Pannónia Bocks 2 Spadína Road Toronto
4,
Canada
pH 3/32 .MZ
\ 1966 /:/
O ^OC. •O Ö Ó
-1
T"
1^
MAGYAR REMEKÍRÓK A MAGYAR IRODALOM
FMVEI
Sajtó alá rendezik
Alexander Bernát
Erdi
Angyal Dávid
Ferenczi Zoltán
Rákosi
Badics Ferencz
Fraknói Vilmos
Riedl Frigyes
Bánóczi József
Gyulai Pál
Széchy Károly
Bayer József
Heinrich Gusztáv
Széli
Beöthy Zsolt
Koróda
Váczy János
Berzeviczy Albert
Kossuth Ferencz
Vadnay Károly
Endrdi Sándor
Kozma Andor
Voinovich Géza
Erdélyi Pál
Lévay József
Zoltvány Irén
12.
Négyesy László
Béla
Pál
Jen
Kálmán
KÖTET
KISFALUDY KÁROLY MUNKÁI
F
BUDAPEST R A N K L N TÁ R 1
magyar
-
iiod. intczet és
1905
S
U L AT
könyvnyomda
KISFALUDY KÁROLY MUNKAI Sajtó alá rendezte és bevezetéssel ellátta
HEINRICH GUSZTÁV
l kötet
Költemények. Irene. Kemény Simon
^
-:/
<1
b^
^Ij BUDAPEST FRA N K Ll N-TÁRS U LAT magyar
irod. intézet és
'905
könyvnyomda
Franklin-Társulat nyomdíjí.
BEVEZETÉS. 1.
KÖLT
A A
magyar dráma
halála miatt fejthette
—
csak 42 éves
fényes
volt,
mikor elhunyt
tehetségét
ebben természetének, jellemének
ingatag
ség, jószív,
napjait
és
Sándor,
lött
jellemvonások
nézete «
szerint
Károly
nek,
helyes
tanúskodnak.
letrl
is),
annyira
jelen
csak ezek
levélben
terjedelmes
fölfogásról
hogy
irja
és
melyekrl
illettéi).
Innen
Toldy
A
közíté-
embere
volt.
jelen érzés-
nélkül a jövre,
örökös anyagi
könny vérrel ment könny vérrel tudott
melyekbe
nem kevésbé
1833.
föl
ahogy mindenkor
minden figyelem
mi értékét
bátyja,
után
méltányos
idnek,
Sándor,
élet-
fvonása (Sándor
pillanat
jelen
a
zavarai, innen sok adóssága,
bele
és
és
vérrel élte
természetérl.
játéka volt a jelen
által hajtatott,
a
világosítja
Károly jellemének
gondolatnak*,
mindenekben,
halála
is.
nagy tehet-
könny
Károly
költje,
szerencsétlen öcscsének
Ferenczet
könny vér
:
mveit. Tizenhat évvel idsebb
«Himfy»
a
volt
Sokszor változtatta
tanúsított,
kitartást
irta
28.
április
szeretetre méltó.
kevés
pályáját,
nagy része
;
heves, de egyúttal
és
— nem
korviszonyoknak
és a
Kisfaludy Károly bohémé-természet volt szenvedélyes,
nemcsak korai
halhatatlan megalapítója
teljesen
ki
ÉLETE.
ó
Bevezetés.
megfeledkezni.
is
«
egy jószív,
ki
élni
Sándor),
tatja
nem
nélkül,
hogy
de
táplálja,
tet segít
az
fog tudni, kinek utóbb
minthogy Jupiter tet ambróziával
romlani,
kell
el
nektárral
becsületes tékozló (foly-
sohasem
a
kin
is
el
;
már
és
lehet a
És ezen
ne romolják.))
természete már az iskolában mu*itkozott lett
nem
segíteni
itt
kifej-
«
benne a mértéktelen adakozásnak, hogy ne mondjam
tékozlásnak
hajlandósága, melynek azonban leginkább jó-
szívség
minden
és
valóságos
kútfeje
másik sajátsága
Heves
Még késbb lett,
jókor
ki
fejlett
kitn
feltételeiben,
mikor már
is,
ingatagság
volt természetének.
vonása
mind azoktól nyugodtabb
elállásaiban.*
és
higgadtabb
megmaradtak jellemének szerencsétlen elemei
nyelmsége,
cDe
hevessége,
rögtön
kellemes szint ada, és gyermeki
Sándornak
kevés
:
egyaránt
fiatalok
ennek minden
írót
simulása barátihoz
szíve
nagyon
szerették
Károlyt,
sirattak
meg
mélyen
oly
és
öregek
csüggtek
vándoréveire
— 30).
(1819-ig)
Életének
homályos
;
szintén, mint a
és
pesti
els
fde
ekkor
még mindig
kereste
tíz
évében
kedvezésébl,
komoly
talált
lelkcsséggel
:
tartózkodásának
i>
ifjúkori
éveire
igen
sok
pályáját és hivatását,
melyet voltakép csak 30 éves korában, ekkor
egy véletlennek
és
rajta és
fiát.
