Pannónia Books. 2 Spadina Road. Toronto 4, Canada

m

Pannónia Books 2 Spadina Road Toronto 4, Canada

pH Mi

,

.^' sXíQk^

Í083338

MAGYAR REMEKÍRÓK A MAGYAR IRODALOM FMVEI Sajtó plá rendezik

Alexander Bernát

Erdi

Angyal Dávid

Ferenczi Zoltán

Rákosi

Badics Ferfcncz

Fraknói Vilmoi

Riedl Frigyes

Bánóczi József

Gyulai Pál

Széchy Károly

Bayer József

Heinrích Gusztáv

Váczy János

Beöthy Zsolt

Koróda

Vadnay Károly

Bcrzevjczy Albert

Kossuth Ferencz

Voinovich Gézt

Endrdi Sándor

Kozma Andor

Wlassics Gyula

Erdélyi Pál

Lévay József

Zoltvány Irén

36.

Négycsy László

Béla

Pál

Jen

KÖTET

PETÖn SÁNDOR MUNKÁI IV.

BUDAPEST

FRANKLIN- TÁRSUL AT mag)'ar írod. intézet és

1906

könyvnyomda

PETÓFl SÁNDOR MUNKÁI Sajtó alá rendezte és bevezetéssel ellátta

BADICS FERENCZ

IV. kötet

Vef;yes

mvek

:S

3P^ Zj

BUDAPEST

FRA NKLIN-TÁRSULAT migyar

irod. intézet is

906

k8nyvnyomd«

FrankJin-Tár»ulat nyomdája

BEVEZETÉS. IV.

PETÓFl PRÓZAI MUNKÁI. költeményeken

Pttófi

melyeknek javát ezek sik

latára itt

költi

is

felében

e

mvek,

hsngjíra,

még

csak

a

formájuk

is

próza,

st

költre:

a

írt,

Felerészben

má-

a

hangu-

érzelmeire és gondolataira, melyeket

fesztelenebb szint^rséggel

Költi

költészetében.

munkákat

prózai

ves2Í az olvasó.

i

mindenÜTt ráismerünk

is

és

kívül

kötetbe

dicsségét

de egészben véve jellemzen

mint verses

ki

fejez,

nem

fokozzák

caés/írik ki írói

ugyan,

egyénisé-

gének képét. Petfi

attól

Nagy

kezdve, hogy

Ignácz T^cgénytám szá-

mára németbrl lefordított két középszer külföldi regényt,

elbb új

talán

nyelvgyakorlatul, utóbb

a

njgy hírre

jutott

franczia és angol regényirodalom megismerése vcgttt,

sokat olvasott raindkét nyelven. Vfi levelethen (XVi.) nagy elragadtatással

Dumasról

;

George

szól

kOlönösen e két

nyára olvasta

a többi

utasítására

egy-egy

vagy

8

Dickens-

és

de bizo-

munkáit

is.

Mi-

dolgozott a Pesti Divatlapnál,

szükségbl

szerkeszti

novellát Paul de Kocktól,

déket Suetl

Be?.

kedvelte,

divatos regényíró

kor mint segédszerkeszt

Vahot

Sar.d-,

utóbbit

Dumütól.

egy másikat németbl.

írt

Icforriít

eg%'

töre-

ugyanoda egy

6

"Bevezefét.

eredetit

faludy

szegény

«

czím

Szökevények

is

tatár »-jára

emlékeztet

de

bcn). Csak rövid vázlat az cgcsz,

mert

sérlet,

a

a

A

:

meknek

férj-

érdekes kí-

is

novellaIciró

és

modo-

Petfi, ki irtózott minden végletbe esik.

János vitézhzn példát adott,

megtette azt a

novella-írásban

kiadott

Kis-

macik

frazeológiától,

mire

Bánkódó

(a

így

elbeszél, részletesen

rával és czikornyás stílusával.

De

h<5sc

ellentétben van a korabeli

éles

regényírók hosszasan

czifra

melynek

alatt,

másik

Két

is.

szinte

itt

a

1847-ben

novellájának, az

nagyapa és Jl fakó leány

a pejlegény

és

nemcsak népies tárgya, hapitm

czí-

fkép egyszeren

szép elbeszél stílusa olyan, mely nagyobb

figyelmet ér-

demel.

Jl

rajzol, hol a nagyapa, a

egy födél

mennek

a

elbeszéli

ídeáiis

maga

a

családi

falusi

meg

unokák

az

a

kört

cselédek

munkás becsületességben,

Míg

élnek.

szomszédba,

a

fiú,

egy kenyéren,

alatt,

szeretetíien

nyájas

egy

czimöbcn

nagyapa

fiatalabbak disznótorra

a

nagyapa az olíhon-maradiaknak

Ez

élete történetét.

képeni tárgya, melynek eladása

a

közbei

novella tulajdon-

költ többször

a

tud alkalmat venni a maga érzelmeinek és nézeteinek kiPéter gazda, a nag^'apa, szegény szolgalegény

fejezésére.

volt valamikor,

mint most

náluk

Ferkó legény,

a

gl,5d

szép Panniba.

az uraság

tudta ennek

h

szerelmét, ;

menekül,

megy

kívül

vele

egy

k

a

tanyára

ép

sür-

uraságnál szolgáltak, s

mikor meg-

Péternek nem volt többé ma-

katona-fogdosók

radása a háznál

végre

Csakhogy

pedig szemet vetett Julcsára,

fia

s

konyhán

oly szerelmes volt Julcsájába, mint Ferkó a

Julcsa

akadnak,

is

s

a

hol a

három betyár melegedett

a

elül

szerencsésen

el-

pusztában bujdosva

gazdán

tznél.

A

és családján legfiatalabb,

"Beuézgfés.

Horgay

László, ép akkor beszélte

emberek

fegyveres

mikor

y

megugrott, de

Egymás

katonának.

Horgay

Horgayt

nem

el

betyár

két

elfogták

maga meg nem

s

betyárrá,

lett

a

:

besorozták

s

harczoltak a csatákban, míg

mellett

esett

rájuk

Pétert

és

mint

el,

törnek

sebesült.

Ekkor

aztán megtakarított pénzecskéjével hazatért, fölkereste reá

meg egy

házat

híven váró Julcsáját, mit a

maga szorgalmával

rozta.

Az

földet vett,

kis

azt a

szerzett,

fia

s

a

meghatszo-

elbeszélés kezdetén egy öreg koldus kéredzke-

hogy

dett be szállásra, a ki aztán megvallotta,

az az

úrfi,

ki Julcsát

egykor szerelmével üldözte

a háztól

mindenét eltékozolva, most mint nyomorult kol-

;

dus tengeti

életét.

gssé

teszi

a

hogy

a

nagy

tet

hatalmad és

érzés

Jegyzjének

íme

jólelk

s

szabadul,

és

ötven

anyja

haza küldi

a

s

a

hogy

papnak,

Mennyi vád mely

nyilván

szál ;

a

a

«

Isten,

Isten bün-

Az

a

czél-

Eötvös Talu

deszkát Jop

deszkáira,

mér

a

szolga-

szolgabíró fölfeszítteti s

aztán féleszten-

legényre.

a

künn feküdt már

is

Az

!•

szegény Horgay László,

néhány

botot

lesz betyárrá és katonává,

ellen,

költnek,

úri osztályt szembeállítja

A

hever garmadából

hogy ráismerjen

dei börtönt

sírjára.

a

mindenkit.

elér

néppel,

mutatja.

apját eltemethesse,

koporsót,

igazságod

te

gonoszlelk

hatását

bíró udvarán a

de szüksége volt rá

a

keze

és jutalmazó

vallásos

hogy

elzavarta

romantikus befejezés kissé érzeJ-

a

történetet,

zatosság, melylyel a a

is

szánakozó nagyapa így sóhajthasson föl: te

a

Ez

Pétert

s

mi pénzt

a a

Mire

emlékkövet állíttasson szülei

társadalom,

a

földesúri zsarnokság

tapodja a legszentebb érzelmeket,

lábbal

ki-

temetben. így háborúban keres,

el-

üldözi a társadalomból a legbékésebb, legmunkásabb embereket.

De meg

is

veri

ket

az

Isten,

az egymást sze-

"Bevezeiés

8

h

ret

pedig

szíveket

mint

racgj utalni azzá,

Pétert és

egész háza népét. Miiyen igaz valiásosság, mekkora szív-

egyszer emberek

jóság lakja ez

beli

meg

demelnék

boldogságot

a

Ki

!

hogyne

lelkét,

nak, az emberi gonoszság és irigység ellenére

Jlus^'ája

sorsával,

tájának

rajza

de

gazda

Pétei-

reálisabb.

hívebb lehetett

A

valóhoz,

a

3

egész háza

mindenben

ht körvonalaiban

s

kodik

a

és

kunyhók lakóinak szinte

néplélek

a

s

küz-

vitéz és

elbeszélés

történeíe

pi.jzai

itt-ot*^

a

minden sora tanús-

czélzalosság miatt élesebb, egészben

a

E

is.

nem egy vonás egyezik János

delem rajzában

tc-

küzdik azt maguk-

:s

nép viszonyainak alapos ismeretérl

Egy

rzeretetérl.

sze-

mernyivel mindenesetre hozzájárult a nép sorsa iránt való vészvét

fölkeltéséhez,

a

min költk

és

már

politikusok

évek óta annyit fáradoztak.

Jí fakó leány

és

ilyen czélzatosság,

a pej

czím

legény

de van másféle.

felfogás ellen í;uzd a

köH, mintha

novellában

nincs

az ellen a babonás

Jtt

természettl meg-

a

bélyegzettek mi.id gonoszak volnának, holott ha azok, a/

emberek igaztalan bánásmódja miatt lesznek azokká, vagy annak ellenére

gának

a

fia,

sem.

apja

Csigolya Marczi,

otromba

bánásmódja

anyajegygyei elcsúfítva jött

ben gúny

utóbb

nevetség

és

kovácsinas

világra,

a

tárgya

korában,

Gúnyobin egypárszor kemény gint csak újra

kezdték,

s

volt,

de

azzal

s

egy korhely miatt,

elbb

az iskolában,

még legénykorában

bosszút

állt,

többi

Biró

leány

Julcsárói

De

álmodozott,

visszautasította

—

ez

a

is.

de a/ok me-

hegy egy

bosszantották,

pedig az titkon szerette t.

leányáról,

var-

arczán

ezért teljes életé-

kenderhajú, fakó lánynyal hozták hírbe, kit hatott,

fél

nem

ki

falu

mert

áll-

legszebb

—

míg

a

mindig szívesen tán-

"Bevezetés.

rzolt

Derék,

vele.

9

mester

jóravtló

lett

utóbb

belóle,

s

egyszer neki bátorodott, hogy jJcsát feleség! kérje, de a

leány

hiú

csalódás,

s

gúnyolóit

;

A

ték.

mikor még gúnyolják de

Ez

utóbb, mikor

állapotának

igaz

akár

ragaszkodásáról

föl

a

s

festése különbözteti

s

;

rneggy-

is

Ezt az egy-

élnek.

népeietnck

egykor, akár

korcsmából

féihortra ver-

els kapocs közöttük

boldogul

s

a

mely«:knek írói

novelláitól, alatt

veszi

is

törtenetet

falusi

s

fakó leány mosdatta az

volt

lány szinte

a

feleségül

szer

men

arra

részvét

a

elkeserítette a

kiveri a

is,

ha2amenct rálestek

ezek

véletlenül

vitte haza.

zdik,

nagyon

yVlarczit

kine- ette.

szereplk

meg

lelki-

divatlapok

a

franczia romantikusok hatása

a

tárgyat dolgoztak

történeti

fel,

helyzetek és képtelen jellemek rajzában srkizor

a keresett

ép annyira

eltávolodtak

társadalom

szennyét

tl

—

stz

életviszonyok

k5nnyedsége,

rajzának

egykorú

az

Petfi novelláit ezek-

föl.

nem nigy jelentség

bár

mint ha

valótól,

a

kavarták

nemcsak

alkotások

igazsága,

hanem

eK*adás

az

nyelvének magyarsága,

élénksége,

s

min-

dcnckfölöit keresetlen egyszersége különbözteti meg.

Az

új franczia

alkotásában és

hiéna

romantikusok hatását Petfi két nagyobb

ezím regényének

Jí hóhi'r kötele

:

czím

drámájáriRk

Mindkettt akkor

írta

életfelfogással

(1845-6.).

hónapokig

miatt

elkeseredése

dolgozott,

egyikén meglátszik. Jí hóhér

sem

miatt

meséje nást

a

csak

rajzolt

közölhettür.k,

század

elején,

egyetlen

Hiripi

csalódásai

merben itthon

és

s

sötét

ekkori dolgozatai mind-

kötelf,

szerepljén,

Gáspárban

mikor

Tigris

a

érezteti.

borús kedélylyel

mi

a

s

szertelenségeiben

melyet

játszik,

az

találunk.

itt

terjedelme

elhibázott

de

alkotás

;

nemzeti vo-

aránylag

Egészben

legjobbin a

regény

;

I

o

3eo4xetés.

szenvedélyes támadás

melyben nem

hogy

Látnivaló,

elJcn,

költ

a

subjectivitása uralkodik

a

fel-

képzelemmel sztt mesén, melynek minden személyét

izgult a

társadalom

nyárspolgárias

a

érvényesülni a feltörekv lángszcllem.

tud

fektelen szenvedély és bosszú irányí«-ja cselekvéseikben,

éppen mint

romantikusok hseit.

franczia

a

eladás drámai élénksége

Csupán

az

nyelvének ereje miatt érdemel

s

némi figyelmet.

Több

tekintetben rokon ezzel a Tigris

ép oly kevés

szerencséje

tulajdonkép egyikhez sem

Már

vonzódása.

1

biráló-választmánya

de

írt,

Tigris

és

hiéna

czím

pedig már eladásra

néhány nappal elbb gén) a

nem

Kálmán Boirics

király a

felvonás

is

kitztek

került

tudja,

hogy

nezte

s

kit

j

(

846

s

ennek

meg

a

vágyódik,

magyar

iker-testvére,

anyját

különben

is

s

Tárgyát

adatait ép jellemét.

s

ölni.

és

az

fia,

els

Borics

kémül felfogad egy Sault,

ifjút,

pedig,

határtalanul

846 vé-

1

hiéna,

egymáft

akarjsk

vetd

eléje

(

szereplk

Predszláva

a

melyet

de Petfi

így

egészen méltók egymáshoz,

már

volt

sem,

ápr. 4.).

de a

;

darabját

s

nyilvánosságra.

mint

neje,

Magyarország trónjára számüzötten

drámájával

meríti,

megmásítja,

tigris,

végén

meg,

szerencséje

visszavette darabját

elzött

Zöld

volna kiadni némi

tette

több

történeti

hagyományból

oly önkényesen

midn

nyilván túlzásai mistt

lettek

sokkal

könyvalakban

csak

történeti

el,

hajlandók

Nem

megsemmisítette.

csak határtalan

Nemzeti Szinház dráma-

a

módosításokkal, de Petfi ezt

pályán

színészi

a

volt tehetsége,

nem fogadta

Obernyik

és

hiéna, Petfi-

színm-írásban

845. nyarán tett kísérletet,

JMarczix6\ népdrániát

Vahot

mint

volt,

és

A

nek egyetlen fennmaradt eredeti drámája.

ki

gylöl,

kirl nem terveit elle-

kolostorba

'Bevtzetét.

Saul azonban megbánja a hazaáruió vállalkozást,

küldi.

midn fúr

testvére,

szülei.

Sámson ugyan

szlávát,

de a hatalom

magyar

a

összeesküvket,

nagy

fejérl

el

királyn

szerelmére

Eközben Borics baráiruhában Béla hogy orozva megölje ket,

mint

jó

király

azzal

el

segíti

az

vakítóit kérleli

mindent

gylésen

szláva meglátogatja ját

kínos

alá

vigye

Sámson

de

t

leszúrja

Most

anyját.

Galiczia

elbb Sámsont

tartva,

azt

mondja

Igazü van

szony, ez

a

Pred-

élvezze bosszú-

m.agát és

Sámsont Saul

szúrja :

«

ez

meg a

s

a

a

pedig

feleségét

akarja cini anyját,

Borics

véres kardot vért e kardon

Sámsonnak:

mind

Saul pedig

megmondja, hogy az

Látod

haldokló

nem ördög,

le,

t,

erre kerülne a sor,

trónjáról,

megszöktette az apródjával. Borics

vcre.8

megbosszulni. Hiába

az utolsó jelenet.

le

de jön Borics, kinek Predszláva

de ez

meg-

férje

Ilona végrehajtja tervét.

fölfedezi

haldokolva megátkozza

elé

a

pedig

Saul most párbajjal akar szabadulni

;

helyzetbl,

izgatására elzték

föl-

És

ajánl.

hogy hségesküt vegyen Sámsontól

azért jött,

ki

vagy bitó a

játszódik

hogy

is.

t. hogy kárörvendve

egykori csábítóján,

eltt,

akarja

hajlamú király,

Sámson börtönében

király

midn

elhisz neki, a királyné

akaratlanul

terveit

ar
békés

a

s

rokon, megtérést és frigyet

jámbor Béla

az

maga

a

családjáig fedezik,

t

fölfedezi

mert gerjedni. jut,

Pred-

Ígérettel pártot

hárítja

Ilona

tudja,

sikerült

Saul

hséggel

a

hogy

veszedelmet,

a

de

között,

Nem

fogadja

reményében

mindenféle

rz

s

urak

s

és Predszláva a

megvetéssel

elnyerése

ezzel

s

számzette.

hogy Sámson

s

Borics pártjára vonni, szerez

t

mint nevel-apja,

i

Sámson

szövetkezik vele

Preaszlávával,

taláJkozik

ellen, ki

hogy Borics

is

i

?

Apád

cEz nem

kettnél többit

a»z-

Való-

I

Bev4zeies.

1

rem

de

ban szörnyalak,

Hagyomány

történeti

a

szerint,

hanem úgy, miként a koít rajzolja. Nemcsak Predszláva de nem szerencsésebb az, Boric^, Sámson ép olyanok ;

szerepl jellemzése sem.

Sault, Juditot, a Borícs

nejét és Ilona királynét egy>két

vonás rokonszenvesebbé

a többi

de ezeken

teszi,

is

szenvedélyök uralkodik

milyen báioi

;

jelenség a feszes udvari formaságok közt Judit gyermek-

mennyire

kedélye, 8

Borics iránti szerelme,

lelkét

betölti

Ép

utóbb mégis megszökik az apródjával.

ilyen indo-

kolatlan ellentétek vannak Predszláva és Borics jellemében és

Ezeknek

tetteiben.

Sámsonnak

és

ságával szemben Béla kirájy kit

még

az udvari bolond

hogy

hihetnk,

a

költ

fejedelmi

dj e vonások na-

rv5sze feltalálható az akkor divatos franczia diáma-

gyobb íróknái

(Hugó

magyar

Peth

Victor,

Dumas

színpadról

mindenesetre sok

tnik

ki,

s

kik

sth.),

izgatták a

is

jót

net hatásos elrendezéssel vei

rikító rajzával poli-

érzületének akart kifejezést adni,

óta a

fúri világ rom-

és

lottságának vagy gyámoltalanságának tikai

a

Azt

büntetlenül csipkedhet

is

a

romlott-

i.rkölcsl

együgységig jámbor,

az

tanult

is

már egy évtiztd

közönség

tlük

:

idegeit.

néhány

jele-

er

párbeszédekben dián»ai

a

de az egészben ép úgy hiányzik

a

lélektani

igazság mint a korhség, a mikre psdig mesterei mindig

Egy

törekedtek.

év

míilva

kedves regényíróiról szólva s

a Tigris és hiérídvz

ember-

és

czéJozva

(lásd

— —

s

Vti

XVI.

UveJei

azt írja:

c

Valaha roppant

világgylöl voltam, annyira, hogy

a

fold

egy

az

em-

óriási

szemétdombnak

tetszett

berek

mint

féregmil.iárdok nyüzsögne!:;

c

undorító

nyavalyából kigyógyultam

:

bcn Dumasnak köszönöm, ...

elrtem. melyen

nem az

$z.)

ryilván a Hóhér ktelére

egészen, de nagy

hogy rés7,-

munkáinak (regényei-

izép a világ.

kezdtem

utén

olvasása

nek)

E

»

kólt

s^^vak, a

Hcoy

eszmélni.

tplán

itíégis

sokat meg-

önbjrálata,

magyaráznak.

Maradandó becs azonban dftása

:

Petfinek

hség

mely

a Coriohnus,

Shükspere-for-

és jellemretcsség tekin-

tetében a legjobb mfordítások közr tartozik. Aranynyal

Vörösmartyval szövetkezve

és

nagy

a

költ mindf.n

britt

meg

darabját át akarták Glletni, de csak az övé jelenhetett

^1848 májusban),

idk

folytatást

a

bekövetkezett zivataros

2

megakadályozták.

Petfi

midn

így

Petfi

E

mvei (I—

'.Prózájának

simuló

fordulatossága,

nyilatkoznak

leveleit.

úti

írt

így e

s

Petfi

»

mvei

érdekck

tegyzetek

az

"Életképek

gyri Hazánk '847

1845

aug.

júl.

s

Nemcsak

a

táj-

mit érez,

ömlik

ei

mánynyá

a

ar teszi

és

számol

életképeket

mit gondol. egészen,

az

mely

e rajzokat.

le

költ

tlti

Hti levetek a

meg):

mi szivén van.

néhány vonással

be,

han::m an^ól

jóíz,

még ma

írja

a

jelentek

cl, a

nyújtva,

Valami

:

azokat (az

--aug.,

— nov. számaiban

benyomásairól

úti

a legszebb

is

képet nyújtanak.

szánta

Petfi fesztelen szinteséggel mondja

Ka-

egész kedélyvilágj

teljes

nyilvánosságra

és

Kerényi Frigyes-

naplószeren

szinte

életrajzi

megismeréséhez két évrl majdnem a

legszembetnb-

a

a

jellemrajzához, érzelmei és gondolatai

Mert bár Petfi

p!a?ztí-

Mikes Kelemen

a

zinczy levelei mellé sorozhatni, kivált

hez

önkénytes

róluk:

itt

Pál,

18Ó3.) l^özctt

111.

tárgyhoz

a

tekintetben mindjárt

élményeit

Gyulai

Uvelei.

jegyzetei és

vegyes

magyarossága

kaisága,

között legsikcrOJtebbek Vti rajzok

HU

nyilatkozott

könnyedsége,

ben.

fcglült

alá

ezeket

k'adta.

mvei

prÓ2;TÍ

közös czím

is

fiatalos

is,

humor

érdekes olvas-

Csak úgy röpköd egyik tárgy-

:

I

Btvezeíés.

^ a

ról

vídíman

könnyeden,

másikra,

magáról

ha

;

sról,

önérzetes büszkesége néha hctykeségbe csap, ha kritikusai jutn?k válik.

fkép

ienéz gúnya

eszébe,

mindkét

részér', pedig

ellenfelei

els

érte

is

sértvé

szinte

haragja

és

szemrehányás

sok

Ezekért

olvasói

s

hangulat kifeje-

zése nagyon érthet volt. Pályája elején Császár Fcrencz,

Horváth Lázár

P.

költeményeirl, vele

szembe

s

költket

harmad-negyedrungú utóbb

szerkesz-

sj:igOTÚ£ággal ítéltek

igazságtalan

e kritika

;

Honder

arisztokratikus

(az

tje), Zerrfi és mások

egész

állítottak

üldözéssé fajult

Ezekre

s

a

támadásokra

költnek eg>'éniségére

is

szolgáltak feleletül

költnek csíps megjegyzései. Hi-

a

kiterjedt.

a

gyzdött

sien már els útja alkalmával arról

költeményeit mindenfelé olvassák és szeretik,

kép az ifjúság eltt,

Mily

diadalüt volt. nek, ki a

ki

s

költ-

mködése

s

még nem rég

fzdik,

sem

azt

is

hiszen már minden jóra

nál,

hogyne

Hogyne lett

fordult,

emelkedett

A

az

1848.

e

szól

volna

érzelegve,

küzdelmeirl

régi

hitte

keble c gondolat-

szemben pedig lenéz

1

rajzokat azok a naplójegyzetek, melyeket

márcziusi

napoktól

költ ekkori hangulatának

azonban ép oly fontosak és nyilt levelei.

s

hova egy-egy

nem

úgy mint mindig

kezdve

de ezeknek csak eleje van kidolgozva, a

küzdve

volna magára és sikereire büszke, ellen-

feleinek elfogult ítéletével

Kiegészítik

sikerében min-

nyomorral

íiallgatja el,

de valami jóles megnyugvással

és remélte.

f-

eshetett ez az elismerés a

ismeretlenül barangolta be az országot. ilyen emléke

neve,

szinte

maga tehetségében

dig bízott,

s

hogy utazása

népszer,

oly jól

meg, hogy

és

a

nyaráig

írt,

többi töredék

;

érzelmeinek megismerésére

és érdekesek,

Valamennyi

1849.

mint

hírlapi czikkei

egyszersmind jellemz adalé

5

lBrvez0Us.

anntk

kornak

a

szenvedélyben

Í2zó

lázas,

1

hangult-

ég<5

tához.

De vert

váltja

fog

levelei

írók

És

nem szereltetni! ez

vágya

a

hogy olyan

Megérte,

Eötvös, és olyan

dottak

és

nyeit

közönség

a s

az

Legkedvesebb, maradt,

s

is

T^em

!

regényírójáról, a

nála

is

mértékben

törekvcsem.%

megva'ósult.

mint Bajza, mon-

kritikus,

elismer olvasta

ünnepelte

;

kritikát

világra

megérte,

;

kedvelte költemé-

s

de igazi méltánylatra

midn

elvitte

egyre foko-

neve dicsséget.

legszeretettebb azonban itthon, hazájában

marad bizonyára még nagyon sokáig

Budapest.

vannak

hámultatni, ha-

vágyam,

én

halála után talált,

egész

dalokat

szellemek, mint Vörösmarty

széltében

ezekért magát

hírneve

nagy szigorú

mindkét részrl csak

zódó

teljes

munkáiról

írtak

az

legalább

ez

hogy

har^zi

kedves

sz.)

fdolog

ez a

f^egy-

kezéb*,

de kedvesebb, szeretetremél-

akárhányan,

sínes.

S Petfinek

lelkesít

is

örökre elnémuljon.

mondja többek közt. hogy

nagyobb

hogy

vagy

—

tollat a

ágyú-

és

maga

lantot,

a

vehet

egyikében (XVI.

azt

tóbb egy

puskaropogás

leteszi

tudósítást

hadi

Dumasról

és

költ

aztán nemsokára

s

líti

A

föl.

már csak ritkán

s

egy-egy írjon,

csakhamar

szóharczot

a

dörgés

1906,

szept.

.

17. "B a dics

Felen ez.

BESZÉLYEK

Petfi Sándor. IV.

A SZÖKEVÉNYEK. 1.

— — — — — — —

—

De hova? Pestre.

Pestre? igen.

Mért épen

.

.

— —

Ne

—

?

J6.

Korán Kész leszek. Vigyázva

—

.

Legbiztosabb.

.

.

.

.

S

.

.

félj.

el

ne késsél.

— Nem

— —

Jbten veled,

jó

Anikóm

1

Károly!

tjt,

11.

Szegény öreg Cs?rnay András úri ó oly diadallal mondja épen most a casinó! an vele sakkozó tiszteletes

volna

úrnak

i

sakk-mattot, mintha tulajdonkép

sakk-matt, mert

Karoly unokaöcscse.

hiszen

Anikó

az

nem

neje,

ó és

Bettélyek.

111.

Másnap

az egész kis város,

melyben ezek történ-

mintha csak egy nyelv lett volna, Csornay Károly Csornay Andrásné megszokáséról beszélt. Úgy kell a vén bolondnak, mért vett el oly

tek,

és

— szép

leányt.

fiatal

—

mód

Hanem

mégis

ez

eszemen

az

túljár

hiszen

;

nélkül szerették egymást.

— —

Az Én

igaz.

csak

mernek, M'rba

— —

szegény

a

öreget

sajnálom,

ót felesége utáni

viszi

fogadni

búja.

Szegény öreg! Szegény Csornay András!

IV.

Míg

városban

kis

a

miknek rövid Pestre

Midn

ért.

akkor indult

—

Ha

—

Vakulj

•

vetve

a

nyeikbe

kivonatát

ki

onnan egy más

kimenó

Károly

kerengtek,

Anikóval

kocsi.

Anikó.

—

meg!

beszédek

kocsisok a fogadóba hajtott, épen

sikclta fel

!

azon

közöltük,

gondola Károly, futó pillanatot

kocsin

ülre,

mennyire

burkolóztak,

s

mindketten

öltö-

mert

azon

lehetett,

kocsi a városukbeli boltost vitte.

— dón

Nem

— —

szobába léptek, különben köszönt volna.

Hála Istennek

!

És most az

enyém

szép barna e

ismert ránk, szólt nyugtatólag Károly, mi-

a kibérelt

haj, e

vagy,

szép piros

özcp fehér kebel

.

.

.

ajk, e

Anikóm,

enyém

e

szép fekete szem

:

Betzéíyek.

a

i

—

Tiéd vagyok. Károly! S boldogok voltak, egy ideig. De az érzéki gyönyör csak mámor, melybl az ember kijózanodik, s midn Károly és Anikó kijózanodtak, nagy szomorúsággal szolidnak

—

TeremT

fogytunk

Nem

.

.

értek

kopogás a

mibl

isten!

mindenbl

élünk?

ki-

,

tovább

rá

hallatszott,

tanácskozni, mert

egy

utána

s

az ajtón

ismeretlen

lír

lépé

terembe.

— Csornay Károly úrhoz van szerencsém? — kérdé az idegen.

Károly zavarodtan

némileg

s

megijedve hallgatott,

fölfedeztetheíése jutván eszébe. —

Ön

tanúsítja,

e sorok alá

irni.

meg fogok

itt

évre.

A

de meglepetése

hallgat, folytatá az idegen,

hogy ön

az, kit

keresek; méltóztassék nevét

Így. Alálioz

Ne

jelenni.

egy évre pontban ismét ön,

feledje

mához egy

Ajánlom magamat. rejtélyes ismeretlen távozék.

Nehéz volna kitalálni. Károly s Anikónak bámulata vagy öröme volt-e nagyobb? mert ? papír, melyet az idegen

vány

oda

volt,

költvc,

egy összegrl szóló nyugtat-

nyujta,

melylyel a két

beérhette

;

ez

s

szeret összeget

egy az

évig,

idegen

bven le

is

olvasta a nyugtatvány aláirása után.

—

Megfoghatatlan

-

!

kiálta

föl

y\nikó,

a

pénzt

ez,

fcJclt

szemlélve.

-

Azaz

nagyon

is

megfogható

biz

Károly, eltéve a szinte mannaként oda hullott pénzt.

S ezentúl éltek még boldogabban, mint eddig, minthogy most már anyagi gondok nem háborgaták

!

11

Beszély ek-

hogy a boltos által tán megismertettek, mert hiszen ebben az esetben az öreg Csornay András rég rajtok üthetett ket,

s

azon a^^odslmok

szétoszlott,

is

volna.

—

S egy év múlva, szóla Károly, iemét eljön az hogy nyugtatványát aláirjam s pénzét fölvegyem nemde, LZt monda ? idegen,

az

;

— —

Igen.

Szivesen megteszem

V.

Csornay András nejének

nem

szökése után

házához egy s

ifjú

év,

fél

Arczán

érkezett.

mcghogy az öreg úr

unokaöcscsének

s

bele

telt

hossza> szenvedés

kétségbeesett elhatározottság kifejezése.

nem rég jött haza a casinóból s szoVagy még mindig felesége htlenségén szomorkodott, vagy azon, hogy ma a tiszteletes úr e^más után többször sakk-mattolta... nem tudjuk. Az ifjú ember elépe, az öreg elsápadva rogyott székét e; amaz reszketve ragadá meg kezét, s esdekl András morú volt.

úr

I

hangon szolt Bátyám, :

—

az

mi

ifjú),

édes

bátyám,

jó

denre kész vagyok, mindenre

— Hol van n m —ó nincs Az öreg úr nagyot — Mindent elmondok, .

.

.

.

.

.

.

.

.

itt

.

.

.

.

.

Károly

bocsánatát?

volt

min-

.

azaz

.

.

(laert

meg

nyerhetem

áron

.

.

.

?

.

Jélekzelt.

folyiatá

Károly,

érdemlem,

ön,

inkább

Oh

én borzasztó sokat szenvedtem.

szánakozását

mint

s

meglátja bosszúját.

Mennyországom

;

BeMzéiyek.

ídcjc vajmi

hamar

lejárt,

s

23

pokol örök kárho-

a

jött

zata,

mert ön nejének arczán három angyal, de szívé-

ben

háromszáz

sátán

reítenetesbJkc.

tle.

.

—

de

te

évig,

— —

leg-

megszöktem

.

Szegény Károly öcsém, szivembl sajnállak engem még inkább sajnálhatsz téged csak fél han^m engem egér.z éven át gyötört Önt is? :

.

.

.

egymással

közt

1

.

kisért

szökéseden,

tevm

az életben

hálálni ki

A

.

;

.

.

emléke

mert s

viJág a legboldogabb házas-

te

csak négyszem

volna

látott is

borzaíjzt.

voltál

Áldásom

legnagyobb

jói-

én jótéteményedet némileg meg-

akarván, miután hollétedet veietek

.

.

Bámulsz, úg)'-e?

párnak tárta bennünket;

által,

asszonyok

az

lakik,

Tovább nem trhettem,

megtudtam

a boltos

találkozott, rendes jövedelmet hatá-

rozíam számodra, melyet egy évre

föl

is

vettél.

!

A NAGYAPA. Kegyetlen

hideg

este

téli

szegény

úgy dideregtek

a

szinte lehallott

a fogok

az látszott,

hogy

kerül az a

ragyogás,

meleg suba

alatt

a

vaczogása,

fölött s

Az

ugy

reszkettek,

hogy

csillagok,

szemökbl

és

elmélkednek

is

milyen sokba

:

mennyivel jobb valami jóféle

béresnek vagy juhásznak lenni, mint

ruha nélkül fényes csilHgnak ságban

volt.

mezítelen

ott

fönn a hideg magas-

1

harangszó

esteli

az utczán

egész faluban gozó, a

toronyból

a

ki

elhangzott,

nem

az

az öreg haran-

senki, csak

haza

volt

is

felé sietett.

Lábai

alatt

meg nem

csikorgott A fagyos hó, de a kutyák

ugat-

hogy ismerték már £ járásáról, vagy hogy restelték a nagy hideg miatt szájokat föltátani. Be boldog ilyenkor, kinek jó meleg a .'•zobája,

ták,

hát

vagy

még

azért,

ki

szobájában

nem egyedül, I.anem

csalá-

dostul melegszik

Hs

többen

a íaluban

vannak

ilyen

boldogok, de

egy sem boldogabb kegyelmednél. Perg Péter uraml kegyelmed nem egyszer vallotta meg maga, hogy senki sorsával

sem érdemelné

nem

volna, mert kegyelmed kilenczed magával

szobában

De meg

cserélne széles e világon.

az isten áldását, ha megelégedve

terített

ül

jó

nem

meleg

asztalhoz.

Vacsorára volt terítve, körül

is

ülték

már az

asztalt.

Beszéfyek

Fönn

az

végén

asztal

25

Perg

az öreg

helyet, mellette kedves élete társa

és

ennek

három hely

öregckíól

tends

nyolcz esztends kis Peti

a

fia,

Péter foglalt

balra fiók, Mihály,

;

volt, az

jobbra

;

a ki'encz

elsi,

?.z

esz-

esztends Erzsike ült, Mihály két leánykája, ezek között pedig a három gyermek anyja, Mihály felesége. Az asztal alsó végén a

Katicza, a harmadikon a hat

két cselédre vc't terítve, a szolgálóra és a béresre.

Azt Panninak, emezt Ferkónak dasszony

az

asztalra

elmondották

és

álltak

levest

a

fennszóval,

többiek

a

az

hittak. tette,

imádságot,

magokban.

Mikor

a gaz-

mindnyájan

t'öl-

gyermekek

a

Azután

leültek és

Ekkor n^egcsendült az utczaajtó kikutya ugatni kezdett, s egy gyermekhang

merni kezdtek. a

lincse,

be

így kiáltott

—

Jjenek

:

ki

megharap

mert

kegyelmetek,

a

kutya!

— —

Ki az vajon?

—

Hát nem ií^mcri András keresztapámék — te

A, biz

a, felelt

kérdezte Mihályné.

Pistája!

szülém?

édes

a hangját

Kis

szólott Katicza.

-

a leányka anyja; szaladj

ki

csak

Panni, vezesd be

Panni fölugrott, utána Ferkó

— —

—

is

nagy tzzel.

Te Ferkó monda Mihály. Mit páran* gazd'uram ? kérdé I

Csak maradj ülve kedves

a

béres-fiú.

Mihály jóizn mosolyogva, c>ak maradj ülve, minek fáradnátok ki ketten ? hejh nagy golyhó ez az én Ferkóm hogy kapott volna már az alkalmon, hogy odakinn .

.

fiam, folytatta

.

;

azt a szegény Pannit megszorongassál a

téged,

te,

minek

— Dehogy

is

jársz utána

szeret!

én

úgy sem szeret

?

tudom

azt,

gondolta

:

i6

BcMzélyek-

Ferkó,

elpirulva

s

ült

helyére, mert

vissza

Ezalatt Panni bevezette a kis

— Hát Ez így —

egy Jélekzet

felelt

az

kérdezték tle.

alatt

meg

asszonyt,

meg

—

apámék keresztapám uramat, meg

Tisztelik édes

uramat,

fiút.

mi jó: hoztál fiacskám?

keresztanyám

az

öreg

öreg keresztanyám

jöjjenek hozzánk mindnyájan

keresztapám

asszonyt,

Disznót öltetek kis fiam

?

— kérdezte Mihályné.

aztán Azt mázsa egy fontos volt. Tán egy mázsa nyolczvan fontos?

nyolczvan

keresztanyám,

bizony,

hogy

vacsorára, mert disznót

öltünk.

— —

gazdája

miért akart kimenni.

kitalálta,

—

—

Hisz az mindegy,

meg úgy anyám, hogy most is is

—

^ttem

Úgy

.

.

.

vágott közbe

felelt

is

már

érte é 'es

ütött

ég.

lám, én

Peti,

a kis fi, a farkát

körmömre

kotnyeles

a

kell

a

gyermeknek,

nem szoktam

látod-e

1

kotnyeles-

kedni.

— Nem ám, hát mikor megtámadott mézes mácsikba belemarkoltál, he — Mikor, — Mintha nem tudnád, hát húsvétkor, — Karácsonkor szokott mézes mácsik Pirtaí Katicza oktató képpel. — — van, Mihályné felelt

a

Pista,

a

?

te

?

is

lenni,

igazítá ót

szólt

fiaim,

Jól

gyerekek vagytok mind nál,

csak

hajba

békítve,

ti

jó

ketten, egyik jobb a másik-

kapjatok.

Mondd meg komám-

hogy köszönjük szépen jómár mi vacsorálunk Serami az, felelt Pisti, mert édes apámék rám

asszoryéknak,

akaratjokat, de

—

ne

a

Pistikám,

Beszély ek-

tek

nélkül

— —

sem kezdik

el

is.

Hát

csak

menjetek

Péter; anyjokom, mexj

holnapig

kérdé Mihályné.

eK te

el

ha

fiain.,

öreg

az

szólt

majd én

is,

itthon ma-

gyermekekkel.

a

— Nem

apjokcm,

maradok én

itthon

míg kegyel-

jöjjek,

vacsorát,

a

—

mit csináljunk?

Már

radok

se

el

nem jnek. Azt mondták, hogy kegyelme-

is

várnak

addig

hogy

parancsoltak,

metek

»7

fele

Péterné, te menj

t

tudod, a minap

;

is

el,

majd

én voltam a

lakodalmon.

—

Hisz

-

A

két

ne

?

menjen kal.

váltogatta

a

szót,

menjen most

ki

oda

Hát

Nem

húzódott

te,

bundát

indulók

az

kérdezte tóle

— —

sokáig

nem?

ki

a

volt a

ki

disznótorba,

Végre megegyeztek abban, hegy a nagyanya az unokákel, s a nagyapa maradjon itthon

Míg

Pista

nem

ketten voltunk, angyalom,

a

?

öreg

lakodalmon, ki

mind

ott

az eszedbe

jut

a

kis

mit

vettek

Katiczához,

föl, s

a kis

suttogva

:

Kati,

el

sem jösz?

mehetek, látod,

—

a leányka,

felelt

— mert

hát Erzsit majd le kell fektetnem, ha elalszik.

—

Ejnye, be sajnálom., mingyárt jobb kedvem

Tánczolnánk

volna

is,

ha eljönnél

ott lesznek

;

lett

ám

a

czigányok, úgy gondold.

—

Ne

félj,

Pista,

munkon. Tánczolunk ám,

—

kincsem, tán

— már

majd

csakhogy

még egy esztend

Bele bizony, ián kett te

?

tánczolunk

is;

az is

még

a

lakodal-

soká

lesz,

beletelik -^bba.

hány esztends vagy

28

Beszély ek-

—

Én

vagy

esztends vagyok,

tiz

hát

hány

Kati,

te,

?

—

Én meg kÜencz vagyok. De úgy tán meg sem kell

—

két esztendt

vár-

nunk.

Tán nem egészen. Mihály, Mihályné fölvette a bundát, nagyanyát pedig mindenképen betakargatták, s —

Ezalatt

mentek, miután megvizsgálta:

magát

kedves

retett,

mint

után

milyen

nak,

az

;

jó

Szerette

húsz,

henet

kis

be-

ajtót

kisuhant

Panni

visszajött.

Gyö-

úgy össze-

ficzkó,

Panni szelid

szke

tizenhat

esztends.

Aztán

mindakeitö, milyen hséges, munkás.

ket

gazdájok, gazdasszonyuk, mintha

mennyi

a

ez

úgy szemikor

volt

is

gyermekeik

lajdon

a

szintén

ez a két cseléd,

Ferkó tüzes barna

leány

kis

Ferkó

is

esztendvel,

hogy

utánok ment,

két teremtés volt

illettek!

még most

kit

harminczöt

s

saját szemeivel

nem hti-e meg

konyhában várta meg. míg

a

s

nyör

m.ég

felöltözve,

felesége,

mögöttük,

csukja

Péter

van-e

ezeltt

Panni

elvette.

öreg

az

jól

a el-

csak

borjastól,

s

volna, annyi

leitek

a

és azon felül

kell,

lakodalmat

is

az

tií-

ágybélit kap-

egy fejs

te-

költségökön

tartják.

A

konyhában

vacsora fele eltt,

—

—

— — —

s

a

még

javában

égett

mellette volt.

a

tz,

Ferkó

minthogy ott állt

a

a

tz

mint Panni belépett, ezt súgta neki:

Pannikám, szentem,

Minek?

—

jer ide csak!

kérdezte

Hit csak melegedni Hisz ott benn

is

De

itt.

jobb lesz

a .

.

leány szinte súgva. .

melegedhetünk. Jöszte

már, az isten

áldjon

Beszétyek.

29

olyan szépen kérlek. így

ni, hanem egy szemem közé, bátran, ne szegyeid magad, ]úísá én nem vagyok szégyenls. Hát csak nem akarsz a szemem közé nézni, mit? Ezt olyan könyörg hangon mondta az ifjú, hogy a leányka meg nem állhatta, hogy kérését ne teljesítse. Szemérmesen ugyan, de mégis föltekintett. Ferkó

meg, mikor

No

kicsit közelebb.

megrázkódott

most nézz

örömében,

a

egy

s

pillantás

alatt

egyik

kezével átkapta a kis lány karcsú derekát, más kezé-

gömböly

megfogta

vel

piros

és

kis száját

ványult

s

gördült.

Ferkó megijedt,

ismét

kérdezte tle

állacskáját.

arczán alá

kipirult

—

Hát miért sírsz? Mert nagyon szeretlek!

Ferkó,

sírsz,

-

aggodalmasan

rózsám, megbántottalak, szólj!

felelt a

miJycn

a

nem

leányka, -

gyerek

kutya

Pannit, de

volna

s

:

Miért

ölelte

összecsókolta

egy pár könny

eleresztette,

— —

Nem,

s

nagy, kék szemeit. Panni elhala-

az

volt,

hirtelen

bántottál meg.

meg-

megint

benyitott a szo-

bába, hol az öreg Péter gazda ismét folytatta

a va-

csorát unokáival.

No

jer,

cselédhez, -

Itt

benn

—

leányom,

jer,

szólt a jó

öreg

belép

a

Hát Ferkó hova lett? - monda ez épen

egyél.

vagyok már, gazd' uram!

teremve,

a

lovak

elé

vetettem

egy

kis

szénát.

Csak azután hogy hazudott. visszahúzni

észre

Meg

is

szavát;

ismeretét, azzal kis

vette

lassacskán

biz^^^tva

hazugságért tán

Ferkó, mikor kimondta,

bánta, de

nem

már nem merte

lecsendesítette

magát, hogy veri

meg

ilyen

a jó Isten.

lelki-

ártatlan

A

derék

:

"Beszéiyek-

30 j6 fiúi

hányan vannak, kiket százakkora hibáért vagy

sem bánt

vétekért

a lelkiismeret.

Vacsora után Péter gazda levette a bibliát a mestergerendáról,

tzte

és

támaszkodva. Peti

pápaszemet

a

olvasott

meg

szántett

földön

a

a

tokjából,

kivette

ájíatossággal, két

bábuzott

Katicza

mosogatni

kiment

nagy

a

padkán

orrára

könyökére Erzsivel,

kukoriczacsvel. Panni

konyhába, Ferkó

pedig az

is-

tállóba a lovak és öí^rök alját megvetni és itatni.

Miután

a kót cseléd elvégezte dolgát ott kinn, be-

rendes

jöttek

esteli

foglalkozásukra, tudniillik kuko-

Egyik is, másik is elvette zsámolyszékét, melynek végébe kés pilinga volt ütve, $ ezen morzsolgattak, szintúgy ropogott. Az ember azt gon-

ricza-morzsolni.

hog>'

dolhatta,

vetélkednek

valami

nagy jutalomért,

úgy folyt kezök alatt a munka. Hanem azért még sem voltak ám annyira belemerülve, hogy egymásra ne pillantgattak volnc, Isten ments.

—

Ugyan, gazd'uram, minek rontja a szemét azzal szólt Ferkó hosszú hallgatás után, az olvasással ? Péter gazda halkan emelte föl fejét a könyvrl s Ferkó felé fordulva kérdezé

— —

Mit mondasz, fiam? Mondck. hogy minek

szemét

az

oiva^á^isal,

hisz

gazd'uram

a

vékonyak azok

a

rongálja

olyan

betk, hogy háromból sem telnék egy becsületes haiszél. Igaz a Ferkó fiam, de mit csináljon az ember,

—

ha

még korán

—

van lefekünni

Meséljen valamit,

alább kegye!mednek sem

?

gazd'uram, fajul

meg

jobb a

lesz

;

leg-

szeme, mi sem

szundikálunk.

—

Jaj,

na'pám, meséljen valamit, hogy az isten

is

1

"Beszihek

—

meg!

áldja

mennyien

Perg

kiáJta

Péter uram

Most már

elkezdték

s

vala-

hogy meséljen, meséljen.

nem

m-^kranci^os ember, e

volt

engedett

szívesen

szerint

Katicza,

föl

az öreget,

kérni

3

az

kívánságnak.

átalár.os

hogy mirl meséljen: Tündér Jlonáról, Babszem Jankóról, a három királyfiról, a vpsorrú bábáról vagy mirl? meri ezt mind tudta.

—

az volt

csak

—

Megálljatok,

kérdés,

a

gyerekek,

—

találgatás után a nagyapa, a

magam

azok

a

sebb

No,

—

nem olyan

történetét, ez

tündéries

hogy

le:íz,

históriák,

igaz

elmondom

czifr?

ugyan, mint

de annyival

tán érdeke-

még nem

hog\'

és

végre hosszú

szólt

megálljatok,

hallottátok.

jó lesz?

kiáltottak mindnyájan.

Jól jól

Az öreg szárú

kurta

úr levetette pipájára

rá gyújtott

a csizinájár,

beült

s

a

kuczkóba

menre, legkisebb unokáját az ölébe

gyobbat pedig maga elébe morzsolt.

A

kajtókba, a

Panni

kukoriczaszemek

nagy

fali

óvu

ültette, a

és

egyre

igen

egy ködkét na-

Ferkó folyvást

hullottíik

barátságosan

a

sza-

ketvegett, a

mécs lángja nagyokat pislmtott, mindp.y5.jan figyelmeztek a nagyapa minden szavára, melyek így hangzottak

:

Reges régen

történt,

tends vanon.

voltam,

s

mit

a

kedves gyermekein, mert

én

most már

Az idben még

akarok

el

akkor

túl

mondani,

huszonkét

vagyok

jöval

a

eszhat-

szántották a földet, hova most

temetnek, és azt a fidet laost megint szántják, hova

akkor temettek.

Magam

^3

is

ugyancsak helyre legény

n?m olyan, mint mostanában. Én szántóföldbl temetvé lettem. De hiába, minden

voltam ám, bezzeg

ja

"Beszély ek-

embernek az

a sorsa,

esztends voltam bekuporodni is

a sor,

.

.

.

a sutba,

a

benne és

mint

huszonkét

akkor így

még

rátok

azért ne igen mosolyogjatok.

Péter gazda

félbeszakadt

Itt

megnyugszom mondtam, szégyeltem volna ám hanem hiszen kerül azért

Hát

nem zúgolódom.

megkopogtatta valaki

reszket hangon

beszéde, mert kívül

az ablakot,

így szólt gyenge,

s

:

— Kérem mindjárt megereszszenek fagyok. — Ki az? — kérdé Ferkó. — Szegény öreg koldus, — küls hang. — Eredj Panni, — nagyapa, ^ be,

szeretettel,

felelt

ki

bocsásd be

a zárt, aztán

félre

a

taszítsd

szólt a

Isten

nevében

azt a

szerencsétlent.

Panni bevezette

a koldust.

öreg ember volt és mankón dett

már

a

sajtolt ki

pedig

volt s

lehellet

a

Hajadon fvel

volt,

tekergetve.

szemébl lógott

;

Péter gazda

Panni val behozatta számára

a a

apró

aztán

:

mesélni. gatta,

Még

miután

folytatta,

az

örzg

vagy koldus

is

a

könnyek,

jégcsapokban. helyén, szalma

kemenczéhez ültette, maradék ételt, s szí-

vcsen megengedte, hogy ott töltse födél szakát

igen

bajszáról és sza-

lábára, csizma

s

és

Egészen megmere-

hidegtl. Pilláira oda fagytak

melyeket a szél kálláról

Jgen rongyos járt.

az

alatt

éj-

elkezdte történetét is

figyelemmel

hall-

jóllakott.

Szolgalegény voltam, így kezdé a nagyapa, szolgalegény voltam egy gazdag úrnál. Áldott jó ember volt,

pára kinek

az

sten

volt.

szép

nyugtassa

Szerencsétlen leánya,

s

az

meg, hanem volt

a faluban

a férj, kinek

a

fia

uz

gonosz az

apa,

szép felesége

:

"Beszély ek.

volt,

mert

hozott.

mert

az 'stenteJen

tehetne

hatalmas

a

úr

minden módon nyaggatta,

hegedbe den

magam

három hónapban,

okom

volna, de olyan

egy körömfeke-

huszonötig

ket. Változtak

záratta

is

vagy

vágatta,

a cselédek min-

odább

is

volt maradni,

Ezeket

volt ám.

jaj

is

és ha csak

mindjárt

vétettek,

nép

szegény, gyámoltalan

a

cselédeknek

a

ellene,

Mit ne

ezt tették, azokat agyonüldözte.

De még

tényit

mindegyikre gyalázatot

úrfi

És még csak panaszkodni sem mertek

a kik

ellen?

33

állítottam

mely miatt min-

den méltatlanságot elszenvedtem. Nagyanyátok

is

ott

nagyon szerettük egymár akkor. Neki nem volt semmi hántása, mert mást szép leány volt s épen azért kedvezett is neki lz úrfi. Minthogy nagyanyátoknak jó dolga volt, hát megmaradt, s minthogy nagyanyátok ott maradt, én gyermekeim, és

szolgált,

sem mentem

el.

olyan

s:esült

O

mi

nem

ugyan

is

sejtette,

miért ré-

kedvezésben. különben

különös

bizo-

nyosan máshol keresett volna szolgálatot. Végre meg-

hogy

vallotta neki az úrfi,

—

Hát

hogy

Julcsa azt felelte,

—

Tudod

kettztetem

mát

mit Julcsa, a

béred

a

biz'

—

s m'^,g

hogy

veszek,

is

szereti, s azt

szeretsz-e

Julcsa,

te,

kérdezte tle

engem? 6 nem szereti.

folytatta az úrfi,

—

meg-

ráadásul olyan piros csiz-

grófné

is

elhordozhatja,

ha

szeretsz.

— fogom

—

—

Hiába

veszi

szeretni

De

én nekem, mert én úgy sem

hát miért?

Csak

szegény

biz'

1

azért,

szolgáló

szeretném az

úrfit,

P«tíi Sándor. IV.

mert maga gazdag úHi, én pedig vagyok.

De

ha

összeillenénk

se'

mert én már mást szeretek, tudja. -i

:

BtMxilyek

34

\

.

— — —

Mást?

]

VaJakit.

De

—

az a valaki

ki

?

Azt nem mondom meg Miért?

— —

Csak.

Mindenkép hogy

titkot,

Ez

lotta.

neVi

venni

akarta

ki

az

Egy

Juliskából

de ez semmi áron

kit szeret,

hát abba mcradt: az rfi

mindegy

úrfi

v^állat

volna, akár tudja, akár

mindig leskeldött Julcsa után, hogy

ki

nem

rántott,

a

val-

mintha

este

.

csakugyan;

volt a bal czoinbjira sütve, az ám,

H. L.

nem régiben

azeltt

tam haza

a vásárról

harmadf

volt,

én hajtot-

íinóval együtt,

mindegyik

aztán olyan egyformák, mintha

egv apától, egy anyától az én Julcsám

lyodom én melléje

—

még

vette az urunk,

négy

lett volna.

a kis

és azt

i

|

nem; de utóbb

.

.

;

titkát ki tanulja.

úgy emlékszem rá, mintha tegnap történt volna, épen bükkönyt vetettem a tehenek elé, Julcsa meg fejt, azt is tudom, hogy melyik tehenet fejte; egy kis bugát; még a bélyegére iá emlékezem,

geti

\

és kit?

Hát

mind

a mint feje-

I

]

j

^

'

buga tehenet, oda sompo-

mondom

neki,

hogy

Julcsa te! j

Hanem

teltette a dolgot,

mintha nem

is

hallotta

|

hogy megszólítottam. Én is kapom magamat, úgy gavallérosan megcsippentettem a képecskéjét, a

volna,

j

volt

ám még

nyílt rózsa,

mint

a

régi

az

orcza

a

de most már világban,

maga

idejében,

a rózsák

akár a ki-

sem oly szépek,

nekem legalább úgy

tetszik.

Hát mondcm, hogy egyet csippentettem az orczáján, puha volt, mint az irósvaj, és azt mondtam neki még egyszer hogy

]

|

1

i

olyan

;

:!

:

Beizélyek

—

35

Julcsa te

Erre 6 visszafordul és azt feleli Hát kend az, Péter? ejnye biz észre sem vet:

—

tem, hogy

itt

van.

dehogy nem vett észre! ha a harmadik szomszédban jártam, oda is utánam kandikált; hanem már lyányszokás, hiába, azt akarják elhitetni az emberrel, hogy kisebb gondjok is nagyobb, mintsem velünk tördjenek. No szólj, te Panni, nem igaz-e, he? A kis Panni szemérmesen sütöt+e le szemét, s piPedig

rulva válaszolt

—

Nem

bizony, csak ránk fogják.

Perkó p^dig így gondolkodott magában

—

:

Csak hogy ezt tudom!

Az Qrzg úr folytatta beszédét Én aztán azt kérdeztem Julcsától, hogy

—

hogy mirl elmélkedtem,

ó

s

tudja-e,

hogy nem

azt felelte,

mert nem tudhatja.

tudja,

—

De csak szeretnéd tudni, úgy-e? valld meg. Megmondom hát, megállj. Az fordult meg az eszemben, fejed

hegy hejh ha te majd így a magunk tehenét vagy tán teheneit! mert lehet ám majd nekünk

több tehenünk

meg

is,

nem

látod

egy,

;

a jó Isten

szokta segíteni a jó embereket.

Nem

felelt

erre Julcsa,

nem szomorúan,

a

mit

hajoltam

a

mint

ölében

meg

csak

hozzá, és

talál

súgtam

a

fülébe,

Azonban, mikor

jóra

ott

meg akartam haragunni, és

hanem nagyot

én

guggolt

csókolni,

sóhajtott-

magyaráztam. Le a

sajtárral

is

az

de mondom, hátha

nem csókoltam meg,

hogy:

de

eszemadta

csak azt

gyöngyvirágai

a teheneket sorra megfejte s ki akart

:

Betiétyek

36

menni az

istállóból,

magammal

—

és azt

már akkor csakugyan nem bírtam

mondtam

meg egy szóra, meg is állt épen

Állj

Julcsa

neki

:

Julcsa,

ha szeretsz 1

küszöbön és én így

a

foly-

tattam nagy ékesszólással

—

galambom,

Hej édes

ha

te

én

az

feleségem

nekünk áll akkor a világ. Ug^'an, te Julcsa, ha én majd este felé fáradtan jövök meg a munkából s azt mondom: ölelj meg, kedves feleségecskémí

lészszl

mutasd meg, hogy fogsz megölelni.

Mit

tennie

volt

ez idáig,

volt

egy harmadik, e

a

a

No

kis

lyány,

már, kit szeretsz, ha

szólt

úrfi.

ez

nem mondod

Julcsához, is

Ezt ugyan mosolyogva mondta az olyan

mosolygások, melyektl

mint az adtateremtettétl,

mása

tott

nem

volt.

hiába

Be

is

ijedtünk

mellettünk

az ölelésnek, és

lett

mint az

volt,

—

ám

ott termett

szemtanúja

ki

harmadik nem más

—

szegény leánynak, megölelt. Jó

de bezzeg

tudom

meg! úrfi

megretten

;

de vannak az

ember,

az úrfié ezeknek szakasz-

s

bizonyította a következés,

mi

meg

attól

a

hogy

mosolygástól,

mely fogvicsorításnak

is csak úgy beillett volna. Mindjárt másnap elkezddött a ne-mulass!

Az

úrfi

meg

a szürkén.

dulok be az

azt parancsolta,

hogy menjek lóherét kaa fakón

az alsó kertbe, aztán takarítsam haza

szálni

úrfi,

Én meg

az udvarra

is

tettem.

Hát

a rakott szekérrel,

a

mint for-

nekem

esik

mint valami veszett kutya, hogy mit csinálok?

Mondtam, hogy a lóherét hozom haza. Hát ki parancsolta ezt neked, te pellengérre

—

való? -- kérdezte dühösen.

—

Épen

a tekintetes úrfi,

—

feleltem én.

Beszélytb.

37

—

Azt mered mondani, te íóköt? no várj. Nem hogy vályogot hotdj az esztrengáazt mondtam, hoz, he? Azt biz egy szóval sem mondta az úrfi, akár megesküdjem rá. Kell is nekem a te esküvésed, gazember Majd megtanítalak én, hogy kell az ember szavára figyel-

—

—

!

Hegedt

mezni.

a

nyí:kadba

eszed ágába se legyen,

s

hogy hat óránál elébb kiszabadulj. Már megkövetem a tekintetes

—

cselekedtem, a mint

a szerint

Ezzel szépen ták

volt

ki

az én

s

deszkát

istenverte

az

azt

ott hagyott,

nyakamat és két kezemet. Leültem ajtóban,

s

el-elment

rúakat

ott

evett

mellettem

pillantott

a

reám, hogy

És így ültem kétszeres ballagott,

Arczom kék Juliskám

kis

lett,

hogy

tem.

Ott

Egyszer

szemem

csak

heged szoAz id oly^^n

meglátta, sírva

elkezdtem

A

vörös.

kékülni.

mint ezt az én

feküdt,

és

én

még

föl

volt,

mert m^^gam

is

nem

hegedbl, míg

vettek a

mert a kulcs az

alig

csak

és vég;-e jajga-

mellet-

nem emelhettem, mert nem is vigasztajhattam,

tudtam lélekzeni.

úrfinál

volt, s

a

6

hat óra

De el

azért

nem

ki

telt.

tudj' Isten hol járt.

mint kiszabadultam, oda híttam

és tudtára adtam,

ió

a falnak

fakadt, s fejét

a lélekzete elakadt, s összero.^kadt

kezem kötve

A

a

kín közt.

támasztva olyan keservesen zokogott tott,

Julcsa

szomo-

negyven fontos vasat vertek

mintha

lábára.

a

konyha-

szívem iobban meg-

a

rított.

a

a

szegény leány olyan

mint nyakam és kezem, melyet

volna

szorították

vele

fájult,

lassan

számomra hoz-

bánat, harag, szégyen.

a ;

adva!

bele

s

hanem én

úrfit,

magamhoz

Julcsát

hogy én ezt a házat elhagyom. Azt

neszélyek.

38

mondta, hogy

egy

teszem, és hogy

jól

máshol

is

én; kapunk mi

tovább, mint

pillanattal is

gálatot

;

mert

6 sem marad

istennek

hál'

mind

itt

szol-

a ketten

épkézláb emberek vagyunk, és ha egyikünk megnyo-

morodnék

a májjk édc:s-örömest eltaitja,

is,

ha mindjárt

venné is ki a falatot. Egyenest az öreg mentünk és megköszöntük eddigi szívességét irántunk, s kijelentettük, hogy ezentúl nem szolgál-

saját szájából

úrhoz

juk; de ott volt az úrfi

el

is,

hogy én elmehetek

szélni,

nem

mindjárt

s

kezdett be-

de Julcsát

hírével,

isten

ereszti.

— Már hogy ne eresztene, — nem akarok maradni — Ha ha nem, —

szólt Julcsa,

—

én

?

akarsz,

egy,

felelt

az úrfi,

nem

esztendre vagy megfogadva,

itt

— mindbizony-

talan idre.

— het?

—

Péter

—

is

kérdé

esztendre

szegdött,

még

is

elme-

a leány.

Azt elcsapom, a semmirevalót, hadd pusztuljon minél elbb. De te maradni fogsz, maradnod kell, annyival inkább, mert béred nagy részét elre kiszedted; vagy vissza tudod

— S

Nem,

—

felelt Julcsa

fizetni,

mit?

reszketve.

nagyon jól tudta az úrfi, azért is tette a És így nem volt mit tennünk, el kellett válnunk. Az öreg úr nem szólt semmit, hanem hagyta ezt

kérdést.

a dolgot volt,

s

volna a

magára, fiát

a

jobban

valamit.

mint

folyt,

szerette,

az egyetlen

hogy sem

ellene

fia

tett

Összeszedtem holmmat, és elhordtam

rokonom nem volt, a mehettem volna, azért idegenhez kellett hur-

szomszédba. Se' szíilm, se

kikhez

mert

czolkodnom.

Beszély eb.

— félj,

Ne

dd,

lelkem,

félj,

akkor

—

szóltam Julcsihoz,

ne

egy helyre megyünk. Addig légy

ismét

türelemmel

—

azért egymást, és ha lejár az eszten-

mi

látjuk

39

Most

reménységgel.

és

áldjon

az isten

megl

— —

Ha

Hol találkozunk?

A

— kérdé

hátulsó udvar ajtajában,

elvégzed

estenként

a

leányka könnyezve.

—

dolgodat,

feleltem neki.

oda

jer,

én

—

már

várni foglak.

— —

Jól

mégy nem tudom

van, de hová

Még

azt

;

szolgálni

?

csak kapok he-

valahol

lyet a faluba'^.

—

El ne menj innen, arra kérlek

;

meghalnék bá-

natomban.

—

Ha

más helységbe királynak vinnének,

se'

men

nék, angyalom. Isten megáldjon.

Ezzel elvájtunk.

A

szomszéd, a kihez ideiglenesen vittem holmimat,

egy emberséges öreg ember volt, s b'xrátságosan ajánlotta szegény házát, míg ismét elszegdhetem vaJahova. Különben egyszer- másszor holmi aprólékos szí-

vességeket

is

tettem vele, a mint

tlem

telt.

Bejártam

mindjárt az egész fal'iban a cselédtartó gazdákat, de

akkor

épen

szüksége,

sem volt semmiféle szolgára várnom kellett, míg valamely hely

senkinek

tehát

megürül. Összebeszélésünk szerint ott a hátulsó udvar

dott,

minden este. Iparkohogy dolgát minélhamarabb végezze, hogy so-

káig

ne várakoztasson

pajtájában találkoztam Julcsával

eljött

engemet. Jó és rossz idben egyaránt, ha többre nem, legaJább jó estét és

jó éjszakát kívánni.

voltak

azok

ott

a

Én kis

édes istenemi be boldog

idk

Ha módomban

lett

ajtóban.

:

40

Beszélyek.

voJna, ^zt a házat

megvettem

megaranyoztassam.

ajtaját

mellett;

hol

beszéltünk, hol

boldogok voltunk.

áJldogáltunk

hallgattunk,

néztem

Bele

hogy e kis egymás de laindig

volna, csak

Ott

szemeibe,

Juliskám

megnéztem minden csillagot napkelettl napnyugotig, de egy sem ragyogott úgy, mint azok a szemek, melyek most már csak olyan homályosan világítanak, mint e mécs az asztalon. Hejh hejh hejh. Mulandó az emberi Ha csips id volt, subámba takartam kedvesemet, oda szorítottam keblemhez, s hallgattuk egymás szíve dobogását. Eletemben sem hallottam ennél szebb muzsikát. Mire elváltunk, a bakter sokszor azt kiáltotta már, hogy éjfél után egy az óra. aztán

.

Valami egy iiónapig tartott ez

mindent tud, senki nem

vül, a ki

létünket,

míg az

úrfi

így. is

Az

.

.

.

.

.

istenen kí-

gyanította együtt-

legénye nyomunkra

Ennek

jött.

az árulkodás volt legkedvesebb mestersége .... cs^k

ettl

rizkedjetek,

nincs

piszkosabb

leánya az irigységnek,

volt

ugyan szereti.

s a

a

világon.

mert

Az

ennél

árulkodás

kiben irigység van, az

nem

pedig nem jó ember, annak kár születnie, mert némely halandó eltt nyerhet

lehet jó ember, a is

gyermekeim,

kedves hivatal

ki

kedvességet, de

Ó

az örökkévaló isten

azt

nem

mindenkit megajándékozott egy kincscsel

az ervel, hogy

jók legyünk, csak akarnunk

kell.

El

ne tékozoljátok

e

mert

fiút

ki-

kincset;

a

tagadja az atya, és bezárja eltte az

tékozló ajtót,

mondván

mert én nem ismerlek. Es jaj annak, a kirl a mennyei atya elfordítja kegyelmes szemeit. Olyan ez, eredj,

mint

a

kiszáradt

fa,

mely nem vet árnyékot, nem hoz

gyümölcsöt, csak a helyet foglalja; az éhes és fáradt

"Beszély ek-

41

Utazó elmegy melletle és megátkozza. Annyit moiidok

hogy inkább íz egy

nektek,

istennek, mint ezer

em-

bernek, járjatok kedvében. Legyetek jók, de ne féle-

lembl

isten

iránt,

Ne

hanem szeretetbl.

azoknak, kik azt mondják, hogy féljetek

mert s

nem

kitl félünk, azt

a

higyetek

az istentl,

szerethetjük voltaképen,

az Isten szeretetet kíván tlünk. az öreg Péter gazda elhallgatott

Itt

dóba

Kis

esett.

szédét

id

múlva föleszmélt

folytatta be-

is hagytam el ? hát a hajdú elúgy! bennünket az úrfinak, és az ránk esett, s a mint

együtt

nem nem

s

:

Hol árult

gondolko-

és

.

talált,

.

.

.

.

.

összepirongatta szegény Julcsámat, hogy

szégyenli-e magát éjszakának idején férfival lenni?

hogy elvesz a becsülete? hogy nem fél, felelte,

fél-e,

Julcsa azt

mert én

elve-

szem t.

— — —

ílgy

Majd

Már

lyozza

Julcsa a feleségem lesz.

van, szóltam én,

meglátjuk, felelt az

látnánk

miért

meg?

úrfi.

kérdezte'n

;

ki

akadá-

?

— Én! — Az — Ahhoz — Volna

úrfi? és miért?

semmi közöd! kérem

biz ahhoz,

telhetnék az úrfinak

abban,

alázatosan, de mi kedve

ha

boldogtalanná tenne

bennünket?

—

Mi

hogy boszut állok kócz; ha az enyim nem, legalább most?

— gyon

?

az,

Értem, jól

a

tied

haszontalan

sem, érted

szóltam föllobbanva, most már nahanem vigyázzon magára, hogy meg

úrfi,

értem,

rajtad,

41

"Beszély ek-

járja. Én becsületes, békeszeret ember vagyok, minden poíomságra föl nem fortyanok, de ha valaki nagyon az elevenemre tapint, be szoktam bizonyítani, hogy hála Istennek, az é^ kardom sem fzfa; értse

ne

meg

az úrfi

is.

Ezt mondtam szemtl-szembe, vállammal a subámon. totta

—

Ejh kötélre el

jött,

ezt kiál-

s

A

hogy mor-

volna,

rögtön a csontjaidat!

Van én nálam,

jókora

s

lította a kutyákat,

úrfi,

s oda od'adom

gaz

páral ki-

feleltem

lelke vanl

kutyáimmal szaggattatlak

áltott fel nz úrfi,

tessék,

pedig,

van,

itt

magamét, üssön meg, ha

—

botom

való, csak

nyújtottam a fütykösömet, a

egyet löktem bal

s

rfi dühbe

:

zsolnám

—

Az

szét,

nagyot füttyentett és nevökön szós

azok

ers

vakkantással

rohan-

tak el. Julcsa elsápadt,

de

én

megnyugtattam,

hogy egy

szikrát se féljen.

—

Ucczu, rajta, fogd meg! uszítá az úrfi a kutyárám; valamennyi rekem rohant szörny ugatással. Mikor már csak egy pár lépésnyire voltak tlem, nyájasan szólítottam ket nevökön mindjárt megismertek, s mérges ugatások hizelg, szinte fájdalmas kat

;

nyöszörgéssé

vált,

ket, hogy egy seltettek

mintha a lelkiismeret bántotta volna

pillanatig

irántam.

Az

ellenséges indulattal vi-

is

egyik lelapult elttem, a másik

bocsánat kérés gyanánt kezemet nyalta

;

a

harmadik

farkcsóválva futkosott körülem.

—

Lássa

úrfi,

jobb szíve van, hátLa most én

mondtam én nevetleg, kutyáinak magának, szégyelje magát. És

mint

tesze.ii azt,

\

mit az

úrfi

kkart tinni?

"Beszély ek

az úrfit saját kutyái

ha én tépetem szét

ám nem Nagyon jól

ezek okos állatok jól,

rosszul.

ki

kaptak

kenye'-et

Próbáljuk

úrfitól.

ebekre, ujjammal

+3

;

felejtik cl

tudják,

idben,

egy

meg

.

.

.

meg!

ugrott a kerítésre, mert az állatok

ütleget az

kiáltottam az

kétségbeesve

ki

mind

feléje ugrot-

Azután lecsendesítettem és visszaküldtem ket, no hát hisz-e szavamnak az kérdeztem

tak. s

hogy tólem annyi

úrfira mutatva,

az

:

mert

bánt velk

mennyi

a

csípd

által ?

ki

nevetve

:

különben oda hiába

úrfi?

nám, a torony tetejévól

de én kicsit

ugrott is

föl,

ha akar-

me'.t

leszedetném e kutyákkal,

nem akartam megmaratni megijeszteni. Most csendes

az jó

csak

úrfit,

éjtszakát

egy kívá-

hogy máskor ne olyan fegyverrel czélozzon reám, melylyel magát lheti agyon. Jó éjtnok,

s

tanácslom,

szakát, Juliskám! s távolrÓJ halloUam az hogy meglakolok még ezért, hogy most már kett van a rováson. Megvallom, hogy aztán vérem csendesültével kissé meg is bántam e tréfát, mert szegény embernek úrral kötni ki nagy balgaság, de minthogy már megvolt, hát csak neki szántam magamat, akármi történik. Az én drágalátos úr-

Ezután haza

felé indultam,

úrfi

fenyegetését,

fim

nem

is

késett sokáig szava beváltásával. Föladott,

mit, a ki már ember sehol helyet nem kap, a miatt az élete sincs bátorságban többé szóval, a ki másnak már nem való, mint katonának. El is volt döntve, hogy becsípnek. Hirtelen ütöttek ugyan rajtam, de mégis volt annyi idm, hogy egy szénakazalba befúrhattam magamat, mieltt megláttak. Megkutatták az zgtsz há-

mint korhely csavargót

s

a jó

ég tudja

ki

.

zat, a szobát,

.

.

kamrát, padlást, mindent

.

.

.

hallottam

"Beszély ek.

44 a lépéseket,

a

beszédeket,

s

sem mertem

lélekzetet

jóformán venni, mert féltem, hogy elárul dent átfürkésztek, káromkodva indultak

—

Mondtam, hogy még ma

lott a jó öreg,

—

a szénr.szál

megmozdít. Miután min-

rezgése, melyet lehelletem

itthon

el.

sem

voltl szó-

a kinél tartózkodtam.

Ekkor vonult el melybe rejtztem. Egy mondta: hát vajon nem

csapat

a

ember

van-e?

itt

kazal

a

vasviliás

villáját

s

mellett,

kaczagva alig

egy

Vérem megmagamhoz tértem,

arasznyira fejem fölött ütötte a szénába. állt,

eszméletem

a

elveszett

;

mire

már elmentek. Nem magamért féltem én katonaságtól, hanem szegény Julcfám miatt. Mi

csend

volt,

gondoltam, ha örökre elszakasztanak egy-

lesz belle,

mástól ban,

Gyönge

?

én

s

öljem

még meg

szíve

meg

azt,

repedhet bánatá-

is

kiért

a

magam

életét is

od'adnám?

Kés

este

bjtam el

a széna közül.

