M'/'í-
Wh%9^'^-
2 Spadina Road laronto 4, Canada "ii'W
-
-- :5
PH Ml iurtJo
1
8 3 3 i 3
MAGYAR remekírók A MAGYAR IRODALOM
FMVEI
Sajtó alá rendezik
Alexander Bernát
Erdi
Angyal Dávid
Ferenczi Zoltán
Rákosi
Badics Fercncz
Fraknói Vilmos
Riedl Frigyes
Bánóczi József
Gyulai Pál
S7échy Károly
Bayer József
Heinrich Gusztáv
Széli
Beöthy Zsolt
Koróda
Váczy János
Négyesy László
Béla
Pál
Jen
Kálmán
Vadnay Károly
Berzeviczy Albert
Kossuth Ferencz
Endrödi Sándor
Kozma Andor
Voinovich Géza
Erdélyi Pál
Lévay József
Zoltvány Irén
lO.
KÖTET
KISFALUDY SÁNDOR MUNKÁI ].
BUDAPEST
FRA N magyar
K Ll
N-TÁRS U LAT
irod. intézet és
1903
könyvnyomda
nKlin-Títrsnlnt
^^,^3'
KISFALUDY SÁNDOR MUNKÁI Sajtó alá rendezte és bevezetéssel ellátta
HEINPICH GUSZTÁV
1.
kötet:
Himfy
f^
n F
^
)
BUDAPEST R A N K Ll N-TÁR S U LAT magyar
írod. intézet és
1903
könyvnyomda
Franklin-Társulat nyomdája.
BEVEZETÉS. 1.
KÖLT
A
ÉLETE,
Ujabbkori nemzeti irodalmunk fejldését 1772-tl szá-
György «Agis
mítjuk, mikor Bessenyei jelent.
mben
Méltán, mert ezen
gondolatvilág és csak ezen
magyar
a
ízlés
mben
leszen
De
ha
nem
is
a
antik
mezben
kezd kifejezjévé
és óhajainak
visszhangra
talált
els magyar költ, rült,
szerényen
kissé
nenuet lelkének mélyébl nem fakadt ez
a
és azért
meg-
»
költészetbe, mely ugyan-
ismét,
nemzetivé, a mennyiben, ha egyelre
nemzet észjárásának
tragédiája
lép be ismét az európai
a
is,
is,
a
lenni.
a tragédia
nemzet lelkében. Az
kinek újabban e nagy föladat sike-
a
Kisfaludy Sándor volt; az els költi alkotás, mely
magyar közönségnek
szerelmei »
rétegeire
széles
Kisfaludy Sándor, Magyarország egyik ládjának («de genere Chák») sarja, kinek
származása
I
198-ban kezddik,
megyei földbirtokos (f 1788
Anna
((Himfy
hatott,
(1801).
elsszülött
fia,
Kisfaludy
legsibb
csa-
nemzedéki
Mihály
le-
zala-
febr. 7.) és Sándorfi
Sándor
1772 szept. 27-én született
Süme-
gen, honnan a család nemsokára Csécsényre, majd Téthre költözött.
kitn tanult
A
tehetséges
sikerrel a
fiú
1782
gymnasiumot
(kitn hegeds
volt)
és
— 88.
Gyrött
id
végezte zenét
is
már magyar verseket
is
és
ez
alatt
kezdett irogatni. Azután a philosophiára és jogra Pozsonyba
8
Bevezetés.
nyövségbe
varázsolta »
Csak 1795
tette».
karjaiból
hogy
I),
4.
földön
a
Szegedy Ignácz
Rózával,
ismeretséget
vasvármegyei alispán húsz éves leányával,
már elbb
volt,
teméi
nagyobb
tek reá
s
ritka tulajdonai
javakkal
megáldott leányt,
is
mint kötni és tyúkokat
A
ültetni,
kel-
csak most
tet-
a
pl.
a
Teréz,
többet
ki
német
költ ersen vonzódott Rózához,
«
fele-
nemes gggel, de
ségül szánta bátyjának e szép és okos, földi
«
rokona
testi
nvére,
Kisfaludy
hatást.
hisz
kit,
kinek
de
volt futólag,
látott
elmebeli szép
s
idvezí-
Medina
tkifejtzni
tudott
övéit meglátogassa. Ekkor, a badacsonyi
kötött
szüreten,
idre
«egy
és
szept.
ki
is
tudott,
verseket
írni.
érzelmeit viszo-
nozni látszott, bár szerette a közömböst adni, úgy hogy Kisfaludy, de alap nélkül, egyszer-másszor valami
kedtl
is
«
Bécsben tak,
kivel
bére
:
«
vetél-
tartott.
ezalatt a
teströk szigorúbb alkapitányt
összetztek.
Kisfaludyt
is
Ez
kap-
ellenszegülésnek büntetés
áthelyezték
egy
olasz földön,
lett a
Milánó-
ban állomásozó ezredhez. Elutazása eltt haza látogatott, hol
(iném
Róza hidegebben fogadta, mint remélte:
degséget mutatott viseletében úgy, hogy
a
hi-
néhány hónap
eltti szivességet az eltte legbecsesebb Icányszívben egé-
szen kihaltnak vagy talán helyzete
Talán ezért kereste
nítá».
márcz. óta
nem
hogy
újból
5.
látott
neki
és kitl
8.,
most
;
az
kit
azzal
a
írja
Olaszországba és Skublits
Imrének
én
ismeretségem
a
gya-
badacsonyi szüret
az
érzettel
vált
«emlékezete édes marad minden idbeni.
barátodnak meghódítani ezt leányt
kitiltottnak
által
Bécsbe visszaérkezve 1796
Medina Máriát,
nap útnak indult márcz.
föl
már
nap
két
Rózáról:
igen
új
Másmúlva,
((Iparkodjál
természetemmel
még
el,
megegyez
véle,
újabb.
Bevezetés.
mintsem hogy
érzem
érkezett
olasz
gyönyörködött
hosszú
szépségében
tájak
a
gondolt
sokat
és
Május 6-án érkezett Milánóba, melyet
Irancziák május
a
4-tl másfél hónapig körülzártak. Végre jun. 29-én, három
napi ostrom után, megadta magát a vár,
foglya
francziák (1
Április
örömmel
úton
na szerelemnek rózsa békójában léiének örült*.
haza, hol
1
mindenütt,
bájolva*.
általa
A
földre.
vagyon
teli
mindenben,
mindenkor; annyira meg vagyok végén
Szívem
kezdhetnék.
valamit
Otet látom, hallom,
véle.
o
frank
nyelvének tudományát* D'Escb.pon Karolina
ide
«
ritka virtusu»
le
Xenophon
párizsi
meglepen könny Cyropaediájából
«Panthea
De még
men.
lett,
hölgy társaságában bví-
Ekkor
franczia költeményeket fordított magyarra.
fordított
és
a
hol
tette és
czia
ct Dragu.'gnanba
kik
vitték,
menekült
nejen
Kisfaludy
és
és
két
értékesebbek ez
följegyzései,
is
(«Tigranes
oA
idbl
eredeti
«
Napló a
és
itt
fogant
meg
érzékeny
lelkében
«
Fran-
összeszerkesz-
ábrándo-
zásaikkal és eleven eladásukkal legszebb prózai
tekintendk. És
és
szép lélek » czí-
leveleibl
melyek
prózában
fordulatos
részletet
Abradateso)
fogságom u czímen
tett önéletrajzi
és
mvének
«Himfy»
is.
Karolina igen kedvelte Petrarcát, az fzerelemnek érzé-
keny énekljét, faludy
már
a
megvette
troubadourok hazájában »,
nyör
mveit
kellemes andalgótí, kinek
Paviában
tengermellék füge-
sehez, hová folyton
Most
Provenceban
a s
volt.
olaj-kertjében
készült,
de
melyet
«a
lakott, a,
a
«a gyö-
közel Vauclu-
sohasem
hol Petrarca és Laura érzelgs szerelmi regénye
Ezt
Kis-
hajdani
látott,
lefolyt.
regényt kezdte, barátnje biztatására, Tasso strófái-
ban földolgozni,
midn munka
közben
mind
ersebben
fölébredt lelkében Szegedy Róza képe. Karolina szobája-
1
o
Bevezetés.
ban függött Laura képe, melyet költnk nak
Róza
talált
arczvonásaihozu
ket Rozi gerjesztett, kivált Szigligetben folyton gyarapodott:
engem meg-meglátogata trrel
a
még
mellett
a
békés
olajfáknak
kinek
és
;
árnyékában,
zsebkönyvem
E
dalt)).
«Himfy
alkotása,
andalgó
szerelmesen
a
munkája
készítettem vagy száz magyar
utóbb els nagy
Dalainak száma
bús Melpomene, szélnek eresz-
a
kezében
a
szerint,
».
fogságomban, magánosan
«franczia
sétálván néha az halavány
Petrarca
közben
verselése
és
szívében mindazok az érzemények, a melye-
anaegujultak
tett hajjal,
aigen hasonló-
dalokból
szerelmein.
volt,
alakult
Petrarca
»Nouvelle Heloise)) volt igen nagy hatás-
reá; Rousseau hires regénye «úgy meg tudá illetni, hogy szemei keservel elegy édes könnyekben lábogtak*.
sal
Azt
izeni
Szegedy Rózának, chogy
olvassa
kedves könyvemet .... bár neheztel tanácsomért
is
meg fog velem
dás gyümölcse
a
«
békülni
Két szeret
szív
részben Rózával foKftatott levelezését
Két hónapot töltött
tember szept,
1
6-án búcsúzott
ösztönzésére
mvét
és a
át,
közt
itt
az
és
Laura
1796
Számos szerelmi
helyet
és sok dalban dicsített.
Nem
a
részét,
Szep-
költnk
és
asür könny-
szereti,
— 97-Jki
mire
a
há-
Karolina
a
költi
írt
kés
szszel
telet
a
foglalta
el,
megrülésig*
sokára áttették
leg-
nalakjai
kalandjának
«Pepi grófné »
(különös valóságára nézve egész
melybe
beledolgozta.
szerelmérl
Himfy-dalok legnagyobb
els
is
a
ezen
Rousseau-imá-
mely Genua körül elnyelte
Petrarca
töltötte.
E
történetei),
Karolinától, a ki
el
Klagenfurtba érkezett, hol az
vigabban
».
foglyokat
a
zápor közötti) megvallotta neki, hogy
borgó tengeren
reám, csak
Draguignanban.
Kisfaludy
hazabocsátották
elején
ezt
is
is
a
kit
szeretett
költnket.
"Bevezefés.
nem nagy örömére,
i
Wallis Olivér morva gyalogezred-
a
hez,
mely akkor Stuttgart mellett állomásozott.
zott
Kisfaludy,
fátyolt
úgy
vontak 9
szerelmes párra, melyet
a
azonban
kalandok
szerelmi
csupán fölszinét
«
érintették
a
férj jelenléte,
heves
ifjú lelkének
mélyében
szíve
;
Róza
fhadnagyg)á
elléptetése
történt
képe
oltár
és
ban
kellett résztvennie
Winterthur
1799-iki
ott volt az
szeretett, az
mérget
és
az
termett.
Osterach,
nyújtó
a
hadseregbl
Már 800 elején 1
most
érvényesen
(Vas m.) lakott len
a
a
:
nedves helyheztetése
a
pár,
miatt)),
volt
le
lakott, a
csata
otthon
melyben
másodízben
Kezdetben
Róza jószágán; de a
Kámban «
szünte-
kámi leveg írtaJmas lévén
1805-ben Sümegre
boldogult anyjának jószágára, hol
házban
hunyta
végén
oltárhoz vezette Rózát, de az esküv
betegesked feleségének
lakását,
utóbb
második zürichi
novem.ber
és
megtartható.
fiatal
tábox-
a
De
emlékezetével)).
némely formaságok miatt csak május 17-én és
Stockach,
imádott (klagenfurti) asrzony-
végleg fölülkerekedett Róza képe
eltt kilépett
fele-
hadjárat-
rajnai
Zürich mellett vívott csatákban,
és
ban «a mindig nak mézet
:
mert
szinte kérdésére biztató
De elbb még
letet kapót..
me-
szén)
(1798
inkább fokozott mint lelohasztott, annyival inkább, intézett nyílt és
elé
most fóhajtása,
lépni a szeretett leánynyal, ez volt
Rózához
rózsa
a
ragyogott. Elhagyni a megunt katonaságot
lyet
gvófnéja is
csöppet sem feszélyezett.
látszik,
E
Ide uta-
még pedig Sopronig imádott aGrácziák és Ámoroki) ez úton
társaságában;
i
született,
és
tette
át
költ abban
a
ugyanezen házban
négy évtized multán örökre szemeit.
Házassága katonatisztbl.
után Itt
falusi
élte
nemes
csendesen
gazda
lett
napjait
az
elegáns
«elme-mveit
»
1
Bevezetés.
1
termeszt magányában
;
sümeghí szép
szliben », melyeket
déries kilátású
badacsonyi tün-
és
még
csak
egyszer,
1809-ben, az utolsó nemesi fölkeléskor, hagyott szabb
idre.
Életének
második
e
még
dalmi munkássága, melyrl
vezetésében
«Himfy 1801-ben
el
hosz-
korszakába esik iro-
alább és a U. kötet be-
szólunk.
is
els
szerelmei)) jelent
«A keserg
része,
meg, névtelenül, Takáts
szerelem
József kiadásá-
ban, és rendkívüli tetszést aratott az egész magyar hazá-
ban, els sorban
közönségének
nknél, kiket
a
tekintett.
második
utóbb
a
lyet a
közönség már
E
kötettel
Ez els
oA boldog
rész,
egyidejleg jelentek meg
oCsobánczD,
Tátika »
«
(két
Ezeket követte
és
bosszult
hitszeg*
(u.
o.
«Kemend» (1833, ((Szigliget))
ének), ret!)
tíz
(1807), me-
«
o.
Regék
«
részesültek.
elbeszélés
és
«
Somló*
Pipacs
volt:
(három
során
még tizennégy
hitvese*
(Aurora 1822),
(u.
1824),
o.
«A meg-
1823),
(lAntiochus,
Gyula szerelme* (1825,
ének),
magyar
a
«Döbröntei>
(1
ó-világi tíz
ének),
833, öt ének),
(1836, három ének), oMiczbán* (1836, három
«Frangepán Erzsébet* (1836), cA somlai vérsz-
(Emlény 1837, két ének), aEseghvár* (1838,
ének),
A
(u.
1824),
a
reges »
ének)
«A Szent-Mihályhegyi remete* rege))
«
évek
az
«Dobozy Mihály
:
»
tetszésben
lelkes
Ez els gyjteményben három
«rege»
szerelem
jóval kisebb elragadtatással fogadott.
elidbl)^, melyek szintén
ének).
költ maga voltaképi
a
kötetet követte hat évvel
aBalassa Bálint*
vagy
Hamis
(1838,
barátn
regék rendszerint épen
három
(Emlény
ének),
1838,
nem bonyodalmas
négy
((Viola
két
és
ének).
szerencsés
vagy inkábbad szerencsétlen szerelmes történeteket mesélnek
el,
Lajos,
Zsigmond vagy Mátyás
királyaink
kora-
»
"Bevezetés.
dicsítve
ból,
a
•3
magyar
fényes és hatalmas
régi
világot.
Csak (lAntiochusB idegen tárgyú.
És egyidejleg
a
színpadról
Már
fiságra lelkesíteni kortársait.
1
8o8-ban
nak földolgozásába, de félben hagyta
mely
ban
költ életében nem
a
csak egy félszázaddal a
;
magyar közönség
vette a
dráma
költ
kötött
formában megírt magyar
magyar
nemesházi
ban », mely csak járul
még
halála
Kisfaludy,
társasági).
«a
látván
magát
drámaírásra,
nagy kedve
De
téves
«Kún
László,
lelkes
magyar
volt,
a
hisz
mihez
felvonásban)),
tervrajza és
a
használni kivan »
ki
hazájának
különben
és azért
c
azt
hanem
határozta
kora a a
színjátszó
társaságnak
színjátszó
színház iránt.
színpad
igé-
sikerét.
mint poéta, hanem
minden
tehetsége
remélte,
hogy
azért,
el
ifjúságától
fáradozásainak írta
ezek-
cKendy Sándor
:
darabokban)),
tették
S
wA magyar
mindig lelkesedett
lehetetlenné
magyar
egy felvonás-
Már Hunyady-drámáját «nem úgy hazafi,
A
«
nézetei a drám?4 mivoltáról és
nyeirl eleve
mint
ház,
1825;
négy
magyar
teátromi
szükségét a
Dárday
után (1871) jelent meg.
korából)
«Az
vígjáték
rajzolat
drámai
két
(Báthory Zsigmond
;
felvonásban »,
öt
dráma öt felvonásban*, 1826;
1826; végre «Az elmés özvegy,
els
az
színm
történeti
nemesházi rajzolat öt felvonásban»,
hez
aHunyady
1816.,
»,
szomorújáték
1825 (Nagy Lajos korából);
históriai
m-
1892-ben
után,
halála
felvonásban
öt
históriai
örvényei,
írt
meg nyomtatás-
sok szempontból érdekes kí-
e
János,
emberszívnek
bele,
sorsá-
prózában
a
jelent
is
Nyomtatásban megjelent színmvei:
sérletet.
leány,
fogott
Bánkbán tragikus
tehát jóval Katona József eltt.
vet,
magyar haza-
óhajtotta
is
e
szerint
darabja,
mivel (Hunyady) oly
Bevezetés.
'4
nagy
miként
hazafi volt, a
veszedelemben forgand».
els
sorban
Késbb
alakjait.
A
valamikor a haza
lészen,
többi darabjaiban
azaz
ahazafio,
minden id-
színre állítom,
itt
ben hazafiságra buzdító dráma
ugyan jobban figyelembe
pad igényeit, mint els drámáiban
vette
is.
Shakespeare
tanulmánya
Schiller
és
fölismerhet, de e mesterek drámai jelességeit elsajátítani, talán észre
sem
mvével mégis embersziv
tettek
örvényeit» eladták
(már elbb
1836
febr.
1
8-án
843
és a
;
április
hozták
«A
lelkes
Az
27-én),
1834
Nemzeti Szin-
a
magyar leánytD
Jászberényben
színre
a
28-án
okt.
1837
8-án.
Csendes
falusi
magányát, mely
c
elme-mveit termesztés,
meg rövidebb-hosz-
voltakép csak két mozzanat zavarta
szabb idre
Mind
a
:
a kritika fölhangzása és a
kett nagy mértékben
kritikája volt,
mely 1809 németül
jelent.
Sok
sok
Kisfaludy
mégis
a
nem
a
kritika,
mely
hibáztatás volt
érezte,
kedveztlen megjegyzése alapos. Mélyen keny költt ez
Az
1814 magyarul meg-
és
volt
czikkben, és bár Kazinczynak
fogásában igaza,
fölkelés.
Kazinczy Ferencz Himfy-
bírálat munkáii'ól
dicséret melleLt
nemesi
elkeserítette a költt.
els nagyobb
jeles
szín-
Miskolczon
és
17.
eDárday házat»
28-án;
tudta
:
Szegeden
5.,
Szabadkán 1835 február
mkedvelk
pedig febr.
J
1833
1828 decz.
továbbá Debreczenben 1833 októb. II.,
két
;
kísérleteket
Budán
Beleznay-kertben
pesti
a
múló
gyorsan
nem
Színre legtöbb darabja
vette.
már nagy terjedelmöknél fogva nem hozható
házban
szín-
a
de azért összes szín-
;
szerkezete rendkívül gyenge és igen gyenge az
mveinek
alakok jellemzése
októb.
mindig
is
szónokoltatja
hazafiságról
ellen
is
minden
c ki-
hogy számos
sújtotta az érzé-
csak
magánlevelek-
5
"Bevezetés.
ben ugyan, de igen
E
védekezett.
nak
és
teljes,
meghasonlás
vége
ugyan nyugodtabb soha
Kazinczy-
mely
lett,
utóbb
kíméletesebb hangon nyilvánult, de
és
szinte megbékülésre nem vezetett. Kisfaludy
kezdetben egyenesen tagadta ben, a ki
st sérten
szenvedélyesen,
élesen,
kifakadásai tudomására jutottak
pörnek
a
1
nem
nem
tudós,
kritika jogát
a
literátor
;
vele
szem-
a theóriás lelkeknek
szerinte nincs joguk megnyirbálni a tehetség röptét, mely
szabadon követi természetét
nem
;
gyar nemes pedig nem ismer a
és a király egyezésével
felszenteltetik, b
midn
1828-ban
megállapító
rajzát!)
hogy
még «
tagja
(írecensiókkal a
Kedves
len
a
M.
a
a
Nem
tarthatja
is
T. Akadémia
és
«alap-
indítványozni
M. Akadémia
ne veszdjéks. Utóbb
meg nagyon,
szembe
De
istenét^.
szemben méltán
a ki
akarta,
Kisfaludy
Vörösmarty
állította
ezen és egyéb kedvezt-
azzal vigasztalhatta magát,
((bármint dühödjék az új nyelv és az új literatura,
nemzetnek nagyobb része mégis még az
momB.
Igaza volt, fleg
a
melyet els sorban kívánt szetnek megnyerni. tiszteletöket
De
1820-ban
:
mi a
a
a
ni
sem tagadták
Marczibányi-intézet
mely összeget
csének, Károlynak adot<^ át egy irodalmi pítására
(az
«
Aurorái)
én
nyomban
Akadémia maga 1833-ban
a
publiku-
közönséget
magyar nyelvnek
az írók
forinttal jutalmazta regéit,
és az
egyéb
bizottságnak,
Múzsácskájávalö
ítéletekkel
hogy
a
cirecensensi mesterséget!),
a
volt
Bajza Józsefre neheztelt
ínagyszer Jupiter
«
mi nevünkben hoznak
mit Vay, Dessewffy és
magyar emberhez illnek
mint ma-
által,
más törvényt,
el
többi
magát mint
hajlandó
kormányoztatni semmiféle elmélet
poétát
illette,
és
költé-
meg tle négyszáz
Kisfaludy
öcs-
zsebkönyv
ala-
1821-ben
indult
nagy jutalom
meg),
felét juttatta
1
"Bevrzefés.
6
négy regéjeért; már elbb, 1830 nov.
neki utolsó
Akadémiának vidéki rendes, a
ben
midn
évdíjas és
rendes tagságról lemondott,
tiszteleti
17-én
márcz.
rendeztek tiszteletére
adalunnepetJ)
mében
és
legyen
mind
alkonyára
haza óhaját,
a
nemzet
ae
tanúja
meggyzdjék, miként megdicsíté, még egy
tudatosabbá és
843
alkalmából,
megyeház nagy
ter-
költ
a
még hogy
;
nemzetre, melynek eikorát dala
a
szép
jöv
is
vár e világon. »
ünneplés
kitüntetés,
c
hogy
kifejldésének
hogy az
vált lelkében,
hogy költi mvei
egy
ifjú
Elte
népszerség
és
mely mind
mellett mégis bús árnyat vetett az a sejtelme,
rajta
8421
;
ekkor báró Eötvös József lendületes megnyitó
beszédében kifejezte sokáig
a
1
;
sorába
névnapja
hetvenedik
pedig,
7. az
835-ben
tagja lett
Kisfaludy-társaság választotta tagjai
a
1
1
irodalom túlment
már letnt korszaknak
mind ersebben elhomályosuló termékei. Irodalmi bajai mellett életének utolsó
legjobban megzavarta az
nagy föltnést be.
t,
(Hazafiúi szózatávalo ép
«mély, átallátó elméjét, állhatatos,
egyenes
fejedelmi
lelkét,
nagyságát»
nem
utóbb eléggé dicsíteni, maga mellé vette nek,
és
költnk
a
legnagyobb
vezetett
1809-ben Zala-
választotta
insurgensek rnagyává,
lovas
a
évtizedét
809-iki nemesi fölkelés, melyet
kaíonaviselt férfiút,
a
vármegye kinek
keltett
1
három
de
ers
a
nádor,
charakterét,
tudja Kisfaludy
t
szárnysegéd-
buzgósággal
teljesítette
teendit, fleg ea napkönyv vezetését, az insurrectio históriájának leírását, a
magyar proklamácziók, hadi
csolatok és levelezések» a
nádor, a
ki
a
megkötése után
szerkesztését. Ezért
költt szerette a
paran-
t bizta
meg
a
béke
fölkelés történetének megírásával.
Kis-
faludy két teljes évet
szentelt e
és nagyrabecsülte,
nagy munkának,
melyet
7
Bevézefés.
német nyelven
sbb titkos
elmaradt
levéltárba
mve
hogy
De
meg.
írt
helyrl
bár a nádor megdicsérte,
St
figyelmeztették
fel-
munka
elismerés és a nagy
az
került.
1
tartalmát ne közölje senkivel. Kisfaludyt mél-
tán igen bántotta ez eljárás, annyival inkább, mert a kelést
a
szerzt,
a
utóbb
gúnynyal
vagy
gyalázták
folyton
fel-
illették,
neki pedig, a ki hivatalos anyag alapján
megczáfolhatott
volna minden támadást, hallgatnia
Évtizedeken
1843-ban
trt, de mikor Kossuth Lajos a
kellett.
lelkesedés hiányával vádolta és a
az
gyri
évköny-
csatát
kül-
veink koromfekete lapjának nevezte, czáfoló czikket dött Kossuthnak eltiltotta
és
czcnzura azonban e válasz kinyomatását
a
;
meg
Kisfaludynak
úgy gondolkodik az
Kossuth
elégednie
kellett
magánlevélben tett nyilatkozatával,
hogy most már
is
De
insurrectióról mint Kisfaludy.
utókor számára nem lehetett az ügy
elintézve,
ezzel
Kisfaludy elhatározta, hogy most már a kezei közt fontos
anyag alapján
történetét
darcznak
:
megírja az utolsó nemesi
hadd tudja meg
nem
fogása, János
derék
a
fherczeg
tábormestere voltak
az utókor,
elkedvetlenítették
ugyan 1825 óta
a
a
na
De a
a
az és
lev
fölkelés
gyri ku-
kormány
bal-
rosszul választott
sehol biztatást
nem
találva,
nagy munkáról. Egyébként
közviszonyok. Örömmel fogadta
a megújult
lommal vett részt
hogy
fleg annak
és
okai.))
t
hanem
sereg,
végre kedvetlenül lemondott is
át
Insurrectiót
alkotmányos
megye munkásságában. De
mind ersebben elre nyomuló reformszellemtl kos köznemesség fenmaradását,
buzga-
életet és
félt;tte a
a birto-
melynek fenyeget meg-
adóztatásában a (iconstitutio lélekharangját hallotta hangzani ».
A
meg
negyvenes évek nemzeti munkájának sem
a
régi
KisfaJudy Sándor.
kor
1.
gyern^eke
volt és
nem
igen
éi*tette
irányát,
2
1
8
Bevezetés.
sem
De
értékét.
nem
hazafiúi lelkesedése
lohadt soha és
buzgó fáradozásainak egyik maradandó emléke füredi színház,
mely
házában
Saját
sok volt
is
sohasem
nála nélkül
nemcsak
baja,
a
balaton-
a
jött volna létre.
gazdál-
a
kodás körül, de leginkább nejének hosszas betegeskedése
nagyon
Kisfaludy élete végéig
miatt.
még
kirl
végrendeletében
neki van része és érdeme abban,
vagyonát rendbe szedni az
neki,
fájt
szerette
hogy
költ képes
a
hogy házassága gyermektelen maradt,
remtés remeke)),
és való-
min-
tanulmányoz
mikép
át
fvágyának
denféle orvosi könyveket, melyek élete e jesedésére vezethetnének.
volt
évrl-évre gyarapítani. Csupán
és
ban megható, hogy éveken
Végre Szegedy
Róza,
tel-
wa
te-
1832 május 18-án, «az egész vidék
által
példás, magától
tisztelt,
feleségét,
hogy egyedül
elismerte,
is
minden tehetségét
a
minden hiú
megtagadó
fényt
szenved szegények
s
táplálására szen-
tel, örökké munkás, hasznos, jótev életének ötvenhetedik évében »
meghalt, és a hetvenkét
gazdasága érdekében, másod ízben elvette
is
csak egyszer vette kezébe, a
mekek
nélkül, régi barátjaitól, a
tára»
834-ben
1
semmit
kirl
a
költ
hogy megírja
tollát
is
verses élet-
Hattyúdalt ». Magára maradva, feleség és gyer-
rajzát,
lelki
:
és a kit szintén túlélt.
Lassanként visszavonult mindentl és
(1
fleg
költ,
nsült
egy másik rokonát, Vajk Amáliát,
sem tudunk
még
éves
nyugalommal
mi kevés
volt, elszakadva,
«Add
tekintett vissza a múltba.
(halálom után nemzetemnek),
írja
1844
május
tud-' 20.
Kossuth Lajosnak, ahogy hazámnak szolgálni, mint gyer-
mekkorom
óta cselekedtem, éltem fogytáig szent köteles-
ségemnek tartottam, és
s
tettem
mit tehettem, mint
nem tudós-viszketegbl, hanem
hazafiúi
polgár
buzgalomból
9 :
Bevezetés.
Most
író."
id
az
melyben
setét mélységre mutat,
—
volt
Egy
nincsen.'}}
id, mely egy
caz
szorítja
1
félévvel
ezen
tekintett
vással
munkáinak
hol költi
született,
nagy részét megírta
perczében
hazafias
munkássága elismerését,
Midn
1844
megvételre
fölajánlja
pompás
somlói
in
vita
:
és
Megnyugmelytl
is,
Fülöp berezegnek :
«Ez
Itt
írám
megjegyzi
menedékhelyem.
elme-mveimet.
kilátású ablakomnál utóbbi
propheta
jövbe
a
szlejét,
gondjaimtól
óta
élt.
a halhatatlanságot várta.
Batthányi
25-én
febr.
évtized
volt
házban, melyben
a
negyven boldog évet
halála
lebegnek
sorok leírása után, 1844
e
október 28. meghalt Sümegen, abban
szeretett Rózájával
feneketlen,
szavak
midn
de halálom után,
Nemo
már porhadni
fogok, ez oly hely leend Magyarországban, melyet meg-
nem mulasztandja
nézni
el
gyar
fiatal
nemzedék,
az utas
mint
hová az utóbbi
;
már most
a
is
Regéimben Hite nem
megénekelt váromlékokhoz zarándokolni fogw.
meg, aZalamegyci tiszteli*
csalta
den
szobrot
kái
elször
I
b.
859-ben Balaton-Fürea
költnek,
Vay Miklós szobormve
melynek
került.
Mun-
833/38-ban jelentek meg Pesten összegyjtve
nyolcz kötetben pesten
emeltek
(Züllichtl)
késbb
helyébe
1
ma-
;
legjobban kiadta Angyal Dávid
1892/93. szintén
nyolcz
kötetben
igen
jó
Budaélet-
rajzzal. 11.
HIMFY SZERELMEI.
Midn relmet,
Kisfaludy Sándor sajtó alá adta
elszót
melyben
saját
írt
(
maga
vagy
Takáts
^
keserg sze-
József)
hozzá,
munkájáról így nyilatkozik: «Tiimfy szerelmei,
melyek most látnak elször közvilágosságot, minden tekin-
ao
Bevezetés.
tétben megérdemlik
kekben
él
rajzolja
keserg
a
le
a
természet, az
fiatal
nemében
könnység
ritka
az igaz
s
állhatatos
gondolatok
a legszebb
szerel-
szz
a
hívség,
rövid
a
magyar ajaknak kényes
elre
már
szerelmei,
Tiimfy
megczáfolták.
Mik
kinek
szíve
ítélje
aBudán,
írva:
mely
család,
a
rokonságban
A
1
már
olvasható.
tehát
Ki légyen
Alá-
házasság elején
elszót
elvetette ezt az írt,
legyenek
Kiadó. » (A Himfy-
XVI. század
a
fíimfy
tartozik».
Kisfaludyakkal többszörös
volt,
költ utóbb
is
A
csak
:
van.
nem
dologhoz
a
8oo-nak fogytán.
kiadás elébe újat
tetben
a
el,
Himfy tulajdonképen:
a
tulaj-
hogy
véres hadaknak rettent ábrázolására alkalmatos
szerelmei
sze-
bsége,
változó
dona. Vádolja bár ezentúl valaki nyelvünket, a
oly
ecsettel,
hogy mindegyikébl azonnal kitündöklik
mérem, vers
húsz Éne-
Ugyanis
dicséretet.
érdekl képekben
és
met,
f
a
kétszáz Dalokban oly szerencsés
és
és
útján
halt
ki).
második
a
mely (eredeti helyesírásával) ezen kö-
Amaz els elszó azonban
annyiban
érdekes és tanuhágos, mert világosan mutatja, hogy Kis-
maga milyen tulajdonságaiban
faludy
Már
most
általában
A
találta
értékét.
és
Ítélete
helyes volt.
keletkezett
és
ahogy csak könnyen
reá birták,
sem
számára készült verseii
közre
els kiadás
kevés
keresve
kinek lelke
is
inag-^t
«Én
id alig
futólag,
s
tudományos
a
bocsáttatni
franczia
jó barátai
sem
hideg,
a
száraz engedjei).
világ
Ez
múlva úgy elkapatott, hogy most találja
fel
az
olyan
Himfyben örömest
tudós,
mve
hogy hazaérkezte után
czikornyás, mindennapi,
folytatja:
mve
fölfogása
késbbi elszóban elmondja, hogy
földön
már
hogy
hangsúlyozhatjuk,
én
literátor
hazafitársam,
fellelné».
Azután
nem vagyok... Az
1
Bevezetés.
2
oskolai literátor az oskola regulái
bad
Végre,
Pegazusomat*. idézve,
kijelenti,
énekeltek volna
is,
most abban
találja,
régibb
dalnokait
mások elttem nem
és
eredetiséggel
emberben vagyon, az jöhet
mert
útján járó
én Himfyt mégis írhattam
még nagyobb
talán
így
szerelemnek
a
hogyha Petrarca
«
hogy
volna,
és
mi
az
mert
:
a
emberbl ». Férdemét
az
is
kötelességet
hazafiúi
teljesített,
nemzeti nyelvnek tökéletesedéséhez ezen
a
sza-
ítélje
rendetlen kényen, tulajdon
talán szilaj,
s
ne
szerint
mvével
hozzájárult.
A
«A keserg
munka els része:
szerclcmB
1708
deczember
Breiten-Ottingbl Takátsnak, hogy
«A keserg
és
keletkezett:
közt
1798
mely 200 Dalokból és készen vagyon »
idbe
;
—
Énekekbl
20
egyes
írja
szerelem,
már egészen
áll,
még régebbi
esetleg
csirái
1796
20.
nyúlnak vissza, mert hiszen már pozsonyi tanuló
is
korában
hogy
((mintegy elre érzé,
is
De
ban tényleg franczia földön keletkeztek <'}s venceben,
hol
«a
szerelmes
Petrarca,
fogna
szerelem
a
valaha élete legfontosabb története lenni ».
ez
mai alakjukdalai, a
a
Pro-
kellemesen
andalgó, ez a szépen siró szerencsétlen, ez a boldog sze-
ret, ez nappal
a bájoló
együtt
énekl
van».
kedveltje volt,
az
Nem
is
kivel
maga szerelmét
a
éjjel-
akarta
kezdetben magyar versekben megénekelni, hanem Petrarca és
Laura viszonyát, melyet D'Esclapon Karolina ösztön-
zésére Tasso strófáiban tényleg megírt. tengeri útja alkalmával és elveszett az a is,
melyeknek megírására egyidejleg
gedy Rózához
lelkesítette.
Így adja
E mve
saját
és
kizárólag Róza
lett
szerelme Sze-
el «A keserg
relem » keletkezését maga a költ, úgy hogy
kezdettl
elveszett
avagy száz dal»
volna.
Himfy
sze-
ideálja
7,
"Bevezetés.
2
Valósággal nem ilyen egyszer
szén a
igen tartózkodóan viselkedett
ki
midn
hidegebb volt Róza,
költ
áthelyezett
ban keresett
és
talált
1796 nyarán kerül de
a
Klagenfurtban
Róza
nem
karjai-
Még
hidegségeért.
Sopron
Oszszel
aegész
grófnéba,
Midn Ámorok
és
kztök.
fejldik
Pepi
hol
van,
Grácziák
ía
Olaszországba
Provenceba, hol Karolinát megszereti,
megrOlésigö belebolondult. utaznak,
Még
év elején újra látta a büszke
vigaszt
viszony
szenvedélyes
már
Rózát,
szemben.
vele
nyomban ezután Medina Mária
Kisfaludy
leányt.
a
költ 1795
meg Szegedy
büntetésbl
következ
a
A
dolog.
a
badacsonyi szüreten szereti
a
a
együtt
felé
vonván
rózsafátyolt
köréjük, lelkükkel-testükkcl a dühös szerelem gyönyörci-
nek
A
tengerébe merülénekn.
keresztül, de vala
frigyet
nem
keresi
szándéka
föl
Rajna
Rózát,
kötni)),
kivel
«
«a
mindig
szeretett,
imádott asszonynak mézet és mérget nyújtó :
hozott össze
bennünket:
akarja
t
«bár ha négykéz-láb
látogatni,
hozzája czepelnemi). 1
797
maznak,
jul.
írja,
7.
És ugyanabban
mi
érette, lete,
tév
mint Himfy az
hát
a
kell
lenne, ha
ez
levis
glória
idézetek szár-
Mit
egy
«
valaki
Bécsben
Azt kér-
csinál?
úgy epedne
kedveséért? ha tetszeni fog
fele-
t
ve-
Himfy kedvesének
nagy dicssége) lenne
sors
(Rennin-
levélben
rajzolásában egészen
szem tárgyamnak. Pedig, ne nevessen ám
mea Musa
a
magamat
is
sem történt volna:
van-e immár Szegedy Róza ismét?
deztetem tle, mi
de
már asszony ». jMeg
Takátshoz), melybl
mintha
az
emlékezetei)
alelkeink egymásért valának teremtve,
izgatja
késn
gen,
barátságos
német táborban pedig
a
csak Pepi grófné foglalkoztatja,
megy
Bécsen
felé
a
magna nékie)).
(ez az én
És
1820
itt,
mert haec
könny múzsám aug.
28.
kéri
Bevezetés.
a3
«Himfy»
(németül) gróf Majláth Jánost, a ki a
kapcsán Kisfaludy nejéi-l
mellzze
ezt
nmnek
is
lembl
folytatom az idézeteket.
viszonyba
1796 óta
sodorta,
dalok gyökereznek
mert
lehetetlen a felelet, a
már kész dalok
és mivel a
költ
megkötése
házasságának
szerkesztette össze
szony rajzává. leme
hse
elesége,
A
nem
látott
jó és
a
leány
t
és
Szegedy
is
köszöni
Róza,
«
nem
létrejöttét;
és
Hogy öt hség
a
nem
hogy utóbb :
ezen semmi
való
;
de
egy
szin-
nem macsatolta és
még kevésbbé
neje lesz, bár ezt kezdettl csodálni
ha-
válta-
frigyet
leányt,
éven keresztül köteléke
hasznos
állította,
kivel szívesen kötött
kihez
«
becsült
kirl azt sem tudta, viszonozza-e hajlamát,
óhajtotta
szere-
költ kedves
Rózában, mint Toldy Ferencz
hozzá,
sejthette,
Keserg
a
kedves leányt, kit jóval többre
melegen, igazán.
h
férje
egyetlen szerelmi vi-
egész életre. Kisfaludy 1795 óta szerette
radt
már boldog
Róza boldog
mint
után,
képére
meghallgatja,
kötetét
közönség kezébe adott
kozó «imádottjainál»
tén,
azért
ha a daloknak egy része eredetileg más sze-
relmi viszonynak partiét))
folytatott
már
Róza
utólag
els
egy egységes
kétségtelenül
—
ideálját
((Himfyn
a
fölhasználta.
ideáljaival
költ világosan mondja,
a
ha a szeretett
hajlandó rajzolni,
sok sze-
is
erre a kérdésre
?
óta
1795
Szenvedé-
hogy szerelemrl
tapasztalatait
különböz
szere-
feleségül».
Kisfaludy
világos,
és
egy-egy szerelmi viszonyában
hogy
t
«Himfyjét)>.
írta
összes élményeit és
énekelve,
is
hogy
csak olyan ideál, bár
gyúlékony természete ez években
érzéki,
Mely
fordítása
emlékezni,
nagy része van benne, mert bizonyára
De nem
relmi
akart
nem más indokból vettem
és
szerette Rózát és lyes,
meg
Himfy tárgya
«hisz a
:
is
ersen
természetesen
24
Bevezeíé.1.
azon sem, hogy alatt
gyúlékony katonatiszt, mikor ez
a
versekbe
érzelmeit
öntötte,
nem mindig
hölgyre gondolt, hanem inspiráltatta magát
természet imádottak
tartott forróbb
kép
dolog
a
áll
a
«
bet
sincsen,
egyedül
költ
nejére.
a
:
ebben
mely ne vonatkoznék
796-tól
a
I
A
nyomban
kik Rozival közölték. Hazatérte utpn
bécsi czenzura
múlva,
költ
8oo-ig elküldte egyes költeményeit barátjainak,
els
szedte és megszerkesztette az egész
é\
bizo-
teljesen és
Rozi különben sok dalt ismert a «Himfy))-bl. 1
közt
karjai
a
Egészen más-
által.
Boldog szerelemmel*
nyára egy
évek távoli
a
1
iSoj
össze-
melyet
részt,
a
800 nyarán kinyomatásra elfogadott. Egy július
végén megjelent aA keserg
sze-
relem*.
«A
munka
és örvendett a
indokolt volt. a
figyelemmel
szokatlan
fogadtatott^,
írja
((álmélkodva nézte ezt a váratlan jelenést
Kazinczy)), a ki
magyar nyelv
A
miket
a
diadalán)).
A
költ maga els
igen
tetszés «
Elszavában*
«Himly)> jelességeinek mond, tényleg mind jelességei
:
az érzés melege és igazsága, a képek gazdagsága és köl-
tisége,
a
szeretk vonzó jellemzése,
a
nyelv és
stil
köny-
nyedsége, hajlékonysága és magyaros zamatja, a verselés
fülbemászó rhythmusa.
Nem
volt
irodalmunkban
Bálint óta (kinek szerelmi dalairól a XVIII. jén senki
sem tudott) költ,
a
ki
Hozzájárult
kiválóbb a
lyrai
felelt,
Kisfaludy
mvei késbb
a
kor
Ízlésének
oly
Sándor. meg).
jelentek
munkában uralkodó érzelgs
könnyes sóvárgás, mely
ele-
ezen jelességekkel
mértékben dicsekedhetett volna, mint (Csokonai
Balassa
század
epedés
csak úgy
mint az crsebb érzéki vonások, melyeket
a
és
meg-
költ
csak akkor mellzhetett volna teljesen, ha megtagadja tcr-
Be^
25
A
mészetét és megrontja vallomásai igazságát. tartozik
mvében sem
e
egyéniségét és izlését
juttatja
stil,
költ nem
sem tartalom
és
Csupán
saját
érvényre. Innen van,
hogy
semmiféle
felfogás tekintetében
még
nyelv és
iskolához.
Petrarca hatása sem tette semmi tekintetben idegen-
szervé
<(Himfy«
;
egyéni,
igaz
magyaros
és
maradt
minden versszakában.
A
azonnal
kortársak
Petrarcánaki), mire a szavával,
hogy
a
nélkül
mai
megírhatta volna.
is
hogy' «Himfy»
A mnek
alakját.
«
hogy Himfyt
Ebben
Petrarca
kö-
Petrarca
igaza van, de kétség-
nélkül
keserg »
el-
nyomban
de
hatását,
régibb magyar költknek többet
szön, mint Laura énekesének, és
telen,
szolgáltatott alapot
melyben elismeri Petrarca
hozzáteszi,
«magyar
Kisfaludyt
elnevezték
költ maga
és
nem
nyerte volna
«boIdogB szerelemre
osztása, az énekek és dalok váltakozása, a daloknak
szo-
nettszer versalakja, számos kép, fordulat és részlet Petrarca nélkül
el
nem képzelhet. És ehhez
elbb
másik körülmény. Tudjuk, hogy
szerelmét kezdte megírni, és magától értetdik,
mvébe
sok képet, fordulatot, részletet vett
sokszor szórói-szóra,
abbahagyta e
mvét
az és
olasz a
még egy
járul
Petrarca és Laura
át,
hogy ezen bizonyára
költ munkáiból. Utóbb
mi megvolt
is
elveszett
de
;
a
tárgynak bizonyos tekintetben azonossága hozta magával,
hogy
e
mbl
dék nélkül
is,
sok részlet ment
«Himfybe»,
a
öntudatlanul és szán-
át,
nélkül,
hogy
a
minden egyes esetben biztosan tudta volna, használt anyag Petrarcából való.
kép,
fordulat,
gondolat,
verssor
sem
találunk.
a
föl-
Innen van, hogy a sok mellett,
melyek többé
kcvésbbé világosan az olasz költre utalnak, tást sehol
költ maga
hogy
teljes
Hisz Kisfaludy nemcsak
fordí-
Pctrar-
a6
"Bevezetés.
nagy kedvvel, hanem
cát olvasta
lyrikusokat
czia
korabeli kisebb
a
Karolina
kiket
is,
annyira
Petrarcistáíc
merészebbek
frisebbek, olasz
«
de
voltak,
kedves
a
szrszál-
valóságos
ismételve
is
rajzában
mint
igazabbak,
és
Ujabban
andalgó)).
örömök
érzéki
az
maguk
részben
Deshouliérest, Parnyt, Bcrtint, a kik
fran-
szeretett,
hasogató pontossággal vetették össze Kisfaludyt és Petrarcát
de ez érdemes kutatások nem igen szállították alá
;
magyar költ egy
nem
eredetiségét,
a
tekintve Kazinczynak
is
megjegyzését, a ki egy dalnak (K. Sz. IX, 90:
találó
((Hallottam én szép szavánako) szépségét kiemelve, hozzáteszi
((Igazságtalan,
;
legelébb,
mert
mondva
volna
s
ki
a
azt kérdi, ha ez
mondatik-e
itt
ha úgy mondatik, mintha legelébb
elég,
ha szépen mondatik».
Nagy különbség van a ((Himfyo énekei és dalai közt. Amazok bbeszédek, hosszadalmasak és néha üresek ;
ezek
tömörségre
lehet
törekszenek
és
gondolatot, érzelmet vagy képet sokszor
mvészi
fordulattal
befejezésre
ilyen nélkül ellehet
Kazinczynak
egy
eidyllionoko.
Ha
tevés ellen,
bizonyára
másik
els
Íróasztala
sorban
mellett,
azon
:
a
a
point,
elnevezésével
fölfogás
bizonyos aesthetikai tollát
rágva
írta
ily
Ka-
de
és az ily dalok azután,
((erotikus
ersen védekezett azon
((HimfyR egyetlen lapja sem leg
is,
ügyes
ügyes
dalok,
('szerelemnek epigram-
studós költo vagy
e dalokat
mintha
E
nem épen meglep
az epigramma
Kisfaludy
hogy
egy-egy
juttatják.
zinczy találó megjegyzése szerint, mái», melyekben néha
feldolgozott
a
föl-
(iliterator», ezzel
ellen
tiltakozott,
regulák
volna.
Nem
szerint. is
tesz
hatást reánk; ellenkez-
tartalom- és alaknak rendszerint bámulatos össze-
forrása kétségtelenné teszi,
hogy
e
költemények
maga-
;
;
Bevezetés.
27
nyos sétáin vagy lovaglás közben alakultak lelkében, a ki utóbb csak
Tehát úgy keletkeztek, mint sángerek vagy
a
megkapó,
vetlen,
az
Méltán mondotta
A
igazság
meg
agyalulti)
troubadourok
a
Goethe
fiatal
és
javított
és
dalai,
erejével
a
költ
versein.