Kisfaludy Károly élete két fkorszakra oszlik
pontban
jóra,
minden tetteinek
rajongó vonzalommal
Grácziáknak e kedves
(1819
köny-
kedvessé és társaságát érdekessé tevék ». Igaza
személyét
van
«és
felindulása
felolvadása,
:
szenvedélyessége.
akaratossága,
folytatja bátyja,
szívei),
jó
szépre
volt
természetének
((A nyugtalanság, habozás,
fogva
mind
volt
De
is.
gyermekkorától
másokkal megosztani vágyás
jót
».
is
jóformán
meg; még hátralev lázas
szorgalommal
"Bevezetés.
y
idt helyreho
dolgozott, mintha az elmulasztott volna, talán sejtve
negyede
hogy életének még
is,
ni
akarta
csak egy rövid
rendelkezésére.
áll
Tizenhat évvel legidsb testvére, Sándor után született
1788
febr.
a
ki
Gyrmegyében,
Téten,
5.
nyolczadik
akkor 37 éves
volt,
rögtön
szerdán, elhunyt, és a heves testvérnénje,
lelk
nagy esz teremtmény*
és
Trézsi
szüleinek
után,
szülés
a
vér
idsebb
mint
Anyja, Sándorfi Anna,
gyermeke.
utolsó
és
fiú
(Teréz),
leginkább
hamvazó évvel,
tíz
«e jószív, nemes-
(Sándor szavai) gondo-
zására volt bízva, a ki a 45 éves atyát, Kisfaludy Mihályt, testvéreit
az egész házat
és
rajongó vonzalom anyjának
került
lasztott
életébe
;
ezért
gyermekeihez
b
halála
oAtyámnak
kemény
és
szivem,
se
is
el
tövis
nem mu-
azonban apa
Hisz Kisfaludy Mihály szigorú és kíméletlen
Sándor
óta.
szoros
se
korában
Káro'y élete
szemében
szeretet
;
költ rend-
férfi
asemmit
túlságosan
is
nejének
velésében
oatyja
sohasem fejldhetett.
fleg
volt,
A
kapcsolták.
neveltetésében
lelki-testi
és fiú közt
többi
mély hála
és
azért az öreg Kisfaludy
de
volto;
gondozta.
is
kihez meglett
kívül szerette e testvérét,
fenyíték
elmém
ki
nem
megjegyzi
is
való
alatt
:
ne-
nyílhatott;..,
korhely, gazember, semmirevaló voltak a szokott nevezések,
melyekkel
után atyám lenni
vétkes
még
csudálatosabb,
Hát még
». !
és a
többnyire. Szegény jó anyám halála
illete
Károly
is
hajthatatlan
mind
s
a
ki
«anyaölésben» volt
kinek természete szerencsétlenül egyezett
meg különbözött idre),
keményebb kezde irántam
iránt,
volt
atyja
így bajosan
apa zárkózott,
rideg,
a
is,
természetétl. Daczos, makacs,
kett
érthették
fösvény
(bár
Károly
meg egymást volt.
csak ;
rövid
hozzá az
Károly pedig
nyilf
Bevezetés
8
könnyelm,
lelk,
A
tékozló.
fiúnak folyton pénz kellett,
mit az apa vagy ridegen megtagadott, vagy csak hosszas zaklatás után
tává,
mert hisz nem volt senkije, a
De
Gyrre
tizedik
életévét
befejezte,
volt ugyan, de
mészeténél
fogva
ben
annyira
tatták,
mire
fogult
apa
a
magát:
«tOze
még
szoro-
által
egyik tanára
felé,
dobta. Ezért tanárai
és
799-ben
trte». Hevessége egy
hogy
szigorú
a
1
eleinte igen
ingatag és mégis daczos ter-
nehezen
elragadta,
t
t
hol
Sándor) az oskolai egyházi tanítók
megdorgálta, a téntatartót
gáncs
alakját.
atyja
csakhamar elhanyagolja
sabbra vont korlátot
úgy hogy
erkölcsi
nemes
gymnasiumba,
küldi a benczés
szorgalmas
(irja
legkisebb
felül
áldoza-
lett
mérsékelte és irá-
ki
érheti rokonszenves és alapjában
Mikor
nem
jelleme idvel megszilárdult,
könnyelmségeken
apró
módon. Csuda,
és lealázó
c szerencsétlen viszonynak
nyította volna.
sem
meg sért
adott
hogy Károly
Károly
gymnasiumból
és a
is
el-
Gyrött
ép
akkor megnyílt katonai nevel intézetbe adta. Hat vére
közül
már négy lépett
eltte
példa vonzotta az apát volt az intézetben, hol
elször tanúit
fitest-
katonai pályára
a
talán a fiút
és
sikerei
festnek
hitte
Gyrrl
a rajzban
magát
és részt vesz a
Caldiero a
mellett
csata eltt
belép
Napóleon okt.