Benn termet-

tem a szobában, subámat fölkaptam, tarisznyámat a nyakamba akasztottam s elbúcsúztam a házi gazdámtól.

—

Nem

tudom,

mikor

egymást,

látjuk

hozzá, ha látja kend Julcsát, mondja

köszöntetem, ne feledkezzék

nézve jobb

nöm

a

idk

hozzám

járnak,

meg

meg

szóltam

neki,

mindjárt visszajövök. Köszö-

való szívességét kendnek, édes bátya,

áldja a mindenható.

Kezet fogtunk és én elindultam.

Hát

ki

jön eJém mindjárt az utczán?

Julcsa.

— —

Hova

Én

te

hogy

rólam, mihelyt rám

indultál

hozzád

galambom? kérdeztem. ;

de hova készülsz Péter

?

!

!

Betzéíyek.

—

Csak

azt

mert

inncn?

itt

45

nem tudom én, hogy hova mcgyek már nem maradhatok, látod-e. El

akarnak hurczolni katonának.

—

Hallottam neszét

.

.

napjáig sem szenvedek

pár óra

alatt

a népség,

Istenem teremtm, életem

.

annyit, mint ez

úgy

varunkban

az egy

elszorult a szivem, mintha megabroncsol-

nem

birtam.

jaj,

képes

sírni.

Ud-

ták volna. Szerettem volna sírni és

be keserves

alatt

szenvedtem. Láttam, mikor bement érted

az,

ha az ember nem

néztem

pinczegádorró]

a

a

kutatókat,

s

vártam, míg kijnek, vártam és reszkettem, mint a kit a

hideg

Végre

lel.

Téged nem

kijöttek.

láttalak köz-

de szemem úgy káprázott a félelem miatt, hogy magamnak sem hittem. Kiszriadtam, s egy embertl

tök,

kérdeztem

meg, hogy

nem

leltek

meg. Csak ekkor vettem igazán lélekzetet.

csát,

Édes lelkem, angyalom szóltam megölelve hogy háláljam meg szerelmedet?

—

— lesz

—

azt

hogy

felelte,

!

Szeress úgy, mint én szeretlek, hálálva

megteremtett csak

elfogtak-e?

Verjen

bségesen. világon,

Nem az

kívüled,

is

isten,

te

,

és

meg

nekem semmi

szerelmed,

csak

meg engem

gondolok

kell

felelt

Jul-

a

csak szíved

ha valaha másra

gyöngye

gyön-

a

gyöknek

—

Ne

mondd, édes Péterem, úgyis tudom én

nem mondod

— —

hogy

—

is

.

.

.

Mondom, hogy nem itt

ha

?

tudom, csak annyit tudok»

nincs többé maradásom.

Hát elhagysz engemet, Péter? Magad is láthatod, hogy el kell

alább egy idre, mert sá ban.

azt,

de most hova mégy innen

itt

válnunk, leg-

egy pillanatom sincs bátor-

Bazéíytk

46

—

Az

az

igaz,

...

igaz

van, én

jóJ

veled

is

megyek.

— —

Mire gondolsz? Semmire, csak hogy együtt Jegyünk. Vagy

ter-

hedre leszek?

— —

Nekem, terhemre? hogy

ilyet?

hát együtt megyünk.

Úgy

—

mondhatsz

is

meggyzni

Hallgass rám, kedvesem, szóltam én

akaró hangon, hallgass rám. L5.tod, az én utam olyan

hogy

bizonytalan,

majd fejemet.

azt

Az id

sem tudom,

hova hajtom

le

naponként hvösödik. Pén-

is

zem nincs ha elfogy tarisznyámból ez a fél kenyér, nem tudom, hogy mit eszem. Julcsa nem hagyott tovább beszélni. Azt mondta, ;

hogy

fog

veleTi

a szerencsében

meg

bálja

lesz

és

nyomorogni, szenved

éhezni, fázni,

mindent, a mit én

és tCr

;

egymást szeretni,

a szerelmet,

hogy könny nyomorúság pró-

azt mondta,

most

a

hát

a

legjobb alkalma

megmutatni, mennyire lelkcmmé vált az

hogy én nem

hagyom

is

t

szeretem

voltaképen,

neki ez alkalmat használni.

Hiába

den beszédem, annál maradt, hogy velem

6 lelke,

ha volt

jön.

nem min-

Men-

tünk tehát együtt. ^

De

nekünk!

jaj

kisbíró

feleségével.

vén asszony

volt,

a macskák, éjjel szólította

—

s

a

falu

de a vén

is

látnak.

—

asszonyok

Megismerte

találkoztunk s

a

a kisbiróné

olyanok, mint Julcsát s

meg-

:

Hova, hova, lyányasszony, így másodmagával?

gúnyosan nevetett; ilyen

uram

végén

Sötét éjszaka volt,

fia,

ne

hag)'j

erkölcsös a mai fiatalság,

el.

Vissza se nézz, súgtam julcsának, mintha észre

:

Beszélyek

nem vennéd, mintha nem az egész világnak

hogy

;

majd azt

tán

Tudod milyen kofa, holnap hogy téged egy legény-

elbeszéli,

nyel látott erre menni, tudják,

volnál

te

is

gondolja, hogy csalódott.

47

te mással

s

akkor végünk van, mert azt

nem

mentél, mint velem.

Nyo-

munkra akadnak. Szaporábbakat

mögött nem útról,

mert

valakivel,

mig

léptünk,

hagytuk

a

jó

attól tartottunk,

magunk

hogy megint találkozunk

még veszedelmesebb

a ki

messzire

Lefordultunk, a nagy

falut.

lehet ránk nézve,

mint a kisbiróné. Balra kanyarodtunk be

a kukoricza-

földeknek, oly szándékkal, hogy majd valami félrees

tanyában meghálunk, de

a sötétségben ugy eltévedhogy sem távol, sem közel még csak kutyaugatást sem hallottunk, a mi útba igazított volna. Egy árokparton letelepedtünk, nagy hamar el is aludtunk,

tünk,

mert

igen

voltunk

el

Subám

fáradva.

jó

bó

volt,

mind a ketten megfértünk benne, szívemhez szorítottam kedves Juliskámat, hogy meg ne fázzék, úgy aludtunk,

s

Tündérország

dehogy

az

1

álmodtunk,

szépségeseket

olyan

lyempárnákon háltunk a

s

egy

tündérek a

Hm,

volna.

mintha

tartják,

se-

hogy

mesebeszéd, pedig

csak

tündérek

azt

közül a

szerelem

.

.

.

lyányom ? Panni olyan mélyen bele volt a hallgatásba merülve, hogy észre sem vette, hogy az öreg úr neki szólt. Ferkó felelt helyette nagy tzzel, hogy Ez igaz csak, egyéb seml igaz-e ez, Panni

— S

elragadtatással

még szebbnek dig gyönyör szájacskájávaJ

nézte

kis

szeretjét, a

tetszett eltte, mint máskor,

lyányka s

volt biz

ó

azzal

ki

most

noha min-

a piros kis

azokkal a nagy kék szemeivel.

:

4?

Beszéiyek.

Péter gazda így folytatta a beszédet

—

Én ébredtem föl elször, Juliska még aludt egy meg sem mozdultam, nehogy fölkeltsem. darabig ;

keblemen

Feje

volt,

olyan

mintha az Úr-

esett,

jól

isten a megtestesült üdvösséget tette volna oda.

rám

fölnyitotta szemeit, zavarodva pillantott

Végre

és elpi-

noha nem volt oka rá, m^rt én olyan jól viseltem magamat, mirtha az oltár eltt a szz Mária rult,

képe meliett töltöttem volna az

hogy

csoda,

volt

tegnap

hogy

sem merte

ilyenkor

hogy mindegy embereink.

a

de nem

;

mert még

gondolni

csak s

is,

arról tanács-

abban állapodtunk meg,

s

mert sehol sincsenek

lesz akármerre,

Az

minthogy

rette,

azt

magát,

mellett fekügyék. Fölkeltünk

férfi

koztunk, merre forduljunk?

jó

éjtszakát

szegy elte

kissé

apja élt ugyan,

de

t

nem

sze-

lyány ka élete anyja életébe került.

Meghalt, mikor Julcsát

szülte, s ezért apja

olyan ide-

hogy még gyermekkorában elküldte magától szolgálatba, s azóta meg sem nézte, csak vagy kétszer. O rája tehát nem számolhattunk, hogy menedéket találunk nála. Föltettük annak okáért magunkban, hogy megyünk, mendegélünk, míg valamely gen volt

iránta,

embernél helyet nem kapunk.

jó

Estig

jártunk

egy

tanyáról

azt kérdeztük, van-e szükség azt

felelték,

rajtunk,

mi

hogy nincs elértettük,

odább mehetünk

Még nem

volt

és

ha

a

másikra, mindenütt

cselédre?

gyanúsan

s

mindenütt

néztek

nem mondták

is,

végig

hogy

mentünk nagy szomorúan. kés, de szi id lévén, besötéte-

és

dett már, a mint az utolsó tanyához értünk.

M

:ssze

benn feküdt ez

egy végén magas bokor

a

magányosan más végén nád-

pusztában

fa feketedett,

;

Besz/lyck

környezett tó csillámlott a félhomályban,

tói

tz

bogó

kondult

Hátul

fénylett felénk.

Különben minden csendes az istállóba, a hol

benne

volt

két vagy

a

vetett rá egy

az

egy pillanatra sötét a

szalma,

tz

rény, azon a csobolyó,

nál

benne

s

belle. Jobb fell két pej

ittak a

takarmányt

egy nagy

mellettök

fekve,

mely elugatta magát, Csiba

—

jászol-

kérdzött

komonúor guggolt,

fehér

mint beléptünk.

a

tel

ki,

szek-

melylyel

ropogtatta

egy pár tehén

bal fell

;

állt a

nádszál,

a ló

a

füstös

a

szénavágók

mellett

fal

Láttuk

fönn

kaszák, gereblyék,

vonyigók lógtak. Középütt a

és

istállót.

embereket,

az

gerendákat, melyekrl

beléptünk;

hirtelen lobbot vetett

aztán

lett,

letelepedve

épen akkor

s

szalmát, a mint

megvilágította az egész

s

körül

fia,

A

közepén,

istálló

marok

jó

egy leánya gányó kisebbik

annak két

három betyár ember.

rakta a tüzet

fia

Julcsával

töz égett. Valami hat-hét ember

a vén gányó,

;

meglökte.

Bementem

volt.

meg-

juhakolban

a

ha szomszédja

kolompja,

ürü

az

közé-

s

keresztül lo"

ajtón

nyílt

a

pütt a tanya istállójából

s

4^

kiáltott

rá

gányó leánya

a

s

a

kutya elhallgatott.

—

Adjon

kalapomat meg-

szóltam

estét!

isten jó

billentve.

—

—

Fogadj' isteni

jebb húzva Julcsát,

—

fiaim,

A

milyen

ki

az öreg gazda.

félénken

olyan

lesz,

válaszolt az öreg

ban vagytok? mert,

felelt

Szállást keresnénk, ha találnáük,

a

hanem

mint látom, az

állt

ha

a kis

hát

a

küszöbön.

megelégedtek

barátságosan

jertek

mondtam, bcJ-

meg ;

hát

közelebb

mi a

tzhöz,

leány inkább fázik, mint

izzad. Petfi Síndor

IV.

vele, járat-

4

Beizétyek

5Ö

Közéjök ültünk, ket

elmondtam,

s

szintén

ide,

nem, hogy Julcsa

mi

megvallottam

hozott

mindent,

bennüncsak

axt

szeretm. Azt mondtam, hogy

test-

vérem.

—

Ne

aludj',

Marczi, szólt

kis fiához

mint én elvégeztem beszédemet, ne

majd aztán

Tudod, ha te

pája.

Alarczi

aztán megfájul

fölkeltelek,

szót

nyaláb szalmát

alszol,

fogadott, talált

lantottam lehetett,

—

a a

is

mert

füled czim-

a

alszik. Tápláld.

hanem hevenyében olyan pörnyére vetni, hogy

Egyet emelt

ismét

betyárokon

;

piszkafávaJ

a

lobogott a tz. Végig

pil-

kett úgy harmincz körül

másik alig volt húsz esztends.

Mondd

ehhez a

és

tz

gányó, a

fiam,

a félholt

az egészen majd kialudt. rajta, s alá fújt

a

a

aludj'

gányó hadd

csak tovább, öcsém, szólt a vén

legfiataíabbhoz,

mondd

tovább,

csak

Ott hagytad el, hogy apád meghalt. Hát meghalt szegény édes apám., isten nyug-

halljam.

—

meg, így kezdte

tassa

a fölszólított ifjú

Meg-

ember.

hogy temessük el ? mert nem volt koporsóra deszkánk, pénzünk meg úgy sem. Nem volt más mód benjie, lopni kellett. A szolgabiró háza végén már esztendk óta ott hevert a sok deszka. Úgy sincs rá szüksége, gondoltam magamban, észre sem veszi, ha egyet-kettt elhozok belle. El is mentem én, s m.íg anyám virrasztott a halottnál, meghalt és a volt a kérdés

szereztem

:

koporsónak

a

való

fát.

Magam

össze csak úgy gyalulatlanul,

mert

nak

Másnap

is

fizetni

kellett

volna.

vertem

az

asztalos-

bele

fektettük

hisz

édes apámat, harmadnap pedig leszögeztük és az udvarra vittük. jött

a

Épen mikor indultunk volna

szclgahiró. megnézte a kopof^ót

vele kifelé,

minden

oldal-

1

Beszélyek.

ról,

aztán azt parancsolta,

már

le van szögezve,

jót

sejtettem.

Semmi sem azt

mondta ;

Mindegy^

használt,

engem kérdre tam.

Mire

zokogott

könnyeit

s

—

volt-

Isten tudja,

mert a

;

zon!

és ötven botot kap-

5

id

kis

múlva

keA

fele

.

.

hogy

világ

.

halt ir.eg a jó asszony? talán

semmi

teremtésén

gulyához,

a

meg

;

Ezzel

a

két

révbéri pusztán akadtam össze,

Bakony

szegény legénynek, ha iparkodik.

A

mondják, hogy

bizony, szólt

a

ki

o

ott

van

a

ki-

passzubtalan

átszorí-

emberrel a

együtt tartunk

ott jó keresete

vén gazda;

még

az

van benne, hogy a hires veszprémi akasztófa járt

szára-

el

engem

s m.ost

a

azt

a

becsületes

a

—

Jsten hozzád, viszi

gB.zd2ígodoti bellök.

is

rájöttek az ökrök nyomára,

felé;

sem

ötven ökrét

s

áron egy mészárosnak,

tottak a Tiszán.

istápja

minden botéit egyet. Fehértón sdtam

marhákat szokott vágni

Hanem

öklével

letörölte

:

kimentem

ezzel

is

sírva fakadt és ke-

beszélt,

hanem szolgabíró uram sem

szakítottam el

tagadtam volna, meg-

Most már mindegy! gondoltam,

becsület!

enyém

temetésnek,

a

melistt. a ki

;

folytatta

a szolga-

keresett, s

deszk?.

a

föl.

tömlöczból, szegény anyám

a

ember,

a fiatal

mit

vége

esztendt

Fél

feszítsétek

a

ez

lett

hiába

vettek,

servesen

éhen

Alig

már apám

ott feküdt Itt

bélyegem,

kijöttem

Hiszen

föl.

feszíteni,

kellett

rá akadt,

s

elment.

vallottam a lopást.

,

felelt

föl

van

itt

:

ezzel

5

hog^' nyissuk

mondtam megijedve, mert nem

bíró megvizsgálta belül

volt

5

van

a jó is

is

mind-

szomszédságban. Különben szánlak biz

én szívembl, kedves öcsém, mert ha valaha fészket raknak a fejeden,

nem

te

lészsz

az

a

varjuk

oka.

Ha-

;

!

Beszély ek.

52

nem

az mindegy,

Hm,

azok

Könny

hiba.

a

meg

iszod

te

a

levét.

törvényhozó urak gazdagra sze-

hozzák

gényre egyaránt

törvényt, pedig

a

gazdagnak nem lopni ne

aztán

csak az apja,

csak

azért

bölcs

a

lenne

ez

nagy

meg

de halna

!

koporsójára,

deszkája

majd meglátnám, mihez fogna, ha szíve van. Mégis hogy rúgd el, akaszd

azt kiabálják a szegény emberre,

mert nem való másnak,

föl,

nak

!

.

.

Kelj

.

együnk, jobb

mint tolvajnak,

haramjá-

Vícza lyányom, hozd ide a tarhót

föl,

lesz.

Vicza elhozta szép melléje a kenyeret,

s

fehér

kis

jóizn

sajtárban a

tarhót,

falatoztunk mindnyájan.

Vacsora után levette az öreg gazda a szögrl tambuérzékeny nótákat pöngetett

ráját s olyan

a szívünk

lobbant gattuk

.

bele.

fájt

föl .

.

;

A tz

hamvadozott,

rajta,

hogy

csak

néha

az öreg tamburázott, mi csendesen hall-

egyszerre fegyverzörejt hallunk kívülrl,

mire fölugrottunk,

elálltak

az

s

fegyveres em-

ajtót a

berek.

—

Itt

van, szerencsésen! kiáltott egy felém tartva

hát ezek miféle jó madarak

A

betyárok közül

illant,

kett

kiugrott,

a harmadikat megkapták,

Épen

kötözték.

kétségbe

Julcsa

s

sötétben

a

el-

velem együtt meg-

közülök.

volt

szegény.

esve,

vadállat rohant az érkezkre,

Ne

s

;

el

elébb történetét elbe-

az volt, ki az

szélte, a legfiatalabb

—

fogjátok

?

s

Mint valami

védelmezni akart.

bántsd ket, lelkem, szóltam én, úgyis min-

den hiába.

De

nem

taszította,

Mintha

engedett, míg egy katona

hogy

kést

elesett, s

döftek volna

az a

eszméletét

úgy

el

nem

elvesztette.

szívembe; ha szabadon

;

Beszéíyek.

53

lettem volna, irgalom nélkül megfojtottam volna, a

ki

t

is

földhöz

meg voltam

de

ütöite.,

Szemembl

nem

kötözve,

könny csorgott és szájam tajtékot hányt. El kezdtek hurczclni. Arra kértem ket csak addig várjanak, míg Juliskám föleszmél, hogy elbúcsúzzam tle, hogy egyszer mondhasmozdulhattam.

a

:

sak neki a

a

ki

Horgay Lászlónak lettem

így

mert

nem

Nem

Í5tenho2zádot.

nuval együtt,

fát

Elvittek

azzal

lopta, s a kit

hittak.

katonává

volt

vártak.

koporsóra való

s

velem

együtt

Másnap

útilevele.

Horgay

is,

mindjárt indultunk

Két a hadsereghez Napóleon elien. hónap múlva már kiállottuk az els C5atát és szerencsésen. Horgay, a ki igen kedves és egyetlen pajtásom lett, szép összeg pénzre tett szert. Egy fillért sem költött el belle, hanem, elküldte mind falujába a papnak azon kéréssel, hogy emeltessen követ szüli hamva fölé, hogy megtalálhassa ket, ha haza vetdik. De a jó fiu errl hiába gondoskodott; mert nemsokára

küls országba

elesett s

egy ütközetben. Mellettem

én fájdalmasan kérdeztem tle

— még

Mit

izensz

a

le

lováról,

hazádba, kedves pajtásom,

ha én

visszakerülök?

—

Hazámba? apám anyám volt

csak,

oda megyek,

hol

is

ltték

:

gam mondom

a el,

szólt

;

nekem

azok

k

milyen

is

nincs

hazám

.

.

.

meghaltak és most én

vannak; azoknak majd

boidog vagyok,

hogy

matúl-

estem az életen! Ezzel meghalt.

Egyedül maradtam. Szegény László pajtásommal néha órahosszat elbeszélgettem kedves Juliskámról most már csak az sem volt, a ki eltt említhettem

Besréiyek.,

54

Hírét sem hallottam kedvesemnek. Írattam ugyan neki egy pár levelet, de feleietet nem kaptam, mert egyik országból a másikba vetdtünk, s így rz

volna.

nem

utol

táborban

tz

nem

kából?

Ej-eltündtem magamban

ért,

a

estenként a

mellett: vsjon mi lett abból a lyány-

meg? és ha még él, nem ment-e még engemet, fog-e szeretni, ha haza

halt-e

férjhez, szeret-e

kerülök egykor? Elhúsultym mcgamat, ha arta gondol-

hogy meghalt vagy hogy már má^t szeret, s néha snnyira megtört a bánat, hogy a csata eltt azon imádkoztam: Uram Isten, \zdá el az életeíret.

tam,

De

az

id

járt s

bánatomból

el-elvitt

rabot, rnint a folyóvíz a partból, s mikor

dk st

múltak

el,

egy-eg)^ da-

már eszten-

nem éreztem többé semmi

valami édes érzés foajalta

ként elhervadt remény úgv

el

szívemet. az

fekszik

ben, mint valami meghalt szép

fiatal

fájdalmat,

A

lassan-

ember keblé-

leányka, homlo-

kán az emlékezet fehér rózsakoszorújával.

Kegy esztends katona tam.

tem jut

Bal

a katonai

szolgálatra.

ember pénzhez, én

az

forintot

;

voltam, m.ikor obsitot kap-

karomat keresztülltték

nyugodian

s

alkalmatlan

let-

Háborús idben könnyen szereztem

is

ballagtam

tehát

vag)-

ötszáz

hazafelé,

nem

hogy éhen veszek, mint annyi ember, ki a hadseregnél nyomorodott meg. EJs gondo'atom is Julcsa volt, de csaknem egykedvieg gondoltam rá, mert búsulni rnár kibúsuitam magamat, örülni meg nem örültem, minthogy nem tudtam, mi vár rám otthon.

kellett

épen félnem,

Elször

is

a

faluba

mentem,

tunk, de ott senki hírét

többé

vissza.

sem

hol

hallotta,

Fölkerestem tehát

együtt

szolgál-

oda nem ment

a tanyát,

honnan ka-

:

Beszély ek.

55

tonának hurczoltak. Szép nyári eset a távolból megpillantottam, a

E

között.

Minden

bokor

fa

mely sokáig

állt

vér az ai'czomba

s

fuí:ott

most s

kezdtem. Hátha meghalt

menr

férjhez .

.

.

.

.

hátha

vissza szi-

Félni és remélni

még még most

háiha

él

éö

megkapott nyakamba borúit

valaki,

a

ily fölkiáltással

—

Péter,

Ki más

tanyá-

a

alig bírt

léptem,

kedves Péterem, szeretsz-e

Péter,

lett volnii

kertben

a

a

hátha

mint visszafordultam,

hátulról

s

.

.

vár enge-

de lábam úgy reszketett, hogy szemem káprázott. Mikcr a küszöbre

nál vagyok, ei

.

is

azon vettem cszve magarr^at, hogy

.

.

.

.

megindították.

onnan

vembe, mint valami pajkos gyermek.

már met

és a nádas tó

látományra szívem megdobbant, mintha óra

volna,

lett

a mint azt

voit,

még?

mint Julcsa?

ez,

öntözte a veteményt,

mint engem

a

szeme kételkedett, de szíve hogy bizonyosan én vagyok. A mint mondtam, nyakamba borúit, én is megöleltem, s fejünket egymás vállára bocsátva sokáig sírtunk, csendesen, édesen. Milyen édesek az örömkönnyek Akkor éjjel nem aludtunk. Beszélgettünk. El kellett mondanom minden viszontagságot, mely négy esztendei távollétem alatt ért. Mikor a lövésre jutottam, mely meglátott,

s

szaladt felém

;

azt mondta,

I

karomat fúrta keresztül, Juliskám dott, s

sem

oda kapott

fájt

úgy e

beszélte

el,

a

maga karjához

seb, mint

mi történt vele.

mondván,

megél,

sem

ötödik

.

.

tán

.

magamnak

ó neki, szegénykének. Azután

tartotta a tanyán,

az

elhalványo-

eljajdult,

hal

A

hogy éhen.

jó

öreg gányó

a hol

De

ott

négy ember

az

öreg nem

sokára meghalt, leánya pedig férjhez ment, és így csak iiarmaJ magával maradt a tanyán, a gányó két

fiávítl

!

:

Beszétyek

56

Az öregebbik

beleszeretett és megkérte,

s

addig ost-

romolta minden módon, míg a lányka megvallotta neki,

hogy

az a legény, a kivel ide jött,

hanem szeretje,

testvére,

A

az életben.

sem

már mint én, nem másé nem lehet

senki

s

derék becsületes legény azóta egy szóval

hanem éjtszakánként gyakran

terhelte,

hallotta

Juliska keservesen zokogni. Vigasztalta volna ót,

szívébl

t

mert

de mit használt volna neki a puszta

sajnálta,

Különben nappal mindig vidám volt, legalább tettette, hogy az. Tavaly szszel halt meg sorva-

vigasztalás

Rá hagyta

dásban.

hogy

?

kis öcscsét,

az egész gazdaságot, csak arra kérte,

Marczit nevelje

Juliska így vé-

föl.

gezte szavait

—

Ez

gazdaság hát félig-meddig az enyém, meg-

a

osztod-e velem, Péter?

—

Nem,

feleltem, hagyjuk azt a kis

megoszíod-e

—

Hát

te

Marczinsk

velem az én gazdaságomat

;

áz

?

szereztél valamit?

— Annyit,

a

mennyivel tisztességesen megkezdhetni

a házas életet.

— —

így hát nem válunk el egymástól Nem, édes szentem soha

Három fejkötT napig a

híják.

bánat

szépült,

hét múlva Juliska letette a pártát,

tett és

is

miatt, s

Perg Petemének Távoliétem

van

nekem legalább úgy

mondok, ha

esztends,

minden

—

alatt

s

lett,

hittak,

a

lett,

tetszett,

kinevetlek is

helyébe

hogy mai kicsit

napról napra

hogy menyecske

mint lyány korában

még most

s

meghervadt egy

de mióta feleségem

korában még szebb többet

?

volt.

De

is. ó most már hatszebbnek tartom, mint

leányt, a kit valaha láttam.

Minden

czigány a maga lováv dicséri, gondolta

Beszély ek

Pannira

Ferkó,

s

szebb

leánynak

—

Péter, s

jöttünk,

én

a

volt

t

tartott a legis

benne valami,

igaz, a mit hitt.

<s

folyvást gyarapodott, folytatta

megntt,

és

Marczi

Perg meg-

is

megházasítottuk, mi pedig ebbe a faluba

megvettük

házat és bele telepedtünk,

e

hogy nem hiába

s

míg

s

fiunkat,

fordított rá annyi

megtetszik, mert apátok, kis unokáim, talpig

ember

becsületes

mert

még

és

tán jobb gazda, mint mi vol-

hat akkora a gazdaság, mint akkor

moi-t

mikor mi átadtuk

Nem

tudom,

nagyapának

niég valami mondani valója a

volt-e

elvégezte már

vagy

jöttek a disznótorból a kis

A

volt

s

gazdaság után láttam, feleségem egyetlen

gondot,

volt,

alatt

mikor szépen

Mihályt nevelte,

tunk;

nap

Gazdaságunk

elégedett,

meg

pillantott, a kit a

nem egészen

ha

57

?

e pillanatban

unokák szüli

s

m.eg-

nagyanyja,

már jóizn aludt a nagyölében testvére Katicza, fölvette t onnan s az ágyba fektette, Peti pedig azzal állt el, hogy mit líoztak neki a disznótorból ? A két cseléd ment lekisebbik

apa

lyányka, Erzsi

;

Fekünni, egyik a

szobából

konyhába, másik az

tle

ezt kérdezte

—

a

kiléptek,

Ferkó

stigva

istállóba.

A

mint

megfogta Panni kezét

s

:

engem katonának

Szólj igazat, Pannihám, ha

vin-

nének, mint az öi'zg gazd' uramat, várnál-c rám négy

hségesen,

esztendeig

mint

rá

a

nagyasszony? ne

hazudj Panni, hanem a lelkedbl beszélj

—

Várnék

leány, várnék rád

napjáig

—

is

nem

igazán

!

mondom,

felelt

a

kis

csak négy esztendeig, halálom

1

Édes

ment az

Feri,

rád,

jó

kis

istállóba.

Pannikám

!

szólt

Ferkó,

s

dalolva

!

Beszély ek.

58

Odabenn megmondta hogy ez

a

fiánsk és

menyének

szegény öreg koldus hálásra

jött,

nek neki valami ágyat a kemencze mellett,

s

a

nagyapa,

hát vesse-

Mihályné

ezt szívesen tette.

— hát

Úgy,

apám

és

ig:n —

— — zolta

iírfiból

szólalt

mi

nem tudom,

kérdezsködtem

Tudom

mi

én,

feleli

a ki

kis

Katicza,

miatt nagy-

?

nsgyapa, mert

nem

utánií.

lett

belle, szólt az öreg koldus.

Kelmed tudja ? kérdé Péter gazda. }gzn, tudom apja halála után mindenét eltékogonosz czélokra, s végre arra jutott, hogy most ;

kopasz és mezítelen fvel, hóna csizma helyett szalmatckercscsel,

szánvnbánva

A

a

a

föl

lett,

nagyanyám annyit szenvedett

Bíz én is

nagyapám,

igaz.

abból a gonosz

tetteit,

mikor már

nsgyapa meglepetve

mankóval, lábán

kegyelmed

elótt,

kés

egyszersmind sajnálkozva

nyomorú koldussá lett nagyúrra, s ezt mornagy a te hatalmad és a te Isten, magában

tekintett a

mogta

és

alatt itt áll

igazságod

:

I

A FAKÓ LEÁNY azoknak, kiket

Jaj

A

LEGÉNY.

PEJ

természet megbélyegzett! ma-

a

állnak azok az életben, mint a

elhagyatva

gányosan,

S

város végén az akasztófa, melyet minden

vagy

félelembl

Gyökeret

utálatból.

vert

hogy azok okvetlenül mind rosszak lélekben,

dítéJet,

nem ép tcstck, vagy formátlanok

kik

mondani

azt szoktuk

igaz,

:

;

az ilyenekre

fuss tóJök jobban,

mint a dög-

ártóbbak

mcil

vésztl,

ember kerül bennünk az

hogy azok

ok

a

dögvésznél! -

közül, kikkel a természet oly mosto-

hánt bánt, nokan gonoszak, nagyon gonoszak az is

mind

ép és szép test számtalan rossz lelk ? És aztán jó-c,

Szent

ki

;

de hát

?

nincs-e ezek közt

a

természettl meg-

bélyegzettek már anyjok tejével szívják-e be a gonosz-

megterem-e ennek magva bennök azon

ságot

;

ban,

mikor

lelköknck dékei

?

.

fogantatnak

i!y .

?

s

az

Isten

rút hüvelyt, hog)' ezek az

pillanat-

azért

talán

ad

emrer söpre-

így vélekednek sokan, hogy igen

;

de

a kik

emberek iránt s megérdemlik az ostoba vagy gazember nevet, vagy egyiket vagy másikat. Ostobaság és gazság, e kett szüli ezt tartják, igaztalanok isten és

az igaztalanságot

;

okos és becsületes embertl igazság

származik.

Ne

fogjuk

tehát

A

legellajultabb lélek

a

még

útban

senkire, is

lev h,

hogy eredetétl gonosz.

tiszta volt születésekor,

mely csak akkor

mint

válik sárrá,

6o

Beszélyek

már

ha

világ

a

ket

a fóldrc

s

hogy piszkosak,

azt kiáltjuk rajok,

meg

Szegény Marczi

is

!

a

mely kutyának

—

így

,

--

járt.

szive olyan jó volt, mint

kenyér, de a természet megbélyegezte és a világ

a falat

azt kiáltotta rá

is

s

tettük

lábainkkal és

van az veszve.

Áldott egy teremtés volt

—

magunk

elbb meggázoljuk ket

;

veszett hírét költik,

-

lábbal tapodták. Ilyen

ott

közöttünk, mi

rosszak

a kik

!

rosszakká

hullott

Kain

:

!

és taszította magától.

van hát, gondolta Marczi,

jól

ha

ellenem, én

ti

ellenetek.

De

az elején kezdem.

Marczi

apját Csigolya Dánielnek hittak, és varga-

mesterember

Fiatal

volt.

korában

szép

kis

össze, de egyszer eszébe jutott,

szerezgetett

volna már nemcsak szerezni,

hanem

költeni

legczélirányosabbnak tartotta magát

nézve

vagyont

hogy s

is,

jó

erre

a borital-

nak adnia, minthogy ezen nemes hivatalban az ember költ

st

esz ember tanult, volt.

de még

ugyan,

kidobja,

inkább lehetett,

sern

mondhatni,

elnyeli

Csigolya

pénzt

nagy

mert az ivásban igen hamar bele-

pár esztendeig gyakoroltam a legnagyobb

Ez akkortájban

volt

némi-nem

tökéletességre vihettem.

még, mikor

a

nagy boritalt

nak tartották. Hála istennek, ezek az én

a

Dániel

pedig ez nehéz mesterség, nekem legalább az

Én egy

szorgalommal, míg

s

hogy

úgy

tudtam

elfelejtettem az ivást, mintha soha

volna.

sajnállak

idk már

Szegény

bcnnctekeket,

virtus-

lejártak

nem

is

kocsmárosok, én szívembl de szivembl óhajtom, hogy

minél többen akadjanak, kik példámat követik.

A lett

mint a

mondtam Csigolya Dániel nagy mestere esztend leforgása alatt az öreg

boritalnak

:

;

:

ói

Betzéiyek.

és a kántort

bírót

mindenütt, úgy azon a

kocsma els

alá

asztal

falubaii

is,

voltak.

vitézei

pedig ezek, mint

itta,

hol Dániel

Alig

uram

lakott,

bele két esz-

telt

tend, vége lett a keresménynek a házat a sánta szcs, szóJt a tiszteletes vette meg s végre oda jutott a dolog, hogy musták és kaptafák s a mhely egyéb ;

a

szerszámai vándoroltak a kocsmába.

Dánielné asszonyom tisztességes élet és

Csigolya

takarékos erkölcs gazdasszony volt, e szerint gondol-

hogy nem igen

hatni,

kodásán

s

többet

minél

magában s

örült

sem

egy szóval

A

inni.

meg

férjének

biztatta,

szegény

hogy iparkodjék

asszony

legfölebb a szomszédba

hogy eszére fog

ment panaszkodni

térni.

várt és egyre hiába várt len,

:

De

akart,

mikor csak

már ekkor nem

hogy értésére ne adja csodáJkozását

magaviselete miatt

—

dolgozol

?

hát

;

Dániel

gondol-

várt,

csak

állhatott el-

roszszalását

s

meg

ezt így kezdette

s

Ugyan édes Danim,

nézed a napot

eleinte csak

ha férjét részegen látta haza jnj

sírdogált,

gazdának nem mert szólni vagy tán nem ván,

sáfár-

uj

az ]sten szerelmeért, mire

már mindig

iszol

és soha

sem

1

Dániel e szavakra meghökkent, a bortól nehéz sze-

mennyire tle

meit, a

pejére tette

s

telt,

—

Csitt!

De,

kedves

férjem,

felelt az asszony,

benne vag)'unk, hát csak elmondom,

—

a

ha már

mi a szivemen

úgy is elég soká hallgattam, Asszony, kiáltott fel a férj nemes haraggaJ, ne

fekszik,

n\«rj

csí-

hogy könnyebben megígy szól a komoly méltósággal:

lábait szétvetette

állhasson egy helyen, és

—

kimeresztette, két kezét

pisszenni

I

!

05

"Beszély ek-

— —

De merek De ne merj .

.

.

.

.

.

— És miért ne merjek — Azért, mert mert én Csigolya Dániel — És én Csigolya Dánielné vagyok. — Feleségem, ne hazudj — Részeg disznó — Asszony, ne káromold mert ?

.

.

vagyok.

.

!

!

az eget,

is

azt mondja,

hogy az

a világot, a hetediken

meg

a

szentírás

hat nap alatt teremtette

isten

pedig megnyugodott

;

azért vesd

az ág^'at szaporán.

— Addig meg nem v^tem, míg nem beszélem magamat — Micsoda magadat beszélni ugyan úgy-e, igazán mondod vagy csak — Van most nagy kedvem — No ha nem borotvám, úgy add el hadd vágjam nyelvedet. — Ha kivágod beszélek ki

? te

ki akari'd

?

tréfálsz?

ezt

a tréfára

is

tréfálsz,

ki

a

a

is,

Már ne

itt

jöjjön.

—

I

.

.

.

meg nem állhatta Dániel gazda, hogy dühbe Dühbe jött és nagyot ordítolt :

Asszony

a

te

neved

hallgass.

:

Ezzel neki rohant feleségének

de szerencsére csak

s

pofon akarta vágni,

ütötte

a fejkötóí

le

fejérl.

Ezután

megelégedve

boiitatlan ágyra 5

sokára

a

vetette magút a úgy hortyogott, mint

szegény asszony pedig kiment

a

nem

bakancsos pipája

konyhába

s

a

;

a

tzhely-

nél virasztott és sírt.

Ez

A

aztán így járta minden áldott nap. férj

gyalázta,

részegen kérte,

jött

haza.

czirógatta,

hogy jobb útra hozza,

s a

a

feleség

pirongatta,

mindent elkövetett

dolog vége mindig az

rajta^ lett.

Beszélyek.

63

hogy Dániel gazda jól megnadrágolta feleséget. Végre, mikor már tökéletesen meggyzdött a jó asszony felie, hogy férjét az ördög sem téríti meg abba :

hagyta

pörölést és nyájaskodást

a

hs

hallgatott,

urát

éjfél

már annyira megszokta

ez

azután

hitestársának

talan

mikor

részét,

már

jót,

s^.

s

egykedv

volt és

vetette haza tántorogva

De

döngetést, hogy boldog-

a

rendesen kiadta a maga

is

se

roszat

nem

szólt neki

garázda életmódjáért. Így teltek a nnpok. A gazdaság egyre fogyott s egyszer ki lép be a küszöbön ? Nem más, mini a nyomorúság, a pazarlásnak e rongyos, éhes gyermeke. Helyet foglalt

házban

11

Még

lett

s

Csigolyáék mindennapos vendége

ez csak hagyján

hogy Csigolyáné,

kit

!

de az

dclcghoz.

járult a

edd-g elkerült az isten kegyelme,

hogy másod magával kezd lenni, s így várhatták, hogy nemsokára hárman merítenek azon tálból, melybl ketten sem laktak jól. vette észre,

azt

—

Mennyk

i^azda,

üssön

mint

a

üssön

kollintani, .

.

dolgunkba, mormogá Dániel

dolgunkba, most már

a

ségemet, mert azt

olyan

a

megtudta, hányadán vannak

a

.

.

mennyk

meg sem verhetem

a fele-

szegény gyermeket találnám

csakugyan nem tehet

ki

olyan

.

a

;

róla,

fbe

hogy anyja

.

uram ^oká kereste a szót, hogy milyen, de találta nieg. noha feje m'nden zegét-zugát telte. Gondolkodóba esett, hogy ugyan miért is hántja hát feleséget ? hiszen semmi oka sincs rá. Elismerte a derék férfiú, hogy maga a hibás, és fogadást tett, hogy többé ujjal sem illeti hitestársát Dániel

még tvé

Meg

seri

is

Egyszer

tartotta,

még pedig

irtózatosan bele

sokáig, de

nem

örökre.

esett torkába a szomjúság,

64

Beszély ek'

de úgy, hogy

ház

a

majd lángot

is

Hanem már semmije sem Törte

fejét

séggel az

—

mihez fogjon

:

volt, ?

vetett feje fölött.

mindenét eltékozolta.

fölnézett keserves

Hejh,

én

csak

réztányérnak;

eltt

beragad

a

úgy

lyukas

is

már

tegyek?

Alit

lóg.

nyeldeklm

az,

:

tudnám venni s eladnám neki

ezt a napot le

I

mingyárt elvinném a borbély komához helye

keser-

égre, meglátta a napot és így sóhajtott föl

a

m-

melyik a

mit tegyek? mindjárt

és kiszakad a

belem

a

szomjúság

Száz aranyat adnék egy korty borért... vagy

miatt.

jobban mondva

Ma

nyért.

is

nem

korty bort száz ara-

vérem borrá válik, tizenkét magamon, ha belehalnék is. De

vágatnék eret

helyen miért

nem adnék egy

:

tudnám, hogy

a

születtem én hordónak, valami száz akós

hordónak, tele amolyan jóféle ó borral ... oh Istenem,

megköszönném, ha pintes palaczk volnék állana

bennem

.

.

még

.

azt

is

közép nagyságú pohárrá változtatna

afféle

arra

is

rá

állnék,

melyik a csap

de rá

állnék,

hogy

alatt áll

.

.

.

.

.

tán

még

az a cseréptányér legyek, a .

no ez már igazán potomság,

hanem most

rá,

csak bor

is,

elfogadnám, ha az Isten

mindjáit.

így elmélkedett Csigolya Dániel uram,

s

szinte

re-

hogy valami boros edénynyé vátozik de bizony megmaradt régi állapotában, csak szomjúsága lett

mélte,

;

tetemesebb. Kétségbeesve forgatta köröskörül szemeit

nem akad-e hetne

valamire,

mit

eladhatna vagy zálogba

:

vi-

?

Semmi, semmi

!

Könyökig vájt minden zsebébe, noha tudta, hogy azok már régóta üresebbek az ürességnél, de e pillanatban

mégis

remélte,

hogy hátha

lesz

bennök valami

ráncz között meglapult bankó? Fia sem volt

s

csügged-

65

Btszélyek.

ten ejtette le karjait, mintha azok rögtön elzsibbadtak

Ekkor

volna.

valami eszébe, fejét megvakarin-

jutott

totta s nagyot csattantott hüvelyével és

—

Hohó!

kiáltott

féltenünk te

Leütöm.

Csigolya Dániel, a

eszed becsületedre válik tenéked

S a

ujjával.

szükségtelen, mert nincs mit

is

tolvajoktól.

a

hohó,

föl,

úgy

ajtóról a zárt. ..

középs

megvan! leütöm az

l

ugyancsak lódult befelé, hogy végrehajtsa,

ezzel

mit kigondolt. Elkezdte a baltát keresni

hogy legyen

szerszáma, melylyel a zárt lefeszíthesse. Elfeledte, hogy a

balta

a

tükör

már régen

árát

fiában

is

zott a sötétben.

A

puhába

valami

csak

Most már nem

gyom.

resz-

s

:

kell

a

A

Elég most ennyi.

megnézi

Kirántja,

kap.

ketve az örömtói suttogá

—

még

Kereste, kereste

beitta.

végre az ágy alá bujt s olt motomint tapogat jobbra-balra, egyszer

;

zár

.

.

azt

.

késbbre

ha-

feleségem a szomszédban

meg sem tudja, hogy elvittem. Ha idvel kisül, mondom neki kiabálhatsz, jókor van már. Aztán

van, azt

:

meg

szüksége

erre

sem

többé. Alenjünk Dani

lesz

pajtás.

oh szerencsétlenségek szerencsétlensége,

Indult, de a

mint

felesége,

az

épen

kinyitotta,

ajtót

pedig senki sem

hítía,

akkor toppant be

Dániel gazda legalább

nem, bizonyosan nem.

—

hova

—

Hova

viszed azt

?

szólt az asszony

megrémülve,

vi.szed ?

Ki a napra,

feleségem,

felelt

a férj, föltalálva

magát, kiakasztom a napra, mert hát látod, az az ágy alja

olyan

—A ide,

add

nedves,

ide,

Pctfí Sándor.

hogy

ott

egészen megpenészedett.

nem is a kocsmába? Add ha mondom. Ezzel ugyan ki nem mégy.

napra?

W

úgy-e?

5

!

.

66

!

Beszély ek.

Ebben léptem

Ez

is.

!

add

Azért

\z^z.

Oh

ide.

nem dugtam, mikor

—

Ha

óhajtod,

halotti

ruhám

ez

?

hogy boldog legyek, bocsáss!

Menj, mit bánom, de e ruha

nélkül.

Köszönöm szépen. Elve ki nem eresztem kezem

közül.

hogy parancsolhatnék, mert én de nem parancsolom, hogy háznál

Feleség, tudod, az úr

add

hanem kérem. Kérlek Zsófikám, szépen

ide,

Nem Még Nem

a

;

kérlek.

1

egyszer kérlek. !

Utójára kérlek.

Nem, nem Leges-legutójára

.

.

Hiába...

No

ha hiába, hát ne

Ezzel az

elé

hogy jobb helyre hogy mindent föl-

vagyok

— — — — — — — —

is

istenem,

tudhattam,

kutatsz, te boldogtalan

— — — —

ebben lépek az Isten

az oltár elé,

menyasszonyi ruhám,

volt

rúgta a szegény asszonyt, hogy

hasba

úgy

ájulva

rogyott

földre

a

hóna

alá s vágtatott a

Úgy

folyt a bor,

uram

eltökélte

mozdul,

míg

;

ó pedig kapta a ruhát

kocsmába.

a szép

menyasszonyi

az utósó pótráig. Szavának

vele

boldog,

boldogtalan.

dologhoz. kiürült

:

ruha árát

is

állt

Egyre

kik egyébiránt biztatás nélkül

minden pohara

hiszen volt élet

hogy addig egy tapodtat sem

magát

önti

láttak volna a

No

mintha ingyen adták volna. Dániel

is

le

nem

emberfii. ]vott

biztatta vendégeit,

tisztességesen hozzá-

Mikor már minden zsebe holt részegen

kullogott haza. Javában ujjongatott

s

és

nagy énekszóval

tánczolni kezdett,

!

:

Beszély ek-

épen

ben

a

67

legrosszabb helyen, egy pocséta mellett, mely-

a disznók szoktak heverészni.

belebukott a pocsétába,

volna,

már meg

is

feleségéhez,

ki

kihúzta,

látta

s

haza

czepelte

gyermekét.

Hárman

apa halva,

a

fiú

s

A

mint Jábát emelte

mire

a

bakter meg-

A

volt fuladva.

bakter

ekkorára már elszülte

töltötték a szobában az éjét

most

kezdve

:

az

és az anya félig

élni,

félig halva.

élve,

Az özvegy

eltemetteté

férjét

papnak

fizetni,

de kár

;

volt a

is

mert nevének semmi hasznát sem

korában

Kis

nagy

megkeresztelteté

s

gyermeket. Mártonnak keresztelték

korában

a

gyermekek

a

falu pej

azon rúgás következtében,

kutyának

vörös

legénynek

vette.

hittak,

minthogy

hítta,

melyet anyján követett

el

képében egész jobb oldala holta napjáig olyan

apja,

piros

maradt,

mintha

csak

tiszta

mázolták

vérrel

volna be.

— — — — —

A

hol a pej legény!

Ugy Ugy

félek tle, mint a pej

utálom mint

Vetélkedik

Csókoljon

És

a többi,

a pej

meg

a pej

legénytl

legénynyel.

a pej legény

és a többi. így

—

különböz

eszébe, azt mon-

:

Csigolya Márton.

Mindig

—

1

említették

alkalomkor, de senkinek sem jutott dani

I

legényt

A

csak

pej

legény.

Sok embernek nyomorúság- és bánatteljes egész élete; de van mégis egy idszaka, a gyermekkor, melyben boldog volt, melybe örömmel száll vissza emlékezete, mint a fecske a hervadozó szi tájról a

:

6S

Beszélyek.

tartományokba. Mártonnak, szegénynek, déli gyermekkorában sem volt egy fapénz árával sem jobb dolga, mint késbb. A gyermekek nem akartak virító

vele játszani, vagy ott hagyták vagy elkergették, s

haza ballagott anyjához

mindenki

utálja.

panaszolta

sírva

é-s

Anyja nem vigasztalhatta

mint azzal, hogy ölébe vette és vele

A

el,

hogy

egyébbel,

sírt.

járni, még keservesebb nem akartak mellette ülni mind azt mondta, hogy nem ül ahhoz a rusnya vörös kutyához s mikor ket rákényszerítette a tanító,

mint az

állapotra

iskolát

jutott.

alattomban

A

annyit

döftek, rúgták, csipték,

gának külett a helyet vonult vissza

valamelyik s

valamennyi

azt

mindig

ott húzta

követett

el

tukmálták,

A-larczira

ágában

sem

egész

az

iskola,

Ha ?

volt

egyik vagy másik, ki

is

azután

illen-

gonoszságért, melyet

volt;

mikor

az

:

hogy

istenadta olyan ártaílan volt, mint a

aztán

a sarokban.

hogy ki volt egy hangon, hogy Marczi

csínyt

esze

hogy mapadba

legutolsó

vagy elröhentette magát

kikapta bérét a temérdek

elkövetni

A

meg magát

elnyifiPantotta

fölkiáltott

és így akávír.i

den

ott hagynia.

mérgesen kérdezte

tanító

a

s

fiu

kezdte

fiúk

az

tej.

árva

is?

hisz az

Hogy fiút

örült

úgy

el-

hogy kékült, zöldü't belel milyen dicsekedéssel mondják el otthon anyjoknak, hogy a vörös kutya ugyan kikapott ám Az anyáknak csak egy pántolták,

I

szavokba került volna, gyermekeikbl kiverni a gylölséget és

k ket,

m^g

mesnek; tüzére.

a boldogtalan Márton iránt; de hogy útba igazították volna gyermekeimondták, hogy úgy kell neki a förtel-

kárörömet

a helyett,

azt

és így

még

olajat

öntöttek

a rossz

indulat

:

Beszélyek.

69

Férje halála után Csigolyáné,

vagyonának csekély

maradványával

elhurczolkodott testvérbátyjához,

faluban kovács

mesterember

mester

János

szívesen

fogadta

a

éit.

magához húgát

kis

mert jómódú volt

együtt,

fiával

ki

ntlenségben

volt s

házasodni ezután

s

sem tudta mi okból, némelyek azt pletykázták ugyan, hogy azért maradt ntelen, mevt de ez igazán csak senki sem ment volna hozzá pletyka volt, minthogy János meg sem kért egy sem

akart

senki

;

;

leányt sem.

Marczi

meg

szólította

—

esztends

tizenkét

Hát mi

mikor

volt,

anyját így

bátyja

szándékod

a

ezzel

gyermekkel, te

a

Zsófi? béresnek adod vagy kocsisnak?

—

apja

Annak nem adom, mesterember

felelt

legyen

volt,

ha

anya;

az

az,

is

már

úgy gon-

dolom.

—

mondom,

Hisz épen azért

gamnak

is

ez a szándéka.

ségemet,

én

vénülök,

ráhagyom

én ugyan

az én

ki

ma-

mester-

meghalok vagy elmhelyemet. Szegény gyeieki

fölszabadítom, a

szólt a kovács,

Tanuíja s

nem szeretem, de

ha

sajnálom, és

azért ína-

gamra vállalom jövendjét, hogy ne szoruljon senkire, mert úgy éhen kellene halnia, a mennyire szereti t már is a világ. De meg különben is egészen kovácsnak termett: olyan markos, izmos, mint valami Herkulanus. Aztán ha kifogy majd a szene, az a jó is van a dologban, hogy csak a képéhez tartja a vasat s megtüzesedik tle, hahaha I

—

Ugyan

János,

anya érzékenyen,

nem cMg, hogy

az

isten

áldjon

minek gúnyolod

meg, szólt te

az egész viiág bántja?

is

az

szegényt,

:

yo

Beszély ek-

—

van

Jól

ez

hisz

no,

nem

tréfa

a kis

be

veri

a fejét.

Innen közül

emberek

hogy János mester azon

látszik,

jótéteményeikért, a hogy úgy, egy kis

volt, kik

nagyon veszt

kamatot szeretnek venni, pedig ez

által

becsébl Mártont e nap óta kifogták az

iskolából, s

a jótétemény.

kalapácsot

helyett

adtak

mert ügy sem

megörült,

mindig tanult volna

meg nem

szabadult a társai

is;

volna

meg

érdemlett

vált

belle pap, ha már föl-

m.ost

ütleg alól és iskola-

gúnyolásától

szakadatlan

Olyan kovácsinss

lett

aztán

könyv

nagyon

minek

kezébe,

ingerkedésétl.

és

belle, mint annak rendje. Csak

most kezdte tapasztalni a pröly

mellett,

mennyi

er

van benne. Hejh, ha ezt tudtam volna, gondolta ma-

ers

gában, ha ezt tudtam volna, hogy ilyen

majd nem bántottatok volna

ti

vagyok,

engemet, fogadom!

úgy verte a vasat, mintha az feje

lett

s

volna gyermek-

társainak, kik vele méltatlankodtak.

A

gyermekek különben elácsorognak

órahosszat

is

szeretik a

fúvó szuszogását és kalapácsok

bámulják

izzó

az

esóvel okádja a

miatt,

teli

vssat,

csengését-döngését,

mely minden

a házat,

hogy olyan

kovácsmhelyt

ott körülötte, s hallgatják a

mintha

haragját fújná

bánnak

kegyetlenül

s

ütésre láng-

vele

;

ki

de

mhelyéhez nem csupán bámészkodás kedvéért jöttek a fiuk, hanem leginkább azért, hogy János

mester

Marczit

—

ott

is

bántsák, boszantsák.

Nini, gyerekek, szólt közülök

inast meglátta

szurtosan, kormosán

eg)',

—

a

mint a

nini!

kis

a vörös

kutyából ördög lett!

—

Most még

szebb, mint azeltt

I

felelte

egy másik.

1

"Beszélyek

— De még korom sem feketeség madik, hiszen — Elmenjetek ám

rajta,

szólt a har-

vörös pofája.

hogy ide

találjátok bánni,

Hanem

rajok

kiáltott

1

meg

fog

alól is kirí a

a

a

7

csak

a jó fia jó tanácsával

borsót, a gyerekek

mely

csíptett,

tovább

türelmét

végre elvesztette

annak

mint

el,

épen

kihez

a lába, a

még pedig

míg

vele,

úgy közéjök lódította a kezében volt, hogy az bizos

nyosan ketté törött volna, ha ersebb nem törött

hányta a

falra

ingerkedtek

is

mert

Marczi,

jöttetek.

ütdött, és

úgy, hogy

gazdája

lelt volna,

így

a

mai

napig

láb

sántít.

Ez idtl nem hez, mert lett

igen mertek odaszagolni a

mindegyik

feledve a leczke,

Marczi épen

Nem

s

de

lábát;

ezt,

ki

mhely-

késbb

el

újra kezdték gúnyolódásaikat.

egy törött lcsre vert

körülállták, s ki

—

féltette

azt

pántot.

A

fiuk

mondta.

hallgattok? szólt Marczi már több ízben,

miután látta, hogy hiába minden intés, kapja magát, úgy oda nyomintotta az ég vasat egy gyerek képéhez, hogy rögtön kifutott a szeme.

s

—

Most

Isten hirével.

monda

elmehetsz,

Rajtad

a

bélyeg.

Mkrczi,

Ha

elmehetsz

eltévedsz

is,

meg-

kerülsz.

E

naptól

fogva

senki

sem merte

ót

többé

há-

borgatni.

Es

Marczi hat esztendt mindenki kerülte t és is került Egész héten mindenkit. cl volt foglalva a mhelyben, s vasárnaponként, mikor szabad ideje lett volna, sehova sem ment, csak a templomba, oda is már akkor, midn az egész falu betakarcdctt, hogy észre se vegyék, A legels sarokígy töltött

el

;

—

Beszéíyek'

72

ban meghúzta magát,

s

mihelyt a prédikácziónak vége

mindjárt kisuttyant,

lett,

mire

legyen,

míg

hogy akkorára már otthon

népség indul

a

többi inasgyerekek a

a

egész

Délután pedig,

vagy más egyebet játszottak:

labdáztak

anyjához

kifelé.

templom mögöti

szobáb?

a

s

bevonult

olvasta neki az ó testamentomot

Marczi nem igen

estig,

a réten

lelte

ugyan kedvét az

olvasásban, de szivesen unatkozott jó anyja kedvéért, ki

t

egyedül és annyira

egy rossz szóval sem végre

Eltelt

a

szerette, s ki

t

soha csak

illette.

tanulás

hat

esztendeje

s

a tízen-

esztends Márton fölszabadult, legény lett. Ez nevezetes fordulat a mesterember életében. Olyanforma ez, mint mikor a korona-örököst végre megkoronázzák, s az eddigi berezegnek most már király nyolcz

a neve,

vagy mint mikor

adja

gazdája,

a

el

s

hogy az ekét vagy

trágyás kocsit húzná, fényes huszárt hordoz. Ilyen

az inas, ha fölszabadul, sokkal

mint

büszkesége, rá

katona alá

a paraszt-lovat

most, a helyett,

ha

nézve,

nagyobb ekkor öröme,

mikor remekel

inasból

legénynyé,

;

szóval

mintha

:

fontosabb

legénybl

Mártonban is megfordult mind azon kellemes érzés, mely ez alkalomkor a mesterré

szíveket

Csigolya

lesz

el

—

szokta foglalni.

No, gondolta magában, most már egészen más ember lettem nem vagyok többé gyerek, hanem fölserdült ifju nem vagyok többé inas, hanem mesterlegény, íiála istennek! Most már kiléphetek a világba ;

;

bízvást,

mert ha

akarnának

is

méltatlankodni velem,

nem mernének, mint hajdan az elhagyott tehetetlen fiúval tettek; de meg tudom, hogy már egészen el is felejtették,

hogy valaha

ingereitek, gyaláztak, és utál-

:

BeszéJyek.

eszökbe sem

tak, s

73

fog

jutni,

hogy ismét

a

jámbor

Márton,

ezt csele-

kedjék.

gondolkodott

így

de

nagyot

sem volt róla, vagy hogy ne mernék

hibázott, mikor ezt gondolta, mert szó

hogy tet

volna,

elfelejtették

ismét csúfolni

st

;

csak

arra várt a falu legénysége,

majd

hogy megint megjelenjék köztök,

Issz

aztán

komédia. Lett

is.

Elkezdték a csúfolódást, mihelyt elször találkoztak

Ez épen a kocsmában történt vasárnap Nagy volt a gyülekezet. A legénység egy

Mártonnal. délután.

része

Márton kért.

—

más része

borozott,

A

mindnyájan.

tánczolók

belépett.

Az

tánczolt, vigadtak

sem

észre

vagy?

jársz

bizony

hé? ejnye

itt,

no

sem hinném,

el

pedig

mikor

asztal végire vette magát, s bort

Szomszédja nagy meglepetéssel

Hol

vették,

szólította

ha

meg

csakugyan te

ni!

pofádat

a

nem

látnám.

nem

Mártonnak csak hallgatott

röhögtek

a

esett

azt

;

is

gorombaságra.

meg

gúnyolódást, azután

ez

jól

els Üdvözlésre, de a többiek jóizn sokára kezdte más a

trte, hogy

Nem

más, és így valamennyi az

asztalnál.

—

Fordítsd

haragszik,

el

hü

a

jobb képed, mert

meglátja,

hogy

az

a

borom meg-

kifog

rajta

szín

dolgában.

—

Nézzétek

csak,

hogy kandikál az

a

czimbalmos,

brét nadrágnak. nem adnám, ha a lovamnak

megkivánta Marczi

—

Sokért

pej színe volna.

—

Csakugyan beillenék pej

lóna.''.

ilyen szép

Beszély ek.

74

—

Valóságos pej íegény.

—

Hahaha!

Így elménczkedtek Mártonra a legények sorra, s ezóta maradt rajta a pej legény nevezet. Mikor

mindnyája

magát, így szólt

kikaczagta

kibeszélte és

hozzájok Márton inkább szomorún, mint haragosan: Ugyan, a jó Isten áldjon meg benneteket, minek bántjátok azt, ki titeket nem bánt? Hat esztend óta

—

most vagyok elször köztetek, hát fogadni

barátok; én

csak

békét.

Ha ti

minden sértést a lelkembl, a gyermekkoromban és most kivánom, hogy ezentúl hagyjatok

elkövettetek

imént; akartok

azt

én az

akarok

testvértek

én

testvéreim

csak olyan ember, mint

— —

az embert így hogy legyünk jó

illik

nektek,

kitörlök

rajtam

mit

mondom

Fiuk, azt

!

Meghiszem

azt,

ti

miért nem nem vagyok-e

lenni,

lenni ?

?

hogy nem vagy!

—

kiáltott

a szomszédja.

föl

De nem

ám,

kutyámnak sem kellene

másik

a

szólt

ilyen

még

szomszédja,

csodaállat,

nem hogy

testvéremnek.

—

Alávaló pimaszok,

felelt

nem fogadjátok vetésem haragomat nem

el

Ezzel ott hagyta ket,

s

tan,

ha

;

nekik

Márton nyugod-

szeretetemet, netek meg-

érdemiitek. a

tánczosok közé vegyült.

Ott sem részesült szivesebb fogadtatásban, de

sem

vette,

Oda ment

mintha az

n^m

látna és

els leányhoz,

nem

kit

föl

hallana semmit.

legközelebb

ért, s

tánczra szólította, de ez kereken kimondta, hogy vele

nem tánczol. Fordult más leányhoz hanem kiszaladt. Ment a harmadikhoz hoz,

ki

a

legszebb leány

;

.

az .

.

volt a faluban

nem

szólt,

Biró JulcsáJulcsa

egy

:

"Beszély ek-

sem

pillanatig

kételkedett,

tánczolt vele, mintha

75

hanem

lett

elállt, s

úgy meg-

volna a legénység dísze,

is esett ez szegény Mártonnak, hogy is ne ? minden ember kigúnyolta, minden leány elfordult tle, 5 íme a leányok leggyönyörübbike kész vele tánczolni, még pedig vidám arczczal és mosolyogva. Márton

jól

soha életében szólva

szerint

Kés

nem

volt

a

mint is

szép

ez

a csatából,

;

a

az

adta

egész

kezét. falu

leány

faluban, belesze-

a

Mentek esküvre

kisérte

bl

ilyesmit lehetett olvasni

ban

szereti

:

ket,

a tempminden szem-

s

hát a szép Julcsa való-

e rút legényt, és csakugyan felesége lesz

Márton pedig csak s

haza,

melyet ó nyert meg.

nap.

Julcsa, a legszebb

retett és neki

lomba

elször.

örömmel ment

következ éjtszaka még boldogabb Olyan szépeket álmodott, hogy megsokalta. Azt álmodta, hogy Biró Julcsa,

Mondhatni, hogy

maga

boldog, vagy igazság

most volt boldog

életében

este táncz \igi\z\ olyan

mint valami hadvezér

volt,

ilyen

folytatta

templom

útját a

?

felé,

mondani a csodálkozóknak úgy bámultok? a szép Julcsa szeret engemindnyájan gylöltök és utáltok, szeret

szerette volna ezt

:

van úgy, mit met, kit

engem

ti

és

feleségem

lesz

és

mi

boldogok

leszünk,

holtunk napjáig!

Másnap

reggel így gondolkodott

Márton,

a

mint

fölébredt

—

Hm, ez CiZ álom Isten intése. Ébven a világért sem mertem volna ennyire menni. Az igaz, hogy tegnap este

Julcsa volt eszemben, mikor elaludtam, de szerelme vagy épen házasságunk, már ez eszem ágában sem volt. Ki tudja? ki tudja?. Oh Istenem, .

édes jó Istenem, ha betelnék

.

álmom, ha Juliska sze-

Beszélyek.

y6

hozzám jne

retne engem, ha

mint

boldog,

Márton,

te

kit

ki

lenne akkor olyan

az

egész világ csúfol,

!

gyaláz, utál, üldöz?

Ez idtl nem tette föl.

Mártonnak más gondolata,

volt

Julcsa.

Reggelenként ez

estenként

ez a gondolat

mint Biró

gondolat kel-

a

altatta

Julcsa

el.

iránt olyan szerelem tám?dt benne, milyenrl kovácslegény eddig nem is álmodott. Olyanokat sóhajtott

munka közben szenet

mhelyben, mint

a

élesztette;

s

izzó vas, saját szive jutott eszébe, mely volt a vasnál, s így elmélkedett így,

még jobban

Juícsának adnám.

szórna,

Mind

megy-e

el

a

ha szivemet vernék

nem

tz-, hanem

kedves szép

leste a jó fiú a

mhely eltt?

mindig nyájasan,

a

még tüzesebb

ki-kipillantott:

és ha történetesen

miiy örömmel kivánt neki jó napot!

látta,

mely

alatt az

én e gyémántokat mind

s

minduntalan

naphosszat!

leányt

:

sziporkáznék, és ez

gyémánt-szikrákat

fúvó,

a

ha szikrázott kalapácsa

mosolyogva

fogadta,

s

s

nem meg-

a leányka

Mártonnak

aztán egész napra olyan jó kedve kerekedett, mintha

minden munkáját aranynyal fizették volna. Egyszer egy dézsát hozott hozzá, melynek abron-

Julcsa csai

hulló

dézsa

félben

voltak.

abroncsolva

No

hiszen

meg

lett

az a

úgy, hogy tán még mai napig

is

hségesen

a

tart.

Minden vasárnap

délután

beállított

kocsmába Márton A legények nem szntek meg vele minden módon méltatlankodni. Egyre gúnyolták és kinevették. De tördött is 6 ezzel! ott volt Julcsa, ki

t

nem gúnyolta

és

nem

nevette

nyájasságával fogadta és szívesen

hányszor

fölszólította.

Csak egy

ki,

hanem

szokott

tánczolt vele, valavolt,

a

mi Mártont

.

:

Beszéíyek-

ha

sértette*

halálosan

77

t

társai

leánynyal

fakó

a

boszantották.

három leánya

Pató Lrincz gazdának öregebbiket.

szemöldöke

nyúlnak

aztán a szeme

volt,

mint a tengeri

kapta a fakó leány

nevet, mikor

Marczit pej legénynek kezdték híni. Sárit nem üldözték ugyan annyit, mint a

Csigolya

nem

fehér

piroslott,

olyanformán

akkor

nyúlé; csak

hogy olyan

csúfolták,

is

szin volt, Gyermekkorában

olyan

volna.

csinálták

volt; a leg-

leánynak, mert haja,

épen

szempillája

és

mintha kenderbl tengeri

fakó

hittak

Sárit,

gúnyolták,

kép

vörös

kovácsot, de

ennél

többet szen-

mégis így

jobban érezte

a megbántást, és

szívvel áldotta

vagy verte

tet különös érzékeny meg a természet. Szegény

Sári

vedett, mert

szer hallotta estig.

Jól

búsította rülte

élk

,

tudta

volt,

meghalt

szomorkodott; a

a

el

sem

Ha

világot.

eljárt

az

vagy

örülni

holtak közé, a temetbe.

temett

és

kis sír-

a

magas akáczfák emelkedtek; ezeknek el

danolgaíott, és

fejfára a koszorút,

Mért nem

valahányszor

Sári,

édes

tözött koszorúkat

—

egész

az

nem szomorkodni,

halmok között árnyékába járt gatott,

ha egy-

1

békét neki. Ke-

hagytak volna

kerülte

Vad bokrok környékezték

régen

s

hogy nem szép, de ez

volna, csak

között

volt,

gúnynevét, képes volt elsirdogálni nap-

leánytársait,

legalább

leány

hiszen

anyja

sírján

a tavasz

ráért,

üldögélve

s

ott

dúdol-

sárga virágaiból kö-

anyja fejfájára, és mikor

rátette a

ezt gondola

az én szivem

napra elhervadna. Milyen

ez

a virág?

jól jár.iékl

heivadj; úgy sem kellesz te senkinek nék szeretni, be tudnám .

.

harmad

Hervadj, szivem, 1

pedig be tud-

:

Beszély ek.

78 Itt

megszakasztotta

merte megmondani,

tudna szeretni, ismét danolni

kit

hogy más gondolatra

kezdett,

még magának sem

gondolatát,

vagy inkább,

térjen,

hogy semmit se gondoljon. Ha ilyenkor emberek mentek el a temet mellett, ezt mondták egymásnak Hallod, hogy huhog a bagoly? hallod a fakó

—

leány

nótáját?

meghalt vén asszonyoktól tanulja.

véres

Jaj

tej,

neked

a

az

temetbe, hogy

a

itt

boszorkány-mesterséget

szegény

majd

falunk!

a

el-

lesz

itt

csecsemk!

lesznek idétlen

]gy beszéltek

belle, ha

boszorkány lesz

meglásd

megvénül. Azért jár mindig

elhaladók,

hányták

s

magokra

a

keresztet.

Sári

leány

két volt

maradt

és apjok

a háznál az

sovány élet volt ritkán szólt, ha

kodott.

férjhez

testvére

Jött

bírta

jól

mert csinos két

ment,

magát.

mulatság

ez

szólt

egyedül

Sári

öreg Pató Lrinczczel, dolgában,

s

bizony

mert

apja

csak dörmögött vagy károm-

is,

ugyan kérbe egy legény, de Sári

el-

mondván engem akar kend elvenni, hanem apám vagyonát, azért nem is megyek kendhez. Tudom jól, hogy soha csak nem is szívelhetett kend engem. Elég boldogtalan vagyok már, nem akarok boldogutasította, ezt

—

:

Nem

meg

talanabb lenni. Áldja

Így is

de

volt,

oly

utasította

el

nemcsak titkon,

az,

Sári,

ennek más oka

és

a mit elmondott.

hogy,

merte megvallani,

a jó Isten kendet.

kérjét a

mint

kit szeret.

És

Sári szeretett,

magának sem

láttuk, ki

volt hát szeretje,

megmondom szegény úgysem mondaná meg a világ

vagyis kinek

volt

szeretje?

sem. Sári Csigolya Marczit

szerette

.

.

,

én, hisz

kincséért

a fakó leány

Beszéíyek.

79

szerette a pej legényt, és milyen

eltte, kész

lett

meg

Sári tudta, érezte,

lépett.

forrón! ha elment

volna megcsókolni a port, a hová az volt felle

hogy Marczi nem rossz ember, st igen sajnálta is, hogy veié olyan gúnyt znek. ha

látta

vagy

egészen

És néha különös reti

és

fogja

el

hogy

vele

jó leány!

t

és

mind

a

venni

csak úgy tesznek.

is

sejtése támadt,

összeillenek!

hisz

és aztán

A

mint méltatlankodnak Marczival,

hallotta,

elfelejtette,

gyzdve,

jó,

hogy

e legény sze-

—

boldogok lesznek.

kett

bélyegzett. úgy Szegény Sári, szegény leányka, ha tudnád, menynyire gylölt téged a pej legény, kit annyira szeretsz! Marczi napról-napra jobban gylölte a fakó leányt,

mert napról-napra jobban

csúfolták

t

vele.

Minden

pimasz rajtok köszörülte tompa eszét, úgy hogy már nem is említették ket egymás nélkül, hanem mindig

ntt Marczi

együtt és mindig gúnyolódva. És a mint

gylölete Sári iránt,

iránt,

folyvást

ki

úgy ntt szerelme nyájas

és

többi leányság félénk vagy

t

eltaszította

Huszonkét bátyjának

beszédes

durva

volt,

míg

magaviselete

a

által

magától.

esztends

halálával a

Marczi, ha

a szép Julcsa

nem

volt iránta, mint

volt

Marczi,

mhely

rá jutott

szerette

is

bátyját,

mikor 5

mester

anyja lett.

legalább hálás

egyetlen jótevje iránt, de szerelmi

reményének következtében még sem állhatta meg, hogy az öreg kovács halálán meg ne örüljön. Nagy örömmel tzte kalapjára a gyászt, s a gyászolás idejének lejártával els gondolata volt, Biró Julcsát megkérni. Tanakodott, kit hijon meg kérnek, de a vidéken semmi ismerse, a faluban pedig semmi jó embere nem volt azt határozta hát, hogy maga lesz a kér. ;

:

.

8o

Beszély ek.

is öltözött amúgy ezüst gombosán, a mint illik, hanem megint csak levette dolmányát, gondolván, hogy els találkozáskor majd csak úgy hétköznapi módon adja el a dolgot a leánynak; mett Marczi nem szerette a czeremóniákat, nem is igen értett

Neki

hozzá.

Estefelé elballagott Julcsáék felé Marczi, csak úgy

brkötény esen nítsa

felgyrt

és

árnyékuk

úsztak,

kibukkant a

jár.

befátyolozta hold,

telt

hogy ne

ing-ujjal,

dologban

mi

senki,

Az égen a

akkor

és

is

sötét

felhk

néha

de

falut,

világosság

oly

gya-

kilett,

mintha hirtelen megviradt volna, azután ismét rögtön

Marczi szívében is: fény és homály váltogatta egymást egyik pillanatban meghalt reménye, a másikban föltámadt. Csendes volt a falu, csak távol hallatszott valami siránkozó hang, mintha

sötét

lett.

így

volt

;

föld alatt énekeltek volna ... a fakó leány dalolgatott a

temetben. Biró Julcsa ott ült házok eltt a padkán dorombozott Marczi oda sompo-

az eperfa alatt és

;

lyodott melléje, és jó estét

mondta, hogy adjon Isten

;

kivánt neki, 6 pedig azt ezzel

elhallgattak

mind

a

ketten, s a leány elkezdett

megint dorombozni. Végre

beleunt a dorombozásba

igy szólította

s

meg

a hall-

gató legényt

— Ugyan mért nem beszél már — Hát mit beszéljek? — kérdezte — Akármit, csak ne szó kszent — Mikor én nótádat hallgatom. — No bizony, van ezen mit

valamit,

álijon

.

itt

Márton?

ez.

nélkül, mint a

.

a

is

nem

is

tudok

rossz már.

liozzá,

aztán

meg

a

hallani,

hiszen

dorombom

is

Beszély ek.

—

Ne

hidd te

dorombod

azt, Julcsa,

8i

mert

te tudsz is hozzá,

Pöngesd csak, szebben szól, mint Gyüngy Gazsi hegedje, pedig Gazsi ugyancsak rátermett ám a muzsikára olyan czigány, hogy párját kell keresni. Pöngesd már, az Isten áldjon meg. Híég volt ebbl ennyi, most magán a sor, a

is

jó.

;

— Márton, — Beszélnék ám, ha tudnék, — Ha tudna? hiszen máskor annyit összedarál, végét. hogy — Máskor van nem most. — És most miért nem? — Azért, mert valami fekszik szivemen. — Micsoda — A^icsoda, kincsem, hm, nagy dolog — Valami baja van? — Nincs biz énnekem, vagy van Baj beszéljen.

alig éri

az,

a

?

a

!

biz ott.

nem

is,

a

is,

mint veszszük.

Mondja el hát, Márton. Elmondjam? magam is cl szeretném mondani, de nem tudok sehogy sem belekezdeni. Hát csak folytassa, ha elkezdeni nem tudja. -

—

— —

Hejh,

csak

könny

tréfálni, Julcsa,

még jobban

de volnál

izzadnál,

mint

elmondom magam, pedig bizony

isten

helyemen,

a

neked tán

én most.