és
minne-
hatásuk
is
magával
ragadó.
köz-
:
szokáshoz, emberekhez
Nem
szabom én éltemet;
Oskolai törvényekhez
Nem
A
szabom én versemet
s gondolkodom, Akként élem napjaim
mint érzek
;
Csak szívemhez ragaszkodom.
Midn
zengem dalaim
;
Természetes az eletem.
Természetes versezetem
A
mi nincs, nem tettetem.
Csak szivemet követem.
A
«
Keserg
szerelmet* hat év múlva
dog szerelem », melyben csendes lenségét,
boldog megelégedettségét,
kozásait igaz költiséggel,
második
e
sokszor
mint
a
DessewfFy József elég helyesen eredetisége kevés
;
látszik boldogtalan a
mit
ir.
«
;
Keserg
írja:
az
(sÉnekeka
mint mostani kegyességét a
«
Boldog
hajdankori ;
és
szerelem » -ben.
((Kisfaludy szép elme,
szerelmébl, hogy
feleségének
szeretjüknek, nem
nagyon
prózát
a
rajzolja
de szerencsés fest, ecsetje búja
Mennyivel hígabb
hálálhatjuk
örömeit és szóra-
még hosszadalmasabbak
részben
prózaiabbak,
kis
néha
csak
megközelít túlságos józansággal pedig
követte a ((Bol-
otthonát, nemes függet-
érzette
szerelmei)
mátkás
;
ki-
többnyire, !
Jobban
durczaságait,
de az asszonyok magoknak és
literaturáknak szoktak végtére
sze-
28
"Bevezetés.
retni,
második kötetet
a
eped
az
egyenl
tendein már
vagyon
túl
bad vidám sophiája
a
örvendeni fog, hogy
:
régi
s
szeretetének, mely a
magyar
egymást váltogató képeire
nek rajza
A
akadi),
is
teljesen
a
mai olvasó alig fog
mint
a
Hogy és
e
szempontból
külön hangsúlyoznom sem
A rl
nem
mert
közönség nagy
is
mit
Kisfaludy életében
:
rendkívül becses, talán
kell,
tetszéssel
a
fogadta «Himfyt»,
Kazinczyé
bécsi
a
ez. tekintélyes folyóiratban,
1.
általában igen lelkes.
kötetében 72 okos, de
—
nem
89.
1-
A
cAnnalen
bírálat igen
niég
igen meleg,
Rövid kivonatát már 1809
mely-
meg még der
1809 szeptemberé-
ben németül és ugyanez magyarul 1814-ben az
Muzeumn
forrása
takargatnia
voltakép csak egy komolyabb bírálat jelent
Literaturi)
életé-
érdekes és
is
életrajzának volt
((Bol-
nemes
szempontból
mint költnk
a
gazdag igen
is
magyar
korabeli
hym-
szerelem
a
hymnusza,
házas élet
megbizható,
vagy költenie,
sza-
szent haza
költibb; de azért
mveldéstörténeti
értékes munka.
a
föld jobb fejeinek tulajdonok,
frissebb, változatosabb,
szép dalokban, és
ég
lángolva
a
s
osztozni e véleményben: az els rész,
dog szerelem n,
és
remekmveivel való
literatura
új
társalkodás emel és nemesit
nusza,
második
a
lakásnak, melyet az életnek vidám philo-
falun
és
Canzonéban
szerelem boldog birtokának
a
örök
az az
az oly olvasót, a ki a szeretközés esz-
elfárasztja
könyvre jutván,
mint
inspirálta,
huszonegy
és
caz
óhajtott
az
els kötetben
az
Sonettoban
kétszáz
csaknem
Ha
vágyás.
hogy
állítja,
... a poétát
-leti
i
még hatalmasabban
birtoka
szerencse
maga
Kazinczy mégis azt
tesziks.
és jól
elsség
április
zinczy Kölcseyvel e praegnans sorokban
8. :
«
Erdélyi
elismer,
kevésbbé
közölte
Ka-
(iHímfy elhal-
:
Btvezctés.
29
Én tet
hatatlan dísze a nemzetnek.
csak verseibl
s
le-
veleibl ismerem. Sok darab rossz van benne. Kár, hogy
Tomus egygyé nem
a két
tesznek az égetik
A bírálatnak
1,
nyereségnek
az
kell
munkának
után
lalása
darabot
is
az
aValóban,
:
volna
írt
1],
2,
el
:
literaturára
magyar poézisra
35, 4J,
Múzsák
a
nak».
De
nyelve
s
vannak
bv
ha
kiált
!«
Kisfalut^ynk
neve
:
Kazinczynak
i.
szentelek
kifogásai
nem tudós
ugyan, de
(t.
tíz
90,
1,
maradna.
halhatatlan
Kellem Istennéi
a
csak
141), ha csak egyikét írta volna
53,
nem grammatice
tisztaságú,
mi
a
mint az elmutattak
ilyet,
elmutattaknak
magok
(!
a
magyar
a
kárt
nem aMely
felét
egyes kiválóan sikerült daloknak finom érzék tag-
és
172;
nagy
poéták
egy-két heíye igen elismer iiy
nézve lenni! mely nyereség ez föl,
A
olvadt.
magoknak, hogy verseiknek
által
correct.
.
.
.
is:
nem
nyelv,
Alig
Otet
papjok-
A
költ
klasszikus
egy
találni
lapot a munkában, melyen nyelvbeli hibák ne volnának».
Azután «nem kevés vétek van elkövetve posicziók ellen
is.»
a
poetica
com-
Sok helyütt akadnak aerltetett rimek,
fityegs sorok)). És a mi
f
:
a
A
mi tiszteletünkre méltó
Poéta dicssége sokkal igazabb fényben ragyogna, hogyha e két kötetnek legalább vetelését
még
terjesztve,
harmadát elhagyta volna»,
élesebben, a
fejezi
ki
a
(íHimfy>)
E
hét nyolczadára
köki-
«Tövisek és Virágoko (1811) 33-ik
epi grammja
HIMFY.
Tzbe
ft.
Dayka. Tiimfy. Vetem. D. Újra felét. lm. D. Harmadikat még! 7í. Lángol ez is. D. Jer most; vár az Olympuszi kar.
Fleg
a
felét
bírálatnak
!
ezen
pontja
mértékben Kisfaludyt, az epigrammot
keserítette
pedig
el
nem
nagy érdé-
:
Bevezetés.
30
gosan keménynek mondották, zinczy maga
kiadásában
mert
is,
bírálat és az
a
nagy tisztelje
volt és
kit
vége
felé
évek
epigramm ersen
mindig
tanuló
nem mondott
el
melegebb elismerés
A
minden
mellett
mesterének
a cselekvény, a tett,
megtudjuk, hogy Liza,
Róma
és
lan leány,
Hellász
hogy Himfy
viszonozza érzelmeit. és
férj
kevés anyag sára,
nem
;
kevesebb több
A
feleség.
hajt a
VI.
igazságos faludyval
hogy,
((a
irigyelhetne
ily
szavára és
Azért
lett
és Liza
nagy terjedelm
mnek
:
vette
a
:
rová-
Kazinczynak
van
igaza
más szóval
volna,
nem
Himfy
rész tartalma
11.
Ez
volna.
munka
részletei
munka maga.
a
költnk,
mert
inkább lenézte Bajza (ki
az
i
833-iki akadé-
Vörösmarty mellzésével egyedül Kisfaludyt
mondta érdemesnek) Lapokn
kit
hsnek
Józsefnek gróf Dessewffy József ellen miai jutalomra
a
ezt a leányt szereti, bálványozza,
sokkal értékesebbek, mint
Kevesebbe
kevés
igen
kis regényesség, akár a valóság
egy
ártott
:
észben, szellemben, szépségben párat-
»,
imádja, de hogy Liza nem
boldog
leg-
a
Az els részbl
mozgás.
a
hunn szz,
(ta
a
Pedig Ka-
ellen emelhetni.
egyhangúság
az
óta
elismert,
melyet
kifogást,
cHimfys)
is
fgyengéje
munkának
benne
új
elide-
évei
költ valahogy kibékült
a
mesterrel, de a fulánk bent maradt a sebben.
zinczy
Ka-
utóbb
ezt
Virágok » tervezett
és
kinek pozsonyi
genítették Kazinczytól,
húszas
Erezhette
«Tövisek
a
túlsá-
is,
kegyetlen epigramm Csokonaira vonatkozott
a
Kisfaludyt
volna.
A
Gábor
így Pápay Sámuel és Döbrentei
keltek,
írt
terjedelmes
füzetében
(154 — 174-
iparkodik lenni,
szemben, költészet
kirl szebb
de mégis
Dessewffy útját
czikkét 1.),
igen
a
«
Kritikai
melyben elfogult
helyesen
Bajza Kis-
mondta,
még jobban megtörte ».
1
Sevezeíés.
Bajza, kiben történetíró létére
3
kevés volt
is
kétségbevonhatatlan
érzék, Kisfaludynak
tségét sehogysem tudja vagy akarja elismerni
Vörösmarty mértékével méri
Vörösmarty maga zései
azt az eldöt,
azért ritkán alaposak:
«
jelen-
és
ridegen
ki
nélkül
a
el. Bajza megjegy-
alig állhatott volna
Kisfaludy
dalokat
jeles
szk
nagy számmal, de azok határozott
történeti
a
(lúttör))
írt
mo-
korlátok közt
zogván, a gondolat csak ritkán találtatik a formával any-
hogy
nyira compenetrálva lenni,
olvadás
magában ugyan
nincs különös
monotóniájával véghetetlenül
meg
az énekekei, melyek
példájok
fullasztására
Kisfaludy képzelmével leszen nehéz
s
végig
hurczolva
untató
formában
kevesebb dicséret
végetlen árakhoz
mindenkit,
vezet
nem
bír.
kedveztlenebb, de egyúttal
ki
kell
Jupiter istenétl
lend
majd
s
jóval
már
Olymp
a
bír,
ura
hogy
értelemben
korszak
túlélte
annak
találni.
tenger. »
is
Itt
Még
Regékrl, a
és
nézete
Kisfaludy S.
Vörösmarty nagyszer
eltti).
a
fejlettebb korszaka nyilt
a túlhaladott, régibb ily
legalább
miképen ama kedves leánykának
olvashatta Bajza czikkébl,
költje
s
alaposabb, Vörösmarty
emiképen
mutatni
különbözik
halaványodni az
egy ujabb,
ki
Ki pedig ezzel
alkotásaival szemben, Bajza ítélete a
kedves múzsácskája
illeti
hasonlók »
mvészibb formát magától
tehát út nincsen, csak végtelen síkság és
szerint
a
Azon,
minden gondolatocskának szó-
(iszétvizezésre,
özönökbe
nem
«
fárasztó
Még
oly nagy úttörés nincsen».
tehát
nyereség ....
könyveken
de
csinos,
együvé
az
Kevés bennük
feltenni)).
aHimfy szerelmeiben
a gondolat és sok a szó.
küls formára nézve
amazzal
ez
bels szükségét hagyná
el
kel-
Kisfaludy
ki-
magyar költészetnek
meg
és
embere.
magát,
de
hogy
A
azért
maga
aHimfy))
mvének
Bgvezeífs.
35
Bajza
jelentséget és
nagy
történeti
bírálata
le
más
semmiféle
nem
sem.
bírálat
>Himfyt!> a magyar jyra
hogv
lucg és
nem
fog.
hogv
a
cziára,
lentek
történetében
is
áll
a
olaszra, angolra,
meg
hatását
ronthatja
kétségtelen,
elkel
ílJctí
soha elavulni
nagy német tett,
hely
le
hogy
költc
szava,
az örök életet
él.
dalaiból sok darabot fordítottak németre, fran-
Majláth
st
János
auserlesene Liebeslieder"
munka
Ép úgy
kora legjobbjainak eleget
HimK'»
gyakorolt
nem
es
egy tetemes része
dalainak
Kisfaludvról
ki
korára
ronthatta
latinra,
gróf
(1829
és
önálló
kötetben
fordításai:
1831), 25
je-
«Himfys
— 25
dal
a
két részébl.
Heinrich Gusztáv.
Des beaux esprits qu'importe la rumeur? Et du Public la senteice sévere ? Je sujs Amant, et ne suis point Auteur.
Pamy. Ce dans
livre n'est point
monde,
pour
fait
circuler
convient á trés peu de lecteurs. 11 dóit déplaire aux dévots, aux libertins, aux philosophes, il dóit choquer les femmes galantes, mais a coup sür il ne piaira médiocrement a personne. le
et
—
Rousseau.
J.
J.
ELSZÓ. Van egy id
—
tavaszsza, a
szárnyára
valóságén
ember életében,
az
fellyül
fiatal
lélek,
földön
a
és
szív,
fiatal
s
nyomorúltt
a
emelkedvén, érzeménnyeit és gondolat-
a
lehetség és képzeletek
dozza
:
az
szép,
ámbár
tündéres országában hor-
embernek legboldogabb
ideje
!
—
mellynek
hiú, és soha bé sem tellyesedhet reménnyeit
i.
megérett, megokosült ember, a
s
a legigazabb bölcseségért
is
Ekkor minden egésséges
legény szintúgy mint
mondom
az életnek nyiló
mellyben a magából kidagadó
kel
tyait
rélné.
—
de nem
író
a ;
legtrhetbb
valóságért
gyakran örömest vissza cseszív és lélek, a virágzó
fiatal
virágzó
leány, poéta
;
—
poéta,
mert minden érzeménnye, minden
csakhogy ritkának van kedve,
alkal-
matossága, ideje, és légritkábbnak nyelve, poézissét
leírni.
gondolattya poézis
Én ama éppen azon
;
virág-koromban katona helyeke.i, hol
hajdan
énekei minden szivet szerelemmel
Kisfaludy Sándor.
1.
s
hadi
fogoly lévén,
Petrarcának édes kínos töltöttek, hol
mintegy
3
;
Elszó.
34 szerelmet leheli francziák között,
még most
—
s
az egész
is
éppen
táj,
jószív
a tüzes,
mely-
olly környülállásokban,
hogy
lyek csak igen bizonytalanul engedek reménylencm,
hazámat
kedveseimet valaha megláthassam
és
a
szomorú magányban, leírtam életem
a
mit szivem érzett, vagy
magyarul
leírtam, és
érz
így támadtak
volna.
azt,
maga-
lelni
akkori
fiatal
kör-
hazafi
írt
azon könyvecske,
Szerelmei,
'Himfy
melynek fog'alattya minden
én
gondolkodó
s
—
érezhetett volna
hazámban véltem
mat. G bizonyos vagyok arról, hogy az nyülállásimban minden
én, ott
poézissét,
Himfy helyén
írván,
—
;
emberszívben, nagyobb
fiatal
vagy kisebb mértékben, megvagyon. Utóbb szolgálatomat elhagyván, és hazámnak
s
az anyatermészetnek
szabad nemes fészkembe, vissza
hogy csak könnyen
bírtak,
s
kebelébe,
kerülvén, jó barátim reá
sem
futólag,
kornyás, mindennapi, sem a tudományos
a
hideg
czi-
száraz világ szá-
mára készültt verseimet közre bocsáttatni engedgycm,
A
Himfy, minden
kinyomatatott
hibáji
úgy ment-ki kezembl,
féle
környülállások- és állapotokban, hevenyében
gondolva
és
írva
kevés
vala),
hogy most már keresve
is
társam, kinek lelke magát a jelenlétben,
es
vagy
emlékezetében
gyon
a
:
a
mint az
id
a
sok és
érezve,
alig talállya-fel az olyan hazafi-
Himfyben örömest
fellelné,
szerelem évének mindenkor
a
klömb-
múlva úgy elkapatott,
mert hajh barátim
hideg ész és
pere in loco
a
(mert
mellett
csak
hidegebb vér
!
:
vagy
édesen
— akár mit mond— Dulce
esi, desi-
!
Most Himíyt megegyengetve, a mennyire az íllyen poéesmeretlen, de zis egyengetést szenved, újra esmers és ha igaz magyarok, általlyában tiszteltt hazámfijai kezeikbe eresztem, és
seim buzgó
indulattyával
szeretett
hazám-
Elsz. nak oltárára leteszem, mintha
—
nem azon büszke
gondolattal,
és
nagyot mivelnék
hanem azon
mi jót
csuda
35
hogy annyira szolgálok
édes, szíves hiedelemmel,
mennyire vékony tehetségemtl birtokossainak hatalmokkal
kérdeném másoktól, mit
már els
lattya
járásáról
munka,
négyszegét
vesz
hanem csupán az érzeménnyeitl
nek szava, és
—
zásai.
ban
fejteget
tudós
felhevültt fiatal
a
szólló,
—
:
hogy sem
a
kezébe
mit
a
elragadtatott szív-
elmének tündéres álmodo-
Voltak, noha kevesen, kik dalaimnak
megütköztek
bi-
nem
mi azoknak fogla-
kerek ;
és
neveztem dalaimat,
csillagzatok
a
—
miként szolgállyak hazámnak.
és
tekintettel megtudhassa,
hogy nem
:
nagy
birnék,
magamat, hogy,
szántszándékkal
Szerelmeknek
néki, a
Ha hazám
kitellik.
tehetségeikkel
és
zonnyára nem unszoltatnám
kiki
;
mintha
emberi
az
homloká-
természetnek
legerssebb, legnemesebb, legszebb, legboldogíttóbb indu-
minden jónak, szépnek, felségesnek
lattya,
minden
kútfeje,
szeretetre, dicséretre, csudálatra és követésre méltó dolgok-
nak szerzje, a szerelem, vétkes, bölcsekhez nem törvénytelen indulat volna
st
az egész természet, szenteltt
lógiáját írjam,
—
emberrel, a érzett,
sinn
ist
zán
és
ki
De,
-
a
— mintha
mindenek teremtje beszélleni,
nélkül,
hogy
csak
soha
mondom
azt
tiszta,
által
itt
a
fel-
énekelni
fejtegetni,
szerelem apo-
heiliger
bölcsen.
:
hogy én
az
ollyan
igaz szerelmet kebelében
— n^ég szóba sem kivánok ein
ill, tiltott,
az egész emberség,
mellyre az értelmes olvasók eltt úgy sem
szüksége,
lehet
a
szerelmet
tiszta
volna!
illetlen
!
állani.
nem
uDer Liebe Wahn-
Wahnsinn!» azt mondgya Herder, iga-
—
Vajha életünk szép
alkalmatosok vagyunk
a
szerelem
és
ideje,
örömök
éneklésére, a sírig tartana! Vajha életünk
mellyben érzésére
komor
s
telében
:
!
Elszó,
56
úgy fogná
is
szintén
a
szívünket
a
öröm kebelünket, hogy
szerelem és
környlvev
unalom,
csömör,
zsibbadttság,
hidegség, bágyadttság, érzéketlenség,
tehetetlenség
meg
szerelmében
ne
ne kellene ütköznünk irigylenünk
kellene
fiatalság
a
vagy
már nem birunk!
mivel
a
azt,
miatt ;
Vajha Himfy boldog szerelmének géniussa minden házasságban uralkodhatnék
!
—
akkor sok másként
és
valóban
jobban volna, mint sem most vagyon.
Én
tudós,
—
nem vagyok. Sorsom,
én literátor
nyülállásaim, hajlandóságom katonává
dává
De
tevének.
becsülöm
az
igaz
elmés literatort, mint az emberi szivek
Kedvellem a tudományokat hála
tudóst, s
a
jólelk,
elmék jóltevjét.
szép mesterségeket,
és
kör-
utóbb mezei gaz-
s
—
és
légyen az egeknek, ezekben kedvét találó természeéletem
temért! mellyeket
más,
sok
kellemes
köszönöm
órájit
vagy ásíttozó
nemtelenebb, silányabb gyönyörséggel az
literátor
oskola
szerint
reguláji
ne
tölt.
Az
itéllye
;
ha cselekszi, lássa
nékem szabad geniusomat
mondanom «Weg
:
nem nem
szakállába
die sich bláhen
klügclnd, ohne Sinn und Kraft, máiien.))
látom, miért kellene tellyességgel az oskolai
regulákhoz eskünnünk. nak, ha
is
mit der Schülerwissenschaft
Zu Heu des Lebens BJumen Által
s
Pega-
szabad azt tennie, valamint
követni, és néki
WcJt weg mit Weisen,
Und
oskolai
szabad
talán szilaj, rendetlen kényen, tulajdon úttyán járó
zusomat
nékik,
unalommal, vagy legalább
a
Ki
természet?
szabott rendet az els poétá-
—
Mostohább-e hozzánk mos-
taniakhoz az anyatermészet, mint sem a régiekhez, hogy tellyességgel
majmaik legyünk?
—
Annyival
szegényebb.
Elszó.
37
silányabb, gyermekiebb-e a mostani emberszív, emberlélek,
hogy soha szabadságával, maga kénnyévcl,
rabja
majma legyen,
s
és
tulajdon úttyán
hanem mindég
tulajdon módgyával ne élhessen,
a
régiek
azoknak nyomain járjon?
— Én
úgy vélekedem, hogy valamint
ennyi ezeredik világo-
az
sabb, formálttabb emberi nemzetségben tellyességgei ori-
st
ginál és új lenni nevetséges képtelenség,
lehetetlenség;
úgy magát tcllyességgel a régiekhez kötni és önkényesen menni nem merni, ha nem gyalázat is, de gyengeség. Ugy is
csak az elsség eredetiség
mert az embernek elejétl
:
fogva mindég egy az
természete, csak az
vonásaiban külömbözik.
A
mi
az
jöhet az emberbl. Hányszor van,
mások
írásában, a mit mintha
doltunk volna
—
?
legkissebb
emberben
hogy ollyant olvasunk
magunk éreztünk
hányszor írunk ollyant,
a
?
— de éppen
az Cinbert emberhez, a szívet szívhez. mást,
s
viszont
más az enyémet, ha mi
értyük, mi dolgunk legyen latkozik tehát
Ha
mind
az,
a
s
ki
az
vonnya
én lelkem
?
—
nem mondgya nevezi,
jár:
mind
is,
mint-
noha né-
eltte más szerelmes
melly helyeken úgy beszéli, mint
szív beszéllett. Shakespeare, Milton, Tasso, Voltaire,
volna
is.
S
hasonlíttani
tudgya,
többek,
elttök Homer, Virgil
ha
volna,
mit
a
nélkül,
és
nagy
költk
mások nem
hogy magamat ezen dics
merném vagy akarnám, (mert tartson
Csa-
Himfyt egészen originálnak
hogy nem mondhattya, más követjének
és
nem
egymást
lehetne egymással
Himfyt, ha fordításnak
land, Schiller, Klopstock
gon-
és
ez
mondgya, noha egészen maga úttyán, síabadon az, a ki
gon-
és
mit noha ma-
gunkból vélünk eredni, mástól már régen érezve dolva volt hirOnk és tudtunk nélkül
nem
nincs,
játékomról,
akár
mit
Wielettek
éltek
lelkekhcz
a bölcs
úgyis
mondgyak;
a
!
Elszó.
38
nem
mondom:
bölcs pedig akármit tartson, mindegy,) azt
hogy, ha Petrarca és mások elttem nem énekeltek volna én Himfyt mégis írhattam volna, és így talán
is,
gyobb eredetiséggel: mert jöhet
Adelungja,
még
és
partyán
is
Dávid elttem magyarul nem írnak
tett volna.
—
hát.
;
hazájának
és
születhedicsére-
csak
azért,
minden hazaB tarto-
ha az a mivel
nemzetének szolgálni, dicséretet érdemel.
közjóra tett szolgálatot se magunk, se mások ne
Vajha!
a
vennk
annyira
kasága
ád
fel,
annyi
a
mint veszszük
érdemet az
vennk, ha
annyiba
mikor
;
Szabó
ha három
még sem
csak ezen részrl érdemelhetek
hogy magyarul írtam
csak
vala
fcilyebb említett hazafiakkal egygyütt;
a
sz
buzgó,
kebelemben, Himfy
is
S
fképpen nyelvünk
Verseghy,
sírnak
a
Petrarca laknék
zik,
na-
ha Gyöngyösi, Zrínyi, Orczy, Faludi, Ányos, Ba-
csányi. Virág, Kazinczy,
tet,
még
mi az emberben vagyon, az
emberbl.
az
is
De
a
legerssebb
erkölcstelen,
olly
csak a dolognak ritszolgálatnak. Vajha
hazájának
valaki
valaki adósságát lefizeti
emberszív,
:
illyen
szentségtör,
hogy az
igaz, hív,
írását
úgy ne
kellene
mint
Vajha, általlyában véve, az
1
indúlattyában
volna,
szolgál,
olly
ers,
lelkes,
tekintenünk,
kicsapó,
olly
baromivá tiszta
olly
fajuló
ne
szerelem
le-
mint valamelly száz
esztendben néha talán egyszer megtörtén és sokak eltt
még akkor ratura,
s
is
hihetPtlen dolgot
!
S vajha
1
a
magyar
lite-
az ezzel egygyütt járni szokott nemzeti cultura
és szerencse olly állapotban volna,
hogy egy
mészetes költnek versei, mint az enyémek hasonlóké, egyébre valók pipát gyújtsunk vélek I
—
nem
volnának,
Még egyszer mondom: én tudós,
s
ollyan
hanem hogy
én literátor
ter-
több hozzám
—
nem vagyok:
Elszó.
39
D'un chant trop concerté Fuyant l'ennuyeuse beauté, Lóin de
un
fairé
Je m'en
d'écrire,
travail
une volupté;
fais
Mojns délicatement flatté De l'honneur de me fairé lire, Que de l'agrément de m'instruire Dans une
Azonban most van minden
nyelvéért és
mivel
tud
A
!
tegyen,
1
a
Háromszor átkozott,
ki
sem
cselekszi
!
mert nincs hazája
más nagy nemzet
nem
illyen
nem
el
és gazdagíttó
eszét
:
Nem
hanem
A
fvárossaiban.
egygyik ember
terségeket
egy
a
miveltethetik
a
a
idknek
A
haza
;
él,
nem
A
a folyók
magyar ketápláló
közli
által
szivét,
tudományokat, mescsak által
a
nyelv
éppen azon
s
Egy-két
egy-két pislogó köti
az
idegen
nyelvek
csillag a
embereket
egy
által
része,
hanem idegenek. Az világ-
formáltt hazafi csak
nemzetnek setétl egén. olly
által
csak legkissebb
nyelv egy nemzetnek, a mi a napfény az eleven
nak.
bir
nyelve
tulajdo-
idegeneket
culturát,
nemzetünknek
mellynek culturájával nem
hárommal
nincs hazafisága,
a föld,
nyelv
tehcttyük magunkévá. Idegen nyelvek része
;
a nyelv.
másikkal.
a
szóval,
a
hárommal
a
nemzetet, hanem csoportot,
kérhet magyarul az
alig
is
szállása
nyeli.
tartyák öszve a nemzetet,
nyeret
mind
ki
mind
és csak a szerencsés
;
hogy az
níthattya,
áldozzon, a
Kiki
— A melly nemzetnek
annak nincs hazája, csak
nincs,
Most van
mit tehet.
tellyesíthettyük ezen édes köte-
értékkel
Háromszor boldog,
és egygyikkel
nemzetéért,
hazájáért,
a
els kötelesség, els érdem.
hazafiság
jó
észszel,
lességünket.
áldozhat
hogy
ideje,
hazafi
foganattya, a jó hazafiságnak.
ideje,
Szívvel,
—
oisive liberté.
nemzeti
testté,
A
nyjv
mellynek a
40
lE'5sz6.
politika
nem
vészszei
árthatnak.
szálak vagyunk,
kitekerhetnek
:
mellyeket a poHtikánaic szóval,
a
nyelv lelke
sig tehát, fképpen nyelvünket
hoznunk
;
—
hacsak
indulatink,
gatott, lelketlen,
vallásaink,
:
más nagy,
nyelveink
nádorunk
gunk
is
nemzeteknek
istene
által
minket
kegyesen
tökélletességre
meg nem
akarunk,
felfújtt
csúfja.
széllyel
által
egyenetlen, viszszálkodó
lelkes
nemzetek
legkissebb szelei
a
egy, vélekedéseink, szoká-
nemzeti büszkeséggel nevetségesen
a
nélkül egy-
nemzetnek. Szük-
a
lehet
a
mindörökké
becsniérezés szerint, maradni saink,
Nyelvünk
nem verhet, gyenge nád-
gyenként ingadozó, gyökeret
—
s
mellette
embercsoport,
Mely
látszik,
—
gyalázatból
most, jó királyunk és
kisegítteni
szag-
mégis
—
lelkes
csak ma-
akarjunk. J^isfaíudy Sándor.
;;
ELS A
RÉSZ.
KESERG
SZERELEM.
Del vario stile, in ch'io piango, e ragiono Fra le vane speranze, e'l vano dolore sia chi per prova intenda amore, Spero trovar piet^, non che perdono. '
;
Ove
Petrarca.
).
Mint
zek
az
A
ÉNEK. az
erdben,
halak a vizekben,
Madarak a levegben, A méhek a kertekben Oly szabadon s kedvem
:
telve
Éltem egykor napjaim; Vigan lejtve s énekelve
Üzem
Er
vala
kicsiny bajaim.
tetememben.
Minden Tehetség
A Nem
megláboltam;
tz-lelkemben,
gúnyoltam
.sorsot csak
esmérvén veszedelmet,
Nagy
Nem
bajt
volt
dolgokat koholtam
esmértem
a
szerelmet
Egek, de boldog voltam! Szóljon bár a hímes
Füvei közt fülel
mez
—
:
42
:
fíimfy szerelmei.
És estvénként lengedez Illatos nyári
Ha
szell
valaha duplázta-e
Sóhajtásom fuvalmát?
Avagy háborította-e Zokogásom nyugalmát?
—
Szóljon bár a csörgedezve
Folydogáló csermelye, Hol, kebelem ömledezve.
Oly sok estvém elteié Ha valaha könnyeimbl
Egy
cseppecskét ivott-e
?
Bút nézett-e szemeimbl,
S panaszt tlem
hallott-e?
Barátságot szép lelkekkel
Szívem szerint kötöttem,
S érzelmimet
jó szivekkel
Enyelegve közlöttem. Kedvelvén a társaságot.
Akkor én nem gondoltam Ennél nagyobb boldogságot -
Egek, de boldog voltami
Nyugalomra bocsátkozván, Könnyen elszenderedtem
:
S szép álmokkal mulatozván, Új örömre ébredtem. Nem esmérvén a szerelmet. Senkinek sem hódoltam,
—
!;
J^esergö szeretem
Nem
;
43
I.
Egek, be boldog voltam!
De
— —
éreztem szívgyötrelmct
most oda boldogságom.
Oda örömnapjaim Oda van szép szabadságom. Hajh! meggyültek bajaim!
Egy ggös szép megsebzetté Csalt nem sejtett szívemet S
tehetetlen rabbá tette
Fellengve
A
járt
lelkemet!
-
bú marokkal szaggatja Ifjúságom virágit;
A
mirigy
tz
száragatja
Szép reményi m zöld
ágit.
Teli arczom elsorvadott,
Lehúlltanak rózsái
Vidám szemem Elhunytának
Oda könny
beapadott. szikrái.
nyájasságom
S enyelg víg tréfáim
;
Ellankadott bátorságom.
Búban másznak óráim. Tetememnek fogy ereje. Kedvekben nem enyhülhet Roncsolt agyamnak veleje.
Elmém már nem
repülhet.
Kerülöm a mulatságot, Epedezek, búsongok
;
—
; ; ;
44
^i^fy
Kerülöm
szerelmei.
a társnságot,
Alagánosan bolyongok.
A
barátság deríteni
Édes
szóval igyekszik;
De nem
A
fekszik.
pataknak siralmimmal
Bvítcm most
A
—
képes enyhíteni,
Szívemen nagy terh
vizeit;
Bakonynak panaszimmal Töltöm vadon völgyeit.
A
szép tavasz kellemei
A
Lelkem fel nem vidítják madarak szerelmei Szívem inkább búsítják.
Nyugalomra telepedvén. Alva
is
csak szenvedek
Almomban S
A
új
is
gyötrdöm
én,
kínokra ébredek.
napkelet, napenyészet
Búmbrn tndve Kihalt
nékem
a természet,
Éltem egy hosszú Látja
jól
talál
—
halál.
azt a kegyetlen.
Mint lankadok, epedek; Tudja
jól
az érzéketlen,
Érte mennyit bzenvedek;
De mind
ezen nem könyörül.
És nem szán
engemet!
;
J^e^erg szerelem
St
még azon
talán
Hogy
1.
45
örül.
így dúlja éltemet.
Kgy mosolygó
A
;
;;
tekintettel
kegyetlen istenné.
Bár ha színlett szeretettel. Szívem boldoggá tenné. Vajha tüzem apaszthatná Könnyeimnek árjait! Vagy hát könnyem elolthatná Szívem dühös lángjait!
—
/.
Az
Dal.
életnek tengerében
Két örvény van szív és kettnek egy gyi kében :
A
A Az
jobb ember könnyen vész.
ész ezer bajt
Ezt
A
ész
szív,
el
okozó
;
—
lehet kerülni
minthogy ragadozó,
Könny
benn elmerülni.
Engem a sors forgó szele Ez örvénybe csapott bele
—
S
elragadt ez engemet
A
szív szerzi vesztemet.
2.
Hogy anyám
Bal
megnyugtathatta
Minden kívánságomat; S egy pohár
viz elolthatta
Minden szomjúságomat
; :
40
;
;:
Jíimfy szerelmei.
Midn
gyermek társaimmal
Csigást, lapdást játszottam.
És rövidke lábaimmal Lepkék után futottam Madárfészket keresgéltem,
Egy örömmel mást
—
cseréltem
:
Boldog voltam én akkor Oh gyönyör gyermekkor! j. Bal.
Mikor egyszer pelyhesedtem, S a gyermekbl legény lett, S gondolkodtam, elmélkedtem, S a szív bennem erezett
Hogy
megjárták omladékit
elmém Hellának, S bámulandó dledékit A hajdani Rómának S gondolatim fellengeztek, Szívem
s
Kivánatim ébredeztek,
S érzeményim
Örömim
is
zsibongtak,
—
borongtak.
4. Bal.
A
miólta felserdültem.
Keblem
tüzet neveié
Bizonytalan tárgyért fltem,
S
De
így szívem
mihelyt
t
nem
fájt bele.
megpillantám.
Lelkem mindjárt megdobbant
O
az
S
!
félve
a tüz
rebegé szám,
bennem
fellobbant.
;
T^eserg szerelem
Mélyen érezvén
;
47
l.
liatalmát.
Megvallottam diadalmát Hatalmát
szerété,
—
Diadalmat megveté. 5. Dal.
A
szív
minden,
Mindennek
A
sziv
— azt tartom
az eleje
én.
:
gyzvén vagy gyzdvén,
Jó vagy rossznak kútfeje. Szívem szerzé örömimet,
Miglen még szabad voltam Szívem szerzi keservimet, Miólta meghódoltam. Lábához tévén szívemet, És szívemmel mindenemet. Estem e kelepczébe,
—
Hatalmának kénnyébe. 6.
Dal.
Semmiként sem remélhetvén A kemény szív irgalmát, S tovább immár nem trhetvén Fájdalmaim nagy halmát:
Vérz
szívvel
kifejtztem
Barátim karjaiból
S
a
nagy harczban kiköltöztem
Hazámnak
határiból
Ott, hegyeken s völgyeken
Hol Mars vért ont
Kínom
s
végét, halálom,
Talán majd
túl.
népeket
ott találom.
dúl,
!
:
Tiimfy szerelmei.
^8
7. T>al.
Mint
A
a szarvas, kit
megére
vadásznak fegyvere,
— de késn, —
Fut,
Vérzik tle
már
vére,
futok én a pár-szemtJ,
Úgy
A
foly
a csere
seb mellem baljában
Ázik
a föld
;
keservemtl
Lábam minden nyomában.
De
hajh
1
mennél tovább érek,
Annál jobban gyj
S
Futok, hajh 8.
A
méreg
Bal.
világot futosom,
tétovázva, csavarogva
A vadságot Midn ébred
bujdosom. a
természet,
Korán én már tévelygek
S
;
ott lel s tart a napenyészet.
Késn is még szédelgek. De oly helyre, haszontalan,
Nem
A
juthatok, boldogtalan
hová
Ne
a
szerelem
bujdosnék én velem. ^.
Boldog
—
— de vesztembe.
hülföldön nyomorogva,
A S
a
beljebb rögzik szivembe;
DaL
valék nyugalmamban,
Ótet még nem esmérvén,
:
:
J^eserg szerelem
Mint Bú
A
49
II.
a halak a folyamban. s
gond
nélkül éltem én.
szabadság mezejében
Kényrl kényre repültem S
kebelében
a barátság
Eletemnek örültem. Ámor sorsom irígylette,
S
t
velem megesmértette
Láttuk egymást,
Csak magamat
s
;
Ámor
ott
nyilazott.
jo. Dal.
Elzted
Te
komor
a
telet.
a földnek szerelme,
Óhajtva várt szép kikelet.
Te mindennek
élelme!
Elérkezel kellemiddel. Itt
veled a szép napok.
—
minden kedveiddel, De én rajtad nem kapok
Teli
Mert
élesztvén lángaimat.
Kettzteted
kínai mat
Mindaddig
hát,
míg így
Tavasz, ellenségem
11.
Búval
tölti
A
ÉNEK.
csak
Keblemet
tessz,
léssz.
s
bánattal
a kikelet;
virág-hím, a madár-dal
Velem
Kisfaludy Sándor
).
csak mérget nyelet.
; ; ;
;;
Tíimfy szerelmei.
5©
Nem derítnek, komorítnak A ta^'asz szép magzati Nem enyhítnek, nyomorítnak
A
A
lúgos víg hangzati.
zöld
Csak
A
mez
tekintete
untatja
szememet
lágy szellk lehellete
Csak boszszontja képtmet. Tölgyek s bükkök áTnyékában Lankadok, nem enyhülök
A
patakok zúgásában
Alomba nem merülök.
A
csordák víg kolomplása
Lélekharang énnekem,
A
pásztorok dalolása
Búcsúztató énekem.
Minden völgynek nyilasában Egy sír-üreg tátogat; Minden halom látásában Egy halálkép borzogat.
A
hajnal tzlángozatja
Vzm
A
mosolyog énnékem
hold szelid ábrázatja
még
Ínségem.
nap hintvén
sugarait.
Neveli
A
Nyilat lövell szívembe
Az
éj,
gyújtván
csillagait,
Sebeket süt lelkembe.
—
J^eserg szerelem
Hogy míved
;
;
:
II.
ellenkez
ily
Tárgyoddal, óh természet!
Hogy nékem csak bút szerez Minden kegyes intézet; Hogy anyai tekinteted Engem ekként nyomorít,
—
Hiszem, hogy nem kedvelheted,
S hogy téged ez szomorít
Ót büntesd-meg
;
—
érzéketlen,
Veszedelmes lányodat
Az
erántam oly keg^'etlen Tapodja szép czélodat.
Mikor tet
így nr.egáldád
Kellemekkel, bájokkal. Hitted-e,
hogy vádat von
így dúlván //.
azokkal
?
rád,
—
Bal
Eltávozván, majd változás Lesz, gondolám, Lett,
de milyen?
ügyembe;
—
a távozás
Mérget önte sebembe.
A
szerelmet szikrájában
A
távollét elfojtja
De, hajhl érzem, hogy lángjában
Azt még inkább
Nem hogy t nem. St még dühösben
felbojtja.
felejthetem
szeretem
—
Most, hogy tle távoztam ; Hah szörnyen csalatkoztam. !
;;
;
Tiimfy szerelmei.
52
/2. T>al.
Országok, népek, nemzetek. Puszták, folyók, várasok,
A
nagy tenger és szigetek. Rengetegek, havasok
már
Választják
De még
A
a
itt is
kegyetlent:
szeretem
gyönyört, az egygyetlent Sohol sem felejthetem.
A
hol járok, hintve lépé.
Mint az árnyék, üldöz képe. Látom már, míg lehellek, "Lelhet sohol tzm lelek. /j. Bal.
Boldog vagy
A
te, czifra
madár!
szerelmet énekled
—
ne bánd, nem Bár nincs eszed, Párod mégis érdekled.
Forrván a vér ereimben,
A
szerelmet éneklem
Én is elmés verseimben, — Lám t még sem érdeklem. !
Szerencsés Énekelsz,
örömeket
te,
— én keserveket! —
Szerencsédért én eszem. Jer, szívesen leteszem.
14. Dal.
Környlvett ím
Már
!
már
a francz had.
fenyeget a halál
kár.
;:
J^eserg szerelem
;
ÍJ.
53
Kínáimnak vége szakad.
Remény
!
tán
meg nem
csalál ?
Élj boldogul, szerelmetes
Hív barátom
s
egygyetlen!
—
—
Mars dühében rettenetes. Igaz, de nem kegyetlen
Nem
mint Venus álnok fattya.
Ki a szívet csak faggatja.
Azt ízenként bonczolja. És a lelket gyilkolja. /5.
Dal
Hajnal alig kerekedett,
S a francz had felzendle Marsnak dühe lobbot vetett, S haragja mcgdördle. A mozsarak mennydörögve Veszedelmet bocsátnak;
Az
ércztorkok döbörögve
Ezer
halált
okádnak.
Halál dúl, ront,
öl
S mind
mind felettem
De
alattam,
mellettem, ;
hajh! téged szeretvén.
Nem
bánom, hogy élek
én.
j6. Bal Ámor rabja, — most Marsé Kett most már kötelem. Te míved ez, álnok, hamis, Kínnal él szerelem! Te imádott vad istenné! Ha látnád most hívedet
—
is?
—
;
Himfy
54
E
szerelmei.
tekintet tán
Gggel Nézd
I
megvenné
sánczolt szívedet,
az ínség, keserség,
Érted esvén, gyönyörség Érted
Te
ég
—
szívének,
gyilkosa éltének. ly. Bal.
Mérgesítem sebeimet, Fájdalmimat újítom.
Valahányszor sTemeimet
Azon
tájra fordítom.
Melyet szívem tyrannjának Jelenléte ékesít,
S
bájos hangja szép szavának
S
tekintete lelkesít.
Szép szemei
ott
ragyognak
Talán, hajh! egy
Nyelvem S mellem
—
más boldognak.!
itten
megakad,
szinte megfakad.
j8.
Mit nem tudna
Dal felforralni
Az én szívem melege? Mit nem tudna megfagylalni Az övének hidege?
—
Számtalan szív már megfle
Érzelmimnek hevétl Hányszor több már meg nem hlc Övéinek jegétl? Lángom, jegs, hajh! állandó!
—
—
Ám
egyedül én szánandó!
;
:
J^eserg szeretem
!
II.
55
Hát csak nem jön olyan nap. Melyben szíve szikrát kap? 19. Dal.
Mars,
a kinek rabja vagyok.
Mind csak messzebb hajtogat; Egy két lépést alig hagyok, S Ámor vissza rántogat. Meg-megállok
és
szememet
Napkeletre meresztem (lOH lakik
s
!s>
kebelemet
Könnyeimben feresztem.
Ámor
így szörpölvén
És
táplálván
búmnak
mérgét férgét.
—
eljajdulok Mars kiált, S meg-meg tovább indulok. 20. Dal.
Ámor! s hát csak szenvedheted. Hogy így megvet egy leány? Hatalmadnak, elnézheted.
Hogy
negéddel füttyöt hány?
Bosszúld-meg
rajt
sérelmedet.
Öntsd mérgedet keblébe. Hogy fenntarthasd gyzelmedet.
Ldd Vagy ha
nyiladat szivébe. talán
Oh! vagy
— rettegek — — pokol egek
már
Szeret, de mást
!
oltsd-el tüzemet,
Vagy eméssz-meg engemet.
;
:
Tiimfy szerelmei.
56
ÉNEK.
JJl.
Mars vad dühe
bont, dönt, dúl, vág,
A merre jár, s öldököl; Vérben fetreng a fél világ, Minden kidl helyébl
—
Századokig büszkélkedett Tavtományok omlanak
Örök
létre törekedett
Alkotványok bomlanak.
meg nem rendit
Keltek ólta
Trónusok felfordulnak Százak
ólta felségben ült
F hatalmak elmúlnak Világ-szerte jót
s
;
hasznot tett
Törvények eltörldnek, Kezdetjeket istentl vett
Kormányok kizdnek.
Róma!
te
ki
a világnak
Hajdan sorsot osztottál, Mily sanyarú szolgaságnak Igájába jutottál!
Boldogabb
volt,
—
jámbor atyák.
Vallástok, szokásitok;
Gúnyolódva változtatják Szilaj
onokáitok!
Szív a szívtl,
A
—
— szüljétl
még nevendék
legény.
;;
;
l\eserg szerelem
A
"
111.
kedvesétl,
deli férj
S kisdeditl, óh szegény!
A
jó barát barátjától,
Vérétl az
A
atyafi,
birtokos birtokától.
Honjától a
Ezer
hazafi.
kín közt szakadoz-el,
megy
Sírva
Küszködik
Míg
—
bal sorsába
a veszélyekkel.
— oda dl
sírjába
S meghalva már, nem nyughatik Anyaföldje keblében
;
Idegentl tiportatik Idegen por szennyében.
A A
ki elbb uralkodott. Most Ínségben nyavalyog; ki elbb pompáskodott. Most ringyrongyban fanyalog.
Azok, kiknek több ezerek Térdet
fejet hajtanak.
Most mely nyomorult emberek,
A Az
föld alá bújnának.
ott
— elébb bségében
Adakozott szívesen
S most keser Ínségében Azok marják mérgesen. Kiket
,
— most
Értékével
s
gyilkosait
kegyével
—
—
ey
;!
!
Tíitnfy szereimet.
58
Ugy
A
mint
táplála,
fiait
pelikán vérével.
— elbb
Annak
csillag fényiéit
Kevély melle baljában
Mely szegény most!
mily cserét tett!
Kenyere is alig van. nem atya már Ott egy atya, Gyámol nélkül maradt vén.
—
Némán Egy
k .^erg a i
—
szép húszár.
J.nak elestén.
Ott egy szép szz, elcsüggedve,
Mint
a
hervadt liliom.
Csak alig él mert temetve. Hol sírba dlt milliom, Eltemetve van most már ott :
—
Választottja szivének,
Kiben öszve gyilkoltatott Boldogsága éltének.
— hah! fertelem! — sérelem, —
Ott egy másik,
Oh
természet, fordulj
Ily gyalázat,
el
ily
Emberiség borzadj fel Ott egy másik, nem asszony még, corsában Leány sem már, Kétségbesve
—
—
bosszúld-meg, ég!
S elbódulván agyában.
Most is látja bomlott észszel Marsnak dühös szolgáját,
—
;;
:
J^eserg szerelem
111.
59
Ki elrablá gyilkos kézzel
Szüzessége pártáját yijginia foglalatja
Eszét-vesztett fejének.
Kit megmentett derék atyja,
Vérét ontván szivének.
Ott egy szép hölgy
— óh szörnység! —
Els gyermek méhében És már özvegy,
—
s
nem
tudja még,
Sorsa mit mért mérgében
;
Halljad, szegény: bajnok híved.
Kit oly hosszan szerettél.
De csak nem rég nyert meg szíved, Az nincs többé, — már nem él. Értvén
,
Nem Meghal,
S
Egy
hogy oda
híve.
küzdhetik kínjával
— mert meghasad
élet felgyilkoltatván,
így visz többet magával
Ama
szíve,
a mi benne, vele hal.
;
—
tölgy levágattatván,
így dlt oda ágával. Ott, hol
elbb
Kénnyé
s
az életnek
kedve zsibongott,
S barátságos több nemzetnek Víg zavarja tolyongott,
—
Minden üres, puszta most Néma, lankadt, szomorú
ott.
—
!
;
fíimfy szerelmei.
Mars még meghagyott,
Azt, a mit
Éhség
vagy a bú.