Jiadi
;
1
ellen
30. vívott
ének
st
terelték hajlamát:
pedig tehetsége költvé avatta.
1804-ben Pestre megy, hol
Terézia gyalogezredbe
e
rajzolni és flótázni,
téves irányba
hivatva,
:
Csak egy évig
is.
két mvészetet, melyeket egész életében igen kedvelt,
kezd
t
ki
megbuk-
különben
ellen
kivette
a
íz-
már zászlótartó
folyt hadjáratban,
csatában
Olaszországban
melyet azonnal megzenésített
számú Mária
a 32.
805-ben
is.
ez.
így a
Ekkor
írta
költeményét,
és társaival együtt énekelt.
"Bevezetés.
A
következ évben
a
9
Szerémségbc kerül határi-zésve
innen 1809-ben már (febr. i6-ika óta) mint hadnagy
hogy ismét
chenbe,
osztrákok, több
Leoben
Károly
befejezése után, mint
ban
mire
újra fölkereste a múzsa.
(irja
visszavonulnak és
fogságba
még
fhadnagy
induljon.
ellen
szenvedve,
franczia
mellett
megmenekül,
szökéssel
elbb
francziák
a
vereséget
1
honnan
esik,
809 végén,
háború
a
visszakerül Pestre.
Teréznek, Galambok, 1809. decz.
26), a
Már
kell közepén eltemetve, költvé lettem.
Már
egy zugá-
a földnek
«ltt,
és
MünDe az
Bakony
sokat gon-
doltam kii. Pesten most heves vére veszedelmes
kalandba keveri a
22 éves ifjút: beleszeret Heppler Katalinba, egy valamikor
már elszegényedett özvegy asszony
dúsgazdag, de most
Hogy
leányába.
menni
és haza hallani
elvehesse,
ki
gazdálkodni.
akar
lépni
Az okos
sem akar e merész tervrl,
a
hadseregbl
apa természetesen
melyet a
fiú
fiatalsága
és a leány szegénysége miatt kalandosnak kellett tartania.
Károly
mat
el volt
(írja
keseredve
:
«
Én megbántottnak
ratomat erszakkal akartam keresztülvinni
szerelmem keblén
és állhatatosságom
és
nekem nem maradt egyéb
másnak nyújtani, szolgai
választásom, mint
és a
már
mely
minden
már korán
csiráját s
minden
ki
s
szakítani.
bennem
hogy
az utóbbit
felmondtam atyámnak az engedelmességet,
volt.
Mindenfelé
a
kényszer ellen ha-
azután kitagadott ». Anyagi helyzete ez
kedveztlen
eligért kezet
elfojtotta
sonló fegyverrel unszolt élnem, arra bírt, válaszszam,
de szenvedélyes
vagy pedig atyámmal végkép
nevelés,
szeretetnek
;
megtörtek (atyám) szívtelen
vagy kegyelmet koldulni, lemondani
A
éreztem maga-
Önéletrajzi levelében), eltávoztam atyámtól és aka-
tartozott
idben
is
a
igen
ismerseinek
s
I
o
"Bevezetés.
ty-én Csek József kapitány
1811. márcz.
1000
gált,
kölcsönzött
frtot
p.
fizetett.
melyhez
tonaságot,
nem
óta
volt
felbszült apa
már
sem
látni
akarta,
hanem
ségbe
ejtett.
írja,
hazámat és messze
elhagyom
1812. jun.
lo):
legutoljára,
a
Isten néki tehát
!
indul.
hogy nem
megyek
még
nénjének
(írja
vándor-bothoz nyúlok, és azzal
Nem
két-
haragszik,
egyszer, és hiszem
hogy Magyarországot soha ne
elköltözöm,
de a méltán
;
keménysége
kit atyja
azt
ka-
a
cselédjeivel kidobatta
hogy vesztébe
kellett hinnie,
cAz öreg úr
— 30,
megkötése
béke
schönbrunni
a
Ezt még sem várta Károly,
ha
augusztusban
1811
otthagyta
többé kedve, és elment Tétre
kirl azt
a
fiát,
:
a
volt k'ílön-
helyzetének gyors elhatáro-
Trhetetlen
véget
vetett
zással
csak
Ez
költ
mely után 1820
ben költnknek egyetlen adóssága, kamatot
mit
neki,
kapott vissza.
után mint alezredes
halála
szol-
a kivel
is.
a
feltétellel
lássam.
Egy
volt
más menedéke, mint
szeretett nénje, Teréz, a ki férjével.
Farkas Gábor nyu-
mindenhol
sírt
galmazott
galmas gatva volt.
saját
»
Vöröczkön
kapitánynyal,
hónapot
töltött itt
verselve,
és
Volt
is
mit
már egy
vallomása
mködése iránt
találok.
elvétve
1820. febr.
