

mint

hatalmi

szervezet,

a nemzettel

ellentétbe jut, ott a régi állami szervezetnek bukni kell,

meg

ismét a nemzet alkossa leges

a

küzdelme

hatalmi

nem

szervezetet,

a

Ott az

erk

hogy

kezdet-

rend helyébe,

küls

meljmek mozgató

a nemzet államát,

Ez

az államot.

hogy megdöntse mely a nemzet czéljának többé meg

lép az állami

és új formában, új

felel

ere--

czélja tehát

feladata pedig

állam

nemzet hatalmára, szabadságára, a nemzet

A

szervezettel állítsa vissza lelke a

nemzet akarata.

forradalom.

A

vagy az újonnan keletkezett avagy újonnan erhöz jutott nemzet dönti meg a neki szk állami szervezetet, vagy az államalkotó nemzet dönti romba a vele ellentélbe jutott állami hatalmat, hogy visszaállítsa a régit forradalomban

esetleg új alakban, új szervezettel.

mindig szünteti

államban nuitása,

meg az

állam

A forradalom azonban nem

fol3^tonosságát,

mert nemzeti

nem az állami organismus történelmi és jogi contihanem a nemzet személyisége adja meg az államnak

az azonosságot.

Hányszor szakadt meg a magyar államban a küls szerfel a nemzet a -vele ellentétbe jutott hatalmi szervezet összezúzására és azért mégis az az állam vagyunk, a melyet ezer év eltt seink alapítottak Árpád vezetése alatt. vezet continuitása, hányszor támadt

István

új

helyére,

a

vSzt.-

réginek

szervezetet

létesített

törzsszövetségi

a vezérek

szervezetet az

korabeli

egységes

fel. Az Árpádok kihalta után a cseh mihamar az Anjouk váltják fel, Albert halálát

nemzeti királyság váltotta és bajor dynastiát

interregnum követi, a mohácsi

csata után két részre szakad

az egységes állam, külön szervezettel fejldik tovább a kett,

de

megmarad az egységes nemzet. Az alkotmány az

kodók állandó terület

által

ural-

több ízben elkoboztatik, a nemzet 1664-tl 1711-ig

háborúban áll saját dynastiájával, ez alatt az államnagy része török kézre jut, majd ismét visszaszerez-

49

tetik.

A

alkotmány 1848-ban

régi

új

alapelvekre fektettetik, a

egyenjogúság helyét a polgári jogegyenlség foglalja majd 1849-ben a nemzet állami létét végkép elnyomják,

nemesi el, J

861-ben azt csak

részben

1867-ben pedig új

szerzi vissza,

irányban fejldik minden. Tehát nemcsak az alkotmány, csak a dynastia, nemcsak az államterület

szenved

nem

változást,

két államra is szakad az ország, st idközben, ha idre is, maga az állami lét is szünetel. És azért mégis rövid a magyar állam ma is ugyanaz, a mi volt ezer év eltt, mert az államalkotó nemzet egyénisége, öntudata és így sze-

hanem

nem változott. De ha tekintjük Németországot, daczára annak, hogy

mélyisége

a

jogfolytonosság az államalakulásban eléggé

látjuk,

a

ott

fónnállott,

azt

hogy a mai német birodalom nem ugyanaz, a mi

volt

német-római

hanem egészen

birodalom,

új

állam, mert a

német nemzet elvesztvén nemzeti egységének és egyéniségének öntudatát,

század

magánhatalmi államokra bomlott

elején

szét,

és csak e

kezdett ismét ébredezni egy új német nemzeti

egység öntudata,

s

ez

alkotta

meg 1871-ben

az

német

új

császárscígot.

Épen

így

nem

lehet

ugyanannak az államnak

tartani

a

mai Ausztriát, (mely 1804 óta kezd kivetkzni patrimoniális jellegébl a nélkül, Ausztriával,

hatalma

hogy nemzeti állammá

alatt álló

meg nem

noha az átalakulás noha a szervezeti conti-

tartományok szerepelnek

a szervezetben eléggé átmenetes volt, nuitás

;

szakadt.

LW A fhatalom

és

Minden személyiséggel

az állam fszervei.

biró lény

szellemi

keletkezésbl, akaratkifejezésbl és cselekvésbl valaki,

azzal az

válnék),

mely a történelemben csak mint dynastia és annak

akarat-

élete áll.

De hogy

akár egyes ember, akár közület, akarhasson és cseleszervekkel kell birnia, hogy ezek segélyével a

kedhessek,

külvilággal érintkezzék, akaratát megalkossa, kifejezze és cse-

lekvésével érvényesítse.

Minél

tökéletesebbek

az

akarat

létrehozására

szervek, annál tökéletesebb lesz az akarat.

hivatott

De hogy az

akarat

50

ténynyé váljak, ahhoz nem elég azt

kifejezni,

hanem

er

van szükség, mely a külvilág ellentállását legyzi, s az akaratot annak ellenére is érvényre emeli. De a ki ert akar kifejteni, annak oly szervekre is van szüksége, a melyek segélyével az az er kifejthet. Ennélfogva minden személyiség, hogy a külvilágban érvényesülhessen, a külvilág benyomásait felvev, az akaratot

kifejez és a cselekvéshez szükséges ert

azaz e három ténykedést végezni

Az embernek

is

vannak

képes

kifejt

szervekre,

szervezetre

szrül.

valameny-

ilyen szervei, s ezek

nyien egy szervezetnek részeit képezik, melyben összhangzatos és

mködni

együtt

képes

egészbe olvadnak,

—

szövdnek

hogy egy akaratnak hódoljanak, egy akarat érvényesítésére hozzák mozgásba az összes erket. Minél nagj^obb a rendelkezésre álló er, annál nagyobb össze,

Az küls

az akarat hatalma. ereje

önmaga

és

akarat a cselekvés forrása és az egyén

eszköze, az akarat és a

ereje

szabad vagy

A

nem

szabad.

A

ki

kinek

kevésbbé

szabadság az érvénj^esülés alapja,

minél teljesebb, annál inkább érvényesülhet az, a

—

A

érvényesülhet, hiában

szabad, több a hatalma, mint a

ki

akarat

az

egj^ütt a hatalom.

nem

nincsen hatalma, az tehetetlen, az

van öntudata.

küls er

a

fölött,

küls er

ki

szabad.

Hatalom és szabadság egymáshoz tartoznak, mint a centrierk, melyek egymást harmonice sza-

petális és centrifugális

bályozzák.*

így van ez a közületek életében hessenek,

küls

szervezetre,

szükségük. Mert a hol nincs

is.

hatalomra

küls

és

Hogy

érvényesül-

szabadságra

van

szervezet, ott határozatlan

az akarat, elforgácsolódik az er, csekély a hatalom, és nincs, a mi megszerezze vagy megvédje a szabadságot.

Az emberi

közületek szervei emberek, erejök emberi er,

az összesség hatalma, ereje nagj'obb, mint az. egyes reké, mert

A

sok egyes ember

ereje,

hatalma

felett

embe-

rendelkezik.

mely közület egyetemes czélra törekszik, annak oly küls

szervezetet kell létesítenie, mely hatalmát teljessé, azaz ellenállhatatlanná,

'

t

magát pedig

Trcndelcnburg

:

teljesen

Naturreclit 302.

1.

szabaddá

teszi.

{

51

A

mely közület

mely

teljesen szabad, azaz a

felett

na-

magasabb rend közület nem áll, annak hatalma, ereje saját tagjaival szemben ellenállhatlan, azaz legfbb hatalom, más hozzá hasonló közületekkel szemben teljesen szabad, azaz független, ennélfogva csak önmaga által köthet meg. Az ilyen legfbb hatalommal biró emberi közület, a mennyiben meghatározott földterületen létesül, az állam. Azon legfbb hatalom pedig, mel}'' az államban érvényesül, az államhatalom, melynek az egész nép minden tagozatában alá van vetve. Ezen legfbb és ellenállhatlan hatalom cselekményeinek motivumait nem v^alamely rajta kívül találja.^ Az államha faálló hatalomban, hanem önmagában lomnak azon tulajdonsága, melynél fogva az teljesen szabad, független, csakis önmaga által megköthet, legfbb és ellengyobb,

állhatatlan, államfelségnek, souverainitásnak neveztetik.

Trendelenburg hatalommal, önérzetével

;

az -

a

az

azonosítja

souverainitást

állam

állami

önmeghatározásával

öntudatával,

de helytelenül, mert a souverainitás

es

csak tulaj-

donsága az államhatalomnak, és nem maga a hatalom, de megszoktuk souverainitás alatt magát az államhatalmat érteni. A souverainitásnak szükségszer következménye, hogy mert ha osztható,

az államhatalom egységes és oszthatatlan,

nem

akkor több egyenl hatalomra oszlanék, és így legfbb, azaz souverain.

Az a

az

ki

államhatalom államot

vagy

emberé

ott

a nemzet.

ez

ott

mint

és

van,

tehát

fentartja.

A

mint

családé,

monarchiában, osztályé,

annál

létesiti

a

patrimoniális

souverain,

aristokratiában,

De soha sem a

az

ott

a

hol

ez,

nép, azaz

a

az

souverain,

a

az

hol és

lehetne

állam

egy

patriarchális

egy törzsé vagy a

nemzeté,

egyes

emberek

hol

tömege, mert az egyes emberek akár egyenként, akár tömeg-

vannak vetve. nemzet azért törekszik állami létre, hogy mint egye-

ben, az államhatalomnak alá

A

temes emberi közület, az államban souverainné, azaz függetlegfbb, ellenállhatatlan, felett lenné, szabaddá és tagjai

'

Gerber: Staatsrecht 21.

^

Trendelenburg

:

1.

Naturrecht 427.

1.

52

egységes

hatalommal

oszthatatlan

és

lehessen, mert csakis így fejldhetik

Minél tökéletesebb az a

van

talom érvényesítésére

küls

rendelkez

erkölcsileg

szervezet,

annál

hivatva,

maga az

állami hatalom.

De mikor az

mely az állami akaratot

még

küzdelmét a

küls

önmagát töké-

küls

a

kifejezze, a miért

tökéletlen, ingadozó, tünteti

is

gyakorta az

akkor

szervezete,

az állami akarat

erk

kezdetleges

el, és csak fokonként fejldik a tökély

A fhatalom els

megy

szó-

felé

szerv^ezet tökéletesedésével együtt.

feladata

tehát

a melynek segélyével az

létesítése,

jut és a

tehát

állam keletkezik, vagy újra alakúi,

nincsen, vagy csak igen tökéletlen

akkor

lesz

küls er,

képes er.

letesíteni

még

A fhatalom

nagygyá.

mely a fha-

tökéletesebb

az állami akarat, az ennek szolgálatában álló val

alany nyá

is

mely

végbe,

által

s

az állam cselekszik.

ebben

áll

azon

állami

Ez

küls akarat

szervezet kifejezésre

akaratkijelentéssel

az államalkotó tényeznek,

és

így

a nemzetnek államteremt munkája.

Az államalkotó tényeznek, de különösen a nemzetnek azon akaratkijelent tevékenysége, melylyel az állam küls szervezetét

küls

létesíti,

az

alkotmány ozás,

az

ilyképen

létesített

szervezet pedig az alkotmány.

Az alkotmányban

meghatároztatik, hogy milj'en szervei

legyenek az államnak, mi legyen az egyes szervek

feladata,

hatásköre, miképen töltessenek be ezen szervek egyének

min és

által,

állami ténykedést tartoznak az eg3'es államtagok végezni,

meddig

terjed az

állami ténykedésök

szabadsága.

Mert

az államnak minden egyes tagja szerve az államnak, csakhogy

egyes államtagok magasabb

rend

szervet töltenek

be,

mig

mások alsóbb fokú tevékenységet végeznek. Azon szabályok összessége, a melyek mindezt megállapítják s az

államhoz tartozó

az államban való szervi biztosítják,

egyes

mködésre

egyéneknek igényeit

és szabad tevékenységre

alkotmányjognak neveztetik.

De az állam akarata az alkotmányjog megalkotásában ki nem merl. Az állam nem csak arra van hivatva, hogy akaratával önmagát alkossa meg, hanem arra is, hogy akaratával az egyes államtagoknak

—

akár mint az

állam szer-

veinek, tehát a

köznek érdekében, akár

—

egyéneknek, tehát az egyeseknek érdekében szabályozza, az egyének szabadsági körét

megtorló intézkedéseket

ellen

és

alkalmazandó akaratának

azaz

megállapítsa,

is

mködését

meghatározza,

megsértk

az állami akaratot vagy tilalmat

magán-

mint egyes

ki-

bell oly küls rendet alkosson, mely mint egyes embereknek békéjét, szabadállamnak, az az úgy

jelentésével az államon

ságát és biztonságát kényszerrel

Ezen küls rend a

fentartani képes.

is

ennek

jogrcíid, az

létesítésére

irá

nyúló akaratkijelentés pedig a jogalkotás.

rítve.

De az állam Az államnak

a jogalkotással

feladatai

concrét czélokat

kell

sincsenek kime-

kitznie

maga

elé,

hogy azokat megvalósítsa, s meg kell határozni a módokat, a melyek szerint azokat legkönnyebben megvalósíthatóknak

E végbl

tartja.

meg

esetenként

szabnia

kell

cselekvésének

tényezknek mködését

irányát, és az összes hatalmi

is

ak-

hogy az állam java Diztosíttassék s feladatai megoldassanak. Ezen tevékenység is akaratkijelentés, mint a jogalkotás, csakhogy a mig a jogalkotásnál az akaratként

kell

irányítania,

kijelentés czélja az

addig az

az

utóbbi

államban

állandó

szervezet

állami

—

küls rend mozgásba

létesítése,

hozatalára,

mködtetésére irányúi, s az állam valamint az egyes szervei által elérend czélok megjelölésében áll. Minthogy ezen tevékenység veinek

úgy az államnak, mint az állam egyes szerkormányoztatik, ezen tevékenység kormány-

által

mködése

zásnak neveztetik.

De hogy a kitzött világban

is

czélok és a

létesített

jogrend a kül-

valóvá váljanak, hogy az általános és

állami akarathoz

a

tessék, a kijelentett

külvilág

akarat

alkalmazkodásra

is

még

cselekvést

kivan,

a

concrét

kényszerít-

mely

által

a külvilág tényei az akaratnak alávettetnek, az akarathoz képest alakíttatnak. kifejezni,

hanem

Az államnak

tehát

azt érvényesítenie

valóvá tenni, végrehajtani.

Az

nem

is kell,

elégséges

akaratát

azaz a külvilágban

állam cselekvése tehát a végre-

hajtás.

Az

nem visznek véghez a külhanem azt a rendelkezészervekkel vagy jobban mondva

állam fszervei azonban

világra közvetlenül ható cselekvést,

sükre

álló

alsóbb

fokú

54

közegekkel végeztetik. Ennélfogva az állam fszerveinek, mint az állam hatalmi tényezinek végrehajtási tevékenysége abban áll,

hogy az állam akaratát

jelentik ki, de oly czélból, hogj' az

az alsóbb fokú szervek, közegek

A fhatalom mely a

Ha

szerint,

hogy mily

szervei

akkor a fhatalom

által

által

akaratkijelentés czélja a állapítása,

akarat-kijelentésbl

ki,

elérend

hogy

czélok

akkor a fhatalom

általa

áll,

lehet.

az állam

megjelöltessenek,

kormányzás

végzett functió

küls

háromféle

irányúi,

czélra

az akarat oly czélból jelentetik

és az egyes

hajtassék végre.

által feltétlenül

tevékenysége tehát

ha az

;

küls rend meg-

szervezet és

végzett functio jogalkotás

által

végre ha az akaratkijelentés czélja a már kifejezett akaratnak esetenkénti foganatosítása, a

fhatalom

által

végzett

functio

végrehajtás.

Ezen három hatalmi functióhoz képest azután az államis három különböz hatalomként jelenik meg, u. m. kormányzó, jogalkotó és végrehajtó hatalom, de e három hatalom az egységes souverain állami hatalomnak csak három különböz irányban való megnyilatkozása. Ebben rejlik az államhatalom háromságának titka, tudjuk róla, hogy egy és mégis háromnak nyilvánulását látjuk benne. Azon állami szerveket, a melyek az állami akarat képzésére és kifejezésére vannak hivatva, s melyeknek hatásköre hatalom

—

az állam egész területére

államhatalmi tényezknek

kiterjed,

vagy föszerveknek nevezzük.

De az állam küls szervezete különböz államokban oly különbözképen van szervezve, hogy a mig egjak államban valamennyi funclio tekintetében a dönt tényez egyetlen szerv, és a többiek csak mint az állam legfbb szervének, (mely egy physikai személylyel van betöltve), az államfnek, tanácsadó és foganatosító közegei mellett,

(mely esetleg

oly fszervek álló és

és

is

nem egy

:

addig

másutt az

államf

physikai személy, vagy testület)

vannak, a melyek az államftl egészen ön-

az állami akarat létrehozásában

attól

függetlenül

dönt tényezkként szerepelnek. Az államf jog és hatáskörét, továbbá

szerveinek az államfhöz való viszonyát,

az

az

mköd

állam

államf

többi mellett

önálló hatáskörrel bíró állami fszerveknek összealkotási

mód-

I

tehát nem valamely oly szükségszerség különböz hatalmi functiókból természetszerleg következnék, mert akkor különböz államok alkotmánya között alig volna lényeges eltérés, hanem az alkot-

hatáskörét

ját és

dictálja,

mely

a

mány, mely szintén csak az állami akarat mve. Egyben minden állam alkotmánya egyezik, és ez az, hogy minden államban kell lenni egy oly fszervnek, melyben az állam egysége jut kifejezésre és mely szerv arra van hi-

hogy az állam különböz szerveinek mködésében az

vatva,

összhangot létrehozza

s

az államot egységes cselekvésre

ké-

Ez a fszerv az államf. Ezen állami fszerv összealkotásának és betöltésének módja, hatásköre és más hatalmi szervekhez és a nemzethez való viszonya határozza meg az alkotmányban érvényesül pesítse.

felvet, azaz az államformát.

A nak

hol az államf egy ember, a ki

az

mert

az

élete fogytáig

letéteményese,

vagy

elleges

akarat

nem képzdhetik,

felette

hatalmat gyakorolhatna,

beleegyezése

nélkül

ber,

hol ellenben az

rozott

idre

bízatásának

—

valamely

—

vagy

lejártával,

állami

tartozik, ott az

állami

legyen az akár egy em-

csak meghatá-

az összességnek

választott mandatáriusa, megbízottja,

meghatározott esetekben is

hozzájárulása

érvényes

jogilag

az államforma monarchia,

ott

államf

akár egy collegium,

hatalom-

mert nincs oly állami szerv, a mely

s

az államf pedig fejedelem.

A

állami

esetleg

az

a

ki

alkotmány

megáltal

még megbízatásának tartama

alatt

mködéseért

számot

adni

hatalom

telje

eltt

szerv

államforma köztársasági.

Az olyan monarchiát, melyben az egyedül az államft

illeti,

s a többi

állami

állami

szervek

hatalma

csak az államftl származó megbízatáson alapúi, mely általa

bármikor visszavonható,

s a fejedelmet a

alkotás és a végrehajtás teljes hatalma

abban valamely más fszerv

által

kormányzás, a jog-

illeti,

a

nélkül,

hogy

korlátolható volna, korlát-

lan (absolut) monarchiának nevezzük.

A korlátlan monarchiában tehát a fejedelem hatalma az államhatalommal azonos, és minden más állami szerv csak a fejedelem segédszerve, közege.

Az olyan monarchiát

melyben a fejedelem jog- és hatásköre az alkotmányban meg van határozva, s a melyben a fejedelem mellett más állami fszervek is vannak, ellenben, a

a melyeknek az állami akarat létrehozására

van a fejedelem

désével souverain

formában

létrehozott

is

és

befolyásuk

közremköállami

kifejezett

meg nem

akarat a fejedelem egyoldalú akaratával

ható és magát a fejedelmet

dönt

a fszervek

mellett, s mel3'ben

változtat-

vagy

kötelezi, korlátolt

alkot-

mányos monarchiának nevezzük.

A a

monarchiák a szerint

fejedelem

v^álasztás

által

különböznek egymástól, hogy

is

a

jut-e

vagy

székbe,

fejedelmi

pedig megállapított örökösödési rend szerint az öröklés jogánál

fogva.

Elbbi esetben

monarchiáról beszélünk. lasztás szabadsága

választó,

Ha

nem

utóbbi

a választó

korlátlan,

esetben

örökös

monarchiában a vá-

hanem

a választhatás egy

családhoz van kötve, akkor a trónbetöltés módja örökösödésbe választásnak neveztetik.

oltott

De nemcsak a

fejedelmi szék betöltésének

különböznek a monarchiák

hogy

egymástól,

módja

hanem a

szerint

szerint

is,

vannak a fejedelemhez a többi állami fszervek. Korlátolt monarchiákban ugyanis a fejedelem mellett más fszervek is activ részt vesznek a souvemih'en

viszonyban

rain akarat létrehozásában,

ködnek,

mert

akaratában, rejlik

;

hatalmuk

hanem inkább

st még akkor

megbízatáson

is,

nyugszik,

és

többé-kevésbbé

forrása

önállóan

nem annyira a

a nemzettl

nj^ert

megbízatásban

ha hatalmuk a fejedelemtl mint

a

ministereké,

m-

fejedelem

az

nyert

alkotmány

oly független tevékenységi körrel vannak felruházva, hogy a fejedelemtl többé-kevésbbé önállóan képesek mködni. Ezen fszerveknek hatásköre és hatalmuknak a fejedelmi hatalomhoz való viszonj'a nem mindenütt egyforma, a mi a korlátolt monarchiáknak igen különböz tartalmat ad. A fszervek közül els sorban a törvénj'hozó testületek említendk, melyeknek legnevezetesebb hatásköre abban áll, hogy az akaratuk nélkül általánosan kötelez jogszabál}' souverain formában nem alkotható, továbbá, hogy az hozzááltal

járulásukkal kijelentett és a fejedelem

által

megersített állami akarat, mely törvénynek

is

elfogadott

neveztetik,

és

sou-

verain formában kifejezett akarat, mely a fejedelem eg^-oldalu

akaratával

már meg nem

változtatható.

A

törvényhozó testü-

a kormány tevékeny-

hatáskörébe szokott még tartozni ségének ellenrzése és felelsségre vonása. Második helyen említend a fejedelem kormánya, melyletek

abban áll, hogy a fejedelmet a kormányzati teendkre nézve tájékoztassa, tanácscsal ellássa, az állami nek hatásköre

törvényben, akár csak a fejedelem

legyen az akár

akaratot,

kijelentve, végrehajtsa,

által

jobban mondva végrehajtását

el-

rendelje és ellenrizze és concrét esetekben felelsség mellett és a közjó érdekében az állam

Továbbá a kormány

kezzék.

alsóbbfok közegeivel rendelszükségesnek

feladata az általa

tartott törvényhozási intézkedéseket a törvényhozó testületek-

nél javaslatba hozni.

Harmadik helyen említend a

melynek hatás-

bíróság,

jognak concrét esetekre alkalmazása, t. i. az igazság kiderítése és a megsértett jogrendnek helyreállítása vagy a vitássá vált jog érvényességének kimondása. körébe

Ez

a fennálló

az állami akarat

is

lése,

tartozik

végrehajtása,

csakhogy a végrehajtásnak oly

annak elrendeneme, a melynek

illetleg

speciális

elvégzésére a legtöbb államban oly különös szervezet létesül,

mely az igazság érvényesülésére a legtöbb biztosítékot nyújtja. A korlátolt monarchia characterének meghatározásánál legnagyobb fontossággal bír a törvényhozó testületek összealkotásának módja és a törvényhozó testületek hatásköre.

A

hol a törvényhozó

testületek tagjait

egy kiváltságos

vagy a hol azok csak ezek közül választhatók, az aristocraticus vagy rettdi képviselettel biró korlátolt monarchia. A hol azonban a tör-

rendnek vagy

vényhozó

osztálynak

testületeknek

tagjai

képezik,

vagy azok

egyikének

tagjait

a nép

választja, az népképviseleti korlátolt monarchia.

A népképviseleti korlátolt monarchiának pedig a szerint, hogy a törvényhozó testületeknek milyen befolyása van a kormányzásra, két letek a

pontból

válfaja van.

A

hol

a törvényhozó testü-

fejedelmi kormány mködését csak abból a szemellenrizhetik, vájjon nem lépi-e át a fennálló törvé-

kormányt csakis törvénysértésért vonhatják felelskormányzat irányáért és a törvények miképeni

nyeket

s a

ségre,

a

végrehajtásáért pedig a

nem

mert

kormány csak a fejedelemnek

kormányzati közege, az

nem nevezhet

chiának, mert abban a parlamentaris

parlamentaris monar-

vannak

befolyással

egyébnek,

mint

s

a fejedelmi

megbízott testületnek,

szemben

;

ott

kormányzásban

kormány nem tnik

hogy

föl

ezek

s

vitelével a fejedelem által

a parlament

ott

politikai

dönt tényezvé

is

nem

csak a

tör-

felelsségének segé-

Parlamentaris monarchiában a fejedelmi tal,

A

parlamentaris korlátolt monarchiá-

mert

vényhozásban, hanem a kormány lyével a

érvényesül.

kormányzat irányára

törvényhozó testületek akaratából

a

kebelébl alakuló, de a kormányzás val állunk

nem

elv

hol ellenben a törvényhozó testületek a is

felels,

egyéb, mint a fejedelem segédszerve, végrehajtó és

válik

kormány az

ál-

a törvényhozó testületeknek közvetlen befolyása alá

minden cselekményeért a parlamentnek felels, öntényezvé fejldik, mely egyrészrl a törvénytestületeket vezérli, másrészrl a fejedelmet is morális

kerül és

hatalmi

álló

hozó

befolyása alait

A

zk rint

tartja.

mint az eladottakból és hatásköre

jog-

különül

el

nem

a hatalmi

—

egymástól,

utána sokan tanították,

—

látszik,

a

functiók lényege sze-

mint

ezt

Montesquieu és

mindazonáltal tagadhatlan, hogy a

nem hagyhatók

a hatalmi functiók

az államhatalmi ténye-

és

nem

is

maradnak

tel^

jesen figyelmen kívül a hatáskörök megállapításánál.

A

parlament

nem csupán is

befolyásolja.

hanem

fképen törvényt alkot, de azért hanem a kormányzást Továbbá a kormány nem csak kormányoz, ugyanis

jogalkotással foglalkozik,

—

a törvényhozást

is

befolyásolja és a végrehajtás egy

—

nemének, a közigazgatásnak egyetlen fszerve. Végre a bírónoha az tevékenysége is ság különálló szervezet, csak végrehajtás,

nem

mások

is

.A

pedig önálló funcüo, mint ezt Montesquieu

nyomán

tanították.

fejedelem pedig mind a

nyez, mert a parlamentet

három functióban dönt hívja össze,

oszlatja

fel,

té-

a

nevezi ki, az állami szervek kormányt és a bíróságokat rködik stb., tehát nála van a összhangzó mködése felett helyette intézkedik, legfbb kormányzó hatalom a kormány nevében ítél stb., tehát nála van a legfbb a bíróság az ;

59

végrehajtó

hatalom

végre

;

törvény az

a

szentesítése által

kötelezvé, tehát nála van a legfbb törvényhozói hatalom.

lesz

Az

hatásköre sokkal inkább a hogy milyen formában és hatálylyal fejezik ki az egyes fszervek az állami akaratot, illetleg min szerepet játszanak annak kifejezésénél. Maguk a fszervek ugyanis, állauihatalnii föszervek

szerint különül

el,

mint már emlitém, közvetlenül feljebb csak cselekedtetnek

így hatáskörük elválasztásánál és végelhatározás

nem

tartható.

A

lelki

nem

cselekesznek,

az alsóbb az

hanem

szervek

íokii

akaratkijelentés,

és

által

cselekvés

való elkülönítés

functiói szerint

leg-

fenn

törvényhozási, kormányzási vagy végrehajtási

ténykedés közt tehát csak az a különbség, hogy az elbbi

általá-

nos akaratkijelentés, a két utóbbi pedig többnyire concrét esetre

vonatkozó akaratkijelentés, melyet az alsóbb tokú szerveknek

ér-

vénj'esíteni, vagyis a végrehajtást foganatosítani kötelességök.

Az

souverain formában jelentend

akarat

általános

azaz oly formában, hogy egyoldalúlag egyik fszerv

legyen megváltoztatható.

Ez

általános akaratra

miután annak szövegét a törvényhozó

s

testületek megállapították, az

pélyes formában kijelenti.

Az

államf azt megersíti és ünneilyen souverain alakban nyilvá-

nuló állami ténykedés formai értelemben

hozásnak neveztetik, ha az nem jogot cselekményt végez

zati

se

akként történhetik, hogy

pedig

az államf és a törvényhozó testületek az

nézve megegyeznek,

ki,

által

(pl.

még akkor is törvényhanem kormány-

alkot,

költségvetés, az évi ujonczjutalék

megajánlása, egyes fhivatalnokok vagy fméltóságok választása stb.)

A

nyilvánul souverain formában,

az

kormányának egyszer

Az

akaratnyilvánulás

hanem az államfnek vagy

akaratkijelentése útján érvényesül.

rendes

alakja

kormányrendelet, mely azon szervek

más

tevékenység rendesen

kormányzási és közigazgatási

nem

rendelettel megváltoztatható

tehát

a fejedelmi vag)>

által,

a kik azt kiadták,

vagy vissza

tehát a rendelet jogot alkot, akkor

is

is

vonható.

Ha

csak kormányzati vagy

közigazgatási cselekményként jelenik meg. Minthogy pedig az

állam összes végrehajtó szervei a fejedelmi delkezésére állanak, s miután tett

állami

akarat

Dr. Ferdinandy Gejza

czélja :

A

a rendelet

fképen az

királyi méltóság.

kormánynak

ren-

formájában kijelen-

általános állami akarat ^

60

formájában

érvényesítése, a rendelet

kenységet végrehajtásnak, az

állami tevé-

nyilvánuló

végz

fszervnek hatalomkörét pedig végrehajtó hatalomnak nevezzük.

A

melynek

igazság akként

jognak megfelel igazság

deríttetik

mények a

fennálló

bíráltatnak

és

alkottatik

ítélet

igazság

hogy

arról,

mi

felel

meg

az

concrét esetre vonatkozó határo-

a

zat alakjában, mint állami akarat

való kijelentésére

kijelentése.

hogy a fenforgó ténykörül-

ki,

joghoz viszonyítva mérlegeltetnek, meg-

igazságnak, a mi azután

melyek az

jogszol-

esetekben az igazság

egj^es concrét

czélja

kiderítése és a fennálló

a

neme a

végrehajtási functiónak egy különös

gáltatás,

Az

tevékenységet

ily

Azon

kijelentetik.

kiderítésére

szervek,

alakjában

határozat

és

vannak hivatva, igazságszolgáltatási szervek-

nek vagy biróságnak neveztetnek,

tevékenységük a

s

bírás-

kodás, jog- vagy igazságszolgáltatás.

Az bízni,

igazságszolgáltatást

az

nék,

külön szervre

helyesebb

azért

mert ha ezt a végrehajtó hatalom rendes közegei végezigazságszolgáltatás

nélkülözné

függetlenséget, mely a tárgyi jog nak kiderítéséhez szükséges, s a

még

érdekében

pártatlanságot

a

és

szerinti tárgyilagos igazság-

az

melj'et

állam általános

az állam concrét érdekével szemben

is

érvényre

kell emelni.

Ezek

szerint tehát az állami akarat

vánulhat, u. m.

souverain

három alakban

alakban azaz

A píttatik által

;

törvény alakjában

a törvényhozó testületek

által

állami

ítélet

alakjában.

akarat megálla-

s kijelentetik

a fejedelem

a rendelet alakjában nyilvánuló állami akaratnak kijelen-

vagy helyette az

tése a fejedelemnek

az

nyilvánuló

alakjában.

törvény

azután rendelet alakjában, végre határozat vagy

nyil-

ítélet

alakjában

nyilvánuló

kormányának, végre

állami akaratnak kijelentése a

biróságnak hatáskörébe tartozik.

A

hatáskörök tehát formai szempontból

szempontjából,

azaz

vannak egymástól

nem

az állam

hatalmi

elkülönítve, a miért

ben vett felségjogoknak neveztetnek.

is

De

sem

az keresztül

a merev

elkülönítés

a

a czél

hatáskörök merev

nyeknél, a mil3'en az állam

teljes,

nem

azok alaki értelema

elkülönítése ezen szempontból is,

és

functiói szerint

mert

a szerves

nem vihet,

különböz fszerveknek

teljes

lé-

mivel szervi

61

különállását tételezné

nek kizárólag

A jogkört,

Hiszen az

föl.

egynem

állati

nem képez külön

fejedelem hatás- és jogköre

hanem

szervek sem végez-

tevékenységet.

formai

mint az állam legfbb szervének és a

neki,

souverain hatalom letéteményesének része van úgy a törvényhozás, mint a rendelet avagy az ítélet alakjában nyilvánuló létrehozásában. Mert mint

állami akarat

megersítése

az

az

és

említénk, a törvény

általa való kihirdetés

folytán válik

mköd kor-

kötelezvé, a rendelet csak tle vagy a helyette

mányától származhat,

nak

azok

s

létrejöttét

pedig kegyelem

el

meggátolhatja

nevében hozat-

pertörlés,

végrehajtását

czél,

akár a forma szempontjából különít-

az államhatalmi szervek jog és hatáskörét, a fejedelem

mindenütt mint szerv

végre az ítéletek az

által.

Tehát akár a jük

s

fölé

dönt tényez

szerepel,

emelkedik, úgy, hogy

szerve, az államben övé a

mélyi egysége

az

az

valamennyi más fa legfbb

államnak

legmagasabb akarat, az állam sze-

személyében

jut

kifejezésre, a miért is

az államnak minden tagja vele szemben alattvaló,

pedig az

államban minden eg3^essel és minden más hatalmi fszervvel,

st magával jelenik

az államalkotó nemzettel szemben

meg, mert

az állam hatalmát.

birtokolja,

kezeli,

ha nem

is

is

mint felség korlátlanul,

A

Rész.

í.

királyi méltóság lényege a

alkotmány 1. §,

A magyar dUain eredete

A magyar illetleg a kel nyolcz

és

fogalma.

nemzet a hazai krónikák és biborban-szü-

Constantinus császár

letett

magyar

szerint.

késbb

megegyez eladása

szerint hét

—

hozzája csatlakozott kabar vagy kun törzsek-

— rokon törzsnek szoros szövetkezésébl

Ezen szövetség kezdetben valószínleg igen

keletkezett.

laza lehetett s az

egyes törzsek hihetleg csak hadviselés czéljából szövetkeztek

De a

egymással.

faji

és nyelvi egység, az érdekek azonossága, a

hosszú együttélés, az azonos szokások, életmód, életviszonyok,

intézmények idvel

világnézlet és hasonló

zsek közt a nemzeti

létrehozták a tör-

egységet, felébresztették

a nemzeti ön-

mi Árpádnak közös akarattal az egész nemzet vezérévé történt megválasztásában s a vérszerzdés megköté-

tudatot,

a

sében nyilatkozott meg.*)

Hogy

magyar törzsek els szövetkezése hol és mikor ment végbe, úgyszintén, hogy Árpád mikor választatott fvezérré, azt pontosan megállapítani nem lehet. Csak annyi a

*) Xincs rá okunk, hogy nemzetünk keletkezésének történetét másképen adjuk el, mint a hogy azt a krónikásokra támaszkodva történészeink és jogtudósaink eddig eladták és mint a hogy az századok hosszú során

talán egy ezredév óta

át,

adjunk

Vámbéri

hitelt

uj

nemzetünk hitében

és

meggyzdésében

tanainak, a melyek szerint

nevöket adták mai nemzetünknek, de sem nyelvét, uj

tanok

mer

—

melyek

elvetik a

koholmánynak tartva

lására positiv

mánynak

alapon több

Miért

krónikások némi világosságot terjeszt adatait,

mindent hitelt

—

úgy sem képesek önmaguk igazo-

érdeml

kijelentett régiek helyébe, s

bizonyítékkai

elállni

mindent csak phantasiára

hypothesisekkel akarnak megmagyarázni. De ujat

él.

Árpád magyarjai csak sem faji jellegét? Ezen

minket a tudományban

mondási viszketeg vezet, hanem az igazság

a

kohol-

alapított üres

szeretete, nemzeti

nem

az

multunk

64

hogy a mikor a 8

bizonyos,

törzs mai

hazáját elfoglalta,

akkor már egy nemzetté tömörült vala,

és a közös

személyében a nemzet személyi egysége,

más nemzeti fhiva-

talokban pedig, mint a gytila (yúXac)

a harkász

és

fvezér (-/apxac),.

továbbá a nemzetg^^lésben mint legfbb határozó szervben, az egységes nemzeti szervezet külsleg

Az si alkotmány formájára és

Lakics

köztársaságnak,

demokratikus

Máriássy

nyugvó

volt teremtve.

eltérk a jogtudósok

A magyarok salkotmányát

irók nézetei.

katonai

meg

is

felette

aristokraticus

már

akkor

köztársaságnak,

Amadé

monarchiának,

Kiss

szövetségen

Korbuly a közös f-

köztársaságnak,

vezér és a nemzetgylés kapcsa

Tierri

összetartott szövetségi

által

alkotmánynak, Hajnik pedig szövetséges törzsszervezetnek nevezi.

Vámbéri keresik abban a patriarchális patriarchális uralmak szövetségét.^) fennebbi állítás bir némi alappal. A vezéri

Csak Marczali

monarchiát

A

vag}/-

legtöbb

hatalom

és

katonai hatásköre,

a

életfogytiglani tartama,

kiváló

melyben a vezér személye részesült, a monarchiára emlékeztet. A nemzetgylésben, a hol a nemzet minden sza-

tisztelet,

bad tagja megjelent és a nemzeti határozatok hozatalára beelem

demokratiai

a törzs

folyhatott,

a

családjaik

kiemelked tekintélyében

;

s

zonyos családokhoz kötöttségében az kifejezésre.

és

Az egyes

nemzetségfk és

és

ezen tisztségeknek aristokratiai

bi-

elem jutott

törzsek önállósága és a közös fvezér

nemzetgylés összetartó kapcsa pedig a szövetséges

a

törzsszervezet mellett bizonyít.

Leghelyesebb, dicsségének

emlékei s az ezek

hitnek megdöntését feljegyzésekkel

ha az

cyélúl

szemben

kitz

*)

latkozik

:

fény

Vámbéry

s

meleget

a magj^ar

„Egészen

iránti

kegyelet,

forradalom

látjuk,

hogy a indul.

.\

régi

régi

maradunk „hiszékeny hutaságitnkhan és semhogy kövessük az úgynevezett felvilágo-

nem

terjeszt mesterséges lámpavilágát.

salkotmányról értekez

érthetetlen,

hogy a

íróinkról ekként nyi-

tisztán patriarchális iársadalmi szel-

hmtöl áthatott nomádra olyan alkotmányt és rá,

mert

ingatag alapon

törzs-

tehát inkább

keresziény egyngyüségiinkben",

sodás csalóka

salkotmányt szövetséges

ol5\in

intézményeket fogjanak

a melyeknek elüttök teljesen idegeneknek kellett lenniök." (A magj-arság

keletkezése 174. net és

1.).

alkotmányjog

Csodálatos, hogy a nagy tudós, iróit

bölcseségének biztos

a ki a magyar törté-

tudatában

naiv epigOHOknak nevezi, nincs tisztában azzal, hogy

olyan

több izben

is

alkotmán}'!,

a

65

szervezeten alapuló köztársaságnak nevezzük, mert a fvezér

semmi

katonai és végrehajtó hatalmát monarchiái hatalomnak

sem

szín alatt

lehet tekinteni.

si

alkotmányunk monarchicus természete ellen nyilatquod quamvis olim populus kozik Werbczi is, mondván iste Hungarorum, dum adhuc ritu viveret gentilitium, et non :

ducem

regem, sed

ac capitaneos haberet sicut directores

A nemzetgylés lett

hatalomköre

is

etc.''^

a köztársasági alkat mel-

Árpád fvezérré választása korántsem változmonarchicussá, csupán egy lépéssel közelebb vitte

bizonyít, s

tatta azt

A

hozzá.-

államfenség tulajdotiképeni

az

neuizetgyülés volt

—

mondja Hajnik.*) Mint mondánk, a nemzeti egység küls szervezkedése már eléggé elre haladt volt, a mikor a nem.zet a mai haza elfoglalására indult. A IX. század második felében tehát már

birtokosa,

egy

alkotmánynyal bíró

nemzeti egységének öntudatára

és

és Tisza partjaira, hogy magának hazát foglaljon és államot alapítson. Az egység külsleg még nem volt egészen teljes, mert az egyes törzsek között a válaszfalak még le nem omlottak s a törzsfnökök

nemzet

ébredt szabad

hatalomköre

által

Duna

lép a

a letelepülés után

hosszabb

is

idn

át fen-

a mint ezt biborban-született Constantinus következ

tartattak,

szavai bizonyítják: „aturkoknak (így nevezi a magyarokat) ezen

nyolcz törzse fejedelmeinek alávetve a folyamok mentén, melyek dést kötöttek egymással,

ket

hogy ha bármely

háborúval, annak közösen minden milyet a mai turkoman igy fejez ki

nép vagyunk (A magy.

keletk.

177.

de

nincsen;

egyenként

elválasztják, kölcsönös

erbl

szerz-

rész fenyegettetnék

segélyt nyújtsanak."

Biz hibás khalk tolamiz =^ mi fejetlen

:

1.),

semmi

sem

szín alatt

lehet patriar-

chálisnak nevezni. 1

Werbczi

^

Hajnik

*)

J.

Vámbéri

H. K. :

3.

Magy. is

azt

ez.

alkot,

állítja,

1.

§.

és jogtört. 70.

1.

hogy a nomádok

(kik

alatt

a magyarokat

alkotmánya minden idben az egyes törzsek szövetkezete volt közös választás útján megválasztott fejedelem furasága alatt. A fejedelem hatalma

is

érti)

azonban nem alatt

mint

áll,

pl.

a

mert minden törzs saját fnöke igazgatása ügyekben pedig, melyek az egyetemességet illetik,

volt korlátlan,

nagyobb

idegen területre való betörés vagy belvillongások eligazítása, ktinent,

azaz birodalmi tanácsot, gyülekezetet szoktak összehívni,

a mely a fejede-

C6

Mindazonáltal kétségtelen, hogy a nemzeti egység tudata

shazában

a törzsek között már az

mert Etelközben

felébredt,

Árpádnak fvezérré választásában és az alkotmány alapját megvet vérszerzdésben az már erteljes alakban nyilatkomeg.

zott

A

egységet nem az egységes küls szervezet ellenkezleg, az egységes nemzeti érhanem meg,

nemzeti

teremtette

zület alkotta zeti

meg

alkotmányt

a törzsek szövetségét és létesítette a nem-

mert minden régebbi

;

iró

megegyezik abban,

hogy Árpádot a nemzet szabad akaratából választotta vezérévé a honfoglalás^ nag}' munkájának véghezvitelére, és így kizártnak kell tekintenünk azt, hogy Árpád vag}' törzse a törzseket

többi

hatalommal hódította volna meg,

fegj^veres

hogy Árpád a hozzá csatlakozottakkal együtt csupán kalandvágy által vezéreltetve rontott volna mai hazánk területére, hogy magának uralmat alapítson.*) A honfoglalás nagy munkája Árpád dics nevéhez fzvag}^

dik ugyan, de

A

nem

fejezve, s ezzel a

de

az

,

hanem

a nemzet hatalmi ténj'e volt.

IX. század utolsó éveiben a honfoglalás

meg

mai magyar állam, ha nem

is

már be

volt

mai alakjában,

volt alapítva.

A magyar állam egy

ezer év eltt

tudatára ébredt szabad nemzetnek

eg^'éniségének ön-

alkotása,

tehát

már

kelet-

magyar nemönmagát szervez hüls

kezése pillanatától fogva nemzeti állam, azaz a az

zetnek

általa

területen

elfoglalt

hatalmi megnyilatkozása.

lem vezetése

alatt

ság keletk. 176.

1.).

tanácskozott

mindig szótöbbséggel döntött (A magj^ar-

s

De ha ilyennek

kellett lenni

az salkotmánynak, mi

ki-

fogást lehet akkor tenni a vérszerzdés hitelessége ellen, mikor az, különösen

a csiki székely krónika szövege szerint, ilyen alkotmán}' képét idézi elénk. '

*)

V. ö. Hajnik

J.

:

Magy.

Vámbéri az egyetlen

föltüntetni, mint kalandvágytól

mos rokon

alkot, és jogtört, 65.

iró,

1.

a ki Árpádot és magyarjait

zött martalóczhadat

és idegen elem csatlakozott, s

ügy szeretné

és vezérét, melyhez szá-

melynek számát legfeljebb 15 ezer

harczosra és egészben véve legfeljebb 30 ezer lélekre lehet tenni. (A keletkezése 194.

1.)

De

hogy egy

államot alapítani és 1000 éven át föntartani

sabb népek sem voltak képesek hosszabb

számoljon be a nagy tudós.

ott,

idn

magy

csapat miképen volt képes

ily maroknj'^i

a hol nála sokkal hatalmaát

uralmukat fentartani, arról

67

A

nemzeti érzület

ség következtében

eredménye a honfoglalást

még

a honfoglalás után a

különállás

törzsi

faji

elszigetelt-

erteljesebb fejldésnek indult, minek

elmosódása vala

teljes

s

;

követ második században már a külsleg

a is

egységes nemzet szerepel a történet színterén.

A magyar nemzet rombadönté azon államalakulásokat, melyek a mai Magyarország területén a honfoglalást megelzleg megindultak. Mi sem természetesebb tehát, mint az, hogy az itt talált idegen népek is a magyar nemzet alattvalóivá lettek, a nélkül azonban, is

elbb be

váltak volna. Ezeket

hogy ennek

kellett

egyúttal tagjaivá

a nemzetnek olvasztania,

de mire a beolvasztás csakannyira-amennyire

is

sikerit, az alatt a

hódító és államalkotó nemzet kiváltságos renddé, nemességgé alakúit,

mely az

az államalkotásban

elemeket

új

közremködésbl legnagj^obb részt kizárta s ez mány fejldésének aristocraticus irányt adott. Habár az

által,

hogy a hódító nemzet

való activ

által

az alkot-

tagjai közül

sokan

a meghódított népek és behurczolt foglyok szolgaságába sülyedlek,

viszont a meghódítottak közül számosan

s

vitézl magyarság

megsznt

emelkedtek,

a nemzeti érzületben

a kiváltságos

által

soraiba

is

—

válaszfal lenni

nemesség zöme,

nemzetnek egyedül önmagát

A

lefolyt kilencz

század

:

mindazon-

mint a honfoglaló

jogutódja, kiváltságos állását kilencz századon s

a hódító és

a rendi válaszfal

át

sök

fentartotta

tekintette. alatt

eg3^esek

továbbá egyes újonnan keletkezett rendek

is

igen számosan,

bevétettek az

al-

kotmány sánczaiba, mint az erdélyi szászok, a jászok és kunok, a XV. századtól a sz, kir. városok, a késbb meghódított országok elbbkeli pedig, mint Slavonia, Horvát- és Dalmátországok uralkodó osztályai, nem mint külön rend, hanem egyenként, de tömegesen a magyar nemesek közé is felvétettek

vagy más kiváltságokban részesültek, és az akkori

nemzet tagjaivá

activ

váltak.

De annak, hogy az állam egész népességét egy nemzeti eszme, egy hatalomhoz való ragaszkodási érzület hatotta át, hogy a szabad nemes és a kiváltságok nélkül úri hatóság alatt ugyanazon szent koronában megtestesül nemzeti eszmének hódolt, és hogy a közös haza földjén való honos-

él

pór

is

68

nem nemest az

akkori viszonyokhoz képest egymáshoz, bizonyságát képezi azon körülmény, hogy már a XIII. századtól kezdve találunk olyan törvényeket, melyek a benszülött honfit megkülönböztetik az ide-

ság nemest és

elég közel hozott

genektl.

A

mig ugi^anis oly törvényeket, a melyek a honfiaknak

az országos nemesek soraiba való felvételét

nem mutat

fel

a

falvak lakossága nemesíttetett

srbben

czikk) mindig

az idegeneknek

fekv

;

az arany bullától kezdve (26.

találkozunk oly törvényekkel, a melyek

javakkal (a

megadományozását,

téssel)

való

sítását,

vagyis

megnehezítenék,

magyar jogtörténelem, noha némelj'kor egész

mi egyértelm a nemesímajd ünnepélyes honfiu-

idegeneknek nemesítését

megnehezíteni töre-

kedtek.^

És noha a

rendi

osztálykülönbség

és

egész

1848-ig

már akkor is eléggé fejldve, a mikor, még nyugati Európa népei a hbéri nemzeti közérzület

fennállott, a ki volt

nálunk

tagoltság magánuralmi törekvései által

St

akkor

is,

a mikor

magyar állam

alatt a

absorbeáltattak.

a viszonyok

ketté szakadt,

t.

i.

kén3^szerít

a mohácsi vész (1526)

után, az államalkotó nemzet egy maradt, a mit

bizonyít

a magyar és az erdélyi nemesség

:

hatása

kétségtelenül

azonossága, az

intézmények hasonló szelleme, az egyesülésre irányuló törekvések,

szabadságharczokban,

a

a kölcsönös

megvalósításáért vívattak,

már elbb

is

követelt,

melyek

a

eszmék

nemzeti

segélynyújtások és a

majd 1848-ban közlelkesedéssel kimon-

dott unió.

Hiszen a költ

is

így kiált

fel

:

„Egy nemzet és két ország hallja meg Mi bennem eddig titkon fórra csak. Az fórra bennem, az fájt énnekem,

Hogy egy nemzetnek két országa van, hogy E két országos nemzet a magyar."

Az

1848-ik évben egygyélesz ismét az állam,

hogy a nem nemesek

is

st

az

által,

bevétetnek az alkotmány sánczaiba,

az államalkotásnak és fentartásnak az egész nép activ része-

sévé válik, mi '

V.

(3.

által

szerz

intézményeink

értekezését

:

még inkább

„Az állampolgárságról"

biztosíthatnák 10.,

13.,

15. U.

69

hogy a magyar állam nemzetinek tekintessék. De sajnos, hogy most idegen nemzeti irányok is befolyásolják a különböz nemzetiség lakosság egy részét, a mi a magyar állam magyar nemzeti irányú fejldésére bomlasztó hatással van. Ez azonban nem változtat államunk alkotmányának magyar nemzeti jellegén. Nevezetesebb ennél az, hogy az 1868. évi azt,

XXX.

egy

törv.-czikkben

népet ismert

újonnan nemzeti öntudatra ébredt

a magyar állama alkotásában társnemzetl, a

el

horvát-szlavónt, mel}^ külön nemzeti czéljainak megvalósítására

autonóm szervezetet

is

autonóm

nyert a horvát-szlavón

alkot-

mánj^ban.

A magyar

államot azonban

ma

a magyar nemzet

is

kotja és tartja fenn, mint államalkotó, a tikai

erejét,

nem

magyar nemzeti

belli

érvényesülését

lehetségessé

is.

A magyar mot,

a nemzeti alkotmányt, noha a

jellegét,

körön

megállapított

teszi

szabadságot és önálló-

veszélyezteti az egész állam egységes

nemzeti érdekeknek egy bizonyos szerzdési-

speciális horvát

leg

mérv

nemzetnek pedig csak oly

ságot enged, mely

al-

horvát-szlavón poli-

állam

tehát értenünk kell azt az álla-

alait

melyet a Kárpátok,

a

Duna

az Adriai tenger és a Lajta és területen az

Árpád

Száva folyók, továbbá

és

Morva

vize által határolt

föld-

magyar nemzet a mai napig, s mely

vezérlete alatt beköltözött

ezer év elölt alapított és azóta fentartott

ben küls szervezet útján oly hatalom érvényesül, a melynek

feladata az államalkotó valósítani

magyar

és

a

nemzeti

magyar nemzetnek

horvát-szlavón czélokat

nem

politikai

mega

aspirálóit

társnemzetnek

veszélyeztet

törekvéseit

el-

segíteni.

2. §.

A

hirdlyi niéltsdg eredete.

Említettük már, hogy az

mány, a mennyire császár

munkájából,

krónikában eléadott a

törzsszervezeti alkot-

görög

Kézay Simon krónikájából, a székely vérszerzdés

mint azt Hármaskönyvének

feltünteti,

smagyar

azt a biborban-született Constantinus

I.

3. r.

pontjából 3.

megítélhet, s

czimében Werbczi

határozottan köztársasági jelleggel

birt.

is

70

Kérdés tárgyát csak az képezheti, vájjon annak democra-

vagy

ticus szervezete volt-e,

Constantinus

nem

aristocraticus.

világosan.

szól

Mindössze

annj'it

mond, hogy a magyarok hét nemzetségbl állottak, és sem nemzeti, sem idegen fejedelmük nem volt soha, hanem úgynevezett vajdák (Bcíjjooa'.) voltak köztük és ezek közül els volt Lebedias.

Anonymus

mondván:

oligarchicus köztársaságot ecsetel,

hogy a mikor az

haza elfoglalását elhatározták, maga a hét

új

fejedelmi személy (principales personae) közös és komolj'' ta-

nácskozás

után

hogy a megkezdett

belátta,

utat be

hacsak nincs felettük vezér és parancsoló.

gezhetik,

nem

vé-

— Hatá-

rozó hatalmat tehát csak a fejedelmi személyeknek tulajdonít s

ennek megfelelen szövegezi a vérszerzdés

mely szerinte igy szól

:

Azok az elkel

3-ik pontját

is,

személ3'ek, kik Árpádot

szabad akaratjukból urukká választották, soha se maguk, se

maradékaik a vezér

tanácsából

és

az országlás

tisztébl

ki

ne rekesztessenek.

A

székely krónikában azonban a vérszerzdés 3-ik

csíki

pontja így szól

Ebbl

Az ügyek

:

a nép egyetértésével végeztessenek.

tehát arra lehet következtetni,

aristocraticus felfogását

a mint ezt róla Korbuly^ Kézaj'-

mellett

czíme

3.

hatalom

is

korára

is,

hiszi.

,,communitas'"-a szintén a democraticus szervezet

bizonj'ít,

szének

hogy Anonj'mus korának

alkalmazta a vérszerzdés

Werbczi Hármaskön3've mely a nemesség eredetérl és a

úgyszintén is,

I.

ré-

királyi

átruházásáról szólva, a csíki székel}^ krónika utolsó

pontjával egyezik s a m.agyar parasztság eredetét

gyarázza

:

hogy azok, a

lésekre a kitzött helyen

onnan ma-

kik a hadbahívásra és nemzeti

meg nem jelentek

és mentségüket

gynem

vagy örök szolgaságra taszítandók hogy nem minden magyar egyenl jogú, hanem egj'ik úr, a másik szolga, egyik nemes, a másik Huparaszt, holott mindnyájan ugyanegy nemzetségbl, t. adták,

kettéhasítandók

van

voltak s innen

az,

i.

nyortól és Magortól származnak.

Azt

tehát

kell

Korbuly

:

Magy.

hogy az smagyar alkotmány

hinnünk,

közj. 56.

1

71

törzsszervezeti democraticus

szövetséges

köztársaság vala, a

melybe aristocraticus elemet a harczi dicsségben érdemesebb vitézek családja iránti nagyobb tisztelet vitt bele, s melyben a nemzetté tömörülés következményeként

Árpád családjához

ságnak az csirája is megfogamzott.

Tehát sem az

nem

hiányzott az

kellettek

hozzá,

létesített

kötése

sem

aristocraticus,

folytán

fvezéri méltó-

monarchia

a

a monarchicus

elem

si alkotmányból, csak kedvez viszonyok hogy a democraticus si szervezet rovására

mind a kett kifejldjék

és

alkotmányunk

késbbi fjellem-

vonását érvényre juttassák.

Az

elemnek kifejldését

aristocratiai

Az

felette

elsegíté a

hogy a hódító nemzet testébe a megtelepülés után sok idegen elem vegyült, melylyel szemben a honfoglalók némi elkelségre tettek szert továbbá annak hogy a honfoglalást követ rablóhadjáratok alatt folytán, egyesek nagy ingóvagyont harácsoltak össze, míg másoknak végre az által, hogy a kevés jutott a nagy zsákmányból honfoglalás.

ugyanis,

által

;

;

portyázások

különös

idejében

tisztelet

egyes kalandszomjas portyázó vezérek

részeseivé váltak, melyet családjukra

is

átörö-

kítenek a törzsélettel járó egyenlség a letelepedés után mihamar megbomlott s egyes nemzetségek nemcsak a közsze:

a magánélet terén is kiemelkedtek a többiek közül. monarchia kifejldésének azonban nagy gátjául szolgált a törzsek önállósága és a törzsfnökök hatalomköre, s mindaddig, míg a törzélet bomlásnak nem indult, az alkotmány replés,

hanem

A

monarchikussá nem

A

honfoglalás

válhatott.

dicsséges

végrehajtása

felette

kedvez-

ugyan Árpád tekintélyének, és nemzetünk azon tulajvezérdonsága, hogy meghajlik a valódi nagyság eltt, az honfoglalást a már de fel; tünteti séget monarchikus színben követ kalandos hadjáratok kora azt bizonyítja, hogy a honhetett

alapító

gyöngébb utódai

meg Bulcsú

a harkász,

alatt

egyes törzsfnökök, mint Lehel, s más seregvezérek

avagy Botond

nagyobb történelmi szereplésre jutnak, zérek,

kikrl

nem

sokat jegyez

fel

mint

maguk

a történelem,

a fve-

st

Fali-

cinnak, (kit a biborban-született Constantinus Árpád utódjaként említ), nevét hazai krónikáink egyátalán nem is ismerik.

72

A fvezérek föltnnie,

tulajdonokkal,

fvezéri tekintélyt ismét

fölemelje

helyébe ujat léptessen, és oly kezniök, a melyeknek

Azok

nyomása

esemén\'eknek alatt

erk

ismét egy czél

bekövet-

kellett

az egereseknek a honfoglalás

kalandvágya és kincsszomja

óta kifejldött csolt nemzeti

új nagv alaknak kellett hogy az elhomályosodott s a bomladozó régi rend

sorában tehát egy

ama

bir

ki

felé

által szerte

tömön'thetk

forgá-

legedének.

magyar

a sule^os vereségek, a mel^'ek a kalandozó

seregeket a X. század közepén Németországban érték, s me-

lyeknek Bulcsú a harkász, továbbá Lehel és Botond zatul estek,

áldo-

is

hatás nélkül a nemzet jobbjaira.

hogy a viszonyok kén\'szerít hatásával meg nem akarnak a hunnok és avarok sorsára Az ersböd német és byzanczi császárságok példája

Érezniök kell

nem maradhattak

kellett,

alkudniok, ha

jutni.

sem maradhalott tanúiság nélkül s mindenkinek be kellett látnia, hogy oly hatalomra van szükség, mely képes az egész nemzetet ismét egy czélra egyesíteni. Gejza vezér, Taksony

t

fia,

oly tulajdonokkal ékeskedett,

az úttör munkára képesítették.

nemcsak sütkérezett ama dicsségnek fényében, a melyet Árpád szerzett a vezéri méltóságnak, hanem a nemzetnek Árpád vére iránti kegyeletét arra is fel tudta használni, hogy a vezéri hatalmat az egész nemzet fölé kiterjeszsze és minden irányban melj^ek

kiszélesítse.

Megkönnyítette helyzetét az, hogy

nek harczi

azok a

kik-

férfiak,

dicssége még két évtized eltt a fvezéri mél-

tóság fénj'ét elhomályosította, az életben, és így

nem

kellett

már nem

voltak

versenytársakkal

meg-

idejében

veszélyes

küzdenie.

Ha hitelt adhatunk szent István életírójának, Hartvicusnak, Gejza vezér már a nemzet nagy része felett zsarnoki módon és

önkényleg

uralkodott,* szóval a

vezérnek tisztán katonai

és végrehajtó hatalmát erszakos eszközökkel monarchiái hata-

lommá váhoztatta. Hogy mily úton-módon és támogatásával alapította meg *

Legenda

st.

Stephani.

1.

min

eszközökkel és kiknek

az összes

Endlicher

Monum.

törzsek fölött

165.

1.

föl-

73

uralmát, ki tudná azt

tétlen

egykorú részletes honi adatok

ma megmondani, alig

pedig ferde világításban tntetik

föl

de

ki

Itt

a hiányos ismere-

nem akarunk

bizonytalan térre mi

ily

e korból

a magyar viszonyokat.

csak a történész phantasiája egészítheti teket,

mikor

maradtak, a külföldi emlékek

lépni.

Valószínnek kell tartanunk, hog}^ Gejza czéljainak véghezvitelében nemcsak külföldi pártfogásra számított, hanem az országon bell is nagy pártra támaszkodott;* mert különben alig hihet, hogy már alatta nem törtek ki általános lázadások, s alig magyarázható meg, hogy utódjának, Istvánnak Kopány, Gyula, Ochtum és Keán legj'zése után sikerit a törzsfnökök hatalmát annyira megtörni, hogy annak visszaszerzésére és a régi törzsszervezeti alkotmány helyreállítására

löbbé egyetlen kísérletet

Minden vezér

arra

hatalmát

fejedelmi

öltöztette

sem tettek. hogy a magj^ar alkotmány már

vall,

korában határozottan monarchiái alakot nyert

Gejza vezér a

jel

és

a

csak

István

már bomladozó

keresztény

törzsszervezet

s

ruhába

teljes

meg-

szüntetése és bölcs mérséklet által fenmaradásában csak biztosította,

de

újonnan

nem , hanem

atyja és

eldje,

Gejza

teremtette meg.

Szent István

nem

csökkentette a nemzetnek

azon

sza-

badságait és a közügyekben való részvételét, a meh'ekkel az

Gejza idejében tényleg

birt,

st

ellenkezleg, több

tért kellett

annak adnia, hogy a nemzet irán3^adó elemeit a királyság intézményének és a keresztény vallásnak befogadására megnyerhesse.

Kopány lázadásának okát valószínleg nem is hanem a még Gejza idejében támadt

István újításai képezték,

elégületlenségnek volt az kitörése, alatt

egy

ifjú

és

uj

fejedelem

több sikerre lévén annak kilátása.

Ez

seink ol}^ hamar megbaráthogy azt az István halála után bekövetkezett trónvillongások alkalmával sem semmisítették meg; úgyszintén annak is, hogy az Árpádok koaz oka, hogy

lehet

koztak a királyság intézményével,

rának

második

'

83.

11.

Hasonló

szakában törvényeink gyakran hivatkoznak

nézetben van

Hajnik

is.

Magy.

aliíot.

és jogtört. 82. és

74 Istvánra,

szent

mint

a

kitl

nemzet

a

szabadságai

összes

származnak.*

A magyar

már Gejza vezér

alkotmány tehát

korától

annyit tesz hogy a fhatalom egy physikai személynek birtokában volt, a ki magas méltóságát nemcsak életfogytiglan viseli, s nem csupán egj^szeren végrehajtó fszerve a határozó nemzetgylésnek hanem ezen felül békében és hadban egyaránt parancsoló az egész nemzet felett, szóval valóságos fejedelem, kinek kezébe van letéve az egész nemzet hatalma. A Gejza által létesített monarchiái hatalomnak azonban

kezdve monarchiái alakot nyert, a mi

:

;

jogi formát kellett

még

adni s az egész nemzeti szervezetet,

ahhoz alakítani. Ez volt Istvánnak feladata. De a mintát, mely szerint a monarchiát szervezze, nem a nyugati népek hbéri királyságától, mely nem felelt volna meg a magyar nemzeti közszellemmely eddig a

törzsélet alapján nyugodott,

—

nek,

hanem a Nagy

császárságtól

Károly-féle

vette,

melyet

hazájában annak idején épen a germán individualismus ereje és a közszellem hiánya buktatott

„A

karolingi

el.

állameszmék tehát és az

smagyar

nemzeti

szervezet életrevalósággal biró alkatrészei voltak azon elemek,

melyek összefzésébl István az sítette,

új álladalmi szervezetet léte-

melyet nyugateurópai jelleme daczára sajátos

szellem lengett által",

István jogi formát az által adott

monarchiájának, hogy

a királyi czímet, (melylyel az eddigi vezérek

nem

melylyel a külföldi krónikák Bulcsút a harkászt vezért

is

illették),

magyar

— mondja Hajnik.

hivatalosan

is

felvette,

s

is,

éltek,

de a

meg Gejza

miután az ellene

harmadik évében, Kr. u. 1000-ben a nyugati fejedelmek módjára magát az egyház által királylyá kenette és koronáztatta, udvarát a nyugaton dívó fénynyel és pompával vette köri, s ilyképen a magyar nemzet hatalmát, fényét, dicsségét és függetlenségét az egyház és az egész világ eltt documentálta és elismertette. Ide benn pedig szervezte az egyházat, az ország közkormányzatát, fellázadt

Kopányt

•

Arany bulla bevcz.

2

Hajnik

:

uralkodásának

leverte,

2. §.

Magy. alkotm.

és jogtört.

112.

1.

1

75

a honvédelmet, s nemzetét

keresztény

a

nak a nyugati keresztény népcsaládba

hitre

való

an-

térítvén,

bevételét

bizto-

sította.

A

mag3'ar királyság intézménye tehát a vezéri méltóság

hatalomkiterjesztésébl fejldött. Minthogy pedig a vezérség a

nemzeti közakaraton alapült,

a nemzet fenmaradásának ér-

s

dekében fejldött királysággá, ennélfogva a királyi méltóság hatalomköre is nemzeti akaratból származó és arra alapított hatalom, mely a király

nemzet javára,

a

által

függetlenségének

szabadságának és

dicsségére,

föntartására,

személyes egj'éni vagy családi érdekeinek

nem

pedig

istápolására hasz-

nálandó.

A magyar

3. §.

liirdlysdg közhatalmi

tejinészete.

A

mint

Magyarországon

méltóság

királyi

idejében,

ügy keletkezése késbbi phasisaiban is, mindig

fejldésének

ma

közhatalmi intézmény volt és az

Ez illeti,

t

illeti

az

is.

hogy azon hatalomkör, mely a

annyit tesz,

alkotmány értelmében, nem

szerzemény alapján

továbbá, hogy

;

a

egész

területére,

állam

az

magán-

pedig

hatalom

királyi

aránt kiterjed az egész nemzetnek minden egyes

államnak

királyt

területén

egy-

tagjára, az

lev minden magát szerzdés

személyre, testületre, intézményre és dologra, az alól

sem erszakkal,

senki

alapján ki

*)

hogy a

nem

Marczali Henrik,

király

sem

a

királylyal

nem

vonhatja, attól magát

midn Kálmán

koráról

ír,

kötött

függetlenítheti

király

(t.

hivt

az

és hitetlent,

betjébl". (A magy. nemz.

tört.

II.

226.

országot, jószágait bejái-ó király* stb.

tóknak nevezi (227.

e

kirí 1.).

Az

és

törvénykönyvnek

Majd alább

ispánokat

szóval úgy szeretné a

1.),

i.

királyi

ellen-

Kálmán)

jószágát, minden ízé-

ben, egyházi és világi tekintetben, urat és parasztot, szabadot

egyházit és világit,

*)

azon körülménybl,

hatalmának mindenki egyaránt alá volt vetve, épen az

kezre akar következtetni, mondván: „Mert hogy a maga kormányozza ezt az országot, úgy szólva mint

;

:

„Ily

minden

módon

pedig királyi hatalmat

szolgát,

az

tiszttar-

feltüntetni,

mintha az az els Árpádok idejében patrimoniális jelleg volt volna. Pedig a Kálmán törvényeibl kitetsz körülmény épen az ellenkezt bizonyítja,

t

i.

azt,

hogy a magyar

Dr. Feidiuandy Gejza

:

A

királyi

királyi méltóság.

hatalom már akkor nem földesúri, b

76

végre hog}' ezen hatalom az alkotmány szerint

vények

tör-

létrejött

törvényerej szokások értelmében, és az államnak,

és

nemzetnek érdekében, a közjó elmozdítására, nem pedig a király magánszemélyének vagy családjának külön érdekei elmozdítására gyakorlandó, s csak addig van erkölcsi

illetleg a

mig a köznek érdekében, az alkotmány értelmében

alapja, a

és szellemében gyakoroltatik és használtatik.

A

királyság közhatalmi természete

alapítása óta kétségtelen. Hiszen

a királyság kifejldött,

mészet

t.

királyság

meg-

azon hatalomkör, a melybl

a vezéri,

i.

már a

közhatalmi

szintén

ter-

vala.

A

nemzet

Árpádot nem azért

fejedelmévé,

választotta

hogy neki vagy családjának magánszolgálatot tegyen, hanem mert a nemzetnek és a nemzeti vállalatok sikerének érdekében szükségesnek látták, hogy leg^^en felettük vezér és

azért,

parancsoló,

a

(a

mint ezt a névtelen

Árpádot

tisztre

jegyz

találták legméltóbbnak,

eladja), s erre

is

mert

szerzett leg-

köri.

több érdemet a nemzet közjavának elmozdítása

A

vezérség közhatalmi természetérl tesz

vérszerzdés

etelközi

melynek pontjai következk

is,

Hog}' a vezér mindig Árpád maradékai közül válasz-

I.

tassék

tanúságot az

;

hogy a mit közös ervel szereznek, abban közösen

II.

részesüljenek

hogy azok, a kik Árpádot szabad akaratukból urokká soha se maguk, se maradékaik a vezér taná-

III.

választották,

csából és az országlás IV.

hogy ha

tisztébl

valaki

ki

ne

rekesztessenek

' ;

maradékaik közül htlen lenne a

hanem valóságos országfejedelmi közhatalom vala. A íiszt, az ispán kifejenem a magángazdaságok analógiája alapján alkalmaztattak az állami közegekre, hanem megfordítva, a magyar birtokos az állami functionáriusok zések

után nevezte

nyaiban kitetszik,

is

el

magánjószágainak hivatalnokait

a közviszonyok felli

felfogás

hogy egész magánjogi rendszerünket

közjogi rendszerünkben

nem

található

is,

magánjogi

mert

uralkodott

felette,

átszó'tték a

viszo-

mi abból

közjog

elvei,

oly magánjogi felfogás, mint a

is

de

hbéri

Európa népeinél. *

Ezen pont a

csíki székely

egyetértésével végeztessenek."

mint a névtelen

jegyz

krónikában

ígj'

szól:

A Werbczi eladásának

elbeszélése.

„Az ügyek a nép

ez inkább

felel

meg,

77

vezér személye iránt és viszályt támasztana a vezér és rokonai közt, a vétkesnek vére akként ontassék, a mint

k

ontották

eskü közben verket y. hogy ha valaki Árpád és maradékai, vagy a nemzetfnökök közül az eskü pontjait meg akarná szegni, átok ség alatt legyen mindörökké yi. hogy a ki az áldozatokkal egybekötött nemzeti gy;

vagy a hirnökök hadbahivására a táborban meg nem elmaradásának okát nem adhatja, kettéhasíttassék

lésekre

jelenik és

vag3^ szolgaságra taszíttassék.'

A vezéri méltóság közhatalmi természete különösen a második és harmadik pontból szembeszök, mert kétségtelenné teszi, hogy a czél, a mely végett Árpád fejedelemmé válasz nemzeti vállalat véghezvitelének biztosítása,

tátott,

s

a vezér-

hatalomköre a nemzet közakaratából származik.

A vérszerzdés nem pedig

tételeit,

pontjai eg}^

egyes

nemzet alkotmányának

alap-

hatalmasok magánszerzdésének

magukban, ennélfogva az a hatalom, mely ennek alapján a vezérre szállt, szintén csak az alkotmányon alapuló közhatalom lehetett. pontjait foglalják

Midn István azt a

Gejza vezér a monarchiának

Nagy

a királyság szervezésével betetzi, a változik,

alapját

megveti és

Károly-féle államszervezet meghonosításával,

helyzet

csak

annyiban

hogy az a hatalom, mely a nemzetté tömörülés els

stádiumának következménye, a törzsszervezet felbomlása után teljesebbé lesz, s ennek folytán a még többé-kevésbbé önálló törzsek külsleg

is

egy compact nemzetté lesznek.

ság megalapítása következtében a hatalomnak növekedett, de közhatalmi természete

A míg

a

meg nem

csak

A

király-

mértéke

változott.

germán népkirályság az ujabb foglalások

kiséret (Gefolge)

és a

intézményének kifejldése következtében nép-

fnöki jellegét lassanként elveszti és magánhatalommá alakul, majd a X. században nyugati Európában a hbériség kifejldésével s a hivataloknak örökös hbérekként való eladományozásá\"al a germán individualismus szellemének megfelelen

'

Ezen pont hiányzik a névtelennél, de a székely krónikában

Werbczi hármaskönyvének

I.

r.

3.

czímében elfordul.

és

78

számos magánuralom keletkezik ^ addig a magyar királyság a késbbi középkorban is megmarad közhatalomnak, s ha ;

felségi jogait

egyes

részben kénytelen

is

a korszellem hatása

hatalmának korlásohasem egyesek magánjogi természet jogai, hanem az egész nem.zetre kiterjed közjogi természet intézmények

következtében

egj'^es

urakkal megosztani,

tait

képezik.

A mig mos

a X. században a nyugateurópai

apró, többé-kevésbbé önálló uralmakra

hségi

mel^'eket a személyes

fz

nem

össze,

a közös czélok

által

:

terjed,

ezt

addig Magyarországon

szét,

külsleg

még

László

szent

még csak mint az

lassankint

szerepeltek,

válnak. Ilyképen

vezényl közés

még ersbödik,

azok a tisztviselk, kik a szent István

s

királyságban

szervezett

tisztségek

az

való törekvés és

^

a királyság közhatalmi tekintélye

alatt

hatalomköre

kötelék csak lazán és

pedig az intézmények és érdekek azonossága, felé

hatalom egj'sége

Kálmán

országok szá-

szakadnak

az a

királyi

küls magánuraimi forma

melyet a királyságnak István adott,

udvari

ország ftisztviselivé is,

mihamar közhatalmi

a

jel-

legvé alakúi át. De nemcsak a királyi hatalom ersbödésének idejében, hanem a XIII. században is, a mikor az egykor erteljes királyi hatalom már hanyatlásnak indult és mindinkább korlátoltatott,

a mag3'ar

királyság

megtartotta

mert a hatalom korlátolása

szetét,

nem

közhatalmi

termé-

egj^esek függetlenségének

növekedésében, hanem a nemzetnek az állami hatalom gyakorlásában való nagyobb és nagyobb részesedésében állott.^

St még országba

mas

akkor

is,

a mikor a hbériség eszméi Magyar-

elhatottak és állambomlasztó hatásukat

is

oligarchia keletkezése mellett

—

mindinkább

egy

hatal-

éreztették,

t.

i.

megmaradt közhatalomnak, minek következtében itt a hbériség is sajátszer közjogi alakot öltött, mely nem engedte, hogy egyesek magán-

XV. században,

a XIV. és

a

királyság

»

Hajnik Egyet. Eur. jogtört. 37—41.

2

U.

'

V. ö.

15-28.

11.

o.

115.

11.

1.

szerz

értekezését

;

A

felelsség elve a magy.

alkottnánj'ban

79

uralmakat

nem engedte

de

létesítsenek,

A

királyi

emelése után

találunk

ekkor a magyar

hatalmuk

el

hatalomnak magánhatalommá

mohácsi vészt (1526) követ idben, az székre

súlypontját

a kiknek törekvését

által

saját

nem

a

csak a

tételére

ház trónra-

ugj-anis,

uralkodók

oly

külföldön,

hog}^

^

ausztriai

Az

kísérleteket.

királyi

sem,

azt

hatalom magánhatalommá fajulhasson

királyi

hog}''

kerültek,

kik

birtokaikban

családi

magyar nemzet hatalhanem ellenkezleg,

a

birták,

s

mának

és politikai su]3'ának fejlesztése,

a nemzeti törekvéseknek elnj^omása és Magyarországnak családi birtokká

alacsony ítása képezte, a királyság mint hatalom

több tekintetben ellentétbe helyezkedett a nemzetttl.

A mohácsi is,

Károly, zeti

\'ész

még azok

eltt azonban

kik absolut hatalomra törekedtek, mint IV.

Nagy Lajos

és Mátyás,

aspirácziókat és a

egja'ittal

maguk

szem eltt

által szerzett

a

tartották

Róbert,

nem-

a

hatalom é? dicsség

a nemzet hatalmának és dicsségének növelése volt,

mert a nemzetnek felvirágoztatására használtatott

néha az alkotmányos jogait védelmez

makkor

k'ráh'aink

Béla,

helyezkedett

ellentétbe

is

nemzet

királyaival,

fel.

egj-es

az

S

ellentétek

csak eg3'es kérdésekre szorítkoztak, de általános ellentétté válhattak, m.ert a királ}'

befolyása alatt

állott,

is

mely

ha

alkal-

nem

csak ugyanazon múlt traditióinak a

traditiók

nemzet

tagjait

lelke-

sítették.

De a mohácsi vész után mindez megváltozott. Az idegen származású királyok nem a nemzet hatalmának teljes bírására, hanem a nemzet fölötti hatalomra törekedtek. Érzelem-

nem

világuk

ludott

összeolvadni

nemzeti jelleget az országban törekedtek,

nem

a

a magyar hanem elnyomni

nemzetével,

fejleszteni,

hogy ilyképen azon tervüket, hogy Magyarország

az ausztriai uralkodóház családi birtokává, az osztrák örökös

tartományokhoz hasonló patrimoniummá \"áljék, s a mag3'ar király közhatalma az osztrák fherczeg magánhatalmává lé-

könnyebben elérhessék. Ezen törekvések a királ^^ságot

tessék,

éles ellentétbe

helyezték

a nemzettel, az állam kezdett különválni a nemzettl, a

V.

ö

szerz

i

m. 28., 30., 33., 39. és 40.

11.

mibl

30

azután örökös belhábork, forradalmak keletkeztek. Az 1670. Frangepán-féle

évi Zrínyi és

vezérelt

1683-ban

és

háború, az

1703-tól

fzd

nevéhez

1711-ig

forradalom,

Tököly Imre

a

fölkelés,

illetleg

1685-ben és

tartó

véget

által

kurucz-

ért

Rákóczy Ferencz

II.

mindmegann3'i

bizonyíték

arra^

hogy mily nagy volt az ellentét a nemzet és királyai között. Ezen bels háborúk, forradalmak tulajdonképeni czélMagyarországnak az ausztriai uralkodóháztól való jokat, t. elszakítását, el nem érték ugyan, de ezen háborúskodásoknak köszönhet, hogy megmentetett a nemzeti alkotmány és hogy i.

maradt

közhatalom

a királyság továbbra

is

azután

a mikor a királyi

is

fentartotta,

ház

ausztriai

fiágának,

1723-ban

pedig

s

székre

ezen jellegét

az

1687-ben

nágának

az

els

úgy a

trón-

szülöttség rendje szerinti öröklési joga elismertetett.

A

királyi

méltóság közhatalmi természetét

öröklésre vonatkozó 1687. é\á 1.

és

2.

valamint

és 2. törvényczikkek,

3.,

továbbá az 1723.

nemkülönben a ministeri felelsségrl szóló 1848. évi jogelve fényesen t.-cz. s alkotmányunk minden tétele s zolja.

évi

intézménye,

koronázás

a

De legpregnansabban kifejezi azt az 1791. évi 10, „Ámbár az uralkodóház nágának az

a mely így szól:

III.

iga-

t.-cz.,

1723.

Magyarországon és kapcsolt részeiben megállapított örökösödése ugyanazon uralkodót illeti, a kit a évi

1.

és

2.

által

t.-cz.

megállapított örökösödési rend szerint az elválaszthatlanúl és feloszthatlanúl bírandó örökös

tartományokban

ország mindazonáltal szabad ország s egész

májára nézve, ságait

ide értve az ország

alávetve nincsen,

;

Mag)'ar-

mindennem kormányható-

semmi más országnak vagy népnek hanem saját önállással és alkotmánynyal bír,

független

is,

illet

uralkodási for-

és

és ennélfogva törvényesen megkoronázott örökös királya, tehát

Felsége és utódai Magyarország vényei és szokásai szerint,

jára kormányzandó 1715. évi

A

3.

királyai

pedig

és igazgatandó,

és 8. s az

királyi

nem

által

saját

tör-

más tartományok mód-

— Így

kívánván ezt

1741. évi 11. törvényczikkek

az

is."

méltóság közhatalmi természetébl önként foly-

nak a következk 1.

leg

A

királyi

meg nem

szék betöltésének módját a király

állapíthatja,

mert

azt

az

önkény-

alkotmány törvényei

meg

határozzák 2.

(1687.

évi

és

2.

2.

Az elbbibl

hogy a

következik,

hatalmát sem az ország egy része got 2.

1723.

3.,

évi

és

1.

t.-cz.).

illetleg t.-cz.),

3.

A

nem

véglegesen másra

sem az

fölött,

királyi

teljes

ruházhatja

nem

érvényesen senkivel

iránt

orszá-

(1723.

évi

szerzdhetik.

hatalmat a királyi család, vagy egyes tagjai,

királyi

vagy bárki más nem

korlátolhatja, mert az egyedül a

összességének fszerve, a koronás

törvényhozó

képvisel

király

sem az egész

királyból

testületekbl

és

nemzet

nemzetet

a

országgylés

álló

által

korlátolható. 4.

Végre a

királyi

hatalomnak az állam

egész területe,

minden hatósága, összes polgárai és maga a királyi család is egj^aránt alá van vetve, ennélfogva a királyi család családi határozatai (melyek patrimoniális eredet államokban nem szokatlanok), a királylyal szemben joghatálylyal

az államnak

nem

bírhatnak.

Nem

igy

ez

volt

azon államokban, a melyekben

állam alkotás a fejedelmektl indult

képezték az államok

gánjogaként fogták

pedig

fel,

tetszése .szerint

másra ruházhatott, ban

a hol

az

magánuralmak

a fhatalom alafhatalom gyakorlására fszervnek, hanem a souverainitást a fejedelem ma-

nyának, a fejedelmet

esetén

s

csiráit.

Ezekben nem a nemzetet hivatott

ki,

volt,

st

tekintették

csak

a melyet

örökbe

a

a fejedelmi család kihalása elidegeníthetett,

hagyhatott,

a középkor els felében az

hogy a fejedelmek

országaikat

fiaik

is

szokás-

meg-

közt

osztották.

A

középkor történelme

telve

van a fejedelmi családok

közötti örökösödési szerzdésekkel, osztályokkal, s a kori fejedelemségek története jó részben

nem

közép-

egyéb, mint az

egyes fejedelmi családok magánjogi viszonyainak történelme. St Németországban még e század els felében is uralkodó volt

azon patrimoniális

felfogás,

mely

szerint

minden jog a

feje-

delemé, s csak az az állam joga, a mit a fejedelem az állam-

nak önként

^

ad.^

Alaurenbrecher

;

Die deutsch. reg. Fürsten und die Souv. 84

— 103.

11.

82

A

német fejedelmek hatalmának eredete egészen más

természet, mint a magyar királyé. Ennélfogva egészen más

hatalmuk is, a Landeshoheit, melyrl azt természet volt az mondja Maurenbrecher, hogy a fejedelemnek magánszerezményét képez sok hbéri, oltalmi, tulajdon és használati jogoknak, majd végre az egyes személyesen szerzett jogoknak és hatalmaknak összetételébl fejldölt független hatalommá.^ Haller szerint a fejedelem nem egj'éb, mint egy jószággal biró, hatalmas és épen ez által független ember, vagy fordítva, minden ember, a kit szerencse és a körülmények teljesen aliis

szabaddá

kifolyása az uralkodó

idegen

alapúihatnak, akár

veta-k

lesz,

mert

kormányzás pedig mer magánjogának, természetes következ-

ménye a hatalomnak és nem választható, mint korlátját

fejedelemmé

által

A

parens.-

a birtokban

lev

tulajdonriak és ettl

testtl az árnyék.^

el

talom

ez

tesznek,

nemini

imperans,

jogok képezik,

kifelé,

A

fejedelmi ha-

melyek szerzdésen

akár befelé, mint

pl.

a

pacta con-

— melyek az országnagj^ok vagy vazallusok közt — utóbbiak részére szerzett jogok.*

által

köttettek,

Természetes

tehát,

hogy

ott,

hol ilyen felfogás volt ural-

kodó, a fejedelmi trón családi szerzdések vag\' a fejedelem

hogy a fejedelem hatalma hogy a egy részét, lénj'eges fejedelmi jogait elidegeníthette fejedelmi hatalom korlátját egyes hatalmas uraknak a fejevégrendelete alapján

be

töltetett

;

;

delemtl nj^ert vagy kicsikart magánjogai képezték és végre hogy egyes fejedelmi családokban az agnatusok, a kiknek a fejedelem birtokaira örökösödési igényük volt, különös befolyásra tettek szert a fejedelemmel szemben, ,s családi ;

a

szabályaik

fejedelmeket

hatalmuk

szabad

gyakorlatában

korlátolták, a trónról lemondatták, s bizonyos uralkodói cse-

lekmények érvényességéhez az agnatusok hozzájárulását

kí-

vánták.

Az ujabb kor nemzeti

irányzata, a nemzeti

öntudatnak

felébredése, az állam felli uj fogalmak keletkezése ezen tisz'

Maurenbrecher

2

Haller: Restaur. d. Staatswiss.

*

U.

*

Haller

o.

I.

i.

479.

m.

i.

m. 218.

1.

1.

1.

377-379.

11.

I.

473.

1.

83

tán patrimoniális felfogást a korszellem hatása alatt lényegesen

Úgy hogy

átalakította.

nem

delem

a mai német államjog

akaratszerve szerepel, a kiben az állam

megtestesül/

akaratában az

kinek

államhatalom egész területére.

elvont

állami

feje-

személyisége

akarat kiterjed az

monarcha akarási joga nem

.,A

hanem a monarchiái

egyéni személyiségéé,

ményi

szerint a

mint az állam ura, hanem mint az állam legfbb

szerviség

intéz-

van hozzáfzve, a mint azt a német állami

jellege által

alaptörvények megállapítják, és csakis addig jogos, a mig az

alkotmány

megszabott határok közt érvényesül",- mondja

által

Gerber.

Mindazonáltal a patrimoniális elv a német állami életbea

ma sem

minden befotyását, a mennyiben a trónbetöltés köri ma is nagy szerepet játszik, st a tudományban is nem csekél}^ mérvben érezteti hatását. így Seydel azt állítja, hogy az uralkodó magatartása akkor sem jogellenes, ha forradalmat okoz, mert a kitl a jog kiindul, az a jog felett áll} Lingnek pedig egész felfogása az államról ennek a behatása élet

vesztette

alatt jött

el

létre,

különben nem

hogy az

állítaná,

tevékenységen

egyéni jogokon, egyéni

épül

fel

állami

nem

s

egyéb embereknek az uralomhoz való viszonyánál.* ennél a magyar felfogás, a hol

Mennyivel fönségesebb a király

mint az ország szent koronájának

hatalmát

gyakorolja, egy nemzet

hatalmának

önállóságának, függetlenségének megtestesülése a hol a

király

tekintély,

Isten földi

tisztség és igazság

méltóság,

törvényhozó testületének

helyhatóságnak egyik tényezje, a

meg

valóság jellemez,^

kit

vagy az angol, minden

forrása, a birodalom

és az országban

feje

letéteménj'ese, ;

államban

az

helytartója,

annak

birtokosa,

létez bármel}'

tökéletesség és örökké-

enge-

ne.m hal soha, de azért mégis

"^delmeskedni tartozik a törvénynek, mert épen a törvény királylyá.^

'

Gerber

2

U.

^

Seydel

*

Ling

^

Todd: A

«

U.

o.

o.

:

Grundz. eines Syst.

:

74—75. ;

Grtd.

e.

alig.

pari.

215.

deutsch. Staatsrechts. 73.

Staatslehre 9.

Emp. Untersuch.

I.

d.

11.

1.

z.

alig.

kormr. Angi.

1.

1.

Staatsl.

213.

1.

91.

1.

1.

tette

84

4.

A

§.

liirdlyi liatalom liorldtoU és

dtruhcizott természete.

A

hogy a fhatalom egész teljessége nincsen a királynál, hanem annak egy jelentékeny részét más állami szervekkel megosztva birja továbbá hogy a király azon hatalomkört sem gyakorolhatja önkénj'en, hatalom

korlátoltsága azt

jelenti,

;

t

mely

az alkotmány

szerint teljesen megilleti,

az alkotmány és az aikotmányszeren

hanem csak

létrejött törvénj^ek

és

szokás értelmében.

A

hatalom átruházottsága pedig azt

nem

hatálmát nyert

saját

eredeti

felhatalmazás

nem önmaga

alapján,

szabja meg,

jogán

bírja,

teszi,

hogy a király a nemzettl

hanem

ennélfogva hatalmának korlátait

hanem hatalma csak

oly körre terjed,

a mily körét a hatalomnak a nemzet reá ruházta és oly kell

azt

g3'akorolnia, a

hogy a nemzeti közakaraton

alkotmány azt g3'akorolni engedi és

A

I.

tulajdonságait, jelleget le

A

t.

rendeli.

hatalom, mely a vezéribl fejldött

királyi i.

módon épül

ki,

ennek

a korlátoltságot és a nemzettl átruházott

nem vetkzte.

vezéri

désbl, melynek

hatalomi 3.

korlátolt

volta

kitnik a vérszerz-

pontja szerint azok, a kik Árpádot szabad

akaratukból választották

urakká, se maguk, se maradékaik a

nem

vezér tanácsából és az országlás tisztébl kirekeszthetk voltak

úgyszintén abból, hogy áldozatokkal egj^bekötött nem-

;

gylések tartattak, a melyre az egész nép megjelent s az ügyek annak egyetértésével voltak végezendk. Kitnik másodszor abból, hogy a vezérek mellett a törzsfnököket és más nemzeti fméltóságokat, mint a gyulát és a zeti

harkászt, jelentékeny hatalomkör

illette,

kegyébl viselték. Bármily nagy volt is tehát Gejza

nem

a kik hatalmukat

a fvezér

idejében a törekvés a

fejedelmi hatalom hatáskörének kiterjesztésére, az korlátlanná két

okból

nem

válhatott.