— — — —

Ejnye, ugyan mi lehet az? Találd

ki.

jaj,

én nem tudok

No

hát

találgatni.

borsózik a hátam bele, ha rá gondolok.

mert elébb-utóbb úgyis csak izé

.

.

.

meg kéne

De

lennie.

mindegy,

Hát

.

.

.

no nézd, épen úgy vagyok, mintha tüzes vasat

Petfi Sándor. IV.

6

Beszély ek.

82

kellene

megmarkolnom

inkább

fognám meg

mifit

.

.

mint

.

.

.

de

,

nem

igaz,

a tüzes

te

nem

olyan

úgy

is

meztelen

vasat

.

.

.

még

kézzel,

leány vagy Juliska,

jó

hogy csak mégis kimondom, mi fekszik a szivemen. Mondja ki hát, ne hímezzen-hámozzon olyan sokáig, hibz ezóta már a vége járhatná.

—

—

Az

vagyok

igaz,

én

Julcsa,

már

:

túl

sem vagyok. De csak mindegy, végre

A

egy.

minek meg

ennek meg

és

is

kell

az igaz.

Lásd, milyen bolond

lehetnék

rajta,

olyari

mindegy,

még

és

innen

csiklandós ne volna. Eh, teljes

keli lennie,

tökéletesen mind-

annak meg

lennie, azért

meg

kell

lennie,

Hanem

lesz

is

úgy egyszerre még sem ugorhatom a közepi be, csak majd szép csendesen ereszkedem a partról a folyóba.

De

figyelsz-e?

—

—

Miért ne figyelnék? Hát figyelj, Julcsa, mert az

hog)' figyelj

;

dolog

a

dereka,

ha nem figyelnél, úgy hiába beszélnék,

pedig azt restelném.

—

Mondom, hogy

figyelmezek,

legyen már

csak

mire figyelmeznem.

—

No, hát ez az egész, halld csak ejnye leringette, milyen hamar megérett ez az eper még a minapában egy piros szemet sem láttam az egész fán, most meg már mind fekete. Ugyan megadta neki hát ez az, a minek olyan nagy feneket kerített? Dehogy! ez csak most jutott eszembe, mikor elsóhajtottam magamat, s az ég felé pillantottam, .

.

.

;

—

1

—

Kádár, a kirl meg van írva, hogy ^fölemelé Kádár szemeit az égre». Hanem ez nem tartozik ide.

mint

-

Ne

m.ondja

hát

mindig

azt,

a

mi

nem

tar-

Beszélyek.

tozik

ídc

tartozik

—

már valahára

álljon

;

.

.

83

el,

azzal

mi ide

Hát bátyám mhelyt nekem

Megáll), megállj, benne vagyok már.

meghalálozott,

nyugtassa, és a

isten

De nemcsak

hagyta, most én vagyok a mester benne. a

a

.

mhely

maradt rám

hanem

bátyámról,

a

ház

is,

a

mely pedig olyan, hogy tisztelend uram is ellakhatnék benne, és a házon kívül szántóföldnek, kaszálónak és

szlnek

jutottam birásába.

nem épen megvetend vagyonka, másodmagával mit gondolsz?

— —

együtt véve,

azt tartom.

belle,

elélhetne

is

Úgy nem

Az ember

igaz,

Julcsa?

El biz abból tisztességesen.

No

láíod-e, én

azt

is

mondom. Hát, mondok,

minek élnék egyedül, ha párostul is megélhetek? megházasodom. Választottam is már magamnak, csak

hozzám

Találd

jöjjön

ki,

Julcsa,

—

Mondtam

—

Megállj, elmondom, hogy

már, hogy

nyosan kitalálod; szép

még nem

legszebb és legjobb níthatod legalább

—

Nem

ismerek

—

.

.

Ezt

is

kis

találgatni.

milyen,

aztán bizo-

de

mondok

hisz :

a

leány... most már csak gya-

én

olyan kevés leányt

.

jól

ismered.

Tudj' Isten,

—

Már

ki

látom,

mondanom

No?

lehet?

hogy semmire sem megyek kereken, hogy ez a leány

vagy, Julcsa.

— —

ebbl

világon

?

gyanítom, hisz

—

Ki kell

választottam?

jó kis leány, ...

hát többet

tudhatod,

kit

nem tudok

Én? Te, 6*

veled.

... te

84

Beszéíyek

— Hahaha! — Mit nevetsz, Julcsa? — Hahaha! — Ne nevess mert mindjárt fakadok. — Bizony meg nem állhatom nevetést, hahaha! — Engem nevetsz — Nem magamat. De ugyan, Márton, meg, hogy — Veszekedjem meg, ha — Már ezt nem tettem volna magáról, Márton. — Mit? — Hogy engem valaha megkérjen. — És miért nem? — Még kérdi? hát sohasem nézett tükörbe? — Így vagyunk? így vagyunk! hahaha. No, hát,

sírva

Isten,

a

!

is

vallja

tréfált.

tréfáltam. föl

azt

Julcsa,

verjen

meg téged

mennyire

a

tiszta

—

csak

a

mindenható Úristen, verjen meg,

embert

Köszönöm

jó 'karatját,

pen. Így hálálja meg,

voltam iránta

—

tál.

Épen

.

.

kivánom

azt

de

Márton, köszönöm szé-

hogy mindig

nyájas, barátságos

.

azért,

Tetté! volna

volna!

megverhet,

szivembl.

hogy

az voltál,

hogy clbolondítot-

úgy velem, mint a többiek

nyájaskodtál,

enyelegtél,

hogy

:

kerültél

horogra

hogy kiszakítsd szivemet. Ilyenek vagytok ti leányok. Nem. azét1 bántál velem szépen, mintha szánakoztál volna rajtam, hogy mindnyájan gylölnek, utálnak, hanem azért, mert jól esett, hogy tetszettél nekem; mert hiú vagy, még hiúbb mint a többi leány. Én olyan vak bolond voltam! nem vettem észre, hogy nyájaskodásod csak hiúság nem sejtettem, hogy egycsalj,

;

I

85

Beszélyek.

mondom még egyszer, hogy bünmeg az Isteni Én pedig még egyszer köszönöm, Márton

kor kinevetsz. Azt tessen

—

gazda, köszönöm ségbe,

hogy

az áldást.

nekem nem

Különben ne essék

két-

még kérje meg

elég

hisz

kell,

leány a faluban... ott a fakó

leány,

van

azt,

összeillenek.

Ezt

mondta Julcsa gúnyosan,

udvaron,

golya

és

Marczi

szégyenében.

a

kis

ajtót

a haját

s

bezárta

tépte

benn

maga

termett

összeszedte mahogy nagy ostobaság

Majd megrült. Végre

egy haszontalan

leány

miatt

elkinlódni,

így

kaczagotl, hazament, lefeküdt, és olyat aludt,

nem

aludt biz 6,

hanem egész

hogy majd leszakadt

kolódott,

Csi-

után.

bújában és dühében és

gát és odaokoskodta a dolgot,

azaz,

az

az

nagyot

hogy

éjtszaka

ágy

.

.

.

hány-

Csak

alatta.

akart alunni.

Marczi ers természet ember volt, annak köszönhogy kigyógyult e méreg-nyavaíyából, melyet

hette,

Biró

ó

Julcsa

adott

neki.

sokszor gondolkozott,

zott

nem

:

tenni az pácscsal,

nap

alatt

lenne-e üllre,

s

Más

tán

belehalt

mikor a mhelyben

jobb, az

helyett

fejét

a legnehezebb

kala-

izzó

rákoppintani

vas

volna.

dolgo-

hogy szétloccsanjon agyveleje? de néhány kigzölögtek fejébl e sötét gondolatok, s

egészen egészséges

Julcsát elfelejtette, csak

úgy már eszébe, mint valami nagy részegség, melybl kijózanodott. Hanem azt föltette magában, hogy emberek közé nem megy, minek is? most még lett.

jutott

jobban gúnyolnák

mint

annak eltte.

Késbb

azon-

ban úgy elmélkedett, hogy ez gyávaság volna; majd mert hogy nem mer ellépni, és

azt hinnék felle,

:

86

Beszélyek-

mindent,

mi eszébe

a

Alig toppant s

csak úgy

Azért mindjárt az els

jutott.

vasárnap délután belátott

a

kocsmába.

be, elkezdett

dltek

a

legénység

kaczagni,

csúfolódások

a

— hozott, öcsém Márton hát mikor lakodalmat? — Csak annyi emberséged, hogy engem meghísz rá? — Én járom az els tánczot menyasszonynyal. — Boldog Marczi, milyen szép felesége — Hát csak fogad szép leányra, Marczi — Majd az ördög. — De ha Biró fakó elveszed, mi Isten

tartjuk

1

a

lesz

is

a

lesz!

a

fáj

elviszi

a

?

érte

lesz

Julcsát

a

leányból?

— jában

Szegény

fakó

leány,

az

meghal

utánad

bú-

I

—

Hahahal

Így gúnyolódtak és rovására,

ki

gatta végig.

röhögtek

mindezt

nyugodtan

Mikor

a

lárma

a

és

legények

Marczi

szótalanul

hall-

lecsendesedett, Marczi

csak ennyit mondott:

— Elvégeztétek? — Még nem — egy legény. — Hát végezzétek, Marczi, mert aztán én kezdem. — Halljuk, halljuk! — kiabáltak mindnyájan. — Hát csak akarom tudtotokra hogy ennyi tréfából erre az egy elég — Hm, fenyegetzik, halljátok? meg egy felelt

!

szólt

azt

volt

adni,

a

életre.

szólalt

legény tok

.

.

;

.

fussunk.

Marczi fenyegetzik, kocsmáros,

ki

kell

és

ti

nyitni

még nem az

ajtót,

szalad-

hndd

Beszélvek

—

Csak minél hamarább,

futni

Marczi, mert meg-

felelt

hogy késbb nem

eshetik,

87

meg

leled

az

ajtót,

ha

mert

ki-

akarsz, atyámfia!

— —

De hogy

?

vagyis nem Majd meglátod ütöm a szemedet, még pedig ezzel .

.

látod,

.

palaczkkal, a

a

itt áll magad eltt. -— Ugyan úgy-e?

melyik

—

Biz úgy, öcsém, azt a sarkantyús angyalodat! azt parancsolom, hogy ne ugass, de még

és most

csak

—

meg

pofád

—

se vakkanj

!

Te parancsolsz nekem? te?

még

hát ha

olyan vörös volna mint emez.

is

Ne! legyen

Ezt ordítá

a

tied

Marczi,

másik

a

..

olyan!

is

úgy vágta a palaczkot a hogy orrán kibuggyant

s

vele felesel legény képéhez,

Ez dühösen

a vér.

fbe

Marczit, de

mintha

légy

nem

ez

szállt

megtámadóját, ki

ugrott

kapják

s

ott

ki

balról,

a

ragadta

botjával vágta

annyiba vette,

Torkon ragadta

fejére.

egyszeribe megfojtotta volna, ha

ki

Neki

közül

esett

elülrl, ki hátulról,

de Marczi úgy

mint a bika után

a

s

csak

csapást

a

volna

körmei

kocsmai legénység,

ültébl

föl

szelindek galléron,

s

ki

az egész

jobbról,

hányta

magáról

le

Kutyákat.

Egyiket

a

hányta

a

ki

ket, másik

csapszékbl,

mintha döglött birkák lettek volna. Mikor mindnyája kinn volt, megállt a küszöbön, kirántva

— ki

s

ezt

monda, bicskáját

:

Még

most élve vetettelek

ma még egyszer

be

ki

benneteket

mer jni. az

;

de

halva röpül

a ki,

tudjátok.

Ezzel befordult, bort

kért,

leült

és ivott.

A

légé-

:

Beszély ek.

88

nyck sokáig tanácskoztak cttkinn végre elhatározták, hogy bemennek s Marczit megtámadják, de egyik sem akart cJsó ]enni, mindegyik azt mondta: menj ;

be

te

második leszek,

elsnek, én

addig

s

biztatták

fenyegetzve, szétoszoltak.

egymást, míg kegyetlenül

Marczi nagy diadalmasan töltögette magába a bort, s addig ivott, míg este nem lett, s úgy leitta magát, hogy maga eltt egy lépésnyire sem látta a földet. Hosszú próbálgatások után végre hogy

a lábaira

kiért a kapun,

állnia,

már

elindult

s

besötétedett.

jól

utczáról jobbra a kis közbe fordult,

legény,

—

s

Itt

Mind

neki vala-

sikerült

Mikorra a nagy elugrott három

haza

felé.

A

mint

az egyik azt kiáltotta: van, üsd agyon, ha édes apád volna is!

három tarkón

a

Aztán ráadásul még mintha

elinaltak,

meg elször

sem

ott

ballagott haza felé a

vágta,

s

Marczi lerogyott.

egy párt kollintottak a fejére, lettek volna.

temetbl

Marczit,

a

s

Ekkortájban

a fakó leány, s

látta

porban

hevert

mint

ott

a

Szegény leány, a mint megpillantotta, maga is csaknem élet nélkül roskadt melléje. A legközelebbi kúthoz szaladt, lekapta a vedret, oda vitte az ájult

véresen.

Marczihoz,

s

mosta arczát

locsolni a vértl,

és mosogatni kezdte.

Mire

ki-

ébredni kezdett, szemeit meg-

nyitotta, s így szóla

— Kutya álmám — Tán álmodta, hogy leütötték lábáról — kérdezte fakó — Olyanformát, Marczi. — Ezt nem álmodta, mert igaz; verte meg? — Nem tudom; de hát mit akarsz he? — — Magát ápoltam, mert hiszen senki volt.

azt

a

a

?

leány.

felelt

ki

te

A/lárton,

itt,

Beszélyek-

89

Sem ti dja tán, hogy itt van, és hogy ez a baj érte. Erre jöttem, s hogy megláttam, csak nem hagyhattam itt magára minden segítség néikül.

—

JóJ van,

—

Haza tud maga menni?

—

most elmehetsz.

Mi közöd hozzá? menj

nem

— —

szegény

beszélt

sem tudott a szelídebb hangon foly-

azért

kelni,

durván

olyan

még

aztán

leányhoz,

zoko-

fakadt, és keservesen

sírva

megbánta, hogy

Marczi

maga erejébl

föl

:

—

No

ne

hát

sírj

Jer ide, kérlek, emelj

ment

Sári oda —

kisérnél

azr

sem

láthatod,

hogy még

tudom, mit beszélek.

föl.

nagy nehezen fölemelte. Marczi, köszönöm, szólt

s

Köszönöm,

érzem, hogy

hiszen

;

nem vagyok eszemen,

mem

magamtól

birok

de

hazamenni

;

úgy

nem

el ?

— Dehogy nem, szívesen elkísérem,

s

mert én

Eredj!

gott.

tatta

hírével,

Miért, Márton?

Sári e szavakra

a

Isten

szenvedhetlek.

megfogta balkezével

a

felelt a

leányka,

legény karját, jobbjával pedig

derekát, úgy vezette hazáig lassan, gondosan, mintha

édes leány

anyja

hassa

Marczi,

szívességét

szüksége

valamire \
lesz,

szívességét.

Marczi

annyira

napig fekünnie

Az

volna.

lett

s

mondta

elvesztette

A

neki,

a

hogy ha

csak jöjjön hozzá, hadd ró-

Milyen boldog

kellett.

megköszönte

ajtóban

volt Sári

erejét,

hogy

!

néhány

fakó leány sokszor elindult

hozzá, hegy megtudakozza, mint van? de ismét visz-

szafidult,

mert

nem

tudta,

mi szín

alatt

látogassa

90

Beszély ek-

meg

beteget, pedig

a

szerette volna látni,

menjiyire

hogy jobban van-e már? nem veszedelmesek-e sebei? Éjjel-nappal csak Marczi járt eszében, még álmodni is róla álmodott, s álmában majd egészségesnek látta s ekkor mint örült! majd pedig halálos betegnek, s

mint

ekkor

szomorkodott,

mint

sírt

a

leány!

jó

Végre fölépült Marczi s elhagyta az ágyat. Mikor elször ment ki a szobából a szabad levegre a :

végig

falun

kendzött

melyet hirtelen

ból nézte, a

mint az

asszony volt.

A

nép

lakodalmas

ment fölpántlikázott

lovakkal, muzsikaszóval.

Marczi

becsapott

kocsi vágtatott el eltte,

a

—

s

s

a kis ajtó-

befelé,

sietett

melyen a meny-

meví a menyasszony Bíró Julcsa szomszéd helységbe ment férjhez a legszebb ült,

legényhez.

— Légy megc^;^ltál.

mormogta Marczi, légy vele mind a mellett, hogy szeretem, hogy elviszik falunkból,

vele boldog,

szivembl

boldog,

De

azt

kívánom,

nagyon szeretem, mert nem esnék nap látnám. ]gy majd elfelejtem. Ei

felejtette

iS

egész

mintha

félt

volna, mert hisz azt

kitesz az egész

A

itt

mindt-n-

hanem az nem bebizonyította, hogy

Marczi nemcsak járt többé

Nem

világot.

jól, lia

Julcsát,

a

kocsmába,

legénységén, ha neki-tüzescdik.

falu

nem mertek szemben megtámadni, csak hátulról, így is akkor, hogy mámoros volt. Az ilyen silány néppel nem méltó szembeszállni, gondolta gyávák!

Marczi, azért részint a ki

a

hagyta

mhelyben,

el

a

kocsmázást. Így

éldegélt

részint szobájában édes anyjával,

gazdaságra felügyelt.

Nem

járt

senki a házhoz,

az egyetlen fakó leányt kivéve. Sári, tudj' isten, milyen

üiügy

ulatt,

egyszer

csa/.ugyan

bevetdött,

akkor

;

Beszél vek.

Marczi anyja meghítta, meg,

hogy többször is látogassa hogy szi vesén elfogadta,

gondolhatni,

ezt,

s

9'

könnyebb

mert hiszen

volt

azt a legényt, kit

lelkének, ha

a

szeretett.

úgy Marczi eleinte kerülte a hogy sem tudott megbarátkozni vele

hétköznap

El-eljárt lehetett,

láthatta ;

mert sehogy

késbb egykedvüleg

;

fogadta, végre pedig mindig szivesebben kezdte látni,

megörült, ha jött a fakó leány. Egé-

ügy szólván,

s

szen elfeledte, hogy olyan furcsa külsej, mert hiszen

nem

rútnak

mondani

épen

lehetett

kedves jószív

;

olyan

aztán

teremtés volt, a milyen kevés van ez

életben.

Bíró Julcsát egyetlen egyszer

látta

Marczi néhány

hónappal lakodalma után, és milyen állapotban

1

egé-

szen megesett rajta szive, noha egykor olyan kegyet-

A

bánt vele.

lenül

asszonynak

vitték,

szomszéd

katonák

faluban,

szállásoltak,

hova Julcsát a m.enyecske

annyira beleszeretett egy káplárba, hogy elment utána, a mint a katonákat

máshová

Ekkor a

ostorral. s

lóháton

Sírva

egyaránt

hajtotta

ment

fájtak

s

erszakkal

férj

utána

vitte vissza.

egykori szeretjét, a szép Julcsát,

látta vVlarczi

mint férje

A

szállásolták.

rohant hitcszegett hitvesének

a

neki

szép a

végig

a falun

menyecske

férj

karikás

a ló

ostorcsapásai

eltt, és

a

szégyen.

—

Ügy-c jobb volna most, ha hozzám jöttél volna, asszony ? gondolta magában Marczi jobb, hogy nem jöttél, mert hisz engem de mégis

szerencsétlen

még inkább

megcsaltál

volna,

s

én tán

még

kegyet-

lenebbül büntetné] ck, boldogtalan teremtés. Eltelt

és

egy esztend,

boldogtalanság

eltelt

nélkül,

kett, három boldogság csendesen,

egykedvüleg.

:

Bcszéiyek-

91

A

legények megházasodtak, a leányok férjhez mentek.

idbl

már csak a pej leány volt hátra. Marczinak eszébe sem jutott, hogy meg kéne házasodni, az meg épen nem, hogy Sárit lenne jó elAbból

az

venni

pedig folyvást szerette

;

sem merte

hogy

kimutatni,

a

szomszédban

szobában pipázgatott,

gondolkodva nézte

az öreg

;

Marczi pedig a ftött

volt,

és

Egyszer vasárnap

Csigolyáékhoz

délután látogatóba jött Sári

asszony

Marczitl de távolról

szereti.

nem

gondolkodva vagy

is

a füstkarikákat.

— Jó napot, húgom, bejött legény leányhoz. — Adjon leány; magának Márton, néném asszony. nincs itthon — Nincs lelkem, megunta már magát anyám szólt

isten

a

a

felelt a

is,

a

biz

itt

velem, hát

Jól tette,

— —

Hát

a,

átpillantott

egy

kicsit

a szomszédba.

hadd mulasson. jó egészséget kívánok.

Hisz azért ne menj

el,

húgom, vagy

te

i*

unod

magadat velem?

—

— Olyan

Nem biz No úgy

én

.

.

.

maradj,

jó beszélni

— — —

Az Én

Itt

elhallgattak

való

aztán

ülj

le,

beszélgesfünk.

kedvem van mostanában.

Pedig az ritkán szokott

lenni.

igaz, restellem a sok beszédet. is

jobb szeretek hallgatni.

mind

a ketten, s szótalan ültek

egy

darabig. Sári köténye szélét csipkedte, Marczi pedig

tömte

lefelé pipája

leány szólalt

—

meg

hamvát mutatóujjával. Végre és ezt

is

a

monda

Beszéljen hát valamit, Márton, hisz épen most

mondja, hogy nagy beszélget kedvben van.

Beszély ek.

— akkor

Ögy nem

93

ám, de olyan furcsa az ember, hogy épen

eszébe

jut

No

retne beszélgetni.

nem mégy már

semmi, mikor megálJj

férjhez? erre

.

.

.

hát

felelj

legjobban

sze-

hát

mért

.

.

.

.

.

.

nekem.

— Csak. — Hiszen nem egy kérd már, ügy-e? — Volt énnekem, de egy sem közülök. — Miért? — Mert tudom, egyik sem — Hát ha olyan kérne meg, szeretne, hozzá mennél — Hozzá. — És ha én kérnélek meg? — Hiszen maga nem szeret engem, Márton. — De tegyük hogy szeretlek; eljönnél hozvolt

biz

kellett

szeretett. a ki

?

föl,

zám?

— —

El.

Hanem

én

csak olyat vennék

is

el, a

ki

engem

szeretne.

—

Én szeretem

magát, szólt Sári, de oly halkan,

hogy Marczi nem hallotta, vagy hogy nem hallja, s azt kérdezte: Mit mondasz?

csak

tán

tettette,

— —

Én

magát,

szeretem

felelt

Sári fenhangon,

óc

reszketve.

— — — — —

Igazán?

Nem mondanám, ha nem volna És mióta? Nagyon rég

.

.

Édes Sárim, —

igaz.

.

kiáltott föl

Marczi,

— csakugyan

szeretsz? tudnád szeretni a pej legényt, a kit minden

ember gúnyol

és tán utál

?

Beszéiyek-

^4

—

Hát én velem mit tesznek? nem

liínak-e

engem

fakó Jeánynak?

—

galambom, jer az ölembe, hadd hadd csókoljalak! te vagy az els leány,

Jer ide, kedves

öleljelek,

teszem, és

ezt

kivel

az

utolsó

mert

is,

sem

senki

lészsz feleségem,

ha te

ezen

nem

földön.

úgy zokogva borult nyakába, és e pillanatban bol-

Sári

dogabb

lesz

a

volt a fakó leány s a pej legény, mint tündér-

ország két legszebb teremtménye. Marczi anyja ekkor jött

haza,

s

még

ölelkezve

majd megrepedt óhajtása volt már,

soha

sem

még

a

csak

hogy

fia

szóval

leány

fakó

pletyka

a

világ

embereket,

a teremtés

öreg

jó

kifejezni,

els

k A

most

hogy megjárta

egy szikrát sem

boldogan,

napjaiban.

;

hagyták

:

félt,

folytával

legény

pej

a

mert

farsang

igazán, de

olyan

örömében

s

asszonynak régi

Sárit elvegye, de óhajtását

fecsegésére

éltek

s

s

ket,

találta

A

megsérti.

a

hajtottak

Éva

A

merte

Marczit ezzel esküdött

szíve.

falu

darálni

mint

Ádám

az és

most már csak

gyermekek születnek ebbl de reményök nagyszeren füstbe ment,

arra várt, milyen förtelmes a házasságból

mert

a

fakó

;

leánynak

faluban a legszebb

s

szke

a

pej

legénynek

lettek

és barna gyermekei.

a

TIGRIS ES HIÉNA Törtéj\.-ti

i.iráma

ncgy felvon^^hnn

(1846.

SZEMÉLYEK: Borics.

Prcdszláva. Judit.

AUlutin. ]].

Béla.

Jlona.

Géza. László. Sfilúlü.

Sámson. SauJ.

Dengez. Tivadar.

Vas.

Göndör. Baját.

Zsember. Rád.

Ged. Korog Bial.

BegheJ. Porkoláb. Szolga.

Országnagy. Nemesek. Udvari hölgyek. Történcthely

:

Galiczia

s

Magyarország; id: jíj*

ELS

FELVONÁS. Vadonerd.

ELS

JELENÉS.

Borict. Saul.

Saul

{»]»rik

BOR'CS hotiik

fOldön

*

;

feje

alacsony stiklín

(gondolatokba mélyedve mrj^y

Saulban).

Ki az

?

ki

Én ?

vagy

nyuRiriV).

kerciztfll

a

srínpadon

;

»T<*g-

?

S te ? BoRlcs. Én? a földnek, melyen heversz, fejedelme. Saul. Máskor a magad lábán járj, s ne zavard ál-

Saul

(fölébred).

földönfutó.

momat. Ah, úgyis ritkán alhatom. BoRiCS. Ejnye, gazember, nagyot hallasz?

Saul Nem. BoRiCS. Hallottad: mit

mondtam?

ki

vagyok?

Saul. Hallottam. BoRiCS.

S mégis

így félvállról mersz velem beszélni,

mintha társad volnék? mi? Saul.

Ha nem

most nekem delme, te BoRJCS.

is

vagy

van

az,

még

engem gazembernek

Az

Saul S én

lehetsz.

Hanem

(FMkei.^

egy szóm hozzád. Galiczia

feje-

neveztél.

vagy, gazember! azt

mondom, hogy

ezt

nekem gazember

mondja. BoRlCS.

Hah, nyomorú féreg!

(Kardot

rínt

8«ulnak

i%

rohan.)

Petfi Sándor. IV.

7

93

^*

^'<^^'*

Saul

(sTÍntén

kardot

ránt

s

a

Tixéna.

Baricsét kiüti kexébl.)

Ezévt kár

Máskor markold meg becsületesebben. BoRics. Ember ördög vagy ? Saul. Vagy egyik, vagy másik. Mind a kett tán csak nem lehetek egyszerre.

volt kihúznod.

!

BORJCS. Haliod-e?

Saul. Hallom.

BoRJCS.

Te nekem

Saul. Jgazán

?

BoRics. Igazán BoRJCS.

Saul.

•

tetszeni kezdesz.

!

Addsza jobbodat. hogy egyebet nem Jó,

kérsz.

Ezt

meg-

vagy

tulaj-

tehetem. BoRlCS.

mondd

Hát

meg

csak:

ki

donkép ? Saul A mint veszem észre, nem én hallok nagyot, hanem te. Hisz megmondtam már: ki vagyok? földönfutó.

BoRics.

Hol

a

hazád?

Saml. Földönfutónak hol a hazája? BoRics.

Ne

légy szrszálhasogató.

együgy Hol

kérdés.

születtél?

Saul. Vagy ágy hol születtem ? Ott, hol nemrég Könyves Kálmán uralkodott, ki Galiczia mostani fe!

jedelmének apja BoRJCS.

Hm,

volt.

Ha

igaz.

te karddal, nyelvvel egyaránt vágsz.

Saul. Megtanultam a vagdalkozást a sorstól, mely engem már össze-visszaaprított. BoRiCS. S miért hagytad cl hazádat, azt a szép

Magyarországot

?

Saul. Kiokádott magából. BoRics.

Számzettél?

Saul. Nincs különben.

"Eh

felvonás.

99

BoRics. Miért?

Saul. Csak.

Légy szinte. Engem

BoRiCS.

len vagy, s azonfölül földim

Saul.

Nem

érdekelsz, szerencsét-

Szólj

is.

I

szólok.

És miért nem? Mert ha szólok is: mi haszna?

BoRics.

Saul.

BoRics. Ki tudja? ... ha egyéb

nem. könnyebbülni

fog szíved, ha fájdalmát résztvev szívvel

Nem

osztod meg,

sem gyermek, sem arszony. Nincs rá szükségem, hogy sorsomat másoknak elpanaa szoljam. A nád recseg a veréb alatt, mely rá száll eget. Kárpát némán tartja a rá nehezül Saul.

vagyok

;

BoRics. Becsüllek derék

sorsod fell

szülföldem,

Saul

Nem

unszollak tovább

melyet ennélfogva ozeretek.

s

^féirc)

férfi.

de beszélj hát Magyarországról, mely

;

:

Elhiszem

retnéd bele ütni

;

mint

a sas

a

galambot. Sze-

körmödet.

tiz

BoRics. No5? hallgatsz? errl sem akarsz szólni? Sauu Dehogy nem! errl szívesen, ha kell. Hanem tudod, mikor az embernek hazája jut eszébe, melybl

számzetett: könnyen elmereng, gondolatokba slyed. Egyébiránt országot,

dig

s

már azóta

még akkor

masint magad

jó

ideje,

nem

történt, is

hogy elhagytam Magyar-

sokat hallottam felle

tudod.

az

nem

Meg

;

ujsig többé,

különben

is,

mi pe-

a s

alkal-

mit tudnék

nem sok gondom volt ember voltam hazámban. mondom, hogy hazudsz.

én olyat, mi téged érdekelhet? a

közdolgokra, igen csekély BoRics.

De már

erre azt

Saul. Ejh, uram, erre

kardommal kellene felelnem,

de nem fárasztom még egyszer fejedelmi derekadat. BoRiCS Épen kardforgatási ügyességed gyaníttatja, 7*

Tigfi* ^* Hiéna.

loo

hogy nem

közönséges embere hazádnak.

voltál

mi közöm hozzá: mi boldog-e, mióta a jó

A

(fdre).

No

de

mi nem? csak beszélj ha-

barátom, hogy van Magyarország?

zánkról; beszelj,

Saul

voltál,

jó

István a holtak álmát aluszsza?

ÍJ.

11.

István,

mert téged akart örökö-

sének, úgy-e?

meg

BoRics. Nos,

van elégedve

új

Ma-

királyával

gyarország?

Mit

Saul.

kerítesz

oly nagy feneket a dolognak ?

már szinte kételkedni kezdek: vájjon igazán magyar vérbl származtál-e, vagy sem? BoRJCS. Miért? Saul Azt gondolod, nem tudom, mire czélzasz?

A

haza boldogságáról kérdezosködöl,

fürkészni

.

BoRJCS. Saul.

.

s

azt akarod ki-

.

Ugyan mii?

Nem

lenne-e

kedvez id, berontanod.

És? Saul. És a magyar koronát

.

.

BoRics.

fejedre tenned.

BoRics. Meglehet.

Saul.

De már

az alig lehet meg.

BoRics. Miért?

Saul. Csak azért, mert az most igen jó helyen van.

BoRJCS Hát szeretik Bélát? Saul. Szeretik. BoRics.

Vak Bélát?

Saul. Azt, vak Bélát. BoRics. S

Saul

az

De

?

Ilona, a királyné.

BoRJCS.

Saul.

ki

Derék asszony

Meghiszem 1

BöRics. Sz^p?

?

van, a ki lát helyette.

!

Els

fehonds.

t

o>

Saul. Amott a nap. Nézz bele.

Nem

BoRics.

nézhetek.

Saul. Miért?

Mert

BoRJCS.

No

Saul.

Hm,

BoRics.

Saul. Hja, a

Nem

a

királyné!

milyen lelkesülés!

tz

Hanem

BoRJCS.

Saul.

elvakít.

Játod, olyan

a jeget

is

fölforralja.

tudod mit?

tudom, míg nem mondod.

Hova szándékozol innen ? Hova? azt bajos volna megmondanom. Me-

BoRics.

Saul.

gyek, mint a folyam, bizonytalanba, a .merre sorsom, a

véletlen visz.

BoRiCS. Jer velem

Saul. Veled

Légy vendégem!

BoRics.

Miért

Saul.

lem;

s

!

?

akárhol

ne?

szivesen.

Valahol csak

kell len-

Hát merre men-

vagyok, mindegy.

jünk?

Merre

BoRics.

dásztam jutott

?

magam sem tudom

hamarjában. Va-

A

magyar korona

társaimtól

s

eltévedtem.

eszembe, azt Cztem, vagyis az zött

Saul. Vigyázz magadra BoRics.

Saul.

BoRics

idáig.

jót jelent.

Hahaha; babonás golyhó (körülnéz).

Ah, látod amott

fenyvct?

tornyának a

Ez nem

Nono!

magános mind

!

ketten.)

zászlaját,

jer

a

hegytetn ama

oda! Onnan meglátni váram

mely útba fog

igazítani. Jer!

(E)

Tigris

loa

és

Hiéna.

VÁLTOZÁS. Várterem.

MÁSODIK JELENÉS. Milutin

MlLUTlN

mcim eltti

(be

s

egy ablakhoz

(Más ablakhoz

hogy hegyeket

isten,

Ah, átkoZOtt

fut).

fut)

Ott, Ott jön

alkottál,

SZikla SZe-

Hála neked

1

melyekre

az

emberek

várakat építettek. Különösen hála istennek, hogy ez a

várhegy oly meredek. Csak lassú léptekkel lehet feljönni rá. Ó lassan közeledik. Annál hosszabban néz-

most ez

ha

Hejh,

hetem.

a

hegy elkezdene emel-

kedni, s emelkednék oly mértékben,

a

mint

köze-

hogy

ledik, s így tartana, akár az örökléten keresztül,

t

innen az ablakból bámulhatnám véghetetlenül!

Ah, már

a kapunál

van! Bejött.

Most

—

hát én kime-

Alig bimak lábaim, mintha egy ballagva.' (Jndui nehezednék rajok. Úgyis az nehezedik. A sze(Hittelen kiugrik egy relem világa. Hah, már itt van hetek.

világ

!

ajtón.)

HARMADIK JELENÉS. "Predszláva, Judit.

PrEDSZLÁVA lutinl Milutin

MlLUTJN

(az

ajtóhoz

megy,

melyen Milutin

kiugrott).

Mi-

!

(visszajön).

kegyelmes

Parancsolj,

asszo-

nyom. Predszláva. Máskor jobban elbújjál az ablak mögé, kis fiam,

bele

mikor a herczegnt lesed

kénytelen

lak, .

.

.

vagyok

hinni,

;

hogy

mert ha úgy látszerelmes vagy

Els MjLUTiN

felvond s.

Elvesztem.

(félre).

Predsziáva. EJmehetsz, AllLUTIN

(reszketve htjtjt

JUDIT

raida

(ki,

bejött,

O

i

03

tudja.

tíam.

meg magát

s

el).

székre hanyatlott

s

nem haHotla Predizláva

Ah, Úgy elfáradtam. Olyan meredek ez a hegy. Predszláva Es annyit szaladgáltál. Ez nem illik.

Lcizédét).

Miért?

Judit

Predszláva. Mert nem vagy már gyermek.

Dehogy nem, anyám, mentsen

jUDlT.

hogy

isten,

ne legyek. Es rajta leszek, hogy holtomig az

az

marad-

emvagyok

csak addig boldog az

jak,

mert én azt tartom

ber,

míg kedélye gyermeki. Aztán még

:

alig is

tizenhat éves.

De már

Predszláva. Judit.

S ezért

asszony vagy és fejedcicmné.

illetlen

szaladgálnom?

Predszláva. Igen. JuDJT.

Nem

értelek,

anyám.

Predszláva. Mint fejedelemnének,

illik

fentartanod

rangod méltóságát.

Ne

Judit.

nem

íér

rágok

légy

oly

szigorú.

meg rangommal, hogy pillangók

és

után

:

Oh a

ha

az

íúbc futkossak

vi-

istenem,

akkor óhajtom,

vajha

ne

volnék fcjedelcmné.

Predszláva.

Együgy

gyermek, oly kevésre becsü-

löd a trónt. Judit.

És

méltónak

anyám,

te,

tartod

miatta

oly

nagyra

lemondani

becsülöd, az élet

hogy

legszebb

örömeirl. Predszláva. a trón,

Az

élet

legszebb

öröme

a

trón

Oh

ez a mennyország, és a korona napja e menny-

országnak. istenség.

A

trónon

ülni

és

uralkodni,

ez

földi

T*gris ét "Hiéna.

104

Tudja

JUDJT.

fben, mint

a

inkább

én

isten,

rágkoszorút, mint

Ah,

A

koronát.

a

zöld

szép

a

A

a vadászok.

vi-

koronának csak

élvezem

lyát érezem, de a virágnak »ogn«k).

ülök

trónon és jobb szeretem fejemen a

illatát.

sú-

(Kortok h»r-

Hála istennek!

fejedelem.

de nem örülök, hanem haragudni fogok,

hara-

igen

gudni.

PREDSZLÁVA. Kire és miért? jUDiT. Fiadra és azért,

gamra. Óh,

ha tudná,

hogy oly sokszor hagy manehezemre esik, elválva

mily

lennem tle, bizonynyal nem vadászna annyit. Szólj, szép az fiadtól, hogy nejét oly gyakran hagyja magára? Ugy-e, hogy nem szép? El sem képzelhetem, hogy mulathat akkor, midn nem én velem van, holott nekem egy perczem sem igazán boldog, ha t hát

nem

láthatom.

pREDSZLÁVA. Ez igen egyszer. Te szereted

6t.

Judit. Oh, igen, igen! PREDSZLÁVA. És nem szeret téged. JuDJT.

Anyám,

Judit.

napsugár, süt rám,

Ó

Mondj virág

nem

éltemet

férfi

csak

azt

ne,

szerelme

föntartja.

a

Ha

anyám.

Én

mindenható e

nap nem

meghalok.

Bohó gyermek, nem fogsz meghalni. nem egy nap van, számtalan min-

szerelem egén

den

és ne

szeret téged.

akármit,

vagyok, fiad

mely

Predszlá.va.

A

.

fiadat.

Predszláva

gyönge

.

nem szeret téged. Ne tégy engem boldogtalanná, anyám

rágalmazd JuDJT

az istenért.

ó

PREDSZLÁVA.

az.

Ha

;

elfordul egy, van helyette más.

Judit. Soha, soha.

És én nem hiszek szavadnak.

I

!

E/í^ fetvonds.

Nem

Predszláva.

hanem

is

nem

szeretitek egymást és azért

Predszláva. Asszony

Nem, nem

JuDJT.

volna föltennem is

akarom, hogy szavamnak higy,

csak férjed tetteinek.

Judit. Ti

nem

105

Ezt

aljasság

Látod,

beszélek?

mit

Nem

ismét

lesz

(az

haragudni

Igen, hiszcn

\is57atér.)

ám, ha tudnék!

csakhogy meg-

Ugy-e, csak ezt akartad?

állom a próbát. Hah, léptek! ez dul,

megzavart e

annyira

anyám,

hiszek mást,

akartál próbálni.

.

.

Bocsáss meg. kérlek.

gyanusítlak, anyám.

rólad.

tudom:

gondolat.

.

I

De

én

ki-

ajtó

u\í

in-

fogok.

Igen

(indul.)

NEGYEDIK JELENÉS. "Elbbiek. Borscs.

szerelmem!

Judit. Férjem,

BORICS Judit.

(fegyverét elhányja

s

nagy léptekkel

jár

fOl

alá.)

Férjem

BoRics.

Nos?

.

.

Áh,

.

te

vagy,

nm?

Jó estét, jó

eslét.

Predszláva. Fiam! BoRJCS.

Mi

kell?

Egy kis tisztelet, ha szabad kérnem. Majd máskor. Most nem érek rá.

Predszláva. BoRJCS.

Predszláva.

Nem

érsz rá

?

BoRJCS Nem.

Predszláva. BoRJCS.

Fiu, ki vagyok én ? Azt hosszú volna elbeszélni.

idm, sem kedvem

hozzá.

Predszláva. Semmirevaló! BoRics. Hallgass, asszony!

Most

sem

1

o6

^'^^'*

**

Hiéna.

Predszláva. Átok! BoRJCS. Tudod-e, honnan hoztalak ból.

kolostorba.

a kolostor-

ki ?

nem

küldelek, ha

hova

Tudod-e,

Ott majd átkozódhatol,

hallgatsz?

mennyit

a

a

tetszik.

Predszláva. Hah, gyalázatos!

Oh

Judit.

bántsd, ne ingereld kérlek, jer..

mostan, jer.

.

.

Majd

magaviseletét.

szentekre

hiszen tudod

.

.

magára

hag>'juk

kétség kívül van

s

Jer.

minden

anyám,

földe^-ül,

.

oka,

rá

.

.

.

Menjünk, anyám.

ne

anyám, k«ídvü

hogy az legyen,

ismét jóvá

s

jer,

látod, rósz

.

.

kérlek,

hirtelen

teszi

(Ei.)

ÖTÖDIK JELENÉS. Elbbi fk. Saul.

Ejh,

uram,

hát

Saul.

nálatok

így bánnak

a

ven-

déggel, hogy becsapják orra eltt az ajtót és ott kinn

hagyják ácsorogni

Oh,

BoRJCS. rólad.

?

megbocsáss,

Anyám, ezen

Predszláva

(ki

lovag

eddig foKvást

bizony

vendégem, mern

néite

megfeledkeztem lásd Sauit).

szívesen.

Borzasztó

arcz.

Saul. Idvcz légy, asszonyom.

Predszláva

(titkon

Boricihoz).

Fiam, fiam!

Nos?

BoRics.

Predszláva. Ki ez? BoRJCS. Vendégem.

Predszláva.

De

?

ki

BoRlcs. Mindegy, akárki, csakhogy vendégem.

Predszláva.

Tudnom

kell,

BoRics.

Nem ki

mindegy.

ó?

Magam sem

tudom.

Nekem nem

mindegy.

!

Els Predszláva (Saulhoz magyar vagy.

felvonás.

107

Lovag,

közeledik).

öltözetedrl

ítélve,

Saul.

Az

vagyok, asszonyom.

Predszláva. És arczodró]

—

mit mondjak!

OAUL

(bámulva

el

ah

istenem, .

.

.

íelingerlve lep hátra).

s

Predszláva. küldd

...

ítélve

Lovag, ismered Sámsont, a

O

az,

nem

csalódtam.

(Boric»hoz.)

Fiam,

ez embert.

BoRics. Miért?

Predszláva. Kérlek, küldd BoRics.

De

Ne

Predszláva. cl5l.

el

mi lelt?

kérdezd, csak távolítsd

el

szemem

Kérlek, kényszerítlek!

BoRics. Megtébolyodtál

?

Prfdszláva. Megtébolyodom, ha ezen ember nem vozik. Fiam, szeretett fiam, igen, szeretni foglak,

kem

és

trök tled minden

letedet, utálatodat,

BoRics.

méltatlanságot,

tröm gylö-

mindent! csak ezen embert küldd

De

Ne

kérdezd, csak távolítsd

Kérlek, kényszerítlek

BoRics.

irga-

mi lelt?

Predszláva. ell.

cl.

Dehogy küldöm.

Predszláva Hát nincs szivedben egy csepp lom sem anyád iránt ? nem küldöd el ? BoRics.

tá-

gyerme-

el

szemem

1

Nem.

Predszláva

(Sauihoz,.

Uram

.

.

lovag

.

.

.

.

Saul. Parancsolj, asszonyom.

Predszláva. Kérlek, távozzál. BoRics. Hallgatsz asszony!

Predszláva. Esdeklek,

menj

innen,

el

várból, e vidékrl, ez országból

.

állhatok ellen

borul.)

!

(Zokogva Saul nyakába

.

.

menj

el

e

nem, nem, nem

»o8

Tigris és Hiéna.

Saul

(magában).

Predszláva.

nem

eresztelek

Már ezt nem értem. Ne bontakozzál ki karjaimból, lovag, el szívemrl. Oh szegény szívem, be

—

rég dobogtál így a boldogság és a gyötrelem miatt! De most menj, lovag, menj, hogy többé soha se lássuk egymást.

—

Bolondok közé jutottam? De oly vannak. Mcgmagyarázhatlanok. Úgy sajnálom e szegény asszonyt. Könnyei égetik, arczomat. Milyen lázasan szorított kebléhez! majd Saul

[H\rt).

érzéseim

csodálatos

elakadt lélckzetem.

Predszláva

(esdekl hangon).

Ha úgy kivánod.

Saul.

Hát nem távozol?

Isten

megáldjon benneteket. (iíi.)

Predszláva. Isten veled, isten veled!

HATODIK JELENÉS. "Predszláva, Borícs.

BoRics elment.

(Stui

—

után).

Megállj, hallod

?

megállj

Asszony, rült, mit cselekedtél Elment,

Predszláva.

hogy itt BoRics. Holnap

istennek,

hála

—

!

És

?

istennek ...

és

hála

volt.

indulsz.

Predszláva. Hova? BORJCS. Kolostorba.

Predszláva. BoRJCS.

Nem

Majd

Predszláva.

megyek.

meglátjuk. Menj.

Fiam,

ne

bánts,

Készülj.

könyörülj,

hiszen

anyád vagyok. BoRics.

Mi közöm

hozzá?

Predszláva. Hát egy érzésnek

1

szikrája sincs

benned

a fiúi

Els

felvonás.

i

09

BoRics. Nincs.

PredszlAva. Tehát eltaszítasz? BoRics. Takarodjál.

PrEDSZÁVA (EJ

(ho$»zan

és

m
Megyck.

Bonoof). J6.

néií

gyorsan.)

BORJCS

(csenget).

Szolga

(be).

Fussatok

BoRJCS.

azon lovag

után,

Gyorsan. Kérjétek, hogy jöjjön

zott.

Ha nem

nevemben.

most

ki

Kérjétek

vissza.

akar jönni, tehát

.

.

távo-

tehát hoz-

.

zátok ide ervel.

Szolga

(d).

HETEDIK JELENÉS. "Borics,

késbb

Saul.

BORJCS. Pokol és kárhozat! megbolondult azon asz-

5zony? ez

?

jön?

(Némán .

.

Saul

Ölelgette.

Elkiiidte. jár foi

ah,

.

(be).

történteket

itt

alá.)

s

Mi

ez? mi

lehet

S ha azon ember

lehet

vissza

nem

van.

Megvallom, nincs

meg tudjam

hogy

annyi eszem,

a

magyarázni.

BoR}CS. Föl se vedd, barátom,

föl

gény anyámnak néha nincs helyén

se vedd.

az

esze.

Sze-

Ez

az

egész.

Saul. Csakugyan, tekintetébl nítottam,

BORJCS.

hogy

magam

is

azt gya-

ilyesmi van a dologban.

Hanem

hagyjuk

ezt.

Hát

... hát ... hát ..

.

Saul. Hát? BoRjCS. Hát hímezés-hámozás számzött vagy, nemde ? Saul. Hímezés-hámozás nélkül

.zött vagyok.

nélkül

szólva,

szólva,

te

én szám-

I

Tigris és "Hiéna.

jo

BoRlCS.

És nem

szeretnél visszamenni hazádba?

Nem biz én. Nem? a mennykbe!

Saul.

és miért

BoRics.

Saul. Csak

azért,

mert

a

Pedig úgy,

örök emlékül

a

szégyenlenék

a világban járni.

BoRics.

De

hóhér

fejemet.

?

tenni

találná

el

nélkül,

fej

csak

pénzért?

jó

Saul. Jó pénzért? BoRics. És roppant remények fejében

Saul. És roppant remények fejében

?

?

BoRics. Igen.

Saul. Például

?

BoRics. Nádorság.

Ah

Saul. Nádorság?...

értem.

Nekem

nádorság,

neked királyság, úg}'-e bár?

Úgy van. De hátha a

BoRics.

Saul.

trón helyett akasztófa

.

.

.

megosztom veled. Saul. Páratlan nagylelkség! BoRics. Azt

BoRics.

is

Nos

?

Saul. Várj egy BoRiCS.

Saul. tet ..

.

A

Hm,

kicsit,

hadd gondolkozzam.

m.eddig tetszik.

hm.

iFéire,)

Nem

pénz,

nem rang

kecseg-

zivatar.

Pihenj.

valami más, egészen más.

BoRJCS. Határoztál

?

Saul. Határoztam. BoRics.

Mit?

Saul. Megyek. BoRics.

Ember vagy

!

mikor

?

Saul. Akár tüstént. BoRics. Csak holnap.

Kincstárnokom

el

fog

Éj

látni

van és

útiköltséggel.

A

mi a

jö-

Els

Yt

mondom

csak azt

illeti,

felvonás.

:

i

érdeked

saját

St

i

kivonja,

hogy érdekeimet elmozdítsd. Mindenek eltt Saul. Nem bízol eszemben? BoRics.

j

.

.

.

inkább.

Saul. Tehát kérlek, ne oktass. BoRJCS.

Tégy, amint neked

Jó.

nekem

zeskedik

tetszik.

hogy emberem

arról,

De

mi ke-

léssz?

Saul. Semmi. BoRiCS.

vény

!

sem

Semmi ? ez, igaz, a el nem veszthetem, sem .

.

.

tlem. Hanem tréfán az emberekben. Saul.

Már

BoRJCS.

zettél

kötelez-

nem lophatják mert én nem igen bízom

;

el

pedig más kezest bajosan állíthatok.

Legalább

azt

mondd

meg,

miért szám-

?

Saul. Azt csal

kivül

legjobb

vissza

BoRics.

Saul.

A

BoRi(cs.

Saul. Jó

nem mondom

de

;

megmondom

azt

:

mi

hazámba?

Mi? bosszúvágy.

Bízom benned. éjtl

(Ei.)

BoRJCS. Isten veled.

NYOLCZADIK JELENÉS. Borics,

késbb

Szolga.

BoRJCS. Villámlik, mennydörög. Épen, mint lelkem-

Mint a villámok a felhn, úgy törnek keresztül jövn mcsszeható terveim. A villámok keletkezaek és elcayéjiznck. Terveim szinte. Mit nem kisértettem ben.

a

már meg, mind

hiába.

döge, mit gyötörsz?

~

Oh

nagyravágyás, lelkem

ör-

Sokszor kiáltottam már így

I

1

Tigris ét Tiiéna.

1

de

fel,

meg

nagyravágyás

a

fülei,

szögezik

nem bántana! szeietck

.

.

van

.

nm,

a kit szeretek.

szeret,

ki

igen, szeretem ...

Szolga

nyilnak

akkor azt hallja, hogy a koporsó födelét Milyen boldog lehetnék, ha ezen ördög

s

rá.

;

egyszer

csak

siket,

én

kit

s

is

az egyetlen a világon,

(Ctenget.)

(be).

BoRJCS. Lenyugodott már a fcjcdelemné?

Szolga

Igen, fejedelem.

BoRics. Elmehetsz.

Szolga

(ei).

BORICS. Hozzá, hozzá asztalra.)

'Fogj*

!

a

lámpát

Nem, még úgy sem tudnék

fáradt vagyok. Sokat jártam.

»

indul

És terhes gondolatokkal. Mint

katonák a szent

\i»»iale»7Í

«z

Pedig

Lelkem bo-

(Karsrékbc dl.)

lyong messze, messze. Fejem nehéz. Tele dolatokkal.

;

nyugodni.

van

gon-

a keresztes

ugy vándorolnak gondolatim

földre,

Mind

seregesen Magyarországra.

oda.

Mind.

(EWsrik)

KILENCZEDJK JELENÉS. Predszldva.

Borícs.

PrEDSZLÁVA léptekktij.

(ki

már

titkon többször pillantott bf

Csend. Elaludt.

engem? én érzet, csitt!

a

—

föl,

nem

Bele fojtalak boszúm tengerébe. az imént hidegen,

is,

?

—

Csitt,

anyai

hallgatok szavadra.

—

határozottan,

érzet nincs benne irántam

ajtón, jön halk

Tehát kolostorba küldesz

más világra küldelek.

hiába riadsz

egy

Nem mondta-e hogy semmi fiúi

És ha nem mondta volna Világosan mutette.

mutatta ezt minden eddigi

tatta.

Oh

mennyit gyötört már engem.

kolostorból,

nem

k«dve.zésb&l, óh

nem

Kihozatott a ;

csak

azért

Els

felvonás,

i

\

3

hogy kínozzon. Nem fogsz többé kínozni, jó fiú! fdemeií.) Oly hideg van. Ugy fázom. Vérem csonttá

(Trét

Melegíts

fagyott.

lének irányozza

BORlCS

A

villámlik,

:

Mi

Vakít

?

(Újra villámlik.)

tröd ?

vagy

(Meglátja Predsziávát.)

..

(Amint trét Borics mel-

mennydörög.)

mennydörgéíre fölébred).

(a

villám.

pokol tüzel

fel

vagy

szemeid? pREDSZLÁVA. Talán mind a három. BoRJCS. S mit akarsz, édes

Predszláva. BoRJCS.

Hát

Meg ölj

anyám?

akartalak ölni, édes fiam.

ha mersz.

nneg,

Predszláva. Szerencséd, hogy fölébredtél. BoRics. S így nincs

velem?

szembeszállni

lelked,

nincs?

Hml

Predszláva.

BoRJCS. Édes anyám, te oly gyáva vagy, amily go-

Megöllek hát én tégedet. RrEDSZLÁVA (megrettenve hátrál).

nosz.

BORiCS. Add ide azt a trt. Add ide. ha mondom, Vsgy azt gondolod, ha szép szerével meg nem kapom, nem vehetem el tled evvel? Predszláva (eUjii a trt)

BoRlCS

(fölveszi).

Predszláva temért?

(féire

.

Borzasztó. És

könyörögjek

Nem. Tle nem könyörgök többé

Inkább meghalok. BoRiCS.

(Fenn.)

éle-

semmiért.

ölj meg.

Azt megteszem,

h?.

nem mondod

is.

Predszláva. Végezz. Gyorsan. Minél elébb. BoRics. Igazad van, édes anyám,

minél

Már úgy

a

geznem

kell.

cl6bb-utóbb

is

soká

tart

elébb vé-

komédia,

s

csak ez lenne vége, mert mi határta-

lanul szeretjük egymást, Petfi Sándor. IV.

is

nemde édes anyám

?

Ö

4

1

!

Tigrii

1

Ugy

Predszláva. BoRics.

Mint

Hiéna.

és

van, édes fiam.

az ördög a tömjént, mint ... mint

..

.

ah egymás iránti szeretetünkre nincs hasonlat.

Predszláva. Valóban nincs. BoR'iCS.

Asszony, asszony

Predszláva. Fiú, BoRics.

A

!

engemet

mért szültél

?

mért szültelek téged!

fiú,

természet részeg vagy rült

midn

volt,

nem

Ezt józanon

téged anyámnak rendelt.

tehette.

Predszláva. Oh, ezt józanon nem tehette. BoRJCS.

Az

Predszláva. És Borjcs

akarta gyilkolni

meg

a fiú

ezt,

mert

gylölségcmet, mint

rolni

Eg)'edül

És van

rá

melyen

a

másra

a

egy paripát,

sors

hódítottam volna meg.

felét

vágyást. Asszony, te

paza-

T\iá g^'úlölségem. Egész végtelenségében. rád.

te

okom. Adott nekem

fid

az egész világot! csak

sajnálnám

Osztatlanul.

tiéd.

fiát

akarta gyilkolni anyját I

Meg. En gylölném

nem teszem

azért

meg

anya

engem

A

e

lerántottál

nagyra-

paripáról,

mely most üres nyereggel száguld keresztül a világon, míg én iíí nyögök ... a porban 1 Te Magyarország

királynéja

Htelen

voltál.

lettél

férjedhez.

S ezért én lakolok. Mit kaptam a magyar korona helyett? E nyomorú galiciai hercegséget. Ezt is kegyelembl, mint fillért a koldus. Anyám megöllek; imádkozzál, ha akarsz.

Predszláva. múltért,

s

Borjcs. Halj

nem

Nem

nincs mit

meg

Ölj

a

meg!

tehát és kárhozz el!..

De

nem,

n-rm

ölsz

öllek meg.

Predszláva. Hah, ég meg, nem ölsz meg. fiam?. .

tos

Nincs mit köszönnöm

akarok.

kérnem jövre

is

lenne.

.

isten ...

.

.

.

te

oh hiszen az

irtóza-

Els

Nem

BoRics.

felvonás

ontom véredet. Mondják,

vér égbe kiáJt és a földön

Ugy

Predszláva.

i

elárul

.

.

i

5

a kiontott

.

van, fiam, a kiontott vér

Te nem fogsz megölni. és égbe BoRics. Nem, anyám, nem öllek meg.

elárul

kiált.

—

Meg-

fojtalak.

Predszláva. Mindenhatói

(Székbe tántorodik.)

meidet ég,

vagy sem.

látott valaha,

lennie!

Hunyd be

hunyd be szemeidet pokol,

dásában meg ne rázkódjék a

vagy

—

anyám.

BoRJCS. Megfojtalak,

hogy borza-

mindenség,

De

sze-

niert

mindegy.

ilyet

Meg

kell

{Pr«d$rlávához ugrik.)

TIZEDIK JELENÉS. Elbbiek. Judit.

Judit

Oh

(rohan be).

vagy férjem

és te

?

hála istennek, .

.

BoRJCS. Ki ?z? Ah, te vagy az,

hogy

jösz. Jó,

bajod? mi Judit.

ressz

nm?

mit akarsz ilt?

ki

Jó,

hogy

hitt?

mi

lelt?

Oh

BORJCS.

De

jösz.

van valaki. Te

itt

.

férjem, de téged mi

Engem? Semmi. Mi

téged?

lelt,

lelne?

—

Mit

ke-

itt ?

Arcod sápadt Mit papolsz Judit Férjem

Judit.

BoRics.

.

.

.

.

.

szemed ég

.

?

.

BoRics. Megbocsáss, édes

nm.

.Megbocsáss. Durva

De eszem oly zavart. Lásd, rrnyám rosxul Azt sem tudom, mit cselekszem. De te mit ke-

voltam. van.

ressz itt? Judit.

Rettent álmam

volt,

férjem,

rettent. 8*

De

6

1

T^ig^i^

1

71i én a.

^s

már magam sem tudom,

mit

álmodtam,

C5ak

valami iszonyút. Fölriadtam és leugrottam

hogy

ágyamról,

hogy embert találjak. Még most is rettudom bizonyosan, de ha jól emlékszem, anyánkról álmodtam. Mi bajod, cnyám ? és futottam,

tegek.

Nem

BoRics.

Az

Az álom gyakran De már semmi

meglehet. Meglehet.

csodálatosan összeütközik a valóval. baj.

Ugy-e, édes anyám, semmi baj

PREDSZLÁVA. Semmi, édes fiam. leányom, kissé gyönge vagyok.

Erm

?

Nyújtsd

De nem

karodat,

szükség már.

visszajött.

BoRics. Tehát jó éjszakát.

Predszláva. Adjon

isten

szönöm, hogy segítségem.re gondoskodásodat. Addig

is

is,

Majd meghálálom

édes fiam. Kö-

köszönöm.

anyám

BoRics. Szívesen, édes

kor

neked siettél.

.

.

.

szívesen.

Más-

is.

PrEDSZLÁVA BoRJCS

(menet,

(szintúgy).

vadul tekintve visíza Boricsra).

Hiéna

!

Tígrisl

!

MÁSODIK FELVONÁS. Csapszék.

ELS "Beghel^ Bial.

Korog egy

JEUENÉS. melyen kancsó és poharak

asztalnál

vannak. Saul más asztalnál egyedül.

Beghel. Csak szép az mennyország.

A

kancsó

:

a

borozók

a hold,

Egész

asztala.

poharak

a

a

:

csil-

lagok. Igyunk, atyámfiai

BiAL. ]gyunk, a hazáért!

KóROG. Igen, igyunk

a hazáért.

Ugy sem

tehetünk

érte mást mi szegény, közönséges emberek. Bial.

Legalább

érte, 5 igy

megteszszük

nem mond reánk

azt,

mit tehetünk

a

Ítéletet a lelkiösmeret,

nagy szerencse, mert ez ugyan szigorú zeg

nem kenyerezhetni ám, mint

Je

mi

bíró, kit bez-

Nem

többit.

a

ugy van-e máshol is, mint itt nálunk Magyarországban? itt, minél kevesebb kivétellel, csak az a

tudom

:

valódi hazafi, ki

semmit sem tehet a hazáért!

a ki pe-

dig tehetne valamit, az gazember. Hiszik-e kelmétek,

hogy nagyuraink közt akárhány akadna,

ki

ma

is

kész

volna az országot átadni ennek a bitang Boricsnak

Saul

(figyelni

?

k«zd « beszélkre).

Beghel. Meglássák kelmétek, hogy addig is kapfelénk, mig egyszer a zsebébe dug bennünket. kod BiAL.

De már

azt

még sem

éri

cl

egy könnyen.

1

I

T'í^m

^

Nem

KOROG. mint mink eroci,

Hiéna.

és

am, ha minden magyar ugy

hogy hejh minden hazaáruló! kiált.) Veízszen Veszszen minden hazaáruló.

nagyot

BiAL.

itten

.

.

csak

.

.

.

.

.

(poharat

\

BeGHEL.

(poharat emelnek.)

—

I

HaJJod-e

Saui.

ezt,

leJkem?

Hallod

bor-

és

Oh, heg)' én ehántorodhattam. Eltántorodtam, Hála istennek. (A borozókhoz megy.) estem.

zadsz.

de

.

érezne, .

nem

cl

Derék

megbocsás.satok, hogy hivatlsnuj közé-

férfiak,

meg

tek lépek; de

viszhangja

nem

hogy

állhatom,

szavaitok

ne legyek. Veszszcn minden hazaáruló!

Beghel. Veszszen, még egyszer.

még

Veszszen,

Bjal.

KÓROG.

Mindegy,

Saul.

vagyok,

;

Bepecsételt

hallottátok

jövend

i

Nem

bontani

c

is.

tetdtl

vagy, de becsületességed

tal-

úgy, földiek. Ti igyatok velem, úgy

tartozom nektek, hogy ha az Ítéletnapig

annyival

nátok rovásomra, sem lenne lefizetve

Hejh, csaplár!

(^icbébe nyúl

s

az erszényt

Már,

)

csak veletek

iszom.

(az

földiek, ha

Pórul

tartozásom.

erszényt vesz bellc

hozatOS pénz! BoricS pénze kiveti

levél

^.Veszszen

Ülj közénk és igyál velünk.

ér.

Saul.

:

fogja

föl

akkor elolvashatjátok tartalmát

BlAL. Akárl

padig

már

m.elynck czimét

A

?

akármi.

akárki,

minden hazaáruló)\ levelet

ezerszer!

Ki és mi vaav, földi

)

ablakhoz megy

Hah, s

in-

—

kár-

észrevttlenOl

megengeditek,

jártam.

is

mégis

Elvesztettem

er-

szényemet.

KÓROG. Se

OAUL

(közéjük

A^ilutin jön).

baj, 01,

se baj,

beszélgetnek,

és igyál.

ülj

le

nem

veszik észre,

hogy Pred»zláva

é$

Mdtodik felvon ái

119

MÁSODIK JELENÉS. Elbbiek' "Predszláva. Milulin.

MiLUTJN

(széket

dom, hogy

ad Prcdizlávának).

Predszláva. Talán Kit boszúállás

te el

már közel sem érem.

kit

te fáradtál

szerelem

állasz

aSSZOliyom. Tu-

el,

kisfiam,

ennem,

az fáradatlan

visz,

MjLUTiN. S

Ulj JC

Sajní-llak.

elfáradtál.

szinte

visz,

még

czélodhoz, én

az.

Csakhogy

messze. Talán

Predszláva. Eléred, gyermekem, velem együtt

fo-

god elérni. Ne csüggedj. Nem kevésbhc fekszik értéged juttatni czélhoz, mint magamat. dekemben :

Menj Valaha

Rég

meg

kérdezd

és jól

azon

utunkat

tudtam erre a

járást,

de

emherekfol.

már elfeledtem.

volt.

MiLUTiN (a borozókhoz közeledik) Uraim, ki szlvcskcdnék megmondani, merre visz az út Sámson úr várához? ki akar oda menni? Saul (fölugrik). Sámsonhoz? .. .

Mjlutjn.

Saul hol,

Mi

ketten, uram.

Azon

(meglátja Prcdsriávát).

asszonyt

ha nem csalódom. Jgen, ó

ször jelent

meg képe

az.

lelkem eltr,

Ö.

láttam

vala-

Azóta több-

akaratlanul.

(Prcd-

Asszonyom, ha más helyen látnálak, azt mondanám, hogy Galicia fejedelmének anyja vagy.

sziávához megy.)

Predszláva.

Az

Csitt.

vagyok.

Saul. Valóban? Miként jösz ide és így? Predszláva. S te igen, te vagy az, .

szer megöleltelek.

.

.

Oh

barátom,

ha

kedved

kit

egy-

engedd, hogy ismét

megölelhesselek.

Saul. egymást.)

Szívesen,

Dc

mit

csi

nálsz

itt?

telik

benne.

(Megölelik

I

jo

Tigris és Hiéna.

Predszláva. Szánakozzál rajtam.

Én

igen

sajná-

megindít.

Rész-

méltó vagyok.

latra

Saul. Szegény asszon; vétet gerjesztesz

Hangod

.

bennem

irántad.

Predszláva. Köszönöm. tedet,

Meg

érdemlem részvé-

is

mert én szeretlek. Végtelenül szeretlek.

Saul. S mint jutok e szerencséhez?

Predszláva.

Ne

Hisz ugy

kérdezd.

Csakhog)'^ szeretlek. S minthogy

dékozói meg, vedd érette

részvéteddel

cserébe

Oh

Fiam en-

?

kolostorba küldött.

Saul. S

mién?

Predszláva. A^ert gylöl és tudja, hogy

Oh, ha kedvem lett volna menni, akkor minden áron gátolta volna Saul. Fiad gylöl? a

aján-

bizalmamat.

barátom, képzelheted-e, mi történt velem

gem

mindegy.

is

kolostortól.

irtózom

kolostorba azt.

Predszláva. Gylöl. Utál. Saul. Borzasztó.

Hallatlan.

Predszláva. Ugy-e bár? hátha mindent tudnál! Saul. S mint menekültél

Predszláva. Fiam ezen

csémre lekötelezettem

nem

s

ki

ki

a

kolostorból? bizott,

ifjúra

nem

vitt

ki

szeren-

kolostorba,

ha-

Magyarországra szökött velem. Saul. S most mi szándékod ? ide,

Predszláva. Bosztít

állani.

Saul. Kin?

PREDSZLÁVA. Mindazokon, kik boldogtalanná

tettek.

Saul. Kik azok?

Predszláva. Majd meglátod. S

kéme vagyok. Predszláva. Fiam kéme vagy?

Saul. Fiad

te mit keressz itt?

!

Aíásodik felvonás.

121

Saul Vagyis voltam. Isten megrzött a honárulástól. Predszláva. S mi akart honárulóvá tenni? Szenvedélyem.

Saul.

Predszláva. Mily szenvedély?

A

Saul.

boszvágy. magadat?

Predszláva. S kin akartad megbszülni

Nehezen ismered. Dehogy nem

Saul.

midn

nevét,

említetted

!

nálatok voltam.

Predszláva Sámson

?

Ó.

Saul.

Ugy

Predszláva.

Te

Saul.

is

Predszláva.

kezet foghatunk.

ellene vagy?

Oh

Adj

kezet,

kös^4ük

meg

a

hoszúfrigyet.

Lemondtam

Saul.

a

Predszláva. Miért

boszúállásról.

?

Mert nem akarok honáruló

Saul.

lenni.

Predszláva. S ha honárulás nélkül a

boszú Saul.

Jtt

.

De

Majd megtudod. Adj

most vezess Sámsonhoz.

Így,

neki

P/iEDSZLÁVA

nem szabad engemet

Csah vezess oda,

valahol a környéken, Milutin,

Saul. Menjünk. szívességiekkel

KóROG.

várj

látnia.

meg engem

jer.

Barátim, megengedjetek, hogy

nem

élhetek; e hölgynek kell utat mu(Saul és

PrcdsrU.a cL)

Beghel. }

s

-

tatnom. Isten veletek.

BiAL.

kezet.

van.

Predszláva. Sauj

megeshetik

Miként?

Predszláva.

Saul

is

?

Isten

megáldjon

!

122

Tigris

fíténa.

és

HARMADIK JELENÉS. Milutin, Beghel, Bial, K<^rog.

M)i UTJN.

Oh

istenem, én mindinkóbb rettegek Sej-

nem

tem, Hogy Judit

hóhéré leszek. egy.

Ha

hogy én a Mind-

cs

Mindent koczkáztatok. Hisz boJdogságért kocz-

káztatom életemet; ez mit,

enyém,

lesz az

Borics utolér, végem van.

úgy

sem

ér

nélkül

a

sem-

(el.)

Bjal. Talán

Beghel.

Eb

már mi

is

takarodhatnánk, atyafiak

?

aki siet.

Korog. Igaza van Bíal komának, Otthon ugyanmár bennünket, még pedig jó reménynyel, hogy vadakkal terhelve térünk haza. Mondha-

csak várhatnak

tom, szépen vadásztunk.

Beghel. Hahaha, az igaz.

lakhatnak vele,

Jól

a

mit

lttünk. Bjal.

Hogy

vágjuk

magunkat

ki

?

Beghel. Az a kérdés.

KóROG. Valamit majd hazudni, ha a vadász

csak

nem?

hazudunk.

(Mind

a

Ki

hárman d.)

VÁLTOZÁS. Várterem Sámsonnál.

NEGYEDIK JELENÉS. Sámson

és Predszláva

Sámson. Ki az Predszláva.

külön oldairól jnek.

?

Egy szegény öreg

Sámson. Mit kercssz

?

asszony.

tudna

Második felvonás.

Predszláva.

Már

i

semmit. Megtaláltam, a

kit

2

:^

keres-

tem. Té,gzá.

is

Sámson. S mit akarsz velem, vén szipirtyó ? Elre mondhatom, hogy hiába jöttél, ha jövendmondás

a

mesterséged. Nincs szükségem jóslatokra,

Pi<EDSZLÁVA

zleg,

Nem

SÁyMSON.

vagyok jövendmondó. Ellenke-

akarok neked beszélni.

a múltról

Mit?

Predszláva.

Egy szép

történetet, ha meghallgatod.

Sámson. S ha meg nem hallgatom? Predszláva.

Meg

hallgatnod

kell

modban fogok megjelenni,

s

;

zúgom

ott

különben füleidbe.

Sámson. Hm, beszélj hát. Predszláva. Ezeltt mintegy huszonöt évvel gyarország királya Kálmán volt. Sámson. Tudom. Predszláva.

A

többit

is

ál-

Ma-

tudhatod, csak emlékeztetni

Kálmán második nejével élt, Predszlávával. Sámson. I-smertem azt a személyt. Predszláva. Valóban ? ugy annál inkább érdekelhet a történet. Kálmán nagyon szerette Predszlávát, nem Kálmánt, haPredszláva is nagyon szerette akarlak.

.

nem udvarának egy

jfjíi

Sámson. Valami Sámsont, ha Prldszláva. Igen, te rette,

.

.

leventéjét.

jól

jól

emlékezem.

emlékezel.

Sámson

is

sze-

rülten szerette Predszlávát.

Sámson. Az nem igaz. Predszláva. Nem ? Sámson. Sámson nem szerette Predszlávát. Predszláva. vVlindegy; legalább azt hazudta rálynénak, hogy rülten szereti t, s ez hitt

a ki-

sza-

!

1

T'/^m

24

Sámson. Mint

után ezt

A

is

királyné két

fiút

lakolt érte.

atyai

királyt

ajándékozá meg,

szönte

az

végezzük

egymás

húzzuk-vonjuk

mit

históriát,

szült.

hogy részesüljön az

De

neki.

kellett

unalmas

az

balgatag asszony.

afféle

Meg

Predszláva.

Sámson. Ugy

Hiéna.

és

?

Sámsonnak adá, örömökben, a másikkal a Egyiket

meg nem

azonban

ki

ajándékot, mert

kö-

hogy rósz

megszagolta,

tzön. Ennek következtében ki is adta az tjlevelet Predszlávának, ki huszonnégy év multával, el nem képzelhetem, miért küldött tégedet hozzám. ég

fa

a

engemet

Predszláva. Miért küldött

hozzád?

—

Oh Sámson

minek e tettetés? Sámson. Micsoda tettetés ? én semmit sem tettetek

életemben, legföícbb szerelmet,

s

ennek, úgy hiszem

köztünk nem igen van helye.

itt

Predszláva. Hát csakugyan nem ismersz?

Sámson. Én? hogy az ördögbe ismernélek? talán nem vagyok seprónyél, hogy rajtam lovagoltál volna valaha a Szentgellértre, boszorkány csak

Predszláva. Miért gúnyolni ret

?

Sámson

azt,

ki

téged úgy sze-

1

Sámson. Te szeretsz engemet Predszláva. Én.

?

F^redszláva.

Sámson. Te Predszláva? lehetetlen! Predszláva. S ha mégis az volnék? Sámson. Ugy légy az. Isten neki. Különben nem irigylem, hogy az vagy. Hanem átkozottul megvénültél huszonnégy év alatt, mondhatom. Az id ugyancsak fölbarázdálta képedet

Predszláva.

Sámson. S

A

bú,

.

.

.

Sámson, a bú

talán a szerelmi

bú?

;

nem

az

id.

Második

Az

PREDSZLÁVA.

Sámson.

125

felvonás.

is.

Mondom Nem

Predszláva.

1

hiszed

?

miért ne? csak hogy ugy van; mert ha huszonnégy, huszonöt év eltt sem szerettelek, most mennyk nehéz lenne érzelmedet viszonoznom.

Sámson. Elhiszem

mód

biz én,

nélkül sajnállak, ha

Predszláva. Tehát nem szerettél

?

Sámson. Bizony isten nem. Predszláva. És nem szeretsz ? Sámson. Ördög bújjék belém, ha Predszláva. Oly gyalázatosan

szeretlek.

csaltál volna

Sámson. Gyalázatosan-e, vagy nem?

de

meg? megcsal-

talak.