«
legidsebb bátyám, Sándor, ír,
nehezen gondoltam
Kisfaludy
Fogékonysággal
29.
folytatott
munkássága, melyre,
els sorban
szerint,
Néhány nyu-
nvérénél, rajzol-
már évek óta
kis irodalmi
ösztönözte.
(írja
lakott.
nemeslelk
bírván
Sándor a
szép
Gaál Györgynek), legelsben lelkesített:
ha
volna rá valaha ».
(Himfy) nem
Már
említettük
legrégibb fenmaradt költeményét: Hadi ének Olaszcrszág-
ban (1805). Ifjúkori egyéb versein kívül (milyenek Jl ménységhez, Jl legszebb lem,
"Leó
és
Lina,
Végs
gyöngy, Jl barátsághoz, Jl óhajtás
stb.)
maradt
ez
re-
szere-
idbl
;
Bevezetés.
i
i
két drámai töredéke is:
^
fejezett Talárok (1809.
Vöröczkön 1811-ben átdolgozva),
melyben
késbb
be-
töredéknek maradt önélet-
czímen szintén
és Vallomások rajzféléje,
gyilkos (1808) és a
szerelmének
boldogtalan
történetét
akarta megírni.
Búskomorságából lassanként kigyógyulva
meg:
képezze
mert
magát,
különösen
fogva
új életet kisért
Bécsbe készül, hogy
februárjában
1812.
Károly
kedveltéi.
festvé
mvészetet zsenge
«ezt a
most
korától,
nagykorú,
és
atyja kiadja neki anyai jószágrészét (Zalamegyében), melyet
Sümegen
a fiú bátyjának, a
lakó Boldizsárnak zálogba ad.
Azután els gondja természeiesen siet,
a hol
mely
kihez Pestre
zavarokba
anyagi
meg
menthettem
Bécsben könnyelm dobzódásba
Fájdalmát
férjhez ment. öli,
Katalinja,
legnagyobb ámulatára megtudja, hogy imádottja
a
dönti
:
«
csupán hat aranyat
egy korcsmából
mely
förgetegbl,
a
másikba, tivornyából ujabb tivornyába vetett. Milyen meg-
könnyelmség,
bocsáthatatlan (írja
gondolod
azt
:
az
közönséges
ember
eleget
Károly
!»
volt»
kiált fö]
sikerrel
mert ((hátrálnom korhelyek
a
Te
az erkölcsnek, ha
tesz
körülmények
Ily
nem nagy
folytatta,
!
Pedig így
?
Szólj! minek az a zabolátlan indulat?
gonosztev.))
akadémián de
Károly
önéletrajzi levelében).
Vallomásokban.
nem
nemde
közt
a
mvészeti
folytathatta tanulmányait
már nem
tartassam.
Azért
nehogy
lehetett,
négy
havi
ott
tartózkodás után körülnéztem, hogyan mehetnék jó szerével
Oroszországba,
több
után
De
hasznot
csak Pozsonyig
hol
megélhessen,
is
gyönge mvészetem
mint Bécsben*
jutott és két
hónap múlva
Bécsbe, hol most már
Hogy
nagyon
remélhettem,
szorgalmasan
arczképeket
(u.
o.).
visszatért
tanúit és dolgozott.
festett,
de a
kezdnek
;
12
"Bevezetés.
nem
kísérletei
dknek peket,
nagyon
voltak
kapósak
mkereske-
azért
;
elefántcsontra vagy porczellánra
apró ké-
festett
szerelmi jeleneteket a római császárok idejébl.
-pl.
Ekkor feketében
és vízszinekkel
festett; az olajfestéshez
csak 1822-ben fogott, mester nélkül, a technika ismerete nélkül
sokra
keveset
:
ban
Ily
is
siker
tanúit
nem
és
csak akkor
nem
haladt
nem
biztos
tett
is
vihette
irányban
ha a szükség kényszerí-
dilettáns maradt,
kitl azon-
Keresménye
lehet megtagadni.
mindig csekély volt
mészetesen
rézmetszésben
a festésben
látott,
körülmények közt
a tehetséget
A
nélkül.
sem ebben, sem
de
munkához tette.
igazi
így
s
kísérletet,
és Trézsije
ter-
nélkül,
a ki
sohasem hagyta cserben, fönn nem tarthatta volna magát
De
adósságot
csinált
látása
hogy
is,
bven, úgy hogy végre kényte-
is
len volt Bécset elhagyni
de távozásra
;
bécsi negyedfél
szegény
és anyagi sikerekben vajmi
Olaszországba
még
képezze, melyet akkor
Gyalog ment
ben is
és ecsete
takarékosan tudott
állították,
;
földön tartott
élt,
is
át
mert
;
ecsetje
le-
még képeket a szaka
vette útját, mely vá-
Régebben
azt
st
De is,
Vöröczkön
dolga
mi csak úgy volt
Németországot, Svájczot,
meddig
bejárta.