öli
Mindenfell kicsapának
Az
ínségnek
árjai
;
Mindenfell megnyílának
A Óh!
halálnak torkai és mennyit
Már
;
emésztenek
az élet javából
Mennyit, mennyit elnyelének
Az élknek
számából
Embervértl, hányszor
Hogy
veszélynek !
te
Pokol-Pám/
A
hala,
"Duna, belétek
7{ajri 1,
Szajna
vala,
bíborrá levétek,
Emberélet mennyi
E
I
itt
—
!
a földön
vagy forrása általad lön
világnak bomlása!
—
Ott egy város — csak tegnap még Fészke boldog békének.
Most köz
czélja két ellenség
Neki dühödt mérgének, Füstbe lángba enyészik Trója, te
S
is
el
így vesztél
!
— — —
a kik lakták, ínségikkel
Elszéllyednek,
ki
még
él.
Ihol egygyik övéivel.
Ki jókor megszökhetett.
;
T^eserg szerelem
Kinjává
lett
Kiket
örömivd.
men
Füstbe
S kiknek vérét
Itt
III.
még megmenthetett,
Borzadozva tekint
A
; !
:
vissza
házára, a föld issza,
megöltek halmára.
egy asszony jön egyedül.
Egy csecsem
karjában
tzben sl
(Férje otthon a
Régi beteg ágyában Itt jön,
—
lába
;)
már nem
bírja
Súlyát meredt testének.
Minthogy szeme
ki
nem
sírja
Fájdalmait szivének
Elájulva öszveroskad
S magzatjával Hová éppen két
ott fekszik,
lovas had
Száguldozva igyekszik
Hah! s most, midn öszvecsapnak. Egymást vágják, nyaggatják, S kik sebet, kik halált kapnak Ott
—
ket
eltipratjákl
—
békél hozzánk az égbl föld egész kereksége
Jöjj el, jöjj el, áldott Jöjj le
A
így kiált az ínségbl. Engeszteld a szörnyeteget,
Hajh! eleget dühödött!
—
—
; ;
02
Tíimfy szerelmei.
Oszlasd
A
a harcz-Fergeteget,
föld váltig
Valamint
E
Mars
bnhdött. hóhérolja
földtekét dühével,
Keblemet úgy marczangolja
O
is
bájos szemével.
Szívembe
le,
is jöjj
Sorsot osztó
béke,
szemébl
!
Szakadj lelkem kínos féke, Jöjj
— —
megváltás szívébl. 2J. Bal.
Minden egyéb gerjedelem Kihala már szívemben
Egyedül a nagy szerelem keblemben. El 5 egyre Ezen makacs indulatom
n
Urává lett lelkemnek Nincs többé már akaratom, Szava nincs már eszemnek. Boldogtalan, hová legyek?
Vesznem kell mert bár mit tegyek. Ezen dühös hatalom ;
Ellen nincsen oltalom. 22. "Dal.
A
kutyáktól üldöztetvén
A
megrémült
Valameddig
z
fut
—
fut.
csalt vethetvén,
Bátorságos helyre
jut.
:
T^eserg szeretem
;
;;
Ifi.
Ámor ell, Hajh! de még sem távozom:
így futok én
Minthogy én a latort bell Kebelemben hordozom.
Ugy
tesz
Mint
Ámor
zsákmányával,
a hiúz prédájával
Rajta csügg és úgy
Míg
víjja,
életét ki szíjjá.
2j. Dal.
Balgatag én
O ellene Midn tán
!
nem védettem
szívemet.
még megmenthettem
Boldog békességemet.
A
mit az ész tilalmazott,
Én
arra
nem ügyeltem,
méreg elhatalmazott. Melyet magam neveltem. De kés most elmélkednem Csak az a mód menekednem.
S
a
Hogy is
tüzemben, mely emészt,
vegyen egy 24.
A
Bal
szerelmes gondolatok
Egymást
A
kis részt.
váltják
fejemben
szerelmes kivánatok
Egymást
tolják szívemben.
Azok, elme szüleményi.
Az
ész eltt becsesek
Ezek,
A
a szív
szív
érzeményi,
eltt kedvesek.
63
:
64
Tíimfy szerelme.
De! - sem elmém gondolati, Sem ti, szívem kivánati. Nékem már nem kelletek, — Mert néki nem tetszetek. 25. Dai.
A
föld egész kerekében
Sohol sincs oly rengeteg.
Melynek vadon srjében Laknék egy oly szörnyeteg. Kiben oly vad
szív
dobogna,
Érzéketlen és kemény.
Hogy semmi
rajta
ne fogna,
S ne lenne benn érzemény Mint a milyen szíve annak. Kiért haszon nélkül vannak Sírva tenger könnyeim, írva
—
halom verseim. 26. Dal.
Természetnek éltetje. Ki lehelled lelkünket!
Mennynek, földnek teremtje, Ki alkotod szívünket!
Az enyémet Ily
mért formaiad
érzékeny agyagból
Mért hogy inkább nem
?
csinálád
Az ércz-kemény vas-tagból? Bocsáss meg az esztelennek, Ura ezen nagy mindennek! Azt Ítéld, ne engemet, Ki elvévé eszemet.
;
;
J^eserg szerelem
— 65
IJJ.
2y. Dal.
Ott, a hol én nevelkedtem.
Egy dombról egy patak folyt Hányszor ott nem estvéledtcml Éltem akkor boldcg
-
volt.
Vígan, mint a völgy öblében
Ama Az
patak csordogált,
ártatlanság ölében
Életem úgy folydogált.
Ez idk az örökségbe. Mint a vizek a mélységbe, jó
—
Halandó hamar múlandó.
Lefolytának.
A
I
28. Dal.
Hogy vonhatja félholt testem Szörny súlyát éltemnek, Ha már attól távol estem,
A
ki
Te vagy Csak
lelke lelke
testemnek?
—
tetememnek.
általad élhetek
Te vagy tárgya mindenemnek. Nélküled nem lehetek.
A A
szerelem indulatját, szerelmes állapotját
Nincs a ki megfejthesse; Alaga magának mese. 2^. Dal.
Ha
ki talán
nem
értheti
Szívemnek mély KisfaJudy Sándor
érzésit, '
J.
c
;
66
!
Tiimfy szerelmei.
Balul teszi, ha neveti
Bús lantomnak nyögésit.
Ne nevessen, — hálálkodjék. Ha nem érzi gyötrelmim; Ne nevessen, — sajnálkodjék, Ha nem érzi szerelmim. Ha ád Ámor, adjon sokat; Jóból, rosszból
Értsd,
ki
Értem én
nagy kortyokat.
érthetd szavamat,
-
magamat.
jól
jo. Dal.
Az id mindenen
kifog.
Vele minden múlandó;
S ha változó minden dolog. Tán ggje sem állandó ?
—
Üt
óra,
mely megolvasztja
Szíved, szívem bálványa
A
természet, bár halasztja,
Adóját megkivánja.
Ha
te
majd ezt
lefizeted,
ínségem elitélheted: Akkor talán majd megszánsz
S imádóddal jobban
JV.
bánsz.
ÉNEK.
Midn csendes felségében A fél világtól megvál S
a
tengernek kebelében
A dics
nap
alá száll
;!
:
T^eserg szerelem
;
IV.
67
S elborítván a világot Az éj komor sátora, Ellepi a mennyországot
A
csillagok tábora
:
Akkor cg, föld, víz elcsendl S napkelet, napenyészet
A
dl
nyugalom ölébe
Az
egész nagy természet.
Minden
Az
állat
:
járó
s
úszó.
okos és oktalan.
Szelíd és vad, mászó, csúszó,
A A
rengeteg lakosai,
A A
szólló s a szótalan
nagy mint a kicsiny nem;
leveg madarai,
A St
sas mint az az, a
Nappal mégis Éjjel az
is
ökörszem;
nem
mi
is leheli.
bántatik,
nyugalmat
lel.
mégis nyughatik.
Éjjel
Éjjelenként senkit sem
A
nyom
nappalnak igája
Egyedül
Ámor
én, (fene
sorsom
!)
kínos szolgája.
Egyedül én nem lelhetek Éjjelimben nyugalmat
S
a mi
Mind
több
:
nem remélhetek
ezekért jutalmat.
:
68
;
Tiimfy szerelmei.
Az indulat tetememben Egy volkánként dühödvén, S a vérz szív kebelemben Gyötrelmivel küszködvén,
A
szabadba kilódulok,
Nem
—
enyhülést találni
:
Mert én soha nem gyógyulok
Hanem kínom
táplálni.
Ekkor dühös indulatom
^
Tétova hajt engemet. Tüskén, bokron,
Csüggedez Könyben úszó
— míg bírhatom
testemet.
két
szememmel
Csillagomat vizsgálom
S
teremtt életemmel Könyörögve kínálom.
a
Átkozom a helyet s idt, Melyben t megpillantám. Ki bajival fejemre ntt,
S
ily
Ha már
Nem Váljatok
.
pokolkínt halmoz rám.
ügyem, változik el,
a
míg
meg
élek.
soha
test és lélek!
Ily sors több,
;
—
mint mostoha.
3/. Dal.
Nem
nyomhatván
el
tüzemnek
Ki-kicsapó lángjait.
Hátra hagyom szerelmemnek,
A
—
hol járok, nyomait
; ;
J^eserg szeretem
;:
71'.
69
Nevét szerte írogatom A bükk s hársfák kérgére,
S mindenütt megtanítgatom
Az
echókat nevére.
Kívüle, ha keservemet
Nyögöm, minden
A
szán engemet;
szirtek megindulnak,
Es utánnam
jajdúlnak.
j2. Dal.
A
kegyetlent felejthetni
S
kiverhetni fejembl.
Az 6 képét fejtegetni Kezdem immár szívembl Haszontalan törekedtem,
Semmiként sem
Mert
lehetett;
ah érzettem,
a szívem,
Bele majd megrepedett.
Elbb megég Megfagy
Elbb
tehát a jég.
tz, bomlik az porrá hamvadok. a
Mint sem
ég,
rajta kiadok.
33- T^^^-
Minden tárgyban tet Minden hangban t
látom.
hallom,
S valahányszor számat tatom. Mindannyiszor t vallom Éjjel,
nappal
t
óhajtom,
ót szomjazom, éhezem Ébren, alva
t
Mindenben
sóhajtom,
t
érezem
—
—
yo
Jiimfy szerelmei.
t
foglalják gondolatim,
Ót tárgyozzák kivánatim Egy , mint egy istenem, S egy magában mindenem. ;
34- 'Dal.
ót kérem a teremttl És minden hatalomtól, ót kérem a levegtl S minden elementomtól. hát rabságom
Ha enyém ,
—
-
Be gyönyör nyereség
Ha enyém ,
1
— szabadságom
Áldott, boldog veszteség!
Hunniának,
A
st magának
természet országának
Hatalmában olyan
Mely tet
35.
A
kincs,
felérje, nincs.
Bal
virágok szép nemében
A
A
rózsa legjelesebb
;
csillagok seregében
A Ily
nap legfelségesebb.
szép virág a szerelem
Az
életnek kertjében
Ilyen nap,
ily
Az örömök
;
fejedelem
egében.
Boldog, kinek e nap fénylik,
Kinek ez
E
a rózsa nyílik!
nélkül a kert csak gaz
Ama
nélkül nincs tavasz.
;
—
T^eserg szerelem IV.
yt
j6. Dal.
Bizonytalan lépésimet
Akár merre indítom; Harmatozó szemeimet Akár hová fordítom Már ott a bú, hogy ködével Mindeneket borítson, Hogy sem hely, sem tárgy ékével :
Engem Ily
fel
ne vidítson.
nehéz az én életem!
S mégis nem csak hogy szeretem ki rám ily poklot mért, St Még áldom is kínomért.
—
;
37. Dal.
Még
csak benned reménységem,
Józan
ész, légy
orvosom
1
Szerezd vissza egészségem,
Melyet
A
elvett gyilkosom,
szerelem,
ki
mellembe
Tüzes mérget önt
Nézz
csak bele,
Itt lakik a
itt
vala.
szívembe,
—
nyavalya.
Mondj orvos szert, mondj szert, óh Mely által e méreg kivész.
—
De Oh
te vállat vonítasz?
hát
meg nem 3<5.
Itt a
gyógyítasz.
Dal.
tenger habjaival
Elegyítvén siralmim.
ész!
;
!
:
Tíimfy szerelmei.
7i
S
havasnak szikláival
a
Közölvén aggodalmjm.
Az
nevét sóhajtozzak
A
tengernek szelei
Az
nevét visszhangozzák
A
ksziklák szüzei.
Itt
neve négy betjében
A
tengerpart fövényében
—
S a mohos kfalakban Kínom s titkom imitt van. 39-
2)^^-
Immár mennyit nem szenvedtem, Miólta megesmértem! Áldozatot mennyit tettem
S mind ezekért mit nyertem? Bús szívemet enyhítené, (Bár tüzem nem oltaná) S lelkemet
felderítené.
Ha
vagy egyszer mondaná ((Szánom sorsod, óh te szegény,
Szerelmedben beteg legény. Fáj nekem, fáj gyötrelmed.
Noha nem
bánt szerelmed.)) 40. "Dal.
« Elmédet hát
mért bocsátod
Tilosomba szünetlen, Boldogtalan, ha már látod.
Hogy nem Onnan
esik büntetlen,
szedett eledellel
Táplálgatni szivedet?
-
;
;
J^eserg szerelem
Édes ugyan,
De
a mit ott
—
;
V.
73
lel.
az öldös tégedet ?d
Elképzelem életemet.
Ha
engemet;
szeretne
S
az ész ekként dorgála
De
V.
A
;
-
semmit sem használa.
ÉNEK.
nap éppen alkonyodott,
S én
Egy
a völgynek felette.
szint
oda csavarodott
Kis csermelynek mellette
Tövében egy vén Ott ültem a
f
tölgyfának. között.
Melyet szellk ingatán^k, S a patakvíz öntözött.
Az erd
elkomolyodott,
Melynek S minden
A
zöld
valék szélében
állat
lenyugodott
sr
csendében.
Elnémultak a bereknek
Zengedez
lantosi
Eltntek mind Nappali sok
Mély
a réteknek lakosi.
csendesség uralkodék.
Csak
a
Zephyr susogott;
S mint a völgybe kanyarodék,
A
patakvíz bugyogott.
;
;
Tiimfy szerelmei.
74
S egy gcrlicze
Egy
ott
nem messze
száraz fán nyögdécselt;
Egyébnek már nem És nem adott él
Én
ott
volt nesze, jelt.
ültem és fejemet
Bú-bánatnak eresztem,
S könytl dagadt
két
szememet
A
nyögre meresztem. Eltnt ez is nem sokára
Magam
—
valék végtére
Indulatom prédájára
És marczangló kényére.
S Ámor engem mint
zaklatott
Hajh! mint tépte kebelem!
Hozzá s vissza mint szaggatott. Szörny, miként bánt velem!
A
hány fszál, annyi kínnak Közötte fetrengtem ott;
S mirígyiben fájdalmimnak Szívem majd meghasadott.
A
természet megindulva Szánni látszott ügyemet
Vidámsága elborulva Szinte gyászolt engemet:
Komor felh terjeszkedett Az ég vidám kékjére Setét fátyol ereszkedett
A
föld kies zöldjére.
"Keserg szerelem
Az
éj szelíd
!
;
:
—
T'.
75
asszonyának
Képe ködben lábbogott
A
csillagok elhúnyának,
Egy kett
ha pislogott.
Bús fúvalmak támadának,
Az ég könnyét
A
hullatá
—
:
természet hív fiának Sorsát ekként
siratá.
41. Dal.
Ti a világ kezdetében
Támadt hegyek
S
ti
és völgyek
több század szélvészében
Görbedt, csonkult vén tölgyek! Életemet esméritek, Értétek-e már azt
ti,
Panaszimból vélhetitek,
Hogy
igy szenvedt valaki
Emlékezem Petrarcára, S Tiella dics leányára Szenvedtek
k
De még sem
? -
—
eleget;
ily
szörnyeket.
42. Bal.
Ha elmémnek
gondolatit
Versekbe úgy szedhetném, És szivemnek indúlatit Szóval úgy kiejthetném
Mint azokat
A
a fejemben
szerelem termeszti,
S emezeket kebelemben Szüli
s
bele rekeszti
;
»;
; :
;
Tíimfy szerelmei.
76
Hát minden szív ömledeznc, Ezer édes kínt érezne, S megesmérvén szívemet
—
Megsajnálna engemet.
Bal
4^.
Az
ész váltig értekezett,
Sorsomon mint Halljuk ft
A
I
fordítson.
halljuk! mit végezett:
Nincs, a
szivében
meggyógyítson;
ki
betegnek
ily
Sehol sincs segedelem;
Ellenmérge
Csak
ily
méregnek
a viszontszerelem.
Átkozom a történetet, Melyben vettem a kezdetet Fonalamnak
fogj ollót.
Óh
tégy velem
Parca,
s
1
—
jót.
44. Dal.
Csömört okoz
Az
A
a társaság
én beteg szívemnek
kietlen
magánosság
Elíziom lelkemnek
Hol semmi nem mozog, nem Hol egy madár se mulat Hol egyedül a sziv beszél.
Ha
tépi az indulat
Ott szeretem andalogva,
A
bú karján nyavalyogva, Táplálni az édes kínt.
Valamíg az
éj
nem
int.
él,
:
T^eserg szerelem
.
; ;
!
77
\
4^. Dal.
Ha
tudnám, hogy békességem
Soha meg nem térend S az én kedves ellenségem
Mind örökké gyzend Ennen kezem kergetné
:
ki
Lelkemet fogházából,
Hogy
lenne már béke néki.
Szabadulna kínjából.
De biztat Hogy bal
egy remény mindég, sorsom megfordul még;
S hogy nékem
Még
rózsákat
a jövend termend.
46. Dal.
Ha
majd a bú, mely testemet
Napról-napra hervasztja.
Nem
sokára életemet
Egészen
elfogyasztja,
S engem majdan egy keskeny sír Mint hamvat magában zár. Susogd minden szívnek, Zephyr,
A
ki sírom,
(iEgy
ggös
mellett jár
szív
keménysége
Lett e hívnek kora
S ha ez
vé.g(í;
sorsa egy hívnek.
Jobb repdezni
a szívnek.))
4y. Dal.
Sok
s
Az
nagy, a mit szenvedek én avult kín új kínt szül
:
: :
!
Jiimfy szerelmei.
78
De
mind ez
érte lévén,
Nincsen édesség
nélkül.
S a sors bár mi szerencsével Kecsegtessen engemet,
Most nehezen
cserélem
el
Édes kínos éltemet. S ha már abban telük kedve. Hogy így éljek epekedve Szilaj
kedvét tölthetném.
Gyönyörség szenvednem. 48. Bal.
A
haiavány olajfáknak Járván csendes békében,
Lelkem iszonyú csatáknak Forog veszt dühében.
A
hajdani századokban
Egy
olajág mit nem tett! Ellenked országokban
Békességet szerezett
S most egy olajerd nékem Meg nem szerzi békességem Meddig tart e szomorú Létem dúló háború ? 4^. Dal.
Meddig
tart
még
tehát e harcz.
Melyet velem kezdettél ? Hát nem elég kemény a sarcz. Melyre immár kéntettél? Megveted, ggös ellenség,
A
természet törvényét
;
J^eserg szeretem
;;
VI.
79
Szívgyilkoló kegyetlenség!
Nézd Ínségem
örvényét.
Add, óh add meg békességem. Édes kedves ellenségem Ezer bennem már a kár Egygyezzünk meg végre már. !
50. Szív-
—
Bal
lélekben beteg lenni
s
S nem akarni gyógyulni Hanyatt-homiok trbe menni
És vesztének
indulni
Szeretni az ellenséget,
St Azt,
imádva
tisztelni
az Ínséget,
ki szerzi
St
ínséget ölelni
Észt veszt baj S hogy ha nem
Életemnek
VJ.
A S
szerelem segedelem,
az,
általa.
ÉNEK.
avagy nem,
ha ez nem szerelem,
Hát mi jó,
lakik
szívemben
miért oly bánatos.
rossz,
Mért
—
!
Annyi kínba mért tell?
Ha
—
mit érzek keblemben?
vájjon,
Ha
j
—
fonala
Ketté szakad
Szerelem-e
a
:
—
mért oly kívánatos,
oly édes, oly kell
?
—
;
8o
Himfy
Ha
!
szerelmei.
nyavalyám kedves nékem,
Mért vádolom sorsomat ? Mit jajgatok ? Ha pedig nem, Mért táplálom kínomat?
—
Szívem
—
tüzét, ha fájdalmas,
Mért szeretem bojtani ? Ha pediglen nem ártalmas, Mért kívánom oltani ?
—
Ha
fájlalom gyötrelmemet.
Mért szeretem, hogy Ha meguntam életemet,
élek?
—
Korán halni mért félek? Mennyet, poklot ki zavar így? Ámor ez a nagy mester
Ámor ez Az ily
—
az édes mirigy, lator,
patvar szer.
5/. Dal.
Midn a hold világában A patakot kisérem, S egy tünemény formájában Alakját megesmérem reám szerelmesen tet S Mosolyogni képzelem, S úgy tetszik, hogy kegyelmesen ;
Beszélget ott én velem
:
—
Egek, mely nagy boldogságom Tartana bár kábaságom!
A
—
káprázat eltnik,
S boldogságom megsznik.
;
J^eserg szerelem
1
:
8
VJ.
52. Dal.
Azt kérdezed, óh barátom, Milyen az én életem? Még most is a régi terh nyom.
—
S
lánczom zörgetem.
avult
Még
most
is
a
szerelemnek
Kínos horgán rángódom,
S
a
reménynek
s
félelemnek
Habjai közt hánykódom.
Szívem harcza folyton foly még
Csak az vagyok,
a ki valék,
S az maradok, míg élek, Bár mi sorsot cserélek. 55. Dal.
Minden inkább lehetséges, Mint sem hogy mást szeressek:
Hogy
én beteg, egészséges
yVlás szív által lehessek.
A
tengerek kiapadnak.
És
A
S
A
a halak
repülnek
;
csillagok leszakadnak, a
hegyek elterülnek
múlt
Bárány
Az
id meg s
farkas
vissza tér.
egygyüvé
oroszlán nyulat szül
Midn
fér.
—
szerelmem meghl. S4. Dal.
Ha
A
oly makacs ellensége sors boldogságomnak,
Kisfaludy Sándor
1.
-
6
:
8a
:
:
^'"ffy szerelmei.
Hogy
egygyütt lesz búmban vége
Életemnek
kínomnak:
s
Legalább, ha már nem élek.
Akkor
Oh
szánj
meg engemet,
isteni, áldott lélek,
Ki feldúlád éltemet!
Mert bár kés
lesz
—
már akkor,
Érzi tán azt mégis a por,
Melylyé
Mely
válik ez a szív.
a síron túl
is hív.
^S. Dal.
Ha mindennek
A Az
külömbség
felosztását
szerezi.
egész nagy teremtést hát
Szívem éhként felezi Egygyik része, melyben
van;
S ebben vagyon minden
Mi
Másik
nincs;
része, hol
Ez unalmas és szomorú. Minden nyomban halavány Csömör, méreg
S én
itt
élek
s
Mint
A Mint
a
— pokolban.
napnak sugarai
ködöt megszaggatják
;
a szelek fúvalmai
tengert felforgatják
Húnyorgása szép szemének
Úgy
bú.
átok van
^6. Dal.
A
kincs,
csak lehet száz világban
szaggatja keblemet;
;
—
!
!
T^eserg szerelem
S
VI.
bájos hangja énekének
Ügy Ez
a
: :
zavarja eszemet.
83
—
mindenható tündér
Talán nem
halandó vér?
is
Másként hogyan
Hogy velem
lehetne,
így tehetne
?
—
57. Dal.
Gyermekségem szép idei, Be hamar elmulatok Életemnek örömei,
Be rövidek
A
valátok!
—
tavasznak virágai,
Leveleik a fáknak.
Erdk
s
berkek víg hangjai,
Vígsági a világnak,
Mind
Mindennek megtérül
De
—
megfordul bizonnyára.
ti
soha, soha
kára
sem!
—
Utánnatok mit késem? ^8.
Óh eped
Bal
kivánatoki
Kik szívemnek tüzébe
Emésztdtök,
-
—
lopódjatok
Szz mellének jegébe. Oh szomorú gondolatok Kik elmémnek ködébe
Borongatok,
— tóduljatok
Agya vidám mennyébe Vídúlást tik ott nyerhettek,
S
tik
enyhülést ott lelhettek;
—
!
Himfy
84
;;;
;
:
szerelmei.
Ti, ha jegét töritek,
S
ti,
ha eszét gyzitek. 59. -Dal
Önmagával vagdalkozni, Nyugalmat nem lelhetni
A
vadsággal barátkozni.
És bujdosni
szeretni
Szív és lélek nélkül
Hlni,
élni.
flni, olvadni
Csüggedezni, majd
alélni,
S halálosan lankadni
Az örömbl mérget
színi.
Éjjel nappal sírni ríni,
A
ki
—
szeret, ezt nyeri
Rabját
Ámor 60.
így veri.
Bal
Gylölöm én a világot, Az emberi nemzetet Gylölöm a vígaságot,
A
szerencsét, életet.
Gonosz AmorI mire kented
A
halandó szíveket
Kegyetlen, és
nem
tekinted
Töredékenységeket
Mi
kell
hát
!
—
még? ha unalom,
Kín, gyötrelem, bú
s
fájdalom
Minden, a mi bennem S kivülem a világban.
van,
;: ;
;
J{eserg6 szerelem VII.
V]).
ÉNEK.
Két szeme, szép arczúlatján, Két ragyogó tüzes nap,
Mint
az az ég boltozatján,
Kitl minden éltet kap. Bámulandó nagy mvében
Mind az mind ez és a tz, Mely mindenik kerekében Fénylik, ragyog, csudát z. ;
A
mit minden kikeletkor
A
földdel a nap mivel.
Szeme minden Azt
Az
tekintetkor
cselekszi a szívvel
felolvaszt havat, jeget
S behat
a föld keblébe
Ez meggyújtván
Bel Ama,
a szíveket.
azok mélyébe.
széles c világot.
Midn
kél, felébreszti
Ez, az egész társaságot Felderíti s éleszti
;
Az, az égnek szép kékjébl Terjeszti sugarait
Ez, szebb fejér-
s
feketébl
Lövelli ki nyilait.
Midn a nap közeledik, A zordon tél enyészik.
85
;
86
Jíimfy szerelmei.
Minden
j
újra nevelkedik,
f
Szeme,
s
virág tenyészik;
midn
Közelebbrl
A
szép képében szikrázik,
nézknek kebelében
j
érzemény
csirázik.
A
nap heve
S
kiszárítván a nedveket,
a vizeket
Néha nyárban
A E
fát,
füvet lankasztja:
két szem
is
Megtagadja
a lelkeket bájával.
És meggyújtván Megemészti
A
apasztja,
a szíveket.
lángjával.
miólta kivált az ég
Az
méhébl. Ily egy pár szem nem jve még A teremt kezébl.
E
örök
éj
két szemnek forgásától
Függ a sorsa éltemnek. Mint a napnak járásától Léte fogyta mindennek. 6j. Dal.
Hirdesd, nyelvem, érdemeit
Az
isteni
kegyesnek!
Zengjed, lantom, kellemeit
Az Az Az
imádott kedvesnek! kegyes, j6
s
nagy
—
szíve
erkölcsök temploma
;
:
;
; !;
;
J{eserg6 szerelem VLl.
Az
87
alkotó legszebb míve.
Nemem Egy Az
bájos ostroma.
sincsen több olyan mint lelke a
Legédesb
,
teremt lehellete
Hogy
lehellé, szerété.
hol
van, csudálatos
62. Dal.
A
Felderi
a
kedvetlen
;
Hajlandó az akaratos.
Meglágyul
A
A A A
a kegyetlen
;
harag lecsillapodik,
vadság megszelídül
gond elmosolyodik, A fajtalan tz kihl méreg megédesedik, bú
s
Minden
terh megkönnyebbedik.
Szendereg
Egek
1
a fájdalom,
—
mi nagy hatalom ? 6j. Dal.
A
hol 6 van, bámulandó!
Minden nagyság
A
Az
A
meghajúl,
csapodár ott állandó. irigység ott megfúl
fösvénység adakozik. Elkésik a siet
Szép a
jóval barátkozik.
Hitet szeg a szeret
A A
bölcs ott megtébolyodik,
betyár megjózanodik,
;;
88
!
fiimfy szerelmei.
Nem
csúsz oda unalom,
Egek
!
—
milyen hatalom ? 64. Bal.
A
hol
van,
— nézd a fákat — milyen
S virágokat,
báj
Szerelmet és Gratiákat Leheli ott az egész
Nincs
örök ott
tél,
Megtér
táj
:
a tavasz.
ott a csalfaság
;
Igazzá lesz ott a ravasz,
Megsimúl
A
a durvaság;
vén neki tüzesedik.
Az
ifjú
De
meglelkesedik,
Egek
!
mi nagy hatalom 65.
A
?
Bal
— hihetetlen — — láttam voltam
van,
hol
Hajh ott, Érez ott az érzéketlen. Kinek kéreg van szivén I
A
—
zendül a nyugalom,
én
;
bajnok megfélemedik,
A A
bátor ott be gyáva
büszke nem kevélykedik.
Nem
A
kérkedik a páva
habozó állapodik.
Az
ész öszvezavarodik.
Virággá
Egek
!
lesz
minden gyom,
milyen hatalom
?
—
;!
J^eserg szerelem
89
VII.
66. Dal.
Valahányszor szeme
A néznek
pillant,
fejébl
Mindannyiszor el-elillant Valami az eszébl.
Ez
az a kedves ellenség,
Kit annyira szeretek,
S békét tle, kérleld óh ég! Semmiként se nyerhetek. Szemek vallom hatalmatok Immár óh ne harczoljatok
:
!
Nincs többé mit nyernetek; Többet már nem veszthetek. 6y. Dal.
Akár mennyi jeleseknek Seregében mulatóz. Valamennyi kellemeknek homályt hoz. Fényére
Ezerek közt is legels, A szem csak t nézheti.
St mindenütt egygyetlcn , A többit eltünteti. Az
éj
tenger
Midn
a
csillagai.
nap sugarai
Reggelenként érkeznek,
Elttök igy
rejteznek.
68. Dal.
Sok országot mosó tenger Választja már t tlem
;
90
Jiimfy szerelmei.
Hegyek, hová a sas nem mer, Rejtik tet ellem.
De
hajh
ez
1
nem
orvosolja
Nyavalyáját lelkemnek
St
dühösbben ostromolja
Indulatját szívemnek.
Bár mi messze fussak tle.
Nem
bújhatok
Sem
el
elle!
—
eszem, sem negédem
Ellene
nem segédem. 69. Bal.
Ércz-szíve megvehetetlen.
Sznjetek meg, könnyeimi
Vad
elméje gyzhetetlen.
Hunjatok
Nem
A
el,
keser
tüzeim
I
szenvedésem,
indítja
siralom;
Sikeretlen könyörgésem.
Nincsen benne irgalom! Közepette siralmimnak
És hegyette kínaimnak Szíve kevélyen úgy áll. havasi kszál.
Mint egy
yo. Dal.
A
hol
van, ott
Ámornak
íves, nyilas udvara,
Ámornak,
ki
Nemnek
s
minden kornak. rendnek patvara
S minden szívtl uzsorával Szedegeti a vámot;
;
; ;
J^eserg szerelem
VILI.
ggösre szép módjával Reá veti a hámot. A ki Ámort megvetette, Vagy Ámort elfelejtette, S
a
Imádja ott hatalmát
És
sóhajtja irgalmát.
VU].
—
Itt
a
ÉNEK.
komor enyészetnek
Borzasztó bús honjában,
Minden
földi rettenetnek
Fojtó, zúzó markában.
Hol
a havas kszálai
Az
egekig merednek,
S feneketlen
A Hol
A
nyilasai
poklokra dlednek
a
fenyk sudarában
megakadoz homlokában Darabokra szakadoz Hol a szirtek fenyegetnek.
És
felleg
a bérezek
Hogy fejemre roskadnak, S dörg vizek ijesztgetnek. Hogy magokkal ragadnak Hol a havas üregibl
Habzó És
a
vizek hullanak.
fenyvek töveibl
Gyökereket rántanak;
;
1
9
2
;
;
; ;
Tiimfy szerelmei.
9
Hol
a
Ha
vadon rengetegben. egy
szikla legördül,
Hosszan n\orgó fergetegben Az egész táj megdördül Itten, a hol
S
minden fell
Egy egy örvény
tátogat,
alul, felül, hátúi,
ell
Iszonyú tárgy borzogat
Hol az örvény fenekébe Örök vak éj borong még,
Mert
a
Nem Hol
vad fák
srjébe
tekinthet le az ég;
a barlangok
gyomrai
Félelmesen korognak,
S
a haragos víz habjai
Dühösködve locsognak Hol a setét üregekbl Veszedelem kandikál, S a forgó-szél a bérczekbl Csoportokat hajigál
Itt,
hol Flóra
fél
;
múlatni.
Hol csak feny van s moha, S embernyomot nem láthatni. Hol kikelet nincs soha Itt, hol minden szorongató. ;
Kietlen és szomorú. Puszta, komor, irtóztató.
Sivatag és szigorú
;
;;;
J^eserg szerelem
Hol
Vili.
93
a szikla-hasadékban
A
skorpiók fészkelnek,
kpor-omladékban Kígyók s gyíkok fülelnek Hol az éjszak szélvészei
És
a
Ordítnak
S
s
üvöltenek,
az éjnek ijedelmei
Félelmet terjesztenek
Hol
a
A
hegyek omladéki
hold bús világában.
Mint egy
A
világ romladéki
teremtés hamvában,
Úgy
feküsznek,
Töltik
meg
—
s
borzadással
a szíveket,
Minthogy minden vég-romlással S temetéssel fenyeget
Hol
a hollók
A Hol
károgása
vidéket rettenti. a sasok kiáltása
Az
utast megdöbbenti Hol a baglyok keservesen Huhogják panaszokat. És az echók félelmesen
Sokszorozzák hangjokat
Itt
bujdosom,
A
itt
:
—
tévelygek
rengeteg torkában,
Hágok, mászok és szédelygek Szívem fanyar kínjában ;
;
Jiimfy szerelmei.
94
hurczolnak kímélletlen
Itt
Ámor
Mars engemet;
és
emészti a kegyetlen
Itt
S üldöz
sors létemet.
Itten érzem, a mit érzett
Hella dics leánya,
Midn
szíve
mélyen
Hogy Phaon
A
t
vérzett,
nem
szánja
:
mit Laura éneklje
Valcluzában erezett,
S Júliának szeretje,
Hogy
Clarenshan könnyezett.
patakokban
Itten sírom
Orpheus vérkönnyeit
zokogom bús hangokban
Itt
Jlbeilard keserveit;
Didó Itt
szilaj
fájdalmának
érzem dühösségét;
Hunnia szép leányának Jtt
sínlem keménységét.
Szívem küzd indulatja. Hajh! mint gyilkol engemet A féltés vad gondolatja
Hajh! mint tépi keblemet! Nagy cseppekben az Ínségnek Verejtékét izzadom,
És
sóhajtván, a vidéknek
Sorsomat
tudtár'
adom.
I
;:;
;
J^eserg szerelem VUJ.
Az
ifjúság kellemeit
Itt hullatja
Az
A
termetem
;
életnek örömeit
E Az
95
nagy sírba temetem.
okosság törvényei
Megnémultak fejemben jövend reményei Haldoklanak szívemben!
Még
—
csak egyre kérlek téged,
Ura
Hogy
s atyja
létemnek
1
csak addig tessék néked
Nyújtni végét éltemnek
Míg még
egyszer megláthattam
Otet, lelkét lelkemnek;
Hogy
hív valék,
megmondhattam,
S legyen vége létemnek. 7/. Dal.
Édes, kínos emlékezet,
Oh
Badacsony szürete!
Mulatságos gyülekezet.
Te
rabsáj^om kezdete!
Ott tudtam meg,
S mi légyen
Ámor
ki
légyen
,
a szerelem
nyila miként
sebz,
S mi az édes gyötrelem.
Nem
úgy mentem,
Nagy külömbség
A S
ki
a mint jöttem
volt közöttem,
valék az eltt,
a ki lettem, látván
t.
—
;
96
Jiimfy szerelmei.
y2. Bal.
Szívemnek mély fenekébe Lévén képe szakasztva,
És agyamnak velejébe Édes neve olvasztva, Lehetetlen rá
Egy
kis
S búmat
verdnöm
nyugodalomra
csalva rá
tördnöm
Bár vagy rövid álomra
:
Hogy vagy azért enyhülhetnék, Hogy könnyebben szenvedhetnék. Soká nem
is
viszem már,
Mert mindenben van
határ.
7j. Bal.
Kinek egyszer kebelében
A
szerelem lángba csap.
Annak
bajos életében
Ritkán virrad nyugodt nap. Ifjú! ki a
szerelemnek
Benned érzed szikráját, rizd, engedj intésemnek.
rizd
jól
szíved táját!
Mert ha benned
ez lobbot vet,
Elöl minden életkedvet;
Az öröm fut elled. Nyomorék lesz belled. 74.
A
Bal
bal sorsnak bús fellege
Mint
borítja
egemet!
!
J^eserg szerelem
A
;
;:
VI'J.
97
szerelem fergetege
Miként
dúlja létemet!
panaszlom
Itt
knek
fának
Boldogtalanságomat
K
s fa talán
Ha
A S
megszánnának,
értenék jajomat.
lélek feloldójának
bajától megváltójának
unszolom oltalmát;
Itt
De nem nyerem
irgalmát.
7S. Dal.
A
havasnak oldalában
Keletkez patak
te
Mely
a fenyk homályában Búsan zúgva szakadsz le, És tétova csavarogva
Fába, szirtbe ütdöl.
Míg
A
küszködve és zokogva tengerbe vergdöl
Képe vagy
:
—
te életemnek.
Mely temérdek sérelemnek Torit lelvén útjában,
Zokog
kínos folytában. y6. Dal.
A
fecskék elköltöztenek,
Hull a fának levele;
A
víg dalok
Erd
A
s
megszntének,
mez
bús bele
rét fakó térségein
Száraz füvek suhognak Kisfaludy Sán lor
1.
j
:
; ;
;:
:
flimfy szerelmei.
98
A
vén tölgyek gerébein
Csókák
varjak kárognak
s
Közelget az év-enyészet, Haldoklik
szép természeti
a
—
így hal szívem fenekén A remény, így halok én.
—
77. Dal. Éjfél vagyon,
Komor
az
— éj
s
—
nem alhatom fekete
S dühösköd indulatom
A
szabadba kergete
Szemmeredve nézek bele Az éj setét kormába Üvölt a mord éjszak szele S kapkod fejem hajába. Szívem sebét tapogatom,
S kételkedve
Mit
azt forgatom
volna már jobb tenni
így lenni, vagy y8.
—
nem
?
—
lenni ?
Dal
Hah! mely szörnyek a bajaim. Mely mérgesek sebeim
Mely nehezek a Mely kínosak
A A
sóhajtás
napjaim.
éjjeim?
—
kebelembl
Mely sren szakadoz? keser köny szemembl
Mily özönben áradoz? Mint nyomnak az aggodalmak, Mint edzenek a siralmak 1
—
-
!
;
Keserg
!
!
szerelem V'Jl.
99
Egek! ez már több mint sok: Ércz-egek
!
hál
nem
szántok
?
yp. Dal.
Udvességgel áldott két szem.
Kikben
Oh hogy !
A
mit
Ámor
fészke van
nem beszélhetem, érzek magamban ki
Ho] a szó, mely kiadhatná Csudatév tzetek? Hol a nyelv, mely elmondhatná,
A
A A
mi lakik bennetek?
teremt
—
tehetségét,
természet dicsségét
Tibennetek csudálom,
S tletek
j
-
—
halálom!
80. Bal.
Nem
szeretem többé tet,
Okát szívem kínjának kevély, ki engem megvet. Maradjon magának. Vajh mit mondék én vakmer
A
!
Otet én ne szeretném
?
—
Van-e bennem hát oly er, Melylyel ezt megtehetném? S elolthatnám-e bennem hát A tüzet, mely boldogságát S javát teszi éltemnek, Tilalmával eszemnek?
:
Tiimfy szerelmei.
JX.
ÉNEK.
N'ncs nyugtom, nincs békességem. Lelket alig vehetek
S pedig
;
az az ellenségem.
Kit imádva szeretek
Feldúlá már mindenemet.
Mind
szívemet, mind eszemet.
Békét nekem még sem hagy.
Végs
A
vesztem után vágy.
zordon
tél
hidegei
Borzogatják keblemet,
S az epeszt nyár hevei Sütik fzik szívemet; Majd porba leheveredem, Majd egekig emelkedem,
A
félelem lecsapdoz
S
a
Ha
— —
—
remény meg felkapdoz.
lehetne, mindent dúlnék,
Majd meg mindent ölelnék; Mcst örömest meggyógyulnék. Majd meg új mérget nyelnék.
A
fogságom
nyitva, tárva,
S én mégis bé vagyok
zárva
;
Nincsen szemem, és látok; Nincsen nyelvem, s kiáltok.
Az S
élettel élni
tusakodom,
még
is
szeretek;
— —
:
;
;
!
:
;
"Keserg szeretem IX.
Fíjdalmimmal nyájaskodom,
És sírok, ha nevetek. zrzavar az életem
Ily
S
1
neked köszönhetem, Édes pokla szívemnek! Kínos mennye lelkemnek
ezt csak
8j. Dal.
Ezerek közt maga lenni És titkosan tördni
Az örömben
részt
nem
venni.
Keservekben edzdni Kétségb' esni, reményleni
S magát százszor megcsalni önnön teremteni,
Bút, kínt
A
világnak elhalni
Ily halálos
Egy
veszedelem,
szép kígyó a szerelem
Kerüld
kiki
Ha
megcsíp, oda van.
kit
82.
A
okosan!
Dal
világnak vígaságj
Nem Az
derítik szívemet;
ifjúság múlatáági
Nem
A
—
gerjesztik
kedvemet
vígadók seregében
Búbánatnak eredek, S az örömek örvényében
Öröm
után epedek,
így vagyok én víz szkében A tengernek közepében ;
:
;
Himfy
;
szerelmei.
így fázom a melegben, S így égek a hidegben. 8s.
Boldog,
ki a
Bal
szerelemnek
Érzi tüzét keblében,
Úgy
mint én azt életemnek
Érzem minden erében S jstennéje szép szemébl ír hull
ég
sebére.
Mint a hajnal szemérmébl Harmat a völgy füvére. Ezt mondhatni szerencsének
Az örülhet életének; Öröm annak reggele, Gyönyörség éjjele. 84.
Bal
nem esméri. Önnön maga magát se. Mert az ész t fel nem éri. Senki tet
Hogy
helyére tehesse.
Szívem tudja csak érezni,
S
t
imádni kénytelen
De nem
Megnevezni
A
:
tudja megnevezni,
—
képtelen.
Scipiók, Periclesek,
Catók, Platók, Sokratesek
Diadalmát vallanak
S
lánczát büszkén hordanák.
;
;
:
:
;;;
:
"Keserg szerelem IX.
1
8^. Dal.
Szerelemben fogamtattá].
Szerelemtl Szerelemmel
születtél.
tápláltattál.
Szerelmek közt termettél
A
mit szemed (így szól
A
s
füled
hall,
bölcs értelem)
teremtés valójival
Nem
egyéb, mint szerelem
Szerelem a
S
a
lát,
azt te
föld, víz,
tz, ég,
Kémleld ki csak szívedet, Megtanít az tégedet. 86. Dat.
Szíve tárgyát bálványozni.
Egyéb mindent megvetni Édesdeden
Keseren Akadozva
sóhajtozni.
nevetni
beszélleni.
Színben százszor változni
És az eszét elveszteni. És a sorsot átkozni Dicsségre sóvárogni. Test
A
s
—
még sem esmérnéd még?
lélekben háborogni
szerelem ilyen baj
Valóságos pokol-faj
1
57. Dal.
Nincs szivének kivánatja. Mely engemet tárgyozna
—
03
;
;
1
;
Tíimfy szerelme.
04
Elméjének gondolatja. Mely én reám czélozna.
Midn
sóhajt, bár kívánná,
t
Hogy S
én
is
hallanám 1
oly szép lévén, vajha bánná.
Ha nem-szépnek mondanám. De hajh engem számba sem vesz !
Én fellem
sem
kérdést
tesz
;
—
Gylölne, jobb szeretném; Ezt könnyebben trhetném. 88. Bal.
Egygyetlen-egy, bár
ki lássa,
Lelkében és testében Egygyetlen-egy,
A
Olyan, mint
A
s
nincsen mássá
halandók nemében.
nap
Ily csudát a
Maga
, nem
alatt,
is
Fát, követ
nem
vala is
még
lesz
hatalmas ég
csak egyszer tesz. meglelkesít,
Epét, mérget megédesít.
Oh
szép oka kínomnak,
Intézje sorsomnak! 89. Bal.
Láttam tet siránkozni, (Barátnéját siratta)
—
És hallottam sóhajtozni Keblem hajh m
Meleg hó
volt ábrázatja.
Szemöldöke szivárvány;
:
;;;
J^eserg szerelem X.
Szeme
1
az est csillagzatja.
Melle piheg márvány sóhajtása, Láng volt az Felhs hajnal mosolygása Gyöngyök voltak könnyei.
Halvány rózsák
színei.
po. Dal.
Hallottam én szép szavának
Ezüst hangját zengeni Philoméla panaszának
Hangja nem oly
A
S olvadozni
A
isteni.
természet figyelmes
volt,
láttatott;
patakvíz lassabban folyt,
A
fatet hallgatott;
Megsznt minden madár Minden Zephyr
Megsznt minden S mosolygott
X.
dala.
fülel vala.
fuvalom,
—
a fájdalom.
ÉNEK.
Lehetnék bár oly éles szem.
Mely, ha
bajit
érezem.
Irigy leplén által hatna
S minden
Vagy Mely
bájt s kínt láthatnál
lehetnék boldog lepel. kellemit fedi
Midn
el.
reggel álmából
És szemérme szemtl
kél. fél.
—
05
;
io6
:
Wjffi/y szerelmei.
Lehetnék bár
Melynek
Midn
a
hs
szell.
;
keblét nyitja
vére hevültében
Egyedül
jár kertjében
Lehetnék bár egy
Melyre
ott
!
—
oly virág,
szép lába hág;
Virág, melyet szép lába nyom,
S úgy lehetne meghalnom
I
—
9/. Dal.
A
melegen
Bár
és hidegen.
hol folyta éltemnek.
Rideg vagyok és idegen,
Mert
nincs honja szivemnek.
Barlangja van a farkasnak,
Lyukja van a rókának,
Tanyája van
a szarvasnak,
Fészke van a gólyának
Csak óh
!
szívem az az árva.
Kinek a mell
el
van zárva.
Melyben lakni ohajtoz, S fogva lenni sohajtoz. 92. Dal.
Ha nem
látom, többé nem ér Kegyeinek hatalma; Ha nem hallom, ismét megtér
Szivem régi nyugalma. Elfelejtem, azt gondolám,
A Tle
nagy
világ zajában
messze
lehull a
hám.
Hajh! de bezzeg nem úgy van
;
:
:
Jieserg szerelem A.
i
A
pont, melyben gondolatom, Érzeményem, kivánatom S egész létem öszvegyl,
O
mindenütt 93-
Hozzá fogtam
Hogy
t
—
s
egyedül.
'^'^^^
százszor
Nyavalyám így újjítom Orvosolni gondolom
De
már,
is
majd lerajzolom. bár.
bár miként iparkodjam,
Szót, színt
s
példát keresvén.
—
Akár hová gondolkodjam, Hlégtelen vagyok én.
Nem
találok színt képének,
Nincs példája szépségének
A
gyönyör, nagy és jó Csak magához hasonló.