Elször, mert a korlátlan hatalom

ellen-

kezett a középkor individualistikus irányú korszellemével,

má-

sodszor, mert egy szabadsághoz és a közügyekben való részvételhez szokott nemzet azt

A

el

nem trhette

volna.

királyság megalapítása az államf hatalom körének

nagy

85

mérv kiterjesztését vonta ugyan maga után, de a mennyire azon kor hézagos és zavaros adataiból, különösen pedig szent Istvánnak Imre fiához intézett intelmeibl kivehet s a mint késbbi fejldés kétségtelenné

azt a

teszi,

hatalom

e

nem

vált

korlátlanná.

István a Nagy-Károly-féle állami szervezet meghonosításával erteljes központi királyi kormányzatot létesített az egész

országban, továbbá a vezérek korabeli nemzeti gylések hatás-

törzsfnökök hatalomkörét a királyságnak

körét, úgyszintén a

mindazonáltal királyi hatalmának korlátjául a királyi

foglalta le

;

tanácsot,

melybe a nemzet elkelit meghívta,

a

mint ez

Imre

továbbá törvényei

tébl,

intelmeinek

fiához intézett

könyvének

II.

is

4.

és

elismerte, fejeze-

7.

fejezetébl

32.

ki-

tetszik.

De is

a

nemzetgylésekhez hasonló népes gyülekezetekkel

korában s ezek az évenként Székes-FehérNagy-Boldogasszony napján tartott törvénynapok, melyek

találkozunk az

várott

azonban

nem

abban

különböztek a

hanem csak

határozó,

régi

nemzetgylésektl,

hog}''

érzelemnyilvánító szervei voltak a

magyar közéletnek.

A

szent István halála után

alkalmas a királyi következett

következ kor épen nem

volt

hatalomkör terjesztésére, mert a most be-

trónvillongási

zavarokban

épen

a

királyi

tekin-

télynek kellett legtöbbet szenvednie.

A erényei

királyi

és

hatalmat csak

Kálmán

eréh'e

I.

azonban e két utóbbiról országgylésen hozták.

eltt,

Gejza mérséklete, szent László

tették is

igazán

tiszteltté

a nemzet

tudva van, hogy törvényeiket

I. könyve bekezdésében 1092. esztendejében, „Az megtestesülésének ez olvasható: Úr június XIII. kalendáján Szabocs városában szent synodus tartatott, a magyarok legkeresztényebb királyának elnöksége mellett, az ország össes fpapjaival, apátjaival, nemkülönben összes elkelivel, az egész papságnak és népnek tanúságtétele mellett. Mely szent synoduson kanonszerleg és dicsére-

így szent László törvényeinek

tesen ezen

A király

II.

határozatok hozattak."

könyv

idejében

I.

mi,

fejezetében ez áll:

„A legjámborabb László

Magyarország összes

elkeli,

a

szent

86

hegyen összejövetelt tartottunk és kérdeztük, miképen akadályoztassanak meg a gonosz emberek törekvései és intéztessenek el nemzetünk ügyei." A III. könyv szintén az elkelk határozatára való hivatkozással kezddik.

Kálmán törvén3'einek kön\'ve 1. fejezete pedig így kezddik „tetszett a királ3mak a tanácscsal együtt stb." Mindezek azt bizon3'ítják, hogy még ezen királyaink sem 1.

:

nemzet meg-

tekintették hatalmukat korlátlannak, mert törvényeiket a

elkelinek tanácsával hozták, st a nép véleményét hallgatták. Pedig a királyi

Az

hatalom az

kihaltáig, 1301-ig, a királ^'i ki,

hog}'

hatalom korlátoltsága

még akkor

II.

olj^

erteljesen

ha nem volnának annak

is,

nyomai, hogy az szent István óta korlátolt

désbl

volt legteljesebb.

azaz 1222-tl kezdve pedig az Árpádház

aran^'bullától,

domborodik

korukban

is

vala, a

késbbi

fejl-

arra biztos következtetést lehetne vonnunk.

Andrástól

kezdve

biztosan

minden

hogy

tudjuk,

királynak koronáztatása alkalmával esküvel kellett Ígérnie, hogy

az ország törvényeit és szokásait

hogy az alkotmány

által eléjök

meg

fogja

tartani,

azaz,

nem

fogja

szabott korlátokat

áthágni.

És ha mindezek ellenére egyes királyaink, mint Róbert Nagy Lajos és Mát}'ás, továbbá az ausztriai házból származó királyok legtöbbje arra törekedtek, hogy királyi Károly, részben

hatalomkörüket minél teljesebbé tegyék,

különösen

I.

Lipót,

II.

st

egyes uralkodók,

József császár és Ferencz, idnként az

alkotmány figyelembe vétele nélkül hosszabb-rövidebb idn

át,

családi hatalmukra támaszkodva, absolut hatalommal uralkodtak is

;

ezen tényekbl a királ3á

hatalom

korlátlanságára

jogilag

következtetni már csak azért sem lehet, mert az ily erszakos irányú fellépéssel szemben a nemzet kitartása és alkotmányához való szívós ragaszkodása mégis megtörte az önkén3^-

uralmat

s

legalább

formailag

elismertette

a királylyal,

hatalma korlátolt és csak a törvények és alkotmány

hog3''

értelmé-

ben gyakorolható. II.

illeti,

Alkotmányunk

szerint a királyt

a menn3at a nemzet

reá ruház.

csak annyi hatalom

az alkotmányban

a koronázással

87

A nem

hatalom

vezéri

Az els

lehet.

sának köszönhette ekként reá

szállott,

átruházott

természete

kétség

iránt

nemzet szabad választáméltóságát és így azon hatalom is, melya nemzettl kellett hogy származzék. vezér, Árpád, a

hogy Gejza vezér Hartvik eladása szerint önkényleg ragadta magához a hatalmat, a mi az erre követIgaz ugyan,

kez

hatalmat olybá tnteti

mintha az egyoldalú erszakon épülve, a nemzettl való átszármazás jellegét nélkirályi

külözné székbe

hogy

István a nemzet szabad

a fejedelmi

méltóságra és a királyi

de azon körülmény,

;

választása

alapján jelen

(1.

jutóit

munka

II.

fel,

részét) és utódai

ratából bírták a királyi hatalmat,

st

a nemzet aka-

is

közülök néhányan, mint

nemkülönben Aba Samu, I. Endre és fia Salamon, attól a nemzet akarata által fosztattak meg, még abban az esetben is, ha István a nemzet leigázásával teremPéter

ízben,

két

—

volna meg meg hatalmának

tette

gási zavarok után

királyi

hatalmát és önerejébl szabta volna

korlátait,

nem

az utána bekövetkezett trónvillon-

tarthatnók a királyi hatalmat egyébnek,

mint a nemzet akaratából létesült alkotmány szerint a királyt mint az állam

fejét

megillet, tehát a nemzet

által

reá ruházott

hatalomkörnek.

Azon

tisztelet,

mag3^ar király iránt

minden

tagjainak

a melylyel a kegyeletes

viseltetett,

jogait a szent

aranybulla

bevezetésének

kifejezésre.

De

származtatása

2.

utókor

els

az

a nemzetnek és a nemzet összes királytól

§ ában

^

is

származtatta

ezen

s

felfogás

az jut

a nemzet és tagjai jogainak szent Istvántól való

alatt

nem szabad

hogy azok szent

azt értenünk,

hanem

István által királyi keg^'bl adományoztattak, ezt az aranybulla hivatkozott szavai

kifejezik,

is

—

—a

mint

azt,

hogy

azok szent István iiitcz'ményeinek tekintetnek. Feltéve azonban, hogy az Árpád királyok idejében a magyar közfelfogás szerint a királyi hatalmat a nemzeti akarattól önálló természetnek és eredetnek tekintették is, mely hatalmának korlátait önmaga szabja meg s a melylyel szemben a nemzet és tagjainak az állami akarat létrehozásában csak a 1

itistitnta

fuerat in

Quoniam a

libertás

Sancto

quam

tam Nobilium Regni

Stephano Rege, per

plurimis partibus diminuta

nostri,

aliquorum ;

stb.

quam etiam aliorum, Regum potentiam etc.

88

király

kegyébl származó

felé

vannak

jogai

a vegyes

folyamán,

további

házbeli

a történelmi fejldés

:

korának vége

királj^ok

már határozottan a nem.zettl átruházott tntette fel s alkotmányunk szerint il}^

a királyi hatalom

hatalomkör

jellegét

jelleggel

ma

bir

is.

Werbczi hármaskönyvének

I.

része

3.

czime

6.

és

7.

már határozottan ennek ad kifejezést, mondván: „Miután pedig a magyarok a szent lélek keg\'elmének ihletébl, szent §$-aiban

közremunkálása

királj'unk

hitnek

és a katholikus

ráhmkká

az igazságnak felismeréséhez

által

vallásához jutottak és

meg

választották és

is

koronázták

t

önként

ki-

a nemesítésnek

:

következésképen a nemeseket ékesít és a nem nemesektl megkülönböztet birtokadományozásnak jogát s teljes hatalmát az uralkodással és az országlással egy ült a közönség a maga s

ország

az

akaratából,

.

viszonos

ann3ira szorosan másiktól

másik

átruházásnál

függ egymástól

nem

mindenha, hog}^ egyiket a

nem

Mert

történhetik.

e két dolog

kölcsönösségnél fogva

és

különválasztani és elszakítani

nélkül

alá

és királyunkra rn-

tle ered minden nemesítés és

házta: ettlfogva

a

koronájának joghatósága

köuetkezésképen fejedelmünkre

helyezte és

mintegy

szent

a

lehet s egyik a

fejedelmet

is

csak

nemesek választják és a nemeseket is csak a fejedelem teszi azokká s ékesíti nemesi méltósággal." Ugyanezen felfogás tnik elé a H. K. II. része 3. czía mag^'arok) a mének 2. §-ából is: „De minekutána (t. i.

katholikus hitre tértek és

maguknak önként

királyt választottak,

ügy a törvényhozásnak, mint bármely birtokadománj^ozásnak és minden bíráskodásnak hatalmát és jogát az uralkodással és kormányozással együttesen az

ország szent

melylyel Magyarország mindenik királyát

koronájának,

megkoronázni szokták,

joghatóságára és következésképen a mai törvénj^esen rendelt fejedelmünkre és királyunkra ruházták királyok a törvényeket

a nép

mellett kezdték alkotni, a mint ez

át.

És így ettl fogva a megkérdezése

összehívása

és

korunkban

történni szokott."

is

„íme a magj'-ar fhatalom eredete, homeri egyszerség

szavakban eladva"

Beksics G.

—

A magy.

mondja Beksics,^ nemz. függetlensége

13.

1.

89

Akár megfelel

Werbczi eladása

a

hogy jogkönyvében a

az,

házás

által

a királyra

A

lényeg

hatalmat a nemzettl átru-

királyi

hatalomnak

szállott

h-

a történelmi

ségnek, akár nem, az a dolog érdemére közömbös.

tekinti

ez által

s

magyar alkotmánynak sarkalatos alapelvévé teszi. Werbczi Hármaskönyvét ugyanis az 1514. évi országgylés átvizsgálta és helyeselte, a király elfogadta és megersít záradékkal ellátta s ha ki nem hirdettetvén, törvénynyé sz elvet a

nem

emelkedett

is,

mindazonáltal köztekintélyre

országgylések arra nem

Minthogy pedig koronázáskor a

szer szokásainak megtartására könyv

pontjaibán

idézett

vénynyel

nem

hatálytalanná

törvény

és

erejét öltöt-

az esküt, a Hármas-

nem

el

elveket

tett

vagy

avult

is

tör-

fentartandónak

hallgatag elismeri hatalmának átruházott

Ígéri s ezáltal

az

benne

a

és

király az ország törvény-

leteszi

is

foglalt

szert,

tett

hivatkoztak

szabályok szokás útján

foglalt eívek és ték.

egyszer

termé-

szetét.

Beksics

adásában

téved, a

a római

tinianus-féle

midn Werbczi

jog felfogását

fennebb közölt el-

A

látja megvillanni.^

római jog a császári imperialismusnak

és

Jus-

nem

a

nemzettl ered fhatalom átruházott jellegének a képviselje.

Ha

volt

volt

is),

tételeire is

Werbczire

befolyása a római jognak

úgy az volt

nem

közjogi

közjogi felfogása

nagyon

csakis a magánjogi elvekre, de

hatással.

nemzeti ízü

(mint tényleg

Werbczinek

megersít azon hitünkben, hogy így gondol-

s

koztak a királyi hatalomról azon idben az egész országban,

még az

halálos

ellenségei,

a

furak

csakhogy jobban önmagukat s nem a is,

volna a hatalom forrásának nemzet zömét, a köznemességet tekinteni.

szerették

Ha

volt

valamely idegen felfogásnak befolyása a

alkotmány

aristocraticus

Werbczi

ügy az korántsem a római, hanem a

okoskodására,

lehetett,

monarchiának, lényegében

lengyel

mely csak külsleg tnt

azonban igen közel

állott

az

fel

aris-

tocraticus köztársasághoz.

A

királyi

hatalom átruházott természetét a vegyes házbeli

királyoktól kezdve egész alkotmánytörténetünk s

*

Beksics

:

A

mas:v

nemz

füegetl.

13.

1.

számos

tör-

90

vényünk oly elvitathatlanl kifejezik, hogy azt senki kétségbe vonhatja. Messze vezetne ennek bizonyítása végett minden

nem

egyes

jognak

királyi

eredetét

felsorolni és

egyenként

kimu-

tatni, hogy annak gyakorlását, mely törvény ruházza a királyra. Mindazonáltal szükségesnek tartom, hogy ezen tan igazságát

nehán}^ példával illustráljam.

A

fekv birtokok adományozásának joga számos törvényünk van, mely a király adomá-

hivatalok és

tekintetében

évi

2.

hol

jogát

nyozási

illetleg

t.-cz.

hol kiterjeszti.

megszorítja, 7.

t.-cz.

a királv

az 1498.

lg}'

a kik

tanácsosait,

a

kormánytanácsban ülnek, részben az országgylés által rendeli választatni s az 1507. évi 5. t.-cz. minden határszéli tisztség

adományozásában a tanács hozzájárulásához

Az

1526. évi

ellenben

t.-cz.

1.

a

köti

királyt.

hatalmat,

kiterjeszti a királyi

hogy mindent, mi az ország kormány-

reá ruházv'án a jogot,

zatára tartozik, érett megfontolás után tetszése szerint tegyen, a

2.

t.-cz.

pedig jogot ad neki arra, hogy

nádorságon kívül szabadon

tölthet

minden

hivatalt a

be és tanácsosait szabadon

választhatja.

így az 1492. évi

9.

nagyobb adománj^oknál a csához

Az

köti.

ezt

fekv birtokoknak s a

eltiltja

királyt

a

fpapok

módosító 1495. évi

külföldiek

száz jobbágyteleknél

2.

és bárók

dieknek

is,

az 1498. évi 26.

t.-cz.

taná-

ráruházza a

t.-cz.

hogy 100 jobbágy telekig bárkinek adhat, még

jogot,

való

t.-cz.

adományozását

részére való

külföl-

pedig a külföldiek részére

adományozás jogát megszünteti, de

a honfiak

részére

korlátlan birtokadomán\^ozási jogot ruház a királyra.

A

pénzügyek

talmazza a

pl.

az aranybulla

czikke felha-

27.

hogy a Kálmán idejében szokásos martut.-cz.

és az

1492. évi 26.

ugyanezt a kérdést szabályozzák,

a 27.

t.-cz.

rinákat t.-cz.

királyt,

terén

szedhesse, az 1439. évi

harminczadoknak

régi

szokás

7.

szerinti

pedig a

szedésére hatalmazza

fel

a királyt.

A hadügyek az 1715. évi és

S.

idegenekbl

terén az

t.-cz.

álló

1546. évi 19.

jogot ad a királynak,

hadsereget tarthasson,

t.-cz.,

ügyszintén

hogy honfiakból de az erre szük-

séges adók megszavazásának jogát az országgylésnek tartja fenn.

91

Az tének

1867. évi XIÍ,

11.

t.-cz.

megállapítására,

§-a a hadsereg belszerveze-

vezérlet

a

és

vonatkozó

vezényletre

jogot ruházta a királyra, de ugyanitt a 12. §-ban a hadsereg

ujonczok megajánlásának jogát, a megajánlás

kiegészítését, az

idnek

föltételeinek és a szolgálati

meghatározását, a katona-

ság elhelyezését, élelmezését illet intézkedéseket mind a tör-

vényhozás, mind a kormányzat körében „az ország

magának

tartja fenn."

Számos törvényünk van, mely a király jogkörét korláés számos olyan, mely azt ismét kiterjeszti. A Werbczi eléadott átruházási elmélet tehát a magyar alkotmány

tolja által

történetében az életnek miegfelel valóság.

hatalmat

az

idk

A

nemzet a

királyi

kívánalmaihoz és a körülményekhez képest

országgylésen hozott törvények alakjában vagy szokás

az

útjáa hol megszorította,

tikai

hol

kiterjesztette,

nemzet hatalmi érdekeinek

azt a

a szerint,

a mint

érvényesítése vagy a poli-

szükségesség kívánták.^ Ezzel szemben mit sem bizonyít az, hogy egyes törvé-

—

nyeink,

mint az 1715. évi 44.

victusok és collegiumok a kegyes

t.-cz. y

a seminariumok, con-

felügyelet,

feletti

alapítványok

t.-cz.

feletti

és az

felügyelet

1723. évi 70.

—

jogáról

azt

mondják: „sua Majestas pro apostolico munere sibi reservat," vagy „sibi reservavit" mert a törvénynek egyes homálj^os kife;

mely a királyt már elbb is megillet jogkörre vonatkozik, az alkotmány szellemével, más törvények szavaival és a történelmi eseményekkel szemben bizonyító ervel nem bírhat.

jezése,

Hiszen a koronázás sem egyéb, mint a nemzet részérl a

hatalom

király,

mely az

hogy ez a sult

átruházásának

a szent korona

nemzetet képviseli,

egész

testület a

személyt

actusa.

És ha nincsen

hatalma visszaszáll

koronás

arra a testületre,

visszaszáll

pedig azért,

törvény és alkotmány szerint erre jogo-

királylyá

koronázza,

tehát

önmagát

teljessé

tegye és hatalmának azt a részét, mely rendes viszonyok közt a királyt

illeti,

erre az

egy személyre ruházza, azt

teljes

hatalmú

királylyá tegye.

Nem *

V. ö.

helyeselhetjük

tehát

Szerz

A felelsség elve

értekezését:

Dr. Ferdinandy Gejza

:

A

Virozsil felfogását

királyi méltóság'.

:

omni

„In

a magy. alkotmányban 62.

7

1.

92

omne

Civitate monarchica, proin etiam in Hungária,

taticum e natura imperii

ius maies-

formae monarchicae, eoüsque

civilis et

Imperanti Monarcliae, uf propitim ac irrestrictnm couipetere,

donec lege quapiam scripta, vei non scripta, positiva eiusdem hoc in casu velut exceptio in regula diserte comrestrictio

— probanda —

edoceri et evinci valeat.^

Különösen

helytelennek

tartanunk

kell

Virozsilnak

a

felségjogokra alkalmazott azon felosztását, mely szerint meg-

különböztet a királyt korlátlanul és korlátoltan megillet

jogokat (iura

irrestricta

jogait, a kizárólagos

ac

Hiszen a király minden

restricta).

jogokat

királ3'i

csak a fennálló törvé-

is,

—

nyek korlátain bell gyakorolhatja,

'felség-

a mint azt Cziráky

is

helyesen megjegyzi.

Korbuly egész határozottan

lom

fejti

hogy a

ki,

természet, mondván

korlátolt és átruházott

királyi hata:

„az állam-

hatalom az államot alkotó egész nép egységes ereje és hatalma

államfben csak képviseletét

lévén, az

kifejezését

nyeri,

de gyakorlása nincsen annak önkénjéére és tetszésére

bízva;

hanem az alkotmány

meg van

által

és

határozva, hogy meddig

terjedjen az uralkodónak, az állami hataloninak reá ruházott

ennek gj^akorlása körüli felségjoga."^ a királyi hatalomkör átruházott jelle-

képviselete folytán,

hirdetje

Lelkes

hogy is. De abban már téved Beksics Magyarország állami függetlensége függ attól, vájjon a korona gének Beksics Gusztáv a nemzettl

hatalom

király és az

s kész volna a

akkor

is

császár

államf királyi

Magyarországon, Virozsil

Cziráky

az

'

Korbuh'

*

Beksics

Consp. :

:

összeolvadnának

s

elidegeníthetlen

hanem csak a magyar

átruházás, is

jogkörét

király gyakorolhatná

II.

11.

iuris publ.

Magyarorsz. közj.

A

nem

és

a

király

felségjogait

a magyar törv^ények és szokás értelmében.

Jus publ.

:

:

királyi

akkor a magyar

egy volna a monarchiában

hatalomkör

csak mint magyar

1

felségjogai

helyett

a magyar királyt, akkor

illetné

képezné

2

mert ha a

fordítva,

term.észet,

közös birodalom.*

ugyanis a

jogán

királynak

átruházott

osztrák

két fhatalom, két

saját

vagy

nyerte-e jogait,

nem volna

Ha

:

II. I.

6.

449

1.

— 50.11.

mag)^ nemz. függetlensége. 25,

1.

I

93

mert a hasonló

eredet

még semmit sem

bizonj'ít

az azonos

jogalap és jogforrás mellett. Reservált

királ}^

értelemben

oly

lehetne

alkotmányunkban legfeljebb hogy az alatt a nemzet által a

jogokról szó,

királynak fentartott azon jogok értendk, a melyeket helyette

más, a nádor

senki pl.

a nemesítés, a

tése

királyi

fpapok

helytartó

sem gyakorolhat

mint

;

kinevezése, a törvén3'ek szentesí-

stb.

A

királyi

hatalom tehát az

kifejtettek szerint oly hata-

itt

lomnak tekintend, melyet koronázáskor a nemzet ruház a királyra, hogy azt az alkotmány szabályai és elvei szerint gyakorolja.

Alkotmányunk

a király az

pedig

szerint

állam

hatalmát bizonyos ügyekre nézve egyedül, azaz országgylé-

sen kívül, egyes ügyekre nézve pedig csakis az országgylésen és

azzal

kiráJyi.,

tása,

azaz törvény

együtt,

elbbiek, mint

alakjában

Az

gyakorolhatja.

a hadsereg belszervezetének megállapítása,

pl.

az utóbbiak pedig, mint

pl.

a védrendszer megállapí-

országgylési anyagi felségjogoknak volnának nevezhetk.

Ezekkel azonban az államhatalomnak egész köre kimerítve nincsen,

mert sok oly ügy van, a mely törvény

által

sem az

egyikhez, sem a másikhoz utalva nincsen. Ezekre nézve tehát

mindaddig, a mig a törvényhozás útján való rendezés

nem

eszkö-

zölhet, a király rendes hatalmánál fogva országgylésen kívül is

intézkedhetik, de ha az országg3aílés a törvényhozási ren-

dezést kívánja, a

királ}^

azt

nem

holott a királjn

ellenezheti,

jogok körébe es5 kérdésekben az országgylésen való rendezésnek joggal ellene mondhat. Ha pl. azt kívánná az ország-

gylés, hogy katonai büntettörvénykönyv alkottassék, a király nem mondhatná, hogy ebbe az országgylésnek nincs beleszólása, de

való

már

hogy ha a hadsereg belszervezetének törvény

rendezését

kívánná az országgylés,

által

ez ellen a király

joggal tiltakozhatnék.

Valahányszor azonban kétség merül valamely kérdés rendezése

a praesumtio fennállása

iuris

szokás

királyi

fel

az

iránt,

vájjon

avagy országgylési jog-e,

a nemzet joga mellett v^an s a királyi jog

vagy törvény

által

bizonyítandó, mert

a

jogkör átruházott természetébl ez önként következik. A királyi hatalomnak ezen átruházott természete külön-

királyi

94

meg

bözteti

legélesebben a

magyar alkotmányt mondhatnók

valamennyi ismertebb jelenlegi monarchiái alkotmánytól, a belga alkotmány kivételével, mely egy függetlenségét nemrég

nemzetnek önálló alkotása.

kivívott

Nem

igy fogják

a királyi hatalmat sem Németországban,

fel

sem Angliában.

Az angol

hatalom a normann hódítás idejében a

királyi

hatalommá fejldött

XI. században absolut

csak

korlátolása

században,

a XII.

a királyi hatalom

miután a rendes

kezdetét,

trónrajutásával veszi

s

Plantagenet

a

dynastia

királyi jöve-

delmek elégtelenek voltak a királyság pénzszükségeinek fedezésére, s a királyság segélypénzekért (aucilia, scutagia) a koronahbéresekhez fordult. Az 1215-ben Földnélküli János által

kiadott inagna charta libertatissal elismert

adómegszava-

feszközét s az angol alkotmányi fejldés fokonként haladt azon az úton, mely a királyi hatalmat a ma fennálló korlátok közé zási jog képezte

a királyi

De az angol

szorította.

hatalom

állami élet a királyság teljhatalmából

még

mindv-égig,

fejldött, a királyság

korlátolásának

a forradalmak után is

metrtartotta örökletes és hatalmának Istentl származó önjogii

még ma

jellegét,

A

is,

teljesen korlátolt alakjában.

király angol felfogás szerint Isten helytartója és szol-

azok a praerogativák, a mel3^ek

gája, s ennélfogva

hanem letik, nem személyes magánjogai, hanem a koronának

t

Nem

megil-

a király

királyságnak, a személytelen

A

eredeti praerogativái.

jogok.

eredeti

reáruházott,

mint

Todd mondja

:

„eljog

(praerogativa) azon politikai hatalom, mely a koronával együtt

melyet

jár és

A

nem

valami parlamenti határozat ruházott arra."^

praerogativák tehát

hanem

a

sem

rezervált,

a parlament

koronának

A német államok

által

patrimoniális,

sem átruházott jogok, elismert eredeti jogai.

magánhatalmi eredete ezek

uralkodóinak jogkörét úgy a magyar, mint az angol királyok különböz természetvé tette, s a patrimoniális

jogkörétl

hatalom a német alkotmányokban Haller

hatalom

»

még úgy

korlátját

Todd: A

pari.

íogta

idegen

fel

jogok

kormr. Angi.

1.

ma

is

e kérdést,

képezik,

310.

1.

érezteti hatását.

hogy a fejedelmi melyek a hatalmat

95

korlátoló

zdés

orszáenagyoknak vagy vasallusoknak rendesen

Maurenbrecher

hogy

szer-

szerzett jogai.

által

hasonló

felfogásnak

mondván

hódol,

:

a törvénj^ a fejedelem akarata és a fejedelem a törvény

és hogy a rendek csak azon jogokat gyakorolmelyeknek gyakorlására az alkotmány értelmében fel vannak hatalm.azva.^ Ezek szerint tehát a rendek jogköre

felett

áll,-

hatják,

származik a királytól és nem

hogy

fordítva.

monarchává lenni a fejedelmi patrimoniális jogban leli csiráját. A régebbi német Landeshoheir egyes uralmi jogok összessége volt, melyeknek birtokában a fejedelem egészben az ország és emberek fölött álló sajátságos vagyoni hatalomként jelentkezett. Ország és emberek fejedelmük jogkörébe voltak lokálisáivá. Ez a jelen száaz zadban megváltozott, a mennyiben az ország és az emberek a Gerber

is

kiemeli,

birtokkörébl

fejedelem

a nemzeti

valók

a jog

(V^ermögenspháre)

öntudattal

biró

bellük az

uj

személyes

organismus fejldött

állását,

kiléptek, az alatt-

nép fogalmáig emelkedtek,

alkotmánytörvényekben

mely addig az államon kívül

az állam

mint

és a Landesherr

ki

álló

jogalanyként szerepelt,

az államban a legfbb akarati szerv állásával cserélte

mának

a megváltozása, ez által

szilárdsága

nép

által

el

fejldését

politikai

de ez

fel.

azonban a német fejedelmek jogai

mily jelentékeny

mindazonáltal a történeti

nem

veszett.

követve,

létének jogalapját

fel

Egy

eredeti

mélyrehatóan

nem

önálló

egykori

„Bártartal-

egyéni jog sajátjog

a

megváltozott,

adta, s az uj állami léten

bell a német monarcha jogai megrizték a régi származású fejedelmi jog magasztosságát és méltóságát."*

—

—

hogj' az állam mondja továbbá Gerber organismus, azon gondolat rejlik, hogy orgánumainak kell lenni, a melyeknek cselekményében személyiségének akarata megvalósul. Ilyen szervek a monarcha és a Standok. Ezeknek

Abban,

jogai jok.

nem mástól származnak, hanem eredetiek és az saját De az állam szolgái nem az állam szervei, ezeknek jogai Rest. d. Staatswiss.

'

Haller

^

Maurenbrecher

*

U.

*

Gerber: Staatsrecht. 83.

o.

:

248.

:

II.

377—79.

11.

Die deutschen reg. Fürsten und die Souv. 186.

1.

1.

96

nem

k

hanem leszármazottak, mert

eredetiek,

csak a

feje-

a

feje-

delem segédei.' Mindezeket

német

összevetve,

delem hatalomköre mai

felfogás

korlátolt alakjában

szerint

önálló eredet^

is

magántermészet, épen úgy, mint a Standoké, nem egymásból veszik a

nem kölcsönösen

eredetüket,

magyar alkotmányban. A

német

egymást, mint

fejlesztik

ségjogokra oszlik,

miután az

s

állaiin

hatalmat

királyi

gesnek gondolták

magyar

a

mveli

között

hatalomkörnek

hogy a

fel-

királ}^

feje-

tehát,

akadtak, a kik

is

jogköre

király

a

tartották és lehetsé-

egyes jogokat magának

egyeseket pedig az országgyléssel megoszszon

reserváljon, holott

azt,

mindig a

is

jogtudomány hatása okozta

és

eredeti

megosztott

hatalom a fejedelem magán-

hatalmából ered, természetesen a jogvélelem delem joga mellett harczol.

A német felfogás hogy a magyar közjog

hatalomköre

fejedelmek

tehát részben reservált, részben a Standokkal

épen

az

nyer

által

;

ers

minden magyar szemében fönségessé, magasztossá, hogy az nem magánjogi eredet, hanem a nemzetnek átruházott jogait foglalja magában, hogy a király a nemzet hatalmának birtokosa.

erkölcsi alapot, a királyi méltóság pedig az által válik

a nemzet souverainitásának letéteményese.

. \

A

§,

liirdly feleltlensége.

felelsség két alakban jelenik meg, ügy

érzület, és

ügy

is,

mint jogi

erköcsi érzület egészen

hatalmas

eszköz

A

intézmény.

bens természet

s

szemben

az önmagával

is,

mint erkölcsi

felelsség

mint

épen azért a mily szigorú'

önmegfékezésére, olyan hatálytalan annál, a

ki

nem

embernek sokat ad

a lelkiismeret int szózatára.

A

felelsség mint jogi intézmény ellenben épen arra van

hivatva, hog}^

az ember

ott,

a hol az erkölcsi érzület

önkorlátozására,

bens

vel iparkodjék pótolni a

A 1

felelsség Gerber

:

czélja

Staatsrecht.

nem

eléggé hatályos

küls kényszereszközök segélyéerkölcsi érzület hiányát.

megakadályozni

72—73.

11.

azt,

hogy

valaki

97

olyasmit kövessen

el,

a mi jogtalan. Erre a czélra szolgál az

erkölcsi felelsség

is,

és a felelsség jogi intézménye

is.

De a míg az erkölcsi felelsség küls következményekkel nem jár, addig a felelsség mint jogi intézmény azt a küls következményt vonja maga után, hogy mindenki a cselekményeivel járó jogi ki

következményeknek

pedig jogtalanságot követ

eleget tegyen, a

azt büntetés

érje.

Az elbbi

utóbbi büntetjogi felelsségnek neveztetik.

magánjogi, az

A

el,

azonban nemcsak a társas együttélésnek hanem azt is, hogy az állami szerveket

felelsség

biztosítását czélozza,

betölt

mány

egyének kötelességüknek megszabott

által

megfeleljenek

hatáskörüket

át

es az alkot-

ne lépjék,

mányt meg ne sértsék. Ezen czélból az állam gondoskodik

az alkot-

oly intézményekrl,

a melyek az egyes állami szerveket betölt egyének erkölcsi

növelni

felelsségét arra

mellett

egyén tené,

az

esetre,

büntetjogi

a

ha valamely

áthágná

hatáskörét

mint

alkalmasak,

s ez

felelsség

által

pl.

a felesketés

állami

betölt

szervet

az alkotmányt megsér-

érvényesítésére

veket és meghatározza a felelsségre vonásnak

De az

de e

;

is

szer-

állít

módjait.

nemcsak a hatáskörök áthágásának a megakadályozása, hanem az is nagy fontossággal bír, hogy egyes állami szervek oly irányban mködjenek, oly politikát kövessenek, mely iránt a nemzet bizalommal viseltetik. Ennek biztosítására szolgál a politikai felelsség, mely abban el

áll,

életben

állami

hogy a

ki

nem

birja a

azt a helyet, a melyet a

nemzet bizalmát, az hagyja

nemzet bizalma nélkül nem

tölthet

be az állam javára.

Az alkotmány

szerinti

felelsség tehát háromféle

:

u.

m.

niagánjogi, büntetjogi és politikai.

De hogy valamely ahhoz az

legyen,

szervei, a

nézve az

ily

nem

A mert

szükséges,

betölt

egyén felels

hogy legyenek az államnak

melyek a felelsségre vonást eszközölhetik. A kire szervekrl az alkotmányban gondoskodva nincsen,

felels, az feleltlen.

feleltlenség fogalma sok tekintetben fedi a souverai-

nitas fogalmát. is,

is

állami szervet

nincs

Az oly

állam,

mely souverain, egyúttal feleltlen mely az állam felett állana, a

hatalom,

98

melynek

az

állam

cselekményeiért

Ennélfogva feleltlenek ezeket betölt

egyének,

a kik a

adni

tartoznék. illetleg az

szervek,

letéteménye-

souverainitas

mennyiben a souverain alakban megjelen souverain

a

sei,

számot

azok az állami

akarat létrehozásában önálló tevékenységet végeznek.

így a szavazó

nem

polgár

felels szavazatáért, a tör-

vényhozó testületek az általuk megállapított törvényekért, az államf a törvény szentesítéseért vagy vétójáért. De a kormány javaslataiért és kormányzati cselekményeiért, minthogy ezeket a törvényhozó

ezek

hivatvák,

által,

testület

a szavazó

úgyszintén

cselekményeiért a hatóságok

hozó

vagy az államf

testületek

—

által,

—

felülbírálni

polgár

más

nemkülönben a törvényaz

tagjai nyilatkozataikért

illet

testület

által

vonhatók.

feleletre

Ez azonban csak bizonyos irányban érvényesül és nem általános feleltlenség. Az általános feleltlenség abban áll, hogy

sem

valaki feleletre senki

vonható.

által

és semmiféle cselekményéért

Ebben az értelemben az

hatalom, és az államf, a mennyiben

állam, mint souverain

a souv^erain hatalom

bir-

tokosa és kezelje, lehet csak feleltlen.

De

e tekintetben

sem minden alkotmány

alapúi

egyenl

sem

teljesen

elveken. Köztársasági alkotmányokban az államf feleltlen, s az

államf absolut feleltlensége csak monarchiá-

ban érvényesül. I.

A

mi a magánjogi

az állam sem feleltlen.

mint

Az

feleltlenséget

állam

illeti,

e tekintetben

magánjogi érintkezéseiben

szerepel s a mennyiben az állam polgávagy másokkal magánjogi terhes szerzdéseket köt vagy közege által kárt okoz, azokért az államkincstárt terheli a

államkincstár

raival

felelsség,

illetleg

egyesek

magánjogi követelései az állam-

kincstár ellen érvényesítendk.

Ugyanezen elvek folyománya az is, hogy a király elvállalt vagy reá hárult magánjogi kötelezettségeknek eleget tenni tartozik, s ha ezt nem teszi, felelsségre vonható, illetleg beperelhet.

Werbczi Hármaskönyve II. része következ szavaiban is: „Továbbá eszünkbe vennünk, hogy a királyi felség tartozik ugyan minden Ezen

39. kell

elv benfoglaltatik

czímének

99

panaszosnak és perlekednek az ország

nádor ura eltt

tör-

vényt állani és ügyeinek igazgatója által felelni. Mindamellett

fbenjáró

vagy fejváltságban avagy fekv jószágainak

ítéletben

nem szokták

elvesztésében

hanem csak azokat

elmarasztalni,

a károkat tartozik megtéríteni, melyeket tisztjei bárkinek okoztak

Ugyanezen együtt a király

az 1741.

vagy jobbágyai

stb.''

elvet

elleni

mondja

évi 23. t.-cz.

az

ki

követelésekre

akként

által

államkincstár

s

ezzel

az 1723. évi 51.t.-czikk,

is

kiegészítve,

hogy a per

a mely elé az ügy természeténél fogva Ezen törvény azonban ma, a midn a király magánjövedelmei és az államkincstár jövedelmei egész külön vannak

bírósága az legyen, tartozik.

csak az

választva,

nyer

sekre

államkincstár

a

alkalmazást,

magánjogi követelé-

elleni

király ellen

érvényesítend magánjogi követelések

ellen

elintézése pedig

ma

törvény

által

magánszemély

mint

per

útján

való

A

dolog

szabályozva nincsen.

hogy miután a király személye a kereset sem ellene adandó be,

természetébl az következik,

bíróság nem Ítélhet, hanem ha nem személyes keresetrl van

felett

szó, a király illet

van szó, a

uradalma, ha személyes keresetrl

király

magán-

kincstára ellen, mint jogi személyek ellen, és pedig a rendes

mely esetben az alperest az uradalom vagy

bíróságoknál,

a

magánkincstár jogi képviselje fogja a perben képviselni. Angliában a korona feleltlenségének elve e tekintetben

magánosnak a fejedelemmel szemben magánjogi követelése van, az illetnek elbb kérvényt kell

is

érezhet.

Ott,

ha

beadni a belügyi államtitkárhoz,

s

ebben kérnie

kell

hogy a bíróságnak engedtessék meg ezen ügyben a

király

„fiat

ius''-t

ír

a kérvényre,

akkor a peres

bírósági megítélés alá kerülhet, de ha ezt írja rá

akkor

sequí,"

a

kérelem

a királyt, ítélni.

és követelés

Ha

kérdés

„noUe pro-

:

elutasítottnak

tekin-

tend, de a királynak ez irányban adott tanácsáért azután az illet miniszt-^r a parlament eltt felelsséggel tartozik.^ II.

elv,

A

jogi és politikai

hogy monarchiában a

birtokosa,

1

mint a

Todd

:

A

pari.

felelsség

tekintetében

általános

fejedelem, mint az állami hatalom

souverainitas

komr. Angi.

I.

letéteményese, teljesen fele-

305.

I.

100

ltlen, mert nincsen oly állami szerv, mely a fejedelem tevé-

kenységét megbírálni

t

a fejedelmet állásától elmozdítani, avagy

s

megbüntetni jogosítva

Az

volna.

állam eszméje a fejede-

lemben van megtestesülve, ennélfogva az állam feleltlensége és souverainitása

De

t

megilleti.

is

a magyar alkotmányban ezen elv kezdetben

nem

felelsségre nézve

vérszerzdés 5. ha a vérszerzdés pontjait meg-

tóság a vezéribl fejldött, a vezér pontja szerint átok alá esett, tehát a

szegi,

fogva a nemzet

Az

vérszerzdés

nem

pedig

II.

András

királynak

sem

király

jogi

a

felels

betartásáért

tekintette királyait

1222. évben

bulla 31. czikke a

a jogi

a királyi mél-

érvényesült. Minthogy

volt

ennél-

;

feleltlen urának.^

arany

kiadott

által

világosan

felelsségét

furaknak

mondja, szabadságot adván a püspököknek,

ki-

s

az

ország nemeseinek együtt és egyenként, hogy azon esetben,

ha a király az arany bulla pontjait sértési

bn

Az

megszegné,

neki

felség-

nélkül ellenmondhassanak és ellenállhassanak.

1231. évi decretum az

ellenállási

nem

jogról

tesz

említést,

de a helyett záradékában az esztergomi érseket ha-

talmazta

fel

arra,

hogy a

tében megátkozhassa.

királyt a

Az egyházi

törvények megsértése eseátokról az

cretum záradéka, továbbá az 1298. törvényczikkek tesznek

hogy ezek

még

évi

említést,

szerint a kalocsai érsek az

7.,

1267.

20.,

I.

de-

és

41.

azzal a

különbséggel,

összes

fpapok meg-

egyezésével van hivatva azt kimondani. Utoljára az egyházi átokról

évi

21.

tétetik említés

Ulászló idejében, ugyanezen törvények-

nek újbóli megersítése és kiadása alkalmával, mignem az, nem vett intézmény, alkotmányunkból

mint soha alkalmazásba

végképen kivész,

s

helyét ismét az ellenállási jog foglalja

Nagy Lajos ugyanis

el.

Mátyás 1464-ben az ellenállási joggal együtt ismét kiadták az arany bullát, s azóta annak megtartását koronázása alkalmával minden király esküvel

1351-ben,

ígérte.

Az

ellenállási

jog az ausztriai házból származó királyok

idejében több ízben valóban gyakorlatba

is

1 2

V. ö. szerz értekezését A felel, elve a magy. V. ü. u. o. :il-23., 29. és 33. lapok. :

a miért

vétetett,

azután mint a belbékére veszélyes intézmény,

az alkt.

1687. 16

—

18.

évi

101

4.

törvényczikk

eltöröltetett,

által

ez

s

király

a

által

jogi

alkotmányunknak sarkalatos alaptételévé vált. De a nemzet annyira ragaszkodott fegyveres ellenállási jogához, hogy eme elidegeníthetlennek tartott jogának visszaszerzését ismét megkísértette, s a II. Rákóczy Ferencz nevéhez függetlenségi harcznak (1703 1711) egyik fokát épen az ellenállási jog eltörlése képezte, és a nemzet fölkelésére a törvényes jogalapot a már formailag eltörölt ellenállási jogban feleltlensége

fzd

—

kereste.'

Méltán mondja tehát Kiss István

mig az arany bullának

is,

hogy „hazánkban,

záradéka

ellentállási

el

nem

töröltetett,

a király felels volt uralkodói cselekményeiért, mert az ellenállásra

esztergomi vagy

mely

hatalom,

A

nemesekben,

feljogosított

feljogosított

sem

A

sem

felelsség

a

lehet a

érsekben

vonja

felelsségre

királyt

sem,

büntetés

viszonj^-ait

a

vagy az excommunicatióra

kalocsai

modern,

s

meg

volt a

megbünteti.

de

ama kor

mai kor intézményei szerint megítélni.

mily mértékben növekedik alkotmányunkban a király

tanácsosainak felelssége az országgylés eltt, oly mértékben

homályosodik

A

a király felelssége, egész a mohácsi vészig.

el

mohácsi vész után

szorulásával

ismét

a

a

tanácsosok

felelsségének

felelssége

király

lép

háttérbe

eltérbe

egész

Ezen idtl fogva egész 1848-ig a király feleltlensége mellett a tanácsosoknak az országgylés eltti felelssége sem érvényesült, mígnem az 1848. évi III. t.-cz. a ministeri felelsség kimondásával a király feleltlenségét egész teljességébén emelte ki, mint ezeréves alkotmányunknak a történelmi fejldés folyamán kétségbe vonhatlanná vált és a monarchikus elvet teljessé tev alaptételét. 1687-ig.

A

király feleltlenségének alaptételébl

alkotmányos

gyen

hogy

elv,

a király tanács

és ne személyesen,

következik azon

nélkül semmit se

hanem kormánya

te-

útján vezesse az

állam kormányzatát.

Hogy elv

benne

a király tanács

fejezésre jut a

nélkül

már a vezérek

rejlik

vérszerzdés

szerz

•

V. ö.

^

Kiss István

ért :

:

A felel,

Magy.

3.

elve a

közj. 471.

semmit se tegyen, ezen alkotmányban, s ki-

korabeli

pontjában, mely szerint azok, magy. 1.

alkt.

43 —45. és 56 - 57. lapok.

102

a kik Árpádot

maguk,

se

urukká

akaratukból

szabad

választották,

maradékaik a vezér tanácsából soha

sanak. Ezen elvnek behatása alatt létesítette

által

országokat, védelmezi

zi

zelmet,

szent

István

a

könyvének 7. fejezetében emeltetnek a királyok, tanács kormányozza az

királyi tanácsot és írta törvényei

„tanács

se

ne záras-

ki

az

el

I.

:

a hazát, tervez csatákat, aratja a a

szerzi

ellenséget,

barátokat,

gy-

alapít álla-

és lerombolja az ellenfelek várait."

mokat

Az

1298. évi 23.

meghallgatásához

t.-cz.

a királyt világosan tanácsosainak

mondván

köti,

hogy ha a

:

bármit

király

tenne a mellé rendelt tanácsosok meghallgatása

akár

nélkül,

nagyobb adomány, akár méltóságok adásában, akár más

fon-

tos dolgokban, érvénytelen legyen.

Ugyanezen melyben a

Az

megegyez

II.

Lajos

t.-cz.

alatti

1.

nem

követni.

1298, évi 23.

érvényre.

gatási kötelessége a C. C. 2. R.

a

fejedelem

1.

ez.

15.

a

mert

megszüntette. tanácsmeghall-

pont és

1.

még ersebben domborodik

pont rendelkezéseiben

királyi

említést,

világosan

t.-cz.

alkotmányban

teszek

is

3. t.-cz.,

fogja

tanácstörvénj'-ekrl, melyek

hiszen azokat az 1526. évi erdélyi

1386. évi

pedig ezen elvet az

rendelkezésben emeli

hatalom gyöngítését czélozták,

Az

magában az

hogy a jó tanácsokat

király igéri,

1507. évi 5.

t.-czikkel

A

elvet foglalja

ez. II.

mint

ki,

Magyarországon.

k.

e

Az

1582. évi

10.

t.-cz.

követelik, az

t.cz.,

I.

az 1588. évi

a magyar tanács

1741. évi 11.

t.-cz.

intézésénél a primás, a nádor és

3.

t.-cz.,

az 1608.

hatáskörének helyreállítását pedig

az

állami

fontos

ügyek

frendül

ország

közül

másoknak meghallgatását világosan megkívánja.

A

király tehát tanácsosok

meghallgatása

ügyeket régi alkotmányunk szerint sem

állami

nélkül

intézhetett.^

azonban a gyakorlatban nem mindig érvényesült, s királyaink gyakran mellzték a mag^^ar tanácsosok meghallgatását, személyes akaratuknak föltétlen végrehajtását kívánva. Ez volt az oka annak, hogy alkotmányunkban oly

Ezen

elv

nehezen, annyi belháború után jutott csak

1

V. ö.

szerz

értek

:

\

érvényre

felelsség elve a magy.

alkt.

a

feje-

t

103

delem feleltlenségének gyakorlatban

elve.

—

személye minden állami

király

Ezen

tiszteletben tartassák,

is

hogy a hogy a

ugyanis,

elv

feltételezi

ténykedésnél

azt,

háttérbe szorul-

nemzet eltt a király tanácsosai tnjenek fel minden ténykedése okául, hogy ily módon az személye kiméltessék

jon, s a

a politikai élet heves vitáiban, és a királyi korona

fénye

és

dicssége mindenkor szepltlenl fentartassék.

Ennek

midn

érvényesítését czélozza az 1848. évi

kimondja

hogy

:

Felségének

elrendeli,

III.

t.-cz.

is,

személye

királynak

ebbl ered consequentia-

szent és sérthetetlen, de mintegy

képen

a

hogy a király végrehajtó hatalmát a törvények magyar ministeriuma által gyakorolja,

értelmében független s

bármely rendeletei,

egyike

parancsolatai,

érvényesek, ha

csak úgy

határozatai,

Budapesten

a

kinevezései

székel ministerek

által aláíratnak.

Az

ellenjegyzés nélkülözhetetlensége a király személyes

kormányzásának megszntetésével egyenl. Az ebben fel

adja

kijelentése sem,

hogy

magyar ministerium

által

biztosítékát,

az 1867. évi VII. t.-czikknek azon

a király a végrehajtó

személyesen

gyakorlása

hatalmat

gyakorolja alatt

nem

a

mert

;

hatalomnak személyes

a

itt

foglalt

nem

mint a király feleltlenségének

elvet,

azt kell érteni,

hogy a hatalom a

azt,

hogy a

nádor sem

A

királyt a

hatalom gyakorlásában

király

hanem

személj^es akaratának eltérbe állításával gyakorlandó,

még

senki,

a

helyettesítheti.

király feleltlenségének elve legszebben az

kotmányban domborodik

ki.

Isten helytartója és szolgája,

angol

Angol felfogás szerint a mindenki alatta áll, mig

al-

király

sen-

kinek másnak, mint Istennek, alávetve nincsen.^

E

tanból önként következik a

souverainitása és azon alkotmányi talanságot

nem

el

követhet (The

királ}' jogi fictió,

King can

mert a hol a törvény fölteszi a hatalommal ott

feleltlensége,

hogy a do

király jog-

no

vvrong),

való visszaélést,

mindig fölruház

tetésére,

a mi

És

a

igy

1

egy felsbb hatalmat annak megszünazonban a királylyal szemben nem létezik.

törvény

Concha

:

fölteszi,

Ujk. alktm.

II.

207.

hogy a 1.

király

>Bracton tana).

rosszat

nem

104

Mindazonáltal

^

tehet.

engedelmeskedni

Istennek

király

a

épen

mert

tartozik,

törvénynek

a

és

a

törvén}'

tette

ki-

rálylyá.2

A

személye azonban állami ténykedéseknél min-

királ}'

denütt háttérbe szorul, helyét a személytelen korona foglalja

melynek hatalma csupán ministereinek közvetítésével nyilvánul, kik nemcsak fejedelmi uruknak minden közügyre vonatkozó tetteért, hanem azon politikáért is felelsek, a melynek el,

Ebben

keresztülvitelére vállalkoztak.

nalitásának

Anna

mely az 1688.

tana,^

áll

a fejedelem imperso-

évi forradalom

szülötte

és

óta alkotmánj^os elv.*

A magyar alkotmányos gyakorlat ezen angol felfogást, mely régi alkotmányunk szellemével ellenkeznek épen nem mondható, 1867. óta meghonosítani igyekezett, de Ausztriához való sajátszer

viszonj^unk

az

és

ausztriai

uralkodóházból

származott királ3-aink ellen folytatott közjogi harczok emlékei következtében a

törekvések

nem

érték

magyar alkotmányos

még

politikai

életben

ezen

a kívánt eredményt.

el

Kétségtelen azonban, hogy az 1848. évi

III.

t.-cz.

azon

intézkedése, mely szerint a király bármely rendelkezése csak

ügy érvényes, ha

ministereinek egyike

és a ministerek felelssége,

király

a

által

ellenjegj'eztetik,

feleltlenségének

elvét

alkotmányunkban is kidomborítja, és módot nyújt arra, hogy minden kormányzati cselekményért lehessen valakit felelsségre vonni, a nélkül, hog}' ez

által

a király személye

pártok vitáiba belevonatnék, a királyi

személyének a pártharczokba

király

méltóság való

a

politikai

tekintélye

belevonása

a

által,

(mint ez a király személyes kormányzása idejében történt és

sok szomorü visszavonásra is

s

a királyi tekintél}^

magyar

adott okot), megsértetnék, s a

ragyogó fénye elhomályosíttatnék.

1

Concha

2

Todd

3

U.

o.

I.

*

U. o.

I.

:

A

:

i.

m.

II.

256. 225.

208.

1.

kormr. Angi.

pari. 1.

1.

I.

215.

I.

király

sülyedésére

koronájának

105

A liirdly szejnélyének

6. §.

A

sérthetlensége.

király feleltlenségével szorosan összefügg személyének

Ez abban

scrthetlensége.

áll,

hogy a

semmi-

király személyét

szóval megsérteni féle körülmények között sem tettel, sem vagy bántalmazni nem szabad, s a ki ezt teszi, azt az állam büntettörvényei a mások személyének megsértésére vagy

büntetéseknél

bántalmazására szabott

súlyosabb

büntetéssel

sújtják.

A rint

annak, a

különös büntetés

személyének

fejedelem

védelme már a vérszerzdés

htlen lenne a vezér személye

ki

való

által

pontjában feltalálható.

4,

E

sze-

és vi-

iránt

szálkodást támasztana a vezér és rokonai között, vére ontassék.

A

személyének sérthetlensége pedig a monarchia

király

nem egy törvényünkben

megalakulása óta

Ezek a

kifejezést.

talál

személyének megsértését az állam-felség meg-

király

támadásával azonosítják és más bntényeknél

sokkal

szigo-

rúbban büntetik. Szent István decretumának

Kálmán

II.

módon

könyvének

6.

II.

könyve

szerint

fejezete

51.

a

az,

fejezete ki

és

bármely

tör, vagy \'alamerénylvel tudva megegyez, kiátkoztatik és a híveknek közösségébl (communione) kirekesztetik úgyszintén az is, a ki ilyesmit megtud és azt helyeselvén, fel nem jelenti, ugyanezen büntetés alá esik és a templomban sem talál menedéket.

a király épsége vagy méltósága ellen

vagy akár

mit tenni megkísért,

'

;

Werbczi delem

a

H.

k.

személyére

I.

r.

14.

czíme szerint: ha valaki a

szentségtelen

kezet

vet,

feje-

vagy fegyverrel

vagy méreggel élete ellen tör, vagy azok közé a falak közé vagy abba a házba, a hol a fejedelem maga tartózkodik, hatalommal beront, a felségsértés bnét követi el, és (a mint a

II.

rész 12. czímének 6. §-a mondja) fejét és

minden

javait

elveszti.

Az törvényét

1715. évi

7.

felújítja

és

nem szükséges

A évi

III.

király t.-cz.

1,

a

t.-cz.

szent

kimondja,

István hog}^

és

Kálmán

felségsértés

idézett

esetében

bnöst elzetesen megidézni sem.

személyének sérthetlensége, a melyet az 1848. §-a az alkotmány alaptételeként emel

ki,

noha

106

az alkotmányunknak már a monarchia megalapítása óta két-

ségbevonhatlan

alapelvét

képezte,

egész

1687. óta, azaz csak az arany bulla eltörlése óta

teljességében

csak

záradékának

ellenállási

megelzleg

emelkedik absolut érvényre, mert ezt

minden fpap, püspök,

fúr

együtt és egyenként

volt jogosítva a királynak ellentmon-

fel

és

dani és ellenállani a htlenség

delem a

sérthetlensége

bne

bizonyos

is

kimondatott,

s

és

nélkül,

esetekben

így

a

feje-

De

érvényvé.

absolut

válhatott

feleltlenségének, kimondása

fejedelem

hetlensége

nem

nemes

által

absolut

sért-

a felségsértés fogalma tetemesen

tágult.

A

felségsértés fogalma a gyakorlatban

nem maradt azon

korlátok között, a melyeket a fennebb idézett törvények szószerinti értelme megállapított.

A

jogszokás

ezen fogalom alá

vont minden oly cselekményt, mely a király

által

a király

élete,

személ^^ét akár

még akkor épsége vagy szabadsága nem

akár szóval, akár írásban

tettel,

sérti,

ha

is,

ez

volt ve-

is

hanem csak magas méltóságával járó tekintélye megtámadva. Ujabb büntet törvényhozásunk azonban a felségsértés bntettének fogalmát másként határozta meg, ide csakis oly cselekményeket vagy ezeknek kísérletét sorolván, a melyek akár az által, hogy a király személyét vagy személyes szabadságát veszélyeztetik, akár az által, hogy az állam létét, épségét vagy a fennálló alkotmány lényeges intézményeit tászélyeztetve, v'olt

madják meg, az állam rint

tehát

az

állása,

ményei

A

felsége ellen

felségsértést

állam

el

lehet

függetlensége

és

E

vannak irányozva.

követni

az

a

királ}'

sze-

uralkodói

alkotmány alapintéz-

ellen.

király

személyének sérthetlenségét a felségsértésnek

csak azon neme

érinti,

mely a király uralkodói

állása

ellen

van irányozva. Erre nézve az 1878. évi V. 1.

öli,

vagy

ezen

126. §-a kimondja, hogy vagy szándékosan meg-

t.-cz.

a ki a királyt meggyilkolja,

cselekmények valamelyikének

véghezvitelét

megkísérli 2.

a király

testi

dásra képtelenné teszi

épségét megsérti,

vagy

t

az

uralko-

107

3.

adja, vagy az vagy személyes sza-

a ki a királyt az ellenség hatalmába

uralkodás gyakorlatában

akadályozza,

badságától erszakkal vagy fenyegetéssel megfosztja

végre

a

4.

a két utóbbi pontban említett cselekmény

ki

valamelyikének véghezvitelét megkisérli követi

tettét

pont esetében

ugyanezen törvény

és

el,

a

halállal,

és

2.

a

;

pont

3,

bn-

felségsértés

az

128. §-a szerint

1.

esetében életfogytig

pont esetében pedig tíztl tizenöt évig

tartó fegyházzal, a 4.

terjedhet fegyházzal büntetend.

A

130. §. szerint

a

§-ban

126.

meghatározott

felség-

ha ehhez a bntett véghezvitelére czélzó elkészületi cselekmény nem járul, öt elkövetésére

sértés

évig terjedhet fegyházzal,

mény

is

követtetett

büntetend.

A

szövetség,

létrejött

el,

öt

lia

pedig

évtl

tíz

elkészületi

ily

cselek-

évig terjedhet fegyházzal

szövetség létrejöttnek tekintetik, ha

több személy

a

két vagy közös egyetértéssel

elkövetését

felségsértés

elhatározza.

A

133.

§.

sal szövetkezett

szerint az, a ki a nélkül,

volna,

§-ban

126.

elkészületeket

elkövetésére

sértés

a

hogy ez

iránt

más-

meghatározott felség-

tesz,

évig

öt

terjedhet

fegyházzal büntetend.

A

134.

§.

szerint

a

az,

gyülekezeten

ki

nyilvánosan

vagy a ki írat, nyomtatvány, képes ábrázolat terjesztése vagy közszemlére kiállítása által a felségsértés elkövetésére egyenes felhívást intéz, a mennyiben az irat, nyomtatvány, vagy képes ábrázolat tartalmát, illetleg jelentését tudta, öt évtl tíz évig terjedhet fegyházzal büntetend. szóval,

—

A

135.

§.

szerint

tudva, errl idejében

het

az,

nem

a

ki

a

felségsértés

államfogházzal büntettetik, a 136.

büntettetik az, a ki a micrénylettl eláll

kezményeket

elhárítja

három

tesz jelentést,

vagy azok az

§.

és

szándékáról évig

terjed-

szerint pedig

a

vétkes

nem

követ-

följelentése következ-

tében elhárítlatnak.

Mindezen szigorú büntetések nem csupán a király szehanem az államnak a király személyében megtestesül felségét és ennek sérthetlenségét is védeni hivatvák. De ezzel a király személyének az 1848. évi III. t.-cz. mélyét,

1.

§-ában kijelentett szentsége Dr. Ferdinandy Gejza

:

A

és

királyi méltóság.

sérchetetlensége

sincs

tel-

8

108

jesen fedve.

A

védeni

a mely sértések

kell,

király

személyét

nem

cselekmények

oly

az

életét,

ellen

is

épségét,

testi

szabadságát vagy uralkodási képességét veszélyeztetik, hanem

magas méltóságával járó tekintélyét érintik és az megtámadásának fogalma alá nem sorozható kisebb jelentség büntetend cselekményekben állanak. A büntet törvénykönyv 139. § a tehát kimondja, hogy a ki a királyt tettleg bántalmazza, a mennyiben cselekménye a király

államfelség

felségsértést

követi

és

el

nem képez tíz

évtl

;

a király bántalmazásának

tizenöt évig

terjedhet

vatalvesztéssel és a politikai jogok gyakorlatának

A

140.

el

:

vesztéssel

§.

szerint pedig az, a ki a

király

el,

ellen

sértést

vétség miatt két évig terjedhet fogházzal és hivatal-

büntetend.

A

ki

pedig a sértést

nyomtatván}',

irat,

képes ábrázolat terjesztése vagy közszemlére követi

hi-

felfüggesz-

büntetend.

tésével

követ

bntettét

fegyházzal,

kiállítása

által

vétség miatt három évig terjeszthet állam fogházzal

és hivatalvesztéssel büntetend.

Ezen büntetések

által

a király személyének szentsége és

absolut sérthetlensége minden

megtámadás ellen, bárhonnan mérvben van védve, a milj^

és bárki részérl jöjjön az, oly

azt az állam souverainitásának személyes képviselete,

mérvben

a fejedelmi méltóság tekintél3''ének fentartása és a királjd méltósággal járó jogok akadálytalan gyakorlásának biztosítása,

nemkülönben az alkotmány monarchiái alakjának épségben maradása, megkívánják.

7.

A

§.

A

hirdlyi csaldcl helyzete az dllamhan.

mint az eddig eladottakból

kitetszik, a

királyi

mél-

tóság és hatalomkör nemcsak abban a minségében, mint állami

fszerv, emelkedik vei és hatóságai

ki

fölé,

az állam valamennyi

hanem azon

méltóságai,

szer-

tulajdonságok, a melyekkel

magára a méltóságot betölt mely által az az állam minden egyes polgárával és minden egyes, az államban valamely méltóságot vagy szervet betölt egyénnel szemben különös kiváló helyzetbe jut mert míg más személyek vaa királyság mint intézmény physikai személyre

is

bír,

oly fényt vetnek,

;

109

lamely magasabb hatalomnak alávetvék,

egyenl jogúaknak kinek hatalma

a

és

tekintetnek, addig a király

nem

alatt

áll,

törvény

eltt

személye sen-

szemben mint

valamennyivel

felség jelentkezik, s vele szemben az államnak minden tagja,

bármin méltóságot viseljen Azon fény, kitüntetés sággal

magát a

jar,

Ebbl

is,

egyaránt alattvaló.

mely a

és elsség,

király személyét

is

királyi méltó-

megilleti.

azután természetszerleg következik, hogy a kiráy

családja és azon tágabb értelemben király tagja, a király

vett család, melynek a személyétl származó fényben ragyog,

még

úgyszintén azon lehetség, hogy valamennyiökbl lehet

az országnak királya, a

kitn

lönös

királyi család

valamennyi tagját kü-

helyzetbe hozza.

Mi sem természetesebb, mint kapcsa

királylyal a vérségi kötelék

a

kik

a

vannak összefzve,

által

sok tekintetben részeseivé lesznek annak a

kitn

tiszteletnek

a mely a király személyét övezi.

is,

Kezdve a legrégibb idktl, a állampolgárokkal szemben különös

st

Árpád-házbeli

az

helyzetük nemcsak az rult,

hanem

királyok

helyzetben voltak,

uralkodása

idejében

a királyi berezegek az akkori szokás felett

hatóságot

is

kiváló

tiszteletre szo-

szerint az

gyakoroltak,

mint

Gejza, László és Lambert, Salamon, illetleg Gejza majd Álmos herczeg Kálmán idejében. 11. András Imre

Béla

alatt,

kitn

más

család tagjai

királyi

ket környez különös

ország bizonyos része I.

azok,

az, hog}'

fiai,

idejében, Béla herczeg IV. Béla idejében Horvátországot és a

Dráván

túli

részeket kormányozták, a miért

is

Slavonia terra

ducatus-nak neveztetett.

Az Arpad-ház

kihalása után a királyi család

tagjainak

szereplése csak elvétve fordult el, majd végképen meg-

ezen

sznt, minek oka az

volt,

hogy az Anjou királyok családjuk

tagjainak inkább a külföldön iparkodtak uralmat vagy koronát szerezni, Lajos halála után pedig egész a

családnak

királyi

A

alig volt

mohácsi vészig a

férfitagja.

Habsburg-házból származó királyok idejében a

királyi

család tagjai részére az állami életben az Árpádház herczegeié-

hez hasonló activ szerep többé

mert

az

ausztriai

ház

nem

külföldön

jutott,

birt

annál

is

inkább,

magánhatalma a

ki-

110

az

családot

rályi

országon

tartózkodásra

való

kívül

in-

dította.

A még

mohácsi vésztl kezdve tehát a

azzal a közszerepléssel

sem

ház herczegei, de a külföldön

magyar alkotmányjogban

és kiváló jogi helyzetükre

A német

család

királyi

hatalom kö-

állásuk

tiszteleti

tagjai

az Árpád-

melylyel

patrimoniális

bírt

különös

vetkeztében ott élvezett volt a

bírtak,

kihatással

elfoglalandó tiszteleti állásukra

is.

államokban ugyanis

az

uralkodó-családokbaa

különös családi jog (Hausrecht) fejldött ki, a fejedelem házfnökségével, a családi tanács és az uralkodó-család házi törvényeinek (Hausgeseíz) intézményével.

Ferdinánd trónra emeltetése folytán tehát eme Haus-

I.

gesetzek részben abusus, részben egyes törvényünkben foglalt

hivatkozás következtében, a magyar uralkodó-család közjogi állására

mány

befolyással

is

által

ségökben

A

v^oltak,

mindazonáltal a magyar alkot-

az alkotmányjog kiegészít részeként egész teljesel

nem

fogadtattak.

királyi család állása

manapság

tehát

a

részint

Haus-

részint az ausztriai ház

magyar alkotmányos szokásnak,

régi

gesetzeinek következménye.

A

I.

ki

királyi

családban els helyet foglal

osztozkodik a király

tetik,

jogaiban,

tiszteleti

el

a király neje,

felségnek

czímez-

mint ilyen, a király után els személy az országban,

s

de alattvaló, s az

t

megillet tiszteleten kívül alkotmányjogi

imperiumnak nem részese.^ Hajdan a királynék a közhatalomnak bizonyos nemét

állása nincsen, az

gyakorolták, hol

Voltak

udvari

saját

tisztviseli,

flovászmestere,

mestere,

czellárja, kincstárnoka,

számos

tokai,

szkebb

hol

kiterjedtebb,

bárói,

asztalnokja,

is

korlátok

között.

udvarbírája,

tárnok-

fpohármestere,

várispánjai, várnagyai

és

szolgája, várai, városai, falvai és

kan-

terjedt

egyéb

bányái és jövedelme, a mint azt számos törvény és

bir-

javai,

okmány

Ezek a királynénak saját vagyonát képezték, a nemcsak úri hatóságot gyakorolt, hanem azokkal melyek szabadon rendelkezett is. De ezeken kívül voltak oly királynt bizonyítja.

felett

1

Cziráky

:

Consp.

jur.

publ.

I.

104,

1.

111

birtokok

a mel^^ek

is,

nem magánvagyonát

képezték,

hanem

a királyni méltósággal jártak, s a mindenkori királjmét ték,

a mint ez kitetszik IV. Béla nejének,

Mária

illet-

királynénak

€gy oklevelébl: ,,Quadam terram nostram Nobis, et 7/0;; Reginatiii donatain, ad Domini Regis consensum .... dedimus et donabimus etc."^

Ebbl és más okmányokból arra is lehet következtetni, hogy a királynék magánvagyonukból donatiókat is tettek, de ha azok hiráljd donatio alapján illették ket, a király tudtával és megegyezésével úgyszintén arra is, hogy a királj'tól ;

független joghatósággal

Szokásban ajándékokat

volt,

adtak,

•Gyrt, Sopront.

nem

birtak.

hogy királyaink nejeiknek nagy jegy=zent

így

A kun

István

V.

Erzsébet,

macsói és bosznai bánságot, Vercze és Valkó a Szepességet

is

e

czímen

birta.

Pozsony megyét a hozzá

III.

tartozó

II.

özvegye a

megyéket és

András nejének, Ágnesnek várakkal. Mátyás els

nejének Ó-Budát, Diós-Gyrt, Csepelt, a királyné évenkint 7 ezer darab aranyat.

Pozsonyt,

Gizellának

Istvánnak

kunjait

és

Lajos neje, Mária, szintén

nagy javakat kapott hozományképen s ezenkívül a királynék részére tett más adományok is elfordultak. ^ Mindezen nagy javadalmak, fekvbirtokok arra szolgáltak, hogy a királyné királyi férjéhez méltó fénynyel és udvartartással élhessen. A viszonyok változtával azonban mindez megváltozott s a királyné udvarának fentartásáról most a király gondoskodik.^ '

A

királyné

A

magas helyzetének

kitüntetése végett

meg

is

de más szertartással, mint a királj^ fejére csak

koronáztatik,

házi korona tétetik, a szent korona pedig csak jobb vállára

A

királynénak

ma

is

van udvara, udvari

udvari hölgyekkel, de ez korántsem olyan, mint dani, mert a királyné

udvara

ma

tisztségekkel, volt

a haj-

a királyi udvarnak kiegészít

részét képezi.

Az

elhalt király

özvegye

az

uralkodó

hasonló kitüntetésekben részesül. 1 2 »

Cziráky Consp. U. o. I. 105. 1. .

U.

o.

I

106.

1.

iur.

publ.

I.

104—105.

11.

király

nejééhez

112

A

II.

királyi család tagjaihoz számíttatnak

azonkívül

egyenrangií házasságból származó ausztriai fherczegek,

t.

az. i.

a király agnatus rokonai, mint magyar királyi berezegek, valamint ezeknek egyenszülött nejei, és az ausztriai

nk

férjhezmenetelökig.

A

ház

királyi

az 1885. évi

férfiak

tagjai 7.

— eltekintve

t.-cz,

szerint

is

attól,

hogy a nagykorú magyar frendi

tagjai a

háznak, bár ottani ülés- és szavazati jogukkal tak,

—

különös közjogi

család mint ilyen,

nem

állással

nem

fherczeg-

birnak.

élni nem szokMaga a királyi

st

alkotmányjogi ténj'ez,

állami java-

dalmazásukról sincsen törvén3'einkben gondoskodva. De annál inkább kiemelkedik

tiszteleti

állásuk, a melynél fogva

elkel

rangban vannak, udvart tartanak és fönséges czímmel élnek. Különös helyzetük fképen az által tnik ki, hogy ki

vannak véve a rendes törvényszékek hatásköre alól és alá vannak vetve a király házi hatalmának és az uralkodó-család házi törvényeinek. Ennélfogva

nem

házasságot

a

király

megválasztásában,

udvartartásukban

megegyezésével léphetnek,

csak az

megegyezése nélkül

köthetnek, ügyszintén tle függnek lakhelyük és

idegen

szolgálatba

k

maguk

pedig

hatósága

vetlenül a király felügyeleti, fegyelmi és bírói

közalatt

állanak s a király felettük bírói hatalmát a fennálló gyakorlat szerint az udvarnagyi hivatal által gyakorolja.*

Minthogy pedig valamennyien igénynyel birnak a magyar trónra s a királyhoz közeli családi viszonyban vannak, különös büntetjogi védelemben részesülnek, noha megsértésük még abban az esetben sem képez felségsértést, ha a

—

sértés életük ellen irányúi.

Az család

1878. évi V.

valamelyik

t.-cz.

tagját

141, §-a szerint „a

tettleg

bántalmazza,

ki

a

királyi

a mennyiben

cselekménye súlyosabb beszámítás alá nem esik: a királyi ház tagja bántalmazásának bntettét követi el, s öt évig ter-

jedhet fegyházzal, hivatalvesztéssel és a korlatának fölfüggesztésével büntetend."

„A el

:

ki

politikai

jogok gya-

a királyi ház valamelyik tagja ellen sértést követ

vétség miatt egy évig terjed fogházzal, ha pedig a

sér-

Lásd a pozsonyi kir. Ítéltáblának 4576 1892. számú végzését Adolf Imre bpesti lakosnak Károly Lajos fh. ellen indított rendes perében. '

113

tést irat,

nj'omtatvány, képes

szemlére kiállítása

ábrázolat

követi el;

által

vagy köz-

terjesztése

két évig terjedhet

állam-

fogházzal büntetend."

Eddig

nem lett

magyar alkotmányban a királyi család más állampolgárokétól eltér jogállása és

terjed a

tagjainak különös,

De a az tovább nem tovább.

hatalom közhatalmi természete mel-

királyi is

terjedhetne, mert a királyi család alkot-

mányjogilag külön jogkörrel testületet

nem

biró, s

államhatalmi functiót

végz

képezhet.

így azonban Ausztriában és a német államokban, államok patrimoniális eredete következtében a fehol ezen a jedelmi ház tagjai nemcsak külön társadalmi osztályt (Classe

Nem

für sich) képeznek,

jogi

tényezként

fejedelmi

ház

hanem

is

ezenfelül

némely dolgokban állam

szerepelnek. Ugyanis regensségre csak

a

törvényeit

a

tagjai

jogosítvák,

a

trónöröklés

a családi tanács

fejedelmi ház házi törvényei állapítják meg,

egyes állami actusokban

is

jogosítva van határozni, mint re-

magyar törvények szerint gyámkormányzó a nádor (1485. évi 2. t.-cz.), alkotmányunk szelleme szerint pedig e felett határozni az országgyléshez tartozik, a családi tanács pedig államjogi tényeznek elismerve nincsen.

gensség

felett,

holott a

A magyar

8. §.

A

lürdlysdg keresztény jellege.

királyság és a kereszténység hazánkban egyidej.

nemcsak az egyidejség

hanem

hozza,

azt lehet

az, a

mi a

kettt

mondani, hogy

e

közeli

egymást

kett

De

viszonyba te-

remtette meg.

A

kereszténység terjedése készítette

el

a

talajt

archia megalapítására, viszont a királyság szilárdította

a

mon-

meg

a

kereszténységet és tette államvallássá a katholikus hitet. Ha a kereszténység teljesen idegen lett volna Gejza

magyarjai eltt, bizonyára Gejzának sem sikerit volna megvetni a monarchia alapját; de viszont a kereszténység sem terjedt

volna

egyházat a lyel,

el

oly gyorsan az országban, ha

királyi

nem támogatja

a

keresztény

vala azzal az erély-

bkezséggel, a mint azt szent István, Kálmán királyok tevék. Hiszen azt lehet mon-

buzgósággal,

szent László és

hatalom

114 dani, hog}^

nem

hazánk történelme

egyéb, mint a

régi vallás

A

hag3'ományai

els

királyság

századában

mint a királyságnak

a

ellen viselt következeres harcza.

kereszténység már a X. század második felében kez-

befolyás

magyarság

a

hódítani

dett

a

munkája,

térítés

között

sorai

pedig

és

bizantzi

következtében. Bulcsú a harkász, (a kiben Vámbéri

sámán papot

gyanít) s az

kereszténységet

Gyula innen vették fel a többen a magyarság elkeli

erdélyi

bizonyára

s

közül

a bizantzi

szent

kereszt tanaival.

Ehhez

meg

ismerkedtek

révén

összeköttetések

járult az

is,

a

hogy a kalando-

zások korában a nyugati keresztény államokból ide hurczolt

számos fogoly

és a

Dunán

él

túl

lakosság egy része keresz-

tény vala, ezek tehát szintén hozzájárultak a keresztény vallás terjedésének elkészítéséhez.

Gejza politikából,

buzgalomból terjesztek a ke-

István

reszténységet, politikai összeköttetéseik

házhoz csatlakoztak

a mikor

s

a

révén a nyugati egy-

térítés

nagy munkájához

hozzáfogtak, a római katholikus egyház szellemében

A

eme szoros összefüggésének Werbczi ad Hármaskönyvében, mondván „Miután pedig

jedése

:

a szent

kegyelmének

lélek

munkálása

vallásához

tották

és

meg

is

magyarok

a

szent királyunk közre-

ihletébl,

uralkodással

jutottak és

koronázták és

:

t a

önként

szent

királyukká

nemesítésnek

válasz-

hatalmát

stb.

a község

együtt

országlással

akaratából az ország

maga

a

koronájának joghatósága alá he-

lyezte és következésképen fejedelmünkre ruházta stb." I.

3.

ez.

6.

§.)

elter-

kifejezést

is

az igazságnak felismeréséhez és a katholikus

által

hitnek

az

mködtek.

monarchia meghonosítása és a keresztény vallás

;

vagy más helyütt

gyarok) a katholikus

:

hitre tértek és

(H. k.

„De minekutána (a mamaguknak önként királyt

választottak, úgy a törvényhozásnak, mint bármely birtokadományozásnak és minden bíráskodásnak hatalmát és jogát

az

uralkodással

koronájának,

és

kormányzással együtt az

melylyel

Magyarország mindenik

ország

szent

királyát

meg-

koronázni szokták, joghatóságára és következéskepen

münkre

és királyunkra

ruházták

Érzi ezt mindenki, jait

forgatja s Marczali

a is

ki

át."

a

így kiált

(H. k.

II.

3.

ez.

fejedel2.

nemzet történelmének fel

:

„a

§.).

lap-

magyar királyság

115

világos, magából a nemzetbl fakadt ki, midn nyugathoz közeledett és befogadta a kereszténységet !" ^

eredete

Szent István

a

udvarát a nyugati keresztény király"

királyi

ságok mintájára rendezte be, a római katholikus fpapságnak udvarában és az ország kormányzatában kiválóan elkel helyet juttatott, egyházakat, püspökségeket alapított s a kereszténység

buzgalommal mködött,

terjesztésében apostoli szerint

királyi

római

küls

méltóságának

egyház

katholikus

jelvényét,

fejétl, H. Sylvester

a

hagyomány

a koronát

a

római pápától

1000-ben ezen koronával „a fpapok, papok,

kérte,^ és Kr. u.

közt" magát királyivá kenette hogy királyságának keresztény jellegét ez által

az urak és a nép üdvkiáltása és koronáztatta, is

kifejezze.

Maga jelzvel

melyet az

a korona,

ruháztak

és a kegyelet

küls

a nemzet eltt,

fel

a keresztény

tünteti

idk

a

tetejében

jelleget,

vénye, a szent kereszt ékeskedik

s

alakjában

„szent" is

föl-

kereszténység

jel'

oldalán 8 apostol zomán-

czozott képe látható.

A volt, tett

koronázás szertartása kezdetben tisztán egyházi jelleg

st késbb szert,

midn

a

is,

az már

államjogi jelentségre

megtartotta túlnyomóan keresztény egyházi jellegét

egész a mai napig

(v.

Az Árpád-ház

ö.

III.

rész.

17.

^.).

buzgó keresztények voltak, a mát bizonyít, hogy két király, egy királyi berezeg és több királyleány a római katholikus egyház szemei közé avattatott. Minden külsségeknél jobban bizonyít azonban a magyar királyság keresztény jellege mellett azon széles jogkör, mely

els királyunknak,

királyai

szent Istvánnak

a katholikus hit terjesz-

buzgalma révén a magyar királyokat a magyar katholikus egyház igazgatása köri a legfbb kegyúri jog czímén (lásd IV. r. 39. §.) megilleti s mely régebben a ,,rex christianissimus",^ majd az „ex Dei Gratia" czímben, manapság tése körül kifejtett apostoli

Mária Theresia óta az „apostoli király" czímében és az apostoli '

Marczali H.

^

Hartvik V.

lését s azt

tartja,

vester korára. *

(1.

A magy. 9.

—

nemz.

tört.

I.

245.

1.

Marczali Henrik kétségbe vonja Hartvik

elbeszé-

hogy Hartvik a késbbi kor felfogását alkalmazza A magy. nemz. tört. I. 243. 1.).

Szent László

decr.

I.

k.

bev.

Syl-

116

ketts

használatának

kereszt

Úgyszintén az

jogában

jut

küls

kifejezésre.

a mellett bizonyít, hogy az 1723. évi

is

2. t.-cz.

értelmében csak római katholikus lehet az ország királya.

A magyar

királyságnak ezen keresztény jellege kilencz-

százados alkotmányunk minden phasisában és legtöbb intéz-

ményében oly tle

világos körvonalakban

nem

elvitatni

domborodik

De a királyságnak szent

Istvántól

resztény katholikus jellege korántsem azt

st

a római pápától, rész 39.

I.

téren

Az

9. §.

A

kezdd

teszi,

hogy

ezen

ke-

a

magyar

széles jogkör (lásd IV.

magyar római katholikus

a honndnytdrs, a gydmlionndnyzsdg.

ifjabb Mrdly,

töltse

és kizárólagos

Az elbbi

elvileg kizárja azt,

be a királyi

egymással

területén

concurráló

akár

az állam

hatalomkörrel,

akár

hatalomkörre!, de területileg megosztva.

is,

ha

de ketté tépi az állam egységét.

gyakorlati állami

állami szervezet

hogy egy államban

méltóságot,

eset megszünteti a monarchiát, az utóbbi,

csak ideiglenesen

De a

királyt a

eléggé biztosítja.

is

monarchia

személy

teljes

azt

a királjmak a pápától való függetlenségét

megilleti,

még egyházi

ama

ellenkezleg

mely a magyar

§.),

egyházban

egész

hogy

bármi tekintetben függne a keresztény egyház fejétl,

király

két

ki,

lehet.

még nem

élet

azon idkben, a mikor az ki oly tömören, szövevé-

fejldött

nyesen és tökéletesen, mint az ma ki van fejldve, különböz bels vagy küls okokból nem egyszer oly alakulatokat is tüntet fel, melyek ezen elv ellenére az egységes nemzeti királyság helyére rövidebb idre a nemzet kebelében keletkezett pártoknak pártkirályságát léptették.

így III.

II.

Istvánnal

Gejzának

szemben

1161-ben II.

s

a

bels viszálykodás

1165-ben bekövetkezett haláláig nevezetesebb

ideig

után

volt

IV. Isivánnak

tartott.

ennél a mohácsi

vész

után

ketts királyság kora, mert ez nem tartó pártviszályt, hanem a magyar nemzet

1526-ban bekövetkezett

csupán rövidebb

halála

László és IV. István ellenkirályokat

emelték trónra egyes pártok,

Sokkal

bekövetkezett

117

állami kettészakadását I.

eredményezte,

is

eleinte

Jánosnak és

Ferdinándnak a nagyváradi békében 1538-ban kölcsönösen

el-

ismert királ3^ságaira, majd Jánosnak és fiának, János Zsigmond-

nak halála után a magyar királyságra és az erdélyi fejedelemségre s

mely állami kettészakadás csak az 1848.

és kolozsvári

törvényczikkekben

teljesen véget.

évi

kimondott

pozsonyi VII, az

és

1868.

unió következtében

megvalósított

t.-czikkben

XLIII.

évi

1.

ért

^

De alkotmán3^unk történelmében nem

ismeretlen az sem,

hogy egyidejleg két királya volt az országnak, a nélkül azonban, hogy ez az országnak két államra való kettészakadását eredménj^ezte volna, bár sok bels bajnak volt ezen intézmény szüloka. Elfordult ugyanis, hogy a király valószín utódját még uralkodása idejében megkoronáztatta, a minek következménye az lett, hogy a saját királysága mellett egy

ifjabb királyság keletkezett.

Azon kornak ban

elször

emlékei, a mikor ezen intézmény hazánk-

gyakorlatba,

vétetett

nem nyújtanak

tám-

elég

pontot arra,

hogy az

és területileg

pontosan meghatározhatnánk és az ifjabb király

hatalma

királyi

ifjabb

király hatalmi

keletkezésének

politikai

körét tartalmilag

és erkölcsi

indokait

Valószínleg ezen intézmény küls okoknak a nemzet jogi meggyzdésére gyaegész határozottsággal megfejthetnénk.

korolt erkölcsi hatása következtében jött létre.

Az Árpád-ház a királyi

család

kormányzatát

királyai idejében

egyes

bízni,

—

a mint azt

ugyanis szokásban volt az ország

férfitagjaira

már

eg}^

említettük

pezvén a középkori fogalmaknak legmegfelelbb

részének

—

ellátási

ez ké-

módot a

Ennek a szokásnak azzal a szokással való találkozásából, mely a késbbi Árpád-korszak alatt veszi kezdetét, hogy a király valószín utódját még uralkodása idejéberezegek

királyi

részére.'-

ben megkoronáztatta, fejldött

A kapta

megkoronázott az

s

ki

az ifjabb királyság intézménye.

„ifjabb király"

(Rex iunior) czímét

a czímének megfelel udvartartást és az ország

egy

részének mint herczegségnek kormányát. *

cs

Erre nézve

41—43. 2

1.

szerztl: Magyorsz. közj.

11.

Hajnik

:

Magj-. alkt. és jogtört. 203.

1.

visz.

Ausztr.

25

— 37

118

Az

királyok

ifjabb

magukat

jogosítottnak érezték

hogy a herczegséget a maguk

bízott területen a királyi hatalmat

gyakorolják

is

arra,

követeljék és a rajok

részére

de az apa-

;

királyok okleveleikben tiltakoztak ezen felfogás ellen s a her-

nem a királyfiak jogigényét, hanem ered akaratukat akarták feltntetni.

czegség forrásaként jószántukból

Csakhogy a koronázásban a nemzet már tást

és

látott

tekintette,

ifjabb

királyt

mi sem

ennélfogva

útjában

állt

királylyá ava-

valóságos

is

herczegségként reá

a

király

ifjabb

az

így

annak,

királ^mak

hogy az

országrész

bízott

saját

felett

valóságos királyi hatalmat gj-akoroljon.

Az els IV.

fia

eset

ily

még

Béla,

hatalommal kezdett

Kitnik (servientes! a

hetnek

megkoronáztatván,

életében

királyi

élni.

ez az arany

tlünk

bulla

czikkébl

18.

:

„A nemesek

nyert szabadságnál fogva szabadon me-

mint

fiunkhoz,

azoknak

András idejében fordult el, kinek

11.

apja

a

nagyobbtól

a

kisebbhez

és ezért

mi fiunk igazságos ítélete által elitéltetett, v-agy a kinek ügye elttünk elkezdetett, míg az általa be nem végeztetik, be nem fogadunk viszont a mi fiunk sem." Kitnik továbbá Gergely pápának Bélához 1235-ben javai ne rontassanak meg.

a melj'ben Bélát nemcsak „rex junior''-nak,

intézett levelébl,

ifjabb

királjmak

azt

emelíti,

is

Valakit, a ki a

hanem

nevezi és „Serennitas"-nak czímezi,

hogy az apja

által rábízott

országrészben

királyi

jogokat gyakorol.-

Mindezekbl két dolgot lehet következtetni. Az els az, hogy az ifjabb király országrészében királyi jogokat gyakorolt

;

a másik az, hogy az ország

még sem

szakadt szét két

teljesen önálló királyságra, mert az ifjabb király

fképen csak az

administratióra és bíráskodásra terjedt

többi pedig csak visszaélés

meg

az ifjabb király,

'

2

et tui

Hajnik

:

Magy.

—

volt az ifjabb király

mint az arany

alkot, és jogtört. 204.

Quocirca Serennitatem tuam

hortamur

attente,

hatalomköre a

részérl, de

bulla keletkezésének

1

— mondja

quatenus in ea Regni parte,

hiibes, alienationes

ki,

a pápa

levele

quam ex

revocare procures (Kovachich

:

—

monemus

ordinatione Patris

Vest com. 81.

1).

119

történelme

mutatja,

jelentékeny politikai

ország

az egész

tényez

megkoronáztatta,

Istvánt

életében

politikai

is

vala.

ugyanez az

idejében

IV. Béla

V.

fiát,

—

eset ismétldött.

ez

Miután

apja

fellázadt

ellen

maga számára az ország egy részét. Mi sem természetesebb tehát, mint az, hogy az

s

követelte a

ifjabb

királyság intézménye örökös viszály forrásává vált apa és fiu

mely a

király között,

megingatta.

A

hatalmat és tekintélyt tetemesen

királyi

hatalom

királyi

megosztása a hbéri

ilyetén

királyság természetével talán megfért volna, de a Szent Istvánkirályság közjogi természetével ellenkezett és

féle

királyságot,

Az

hanem a magyar

hogy ezen intézmény mert a nemzetnek teljes

Az

ilyen alakjában

alakban.

késbb

ismét

mikor apja

elhalt és így a

II.

így akarván

magyar

királyaink biztosítani elsszülött

trónt. így

I.

1.

Ferdinándot,

ez

fiaik részére

a

Ferdinándot, ez 1625-ben

II.

IV. Ferdinándot

16-16-ban

1655-ben

és

1687-ben Józsefet, végre Ferencz 1830-ban

Lipótot, utóbbi

V. Ferdinándot

megujíttatott,

Ferdinánd 1563-ban Miksát, ez 1572-ben

Rudolfot, Mátyás életében 1618-ban III.

királyok idejében ezen

rendszerességgel

ismét és pedig egész

felújítta-

múltban elfordult viszályok

nem ismétldtek. Az ausztriai házból származott szokás

sze-

Lajost még még gyermek

Ulászló

II.

uralkodása idejében megkoronáztatta, de Lajos volt,

s

meg nem ismétl-

állami felbomlására vezetett volna.

intézménye

királyság

ifjabb

ugyan, de egészen más

tott

veszélyeztette.*

is

királyság IV\ Béla halálával véget ért

ifjabb

rencse, dött,

állami rendet

nemcsak a

még

uralkodása

alatt

Nehogy

megkoronáztatta.

azonban ebbl az uralkodás egységére zavar származhassék, ÍI. Ferdinándtól kezdve a felavatási hitlevelében mindig kikötteteít, hogy az uralkodó király életében ennek kifejezett és különös

(1622 :2. t.-cz.