vándorútja,
jobb
a
tudjuk, merre
meg.
ki-
dolgozott és elször életé-
keresményébl
Hisz
egyebütt nem
van, hová talán volt itt
után
hogy több éven
járt,
e
nem
állapodott
Francziaországot
festészetben
Egyébként életének ép ez
vásárolni.
igen homályos
rosokban
élt.
a
igazi élethivatásának tekintett.
hogy szorgalmasan
hetséges,
mvészi
volt.
hogy magát
indult,
bírhatta az a be-
tartózkodása
évi
jutott.
ez mese. Tény,
és
hogy
j8i6 át
olasz
egy esztendeje
nyarán
ismét Bécsben
tért vissza.
után
hogy
alig
De most sem
nem tudott most sem
3
"Bevezetés.
nem Pozsonyban
megélni,
olasz
és
sem, úgy hogy végre Pestre
mely azután állandó
tért vissza,
lakóhelye maradt. Bécsi
igen homályosak
részleteikben
évei
1
nem
tévedünk, ha ez idre vezetjük
két
fmozzanatát
mely
egy
:
magasan
zászlaja
is
ulá
mveltségét,
kiemeli
hogy benne
csábít,
talán
kortársai
tudományosan képzett
sorából és nálánál jóval tanultabb, férfiakat
kör
oldalról széles
nemsokára
írót
a fiatal
de
;
vissza egyéniségének
a vezért,
más
mestert, az irányítót tiszteljék és kövessék; és
a
oldal-
ról aláásott egészségét, mely pesti életében folyton bántja
(már
1819.
febr.
2.
majd
meghalt), örökös
panaszokra
készteti és korai halálát okozza.
Tehát 1817
második
életében
tehetségét
igazi
és
szerelmi regényét
czélt
teményt szentel emlékének
Mind
semmi nyoma ban
Egyébiránt
regényétl.
volt.
fogadta
el
akarták
a
a
végleg
kétségbeesésnek
:
tenni
reá,
Nemzeti
a
Teréznek
vagyok
hanem
1817.
e
márcz.
választottja. a vásár
fordulat.
Már
«lm
jo.),
mosolya
de
Múzeumnál
«Nem
nevezhetem és a
állhatatlan,
látod,
hogy
n.
ki,
mikor
Kisfaludyt
édes lelkem
a szerencsének
most nem tudok mást
után Erdélybe
el
nyom-
(képtári rré), de a nádor
fölterjesztést:
legjobban rászorulnánk, akkor hagyna cserben ejtette
befejezi
szerencse Pesten
ismerem, szép tehetség ember, de
kétségbe
évi
fölismeri
megfontolással búcsúzik
mosolygott
csábítóan
Meg
másfél :
"EltökéUt és Jl kedves sírjánál.
:
(a szépmesterségek custosává»
nem
Elsben
ér.
költ józan
a
;
váratlanul
csalfa
rövid juttatja
kett megnyugvással végzdik
a
ifjúkori
sikerhez
meghalt és Kisfaludy két köl-
Katalin
:
t
mely
korszaka,
egyszerre
után
hányattatás
kezddik költnk
elején Pestre jön és ezzel
(írja
nem
csinálni,
menni vagy egy bátor
lé-
:
1
"Bevezetés.
4
míndenrek véget
egyszerre
pésse!
hitség nem soká bántja
De
vetnls.
ez a kis-
könny vér mvészt. Toldy
a
eladása szerint aegy becsületes vargánáJ fogadott a
Magyar-utczában
tájképeket
ott
;
melyeket szegény gazdája úgy
festett
hogy
a
szállást
aquarellben,
eladogatott,
mert
s
Kisfaludy bámulandó sebességgel dolgozott, néha jó vásárt
vagy
kedve
volt
nyomorgott».
Máté ügyvéd
Hunkár
idben
két barátja iparkodott ez
Stettner
rajta segíteni
kamarai
udvari
és
késbbi fispán,
Antal, a
egyébhez
neki
dolgozott kedveskedésül, a
barátjainak
zsellér gazdástul titkon
Fleg
keltek vagy
kevésbé
ha
másszor,
ütött,
tanácsos
nöztek (így az elbbi 1818. és 1823. összesen 1020 mit
csak
költ
a
halála után kapott
megvették.
Stettner
történetét,
hogy
most kezébe
csakugyon komoly tervekkel
nénjét,
birja
is
ki
:
magyar Kisfaludy
és
mert anatómiát
jár,
p. frtot,
vagy képeit
Fessler
fessen,
kezd
is
Heppler Katalin
tanárnál, a ki
Ninát bírta nül. Komolyabb
talan lépésre
hogy
egyetemi
Stáhly
tanulni
vissza),
adja
képeket
történeti
és
a kik neki pénzt kölcsö-
iránya egy kilátás-
akar békülni atyjával, bár tudja,
az teljesen letett róla.