—
^4. Dal.
Az
a lelkes,
A Az
gyönyör
a
A
nem tudom
mi,
mi ragyog szemedben. valami,
mi fénylik képedben
Minek nevet nem adhatok. Mert ily szót, hajhl hol veszek?
A
mit alig gondolhatok,
De
A A
szívemben érezek:
mi mindent megédesít,
mi mindent meglelkesít,
Mint kínozza szivemet Mint üdvezjt engemet!
1
—
07
;
io8
fíimfy szerelmei.
Bal
95.
Mint
szeretlek, mint kedvellek.
Jobban, mint sem éltemet;
Mint imádlak, mint tisztellek, S még sem szeretsz engemet? Szívem csak te éretted
—
vér,
Benned érzem létemet; Erted buzog bennem a vér, S még sem szeretsz engemet?
—
Dicsítlek, énekellek. s még sem érdekellek? Egek! mely jól keresem; S még sem sajnálsz, óh még scml
Áldlak,
Bal
96.
Midn Ámor Bennem És
a lélek
És
Ha
sír, s
fészkeldik
és új sebet váj,
tépeldik a szív vadul fáj
kirakom sérelmemet
Egy-két versnek sorába,
S belé öntöm keservemet
Hegedmnek húrjába; -^ Úgy tetszik, hogy szelídülnek S egy parányit megenyhülnek
Vad
fájdalmi szívemnek
:
S ez szerzje versemnek. py.
A
Dal
tavasznak érkezése.
Erdk mezk
zöldsége.
; :
;
J^eserg szerelem X.
A
109
madarak éneklése,
A
természet szépsége,
Mily örömre
gerjesztenek,
Gtet még nem esmérvén,
Kényim, kedvim heteiének.
Nem
A
kívántam többet én
hová szemem
tekintett.
Mindenütt egy öröm
intett
Láttuk egymást, én és
S eltnt
a szép s jó
,—
id!
Bal
98.
Szívek, a kik csak
nem rég
is
Egymást dühhel gylölték,
Ámor
hámját utóbb mégis
Egygyetértve
Egy
A
gylölség
S ugyan
A
felölték.
történet elfúhatta fáklyáját,
az fellobbanthatta
szerelem szikráját.
Miként
bíztat
itt
egy remény.
Hogy sem lesz mindég kemény! Hogy is megváltozik. Hogy tán már is habozik. 9^. Dal.
Miként
örül, a
Minden
az
Jelét adja, bár
mi csak
él.
létének,
nem
beszél,
így vagy amúgy, kedvének
Minden állat mozdúlatja. Minden mellnek hangzatja,
:
:
Himfy
szerelmei.
Az egész föld ábrázatja Az örömöt mutatja Csak én vagyok az az
A
ell
ki
A
el
árva,
van zárva
természet emlje,
Oröminknek szerzje. 100. Dal.
A
világból kiszakadva,
A
halállal
már rokon.
Lelkem testem elhervadva, Fekszem itt a hegyfokon
:
Csoportosan eregetem
Ég
pipám kék füstjét, S kétségesen szemlélgetem
A
tengernek ezüstjét:
—
És Sapphoról emlékezem És a sorstól azt kérdezem
:
Jó volna-e követnem?
Egy Echó
azt
XI.
mondgya
:
7Ve/n.
ÉNEK.
Most
költözik tlünk a nap. Lángban úszik domb és lap;
Bíborral van az ég festve,
Be gyönyör
Oh S
az estve
—
!
én lelkem! emelkedjél, repülj oda, hol
él
Országokon, nemzeteken,
Hegyeken
túl s
völgyeken
;
;
J^esergö szeretem XI.
Az ég
A
azon tája
hol a
felé,
nap jön
elé,
S szemérmében virradóra Auróra;
El-elpirúl
Ama
szép és nagy országban.
Mely
az egész világban
Nevezetes nagy népérl, Jeles áldott földjérl.
Repülj, repülj Hunniába,
Ama
A
kedves hazába;
Balaton vidékére,
A
Bakonynak szélére
Ott egy major a vadonban
Hah! látom
már, amott van.
Tekintsük meg, mit mivel
óh
Jer,
!
—
képzel-er
!
,
—
Gyönyörködvén az estvében. Ott
sétál
most kertjében.
Könny, fejér öltözetben, Mint a hold a ligetben, Halk
oly gyenge lépésekkel,
s
Hogy Melyre Ott
A
f
a
f
sem
lapul
el,
szép lába hág,
az
lenni
— boldogság!
virágok, melyek látják. Illatjukat bocsátják,
S
—
a mint lép
És
néki
,
rá hajolnak
úgy hódolnak.
—
—
:
Tíimfy szereiméi.
Szke S
fürti
felbomolva,
vállán széllye! omolva,
Hogy Zephyrek
lengedeznek,
Pajkoskodva repdeznek.
Miként
lép
!—
az istennek
Lépéseket úgy tennék. Szép fejét most lecsüggeszti,
Szemét földre függeszti
Mely gondolat
!
van fejében?
Mily érzemény szívében? Kémleljük
Mi
ki
-
—
szép képében,
foroghat eszében
Keblébl mély sóhajtás j? Egek talán kivan ?
—
:
Talán
—
merjem-e óh egek! Azt gondolni ? remegek
—
Talán azért sóhajt
A
ki
szíve,
néki oly híve,
Mint Petrarcha
volt Laurának,
Tengerében kínjának? Vigasztaló érzemények!
Oh
—
bíztató
remények!
—
—
Ezen boldog gondolatban, (Üdvességem abban van) Nyugodjál meg, óh én lelkem.
Akár álom, akár nem. Legyen ámbár hiú álom.
Most --
valónál többet nyom.
"Keserg szeretem XJ.
'
/oj. Dal.
Gyakran lebeg elmém eltt Csélcsap lepke képében
E
gondolat feíejhd-el :
S
De
;
legottan megjelenvén
O
A
t
nevesd kevélységében
temérdek
bájával,
gondolat, megrettenvén,
Nyomorult
Minden
légy-halált hal.
imily akaratot,
Okoskodó
ész-rajzatot
így aláz-le kelleme, így ver agyon érdeme. 10 2. Dal.
Mondd
meg, miként gondoljalak.
Bámulandó szép tündér! Hogy elmémmel megfogjalak. Lelkem hozzád fel nem ér.
Mondd
meg, miként erezzelek,
(Ha szabad
azt kérdeni)
Mondd meg, minek Oh te, több mint Esmérd igaz Esmérd meg
Az
nevezzelek. isteni
!
—
mivoltodat.
hát nagyságodat
én kicsinységemben,
Tökélletlenségemben. /OJ. Dal.
Vizén, földön és az égben
Minden hang Kisfaludy Sándor
1.
elenyészett, 8
'
3
; ;;
;
I
1
:
Tíimfy szerelmei.
4
Néma, csendes békességben Szendereg a természet Csak én, szegény! nem alhatom A bú tépj keblemet
S gyzhetetlen indulatom Ostromolja lelkemet.
Oh
sóvárgó kívánatok
Dühösköd Hát
itt
Öljetek
I
indulatok!
sincsen
még
meg inkább
határ?
—
már.
J04. Dal.
Volt egy id, hogy könnyemet
Csak az öröm folyatta Hogy virágzó tetememet Csak az öröm mozgatta A szerelmet nem esmérvén
;
Arany szabadságomban, Öröm-cserék közt éltem én Víg ártatlanságomban.
A
—
szív s lélek szabadsága
Éltünk legfbb boldogsága
Mihelyt fogva e kett. Boldog óra több nem j. jo^. Dal.
Hol a szívben fészket rakott Ámor, ez a jó madár. Törvénytelen, dölyfös úr
Mint
Az
a török
vagy
ott.
tatár.
ész bármint ostromolja,
Onnan
ki
nem zheti
;
X
"Keserg szerelem
St, midn meg sem
;
— 115
I.
gondolja,
Országát elvesztheti. Rettenetes fejedelem,
A
ki
ellen nincs
Két tavasz
Hogy
védelem
laú't és
:
egy nyár.
én rabja vagyok már.
Dal
J06.
Megláttam t,
—
kebelemben
s
Egy tzforrás fakadott. Mely az egész tetememben Sebesen eláradott.
Nem
jártam így életemben
Minden
:
ér megdagadott,
S mind testemben, mind lelkemben Zenebona támadott Nyelvem számban kvé vála, S mint a füvek vékony szála,
Ha
hirtelen szélvész
Minden tagom
lett.
remegett.
/07. Dal.
Ugy
A Mint
A
lebegett
szüretkor
tánczolók sorában, a
Zephyr szürkületkor
rét szélte-hosszában,
Mely nemes volt mozdulása, Mely felséges lépése, Mely gömböly fordulása. Milyen könny
lejtése
Teli keble mint pihegett.
Rózsaszája mint lihegett,
-
8*
!
I f
6
;
Tiimfy szerelmei.
midn
Hajh!
Mennyi
így tánczola.
szívet lánczola
!
108. Bal.
A
szép szi nap megszürkült,
Langyos
S
volt a
leveg
a társaság sétálni
Ott voltam én,
Mint
gylt.
.
ott volt
fedezte, mint féltette
Testét irigy ruhája,
Hogy
Ne
a
szemek
(s
bölcsen tette)
jussanak hozzája,
jelenléte mint szépíté.
Mint
vidítá
Az id
A
s
s
lelkesíté
hely kedveit,
társaság kénnyel t
jog. "Dal.
Tanú
A
valék, mint érezte
muzsika hangjait,
Melyben
A
Tlayden kifejezte
teremtés dolgait
:
—
Érzeményi szép lelkének Néhány könycsepp gyöngyében Tündökölve reszketének
Gyönyör két szemében. Már az tehát lehetetlen, Hogy egészen érzéketlen Van szivében érzemény, !
—
Csak erántam oly kemény.
— "Keserg szerelem XJl
i
íjo. Dal.
Legmerészebb repltébcn
Elmém
fel
nem
érheti.
Legédesebb zengésében
Lantom ki nem ejtheti Azt a lelkes tekintetet. Melyet lve szemébl. Midn engem kikergetett Nyugalmamnak ölébl.
Ha
A
tollam a képzelésnek,
szerelmes mély érzésnek
Lángszinébe márthatnám.
Azt
le
még sem
XI].
írhatnám.
ÉNEK.
Ébren való álmadozás. Foglalatos kábaság.
Töredezett sóhajtozás. Sokat
mondó némaság;
Édes méreg, keser méz,
Teremt
és gyilkoló kéz,
Mulatságos unalom
És mosolygó siralom
Meredez
7
•
;
gondolkodás.
Élemedett gyermekség, Eszeveszett okoskodás,
Boldogságos részegség;
1
;
Jiimfy szerelmei.
Kedvet tölt szomorúság, Kell, tetsz nyomorúság. Telhetetlen kívánat,
—
Csüggedez bú-bánat; Társalkodó magánosság,
Komor ko dó
Bvelked
vígaság.
hiányosság.
Ellenkez igazság; Lelki
s testi
lankadozás,
Tétovázás és habozás, Békételcn csendesség. Teljes
teli
üresség;
—
Veszedelmes hajlandóság. Bút tápláló élelem. Halált
szerz
állandóság.
Boldogító sérelem, ízetlenség, bosszonkodás.
Reménytelen vágyakodás. Édes mérges gyötrelem, Fegyvertelen védelem Epedezés, fúladozás, Sikeretlen áldozat,
Hledezés, olvadozás, Üdvességes kárhozat:
Mind S
a sok bajból
Az
—
ez öszve-elegyülve,
egy készülve.
a kínos szerelem,
Melyet
táplál kebel enx
:
;;
;
;
J^eserg szerelem XU.
i
///. Dal.
Halj nieg bennem, emlékezeti
Csak vesztemre vagy te hív S téged, kJt így lánczon vezet, Átkozlak én, gyenge szív!
id
Átkozott légy,
;
—
és hely.
Melyben t megpillantám. szép szemeivel Melyben
E
kínokat lövé rám
Átkozott légy
te,
szerelem.
Kinek ennyi mérgét nyelem;
De
magadat, kegy-alak
Dics, téged
—
áldalak.
JJ2. Dal. Itt ült,
ott járt, ott nevetett.
Itten színe változott Itt
rám kegyes szemet Büszke
Ott
s
ggös
játszott, itt
Amott
gondolkodott.
örült és tánczolt
Ott énekelt Itt
vetett.
volt amott
s
fohászkodott.
szomorú,
s ott
víg volt
Ezek azon gondolatok,
A
melyekkel én múlatok
Ámor Hogy
kiszíjjam mérgeket.
jjj. Dal.
Bár
ki
:
adja ezeket.
tegye
Elmém
Ítéletét
távol képzeli
:
—
i
9
;
;
ftitnfy szerelmei.
Most
itt
az
tekintetét,
S szívem mégis
Ohl
szegdeli.
hát ha lángtekintetét
Színrl színre láthatnám?
Ha még édes lehelietét Magamba is szíhatnám?
A
SZÍV
És
bennem
elolvadna.
—
a lélek kiszaladna,
tnnék ellem.
Eg, föld
Hajh
!
mi lenne bellem. 11 4. Dal.
Mint gyógyulnék
fel
sebembl.
Ha szívemet bú lakja? Ha szüntelen foly szemembl
A
keservek patakja?
Bár keser könnyeimmel
Vérem
velm
s
kifolyna!
Indulatom hadd hunyna
c].
És elmém ne gondolna;
Hogy róla ne emlékezném. Hogy bennem t ne érezném Míg bennem vér s vel lesz. Búmon semmi ki nem tesz. :
Dal
//j.
Tiszteletet, csudálatot
Támaszt minden elmében. Gerjedelmet
Tenyészt
A
s
kivánatot
kiki
keblében
vas-gondot tekintete ízre porrá tördeli
;
:
;
J^eserg szerelem XÍJ.
A
bú ködét
lehellete
Szerte-széllyel szegdeli
Nyomaiban szép lábának Kedvesen virágoznának Lybiának pusztái.
Mint egy Tempe
rózsái.
/j6. Dal.
Egy szép estkor az erdben Búmnak én írt kerestem ö közel járt a mezben, ;
Énekelt,
—
S egész valóm
s
én meglestem általa
Annyira megfosztó dott,
Hogy csupán csak szem s fül Szemmé s füllé osztódott
vala.
Rá meredett tekintetem, Megakadott lélekzetem. Kebelem feldagadott S a szám tátva maradott.
—
//y. Dal.
Hová
A Mint
merülsz, beteg elme?
szív sorsát fontolod
öldökli
—
h szerelme.
—
azt gondolod? Valóban az! Lesz-e hát már
Iszonyú,
Valahára békesség
?
Megszünik-e már e köny-ár? Mikor lesz már csendesség
S
—
hát ennyi sok szenvedéssel.
Imádassál, könyörgéssel
?
—
;
;
;
;
Tíimfy szerelmei.
Ggjét meg nem víhatom? Szívem meg nem válthatom? n8. Bal Szemfényveszt
a
gyöngyhava
Alabástrom nyakának
Édes méz széphangú
szava,
Bíbor színe ajkának
S
A
mely szép képében. Két csillagként tündökl,
a két szem,
szívnek mély fenekében
Mely édesen öldökl Csupa
lélek tekintete.
Rózsaillat lehellete.
Az
—
!
arczája rózsaszín,
—
Ennyi szépség mennyi kíni //^. Dal.
Ha nyelvem oly gazdag volna. Hogy szóval kiejthetném,
A
mit
elmém meggondolna.
És elénekelhetném
Ha
én
t
Terhem
Ha
tán
—
megkönnyülne
kínomat elmondhatnám.
Keblem
De
lerajzolhatnám
hajh
!
tán megenyhülne: ezt
Ez enyhet is A kemény
Mi
is
megtagadá,
ciragadá sors én
lesz így én
tlem,
bellem
1
—
»
;
J^eserg szeretem XLU.
123
120. Dal.
bennem, szegény
Sírsz hát
Hogy
sorsod
mostoha?
ily
S pedig igen igen
lélek.
félek.
Meg nem jobbul az soha. Ne sírj, ne sírj, szegény lélek! Oh jobb, hagyd el házodat Másként nem
lesz már,
ng
élek.
Próbáld másutt sorsodat.
Én bennem
te
más nem
lehetsz.
Jobb életre szert nem tehetsz Eredj hagyd el testemet.
:
!
Szabadíts
meg engemet.
XIJJ.
«Állj-meg,
ÉNEK.
Ámor!
szemlélgessük
Kedves ellenségemnek Kellemeit,
s
fejtegessük
Köteleit szívemnek.
Ámorhoz én
így szóllottam.
Ki körültem lebelgett;
Lantomat megindítottam,
S Ámor imigy
—
—
enyelgett:
b
«Nézd! oly a kellemekben S gazdag a szép erkölcsben, Mint a tavasz a füvekben, Bs az sz a gyümölcsben.
I
24
Tiimfy szerelmei.
Bája
meggyz
mindeneket.
Valósága húz, vonsz, ránt: így
gyzi meg
Érdemével
Az
a
a
köveket
gyémánt.
maga-viselete,
Mozdulása,
járása.
Termetének szép
keleté.
Tartása és hordása.
Lábainak lebegése, Melylyel az észt
leveri.
Teste minden helyhetése
Mind
—
ez több, mint emberi.
Tagjainak mozgatása.
Emelése karjának, Öltözetben választása.
Leng
fürti hajának,
Arczájának vonásai, Szája két sor gyöngyei.
Kebelének hullámjai
Mind Szépek
—
ez való mennyei.
s
nagyok érzeményi.
Indulati nemesek.
Szépek
és jók téteményi,
Intézeti kegyesek;
Lelke csupa sympathia.
Harmónia
érzése.
Szava kedves melódia,
A
sphaeráknak zengése.
!
;
;
J^eserrö szerelem XIJJ.
A
vidámság komolysággal Ölelkezik képében,
A
gyengédség bátorsággal Vegyül tüzes szemében Gyönyör szem! gyönyör képi :
Isteniség súgára
Ennél fellyebb nem megy
Ez arczában Lehellete a
a
szép
határa.
teremt
Istenségnek ihlése;
Andalgása,
— ha sóhajt 6 —
Ezer Ámor nemzése Ajakinak mosolygása
Az egeknek Szeme minden Egy-egy
nyilasa pillantása
villám csapása.
Tekintete boldogságot,
Udvességet osztogat,
S mindennem gonoszságot, Minden bnt elfojtogat;
—
A
mit a szem
A Oly
A
rajta lát,
mit tle hall a
fül,
valamit, olyan csudát
képzelet bajjal szül.
Beszéllésre pattantaná
A némának nyelvét is. És lángokba lobbantaná Még
a
vénnek keblét
is;
—
:
I
Tíimfy szeielmei.
26
A
sorsot megengesztelné,
Folyókat
A
halált
is
állítana,
megkérlelné,
Hegyeket
Remekje
indítana.
a természetnek,
Koronája nemének. Bálványa mély tiszteletnek.
Csuda minden elmének;
A
teremt dicsségét
Ó
általa hirdeti,
S mindenható tehetségét Általa érezteti.
A
van,
hol
A
Édenné
Rózsává
lesz
minden fszál,
Melyre az
E
vál
legvadabb pusztaság; lába hág.
hatalmas báj-seregnek Ki állhatna ellene?
—
Vitézeknek és bölcseknek
Hódolniok
kellene.))
—
fejtegetvén Menjünk, Ámor! A kötelet, ügyemet Nem enyhítem, s nem oldom én,
St
szorítom szívemet.
Mondám,
— és még tátva volt szám
Ámor ennek «így
S
kell
örüle
(úgymond) ezt akarám.D
kaczajjal elrepüle.
—
!
J^eserg szerelem
XlJ.l.
i
J21. Dat.
Szeretni
s
nem
szerettetni
Egek mely kín s gyötrelem Mért kell néked meglehetni. !
Szeretteiién szerelem!
Keserség, epe
Annak
Boldogabban
A
fa-élet
méreg
s
élte, ki
így
él a
él.
féreg
—
jobb ennél.
Kit bal sorsa így megvága,
Annak egész
valósága
Megtestesült gyötrcJem
Átok az
ily
—
szerelem.
J2 2. Dat.
A
szerelem indulatját
Minden
érzi s táplálja,
S
te vegetvén áldozatját,
A
Gyönyörködve szolgálj? mennyeknek angyalai Es a földnek férgei,
Erdk S
a
s
mezk
:
polgárjai
tengernek népei,
—
Szeret minden áltáljában,
S
a szerelem
köz pontjában,
A
él,
mi csak
nem
öszvegyl
;
-
szeret egyedül. /aj. Dal.
Mely
szó,
mely nyelv
dicséreti
Érhetnék-el felségét ?
1
—
2
7
!
! ; ;
:
Tíimfy szerelmei.
Hol
a lant,
mely elzengheti
Csudálatos szépségét? Ti, Apolló kedveltjei,
S
Énekli Hellának! Minerva neveltjei. Nagy költi Rómának!
ti,
Szemetekbe mondom néktek, S még sem sértem dicsségtek Ha Írná Músátok, Enniusok volnátok.
—
t
J24. Dal.
Óh!
vajha kiszakaszthatnám
Ezt
Vagy Az
a szívet
keblembl
inkább, ha kivághatnám
képét szivembl
is tredelme Oly rég váró szívemnek
Hanyatlik
Kétségbesik hiedelme
Csüggedez lelkemnek mennyei kedvességben, S Imádandó dicsségben, Szánakodás nélkül
Orömimnek
áll
sírjánál.
J2^. Dal.
Szépségének
látásától
Elválasztom szememet;
Méz-szavának
hallásától
Elszakasztom fülemet;
—
Elhagyom t, s megmenekszem. Okos én, azt gondolám.
!:
:
T^eserg szerelem XIJl.
i
Balgatagi és megcselekszem
—
S valóban ment vagyok ám Mint ama ponty, ki megkapta
A
horgot és leharapta
S
lenyelte
s
ellódúla
I
—
Szépen megszab&dúla 126. Dal.
Napok jönnek, napok mennek, De búm csak nem távozik; És az órák elreppennek, De sorsom nem változik
— De nem az én tüzeim; Folyók, tavak kiapadnak, —
A
volkánok kifáradnak,
De nem az én könnyeim; Erdk, mezk felvidulnak, Csillagzatok megfordulnak,
A
szerencse forgandó
—
Csak ínségem állandó! /ay. Dal.
Érzeményim seregében. Szenvedelmem markában Fekszem itt a völgy ölében, Mint a megholt sírjában. Nincsen,
ki
bús kiáltását
Visszhangozná szívemnek. Nincs,
ki
lankadt alélását
Gyámolítná lelkemnek Az, a
ki
feltámaszthatna,
Es magamnak KjsfsJudy Sándor
1.
visszadhatna, 9
a9
; ;
;
I
!
!
Jiimfy szereimet.
30
Hajh! az nem
Zúzd
el,
óh
engemet
ha]J
kín,
szívemet
J28. Dal.
A men Adja
nap a jövnek által
Esztend Adja
Az
az
által
kínomat,
esztendnek sorsomat;
újságok megavulnak,
De
új
—
mindég ínségem
Fenyk, tölgyek meghajúlnak. De nem hajlik hségem. Örömeim elhúnyának. Reményeim elhalának,
De
él
mindég gyötrelmem,
Halhatatlan szerelmem. /2^. Dal.
Nem
birja ily
sanyarú
Terhét tovább ez
lét
a váll
;
Elhervasztó lehelletét
Reám
A
fuvá a halál
lélek és test ereit
A Az
keservek megvevék
életnek gyökereit
A
bú
férgi elevék.
Idegimben, inaimban,
Ereimben, csontjaimban
Egygyenként hal az Annyi remény mivé
élet lett
—
;
7\e^er}^ szelelem
.\ I
;
V
151
jjo. Dal.
Ámor
fejem mint megcsalá!
Hol agyamnak veleje ? Melyen estem magam alá — Hol lelkemnek ereje? Sem a szívem, sem az eszem. Sem lelkem nem enyém már S akármiként cselekeszem, Meg nem tér a vallott kár.
—
Aphrodita lator
A
fattyja
teremtést úgy forgatja.
Mint
A
a lapdát
gyermek
XIV.
A
halvány ég
kezében
víg kedvében.
ÉNEK. csillagai
Szomorúan pislognak
A
;
szelek bús fúvalmai
Fohászkodva susognak
En
itt
A
;
fekszem és dohányzom
kedvetlen homályban.
És mindennel t arányzom, A mi bennem s velem van. Keblem habja hozzá Tekintetem
rajta
tódul,
függ;
Szivem vére hozzá lódul. Egész lelkem rajta csügg Képzeletim, gondolatim Körülötte forognak
;
;
:
;;
flimfy szerelmet.
i^i
GeTJedelmim, kivánatim
ó
hozzá sóvárognak.
Minden ideg hozzá És
A
vonúJ,
feléje gerjedez,
karom
két
feléje nyúl
S t ölelni terjedez Létem minden érzeménye hozzája vágyódik.
Egész valóm szövevénye
ó
beléje fonódik. /j/. Bal.
Nem
csak teste delisége.
Vagy bsége
mellének,
Nem csak szava édessége. Nem csak tüze szemének, S nem
virági aiczájának
Vevék így meg szívemet,
Nem
csak ezek ragadának
Magamtól Lelkében
el
engemet
a titkos
:
—
er,
Melylycl annyi csudát tesz 6 Lelke tud így bájolni, Szivet és észt rabolni. /j2. T>al.
A
mit tesz
,
szép,
Nagyszívség Szép, jó
Mély
s
s
nagy
édes, a mit
értelem
s
s
dics,
kegyesség
mond
bölcscség
.
:
J^eserg izerelem
De
bár mennyi ez magában,
Még nem
A
i^^
.V/F.
minden érdeme,
tulajdon grácziában
Van
A
isteni
kelleme
báj, melylyel teszi s
mondja,
Ennek a szív oly bolondja; Módja oly megigéz Módjában oly phoenix . /jj. Daí.
A
szerelem birodalmát
Szívem öszve futkozta, És elvesztett nyugodalmát Szorgalommal nyomozta
:
Imígy kémlelt nyugvó helyet.
Hogy mindent
A
víz takara,
végtelen özön felett
Noé
szeli d
madara.
Haszontalan jára
Mert nyugalmat
A
kelé.
még sem
galamb a bárkába,
S ez
visszatért
—
leié
kínjába.
JJ4. Dal.
Szívem
kínja
kedves nékem,
Szeretem én kínomat;
Ez
teszi csak
üdvességem
S minden boldogságomat. Nevetsz, látom, hidegebb vér.
És gúnyolod eszemet?
Mert jegedhez a tz nem Mely égeti keblemet ?
fér.
—
:
:
-4
tiimfy szfrflnu-i
l szeretvén, S mégis igaz Kínomat is kedvellem én Mert a kínom hiszen , :
:
Az
imádott öldökl. jjj. Dal.
A
szerelem sétálni
A
vitt
hold ezüst fényében,
S eltikkadva ülök most itt Egy bokornak tövében. Ezerféle gondolatok
Hasogatják fejemet; Ezerféle kivánatok
Feszegetik mellemet.
Ragadj
Te
el,
oh phantasia!
az égnek tündér
fia,
S teremts oda engemet, A hol hagytam szívemet. 736. Dal.
Az
én lelkem mélyen vagyon
A
A
búban eltemetve
szerelem verte agyon. Ki vagyok én fizetve
Semmi
A A
mi nékem tetszenék,
miben, ha bár kevésben,
Egy
A
!
sincs a teremtésben,
kis
kedvem
teliének.
természet (hajdanában
Oly szép nékem) mostanában
Semmi kellvel nem
bír
'Egy éktelen, puszta
sír.
—
:
T^CííT^A -szerelem
.V/l
!
;
i"^5
.
ijy. Dal.
Mint
úgy fellengezett nem esmérvén
a sas,
Lelkem,
t
—
Dicsségre igyekezett Szép jövendt láttam én
Ámor
nem szenvedhette
ezt
És lelve
A
nyilával,
szárnyait elmetszette
S megkötözte
A
lánczával.
villámok országában.
Nagy
lelkeknek fény-nyomában Lelkem most már nem mehet,
Nyomja
láncza,
—
nem
lehet.
jj8. Dal.
Váltig
A
immár megviselték
vad kínok lelkemet.
És egészen megérlelték
A
halálra éltemet.
Meghalni kész volnék
(Okom
De
is
én,
volna rá elég)
egy remény kecsegtetvén,
Meghalni
S ez
f
—
nem tudok még.
pontja az Ínségnek,
Az emberi szegénységnek Az életet sokai ni És nem tudni meghalni. jj^. Dal.
Ennyi tüzes gerjedelem
És lángoló érzemény,
—
;
;
Tiimfy szerelmei.
136
szerelem,
Ily állandó, hív
És
—
mégis oly kemény!
Annál,
kit
így bálványozok.
Kedvet még sem
lelhetni ?
Attól, kinek így áldozok,
Kain-ként megvettetni
?
így imádni és szeretni, S kegyelmet még sem nyerhetni
Mint Mint
feszíti
szívemet!
öldökli lelkemet
I
140. Dal.
A
legvígabb mulatságban,
Hol az öröm bút enyészt;
A
legnyájasb vígaságban
Lelkem nem vesz semmi részt szegletbe homorodva Szívem sebét vájkálom, S szorult mellbl fohászkodva
Egy
Kínáimat táplálom.
Keservimnek tengerébl, Ínségemnek örvényébl. Akármiként cselekszem.
Soha
ki
nem menekszem.
XV. ÉNEK.
Tálak, melyek közt lakozik.
És
élete folydogál
J^arszék,
melyen
Olvas, köt,
tz
ül s s
dolgozik,
Írdogál
; ;;
7(eíerg6 szerelem
X^
;
;
137
.
Teend, melyet kebelének
Hullámai ringatnak.
Melyet
isteni
szivének
Verései mozgatnak
T^eztyk, melyek bújtatjátok
Szép
kezeit, karjait
Czipk, melyek markoljátok
Elevenke lábait; Zsámoly, melyet tagjainak
Édes terhe nyomogat Pohár, melyet ajakinak
Szz
rózsája szivogat;
Leveg, mely környékezed. Melyet beszí magába; Szell te, mely t legyezed, S behatsz fedett titkába gondolatit melyben
\ert,
Ide
s
tova futtatja,
S gerjedelmit,
kivánatit
Titkosan meghallgatja
;
Hárfa, melylyel zengedezi
A
lantosok énekét,
S ostromolja és beveszi A szív minden rejtekét; J{ózsa,
melyet öntözének
S letépének kezei, Melyet most szép kebelének Hervasztanak hevei
;
;
;
:
Tíimfy szerelmei.
1^8
Minden, a min tekintete, Minden, a min kedve függ
A
mit ér
ihl Ichellete,
s
Minden, a min lelke csügg: Mint irigylem szerencsétek,
Hogy
t
érinthetitek!
Hát ha még
De
azt ereznétek?
hogy nem
jobb,
—
—
érzitek.
J4J. Dal.
Emberfajzat! akárki légy, Ki olvasod versemet.
Bellem te csúfot ne tégy. Ha nem értesz engemet Ez örvényes érzéseket,
E
tévelyg álmokat, Ezen hiú reményeket
—
Ne Ha
kaczagd e dolgokat.
voltál
Tudod, mi
már Ámor
rabja,
a szívnek habja
;
Ha nem voltál, hát még léssz Ha kaczagsz, óh balul tessz. !
J42. Dal.
A
kel nap tovább nyújtott Ínségemnek követje
Az es nap
földhez sújtott
Reményemnek
képzetje.
Fájdalmimnak behegedtek Szív-enyhít könnyei
Panaszimnak elrekedtek Bút-oszlató versei
:
;
T^esergP szerelem V
Csak
mered
:
;
1.
»
tekintetem
szorongó lélekzetem
És S homlokom nagy Ínségemnek
cseppjei
jelei.
/43. Dal.
Midn Ámor
hozzám jve
—
Betekintett keblembe,
És
nyilával belém lve, S gyönyörködött sebembe,
S
rabját immár, elszakasztott
Enorem ennen magamtól,
S mind örökre elválasztott Boldog nyugodalmamtól Szóval
Ugy
:
Ámor
volt egészen,
mint mindég tészen
tett, a
Csak szárnyait veté
el,
S ülve havczol véremmel. 144. Dal.
A
szerelem hatalmával
Imígy oda zetni, S ggje hegyes fulánkjával
Imígy vissza döfetni
Ég
szívem lángjaival Imígy hozzá kapatni. S szíve büszke dagályiva!
Imígy vissza csapatni így hányódni és vetdni, Szaggatódni, feszítdni
Hol egy Ki mind
;
—
isten állatja.
ezt megbirhatja?
39
;;
1
Tiimfy szerelmei
40
J4^. Dal.
Hogy
csak kínja
s
aggodalma
Boldogtalan szívemnek,
S csak Ínsége
és siralma
Foglalatja versemnek
Hogy
csak panasz, fohászkodás
Minden
hangja lantomnak,
S kétségbesés, tébolyodás Minden sora dalomnak
;
-
Ámor! nem neveli Dicsséged, nem emeli, Biz ez,
St
alázza nevedet,
-
Gyaláz, gonosz, tégedet. 146. Bal.
Hegyen völgyön ácsorogtam.
A
nyugalmat kémleltem.
Fel és alá támolyogtam,
De
sehol
nem
fel
leltem.
Balgatag! a békességet
Magam
kivül
nyomozom.
Holott én az ellenséget
Kebelemben hordozom.
Ez
az örvény feneketlen
Nincs mód benne, Bátor miként
—
lehetetlen.
tndjem.
Hogy ebbl kivergdjem. i4y. "Dal
óh
te
!
óh te
Sokszor,
!
így ordítok
midn
keblemet
:
T^eserg szerelem \]
AmoT
víjja, s
Fene
Hogy
!!
;
:
1
.
1
vadul a sok
túrja szívemet
az echók felrettennek
És utánnam jajdulnak S a madarak elreppennek, S a kövek megindulnak; S én szoruló lélekzettel ;
S ég, szomjú Terjesztem
tekintettel
ki
karomat,
S igy ölelem
kínomat.
148. Dal.
Szüntesd, óh
sors, haragodat.
Sznj meg immár Vagy
Vagy engedj már
Ha
vagdalni
fordítsd el ostorodat,
meghalni,
ez volt feltett szándékod,
Jmily bánás szívemmel
Nem
köszönöm ajándékod. Melyet adál éltemmel.
Mért
lettem hát? és mi végre?
—
Egyedül csak ez ínségre? Mondd meg, óh mit vétettem. Fene sors, hogy születtem? !
J4p. Dal.
A
szegénység és gazdagság Voltak
A
Ámor
szüli,
félelem és az aggság
Voltak az
Mert mindég
Oh
emli kér és mindég ád
be szegény
!
be gazdag
—
4
;
141
ríimfy szerelmei.
Fél
s
A
reszket, mint
szélvészben,
s
egy vékony mindég agg.
ni
Ezerképpen érezhet, Csak hogy ki nem fejezhet Csuda minémsége. Boldogsága
insége.
s
/50. Dal.
Testének egy mozdulása, Karjának egy esése, Arczának egy pirulása, Lábának egy vetése, Szájának egy mosolygása.
Szemének egy villáma, Mellének egy sóhajtása, Keblének egy hulláma
Ugy Mint
fogja
meg
—
a szíveket,
a fecske a legyeket,
—
Fegyver, melytl oda vész.
Bármely ers, magas
XV:.
c
Bnhdtél,
ész.
ÉNEK.
föld, -
légyen elég!
Megsajnáltam siralmad
Derijön
fel
;
a borúit ég,
Térjen vissza nyugalmad
Monda
A
a
nagy
atya,
~
!»
- s meglett
vérontás megszünék
Az Mars
egész föld megbékéllett. a
földrl eltünék.
;
T^eserg szerelem A
Mind
;
;
17.
143
a két fél megoldotta
Foglyainak lánczait.
És szabadon bocsátotta Honjaikba
foglyait.
Mentünk tehát, szabadok már, S egy gallyára felültünk Maradozott
a francz határ,
Jó szelünk volt,
—
De
A
bogy
a
— repültünk.
nap már búcsúzott
láthatár szélében,
S gállyánk még magasan
A
úszott
tengernek tükrében,
—
Terhes felh tornyosodott
A
végtelen tengerre,
—
—
Az id elkomorodott Barnult a víz, — s egyszerre
Az ég
A
A
havasok megrendültek,
A A
ksziklák ropogtak
leveg madarai
A S
sarki megdördültek,
villámok csattogtak,
part felé tüntenek,
a
tengernek lakosai
A
fenékre ültének.
Mindeddig csak
a villámok
Viaskodtak, morgottak
Estve
—
és a hullámok békében nyugodtak.
lett,
Még
;
;
Tlimfy szerelmei.
1.44
Mindeneket
ijedelem,
És rémülés töltött el De nem volt még veszedelem — A szélvész még nem kelt feL
Most egyszerre (irtózással Emlékezem még erre)
A
szelek nagy ordítással
Zúdultak
a
tengerre
:
S magok eltt a habokat Dühösködve seperték, S
felforralván tajtékjokat
A
felhkkel keverték.
Hahl
s
most miként tusakodnak
Egymással, mint villongnak!
Nagy hegyekké halmosodnak, S
Az
a part felé
tolyongnak.
oi-kánok le-lecsapnak
Egy-egy örvény mélyére,
Meg
magasra fel-felkapnak
Egy-egy hullám hegyére
:
Vitorláink szakadoznak,
Árboczaink recsegnek,
Hogy És Itt
fej cink
borzadoznak.
szíveink rettegnek.
egy örvény elnyeléssel Fenyeget most bennünket
Ott egy hullám temetéssel Ijesztgeti létünket.
;
J^esevg szerelem X
17.
145
Halál van már minden fell, Kerülhetetlen halál Jobbról, balról,
Most,
A
véljük,
-
:
hátul,
-- most
ell
—
— most
talál.
természet haragjába
Rendibl kibomlani. És
hajdani zavarjába
Viszsza látszik omlani.
«jgy van tehát elvégezve. Oh sors! birószékedben? Ilyen vég van kijegyezve
Számomra nagy könyvedben ?
A
tengerre hát azért
A
vitt
történet engemet.
Hogy
habjai oltsák el
itt
Mérges dühös tüzemet? Azt, a mit
S
Mars
—
elmúlatott
A
mit Jlmor csak halaszt,
az
id meg nem
J^eptún adja hát
adhatott,
meg
azt?
A
kínok markából kivesz,
A
^^2Sy°gy'^Í^ sebemet nyugalom ölébe tesz
—
~
Neplún
S hát
A
ily
nap
vált
meg engemet.
pálya rendeltetett alatt
létemnek?
Hát egy morzsát sem
Ámor Kisfaludy S4ndoT
I.
vethetett
éhes szívemnek?
—
—
;;
HimFv
146
; ; ;;;;
szerelmei
Nem volt méltó, valójában. Nem volt méltó születnem És igen
és bölcsen van.
jól
Innen ismét mehetnem.
Innen, a hol
Sohol
h
szerelmem
meg nem
szállhatott
Hol sóhajtás volt élelmem Hol csak a köny itatott; Innen, a hol érzeményim Eledelt
nem
lelhettek
rcményim Soha meg nem érhettek;
Innen, a hol szép
Hol sem másnak szerencséjét. Sem magamét nem tettem Hol a dolgok vak cseréjét Csak bal félrl érzettem Hol semmi nem viszontagolt, ;
Meg nem
fogott engemet
Hol csak méreg
Eseng
táplálta volt
bús szivemet
Oda, hol a kivánatok
Keblemet nem zaklatják
Hol
a szilaj indulatok
Szívemet nem szaggatják
Hol
a lelket
nem
csábítják
Csalárd, hiú remények,
S nem kötözik, nem szorítják Semmi kemény törvények
!
T^eserg szerelem
:
!
XVL
t^j
— ám de nála nélkül
Menni Hajhl
itt
Menni,
Nem
nagy bökken!
a
erm
Minden
?
itt
midn
oda itt
dl
—
még
látnom t, nem hallanom,
Szerethetnem sem talán? így tán jobb
még vonaglanom
Éltem kínos
fonalán.
Vagy bár most
O Mint
habok
a
is
akkor,
itt
volna velem
között,
hogy
a szerelem
Lánczával megkötözött
Midn
véle
Badacsonynak
Szüreteltem hegyében,
S egy estvén a Balatonnak Hajókáztam vizében
Megragadnám karjaimmal És szívemhez szorítnám. És lángoló csókjaimmal ótet végig borítnám
;
S kétségbesve bele vetném
Mint S
a
borzasztja hajamat!
— —
tengerben eltemetném
Egygyütt véle magamat.
—
ha már meg nem lehet, Hogy Hogy én éljek benne, Ha már enyém nem lehet 6 — Senki másé se lenne
;
;
1
4
— »
fiimfy szereimet.
'^
Ha
boldoggá engem nem
Mást
Ha
se üdvezíthcsscn
szerelmet
Azt mástól
Ezek
A
tesz.
tlem nem
vesz.
se vehessen.
voltak gondolatim
hánykódó gallyában
;
Felzúdulván indúlatim
Vérz
szívem habjában.
Haldokolván hiedelmem
A
fergeteg vészében,
Majd elbszlt bús szerelmem Vesztét érz dühében. Végtére lecsendesedtek
A
harczoló hatalmak,
Lassanként elszenderedtek
Az
ordító fúvalmak;
Lassanként lecsillapodtak
A
háborgó hullámok,
És lassanként
A
eloszlottak
csattogó villámok.
—
A
félelem elenyészett
Uj
S égen, vizén és földön élet s öröm tenyészett,
S
én,
S csendesség és béke ln. hogy tovább folytassam még Háborúmat, ím élek !
Harczoljunk
hát,
—
ha nem
Kínlódjatok, szív
s
elég!
lélek!
—
T^eserg szeretem
X
V'J.
1
/5/. Dal.
Gyenge szer az ember szíve, S mégis mennyi gondot ád Te, kit ez már vízre vive, tigy-e, meg sem gondolád?
!
—
S mégis legszebb öröminknek
A
szívben van forrása,
S legnemesebb tetteinknek Abból ered folyása. Nincs elme, mely megmérhetné S egészen kimeríthetné
Az emberszív Ezer
fenekét,
titkos rejtekét.
152. Dal.
Mars
zászlói eltntének,
Fegyverei nyugszanak.
Véres harczi megszntének,
S
rablánczai hullanak
örvendeznek
;
nemzetek.
a
Kezet fog az ellenség;
Csak én — én
Mert, hajh
!
!
nem
—
örülhetek,
én rab vagyok még.
Noha Mars megszabadított, Ámor rajtam nem tágított; Ennek hordom
lánczát még,
Véle nincs még békesség. '53- T>^'-
Hogy elször láttam én t, Az elfelejthetetlent,
—
41)
:;
!
!
Jiimfy szerelmei.
íjO
ót, a napként istenkcdt,
A
megncvczhetetlent
Mint
A
szívem
lövellett
felé
vér minden erembl,
Szemem, fülem mohón nyélé Nem mozdúlék helyembl. Mint vonaglott minden ideg,
Majd
kilelt a forró
—
hideg;
Szívem miként remegett
Lelkem miként rebegett! }
Dal.
Mint tánczolt , a Graczia, Milyen könnyen lebegett! Miként örült Venus fia,
A
Stoa mint rettegett,
Minden szemek
tánczolának,
tánczolt Valamikor Meredének, bámúlának, Ha leült és nyugodt volt.
—
oly hajlékony. Mily táncz volt ez És oly lelkes de kártékony ;
Mert jm
ennek
!
látása
Volt eszemnek bomlása.
Zúg
a zápor,
Csikorog
Dörög
a
az ég,
ordít a szél,
rengeteg;
—
fél,
a mi
él,
Iszonyú a fergeteg!
Viaskodik ég,
föld, víz,
Dühödik
természet,
a
tz
—
—
—
; ;
!
7{cserg szerelem XVI.
151
Egy mennyk más mennykövet
A
z—
Így lesz a vég-enyészet! nyomorék, íml itt vagyon.
Szánd meg, villám, verd, zúzd agyon, Égesd porrá csontjait
—
Szánd meg
végezd
s
kínjait.
j^6. Bal.
A
szerelem
A
fájdalmaim
s
zének
szabadba
Andalogtam, —
A O
;
és lábaim
tündérhez
vi vének.
egy hüves zöld ernyben. Egész dicsségében,
Feküvék
Egy
ott a
szellben.
szép álom ölében.
Arcadia ligetében Imígy feküdt kellemében Psyche,
hogy megszerette
Ámor t,
s eljegyzette.
j^j. Dal.
Egy
A
délután
—
(lestem én
t)
folyosón dolgozott
hó galamb a szz eltt Édesen csókolkozott
S
két
S
karja
s feje
oda csüggve.
Vélvén, maga van csak
S szeme
a hív
páron függve,
egy nagyot
Nemzetemnek
ott,
sóhajtott.
Apollói,
Képírói, faragói
—
—
:
;
:
Tiimjy szerelmei.
152
Lantot, vést, ecsetet, ÉJtetni ez esetet
I
1^8. Dal.
Látnom tet
Az S
nála nélkül
Egy És
és szeretnem.
ész bár mit tanácsolt,
nem lehetnem. míve volt;
pillantat
azólta
kebelembzn
maga lakozik, Csak És minden csepp vér eremben Csak
néki áldozik
ót tárgyozza s ót tiszteli s t
t
találja,
szolgálja
Lelkem minden Szívem minden /55>.
érzése. ütése.
Dal.
Mindenfélét megpróbáltam
Kártyáztam és koczkáztam Olvasgattam, Írdogáltam,
Vadásztam
és halásztam
;
Gazdálkodtam, kertészkedtem, Vándorlottam, czirkáltam,
Túnyálkodtam, bölcselkedtem,
A
harczmezn
Hogy
szolgáltam.
lángomat elnyomhatnám,
—
S gyötrelmimet elaltatnám Hajh de szelet kergetek, S csak mélyebbre sülyedék. ;
!
:
T^eserg szeretem
;
;
X Vll-
1
t6o. Bal.
A
nap
Mint Ily
alatt ily
szerelem.
az enyém,
nem
lángolt
temérdek gerjedelem
Egy kebelben még nem
volt.
Szerelmei Petrarchának,
Abeilardnak
Didónak,
s
Szerelmei Júliának,
Saint-Preuxnek és Sapphónak,
Mély
szerelmek, nagy sérelmek,
vad gyötrelmek
Szilaj kínok,
De mind
ez az
Hasonlítva
—
XVJI.
Mint
a
enyémhez semmi lesz.
ÉNEK.
kszál, hajthatatlan.
Érzéketlen, szívetlen
;
Mint a halál irgalmatlan. És mint a sors kegyetlen; És ggösebb Diánánál, És szilajabb Bellónánál, Minervánál ridegebb,
És
a jégnél hidegebb.
Makacs Mint
A
és megtörhetetlen.
érez lelke Catónak;
kínokban telhetetlen.
Mint vad
szíve
Nérónak
A
természet megvetje,
A
léleknek emésztje,
53
;
)
!
Tiimfy szerelmei.
54
A
SZÍV rabló kányája,
Mint Petrarcha Könnyeim
De
t
De
környlfolyván.
meg nem
S panaszim
t
lágyulva,
ostromolván.
meg nem
Ekképpen
Laurája.
indulva
;
—
ggjében,
áll
Siralmimnak tengerében.
És kettnket
Engem
s
így tipor.
téged, Cypripor. 161. Dal.
Minden szépben szépségének
Nyomozom
vonásait;
Minden képben Keresgélem
az övének
bájait;
Ám
de azt a kedvességet. Azt a lelket, életet. Azt a tökélletességet És gyönyör keletet. Hol lelhetném c világban
Egy halandó valóságban? Ez angyali kegyeknek. Hol van mássok ezeknek? 162. Bal.
Szabad voltam, fürge
Mint
a szél a
Virágoztam,
—
s
oly gyors,
hegyeken elmúlt jobb sors
Túl vagyok most ezeken.