Predszláva. Ez

Hanem

-

borzasztó!

megbo-

csátok.

Sámson. Köszönöm szépen. Predszláva. Csak egyet kérdek tled. Sámson. Halljuk.

Ha már engem nem

Predszláva. szerettél soha

vedben

szólj,

:

nem

szeretsz,

van-e legalább atyai érzés

szi-

?

Még

Sámson. Van.

pedig mennyi

érzésem kendermaggá válnék

:

!

valami

— fiók

Ha

atyai

csíz

jól

laknék vele.

Predszláva. Mindegy, akármennyi, csak hogy van. Így érdekelni fog

Sámson.

Nem

Predszláva. sát

fiad,

vagyis fiam sorsa.

tudom. S ha érdekelne?

De mindenek

eltt

Saul?

Sámson.

Mi

végre?

Predszláva. Tudja vagy nem?

:

tudja

származá-

126

Tigris

ei

Hiéna.

Sámson. Nem, O örökben tartott gyermekem. Föltettem, hogy csak akkor mondom meg neki szármaazonban zását, ha látom, hogy apjának méltó fia nem lett az, mert nálamnáJ sokkal becsületesebb em;

ber, s jgy

nem

sok

gyönyörségem

telt

benne.

En-

nélfogva hallgattam.

Predszláva. Jgy minden

van.

jól

Sámson. De beszélj legalább akarod, hogy megértselek. Predszláva. Világosan rálynak buknia

fogok

világosan,

beszélni.

ha

azt

Béla

ki-

kell.

Sámson. Miért? Predszláva.

Hogy

Borics foglalja

el

helyét.

Sámson. Hm, mi közöm Boricshoz? Predszláva. Hát nem mondtad, hogy van benned atyai érzés

7

De azt is mondtam, hogy mennyi. S ha mégugy szeretném is fiamat: éltemet jobban szeretem, semhogy ezt azért koczkáztassam. Sámson.

Predszláva

A

ki

nagyot akar nyerni, nagyot

kell

koczkáztatnia,

Sámson. És mit nyernék én Predszláva. királyi

czím

:

—

Mit?

Ha

mienk, a tied

?

Béla bukik, Boricsé a

hatalom,

s

a

a

hatalom,

ez minden a földön.

Sámson. S Boricscsal oly könnyen lehet majd bánni? PredszláV-A.. Ö lelketlen, gyáva báb. Eddigi betörései is Magyarországra csak ösztönzésemre, unszo lásomra történtek,

Sámson. Égiháború Predszláva.

Ó

Sámson. És

tudja,

í

nem

akkor

fiad.

hogy fiam

?

fiam.,

ha gyáva.

JHásodik felvonás.

Predszláva. Nem.

Majd

i

27

csak a szükség idejében

fogná megtudni.

Sámson. Hm, hm. Predszláva. Nos, mit ha^árzasz? Sámson. Még nem tudom. Predszláva. Tehát te is gyáva vagy?

Mit? gyáva?

Sámson.

megmutatom,

hogy

nem

vagyok.

Predszláva Miként? Sámson. Akként, hogy Bélát leütöm a trónról. Predszláva. Te dics férfiú vagy. ilyennek

re-

méltelek.

Sámson

íféirc

hatalmamba

mamba

kei ítélek,

reményt ]tt is

fói

a

s

becsületes

nára

erényes

ember

Ha

~

semmi kedvem. Ezek k. Épen

mellékterembe.

—

így

Hah,

jókor.

Barátiia

ritkán

nem

De

volnék.

királyné

hogy

nagy,

gyz s

is

ad

a földön.

magam

volna, tán

igy van

1

hatal-

vagy. Igen, ez

gyzelemre. Az erény

a gazság az úr.

jzörej.

Rem.ényem

mert

szép

Reszkess,

aiá jár).

kerülsz.

ntartirkoro-

lódobogás

és kard-

Predszláva távozzál a

jönnek.

Azok, kik czé-

lunkhoz fognak segíteni. Vadászatra készülünk. Alielött elindulnánk, leinni

leitatom

ket.

A

magyar mindig kész

magát. Aztán vadászat közben vezetem

dombodi

erd

ket

a

barlangjába.

Predszláva. Hova?

Sámson. Itt a szomszéd erd barlangjába. Ott kifzzük a p?rtüté£t, mi könny munka \zsz, mert a boros fej rósz bástya, hamar el lehet foglalni. Predszláva. Igazad van. Azért minden jót remélek. Sámson. Remélhetsz. Predszláva. Akkor, Sámson, akkor

.

.

.

128

7"j^n<

Sámson.

Jó,

jó.

Predszláva.

a

Az

H

Jiidna.

csak hagyjuk akkorra.

akkort

Eredj. viszontlátásig,

isten

veled!

(Ei. út-

Hahaha!

köíbcn.)

ÖTÖDIK JELENÉS. Sámson. Tivadar, Tas, T>éngez, Göndör, urak-

Sámson. Hozott isten, bsTátim! Urak. Idvezjég)', Sámson. Dengez. Hát hány hét a világ, bátya? mikor házasodunk már meg? Sáa\son. Ne boszants, kölyök. Tudod, hogy utálom az asszonyi állatokat

Dengez. Tán

mert ók utálnak téged

azért,

?

Nem

mondhatnám. Dengez. Csak onnan gondolom, hogy ugy elvonultál egy id óta az udvartól, vagy is az udvari Sámson.

nem rég is Sámson Eh, hagyjuk ezt. Beszéljünk okosabbGöndör bát)'a, te legöregebb vagy köztünk. ról. hölgyektl, pedig

.

.

.

—

Te határozz: elFogadtassék-e indítványom, vagy se? Göndör. Add el, öcsém. Sámson. Az id hvös, ennélfogva mieltt vadászni

meg

indulnánk,

kell

bélelni

jobb bélés? ugy hiszem,

Göndör. Öcsém, Sámson. Hát

ti

te

bölcs

Salamon ivadéka vagy.

mit szóltok?

Én már csak a vénség Göndör bátyánkkal tartok.

iránti

Dengez.

más

mint

te,

Voltam-e

Tivadar?

Vas bátya?

a leg-

Tehát...

Tivadar. is

S mi

ruháinkat.

a bor.

De

én a

valaha java

hátra

tiszteletbl

véleményen,

van.

Mit

szól

Második

Hehe,

Vas.

öcsém,

felvonás.

kör.senek

i

tudod-e?

Föl,

szoktam én a többségnek eJlenszegülni

Dengez.

Dehogy,

többség után, mint Vas.

Kössenek

Sámson.

A

ványt

?

hah,

az

indítványom

látom,

ne

Tjvadar. Ki

megy

a

tudod-e?

föl,

mint

hát

mi?

Kegyelmed kolomp uián.

dehogy. birka a

a

?

59

fogadna

nem

volna

ily

el

Árpád

elfogadtatik.

fölséges vére,

ki

indítel

nem

fogadná.

Sámson. És én azt jóslom l,

a

:

mindenki annyi vadat

liány poharat ürít.

Tivadar, llgy én lövök legfbbet. Vas. Öcsém, hog^' mered azt mondani ? nem látod, hogy én is itt vagyok. Dengez. Vas bátyának igaza van. Övé az elsség.

ó

ló

nem

majd legtöbbet, ha egyebet

bakot

;

mert

legnagyobb bajnok országszerte.

az ivásban

Vas. Világszerte

Göndör.

:

!

Egyébiránt

nincs

mit

dicsekedni

v«rle,

atyafi.

dicsekednék? -- azok, kiknek

Dengez. Miért ne egyéb

kitn

tulajdonuk

nincs,

rendesen

dicsekedni

szoktak vele, hogy ók nagy-ivók. Különren Vas bátya,

tudok ám én kegyelmednél niég

hatalmasabb ivót

is.

Vas. Szeretném ismerni.

Dengez. ]ó1 ismeri kegyelmed. Vas. Hát ki az?

Dencez. Ki Vas.

?

az

éj.

Kicsoda?

Dengez. Az éj. Lám az égbolt egy roppant billikom, melyet a lemen nap csordultig tölt piros suga= rákkal, bor

gyanánt,

Petfi Sándor,

IV

s

uz

éj

ezt 3/ óriás

biilikomot u

Tigrii és Hiéna.

130

egy húzómba kiíszsza; csak

MjND

a

miket mi aztán

csöppccskék,

(neveive

fenekén maradnak apró nevezünk.

csillagoknak

el).

HATODIK JELENÉS. Predszíáva,

PrEDSZLÁVA Milutin

(jön

7iítlutin.

cldalterembl

az

megy).

Parancsolj, asszonyom.

(bejön).

Predszláva. Menj oda, hol bennünket,

ide igazított

Sietve.

köz^pajióhoz

I

Mjlutjn ki

a

s

(Visszamegy, a honnan

MlLUTlN

s

ama lovagot hagytuk, add

át

neki

e

levelet.

jölt).

(ki)

VÁLTOZÁS. Terem

a

királynál.

HETEDIK JELENÉS. Béla, Ilona, Géza.

Béla JLONA

(hátul

nagy karszékben

alsrik).

(mellette ül, könyökével azon szék kaijára támaszkodva,

melyben

Béla szendereg).

QÉZA

(öt éves,

Ilona. Csitt.

Alugyál,

jön befele, nagy buzogányt húzva

Ne

zörögj,

boldogtalan

jó

férjem, alugyál

szemeket magadnak, melyekkel dat,

maga után

gyermekem, atyád

a földön).

alszik.

és

—

álmodj

áttekinthesd országo-

melyekkel színrl-színre lásd,

ki

országodban leg-

jobban szeret, Ilonádat.

QÉZA Ilona.

(ki

a

Mi

buzogányt elhagyva, legyek után kapkodott). kell,

g^'eimekem?

Anyám

'

Második felvonás.

i

3

1

Géza.

Adj tt nekem.

Ilona.

Minek?

Géza.

Legyet fogtam, kiszúrom a szemeit. hogy lehetsz oly kegyetlen. fiam,

Ilona. Ejh,

Ereszd

el

1

Géza.

Nem

Ilona.

Mert nem vétett neked. Hát apám kinek vétett? még

Géza.

minek ereszteném.

biz én,

is

kiszúrták a

szemeit.

Ilona. Igaz.

De

te

jobb légy atyád hóhérainál.

S élnek még atyám hóhérai

Géza.

?

Ilona. Kétség kivül.

Géza. No, az mig én felnövök.

isten

ket

éltesse

sokáig. Addig,

Akkor?

Ilona.

Géza. Akkor aztán

legyen irgalmas irántok,

isten

mert én nem leszek. Ilona. Jer ölembe, fiam,

De nem

anyádnak.

jer.

Méltó gyermeke vagy hogy megbszüld

lesz rá szükség,

atyádat.

Géza. Ilona.

Béla

Miért, anyám?

Megbszülöm (ki

az imént föiébredti.

én t, fiam. Ki

beszél boszuállásról

? ti,

kedveseim? Géza. Mi, apám. Béla.

Verjétek

ki

En e

és

any^m.

sötét

gondolatot

fejetekbl,

szeretteim.

Ilona.

jóságod

Oh csak

férjem, te olaj

oly

jó,

bojízúvágyam

oly szent vagy. tüzére.

Ha

De rósz

ember volnál, megnyugodnám a történteken, gondolhogy isten akaratja, isten büntetése volt. Hanem azt látni, hogy a legjobb, legnemesebb lény van ily

ván,

9*

Tigris

133

embertelen

.

nagyon

azaz

.

.

Hiéna.

és

bélyegezve, megnyomorítva

:

is

emberi

ez

föllázít

módra

meg-

I

Béla. Megbélyegezve igen, de megnyomorítva nem. két

Elvették

szemet

millió lelki

talan

Látom

menny.

ha

mint

;

minden

egész

—

Oh ti nem is Mi a vakság? mennyei

fátyol,

mely eltakarja az ember ell a völgyének

látniok,

mint

a földön, s

nának

a

ürömben

Mit

világot,

jóknak

vagy

segítenek

is,

nem

oiy közönséges

százakon

ér egy csepp

melyet

jobb

legdúsabb uralkodók sem

a

százezreken

hátra.

A

nyomort, mely

Egy-kettn

ki.

ha

és

még

melyet

vak.

neveznek.

látni

leg-

gondol-

mily

siralom

végtelen-

angyalainak

játok,

a

helyökb^

nap lemegy, jó száma föld, s megnyílt a

angyalát,

jobbikát, téged, hitvesem!

boldog

nyertem

s

pompájával,

egész

látom,

a

elttem

Elzárult

csillag.

ségében,

szememet,

testi

irthat-

segíthetnek,

milliók

maradnak

méz egy nagy pohár

?

Ilona. Igen, rád nézve jótétemény világtalanságod,

de minél nemesebben érzesz és gondolkozol, annál nagyobb veszteség azon számosakra nézve, kiken segíthettél, segítettél

volna.

volna?

Béla. Segítettem szor csak azért

jó,

tudja?

ki

Az ember

sok-

mert nincs alkalma rosznak lennie.

S vajon nem vagyok-e én Ki kezeskedik róia nem

ezen

is

:

lett

emberek

volna-e

egyike

?

bellem ép

szemekkel kicsapongó, kegyetlen, zsarnok fejedelem?

E

szerint te

és

alattvalóim

boszü

helyett

talán kö-

hóhéraimnak, mert így, ha sokat használok, legalább semmit sem ártok. szönettel

Ilona. tatív.íd,

tartoztok

Ne

még

tovább, férjem, ne tovább! arra birnáj.

h.ogy

Ha

am^ gr?zoknt

nem

így folymeí^jutal-

!

Második felvonás.

mázzam, niok

helyett,

a

De

keJl.

hogy megbüiitesscm. Pedig

hagyjuk most

Béla. Igazad

Géza

komoly

e

földerítelek.

Már

(az abiaknái)

melyek

kedvesem, vidáman. Lásd, annyi-

engem boldogtalannak,

ki

dolgokat.

perczeinket,

napjainkat,

oly drágák. Vigan,

én vagyok,

lakol-

ezt.

Hagyjuk

van.

Minek szomorítani szor nevezel

133

s

még

mindig

is

Alkonyodik-e már?

-

olyan

közel

van

nap

a

a

hogy én is elérném. Béla. Ugy menjünk a kertbe. Oh én ügy szeretem a virágokat! Géza. Hiszen nem látod, apám Béla. Tán épen azért érezem kétszercsen illatföldhöz,

jokat. ]gy vagyok veletek, szeretteim, kiket nem látok, de annál jobban érzem lelketek melegét, mint a virá-

gok

illatát.

Ilona.

Jösz,

hitvesem?

Megyek,

férjem,

Csak

tüstént.

eredjetek.

Vezesd atyádat, Géza. Géza. Addsza kezedet, atyám. Ilona

íMegfogjt kez^t

s

kivezeti.)

(némán néz utánok).

NYOLCZADIK JELENES. Ilona.

Ilona

t

(szünet után).

annyira

Borzasztó.

szeretik

:

Nem

gyermekét,

látja

nejét.

azokat, kik

Soha

nem

soha nem fog látni. Nem látja, ha mosolygok, nem látja, ha könnyezek. Pedig mosolyom és könynyem csak az övé. És szeret-e vajon? Szerethetni-e valakit, kit soha nem láttunk? Igen, szeret, talán ugy, látott,

mint a koldus

a

botot,

melyre

támaszkodik. Oh,

ha

Tigris és Hiéna.

1^4

mi máskép szeretne

Játna, ret,

én szeretem

t

Mindegy, akárhogy

1

Hah, és voltak

retheti férjét.

akarták velem feledtetni

n

lelkembl, mint

igazán,

ni

alávaló

lelkek,

szesze-

kik cl

kötelességemet, a gyalá-

zatosak.

KILENCZEDIK JELENÉS. Ilona, Saul.

Saul

(hirtelen be).

Én

voltam

egyike

azon

gyaláza-

tosaVnak, királyné.

Ilona. Hah, Saul! Saul.

Saul, ki

királyné,

Igen,

téged szeret,

s

ki

ezért örökre számzetek.

Ilona.

S kinek mi mondatott

Saul.

Hogy

még

egyszer Magyarországba.

Ilona.

S

Saul.

A

Ilona.

Ne mondj

Saul.

merted ezt?

te

mint látod, kegyelmes asszonyom.

nem

irántad

kegyelmes

Ilona.

Hah!

Saul

Kik

.

.

asszonyodnak,

mert

leszek kegyelmes.

Ezt nem

jól

teszed.

kegyelmed, kik szeretnek

dani

fejérc?

mihelyt be meri azt hozni

fejét veszti,

híveid,

.

.

h

Ha

azok számára sincs

.

alattvalóid,

akarám

mon-

.

Ilona.

Még

leczkéztetsz

is?

jó,

Saul.

idd, hosszan beszélni. Lám, hogy kegyelmes vagy

Ilona.

Én?

Saul.

]gen.

de

siess,

mert

nincs többé

már

teljesíted.

Ilona.

irántam, királyné.

Mieltt kimondtam volna kérelmemet, Ez több kegyelem, mint reméltem.

Kérelmed?

1

.

Mátodik felvonás

Hogy

Saul.

minél elébb végeztess

Ez

fog történni.

135

fölbátorít,

ki, s

ime meg

hogy még egy gyei

ter-

heljelek.

Ilona. Szólj gyorsan.

Mieltt

Saul.

Haldokló

tését.

szólnék, igérd kér,

meg, kérlek,

teljesí-

nem fogod meg-

királyném, te

tagadni a haldoklótól. Ilona.

Saul.

Nem

tagadom meg. Akármi lesz? bármily különös?

Ilona. vVlindegy.

Saul

Azon helyen

én fogok

választani.

Legyen az a szomorú vigaszmár meghalok, legalább ott halok

talásom, hogy, ha

meg,

a

hol

történjék kivégcztetésem, melyet

magamnak

tetszik.

Ilona. Jó.

Egy dandár katonaság

Saul

Ha

egyszer

életem

volt,

legyen gyászkiséretem.

legalább

halálom menjen

végbe némi pompával. jLONA.

Eddig van?

Saul

Még

van valami hátra.

Ilona. S az?

Saul.

1-égy te

Ilona.

Én

Saul.

Kérlek, kényszerítlek.

Ilona

Mi

is

(féír:).

is

jelen a kivégeztetésnél, királyné

Saul.

Különös ember, mi

Semmi

De

.

jelen legyek?

hogy én is czélból. Csak

czélból akarod,

szeszélye.

.

teljesíteni

jutott

ott

eszébe?

(Fenn.)

legyek?

szeszély.

Haldokló

fogod, asszonyom, mert Ígé-

retedet birom.

Ilona

Hogy fölmentsem magam

adott szavam

jó, megkegyelmezek neked. Saul (meghökkenve félre) A manóba is, ez

alól,

tehát ...

váratlan.

Ez

136

Tigiis

nem Mit

volt

Más

szándékom.

haliok,

nótát

fúnom.

kell

megkegyelmezesz

királyné?

De

Köszönöm.

JiiértJ.

és

hisz

életednek

saját

(Fenn).

életemnek?

kegyelmeztél,

mert az enyém egészen a tied, a tied, asszonyom. Tied vérem, lelkem, mindenem, mert én szeretlek, imádlak, ugy mint valaha, sót jobban, mint valaha. Keblem oly tcíz van, oly tele szerelemmel, hogy lábaim

nem

hogy

bírnak,

térdeim

leroskadnak!

(L<-

térdd).

Ilona. Hah, és

add

vakmer!

magadat

át

foglak ... a vérpadhoz

Saul

(cl

.

.

.

kétszer

a katonáknak. (Gyorsan

!

el

a

bnös!

—

Menj

Mingyárt követni baloldaljn).

középen;.

VÁLTOZÁS. Barlang.

TJZEDIK JELENÉS. Sámson, Tivadar,

Vas,

Dcngez, Göndör, urak

ként hátulról, hol

Tjvadar.

Itt

barlangba

a

szk

Jönnek cj^ycn-

bejárás van,

de minek? azt nem

volnánk;

tudom.

Sámson. Mingyárt megtudjátok. Dengez. Itt tán csak nem vadászunk? Sámson. Nem itt halászunk. Göndör. Mit, öcsém ? Sámson. Aranyhalakat, bátya. Sámson, pedig Vas. Találós meséket mondasz, hogy mennyk rósz fejem van, arra megvallom, ;

hehehe.

Sámson. Hát, uraim Urak. Halljuk!

,

.

.

1

Második

Sámson. Azaz, dehogy

nem

is

feh'ottiix.

i

dehogy. HiSiZen

(iuraini,í>

57 ti

vagytok urak.

Tivadar.

Nem

vagyunk

Öreg

apád

urak?

az

öreg apám

is

az volt.

Sámson.

mm

még

az

ám,

volt

de

te

vagy.

Göndör.

A

milyen, olyan csak volnék biz én.

Sámson.

A

milyen, olyan

Göndör, Be,

mert

be

—

!

kell

S

ezzel beéred

érnem.

?

Hát tehetek

én róla?

Sámson. Tehetsz. Tehettek mindnyájan. Göndör könnyen fülyölsz, megetted kenyered javát, ma-holnap az utolsó falatba harapsz. De mi lesz fiaidból? Vannak vagy hatan. Pedig a mennyi földet hagysz számokra, ha lepénynyé gyúrják, jól sem lakbátya, te

vele. Bihar megye szép darab föld; kell-e? Göndör. Kellene Dengcz, neked ugyan van Sámson. A tiéd. mit aprítanod a tejbe, hanem nyerges lovadnak is

nak

.

.

.

—

van annyi czímc, mint magadnak.

Dengez. Hm, többször folyamodtam már hoz, de

.

.

a király-

.

Sámson. Akarsz-c Dengez. Akarnék Sámson. Az vagy. resztül szarvast

Tivadar.

óvári gróf lenni .

.

?

.

- Tivadar,

zesz, mennyi

id

Bizony nem igen

h? birtokodon kealatt

izzad

éred

a határt?

meg

bele pa-

ripám.

Sámson. Zemplén hosszú megye, két mig végit éred. Elfogadod?

ló

is

kidlhet

alattad,

Tjvadar. Elfogadnám

Sámson.

A

tiéd.

—

.

.

.

Vas bátya, képed vörös, mint

Tigris és Hiéna.

ijg

a vörös italt,

Tán csak azért szereted

bor.

nemes

iigy e

mert színben druszája arczodnak?

Vas. Meglehet.

Sámson. Tolnában hosszú hegysor van, mely dicsséges bort terem, tüzeset, mint a déli nap,

mint a

lemen

Vas. Volna

nap. Vas bátya, van-e rá .

.

s

vöröset,

kedved?

.

Sámson. Ura vagy Tolnának. Es így valamennyien részeteket, ha

.

.

kapjátok

ki

.

M]ND. Ha? Sámson.

Ha

gyáva legények nem vagytok.

Dengez. Gyávák? ördög és papi.,, mit tegyünk? Mind. Igen, igen, mit tegyünk? éljen Sá.mson. Semmjt, csak kiáltsátok utánam :

Borics király!

le

11.

Bélával

Mind. Éljen Borics

1

király,

le

]1.

Bélával!

TIZENEGYEDIK JELENÉS. Elbbiek, Saul, Ilona (hirtelen be. Kívül fegyveresek látszanak.)

Saul.

Le

Boricscsal

királyné, parancsolj

!

éljen

JI.

hóhérodnak

Béla!

...

itt

És most, fejem.

(Letérdel.)

HARMADIK FELVONÁS. Terem

ELS Béla,

királynál.

a

JELENÉS.

Sülülü, urak

Ilona. Saul,

hölgyek számosan

és

filnck

fényes lakománál.

—

Béla. Te, bolond! SolOlü. beszélj.

Hallod, bolond?

Többen vagyunk,

A

bolond

akármelyikünk

komám, értelmesebben

Herkules

szó

csizmája,

Vagy nem

fólhúzh?-t.

is

melyet

hozzánk be-

szélsz? csak magadat szólítottad meg, úgy-e?

Béla. Hah,

vakmer!

SüLüL. És te mer vak 1 Béla. Fékezd magad, ficzkó, mert ha én vettetek féket a nyakadba, meg találod bánni, hogy magad magadat nem fékezted. SülQlQ Nem félek én tled, komám. Béla. És hogy mersz te tlem nem félni ? SLLQ. Mert tudom, hogy kszobor vagy, mely feszít embert ábrázol,

íjat

de

.soha ki

nem

lövi

ki

nyilát.

csak czéloz, csak czéloz,

Nem

szeretnem, komám,

ha hitelezd volnék. Béla. Miért, te?

SLüL. Mert tled. Egyre

nem

pénz.

soh'

ígérsz,

sem kapnám meg pénzemet

még sem

Hiszem, ha

adósom

adsz.

No

volnál,

de

a bot

jobban

ura

140

Tigris

lennel szavadnak, mint

h?i

és

Hiéna

büntetést igérsz. mert dicsé-

retedre legyen mondva, jó gyerek vagy,

Béla. Ki

komám.

meg dicscrmnek? Nem hallvan még hárra, hogy a bchócz is mintha nem volnának úgy is elég

fogadott

gatsz? csak

az

dicsérje királyát,

dicséri, hizeikedói.

SüLüLü. Ejh,

a

Aztán ha bohócz

hogy

nem mindig hizelkedés. meg lehet gyzdve, megérdemli. A többi nem beszél dicséret

dicséri királyát,

a dicséretet

igaz lelke szerint.

Hanem

miatt.

n

SüLL. Oh kell.

Vagy

nincs igazam? az

tesült kiváncsiság,

Ez

régi dolog.

vagyok,

ragadt.

nem köszönitek meg

ne fáradjatok. Többet

tán

a kiváncsiság

kiváncsi

Rám

asszonyokkal ülök egy asztalnál. Ilona. Asszonyaim,

az imént

mit akartál

hát,

kom.ám? fülem szintúgy Különben nem c-oda, hogy

mondani,

is

e bókot?

szolgálok, ha

megtes-

asszony a

rizkedjetek, hogy

meg ne bántsatok, mert rettent boszút állok rajtanem ugy, hogy szerelmet esküszöm nektek, s aztán cserbe hagylak, oh nem sokkal borzasztóbban. Oda megyek ahhoz, ki megbántott, sokat jelent képpel azt mondom neki, ((hogy galambom Juci,

tok;

;

Ó

—

hogy hínak, tudod, mi újság?)) reszket hangon fogja kérdeni tlem, hogy: ((mi-

Vica,

Luci, vagy

csoda?

ekkor

beszélj,

szólj,

Sülülüje!^

—

Én

féibeszakasztom

eszembe, hogy

hagyom,

—

s

itt,

meg

kérlek,

kényszerítlek,

szívem

erre elkezdem, hogy: ((halld tehátD,

meg lesz

és

fölkiáltok:

itt

kell

-jaj,

lennemi))

boszúlva, mint

s

most

asszony

csak

No, komám., most add el, mi kell ? Béla Már elfeledtem, a mit mondani akartam. SüLüLü. Hazudni akartál, atyafi.

lehet

jut

ezzel ott

!

TiarmaAik fi^lvonás

Az

Ilona.

eifeledtünk

lovag

el

feledésrl

valamit.

esküvésnek

eszembe, hogy

jut

ki

még

fölfedezje, és

leit

mi

is

estét e

nemes

veszélyes

össze-

Ezen

(Saulra mutat.)

ünnepeljük,

tiszteletére

141

senki

nem emelt

egészségére poharat. Tegyük, mit elmulasztánk. Éljen Saul lovag!

MjND

Éljen

(poharat emelnek^.

I

Éljen sokáig és adja isten, hogy több

SLQLü.

érdemet szerezzen

a trón körül, adja isten,

mos összeesküvéseket fedezzen

föl

1

.

.

hogy

ily

szá-

.

Béla. Félre beszélsz, ficzkó.

SüLLü. Hó, azt akartam mondani hogy ezután ne legyen alkalma, hasznos :

No

tenni a trónnak.

hogy

tudnivaló,

adja

isten,

szolgálatot

hasznos

ilyes

szolgálatot értek, mint ez volt.

Saul. Királyné,

gyobb, semhogy hetném. Tetteim

.

kegyességed

irántami azt .

.

szóval

jövend életem

egész

köszönetet, melynek befejezésére nyelvem

És

jól

sokkal

na-

méltóképen megköszönbeszélje a

nem

z\zg.

ha éltettek engemet, ha hosszú életet

teszitek,

kivántok nekem.

szükségem van

Arra nagy

.

.

.

hogy

multamnak vétkeit leróhassam. Ilona.

Már

Saul. Talán

De

leróttad,

leróttam

nemes azt,

lovag.

melyet

ellenedben

kö-

még egy. Oh, hogy eszembe jut vagy is, hogy soha el nem felejtem. Nem felejtem el. Talán még a sírban is errl fogok álmodni. És síri álmom akkor iszonyú lesz, és síromban akkor nem lesz nvugalmam, és síromon akkor nem teremnek vettem

viráguk,

el.

mert ez álom

vadnak.

—

azt

isién

a/,

van

elrágja

Van egy bn. ezen

bn

Ha

gyökereiket és elherlétezik a pokol,

ugy

rendelé, mert

más

számár:^

Tigrii

141

pokolt.

Ha

ugy ez a

bn

nem erdemei fejcdelmök koronája. elköve-i,

:

Tíiénu.

és>

—

Ez a hazaárulás! még annak is jaj, a

—

hogy

elkövesse.

ez a

kém, melyet

ördögök és van ördögök fejedelmének

vannak az

ki

a

A

álltam* volna, hol

hiába omolnak

ez a

gyakran

—

meg engemet.

mentett

királyom, én

akartalak

el

hol senki

nem

ült

nyújtja

véletlenség,

vendég,

volt tett,

Oh

királyom, nemes jó árulni,

méltóbban, mint

én

akartam

te.

Saul. Vajha isten

is

Ha

árnyék közt. megbocsátana, miként én voltam,

hozom ki

akarta, én leszek végleheletemig

oszlopa.

Bízzál

mert

közt nagy a különb-

esküszöm, hogy erényes tettekkel kes gondolatimat.

a mily

inkább,

annyival

csak szándék, mi

ség, mint a test s az

ez

kedves

a trónról lerántott volna,

szintén vallod meg hibádat,

teni

nem

Oly szinte szívbl bocsátok meg,

Béla.

nem

— A

oly

téged

egyik kéz lenni, mely téged

kár-

megbánás könnyei

a

kezét a jó isten.

de

hivatlan,

engem

csalt

a hazaárulás

öröklét végéig, hova

az

kegyelmet osztó

hogy számára

ki,

boszúvágy

azon küszöbig, melyet ha átlépek, hozatos földén

is,

boszú indulatától;

a

küld

sátán

ezt

ki

erre csak gondol

Óvakodjatok

lelkeket vesztegessen meg.

annak, a

Jaj

De,

te.

helyre vét-

trónodat eldön-

egyik támasztó

bennem, királyom. Árva vagyok

;

de

volna szeret édes atyám, ki sem kimélném. Béla. Hiszek szavaidnak, nemes lovag. Megvallom, nagyobb bizalmam van a megfér bnösben, mint

ha

ellened törne,

nem tévedett. SüLüL. Komám, ugy magadban nem

abban,

ki

soha

azt

el

Béla, Ismét hízelkedeJ

?

igen bízhatok

Jiarmadik felvonás.

SLLü. Töröm nem, igazán,

zúzáját! most veszem észre.

a

Ha-

mondtam, mert hamarjában

azért

csp.k

143

nem jutott eg^'éb eszembe, pedig minden áion félbe akanam szakasztani istenes beszélgeíésteket, melyet szintén szólva, már nagyon meguntam. Hiszen nem vagyok én olyan bolond,

hogy azért legyek bolon-

dod, hogy prédikációkat hal'gassak.

hogy

itt

—

pokolig, s barát lettem volna.

emlegetünk,

Ha

a siralmas sorsra jutok

erre

:

tudtam volna,

mentem volna

Ihol van

ni,

farkast

kertek alatt kullog.

s

MÁGODIK JELENÉS. 'Elbbiek, Borics zarándok-ruhában.

BoRlcs. Isten áldása rátok, király, királyné és alattvalók.

Jlona. Idvez légy, szent atya, mi hoz körünkbe

ily

késn? BoRJCS. Fáradt lábaim és az éhség.

SOLüLü

És

(félre).

Nem

az Ördög.

szeretem az ilyen

ruhát. Ji.ONA.

Ha

elfáradtál,

csoránk végét annyi,

hogy

járja

ü)j

meg

BoRics. Isten fizessen

van,

ha ehetnél, egyél. Va-

te jól lakhatol.

SLLü. Hm, több

le;

ugyan már, de tán maradt még

mint

a

mi

szívességedért.

asztalunkon becsületes

más,

vacsora végén

ember

asztalán

is

va-

csora elején.

BoRlCS

SLüLü.

(leai

Salüiü mellé).

Jó zarándok

csülöm ugyan

;

éji

kendet, de

hogy épen ide mellém

üit.

mód az

nélkül tisztelem, be-

sehogy

sincs

ínyemre,

!

'^

144

^S'

"

^^

THiéna.

BoRics. Miért, szerelmetes fiam

SLüL A

dok.

Csak

mert könnyen szomjan mara-

azért,

zarándokok

?

kétségbeesett

szoktak

ivásokat

végbevinni. BoRiCS.

Ne

féltsd a torkodat,

jó

Én nem

fiú.

élek

borral.

SLüL. Ne Béla. Mi kell. SLLü. Nincs

.

.

Béla.

em? —

.

Tyh

a

zsebedben egy darab korom?

Minek?

SLLü. Egy

haüatlan dolgot akarok följegyzeni a

Ez

kéménybe.

a

jó

zarándok nem

iszik

légy oldalam mellett, te tisztes kivétel

Borjcs

(dühösen

melyet

ugy

(Észreveszi

magát. j

Még

fölugrik).

haszontalan gézengúz

Oh

gúnyolódo!,

beledbe

.

.

.

megbccsássaí ok, hölgyek és urak, lássátok, kissé indulatos a szívnek,

mint

lelkembl

különben

miért

sértegetés,

is

vagy borod helyett,

küldöm

kardom.at

féltesz,

Idvcz

bort.

milliók közüi

tovább

Hallgass,

?

hegy türelmemet vesztém, de, vagyok és semmi sem fáj ugy tatlan

komám!

király

ficzkó?

a

mél-

megbo-

csátok neked, édes fiam.

SüLüLü. Köszönöm nagylelkségedet, jó zarándok!

mely

talán

bnös nincsen

még

örök kárhozattól menti

az

lelkemet.

csuklyád alatt

egyszer

tzbe

valami

nél

az ördög a kapus,

késbb BoRiCS.

kard?

—

tettem

le.

jussak,

Kard,

szegény,

gyiklesó,

melylyel, ha

ugy

hirtelenében

találnál jönni,

ama magas palotába küldhetncl, ki

meg

ílancm kardot emlegettél, tán csak

s

(Félre.)

édes

Csak onnan

hol szent Péter vagy

hova, adja isten, te

hogy én mi-

pedig soha.

fiam, jutott

oh

miiiek

eszembe,

volna

nálam

mert nemrég

,

Tííi rm a dik

SüLL. Nem S mit

felvon ás

rég tetted

le a

145

kardot, ugyan ugy-e?

füvet kaszáltál vele kolostorok sza-

csináltál, tán

marának, melyen templomokra koldulni jártok, s

(Félre.)

melynek, szükség esetében, akármclyiktek méltó he-

lyetlese lehetne.

BoRics. Ejh, ejh, szerelmes

van gúnyolódni- Oh, de

fiaai,

hiszen

csak nagy kedved

mesterséged. Bohócz

vagy.

Minden embernek meg-

SOlülü. igen, mesterségem.

van

a

A

maga mestersége.

lönbözik egymástól.

mienk meglehetsen kü-

Hanem kettben

mégis egyezünk

egyszer

mint

a

csörgsapka

s

a csuklya alatt sokszinu a lélek,

Ugy,

alatt

mondd

hát

igaz,

el

a lélek,

csak,

:

csuklya,

a

mint a csörgsapka.

mi^e

kellett igazán

a

kard?

Harczoham,

BoRJCS.

SLLü.

Tixn az

fiam.

ördögökkel!

BoRiCS. Igen, az ördögökkel.

reszténység ellenségei;

a

Mert ördögök

neked,

szóval

nagy

bántani

is

ke-

pogányok.

SüLüLü. Tehát Palaestiiiából jösz? Ah, ugy bíícsület

a

férfiú;

mertelek.

engedj meg,

Oh

engedj

tisztelet,

hogy egy

meg nekem.

egy darab dögvészt a zsebedben? Nem szeretném, ha valahogy a poharamba találnád potytyaniani. Béla kománk, is aligha szeretné, mert tudja,

De nem

hogy

hoztál

embert nem minden bokorból Hm, bolond okos van akárhány, de okos

ilyen macramféle

ugrathat

ki.

bolond nem terem olyan bven. Saul. földrl. Ilona.

hoz,

Hanem hát, zarándok, beszéljen Engem nagyon érdekelne.

Ne

mint

3z

P<:tfi Sándor.

arról a szent

ugy, uraim. Közelebb vagyunk a éjfélhez, IV.

talán

hajnal-

mehetnénk már nyuga10

; !

46

7"f^r;j

Holnap

Jómra.

nap

is

és

lesz.

1

Hténa.

Akkor örömest

elhallgat-

juk értekezését Palaestináról.

Saul. Legyen kivánatod szerint, királyné

;

bár meg-

vallom, nagyon

óhajtom napkeleti kalandjait hallani

ha látnám, mint

írja le

azon

melyen soha nem

földet,

járt.

BORICS

(meghökkenve

Saulra).

piJIaBt

Melyen soha nem

Ilona.

járt?

Soha; mert 6 olyan kevéssé zarándok, mint Ilona. Nem zarándok? Saul.

Nem.

Saul.

És mi?

Ilona.

Saul azon

én.

utána

(faikei,

Ilona.

És

Saul.

Nem

ki

Mcgmondom, hogy

mindnyájan).

meg, hogy mi

Ítéljétek

ki ?

?

? más, mint Galíczia fejedelme,

Borics.

Mind. Borics?

SOlül. Mondtam. Csuklya

alatt

nem

más,

lehet

mint kétszí nség. Saul. Borics, kivel

számzetésem idejében

rencsém megismerkedni

s

volt sze-

kémjének fogadott meg en-

gemet. Tagadd, ha mered.

Borics hirtelen

(kJ

eddig

föltalálja

magát,

gadnám rics.

?

(Leveti

tétovázva s

állott,

nyugodtan

tudva,

hogy

Tagadjam

szól).

?

mit

teg\cn,

miért ta-

Igen, én az vagyok, Galíczia fejedelme,

Bo-

Muklyiját.)

Férfiak. Hah, csakugyan. (Kardot

rem

Le

vele,

le

az

árulóval

rántanak.)

Borics.

mersz,

itt

Haszontalan söpredék van keblem,

itt

Béla. Uraim, csendesedjetek. lottam.

A

ki

nép,

ölj

meg,

ha

szívem.

Kardcsörgést

kihúzta, dugja be ismét fegyverét.

hallot-

"Harmadik felvonás.

147

BoRJCS. Béla, Ilona, szeretett rokonim, legyetek id-

VeZ

:

(Ke^et

vilök)

fog

ebbl?

Saul. Hah, mi lesz

ránybrbe

SüLL. Dehogy! akarom

vagy

már,

Szeretett rokoni! a bá-

öltözött farkas.

oroszlánbrbe

az

öltözött

szamárbrbe

mondani,

sza-

öltözött

oroszlán.

BoRJcs.

Békét hozok, rokonim, békés

fogadtatást

várok tletek. Béla. Akármi hozott, béke legyen részed, annál kább, ha mint rokon

Ne

Saul.

BoRiCS.

s

nem mint

in-

ellenség jövel.

higyctek neki, királyom és királyném

Igen,

még pedig

ugy jövök, mint rokon,

mint szeret rokon.

Megvallom öcsém,

Béla.

nem

ezt

vártam

igen

tled; minél váratlanabb, annál nagyobb örömmel

hal-

lom. BoRics.

bele

is

Meguntam már

fáradtam,

békételenkedést,

a

mindegy,

Beérem ezentúl azzal, mit nem vágyok többé az után is,

szakasztani örökre.

kaptam,

tól

s

talán

csakhogy végét akarom a sors-

a

mit

kaphattam volna. Legyünk békés, barátságos szomszédok. tól

Egymás védelmére, fogva kardjainkat.

vend

ne egymás ellen vonjuk má-

És

e

]z\i\

alatt,

fi-igyünk íratott, mint pecsét álljon

melybe

jö-

rokon sze-

retetünk.

SllQ

Ugy veszem

észre,

ma minden gazember

megtér.

Saul Oh

ily

csábító édí'sen

csak

a

pokol tud be-

szélni.

BORics Béla.

Nos. Nyújts

rokonim, elfogadjátok-e ajánlatomat? a

szomjazónak

tiszta

vizet,

s

kér-

Tigris és Jiiéna.

!4^

dezd

:

ret, s

cifogadja-e? Nyújts

éheznek

az

kérdezd: elfogadja-e? Nyisd meg

nak kalitkája

víz,

rabmadár-

kérdezd? kiröpül-e? Mint a mint az éheznek a kenyér, mint

ajtajH,

szomjazónak a

lágy kenyea

s

rabmadárnak a szabadság o!y kedves elttem ajánlatod, öcsém. Gondolatimnak Iegke(ivesbike, vágyaim-

a

:

nak jegforróbbika a békesség, ez a nap, mely heg\'re, völgyre egyaránt

És

rait.

melegít és termeszt sugalephetem-e meg el tled

löveli

fogadnám,

ezt ne

;

ennél kedvesebb ajándékkal országoméit? isten

szavadért, öcsém,

niinden

melyben ekkép magadba

nem j-^j

Iátok.

Nem

—

meg

áldja

Áldjon az

órát,

— Most sajnálom, hogy

tértél!

mehetek hozzád, karjaidba borulni.

te ide és tedd ezt!

BoRics Saul.

Kedves rokon

(megöleli).

Nemes

szivü,

!

királyom,

jó

te

s

hiszesz

szép szavaknak? nem tudod, hog^/ édes méreg

mely még borzasztóbb dálkozom, hiszen láttad

csókoló

te

ajkak

Kérdezd meg

l\át,

kesernél?

a

nem

—

De

is

mit cso-

is^néred az embereket,

fölött

káröröm

a

királyom, miért

jött

e

van,

nem

villámait.

—

hozzád e

jó

rokon nemes ajánlatával álruhában? BoRiCS.

H.Jlgass,

szo'ga,

te

vonsz

engem szám-

adásra? Saul. Szolga vagy magad,

a

pokol szolgája.

BoRics. Hah, mért vagyok fejedelmi vér? hogy kar-

dommal Saul.

felelhetnék e pimasznak!

Hm,

és

egykor mégis méltónak

dal felelni szavaimra. föl

Tudod

azon nyelvedet, melylyel Béla.

Csendesedjél

magadviseictét,

mert

az

:

mikor

felelni

lovag.

a

tartottál kard-

földrl vetted

akartál.

Egyrészt méltánylom

irántami

hséged

tanúsítja.

Tiarmadik felvonás.

de ne homályosítsuk

el

49

i

gyanú

felle-

bizonyság.

Min-

e szép napot a

gével.

Saul.

Nem

gyanú, uram

den bizonyít. Ez része

álruha

már keresziülment

keresztül

király,

pártütk, kiknek egy

és a a

hóhér kezén, más része

fog menni, ha oly kedves eltted

a

béke

mint mondod. BoRJCS.

Micsoda pártütk?

Saul. Czinkosaid. BoRics. Rágalmazó gazember

1

Saul. Hiszem istenem, hogy e czímekct, melyeket

most rám dobálsz, egykor egy csomóban kerítem nyakad köré, hogy me^^fuladsz

bele.

BoRics. Rokonim, e pártütés tudtomon kívül történt,

esküszöm az az

istenre.

iFcirc.)

Esküszöm Belzebubra, hogy

egészrl semmit sem tudok. Béla. És ha tudtoddal történt volna

is,

legyen

el-

feledve, mert mostani nyilatkozavod eltt történt.

BoRics.

A

Köszönöm

jövend meg

határtalan kegyességedet, bátyám.

fogja mutatni,

hogy nem vagyok

rá

méltatlan.

Béla Remélem, hiszem. Addsza még egyszer

job-

Én

alig

bodat, öcsém, azután

távozzunk nyugalomra.

várom már, hogy elalugyam. lia

ily

5zép a való, hát

még álmaim milyen szépek lesznek az éjjel! BoRics. De ha szépen megkérnélek, bátyám, maradMost bénál-c még néhány perczig a kedveméit? kültünk meg, ne töltenénk egy kis idt együtt bizalmas beszélgetésben? Béla Ka ugy kivánod, örömest. Urak jó éjszakát

1

és

hölgyek,

!

I

Tigris és fii én a.

5©

Mind Saul

magokat

(meghtjtják

(magiban).

el).

s

Közd maradok.

(Ei)

HARMADIK JELENÉS. "Béla,

BoRjCS.

Hadd

Ilona,

Borics.

még egyszer

szorítsam

rokonim. Mint sajnálom, hogy

A

vém.

jobbotokat, jó

ezt eddig

órát élhettem volna a szeretet karjaiban

Béke

te-

.

.

mert sze-

van, béke és szeretet.

BoRics. Szép királyné

nm,

.

és szeretet legyen ezentúl jelszónk!

Ugy

Béla.

én

nem

béke nélkül nincs sze-

retet nélkül nincs boldogság és retet.

is

harcok nyugtalanságai helyett mennyi boldog

mint

az

.

.

igen, szép vagy, mint az

.

Juditom

én

.

.

szépséged

.

híre

mely még a magas Kárpátokat hatalmas szárnyú tengerig. Mint is átröpülte, s követte a Dniepert a sas,

sajnálom férjedet, és

nem

láthatja,

ki

a

szeret, a mint csak

a

kellemcknek e kincstárát

mit

Nem

bír.

megérdemled

kétlem, ;

oh

birja

hogy ugy

de hátha

még

látna

Ez szivemben

Ilona. Kérlek, ne szólj errl.

dalom lantjának legsiralmasabb pendül, kétségbeesve riad

dörgésre villámai

rizkedni el,

az

alvó

galamb

gyuládnak kell

a

meg

;

húrja,

mint

föl

lelkem,

és

elmémben

pedig

boszúvágytól,

s

a

fáj-

mely ha mega

a

menny-

boszúvágy

ma

hallottam,

ezt

nem feledhetem

hogy

Nem merek többé rá gonhogy boszút álljak férjem eléktelenítin. BoRiCS. Hah, s e haramiák nincsenek még megbünmindig fülemben cseng.

dolni,

tetve

?

Béía.

Ne

is

legyenek.

Én ugy sem kapom meg

!

Jím madik feívonás.

többé,

mit

a

elvesztettem,

i

bármily boszúállás

5

i

által

sem.

BcRJCS.

Nem. De bnnek bnhdnie kell isten és szerint. És bnhödniök kell ezek-

emberek törvénye

nek példásan, rettenten. Hah, ha

büntetés

a

itt

maradna, nem annyi lenne-e, mint kést adni ama

el-

zsi-

ványok kezébe, hogy gyermeked, unokáid szemét is kiszúrják, mint kiszúrták a tiédet? Ezt elengedni nem lehet, itt a jószivség vétek volna.

Ugy

Ilona.

van,

ezt

nem

elengedni

foglak bszülni, férjem, ha addig élek

Meg

lehet.

is.

Jgen, követ-

kezzék bármi, mindegy. Ezentúl ne legyen más gon-

míg csak végbe nem megy. Mingyárt holnap

dolatom, mint

e boszú,

És végbe

mennie minél elébb.

kell

meg

teszem

els

az

lépést rá.

tóm.

De

met.

Hah, így legjobb

Már

úgyis rég halasz-

mint kezdjem? Ezen már sokat törtem lesz.

Az

feje-

ország adjon elégtételt

megsértett királyának. Országgylést fogok hirdetni ott

s

végezzenek.

Nm,

Béla. Ilona.

szeretett

Kérlek,

nm!

kényszerítlek,

többé nem szabad tenned. rozásom,

szöm

.

.

szent

férjem,

ne

mint már többször tetted.

Újra lebeszélnél, és

Hogy

szólj

De

1

azt

szent legyen elhatá-

íme

megdönthetetlen,

megeskü-

.

Béla. Jlona, hitvesem

Ilona Esküszöm, hogy boszút jek,

ugy jussak

szemeid,

azon

hazába,

szegény, boldogtalan

állok.

Úgy üdvezl-

melyben megnyílnak férjem,

hogy

láthasd

szeret ndet. BoRJCS.

melyet

Dics

bírsz.

asszony, méltó vagy

a

fényes trónra,

Ti£ris és Hié.a.

»5i

Ilona. Utunk

van határozva.

a Tiszára

túl

gyjtöm országunk mennie. Most

nagyjait, hol a

^agy tettnek végbe

távozzunk, ha a jó rokon

férjem,

kell

Aradra

megengedi. BoRics.

gam

Nem

tartóztatlak tovább,

kezdem

is

Béla.

A

a

nyugalom

viszontlátásig,

kedveseim,

ma-

szükségét érzeni. Jó éjtl

édes öcsém.

(Ei

Ilonával.)

NEGYEDIK JELENÉS. "Borics.

BoRics.

minta

Hiszen ez dicsséges, hahaha, ugy meg%% A mint csak kívántam, hahahal

karikacsapás.

Amúgy

Sokkal jobb, hogy rám ismertek.

gyilkos lettem

Ez lett megöltem volna Bélát volna a legvakmerbb, de legrövidebb és biztosabb út. Lelkiösmeretemrl rég gondolkodtam, hogy ne alés Ilonát.

volna. Igen,

Holnap halva

kalmatlankodjék. nét

és

gyanú,

Ki

királyt. ki itt volt

tette?

és eltnt.

találták volna a király-

Egy

De

barátra lett

volna a

kinek jutott volna eszébe,

hogy e csuklya alatt Borics remekelt? Ez nem sült el- Semmi. Meglesz amúgy. E gyléstl várok végtelen sokat fog, s

Mindent. Béla pártja

tetemesen csökkenni

a mennyivel csökken e vak együgyé,

növekszik az enyém.

Kolostor neki,

nem

annyival trón.

a

kikrl szó volt? Semmit

De

sem tudok róIok. Mindegy, az én embereim. Csak voltak, igaz, mert már a paradicsomban vígad egy részök. Ez is víz az én malmomra. Fenmaradt rokonaik bizonynyal inkább én hozzám hajlanak, mint ahhoz, ki Hát az a haszontalan földönket megtizedelte. futó, kit megbéreltem drága pénzen, hogy híveket azok a pártütk,

k

—

Hi.nnadik f^-'Vonás.

153

szerezzen számomra, hogy vetdött ide? lány!

—

De

vissza feleségemhez,

Mennyi

ta-

(indul.)

ÖTÖDIK JELENÉS. Borics. Saul.

Saul

Urddal

(két

jön,

ajtóban találkozik Boricscsal).

az

Megállj

1

BoRics. Ah, te vagy?

Saul. Én. BoRiCS.

S mi

kell?

Saul Életed! Bopics. Dehogy? Saul.

l.s^cn.

BoRics. Tehát vívni

?

Saul. Élet-halálra! Borics.

Saul.

És

mi okból

Még

?

kérdezed?

Borics. Szeretném tudni.

Saul.

Elször

:

mert

.

.

.

mert

.

.

.

most nem érek rá

okomat, vagyis okaimat elszámlálni. tudhatod. VáJaSZSZ Borics.

És

itt

!

(Oda nyújtja

pár közelében?

a királyi

Saul. Igaz. Tehát menjünk ha kívánod,

s

te

a

nélkül

A

kardzörej

is

.

a

szabadba.

Megyek

veled.

De mondtam .

ki

föld^ark legtávolabb jégszigetére, csak-

a

hogy megvívhassak Borics.

S

kardokat.)

ket.

felriasztaná

gyok

a

már,

hogy fejedelmi vér

va-

.

Most látom nem a kinem fejedelemséged, hanem a gyávaság. Most már nem bántalak; elmehetsz, gyáva Sauu Ah,

rályi

fattyú.

pár

tehát kifogások.

közellét'?,

;

5

^^gf"''

54

BoRics.

Hiéna.

^^

szemtelen vakmer,

Hah,

halálos ítéletet

mondtál magadra. Kardot! Saul.

Majd

BORICS

meglássuk. Válaszsz.

(elkapja

mjnd

a kit

kardot).

hahaha! mit csinálsz most

lássuk tehát

—

^

!

.

.

.

Lásd, te olyan

engemet gondohál.

megvívjak veled? miután tudom, hogy két országlegjobb kardom van, de

ban nél

No fiú?

ficzkó vagy, a milyennek

ostoba

En

hs

jobb.

is

Hm,

és

még

a tied

könny

neked

enyém-

az

Mit

megvívni.

koczkáztatsz? nyomorú életedet, minél egyebed sincs.

Bezzeg nagy dicsség lenne, elvennem a koldus egyetszáraz falat-kenyerét. S mit koczkáztatnék én szerelmet és trónt, miknek mindegyike többet ér a

len

1

túlvilági

bolond nem va-

üdvesség reményénéi. Ilyen

Láthatod, hogy veled megvívnom annyi

gyok.

mint fogadásban

milliókat

tenni

egy

fillérre.

volna,

De

mit

neked, mintha tartoznám ezzel?

magyarázgatok én

itt

Hordd

magadat innen, vagy kikardlapozlak,

el

tüstént

mint valami kutyát. Saul. Hah, kárhozat!

—

Galícia fejedelme, te oly

gazember vagy, milyennek agyvelejébl még nem lakomáztak az akasztófákról táplálkozó hollók. Méltó volnál, hogy annyi ielé aprítsanak, a hány akasztófa van országodban, hogy mindenikre jt^sson belled egy darab.

BoRics.

nyelvedet, rodjál

És

te

méltó volnál, hogy

a

kofák

leköpjék

mely mesterségökben kontárkodik. Taka-

!

Saul. Feledd

ben hiszcsz,

cl

az istent, vagy az

feledj el

mindent, csak e

ha elfelejtenéd, majd eszedbe juttatom.

ördögöt, a

ki-

napot ne

és

(EJ).

1

fiarmadik felvonás.

155

HATODJK JELENÉS. "Borics.

BoRiCS. Csak fenyegess, azt nagyon szeretem.

ritkán

ban,

harap.

nem

lett

rab lábam

1

kezemben

kellett volna

i

hatalmam-

E

nczkó kda-

ásnom,

nem tovább

volna-e jobb megölni

El

At-

ugató kutya

volt, ?

Késbb még megbotolhatom

rúgnom. aggalom

És mégis

alatt.

Az

nincs mit tartani.

a ki fenyeget,

tól,

benne. Eh, félre

(EJ.)

VÁLTOZÁS. Egyszer szoba mennyezetes

ftgygy«J.

HETEDIK JELENÉS. Judit.

Judit

(hátul,

gondolatokba merQlve

az

ablakra

kOnyOkOl).

Az

éj

álmám még sem jön. Virasztva töltém az éjét. Néztem a csillagokat. Találgattam: melyik az enyém? s vártam, hogy az lehull. Fájdalom, a melyik lehullott, egyik sem volt enyém, mert még élek. Oh elmegy

3

istenem, mit érne az ég, ha napja a virág, ha illatja nincs; mit ér az kül ?

A

nem volna? élet

mit ér

szerelem nél-

mit eddig gondolni alig mertem, most

már

ki

merem mondani férjemet nem szeretem többé. Én nem vagyok oka. Napról-napia jobban félek tle, mióta anyját meg akarta ölni. És nem merem mutatni eltte, hogy ót nem szeretem. Nem gyilkolna-e meg, is

:

megtudná? És ha meggyilkolna? hisz úgyis óhajtom a halált, A halált, igen, de nem az erszakosat. Oh, ettl borzadok. És tudja isten, valami igen ha

ezt

I

Tigris és

j;6

Ji'éncf.

de mégis hallható szellemhang azt súgja,

távoli, halk,

hogy még boldognak

lennem. Némulj el, csalárd már boldogságot? Ha jelen szerelmet kell hazudnom: ha nincs jelen, kell

hiteget: hol találnék én van férjem, elzár.

Miért

rít

ezt? Megfoghatatlan. Talán

teszi

ez meglehet,

mert

mintha örvény

karjaiba,

félt?

Gyakran görcsösen szo-

szeret.

álló szikla volnék,

fölött

melyet ha eleresztene, a feneketlen mélységbe hullna Oh, mint irtózom öleléseitl. Inkább kigyó tekered-

nék derekamra,

A

hajnal

(Megrázkódik

föltámadt;

;

piros

visszamegy

ablakhoz,

az

menny

a

tenger égne. Amott közeledik valaki. Kit látok? mint jön és

. Ha

mégis

erre.

Oh, csak

csavarodik.

Valóban

te

Én még

(kivoi).

jöjj be. Itt

nem

Nem

férjem.

nem

az

lehet;

Nem

kendjével.;

,int

egysz%:T pillantana

vagy, Miluíin,

De

Nem, nem,

néz

Hah, az

ide.

Meglátta, Erre jön.

(Jm.)

Mjlutin Judit.

ide?

észrevenné.

kitekint.)

keleten, mintha

(int.)

Itt

út

van.

hiszek szemeimnek.

kevésbbé, asszonyom.

megtalálna valaki

látni.

Lépj be.

MiLUTiN. S az ajtó?

Ah, az zárva van. MlLUTlN (belép az ablakon).

Judit.

NYOLCZADIK JELENÉS. JuJit.

MiLUTiN. Judit.

Magad

Maga:

.

Mjlutjn. Mert

nem

vele jöttél

Judit.

jemtl?

Miiutin.

vag)% asszonyom?

Miért? jaj

volna,

lia

férjed meglátna.

Magyarországra

Ki mással

Vagy

?

jöttem volna?

S miért

félsz

fér-

Tíarmadik fetvonds.

i

57

MiLUTiN Megölne, ha találkoznánk. (félre). Hah, tehát mindenkit csak ölni akar! (Fenr.) S mit vétettél neki? vVliLUTJN. Nem tudod még, hogy engem rendelt JuDJT

anyja kisérjének a kolostorba? Judit.

Azt tudom.

MiLUTJN.

han^m

Judit.

Ncti

Mjlutjn.

nem

azonban nem vittem

2"^ogy

a

kolostorba,

ide szöktünk? a

kolostorba,

hanem ide?

asszonyom.

Igen,

Miért, miért

nem? ó

akart a kolostorba menni.

Judit.

S

te

megszántad t,

MiLUTJN. Szántam

is

,

.

j6

fiú.

.

JUDJT. Is?

MiLUTJN.

A

többit

nem merem elmondani,

asszo-

nyom. JDJT. Miért?

Gylölni

Megharagudnál.

MiLUTJN.

fognál

en-

gemet. Judit.

Én

tégedet gylölni

I

—

Beszélj nyiltan, sza-

badon.

MiLUTJN. Megengeded? JuDJT.

Óhajtom, hogy

MjLUTlN. is

Jó.

a hallgatáson.

Elmondok mindent,

A

ha életem függne

királynénak szót kelíe fogadnom,

ha nem szántam volna volt,

beszélj.

i»

ót.

ö

egy titkom birtokában

melynél fogva mindenre kcnyszeríthctett.

JuDiT.

S e

MiLUTiN.

titok?

Oh

c titok, e titok

1

—

Ugy

érzem, hogy

torkom beforr, mieitt kimondom. JuDlT.

Ha meg

hogy kimondd.

akarod

tartani,

nem

kényszerítlek,

)«S

Tigris

Oh

Mjlutjn.

nem, nem

Ki kell mondanom.

De

Tiiéna,

es

;

nem akarom

fejem szédül.

nyom, hogy én szerettelek ... JuDJT.

Te

Szeretlek,

asszonyom,

S te semmit nem vettél éízrc mertem mutatni. JuD]T. És ha mutattad volna számára volt szemem. MiiuTiN. És most? Judit.

asszo-

és szeretlek!

Oh

volt szerelem.

De

is,

hiszen

nem

is

akkor csak férjem

ha igaz, hogy szeretsz, ments

Milutin,

meg engem

?

Mert

szeretlek.

szerelmemhez képest az nem

mostani

.Tiegtartani. titok,

szerettél?

A/llLUTíN.

sem

E

Látod, én rabja vagyok. Be Ments meg Milutin, ha képes Ments meg. Hálám irántad nem lesz rövidebb férjemtl.

jöhettél az ajtón.

vagy.

életemnél. yVljLUTiN.

Téged megmenteni? tzön,

vízen, nyíl-

záporon, minden veszélyen keresztül örömest. Parancsolj

életemmel, asszonyom. Talán szeretni fogsz egy-

kor hségemért vagy szánakozásból. És ha soha szeretnél

szenvedélyem

is,

nem

nemesebb, sokkal

sokkal

semhogy juíalom nélkül ne tennék éretted mindent. S nem leszck-c eléggé boldog az által is, ha szentebb,

csak láthatlak, ha drága közeledben lehetek, mert ta-

nem úzesz

lán csak

De

Judit. jó lesz

magadtól késbb, úgy-e

el

mert férjed megjöhet

siessünk,

késbb

.

.

nem?

.

fog megérkezni, de mindenesetre

minél elébb távoznunk.

Mjlutjn. S hol

Nem

?

mit csináltok itt?

tudom,

—

Csak És azt sem tudom, hova ment innen. Azt monda, hogy reggelre jön meg. JuDJT.

titkon jövénk.

miért

jöttünk

ide?

Harmadik fehondi,

MiLUTJN. Oh,

ugy

A

siessünk.

5

j

felhók

piros

c)

mír

sárgulnak, a nap ég és föld között van. Judit.

És hova innen?

MiLUTiN.

Ó

Férjed

nem

anyja

az udvarhoz külde engem,

kell

De

találkoznom.

Judit.

De nem

is

Ugy

jövendre nézve.

találkozunk-e utunkban férjemmel?

tart, a

itt

meddig mennünk

gyalogút visz keresztül JuDJT. Jó.

A'lerni

kell.

van, merni kell.

MiLUTJN. Az erd, mely dig

le-

Predszlávához, hol az-

MiLUTJN. Azt nem tudom. Mindegy. JuDJT.

tartózkodik.

késbbre hagyom. Els

ezt

gyen menekülésed. Elször tán határozni lehet a

messze

hol bizonyos lovaggal

.

.

.

kezddik, egészen ads ezen csak egy kis

kell,

talán

.

.

.

Menjünk.

Asszonyom, Kö-

Mjlutjn. Isten! csak niost segíts!

engedd megcsókolnom kezedet!

(Megciókoija k?»ét.)

szönöm. Judit

(inegíiniífj«

?rciát).

Jó

fiu

1

iKi

mind

k ketten az ablakon.)

KILENCZEDIK JELENÉS. Szünet után az

ajtó

kulcsa kétszer fordul

BoRics. Megjöttem, édes Alszik.

Aludjál

s

nm.

jön Borics.

Nem

Alszol?

legyenek oly szép álmaid,

szép vagy magad. Szép vagy szép.

meg.

lélekben,

a

felel.

mily

testben

mily rút az én lelkem. Megvallom.

oly

Isten tudja,

érzem mahogy rósz vagyok és bánom bneimet, vagy minek nevezi a világ

ha közeledben vagyok, mintegy jobbnak gamat, szinte

legalább

az oly tetteket,

elismerem,

mink

az enyéim.

Ha még nem

gyok szörny, ugy az volnék bizonynyal, ha

e

va-

nt nem

t

6o

^'á"''^

Ha még nem

bírnám. beri

természetbl

Hajszálon

^'

Hiéna.

vetkeztem

egészen az em-

ki

nöm érdeme,

cg^'edül

az övé.

függ fölöttem egy kard, mely ha

leesnék,

:

az

Nm

a megölné szivemben a jónak utolsó érzését. melyen e kard ^iü^%. És én t szeretem, im.ádom Érette tán föláldoznám nagyravágyásom ter-

hajszál,

veit

Ö

is.

féltem

egyetlen, vagy legalább fkincsem.

annyira.

Ha

pokolból, hogy

dött föl a

elre érezzem

melyeket holtom után fogok szenvedni

t

fedm

Oh nm,

szeretett,

halkan félrevonja.)

hitvesem,.

.

ejteni rá.

édes

Judit.

Itt .

ninCS

.

hangomat? olyat

hallod

nm

De

.

.

ha igaz,

juditl Judit! hol kiáltsak,

nyitva!

nem

mehettél

.

nyitva! elszöktél vagy

az ablak nyitva,

nyitva!

.

.

.

.

.

vagy? nem

(FöJ

s alá

Hah! sír.)

szalad a szobá-

hiszen

az

ajtó

(Az ablakhoz

elraboltak?

(Keser\ csen

látjátok

Nm

hogy leroskadjon az

ég bele és összezúzza e világot ? Hitvesem, Juditl hova bújtál, ki

nem

(Jobbra-balra tekint.)

!

lesz.

(Az ágyhoz közeledik, a kárpitot

!

ban.)

volt,

z\zg

ez

Szemcim, megvakultatok,

(Tapogatja az ágyat.)

zárva

.

kínokat,

;

fog könnyet

egyedül

t?

?

kül-

a

papok beszélnek. Nem, nem, én nem veszthehogy szemel, neki túl kell engemet élnie, csak , megkönnyezetlen ne legyen. Érzem

a mit a

tem

....

ördög

távozzál, kárhozatos gondolat, melyik

hah,

És azért

elveszteném, ha meghalna

fut.)

mindegy,

NEGYEDIK FELVONÁS. Róna Arad

A

színpad

Ged, országnagyok, nemesek,

kisebb-

Hátul sátorok

táján.

;

köztük

a

királyé.

közepén bíboros szék.

ELS Baját, Zsember,

7{dd,

nagyobb

JELENÉS.

csopoTtozatokhan.

Mondják meg nekem azt kegyelmetek, mi gylésnek? ZsEMBER. Épen azt akartam magam is kérdezni. Rád. Én sem vagyok bölcsebb kegyelmeteknél e Baját.

czéija

lehet e

dologban.

Ged. S Rád. Ha

ugy hiszem, egyikünk sem. csak az nem., hogy a Tiszán inneni

ná-

dorság megürült. Baját. Arra díteni.

nek

jött

tyostul? itt

nem

volt szükség fél országot ide

Eddig legalább nem voh volna ezért ide a

mert

feleségével

király s

szokás.

cs-

Aztán

mi-

minden pereputy-

gyermekeivel

együtt

van.

ZsEMBER. Baját.

Hátha örökösét akarja kinevezni. nem ment el az esze, hogy már

Ejh,

is

örökösrl gondolkozzék, hiszen még harmincz esztendeig is elélhet, s én kívánom is, hogy éljen Ged. Ezt nem kétlem, hogy mindnyájan kí1

vánjuk. Petóh Sándor. )V.

M

i

62

^'^^'*

Jiiena.

^*

ZsEMBER. Én pedig nagyon hiszem> hogy csakugyan az a czélja. Egy emberélet nem a világ, hogy örökké tartson. Ki tudja mikor fogják be szemeit? vagy hisz arra nincs szüksége szegénynek. Ki tudja: mikor :

akarja

terítik ki ? azért biztosítani

hségünk

fiát

felJ.

Ged.

Erre nézve bizonyos lehet. Rád. Nem egészen, míg Borics él. Ged. Inkább kutyámat fogadom királyomnak, mint fattyút.

Rád. De ez csak gyanú. Ged. Mindegy. Már az

gyannak

mely égbl

napsugár,

den

A

elég.

Tiszta

még

trónt

mint

legyen,

jön,

égbe megy, menten

sár,

hogy

fog.

Aztán ez

a

min-

szennytl.

földi

a

Rád.

is

sem szabad érnie.

gyanú nem

mely rendesen

Ged. De

piszkolna, csak füst,

elröpül.

a füst

is

a

Borics tökéletc*

gazember. Nincsenek rá világos ugyan bizonyságaim,

de mindazáltal

meggyzdésem. Hm,

lást sokat eltakar.

Szeretném

tudni,

nap az udvarnál?

Uram

Titkon

eltt megjelenik

király

zék:

lappang

ki

fia.

álruhában,

a csuklya

alatt,

a fejedelmi pa-

mit akart

j

miután

s

csak úgy szórja a szép ígéreteket

nak,

elég jámbor

volt

a

szappant

ki

itt

Baját.

nem

gazemberséget

Ugy

beszél

lát,

kegyelmed,

az

királyunk-

sajt

megvenni. S következ nap ismét eltnt

A

fölfede-

a legkeresztyénibb

pofával ki

a mi-

hazánkba, a

a

jó

gyanánt madár.

maga gazember.

mintha mi mind-

nyájan Borics legmegrözöttebb párthívei volnánk, ket vissza akar téríteni.

Mi

szükség

valamennyien Béla hívei vagyunk, hasonlók nézeteink Boricsról.

s a

erre?

Mi

kiitt

kegyelmedével

!

J^egyedik felvonás.

ZsEMBBR. Es

ki

volt, a ki

is

163

ráismert az álruhában

Boricsra?

Ged. a számzött

Saul.

ZsEMBER. Sámsonnak örökben

Ged. Ugyan

A

ZsEMBER.

Ged. Az ZsEMBER. s

Sámsont

k»

elárulta

árulót elárulni

De

tartott fia ?

az.

sem

hála

nem

?

árulás.

volt ám.

Azt,

e szerint mintegy apja volt, föladni,

ki

fölnevelte,

börtönbe,

ta-

lán vérpadra küldeni

Ged.

Bizonyosan vérpadra, mit meg

már meglelte,

Társainak

nagyrésze

Maholnap

rá kerül a sor.

illik.

Ö

Ó

volt e derék botnak,

lesz az

mely

a

is

érdemei.

mit

keresett.

utolsó,

Bélát

le

a

mint akarta

A

bunkó a bot végén van. Aztán nem érdemlette-e meg, hogy így bánjék vele Saul ? Hiszen a vén róka maga volt, ki fiát számüzeté.

ütni,

a bunkója.

ZsEMBFR.

Az

Ged. No

igaz.

hát.

számzetés hasznára vált. Ha ez nem történik, tán nem adta volna föl Sámson összeesküvését, mert hiszen, hogy itt a boszú nagy mérZsEMBER. Csakhogy

tékben

mködött

Ged.

.

.

Ki tudja?

ZsEMBER. ruhában,

.

e

s

Nem

meg Boricsot az álsoha nem nyerte volna meg

ismerte volna

ezek nélkül

oly nagy mértékben a királyi pár kegyelmét.

Ged. szerint

D': azt már nehéz volna bebizonyítani, miSámsonnak az volt terve, hogy fiát a szám-

zetés által közelebb segítse a trónhoz Többen. Hahahal Zsember. Mindegy, csak közelebb segítette, pedig .

.

.

I

Tigris

64

is

"Hiéna

Ugyan közelre. Meglátják kegyelmetek, ez az

még nagyra

Ged.

ember

viszi.

Isten

Megérdemli.

segítse.

Tcttl-talpig

derék ember.

De ha az nem volna is. Ged. Mit ért ezzel kegyelmed?

ZsEMBER. ZsEMBER.

A

királyné kegyencze.

Ged. Ugy

mondok, hogy

!

a királyné szeretje.

ZsEMBER. Ami nagyon egyre megy.

Ged. Nem tani lani,

vétek,

egészen. Aztán királynénkat

melyet

nem

szeretnék

mert elégtételt kérnék érte

szen képtelenség

is

kegyelmed

gyanúsí-

még egyfzer

hal-

Meg hiNem azért

nevében. állítása.

számzte-e Sault, hogy ez t szerette? Zsember. Ez ellen is lehetne szólni, hanem kegyelmed nagyon tüzes védje a királynénak, s aztán nyílik is már a király sátora.

GtD.

Éljen a király!

Mind. Éljen!

MÁSODJK JELENÉS. Béta, S.ul, az elbbiek.

Saul

srfnpad közepén áJló székhci vcícti Bélát).

(a

Mind

(félkört

Béla.

Köszörtlek, híveim, kiktl csak

képeznek Bélt körnl).

ben kivánok szeretetet, leszek

erm,

a

oly mérték-

mily mértékben vagyok és

atyátok. Atyátok vagyok. Vajha oly nagy volna a mily

ségemet.

De

nagy óhajtásom,

teljesíteni

atyai köteles-

kevesebbet soha nem fogok

tenni

dogrigtokért, mint a mennyire csak képes leszek. adja isten,

hogy

ily

szókat halljatok utódaim

bol-

És

ajkairól

T^ej^edik fehonás

Í5,

s

65

i

hogy ezek ne maradjanak csak pusztán

kiejtett

szavak; de legyenek gyökerek, tettek fáinak gyökerei,

melyek árnyékkal

és gyümölcscsel szolgáljanak

zának. Szép és nagy a királyok hivatása, napjai.

Kötelességök ragyogni

elfelejtik e

sors

ök

melegíteni.

és

elst

kább törekszem megfelelni

a

annál

in-

Minél

ke-

teljesíteni,

másodiknak.

a

föld

Sokan

Engem

másodikat, és beérik az elsvel.

tehetetlenné tett az

a haa

vésbbé ragyoghatok, annál inkább óhajtok melegíteni, óhajtalak

dicsség

Ha

titeket boldogítani.

nélek benneteket csaták,

akarok lenni

Nem

lehetek

hadvezér;

béke kertében.

a

Ha

zöld ága homlokaitokon, legyen

boldogság virága országát

daimnak béke.

;

átadni.

kebleiteken.

f

s

tán

fogtok

csendes

a

azt

utó-

eszköz

egyetlen

a

Azért fogadjátok tanácsomat, legyetek békében.

Vessétek kebletekbe az egyetértés magvát, teken

kertész

nagyobbíthatom

sem akarom

megcsonkítva

Erre

a

dicsség

a

legalább

Nem

hol

lombokat

azért

nincs

vezet-

:

mezejére,

tölgyfájáról törhetnétek örökzöld

sisakjaitokra.

seim

ép volnék

diadalok

bven

fog teremni bcr és búza.

aratni

és

szüretelni,

jéges, mely elveri hozott már a

Ged.

mert

vetéseiteket

az és

A

s

földei-

nélkül

nzm

egyenetlenség

szltöket.

Ez

magyarra sok terméketlen esztendt.

Éljen a király!

Mind. Éljen!

Ged.

Éljen az egyetértés!