Hiszen már 1812. január
Mihály Sándornak
i
8-án
«
Emlékszel Károly öcséd-
nek szép talentumáról, de veszi-e
ennek valami hasznát?
irta
az öreg
tollával
s
tudományával már soha semmire sem mehet.
Az egy katonaságban is
ifjú
A
tehetett volna elmenetelt,
lemondott
idejében
cséjébl kivetkzött, ván.
pazarlást
segítettem
rökétig
s
a
hivalkodó életre vágyód-
már deák korában
fenyítettem,
kezdette
Egy esztend sem
adósságait
de errl
minden remélhet szeren-
és
egyedül
szünet nélkül folytatta.
ne
:
ne
oktattam,
fizettem
múlt
volna
;
és azóta el,
hogy
c mellett
eszére adván jelen való
5:
Bevezetés.
jövendbeli szerencséjét
és
1
mind
szerencsétlenségét, de
s
ezek haszontalanok voltak. Atyjának híre nélkül elhagyta statusát
Hírem máskép
fogja
azok
és
decz.
1817.
ma-holnap
ha
sírjára,
Károly persze
egy igaz köny
élte, se halálai.
sértette,
hogy
pedig, bizonyára
túlozva
hogy
Károly
zdtették
arról,
hogy
legkisebb
8
1
fiát.
1
Károly
Gyrött, bánatos
—
»,
se gördül
még jót tett. ValóAz öreg úr nemesi
fia
fest
lett,
teljesen
a bécsi
meggy-
érkezve hozzá,
Nem
elzüllött.
8-ban megírja végrendeletét és kitagadja
Teréz
hiába
akarja látni, pénzt
mégis,
lélekkel,
rögve. Vele jönnek jó emberei
szívre
talál
«mert magának nincsen,
átkozzák, a kiknek
büszkeségét mélyen
csoda,
12.,
elköltözik,
is
ban nem kivánatos se
hírek
tekerg kenyérért.
«nem
Atyja
dolgot:
a
föl
nénjének
írja
és
elhagyta becsületes kenyerét a
s
nélkül quietált, nálanri nélkül éljen ».
is
1
ép ekkor, felkeresi atyját
bocsánatot és szeretetet könyöés férje
Mihály
és a családnak
egyéb
pénzt küld fiának, de nem
keveset ad.
(írja
Ká-
roly Pestre visszakerülve 1818. nov. 4. Tiézsinek) egészen
megváltozott volna, tehát vagy
úton
ettem,
alig
félre
vetvén méltatlan ha-
vagy többet segített volna.
ragját, eleibe bocsátott
hogy csak pénzt vihessek
annyi mégis maradt, hogy
magamnak ruhát
Én
az
Pestre, és
csináltathas-
sak; de bezzeg, élelemre alig tart 14 napigs.
Midn
így teljesen elhagyatva és magára maradva, sehol
segítség vagy kilátás
nem mutatkozik,
a sors
súlya alatt fölébred váratlanul igazi tehetsége
egymásután
araíja
nagy
eteit a költészet terén
drámába
még
és
katona
;
sikereit.
:
nyomasztó a
drámaíró
Ismerjük már els kísér-
irogatott verseket, belefogott két
egy regényfélébe. Vannak író-ismersei korában
megismerkedett Vitkovics
is
Mihály
1
6
"Bevezetés.
házában,
hol
1
8
szunnyadóit és
írói
járatos
Ezek
hajlama
megismerkedett
a szerencsés
éta
8
1
Horvát Istvánnal.
szorgalmasan
:
ség
valószínen
révén
E
hatás nélkül:
költvel, a
fiatal
egyéb
Bécsben már i8i2-ben
ki
akkor a
Ez
ismeret-
és színészekkel
írókkal
nem maradtak
körülmények
drámáját, melyet utóbb
reá
2ách
írja
lefordítja Voltaire BruÍMí-tragédiáját
átdolgozás
alapján.
Maga
gyjtött
illetleg
ház
egész
hanem
kis
életén
át.
Pesten
német
tapasztalást
György,
írt
(talán
tehát vonzotta a szín-
nem festket
is
egy német
dráma techniká-
a
írókat: bejut Kultsár István házába, hol
Fejér
és
egy
és olasz földön,
is ?)
lilára ez.
Gaál Györgyhöz
említi
is
egyik levelében, 1820. febr. 17-én, liogy
Münchenben
is
kedvez
1819 eltt Pesten átdolgozott, és
ugyanekkor
ját
csak
is
várszínházba
járt a
várszínháznál mint drámaíró alkalmazva volt.
érintkezett.
és
PálJal
majd egykorú Korner Tivadarral,
a vele
termékeny
és
Szemere
volt.
buzdíthatták. Bécsben
is
Gombos Imre
és
keres
föl,
Fáy András
Helmcczy Mihály,
Sebestyén Gábor és Virág Benedek lesznek ismersei.