17.

hitlevelei

»

és az

akarata

az újonnan

országlakóknak

megegyezése

koronázott király az országlásba

t.-cz.

17.

cond.,

cond. és 1830. évi

1638 1. t.-cz.

nincsenek törvénybe

V. ö. Hajnik

:

:

1. t.-cz.

nem

17. cond.,

— IV. Ferdinánd és

iktatva.).

-Magy. alkt. és jogtört.

205—206.

11.

nélkül

avatkozik

1659:1. I.

József

120

tán

Az nem

korban

vehetett s a

bírt,

mert az ifjabb

nem

ezen be

ifjabb királysás:

avaikozási Ígéret foly-

minvel az az Árpádsem érintette,

oly jelleget, mint a

fel

monarchiái elvet legkevésbbé felségjogokat

király

hatalomnak részese nem

nem

gyakorolt, a királyi

megkoronázott trónörökösnél

volt s

egyébnek nem tekinthet. Megkoronáztatásának hatálya mindössze az, hogy az ifjabb király a „felség'" s „király" czímet ^de

nem

az apostoli czimet

volna

(pl.

is)

viseli s

az ország

királj'ai

közé

ha az uralkodás átvételét meg nem érte Ferdinánd), vagy per analógiám, ha az uralkodás

számíttatik akkor IV.

is.

átvétele eltt a trónról lemondana.

Az sem

II.

olyan esetben, a

volt

alkotmányunkban

n

midn

teljesen idegen,

ennek

volt a király,

férje

hogy

melléje

kormánytársiíl választatott.

A

kormánytársnak (corregens) két példáját mutatja fel történelmünk, u. m. Máriának férjét Zsigmondot, a ki késbb királylyá dott

Mária

választatván,

után egyedül

halála

továbbá Mária Teréziának

;

férjét,

Ferencz

uralko-

lotharingiai

herczegei.

Hogy Zsigmondnak már

eltt

koronáztatása

is

része

kormányzásban, de hogy rendelkezései ekkor még csak úgy voltak érvényesek, ha neje a király által is megersíttettek, kitnik ez egy levelébl, melyben adományát Mária volt a

megersíttetni

által

Ferencz

ígéri.

lotharingiai herczeg,

a

ki

késbb német-római

császár is lett, egyúttal a kiskorú király gyámjául és az ország gyámkormányzójáúl is volt rendelve arra az esetre, ha neje

utódjának nagykorúsága eltt halna el. A király, mint már emtíténk, hatalmát sem részben, sem

nem ruházhatja, ennélfogva kormaga mellé, csak az országgylés

egészben önkényüleg másra

mánytársat

sem

vehet

megegyezésével és a kormánytárs hatalomköre is csak addig terjedhet, a meddig azt esetrl-esetre a törvény megállapítja. 1

Volumus

etiain

—

mondja

ez

oklevél

—

et

praesentibus nihilo-

praemissam nostram donationem per dictam Dominam Mariam Reginam Consortem Nostram carrissimam, quando cum eadem fueriminus

pronttimus,

mus

constituti, Litteris suis

ráky

:

Consp.

iur.

publ.

I.

mediantibus facere contirmari 115.

1.).

et

roborari (Czi-

121

Az

1741. évi 4.

a mely Ferenczet kormánytársú!

t.-cz.,

hogy ebbl az esetbl a jövre következtetés vonható ne legyen és Ferencznek kormánytársül fogadásánál a következ feltételeket állapította rendelte illetleg elfogadta, kijelenti

:

meg: a korm.ánytársi

hog}'

1.

sem

viszonj^

a

orszá-

király

gainak elválaszthatatlanságát, sem az örökösödési rendet

nem

érinti

hogy

2.

e

királyn

az uralkodó

viszony

élete fogytáig

illetleg tetszéséig terjedhessen

elbb

hogy ha a királyn

3.

találna

örököst hagyna hátra, ennek kiskorúsága

elhalni s kiskorú

alatt

Ferencz herczeg

az országot mint gj^ámkormányzó kormányozza

hogy a herczeg részt vehet ugyan az ország törvényszer kormányzásában, de a fhatalom, a mirít külö4.

nösen

a H.

k.

I.

rész

és 9. czímeiben

4.

van

kifejezve, to-

vábbá a kiváltságok adományozása s egyéb felségjogok gyakorlása kizárólag a koronás királyi felségnél maradjon 5. hogy az ország jogainak és szabadságainak fentariá;

sáról a corregens

is

gondoskodjék

h

hogy hivatásának

6.

ország rendéi eltt esküt tegyen,

vénybe

iktattatott.

Ugyanitt

mánytárssá választatása

;

teljesítésére a

—

királyn

és az

melynek szövege a törhogy Ferencznek kor-

kijelentetett,

önként és szabadon történt

n

jövendre az ország soha semmi következtetést ne vonhasson bármely

s

abból

királyának fejedelmi férje és

hogy

a nádori hatalom

sértetlenül maradjon. III.

Arra az

van betöltve, a

ki

esetre,

ha a

királyi

szék

oly

személylyel

az országlással járó teendk végzésére akár

kora, akár elmebeli fogyatkozása miatt képtelen, az alkotmány-

nak gondoskodni kell arról, hogy legyen, a ki a király felett gj^ámkodik és nevében az országlással járó teendket végzi. Minthogy ez nem az uralkodó magánügye, hanem a királyi

hatalom közhatalmi természete következtében az állam

ügye,

alkotmányunk meg nem engedi, hogy

e tekintetben a

patrimoniális elv érvényesüljön és ily kérdésben a királyi család

házi határozmányai lehessenek irányadók.

Addig, a míg az alkotmányjogi formák

nem

voltak eléggé

122

hogy a király még életében gondoskohogy kiskorú utódjának ki legyen a gyámja s ki helyette és nevében nagykorúsága idejéig az ország

kifejldve, megtörtént, dott arról,

intézze

Lászlónak gyámjául és az ország így Imre III. gyámkormányzójáúl öcscsét Andrást, a ki késbb mint e néven Il-ik, az ország királya lett V. István fiának Kun Lászlónak gyámjául ennek anyját, Erzsébetet rendelé. Máriáügyeit.

;

nak

is

még

anyja, Erzsébet és

nem

Zsigmond

férje

pedig az ország gyámkormányzója

csak az ország

pedig

Zsigmondról írva van

:

védelmével

is

volt a vala,

gyámja,

Zsigmond

volt megbízva, a mint

Quod Regni Hungáriáé

ez

tutor existendo,

exercitum eduxerit.^

De valahányszor kodott

utódja

mányzó

elfordult,

részére

még

kirendelésérl, e

hogy a

életében

jogot

a

király

gyám

nem gondosés

gyámkor-

mindig az országgylés

tar-

magának, a mint ez V. László idejében Hunyadinak és j\Iát3'ás megválasztása után Szilágyi Mihálynak gyámkormányzóvá történt választásából is látható. totta

Ezen törvény országgylésen, azaz törvény által 1485-ben Mátyás uralkodása idejében akként rendeztetett, hogy: „ha a király zsenge korban

lev örököst hagy

hátra, a

nádor hiva-

t mint gyám, országaiban megtarnádornak pedig ilyenkor, mig az örökös a serdlt kort elérné, minden alattvaló s honfi épen úgy tartozik engedelmeskedni, mint magának a királynak" Ebbl a törvénybl tehát arra is lehet következtetni, hogy a nádor mint gyámkormányzó a teljes királyi hatalmat gyakorolja, csakhogy nem a maga, hanem a király nevében. Ezen törvényre nézve Cziráky azt tartja hogy csak abban az esetben nyerne alkalmazást, ha más gyám nem volna kijelölve sem az eld áítal, sem természetes gyám nem volna (apa, özvegy anya), sem az országgylés mást nem választana. Ezen álláspontjának igazolására hivatkozik .II. Ulászlónak egy diplomájára, melyben ez áll: „quod Nos eundem Illustristalból tartozik és köteles

tani s híven védeni.

A

:

simum

filium

Nostrum, ut praemissum

est,

nec

in vita,

nec

in

morte nostra praenominato Dominó Regi Romanorum, sed neque

'

Cziráky

:

Consp.

iur.

publ.

I.

111.

1.

12a

cuicunque

Principi forensi ad

alteri

educendum,

vei

tenendum,

Eundem apud manus Domi-

seu gubernandum dabimus, sed

norum Praelatomm, ac Baronum etProcerum, atque Nobilium, in hoc Regno Hungária dimittemus, et relinquemus et de eodem nullo, pacto educere, vei educi facere volumus.^ Mindet

ezek ellenére

Zsigmondot

fivérét,

Ulászló halála után a

Zsigmond nevében

hogy

meg,

tak

gj^ámmá, a

tette

helyett

ki

furak megegyezésével hárman

ország rendéinek

nem hiányzanak

a lengyel királyt,

hogy Ulászló legfbb akarata

bízat-

St

cselekedjenek.

az

melyben sürgetik

levelei,

szerint Lajos-

gondozását és az országnak igazgatását Lajos felserdülésének idejéig vegye át, de ezt mégis elhárította magától. És mindez a nádornak, Perényi Imrének közremködé-

nak

sével történt.-

Mindezekkel szemben meg kell azonban jegyeznünk, hogy Ulászló halála idejében a törvények tisztelete nagyon

meg az

ingatva és

volt

alkotás

soha oly nagy

és alkotmányfejldés

oligarchia

köznemesség

a

és

bizonytalanság

irányára nézve

ezen

nem

a jog-

volt,

mint

alkotmányjogi

élet-

harczának idejében. Ezen kor eseményeibl tehát a vények érvényére következtetni legalább is igen bajos. halál

hogy akkor, ha a

Természetes,

gylés törvény hatályát

t.-cz.

természetes

törvénynyel mivel

ezt

nádorrá

t.-cz.

veszti,

az

1681.

1715. 3.

király

másként intézkednek,

mert lex posterior derogat

évi

1.

t.-cz.,

törvénybe

évi

eme

az 1485. évi ság,

sem a 1 2

priori

;

2.

de a

5.

felújította,

t.-cz.

továbbá

st

az

az 1741.

iránt,

törvénynek a nádori hatáskör épségben t.-czikkel

2.

rendeleti

a

vagy végrendeleti intézkedése

:

:

:

A

úgy tar-

bizonyítanak,

mellett

Kovachich Vestigia com. 455. 1. Cziráky Consp. iur. publ. I. 111

Dr. Ferdinandy Gejza

évi

hogy szemben sem a természetes gyám-

rendelkezése

király

Pál erre

külön intézkedése a természetes gyám-

§-ának

kimondó

tását

ország-

melyben Eszterházy

iktattatik,

ságnak a corregens apa részére való biztosítása szintén

az

és

az 1485. évi

gyámság és a király egyoldalú intézkedése ezen szemben már csak azért sem lehet érvényes,

választása

hivatkozó 4.

által

tör-

királyi méltóság.

— 122.

11.

ér-

124

vényes nem

lehet,

vagy

a gyánnkormányzóság a nádort,

s

az országgylés megegyezésével törvény

kijelölt

által

egyént

sem nádor, sem ily kijelölt egyén nincsen, akkor a gyámkormányzót az országgj^lés választja. Épen úgy nem tehetjük magunkévá Czirákynak azt a felfogását sem, hogy Ausztriához való viszonyunk következtében Magyarországon is azt kell illetnie a gyámkormányha pedig

illeti,

a

zóságnak,

Ausztriában,

kit

t.

a fejedelem

i.

legközelebbi

agnatusát.*

A illet

Magyarország közölt

ugyanis Ausztria és

fejedelem

nem közös

V. rész 41.

(lásd

§.),

hanem csak egy személyt

a két fejedelmi méltóság, ennélfogva Magj'^ar ország érvé-

Ausztriához való viszonyunk

nyes törvényeit

még nem Ebben gylés els

érvénytelenné

teszi.

nyilatkozott az

az értelemben és

második

1861, évi ország-

mondván: „Magyara kiskorú magyar királynak gyámja feliratában

is,

ország törvényei szerint az ország nádora. Határozottan kimondja ezt a nádori hivatalról 1485-ben alkotott törvények második czikke, melj'et

az

1681:1,

1715:5,

után az 1741:4. és

a

és

:

megkötése

pragmatica

sanctio

és 1791

9.

meg-

t.-czikkek újabban

5.

ersítettek."

„Ugyanis

felséges neje

stb.

ország

az

Mária

rendéi

Teréziának

uralkodótársnak

mellé

gyámságát

annak

a trónörökös

kiskorúsága

ruházták

de világosan kijelentették, hogy

kényt

s

;

—

szabadon

esetére

történt, s

férjét

megválasztották, is

s

reá

e választás ön-

hogy jövre ebbl Magyarország

bármely nkirályának fejedelmi férje soha semmi következtetést ne vonhasson és hogy a nádori hatalom sértetlenül maradjon. Ha Magyarország alkotmányos önállással nem birt volna, ha törvény szerint

magyar

korú

királynak

nem

a nádort

gyámsága

:

illette

nem

lett

volna

volna

séges ezen törvényczikket alkotni (t. i. az 1741: mert a gyámság mind természet szerint, ket) ;

örökös tartományokban

^

Cziráky. Consp

kis-

szükt.-czik-

mind

az

fennállott törvény szerint az édes atyát

volna."

illette

4.

a

iur.

publ.

I.

112.

1.

125

De

tekintettel arra,

következtében sok oly ket,

hogy

továbbá

betöltve, tekintettel

teend

a

jelenleg

nádori

hogy az

arra,

szék

nincs

1867. évi XII.

hárul az uralkodóra,

t.-cz.

a melye-

mint magyar király és mint osztrák császár, közös

nisteriuma

egy kormányzati actussal

útján

végez

törvény alkalmazásba vétele lijabb törvényhozási

mi-

ezen

el,

intézkedést

Deák szavaival élve „valamint mi nem egyeznénk abba, hogy Magyarországra nézve az uralkodási teenigényel, mert

dket

:

oly egj^én teljesítse,

törvényei, akár

akár

kit

azon országok

(t.

az

uralkodóház

Ausztria)

i.

családi

maguk

bíz-

nának meg a gyámsággal úgy tlük sem kivánhatnók, hogy a mi nádorunk intézkedjék rajok nézve. Ennek természetes következése az lesz, hogy ily esetre a regensségrl, s lehet, :

hogy az országok különféleségéhez képest több tagú regensségrl kell majd gondoskodni annyival inkább, mert vannak :

az uralkodó lességek,

fejedelem

minden

melyeket

lehet.

Akár

akár

megszünteti

tartja

köréhez

meg

tartozó

az ország ezentúl

valamikor,

az

jogok

oly

külön

részre

is

min

minden-

gondoskodni

kell

hogy a kiskorú királynak gyámságát,

az uralkodási teendket Magyarországra

nem

a nádori hivatalt,

országgylésnek

esetre részletes és határozott törvény által arról,

és köte-

gyakorolni

azzal

és

nézve

ki

együtt

vigye

és

hatáskörrel." (Deák Ferencz beszéde a képviselháznak

1867. évi május 28-iki ülésében).

Mindezekbl kétségtelen, hogy a gyámkormányzóság felett sem az uralkodóház házi szabályai, sem a király végintézkedése, sem az uralkodó-család agnatusai nem dönthetnek, hanem ezen kérdés mindenesetre az országgylés elé tartozik s ha törvény útján nem tisztáztatnék, kérdése

;

elforduló

esetben

leghelyesebb volna nádort

pedig opportunitási szempontból az tartásával azt a fherczeget, a ki az rint is

viselhetné

az

osztrák

1485.

osztrák

császárra

választani,

évi

2.

t.-cz.

és fen-

törvények sze-

nézve

a

gyámkor-

mányzóságot.

Azon

kérdés,

hogy hány éves

korában,

lesz

a

király

nagykorú, alkotmányunkban szabályozva nincsen, s az elfordult esetekbl sem lehet arra következtetést vonni. Sala-

mon

ugyanis, továbbá

II.

István és

II.

Lajos 15 éves koruk9*

126

Nagy

ban,

Lajos, V. László

s

Lipót

I.

korukban^

éves

16

Mátyás 19 éves korában, IV. László 22 éves korában vették át

az országlást,! Ferencz József

következtetéseknek

mányjogi

Felsége trónralépte alkot-

—

uralkodóház házi törvényei pedig, ság a

nem

életévvel

18.

nem

alapjául

melyek

—

sznik meg,

szolgálhat,

Magyarországra nézve

még törvény

irányadók. Ezen kérdés tehát

az

szerint a kiskorú-

által

szabá-

13'ozandó volna.

A

király uralkodásra képtelenné válására

nem mutat kell

annak,

példát, mindazonáltal erre az

fel

hogy a gyámkormányzóság

alkotmányunk

esetre

is

állani

szükségességét

az

és akként intézkedni,

országgylés feladata volna megállapítani mint kiskorúság esetén. IV.

A

az országból

királynak

vag}'-

más akadályoztatása

rályi

helytartóságnak van helye.

esetére

huzamos

való

súlyos

fpl.

távolléte

betegség),

ki-

Régebben a helytartósággal a nádor vagy az esztergomi érsek bízattak meg, igy II. András, Nagy Lajos, Zsigmond és Mátyás idejében.- Az 1485. évi 10. t.-cz. rendezi elször törvényben e kérdést, mondván: „hogy a

királyi

Felség akár

különben az országon kívül lenne, a nádor az és mindazt hivatalánál fogva helytartó legyen,

sereggel, akár

országban

tehesse és gyakorolhassa, a mi különben a királyt

illetné,

ki-

vévén csak a kegyelmeket s a koronára háramlott jószágok adományozását, ezeken kívül más olyanokat, a melyek régi rendelkezés következtében mindig a királyi méltósághoz tartoztak."'

Ezzel 2.

§-a

rályi

:

lényegében

megegyez az

., Felségének az országból

1848.

évi

III,

t.-cz.

távollétében a nádor ki-

helytartó a végrehajtó hatalmat

az országban

kapcsolt részekben, a korona épségének

s

s

ahhoz

a birodalom kapcso-

latának épségben tartása mellett a törvény és alkotmány ösvé-

nyén

teljes

hatalommal gyakorolja."

Ezen törvény azonban az 1867.

évi VII.

t.-cz.

által

ha-

tályon kívül helyeztetett, a nádor királyi helytartói hatásköre

^

Cziráky

-

Korbuly

Consp.

:

:

iur.

.Magy. közj.

publ. I.

114.

418.

1.

1.

127

megsznt,

és

Felsége a király

uralkodói

jogait

akkor

is

személyesen gyakorolja, ha az országon kívül tartózkodik. És így arra az esetre, ha a király az országlásban rövidebb ideig akadálj'oztatnék, alkotmányiunkban

ma

a

helytartóság

iránt

intézkedés nincsen.

A

király rendelettel

maga

helyett helytartót ki

vezhet, csakis az országgyléssel törv^ény

alakjában.

nem

ne-

I

Rész.

II.

A

10. §.

A

írónbetöltés módja.

Ydlasztds

trónhetóltés nemei. és öröhösödés.

Különböz népeknél szék betöltési módjának:

A

választás

neme

két

erkölcsi

alapja

az

egyéni

fejedelmi

a

fejldött ki

m. a választás és

u.

SiZ

örökösödés.

kiválóság

Az

kiérdemelt közbizalom, jogi alapja a nemzet akarata.

kösödés erkölcsi alapja azon a fejedelem iránt

háramlása

eld

teljes

A siknál

viseltetik,

fejedelem

örö-

a nemzet

melylyel

tiszteletnek,

a

által

családjára

való

át-

jogi alapja az egyéni jog elismerése a vérszerinti

;

jogkörére és így az

fejedelmi

hatalomkörére

is.

népszellem különbözsége egyik népnél egyik, a mámásik trónbetöltési módot fejlesztette ki és emelte

érvényre

;

de a mint a történelmi

fejldés

folyamán a nép-

szellem a viszonyok hatása alatt változást szenvedett, a szerint

a

módja

trónbetöltés

is

örökösödés elvéhez közeledett,

vagy

st

az

a

választás,

is

elfordult,

vagy az hogy örö-

kösödési monarchiák választó monarchiákká váltak,

gyakrabban

az, hogy választó monarchiákká alakultak.

Azon különös

idvel

monarchiák

tiszteletnek ugyanis, és

küls

de

még

örökös

fénynek, a

mely a fejedelmet környezi, a fejedelem családja még választó monarchiában is, szintén részesévé válik, ennélfogva a íejedelmi család eleinte

delem

már kezdetben a többiek

fölé

emelkedik.

csak moraliter hat a nemzetre, mely az iránti

elhunyt

Ez feje-

kegyeletbl vérszerinti utódai közül emel valakit a

majd az megdönthetlen jogszabálylyá válik, s a tiszta választás elvének, mely a gyakorlatban már kezdettl fogva trónra,

—

130

hatása

az örökösödési elv erkölcsi

id

szorulásával

A

módjának ez

trónbetöltés

egy család tagjaira van

tás

bály,

hanem

kösödés

erkölcsi

De

—

állott,

háttérbe

melyben a válasz-

a neme,

nem

szorítva, s melj^ben

momentumok

örökösödéshe

elvét,

alatt

folytán az örökösödés elve lép eltérbe.

választásnak

oltott

sem

a tiszta örökösödési elv

jogsza-

emelik érvényre

az

minden

alakúi

örö-

neveztetik.

állam-

ban egyformán. Az örökösödési rendre nagy befolyása van

küls viszonyoknak ennélfogva kükülönböz népeknél különböz örökösödési

a népszellemnek és a

lönböz korban rend fejldött

néhol egészen a magánjog elvei szerint

ki,

meg

kulva, néhol

Nem

és

;

ala-

azzal épen ellentétes irányt követve.

lesz talán felesleges,

ha megismerkedünk a különböz

trónörökösödési rendszerekkel, mert az nagy világot vet arra,

hogy miként fejldött a trónbetöltés módja Magyarországon. Patriarchális eredet államokban, különösen a szláv né-

meg

peknél rendesen a fejedelem jelölte

mely

korlátlan hatalomnál fogva, megillette.

dalmi renddel, közötti

államok

nem egyszer

Itt

s

osztálj^ teljes

t

utódját,

ama

teljesen

népének kormányzásában

ellentétben a házközösségi

társa-

mintegy annak ellenhatásaként, a fejedelem is

érvényesült,

a

minek

fiai

eredménye a szláv

eldarabolódása vala.

Patrimoniális

eredet

országokban

magánjog

a

elvei

osztálylyal.

De késbb

az egyes dynastiák házasság útján, örökösödési

szerzdések

voltak irányadók, néha

örökösödési

nagyobb

segélyével iparkodtak minél tenni, és a család birtokait

az

ebbl ered

családi

hatalomra szert

képez országok

feldarabolását és

hatalmi elgyöngülést

kösödési szabályaikban az osztályt kösödési rendet állapítottak

megakadályozandó, öröeltiltották,

és pontos örö-

különösen a német fejedelemségekben, a hol az állam a fejedelmi család hitbizományának jellegét öltötte magára.

De nem a hol a

hiányzott arra

királyság

meg.

sem

megtartotta

Angliában, vagy idvel absolut

így

a példa,

volt

ez

hogy oly államokban,

közhatalmi

természetét,

uralmú közhatalommá

mint fejl-

dött,

mint Francziaországban, a trónöröklési rend állami tör-

vény

jellegét öltötte

magára.

Francziaországban az Angliával vívott

örökösödési

há-

131

borúban gesen

a.

emelkedett

jogi elvvé

non

nemzeti

nyilvánuló

érzület

állapította

laborant

la

;

mondásban nyert

e

s

meg

végle-

mely határozott

tisztán fiági örökösödési elvet,

couronne de Francé

kifejezést

ne

közfilia

:

en

pas

tornbe

quenouiile.-

Angliában, a hol a normán

örökösödés

szülöttségi

a

és

egyenrangú czímei ismertetnek dési rend emelkedett érvényre,

A

ki.

tozónak ismertetett

s

el,-

f

az els-

trónrajutás

mi a különböz

nemét

lehet

hatáskörébe

parlament

a parlament

élt

hogy egyes esetekben megváltoztassa a két

a

örökösöel, késbb a hbéri mely az els-szülöttségi elv,

örökösödési rend szabályozása a

A

idejében

mint

eljogának figyelembevétele mellett a nket sem parlament hatalmának emelkedésével azonban az

és a férfiak zárja

királyok

választás,

régi rendet.

trónöröklési rendszereket

megkülönböztetni

illeti,

ezeknek

m. a rokonsági fok

u.

:

tar-

azon hatalmával,

is

szerinti és az ági örökösödést.

A

I.

rokonsági

fok

örökösödésnél

szerinti

fokban

gradualis) a törzsatyához rokonsági

családtagot

illeti

ban nem ennek

eld

Az eld

testvéröcscse,

kát az ifjabbik,

atyához ez n.

Az

áll

hanem a

lemenit,

oldalági rokonokat.

az

eld

a trón, vagyis az

még

fiát

lev

sor-

egy sorban lév

vele

vagy a legidsebb

életben

álló

els

halála után

unokáját

és

fiú,

tehát

mert a

közös

állót,

lemenk nemlétében

a trón,

s

csak

Azaz az elhunyt

lemenk nem

fiai

nem

a kö-

hanem els sorban az eld

zös törzsatyához legközelebb

csak

törzs-

rokonsági fokban legközelebb.

lemenit

oldalágra.

megelzi

származó uno-

fiútól

ági örökösödésnél (successio linealis)

illeti

(successio

legközelebb

után unokái

létében száll át a trón

a

száll át

következnek, testvérre

az s

vagy

nagybátyára, illetleg ezek lemenire. Itt

ugyanis az egyes ágak szerint következnek

az örö-

kösök az utolsó trónbirtokostól számítva. Ág alatt értjük az egy közös törzstl leszármazókat. A fágon bell ismét külön ágak s ezeken bell alágak keletkeznek, úgy hogy az ugyan^

Hajnik: Egyet. eur. jogtört. 176.

2

Concha: Ujk. alktm.

I.

195

— 197.

1.

11.

132

fágon bell külön

a

azon atyától leszármazottak

ágat

ké-

peznek.

nem

számítás

a

Itt

hanem az

fokban,

közös törzsatyához rokonsági

a

utolsó trónbirtokoshoz ág tekintetében leg-

közelebb állók szerint megy, tehát épen ellenkezleg.

A

legközelebbi ágat tehát az utolsó

származók képezik, a második

trónbirtokosiól

le-

ágat azok, kik az utolsó trón-

tlük

birtokos atyjától származnak, tehát ennek testvérei és a

leszármazók, a harmadikat a trónbirtokos nagyatyjától leszár-

mazók, és így tovább. bármily

távoli

A

azon

repraesentatio, vagyis

lemen mindig fölmenjét

hogy

elv,

képviseli,

annak helyére lépve az oldalágat megelzi, általában

és

így

el

van

ismerve.

A mig

tehát a rokonsági

fok

szerinti

örökösödésnél az A. ábrán

jelzett

számok

szerint,

ági örökösödésnél a B.

számok

zett

öröklés

Az féle

:

ági

rokonsági

A

és

I

/|\

-,

,

A\

"^

*/??Ö ^^

\

o o

'^

"

(i,

/ \

eö

sc^

(agnatusi), vér-

(cognatusi)

q

/ j\ \ R? ? 9

örökösödés pedig három-

tisztán fiági

a)

sOaO'iO

jel-

családban a trón-

o

q

/í\

következnék

szerint

be ugyanazon

addig az

ábrán

/>

.[

,-

^TSf

vegyes.

^

tisztán fiági örökösödésnél a

ytoisó trónbirtokos

nk

nem létezknek

tekintetnek.

A

bj

örökösödésnél

vérrokonsági (cognatusi)

a

férfiak'

az egyes ágakon bell megelzik ugyan a nket, de az els

ág

ni megelzik

a harmadik ág

lány

fiát,

ügy

a második ág

férfiait.

szintén az utolsó

és a

férfiait,

második ág

ni

megelzi a trónbirtokos leányai megel-

Ennélfogva a

fiú

leánya

vagy nagybátyáit. vegyes ági örökösödésnél a fágban uralkodásra képes férfiak megelznek valamennyi nt, ügy hogy a mig a fágon bell férfiak vannak, addig a nk egyátalában nem zik

annak cj

fitestvéreit

A

De ha a fágban az els ágon bell

jöhetnek tekintetbe.

vetkeznek a utolsó

nk

trónbirtokos

leányai,

s

az

a :

férfiak

azaz

ezektl

kihaltak, kö-

els sorban az származó

férfiak

13:í

vagy leányok

ezeknek nemlétében

;

másodsorban az utolsó

nk

trónbirtokos fitestvéreitl leszármazó

ni

és

férfi

leszár-

ezeknek nem létében harmadsorban az utolsó uralkodó ntestvérei s az ezektl leszármazók ezek után negyedsorban az utolsó uralkodó apjának vagy trónra jogosított anyjának ntestvérei s az ezektl leszármazók.

mazol

;

;

Az

eljoga,

szülöttség

elbb

örökösödésnél

ági

azaz

általában

elismert

egynem

az

az

elv

az

között

testvérek

mindig megelzi az utóbb szülöttet,

született

els-

s

az els-

szülött ága az utóbb szülöttek ágát. is, hogy a legutolsó trónelnyben vannak az elbbi trónbirtokos ennélfogva ha valaki öröklésre képes ivadékaival szemben ivadékokkal nem bírt és lemondott, úgy hogy a trón az oldal-

Úgyszintén általános elv az ivadékai

birtokos

;

ágra szállott

át,

a lemondás

'különben öröklésre

mig a lemondás

menk

hatálya az

képes utódokra

által

azután

született

mindaddig, a

kiterjed

is

trónrajutott ágból

—

képes

öröklésre

le-

vannak. De ha az illet oldalág, a melyre a lemondás

következtében

szállt át a

trón, kihalt,

a lemondótól

szárma-

zók a többi oldalágakat megelzik.

A

Magyarországon 1687. eltt inegdllapított örökösödési rend 11. §.

trónhetöltésre

nem A

volt.

történelem tanúsága szerint a trónbetöltés módja Ma-

gyarországon a legrégibb és az örökösödés elvének fejezésre, egyik

idk

óta két elvnek,

t.

i.

a választás

egymásba szrdésében

jutott

ki-

elv

emelked-

kik a legképtelenebb

bizonyí-

korban egyik, másikban másik

vén ersebben érvényre.

De nem hiányoztak tási

módszerekkel

írók,

akarták

beigazolni,

napig, örökösödési monarchia vala,

megállapított örökösödési rend szerint királyról

a

másikra,

az

Árpád-ház

hogy Magyarország

egész a mai melyben a kezdettl fogva

mindenkor, kezdve Árpádtól illetleg

Álmostól

szállott

fiágának

annak nágaira, egészen a legújabb idkig.

a

trón

kihalása

egyik

után

134

Miután pedig az öröködés megállapított elveket

tételez

fel,

eldrl az utódra ezen íróknak legnagyobb erlködése a köri forgott, hogy a történelmi tényekben felfedezzék a trónöröklési rendet és mega melyek szerint a királyi szék az

állapítsák

annak

kösödési

rend

átszáll

Ezen törekvés azután ket az

elveit.

nemeinek

legképtelenebb

kisütésére

örökén}'-

szerítette.

Ezen

néhányat szándékozunk

írók közül csak

így Grossing Rudolf, (a kirl méltán

„homo menve

sublestae

fidei

et

calumniator

suae gentis"),

s

mindenütt az

örökösödési

a királyok során

kutatva, arra az eredményre jut, hogy a

meghatározott örökösödési rend szerint

bad királ3^választás csak akkor

nem

A

szék

királyi

kezkben

foglalja

2.

3.

a

1.

férfiág

pedig

életében

a

a

követ-

királ}!

a

nágnak vagy noágaknak szerint

ha a királyné, kiben az ország örököse a kihaláshoz állott, illeti

férjét

kül halna

el

—

elbb

férjhez meg}', a vérkeveredés folytán

az ország, a újra

ki,

ha a királ3mé

utódok

nél-

megnsül, az utóbbi nejétl származó

vagy leányára szállítja a Miután azonban még ily

gon fenn nem

trónt.

erltetett és

soha sehol a

vilá-

örökösödési rendszerrel sem tud boldo-

állott

tények ennek is ellent mondanak, hogy Mátyást illegitim királynak tartja,

mert a történelmi

gulni,

akként segít magán kit

kihaltak, a

utódai

;

következnek a cognatio foka

legközelebb

a

a nemzetet, ha az

szabályait

a férfiág kihalása után a

ennek fiára

a sza-

töltetett be, és

nem

legközelebbi örököse követi a trónon

férfitagjai

rendet

következett.^

örökösödési

egybe:

:

a Szilágyi Mihály

székbe,

ennélfogva

által

méltán

véghezvitt lázadás emelt a királyi lehet csak interrexnek tekinteni,^

Ezen felül az országnak nem kevesebb mint kilencz királyát mondja bitorlónak u. m. Salamont, a ki szerinte trónöröklési :

jogáról 1

2 3

lemondott Grossing U. o. 4U. U. o. 31.

:

(ez

csak puszta

Jus publicum 25 1. 1.

:

végig

magyar trón mindig

meg

illetné

Arpád-ház mindkét ágának mindkét mi pedig ez ideig be

említeni.

mondja Cziráky

— 30.

II.

állítás)

és így a trón

t

]S5

nem

többé rást,

Ottót,

De ezen

Jánost.

azután

illethette;

Venczelt,

II.

Lászlót, IV. Istvánt,

II.

Károlyt,

állításának

Ulászlót

I.

és

nem

bizonyítására

III.

And-

Szapolyay tud egyebet

hogy a Corpus Jurisban foglalt történelmi megjegyzésekben ezek mind interrexeknek neveztetnek.^ De eltekintve attól, "hogy a Corpus Juris történelmi megjegyzései jogi okoskodásoknak alapját nem képezhetik, st hitelesséezen állítása is hamis, mert a Corpus gükhöz is kétség fér, Juris sem Salamont, sem III. Andrást nem nevezi interrexnek, A kiket pedig a Corpus Juris interrexnek nevez, ez a kiefkirályokra vonatkozik, a kik más királyokkal jezés azon mint

fölhozni,

azt,

—

mint pártkirályok

egyidejleg

uralkodtak s a kiknek kétség-

utókor különböz okokból gyanúba

telen királyságát az

vette.

Ezzel azonban koránt sincsen uralkodásuk bitorlássá minsítve.

Nem

kevésbbé az

kintéssel,

Lakicsnak okoskodása, a

érdektelen

dologban

hasonló

Grossinggal

igazság

fáradván,

keresésének

ki

kissé több körülte-

nagyobb

de

látszatával,

semmivel sem megbízhatóbb módon

jut arra az eredményre hogy Mag3'arország mindig örökös monarchia volt, mert a vérszerzdés els pontja alapján Árpád mindkét nembeli leszármazóit örökösödési jogon illeti a magyar trón.Szerinte az örökösödési rend ági (linealis), de sem tisztán cognatusi, sem tisztán agnatusi, hanem kevert mind a kettbl, de mindkét nemben a kor praerogativájának fentar:

tartásával.^

A

mi e

tételt

örökösödést, agnatusi

mivel

öröklési

illeti,

a kor praerogativája kizárja az ági

annak épen rendet

ügy

ellentéte

volna öröklési rend. Lakics tehát olyasmit is

cognatusi

és

mintha nem

állít,

a mi

is

magában

képtelenség.

De

ezenfelül

történelem.

Lakicsnak

Örökösödési

minden

elmélete így

tételét

szakos i.

bizonyítási

módszert követ,

eltagadja a történelmi tényeket, ^ -

is

tör-

ugyanoly er-

mint a milyet Crossing,

vagy

kitér

egyes tények ell.

Grossing Jus publicum 37. 1. Lakics De haered. succ. iure de prim. deinde Regum Hung. 24. §, :

:

'

megczáfolja a

sem vág össze a

ténelmi tényekkel s ezen hibán segítend,

t.

a

s

összezavarná,

U.

o.

24.

§.

136

Mert miképen lehet Péternek és Aba Sámuelnek örökö-

nág

södését a

Továbbá

Árpádfiak?

nem

hog}'

ráfogja,

jogán magyarázni

után

teljes

ismeri

el

nevezi,

éltek

Gejzára

I.

Lászlót csak Salamon

akart király lenni,

visszavonulása

még

akkor, a mikor

bitorlónak

Bélát

I.

*

legitim

királynak,

Kál-

hogy nem a Gejza, hanem a László fia volt, követ el erszakot elméletének megmentésére, hol elméletét magyarázza erszakosan, hogy megfelelhessen az eltagadhatlan történelmi tényeknek.-

mánra

ráfogja,

hol a történelmen

tovább,

s így

Mária

így szerinte zett,

Zsigmond

czímmel.

II.

jogán követke-

jogán uralkodtak, L Ulászló

meg. Mátyás

mert az Frigj^es császárt

trónját,

nág

után a

és Albert nejök

választatott

jogtalanul

Lajos

erszaknak köszönte

is

illette,

a

ki

élt

is

a királyi

Ulászló királysága a Frigyes után örökl Miksával

szerzdés alapján áll, I. Ferdinánd pedig eg3Tészrl mint Miksa unokája, másrészrl mint II. Ulászló leányának, Annának férje, volt a magyar trónra örökösödési jogon jogosítva.^

kötött

mann

Hasonlóképen az örökösödés törvényét keresi Gusterfejedelemmé választásával is, azt állítván, hogy Árpád

az állami hatalom egész

örökösödés útján

telje

a fejedelemre szállott és a trón

valamennyi utódait.

illette

Nem

ismeri

el,

hogy az Árpád berezegek közül a nemzet szabadon választhatott,* de azt már igen, hogy István Pétert a nemzet elkelinek megegyezésével rendelte utódjául. kevésbbé erlködik azon, hogy az örökösödési rend szabályosságát kimutassa, mint Grossing és Lakics, de a választás jogosultságát

nyítására

is

elferdíti

is

László fiának nevezi, a

tagadja, az örökösödési jog bebizo-

a történelmi kit

eseményeket.

Szerinte az Árpád-ház fiágának kihaltával a trón,

és pedig az els

ágat,

t.

i.

*

Lakics

i.

m. 39.

U.

o.

IV.

»

U.

o.

V— vin.

*

Gustermann

*

U.

o.

101.

6

U.

o.

210.

nágat illette

útján nyerte

el

a trónt.

§.

c.

:

1.

1.

c.

Die

a

a Róbert Károtyét, tehát Károly

sem szabad választás, hanem örökösödés

2

Kálmánt

atyja rendelt örökösül.^

Ausbild. d. Verfass des Künigr. Ung. 77

— 116.

137

halála után Mária

Lajos

is

ugyanazon jogon örökölte De Zsigmond trónra-

a trónt, a mely jogon apja és nagyapja.

Gustermann már nem nyilatkozik

jutási jogáról

királyságának

kitér 'Albert

Mátyást

pedig

usurpatornak

is

ennek

V. Lászlót,

király nejét és így

ennek utódait

illette.

min

ennek

férjére,

Annát,

örökösödési

nem

rend az,

I.

mert

épen így

és

Ulászlót

fiát,

lengyel Lajost,

II.

Ferdinándot, illetleg

a melyben a trón gyamelyben a trón a nrl

pedig csupán gyermekeire száll át

Szabályt keresni

ott,

a hol a kivétel

a szabályszerség, legalább

nem

?

kevesebb, mint

erszakos törekvés, mely

is

és

örökség

az

Kázmér

ennek

s férjét,

van betöltve,

usurpatorr/kkal

korta

nevezi,

Ulászlót, azután

testvérét,

is/

Erzsébetet, IV.

testvérét, II.

azután ennek

De

ell

kérdése

nél-

külözi az ildomosságot.

Nem

feladatom e helyütt az idézetteknek egyenként czá-

mert hiszen

folatába bocsátkozni,

azokat

folta

és oly

de

mutatta

hogy örökbecs értekezése

tarthatatlanságát, tionis

Cziráky fényesen megczá-

megdönthetetlenül

ki állításaik

(História disquisi-

modo consequendi summum impérium

in

Hungária)

után az említett írók czáfolgatásával teljesen felesleges munkát

végeznék,

mert csak azt ismételhetném, a mit

jeles

közjogá-

szunk már elmondott.

Nem hanem

is

e végett

hoztam

fel

a nevezett

írók

nézetét,

hogy eredménytelen erlködéseiknek némi képét már ezzel is jelezzem azt, a mit kifejtend leszek, hogy t. alkotmányunkban 1687. év eltt az örökösödésnek megállapodoit elve vagy rendje nem volt, s hogy a trónbetöltésnél az örökösödés elve hazánkban nem jogi, hanem azért,

nyújtva,

i.

puszán erkölcsi tartalommal bírt, mely a választás elvét egyik korban ersebb, másik korban gyöngébb mértékben hatotta át.

1

Gustermann

«

U. o. 251.

:

1.

Die Ausbild.

d.

Venfass. des Königr. Ung. 240.

l.

138

1^. §.

A

Trónbetöltés az Arpdcloli alatt. magyaroknak bizonyára

honfoglaló

törvényeik,

alig

hanem fképen a szokásjog uralma nkább

voltak

tében

i

a

fogva hatnak a

melynek nép cselekedetére, mint jogi kényszer folytán. így kellett lennie ennek a méltóságok betöltése szabályai

írott

éltek,

alatt

erkölcsi erejüknél

tekinte-

is.

Mint minden törzsszervezet mellett a honfoglaló

söknél

is,

kiemelkedtek

vetkeztében

letnek örvendtek,

él

népnél, épen

egyes családok seik hadi közül

a többiek

úgy hogy a legtöbb

választották a méltóságviselket,

s

tettei

különös

úgy kö-

tiszte-

tisztségre ezek soraiból

a nélkül azonban, hogy az

egyes méltóságok az egyes családokon bell valamely meghatározott örökösödési rend szerint megállapított joggal szállottak

volna

eldrl

.,tisztesség"

;

eg3^máshozi

magyar

utódra. Hiszen a „tiszt",

továbbá a

viszonyában

felfogást,

ben uralkodott,

„méltó" is

eléggé

és

„tisztség",

„tisztelet",

szavaknak

„méltóság"

kifejezi

nyelvünk

mely a hivatalok betöltése köri az

azt

a

sidk-

mely szerint érdem és származás egyaránt

s

irányadó volt e tekintetben.

Maguk vagy

az egyes törzsek

testületet,

sem képeztek valami

zárt rendet

azokból egyes nemzetségek vagy családok

s

a vándorlások viszontagságai következtében gyakrabban elszakadtak s más törzsekhez csatlakoztak ennélfogva azon népek, ;

a milyen a magyar

podott képet.

És

is volt,

így

nem

vajmi ritkán tüntettek is

föl

megálla-

lehet föltételeznünk náluk vala-

mely olyan megállapodott örökösödési rendet, a melytl semmi körülmények között sem lehetett volna eltérni. Harczias népek szövetséges törzsszervezetében a legitimitás elvét keresni nevetséges fáradozás. Oly népeknél, a melyeknél csak a fegyverképesség képesíthetett valamely méltóságra, s a hol az örökös harczok nem ritkán fosztották meg az egyes törzseket és családokat fegyverképes férfitagjaik legnagyobb részétl, határozott örökösödési rend még szokás

sem fejldhetett ki, mert a szerepl családok fiágának gyakori magszakadása ennek útjában állott. Ily viszonyok között éltek a honfoglaló magyarok is, ily útján

139

viszonyok között pedig teljes lehetetlenség, hogy az egyes kiemelked családok között valamely örökösödési rend hono-

sodhassék meg. Ennélfogva a méltóságok betöltésénél a méltóságnak és így a választásnak okvetlenül nagy szerepet kellett játszania.

A maga

beköltöz magyarok nemzetté tömörülése vonta csak hogy fejedelmet, vezért válaszszanak maguknak

után,

— mint hazai krónikáink, valamint bíborban-született Constan-

és

—

beszélik

tinus

közös

az eddig

f

nélkül

szkölköd nép

Árpádot választá fejedelemmé.

A

vérszerszerzdés

pontjában híven tükrözdik vissza

I.

hogy a nemzet erkölcsi kötelességének tartotta mindaddig, Árpád nemzetsége él, ebbl választani vezéreit úgyszintén az is, hogy valamely meghatározott öröklési rendrl szó sem lehet, mert errl ezen pontban említés téve nincsen. A biborban-születettl tudjuk, hogy Árpádnak több fia volt, de hogy ezek mind elhaltak, csak a legkisebb élte túl a honalapítót, t. Zsolt, a ki a névtelen jegyz eladása az,

a mig

;

i.

még

szerint apja halálakor

kiskorú vala.

Hog}^ 950 köri Falitzin volt a fejedelem, azt Constantinustól

nemzette

fia

mondja, hogy Árpádnak els

második

Telebét,

fia

Jelech

nemzette

Tarkatz

fia

Ezelechet,

most a fejedelem negyedik fia Zsolt nemzette Taksonyt. Árpádnak már minden meghalt, de unokái, Falitzin és Tasi, nagybátyjukkal Tak-

harm.adik és

Ö

tudjuk.

fia

Jutótz nemzette

sonynyal még most

Ha

is

Falitzint,

ki

élnek.

tehát Zsolt vagy Taksony idejében az idsebb

leszármazók

Zsolt

éltek,

valamint ez után

nem

elzhette volna

meg

fiuktól

Falitzint,

sem következhetett volna Taksony, ha

lett

volna megállapodott örökösödési rendszer.

Ez csak a tották az

korban volt;

nem

mellett bizonyít,

hogy fejedelmmé

közül, a ki eldje

Árpádfiak

halálakor

azt válasz-

már

tehát gyakrabban az elhunyt fejedelem

még

férfi-

fivérét,

vagy unokáját. Taksonytól kezdve Istvánig az els szülöttség rendje szerint következtek a fejedelmek s lehet, hogy ha a követpedig

'

kiskorú

fiát

Constantinus Porph. 40.

Dr. Ferdiuandy Gejza

:

A

fej.

királyi méltóság.

10'

140

ezen

kezes

rendje

az

fejldik

még

több nemzedéken

elsszülöttség

rendje,

át betartható,

ki-

megmásíthatlan jog-

mint

szabály.

De Istvánnak egyetlen fia, Imre, még apja lev Árpádfiaknak mellzését pedig

az életben

életében elhalt, politikai

ból vélte a király szükségesnek és így az a sorrend

a

be,

tatott

a nemzet

melynek betartását

erkölcsi

okok-

sem

tar-

érzülete

kivánta volna. atyja Azon körülmény, hogy István után nem az lemeni, hanem nvérének fia, Péter, majd sógora

fitestvérének

Aba Samu

Endrének

következett, úgyszinte Szár László fiainak,

és Bélának trónviszálya, valamint Salamonnak, Endre fiának

Béla

fiaival,

Gejzával

Lászlóval

és

trónviszálya,

fennállott

azon körülmény, hogy László megelzte Gejza fiát, Kálmánt, mind csak azt mutatja, hogy ezen idben szó sem

végre

megállapodott örökösödési rendrl,

lehet

szülöttség rendje szerinti szerinti

utód

II. II.

lesz királylyá,

Gejza fiának,

Lászlóval

Csak

III.

t

ettl

az

hol

is

vannak

els-

eltérések.

Istvánnak viszálya Gejza

Istvánnal,

idsb

utána Imre öcscse Béla,

elsszülött

míg végi

III.

IV,

és

st

mert

hol a rokonsági fok közelsége

szintén

e

fivéreivel,

mellett bizonyít.

Béla utódainál jut érvénj're az elsszülöttség rendje,

a mennyiben

IV.

fiági,

II.

fia

Imre, majd ennek

András,

azután annak

fia

III.

László,

elsszülött

fia

majd András elsszülött unokája V. István és dédunokája IV. László kövefi a királyi széken, III.

Andrással, az utolsó Árpád fival az

i\rpád-ház

fiágának uralkodása bezáródik.

Mindezekbl

hogy az

azt a következtetést lehet vonni,

Árpád-ház idejében, trónöröklési rend hiányában, trónöröklési jogról szó

sem

lehet,

lennének történelmi férfitagjai

s

még abban

az esetben

bizonyítékaink arra, hogy az

is,

ha nem

Árpád-ház

közül a nemzet szabadon választhatott, erre a

tör-

ténelmi tényekbl bátran lehetne következtetnünk.

De nem hiányzanak arra sem a positiv történelmi bizonyítékok, hogy az Árpád-házból származó királyok nem örökösödés, hanem választás jogán birták Magyarország királyi székét.

Hogy Árpádot

és fejedelmi utódait a

nemzet

választotta.

141

nemcsak a vérszerzdés els pontja, mely szerint mindaddig, a míg Árpád maradékai élnek, a vezér ezek közül választandó, nemcsak a 3. pontja, mely szerint azok, a kik Árpádot szabad akaratukból urokká választották, se maguk,

azt

se ki

maradékaik

vezér

a

tanácsából és az országlás tisztébl

Anonymus eladása, hanem

nemcsak

ne rekesztessenek,

a bíborban-született Constantinus

ségen kívül helyezi, mondván

:

császár

Álmost. „Ezen Árpád eltt a turkoknak a kinek utódai

közül egész a mai

A

atyját,

volt fejedelmök,

napig választatnak Turkia

nem a

Anonymus és a nem vezéri méltóság

mi eltérés

közt van, az a

bíborban-született adatai

betöltésének módjára, ha-

választott vezér személyére vonatkozik, és a névtelennek

sokszor kétségbe vont

nem hogy

a fkérdésre

hitelét

hanem inkább helyreállítja, ersíti.*) Azon vád, a melyet a névtelen ellen

szoktak hozni, hogy

t.

mazza

a

foglalt

álláspontunkat csak

saját

i.

gyöngí-

alappal

felfogását

—

alkal-

kérdésben

tárgyalt

el-

mert ha

Anonymus

korának felfogását

alkalmazza

megersíti

saját

— némi

korának

honfoglalás korara, a most

a választás elvét, mint

a vezérek korára, ez csak a mellett is

nem

Magyarország) fejedelmei."

(értsd

tené,

két-

is

hogy Árpádot válaszszák fejedelemmé, mint

helyesnek,

fel

elbeszélése

inkább látszott a magyarok eltt

;

vall,

hogy az

korában

a választás elve volt irányadó a trónbetöltésre nézve.

Aloldus Peclarn szintén

hogy Taksony után

fia

választásról

Gejza

beszél,

választatott

meg

a

mondván? magyarok

által.'

Hartvicus

is

választásról

beszél,

mondván

Istvánról

:

Magyarország fembereit, a közös megbeszélés határozata által elrendelte, hogy a következés rendje szerint utána fia országoljon a nép felett, és Összehíván

*j

telen

atyja

Manapság

jegyz hagyott

(t.

i.

Gejza)

divat a hitetlenség

mindennel szemben, a mit

reánk. Vámbéri e tekintetben annj-ira megy,

a

név-

hogy még

kételkedik, s úg\'- az , valamint az Álmos nevét nem hanem méltóságnévnek tartja. Már loaga ez a föltevés nem az igazság földerítésének vágya is bizonyítja, hogy sok tudósunkat vezérli, hanem az újat mondási viszketeg.

Árpád nevében

is

személynévnek,

^

Notul. anecdot ad

annum 972 (Cziráky után idézve

1.

Ilist.

disqu. 12.

10*

1.

14-2

ennek nneg;ersítése végett minden egyest megesketett.^ Majd

még

a kedvezésébl dicséretesen apja trónjára

alább igy szól: ..Apja halála után pedig a

femberek

és a nép

ifjú

István

emeltetett."-')

Továbbá

Péter trónutódlására Hartvicus ezt jegyzi

„Elszólítván kelit, kik Krisztus

Ha nem

István) a püspököket és a palota

i.

hogy Péter

tárgyalt a fell,

coporum Primorumque conventus" ha nem

s

érteni,^

tétessék helyébe" stb.

királylyá

követjük Czirákyt oda, hogy

is

meg

elnevében dicsségeskedtek, elször azokkal (t.

lehet azt

is

itt

az

.,Epis-

az ország rendéit

alatt

kell

hogy Hartvicus el-

állítani,

adása szerint a király országgylésen

formaliter

választatott

szavaiból kétségtelen, hogy az eld mindenkor elre gondoskodni volt kénytelen arról, hogy a nemzet befolj'ásos tagjait még életében megnyerje annak

meg, mindazonáltal az

részére, a kit utódjának szánt.

Vájjon azon esetben, ha valamely

volna fenn, vagj' ha a király utódját kinevezhette volna,

állott lett

örökösödési szabály

hogy az elkelk

volna-e szükség arra,

utód részére a király

még

életeben biztosítsa

jóindulatát

az

?

De a krónikásoknak ezen idre vonatkozó homályos adatai mellett a

késbbi

történelmi

események kétségen

helyezik a választás elvének érvényét.

kívül

hazai és a külföldi

.A.

megegyeznek abban, hogy Aba Samu a által helyeztetett a királyi székbe, hogy

krónikák egyaránt nemzeti

akarat

I.

Endrét a Péter

s

emelte a trónra,

ellen

fellázadt

hog}^

nemzet hívta be az országba és késbb fiát Salamont a

Endrét

nemzeti vissj^ahatás buktatta meg, és a képes krónika szerint Szt. Lászlót

magyar nemesek

„a

teljes

sokasága

eg}^ lélekkel,

közkivánsággal, egyhangú akarattal, egyetértleg, megválasz-

kormány

totta a királyi

t

elfogadására,

vagyis inkább kénysze-

sürget könyörgéssel."* Hiszen örökösödés jogán miképen következett volna László, a mikor I. Gejzának két fia maradt, u. m. Kálmán és

rítették

arra szeret és

1

Hartvic

'

U.

'

Czirák\'

*

o.

Vita S. Steph. edit. Pra3'ana 123.

:

125. :

1.

1.

Hist.

disqu. de

.Marczali utun idézve.

1.

modo .-^

cons. 23.

I.

magyar nemzet

tört.

II.

121.

1.

143

Álmos

?

Talán gradualis öröklési rend alapján

magyar elzte meg Salamon ?

öröklési rend, akkor

dualis volt a

meg nem

!

Ha

akkor

volt,

linealis

pedig egyszer

De ha

gra-

jogon

másszor

gradualis,

annyit tesz, hogy öröklési rend

az

Mi módon töltetett eld kinevezése alapján,

volt.

az

?

Bélát mi

I.

be

hát

a

mint

szék,

királyi

Gustermann szent Istvánra nézve állítja ? ^ Hát I. Bélát talán I. Endre és Salamont talán I. Béla, avagy I. Gejzát Salamon rendelte utódjául ? Vagy fel lehet-e tételezni, hogy szent Lászlót talán

a

bátyja Gejza nevezte udtódjáiil, a mikor két

Nem,

ezt

él

fiút

hagyott

sem meri állítani, hanem az I. Bélától szent Lászlóig következ királyoknak hol egyikét, hol másikát usurpatoroknak mondják az öröldési rend kutatói, mert a hátra?

elveibl

legitimitás

üvegén

ezt senki

koruk

kiindulva,

és

környezetük szem-

át akarják megítélni azon kornak viszonyait. Kálmánra

pedig ráfogják, hogy nem a Gejza, hanem a László fia volt Álmosra pedig, hogy a Lamperté. Ezekkel szemben azonban Cziráky fényesen kimutatja, hogy Kálmán és Álmos a Gejza fiai voltak,- s a legitimitás elvének kutatói csak erszakoskodnak, hogy tanukhoz ido-

mítsák a történelmet.

De

Kálmán

a

és

Álmos, továbbá

és IV. István pártkirályok, végre

II.

II.

László közötti

valamennyien nem az öröklés, hanem a választás

viszálj^ok

elvének

II.

András

István,

IIL

Imre és

uralma mellett bizonyítanak,

András még életében

valamint

meg

koronáztatja

IV.

az

is,

hogy Béla

Bélát,

pedig V. Istvánt; hogy ekként biztosítsák a trónt els-szülött fiaik

részére. Igaz,

hogy

III.

Bélától

kezdve

egész

szülöttségi jognak,

kivéve Imrét, a ki

II.

Andrásig az

hanem inkább annak tulajdonítható, hog}^ Lászlót még csecsem korában meg-

III.

koronáztatta, valamennyi király felntt (így Imre,

III.

rendje volt betartva, de ez korántsem az els-

elsszülöttség

fiakat hagyott

hátra,

András, IV. Béla, V. István valamennyien felntt

eldjük

férfiak voltak

1

Gustermann

-

Cziráky

:

:

halálakor), IV. Lászlóval

Die Ausbild.

Hist. disqu.

de

d.

szemben pedig

Verfass. d. Königr. Ung. 47.

modo consequ

29.

és 30.

11.

1.

144

nem

volt életben oly felntt Arpádfi,

a ki felé a nemzet sze-

retete fordult volna.

viszonyok

Ily

természetesen

között

rendje kezdett eltérbe

választás mellett,

a

lépni

az elsszülöttség

ha

s

az

mint

nem hal, uralkodó jogelv meg is

által

az Árpád-ház idejében az örökösödésrl mint jogról

Árpád-ház íiága

ez minden

ki

valószínség szerint

gyökeresedett volna; mindazon-

megállapodott örökösödési rendrl beszélni

magyar

valamennyi

trónnak

Árpádfi

nem

egyaránt

és

mert a

lehet,

jogos

örö-

okmányaiban elforduló

kife-

köse vala.

Az egyes Árpád mint

jure

:

vagy

királyok

melyek már

jezések,

mint

használatosak,

jure successorio, ordine

haereditario,

egy okmánj^ában olvasható

Béla

III.

kezdve

Kálmántól

Praedecessorum nostrorum haeredes sumus vagy mint solio in legitimi successores ;

Andreám

regali

állapított

ut sicut et

Andrásnak

III.

Dominum descendentem, revereamur tamquam

Kovachichnál olvasható decretumában írva van stirpe

Dominum Regni

geniturae, :

sanguine,

in

—

:

ut

nainralem,^ semmit sem bizon5'ítanak meg-

örökösödési rend mellett, mert „ius geniturae" és „ius

nem egyet

primogeniturae" királyaink

jelentenek,

csak az elbbire,

is

nem

már pedig elsszülött

pedig az utóbbira

hivat-

koznak.

Helyesen mondja Czirák}', hogy a születés vagy öröklés jogára

való

hivatkozás

csak középkori

nélkül, a nyugati befol3^ás

stylus jogi tartalom

azon törekvésének következménye,

mely a hivatalokat is örökösökké akarta tenni. Hogy ily szavak használata mennyire pusztán styláris természet, mutatja az, hogy a záraiak nemcsak Máriáról és Hedvigrl, Nagy Lajos leánj'airól, hanem özvegyérl is

mondják

ezeket

geniturae

seu

„jure

:

naturae

successionis

in

et

dicto

successorio

ac

ordine

Regno Hungáriáé suc-

cessisse."

A „Dominus is

Naturális Regni" kifejezés

használtatik, továbbá

IV'.

Bélának

ifjabb

fia,

még

Mátj'ásra

Béla, a templa-

riusokkal kötött egyezségben szintén így szól magáról

'

Kovachich

;

Suppl.

I.

98. lap.

:

,,no-

145

mine nostro, utpote

quem

ad

eius,

Ducatus

iure geniturae

Slavoniae, Dalmatiae, atque Croatiae pertinere dignoscitur." stb.*

Természetesen nem lehet az Árpádok idejében minden

úgy képzelni, mintha az királyválasztó és koronázó országgylésen formaliter ment volna végbe, mint királyválasztást

pl.

avagy János

a Róbert Károlyé, a Mátyásé,

megválasztása

eld

stádiumában

fejldés

a kezdetleges

magára szigorúbb

öltött

életében koronázták

utána

az

és Ferdinánd

még még nem Hanem vagy még az

mert hiszen azon idben alkotmányunk

;

király

uj

méltóságok és

jogi

meg

formákat.

a valószín utódot, vagy annak

fképen a fpapok

párthívei,

elkelk

és

leiedzett

megegj^eztek abban, hogy

a király, s a nép jelenlétében hezvitték a koronázást, mint

legyen

örömrivalgásai között vég-

és pl.

és világi ki

III.

mindjárt apja

Istvánnál

halála után harmadnapra,- s a nemzet abban megnyugodott vagy ha meg nem nyugodott, akkor a kiknek ez nem tetszett, akár a nemzet zöme, akár csak egy kisebb töredéke, ellenpárttá

szervezkedtek,

trónra

emelni

Endrével,

I.

s

megkísértették

megkoronázni,

és

Bélával,

Gejzával,

I.

II.

a

mint

ez

maguk jelöltjét Aba Samuval, I.

Lászlóval és IV. Istvánnal

történt.

nem is anyhanem inkább az volt, formaságai még nem voltak

Hiszen az elfordult trónviszályoknak oka nyira a királyválasztásnak intézménye,

hogy magának a választásnak kifejldve.

Az Árpád-ház

idejében tehát a trónbetöltés módja a vámely csak annyiban volt korlátolva, hogy mindaddig, a mig az Árpád férfíivadékai élnek, a király ezek közül lasztás vala,

volt választandó.

E

mellett

azonban a nemzet

erkölcsi

köte-

lességének ismerte, hogy azon esetben, ha az elhunyt király felntt vagyis fegyver- és kormányképes figyermeket

hagyott

hátra, ezt ismerje el királyául, ilyennek nem létében azonban, ha csak az eld még életében nem gondoskodott arról, hogy a koronát és trónt kiskorú fiának biztosítsa, különösen III. ^

Cziráky

niturae" fell,

i.

m. 176.

— 179.

hogy azzal a

11.

Hajnik azon nézetben van a „ius ge-

királyfiak az ország

egy részére mint herczeg-

ségre való igényüket akarták és szokták kifejezni. 2

U.

o.

31.

1.

146

megelzleg, az elbb uralkodott királyhoz legközelebb

Bélát

álló felntt Arpádfit választotta királyává.

A trónrajtitás tozás

jogalapja tehát az Árpád fitUódai közé tar-

a nemzet

mellett

alapfeltétele

szabad választása vala,

az elsszülöttség rendje pedig csak mint

nem

Jigyelembe vételére a nemzet jogilag kötelezve

a vegyeshdzheli

Trónhetöltés

IS. §.

momentum

erkölcsi

Béla után jutott kizárólagos érvényre, de annak

és csak III.

volt.

liirdlyoh

alatt.

Ha

a magyar királyi szék

megállapodott

maradékai

örökösödési

annál kevésbbé lehetett

éltek,

Árpád-ház fiága

A nági

addig,

nem

nézve

betöltésére

rend

volt

mig Árpádnak fiági azután, a mikor az

kihalt.

leszármazókra ugyanis a trónra való igény

a melyik

kintetében legfeljebb az a jogszabály alkalmazható,

a fiágra nézve fönnállóit, azaz elismerése esetében

is

:

a

nág

te-

örökösödési igényének

csak az nyerhetett alkalmazást, hogj' a

nemzet szabadon választ az Árpádtól nágon leszármazottak közül, mint választott annak idejében a fiági maradékok közül.

A nág szó, ha az

örökösödési jogáról azonban csak akkor lehetne vagy a szokás útján nyilvánuló jogrendszerben hatá-

rozottan érvényesült volna, vag}^ pedig törvényben világosan

kimondatott volna.

De a magyar jogrendszerben

még

öröklési

joga

sem

érvé-

azok

nem

beneficziummal egj'bekötött hbért,

mint

nyugati

országokban,

nági öröködés

elvei a

A

ez

csakis

ennélfogva

mert

magyar jogrendszer

a

törvénynyel

a jogrendszer

azonban

nem,

ellen vallanak.

módja

trónbetöltés

és így

alapítani,

egyátalában

méltóságokra

képeztek örökletes

volt

nágnak

a szolgálatok fejében nyert földbirtokra nézve

nyesült,'^

a

a

éppen

elveire

szabályozva lehetett

nem kedvez

a

jogának. 1

Hárm. könyv

I.

7.

ez.,

18.

ez..

21. ez.,

22. ez.

volna

nág

nem azt

öröklési

147

Ennélfogva azon jelenség, hogy a magyarok az Árpád-

nági utódok között kerestek momentum hatásának tulajdonít-

ház fiágának kihalta után

mely

ható,

a

csak azon erkölcsi

királyt,

viseltetett,

nemzet Árpád vére iránt ol}^ kegyelettel Árpád fiutódai iránt érzett határtalan tisztehogy az szerint a

nágára is kiterjesztette. sem a graduális öröklési rend jogszabályt nem képezett, bizonysága az, hogy III. András leánj^ának, Erzsébetnek trónraemelése szóba sem került, pedig

letét

a fiág kihalása után a honalapító

hogy sem a

Annak,

rend

az elsszülöttségi

ezt

lineális,

kívánta volna

pedig IV. Béla leányának Erzsébetnek

;

rokonsági

a bajor Ottó

fia,

ízben állott

elbb a cseh Venczelt hívták meg a Béla Kunegunda nev unokájának volt az

legközelebb, és mégis trónra, a ki IV.

unokája,

végi

nev

Mária

pedig Róbert Károlyhoz fordultak, a

leányának unokája

Róbert Károlynak

ki

V. István

vala.

királylyá

a

tételét

szent

szék

nem

jogon, hanem azon a czímen követelte, hogy Magyarország az apostoli székhez tartozik, és így a pápa jogosítva van az országnak királyt nevezni. Ez kitnik IV. Miklós pápának követéhez, Aesinus püspökhöz 1291-ben intézett levelébl,! továbbá VIII. Bonifácz pápának 1301. október 17-érl

örökösödési

Miklós

ostiai

püspökhöz

De a nemzet ezen

intézett levelébl.

követeléssel

szemben

is

ragaszkodott

szabad királyválasztási jogához, a mint ez Thróczy krónikájának következ szavaiból is kitetszik: „Malebant hungari, ne

scilicet regni

Ecclesiam

dati

liberi,

Regis extrema experiri,

quem

Principem,

libere

libertatém amitterent,

volent

is

quam

susceptione per potestate

deligendi, decedere".^

sua,

St

pápának

királyjelölési jogát a

nemzet akkor sem ismerte

a mikor

Károlynak királylyá

választását

mint ez az 1308.

okmányból,

évi

királyválasztó

melyben a

már elhatározta, a országgylésrl kiadott lefolyása

királyválasztás

kétségtelenül kitnik; egyedül azon jogát ismervén

háznak, hogy a ^

2

^

A A

királyt,

levél szövegét lásd levél

szövegét lásd

Thróczy

2.

cap. 84.

a

kit

1.

o.

eladatik, el

az egy-

a rendek egyhangúlag és egye-

Cziráky u.

a el,

45.

m. 44.

i.

1.

1.

148

mint

tértleg

királyi

törzsbl

származót,

megersítse és megkoronázza.^ De a rendek Károlynak

hanem uralkodóházat

királyt,

megválasztottak^

megválasztásával

nemcsak

éppen úgy mint

választottak,

is

annak idejében Árpádnak fejedelemmé választása alkalmával, a mi kifejezésre jut azon okmányban, melyet néhány úr 1301-ben Károlynak királylyá választása tározásáról

kiadott

s

a

elha-

iránt létrejött

melybl Kovachich országgylésre

következtet, de melyet Cziráky csak pártgylési határozatnak tart

(Hist.

disqu. de

modo

cons.

imp. 51.

s.

1.)

„Nos igitur, — mondja az említett okmány — ad perpetuum ejusdem Regni bonum Statum et Commodum ex animo intendentes diligenti CoUatione praehabita, Dorninnm ;

Nostruni Karoliim, ac Posteritateii

Regem Hungáriáé,

in

exigit,

tuum suscipimus, Obedientiam nificentiae

197.

eins, prout regalis successio

Dominum

ac Naturalem

debitam exhibentes"

perpe-

ac Reverentiam Regiae Mag-

ei,

stb.

Cziráky

(1.

i.

m.

196

—

11.)

A

nemzet

itt

is

hogy

erkölcsileg kötelezve érezte magát,

azt válaszsza és koronázza királyává, a kit a trón az öröklés

természetes rendje

idsebb

fiát,

hoz közeli

is

volna,

illetett

vagy ilyennek nem létében viszonj^ban

családi

jogalapjául a

szerint

áll

közmeggj^zdés a

;

t.

a király leg-

i.

olyat, a ki a király-

de a

trón

választást

elfoglalásának

tekintette, termé-

szetesen a királyi család fitagjai közül való választást, mint az

Árpád-ház uralkodása idejében.

1

201

Az okmány szövegét

— 202.

11.

„Postque

közli Cziráky

sub specie tuendae

:

liist.

disqu. de

libertatis

eiusdem

modo

cons.

regni

inter

quod ipsius Domini Legati attigit aures per querelam patentem in publicum productum exoritur, videlicet, quod nolebant, nec erat aliquatenus eorum, quod Ecclesia Romána, vei ipse Domiipsos Barones et Nobiles murmur,

nus Legátus, eius nomine saepedicto regno phicehat

cis,

quod Uhun, qnem

more vocaverant,

et

in

regem

ipsi,

assnmpserant,

eiusdem Ecclesiae Romanae nomine et

quod etiam perpetuis

Romána

futuris

rege nullatenus provideret, sed

ex antiqno,

in

et

approbato eiusdem regni Dominus Legátus

praefatus

regem verum Hungáriáé confirmaret,

temporibus

veri

summi

Portifices,

et ipsa

Ecclesia haberent ius confirmandi et coronandi Reges Hungáriáé de

vera Regali progenie

propagatos, qnos

dicta progenie ducerent eligendos."

ipsi

unanitniter,

et

concorditer

de

149-

Ez

a ketts

momentum,

így János archidiakon.

hogy

Lajos

t.

az erkölcsi és a jogi, ki-

Nagy Lajos

1342-ben

király

i.

azon korbeli emlékekben.

fejezésre jut a legtöbb

az

ünnepét követ legközelebbi vasárnapon

mondja:

kortársa,

megoszlásának

apostolok

(július 21-én) Fejér-

Magyarország furainak, elkelinek, nemesei közönségének egyértelm akarata és kedvezése ezt megelzte stb. (voluntate unanimi et favore praecedente), nagy ünnepélyességgel és dicsséggel szent István király koronájával ünnepélyesen megkoronáz-

vár városában, miután

katonáinak

báróinak,

az ország

és

trónján,

tatott

és

illette,

au'ját követte (et

mely a természet joga szerint

eidem genitori suo

regni solio jure

in

naturae debito successisset)."^

következk olvashatók t a születés joga és országa fpapjainak, báróinak és neme-

Pál országbíró levelében pedig a

:

„Lajos Magyarország birtokába, mely rendje szerint

illette,

Székes-Fehér-

seinek egyetért szavazata és szándéka szerint

elmúlván

várott,

vasárnap

a

szt.

(július 21.),

Jakab

ünnepét

apostol

az úrnak 1342.

lyesen és tiszteletteljesen megkoronáztatott."

Dlugossus eladása beszél s az örökösödés

a

fpapok nem

jogáról

megelz

esztendejében ünnepé-

bárók választásáról

és is

-

tesz

említést,

mond-

nehogy pedig, Magyarország trónja megüresedvén, valamely szakadások vagy háborúk törhessenek ki kül- vagy belföldön Magyarország fpapjai és bárói, miután a királyi

ván

:

:

temetéssel

a

tartozó

királyról való

tiszteletet

gondoskodás

lerótták,

gondjaikat

felé fordították, és

a

jöv

egj'etért szava-

zattal s

megegyezéssel, Erzsébet királyné jelenlétében elhatá-

rozták,

hogy Károlynak az elhalt királynak idsebb fiát, a megkoronázni és így szent Jakab apostol

1

7 éves Lajost kell

ünnepét pal,

megelz

vasárnapon, augusztus elseje eltt 12 nap-

Lajos berezeg Chanadinus esztergomi érsek

által

a székes-

Magyarország királyává öveztetett és koronáztatott, mindenki nagy helyeslése és kedvezése mellett.^

fehérvári székesegj'házban

1

Cziráky

2

U.

o.

57.

2

U.

o.

57.-58.

i,

m.

.56.

1.

II.

1.

150

Ha inkább

Lajos trónrajutásának jogalapja választás vala, annál Máriát

kell

választott királj'nak

is

Thúrócz}' eladása szerint érdemeire

felelleg, apja

magyar a

nág

való

szék tehát

királyi

jogánál

öröklési

fogva,

mert

kit

trónra.

kevésbbé

annál

a

óhajtásának meg-

emeltek

tekintettel

Máriát

sem ezen a czímen, hanem

családja

tekintenünk,

a rendek, apja

nagyatj-ja,

A

illethette

Károly

választás alapján

és

jutott

a trónra.

Ezt maga Mária

elismeri eg}' okmán3^ában,

is

hogy „midn kegyes emlék atyánk Lajos követelménye

fiörökösök nélkül

szerint,

mondván

:

király a természet

elhalalozván,

ennél-

Magyarországunk fpapjainak, báróinak megegyezése és nemeseinek s elkelinek gylése egyenl akarattal és senki sem ellenkezvén, a szent koronával megkoronáztak és öveztek, és a mi országunk kormányának kormánypálczáfogva minket

jával felékesítettek"

stb.^

De még kevésbbé

a

illethette

trón

Zsigmondot neje

sem volt eddig és Zsigmond mindaddig, míg megkoronázva nem volt, királyaként nem is szerepelt. De Zsigmond hasonlóképen elismeri, hogy választás útján jutott a mag3'ar trónra, mondván az esztergomi egyháznak tett egy privilégiumában „az ország rendéi összejogán, mert

erre

praecedens

:

jvén

Fehérvárott,

irányítván

és

egyetértleg

szavazataikat,

virágvasárnapján

azon

senki

a

mi

személyünk

ellenkezvén,

ünnepélyességgel,

méltóság magassága megkíván, a felhágtunk."

sem

melyet

felé

1387-ben a

királyi

mondott országok trónjára

-

Mindezekbl

kétségtelen hog^^ a vegyes házból származó

maguk

királyaink

is elismerték a nemzet választási jogát, mely annak következtében, hogj" sem Máriának, sem Zsigm.ondnak, sem V. Lászlónak figj'ermekei nem voltak, egyre szabadabbá lett.

A

nemzet L Ulászló

megválasztásánál már az elhunyt

születend figyermekének, V. Lászlónak igényét sem respectálta, Hunyadi Mátyás trónraemelésével pedig még attól király

'

2

Czirák)''

U.

o.

i.

m. 63.

66-67.

11.

1.

4

151L

az erkölcsi

motivumokon alapuló szokástól

eddig követeit, hogy

közi

t.

az

i.

is

ivadékai

emeljen valakit szent István trónjára.

De

a mily mértékben nyer

tért

a szabad választás elve,

a mily mértékben nyer határozottabb jogi

gylés általi és nagyobb

választás,

Ezeknek Yenczel

sorát

cseh

formát az ország-

éppen oly mértékben kezdenek nagyobb

szerepet játszani a királyok

által

delmekkel kötött örökösödési szerzdések

val

a melyet

eltért,

nágának

Arpád-ház

a külföldi

Zsigmondnak 1396-ban Prágában királylyal

kölcsönös

kötött

feje-

is.

bátyjá-

örökösödési

szerzdése nyitja meg, majd egy 1402-ben kiadott okmányában azon esetre, ha fíutódai nem lennének, leányának Erzséország rendéinek beleegyezése

betnek

kezével az

magyar

trónt Albert osztrák berezegnek Ígérte,^

mellett

st

a

Alberttel

Pozson3'ba menvén, azon évi szeptember 14-én Ígéretérl egy ujabb okmányt bocsátott íiutódok nélkül halna

el,

ki,

metyben azon

hogy ezen sem ernek, sem féle-

el s kijelentik,

Ígéretüket tudva, önként, jóhiszemleg, alatt,

ha Zsigmond

a rendek Albertre az országot „iure

haereditario" átszármazottnak ismerik

lemnek hatása

esetre,

esküvel megersítve teszik

s

a mondott eset-

ben Albertet akarják magyar királylyá elfogadni és koronázni.

r

Ezen okmányt 110 és nemes, továbbá Pozsony és Sopron városok aláirtak és pecsétjeikkel ellátták, de a nemzet egy része az ellen tiltakozott és a szabad királyválasztás jogának érvényesítése czéljából nápolyi Lászlót

Ezen szerzdés, mely a már hiányában

forma

közjogunk

kiáltotta

kifejldött

szerint

ki

nem

érvénynyel

Albert herczeg halála után tárgytalanná

királylyá.

királyválasztási bírt,

vált.

Majd 14z0-ban leányát Erzsébetet az ifjabb Albert osztrák herczeggel jegyezte el Zsigmond, a kit a rendek azon esetre, ha Zsigmond fiutód nélkül halna el, az ország királyává választani ígértek, a mi 1437-ben, Zsigmond halála után be is következett.^ '

-

Az okmány szövegét U. o. 208-210. 11.

közli Cziráky

i.

m. 203

— 208.

11.

Zsigmondnak egy német nyelv okmányát, mely 1-Í2 l-ben Pozsonymelyben leányának, Erzsébetnek szabad választására bizza, hogy Albert heixzeg .Magyarországot, vagy Cseh- és Morvaországot örökölje utána,, közli Czirákv i. m. 214-211. 11. '

ban

kelt s

152

Albert

magyar ván

:

maga

hogy választás útján jutott a dekrétumának bevezetésében mond-

elismeri,

is

1439. évi

trónra,

«Nobisque

fa ven te divina

clementia in régimen

Regni Hungáriáé votive succedentihns 1440-ben

Albert halála után választották

meg

et

solium

etc/'

Ulászló

I.

lengyel királyt

az ország rendéi egy népes országgylésen

mirl egy ezen évi június 29-én kelt okmány tanúskodik. Ez okmány szövege, mely a többi Nos praelati, princiközt a következket foglalja magában Magyarország

királ3'ává,

:

pes, barones, comites, milites, proceres, clientes

communitas regni Hungáriáé wiiversaliter

:

cives totaque

singiili et shignla-

facinms" kétségen kivl helyezi, hogy Albert özvegye, Erzsébet is beleegyezett a választásba, a mit bizon3'ára nem tett volna, ha az országnak erre joga nincsen, hanem a magyar trón öröklés útján t, illetleg fiát, Lászlót illette volna. Igaz ugyan, hogy Ulászló halála után az ország elismerte riter imiversi tenere praesentinnt vottini

V. Lászlónak, Albert mint ezt egy

azon

utószülött fiának

Kovachich

által

ha az

föltétel alatt,

,

a

osztrák Frigyes,

kiadja

ellenkez esetben pedig oly

;

e

ki

veszélyes

királyról

idkben alkalmasabb

lesz

—

tanúsítja,-

kinek

volt László és a korona, a koronát visszaadja

a

de

királyságát,

okmány

közölt

a

—

kezében

és Lászlót

is

gondoskodnak, méltóságának

viselésére.

pedig 1458-ban

László halála után fia,

Hunyadi Jánosnak

Hollós Aíátyás választatott királylyá a pesti országgylé-

sen, a ki az Arpád-házzal

semmi rokonságban sem

volt,

a mi

a teljesen szabad királyválasztás elvének érvényre emelkedését bizonj'ítja.

Tények ezek, a melyeket eltagadni nem lehet, s a melyek «ll az örökösödés jogát és szabályát kutató írók csak úgy tudnak kitérni, hogy úgy L Ulászlót, mint Hollós Mátyást bitorlónak mondják.

De

lehet-e

bitorlónak

mondani

azt a királyt,

a kit a

nemzet egyhangúan nyilvánuló jogos akarata emelt a királjá székbe, s a kinek a nemzet, daczára annak, hog>' nem a '

2

Az okmánvszövegct Kovachich' Suppl.

II.

közli Cziráky 9.

1.

i.

ni.

225

— 230.

11.

153

koronával

szent

még

keresésére helyett,

megkoronázva,

volt

engedelmeskedett, a

kit

eltnte után

követeket

hogy azonnal

pártkülönbség

küldött

is

?

földrl

maga

meg

hívtak

a trónkövetel

a

rétegeiben

is

alatt

is

azt a királyt, a kit ide-

a

kit

királyul

a

egész Európa,

st

ismert

32

el,

magyar névnek

a

ki

fénvt és

emléke még a nép legalsóbb

szerzett, s a kinek

ma

a

!

trónra,

Frigyes

éves dicsséges uralkodása

dicsséget

Lengyelországba,

üj királyválasztáshoz fogott volna, \'agy

hogy Lászlót elismerte volna Avagy lehet-e bitorlónak nevezni gen

nélkül

visszakívánt, s a kinek

is

kegyelettel említtetik

?

ki

egy nemzet eltt, ha nem a saját akarata, lehet a nemzetnek jogszerinti királya, ha nem az, a ki

a

nemzet akaratából

Mi

lehet szent

ül

szent

István trónján

?

I

\'ajjon az

t megvagy pedig az a szent áhítat, a melylyel a nemzet tagjai iránta, mint a nemzet hatalmának letéteményese és nemzeti dicsségének legfbb tényeörökösödés joga

biztosítja-e

népe szeretetérl,

illet tiszteletrl és

zje

iránt viseltetik

inkább az uralkodót az

!

Vájjon a most uralkodó ausztriai házból származó

delmeink ersebb jogalapon birnák-e a magyar

feje-

királyi széket,

ha egyedül leszármazásukra hivatkozva, örökösödési jogon akarnák azt bírni mint így, hogy a nemzet szabad akaratá;

ból hozott és

elfogadott

pragmatica

sanctio alapján jutottak

és fognak jutni arra?!

Ha Mátyás után decretumai

A

ki

rend ellen

bitorló volt,

miért

privilégiumai,

nem

akkor miért maradtak érvényben

jelentettek

ki

semmiseknek

halála

?

a kétségtelen jogot akarja megtámadni, az a jogvét,

s

a

ki

a nemzet jogait akarja megtagadni,

a nemzet királyainak joga ellen követ

Mátyás épen oly joggal

viselte

el

az

merényletet.

szent

István koronáját,

mint az eltte és utána következ valamennyi magj-ar király,

noha az nak,

megválasztásának

hanem az

nagynev

vérébl való leszármazás

De

az

örökösödési

mond uralkodása

idején

erkölcsi

alapja

atyjának,

nem

az Árpád-

Hunyadi Jánosnak

vala.

már veszik kezdetüket, Mátyás

szerzdések, a melyek

Zsigkirály-

154

sem

lyá választásával

értek

véget

;

mert az

Albertben

és

V. Lászlóban a magyar trónra került ausztriai dynastia Magyar-

országra vonatkozó örökösödési jogát minden áron biztosítani és a rendek által elismertetni igyekezett.

Mátyás az osztrák Frigyessel a korona

Így 1463-ban

visszaszerezhetése czéljából oly szerzdésre lépett, mely szerint

vagy unokái nem lennének, s ha megürülne a királyi szék, a császár vagy fia, a kit e végbó'l megbízni fog, s ennek halála után a császárnak azon fia, a kit hátrahagy, vagy ha többeket hagyna hátra, valaki ezek közül, a kit maga az ország választ, Magyarország királyává tétessék, s ezen szerzdés Mátyás ha Mátyásnak

fiai

és a rendek által a király koronáztatása után megersíttessék.^

azonban

Frigyes

Mátyás

e jogairól,

által

kényszerítve,

lemondott.

Mátyás

halála után

választatott királylyá, a fiát,

még

Lajost

II.

De az

II.

Ulászló

hogy

ki,

fia

rendes

életében megkoronáztatta.

ausztriai dynastia a

magyar trónra

nyét ismét örökösödési szerzdésekkel

végbl Frigyes kösödési

és

országgylésen

részére a trónt biztosítsa,

fia

Miksa,

1491-ben

szerzdést tartalmazó

békére

vitatott igé-

akarta biztosítani s e Ulászlóval lépett,

oly

mely

örö-

szerint

azon esetben, ha Ulászlónak fiutódai nem lennének, az ország Miksára, vagy ennek utódjai közül arra szálljon, a kit az ország választ,

tend,

s

leteend.-

A

kik

azok

jelentek,

új

ott publicáltatván,

s a kit

pedig

ezen

által is

az

országgylésen meg nem

országgylésre hívatnak össze, ezek

is

mindaddig,

nyerik.

A

ki

megersí-

követeinek jelenlétében az eskü

s

ez

okmány

esküt tesznek annak megtartására,

ezután tesznek valamely méltóságra, az

rá tenni,

nem

ezen szerzdés a rendek

s erre általuk a császár

míg a trónt

pedig a rendek

a császár által

meg

is

esküt fog

vagy utódai

el

fog választatni,

ne mint ellenség, fegyverrel, hanem régi szokás szerint meghívásra jöjjön az országba.^ Szövegét közli Cziráky i. m. 239 - 248. 11. Cziráky i. m. 26'á 1 * Ez okmány szövegét 1. Cziráky i. m. 250 284. 11. Ezen okmán3'ban, mely Miksának és utódainak nem országgylési határozat, hanem az egyesek személyes hségének biztosítása által akarta a magj'ar trónt megszerezni, ki ne látná megnyilatkozni a német magánjogi felfogást az állam és fhatalom 1

2

—

természete fell.

155

Ez okmányt a írták alá,

bárók,

fpapok

elkelk nevében

és

nagy ingerültséggel

királyválasztási jogot veszélyeztet békét,

fogadta s

14-en

de az 1492. évi budai országgylés, mint a szabad

nem

acceptálta.

Ezen szerzdés elleni reactiónak tulajdonítható az 1498. 45. t.-czikk, mely kimondja, hogy ha a király örökös

évi

nélkül halna

mék

el,

a királyválasztó országgylésre idegen fejedel-

követei, kik a választók között pártokat kelthetnének, be

ne bocsáttassanak, a nemzet fogja tudni érdekét, oly királyt fog választani, ki a trónon

mely

szerint Ulászló

megülhes-

országgylés határozata,

évi rákosi

sen: úgyszintén az 1505.

s e szerint

becsülettel

örökös nélküli halála után csak magyar

legyen kiráhiyá választható.

Az

1506.

évben

azonban

ismét örökösödési

Ulászló

szerzdést tartalmazó békére lépett Miksával, mely szerint Ferdinánd fherczeg, Miksa unokája Ulászló leányát, Annát veendi.

Ha Anna szülne,

leányt

kiskorában

Ferdinánd

azt

elhalna,

a

s

nül

fogja

venni

szülne, ez Miksa unokáját, Ferdinánd nvérét,

nül,

s

nül

királyné ismét ;

de ha

fiút

Máriát veendi

Miksa a magyar trónra megszerzettnek

vélt

örökösö-

dési igényét fentartja.^

Ezen békeszerzdést 6 püspök és 2i úr ersítette meg az egész országot képviselik mindállítással, hogy azonáltal ezen szerzdés közjogunk szerint érvényesnek nem mondható, mert az ország nevében már ezen idben néhány

k

azon

fpap

nem

és úr joggal

;

cselekedhetett.

Ezen örökösödési szerzdések, különösen az 1491. évi, fényesen bizonyítják, hogy Magyarország választó királyság vala, a mennyiben ezekben valamennyiben ki van kötve a rendek beleegyezése, és valamennyi az

örökösödési jognak

hogy a rendek

nyúit,

nem

biztosítására,

annyira közvetlenül

inkább

mint

arra irá-

azt válaszszák királyl3^á, a kinek javára

ezen szerzdések megköttettek.

A vegyes házbeli az,

királyok korában tehát

három momentum

a mi a trónbetöltés tekintetében figyelmünket megérdemli.

Az egyik '

hogy a trónra igényt formáló

az,

E szerzdés szövegét

Dr. FerdinandyGejza

:

A

lásd Cziráky

királyi méltóság-.

i.

m. 287

— 292

külföldi

11.

H

-

156

dynastiák a szabad választás

gylés

által

kodtak

vélt

is

elismerend

szerzdésekkel

örökösödési

magyar trónra

a

igén3''eiket

korlátolandó, az ország-

elvét

biztosítani

ipar-

mely

;

törekvések mint a nemzet szabadságát és függetlenségét veszélyeztetk, a nemzetnek az Árpád-ház

nágai

iránti

kegyeletét

megrontották.

A

másik

dynastiák

elbb

az

hogj'

az,

fiágának

id

rövid

említett

körülmény és a következtében

kihalása

alatti

a szabad választás jogát korlátoló azon erkölcsi motívumok,

melyek ték,

lassankint háttérbe

szabad királ3'választás után a szabad

halála

még

korszak elején

e

figyermekére, de

a nemzetet Árpád véréhez fzés az országot

szorultak, felé terelték;

választást egyedül

nem

az

a teljesen

hogy Albert

ügj^ann^ara,

elhunyt

egyúttal oldalrokonaira

királ}'

vagy leányági

utódaira való figyelem korlátolta csak.

A

harmadik

hogy a

az,

g^'akori dynastia-változás követ-

keztében szükségessé vált királyválasztások már Zsigmondtól

kezdve a királyválasztásnak határozott jogi formát kezdtek adni, egyedül az

országgylésen formálisan végbement

választást és koronázást ruházva

fel

királ}'-

azzal a hatálylyal, hog}'

a megválasztott Magyarország törvényes és valódi királyának tekintessék.