T^eserg szerelem
Amor
XV Ü.
155
konkolyt vet
az, a ki
Életünknek földjébe,
A
ki
loppal ürmöt ültet
Öröminknck Úgy,
kertjébe.
a mint volt,
minekeltt
Elször megláttam én t,
—
Soha nem is lehet már, St naponként több a kár. 163. Dal.
óh nyomorult buta Már mennyit nem !
nyelv
te.
dallottál ?
Szavad még sem érdeklette Azt, a kihez szállottál.
Porba veled
!
tehetetlen.
Hibás hangú, amoly
Mint
a harang,
lant.
mely kegyetlen
Ütésektl megriant. Sem elmémnek becsületet.
Sem szívemnek Eleget nem Szálljon
szeretetet
adatok,
—
átkom reátok! J64, Dal.
Beteg, sebes, törött, romlott
Természetem ereje, És kiaszott, és megbomlott Csontom s agyam veleje;
st szívembe S nem gyógyulok, Ujdon-új trt s nyilat vet, S új mérget önt kebelembe A^linden
id
percienet.
:
I
§6
Tíimfy szerelmet.
Lchelletem sóhajtozás.
Tekintetem siránkozás, Panasz hangja mellemnek. Jajverése szivemnek.
/öj.
Te,
Bal
ki alig világítasz
Búmnak komor éjjében, S engemet nem gyámolítasz Szívem nehéz ügyében. Szikra ész
setét
!
agyamban,
Mért nem hunysz
egészen
el
? -
Könnyebbség lesz tán sorsomban, Huny el huny el, jobb lészen. Boldogok csak addig vagyunk. I
Míg
éretlen
még
Vagy mikor
ez
Ínségünkben ez
az agyunk;
meghlt
—
már,
határ.
j66. Bal.
Egy csillag sincs az egekben, Komor az éj, s a szél fú ;
S engem e vad rengetegben Ide
s
tova hajt a bú
Dühösköd
indulatok
Viaskodnak keblemben; Rettenetes gondolatok
Villámlanak fejemben.
Csak a baglyok huhogása És a hollók károgása Elegyedik jajomba :
A
—
sors így visz síromba.
—
;
j6y. Bal.
A
világon setét
A
éj
van,
milyen bús szivemben
S én itt ülök magánosan, Fejem a két kezemben S óh mely teli van kebelem Ámor ferdik véremben; :
!
S
a
temérdek gerjedelem forr s habzik szívemben!
Mint
A
!
féltésnek indulatja
Mellemet, hajh! mint szaggatja!
Mint furdalja szívemet S rettegteti lelkemet, j68.
Mint
Egy
sivatag országban.
Haszon
Ez
Bal
a füge áttétetvén
nélkül
úgy
állok én
eleven világban
;
Csak ávnyék-kép vagyok én itt. Semmit meg nem foghatok S ha megkapok is valamit. Semmit meg nem tarthatok. A mi van, mind nem értem van ;
így élek én
Lelkemtl
Magamból
—
elválasztva,
kiszakasztva.
169.
Nem
:
csak álomban,
Bal
vádollak én tégedet.
Hogy
ekként bánsz én velem,
;
:
58
:
fiimfy szerelmei.
esmérem én
Jól
szívedet,
Jóság az és kegyelem Sajnálod te szerelmemet.
Mely engemet
így sorvaszt.
—
És becsülöd hívségemet, Reménylem és hiszem Szeretnél
Ha
te,
azt;
ha lehetne,
szívedtl kitelhetne.
—
Bizonyosnak gondolom,
Csak sorsomat vádolom. jyo. Dal.
Tovább immár
Hogy
lehetetlen
viseljem sérelmem;
Ilyen élet trhetetlen
—
Kétségbesik szerelmem.
A
nem Nyugalmam távollét
St még Mely
oltalom,
itt
!
fájdalom.
kell
ott
mit ne tegyek ?
Oda megyek
Fel van téve.
Életem
a
dúlja kebelem.
Mit tegyek, óh Látnom
sem lelem
itt
vadabb
—
t
akárhogy
;
szebben fogy.
XVIU. ÉNEK.
Egy
hasonló valósággal.
Kiben
szív és lélek van.
Ki szerelmet Élni
s
Hymen
hívséget
vall.
lánczában
:
!
:
;
:
J^eserg ízerelfm XVJTJ.
Egymás egész
A
159
bírásában,
természet szép karjában. Élni vele és benne,
Be gyönyör
—
jó lenne
Minden vagyont
és értéket
Egymással megosztani
Minden ert Egymással
s
;
gyengeséget
felváltani
Jónak, rossznak cseréjében.
A
szerelem kebelében Élni vele és benne,
Be gyönyör
Az egygyiknek
A
—
jó lenne!
szerencséje
másiknak nygalma;
Egygyik szívnek a bibéje Másiknak is fájdalma: Hogy a kett csak egy lenne, S mindent csak egy okból tenne Imígy élni egymásban, A boldogság ebben van.
A
kettnek érzeményi
Mind rokonok
volnának
Kívánati és reményi
Egy S így
tárgy körül járnának
szív szívben elmerülve.
Test és Imígy
A
lélek egyesülve élni
—
egymásban,
boldogság ebben van.
;
—
—
;
Jfimfy sxtrfimfi
jjj. Dal.
Ki voltam én, hajh! ez eltt?
Oly
víg, nyájas és
vidám
—
1
Elbb, hogy sem megláttam t, S rám vetdött S
ez a hám.
vagyok most? Egészen más, Ámort s megesmérvén;
ki
t
Létem csak egy nagy
Magamból
sóhajtás
kifogytam én.
Csak midn már végét érjük. Akkor, s elbb ne dicsérjük Örömünket, kedvünket, Szerencsénket, éltünket. 772. Dal.
Téged
látlak az
Magas,
Téged
tiszta
látlak a
egeknek kékjében
vizeknek
Folydogáló tükrében
;
Nappal a nap aranyának Ragyogó láng- fényében; Éjjel a hold világának
Reszket
ezystjében.
Minden idperczenetben.
Mindennem szegcletbcn Üldözm vagy szünetlen Hagy
békét, óh kegyetlen
773. Dal.
Elérem majd nyugalmamat,
Lovam
—
kivisz
bajámból
:
-
:
l^eserg szerelem
'
!;
»
S vili.
i6i
Így bíztattam én magamat Eszét vesztett agyamból völgyekbe S hegyekre fel,
—
:
—
le,
Hanyatt-homlok nyargaltam
Fakóm
—
vérzik, habzik bele,
Szegény! mert megsarkaltam.
Kedves fakóm Jó
állat,
A
sors ezt
Te
szép paripám
!
ne haragudj rám!
már így mérte
értem, -
én
érte.
jy4. Dal.
Ember, hát még dicsekedhetsz.
Hogy szívvel és észszel birsz? Hogy erezhetsz s elmélkedhetsz Balgatag, óh jobb ha Éppen e két dicsséged !
—
sírsz
Káros részed, óh ember!
—
Mert mindenik ellenséged Téged a szív s az ész ver. Oh! hogy e két szép forrásból Eletünkbe annyi rossz foly Átkozott sziv
!
Vagy Ínségünk
!
kivált te
kezdete.
775. Dal.
((Ha engemet, oly rég hívét,
A ggös
elfelejtvén.
Másnak adta meggyúlt szívét. Minthogy távol vagyok én? Mint a nadály, úgy szívódik
E Kisfaludy Sándor
gondolat lelkembe ).
—
;
11
;
!
1
62
Himfy
Mint
E
szerelmei.
úgy rágódik
a féreg,
félelem szívembe.
Remény! reményi
hozzám!
jöjj le
Kétségbesés vicsorog rám,
Valamerre fordulok Sok ez, óh ég! igen
—
sok.
jy6. Bal.
Szelid
Musák!
jól
tudom
én,
Hogy tisztel titeket; Hogy Ninával levelezvén, írt is
tudom
Jól
A
már
verseket.
én,
hogy kedveli
poéták
lantjait:
Vajon hát mért nem
Az
sziveli
én lantom hangjait?
Eratóm
te! silány lehetsz.
Hogy
kedvére szert nem tehetsz S ha már úgy sem érdekled. Némulj el, mit énekled?
—
lyy. "Dal.
Olvastam én
a verseket.
Melyeket irt e hunn szz Szapphó írt csak ilyeneket.
Kibl Hella Szép,
jó,
csudát
z
:
nagy és kevésben sok
Minden,
a mit versbe
Gondolati dics
fz;
sasok,
Érzeménnye tiszta tz. Minerva tanítványi. Nemetek f ragyogványi
Ti,
;
!
;
J^eserg szerelem XVJJI,
Kik irtok vagy iratok
i
—
Lantja homályt hoz rátok. jy8. Dat.
Mint hl s fi a vér eremben, Mint szorongok s feszülök; Mint borzadok tetememben, Mint kábulok, szédülök! Mert naponként közelebb hoz
—
A
honjához.
sors az
Kínjaimnak forrásához,
Nyugalmamnak
sírjához.
Napról-napra közelgetek
A
vad szívhez,
kit
S ha ez még
a régi lesz,
Ugy
—
szeretek
—
életem végihez. /yp. Dal.
Akkor,
midn
Keblemben
S
felzavarta a
nyugalmat,
bájaival kicsavarta
Eszemtl a hatalmat; S nyájaskodó örömimet
A
porba leteperte,
S felleng szép reményimet Tekintete leverte;
Hogy
elvette
mindenemet,
Es rabjává tett engemet, Haimadik sz most lészen Olt volna
meg egészen
—
63
!
1
:;
iiimfy szerelmei.
64
Bal
180.
Végtére hát elértelek, ÉJes hazám! tégedet? Végtére megnyerhettelek?
—
csókolom földedet. Hunnia! sínlettclek. Kedves honom, tégedet Te, kit mindég sziveltelek. Nyisd meg anya-öledet Hogy elmentem, poklom valál Itt
Óh
!
Jobb
A
élet-e
avagy
—
halál,
mire most érkezem?
Óh
hazám!
azt
XIX.
kérdezem.
ÉNEK.
\eUemek, a milyeneket
Csak egyszer ád a bölcs ég (Mert mint eddig ilyeneket Senkinek sem adott még,) És a melyek szerzésével. Míg e pompás egészet Létre hozta, sok kincsével
Szegény
lett a
természet;
Kellemek, a milyeneket
Csak látunk és érezünk,
S imádunk, mint
Óh
!
isteneket.
de meg nem nevezünk
;
:
J^esergö szerelem
Mert sem
A
;
/.V.
Flóra országában
Színeik vagy képeik.
Sem
bár mely nyelv birtokában
Nem
leldnek neveik.
nem Íródott, nem festdött, Sem soha
Test, a
A
milyen
milyen nem. faragódott.
Soha nem is képzdött Oly gyengéded, s mégis vels,
Oly gömböly s oly teli. Oly könnyded, s mégis ers, Oly hajlékony és deli.
Melynek csuda szövevénye Liliom-hó
s
rózsa-láng.
Melybl Ámor
boldog kénye Szemérmesen mosolyg ránk Melynek minden mozdulása. Fordulása, helyzése,
Új csudának támadása
S
új
kellemek nemzése.
Szemek, melyek ragyogása
A
napfényt megelzi.
Melyek édes hunyorgása A szíveket meggyzi Melyek száz kényt élesztenek És a vért felforralják, ;
Halálos nyílt lövellenék
És az
észt megfagylalják.
1
65
;
i66
;
Jíimfy szerelmei.
mely meghasítná
Tekinlel,
A
követ
is
élével.
És az éjt megvilágítná S felderítné tüzével Tekintet, mely meggyógyítná
A
halálos beteget
S melegével meglágyítná A mereven hideget. Arcz, a melynek rózsáiban
A szemérem mosolyog; Melynek minden vonásiban Ámor Jljak,
szívet les és
—
fog.
azon megtesterlt
Szerelem-csók formája
Melyet Amo^* ajkára szült Psyche bíborláng-szája. Haj, a melynek
gyrt
Ezer
szke selyme formáló,
S az észnek oly veszedelme. Mint a halnak a háló. J^ezek, kiknek tudományok Oly sokféle s olyan szép, S remek minden csinálmányok, Legyen az hang vagy írt kép. \ehel, melyen az életnek
Legédesb reményei Mosolyogva integetnek,
Hogy
ott telinek kedvei
;
;
-;
;
J(cser^^ szerelem A'/ A,
A
hol
1
minden indulatok
Kényeket kiélhetnék,
Minden gondok
A
és bánatok
Lethét fellelhetnék.
Kebel, melynek látásában
Minden csepp vér felfordul. És szerelmes olvadtában A szív majd nem elcsordúl Melynek fényl gyöngy havában
Ámor magát (Boldog
szív,
Kedve
rengeti
mely két halmában
sírját lelheti !)
Szemöldökök, a két szemnek
Diadalmi
boltjai
"Lábak (ezen szép tetemnek
Lebeg
gyors szárnyai).
Kiknek minden lépésével
—
Szép, jó és nagy tétetik,
A
tavasznak levegtével
A
virág így születik.
Szív, a
melyben
a szerelem,
Barátság és szüzesség.
Az S
alázat s
tredelem
az angyali kegyesség
S minden erkölcs bámulandó Egygyességben lakozik Szív, mely ers és állandó Soha meg nem változik.
—
67
1
68
Jíimfy szerelmei.
mely mint
"Elme,
a
napsugár
Elhat minden mélységbe,
S magasan és sebesen jár S nem jut soha kétségbe; Elme, mely az igazsághoz Szint oly bátran repül
fel,
Mint a sas a napvilághoz, És soha sem csügged el. milyen nem vala meg Egy halandó hüvelyben;
"Lélek,
Oh
dicsség! oh istenség!
E
múlandó lepelben!
Lélek, kinek bár hatalmát
Eszemmel
De
fel
nem érem,
rajtam nyert diadalmát
Érzi minden csepp vérem.
Lélek, te
ki a
szíveket
Folyó lánggá olvasztod,
S
a testektl a lelkeket
Bajoddal elválasztod
;
Kinek minden indulatja
De
ki
meri festeni.
Vagy mely elme Azt, a mi oly
Lélek, a
A Ki
—
ki
gondolhatja isteni ?
Croesust tenne
nyomorult Irusból,
által
tán Caesar lenne
Calóból és
Brutusból;
;
;
J^eserg szerelem \
A
ki
;
IX.
169
könnyen hihetkké
Plah álmait, S Ámornak elvehetkké Teszi
Csélcsap lepke szárnyait
Ki egészen kimeríti
Az érzemény forrását És magával bekeríti Reményeink
járását
megtapogatja
S
a szívnek
S
bájával kicsalogatja
Leggyengédebb
húrjait,
Legtitkosabb hangjait;
Ki beszíjja életünket
És
a szívet elnyeli,
S megragadván a 'elkünket, Az égbe felemeli
A
ki saját
erejében
Elég maga magának, S még sem kevély érzésében Hatalma nagyságának. "Ének,
melyben magát az ész
Gyönyörködve megissza, S józansága könnyen s úgy vész, Hogy soha sem tér vissza! Ének, melynek zengésére Theba meg felépülne. Mely leszáll a szív mélyére. Hogy egy bölcs megörülne
—
;
—
;
;
;
^^f^fy szerelmei.
"jo
Melynek hangja ömledezvén, Megenyhül a fájdalom, (Hajh érzettem, jól tudom én S mosolyog a síralom Melynek édes hangjaiban !
A
bú magát
Melyben még
Hogy
felejti
!)
;
száz olyan báj van.
azt szó ki
nem
ejti.
Tánczy a melynek kellemeit
Még Medina sem bírja, Melynek gyönyörségeit Le Apolló sem írja Hol
a lábak oly ékesen
Rajzolják a hangokat.
És minden tag oly édesen Késéri a lábakat;
Táncz, a melynek látására
Minden csepp
vér felzendül
S kész mindennek dúlására, S minden szív-húr megpendül Táncz, a melynek érzésére
Az S
öt érzék
nem
elég,
tökélletcs értésére
Ötször öt
is
kevés még.
Nagylelkség és méltóság, Melyben nincsen büszkeség; Lélekbeli való jóság.
Melyben
nincsen gyengeség;
; ;;
'keserg szerelem XIX.
171
Elevenség és nyájasság,
Melyben
nincsen feslettség;
Serénység és szorgalmasság
Mindenre
—
rá-terinettség.
—
a bbájok. Ezek azok meggyzének. Kik engem nézzen rajok Hol van egy bölcs? S mondjon engem gyengének. hol van a ki Ezek azok,
—
—
nem lesz ezeknek? Aljon el hát valaki Czéhébl a bölcseknek. Rabja
/
Dal.
Egek! már ily nagy ideje, Hogy elmém t képezi Immár három esztendeje,
Hogy szívem t erezi Hogy áldozok és éneklek, Almadozom
és írok,
Hogy könyörgök Imádkozom
Hogy
és esdeklek.
és sírok
tékozlom szép
;
ermet
S vesztegetem szép idmet. Hogy emésztem lelkemet, engemet! S még sem szán
—
j82. Dal.
Amott látom domborodni T>J
agy -Somlónak kalapját
—
;
;
;
"Himfy szerelmei.
172
Amott, jobbról, nyálasodni
A
Marczalnak iszapját felhben mern ott áll
A
A
A
sümeghi vár foka
Bakonyból
;
ott kandikál
Tátikának homloka
S
;
tündérnek lakóhelye,
a
Kínáimnak a mhelye, A kék gzben ott borong Kebelem, hajh
—
mint szorong.
!
Dal
18^.
tudom én, mit kellene vele, Cselekednem bétellene, S kívánságom Jól
Szikrát fogna kebele
Meg
A
A
k^ll vetni
szerelem mestere
megvetés, azt
A
állítja,
fegyvere
szív legjobb
Mert
Ha
:
ezt tanítja
!
a
ggös nem
valaki
t
De, hajh
Mert
t
!
nézheti.
megveti ezt
nem
:
—
tehetem,
—
másként szeretem. Í84. Dal.
—
—
a régi , Láttam ismét most is, st szebb még. Szép az id Megérlelvén !
—
t
Ggösebb
is
tán,
mint rég!
Miként nttek szépségei,
Nni
—
fognak szerelmim!
!
;
T^esergö szerelem XfX.
173
Százszor többek kellemci.
Többek lesznek gyötrelmim meg engemet,
AJig esmért
S észrevévén ínségemet, Oszvecsapta kezeit
S
—
lesütötte szemeit.
jS^. Dal.
Mint reszkettem, borzadoztam. Lépésem mint gyelgett Mint szorongtam, fúladoztam. Lelkem miként szédelgett; Pozsgott
a vér
ereimben,
Keblem vadul háborgott; Sós köny forrott szemeimben,
bennem csikorgott, mentem hozzája De hogy mézes rózsa-szája Édesdeden üdvezlett Lelkem sokkal könnyebb lett. S
a szív
Midn
;
—
—
j86.
Hajh! kemény
Most
is
Bal s
érzéketlen,
dúlja életem
Kínáimban telhetetlen
De
t
—
mégis szeretem.
Egész létem vele teli, S a míg vérem meg nem hl.
Ót
szereti s
t
tiszteli
Szívem s elmém egyedül. Csak a vége életemnek Lesz határa szerelmemnek;
;
1
Tiimfy szerelmei.
74
S ha síromon Szeretem
t
túl sincs vég,
ott
is
még!
j8y. Dal.
Oh
természeti mit vétettem?
Mért lehetsz ily mostoha? Anya meg nem érdemlettem !
Ezt
Mért
A Ha
én soha.
a sorsot
vonal
ki
hát
engemet
nemlétnek méhébl, kizárod kebelemet
Emlidnek Vajh
1
Imígy érzt
Ha S
teljébl
mért adál ilyen
?
— szívet,
s ilyen hívet,
nincs szív, mely szeresse
érzelmivel tölthesse? í88. Dal.
Mondd
A
meg, Zephyr, mi dolgod van
szz
kebel leplében?
Mit Jegyezgetsz? mi van
A
Ámor S S
—
van ott bizonyosan,
ott békével
azt vélvén,
A
ottan,
szép kebel völgyében?
szendereg
hogy anyjánál van,
ggöst nem
sebzi meg.
Ne, óh Zephyr! ne legyezd t, hüvedben ott szendergt!
A
Hadd
ébredjen egyszer már!
Szivem immár oly rég
vár.
:;
—
;!
;
"Keserg szerelem XX.
1
J89. Bal. Jó] látja
És
,
mint hervadok,
jól tudja,
Jól látja
S
,
mi hervaszt
mint lankadok,
kaczagja talán azt?
Vagy
segítsd
Oh Vagy
ki
bölcseség, szívemet csald hát ki sánczaiból
Lantom, ellenségemet!
De
—
lánczaibóJ,
-
hiába fohászkodom.
Haszontalan rimánykodom
:
A
halál lesz oltalmam,
S
csak a sírban nyugalmam, j^o. Dal.
A
vad szívet irgalomra
S
És
tán szerelemre birom. szert teszek nyugalomra,
Ha
érzelmim leirom
Nyomorult így gondolkoztam, S írtam e bús verseket Hajh! de szörnyen csalatkoztam I
Szélnek írtam ezeket!
Dicsít
gondolatok!
Bálványozó indulatok! Kiáltástok
fel
nem
hat
—
T^áiné az áldozat.
XX. ÉNEK.
Most tudom
Ámor
már, mit cselekszik
ezen világban
—
75
;
1
;
; ;;; ;
:
Himf^y szerelmei.
76
Most tudom
A
már, miként fekszik
féreg a virágban
Miként emel magunk felé, S magunk alá miként nyom, Mihelyt magát befészkelé most tudom A szerelem
—
Mi
a szívnek üressége,
Melyet meg nem
Mi
tölthetni
a szívnek telisége,
Melyet
Mi
nem
ki
önthetni
a szívnek kivánsága.
Melyet
Mi
nem
el
fojthatni
a lélek szomjúsága.
Melyet
Mi
nem
el
olthatni
a lélek lankadása
És
Mi
a fejnek csüggése
a testnek
És
hervadása
az élet tünése
Hogy örömink
;
—
csak árnyékok.
Kedvünket nem tölthetik S reményink vízbuborékok; Boldog,
ki
nem
születik.
j^j. Dal.
A
számtalan félelmekbl
Az
A
vala leggyötrelmesb,
számtalan gyötrelmekbl
Az vala legsérelmesb. Hogy én tct így szeretem, S
t
majd más
is
szereti
—
;
; ;
:
I^eserg szerelem XX.
Dc
én
t
i
nem nyerhetem,
el
S más majd még elnyerheti Hála légyen csillagomnak Vége már ez egy kínomnak
1
I
:
Szíve szint oly szabad még,
A
mily szabad volt mindég. 1^2. Dal.
Vájjon mire magyarázzam
E homályos titkokat. Ne talántán elhibázzam
—
Azoknak mivoltokat? Ugy magába vonja magát. Üldögél és fanyalog; Lecsüggeszti
Ugy búsong S mint
a
nyakát,
fejét,
és
—
andalog?
köd az ég
tisztáját,
Ugy borítja szép arczáját Egy lankadó halványság Mi ez, ha nem kívánság?
—
/^j. Dal.
Akárhogy
van, de kínaim
Nincsenek már kedvére,
Es esdekl panaszaim Elhatottak szívére
Olyan mélyen gondolkodik S rám mereszti szemeit Gyakran sóhajt s fohászkodik
És
tördeli kezeit
Társaságba
általi
menni.
Csak magával kivan Kisfaludy Sándor
1
lenni 12
77
;
I
jS
;
:
Jfimfy szereiméi.
Gyakran dagad kebele ez minek a jele?
—
Mind
jp4. Dal.
Oly kedvetlen s nyughatatlan, Sokszor köny j szemébe Bizonyos és csalhatatlan
Ámor szökött szivébe. Hogy kivan , hogy szeret . Ennyit tehát tudnánk már
De
kit?
A
—
titok,
—
Hajh! itt a bökken, mely annyit zár.
Ah! hogy lelkem
felderüljön,
Hogy tetemem felépüljön. Hogy szívemben békesség Legyen
— sok
kell
ahhoz még.
Bizakodó reményekkel Közelítek hozzája.
És eped bús szemekkel Tekintettem reája
És szép kezét megcsókolám, (A szerelem vakmer) Miért oly bús, tudakolám,
—
de nem szóllott képe megháborodván
Pirult,
De És
leplével viaskodván
Hullámozó kebele
Elegendt
felele.
—
:
;
f^esergö szerelem
XX.
1
jp6. Dal.
Mind
Még Mind
nem
ez vissza
adhatja
nyugalmát lelkemnek;
ez
meg nem
gyógyíthatja
Nyavalyáját szívemnek;
Erre búm még
S
E
el
nem tnik.
Melyben
oly rég borongok,
a háború
meg nem sznik.
Melyben
oly rég szorongok.
reménynek. tüneménynek Szemfényveszt látszatja, szikrája a
Egy
csalóka
Szivemet megcsalhatja. /^y. Dal.
A
reménység és félelem Hányja veti szívemet, Sznj meg sznj meg, óh szerelem.
—
!
Végezd
kínos ügyemet!
Ha reményem S mégis
A
így sugárzik,
félek,
hogy megcsal,
menny s pokol itt határzik Ezen pontban egymással,
így rettegvén reményeim,
•
így remélvén félelmeim. Mennynek, földnek istene!
Mely vad
kín ez, mely fcnel
jp8. Dal.
Sokat mondtam szépségérl
Kedves ellenségemnek
—
79
;
1
8o
Himfy
:
!
:
szerelmei.
Sokat mondtam ínségérl
Búba merült szívemnek
De mind
ez a keserveknek,
(Tudja szívem tájéka)
S az
kellemeknek
isteni
Még
csak
nem
árnyéka.
is
Bájainak seregébl,
Kínáimnak ezerébl. Csak parányit festhettem
Mert
nem
szót, színt
lelhettem.
1^^. Dal.
A
ki nyilatkozott:
titok
— de nem engemet
Szeret,
Nem
érettem sóhajtozott
—
Fojtsd meg, óh kín! szívemet!
Boldogtalan indulatok.
Melyek
Emlk,
létet adatok,
—
a kik tápláltatok.
—
Nézzétek itt munkátok! szakadj rám, ég! Nyílj meg, óh föld E pontban itt hadd legyen vég !
—
S te, ki megölsz, vad lélek! ha nem élek. Légy boldog!
—
20 0. Dal.
Elmégy
Oh Eredj
tehát,
szegény
lélek.
te példa nélkül hív! !
jobb
Halj,
Ha nem
óh
lesz,
halj
ha
nem
—
élek,
meg, kinos szív!
szánta bal sorsomat,
S meg nem
indult
kínomon:
—
—
;
J^eserg szerelem
A
,\
;
!
/.
Hadd csúfolja halálomat, Hadd tipródjék síromon. Eredj, lélek !
—
halj
meg, ó szív
—
Te utolsó cseppedig hív Vad kedvéhez tedd ezt még !
Vajha tetted volna rég!
XXI.
ÉNEK.
(Töredék.)
Csörg
patak! életemnek.
Mint
az hajdan foly vala,
Igaz képe, míg mellemnek
Szabad
Oh
volt bal oldala
te! kinek
gyöpös partján
Jár és nyugszik gyakorta,
A
vad tündér, a
S életem
ki
nem
szán,
letiporta.
Kinek folyó tükörében Leié csak mássát a
test.
Melyet egész szépségében Senki soha le
Óh
nem
fest;
te! kinek siralmimmal
Szaporodott folyása.
És panaszos hangjaimmal
—
Elegyedett zúgása!
Százados tölgy! te Állasz
itt
ki
épen
még, noha vén.
Tiszteletre méltóképpen
A
meznek közepén
—
;
Himfy
i8a
;
szerelmet.
idk repltében Annyi szélvész játéka,
Tc, az
S
oly sok nyárnak hévségében
Annyi vándor árnyékai
Óh
te! kihez
A
támaszkodva
gyönyör
fáradt test,
nagy lelke gondolkodva Nézte, mely szép a napest
Szép
s
Kinek csipkés
leveleit
Sohajtásim ingatták,
Kinek ers gyökereit
Bús könnyeim
Te
itatták!
árnyékos, hüves
erd!
Annyi madár tanyája Kit gyakorta megkeres . Szívem kedves kányája; Te,
kit
szava víg hangzattal
Oly sokszor meglelkesít. És elméje gondolattal Oly bven megnépcsít. Kinek
A
zeng homályában
bús annyit tévelygett.
Midn
párja birtokában
Minden madár enyelgett; S a természet emlibl. Ki mindent élésre
S az
A
állatok
hitt,
örömibl
bús szív csak mérget
szítt.
!
MÁSODIK
;
!
!
RÉSZ.
A BOLDOG SZERELEM. L'amour
est notre vie
:
oui, vivre c'est aimer,
C'est rendre un autre heureux,
Enchaínés k
la
fois
et c'est
par l'hymen
l'étre
soi-m íire Bemis.
et l'amour,
Couple d'époux amants, quel bonheur
est le nötre
1
Helvetius.
/.
Dal.
Halljátok! kik esmerétek
Kesírveit éltemnek,
Kik szántatok
s
részt vcvétek
Gyötrelmiben szívemnek
:
Örüljetek, hiv barátoki
Boldoggá
lett
éltemen,
Áldássá lön a vad átok.
Mely függ
vala szívemen
s leveg Enyém! Enyém örökre !
Haljad
s
érezd, föld
Hála, Lizám, szívednek!
Sorsom
Musám
!
te!
Töltéd
rendelésednek 2.
Dal.
ki
zokogással
a természetet.
Töltsd most örömkiáltással
Napnyúgotot-kcletet
—
:
1
;
Tiimfy szerelmei.
84
Patak! ittad siralmimat?
— Most örömöm hangját vidd! — Most örömjm könnyét
iddl
Zephyr! hordtad panaszimat?
Ámor
látván hívségemet,
Udvczíté szerelmemet:
Az égbe
felemele.
Hol Psyche van
vele.
3. Dal.
Vétettem
Egymást
Egy
nagy szive
engem mindég.
Szeretett
Hívem
mondván, hogy jég
én,
Isteni jó s
volt,
mint én híve;
már
látván, legottan
úton
járt
érzésünk
;
Rossz emberek (sok sziv így Gátiák ölelkezésünk
Szívem lángját kikémlelték, Szerencsémet irigyelték, Rágalmazták lángomat,
—
És megásták poklomat. 4.
Dal.
Ti, a sorsnak ostorai.
Jó hír
s
névnek
Társaságnak
A
férgei.
sátánjai,
sziveknek mérgei,
Becsületnek gyilkossai,
Az erkölcsnek gyötrelmi. Az ifjúság áspissai. Teremtésnek
fertelmi,
—
jár
!)
!
Boldog szerelem
!
:
185
I.
Töpörödött boszorkányok Néktek most már füttyöt hányok Károgjatok bár,
nem
árt.
Nyelvetek nem tehet 5.
kárt.
Dal
Kivált, ragyás, aszott bagoly.
Te, az erkölcs Parcája, Ki mindent megrágsz, mint a moly,
Belzebubnak kajlája Ki csak alig mozogsz immár.
Nyelved mégis kerepel. Kit a pokol nyilt öllel vár,
—
bezzeg ünnepel, S ha mégy, Pondró-nyelved csak turkáljon, Szívnek vermet csak áskáljon,
Banyai most már nevetlek
S mind örökre megvetlek. 6.
Ti, kik kivl
Dal.
úgy fázátok
A szerelem jegétl. Midn bell lángolátok Ugyan annak tüzétl,
—
Szomj úzátok, éhezitek, S gyötrelmiben éltemnek Már szinte megdermedétek, Érzeményi szívemnek! Lakozzatok az örömben.
Melyet Ámor nem külömben
Ád
A
néktek, mint azokat
mélyen
fájt
kínokat.
—
!:
1
86
!
;
Tiimfy tzerelmei.
7.
Dal.
Ti, kik szívem fájdalmával
Szövetkezve valátok,
S mindent
bú
a
fátyol ával
Beborítva látatok,
S minden tárgyból körhetek Gyötrelmeket fonátok.
Szépbl
jóból elttetek
s
Keserveket szívátok,
—
Elmém munkás rajzatjai Érzelmim hú barátjai Most örömre menjetek S mindenrl azt szedjetek. 8.
Dal.
Fájdalmimban átkoztalak.
Midn
kínzád kebelem
Dicsérlek most és áldalak,
Boldogító Szerelem! Kifizeted uzsorával
Sérelmiért szivemet,
A
boldogság méz-árjával Borítván
Már
majd
létemet
el
— — —
alig viselhetem,
Öröm minden Nappalom
lehelletem,
és éjjelem,
Áldott légy, óh Szereiemi
5>.
A
Dal
természet kebelében.
Erdnek
homályában.
;
Boldog szerelem
A
:
I.
1
tavasznak örömében.
Virágok
A
;
illatjában,
pataknak csörgésében. Pacsirtáknak szavában.
Fülemilék énekében.
És
A
gerliczék csókjában,
—
mit lelkem titkon sejtett,
Mind igazság s valóság lett; Mind világos érzemény S
teljesedett szép
jo.
Minekután
remény.
Bal
a kezünket,
dics ünnepnap!) Mint isten már rég szivünket, Oszveköté a fpap. Hajh! mi történt akkor velünk! Mint szédelgett az agyunk! Miként feszült s fúlt kebelünk, (Áldott,
Nem
tudánk, mikép vagyunk
Megakadott
lélekzetünk,
— A pamlagra hanyatlánk —
Elfttl,
véltük, az életünk,
Halált vélénk jönni ránk. //. 'Dal
Soká fel nem támadhatott Lelkünk részegségébl, "Enyém
s tied hallatszhatott
Csak
a csókok
S midn
neszébl
aztán tört hangzatban
énnekem igy beszél
—
87
;
i88
Tfímfy szerelmei.
<(Egy imilyen piltantatban
Jl SZÍV
— századokat
—
él!
Újra záporként esének
Gyöngyhavára kebelének
Orömimnek tüzei S orömimnek cseppjei. j2. Dal.
EJtörlötték Ínségemet
Az örömek kinn és benn Úgy élem most életemet, Mint
a
:
gyermek az ölben
Orömadás, örömvétel,
—
Kedvünket így cseréljük;
Egy
perczenet sem
A
nélkül,
Nem
St
illant cl
hogy ne
éljük.
cserélnék koronákkal,
magával mennyországgal.
Ha már itt is égig hág Az emberi boldogság. jj. Dal.
A
kínokról beszélgeténk.
Melyek tépték keblemet, Míglen öszvekerlheténk,
S
kitanulta szívemet;
—
S könnyei megáradának Földre szegzett szemének,
És
rózsáin arczájának
Tündökölve függenek. Fájt angyali jó szivének.
Hogy
viperák beszédjének
:
;
Boldog szerelem
:
;
(89
I.
Oly sokáig hihetett, S majd áldozat lehetett. 14. Dal. is
engem rég szeretvén
Szívbéli vonszódásból,
Sokat szenved szintúgy, mint én.
Csakhogy külön forrásból De megbocsát mind azoknak, Kik méreggel itatták. Megbocsát a J adásoknak. Kik szivünket szaggatták.
Míg
vize lesz a tengernek.
Ember lészen (Ádám ólta
az
embernek
így vala)
Ördöge vagy
angyala.
75. Dal.
Eddig
a
bú
fellegével
Volt minden beterítve,
Es az
élet
csömörével
Minden egybe
A
vegyítve
madarak örömdala,
A
természet élete,
Minden
— nékem csak kín
vala.
És méreggel étete De most minden örömöt ád!
Az
is, ez is, a te munkád, Lizám! Napja létemnek,
Istennéje szívemnek.
;
himfy
190
:
;
;
;
;
szerelmei.
/6. Dat.
M.ás a világ ábrázatja,
Másként
látnak
szemeim;
Más Más
dolgok folyamatja,
Mások
éltem erezeti.
a
Más Mások
hangúak verseim
;
alakja testemnek.
lelkem repleti.
Más aránya létemnek Más most egész természetem Mert
szeretek
s
szerettetem
Másként jár most az id, Miólta már enyém . 77. Daí.
Nézd
c rózsát bimbójában.
— virágában. —
Kebele még bezárva!
Nézd emezt
itt
Kebele már kitárva!
Olyan
valál,
A leányi
szép kedvesem, pártában
Ilyen vagy most, szerelmesem,
Hymen S ennek
nyoszolyájában
itt
már
hull levele,
Teli maggal a kebele
Ha
ilyen lesz, legszebb lesz.
Ámbár
rózsád oda vész. j8. Dal.
Tiéd minden gondolatja
És értelme lelkemnek;
;
Boldog szerelem
:
191
I.
Tiéd minden indulatja S érzeménye szívemnek; Tiéd minden kivánatom, Tehetségem és erm Tiéd minden akaratom,
Téteményem
idm;
és
Tiéd vagyok mindenemmel. Mind lelkemmel mind testemmel.
Ébren úgy mint álmomban, Éltemben mint holtomban. J9. Dal.
Egymás
E
mellett be szépen
áll,
Egymást által ölelve, gyengéded két rózsaszál. Bimbójából feselve!
Milyen szépen indúlának Itt
egygyütt virágozni!
Miként öszvehajúlának. Lenni, múlni, magozni!
De
a kertész
eljövend,
S más karóhoz clkötcnd Szegény rózsák,
Mint
—
.
titeket.
a sors sok szíveket!
20. Dal.
Néha, midn mellettem ül, S ereimben a vér forr, S kívántában keblem feszül. Imígy esdek én sokfzor
«Adj egy csókot,
De
hosszút
ám
adj te kedves. s
édeset.
»
;!
:
:
Tiimfy szerelmei.
192
— —
Éles legyen, tüzes, nedves Fájjon
js
egy keveset!
S ha oda hág az érzemény,
Honnan tovább
nincsen ren\ény,
Vajha ezen határnál, Halál, egyszer ott várnál
2/. Dal.
Eddig csak bús henyélésben Múlt életem ideje; Sorvadt a sok epedésben
Csontom
De
s
agyam
veleje
megtérvén most már béke
S nyugodalma szívemnek, Ujjúi ismét tehetsége
És ereje lelkemnek Buzog ismét ifjúságom, Munkál s teremt valóságom; Mert van tárgya éltemnek. Birodalma szívemnek. 22. Dal.
A
tudomány és dicsség Mindent igért czéljánál.
Az
ember, e lelkes por,
még
Mindenkor csak szomjan
Mert
áll
erejét s tehetségét
Ott csak
nni
erezi
;
De nyugalmát s békességét Mind ez meg nem szerezi
:
Csak szerencsés szerelmében, Hogy úgy él, mint bölcsjében
—
;
Boldog szerelem
A
; :;
193
I.
gondatlan csecsem.
Teljes nyugodt s boldog
.
2j. Dal.
Midn S
gyermek-idnk
elmúlt,
agyba, mellbe a gond gyl.
Életünk, hajh! be nyomorult
Egy
osztozó szív nélkül!
—
Szánlak, leány! szánlak, legény!
Kit a sors
ily
átka
Egyedül vagy, óh
nyom
te szegény!
Csömör élted s unalom Mert egy ember még csak égy És egészen csak akkor él, :
fél,
—
(Akárki bár mit beszél,)
Midn
két szív egybekel. 24. Dal.
Szinte már majd öszvecsaptak
Az
Ínségnek
Fejem
felett;
árjai
— de felkaptak
Jókor a sors szárnyai
S
ide hoztak, hol
már
Az emberszív nem Ezen
teljebb
lehet
honnan feljebb A boldogság nem mehet Lelkem minden gondolati. Szívem minden kivánati pontra,
Örömekbl
tenyésznek.
Örömekben enyésznek.
Kisfaludy Sándor
].
13
;
;
;- !
fíimfy szerelmei.
1^4
25. Dal.
A
természet
emlibl
Fejjünk, a mit fejhetünk
Az
örömibl
életnek
Éljünk, a mit élhetünk
De mindég
úgy, hogy
Mai-adjon
Ha
j^/í;á/jírí
még keblünkbe
ez kihal, csömör
bánat
s
Jön megzabált szívünkbe. Tarts mértéket élésedben. lesz mindég érzésedben Örömvirág és gyümölcs.
Úgy
—
Imígy
él
az igaz bölcs.
1.
Végre tehát
ÉNEK.
elnyertelek.
— Mennyi Oh élelme éltemnek! — Boldogsága szívemnek?
kínnal kerestelek,
Holtomiglan hát lakhatlak.
Édes
földje
honomnak?
—
Békességben hát birhatlak. Fészke gyermek koromnak?
A
sors hol
E
nem hánya-vete
háborgó világban
!
—
Hányszor csak nem eltemete Messze földön s országban
;
;
Boldog szerelem
I.
Mars vérengz harczaiban Hány halál közt forogtam!
Ámor
;
;
1
—
pokol-kínjaiban
Hajh! miként nyomorogtam!
De sem Mars
vérszolgálatja
Most már nem köt engemet Sem Ámor nem sanyargatja Sem lelkem sem testemet.
A
szigorú kötelesség
Most Kikhez
azoktól
el
nem
vág.
csatol a szivesség.
Szerelem és barátság.
Itt,
a föld e szegletében,
A A
nyugalom karjában,
természet kebelében,
S öröminek
árjában.
Szabad vagyok, mint
A
S boldog, mint egy
A
a
madár
leveg térében gerlicze-pár
szerelem fészkében.
Távol a világ zajától
S haszontalan füstjétl, nagy város pompájától S veszedelmes szelétl Hol a negéd s hivalkodás Minden gond és tétemény;
A
S
a fertelmes bujálkodás
A
szerelem érzemény
13'
95
; ;
;
1
;
ffi^^fy szerelmei.
^6
Hol Jlmornak örömeit Pénzért adják és veszik
S
a szív
mélyebb érzéseit
Bolondságnak nevezik.
Hol Hymen szent nyoszolyája
A
bujaság fertje.
Hol azután e bn fája Ezer más bn termje.
Hol az isten tiszteletét Haszon s pompa téteti
A
haza szent szeretetét
Az Hol
A S
elfajult neveti.
az igaz, a nagy, szép
jámbor
a szabadság,
— csak gz
Kaczaj tárgya
A
s j6,
és ártatlan,
s
és szó,
szokatlan.
hol a nyelv hízelkedik.
Édes-szépnek mondója.
—
pedig csak incselkedik, Óh! Mint Évának kígyója.
Hol az arczák mosolyognak.
Midn a szív mérget fz; Az igazak nyomorognak Mert a ravasz mindég gyz.
—
Hol
A A
a fényes társaságok
léleknek unalom
tomboló mulatságok Szívnek
s
testnek ártalom
Botdog szerelem
Hol
1.
1
a haza reményei
Undok
Phr^'nék ölében,
Atyák anyák örömei Elhervadnak rendében.
Hol az erkölcs kellemérl Fennen szólnak, dicsérik. Holott azt csak a nevérl Es könyvekbl esmérik. De, hol atya s anya már rósz.
Hogy Mert
lenne jó magzatja?
Csak sasnak
Hol az
Még Es
a
ifjú
sas fajzatja.
megvénhedik.
eltte korának
;
vén megmerevedik.
Baj
Hol
a
s
terh másnak s magának.
szülk nyomdokiban
Sietvén a gyermekek,
A
feslettség dolgaiban
Korán lesznek remekek.
Hol az élet szükségeit Csak fényzés tenyészti,
S
legszebb, legjobb örömeit Színlés s negéd enyészti.
Hol
a kisebb a fcljebbet
Hah! gyomrából
De
—
a varjú csík varját hoz,
gylöli.
félvén mint ersebbet.
Tömjénekkel
füstöJi,
97
; ; ;
198
Tíimfy szerelmei.
Hol, mint a kinyílt virágnak
Ezer az mirigye. minden kis boldogságnak Úgy Ezer az irigye. Hol a villám, melyet meggyújt
A
bosszúnak szikrája.
Nem
dörögve, mosolygva sújt Csók-hang minden lármája.
Hol
a szépnek csak felkent
Lilioma
Mert
A
máz
s rózsája.
a nélkül ijeszt váz,
Medusa-kép S az embernek
arczája és dolgának
jóság oly fedele.
Mint Aesopus farkasának Báránybr mily hüvelye. Hol
A
a nagyság csupa negéd,
gyávaság jámborság
Csak önhaszon másnak segéd, S a bátorság latorság Hol a szépség csak czifraság. Csak czikornya s mesterség; Érzékenység csak puhaság, S a szolgaság emberség.
Hol okosság
A
Gorombaság
A
a ravaszság,
barátság tettetés. az igazság,
méltóság megvevés.
—
:
"Boldog szeretem
; ;!
1.
1
Hol a gazdag, nagy s okos úr, Bár többnyire otromba. Mint a rézzel betekert húr, Fényes,
— hangja goromba.
Hol semmiben nincs valóság. Semmiben nincs élelem; Semmiben nincs állandóság, Semmiben nincs értelem. Hol a jó is hamar kábul,
Az
örvény elragadja
;
nem csábúl, Mely magát meg nem adja.
Ritka szív, mely
el
Voltam b-^nned, óh JS/inive Örvényed megláboltam
Kegyes sorsom meg
Mert
kivivé
—
ide-való voltam
vagyok most az enyémben,
Itt
A Itt,
magamé
egészen.
hol csorbát
kedveimben
Ember-er nem
tészen.
Vezérlm itt a bölcseség, Könyvem a nagy természet. Nézszínem a föld és ég
—
S napkelet, napenyészet más csélcsap akaratja Nem parancsol kényemnek. Lelkemet nem szorongatja. Nem szab módot éltemnek.
Itt
99
;
Himfy
A
szerelmei.
szerencse s a hír ell
E szegletben elrejtve, Nem tudván a világ fell Semmit,
— tle
Értelmemet
Örömek
fcbjtve,
és szívemet
közt mívelvén.
Napalatti életemet
Boldogul
élem
itt
én.
Gazdálkodom szántok, vetek És kenyeret aratok :
Kertészkedem
:
fát ültetek
És gyümölcsöt szaggatok. Most elttem a gabona,
F-rend
A
és vad esik csak,
mint látám,
még
Hogy-emberek
katona,
hullottak.
semmi nincs megkeverve nagy világ mérgével Semmi nincs itt megtekerve Itt
A
;
Politika kérgével.
Az egyszer
A
természetet
Mesterség nem nyirbálja nyugalmat és életet Irigység
Itt a lelket,
nem
;
turkálja.
akár
tél van.
Akár tavasz, nem nyomja, Mint a roppant palotákban.
Az unalom
ólomja.
;: ;
"Boldog szeretem
Nem
rabja
Sem Itt
I.
a szokásnak
itt
a lélek,
sem
a test
az ember, egy a másnak
Nem
ás vermet,
nem hány
lest.
elttem nem botorkál Oly nyavalyás balgatag. Ki véli, hogy olyan sok áll Rajta, s hogy jeles tag A teremtés nagy testében, Holott csak hús magában Mert sem szív nincs kebelében. Itt
— :
Sem vel szk Nincsenek
itt
agyában.
gylölim,
—
Egyéb, kiket nevetek; Nincsenek itt esmérim.
Egyéb, kiket szeretek. Nincsen
itten ellenségem.
Senkivel sem mérkezem;
Kevés
A
itten a
mi van,
szükségem fel
sem veszem.
Elfáradván, vén tölgyemnek
Lc-ledlök tövében, S hív szeret szerettemnck
Nyugodván hív ölében Jnnen nézem bátorságból
A
világ
nagy tengerét;
Innen nézem szabadságból
A
fid sok rabemberét.
;
:
;
!
;
Tfítnfy szereimet.
Miként
De
csalják társaikat.
többnyire magokat
JWiként víjják bajaikat,
S mégis gyjtik
—
azokat.
Ki ki magát mint forgatja
Arra, merre fúv a
szél.