Mind. Éljen! ZsEMBER (mtgábtn). Szép szí" de a mint kimondják is hangzik. Ismerlek, magyar nemzet. Béla. Mieltt részletes tanácskozásba kezdenénk, ,

el

töltsük be

a

megürült hivatalokat. Saul lovag, irántunk

^

T*gfi'

t66

hséged

tanúsított

Hiéna.

fejében foglald

el

a halálozás foly-

üresen álló Tiszán inneni nádori széket,

tán

hozzá

a

s

vedd

legújabban kivégzett pártütk birtokait. Méltó

vagy mind

kettre.

a

ZsEMBER

nem megmondtam?

Íme,

(Rádhoz).

Rádai. Valóban.

Uram király, ha hivatalomnak méltókép meg nem fogok felelni, ne vedd azt akarathiánynak tlem. Saul.

Akkor vesd okul kegyességedet, melyet az én képes nem

elbírni

volt.

nem tartok. Ha nem bíznám jó erdben egyaránt mást ékesítettem

Béla. Attól

dékodban és

:

e szép és nagy hivatallal,

föl

adom, végezni

ségedül

Kezedbe teszem magának,

a

életét.

a

fáj

mennydörgés.

els kötelesSámson ügyében.

a

—

hóhérnak, vagy vissza

Híveim,

nekem, hogy

De

lenni országomban.

Ged,

te

szán-

volna

melyben

pártüt

Add

mint jónak látod.

szók kimondása,

erm

nekem

fáj

hóhérnak

ne legyen

villám,

e

is

kell

nem

lesz

koronámnak egyik legszebb

sugara voltál mindenkor, fogadd, szilárd liséged érdemlett jutalmául az esztergomi grófságot.

Ged. Uram, gában

az,

király, legyen elég jutalmamnak mahogy rólam megemlékezni méltóztattál és

szerencséltess

ajánlatoddal mást

Mjnd. Éljen

.

.

.

királyné, éljen!

a

HARMADIK JELENÉS. 'Elbbiek.

JLONA

(a

.

.

.

Géza. Ldtzíó

sátorból kilépett, egy kezével Gézát vezeti, a másikon hozza

két-három éves Lászlót tcti

Ilona.

.

.

.

sebes léptekkel

szólni skar, de annyira

el

megy Bélához. Lászlót öUbc

van fogúivá, hogy hallgatni kénytelen)-

a

Ol-

^e^'edik fehonáx

Mi

Baját.

ZsEMBER.

ebbl?

lesz

A

167

mint mondtam, Gézát

kiáltatja

örö-

ki

kösének.

De

Baját.

hát miért öltözött a királyné feketébe?

ZsEMBER. Véletlenség vagy szeszély. Baját. Azt nem hiszem .

Hát higyen

ZsEMBER.

.

.

kegyelmed

Min-

akármit.

gyárt meglátjuk.

Mily szép asszony!

Baját.

ZsEMBER. Ilona

Nem

tagadhatni.

Magyarok

(reszket hangon).

Mjnd. 1lon\.

Halljuk, halljuk

Nemes

férfiak

I

!

1

nem kételkedem hségtekben,

de ha kételkedném, most bizonyságot adhattok hívei

vagytok-e a fejedelemnek, vagy sem? e

delemnek,

a kit

itt

ket annyira szeret,

nem

láttok és a ki

nem

lát

róla, feje-

jó

titeket, ki-

engemet és gyermekeit, Magyarok, volt-e Bélánál? Mondjátok, hogy

lát

kiket alig szerethet jobban nálatok.

valaha jobb királytok volt

!

és én

nem

ÍJ.

szólok tovább.

egyetértetek velem, egyet kell

Ti

És

szerencsétlenebb királya Magyarországnak, a

ki

egyike legjobbjainak?

Íme

a

mert

hallgattok,

értenetek.

volt-e

mint ez,

legjobb és legsze-

rencsétlenebb király; nézzetek t, de

nem,

ne

néz-

zetek rá, mert a kiben csak annyi szánalom van, mint a legkisebb

tásán. itt

harmatcsepp,

Avagy

lehet-e

meg

fog repedni

szánandóbb

látmány.

szemeitek eltt? egy isten teremtése,

nek semmi teremtését nem

látja,

kire

ki

szíve

lá-

mint

ez

az isten-

hiába

süt a

nap, kire hiába mosolyognak a csillagok és szerettei.

A

gonosztevt,

bikébe

kit az

igazság a börtönök legmélyeb-

kárhoztat, meglátogatja

néha

egy-egy

sugár,

!

i68

Tigris

Hiéna.

és

mely édes dolgokat beszel c

senkinek sem

ki

férfi,

küls szép

a

vételt,

hajnal legkisebb felhje, e férfi

májusi

zárva az a kis sugár

is,

tönébe

Oh

belopózik.

is

;

mint

eltt

el

és

a

van

ama gonosztevk bör-

n.cly

Számos hang. Boszú

világról

ártatlan,

ki

méltatlanság!

hallatlan

a vétkesekre

1

Hah, nemes férfiak, tehát csakugyan nem aluszHallom hangjaitokat, szeretném látni a lelkeiíek? nak lelkesülést is arczotokon, de nem láthat'^m, mert könynyeim elhomályosíták szememet. A mint most könnyem Ilona.

úgy folyjon vére ama latroknak, kik ez égbekiáltó

foly,

bnt

elkövetni rem iszonyodtak isten és törvény eltt. Számos hang, Boszú, véres boszú Ilona. Igen, véres boszú, hogy még anyja méhé-

megrázkódjék

ben

gondol

hogy

is,

az,

valaha

a ki

ily tettekre

elkövesse. Véres boszú,

csak

hogy jöven-

dben kétségbeessék és saját szemeit szúrja ki minden gazember, mieltt királya fölszentelt személyét illetni merné. Legyen e tér, a melyen állunk, történetkönyvünknek egy tessék

amelyre vérbetkkel jegyez-

lapja,

mi vár a felségsértkre

:

:

legyen e tér történet-

könyvünknek egy lapja, melyben arany betkkel álljon, hogy a magyar nemzet boszúlatlan nen. hagyja fejí'.delmét,

hogy

a

magyar olyan

—

büszkélkedhetnek!

királyai

vannak. Ismeritek ket. Föl

velyében

hogy

marad

kardja,

azt többé lovagi

Rajta,

a ki

nem

nemzet,

bnösök

a

tehát, a kinek

isten

nem

fogja

elkövetésére

tett

gyáva, vagy

nem

melyben közöttetek

most hüengedni,

kivonhassa.

volt czinkosa

ama

haramiáknak, rajta! (Általános zavar támad

nak

.

.

.

.

.

.

mindenki kardot ránt

mások ezek után rohannak

.

.

.

.

.

.

némelyek megfutamod-

lassanként jobbra-balra mind

el.)

169

A' egyedik felvon ás.

Béla

(« r avar ti.tt).

Férfiak,

békcl Tegyétek

béke,

Parancsolom.

kardjaitokat, kérlek benneteket.

rancsolom, a király! Nincs, a

ki

Én

le

pa-

fogadjon?

szói:

NEGYEDIK JELENÉS. "Béla,

Géza,

Jlona,

Béla.

Oh

Ilowa.

a

"László,

(Kinn koronként kardcsöigés.)

hitvesem, mit cselekedtél?

mi szent kötelességem

vel fogadta *\i

volt, s

a mit

eskü-

meg. Megboszultalak, férjem.

Béla. Átkot vontál fejedre,

fejemre,

gyermekeidre

és a mai napra.

Ilona. Átkot vontam

lekszem

magamra, ha nem

volna

cse-

mire megesküdtem.

azt,

menjünk e helyrl. Ugy tetszik, mintha vérben gázolnék, mely most ontatik. s mintha minden cseppje egy-egy kígyó volna, mely belém ereszti mérges fulánkját. Oh Ilona, többet látok-e most, Béla.

mint

Jer,

jer, jer,

azeltt?

és

jaj

nekem, ha e boszuállás

volna

—

megnyitotta volna szemeimet, hogy e jelenést lássam

I

Zokogsz

lesz

1

ne pazarold

könnyeidet,

egykor rajok ... ha meghalok

nem fognak

megsiratni. (Mind

a

.

.

.

négyen bt

szükségem

mert jobbágyaim 9

sátorba.)

VÁLTOZÁS. Börtön.

ÖTÖDIK JELENÉS. Sámson, "Porkoláb

jnek

oidalról.

Sámson. Tehát egy börtönnel ismét kiebb? Porkoláb. Igen, uram, s ez már az utolsó.

,

^'^''* ^^ "Hiéna.

7©

Sámson. S azon a

ajtó ? (körépre

mutit.)

Porkoláb. Az a világ kezdete. Azon keresztül mégy szabadság vagy a hóhér karjaiba.

Sámson. S melyiket gondolod? Porkoláb. Ha csak ugy kedvez

a sors,

mint társaid-

nak kedvezett: az utóbbit hiszem.

Sámson. Tehát mind elestek? Porkoláb. A világért seml mindnyájan függenek.

Sámson. Dögvész

Hova

és

kárhozat

szép

!

vigasztalás.

indulsz, hallod?

Porkoláb. Kifelé,

a

mint látod.

Sámson. Mi dolgod kinn? Porkoláb. Semmi. Hanem inkább nézem kék eget, mint ezeket

a

sötét,

a

szép

penészes boltozatokat.

Sámson. Az eget? hát mi az az ég? mit gondolsz? Porkoláb. Mi az az ég? ki minek tartja. Sámson. És te minek tartod? Porkoláb. Én, uram, csak olyan gyok, c szerint van vallásom,

ber az angyalok országának szól

;

no de hol

nek kötelessége

s

uram, mert magadra hagylak.

ott

a

vallásos

va-

em-

bár az ész ellene

tartja,

a vallás az úr,

hallgatnia.

együgy ember

tudod,

szolga az ész, ki-

Hanem

hát

jól

mulass,

(Ei, az ajtót bezárja.)

HATODIK JELENÉS. Sámson..

Sámson. Bezárta! Ha még egyszer megnyílik; vájjon nem a hóhér jön-e be rajta? Csak jne már minél elébb, ha jni kell. Nem hiszek holmi ördögrli, pokolróli meséknek a más világon; de minek is volna ott pokol ? nem szenvedi-e át a gazember egy öröklét

1^ epedik felvonja

kínjait a

i^i

börtöntl a vcszthelyig? mert gazember volbenne, nagy gazember. Magamnak

mi tagadás

tam,

csak megvallhatom, kivált, miután az egész világ tudja.

S e gondolat

forró sugár, mely halántékimat égeti

;

c

gondolat egyetlen féuy börtönömben, de villám fénye,

mely

vakít, öl. Irtózatos alakokat látok e

milyekröl ez

ember még nem álmodott arcomon megfagynak

alakokat,

lyek rá a boltozatról hullanak. verítékei laki

fény mellett, a mint

s

;

látom

a vízcseppek,

Vagy

a

me-

borzadás hideg

azok? Borzadok. Szeretném, ha volna va-

közelemben

magány

e

;

iszonyú.

HETEDIK JELENÉS. Sámson,

Predszldva.

ki

föntebbi beszéd vége

a

felé

észre-

vétlenül jött be.

Predszláva.

Itt

vagyok

Sámson.

én,

Sámson. Hah! Predszláva. Megrettentél? ne

láss,

mieltt

a varjak kiássák

még egyszer tele

halljalak

torkodba

azt huszonöt

fojtja

év

nem

állhatnék boszút

mint szerelmed akasztanak és

fia

hangodat.

De

az apa

mieltt

De

a

pedig ez

még

Boszúmnak csak egy

fejeznek.

vérébl

fiú,

hóhér kö-

Hah, bár tette volna elször hazudtad, hogy

Miért nem alá

mint az atya,

Most

édesebb,

híja.

Föl-

fejeztetel! a

billikomot

a fiú egészségére

méltók vagytok egymáshoz.

Borics.

a

az mégis kár lett volna.

rajtad,

felszökken vér

nyakadból

hogy igyam lóban

volt.

nem

vigasztal ásódra

szemeidet; akartam, hogy

beszélni,

eltt, mikor

szeretsz, nyomorult!

félj,

Akartam, hogy még egyszer

jöttem utolsó óráidban.

tartanék, 1

— Va-

Sámsonnak méltó

meg van

boszulva.

Tig*i*

i^J

Az

Isttn

fiién a.

engedhette, hogy a

nem

törj* anyját

^*

megbüntetlenül

iveken

fiú

gyö-

át

I

SIMSON. TávozzáJ, szörnyeteg. F^REDSZLÁVA. Szörnyeteg? ti tettetek azzá. Távoz-

zam? nem; gyönyörködni akarok mi szerettük egymást,

látásodban,

már ugy sem

s

hiszen

láthatjuk egy-

mást sokáig. S ezt sajnálom,

mert én elnéznélek az

örökléten keresztül

mint vagy, vasra verve,

.

.

így, a

.

éktelen börtönben, fejedben a halál gondolatival.

Oh

Sámson, milyen gyönyörséges látmány ez szemeimnek! Képes volnék örömömben megölelni, megcsókolni téged, mint azeltt huszonöt évvel öleltelek, csókoltalak.

Emlékszel

még azon idre? azon napra?

.

.

.

oh az boldog nap volt, legboldogabb életemben, a niait kivéve, hahahal Nos, te nem örülsz? nem nevetsz? lásd, nekem oly jó kedvem van, hahahal ViszHANG. Hahaha Predszláva.

nem

.

.

Hallod?

.

a

falak

nevetnek

is

velem,

Oly halovány, sí^padt vagy, mint király elzött oldala melvoltam, mikor Kálmán én

csak te

ll.

Mi

nevetsz.

bajod

?

félsz a haláltól ?

zád hasonlókhoz fog

juttatni, az

ne

félj

;

hiszen a hoz-

ördögökhöz.

Szeret-

ném tudni, hány ördög jön majd lelkedért? mert egy el nem birja, annyira meg van az terhelve gazsággal. Ha nem birnak, híjának engemet, én örömest segítek nekik, a pokolba vinni lelkedet.

Sámson.

Hol

bizonyosan találkozni

fogunk.

Ott

majd lerovom tartozásomat.

Nem, jó ember, te nekem nem tartozol semmivel. Én voltam adósod, s hála istennek, lefizettem adósságomat. Oh ha ezt nem tehettem volna Predszláva.

1

k'ástam

volna

magamat síromból,

s

eljöttem

volna.

T^egvedik felvonás

i

73

hogy megfizessem, a mivel tartoztam. Lásd, milyen leikiösmeretes adósod voltam én I

NYOLCZADIK JELENÉS. Elbbiek. Saul.

Saul

(Prcdsriávíhor).

Te

itt ?

PREDSZLÁVA. Vigasztalom Saul.

Mi

Sámson. Saul.

A

melyiket akarja a

Ne

nem

igen

fölneveltél,

Sámson. Saul.

Sámson. Saul.

Oh

voltál.

Nem

Örökbe

tartottalak

a

tarto-

multat,

fogadtál,

mint rósz kutyát.

elcsapj,

fiad? saját

Nem

emlegessük

beszél mentségedre.

hogy azután

Mit?

?

adni atyjának.

tíú

Mondhatom, hogy atyám

zunk semmivel egymásnak. az

haldoklót.

a

vagy halál

kell ? élet-e

örökbe. Saját fiam vagy.

fi?.d?

.

.

.

Igen, valóságos fiam.

ugy megérdemled

a

halált.

Atyának ugy

bánni saját gyermekével, mint te bántál velem, ez hallatlan kegyetlenség.

Nem, én nem

vagyok.

Most szükséged

rántod

az

atyai

vagy? Sámson. Melletted

van

És

nevet.

ki

fiúi

hogy

fiad

érzésre, tehát

el-

hi.szem,

anyám, ha

te

atyám

áll.

Pfedszláva. Igen, Saul, anyád vagyok. Avvagy nem

hogy oly forrón csak

vetted észre öleléseimból, ölelhet

Saul.

S

te

anyám?

a fiúval fogott kezet,

Miért nem a

^ínya

?

szóltál

.

.

.

hogy

irtózatos! az atyán

Tehát az anya

boszút álljanak?

nekem, asszony, ha be

voltál avatva

titokba?

Predszláva. Az

igen

egyszer.

Mert szükségem

:

1

T*g^*

74

volt reád, s ha tudtad

hogy

lehet,

szony,

Tiiena.

meg-

volna, ki ellen segítesz,

visszaléptél volna.

Oh

Saul.

^*

igen, visszaléptem volna, bizonyosan. Asz-

ki tett ily

ördöggé?

Predszláva. Atyád és testvéred.

Testvérem? tehát testvérem

Saul. ki

?

is

van?.

.

.

és

Predszláva. Borics. Saul. Hah, hát a világ minden szörnye rokonom? tehát

gyalázatos vér

ilyen

gyen, ne mard az testvérem.

van rád egy

képemrl

le

Eszem, ne

kis

foly a

Oh

ereimben!

—

brt.

hagyj

cl,

szé-

Ezek szülim,

még szükségem

idre.

Predszláva. Fiam, tehát

te

sem szeretsz?

Saul. Vannak kérdések, melyekre legjobb felelet a

nem

felelés.

—

Sámson, nem mint

hanem mint

biró

Élet

vagy

kell-e,

a

bnöshöz,

fiú

ugy

az atyához,

meg, hogy holtodig

h

hozzád.

szólok

Esküdjél

akasztófa? Választhatsz. alattvalója lészsz

Béla király-

nak, s szabad vagy.

Predszláva. És te hinnél esküjének

nekem

?

nem

esküdött-e

.

.

.

anyám int, hogy ne higyek atyám Hahaha. Dics. Dics. De igaza van

Saul. Hahaha, esküjének.

nem

hiszek esküdnek, és én egykor azt

veszszen

minden honáruló! tehát veszszen.

Sámson, én kiáltám

:

Katonák álljatok!

!

(A börtönajtó megnyílik, katonák jelennek meg eltte.) A/lcg-

—

Mit tegyek?

—

Isten, adj világot

nek, oly sötét van benne, mintha Ítéletnapon. Élni

(be).

túl

—

Oh!

—

eszem-

volnánk az

hagyjam? hiszen honáruló!

kezébe adjam? hiszen atyám.

Porkoláb

már

a

hóhér

Porkoláb!

Nej^edik fthonds,

Saul.

Add

175

ide kardodat.

Porkoláb (odaadja a kardját). Saul. OJdd föl a fogolyt. Porkoláb (szabadon ereszti Sámsont). Saul Most távozzál és tedd be utánad az ajtót. Porkoláb Saul (féire). Ki nem végeztethetem atyámat, de túl sem élhetem megszabadulását. A lelkiösmeret ölne (ei).

meg.

(Fenn.)

Sámson, nesze e kard. Vívjunk, míg egyi-

künk meghal.

Sámson. Hah, derék fiú, nemes lelk férfi, vívni akarsz velem, mert tudod, hogy nincs párod a vívásban. Sajnálod atyádat a hóhér kezébe adni, tehát majd csak magad gyilkolod meg, úgy-e? Saul. Itt a

Ne

hanem karodat mozgasd!

nyelvedet,

Sámson

(ejveszi

csak játszunk

nem véded

.

a

kardot

se'

?

.

.

vívnak

.

meg nem

ölj

Sámson. No jó, ha csak az Saul (lerogy). Predszláva (rá boTui). Saul !

Távozzál, asszony,

dögvészt

kis

id

Tchát magadat

múlva).

se'

;

hisz

ug^'is

tled.

elvehettem volna

is

Láthatod, arra várok, hogy

Saul.

...

támadsz,

.

.

Saul. Azóta két életet

rám

—

kard.

.

meg. kell

.

I

(Átdöfi Sauit.)

.

tlem, ne lehelj meghalok már ... ahl

távozzál

(Meghal.)

Sámson. Nos, PvedszKva, szép kedvesem Predszláva. Oh, sem szeretett. Senki sem szeret .

.

.

a világon I

Sámson. Az elébb tik, hahaha!

te

nevettél,

most már én neve-

176

és

"^^^ris

ViszHANG. Hahaha

Sámson. Hallod? nevetsz.

mán

.

.

Hiéna.

.

a falak

is

elzött oldala

király

haláltól?

L/*sd,

a többi.

s

mint

híveit,

az

isten.

Mi

melll. jól

bajod?

Kál-

félsz a

megtanultam, a mit az

imént nekem mondtál. Hiába, gíti

nem

nevetnek, csak te

Oly halovány, sápadt vagy, mint mikor

ugy

sátán csak

a

t

Híttam

megmentésemre és romlásodra, Mondtad, hogy már nem sokáig

és

drága

se-

megjelent

kedvesem.

látjuk egymást. Iga-

zad lehet. Jer tehát karjaimba, kedvesem, jer! hiszen

enyém

te az

vagy, egyedül az

enyém

l

XILENCZEDIK JELENÉS. Elbbiek, Borics,

BORJCS

(ki

az utóbbi szavak alatt

Kettnké.

—

találtalak,

többé

gyorsan berohan).

nem

de megtaláltalak.

a tiéd.

Itt

meg-

fogsz elszökni. Soká kerestelek,

vagy kezemben

Predszláva. Jobb lett volna a gemet kerestél, táborodban lenned. el

Ncm

Megtaláltalak, szökevény apácza,

I

helyett,

Nem

hopy en-

pártolt volna

tled. BoRics.

Mit beszélsz?

Predszláva.

hogy

gyott,

nem

kellesz

hogy

Azt,

táborod,

országod

elha-

nincs többé trónod, nincs többé koronád,

többé Galíciának, földönfutó vagy.

Borics. Hazudsz, fecseg kofa!

Predszláva. Hidd,

megy

visszafelé

hogy hazudok. Táborod azért belépned többé nem

hazájába, hova

szabad.

BoRJCS.

És honnan tudod ezt?

Predszláva.

Én

voltam,

ki

néped eltt lerántotta

!

?^ egyedik fih'onds

En

álarczodat.

voltam,

ki

Eii voltam az eszköz az

népedet ellened lúzítoUa.

örök igazság kezében,

gyermekeket megbünteti,

rósz

örvénybe

\yj

a

ki

nagyravágyókat

a

ki

dönti.

BoRlcs. Hah, kárhozat! ... ez volt utolsó hangod,

meghalsz PREDSZLÁVA. Jobb lett volna a helyett, hogy engemet kereste?, ndet keresned, az egyetlen lényt, a kit szeretsz, mint sokszor mondtad. BoR!CS. És hol van 6? szólj, ha tudod, szólj. Elvesztettem országomat, te raboltad bocsátok, csak azt tett

mondd meg

hol van

;

de meg-

nm,

szere-

nm? nd

Predszláva. Szeretett jár szeretjével,

tettem

el

BoRics. öllek

:

tlem

e"

országokon

ezóta

Milutinnal, a te szolgáddal.

ket Most már meg

Én

túl

szök-

I

halnod! most már meg-

kell

!

Sámson. Megállj! Én ölöm meg! Predszláva.

Te

ölsz

meg?

(Hirtelen fölkapja Saul Icaidjét é»

leszúrja Sámsont.)

Sámson. Oh ez nem asszony, mind a kettnél több (Meghal.)

nem ördög,

ez

ez

!

Predszláva

Q Predszláva

|

(karddal ker'^kben

(5;;ünct

után).

Apád vére. — Közeledjél

!

Látod

állnak szemkOzt).

a

vért

hadd lássam

az övé-e vagy a tied? (A függöny

Petfi Sándor

mern

I

l.lrtclen

;

a

kardon

?

kié feketébb,

legördül.)

ÚTI RAJZOK

].

UTl JEGYZETEK. (•845-)

Hol

szerkeszt,

nem

hol

volt,

diszes

ki

egy segéd-

volt a világon

volt,

hivaialába

unván,

bele

utazni

ment.

Nem

kimondom, hogy ez

titok, hát

a

segédszerkeszt

én voltam. Történt az indulás apr. szekeren.

azért

mondom

hogy

saját

alkalmatosságomon utaztam

Nem

légyen.

A

el,

nehogy

valaki

tartok equipaget.

b icsú estéjét vagyis éjszakáját nagyszeren vigadva

töltém

a

ö

Vadászkürt ö- ben

erre

egy

bo-zankodoit,

pár

ket

azt

mondom,

mikor

passati,

vaJó azért,

A

Csízió

a

barátságban

is

én

nem

st meg

nevezem,

pajtásoknak

csak

pajtásaimmal.

Verset

is

az alkalomra, melyért az illetk közül

csináltam

is

pt&t-eperjesi gyors-

^

Ezt csak

gondolja,

azt

1845.

i.

is

nem

s

kedves

haragudott, hogy barátoknak.

pajtásaim,

Most

hogy tempi

barátja voltam... tudni

valakinek

hiszem, hogy

nekem barátom legyen. nem leszek szerencsés nem hazud azt is meg-

megjövendölte, hogy .

,

.

pedig

ez

;

mondta; hogy hires ember leszek.

A

bucsúlakomában részt vett

egy pár vidéki költcollegám tájban

Peaten,

hogy

is,

magokat

pesti pajtásaimon kivül

kik azért voltak akkor-

egyik-mAsik

divatlap-

!

!

l^H rajzok-

iSi

szerkeszt

ha az embert Barabás

lepir.gálja, s a

küldik szét 2z egész két s

a

Tehát ilyen

szerkesztk aztán

magyar hazának némely helyére,

közönség bámulva

—

Hja, mikor az olyan szép,

által levétessék.

kiált

föl

:

?

Végre hajnalodott,

a

gyorsszekér

elállt, s én

búcsúztam pajtásaimtól, oly melegen, oly nehéz mint valaha barát baráttól. Hejh,

vel,

el-

szív-

hálát ad-

tíúk,

hattok az Istennek, ha olyan barátitok lesznek, a milyen pajtástok vagyok én.

A szekér indult és én gondolatokba mélyedtem. Nem tudom, meddig mehettünk, meddig nem, mikor e

rémít

— A

hatott füleimbe

kiáltás

:

Megállj szekér rögtön megállott, ajtaja fölpattant,

egy

tekintet

sz'laj

mellemnek,

ifjú

rám

rivalt

s

elttem

termett, ki pisztolyt szegezve

:

— Meghalsz — Kegyelem — jajdultam !

föl, s

!

folytattam

:

csak életemnek irgalmazz, örömest

erszényemet mint

nál ..

.

.

.

.

.

.

üres

volna

segédszerkeszt

.

aztán

sem igen

...

magyar költ

hisz én

még eljöttömkor adósságot

nyen dicsérik...

pénzem

:

voltam a Pesti Divatlap-

Tóth Gáspárnak tartoztam egy a verseim

atilla

kelnek,

mind

láthatod

hát,

!

.

.

.

——

s

is

fizettem

nadrág árával

a mellett,

de szivesen átadom, a

temet ne bántsd

od'adom

bár tartalmastul sem ér sokkal többet,

egészen

ha

vagyok

reszketve, akadozva

.

.

.

.

.

hogy ször-

hogy nem

mim

.

van,

lehet sok

csak éle-

Ilyeneket habartam össze-vissza, mint afféle megijedt

ember, mig ifju

a

lélekzetbl

ki

nem fogytam

ezt felelte hideg vérrel

:

;

a

megtámadó

.

Uti rajzok'

—

Nekem nem

életed

kell,

nak az

ifjú

küldtek

a

.

Divatlapba,

Pesti

versei

.

a

a

s

kiket

s te

mind halálra

te

mert értésünkre

.

.

.

galádul

esett,

hogy

kezeden mentek keresztül.

te

Én magam küldtem be hozzátok vagy ményt,

.

lángelméknek eg^'ike vagyok, kik verseket

nevek

ój

!

83

erszényed nekem Tudd meg, hogy én azok-

kell hitvány

ármányos életed

kizártál az irodalomból

az

I

Ítélted

.

.

.

százötven költe-

ezért te

is

meghalsz

1

A pisztoly durrant, én meghaltam, és fölébredtem. Megvallom, hogy ez az álom egész utamon ijesztge.

tett.

Hát ha

.

.

gondoltam, aggódva, mert

beteljesedik,

nincs dühösebb níp a megbukott poétáknál.

Nemsokára

i

.mét elaludtam, (nem csoda, egész

éjjel

Gödöllnél ébredtem hogy Gödöllnek igen szép vidéke van. Nem tudom: igaz-e ? mert már temérdekszer láttam, s így az els benyomást elfeledtem, most pedig ébren voltam

Azt

!)

csak

s

föl.

mondják,

restelem újra megvizsgálni.

Gödölln akartam

lovakat váltánk és reggelizénk.

fizetni a reggelit,

hogy ne

A

mint

ki

egyik útitársam ellenszegült,

majd kifizeti egyszersmind ajánlá erszényét számomra egész Miskolczig. Í^Eddig valánk együtt menendk.) Ezen az ajánlaton más ember talán fáradjak,

;

nem boszankodott volna. Én sem boszankodtam. Bebttunk ismét társzekerünkbe s mentünk, mentünk, mendegéltünk. Hát egyszer csak döczögni kezd a bárka,

de oly embertelenül, mint némely poéta urak versei

.

.

hogy kénytelenek valánk kiszállani, ha ugy nem akaránk járni, mint nem tudom kicsoda, a kinek elannyira,

csontjai

izzé-porrá

hogy Aszód

láttam,

I

ott

törettek.

vagyunk,

a

Kiszálltunk tehát, és én hol sejtem

:

Aszódon.

!

Kh

184

Ah,

kedves

rajzck.

(igen

olvasó,

k^ves

:

olvasó, mert ki

lehet kedvesebb az írónak, mint a ki munkáját olvassa

kedves olvasó!

—

mondom

—

rám nézve e Aszód

kis

Hanem

olvasnod

fekszik

!

?)

ha te tudnád, mennyi

szócskában

:

!

nem

ezt

kellene a phiegmaticua

de hallanod, ah, a mint ajkaimról legördül

papirrój,

társaságában az elandalodás sóhajtásának

Aszód — — —

:

!

!

Csak egyszer kellene ezt azonnal kitalálnád, hogy én

a itt

tlem

szót

hallanod,

s

há'-om esztendeig tanul-

akarom mondani jártam 'skolába. tam S mily eseménydús három esztend Itt kezdtem verseket csinálni I. 1. Itt voltam elször szerelmes 3, Itt akartam elször szinészszé lenni. A verselés a szerelem eredménye volt. A szinészszé .

.

:

.

——

nem annyira

lenni akarásnak pedig

cred^'.te,

mint követ-

kezménye nevezetes. Nevezetes

és szomorú.

Professorcm

menend

n*m dicsérhet latra

t

1)

jónak

látta, tettbe

tulaidon. ága volt

:

a színészetet

méltóképen való módon gylölni. Ezen

donú jó

meg

(isten áldja

tervemet egy oly férfinak megírni, kinek eléggé

férfi

történetesen épen az atyám volt,

atyához

sem

perczig

ilíik

—

késett

a

veszedelmes

pokoli

csodá-

ritka tulajki

—

mint

hírvétel után

örvénybe

sülyedcnd

egy fia

raegmentéséve rohanni. S istentelen szándékomtól csak-

ugyan

eltérítettek

múlva

is

sátorának egyéb

Mind

atyai

meglátszottak

.

melyek még hetek hátamon és lelkem poí-

tanácsai, .

.

r'^^szén.

e történetek keresztülhuzódtak

emlékezetemen,

;

UH

rajtok-

185

Aszód utczáíntk sarán húzatott kereszmeJy mély, mint itt keletkezett clá szerelmem volt. Utam Aszódtól Kassáig szót sem érdemel.

mialatt szekerünk tül,

Miskolczig már voltam, azon

túl

még nem,

s

igy

Kassa volt az els hely, mely kíváncsiságomat igényié, lítazásora haimadik napján estefelé végre megláttam a

mely

kassai góth templomot,

a város

közepén ugy

mint valami óriás barát sötét csuklyában.

Semmi

szép, igen szép halott.

A

gyorsszekér

pesti

másik

viszi

tájban értünk, s

igy

az

éjrt

gyalázatosabb radni.

hogy igen

áll,

a város

élet benne.

csak Kassáig jár

embert Eperjesig. Kassára

?.z

Maga ;

onnan egy

u[^y

uzsonna-

másnap indult, töltém. Gyalázatos fogadónak leg-

az eperjesi szekér csak

s

ott

szobájába esvén, resteltem otthon ma-

Különben az is csalt kifelé, már többektl hallottam — Kassán

Bejártán^ a várcst.

—

a rniní

-

sok szép leány van,

örömeí?t fáradok, cselédet

sem

nak czimerúi

De

s

ezek látásáért én mindig

biz én egyetlen

láttam, kivévén azokat, iir.itt-amott a

remekek, hogy Pestre

is

egy szép fehér-

melyek föstve vau-

boltok elébe;

már ezek oly

be'llenének, ha a váczi-utczába

nem is, de a váczi-utra bizonynyal. Bevetdtem a színházba is, hol német komédiások remekeltek a kontárkodásban. Én játszottam haícdmagammal Ozorán, Czeczén, Szilas-Balháson, SárBogárdon

stb.,

de soha sem nyaggattuk így halálra

a

mvészetet, mint ezek. Oh, városa Kassának! vagyon a te

környékedben bsége az erdségnek, melynek

fáin

teremnek ágak, különösen alkalmatosak furkósbotokra

még sem használod ezen

ágakat

fegyverekül, hogy velük kiugrasd falaid közül a

mvé-

és te városa Kassának,

szetnek ezen halálos ellenségeit

;

oh nem,

te ezt

nem

yn

186

teszed,

st inkább

lakóid

a

rajzok

—

fuldokolva

tengerében

csdülnek mindkét nembeli a gyönyör hallgatják

seregestül

5pectacuJumokra,

—

s

ordításokat

irgalmatlan

az

és hebegéseket; és ha elérzékenyülésre kerül a dolog, tshát elérzékenyülnek szende lelk leányaid és el-

érzékefivülve a

omlanak azon bajnok

Kora

hajnal

hogy másnap az

volt,

Egymagam

szekérre ültem.

De nekem

tásom volt ha

kik

ifjak ka:^jaíba,

XIX. század rettegésére katonásdit játszanak. eperjesi gyors-

utaztam, mi már régi óhaj-

mindig akkor ad kanalat,

a sors

levesem nincs, és viszont. Kényelmemet nem hasz-

nálhattam, mert a hideg miatt a szekér egyik zugában

zsugorogtam.

szivemben

—

Hvös,

komor

ködös,

Kassa

emléke,

volt a reggel, mint

magyar szót

hol

alig

hallottam.

Eperjesen

Frigyeshez

Kerényi

szállottam,

nála

s

tölték egy hónapot.

Szerencsés szerint

egy ficzkó világát

élheti

kénye-kedve

ez a Kerényi,

könnyen

s

pamlagán

fütyölhet,

heverészve, ha bizonyos urak rákiáltják az anathemát,

nem költ. Tompa is Eperjesen

hogy

bankó szavai

forintért.

Miska

idk

Kétszáz

rád illenek nagy druszád

viharos járása fölötted

hogy velem egy

vigasztaljon bajtárs,

születtél,

én

!

:

((Megnehezült az

De

Nevelsködött.

volt.

pajtás

édes,

taszított

kis

de

különbséggel

—

te

a

sorsnak mostoha,

kitagadott gyermeke vagyok.

magától

a

sors,

én

pedig

Téged

Í5

neheztel rám.

el-

elpártoltam tle,

mert függeni senkitl nem akartam, nem akarok így tán méltán

lí

csillag alatt

De semmi

!

.

.

.

s

szt olvastam

én egy régi magyar játékszini zsebkönyvben, hogy

líU rajzok.

I

87

Lesr még id, bár sokára,

A

mikor

a

magyarúJ

Énekl fk homlokáru Borcstyánág kanyarul.

Vagy alkalmazva

id

s

tán

mikor

?

magyarul

Lesz

A

:

Énekl

nem

markába

fiúk

Bankóteljes tárcza

hiill.

Boldog Órákat töltöttem

Nem

említem

"sokára,

Kerényivel és Tompával.

kiknek barátsága örökre édes

a többieket,

emlékezetvé tette ezt az utamat mert annyian vannak, hogy egész lajstrom lenne, ha mindegyik nevét ieirnám. ;

Egy

este a taniiió

zenével tisztelt

fáklyás

ifju>ág

meg.

Megvallom, hogy ez engemet meg nem

Nem

elhizottságb^'l, a világért sem.

Mikor még nyomva sem nak firkáltam mikor még ;

zeti

szinháznál

pamlagokat,

tam

serért, borért,

strázsáltam vagy

legény téli s

statista a

tormás kolbászért

fztem

a

társain, számára, s

mikor

nem-

székeket

a

és

stb.

;

mikor még

kukoriczagombóczokat köz-

mosogattam

a

a

vasedényt oly

káplár «menjcn kendl»-je lehajtott a havat

kihordani a kaszárnyaudv'arból

mi

színpadra

magam-

a pesti

hidegben, hogy a mosogatóruha ujjaimhoz fagyott,

sejtéseim s

voltam

színészek parancsára kocsmába szalad-

a

s

hordtam

s

láttam nevemet, csak

lepett.

meg

is

történt

faagy án, hol

dalamat

:

mindenkor már világos

voltak arról, mi velem egykor történni fog.

—

alám

Megálmodtam

mint de tettem

Manx

derékaljnak

takaróztam, megálmodtam

itt,

az

báró s

rszoba meztelen

— a

az egyik ol-

másikkal

be-

hogy nevet szerzek két

országban, melyet az egész világ kritikusainak ordító

UN

i88

sem

csordájt

tek

.

.

.

merre c^ak jártam,

És én csak

figyelmére

öleitek, szeret-

mondom nemzetemnek, mely hogy figyelme nem lesz eltéko-

azt

méltatott,

——

1

Ha

nem, s6t hamarább, gyorsabban,

.

bár gázoltatásomra mindent elkövetnek a kritika

.

hsei. zolva

.

A

mint gondoltam.

megsemmisíteni. És álmom

képes

lesz

lassanként

teljesül

rajzok-

nem volnának

kritikusok

:

a

világon legjobban

utálnám a tejfölös tovmamártást, de így azoké az elsEttl s csak második helyet foglal a tejfölöstorma

ség,

re-szketek,

ha valahova hínak ebédre,

átaljában egész utam közben

m.i

Eperjesen

—

— gyakran megesett.

s

Ezt

csak azért irt^m ide, hogy jsmét Eperjesre térhessek,

valami összefüggéssel.

Vannak házak, melyekbe mihelyt belépek, ugy érzek, otthon volnék vannak ismét, mikben szhogy

mintha

;

sem tudom magam sokkal

is.

Eperjes azok egyike, hol az els pillanatban

ottnon voltam. Tudj'

Eperjes

az

ez

isten,

olví-n

szép,

csínos,

;

kedves város nekem

zajos,

egy

mint

Olyan,

tekintet.

gos

otthonosítani. így vag\'ck a váro-

vidám, barátsá-

életteljes

fiatal

me-

nyecske.

Hát még tájéka Magyarországban nem sok lehet. Kora reggelenként ki-kimentem ? váro> keleti oldalán !

emelked Táborhegyre, tották a

vidékre,

tem, mint

dos

rettegj! Innen néztem szét mely gyönyörködve mutogatta magát elt-

a

tavasr,

tarka

jött

meg

a

vállai

Tiszt?,

idben

föiött a Tátra

új

ruhát ho-

természet anyja, a gon-

és öltöztette meztelen

köntösbe.

bérezek

:

gyermek, kinek édes anyja

Mert ekkor

zott.

hol hajdan Caraffa ágyúi ordi-

martyrvárosra

e

gyermekét szép,

új,

éjszaknyugatról magas

hófedctt csúcsa piroslott

I4h rajzok.

a

els

nap

89

1

borozó aggastyán

sugaraitól, mint valsmi

király homloka.

Egy

órányira Eperjestl szomorkodik Sáros romja,

kis

Rákóczi

egykori

Vo]i?.m

fészke.

Dehogy mu-

rajta.

valami romot megtekinteni, ha csak szerét Gly jól esik ott színom a dics lovagkor levegjét, melyben születnem kellett volna igazság szerint. Én a tollat meglehetsen forgatom, de ugy érzem, nagyobb hivatásom lett volna a kardvi^elésre, mire,

lasztanám

el

ejthetem.

késn

fájdalom

születtem.

Valami nyolczan kerekedtünk

A

látogatni.

hegy

Sáros romjait meg-

föl

a társaságot s össze-

elhagytam

alatt

szedtem m«gam, hogy hamarabb érjek tle, hogy könnyeimet

tottam

én

nem

szeretem, ha más

sírni

vonatkozik J^ rom panasza Lejövet,

mint

a

.^engyel

mindnyájan adtunk neki valamit. ség, hol van

.

.

hit

czim

föl

mert

;

fojthatom

engemet.

E

.

tar.

.

s

várra

versem.

hegyoldalon pihentünk, mellénk

a

sompolygott egy szegény akarta megcsókolni

nem

el

.

fiu. .

.

Tudtuk, mit akar

letérdelt

s

;

lábainkat

Oh, emberiség, sülyedt emberi-

megváltód

?

Átaljában mentül inkább közeledtem a Kárpátokhoz, annál nagyobb szoJ^aságot láttam, s ilyenkor megeresztem képzetem szárnyait és leröpítém lelkemet szülföldem rónáira, hol az emberméltó$ág a legalacsonyabb kunyhóban is magasan t;^rtja büszke fejét. Oh, felföld csak azért emelkednek bérczeid a fel!

hkig, hogy annál inkább szembe tnjék lakóid görnyedezése

?

——

Es ha én az

nem csupán

Eperjesen

ki

-kijártam

a táj kedveért történt;

vagy tán leginkább

azért,

mivel egy

a

Táborhegyre,

hanem

egyrészt,

gyönyör

barna

Uh

190

igazán

hogy

Gyönyör

csen utamba.

leí^nyka

mentem

ritkán

s

;

rajzok.

leányka

volt,

nélkül,

a

alatt

Ilyenkor aztán egymásra

ne találtam volna.

ott

barna

ablaka

el

ismersök volnánk, pedig soha sem szóltunk eg)'mással. S ez pillantottunk

így

ottlétem

tartott

többször

is.

kell lennie,

nak, ha

megy

st

mindennap,

aiatt

álmodott

kétségkivül

támadtak

gondolataim is

mintha régi

napjában

És ha én hajnalban elmentem ablaka

még

mikor

mosolyogtunk,

és

aJatt,

akkor szépséges

:

de szörny prózai embernek

;

kinek 5zápséges gondoLtai

hajnalban valami

gyönyör

nem támad-

leány ablaka alatt

el.

Eperjesrl Lcsére mentem. Kerényi velem utazott. Egész Szepíismegye liatáráig csaknem folyvást emelkedik

az

út,

hegyek

a

szemlátomást növekednek,

a

fenyvesek kezddnek, melyek alant sürek, fölfelé mind-

inkább ritkulnak

tett csak néhány

a

s

éri el

.

.

mintha

.

valami katonák volnának, kik várat ostromolnak.

És

az

eléri

nyiszkónak a

a

ember

neveznek,

a szepesi

és

határt,

az egyik oldalon lejts,

áll

másikon meredek roppant bérez

g\önyör Szepes

melyet Bra-

tetején,

iündérvolgyébe,

honnan

látja

belát

Váralját

s

mellette a puszta várfalakat, melyeknek egykor biboros

termében

Zápolya

született

;

gén egész magamivoltában azt Tátrának neveznek utazó költ, akkor

sem

szól,

nem

;

mindezt

pedig

látni

a kis

a láthatár

vakandturást, mit

az utazó, és ha az

látja

mondván:.. némán bámul

fölkiált,

szólhat,

vé-

.

;

nem, semmit ha pedig az

utazó kritikus, akkor föllelkesüi szivének kilencz-tized része, s azt

Egyik folyton

mormogja

lovunk

fogai

patkója

meredtek szemeim

közt

leesett

;

:

meglehets míg

!

azt fölütötték,

a Kárpátokra, ez

egymásra

!

Uli taj'zok-

hányt ki

megpillantja,

kem

lelkem, mint a

hogy gondviselje nem

permek,

figyel rá,

lel-

elsuhant észrevétlenül messzire, messzire, oda, hol

hegyek,

nincsenek

Duna omlik ményei,

keresnék,

is

alig vannak,

hol a

mint Vörösmarty hskölte-

nyúlnak

puszták

hol

melynek

halmok

hol

méltóságosan,

végét

világ

a

De

pyramisra.

millió

191

hol

tetején a napn-^.k

a

el,

hosszan, mintha a

látkör egy óriás palota,

gyémántcsillárja

oldalán

s

délibábok tükrei függenek, mikben kedvtelve szem-

magok?t gulyák

lélik

lelkem

a

alföldre

!

Reggel indultunk

s

ménesek...

és

Kárpátokról,

az

délután értünk Lcsére.

nap tovább akartunk utazni, de

még

postamester

a

—

is

nap hátralev részét

ide,

a

a

szép

a

Még

város minden lova

szántani

vén

ide szállt

én édes hazámba,

volt.

Lcsében

az-

—

Ennélfogva

a

kellé töltenünk,

melyben igen sok fiatal szép leinyzó szivecskéje dobog... de nem a magyar nyelvért, s ezért, bármi szépek, sem méltók, hogy róluk többet szóljak. A melyik leány nekem tetszeni akar, magyar legyen az lelkestül-testestül, különben zsebkendjét sem emelem föl a

földrl, ha leesik

;

de az igaz magyar leányért

.

.

.

oh,

a mit csak hsi elszántság még meg is házasodnám. Másnap jókor reggel Késmárkra értünk, a Kárpátok tövéhez, ^s ess id volt. Egy fikarczot sem lát-

mindent megtennék,

azért

tehet

.

.

.

.

.

.

Kárpátokból. És mégis azt mondják,

hogy Hányszor van az életben, hogy mikor az ember, már szinte ujja hegyével éri az almát, a sors elkapja tle s fügét mutat Déleltt meglátogattam Kerényivel Hunfalvy Pált, hattunk

Tantalus

a

históriája

mese

!

a tanítványaitól általánosan szeretett profcssort

.

.

,

ezt

!

1

Uti rajtok

93

hozom

azért

mert oly ritkaság, mint most nálunk

íöl,

Megnéztük Tököly

a józan és becsületes kritikus.

várát,

melynek még legépebb része a kápolna, bár ebben már hanyatt fordulva hevernek a földön a szentek angyalok

;

is

és

szegények

Délután borozni és sonkázni mentünk egy nyugpénkapitányhoz,

zes

gyorsszekeren,

és

Ezen sonkázás

et

Eperjestl

ki

a

com.pagnienak tulajdonítsa a

— midn

hogy este megtisztelni bennünket -

tanuló ifjúság,

szónokoltuk

classice

sem

tanulták

a

tisztelt

zenével volt szíves

m'nd Kerényi, mind én oly hogy Gaal Ob-

köszönetünkf.r,

el

Simpliciusa ránk

scurides

jött

derék, jóravaló ember.

igen

ki

velünk

idáig

elmondhatta volna

is

ezek

:

vagy Cicerót de oratore.

Quintiliannst

N Igyon resteJtem azt a históriát, hogy csak egy napomat szántam Késmárknak, s akkor sem láthattam es

honnan legjobban láthatni. Azonban szerencsémre másnap reggel korán indultunk ott feküdt még a Tátra egész pompájában, az

miatt a Kárpátokat onnan, a

;

mint valami

léltem

egy

szép

alvó

mzly

takaróját,

darabig

kocsízörgésre

—

.

s

siettem

aztán fölriadt

mintegy

elszégyenülve

.

gem már

— mert

fogom én

nem

!

s

:

.

.

serdk

tán a

burkolta

a szép leány.

Jglóra

—

a szepesi

én azt viszont. Kedves,

Európa

öreg családapát, és

Amerika

megvénült bölcs Európa, szive pedig a hol végetlen

—

foglak én elfelejteni téged.

elfelejteni az

gában két világrész

lehányta

van ott egy család, mely en-

rég kivánt ismerni

patriarchális csa'ád

Nem

a Tátra

Késmárkról

el

í6 város egyikébe

álmában

ki

Gyönyörittasan szem-

mert

.

magát ködppplanába ... Azért

leány,

bájait leplezte.

;

sz

fiatal

ki

ma-

feje a

Amerika,

zöldéinek, az életkedv és rémé-

:

.

Uh nyck erdi egyszer és

nem fogom

;

193 a családanyát, ki

elfelejteni

mint az én anyám ... és

jó,

gyermekeiket,

felejteni

rajzok.

miként

nem

nem fogom

el-

a fának lombjait,

melynek árnyékában oly édesen pihentem. És vannak még többen Jglón, kik czéljokat érték, ha az volt czél-

hogy örökre emlékezetessé tegyék ott mulatásom mi három hétig tartott. Három hetet töltöttem Iglón, melynek lakói és tá-

jok,

idejét,

jéka

egyiránt gyönyörködtettek.

oda

látszanak,

de ottlétem

köd- vagy felhtlenül

köd körülötte

és

zeletbe

vagy

felh

a

s

mikor Iglóról elindultam

volt,

való

?

.

.

.

a

Kárpátokra

szinte nem tudtam mim mikor emberekkel

homályban

alig látszottak a

tetszettek

természet oltára

a

Vissza-visszanéztem

felé.

soha sem álltak

alatt tán

a tömjénfüst.

ködös reggel

Kissé

Rozsnyó

Kárpátok egészen

der-borúban ugy

e

s

;

nekem, mintha volnának

A

.

.

.

.

.

kép-

;

talál-

kozunk, kiket álmunkban láttunk-e vagy csakugyan régi

nem

ismerseink-e,

mert

magas

Végre

tudjuk.

bérezek

határtalan

ellem,

ehüntek

közé

fenyvesei

ju-

tottam.

Szépek azok

a

fényk,

mint

a

a

szell rengeti sö-

melancholikus lombíaikat, mig köztök

tét,

vigan fecsegnek leányka, kit

;

a

madarak

olyanok, mint valami szomorú barna

vigasztalnak,

ki

s

fejrázva

válaszol

bá-

gyadt mosolylyal

—

Nincs vigasztalás számomra!

S ezek közt nyargalnak a kiknek

nénikék

ben

a

szomorú barna leánykák közt mint e pajkos, fürge gyerkczék,

patakok,

gyermeki bánatát.

szive

jobbra-balra, s

Petfi Sándor. IV.

még

föl

nem

Hah, mint vágtatnak mint

hányják

a

fogja szilaj

a

feny-

kedvök-

bukfenczeket 13

a

^^

1^4

hegN^ekrl

hogy

völgyekbe,

a

rajzok

akármely

bajazzónak

becsületére válnék.

És

egy komor, mogorva

lakik a bérczeken

fergeteg

;

ezt

csintalan

a

férfi,

parasztgyerkczék

a

addig

boszantják tréfás fec5>egéseikkel, hogy egyszer türelme

szakadtán fölpattan, utánok rohan

akkor ugyancsak

s

megczibáJja üstökeiket, a habokat.

Van

L

e

fenyvesek

egy

közt

alakú yöígy. Kis-Hnilecz

.

.

els fogadónál, melyet benne bár ezt már

tám

Iglón

tevém

is

kocsmárosnét,

a

kocsmárosnék

;

igen

ki

különös

iránt

kimondhatatlan

vagy hogy

.

találtam,

már

szép

híják.

Az

reggeliztem,

eltte megpillan-

szép

volt,

én szép

s

hajlandósággal

visel-

tetem.

Tovább haladva Rozsnyó felé, szelidül az eddig táj a fényk közé más, világosabb zöld fák elegyednek nem tudom: micsoda fák? mert isten

zordon

;

.

.

.

nélkül való rósz botanicus vagyok

olvasó közönség,

annyi fzfa-

ki

.

.

.

mint

a

magyar

bodzpsípot

és

tart

valami mahagóni fuvolának.

Yeszverésen (egy gömöri faluban) ebédeltem, vagyis

Még

megálltam ebédelni, de semmit sem kaptam.

nyerek sem

Innen Rozsnyó valami egy órajárás.

Egy

szabóinas jutott: --

kapaszkodott kocsim saraglyájába. Eszembe

mikor s

igy Mohácstól Pozsonyig

én gyalogoltam

még hosszabb

utat

is,

—

mily

jól

mellettem elhaladó szekér, vagyis mily

ha

fölvett volna

.

.

.

s

oda

esett,

ha fölvett

jól esett volna,

fölültetém a gyereket.

Ettl tudakoztam meg s

ke-

volt az istenadtáknak.

a legbecsületesebb

fogadót,

A

másodi-

szálltam.

Három

napot valék töltend Rozsnyón.

líN rat'zok

195

kat az Aggtelek

megnézésére használtam, mely ide

a rósz ut miatt

—

—

öt órányira esik.

Rozsnyó völgyben fekszik magas meredek hegyek között, mint

az alamizsna-krajczár

az ut; ha ezt

visz

rozsn^'ói

kerek

völgyet

a hosszú,

valamivel

keskeny

tele öntenek,

s

a

egy

bunkósbot alakulna. Egyébiránt kellemes utazás E völgy egy roppant nemzeti zászló is

óriási

esik

kalapjá-

Pelsczig hosszú, keskeny völgyön

ban. Aggtelek felé

keresztül

a koldus

benne.

egyszersmind

vörös föH, fehér ksziklák, zöld erd.

:

Mindjárt Rozsnyó mellett van Berzéte, hol Erdélyi János oly sok szép dalt

írt.

Én

t

nagyon szeretem.

Berzéte mellett egy kis omladékot pillantván hegyoldalon, kérdem kocsisomtól: mi volt ama

—

A

benne

A

biz,

(felelt

uram, klastrom a kocsis)

volt,

vörösbarátok laktak

hejh, furcsa

;

meg a rom?

egy hely ám

az.

jószág világért sem legel azon a tájon éjfél idején.

minden esztendben bizonyos körül ponyvára; csakhogy bele nem markolhatni, mert egy kakas rzi. Isten ments, hogy valaki oda közeledjék .... a kakas kiásná a Kincs van ott elásva;

nap

kiterítik

a

fal

szemeit.

Ezt meséié kocsisom.

Bámulva kiálték föl: Ejnye 1 Biz ugy ... tévé hozzá amaz. Pelsczön, hol Gömörmegye gylései

— —

—

szivart vettem.

— — —

Majd papírba tekerem, Oh, nem szükség .

De

kérem,

ugy megszáradni

csak .

.

.

.

—

tartatnak,

szólt a boltos.

.

tessék

id'

adni

;

nem fognak

yfi rajzok.

196

Aggtelekre érvén, vezett hivattam

magunkat, elindulánk

látva

radlának

neveznek

A

mellett van.

s

fáklyákkal el-

a barlangba,

ottan,

s

mely

kálvinista rektor

eltt; vezetim meghívására

melyet

mindjárt

a

Bafalu

künn ácsorgott a ház is hozzánk szegdött.

Bementünk.

Oh,

ti

szkkebl emberek,

szabályokat

kerestek és

mindenben örökké

kik

ide és borul-

jertek

állittok,

remeke eltti S mi az a szabály ? semmi más, mint a sánta középszerség mankója. Soká tndtem: mint eredhetett e barlang? És kitaláltam. Mikor a mennyországból kiebrudalták a pártos an-

jatok térdre a szabálytalanság

gyalokat, ásni

itt

kezdték jövendbeli lakásukat,

azonban

;

itt

nem

Képzelhetni, mint fáradtak

a

szegény ördögök e

munkában, izzadságuk még most

keretlen

a poklot,

boldogulván, másfelé fordultak. sí-

csepeg

is

e félig kész pokol oldalairól és tetejérl.

Mint említem,

a falubeli

rektor

végéhez érve, hol

Tán

azért,

sem lehet hogy oda nézzen

Oh

velünk

iárt.

a barlang

Ezt

bels

a látogatók fölkarczolják neveiket.

Bevéstem hát nagy betkkel én

— —

is

embert meglepem, gondoltam,

a fiatal

el

,

igen, felelt

olvasni

is

nevemet.

—

?

kérdezem, csak

és bámuljon. el

lehet

:

Petfi ...

—

de,

irgalmatosságos egekl ezt oly hideg vérrel, oly min-

den

tiszteletérzés,

mondta

ki,

oly

mintha ez

minden

állt

volna

meglepetés ott:

nélkül

Kiribicza Istók

vagy Sujánszky, vagy Badacsonyi vagy nem tudom mi?

A

faluban

van egy könyv, mint más

ken, hova a látogatók beírják magokat.

efféle helye-

Vannak

aztájt

I

:

rajzck-

líti

nevek

a

itt

197

sorok, mik a barlangban támadt

mellett

érzelmeket és gondolatokat akarnák tolmácsolni ....

Oh

jajl

kés

Rozsnyóra egész

Ablakom

.

Nagy

vissza.

küszöbön

.

.

repedeztek

mködének

vala

ha

bele,

.

hogy

rekedt

oly

az egek

nem

torkok

alkalmasint a sok szomjazás szá-

.

.

volt

zaj

a tisztújítás.

állt

alatt is olyat-olyat ordítottak,

volna

a gégéket.

rította ki

Én

értem

este

városban

a

éjjel

nem vagyok

politikus

ból

érdekel

szet

is

s

így a tisztújítás annyi-

leginkább, hogy ez alkalommal a költé-

igénybe

Többek közt imezen

vétetik.

ményt haliám akkor

a

éjjel

költe-

piaczon zengeni

Van még egy garasom, nak adom Vegyen rajta spárgát,

A

;

Akaszsza

Rövid, de fontos

hosszú

kortesek

föl

magát.

.

.... mint ama

ingujjaik

alatt

furkósbot, mit a

hordoztak,

ugy neveztek, hogy Következ nap Rima-Szombatba mentem :

lutheránus szeretni

Majd

meg.

(A másik

kortescsapatot.

—

kinek

lelkészszel,

tanultam

s

mit

elfújja a szél

eszét

Utóiértünk

rozsnyói

a

tisztelni,

egy

szivét

fehértollas

párt zöldágas volt.) a kakastollati

—

kiáltanak

a helységekben a zöld-ágasak az ellenpártiakra.

—

Majd megeszi

válaszoltak ezek.

— — —

Ki éljen? ósy!

Hát

.

.

.

afy?

k

pártfogó.

a cserebogár

a zöld

ágatl

—

!

"Uh rajzok.

jqP

— — — —

... ahy csak k ... ... afy hazafi ósyl

Éljen

Bánom

És

is

én

.

.

.

így haladtak kurjongatások közt muzsikaszóval.

Egy

csárdánál megállottak. Leszállván

egy vén kortesnek ugy szédját.

tetszett,

a kocsikról,

mintha ismerné szom-

—

— ide,

fi..

—

ekkép szólalt meg jer Jer ide, öcsém, hadd morzsoljalak össze s érzékeny ölelkezés .

.

Mi

következett.

hogy

az összemorzsol ást

fenyegetz

a

.

jó

öreg egy érett

össze tudott volna morzsolni, úgy

Gömörön megháltunk. met érdemel

A

:

Itt

a torony s a

kettt

nem hiszem, szlszemet is

illeti,

volt ázva.

el

találtam, mi figyel-

temet.

torony tetején van kereszt, csillag és félhold

.

.

.

que cela? A temet pedig tán páratlan a maga nemében. Oly kimeredek hegyoldalon fekszik, hogy a halottat

qu'est-ce

vált

sáros

megriad

idben

a

—

—

kötéllel

kell

fölhúzni.

trombitája, ezek

föltámadás

a

No, ha

szegények

borzasztó salto mortalct fognak csinálni, mieltt rendeltetésök helyére jutnának.

A

fogadóban,

szité a falat

zött ez volt

—

a

háltam,

hol

egy lcsei színlap

alkalmasint kép helyett.

benne: a:Magyar szinészek

di-

Többek kö-

által *^->^ igaz-

alatt mai napon (alá nyomatott ebben az Tisztújítás esztendben) adatik parcnthesisben

gatása

:

—

:

alatta

:

restauratio.

—

Eredeti vigjáték 4 felvonásban.

Nagy Ignácz a tudóstársaság költségén.)) No láml azt nem is tudtam, hogy iratnak színmvek a

Irta

tudóstársaság költségén.

rajzok

Zíti

10

És most haJadék

nélkül menjünk Rima-Szombatba, nemesség is begyül nemsokára. De addig még ugorhatunk egyet Pestig.

Kova

a

.

.

.

Pesten october lo-kén 1844-ben nagy dolog ment

nem fognak

emlííetlen

nemz. színházban

Szigligeti

végbe, mit a világtörténet- írók

hagyni

.

.

játszottam

.

a

Gémesy nótáriust. Azt beszélik, hogy megbuktam benne ... de ez nem igaz, mert .... én nem hiszem. S ez azt tartom, elég ok

Szökött

a

k^toná]2Lh2t.n

roszindulatu

föntebbi

hogy e helyett

igaz,

asszony)\ ezt a

szokott

mondani

vlegényí),

diadalérzettel

töttem

h^nem

Lendvay,

a

a bort.

,

és

mindennem

—

Ebbl

meglehets

Komlóba.

a

H.

is

játék után egész

s

;

kö-

Itt

két gömöri

fiatal

hanem

a fe-

igen jó

ki

kis-

(íjulcsa

pedig

ki

borozás közben

lesége szebb még, mint

ég ugy áraszsza

hogy:

meny-

a

ennél bolondabbakat

nem buktam meg mentem vacsorára

emberrel, Sz. Lajossal, a

magába

kisasszony

:

barátságot

Az

megczáfolására.

állítás

djulcsa

mondani,

találtam

asszony

színész. Szóval

:

fiú,

Jancsival,

áldását,

mint

a kire az

árasztja

az egész históriából pedig,

azt akarom kihozni, hogy Rima-Szombatba érelször is eme két barátomat iparkodtam megtalálni. És csakugyan akadtam a megyeház eltt egy

urak,

vén,

ismers arczra

—

Egy

a sok

idegen között.

kérem ....

szóra

—

szólítám

meg,

t

félrevezetve.

— — — — —

Tessék.

Hogy

híják önt?

H. János

.

.

.

Hát hisz* ugy ismerjük egymást, én Petfi Te vagy, pajtás? most ismerlek.

....

2

00

llti

—

rajzok'

KüJönbcn nem csoda, ha

tünk egymásra; ködös

tünk

id

nem

mingyárt

ismer-

mikor megismerked-

volt,

stb.

Nagyon igen

sajnálnám, ha mindez

Én

eltt.

olvasó

nyájas

esemény,

fontos

R.-Szombatban létem

érdektelen volna

H. barátom

miután

mi

alatt szállással,

a

elttem

mert

elbeszéltem,

látott

nem

el

csekélyis

meg

vannak rakva vendégekkel. H. barátom házánál

tet-

ség tisztújítás idejében, mikor a galambházak

tem

véletlenül

heti

ki

egy nevezetes fölfedezést mint kerülaz ember azt a kellemetlenséget, hogy haja :

bepelyhesedjék ?

A

puszta földön kellé hálni.

Egy

éjjel,

késn

megnépesedve

hátra, mint a földre

jutalmazva,

érvén szállásomra, minden ágyat

találtam,

hogy

nem maradt egyéb

igy

s

fekünnöm, mi annyiban meg

ama nagy

azáltal

lett

fölfedezésre

ju-

tottam.

Egyébiránt a következett tartottam,

nehogy

fölfedezni.

A

ismét

fölfedezések

éjjel

hazafelé

idején

jó

kénytelen

legyek

nem magyarnak

valamit

valók

.

.

.

bajlódjanak ezzel más nemzetek.

Az

egész tisztújítás

Kár, hogy

ess id

renddel

példás

ment végbe.

volt.

Esett az es, a mit én egyébiránt csak akkor vet-

tem

észre,

pén, a hol

széls

ház

hölgy

mikor már sarat gázoltam a piacz közeálltam egész déleltt

ablakaiból

szemeit

hölgyek

bámultam,

mert

a

megye-

néztek alá

s

én egy

.

.

.

melyekbl

oly

tiszta

ég

mosolygott.

Másnap nak

.

.

.

kineveztettem

Isten és

és

fölesküdtem

táblabiró-

Gömörmegye kegyelmébl.

!

UH

Már

aoi

rajzok.

nagy mehetnékem vala

hálátlan valék

megunni

dásom, sehol

a világon

Minden

ves Pesten!

messzebb

.

elég

pedig csak ott van mara-

máshol, csak a szép, a ked-

lépésem, mely ez útban messzebb,

egy-egy kötéllé

Pestrl,

vitt

.

.

Pestre, melyet

vált,

mely

visszahúzott, hatalmasan. És mi vonz engemet ugy oda?

Mi? Minden!

azok a jó pajtások, a vidám, zajos egy szomorú, csendes sírhalom. Rima-Szombatból tehát mentem volna egyenest

pajtások

s

és

—

de több rendbeli

Pestre,

meghívásra

kitértem

még

Kisfaludra és Várgedébe a egy pár közeles faluba füstös szobájú Adorján Bódi s a lángszakáliu Kubinyi :

Rudihoz.

És meg nem bántam. Pompás napokat töltöttem Várgedén .... de nem is mondom ezután, hol hogy töltöttem idmet

azt .

.

.

mindenütt, a hol csak megfordultam, a legjobban.

méltó

Említésre

gában

az

foglalja

Kubinyi R. könyvtára, mely angol,

remekeit

franczia,

német,

ma-

olasz,

s

csaknem az egész ma-

spanyol irodalom gyar irodalmat. Csak aztán sok ilyen jóravaló ember s

volna hazánkban, mint K. R.

Várgedérl két kirándulást tettem, Losonczra és a somoski várromokra. Losonczra menvén Várgedérl az ut Füleken visz keresztül, hol szinte romokban fekszik az egykor nede kivezetes vár. Természetes, hogy összejártam mondhatatlan har£.g fogott el, midn láttam, hogy a romokat lehordják az utczákat tölteni .... hogy a mely köveken seink szent vére szárad, azokon rrost

salgói és

;

tapodjanak

.

.

.

:

aoi

yti rajzok-

Fülek sokáig volt abból

a

Ha

török kezében.

a borból kellett volna inniok,

n?ponként

melyet

én

itt

a

kocsmában ittam: fogadom, száz év\'el elbb szabadult volna meg tlök Fülek. Fülektl aztán Losonczig semmi nevezetest nem ér az ember, az utat kivéve. Ez az él embert halálra s a holtat életre rázza. Én meghaltam s föltámadtam rajta valami hatszor.

Losonczon ekkoriban csak egy napot töltöttem. Ezalatt megnéztem Gácson a várat s a posztógyárt. Az utóbbi szemlélésében jobban gyönyörködnék tán idegen, ha

az

mely

nem volna meg

a tobák, fricska stb.

testének

azon része,

kedveért teremtetett.

A

vár,

melyet a Forgách grófok birnak, nem igen ó körülbelül a tizenhetedik században épülhetett. Bejártam néhány íeremét, melyek közül leginkább vonta ma:

gára figyelmemet

pek

egyikétl

az, hol

alig

a

családképek vannak.

tudtam

elválni.

Egy hölgy

E

ké-

volt

szép, fiatal és tébolyodott.

Épen

delet

harangoztak,

mikor

e

kirándulásból

visszatértem Losonczra, hol az én kedvemért készült

roppant ebéd várt egy roppant magyar embernél. Másnap visszavitt S. A. barátom (ki ide is hozott) Várgedére, ugyanazon az utón, melyet már volt egyszer szerencsém passirozni.

Füleken megálltunk a kovács eltt, mert egy lovat Én még most is igen szeretem a

patkoltatni kellett.

kovácsmhelyeket; gyermekkoromban kovács akartam lenni. S nem lett volna-e jobb? most piszkos kezekkel verném a v?sat, a helyett, hogy engem vernek piszkos kritikusok.

Várgcdérl

—

az

es

miatt néhány napi várakozás

UH

203

rajzok.

második kirándulást tettük többen Vecseklre, (egy barkó faluba). Útba esik Hajnácské most már nem is rom, mert tulajdonosa ledöntette végkép. Innen egy negyednyire van fürd és savanyúvíz, mely egészen olyan, mint a parádi, csak gyön-

Után

a

.

.

gébb egy

Mig

kissé.

másoktól

s

uzsonnáztunk

gyönyör

czigánybandája

Csermák

itt

—

melyet most elször hallottam

Hogyne! nap

az ég

is

derült-borult

es

másfell

sütött,

esett

.

Lavotta,

—

megragadt

különösen

s

;

Csomai Jóska

:

húzott

nótákat

.

a karancsaljai nóta.

hallatára ...

egyfell

szóval,

magyar

.

.

a

magyar vigalom megtestesülése Vecsekln megháltunk s másnap korán reggel indula Medvetunk Somoskre, a Mátra egyik ágán volt.

nóta,

—

—

sen

keresztül.

Somosk nem

nagy vár

volt,

nem

nagy hegyen

is

bámultam építését, mely gyönyör öt-hathét-szög kövekbl van. Oldalában elszórva hevernek a hascnnev falu házai, melynek lakói csaknem idy!-

fekszik ... de

likus

—

gadjon

el.

A

jó

hogy

moski nek,

ki

evett,

édes

és aludt

hogy pénzt

rávenni,

s

fo-

emberek!

mikor

várból

bennünket

hitt

tartott

jól

birtuk

Ide Salgó egy órányira ban,

mint lejöttünk a várról e

házához

—

fölszólítatlanul

Nagynehezen

tejjel.

A

egy parasztasszony

faluba, ott

még.

élnek

életet

esik.

Saigon

a

oda lttek

a

épen

a

Azt beszélték e

török

volt,

magyarok,

kanaíat

ltték

s

ki

falu-

innen a so-

egy török-

kezébl

mire a pogányok nyakrafre elinaltak Salgóról

s

.

.

.

mai

napig sem tértek vissza. Hol van oly merész képze-

let költ, mint a nép? Jó, hogy vezett fogadtunk

Somoskrl

Salgóra,

;

^^' mjzok-

104

mert tán

oda

sem

föl

Környékezi

építeni.

tölgy

egyéb

s

Oly rcndrült volt

találtunk volna e várra

helyen fekszik, hogy

kivüJi

rengeteg

A

fákból.

gondolatnak

hegy

is

erd

teteje

bükk, cser,

óriási

gránit-

melynek most már kevés legmagasb fal mintegy két öles.

szikla s e fölött állott a vár,

maradványa van. A nem volt Magyarországban

Talán

szomszédja

volna

lett

a

élvezeteivel, és jól

mint

csillagoknak,

mérföldeken, lelkem századokon értünk

mely oly közel

legfels csúcsán

Sokáig ültem romjainak Estefelé

vár,

vissza

túl

Salgó.

tekintetem

;

barangolt

Vecseklre,

eltelve

nap

a

kiéhezve, minek orvossága egyéb-

Kubinyi bennünket Vecsekln minek ismét az a emberségébl rósz következése lett, hogy igen jól laktam s ennéliránt

készen

Rudi

szakácsának

várt

.

.

.

;

fogva gyötrelmes álmaim valának.

A

mint vissza Várgedére mentünk, figyelemre sem

méltattam Hajnácskt, pedig mig Salgót

nem gyztem bámulni

a

meredek,

nem

láttam,

czukorsüvegalaku

bérczet, hol a vár volt.

Az magát volna,

Fülektl Losonczig sokkal mélyebben véste emlékezetembe, semhogy már is elfeledtem ennélfogva most Rima-Szombaton keresztül

ut

mentem Losonczrs

Rima-Szombat csinos kis város fogadó benne ugy veszi ki magát, (hogy magyarosan szóljak) mint mikor a kis unoka fölteszi nagyfej ör:gapja pápaszemét. A város alatt foly a Rima vize, melyben ugy megfürödtem, hogy majd belefúltam. Nem nagy a viz, hanem de az

a

két

épen malom tül

akarván

mégis bor

roppant

alatt esett a

csapni,

lett

volna,

a

fürdés, hol egyenest keresz-

habok de vizbe

alá

Ha

sodortattam.

fúlni ... secatura

1

—

;

:

to$

Ufi rajtok

Hajdan

a

költi

szép

csak

világban

passió lehetett

nymphák karjai között de most már oly prózai a világ, hogy a szép zengnymphák és sirének rút, néma halakká és zetes rákokká változtak piha E mesébl az a tanulság, hogy szép, a ki jól tud úszni, a mivel én sokkal így meghalni ... a sírének és

.

.

kisebb mértékben versiró-collegám,

!

.

dicsekedhetem,

sem fúlnak bele Losonczon egy hetet iszom

világ

mint

magyar

sok

vizenys

tengernyi

kik

verseikbe

Dicsséges

tölték.

volt!... egyébiránt

eszem-

élvezetek

szellemi

sem szkölködtem; mert Losonczon sok lelkes leányka van. Azt is hireszalig értem oda hogy házasodom, s hogy teiték, de kit veszek el, mi rám nézve igen is hizelg volt mindazáltal e hírt csak mende-mondának vagyok kénymegnyugtatására mindazon höltelen nyilatkoztatni nélkül

barátom és sok kedves

—

—

;

.

.

.

gyeinek^ kik érettem

relembl várva

földi

tán

boldogságukat.

Losoncz igen mulatságos gyakran verekedik. fiúk

az idén

1

egy csizmadia-legényt! Béke

És Losoncz egyébként fürdjét,

említve

van

is

ifjú

bajnokai

!

Nem

mulatságos városka.

egy

itt

agyonvertek

is

hamvaira! ... és boros-

homlokaitokra, hazámnak

ti

deákság

város ... a

kis

Hs

tyán a

epednek, viszonsze-

titkon

úriember,

ki

ha

az

utczán mutatkozik, az egész város gyerkczei fütyölni

kezdenek. utczába.

Az

E

Az

hajborzasztó

zene

egész história, ha

említett

úriember

kiséri

jól

több

t

utczából-

értesültem ez

gyönyörséget

borban, mint a vizben. Egyszer,

midn

maga után

...

a

volna ilyetén

berúgott állapotban, megállott közel egy kutyához füttyeivel csalogatta

lei

de a kutya

s

azt

meg sem

:

;

:

so6

Ufi rajzok

mozdult, mert hiányában vala a mozdulás egy mellzhetetlen kellékének

szemmellátó tanuja

E

az életnek.

:

hinc

s

volt,

történetnek valaki

illa^

füttyölések.

Losonczon van egy öreg funerator, kire a város egyetemes fiatal sarjadéka azt szokta kiabálni, hogy: Szinte

—

Kuvik, kuvik

Ez

szegény öreg Váczról származott Losonczra.

a

Ama

I

t

zték

kiabálások

elbbi lakhelyérl. És jövendje fell, s a mint

ide

megérkezett szép álmaival

ekkép idvezelteték

a városba lépé,

—

Kuvik, kuvik

I

És a jámbor aggastyán békén tr, mígnem türelme megszakad ekkor a gyerek után lódul és hajigál ;

utánok

tégladarabokat ... de

gyors

tik

energiával

replicáznak

a

gyerekek

a

iramodnak

egyet

inaikat,

s

tégladarabokra,

megfeszí-

kétszerezett

ordítván

s

üvölívén

—

Kuvik, kuvik!