A míg

ugyanis

az

Árpád-házbeli

királ3''ok

idejében a

koronázásnál a közönséges országg}'lések minden valószínség szerint többször mellztettek,

elkelk

vettek

activ

részt,

az

s

a koronázásban csak az rendéi hel}^ett pedig

ország

csak a közeli környékbl becsdült néptömeg, de ez mint

néz

választó

szerepelt

és

;

is

csak

addig Róbert Károlytól kezdve a király-

koronázó országgylések

nélkül valakit királylyá avatni

zottabban domborodik

nem

alakja,

lehet,

Zsigmond óta pedig

ki,

mint

a

mely

mindegyre határofeltétlenül ér-

vényes jogszabályt képezett.

Az

I.

Ulászlót

megválasztó

országgylésnek okmánya,

ügyszintén azon meghívó, meljij'el Kassa városa 1458 januárius havára királyválasztó

országgylésre meghívatik,^ továbbá

Beatrix királyné meghívó levele, melj'-ben Bártfa városát 1490-

1

Szövegét lásd Cziráky

i.

m. 238

1.

157

ben királyválasztó országgylésre meghívja

hogy ezen

idben a

országgylésen

séges

végbemenni, melyre a fpapok

kellett

és furakon kívül az összes nemesség és a is

meghívandók

voltak,

úgyszintén

még Nagy Lajos koronázása tevékenység),

De az 3.

czikk

sz.

kir.

városok

koronázásnál

a

(a hol

idejében csak a fpapságot

már

az országgjaílés

illette

activ szerepet játszik.

1485. évi úgynevezett nádori törvények a király-

választás formáját törvényben

a

azt bizonyítják,

^

;

királyválasztásnak és koronázásnak közön-

szerint

koronázó országgylést

t

illette

is

részt vettek, mint

szabályozták,

is

a nádornak

joga

a mennyiben

királyválasztó

volt

egybehívni és a

2-ik

czikk

és

szerint

az els szavazat. Ezen korban tehát, daczára annak, hogy a választás sokkal szabadabb volt, s abban a nemzetnek nagyobb rétegei szályU'al és

nem

elbb,

pártkirályok

találkozunk

egyidej

annyi

uralkodásával,

trónvi-

még

mint

az Árpád-ház idejének els felében.

lé.

TrónbetöUés a mohácsi vész után.

§.

A

mohácsi vész után a szabad királyválasztás

elvéhez

való ragaszkodás egyrészrl, az örökösödési

szerzdéseknek

a királj'választásnál való országot két nagy pártra

másrészrl,

figyelembe szakította, a

vétele

az

minek azután az állami

kettészakadás volt az eredménye.

Az dett

l526-ik évben ug^^anis mind a

két párt

szervezke-

különböz helyen és idben országgylésre hívta maga híveit. A szabad királyválasztáshoz ragaszkodó

s

össze a

országgylésen Szapolyai János erdélyi az örökösödési szerzdéseket figyelembe vev párt

párt a székesfehérvári vajdát,

pozsonyi

pedig a czeget,

II.

Az

országgylésen Ferdinánd

1526-ik évi

gylést, mely

november hó

Szapolyaj'

Jánost

10-én

november 30-ára Komáromba Szövegét lásd Cziráky

i.

m.

megtartott

választotta

királylyá, a vajda pártfelei hívták össze

1

osztrák

fher-

Ulászló vejét, választotta királylyá.

hirdetett,

248—249

;

az

de

és

ország-

koronázta

ugyanezen

meg nem

évi

tartott

II.

11'

158

deczember havára Pozsonyba melyen I. Ferdinánd választatott

áttett

és

országgylést pedig,

királylyá, Báthor\^ István,

a

nádor hívta össze.

Mindkét országgylés törvényes kinek van

nem

mert

volt,

arra,

hogy

országgylést össze-

az

létében

sem törvény, sem megállapodott szokás nem volt. Az évi 3. t. ez. felhatalmazza ugyan a nádort, hogy király

hívni,

1485.

nem

joga király

létében

— volt

nem

teszi

mi pedig a szokást

illeti,

országgylést hívhasson egybe,

nádor kizárólagos jogává.

ezt a

példa

arra

is,

A

hogy az

elhalt király

de

özvegye, (mint

Mátyás halála után Beatrix), úgyszintén arra is, hog\' több fméltóságot visel fúr - hívott össze országgylést. Mind a két választás eg3^hangú és egyaránt érvényes, ^ és így mindkét király egyaránt törvén3^es volt, a mint ezt *

az 1538. évi nagyváradi békeokmányban mindkét király egy-

másra nézve

el

ismerte.

is

De annak, hogy 1527. november Ferdinánd királya

a

volt

megkoronáztatott,

is

volt

az

területi

3-ika óta, a mikor

törvényes

természetszer

országnak,

kettészakadás,

állami

és

két

erdélyi független választófejedelemség

és

már

koronás

következménj^e

mely

1570-ben az

megalakulásával

nyert

befejezést.

Bár

I.

oda iránj'ultak, hogy Magyarország királyául, (a mint januárius 19-én kelt és az országban köz-

Ferdinánd

törekvései

örökös jogon ismertessék ez egy 1527. évi

német

zétett

nyelv

el

levelébl,*

rendéihez intézett levelébl

27-én kelt levelébl

^

kitnik)

i.

;

továbbá

Prágában

egy

az

1527.

ország

márczius

mindazonáltal kétségtelen, hogy

magyar trónt, a mint országgylésnek választási ténye, és a

Ferdinánd választás alapján ezt a királyválasztó

és a

^

nj^erte el a

^ Beatrix királyné meghívó levelét Bártfa városához, Cziráky többsz. m. 248 49. 11. ^ így Mátyás megválasztásakor (1. Horváth M. Magvarorsz. tört.

III.

77.

1.1.

Ugyanezt a nézetet

vallja Cziráky i. m. 137 1. Cziráky i. in. 133. 1. * U. o. „tum iure successionis et geniturae veri naturales et legitimi Regni Hungáriáé haeredes simus." * U. o. „idcirco vos omnes hortaniur et benigno affectu monemus, ut cognitis iuribus, quae Nobis et ser, Coniugi Xostrae in isto Regno com^ *

petunf

ete.

I

159

késbbi

események

igazolják,

is

özvegye, egy 152(3. évi deczember

bánhoz

iiorvát

levelében

írt

De hogy mindkét fejedelemmé

Lajos

II.

19-én Batthyány Ferencz

st egy

levelében,^

maga Ferdinánd

-

a mit Mária,

s

1527. június 29-én kelt

elismert.

is

Árpád

királyválasztás épen úgy, mint

valamint

választásánál,

emelésénél, egyúttal dynastiaválasztás

Róbert is volt,

mindaddig, mig a megválasztott király

Károly

és

trónra

ennek alapján

fimaradékai

a

élnek,

király ezek közül volt választandó, ezt az 1547. évi 5. t.-cz. 5.

valamint az

§-a,

1538.

béke 40.

nagyváradi

évi

pontja

kétségen kívül helyezik.

Az

1547. évi

midn

„mert

5.

t.-cz.

ugyanis

§-a

5.

de egj'szersmind minden idre az és hatalma

alá

iparkodással (t.

i.

és

magokat

vetették

Felségének,

fiörököseinek

uralma

is

nem kevesebb hséggel,

;

fognak

tisztelettel

mondja;

ezeket

az ország karai és rendéi nemcsak

és rendek neki

a karok

tartózkodónak

a király fiának), mint az országban

en-

gedelmeskedni, mint magának

Felsége személyének." van tehát fogadva az ausztriai ház trónra való joga, de az örökösödési rend ebben sem levén

Ezen törvényben a

megállapítv'a,

el

trónbetöltés

módja továbbra

az

is

ország-

gjaílés választása vala.

A

királyi

szék betöltésének módjául, illetleg

megszerzésének

szék

jogalapjául

a

a

nagyváradi

királyi

békében

ki van elismerve mert ebben a választás formája van kötve, hog}^ János halála után az egész ország a római idközben elhalna, Ferdinándra, „vagy ha királyra, t.

is

;

i.

annak

fiára szálljon,

a

liit

ezen ország

közös

megegyezéssel

királylyá választani lesz köteles, és ennek halála

törvényes örököseit

De ezen béke lása esetére a elismeri,

^

oinniinn,

Regem

után

az

illesse."

40. pontja a két király fiutódainak kiha-

nemzet

szabad

mondván: „abban az

Cziráky i. m. 152. qui huic Conventui

királyválasztásának

is

esetben, ha a császárnak fiága

Ipse

1.

jogát

Fráter Noster coininuni coriun voto electus est, ct declaraUis in

Ser.

intererant,

Httngariac. ^

Ezen

levele szerint

megfontolás után szabadon királvává választotta."

a

magj'ar

és önként

országgylés Magyarország

t

„komoly

igaz

és

és érett törvénj'es

160

kihalna, az ország János fiaira és s

örököseire szálljon vissza,

nem létében a szabad választás az ország elbbeni

ezeknek

vénye és szabadsága Hasonlót

szerint ismét a

tartalmaz

magyar nemzetet

Ferdinándnak

János

1551-ben kötött békeszerzdése,

tör-

illesse."

*

özvegj'ével,

mely

szerint ha Ferdinándnak magva szakadna, az ország Izabella fiára és fiörököseire szálljon, s ezeknek nem létében a szabad királ3rválasztás

Izabellával

a nemzetnél maradjon (apud

Gentem Hungaricam maneat).-

Ezen szerzdések, a melyek az elbbi korszak örökönemcsak abban hasonlítanak, hogy az

södési szerzdéseihez

ország szabad királyválasztási jogának megszorítására irányulnak,

hanem abban

hogy országgylésileg megersítve nem azt bizonyítják hogy Magyarország király választási jogát, és azt, hogy az örökösödési

voltak,

szabad

is,

csak

szintén

jog csak a királyok

fiági utódait

Mindazonáltal

nemzet

nem

által

:

Ferdinánd

Ferdinánd

illeti,

az

elismerte.

is

jognak

elsszülöttségi

a

való elismertetésére mindent elkövetett és ha ezt

bírta is

keresztülvinni,

a gylöletes

legalább

választás

szavat iparkodott mellztetni.

(electio)

Az

1561-ik évi bécsi conferentián

Ferdinánd, hogy fiának Miksának

urak ismerjék

ugyanis azt

kívánta

egybegylt

kiralj^ságát az

De a nádor, Nádasdy Tamás, egész hogy a király három fia közül

el.

rozottsággal kijelentette, a nemesség

nyilvános

szavazata

által

választottat

hatá-

csakis

illetheti

szent István koronája.^

Ferdinándnak az 1563.

évi királyválasztó és

országgylésre kibocsátott meghívó levelében

hogy

jezve,

az

is

koronázó van fe-

ki

országgylést, fiának Miksának megválasz-

tására és megkoronázására hívja össze, csak a választás szó

van abban

kerülve,-* és

a király akarata és az elsszülöttség

van abban hangsúlyozva. 1

Cziráky

2

U.

o.

*

U.

o.

143.

^

U.

o.

296

m.

i.

139

-

139

140.

— 140.

11.

11.

1.

— 298.

11.

„in

legitimum

recipiendum, declarandum, recognoscendum scitu et approbatione O. 0. et S. S.

tudinem,

in primogenitis

post et

Nos

accedente

Hungáriáé Regem omnium consensu,

Regni iuxta veterem morém,

et

consue-

divorum quondam Hungáriáé Regum praedecessorum

nostrorum observatum, debita solennitate coronandum decrevimus

"

161

Az országgylés

annyira ragaszkodott a szabad választás

elvének föntartásához, hogy

—

ámbár

hangúlag Miksát akarták királylyá szóló

okmányba azt kívánták

rendek a választásról

hogy Miksa

íratni,

okokból egy-

politikai

tenni, a

királylyá válasz-

de a császár ettl vonakodott és így „király(nominatus est) íratott be az okmányba.^

tatott, (electus est)^

lyá neveztetett"

De annak, hogy az országgylés

valakit

A

„választás (electio)" szónak

királylyá

uralkodóink

használatát

fiaiknak megválasztása alkalmával gondosan kerülni

nak ugyan, de az ell, hogy

gylés tegye

királylyá, ily

elsszülött

módon sem

ne-

egy és ugyanaz.

vez-e, vag}^ királylyá választ-e, lényege

iparkod-

az

fiaikat

ország-

tudtak kitérni.

így a Rudolf megválasztásáról szóló 1572. évi 2. t.-cz. 5. decretumának 2. czikke) szerint Rudolfot „uiianimi

(Miksa

omniiun Ordiiiiiui consensn in Regem Hungáriáé expostnlaveranV azaz királyul kívánták. 1609-ben kelt levelében - már II, Mátyás azonban egy ezeket mondja magáról: „Dominum et Regem tLuaiiimi con,

sensn electuíu

fuisse.''

Ferdinándról az

II.

1618.

decretum

évi

bevezetésének

mondja „iuxta antiquam consuetudinem et ez ország rendéinek) semper obserlibertatém eorundem (t. vatam, paribus votis, unanimique consensu, in Dominum et 2.

§-a

ezeket

:

i.

Regem ipsorum,

rite elegeriuit,

proclamarunt

stb. íeliciter

coronaverunt." Ugyanezt mondja az 1622.

törvénybe

iktatott

Épen

felavatási hitlevél

1.

§-a

így szabad választást említ a

választásáról szóló 1625. évi 3.

1638. évi

7.

t.-czikkbe iktatott hitlevele

Hasonlóképen

az

1647.

és

t.-cz.

évi

évi

2.

is.

III. III.

Ferdinánd megFerdinándnak az

bevezet részének t.-cz.

2.

2.

évi

szóló 1655. évi

2.

t.-cz.

2.

1.

I.

§-a.

úgy-

§-ában,

szintén IV. Ferdinánd felavatási hitlevelében,^ végre az

választásáról

etiam

t.-cz.-ben

Lipót

§-ában és az 1659.

t.-czikkbe iktatott felavatási hitlevélben világosan szabad

1.

választás és kikiáltás (paribus votis et unanimi consensu, et libere

^

-

3

eligerent,

proclamarent

stb.)

említtetik,

Cziráky i. m. 146. 1. Sámboki elbeszélése után. Kovachich Suppl. 111. 363. 1. Kovachich Suppl. III. 406. 1.

rite

a mi kétség-

162

hogy I. Ferdinándtól I. Lipótig minden királj' a nemzet formális országgj'lési választásának alapján bírta szent

telenné teszi,

István királyi székét és koronáját.

Mindezen tagadhatlan tényekbl és világos törvényiekbl eléggé

hogy mennyire

kitetszik,

Gustermant,

Lakicsot,

örökösödési

meg

szabályát

Grossingot

akarták

jogot

a jelen század elején a

helyes

mködtek

magyar közjog

felfogáshoz akarták

nem

il3'en

csodálkozzunk

terén, ne

felfogás, és

hogy

igazi forrásokhoz,

visszavezetni,

arathattak

az

örökösödés

a múlt század végén és

megromlott a magj^ar közjogi

fáradságos törekvései

kívánnunk

az

és

azon nagyérdem íróknak, kik a nemzetet az a

midn

társaikat, a

és

bebizonyítani

akarták állapítani. S ha elgondoljuk, hogy

igazságkutató jeles férfiak azon, hogy

vezette az igazság szeretete

ezen

buzgó

és

mint a mih'et

0I3' sikert,

kellett.

A Habsburg-korszak

tehát

alatt

a trónbetöltés

módja

ugyanaz a jogelv érvényesült, mint a vegyes házbeli királyok korában t. az els ízben megválasztott

tekintetében

i.

:

király fiági leszármazó! körére korlátolt szabad választás elve

a különbség csak az, hogy

II.

Mátyástól kezdve a választás

már törvényeinkben is formális kifejezésre jut. De azon erkölcsi momentumok, a melyek. az elbbi korszakban befolyásolták iránj'át, t. i. az Árpád vérébl való származás, vagy az elhunyt királyhoz való rokonsági viszony avag}' az apák érdemei iránti kegyelet, jelentségüket vesztik és helyöket

a választás

a

politikai

nyének

új

hatalmi

érdekek és az

ifjabb

királ^^ság

alakban való felélesztése, foglalják

intézmé-

el.

A török elleni védelem ugyanis azt kívánta, hog}^ a nemzet azt válaszsza királyává, a ki elsszülöttségi örökösödési

jogánál

urává lészen

fogva s a

római császári trónra kodva,

A

illeti,

;

ifjabb

kilátása

van

is

a német-

mert így külföldi hatalmára támaszellen több sikerrel védheti

meg.

királyságnak új alakban való fölélesz-

ez a dynastia érdekében történt, mert a dynastia

csakis így vélte

nyokban

is

örökös tartományoknak

ennélfogva

az országot a török

mi pedig az

tését

az osztrák

kinek

biztosítottnak azt,

hogy az örökös tartomáMagyar-

fennálló elsszülöttségi elv a gyakorlatban

országra nézve

is

érvényesülni fog.

163

De épen azon körülmény,

hogj' e ketts okból mindig

az választatott Magyarország királyává, a rendje

szülöttség

egyúttal azt

szerint

hogy a magyar

is,

kit

volna,

illetett

is

a trón az els-

szükségessé

tette

trónra jutásnak jog-

királyi

küls alakban

alapjaként a választás elve mindig határozottabb nj^erjen kifejezést.

Azon idDen ugyanis a szabad

választás

nemzet szabadságával,

tekintetett a

egyértelmnek

a királjd hatalom korlá-

toltságával és a nemzeti souverainitas elismerésével lés

;

az örök-

elvének elismerése pedig azon veszélyt rejtette volna ma-

gában,

hogy az örökölt ország patrimoniumnak fog

tetni s

ez

maga után vonja

megfosztja a nemzetet

lanságát,

az

hatalomnak

állami

gyává

s

tekin-

a királyi hatalom absolui korlátattól,

hogy részese legyen

ilyképen a nemzetet a hatalom

tár-

teszi.*

Addig,

mig a nemzet szabad királyválasztási joga a nemzet is megalkudott a körül-

a

nem

kétségbe

vonatott,

ményekkel és tartózkodás nélkül választotta s koronázta királyává az osztrák örökös tartományoknak elsszülöttségi jogon örökös

urát.

De

hogy a

alig

1687. évi országgylésen törvénj''

királyválasztás

által

az

joga

felfüggesztetett és az

elsszülöttségi fiági örökösödés kimondatott, kitört a kedélyek

vihara s megindult a

elfojtott

fzd

II.

Rákócz}-

8 éves szabadságháhorú, melynek

nevéhez

Ferencz

nem kevesebb

volt

a czélja, mint elszakadni az ausztriai háztól.

Az '

1687.

Ennek

év'i

2.

t.-cz.

igazolására

biztosainak 1705. évi decz.

lásd 'z'S-án

I.

Lipót

nagy érdemeire

a Rákóczyval

szövetkezett

hivat-

rendek béke-

a császár békebiztosaihoz intézett levelét

„Azonban, kétféle lehet az örökösödés alakja. Egyik az, hogy az uralkodás apáról

fiúra

száll

;

másik

hogy az uralkodó az ih'en országot örökös noha más törvénjí^ek szerint kormányozza. És

az,

birtokjog alapján birtokolja,

a fejedelmek mégis egynek veszik az örökösödési jog, szerint való uralkodást ezen örökös Inrtokjoggal, a melyet a németek Lcibeigennek neveznek. Ily történt tott

nálunk

is,

t.

i.

miután

eltöröltetett a bulla

az örökösödés; visszaélés útján ránk

jogot, olj-formán, hog\'' mikor

azt

Historie de revolution

111.

99—149.

11.

módon

s megállapítta-

kiterjesztették az örökiis birtok-

országra

ki

akartak vetni

mondták: mivel Magyarország az örökös, országok fizessen 4 milliót. (Ladányi: Mag}', alktm. tört. 375—376.

milliót,

tehát

is

minden örökös

záradéka

Ili

^-yéLi teszi, 11..

Rákóczj-

164

kozva,

mondja

a :

fognak

nemzet hálaérzetének örök* bizonyságaképen kihogy ezután az ország rendéi „soha senki mást nem és

tekinteni

királyokúi

csak

koronázni,

ilyenné

Felsége fiörökösei közül (propriis ex Lumbis suis descenden-

tium Masculorum Haeredum annyival e áll

is

Primogenitum) az elsszülöttet,

inkább, mert ezt rendeli az 1547. évi

tárgyban alkotott törvény

is

;

más

és

5. t.-cz.

ennélfogva valahányszor el-

a királyfelavatás szüksége, mindig

Felsége fiutódait fogják

megkoronázni a fölavatási hitlevél pontjainak elfogadása, királyi megersítés általi biztosítása, azon eskü letevése után, a Felsége eldei is." E törvénymelyet le szoktak tenni

—

mondatik,

ben azonban oly valótlanság

st maga

eladottak,

az

idézett

itt

a

melyet

eddig

az

1547. évi 5. t.-cz

is

meg-

czáfolnak, mert hiszen ez elsszülött örökösödési jogáról ezt

megelzleg egy törvényünk sem tett említést. Az örökösödést azonban ezen törvény sem mondja hanem

feltétlenül,

kiköti a hitlevél kibocsátását, erre az

ki

eskü

a koronázást.

letételét és

Az ezen

évi 3.

t.-cz.

pedig arra az esetre, ha a fimara-

„hogy a magyar korona öröklési joga Spanyolország mostani királyára, II. Károlyra, s ennek fimaradékaira szálljon, úgy azonban, hogy amint fennebb dékok kihalnának, kimondja

:

mondatott, a koronázást elzze fogadása,

mind

királyi

s

cs.

kir.

esküvel való

Felségének,

meg

a felav^atási

hitlevél

el-

És ha végi

megersítése.

mind a span^'olországi

felséges

magva szakadna, akkor ismét helye legj^en Rendek si és jóváhagyott szokásainak és jogai-

királynak férfiágon

a Karok és

nak a királyok választásában és koronázásában."

Ugyanezek jutnak kifejezésre az 1687. gylésen megkoronázott Józsefnek hitlevelében ^ 1687. évi rite"

1. t.

ország-

évi is,

a

kit

az

ez. szerint „unanimiter et faustis acclamationibus

koronáztak

királ3''lyá.

Ezen törvények

szerint tehát kimondatott

ugyan, hogy

az ország azt tartozik királyául elismerni és megkoronázni, a ki

az elsszülöttség rendje szerint következik

részérl teljesítend *

közli

1. Kovachich Suppl. Magy. alktm. tört. 273. 1.

József hitlevelét

Ladányi

:

feltételek,

a koronázás és 111.

425.

1.,

;

de az örökös a szabad

vá-

magyar fordításban

165

jogának fentartása, azt

lasztás

hanem a

választás jogát az

hogy

e

törvények

meg nem

szüntették,

mutatják,

Magyarország választó-királysági

jellegét

örökösökl

utódok

választott fiági

kihalásának idejéig csak felfüggesztették.

De nemzet

a szabad választás elve annyira össze

jogi

sem tudtak

tésében

Els merte

István koronája.

hozta

a magyar, hiában volt

Az 1703-ban

az ország,

föl

felfüggesz-

kiütött nyilt

hogy az

1687.

évi

nem

is-

annak fején szent háború fokáúl azt országgylés meg

és ott József öröklési jogának elismertetése és

volt félemlítve,

megkoronázása

ki

volt

erszakolva.

Ennélfogva az 1687.

évi

2.

és

trónöröklésével,

a

kiben

valóban

t.-czikkek

3.

csak az 1711. évi szatmári béke után léptek roly

a

a kedélyek megnyugodni.

örökösödési jogon megkoronázott királyát

királj^áúl

el

nve

volt

meggyzdésével, hogy annak még

életbe,

III.

Habsburg-dynastia

a

Káfiága

kihalt.

l.

A nöcigi

§,

1.

örölilés

himonddsa az

és 2. törvényczUiliben,

József halála után az 1687. évi

elsszülöttség a

illette

De

názni.

rendje

magyar

trón,

nem

ez

az 1687. évi

3.

t

2.

értelmében az

t.-cz.

ennek testvéröcscsét, Károlyt a nemzetnek királylyá koro-

szerint

kellett

az a Károly

t.-cz.

ekkor már rég

király,

1728. évi

ismerte

nem

volt,

s

élt,

a

kinek

fiági

öröklését

mert az a Károly, a spanyol

el,

benne a Habsburg-dynas-

tiának spanyol ága kihalt.

Az

—

császár 1.

1712-ik évi

t.-cz.

Vl-ik

—

végbement

országgylésen

mint magyar király e

ki

néven

megkoronázása,

Ilí-ik,

a

mint

mirl az

Károlynak,

német-római 1715-ik

évi

tanúskodik.

A

tére

szabad választás jogát a nemzet a fiág kihalása eseismét biztosítani akarta, s e végbl az 1715 ik évi

3. t.-cz. -ben

ismét

kijelentetett

:

hogy a néhai Lipót

királytól

leszármazó fiág kihalása esetére a karok és rendeknek si és jóváhagyott szokása és joga a királyok választása és koronázása tekintetében helyt nyerjen. régi s

166

Károlynak

III.

nem

fiai

jogát

visszanyerje.

Károly

III.

bekövetkez

férfiivadék nélkül

a

hog}'

tehát

immár

1723-ik évben

levén, az

közel volt az ország ahhoz,

szabad

királyválasztás

hogy

törekedett,

arra

halála esetére a trónt leányai-

nak, illetleg ezek eg3nkének biztosítsa, ezen czélját azonban

csak úgy vélte sikerrel elérhetni, ha a propositio e tekintetben a nemzet részérl tétetik meg. Kívül esnék e tanulmány keretén részletesen eladni azon történelmi eseménj^eket, a melyek Káról}' e törekvéseire, a közvéleménynek a

nági örökösödés

elfogadására való el-

készítésére vonatkoznak.

E

helyütt

csak

jegyzek

annyit

meg, hogy a horvát-

küldend

országi rendek az 1712. évi országgylésre

megválasztása végett

delemnek ez

iránti

indítványára

kijelentették

trónöröklési

óhajait,

jogát

hogy az uralkodóház nágának azon kikötéssel, hogy ugyanaz

:

elismerik,

legyen Horvátország fejedelme,

E

határozatukat

noha ezen

közölték

szentesítés

fejedelemtl

zatlan

az örökös tartományok ura.

ki

Károl3^1yal, ki azt szentesítette

közjogunk értelmében,

származó,

a horvát rendek ezen határozata

illette

a magyar

elfogadására,

hiszen

által

a

sem hogy

azért

arról,

Károly négy nappal a szentesítés

20án

kihalása

fiág

alkalmával

a koronáztatása

adott hitlevelének 4. pontjában s az 1715. évi tése

bírna,

országgylésen hajlandók a nági örökösödés mert

1712. évi május

után,

sem

volna.

már csak

tekinthet egyébnek, mint egy privát kijelentésnek

k

is,

mint koroná-

akkor

érvénynyel

ha Horvátországot külön törvénj^hozási jog

De

követeik

gylésen, ismerve a fejeEszterházy Imre zágrábi püspök

tartott zágrábi

a szabad

esetére

ki-

szentesí-

3. t.-cz.

választás

jogát

már pedig ezen törvények Horvátországra nézve ugyanazon hatálylyal bírnak, mint a szorosan vett Magyar-

elismerte, is

országra nézve.

Az

1722-ik

annyira

el

hogy a

formális

1

és 127

Erre nézve

— 139.

11.

évi

országgylésen

készítve a

volt

közvélemén}^

nági örökösödés

kezdeménj^ezés

1.

a

Salamon Ferencz

:

Továbbá Vigyázó Ferencz

is

A :

a rendek

királyi

A

már

elfogadására,

részérl indult

— 113.

11.

25 - 52.

11.

szék betöltése SÍ

pragmatica Sanctió

:

167

és így mi

ki,i

sem

útjában annak, hogy a

állott

nági örökösö-

dés kimondassék és törvénj^be iktattassák.

Az 1723. évi 1. és 2. t.-czikkek, melyekben ez megtörkorántsem azonosak azon családi örökösödési rendelkezéssel, a melyet Károly az 1713-ik évben április 19-én 24 tént,

bels

titkos

tanácsosa jelenlétében, kik között három magyar

fúr is jelenvolt, patrimoniumára vonatkozólag tett, valamint nem azonos az ezen rendelkezés kijelentésérl fölvett jegyzkön^^vvel sem, melyet azután

ugyanezen

évben

Krajnában,

1722-ben

s

Cseh-

Karinthiában

és

és

Magyarországban,

mely az osztrák pragmatica sanctio neve

A

1724 ben

Stiriában,

1725-ben pedig az olasz birtokokban

Belgiumban, ki,

1820. április 22-én Ausztriában,

Sziléziában,

hirdettek

alatt ismeretes.

joga ugyanis egészen más némi tekintetben más természet ma is ezen tartományokban, mint Magyarországon. Mert a míg az

örökösödési

dynastia

természet

volt

és

osztrák tartományok az ausztriai háznak patrimoniumat képezték,

—

azokra

a mit a

nézve

németek Leibeigennek neveznek, fejedelem

a

szerint, illetleg az

magánhatalmjánál

uralkodóháznak

—

fogva

tagjai között kötött

és így tetszése

magán-

természet örökösödési szerzdések és elz végrendekorlátai között szabadon rendelkezhetett,^ vagy más uralkodócsaládokkal szabadon szerzdhetett addig Magyarországra nézve ezt tenni nem volt joga, mert Magyarország jogi

letek

:

a

kimondása következtében sem

trónörökösödés

moniummá, nem

került királyainak

vált

patri-

ország- vagy tartomány-

hanem megmaradt közhatalmi királyságnak, király hatalma nem Landesherrschaft, hanem a

urasági hatalma alá,

a melyben a nemzettl reá ruházott közhatalom (1. I. rész 3. és 4. §§-ai). Téves felfogás az, hogy fejedelmünk Ausztriában absolut

hatalmánál fogva volt jogosítva rendelkezésével szabályozni.

Az

a trónöröklés

kérdését

absolut hatalom

is

házi

lehet köz-

hatalom, a mely esetben azonban a fejedelem legfeljebb csak utódját nevezhette volna ki; mert

uj

utód

absolut hatal-

mánál fogva ugyanezt tehetvén, az eld

az

által

meghatározott

örökösödési rendet tetszése szerint megint megváltoztathatná. '

A nági örökösödés

sokat lásd: Salamon Ferencz

elfogadására vonatkozó országgylési tárgyalá A királyi szék betöltése 140 223. 11. :

—

-

168

De

patrimoniális országokban a fejedelemnek

nem

jogában

állt

a magánjogi természet családi szerzdések vag}' rendelkezések önhatalmú

nem

tekintetben

rendelkezések tehát

családi

kötötték.

magán-

Az örökösödési

hitbizományok

a

ott

t

akkor, ha

megváltoztatása, csak

kötelezettségek e

jellegével

melyeket az öröklésre jogosítottak érdekeinek meg-

birtak, a

sértése nélkül lehetett csak jogosan megváltoztatni.

Ha elzleg

rendelkezéssel

családi

nági

a

az

megállapította,

csak

megkötött örökösödési szerzdések alapján, vagy

szerzdéseken alapuló hetett,

örökös tartományokban

Károly az

tehát

örökösödést

s

t

és

joggal történ-

illet rendelkezési

nem

rendelkezése

ebbeli

il^'

fejedelmi rendelet,

az uralkodó család házi törvényeinek jellegével

hanem

kellett hog\'

bírjon.

Ez nemcsak a kezik, hanem kitnik

kez

szavaiból

csosok adá,

s

is

:

patrimoniális állam természetébl követ-

az 1713. évi örökösödési

,,midn

sának oka

titkos tanácsosai s

s

czélja az volna

:

miniszterei

ilyszer egybehívá-

értésökre juttatni,

boldogult és Istenben nyugvó kegyes és nagyon Lipót

római

akkoriban

s

hogy megtisztelt

testvérbátj^ja,

atyja,

akkor

utóbb római császár, boldog emlékezet József

király,

Felsége

legkedvesebb

valamint

császár,

követ-

titkos taná-

csász. Felsége tudtul

miniszterek együtt valának,

hogy

okmány

valamennyi elsorolt

szeretett atyjafia és végre

Spanyolország

elismert

csász. Felsége, mint

királj^a

között

bizonj'os

egyezmények, rendelkezések és örökösödési szerzdések lépmelyeket különféle császári titkos tanácsosok

tettettek életbe,

és miniszterek jelenlétében kiki hitével ersített és biztosított.

Minthogy azonban ama tanácsosok és miniszterek közül jelenleg kevesen vannak már életben, csász. Felsége múlhatatlanul szükségesnek találta a maga köré gyjtött titkos tanácsosoknak és minisztereknek nemcsak a fentebbit tudomásukra adni, hanem az említett rendelkezéseket és szerzdéseket is közzétenni és felolvastatni, a mint vasást

udvari

korlátnokjának,

parancsolni méltóztatott."

'

Salamon

F.

i.

*

m. 103-104.

is

Seilern

11.

csász. Felsége a felol-

grófnak

legott

meg-

Í69

Az

osztrák pragmatica sanctio tehát

nem

új

örökösödési

rendnek a megállapítása, hanem a már megállapított és családi

szerzdéseken

rendek

lési

titkos

és rendelkezéseken alapuló régebbi örök-

publikálása,

a mint

a

ezt

régebbi

örökösödési

szabályokkal való egybevetés segélyével Gustermann világosan kimutatja.^

De abban már nincs igaza Gustermannak, hogy Károlynak csak akkor lett volna jogában új öröklési rendet megállapítani, ha állama egyúttal patrimoniális birodalom lett volna.- Hiszen épen azért nem tehette ezt, mert patrimoniászerzdések és családi rendelkezések korlátolták benne. Gustermann valótlant állít akkor is, a midn azt mondja, hogy Mag3^arország köteles volt elfogadni a nági örökösödést. ^ Valótlant, mert Magyarország csak a fiág trónöröklését fogadta el, melynek kihalta után semmire sem volt kötelezve. Salamon Ferencz azt állítja, hogy az 1713. évi április 19-én kelt családi okmány els része elször hozza nyilvá-

lis

nosságra

által 1703-ban a nág örökösödését második része pedig épen ezen szerzdést

Leopold

a

szerzdést

illet

;

mennyiben

semmisíti meg, a

séget ad József és Leopold

a

örökösödési rendet felforgatja,

mennyiben

tekinti utolsó

öröklésre a

ugyanezen

leend

Lipót-féle

a

szerzdés

Józsefet

leányait

jogosítja

eltt, a Károly-féle

leányai

rendet

szem

tartva

eltt, a

Magyarországnak semmi örökösödési szabályokhoz, ha a

lalja

okmány

maga,

mint

testvérei és

pedig utolsó

nagynén-

szemben.

jeivel

nék.

ellenkezleg, fentartja,

és így az

trónbirtokosnak

maga

st

örökösödési

trónbirtokos leányainak elsbbséget ad

évi

leán3^ainak els-

azonban téved abban, hogy ezen okmány a

Salamon régi

Károl}^

leán}' ai felett. ^

t.-cz.

1.

Az

3.

§-a és a 2. t.-cz.

hogy

:

Magyarország

1

Gustermann: Die Ausbildung der Verfass.

2

U.

'

Gustermann Salamon F.

*

o.

217.

1.

i.

i.

m. 229 ni.

volna

az osztrák

nági öröklésrl szóló 1723. 9. §-a azokra nem hivatkoz-

ugyanis a királynak azon óhaját fog-

említett 3. §.

törvénybe

köze sem

102.

1.

1.

és d.

a

hozzákapcsolt

Königr. Ung.

213—221

11.

170

részek, országok és tartományok koronájára

meg

szerint állapíttassék fiak

ugyanazon mód

a trónöröklés, mint a milyen a

fér*

Felsége többi Német-

elsszülöttségének rendje szerint

országon bell és kívül fekv örökös országaiban és tartományaiban elválaszthatlanúl s a fokok hasonlósága mellett azon egy vonal férfiivadékai eljogának fentartása mellett

már

közzététetett

és elfogad-

elrendeltetett,

megállapíttatott,

A

§-a pedig határozottan azt mondja, hogy

tatott. 2.

9.

t.-cz.

Magyarországra nézve azon trónöröklést fogadják el, mely „a felséges ausztriai házban behozatott és elismertetett."

nági örökösödésre vonatkozó 1723. évi amelyeket az irodalomban is, és késbbi

Mindazonáltal a l.

és 2. t.-czikkek,

törvényeinkben

meg

de

is,

a

közéletben

magyar

általában

pragmatica sanctiónak neveznek, korántsem törvénybe iktatása az osztrák pragmatica sanctiónak, hanem önálló törvényalkomely a trónöröklést az elsszülöttség rendje szerint tási

m,

szabályozza

s

több tekintetben részletes alkotmányi intézkedé-

seket foglal magában.

Az

osztrák

uralkodóház

családi szabályai és örökösö-

magyar törvényekben hivatkozás következtében korántsem váltak a magyar mány jogszabályainak önálló részévé, sem a magyar dési

szerzdései

tehát az idézett

nyekkel egyenl erejvé

;

mert részben

titkos,

foglalt

alkot-

törvé-

részben nyilvá-

nosságra hozott szerzdések és családi rendelkezések a

magyar

közjognak részét nem A magyar törvénynek ez a hivatkozása tehát nem képezhetik.

mezhet másként, volt

csak ügy, hogy a törvényhozásnak

Magyarországon

sítani,

a

mJlyen

is

értel-

czélja

ugyanoly öröklési rendet meghonomár fennállott. Ennélfogva

Ausztriában

ezek az örökösödési

szabályok

csak

annyiban

érdekelhetik

Magyarországot, a mennyiben a magyar trónöröklési törvény esetleg homályos vagy kétes értelm szövegének felderítésére

némi támaszt nyújthatnak és a törvény magyarázásánál segédeszközül szolgálhatnak. De a hol a magyar törvény világos, ott az osztrák trónöröklési szabályok figyelembe egyáltalában

nem vehetk.

171

A

IG. §.

nócigi öröhösöclés az 1723. évi

törvény cziklieli szerint.

2.

Az

1723. évi

bevezetése a nemzetnek a király

t.-cz.

1.

iránti háláját kifejezvén,

az ez után következ

hála fejében kimondja

hogy a

annak

is,

:

1.

§-ban mintegy

ni

felséges ausztriai ház

leszármazóknak

az attól

és

és

1.

ágát

magvaszakadtáig,

az

ország és kapcsolt részeinek összes karai és rendéi Magyar-

ország királyi koronájára és a hozzá tartozó részekre, orszá-

gokra és tartományokra egyetért Felségéhez

tották és

szabad

szavazattal kikiál-

ünnepélyes

menesztett

küldöttséggel

meghívták.

A

törvény további szövege elmondja, hogy a király ezen

ahhoz nemcsak hozzájárult, hanem még hogy Magyarország és kapcsolt részeinek koronájára ugyanazon mód szerint állapíttassék meg ajánlatot elfogadván,

az

azt

a

óhaját

is

kifejezte,

mint

trónöröklés,

a

milyen

fekv örökös országaiban van

n

a

elsszülöttségének

férfiak

Felsége többi, Németországon bell és kívül

rendje szerint

—

állapítva,

vagy annak

a mint

tartományaiban

és

a 4.

ausztriai

bevett s említett elsszülöttség rendje szerint örököse

azon

már meg

férfiörököse, ki a felséges ausztriai ház

országai és tartományainak, a felséges

dott

stb.

mondja: „Úgy, hogy azon

§.

rend

trónöröklési

örökösödési joggal

a

Magyarország

értend

eloszthatlanoknak

ezen

szerint

s

s

a

ugyan-

jövend esetekben

hozzá

országok

részek,

:

mon-

házban

csatolt, s

szintén

tartományok

csalhatatlan királyául tartassék és koronáztassék."

Az két

1.

tehát

t.-cz.

a királynak)

nem mond

tényeznek

törvéhyhozási

(a

egyebet,

mint

kifejezi

rendek gyülekezetének

egymást kiegészít óhajtásait

s

a és

a törvényhozás

czélját.

Magának a trónörökösödésnek 2.

t.-cz.

pított

jogát.

5

— 10.

nágak Az „5.

§§-ai tartalmazzák, a

11.

§.

az

ezen

évi

pedig a megálla-

kihalása esetére fentartja a szabad királyválasztás

említett §§-ok §.

szabályait

szövege ez;

legszentebb

cs.

és

kir.

Felsége férfiivadékának

magvaszakadtáv^al (melyet Isten kegyelmesen eltávoztatni mél^

tóztassék), a trónra következésnek örökösödési jogát Dr. Ferdinandy Ge.iza

:

A

királyi méltóság.

Magyar12

172

országra és koronájára és a hozzá tartozó részekre, tartomá-

nyokra és országokra, melj'ek Isten segedelmével már visszavagy ezután visszafoglalandók lesznek, a felséges auszriai ház nági ivadékára is, még pedig els helyen a most

foglaltattak,

uralkodó császári és királyi Felségétl

azután ennek kihaltával a néhai dics Józseftl

§.

,,6

dics

ezeknek kihaltával a néhai

„7. §. s

Lipóttól,

azoknak

császártól és ^Magyarország királyaitól leszármazó és

törvényes, római katholikus mindkét

nem

—

utódaira, ausztriai

legszentebb cs. és kir. most országló Németországon bell és kívül fekv örökös Felsége által már a országai és tartományaiban, melyek Magyarországgal s a

az

fherczegekre,

hozzá

kapcsolt

országokkal

részekkel,

tartományokkal

és

eloszthatlanul és elválaszthatlanul, kölcsönösen és együtt örö-

kösödés szerint birandók,

elsszülöttségi

megállapított

rend

szerint, az elrebocsátott joggal és renddel, országlás és kor-

mányzás

végett átruházzák

„8. §. és az emtített trónkövetkezést elfogadják

ekképen ugyanazon nági örökösödést, mely kiterjesztvén arra most házban el van fogadva,

„9. §. s

az ausztriai

— törvényczikkeket, — az

akkorra (nunc pro tunc), az 1687. évi 1715. évi

és 3.

2.

2.

és 3., úgyszinte az

eladott rend sze-

rint megállapítják.

„10. említett

S

§.

nági

elhatározzák,

ivadékainak,

örökösöknek és mindkét

hogy azon

mint fennebbi

nembeli

trónra

felséges

ház elbb

módon

kijelentett

következ

ausztriai

fherczegeknek, el kell azt fogadni és helybenhagyni és Magyarország s a hozzá kapcsolt részek, országok és tarto-

mányok az

elz

karainak és rendéinek, az elrebocsátott, hasonlóképen

módon

megersített

cs. és kir.

hitleveli

és

Felsége

más elre

által

legkegyelmesebben

kijelentett

szabadságaikkal

és eljogaikkal együtt a fent idézett czikkelyek tartalma szerint

minden következ idkben a koronázás alkalmával meg

kell

tartani.

„11. §.

És csak a mondott

ni

ág mindenképi kihalása

esetére tartják fenn a karok és rendek s

maguknak si

és régi

helybenhagyott és bevett törvényes szokásukat és eljogu-

kat a királyok választásában és koronázásában.''

173

min

Vizsgáljuk már most, hogy

meg

öröklési rendet állapít

ez a törvény Magyarországon.

Elször osztja,

az

is

úgymint

els sorban a Károly

s ezek közül

nágait három csoportba

ház

ausztriai

Károly, József és

III.

Lipót leányainak ágaira,

I.

származó ágakat, másodsorban a József leányaitól és harmadsorban az I. Lipót leányaitól származókat jogosítja a trónöröklésre. ^ Ennélfogva mindaddig, a míg Károlytól származó ivadékok élnek, a második, s a míg ezek élnek, a harmadik csoport ivadékaira sor

nem

kerülhet.

A magyar

pragmatica sanctio tehát ebben a tekintetben

mennyiben utóbbiban egy van az öröklésre, t. i. Lipót csoportja után az ausztriai ház valamennyi ágait

lényegesen

az

eltér

negyedik csoport leányainak is

leányaitól

a trón,

illeti

nem

is

osztráktól, a

jogosítva

magyar

holott a

trónöröklési törvénj^ ezekrl

tesz említést.

A magyar

trónöröklési törvénybl továbbá világosan

meg-

érthet, hogy az örökösödés elsszülöttségi és ági örökösödés, es

hogy mindkét

(2.

t.-cz. 7.

§.),

hiányában

kainak

nem

utódokat

illeti

a trón valamennyi ágból

azaz az öröklésre jogosított leányok fimaradé-

azoknak

leánymaradékait épen ügy, mint

az öröklésre jogosított fiúk leányait.

Az már most a fiait,

az utolsó

vájjon

kérdés,

ieánymaradékai megelzik-e annak

fivéreit

trónbirtokos

vagy ntestvéreinek

azaz cognatusi trónöröklési rendet állapít-e

meg

a törvény

vagy pedig mindaddig, a míg az els törzsanyától leszármazók között fiági íimaradékok vannak, ezek elzik meg a nket, azaz nágival vegyes fiági örökösödéssel van dolgunk ?

Az

t.-cz.

1.

3.

§-ának

ezen

szavai:

„eiusmodi

in

s.

Regni Corona successionem, eodem, quo Masciiloritm Primogenihirae Ordine, etc. hahitaqne in gradimm aeqiialitate, eiiisdeui

Lineae Praerogativae Masculornin

szintén a 4.

§.

ezen szavai

"Ti"^"^

Mária Erzsébet

József

i

'f

.vlana Joseía, II.

^~\T^~'^

í

^í"^

Maria Amália

csoport.

„Ita,

ut

illa,

—

ratione,"'

úg}^

vei Masailiis eins-

Lipót t 1705

1.

I.

:

'

III.

Mária Anna csoport. "^

III.

Károly

— TTTT^^ —Maria Terézia

'

T~.

I.

csoport.

12*

17i

dem

Haeves,

praemissorum

vei qiiae,

qtii

Regnorum

Austriacae

Domu&

Augustae

— nem

Provinciarum Haeres existet,"

et

felvilágosítást, és épen úgy értelmezhetk akként^ hogy csak ugyanazon ágban elzik meg a férfiak a nket, nem pedig a fágban is valamint akként is, hogy az egyes leányoktól leszármazó ágak egy-egy fágnak veendk, a melyen bell a férfiak általában megelzik a nket.

nyújtanak elég

;

tehát csakis a törvényben hivatkozott családi rendel-

Itt

kezés adhat

mely

felvilágosítást,

egy ágon bell, hanem általában a a trónöröklés

nem

cognatusi,

nemcsak

a férfiak

szerint

elsbbséggel, azaz

fiág bir

hanem nágival vegyes

fiági

öröklés.^

Az

1723. évi

t.-czikkbe

és 2.

1.

szembetn

matica sanctio az örökösödés kérdését séggel szabályozza, mert

fiágnak a

nágak

feletti

nem

kösödési jogáról

hanem egyszeren tartományaira a

tartalmaz

az

részletesebb intézkedéseket,

ausztriai

regnis et lincain

rum

;

Hispanicae provinciis

et provinciis

ditionis regnis

succcssio

haereditariis

masctüinain ex legitimo omnibiis foeminis,

cuiuslihet

publikáltattak.

nézve lásd Lipófnak ^703. szeptember

Erre

'

,,ln

:

házban annak egyéb

örökösödési szabályokra,

megállapított

melyek Magyarországon soha sem

mát

2-án kiadott statútu-

aque

ac in

aliis

mariam sanguinis

matrimonis

earmnqtie

lineae aut gradiis,

felületes-

sem a repraesentatio elvérl, sem a elnyérl, sem az utószülöttek örö-

utal

nézve

magyar prag-

iktatott

Nostris

nostri per

progenitorum, non legitimato-

dcscendentibiis,

maribiis,

aeternum praeferatur, atque

inter

et

focminis,

successures

primogeniturae ratio perpetim observetur. Si

ver

matrimonio

filius

Noster Rex Carolus sinc libéris iiiasculinis ex legitimo

procreatis

decessurus

pcrlincam mascuUnam descendentes iieis

eariímve liberis mascuUs^,

et

esset,

et horitni

focminis. sive

iis

mascuU

illi

legitimi

descendentibns foemi-

deficientibtis)

extinqncrentur, tota monarchia hispanica omniaque regna, et provinciáé ad

postcri

(sive snperstitibus

quandocunque

connexa seu subjecta

Nos filiumque Nostrum primogenitum, eiusve superstites non legitimatos, iuxta receptam, et nunc

liberos et descendentes legitimos,

denuD stabilitam

in

domo Nostra Augusta succedendi

rationem protinus

reservantur.

Ralione foeminarum superstitum id observandum

érit,

quod

in

proximo

harum omnium, et procedentium ex iis marium utriusque s-tirpis successione post omnes iitfinqne mares per liiieam mascuUnam descendentes legitimos (quodlibet gradu sint, aut cuicunque lineae) semcasu constitutum

per

rejecta."

est:

175

Ez

a törvény tehát mindenesetre

Trónöröklésre a

2.

még

kiegészítésre szrül.

§-a szerint csak

t.-cz. 7.

római

ka-

tholikus vallású törvényes házasságból származó ausztriai

herczegek

De

jogosítvák.

fherczegeknek,

hogy

törvény

arról e

kik

tekintetnek

szintén

f-

ausztriai

Ennélfogva

hallgat.

erre a kérdésre szintén csak az uralkodócsalád házi törvényei

adhatnak

felvilágosítást.

fherczegeknek tekintendk a trónöröklésre joegyenrangú házasságból szü-

Ausztriai

gosított leányoktól törvényes és letett

mindkét nembeli

fiági

leszármazók,

de

lányok

a

csak

férjhezmenetelökig.

Az

utólagos házasság

törvényesített,

által

vagy örökbe

fogadott gyermekek a trónöröklésre képesítve nincsenek.^

Egyenrangú házasság alatt kell érteni oly házasságot, mely az európai uralkodó családok, valamint a régi német birodalomban

rangúság kiváltságát

A

leányok a

guk

és utódaik

részérl,

ház

hit

öröklési

a

és

megilleti

;

jogról,

családtagok javára

kell

A fherczegnk

törvén3'ei

esküvjük eltt

a

és

ma-

fher-

ausztriai

alatt lemondani mindazon utódmely ket születésüknél fogva

ha pedig ausztriai

akkor csak az ket nemre,

házi

fennálló

mennyiben nem

a

czeghez mennek férjhez, lási

tagjaival

az egyen-

fentartotta.

császári

szabályai értelmében kötelesek

családi

családok

volt és mediatisált fejedelmi

kiknek az 1815. évi német „Bundesact"

köttetett,

fherczeghez

ágra

és

korra

mennek

férjhez,

megelz

nézve

lemondaniok.-

az

ilyen

nagy ünnepélyességek közt

végbemenni szokott renunciatio következtében megsznnek az trónöröklési

igényeiket,

családi rendelkezés tehát megkönnyíti

annak meg-

uralkodóház

tagjai lenni és elvesztik

valamint mindkét nembeli utódaik

Ezen állapítását,

hogy

is.

vannak trónöröklésre jogosítva, s egész szemünk elé, hogy a trónöröklési rend az

kik

világossággal tárja

egyes törzsan3'áktól (Károly, József és

17-iki

Lipót

1

Erre nézve lásd Lipótnak 1703. évi szept.

^

Erre nézve lásd: Budapesti Közlöny

kelt

le-

statútumát.

évfolyam,

június

fherczegn lemondása; továbbá 1890. szám. Margit Klementina fherczegn lemondása.

évi év-

szám, Mária Valéria

folyam június 18.

12-én

leányaitól)

1890.

évi

176

származó fágakon bell agnatusi, s a nág öröklési joga csak a fiág teljes kihaltával, kisegítképen lép életbe, az utolsó trónbirtokos leányától vagy az ehhez ágban legközelebb álló leánytól számítva, de ismét agnatusi alakban mindaddig, a

—

s csak az agmíg az új nágon bell agnatusok vannak, natusok kihalása után alkalmaztatik ismét a nági öröklés, de

megint kisegít módon.

A

el

van

érvényesülni

kell.

repraesentatio elve az ausztriai örökösödésnél

ismerve, ennélfogva annak a

magyarban

Úgyszintén trónöröklési joggal egyetlen utószülött

fia

rály figyermekek nélkül halt el és

interregnum

hátra a királynét,

trónbirtokosnak

abban az esetben, ha a kivárandó állapotban hagyta

és így

is,

is

az utolsó

bír

mindaddig,

be

következik

a

mig a várt utód megszületik és a trónöröklés kérdése eldönt-

hetvé

lesz.

Úgyszintén

el

leszármazók elnye után

született

van

az

ismerve a

is

gyermekeivel

trónbirtokostól

oldalági

lemondottnak

trónról

ezektl

az

és

a

lemondás

leszármazókkal

szemben.

Bármennyire

kell

is

elismernünk

kezés rendjét az uralkodó család házi pított

öröklés rendje határozza

jogot

nem

fennáll.

tekinthetjük

Mert a mig

meg

azonosnak

ott ezt

;

azt,

hogy a követ-

szabályaiban megálla-

mindazonáltal az öröklési

mely Ausztriában

azzal, a

az uralkodó család házi törvényei

szabályozzák, és így annak esetleges megváltoztatása a házi szabályok megváltoztatásában áll addig Magyarországon tör;

vény

által

a

törvény

örökösödési rend

idejében

hozatala

állapíttatott

lyok megváltoztatása a Magyarországon dési rendet

nem

fennállott

meg, ennélfogva a

ma

ausztriai

házi szabá-

fennálló örökösö-

érinthetné.

A mig tehát az osztrák trónöröklési rend az uralkodóaddig ház patrimoniális jelleg családi rendelkezésén alapúi törvény határozza meg, rendet országos magyar öröklési a ;

s

ebben

rejlik

a két örökösödési jog között a legnevezet.sebb

jogi különbség.

Az

1723. évi

2.

t.-cz.

triai

ház nági ivadékainak

t.

ezen törvény megállapít,

i.

10.

§-a kijelenti,

ezen el

öröklési

kell

hogy az ausz-

rendet,

fogadni és

a

melyet

helyben kell

177

meg

hagyni, és az ország szabadságaival együtt

azaz önhatalmúlag vagy

újabb

családi

kell tartani,

nem

szerzdésekkel

szabad megváltoztatni. Továbbá ugyanezen törvény kiköti az osztrák örökös tartományokkal által

való

együttbirtoklást

az Ausztriára vonatkozó és az uralkodóház

Ez

is.

házi törvé-

nyeiben megállapított örökösödési rend a magyar örökösödési

rendtl függvé válik osztrák

az

;

ennélfogva a magyar pragmatica sanctio

örökösödési

állandóságának

rend

is

biztosítékát

képezi.

Nevezetes

különbség

továbbá

a

örökösödési jog

két

hogy a míg Ausztriában az örökösödési rend szekövetkez a trónt feltétlenül örökli, addig Magyar-

között az, rint -

országon az öröklési jog (de nem az öröklési rend) feltételekhez

van kötve.

Az

1723. évi

2.

9.

t.-cz.

§-a ugyanis kiterjeszti a

most

megállapított öröklési jogra az 1687. évi 2. és 3. t.-czikkeket.

úgyszintén az 1715. évi

2.

és 3. törvényczikkeket, azaz kiköti,

hogy minden örökös magát megkoronáztatni, koronázása mával

Ez

zdés

alkal-

a királyi hitlevelet kiadni s arra az esküt letenni tartozik. által

jellegét

a

magyar pragmatica sanctio kétoldalú szera mennyiben egyrészrl kötelezi a nemze-

ölti,

hogy a megállapított trónöröklési rend szerint a trónra következt királyául ismerje és koronázza, másfell kötelezi tet,

az örököst, hogy magát megkoronáztassa és koronázás eltt

az ország szabadságainak, szokásainak és törvényeinek megtartását

ígér

királyi hitlevelet

bocsásson

ki és arra

az esküt

letegye.

A

17. §.

pragmatica sanctio valasztds

a

Az 1723. évi nági öröklés és

Úgy

1.

és 2. törvényczikkek

is

kimondatott

által

hogy Magyarország ennek következ-

monarchiává

ezentúl

liirdly-

elve.

alakúit.

De csak

örökös monarchiának csak küls formáját vette

azonban

a

megállapíttatott az öröklés rendje.

látszik tehát,

tében örökös

és

választó

látszik, fel,

királyság maradt,

mert az

lényegében

akár csak

1687. évi trónöröklési törvények elfogadása után.

;fZ

178

Az

1723.

évi

nágak

kihalása

választás

si

2.

t.-cz.

esetére

ugyanis a megállapított

11. §-a

nemzetnek a

a

fentartja

jogát, tehát a királyválasztás

elvét

végképen, hanem fentartva mint alkotmánj'os

nem

alaptételt,

király-

adja

fel

csupán

le mindaddig, a míg a mondott nágak Tehát ugyanaz ismétldik, a mi az 1687-ik évben, t. i. a királyválasztás bizonyos feltételek fennállásának idejére csak felfüggesztetik, de elvben érvényben marad.

mond

alkalmazásáról ivadékai

élnek.

Továbbá az

ausztriai

uralkodóház

akaratától független örökösödés jogán,

bad akaratából

útján jutott a

választás

közfelkiáltással hivatván

ni ága nem a nemzet hanem a nemzet sza-

meg

és a

magyar

trónra, arra

nemzet szabad akaratából

meg azokat

a nágakat, úgyszintén azon elsszümely az uralkodó családban annak örökös tartományaira nézve már fennállott és megszabta a feltételeket, a melyek mellett azon n, vagy annak fiörököse, a ki az állapította löttségi

rendet,

örökös tartományok trónját öröklendi, Magyarország és kaprészeinek

csolt

csalhatatlanul

királyául fog

tartatni és koro-

náztatni.

Ennélfogva

a

magj'ar

pragmatica

sanctio

dynastia-

választás beczikkelyézésérl szóló törvény, mely az örökösödési rendet

is

megállapítja, mindazonáltal sértetlen feníartását

kívánja azon intézményeknek eskületétel), a

(koronázás,

hitlevél-kibocsátás,

melyek a királyválasztás idejében fennállottak,

épen úgy, mint az 1687. évi 2. és 3. t.-czikkek. A koronázás pedig, mint azt késbb látni fogjuk (III. rész), a királyi hatalomnak a nemzet által eg}' személyre való jelképes átruházása az alkotmányban kikötött feltételek elfoga-

dása után,

— valóságos

királyl3^á avatás,

melyben felavatóként

a nemzet szerepel.

hogy Magyarország melyben a király teljes királyi hatalmát m.egkoronáztatása alkalmával a nemzettl nyeri, azon feltételek teljesítése után, a melyeket tle a nemzet alkotmányának és szabadságának biztosítására elzetesen megMindez pedig határozottan arra

lényegében

ma

is

vall,

választó királyság,

kíván.

A

különbség csak

korában ezen

feltételek

az,

hogy míg a szabad királyválasztás meg-

változhattak és a nemzet és a

179

koronázandó közt szabad egyezkedés tárgyát képezték ma alkotmányszerleg elre meg vannak állapítva és a nemzet nem ;

minden trónüresedés után

választ

akarata

törvényben

kifejezett

ismerni

megkoronázni, a

rend

és

szerint a trón

alapján

saját

királyául

azt tartozik

a megállapított

kit

trónöröklési

az illett már a trónöröklési

mert

illet,

hanem

szabadon,

törvény elfogadásával trónörökössé megválasztott.

A magyar

király tehát

ma is,

gadása után, a nemzet akaratából, jogalapon

független

szent

bírja

a pragmatica sanctio

elfo-

nem

attól

Istv'án

pedig valamely

ország szent koronáját, a mint Cziráky mondja

az

és viseli

trónját

„Ennélfogva

:

ezen felséges nemzetség oly jognál fogva uralkodik, melynél világon

az egész t.

i.

a nemzettl

önként

és

sem ersebb, sem szentebb nem

—

melynek ez

teljes

található,

hatalmában

—

vala

szabadon átruházott jogán, mel}' nem szrül sem

holmi kigondolt czímekre, sem elcsavart történetekre, a melj'ek-

tl gyönge

18. §.

A

Nem mészetérl

Nem

alapot kölcsönözzön."

^

pragmatica sanctio jogi természete. lesz talán felesleges a pragmatica sanctio jogi teris

néhány szót

szólani.

kétség hozzá,

fér

hogy a pragmatica

sanctio

tör-

vény, mert hiszen az országgj'lés kezdeményezte, elfogadta, a koronás király

szentesítette

és

szabályszeren

kihirdette

miután pedig a legfontosabb államjogi kérdések egyikét, azaz a trónöröklés kérdését szabályozza, ennélfogva alkotmányunk-

nak sarkalatos törvényét

Nem

is

képezi.

e tekintetben térnek el a

nézetek a

pragmatica

hanem a köri, vájjon a törvény jellegén kívül van-e annak más jellege is, mely annak különös, más törvényektl eltér minséget ad, azt más alaptörvényektl különböz charakterrel ruházza fel, vagy pedig sanctio jogi természetére nézve,

1

^,Regnat igitur Augusta haec progenies Jure, quo

sanctius totó

rbe

habetur, Jure videlicet a Natione,

testate arat, sponte ac libere delato, nullis detortis historiis,

190.

1.).

neque

ullis

,

nihil firmius,

nil

in cuius plena id po-

commentitiis

titulis

a quibus imbelle fulcrum mutuetur." (Cziráky

indiget, :

i.

m.

180

épen olyan alaptörvény,

alkotmányunk egyéb

mint

alaptör-

vényei.

A

Általában két ellentétes felfogással találkozunk.

régibb

mely a pragmatica sanctiót szerzdésnek tekinti uralkodóház, illetleg a nemzet és királya köés az a nemzet és az újabbal, a melyik azt Ausztriával kötött nemzetzött felfogással, a

;

közi szerzdésnek tekinti.

A rencz,-

régibb felfogást követi Deák Ferencz,^ Salamon FeKorbuly Imre,^ Kiss István,* Horváth János ^ s ezen terjedt

felfogás

még

a

el

magyar

az 1867. évi XII.

sében

ez jut

is

a mely az

alapszerzdés,

is,

st

bevezetésének negyedik bekezdé-

következ szavakban

a

1723.

uralkodóház

felséges

által

t.-cz.

kifejezésre

és közéletben

politikai

évi

és

II.

I.,

Magyarország

és

:

..azon

t.-czikkek

III.

között

létre

jött stb.''

szemben az újabb elmélet Ödön^ és Vigyázó Ferencz^ az

hívei

Nagy Ern,^

állami

souverainitas

Ezzel Polner

elvébl indulva

kétségbe vonják, hogy a nemzet az ural-

ki,

kodóházzal szerzdhetett volna,

mert

az

uralkodóház

köz-

jogunkban mint külön jogalany nem szerepelhet. Minthogy azonban ezen törvény kimondja az örökös tartományokkal az együttbirtoklás elvét, ennélfogva azt Ausztriával kötött nemzet-

közi szerzdésnek kell szerintök tekinteni.

A

két ellentétes iskola között az

hogy a míg a régebbi az állam

fogalmának

vonták

következtetésüket;

le

állam fell

ma

okozza a

meghatározására, a tényekbl

elméleti

felállított

addig az újabb iskola hívei az

elméletek alapjára állva akarják meg-

a régibb kor történelmi eseménj^eibén

fejteni

nézeteltérést,

iskola megalapítói kevés súlyt helyezve

gyökeredz

kér-

déseket. ^

Adalékok a magyar közjoghoz

Közjogi és jogtört.

;

észrevételek

országgylési beszédek. -

A magy.

'

Magy. közjog 409. Magy. közjog 261.

*

kir.

'

Az

"

Magy. közjog Magyarország

" *

.A

szék betöltése

— 186.

11.

1.

1867-ik évi kiegyezés 20. 174.

184

1.

1.

1.

és Ausztria közjogi

pragm. sanctio 64

— 73.

11.

viszonya 106

— 110.

11.

181

Mindkét iskolának követi között vannak olyanok, a kik túlhajtanak a következtetésekben.

így Horváth János a következket mondja törvény, akkor új törvény

tica sanctio

által

.,ha

:

a pragma-

megváltoztatható,

de ha szerzdés, akkor csak az érdekelt felek beleegyezésével változtatható

meg,

szerzd

nemcsak a

fél

még

pedig

ez

így

ezek

beleegyezzenek

is

(talán jogilag

törvénynek

tekintik,

erre

király

azt

lII.

,

2.

Hogy némelyek

pusztán

mert külalakja olyan, mint

1.

mert más király-családbeli taggal az

Károlyon

kívül alkudozás

hogy a

válaszolni,

lehet

akkor tényleg

szerzdés,

változtatható.

annak oka

a törvény rendes alakja

akkori

ha tehát

;

meg nem

?)

hanem az egész uralkodó qui in utera sünt" kell, hogy

a „nascituri

család,

a másik

mert

lehetséges,

alig

király,

nem

történt

;

mint a család

király,

de

feje,

repraesentálja a dynastiát."

Azután is

számos

szerzdés

sanctio

idézettel

arra a következtetésre

jut,

hogy a pragmatica

bizonjn'tja,

1723. évi

és az

és

5., 6.

2. t.-cz.

meghatározott ágbeli római kath. mindkét

joga

volt a dynastia

nevében

joga épen úgy szerzdni ismét és a dynastiát, ha az

sára

elbb

nem

ki

van zárva.^

létrejött

szerzdni,

nincsen-e

raepraesentálja-e akkor

szerzdés megváltoztatá-

szerzdnék? Hiszen ha azok nevében,

.,nascituri

sünt", joga volt a királynak szerzdni, épen

utera

ott

vájjon akkor, ha a királynak, ki a dynastiát reprae-

sentálta,

is

§§-aiból

nem utódok léteznek,

addig bármily módosítás vagy rendelkezés absolute

De

7.

hogy mindaddig, a míg az

qui in

úgy joga

volna ismét, de másképen szerzdni.

A

szerzdési

jelleg tehát

hatóságot és így akár

nem

szerzdés,

alterálja a megváltoztat-

akár

olyan

alaptörvény a

melyben nincsen szerzdési, hanem csak rendelkezési tartalom, a nemzet és király kölcsönös megegyezésével épen úgy megváltoztatható, mint a hogy létre jött. A nemzet és az uralkodóház közötti szerzdés jellege sanctio pragmatica,

mellett

tehát,

ha az uralkodó

képviseli

az egész

dynastiát,

fennmaradhat annak megváltoztathatósága, mint bármely más törvén3'-é,

'

legyen az bár alaptörvény.

Horváth

J.

Az

1867-ik évi kiecrvezés. 23.

1.

182

Annak

hogy a pragmatica

útjában,

kölcsönös

sanctio

szerzdésnek tekintessék a nemzet és az uralkodóház közölt,

nem

megváltoztathatóság

js a

felhoz,

hogy

t.

hanem

nem

uralkodóház

az

i.

áll,

az, a

mit Polner

tényez

államjogi

is

s

mint közjogi intézmény, a magyar közjogban ismeretlen. Pol-

nernek igaza van abban, hogy az uralkodóház nem államjogi

tényez

legkevésbbé törvénj'hozási factor

s

;

ennélfogva külö-

nösen akkor, a mikor a király valamely államjogi kérdésben rendelkez törvény megalkotásánál mint államhatalmi factor közremködik, nem a dynastia nevében mködik, hanem egyedül és kizárólag a saját nevében, mert hiszen a d3mastia

nem

nem

törvényhozási,

államhatalmi tén3^ez.

Már pedig a

trónöröklés tisztán államjogi kérdés, annak megállapítása épen lígy,

mint megváltoztatása

souveram.

egyedül és kizárólag a teljesen

is

koronára,

szent

t.

országg3'lésre és a királjTa

i.

tartozik.

De a pragmatica sanctio nemcsak a trónöröklés kérdését hanem Magyarország és kapcsolt részeinek az osz-

szabályozza,

trák örökös tartományokkal a kölcsönös védelem czéljából való elválaszthatlan együttbirtoklását

dést

is

felölel,

is

megállapítja, tehát

a melyik már nemzetközi tartalommal

nem csupán Magyarországot, hanem egy azonkívül hatalmat

is

ol}'

kér-

bír,

mert

álló

kül-

közvetlenül érdekel.

A midn

tehát

a pragmatica

sanctio

akarjuk megfejteni, ezt a két kérdést,

t.

i.

jogi

természetét

az alkotmányit és

melyek közül az elbbi az utóbbival csak gyakorlati szempontból függ össze, a mennyiben a külügj^i szövetség állandóságának biztosítására a nági örökösödés a

nemzetközit,

a

elfogadása szolgál,

—

egymástól

el

kell

választanunk.

Lássuk elször az alkotmán3'jogi szempontot vájjon

közjogunk

szerint

lehetséges-e

0I3'

s vizsgáljuk,

törvén3%

mel3'

a

két államhatalmi factor, a nemzet és a király közötti szerz-

dés tartalmával

A

bír.

alkotmányunk történelmét, az erre csak igennel felelhet. Hiszen alkotmán3mnk, különösen a vegyesházbeli királyok kora, jelesen Albert óta, a nemzet és királ3^a között kötött szerzdéseken épült fel s minden királyi hitlevél ily

ki

ismeri

szerzdésnek tekinthet.

A

nemzet,

mint a souverain ha-

183

talom tulajdonosa, meghatározza a feltételeket, a melyek mellett személyt királyául ismeri el, a ki azokat elfogadván, hittel megersíti, a minek megtörténtével a nemzet

az általa választott

t

megkoronázza, vagyis reá ruházza a királyi hatalmat és hogy neki engedelmeskedni fog, nem is annyira királyi hatalomnak, mint inkább annak a physikai sze-

kötelezi magát,

a

mélynek, a

kit

a királyi hatalommal felruházott, a

kit

királyául

elismert.

A

és

szerzdést tartalmaznak nemzet egyén közt, az állami hatalom gyakorlására és gyakorlási hitlevelek tehát

királyi

módjára nézve.

De

évi

nézve

is

közt

nemcsak koronázáskor fordult el, mert Albertnek nemcsak tartalmára, hanem formájára szerzdés a nemzet és már megkoronázott királya

ez

1439.

decretuma

mivel az két példányban

;

a másik a rendek

Nemzet

által,

állíttatott ki, az egyik a király, külön záradékolással.^

szerzdés tartalmával bíró törnemcsak nem ismeretlenek alkotmányunkban, hanem határozottan állíthatjuk, hogy alkotmányunk ily szerzdéseken épült fel és épen ezen szerzdések folytonos megújítása adott annak oly ellenállási képességet, hogy azt a ki.ilerre támaszkodó erszak sem volt képes megdönteni. A törvénynek oly felfogása tehát, hogy az szerzdés nemzet és és király közötti

vények tehát

királya

nézve, királyt,

nemhogy veszedelmes volna az alkotmányra hanem még nagyobb erkölcsi felelsséggel terheli a hogy azt meg ne szegje, hanem végrehajthassa s között,

mindenki

megtartassa.

által

A

forma, a melyben

azután

a

törvény megjelenik, a szent korona egységes akaratát kifejez

végzemény, a mi azonban nem zárja ki azt, hogy annak tartalma szerzdés legyen a nemzet és királya között. királyi

Es

ilyen

természet törvény a pragmatica sanctio is a A nemzet kötelezi magát,

trónöröklés kérdésére vonatkozólag.

hogy

azt,

a

ki

a király

családjából a családi

törvényekben

akkor megállapított örökösödési rend szerint a trónra következnék, királ3'áúl fogja ismerni és koronázni de viszont fel;

tételi ^

kiköti,

A

hogy az örökös az

király által kiadott példány a

chichnál látható.

ország

törvényeinek

és

Corpus Jurisban, a rendeké Kova-

184

szokásainak megtartására

fog kiadni, arra az esküt

hitlev^elet

magát meg fogja' koronáztatni. Ez tehát szerzdés a nemzet és királya között a trónöröklésre nézve és az örökösökre vonatkozólag, mely szerzdés a trónra lép királylyal a koronázás alkalmával a következ öröklésre nézve a királj'i hitlevélben mindig megle

fogja tenni és

üjíttatik.

Ez azonban nem

zárja ki azt, hog}' a nemzet és a király

az öröklésre nézve új szerzdést köthessenek, azaz által

új törvén}'

trónöröklési rendet állapíthassanak meg, mert

új

örökössel, kötelezte

nem

az

hanem az örökösre nézve, szerzdött a nemzet és magát annak királylyá koronázására, az örökös által

megtartandó

feltételek teljesítése

mellett.

A

mi a pragmatica santio nemzetközi oldalát illeti, t. i. az együttes birtoklás és kölcsönös védelem kötelezettségének, vagyis a jogi personal uniónak megállapítását Magyarország és Ausztria között, erre nézve azt szokták mondani,

hogy ez

nemzetközi szerzdés Magyarország és Ausztria között.

Ennek a magyarázatnak csak egy nehézség és ez az,

nem

hogy a mai értelemben

létezett.

Voltak az ausztriai

Ausztria

vett

dynastiának

áll

útjában,

akkor

örökös

még tarto-

családi birtokának, patrimoniumának temelyek a westfali béke óta (1648) kormányzat

mányai, a melyek kintettek és a

egy testté centralisált országcsoporttá kezdtek fejldni de nemzetközi szempontból a mai értelemben vett Ausztriáról mint államról akkor még nem lehet szó, mert hiszen az osztrák császárság megalakulása csak 1804-ben

tekintetében ;

fejezdött be, a német-római császárság

teljes

bukása

után,

addig pedig csak osztrák fherczegségrl, morva rgrófságról, cseh királyságról stb. lehetett szó, de ezek közül abban az

idben mint állam sem szerepelt.

A

és

mint

patrimoniális elv

nemzetközi jogalany

uralma akkor már

összes örökös tartományokban és

országok, sem ezek együtt, repelt mint külön

az

vala

hanem

egyes

az és

az ausztriai d3aiastia sze-

nemzetközi jogalany. össze

teljes

nem ezen tartományok

az államalkotó tényez, mint a többi ben, ez kapcsolta

már egyik

A

d\'nastia

volt ott

német fejedelemségek-

tartományokat

egységes

185

más német fejedelemségekkel

birtoktestté

Az

német-római

a

és

hanem

császársággal szemben, nemcsak tényleg,

jogilag

is.

nemcsak absolut hanem egyúttal patrimoniális uralkodónak is tartotta magát, ki nem egy állam ügyeit vezeti korlátlan hatalommal, hanem családi házi hatalmának öregbítésén fárad. Más volt a francziák absolut királya, ki eg}^ nemzet osztrák fherczeg, cseh király stb.,

uralkodónak,

nagygyá

tételére

használni

akarta

hatalmát,

fegyvereknek akart dicsséget szerezni

fherczeg,

ki

fáradt

de

visel,

franczia

a német csá-

szárság gyöngítésén, hogy „házának hatalmát"

házasságot köt és háborúkat

a

más az osztrák

és

;

maga

mint német császár,

ki

nem

biztosítsa, ki

hogy egy

azért,

nemzetet tegyen nagygyá, hanem hogy a családi patrimoniumot

közös külügyminister ma ban a „császári ház ministeré"-nek czímét, növelje. Hiszen a

hogy a dynastia

vall-e ez,

ma

akar lenni

is

volt a

is viseli

s

vájjon

Ausztriá-

nem

nagyhatalom, az volt

arra s

az

a nemzetközi jogalany.

Ennek a dynastiának

házi feje volt III. Károly magyar ennek a dynastiának mint nemzetközi joga1an3^nak nevében kötött szerzdést Magyarországgal az együttes birkirály,

s

toklásra és a kölcsönös védelemre.

Az

ennek a fejét, a magyar magyar nemzet megvédeni minden külföldi birtokában is annak kikötése mellett, hogy meg családi hatalmával is segítend megvédelmezni Magyarországot minden ausztriai dynastiát, illetleg

királyt igérte a

kültámadás

Nem

ellen.

azért utasította vissza a király az osztrák rendek-

kel kötni szándékolt szövetséget,

szerzdött,

merte

el

hanem

A

mert azok

A magyar

nevében már

mert saját örökös országait

nemzetközi jogalanynak,

tartva annak.

*)

azért,

egyedül

országgylés

*)

nem

is-

magát és házát

pedig

azért

akart

^.magyar rendek" csak a kor szokásainak megfelel kifejezés a

képvisel országgylés helyett, de alattuk korántsem szabad érteni a nyugoteurópai rendekkel egyértelm rendi szervezetet, a hol minden rend külön testület volt a többi rendekkel szemben. A magyar

nemzet, illetleg az ezt

karok és rendek az országgylésen a nemzet közjogi egészébe, a királylyal együtt az állami létre fejldött nemzetnek a szent koronával kifejezett közjogi egészébe olvadtak egybe.

186

szerzdni az örökös tartományok rendéivel, mert a magyar államjog szempontjából itélte meg azoknak közjogi helyzetét is,

bennök

és

egy souverain nemzetnek

is

nem

biró osztályát látta,

kal

ékesked

pedig czímekkel

társadalmi

osztályokat

vezkedve, minden politikai jogok

A

rendéivel

„De unione

et

és

testületileg

és nemzeti

szerzdésre lépjenek,

is

jogokkal birtokok-

külön szer-

nélkL

hivatás

ily

—

et

se sollicitam

:

plenam securitatem

quatenus

választ adott

regnorum

securitate, respectu aliorum

vinciarum, adsecurat sua majestas status

habituram,

fekv

rendek azon óhajára, hogy az örökös tarto-

király a

mányok

politikai

ac

pro-

curam

tranquillitatem

hogy Magyarországnak és Magyarország tartományok örökös nincs oka aggódni az

habere possint."^

Ez

azt

teszi,

közötti nemzetközi szövetség sorsa

mert

felett,

az

nem az

örökös tartományok rendéit, hanem a dynastiát érdekl kérdés, melyrl elégséges, ha a dynastia feje gondoskodik. A magyar országgylés meg is nyugodott ebben a válaszban, és azóta mindig

pragmatica

úgy

fogta

Magyarországot

sanctio

moniumának mint a magyar

nem

fel

az

kérdést,

hogy a

uralkodóház

király külföldi

patri-

magánhatalmának

pedig arra, hogy az osztrák örökös

megvédésére

kötelezi,

tartományok

érdekeiért viseljen háborút.

Az

a

1741. évi országgylésen

is

így kiáltottak

fel

a ren-

„Moriamur pro rege nostro Maria Teresia!" s nem az örökös tartományok érdekében, hanern a magyar király külföldi hatalmának megvédése érdekében fogtak fegyvert oly dek

:

hogy azonnal megfordult a háború koczkája. A pragmatica sanctióban tehát a nemzet és az uralkodóház között jött létre nemzetközi szerzdés a kölcsönös védelelkesedéssel,

lemre nézve,

nem

pedig az akkor

még nem

is

létez osztrák

császársággal.

De

a viszonyok

1804tl kezdve megváltoztak, az

trák örökös tartományok patrimoniális országcsoportjából

osz-

elbb

uralmi osztrák császárság, 1848-ban alkotmányos monarchia fejldött, s a dynastia helyett ez vált nemzetközi jogalanynyá. És épen ez a nagy átalakulás okozta azután a absolut

1

Salamon

F.

:

i.

m. 197.

1.

187

1848-ban

félreértéseket

pragmatica

a

nézve, a mikor Magyarország

nem

olasz háborúban való részvételre. Ezért változott viszonyok

vonatkozású

nemzetközi

magát kötelezve az szükségessé

vált

megzavart nemzetközi

által

1867-ben, s ezért kellett

tisztázása

értelmezésére

sanctio

érezte

tartalmát

kérdéseknek

pragmatica

a

sanctiónak

törvényben

új

a

hitelesen

interpellálni.

Az

1867. évi XII.

sanctióra, a

midn

t.-cz.

bevezetése

így

fogja

föl

a

pragmatica

a

Magyarország és az uralkodóház között

azt

ünnepélyes alapszerzdésnek

létrejött

is

szempontból hivatkozik

kérdést, s nemzetközi

nevezi

nem

;

pedig

a

mi Magyarországnak tulajdoncsupán az által függ össze Ausz-

trónöröklés szempontjából, a

képen egészen belügye,

s

triahoz való viszonyunk kérdésével,

hogy az örökösödési rend

azonossága képezi a változott viszonyok között nös

védelem

19. §.

A halála,

A

kötelezettségének

leghathatósabb

biztosítékát.

trónváltozás és a trnlemondás. megsznésének természetes

uralkodás

melynek

beállta

alkotmányunk

jelen

törvény szerint következ örököst ipso

Maga az

a kölcsö-

is

a tény, hog}^ a király meghalt,

miódja a király mellett

állása

iure

a

királylyá

teszi.

maga

után,

vonja

hogy törvény szerinti örököse az ország csalhatatlan királyának tekintessék és koronáztassék. Mindazonáltal alkotmányunk nem ismeri azt az elvet, hogy a király meg nem hal soha, „rex non moritur". Egyes közjogi írók ezt az angol alkotmányból vették át, minden indokoltság nélkül.

ben

Magyarország ugyanis, mint már kimutattam, lényegéis választó királyság, és a választás elve csupán fel

ma

van függesztve, de nincsen szék elvben választás

által

feladva. is

A

betölthet,

hol pedig t.

i.

a

fennálló trónöröklési törvények értelmében öröklésre

örökös nincsen, azt

mondani

:

ott beállhat

királyi

ha

akkor,

az interregnum, és így

a

hivatott

nem

lehet

rex non moritur, mert ezen elv csak a korona

személytelenségének tana mellett állhatna fenn, a mi pedig a

magyar alkotmányban Dr. Ferdinandy Gejza

:

A

ismeretlen.

királyi méltóság'.

13

188

A

franczia királyságra

sem

fenn

állott

a

ez

ott

tan,

sem ezt mondták az örökösödés folytonosságának jelölésére, hanem azt: „le roi et mórt, vive le roi". A király meghalt, éljen a királ3^ De a magyar alkotmányban ezt ma, az örökösödés idejében

csak feltételesen lehet elfogadni, a meny-

is

n3'iben a trónöröklés feltételekhez van kptve, a

örökösnek

nak

teljesítenie kell,

a

:

hitlevél

fennálló-

az

kiadása,

eskü

a koronázás.

letétele és

De ezen

eld

hogy az örökösödési jog

feltételek

tekintessék. Ily

melj^eket az

feltételek

a

teljesítése

halála idpontjában azonnal be

trónralépés,

nem

vagyis

az

következheíik, ennél-

fogva az örökös már eldje halálának pillanatától kezdve rálynak

kötelezettségeknek

Az határidt

meg

1791. évi

3.

tz

eld

ki

az

fog

t.-cz.

ki-

hogy az elébe szabott

feltételeztetvén,

tekintetik,

felelni.

a koronázás megejtésére

halála után,

6

havi

mondván, hog}' idköz-

ben az örökös királynak minden jogai

épségben maradnak, melyek az országnak alkotmányszer közkormányzatára tartoznak, épségben maradván szinte ugyanazon király iránt tartozó jobbágyi

hségnek

kötelezettsége; a kiváltságok ado-

mányozása minden esetre ezután is egj-edl a törvényesen megkoronázott királyi felségnél maradván.

Az örökös a

királyi

gokat birja,

király tehát él ugj^an a királ3'i czímmel, élvezi

méltósággal járó sérthetlenséget, gyakorol királyi jode valóságos királylyá, a

is,

a királ}^ hatalom

ki

csak az örökösödési feltételek teljesítése után,

názás következtében

teljét-

a koro-

válik.

Trónváltozás nemcsak a királyi

eld

halálával,

hanem

annak a trónról való lemondása következtében is állhat el. Senkit sem lehet kényszeríteni, hogy az országlással járó megterheltetést akarata ellenére

is

viselje

;

koronás királynak, mint a trón örökösének

ennélfogva is

kell

úgy a

hog}'

meg

legyen joga, a királyságról lemondani.

A

trónról való

lemondásnak ugyanazon

mint a király halálának, öröklés, a

lemondó

De ha

trónról

képes

a

ivadékai

t.

i.

beáll

hatálya

van,

az örökösre nézve a trón-

király pedig utódjának alattvalójává válik.

lemondónak a lemondás után öröklésre

születnek,

ezek

csak

a

közvetlenül

utána

1,S9

trónralépett királynak és tle

után

következnek

szülöttnek,

A magyar is

az

hanem az

fiágon

öröklés ifjabb

leszármazóknak

rendjében,

utó-

ágon leszármazóknak tekintetnek.

lemondásnak, hogy érvénynyel vonatkozni

trónra kell

kihalta

nem

tehát

bírjon, határozottan a

és errl

az

országgylésnek

hivatalos formában kell értesíttetni.

V. Ferdinándnak 1848. évi deczember 2 án a trónról, Ferencz Károly fherczeg írónörökösnek pedig ugyanekkor a trónöröklésrl, mely t az 1723. évi I. és II. t.-cz. értelmében

V. Ferdinánd után

kozó és az dási

okiratok

volna,

illette

1861-ik

évi

történt

országgylés

csak az ausztriai

tartozó országokról szólanak.

—

lemondására vonat-

elé

terjesztett

császárságról

és

az

lemonehhez

Minthogj^ pedig, Magyarország

mint saját alkotmányánál fogva önálló ország, azokban külön

megemlítve nincsen minthogy továbbá azon okiratok az országgyléssel tárgyalás, elfogadás és törvénybe iktatás végett nem ;

is

közöltettek: ezen trónlemondások az 1867. évi

III.

törv.-czikkel

utólagosan beczikkel3'eztettek ugyan, de az országgylés ugyan-

ezen törvényben beczikkelyezett ünnepélyes óvást

ebbl Magyarország

tett

minden

önállására és függetlenségére nézve von-

ható káros következtetések

ellen.

Egyszersmind pedig az ország jogai biztosítása tekintetébl jövre nézve megállapíttatott, hogy minden ezentúl bekövetkezhet trónlemondás Magyarország külön értesítése mellett és alkotmánj'os hozzájárulásával történjék.

Ezen törvény

szerint tehát a

érvényes, ha az törvénybe

trónlemondás

iktattatott.

csak akkor

Rész.

III.

A

20. §.

A koronázás intézménye.

lioronázds az Arpdd-hdzheli liirdlyoli idejében.

Szent István, hogy a magyar nemzetet az európai keresz-

népcsaládba fölvétesse és hogy

tény

küls

tekintélyt

is

megszerezze,

ott

királya

annak a megfelel czímet

vett

föl

ennek küls elismertetésére koronát kért a pápától. Nem terjeszkedem ki annak kifejtésébe, hogy kérte azt a pápától

és

nem

a

német-római császártól,

és

miért

mert

már sokak által megvitatott és eldöntött kérdés, E helyütt csak azt emelem ki, hogy a magj^ar nemzet örök hálával tartozik els királyának eme elrelátó bölcsességeért, mert ha István a császártól kéri a koronát, Magyarország ma már nem ez

önálló állam.

Szent István felvévén a királyi czímet, a pápától a koronát egy bulla^ kíséretében megkapván, magát 1000-ben augusztus

ünnepélyesen

15-én

resztény

nem

megkoronáztatta.

Mint mindenütt a ke-

úgy Magyarországon is, ezen koronázás egyéb, mint az uralkodónak az egyház által való

világban,

lehetett

királylyá kenése, tehát kizárólag egyházi cselekmény, az egy-

házi személyek részvétele mellett véghezvitt ünnepélyes szer-

melynek

tartás,

politikai

súlyt egyedül és kizárólag az egyházat

a középkorban megilletett

Annál inkább

volt

ez

kitn

kizárólag

politikai

állás

kölcsönzött.

egyházi jelleg

szertartás

Magyarországon, mert azon idben a kereszténység a magyar nemzet zöme eltt egy idegen és a vezérnek a külföldiek segélyével megnövekedett anj^agi hatalma által a nemzetre 1

tört.

1.

A

magyar fordításban közli Horváth M. Magj'-arorsz. Sokan kétségbe vonják hitelességét, azt késbbi idk ko-

bulla szövegét

190.

holmánvának

1.

—

tartván.

192

erszakolt vallásnak tnt

melynek külsségeit a magyarság elfogadta ugyan politikai okokból, de az a nemzet nagy részében még hosszabb idn át nem vert mélyebb gyökereket. A római császárt a pápa, a magyar királyt pedig az. esztergomi érsek mint a magyar egyház els fpapja, koronázta és kente királyl^^á az egyház nevében. Hogy a koronázás tisztán egyházi cselekmény volt, kifel,

tnik azon szavakból, melyeket az esztergomi érsek intézett koronázáskor a koronázandó királyhoz „Fogadd e koronát és tudd meg, hogy ez a te méltóságodnak és erdnek jelképe, mely téged a mi hivatalunk fejévé tesz; hogy valamint mi a lelkiekben, úgy te a világiakban Istennek igaz^ :

tisztelje,

légy

az

egyháznak

minden ellenség ellen oltalmazója kormányozd az országot, a mely neked

haszonnal

:

Istentl és annak szentjeitl adatott, a mi apostoli áldásunkkal.

Ersen mából legi

állj

a királyi polczon, melyet a mindenható Isten hatal-

püspököknek

nyertél, a

gyakorlata

szerint

;

látod a papságot ennek mindenütt." ^ állani

A

és az

jusson Isten

szavak nem

fennebbi

Ur más szolgáinak

jelen-

eszedbe, hogy a mily közel

oltárához, oly tisztességet adj

tartalmaznak semmit

sem, a

mi a király és a nemzet közötti viszonyra vonatkoznék, azokban mindenütt csak az egj'ház és a király közötti viszony kifejezésre, a királyi hatalom Isten hatalmából származónak mondatik, a mely azért adatott, hogy azzal az egyház

jut

minden ellenség ellen megoltalmaztassék és az egyház szolgáinak a kell tisztesség mindenben megadassék. Természetes tehát, hogy a királyi czím és a koronázás a nemzet szemében akkor még nem birt különös értékkel, mert a keresztény egyház erkölcsi hatalma a nemzet zömét

még

érintetlenül

hagyta.