Mely kevés, ki megállhatja, Az ers szív, ki nem fé!. Innen nézem, mit mívelnek
Ezerképpen ezerek
Mit keresnek
A
A
s
miket lelnek
szarándok emberek
szerencsét mint nyomozzák,
S gyakran,
a mit találnak,
—
(S akkor a sorsot átkozzák)
Nyílt torka egy halálnak
1
—
—
Mint sürögnek, mint forognak Es egy gyenként mint henyél Mint pezsegnek, mint mozognak, S a sokból mely kevés él Mint kerülik azt az utat, S követi csak ezred rész. Melyet maga nyilván mutat
A Mint
A
természet, szív és ész.
kívánják mindég csak azt,
mit
k
nem birnak még,
S ha megnyerték, megint amazt, De még az sem lesz elég.
;;
;
Boldog szerelem
203
1.
Mint álmodnak csak leendt. Mint szeretnék csak másét; Mint élik csak a jövendt, bitang a jelenlét. És
—
Az
arany mint uralkodik
Egész földnek
felette
Minden miként nyomorkodik,
Ha
nincs arany mellette
Mint vezérli a világot S az egész embernemet Miként tészen igazságot. Törvényt, rangot, érdemet.
Olyféléken miként kapnak
A
A
balgatag halandók,
mik, szintén mint a habnak
Buboréki, mulandók.
Amaz Be
ottan
I
be balul
tesz,
visszaél éltével.
Ki egy egész élet büt vesz
Egy órának
Az
ott
S ha
Nem
—
kedvével.
mint gyjt gazdagságot,
bajjal
megszerzetté.
benne boldogságot, Szíve szegény mellette lel
—
:
A
természet fiainak
(Mert nem kíván
A
bú-bért)
legjavát javainak
Ingyen
adja,
nem
pénzért.
;
Himfy
204
—
mint Az ott Az udvarnak
Kevélyen
Az
szerelmei.
nyakát
feltartja
aranyos igában.
Mint kérkedik sok
A
kicsinység
nagyságnak leplében
Mint sanyarog sok bú
A Az
felséget és bibort;
az ekét és boronát,
sors
a port.
minden kívánságot
Töltsön bár bé
Sándor birván a
— több
nagy
isten szép
Miként
S
válik
kell
világot.
Vágyának az sem
A
;
inség
szerencse színében.
Szegénységet és
A
s
szidja ott a koronát,
A Ez
magát
felfújja
porában,
elég.
kegyelme
méreggé,
a szív legszebb gerjedelme
Gyötr maró féreggé Az emberben ember által
—
T^áin gyilkos fajzatja!
Hány
Jlhel így
oda nem
Irigység áldozatja
1
Irigység volt ellenzje
Szívem boldogságának Irigység volt a szerzje
Éltem hosszas bújának.
hal.
még;
!;
:
Boldog szerelem
205
I.
A
temérdek átkok közül, Melyeket a bosszús ég Ránk monda, legtöbb rosszat Legfenébb az irigység.
szül,
Innen nézem, miként von egy
Magával sok másokat,
S
a mint jobbra vagy balra megy.
vagy ront százokat
Javít
Az emberek Oly Szívek
lelkeikkel
felséges fajzatok! s
eszek mint vetik
Mely követ
állatok!
Egy nagy ember
ott
el.
—
miként
áll
Ezer felett fejével, Napnyúgotról miként munkál Napkeletre
lelkével.
Mint forgat fel országokat. Mint kötöz és bontogat? Miként ád s vesz trónusokat.
—
Sorsokat mint osztogat?
Dics
ember, valóban nagy
Élni fogsz, míg
ember
él
De
bár mely nagy, alattam vagy. Szívem veled nem cserél! Egygyetlenegy boldog napom,
(Pedig mennyit ád az ég!) Sokkal többet és jobbat nyom.
Mint
az olyan dicsség.
—
:
2o6
;
:
Jiimfy szerelmei.
Itt
vizsgálom, miként munkál
S teremt
a
nagy természet
Minden öszve Isteni
Egy
nagy intézet! —
— több
miként enyészik?
— több
miként tenyészik?
S midn minden Egymást
— —
így jön és megy,
váltó pályában,
természet mint marad egy
magában Anya minden idkorban,
S
változatlan
Teremt és szeret, —
S
—
viszont ezek enyésztével
Más
A
áll
valónak kezdetével
Más S
mily frigyben
télben, nyárban,
Tápláló és éltet
Oröm-eml
—
— égben, —
porban
;
annak mindég.
Ki keblében lakozik;
Öröm-adó annak is még, A ki tle távozik. Boldog én! ezt De, mért van
itt
szemlélem.
így,
nem kérdem
nem keresgélem. Mert titkait nem értem.
Okait
Kivánatim mind betelvén,
— Gyönyörség öröm könnyimbl, — Kigyógyulván sebimbl, s
Elhullatott
kelvén
!
—
:
Boldog szerelem
107
1.
^
Szabad, nyugodt, elégedett,
A
boldogság tetején.
Hová
ritkán emelkedett
Halandó,
Óh
—
itt
vagyok én!
házasság! melylyel két
Érzékeny
-
szív,
és ártatlan,
Oszvehangzó,
tiszta és hív.
Egybefonva, szve van
Te vagy kegyes istenünknek Legédesebb áldása Legszebb, legjobb örömünknek
Mindég Minden
forrása
teli
szép
s jó
:
te beléd
gyl
Mindenfell, mindenbl.
Te maradtál meg egyedül Az embernek Édenbl: A bölcs élés nem únatja Oromi d, s nem szkíti. St még inkább kívántatja És mind egyre bvíti.
A
múlt
Te
A
id
keserje
általad édes lesz
;
gyönyörje Téged üdves menynyé tesz. Hála, sorsom! hogy megáldál jelenlét
Legigazabb javaddal. Hála, Lizám
A
világtól
!
hogy megváltál
magaddal.
:
fíimfy szerelmei.
io8
26. Dal.
S
meg
hát
újra lobbot vete
—
Marsnak dühös haragja? S hát csak el nem enyészhete
A ím!
háború vér-magja? a
—
hadak vérzászlói
Szerte tárva lobognak!
S
az élet ércz-gyilkolói
Szerte mordon morognak!
De
—
az égnek védelmében.
Fészke Kánán kebelében
Békében van
Nem
a
magyar.
marhatja francz agyar. 27. Dal.
Tökélletes bizodalom,
A
legtisztább szívesség;
Egymásban
lelt
nyugodalom,
Vas-hívség, hó szüzesség;
Egy akarat, egy értelem. Egy mód minden érzésben; Viszontagolt segedelem.
Egy pont minden nézésben; Szíves, békés türedelem
ím ebbl áll a szerelem. Mely egyesít bennünket, S boldogítja létünket. 28. Dal. Tiívség,
Mint
mely oly ersen a zajos
áll.
tengerben
;
Boldog szerelem
209
Jl,
Soha meg nem rendJt kszál, (Ritka erkölcs emberben 1)
Melyben Valmont elméssége Ezerszer megtompulna,
S Lovelacenak ördögsége Ezerszer megcsorbulna
:
Olyan mindent
gyz
Melyen
lobogva ég
épült
Lizám
i>
—
hívség,
tiszta szerelme.
Szívem
s
lelkem élelme. 2^. Dal.
ersen áll. Mint a zajos tengerben Soha meg nem rendit kszál, Hívség, mely oly
(Nincs
ily
hívség ezerben!)
Melyet meg nem háboríthat
Semmi gonosz szorgalom Soha meg nem
Semmi
er
s
tántoríthat
hatalom
:
—
Ilyen szirtes, érczes hívség.
Melyen
Szz
épült s lobogva ég szerelme szívemnek,
Udvessége létemnek. jo, I>al.
Mosolyogva jönnek, mennek Eletemnek napjai. Attól fogva, hogy Hymennek Kötnek rózsa-lánczai.
Van éltemnek
sok órája,
Melyet irigyelhetne Kisfaludy Sándor
1.
.14
;
Ttimfy szerelmei.
Az ég
maga, ha hozzája
Még
irigység férhetne
Midn
látom, mint tudja
Az
:
t,
egyedül bennem élt,
Szívem üdvezíteni
Ez érzemény
;
—
isteni!
3/. Dal.
Midn
reggel felserkenünk
Könny Hah!
mily
testtel s lélekkel. élet,
megtellenünk
Uj kedvekkel, kényekkel.
Oh! egy asszony mit nem Elfelejtem, a mim nincs Azt kívánom, a mim lehet, A mim van, legnagyobb
A A
szerencse
b
tehet!
-
— kincs.
tárából,
természet sok javából
Nincsen nagyobb nyereség.
Mint egy szép
s jó feleség.
52. Dal.
Ha kedvesem
A
mellettem
l
párnaszék ölében.
Ezer Ámor elevenül Indúlatim fészkében
;
S körülötte hogy zsibongnak. Mint rajjai a méhnek; S gyönyörködve mint bolyongnak Kellemein testének!
S
—
keblemre lelankadva.
Lelkét, testét általadva.
;
Boldog szeretem
:
II.
Mint táplálja ezeket A gyönyör kényeket. 33- ö^'-
Ha
itt
dél —
a
már készen vár
Takarékos ebédünk
Magunk
vagyunk, mi boldog pár,
S szeret Nincsen, a
hív cselédünk.
háborgassa
ki
Édes egygyütt-létünket Kedveinket borongássá,
S
lakatolja nyelvünket
Oszvetévén ajakinkat. Ketté osztott falatinkat
Csókokkal fszerezzük
S örömök közt nyeldezzük. 24.
Akkor,
A
midn
Bal
oda dlünk
nyugalom ölébe,
S ölelkezve elmerülünk A kény gyönyörjébe Egek! mi nagy boldogságunk!
—
A midn
feloldódik,
S öszszevegyl valóságunk, S egygyé öszszefonódik!
Oh! egy
—
— —
ilyen perczenetben,
Ily szív- s lélek-vegyletben,
Mit éreznek leikeink! Mennyit élnek szíveink!
•4"
;; ;
Tíimfy szerelmei.
35- ^^l-
A
bereknek gyors kaszási
Már Az
utóisót vágának
árnyékok
óriási
Hosszúságra nyulának;
Mink
A
ott járánk,
rét
S hogy
A
— meg-megállánk
magas füvében a
bürn
általszállánk
folyamnak mentében,
~ Es alattunk és felettünk —
A
vízbe letekintettünk
És bennünk is a menny volt, S szívünkben szent tz lángolt. j6. Dal.
Hajházzon más uraságot, Hágjon más tisztségekre, Gyjtögess^-n gazdagságot.
Törekedjék kincsekre; Czímjeivel dicsekedjék
—
Én tet nem követem Keresztivel büszkélkedjék
Én tet
A
csak nevetem:
sors hiú ajándéki
Maradjanak bátran
néki
Élje hamis kedveit.
Trje
igaz terheit. 37- ^^'•
Els
kegyes tekintete.
Szorítása kezének.
—
;;
:
Boldog szerelem
Minden
:
IJ.
bút elfelejtete
Elméjével hívének.
A
teremtés nyitva mostan
Lelkem gondolatinak.
Az
éléshez nyílt útjok van
Szívem kívánatinak: így
A
váltja fel a kikelet
komor
szigorú
telet,
Fergeteget a napfény
Ne
—
hagyj minket, óh remény] j8. Dal.
Sokkal szebb most a természet.
erd
Szebb az
Bennem
A
enyém
miólta
Minden
és
mez
új élet tenyészett,
földi
.
szerencsének
Legjava a szerelem
Pandára szelenczéjének
Mérge
Oh
ellen védelem.
barátim! szeressetek;
Csak hogy
el
ne tévedjetek
Férfinak a feleség J^árhozat vagy üdvesség. 39- ö^'-
Ha igaz a vélekedés, Hogy életünk mértéke Az érzés s az elmélkedés, Mint létünk fbb értéke Hát az érz s gondolkodó Többet
él
egy órában.
:
;
;
Tiimfy szerelmei.
a 14
Mint
száz betyár
hivalkodó
s
—
Egész élte folytában, Kik mozognak, isznak, esznek; De csak baromként éreznek. Adj egy csókot, édesem! Létemet hadd élhessem. 40. "Dal.
Holnap nem
A
mi ma van, ma még áll
lesz, a
Fekszik, a mi
mi van, mind bizonytalan,
Bizonyos csak a
Mostan
A Mint
A
kivált
gy
Ádám
sors
halál.
forgatja
fiait.
a szélvész háborgatja
tengernek habjait
Omlanak a tartományok. Bomlanak az alkotványok, Lizám!
Hogy
élni
—
siessünk.
eleget élhessünk. 41. Bal.
Tle jönnek, hozzá térnek Gondolati fejemnek; J^éki adnak, tle kérnek
Érzeményi szívemnek eset, minden dolog Csak annyira érdekel, mennyire rajla is fog. Néki is kell vagy nem kell.
Minden
A
Szerencséje
s
nyugodalma.
Gyötrelme és aggodalma.
; :
Boldog szerelem U.
Búja
—
kedve létemnek
s
Mind
2
szivében teremnek. 42. Dal.
A
—
szerelem oskoláját,
Oly sokáig érezvén
Kell
kínját,
—
mirigy báját,
Kitanultam váltig én
Az
csalárd reményeit.
Ama És
hamis kedveket,
sorvasztó félelmeit
Jó]
Míg
A
—
esmérem ezeket e pontra verekedtem,
hol feljebb én felettem
Nincsen
földi
boldogság:
Mert innen meg
alá hág.
43. Dal.
A
test pompás szépségei Idvel mind romlandók Csak a lélek kellemei
Mind Te
szép
;
halálig állandók. !
ki
csak hüvelyeddel
Gondolsz ifjúságodban,
Majd ha nem birsz szépségeddel. Mit élsz hervadt korodban ?
—
A
szerelem boldogsága.
Az
életnek vidámsága
Csak hozzátok marad
Magas
lélek,
érz
hív.
szív!
1
5
Tíimfy szerelmei.
44. Dal.
Mint elzi akaratom, Kedvemet mint keresi
Oh
a kegyes!
Szemembl Boldog,
Egy
is kilesi.
a ki szert tchete
jó asszony kezére!
Mennyeivé
Öröm
A
?
kivánatom
lesz élete,
terjed egére.
jó asszony kegyeivel,
Lelkesít szerelmivel,
Valamerre csak
Örömöt
tekint,
és kedvet hint.
4^. Dal.
Legény! leány! míg eredben
Könnyen foly az Boldog vagy te!
if^ú vér.
—
mert szemedben
Minden kicsiny sokat ér; Am, de mindég ilyen nem léssz, Mert az id majd megvesz; ha utóbbra most el nem tessz. S nem jól lesz. Akkor, hidd-el,
—
Hogy
holtiglan boldog lehess.
Jót magaddal s mással tehess.
Gyjts
érzelmet szívednek,
Esméretet lelkednek. 46. Dal.
A
veszélyes fergetegben
Szél
nem
éri a
völgyet;
;
;;
Botdog szerelem U.
Csak
a
magas rengetegben
Töri -dönti a tölgyet:
Imígy folynak most békében
Eletemnek napjai
Mint
E
e csendes völgy ölében kis
csermely habjai.
Oly sok nemzet vérharczában,
A
fél világ
zavarjában
Békesség van fészkemben
És boldogság keblemben. 4y. Bal.
Az, kinn nyargal száguldozva,
A
nagy világ zajában
Ez, benn tunyog unatkozva,
—
Mint a bagoly odvában: Ama, torkos, megmotozik, Mindenbe kap, mint a szél; Eme, finnyás, álmadozik, S
a mi nincsen, abból
Bölcs
De
ifjú! te
él.
kinn és benn
járj.
élelmet soha ne várj
Álom-gz-szél-és szóból.
Hanem
igaz-
s
48.
valóból.
Bal
Fellengez reményekkel Indúl a nagy világba
A
jobb
ifjú, s
éh lélekkel
A tudomány-országba De, hajh! ritkán tér magába, Ki, bár
gyzvén
elmével,
; ;
1
;
:
flimfy szerelmei.
8
Esméretinek árába
Nem Az
A
fizetett szívével.
—
igazság súgáriban,
nagy világ hivságiban
A
szív ritkán melegül,
St
többnyire mindég hl. 4^. Dal.
O
mellette
nem érzem én
Az idnek
Nem
folyását
sejtem én, vele élvén,
Az
ifjúság múlását
Karjai közt csak nevetem
A
sors
Mert
ott
minden
csapásit.
marokkal szedhetem
Százszor több szép áldásit
:
—
Szerelem tesz keservé,
S csak ez tcszen gyönyörvé Mindent itt a nap alatt
—
ó
fon élet-fonalat. 50. Bal.
A
férj fcnkölt,
tüzes legyen,
Mint a nap, és ragyogjon, Mint az, ert adjon, vegyen, S kiterjedve forogjon
De
szelídebb tekintet
Légy, mint a hold, kegyes hölgy
Gyengébb
s
édesb természet.
Csendes nyugodt, mint
S valamint
a
a természetben.
Szintúgy lesz a ház-életben
völgy:
;
Boldog szerelem
Minden, mint
kell,
119
11.
kinn és benn.
Jó rendben, szép díszlésben.
ÉNEK.
11.
A
kel nap
Az S
már
tz-súgárait,
önti a
Az
kinyúgodt földre
élstnek árjait:
Tnnek Az Az ég S
lövelli
fénye
s
lángja ell
éj setét kormai,
tenger
a fél
csillagai
holdnak szarvai.
Eloszlott a bús borúlat
Ama
terhes felleggel,
—
Mely záporral fenyegetett Mely gyönyör a reggel!
A
sok hangzat, mely elnémult
A
napnak elhunytával.
Ébredvén
a
nagy természet.
Megtér kedves
zajával.
Új ervel ébred minden A nyugalom ölébl életet merít
Új
A Az
minden
kel nap tüzébl.
éj
sr
Nem
homályában már magok.
lévén most
Csendesebben, de vígabban.
Csörögnek
a patakok.
:
Wmfy
A
susogó
A A
szerelmei.
erdk
s
békés völgy-
zöld
;
berkek, s ligetek,
mezk, hímes
rétek.
Egres, füzes szigetek,
A
harmatnak gyöngyeivel
Sren
felékülve.
Szelíd fény-folyamban úsznak.
Egészen megüdülve.
A
kert tarka virágai
Új zománczczal kérkednek;
A
rózsák nyílt lángaiból
Uj
illatok
Mert
terjednek
leng, csélcsap szell. Rendre járván ezeket,
Éjjel
a
meggylt
illatjoktól
Fosztogatja kebleket.
Vígan dongva oda hagyják
A S
A A
méhek köpjöket,
a szellvel versent vájják nyílt virág-öblöket.
feléledt tarka lepkék
A
réteken bolyongnak;
Karikázva
fizik
S virágokra
A
tollas
egymást szállongnak.
nép felborzasztván
És megrázván
tollait,
Repülésre tisztogatja
S egyengeti szárnyait
;
Boldog szerelem
II.
S megköszöntvén nyugvó helyén
A
szép reggelt szavával,
Egymás
után el-elrepl
Eledelre párjával.
Amott egy him
fülemile
Mesterséges gégével Sziszeg, cseng és fütyöl
S szerelmet
A
s
csattog
njével.
pacsirták csicseregve
Az egekben
A
z
lebegnek
verebek a sövényen
Ugrándoznak, csevegnek.
A
madarak
A
Egy majd
égig nyúlt kszálon
Mern Nyakát
A
Atilája,
hatalmas, kevély sas.
állva,
nap
mint a
vas.
szemét büszke
s
hittel
felé mereszti,
S világához sóvárogván. Szárnyait kiterjeszti
;
—
—
S most büszkén felemelkedik, S ég s föld közt mintegy kötél, A felhben kereng s lebeg ;
A
tollas
nép
Mint ama nagy
látja s fél. s
ers
Kit érzelmi szívének
S elméjének gondolati
Az egekbe
vi vének.
lélek.
—
;
Tfímfy szerelmei.
Ludak, réczck seregesen
A S
tó felé totyognak,
a víz édes
reményében
Gágognak
és sápognak.
S bele érvén elmerülnek S a vizet lapátolják. És csapkodó szárnyaikkal
Magok
A
öszvelocsolják.
gömböly,
pofás Vicza,
Félig nyitva kebele, Fejdegéli
már
a Vellást,
Elterülve pendelye.
Látván ezt az éhes borj
S
féltvén kövér ételét,
Néz, bg, topog, rúg
Hogy
A
azon van.
nagyfej, zömök bika
Bömbölve
A
s
lerázza kötelét.
jár alá s fel,
csapásban, meire már majd
A Dúl,
csordának jönni fúl,
szikrát
kell
hányó szemmel
És kalapál lábával. S maga körül porfel leget Indít
mérges szarvával.
Talpoii van a borzas kocsis.
És csudálván Vakargatja
s
Prüsszög
álmait.
kefélgeti
pej lovait.
;
Botdog szerelem
A
223
II.
negédes, pajkos lovász
Az
abrakot rostálja,
S almás szürke
paripáját
Fütyörészve
Néz
kínálja.
a tüzes, délczeg Ráró,
Topog, hortyog
és nyerít;
—
Kútra megy most a két legény
S gyovs kézzel
vizet merít;
—
Ers, széles vállaikon Most a csöbröt beviszik, S ott, cgygyik a másik után. Rendre minden
ló iszik.
Rezzegetik az akolban.
Kezeikben
A
hever
A
a sajtár,
kérdz
s
nyájt
juhász és a bojtár
S mire minden homályt
A A
A A
nap
téj is
a
elver
mély völgyekbl,
mind
ki
lesz fejve
feszes júh-tölgyekbl.
rideg nyáj kinn legel már
S
a
mez
Mohón
A
nyers füveit
falja s
nyalogatja
hajnalnak könnyeit.
Két nagyfej
A
s nagy szarvú kos gyöpös domboldalon
Kiválik a sereg közül
Mit akarnak
—
ott, vájjon ?
—
;
—
:
Hitnfy szerelmei.
214
Hegyes
füllel
figyelmez
s
néz
Reájok az egész nyáj,
Hogy
felkapott falatját
Elfelejti
Most
némely
is
száj
a kosok öszveütnek,
-
S csapásaik oly nagyok.
Hogy
a föld is
reng
S majd beszakad
Míg
alattok,
az agyok;
a pásztor, ki a
dombról
Fújja-le bús nótáját.
Megharagszik,
s
ajakától
Félrekapván dudáját.
Olyant rikkant
Hogy S
a
kosoknak.
ezek megrettennek,
félbe hagyván a viadalt.
Jobbra balra szélyt-mennek.
A
szorgalmas földmível.
Költögetvén ökreit.
Melyek A.
ket
éjjel
kipihegek
tegnapnak
terheit,
az ekéhez hajtja,
S befogván
az igába.
Szól és belé kapaszkodik
Ekéjének szarvába; Suhogatván, durrogatván Sudaras ostorával,
A
vonókat ösztönözi
Esméretes szavával
: ;:
'Boldog szerelem
Tudván
azt,
2l'
II.
hogy kenyér
s
élet
Terem ezen munkában, Vidám kedvvel ballagdogál Ökreinek nyomában. Kezdi már ott Csoportja
is
a
kaszások
munkáját
Emez szemét törölgetvén. Amaz fenvén kaszáját Most mindnyájan bele vágnak
A
rét tömött füvébe,
S vastag rendek dlnek hosszan A fényl vas élébe.
A
tegnap elfáradt
utas.
Ki egy széllyelterjedett
Vén
tölgyfának árnyékában
Álomra
telepedett.
Most
öszve
S a Útnak
feléledt vidékbe
s
felszedi
magát
indul, forró hálát
Repítvén-fel az égbe.
A
galambok seregesen
Oda hagyván
fészkeket.
Szárnycsattogva repülnek
el.
Teli szedni begyeket
Hol most a hím nje körül Addig enyelg s forgódik,
Míg
szerelmes kivánatja
Csókban
Kisfaludy Sándor
1.
el
nem
oltódik.
15
;
aa6
Jiimfy sztreímei.
Amott
kan polyka.
a kevély
Tollai felborzadva,
S mérges-vörös lefTentyje Rút
fején megolvadva,
DölflFel
csoszog az udvarban.
Szidalmakat ökrendez
Mint ama
De
A
—
;
felfújt crilicus, kit senki fel
—
sem
vesz.
harmatnak gyöngyeitl Csillog amott a mává.
Hah!
s
közte mint hivalkodik
A
ragyogó kan páva! Fennáll búbos kigyófeje.
b
Kiterjesztve
Mely temérdek S szemeitl
—
farka.
színeitl
oly tarka
Kedvetelve nézi magát,
Mint asszonyok Kiknek testek ilyen
—
leányok.
s
czifrák,
Szívok, lelkek siJányok
;
— —
Szép farkának zöld selymével
A
szél játszik s ingatja
;
Látván ezt az agárkölyök. Csudálja és ugatja.
Oh
természet!
Kellemeid
Mely
becsesek
áldásid!
s
Szeresd, tápláld és boldogítsd
Kedvellid
s
munkásid
!
—
;
BoWoj^ szerelem
;
227
JJJ.
Végy kebledbe! — Lovász!
—
Kaszásim megkeresem. Czíczke
!
;
— nyergelj!
Lepke! Tecske! hajsza!
—
Nyugodjál még, kedvesem! 5/.
A
Bal
szokáshoz, emberekhez
Nem
szabom én éltemet
Oskolai törvényekhez
Nem
szabom én versemet s gondolkodom. Akként élem napjaim; Csak szívemhez ragaszkodom, Midn zengem dalaim
A
mint érzek
;
Természetes az életem.
Természetes versezctem
A
mi nincs,
nem
tettetem
:
Csak szívemet követem. 52. Dal.
A
szerencse kebelében
Az
—
ott,
Temérdek Ez itt,
A
mégis szomorog?
kincs
—
közepében
—
mégis nyomorog? dicsség súgáriban
— —
—
Az ott, mégis kedvetlen? Egy szép asszony karjaiban Ez itt, mégis ízetlen? — Oh! mert mind ez nem szerelem. És
a szívnek
Ne
keress
nem élelem; ott, a
—
hol nincs;
Szívedben a legjobb
kincs. '5*
;
aaS
Tiimfy szerelmei.
53- ö^/-
Egy
egy hazáért Égett hajdan, durván hív, istenért,
Egy hölgyén, egy
A
nyoszolyáért
törzsökös magyar szív
De sem
—
—
;
sem hazához Sok kigyalúlt magyar szív, Sem szavához, sem párjához, Sem magához most nem hív!
Egy
isten,
istenem, egy a hazám,
Érzi szívem,
s
ezt vallja
szám
S egy szerelme szívemnek,
Mint egy
szíve keblemnek.
54. Bal.
Ezerféle képzeletek.
Gondolatok
s
remények,
S még százszor több erezetek, Kivánatok és kények Szendergének tz-lelkemben,
Még
akkor csak embryók,
sejtem azt kebelemben — Mind s jók Mind gyönyör-szépek
—
—
Most szerelmünk
kedveiben.
Csókjainknak tüzeiben
Ezek mind kikelének S Örömekké levének. 55. Bal.
A
szerelem örömei
Legvalóbb tuiajdonink;
;:
;
Boldog szerelem
A
229
III.
szív és ész kelJemei
Legbecsesebb vagyonink Mert nem id vagy sors-ként van :
Mind ezeknek járások; Hanem bennünk önmagunkban
—
Vagyon az források Minden egyéb, nem örökség, ;
Egyéb,
Nem
a
mit a sors ád még,
tulajdon, csak kölcsön,
Csak szép hamv
a
—
gyümölcsön.
56. Dal.
Munka
töltvén nappalimat,
Éjjelimet nyugalom,
Nem
teheti óráimat
Hosszakká az unalom Lovag, gyalog járogatván
A
gazdaság ágait
Néha
A
vadász, csapázgatván
vadaknak nyomait;
Közben néha bölcselkedvén, Erezvén
elmélkedvén
és
S zengvén ebbl kelt dalom Nem fér hozzám unalom, ^y. Dal.
Jlmor nélkül a szép és Holt,
kemény
és
jó
mereven
Általa lesz él, bájló.
Lelkes, szíves, eleven
O
ád
A
végs
tökéiletet
kellemek bájának.
;
—
; ;;
a^o
;
Tiimfy szerelmei.
Mint
A
a
harmat szint
s
életet
tavaszi rózsának
S mint a dics, jóltév nap, Kitl minden életet kap, Esméretes
ott
Hol örökké
is
áll
még,
a jég.
Bal
^8.
Ki a tömlöcz penészébl.
Örök rabság
lánczából,
Ki a vakság bús éjjébi
Vagy
a halál torkából
Reménytelen kivonatik Uj, szebb élet kedvébe,
Bár pokolból ragadtatik
A Nem
menny üdvességébe, érezhet jobbat, szebbet
Gyönyörbbet, édesebbet. Mint éreztem, boldog én, ölelvén. ót elször
—
59. Bal.
Egy
szavára
— síralmimnak
Elapadóit tengere
Egy
szavára
—
kínaimnak
Elenyészett ezeré
S világosság
Mely
ln
fejemben,
bús éjben borongott
S békesség ln kebelemben.
Mely tz-harczban
A
szorongott
zrzavar homályai. Hogy a nap tz-súgárai
:
"Boldog szeretem Ul.
Elször
7 3
kitörtenek,
Legott imígy tüntenck. 60. Dal.
A
világ
egy nagy üres
tér,
Minden árnyék és álom, Az élet csak keblünkben vér, Egyéb holt, azt találom,
—
—
A
miólta kebelében
Örömmé
vált
gyötrelmem,
S az örömek özönében Úszik 5 ferdik szerelmem; Mintha a nagy természetben
— ó én volnánk csak életben, — S csak szerelmünk eleven, — s
Egyéb minden mereven. 6j. Bal.
Ne
káromold,
st
háláljad
Szíved érzékenységét;
Ne
A
irigyeld,
st
sajnáljad
Sok szív ércz-keménységét kemény és érzéketlen
E Mint
nagy lánczban hibás tag; a kszirt terméketlen,
Elvész benn az életmag Érzékenység a nemzje. Táplálója
Minden Minden
s
:
éltetje szép-, nagy- és jónak. lantra méltónak.
i
235
Tíimfy szerelmei.
62. Dal.
Mint egy nap az esztendben, Mint a madár felettünk, Vagy felh a levegben,
Úgy repül el életünk; Míg Ámornak örömei Boldogítják szívünket,
S
a bölcseség törvényei
Világítják fejünket
De
mász,
st
A
nem
—
az ideje.
áll
Kinek üres szíve Jobb, ha
;
s feje;
—
az olyan,
él
kin ilyen átok van.
6^. Bal.
Éljük (dorgálni
meri
ki
?)
Az ifjúság örömit. Míg a vénség nem keveri Öröminkbe Éljünk, a míg
ürömit.
vagyunk.
ifjak
Míg életünk földje b, Míg termékeny keblünk s Mert
eljön
agyunk.
majd az id.
Hogy megtompul
az erezet,
S egyedül az emlékezet Lesz öröme szívünknek S legfbb java éltünknek. 64.
Bal
Mint Mindcnegy más
a tavasz virágzatja, fajzatú,
;
BelJog szerelem
;
:
III.
233
S minden fajnak más látszatja, S mind tulajdon illatú;
Ugy mindegygyik
szépségének
Tulajdon a kelleme, És tulajdon kellemének
Az öröme
A A
érdeme,
s
—
szívnek és érzelminek,
léleknek
s
képzetinek
Ezerféle kedvérc
És gyönyörségére. 6^. Dal.
Most négyszer
Ln De
hét esztendeje,
kezdete létemnek
csak az volt az eleje
Valóságos éltemnek.
Midn
(második nyár most
Lizám
!
nékem így
<(Ha szerelmem boldoggá
Boldogságod helyén
—
lesz)
szollal tesz,
—
-
áll.h)
Mind
addig,
Nem
tarthattam, bár ha fogtam
Akkor
csak hogy
mozogtam ;
—
újra teremtél.
Szívem csak azóta
él.
66. Dal.
Ha nem
Oh És
érnek az elmével.
vers,
ólom
lábaid.
a szívnek érzetével,
T^yelv,
Hát
A
nem
birnak szavaid
jobb, óh vers, csak elfúlnod,
nehéz vers fertelem;
—
;
:;;
2
!
fíimfy szerelmei.
34
S néked,
A
nyelv, jobb elnémulnod,
selyp hangzat sérelem,
így lesz féreg-csúsz-mászássá, így lesz varjú-károgássá.
Oh
sas,
fellengezésed,
"Fülemile,
zengésed. 6y. Dal.
Az
emberszív, valamíg vér,
Érzelmet
Mindég
vált és cserél
kivan, sóvárog s kér,
Tellik, ürül,
Boldog
A
sorstól
Mely
reményi
megnyerhette
nyugalom-partot érc
S reményét nem
Ez órában
A
s fél.
mely, a mit kére,
szív,
jó
vesztette.
érzemény,
jövre kedves remény Boldog annak élete, Ki már erre mehete. 68. Dal.
Az els
csók ajakiból
Mint ragadt-meg engemet Szinte minden sarkaiból Kiforgatta létemet.
enyém vagy Semmi sors sem választ el !» Egész lelkem ezen egy nagy ((J^ég-szereteit, hál
Gondolatba lobbant
!
fel.
S
mint az árnyék a szálfáknak,
A
nap és hold a világnak.
Boldog szerelem
Néki szívem oly Oly hivem az
235
III.
hive, szive.
69. Bal.
Ha úgy
nézed szépségedet,
Leány, mint
f
javadat,
Szánlak, gyarló, én tégedet,
Mert megcsalod magadat. Hidd el, kevés ez magában; S gyakran ennek birtoka,
Az
rövid tartásában,
Hosszü búnak az oka. Gondolj szíved- és lelkeddel Többet, mint sem szépségeddel: Ez naponként fogy és vész ;
—
Holtig tait a szív és ész. jo. Dal.
Asznak
a rét virágai,
Hervasztván az
Némák berkünk
sz
Sárgul a fák levele!
Az
—
ifjúság kellemei,
És
Az
szele;
lantosai.
tüzei s kényei,
életnek örömei.
Reményei
Minden
a
s
kedvei,
—
nagy természetbe
így megyén bús-enyészetbe!
Éljünk szívünk-
Mert mink
is
s
lelkünkkel,
így megyünk-el.
; ;
236
Himfy
;
!
szerelmet.
Dal
7/.
Rokon ember-társatokkal Kik
jót tenni
S vagy
Vagy
A
gondoltok,
színekkel, vagy hangokkal,
versekkel rajzoltok
kútf gondokban próbak,
természet legyen
Minden
érzett-
s
legyen tárgy,
Ha
;
—
—
nem jól Ez örök nagy igazságot. Melytl hogyha félrevágott, másként van,
Majomjáték munkátok, Eszetekben tartsátok.
van.
—
72. T>al
Hlt
A
helye a
sr
dombon
sok madárfészeknek
Levél helyt a dió-lombon
Csókák
s
varjak lebegnek;
Fürj és fecske menni készül.
Gólya, daru eltnt már
A
denevér tornyában
ül,
Estvénként most már nem
jár
Hamvas ködben lábbog a nap Hervad, pusztul a domb és lap; Itt az sz! de leg^^en bár, Oröminkbcn nem lesz kár. ;
—
7j.
Dal
Szegény vagy rósz belsejébe Ki maga nem tud lenni.
—
;
"Boldog szeretem
;
;
J07
III.
Ki szívének rejtekébe Fél
A
ki
nem
szeret bemenni önnön társaságát s
Mind örökké
:
kerüli
Vagy esméri silányságát. Vagy magát nem becsüli. Bizonyos
Ember,
az,
hogy hiános
a ki,
ha magános.
Jó társra
nem
tehet szert
Sajnálom az oly embert. y4. Dal.
Szerelemrl hogy
jój írjon
Akárki, és tüzesen.
Szükség
:
érz
És igazán Ovid, Sappho
Oly
jól
szívvel bírjon
szeressen. s
több mások
is
azért irának
Szerelmeket, mert magok
is
Szerelmesek valának.
Minden Musa bár
Ámor
fejedben,
nélkül kebeledben.
Akármiként igyekezz
:
—
Leirt tüzed hideg lesz. JS- Dal.
Nem
ki
névért, dicsségért
Mássza Pindus
Vagy írja
bérczeit,
alacsony nyereségért
halom- verseit
Hanem
az,
ki,
ha lelkében
Gondolatok virradnak.
Tíimfy szereiméi.
Vagy felhevült kebelében Érzemények fakadnak, Lantot ragad,
Kedvesinek
Kiben
s
mi érdekli,
elénekli,
—
a vers így terem.
Az énnékem emberem.
]]].
Hah!
ÉNEK.
Istenség a szerelem
E
romlandó hüvelyben Segedelem és védelem
A
sors ellen a mellben
;
;
Mindenható hatalmával És tulajdon bubájával,
A
mit az ész alig hisz,
Játszva mindent végre visz.
Rózsákat hint ösvényére
Ezen
A A
földi
éltünknek;
csepegtet sérelmére
írt
Gyakran vérz szívünknek bút, gondot felvidítja, szegényt meggazdagítja.
Minden
ellen
védelem
—
Istenség a szerelem!
A
lelket megnemesíti.
Szépre, nagyra buzdítja
Az
elmét megélesíti,
A
lomhát megindítja;
;
:
"BolJog szeretem
Az
A
130
IJI
ércz-szívct megiágyítja,
fajtalant megtisztítja,
Meghajt minden nagyságot, Hódít minden vadságot. Szárnyakat ád
a léleknek
S magán fellyl
emeli.
Bátorságot a félszegnek,
Mely
A
a bajt
megtördeli
;
rosszat meggylölteti,
Erkölcsöt megkedvelteteti
;
—
Terjed benn az értelem, Istenség a szerelem!
Nála nélkül az emberség Itt örömöt nem is lel ;
Nála nélkül
a
mesterség
Semmi dicst nem mivel. Minden jónak, felségesnek. Minden gyönyörségesnek
A A
szerelem
eleje,
szerelem veleje.
Közönséges lelkekbl
Mely mennyei
A A
szikrát ejt?
legvadabb szívekbl
Mely
is
is
isteni érzést fejt?
mi egymást gylölséggel
S ellenséges dühösséggel
Mind örökké
üldözte,
Gyakran öszvekötöztc.
—
;;
:
Tiimfy szerelmei.
240 Kicsal
A
minden tehetséget
emberbl
bájával
Betölt minden reménységet
A
boldogság árjával
Minden
átkot áldássá tesz,
Ó
trhet
általa
A
lesz
legfenébb gyötrelem,
—
Istenség a szerelem,
Tánczot,
tréfát,
Tenyészt
vad pusztában,
a
És rózsákon
játékokat
vet ágyokat
Pályánk nehéz útjában.
Ezt
a földi por-életet,
Mely agyagba
rekesztetett,
Oly tetre Hol az mennyét
vezeti. élheti.
Palotává varázsolja
Az
alacsony kalibát;
Veszélyeket meglábolja,
—
Nincs eltte semmi gát:
St
A
a bátor és hatalmas
síi'on is
Mint
az
Úgy dl
A
diadalmas
öröm
;
karjába.
halál torkába.
természet lépéseit
ö Az
—
indítja s vezeti
ezer nemzéseit neveli s élteti
;
;
Boldog
Nála nélkül
;
szf relém J\
föld, víz,
241
.
tz, ég
Zrzavarban meredne még
:
Szerelme az istennek
Ada
mindennek,
létet
j6. Dal.
Miként
Kel Miként
sejti
lelkembl
gondolatimat sejti
szemembl
Titkos kivánatimat!
S miként tudja betölteni Ezeket egy csókjával S amazokat segíteni Elméjének szárnyával Segéd szívem érzésiben,
Elmém
víg
s
—
!
bús röptéiben;
Fele valóságomnak.
Lelke minden dolgomnak. yj. Dal.
Mind
az, a mit a
halandók
Szerencsének tartanak
A
miért
k,
Veszélyekbe szállanak
A
becsület
s
;
a szánandók. :
dicsségnek
Fényes pora és füstje, Gazdagságnak és felségnek Aranya és ezüstje, S több efféle, miket sok szív
Leggyönyörbb
élésnek hív,
Nem ér hiú becsével A szerelem kedvével. Kisfaludy Sándor
1,
10
;
Tiitnfy szerelmei.
2 42
-j8.
Oh
te!
nagy világnak
a
ki
Dal.
Elkábító zajában,
A
hivság és bujaságnak
Ellankasztó karjában
Elbitanglád jobb részedet
Tehetségét lelkednek, Elbitanglád szép tüzedet,
S elevenjét szívednek, Térj
szép természetnek,
vissz' a
Bölcscségnek
s
szeretetnek
Boldogító ölébe! írt lelsz
kebled sérvébe.
j().
Van egy
Még Mely S
'Dal.
imád
erkölcs, melyet
maga
is
a szívnek
a
gonosz
nyugalmat ád
az életre áldást hoz
Mely még minden
hív
;
rzjét
Örömökkel fizette S minden kába elvesztjét Gyötrelmekkel bntette Van egy erkölcs, mely ha elvész, Vele vész a legszebb s jobb rész ;
A
szívbéli békesség.
E
nagy kincs 80.
Szív
s
ész
!
a szüzesség.
Bal
külön két kalauz
Az embernek
—
éltében
:
:
Boldog!
"Boldog szerelem
/!'.
a kit egyfelé
húz
;
245
Mind a kett mentében. De többnyire nem egygyeznek, Ez
jobbra,
s
—
az balra niegy
S mikor már nem ellenkeznek Az embernek már mind egy. Gyakran,
A
a mit az ész javall,
átoknak
szív kínnak,
A
vall
;
mit pedig ez szível.
Az
másként veszi
azt
fe!.
8j. Dal.
A
mezei gazdaságban
Minden
Midn
óra munkát hoz,
nagy palotákban
a
Az unalom
ásítoz
:
Pedig miként mozog, zajog
Minden, Holott
- vélnéd,
Nyomván
Oh
duplán él;
a szív senyved, sajog.
azt a
természet
Kebeledben
gz
és szél.
csak anyai
!
a magvai
—
S gyümölcsi ez életnek Boldogok! kik szeretnek. ;
82. Dal.
Tudós
lehetsz
;
— de bölcs nem vagy.
Éjt nap könyvben túrkáló Tudománynyal megrakott agy
Kedvvel
Nem
ki
telt szív mellett jó.
ezrek
Tudja,
fejti
éltét, tettét s beszéli,
.6*
;
;
;
flimfy szerelmei.
244
De,
ember-természetét
ki
Mélyen
—
érzi és éli,
Voltakról tud, -~ jövendt
Valóval
—
él,
kedvet nem
sejt,
-
ejt.
Ez
így, az úgy történvén, Bölcsnek csak azt mondom én.
<9j.
Az örökké
nyughatatlan,
mindég hajt, ámbár jól van
Kit valami
S amott
lót-fut,
dolga,
Itt is
Dal.
— nem kap
Utóbb mégis csak
rajt
vágy
vissza
Születési fészkébe,
Melyet
a
balgatag elhagy
Jobb remények fejébe
ember házi Mert S bár mint nyomják az
:
állat itt
a vállat
Az életnek terhei. Trhetbbek sebei. 84. Bal.
Sokan
voltak, kik
t
kérték,
Czímesb, dsabb, kellemesb És ha ez az érdem-mérték,
Én
A
nálamnál érdemesb
mit tudok, az
is
Minden ember
Hanem
a
Kevés,
tudhatja
mi keblemben
megfoghatja
ki
;
csekély,
él,
-^
:
Megfogta s e mindég hív. Csupán érte ver mély szív. ;
;
!
Boldog szerelem
lY.
245
Ezen legjobb értékem, Szerzé
meg
t
énnékem.
8^. Dal.
A
gyermek-kor örömei,
Mig, mint tz
A
a
kövekben,
szerelem érzelmei
Alusznak a szívekben,
Mik Mely bellünk
—
az édes kínhoz képest.
Midn
fakadoz,
a szív lélek és test
Szerelmében olvadoz?
A
szerelem örömei
Legédesebb gyümölcsei
E
szarándok életnek
:
—
Boldogok, kik szeretnek
I
86. Dal.
Te az idk tengerébe Már már lefolyt esztend. Melynek boldog kezdetébe Orökr' enyém leve !
Hogy
búnak örvényébl
a
Szívem végre partot ért, Hála! lelkem fenekébl,
A
jó s
boldog napokért
Hála, sorsom, kegyelmedérti
—
Hála, Lizám! szerelmedért!
Tavaly ekkor még féltem
Most
— mondhatom,
;
hogy
éltem.
;
Himfy
546
szerelmei.
8y. Bal.
Ez órának lejártával Vége van e századnak A jöv száz lefolytával,
;
sorvadnak. Kik most élnek, is, te is, mi boldog pár,
Én
Mi,
kik
most enyelgünk,
itt
Akkor mink
sorvadunk már,
is
Otthon lészen már lelkünk. Édesem te szemed nedves ? !
Ne
szomorogj, édes-kedves!
—
Bár hol légyen lételünk. Szerelmünk
ott lesz velünk.
88. Bal.
Fagyva fekszik
a
természet
Halotti hó-leplében
Élte
s
;
bája elenyészett,
Áll minden ér keblében
De
majd elj vlegénye
A
hív tavasz tüzében.
És anyai érzeménye Megint felforr erében S ezerforma életeket. Örömöket és kedveket. Kiknek magvok méhében, ;
Szülend ismét hevében. 89. Bal.
Mint dühödik,
A
üvölt, ordít
zivatar, s mint
kapkod
?
-
;
:
:
"BolJos; szerelem l\.
Mindent miként Széllycl
Mint
A
s
247
lódít, fordít,
öszve mint csapkod?
a pelyhet,
úgy elkapja
repül madarat;
Mint szálvesszt
A Mint
földig csapja
magas tölgy-sudarat
;
tépi ott a házokat.
Hordja
itt
kazalokat?
a
Ezt én boldog
—
békébl
Nézem, Lizám ölébl. ^0. Dal.
A
szerelem és barátság,
Idt
gyz
voltában.
Legjobb öröm
Az
E
két ág
két ágnak gyümölcseit.
Boldog,
A
term
életnek fájában
megszedheti
ki
í
többinek veszélyeit
Mosolyogva trheti.
A
szerelmet
E
két legszebb öröm-ágot
s
barátságot,
Szívem szerint élhetvén
—
Boldog ember vagyok én
!
97. Dal.
Ámort, kinek csak buja kény Volt fajtalan nemzje Ámort, kinek csak küls fény Volt negédes szülje,
Óh
ne fogadd kebeledbe. Azt Hvmenné nevelni !
—
:;
ff'f^fy szerelmei.
248
Több az, a mit életedbe Mindég tudhass szívelni Mert csömörrel, unalommal, Méreggel
és fájdalommal
Tölti majdan szívedet
S megemészti
éltedet.
^2. Dal.
Élés
által a
Gyengül
szerelem s
végre oda vész,
Mert buborék-gerjedelem,
Úgy itél a hideg De szerelmünk nemesb
—
ész.
Ezt az inkább Jó
s
bal sors ezt,
tüzeli
öröm
Mind nagyobbra Mint
Úgy
a
fajtú
:
;
és
bú
neveli
phoenix hamvaiból,
szokott ez lángjaiból
Mindég
újra éledni,
Nagyobbodni,
terjedni.
93- ^^i-
Sorsunk vászna e föld hátán Asszony -kéztl vetdik,
S
a
mint angyal ez, vagy sátán,
Menny vagy
pokol szövdik.
Boldog szív, kit jobb csillaga Oly asszonyra vezetett, Kit nemének rút maszlaga
Meg nem De
jaj
vesztegethetett.
annak, ezerszer
jaj
Kit egy amoly vipera-faj
I
;
Tioldop szeretem
/l
24C)
.
HáJójába ejthetett; annak, hogy
Jaj
—
született.
^4. Dal.