Losonczról

sem

baj

czon

ért,

felejtvén,

majd félórányi hozta

a

másét,

s

érte a kocsist

mentemben semmi köpönyegemet Losonvissza kellé küldenem

járásról;

kocsis visszafutott s el-

Balassa-Gyarmatra kivévén,

hogy

köpönyeget, de így

magamnak

útnak indultunk,

s

—

a

a

nem

az

enyémet, hanem

visszalóduinom.

kellc

a

Végre

mentünk most már csakugyan min-

den szerencsétlenség nélkül csak útitársam köpenyege s a kocsinak egy lcse veszett el. A köpenyeg megkerült, a lcs nem, minek azon kellemes idtöltést köszönhetem, hogy folyvást oda kellc vigyáznom .

nem

.

.

esik-e ki a kerék?

Uiba

esett

Ladány helység, hol

a

legszebb paraszt-

«07

rajzok.

lífi

Ha megházasodom, onnan feleségem számára. No! már csak

fejkötket láttam életemben.

hozatok fejkötket

megkérhetne is hogy vegyem el t.

A

nagy éjfél

ról,

holdas

hség

kés

miatt

volt.

Az

délután indulván Losoncz-

város

a

bgszó s az ivók egy-egy vásár volt. A vásár legkedvesebb és

mindazon hely

embert láthatok. Én

vagyok

némaság

heged-

hallatszott

kurjantása

.

.

másnap

.

látványaim egyike...

minél több meleg barátja

és alkalom, hol

természetnek

a

de

hiába,

egy

stb.

mégis

sokkal

;

embert

csillagos,

tehát

fölött

kocsmából

egypár

csak

átaljában

leányka,

egész város fölött némaság lengett

(mondaná Sujánszky), lengett,

valami

mire Gyarmatra értünk. Szép

lett,

éj

elbb

minél

ezért

is

hölgyet, egy részeg nagyobb gyönyörséggel

szép

szemlélek, mint akárnii tájat.

Gyarmaton megnézvén az igen szép megyeházat, s

most épül roppant börtönt

a

elindultam

fordulván,

molnár

volt, ki

Váczra.

hozott

lisztet

a

a vásárban

s

egyet

Kocsisom egy vásárra

.

.

.

váczi

elmés

ötle-

igen mulattatott.

teivel

A

mondám

mint felültünk,

hogy kemény

neki,

lesz

az ülése.

—

Annál jobban fog

Aztán

rázni.

—

felelt

theologiáról

s

.

beszéltünk ... mi

hogy elfeledtem beszédeinket, mik

kár!

ban

politikáról

s

theclogiában

kétségkívül

új

a

politiká-

epochát

alkot-

tak volna.

Rétságon ebédeltem egy

elbb egyike az

ért

oda nálam

volt,

s

melyek els

emberbe magok

ifjú

férfiúval, ki

valamivel

kinek az arcza az olyanoknak

iránt.

látásra

vonzalmat

öntenek

Alig váltottunk néhány szót

!

:

ao8

s

rajzok

14ti

ismerk

régi

Nevét kérdérru Megmondta

levénk.

s

folytatá

—

Én nem is kérdezem nemde?

ön

ki

:

?

mert tudom

;

Ön

Petfi,

— —

Jgcn,

honnan tudja?

s

Ki ne ismerné önt

Igaza van,

magam,

ne

ismerne

nem

élnek

ki

Talán

érzettel.

gondolám ön-

1

mint

firkáim,

én

sem élnek; meglehet, hogy még

addig

tán

engem tovább

életemben elhangzik nevem, mintha soha nem zengett

engem háborítani nem fog. elég lesz nekem akkor annak tudata, hogy volt id, mikor azt mondhattam: ki ne ismerne engem! szép ám, csak

volna ... de ez

egy olvasó közönség figyelmét, s hogy én ezt megnyertem, boldogabbá tesz vcgórámon, mintha kortársaimtól meg nem értve, de oly reménynyel pillanatra

is

birni

halnék meg, hogy örök élet leszek az utókor ajkain.

A

vexák

legkárhozatosabb

Váczra

hogy

siet,

érjen,

a

s

gzösön még

a

gzös

perczczel

öt-hat

onnan, mint az ember ott terem Így jártam. ott

ment

értem,

a

A

mi:

.

ember

nap

Pestre

az

elébb

indul

el

.

hegyrl leereszkedtem,

a váczi

t

.

az

ha

egyike,

gzös épen alattam, s mi*-e a városba denique Váczon kellett gzös már ... oh a

—

!

az éjt töltenem.

És

ez kínos

éj

volt!

Valami kisértet bolygatott. alak,

de

tudtam

minden tagja

meg

:

ki

Azon

volt ?

háltam, van a szinpad kisértet

kétségkivfil

szelleme

vala.

;

az

.

.

nagyszer, méltóságos

Összezúzva.

.

.

.

az

itt

Másnap

fogadóban,

elttem agyonvert

reggel

melyben

megjelent

éji

színmvészet

Kft rajzok^

Nem a

209

gzösre, megfogadtam melyek korán reggel elég gyorsan

akarván estig várni a

fogadós

lovait,

ragadtak a már annyira

óhajtott

Pest

felé,

de még-

volna. sem oly gyorsan, hogy Hánykodásomhan egy verset vágtam: «ldvezlet Pest-

ne

hezi!>

...

A

ki

íudni akarja

tem Pestbe, olvassa ezt

Petfi Sándor. lY

:

nyugtalankodtam

milyen

a verset.

érzelmekkel lép-

UTI

LEVELEK

KERÉNYI FRIGYESHEZ. (1847.)

].

Pest, május 9.

Kedves barátom, fogsz kapni tlem, ígértem,

tlem

hogy

levelet,

írni

levelet kapsz s illetleg leveleket s

azon egyszer okból, mert nem

fogok

Csak az ne várjon

neked.

kinek megigérem, mert bizonyos lehet

benne, hogy oly hiába

fogja várni,

mint a czinkotai

bakter az angol koronát. Irnivalóm, ugy elég,

1847.

mert utazni

fogok

;

érdekesen

hiszem, lesz

irom-e

le

majd

utamat vagy nem, ez más kérdés, vagyis ez a kérdés, Iparkodni

fogok

legalább,

hogy

a nélkül

is

unalmas

magányodat leveleimmel még unalmasabbá ne Nagyon jól tudom én azt, oh barátom, hogy a világon minden unalmas dolog unalmas, de legunalmasabb az unalmas levél. A napokban indulok Szatmár felé, hol egy pár ölel kar s talán egy pár ólmosbot vár. A mint haJlom dühödnek az illetk JVúfgy \árolyban czim versemért; nagyon sajnálom, de kimondhatatlanul örülök rajta, mert hisz épen az volt szándékom, hogy oldalba verjem ket, a mint érdemlik megvallom, jobb falusi

tegyem.

.

.

.

tevelek

lííi

1

szerettem volna

fbe

nyen kong

nem akartam nagy

én

s

ben fenyegetz

zajt ütni.

ólmosbotjaiktól korán

Olvastad, mit

.

.

.

Külön-

sem reszketek

dOh

ugy, mintha amaz ölel karokra gondolok. relem, lelkem szép üdvessége

sze-

!»

felled a Szépirodalmi Szemle

ir

i

hordó ször-

de az üres

verni,

1

?

ha

nem érdemes rá, Vagy olvasd el bátran, nem

eddig nem olvastad, ezután se bántsd

;

hogy véredet rontsd vele. hiszem, hogy olyan ostobaság egy kimondja

Catcgorice

háborítana.

vagy költ,

s ilyet

föl-

is

nem

hogy

merni mondani felled a legsvilá-

vagy

gibb ostobaság

pillanatra rólad,

malitia

amazt

;

megbocsátom,

emezt a legnagyobb megvetéssel elhallgatom, hanem azon állítás egyszersmind szemtelenség is, ezt meg

nem bocsátom senkinek

és

d nem tröm

senkitl

.

.

.

már olyan nagyban zi azt a mesterséget, hogy az ember benne, mint páratlan rita

Hondert

kivéve, ez

kaságban gyönyörködik. Sz a el

az

ördög

a

Honder

... de vigye

Hondert, mi közöm hozzá?

a

Szem-

léhez térek vissza. Igen, a Szemlének felledi ítélete

szemtelenség, mert szerkesztje

s

egyik-

másik

gozótársa szinte írogattak hajdanában verseket,

ket

dolbi-

s

közvéleménynek egy rád lefelé mennyhogy hangocskája sem oly magasra, döröghessenek. Hanem hiszen hadd üssék a nagyzony-bizony nem

dobot

Te

minél inkább

!

a

annál hamarabb lyukad

ütik,

pedig, barátom, légy nyugodt,

verseket

vagy

mjg

állította

a

a

,

mint

a

Ganovszky

cscselék azt

Tanni

s

irj

hagyományainak

Pálhoz kiáltja

ki.

olyan

olvasásakor

s vagy számos egyebek költ, rád, hogy nem vagy ;

s homlokodat Kedves gyermek!^)

addig a múzsa lehajlik hozzád egébl, megcsókolván, ezt mondja:

több

«

.

a

I

Uti ifvgífk

a

)].

Füzes-Ábcny, mnjus

Tennap délután

holmimat

vitte szállásomról

1847

13.

Fe-

a

jérhajó fogadóba Ignácz barátom és illetleg szolgám.

Ignácz oly jeles és tiszteletre méltó

esném,

btinbe

ségsértési

ha

Különösen kiemelend benne, hogy

sem

soha

—

korán föllépett

jó

Az

hasznos

fogadóban töltém.

éjét a

égre

az

a piros hajnal

be-

s

egy piszkos pinczér szobámba, tudtomra adni,

lépett

hogy

hazának.

csal,

pénze

ha

Egyébiránt hivatalában pontos és igy

nincs.

polgára a

föl-

hagynám.

és mindig józan,

ha nincs alkalma csalnia

Ma

hogy

férfiú,

említetlenül

Egy óranegyed múlva

készüljek.

a szekérre.

zendk

föltelepedtem

Útitársaim már fönn ültek,

követke-

a

s

egy borkeresked zsidó, egy erdélyi szász kalmár, egy lengyel katonatiszt, s egy tót születés pápista pap, csinos, fiatal húgával Gyönyör kom:

.

pánia! gondolám kedvetlenül, a

.

.

mint

végig

útitársaimon, s kivált miután tapasztalam,

tök csak egyetlen egy tud

egy is épen a pap, Alidon átrobogtunk az kerepes! úton, kas,

magyarul,

uri

még csendes

is

fáj

bele.

utczák és ez roszul

hatvani

és

a

köz-

egyetlen

utczán

volt Pest, ez óriási

melyben naponta oly nagy

az ég füle

ez

s

tekintek

hogy

s

a

méh-

dongás, hogy talán

Üresek, hallgatagok voltak az

nekem.

esett

Nem

tudom,

ugy

van-e más vele? de rám nézve nincs kellemetlenebb,

mint

temetben vagy romok

rosban

a csend.

némaságot, hanem mind

Azok

a

közt

a lárma s

Én kedvelem mind a

kettt

zárt ajtajú és ablakú házak

a a

zajt,

maga

olyanok,

nagyvá-

mind

a

helyén.

mint

a

Uh

embergylöl

rideg,

vagy

csuktak,

melyek

szivek,

—

csendes volt Pest,

midn

üres és

mit álmodhatik, kü-

ki

azok,

s

Alutt a város és

kijöttünk.

is

érzeményt,

Mint mondám,

Azon gondolkodtam,

lövöscn az irók, vagy

magokba

vagy

minden

kirekesztettek

ezektl ments meg uraml álmodott.

a»3

levelek

kik

Íróknak

tartják

magokat. Hazucha kétségkívül azt álmodta, hogy valami Zerfíy nev bécsi suszterpúb megajándékozta egy hajszállal Lessing parókájából, s boldog volt; Petrichevich Horváth Lázár azt álmodta,

hogy

X.

asztalára tányérokat hord,

volt;

Császár

boldog

s

Ferencz azt álmodta, hogy széna helyett szer babért eszik,

s

boldog

volt

stb.

gróf

most egy

Nem

stb.

ér-

demlik ugyan, de isten neki, legyenek boldogok! Fél óra alatt a Rákoson jártunk, hoJ hajdan országgyléseket tartottunk és királyokat választottunk.

Eszembe

jutott a

Hunyadi Mátyás, nyolcz évvel tista

itt

voltam

peng

melyet ezeltt

forint,

gyalogoltomban találtam,

magyar színháznál.

a pesti

oh Hunyadi,

Miháiy és az ifju négy száz esztendvel

Szilágyi

kik ezeltt

tizennégy

jártak, s a

itt

vén

oh

tizennégy

peng

mikor

Oh

forint

sta-

Szilágyi, .

.

.

dics

emlékek.

Mingyárt res

kántor

a s

Rákos mellett esik Czinkota, hol a híegyik nagyapám szendereg az úrban.

Egyiket sem ismertem ugyan, hanem vaikra.

Kerepesen

Gödöllt

túl

leányka lakik, kihez

náltam az alkalmat, mig kat fogtak, leszálltam

nyezve mentem ...

Már

elhagytuk

sok

sok

a

s

a

a

azért,

béke ham-

értük, hol az a

verseket

Írtam.

gyors szekér elé

muh

fogadóba

Gyöngyöst,

tarka s

új

szke Haszlova-

emlékeitl kör-

megreggeliztem.

elhagytuk

Kápolnát,

2

^'' levelek-

14

midn

beszédbe kezdtem

útitársammal

egyik-másik

Addig h^íllgattam, mint Szluha az országgylésen. Most sem szóltam volna, de a mint kiérereszkedni.

tünk

a hevesi rónára,

lázni

a síkot,

mire

tisztelend

gya-

véd

még pedig amúgy Petfi modorában,

szót emelni,

Nem

a? egész illend gorombasággal.

Szeretmet

elkezdte tartottam

úr

kötelességemnek

és a francziákat

és

tehetek

róla.

turóstésztát

a

és

a

Ettl

ne gyalázza senki.

rónaságot fülem hallattára

az

kezdve folyvást disputálunk tisztelend urammal, kit csakhamar kiismertem, hogy primo roppant magyar-

gylöl, secundo roppant aristokrata, tertio roppant szamár. Egyéb szép tulajdonsága nincs. Kés este

A

értünk ide Abonyba, hol az éjét töltjük.

ban csak két szoba van lengyel foglaltuk

el,

;

másikat pedig

a

fogadó-

az egyiket én, a szász és a

tisztelend

úr,

szeretetre méltó húgával. Jó éjszakát, jó mulatást kí-

vánok I 111.

Debreczen, május

Voltál-e

már Debreczenben, barátom?

pusztai várost, vagyis e városi pusztaságot

vagy

sárba akarsz fúladni, csak ide jj,

nyebbcn

czélt érhetsz

de

;

az

orrodat

mert különben, mieltt megfúlnál, a szalonnaszagnak hizott disznó van

miatta. itt

1

hogy csak ugy csörög

Mennyi

karjanak.

húztam

ki

Az

1843

szalonna,

oly

bordája, épen mint

— 44-ikJ

éhezve, fázva,

befogd,

meg

üt

a

csak azért veszik,

vet, tán

legköny-

szellem

Itt,

ha vesznek

telet

e

kövér

egy

a

mennyi sovány, az ideis

köny-

hogy bele szalonnát

betegen

a

ha porba

jól

a

való hires talyigás lovaknak.

1847.

láttad-e ?

itt

guta

mégis

14.

ta-

városban

szegény,

de

líN levetek

2

Ha

Öreg asszonynál, az isten áldja meg.

jó

domat nem ról

Írnám hozzád. Olyan elhagyott

fiu

voltam, kire se isten, se

ügyelt.

világ-

vándorszínész

ember nem nézett, nem Harmadfél évvel utóbb ugyanazon színházban,

szerepemet, harmadfél

nézk

mint beléptem a

gött, s a lelkesedés az

Petfi Sándor!

.

.

nem véve

figyelembe

hol akkor senkitói kis

kis

5

gon-

más

viselte volna, most e levelet a

i

minden szem rajtam

közé,

égiháború hangián

kiáltá

:

a

fügéljen

harmadszor lépek e

ha

Talán,

.

játszottam

mondom,

utóbb,

évvel

nem vesznek észre, mint nem lesz, a ki tudná, hogy

színházba évek múlva, ismét

nem vettek elször, talán itt engem egykor megéljenezett hír

a

jön és megy. Ilyen a világ

:

emhcrt

hírre,

hogy legyen

különösen szeret felejteni

felednie.

kit .

.

.

közönség.

Ilyen a

csak azért emeli az

;

S

magyar

a

nem

azért

fog

az

6

emléke sem fönmaradni.

Füzes-Abonyból, hol alatt

roszlón voltunk, melyet

a

Tisza

mert gyakran kilátogat hozzá, utat.

Most

is

ott

nap

múlt éjét töltém, egy

a

értünk ide Debreczenbe. Napkeltekor

tísztelkedik.

már Po-

különösen

nem

A

resteli

fogadótól

kedvel, a

nagy

jobbra-

melyben nyakig úsznak a fák. mint valami szerencsétien hajótörést szenvedk. A víz közepén nyúlik végig, mint a magyar nadrágon a balra tengert láttunk,

zsinór,

az a nevezetes töltés, melynek oly sok ló kö-

szönheti már,

keblébe

jutott.

idben négy

jó vel a

hogy

—

egy nap

szép

földre a

e

völgyébl Ábrahám

siralom

Hosszasága egész félórányi ugyan, de lovas kocsi alatt

is

—

nyolcz ökör segítségé-

megjárja.

Száraz

tulajdonsága van, hogy oda

Kárpátok

ráját,

idben

az

varázsolja az al-

olyan hegyek és völgyekké-

;

ii6

Ictkeznck a

E

rajta.

gyorsszekérról,

sen,

levelek.

lití

jónak

tekintetbl

gyalog

s

láttam

zarándokolni át

a fel dlés ellen biztosítsam

hogy

leszállni

a

tölté-

magamat, mert

én fejemmel szerzem ugyan kenyeremet, de azért nya-

A

kamat sem imádom kevésbbé, mint fejemet. óranegyeddel elébb értem

szekérnél egy hídjához,

ez

s

alatt

gyönyörködve

gyors-

Tisza

a

néztem

jobbra-

tájat, mely a kiöntés által hasonlíthat Amerika ssrdeihez regényességbcn. És az az átkozott szabályozás majd mind e regényességnek véget fog vetni lesz rend és prózaiság. Bizony nem szeretnék mostanában a Tiszának lenni. Szegény Tisza eddig kényekedve szerint kalandozta be a világot, mint valami féktelen szilaj csikó; mcst pedig zablát vetnek szájába, hámba fogják, s ballaghat majd ozépen a kerék-

balra a

!

vágásban. Így teszi az élet a lángészt fiiiszterrél

Átkelve

a

ennek szélén

Tiszán, az

éri

az

istenben

ember Füredet boldogult

boldogtalanult Józsa Gyuri elkezdett palotáját.

s

mingyárt

vagy ördögben s

abba

Ott álldogál mogoi*ván, vakolatlan

hagyott falaival s

ajtókkal és ablakokkal, mint egy óriási csontváz. Üres termein át tolvajként szalad a szél, s boszankodó süvöltéssel hagyja ott, hogy nem lelt semmit. Maga Füred is ilyen kietlen, szomorú, rideg dü-

ásító

.

.

ledez

és paréj, az

üresek,

.

házak, ezek födelén és az udvarokon buja

emberek sápadtak

zajtalanok

.

.

él

sírboltot

nagyszer Hortobágyi

látvány

hagyjuk

el

ezt az

és menjünk, vágtassunk kelet felé,

következik: a puszta, a

f

és szótlanok, az utczák

Hortobágy, dics rónaság,

te

vagy az

Isten

hom-

loka.

Megállok közepeden

s

körültekintek

oly

elragad-

nem

milyet

tatással,

117

levelek

tíii

érez a schweizi

Alpeseken,

az

milyet csak a beduin érez Arábia sivatagjaiban. Milyen

szabadon lélekzem, mint tágul keblem 1

Mennyivel hosszabb Megmérhetlen

máshol

1

tesz

utat

mint

nap,

a

itt

láthatár,

a

olyan, mint

s

egy

kerek aszta], beborítva az ég világoskék üvegharang-

melyet egy felhcske sem homályosít.

jával,

Az

Gyönyör

nap van.

tavaszi

útfélen itt-ott egy-egy pacsirta emelkedik fölfelé

dalán, mint fonalán a pók.

Néhány

lépésnyire az úttól csillog egy kis tó, szé-

lén sötétzöld káka és világoszöld sás;

czek nyargalásznak

nagyokat licus

bbos

hosszú

lép

fejeikkel

piros

mellette bíbi-

lábaival

közepén

tó

a

s

melancho-

a

gólya.

Egy dülföldnyire támaszkodva

legel

mögötte

áll

hosszú

gulya,

a

a gulyás

és

botjára

megemeli

elt-

nem szolgaiságból, mint a felföldi néhanem emberségbl, mint magyarhoz illik.

tünk kalapját,

met

és tót,

Mik gémes

alakúak ott a távolban? azok elszórt

kutak, de oly messze vannak már,

ostorfáik

Amott

nem

T

azok a

nem

peremén a hortobágyi csárda, de hanem az égen oda emelte föl a

a látkör

a földön,

A

délibáb.

hogy karcsú

látszanak.

.

.

.

csárda mellett a ménes,

szinte

a

ben, mintha egy elfáradt darucsoport szállana.

délibáb

1

ugy

tartja

ölében

a

tárgyakat, mint

levegKedves gyer-

mekeit az anya.

Némán, merengve

iil

az

snyugalom

mint tzhelye mellett karszékében gastyán, doljál át.

ki

a

e

izáz

térségen,

éves

ag-

az é\ct zajos napjait zajtalan szívvel gon-

;

5i8

Uti tevelek

Mily egyszer

a

puszta és mégis mily fönséges! de

nem egyszer?

lehet-e fönséges, a mi

Fél napnál tovább tart az ut

a

Hortobágyon ke-

noha már sokszor jártam erre. nem gyztem kibámulni magamat. arczczal, ragyogó szeresztül s én,

Ég

mekkel, hullámzó kebellel néztem

köröskörül,

társaim azon gyönyörködtek, hogy

én

nyörködöm,

a

s

ugy fogom a

pusztánál

kal!

szerint

t

még sok-

sokkal,

A temet

értünk Debreczenbe.

felé

E

én Juliskám, mert én

lesz az

ha

feleségem,

sokkal jobban szeretem,

is

—

Este

egykor

lesz

szeretni, mint a pusztát szeretem.

nagyon boldog

gyö-

úr húga azt az észrevé-

tisztelend

hogy boldog

telt tette,

úti-

s

annyira

mellett

Hamuszin fátyolként lebegett az alkonyat köde a költ fekete vasszobrán szemeim oda tapadtak és mélyen gondolkoztam arról, ha majd más utazó fog így gondolkodni az én síjöttünk

rom

el,

hol Csokonai pihen.

mellett! IV.

Nagy-KároJy, május

Oh mint

barátom,

mióta

mai,

a

még nem a

tam. Irtóztató unalmas

Károly közötti

JHegbasonloít

ez

a

kedélyt

Debreczen

olvas-

Nagy-

és

ló,

út.

Komok

se szamár,

nyúltak elie-hátra az órák, mint a rétes-tészta,

egyet

187.

15.

napom,

hosszú

és homok. Se hegy, se hanem valóságos öszvér vidék, legkomiszabb. És ez reggeltl estig tart. Ugy

róna, se a mi a

ilyen

volt

nagy

nehezen

mingyárt ott

termett

jobban untatott, mint

Végre

a

s

ha

nyakamról,

a

másik

prédikáczió-pofájával,

s

egyik

leráztam

a másik.

mi fell már kétségbe kezdtem esni

—

!

Uveíek.

líti

csakugyan beértem város, azonfelül

119

Nagy- Károly ba.

meg

prózai

Kietlen,

tavaly a nemeskeblü conser-

itt

vativ-párti kortesek által agyon is akart veretni, s mindezeknek daczára gyönyörrel vagyok benne, mert itt ismertem meg Juliskámat, a világ legdicsbb leányát. Talán minden szerelmes ezt tartja kedvesérl, de akárki merné ezt elttem állítani a magáéról, azt mondanám néki szembe hazudsz akkorát, mint Fal:

staffí

.

.

t

Barátom, leirnám

.

ben és forróságában leirhassam

nap kö-

neked, de a

zepébe kellene mártani tollamat, hogy

egész

fényé-

lelkét

Amott a fogadóval átellenben a kert és benne a fák, melyek alatt elször láttam t, tavaly szeptember 8-án, délutáni 6 és 7 óra között.

Ez idtl

szá-

mítom életemet, a világ lételét azeltt nem voltam én, nem volt a világ, semmi sem volt akkor lett a nagy semmiségben a világok milliója és szivemben mind ezt Juliskámnak egy pillantása a szerelem teremte. Édes elandalodással nézek át ama kert fáira .

.

.

;

.

.

.

—

Már

közel az éjfél és az álom

ki ket ültette. még messze van t-

lem.

Hogy

ki

és áldást

leányt,

nem

kit

mondok még is

is,

tudna az aludni,

szeret, ki

látott?

alatt a

arra

Milyen

által fél

holnap

meglátja a

szerettetik, s kit fél év óta

év volt ez,

hánykódtak-e

ez

tengerek annyit, mint az én lelkem?

Szeretnék neked,

barátom, sokat, hossz?n beszélni

szerelmemrl, de minthogy e leveleket hallgatok róla.

A

közönséget

nem

ki

fogom

relmi történetek, csak ha regényben olvassák

meg nem

is

adni,

igen érdeklik a sze.

.

.

aztán

érdemli minden ember, hogy az én sze-

relmem történetét megtudja.

Isten veled

I

aao

Ifti

levelek-

V.

Nagy-Bánya, május

Honnan

vetted utolsó levelemet, barátom

is

KárolybóJ, ha

Nem

?

Nagy-

emlékezem. Ah, olyan zavart fejem.

csoda, az események, mint tüzes patkóju paripák^

nyargalnak száz

jól

1847.

25.

rajtam

át

kedvesemért

ságáért,

át s aztán a

harczát

Élet-halál

vetik.

lelkem ég és vérzik, mint

;

döfnek

gyilokkal

.

.

a kit

tzokádó torkába

küzdöm jövendm boldog-

.

Most jut eszembe, hogy utazásomat kell írnom s nem vszerelmemet. Bocsánat. Visszatérek hát az utazástárgyamnál maradok ma-

hogy ezután

hoz, s Ígérem,

thematicai pontossággal ... ha csak lehetséges.

Nagy-Károlyból Erddre jöttem, hol kedvesem kik ..

.

hó, pardon!

No

kellene lennem.

hogy

Erddön

már megint

lakik.

Erdd

nem

vagyok, hol

ott

de többet nem mondok

róla, csak

vagy városnak

falunak

tökéletesen oly rendes, mint szobának az én szobám

most már képzelheted, mily rendes. Nevezetessége kivevém kedvesemet (már megint

nem akartam melyben

;)

tehát kivévén

itt

la-

van

!

.

.

.

nincs,

bizony Isten

kedvesemet és

a várat,

Még

csaknem egészen ép vár, körülbelül a XV. századból, nem igen nagy dombon, két kicsiny és két nagy torony nyal, honnét éjszakra ellakik.

látszanak Szatmár- Németi templomai. birta e várat

;

mostani

birtokosa

nem írom lel Néhány napi múlatás nem kívánok még izének felé

indultam.

után se

l)

.

.

.

Hajdan Rákóczi

nem, ennek nevét

(hanem

ilyen mulatást

Erddrl Nagy-Bánya

Pünkösd els napját Zelestyén

tem, az üveghutában, mit

még

soha ::em láttam,

töltöts

igy

;

liH tevelek.

rám nézve igen érdekes fújni?

ssi

Láttál-c

volt.

már üveget

barátom, azoknak az embereknek ez olyan köny-

nyen megy, mint nekem

a versirás, az ördög gondolta Azt tudtam, hogy minden üvegnél egy-egy tüd

volna.

meg,

szakad

volt,

csak

körül

a

vidék

gyünyör

Erdély tszomszédságában.

völgy,

gyönyörködtem

Különösen

A

pedig dehogy.

hát

erds

regényes,

este,

midn

minden

sötét

hutából világított rám a pokoli tz. Körös-

a

roppant

olyan volt a

sötétség

középütt

s

ez

a láng

.

.

.

mint egy haragos, félszem szere-

világ,

csen óriás.

Bánya

Zelestyétól

völgyén

az

visz

magas, meredek,

dombjai

ezeken

s

kékl

ben apró, elszórt oláh födelü házakkal ... a

Épen

Lápos

Fölséges

hegyei.

!

A

völgy-

faluk,

iszonyú

nagy szaima-

födelek

nagyok,

nem

mintha

olyanok,

a

Szinyér- Váraljától kezdve

bérezek, jobbra Erdély szelid

zöld túl

Szamos, azután

felé a

Balra

ut.

a

házak.

Horváth Lázár

Petrichevich

egy gránátos-csákót tenne fejérc. Végre eléri az ember az Órhegyet, mely tulajdonképen csak halom s ha ennek tetejére följut, akkor ;

fönn

van

szépség völgy a

soká

látvány

vége,

roppant

szik

le

nem megy

melyet

és

.

.

.

Kelet felé a

alakban kerítenek körül

félhold

magasságú hegyek. Ezeknek tövében fek-

egy darab

város

mert páratlan

róla,

meg eltte

nyílik

Nagy- Bánya ószer

mint

A

és

az

épületeivel

középkor, egész

mit

völgy

itt

s

góth tornyával, felejtett

az

felett sajátos tiszta

id. kék

köd, mintha az ég egészen leereszkedett volna a földre.

Az ember nem dolja,

hogy nem álmodik, vagy azt gonhogy csak emlékezik, hogy nem most van itt, hiszi,

hanem régen, igen régen

volt

és

boldog órákat

élt

Vli levetek-

5í2

miként ? már nem jut eszébe, csak azt bogy nagyon boldog órák voltak I Fél óra alatt benn voltam az rhegyrl NagyBányán Oh mennyire szeretem e várost már negyedszer vagyok itt, s egyre jobban tetszik. Ezek a vén itt

.

kivel és

.

.

tudja,

1

!

olyan barátságosan köszöntik az érkezt, mint

házak

ott

öreg urak.

kedélyes

valami

haljak meg, a

Duna

Tisza és

domb lesz meg nem látogat, délibáb

nyári

alföldön

az

és

halok

holttestemet messze,

ki

puszták közepén temessenek

s a

magasabb senki

Azt óhajtom, hogy

^

bármily alacsony lenne

sírhalmom,

hol

Vigyék

között.

messze, a világ zajától eJ,

—

hol szüjettem, az alföld rónáin, a

az

vándormadarai.

Mária-ligetnek a

milyet

De

meg, ha hegyek között

úgy leginkább óhajtom, hogy Nagy- Bánya regényes völgyében.

szép,

híják

csak

leg-

csak a bujdosó parlag-kóró, a

sz

halnom, el,

a

is,

láthatáron, melyet

végtelen

a

a

város

képzelni

itt

ha

kell

nem meg-

temessenek

helyét. Oly Tegnap délután

mulató

lehet.

(pünkösd másod napján) velem együtt kinn volt

a

város

nagy része, ursk és nem urak, össze-vissza. .. democraticus szivem hangosan dobogott örömében, mert szorosan és forrón ölelte meg a remény, hogy merész álmaim

Az

a világ

lev

itt

jövendjérl nem

teljesülhetlen álmák.

szinésztársaság a szinkörben

—

mködött;

benéztem hozzájok, hogy valami régi ismerst találjak köztök, s csakugyan itt leltem az öreg Rákosit, kivel ezeltt négy évvel együtt bájoltam el a közönséget az Érmeiléken. Száraz, magas, szótalan, komoly ember, a

régi világból. Jngehasítékát a hátán és

viseli

:

arczát,

mutatná

meg,

ha már

kifestette, játékig

aranyért

sem,

s

a

nem

a

mellén

senkinek sem

bajuszt mai napig

Un sem

ragasztja

czémával

.

.

.

orra

eszébe jutottam,

tam,

s

jó

Nem

üdvözlém; hanem

s

323

hanem úgy

alá,

küJönben igen

nál legjobban szerertem.

álltam

tevtUk

a

akasztja füléhez

ember,

kit

táráaságunk-

ismert rám, a mint elébe

mint nevemet megmond-

tle kitelhetleg örvendett,

mondván, hogy sok szépet hallott rólam tlem. Ö azon kevés vándorszínészek egyike, olvasni könyveket és újságokat,

Ma

mélység

Irtóztató

benn,

s hol lehet

mentünk

Mi

!

olvasott

ha hozzáférnek.

többed magammal

voltam

lenn

s

kik szoktak

a

bányában.

mintegy ezer ölnyire voltunk

még onnan a bels vége ? Mentünk, szk folyosón befelé, mint a töltés

a hosszú,

a kolbászba,

egy darabig egyenesen, aztán

föl és

végre távolról halk kalapácsolásokat hallottunk, kezdtek tünedezni a bányászok lámpái,

föl

mint tovább haladtunk, mint

tek, a

felhk

között.

bányászok

meg eltn-

a csiillagok a

nyomorúbb

Talán nincs

alá,

s föl-

élet,

fekete

mint

a

Tún.ak, túrnak ezek a sápadt vakan-

élete.

dokok távol a napvilágtól, távol a zöld természettl, mind halálig; és miéit? hogy legyen gyermekeiknek és feleségeiknek min íengdniök s legyen mit eltékozolni azoknak, a kik nem gyermekeik és nem feleségeik. Mért nem támad olyan földindulás, mely a világ minden bányáját összerázná és a föld legközepéig sülyesztené

?

.

.

nem

.

lenne pénz, és lenne bol-

dogság.

Még ma mikor

?

vesztem az

is

zek

indulok

nem tudom kedvesemet,

szent,

magam

vissza .

.

.

Erddre

talán

a

nem élem

hogy ha már pokolba

;

onnan hova

másvilágra. túl,

Ha

annyi szent

kell

;

és el-

de

utaznom, szer-

mellé útitársakat. ísten megáldjon, kedves

baritomi ha ez

talál

utolsó levelem lenni, add tudtára

W«

ía4 világnak,

a

hogy

leviUk.

szerelem kétségbeesése, rültsége

a

meg.

ölt

VI.

Erdd,

május i6. 1847

Barátom, tcnnap írtam vagy egy század eltt utolsó levelemet Nagy- Bányáról tz egy nap

alatt, a

Istenem, Istenem

sem tettem

föl.

I

Királyságomat egy lóéit!

dm

oly változás történt rajtam

?

milyet egy századról

kiáltja

:

Jll.

Richárd. Jöven-

egy nyugodt óráért! kiáltom én, hogy leaz eseményeket, hogy leirhassam kedvesem

felét

irhassam

még nem

szerelmét, azon szerelmet, melyhez hasonló volt.

Boldog vagyok. Mindörökre. Éj

van,

holdvilágos,

semmi

hang,

nesz

.

.

.

csillagos,

csak

egy

zajtalan

éj.

csalogány

Semmi

dalol

.

.

.

szivem.

Dics, dics leány! téged kerestelek ifjúságom kezóta. Oda mentem minden hölgyhöz, leborultam mindenik eltt és imádtam. Azt gondoltam, hogy te vagy. Midn már térdeltem, akkor láttam, hogy nem te vagy az, hogy az igaz isten helyett bálványt imádok, s fölkeltem és tovább mentem. Végre megtaláltalak. dete

Te vagy az édes csepp, ki megg^'ógyítod lelkemet, melyet méregkever sorsom oly sokáig öldökölt a kárhozat italával. Hála istennek, még nem jött késn az az ellenméreg.

Dics, dics leány!

Kett

közölt

kellett

választania

:

szülei

közt

és

köztem.

Engemet

O

választott.

szemefénye szüleinek, kik gyermekkora óta min-

: .:

titi tevétek

525

minden vágyát kitalálták és telmindent adtak neki, csak rósz szót nem. ismeretlen jövevény, Ott voltam más részrl én kit sárral mázoit be az elitélet és nyilaival lövöldözött den

gondolatát, kik

jesítek,

.

.

.

meg a rágalom és nem értem rá, így szólni hozzája én nem olyan vagyok, a miiyennek látszom, a milyennek

akar

a világ látni

!

mégis engemet

s

választott.

isten lakik, ki

belát az

ember kebe-

lébe, ki látja a tenger iszapos

fölszine

alatt

Oh, e leányban a

gyöngyöket.

tiszta

Áldott legyen

mily áldott vagyok én

általa

az

mélyen neve,

a

I

Szeptemberben házasodom, barátom, házasodom Drágán szereztem függetlenségemet, még drágábban adom el. Hol kapnék érte nagyobb árt, mint Juliskám?.. .

.

.

Nézd, megint róla irtam, és csak róla. Hiába, szivem tele volt, hogy ki kellett ömlenie, különben meg-

oly

repedt volna.

mit?

Értesz'C valamit levelembl, vagy sem-

Képzelem,

lemben

mily zavart.

Az öröm ugy ember

és fejemben, mint a részeg

hányja- veti a bütorokat, asztalt fordít

ablakokat ver be, szilaj

az

fiu

eszemet

is

a

majd

s

külföldre.

töltöm.

már

Ntlenségem mert

j

Még

öröm.

hisz az

Megnézem

felé

utolsó

a tengert,

;

tör,

fejem

óráját

Pestre,

onnan

s

hónapjait utazással

melyet anynyira óhajtok

rokona szivemnek

Shakspeare,

Shelley

;

mély és

Byron

és

megnézem Béranger

hónát,

fényes Francziaországot és magát Bér-^ngert,

a világ

hazáját, a sötét Angliát, s a

székeket

a földhöz vágta.

Megnézem

látni,

viharos.

keb-

mindenképen garázdálkodik. Bolond,

váratlan

Holnap indulok Nagy-Várad a

föl,

jár

szobájában

a

megváltójának, a szabadságnak legnagyobb apostolát. Petfi SáJidor. IV.

JS

7Jh

12 6

A

viszhangja

ó

nevét,

ágyudörgésc

rcvolutio

júliusi

volt.

levelek.

Béranger

dalainak

Mindenki tisztelettel említse az els költjel

szent

a világ

VII. Szalonta, június 7.

1847.

Szatmáron, Nagy-Károlyon, az Érmeliéken és NagyVáradon keresztül Szalontára értein e hónap elsején. Utamról nem sok jut esztmbe. Sy.atmár és Károly közt van Majtény. Kis falu, de környéke nevezetes;

Rákóczi

volt

itt

Egy

utolsó csatája.

egykori csatatéren, melynek vége ez

verset írtam az «

elmondtam legszörnybb átkomat s elsírtam legszentebb könyAz Érnyemet.D Ugy volt, átkozódtam és sírtam. :

—

mellék

kellemes,

völgy

szelíd

borterm szlk,

híres

hegy

a

hegyoldalon

a

:

ama

pedig gazdag

alatt

szántóföldek. Székelyhidon etettünk, ép azon fogadó-

ban,

hol

mint

1843-ban,

hol

szinpadunk

színész,

Megnéztem

hatod magammal.

állott.

ködalakok vettek körül

a

Halovány, ...

töltött

itt

játszottam valam^

nagy

ivó-szobát

örömtelen,

is»

száraz

napjaim szellemei.

Hosszan beszélgettem velk beszédünk komoly, mereng volt, csak néha mosolyogtam bágyadtan, fájdalmasan. Szomorú, nagyon szomorú idkrl beszél:

gettünk.

Bihar

melybe

helység

mellett

hír szerint

Árpád

ell. Szép asszonyok

hol

egykor mosolyogtatok,

ti

elhagyott sedett

.

.

.

maradványa,

van a földvár

Mén-Marót !

zárkózott feleségeivej

szép asszonyok

most puszta,

!

a hely, kietlen,

csak egy akasztófa ágaskodik a begyepe-

sáncz

domb, melyet

tetején.

bihari

—

A

helységen

hágónak

innen van a

neveznek,

s

melyrl

líH levelek-

körülnézés

fölséges

217

messze nyúló rónákra,

esik le a

miknek szélére fáradtan ugyan, de mégis eljön

a déli-

délre pedig a hegy alatt fekszik

Nagy-

báb kelet fell

;

Várad.

kellemes nagy város, de

Szép,

megvizsgálni, mert siettem

ki,

Tudod-e, miért siettem ide

egy hét óta lakik,

János,

o:

s

ember

jó

miért vagyok

barátom,

Toldi)) szerzje.

rá

ide Szalontára.

Ha

e jó barátom

s

e

már ember

itt

Azért, mert Szalontán egy nagy

?

nagy

e

s

Arany

nem értem

mvet még nem

úgy hiába beszélnék róla ha pedig olvastad, úgy fölösleges a beszéd. S e költeményt egy egyszer falusi jegyz írta e kis szobácskában, melynek olvastad,

hossza

;

öt,

széle

rendén van.

A

k

a

haladnak

(céljen a

nép

Helikonról,

hogy

én,

\if

s

pedig két lépés

;

a m.i tulajdonkép

múzsák nem conservativ kisasszonyok, korral, s minthogy a század jelszava a múzsák is leszállottak az aristocraticus a kunyhókban telepedtek meg. Boldog

szinte

:

kunyhóban születtem.

Életem legszebb napjai közé sorozom e hetet, melyet itt töltöttem, új barátom családi körében. Egy fell a komoly vidámságú családapa, más fell a vidám komolyságú goncz fiú

.

.

.

családanya

gyermek,

egy

s

elttünk

szke

a két

leányka

s

fecseg,

egy barna

ilyen koszorú övezi szivemet, és boldog

vir-

kis

vagyok

;

hogy a napokban már elhagyom, el kell hagynom ket, kiket annyira szeretek, mintha ikera testvéreim volnának. Isten veled, édes Frigyesem magáéhoz hasonló boldogságot kivan neked igaz ba-

csak

az

fáj,

!

rátod.

Következ levelemet

a külföldrl.

s*

;

UH

riS

levelek.

VllJ. Pest, június

Homo ennyit a

Dcus

proponit,

tesz

ersebb

mennyivel

dísponit,

a

mi

szórói-szóra

ész proponál, a szív disponál

az

:

1847.

15.

az isten az embernél,

mert

;

annyival

ersebb a szív az észnél. Ebbl sz s tanulság, hogy nem megyek külföldre, szó sincs róla, hogy menjek. Barátom! szív.

az

hogy uralkodik

rettenetes,

vagy legfölebb jámbor, jólelk csol,

de parancsolni nem

rajta,

hogy

talan

Jehet,

az

fölöttem a

Valóságos despota, és eszem alázatos rabszolgája,

van.

íg^'

az

Az

ember nagyon boldog-

ilyen

—

lehet.

boldogtalan,

apja, ki neki csak taná-

vagy nem akan És örülök

de nagyon boldog csupán csak

igaz,

ember

ilyen

nagyon

tud,

Én

vagyok most

nagyon boldog. Tchátian tehát

hanem keletre

nyugat .

.

.

Szalontáról

a külföldre

fordulok

helyett

keletre

azért voltam egykor

is

ezért

s

nagyon-

nem megyek,

vissza

a

napokban

!

június

i3án értem

csben

Pestre,

és

minek két kellemetlen következménye volt primo jól megáztam, secundo alig akadtam fogadóra, hova beeresztettek. Végre kinn pokolban, a kerepesi

éjfél tájban,

utón, a Fchér-ló jait,

az az

nyitá

elttem barátságos

rneg

nyikorgó kapuját.

sima volt ugyan,

mint

az

Agyam

ujvilág-utczai

azért mégis remekül aludtam, mert

kar-

irgalmatlan

oly

kövezet,

de

négy napi utam az

alföldön ugy meghányt, mintha a világot utaztam volna

Mindig mondtam, dicsbb tartománya, de vitt soha annyira, hogy

körül.

egéi.z


hog^/ irántai útjait

ez

az

alföld

a

világ leg-

nagy szeretetem sem megdicsérjem,

alkalommal

s

ezt

sem teszem.

Uti levetek

Meg

129

kéne gyilkolnom lelkiismeretemet,

keservesen

Oh

hessem.

s

számznöm

Hogy

tapasztalásaimat,

szerzett

ezt

te-

nem tehetem, semmi féleképen sem

ezt

hetem És ez még nem

te-

1

is

hozzá

meg

elég,

hogy

járult,

hogy

az alföldön utaztam,

mond:

10,

tíz

napi

s még azonfölül az útban is vert Most már csak képzelheted, milyen

utamat,

két napig.

ságom

az

eszés elzte

es

az

mulat-

vagy dehogy képzelheted, dehogy;

volt;

megszakadsz, sem képzeled.

ha

Sátor volt ugyan szeke-

remen, hanem azért annyi sár ragadt a kerekekre, hogy legszentebb értelmében minden száz lépésen

a szó

küllkrl

kellett állnunk s levasvillázni a

hogy kenné kenyerére az, a kit gonfúladna meg tle ne félj, olyat gondol-

fekete iiósvajat

dolok

s

..

.

!

tam, a kiért

nem

son

az isten, a mint én megbocsátok

meg nem

valóbb, a legelvetemedettebb

de

.

a rósz

jára és

:

barátom,

állat,

de rósz poé-

;

bocsátunk.

A legalá-

poéta örökké rósz poéta marad, ez

úgy

szégyenére, másoknak unalmára tis a

s

így legóriá-

szegény magyar hazára, me-

lyet török, tatár és sáska annyit pusztított, a balsors

ezen csapást

is

rá

tatárnál és sásjfánál

De

ja-

hal meg, a mini

földöncsúszó nyomorúságban, magának kín-

sibb boszuságára.

talán ez

pohárban,

mint

gonosztev megtérhet id-

víthatatlan, ez gyógyíthatatlan, ez

született

Oh

Rósz kritikusaimnak ugy bocsás-

tának sem én, se az isten

vel,

.

és irgalomra méltatlanabb

poéfa? nincs.

meg

.

kár: egy rósz poétát.

vane szánalomra a rósz

meg

gáncsoskodó

a

s

.

.

.

küldött nyakára rósz poétákat.

már az utolsó csepp, így

még

mérte, a mi irtózatosabb töröknél,

a

iepr

a

keser

remélhetjük a szebb jövendt. Sze-

retném hazánk ezen individumait elszámlálni Sujánszky

'Uh tevétek.

2 3©

Bangó Péte-

Antaltól kezdve holmi Benevölgyiekcn és

reken keresztül

egész Császár Ferenczig; de res-

le

telek bele kezdeni, mert bizony isten holtra fáradnék,

annyian vannak.

Elég ennyi rólok most ez egyszer; ha jó kedvemtalálnak, majd megmutatom nekik, merre az út a

ben

legelre.

De hogy

jutottak

is

nem

sálról beszéltem, hát

Ha

eszembe?

.

.

.

igaz!

jaj,

csoda.

az alföldön utazik az ember, a sáron kivül

még

a korcsmárosokkal is meggyl a baja. Classicus nép a magyar kocsmáros, barátom. Fizetned kell, hogy szóljon hozzád egy-két szót, enni pedig fizetésért sem ád. Nem a. Ha kérsz tle valamit, azt mondja, hogy nincs,

vagy

megye

is,

nem

is

a mit kértem, s

igen,

magyar

jól

esett,

restéi szolgálni,

az angyalát

is

Mez-Túr

Okányban

és

Bihar-

Krös- Ladá-

azt adtak, a mi nekik tetszett,

;

ezt

isten irgalmából adnák. esett,

rak tüzet. Így jártam

helységében,

két

nyon. Ettem

nem

nem

ezért

biz

is

ugy tették elém, mintha

De nem

boszankodtam,

st

ebbl is láttam, hogy a hogy nem termett szolgaságra,

mert

!

derék város a Berettyó mellett Heves

megyében. Lóvásárai híresek, melyeken minden mirevaló

alföldi

vagy lopott lovat

betyár megjelen, eladni. Jó

pitalis nélkül is bele

szeret ugyan ló-lopást.

A

vala-

vagy lovat lopni,

mesterség; az ember ca-

kezdhet. Különös, hogy a magyar

mindent lopni, de legjobban

szereti a

többit csak talentum-dolgának tartja, ezt

azonban genialitásnak ... és ha ez állítani,

jól

genialitás, ki

meri

hogy Magyarország szkölködik lángelmék

nélkül? Rágalom, puszta rágalom.

Az

itteni

lóvásárok

alkalmakor nevezetes és nagyszer betyár-verekedések

st

szoktak esni,

is

Kik az

nem

nélkül

e

i^

levelek

Zlti

is

l

történik vásár.

szívnemesít és kedvderít sp^ctaculu-

efféle

mokban gyönyörködnek, figyelmeztetem ket, hogy ennél jobb helyre

köseikkel

sünk

nem

egymás

is

mehetnek. Olyakat ütnek füty-

hogy ehhez képest Botond

fejére,

bárdcsapása a konstantinápolyi kapun valóságos

nyomorúság

és paródia volt.

kit ilyen fütykös- kollintás ér,

bele,

S milyen bámulatos! legfölebb

is

a

csak meghal

meghal. Már ha németet vagy fbe, egyszerre füstbe menne, mint gyémánt még csak hamva sem maradna.

simpliciter csak

tótot vágnának így a

tzben

a

;

Szolnokon

cseresnyét

Abonyban

vettem,

háltam,

Piliesn (hol gróf Beleznay a közkatonával reggelizett)

ebédeltem.

Ülln

vacsoráltam,

varios casus et tot discrimina

végre valahára per

s

rerum

— beértem Pesíre,

tán jobban megtöródve, mint hajdan tárius,

de

még sem

nés után e levelet ne Írhattam volna.

barátom, hogy én ha elveszítem

nyerem

midn

ermet Mi

lett

a peleskei

nó-

hogy tizenkét napi pihe-

annyira,

is,

Innen láthatod,

de hamar

vissza-

volna Kisfaludy Károlyból

(ki

egy versét megirta, utána két hétig feküdt be-

tegen), ha ilyen tárói Pestre?

.

.

idben,

ilyen úton jött volna Szalon-

Látszik

.

dennapi fájdalmak között

is

szülte,

volt kínlódnia szegénynek. tet pazarolt a

verseibl, hogy

Rá sem sok anyai szereteJó, hogy eszembe

múzsa, szegényre,

jutott Kisfaludy

nem min-

szegény. Bizony kár

—

Károly! végre van alkalmam, felle

nyilatkozni, a mit

már rég óhajtottam, mert valóban

bánt engem és több józan embereket az, a mit vele némely barátai elkövetnek. Tisztelem a pietásokat, de

ha

túl

akármi

mennek a határon, nevetségesekké lesznek, mint más érzelem. Kisfaludy Károlyt csupa baráti

líH levetek

132

mind e mai napig, nevetség

pieiásból az egekbe tolni

és azonfölül a közönség mystificálása, a mi aztán

Kisfaludy Károlyt túlbuzgó barátai

értelmében, rátukmálták a nemzetre. Neki

maga érdeme,

bn

is.

szó legszorosabb

a

megvan

élvezhet olvasmányokat nyújtott

a

k<^r-

ránainak és kortársai méltányolták, olvasták t, kivánmely-

hat-e többet? ... mi köze hozzá az utókornak,

másodrend

nek nem nyújtott semmit?

tehetség volt,

nem adott irányt az irodalom egy ágában sem. Drámája szenvcdhetlen nyavalyás német érzelgés, ly-

ki

érzelem és gondolat nélküli üres dagály; elbeszéebben volt legersebb, az elbeszélésben, de lése

rája

.

.

.

most már az övéinél e nemben

sokkal

is

birunk és azt szeretném én tudni, miért

ha már érett

szl

is

van

?

jelesebbeket

egyem

egrest,

Ilyen Kisfaludy Károly és

mégis ervel bámultatni akarják velünk. Nagyon szomorú dolog, ha azok, kiknek a közönséget útba kellene igazítaniok, ezt

még

ismeretlenség soha

sem

nyira, mint jelenleg.

inkább eltévelyítik; és e

lelki-

irodalmunkban

any-

grassál

volna néhány em-

Nagy kedvem

berrl lerántani az auctoritás bitorlott díszpalástját, s oda akasztani azok nyakába, kik azt megérdemlik s most kopott hétköznapi ruhában járkáínak szinte észrevétlenül. Mondom, nagy kedvem volna ezt tenni, de nem születtem komornyiknak, hogy öltöztessek és vetkeztessek. Más a dolgom. A napokban indulok vissza Szatmár

felé,

kedvesemhez.

AhI

.

.

.

IX. Beje, július

Beje között.

Gömör megyebeli Ezt nem

a te

falu

6.

!847.

Rima-Szombat és Rozsnyó

kedvedért mondom, barátom, a

Uti levMk-

«33

hanem azok kcd^'éért, a kik nem tudnagy ezeknek az száma. Itt vagyunk Bején, még pedig a papnál, tiszteletes Tompa Mihály barátunk- és collegánknál. Víg napokat élünk, de mind-

ki

úgyis tudod,

ják és vajhmi

azonáltal csalatkozol, ha azt

Ö

pillanatban összeveszünk.

hogy kevesebbet

hiszed,

mint hajdan nálad,

czivakodujik,

azt

Eperjesen. állítja,

Minden

hogy

a leg-

békeszeretbb ember a világon, én is azt állítom, hogy én vagyok a legbékeszeretbb ember a világon, pedig meg vagyunk felle g^'zdve, hogy mind a ketten a

legdisputaxabb emberek vagyunk a világon.

kellene lennie, vagy mi,

de

papnak

mint

Egyébiránt neki,

s

csak

több

eszének

kötelessége volna engednie,

kötelességérl mindig megfeledkezik, VDgy

tuiaj-

Különben egymás verhogy ez és ez a munkám nem ér semmit, hogy az silányság; én azt felelem, hogy nem igaz, mert az remek ... s ha

donkép soha eszébe sem

jut.

seit ill kímélettel bíráljuk,

mondom

én mit,

neki,

hogy ez

ó

azt mondja,

és ez a

hogy az nyomorúság, ó

mert épen ez

a

legjobb

tetni

a

nem ér semhogy nem igaz,

feleli,

munkája. Áraljában a

irodalom tagjai tán túlságosan iránt, s a raiserabilis

mve

is

szigorúak

cscselék mégis

közönséggel, hogy mi

fiatal

egymás

azt akarja

elhi-

egymást tömjénfüstbe

fojtjuk.

Július

i-én

szívdöbbent

Halld csak,

milyen

hajmereszt szerencsétlenség

ért. In-

indultam és

Pestrl.

dulásom eltt egy órancgyeddcl

jut

eszembc;

hogy

könyveimet már mind elzártam, s az útra nem hagytam kinn semmit. Oda futok könyvárusomhoz, hogy adjon hirtelenében valami kis könyvet, a mit zsebembe dughatok. Kipkednek-kapkodnak, végre adnak egyet.

5

^^* tevétek.

34

mely a vasthoz megnézem, vajon mi olvasmányom lesz? s határ-

elteszem visz,

rohanok, kz omnibuson,

s

talan egek! mit kelle látnom?

Gthe

.

.

.

zsebemben. Mit csináljak? kiálték

káromkodjam-e vagy

csináljak,

nem

és ha

rátom

Gthét nem

tudod,

szeretem,

hát

nem

Faustja volt

magamban, mit

föl

Tudod, ba-

elájuljak?

tudd

hogy én

meg,

utálom, un-

szívelhetem,

dorodom, tle, mint a tejfölös tormától. Ennek az em-

bernek gyémánt volt

de szíve békasó

a feje,

.

,

eh,

.

még az scml hisz a békasó szikrát hány. Gthe szíve agyag volt, komisz agyag, nem egyéb nedves, puha ;

mikor ostoba Wertherjét

agyag, száraz,

ilyen

kell.

kemény agyag. És nekem az Elttem minden ember annyit

ér,

ték

a szive.

Elbb meg

tam, mint a hideg emberre],

Lángoló

Oh

kihlne

még s

lángoló

szív,

istenem, ha ...

szív!

én

sem hti

roszat ki

vagy

nem

ben fekünni

Gthe

a

követett

a

mert szívem

el

ki

raj-

fagyos sír!...

szivem

Az

lehet.

egykor

én szivemet

meg. Temessetek

ültessetek sírom mellé narancsfát

ott is virít,

milyen ér-

a

ezer jót tenne velem.

meleg, forró

nem, ez

de

a halál

az

nem

fráter

tudnék azzal barátkozni,

szenvedélyében ezer

valami

pedig

szontúl

írta,

el

éjszakon,

meglátjátok, hogy

;

megmelegíti a földet, mely-

fog.

legnagyobb németek egyike.

de óriás szobor.

jövend

A

jelen

mint

Gthe

bálványt

állja

óriás,

körül,

minden bálványt. le dicssége magasA mily egykedvleg nézett ságáról az emberekre, oly egykedvleg néznek le de

a

el

fogja dönteni, mint

majd az emberek dicssége

A

ki

másokat nem

porba vegyült romjaira.

szeretett, azt

hetik, legfölebb bámulhatják.

S

jaj

mások sem

szeret-

azon nagy ember-

UN

235

tevétek

nck, kit csak bámulni lehet, de szeretni nem.

örök, mint az isten

Ad Yocem

a

;

A

szeretet

bámuJat mulandó, mint a

világ.

(hogy visszatérjek utazásomhoz

bámulat I

hogy elkezdjem) azon a vasúton ember. Szeretném rá ültetni az egész magyar hazát; néhány esztend alatt tán kipótolná, a mit néhány század alatt elmulasztott a haladásban. Kár, hogy oly rövid még nálunk az egész vasút. Mikor az ember azt gondolja, hogy még csak már akkor leszáll, s ott van Váczon. A mily fölül, vagy igazság

szerint,

bámulatosan

halad

nagy

az

rokonszenve

a

Vácz

iránt a

iránt,

vem. Szegény Berti

utóbb

is

Pálfíy Albert barátunknak ez épen oly nagy az én ellenszen-

mindig Parisról

!

ábrándozott,

s

majd Váczon telepedik meg. Milyet nevetek,

ha majd így kell czímeznem a levelet hozzá: Pálffy Albert barátomnak, hites ügyvédnek, jeles írónak,

Vácz városa érdemes polgárának,

Hahahahal s

Etoile-sombre, Trois-Riviéres

Carteaux,

Rivuli-Dominarum

irója

hahahal ...de azt mondja azért

élet utait,

szer fogja-e

olvassák

.

.

.

és

.

Emdy

Dániel.

leírtam

leveleimet,

«ismerem

:

Nem

tudom

hogy

egyszersmind

:

vagy

olvasni,

e nevet,

lássák

polgár,

váczi

.

az

a törté nteken.j>

közönség e sorokat de

.

O-Mear

nem csodálkozom

Elkísért Váczig

egyszer sem;

tisztes családapának.

a

egy.

.

.

hányszor leghívebb,

legönzéstelenebb és legtisztább lelk barátom egyiké-

nek nevét barátja

ers

is.

Barátja vagyok, mert

vagyok még inkább

jellem, a milyen e

azért,

is

mert

barátim, de jellem, oly

gyönge korban kevés

van, a

milyen csak az lehet, kinek a szegénység volt dajkája és nevelje.

Urak,

tiszteljétek

az

ilyen

embereket,

kik kenyeret esznek, bár kalácsot ehetnének.

UH

336

levetek

Rima-Szombatig gyors-szckeren mentem és gyors szekerén, a mi csakugyan meg-

Vácztól

olyan

enfin

érdemli ez annyiszor bitorolt nevet. Utazásunk rohanó és

kényelmes

Útitársaim

volt.

magyarok

mind

hatom,

utamban, hol

debreczeni

sem panaszkoda minap

ellen

nem, mint

voltak,

egy

isten nélkül való bár-

kába egész ember-menageria szorult össze. Losonczon

meglátogattam a jártamban

most

kis Vilmát,

testvéremnek

ezeltt két évvel

kit

fogadtam.

Most

jó,

pedig most

oly szép, mint akkor volt; férje

is

itt

oly

is

olyan nagy golyhó, mint akkor volt, s ezt látni nagyon örültem, mert meggyzött a fell, hogy még sem igen igaz, a mit ugy beszelnek, hogy a házas-

is

ság

tönkre

Legfölebb

embert.

az

teszi

van

az

a

hogy az asszonya válogatja meg, így mitl tartanom. Tizenhat órai utazás után Rima-Szombatba értünk, honnan másnap reggel foga-

dologban,

s

—

nincs

dott

szekéren

Bejébe

ide

Épen

hajtattam

mikor

hozzám egy ember... akarom mondani, egy német, s kért, hogy vegyem föl, miután ugyjs egy az utunk. Magas, szke, negyoda

indulni akartam,

venöt

hóna

körül

járó

férfi

kendbe

alatt

neki,

hogy szivesen

alatt,

tudniillik,

meg

haladtunk

meg ezen

a

jó

soha

Mondám

batyuval.

kis

fölveszem, de

csak egy

útközben,

beszélni

sem.

Megigérte

s

darabig szótlanul, végre

csendet,

szegény

öltözetben,

tisztességes

volt,

kötött

föltétel

ha az egész utón egy szót sem

mert nem szeretek szélni

lépett

képzelem,

s

útitársam, mert

hallatlan

bbeszéd

nagyobb

terhére

volt,

esett,

s

a

magam

mintha

mint

be-

törtem

meg

örült

aztán

a hallgatás

szól,

És így

fölült.

mennyire

így

németül

kisült,

tán

gyalogolnia

még

kellett

hogy hogy

CsaV

volna.

aztán annyit,

tHa

megoldhatta a

mint

gyzné

se

Elmondta, hogy

azt ]eiri»ya

már öregszik

nyerni, mert

lomban

óhajtaná

Nyitrán

s

leélni

lak eltt. a ki

s

Tompa Mihály

volt tiszteletes

másnak, mint két üstökös akarja

nem birkóztunk a

ben az els

.

.

s

.

.

A

hogy az

mely egyik

összeölelkeztünk

otl

maga

—

a

mási-

... de

Azóta

itt

is

ki

midn

életé-

utolsó phrasist találta

az! isten

a hallásától

napokban megnéztük

valami hat óra járás.

beszélt, addig

magányt, ihogy phrasisban

falusi

még

a

uram. Rohantunk egy-

ölelkeztünk

csak

komisz

gouvernante találkoztak

nyitott,

ajtót

csillag,

tán egyszersmind

Bizony

szeretne

Leugrottam, zör-

mint Pálííy Albert mondta,

becsületes emberi:

A

.

csendes

beszéljek,)?

kiejteni.

zúzni .

az

foriníocskát

azt vettük észre,

a papi

nyitottak

gettem, ajtót

élvezem

szeretje

a

míg egyszer csak

jár

így

hátralev napjait nyuga-

s

;

s

ezer

Nagy-Szombatban így stb. stb. Addig

vagyunk Bejében,

kat szét

.*

utoljára

tavaszszal így és

:

nagyon

;

valami ötven, hatvan

a lotteriában

.

.

zongora-hangoló

holmijével a hóna alatt

országban

beszélt,

nótában van

a

beszélt

kereket,

a

megye diák volna, Duna tinta voJna,

a

Tisza,

Még

^37

tevétek.

lífi

rizzen minden

is.

Murány várát, mely ide Gömörbe vetdik,

valaha

maga ellen, ha ezt meglátogatni elmulasztja. Magyarország legszebb megyéinek egyike Gömör s ennek ismét legszebb vidéke Murány. Gyönyörségesen vadregényes táj. Szép derült nyári délnagyot vétkezik

után

jártunk

a

nevezetes

romokon,

melyek

talán

VH

238

tevelek

hazánk valamennyi várai között legközelebb

álltak a

felhkhöz a mindenfell szédít meredekség kszikla ormon. Köröskörül a még magasabb hegyJánczon sötét fenyvesek, alant a mélységes

köd

alatt

kolompoltak, a madarak labb

a

csak

itt

és

hámorok fönn

daloltak

zúgtak

.

.

a bérczen, hol

ágyuk dörögtek, csak

itt

.

kékl

a

A

nyájak

és fütyöltek, távo-

mindenütt

zaj,

életzaj,

egykor kardok csörögtek volt csend, halálcscnd

.

.

.

hogy Tompa Mihály hortyogott.

kivévén,

Igen aludt

és

hortyogott, becsületem

esküszöm, aludt és hortyogott

.

legkönnyenhivbb ember sem táj

völgyben

fehér juhnyájak és tehéncsordák.

páratlan

ményein

fönségén

s

a legköltibb

Tompa Mihály

a

.

.

mert eskü nélkül

hiheti

múlt

szentségére

el.

Míg

én

idk nagyszer merengtem

ábránddal

aludt és hortyogott.

Ha

halálos

:

a

a

ese-

addig

ágyam

kér, hogy bocsássam meg ezt neki, még sem bocsátom meg; ha a más világon találkozunk és kér, még ott sem bocsátom meg. Nem. Ismétlem a ki Gömörben jár, el ne mulaszsza Murány omladékait megnézni, el ne mulaszsza! de alunni és magával ne vigye Tompa Mihályt, mert hortyogni fog, alunni és hortyogni ...se hortyogást még koporsótokban a föld alatt is hallani fogjátok,

eltt térdelve

:

hallani az

örökkévalóságon keresztül. Hrrr, hrrr, hrrrl X. Miskolcz, július

Ez

A

8.

J847.

ismét szép napja volt életemnek, nagyon szép.

természettel

mulattam, az én

tommal, kinek semmi latosan

értjük

titka

egymást,

és

legkedvesebb bará-

nincs elttem. azért

Mi

csodá-

vagyunk olyan

jó

.

74ti tevelek'

barátok, sát,

értem

lin

szell

?.

239

patak csörgését, a folyam zúgá-

a

susogását

és

fergeteg üvöltését

a

megtanított rá a világ mysteriumainak a

Értem ped?g különösen egy magányos fa

költészet.

mint

hallgatom,

zizegnek

fülembe

tündérregéket,

álomban

meghúzza

égbl

gozza az

melyektl

suttognak

mámoros

lélek

harangját

angyalokat

az

mint a

órákig

és

alatt

lombjai,

a képzelet

,

a falevelek zör-

Le-leülök

gését.

.

grammaticája,

beharan-

s

szivembe, e kis ká-

polnába.

Hajnal hasadta eltt indultam Bejébl Tornaija és

Putnok

Az

Miskolczra.

ide

felé

egész

út

a

Sajó

völgyén visz keresztül, alacsony, zöld és kék hegyek és

halmok között, melyek nyájasan üdvezlik az embert

s

vesznek

tle búcsút egymás megörülünk,

kilátásnak

s

Nincs szebb,

után.

mint folyvást tartó szép vidéken

Minden

utazni.

nem érünk

új

rá sajnálkozni,

hogy elhagyjuk, mert a mint egyikbl kilépünk, már vagyunk a másikban, s így egyre csak gyönyörködnünk kell. Útitársam egy szerelmes ifjú barátom volt. Az

ott

egész utón

szerelme

históriákat

hallani

történetével

a

(zsák

megleli

foltjáti),

szerelemrli beszéd is

igen

mulattam,

jól

még homöopaticus

szolgált a roppant forróság ellen,

közül

nem

is

már egészen más. S minthogy ránk

mts. Így

efiPéle

unahaak

maga

való unalom, ha csak a hallgató

Az

tartott.

legirtóztatóbb

szerelillett

st

a

a sok

cura gyanánt

melyben

dél felé

Miskolczra értünk.

Ebéd s

a

alatt

hámorba.

Diósgyr

kompánia

Nekem

vidékét

alakult, kirándulni

tetszett

már oly rég

s

ez

Diósgyrre

legjobban, mert

oly sokszor

hallót-

VH

2 40

levetek

tam magasztalni, s még nem láttam. Sokai de még többet találtam. Oh e bájos völgy,

A

Miskolcztól.

órányira

völgy elején

vártam, alig fél-

fekszik a falu,

benne nagy Lajos király leányának, Máriának kascsak rom, természetesen. Négy télya. Most már tornya áll még, az is csak félig, csonkán. Ha laks

helyérl

megítélhetjük

—

lélek volt, s azért tisztelet

emlékének.

egyre szkebb ksz közé fölfelé

A a

völgy

s

vad

kanyargósán

tart

hogy

falun belül, hol a

meredek,

szorul,

hölgy költi

Idkét, a királyi

mindamellett,

.

.

.

volt

hámor

—

van,

végre egészen ksziklák

ksziklák Szinyva

a

s

az út

partján,

mely

közé,

számos zuhatagot képez, fönn pedig a hegyen tóba gyl, melynek vize sötétzöld, minthogy tükre az 61

környékez bérezek erdejének. Az ember azt gondolja, hogy legalább is Helvécziában van, Helvéczia valamelyik szebb vidékén. S hogy semmi ne hiányozzék,

a

természet

barlangot

még pedig csepeg

helyezett

is

Az

barlangot.

igaz.

e völgybe,

hogy Aggtelek-

hez képest semmi, de minthogy ebbe nem fáklyákkal,

hanem

csak gyertyákkal

kal tisztább,

fényesebb

járnak, s

az aggtelekinél sok-

ez pótolja némileg a nagy-

szerséget.

Egész délután

itt

mulattunk,

kés

este értünk haza,

én különösen elfáradva a kéjtl. Akár hiszed barátom, akár nem, zet, ily

mint

de engem a testi

bágyadtan

kai-ján

jobban

fáradozás.

e szép

megvisel a

Talán

napomat.

ezért

ielki is

Közeledik

hozza gyermekét, az álmát,

s

élve-

írtam le az

éjfél,

ez felém nyújtja

hogy kezembl kivegye a tollat. Jó éjszakát. Holnap folytatom utamat Sáros-Patak felé, s onnan magam sem tudom még, merre. Jó éjszakát.

kezét,

.

.

.

s

24

Kti levelek

XI. Sáros-Patak, július

9.

ma

Szcbbnél-szcbb tájakon járok, barátom;

847.

)

Hegy-

a

alján jöltcm keresztül. Szerencsnél legszebb a kilátás.

Délre hosszú rónaság

tzokádó,

az egykori

egészen a Tiszáig; keletre

le

a tokaji

Tarczal

laknak, e

szín

Éjszakra

városa.

hosszú sorban

;

lángokat,

az

öröm

E

siralom

Lelkesedve néztem

a népeknek, misze-

völgye, mint a vallás tartja.

jobbra, balra, elre,

id

is

hátra

idben

is.

ki

gyönyör

htlen, verfényes, derült nyári reggel en erre már rósz

küldik

zárt arany-

neki lelkesedtem, mintha én ittam volna

sebben szóló apostolt. Az

városokban

innen

istenei,

hogy prédikálják

hegyeic

hegyaljai

apostolaikat, a palaczkba

nem

rint e föld

a többi

akttok Tálya és Mád.

hegyeken

világba

szét a

áll

köpönyegben, komoly méltósággaí, tövében

kék

vel,

magában magas fejé-

hegy, mely

mint a hadsereg eltt a vezér, ott

áll,

.

.

.

ugy

;

a legéke-

volt

:

fel-

hejh, jártam

Debreczenbl utaztam

Pestre, 1844-ben februáriusban, kopott ruhában, gya-

^gy P^^ húszassal és egy kötet verssel. E kötet gondolám ha elvolt minden reményem mert adhatom, jó, ha el nem tdhatom, az is jó log*

versben

;

;

.

akkor vagy chen halok, vagy megfagyok

s

.

.

vége

lesz

minden szenvedésnek. Egyes-egyedül mentem itt a Hegyalján egy lélekkel, egy él lénynyel sem taHlkoztam. Minden ember födelet keresett, mert iszonyú id volt. A süvölt szél havas est szórt reám. Épen szemközt jött. Arczomon megfagytak a könnyek, me;

lyeket a zivatar

Egy

hidege és a nyomorúság fakasztott.

héti kínos vándorlás után

Petfi Sándor. JV.

Pestre értem. 16

Nem

í

24

T^f*

tudtam,

gyos

nem tördött velem senki meg szeme egy ronvándorszinészen ? A végs ponton állforduljak?

kihez

a világon

;

kis

tevétek-

kmek

akadt volna

is

.

.

.

bátorság szállt meg, s elmentem Magyarország egyik legnagyobb emberéhez, oly ér-

tam, kétségbeesett

zéssel,

hogy

mint a mely élet

kártyás

halál.

A

—

E

használni fogok, e ezeket,

teszi föl,

átolvasta verseimet,

férfi

pénzem

lett

s

kinek én életemet köszönöm,

férfi,

köszönheti a haza, ha

Mind

pénzét

utolsó

nagy

ajánlására kiadta a Kör,

lelkes

vem.

vagy

kinek

s

valamit használtam vagy

neki

férfi

st

és ne-

Vörösmarty.

:

egész életem sanyarúságait végig

Hegyalján

gondoltam, a mint

a

életem dúsgazdag

volt

Oh,

jöttem.

sanyarúságban,

a

s

én

az

ha most

boldog vagyok, megérdemeltem. Hat esztendeig

tam

istentül,

vol-

embertül elhagyott földönfutó; hat esz-

tendeig volt két sötét árnyékom

a

:

nyomor

és a lelki

fájdalom ... és mikor? ifjúságom kezdetében, az élet

legszebb teremtve,

De

dikig. volt,

nem

egyszerre

szakában, mely tizenhatodik jó,

csupán

az

esztendmtl

hogy így történt;

örömöknek van huszonkette-

a

a ki boldogtalan

nem

S jó, hogy más egész életén át

tudja megbecsülni boldogságát.

szenvedtem

ki,

a mit

szenved apródonként. Minél viharosabb volt a tavasz, annál derültebb nyarat és

szt remélhetek.

Délután értem Patikra. Szent

E

föld.

magyar forradalmak oroszlánbarlangja. szabadság oroszlánai. Elször

mely hajdan

a

Preczenheimé. telt

poharak-

láttam.

Szükség

várból víg

és is

volt

Itt

tanyáztak a

a várat

néztem meg,

volt,

most

pedig valami

mentem

a

Rákócziaké

A

város volt a

is

diákokhoz. rá.

coUegiumba

Magam

Felejteni

is

.

.