István személye és uralkodásának iránya szerzett tekintélyt a királyi méltóságnak,

csak

új

formája vala, de

nem

ugyan

mely a Gejza-féle vezérségnek volt

képes megszerezni azt a

koronázás szertartásának, mert a nemzet nagy része csak az

ernek engedve 1

Bartal

és István személyes tekintélye által indíttatva

Comm.

I.

182.

I.

193

hódolt az új vallásnak, de hitében és

még mindig

idegen

Hogy

vala.

meggyzdésében

tehát a koronázás

attól

egyházi

eltt is jelentségre tegyenek a nemzet ahhoz elbb a nemzetnek nemcsak külsleg, hanem

ünnepélyességei szert,

erkölcsileg

is

a kereszténység hatalmi körébe kellett kerülnie.

Hog}^ a koronázás a nemzet

még nem

eltt akkor

bírt

személye a koronázás után

erkölcsi súlylyal és hogj^ a király

magasabban, mint annakeltte, annak fényes példáama trónvillongások, melyeknek az ország

sem

állott

jául

szolgálnak

Isván halála után színhelyévé

Samu, Samut

Pétert

vált.

Andrást Béla

Péter, Pétert András,

meg

buktatja meg, pedig valamennyien

voltak koronázva. Béla

sem természetes és Salamon se a trónon fejezi be viéletét. És az Istvánt követ négy koronás király

halála

szontagságos

nemzetnek jobbik

ellen a I.

Gejza több éven

át

foglal állást és

fele

zi

uralkodik a nélkül, hogy magát István

koronájával megkoronáztatná^ és Salamonnak

ri

pártot szerezni és csak

ellene

a trónról.

el

I.

kezik azon koronázott királyok sora,

Gejzától

nem

kik

még sem

sike-

kezdve követa trónról el-

zetve v^égezik be életüket.

A

koronázásra a nemzet

akkor kezd sulyí fek-

mikor már

a

tetni,

csak

abban a

királyi

mélyére

való

érzelmeiben is kereszténynyé válik és hatalomnak Isten nevében az uralkodó sze-

átruházását

látja,

t.

i.

László

és

Kálmán

ki-

rályok óta.

Kálmán már „ex Dei hatalomnak

a királyi

magát és

gratia" királynak nevezi

László

által

tekintélyét

visszaszerzett

st növeli. koronázás még alattuk sem

sértetlenül fentartja,

De

a

ménynyé, tiszteltetett

ténynyé

az

vált

érzelmeiben

nemzet

által.

els koronázott

és az

idvel a szent István

Marczali H. szerint

mely ma a magy. nemzet tört.

pott koronával,

meg.

A

és

A

meggyzdésében iránt

koronájában

I.

érzett

olvadt

nemzeti össze,

keresz-

kegyelet

és a

Kálmán királyok szereztek

mely

a király-

Gejza a Dukas Mihály görög császártól ka korona alsó részét képezi, koronáztatott

szt. I.

is

koronázás egj^házi jelentsége

király

tekintélyt István, László és

id

vált államjogi intéz-

hanem csak mint keresztény egyházi intézmény

köt.

105. és 106.

11.

194

Ságnak és a királyság sj^mbolumának, a koronának, ugyanazon

meg késbb

tekintélyt szerezte

szent István koronája az

következ királyoknak, és a koronázás intézménye mihamar oda fejldött, hogy a királynak egyedül a szent István koronájával való megkoronázás volt képes csak megutánuk

adni a királyi tekintélyt.

Kálmán utódai megkoronázott

alatt is

király ellen

vannak trónvillongások, es a már lépnek

is

fel

trónkövetelk, de a

míg az elbbi trónvillongásokban a nemzet mindig a már megkoronázott király ellen foglal állást és a megkoronázott király az, a ki a nemzet többsége ellen a külföld támogatására szorul

:

addig a késbbi

már a koronás

király

trónvillongások alatt a nemzet

pártján

trónkövetel herczegeket.

íg}^

áll

és a külföld

Boricsot

II.

támogatja

a

Béla ellen Boleszlav,

szemben II. Lászlót és IW Istvánt Manuel. III. Béla korában már oly magasan állott szent István koronájának tekintélye, hogy az esztergomi érsek a koronázás így

III.

Istvánnal

megtagadásával Béla trónralépését m.egakadályozhatónak

hitte,

pedig már oly nagy volt a korona és tisztelete, hogy Imre király személyének fel-

a XII. század végével a koronás király kent voltára

hivatkozva,

lázongó

szemeláttára saját táborában

ragadva,

Endrét,

öcscsét,

egymaga

kereste

föl

elvezette és fogságba ejtette a nélkül,

vertelen

király ellen

Endre

híveinek

és

t

kézen

hogy a fegy-

hívei közül csak egy-kéz

is

mert

volna fölemelkedni.

Ebbl

láthatjuk,

hogy mennyire emelkedett Magyaror-

szágon a nemzetnek szemében a koronázás intézménye,

mikor a nemzet már erkölcsében

Míg nyugaton vábbra

is

csak

—

is

kereszténynyé

a koronázás

to-

cselekmény maradt,

st

Arragoniát kivéve

ünnepélj'es

egyházi

—

a

vált.

lassankint az egyház politikai befolyásának hanyatlásával együtt

annak jelentsége is csökkent és mer szertartássá addig Magyarországon az már az Árpádok idejében csupán

egyházi

ha elmarad tat

;

is,

ünnepélyes

beiktatásnak

tekintetett,

vált

nem

a mely

az uralkodó politikai helyzetén mit sem változ-

hanem valóságos

királjiyá

avatásnak,

a

királyi

hata-

lommal való tényleges felruházásnak, mely nélkül a király nélkülözi ama tiszteletet, mely t a nemzet fölé emeli és

195

személye

nélkülözi

sérthetetlenségének

erkölcsi

biztosítékát,

vagyis a nemzet szemében legfeljebb csak tényleges országló-

nem

ként, de

valóságos királyként tnik

fel.

És ezen

felfogás

uralkodó maradt alkotmányunkban mindvégig és annak egyik

ma

sarkpontját képezi

is.

Mert a mint a koronázás kezdett

(t.

kássá

i.

vált,

tartására

politikai

jelentsége emelkedni

késbbi Árpád-házbeli királyok idejében), szohogy a király a nemzet jogainak sértetlen fena

esküt tegyen a koronázás alkalmával, a mi

is

által

a koronázás politikai jelentsége háttérbe szorítá annak egyházi jelentségét

kássá

hogy

elannyira,

;

még

vált

feltételeket is

III.

szabni

Endrétl kezdve szoa király

elé

és csak

azoknak elfogadása után ment végbe a koronázás. Ezen szokás következtében (a mi a királyválasztás elvének és a koronázás királylyá avató erejének a koronázás

összeolvadásából keletkezett),

egyházi jelentsége csak üres

formalitássá tör-

annak nagy horderej politikai és alkotmányjogi jelentsége mellett, mert a koronázásnak elengedhetlen elfeltételévé pült

vált a királyfelavatási oklevél kiadása, a király által az alkot-

mányra

leteend

fontosabb

eskü

actusává

pedig a

a

koronázási

koronázással

szertartás

leg-

teljesen

össze-

Mieltt azonban a koronázási eskü és felavatási

hitlevél

lett

és

forrt.

fejtegetésébe bocsátkoznám, lássuk, hogy miért tekinteteit hazánkban a koronázás valóságos királylyá avatásnak, a mire a szent korona tana adja meg a kell felvilágosítást.

21. §.

A

A

szent liorona tana.

jelentségének növekedésével valószín uiódját még saját életében megkoronáztatta, hogy annak a trónkövetkezést ekképen

koronázás

szokássá

vált,

biztosítsa.

államjogi

hogy a

Az egyház

király

által

ekként

még

apja életében királylj^á

kent örököst a keresztény fölfogás nemzet szintén királynak tekintette, ki.

i\.

I.

Az

s

ebbl az

rész 9.

ifjabb

királyság

intézménye

fejldött

§.).

ifjabb királyság

intézménye sok viszálkodásra adott

okot apa- és fiú-király között, a mi a

királyi

tekintély léha-

196

nyatlását és a nemzetnek az államhatalom gj'akorlására növe-

ked

Hiszen

eredményezte.

befolyását

arany

az

bulla vív-

mányait az ifjabb király segélyével valósította

meg

Az

várföldek

mányozásának is

intézménye volt oka

ifjabb királyság is,

a

a nemesség.

azon katonai

miáltal a királyság

elado-

hatalomtól

megfosztotta magát, a melyre eddig támaszkodott és kény-

—

—

a nemzetre tákülönösen a tatárjárás óta maszkodni és annak szolgálatát igénybe venni, hogy megfogyott

telen volt

fegyveres erejét pótolhassa

Ezen id óta a hbéri elemek mindinkább tért hódítanak a mag3'ar alkotmányban, de a magyar nemzetnek közjogi felfogását, mely a királyi hatalom virágkorában kiirthatatlan gyökeret vert a nemzet szivében, megváltoztatni képesek.

A

nemzet ezután

is

egész

mint

állott

nem

többé a

királylyal

szemben, és azon támogatásért, melyben a fegyveres erejében megfogyatkozott

királyságot

vagyis annak minden

szabad

az

részesítette,

igényelt

tagja,

egész több

nemzet, részt

és

befolyást az ország kormányzatára és a törvénj^hozásra.

Ámde állott

ezen

közjogi

egyes uraknak

felfogás

érvénj-esülésének

útjában

elhatalmasodása, a kik a várjószágokkal

való megadomán3^ozás következtében

birtokokra s ezzel nagy hatalomra

is

nagy terjedelm földtettek szert, melynek

segélyével a kisebb birtokú nemességet elnyomni törekedtek.

Minthogy a kisebb nemesség nem ságban azt a hatalmat és elnyomatása

ellen

találta

tekintélyt,

megvédeni képes volna

sett,

a melynek ha

adja

meg

nem

meg többé

mely :

t

a király-

a hatalmasok

új tekintélyt kere-

anyagi, hát legalább erkölcsi

súlya

neki azon szabadságot, melyet egyes hatalmas urak

megrontani törekedtek.

Elhunyt

jeles királyaira kegyelettel emlékezett

vissza a

azoknak

tenemzet zöme, és a múltból akarta visszaidézni kintélyét, hogy a jelen fejedelmeit azoknak nymbusával övezze köri és adja meg nekik azon erkölcsi súlyt, mely nélkül

magukat

és szabadságukat

nem

érezték biztonságban.

KötC'

hogy a nemzet szabadságait megvédelmezze az egyesek elnyomó hatalma ellen, és részt akart venni az államhatalom gyakorlásában, hogy azt önönszabadlezni akarta királyait arra,

ságának megvédésére

fordítsa.

197

Az elhunyt

királyok

tekintélyét

azon koronában, mint

jöv számára biztosítva, mely azoknak fejét ékítette, a kik iránt örök kegyelettel viseltetett, és a koronázás ténye által hitte azt az utódokra átszármaztatni, de másrészrl esküt is kívánt a koronázáskor királyaitól arra, hogy azon tekintélyt, melylyel a koronázás által felszent ereklyében, látta a

ruháztatnak,

a

nemzet szabadságainak fentartására

fogják

fordítani.

Ennek következtében a

hatalom korlátai

királyi

is

ter-

mészetszerleg szaporodtak és a nemzet szabad tagjainak befolyása különösen az arany bulla óta úgy a kormány-

—

—

mint a törvényhozásra szükségkép növekedett.

zatra,

—

körülmények között miután a korona tekintélye szerezte meg a nemzet zöme eltt a király számára a teszent István koronája kintélyt és a nemesség támogatását, vált az államhatalom symbolumává, és mindazok, kik azon Ily

—

hatalom gyakorlásában részesek voltak, a szent István koronáját a

maguk összességének

tagjaiul

kezdték tekinteni.

A

tulajdonául,

mily mértékben növekedett

a

önmagukat annak

nemzetnek az állam-

hatalom gyakorlásában való részesedése, oly mértékben növekedett a közszellem és emelkedett az államhatalmat szemé-

Egyik szülte a másikat és ezen kegyelet a korona iránt az Árpád-korszak végén oly magas fokra hágott, hogy a koronát olybá tekintették, mintha abban

lyesít korona

iránti

kegyelet.

volna a királyság ereje.

Szent István koronája az Anjouk korától többé a király,

hanem az ország

Regni Corona) neveztetik, a mi azt

szent fejezi

kezdve

koronájának ki,

nem (sacra

hogy a királyság

hatalma a nemzet akaratából származik, mert az ország szent koronája adja

meg

a királynak az uralkodás jogát,

a királyi

tekintélyt és hatalmat.^

Viszont az által, hogy az Anjou királyok alatt a felbomlott várszervezet helyett a banderialis hadi rendszer lépett életbe,

mely a nagyobb

földbirtoktól

séget követelt és a jobbágy kezébe

1

Werbó'czi H.

k.

II.

3.

ez.

2.

§.

is

nagyobb hadi tevékenyfegyvert adott, a nemzet

198

is

szorosabb

függésbe jutott

Arpád-házbeli királj'ok

alatt

;

a

mint

királj'ságtól,

volt

hadi szolgálatra volt a nemesség kötelezve és erre

is

csak a

haza védelme végett, addig az Anjouk idejétl kezdve a des urak kötelezve voltak birtokaik jobbágytelkeihez

harczosokat

A

is

az

mert mig akkor csak személi^es

föl-

mérten

állítani.

királyság és a nemzet

hbéri formák

mellett, de

egy

közjogi egészben egj'esült és ezen egyesülés a koronázáskor

küls

nyert

kifejezést,

nemzet

képe, a

midn

a korona, a királjá hatalom

beleegyezésével

nemzet között megosztott

mányos közhatalomnak

eskü mellett

kölcsönös

és

„A szent korona idvel

tétetik a kiráh'' fejére.

közhatalomnak,

jel-

a király és a

vagyis

az

alkot-

minden nevezetesebb közjogi viszony alakulására befolyást \-ev közjogi fogalommá vált jelképévé, és

(Hajnik.)i

lett."

már az Árpádok korának második

Kétségtelen, hog}'

felében kezdett fejldni azon államjogi elmélet, mely a „szent

korona tana" név lásával

annak egykori kifejldését

teljes

ismeretes

alatt

népnél sem találunk,

és

midn

tekintélye

önálló

és

melyhez hasonlót

a királyság hatalmának szent

a

közjogi

koronára

egj'

hanyatszállott

alakulásának

elméletté

azonban csak az Anjou királ3'ok alatt nyerte. Az arany bullában szent István koronája még „királyi koronának'" (corona regia) neveztetik, az Anjouk korától kezdve az már az ország szent koronája (sacra Regni Corona) befejezését

néven

említtetik, s

ezen

idtl kezdve

a

nemizet

között megosztott állami hatalomnak jelzésére kifejezés

is

és

királj'a

a szent korona

kezd használtatni, az ország területe a szent korona

területének mondatik, a király mint az államhatalom kezelje,

a szent korona birtokosának tekintetik,- a királyi jövedelmek és javak a szent korona jövedelmeinek (peculium,

bona sacrae

Regni Coronae) neveztetnek.

Miután pedig a király az

hatalmát

joga

is

*

2

*

a

szent

korona

nemességadományozás a szent korona jogának tekintetik,^ ennélfogva minden

jogánál fogva gyakorolta, a birtok és

Egyet. Európai jogtört. 207. 1. H. k. I 3. ez. 6. §. H. k. u. o 11. 3. ez.

Werbczi Werbczi

;

2.

§.

199

szabad birtok

csak a szent koronától származhat, a szent

is

korona minden birtokjog gyökere De azon idben a szabad

omnium possessionum).

(radix

alapja, csakis az volt részes a

kenység

mának gyakorlásában,

lévén

földbirtok

nem

csakis az

szent volt

más hatalmának

alávetve, illetleg csakis az volt közvetlenül a

hatalmának alávetve, a

ki

ily

szent

szabad földbirtokot

a szent korona tagjának (m.embrum

sacrae

köztevé-

a

korona hatal-

birt,

Regni

korona a miért

Coronae)

neveztetett.

A

korona viselje és

szent

vagyis

k

közhatalom

birták a

fejthette ki

a szent korona

teste jelen volt,

t.

i.

együtt

tagjai

szent korona egész testét (tolum corpus teljét

;

s.

képezték

Regni

ennélfogva

mködését, a

hol

a

Coronae), csakis

ott

annak egész

csakis az országgylésen juthatott kifeje-

zésre az állami akarat souverain formában, ott jöhetett

formai értelemben vett törvény.^

—

létre

—

mondja Hajnik a szent korona mindinkább azon kapocs, mely a magyar társadalom hbériekké fejld alkatelemeit közjogilag összefzi és mely a XIV. századtól innen hosszú idn át a magyar államfogalomnak te.,

Szóval

kinthet."

St még ma

is

használtatik

a szent korona a

magyar

állam fogalmának jelölésére és ez ma is a nemzet és király között megosztott alkotmán3^os közhatalom symboluma, csak-

hogy ma a szent koronának, mint a mag3^ar állam fogalma személyesítjének közvetlen alattvalóiul elvesztette

—

közjogi jelentségét

az

tekintendk, ennélfogva a szent korona

—

miután a földbirtok

összes

állampolgárok

nem minden

birtokjog,

hanem minden állampolgári jogok forrása.

A magyar alkotmányban kifejldött azon elmélet, fogja

fel,

melynek

feje

tehát

már a XIV. században

mely az államot mint él organismust és tagjai vannak, kik a szent korona

egységében örök személyiséggé olvadnak össze. A fennebb eladott tannak kifejldésével a szent korona fogalma önálló fogalommá vált ugyan azon koronától, melytl, elnevezését vette, és szent István koronája csak jelképe volt

1

Werbczi

H.

k.

II.

3.

ez, 3. §.

Hajnik Európ. jogtört.

200

azután azon jogi fogalomnak

azon

mindazonáltal

;

melylyel a nemzet a szent ereklye iránt

kegyelet,

oly

viseltetett,

kiirt-

nemzetbl, hogy noha voltak arra kísérletek, hogy a fennebb kifejtett fogalom ne csupán a diadémához fzdjék, hanem attól függetleníttessék, azok mindannyiszor hatatlan volt a

megtörtek

mondhatnók babonás ragaszkodáson, melylyel

a

a magyar szent István diadémája iránt

Károlynak és

ezt Róbert

—

sohasem

nemzet

és a

Ulászlónak

I.

viseltetett

esetei

—

a mint

bizonyítják

is

képes a szent korona elvont

volt

államtani fogalmát szent István diadémájától elválasztani.

A

22. §.

liirdlyi esliil és

a felavatási

Uitlevél.

hogy mikor tettek királyaink elször fentartására, megfelelni nag^'on alkotmányának esküt az ország nehéz, mert emlékeink e tekintetben homályosak lévén, inkább

Azon

csak

kérdésre,

körülménj^ekbl

a

a

lehet

valószínre

mint positiv tényekre hivatkozni. Vannak, kik azt

már szent

István

is

tett

következtetni, állítják,

hogy

volna koronázása alkalmával esküt a

nemzet jogainak és szabadságainak megtartására, st hogy nemzettel a fhatalom gj'akorlásának is szerzdött volna a és ezen állításuk igazolására szent István mikéntjére nézve ;

életirójára,

Hartvicusra hivatkoznak.

Hartvic azt mondja, hogy Gejza uj tl, de

hogy

arról,

eskületétel kölcsönös

is lett

tett

volna

volna

esküt kívánt

esküt

vagy hogy

népé-

ezen

fejedelem és nép között, egy

ebbl tehát arra következtetni nem lehet. Es nem is valószín, hogy Hartvic meg ne említette volna a vezér esküjét, ha annak hagyományai éltek volna, annál is inkább, mert a kölcsönös eskü azon idben egész Európában szót

sem

nem

vala szokásos.

szól,

Úgyszinte

nem

lehet

Hartvícnak Istvánra

vonatkozó

sem következtetni a kölcsönös eskületételre. Hartugyanis csak annyit mond, hogy miután István átvette a

szavaiból vic

királyi

méltóság

vel együtt

jelvén3'eit,

az ország püspökeivel és femberei-

közzétett egy általa

hozott

határozatot,

melyben

minden bnre orvosságot adott és hogy bebizonyítsa, miszerint a Krisztus

által

hozott világbéke

fia

röli érvcviy szerzdés

201

aláírásával hagyta az utódokra, hogy senki se támadjon

mást ellenségképen,

senki se

vizsgálat nélkül, ne

háborgassa

—

Kovachich ebbl

alkotott,

azt

bántsa az

szomszédját

özvegyeket

és

meg

törvényes árvákat.^

hogy István törvényt

következteti,

melyet örök szövetségi aláírással hagyott az utódakra,

vagyis mintha István saját és utódai nevében a nemzet és a király között fennálló viszonyt

szerzdésszeren rendezte

Pedig Hartvic fentebbi szavaiból

nem

volna.

lehet egyebet következ-

hogy István országában a joguralmat biztosítani akarta és esküje nem volt egyéb, mint a nyugaton is szokásos juramentum de justitia et pace. Valószín tehát, hog}^ István a fhatalom gyakorlásának módjára a nemzettel nem szerzdött, sem az alkotmán}' fentartására esküt nem tett, de ilyet tle a koronázáskor a nemtetni,

mint

nem

azt,

koronázásban az érzelmeire még nem keresztény nemzet aligha látott eg^'ebet, mint egy idegenszer látván3'OS ünnepélj'ességet. A kivel szemben a koronáért és a királyi czím elismeréseért István le volt kötelezve, az nem a nemzet, hanem az egyház és a pápa volt, ha tehát esküt kellett tennie a koronázáskor, az bizonyára nem a nemzet, hanem az

zet

is

kivánt, mert a

egyház jogainak fentartására és megvédésére vonatkozott. Az ország jogainak fentartására vonatkozó fejedelmi eskürl csak azon idtl fogva lehet szó, midn a nemzet érzelmeiben

is

kereszténynyé

hatalom átruházása kintette

és a

válva, a

eszközének

keresztény

s

esküre

isteni

súlyt

koronázást

a

királyi

megersítésének kezdett

fektetni.

te-

Ez

pedig csak szent László idejétl fogva valószín.

Els nyomát

annak, hogy a király koronáztatása alkal-

mával nemcsak az egyház védelmére, hanem az ország jogainak fentartására is esküt tesz, II. Andrásnál találjuk. IX. Gergely pápának Béla ifjabb királyhoz 1235. július 15-érl intézett

levelében ugyanis az foglaltatik,

hogy

II.

András koro-

náztatása alkalmával az ország jogainak és a korona tekinté-

lyének sértetlen fentartására esküt

tett,^'a

mibl

egyúttal arra

Endlicher Alonum. 174. 1. Hasonló nézetben van Cziráky is (1. Consp. iur. publ. I. 85. L), úgyszintén Koibuly is il. Mag^^ közj. I. 425. 1.) * „et in Coronatione sua juraverit etiam jura Regni sui, et honorem *

^

Coronae

illibata servare,

etc."

(Kovachich Vestig. 81.

1.).

202

is

hogy a nemzet akkor már a koronában

lehet következtetni,

látta

megtestesülve az állami

hatalmat, és

azért

kötelezte

a

korona tekintélyének fentartására, hogy azt a király a nemesség szabadságának az urak elleni megvédelmezésére királyt a

fordítsa.

A

XIII.

már gyakran

oklevelekben

századbeli

történik

hivatkozás a koronázáskor a nemzet jogainak fentartását ígér

Mózes nádorhoz intézett adománylevelében olvassuk, V. István és neje, megkoronáztatásuk alkalmával mindketten esküt tettek arra, hogy a nemesség jogait és elfoglalt javait visszaadják.^ Ili. Andrásnál már ennél is többet találunk, nj^omaira akadunk a felavatási oklevélnek. András ugyanis kedveztlen viszonyok közt lépett a trónra, és több trónkövetelvel gylt meg a baja. Természetesnek látszik, hogy e zavaros idkben azok is, kik híveinek vallották magukat, felhasználva András szorult helyzetét, feltételeket szabtak elébe, hogy azokat koroesküre, így, a mint ezt Erzsébet királynénak

t.

náztatása eltt fogadja

el

és ersítse meg.

Az okmánynak szövegét nem ban

létezett,

kitnik

az

i.

1298.

évi

bírjuk, de

hogy az

való-

törvények bevezetésébl,

továbbá 33. és 41. czikkeibl.

A

bevezetés így szól: „Mag3^arország felséges királyának

Andrásnak koronázása idejében az országnak ha nem is minden szabadsága és conditiója, legalább azon szabadságok és conditiók nevezetesbjei és szükségesebbjei eléadattak, és királ3'unk pecsétjével megersíttettek."

Urunk

^

A 33. czikk ezt mondja „És ezeken kivl mások is, melyek a király úrnak koronázásakor kiadott levelében fog:

laltatnak, teljesen felújíttatnak és megtartatnak."^

A

mondja: „Elhatároztuk s örök törvényképen megállapítottuk, hogy urunk királyunk tartsa koronáztameg az egyházaknak és az országlakóknak az 41. czikk pedig ezt

tásakor írásban kifejezett szabadságait.'^ 1 Die appositionis Coronae capiti nostro promisimus iuramento, quod iura nobilium per antecessores nostros indebite alienata et iniuste occupata reddi faciemus (Horv. M. II. 80. 1. Fehér V. 1. 237.). 2

* *

Endlicher Monum. 631. U. o. 638. 1. Kovach. Suppl. 89 1.

1.

203

Mindezekbl

hogy

világos,

András

koronáztatásakor

egy okmányt, melyben a nemzet jogait és szabadsábiztosítja, a melyben ezen jogok és szabadságok pon-

kiadott gait

tonként (conditiókban) vannak felsorolva.

Nincs ugyan tudomásunk valamennyi ezután következ királyaink felavatási oklevelérl, de valószín,

házbeli királyok

már valamennyien adtak

hogy a vegyes

ilynem okmá-

ki

nyokat.

törvényeibl azt köIII. András és I. Ulászló hogy egyes királyaink, kik koronáztatásuk után,

Cziráky vetkezteti,

bizonyos szabadságleveleket adtak

koronázás

hitlevelet

ki,

is

adtak

a

mely késbbi törvényeikben csak ismétel-

eltt,

tetett.^

Hitlevélnek tekinthet

koronázásakor kiadott oklevele, melyet Horváth Mihály

történt is

Zsigmondnak 1387. márczius 31-én

közöl (Magyarorsz. Tört.

pedig a hitlevél kiadása és

377.

II.

—

Albert korától kezdve

1.),

az egyházi eskü mellett

—

az

alkoünányra leteend eskü a koronázásnak elengedhetlen elfeltételét képezi,

illetleg legfontosabb

kiegészít

részéül

te-

kintetik.2

Ezen idtl kezdve egész határozottan domborodik a hitlevél és a

ki

koronázási eskü közötti különbség, mert míg

az elbbi a megválasztás feltételeinek pontonkénti felsorolása,

melyet a megválasztott király a koronázást kott

elfogadni

A a

addig

megersíteni,

és

biztosításokat foglal

magában

hitlevelek

köri egyöntet

küls

hanem

II.

utóbbi

szo-

általános

és a koronázás alatt tétetik

királyválasztás korában azonban

László, Mátyás és

az

megelzleg

még nem

eljárással,

és^

V.

Ulászló,

I.

le.

találkozunk

Ulászló hitlevelei nemcsak tartalmukra,

formájukra

körülményeire

kiadatásuk

és

is

különböznek egymástól. és

I.

II.

Ulászlónak

hitlevelei

koronáztatásuk

eltt,

V.

László hitlevele koronázás nélkül, Mátyás hitlevele koronázás

után néhány nappal adatott

zett,

ki

;

Ulászló hitlevele

I.

^

conditió-

*

Cziráky Consp.

2

Albert felavatási hitlevelének szövege ismeretlen, de hogy az

iur.

publ.

I.

86.

1.

léte-

kitnik az 1439. évi törvényekbl. ^

I.

Ulászló hitlevelét

Dr. Ferdinandy Gejza

:

A

1.

Kovachich Supplem.

királyi méltóság.

I.

477.

1.

14:

204

W

kat tartalmaz,

Lászlóé

^

Mátyás

artikulusokat,

hitlevele- az

arany bullának (Lajos és Zsigmond királyok megersít ünnepélyes kiadása,*

leivel együtt)

Ulászló hitlevele

II.

leve-

pon-

^

tartalmuk pedig valamennyinek különböz. tokra oszlik Ezek közül V. László hitlevele különösen két oknál ;

fogva nevezetes

—a kitnik —

nem

volt az

mint ez annak

szor, mert

bl

elször, mert arra az esküt koronázás nélkül

:

mivel a korona

tette le,

2.

ország birtokában

másod-

;

czikkébl és berekesztésé-

találkozunk a rendek és a király kölcsönös

itt

A mi az elst illeti, László már gyermekkorában megkoronáztatott, de ezen koronázást az országgylés érvénytelennek nyilvánította, mert a nemzet beleegyezése eskületételével.

nélkül történt

a hitlevél kiadásakor tehát ezen hiány

;

pótol-

A mi a tatott és így koronáztatása utólag érvényesíttetett. másodikat illeti, valószín, hogy V. László hitlevélkiadási szertartásai képezték mintáját az erdélyi fejedelmek ünnepélj'es

hol

a

beiktatásának,

a

hitlevél

kiadását

kölcsönös

szintén

eskületétel követte.

még csecsem korában

Lajos

II.

ez alkalommal apja adta

koronázási

mondatát

esküt, képezi),

ismételni fogja.

ki

helyette a hitlevelet és tette

azon kikötéssel, Lajos

hogj'

koronáztatott meg, és

mi

(a

le

a

befejez

e hitlevél

nagykorúságra jutván,

azt

*

Szapolyai János hitlevelérl nincs tudomásom, valószínleg elveszett. t.

Ferdinánd hitlevelére

I.

megkoronáztatásakor királyok ki sth."

s

szabadságaira

jogaira,

is

nem lehetetlen hanem azon

1

V. László hitlevelét

*

Corpus

*

Nem

megelzleg

és

jó

is

esküt

szokásaira,

a

tett

az ország

mint ezt a régi

fell írott biztosítékot is adott azonban, hogy az a hivatkozás nem

levelére 1.

czéloz, melyet megválasztása

a Coipus Jurisban.

Juris.

oszthatom Czirákynak azon nézetét

hogy az 1458. Mátyás

ezt

tenni szokták, 5 e

hitlevélre,

is

csak az 1537. évi 29.

is

ezen szavaiból lehet következtetni: „ámbár (Ferdinánd)

ez.

évben Szilágyi

Miháh''

által

hitlevelének, mert az tartalmánál fogva

megersítette

azt.

*

Corpus

*

Kovachich

Juris. :

\'estis;ia

Com. 455.

1.

Consp.

(1.

kiadott

nem

i.

decretum

hitlevél,

p.

I.

87.

1.)

tekintend

noha Mát3'ás

205

eltt 1526. november 30-án

adott

melyben

s

ki,

hog}'

igéri,

az arany bullát szentül megtartandja. Az 1527. évben november 3-án végbement koronázása alkalmával

ban

a Corpus Jurisban olvasható,

letett

és utódai koronáztatásuk

mindig ezen szöveg szerint tették

alkalmával

esküje azon-

le

az esküt,

I.

Józseftl kezdve azonban azon változtatással, hogy abban az

ország

törvényeit

eorum

András arany

II.

jogm vonatkozó

ellenállási

ittellectu

et

bullája

záradékának az

mellzve és „prout super ac communi statuum consensu

részét

usu, regio

conventum fuerit'', Ígérik megtartani. Ez utóbbi kimel}' a késbbi hitlevelekben is benfoglaltatik, Mária

dietaliter tétel,

Teréziától kezdve az esküben mellztetett. /.

Ferdinándnak koronázásakor

letett

esküje így hangzik

.,Nos Ferdinandus, Dei gratia Rex Hungáriáé, Bohemiae etc.

iuramus per

Deum

vivumi, per

tricem Virgínem Mariam, et

eius Sanctissimam

omnes Sanctos

:

Ouod nos

Dei, Dominos Praelatos, Barones, Nobíles, omnes Regnícolas, in suis immunitatibus,

Geni-

Ecclesias

Civítates liberas, et et

libertatíbus, ju-

ribus, privilegiís, ac in antiquis bonis, et approbatis consuetu-

Omnibusque justitiam faciemus Secondam Andreáé Regis Decreta observabimus Fines Regní nostri Hungáriáé, et quae ad illud quocunque jure, aut titulo pertinent, non alienabimus nec minuemus Sed quoad poterimus, augebimus, et extendemus Omniaque alia faciemus quaecunque pro bono publico, honore, et incremento omnium Statuum, ac totius Regni nostri Hungáriáé, juste facere poterimus. Sic Nos Deus adjuvet et omnes Sancti." dinibus. conservabimus

:

;

renissimi

;

;

;

;

;

Ferencz József

ment koronázásakor „Mi

I.

országainak Istenre,

Felségének 1867. évi jun. 8-án végbeletett

örökös

és

boldogságos

Szentjeire

:

esküje így hangzik

Ferencz József

stb,,

apostoli

Szz

:

mint Magyarország és királya,

Máriára,

s

az

társ-

él

esküszünk az Istennek

hogy az Istennek egyházait, Magyarország

országai törvén3'hatóságait s egyházi és világi minden

minden és társ-

rend

lakosait jogaikban, kiváltságaikban, szabadságukban, szabadal-

maikban, törvényeikben,

régi és jó

helybenhagyott szokásaikban

megtartandjuk, mindenkinek igazságot szolgáltatunk, Magyar-

ország és társországai

jogait,

alkotmányát, törvényes függet14*

206

lenségét és területi épségét

dicsült

sértetlenül fentartandjuk,

András király törvényeit (kivéve mindazonáltal azon törvények 31. czikkének záradékát, mely íg}^ kezddik: „Quodsi ver Nos'', egészen azon szavakig: „in perpetuum facultatem") II.

Magyarország és társországai

megtartandjuk.

országokhoz bármi jog

mi ezen

idegenítjÜK,

se

meg nem

gyarapítjuk

és

kiterjesztjük

st

csonkítjuk,

mindazt,

ezen országnak közjavára, dicsségére igazságosan tünk. Isten minket

A

úgy

koronázásakor

leteend a

franczia király és

eskü

melj'ek

és

is

német-római császár,

a

szerint

^

s

melyek

a

mint a fentebbiekbl

letesebben és szabatosabban

melynek

alakja, tartalma és

hitlevelek az ausztriai

vesznek

fel

a templomban tesz

fejldik, mint a királyi

körülményei

ház uralkodása

alatt

is

hitlevél,

változtak.

felette

le.

eskü egyen-

látható, a királyi

is

eskünek

egyházi

az

csak

meg, melyet a magyar király

A

a

más nyugati fejedelmek esküdtek koronáz-

tatásuk alkalmával, felelnek

mit

a

megtehe-^

annak minden szentjei." világos, a magyar király lényegesen különbözik azon

segéljen,

mint ezen eskü szövegébl

esküformáktól,

a

nem

el

a mennyire lehet,

megteendjük

s

határait, és

és czímen tartozik,

A

csak 1687 óta

állandó formát. Rudolf és Miksa hitleveleirl hall-

gatnak íróink,

11.

vények pótolják,

Mátyásnál annak helyét a koronázás eltti II.

tör-

Ferdinándnak 1618-ban végbement koroná-

zása alkalmával kiadott és 17 conditióból álló hitlevele pedig az apja életében megkoronázott királynak trónralépte alkalmával

1622-ben,

tatott

;

és ezen

még eldje

mint ezen évi

idtl kezdve minden magyar

életében választatott

királylyá és

koronázó

meg, a királyválasztó és terjesztett hitlevelet

hogy

meg

is

IV.

még

mert

úgy

Ferdinánd

III.

nem

I.

miután

király,

által

trónralépte

fogja

Ferdinánd, mint

hitlevele azért

iktat-

koronáztattatott

országg3^ülés

kiadta, és ígérte,

mával azt az ország törvényei közé történt

törvénybe

törv.-czikk,

2.

iktattatni

Lipót

iktattatott

elébe alkal-

;

a mi

hitleveleivel,

törvénj^be,

apja életében elhalálozott, a hitlevél pedig mindig

csak azon király trónraléptével

iktattatott törvénybe,

a

ki

azt

kiadta. 1

Ezeknek szövegét lásd

381—383.

:

Haller

:

Restaur.

Jer Staatswissensch.

IL

11.

J

207

Eddig nem az 1687. évi

II.

és

eskü

arra az

elbb, a

trónralépésnek,

teléül állapította

hat

Rákóczy-féle

mi

pontból

által

telezvé

De

—

letételét

kimondván,

nem mint

hanem a koronázásnak

elfelté-

végbement koronázásakor

9-én

decz.

törvénybe iktatását

hitlevelének

álló

utódainak

törvények közé

a

hitlevelei

De

meg.

akadályozta

felkelés

megegyez

övével

ki-

volna.

meg.

Józsefnek 1687. kiadott

eskü

hitlevél

tette

trónöröklés elvét

a

t.-cz.

és

—

királyi

kötelezvé

letételét

III.

kiadását

a hitlevél

törvényünk, mely a

volt

adását és arra az

eld

a hitlevél kiadása az

iktattattak,

az utódra nézve

által

a

az a

kö-

tétetett.

József hitlevelének

megállapított öröködési

ugyanis az

pontjában

5.

hogy „valahányszor a fentebb rend

említett

szerint)

mód

foglaltatik,

szerint

(t.

ezen

beálland

i.

a

ország-

ban a koronázás szüksége, a mi fiörököseink, a megkoronázandó örökös királyok mindig tartoznak elre bocsátani jelen biztosíték

megersítését,

elfogadását,

esküt

s

tartoznak

tenni reá."

Ez oka annak, hogy királyunk

hitleveleinek

egyez, mert az

eld

hitlevele

ságos törvény, kötelezi által

fel,

egymással meg-

tartalmuk

törvénybe iktattatván, mint való-

trónralép

a

kezdve valamennyi

Józseftl

I.

lényeges

elfogadott és kiadott hitlevelet

hogy az eld

utódot, is

kiadja.

De most azon nagyfontosságú közjogi kérdés merül hogy a trónöröklési rendnek alaptörvényileg történt megaz

állapítása óta tétethetnek-e

zandó

országgylés

eld

oly változtatások, melyek az

Ezen kérdés

elbírálásánál

által

hitlevelében

—

mely

nem az

1830-ik országgyléseken élénk vita tárgyát

szabad

megelégednünk a

szószerinti

a hiüevél jogi természetébl

„A

királyi hitlevél

kell

biztosítás,

koroná-

foglaltatnak.

1790/1-ik

képezte

magyarázattal,

—

— mondja az 1790/1. — nem

évi

országgylés

egj^éb, mint az ország

iránt az országlás átvételekor

adandó

ennélfogva rendeltetése és természeténél fogva

egyéb, mint a már megállapított

és

nem hanem

kiindulnunk.

1790. okt. 5-én kelt feliratában

alkotmányának fentartása

a

elterjesztend hitlevélben

király elébe elfogadás végett

s

nem

a trónöröklési szerzdések-

208

ben gyökerez alkotmány épségben fenmaradásának eszközeit foglaló okmány. Tehát nem valamely új capitulatió^ melynek örökl országokban helye nem lehet mert a capitulatió maga szerzdéseket és az ország sarkalatos törvényeit^ melyek a fejedelem s a rendek jogait és kölcsönös viszonyukat körülírják, foglalja magában holott a hitlevél csak azon eszközöket, melyek által a régi, elbbi szerzdésekben és alaptörvény-bekben sarkaló alkotmány épségben fentartassék."' Ezen felfogás teljesen megegj-ezik a történelmi fejldéssel. A mig ug3''anis Magyarország választó királj^ság vala, a fel-

magában

;

:

avatási hitlevél a megválasztás feltételeit foglalta

magában és

így annak pontjai szabad egyezkedés tárgyát képezték a nem-

az

illetleg

zet,

országgylés és a királylyá

képvisel

ezt

Ennélfogva a felavatási

választandó eg3^én között.

egymástól tartalmilag

is

különbözk

köttetvén ki a megválasztás feltételeiül.

dása óta azonban a lépés

feltételeit

királyi felavatási

egyoldalülag volna megállapítható,

trónöröklés elfoga-

hitlevél

nem

a

hanem törvényen

képezi, s a

és kiadja, az az

az

eld

1723. évi

1.

szerinti

és

2.

örökös azt

nem

elfogadja

következik a trónon,

követeléseknek, melyeket

szabtak, eleget tenni

elfölté-

t.-czikkek szerint ex lege,

halála következtében ipso facto

ennélfogva oly

iem

mely törvény

által

alapuló

alkotmánybiztosító intézmény, mely a koronázásnak telét

trónra-

mely a nemzet

okmány,

megállapító

A

hitlevelek

más-más conditiók

voltak,

a

törvények

elébe

tartozik.

Ez azonban nem zárja ki azt, hog}' a hitlevél tartalmában és szövegében oly változások ne eszközöltessenek, melyek szintén csak a fennálló alkotmány biztosítására irányulnak, tehát

nem

közt, de a fejezik,

meg

állapítanak

mint az

új

jogviszonyt nemzet

alkotmány

fennálló

eld

biztosítását

és királ5'a

világosabban

ki-

hitlevele.

Ezen kérdésrl nyilatkozott feliratában

az :

1830-ik

évi

országgylés ekként mindazon-

„Jóllehet, így lelkesíttetvén,

el nem hallgathatjuk, hogy a királyi meghívó-levélben jövend királyunk s urunknak a már megállapított hitlevélnek

által

(praestabilitatae

'

1790

I.

diplomaticae assecurationis)

orszgy

irom. 28. sz. 190.

1.;

elfogadása

Récsi közjog. 528.

1.

után

209

leend koronáztatása

idk s

Mert minekutána a

jelentetik ki.

hogy a

példái azt bizonyítanák,

az ország egyetértésével részint bvítések, részint

sok

melyek az

által,

nek,

1791-ik

az

s

1715. évi

esztendk

1792-ik

és

törv.-czikkben

I.

múlt

királyi hitlevelek a király

változáemlíttet-

is

czikkelyeiben

II.

közhaszon tekintetéhez és a közös birodalom megersítésére szolgáló módokhoz valának alkalmaztatva, foglaltatnak, a

nyilt

szívvel

—

valljuk,

hogy a „megállapított"

oly

kifejezést

értelemben, mintha a koronázási hitlevélrl való országgylési

minden

értekezésnek

juk

útja

el

volna

zárva,

nem

fogadhat-

el".^

Ezen

ügy az örökös

helyessége

kijelentés

kiadott

által

pontjának

hitlevelek 5.

királyaink

valamint

szavaiból,

a

dolog természetébl és a történelmi tényekbl következik.

Elször

:

a

kir.

hitlevelének

pontja

5-ik

ugyanis

az utódot kötelezi az eldje hitlevelének kiadására,

„Haeredes

et

csak

mondván

Successores Nostri futuri coronandi haereditarii

Reges, praemittendami habebunt praesentis diplomaticae assecurationis acceptationem,

tum". De ezen szavak

hogy

az

szóról szóra

végett a

deponendumque superinde Juramen-

nem eld

megkoronázandó

kötelezik az országgylést

terjeszszék

hitlevelét

király elé, mert az 5.

állapított kötelezettség czélja

nem

arra,

elfogadás

pontban meg-

a hitlevél szövegének vég-

hanem egyrészrl a nemzet biztosítása hogy a trónralép utód a hitlevelet kiadni, egyáltalán vonakodnék, vagy pedig oly hitlevelet akarna kiadni, mely az eld hitlevele által nyújtott biztosítékokat nem foglalja magában másrészrl pedig biztosítása a királyi hatalomkörnek, nehogy oly hitlevél kiadása követeltessék a trónralép uralkodótól, mely a nemzet és királya között törleges megállapítása,

azon veszély

ellen,

:

vényesen fennálló jogviszonyt megbontaná.

Másodszor következik a dolog természetébl, mert az alkotmányon az eld idejében oly változások történhetnek, melyek az általa kiadott hitlevél szavaival már meg nem :

egyeznek. így

pl.

Károly hitlevelének

fiutódainak kihalása

1

esetére

a

1830. orszgy. irom. 10. sz. 34.

4.

pontja,

nemzetnek a

1.;

mely az

szabad

Récsi közjog. 529.

1,

kiráh

-

210

választást

az

biztosítja,

1723.

évi

I.

és

törv.-czikkekkel

II.

kimondott nági örökösödés következtében tarthatatlanná

Harmadszor

—

következik

:

a

tényekbl,

történelmi

vált.

mert

hogy minden kir. hitlevél szövege sidktl fogva az országgylés által állapíttatott meg, I. József eltekintve attól,

—

óta a

lényeges

hitleveleken

hitlevelének hét pontja a

össze

III.

változások

tétettek.

Károlyéban

öt

ezek a Mária Terézia hitlevelében, miután

;

södési jog a

nágra

a Károly hitlevelének pont záradéka

kiterjesztetett,

is

pontjába

3.

szavakkal

ily

:

de usu

et intellectu

hagyattak;

II.

legum

et

szavak a

mely

porabimus",

Lipót

czikkre való hivatkozás, mely

ben

eidem

et

1741.

ki-

a törvénj'ek

pontjába évi

ama záradék

reincor-

totó

hitlevelébl

VIII.

törv.-

lénye-

hatályát

Ferencz hitlevelében, a mi az

els pont

szavaiban homályosan hangzott, világosabb

szerkezet-

gesen korlátolja

kezd

de

Mária Terézia

hitlevelének

;

els

Interpraetationis

privilegiorum

értelme iránti záradékba fölvétetett az

örökö-

az

Regno,

supradictae

1.

az

iktatva

volt

„praenotato

adnexis partibus sub modalitate

vonatott

szenvedtek

változást

be

József

így

pontra

I.

;

fejeztetett ki

és végre Ferencz József

;

felségének

hit-

mely már magyar nyelven van szerkesztve, 1. ponthivatkozik, a III. t.-czikkre is különösen minek oka koronáztatásának 18 éven át történt elmaradásában keresend. Egyébiránt a Ferencz József O felsége által kiadott hitlevél, elhagyva a bevezetést és berekesztést, ígj^ szól: levele,

jában az 1791. évi

„1.

Szentül

§.

hatalmunkkal mások I.

—

és

az 1791. évi ;

sértetlenül

meg

is

megtartandjuk,

—

törvényes

III.

Magyarország függetlenségét,

által

is

szabadságát

megtartatjuk

és

az

eddigelé

és

területi

épségét.

hatalmunkkal,

királyi

Magyarország

koro-

alkotmányát,

társországa jogait,

s

és

társországai

törvényszer országgylésileg alkotott s dics

törvényesen fennálló szabadalmait, szokásait

királyi trónöröklést

törv.-czikk értelmében teljesítend

Szentül és szigorúan megtartandjuk, s

mások

királyi

s

fogjuk tartatni az 1723. évi

törvényczikkekben megállapított

II.

názást

és által

kiváltságait,

Eldeink, Magyarország koronázott valamint ezután országgylésileg

királyai által szentesíttetett,

alkotandó s

Általunk

mint

211

koronázott magyar király

szentesítend

által

törvényiéit,

minden

pontjaikban, czikkeikben és záradékaikban úgy, mint ezeknek értelme és gyakorlata a királ}^

országgylés közös meg-

és

egyezésével fog megállapíttatni

kivéve mindazonáltal dicsült

;

András 1222-iki törvényének azon megszüntetett záradékát, „Quodsi ver Nos", ezen szavakig a mely így kezddik „in perpetuum facultatem". Mindezek biztosítására szolgáland

II.

:

Eskünk is, melyet jelen kir. levelünk tartalmára dics Eldünk, I. Ferdinánd koronázási esküje szövegének

azon

királyi

alapján koronáztatásunk alkalmával 2.

régi

Az ország

§.

törvényes szokása,

ban fogjuk

fogunk

le

mindenkor

s

tenni.

lakosainak

ország

az

szent koronáját

a hazai törvények szerint az ország-

tartani,

kebelükbl valláskülönb-

a

s

ségre való tekintet nélkül választott és megbízott világi szemé-

lyek

riztetni,

által 3.

§.

Magyarország és társországainak mindazon részeit melyek már visszaszereztettek, s azokat,

és tartományait, a

a melyek Isten segedelmével ezután fognak visszaszereztetni,

koronázási eskünk értelm.ében

a

is,

nevezett

országhoz

és

társországaihoz visszakapcsolandjuk. 4.

§.

az

Yl-ik, illetleg I.

Lipót

is

utána

Károly;

III.

fherczegek mindkét nemének a dics emlékezet satyánk,

ausztriai

elsben

magvaszakadása, dicsült

esetben, melyet Isten kegyelme messze

Abban az

távoztasson, ha

császárok

dicsült

I.

József;

végre

magyar királyok ágyékaiból

és

leszármazó örökösök kihaltával bekövetkeznék, a királyválasztás és

koronázás eljoga az 1723. évi

I.

és

II.

t.-czikk rende-

Magyarországra és társországaira, s szokásaik szerint az sértetlenül meg-

lete szerint is visszaszáll

ezen országoknál régi

marad hajdani érvényében 5.

§.

A

mint fentebb

hányszor jövendben gylésileg teljesítend örökös királyok levélbeli

ilj'en :

az

pontban

1.

foglaltatik,

vala-

koronázás Magyarországon ország-

Örököseink és Utódaink, a koronázandó

kötelesek

biztosítások

és állapotában.

lesznek

elfogadását

m.indannyiszor

elrebocsátani,

ezen

és

arra

hit-

az

esküt letenni."

De

a hitlevél

5.

pontjának azon kitétele: „ezen

ben biztosítások elfogadását"

—

hitlevél-

a mint ezt fentebb kifejtettem

212

—

nem szöveg

trónralép

biztosítsa a

A

nem

hitlevél

újonnan szolgált

hogy a megkoronázandó uralkodó elé új terjeszthet, hanem csupán azt, hogy az

azt teszi,

király

fennálló

annak az eldje

által

koronáztatása eltt a király által

mint

a

annyira

hitlevél

mily

biztosítékául

kiadott hitlevél.

okmány,

alkotmánybiztosító

tehát

hitlevél

kiadandó

által

alkotmán3't,

kiadni

nyer kiváló fontosságot, hogy arra a

melyet

mely az

a

és

tartozik,

koronázta-

király

tása alkalmával a hitet (esküt) ünnepélyesen leteszi, és annak

kiadására és a benfoglaltakra vonatkozó eskü letételére utódját

is

kötelezi.

28. §.

A

korondzds törvényessé^éneh

Miután

legels

a

Arpád-házbeli

a királyt az jeleivel

;

egyház nevében ruházta

annálfogva

fel

a

esztergomi érsek, mint a magyar keresztény

fpapja, csak az egyház lére

megbízva és

funcíiót csakis

által

A

egyház

ben,

nem

lényeges

egyház nevében,

többiek pedig, kik a koronázásnál részt vettek

az

az

legels

véghezvite-

koronázásnál

végzett, és eg3^edl az

dísz-

és

királyt

koronázás

a

volt

felhatalmazva.

a

a mely

volt,

királyság

a

egyház koronázta

az

korában

királyok

koronázás csak egyházi jelentség cselekmény

heUéliei.

a

ünnepély-

mint cselekv résztvevk, segédkezk, hanem csak

mint jelenlévk, tanuskodók szerepeltek a koronázásnál.

Ez az oka annak, hogy a király koronázása az esztergomi érsek pápai meghatalmazáson alapuló kizárólagos eljogának tekintetett, mert tényleg az egyház nevében koronázta a királyt. Ezen felfogás annyira meggyökerezett az egyháziak körében, hogy még akkor is, mikor a koronázás már politikai fontossággal

kezdett bírni, akadt oly esztergomi érsek,

is

a ki azon hitben volt,

jogot

adott,

kodásból

valakit

kizárni.

hogy az egyház neki valóságos

a koronázás

így

III.

Bélát

megtagadása az

esztergomi

akarta megkoronázni, azt hívén, hogy ezáltal ból kizárhatja.

A

királ}^

és az urak a

hogy a kalocsai érseket hatalmazza vitelére.

által

t

érsek

nem

az uralkodás-

pápához fordultak fel

vétó-

az ural-

tehát,

a koronázás véghez-

213

St még

akkor

is,

már a koronázás a nemzet

mikor

közremködésével véghezvitt

királyavatássá

fejldött,

t.

i.

Róbert Károly idejében, az utódja sorsáról gondoskodó király

1333-ban megkérte a pápát, hogy azon

gomi

érseki szék

nem volna

utódját az esztergomi érsek

betöltve,

meg nem koronázhatná,

názás érvényes véghezvitelére a és

kezdve

századtól

a

felavatási

a koro-

kalocsai érseket és a váradi

püspököket hatalmazza

zágrábi

esetre, ha az esztervagy bármely más okból

fel. ^

már a

Pedig

hitlevél és a

XIII.

koronázási eskü

következtében, a koronázás nem történhetett országgylés megegyezése és részvétele nélkül, a

hozzájárulása

meg

az

mint

ez

az

1291.

szavaiból kiviláglik

évi :

decretum

bevezetésének

következ

„Miután az országunk tisztelend

nak, az érsekeknek, püspököknek, továbbá báróinak,

atyái-

fembe-

megkoronáz-

reinek és nemeseinek megegyezésével Fehérvárott

tattunk etc."

Károly

Róbert

harmadszori és negyedszeri megkoroná-

zása óta pedig minden koronázás az országgylés jelenlétében

ment végbe,

és a királyválasztás korszakában mindannyiszor,

valahányszor

királykoronázás szüksége merült fel, a nádor, vagy az életbenlév király e végbl királyválasztó és koronázó országgylést hívott össze.

Ennek következtében az esztergomi

megsznt

t a magyar közjog magas országos méltóságánál fogva kezd A

szerepelni királyaink koronázásánál.

kifejldése óta tehát

koronázza

nem

a királyt, az

szent korona tanának

hanem az országgylés pedig nemcsak az érsek esztergomi az egyház,

hanem az országgylés nevében

egyház,

lassankint

Magyarország els fpapja,

megillet

szerint

is

kizárólag az egyház megbízottja és felhatalmazottja

és mint

lenni,

érsek

is

teszi

a király

Zsigmond koronázásánál a veszprémi püspök, János és Ferdinánd koronázásánál a nyitrai püspök szerepelt, de már nem külön pápai engedély alapján, hanem mivel azon

fejére a koronát.

idben

k voltak

a legidsebb, és így rangban legels

magyar

fpapok. V. László óta

már nemcsak az esztergomi

•Horváth Mih. Magyarorsz.

tört.

II.

214.

1.

érsek,

hanem

214

az ország a

els

a nádor

fméltósága,

világi

koronázásnál és azóta a nádor

is

közremködik

és a primás egj'ütt teszik

a király fejére a koronát.

Ekkor ugyanis már minden kétségen kívül álló alkotmányos elv volt, hogy a királyt a nemzet, illetleg az ezt képvisel országgylés koronázza. Ezen elv a választás elvének természetes consequentiája, mert hiszen a koronázás

nem

egyéb,

nak az országgylés részérl a

A

val való ünnepélyes fölruházása.

nem

lapítása óta

kez

örökös

trónöröklési rend megál-

hanem a törvény

a választott,

koronázandó

mint a megválasztott-

szent korona teljes hatalmá-

szerint követ-

királylyá, mindazonáltal

azon

elv,

országgylés által képviselt nem szenvedett, csupán annyiban változást koronáz, nemzet) módosult, hog}'' a törvény szerint következ örököst, ha az megfelelt a feltételeknek, az országgylés tart'ozik megkoro-

hogy az országgylés

(illetleg az

vájjon a koronázandó csak-

De annak megvizsgálása,

názni.

ugyan

az-e,

a

kit

a törvény

szerint

a trónutódlás

illet,

a

koronázó országgylés feladata. Úgyszintén a koronázó országgylést illeti annak a megbírálása is, hogy a koroná-

zandó az alkotmány alapján áll-e, azaz teljesíti-e a trónörökennélfogva megkoronázható-e végre a kiadandó

lés feltételeit,

;

hitlevél megállapítása is

mint

már elbb úgy

pedig

gylés

az országgylés hatáskörébe tartozik,

kifejtettük.

tekintetik,

Maga

a

mint koronázási

tagjainak részvétele mellett

koronázási

szertartás

mely az ország-

ülés,

megy végbe

és mint ország-

gylési cselekmény, annak körülményes leírása az országgylés mindkét házának jegyzkönyvébe iktattatik. Királyaink megkoronázását beiktató törvén3^eink (1687 1., 1715: 1., 1741: 1., 1791 1., 1792: 1., 1830: 1.) valamennyien azt *

:

:

mondják, hogy az ország karai és rendéi a trónon következt megkoronázták, az 1867. évi 1. t.-cz. pedig azt mondja, hogy Ferencz Józsefet az ország frendéi és képviseli Magyarország apostoli szent koronájával ünnepélyes szertatás szerint

I.

megkoronázták. Az idézett törvények eme szavai szerint tehát

'

és

Lásd az 1865— 68-ik évi orszgy. képvis. házi évi orszgyl. irományok 124. sz.

ugyanezen

naplóját, IV. 338.

1.

215

sem szenved, hogy a nemzet, sel országgylés koronázza a királyt. kétséget

illetleg az ezt képvi-

Az országgylési részvétel nélkül végbement koronázás nem volna törvényszer és érvénynyel sem bírna.

tehát

Miután az országgylés csakis az ország határán

közremködése

hívható össze, az országgylés a

meg nem

koronázás

pedig

koronázás csakis az

a

történhetik,

bell

nélkül

ország határain bell mehet végbe. Hajdan valamennyi

lyunk Székesfehérvárott koronáztatott, és ha

voltak

kirá-

koro-

is

názások, melyek másutt történtek (Róbert Károlynak 1300-ban

Zágrábban 1403-ban

1301-ben

és

Zárában

történt

Esztergomban,

Nápolyi

azok

koronázása),

Lászlónak

más okokból

érvénytelenek voltak.

János

Sopronban,

és

Ferdinánd

I.

Rudolf és

utódai

még

Miksa

Székesfehérvárott,

Pozsonyban,

Ferencz Budán,

Ferencz József pedig Pesten koronáztattak.

Manapság, miután az 1848.

gylés székhelyéül is

Pest, illetleg

A

Pestet

jelöli

évi

IV.

t.-ez.

a koronázás

ki,

az

ország-

székhel37él

Budapest tekinthet.

választás korában csak az volt királylyá koronázható,

annak koronázása

illetleg csak

királylyá

választott.

1687:

és

II.

nemzet

kötelezte

magát,

a

kimondásakor

1723:

trón

I.

és

hogy mindig

elsszülöttség

koronázni, a ki az kit

volt érvényes, a kit az ország

trónöröklés

továbbá az

III.,

Ennélfogva, a

A

rendje

örökösödés

II.

azt

fogja

szerint

útján

pedig

(az

czikkekben)

a

királylyá

következik.

meg nem

illet,

annak megkoronáztatása nem érvényes, mert 1687 óta a nemzet szabad akaratát a törvényben megállapított örökösödési jog képviseli és helyettesíti.

Ugyanezen törvények kikötik azt is, hogy a koronázást elzze meg a hitlevél elfogadása és az királyi esküvel ersíttessék meg. A hitlevél kiadása és esküvel való megersítése nélkül végbement koronázás tehát nem érvényes. Azon kérdés merül fel mostan, hogy érvényes-e a koronázás, ha a nemzet akaratából megválasztott, vagy a míg az

örökösödési

ország határain

törvények

érvényben vannak,

az

örö-

következ személy országgylésen, az bell, magyar fpap és a nádor közremkö-

kösödési jog szerint

216

dése

mellett,

de

nem

a szent István koronájával koronáztatik

Mag3'arország királyává

Ha

?

szigorúan okoskodások után indulnánk, azt

kellene

hogy érvényes, mert a koronázás ereje nem valamely ékszerben, hanem a törvényekben és a nemzet akaratában rejlik. De történelmi alkotmánj^oknál nem elégséges a törvénj^eknek csupán a logika szabályai szerint való magyarázata, hanem ott fképen a praecedensek azok, a mikbl

felelnünk,

meg

nemzet közjogi gondolkozását és alkotmászemeink elé azt, hogy vala-

kell ítélni a

szellemét, ezek tárván

nyának mely kérdés fell miképen vélekedett azon

kor,

melyben

a

azon kérdések felmerültek. Ennélfogva ezen kérdésre a Történelem adhat

csak

is

feleletet.

Andrásnak Theodor ^ehérv-ári préposthoz intézett „Midn a mi uralkodásunk levelében a következket olvassuk és megkoronáztatásunk ellenségei elbb titkon, majd nyiltan III.

:

hogy

mesterkedtek,

abban a

üdve és

télye és az országlakók

Ezen szavakból

ne jiithassmi'k

trónraléptünkkor

hogy a mi uralkodásunk

király koronájához,

szeítt

tekin-

jóléte kérdésessé tétessék stb.

hogy egyedül

következtetni,

tehát azt lehet

megkoronázás

a szent István koronájával való

"

adta

meg

a

tekintélyt.

királyi

Róbert választatott.

Károly már Ugyanekkor

forma szerint királylyá

1308-ban

kardinális

Gentilis

kiadott egy

rendek megegyezésével István koronája azon esetre,

hatalmába kerülne,

kerítette,

végzést,

Apor

ha

követ a

pápai

melyben

vajdától,

a

szent ki

a koronázásra kitzött napig vissza

érvénytelennek

és

megvetettnek

nyilváníttatik,

azt

nem es

új korona készítése rendeltetik el, a mely a legátus által megáldatván, egyedül érvényesnek jelentetik ki. Károly ezen koronával a nemzet akaratából, a rendek

egy

és

a király

kölcsönös

mellett,

eskületétele

országgylésen

t

nem ruházta koronáztatott meg, és azért mégis, a nemzet koronája fel a királyi tekintélylyel, mert nem a szent István övezte

homlokát.

szerzésére mindent 1

differtur»

Elannyira, el

«ut nostri regiminis etc.

(Kovachich

hogy

a

kellett követnie, a authoritas,

\'est.

Com.

et

150.

korona visszami megtörténvén, nem

szent

salutis 1.)

exordium regnicolarum

217

is

a király,

Omode

hanem mintha

melyen Károly koronával

országgylést

megválasztatván,

újra

sem volna

napjára a Rákos

scandalum de medio

ezen koronázás adta

vulgi

töltve,

mezejére

hívott

össze,

Fehérvárott

megkoronáztatott, a mint Károly

is

„ut

koronázó

és

királj'választó

azért:

a királyi szék be

nádor 1310. szent István

a

a

szent

maga mondja, És csak

tolleretur".

meg Károlynak a

királyi tekintélj't.

Zsigmond 1304-ben így nyilatkozik Nápolyi László koro-

„meg akarván minket fosztani a mi királyi diademánktól és koronánktól, melynek jogán 16 éven át bírtuk názásáról

:

országunkat, felajánlották azt Károly

Lászlónak,

(II.

v. kis

Károly) fiának.

hoztak, s ott valami

Jádrába (Zárába)

össze-

hamis valamivel megkoronáztak''.^

tákolt

1.

letet

kit

Ulászló koronázása alkalmával az országgylés kísér-

tett

hogy a koronázás érvényességét a szent István mely akkor az osztrák Frigj'es kezeiben volt,

arra,

koronájától, a függetlenítse.

A

rendeknek

ezen

alkalommal

elmondja, hogy Erzsébet özv.

csecsem

kerítvén, azzal

akaratán

kívül,

és a

fiát,

kiadott

manifestuma

királyné a koronát

hatalmába

az utószülött Lászlót, a rendek

fennálló

szokások

ellenére, az

szent ereklyéi nélkül megkoronáztatta, és a koronát len helyre

országgylés

népes

Azután így

továbbította.

választotta

folytatja

:

koronázta

és

ország ismeret-

Ulászlót

olj-

királylyá,

a

milyen a régibb királyok koronázásakor sohasem volt együtt.

dek akaratától függ, és

nem lehet, meggondolván hogy a királyok koronázása a renhogy a korona hatálya és ereje a

rendek megegyezésében

áll

Miután a

régi

koronát megszerezni

a rendek különösen azt,

(efficacia ac virtus), ell.atározzák,

hogy Ulászlót a szt. István sírjáról levett koronával kell megkoronázni, mely koronázás a mai napon minden szertartásuk nyilvános és pontos megtartásával a melyeknek s

meg

kell

s végrehajtásáv'al

történnie a koronázás

történt,

ünnepélyessége

érvényessége szempontjából, fölékesíttetvén a mi királyunk

a szent király

minden ékszerével,

sággal kezében tartotta a szent

1

Fejér Cod. Dipl. X. (IV.) 299.

átadattak neki és

királ}^

1.

való-

kardját, királyi pálczá-

218

ját,

az almát, és a szent király megbízatását jelz

keresztet,

maga

szóval minden erre szükségest, úgy hogy csak

a korona

hogy ezen mostani koronát és koronázást ugyanazon ervel és hatálylyal ruházzák fel, mintha

hiányzott" s kijelentik,

a szent István koronája helyeztetett volna a király

hogy a

régi korona,

nem

ha vissza

és

fejére,

minden

kerülne,

erejét

annak minden jelentsége (quodlibet signaculum, mysterium et robur) a mostani koronára átszármazott legyen az elbbi korona visszaszerzése ugyan kisértessék meg, de de ha az nem sikerülne, a jövend királyok valamennyien veszítse, és

;

meg

ezen mostani koronával koronáztassanak

rizend

a régi korona visszakerülne, akkor

De ha

nyerni elbbi hatályát és

A

;

a mely

ügy

és oly tiszteletben részesítend, mint a régi korona.

koronázásról

gyerm.ek László

szóban forgó

újra

vissza

fogja

erejét.

manifestum

:

„hogy

pedig

mondja a

azt

másik

azon

koronázás,

ha ugyan úgy lehet nevezni, a melyet Erzsébet királyné a mi akaratunk ellen hajtott végre a maga kiskorú fián, valamely meghasonlás forrásává ne legyen, azon koronázást, mint a mely a mi akaratunk és tént,

eltörüljük,

beleegyezésünk nélkül

megsemmisítjük, hatálytalannak,

tör-

érvénytelen-

nek nyilvánítjuk".

És ha végig olvassuk ezen manifestumot, nem tnik-e az ellenmondás az okoskodás és fel mindjárt els pillanatra vagy mi czélja van annak, hogy a szívek érzelmei között?

—

bizonyításánál a

a manifestum a koronázás érvényességének

szent király ereklyéinek erejére hivatkozik, ha a korona ereje és hatálya a rendek

megegyezésében

áll

?

Hiszen ha

abban

áll, akkor nem szükséges arra hivatkozni, hogy László názásánál ezen ereklyék nem szerepeltek, az Ulászlóénál

koro-

szükséges

volt,

szerepeltek,

vagy ha azoknak

annál inkább

lett

szereplése

is

pedig

volna szükséges a korona maga.

az tükrözik vissza, hogy a rendek szabadulni a szent korona kizárólagos érvéugyan akarnak nyességének hitétl, de azért mégsem képesek az alól magukat

Az egészbl csak

emancipálni; és ha sikerült volna ezen koronázás után Ulászló'

modo

Kovachich

:

Vestigia

Cons. 230—237.

11.

Com. 135—243.

11.

és Cziráky

:

Disquis.

de

219

nak a koronát elteremteni, bizonyára

újra megkoronáztatta

volna magát a szent koronával.

És a nemzet nem után

halála

nem

ugyan a

fogva és

lyes tulajdonainál

de

nem

volna

jelentettek

nemjzet ragaszkodott

tatva,

tekintette ezen

is

koronázásnak, mert különben

hatál3'ü

koronázást

érvényteleneknek.

ki

a politikai viszonyok volt

teljes

Ulászló privilégiumai

jeles és vitéz királyhoz

meg

mert

azért,

I.

A

szemé-

által indít-

koronázva. Különben

is,

ha valaha, úgy ezen idben volt a királyság intézményéhez való ragaszkodás legcsekélyebb, a mit az ezután két izben is

következ interregnumok és kormányzóságok bizonyítanak. A mellett, hogy csakis a szent koronával való koronázás érvényes, bizonyít az is, hogy Mátyás az igazságos, a ki koronáztatását megelzleg három éven át dicsségesen uralkodott, mindent elkövetett arra, hogy a szent koronát Frigyes birtokából visszaszerezze,

kötésre

is

kész

E

volt.

st

még hátrányos

e végett

mellett bizonyít a

Mátyás

béke-

által létesített

koronarség intézménj^e, úgyszintén a Habsburg-házbeli királyok azon kikötése, hogy a király a koronát az ország-

hitleveleinek

ban fogja riztetni. 1.

Ferdinánd

trónját

végbement koronáztatása országban és a

nemzet

is

a

szent

fektette csak

h

maradt a

koronával

1527-ben az

szilárdabb alapra

traditiókhoz mindenha,

mindenkor határtalan kegyeabban és csakis abban vélvén rejleni azon

és a szent István koronája iránt lettel

viseltetett,

ert, m.ely a király személyét eltte szentté

Egy

kilenczszázados

traditió,

teszi.

melynek gyökere a szívek

mélyében van, sokkal hatalmasabb, semhogy azt rideg jogi okoskodásokkal ki lehetne irtani a nemzet meggyzdésébl, és a nemzet ellen vétkezik, a ki azt onnan kiirtani megkísérti, mert ezzel

a múlt

emlékei

iránt

él

tisztelet

megdöntésére

mködik. Valamely alkotmány csak addig életképes, a míg az nemcsak a törvénykönyvekben és avult pergamenteken, hanem a nemzet szivében és lelkében is él, mert a polgárok érzelmei és nem észjogi okoskodások adnak annak ert és képesítik

kiállani az

Ha nem

idk

viszontagságait.

ragaszkodik a katona a zászlóhoz, melyre

Dr. Ferdinandy Gejza

:

A

királyi méltóság:.

föl-

lo

220

esküdött,

nem várhatunk tle

önfeláldozást annak becsületéért;

ha nem ragaszkodik egy nemzet

történelmének

ereklyéihez,

és államiságának symbolumához, azon nemzettl nem várhatunk tiszteletet és ragaszkodást az sök sírjához és alkotmányához sem, mert annál hián^'zik azon erkölcsi tényez, mely

minden nagynak

Egy

nemesnek

és

forrása.

ezredév dicssége és szenvedése, nemzetünk törté-

minden emléke szent István koronájához fzdik, abban látja a nemzet hajdani nagyságát, állami önállóságának, hazánk történelme a szent István egységének symbolumát koronájának történelmével egy és ugyanaz. nelmének

;

Miután a nemzeti közérzület érvényesnek,

tekintette

ha az

csak akkor

a koronázást

közakarattal

szent

és

István

koronájával ment végbe, nincs okunk kételkedni abban, hogy

ma

csak a szent koronával végbement koronázás tekinthet

is

érvényes

törvényes

és

mely ezen

tételt

elveti,

minden oly tan, forradalmi tannak benyomását teszi a koronázásnak,

és

kedélyekre.

És ha a misülne

?

!

szent István koronája eh'eszne

Bizony

nem

is

és

sok

vagy megsem-

dicsséges uralkodó új

együtt a

korona

st

koronázások jelentségére emelkedjék,

a koronázás, és ezzel tisztelet

id

hogy a koronázás intézménye egy

kellene ahhoz, mellett a régi

hosszú

talán

hódolatteljes

királyság iránti

nyerné vissza többé azon erkölcsi ert, mely

okoskodásokban, hanem a szent István koronájához

mekben, és egy sajátszer nemzeti

2^. §.

A

fzd

nem

érzel-

hitvallásban gyökeredzik.

koronázási szertavtásoli és jelvények.

A

koronázási

nincsenek.

szertartások

törvényben

meghatározva

Ezen szertartások épp úgy történelmileg

útján fejldtek, mint

maga

a

és szokás

koronázás intézménye,

a szer-

cselekmények pedig részben egyházi, részben államjogi jelentséggel bírnak, részben e két jelentség olvad azokban tartási

össze,

úgy hogy

e szertartásokból

is

szemünk

elé

tnik

a

koronázásnak kezdetben tisztán egj^házi jelentsége, a melyet

idvel az államjogi jelentség háttérbe

szorított.

221

A

szertartások a

1.

A

királyt a

következk

koronázásra

két házának kebelébl

az országgylés mind-

egj',

választott országos

küldöttség

ünne-

Ezeltt szokás volt a Habsburg-házbeli királyaink koronázása eltt, a koronázásra érkez királyt sátorban fogadni a koronázás helyén kívül, de mióta a koronázás az ország fvárosában történik, ezen szokás elmaradt, pélyesen

A

fölkéri.

király koronáztatása eltt az

országgylés

szerkesztett

által

és eléje terjesztett hitlevelet elfogadván, sajátkezleg aláirja s nag^-

királyi

megersítve,

pecsétjével

nek beczikkelyezés végett

A

átadja.

országgylés

az

azt

tagjainak jelenlétében a prímásnak s ez

az országgylés-

által

ünnepélyes

hitlevélnek

kiadása és megersítése az, mi a koronázás államjogi jelentségét kiemeli

A

2.

koronázásra kitzött napon a király nemzeti ruhába

öltözve, ünnepélyes menetben,

udvarának

egész

fényes

az országgylés

kíséretében

tagjainak és

koronázásra

a

kijelölt

egyházba vonul, melynek ajtajában az ország prímása és a szolgálattev fpapság tetik.

nek az ország

a koronázási

ékességei,

melyekrl alább részletesebben viszi a

az

koronát,

országbíró

szlavón -dalmátországi

foltárhoz vezet-

fogadtatik és a

által

Ezen ünnepélyes menet alkalmával

bán

a

furak

vitetnek a

egyének

által

Horvátországé,

az

és világi

ország

mint a mely országok

3.

és pedig

alatt állottak,

Maga :

ügyszinte ell

;

és

pedig

Szlavóniáé,

;

közül

Bosnyákországé,

Kumániáé, Galiczía- és Lodomériáé, valaha vagy jelenleg a szent korona feltétele

mise

közben

az oltár eltt a prímás rövid beszédet

kormányzásáról,

a király letérdel és kezét az

megy tart

tiszteletben tartására.

végbe,

a király-

melynek elvégeztével

evangéliumra tevén,

esküt tesz

az igazság és közbéke s Isten egyházainak fentartása

egyház szolgáinak

kijelölt

Magj^arországé,

illetleg állanak.

a korona

hoz az ország helyes le

keresztet

szent

fpap, a ketts

méltóságot viselk

zászlói

Dalmátországé,

Szerbiáé, Bolgárországé,

hatalma

a kisebb

a horvát-

pálczát,

a fpohármester

az almát,

vitet-

Es pedig a nádor

királyi

István kardját, a fpalotamester, újabban egy keresztet, a tárnokmester

eltt

jelvények (clenodia),

szólok.

a

királ}''

Ez

—

s

az

a legrégibb része 15*

222

a koronázás szertartásainak, és annak eredetileg egyházi jelen-

tségét kétségen kívül helyezi. Az eskü szavai a római pontificaléban foglaltatnak. Az elírt egyházi imák és litániák a

papság

elmondatván,

által

király jobb

a

mellén

karján,

és

vállán szentelt olajjal a primás által fölkenetik s a koronázási

István

öltöny (szent

a

Ezután

ráadatik.

sarui)

és

palástja

primás a nagy-misét elkezdvén, szent István kardja felköttetik a király oldalára, a ki azt kivonva, a jelenlév nép felé

három keresztvágást

dul és azzal

for-

hogy

annak,

jeléül

tesz,

az országot és vallást bármely támadás ellen kész megvédeni.

Az

evangélium között megy végbe

epistola és

A

tétele.

szabad

mieltt ez megtörténnék, a nádor az akarjátok-e,

koronáztassák király!"

—

?"

a

háromszoros

mire

következett.

felkiáltás

elirt azon kevésbbé

E

szokás

De

a

szertartás,

mintha

ma

;

hívja

valakit királjdyá,

„Reverendissime Páter! Postulat

fel:

sancta mater ecclesia catholica, ut

ad

N.

éljen

pragmatica

most is alkalhogy a kalocsai érsek a prímást a koronázásra

következ szavakkal N.

„akarjuk,

csak a

római pontificaléban

a

indokolt egyházi

az egyház hatalma tenne

maztatik

lépcsjérl a nép-

oltár

s

sanctio elfogadása óta mellztetik.

is

föl-

hogy

volt,

magyar nyelven háromszor kérdezte: hogy a jelenlév N. N. az ország királyává meg-

hezfordulva, fenhangon .,

a korona

szokásban

korában

választás

dignitatem

primás kérdezi dignitatem?''

:

Hungáriáé

„scitis illum

Erre

dignum

a kalocsai

eum dignum

credimus

praesentem Serenissimum

érsek

esse ac

Mire

sublevetis".

regis

utilem esse ad

et

feleli:

utilem

„et

novimus Dei

ecclesiae

a

hanc et

et

ad

régimen hujus Regni".

A

fentebbi

szavak után

az

tétetik

s

legfelsbb

oltár

térdel királynak a primás és a nádor

^

lépcsjén

a korona fejére

által

jobb kezébe a királyi pálcza, baljába pedig az arany-

alma adatván, a királyi trónra ültettetik mire megdördülnek az ágyúk s a harangok zúgása közt a hálaadó ének (Te Deum) ;

1

Ha

a nádori szék

gylés megbízottja koronázásakor

nem

teljesítette;

gróf Andrássy

betöltve, a

1867-ben

Gyula volt az

functiók teljesítésével megbízva.

nádornak tekintend.

volt

így

Az

ily

nádor

Ferencz

tisztét

országgylés

országgylési

az

József által a

országF'elsége

nádori

megbízott „ad hoc"-

223

A

elénekeltetik

mise tovább

a király aranypénzt áldozik. Áldozás

áldozás után 4.

A

foly láttatván,

ajánl fel

a korona

eltt

offertorium

communio

és

alatt

levétetvén fejérl,

meg-

az

csak

tétetik fel ismét.

mise bevégeztével a

fején az ország koro-

király,

nájával, kezében a királyi pálczával és almával, gyalog,

szin posztóval bevont

zeti

s

láton,

az országgylés

nem-

tagjainak

udvarának kiséretében, egy másik templomba megy, eltte

vitetvén lí.

alatt

is

az

ország

10

zászlója

és

az

apostoli

kereszt,

és

Ulászló koronázása óta divó szokás szerint utána (azeltt

a kamara elnöke vagy

a tárnokmester) jelenleg

miniszter lóháton a nép közé

szórván.

A

arany és ezüst

templomba érkezve, a

és (valószinleg Károly

Róbert

királyi

óta

a

pénzügy-

emlékpénzeket

széken helyet foglal szokás szerint)

fennálló

az ország lakosai közül néhányat, a nádor

felhívására szent

István kardjával jobb vállon háromszor érintvén aranysarkan-

tyús vitézzé avat. 5.

Ezután a

fején a

király,

urak kíséretében egy

koronával

szmtén

és a

palástjával ékítve, lóra ül,

e czélra kijelölt,

kededtebb helyre vonul, és

a nemzeti

szent

s

lóra ült

szabad ég

István

fpapok alatti

és

emel-

szín posztóval bevont

magasabb állásra az esztergomi és kalocsai érsekek, továbbá a nádor és több zászlósúr kiséretében fölmenvén, annak aranyos sznyeggel bevont közepén megáll, jobb kezét ég felé,

pedig

baljában

tartva, a

feszületet

prímás

elolvasása

után a nép hallatára, az alkotmány és az ország szabadságai-

nak megtartására a

királyi esküt leleszi.

a koronázási királydomb és

ott

szent

István

Innét

ismét lóháton

vonulván, arra egyedül felvágtat

felé

világ négy tája felé nég}' hogy az országot bárhonnan megvédeni kész. Ezen ünnepélyességeket

kardjával

a

keresztvágást tesz, annak jeléül,

jöv

ellenség ellen

a királyi

ebéd zárja

kalocsai érsek,

be,

melyre

a nádor és

hivatalosak

a pápai követ,

a prímás és

és a

a

melynél az

ország zászlósai szolgálnak az ebédl királynak.

Miksa

koronázása

óta

szokott adni a királynak, mely

az

ország

III.

Károly óta országgylésileg

pénzbeli

50 ezer darab aranyban állapíttatott meg. ajándékpénz csak nemesektl szedetett be.

ajándékot

1848 eltt ezen

224

si

szokás

a

szerint

királyné

ezen koronázásnak nincs semmi

kor a házi korona a veszprémi püspök a szent korona pedig a primás

A

a királyné fejére^

által

jobb vállára

által

tétetik.

méltóság azon jelvényei, melyek a koronázás

királyi

alkalmával

de

megkoronáztatik,

is

álíamjogi jelentsége. Ilyen-

használtatnak,

ékességeinek

ország

az

(clenodia

Regni) neveztetnek és az ország tulajdonát képezik.

Els ronája

helyen említend

Regni

(Sacra

közül az ország szent ko-

ezek

mely

Corona),

alkatrészbl van

két

eredet és azon koronának tartják, melyet II. Sylvester pápa küldött szent Istvánnak, alsó része pedig görög eredet, valószínleg azon korona, melyet Dukas Mihály adott I. Gejza királynak. Ezen korona a királyi méltóság és a magyar államhatalom symboluma. A nemzet e koronára mindig nagy súlyt helyezett és azt nagy tiszteletben tartotta. rzése iránt sok törvényünk összetéve, fels része

(1464:

intézkedik. k.

4.,

1492

és k. u. 16., 1613

e. 4.

1715:28.,

koronar

által

:

:

1625

:

országgylés

1608. :

87.,

kezdve

idejétl

király

1635

26.,

által

két

késbbi

választandók világi

Ezen koronarök az ország fméltóságai rangban

és

hel^^et

gróf után

1500:23.,

25.,

4.,

valláskülönbség nélkül

foglalnak

pozsonyi

1498

1622

a kik az

riztetik,

férfiak közül.

között

3.,

:

18.,

:

Mátyás

1791:6),

törvények szerint

rend

latin

következnek.

a

zászlósurak

és

Esküjöket a király és

a az

országgylés jelenlétében teszik le, s legalább egyikök mindig a korona mellett tartozik lakni. A korona' rzésére külön rcsapatok, jelenleg a honvédség kötelékébe tartozók közül kiegészített

A

m.

koronarség, vannak rendelve.

kir.

többi jelvények

1

:

A

.

királyi pálcza

aranyból készítve,

végzdik, mely nyolcz aranyabroncsba van alsó végén szivalakü gomb, nyelén virágok láthatók.

jegecz-golj'óban foglalva,

Igen régi eredetre

gömb,

készült

vall. 2,

tetején

czímerrel egyesített

hosszú,

selyem

képével ékesítve.

ketts

kereszt, a

királyi alma,

kereszttel,

Anjou-czímerrel.

kétél

egyenes,

égszínkék

A

ketts

pallos.

kerek-köpeny,

4.

a

3.

mely aranylemezbl oldalán

Szent

Szent

a

István

vértanúk

magyar

István kardja,

és

palástja,

apostolok

5. A pápa által szent Istvánnak küldött mely azonban már régen elveszett. A most

225

használtatni szokott ketts

mítható az

ország

kereszt valószínleg

ékességei

közé.

Ide

6.

nem

is

tartoznak

szá-

még a

keztyk, saruk, harisnyák, melyek szintén igen

régi eredetek. koronázási szertartások közül, a mint láttuk, a tulajdonképeni koronázást megelzk és követk államjogi jelen-

A

tségek,

a tulajdonképeni koronázás pedig túlnyomóan egy-

házi szertartásokat foglal magában.

25. §. vi liorondzds hözjogi jelentsége, hiilönöseu a trónöröklés hinionddsa óta.

A

vegyes- és Habsburg-házból származó királyok korá-

midn

ban egész 1687-ig, a tása útján nyerték

a magyar

el

választott királynak a

királyaink a nemzet szabad választrónt, a

nemzet és egyház

koronázás

a meg-

való ünnepélyes

által

királyiyá tétele, királylyá avatása és a királyi hatalom teljével

való felruházása vala.

Az

1687-ik évi

országgylésen

a

II.

és

törvény-

III.

czikkekben az ország rendéi kijelentették: „hogy ezután soha és senki mást nem fognak törvényes királyuknak és uruknak tekinteni,

csak

Ö

az

Felsége

Lipót)

(I.

ágyékából származó

fiörökösök közül az elsszülettet."

„Ennélfogva valahányszor eláll az ekképeni király felavatás

szüksége

—

mondja az 1687.

évi

II.

t.-cz.

— mindig azt

fogják országgyíílésileg megkoronázni a fölavatási hitlevél pontjainak elleges elfogadása, vagy királyi megersítés általi biztosítása

tenni

O

O A

azon

t.-cz.

III.

Felsége

joga,

és

eskü

letevése

után,

a melyet

le

szoktak

Felsége eldei is."

akképen, hogy

mindig elzze meg a

azon

szálljon a

ha „kihalnának magyar korona öröklési

mint fennebb

mondatott, a koronázást

szerint

fimaradékai

:

pedig

hitlevél

esetre,

elfogadása s királyi esküvel való

Spanyolország mostani királyának, II. Károlynak hasonlóképen fimaradékaira. És csakis azon esetre, ha mind cs. kir. Felségének, mind a spanyolországi felséges megersítése,

királynak

férfi

ágon

magva szakadna: si jogának

helye a Karok és Rendek

lyok választásában és koronázásában."

akkor s

legyen

ismét

szokásainak a kirá-

226

Ezen törvények

szerint tehát a

a Lipót és Károly

hogy

lyának

és koronázza,

tekinti

nemzet kötelezte magát,

fiutódai közül az elsszülöttet

de

csakis a fölavatási

kirá-

hitlevél

elfogadása és a királyi eskü letétele után.

A

nem mondja

hogy csak a koronázás fogja sem mondja ki, hogy az örökös akkor is királynak tekintend, ha magát meg nem koronáztatná. Igaz ugyan, hogy a czél állítólag az interregnuaz

törvény

örököst

mok

elkerülése

és hog}' az örökösödés elve és termé-

volt,

szete megkívánja,

ki,

tenni, de azt

királylyá

hogy az örökös eldje

nem

következzék a trónon, de ez csak akkor váljék valósággal leknek eleget zett

szavait,

a fsúly az

tett.

azon következtetésre

nem azon

az

legitimo suo

következik,

ekképeni felavatás

szüksége

hitlevél kiadása és

idé-

nemzet

hanem azon, hogy

mert azon szavak után, hogy

Rege

et

el

királyokúi

Dominó sünt

hogy ennélfogva

eiusmodi

totiesque, quoties

feltéte-

kifejezésen nyugszik, miszerint a

az elsszülött fiörökösök mindenkor törvényes

mindjárt

a király

jutnunk, hogy

kell

fogja királyul tekinteni,

azt fogja királylyá koronázni;

kintendk („pro

hogy

ha a kikötött

királylyá,

De ha figyelemmel kisérjük a törvény

abból

elsszülöttett

halálával ipso facto

zárja ki azt,

te-

habituri"

valahányszor

),

az

fog állani („et erga semper,

inauguratio iustauranda

érit"),

az eskü letételének elrebocsátása

azok fognak megkoronáztatni. A hol már az örökösödés joga

a

mellett

eldje

teszi az örököst

halálának pillanatában királylyá, mint ez volt Francziaországban, mint van Angliában és sok ott

a felavatásra?

Ott legfeljebb

más

helyütt,

csak

mi szükség van

beiktatásról,

de

nem

inauguratióról lehet szó. az, hogy ha valaki a válaszcsakugyan a nemzeti közakarat emelt

De másrészrl képzelhet-e tás

korában, a mikor

valakit a trónra, királyi tekintélyt csak a

koronázás

által

nyer-

hetett,

hogy akkor az örökösödési jog kimondásával a koro-

názás

elveszítse a királylyá léteinél

nélkülözhetetlenségét

azért mégis a koronázásnak elfeltételéül szabassanak

alkotmánybiztosítékok Lipót elsszülött

náztassa meg.

fiát,

?

és

meg az

Akkor mi szükség volt arra, hogy még ezen országgylésen koro-

Józsefet

227

Világos tehát, hogy az örökösödés csak kizárólagos jogot arra, hogy királylyá koronáztassák, de magában véve az örökösödés még nem tette az örököst ki-

adott az örökösnek

ha ahhoz a koronázás hozzá nem

rálylyá,

Nem

e tekintetben

változott

mikor az 1723.

évi

I.

és

ágának örökösödési joga

még

akkor

elismertetett,

sem,

Habsburg-ház

t.-czikkekkel a

11.

is

járult.

a helyzet

st

a

n-

ezen törvények

világosabban kifejezik, hogy az örökösödés csak hzáró-

lagos jogot ad az örökösnek tassék,

nem

de

t

teszi

arra, hogy

királylyá

koronáz-

eld halálával Magyar-

ipso facto az

ország valóságos törvényes királyává.

De

lássuk

nevezett

és

I.

Az

II.

erre

nézve magát a sanctio

pragmaticának

törvényczikket.

I. t.-cz. azt mondja, hogy az Ausztriai ház annak és a tle leszármazóknak kihalásáig Magyarország királyi koronájára, és az ezen szent koronához tartozó

ni

ága

1723. évi

is,

országokra és tartományokra (ad regiam Hungáriáé

részekre,

Coronam, Partesque, Regna et Provincias ad eandem Sacram Coronam pertinentes .... proclamatum est), a Karok és a Rendek egyhangú szabad szavazatával kikiáltatott, és hogy az ország

Felsége

kösödést (eiusmodi

in

szent

koronájában

való

ekképeni örö-

Sacra Regni Hungáriáé Corona Succes-

sionem) rendeztetni,,fentartatni és megriztetni akarná, akképen,

hogy az, vagy annak férfiörököse tekintessék és koronáztassék ugyanazon örökös jogon Magyarország és kapcsolt részei, országai és tartományai csalhatatlan királyává, a

ki

az Ausztriai

ház többi országainak és tartományainak az Ausztriai házban elfogadott elsszülöttség rendje szerinti örököse.