]gy tehát nem feltn, hogy tzztl neki fekszik a drámaírásnak
;
ecsetjét csak a
ményeket, kat,
és
mint
1817-ben
Zách
legnagyobb pénzszükség esetében
Fesslcrbl
kezébe.
veszi
J^lárát,
Stettner Széchi
hitte,
Máriát,
st 1820
de nem
merít,
hanem
történeti
történeti
181 8-ban
elején (febr.
Slibor
már
8.)
fest-
drámá-
Vajdái
azt írhatja
Gaál
Györgynek,
tmínd
eredeti és többnyire a hazai történetbl: J^onstanti-
nápoly elfoglalása,
Salamon
király,
ség, Belizár,
hogy
tizenhat
kész
A gyilkos. Tárnái
Dobozy, Vak
Estorás György,
"Béla,
darabja
(?)
van,
ütközet, Szécsi Jfíária,
"Barátság
és
nagylelk-
Jl Záchok, Árpád. Ugyan-
akkor említést tesz kész vígjátékairól
;
ezek
:
A kérk (már
:
Bevezetés.
1817-bl), Jl pártütk, 'y és
fest
akar
el
ezen
darabjaival
1819. április
18-án adja
áll
színdarabokat
ír
Ez
?
el Eder György
egyik legels
Kisfaludy
Es néhány hét múlva Pesten
is
«A nemzet
1819.
jeles
színtárez.
dráma
kisérletét a
nem tudunk) nagy
óhajtásának
kívánván kedvezni (így értesíti a április
mért nem
és
da-
terén.
színre került a darab, mely
Székesfehérvárt nyilván (biztosat aratott.
?
megtörtént nemsokára
is
Jl talárok Magyarországon
sulata Székesfehérvárt
rabot,
mikor
ki,
mert úgy tudja, hogy neki erre
lenni,
Akkor mért
van hivatása.
^
És mind
.7 magyar honjában.
színmveket akkor tervezi és dolgozza
ezeket a csak
J,
t
s
a
tetszést
dicsségének
haza
Hazai Tudosítások»-ban
«
25-én Kulcsár István olvasóit), gróf Brunszvik
Ferencz, a pesti és budai theátrom árendása, a
jöv május
3-dik napjától fogva a Medárdi vásár végéig minden kedden
pénteken Pesten
és
fog adatni.
E
a székesfehérvári
E
nemesség tulajdon költségén
nem
nagyszer
most a
nagy Theátromban magyar játékokat
nagy érdekldést
hír
esztendeje
öt
a
végre meghívta azt a derék társaságot, melyet
keltett
magyar
volt Pesten
városi
színi
színházban,
tartJ.
körökben, hisz
széles
eladás, és
még magyar
hol
hír
társaság játszani.
Tényleg május 3-án volt az els eladás
és színre került, a
eladás sohasem
volt,
fog
a
dGotterhaltei) elhangzása után,
Az
óriási
tett,
hatásról,
melyet
jó
^
úgy
beszámol Kultsár lapja:
tatárok Magyarországon. a darab,
«E
mint az eladás
vitézi játéknak
szerzje
Kisfaludy Károly úr, a dicsségesen ismeretes T. T. Kisfaludy
Sándor
képírásban,
ságokkal
úgy
úrnak legifjabb a
a ki valamint a
testvére,
költ-mesterségben
jeles
is
díszesedik és csak ezen játékkal
hogy tle hazánk srép munkákat várhat
Kisfaludy Károly munkái.
1.
megmutatta,
is .
.
tulajdon-
.
Nemzetünk
1
Bevezetést
l8
már nem
ck
nemzeti theátrom Kisfjludyra Schillerre a
És
tett.
vissza
is
négy nap
ját: lika
vagy
Kultsár
ezen
a
munkaerejével
a
intézte
pedig rövidebben:
«
elragadtatássá]
új
:
Ószszel
meg eladásait
magyar vígjátékot
fest
színköltészet
visszatér
az
a
«
:
Stibor vajda
24-én az els
el
:
^
kérk
Pannoniam meg-
nevét tetszéssel hangoztatták a terem-
1>
pályája:
m
adja
melynek eladásáról
(A szerz
zott: Vivát Kisfaludy
idy
német «Pannonia»
a
,"
szeptember 7-én ismét Kisfaludy-
ben, és minden karzatról
fal
rá»
fogadták)).