.

hozzá

akartam, hogy

tevelek-

lift

—

magyar vagyok.

is

vannak derék

maradok.

nem

is

emberek.

még

Nagyon

szeretem

sietek

látni

professorok közt

kezddnek a de nem Szatmár felé, aztán meg Holnapután

examenek.

az

Palkovics

ismersz, s igy tudod, milyen

is

derék ember. Látod, barátom, collegiumban

meg

ismerkedtem

Itt

professorral, a kit te

243

Marasztanak,

az állatkínzást.

XII.

U Sáros-Patakról tegnap

Kazinczy Gábor barátomhoz, töltém, milyen

pompásan?

s

gvár, július

11.

1847.

Ujhelybe rándultam

reggel a

napot nála és vele

ezt csak az képzelheti, ki

Kazinczyt ismeri. Valódi csodagyermeke a természet-

nek

a

szónoklatban

örökkétartó

hangokat a

hajnal

csalja.

non plu3

ultrát.

;

iWemnon-szobor, melybl egy

új

szakaoatlanul

Benne

elérte a

Olyanok, mint

a

legfönségesebb

rögtönz szónoklat

,

talán

lehetnek,

hogy Mirabeauja legyen Magyarországnak. És ha ír? stylusa épen olyan botrányos, mint Kuthy Lajosé. Csak az alkalom

de nála különbek nem.

kell,

Különös, hogy e két ember, kiben oly sok, oly buján

term

a

irataikat,

dagályba.

leány

gondolat, ugyanazon köntösbe öltöztetik mibe az eszme-koldusok: sallangos, puffogó

Épen

kaczér

olyan,

mintha

nagyanyjának

valami

szép

csipkés, pántlikás,

fiatal

bok-

rétás és tudja a jó isten micsodás kalapját tenné

Föl

nem érem

észszel,

föl.

hogy vannak nem-mjndenn?pi

emberek közt olyanok, kik nem tudják vagy nem hiszik, hogy az egyszerség az els és mindenek fölötti szabály, hogy a kiben egyszerség nincs, abban semmi sincs. Azzal ne álljanak el, hogy az 16*

^^

144

levetek-

gondolataik magasabbak, hogysem közönséges nyel-

ven

ki

lehetne

Az

fejezni.

egyszerség,

az

mely

legnagyobb gondolavissza tudta tait, legragyogóbb költi képeit, legmélységesebb érKuthyéit vagy akárkiéit is vissza zelmeit, bizony Shakspeare

adni

tudja adni.

éjszak felé esik Széphalom,

Ujhelytl félórányira

Nevét megérdemli, Különben pedig szent hely,

Kazinczy Ferencz egykori mert festi szépség

táj.

lakása.

szent az öreg miatt, kinek ott van háza és sírhalma.

Kötelessége volna minden emelkedettebb lelk magyar-

nak életében legalább egyszer oda zarándokolni, mint a mohamedánnak Mekkába. És mégis jobb, h? nem

mentek oda, mert nagyon ers lelküeknek kell lennetek, hogy azon sírhalomnál meg ne esküdjetek, miszerint a hazáért soha, de soha egy lépést is tenni

nem

Én

fogtok.

voltam

a pusztulás és

láttam

ott,

legel ke seritl b

feledés legszívszaggatóbb,

képét,

és

letérdeltem a sírra és már fölemeltem kezemet, hogy

megesküdjem

.

.

.

ekkor szerencsémre vagy szerencsét-

lenségemre megfogott

jó

vagy rósz angyalom, és

vezetett onnan, minekeltte

kimondtam volna

becsavarodtam

Széphalomtól

a

el-

az esküt.

Bodrogközre. Or-

csak úgy gyelegtünk falurólhíre sincs Különben nem untam meg magamat, mert a Bodrogköz szép, gazdag vidék. Nyugat fell túl a

szágútnak

;

falura.

Bodrogon

látszanak

hasonlííhatlan

a

szépség Sátor-

hegyek Ujhely mellett innen a Bodrogon erds rónaság. Itt is, ott is egy-egy kis erd, azok között tervirító zöld mékeny földek magas sárga gabonával ;

.

mezk, pedig

rajtok

fehér

egy-egy

vízi

kis

liliomok

s

tó,

szélén

fölötte

.

.

sás,

tisztáján

jajgató

sirályok

Ifh levelek

lengetik hosszú szárnyaikat

.

245

apró

.

.

barátságos alakú

házak között sugár jegenyefák,

faluk, c

házak eltt

a

vidám ép legénység és szép takaros leányok. De a mennyire jól lakott e jelenésekkel szemem, annyira

midn

megéhezett gyomrom,

délután két óra tájban

Király- Helmeczre értem. Fölfegyverkezett étvágygyal

rohantam

kocsmába, és

a

nem

éhen, ha történetesen

kenyér

nyájában

egy árva

.

dühömben

kocsisom emberségébl, adjon az isten

a

mert

sem

még

is

ne

mint aztán

a

is

is

legyen!

laktam

jól

kivántam, hogy

csak

kocsmárosnak

tarisz-

kocsmárosnak

a

No

volt.

meg

volna

volna kocsisom

lett

hanem

;

haltam

ott

.

szalonna,

és

falatka ennivalója

kiáltéh fel

.

kenyeret

és

sza-

lonnát vagy vörös hagymát, mert zsidó, a jámbor.

Valami egy órányira Király-Helmecztl van Lelesz.

Nagyszer

.

.

.

fölül

Ung megye

köz és

Van benne roppant

hizlaló hely.

Leleszen

klastrom,

világoszöld, környéke jön át az ember.

erds

Csend

kanyargó, vize

Folyása

között.

barát-

Latorcza, a Bodrog-

foly a

kompon

a rév körül, hol

mint

áthoztak, kel-

lemes erdei csend, melyet csak egyes

madárfüttyen-

tés

az

és

evezlapátok

a

volt,

egyhangú

íobicskolása

za-

vart meg.

Kés

este értem

Ungvárra.

kezddik ama nagy

Itt

s

melyen

Latorcza,

Tisza,

rónaság, mely tart lefelé egészen a Dunáig,

kénye

kedve

Szamos,

szerint

Kraszna,

csavarog

Kadarcs,

a

Hortobágy,

Berettyó,

Krös, Alaros stb., melyen fekszik Szatmár, NagyKálló, Nagy- Károly, Debreczen, Karczsg, Kecskemét Halas, Szeged, Szarvas, Gyula, Makó, Temesvár, Kikinda,

madár

Becskerek

lenni,

míg ez

stb.

Ah, csak

óriási

addig

szeretnek

rónát kercsztülröpülném

yti levelek

46

2

Ungvár egyébiránt szörnyen komisz város. Piszkos Épen olyan, mint a részeg ember, ki

és rendetlen.

pocsétába bukott,

s

most sárosan tántorog haza

felé.

XIU. Beregszász, július

12.

1847.

Édes kedves Juliskám, imádott szép ... no látod, barátom Frigyes, neked akarok írni és t szólítom mc»g. Ne vedd rósz nevén e figyelmetlenséget. Nem tehetek róla, bizony isten, nem. Mindig eszemben van, és mindig 6 van eszemben. Megvallom, r.em is igen törekszem rajta, hogy kiverjem fejembl. Hiába is törekedném. Ugy vagyok, mint a ki a napba néz, vagy ha behunyja is szemét, Ah, kivált most, hogy közeledem feléje, éjjel-nappal eszemben van e drága szent kép, s ha elgondolom, hogy nemsokára látni fogom t, olyat dobban szivem, hogy magam is szinte meg-

aztán akárhová

mindig

a

napot

tekint, látja.

—

Engedj elhoztam, de olyan jól ijedek tle.

barátom, hogy

meg,

megint

esik róla beszélnem, mint va-

lami szegény tót diáknak, ha száz

peng

forintos bankót

Aztán már ugy is olyan régen nem említettem. A mai utamban vagy nem figyeltem, vagy csakugyan nem volt semmi említésre méltó, kivévén Munkácsot. Ungvárról korán reggel vagy tulajdonkép késn reggel indultam el s délután értem Mun-

talál.

kácsra,

Mig

kocsisom

megebédeltem, várat

s

megkapatta

megtekinteni, mely

órányira

fekszik a róna

dombon.

A domb

nem

szeretnék

lovait,

én hirtelen

siettem ki a status-börtönné alakult várostól egy jó negyed

a

közepén

szlt

oldalán

borából inni

.

.

.

azt

egy

magas kerek

termesztenek

.

.

.

gondolnám, hogy

!

levelek

Zíti

547

rabok könnyét iszom. Fölmentem a várba, az udvapár szobát bejártam, de a börtönöket s egy

a

rokat

nem mutatták meg,

mert egyedül

talán

alá?

nem tudom.

van Rákóczi

de

Ferencz

egészen

és Zrinyi

a föld

között ott

arczképe

Ilona

is.

elnéztem volna e dics képeket,

csak futólag szemléltem ket, mert siettem

itt

felé.

Egy teremben többek

helyen órákig

A/lás

és

sem eresztenek

ismeretlen voliam, vagy senkit

Tudj' isten, e falak közt úgy

ki-

összeszorult keb-

hogy alig birtam lélekzetet venni. Érzéseimet leírtam egy versben. Azok kínos érzések voltak. Az egész id alatt, mig itt voltam, fülembe valami szellem szomorú dolgokat suttogott. Szavait nem is érlem,

tettem, oly halkan beszélt, csak suttogását haliam, és

ennek oly bús hangja

volt.

Azt sem tudom, ki volt vagy a sejtés?...

e suttogó szellem? az emlékezet-e 1

800-ban és 1801-ben az

foglyok

itteni

Kazinczy Ferencz. Szegény Kazinczy

egyike volt

szegény haza

I

Munkácstól egy j etetés Beregszász. Közönséges mezváros, van benne góth templom, megyeház és magyar kocsmáros, a mi nagy vigasztalás (nem a templom, hanem a magyar kocsmáros), ha az ember három napig csupa zsidó kocsmákban hentergett. Dicsekedés nélkül szólva, a legnagyobb emberbarátok egyike vagyok,

s

tisztelem, becsülöm

kocsmából csak kikergetném ronda, csak ronda

az,

már

zsidókat, de

a

ket

a

pokolig, mert a mi

hiába!

XIV. Szatmár, Itt

ötöd

vagyok napja,

végre

az

igéret

jitljus

földén,

17.

;

847.

Szatmárban.

hogy ide értem, folyó hó 13-án

indul-

VH

248

jártam

idei

lovakon,

rósz

tam Beregszászról oly

mé nem

levelek

milyeneken

a

Hajam fölmeredt

utamban.

a

borzalom miatt, mikor e szerencsétlen gebéket megpillantám, de válogatnom nem lehetett, mert dolog

nem kaptam

más hogy csak szeptemberben esküszöm, de azt hittem, hogy akkorára ide nem érek ez éJ csontvázakon. Hanem, barátom, a kétségbe'^.sés csak ugy csal, mint a remény. E rósz csikók ugy ide tettek egy nap alatt ideje

Kétségbeesve ültem a szekérre

lovakat.

hogy

Szatmárra,

lovaknak

mondom

néktek, ne

ti

Badaló

szénán-zabon

becsületére

is

a

Ítéljetek

aristocraticus

Bizony-bjzouy

mert

külszinrl,

Tiszán, a szép Tiszán.

Ugy

közt,

szeretem e

mert tettl talpig magyar: hazánk-

folyót, talán azért,

hazánkban

ban születik és

megye

Szatmt^-r

és

mellett,

át a

az igaz,

telelt

volna.

vált

hogy nem Bereg

;

leszen igazságtok.

történni fog,

jöttem

városban

egész

az

levén,

meg, és épen az

hal

földön vándorol keresztül, az én kedves

al-

alföldemen.

Badalóval csaknem szemközt fekszik innen a Tiszán (tul?j

donképen

a

túl

Cseke,

Tiszán)

és

a

csekei

temetben Kölcsey Fcrencz. Tavaly szszel egy pár hétig laktam

melyben

a

itt

meg- meglátogattam

s

legnemesebb szivek

mánál nincs kszobor, neve volna

f jlírva

;

még

eg^'ike

csak

de nincs

is

fejfa

szent

a

sincs,

ott eltemetve.

zaja

Csendes e

nem hangzik

idáig.

táj

A

a városok, a

nagy

melyre

rá szükség, mert az

odalép vándornak szívdobogása megmondja, ;

sírt,

hamvad. Hal-

férfi sírja

ki

van

nagy világ

körül csak a

szell rezgeti a tövisbokrokat, a tövisbokrok virágain vadméhek dongnak s távol az andalgó Tisza halkan mor-

mogja

da^át,

hogy

a

koporsónak álmát meg ne zavarja.

UH

levelek

249

Csekétól Szatmárig érdektelen faJukon visz kereszaz

tüJ

több

ut.

ízben

Zajta

Neveik sem jutnak eszembe, noha már jártam erre. Csak kettre emlékezem, másik

egyik, a

az

Peleske.

megemlékezem

jöttem e falukon,

Valahányszor

át-

a peleskei nótánus,

Nagy-Zajtai Zajtay Istvánról és szerzjérl, a régi jó Gvadányiról. Istenemre, sokért nem adnám, ha dn írtam volna a Peleskei

nótáriust.

gedve, ha az én munkáim

Meg

vagyok

elé-

olyan sok jó órát szerez-

nekem szerzett már Gvadányi. már nem olvassa, elfeledte a közönség minr majd engemet el fog felejteni. Ez a gondolat nek másoknak, mint

És

t

.

egykor képes

rültté

volna

lett

nyugodtan írom

le,

tenni,

de most

.

.

oly

mintha a miatyánkot vagy kétszer

Van kedvesem, ki szeret engem, van szemének egy futó pillantása többet Juliskám, s ér, mint a dicsség örök ragyogású napja. Hiába mosolygsz kaczér ajkaiddal, dicsség! többé nem leszek napszámosod. Te csak addig vagy szép és kettt írnám.

az

—

csábító,

mig

megcsókoltál.

Most már

nyesek szemeid, hírével és csábíts

Csak

kebledre.

vagy tlünk.

távol

oly

más

síromig, de

nem

is

a

te

a

magam

a

csalogány a lombok

ne

nve

vele

tépnéd.

kedvéért, egyedül a

és

vagy sem?

nem

vidd

alatt s

fé-

azt

ha

Énekelni

magam

eddig,

nem

azt

el-

fogok

hanem

kedvéért,

mint

az égiháború az ég és

keblembl

gondolok

oh

el,

lelkemmel,

számodra, mint

föld között; kibocsátom

sasokat

mily

a

Eredj isten

csókjaid.

tapasztalatlan golyhókat sziréni

van

lelkemet

vinnéd,

megöleltéi,

elmehetsz, mert

hidegek

lantomat

adom, mert össze

Engem

vele,

a pillangókat s a

lesznek-e

nézim

T4h levdek

150

Peleskén innen meglátja az ember

Németi tornyait egy

a

rónán Szatmár-

jó órai távolban.

Szatmár derék

város a Szamos partján

van egy nagy

piacza,

nagy

kétágú püspöki temploma, nagy vendégfogadója,

casi-

;

nója, készü]6 színháza, két czukrásza és két

Pap Endre

költje..

hogy mind

és Riskó Ignácz. Kár,

a

.

kett-

már rozsdásodni kezd lantja, hanem hiszen majd kicsiszolom, hogy meg nem köszönik. Addig botozom ket, mig ismét pennek

használatlanul

hever

nem kezdik

lantjaikat.

getni

s

Ugy

teszek

velk, mint

nem

akart

az öreg, mig sorba

nem

az egyszeri juhász a fiával, ki a lakodalmon

Addig döngette

tánczolni.

ugrott

ered

minthogy

.

.

sírva.

.

Tán innen

van

sírásról

szó,

hallj

eg)'

olyan

kedves barátom, melytl még a te könnybe lábbadnak, pedig a te szemeid

dolgot,

siralmas

szemeid

nem

veszettül

példabeszéd, hogy sírva vigad a magyar.

a

És

aztán tánczolt

s

is

sentimentalis szemek, szedd össze magadat, mert a milyet

olyíit hallasz,

még nem

hallottál,

ha

égbe-

is. Képzeld: mátkám egy órányira nekem nem szabad t meglátogatnom

ható füleid vannak lakik innen s

egész az esküvig, egész tiltott

szólj

el,

azt ne gondold.

szeptember

— Hát van

nem

hihetetlenséget

leírni,

merek. Azt mondják, hogy

nem els

igaz

.

.

.

:

csoda, a

tilalmat

az

Ha

én

megköveznének, hogy

ily

szintén, szólj lelked szerint,

ilyesmit írnék, a kritikusok

a

csodák

második

Nem

8-áig.

ehhez fogható?

de a

még

csodák

barátom.

csak gondolni ideje

lejárt

.

is .

.

most kezddik. Ez az pedig az lesz, ha én ezen ideje

meg nem szegem.

Csak ugy tengek itt most, csak ugy lézengek, mint szi légy, mely már nem él és még meg nem

;

líh levetek.

1

5

1

halt. Bgy pár gyönyör verset írtam, az igaz, de ez engem legkevésbbé sem vígasztal. Tréfának ne vedd, ha azt mondom, hogy gyönyör versek komolyan merném állítani, hogy eztk a magyar költészet leg;

szebb gyöngyei egészen

közé

phrasissá

sorozhatok, de

verseimet, ha ezt rajok

e

már

szólás

lealacsonyítanám

csak

az6rt

vált,

alkalmaznám. Divatba

jött

a

szerkesztknél, minden szemét-fejben termett bolondgombát drágagyöngynek nevezni. Gazságból teszik ezt,

vagy

csak

ostobaságból

ha már a Hiadorok

én

Uramfia,

írnak,

akkor

cseresnye-magoknak

vagy

verseimet kavicsoknak

keresztelem, vagy

nem tudom.

?

drágagyöngyöket

is

drágpgyöngyök-

akármiknek, csak

nek nem. És Hiadort még velem hasonlítgatják

is.

.

.

teremt úgyse* boszankodnám, de restelek. Megvallom, sokat

vetettem

még

annyit

egyik-másik

sem, hogy

ily

léhütnek, de

irodalmi

zzenek bellem,

csúfot

^°8y 'Sy pellengérre állítsanak. Tudom, soknak nem tetszik, sokan félremagyaráznak, hogy ily szintén nyilatkozom magam fell hanem az nekem mindegy, én arról nem tehetek. Születésemkor pólyának

s

fednek.

A

az szinteséget

a sors

én elviszem

szólni

mernek. ekkor

könny

képmutatás

bitang ért hozzá; de

lyébl

magammal

Talán

csak

nyiltan,

a

magam

nevessenek

ki

demiek, hogy a mit

;

mesterség,

szivek

Ítéletem

felli azért

éreztem,

tette

koporsóba szem-

minden

szintén, a lélek mé-

nemesebb de

a

bölcsmbe

ismét

tudnak helytelen

és s

becsülést ér-

kimondtam szabadon,

leplezetlenül. Isten

veled, édes

Frigyesem.

Legközelebbi

leve-

lemet már alkalmasint csak ugy kapod, mint decorált

férnutól kell

tevétek-

líti

252

.

.

mint

.

papucsrend

a

Ha meg

vitCzétl.

egyéb keresztet vagy csillagot ez egy az embernek Icgfölebb

lennie, isten nekil

ugy sem fogadok el, s nyomja és nem lelkiismeretét.

vállát

XV. Koltó, szeptembei-

Hát, amice, megházasodtam

hogy amícézlek,

rósz nevén,

.

.

.

a mit,

gal teszek, mint táblabíró és házas

sodtam!... de

nem

tinta

Ugy

prímás classis.

filister

színbb

nézd, ez

válik

nyomorult

mondani

ültetem, s a lant

kezemben,

Épen ma egy lehúztam

borostyánkoszorút

tartok

s

e szerint

phlegmaticus

rózsaszínvé e szónál, mely

a rózsánál.

akarom

ugy hiszem, jog-

ember

amice, én megháza-

van

a

1847.

15.

remélem, nem veszed

fürteimrl

s

oly

hogy

dicssugáros s

helyébe

éktelen

helyett

hete,

füstöt

rózsaa költi

füleimrl,

a házi-sipkát

hosszúszárú

pipát

hogy

eresztek,

már

múzsa megkehesedett s még Pegamind zusom is köhög tle. Kedves öcsém Frigyes, te mint afféle ntelen siheder, nem tudhatod, de hidd el a kilencz

nekem, hogy így feleség oldalánál a pipafüst többet mint egy egész bámuló világnak tömjénfüstje, ér, kivált ha olyan a feleség, mint ez az én kis barnács-

kám

itt

.

.

.

ah

mert

feleségem, legalább

csak

nem

illik

azért

mint

az egyért

ilyet

már nem szabad vagy

dicsérnem; pedig ugy

dicsérni, mint tulajdon saját

Esküvnk

sajnálom, hogy

középkori

szeretném

magamat.

regényességgel

m.ent

végbe,

az erddi vár kápolnájában, korán reggel. Szerettünk

volna én

hoz

ill

is,

menyasszonyom

komoly

és

is,

helyhez és alkalom-

ünnepélyes

arczot

ölteni,

de

líti tevétek-

sehogy sem

253

mosolyogtunk egymásra, s ha én olyan szépen mosolyogtam, mint menyasszonyom, ugy esküszöm neked, hogy egy angyalt fest sikerült, folyton

képíró eltt a legtökéletesebb

A

volna.

mint az

ültünk

rögtöii kocsira

egy

Kvár

kis falu

Bányától

esküvési

egy

vágtattunk

s

E

A

délre.

képzeletem

után

Hogyan jöttem én

mészet.

ide

vége

lett,

Koltóra.

Ez

vidékén, a Láposvölgyb^in, Nagy-

óiányira

mintha az én

mintául szolgálhattam

szertartásnak

táj

alkotta

ide?

olyan

szép,

volna a ter-

kérdezed.

Meg-

egy barátom birtoka ... ha Horváth Lázár volnék, kapnék az alkalmon, ncvév kiírni, mert

felelek rá.

nagyúr

nem teszem

de

;

Horváth

Lázi,

átengedte itt

falu

töltjük

hála

hogy

laki^.sál, .

.

.

már

Utazásunk az

is

minthogy nem vagyok

itt

idáig

Barátom

atyának.

töltsük a mézesheteket, s

nem

azt talán csak

boldogan-e vagy sem nézi

ezt,

mennyei

a

kérdezed, hogy

?

zlég

rósz

idben

történt

,

de

ember házassága els napján, hogy milyen

az

id? Egy

Nagy- Bányán

kis túl

kalandunk

volt

is

az

útban...

Misztótfaluban eltört egy kerekünk.

Feleségem csak mosolyogta a bajt, de én dühösen dühödtem, s félre mentem, hogy feleségem ne halljon,

kedvem és rangom szerint kikáromkodtam Egyéb következése nem lett a dolognak, csak hogy az itteni késedelem miatt másnap érhettünk Koltóra. Az éjét Nagy-Bányán töltöttük a fogadóban házasságom els éjét a fogadóoan nem és

ott

magamat.

.

.

!

.

hiába vagyok a csárdák költje.

Most pedig

érd

be ezzel a kevéssel, édes bará-

tom, legjobb szándékom mellett sem írhatok

mert

a

feleségem

minduntalan

a

nyakamba

többet, borul.

2

54

7^^»

tevétek.

vagy én az övébe ... a mi mindegy a vége csak az, hogy nem írhatok. Egyedül vagyunk, azért ölelkezünk ... az a komisz tempó nincs meg bennünk, hogy ;

mások eltt szokták a

egymást,

nyaljuk-faljuJc

házasok.

fiatal

mint

be rt,

Jaj

rendesen

be czudar,

jaj

piaczra vinni a boldogságot! Igaz! hazugság, a mit tartanak közönségesen, hogy a

házasságban

megsznik

hajdanában

ntelen

múlva két hete

Én most

szerelem.

a

is

szeretem feleségemet, mint

lángolón

oly forrón, oly

már egy hét hogy megházasodtam.

koromban, pedig

lesz,

XVI. Koltó, október

Feleségem

ott

a

másik

ma már vágtam egy sóhajt,

mint

a

asztalon

verset, kinn

naplóját a

kovácsmhelyben

a

még

itt

ideje közel ugyan, de

nincs

14.

1847.

írja,

én

olyanokat

szél

az ebéd mindezekbl

fúvó

—

;

pedig az következik, hogy a legpompásabb alkalmam van a levélírásra, azért

barátom, irántami

ha

már

Örülj

használván használom. Tehát, kedves

vagy

tekintetbl, ásítani

nagyszert, mert

ásíts,

találsz, le

de

hanem talál

ne

tanácslom, a

magad

ásíts

esni

az

valami

Tapasztalásból

még magyar mveket is

úgynevezett

mikor

az

olvastam,

az én

hogy

túlságosan

állkapczád, és

igen kellemetlen dolog. korból,

nem

javáért,

ez

tudom, azon

classícai

melyektl

isten

becs ójon

minden jó lelket. Akár hiszed, barátom, akár nem, de az id halad, gyorsan, gyorsan! a virágok már elhervadtak, hidegek kezdenek lenni, ftünk ersen mindennap, st napjában többször is. Ah, az id halad, oly vén házas

Vti levelek^

vagyok már! jön

sem

már bölcs Egyebet halunk. Boldogok talán

koporsó.

és

mesteremberek, mert övék

az asztalos

országa

születünk

csak

teszünk,

nemsokára

utána

s

maholnap

hetes)

(öt

házba

a

255

haszonnak

a

I

Innen-onnan

ama nagy

mézeshetek,

lejárják a

benne leszünk

s

prózájának ne-

sivatagban, melyet az élet

Bolond beszéd, mind a mellett, hogy uri magamtól származik. Szentül hiszem, hogy az én mézesheteim a sírig tartanak. Mintha az élet kölveznek.

tészete

A

idtl

az

függne

nem

s

prózai embernek a mézcshetei

A

kezleg.

még

a kriti-

tartani

bellök, de

.

.

.

legfölebb

költészet

a

már

az akar kisülni, a mit

mondtam, hogy az én mézesheteim a

az elébb

fognak

st még

kóróban,

ebbl

Szóval

is.

egyénektl.

Némelyek a tavaszban, sót sem találnak köjtészetet, mások

száraz

találnak a

kusokban

az

prózaiak és ellen-

milyen.

ki

az én verseimben

pedig

is

a

és

mámor boldogság

a

fog

sírig

eltnni

megmarad. épen azért

Oh, ezek mámoros napok valánal és is tudom, hogy tölték el ? csak, a mi szinte boszantó, a legprózajbb s úgyszólván oda nem tar1

nem

tozó idtöltéseim jutnak eszembe, például a lovaglás, olvasás, írás stb. Írtam verset,

nem

még

hogy

tettem

el

barátom,

Megvallom, hogy

magamról,

föl

hetibben verseljek

oly

!

is,

;

de

nem hagyható

tudj'

isten,

szokássá

még pedig ilyen

annyi

ostobaságot

els

házasságom a versírás

válik,

mint

is

végre

a Jólopás

vagy fejvakarás vagy a részegeskedés. Sokszor mond-

tam magamnak

nem jobb is

:

(íugyan

mit

volna, ha addig

firkálsz,

te szamár, hát

feleségedet ölelnéd

?i>

föl

tettem magamban, hogy csak azt a gondolatot rán-

,

556

lítt

levetek-

mely már tollam hegyén van, de mire ezt más s azután megint más jutott eszembe mozdultam asztalomtól, míg a vers kész nem így

tom

It,

leírtam, ismét 5

nem

pedig visszahozhatlan órákat ragadt

azalatt

lett,

négy lovas kccsin nyargaló idi s így, akár hogy élveztem volna, írtam, írtam elég akár a feledésnek, mindegy a dicsségnek, hozzá, hogy másnak, nem nekem. Rósz szokás az a versirás, nagyon rósz szokás jól teszi, ha nem fúja,

magával

a

a helyett,

,

.

.

!

1

a

nem égeti a száját. Most veszem észre, hogy

kinek

magamról

nem veszed

ezt

ez az egész levél becses

barátom

szól! te,

tlem

hozzá a közönség?.

.

s

Apollóban

atyámfia,

rósz nevén, de vajon mit szól .

esze az érdemes

Ejh, legyen

meg

azt: ha már lyricus az hogy magáról beszéljen. Az Íráson kivl, mint mondám, lovagoltam és olvastam. A lovaglás o]y szenvedélyem, mint neked a kár, hogy ritkán van módom benne délutáni alvás

közönségnek

s

gondolja

ember, hát azért

lyricus,

.

;

a

Pegazuson

az

igaz,

hanem ez nem nagy az a szép, de rósz

hogy

eleget

.

nyargalászok,

ennek a csikónak tulajdonsága van, hogy az égen vigasztalás,

hordozza az embert, pedig én jobb szeretem a földet, mint az eget. Olvastsm regényeket George Sand-, Boz- és Dumastól. George Sand az

új

világ csodája

bámulom, talán imádom is, d^ nem szeretem. ö, mint a mészáros a marha böndjét. fölhasít'^ a társadalmat, hogy megmutassa belsejének egész rondaoh ez ságát, és azt kiáltja: így nem maradhatl és én

.

nagy munka, de asszonynak. Regényeinek olvasásakor zavar a gondolat, ha eszembe jut,

merész,

dics,

férfinak

.

.

való,

mindig

hogy

nem meg-

ezeket

;

l/íí

157

levelek.

írta s szinte kedvetlenül teszem le. Ha már munkás az asszony, jó, hadd fzzön a konyhában, hadd gyomláljon a kertben, itt szép, ha bepiszkolja

asszony

de

a kezét; felül

az

bízza

istállót

—

férfiakra.

a

Boz

van minden bírálaton ... ez az egyetlen ember,

kinek irigye vagyok,

nem mintha

legnagyobb

s

írójának

hanem

gyárt én következem,

nevettet

azért,

küldetés a földön

:

meg

földeríteni.

Oh, ha most

másokat

fog

teremteni

teti,

mint az emberiség legnagyobb

s

—

Dumas

Sándor. Nincs

Bozzal

Nála

is

Nem

Dumast mészet

illeti,

t

tékozolja

fényes

több szellem senkiben, mint

vannak nagyobb írók akárhányan,

bámulíatni,

vágyam,

én

jótevjét, mulat-

legkedvesebb regényíróm

együtt is

még egyet

majd Bozót helyez-

szeretetreméltóbb egy sincs. Ég ez a

de kedvesebb, az

okvetlen

Í5ten

e nyolczadikba

tatóját.

fdolog!

külde-

legtöbb

Ez legszebb

mennyország van, az

alább

utána min-

mert az

legtöbbeket.

hét

benne.

tartanám a világ

hogy

szerez valamennyi író közt

tése legszebb,

jókedvet,

t

azt hinném,

hanem

szerettetni! ez leg-

Különben

törekvésem.

csak rajta állott nagygyá

lángésznek

szellemének

alkotta,

de

kincseit,

ragyogó öltözetben st néha

öltözete egyszer,

mi

a

A

lenni.

ter-

szétszórja,

s

a

járna,

a

foltos

is.

mint

Bánja

el-

hogy

helyett,

járhatna: is

!

az

nem magát gazdagítani. Senki jobban nem ismeri az emberi szivet, mint senki oly szépnek nem festi az életet, mint . Valaha roppant ember- és világgylöl voltam, annyira, hogy a föld egy óriási szemétdombnak tetszett elttem, czélja másokíít jól tartani,

melyen

emberek,

az

nyüzsögnek

;

hogy

Petfi Sándor. IV.

mint

undorító

e nyavalyából

féregmilliárdok

kigyógyultam 17

:

nem

258

levelek

Z//Í

de nagy részben Dumasnak köszönöm, 6 orromról az epébl készült sárgazöld

egészen,

segített lev3nni

munkáinak olvasása után

pápaszemet, az eszmélni,

hogy

talán mégis szép a világ.

oly szépnek festi az életet, oly

szépnek

kezdtem

Ah, Dumas festi

még

a

hogy az ember csaknem készakarva boldogtalanná lesz, hogy olyan édes bánatot érezzen. Ha a szegénységet rajzolja, kész vagvok azt a néhány ha garast is kihányni a zsebembl, mely benne va.i vérpadot rajzolja, óhajtom, bár csak vérpadon a Dumas Sándor szeretetrehalnék meg! ... Szóval nem hiába, hogy druszám. méltó ember fájdalmat

is,

;

:

.

.

.

Néhány nap múlva indulunk Koltót,

cinjék

kedves

örökké

az

Pest

felé,

itt

ugy hiszem

s

n^m épen

eldobni ezt a bolond

elbírni

is

alapralanul,

melyet

tollat,

csak

oly

hol

Koltót,

édes, de oly édes heteket töhé;>k, a milyen

ságot halandó álmodni és

hagyjuk boldog-

képes.

De

ideje

már

hogy

nem tudom

mi

hogy sehogy sem akar elfáradni, pedig mibe máskor ol\ bámulatos hamarsággal bele unt ... ah, tudom, tudom, megházasodtunk, filiszterkedni kezdünk. A filiszterség egyik nagyon biztos Jelt

most,

levelet

jele a

ír,

hosszú levelek

irása.

Adieu, génicl

XVJl. Kolozsvár, octóber 21.

Már

pár órája, hogy Kolozsvárott vagyok;

egy

még mindig azon töröm itt

s

184-.

vagyok-e

a f-'jemet,

hogy csakugyan

sem? annyiszor indultam már

vagy

s

ide

fordultam ismét vissza útközben, hogy végre örökös

obsittal

küldtem

juthatnom.

Annyi

el

a

reményt,

bizonyos,

e városba valaha

hogy Kohóról

el-

eljöttem.

un tulajdonképen

vagyis

de

istennek ... hála

hogy

eljöt/íV;7j^,

359 igen

ejjöttünk,

megértsük

jól

hogy

istennek,

leveítk.

\oltóról eljöttün-,

TÜNK;

röviden

nem hanem

illik

az én kedves kis feleségecskémmcl.

ha

ember

kifejezni

.ilágosan

azért,

hogy

'^zólva,

az,

azért

:

nem magam utazom hanem másod magammal, az

hála

eljöttünk,

egymást

már

tudni-

Ah, csak szép

röviden tudja magát

és

!

Kolozsvár

Koltólioz

két

napi

járó

legalább

föld.

embernek oláh kocsisa van különben kevesebb. Ulba cs'k Dézs a Szamos mellett és Szamos Újvár, az örmények Jettizsáleme. Csinos azon esetben unnyi, ha

két

város.

A

;

vidék nagy részben unalmws, egyforma,

de van egy fölséges

kilátás,

Ez

utat megtenni.

ez

a^:

a

melyért magáért

is

méltó

Nyircstet, Köv.ir vidéke és

Bels- Szolnokmegye határán. Egy pár órahosszat megy az ember fölfelé, s midón fölér végre a h-'gy tetejére, olyat lát, melynek másáért ugyancsak elballaghat, mig eltte

megleli... kilátás,

majd

a

mint három sorba sor

zöld.

keJetíe,

végtelenig állított

második

3

világoskék

utolsó,

délre

és

nyugatra szabad

bérezek teteje

a

óriások

sötétkék,

fölött.,

állanak ott s

egyenruhában.

a

:

melyek

els

az

harmadik, a leg-

Ez

óriások

és

a

Nyiresletó között mélységes völgy, melynek fenekein a

csillogó,

kanyargó

Szam^'S,

megy

ember,

mint

egy oda fagyott

villám

Ha

Pestre

az

a

várostól

mérföldnyire sz'nte szemlátomást változnak

leveg semmi sem veteti

Nem

ország fvárosához közeiedik az utas

Tle

tárgyak,

még úgyszólván

vár környékén,

fél

órányira

itt

a

i'í.

már néhány -^z

így Kolozs-

észre,

kezddik némi mozgalom,

emberek,

hogy egy

csak vrJami

egy-egy

el-

j6o

levetek,

l»ti

robogó hintó, vándorlegények s hetivásáros oláhok, kiknek ^^ ,00 része holtrészeg. Midón beértem Kolozsvár külvárosába, hirtelenében azt gondol tam, hogy Debreczenbe

jutotí-^m

apró

:

feneketlen sártenger

kapu

;

városba

alatt a

paraszt

házak

utczán

az

s

de a mint berobogtunk a magyar

megvákozotí

:

a világ,

nsgyot

s

örömön. ben, hogy istennek hala, csalódbenn valék a kicsiny, de élénk és kedélyesen tarka Kolozsvárban, melynek utczáit most gyönyörrel szemlélem a Biasíni fogadójának egyik ablakából, míg lélekzettem

tam

.

.

.

feleségem írok

.

.

többet

engedj

.

.

.

meg,

fölkelt

nem

helyérl

s

végzendi lesznek velem,

közeledik. Kétség kivi fontos

tehát

már nem hozzám

most

barátom,

feleségem

.

írhatok. Isten veled

!

XVlll. Ptst, nov.

Immáron

mennybeli

hála a jóságos

itthon vagyok.

Mindenütt

]ó,

j.

1

1847.

atyának, mert

de legjobb otthon. Két

napot töltöttem Kolozsvárott, de fölér félesztendvel,

gyönyör

olyan

a Királyhágón, s

Szolnokon

róla,

két nap volt.

rá, mert fiatal házasnak mig rendbe szedi magát. Ezennel teb.át

elmondom

illend

érzékenységgel

kedves

barátom. Iparkodj'

és

Mez-Túron

keresztül hozott Pestre. Sokat írhatnék

de egyátaljában nem érek

sok a dolga,

itt

Utam Bánfi-Hunyadon,

Nagv-Váradon. Szaloníán,

honn

madárból

boldogabb not£.bene,

találsz,

házimadár élet.

olyan

nem lett

Ha nem

föl

az isten-hozzádot,

Pestre, ezentúl mindig

ugy, mint e.Idig. .

=

.

nem

oly

A

vándor-

regényes,

de

meg

de

hisztd, próbáld

...

legyen a feleséged, mint az enyém.

NAPLÓJEGYZETEK ÉS

HÍRLAPI CZIKKEK.

LAPOK

PETftFl

SÁNDOR NAPLÓJÁBÓL. Pest, márczius

Szabad

Ha

-

15-én

1848.

hogy a hazának nem lesz vám szüksége, szivembe mártanám kardomat, s ugy Írnám le haldokolva, piros véremmel e szavakat, hogy ilt álljanak á piros be4ük, mint a szaa

sajtó! ...

tudnám,

badság hajnalsugárai.

M«

magyar szabadság, mert ma esett Vagy van olyan együgy, hogy szabad sajtó ncikül lehet bár-

született a

sajtórul a bilincs

le

a

ki

azt képzelje,

.

.

.

mely nemzetnek szabadsága?

Udvez légy születésed

magyar szabadsági imádkoztam és küzdöttem éretted, üdvözellek oly magas örömmel, a milyen mély elször

is

én üdvez<:llek,

volt fájdalmam,

Oh hosszú

midíi nélkülöztünk tégedet

szabadságunk,

élet

e földön,

édes

szemfed gyanánt

...

kedves

utolsó s

magaddal sírodba

ha

Élj

boldogul

jön

lesz,

egy

borulj

rá

rád a halál,

nemzetet,

egész

légy

él

mert

veled halnia pe-

1

Ezzel köszöntlck, ez legyen

szekkel

meghal,

elbb

az

tovább élnie nélküled gyalázat dig dicsség

fia

I

újszülött,

míg csak

addig,

élj

magyar; ha nemzetünk rántsd

napján,

ki

!

utravalód az életben.

nem kívánom, hogy ne

pályádon,

találkozzál vé-

mert az örökké nyugodt

élet fel-

264

T^aplójegyzetek és hírlapi czikkek.

halál,

de legyen mindig

férfierd a vészeken diadal-

maskodni l

Kés

éj

van.

Jó

éjszakát szép

csecsem

.

.

.

szép

szebb minden országbeli testvéreidnél, mert

vagy

te,

nem

fürödté

vérben, mint azok, téged tiszta öröm-

bölcsd párnái nem hideg, merev holttestek, hanem forró, dobogó szivek. ]ó éjszakát! ... ha elalszom, jelenj meg álmámban ugy, a könnyek mostak

;

és

milyen nagynak, ragyogónak, reméllek

a

világtól tiszteltnek én

1

Pest, márczius

Évek

óta

csaknem

17.

1848.

olvasmányom,

kirekesztleges

kenyerem

reggeli és esteli imádságom, mindennapi

a

franczia forradalmak története, a világnak ez uj evan-

gyélioma, melyben az emberiség második meg\álíója, a

szabadság

hirdeti

betjét szivembe megelevenedtek,

Minden

igéit.

véstem, és

és

ott

szavát,

benn

élethez jutottaknak

az

minden

betk szk lett

a holt

rjöngtek bennem! tzokádó hegy közepébe kellene tollamat mártanom, hogy napjaimat, napjaim gyötrelmeit leíra hely, és tomboltak,

A

hassam

1

]gy vártam a jövendt, vártam azt a pillanatot, melyben szabadsági eszméim és érzelmeim, szivem-

nek ezen elkárhozott kínszenvedésök helyét csak

mint egy év óta írtam.

.

.

a

elhagyhatják

vártam hittem,

ihletbl

e

a

börtönt,

pillanatot,

hogy

el

nem-

fog jni.

költemények, melyeket több

Nem

okoskodás után, de azon

— vagy ha ugy — ösztönnek mely a költben

prófétai

tam,

.

reméltem, de bizton

Tanúbizonyságaim erre

állati

lelkei

tetszik,

nevezzük

van, világosan lát-

hogy Európa naponként közeledik egy nagyszer

7>íaplójegyzetek

hírlapi czikkek

^s

265

erszakos mcgrázkodáshoz. Ezt többször leírtam, még többeknek elmondtam. Senki nem hitte jövendölésemet, sokan kinevettek érte, általában ábiándos golyhó-

nak neveztek, de azért folyvást s

ugy voltam, mint az

él

bennem ama

hit,

vagy nap-

állatok a földindulás

fogyatkozás elött életünket

Politikai

néztem, a miért

egyoldalúsággal,

A

nös egykedvséggel vádoltak.

tam

azt,

magoknak

melyet

hogy az

rövidlátók

Én

!

hsein, mosolyogtam

poliiika kurjogató

a napi

rá

részint

sem

btud-

ók nem tudtak, és azért szánakoztam

a mit

tosságot,

néztem, vagy

távolrul

részint

fényes

tetteik

tulajdonítottak;

fényes

és

egyéb, mint homokra rajzolt kép,

kezend viharnak e!sö lehellete nem azon nagy szinészek,

k

az újjászületés

óriási

a fon-

tudtam,

beszédeik

nem

melyet a bekövet-

elsöpör

;

tudtam, hogy

kik a világ szinpadán

drámáját eljátszák,

a decoratorok és statisták, kik a

hanem

függönyöket

csak

aggat-

ják s a színpadra székeket és asztalokat hordanak.

Magamba csillagász,

s

zárkóztam,

mint

elzárkózik

tornyába

a

földrl az égbe vetettem szemeimet, a

a

jövbe. lett a

A

Egyszerre leszakadt az ég a földre, jelenné a forradalom kitört Olaszországban mint nézték a jövendmondók a gyermek Jé-

jövend

.

.

.

1

zust a jászolban, oly lelkesecfássel és áhítattal

én ezen is

uj

nagyobbszerú volt minden éjszaki fénynél,

meg

volt írva lelkemben,

Es ugy vándorolt férfi,

néztem

meteort, ezen délifényt, mely születésekor

lön. fölfelé,

hogy be fogja

Olaszországban egyszerre

tölte

s

melyrl

utazni a világot.

gyermekségét,

Párizsban termett, mint

onnan kikergette Lajos Fülöpöt, miként Kriszadóvevket Jeruzsálem templomából.

tus az

l66

T^aplójegyzetek

Oh

hírlapi czikkfk-

és

mikor meghallottam, hogy Lajos Fülöpöt

zték s Francziaország respublica! Egy Pesttl távoles megyében utaztam, rohanta meg e hír fogadóban lepte .

.

.

.

el-

.

egy

és ott

.

szivemet,

fejemet, klkemct, idegeimet.

—

Vive

meren

A

république

la

mint eszméletemet

némán

aztán

i^oszlop.

egy aggoda-

van

a jelszó ki

nem

mi

Tudja,

ki

föl,

Iá

virszanyertem,

—

lom kezdett bántani dolám,

kiálték

!

de tg\c mint egy

álltam,

történt vagy történik, míg

én hazaérek! nélkülem kezddjék a forradalom

Nyakrafre

siettem

fvárosba

a

lekzet nélkül ériem haza

Általános történt

.

.

volt

Nagyot

.

.

hah!

?

reszketve, lé-

.

még semmi sem

de

midn

a víz alól

becsapott

Német-

lélekzettem, mint a búvár,

A

forradalom

harapózott, végre Bécset

Bécset! ... és mi folyvást

fölgyújtotta,

de

lángja

tovább

egyre

országba,

szépeket

.

.

fölmerül.

ugyan,

.

.

lelkesedés,

a

gon-

kiáltva,

lelkesedtünk

nem mozdultunk. Az országgylés

igen

bármilyen szép, csak

de a beszéd

beszélt,

is

beszéd és nem tett. Pesten márczius 14-én az ehenszerint zéki kör gylést tartott, mely si szokás eredménytelenül nyoztatotr,

nyujtassék

akkor

hoz

akarta

hogy

igy

akarni,

vinni

történt

midn

papirossal

az

lett .

.

id

lépni

rögtön,

i6\-

de

az

ugy hogy valamikor

volna

micsoda

.

indítvá-

petitióképen

szellem Pontiustól Pilátus-

dolgor,

a

században

gylésben

pont

még pedig

királynak,

a

E

szét.

tizenkét

a

virágzott tábla birói

huszadik

nem

oszlott

hogy

vége.

Egyébiránt

nyomorúság,

a

jó,

kérni

hogy követelni kell, int, trón elé, hanem karddal

arra a

1

;

T^aplójegyzetek

A

167

hírlapi czikkek.

és

fejedelmek ugy sem «drak soha semmit, azoktól

mit akarunk,

Én nem Akkor

nagy

ménytzlcnségét

gylésén.

eredményét vagyis ered-

el

keserséggel

magam

Hcllatára

köv

jelen az ellenzéki

mondta

este Jókai

séggel.

venni.

kell

el

voltam

a

és

levert-

teljes

elkeseredtem, de

is

nem

el

csüggedtem.

Az

éj

nagy

részét

töltöttem, feleségemmel

ébren

imádott

lelkesít,

bátor,

együtt,

együtt, ki mindig buzdítólag

eltt, mint

Azon

a

hadsereg elír mit

tai'tácskozUiiik,

rozottan

holnap

állt

.

.

a

kell

elttünk, hogy

magasra emelt

tenni

a

legels

forradalom

szersmind

fkötelessége szabaddá

azt fogjuk

tenni

kik rendelve

ín

csa':

tegyem.

többit

vannak,

Holnap

ki

a

egy-

és

.

.

.

bízom és azokra,

hogy

vívnunk isten

lépése

kezdettcket folytassák

hivatva,

kell

mingyárt

lesz!

tenni a sajtót

istenre

hogy

vagyok

lelövöldöznek?

ha

és

arra

a

!

és

kell

kés

zászló.

mert az hatá-

tenni?

háiha Itolnapntán már

Logikailjg

feleségemmel

kis

gondolatain*, terveim

áll

a

neki,

az

els

lökést

sajtószabadságot! várhat

ki

ennél

szebb halált?

E

gondolatokkal aluttam

kávéhíizába siettem.

Az

el.

Korán reggel az

utón Vasvári

Pállal

ifjak

találkoz-

mondtam neki, hogy menjen Jókaihoz s ott vármeg együtt engemet. A kávéházban még csak néhány fiatal ember volt, kik nagy búsan politizáltak.

tam,

janak

Bulyovszky Gyulát, hoz,

többieknek

a

ki

közöttök volt meghítam Jókai-

meghagytam,

hogy az érkezket

itt, mig vissza nem jövünk. Haza menvén, eladtam szándékomat

tartsák

töni

felszabadításáról.

Társaim

a sajtó

beleegyeztek.

rög-

Bu-

:

2 08

l\aplójegyzetek

és

hírlapi czikkek-

lyoYszky és Jókai prodarratiót szerkesztettek. Vasvári és

én

jártunk

alá

föl

s

a

szobában. Vasvári

én

az

botommal hadonázott, nem tudva, hogy szurony van benne egyszerre kiröpült a szurony egyenesen Bécs felé, a nélkül, hogy valamelyikünket megsértett volna. ;

—

jól

A

mint

jel

kiáltánk föl egyhangúlag.

1

proclamatio

a

elkészült,

s

voltunk, azt kérdem, micsoda nap van

indulófélben

ma ?

— Szerda, egyik. — Szerencsés nap, mondám, szerdán házasodtam meg! felelt

Lelkesedéssel és a sors iránti bizalommal mentünk vissza a kávéházba, s

proclamatiót

valtam

el

;

olvasta

mind

(A JMemzeli írtam,

mely már

a

fel,

én T^emzeti daloméit

kett riadó

dalt két

melyet

az

ifjúság

19-kén akart adni, mely azonban az eddigi

következtében

sza-

fogadtatott.

tetszéssel

nappal elóbb, márczius 13-kán

lakomára,

azon

tele volc ifjakkal. Jókai

szükségtelenné

válván,

márczius

események

elmarad.

Mig

én az egyik asztalnál a nemzeti dalt írtam, feleségem a másik

A

asztalnál nemzeti fejkött varrt

az egyetemi

meg

magának.)

hogy sorra járjuk majd teljes ervel kezdjük

kávéházban azon határoztuk, ifjúságot,

s

nagy munkát. Elször az orvosokhoz mentünk. az es, a m.nt az utczára léptünk, s ez egész kés estig tartott, de a lelkesedés olyan, mint a

Szakadt

a

görögtz

:

a víz

nem

olthatja

el.

Az

orvosi

egye-

tem udvarában ismét fölolvasta Jókai a proclamatiót és én elmondtam a J\Jemzeti dalt. Innen a mérnökökhöz, ezektl a seminariumba a jogászokhoz vonult a

számbún és lelkesedésben egyaránt perczenként növeked sereg. A seminarium csarnokában elénk állott egy professor és ezt mondta nagy pathossal

!

Naptjegyzetek

—

Urak,

hirhpi czikkek-

269

törvény nevében

a

Többi szavait elnyelte a tisztelt tanár

tása, s

és

szépen elkotródott.

sokaság

a

nem

többé

A jogászok

mennydörg

rohantak

ki

kiál-

szóhoz,

juthatván

az utczára,

hogy velünk egyesüljenek. Közülök \'jdacs emelt szót, elmondta, hogy professoraik a tartandó lakomában? részvevcst

büntetés mellett. Ka-

kicsapási

eltiltották

boszankodó kifakadások a hallgatóságban. De lakoma már csak mellékes dolog volt. Jókai ismét

czaj és a

fölolvasta

proc'amatiót

a

velem elszavalta tták lelkesedéssel

tikus

a

tizenkét

a

s

J^emzett dalt.

fogadták

a

s

pontot,

s

Mindkettt refrainban

én

fana-

eljöv

((csküszünk»-öt mindannyiszor visszaharsogta az egész

mely

sereg,

—

a

téren

ál!t.

Most menjünk egy

censorhoz, és vele írassuk

J^emzeti dah\ kiáltott valaki. Censorhoz nem megyünk, feleltem, nem ismerünk többé semmi censort, el egyenesen a nyomalá

proclamatiót és

a

a

—

dába!

Mingyárt beleegyeztek és követtek. Landerer nyomdája legközelebb volt hozzánk, oda mentünk. Jókait, Vasvárit, tek

ki

sajtót

a

megtettük azt a nép nevében, a

engem nevez-

Vidacsot és

hogy

küldötteknek,

s

lefoglaljuk.

nemzeti dalt rögtön nyomni kezdték.

lelkesít beszédeket Vasvári, Jókai stb.

ványok,

s

Dél

felé elkészültek

osztattak

mely azokat részeg örömmel

vom

órára

Ezalatt kinn

Egresi Gábor, Degré,

tartottak

ezrenként

gylést hirdettünk

Mi

a tizenkét pontot és

szét

a

a

nép

nyomtatközött,

kcpkodta. Délután háa

múzeum

terére, s a

sokaság eloszlott.

A

szakadó

es

daczára mintegy 10,000 ember gyüIt

.

jyo

a

J^aplój edzetek és hírlapi czikkek-

muzcam

gokénak nek. ször.

honnan

elé,

mentünk,

városházához

vallják

A

Rövid

közhatározat

szerint

a tizenkét

pontot ma-

polgárok

a

tanácsterem

is,

megnyilt,

és velünk

eg^'esülje-

polgárság nevében

a

pontot,

tizenkét

a

a

megtelt néppel, el-

5.

után

tai.ácskozás

polgármester

aláirta a

a

hogy

s

az alant

sokaságnak az ablakból lemutatta. Óriási kitörése

álló

a lelkesedésnek'

katonaság jön gáljam,

.

.

szárnyal,

hogy

hogy az i.rczokat avczot sem láttam

vizs-

Egyszerre az

.

.

.

.

köríilntztem,

egy

egyet'en

ijedt

a hír

.

.

.

minden ajkon e kiáhás fegyvert! fegyvert! Ezen. különben alaptalan hír, oly fölindulást oko:

zott,

egy

hogy

Nyári

óránál,

Pál

tovább beszeltek

Klauzál

beszédeikbl

hogy

nélkül,

a

és

egy-egy

töredék )aondatnál többet hallottunk volna.

—

nvitta5^uk

Ezek ható

Budira!

Budára,-

meg

voltak a nép

kiáltíusai.

—

a helytartótanác^.hoz

Stancsics börtönét!

.

.

.

Budára!

menend,

hogy

a

s

a

.

leginkább és legtöbbször

Végre választmány neveztetett

dára

.

helytartótanácsot

censurát rögtön

eltörölje,

!

.

.

.

hali-

!:i

Bu-

fölszólítandó,

Stancsicsot

katonaságnak rt:nde]etet

szaba-

íídjon,

mi-

don bocsássa, s a szerint ügycinkbe semmi

szín alatt be ne avatkozzék.

A

Egresi

választmány

tagjai

:

Sámuel,

Gyu'kovics

Máté, Irányi Dániel, Irinyi József, Kacskovics Lajos, Klauzál Gábor, Molnár György, Nyári Pál, Petfi Sándor,

Rortenbiller

Leopold,

Staffenberger István,

Tót Gáspár, Vasvári Pál

A

választmány legalább

20,000 ember kíséretében

fölment Budára a helytartótanácshoz és eladta kivá^ natait. A n'^gyméltóságu helytartótanács sápadt vala és reszketni

méltóztatott, és öt percznyi tanácskozás

1!

^aplójeg^neiek

hírlapi czihkek

és

A

mindenbe beleegyezett.

Után

katonaságnak

tott a tétlenség iránt a rendeletet,

hozta

diadallal

Ez

március

volt

történetben,

rabirót

Eredményei olyanok, meteszik a magyar

15-ike.

örökre

lyek e napot

A

töméntelen sokaság Pestre.

a

át

kiada-

censura eltöröl-

a

megnyílt.

börtönajraja

Stancsics

tetett,

17

emlékezetessé

folytatásának ez közönséges

E-^eniények

volna, kéíségkivül, de tekintve annak, a mi voU, kez-

detnek, nagyszer, dics.

els

az

Nehezebb

megtennie,

lépést

gyermekeknek

a

mérföldeket

mint

j^yalo-

embernek.

gclni a meglett

Pest, márczius 10.

Az a

egyetértés, mely eddig kivétel nélkül uralkodott

fvárosban, boml mi kezd.

Német és

1848

utókor

az

E kett Ók

elször,

áll-e

kiáltottátok

e

fel

még nem

nemzetrségbe

a

k

dobtak

szz zászlajára! és nem kiáltottáíck-e .

egyenlség, testvériség? Igen,

Megszüntetek már és

hogy

jelszó,

de

ezt,

most

már

hanem folelemhöl

igazsíg^zeretetból,

eljött

bontottátok

ti

vesznek, és igy

15 ikcnek

azon

Szabadság,

velünk:

velünk

nem

zsidót

sarat márczius

avvagy nem

azt

fölöttetek

nyilatkoztak

elször

\\ocfy

eltt,

itélj'^n

msgok közé

nem

bevádollak benneteket a nemzet

polgárok,

félni ?

múlt

el

Ne a

I

látjuk .

.

.

.

li

—

.

sznjetek meg, mert

jutalma/ásnak és bün-

tetésnek ideje!

Várhattok-e

igazságot a magatok

részére, ha

nem

vagytok igazságosak mások iránt?

S miért üldözitek üldözni földre,

itt

ti

minálunk?

midn

a

hazát

a

zsidókat,

hogy meritek ket

Hullott egy csepp szerezték,

vagy

véretek e

midn

oltal-

!

27*

T^aplójegyzetck

mázták? nem; köztetek

ti

hírlapi czikkek

és

jött-ment emberek vagytok, alig van

olyan, a

be tudná bizonyítani

ki

csak

azt

ho^y els nagyapja itt halt meg, annál kcvésbbé, hog)' itt született. Olyanok voltatok mint az 1, midn is.

most olyanok vagytok

bejöttetek,

bennetek

legyen

nem

szeretitek

is

annyi

O

mint az

.

.

.

hogy ha már melynek földén meg-

becsül etérzcs,

e nemzetet,

híztatok, leg2lább ne piszkoljátok azt be

De legszomorúbb ügy,

melynek

az,

hogy nincs olyan gyalázatos

pártfogói,

apostolai

támadnának.

ne

Ezen égbekiáltólag igazságtalan zsidóüldözésnek tola lett néhány zugprókátor, kik most széltire dikálnak szót

a

emel,

zsidók

ellen,

arra

megvetend hamis

a

a ki

s

az igazság

apospré-

mellett

próféták rlég

hogy a zsidók által meg van vesztegetve. A nyomorúk! nem tudják, vagy nem nálok becsületesebb emberek akarják hinni, hogy a szennyes önérdek rabszolgái, is vannak, kik nem hanem a tiszta igazság és humanismus barátai. szemtelenek

azt

kiáltani,

Pcft. márczius 24.

Az

urbért eltörölte az országgylés.

tle, de

Akkor

még szebb

midn végs

bl, nem rendek s

tarthat

azt a

a

hírt

tanyáz,

de

rá

szükségbl

számot.

nem

A

hogy

Petfi

tette és ijedtség-

tekintetes

nem t'om

méltóságos és kapták,

ezt elóbb teszi.

nemesség a nagylelk nevet,

viselhette volna a

de most,

ha

volna,

lett

1848.

Nagyon szép

miféle frendek,

Sándor

hanem 40,000

egyedül,

karok és

a

Rákoson paraszttal

egyetemben, és ezen kellemetes meglepetés indította

ket

azon

eltörölték.

nagylelkségre,

A

mi

a

hírt

hogy az urbért azonnal

illeti,

ez alaptalan hír

volt.

!

Naplójegyzetek

nem

dc ha

volna a

tették

czikktk

hírlapi

f'^

ez.

t.

urak

»73

mit tet-

a

azt,

ket Petfi Sándor nevében, ho^y hírnek nem sokára alapja és kalapja

tek, biztosíthatom

ezen

'alaptalan

tettl talpig, csak azzal hogy nem 40, hanem 80 vagy

volna, azaz igaz lett volna

lett

a kis különbséggel talán,

ember jelent volna meg a Rákoson. hogy így történt, végtelenül jobb, adok istennek, hogy ama borzasztó dicsségtl

még több

ezer

Egyébiránt jobb, hálát

megmentett, nem el

is

szemrehányásképen mondtam ezt

nemességnek, melyhez

a

magam

vagyok tudtára adni

bátor

a

tartoztam, csak

is

nemes

de igazság

becsület,

Tisztelet,

is

Pest, ápril

Két

húzás

heti

apostoli fölségc

...

váltani

halasztás

kegyelmesen

magyar

a

hogy

uraknak,

nevetség tlü)c, nagylelkséggel dicsekedni.

ó

után

1848.

1.

császári királyi

méltóztatott szavát be-

ministerium

felels

függet'en

megvan. Pesten

kedélyek

a

a forradalmi

hanguht tetpontján

vidékrl napoj^ként csatlakoztak ujabb

voltak, a

s

ujabb

hivck elveinkhez és munkálódásainkhoz és ilyen hely-

zetben mi két hétig várakoztunk, hogy a király megártsa adott szavát. Ily dolgokra sírva fakad

méltóság igen

is,

mondja

azt

s

dc

:

szégyen reánk

szégyen nem

a

illeti

!

.

a .

.

az ifjúságot.

nemzet-

Szégyen

Ne

ke-

veredtek volna csak jámbor békés Lafayettek közénk,

hagyták

rem

ték,

azokra az ügyet,

volna

volna e csori a

esett

a

Meglehet, hogy vér fclyt volna, de akartok átalakulni lesz

?

kezdeni mer-

Isten segítsen,

ti

.

.

.

vérontás nélkül

hanem semmi sem

hogy termékeny és virító lenemcsak esre, hanem koronkint vérre is van

belle.

gyen,

A

kik

dicsségünkön!

Petfi Sándor

földnek,

IV.

iS

2

"Naplói e^zcfck ^^ hírlapi csikkek-

74

szüksége, és ha idején

nem

dn nagyon szomjazik, Ma olvastatott föl a

megyei és

itatjuk meg, késbb, mimajd két annyit követel.

lésben a ministeriumról szóló

nem

Az

leirat.

nagyon

forradalom

az egész

békés polgárok nagyon

a választmányi

gy-

ifjúság és így

elégedetlen vele, de a

meg vannak

elégedve,

s

csak-

nyilvánosan hazaárulóknak nyilatkoztatták azokat,

a kik ezentúl nyugtalankodni

fognak. Jól van, mi

nem

akarunk hazaárulók lenni, lelépünk és haza megyünk,

de ha c

kell kik

abban

nem

leirat mellett

királyi

akkor

sikert kivivni,

megnyugodtatok,

teljesen

képesek

lesztek

lesztek a hazaárulók,

ti

kik

ti,

a

a ti,

haza

reményeinek, az ifjúságnak lelkesedését er-

egyedüli

kényszerítéssel elfojtottátok!

kölcsi

Most

hát oszoljunk szét

nyilvános

életben

mködtetek,

a

barátim, kik a két heti

ifjú

bátran

oly

és

oly csüggedetlenül

mint csak óhajtottam, isten veletek,

a

forradalomnak vége van ... de nem, a forradalomnak

els

nincs vége, ez csak az

felvonás volt ... a viszont-

látásig! Pest, ápril

19.

1848.

Márczius 16-án az elbbi nap tiszteletére a két fváros kivilágítva, néhány nappal utóbb fáklyás zene Klauzálnak, Nyárinak stb. aztán fáklyás zene .

Wesselényinek,

Eötvös

.

.

Józsefnek

stb.

.

.

ké-sbb

.

Batthyányi, Kossuth, Széchenyi megérkezésekor a két

fváros letére

ünnep

kivilágítva

.

kiviHgítás

egy

és

hónap

után a fényes

éjek

.

.

tegnap ismét a nádor

nidenféle alatt!

után

cerimonia.

Vigyázzatok, sötét

napok

ne

tiszte-

Mennyi

hogy ezek következ-

zenek.

Ha

veszszük, e férfiak valamennyien megérdemelték

"Naptej egyzefek és htrlapi czikhek-

melyben részesültek,

a megtiszteltetést,

nem érdemelnék

275

is,

de

meg

ha

csakúgy megtiszteltük volna ket,

és ez a szomorító a dologban. Borzasztó vasárnapi

vagyunk, nekünk mindig ünnep

emberünk, a

lesz

világnak viszünk fáklyás zenét

nem

ha egyszer

majd

a hold-

csinálunk kivilágítást.

s

vagyunk olyan rongyosak, mert mindig

azért

Talán

kelJ, s

megünnepeljünk,

kit

nép

ragyogni akartunk.

De

én hiszem, hinni akarom, hogy e szánakozásra

gyöngeség nem

méltó

monarchiáé,

s

czifraságokat

gyümölcsnek

is

magyar nemzeté, hanem a együtt majd ezen üres miként lehull a virág, hogy a a

monarchiával

a

leveti,

adjon.

helyet

respublica a gyümölcs. Ez

A

monarchia van

igy

s

a virág,

azért

nem

a

ké-

telkedem diadalmatokban republicanus elveim! Republicanus vagyok testestül-lelkestül, az voltam, eszmélek, az leszek

mióta

végs

tántoríthatatlanságom, mely soha

rendült meg, ez adja

hordoztam,

évekig

önbecsülés

s

pálmáját.

ifjú

lehelletemig.

egy

kezembe

ez adta

Ezen sem

pillanatig

a koldusbotot, mit

most

férfi

kezembe az

Azon idben, midn

a lelkeket

vették és jó drágán fizették, mikor egy alázatos gör-

jövend voU, én messze kerültem a vásárt, és senki eltt még csak fejemet sem billentettem, hanem álltam egyenes fvel s fáztam és éheztem. Lehetnek ékesebb, nagyobbs^er lantok és nyedés

tollak,

megalapított

mint az enyém, de szepltlenebbek nincsenek,

mert soha lantomnak egy hangját, tollamnak egy vonását azt,

sem adtam bérbe senkinek

;

énekeltem és irtam

mire lelkem istene ösztönzött, lelkem istene pe-

dig a szabadság,

Az

utókor mondhatja rólam, hogy rósz poéta vol18*

iy6

l^aplójei^ze^ek és htríapi czikkek-

tam, de azt

is

ember

valék,

mert

canus,

hogy

«le

Nem

a

mi

a

egy

szóval

republicanusnak

a

annyi, mint republi-

nem

a fjelszava

az

hanem (Ca tiszta erkölcs !» korona, hanem a megvesztegethetlen

királylyab,

a széttört

szilárd becsületesség a respublica alapja

jellem,

c nélkül eget,

mondani, hogy szigorú erkölcs

fogja

ostromolhatjátok a trónt, le

s

pedig

a

.

.

mint a titánok az

fognak benneteket mennykövezni,

leparittyázzátok

.

ezzel

Dávid

mint

monarchiát

Góliátot!

Republicanus vagyok vallásosságból

A ják

is.

monarchia emberei nem hiszik vagy gátolni akara

villágszelíem

tagadás.

Én

fejldését, haladását,

s

ez isten-

ellenben hiszem, hogy fokonként fejldik

mikép fejldik, látom az utat, lassan halad, minden száz, vagy a melyen megy. néha ezer esztendben tesz egy lépést, de miért

a villágszelíem, látom,

sietne? hiszen rá ér, mert övé az örökkévalóság.

Most

hogy egyet lépjen ... a monarchiából a respublicába. Elcbe álljak, hogy szemrehányó tekintetével megátkozzon és megsemmisítsen ? Nem 1 leborulok méltóságos színe eltt, fölkelek megáldva, belefogódzom szent palástjába, és követem újra

emeli

lábát,

dicsséges nyomdokát. Pest, ápril

Nagy péntek Röpülj

ai.

1848

napja.

esztendt emlékezetem, röpülj le a túl déli Törökországba a Propontis vidd magaddal a könnyet, mely sötét szárát

1

1

3

Balkán havasokon partjára,

nyadra esett szemembl, ki

akkor és ott sznt

meg

hullasd élni.

azon

Ez nagy

férfi

kezére,

férfi

volt és

az 6 keze szent, megszentesítette a szabadság kardja.

T^aplójepyzetek és hirlapt czitkek

melyet évekig

villogtatott.

Mennyit

27^

küzdött, mennyit

küzdött' de sikertelenül, mert várhatni-c ott sikert, hol a barát áruló s a haza részvétlen? Kiesett

kard,

a

s

hsbl

földönfutó

lárd

barátja a hazaárulás

zott,

addig

Ma

rét.

és

kezébl

mig otthon

a

csa-

dúsgazdag díjából lakomá-

számzetésben

száztizenhárom

lett,

ette a

esztendeje

kegyelem kenye-

hogy meghalt,

s

vajon van-e széles e hazában, széles e világon ember,

kinek eszébe

Oh

jut,

Rákóczii

.

hogy .

a

mai nap e

hs

halála napjai

.

Pest, április 22.

1848.

—

Vigan vagyunk Keresem uj törvényeinkben azt, hogy a niagyar katonaság a magyar alkotmányra felesküdjék, keresem s nem találom. Átolvasok minden törvényczikket nincs ... se híre, se hamva. Kinek a hibája, kinek a bne, hogy ez kimaradt? Egyébiránt isten neki, nem nagy baj ; ha mos megesküdnék vagy megesküdt volna is a katonaság, 1

.

nem

.

.

sokára újra kellene

esküdnie,

mert nem sokái'a

Eddig toldoztunk, foltoztunk, s ez hiába való veszdség volt, mely elavult köntösünket legfölebb csak tarkábbá tette, de tartósabbá nem ntkünk egészen uj ruha kell, hogy becsülettel léphessünk a nemzetek sorába, honnan kimaradtunk. És ezen uj ruhát meg fogjuk kapni. Alkotmányunkban

uj

alkotmányunk

lesz.

;

még

igen sok igazságtalan.íág

idket foszlik,

éljük,

mint

melybeji

felh,

a

van, mor.t pedig azon

minden s

az

igazságtalanság szét-

igazség

napja besüti a

világotl

A

katonaság

zet katonái,

nem esketésénél nagyobb annak a nem hivatása. A szabad magyar nem-

föl

külföldrl! vissza

még most

is

ott

vannak Olaszországban,

278

T^aplójegyzetek és hírlapi czt'kkek-

egy sorban ez

A

szabadság hóhéraival.

a

meg egy

iránt

lépést sen\

tett.

mínistcrium

egy hangot sem

Jobban becsülöm ket, hogysem ebbeli tétlenségüket hazafi atlanságra magyarázzam, de mindenadott.

tlök,

erélytelenség

esetre

erélytclenség

az

s

igen

sokszor kártékonyabb és igy kárhoztaiándóbb a haza-

Ha

fiatlanságnál.

bízik

a

ministerium

nemzetben,

a

ugy lépjen fel a nemzet nevében, teljes erélylyel, ha pedig nem bízik a nemzetben, ugy hogy merte ma" gára hite

gyzdve

ország

oly

vállalni

hogy

ministerium,

a

benne, ugy bízhatik

t

vezetését,

melyre

a

nem támaszkodhatik? de

szerint

a

legyen

mi bízunk

mint

nem

mi bennünk, mi

is

saját

megfogjuk

ht elér ül,

sem gyáván elhagyni, míg a haza boldogságának és dicsségének zászlaját viszi elttünk. A magyar nemzet fölébredt, fölemelte fejét a párnáról már e mozdulatában is milyen ert sem

.

.

.

fejtett

ki

teremi

...

!

.

.

gladiátort, ki

nem várhatunk

mit

.

ne

rókák

féljetek,

tle,

ellen

ha talpon

ereszteni azon

egykor a világ circusában oroszlánokkal

küzdött és diadalmaskodott!

A

legels

ministeriumnak

visszaszerezni

sem mert minden

semmit

kötelessége, katonáinkat

Míg ezt nem teszi, Nekünk szükségünk van reájok,

Olaszországból. tett.

oldalról fenyegetnek,

minden pillanatban

Sem

készen kell lennünk kül- és belhábortira.

sem másik nem ket,

hiszem

egyik

is,

lesz

pedig már eddig hatunk,

De

képes megsemmisíteni bennün-

istenem, hiszem a

másik

is

fájdalmas

is

annyi

kell

híni

magyarok sebeket

istenéti de

üthet rajtunk,

sebet és sebhelyet mutat-

hogy megérdemeljük vissza

egyik,

a

hs

és a mártír nevet.

katonáinkat, ha

semmi szk-

T^aptójegyzetek

ségünk nem volna

vükbl

k

az

czikkek-

279

Szivünk vére, mely

is reájok.

földre

olasz

hirtapi

és

hull

;

azon

vér

pedig,

szi-

mit

mely bosz-

az olaszok szivébl ontanak, Ábelvér

szuért kiált föl az istenhez az égbe, bosszúért a ma-

nemzet

gyar

fejére,

hogy eszközül

hazugság kezébe az igazság

Ha

majd

szabadság közösen

a

maholnap

lesz (és

hogy

oltára elébe,

nak

az

oda

lesz),

adta

magát

a

nekünk!

Jaj

elfogadott istenség állanak a

nemzetek

az áldást elfogadják tle, ott fog-

hófehér

állani

ellen.

ruhában

;

de mi nem

léphetünk

oda, mert a mi ruhánkon fekete foltok lesznek, az olasz

háború szégyenfoltjai. És elbb megtöltik a

feneketlen hordót, mint mi

Egy

sincs

pillanat

veszteni

való,

ilyen lemoshatlan pecsét rajtunk. a

Danaidák

mindenik nap egy

Gondolják meg ezt

k

hogy

felelsek,

pedig nemcsak a jelennek, hanem a jöven-

felelsek

dnek

meg,

gondolják

ministerek,

a

lemoshatjuk e foltokat.

is

—

a történetnek.

A

történet!

... ha

sír-

jok kövére a rettent biró szigorú keze sötét fátyolt borít, azt

kíthatja

onnan többé

sem

sza-

Pest, április 29.

1848.

mindenható

a

isten

le.

Kliegelnek,

a

nagy gépésznek,

uj

találmánya van.

Nevezetes, nagyszer találmány! tegnap mutatta a

meg

Körben. Egy véghetetlenül tökéletesített vaspálya,

melyen hegynek, völgynek utazhatni, kanyarodhatni jobbra balra, a mostani

s

elkészítése csak felényibe kerülne, mint

vaspályáké

s

igy az utazási

költség

is

a

mostaninak csak fele lenne.

A

Magyarországon keresztül-kasul

ha elkészülnek, körülbelül

kijelölt vasutak,

160.000,000

pengbb

fog-

!

iSo

T^aplój'egyzetek

nak kerülni

gbü]

A

Milyen nyereség ment uj

állítani.

Kliegl a közlekedési nyával.

hírlapi czikk^k-

Kliegcl szerint mindezt 80.000,000 pen-

;

lehetne

ki

és

1

ministerhez

t^alálmá-

közlekedési minister Széchenyi István

Ezt tudni

elég,

hogy az eredményt

chenyi olyan emoer,

is

a fogpiszkálókat

^i

tudjuk. Széis

Angliából

magának, élvén azon szent meggyzdésben,

hozatja

hogy a magyar ember hat ökör az effélékhez. Meg sem nézte Kliegl gépeit, hanem küldte t találmányával egyebemben nem tudom kihez és kihez. No de a nagy emberek ilyen kis gyengeségein ne akadjunk

Nem

fönn.

uram

hanem Kliegl olyan együgy, hogy Magyar-

Széchenyi

is

mi^ga, mért volt

országot

születése

választotta

Boroughbridgeben

a hibás,

itt

helyéül?

volna,

született

s

a

Ha

valahol

neve valami

Pcrcy Bysshe Krokszenbrokszen volna, akkor aztán majd máskép fogadta volna Széchenyi. Ha tehát ennekutána megint föltalál valamit, legyen annyi esze, hogy szülessék

Angolországban, vagy

menjen

az

alföldre

fakilincseket csinálni, s ne törje a fejét olyan

valóságokon,

dug

melyekért

a

nálurk

egy

hiába-

fityinget

sem

a zsebébe.