Ha S
csak habos testi kények,
Nem
a viszont-tisztelet
titkos
rokon-érzemények
Fonták
Nem
a szív-kötelet,
állandó
Egy
kis
:
—
parányi sér,
nem
Egygyetlenegy
várt történet,
—
elfolyt csepp-vér
Ennek könnyen véget vet. Egygyik fell szeretetre, Másik fell tiszteletre Támaszkodván Hymenünk Soha sem kell féltenünk.
—
9S. Bal.
Egy
szép hölgynek ellenében
A
mely férfi úgy megáll, Érzés nélkül kebelében, Hidegen,
—
—
mint egy kszál
Az az asszony-természetnek Vagy rút adót fizetett; Vagy kedvével ez életnek Örökre számot
Vagy Vagy
bú-féreg nincs
er
ül
vetett;
szivében,
tetemében,
S minden csontja már száraz Vagy nem is férfi már az.
—
;
:
Tiimfy szerelmei.
250
96. Dal.
Ki egy szép
s jó
feleségben,
Egynéhány jó gyermekben, Középszer tehetségben, Válogatott könyvekben
Tartós
élést,
boldogságot,
Elégedést nem
Csak hagyja
el
talál
— —
;
e világot,
Annak legjobb a halál álmodoz, Mert a mirl Oly valamit e föld nem hoz
Nem
;
terem az agyagban,
Hanem
feljebb csillagban.
9^, Dal.
Esmérd meg az embereket Minden természetekben, Bölcsebb
ifjú! s szedj
kincseket
szegénységekben Az Gyjts magadnak bölcseséget Az bolondságikból. ;
Jóságot és szelídséget
Az
gonoszságikból
Tanúid Szíjj a
— gzbl valóságot, — ki jól a
világot;
Vegyed hasznát eszednek, S lesz mit élni szivednek. 98. Dal.
Éljük okos
A
Ítélettel,
mit ád a jelenlét,
;
;
"Boldog szerelem l\.
—
Nyilt és vidám erezettel, Ki másként
nagyon vét:
tesz,
A
jövend szép reménye
A
Többnyire dugába dl jelenlét érzeménye -
Ez
miénk egyedül.
a
Édes-kedves, jersze tehát!
Alig van
rázzuk a
rajta,
fát
Talán holnap ilyenkor Válni,
— rajtunk
lesz a sor.
^^. Dal.
Mint borzasztó havasoknak, Hol
szirtnek szirt hegyette,
Temetknek, sírhalmoknak
A Úgy
szelíd hold felette jösz feldúlt
—
;
nemzeteknek,
Országoknak hamvain. Milliom holt tetemeknek.
Megölteknek
csontjain,
—
Keresztül vér-tengereken, Segítni az embereken.
— üdvez — Maradj! vesznünk
Áldott "Béke
.'
légy
kell,
!
ha mégy.
joo. Dal. Ti, kik
Himfyt
dicséritek.
Poétának mondjátok,
S Petrarchához emelitek, Jó barátim
Nem
!
engemet,
Illeti
a
halljátok
—
:
szerelmemet
borostyán
:
—
152
fíitnfy szerelmei.
Ez
gyilkolta
úgy szívemet,
Hogy kínomban Ott, a hol én
nem
ki ki
szán.
vetettem.
Bár valamit segítettem, (Sokról ezt sem mondhatni,)
Nem
szoktam én
IV.
Ti,
aratni.
ÉNEK.
kegyes ég szülöttjei, szép és jónak ékei,
A
Ámor
bájos testvérei.
Élet és öröm Graliák
—
!
lelkei,
kegy-istennéi
Hellának és Rómának,
Oh
!
legyetek barátnéi
Egy
áldozó scythának!
Nékem,
—
most dicsségtek
ki
Haladásul hirdetem.
Minthogy annyi kegyességtek Boldogítja életem; Kivált azon kegyelmetek,
Hogy Kit
S
t
nékem adatok,
magatok neveitetek, ki
most fényt hoz reátok.
Oldjátok meg, mint Wielandnak,
Nékem is báj-övetek! Hadd zengje a magyar lantnak Hangja
is
kellemetek.
—
!
Boldog szerelem
.
J\
253
— Öveteket nyitjátok? —
Jöttök, szívek istennéi,
Socratesek barátnéi
Egek
Az
!
egek
!
mit látok
?
—
egész nagy természetben
Semmi
sincs egészen ép,
Nincs egészen
jó keletben.
Egészen jó, nagy és szép Egyéb, a mit kezetekkel Formálva megéretek.
És
isteni lelketekkel
Bájolva megihletek.
Mi az ember nélkületek? Mi a szépség és erkölcs ? Mind
—
ezek csak történetek,
S az ember csak vér-gyümölcs. Alik az ember örömei.
Ha nem
A
lélek s test szépségei.
Ha nem
A
vagytok lelkeik? vagytok ékeik?
—
szépségnek, nélkületek,
Nincs módja, nincs alkalma Kegy-istcnnék! csak tletek
Jön ereje, hatalma
:
Ti benne felolvasztjátok,
A
mi kemény
s
mereven,
S szépre, jóra indítjátok, A mi abban eleven.
;
;
;
Tlimfy szerelmei.
154
A
bájoló kegyességet,
Melyet ki nem ejthetni, A mosolygó édességet. Melyet meg nem fejthetni Azt a maga-kedveltett, Melyért a szív fennen ég Azt a mélyen érezhett,
A
mibl
áll
;
;
a szépség.
Mely mind szrben, mind bíborban, Apró s nagyobb formában, Mind fiatal, mind vén korban, Örökké szép magában
;
—
Mind ezeket tik adjátok. Három kegyes testvérek! Mind ezek a ti munkátok. Mindenható tündérek! Jlmor,
ama nemesebbik.
Ki bölcset
Ama
—
lelkesb
is
s
érdekel,
édesebbik.
Kirl Petrarch énekel Kinél nem czím nyom érdemet, Vagy pénz, hanem szív és ész. Tletek kér kölcsön szemet. Ha magának tárgyot néz. S tartósokká
ti
teszitek
Vértl csélcsap lángjait Mert isteni kellemitek Megkötözik
szárnyait.
;
Boldog szerelem
;
255
l\'.
Nélkületek csapodárok,
Mint
A
a lepkék,
kényei
emberpárok
sírig hív
Hatalmatok mívei.
Azon ifjú, kit elragad Egy szép szznek személye, s keble dagad magát kibeszélje. hogy S Szívének mély hangjaival A szz éneklje lesz,
S
lelke hevül
Ez
is,
szive lángjaival
Áldozatot néktek
A
—
szz,
ki
h
tesz.
kedvesének
Oda lankad ölébe, S még sem csorbul f
kincsének
Legparányibb részébe;
St
ártatlan szerelmével
Szíve, lelke szebb s jobb lesz.
Ez
is
tiszta
szemérmével
Áldozatot néktek
tesz.
—
Nélkületek vagy rágalom,
Vagy
lankadt a társaság
Nélkületek vagy unalom.
Vagy
száraz a vígaság.
Az elmének
A A
szív
szebb
öml
lángjai,
kéjei,
mulatság szebb hangjai,
Kellemetek mívei.
;: ;
256
J^ifify szerelmei.
Általatok könnyebbülnek
Az
életnek terhei
;
Nemesednek, szelídülnek
A
szív érzeményei.
Általatok a vénségnek
Kisimulnak ránczai,
S
A
legersb ggösségnck Megvétetnek sánczai.
a
Musáknak,
nélkületek.
Csekély az
érdemek
Általatok és tletek
Jön
A
minden kellemek:
kellem, mely kerestetvén,
Annál inkább távozik,
S
tanúitatván, követtetvén.
Csak majommá Kegy-istennék
változik.
nélkületek
!
Csak kezdet
a
mesterség
Durvák, vadak
a
nemzetek,
;
Értetlen az emberség
Ti szereztek kedvességet
A
testnek és ruhának
;
Ti szereztek örökséget
Mindennem
munkának,
Lethébe dlt nélkületek
Ezer munka, noha
A
jó s
jó
hasznos csak veletek,
Csak, ha tetszik, állandó.
—— ;
;
'Boldog szerelem IV.
257
Csekélységek, mert tetszenek, 7vlert élteti lelketek,
Bár századok Élnek most
A
elteltének, is
veletek.
legmélyebb tudományok.
Bár mennyi
A
—
volt
érdemek,
legdrágább alkotmányok.
Mivel nem volt kellemek. Melyek által a szíveknek Mindenkor tetszhessenek,
Ugy
elmúltak, hogy neveknek Hirmondóik sincsenek. -
Nélkületek a bölcseség
Nem
szerencse minékünk.
Hibázván benn
a szivesség,
Mely fbb emberiségünk
A
édesb érzésinek
r.zív
Szivetlen megfojtója,
S legszebb, legjobb öröminek
Komor
A
kárhoztatója.
bölcsek
ti
nélkületek
Csak hordókban tunyognak
Öröm
nélkül foly életek.
Mint
a
így lenni
komor baglyoknak, bölcs, bogy szívünkkel,
—
S öröminkkel fizessünk? Ez érdemtl, jobb, essünk el, Csak boldogok lehessünk. -
Kisfaludy Sándor
1.
—
;
258
;
;
; ;;
Tl'ftfy szerelmei.
Az egy
egész szép termetnek
Oszvehangzó keleté S e szép egybe folyt keletnek Bájt lehell élete
A
szép helyzet, szép mozdulat.
Melyben nincsen
szegelet;
Elmésség, mely lelket múlat,
S édes öröm-magot
Az
a tiszta
vet
;
—
szeméremnek
Elpiruló rózsája,
Hol
a tüzes szerelemnek
Gyúladni kezd fáklyája
A
száj
Ama
A f
szívet fogó lép
csüggedt andaígása,
Mely
szívet és lelket tép
Ama könny,
víd bölcseség.
Mely magát nem
A
;
édes mosolygása.
fújja fel
tz, melyben nincs szélesség.
Mely
csak éltet hevével
Finomság, mely nem ravaszság.
Nem
finnya vagy kényesség;
Csinosság, mely
Vagy
A
ki
nem
czifraság.
nyirbált pipesség.
büszkeség és hatalom,
Mely soha sem dagadoz; Az alázat és alkalom. Mely porig nem hajladoz
;
; ;
Boldog szeretem
Az
IV.
259
az önnön kelleminek
Ártatlan
Az
;
az
Ön S ez
nem
tudása
önnön érdeminek magába vonása ;
a
—
Lizám szemeibl
Mennybe nyíló tekintet, Mely gondjaim körmeibl Engem mindjárt kiinthet;
—
S ez a Lizám szép szívében Lakozó szz szemérem. Melyet minden verésében Imád minden csepp vérem.
—
Socralesek bölcsesége,
Melyben semmi kemény
nincs
Szelíd, szíves embersége,
E Ovid
legdrágább, legfbb kincs.
könny
elméssége,
Júliája T^ousseaunak,
Xenophonnak kedvessége,
Tz-ódái Sapphónak: Correggio rajzolati,
Phidiasnak szobrai, Ji ieland
lelkes gondolati,
Mozart bájos hangjai Cicerónak beszédjei
Az egybe gylt Romához; Lizám édes levelei Kedves barátnéjához ;
—
; ;;;
i6o
Himfy
Hogy
;
;
szerelmei.
amott egy ragyogó szép
Szeretetlen hervadoz,
S
tn
egy szembe sem Szívet s elmét ragadom!
itt
Hogy
INinonért
sz
kép
korában
Fiatal szív gyúladoz;
S egy más legszebb virágában Unalomban kajladoz
Hogy
A És
a rút elfedezheti
sors mostohaságát
a vén elfelejteti
A
vér tulajdonságát
Hogy
a dalos
Akkor
S rózsa
is
szegf koszorút
s
Midn Hogy
Anacreon
még enyeleg
sírba szédeleg;
Lais megszeretteti
Magát Auguslus
a
nép javával
elfelejteti
"Brulust, Catól
Hogy
S
,
A
Romával
Jíorácnak dicssége
nem
El
Hogy
fon.
—
vész,
míg ember
lesz;
Pericles felesége
öcscse oly sok csudát tesz;
—
kellem, mely többnek látszik
Emberinél, földinél;
A
tudósság, mely csak játszik,
Midn
tárgya nagy,
b
s
mély
; :
!
;
Boldog szerelem IV.
Mind
A Oh
ez és több
mit
Gratiák
A
nem
le
bájos mívetek.
ti
Csak
—
fiai
Dáciának,
fiai
De
—
Hunniának
Szerencsésebb ti
a földön,
festhetek.
tletek jön
!
Jertek! áldott
S
itt
261
csak olyan a kik
ti,
Hogy
fajai,
nem
levétek.
csupán csak legyetek
Kik feljebbri eredetek,
S több Ti
is,
A
szívetek s lelketek;
legszebb alkotmányi
természet urának.
Asszonyai és leányi
A két magyar hazának Kik nem azért születtetek. Hogy csupán csak szüljetek; Hanem arra termettetek. Hogy mindenünk legyetek: Jertek,
óh
!
és forgassátok
E gyönyör báj -övet; Ebben itt feltaláljátok Ama
csuda kincs-követ,
Melylyel birván, szaporodnak
A S
lélek s test kellemi
az életnek
nagyobbodnak
Örömei
érdemi.
s
"
;
a6i
;
Jíimfy szerelnei,
joj. Dal.
A
nagy tengerébl,
világ
Melyben
éltünk hánykódik,
Indúlatink szélvészébl.
Melyben
szívünk vívódik;
És kormánya értelmünknek Annyiszor megakadoz; S vitorlája reményünknek Annyiszor megszakadoz ; Boldog,
ki
kievezhetett
S szerencsésen
A
—
kiköthetett
nyugalom keblébe.
Egy
asszony hív ölébe.
102. "Dal.
A
mesterség
:
boldog lenni.
Igen könny, de ritka;
Nem
kell ezért
messze menni.
Bennünk vagyon Sándor
s
Hogy boldogok Felforgatták,
Ám Szív
S
—
lennének.
boldogságot
de még sem nyerének.
és lélek
azért
A
a titka.
Caesar a világot.
valóságom
minden boldogságom,
két legszebb érzelem
"Barátság és szerelem.
loj. Dal.
Oh te, Els
szívem kedveltjének édes irgalma!
-
;
::
Boldog szerelem
Els
csókja szerelmének
Kínáim szép jutalma
263
V.
.'
:
Szívemnek mély fenekében, Ott sajogsz te most is még;
Üdvezít erejében Tüzed mindég bennem ég. Bár mi légyen már bellem, Elmondhatom azt fellem
Nem
hiába reméltem
Mert szerettem J04..
—
és éltem.
Dal.
Mit nem kíván, miket nem sejt. Mit nem hisz az emberszív! S az emberész hol nem jár s fejti Példánk
De
a sok elmemív.
ha mind ezt
Mind
jól
csak álom,
S fájdalommal
felvesszük,
gz
—
és szél
azt érezzük.
Hogy piczinyt több Az igazság mértékével
— semminél.
Kebelünkben kevés kél cl Csak az erkölcs s szerelem Megnyugtató élelem. /oj. Dal.
Ha
némelykor
Forgatván
a
Bal sorsomban,
—
csak futtában
múlt idt,
—
más karjában
—
Képzelem magamnak t felborzadok, Megrendülök, A vér megfagy eremben, ;
—
—
—
Himfy
264
Elhalok
;
—
szerelmet.
meg
s
—
;
:
—
fellázadok,
Pokol terem keblemben
S megczáfolni gondolatom, Kebelemhez szorongatom Kincsemet
s
megcsókolom,
S enyém vagy
-
gondolom.
azt
!
]o6. Dal.
Szabadságban, szeretetben
Minden
A
vígad, a mi
él.
—
megújult természetben;
Lizám! szíved
—
mit beszél?
Halljad csak a fülemilét
A
—
—
mogyoró-srben ? Nézd csak a sok tarka pillét? Be szép itt a zöld fben
— —
!
Oh
— Adj
szeressünk!
Éljünk!
—
csókokat!
igen, igen sokat!
Szerelmesek, szabadok
Adj csókot!
—
én
is
—
adok.
10 y. Dal.
Balul tessz, ha kárhoztatod.
Megszült
bölcs,
versemet;
Inkább szíved sajnálhatod.
Hogy nem
érzi tüzemet.
Tekints vissza életedre
S vizsgáld édesb kedveit; Tedd kezedet a szívedre
—
S valljad-meg
kútfejeit
Szíved legjobb érzeményi.
Nemde Ámor
szülcményi?
—
;
:
Boldog szerelem
Jaj a szívnek,
Annak
verni
265
V.
mely kiégi
—
már
elég.
J08. Dal.
Hogy elször
A
megnyílt nékem
szemérem
Mely
levele,
— kebele, —
fedezé üdvességem,
S elttem
volt
Boldogító szándékában
Emelkedve két halma Az érzemény hullámjában
— Hségem szép jutalma! —
Hah!
mit érzett szívem akkor?
lett az ember-por; Szerelmem ez órája Éltem legszebb rózsája.
Istenné
locf.
A
—
Dal.
teremt szerzeménye
A
házasság kötele
Els ember-teremtménye Mégköttetett már
vele.
Ez az, a mit megmenthetett Temérdek sok javából Apánk, hogy
Éden
De
kiverettetett
boldogságából.
most immár átokká
Jn
Ez a jó is itt a földön Most egy boldog házasság Csudált, günyolt ritkaság.
;
2 66
;
Tiimfy szerelmei.
110. Dal.
Az egész nagy természetbe' Most a tavasz langyával. Mindennek
új
tenyészetbe
Indult forró vágyával;
A
földnek zöld zománczában,
A
víz folyó tükrében.
Az ég
zafírjában,
tiszta
Minden állat keblében Mint él s öi'vend a szerelem! Hah! milliom gerjedelem Ostromolya keblemet,
—
—
Oltsd! oltsd, kedves, tüzemet. ///.
Ha
szívvel
S
Az
vél ész, nem egygyezhet,
azt tartja,
hogy mind
—
elvész
mit érzünk keblünkben
isteni s
A
dicsséges,
mit sejtünk lelkünkben
Hogy
A
hatni
a sok szép és felséges,
A Az
feszeget
a hideg,
S mélyen
A
Dal
;
—
mert csak pára volt, mi bennünk érzett s gondolt Óh, hát húnj el bennem, ész! elvész,
;
Mert engem
te
döggé
tessz.
112. Dal.
Ezen földi por-életben, Hol semmi sem állandó
— —
;
;
;
;
"Boldog szerelem V.
Hol
alig
267
van tenyészetben
Minden
— mindjárt múlandó;
Hol a szívnek éh reményit Ezer öröm kínálja
De
született érzeményit
— ezer — egyedül
Csak
füst táplálja
a szerelem
Itt
Az
az öröm-fejedelem.
Ki létünk megtöltheti
S földünk mennyé
teheti.
jjj. Dal.
Nincsen,
nem
volt,
nem
is
lészen.
Ki aszszonytól született,
A
épen és egészen
ki
Virágzásig nhetett,
Hogy Ámor
rajt
Midn
már
—
ert nem Vagy, ha nem vett, nem szíve
S hogy
Ámor
kifejlett,
vett,
vesz még.
—
így van, áldunk, óh ég!
nélkül Szibéria
Volna c föld, s apalhia Ezen földi életünk; Bölcsen van, hogy szeretünk.
—
//^, Dal.
A
szerelem ád kezdetet
Mindennek
e
mindenben;
Ezt a roppant természetet
A A
szerelem tartja fenn
mi van, mind
A
—
szerelem
általa lett,
által él
;
208
;
:
Jíimfy szerelmei.
A
nap
alatt, a
Minden
E
nap
felett,
között
kötél.
hatalomnak ellene
Óh
ész, törnöd nem kellene: Mert akárhogy rángódol
—
A
szív
mégis meghódol. //j. Bal.
A
mely szívnek érzeményi
Már
oly keblet lelhettek.
Melyben legédesb reményi Érlemetre mehettek;
Az könnyen Egyéb
indulatjait,
Az könnyen Többi
lecsendesíti
kielégíti
kivánatjait
Mert ezeket a Mint legersb
szerelem. gerj edelem,
Királyképpen kényére Taníthatja kezére. ÍJ 6. Bal.
A
szerslmet, melyre két szív
Természete szerint vágy Melyet a bölcs örömnek hív,
S még
az ég
is
jóvá hagy.
Emberek, ne gátoljátok!
—
Mert isteni szerzemény; Emberek, ne zavarjátok! Mert isteni érzemény
—
Az éc ellen tenni vétek; Oh st inkább terjesszétek !
;
;
Boldog szeretem
Hogy boldogok
:
:
269
V.
lehessünk,
S boldogokká tehessünk. }jj. Dal.
A
szélnél
Repül
sebesebben
is
—
id;
repül az
Veszve, ha mi elmúlt ebben,
Mert Eletünk
az vissza is
már nem
repül -
j
repül,
Egyaránt az idvel
A
nap, mely ma homályba dl, Holnap nem lesz, más j
—
fel.
Hintsük meg hát örömekkel,
S
jeleljük
meg
jó tettekkel
Eltünk minden óráját,
Szedjük
—
—
szedjük rózsáját.
jj8. Dal.
Az öröm egy
kényes virág,
Melylyel bánni gyengén
Ha
ki
kell
ahhoz hevesen vág.
Azt mindjárt ott dúlja fel. Kár hogy erre nem ügyelünk. !
Ha
öröm.re találunk;
Minden kedvet mohón
nyelünk,
S megcsömörlünk, zabálunk. Csak
aliglan érinteni.
Mértékelve hörpenteni,
A
bölcs
Mert
él
törvénye
így tovább tart kénye.
;
;
270
;
:
Tíimfy szerelmei.
11^. Dal.
Midn
nap súgárinak
a
Bíbora
S
eltünék,
is
munkáinak megszünék
a gazdaság
Utolja
is
S nékem adott
O A
test- s lélekkel
— —
ölemben menny minden örömekkel ott fekszik
:
Szívében és szívemben Vajha egy ily szép órában. ;
Kettnk egybe-olvadtában. Minden öszveomlana, sírba ontana! S minket
—
J20. Dal.
Két dolog van, oly szükséges,
Mint
a beszítt
Melylyel, ha
ki
leveg,
egészséges,
— másként szegény — sem az
Birjon,
St
élet
élete
Egyképpen él a fával Az embernek természete Hozza már ezt magával.
A E
szabadság és szerelem
szükséges két élelem.
A
ki
Azt
nem
—a
bir ezekkel, sír
csak nyelje
J2J. Dal.
A
jövend reményein Csügg a kényes ifjúság
el.
;
: :;
"Boldog szerelem
A
jelenlét
\'.
örömein
Száguldva csak általvág
id
Szívét a vén a múlt
Emlékével
A
táplálja
jelenkor kedveit
A
,
balgatag, fitymálja
Mind ez, mind Mert mindenik
A A
:
az csalatkozik,
álmadozik
;
bölcs mindent összevesz:
mi
van
volt,
s
a
mi
lesz.
J22. Dal.
Ha
csak a szép vonsz tégedet
Könnyen
tn
bájával,
Lassan! — meg ne nyisd szívedet, Mert ez utóbb nagy kárt vall.
Szükséges
Higy Vagyon Igaz
A
s
itt
a figyelem
a próbált szavának: jele a
szerelem
tartós lángjának
mi szépért a szerelem
Ég,
tisztelje
Hogy
az értelem
:
a mit szült kelleme.
Megtarthassa érdeme. J2J. Dal.
A
szerelem és reménység
Legkegyesb két
Míg S
E
csillagunk.
életünk olaja ég, a sír felé ballagunk
föld csekély örömeit
Emeli az
s szépíti
;
Himfy
íji
E
;
;
szerelmei.
föld tenger keserveit
Enyhíti ez s deríti
S ha menésre
int a halál,
Ez elttünk fáklyával áll S az meg akkor sem hagy Mikor a sír már elnyel.
el,
124. Dal.
Hol nem jártak gondolatim Ezen roppant mindenben? Hol nem jártak kívánatim? Míg c boldog Hymenben, Mint a méh-raj, megszállának S egy csomóba gyltenek.
—
Hogy
az élet rózsájának
Kebelében
éljenek.
Innen most bár kireppennek,
Messze többé már nem mennek Minden öröm bjében Lévén Hymen ölében. 725. Dal.
Sokszor,
Érzem S
midn
bámulással
szívét és eszét;
hajnali mosolygással
Nyújtja nékem szép kezét
S érzem
teli
mértékében
Magas boldogságomat
—
mennyek hetedében Lelem valóságomat,
Szint a
S boldogságom szerzjéhez, Kitl minden szív sorsot vesz.
;
Boldog szerelem
273
V.
—
Ezer hálát repítvén, Csak nem elenyészek
V.
én.
ÉNEK.
Szeretek én tébolyogni
A
tavasz szép zöldjében,
Lov3g, gyalog csavarogni
A
természet keblében
Mindennek Mindennek
életében
új
örömében
—
rzelmekbe merülni,
S én S
eltikkadván, szeretek én
A A Egy
zöld berek szélében
odadlvén
csörgeteg mentében t'a
;
-
boltos árnyékában,
rét hímes bársonyában.
Ott pipára
S némán
A
s örülni.
is élni
Kipihenni,
A
;
új
g^-újtani
—
látni, hallani
patak fény-tkörében
Virágokat lengeni,
A
leveg tengerében Pacsirtákat zengeni
;
—
S ezek dalló örömére, S fülemilék énekére
Magam
is
felborzadni
S elmés dalra fakadni,
Kisfaludy Sándor
1.
—
:
;
;
Ttimfy szerelmei.
174
Szeretek én kertészkedni Kikeletkor kertemben
Öröm, látnom nevelkedni Ezt, azt kertészségemben
;
S minden virág elsjével, Minden gyümölcs zsengéjével Néki kedveskedhetnem,
S egy
kis
kedvét tölthetném.
Szeretek én nyár hevében
Az erdben
rejtzni,
És susogó zöld éjében Lágy szellben htözni S egy
titkos völgy
Egy hs
Szomjúságom
S néha
mély ölében.
csermely gyöngy- vizében
—
oltani
r^^g
"s
mosdani.
én, a mezben. Mely áldással terhelve. Vélni magam egy erdben, Magas rozstól elnyelve
Szeretem
S
A
látni czifrán tarkálni ott
cyánát és pipacsot,
—
S egy lappangót hallani Pitypalattyot mondani ;
Látni a szél fúvalmában
A gabona tengerét Hányni zörg tódultában Zöld hullámi ezerét
•
;
Boldog szerelem
Látni a föld
A
:
V.
sznyegében
nagy mestert nagy mivében, Hallni madárhangzatban,
275
—
Szívni virág-illatban.
Szeretem
a természetet
Nézni teremtésében,
A
tenyészet
—
s
ériemetet
Látni menten-mentében
S mint
pacsirták, úgy reppennek. Sugarához az istennek
Háláim az áldásért, Melyet rám is bven mért. Szeretem én bíborúlni Látni reggel rózsáját
A
hajnalnak, mint pirulni
Egy
Midn
szép hölgynek arczáját.
els reggel
kél fel,
Aurorának szemérmével Kedvesének karjából,
Hymen S
ily
rózsa-ágyából.
hajnalkor szeretnék én
Lizám melll elszökni. És magamat, lóra vetvén,
A
szabadba kilökni
S az illatos levegben. Harmat-gyöngyös zöld mezben,
Orömimbl üdülni S meg fészkembe
—
kerülni.
18*
;
;
276
Jf'ffy szerelmei.
Szeretem én, pompájában Kelni látni a napot,
És
jóltévó pályájában
Minden dombot
és lapot
Elönteni világával.
És tüzének hatalmával Tenyészteni,
érlelni,
Táplálni és nevJni.
így tesz jót a nemzetekkel
Egy nagy
szív a trónusról
így tesz jót az emberekkel
Egy nagy
lélek "P indusról.
Ti, a nap-ként istenkedk.
Uralkodók! bölcselkedk! Áldott légyen nevetek,
S boldogító Szeretem én
lelketek!
látni,
—
mint jön,
Támadtában néma
s rest,
S utóbb, ha több társakat vön.
Egy
borzasztó fellegtcst,
—
Földet rázó robajokkal
És czikázó villámokkal Egy rémít szörnyeteg,
Az Mint
A
—
égi nagy fergeteg
jön zúgva és ordítva
bús szélvész szárnyain,
Erd, Alig
mez áll
megindítva,
helyt inain
;
—
:
"Boldog szerelem V.
277
Mint okádja ki tüzeit. Miként önti le vizeit. Melyek víttak keblében mint szakad testében. S meg
—
—
Hves
szszel szeretek én
Lovag, gyalog vadászni. Régi szittyák
A
faja lévén,
vadakkal csatázni
A rónákon száguldani, A srkben lappangani S Lehel
szittya
módjára
Kürtöt fúni nótára. Látni
:
a nyúl mint ugrik
Mint hány Hajsza!
el.
füttyöt farával.
Cziczke mint nyúlik
s
S penderíti fogával. S ha kopói m harangoznak,
Hogy
az
erdk
S vadat
riadoznak,
—
látok illantni,
Néki puskát durrantni. Badacsonynak szüretjében Öröm nékem múlatnom,
S
ízes édes
gerezdjében
—
Kényre válogathatnom S a szép hegynek pompájával ;
Eltelvén, egy sas szárnyával,
Mely
ott lebeg tetején.
Szeretek fcllengni én.
el,
—
;
Tíimfy szereiméi.
578
Szeretek ott merengeni
Azon évben elmémmel. Melyben szívem kifejleni Édes kín közt kezdett cl.
Hogy elbbi Szilaj s rideg
lét elembe,
kebelembe
Uj, szebb élet villámlott,
Ezt gondolnom, Szeretem
a szittya lantot
hangon hangzani
Szittya
Hol
— öröm
— ott.
—
a lantos jól szippantott
Költ szeszbl
A zeng
—
hallani.
vers muzsikája,
s gondolt tárgyok bája Visszhangozván keblemben, —
Érzett
Édes kényem lelem benn. Szeretem
én, ha
szivemben
Bizonytalan fakadoz
Az
érzemény,
s
kebelemben
Mégis szélyel áradoz. Azt hangokba kiönteni
S hegedmön elzengeni Édes így elmerülnöm "Lelhébe,
—
s
megenyhülnöm.
Szerettemmcl szeretek én
Kandallómnak tüzénél.
Mikor
kinn fagy, melegedvén,
Vitnyédinek füstyénél
;
Boldog szerelem
Errl
; :; ;
VI.
179
arról beszélgetni,
Múlt idket emlegetni
Vagy
újait hallani
Tiayden után hangzani.
Szeretek egy jó baráttal. Ki érzékeny
s
értelmes,
És sorsomban, ha
jó,
ha
bal.
Részesülni figyelmes.
Gondolkodva
Egyrl Egy
és érezve.
másról értekezve. két órát tölteni
És kedvekkel
Ezek kényi
telleni.
és kedvei
Szívemnek és lelkemnek Ezek gyönyörségei Az én boldog éltemnek
De
;
—
leginkább szeretem én.
Hüvelyemet
félre vetvén.
Ölelgetni kincsemet
S
élni
— Jiimfy létemet. 126. Bal.
f
áldása Bizodalom Két szív ég lángjának Nála nélkül nincs tartása
Hymen
A
boldogságának
hol ez nincs, ott kétséges
A
szerelem
S minden
s
félelmes
édes, üdvességes
Gerjedelem gyötrelmes
;
—
:;
;
a8o
T^i'^fy szerelmei.
A A
hol ez nincs, belophatja féltésnek indulatja
Magát könnyen Hymenbc, Mint a sátán Édenbe. /2y. Dal.
A
királyi palotában,
A A
pompának fényében,
remete barlangjában,
Magánosság csendében;
Minden dolog
A
tudásában,
mit tudnak
s
tudtak rég;
—
Ezer Peru birtokában, A mink van, mind -— nem elég: Csak Hymennek kebelében.
Egy
A
jó asszony hív ölében,
—
hol két szív öszveég
Ott a mink van, az
elég.
128. Bal.
Ezt a roppant természetet Szemléld köri s vizsgáld meg.
Ezt az örök szép keletet Ég 3 föld, s ebben minden szeg,
A
mit
látsz, tudsz, alatt és fenn.
Egymást vonsza
s öleli
Oszvehúzó-hangzó minden.
Egymást
tartja s neveli
:
Az örök nagy szereiéinek Míve a nagy természetnek Bámulandó keleté mindennek élete.
—
;
Boldog szerelem
:
281
VI.
/2^. Dal.
Az
életnek tengerében
Minden embert más
A
mint
A
szél visz,
kebelében
kiki
szív így,
vagy amúgy hisz
Ez Marshoz, az Parnassusra, Ez Gnidosba igyekszik; Az Mammonra, ez trónusra. Az nagy névre törekszik. Ezek közül
Midn
kit vitt
jobb
szél,
—
sajkánk a partra kél.
Hol pályánkat
S ólonként,
kifutjuk,
ott megtudjuk.
/jo. Dal.
Alig nézi magát körül
Az ember Itt
e világban.
létének alig örül
Már
a sírja tátva van;
Benne van
Az
—
a halandóság
életnek magvában
Benne van
A
föld
Barátim!
A
a múlandóság minden porában
hát,
kevésbl sokat
Míg
:
ne henyéljünk, éljünk.
a tátott sír befal
Rövid éltünk, mint e
;
—
dal.
/j/. Dal.
Nem
mind myrtus, a mit Ámor megvesz
A'lint azt árúi, és
;
a8a
;
:
:
;
Jíimfy szerelmei.
Az
oktalan
fiatal kor.
—
Elmélkedj, ne csak erezz!
Mert mint mosolygó gyümölcsök Undok férget rejtenek,
Ugy
a bájoló erkölcsök
Gyakran kigyót fcdtenck. Buzgó szívek vigyázzatok! 1
Meggondolva hódoljatok: Keservesen lakoltok.
Ha
hamisnak hódoltok. JJ2. Dal.
A
mely Hyment pénz s czim volt egy vele
szerzett,
S Ámor nem
Mi
csuda, ha vaslánczczá lett
Utóbb rózsa-kötele?
A természet
—
munkálása
Mindennek kell élelem S Hymennek legjobb áldása S élelme a szerelem. Ezt megintlen az
A
táplálja,
mi becsét végig
S mind
Az
állja
halálig állandó
igaz, szép,
nagy és
:
—
Jó.
'33- ^^'• "Érzékeny szív! érielmes ész!
Éltünk két
f
kelleme!
Melynek soha soha nem
St
n
becse
s
vész.
érdeme
Folyton-folyva bár folyjanak
Az idnek
órái
;
;
:;
;
Botdog szerelem VI
283
Fogyton-fogyva bár fogyjanak
Az
A
ifjúság rózsái
ámbár zsugorodik
test
És
az élet alkonyodik
;
—
Ti soha sem hervadtok
Mindég
ifjan
maradtok.
JJ4. Dal.
Az öröm úgy
f
Mint
Ha
nevelkedik.
a föld
méhében,
bölcseség kertészkedik
A
szerelem kertjében
:
örömöt vet Élésére magának Megszedi az éretteket Kéjt, kedvet és
S magvát
A
veszi javának
csömör és az unalom'
S más kártékony, ártalmas gyom Soha sem ver gyökeret.
Ha
szívünk bölcsen szeret. jj^. Dal.
Egy kincstek van, óh leányok. Mely a legfbb érdemtek
E
nélkül
Más
mind csak silányok
bájitok s kellemtek.
Bájaitok seregébl
Térdre minket csak ez
Ámor
ezer
Szívünk mennyet ebben
Ez
ejt;
reményébl
a kellem-koszorúban
Legszebb rózsa,
sejt
— közepett van, —
:
184
Tfimfy szereimet.
Bimbójában
E
rejtve még.
—
kincstek a szüzesség.
136.
Boldogok, míg
Óh
Dal
még
ártatlan.
barátim! szívetek;
Nem
A
marad ez jutalmatlan, Bizonyosok legyetek bujaság gyönyörje, Mint a hab oly múlandó;
De
leszállott
keserje
Életvégig állandó.
A
békében folyó
élet,
Melybe bánat mérget nem
Tled rizd
ered, szüzesség, ezt,
életnek tengerében
Fáj
!
vet.
óh kegyes ég!
/jy. "Dal.
Az
—
—
ha látom, merre vág.
Veszni Circc örvényében
Hajód, kába ifjúsági
Az
—
egészség árboczfája
Elroncsolva, rothadva,
A
remények
vitorlája
— csüggedez, Lélek A kormányon, mely töredez, — Széllyel tépve, szakadva, ülvén, ki
Hajód kora vénségbe így köt
ki
majd Ínségbe.
:
Boldog szerelem
;
:
:
;
;
VI.
jj8. Dal.
rizzétek jó nevetek. Asszonyok és leányok! Kételkedni felletek, Szél érvén azt, már van ok
S
ártatlanok legyetek bár,
Félig oda becsetek,
Fele érdem oda van már,
Ha Hejh!
kétes jó nevetek s
többnyire csak hivságtok
S veszedelmes kivánságtok Tetszeni és gyújtani.
Szokták ezt
eljátszani.
jjp. Dal.
Gylöllek
én, asszony-férfi,
Ki kiléptél
S téged,
rendedbl
férfi-asszony, a ki
Kicsaptál lágy Tíerculest,
Nem
nemedbl
ha rokkát pörget.
lehet
nem nevetnem
Minervát, ha fegyvert zörget. Lehetetlen szeretnem.
Határa van a két nemnek
S nem
csak nem kecs az érdemnek. Hanem hiba s csorbaság, Ha ki ezen általhág. 140. Dal.
Ha
egy szép test látására szív benned habot vet.
A
285
;
a 86
^i^fy
Ne
szerelmei.
hajts sokat forrására,
S ne
Oh
!;
;
:
!
fonj néki kötelet
mert ez még nem szerelem
Csak csalóka érzemény Csak buborék-gerjedelem És habként eltn kény
:
Egész élted pályájára. Minden napod nyugalmára
Egy Egy
kis
—
vér-hab nem elég;
tenger
keli
ahhoz még.
141. Dal.
Ha
tavasznak leheltére
A
természet ébredez;
Ha termékeny
szerelmére
Minden ere gerjedez; Midn anya-emlibl Új élelmet osztogat
Midn
j A
ki
édes
tzeibl
szerelmet gyújtogat
—
;
akkor kebelében,
Százszor nagyobb mértékében
Öröm
—
helyett bút táplál
Az, szegény, rossz karban
áll
142. Dal.
Minden
vizek kicsapának,
Arjok mindent önt
A
s elvisz
bosszús ég haragjának
Csapása e tenger víz — !
Ott, hol nyájak legekének.
Most
a halak úszkálnak
;
:
;
:;!
:
Botdog szerelem
;
287
VJ.
Ott, hol rókák fészkeltenck,
Most Víz
a
rákok mászkálnak.
borítja földeimet,
—
Megemészté reményi met, De nem oltván szerelmem. Könnyen tröm sére'mem. /4j. Dal.
A
mely
szív,
míg nyereséget.
Veszteséget
Nem
fel
nem
vet,
tud kötni szövetséget,
—
Az, igazán nem szeret
Onnön-magát fel sem Az igazán szeret Boldogságát csak az
veszi
teszi.
Ha
boldoggá tehet 6; Lemond minden szerencsérl.
St, ha
rá kel, életérl
;
—
Hajhl de minden században Ilyen szív
— kett ha
van
144. Dal.
Az istennek akaratja, Hogy örüljünk létünknek Öröm els indulatja S
S gerjedelme szívünknek örömnek a szerelem Legbizonyosb kútfeje.
az
Míg
fajtalan
Nem
gerjedelem
fattyazik melléje.
hát, hogy örüljünk Csak hogy mélyen ne merüljünk
Szeressünk
:
Tiimfy szerelmei.
288
—
Minden soknál kész a kár, Mert mindenben van határ. 14^. Dal.
Két elmében egy értelem.
Egy lélek két hüvelyben, Egy szív, egy tz, egy érzelem S
indulat két kebelben;
Ketté osztva mind
jó,
—
mind
rossz,
Kény, kedv, öröm, bú és terh,
S minden, a mit az id hoz, S porban lel a por-ember; Minden helyben és idben, ó bennem s én viszont -ben Boldogságunk ölelvén így élünk egy
—
—
és én.
J46. Dal.
Te, szemének tekintete!
Hogy
szerelme szívének
Szerencsémre lobbot
S szemén
Az
oly soká titkolt
Boldogító
Midn
vete,
általtörének
tznek
—
szikrái,
a megindult
szznek
Hajnalszín rózsái Felderítek
búm
homályát,
—
Lelkem most is érez és lát Téged, áldott tekintet! S a sziv bennem lobbot vet.
;;
.
"Boldog szerelem
!
VL
289
/^y, Dal.
Ne
mérkéld, óh balgatag ész!
Az
érzelmek örvényét
Arra nem mégy, bár miként
Hogy
Ne
tessz.
kiszabjad törvényét;
rosiálgasd az életnek
Örömeit, kedveit.
Magvait
a szeretetnek
S a szív ezer kényeit: Mert a javát elhullatod Azalatt,
Ne
A
míg rostálgatod óh vak
csorbítsd azt,
148.
Ama
ész,
mi bennünk legjobb rész.
Bal
tenger keserveket,
(Elmondám én azokat,) És temérdek gyötrelmeket. Fájdalmakat
s
kínokat.
Melyeket a bús szerelem (Mint megírva vannak ott,) Vélem, ritka tredelem
—
Étetett és itatott.
Hadd
bosszuljam
meg kebledben.
Boldogító szerelmedben,
—
—
Keservem s keservedet, Nyisd meg, kedves, öledet! i4^. Dal.
Leány! midn gombolyodnak. Kötvén Ámor kezei, Kisfaludy Sándor
]
'9
i^o
Tíimfy szerelmei.
S oldódásra vágyakodnak Kebled érzeményei, Jó! ha szíved oly hívet
lel.
Ki becsülvén tégedet,
Szerelen\mel
s tisztelettel
Oldozza meg szívedet: De ha ennek oldásában.
Mint Sándor
tett
Gordiában,
Egyvalaki úgy tenne.
Valóban
— nem
jól lenne.
j^o. Dal.
Sok szép s jó van itt a földön, (A ki ezt nem mondhatja.
Az
létet bal
Szegény Sok szép s
Ez
a
órában vön.
isten-állatja!)
jó van
:
teli
vele
roppant természet;
Minden,
a mit szül kebele,
Bölcs, kegyes, nagy intézet.
Mennybl, földbl
eredetünk,
Lelki, testi természetünk
Kényét, kedvét
Ha
töltheti,
mértékkel gyzheti.
V).
ÉNEK.
Szeretem én komor télben Forgatni a jó könyvet.
Ha S
szép elmevirág kél benn, a szív
sok szép lobbot
vet.
!; ;
Boldog szerelem
VI.
291
Hcliconnak istennéi, Musák, lelkünk barátnéi Élésinknck e földön
Szépe,
ti
tletek jön 1
Szeretem én
látni,
mint kél
Egy nap fényes pompában. Az ébred görögöknél S
félviJágos
Hellában
Tíomer dics geniusa!
S
—
az egész föld Parnassusa
Mint lop szikrát tüzébl S életet nagy lelkébl.
—
Szeretem én
látni,
mint fon.
Nyájas, vidám lélekkel Rózsapártát Jínacreon,
Már remeg
kezekkel
Mint érez csak szerelmeket. Örömöket és kedveket.
Enyelg
lant kezében.
Már már Szeretem én
elhunyt éltében.
látni,
mint ég
Onnön-lelt tz-hangokban Sappbo, Szilaj
A
s
mint vész,
— mert Phaon jég —
dühös lángokban
szerelem indulatja
— —
Szívét, eszét mint ragadja
Ezt lángszárnyú ódába Azt a tenger habjába.
19"
:;
;
29a
Tiimfy szerelmei.
Szeretem én
vn
mint
látni,
Homer
Virpil
lelkébl
Egy oly szikrát, hogy új nap ln Homer tüze lebjébl Tróját látni khalomban
—
Didót gyilkos fájdalomban,
Tróját
S
a
látni
enyészni
nagy Rómát tenyészni.
Szeretem én Horác Tudni, mi
A
bölcs
Mi
—
a
által
bölcseség;
ember miként
él s hal,
néki a föld és ég
Ezt a csuda természetet, S benn az embert és életet
Milyen pontból
S
mivejt mint
szemléli,
itéli.
Szeretem én a szerelmet
Ezer képben, formában. örömöt, majd gyötrelmet Adni látni lángjában
Most
:
Mint elmésen Ovid, a
ki
rajzolja ezt
hazát
is
Mert szeretett S tilost látott
s
—
veszt.
énekelt s érdekelt.
Szeretek én elkapatni Cicero szép szavával.
Mint Róma
elragadtatni
Beszédje tzárjával
;
"Boldog szerelem
:
2oí
VI.
Elni Cato hazájában,
A
világ
A A
fvárosában,
Musák
szép honában,
hajdani
Rómában.
—
Szeretek én Ossiánnak
Komoly, magas Fcllengezni, Eltelni
lelkével
hazájának
s
agg képével
S viadalmi csatájában S hárfájának bús hangjában Árpád hajdan-korában Lelni szívem
— honában.
Shakespearnek. szeretem én
Lclket-rázó szavában,
(Emberinél többet
ö A
keblében
s
\
ejtvén
agyában,)
teremtést mindenével.
Angyalával és férgével. Látni
Mi
s
tudni, a mint van.
— mért
—s
miként voltában.
Nyitva látom míveiben
A
sors örök könyveit
Az indulat szélvészében Az életnek rendjeit. Miként
bontja, mint zavarja.
— miként —
Hányja, zúzza és csavarja,
Embert
A
fel s le
játszó vak történet.
vet
:
;:
;
;
^'"'fy szerelmei.
2^4
Szeretem én Popé
isteni
Lantja lelkes hangjáfabn
Megismerni
ez
:
itteni
Napalatti laktában,
Az ember 6
portestével
És mennyei
elméjével
Mely
kétesen tenyészett
Csudálatos természeti
Mint
lehet föld királyává
Égbl
eredt eszével
S meg mint lehet föld barmává Földbl forró vérével Valójának ingerei Életének mily Istenhez
fel
Férgekhez Wieland
A
nem le
kapják,
—
mint csapják.
vezettetvén,
Gratiák honában
Otthon
A
által
szelei
lenni szeretek én
hajdani Hellában
Esmerkedni
bölcseivel.
Mesterinek remekivel,
S több
bölcset, mint Hellában,
Lelni Wieland magában.
Szeretek én Schiller magas
Ers,
bájos lantjával
Felkapatni, hol csak a sas
Lebeg ers szárnyával
:
Boldog szerelem
VI.
S Idkcs, veJs erejében S elragadó kellemében Uralkodni
Minden
látni ott
szépet,
jót,
nagyot.
Szeretem a természetet
Szép egygységében.
Az embert
és az életet
Természetes szépében, Jlrcadia ligetiben
Látni Geszner képeiben,
Magam
—
oda képzelni
S kedvesem
is
ott lelni.
Szeretem én a világot Dolgainak folytában,
A
szentséges igazságot.
Többnyire
bal sorsában,
Pfejfel lelkes meséiben,
Oktalani tetteiben,
Bölcs fátyolban szemlélni,
És
hallani beszélni.
Szeretem én
látni,
tudni
yhltaire esze szárnyain
Dicsséggel pályát futni Pindus minden útjain.
Mint
tellik ki
egy elmétl.
Egy ember egy Száz-felé
el
életétl
—
ágozni
S mindég dicst magozni.
a^j
; !
jQ
Hitnfy szerelmei.
T^ousseau által szeretem én
A
íízerelem forrását
Kelni
látni,
eleredvén,
s
Nttön nni
folyását
Most a remény napfényében. Majd setét bú fellegében, — Most öröm közt zajogni. Majd kínok közt zokogni. Egyet mint tesz százezerré Az öröm s bú nemében, S végre mint lesz egy tengerré,
Mely
az élet földjében.