Ezen törvény

tehát mindenütt a

koronában való örököáltal

nyert jogról

hogy „örökösödik a

királyi trón-

södésrl, a megkoronáztatáshoz örökösödés beszél és

nem

ban" és pedig

a

királyt

volt

azt mondja, azért,

koronázás

képes

mert a nemzet a

nélkül és

megkülönböztetni

a

nem

is

tudta elgondolni

királyság fogalmát

szent

korona

nem

is

birtokosának

fogalmától.

A

II.

t.-cz.,

mely az örökösödésre

képesített ágakat és

az örökösödés rendjét, úgyszinte az örökös

személyének

az

öröklésre képesít tulajdonságait (törvényes születés, ausztriai

228

fherczegség, római kath. vallás) meghatározza,

mondja

^-ában ki-

9.

hogy a rendek ..ugyanazon nági örökösödést, mely el van fogadva, (kitet'jesztvén arra, most

:

az Ausztriai házban

akkorra [nunc az 1715. évi

pro tunc],

II.

tehát csakis oly föltétel alatt,

;

kijelentett örökösei és

fherczegi örökösök

által,

mához

Felsége

képest, az

rend

hogy a

megtartassanak.

is

pedig kiköti, hogy az Ausztriai ház

módon

fennebhi

az eladott

meg"

hivatkozott törvények 10. ^.

és III., ügyszinte

II.

törvényczikkeket),

szerint állapítják

A

az 1687. évi

és III.

ni ágának

mindkét nembeli ausztriai

a hivatkozott törvény czikkek tartal-

megersített

által

hitlevélbeli sza-

badságok és kiváltságok elfogadandók, helybenhagyandók és kóronázás alkalmával megtartandók.

A

fentebb

örökösödés

törvények

hivatkozott

megtartása

És most lássuk

ágra nézve, meghatározva.

az

tehát

ni

van az egyes örökösökre és az egész

feltételéül

mondanak a

mit

hivatkozott törv.ények.

Az

1687.

koronázást. által

évi

és

II,

kikötik a hiÜevél

láttuk,

Az

1715. évi

kiadott hitlevél,

hogy ezen

le,

is

köteles,

1715. évi

maga

mint

fentebb

letételét

a

és

a

Károly

III.

pontja arra kötelezi az utódot,

5.

a koronázás eltt ö

Az

le.

az eskü

czikk pedig

a miben az

magát megkoronáztatni mával teend

II.

melynek

hitlevelet

az esküt tegye

törvényczikkek,

III.

elfogadását,

is

ki és arra hogy az utód

adja

benfoglaltatik,

mert az eskü koronázás alkalIII.

t.

-czikk

kötelezi

az ural-

hogy az országnak saját jóváhag3'-ott, vagy a jövben országgylésileg meghozandó törvényei szerint fog uralkodni. A sanciio pragniatica tehát azáltal, hogy a nági örökodót,

kösödést

ezen

törvényekre

sával állapítja

meg a

a koronázáshoz

azoknak fentartáérvényesülését

összefügg biztosítékokhoz mint köti, miáltal a koronázás királylyá

erejébl és jelentségébl

hanem

és

és az azzal

engedhetlen feliételekhez

avató

hivatkozva

trónörökösödés jogának

ezenkívül

még

nemcsak hogy nem

alkotmánybiztosíték

veszít,

jelentségére

is

annak fontossága a pragmatica sanctio óta még nagyobbá és kiemelkedbbé válik, mint volt a választott emelkedik

:

miáltal

királyok korszakában.

Ennélfogva ha

az, a kii a trónöröklés

joga

illet,

magát

229

meg netn koronáztatja, a hitlevelet mány fentartására esküt nem tesz, következ

és az alkot-

legfeljebb csak jogszeren

Magyarország törvényes

tiralkodó, de

tényleges

nem adja

ki

ki-

rályának nem tekinthet.

De lom

ez

nemcsak a törvények

tanából és abból

.korona

csak. a koronázás után száll az uralkodóra.

telje

A

hanem a szent hogy a királyi hata-

szavaiból,

következik,

is

korona tana szerint ugyanis az állami fhaíalom a szent koronát illeti és csakis a koronázás teszi a királyt az államhatalom törvényes birtokosává, vagyis Magyarország szent

valóságos

Már pedig a

királyává.

jogrendszer a trónörökösödés pragmaiicával

nem

fzd

koronához

szent

vagy a sanctio

elfogadásával,

helyeztetett hatályon kívül

mert egy több

;

százados szokás útján kifejldött jogrendszer vagy intézmény

hosszú gyakorlaton alapuló

csak ellenkez és hasonlóképen

szokás, vagy világos és a szokáson alapuló intézmény eltörlését határozottan

A másik

kimondó törvény

pedig,

t.

i.

szüntethet meg.

által

a koronázás azon joghatálya, hogy

csakis a törvén^'esen megkoronázott királyt

illeti

meg

a nemes-

ségadományozás és a törvényszentesítés joga,' szintén kizárja azt, hogy azon uralkodó, ki magát meg nem koronáztatja, törvényes magyar királynak tekintessék. Monarchiában egyik legfbb' és legnevezetesebb uralkodói jog a

szen-

törvénj'^ek

tesítésének joga, és különösen Magyarországon, a hol a törvények érvényességéhez a királyi szentesítés múlhatatlanul megkívántatik, a törvényszentesítés különösen fontos jogosít-

1

A

törvények szentesítésének joga

dül a koronás királyt, a mit bizonyít az,

tumot koronáztatása eltt ersítette meg

nem nem

;

nem minden idben

illette

hogy Mátyás az 1458-ik

egye-

évi decre-

az úgynevezett „ország decretumai''

is

igényeltek királyi megersítést, de szorosabb értelemben törvényeknek

is

voltak tekintendk.

Werbczy

idtl

fogva

szakadatlanul

csakis

azonban a törvények érvé-

szerint

nyességéhez királyi szentesítés kívántatik (H.

k.

koronás

3.

11.

ez.

királyaink

2.

§.)

és

szentesítettek

ezen tör-

vényeket.

Ez ugyan törvényben kimondva nem tanából önként következett.

ben és világos szavakkal abrogandi

etc.

Az

volt,

1791. évi XII

újból

megersítette,

hanem

t.-cz.

a

szent

mondván

:

„Leges

legitimé coronato Principi et Statibus ac. 0. 0.

legitimé confluentibus,

communem

esse ... etc

korona

a régi szokást törvényferendi,

ad Comitia

230

Ha

vány.

pedig az országnak nincsen koronás királj'a

után a törvényalkotás joga a szent korona szentesítés pedig a szent korona királyt

illeti

—

azon

hiánj^zik

törvényeket kötelez

erre

jogán

koronás mely a meghozott

hatalom,

emelje,

a törvény

testét,

egyedül

— mi-

a

mi az államszervezet

a

mködését egyik legfontosabb mködési ágában akasztja meg. És most azt kérdem, tekinthet-e Magyarország törvényes királyának azon uralkodó, kinek nincs törvényes hatalma az államszervezet

mködésének

zavartalanságát helyreállítani

tekinthet-e törvényes királynak az, a rén a legfontosabb királyi jogosítvány

Mindezeknél fogva

nem

II.

a törvényhozás

kit

meg nem

József császár, a

illet

?

te-

?

hitlevelet ki

ki

nem tett, magát meg nem hanem önkényüleg uralkodott, nemcsak törvénj'esen uralkodó, hanem törvénj^es magj^ar királynak sem tekinthet, azaz a magyar királyok számát nem szaporítja. Ezen tan hirdetésében nem állok egyedül. Legnagyobb adott, az alkotmánj'ra esküt

koronáztatta,

st

közjogi tekintélyeink hirdették azt, lalta

az 1861

el

évi

ik

országgylés

ezen

úgy

is

álláspontot fogfelirati

javaslatá-

ban, mint egész magatartásában.

így Deák Ferencz 1861. évi május javaslatában ezeket mondja: „Csak

felirati

volt

Károly maradékai közül, a

III.

náztatta, s uralkodott absolut

törvényes királj'ának soha

szédében pedig így

hogy a magyar király".

szól

:

el

hatalommal,

nem

József császár

de IMagyarország

ismertetett".^

„szükségesnek

király csak a

II.

elterjesztett

magát meg nem koro-

ki

koronázás

Felirati

látjuk által

be-

kimondani,

lesz törvényes

2

Továbbá a képviselház 1861. hogy a

rozta,

nak,

13-án

felirat

ne szólítsa

évi

július

7-én

elhatá-

Felségét császár és király-

hanem csak Fölséges úrnak. Gróf Széchenyi István pedig „Ein Blick auf dem

nymen Rückblick" czím munkájában

e

ano-

kérdéssel hosszasab-

ban foglalkozván, a többi közt így n3álatkozik „Excellenc (t. i. Bach) wissen es recht gut, dass der König von Ungarn :

1

Kónyi:

2

U. o.

^

U.

o.

Deák

F. beszédei.

III.

19.

1.

231

König von Frankreich einst entman, denn es vvar alther-

nicht so entsteht, wie der

standen

ist.

kömmlich

In

Frankreich

„Le

sagte

mórt, vive le roi," und der Regent und fertig. In Ungarn ist jedoch, vvenn Pacta conventa und durch Jahrhunderte sanctionirte Schwüre und Gebráuche nicht für leeres Stroh und eitle Phrasen aus:

roi est

war a-peu-prés

fix

gegeben werden, der Tronfolger

dem Tode

bei

er sich diesen Pílichten nicht unterziehen,

Königs

des

nichts als ein mutmasslicher, ein virtueller Regent

und

;

vvill

wird derselbe

so

wohl regieren können, wenn er dia Macht dazu hat, ein König von Ungarn wird er aber nicht sein, sowie es auch Kaiser Josef II., der doch viel stark regierte, es eigentlich nie gewesen ist".i A II. József önkényes uralkodása után az abból merített tanulság következtében hozott 1791. évi

még jobban

dést

megvilágítja,

mondván

t.-cz.

III.

ezen kér-

:

„Minden kétségnek végkép eloszlatása tekintetébl, mely által felveend koronázás és a Felség által elfogadott s kiadott felavatási hitlevél némely

az örökös magyar királyok kir.

szavai tartalmából, az ország alaptörvényei ellen ellenvetésül tétethetnének,

cs,

a királyi felavatás

kir.

Felsége

alatt

tessék

változ-

;

épségben maradván idközben minden örökös

jobbágyi

hségnek

királyi Felségnél

szinte

kötelezettsége

adományozása mindenesetre ezután megkoronázott

királyi

közkormányugyanazon király

alkotmányszerinti

maradván

zatára tartoznak, épségben iránt tartozó

Nem

id-

törvényes ünnepélyességgel in alhatatlanúl eszközöl-

jogok, melyek az országnak

pore)

hogy

hozzájárult,

minden uralkodás

koronázás,

a meghalt király elhunytától számítva hat hónapi

tával,

köz

és apóst.

és

;

a kiváltságok

eg^^edl a törvényesen

is

maradván".

akarok e helyütt az „idközben" (intermedio tem-

szavakból

arra

következtetni,

hogy

csakis

hónapig van joga az örökösnek kormányozni azt kérdem,

hogy mi szükség

volt hát

akkor

;

azon hat

hanem csak

arra,

hogy ezen

törvényben az örökös király minden jogai, melyek az alkot-

mányos közkormányzatra Széchenyi

J.

Ein Blick

tartoznak,

etc.

31.

1.

és

az

alattvalói

hség

232

kötelezettsége fentartatik

eld

az

tekintend

ha a meg nem koronázott uralkodó

;

amúgy

halálával

is

ipso

mag3'ar

facto

királynak

?

meg nem koronázott

Az, hogy a

uralkodót ezen törvény

örökös királynak (haereditarius rex) nevezi,

semmit

sem

bi-

zonyít állításom ellen, mert az „örökös király" kifejezés éppen

mag^^ar alkotmányban 1687 óta, a mit a

ann3nt tesz a lasztott

kifejezés

király''

Magyarországon ben,

t.

delem.

a

t

Rákóczy

és a mit a „választott fejedelem" tett Erdél}'-

nem

királjmak

Ferencz,

Az, hogy a

mel

Választott

?

és

Frigyes

magyar

talán

A

meg nem élt

is

király is

?

koronázott uralkodó királjd czím-

volna

lett

neveztetik

fejedelemnek

erdéh'i

volt.

magyar

a

király

fejedelemnek

t

tartja

ki

semmit sem bizonyít,

szintén

él,

vagy fejeJános Zsigmond és

törvényes

valóságos,

pedig Erdél^^ben koronázás sem

ellenfele.

„vá-

korában

választókirályság

választott királynak nev^eztetik

Ily

tartja

ki I.

hogj'

i.

tett

mi pedig azon jogokat

mert

hiszen

czímmel,

királyi

Mátyás ezért

és

?

melyeket a

illeti,

meg nem

koronázott uralkodó koronáztatása idejéig tényleg és jog szerint

gyakorolt,

az

nem

ellenkezik

mert hiszen úgy régibb, mint újabb

(1485:

II.,

III.,

V., VII.

gyakorolhatta ezen

t.

ez.

jogokat,

;

st

fentebb

a

1848: az

mondottakkal,

törvén3'eink t.-cz.)

III.

1848.

III.

István nádor személye a király távolléte idejére

nek

is

t.-cz.

is

szerint

sérthetetlen-

jelentetett ki.

A

koronázás tehát

dása óta és

értelmében a nádor

—

trónöröklés kimon-

különösen a

— alkotmányunkban kiváló közjogi jelentséggel

nem csupán

üres szertartás vagy

ünnepélyes

bír,

beiktatás a

mely ha elmarad is, a királ3^ság és az uralmitsem változtat hanem valóságos ,^ mely az örökös uralkodót a királylyá avatás (hiaugiiraiio) magyar állami fhatalom jelképének, a szent koronának felkirályi székbe, a

kodási jog

tétele által

a nemzet

természetén

;

ezen állami fhatalomnak az országgylés, illetleg

beleegyezésével, az

örökösödés jogánál fogva, jogos

1 Ezt bizonyítja az „Fölséges 1867-ik évi I. t.-czikk czíme rencz József úr Magyarország és Társországai királyává avattatik és :

náztatik", úgyszinte ezen törvényczikk tartalma

is.

I.

Fe-

koro-

233

íörvénj^es

és

birtokosává és

magyar

kezeljévé,

törvényes

és való-

alkotmányunknak egyik kiemelked biztosítéka, és a magyar alkotmányban a jogfontosságnak symbolicus szemléltetése. Mert azon kölcsönös államalkotó szerzdés, mely a trónbetöltés és az állami fhatalom miképeni kezelése iránt a nemzet és királya között ságos

királylyá

a trón örököseire nézve

ennélfogva

teszi,

köttetett,

koronázás alkalmával mindig

ünnepélyesen megujíttatik, a mely megújítás a kiadásában és törvénybe iktatásában

És a

ki

e tant

talál

megingatni törekszik,

királyi hitlevél

kifejezést.

akaratlanul

is

a

királyság tekintélyének megingatásán fárad, mert ha a nem.zet

szivébl ezredéves ez

által

politikai hitvallásának

gyökerei

kiirtatnak,

megingattatnak az örökös királyság sokkal ifjabb

in-

tézményének amazzal már összentt és összekuszálódott gyökérszálai is, a mi a magyar nemzet soha kétségbe nem vont monarchicus érzelmeinek szilárdságát veszétyeztetné.

A magyar jogi

király

koronázásának fentebbi magyar állam-

jelentségén kívül

van még egy nagyfontosságú nemzet-

közi jelentsége

is,

mert az

1

723-ik, de

még inkább

az

1

867-ik

Magyarország az osztrák örökös tartományokkkal szorosabb összeköttetésbe lépett, a magyar király koronázása juttatja kifejezésre a magyar korona összes orév

óta,

a mióta

szágainak állami egységét, és az

osztrák

getlen, souverain állami voltát.

V. rész 42.

(1.

császárságtól §.).

füg-

A

26. §.

A állam

A

Rész.

IV.

hirdly czíinei és tiszteleti jogai. mint

királyt,

az állami

és egységének s

fejét

király jogai.

oly tiszteleti jogok

hatalom birtokosát,

függetlenségének személyesítjét

a melyek külsleg

illetik,

mint az

is

magas

kifejezik

Magyarország souverainitását, önnálló államiságát, úgyszintén azt, hogy a mag3^ar államon belül a legmagasabb állásban lev személy, a ki senki hatalmának alávetve nincsen állását,

szemben mindenki

s a kivel

A

királyi

alattvaló.

méltóság ezen természetével

jár,

hogy a nem-

zetközi érintkezésben és az államon bell a méltóságot visel

személy

is

souverainnek tekintetik

jogok az

val járó tiszteleti

értelmeknek I.

A

s

ennélfogva a méltóságá-

személyes jogosítványaival egy-

tekintetnek.

méltóság

királyi

magasságát els sorban a

király

czímei juttatják kifejezésre, a melyekben

szemben

elfoglalt állása,

úgy az alattvalókkal valamint a magyar állam hatalmának

történelmi fejldése és az Ausztriával fennálló personalis unió is

szemlélhetvé

válik.

Szent László és Kálmán rex christianissimus, serenissimus,

némelyek

illustrissimus

czímmel

excellentissima-nak, Albert serenitasnak nevezte

Lajos óta azonban a legtöbb királyunk Majestas

mel tetik,

élt

s

a király

ma

is

Felségnek, Felséges

11.

András

éltek,

Mária

magát.

Nagy

= Felség czímÚrnak czímez-

mert Magyarország független ország, tehát királya sincs

másnak alávetve, a miért a Felség czím t méltán megilleti. Az apostoli czím a régi okiratokban nem fordul el. Ezt a czímet XIIL Kelemen pápa adományozta Mária Theresiának és utódainak, mint magyar királyoknak azon apostoli Dr. Ferdinandy Gejza

:

A

királyi méltósáp:.

16

236

buzgalom kifejezésére, melyet Szt. István a magyar nemzetnek a keresztény hitre való megtérítése köri kifejtett. ^ Az apostoli czímet csak a már megkoronázott és trónra lépett király használhatja,

nem

de

megkoronázott

a

ifjabb

sem a meg nem koronázott örökös király. Ezen czímet: „Isten kegyelmébl," (ex Dei ímár

clementia),

kezdetben

fejedelmek,

püspökök használtak

kezdik világi uralkodók

gratia, divina

egyházi

az

óta)

században

csak a IX.

és

idtl kezdve annak jognak tekintetik. Az absolu-

használni

is

különös jelentséget

irói

század

IV.

fejedelmi

használata kizárólag

tismus

a

király,

ez

s

tulajdonítottak

czímnek,

e

abból azt akarván kimagyarázni, hogy a királyság Isten alkotta intézmény,

természetfölötti

különös jelentése sem fejedelmek

a nyugati II.

a

lehet, s

„Dei

gratia"

—

„ex Dei gratia„

e

Szt. István törvényei

már el:

„Regnante

óta találjuk

állandónak

fordul

élén

de csak Kálmán

vagy

uralom

fejedelmi

czímnek semmi nem tekinthet egyébnek, mint

Nálunk

utánzásának.'

könyvének élbeszéde

Divina Clementia",

korlátlan

a

s

benne.-

keresték

sanctionálását

vagy „Divina favente

Clementia" kifejezéseket.

Els

királyaink csak „Magyarország királya"

(Rex Hun-

gáriáé, Rex Pannóniáé) czímmel éhek, de a mint egyes tartományok magyar fönhatóság alá kerültek, királyaink ezen

országokat

is

bevették czímeik közé.

Kálmán magát már Magyar-, Horvátés

Ráma

és Dalmátországok

királyának czímezte. Szerbia és Bulgária királyának

czímével állandóan Imre óta élnek királyaink,

magát már ezen királyának

nevezte

s

II.

András pedig

országokon kívül Halics és Lodomeria

említett

késbb

Jerusalemi

a

király

czímet

is

Ezen utóbbi czímet azonban utódai nem használták újabban szerepel ismét, de a nem magyar czímek s csak között. Nagy Lajos alatt ezekhez Cumania királyának czíme

fölvette.

mely

járult,

czímekhez

II.

Ulászló

Slavonia királya,

Mária

Teresia pedig Erdély nagyfejedelme és székelyek ispánja czímet csatolta.

Ma

háromféle czímet szoktak megkülönböztetni,

'

Cziráky: Consp. iuris publ.

-

Nagy Ern: Magy.

II.

közj. 169.

9. 1.

1.

u.

m.

:

237

mely fontos

a nagy czímet,

esetekben használtatik

és vala-

mennyi a magyar király személyét illet, még azon czímeket is magában foglalja, a melyek nem a magyar királyi méltóa közép czímet, mely csak a nevezetesebb sággal járnak ;

országok czímeit tartalmazza

makkor

használtatik

;

és kevésbbé

ünnepélyes alkalmely pénzeken, érme-

és a kis czímet,

ken és közönségesen használtatik.

A nagy bl

kedvez kegyelmé-

czím így szól: N. N. Isten

ausztriai császár, Magyar-, Cseh-,' Dalmát-, Horvát-, Tót-,

Lodomér-, Ráma-,

Halics-,

ügy czege, Toscana apostoli,

Illyria,

Kun-

Szerb-,

Jeruzsálem

Bolgárországok

és

királya,

stb.

Ausztria fher-

és Krakkó nagyherczege, Lotharingia, Salzburg, Steyer, Karantan, Krajna és Bukovina herczege, Erdély nagyfejedelme. Morvái rgróf, Fels- és Alsó-Szilezia, Modena,

Parma,

Piacenza,

Guastala,

Osvieczim

Zátor,

és

Teschen,

Ragusa és Zára stb. herczege Habsburg, Tyrol, Kyburg, Görcz és Gradiska grófja, Trient és Brixen fejedelme, Fels- és Alsó-Luzsicza s Istria rgrófja, Hohenembs, Feldtkirch, Bregenz, Sonnenberg stb. grófja, Triest, Kattaro és a Szláv rgrófságok ura stb.A középczim rendesen így hangzik Isten kegyelmébl

Friaul,

;

:

Magyar-,

czászár.

ausztriai

Lodomér-, Ráma-,

Halics-,

Jeruzsálem

A

kis

stb.

királya, stb.

stb.

Dalmát-,

Cseh-,

Horvát-,

országok apostoli, ugy

Tót-, Illyria,

stb.

czím rendesen így szól

:

Ausztriai császár, Cseh-

ország királya és Magyar-, Horvát-, Sziavon-, Dalmátországok apostoli királya.^

Diplomatiai náltatik

:

érintkezéseknél

rendesen ezen

czím

hasz-

Austriai császár, Csehország királya stb. és Magyar-

ország apostoli királya. Megszólításoknál ez használtatik -királyi

Felsége

;

A magyar '

I.

A

vagy királyi

csásári és apostoli

;

Felsége a császár és apostoli király.

méltósággal járó czímek azonban csak

cseh királyi czímet

viselték:

.Mátyás,

II.

Ulászló,

It.

Lajos és

Ferdinánd óta valamennyi fejedelmünk. ^

Lásd az 1867.

'

Lásd bármely arany vagy ezüst

1868. évi 30.

t.-cz.

évi törvények bevezetését.

pénzen. Az

ily

pénzfeliratot

64. §-a állapítja meg.

16*

az

238

a következk: „Isten

Dalmátországok,

kegyelmébl Magyar-, Horvát-, SzlavonLodomeria, Ráma, Szerbia, Cumania

Galícia,

Erdély nagyfejedelme,

és Bolgárország apostoli királya,

szé-

kelyek ispánja."

Az ezen czímben

említett

ország czímeres

10

•

zászlói

koronázás alkalmával a király eltt vitetnek.

A

II.

külsleg

királyt

is

hogy már megjelenésével

övezni,

pompának

oly fénynek és is

kell

juttassa

kifejezésre

a

magyar állam fényét és hatalmát. Erre szolgál a fényes udvartartás, melynek költségeit hajdan a koronajószágok és a királ}'' magánvag3^onának jövedelmei fedezték, ma a 10 évenként megállapított

van

civillista

1870. évi V.

évi

10

t.-cz.

4

t.-czikk

III.

azt 3 millió

XLIII. t.-cz. és az

— 10

évre, tehát az

állapította

A

hivatva fedezni.

t.-czikkben 3 millió 250 ezer

évi

évenként

költségvetésbe

és a

az

civillista

forintban

1868.

állapíttatott

felvett

évi

L.

meg, az

millió 650 ezer forintra, az 1873. 650 ezer forintra emelte, az 1879.

XXXIX.

1889. évi

pedig további

t.-cz.

1899. év végéig ugj'^anezt az összeget

meg. eltekintve az osztrák civillistától és a király

Ezenkívül,

magánvagyonától, a királynak rendelkezésére

áll

a budai vár-

gödölli kastély és park, valamint a gödölli koronauradalomban a vadászat. A királyi udvar székhelye törvényben nincs megállapítva. Kezdetben Esztergom, majd Székesfehérvár, késbb Buda és Visegrád voltak királyaink székhelyei s még azon királyaink Zsigmond és is viselték, st is, kik más országok koronáját

palota, a

Albert római császárok

A többet

Budán

az országban tartották székhelyüket.

mindez megváltozott.

tartózkodott, de

Rudolf Prágában

ben,

is,

mohácsi vész után

I.

tartották

székhelyüket,

nyeink gyakran kifejezték azon óhajtást,

hogy

országban tartsák székhelyüket. így az 1536

1548: 1751

22., 1

:

,

1550:

1791

:

9.

4.,

és

1608.

k.

1792:

5.

János

leg-

Ferdinánd és utódai Bécs-

e.

18.,

:

ámbár

törvé-

királyaink az 57.,

17ii3: 8.,

1546

;

1741:

18., 7.,

t.-czikkek.

Felsége az év egy most uralkodó Ferencz József részét Bécsben, illetleg Schönbrunnban és Laxenburgban, egy részét Budán, illetleg Gödölln szokta tölteni. Királyi

A

239

székhelyéül azonban egyedül Budapest tekintend, a miért

az ország fvárosa 1892. óta székes-fvárosnak

is

neveztetik.*

Minthogy azonban a magyar király ez id szerint egyúttal császár is, az év nagyobbik részét osztrák szék-

osztrák

városában, Bécsben szokta

Az

1867.

tölteni.

XII. t.-cz.

évi

7.

értelmében

§-a

kívánatos

hogy a magyar királynak külön magyar udvartartása legyen. Ezt kivánná az ország souverainitásának documentálása is. De külön magyar udvartartásunk már évszázadok volna,

hanem össze van olvasztva az

óta nincsen,

udvartartással. Mindazonáltal

ma is vannak

osztrák császári

m.agyar udvari méltó-

ságok, a kik kizárólag a magyar királyi udvar fényét hivatnák Ilyenek az ország

emelni.

1760-ban

által

nokok.

kisebb zászlósai, a Mária Teresia

nemesi testrsereg és a

alapított

Oly ünnepélyes

actusoknál,

a

mint magyar király szerepel, a magyar

udvar-

királyi

melyeknél

a

király

zászlósok környezik

a királyt és ezek functionálnak.^

Az hozás

A még

udvartartás

feladatai

király

közé

kérdésének rendezése

magas méltóságának

törvény-

kitüntetésére szolgálnak

a legfbb katonai megtiszteltetés,

:

jöv

a

tartozik.

imákba befoglalása, születése-

nevének a templomi

és nevenapjának hivatalos

ünneplése, udvari ünnepélyességek és szertartások, s a

megkirál}'

halála esetén az országos gyász. III.

minden és

A

király tiszteleti jogai

állami

fontos

hatóság

állami

közé számítható még, hogy jelzt

„királyi"

hivatal

és

okmányokra a

király

pecsétje

használ alkalmaz-

tatik.

Hajdan

használatban,

pecsét volt

öt királyi

aranybulla, a ketts-,

a titkos-, a

A három els nagyobb,

bírói-

két utóbbi

a

és

a

kisebb

m.

u.

az

gyrspecsét. pecséteknek

neveztettek.

Az '

aranybulla, mely vert aranyból, vagy két

1892. évi jun.

10-én kelt

legfelsbb

elhatároaás.

összekap-

Lásd

a

Bpesti

számában; továbbá az 1893. évi XIII. t.-czikk. A magy. országgylés által a közösügyek tárgyalására kiküldött országos bizottság fogadtatásnál Budapesten követend szertartás (Buda-

Közi. jun.

11-iki

'^

pesti

közlöny 1894. évi szept.

15-iki

száma.)

240

aranylemezbl áll, csak a legnagyobb jelentség okmányokra alkalmaztatott. így II. András 1222-iki évi decretumára, melyet errl neveztek azután aranybullának. Az ismert

csolt

legrégibb

aranypecsétes

oklevél

kir.

a

Gejzáé

II.

1156-ból.

Ezen pecsét alkalmaztatott továbbá azon okmányokra, melyekkel IV. Béla hasonlónev fiát Slavoniának, I. Lajos István nev fivérét Erdélynek herczegévé, I. Mátyás Újlaki Miklóst Bosznia királyává

A

tette.

ketts pecsét zsinóron

függ alá

vagy jelvényekkel van

felírással

mindkét

s

Az

ellátv'a.

oldalán

egyik oldalon a

másik oldalon Magyarország és a szent korona országainak czímerei. Ezen

király

pecsét és

képe

látható

rzje

az ország prímása

prímás

a

koronázási

volt,-

a

a

ki azt

nemesített

folytán

ajánlata

díszben,

a kiváltságokra

egyének

czímeres

leveleire alkalmazta.^

Az arany ketts

ketts pecsét

és a

okmányokért

alatt kiállított

díjat kellett fizetni.*

A

titkos pecsét a

magyar

cancelláriánál riztetett és

kir.

a dicasteriumokhoz intézett rendeletekre alkalmaztatott.

A

pecsétet a

bírói

nevében megersítend

személynök rizte és a király

kir.

bírói ítéletekre

és bírói

parancsokra

alkalmaztatott.

A gyrs Az arany volt,

lyel

által

az

már említénk, vert arany Zsigmond óta vörös viasz, mely-

pecsét anyaga, mint

azon korban egyedül a császár

m. a

vag}^ kisebb

használta.^

a többieké fehér viasz,

Ma u.

magánügyeiben

pecsétet a király

jelentség ügyekben

élhetett.^

a királyi pecséteknek csak

függ ketts

két

neme

használtatik,

pecsét a felség személye körüli minister

a nagyobb czímek és méltóságok adományozásánál

Felsége kabinet-irodájában

'

Cziráky Consp.

2

1741

'

*

:

Kiss István

1609: 73,

Magy,

:

t.

iur.

1751:

10. és

ez. 41.

publ.

közj, 293.

Cziráky: Consp. iuris publ. U.

1.

1.

1.

§.

«

15.

13.

II.

3. t.-cz.

*

o.II.

lév egyszer

II.

15,

1.

;

és

királyi pecsét,

241

mely a

régi titkos pecséthez hasonlít,

uralkodó

az

czímével s a magyar korona országainak

tományoknak czímereivel

A

27. §.

A

nevével,

örökös

és az

tar-

ellátva. ^*)

lúrdly jogai a iörvényhozdshan.

t

mindazon jogainak összességét, a melyek

király

a

souverain formában kifejezett állami akarat létrehozása köri

—

illetik,

irányiiljanak

magára a

vagyis

tésére,

azok akár

az

akarat

állami

akár

törvényhozásra,

a

kijelen-

törvény-

hozásra hivatott szervek mködtetésére, tehát a törvényhozási

—

kormányzatra,

Törvény

törvényhozási felségjognak nevezzük.

alatt kell

értenünk oly

akaratot,

állami

mely

országgylés az érvén jmyel alkotmányos tárgyalási formák mellett megállapított és

Írásba van foglalva s melj^et az biró

koronás király szentesített

elfogadott, a ellátva,

a kell

módon

és

pecséttel

királyi

kihirdettetett.

Törvény alatt azonban nem mindig ezt értették mányunkban, hanem oly királyi rendeletet, a melyet a

király

tanácsának meghallgatása után

ünne-

a

pélyes formájában kiadott és az

zeményeknek,

kir.

ki-

decretumoknak.

vezérek korában ugyanis

rint írott

privilégium

országban ünnepél3"esen

Ezért neveztetnek régibb törvényeink királyi vég-

hirdettetett.

A

királjá

alkot

törvények

nem

voltak,

minden

hanem

valószínség

sze-

szokás alkotta a jogot,

mely akár a nép és a hatósági szemétyek magatartása folytán keletkezett, akár a nemzet szabad tagjainak gyülekezetében hozott határozatok alapján fejldött

A midn

ki.

azonban Gejza vezér az

ily

tömeges nemzet-

gylések összehívását mellzve, önkényleg kezdett parancsokat osztogatni, és a nem.zetgylések kimentek a

a fejedelmi akarat kezdte a Kiss J

'

A

:

Magy.

közj. 293.

nép

határozatait

divatból,

pótolni.

Szent

l.

személyének sérthetetlenségét nem taitom tiszteleti jognak, hanem az alkotmány alapelvei egyikének, akár csak a fejedelem feleltlen*)

király

ségét, a melyet a tiszteleti

tartom.

Épen

ezért

jogok közé lefokozni

nem ezen szakaszban, hanem

szóló részben láttam szükségesnek

legalább

is

helytelennek

a király közjogi állásáról

annak tárgyalását

(I.

rész 6.

§.).

242

István pedig megalapítván a

ügyek

királyságot,

országos

fontos

a

mely

elintézésénél királyi tanácsát hallgatta meg, és a

rendelkezése tetszett

tanácsnak,

a

Írásba

azt

foglaltatta

és

általános parancsként "kihirdettette.

Késbben hanem

azután királyaink nemcsak a királyi tanácsot,

a nemzet szabad tagjait

gylést

gylésbe

is

és tanácsa mindenkire nézve

is

alkottassák.

azokat

magá-

meghallgatása mel-

kérték

irásba foglalván,

hogy azokat ersítse meg

hirdettesse

és

ki,

Az

akkor

tekintetett.

1222. évben II András els törvény, a melyrl

bulla az

a

és ha a

király az ilyen végzéseket elfogadta és helyben hagyta,

az törvénynek

akar

ki

Majd az országgylésre egybegylt nemesek

alkottak végzéseket és

királyt,

a király

visszaszerezte

nak azt a jogot, hogy törvény csak az lett

mit

kötelez jogszabál3^ként

Ilyképen a nemzet lassanként

hirdetni.

ezen

és

hívták,

megkérdezték, vájjon tetszik-e az, a

is

gylés kívánságára adta

ki

király

által

kétségtelen,

kiadott

arany-

hogy az ország-

a király ünnepélyes alakban, arany

pecséttel ellátva, s az országban kihirdettette.

Ezen idtl fogva bizonyos, hogy az országgylés

és a

király egyaránt nélkülözhetlen szervei a törvényhozásnak, s a

szent korona tanának

kifejldése

óta

csakis

törvény, azaz csakis ott nyilvánulhat az verain formában, a hol volt,

t.

A

i.

a

szent

ott

állami

korona egész

jöhet

létre

akarat teste

-

soujelen

az országgylésen.

törvényhozás szervei tehát

:

a

királ}^

és

az

ország-

gylés, vagy másképen a király az országgylésen és azzal

Errl nemcsak a jogtörténeti fejldés, nemcsak Werbczi Hármaskönyve II. könyvének 3. czíme tanúskodik ha-

együtt.

;

nem

ezt az

formulázza

1791. évi 12. törvényczikk :

„Elismeri

Felsége,

is

világosan

ekként

hogy Magyarországon és

hozzá tartozó részeiben a törvények hozásának, magyarázásának és megszüntetésének joga a törvényesen megkoronázott király és az országgylésre egyhesereglett karok és rendek kö-

zös joga lévén, országgylésen kívül

nem gyakorolható

;

és

kegyesen kinyilatkoztatja, hogy az ország rendéinek ezen jogát 1

Werbczi

*

Totum corpus

H.

II. r. 3. ez Regni. (1435.

k.

eló'b.

3.

§.).

243 sértetlenül megtartandja és szállott, sítja

felséges utódaira

mikép az is

eldeitl

dicsült

sértetlenül

reá-

átszállítandja, bizto-

az ország rendéit, hogy Magyarország

hozzá tartozó

s

részei rendeletek vag}' ügynevezett pátensek által,

melyek az el, soha

ország törvényszékeinél különben sem fogadtathatnak

sem fognak kormányoztatni."

A

mást teremti, mert

koronázza a

királyt,

király hívja össze

a

nem

királ}^

az

létében

de viszont országgylés

szünteti

tárgyalásait és

létében a

vezeti

összealkotására

törvényhozótestület

országgylés

nem

kormánya áltaj meg annak m<ödését, st

országgylést,

az

egy-

szüli,

országgylés vá-

illetleg jelenleg trónváltozás esetében az

lasztja,

annak

tényezje egymást

törvényhozásnak két

is

befolyása

van,

a

mennyiben mindazok, kik a frendiháznak életfogytiglan kinevezett tagjai, avagy hivatalos állásuknál fogva foglalnak ott helyet, királyi kinevezésnek köszönheük törvényhozói minségüket, st az örökös jogon ott ülk is frend minségüket királyi adomán3Ta vezetik vissza. A törvényhozási felségjog tehát nemcsak az állami akaratnak souverain formában való kijelentésére, hanem az országgylés mködtetésére vonatkozó jogosítványokat is magában foglalja.

Lássuk elször ez utóbbiakat.

Folytatás

28. §.

:

az országgylés míüiöd-

tetésére vonatkozó jogosítvány oli.

A

királyt illetik

ülések elnapolásának,

:

az

országgylés

az, évi

ülésszak

egybehívasának,

az

és az

berekesztésnek

országgylés feloszlatásának joga. a) Az országgylés egybehívasának Jogát királyaink kezdettl fogva gyakorolták. Hiszen az orszéggylések kezdetben a királyi tanácsnak kibvítésébl, majd a király által tartott székesfehérvári törvénynapokból, illetleg e kettnek összeolvadásából fejldtek ki, természetes tehát, hogy azt csak a király hívhatta össze.

Mindazonáltal az országgylés egybehívása

nem

volt ki-

zárólagos királyi jogosítvány. Akkor, a mikor a királyi üres

volt,

a királyné avagy a nádor és

szék

más országnagyok

is

244

3.

országgyléseket/

össze

hívtak

úgyszintén az

1608.

k.

e.

hogy azon esetre, ha a nádorválasztást a egy éven túl sem teljesítené, akkor annak eszközlése rendelte,

t.-cz.

király

egybehívni

végett országgylést

az

országbírónak,

illetleg

ennek nemlétében a tárnok-mesternek legyen joga és kötelessége.

Az aranybulla István napjára

1.

czikke szerint a király minden évben szent

köteles

országgylést

volt

nem Az országgylés évenkénti összehívását

bulla ezen rendelkezését királyaink

1471. évi

t.-cz.

1.

rom évenként, az évi 49.

de az 1498. évi

1563. évi 3.

Késbbi

t.-cz.

5.

az

el

már csak há-

ismét évenkint, az 1655.

annak

kívánták

az

törvényeink, u. m.

az 1791. évi 13. és az 1827, évi

rendelte

t.cz.

1.

három évenként

ismét

pedig

t.-cz.

összehívását.

is,

de a

egybehívni,

mindig tartották meg.

1715.

t.-czikkek

évi

14.,

hasonlóképen

kívánják, hogy legalább minden három évben tartassék országgylés, de szükség esetén gyakrabban is tartandó. A törvények ezen rendelkezései azonban nem mindig tartattak meg s így pl.

hogy 1741-tl

megtörtént,

1812-tl 1827-ig

1790-ig,

Az 1848. gylés évenként

évi

IV.

Pestre,

hónapokon hívandó

1751-ig, 1751-tl

nem

tartattak

§-a értelmében az országlehetség szerint a téli s 1867 óta egészen a mai napig 1.

t.-cz.

és

össze,

1765-tl

1764-ig,

országgylések.

pedig a

minden évben tartattak és tartatnak országgylések. Azon esetben, ha az országgylés a törvénj^ben meg.

állapított

id

letelte

5. §-a szerint az

tásától

az

új

eltt feloszlattatott, az 1848. évi IV.

országgylést az

számítandó három hó

országgylés

alatt kell

feloszlattatott,

vagy

elbbeninek összehívni.

az

ülés

t.-cz.

feloszla-

Ha

pedig

elnapoltatott

avagy berekesztetett, mieltt a ministerium a múltra vonatkozó számadásokat beadta, vagy a jöv évi költségvetést beterjesztette volna, az országgylés még azon év fol3'amán és pedig oly idben hívandó össze, hogy mind a jöv évi költ-

més

ségvetés mind a múlt évi zárszámadások

országgylésileg tárgyaltathassanak (18ö7 1

*)

1485

1

3.

t.-cz..

1608.

k.

e.

3.

Kiss István téved (Magy. közj.

:

X.

az

év végéig

t.-cz.).*)

t.-cz.

326—327.

évi X. t.-cz. fent idézett intézkedésével az

11.),

1848. évi IV.

a

midn t.-cz.

az 1867. 5.

§-át

is

245

Az országgylés összehívása

királyi

meghívó-levelekkel

melyek minden törvényhatósághoz, valamint minden külön képviselt választó városhoz minden egyes öt évig (azeltt három évig) tartó országgylés össze-

(litterae

regales) történik,

hívásakor megküldetnek, oly czélból, hogy az

képviselk megválasztása

Ezen meghívó-levelek

jenek.

elrendel

választásokat

az

tehát

általános

képvisel-

egyértelmeknek

rendelettel

királyi

országgylési

hatáskörükben intézked-

iránt saját

tekintendk. A horvát-szlavón országgylés is felszólíttatik a magyar országgylésre küldend képviselk megválasztására. A horvát-szlavón autonóm országgylést szintén a király hívja össze, (1870. horv. 11. t.-cz. 1. §.) s a képviselk választását rendeli

is

el.

A frendekhez

1885 eltt minden eg3^es országgylésre volt küldend, de az minden frendiházi tag csak egyszer meg valamennyi országgylésre.

személ3^enként egy-egy meghívó-levél 1885. évi VII. s

t.-cz.

óta

mindenkorra hivatik

A

kir.

meghívó-levelek 1848 eltt a m.

czeíláriából bocsáttattak

ki,

egy udvari tanácsosnak

aláírásával,

a királynak,

ma

a

kir.

udvari kan-

kanczellárnak

azok

a

király

és alá-

írásával és a belügyminister ellenjegyzésével a külügyminister

küldetnek

által

A

szét.

meghívó levélben az országgylés helye és az összegyülekezés napja is kitétetik, ha pedig koronázásról vagy nádorválasztásról lesz szó, akkor ez is felemlítend. Zsigmond óta 1848-ig többnyire (de nem mindig) az országgylési tanácskozások fbb tárgyai is meg voltak említve a meghívó-levélben, ma azonban ez már nem szokásos,^ s minthogy a képviselknek nem adható utasítás a választók által,

királyi

nem is szükséges. Az országgylést az

megtörténte után

*

Kiss

1867. évi szerint

:

X.

Istv.

:

t.-cz.

„az évi

a

évre szóló képvisel-választások

,öt

személyesen

király

.Magy. közj. 322,

csak

az

ülés az

1848.

utolsó

1.

hatálya vesztettnek

évi IV.

évi

vagy biztosa

t

-ez. 6. §-át

nem

oszlattathatik."

be

nem

;

mert az

módosítja,

mel\-

zárszámadásnak és a következ'

költségvetésnek a ministerium által leend' elterjesztése

rozatnak meghozatala eltt

állítja

által.

rekesztethetik,

s

évi

az irántoki hatá-

sem az országgylés

fel

246

a meghívólevélben (a választásokat

elrendel

rende-

királyi

követ negyedik napon ünnepélyes

napot

kitzött

letben)

trónbeszéddel nyitja meg, úgyszintén azon öt évnek, a képviselk megválasztattak, leteltével

melja-e

hasonlóképen ünne-

pélyesen rekeszti be.

A

meghívólevél az összehívandó országgylés els

királyi

ülésének megnyitása eltt legalább (1635. évi 79.

ki

t.-cz.

lasztások megejthetk

Az

h)

legyenek

hat héttel alatt

elbb bocsátandó

az új képviselvá-

(1848. évi IV.

szággylés önmaga

—

gyakorlásának

is

illeti,

de

eltekintve az

újbóli összehívásra

nem

vonatkozó

jogi korlátai nincsenek

;

1848. évi

kizárólag, mert

elnapolhatja üléseit.

1867, évi

§-a).

4.

t.-cz.

ülések elnapolásának joga a királyt az

IV. t.-cz. 5. §-a alapján

—

is

hogy ez

2. §.),

az or-

Ezen jog miképeni X.

t.-czikknek

az

s fentebb idézett intézkedésétl,

hogy a

mindazonáltal kívánatos,

király ezen jogával csak a szükségesség mérvéig éljen, és ne

oly módon, hogy

az

által

országgylés mködése

az

volna, mivel ez

elnapolása

az

az alkotmány kijátszása országgyléshez intézett

oly

nem

fennakadást szenvedjen, mintha országgylés egyátalán lenne.

Az ülések

királyi

rendelettel

történik.

Az

c)

évi

ülésszak

IV. t.-cz. 5. §-a értelmében szintén a királyt kizárólag.

Az

öt

(1886 eltt három) évig

ugyanis öt (azeltt három) évi ülésszakra tisztviselit, kivéve az elnököt. leirattal

történik,

Az

mely az

évi

1848.

illeti,

tartó

és

évi

pedig

országgylés s minden

oszlik,

ülésszak elején az országgylés mindkét háza

királya

az

berekesztésének joga

újra választja

ülésszak berekesztése

országgyléshez

intézve,

s a melyben rendszerint az is hogy a következ ülésszak mely nappal veszi

mindkét házban felolvastatik, megemlíttelik,

kezdetét.

A s

mikor

király abban,

nyissa

meg

hogy mikor rekeszsze be az ülésszakot az

újat,

csak annyiban van korlátolva,

a mennyiben az évi ülésszak minden évben berekesztend és új ülésszak minden évben megnyitandó. Ha pedig a jöv

az

évi

oly

költségvetés még letárgyalva nincsen, az új ülésszak idben nyitandó meg, hogy a jöv évi költségvetés még

az év végéig

országgylésileg tárgyalható legyen (1867. évi

247

X.

—

t.-cz.),

a mint azt már az országgylés összehívásánál

említettem.

Végre a

d)

a joga

királyt

illeti

Az országgylés

az országgylés feloszlatásának

abban áll, hogy a kezdve a képviselk megbízatása még ha azon id, a melyre megválasztattak,

is.

feloszlatása

feloszlatás kihirdetésétl

megsznik, nem. telt az országgylés pedig üléseket mindaddig nem

akkor le

is

;

a míg

íarthat,

meg nem

nem

össze

újra

t.-cz. 5.

költségvetésnek irántoki

ülésszak

ezen

§-t

a

6.

ministerium

(Ugyanez

berekesztésére

az

§-ában

által

foglaltatik

s

mely

és a

következ évrli

leend

elterjesztése és

meghozatala eltt az országgylés

határozatnak

oszlatható.

azt

világosan elismerte, de azon kor-

számadásnak

évrli

szerint az utolsó

nem

is

mely ezen törvény

látozással,

fel

§-a

gyakorolták és

mindig

Ezt a jogot királyaink 1848. évi IV.

az

hivatik és az új választások

ejtetnek.

is.)

állott

Az

az elnapolásra és az évi

1867. évi X.

t.-cz.

azonban

módosította és a királynak az országgylés feloszla-

tására vonatkozó jogát korlátlanná tette, csupán az új ország-

gylés egybehívására kötve ki feltételeket. Az országgylés-feloszlatási jog gyakorlásának jogi

korlátai nincsenek.

tehát

Mindazonáltal a politikai ildomosság

megkívánja, hogy ezen joggal csak igen fontos és indokolt ese-

tekben éljen a király s ne önkénykedési hajlam Ily

fontos okok

lehetnek például

:

által

vezettetve.

ha az országgylési

tárgyalások oly irányt vesznek, a mely mellett a komoly tanács-

kozás cziklus

lejárta

kérdésekben tások

vagy ha a rendes országgylési eltt oly sürgsen elintézend törvényhozási

lehetetlenné

kellene

alkalmával a

válik

;

határozni, a melyekre

közvélemény még nem

nézve

a válasz-

nyilatkozhatott,

nem voltak napirenden s a közérdek meghogy ezen kérdésekre nézve a közvéleménynek újabb vagy ha a választásoknál megnyilatkozni módjában álljon kormány és képviselház többsége ellentétbe kerül egymással és a közvéleményre kell appellálni, hogy kinek ad igazat, a mert azon kérdések

kívánja,

;

kormánynak-e, vagy az országgylési többségnek. Ilyen és más hasonló indokolt esetekben nemcsak joga, hanem az állam javának érdekében erkölcsi kötelessége is a

248

az országgylést

királj'nak

De ha a

feloszlatni.

ezen

királj'

alkotmány kijátszására akarná igénybe venni, akkor veszedelmes lejtre sodorná az államot. az

hatalmát

Az országgj'lés

országgylésen mindig

mel}^ az fel,

a

feloszlatása

királyi

leirattal

biztos által olvastatik

királyi

egyúttal a feloszlatás végrehajtására

ki

történik,

is

teljhatalommal

szokott felruháztatni.

Lényegükben ugyanezen felségjogok illetik a horvát-szlavón országgylés mködtetése tekintetében évi horv.

II.

t.-cz.

és

1.

3.

29. §. Folytatás

királyt a is

(1870.

§-a.).

a

:

töroéjiyalhotcisra

irányuló jogosítvány oh. A

királyt illet és közvetlenül törvényalkotásra irányuló

jogosítványok

következk

a

törvénykezdeményezés,

a

:

a

törvényszentesítés, a vétó és a törvénykihirdetés joga.

A

a)

törvénykezdeményezés

joga a

bczi Hármaskönyvének tanúsága fogva megillette. A Hármaskönyv vonatkozó

része így szól:

szerint a királyt kezdettl

ha

része 3. czímének

II.

ide

„a fejedelemnek össze kell hívnia

ennek az

és megkérdezni a népet, ha vájjon (t.

történelem és VVer-

ilyen törvények

melyeket a király proponál) tetszenek-e vagy sem, a kik

i.

igennel

meg."

tartjuk sítván}^,

azontúl

felelnek,

—

az

Ez azonban nem

törvényekl

végzéseket

ily

kizárólagos királyi jogo-

mert az országgylés minden

tagja

kezdeményezhet

törvényt, azaz tehet és beadhat törvényjavaslatot. Királykáink

1848 eltt ezen jogukat Zsigmond király

országgylés ban gyakorolták, 1848 óta azonban

óta az

elé terjesztett

ministerum egyes

útján

minister

g3'akorolhatja,

vagy

jóváhagyását kinyert jeszti

az országgylés

A ségének

ministerium

ideje

királyi propositiók alakjá-

magyar módon, hogy az

csak a felels

azaz

oly

készített

által

törvényjavaslatot az illet elé tárgyalás és

és a királj'

minister ter-

elfogadás végett.

parlamentaris kormányrendszer és a király feleltlen-

épségben

tartása

megkívánja,

személyes kezdeményezése folytán és az

felen készült törvényjavaslatok

is

hogy

még

a király

utasításainak meg-

úg}^ szerepeljenek az ország-

249

gylés

eltt,

mint a kormánj^ javaslatai,

nem

pedig mint a

király személyes kívánsága.

A

b)

törvényszentesités

Az elbbi abban

szítik.

áll,

a vet jog

és

hogy

egymást kiegé-

valamelj^ országgylési hatá-

rozat csak akkor válik törvénynyé, ha a király ahoz ünnepélye-

sen kijelentett akaratával hozzájárul. törvényhozási

a mely tett

cselekmény.

A vet

A

szentesítés tehát positiv

abban

ellenben

hogy

áll,

letárgyalt és szentesítés végett a király elébe

terjesz-

törvényjavaslatot a király azzal vet vissza, hogy azt

szentesíti,

nem

az törvénynyé

tárgyalás után terjeszthet ismét a király

E

jogot

két

nem

válhat és csakis új országgylési elé.

sokan össze szokták téveszteni,

pedig a

kett között nagy a különbség. A szentesítési jog nem gyakorlása ugyanis még nem azonos a vétó gyakorlásával s elfordulhat, hogy szentesítés végett a király elé terjesztett törvényjavaslat hosszú idn át nem szentesíttetik, a nélkül, hogy

Az ily törvényjavasDe ha a király vet törvényjavaslatot többé nem szente-

azért az visszavetettnek volna tekinthet. latot a király

a visszavetett

jogával

élt,

sítheti,

hanem

hogy

bármikor szentesítheti. azt az

—

országgylésnek újra

kell

tárgyalnia,

szentesítés végett a király elé terjeszthet legyen.

A

míg az országgylés egybehívására és

feloszlatására,

úgyszintén a törvények kezdeményezésére vonatkozó jogokat, mint

nem

kizárólag királyi jogosítványokat, a király koronáz-

tatása eltt

eminenter 3.

is

gyakorolhatja

czímének tanúsága

jogán

illeti

;

addig

— szerint —

törvényhozási

jog

a

szentesítési jog

a

Hármaskönyv

a

királyt

a

szent

mint része

II.

korona

meg, ennélfogva kizárólag a koronás király

által

gyakorolható.

Törvény csak

az, a mit a

A Hármaskönyv zös megegyezéssel közjóra kérvén,

ide

maga

király szentesít.

vonatkozó szavai következk a nép

is

:

„kö-

elhatároz valamit, a mit a

hasznosnak ítél és írásban terjeszt a fejedelem elé, hogy erre nézve neki törvényt adjon és ha a feje-

delem az ilyen végzéseket maga elfogadja és helybenhagyja, akkor az törvényerre emelkedik s azonnal törvénynek kell tekintenünk. Mégis mindezeket nem a nép, hanem különösen

a fejedelem statutumainak mondjuk

azért,

mert ha a feje-

250 beleegyezése és megersítése

delein

semmi

rendeleteknek

Hogy rályt

nem

azokhoz

eme

járul,

lesz.''

a törvényszentesítésnek joga csak a koronás

dos szakadatlan

ki-

Mátyás óta fennálló több száza-

ezt bizonyítja a

illeti,

évi 3. és

nem

ereje

szokás, az 1635.

évi

18.

és az

t.-cz.

1791.

törvényczikk, mely két utóbbi törvény egymást

12.

e tekintetben kiegészíti.

A törvények ugyanis királyi privilégium formájában ki

látás

után

tekintettek

adattak

záradékkal és pecséttel történt

és csakis a szentesitési

megalkotoítaknak,

el-

hogy

tehát az,

így

csak a koronás király szentesíthet törvényt, mind a két 1791.

törvényben bennfoglaltatik.

évi

A

megtagadása vagyis a vétójog igénybevétele

szentesítés

1848 eltt nem fordulhatott el, mert a törvényalkotásnál az

országgylés és a

szokásos

között

király

értekezési formák

és a concertatiónak nevezett törvényszerkesztési eljárás

ennek

lehetségét kizárták. Akkor ugyanis az országgylés két házának

egyetért határozatai (conclusum jesztettek a király elé, ki

arra

diaetale) felirat alakjában ter-

resolutióban válaszolt,

királyi

melyben a rendeket hozzájárulásáról

Csak azon

értesítette

vagy a

vissza-

határozatok

terjesztettek

szentesítés végett a király elé, a mire nézve az

országgylés

utasítás

és a

eladta.

okait

már megegyeztek

király

országgylési

s a mit a királyi

feliratok szavaiból az

egy országos választmány a

kir.

válaszok és

országgylés végnapjaiban

udv.

kanczelláriával együtt

törvény alakjába szerkesztett egybe.

Manapság inkább elfordulhat, hogy az országgylésbl oly letárgyalt törvényjavaslat kerül szentesítés végett a király elé,

a melyhez

jogával

él.

hozzájárulni

Mindazonáltal

mányrendszer

az

nem

ily

akar

s

ennélfogva

mellett csak igen ritkán fordulhatnak el.

Némely államokban az államfnek csak joga

van, a mit

vétónak

suspentiv

csak felfüggeszt természet a

törvényt hozza,

a

vet

ki

vet

esetek a parlamentaris kor-

egyszeri

van merítve

hozzájárulás nélkül

is

s

a

neveznek,

korlátolt

vet

mert hatálya

s ha a parlament ismét ugyanazt vagy kétszeri alkalmazás után,

parlament"

törvénynyé

válik.

határozata

fejedelmi

De Magyarországon,

valamint a legtöbb monarchiában, hol az országgylés határo-

'251

akkor lesz

csak

zata

a fejedelem

szentesít,

törvénynyé,

ha azt a koronás király

vet jogának

jogi korlatja nincsen.

Mindazonáltal a király komolyabb következmények elkerü-

okokból nem

végett politikai

lése

az országgyléssel- szemben

helyezkedjék

s

teheti,

hogy a közóhajjal

és

következetesen merev álláspontra

az országgylés

elébe terjesztett és a köz-

által

óhajnak megfelel törvényjavaslatot több ízben következetesen és a viszonyok által nem indokoltan visszautasítsa mert semmi ;

sem

árt

annyira a királyi tekintélynek, mint az országgylés

és a király közötti éles conflictusok, ha az

megett a nemzeti közvélemény

A böz

törvények szentesítésének formája hajdan igen különHol szentesítést záradék nélkül, királyi rendelet

vala.

formájában keltek a törvények, hol

királyi bevezetéssel ellátva,

hol bevezetéssel és szentesítés! záradékkal.

tl

országgylés háta

áll.

kezdve a

királyi

Mátyás óta 1481-

bevezetés és a szentesítési

záradék az

uralkodó forma, de azoknak szövege egészen a legújabb idkig eltér.

Azonban 1867-tl kezdve úgy a bevezetés, mint a szentesítési záradék a következ :

„Mi N. H.

kegyelmébl Ausztriai Császár, Csehország királya Magyarország Apostoli királya. Kedvelt Magyarországunk és társországai frendéi és képviseli közös egyetértéssel a következ törvényczikket Isten

stb. és

h

terjesztették szentesítés végett Felségünk elé.

(Ezután következik a törvény szövege.)

Mi

e törvényczikket s mindazt, a

mi abban

foglaltatik,

összesen és egyenként helyesnek, kedvesnek és elfogadottnak vallván, ezennel

királyi

hatalmunknál fogva helybenhagyjuk,

megersítjük és szentesítjük

más

s

mind magunk megtartjuk, mind

híveink által megtartatjuk." Kelt stb

(A király c) illeti,

a

(A ministei elnök

aláírása.)

A

törvény-kihirdetési

ki azt

gyakorolja,

ma

hogy kormánya

Dr. Ferdinandy Gejza

jog szintén

az 1881. évi 66.

:

A

által

t.-cz.

aláírása.)

a koronás

királyt

értelmében akként

a törvényt az országos tör-

királyi méltóság.

17

252

vénytárban a szentesítés napjának megemlítése mellett közzététetí

kormány az országgylésen mindegyik háznak behogy mely törvényjavaslatok váltak szentesítés által

a

s

jelenti,

törvényekké.

Az gylésen

eltt

azonban és

ki

Az

is

törvények

a

törvények

a

az

egy-egy

ellátva az ország

aláírással és pecséttel

királyi

ságainak

totta,

év

1868.

hirdettettek

ország-

példánya

törvényható-

megküldettek kihirdetés végett.

1868. évi évi 3.

hogy a törvény

t.-cz.

ezt az

eljárást

példánya, mely

eredeti

oda

módosí-

szentesítéssel,

királyi pecséttel, aláírással és ministeri ellenjegyzéssel el volt látva,

elbb az

azután a felsházban

alsó-,

kihirdettetett,

megtörténte után a magyar példány az országos elhelyeztetett,

szövege pedig nyomtatásban, a végrehajtásra

vatott illet szakminister által hitelesítve s aláírva

mellékczímmel

egy-egy

példányban

a

1881. évi 66. és 67.

azután

t.-cz.

„Másolat"

is

közzététetett.

törvények

a

hirdetésének módjául az országos törvénytárban való tételt

állapította

80. §.

A

hí-

törvényhatóságoknak

törvénytárban

megküldetett és az országos

Az

ennek

levéltárban

ki-

közzé-

meg, a mint fennebb eladtuk.

mint a végrehajt hatalom

liirdly

birtohosa. Az

nem

állami hatalom akkor, a mikor

különös formaságok

nélkül

tatható rendelet alakjában nyilvánul, mint

törvény,

hanem

vagy megváltoz-

visszavonható

már a bevezetésben

(IX.) említénk, végrehajtó hatalomnak neveztetik, tekintet nél-

kül arra, vájjon a rendelet jogot alkot-e, eljárási szabályt foglal-e magában, vagy valamely már meglev szabálynak végrehajtását czélozza-e.

A vények

végrehajtó

hatalom

alkalmazása,

körébe

végrehajtása

hiányában maga a jogalkotás és az tása

is,

A való

a

tör-

hanem törvény

eljárási

szabályok alko-

a mint ezt az általános tanoknál

Bev. IX. 59. és 60

nemcsak

tehát tartozik,

kimutattam.

(V.

ö.

11.).

törvényalkotás az állami akaratnak souverain alakban

kijelentése,

ennélfogva jogi

korlátai

nincsenek.

De

a

253

végrehajtó

hatalom

tartalma

korlátolva

is

gyakorlásának

van

hogy a mit a törvény vábbá

nem

nemcsak

alkalmazhatja,

hanem

módja,

törvények

fennálló

úgy

által,

meg nem

vál-

foganatosíthatja,

to-

elrendelt, azt a rendelet

hanem csak

toztathatja,

a

De a mirl törvény

kiegészítheti illetleg pótolhatja.

rendelkezik avagy a mire nézve a rendelkezést a végre-

hajtó hatalomra bizza, arra nézve ez

Ha

hatalom

a végrehajtó

szabadon intézkedhetik.

gyakorlására

hivatott

államj

szervek a souverain alakban kijelentett állami akarattal tétbe jönnek, alkotmánysértést követnek

ellen-

mely csak akkor

el,

sznik meg, ha a törvényhozó szervek abba utólagosan beleegyeznek és a felelsségre vonható állami szerveknek alkot-

mánysért

cselekedetét az állam érdekében véghezvitt cseleke-

detnek találván, az

alkotmánysértés

vádja

a

alól

felmentést

megadják.

A

végrehajtó hatalom

körét szorosan meghatározni hiu

mezejére. De minél több az, a mire nézve törvény rendelkezik, minél részletesebez az államélet egész

törekvés. Kiterjed

bek a törvények és minél

több kérdést utalnak

azok a

tör-

vényhozás körébe, annál szkebbre szorulnak azok a korlámelyek között a végrehajtó hatalom mozoghat de

tok, a

ezen

;

korlátokon

azután

belül

végrehajtó hatalom

szerveire,

hogy

a

teend

több

törvények

mert annál jobban

seinek eleget tehessenek,

venniök azon

annál

melyek

a

korlátokat,

kell

hárul

a

rendelkezé-

figyelembe

cselekvésének

útjában

állanak s annál több kötelesség hárul rajok a törvények ren-

delkezései folytán.

Oly

államban, a

hol

még kevés

a

korlátokat

törvény, a végrehajtó hatalom tágabb körben,

mozog ságot

s is

épen azért kevesebb igényel

annak

figyelmet,

mködése, mint

felállító

korlátlanabbúl

gondot és óvatosott,

a

hol

szoros

korlátok közé szorítva, a törvények nagy tömegének útveszt-

jében

kell

annak eligazodnia.

Innen van az, hogy a történelmileg fejldött alkotmánykezdetben a

hatalommal

még

a legszabadabb

instiiutiók mellett

végrehajtó hatalom szervei

majdnem absolut

nyal bíró államokban is

rendelkeznek,

hatalmi körük mindig

de

a

szkebbre

további

fejldés

folyamán

szorul s ezzel lépést tartva, 17*

254

körük

tevékenységei

n,

mindig

is

több

háríttatván rájuk a törvények rendelkezései

A magyar

több

és

feladat

által.

alkotmányban a nemzet szabad tagjainak gjmlekezete souverain hatalommal rendelkezett minden felmerült kérdésben, ügy a kormányzat mint a jogalkotás és jogalkalmazás terén, a vezér pedig a nemzetgylés határozatainak csak

törzsszervezeti

végrehajtójaként szerepelt

és mégis

;

midn

a

nemzetgylés nem vala

együtt, a vezér oly korlátlan hatalom-

ma

kevésbbé alkotmányos állam fejedelme

mal is

élt,

a milyennel

alig rendelkezik.

A midn

rok a katholikus választották

—

pedig

a

és

Werbczy

község

szavaival élve

nemesítés

a

uralkodással és országlással együtt a

ruházta (H.

t

k.

feleltlennek

I.

ez.

3.

r.

nem

6.

tartotta

mai igazgatta az ország ügyeit látai

késbben

csak

azóta,

teljes

—

majdnem s

a magya-

hatalmát

noha a nemze

korlátlan hatalom

a királyi hatalom jogi kor

különösen

lassanként szaporodtak,

és

hogy a törvényhozó hatalom nyilvánulásának

vény más

n3nlvánulásának

hatalom

végrehajtó

az

fejedelemre és királyra

a király

§.),

—

—

önként királyukká

Istvánt

és

tértek

hitre

alakja a

alakjától, vagyis

királyi rendelettl keletkezési

a tör-

módjára és kiadatási

Zsigmond, de fképen t. Az Árpádok uralkodásának második felében, vagyis az arany bullát követ idkben ugyanis a királyi hatalomnak nem annyira jogi, mint inkább hatalmi formájára

is

egészen

Mátyás uralkodása

korlátai

különvált,

i.

óta.

a

keletkeztek,

jogi

korlátok

rendszeres

kifejldése

fképen a Jagellók idejére tehet. Ezen idtl kezdve a király végrehajtó hatalmának gyakorlási

módját

mindinkább több törvényeink

korlátok

közé,

teendt

ruháznak a

de

és

több

törvény

egyszersmind

több

szorítja

és

több

melyek ilyképen a törvényhozás, is jobban mondva az országgylés intézkedésének körébl a fejedelmet illet végrehajtó hatalom körébe utaltatnak, a mi királyra,

a Habsburg-korszak idejében az országgylés és a király hatalomkörének határozottabb szétválására vezet. A király, mint a szent korona hatalmának kezelje, a végrehajtó hatalom birtokosa. Hogy a végrehajtó hatalom

gyakorlása a királyt

illeti,

azt az

1791. évi

12.,

az 1848. évi

255

III.

és az

törvényczikkek

1867. évi VII.

világosan elismerik.

Ennélfogva a királynak joga van mindazt, a mi törvény

által

nincsen vagy csak hiányosan van szabályozva, addig, a mig arra nézve

törvény

intézkednék, rendelet

nemcsak

ügyszintén

(törvénypótló

rendelet),

kötelessége

mindabban, a mit a törvény reá

is

rendelkezéséhez

rendez

viszonyokat

szabályzat,

akár

joga,

miképeni

törvény

a

a hatóságokhoz intézett

végrehajtását czélzó és

végre-

különös jog-

akár

;

hanem

a törvény

bíz,

törvény

vagyis a

képest intézkedni,

hajtását elrendelni (végrehajtási rendelet)

szabályozni

útján

eljárási sza-

bályokat magában foglaló utasiiás, akár egyes esetekre vonat-

kozó rendeletek

De ezen

által.

nem

rendeletek

a már fennálló

ellenkezhetnek

törvényekkel, továbbá csakis a törvényben megállapított és a végrehajtó hatalom törvényes szervei

a mint azt az 1543. évi 31.,

1848.

évi

és

III

nem a most idézett hanem az királyainkat

végrehajtó hatalom azonban

vényekkel ruháztatott a

királyra,

dettl fogva megillette. Az hatalom

hajtó

12.,

ki,

törv.-czikkek világosan kimondják.

1867. évi VII. .A.

1791. évi

módon

utján adhatók

említett

gyakorlásának

törvények

módját

tör-

kez-

csak a végre-

állapítják

meg,

más

törvényekkel együtt.

Mellzzük

e helyütt

azon régibb

törvényeink részletes

melyek a végrehajtó hatalom miképeni és mel}' szervek útján való gyakorlására vonatkoznak mint az 1231 3., 1291 8. és 31., 1298. 23., 1498: 7., 1507: 5—8., 1543:31., fejtegetését,

:

:

:

1608. 1

792

k.

8. és

:

10.,

e.

1723:

1741:

101.,

1791:

11.,

törv.-czikkek s csak annyit jegyzek

9.

hogy azok fleg

arra vonatkoznak,

hogy

meg

17.

és

róluk,

kik legyenek a király

tanácsosai, a kiknek tanácsával kell élnie a végrehajtó hatalom

gyakorlásánál és mely szervek útján vagy közremködésével kell

kiadatni rendeleteit,

A

hogy érvénj^eseknek

tekintessenek.

XVIII. századból kelt törvényeink szerint a király

szervei a végrehajtó hatalom gyakorlására a királyi

székek voltak, a melyek közül

a kanczellária

rendeletek kiadója, a helytartótanács és részint

ezen

volt a

királyi

udvari kamara pedig

foganatosításának legfbb szervei, legfbb országos hatóság. rendelkez nevében

rendeletek

részint a királ}'

kir.

f-

kormány-

256

Az 1848. magyar

tette

a

kimondta

s

a m.

kir.

azonban felállítván a független kormányszékeket megszünhogy mindazon tárgyakban, melyek eddig

évi

t.-czikk

III.

:

udvari kanczelláriának, a

kir.

helytartótanácsnak és

értvén a bányászatot

kincstárnak, ide

kir.

a

ministeriumot,

felels

is,

köréhez

tar-

toztak, avagy azokhoz tartozniok kellett volna s általában minden polgári, egyházi, kincstári, katonai és általában minFelsége a törvények értelmében den honvédelmi tárgyakban, gyakorlandó végrehajtó hatalmat kizárólag csak a magyar és hogy a kiráU'nak ministerium által gyakorolja (6. §.) ;

bármely

rendeletei, parancsolatai, határozatai, kinevezései csak

úgy érvényesek, ha

a

Budapesten székel miniszterek egyike

Ez alól csak annyiban van magyar hadseregnek az ország alkalmazását, nemkülönben a katonai hiva-

ellenjegyeztetnek

által

hogy

kivétel,

a

határain kívüli

í3.

a

kinevezéseket,

talokrai

vj.).

a

király

folyvást személj^e

ellenjegyzése mellett határozza

A

el

(8.

minister

körüli

§.)

—

35. §§-ai ér4. §-a, továbbá 32 országgylésnek felelsek, ennélfogva a király végrehajtó hatalmának miképeni g3''akorlásáért valaki mindig

ministerek a törvény

telmében

az

felelsségre vonható, a nélkül, hogy a király

ben

bármi tekintet-

felels volna.

is

A

végrehajtó hatalom tehát a királyt

épségben hagyja a

királyi hatalmat,

illeti,

melynél

a törvény

s

országos

fogva

ügyekben rendelet útján a törvények korlátain bell szabadon de meghatározza azon szerveket, melyek a végrehajtó hatalom gyakorlásánál a király által nem mellz-

rendelkezhetik

hetk

;

kimondja, hogy az ezek

s

nem

rendelet jogi érvénjmyel

Az

1867. évi VII.

mellzésével kiadott

királyi

hogy a

király

bir.^

azon

t.-cz.

szavai

:

a végrehajtó hatalmat a törvénj^ek és az alkotmány alapján,. a magyar ministerium

sem

azt teszik,

állal

személyesen

hogy a magyar ministerium csupán a

akarat foganotosítására hivatott szerv

hogy a végrehajtó *

V. ö.

szerz

ben Polner Ödön elfoglalt

gyakorolja,

,,.A

hatalmat

ért:

végrh.

álláspontjával.

„.A.

fel.

a

elve a m.

hatalom"

s

király

ki

van

önálló

alkt."

királyi

zárva abból, helyetteseként

86 — 87. a 64

czím mvében

koránt-

—

ellentét-

— 68.

lapokon

1.

^

257

hanem azt, hogy a végrehajtó hatalom gyakorkirálytól még akkor sem vonható el még a nádor által

gyakorolja lása a

:

sem, ha az országból távol van.

Azon

melyeket

a

elveket,

az 1848.

évi

t.-czikk a

III.

végrehajtó hatalom gyakorlására nézve megállapított, az 1867.

törvényhozás csak annyiban

évi

hogy a

érinti,

XII.

törvény-

czikkben meghatározta azon tárgyakat, melyek Magyarországot Ausztriával közösen érdeklik s ezeknek intézésére a közös

hadügy- és pénzügyministerekbl

külügy-,

teriumot

a

álló

közös

minis-

úgy hogy ezen ügyekre nézve a király hatalmat a közös ministerek által és azoknak

állította

végrehajtó

fel,

ellenjegyzése mellett gyakorolja.

Az

O

1867. évi XII.

idézett

hadügy körébe

Felsége a

a mi az

jogai folj'tan mindaz,

magyar hadseregnek

t.-cz.

mint

is,

11.

tartozó

§-a

fejedelmi

egész hadseregnek az összes

mondja:

ezket

alkotmányos

és

így a

hadsereg kiegészít

részének egységes vezérletére, vezényletére és belszervezetére vonatkozik,

Felsége által

úgy

intézkedés

szabály

általános

csakis felels

alól,

minister

Pedig az

gyakorolja.

intézeiidnek isuierteiik

mintha

látszik,

hogy által^

kivételt

király

a

és

annak

idézett törvényes

állapítana

végrehajtó

el.

hatalmát

ellenjegyzése

intézkedés

Ezen

meg azon mellett

nem

ezt

hogy ezen kérdésekben a király az t illet szabadon kívül is végrehajtó hatalommal országgylésen rendelkezhetik s ezen ügyek nem törvény a'akjában, hanem teszi,

hanem

azt,

a király rendeletei

által

szabályozhatók.

Mindezek tehát a következkben foglalhatók egybe a végrehajtó hatalom gyakorlása a királyt illeti, a ki azonban ezen hatalmát csakis a fennálló törvények és törvényerej :

szokások

megfelelen és csakis s azoknak közremködésével gyakorolhatja, a nélannak miképeni gyakorlásáért bárki hogy bell

korlátain

felels ministereinek kül által

azonban,

felelsségre vonható volna.

is

A eltt

végrehajtó hatalom gyakorlása a királyt koronáztatása

is

szerint tatásig)

:

az 1791. évi

megilleti

3.

t.-cz.

„épségben maradván idközben

minden

alkotmány

örökös

szerinti

királyi

ezen (t.

i.

világos

szavai

a megkoronáz-

jogok, melyek az országnak

közkormányzatára tartoznak."

258

A

31. §.

Az

állami

szervezet nemcsak azon legfbb törvényhozói

szervekbl

és kormányzati

ffelügyeleti joga.

hirály

áll,

kedést végeznek és senkinek

a melyek vagy souverain tény-

sem felelsök,

az országgylés), vagy a melyeknek

országgylés ellenrzése a

ministerium)

alatt

hatóságok,

képeznek, a

(mint a

hanem más szervekbl

;

kormányszervezetnek alsóbb királyi

áll,

avagy

fokú

attól

(mint a király és

mködése kir.

is,

szerveit

külön

mint a törvényhatóságok,

közvetlenül az

kormány

melyek a

i.

mint a

képezik,

alakúit

t.

királyi

szervezeteket

eg3'házak, testületek és

magánosok összessége.

Az elbbiek,

t.

a királyi hatóságok a királyi kormánj'-

i.

szervezetnek csak szerteágazó, de szorosan a kormányszervezethez

nem

tartozó

az

állam

részei

;

az

utóbbiak ellenben szorosan

kormiányszervezetéhez tartoznak,

sok tekintetben önállóan

mköd

hanem

véve attól

külön szervezeti csoporto-

kat képeznek, épen úgy, mint a dúczidegek az emberi testben.

Mindazonáltal

mert az állam,

életre,

czéljait

st némelyek közülök

tatni,

helyét ki.

mködésük nem

pótolják s mint

maradhat hatás nélkül az állami képesek elmozdítani és

állami szervek hiányában

hátrál-

azoknak

ilyenek állami tevékenységet fejtenek

Ezek, a mennyiben állami teendket végeznek, alá vannak

vetve a végrehajtó hatalom fszerveinek, azokkal szemben az

hatóságokéhoz hasonló engedelmességgel tartoznak. mennyiben pedig saját külön czéljaiknak szolgálnak, alá vannak vetve az állam törvényeinek és csak addig mköd-

állami

A

hetnek gatják,

szabadon, a míg az államot czéljai elérésében támoavagy azon megengedett czélra mködnek, a melynek

szolgálatára létesültek.

Ennélfogva a végrehajtó hatalom birtokosának és fszerveinek feladata nemcsak az alsóbb fokú állami szervek és az

államban lev egyéb szervezeteknek

—a

mennyiben azok az

elbbiek helyét pótolják — vezetése, mködésüknek utasítás vagy parancsadással való irányítása hanem annak ellenr;

zése

is,

hogy ezen alsóbb fokú

ban lév külön

állami szervek

szervezetek és az állam

mint magánosok, mennyiben felelnek

vagy az állam-

polgárai és lakosai

meg az

állam

által

rájuk

29 mennyiben maradnak

kötelességeiknek,

rótt

törvényeiben

meg azon

czéloknak, a melyeknek

mködni hivatvák. A végrehajtó hatalom

vagy

illesse a

az

állam

elérése végeit keletkeztek

birtokosát

hogy meg-

tehát kell

ellenrzésnek

ezen

jog

meg

korlátok között és mennyiben felelnek

felállított

gyakorlására s ebben rejlik az állam ffelügyeleti joga, mely szorosan összefügg a fegyelmj

joggal és a rendeszettel,

de

fegyelmi biráskodás jogát

A

nem

azért

jog gyakorlásának szervei a végrehajtó

ffelügyeleti

hatalom összes szervei, a miért

is

a ffelügyeletet alaki szem-

pontból a végrehajtó hatalom körébe

nünk.

Mindazonáltal

talmi

annak

kell tekinte-

az

államha-

nem tevé-

megosztása

szerinti

nem csupán

hanem

fogva az állam lép,

tartozónak

gyakorlása

hanem az államnak különösen kormányzati

czél

kenysége, mely

rködésbl,

a ffelügyelet

szempontjából

functiók

végrehajtási,

magában a

foglalja

is.

állásáról

végrehajtása

tevékenységbl

azon

mint

a törvények

is

áll,

fölötti

melynél

személyiség, a külvilággal érintkezésbe

képet

alkot, tapasztalatokat

gyjt, hogy

elhatározását akár a törvényhozás, akár a végrehajtás, akár a

bíráskodás

alakjában

a

szerzett

tapasztalatok

szerint

irá-

nyítsa.

Korbuly, Kiss István, leti

b;in

nem

a miért

is

az állami

és

A

kiterjed,

s

mások a ffelügye-

nem csupán

teendknek tárgyak

a ffelügyeletnek alig

tárgyalandónak

a

Ern

helyeselhetjük, mert hiszen az a végrehajtó hatalom

minden ágára egyaránt

ból,

Nagy

jogot az anyagi felségjogok között tárgyalják. Ezt azon-

lehet

helyet

a rendészetre,

szerinti felosztásában

találni.

Ezért

külön

azt

tartjuk.

ffelügyelet joga alkotmányunk szerint úgy a szokás-

mint számos törvénybl bebizonyíthatólag a királyi

ki azt,

illeti,

mint a végrehajtó hatalom birtokosa, felels kormánya

által gyakoroltatja,

vagy annak közremködésével személj-esen

gyakorolja.

Személyesen akként, hogy az ügyek állapotáról,

a

hatóságok

állasáról, az

ország

mködésérl, az egyház ügyeirl,

szóval mindenrl, a mi az állam üdvét érintheti, a mi a közjót érdekelketi, kormán^'ától, ministereitl

jelentéseket

kíván,

260

—

a kormány magát informáltatja hogy a kormány tagjainak kötelességévé

azok fell akként,

;

körébe tartozó ügyekre a

a tárczájuk

által

pedig

teszi,

hogy

ffelügyeletet helyette

gyakorolják, s ha szükségesnek látják,

a

különös

érdeml

a

királynak jelentést

vagy

esetekrl

észleletekrl

figyelmet

tegyenek.

ügyek megvizsgálására a király királyi mely jogát már az 1559. evi 7. t.-cz.

Nevezetesebb biztosokat küldhet is

elismerte

;

de

ki,

ezen

biztosok

királyi

szükség esetében küldhetk

ki,

csak

legnagyobb

a

a mint azt az 1715.

évi 36.

csupán

és az 1805. évi 5. t.-czikkek kívánják, és hatáskörük a nyomozásra, de

nem

a bíráskodásra

terjedhet

is,

biztosok kiküldése természetesen az 1848. évi

mében ma csak valamely mellett történhetik, épen

felruházott

detnek az

ki

III.

Ezen

ki.

t.-cz. értel-

minister ellenjegyzése és felelssége

ügy mint a végrehajtó hatalommal

vagy kormánybiztosoké, kik nem egyszer kül-

kir.

a ffelüg3^elet gyakorlására

úgynevezett

ministeri

biztosok

de e

is,

inkább

czélra

kiküldöttek

és

szoktak

igénybe vétetni.

A kelheti. 1.

ffelügyelet kiterjed mindenre, a mi az államot érde-

De különösen

kiterjed

az állami, törvényhatósági és községi közhatóságokra,

mködése

azoknak

hivatali

tetében,

továbbá a törvényhatóságok

és

ügykezelése

hivatalos

egész

tekin-

ide

beléletére,

értve az önkormányzati hatáskörükben követett közigazgatási eljárást,

a bels ügyvitelt és pénzkezelést, a

a belügyminister az saját kiküldött

1886. évi XXI.

közege

által

4.

t.-cz.

bármikor

mennyiben azt §-a

értelmében

megvizsgáltathatja

;

to-

vábbá a törvényhatósági szabályrendeletekre, a mennyiben azok csak akkor hajthatók végre, ha az illet minister által bemutatási záradékkal láttattak taira,

40

el:

végre. bizonyos

a melyek csak a ministerhez történt

napra hajthatók végre, ha az illet minister

nem mond (1886: XXI. t.-cz. 5. §.). A királynak, illetleg kormányának,

határoza-

után

felterjesztés

annak

ellene

a közhatóságok fe-

len a ffelügyelet gyakorlására hivatott rendes közege egy-egy

törvényhatóság területére a fispán, akit az 1886. évi XXI. igen tág hatáskörrel ruházott

föl.

t.-cz.

261

A

honvédség és a közös hadsereg felett a király honvédelmi illetleg a közös hadügyminister által, nemkülönben a magasrangu tisztek közül kinevezett fparancsnokok és ffelügyelk által gyakorolja. m.

kir.

jogát a

ffelügyeleti

Kiterjed a ffelügyelet az ország anyagi és

2.

fejldésére, jelesen a termelés minden ágainak

tanügyre (1715

:

74.,

1723

:

70.,

1791

kegyes alapítványokra és pénzalapokra (1723: 70. lamint

az

tanügygyei

a

foglalkozó

intézetekre,

kezel egyénekre,

alapítványokat

a

mindennem

15. t.-cz.),

:

szellemi

állapotára,

t.-cz.),

va-

közegekre

és

hivatalokra

stb.

—

A

tanügy terén a ffelügyelet közegei a tankerületi figazgatók, a kir. tanfelügyelk és a ministeri biztosok és kiküldöttek. Kiterjed a ffelügyelet a

3.

köz-

s

magánintézetekre,

és

testületekre, társulatokra, egyletekre (1715

:

79.,

1827

azoknak alapszabályai bemutatási záradékkal

végett a belügyministerhez

fölterjesztendk

az egyházakra és a vallásügyre,

4.

39. §-ban szólunk

8. t.-cz.).

ellátás

;

mirl bvebben a

;

a közcsendre és közrendre,

5.

:

való

a személy-,

közbiztonságra, a közerkölcsre, a közegészségre

;

vagyon- és

szóval mind-

mi az államnak és az egyeseknek javára és biztonsá-

arra, a

gára szolgál

A

s

a

m.i

a rendészet körébe tartozik.

rendészetnek és a rendészetet

gyakorló szerveknek,

hogy rendészeti ügyekben helyes irányban mködhessenek, épen az a ffeladatuk, hogy mindazt, a mi az államot érdekelheti, figyelemmel kisérjék és észleleteikrl pontos és megbízható jelentést tegyenek,

hogy ilyképen az államban külö-

nösen

és

felügyeleti,

mködve, ügy

király és

szervei

fbb

tapasztalatgyjt szervekként mint a büntetbírósági és

törvényhozási,

intézkedésekre

végrehajtási

rendészet

a

észlel

az állam

A

helyes alapot szolgáltassanak.

szemei

és

tülei,

kiknek útján a

kormányzati közegei a közállapotokról tudomást

szerezhetnek.

De

a

míg egyrészrl a rendészetnek feladatát nemcsak

a megfigyelés, hanem a praeventiv és repressiv tevékenység képezi

;

addig másrészrl nem csupán

képezik a ffelüoyelet

is

a rendészeti közegek

szerveit; és így a rendészetnek a

felügyelettel való azonosítását helytelennek kell tartanunk.

f-

262

S2.

A lúrdly

§.

tisztség

méltóság forrása.

és

A

mint minden állami

mint a végrehajtó hatalom birtokosa nemcsak

király,

azzal a hatáskörrel

bír, melynél fogva az 'állam szerveinek tevékenységét szabályalkotás, utasítás, rendelet és engedélye-

iránjntja hanem t illeti a jog arra is, hogy kormányzat szerveinek helyét betöltse, azaz hogy kormányzat és bíráskodás állami tisztviselit kinevezze, hogy

zés stb.

által

;

az állami a

az állami

tevékenység

kifejtésével járó méltóságokat, hivata^

adományozza, avagy a választott méltóságviselk megválasztását megersítse s ezzel összefüggleg érdemek jutalmazására czímeket, rendeket, kitüntetéseket osztogathasson. lókat

Ezen jog épen úgy nem ségjogok

foglalhat helyet az anj^agi

között, mint a ffelügyeleti jog s

noha

fel-

alakilag

a

végrehajtó hatalom körébe tartozik, mert a kinevezés rendesen rendelet alakjában megy végbe, (ámbár néha egyes méltóságok, mint a nádor, a koronarök, törvény alakjában töltetnek be, a

menn3áben megválasztásuk törvénybe a

szempontjából

czél

zási,

hanem

való

a kormányzati

;

mindazonáltal

nem

a jogalkalma-

iktattatik)

felosztásnál

körébe

functio

azt sorol-

kell

nunk.

Ezen jogot ben gyakorolták,

királyaink kezdetben

mint

ma.

Hiszen

még nagyobb

az ország

mint a nádor, az országbíró, a tárnokmester korában, a mikor a patrimoniális külalak király

udvari

tisztviseli

nevezett ki és bocsátott zat patrimoniális

méltóságokból

küls

a

voltak, el

s

stb.

szent István

meghonosíttatott, a

kiket

a kik csak

mérték-

ftisztviseli,

tetszése

szerint

késbb, a kormány-

alakjának megszntével, fejldtek udvari

országos méltóságokká, majd az Árpádok korának vége felé kezd csak közülük egyik-másik az országgylés és a király által együtt választatni (1291. évi 9.

valóságos

t.-cz.).

St

a királ^^ság

els korszakában a

a király által kinevezett ispánok,

csak

1\'.

alatt

fejldik

Béla

óta,

a

de leginkább

megyei

szervezet,

helyi igazgatás a kiráh^ által

helyi

igazgatás

várispánok kezeiben vala

Nagy Lajos

és

is

s

Zsigmond

melynek következtében a

kinevezett állami

szervek kézé-

2G3

bi

a nemesek megyei közönségének és választott tisztviseli-

nek kezeibe ment

azonban a

Királyaink

vagy

átal.

sem gyakorolhatják

korlátlanul,

és törvények értelmében,

méltóság,

hivatal,

rendjeladományozási jogot

czím

és rend

nem gyakorolhatták s ma hanem csakis az alkotmány

st vannak

méltóságok és hivatalok,

a melyeknek betöltésére a királynak csak befolyása van, vagy

t

csak a megersítési jog

mányoztatnak. Lássuk e jog

teendk

és hivataloknak adományozása,

kormányzatára vonatkozó avagy a melyekkel országos

központi

vagy járnak,

jártak

van

functio

ország

általa ado-

részleteit.

Azon méltóságoknak

I.

melyekkel az

a

meg, de azok nem

illeti

egybekötve,

—

a koronarök,

a nádor,

a kép-

viselház elnöke és az országgylés két háza tisztviselinek és az állami számszék elnökének kivételével, továbbá az

—

összes

polgári,

királyi

katonai

közigazgatási és bírósági,

kinevezés

tisztségekre való

valamint a

kizárólag a király jogát

képezi.

E

nevezi ki az ország zászlósai közül az ország-

szerint

a horvát-szlavon-dalmát bánt, a tárnokmestert, az összes

bírót,

kiszászlósokat (l526

:

elnökét

1885

(1848

:

IV.

;

2. t.-cz.), :

a frendiház elnökét és másod-

VII. t.-cz.),

pozsonyi

a

grófot,

a

frendiháznak élethossziglan kinevezend tagjait, kiknek száma az 50-et túl nem haladhatja s évenként 5-nél több semmi esetre

sem nevezhet

ministerelnököt t.-cz.),

ki

(1885; VII.

ministertársait

és

5.