Ad vocem

...

a zsebem jóformán üres, de hogy bárminem hivatalt fölvállaljak, ha tukmálják is rám, annál kevésbbé, hogy folyamodjam érte, mint jóakaróim terjesztgetik. Tisz-

még sem

telt

zseb!

olyan

üres,

jóakaróim, ha valaha azt halljátok, hogy én hiva-

talba léptem (egyetlen egyet, az országgylési követ-

séget

kivévz)

utolsó ponton haláltól

tudjátok leszek,

hogy akkor már az hogy családomat az éh-

meg, azon,

megmentsem.

Általában

sokat

foglalkoznak most velem

a

rágal-

;

l^aplójegyzetek és hirtapt czikkek

a8i

mazó kutyaháziak. Némelyek azt hirdetik, hogy megmások, hogy el akartak fogni, de meg-

tébolyodtam, szöktem.

dom,

A

így volna? ugy-e bár? tu-

Szeretnétek, ha

megtébolyodásból mi sem

lesz,

biztosíthatlak

tudnék megrülni, ha becsületessé válnék az egész világ, mert akkor nem lenne ki ellen küzdenem, pedig nekem harcz és liáboru kell mind halálig, s én csak a gazok felle

benneteket,

legfölebb

A

ellen harczolok.

mi

azon

esetben

másik czikket

a

illeti,

olyan siralmas idk, hogy befognak, de azt

jöhetnek

nem

fog-

hogy megszöktem, ha egy égig emelt vérpad intene is felém, hogy szökjem. Én félek egytl, de az nem a börtön, nem a halál, hanem bátorságom. ... ez az, a mit nem mernék megsérteni, a minek v^kon engedelmeskedem, és ez soha nem mondja hogy chálraD, hanem mindig így kiáJt rám: játok

hallani,

ötelrelD

Valami

czim

rek! e majd a

fiatal

megrzi

óriás

ha

azok,

kik

van

a

a

sajnálni

királyok.

kezdelek

a

Tíz

T{irályokhoz

aztán a gye-

nemzetet, vigyázzatok

a

ellerem,

rá.

Ez

hogy van

hát no, legyen, isten

királyokat

neki

mindnyájan

szeretik,

kelme, ugyan nagyra lehetnek

ilyen legények, mint

velk

írt.

bizonyítgatja

azt

szeretett király. Jól

de

nemzetr meg

böszörményi

versemre egy ellenverset

Szegény

már igazán látván, hogy ily

királyok, most

benneteket,

ezt

nyomoru't prókátorokra szorultatok. Ebben a ^'ersben engem mindenféle czímmel tisztelnek meg; a leg-

—

ezek: hongyülöl, honáruló! Megnevezzem azt a ficzkót, ki engem e nevekkel illet? Nem fogom megnevezni. O belém kapaszkodott, hogy

szelidebbek

fölemeljem magammal

.

.

.

nem nyúlok

tiszta

tollam-

282

T^aplójegtízeteh és hírlapi czikkek-

mai szennyes nevéhez

.

.

.

lerúgom t, mint a

férget,

mely csizmámra mászott!

NAPLÓTÖREDÉKEK. I.

HISTÓRIAI JEGYZETEK.

(1848—

J848 márczius J5-én

Az ég

a

1

849-)

egész

es

nap esett az

.

.

.

megszületett szabadságot keresztelte. Szek-

rényes! városkapitány azt kérdezte Landerertl: « Kell-e

katonaság?!) Landerer azt felelte «Nem,]D Délután a városház-teremben Nyári és Klauzál táblabiiáskodtak: :

minden második szavuk. Az hogy katonaság jön. Senki sem ijed meg.

ía rend, a rend!» volt a hír terjed,

Azt

kiabálják:

Klauzál szónokolt

ber

;

nem

hogy

mint

hebegett,

eltt

küldte s oly aláza-

eltt az

tanítója

ha lenn az udvaron és utczán 20,000 emkidobták volna,

kurjogat,

talán

helytartótanács

forradalom

a

;

tosan és reszketve iskolás fiú

A

fegyvert!

azt

gondolván,

kéreget armer Reisender. Tancsicsot

színházba vitték, onnan jött a városházához

s

a

köszö-

netet rebegett.

A helytartó-tanácshoz

küldött választmány állandóan

megmarad. Másnap i6-án Irányi ezt forradalmi mondani.

lasztmánynak

találja

nem dühösen

protestál

tagadja, gítva.

hogy ez

Nyári

minden cforradalomD szó

forradalom.

Rendkívüli néptömeg

;

16-án

vá-

hevesen, csak-

a

ellen,

város kivilá-

példátlan rend és öröm.

7^ apló jegyzetek és hiríapi czikkek-

1848

nyör

július

A

5.

felhtlen

283

nemzetgylés megnyitása. Gyö-

nyári

Minden

reggel.

utczán

nép-

A

Dunaparton sorkatonaság és nemzetrség. A karzatok tömve, a követek nagy része ünnepi ruhában, de nem ünnepélyes arczczal. A teremben, háttal tenger.

a

Duna

felé az elnöki szék, ez

alkalommal fölfejkötzve

bíbor mennyezettel István fherczeg számára.

eltt

szék

alantabb

ország czímere ágyuk,

jött

mint

terek

lépegettek

tribüné,

koronával.

a

torai),

a

István berezeg, a

Hirlap

Pesti

1

((Magyarország regeneráállította.

Mikor

éljenezni

a minis-

kezdket

meg

lepisszegték, csak Kossuth beléptével harsant éljen.

Szemere Bertalan öltözete

legegyszerbb. Mikor István

rök

a

jött

legczifrább. a hídon,

nemzet-

óta feledve volt a hely, hova hajdan

királyokat temették Székes- Fehérvárott.

1848 vége

benne két Árpád-király Ez csak egy évvel is elbb nemzeti ünnep

meglelek

csontjait. lett volna,

a

sírboltot

s

most egy pár régiségkedvel tudóst kivéve,

senkit ser. érdekelt. leni

a

az

Deáké

öGott crhalte»-t muzsikálták.

a

Több század felé

elnök-

Magyar-

2-kor megdördültek az

terembe, az

a

Az

homlokán

iiarczát vívta.

A

nemzet épen

a királyok

el-

Mintha azért jöttek volna ki e hogy él utódaikat lehíják ma-

holt királyok a sírból,

gukhoz

1849.

a trónról a porba.

A

koronát a vasúton

nok helyett Váczra indult lenni

hallották.

Palota

a

táján

cl

akarták lopni. Szol-

vonat, vette

hol

Simunicsot

észre egy utazó,

7^ aplójegyzetek és hírlapi czikkek-

284

hogy Váczra mennek

í*^ fordították vissza a vo.ia-

s

hidegtl be voltak

Éjfél volt, a vonat ablakai a

tot.

fagyva.

A

debreczenj útban felfordult a szekér, mely

koronát hozta.

a

A

követek Pesttl Debreczenig mindig kártyáztak a kikkil

s itt,

legelször találkoztam, arról értekeztek

füleim hallatára, nélkül

hogy

sántával

a ferblit

Azon

jobb-e játszani?

vagy sánta

midn a midn a nem-

pillanatban,

Pest melletti eldönt csata hírét vártuk,

zet az élet-halál perczeket éltei Ilyen elaljasodást alig

mutat a világtörténet.

1849 január 12-én a képviselk confcrentiája. Nyári hogy Magyarország el van veszve.

azt nyilatkoztatta,

Jl.

ERDÉLYI ÚT. ('849.)

1849 január közepén indultam Debreczenbl Bem tábornokhoz, kinek seregébe tétettem át magamat a által. Hideg téli reggel mentem át Bús elandalodással néztem a tájat, mely nyáron oly gyönyören szép, de most szépségeit csak képzelni, találgatni kellett, mint a meg-

honvéd-bizotlmány a

Királyhágón.

vénült túj

asszony

kezddtek

Kolozsvár

felé

eltnt az

ifjúságának

oláh

egészen

dúlások föl

bájait.

Feketetón

nyomdokai,

Beszterczéig

meiyek tartanak.

Kírablott, fölgyújtott, félig s néhol egé*zen lerombolt

házak. Csúcsa és Sebes közt csatatér, hol a muIt év

^aplój'egvzetek

vége

Riczkó

feJé

császáriakat, kik esett s

épen

vezér

részünkrl a

285

megverték

mieink

alati a

rnagy

Saint-Quentin

közül

ezáltal lett

megmutatta

UtitársaTi

k'rlapi czikk^k

és

a

el-

is

megnyerve.

a csata

Saint-Quentint

helyet, hol

leltte egy közemberünk. Kolozsvárról Torda, Balás-

akartam táborunkba menni, mely Szelinde-

falva felé

ken

feküd"^,

tos,

st

de az oláhok miatt az ut nem lévén

igen

nom Dézs,

veszélyes

Besztercze

lévén, föl felé,

onnan

Marosvásárhely és Medgyesnek.

Régenbe, melyet tak

és

a

múlt

fölgyújtottak.

évben

koponyák,

kisértetiesen

Szászrégenen

túl

Szász-Régen,

értem Szász-

a székelyek

kirabol-

Rettenetes látvány; ugy

az ajtó- és ablaktalan nagy

kel.

le

Éjjel

házak, mint

bámulva

üres

fal.

szemgödreik-

egy pár órányira

hogy csak imitt-amott

látszik

Marosvásárhelyt találkoztam

a

megsebesülteinket hozó szekerekkel.

álltak

valami óriás

Petele, kis

szász város, melyet szinte a székelyek dúltak annyira,

biz-

kanyarod-

kellett

föl,

de

egy-egy darabka szebeni

Egy

csatában

pár

útitár-

sam a látványra jónak találta ott helyben maradni, míg táborunkról « bizonyos hírek nem jnek)), a mi heged-szóban annyi volt, hogy ((míg Szebent be nem veszik]). Pedig katonák voltak. Én tovább me.item s Gálfalván háltam, hol néhány nappal elbb azon szerencsés csatánk volt, melyben az ellenséget példátlanul megfuttattuk. E csatában tönént, hogy midn elsten attaqueot fújtak, egy huszár sóhajtva mondta :

"egítslD

—

mire cgv másik huszár azt felelte:

segítsen biz az Isten, se nekünk, se

csak né7ze,

hogy mit csinálunk I»

az

a

Ne

ellenségnek,

2

86

TKapló jegyzetek és hirlapi czikk^k-

]]].

ZOLTÁN FJAM ÉLETRAJZA HÉT HÓNAPOS KORÁJG(1849.)

Zoltán

Született

deczember

fiam

tizenkét órakor, Debreczenben,

Ormós szabó házában,

ban,

1848.

15.

déli

Harminczad-utczá-

a

utczára nyíló kapu

az

melletti szobában.

Szeptemberben beáJlván katonának, feleségemet oláh

szü-

Erddre, de az ottani lakás késbb az miatt nem levén eléggé biztos, Debre-

leihez vittem

lázadás

czenbe szállitám t, hol zászlóaljammal feküttem. így érte szegény fiamat az a szerencsétlenség, hogy Debreczenben

született.

Debreczenben és a mi több, pénteki napon. Azaz jobban mondva pénteki napon és a mi több, Debreczenben! mert Debreczen még a pénteknél is veszedelmesebb, elannyira, hogy ha a magyar függetlenség balul üt ki, azt nem másnak köszönhetjük, hanem annak, hogy Debreczenben kiáltatott ki. Micsoda gondolat Í5 volt az, egy nemzet függetlenségét :

olyan városban proclamálni, hol

van Írva

:

«A

mert kimegy

ki

a

Deczember nap délig

a

14-hén

midn

este

legirtózatosabb

nek visszagondolása most

és

is

volt,

Tacitusról

kinokat

vagy

legalább

háznak

a

beszélgettem

Egész más-

szenvedte, mik-

megrázkódtatja lelkemet;

hogy

szegényke, mert különben

gyönge,

a

ajtót,

állott.

hirtelen rosszul lett.

már eszem ágában sem élni

annak

Legalább

disznó.))

kapuján, a hol fiam született, ez

feleségemmel,

házak kapujára ez

a

bejön ez udvarra, tegye be az

is

a szülést

túl

fogja

oly kicsiny, vékony

ennek

látszik,

hogy

a

»

2^y

l^aplóje£;vzefek és hirlapi czikkek-

szell

könnyen

is

elbánhatnék

gyönge, oly rideg, oly kicsiny,

Fiam is oly mondhatnám oly alakvele.

véltem.

hogy az els pillanatban halvaszületettnek Harmadnapos korában megbetegedett s a

betegség

még inkább

gyógyult,

s

talan volt,

Nem s

de nem sokára

;

fel-

sokára megkereszteltettem Zoltánnak. Kereszt-

Arany

apja

elcsigázta

azután folyvást szemlátomást gyarapodott.

nosné,

mily

a

legnagyobb költje

János, a világ egyik

embere,

legbecsületesebb

Arany

keresztanyja

egyszer asszony,

oly jó feleség

Já-

és

anya.

Én sén,

Juliska

is,

de

is

csak állandó

tett

szinte

édes

is

« Szeretett

volt ezen az irta

Pestrl,

gyermekeim,

elször

azt

és Juliskámnak és neked,

leveledet,

anyád

megszabadította

Ezután

:

Apám

egészséget kivánok az istentül szere-

Zoltánomnak

Megkaptam

öröme

legnagyobb

én boldogult jó szüleimnek.

deczember 20-kán

örültünk fiam születé-

végtelenül

is

bizonyára

is,

lelki

hogy

kedves

kívánunk

örömet az

Sándorom.

érzettem,

isten

Juliskánkat a szülés

friss

úgy

békességesen mellett.

egészséget az ártatlan Zol-

hogy nagyra njön. Ugyan 20-kán örömemben hozattam egy itcze bort, és poharat emeltem, hogy még nekem is lehet unokámról beszélni. Örömömben Gyurinak is vettem egy meszely bort,

tánomnak,

mint régi szolgádnak, fiam. Csókolunk szeretett gyer-

mekeim. Zoltánnak kardot

esztendben

kell szerezni,

mert különös

hogy minden kis gyermek oldalán kardot kell látnunk. Eddig különös vágyásom volt a harczra, de már most tíz annyi van, hogy kedves unokám ne jusson a pogányok kezébe. Csak az isten egészséget adjon, nem maradok itthon. született,

;

2

88

J\laplój'egyzetck

Anyám

és

hirlapi czikkek-

bocsássatok

« Kedves szeretetteim, meg, hogy az öreg annyi bohóságot irt.

Nagy öröm

lepte

mind

ezt irta e sorok után

Juliskának,

mig az

élni,

meg

:

tct, hogy

megmaradt életök Kívánnék addig szorítanám, és egy meleg

mind

Zoltánnak.

ajkaimhoz

csókkal illetném kedves unokámat.))

nem

Szegény anyámnak

teljesedett

az volt: ((Hát én

is

kis

kívánsága

e

Csaknem utósó szava

meghalt, mieltt láthatta volna.

már nem láthatom

az én kedves

unokámat!))

Apám. szökött,

benne.

a tél s

Pestrl Debreczenbe

egyszer

folytán

ott látta Zoltánt s határtalan

Onnan visszament

bekövetkezett

beszédének

haláláig

tárgya volt unokája,

ismét Pestre

telt

nem sokára

kcdvencz

és

f

ágyán, mikor már be-

halálos

s

gyönyöre s

szélni nem tudott, karjait ugy mozgatta, mintha kis gyermeket ringatna, ezzel akarván tudtára adni anyámnak, hogy a kis unokáról gondolkodik.

Oh

fiam,

ha felnsz, légy

e két szent öreg

emléke

telenül szerettek, s kik

nak

vala,

oly

szerethet anyád és apád

Eleinte tett

nagyon

jó

1

is,

vette és hurczolta, gatást,

s

volt

nélkül

csak

meg nem

hal-

fiam.

Két össze-

ott

ha elálmo-

s

szépen

elaludt;

de

és Vahot Sándorné mindig ölbe

ez által

úgy

hogy azóta néha példa

lehet

ha

—

gyermek

minden ringatás

késbb Vörösmavtyné

engemet oly vég-

szerettek volna, mint csak

karos szalmaszék volt az ágya,

sodott,

kel

tégedet

végtelenül

és fzeretettel

tisztelettel

iránt, kik

elaltatni.

mingyárt születése után,

Más

megszokta

nélküli

bajunk

a rin-

veszdségekis

volt

vele

hogy semmi szin alatt sem akyrt szopni néhány hétig. Mindig elfáradt az az,

J^aplójegvzeiek és hiriap

czikefk-

189

egész háznép, mig valahogy nagy nehezen

szájába

a

tukmálhattuk az emlt.

Hat

hétig anyja szoptatta, de miután én januárius-

mentem

ban Erdélybe

hadsereghez,

a

szegényrek

búsulás miatt megromlott és elfogyott a teje,

dajkakézre

került

múlva elment

Els

fiam.

dajkája

s

a

ekkor

egy pár nap

katonák után, második dajkája valami

a

egy hónapig szoptatta, aztán m.egb'í:tegedvén elment,

a

harmadik máig szoptatja.

Els

bravourja

korában

megtetszett

az

az

fölült

hogy

neki,

fiamnak,

volt

ágyán.

E

aztán

Persze csak néha sikerült neki,

hog)'

két

te^tgyakorlat folyvást s

akkor

hetes

annyira

praktizálta. is

oly fárad-

hogy elvörösödött és elkékült bele. Az utazást már két kónapos korában megkezdte. Februariusban Szalontára ment anyjával Arany Jáno-

sággal,

sékhoz, a

s

maradtak májusig, mikor én megjöttem

ott

hadseregtl.

Onnan

Pestre

ment velem

az orosz beütéskor, júliusban ide jött

s

Pestrl,

Mez-Berénybe,

hol most vagyunk.

HÍRLAPI CZIKKEK 1848

49-BÓL.

1.

Pest,

Boc$ássoj\

mtg

a

május 27. 1848.

hogy most, midn minden Fontos, magamra vonom figyel-

K.iza,

pillanata oly drága, oly

mét, úgy szólván nyakára tolom magamat. Igen rövid leszek,

nem

nevemhez egy eszme nevem egy eszméhez n<<:m közönségtl ezen egy-két perczet nem

szokásom

szerint, s

ha

volna kötve, vagyis ha

volna kötve,

merném

a

elrabolni.

Pct/i Sándor. IV.

19

40O

cztkM.

J^uplóje^yzetek és htríapi

még

Tény, hogy

magyar néhány hét s íme

a márcziusi níipokban is a

nemzet egyik kedvencze voltam egyike vagyok a leggyülöltebb embereknek. .

.

elmen

hazafiúi kötelpsségének

hajítani

rám. Több újságlap

gérre tenni, hogy nevem

Nem

.

nem

Minden

egy-egy követ

tartja

átaha magát pelen-

rászögeztessék.

átmagolnunk, hogy

szükség a világtörténetet

megtanuljuk, mi a népszerség, csapjuk föl akárhol e

nagy könyvet

s

egy lapjából

is

megtanulhatjuk.

A

nép-

melynek tetejére nem azért viszik föl az embert, hogy ott a magasban uralkodjék, hanem hogy lehajítsák. A népnek mulatság kell. Tudtam én ezt, mieltt ama szikla tetejére ért

szerség

a tarpeji

szikla,

velem az ujjongat) sokaság, nem részegített meg a rám dobált koszorúk illata, ébren és teljes lélekjelenettel vártam a letaszítás

szönhetem, hogy

nem

pillanatát és

hanem

a fejemre,

Talpra estem és semmi bajom

sincs.

]tt

alant a mélységben, alant és koszortlan,

Egyet engemet

sajnálok, lelökni,

ennek kö-

talpra estem. állok

most

de áliokl

megvallom, ha már kedvetek

miit nem löktetek oroszlánok

jött

bar-

langjába? hadd szaggattak volna szét e vad, de nemes állatok!

.

.

.

Miért löktetek

ide,

hol

a

férgek hemzsegnek? melyeknek csipése

de több mint

bnös azt,

halá-os

:

csúszó-mászó

nem

Istenemre,

uiidorító.

vagyok, inkább érdemeliem

a

halálos,

ha

vérpadot,

hogy haszontalan rongyos lelk ficzkók

már mint

hizlalják

rajtam piszkos nyelvüket, miket eddig csak arra használtak,

hogy az uralkodott önkény kegyelmes

saru-

talpát nyalogassák, mint farkcsóváló alázatos ebek.

De bnös

vagyok-e vagy sem? mint vétettem?

verset írtam, melynek tartalma,

Egy

hogy nincsen többé

T^apíójegyzetek és hiríapi czikkek-

egy népgyüléseii kimondtam, hogy

szeretett király, és a

291

ministcriumban nincs bizaimam.

Akkortájban ugy igazán ezt

nem

pedig

az

háború fenyegetett

nem

állítására

benne

bízhatott

csak

magát

viselte

KiÜ- és

nem

hadseregünk lépést

tett

volt,

belföl-

Jellasics

Horvátországban a legnyilvánosahb

feltzte.

s

mínisterium.

a

hogy

féJtette a hazát;

ki

a ki szereti.

félti, s

az,

minísterium,

a

pártütés

ugy bánt vele, mint daczos majomszerctet anya, zz ember nem czirógatja-e vagy pofozza? s ezekhez járult a

zászlaját,

s

a ministerium

gyermekével tudta,

a

budai vérengzés ...

haza

a

itt

riumnak csaknem szeme

szivében, a ministe-

egy idegen

láttára aprította

zsoldos a magyart!

Ha

ilyen kétségbeejtC

tom bármily

a ministcriumban, hatja,

a ki

Hallgatni

nem

ezt vétkemül

tudja,

mind'g

az ellensége

mi

p

nem

hegy

között

csak

az

itt

lehet,

mint és

itt

miszerint

ket

nem bízom

tulajdonít-

de ig^n

beszélni,

veszély is

a ki látja a veszélyt és hallgat. Azzal,

tam,

kikiál-

hogy nem bízom

hazaszeretet.

könnyebb,

figyelmezteti a hazát, geti,

körülmények

válogatatlan szavakkal,

a

s

ki

fenye-

ellensége az,

hogy kimond-

ministcriumban,

nem

hanem ösztönöztetni általatok arra: viseljék magokat ugy, hogy általános bizalomban, szeretetben részesüljenek. A kocsis nem azért csattant ostorával, hogy lovai kidljenek a rúd melll, hanem hogy sebesebben haladjanak. A hasonlítás ntm igen költi, de talán nem is igen rósz. Ha akartam én

elkergettetni,

én a ministeriumnak volnék, jobban biznám azokban, kik

t

koronként gáncsolják, mint

a kik

örökké határ-

talan bizalmat szavaznak iránta, mert legroszabb eset-

T^apíójegyzetek

292

ben

czikkek.

szinte

legalább nyiJt,

gáncsolói

is

hírlapi

és

ellenségek,

míg amazok talán álbarátok; ki tudja? elttem igrn gyanús, hogy az egész bukott pecsovics párt térdetfejet

ministerium

a

hajt

egyszerre rósz ember, de

De is

nem

én

eltt. a

emberbl

Jó

lehet

roszból jó sohasem

lesz.

hiszem, hogy a ministeriumnak csak egy

t

azok közül, kik

eddig megrovogatták,

st tudom,

hogy nem zl'enségei, hanem legszintébb barátai s azért nagyon igazságtalanok, kik minket gyanúsítanak, piszkolnak. Azonban, ha tetszik, gyanúsítsanak, piszkoljanak tovább is ... mi azon vagyunk, hogy a méleltrése

tatlanságok

melyet

áldozatunk

legkisebb

a

legyen,

haza oltárára teszünk.

a

Egyébiránt bármily nagy emberek ministereink, én teljes elisuieréssel vagyok lángelméik iránt,

—

—

nem

hagyhatom helybe, a mit nagyon túlbuzgó barátaik hirmenthetik meg a hazát. detnek, hogy egyedül csak Kimondhatatlan szomorú dolog volna, ha nyolcz emberen állna egy nemzet élete vagy halála. S ha mind-

k

így volna is, ezt nem vón szabad kimondani, mert ha c hit elterjed és meggyökerezik, éktelen kárára járt

De

lehet a nemzetnek.

én azt vallom,

dalom:

((

mit

a

vannak

nincs így. vallott

statusban

a

szükségesek nincsenek)).

maga

E

embereit,

de csak

én hitem más,

nagy franczia forrade

emberek,

hasznos

Minden idszak megtermi

a

annál többet, minél több kell neki.

s

hitvallás elveszi

nak,

a

Az

egy részét az emberek nimbuszá-

azért,

hogy méltóbb helyre tegye,

a

gondviselés fejérc.

A

mi

^

királyokhoz

népszertlenségem nyilvános

szava

f

volt

czím

versemet

mely

illeti,

oka, az a republicanismus

Magyarországban,

és

els

határ-

?>)apiójfg\/íefek

is

A

egyszersmind.

mindenható

a

jár,

hogy

csalatkoznak, a kik azt hiszik,

talanul

st

lunk,

«lyen most

elbb

lesz,

rá,

ezért

a

nem

lehet a vilá-

kiáltottam

azon

eszmét

még jövendje

ná-

szükségünk

van

elkerülhetlen

nem

respublicát,

a

ki

rám fogják\

tottam (mint

felé

respublica eszméje.

monarchiának van

a

hiostanában

vége

sem mentheti meg többé. Ha

isten

got magát megsemmisíteni, mint belle

És Azonban

az utolsó

monarchia Európában

valamely eszme világszervé

kiirtani.

iM

hiríapt ctikk^k-

<**

lází-

megpendítettem

csak

az

eszmét, hogy szóljunk hozzá. esztelenség

Ennél többet tennem volna, ennyit tennem a haza- és em-

lett

magam

berszeretet kényszerített a Igen,

feláldozásával

is.

haza- és emberszeretet.

a

minden

Átalakulásunk

vérbe

e^etre

fog

kerülni,

hogy minél kevesebb vérbe kerüljön, erre a legczélszerbb eszköz a7 új eszmét lassanként, apródonként terjeszazon

arról

szó sincs

teni,

megkedveltetni.

rohan

ajtóstul

!

;

nekünk,

Jaj

akkor

hát lennünk,

kell

nem

ha egyszerre be-

kenyerünk, mert

lesz

a

vérfolyamok elmossák vetéseinket!

Ennek elkerüléseért nyugszom benne, .nert

írtam, a

mit

a

mennyit

gamnak, annyit használtam

írtam,

s

meg-

ártottam vele ma-

másoknak.

És ezért ne

bántsátok a republicanusokat, ne lázítsatok ellenük, míg

k

nem

tu Iják,

a

k

nem fognak lázítani, mert minek meg kell lenni, megles-:. A ke-

lázítanak, és

hogy

resztyén vallásnak csak tizenkét apostola

hogy ne terjedne

volt,

mégis

melynek már annyi apostola van és annyi martyrja voltl Tudjátok Párizsban a Saint-Méry-utczát ? Ott 1832-bcn elterjedt,

száz republicanus

ifjú

a respublica,

e!

esett el

.

.

.

olvassátok

el a tör-

294

T^aplójegyzefek

ténetnek

e

e

kiirtani

j

.

.

.

hir'apt ezikk^k-

megtanuljátok, milyen

lapját,

republicanusok

és

24,000 betanult

hóhér

sz.)

Pest, augusztus

Felszabadultunk

10-én

Metternich-kompánin

a

Erre

Batthányi-minisreriumot.

a

a

bir*^a

00 gyermeket!

(ÉJetképck 1848. 26.

kaptuk

katonák alig

1848.

ilól,

ugyan

s

el-

mondhatni, hogy ^(eben gubát)).

Amaz

tetteivel törekedett vesztün);re,

ségével fogja

vesztünket okozni.

Mi

emez

tétlen-

haszna, hogy

a

mód különböz?

az eredmény egy. Immár ryildogálnak azon boldog ábrándozok szemei, kik nemcsak hogy biztak a ministeriumban, de

st a

azt

hazát

hogy egyes egyedül ez az, mely megmenteni képes. Gyönyörségesen meg

állították,

fogják menteni.

hogy vélekedtem én a minis(hogy e véleményemet ki mertem már akkor mondani jó nevem hirér, melyet évek folytán szereztem, elvesztettem néhány nap alatt), most pedig egyenesen azt mondom, hogy ez az, a ministerium mely legbizonyosabban eltemet Ország-világ

tudja,

teriumról mindjárt

eleinte

:

bennünket. lo p3e?nt zengett az ország,

ministerium névsorát

meglátta,

lom fejemet azon, hogy keltekor

szokta

dicsérni

midn én

az

els magyrr

pedig megcsóvá-

magyar ember mindig

a

a

napot,

be

föl-

nem várván

annak lementét.

Én

azt

gondolám, ezek

mind

egy

szálig

derék

Naplójegyzetek

emberek, meghalt:

elsk

k

czikkfk-

295

azok

lesznek, de

is

kornak gyermekei, mely

azon

beszéd,

a

szónoklat

a

nem

de vajon

voltak,

a tettek

mint ministerek

talán

csak talán ...

hírlapi

és

már

ebben

koráé,

lesznek-e az

k

korban,

új

korában utolsók? mert e kett közt oly nagy

a különbség,

hogy vagy egészen

emberek kellenek

uj

hozzá, vagy a régieknek egészen újjá kell születniök,

nagy

és ez

az

Csek eay phoenjx

rjtkaság.

régen

is

volt,

a szónoklat mesterei,

hogy mesterei készíti a

nem

tán

egyáltalában

lesznek

brt, de

a

a

k

nem következik

az,

A

ki-

tetteknek

brbl

volt a világon,

Abból, hogy

igaz.

js

is.

timár

más mesterember

csinál

csizmát.

gondolkoztam

így

midn

körülbelül

Alig

az megszületett.

vágtam

földhöz

kalapomat,

élt s

a

ministeriumról,

néhány napot, ministerium

a

s

én

iránti

minden hitemet és bizalmamat. a.zí mondrák ugyan, hogy még gyermek, tehát várakozzunk egy keveset, de ez engem meg nem nyugtatott. Hercules már bölcsjébeii

kigyókat

szaggatott

nekünk, ha

szét, s

ugy most van Herculesre szükségnk.

valaha,

Bekövetkezett

május

lo-dike, a

budai

vérengzés

(melynek elköveti, közbevetleg mondva, máig büntetlenül fütyülnek), ott a

szeme

nem

láttára

kaszabolták

ministeriumnak ugy szóKán az embereket

;

már ekkor

tartóztathattam magamat, fölugrottam a

udvarán

a

tribünre,

és veszett

dühömben

múzeum elkiáltot-

tam a nemzet szine eltt, hogy én e ministeriumra

nem

e hazát,

Nyugodt

st

lelki

a kutyámat

állapotban

kal fejeztem volna kj is

csak ez

lett

volna.

sem biznám. bizonyosan más szavak-

magamat, de az értelme végre

:

JSapIójegyzetek

296

Ezen

f*

dühbe

szavaimra

hirhfi czikkek-

jött

ország

az

és

szép

fényes nevemet pocsétába dobák és meggázoJták.

Én

fájdalmasa,; ugyan, de mégis mosolyogtam, mert tud-

ugyanazok

tam, hogy

nevemre,

föl

az emberek,

tapostak

rá

kik

fogják azt venni a sárból és szépen le-

törölgetik róla a

meg nem

érdemlett szennyet.

S ime már ott vagyunk, hogy azt mondogatják Petfinek még sem volt egészen igazságtalansága. És ne adja isten, de maholnap ott leszünk, hogy azt fogják

mondani: Petfinek tökéletesen igaza volt! mind'nkább látván, hogy a minis-

Napról-napra

terium olyan mint a bekötött és vasravert lábú

helyeztem,

a

szem,

ember, minden

hátrakötött kezfi

reményemet egybe

nemzetgylésbe.

Mit nem vártam én a nemzetgyléstl soha ennél nagyobhszerü reményeim nem voltak és soha sem csalatkoztam oly csúfondárosan, mint e nemzetgy!

lésben

!

Uramfia, felküldi

ket

egy fölébredett,

tettrevágyó, tettrekész nemzet, és

k

itt

föllelkesült,

nyámognak,

itt

czammogna^, mint valí^mi inaszakadt invalidus kávéházi pipafüstös unalmokból és egykedvüségökbl csak akkor pattannak ki, akkor jönnek tzbe, ha nem az ellenséget, hanem egymást kell marniok, és végre is n»eg;

hogy szröstül-bröstül elnyelik a törpe minoritást, szájok ugyan elég nagy erre. A rácz fene eszi az ország lábát, s maholnap a szivébe harap, és

érjük,

.

az a

f

.

.

még erdben

és

patikába kell vinni, hogy

belle. a

Egy sem

van,

melyet

orvosságot

tettek,

s

azóta ez ügyben

majd

csináljanak

hónapja, hogy megajánlották nagy

loo.c^o katonát,

jantást

mezn ott

hhóval

egy árva kur-

mintha az ellenség most készítené

A'aplójeíyzrfek

a

Ganges vizén

htrlapi

és

melyen

a hidat,

czikkek-

397

hozzánk fog gya-

át

logolni.

Déli Magyarországban

magyar

zsákra

éjszaki és keleti

fejeket,

kezeskedik? és

lenyiszált

a

nyugaton

kezeskedik

ki

rakják

Magyarországért

melynek alattomos keze szennye eddig

ki

Ausztriáért,

mindenütt

is

látszik.

Egyszerre

hogy nem gyufát

magok

és katonát,

a

magunkat,

észre

közé

szorultunk, és

mennyivel

mégis

és

oltani,

nyakrafre, ha

állítanák

t/,

fecskendnk,

tudnánk

el

veszszük

hanem négy

annyi

van

alig

azon

csak

két,

pokol fenekébl

a

ég

egy

helyett,

a

is,

a

hogy pénzt

játszanak katonásdit, vagdalkoznak

egymás között mint

a

paréj közt a g> :rekek.

Tanakodtak thcologiáról, pedagógiáról és az ördög dudja miféle velést,

iá-rö\.

mikor

Elhagyhatnátok

sem

azt

tudjuk,

most

lesz-e

ezt a nekit

nevelni

vagy sem.

De

legszebb

képviseli,

az,

k

hogy

mindenre

argumentumok

az,

melynek

népet,

butának

éretlennek,

oly

a

hogy

meg

a

nép

k

Végs

tartják.

még

ilyen

meg

olyan éretlen. Köszönd

nép.

Én megvallom, egészen másformának ismerem

a

népet,

tudom,

Hanem

éretlenségének

s

azt,

hogy

a

azért vannak

ilyen

'egfölebh

képviselket

legszebbnél

is

egy

példáját

választott.

az, hogy k, kik magyar nemzetet helyett még egy uj gyalá-

szebb

összeküldve, hogy a

kiemeljék a régi fertbl, e zatot csapnak

ezt képviselidnek,

a

képéhez

:

megajánlják

a

segítségeit

magok zárják be elöltünk az ajtót, nelyen Európa nemesebb nemzeteinek rokonérzclmc jött voJna be hozzánk. Most Ausztriának Olaszország

ellen,

s

ezzel

T^apíójegyzeiek

1^8

jjön el könnyen

már a mi

bajból,

majd

azt

hova

valók

segítségért

mondani

fogják

vagytok,

midn

szabadságra,

nem birunk kigázolni a ama nemzetekhez,

megeshetik,

forduljunk

s

czikkt^k

midn magunk emberségébl,

id,

az

hírlapi

és

kik

menjetek

:

emeltetek

kezet

Európa,

st

pokolba, a

a

szent

a

magatok

ti

küz-

is

döttetek érte!

Ezt fogják mondani,

kilöknek bennünket az anti-

s

hol majd aztán

chambreba,

megmagyarázhatjuk

az

inasoknak a pragmatica sanctiót.

Innen-onnan

els cseppek

hogy ^ma vérbl, mely

esztendeje,

ezer

hullottak

földre

e

az

Magyar-

ezt

országnak keresztelte.

Ezer esztend óta sokszor voh már a magyar nép nem hiszem, hogy valaha kvtyábbul lett

kutyául, de

volna, mjnt jelenleg van.

Maholnap már én akkor aztán jó

is

éj -szakát,

kétségbe esem, én

!

.

mert én a legutolsó

.

.

pedig

vagyok

azok közt, kiket a balsors kétségbeejteni képes. Akkor, ha küzdünk,

nem

azcrt küzdünk többé,

ország ismét fölemelje

már

élni

nem tudunk

fejét,

hanem

hogy Magyar-

c^ak azért, hcgyha

becsületesen, legalább halálunk

legyen becsülete:. ]rtóztaió!

Azért szenvedtünk hát ezer esztendeig, azért izzadtunk könnyeket és sirtunk vért, azért botorkáztunk át

keservesen a középkor hosszú éjén, hogy végre, mi felén,

fáradtan, ájultan roskadjunk

hogy

2

midn

össze

virad

az

út-

nemzetek hajnrlának els sugarai oda-

fonódjanak Magyarország

homlokára

halotti

koszorú

gyanánt 1 TenAi

fogunk

végre, de

tenni

és

meghalni

egy-

Naplójegyzetek

szerre

.

.

.

tettünk

hírlapi czikk^k-

és

emlékk

az

299

jesz sirhaJmunk eltt.

A

vjl^g ntm tudta, hogy éíünk, csak azt fogja tudni, hogy meghaltunk! Szomorú, szomcr. És pedig igy lesz, ha a nemzet minélelbb föl nem serken, s ki nem ragadja kor

mánya

azon

kezébóJ

kép^'seli

és

hatalnr^at,

melyet

neki jó hiszemben átadott, melylyel azok részint

tudnak

nem

részint rútul visszaélnek.

élni,

(Márcziuí tizenötödike 1848. 128.

sz.)

111.

Pest, szept.

Hét hónap nap egy

hullámzásban

dés,

uj

remény,

uj

harag

uj

kivált ilyen szív,

módjára

jót és

mely

rengeteg

a

kiáltással

mint

1848.

forradalom

Minden-

várakozás, uj lelkese-

Ki

megbirni az

hinné,

hogy

emberi

szív,

enyim, mely nagyító üveg

az

rosszat

a

lelkem.

a világon.

képes

egyfolytában ennyit

van

feszült

minden

és

francz

a februáriusi

óta,

szakadatlan

óta,

ly.

alakban

óriási

viszhangjaként

egy

tüntet

vissza,

száz

kiáltásra

felel.

Megbirta

szivem

c

hónapos

hét

felindulást,

hogy darabokra tört volna, de meg kell nom, hogy eltompult, elérzéketlcnedett, elájult.

a

valla-

nélkül,

Most iszonyatosan rideg a lelki életem! Az utolsó napok eseményei nyomot nem hagyva pattantak

vissza

szoborról, mint a

A

nemzetgylés

öltözetet, föl,

melyet

levetette

rólam,

mint

mennyk

a

golyó

a

levetette

szeptember

ama szép fényes 1

1

bujt.

harczi

ikének estéjén

mingyái't másnap, és helyette

atszony szoknyájába

márvány

a gránitszikláról.

vett

egy vén

7>)apl6jegyzetek

300

hírlapi czikkek-

éf

Hallottam, hogy Jellasics berontott Magyarországba

nem estem

20,000 emberrel és

kétségbe.

Hallottam, hogy Teleki Ádám oly csúfondáros hazaárulást követett el, melynek párját az összes világtörtékell keresni, és

netben

nem tagadtam mea

én

az istent.

midn

Jelen voltam tegnap este a nemzetgylésben, felolvasták a

nádorhoz

német

írt

melyben megtagadja ama voltam

jelen

;

föltételeket,

Battyhány

sítése mellett ajánlotta elvállalását

levelét a

királynak,

miknek

telje-

miniszterelnökség

a

fölolvasásán e levélnek,

a

mondani hogy ezt felsége, megdorgálja meg azt merészelte tenni, melyben a magyar nemzet oly hííiiatlanul pofon veretik egy német izé által, és

melyben

ó

király

a

nemzetgylést,

a

nem

vagy akarom

kelme,

elkeseredésemben,

sittam

nem

fújtam

orromból

dühömben, nem szégyeltem magamat, nem pirultam, hogy magyar vagyok, még csak azt sem kiáltottam, hogy ((éljen a köztársaság, És még sok mást láttí^m é-s hallottam, s mindezeknek láttára és hallatára oly érzéketlen, oly nyugodt maradtam, mint a két ezer esztends rrúmia. és szájamból

tüzet

i^

S mostan

hogy

«

én,

hat

ki

nincsen röbbé

hónappal

szeretett

ezeltt

azt

irtam,

királyi s kit ezért a

Kárpátoktul Adriáig elvetemült hazaárulónak kiabáltak

magyar van-e

még

Nem

most

testvéreim,

én

azt

szeretett király?* és

tudom, meddig

szorozva, és

tényez

a

az

napjain,

midn

jogaiért,

fölrúgott becsületéért.

a

nem kaczagok. boszú órája, melynek

visszanyerem, leszek

nemzet

öhát

lelkemnek ezen ájulása?

tart

de azt tudom, mire ütni fog ütnie kell, akkorára

kérdezem:

tizszerezvc, száz-

ítéletnek

ama véres

elégtételt vesz megt'prott

"Naplójegyzei-jk és

Mert végre

is

él

az

hiilapi

isten,

a

czikkek-

nem

ki

501

engedheti,

hogy egy nemzet mindörökké bántott és meggyalázott Jegyen, egy oly nemzet, mely íaíán könnyeJmü, de nem vétkes, mely talán túlságosan loyajis, de nem gyáva

I

Nem, nem nem gyáva. A az nem olvasta

és

nem

ezerszer

!

a

magyar

nemzet

ki

téged gyávjsággsl vádol nemzetem,

a

világtörténet l2gszebb, legtényesebb

melyeken kardod dicssége ragyog. A kiért villogtattad századokon át, habár nem mindig gyzedelmes, de mindig hsi kardodat: ha te nem martyrlapjait,

kodtál

magyar

volna

nemzet, most

a

török

félhold

vetne kísérteties fényt az európai mveltség romjaira!

És pedig,

a

mely

nemzet

lehet elvesznie, a nuly ségért,

egy

gyáva, annak

nemzet küzdött

nem

az emberi-

annak nem szabad elvesznie!

Kicsiny s

nem

tz vagyok

szé't

olvashat

a

haza éjében, de

nemzet

a

a

sors

tz

vagyok.

könyvébl

fényemnél, de ez az egy szó a remény!

(Márczius tizenötödike 1848.

]

óo.

sz.)

IV.

Erdd,

Kvárvidékén valék

i.

akartam kiküldetésem he-

keresztül

lyére, a Székelyföldre utazni,

telen

okt.

visszafordulni.

s

Nagy-Bányáról kény-

Ott

találkoztam

Teleki

Kvárvidéke fispánjával és Mihályi Gábor kormánybiztossal. Tlök tudom a következendóket. Sándorral,

Az van

egész

kri.sznamegyei és

lázadva.

A

lázadás

kvárvidéki

középpontja

oláhság

Naszód,

föl

hol

valami Jovics ezredes és

Urbán alezredes fegyvereket

és pénzt osztó -atnak az

oláhok köiött, kik hozzájok

!

302

T^aplóiegyzetek

csatlakoznak.

Már

hírlapi czikkek-

és

mintegy tízezerén vannak talpon

kóvárvidéki megyei pcnztán (mintegy 18,000 elrabolták, s

egy házat

fölgyújtottak.

A

;

a

pengt)

magyar urak

azon helyekrl már mind Nagy- Bányán vannak, mint-

nem

hogy életök

majd elfogatott

kormánybiztos

midn

elillanniok, s

Maga

többé.

biztos

kocsira

Telek' és a

csak cseilel sikerüJt

:

üitek

s elvágtattak,

két

puskát sütöttek rájuk az oláhok, de szerencsére egyik

sem

taláJt.

Több megyei

tisztviselt vasra verve vittek

nem

Naszódra, mi sorsra jutottak oU,

tudni.

Szathmár-

megye már teszi a szükséges lépéseket, a mennyire tle telik; egy pár ágyú és néhány száz nemzetr van útban. Én is ve]Ök megyek. Tegnap szólítottam hogy

levélben az alispánt,

föl

hirdessen

a

megyében,

igen csekély alispán

az ellen

meg

fogja

Jellasics?

megindult

a

ser^^g

nem

s

ministeri

semmit

jött?

körülmények, de

és ism.ét

vár

mi történik? hol van már

elbb

vagy

hátrál- e

bátorság

tenni,

Pesten

tudunk. Irtóztató tem,

miután

népfölkelést

erejéhez képest. Remélem, az

ezt

Hát

rendeletekre.

általános

bátorság,

s

sem

bátorság

nemze-

haza

mentve

a

lesz

(Pesti

Hirlap 1848. i83-:k

^z.)

NYJLT LEVÉL A KJS-KUNOKKOZ. (Június

Polgártársaim

Kunságban születtem. az

alacsony,

848.)

hazámfiai

és

mint magyarok, han«:m úgy arra

)

Ugy

is

!

Hazámfiai

nemcsak

mint kunck, mert Kis-

hiszem, emlékeztek

köpczös mészárosra,

ki

még

egykor a

T^apíójegyzeíek

hírlapi

és

szabadszállási

félcgyházi,

székeket árendálta.

Az

czikk^k

303

mészár-

szentmiklósi

és

az én apám.

Nem

gondolnám,

hogy te^ egészen elfelejtettétek volna, mert hiszen akkor, mig itt l?kott, minden becsületes ember szerette t közületek, minthogy a becsületes embevek szeretik egymást. Oe én rám nehezen fogtok emlékezni én még gyermekkoromban elszakadtam közületek s azóta csRk nagyon ritkán juthattam ahhoz az örömhöz, hogy szülföldemet meglátogathassam. Ennélfogva nem mervén bizvást remélleni, hogy köztetek szószólóm akad, magam vagyok kénytelen szó;

szóló lenni magamért.

Igazság szerint tek szólok,

mozdítsam

nem

legalább

magamért, hanem

is

azon

a )avatokr.t.

jó

itt

érte-

szándékból, hogy el-

Én szerszámnak

ajánlom ma-

semmi másnak. Magyarország az utóbbi idkben soKat tett, de még koránt sem tett Mert eleget arra, hogy boldog cs szabad legyen fczélja: boldogság a két és az minden nemzetnek szabadság. Magyarország eddig egy nyers fenyfa

gamat

a

kezeitekbe,

ti

.

volt,

már

most

fürészelve, de

elbb meg az a

ti

van

dics

asztal,

vágva és

nincsen

kell gyalulni,

a két földi

A

le

még

föl

van

.

.

-^"szkákra

ám meggyalulva, pedig

hogy asztal készüljön belle,

—

melyhez majd odaül vendégeskedni

istenség

:

a

boldogság és szabadság.

mint mondám, Magyaroiszág gyalulatlan deszka,

meg

akarjátok gyalulni

;

jól

van, én ajánlom

maga-

mat a ti kezeitekbe egyik gyalunak. Annyit jó lélekkel mondhatok, hogy én már kipróbált gyalu vagyok. faragatlan tuskót és nem esett Ennek a czifra beszédnek egyszer hogy közeledik az országgylés, az ország-

Meggyaliiltam rajtam csorba.

értelme az,

sok

l^aplójegyzctek

304

gyléskor követeket tartani,

ti

hírlapi

cztkkek-

Ha engem dicsségemnek fo-

választani ...

kell

követnek, én azt

megválasztotok

gom

f*

pedig, ugy hiszem,

nem

vallotok velem

sem kái-t, sem szégyent. Rz elég világosan van mondva, minden ember megértheti, st némelyek azt fogják rá mondani, hogy nagyon

Meglehet, de nem tehetek

világos.

róla.

Már

az

a jó vagy rósz szokásom megvan, a mint veszszük, hogy mindig szintén és hímezés-hámozás nélkül szok-

tam beszélni. Abban a pillanatban vágnám ki nyelvemet, a melyben nem ugy szólna, mint érez szívem. Egyébiránt, ha az szinteség hib^, ugy az nem az én hibám, h.anem az egész magyar nemzeté, mely szinte volt

teremtése

a világ

nem akarok jobb

lenni

óta,

megvallom,

és én

nem7Ctemnél

;

akai-om,

azt

magyar nemzet jó és talpig magyar. íettl legyek rósz szokásai egyaránt, Ugy gondolkodom én, azért nem csrt em-csa vártam a dolgot, hanem kereken kimondtam, hogy szánhogy legyenek mei? bennea

dékom yVliért

vetnek tok,

követté

lenni,

^-^jiom épen ?

—

ha

a

megválasztotok,

azt, hog)'

ti

atyámfiai.

válaszszatok

Azcrt, mert ez a föld,

az,

meg

melyen

ti

kölak-

ez a szép Kis- Kunság, az én szülföldem és bár-

mily közel

közelebb

áll

áll

ember szivéhez

az

az egész haza,

még

az a hely, a hol született.

Megnyerem-e bizalmatokat vagy nem? azt ti tudNem becsülöm ti magamat, játok és az isten nem akai'ok dicsekedni, de isten-sientugyse' tehet.

.

.

1

ségemhez képest tettem annyit a házért, különösen a köznépért, hogy bizodalmára érdemes legyek. Olvassátok rakás

cl ;

azokat

abból

a

meg

könyveket, fogjátok

a

látni,

melyeket írtam, jó mennyire szerettem

J^apíójegyzetek

mindig

most

nép az úr

ncp barátjának

a

hííták és megvetették

keserséggel

és

érte.

de én már akkor

még

azt

parasztnak

engemet szinte megvetettek

s

mint

illettek,

fáradozásaimért egy

;

©5

most, mikor a

]enni,

a hazáb-^n és a világon

barátja voltam a népnek, mikor

E

3

népet és pártját fogtam és küzdöttem

a

Könny

czikk^k

hirlapi

és

nép

a

pártfogóját.

jutalmat kivánok, azt a jutal-

mat kívánom, hogy olyan helyre

állítsatok, a hol ér-

tetek tovább

hol tán többet hasz-

is

fáradozhassak,

s a

nálhatok nektek, mint eddig használtam.

Szükségesnek láttam ezeket elmondani

magamról hogy némikép megismerjetek, hogy legalább tudják, hogy ki és mi vagyok, a kik még nem tudták. Azt, hogy az ember ugy nyilvánosan beszélget magáa

végett,

ról,

talán

Jól

van,

néminem

orczátlanságnak

de tudjáíok meg:

tetszik,

lehet

nevezzétek orczátlanságnak vagy

senki eltt

magam

a

sem szólnék egy

nevezni. a

hasznáért

szót se,

ha most

s

minek soha itt

az

orczátlanságig vetemedtem, ezt azon szent czél eléré-

sének óhajtásából tevém, hogy a hazának szolgáljak.

Ha

bele,

Ha

itt

bn, ugy

törekvés

ez a

a fejem,

valaki

szavaimat,

itr

a

szemem,

.

.

köpjetek

kövezzétek meg.

csakugyan dicsekedésnek veszi elbbcni

ám vegye

;

megengedem

hát,

hogy olyan

pimasz voltam, hogy hetvenkedicm, de olyan alávaló soha

A

hogy

sem voltam,

akárkinek

is

hizelkedjem.

legjobb alkalmam volna rá most megszerettetni ma-

gamat veletek

azáltal,

benneteket, hogy páratlan

Ha

ti

ha

kunok,

az ti

egekig ilyen

magasztalnálak

meg

ilyen dics,

remek emberek vagytok.

én azt amúgy hosszas kacskaringósan kikanyar-

gatnám, tudom, P«t5fi Sándor. IV.

nem esnék

roszul cgyikteknek sem, 20

3o6

^Naplójegyzetek

st

ét

hirhpi czikk^k

közületek többen megsimítanák

hajókat és azt

mondanák

:

d

a

bajuszokat és a

Ejnye, mégis derék ember

meg követnek !» Hanem

ez a Petfi, tegyük

azt ko-

hogy én titeket magasztaljalak, mert akkor szemtelenül hazudnám. Becsületemre mondom, hogy ti nem vagytok remek emberek, vagy eddig 5-ig az egész Malegalább nem voltatok. Márczius gyarország nagyon szolgalelkü, kutya-alázatosságu ország voJt és ti ebben a virtusban közelebb álltatok az ránt se várjátok,

i

elskhöz, mint az utósókhoz. Gondoljatok csak vissza arra a Szíuha

kapitányra,"*'

hogy süvegeltétek, hogy eszembe

csúsztatok- másztatok eltte. Ah, ha

most

is

szégyenlem m&gamat a

hajdan

Mózes

borjút

imádtak, de

ti

nevetekben.

egy arany-

idejében az isten helyett ti

még

lejebb

sülyedtetek,

egy ójomszamaríit imádtatok. Azonban ez az remélem,

és

fejeteket,

nem

Az nek

s

l^ogy

lejárt

mindörökre.

id

—

ember eltt

isten az állatnak teremtett

kettt,

Fölemeltétek

a

meg

a kerek világon. lábat,

az ember-

hogy egyenesen járjon

azért,

embertársának egyenest

négy

ti

lejúrt

fölteszem rólatok, hogy soha többé

hajoltok semmiféle

csak

még

jut,

A zsidók

és

szeme közé nézzen, — mert

minden ember egyenl, egyiknek sem sznbad másokra lenézni, egyiknek sem szabad másokra fölnézni. Nem ismerek magamnál se kisebbet, se nagyobbat. F.nnyit akartam mondani atyámfiai, ebbl megítélhetitek, hogyan érzek és hogyan gondolkodom. Ha az ég alatt

meg fogtok követnek válaszermet nagy és fzent kötelesséfordítom. Ha pedig meg nem vá-

kedvetekre való vagyok,

akkor minden

tani,

s

gem

teljesítésére

*

Sziuha Imre jász-kun kapitány

volt.

7^ aplójegyzetek

Jasztotok követnek, abból

látni

embertek akadt,

3

szebb öröme

mint én,

czikkek

hírlapi

<*»

307

fogom, hogy különb szivem

ez hazafiúi

leg-

mert fohajtásom, hogy cn nálam

lesz,

minden ember nagyobb tehetség és nagyobb bu^góságu legyen a magyar hazában, a mely haza, adja a magyarok istene, hogy nundörökkön örökké éljen I Petfi Sándor.

NYÍLT LEVÉL A SZABADSZÁLLÁSIAKHOZ. i8^8 június végén.

Pest,

Polgártársaimi Ti ellenséges kezet emeltetek rám,

én baráti kezet nyújtok írást,

mely

:

aA.

jára

ki

megrohantatok, hogy széttépjetek

De

elámítottak

hogy

mint ellenségtek ellen, a

nállak

!

.

.

.

;

annál kevésbbé

haragszom azokra,

benneteket,

széles e világon

utánad,

mikor engem vadállatok mód-

rátok,

haragszom most.

a szent-

mondom., akkcr

Istenemre

hajítsd vissza kenyérrel?.

sem haragudtam

Követem kvel hajít

nektek.

ti

mondja

azt

ki

a kik annyira

ellenem

fordultatok,

legjobb barátotok vagyok

Titeket csak sajnálni tudlak, saj-

szivembl.

Ha még

latiatok, majd át fogjátok látni, át nem hogy vétkeztetek, nagyot vétkeztetek ellenem és ma-

ma-

gatok ellen és akkor pirulni fogtok, szégyenleni

nem

gatokat és sokért

meg az,

a mi megtörtént,

tog rátok

gem

adnátok, ha

mutatni,

kikergettetek

mutatás jobban

fáj

Polgártársaim!

Az

hogy

ti

majd

telenitettek elttetek,

történt volna

egész magyar nemzet

vagytok azok,

várostokból és

Ha

nem

ujjal

a kik en-

nektek az az

ujj-

a pofoncsapásnái.

azok az urak, igaz

útban

a kik járti'k:

engem miért

bccs-

nem

3o8

l^aptójegyzetek

hírlapi czikkek.

és

hagytak engem szóhoz jutni?. Én hogy ha majd minden választó együtt .

elttetek és azt

mondom

:

zzt

.

lesz,

(íMost jöjjön

ide,

akartam, fölállok a

kinek

szemtl szembe mondja el vádEkkor kisült volna, ki a ját, majd megfelelek ráÍD becsületes ember, ki nem?.. De épen ezért nem hagytak engem b'Tszclni, mert nagyon jól tudták k, hogy ha szót emelek, vesztenek Kimutattam volna, hogy minden vádjuk csak rágalom, hazugság, vádja van ellenem,

itt

.

k

.

.

.

gyalázatos hazugság. Hiszen, ha igazat beszéltek volna,

szemembe

is

merték

volna

mondani,

—

de mindig

csak hátam mögött piszkoltak a gyávák!

Els

felindulásomban azt határoztam, hogy törvény

de most már elébe állítom becsületem megsértit Azzal csak magamat szenymáskép gondolkozom nyczném be, ha egy sorompó elébe állnék olyan pi;

.

szok a

fajjal,

hold

.

Ez

mint azok.

bepörölné

megugatják.

.

csak annyi

azokat a

kutyákat,

volna, mintha

melyek

ket

Nincs Magyarországon egyetlen egy be-

csületes ember, ki az én becsületemben kétkednék

s

ennél többet az isten törvényszéke eltt sem nyerhetnék.

Nagy

Károly"^

uram pedig hiába diadalmaskodik,

mert azt a választást

meg

fogja

semmisíteni

az

szággylés, mint törvénytelent és tet ebrúdon

or-

fog-

ugy kell neki, mert a ki mint vet, ugy arat. Útra mehet aztán szépen és zsebre rakhatja a dicsséget, melyet számotokra é9 a maga számára aratott. Fogadom, hogy ezután hsz ják kivetni a kövel^ek közül és

mérföldnyire

hogy *

megy onnan,

a hol követet választanak,

hírét se hallja.

Petfi ellenfele,

kit követté választottak.

l^aplójegvzeiek

hírlapi czikk^k

és

30c)

Ti polgártársaim készüljetek az u] követválasztásra,

meJy egy hónap múlva bizonyosan meglesz; készüljetek

el

jobban,

Ha

elbbenire.

mint az

körülmé-

—

nyeim engedik, akkor megint lerándulok hozzátok, ha nem eg}'ébért, csak azért is, hogy néhány ember-

szeme közé nézzek. Váhszszatok követnek akár-

nek

a

kit,

csak olyat ne,

a

étellel

ki

inkább

legnagyobb

veszteget

itallal

nemhogy barátotok

benneteket, mert az olyan

st

és

eücnségtek

olyan

az

;

volna, a

ti

veszedelmetekre törekszik és elbb-utóbb megsiratjá-

de már akkor

tok,

A

kés

lesz.

derék szentmiklósiakat, fülöpszállásiakat és iacz-

háziikat köszöntöm, titeket

rem az túl

világítson

istent,

ne tartsátok

is

köszöntelek

jóakarótok, legszintébb barátotok.

kik a

hegy ugy bolonddá

minap

arra ké-

ezen-

ki

legbuzgóbb

Nem

szükség azt

ellenségteknek azt, a

az intést adnom,

s

benneteket, hogy

fel

ezután ne higyjetek azoknak, tettek

titeket,

fogtok nekik hinni többé az életben.

A

ugy sem

helyett,

hogy

titeket ámítanak,

azoknak jobb volna bizony, ha szá-

mot

város

adnának

tudja hova játok

eket

a

gurultak,

melyek

isten

tisztviselsködtek.

Von-

jöVedelmeirl,

mig

k

számadásra, ha

olyan

nagyon becsületes

emberek; aztán gyalázzanak mást, ha lete tisztában lesz.

—

a

maguk becsü-

Isten veletek!

Petfi Sándor.

!

3

I

o

T^aplójegvz«iek

é.<

:

birUpt czikM.

PETÓFl PPOCLAMATIOJA 1848 BÓL. Jlz T.gyenlségi Társulat Magyarország lakosaihoz, lestvéreihez, rokoninkhoz szives üdvözletei

Bánat és harcz

mmt

vaink,

belelünk, olyanok

szó)

mikor

mi

?.

belesivít a félrevert

szél

a

! l

sza-

harang

zúgásába.

Tz

tz

van,

van

.

.

nem egy

.

hanem egy egész ország

nem egy

falu,

város,

Fölharangozzuk az egész

ég.

ha mcst

nemzetet. Talpra legények!

föl

nem

keltek,

feküdni fogtok a világ végéig.

Magyarok

!

ezeltt ezer esztendvel megindult egy

azoü

Ázsiából

népfaj

legtermékenyebb

föld

maradékai

nép faj, foglalta

;

számára

;

hogy

szándékkal, tartó raány át,

soká.

s

fölkeresi

azt

a

elfoglalja

nagyon soká vándorcU e

míg azon tartományt végre mt;gtalálta, el is és mi kép foglalta cl ? négy vagy öt eszten-

deig szakadatalnul harczolt, hullott az ember, omlott a vér, mint a

Magyarok!

zápores. í<^y

szerezték

meg számunkra seink

szép tartományt, mert azok az Ázsiából a

mi seink.

Hétszáz esztendeig itt

e

jött vitézek

új

hazájáhai..

Hol

élt jó,

szabadon hol

a

magyar nemzet

balszerencse

érte,

hol

Ekkor felhívta Lotringi herczeget, hogy fogadja cl a magyar koronát, legyen Magyarország királya, s itt kezddik örült,

a mi tott

A

hol búsult,

de mindig szabad

volt.

nyomorúságunk, mely háromszáz esztendeig

tar-

egész az idei tavaszig.

magyar nemzet

így

szólt

ítMi eddig tetszésünk szerint

a

római

császárhoz

választottuk

királyain

7^aplójegyz't?h

kat,

hirljpt

és

czikkek-

3

de abba beleuntunk, mert minden

új

'

király vá-

melyek

hsztásánál olyan villongások történtek,

s

tete-

mesen gyengítették hazánkat. Átadjuk neked, római császár! neked és maradékidnak a magyar koronát azon kikötéssel, hogy törvényeinket, jogainkat, szabadságunkat, nemcsak hogy meg nem sérted, egy ujjal

is,

hanem azokat mint szentségeket védelmezni

tartozol. í)

A én

római császár erre azt felelte: a

magyar nemzetnek,

nyeinek, jogainak

delmezje

leszek.

Ezt fogadta

nem

esküvel

eskíit

s

<(Elfogadom, és

magyar nemzet törvé-

a

szabadságának

megtartója és vé-

5

római császár, nemcsak fogadta, ha-

a

megersítette,

is

utána

s

mondta

az

minden ivadéka, nikcr megkoronázták, de az

esküt az

Annyi

t

környez camarilla mindig kijátszotta. nem volt a camarillában, hogy

bátorság

nyiltan, egyszerre azt

mondta volna

nép,


:

vége szabadságodnak, rab vagy, Ausztria rabja!)) ha-

nem csrés, féle ördögi

csavarás, alattomos áskálódás és

mesterségek

vényczikkeinket

folytán,

felforgatta, s kivetkeztetett

minden si jogainkból

ket

minden-

hogy minden

tör-

bennün-

Nincs

és szabadságunkból.

az istennek olyan kezén-lábán megkötözött népe, mint

A

mi voltunk az utóbbi ide ben. véres halállal veszszen

el,

nem

csak ezt a szót kimondania el

a

vérpadon

a legdicsóbb

:

ki

azt akarta,

szabadság. hazafiak

Így

Római császárok Pénzünket

a

azt

ígérték,

azt

rakták,

Fran-

számtalanon.

esküdték,

lesznek, és a helyen

magok zsebére

vesztek

Zrínyi,

:

gepán, Nádasdi, Martinovics és mások

barátaink, atyáiuk

hogy

egyebet tennie,

kellett

s

hogy

mik voHak? ifjainkat

el-

J^aplóje^^zetek

312

hurczolták

katonának.

osztrák

riztek

véreink

hírlapi

és

Saját

karddal

kivont

czikk^k

és

fiaink

tömlöczünket,

tömlöcztartókat a mi pénzünkkel, a mi véres

künkkel fizette az ausztriai kormány. Kinek

hogy

lelke,

De egy

A ült:

új

gy

1848-ik esztend,

az

haragos

a

csillag,

megrendült és összeroskadt szökött

el

jött fel,

népek haragának

Francziaország elkiáltotta magát

rémülve

clyan

fején

e

és

a trón, s a

most

s

e

a

mint

csillaga.

egy elvetemedett gaz

franczia trónuson

s

veríté-

meg ne döbbenjen?

e pokoli gazságra

feljött

test-

király

kiáltásra

hitszeg király korona

helyett

átok van.

Követte

Francziaország

példáját

Európa minden

népe, fölkiáltott és fegyvert ragadott a szabadságért.

Fölkeltünk mi eltiport ifjúság.

a

magyarok,

is

felemeltük

szabadság

a

Pozsonyban Kossuth, Pesten az mennydörgés gy harsogott be Bécsbe

zászlaját,

Alint a

dMi szabadok akarunk

migyar nép szava:

de

vissza-

bécsi

német

akár szép szerével, akár véres küzdéssel, vívjuk elrabolt

si szabadságunkat!))

kormány nem mert követelésünknek,

magyar

és

nemzet,

Mink

azt

légy

jogaidat, melyeket

boldog.))

ellenállni

A

lenni

törvényes és igazságos

«]ól van kedves mondta vedd kezeidbe régi :

szabad,

apródonként elloptam tled, légy

szerencsétlen

könnyenhiv,

minden-

kiben megbízó emberek vagyunk, készpénznek vettük a szép szót és lefeküszünk mint a kinek legjobb rend-

ben van

a

szénája, s csak

most ébredezünk, mikor

a

magát s azt kiáltja r^nk: (ra mit márcziusban engedtem nektek, az csak tréfa volt, most visszaveszem s ti szolgálni fogtok nekem, mint eddig szolgáltPtok, katonákat fogtok nekem adni,

camarilla ismét összeszedte

T^aplójegyzefek és hírlapi czikkek-

pénzeteket

Bécsbe,

külditek

ide

hogy nekem igen sok adósságom egy

még

!

a

nem

forintot)).

ember ezt: Nincs

a vilá-

mely ismét elrabolja tlünk

a sza-

mindenható

csak az életünket

isten

de szabadságunkat nem

heti el,

azonfelül mint-

s

van, fizetni fogjátok

nép,

az a hatalom,

badságot

3

Magyar

200 millió

kiáltja-e milliom és milliom

gon

1

istened és lelked, mit felelsz erre?

részét, fizettek

ha van

3

Vl^gy

!

ve-

kételkedtek

? nem hiszitek, hogy mind ez igaz, a mit mondunk? akkor mondjátok meg, mit csinál vad csor-

szavainkban

dájával

a

magyar

ezen hivatalról ismét

beletette

földön

a

camarilla

nyeink sárba tapodásával

törvénytelenül

belül van Jellasics

beljebb

országba,

az idén

az

tart

bán,

azt

s

országgylést

törvé-

,

mert

ezt,

napról- napra

és

hirdeti,

Pesten

kit

aztán

letett,

mondjátok meg

!

már határainkon jön

horvát

Jellasics

már egyszer

király

a

hogy még

korbácscsal

és

kancsukával.

Magyarok nak kiejtése Jellasics

De a

nem ennek

I

is

olyan

torkába saját vérével

együgy

szemtelenség, kell

golyhó,

ki

e szó-

melyet

befojtanunk.

czinkosai azt hirdetik,

Jellasics és az

népnek nem ellensége, st

olyan

hanem

végLevitele,

vakmer

hogy

barátja. Van-e köztetek

ezt elhiszi

?

Jellasics a bécsi

osztrák camarilla czimborája, zsoldosa, a bécsi camarilla

pedig minden népnek ellensége,

gyan lehet az egy népnek ségének

szövetségében

és

már most honépek ellen-

barátja, ki a

zsoldjában

áll ?

ez

kép

telenségl

Ha mát

azt akarjátok,

adjatok,

hogy

hogy

újra

robotoljatok és dézs-

újra teherhordó

fogadjátok szivcsen Jellasicsot és a

állatok

legyetek,

vérengz horvát

"Naplójegyzeiek

314

és

hiríap: czikk^k-

seregeket, de ha megesküdtetek, mint a szabad nem-

zethez

hogy soha többé magatokéit meg nem hogy soha többé vállaítokra izzasztó és

illik,

hajtjátok,

megg)'alázó terhet

nem

vesztek,

úgy

föl

polgárok, föl

küzdeni éleí-haiálra.

És ha gunkat

de

el,

az,

hogy

színérl,

föld

azt

akarná,

ennél

szándéka

akar, qz a

csnk

Jellasics

veszi

hogy szabadsásokxal többet

többet,

hogy a magyarokat kiirtsa Horváta magyar hazából

országot csináljon.

De

magyarok istenére esküszöm, hogy ebbl sem lesí, ha a pokol minden ördöge segíti bízunk vitézségedben magyar nép, liOgy könnyebb a

semmi is

I

lenne

a

legmagasabb

téged a földrl

csiJlsgokat

leszakítani,

mini

kiirtani.

Föl hát magyarok föl fegyverre, teremjen talpon minden ember, kiben még egy csöppecske van abból nekünk ezer esztendvel ezeltt e a vérbl, mely !

szép hazát szerezte.

Nekünk

nincs e világon testvér-nemzetünk,

melytl

segítséget kérhetnénk, mely segítséget adna, egyedül állunk, mint a

magános

fa a

pusztában

I

nem

támasz-

kodhatunk csak az istenre és magunkra. De e kett elegend lesz arra, hogy örök idre megmentsük a

magyar nemzet

életét,

becsületét.

Petfi Sándor, az

Egyenlségi Társulat megLlzásiból-

T^apióff^zeteh

^'-

ciikkfk

hir\<xfi

315

LEVÉL SZATHMÁRMEGYE ALISPÁNJÁHOZ^ Szfnfalu:

848 szeptember

í

30.

Nagybányáról jövök. A Székelyföldre szándékoztam utazni, némileg országos küldetésben, de Nagybányáról vissza kellett fordulnom, miután hiteles tudomás szerint Kvárvidékén az Tjszteh alispán

úri

bizonyos

utazás

emberre

veszély

Tízezer

nézve.

ellenségeskedést vidéki

Tegnap

egy

Sándort, a

kezdték

azzal

mintegy

casííár,

midn

kocsira hajítottak

vasvillát

Telekitl

és

a

megszöktek

*

E

E

A

él

utánok

nem

!

az

Teleki

talált.

életök

úr! a veszély

clillanniok

kezdtek,

egy

sütöttek el

Mindezt magától Nagy-

tudom, kik

urakkal, kik szinte

nem

biztos többé.

nagy,

másolatára Petfi ezt írta

néhány nap

:

ötvös

Mihály

fölszólítok mindenkit, ki e levelemet

úrhoz.

olvassa és

benne írottakat megfontolva, elszántan és lelkesülve

a

nem hazafi nem érdemli meg a magyar

azon szent kötelességet, melyet ha elmulaszt,

férfi,

hanem gyáva

nevet. Föl, föl

verre

sikerült

és két puskát

eredetijét én írtam és küldtem

hogy

kezdtek.

vágtatni

kóvárvidéki

hazulról, mert

haza nevében

teljesítse

és

által

kormánybiztostól

alispán

nyJlt levél

le

hallja,

csel

ugortak es

bányán vannak több Tisztelt

kik

hogy a kvárpengt, elrabolták.

gyújtani

Szerencsére egyik sem

rajok.

magyar

taípon,

nieg,

180,000

már

helyen

kaputoi

van

óvárvidéki róii?pánt és Mihályi kormány-

í

biztost elfogták s csak s

minden oláh

magyarok,

fegyverre

holnap nem

lesz

I

Még

bitang, ki a

van

szabadság és az isten nevében fegymit

védelmeznünk, ha

miért fegyvert fognunk- Föl

1

föl

késünk, a.u-

1

"Petfi Sándor.

3

1

6

T^aplójegyzetek

alatt

roppant

Irza

követeli,

tegyen

ön,

lehet;

hogy

mi

a

és

hírlapi

czikk^k^

nem én kérem minden

veszély

önt,

kitelhet

htncm

lépést

megszüntetésére

a

meg-

szolgál.

Véleményem jzerint nem lesz elegend az a néhány nemzetr, kik már útban vannak hirdessen ön általános népfölkelés*- e megyében s különösen ren-

száz

;

deljen minden meglev ágyút a hely színére. Ismerve önnek erélyes jellemét, nem kételkedem, mindez a

id

legrövidebb

alatt

meg

fog történni

s

önt a haza

köszönete és a fenyegetett vidékek hálája követendi.

Én legszentebb itt

maradni

s

reggel együtt

önnel

az

hazafiúi

kötelességemnek

önök zászlója

tartom

alatt harczolni.

Nagybányán termek. Addig

is

A

se-

isteii

!

Tisztel polgártál sa Petfi Sándor.

TARTALOM. Lap

Bevezetés Beszélyek

:

IV. Peífi prózai munkái. Irta Badics Terencz

A A

nagyapa (i84y.)

A

fakó le-Ány

11.

pej legény (1847.)

a

s

„.

-

-

29

.

_

._

.„,

Történeti dráma

Tigris és hiéna.

I.

„

szökevények (1845.).-

Útirajzok

5

:

24

— — — —

négy felvonásban (1846.)

59

95

:

„

Uti jegyzetek (:8-,5.) Uti levelek K3rényi Frigyeshez (1847.)

J\apíójegyzelek

hiríapi czikk^k

és

__ ....

.„

délyi út (1849.)

Hírlapi czikkek

Nyilt levél Nyilt levél

a

a

Históriai jegyzetek

1.

111.

(

™ 1

848

— 49.)

11.

.

289

Levél S/athmArmegye alispánjához

302

.

szabadszállásiakhoz 848.1

167,

282

Zoltán fiam életrajza (1849.)

Kis-Kunokhoz

(i

210

Er-

(1848— 49.)

P«tfi proclamatiója

181

:

Lapok Petfi Sándor naplójából (1848.) Naplótöredékek:

....

—.

...

_~ _.

__

....

....

„.

507

310

315

Magyar remekírók

PH 3132 kot. 36

PLEASE

CARDS OR

DO NOT REMOVE

SLIPS

UNIVERSITY

FROM

POCKET

THIS

OF TORONTO

LIBRARY

^ C'

i!'

^^^^^^^^^^^^^^KÍfa_^