Zajgó tüzes hullámival
Mindent
elönt-borít-nyel-fal,
Minden Minden
öröm-virágot.
reményfa-ágot.
Szeretem én
A
jeleseit
hajdani éveknek,
Bajnokait és bölcseit, Bal sorsában élteknek, Jffelpomene játékiban,
Comeille
s
T^acine
munkáiban
Elevenen szemlélni,
Es
hallani beszélni.
Szeretem én Pelrarchának Szívét fájni hallani,
S szép vadonját
Valcliisának
'Laurától visszhangzani
—
;
Boldog szerelem
S
VJ.
297
lantja lelkes hangjaiban,
Keble buja fájdalmiban Elmerítni szívemet, Részegítni lelkemet.
Szeretem én vitézektl Jeruzsálem
Víva
látni, s
falait
tündérektl
Bajnok-szívek várait,
Tasso Síren-énekében,
S Armídának
bájkertjében
Megbvölve
ámulni
—
S ezer kénybe csordulni.
De
leginkább szeretem én
Forgatni a levelet.
Melyben
szíve felgerjedvén.
Nékem els
A
SZÍV, kiért
lobbot vet!
—
úgy epedtem.
Kiért mindent felejtettem Ki magában mennyet zár S most, boldog én! enyém már.
A
levelet,
A
— melyre, ügy mint
termékeny
igére,
Mclyiyel a nagy teremt
A
int,
zrzavar éjjére Napfény terjed, napfény derit Bútengerben már elmerült.
—
Már S
haldokló szívemre
testét
megunt lelkemre.
:
298
"Himfy tzerelmei.
í^i. "Dal
Sokat mondék kcUemirl,
Hogy kesergém ezeket; De testének ékeirl
Nem mondottam eleget Most, miólta semmi sincs már Hymen eltt titokban, S szerelmemnek az örömtár Pompájában nyitva van
;
—
—
Mondhatnék most! hajh ezeknek Mindenképpen enyémeknek Hüvelyeik leesvén, Szinte
kvé
Boldog óra
—
váltam én.
hogy lángaim
!
Kebelét felgyúlasztván,
S
testét lelkét
tz-cs6kjaim
Szerelemre olvasztván.
Egész kegyes valóságát
Magamhoz
forraszthatám.
És egy század boldogságát
Egy kortyban felhajthatám. Hogy a jónak soka s nagyja,
A
mint azt csak egyszer adja
—
Ámor, szinte fája már, Benned van a kény-határ.
—
/5j. Dal.
Igazságnak, valóságnak
Az
ész bár mit tart és hív,
; ::
Boldog szerelem
Az
;
VJl.
399
emberi boldogságnak
Próbaköve csak
Az S
;;
észnek e föld
emberbl
S
az
a
múlandóság
Mert
De
a szív
szk
határ,
ki-kivág,
felett jár,
az éggel rokonság.
a földdel
rokonabb
szív
Az emberhez mindenkor
hív,
És sorsaként bús vagy Bölcsjétl sírjáig.
víg
j^4. Dal.
Te!
ki
élted boldogságát
Testiségben helyezed.
És
a lélek méltóságát
Csak álomnak nevezed
Te!
ki
;
a szív indúlatit
Kárhoztatod, átkozod
Csak az égnek boltozatit Formálod és nyomozod Ki a földön
nem vagy
itthon
—
semmi sem von, embert ki bölcsnek mond.
Kit porból Ily
Az, mint
fel
ti,
szint cly bolond.
S5S' 2>a/.
Ezer öröm virágozik Minden ember számára Ki vélek
nem
találkozik.
Vessen önnön magára Mert,
A
a hol nincs, ott keresi
fényben és pompában,
—
300
—
;
:
Tiiinfy szerelmei.
Hol
a szívet
csömör
lesi
Minden élés nyomában. Ezer öröm virágozik;
De leginkább barátkozik Az érzékeny szívekkel S
az értelmes lelkekkcl.
}^6.
Bal
Nincs öldöklbb, nincs mérgesebb. Fenébb, kínzóbb gyötrelem. Orvosolhatatlanabb seb.
Mint
—
a
megunt szerelem
!
Ti, kik a szív ösztönére.
Együtt
futni pályátok,
Alilyent néktek a sors mére.
Egykor kezet
fogátok,
E méregtl rettegjetek! Meg ne töltse kebeletek
:
—
Gátolhatja bölcseség
S okos
mértékletesség.
j^y. Dal. Éljük, éljük az életet!
Ám
de
éljük eszünkkel
Éljünk minden perczenetet,
S utóbbra
is
tegyünk
el.
Éljük, éljük az életnek
Örömeit, kéjeit; Éljük a szép természetnek
Boldogító kedveit
Az ég maga javalja ezt; Az élésre maga gerjeszt:
:
:
BotJog szeretem VU.
Éljünk lelkünk-
Mert holnap
s
301
testünkkel,
— tán mennünk
— kell.
j^8. Dal.
Szilajságunk szelidítni,
Mcrtékelni tüzünket,
Gondunk terhünk
édesítni,
Lelkesítni bennünket
Ez
szép
a
nagy kötelesség.
s
Melyet rendelt tenéked, asszony a teremt ég, S ez egyszersmind fbb éked. Asszony ki megfelelsz ennek.
Oh
!
!
Te vagy
a jó s
nagy istennek
Legjobb, legszebb áldása,
Boldogságunk 755)
A
forrása.
Dal.
.
sors ura bölcsen teszi,
Hogy
a jó s rósz
Szemünk ell
jövendt
elfedezi
Áldjuk, áldjuk érte
— t!
Kevélységgel dagadnánk
Ha
bizonyos
Irtózattal
Ha
tcUenénk
Nem
A
jó
csügged
Mit
itt
bölcs
el.
hogy rósz vár
látnók,
Józan marad
fel.
jót látnánk;
ránk.
dolgában.
el
remél,
bal sorsában. -
— amott
ember imígy
él.
fél
;
::
302
;
T^imfy szerelmei.
160. Dal.
A
böJcs szíven (szerelmiben
Lehessen az csak boldog) Jónak, rosznak cseréjében
A Az
sors soha
udvarnál, a
nem fog. pompában
ki
Megtarthatja nyugalmát;
A
Libyában
sivatag
Elverheti unalmát
A A
gazdagság aranyában, szegénység czondrájában,
Míg
szerelme tartandó,
—
Boldogsága állandó. j6j. Dal.
Ragyogó
mell-csillagodat,
Páva-farkú czímedet.
Halmokra gylt aranyodat Hír- felkapta nevedet.
Nem S
irigylem,
tartsd
magadnak
végy, a mit tudsz, ezeken,
Szívemnek fenn nem akadnak Kedvei az ilyeken
Míglen szívem való
Nem ingerli Nem kell
jót él.
az ily füst
s szél
néki a dibdáb,
Gyermek- kedvet tölt báb. J62. Dal.
Míg
az élet tavaszában
Szívünk
s
elménk tüze ég
;
; ;
;
:
"Boldog szerelem \'U.
Alig tetemünk ép csontjában
Er s vel vagyon még; Addig minden örömünknek Ámor
legyen szerzje,
Nappalunknak, éjjelünknek
Ámor S midn
legyen töltje éltünk
sze
lesz.
itt
Akkor Ámort, ki búcsút vesz. Oly barátság váltsa fel.
Mely
a oírig tartson
el.
163. Bal.
Ne
csudáld, hogy majd minden szó Csak szerelem versemben
A
sok édes, a sok szép
s jó,
A mit érzek keblemben, St e roppant természetben A mi lehel és munkál. Vonsz,
köt, tart, s ily
A
által öszveáll,
mi
szép keletben
S öszvehangzik minden, minden, Kivl, bell,
A
alatt és
mi élet
Mi
az,
s
ha
fenn -
élelem,
nem
—
szerelem ?
164. Dal.
Minden nap új kellemekkel Esmértet meg engemet Minden nap új örömekkel Tölti boldog szívemet
n
Naponként tiszteletem Szép lelkéhez lelkemben
503
; ;:
04
Tiimfy szerelmei.
Naponként
n szeretetem
Jó szívéhez szívemben. Boldog Hymen! ki többet
lelt.
Mint sem Ámor maga képzelt; — Ily jutalmat
eddig
Csak ritkán vön j6^.
még
a hívség.
Bal
Seregesen megy a vad lúd Egy-egy bet képében,
Oda, hol jobb helyeket tud Kiált magas reptében
—
Csóka, varjú alant repül.
Emberlakot keresgél Sármány, pityer kertekbe gyl,
Csípsen
A
tél
fúj a felszél
ajtónk eltt immár,
S ez majd mindent szorosba Én mindennek bjében Vagyok Lizám ölében,
zár;-
]66. Dal.
Egy szép s Magának
jó
szz
tiszteletét
megvehetni,
Szívét, kezét, szeretetét
A
Örökre megnyerhetni, jobb ifjú mindenre kész
—
S mirl a hidegebb ész Azt tartja nem emberi. cselekedni azt meri,
A
:
Magyar szépek Áldozatra
s
!
legyetek jók.
lantra méltók
!
—
;
Boldog szerelem
; :
;
Vll.
S Árpád népe olyant Hogy Romának társa
305
tesz, lesz.
t6y. Bal.
A
mit kivl bell esmér, Azt unni vágy az ember Az emberszív, az embervér Állhatatlan csuda szer!
De
felségesb természeted.
Jobb agyagból formált
A
szív!
hol megszáll szereteted,
Ott te holtig maradsz hív
Mert
a mit megszerethettél,
Minthogy csak jót kedvelhettél, Szeretend lesz mindég,
—
Jóért a jó holtig ég. 168.
Bal
Oly szükséges szívemnek S egész ember-létemnek. Mily szükséges a leveg És lélekzet mellemnek
S
a mily szükség lételemnek
Lelkem
s
testem kötése,
Szint oly szükség életemnek
Szerelmének
A
élése.
mig veszély nem
éri ezt.
Engem semmi meg nem ijeszt Minden ellen védelmem És oltalmam szerelmem.
Kisfaiudy Sándor
1.
—
;
3o6
fiimfy szerelmei.
169. Dal.
A
szív
minden
indulatja
Telhetetlen és sóvár;
Semmi meg nem nyugtathatja, Hogy mondaná elég már. :
Sándor kicsinynek
A
mi a nap
tartotta,
alatt
van
Diogenes nagyollotta
Lakhelyét a hordóban.
A szerelemnek egyedül, Midn heted egében ül, Van oly boldog órája. csak múlás hibája. Hogy
—
jyo. Dal.
Csupán magad, értelmes Szerencsénket nem
St még
ész,
teszed,
inkább vesztünkre
Mert több javunk Érzékeny
szív, te
Nagyobb
lesz.
elveszed
legfbb
;
kincs!
rósz vagy, mint
sem
jó.
Ha mindenütt veled ott nincs Az ész, úgy mint kormányzó;De, kiben
szív s ész kezet fog,
Az a százszor s többször boldog! Minden jó s szép, a mi van. Övé ezen világban. jyj. Dal.
Libyának homokjain,
Hol az
utas szomjan hal
;
;
Boldog szeretem
; ;
;
177.
507
Hyrcania havasain,
Hol nem hangzik madárdal Szerecsenek melegében,
Hol megsül
A
a természet
jégtenger közepében,
Hol megsznt
Az
A
a tenyészet;
ég bár mely hajlatában,
mely barlangjában Csak teveled lehetvén, — Mindég boldog volnék én. föld bár
JJ2. Dal.
Az
minden új tudtával Egy-egy öröm- falatot ész
Elkap,
— milyent lármájával
Még
egyet sem adhatott.
Tiszteletét, becsületét
Az észnek én megadom De kényim tág kerületét
Nem
szorítja,
Gyermekkorom
fogadom. játékait,
Ifjúságom szép álmait
Elragad á magával, —
Szerelmemért meg nem jjj. Dal.
Az
aranynyal
teli
zacskó
Igen hasznos a földön,
A
miólta némely szép
Pénzzel vétethet
De nemesebb S
s jó
ln
kellemeit
díszeit a léleknek.
csal.
; ; ; :
:
3o8
Himfy
tzerelmei.
És édesebb örömeit S kéjeit a szíveknek, A mi létünk menynyé teszi. Senki pénzen meg nem veszi
Az
ar».nynyal tölt zacskó
Csak boldog
szív mellett jó.
]y4. Dal.
Erdn, mezn zúgva dúl-fúl Az éjszak hideg szele; Tölgynek, bükknek zörögve
hull
S repdcz száraz levele; Hamvas ködbe van borulva
A
szép vidék pompája
;
Szerelmünknek elpusztulva Fekszik öröm-tanyája
De
minket ez nem szomorít;
Moha négy
fal
közé szorít
—
Bennünket a zordon tél Szívünk mindég tavaszt él. ij^.
maga S boldoguljon
Ki ki
De
Dal
útján járjon,
mást
attól el
ott bízvást;
ne zárjon,
S ne kénytessen arra mást;
zze
kiki
mesterségét.
Melyre kedve
De
arra
s
alkalma
más tehetségét
Kénytetni, nincs hatalma
Mert az ember szabad állat S nyomja, törje bár a vállat
;
Boldog szerelem
Az
A
önként
509
felvállalt terh,
könnyebbséget nyer.
baj
VIJ.
ÉNEK.
Hymen
Ott, hol
Két rokon Ott az
VLl.
kötelében
szív s lélek
él.
élet idejében
Minden nyomban öröm
kél
Ölelkez akaratok A kettnek lelkében, Ölelkez indulatok A kettnek keblében Egyet-ért vélemények
A
két elme reptébcn,
Öszvehangzó érzemények
A
két szívnek mélyében
s bal
Jó
;
sorsnak forgásában
Öszvefogó kezekkel.
Ezen
A
élet pályájában sírig
úgy mennek
el.
Békességes türedelem
Eg^'más eránt szívekben.
H
barátság,
h
szerelem
A/lindenütt társ mentekben.
Ama
mérges szelenczének
Együtt hordják átkait;
;
3
I
o
;
Jiimfy szerelmei.
A
kedvez szerencsének Együtt
élik javait.
Hol ütjokban gátot lelnek Édes együtt-mentekben,
könny
Ketten
Ketts
er
terht emelnek,
lelkekben.
Hol az egyes kétesen
Hogy
A
ennyit
nem
áll.
vi.,el
terhnek két öszvetett
el,
váll
Nyájaskodva megfelel.
Munka
után az egyesnek
Kipihenni, unalom;
Hah
!
de két hív szerelmesnek
Ott a legszebb jutalom.
Midn Az
a sors ostorával
egyesre lecsapkod.
—
Ez magános fájdalmával Néha késhez is kapkod;
De
két
h
szív, ki
egygyé
lett,
Csapásit csak kaczagja
Míg
szerelmek sebet nem
Nem Egy
A
árt
vett,
haragja.
szerelem lángol, lobog
kettnek szívében s öröm remeg, dobog kettnek keblében,
Egy kény
A
semmi
;;
Boldog szerelem
VII.
érzemény tengerében
Ai^z
Ölelkezve merengnek
A
3»>
remények
;
egében Pár-galambként kerengnek. tér
Azon egy bú
a gyötrelme
Mind a kett eltének; Egy seb, egy kín a sérelme Mind a kett lelkének
De
minden bú csak
Mely
felet tesz.
kétfelé oszlik el
S minden öröm duplázva
Mely közös
A
lesz,
két jó szívvel.
mit egyik a másért tesz.
Tevdjék bár bajokkal. Mindég édes örömmé lesz A remény csak itt nem csal.
—
Törjön rajok veszedelem,
Az ers Segedelem
a
gyengének védelem
és
Veszélyével éltének.
Hol
A
az
ers
erejével
szépségért dolgozik,
Ott a szépség kellemével. Virágával áldozik.
Hol
A
az
ers
megépíti
nyugalom
tanyáját,
;
5
1
Himfy
2
A
szép azt
;
szerelmei.
felékesíti.
Szerte hintvén rózsáját.
Imígy
élik ezt a létet
Ezen próba-világon
A
mit egyik
könnyvé
Másik abba rózsát
tett,
fon.
Imígy élnek az életnek
Szép
Az
tavaszi korában,
igaz, hív szeretetnek
Fennyen-csapó lángjában Imígy élnek az életnek
Már
A
hervadó szében,
barátság
Holtig
szeretetnek
s
ég
tüzében.
Szerelmeik gyümölcsiben,
Kik keblekbl fakadnak,
S ezek gyermek-örömiben
ök
újra megifjadnak.
—
Egyetlen egy féreg terem
E
szép élet-rÓ7sában,
Gondolni
alig
is
—
merem
Szívem boldogságában! —7 Tudniillik
:
ha fele szív
Verni megsznt,
Tovább
Ha
is
ver
vernie
—
s fele
még
— feléhez hív —
már
elég!
—
:
"Boldog szeretem Vili.
3
lyó. Bal.
Ámor
ezer mesterségét
Elmémmel ha
vizsgálom.
Legjelesebb tehetségét
Abban lelem
csudálom
s
:
Hogy az él természetnek Különnem két ágát,
A
magzásnak
s
tenyészetnek
Megért hím s Oly csudával köti
n
virágát
öszve,
Hogy meg
A
volt
lévén már kötözve, kett egyet tesz
—
S ez egybl meg
— hat
is lesz.
lyy. Dal.
Miólta, mint bimbóikból
Virágai kertemnek, Kifejlének csomóikból
Érzelmei szívemnek
Egy
szép lelket, egy jó szívet Kívántam én magamnak.
Szívet
Ez
A
nékem élt
s
hívet
életben társamnak
mit kérni
nem
is
;
-
mertem.
Boldog én azt is megnyertem Szép lelket szép hüvelyben. !
Jó szívet szép kebelben. jy8. Dal.
Volt egy id, hogy Aurora
Bú-követ volt én nékem,
:
i
3
:
3
1
!
^i"*fy szerelmei.
4
S
felrettent a kakas-szóra
Ki sem pihent ínségem!
De
most öröm-követem
Mert álmámból S
íljra
S
deri tudom
látván,
a s
—
:
serkenvén,
hegytet, érzem én,
—
ketts valóságom,
érzi
Hogy — nem
álom boldogságom
S hogy valamint
;
volt tegnap.
Szint úgy lesz a mái nap. jyp. Dal. ((Jllotn
Sok
Nem
Jlmor boldogságán azt véli,
igaz
:
kedvesem
semmi sem.
Vagy, ha ez nem,
De
—
mert valóság a
légyen úgy: ha engemet
Az
igazság gyötör
s
nyom.
Hát többet ér egy szívemet Boldogító szép álom.
Mért vagyunk mink Vesztünkre? hajh!
oly okosok
s
oly szorosok
Boldogságunk ösvényi
S tagok
a
:
—
bú örvényi. ,8o. Dal.
Az embert
f
indulatja
Féreggé vagy
S
istenné,
e földet elváltoztatja
Pokollá vagy édenné
A
sok közül legboldogabb Indulat a szerelem
;
!;
;
;
Boldog szerelem VJU.
Ha szerencsés, minden Öröm néki s élelen\
315
víz-hab
Hová boldog szeme tekint. Az élésnek virága int S akármely baj éri t, Nem esmér ez rósz idt. j8i. Dal.
Érzeményink hajnalában Nyíló els szerelem
Ezen szegény
föld
porában
Te vagy legjobb élelem! Te vagy földi életünknek Legszebb virág-ideje!
Minden gyönyörségünknek, Kényünk
s
kedvünk veleje!
Sem eltted jobbat, szebbet, Sem utánad édesebbet Az ember itt létében
Nem
érezhet keblében. J82. Dal.
Kezdj idején fösvénykedni
Az örömmel, Mert kés lesz
halandó! epekedni,
((Hogy az öröm múlandó)).
Midn Már
nem
lesz
semmi kedv
s
ínyére szívednek.
Mely, mint az
eltörött edény.
Nem szolgál már éltednek S az öröm, mint egy szitában. Nem
marad a mell baljában,
—
kény
;:
3
I
6
fiimfy szerelmei.
Csak
S
a
unalom
a zsibbadt
darabos fájdaJom. 183. Dal.
Sokat mondék szerettemrl.
Sok
szépet, jót
s
édeset;
Sokai mondék szerelmemrl
Hajh!
s
még
is
még
—
keveset
Lelkes, szíves tekintetét,
Kegyét valóságának. Édes rózsa-lchelletét,
Mennyét édes
csókjának,
—
Ki képes azt lerajzolni?
A
mi úgy
el
tud bájolni,
Hogy keblem ezt érezvén. Embernél több vagyok én. 184. Bal.
Megemészted Árnyék-adó
Megemészted
az
erdnek
díszeit a
meznek
Élet-tartó füveit;
A
vizeknek megáll ítád
Haszon-hordó menteket;
A
napokat megkurtítád, Kinyújtád az éjeket
Olyan vagy te, óh december, Mint egy zsarló szultán-ember De nékem nem véthetvén. Csak nevetlek téged én.
;
Boldog szerelem
:
VLll.
j8^. Dal.
Ámornak sok
a rokonja
S mindenik más tárgyért cg Ezt magához Clio vonja. Ezt egy, azt más mesterség Ez Bacchusnak szeretje.
Az aranynak s ezüstnek; Ez játéknak kedvelje,
Amaz
tömjén-füstnek
a
Tárgyokban bár ellenkeznek. Az egy pontban megegyeznek Kiki azon hitért vész.
Hogy
övé a legjobb rész. j86. Dai.
A
szerelem erkölcsöket
A Úgy
A
gerjedelmibl
szív
tenyészt, mint gyümölcsöket
nap a fák rügyibl
S gyakran, Fel Felleli
A
nem
a mit
egy században
talál az
elme,
egy pillantatban
ég
szív
szerelme.
Kifejtvén az elmésséget,
ó
lel
minden mesterséget;
Nincs
ott lehetetlenség.
Hol termékeny tüze
ég.
íSy. Dal.
Ha nem
ügyel az ész rája.
Midn
a lágy szív szeret.
7
;::
3
1
8
3
;
; :
Tíimfy szereiméi.
1
A
bujaság vad rózsája
Könnyen verhet gyökeret
A
testben felforró vérnek
Veszedelmes termése,
Mely
jobb gyökérnek
által a
Elnyomatik
díszlése.
Átok arra, ki miként ti. Banya Phrynék, magvát
E
hinti
kártékony maszlagnak
Keblekbe az
ifjaknak.
i88. Dal.
Az öröm,
kit
bánat
s
csömör
Követ legott nyomában. Tolvaj-vendég;-
A A
bujaság sírén kénye
Lep
Ha
s
lop így
meg bennünket,
erkölcsünk érzeménye
Meg nem
O
kárt tesz, lop, tör
szívnek kincs-tárában.
az, a ki,
rzi szívünket
ha befészkelt.
Semmi jónak már nem ád helyt S a míg talál, addig dúl. Míg csömörben el nem fúl. }8g. Dal.
Nincsen minden ember-fben Esz,
ki
JMewtont elérje,
S véle albán
A De
és
tetben
teremtést esmérje
van minden jobb emberben
Érz
szív,
mely ömledcz,
;
"Boldog szerei :'m
Ha Maróban és Az érzemény S
azért, kik
Hogy
Vili.
j
Tíomerben
zengedez
:
úgy énekeltek,
szíveket érdekeltek,
Míg
A
;
:
az emberszív érez,
nevetek áldott
lesz.
j^o. Dal.
Az
emberi tétemények
Jó reménység fejébe Hintegetett vetemények
A De
jövend méhébe
tisztán a legszebb s jobb
A
sors jege vervén
Vagy elnyomván
földi maszlag.
Csak ritkán s elvétve kel Hymen boldog kebelében
Az
mag,
el,
!
—
emberszív csak felében
S trhetbben
Ha
érczi.
valami vérezi. jpi. Dal.
Boldogítni, boldogulni
Egyarányú mértékben,
Nem
A
fogyni,
st
legszebb
s
gyarapúlni
jobb értékben
Vidám, nyugodt, ers
lenni
Lelkében és testében,
Nem
A
rettegni s sors dúló
Ez boldog
Tled
s
nem csökkenni
mérgében
bölcs emberélet!
ered e tökéllet.
j
q
:
3
20
Jiimfy szerelmei.
Értelmes, bölcs szerelem
1
Szerelmes, bölcs értelemi 1^2. Dal.
Hogy
a hírnek
templomában
Örök legyen a neve. Mit nem forgat az agyában. Mit nem tesz, mit nem teve. Vagy ha nem tesz, nem tehetvén. Mit tenni nem hajlandó, Kész örömét félre-vetvén,
A
nyugtalan halandó?
—
S csak sírjánál eszmélkedik; De már ott nem kételkedik:
Hogy
jobb
Mint sem
élni szívében,
a név hírében.
icf^.
E
"Dal.
hiános por-életben
Nézz bár hátra s elre, Semmi sincsen tökélletben. Semmi sem jut tetre
A
szerelem ragad csak
fel
Oly tetre szárnyával. Hol a szív oly élelmet lel.
Hogy
— elégszik
sorsával.
Szerelni és szerelletni,
Két szívnek egygyé
lehetni,
—
Ennél feljebb már nem hág
Az
emberi boldogság.
;
Boldog szerelem
;
VIII.
3 2
1^4. Dal.
A
szerelem keserjét, Ki az,
A
ki
leirhatná?
szerelem gyönyörjét,
Hol
az, ki
elmondhatná?
—
Pokla dühösb gyötrelmeit
A
jaj
Mennye
ki
nem
adja
még
lelkesb örömeit
Zengni, lehetetlenség.
Szívünknek mély fenekében
S valóságunk szövetében Ul mind lelke kéjének.
Mind
fenéje mérgének.
Úgy szí lelkem boldogságot Rám sugárzó szemébl. Mint
gyémánt fényt s világot A nap örök tüzébl S szerelmének Édenében Szívem úgy él kényére. Énekelve örömében, Áldást mondva szívére, Mint a kis méh egy Tempében, a
—
A
tavasz lágy levegtében
;
Csak hogy több kény-s kedvekben.
Mint ez virág-nemekben. ícf6.
A
Dal.
szivárvány színeivel
Szemfényveszt ruhában, Kisfaludy Sándor
J.
2
1
i
;
!
322
:
Tlimfy szsrtlmtt
A
tenger
s
föld kincseivel
—
Potrohos tárházában,
E
gondolat dagályában
Hogy övé
Az
mind, a mii
:
lát,
senyvedt unalmában
ott
Még
is
ásít s szájat tát
Mert, mily fény van ruhájában, S a mennyi kincs tárházában,
Oly homály van fejében És üresség szívében.
i^y. Dal.
Kendericzék
Rég
!
fülemjJék
már
elolvadt
Karikáznak már
a
hó
a pillék,
Fakad már a fabimbó Hol késtek még, ti kertemnek :
Tavaszi hív lakosi
Az
?
életnek, szerelemnek
Kedvit dalló lantosi
?
—
Jöjjetek meg, kis kedvesek!
Minden
karvalyt
Hogy békében S több
csvel
lesek.
legyetek
kis lantost költsétek.
1^8. Bal.
A
szív
minden
indulatja
Az emberbl mást mást tesz Most barommá változtatja, Kibl majd meg isten lesz,
;
:
:
"Boldog szerelem VIII.
A
párducznak
323
oroszlánynak
s
Parancsol most eszével, Kit egy vérhab majd zsákba rak
Lelkével és testével
Önmaga meg nem foghatja, Az istennek mily állatja
—
;
Érz
szív te
s
magas
Mindég ég rokonja
ész,
lesz.
j^g. Dal.
Az
embert,
Soha
Nem
szerelem
fogamszik, bár fejében
Sok
az ész és értelem
Ki a vallást
s
Gúnyolja
s
Az
kebelében
ki
tiszta
;
jámborságot megneveti.
erkölcsöt
igazságot
s
S hazáját nem szereti. Az oly embert kerülni kell
Mert élete poklot lehel Mert méreg foly erében, S egy ördög
ül
szivében.
200. Dal.
Miket, szívem ömledezvén,
En-magam-lclt hangokban
Énekeltem
s
daloltam én,
—
Nem nagy ész szól azokban Csak természet szüleményi, Együgyek
szavaim
;
:
i
fUmfy
524
Búm
s
szerelmit
örömim érzemény
Énekeim, dalaim
;
mind ezt nem tccxzá S talán hiú hangnak veszed, Élelmed a nap alatt Csak agyagból kelt falat.
De,
ki
TARTALOM. HIMFY SZERELMEJ. Lap
Bevezetés,
Heinrich Gusztáv
irta
5
Elszó
33
RÉSZ
J.
A KESERG SZERELEM.
:
Lap Értekek.
/.
2.
AUj meg Ámor, szemlélgessük 123
A A
halvány ég csillagai
'3'
nap épen alkonyodott...
Búval
csak
tölti
s
73
bánattal....
49
Bnhdtél föld, — légyen elég Csörg patak! életemnek ._ Ébren
való álmadozás
Egy hasonló Falak! Itt
a
181
"7
._
valósággal
melyek
—
142
.58
....
A A A A A A
Balok.
balsorsnak bús fellege
föld egész kerekében
halavány olajfáknak
havasnak oldalában
._
96
.„
97 64
_
fecskék elköltöztenek
78
....
_
hol
van,
bámulandó^.
hol
van,
csudálatos
hol
van,
hihetetlen ._
97 87 87 88
közt lakozik
136
A
hol
van.
nézd
a fákat...
88
komor enyészetnek
9'
A
hol
van,
ott
Ámornak
90
milyeneket.™
164
Kellemek,
a
Két szeme,
szép
Mars vad dühe
...
arczúlatján
Lehetnék bár oly
85
szem 105
éles
bont,
dönt,
vág
dúl,
A A
Midn
csendes
Mint Mint Most
a
kszál,
az
zek
Most tudom lekszik
.„.
69
midn
66
hajthatatlan
'53
A kutyáktól üldöztetvén A külföldön nyomorogva A legvígabb mulatságban A melegen és hidegen... A men nap a jövnek A mióta felserdültem
erdben
már,
az,
A kegyetlent felejthetni „ A kel nap tovább nyújtott
felségében
a
mit .„.
._,
avagy
41
...
nap cse-
„
Nincs nyugtom, nincs békességem Szerelem-e
177
Akkor,
tlünk ._.
„„
56
az
költözik
Akárhogy van, de kínaim Akármennyi jeleseknek „
nem
'75
1
00
79
felzavarta
._.
mit tesz
dics
Ámor
,
szép, „
fejem
.38 163
62
....
48 ,36
...
....
A
89
nagy
106 130 __
46
s
132
mint megcsalá '3'
3
Tartalom.
310
Lap
Lap I
Ámor!
szenved-
csak
hát
s
— ~
heted
Ámor rabja,
55
— most Marsé
is?
Amott látom domborodni
A A A A A A A A A A A A
nap
7'
.._
szerelem—
alatt ily
reménység
53
_
és félelem
számtalan félelmekbl
_
—
szerelem hatalmával szerelem indulatját
,„
_
szerelmes gondolatok
._,
szerelem szív
fájdalmaim—
s
minden,
—
Egy
Egyetlen-egy, bár
.76
Egy Egy
vad szivet irgalomra világból kiszakadva
világnak vígasági
—
Elmédet
hát
mért bocsátod
Elmégy
tehát,
szegény lélek
Eltávozván, majd változás
Elzted
'5'
Emberfajzat
47 08
t
Balgatag én
Bár
ki
!
1
tegye
óh barátom
!
nem védettem Ítéletét
01
„
~
Bizonytalan lépésimet
Boldog,
ki
a
Boldog vagy
szerelemnek te, czifra
—
madár
101
—
dicseked-
—
Ércz-szíve megvehetetlen
—
38
)
161
35
1
90
a
idei
83 84
—
75
hívét
161
gondolatit
oly rég
—
—
világot
1
Hah! mely szörnyek a bajaim! 98 Ha ki talán nem értheti _. 65 Hajh! kemény s érzéketlen 173 Hajnal alig kerekedett—
63
7'
légy
ki
még
hetsz— _ — — — Ennyi tüzes gerjedelem —
Gylölöm én Ha elmémnek Ha engemet,
81
.78
51
49
..
akár
Gyermekségem szép
45 76 66
— — "9
!
hát
telet
80
—
i
'34
Beteg, sebes, törött, romlott '55
Bizakodó reményekkel
a
71 1
129 Érzeményim seregében — _ 101 Ezerek közt maga lenni Gyakran lebeg elmém eltt Gyenge szer az ember szíve 149
10
,.
Azt kérdezed,
komor
'34
éj
Az én lelkem mélyen vagyon Az életnek tengerében— ~ Az ész váltig értekezett — Az id mindenen kifog— —
98
117
'75
~
121
— nem alhatom
'39
van— '57 70 A virágok szép nemében Az a lelkes nem tudom mi 107 világon setét
151
erdben
Éjfél vagyon,
180
.._
— (lestem én t)
szép eslkor az
Elérem majd nyugalmamat— 160
1
._.
—
délután
56
i
lássa— 104
ki
'33
tom én
A A A A
95
egekben
csillag sincs az
Ember!
— — — — — A tavasznak érkezése— — A titok kinyilatkozott — _
ily
'53
tar-
azt
171
Egek! már :
63
_
nagy ideje—
_
Édes, kínos emlékezet
•79
—
szerelem sétálni vitt—
76
társaság
a
I
szép szi nap megszürkült 1)6
szerelem birodalmát —
48
—
Csömört okoz !
gazdagság '4'
szegénység és
Boldog valék nyugalmamban
j
1
!
Hallottam én Halj
Ha Ha Ha Ha
szép
—
meg bennem, emlékezet! majd
a bú,
mindennek
53
szavának 105
mely testemet felosztását
119
77 82
nem látom, többé nem ér 106 nyelvem oly gazdag volna 122
—
3V
Tartalom.
Lap
Ha oly makacs ellensége H« tudnám, hogy békességem Hegyen völgyön ácsorogtam
140
nyelvem, érdemeit
86
Hirdesd,
Hogy anyám megnyugtathatta Hogy csak kínja s aggodalma Hogy elször láttam én t Hogy vonhatja félholt testem Hol
Hová
beteg
n.erülsz,
elme
Hozzá fogtam százszor
is
Itt
Jól
Jól
,
látja
mit
én,
46
?
175 172
—
96
Kinek egyszer kebelében
bi
I
I
már-a francz
!
1
-
had
Látnom
tet,
Láttam ismét
és
j
szeretnem 152 a
!
52
-
régi
Láttam tet siránkozni
_
6
—
172 '
81
lehetséges..,.
—
_
....
tam
eltt? 160
Ki voltam én, hajh! ez
Környlvett, im
62 152
120
Mint hl s fi a vér eremben 163 Mint reszkettem, borzadoz-
19
,.
megpróbáltam
82 Mint a napnak sugarai ._. Mint a sas, úgy fellengezett 135 Mint a szarvas, kit mcgére 48 Mint gyógyulnék fel sebem-
72
kellene
csak
Minden szépben szépségének 154 Minden tárgyban tet látom 69 Mindez vissza nem adhatja 179 Mint a füge áttétetvén „.. 157
121
7
mi
a
Mir.den inkább
i
114
I
örül,
Mindenfélét
már 107
mint hervadok
tudom
Mikor egyszer pelyhescdtem Minden egyéb gerjedelem
65
nevetett
ott
ott járt,
109
77
149
a tenger habjaival ült,
él
45
Immár mennyit nem szenvedtem _ Itt,
Miként
140
szívben fészket rakott
a
L»p
'
81
-
.,
Mondd
meg, miként gondol-
Mondd god
04
113
-
jalak j
173
Mint szeretlek, mint kedvellek 108 Mint tánczolt , a Gráczia 150 Mit nem tudna felforralni __ 54
meg, Zephyr, mi dol-
— —
van.._
1
74
I
Legmerészebb rcpültében„. Mars, a kinek rabja vagyok
Mars zászlói eltntének Meddig tart még tehát e harcz
Még
_..
Megláttam t,
78
szó,
™ — — ~
—
s
kebelemben
.
Napok
Nem Nem Nem Nem Nem
jönnek, napok
mennek 129
csak teste dclisége
._.
132
sanyarú
lét
130
tüzemnek
68
birja
ily
nyomhatván
el
szeretem többé tet „. vádollak én tégedet...
Nincs szívének kivánatja
niely nyelv dicsé-
— — — — — — Mérgesítem sebeimet Midn a hold világában Midn Ámor fészkeldik— Midn Ámor hozzám jövc..,. reti
55
49
csak benned reménysé-
gem.-
Mely
7
17
54 108
39
....
Oh eped kivánatok Oh nyomorult, buta nyelv te Oh te! oh tel így ordítok Oh természet! mit vétettem ? Oh! vajha kiszakaszthatnám !
Oly kedvetkn
s
99 157
.
nyughatatlan
103
83 155
140 174
128 178
2
Tartalom.
328
Lap
Olvastam én Országok,
verseket
a
—
.
nemzetek
népek,
52
Ott, a hol én nevelkedteni
65
önmagával vagdalkozni
84
...
Ot kérem, a teremttl—. .„. Semmiként sem remélhetvén Senki tet nem esméri Sírsz
hát
lélek!
Sokat
bennem,
70 47 102
._
._.
123
mondtam szépségérl '79
Sok országot mosó tenger Sok
s
nagy,
_.
77
Szelíd
„_
....
Musák
a
™
.
s
látásától
nem
...
szerettetni
....
Szíve tárgyát bálványozni Szívek, a kik csak
.
RÉSZ
is
:
s
lélekben beteg lenni
Tanú valék, mint érezte Téged látlak az egeknek.,..
160
Te,
156
ki
116
alig világítasz
~
64
Testének egy mozdulása Ti
a
—
világ kezdetében
Tiszteletet,
csudálatot
....
75 120
.„
lehetetlen.™
158
szüretkor
'-'gy lebegett
áldott két
._
115
szem
99 89
Valahányszor szeme pillant.„ Vájjon mire magyarázzam.— Váltig
immár megviselték
177
—
Végtére hát elértelek
Vízen, földön és az égben... 113
127
03
164
....
Volt egy id, hogy könyemet 114
Zúg
a
zápor,
—
ordít a szél
219
A férj fenkölf, tüzes legyen A gyermek-kor örömei A jövend reményein .— A kínokról beszélgeténk A királyi palotában „. Akkor, midn oda dlünk ..
238
kötelében.— 309
Szeretek én tébolyogni
...
273
.„,
télben...
290
Ti, kegyes ég szülöttjei.,-
252
Végre tehát elnyertelek
194
2.
A A
bereknek
Dalok.
gyors
kaszás!
1
50
109
....
Szeretem én komor
135
103
Énekek-
Hymen
142
A BOLDOG SZERELEM.
A kel nap lövelli már Hah! istenség a szerelem... Ott, hol
79
Szüntesd, oh sors, haragodat 141
128
1
nem rég
n.
/
154
gyöngyhava 122
Szerelemben fogantattál Szeretni
.„.
tudom én 162
jól
!
Szemfényveszt Szépségének
.
Szív-
dvcsséggel
oly
s
;
Tovább immár
....
Szabad voltam, fürge, gyors
89
szenve-
mit
a
dek én
j
I
nékem 133 Szívemnek mély fenekébe „ 96 kedves
Természetnek éltetje
szegény
„
.„
Lap
Szivem kínja
162
2
Alig nézi magát körül
Ama tenger keserveket A mely Hyment pénz s szerzett
1
bölcs szíven (szerelmiben) 302
A
mely
.._
szív,
_.
245
270 188
280 211 281
_.
Alom Ámor boldogsága
218
„314 _.
289
czím
._.
282
míg nyereséget 287
Tartalom.
329
Lap
A
mely
A A
mezei gazdagságban
A
mit kívül, bel] esmér™
mesterség
Ámor Ámor
„
229
Az, kinn nyargal száguldozva 217
243
305
ezer mesterségét™.
Ámornak sok
317
boJdog lenni 262
:
a
3'3
„
rokonja
nélkül a szép és jó
._.
,.,
319
234 314 323
307
284
267
Az Az Az Az
247
Balul féssz,
272
Bizodalom
szerelem keserjét™
321
Boldogítni, boldogulni
szercjem oskoláját
215
319 Boldogok, míg még ártatlan 284
szerelem örömei
228
Boldog óra!
317
Csupán magad, értelmes
Ámort, kinek csak buja kény
A A A A A A A A A A A
La|»
Az emberi tétemények Az emberszív, valamíg vér, Az embert f indulatja Az embert, ki kebelében ... Az ész minden új tudtával Az istennek akaratja „
érzeményi 268
szívnek
sors ura bölcsen teszi szélnél
is
,_,
—
sebesebben
269
™
szerelem ád kezdetet
_
szerelem és barátság
szerelem és reménység
301
.„,
szerelem erkölcsöket™
szerelmet, melyre két szív 268
a rét virágai
235
világ
egy nagy üres
A
világ
nagy tengerébl
227
pompás szépségei™ 215 tudomány és dicsség ™ 192
™
216
tér,™ 231
262
Az aranynyal teli zacskó Az egész nagy természetbe' Az életnek tengerében™ ™ Az életnek tengerében ™ Az els csók ajakiból ™
....
Kisí^aludy
Sándor
1
lüngaim 298
fellegével
ész 305
,„.
.,_
189
Élés
306 322
veszélyes fergetegben
Hogy
186
minden indulatja
minden indulatja™
.
bú
279 .,„
E
szív szív
természet kebelében™
a
kárhoztatod 264
áldása
178
A A
test
Addig Eddig
ha
f
265
321
A A A A
öröm, kit bánat s csömör 318 öröm úgy nevelkedik .,„ 283
192
szivárvány színeivel
A
244
kényes virág -269
228
A
,
egy
Egy istenért, egy hazáért .„. Egy kincstek van, oh leányok! Egymás mellett be szépen áll siralmimnak Egy szavára Egy szép hölgynek ellenében Egy szép s jó szz tiszteletét
227
A szokáshoz, emberekhez A teremt szerzeménye A természte emlibl
öröm
csak bús henyélésben
szerencse kebelében™
Asznak
örökké nyughatatlan
307 266
—
hiányos poréletben által
a szerelem,,,
Éljük (dorgálni
ki
Els
191
230 249 304 320 248
..,.
meri?)™ 232 300
Éljük, éljük az életet
Éljük okos
283
ítélettel..-
.„,
._.
kegyes tekintete
Eltörlötték Ínségemet
Erdn, mezn zúgva
250 212
™ dúl-fúl
1
88
308
284
Érzékeny szív, értelmes ész 282 Érzeményink hajnalában .,_ 315 Esmérd meg az embereket 250
234
Ezen
281
földi
poréletben
— —
269
Tartalom.
33©
Lap
L«p
_
228
Kiki
Kivált, ragyás, aszott
Ez órának lejártával—
299 246
Ezerféle képzeletek
Ezer öröm virágozik Ezt
a
roppant természetet
Fagyva fekszik
.
Fellengz reményekkel
217
asszony-férfi
285
308 bagoly 185 .,_
!
186 ...
útján járjon—
Leány midn gombolyodnak 289 Legény! leány! míg eredben 216 Libyának homokjain 306
280
természet 246
a
Fájdalmimban átkoztalak
maga
I
Más
világ ábrázatja
a
Megemészted
190
._,
erdnek .„316
az
I
Gylöllek én
Midn Midn Midn
Ha a hideg, feszeget 266 Ha csak a szép vonz tégedet 272 Ha csak habos testi kények 249 Ha egy szép test látására 285 Ha igaz a vélekedés 213 Ha itt a dél, már készen vár 211
Míg
ül
Halljátok, kik esmerétek
Ha
—
némelykor,
tában
csak
._
Hivség, mely oly
áll
Hlt
jártak
helye a
áll
Mint Mint Mint Mint Mint
Ki
a
,-.
209
s
a tavasz
187
....
virágzatja
._
232
havasoknak 251
borzasztó
dühödik,
ordít 246 egy nap az esztendben 232 elzi akaratom ... ... 216 üvölt,
Mióta, mint bimbóikból
Mit nem '
kíván,
313
miket nem
jó feleségben
sejt
_.
~
263
Mosolyogva jönnek, mennek 209
j
Most négyszer
hét esztendeje 233
Munka Musám
zokogással—
Ne
236
töltvén nappalimat.— 229 te! ki
csudáld,
den szó
298
Néha,
322
fösvénykedni 315
tömlöcz penészébl
Ki egy szép
kezünket
a
I
208
Két dolog van, oly szükséges 270 Két elmében egy értelem „.. 288 idején
323 halandók 241
a
....
263
gondolatim 272
Kendericzék! fülemilék.,
Kezdj
mit
a
I
sr dombon
Igazságnak, valóságnak
az,
Minekután
Hogy a hirnek templomában 320 Hogy elször megnyílt nékem 265 Holnap nem lesz, a mi ma van 214 Hol nem
241
183
'
.,..
ersen ersen
302
lelkembl...
sejti
Minden nap új kellemekkel 303 Minden vizek kicsapának 286
Ha nem érnek az elmével 233 Ha nem ügyel az ész rája,,. 317 Ha tavasznak leheltére „_ 286 Ha úgy nézed szépségedet,. 235 Hivség, mely oly
felserkenünk 210
reggel
210
fut-
_
„,
Mind
212
mellettem
270
elmúlt 193
Miket, szívem ömledezvén
.
Ha kedvesem
nap sugárinak
az élet tavaszában
Miként
.
Hajházzon más uraságot
a
gyermekidnk
1
1
183
hogy majd min-
__
midn
_
—
__
mellettem
ül
Ne káromold, st háláljad Ne mérkéld oh balgatag ész Nem,
230
Nem
250
Nézd
ki
névért,
mind myrtus. e rózsát
303 191
231 !
289
dicsségért 237 a
mit
Ámor
bimbójában
..
281
190
3
1
1 ártalom.
Lap
Nincsen minden emberfben 318
nem
Nincsen,
nem
volt,
lészen
is
267
.„
,„
Nincs öldöklbb, nincs mér-
gesebb
Oh Oh
tel
ki
.,.
a
,.
kedveltjének 262
szükséges
szívemnek
305
engem rég szeretvén—, nem érzem én,_. rizzétek jó nevetek Ragyogó mellcsillagodat .„. Rokon embertársatokkal is
mellette
,..,
Seregesen megy
voltak,
kik
t
mondék
.,_
ész külön
két kalauz 242
Ti, a sorsnak ostorai
1
87
298
2
1
midn
bámulással.,,.
272
Sorsunk vászna
e föld hátán
248
földön 290
kik
Himfyt
_.
245
299 288 184
...
Ti, kik kívül
Sokszor,
a
s
Te az idk tengerébe Te ki élted boldogságát Te szemének tekintete!
236
s
itt
Szív
301
....
már összecsaptak 193
Ti,
Sok szép
jó van
Szinte majd
302
szerettemrl 316
Sokkal szebb most a természet
Szegény vagy rossz belsejébe 236 hogy jól irjon 237
Szerelemrl
Tiéd minden gondolatja
kérték 244
Sokat mondék kellemirl Sokat
..
Lap Szabadságban, szeretetben... 264
285
304 lobbot vete 208
S hát meg újra Soká fel nem támadhatott
Sokan
189 218
vadlúd..
a
'
Szilajságunk szelidítni
300
nagy világnak 242
tel szívem
Oly
Ö O
„.
i
33
190
dicséritek 251
úgy fázátok
„,
185
fájdalmával
186
Tökéletes bizodalom
— —
208
Tle
térnek 214
Ti,
kik
jönnek,
Tudós
hozzá
nem
lehetsz, de bölcs
vagy,,,,
Úgy
szívem
szí
Van egy Vétettem
-
.-
..-,
243
lelkem boldogságot 32 erkölcs, melyet én,
jég
Volt egy id,
imád 242
mondván, hogy ~
- '84
hogy Aurora 313
rn^fW^
m
1
PH 3132
Magyar remekírók
M3 köt. 10
PLEASE
CARDS OR
té
m
DO NOT REMOVE
SLIPS
UNIVERSITY
FROM
THIS
OF TORONTO
POCKET
LIBRARY
n
m^M'
•M
''íji'
m