§.).

(1848:111.

és

t.-cz.

Továbbá a 1867

az állami számszék alelnökét és magasabb rangú

viselit, a ministeri és

osztálytól fölfelé

számszéki hivatalnokokat a Vll-ik

:

VIII. tiszt-

fizetési

továbbá a közös ministereket s a közös minis-

;

teriumok személyzetét, a nagyköveteket, követeket, a diplomatíai

és képviseleti hatóságok hivatalnokait

a

zót,

társországok

magasabb rangú

közös hadsereg és honvédség jeit

és

táblák

katonai elnökeit,

hivatalnokait,

kir.

a

tanácselnökeit,

ügyészeket

fpolgármesterét,

;

a fispánokat

—

a

a

fiumei kormánytisztviselit

fparancsnokait, kir.

kúria

biráit,

elnökeit s az összes itél bírákat (1869

a

;

királyi

—

de

magasabb rangú

a :

és

kir.

a

összes

tiszt-

a

ítél-

kir.

törvényszékek

IV.,

1871

nem

a székesfváros

kir.

:

33. t.-cz

),

hivatalnokokat, a

2a4

budapesti, kolozsvári és zágrábi egyetem és a budapesti

egyetem

Az

nem

alacsonyabb

Az

kir.

hivatalokra a

legtöbb esetben

nem

által,

hivatalnoka,

nádort

a pénzügyi igazgatók, a bíróságok

t.-cz.),

2.,

el.

szabadon válaszbefolyásával. országgylés már az

kezdetben a király egészen

azonban

1291-ben

1439. évi

1485. évi

1492. évi 33. és 1526. évi

1 .,

kek szerint a nádor az országgylés megegyezésével tandó,

az

akként

szabályozta,

1608. évi

e.

3.

hogy

k.

a

két protestáns jelöltessék

pedig

t.-cz.

király

a

nádorválasztást

két katholikus

által

évi 7. és

A koronarök Mátyás világi lend született honfiak

ideje

1618. évi

4.

óta a király

1638. évi

mindkét

(1608. t.-cz.

vallású

k.

közül az országgylés

világi

e.

4.,

1715:38.,

Ferdinánd

(II.

11. §-a

t.-cz.

1.

és

t.-czikkek.

(III.

honfiak

közül,

által

vá-

és

sok

t.-cz.

1741:6.

hitlevele)

Ferdinánd

kijelölt

által

lasztandók. Ekként intézkedik az 1500. évi 23.

más törvényünk Az 1622. évi 2.

t.czik-

2.

volt válasz-

a kik közül az országg^mlés választ.

ki,

megersítik: az 1613.

Ezt

ritkán

a számszék

pl.

gyakorolja, a kik e kinevezéseknél mint a király

által

helyettesei járnak

totta,

vagy a bán

egyike-másika

más magasabb rangú

valamely

A

osztályba tartozó

nem személyesen, hanem

elnöke (1870: XVIII. elnökei

említtettek, mint a VII. fizetési osztály-

fizetési

kinevezést a király ministereinek

azon közegeire nézve, a kik a

igazgatásnak

állami

fennebbíek közt nál

m-

tanárait stb.

16.

t.-cz.).

§-a és az

hitlevele)

1790. óta a

szerint 2.

t.-cz.

második pontja és az ez utáni

hitlevelek

szerint valláskülönbség nélkül a király által kijelölt

négy s~ü-

(11.

Lipót hitlevele)

letett

honfi

röknél

közi az országgylés

tehát

candidatio joga

Az

állami

épen

úgy,

II.

Az

választandók.

A

korona-

illeti.

számszék elnökségére pedig az országgylés

candidál választás útján

a király nevezi

által

mint a nádornál, a királyt csak a

ki

három egyént, a

(1870: XVIII.

kik közül az elnököt

t.-cz.).

állami hivatalok és országos méltóságok betölté-

sén kívül a király jogát

képezi oly méltóságok

betöltése

is,

véve nem államiak, de a melyek hajdan nevezetes állami functiókat végeztek s részben végeznek ma

a melyek

szorosan

265

is

magyar alkotmányban most

és épen azért a

foglalnak

is

kiváló helyet

el.

Ilyenek a római és görög katholikus egyház fpapjai, a

néhánynak

kiket

Kivételével a király

pedig — mint

dalmaikra, néhányat

ki

java-

a pannonhalmi fapátot, a

a csornai és jászóvári praemontrei prépostokat

zirczi apátot,

—

szabadon névhez

a rendbeli káptalan által választás útján kijelöltek közül

közül

kijelöltek

által

érsekmegyei zsinat

és a fogarasi

;

választott 3

által

gör.

érseket

kath.

a

az

egyén közül.

Errl bvebben az egyházakkal szemben jogoknál (39.

;

dömölki apátokat a pannonhalmi fapát

tihanyi, bakonybéli és

fennálló felség-

szólunk.

§.)

Honfiúi érdemek megjutalmazására a királyt illeti a nemesség (Werbczy H. k. II. 3. ez.), fnemesi fokozat (melylyel a frendiházban bizonyos föltételek alatt ülési és szavazati jog is jár), és más kiváltságok adományozása, III.

birtok,

továbbá czímek, czímerek és rendjelek osztogatása.

adományozása a

Kiváltságok (privilégium)

koronáztatása után

(1791. évi

illeti

Mindezen jogokat a

hanem

az

korlátlanul

24.,

1622: 23. és

50.,

1638:

18.

1.,

1662: és

7.

7.,

8.,

és

2.

1625:

24.,

1681:

1830:

k.

1844:

és

10.

e.

15.,

8.

és

30, 31. és

1659:

63.,

1741:

6.,

az 1609.

11.,

1635:

és 33.,

16.

27. és 70.,

8.,

az 1492. évi

3.,

1647: 62. és

és 33.,

újabb törvényünkbl

Ezek

1608.

5.,

czikkébl, az 1439.

26. és 30.

16.,

az 1453. évi

12.,

1495. évi

és 97.,

11.,

10.,

évi 5., 6., 8. és

1792:

nem

király szabadon, de

a törvények értelmében köteles gyakorolni, a mint ez

az arany bulla

9.,

királyt csak

t.-cz.)

3.

1.,

1790:

38. 18.,

törv.-czikkekbl és több

5.

kitnik.

is

szerint a király világi és egyházi hivatalokra csak

érdemes honfiakat,

de

nem

nemes-

idegeneket, alkalmazhat,

séget és fekv birtokokat csak ezeknek adozmányozhat s az ujabb törvények szerint hivatalt csak azoknak, a kik a magyar

nyelvet bírják.

A 1869.

birák és

évi

1883. évi

4., 1.

tisztviselk

1879.

évi

t.-czikkek

állapított feltételeknek

minsítését az

31.,

1876.

állapítják

meg nem

évi

meg,

felelnek,

s

1871. és

14.

kik

azok

ki

évi 33.,

fképen az az

itt

nem

megnevez-

266

hetk. De ha kineveztetnek, kinevezésük törvénytelen ugyan,

nem érvénytelen. Az 1848. évi III. t.-cz. szerint minden kinevezésnek vagy adománynak ministeri ellenjegyzés mellett kell történni, de

st

egyes törvényeink és a

hogy melyik

gyakorlat azt

vagy méltóságra

hivatalra

is

meghatározzák,

melyik

el-

minister

terjesztésére történjék a kinevezés.

így a ministerek (1867.

é\^i

XXX.

dalmát bán (18ó8. évi

a horvát-szlavon-

VII. t.-cz.j,

t.-cz.j,

a fiumei és magyar-hor-

kormányzó, az állami számvevszék elnöke XVIII. t.-cz.) a ministerelnók-, a fispánok a

vát tengerparti

(1870.

évi

belügyminister-, a ter

fpapok a

közoktstásügyi minis-

vallás- és

elterjesztésére és ellenjegyzése mellett neveztetnek

A

meghatározza,

hol a törvény

jesztésére és ellenjegyzése

más

történnie, ott a

mellett kell

ki.

hogy kinek az eltera kinevezésnek meg-

miniszter elterjesztésére és ellenjegyzése

végbement kinevezés szintén törvénytelen, de nem érvénytelen, míg ellenben a ministeri ellenjegyzés nélkül végbement kinevezés érvénytelen is. A hivatal és méltóságadományozás, továbbá a kiváltság, mellett

nemesség, czím- és rendjeladományozás joga tehát a illeti,

de annak

min módon

feltételek

és

kiknek

gyakorolnia,

méltóságokat

csak

annyiban

szervezhet és

talokat

és

píthat, a

mennyiben arra törvény még nincsen

és

királyt mellett,

közremködésével kell a királynak az országgylés és a király által törvényhozás útján állapíttatik meg. S a király új hiva-

ezen jogát együtt,

meghatározása, hogy mily

más törvény

által

köre csak törvény

szervezett hivatalok szervezete és hatás-

által

változtatható meg.

Czímek adományozására a királynak

teljes

;

ala-

de a bíróságok

és rendjelek alapítására

azonban

hatalma van, e tekintetben törvények

által

korlátolva egyátalában nincsen.

38. §.

A

király mint az igazság forrása.

Mindenütt észlelhet a törekvés, hogy

az

igazságszol-

gáltatás oly szervekre bízassék,

melyek

nyújtanak arra, hogy

melyben a felmerült jogvitát

ítéletüket,

legtöbb

biztosítékot

2(37

avagy melyben a tilalmak áthágójára büntetést szabküls befolyástól menten és pártatlanul Minthogy pedig a végrehajtó hatalom meghozni képesek. eldöntik,

nak, szabadon, minden

—

rendes szervei a felsbb parancs iránt tartozó engedelmességnél fogva

nem nyújtanak

biztosítékot

a

pártatlanságuk az alárendeltségi viszony

rozottan aggályos, a fejldés iránya mindenütt az volt,

lassanként

a közigazgatás szervei

st

pártatlanságra,

következtében hatá-

különváltak

a

hogy

bíráskodás

szerveitl.

Kezdetleges viszonyok között a jogalkalmazás fképen a jogszolgáltatásban

nem

tehát

bírt

s

állott,

gatásról alig beszélhetünk.

külön

A

mai

szervezettel,

ban mindenütt a fejedelem a

értelemben

végrehajtó és s

a

valamint

végrehajtó

vett

közigaz-

bírói

hatalom

monarchiák-

hatalom

birtokosa,

volt mindenütt a legfbb bíró is, a kihez panaépen ügy szát mindenki feljebb vihette. De a midn az állam különböz

tevékenységi körei egymástól a szervekben

is

mindinkább kü-

lönváltak, külön bírói szervezet keletkezett, s a bíráskodás a

fejldés további folyamán oly szervek kezébe került, melyek-

nek pártatlansága az állam többi lenségében

módon

találta biztosítékát. Ily

a bírósági szervek épen

attól

szervezetétl

való

függet-

a modern államokban

az állami fszervtl váltak leg-

inkább függetlenekké, a melytl hatalmuk származik,

t.

i.

a

modern államokban a fejedelem személyes bíráskodása mindenütt megsznt. Mindazonáltal minden monarchiában a fejedelem tekintetik ma is az igazság forrásának, kitl minden bírói hatalom fejedelemtl, s

származik, s a

kodás

ki

ennélfogva

ma

is

oly jogokkal bír a bírás-

a melyek egykori legfbb

terén,

bírói

állását

eléggé

kifejezik.

A

törzsszervezeti alkotmány köztársasági természete azt

nép válaszsza és legfbb nemzetgylés legyen. Az ágak ágbirákat, a törzsek törzsbirákat, a nemzetgylés nemzeti nagybirákat (nagy hozta magával, hogy a bírákat a

bíró

maga

a

gyula, harkász) választottak, a kik valószinieg a törzsgylés és a

nemzetgylés

ítélkeztek, s

jelenlétében,

annak közremködése

mellett

hogy maga a vezér is bírt bírói hanemzetgylés az vezetése mellett, a nemzeti

valószín,

táskörrel, s a

Dr. Ferdinandy Gejza

:

A

kii-ályi

méltóság'.

18

268

nagybírák segédkezésével

szok

a

ítélt

nemzetgylés

A

mikor azonban szent István

pana-

vitt

megalapította

ságot, az állami hatalom és így a bírói lott,

elé

felett.

a

udvari tisztviselk segédkezése mellett

részben megbízott közegei

megszokott

régi

mészetesen nem ment

ki

valószínség szerint még

mígnem helyöket lalták

nyugodni a

által

részben

személyesen,

gyakorolta.^

igénybevétele

bírák

választott

ter-

azonnal a divatból,- hanem minden egy-két

századon

a király helyetteseiként

miután a

el,

király-

a bíráskodást a királyi udvarban, az általa választott

ki

A

a

a királ^^ságra szál-

is

át

is

fennállott,

mKöd

bírák fog-

kiknek ítéletébe bele-

régi választott bírák,

király és közegeinek bíráskodása mellett

mintegy

a felek akaratától függött,^ tekintélyöket lassanként elvesztették.

Méltán mondhatja tehát

magyarok a katholikus rályt

hitre

Werbczi hogy minekutána a tértek és maguknak önként ki:

úgy a törvényhozásnak, mint a birtokminden bíráskodásnak hatalmái és Jogát

választottak,

adományozásnak

és

az uralkodással és kormányzással együtt az ország szent koronájának

melylyel

Magyarország

mindenik

koronázni szokták, joghatóságára és

törvényesen rendelt fejedelmünkre és királyunkra

A

legfbb

személyesen

bírói

megmi

királyát

következésképen

hatalommal együtt

járt,

a

ruházták.'*

hogy a

király

bíráskodhassék. Mindazonáltal királyaink egy-

is

részrl azért, mert minden hozzájuk felebbezett perben személyesen

nem

ítélhettek,

másrészrl

mert

azért,

személyes

a

lévnek

bíráskodástól tartózkodni királyi tekintélyök érdekében

személyes bíráskodástól lehetleg tartózkodtak,

tartották, a

s

annak végzését az ország nagybíráira, a nádorra, országbíróra, tárnokmesterre,

stb.

és

más

székekre bízták, melyek

királyi bírói

nevében

az

szervekre,

törvény-

mint

ítéltek

királyi

bíróságok.

Hiszen már szent István intelmeiben

:

„valahányszor,

mondja Imre fiához

legkedvesebb

'

Hajnik: Magy. alktm. és jogtürt. 116.

2

U.

o.

114.

1.

»

U.

o.

116.

1.

*

II.

k.

II.

3.

ez.

1.

fiam

!

intézett

méltó

ügy

269

kerül eledbe megítélés végett, vagy valaki

vádolva, tartózkodj

a

türelmetlen

fbenjáró

viselkedéstl,

bnnel

vagy

attól,

hogy megbüntetésére esküdözzél, minek állhatatlannak és mulandónak kell lenni, mivel az ostoba szavak mérsékelendk; vagy hogy önmagad itélj, nehogy a te királyi méltóságod alacsony ügyek bitorlásával beszennyeztessék. De az ilyen ügyet küldd inkább a bírákhoz, a kikre

hogy örülj

az bízva van,

k

annak törvénye szerint ítéljenek. Félj bíró ]enni, de annak, hogy király vagy és annak neveztetel". (I. k. 5. c),

A

személyes bíráskodási joga azonban

király

Még

fenmaradt.

az 1715. évi

7. t.-cz. is

esetekre s csak az 1791. évi 56. .A

t.-cz.

még

fentartotta azt

szüntette

meg

bíráskodás már a királyság els szakában

sokáig

némely

végképen. is

fképen

népes gyülekezeteken, annak tanúságtétele mellett gyakoroltatott, mint a fejérvári törvénynapok, congregatiók,' generálé Judiciumok, ítélt

rály

késbb htlenségi perekben

az országgylés Mindez azt mutatja, hogy a kiszemélyes bíráskodása nagyon is formai természet volt, s

(1492:

13.

1495:

és

3.).

inkább csak ítéletmegersítési jelleggel

A midn let

lenni,

a

megye megsznt

a nemesek közönségévé

s

kezdve, a megyében

bírt.

közigazgatási kerü-

királyi vált,

fejld autonóm

t.

i.

a XIII. századtól

szervezetben

bírói

új

alakban ismét megjelennek a választott bírák, és így a királyi bíróságok mellett külön bírói szervezet keletkezik, mely ha-

talmának forrását nem a királyban hatalom forrása ezentúl

bírói

birtokosa, a király marad,

vábbra

is

is

bírja.

Mindazonáltal minden

a szent korona, illetleg annak

mert a

felebbviteli

bíróságok to-

a királyi bíróságok voltak.

Tehát korántsem abban nyilvánul a

király

bírói felség-

joga, hogy a bírák bíráskodási hatalmukat a királytól nyerik,

mint ez Angliában gyei bírák

is

bíróságok

elé

;

is

van, mert hiszen voltak választott me-

hanem fképen abban, hogy a

óta az ezen évi IV.

t.-cz.

király nevében, az

tekintélyére hivatkozva

A

értelmében az

Hajnik

:

Magy. alktm.

és jogtört.

118.

1869

összes bíróságok a

hozzák

királynak azon joga, hogy az összes ítél

1

király és királyi

minden peres ügy felebbvihet és hogy

ítéletüket.

bírákat

ne-

1.

18'

270

vezi

ki,

nem

hanem a hivataladományozási

a bírói,

következménye,

az

s

függetlenség emelésére

mondotta minister

a

és

hogy az ítél

ki,

felségjog

1869. évi IV. t.-cz. 3. §'a csak a bírói bírák

bírákat

vagy helyette más) nevezi

növelésére

tekintélyének a

király,

(nem

pedig

a

ki.

a királynak bírói felségjoga azzal, hogy a bíróságok

De

a király nevében ítélnek, kimerítve nincsen. Mert igaz ugyan, hogy a bírói szervezet alkotmányunkbán már elbb is, de különösen az 1791. évi

12.

és az

t.-cz.

1869. évi

IV.

rendelkezései folytán oly független szervezetté vált, lett

t.-cz.

mel-

mel}''

menten

illetéktelen befolyásoktól és a király parancsától

egyedül a fennálló törvények, törvényerej szokások és

vényes

rendeletek

tartozik

ítélni,

meghozatalára

értelmében

legjobb

ennélfogva a királynak az

s

befolyása

nincsen

;

miképeni

ítéletek

mindazonáltal

tör-

szerint

lelkiismerete

a

királyt,

a melyek segémint az igazság forrását oly jogok is lyével az ítélet meghozatalát megakaszthatja, következményeit illetik,

vagy végképen meg

enyhítheti

Az

ítéletek

szüntetheti.

is

meghozatalát a

megakaszthatja

király

per-

Ezen jog abban áll, hogy a király a büntetpert, mieltt abban ítélet hozatott volna, rendelettel megszüntetheti. A büntet perben hozott ítélet következményeit a király enyhítheti vagy teljesen meg is szüntetheti a kegyelmezési

törlés által.

jog gyakorlása

A

által.

kegyelmezési

forrását,

mindenkor

57. ez.,

1405. évi 5.

56.

t.-cz.),

bár arra

megillette

a

királyt,

mint

(Hármaskönyv

1715.

t.-cz.,

volt eset,

is

bnbocsánatot (1681. évi 49.

felségjog

évi

48.

I.

az

igazság

16.

ez.,

t.-cz.,

1791.

II.

évi

hogy törvény útján adtak

évi 59. t.-cz.,

1687. évi

5. t.-cz.,

1715.

t.-cz.).

Ma

el

van ismerve, hogy a kegyelmezés jogát minden

bnössel szemben egyedül a

király gyakorolhatja, és e tekin-

t.-cz. azon rendelkezése által van korlátolva, hogy a felelsségre vont és elmarasztalt mi-

tetben egyedül az 1848. évi

nisterek csak általános rályi

III.

bnbocsánat esetén részesülhetnek

ki-

kegyelemben.

A kegyelem

hatálya

az,

hogy az

ítéletben

büntetés részben vagy egészen elengedtetik,

kiszabott

avagy enyhébb

271

büntetésre változtattatik ház), de a

A

halál helyett életfogytig tartó fegy-

kegyelem a bntettbl származó

lezettségeket

meg nem

ma

a király a királyi kúria kebe-

véleménye alapján az igazság-

tanács

ügyminister fölterjesztésére szokta

A

34. §.

min bir

elz

alakban

mint

birtokosa

gyakorolni.

hirdly jogai az anyagi felségjogoh

A

szeinpontjdból. Az

magánjogi köte-

szünteti.*

kegyelmezés jogát

lév kegyelmi

lében

(pl.

szakaszokban

láttuk,

nj^ilvánúl

hogy a

legfbb és

hillilgyek terén.

és

törvényhozó,

az igazság

azt,

király

mint a

forrása,

már most

jogai. Vizsgáljuk

hogy az

azaz

egyes tárgyaiban, az állami feladatok

min

jogokkal

hatalom

végrehajtó

melyek

hogy az

állami

egyes

akarat

állami

alaki

felség-

tevékenység

üg^^ágazataiban

melyek a királyi jogok, azaz, mely ügyekben van joga mint a végrehajtó hatalom birtokosának országgylésen kívül rendelkezni, és mely ügyekben csak országgylésen, azaz csak törvény alakjában, másként, melyek a király anyagi felségjogai. Az állam mint egész, elször is más államokkal szem-

—

ban, a külügyi érintkezésben hívja

mok ugyanis nem

élhetnek

fel

figyelmünket.

elszigetelve,

hanem

hol barátságos, hol ellenséges érintkezésben

Az

álla-

folytonosan

vannak más, kü-

lönösen szomszédos államokkal. Ezen érintkezésnek vezetése,

az állam anyagi és hatalmi érdekének a külföldön való megvédelmezése, a béke és háború politikájának intézése, ezek azok

a feladatok, a melyek a külfölddel való érintkezés tében az államra hárulnak.

Ezen feladatok

következ-

összev^éve az állam

külügyeinek neveztetnek.

A külügvek

terén a királynak

messze terjed felségjogai

vannak.

'

Kiss István

:

Magy.

közj. 298.

1.

zavarandó össze a kegyelmezési joggal a király azon joga, hogy egyesekkel szemben méltányossági okokból kegyelmi tényt gyakorol az által, hogy a törvény hátrányos rendelkezésének alkalmazását valakivel szemben mellzteti, vagy valakit oly kedvezményben avagy elnyben részemert sittet, melyet ez a törvény szigorú alkalmazása mellett nem követelhetne ez a végrehajtó hatalom körébe tartozik. '

Nem

;

t,

1.

mint az állam küls megszemélyesítjét,

államnak a külfölddel szemben való képviselese

illeti

az

reprae-

(ius

sentationis), ennélfogva a követküldés és elfogadás joga.

Minthogy az 1867.

évi

XII.

§-a

8.

t.-cz.

azon

szerint

külügyek, melyek Magyarországot és Ausztriát együtt érdeklik,

közöseknek tekintetnek

közös

a

intézésük

és

Magyarországot es

külügy-

teendi közé tartozik ugyanezen törvény értelmében egy és ugyanazon követ képviseli a külföldi államokkal szemben viszont a külföld államai is egyenként csak egy követ által képviseltetik magokat Maminister

:

Ausztriát

;

szemben.

gyarországgal és Ausztriával

A

követküldési és elfogadási jognál fogva a király ne-

vezi ki a külföld államaihoz küldött nagyköveteket, követeket,

és a kereskedelmi képviseletre

hivatott

konzulokat és

ügy-

A

király

vivket, a közös külügyminister ellenjegyzése mellett.

ad vagy a külügyminister

által

nekik

adat

;

a

Továbbá a király vagy hivatja ket vissza. vagy utasítja vissza a külhatalmak állal hozzá külköveteket és konzulokat, a mennyiben a részökrl tett

király hívja

fogadja dött

utasításokat

—

el

illetleg 'a közös külügyminister által kihogy a küldeni szándékolt követ vagy konzul ellen nincs-e kifogása, továbbá az elfogadott követet, miután meg-

kérdésre

kijelenti,

jelenteti,

ünnepélyes

érkezését notificálta,

fogadja

kihallgatáson

;

ille-

tleg a külállamok konzulainak a piacetet vagy az exequaturt, mely az exterritorialitas jogát biztosítja, a külügyminister útján megadja.'

E

tekintetben a király

gylésen

het követekké

gában

ma

honfiakat

is

ország-

kinevez-

vagy konzulokká, és csak annyiban van

korlátolva,

hogy az

1791. évi 14. és 1792. évi

1723. 8.

pest a diplomatiai hivatalokra

De

szabadon,

egészen

nem magyar

kívül intézkedik,

évi

1741.

évi

e jo11.^

t.-czikkek rendelkezéséhez ké-

magyarokat

a királyt a követküldési jog

teljességében. így a

IC'3.,

Mátyás és Frigyes

alkalmaznia.

is kell

nem

illette

közötti

mindig mai

viszály

elin-

tézésérl szóló és 1463-ban kelt békeokmány szerint a követek a király és a rendek

^

Kiss

ístv.

:

Magy.

nevében járnak

közj. 404.

1.

el

s

a király

és

a

273

rendektl birják felhatalmazásukat.^ törvényeink

vannak. így az

is

E

1609.

tekintetben igen érdekes 68.

évi

czikkben

t.

a

német császárhoz, a német fejedelmekhez, a Sileziába és Sty-

küldend követeket az országgylés nevezte ki és csak küldendk választását bizta a királyra és nádorra, király utasításahoz kötötte ker. Az 1613. évi 43. t.-cz. de a pedig a fpapok és furak közül a rendek nevében küldend

riába

az Erdélybe

két követnek kinevezésére hatalmazta

azonban a

1655. évi 17.

vezett ki és elrendelte,

hogy ezek

tanácsból a nádortól vegyék.

kozva

az

1559:

8.

utasítást.

-czikkben az országgylés

t

1613:15.,

—

a kiknek

a királyt,

fel

adtak

rendek

király tudtával a

négy

utasításaikat a teljes

Az

16S1. évi 4.

Az

magyar

t.-cz.

hivat-

1655:50.

1635:25.,

1630:19.,

—

követet ne-

és

törvényczikkekre, elrendelte, hogy a török portához

magyar magyar tanácsból kapja.

a császári követ mellett a magyar ügyekre született

követ

is

küldessék, a

ki

utasításait a

Ezen törvények azonban elavultak, s ma a király követküldési felségjoga az országgylés által hallgatag el van ismerve.

A

követküldesre

csen, legfeljebb a

ma

az országgylésnek befolyása

delegatiónak

és

annak

csak

is

hogy a közös költségvetés tárgyalása alkalmával szervezését a

költségvetés

megtagadása

által

nin-

annyiban, új

állások

megakadályoz-

hatná.

A

2.

hadiizenési és

hadviselési felségjog

királyi jog.

is

Ezen jognál fogva az ország hatalmi érdekeinek megvédésérl a király és kormánya gondoskodik s ha szükségesnek a fegyveres beavatkozást, a hadi készületeket és a had-

látja

er

mozgósítását a király rendeli

üzentet!

meg

el

(1868

:

XL.

és viseli a háborút és neki kell

t.-cz.

2.

§.),

gondoskodni

hogy a hadviseléshez szükséges költségek a delegatiók által idejében megszavaztassanak és az országgylésen a költségvetéssel együtt elfogadtassanak, vagy ha rendkívüli hitel szükséges, erre törvény alkottassék és hogy a szükséges ujonczok rendelkezésre álljanak. Az országgylésnek a hadüzenésre ma csak annyiban van befolyása, hogy a hadvise-

arról,

1

1.

Cziráky: Disqu.

hist.

de modo cons. 2.39-248.

11.

274

eszközök

szükséges

selésre

1791:

19.,

1825:

3.

1792: és

1.,

1807:

illetleg

t-czikkek),

4.

megszavazása tle

1802:

6.,

1.

a

és

(1715:

8,

1812:

1.,

2.,

delegatióktól

(1867:

és hogy a közös külügyminister a hadannak elmulasztásáért a delegatióknak, a magyar minisztérium pedig az országgylésnek felels (1867: XII.

függ

t.-cz.)

vagy

üzenetért

XII. t.-cz.)

Régebben azonban a hadüzenési felségjog a várszerkezet annyiban illette a királyt, a mennyiben a háború a nemzetre terheket nem rótt és az országot nem tehette ki ellenséges betörésnek. A nemzet háborújának pedig felbomlása óta csak

csak az

Az

1608. évi k.

is

e.

2.

és kapcsolt részeiben

megersítette

tott

ország

király az

t.-cz.

tudtával és

világosan kikötötte, hogy a

tudta és beleegyezése

reget az országba ne hozzon.

évi 2., az

a

indított.

király az ország

gon

melyet

tekintetett,

beleegyezésével

Ezen törvényt az 1613. az 1618.

és az 1659. évi

1.

iMagyarorszá-

háborút ne indítson és idegen

s tartalmát

1638. évi

nélkül

évi 2. t.-cz., az 1.

se-

évi 5. t.-cz

1632.

t.-czikkekbe beikta-

hitlevek újólag ismételték.

Ezen törvények ma elavultaknak mondhatók, egyrészrl, mert a védszervezet teljesen átalakult, másrészrl, mert a mai hadviselési viszonyok

hadüzenés és mozgósítás tekintetében

semhogy az országgylés beleegyezése bevárható lenne és sokkal inkább titkos természettel bírnak, semhogy országgylési tárgyalások tárgyát képezhetnék. De az által, hogy a hadviselés eszközeinek sokkal gyorsabb intézkedéseket igényelnek,

megszavazása az országgyléstl, illetleg a delegatiótól függ, hogy a külügyminister és a magyar ministerium a kön}^-

és

nyelmen

indított

gylés

felelsségre vonható, eléggé biztosítva van az,

által

háborúért

a

delegatio, illetleg

az ország-

3.

A

korlátlanul

békekötési felségjog ;

mert

is

a királyt

a békeszerzdések

illeti,

hog}''

nem

fog.

de épen

nem

a nemzet érdekei ellenére a király háborút indítani

Magyarországra

nézve

csak akkor érvényesek,

ha azok törvénybe czikkelyeztetnek. Ezt bizonyítja a Frigyes és Mátyés között 1463-ban kötött soproni békeszerzdés, metyhez az országgylés hozzá-

járulása kívántatott, továbbá azon körülmény,

hogy az egy-

27-

részrl Frigyes és Miksa, másrészrl

Ulászló magyar király

II.

nem

között 149 i-ben kötött békeszerzdést' az országgylés

fogadta

s ez

el

épen azért

érvényesnek

nem

tekintetett,

is

mert csak 14-en járultak hozzá.^

Az

1506. évben Miksa és

okból

sonló

Ulászló között kötött béke-

II.

melyet csak 6 püspök

szerzdés,^

Nem

érvénytelen.

és 21

jutott

úr fogadott

el,

ha-

érvényre az 1538.

évi

nagyváradi béke sem ugyanezen okból. Igaz,

hogy törvényünk, mely megkövetelné, hogy a béke-

— úgyszintén igaz az

kötések törvénybe iktattassanak, nincsen, is,

hogy az 1606

évi

az 1698.

zsitvatoroki,

évi

karloviczi

1718. évi passaroviczi békekötések, továbbá a Napóleon háborúk békekötései törvénybe nem iktattattak, de ebbl az alkotmányunk szellemével ellenkez gyakorlatból koránt és az

elleni

sem mert

az

elv

hogy

következtetni,

arra

lehet

fennállott

ezáltal

megdöntetett

bécsi és az

1606. évi

1645.

a

alkotmányban

régi

volna, annál évi linczi

inkább,

is

békekötések

1608-ban, illetleg 1647-ben törvénybe iktattattak, az 1595. évi 56.

t.-cz.

kötött békét iktatta az ország

pedig az Erdélylyel

törvényei közé.

Az

1867. évi XII.

szerzdéseket

ministerium

a

törvénybe

vájjon

közli-e, arról a

és a

t.-cz.

8.

meg, mert az csak annyit

lágítja

iktatás

az

nem

§ a a kérdést épen

vi-

mond, hogy a nemzetközi országgyléssel

avagy csak tudomásul

közli

;

de

vétel végett

törvény hallgat.

Ezen kérdés tehát csupán a régi alkotmányos szokás magyar alkotmány azon jogelve alapján oldható meg,

mely

szerint a királynak végrehajtó

hatalmánál fogva a ma-

gyar állam és más területek között államjogi kapcsolatot létrehozni, valamint az ország területét megcsonkítani, végre az országra terheket róni joga nincs, hanem erre nézve mindenkor törvényhozási úton kell intézkedni, annál is inkább, mert a

békeszerzdések nem csupán a külügyi önérzetét

gylésen i

is

érinthetik,

»

hanem

kívül végérvényesen intézkedni a királynak

Szövegét lásd Cziráky Disqu. U. o. 115. 1. Szövegét lásd: U. o 287 -29:i. :

«

politikát,

a nemzet

mire nézve nemzeti államban ország-

:

hist.

11.

de

modo

nem

cons. 250

lehet.

— 284.

11.

276

Béketárgyalásoknál a

Az

külözheti.

1536. évi

királj'-

1.

t.-cz.

magyarok tanácsát nem

nél-

ezt különösen kiemeli s ezt

k. e. 2., 1655:50. melyek közül az utolsó azt is ki-

hangsúlyozzák az 1553:2., 1559:8., 1608: 1681

és

köti,

4.

:

hogy

czikkek

t.

is,

a tárg3^alások

eredménye az országlakókkal közöl-

tessék és a béke pontjai a

megyék

által

lév magyar követnek pedig

a portánál

Ugyanezt

adassanak.

tanácsból

1741. évi 11. és 1791:

évi

17.

közhirré

az utasítások a magyar

követelik t.

tétessenek,

-czikkek,

az 1715. évi 41.,

melyek közül az

utolsó jóval a pragmatica sanctio után alkottatott.

Ezen törvényeket kiegészíti az 1867. évi XII. t.-cz. melynek 8. §-a szerint a külügyek a közös külügyminisier által, de

a

ministerium

magj'^ar

egyetértésével

és

beleegyezése

mellett intézendk.^

A

4.

epén úgy

zdés

szövetségek és nemzetközi szerzdések kötésének joga királyi jog,

mint a békeköces.

A mennyiben

a szer-

az ország bels viszonyaira, akár területére, akar pénz-

ügyi v'agy gazdasági, akár jogi avagy alkotmányi viszonyaira vonatkozik,

vagy pedig polgáraira katonai vagy egyéb köteszerzdés érvényéhez mindenkor megkíván-

lezettséget ró, a tatik,

a

hogy az törvénybe

kereskedelmi-,

bntettesek az

posta

kölcsönös

iktattassék. így törvénybe iktatandók

és távírda-,

De nem

kívántatik

szerzdéseknél,

tehát a

jöv

szerzdések, a

melyek az állammal valamely idegen

olyanok,

államjogi viszonyba hoznak (1879. évi

ségi

hajózási

kiadatása iránti szerzdések, valamint

meg

8.,

t.-cz.).

a törvénybeiktatás oly szövet-

a melyek

csupán a külügyi

viszonyaira vonatkoznak, mint

pl.

melyek csak bizonyos esetben,

szövetségeknél,

területet

1879. évi 15.

politikára,

véd- és daczt.

i.

egy be-

következend háború esetében válhatnak terhesekké a polgárokra vagy kötelezvé az államra. Ezen szerzdések rendesen titkos természetek, ennélfogva már az állam érdeke is megkívánja, hogy azok nyilvános országgylési tárgyalások elé ne kerüljenek. '

V.

ö

szerznek „Magyarorsz.

mvét 118-123. 2

Lásd

közj.

viszonya Ausztriához"

czím

11.

Szilágyi

czius 24-iki ülésén.

Dezs

beszédét a képviselháznak 1879. évi már-

277

szerzdéseket a király külügyi

Pl}'

tetszése szerint

felségjogánál fogva

köthet és felbonthat, abban korlátolva egyál-

talán nincsen.

Angliában a szerzdéskötési és

illeti

annak érvényéhez

nem

lában

,

szükséges.

felségjog

csakis

a királyt

a parlament hozzájárulása egyálta-

Ott

akkor és annyiban

csakis

a

kell

törvényhozás beleegyezését kieszközölni, a mennyiben a szer-

zdés vagy annak

egyes

részei,

hogy végrehajthatók legyenek,

a fennálló törvények megváltoztatását vagy új törvények hoza-

A

szükségessé.

teszik

talát

parlament

ezen

törvényhozási

intézkedéseket megtagadhatja ugyan, de ezzel a tött

szerzdést érvénytelenné nem

teszi,

már megkö-

hanem csak

végre-

hajtását akadályozza meg. Mindazonáltal a parlamentnek joga

van bármely házban feliratban eladni a szerzdésre vonatkozó véleményét és perbe fogni a szerzdéskötésnél közrem ködött minisierekei.'

85.

Folytatás

'§.

:

a hadii^yeli

Az állam hatalmi eszköze ügy

terén?'

a külügyi érdekek meg-

óvására, mint az országnak külellenség elleni megvédésére és a

bels rend

fentartására a hadsereg, a fegyveres er.

.Mindazon ügyek, mel^'ek a

fegyveres

ernek

igazgatá-

sára, vezérletére, vezényletére, belszervezetére, fegyelmezésére,

kiképzésére, alkalmazására, elszállásolására, ügyszintén a véd-

rendszer

megállapítására,

vagyis az állampolgárok

lezettségének meghatározására és a ezt czélzó közigazgatásra

véder

védköte-

kiegészítésére s az

vonatkoznak, együttvéve hadügyek-

nek neveztetnek.

Ausztriához való viszonyunk és ennek megfelelen megállapított

védrendszerünk következtében a hadügyek nálunk

két fcsoportra oszlanak, u. m. a tulajdonképeni és

a

hadügyekre

lionvédeluii ügyekre.

Utóbbi kifejezés

nem

elég szerencsés ugyan,

mert majd-

nem ugyanazt

fejezi

kifejezést «zért,

mert az ide tartozó ügyek a honvédelmi mi

1

*

ki,

a

mit a hadügy.

De használjuk

Todd A pari. korm. -rendszer .Angliában. II. 2i4. V. ö. szerz mvét: Magyorsz közj. viszonya Ausztriához 123:

e

i.

136.11.

278 nister hatáskörébe tartoznak, míg a szorosan vett hadügyek a közös hadsereget illetleg a közös hadügyminister hatáskörébe vannak utalva.

Tudnunk

hogy az 1867.

ugyanis,

kell

mint

hadsereget,

és közös

kölcsönös

a

Magyarország és Ausztria között egységessé sát a közös hadügyminister hatáskörébe hadsereg mellett az

rendes

évi XII. t,-cz. a

védelem eszközét, tette,

és igazgatá-

utalta.

ország nemzeti alapon

szervezett csapatokat, a melyeknek feladata

De ezen maga is

magának az ország

védelme és ebben a közös hadsereg támogatása. Ezen csapatok képezik a magyar királyi honvédséget.

területének

Az ország

védereje

közös

.Ausztriával

tehát

két

tulajdonképeni

frészbl

u.

áll,

királyi hadból,

t.

i.

m. az a

cs.

hadseregbl és a nemzetileg szervezett országos csapatokból, t. a m kir. honvédségbl, mely kettnek kiegészítésére és támogatására van hivatva az 1886. évi XX. t.-cz.

és

kir.

i.

nép fölkelés. A honvédség tulajdonképen nem azonban királyinak neveztetik, mert az ország nevezetes királyi jogokat engedett a honvédség felett.

által

felállított

királyi sereg,

A

I.

s

értelemben vett hadügyhöz

szorosabb

következk

a

:

véder

vezérlete,

összefüggleg igazgatása,

ezzel

tartoznak a

vezénylete és belszervezete

fegyelmezése,

kiképzése,

alkalmazása. Vizsgáljuk

már most, hogy

min

felségjogok

illetik

a

kÖrl, vagyis

szorosabb értelemben vett hadügyek melyek a hadúri felségjogok. Régi védrendszerünk ketts alapon n}' ugodott már szent

királyt a

István

A

kezdve.

idejétl

hadviselés

eszköze volt a

rendes

els

felében a vár-

katonaságból, az Anjouktól kezdve a király és

furak bandé-

királyi hadsereg,

Mátyás

riumaiból,

seregbl, a 1715. évi

mely az Árpád-korszak alatt

felkelési

8.

t.-cz.

a fekete seregnek

alapján a

dott és fentartott zsoldos

hadiadóból a

hadseregbl

1741. évi 63. t.-czikkel szervezett

zatkészséggel

A

kiállított

hadviselés

nevezett zsoldos-

harczokat befejez szatmári béke után az

s

állott,

az ország

magyar hadsereg

rendkívüli

és

királj^

is

csupán

által

foga-

a melybe idvel az által

nag}^ áldo-

beleolvadt.

a

hon védelmére

szolgáló eszköze volt a nemesi fölkelsereg, melyet az ország

nemessége

fegyvertfogó

képezett

mely egyedül

s

a király

vezérlete alatt csak az ország határain bell tartozott a haza

védelmére fegyverre

A

kelni.

hadseregtartás joga tehát a

óta megillette s ebben benfoglaltattak

seregszervezési

és

vezényleti

—

nézve

hadseregre

vagyis

a

királyi

leginkább

király

saját

megajánlott adókból

által

— a szorosabb értelemben

István

seregvezérleti, sereg-

felségjogok,

minthogy azt a

lag a király jogkörébe

Nem

a

:

költségén és csak ritkábban az ország tartotta fenn,

már szent

kir3.1yt

hadügyek kizáró-

vett

tartozóknak ismertettek

el.

így azonban a nemesi hadseregre nézve, a melyet

maga

ebben a királyt egyedül a annak a kötelessége is illette. A zsoldos katonaság fentartására azonban szokásba jött, hogy annak költsége az országgylés által megajánlott adókból fedeztessék és a mikor ez már állandó rendszerré vált, az ország

szervezett, mert

vezérlet joga, de egyúttal

a királyi hadsereg elvesztette ezen tisztán királyi

jellegét,

ügy

arra nézve a királyt azon jogok, a metyek a saját költ-

hogy ségén

fentartott

hadseregre nézve

tébl folyólag csak részben

De az

gylést.

1715. évi

illeték,

a dolog természe-

részben az ország-

illethették volna, 8.

t.-cz.,

mely az országos

hadi

adóból fentartandó zsoldos királyi sereget törvényileg elször rendszeresítette, ezen seregre az

fenn

semmi jogot, hanem

hadüri

jogokat,

országnak

az

országgylésnek nem

tartott

hallgatag elismerte az eddig fennállott

egyedül

az

ádómegszavazás

jogát tartván fenn.

A vezérleti, el,

nemesi fölkel

1741-ben

utján

de

seregre és a nemzet által ujonczozás

fölállított

seregre azonban a királynak

nem egyszersmind

a mennyiben

nyel szervezte.

szervezési joga

által

nem

álló sereg is királyi

A is

helyzet

megváltozott,

kötelezettség

regnek

tett,

miáltal a

az országgylés

szoros értelmében.

még inkább

de

1867-ben azáltal

hogy a véder szervezete az

elvére

alapíttatott,

olyan jelleget

kellett

törvény-

megszavazott

megszavazott ujonczokból

sereggé vált a szó

1848-ban,

s

általános véd-

ennélfogva az egész

volna

csak

ismertetett

még

ezen sereget az országgylés

De késbb az országgylés

ujonczok a király zsoldos seregébe osztattak be ez ellen kifogást

is,

fölvenni,

hadse-

mint a nemesi

280

fölkelés

mert most már

volt,

minden állampolgár épen ügy

Az

tartozott katonáskodni, mint hajdan a nemesség.

1848. évi

törvényhozás következtében az összes állampolgárok a nemesi kötelességek

mellett a

szabadságoknak

nemesi

is

részeseivé

váltak, ennélfogva az általános védkötelezettségen alapuló had-

sereg

az ország

is

helyeselt háborúra

vagy az országgylés

védelmére lett

körülmények között tehát szükségessé

Il}''

által

is

volna csak használható. vált,

hog}' a

királynak a hadügy körüli felségjogai a változott viszonyokhoz

mert toborzás útján kiegészí-

képest újra szabályoztassanak, tett

ekkor már

királyi sereg

jogokra

nézve

nem

ennélfogva

A

volt.

a régi

hadügy

körüli felség

ma már nem

törvények

irányadók, mert a megváltozott viszonyok következtében

sen elavultak

telje-

hogy azok a tudományos magya-

legfeljebb csak arra szolgálhatnak,

s

az újabb törvények homályos tételeinél rázatnak támpontul szolgáljanak.

csak az képezheti, hogy

Vizsgálódásunk tárgyát tehát

min

hadügyi felségjogok

E mely

a királyt 1867. óta.

tekintetben az 1867. évi XII.

tulajdohképeni

a

hadügyek

11.

t.-cz.

intézését

§-a irányadó,

úgynevezett

az

vagyis az Ausztriával közös hadseregre nézve a

hadseregre, királ3a-a

illetik

mondván

ruházza,

Felségének a hadügy körébe

:

tartozó alkotmányos fejedelmi

egész hadseregnek és így a

jogai folytán mindaz, a mi az

magyar hadseregnek

is,

mint a^

összes hadsereg kiegészít részének egységes vezényletére, vezér-

Felsége

letére és helszervezetére vonatkozik,

ismertetik

E

törvény azonban csak a hadseregrc'l és

véderrl nyiben 1.

által

intézendnek

el.

szól.

illetik

A

királyt az egész

mely, mint fennebb említem,

seregre nézve

az egész

véderre nézve. felségjoga az egész véderre vonatkozólag

azok a

vezérlet

királyi jog,

nem

Vizsgáljuk tehát e felségjogokat, hogy meny-

is

a

ki'-ályt

illette,

vezére és legfbb felügyelje,

mivel

még

a nemesi had-

volt

mindig a sereg

kinek parancsait az ország

De

f

nemcsak a múltból lehet következtetni, hanem az 1868. évi XL. t.-cz. 49. §-a és a XLI. t.-cz. 27. §-ából is, melyek szerint a honvédség háború idején a királ}^ által kinevezett fvezérnek van alárenkapitánya

is

követni

tartozott.

erre

281

delve, továbbá

ugyanezen törvények kimondják, hogy a honés mozgósításának és a honvédlisztek

behívásának

védség

joga

kinevezésének

a

királyt

és

illeti

ugyancsak hozzátar-

tozik a honvéd-törzstisztek és tábornokok

szolgálati alkalma-

zására vonatkozó rendelkezések megtétele.

A

2.

véderre XLI.

t.

meg,

mert az

§ a azt

18.

ez.

a

királyt

1868.

évi

felségjoga

vezénylet

illeti

szintén

XL.

az

egész

50. és a

t.-cz.

mondja: hogy a honvédségnél a rangnemkülönben a felszerelés és fel-

fokozati és egyéb jelvények,

valamint

fegyverzés,

egyenlk t.-cz.

A

seregr! csak

a királyt, de

késbb

nem

§-a ugyanis

11.

szól,

szabályzatok

az

1890,

évi

hogy a vezénylet

V.

jogát

a király gyakorolja.

belszeruezet felségjoga

illeti

XII. t.-cz.

is

gyakori

Ug3^anezt

fentartja s ez által elismeri,

a honvédségre

nézve

és

szolgálati

a közöshadseregével.

is

3.

a

azonban csak a hadseregre

a honvédségre

is.

Az

1867. évi

csupán az úgynevezett közöshad-

a honvédségrl pedig, mely törvényhozás útján

szerveztetett, hallgat.

vezte, mert az állapítja

A

meg annak

honvédséget törvény szerfegyvernemeit, az ezredek

számát, a honvéd közigazgatási és katonai hatóságok szerve-

honvédségnek a hadsereghez való viszonyát (1868: XLI. és 1890 :V. t.-cz.) A honvédségre tehát zetét és hatáskörét,

a

s

a

belszervezet jogát az ország

magának

tartotta fenn,

azaz

ez csak törvényhozásilag eszközölhet.

Az már most

a kérdés,

hogy mit foglalnak magukban

ezen felségjogok.

A

joga minden esetre magában foglalja a király azon jogát, hogy maga állhat a véder élére vagy a hadvezért, nemkülönben a véder parancsnokait és tisztjeit nemcsak kinevezi, hanem azoknak parancsokat is adhat. a)

vezérlet

—

Továbbá tása, a

ide tartozik a

véder miképeni alkalmazása, mozgósí-

békelétszám felemelésének elrendelése.

h) A vezénylet joga magában foglalja a hadsereg és a honvédség bels igazgatásának egész körét, a szolgálati viszonyok

és

alkalmazások

szolgáló

megállapítását,

a

rendelkezéseket, jelesen

a

fegyverezés telét,

az

és

erre

felszerelésre

vonatkozó

véder

harczképességére

kiképzés,

vonatkozó

fegyelem,

intézkedések

szabályzatoknak

fel-

megté-

és utasításoknak

282 kiadását, a tetési

képesítettség fokának megállapitását, az ellép-

tiszti

viszonyok szabályozását, szóval mindazt, a mi a vezetés

sikerét biztosítja.

De nem

lehet ide sorolni a vezényleti, oktatási és ügy-

mert az sem a vezérletre, sem

kezelési nyelv megállapítását,

a

vezényletre

befolyással

nincsen.

így

pl.

latokon

egységes vezérlet

is

m.

a

st

védség és a közös hadsereg háború idejében,

kir.

hon-

hadgyakor-

van, pedig a fennálló tény-

alatt

hogy a honvédcsapatok magyar, illetleg horvát, a hadsereg csapatai pedig német vezényszóval és ügykezelési nyelvvel élnek. A m. kir. honvédség magyar és horvát vezényleti és ügykezelési nyelve mellett a magyar és horvát csapatok között pedig nemcsak a vezérlet, hanem a helyzet az,

leges

vezénylet

is

egységes.

állapítása tehát

nem

—A

véder

hivatalos nyelvének meg-

tartozik a király

felségjogai közé s leg-

feljebb a fennálló gyakorlat az, a mire annak vitatását alapi tani lehetne.

Épen kérdés

így

szintén

van ez a véder jelvényeire rendezésre

törvényhozási

nézve

vár

s

is,

nem

mely sorol-

ható a hadüri felségjogok közé. c)

zet

A

belszervezet felségjogához tartoznak

megállapítása,

jelesen a

:

fegyvernemeknek

a seregszerves

ezek

szám-

arányának, a csapatok számerejének és számának meghatározása,

seregintézetek és hadi intézetek

A bels

ügyvitel

szabályozása

felállítása,

szervezése.

azonban a vezénylet

felség-

jogának alkatrészét képezi.

A

király hadúri felségjogait a közös hadseregre nézve a

közös hadügyminister, a honvédségre nézve a magyar honvédelmi minister II.

A

által

gyakorolja.

honvédelmi ügyek csoportjába a véderre vonatkozó

melyek a hadviseléssel közvetlen összefüggésben nincsenek, de a melyek a véder kiállítására,

azon

kérdések

tartoznak,

jelesen az ujonczozásra, a mozgósítás elfeltételeinek biztosítására, jelesen a tartalékosok és

más nem

tényleges állományú

védkötelesek nyilvántartására, az állampolgárok védkötelezettségére és a

véder

elszállásolására, valamint az erre irányuló

közigazgatásra vonatkoznak.

Ezen ügyek,

tekintet

nélkül

arra,

vájjon a hadseregre

283

vagy és

a honvédségre

nem

vonatkoznak-e,

a

m.

honvédelmi-

kir.

a közös hadügyminister hatáskörébe tartoznak

az 1867. évi XII.

12. §-a szerint

t.-cz.

mert

;

az ország ezen ügyeket

mind a törvényhozás, mind a kormányzat körében magának tartotta fenn. S ha késbbi védertörvényeinek (1868. évi XL., 1882. évi XXXIX., 1888. évi XVIII. és 1889. évi VI. ezen

t.-cz.)

közös hadügyministernek

ügj''ekre a

befolyást, az

nem

terjedhet tovább, mint arra,

is

engedtek

hogy a magyar

honvédelmi ministernek kötelessége ezen kérdésekben a közös egyetértleg

hadügyministerrel

intézkedni,

de

a

végrehajtó

hatalmat a király ezen kérdésekben magyar honvédelmi minis-

annak ellenjegyzése

tere útján,

ügyek-

mellett gyakorolja, ezen

ben a királyt helyettesít hatáskörrel csakis a honvédelmi és

nem

a közös hadügyminister rendelkezhet.*

A

honvédelmi ügyekre nézve a király felségjogához

tozik mindaz, a

mi a

királyt,

kosát átalában megilleti

mint a végrehajtó hatalom

s e téren

tar-

birto-

melyek

speciális felségjogai,

következtében ezen kérdések országgylési tárgyalások tárgyát

nem képezhetnék, nincsenek. Különösen nem illeti meg nál fogva 1.

a

a királyt végrehajtó hatalmá-

:

magyar hadsereg idnkint

kiegészítése s az tijoncz-

jutalék megállapítása, mert ezen jogot, valamint a megajánlás feltételeinek megállapítását és a szolgálati

idnek meghatáro-

zását a régi törvények alapján az 1867. évi XII.

t.-cz.

az 1868. évi XL.

t.^cz.

t.-cz.

11. §-a és

az 1889. évi VI.

12. §-a, 14. §

a

országgylésnek tartotta fenn s utóbbi törvény azt is kimondta, hogy az ezen évben megállapított ujonczlétszám 10 10 évre érvényes. Ennélfogva az évi ujonczjutalék 10 évre állapíttatik meg a védertörvény által, de ezenfell a már megállapított ujonczjulalék az országgylésen minden évre megszavazandó, s a míg megszavazva nincs, azon évre az

—

ki

nem 2.

állítható.

A

katonaság elszállásolását és élelmezését az

évi XÍI. t.-cz.

12.

§-a szintén a törvényhozás

körébe

1867. utalta,

ezen kérdés tehát szintén csak országgylésen szabályozható.

^

V. ö.

szerz mvét

Dr. Ferdinandy Cejza

:

A

:

Magyorsz. közj.

királyi méltóság'.

visz. .'\usztr.

130.

1.

1"

284 a mint ez az

kekkel tényleg

1879. évi

meg

is

XXXVI.

1895. évi

és

XXXIX.

t.-czik-

történt.

A

mi a katonai büntet igazságszolgáltatás kérdését épen úgy az országgylés jogát képezi, mint más törvénynek alkotása. Minthogy azonban az 1868. évi XL. t.-cz. az e tekintetben 3.

a katonai büntettörvénykönyv megalkotása

illeti,

ideiglenesen

fennálló tényleges állapotot

továbbra

is

fentar-

a régi katonai büntettörvénykönyv érvényben van ügy mig ezen

totta,

a hadseregnél, mint a honvédségnél mindaddig, a kérdés törvényhozás útján véglegesen megoldva

S6. §. Folytatás

Az

:

a pénzügyek

nem

lesz.

terén.

államnak, hogy feladatait megoldhassa, hogy hatalmi

eszközeit fentarthassa és fejleszthesse,

hogy

szükségleteit

dezhesse, anyagi eszközökre van szüksége, melyeknek

fe-

meg-

szerzésére és fölhasználására az államnak gazdasági tevékenységet kell kifejteni, háztartást kell berendezni és vezetni.

Mindazon ügyek, a melyek az államczélok megvalósítására szükséges anyagi eszközök elteremtésére és hováfordítására, vagyis az

államháztartás vezetésére

vonatkoznak,

—

minthogy az államháztartásban szerepl anyagi eszközök közt legjelentsebb a pénz,

—

pénzügyeknek neveztetnek.

Vizsgáljuk már most, hogy eltekintve a királynak

min-

den ügyágra egj'aránt kiterjed végrehajtó hatalmától, min különös felségjogok illetik t a pénzügyek terén. Addig, a mig a király magánkincsíára és jövedelme az államkincstártól és jövedelmeitl elkülönítve nem volt, de az állam összes jövedelmeit is

húzta

s

viszont összes

kiadásait

azon felségjogok száma, mel3'ek csakis sokkal nagyobb volt, mint manapság.

tartozott fedezni,

a királyt

t

illetik,

illette

ugyanis a koronajavakból, regalejogokból, pénz-

verésbl, díjakból, harminczadokból, vámokból és adókból befolyó

minden jövedelem, valamint

e

jövedelemnek állami czé-

lokra és udv-artartásra való teljes felhasználása.

A

pénzügyek fejldésének története meglehetsen össze hadügyek fejldésének történetével. Tudnunk keJ ugyanis, hogy Magyarországon az államot a megyei szervezi függ

a

285

más

kifejldése óta alig

terhelte

fentartása, várak jó

karban tartása és a

kiadás,

mint a

királyi

katonaság

udvar

ellátása

;

mert a közigazgatás költségeit a megyék fedezték, az országos fméltóságok nem fizetést, hanem javadalmakat élveztek, a bíráskodás költségeit pedig legnagyobb részben a felek födözték.

Az

államra

tehát

tulajdonképen

perleked

csak

1848.

óta hárultak a katonaság fentartásán kívül

nagyobb kiadások, a mikor az állam sok eddig más tényezk által megoldandó feladatot vont a

maga

körébe.

Ennélfogva régebbi törvényeink szerint a hadi czélokra szolgáló adók voltak az országos adók, s a míg a rendes seregnek eltartása magát a királyt terhelte, összes állami jövedelmek

felett

Tévedne azonban, a

azt

ki

rendelkezett az

is.

hogy a királynak

hinné,

pénzügyi jogai korlátlanok voltak, hogy az állam polgárainak

vagyona

felett

a

király

korlátlanul

szerinti terheket róhatott rajok.

rendelkezett

és

tetszése

Az országgylés ugyanis min-

den idben alkotott törvényeket, a melyek a királ}^ jövedelmekrl intézkedtek (így a pénzverésrl az arany bulla 23. czikke, az

1405:

raerl az

1351:4. és

1405:

a bányákról,

17.,

és 19.,

18.

bulla 25. czikke, az

1439:

11.

Az

1439

aranyról,

1351

:

10. t.-cz.

1439:7.;

5.,

:

13.,

ezüstrl,

1405:1.

a lucrum came-

;

harminczadokról

a

az

sóról 21.,

20.,

az

arany-

1405:11.8,

t.-cz.).

1444. évi 3.

gos adók a

t.-cz.

azt

is

hogy az

elrendelte,

királyi udv^ar fentartására

és a

haza

orszá-

védelmére

fordíttassanak, a 4. t.-cz. pedig a többi jövedelmedet a király

szabad rendelkezésére bocsátotta, tehát a

király

magánjöve-

delmeit az országos jövedelmektl külön választotta,

biaknak az gálását

is

1496.

elrendelte,

delmek miképeni felhasználását ellenrzése

De

st

utób-

országgylés országgylési megvizsa mibl látszik, hogy az országos jöve-

évi

alá vonta.

az ausztriai házból származott királyok

idejében, a

mikor a hadseregtartást a királyság egészen magához vonta, s

késbb (1715:8.

rályra ruháztatott és miképeni

befolyást

;

t.-cz.)

az az

felhasználására

nem

országgylés

által

is

a

ki-

az országos közjövedelmek hováfordítására

gyakorolt,

az

országgylés egész 1848-ig csak az adók meg-

s törvényeink

19*

286

határozását

módjának megállapítását

beszedésük

és

tartják

fenn az országgylésnek.

Az

1715, évi

azt hangsúlyozzák,

meg

hatok

és az 1741. évi 22. t.-czikkek fképen hogy adók csak országgylésen szavaz-

8.

és az 1504. évi

1.

t.-czikkben kifejezett azon elvtl,

hogy egyes urak és egyes megyék magánúton adókat és segé-

meg nem

ez csak országgylésen engednek eltérni ha rendkívüli ellenséges beütés az országgylés egy behívását megakadályozná, a mikor is megengedik, hogy az országon bell néhány országos fméltóság és a megyék s városok követei minél nagyobb számban egybehívassanak és a hadviselés szükségletei, lyeket

ajánlhatnak, mivel

történhetik, csakis az esetre

nek kérdésében,

Az

:

— de másban nem, — azok

1791. évi 19. és 1827.

évi

4.

is

határozhassanak.

t.-cz.

csak

ismét

a

most mondottakat hangsúlyozzák. Az 1791. évi 20. t.-cz. is csak azt mondja, hogy a só árának felemelése az országgylés elé tartozik s ugyanezt teszi az 1801. évi 3. t.-cz. is. Vannak továbbá törvényeink, a melyek az adók kivetésének és beszedésének módját határozzák meg, valamint olyanok is, a melyek a kincstár más bevételeire vonatkoznak.

De olyanok,

a melyek az állami jövedelmek miképeni fölhasz-

nálására az országgylés pénzügyi

épen úgy nincsenek 1848. eltt,

ellenrzését biztosítanák,

mint olyanok, a

melyek

a

hadseregre biztosítanának befolyást az országgylésnek.

Valamint tehát a hadügy terén az országgylés egyedül az ujonczmegajánlás jogát tartotta fenn

magának

a királyra hagyta, akként a pénzügy terén

is

s a többit

csak a közjöve-

delmek forrásainak és a só árának meghatározására és az adók megszavazására szorítkozott, de a pénzügyek kezelésének ellenrzését nem Lehet-e talán

gyakorolta.

ebbl

azt

következtetni,

jövedelmek miképeni felhasználása lehet,

mert a

czél,

hogy az

királyi felségjog

?

a mire az adók megszavaztattak,

hadsereg fentartása, több törvényben

meg

állami

— t.

Nem i.

a

volt állapítva, s az

országgylés csupán az ellenrzést mulasztotta el gyakorolni, de a királyt soha sem hatalmazta fel arra, hogy a közjövedelmeket tetszése szerint használja fel. Az 1848. évi törvényhozási reformok azonban a pénzügyi

I

287

ellenrzés III.

t.-cz.

gyakorlását 6.

valósággá

is

Az

tették.

§-a a helytartó tanácsnak és

a

1848.

évi

kincstárnak

kir.

minden ügyeit a magyar ministerium hatáskörébe

utalta,

37.

§-ában pedig kötelezte a ministeriumot, hogy az ország jöve-

delmeinek és szükségleteinek kimutatását,

múltra

s a

nézve

az általa kezelt jövedelmekrli számadását országgylési jóvá-

hagyás, illetleg megvizsgálás végett évenként az alsó táblánál

bemutatni köteles.

Az

évi X. t.-cz.

18(37.

adót kivetni és beszedni

nem

ismételten

ezt

meg nem

mondja, s hozzáteszi, hogy az évenként lehet.

Ugj'szintén az államvagyon megterhelése, új

állam birtokok

államkölcsönök

szerzése,

alkotmányunk szelleménél fogva amúgy elé

tartoztak, az

1867. évi XII.

t.-cz.

elidegenítése,

melyek

felvétele,

országgylés

az

is

55. és 57. §-ai

az országgylés elé tartozóknak ismertettek

Ezen id

ki-

szavazott

által

is

el.

országgylés által nemcsak az állapíttatnak meg, hanem az ország

óta tehát az

állami jövedelmek forrásai

évenként az is is, valamint meg, vájjon a király kormánya az állami

összes bev^ételei és szükségletei általa vizsgáltatik

jövedelmeket rendeltetési czéljaira

fordítja

hen

és

kezeli-e.

Ily módon a király kormányának a pénzügyek terén ném marad más országgylésen kívüli teendje, mint az adók

törvény szerinti kivetése, a közjövedelmek beszedése, kezelése és törvény szerinti felhasználása, valamint a törvényhozási te-

vékenység alapját képez javaslatokról való gondoskodás, és csak két különös pénzügyi felségjogot XII. t.-cz. a királynak,

t.

i.

tartott fel

a pénzverési

és

az 1867. évi

pénzkibocsátási

felségjogot.

A

pénzverési és pénzkibocsátási felségjog

magában a pénzrendszernek

tend pénz anyagának, finomsági

tartalmának,

névértékének, valamint a

kibocsátandó

megállapítását, mivel azt

ugyanezen

nyeink alapján az országgylés

nem

nem

foglalja

és a pénzlábnak, vagyis a vere-

elé

pénz

törvény

súlyának

és

mennyiségének régebbi

tartozónak jelenti

törvéki

;

ha-

azon jogosítványt, hogy az országban senki másnak pénzt veretni és forgalomba hozni nem szabad, egyedül a királynak, és hogy a pénzek a király nevét, czímét és csupán

képét viselik magukon.

288

A

királyi fiscus

joga

örökösödési

már nem számítható a

királyt

úgy, mint a regálék sem, mert az

ily

jövedelmek,

a királyi kincstár és a király magánkincstára

—

dolog,

nem

a

két

a

ma

el,

épen

— miután különböz

szent koronát,

ennélfogva az erre hivatott szervek

illetik,

útján azokat behajtatni a királynak telessége

hanem

személyét,

király

vagyis az államot

hal

közé,

felségjogok

illet

midn

esetben,

oly

vagy végrendeleti örökös nélkül

valaki törvényes

nemcsak

joga,

hanem

kö-

is.

37. §. Folytatás:

az igazsd^ügy terén.

Az államnak nemcsak az a feladata, hogy igazságot hanem az is, hogy az igazságszolgáltatás za-

szolgáltasson,

vartalan menetét és a jó

minden

igazságszolgáltatásnak

fel-

tételét biztosítsa.

Mindazon kormányzati és közigazgatási tevékenység, a minek tárgyát a fentebb mondottak képezik, igazságügyi tevékenységnek neveztetik.

Az igazságügyet

tehát jól

meg

ráskodástól vagy jogszolgáltatástól,

tevékenységnek

állami ítélet

különböztetni a

kell

formaszerinti

különös

alakjában fejezi ki az állami akaratot

ügy körébe mindazon törvényhozási kenység

tartozik, a

bí-

míg az utóbbi az

mert

és

:

neme,

mely

addig az igazság-

kormányzati

tevé-

mi a jogszolgáltatás megbízhatóságát

és

tökéletességét biztosítani van hivatva.

A magyar ségjogok

illetik,

királyt az igazságügy terén is nevezetes felmelyek közül nehánj-ról már tettünk említést,

így a bírák kinevezésének jogát a hivataladományozási, a

róságok

feletti

tárgyaltuk. királyt

a

ffelügyeleti felségjognál

általános kormányzati

különös igazságügyi felségjogok

következk 1.

ffelügyelet jogát

De ezen

A

bí-

is

jogokon illetik.

kívül

a

Ilyenek

a

:

rögtöníiél bíráskodás elrendelésének joga.

ugyanis a gonosztettek nagyszámú intézkedéseket,

különösen gyors

elszaporodása

eljárást igényel,

A midn

rendkívüli

egyes vidé-

kekre a király elrendelheti a rögtönítél bíráskodást, mely ab-

ban

áll,

hogy bizonyos vidékekre nézve, a büntet bíróságok

289

nem

a rendes eljárási szabályok szerint járnak

elnyomozat

a bizonyítási eljárás befejezése

mellzésével,

azonnal ítélnek

után

és

az

rögtön végrehajtják.

ítéletet

A

2.

ben

hanem az

el,

formáinak

és végtárgyalás rendes

hogy az ügyben

küldhet

mazhat

ítélet

az

§.,

az

ki

ügy-

meghozatalára (1868. évi

még

nem

érde-

és

hatal-

ügy megvizsgálására

és 1871. évi LXVIII. t.-cz. 3.

Ide tartozik

3.

hozhasson, a király más,

ítéletet

kelt bíróságot fel

az

bármily érdekeltsége miatt alkalmatlan arra,

illetékes bíró

és 57.

midn

hírókiUdés joga. Oly esetekben, a

LIV.

t.-cz.

56.

§.).

a királynak azon joga, hogy a bíró-

ságok hivatalos ügyrendjét, ügyviteli szabályait megállapítsa, s

számukra szahogy ezáltal befolyásolja, vagy a

ez iránt a bíróságokhoz utasítást intézzen,

adhasson

bályzatokat

hozandó

esetekben

concrét

nem

de

ki,

oly

ítéletüket

czélból,

pernek rendes menetét megakaszsza, mert ezt 12.

évi

Panaszok esetében pedig a szükséges

tilalmazza.

t.-cz.

adatok

1791.

az

az

és

fölterjesztését

ügy megvizsgálását

elren-

is

delheti.

Végre

4.

és

1887.

is,

de

a

t

eltt

hitbizományok

illeti

engedélyezése, adása,

korengedélyek

törvényesítése,

a kiskorúak nagykorúvá nyilvánítása

illette

ezen

az

ez

királyt

gyermekek

törvénytelen

XX.

évi

t.-cz.

által

a gyámhatóságokra

ruháztatott.

Mindezen ternek

jogait

a

elterjesztésére

avagy

általa

magyar igazságügyminis-

ellenjegyzése

és

gyakoroltatja,

az igazságügyi

a

király

a

rögtönítél

mellett

belügyi ministerek javaslata

és

gyakorolja,

pedig

bíráskodást alapján

ren-

deli el.

De nem menetét

áll

concrét

jogában a királynak az igazságügy esetekre

vonatkozó

rendeleteivel

rendes zavarni

1659:45., 1655 53., arra parancsokkal 1791:12. t.-cz.); a bírákat törvénytelen 12., utasítani, hogj'' miképen ítéljenek valamely ügyben (1471 (1566

:

25.,

1613

:

34.,

1618

:

13.,

:

:

1647:137., 1681:30., 1715:19. t.-cz.); személyeket és ügyeket a bíróságok rendes hatósága alól önkényesen kivonni (1486:21., 1495:15., 1647:92. t.-cz.); a 1608. k. u.

6.,

kinevezett bírákat állásuktól megfosztani, törvényellenes úton

290

nyugdíjaztatni, ítéletükért megbüntetni

(1869: IV.

t.-cz.)

;

új

bíróságokat rendeletileg szervezni vagy régieket megszüntetni

(1791

12.,

:

1869

más

politikai

Ha

a

:

IV. t.-cz.)

az ítéleteket felülvizsgálni vagy

s

;

hatóság felülvizsgálata alá vonni (1791

király

ezeket tenné,

koznék, a mi pedig által

felállított

által

a

és

a

ezáltal

ma már nem

az

is

,

törvény

hanem a

illetleg a

szervezett bíróságoknak,

törvények alapján

kinevezett

12. t.-cz.).

:

bíráskodásba

avat-

király

hatáskörébe

bíráknak

tartozik.

38. §. Folytatás Az államnak és

közbiztonság

:

a belügyi igazgatás

igen fontos feladatait

a

fentartása,

képezik

:

közegészségügy

a

terén. belrend

javítása,

a

nemkülönben erkölcsi és szellemi tökéletesedésének, mveldésének elmozdítása mert az állam csak akkor lehet kifelé hatalmas, ha bels békéje fel van tartva, ha lakosságának nagy számában és a lakosok egészséges testi fejldésében anj^agi hatalma biztosítva, ha polgá-

polgárok anyagi jólétének,

;

rainak

kedvez gazdasági

helyzetében azok

pessége és áldozatkészsége a lehet emelve,

s

teherviselési ké-

legmagasabb fokra van

ha polgárainak tudományában, erkölcsi és szellemi

képességeiben rendelkezik azon erkölcsi és szellemi ervel, mely szükséges ahhoz, hogy az állami szerveket oly egyének töltsék be, kik azon nehéz feladatoknak, melyek a közélet emberére nehezednek, megfelelni képesek.

Az

állami életnek azon körét, mel}' a fentiekre irányuló

tevékenységet foglalja magában, tágabb értelemben belügyek-

nek nevezzük.

A belügyek a szerint, hogy az említett feladatok közül melyiknek elmozdítását vannak hívatva eszközölni, közigazgatási vagy tulajdonképeni belügyi, közgazdasági és cultnrális ágakra oszlanak, és mindenik ág külön igazgatási szervezetet igényel,

hogy

e

feladatok

sikerrel

vagyis a királyi kormán3mak a

lönböz

megoldhatók

különböz

legyenek,

belügyi ágakra kü-

hatósági közegekkel kell bírnia.

Ministeriális

kormányzati rendszerünk

denik ügyágnak élén egj'-egy

értelmében

felels minister

áll,

ki

min-

ügyága

/

291

körében a királynak tanácsot

sekéntmködni van

vagy

adni,

a

király

helyette-

hivatva, épen úgy, mint a pénzügyminister

a pénzügyek, vagy az

igazságügyminister

az

igazságügyek

terén.

,

Alkotmányunk szerint a belügyek vezetésére a követministereink vannak

kez

közigazgatás

1.

a

2.

a közgazdasági ügyek élén annak

belügyi

a

a

áll

belügyminister

két

fága

kereskedelemügyi minister

a földmívelésügyi és a 3.

élén

közmveldési ügyek

szerint

;

élén a vallás- és közoktatás-

ügyi minister.

Ezen ministerek

által

gyakorolja

a király

azt a tevé-

kenységet, mely reá mint az állam fejére, a tágabb értelemben vett

belügyek terén hárul.

A

királyra

felségjogokat,

a melyek külön

király rendes végrehajtó hatal-

mánál és ffelügyeleti jogánál fogva elég hatalommal badsággal oldhassa, sítse.

bir arra,

hogy ezen is

ez az a

és sza-

téren az állam feladatait

meg-

korlátain bell érvénye-

hogy akaratát a törvények

De különben

nem

tevékenység azonban

belügyi

háruló

magában oly különös kiemelendk volnának, mert a

foglal

a hol a végrehajtó hatalom

tér,

hatalmának discretionalis természete leginkább szembetnik ezen

a

téren

legkevésbbé

formák és szigorú horlátok közé

89. §.

a

lehet

királyi

hatalmat

s

szoros

szorítani.

Folytatás: az egyházahhal szemben.

Minthogy az állam nélkülözi azt a képességet,, hogy az embernek a végtelenhez való viszonyából fakadó sejtelmeit positiv alakba öntve, polgárainak hitét és

zesse lennel

hogy szemben

és

életbe vetett

ve-

mely az embert a végtefogva elfogja, az örök

azt a hiányérzetet, érzett

meggyzdését

parán3iságánal

bizalommal

s

a szellemvilág felli positiv tanokkal

mely azt helyette végezze. kell valamely vallási rendszert elfogadnia s azt államvallássá téve, az annak megfelel intézményeket, az annak szolgáló küls szervezetet az alkotpótolja; a vallásra szorul,

Ennélfogva vagy az államnak

mánynyal összefüggésbe hozva,

saját

szervezetét és

világi

292

intézményeit

egyes

ahhoz

is

pártolnia

tartania és

alakítva, az ily vallást terjesztenie, fen-

vagy pedig meg

;

melyek tanaikat szabadon terjeszthessék talma mellett mint

kell

engednie,

hogy

szervezkedhessenek az államon bell,

vallási társulatok

s

az állam világi ha-

hatalom, mködhessenek.

lelki

Minthogy azonban az állam fennállását csak úgy biztosíthatja, hogy ha ezen vallási társulatok, egyházak felett is fensbbségét gyakorol és azoknak az állam fennállására is

mködését

hasznos

elmozdítja,

mködéstl

veszélyes

azokat

egyházak egymás közötti

maga

de

eltiltja

az

és

az ;

állam

fennállására

hogy

szükséges,

államhoz

való

az

viszonyait

az állam szabályozza és az egyházak helyzetét az állam-

ban törvény

által

meghatározza.

Ennek szükségességébl származnak azután az állam azon jogai, a melyeket az egyházak feletti felségjogoknak (iura circa sacra) neveznek s a melyek a szerint, hogy az

min viszonyok között és mily módon vetette meg lábát azon államban, különböz államokban igen különbözk lehetnek. Magyarország els királya által, annak apostoli munká-

egyház

jával téríttetett a római katholikus hitre s mindjárt kezdetben

maga

a

király

a

volt az,

likus vallást államvallássá hit

püspökségeket és kolostorokat

ki

azokat rendezte. De ezzel egyidejleg a római katho-

alapított,

is

tette és

az általa meghonosított

egyházának szervezetét a királysággal

az állam alkotmá-

s

nyával szoros összeköttetésbe hozta.

Késbbi az a

királyaink, különösen Gejza, László és

munkáját

magyar

folytatták, a

katholikus

egj^ház és a

bens hogy még ma is,

igen sokban összeforrott,

úgyannyira,

megsznt és egyház

A

államvallás

között csak lazult,

katholikus

fméltóságai,

egyház

kik mint

Kálmán, az,

szerves összeköttetésbe lépett,

a

ezen

lenni,

ln

hogy magyar állam szervezete

minek eredménye

mikor a katholikus vallás

bens

összeköttetés állam

de végképen

fpapjai

ilyenek, a

ma

is

frendiház

meg nem sznt. a magyar

állam

tagjai és

egyes

állami actusoknál, mint a koronázás, nevezetes állami functiót

végeznek.

De idközben más országba,

a melyek

itt

vallások

hívei

is

költöztek be az

egyházilag szervezkedtek, valamint a

29;í

reformatio következtében új felekezetek

s ezzel

melyeket az állam elismert,

keletkeztek,

szervezetüket jóváhagyta,

st minden

egj^házak

új

is

testületi jogaikat és

polgárára kötelezvé

tette,

hogy vagy a katholikus vagy ezen felekezetek valamelyikéhez tartozzék. Ezen alapúi a bevett vallások rendszere, mely nálunk a római és görög katholikus, a görög keleti, az evangélikus refor-

mátus, az ágostai evangélikus és unitárius egyházakata szabad

védelmén kívül azon kiváltságokban részemelynél fogva mindenkinek, a ki keresztény, ezek közül

vallási gyakorlat síti,

valamely felekezethez melyikéhez

a bevett vallások vala-

kell tartoznia és

csak

tartozók

felekezethez

bevett

térhetnek át

másrészrl bevett felekezethez mindenkinek szabadságában (1606. évi bécsi béke, 1647

áttérni

1791

15.,

:

:

áll

26.,

1848: XX.,

1868:LIII.).

A

zsidó valláson levket pedig

minden

polgári

nyekkel

egyenjogúaknak mondotta

és

vallásgyakorlatát

politikai

biztosította,

elismert vallássá

által

A többi

katholikus

keresztény

jogok

1867-ben a XVII. gyakorlatára

szabad

zsidók

a

és

ki

minek folytán

ez

t.-cz.

a kereszté-

is

az állam

lett.

vallás

ennek

felekezetek

megsznt

következtében

mellett

államvallásként

a

szere-

noha némi kiváltságait ezután is megtartotta, s az 1848. XX. és 1868. évi Lili. t.-cz. a bevett vallások kölcsönös

pelni,

évi

egyenjogúságát

De

állapította

az egyenjogúság

hogy minden bevett

meg. korántsem

vallásfelekezet

foglalja

magában

azt

egyforma viszonyban van

az állammal mert a római katholikus egyházzal szemben, melynek szervezete az állammal jobban összeforrt, de a mely e mellett az államon kívül lev római pápában látja ;

legfbb kormányzóját és törvényhozóját, az nagyobb befolyás van biztosítva az egyházi élet belügyeire nézve, mint más vallásokkal szemben, a melyek széleskör autonómiát élveznek. A zsidó vallásúak pedig nem fpásztorát,

államnak

hanem hitvelk szemben az

alkotnak országosan szervezett egységes egyházat,

községenként vannak szervezve, a miért állam

is

megint másféle helyzetben van, mint a bevett vallás-

felekezetekkel szemben.

Az egyes

vallásfelekezetek

jogállását

az államban

az

294

állam törvénye határozza meg, de ezenkívül az ország királya,

mint

az állam

különböz egyházak belkormányzati

a

feje,

ügyeit illetleg

gyakorol különös felségjogokat.

is

kör

felségjogai

római és görög katholikus

egyházzal

vannak a kirátynak a szemben. Ezen jogok együttvéve a magyar király fkegyúri jogának neveztetnek. E jogok eredetükre egykorúak a királysággal s a kereszténységnek Magyarországon való meghonosításával. Szent Legszélesebb

I.

— Hartvicus elbeszélése és más — személyesen vezette a nemzetnek

ugyanis

István

adatok szerint hitre való

megtérítését, és

maga

sítsa,

látta

dalmakkal, a miért sítését

kérte,

mindent

püspökségeket,

alapított

templomokat és

—

midn mvének

mint

katholikus

sikerét bizo-

apátságot,

építtetett

az általa alapított egyházakat

el

is,

jóakaróan

hogy ezen munkájának

történelmi

a pápa

azonföll

megadott,

—

mondja

Hartvicus

b javameger-

általi

„a római

keresztet

pápa adott,

is

melyet a király eltt vigyenek apostoli jelvény gyanánt s :

által

oly

sére

nagy nemzet

igazgassa

bízzuk,

egyházait

Isten

tért

meg.

az

Ezekért

is

az

kegyelem

isteni

úgy

népeit

és

íg}'

valóban Krisztus apostola,

én apostoli vagyok, de

szólt

egyházi,

ki

rendelkezé-

útmutatásával

mint

világi

jog

szerint."

—

Ugyanezt

fejezi ki

hamisítványnak

közt

tartott

mondja:

ezeket

a többek

által

— így Marczali

S3lvester-féle

„Nagyságodat,

bulla,

mind a

által is^

mely a többi te

érdemeidre

mind mind a jövben is feldíszíteni akarván, apostoli tekintélyünkbl megengedjük és akarjuk stb. hogy vitethesd és való

tekintetbl

örököseidet

törvényes

és

utódaidat,

most,

—

vitethessék

magad

és

maguk

eltt az apostolság jelképét, a

kegyelem vezérelni fog téged és ket, országodnak jelen és jövend egyházait rendezhesd, kormányozhasd, rendezhessék és kormányozhassák mi helyettünk keresztet, és a mint az isteni

és utódaink helyett.

" ^

Akár valódi II. Sylvester ezen bullája, akár hamis, tény az, hogy a most idézetteknek megfelel jogokat a magyar királyok néhány fejedelem kivételével, valamennyien gyako1

Marczali

^

E

:

A magy.

hulla szövegét

nemz.

tört.

I.

245.

magyar fordításban

1.

közli Horváth

M. és Ladányi

is.

295 rolták és gyakorolják

jogai a

pápák

által

is

mais,

és

királyainknak

ezen apostoli

több ízben elismertettek.

Werbczi Hármaskönyvének I. része 1 czímében a magyar király apostoli jogait a következ alapon bizonyítja Elször az egyházak alapítása okából másodszor a kereszténység felvétele okából, mivel a magyarok nem apostoli tanításra, vagyis apostolok szent be1

.

:

;

szédére, a kiknek

fejedelmét a földön

t.

i.

pápa

a

személyesíti, tértek a katholikus vallásra,

hanem

helyettesíti és

saját királyunk

szent István királynak intézkedése következtében

;

harmadszor a törvényes elévülés okából, mivel Magyarország királyai, szent István királyunk uralkodása óta a jelen idig az egyházi javadalmak adományozásának mindenkor

valóságos és békés gyakorlatában és birtokában voltak, a mi az egyház és az apostoli szent szék jogainak elévülési idejét már régen többszörösen is túlhaladta;

negyedszer mivel az országnak ezt a jogát az ország többféle szabadságával együtt 'Zsigmond idejében a konstanczi

egyetemes és nevezetes zsinat tett

fogadással

is

biztosította, a

megersítette és eskü

mint azt az

arról

szóló

alatt

bulla

nyilván bizonyítja.

Werbczi eladása

történelmi

hség

tekintetében némi

kifogás alá eshetik, de jogi értéke kétségtelen.

A

király

1.

Utólagos pápai megersítés mellett a király

fkegyúri jogai a következk

:

új érsek-

ségeket és püspökségeket alapíthat, az egyházmegyéket több

egyházmegyére oszthatja

fel

s

annak javadalmaiból ezen

új

püspökségeket javadalmazhatja. így Hartvic

szerint

közt az

esztergomi

séget,

ezek

s

szt.

István 10 püspökséget

érsekséget, némelyek

között az

esztergomi

és

szerint 9

kalocsai

s

ezek

püspök-

érsekséget

Mária Teresia 5 római és 3 görög katholikus püspökséget alapított, Ferencz pedig az egri püspökségbl az egri alapította.

érsekséget

A

és a szatmári és kassai püspökségeket

király

más egyházi javadalmakat

is

alapította.

alapíthat, régieket

vagy elpusztult egyházi javadalmakat vagy oktatási czélokra fordíthatja. így az

eltörülhet s az eltörült

katholikus

vallási

1550. évi 19. t.-czikkben a rendek arra kérték a királyt,

hogy

206

az elpusztult egyházak, káptalanok és konventek javait iskolai czélokra fordítsa.

Szerzetes kitilthat,

történt.

rendeket

megszüntethet

De

itt

már

behozhat,

az országba

annyiban

korlátolhat,

mint ez több

a

s helyreállíthat,

korlátolva van,

hogy

ízben szer-

új

zetes rendek, a melyek behozatnak, országgylésileg nyilvání-

tandók befogadottaknak, és pedig ingatlanok bírhatásának jogával vagy a nélkül, a mint ezt számos törvény bizonyítja (1687. évi 20.,

1715:73., 102., 1741:65., 1765: 43.

Minden magánkegyuraság javadalmakat a királj^ adományoz. (H.

alá

2.

1504:

10.

és 1526:21.

t.-cz.).

nem

k.

I.

Ennélfogva

t.-cz.).

egyházi

tartozó

11.

ez.

nevezi

1471 ki

18.,

:

a való-

ságos és czimzetes érsekeket, püspököket, a kanonokokat (1772. illetleg 1802. óta), a világi és szerzetes apátokat és prépostokat,

a kik a kinevezés után javadalmaikat haszonélvezik, mind-

azon jogokat gyakorolják, melyek ket alkotmányunk értelmében megilletik, és teljes fpapi hatáskört gyakorolnak, kivéve a püspököket, a kik mindaddig, míg föl nem szenteltetnek, az ordóval járó hatóságot nem gyakorolják. A pápát tehát egyedül a megersítés joga

illeti

(H. k.

I.

11.

ez.).

azonban adományozási jogát nem gyakorolhatja korlátlanul, mert több törvényünk rendeli, hogy az egyházi javak csak kanonszer kellékkel bíró érdemes honfiak-

A

király

nak és pedig ingyen adományozandók (1439:5., 1498:67., 1504 10., 1526 21., 1550 18., 1659 38., 1681 27., 1741 15. sokáig üresedésben nem hagyhatók, de hogy mennyi t.-cz.), id alatt töltendk be, meghatározva nincsen s a pápára háram:

:

lás

(devolutio) esete

sohasem

áll

:

:

:

:

be.

máskép gyulafehérvári görög katholikus érsek az érsekmegyei zsinat által, a pannonhalmi

Továbbá

benedekrendi

az erdélyi fogarasi,

fapát,

valamint

a csornai

montrei prépostok, a szerzetbeli káptalan

és jászóvári által

kijelölt

prae-

három

egyén közül, a tihanyi, bakonybéli és dömölki benedekrendi apátok pedig a pannonhalmi fapát által kijelöltek közül neveztetnek

A

ki.

kinevezett javadalmasok

más javadalmakra

is

áthelyez-

hetk, de egynek több javadalom csak igen fontos okok fenforgása esetén adományozható, mint azt több törvényünk

297 kifejezi

(1471

1723:55.

13.,

:

U98:

56.,

1500:31., 1507:13,, 1514:59.,

t.-cz.).

Végre az 1848.

évi

III.

t.-cz.

7.

§-a

értelmében minden

egyházi javadalom csak ministeri ellenjegyzés mellett adomá-

nyozható

ma

s

azokat a

király a

közoktatásügyi

vallás és

adományozza. támad az iránt, hogy valamely javadalom magánkegyuraság vagy királyi adományozás alá tartozik-e, a magánkegyuraság bizonyítandó s a praesumptio a királyi adományozási jog mellett lesz, mint ezt az 1518:15., 1553:9. és 1569:36. t.-czikkek kimondják. 3. A király a megürült érsekségek, püspökségek s más királyi adományozás alá tartozó javadalmak jövedelmét kathominister elterjesztésére és ellenjegyzése mellett

Ha

kétség

A

likus czélokra fordíthatja.

adomány

királyi

a

Kollonich-féle

törvényerre

áltar

t.-cz.

helytartótanácsi

végrendelet nélkül elhalt s javaikat

alapján birt papok hagyatékának Vs'^*^ részét egyezmény szerint, (mely az 1715. évi 16. emeltetett és az

intézmény

által

tozó apátokra és prépostokra

1784. évi 5480. sz.

a magánkegyuraság

is kiterjesztetett),

alá tar-

az állam örökli,

Va rész az egyháznak, Vs rész a rokonoknak jutván. De a király ezen javadalmasoknak, a kik különben csak a rokonoknak jutó

^'g

részrl végrendelkezhetnek,

teljes

végrendelkezési jogot

adhat. 4.

Mint az egyházak fvédnöke, a király azokat jogaik-

ban megtartja

ne hagyják :

16.

pusztulni

gondoskodik

híven

lességeiket

javadalmakat 1741

s

teljesítsék,

meg ne

(Sz.

t.-cz.)

hogy a jav^adalmasok

a javadalom helyén lakjanak, a

I.

8.,

1550:13., 1715:60., 1723:55.,

a kik a rajok bízott egyházat és javadalmat

azoknak jövedelmét zár alá veheti

engednék,

pusztuló egyháznak vagy javadalomnak helyreállítására tathatja II.

áll,

(1733:71.

t.-cz.).

A

tetszvényjog (ius placeti).

királyi

hogy a római pápának

csak akkor hirdethetk engedi, illetleg

Általános óta

köte-

terheljék, el ne idegenítsék és pusztulni

László s

arról,

nem

ki,

s

s

a

fordít-

Ezen jog abban

hatóságainak minden

rendeletei

ha a király annak kihirdetését meg-

ellenzi.

nézet,

hogy ezen jogot királyaink Zsigmond

gyakorolják, a ki 1404-ben kiadott

rendeletében s 1404.

298

évi

decretumának

terhe alatt

a

tiltja

4.

czikkében

a

büntetésének

felségsértés

küls egyházi hatóságok

rendeleteit királyi

engedély nélkül kihirdetni.

Szeredy ezzel szemben azt állítja, hogy ez tévedés, mert Zsigmond eme rendelete csak azt foglalja magában, hogy mástól, mint a s

ne bírhasson

egyházi javadalmat senki se

királ3^tól,

hogy sem egyházi, sem

;

kérjen

világi úr a királyon

kívül a hullásoknak, (a kik alatt a pápától adomán3Íeve)ekkel

értendk), javadalmakat ne adhasson, hogy a római

ellátottak

curiától jöv bármely rescriptumok .,tam in causis beneficialibus, quam in aliis quibuscunque causis litigiosis sacris vei profanis

emanata, vei obtenta", ezentúl érvénynyel ne bírjanak és végi,

hogy

mostani

e

van

rescriptumokról,

a

s

mindennem

kibocsátott

ellenére

legyen.

hanem csak javadalmi

szó,

kozó

rendelet

érvénytelenné

rescriptum

Itt

nem

tehát

király

e

placetumról

kérdésekre vonat-

és peres

részben

kívánja

jogait

megvédeni. Ezzel szemben csak azt jegyezzük meg, hogy ha a király-

nakjoga tését

ugyanezt

akkor joga

volt

bármely rescriptumra

De az államhatalom természetébl

tenni.

hogy az államnak,

kezik,

vonatkozó rescriptumok kihirde-

volt a peres kérdésekre

megakadályozni,

és így a királynak

is

követ-

is

ffelügyeleti

§.), kétségtelen joga van minden állami hatalomnak az állam polgáraihoz szóló bármely

jogánál fogva (lásd 31.

vagy

külföldi

intézvényébe

nézve

bármely

hátránynyal

pápától, akár mástól,

mennyiben

s a

betekinteni,

az

akár a

megakadályozni.

Ennél-

járhatnának,

kihirdetésüket

azok az államra jöjjön

fogva az államot államjogi szempontból a tetszvényjog

denkép

megilleti,

akár volt az gyakorlatban,

nem.

elismerte az egyház, akár

A

tetszvényjog a gyakorlatban a legenyhébb

hogy a placetum megtagadtatott

alkalmaztatik, és

újabban csak egy eset fordult el, a mikor káni zsinat határozatai

nem

ennélfogva hazánkban

ki

III.

A

görög

minthogy azok *

Szeredy

:

nyerték

sem

keleti és

teljes

min-

akár nem, akár

meg

formában volna, erre

1870-ben a

vati-

a királyi tetszvényt,

hirdettettek.

a protestáns egyházakkal szemben,

autonómiát élveznek, a királynak sem

Egyházjog

I.

242

— 244.

II.

299

javadalomadományozás, sem az egyházalapítás terén az elbbiekhez hasonló nem jogai nincsenek. Ezen egyházakat ugyanis nem a királyság honosította meg és látta el javadalmaka

ezen egyházakra fkegyúri jogokat

kal, és így

A görög

keleti

nem

is

szerzett.

egyház fpapjait az egyházi consistoriumok ket államfi minségébl kifolyólag csak

választják, s a király

de

megersíti,

fpap megersítését meg

a megválasztott

is

tagadhatja.

A protestáns

egyházak püspökeinek, superintendenseinek, fgondnokainak és ffelügyelinek megválasztását pedig

világi

inkább csak tudomásul veszi, mint megersíti.

De

ffelügyeleti jogánál fogva a király ezen

consistoriumain, illetleg biztos

világi

és a zsinati

képviselteti,

által

egyházak

ellenrzés czéljából magát

zsinatain

határozatok csak

megersítés után lesznek érvényesek. IV. Az egyház körüli felségjogok közé számíthatók még a) az egyházvédjog, melynél fogva az államot az egyház feletti legfbb oltalom illeti meg h) a megelzési jog (ius cakirályi

;

melynél

vendi),

fogva az

eredhet

netalán

rendszabályok

sérelmek

állam

magát az egyház részérl

ellen

elleges intézkedések, óvó-

által biztosíthatja

hoz az egyház visszaélései

;

c)

a felehhezési jog az állam-

ellen (appellatio

tamquam ab abusu)

d) a hitíjítás engedélyezésének joga (ius reformandi), melynél

fogva az államtól

enged-e és

min

függ meghatározni, feltételek

alatt

zetnek szabad vallásgyakorlatot

vájjon saját területén

valamely

;

e)

keresztény feleke-

a ftulajdonjog, melynél

fogva az egyházi javadalmakat az állam megadóztathatja.

Mindezen jogok azonban az államhatalom természetébl folynak

és vitatásuk inkább az egyházjog,

mint az államjog

továbbá nem a király személyét, hanem az államot

körébe

esik,

illetik,

mely ezeket úgy kormányzati, mint törvényhozási vagy

bíráskodási

úton

természetes

útján az egyházakkal

gyakorolja, a miért e

munka

is

hatalmánál fogva illet szervei

szemben követett

ezeknek

bvebb

politikájához képest

fejtegetésébe bocsátkozni

keretében feleslegesnek tartom.

Dr. Ferdinandy Gejza

:

A

királyi méltóság.

20

A

V. Rész.

király mint az állami souverainitas

és egység

kifejezje.

§. A szent korona egész területén hirdlyi hatalojri egy és ugyanaz.

4:0.

A magyar nemzet

küls

által

letkezett,

hazánk területének

mai

állam

a

magyar

a

ezer év eltt véghezvitt meghódítása folytán ke-

de annak külsleg

István alkotta királyság adott

is :

egységes képet csak a szent

mert ez teremtett benne az állam

egész területére kiterjed egységes és a királynak mindenkire

egyaránt

kiterjed

kifejezésre zetet

hatalmában

egységében

egyöntet szerveaz állam egész területe felett a ma-

mert ez biztosította

;

személyének

és

jutó s az egész államot átható

gyar nemzet uralmának fenmaradását. Mihelyt azonban biztosítva volt az állami egység, mihelyt megszilárdult a királyság

a

fiatal

állam hatalmát

a

s általa

már

is

magyar nemzet uralma,

kiterjesztette idegen

népekre és

országokra.

Ezen országok, tott

nem

Horvátország

s a

—

mint a szent László

Kálmán

által

által

meghódí-

meghódított Dalmatia,

—

nem hanem az

kerültek közvetlenül a nemzet birtokába, lakosságuk

olvadt

egybe a magyar

társadalommal,

nemzeti

állam részévé a királyi hatalom közvetítésével váltak az

által,

hogy elismerték a magyar király végrehajtó s bírói hatalmát magyar törvényeknek, nemkülönben a magyar király tisztviseli kormányának, de közöttük és az állam anya-

s alávettettek a

terletének

lakossága

között

nem

hanem a magyar szervezetnek a magyar királyság volt a kapocs,

a közös

király iránti

nemzeti

hség

érzület

és a

küls

álladalmi szervezetéhez való

simulása és szervezeti összeforradása. 20*

302

Ezen

meghódolt országok

törvényeinkben Ma-

régibb

gyarország alávetett részeinek (Partes subjectae), újabb törvé-

nyeinkben kapcsolt részeknek (Partes annexae), neveztettek s a

és közigazgatási

állván,

azzal

kormányugyanazon fhatalom alatt

Magyarországgal törvényhozási,

tulajdonképeni

zati

tekintetben

egy államot alkottak

megfelelen

különállásuknak

de társadalmi és

;

területileg

elkülönítve

területi

igazgat-

tattak.

Ezeken

kívül

még más országok

is

kerültek a

magyar

melyek azonban küls szervezetükben állami különállásukat továbbra is megtartották, de a magyar királynak fensbbségét s ezzel a magyar államnak hatalmát maguk felett elismerték, ennek kifejezésére évi adót

király fönhatósága alá, a

fizettek

és

háború

támogatni tartoztak.

a magyar királyt segédhadakkal Ezek az úgynevezett hbéres orszá-

esetén

—

gok, mint Ráma, Szerbia, Bulgária, Cumania, Halics és Lodomeria, inkább csak nemzetközi kapcsolatban

voltak az anya-

mely nemzetközi kapcsolat megóvására területükön egyes várak és környékük, az úgynevezett véghelyi bánságok, közvetlen magyar igazgatás alatt állottak és magyar katonasággal voltak megrakva. országgal,

semmint

államjogi

viszon3^ban,

De nemcsak a késbbi hódítások okozták azt, hogy a magyar állam területe nem egységes országnak, hanem különböz részekbl alakúit birodalomnak tnt fel, hanem az is, hogy az ország egyes részei, melyek a központtól távol estek (mint Erdély és a régi Slavonia, vagyis a mai Horvátország),

külön vajdák vagy bánok

igazgatása alatt állottak, s részint

a geographiai helyzet, részint az egyes területeknek adott váltságok is

magának az anyaország

ki-

területének homogenitását

megszntették.

A magyar

három különböz jogálmagában, u. m. elször az anyatefületet, mely mintegy az állam magvát képezte, mert itt tartózkodott az államalkotó nemzet zöme s ez birt a legegyöntetbb szervezettel is másodszor az úgynevezett kiegészít részeket (mint Erdély és a régi Slavonia), melyek az anyaállam

területe tehát

lással biró részt foglalt

;

országgal hasonló intézményekkel éltek, de területileg elkülöközigazgatási részt képeztek, avagy közvetlen katonai

nített

303

igazgatás alatt állottak, mint a véghelyi bánságok a kapcsolt részek (mint

nemcsak

elkülönített

területileg

anyaország

harmadszor

;

Horvát- és Dalmátországok),

és a kiegészít

közigazgatással,

részektl

fejldött közigazgatási szervezettel

eltér

és

melyek

hanem az más alapon

birtak.

is

Ezekhez járultak negyedik alkatrészekként a hbéres magyar szempontból tekintettek az állam

országok, melyek csak

nem képezték a magyar állam állam fönhatóságát elismert külön államok voltak, hol szorosabb, hol tágabb kötelékekkel fzve részeinek, szorosan véve pedig

területét,

hanem a magyar

az anyaországhoz, néha kapcsolt részekké válván, mint Halics Nagy Lajos alatt, néha teljesen elszakadván, mint Szerbia

Gejza halála után, mint Cumania a moldovai és havasföldi vajdaságok megersödésével. II.

A magyar említénk,

királyok, a mint már a IV. rész 26. §-ban ügy Magyarországnak, mint kapcsolt részeinek

hbéres országainak királyi is. Ebbl azonban nem lehet

czímeit

is

viselték és viselik

arra következtetnünk,

is

és

ma

hogy ezen

országok és Magyarország között egyedül a fejedelem személyének

közössége

összefz

képezte az

országok együttvéve egy államot

kapcsot

képeztek

s

;

mert ezen

mert valameny-

nyien a magyar államot képvisel szent koronának voltak és

vannak

alávetve, tehát a

mennyiben a

király hatalma felettök

valóban érvényesül, ezen királyi hatalom csak egynek,

t.

i.

a

magyar király hatalmának tekinthet. Vagyis más szavakkal, a magyar szent koronához tartozó egyes országoknak, kivéve Magyarországot,

csak

méltósága

királyi

is,

czíme

királyi

mert ez

maradt

már akkor

fenn,

a magyar király ez országok királyának czímét

Hogy ezen alkotmányjogi elbb

a múltra

kell azt

de

nem

micgszünt, a mikor felvette.

tételnek igazságát kimutassuk,

kimutatnunk

s

csak

azután

lehet a

jelenre.

A muUra 1868. évi

a

XXX.

nézve, t.-cz.

t.

i.

a királyság

II.

századától egész az

meghozataláig, ezen

küls formaságokból, mint

igazsága ügy biró alkotmány-

tétel

béltartalommal

intézményekbl következik. 1. A magyar államhatalom és a királyság jelvénye, Magyarország szent koronája, a kapcsolt részekben is a

jogi

t.

i.

ki-

304

rályság jelvényének

tekintetett,

Kálmán királynak

véve

Bielogradban

llü2-ben

Dalmátországok királyává történt koronáztatását, lön koronázás

nem

tiltakoztak az ellen,

—

ki-

Horvát-

és

ezen országok részére

— soha kü-

részek rendéi sohasem

volt s a kapcsolt

hogy országuk Magyarország

szent koro-

nája földjének, részének vag)' országának (Terrae et dominia

—

Partes, Rágna et proCoronam pertinentia ^ ad Sacram Coronam Hungáriáé pertinentes),^ vagy

ad sacram vinciáé

;

Magyarország kapcsolt avagy alávetett részének, országának^ tartományának (Regnum Hungáriáé Partesque, Regna et Provinciáé eidem annexae,^ vagy sibi subjectae) ^ neveztessék, a magyarok elnevezése úgyszintén az ellen sem, hogy alatt értessenek,^ vagy Magyarország szent koronájának alávetett nemzeiiségíi embereknek (sacrae Coronae Regni Hungáriáé

k

subjectae nationis homines)

azon

járultak

^

neveztessenek, s

maguk

a melyek

törvények alkotásához,

ily

is

hozzá-

nevezet

ket. ugyanazon formák között gyakorolta hatalmát a kapcsolt részekre, st a hbéres országokra nézve is, a menynyiben ugyanazon királyi pecséteket használta ott is, a melyeket itt, és ugyanoly formában, ugyanazon egyházi és világi alatt említik 2.

A

király

fméltóságviselk nevének elsorolása

mellett adattak ki privi-

légiumaik.

A nemesség, mely fképen

3.

alapúit s

királyi

a melylyel a politikai jogok

adományozáson

teljessége járt, a szent

korona egész területén egy és ugyanaz volt, t. i. a magyar. országgylés egyetemes hatalomköre a szent 4. Az korona egész területére kiterjedt, a mibl önként következik,

hogy a

király törvényhozási

felségjogai

úgy Magyarországra,

valamint kapcsolt részeire nézve egy és ugyanazon fejedelmi

méltósággal járó jogkört képeztek. 5.

Egy

ugyanaz

és

volt a királyi

1

1486. évi 32.

2

1723. évi

1.

t.-cz.

1.

'

1723. évi

2.

t.-cz.

bevezetés és

*

1537. évi 29.

t.-cz.

5

1741. évi 61.

t.-cz.

^

1523. évi 17. t-cz.

t.-cz. §.

3.

§.

hatalomkör jogalapja,

306'

a

mennyiben a választás korában a

gylés egy

királyt

ugyanazon ország-

választási aktussal emelte trónra,

1687. óta pedig

ugyanazon tronörökösödési törvény alapján követkea trónon, és a királyi teljhatalom ugyanazon koronázás

a király zett által

ruháztatott a királyra

a kapcsolt

részekre

nézve

épen

úgy, mint Magyarországra nézve.

Egy volt tehát a királyi katalom gyakorlásának formája, egy a királyi hatalom- jogalapja, egy volt átrtiázásáíiak aktusa és lígyanazok voltak korlátai ; emiélfogva Magyarország szent koronájának összes országaiban egynek kelleit lenni a királyi hatalomnak is, ez pedig csak a magyar királyé lehetett. Az 1868. évi XXX, t.-cz. azonban a magyar állam részeinek összetételén és e részek egymáshozi viszonyán sokat volt

változtatott.

Már elzleg, megváltozott dítás

:

t.

i.

a mohácsi vész óta a helyzet nagyon

mert a hbéres országok fképen a török hó-

következtében a szent koronáról lefoszlottak, a régi Horvát-

ország török fönhatóság alá került, Dalmátia a magyar koronára tényleg végképen elveszett. régi Slavonia

Horvátországnak

A

XVII. századtól kezdve a

neveztetett

el

s

a XVIII. szá-

zadtól kezdve az új név fölvételével a régi Horvátország jogállását is felvette, Slavonia neve pedig a Dráván túl fekv magyar megyékre szállott. Erdély még a XVI. században elszakadt a magyar koronától s noha a XVII. század végén visszakerült is a magyar királyok hatalma alá, Magyarországgal

egész 1848-ig, jobban

nem

mondva

1868-ig

nem

egyesíttetett,

ha-

mint külön fejedelemség kormányoztatott s királyaink az

„Erdély fejedelme", Mária Teresia óta „Erdély nagyfejedelme" czímet

is

fölvették a

Ezek

magyar

király többi czímei közé.

szerint az 1848. év akként találta Magyarországot,

hogy az egykori kiegészít részek delemség, a régi Slavonia jogállását

—

már kapcsolt

megyék Slavonia neve állottak

;

a

Duna

és

—

közül Erdély külön

feje-

átvévén Horvátország nevét és

Dráván túli magyar a horvát bán igazgatása alatt

rész volt és a

alatt

Száva menti

tengerig az ország és kapcsolt

déli

részek

részeitl

pedig

elszakítva,

egész

a

mint ka-

tonai határrvidék, a bécsi haditanácsnak voltak alávetve, végre

a Mária Teresiától adományképen nyert Fiume város és kerü-

806

léte

külön

mint

(separatum

test

corpus)

Magyarországhoz

tartozott.

Erdély az 1848. évi pozsonyi

és Kolozsvári

Vll.

törv.-

I.

czikkel az anyaországgal egyesíttetett, de Horvátország a

ma-

gyar koronától elpártolván, az osztrák sereghez

csatlakozva,

a magyar

nemzettel

s

1867.

kiegyezés

évi

redt horvátok

ban

háborúba bonyolódott

nyílt

megköttetett, a

nemzeti

nemzeti

az éb-

szerzdése már elrehaladt stádium-

vala.

Az Az ezen

1868. évi törvényhozás újra rendezte a viszonyokat. évi XLIII.

Erdél3mek

t.-cz.

az anyaországgal

egyesítését megvalósítván, a Királyhágón

túli

részek

a szent korona külön országaként szerepelni.

ban a Slavoniának

Dráván

nevezett

az egykor Slavonia új

midn

öntudatra

neve

alatt

t.-cz. -ben

Nem

így azon-

magyar meg3'ék

túli

és

kiegészít részként szerepelt

Horvátország, mely az új Slavoniával

XXX.

való

megszntek

együtt az 1868. évi

szabályozott új jogállást nyert.

Ezen országok ugyanis 1867 óta nem kapcsolt részeknek, hanem társországoknak neveztetnek, a horvát-szlavón politikai

nemzetnek

ismertetik

Horvát-Szlavonországok

el

a

(1868:

belügyre,

XXX.

t.-cz.

vallás-

59.

§.)

és

közoktatás-

és

ügyre autonóm törvényhozást és autonóm beligazgatást

nj^er-

úgy hogy ezentúl a magyar állam fentartásában az államalkotó magyar nemzet mellett a hov^ki is, bár nem teljes és nek,

tökéletes, de külön nemzeti szervezet mellett érvényesül.

Ma

tehát,

—

a katonai határrvidéknek

1871-ben meg-

—

az 1868-

ban törvényesített alapon a magyar szent korona

országai

kezdett és 1881-ben befejezett polgárosítása óta,

három elemet foglalnak magokban, u. m. az erdélyi részeket Horvát- és Szlavonoris magában foglaló Magyarországot, szágokat mint társországokat és a külön testet képez, de Magyarországhoz tartozó Fiumét. :

A

társországoknak

az

1868.

évi

XXX.

t.-czikkel

bályozottjogállása és széles kör, a törvényhozásra

is

sza-

kiterjed

autonómiája következtében tehát fölmerül a kérdés, vájjon a

—

az 1848 eltti mint magyar király gyakorolja-e, alkotmánynak megfelelen vagy pedig a társországoknak újabban keletkezett autonóm király

ezen

országokban

—

királyi

—

hatalmát

307

alkotmánya

—

következtében

mint

Horvát-Szlavonországok

királya.

Az

1868. évi

XXX.

ugyanis oly intézkedéseket

t.-cz.

magában, a melyekbl els

foglal

hogy a

keztetni,

is

pillanatra arra lehetnek követ-

király kétféle hatalmat gyakorol a társországok

területén, és pedig a

magyar

eltt külön törvényhozás

mellett a társorszá-

királj^ét s e

gok királyáét is. Horvát-Szlavonországok

nézve ugyanis 1868.

területére

nem volt

s

ez országok közgyléseiken

csupán szabályrendeleteket alkothattak, a melyek az ország-

gylésen

alkotott

nem ellenkezhettek továbbá nem birtak s a bán csak katonai

törvényekkel

külön országos kormánynyal

;

és polgári helyi hatóságot gyakorolt

;

végre legfbb fokü bíró-

ságuk is a magyar kir. kúria vala. Az 1868. évtl kezdve azonban a társországok az államhatalom bizon3'OS körére, u. m. a belügyre, vallás- és közoktatásügyre és az igazságügyre külön

országos kormányt, külön országgylést zati,

hanem törvényhozási autonómiát

szolgáltatás tekintetében

—

is

s

nemcsak kormány-

kaptak, végre igazság-

—

eltekintve a tengerészeti jogtól

teljesen önálló bíró szervezetet nyertek.

Ennélfogva ügy tnik

mintha 1868. óta a Magyar-

föl,

országgal közös ügyek terén a király a magyar király hatalmát, az autonóm ügyek terén pedig úgy törvényhozási, mint közigazgatási és bíráskodási tekintetben, a horvát-szlavón király

hatalmát gyakorolná.

Továbbá az 1868.

XXX.

évi

t.-cz.

§-ában „Magyar-

2.

ország s Horvát-Szlavón Dalmátországok királya" említtetik, a

mi azt a

látszatot

okozza,

mintha

itt

két

királyi

méltó-

ságról volna szó, mely két méltóságot egy személy visel.

§-ban kimondatik, hogy a koro-

Úgyszintén ugyanezen názási mellett

oklevél (felavatási hitlevél)

horvát

nyelven

Dalmátországoknak

is

is

eredetije a

magyar szöveg

és Horvát-Szlavon-

szerkesztend s abban ezen országok integri-

kiadandó

tása és országos alkotmánya

következtében a királyi hitlevél

is

biztosítandó.

két, általában

Ezen rendelkezés

azonos tartalmú (de

a társországok területi integritásának és alkotmányának külön

kiemelése

folytán esetleg

levéllé látszik

szétválni s

részben eltér szöveg) külön

ennek

hit-

folytán a királyi hatalom

is

308

tnik föl, mintha a társországokban nem a magyar király, hanem a társországok királya adná ki az alkotmánybiztosító hitlevelet s ebbl folyólag mintha a társországokra olybá

külön

hatalom érvényesülne.

királyi

A

64.

pedig elrendeli

§.

:

hogy a magyar korona országai

veretend pénzeken a királyi czímbe a „Horvát-Szlavón a mi szintén azt és Dalmátorszagok királya" czím is kiteend látszik föltüntetni, hogy a magyar király személyében két királyi méltóság és hatalom egyesül a magyar korona országain bell. által

;

Mindez elég okúi szolgálhatott a horvát állami önállóság fell keletkezett ábrándok létrehozatalára, s a horvát kiegyezési törvény, következtében szent István koronáján szembe-

tn

repedés támadt.

Annak megítélésére, hog}' a társországok autonómiájában a magyar vagy a horvát-szlavón király hatalma érvényesl-e, elbb a társországok autonómiájának eredetét és jogalapját kell meghatározni.

A társországoknak ügy autonóm törvényhozási, mint kormányzati és bíráskodási hatalma a magyar országgyléstl származik,

jogalapját

az 1868. évi

XXX.

t.-cz.,

tehát a

ma-

gyar törvény képezi, mert hiszen csak ez a törvény ismer el elször horvát-szlavón politikai nemzetet, országgylést és törvényhozást,

szlavón jogilag

mert

ezen

országgylés,

nem

létezett.

maga az a horvátegyezked fél szerepel, törvény nem állít föl horvát-

törvény

mely

itt

S ha ez a

eltt

mint

szlavón királyi méltóságot és királyi hatalmat, akkor ilyenrl szó sem lehet, mert 1868. eltt ilyesmi nem létezett. Lássuk tehát, vájjon lehet-e a törvény szavaiból és ren-

delkezéseibl ilyen királyi hatalomra következtetni. 1. A törvény 2. §-ában Magyarország királyának ,,Hor-

vát-Szlavon-Dalmátországok n-em egyéb helytelen király között

nem

királya" -val

szavakban csak azért emeli

létezését az

való

szembeállítása

szövegezésnél, mely az ellentétet a két

intézmények

által

ki,

hogy

ily

ellentét

annál inkább kiemelhesse az

hogy a koronázás a szent korona összes országaira nézve egy és ugyanazon koronával és koronázási cselekménynyel megy által,

végbe.

A

helyes

szövegnek így kellene

szólania:

„a

király

300

Horvát-Szlavon-Dalmátországokra," vagy

Magyarországra és .,

Horvát-, Sziavon- és Dalmátországok királya egy ugyanazon koronázási cselekménynyel koronáztatik meg s

Magyar-,

és

a szent István koronája alatt álló összes országok részére egy

koronázási hitlevél (nem pedig mint a törvény mondja

koronázási oklevél)

Ha

meg

állapíttatik

közös

:

s állíttatik ki."

egy a korona, mely a királyi hatalmat jelképezi, ha

egy a királyi teljhatalom átniházásának aktusa, akkor egynek

a királyi hatalomnak

kell lenni

Ezt a

megersíti

társországok

a 61.

noha

hogy

elrendelvén:

belügyeikben

közt

határaik

is. is,

§.

országos

saját

egyesit színeiket és czimeröket használhatják, mindazonáltal czimeröket a szent István koroíiájával fedve. Mit akar a szent korona jelenteni Horvát-Szlav^onországok czimere felett, ha

nem

azt,

magyar 2.

hogy ezen országok

autonóm ügyeikben

is

a

?

A

hogy „a koronázási

törvény azon

magyar szöveg

oklevél a

szerkesztend,

adandó

fölött

király királyi hatalma érvényesül

rendelkezése,

mellett horvát eredeti

szövegben

Horvát-Szlavón- és Dalmátországoknak

is

is

ki-

abban Horvát-Szlavon- és Dalmátországok integritása és alkotmánya is biztosítandó", szintén csak nem elég világos szövegezés, mert hiszen a társországok alkotmánya és s

integritása

a

magyar szöveg

Helyesebben tehát

íg}'

hitlevélben

is

biztosítva

kellene szólni a törvénynek

názási oklevél, melyben

Horvát-Szlavon- és

;

van.

„a koro-

Dalmátországok

integritása és országos alkotmánya is biztosítandó, a magyar szöveg mellett horvát eredeti szövegben is szerkesztend és Horvát-Szlavon-Dalmát országoknak is kiadandó".

A mint

törvény

rendelkezése

ezen

consequentiája

annak,

hogy

különben az 56.,

57.,

nem 58.,

egyéb, 59. és

nemcsak a társországok területére, polgáraira és autonóm hatóságaira, hanem általában mindenütt, a hol a társországokra vonatkozó ügyek intéztetnek, a magyar nyelv

60.

§§-okban

mintegy az állam hivatalos nyelvévé szükséges, hogy a hitlevél e nyelven is

mellett a horvát nyelv

van

téve,

tehát

is

A

horvát nyelv

mint

eredeti

kiadassék.

külön

hitlevél,

hanem a magyar

horvát nyelv kiadása.

hitlevél tehát

nem

király által kiadottnak csupán

310

3.

A

törvénynek azon a

náltassék,

hogy a pénzeken

rendelkezése,

„Horvát-Szlavon-Dalmátországok

királya" -nak czime

is

szemben a

hatalom

korona egységével

királ3'i

hasz-

kettssége mellett mit sem bizonyíthat és más, nevezetesebb küls formaságok által is bven van paralisálva. így a) a királ^n

h)

a

„ínagyar

magyar

c)

és a

gok

király pecsétéi

hatóságok

horvátországi királyi'^

a melyek a társországok terüle-

pecsétek,

tére használtatnak, a

jelzvel élnek

és a horvát

a horvát-szlavón minister „magyar

magyar

honvédség

;

királyi'"'

minister

ministerek, akár kiterjed hatóságuk a társorszá-

területére, akár

nem, egyaránt csak magyar

királyi minis-

tereknek neveztetnek. 4. A horvát-szlavón illetség magyar honosok csak magyar nemességet kaphatnak, a királynak horvát nemességadományozási joga nincsen, az alattvalói viszony és az állampolgárság egy és ugyanaz (1879. évi L. t.-cz. 1. §.), és így az uralkodói hatalomnak is ugyanannak kell lenni. 5.

A

horvát-szlavón

magyar zászlós ur bánja, a kit

a

áll,

t.

a

királ}''

országos i.

magyar

§.),

évi

XXX.

t.-cz.

ennélfogva autonóm kormányzati hatáskörét a magyar

alkotmány alapján a magyar 6.

is

királyi ministerelnök ajánla-

tára és ellenjegyzése mellett nevez ki (1868.

51.

ma

kormányzat élén

Horvát-Szlavon-Dalmátországok

királytól nyeri.

ma

Végre

Magyarországra és

király királyi hatalmát

a

társor-

ugyanazon trónöröklési törvény alapján birja, mert nem a horvátok által 1712-ben hozott közgylési határozat, hanem az 1723. évi 1. és 2. t.-cz. azon jogalap, a melyen a király a társországok fölött királyi hatalmát nyeri.

szágaira

is

A midn detteti,

a

midn

hivatalnokait,

dn

bírói

a

autonóm

bánt

a

horvát

teszi,

gyakorolja,

autonóm hatóságok

gyakorlásának

ugyanazok.

mindezt

magyar

mert a szent korona országaiban a

és átruházásának aktusa, korlátai

és

törvényeit szentesíti s kihir-

valamint a horvát ítél bírákat kinevezi,

felségjogait

minségében hatalom

országgylését

tehát a király a társországok

Összehívja, feloszlatja,

formái,

a királyi

a mikirályi királyi

hatalom jogalapja

nemkülönben annak

alkotmányos

311

Ennélfogva a királyi hatalom Maíiyarország si:eiit koronájának összes országaiban egy és ugyanaz, t. i. a mag^^'ar

a

királyé,

„Horvái-Szlavon-Dalmátországok

pedig puszta

„Erdély

csak

akár

czim,

királya^

czim

nagyfejedelmé"-nek

a czime.

A magyar hirdly

41. §.

az osztrák császár

és

hét uralhodó egy személyben. Nagy

Királyaink

Lajostól kezdve

részint örökösödési

más államok hogy ezen államok elvesztették volna függetlenségüket, vagy hogy azok hatalmának Magyarország alávettetett, azokkal egyesíttetett volna.

jogon, részint választás következtében gyakorta

méltóságát

királyi

is

Nagy Lajos

viselték, a nélkül,

1370-ben Lengyelország királyává

ezen méltóságát a magyar királyi

tatott és

válasz-

méltóság

mellett

1382-ben bekövetkezett haláláig viselte. Utódja, Zsigmond, lasztatott s is

német-római császárrá vá-

1410-ben

örökösödés útján 1419 ben Csehország koronája

reá szállott. Albert, a ki cseh király

is

volt,

1438-tól szintén viselte

a német-római császári koronát, utódja

V.

Albert

László,

fia,

trónra.

egyúttal Csehország királya

1479-ig Mátyás

1477-ti

Ulászló pedig mint

meg a magyar

Lengyelország királya választatott volt és

I.

vi

is

elte

ezen

is

királyi mél-

tóságot.

Az utána következ cseh királyok

szintén

ban megválasztott az

osztrák

berezegi

koronáját viselték, is

I.

II.

is

s ennek fia, II. Lajos, mohácsi vész után 1526-

Ulászló

voltak, a

valamennyi utódai pedig

Ferdinánd és

hatalmon

hanem

nemcsak

Csehország

német-római

császárokká

kívül

egyúttal

megválasztattak.

Az, hogy tett

több állam fejedelmi

magyar királyok

fejedelmi

személyében

méltóságokat egygyé

nem

méltóságának az emlívaló

találkozása

olvasztotta,

ezen

már csak

egy körülménybl is természetesen következik, hogy úgy a német-római birodalom egész 1804-ig, mint Magyarország 1687-ig választó monarchiák voltak, és így több abból

az

Íil2

fejedelmi hatalomnak egy physikai személyben való

találko-

zása csak esetleges vala. Igaz ugyan, hog}- 1687-tl kezdve, a mikor

az elsszülöttségi

már

magj^ar korona

ugyanazt, a

illette

de

ki

örökösödés kimondatott, a

fiági

magyar trónöröklési törvény

a

szerint

az osztrák örökös taríomán3'ok ura volt

a két trónöröklési rend azonossága törvényben kimondva

nem

hanem csak véletlenül találkozott. De az 1723. évi 1. és 2. t.-czikkek már azt is kimondották, hogy Magyarország királyi székén mindig az követvolt,

kezzék, a

az ausztriai ház örökös tartományaiban az ott

kit

megállapított

örökösödési rend szerint

Mag)'arország cs kapcsolt

tartományok viszonosan

részei,

is

illet

a trón, s hogy

valaniini az osztrák

együtt és

örökös

elválaszthatlannl

hirtok-

landók.

Felmerül

tehát a kérdés, vájjon lehet-e

hogy

vetkeztetni,

fejedelmi méltóság,

a két

királyé és az osztrák örökös

sanctio következtében

ebbl t.

i.

arra kö-

a magj^ar

tartományok uráé, a pragmatica

egygyé

vagy pedig azok kü-

olvadt,

lön méltóságok maradtak.

Ezen kérdésre azonban

Az

azok egy

m.íg ellenben a

különböz hatalom

méltóság

mányok urának

A

és character kizárja azt,

fejedelmi méltósággá olvadjanak

to-

hogy

össze, a magj^ar

sem egyesülhetett az osztrák

örökös

tarto-

kettt egy

uralkodói méltóságával, habár a

fejedelmi személy viselte

más

magyar királyság

közhatalmü királyság maradt. Minthogy

korlátolt

is

pedig a két

királji

megadni.

a feleletet

osztrák örökös tartományok ura patrimoniális jelleg

absolut uralkodó volt,

vábbra

könny

is.

magj'ar királyi méltóságnak különállása és teljessége

körülményekbl

is

szembeszöken

kitnik, de ezekrl

majd alább szólandunk.

A

helj'zet

Ferencz királyunk

sem változott, lemondván a római

akkor

a

1804-ben

mikor

méltóságról

császári

és felvévén az ausztriai császár czímét, megteremtette a mai ausztriai

továbbra

császárságot. is

csak

az

Mert

Magyarországon

eddig gyakorolt korlátolt

a

fejedelem

hatalomkört

gyakorolta, holott az új császárság absolut uralmú monarchia volt,

ez pedig kizárja azt,

hogy a personalis unió a

mag3''ar

313

hogy a

között hatalomkör

hatalom

császári

az osztrái<

és

királyi

confusiót idézzen el,

egygyé

két fejedelmi méltóság

olvadjon össze.

Mindez Károly

eléggé

római

jutott

abban

magyar

király

kifejezésre

mint

császár,

II.

Ferencz római császár

I.

Ferdinánd

mint magj'ar király

VI.

Károlynak, Ferencznek,

I

magyar

mint

pedig

császár

osztrák

hogy

is, III.

király

V. Ferdinándnak neveztetett.

A midn

1848-ban

Ausztria

ugyanakkor Magj^arországon a melyek a magyar

is

alkotmányt

kapott,

oly intézmények léptek életbe,

is

még

király fejedelmi méltóságát

éleseb-

ben elkülönítették az osztrák császári méltóságtól, és a mily

mértékben közeledett a két fejedelmi méltóság egymáshoz az által, hogy mind a kett alkotmányossá lett, épen olyan

mérvben

az

távolodott

hogy mindazok az ügyek, a Ma-

által,

melyeket eddig az osztrák császár minden jog ellenére gyarországra s

nézve

is

az osztrák közegek

végeztetett,

által

magyar király hatalomkörét megsértette, a fügmagyar felels ministeriumnak s ezzel ismét a magyar

ez által a

getlen

királynak hatáskörébe kerültek.

Az változás

külügyet,

1867.

Az

be.

hadügyet

a

Ausztriával

következtében

kiegyezés

évi

következett

és

ezen évi XII.

azonban

kettre vonatkozó

a

közösen intézendnek mondja

pénzügyet ezen

ki és

sok

ugyanis a

t.-cz.

ügyek

végzésére közös minisztériumot alkot, továbbá mindazt, a mi a

hadsereg

vezérletéhez,

vezényletéhez

tartozik, az egész hadseregre

dnek

ismeri

Az

nézve

O

és

belszerv^ezetéhez

Felsége

által

intézen-

el.

1867.

év.

XII.

Magyarországra, mint

t.-cz.

tehát bizonyos

nézve egy

Ausztriára

ügyeket úgy és

ugyanazon

kormányzati actussal rendel végeztetni, minek következtében a magyar király

és az osztrák

császár uralkodói cselekmé-

nyei között több érintkezési pont keletkezik.

sített

az

Felmerül tehát a kérdés, vájjon az 1867-ik évben léteközjogi alap következtében a magyar királyi méltóság

osztrák

közösségében is

császári

méltósággal

a fejedelem

személyének

összeolvadt-e egymással, vagy pedig

továbbra

külön fejedelmi méltóságok maradtak önálló hatalomkörrel.

314

Szükségesnek

látjuk e kérdés fejiegetésébe bocsátkozni,

még

mert a hibás közjogi kifejezések, melyek nyelvébe 7.

t.-cz.

mint

becsúsztak,

is

„osztrák-magyar alattvalók"

§.),

a törvényhozás

„közös uralkodó'' (1867 ,

s

más

XII.

:

effélék,

okot

szolgáltathatnak a két fejedelmi méltóság hatalomköre confu-

siójának téves tanára.

A

két fejedelmi méltóság összeolvadása mellett ezeken-

lehetne fölhozni, hogy a király is törvények szerint és Magyarmagyar akkor országon gyakorol felségjogokat, magát ausztriai császárnak és Magyarország apostoli királyának nevezi, és ha Ausztriákívül talán azt az érvet

ban

az

midn

a

is,

a

törvények

ottani

szerint

hatalmával,

uralkodói

él

ismét csak ugyanezt a megnevezést használja magára.

Ezen érvnek azonban csak akkor volna értéke, ha annak jogi következménj'ei is volnának. Minthogy azonban a miképeni

ketts czim használata a felségjogok

semmi

befolyással sincsen,

tehát a

magyar ha

t

általánosan

jelen

elismert elv az,

személyes jogát ké-

az megillet,

személyét az ausztriai

király

ezen czímet akkor

ügy királyi

kit

gyakorlására

annak különös

Ha,

ünnepélyesebb alkalmakkor használható.

magyar

megilleti,

a

lehet

is

Továbbá

tséget tulajdonítani. hogy a czím annak, pezi és általa

nem

minségben

az ezzel járó hatalomkör

használhatja, ha

is

st

lép föl,

császári czím

akkor

meg nem

is

csak

használhatná,

illetné,

hanem csak

a czím használatára nyert volna jogot.

így

I.

élén a cseh

Mátyás

1486.

használta

is

királyi czímet,

pedig

évi

1479. óta

decretumának

nem

volt Cseh-

ország királya.

Hogy

pl.

a törvények szentesítésénél a király a császári

czímet mindenkor csak czímként és lölésére

használta

szentesitési

használja,

és

záradékban már csak

nem hatalmának megje-

világosan mutatja, hogy a királyi

hatalmára hivatkozik,

mi neki Magyarországon fényesen documentálva van, hogy

császári méltóságáról és az ezzel járó hatalomról hallgat, által

császári hatalma nincsen.

Hiszen 1848. eltt és 1848-ban nálták királyaink, így

kezddtek

:

,,Mi,

pl.

Els

is

mind a két czímet hasz-

V. Ferdinánd magyar törvényei

Ferdinánd, Isten

is

így

kedvez kegyelmébl

315

ausztriai császár,

Horvát-

stb.

Magyar

és Cseliország e néven ötödik, Dalmát-

országok apostoli

stb. királya stb".

csak

Pedig az absolut

magyar

osztrák császári és az alkotmányos

királyi

méltóság

nem lehetett egy és ugyanazon fejedelmi méltóság. De a ma használatban lév czímek eléggé ki is fejezik

hogy a király személyében két külön fejedelmi méltóság találkozik, hogy az osztrák császári és a magyar királyi trón nem közös, hanem két egymással egj^enrangú trón, melyek azonban egy természeti személyt illetnek. így ausztriai császár, Csehország királya stb. és Magyarország apostoli királya'' ; vagy: „Ausztriai császár és Magyarország apostoli királya;"' vagy >0 császári és apostoli királyi Felsége ;" vagy.* „Ó Felsége a császár és király.'' Továbbá a magyar állami hatóságok és honvédség ,,inagyar királyi", az osztrák állami hatóságok és honvédség pedig „császári királyi" jelzvel élnek, a miben eléggé ki van fejezve a két hatalomkör különbözsége. De nemcsak ezen külsségek bizonyítanak a mellett, hogy a magyar királyi méltóság nem olvadt egybe az osztrák azt,

:

hanem e mellett bizonyít különböz eredete és charactere,

császárival,

kör

gyámkormányzóságra

nak, a

a két fejedelmi hatalom-

a trónralépés jogalapjá-

alkotmányjogi

fennálló

szabá-

lyoknak és több jogintézménynek különbözsége, a fejedelmi hatalomkör

különböz

tartalma

és végre a fejedelmi teljha-

talom megszerzésének eltér módja, mely Magyarországon a királylyá

koronázásban

A magyar

intézmény jellegével

volt s nemzeti

patrimoniális

mindig

köntösét

közjogi

volt

;

hatalomból

moniális

találja kifejezését.

királyság mint láttuk, közhatalmi természet

mihamar

is

az

fejldött

egy uralkodócsalád hatalmi

A

kezdettl fogva,

levetette,

osztrák császárság

ma sem

patrimoniális ruhát,

bírt

s

ha

czélt szolgál,

is

visel

hanem

érdekeit. II.

rész 17. §-ában

más Magyarországon, mint Ausztriában,

kimutattuk, egészen ott

tartalma

ellenben patri-

ma már nem

nemzeti

trónra lépés jogalapja, a mint azt a

mert míg

mert

st

családi

rendelkezésen alapúi,

addig Magyaror-

szágon a nemzet akaratából hozott örökösödési törvényen, a jogosult ágak kihalta után pedig a nemzet szabad választásán. Dr. Ferdinandy Gejza

:

A

királyi méltóság.

21

316

Ennek megfelelen Ausztriában a kiskorú fejedelem gyámságát s a gyám kormányzóságot családi törvények szabályozzák s a gyámság és gyámkormányzóság a császár legközelebbi felntt agnatusát

mig Magyarországon ezen

illeti;

gyámkormányzót a országgylés választja

kérdést csak törvény szabályozhatja s a

szék

nádori (1.

I.

rész 9.

üres

között az 1867.

nyekkel egy

E

az

§.)

Úgyszintén

síttetett.

esetén

volta

fejedelmi méltóság

különbséget tesz a két évi

királyi

III.

t.-cz.

mely

is,

végzeménybe

a kiegyezési

foglalva egyszerre

törvé-

szente-

Ferdinánd és Ferencz Károly fherczeg

szerint V.

trónlemondásának beczikkelyezése alkalmával az ország

ün-

hogy az 1848. évi decz. 2-án trónlemondási okmányDÓl, mely csak az ausztriai történt császárságról szól, Magyarország önállóságára és független-

nepélyes óvást

ségére káros

az

tett

ellen,

következtetések

kimon-

Ugyanitt

vonassanak.

lemondás érvényéhez datik, hogy a magyar trónról való jövre a magyar országgylés hozzájárulása kívántatik, holott az osztrák császári méltóságról való lemondásnál a birodalmi tanács hozzájárulását az osztrák alkotmány

Különbözik a

nem

két fejedelmi hatalomkör

kívánja.

termé-

úgy

is,

mint tartalmára: mert a magyar királyi hatalom a nemzettl átruházás útján származik, a miért is a király a nemzet hatalmának letéteményese míg ellenben az osztrák szetére,

;

császár

hatalomkcre

a császárnak eredeti saját joga.

folyólag a magyar királyt csak oly hatalomkör

az alkotmány reá ruházott

ben

csak

annyiban

van

;

méltóságot

legélesebben az,

hogy az

Ebbl

a milyet

az osztrák császár hatalma ellenkorlátolva,

birodalmi tanácscsal megosztotta

Végre

illeti,

(l.

I.

a

mennyiben

rész 4.

megkülönbözteti osztrák

azt a

§.)

e

két

fejedelmi

császár eldje halálának

pillanatában a császári teljhatalomnak azonnal birtokába jut;

a magyar király teljes

ellenben csak a koronázás

által nyeri el

a

királyi hatalmat.

A

koronázás intézménye a magyar alkotmány legszebb mert formaságai oly elveket takarés legbölcsebb alkotása ;

nak ékes köntösükkel, a melyeknek alkotmányunk szívósságát és életerejét, nemzetünk szabadságát és függetlenségét,

317

királyunk

pedig

dicsséges

hatalmának

erkölcsi

nemzete tagjainak személyéhez való önfeláldozó

alapját,

s

ragaszkodá-

sát köszönheti.

A

koronázás

legélesebben

fejezi ki

azt,

hogy a

király

hatalma a nemzet akaratán alapúi, ez hozza összhangzásba a választó

királyság

a

elveit

trónöröklés

intézményével,

ez

egybe a nemzetet és királyát elválaszthatlan kapcsokkal egy közjogi egészbe, itt jelenik meg a nemzet soukapcsolja

verain államalkotó

minségében

méltóság mint

királyi

hatalomnak alá nem

s

jelenik

itt

független

meg

magyar

a

semmi más

és

fejedelmi

vetett souverain hatalom, teljes

fényében

és fönségében

De az némelyek

nem

1867-ik évi kiegyezés

hogy a magyar

által,

arra magyaráztatott

is

az osztrák császári mél-

királyi és

tóság és hatalom teljesen összeolvadtak a fejedelem személyé-

nek közösségében,

magyar

ügyek a

hanem

arra,

hogy

a közösekl elismert

haíáskörébl elvétetvén, egy közös fejedelmi méltóságra ruháztattak, annak hatáskörébe utaltattak. így

király

Szabó Gyula

„A Magyarország

fennálló államjogi viszonyról"

„ugyanazon

egy

király. Ausztriára zik.

De

személy

írt

és Ausztria közt

munkájában ezeket mondja: nézve magyar

Magyarországra

nézve pedig mint osztrák császár jelentke-

ezen egy személyben jogilag létez két uralkodó mellett

egy jogilag

létez

harmadik

is

van,

t.

i.

az

osztrák-magyar

monarchia iiralkodója." Felségének, az osztrák Kaisernak nevezi. magyar törvény A mi azonban Szabó Gyulának a törvény ezen kifejeSzerinte

zésére

való hivatkozását

mondható,

mert

illeti,

az

ezen

közös uralkodót a

szerencsésnek

hiszen törvényeink

a királyt

ott

épen nem is,

kétségbevonhatlanúl csak magyar királyi minségében tetik,

majdnem

kivétel nélkül csak

a hol említ-

Felségének nevezik.

Szabó Gyula kifogásolja ugyan Dantscher von Kollersbergnek azon állítását, hogy az osztrák-magyar monarchia uralkodója osztrák-magyar császárnak nevezhet, és ezt mint államjogunkkal homlokegyenest ellenkezt, teljesen elveti, a lényegre nézve azonban mégis ezen felfogásnak hódol. Pedig önmagával jut ellenmondásba, mert ha ahhoz, hogy a közös uralkodó osztrák-magyar császárnak legyen nevezhet, 21*

318

külön törvényhozási intézkedést kíván, annál inkább

megkívánni azt

vagy

uralkodónak

kellene

egy közös és ezeltt nem ismert közhatalomnak létrehozása is külön tör-

hogy

is,

vényhozási intézkedés

által

világosan

és

eszkö-

kifejezetten

zöltessék.

De sem külön

ily

hatalmat

gossá

hogy a

teszi,

sem más törvényünk

nem

állít,

helytelen

st még

kifejezésével

ott él,

is,

t.

i.

hogy az uralkodó nem közös,

kiemeli,

a személye

t.-cz.,

föl

uralkodó''

§.-ban mindjárt

7.

hanem csak

A

1867. évi XII.

„közös

a hol a

a

az

fejedelmi

közös.

E

további szövege

§.

vilá-

kezdete csak helytelenül van szövegezve.

§.

ugyanis így szól: „a pragmatica sanctio szerint közös ugyan az uralkodó, a mennyiben Magyarország koronája is 7. §.

ugyanazon fejedelmet kodik

még

de

;

udvartartásának

nem

czél

a

király fejedelmi

sanctióban

alkotmánj^os

magas

is

ural-

fejedelem

állapíttassanak

pragmatica

Magyarország

igényel,

magyar

pedig, s a

közösen

költségei

országokban

ki a többi

szükségessé, hogy a

teszi

megállapodásokat

közös

a

illeti,

nem

ez

meg.

Ily

kitzött

önállásával

tekintélyével

sok-

hogy a magyar országgylés a felels magyar ministerium elterjesztésére, külön szavazza meg a

kal inkább megegyez,

magyar

király uduartartási

költségeit.

Az

udvartartás

költ-

ségeinek megszavazása és kiszolgáltatása tehát közös ügynek

nem

tekintetik".

Mi

foglaltatik

nem

az,

hogy a magyar

tól is

tehát a kiegyezési királyi

törvény e §-ában, ha

méltóság az osztrák császári-

független fejedelmi méltóság maradt és külön udvartartás illeti

t

?

Különben hatalom

magyar

körére

is

a kiegyezési állapítanak

törvények csak a végrehajtó

meg közös ügyeket

s ezzel

a

király és az osztrák császár közt oly érintkezési pon-

melyek következtében mindkét minségében egy és ugyanazon kormányzati cselekménynyel végzi uralkodói teendit; s az alkotmányos gyakorlat és a véderrl (1868:

tokat,

XL.) és a consuli bíráskodásról (1891: XXXI) is csak a bíráskodásnak szóló újabb törvények két specziális nemét engedik, illetleg rendelik közös szervek által végeztetni de ;

a törvényhozás már

semmi

tekintetben

sem közös,

és

a

319

még akkor sem végezha az unió mindkét államában teljesen azonos törvények

fejedelem közös törvényhozási aktust het,

kerülnek szentesítés

— Már

alá.

pedig

lehetséges-e oly feje-

melynek körébe általában csak a végrehajtó hatalomra tartozó ügyek intézése esik, s ugyandelmi hatalmat képzelni, a

ezen ügyekre gyakorolják

?

Végre azzal

még

cseh királyi

is

közös

addig a

magyar

fejezve a

király- és az

a közös ügyek elintézésénél

hatalomköre,

független

hatóságok,

szári

van

ki

is

osztrák császárnak

mástól

más fejedelmek

a törvényhozási felségjogokat !

miután

is

egy-

hogy a míg az osztrák

csá-

az osztrák császári

méltóságban a

benfoglaltatik, ..császári királyi" jelzvel élnek,

hadsereg és közös

ministeriumok,

mint

két

külön fejedelmi méltóság közege, illetleg hatóságai, a „császári és

királyi"'

jelzt használják.

Minthogy tehát a kiegyezési törvények valamely osztrák-

magyar uralkodói méltóságot fel nem állítottak, st a magyar ketts minségét a közös ügyek intézésénél is kifejezésre juttatják, arról hogy királyunk magyar királyi

királynak

:

személyében

fejedelmi méltósága mellett

és osztrák császári

egy harmadik, osztrák-magyar fejedelmi méltóságot

egye-

is

sem lehet. A magyar államhatalon teljét képvisel szent korona jogaihoz sem a közös ügyekre vonatkozólag kötött 1867. évi kiegyezés, sem az 1868-ban Horvát-Szlavonországokkal kö-

sítsen, szó

tött

egyezség

ez

egységét hatjuk

és

teljes

magyar

a

önállóságát

hogy Magyarország

:

nem

uralkodói közhatalom rályé, és

habár az 1723.

következtében

1867. évi XII.

jogait

végzi is el

egyedül

kobzott,

hatalom és méltóság

királyi :

a

miért

is

semminem

felett

bátran

IL

évi I. és

mond-

ügyekben

érvényesül, csakis t.-czikkek

más

a magyar

ki-

rendelkezései

:

királyi méltóság

értelmében

t.-cz.

császári felségjogaival

ménynyel

nem

el

mindenkor arra van egyúttal ausztriai császár, habár a király az

a magyar

ruházva, a ki

nyúlt, azokból

és fentartotta azokat teljes épségökben, s

fentartotta

által

nem

hozzá

hanem megtartotta

némely felségjogait osztrák

egyidejleg

és egy

uralkodói cselek-

a király Magyarországon minden felség-

magyar

királyi

minségében gyakorolhatja,

320

a magyar királyi és az osztrák

vagyis

egyenrangú

külön

magyar

a

irón,

trón

császári

király

az

és

két

osztrák

császár két külön uralkodó, noha e két méltóságot egy személy viseli.

Magyarország állami függetlenségét a hülföládel szemben a liirály repraesentálja.

42. §.

A magyar

nemzet nemzetté

tömörülésétl fogva egész

hogy oly államot alkosmely

a mai napig mindig arra törekedett, son,

melyben

az

államalkotó és államfentartó elem,

egyedül a nemzet és hatalmi

állam

érdekeinek

Mindenkor idegenkedett

sára szolgál.

attól,

népnek vagy uralkodónak fönhatóságát

megvalósítá-

hogy akár más

elismerje,

akár más

A

nemzettel osztozkodjék az államhatalom gyakorlásában. a magyar több idegen népet vetett uralma

uralmát

alá,

míg

addig másnak

mert uralkodásra és vezérsze-

vonakodott elismerni,

faj ez, melynek hatalomvágya és szabadságszemár az shazában is megnyilatkozott, midn inkább elhagyta seinek hónát, semhogy más népnek uralmát ismerje

repre termett retete

el

maga

fölött.

függetlenségét

Szabadságát,

nem trte el, hogy az, a mának fejévé tett, másnak

s

kit

mindig

rizte

féltékenyen

vezérévé, parancsolójává, álla-

más hatalom

szolgálatában álljon,

fensbbségét elismerje mei't a maga függetlenségét mindenkor a nemzeti hatalom kezeljének, fejedelmének függetlenségében ;

látta

megvalósulva.

A szemük vezérig

nemzete

nemzetnek eme tulajdonságát a kik

ell,

meg

járomba,

hogy

a

v^ezér

függetlenségével az állam is

A midn

azok sem tévesztették Árpádtól kezdve

megtudta óvni a maga

Gejza s ezzel

önállóságát,

s

ha a

önkényes uralmát, bizonyára csak be

eltte és fogadta

hatalmas

hanem nemzeti

büszkeségét

s

magyar állam

függetlenségét, a

hajlott

benne,

állottak,

mindegyik fejedelem

nemzet eltrte Gejza azért

élén

fejedelem czélt

újításait,

nem

adja

mert bízott fejét

szolgál s képes lesz a

önállóságát, népének

idegen

maga

ezen legfbb

fentartani.

Gejza

halála

után

István

lépett

a fejedelmi

321

nem

székre,

volt indokolatlan a félelem attól,

udvarokkal összeköttetést keres, sedett az új hitért,

getlenségét

Az

is.

seinek

még

hogy a nyugati

fejedelem, ki lelke-

ifjú

seinek

hitével együtt feladja

ettl való félelemnek tulajdonítható

füg-

Kopány

és Gyula lázadása is. De a mint általánossá vált a meggyzdés, hogy Istvánnak akarata is, ereje is van királyi méltóságának függetlenségét és ezzel a magyar állam önállóságát is megvédeni és fentartani, a nemzet is meghajolt az hatalma eltt és befogadta idegenbl ide átültetett intézményeit, st az utódjául kiszemelt Pétert is mindaddig megtrte a királyi székben, míg királyi méltóságának önállóságát fel nem adta. A nyugati népek nem voltak ily érzékenyek állami függetlenségökre. Nem hiányzik a. példa arra, hogy egyes fejedelmek magánhatalmuk növelése vagy magasabb fejedelmi

czím

érdekében a római

elnyerése

császárhoz

Ez

annak hatalmába ajánlták magukat

fordultak

és

hbéri

társa-

megalapításakor

bölcs

volt a

dalmi rendnek az alapja.

De

mindjárt a királyság

István

gondoskodott

elrelátással

függetlenségét s ezzel a lági

arról,

hogy

királyi

méltóságának

magyar állam önállóságát minden

hatalom fönhatóságától megóvja,

s ezért

nem

vi-

kérte király-

ságának elismerését és a koronát mint a királyság ékességét

sem a

római,

reszténység

sem a görög

egyházi

idben még csak

fejétl, a

pápától, a kinek

római

erkölcsi tekintélye

csekély volt, a miért

is

hanem a nyugati

császártól,

vala,

de

világi

ke-

azon

hatalma

innen látszott legkevésbbé fenyegetni a

hogy királyi czímeért cserébe adhatja fejedelmi méltóságának sei által sértetlenül megrzött függetlenségét. De utódja, Péter nem tudott a nemzet szívével érezni s veszély,

idegenekre pazarolta kegyeit, a miért

elzte

t

és

hez fordült

Aba Sámuelt s

a német-római

gélyével sikerit neki

mint

császárnak,

adott a császárnak

hbért fogadta

el

nemzet felháborodott haragja elseperte

nem

III.

Henriknek

se-

Aba Sámuelt megbuktatni. De a midn

Péter egy arany lándzsát és az országot

a vérig sértett nemzet

is

emelte trónra. Péter idegen segély-

hódolata jeléül

a császár kezébl, a

t

és kegyeltjeit, mint

magyar királyi méltóságra. Endre elleni elégületlenség sem

méltót a

Az

I.

tulajdonítható

322

egyébnek, mint annak, hogy Béla öcscse ellenében a német-

római császárnál keresett támogatást, tékeny nemzet

tartott attól,

hogy

eladja koronájának függetlenségét.

Salamont

is

azért

nem

foleg-

királyának souverainitását.

Gejza, szent László és

I.

fél-

árúba bocsátotta a nemzet

gadta vissza a nemzet, mert

szentebb kincsét,

a függetlenségére

s

trónja megtartása érdekében

Kálmán

azért voltak képesek

a királyi hatalmat oly nagygyá növelni, mert fejedelmi méltó-

ságuk függetlenségét minden körülmények között meg tudták védeni. III. Bélától addig vonakodott a magyar, a míg eloszlatta

a gyanút, hogy a görög császár befolyása alatt

áll

s

az

Árpád-ház kihalása után Róbert Károlyt sem akarta mindaddig királyává jogot,

fogadni, a

mig a pápai szék követelte magának a

hogy Magj^arországnak királyt nevezzen. annak köszönhette királyis fképen hogy több biztosítékot látszott nyújtani a német csá-

Szapolyay János ságát,

nemzet

szártól való önállóságának megvédésére, mint a át

ratióit

azon

hogy

nem érz

Ferdinánd

hír elterjedése fordította

elismerte a török

jezéséül kezet

A

összefüggleg

A

is

nemzet

koronájának sára.

idegen

e

kik koronája

úgyszintén

tle a hazafiak nagy részét, fönhatóságát és ennek kife-

nagy

súlyt fektetett az ország szent

önállóságára,

korona

viselinek,

ragaszkodással önállóságát

meg

függetlenségére

azon

független,

ezzel

királyai iránt,

tudták védeni, oly hirtelen

el-

hajlandók voltak. Mert a

nemzetet királya repraesentálja a külföld eltt,

nem

s

souverainitá-

királyainak

viseltetett

fordult azoktól, a kik azt elalkudni

a király

aspi-

fképen

csókolt neki.

mindig

fényére,

mily

el

császár

;

már pedig ha

minden más uralkodó

mellett

nem

souverain, miképen lehet souverain a nemzet, a melynek épen

a király a legfbb és souverain szerve?!

Ezért fektetett a magyar nemzet mindig ol}^ nagy súlyt hogy királyának fejedelmi méltósága minden idegen hatalom befolyásától ment legyen, hogy királyának magas fejearra,

küls Ez az oka annak, hogy a

delmi méltósága úgy czímeiben, mint udvartartásában és

megjelenésében

kifejezésre jusson.

koronához, mely ezer éves állami önállóságának symboluma, annyira

ragaszkodik,

azért akar a koronázás szertartásaiban

323

és

pompájában a magyar magasztos

nagy súlyt a

király jogainak

használatában

arra,

méltóság fényének és ma-

királyi

gasságának

kifejezést

adni,

ezért

fektet

oly

épségben tartására és czímeinek

hogy a magyar

királyi

méltóság önálló-

sága abban kifejezésre jusson, ezért tulajdonít oly nagy fon-

magyar az „apostoli" szócskának, mert az is egy módja annak,

tosságot valláskülönbség nélkül minden

czímnek és az „és"

hogy a magyar

királyi

méltóságnak az osztrák császári méltó-

szembetnen

ságtól való függetlensége

Különösen nagy érintkezésben,

ségében külön

a

hol

a

király

egyidejleg szerepel.

hatalmi

van

fontossága

mind a két fejedelmi minMert ha ketts méltóságának

elkülönítve

természete

föltntettessék.

ennek a nemzetközi

nem

volna a „császár

Magyarország souverainitása a nemzetközi érintkezésben teljesen elmosódnék s a legtöbb kifejezésben,

és apostoli király"

nép azt semmibe sem venné.

43. §.

A

hirdly és a nemzet hözötti közjogi viszony.

A

közszükségbl

vezéri hatalom a nemzeti

fakadt.

Maga

a nemzet alkotta meg azt, a mikor Árpádot szabad akaratából fvezérévé választotta, s maga a nemzet, erkölcseinek megfe-

lelen az

határozta

összességgel,

meg

melyben a vezér hatalma

a viszonyt,

vagy mint Kézai

és

Werbczy

nevezik,

a

községgel (communitas) legyen.

Valószín, hogy a vezéri hatalom a törzsfnökök által szoros korlátok közé volt szorítva, s a vezér anyagi hatalma fképen saját törzsének erején alapúit. Gejza vezér azonban arról is gondoskodón, hogy czéljai kivitelére a vezér számára mintegy magánhatalmat teremtsen és nemcsak más

már

törzsekbl való harczosokat vont közvetlen szolgálatába,^ hanem a Ily

külföldi

módon

nagyon

is

vitézeket

is

nagy

számmal

udvarába.

fogadta

annyira hatalmát, hogy az eddig korlátolt hatalomkörbl valóságos monarchiái haersíthette

meg

talmat létesíthetett.

Marczali H.

A magy. nemz.

türt.

I.

k.

216. és 217.

11,

324

A midn

szent

István a királyságot

kormányzat székhelyévé

országos

az

meghonosította és

királyi

udvarát

ren-

úgy tehette, ha jelentékeny magánhatalom rendelkezésére, hogy ennek segélyével a most szerve-

dezte be, ezt csakis állott

zett

küls

s

minden

formájára

annak a nemzet

tegye,

A

színezet

patrimoniális

szemben

szegülvel

ellene

otthonossá

tagjai eltt tekintélyt szerezzen.

királyság tehát kezdetben némi ellentétbe kellett

kerüljön a nemzettel s

nem pusztán

a nemzeti

a nemzet erkölcseibl, s intézményeibl fejldött

fejedelem a vele közvetlen vel,

királyságot

elismertesse,

hogy

akaratból s ki,

hanem

hségi viszonyban levk

támaszkodva, a magyarság egy jelentékeny

azokra

a

segélyéré-

szének heves ellenzésével szemben valósította meg, míg végre elismertté és tiszteltté tette.

De a

midn

ennek

a

midn

a szent

a törzsek

feladatait is

állami

lakossága életet

valóságos

királyság meghonosúlt,

hatalmát a nemzet összes

és végrehajtó

összes

István-féle

küls szervezete megbomlott s a királyság a maga körébe vonván, törvényhozói, bírói kiterjesztette, a

felett

átható

monarcha

hatalommá

vált,

jelentkezett,

tagjai és az

királyság

a magyar

kivel

ország

az

egész

király

azonban az

mint

ország

összes lakói alattvalók voltak a szó szoros értelmében.^

A

királyi

udvar,

a

várispánságok és

a

várkatonaság

mintegy külön és ellentétes fejldési irányzattal biró szervezet

még meg nem

volt a

tartalma

semmisült,

mihamar

azt

kezdve maga a nemzet

Kálmán idejében

hanem csak meggyöngült si

szemben, de ezen királyság közhatalmi

törzsszervezettel

bei-

hogy már I. Endrétl annak támogatója s László és nemzet már egy közjogi egészbe

eredményezte, volt

a király és

olvadt össze.

Ez fképen abban magyar közvetlenül a

hogy minden szabad hatósága alatt állott s hogy a

jutott kifejezésre,

király

király udvari méltóságai közül a

nádor és az udvarbíró országos

fméltóságokká váltak, mi által a királyi kormányzat küls formájában is közhatalmi jelleget öltött. I. Béla, László és Kálmán idejében már együtt gyléseznek a nemzet szabad tagjai a *

Hajnik: Magy. alktmtört. 115.

1.

325 királylyal,

mi arra mutat, hogy a királyság intézménye és az

si szokások

között

A midn

már

bomlásnak

szervezet

teljes

a harmónia.

pedig a királyi hatalom hanyatlásnak és a várindult,

t,

i.

II.

András

jében, épen a királyi igazgatás kerületei, a

és IV. Béla ide-

vármegyék váltak

az önszervez nemzeti tevékenység szervezkedési kereteivé s

épen a megyék

azon autonóm közönségekké, melyek

Tettek

kezdetben a királyi hatalom hanyatlásával féktelenné vált

állambomlasztó

garchia pedig,

t.

i.

a mohácsi

hatalomnak érvényesülését

magyar királyság

A

ellensúlyozták,

törekvéseit

vész

után egy idegen

jelleg magán-

lehetetlenné s

tették

oli-

késbb

megóvták a

korlátolt és közhatalmi természetét.

várszervezet

felbomlásával,

t.

után a

a tatárjárás

i.

királyság elvesztette legfbb támaszát, mindinkább a nemzetre,

de különösen a hatalmas urakra szorult, kik úri hatóságukat a királyi közhatóság rovására mindinkább kiterjesztették, várak és

hadak tartásának jogát és több pénzügyi felségjognak gyais magukhoz ragadván.' Ekkor kezdte a nemzet zöme a koronában keresni az

korlását

állami hatalom

tekintélyében

teljét, attól

keresett

kitett

védelmet a hatalmas urak túlkapásai ellen közjogi kapcsot nemzet és királya s által

szétszaggatással fenyegetett

—a

s

;

ebben kereste a

hatalmas oligarchák

— állam

részei között.

S a mikor a koronázás ama nagy mely a szent korona elméletében (lásd

'közjogi

jut,

ennek köznemesség

származtatván azt a királyra

az elnyomatásnak

III.

jelentségre rész 21. §.)

nyer kifejezést, a mikor a királyság végképen elveszti a nemzettl önálló eredetének még emlékét is és abból a magánhatalmi külszínnek

még árnyéka

személye és a nemzet mással szemben

csönös eskü

szerepelni,

alatt kötött

hatlan kapcsokat

is

kivész

mint két külön

létesít,

kik

:

ugyanakkor a

szerzd

fél

király

kezd egy-

között a koronázáskor köl-

szerzdés elválaszthatlan és mert ezen szerzdés

fölbont-

teszi kötelessé-

gévé a királynak a korona tekintélyének és a közszabadságnak megvédését, de ez köti egyszersmind a nemzet minden egyes tagját királya iránt odadó hségre. Nem azok a magánjogi

1

Hajnik

:

Magy. alkotmánytört. 207—208.

11.

326

természet szerzdések ezek, a melyekben egyesek szerzdnek a királylyal vagy a király egyesekkel, hanem közjogi természetek, melyekkel a király az egész nemzettel szemben kötelezi magát a törvények megtartására és a korona tekintélyének megóvására, a nemzet pedig kötelezi tagjait a király és törvények iránti hségre és engedelmességre. És a mikor ezen fifogás segélyével h királyság ismét hatalomhoz jut az oligarchia felett, t. az Anjouk és Mátyás i.

uralkodása

ugyanakkor a nemzet és

alatt,

gylésen egy közjogi

ben olvad össze, melynek

Ezen

királya az ország-

testbe, a souverain szent feje

korona

testé-

a király, tagjai az ország nemesei.

felfogás aztán uralkodó

maradt a nemzet és királya

fképen abban az alkotmányjogi mely egész 1687-ig gyakorlati értékkel hatalma és a nemesek szabadságjogai egy-

közötti viszonyra mindvégig, s

elvben

kifejezését,

leli

hogy a

birt,

mással

király

szorosan és elválaszthatlanúl,

nösen függnek, „mert a fejedelmet a nemeseket

ják,

viszonosan

és kölcsö-

csak a nemesek választ-

a fejedelem teszi azokká s ékesíti

csak

is

is

^

nemesi méltósággal."

De ezen alkotmányjogi elvnek megdöntésére a mohácsi tétettek. Az ausztriai

vész után mindegyre ersebb kísérletek

uralkodóházzal

ugyanis

oly

dynastia

jutott

a trónra,

mely

hatalmának súlypontját nem a nemzetben, hanem örökös tartományaiban rejl patrimoniális hatalmában akarta találni. Ennélfogva különösen a XVII. században megkísérlették ezen hatalmukat Magyarországon

külföldi is

is

érvényesíteni, a miért

a nemzet és az uralkodóház között éleS ellentétek fejldtek,

st

nyílt

háború

keletkezett.

Ezen háborúkat ellen,

mert

a

nemzet csak látszólag

viselte királyai

valósággal pedig az idegen magánhatalom ellen küzdött

nem

a királyi

hatalmat akarta megsemmisíteni

ben nem az uralkodóháztól

s

kezdet-

hanem csupán az idegen hatalom érvényesülését akarta megakadályozni. De a mikor meggyzdött arról, hogy a dynastia és az idegen akart elszakadni,

hatalom túlkapásai egymástól elválaszthatlanok, olyankor azután az elszakadást

H.

k.

I.

is

3.

megkísérlette.

ez.

7.

§.

327

Az

idegen hatalom elleni küzdelem azonban nemcsak a

hanem az alkotmányos életben is, nemcsak ellenszegüléssel, hanem passiv ellenállással az alkotmány-

harcz mezején aktiv

folyt,

jog nyújtotta fegyverekkel

A

is.

megyék

helyi igazgatás és a foganatosítás ugyanis a

közönségének kezében volt, a megyék pedig a nemzetnek a megye területére nézve bizonyos tekintetben souverain hatalmat gyakorló szervei voltak, saját tisztviselikkel, s a mióta a megyei közönség által volt választandó,

az alispán

is

óta (70.

-ez.),

t

zdött az

nem

1548

i,

állami

fbb

szervezet képe

vonásokban, csakhogy

az állam teljesen souverain hatalmával.

Az

állami szervezet képe ugyanis az volt,

volt az állam

biró

t.

azóta minden egyes vármegyében visszatükrö-

feje,

hogy a

király

az országgylésnek végelhatározási joggal

az országgylés színe eltt magát az ország törvényeinek megtarAz országgylésen a nemzetnek egybesereglett képvi-

tényezje,

ki felavatásakor

esküvel kötelezte

tett

tására.

seli, a karok és rendek, a kik koronázták a királyt, képezték

a nemzet akaratát kifejez, az állam magyar nemzeti characterét

s

szervet.

alkotmányt megvédeni hivatott legfbb nemzeti Végre az országgylés által (a király által kandidáltak

az

közül) választott nádor volt az állam

köt kapocs

az

országgylés

els

tisztviselje, össze-

és a király között

s

a király

helyettese.

Az országgylésen

táló és végelhatározó királyi

önmagát kormányzó

külsleg repraesenhatalom mellett ott állott a nemzet

tehát az államot

a királ3mak

képviselete,

és

az ország

törvényeinek engedelmeskedni tartozó, de az országgylés választott nádorral, a

által

nemzet önkormányzatának ezen legfbb

tisztviseljével.

A

Épen így megye élén

volt ez a állott

megyékben

is

a XVI. századtól kezdve.

a király közegeként az

fispán, mint a vármegye

királyi

általa

kormányzója, a

kinevezett ki

azonban

melyben magát a törvények és megyei jogok védelmére kötelezte, a vármegye közgylése eltt tette le (1552:38. t,-cz.). A közgylés a megye közönségének akaratát kifejez és rendelkez önkormányzati hatóság volt, melynek hivatását képezte a vármegye területén az alkotmány

hivatali esküjét,

;;-_\s

megvédése, a megye országos ügyekre vonatkozó akaratának

nem ellenkez

kifejezése, törvénynyel

helyhatósági statútumok

alkotása és a királyi rendeletek foganatosításának elrendelése.

Végre gye

közgylés

a

els

s

alispán

volt

közegének,

a

választott

által

tisztviselje

a

király

a

várme-

fispánnak

helyettese.

A

vármegyében tehát ott állott a királyt repraesentáló vármegye önmagát kormányzó nemesi kö-

fispán

mellett a

és az ország

zönsége, a királynak

törvényeinek,

valamint a

vármegye határozatainak engedelmeskedni tartozó, de a megye közönsége által választott alispánnal, a megyei önkormán\'zat ezen els tisztviseljével. Ezenkívül a vármegye önkormányzati tisztviseli és törvényszéke gyakorolták a bíráskodást, de ezen rendesen alsóbb

mköd

fokban

önkormányzati bíróságoktól a

bíróságokhoz

királyi

felebbvitel

a

történt.

Valamint tehát az országgylésen a király és a nemzet,

épen úg}' a vármegyében a király közege a fispán és a megye vagyis a királyi kormányzat és a nemeseinek közönsége,

—

nemzet önkormányzata generaliter rosabb

közjogi

és

szerves

és particulariter, a legszo-

összeköttetésben

állottak

egy-

mással.

De

a vármegye nemcsak a fispán útján és az igazság-

megyei bíróságoktól a királyihoz való

szolgáltatásnál a

következtében

bezés

volt

összeköttetésben

szoros

központi igazgatással és a királyi bíróságokkal, közvetlen

kívül

összefüggésben

ket ban.

s utasítással

dönt

is,

elemet, köve-

ellátva

küldvén

föl

az országgylésre.

A vármegye sévé,

kebelükbl

hanem azon-

az országgyléssel

állott

mert az alsó táblán a megyék képezték a teket választván

feleb-

a királyi

tehát mint ilyen vett részt a törvényhozás-

De nemcsak ezáltal vált a nemzet souverainitásának részefkéhanem eltekintve az alsó fokú bíráskodástól

—

pen az

által,

megyék

évi 33.

t.

czikk értelmében a vár-

tisztviseli csak a törvényes rendeleteknek tartoztak

engedelmeskedni, zását pedig a

voltak

—

hogy az 1545.

—

a rendeletek

törvényességének meghatáro-

vármegye közönsége

gyakorolta

:

— a melyhez

és így a királyi

ezek intézve

rendeletek törvényes-

329

ségének bírája

ütköznek

a

találta,

vármegye

volt s

nem

végre

ha a rendeletet törvénybe

hajtotta,

hanem

„tisztelettel

félre

tette."

A

nemzet souverain akarata tehát nem csak a törvény-

hozásra az országgylésen, nemcsak a bíráskodásra az autonóm

hanem a vármegyében a

bíróságoknál,

csakhogy

nyesült,

hogy

és

csak

törvényben

Ekként lehetvé vált, magyar királynak az alkot-

a

megállapított hatalma

érvényesül-

hessen, de a külerre támaszkodó idegen hatalomnak

gyar

király

nevében

érvé-

is

alakban.

negatív

Magyarországon

mányban

végrehajtásra

a ma-

kiadott rendelkezései foganatositatlanúl

maradtak.

A megyék vel

passiv ellenállását azonban a fegyveres er-

rendelkez idegen

fegyveres

gyakorta leküzdötte,

hatalom

erszak keverte azután

ban Magyarországot azon kodóházzal,

melyeknek

nyílt

czélját

a XVII.

háborúkba az a

dynastiától

s

ezen

század-

és XVIII.

ausztriai

való

ural-

elszaka-

dás képezte.

E

háborúk nem érték

el

tulajdonképeni czéljukat, mert

a nemzet fegyveres erejét a túler legyzte, és azzal a

hát-

hogy a királyság és a nemzet a gyakorlatban ismét ellentétes tényezkként kezdenek föltnni (1. I. rész 3. §. 80. 1.), de másrészrl azon nagy eredmény, hogy a király korlátolt közhatalma elvben megmaradt annak, a mi volt, annak ellenére s nem változott a nemzettl független és ránynyal

mköd

is

jártak,

idegen magánhatalommá, ezen szabadságháborúknak

köszönhet.

Az

1848.

évi

nagy átalakulások

és az 1867.

év

óta

végbement alkotmányi fejldés sok változást okozott ugyan, mert a vármegyék elvesztették azon jogaikat, a melyek segélyével a nemzet a vármegyékben is gyakorolt souverain ténykedést, de az alkotmányjogi viszony a magyar nemzet mert a és királya között lényegében ezután sem változott ,

nemzet souverain ténykedésének a végrehajtó hatalom befolyásolására a parlamentaris felels kormányzati rendszer segélyével

positív

alakban

az

törvényhozó szerv ezután

magában

foglaló

országgylésen nyílt nagyobb tér, is a nemzet képviseletét és a királyt

országgylés maradt,

a

királyi

bíróságok

330

pedig az 1869. évi

IV.

t.

-ez. -ben

szervezetükben min-

nyert

den küls befolyástól független szervezetté váltak.

Az

az

miképeni

hanem csak

volt,

idkben ugyanis a nemzetnek

1848. eltti

hajtó hatalom

hogy

által,

nem

negatíve és particulariter befolyásolhatta azt

a vármegyében

vényességének

a végre-

gyakorlására positiv befolyása

bírája.

A

volt a királyi

rendelet tör-

parlamentaris kormányzati

rendszer

meghonosítása következtében azonban a nemzet a végrehajtó hatalom befolyásolására generaliter az országgylésen jelenik

meg, mint a végrehajtó hatalmat kezel

zje

királyi

kormány ellenr-

minek következtében a királyi kormány csak akkor képes a végrehajtó hatalom fszerveként sikerrel szolgálni, ha a nemzeti közakaratra és a közbizalomra támaszkomert ha elveszti az országgylés bizalmát, erkölcsi dik, fegyverekkel helyének elhagyására kényszeríthet, ha pedig követ el, az országgylés által felelsségre törvénysértést és bírája,

vonható és megbüntethet.'^

A viseli

minisztérium

állását,

választására

mint

szintén

tehát

viselte a nádor,

országgylésnek

az

ketts bizalom alapján csakogy a míg a nádor

közvetlen

befolyása

volt,

addig a ministerium kinevezése föltétlen királyi jog, melynek

miképeni

alkalmazására

országgylésnek

az

motívumokon alapuló befolyása

A

a nemzet

megegyezésével

ma

is

csak ország-

képviselinek és frendéinek kölcsönös

gyakorolhatja,

maga a nemzet is A végrehajtó

erkölcsi

van.'-^

törvényhozás jogát tehát a király

gylésen,

csak

vagyis

a

törvényhozásban

részt vesz.

hatalmat

maga

a király gyakorolja ugyan,

és hatalmának hatályossága e tekintetben tetemesen

növeke-

mert nemcsak közvetlen királyi foganatosító szervek-

dett

is,

kel

rendelkezik,

hanem

a

rendeleteinek

törvényességét

rendelkezését

foganatosítani

megyék s

a

sem

bírálhatják

felül

vagy kormánya de minthogy végre-

király

tartoznak

;

országgylésnek felels ministerium útján gyakorolhatja, a végrehajtó hatalom miképeni g}>akorhajtó hatalmát csakis az

lásáí

a nemzet 1

2

is

befolyásolja.

V. ö. szerz ért. a felelsség elve a magy. alkt. 99 V. ö. u. o. 73 - 80 11.

— 103.

II.

331

A

bírásk-odást a király

nevében ítél és

általa kinevezett,

de parancsaitól függetlenül eljáró bíróságok végzik, de

vétségekben

a vétkesség

kérdésében

esküdtszékek határoznak, valamint más téren

nem

20 frton

királyi bíróságokkal (pl. a

peres ügyekben a községi elljáró

van

tésben

itt

is

mködésével. Tehát úgy a törvényhozó,

találkozunk polgári

szerves összekötte-

nemzettagok közszereplése

a

is

kisebb

alóli

honnan a felebbezés

ítél),

a királyi bíróságokhoz megy. Tehát

sajtó-

a polgárokból alakúit

mint a

a királyi szervek

végrehajtó és bírói

hatalom gyakorlása terén a királytól mint központból szerte-

ágazó

és az egyes nemzettagoktól

királyi-,

központ

felé

kiinduló és egy

önkormányzati szervezet

irányuló

úgy a központi, mint a

helyi

szálai

ma

is,

kormányzatban, a legszorosabb

közjogi összeköttetésben, folytonos szervi

a

vonatkozásban és

hatalom pedig mint az államalkotásra szervezett nemzetnek egyedtirahni alakban való megnyilatkozása. A király a nemzettl átruházás útján nyeri hatalmát, viszont a nemzet minden egyes tagja, azaz minden állampolgár odaadó hséggel tartozik a király személye iránt és kölcsönhatásban

nem

állanak egymással,

királyi

egyéb,

engedelmeskedni köteles az

és a helyette eljáró hatóságok

törvényes formában kiadott rendelkezéseinek.

De

a

maga

király

is

engedelmeskedni

vénynek, mert annak alapján akaratát

tiszteli

benne

;

bírja

köteles a tör-

hatalmát s mert a

valamint a nemzet tagjai

is

maga

a nemzet

akkor, a mikor a király iránt, a ki méltónemzettl és az általa alkotott törvények alapján nyerte, odaadó hséggel és engedelmességgel viseltetnek. A király és a nemzet tehát, noha külsleg mint szerfelek jelenhetnek is meg egymással szemben, nem két ellentétes tényez, hanem a magyar állam egységét kifejez szent korottában az országgylésen egy közjogi testbe-, a kettnek látszólag különálló szervezete egymást áthatva a akaratát

ságát

tisztelik

a

zd

személyi

létre

ébredt

m,agyar

nemzet

állami

szervezetének

oszthatlan egységében olvad össze.

Ez az oka annak, hogy oly

hen

a

magyar nemzet mindenkor

ragaszkodott és ragaszkodik a királyság intézményé-

Dr. Ferdinandy Gejza

:

A

királyi méltóság.

22

332

hez.

akár csak állami életéhez

ez az oka annak,

és nemzeti

hagyományaihoz,

hogy a magyar nemzet a szabadsághsök

mindenkor meg tudta egyeztetni odaadó hségével. Mert II. Rákóczy Ferenczben és az 1848/49. évi szabadságharcz hseiben nem a királyság iránti

rajongó

tiszteletét

királya iránti

intézményét

felforgatni

törekv

forradalmárokat,

hanem

a

nemzet alkotmányának és a magyar királyi méltóság függetenségének az idegen hatalomtól való megvédelmezésére síkra szállt

bajnokait

látja.

(Vége.)

Értelemzavaró sajtóhibák. 13. lap

alulról

sor, e helyett

5.

„mint a mint a min", olvasandó

:

:

„mint a min". 35. lap

alulról

61.

69.

sor,

14.

olvasandó

helyett

e

melyek az

„a

:

államot

stb."

„a melyeket az államot stb." lap alulról 7. sor, e helyett: „államben", olvasandó: „államban". lap alulról 5. sor, e helyett: „a mennyii'e azt stb." olvasandó: „a mennyire az stb."

84. lap

108. lajj

:

alulról 16. sor, e helyett

bekezdés

3.

sor,

5.

„urakká", olvasandó

:

helyett:

e

:

„urakká".

„terjeszthet",

olvasandó:

§."

olvasandó:

„terjedhet" 115. lap

alulról

„IIL 122. lap

sor,

12.

bekezdés

3

helyett:

e

„III.

rész.

17.

rész 20. és 24. §§." 1.

e helyett:

sor,

„Ezen törvény", olvasandó:

„ezen kérdés''.

„kiefjezés", olvasandó

135. lap

felülrl

137. lap

alulról 2. sor, e helyett: „puszán", olvasandó: „pusztán".

167. lajj

felülrl 10. sor, e helyett

sor, e helyett

lU.

:

.^Magyarországban",

:

:

„kifejezés",

olvasandó

:

„ Morvaországban ".

174. lap

^)

alatti

jegyzet

4.

sor, e helyett

:

„matrimonis", olvasandó

:

6.

sor, e helyett

:

„successures", olvasandó

:

„matrimonio" 174. lap

')

alatti

jegyzet

„successuros". 176. lap

alulról 19. sor, e

helyett

:

„elismernünk", olvasandó

:

„elis-

:

„meg-

mernünk". 179. lap

felülrl

7. sor, c

helyett

:

„megválasztott", olvasandó

választotta".

187. lap

felülrl

7.

sor,

e

helyett:

„interpellálni",

olvasandó:

„interpretálni".

188. lap

felülrl 3 est

207. lap

sor, e helyett

:

„le roi et mórt",

olvasandó

:

„le roi

mórt".

alulról

sor,

8.

olvasandó

:

u

helyett

:

.,1830-ik

„1830-ik évi országgyléseken"

országgyléseken",

TARTALOM. Bevezetés. Általános tanok az államról és föhatalomról. Lap 1.

II.

III.

IV.

V. VI. VII. VIII.

IX.

Az ember

helyzete a mindenségben.

Nép és nemzet Az állam Az állam lényege

A

...

—

„

..

...

állam személyisége.

...

A

...

...

...

...

...

..

királyi méltóság lényege a

§.

8.

§.

9.

§.

Az

5.

§.

ifjabb király, a kormánytárs, a

II. 10. §.

11.

§.

A A

rész.

trónbetöltés

nemei.

trónbetöltésre

örökösödési rend 12. §. Trónbetöltés az

.-.

29

...

A

nem

—

49

...

... ...

...

H4 96

...

...

...

—

...

108

...

— —

113

105

gyámkormányzóság

116

—

Választás és örökösödés

volt.

1687

eltt

— — — — -.

—

alatt.

—

mohácsi vész után.

—

...

...

—

-

A nági örökösödés az 1723. évi 1. és 2. törvényczikkek A pragmatica sanctio és a királyválasztás elve. A pragmatica sanctio jogi természete. — ... A trónváltozás és a trónlemondás. — -

18. §. 19. §.

133 138 146

..

16.

kimondása az 1723.

129

megállapított

A nági öröklés

17. §.

75

—

.-.

15. §. §.

63 69

13. §. Trónbetöltés a vegyesházbeli királyok alatt 14. §. Trónbetöltés a

31

39

trónbetöltés módja.

Magyarországon

Árpádok

—

...

—

§.

§.

17

magyar

7.

3. §. 4.

...

szerint.

6.

§.

— —

._

... A magyar állam eredete és fogalma ... ... ... ... ... A királyi méltóság eredete A magyar királyság közhatalmi természete.... ... ... A királyi hatalom korlátolt és átruházott természete. - ... ... ... ... ... — A király feleltlensége A király személyének sérthetlensége. — ... — ... _ — ... ... A királyi család helyzete az államban. A magyar királyság keresztény jellege

§.

2.

...

23

—

...

„

alkotmány 1.

13

...

...

...

füliatalom és az állam fszervei.

rész.

-

és az uralmi elmélet

állam mint organismus.

I.

6

...

...

társasági elmélet.

Az Az

1

...

_

Emberi közületek

A

—

157

évi 1. és 2. törvényczikkben. szerint.

165 171

177

—

179

187

A

Rész.

III.

koronázás intézménye. Lap

20. §. 21. §. 22. §. 23.

§.

24. §.

25

§.

A A A A A A

koronázás az Árpád-házbeli királyok idejében. szent korona tana.

...

koronázási szertartások és jelvények.

koronázás közjogi jelentsége óta.

...

...

27.

király jogai a

ványok.

...

241

„

235

_

...

...

...

...

jogosít-

...

__

...

a törvényalkotásra irányuló jogosítványok

minden

_

...

...

...

„ A

:

37.

Folytatás

38.

Folytatás

:

39.

Folytatás

:

:

a hadügyek terén.

a pénzügyek terén.

...

...

...

..

...

...

277

...

284 288

...

...

igazgatás terén.

-

...

az egyházakkal szemben

-.

...

_

290 291

király mint az állami souverainitas és egység

kifejezje.

A szent korona egész területén a A magyar király és az osztrák ...

királyi

...

...

állami

repraesentálja.

király és a

hatalom egy és ugyanaz.

császár két uralkodó egy

_

Magyarország király

271 __.

...

az igazságügy terén. a belügj'i

küls

mélyben.

...

...

..

266

külügj'ek

...

.

A

...

...

király jogai az anyagi felségjogok szempontjából.

V. Rész.

261

tisztség és méltóság forrása.

állami

király mint az igazság forrása.

Folytatás

A

225

257

...

király mint

36.

§.

._.

...

mködtetcscrc vonatkozó

az országgylés

...

252

:

43.

...

...

Folytatás

§.

...

király ffelügycleti joga

terén.

42.

...

220

248

:

35.

§,

...

...

ki-

...

A A A A

§.

...

a trónöröklés

király mint a végrehajtó hatalom birtokosa

31.

41.

...

...

243

A

40.

...

...

...

30.

34.

...

...

Folytatás

33.

„ ...

törvényhozásban

..

29.

32.

:

195

200 212

király jogaj.

király czímei és tiszteleti jogai.

Folytatás

28.

A

..

különösen

._

...

IV. Rész.

A A

_

hitlevél.

koronázás törvényességének kellékei

mondása

26.

._

_.

eskü és a felavatási

királyi

191

függetlenségét ...

...

...

a ...

...

_.

nemzet közötti közjogi viszony.

... .

311

...

szemben

külfölddel

301

sze-

a

— —

320 323

1

PLEASE

CARDS OR

SLIPS

UNIVERSITY

^^

DO NOT REMOVE FROM

THIS

POCKET

OF TORONTO LIBRARY

Ferdinandy, Gáza