és
darabjával nyitja
(ny. Pest, 1820),
jegyzi
mondások
dicséretére fakasztának-
1820), és röviddel ezután szept.
mvészeti jelleg
történetet,
a
el
Kisfaludy ez ujabb darabját kimond-
Éder társasága Pestre
(ny. Pest,
cEzen szerzje,
a
és a szép
nagy charakterek
jövedelem 2500 frtra ment
nak egy
darabot
bennünket:
Kisfaludy Károly úr
szerencsésen
oly
a jelenésen
hatatlan
új
színre került darab
értesít
is
is
minden figyelmetes nézket az
A
st már
midn Eder
:
akar és tele
meg második
eladásról játéknak
valóban
ki
hogy
fiatal
szüle-
J^ ándorfehérvár bevétele (nyomt. Buda, 1819).
eredeti
jeles
írja
a
els nagy sikerétl,
fölismert pályán,
i6-án búcsúzni
alatt
mint
volt,
hogy drámaírónak
sarkalva
és
a váratlanul
tehetségével és
él
valahára a m.agyar
hatással
belátta,
:
emelve
többé
június
társasága kér.
eladás oly
Haramiáké
áll
hogy
lábra kaphatB.
is
ez
most,
meg sem
remélheti,
nélkül
E a
s
minden
páholyból visszhang-
szini sikerekkel
bevégzdik
drámakölt,
magyar nemzeti
a
Kis-
galapítója föl volt avatva.
A legszélesebb körökben tcriedt a kelt h''re és hatása, midn nagy sikert aratott darabjait nyomban kinyomatta, még
a
külföldön
is,
mert azonnal megjelentek német for-
IBevezetéi.
—
dításban: Gaál György (1783
herczeg könyvtárosa, a
németre
ültette át in
língarn.
likct
e
nem
A
1820).
költi mélyen meghatotta
várt figyelem eg)' ismeretlen tiszteljétl és sietett
sr
melyet
aÉn nem vagyok
követett;
levélváltás
nyomban hozzáfog
Gaál
hogy
nem
költ
a
Figyelme
dramaturgiát pótoltak neki, a
költ nak
csekély
jan.
átidomított sejtek a
De
a
forrongó lehetett
;
távolban
becses
már
azt
él
Kisfaludynak
az,
és
intelmeket,
E
hiszem,
messzirl a
eszmecserékbl
kalauzolhatták.
levelei
Gaál, a ki a
csak
mire
sokat
A
még
magyar
(írja
Gaál-
meglehetsen világosabban
9
magyar irodalomnak érintkezett,
szüksége
t
valóságos
e téren
((Ön
által
meríthette csak
melyek
szerepet
szerkezetére,
dicsekedhetett.
és költészet körében.
állapotával
tanulmányúi.
levelei
idben
ez
szívvel vette.
hál.'^s
19)
most
mvészet
írókkal való
nácsokat
olvasottsággal
érezte és
ezt
1821.
neki
darabjainak
ki
enged
túlságosan
ajánlja
úgy hogy Gaál
nyelvére és versezetére,
nagyon
sokat köszön. Gaál
sokszor
Goethét
Kisfaludy
kiterjed
javítást
oly gyorsan és felszínesen dol-
hogy
helyesli,
hatásának, és
Schiller
mely
e derék férfiú jóaka-
ízlésének és tudásának igen
ratának,
helyteleníti, ;
bírálatot,
jut,
hálás
a bírálathoz és tanítás-
hogy Kisfaludy
hoz, és kétségtelen,
eszembe nem
magamra ruházzam. Azért
fogadok minden tanítást és
czéloz».
írós,
8-án kelt els (német) levelében,
febr.
e nevet érdemetlenül
szívvel
gozik
Die Tatárén
7.
"Einnahme von Griechisch-Weissen-
oder die
Gaálnak 1820.
hogy
Bécsben Eszterházy
1855),
fordítójának kifejezni mély háláját. írja
9
Kisfaludy tehetségét fölismerte,
ki
Theater der Magyarén,
:
(Brnn,
burg. Stibor.
i
további
els sorban
a
volt.
mégsem
Magyar
azokat a ta-
mködésében vele
egykorú
2
o
Bevezetés.
'")
Hclmeczy Mihály (1788
— 1852)
és Bártfay László
1858) vállalták magukra, a kik megismertették
odaadással
buzgalommal tanulmányozott. Ez
és
Kazinczynak egyik leglelkesebb az irodalomnak
ki
vényesíti
és
ban tudatja
a
a
írja
neki
Nyom-
levelében 1820. május 15-én,
bátorkodók
csekély
Nagy crcTek. Ur mint
kedveskedni.
literatúránk hathatós
homályba vonják
felelnek :
elmozdítója azokat
s
vára-
hiányosságok azo-
némely
s
de mégis kecsegtet
buzgó tanulónak els
illeti,
munkái
lelkes
s
ismeretlen
Érzem ugyan, hogy nagyobb elme
meg nem
nyelvet
els
Ur megismert érdemei
s
veszi.
tányolni tudja
a
terén, a színpadon, ér-
vigasztalásomra szolgálna, ha a
honi nyelvünk
kozásinak
teljes
idtl
a nyelv reformját.
szerzeményeimmel
és
kedvesen
kat
gyzelemre
gerjesztettek,
dramatikai
mömrc
nyelv-
ezt a széphalmi mesterrel. ({Azon tisztelet-
Tek.
amelyet a
—
és leghívebb tanítványa,
leghatásosabb
viszi is
tl ösztönözvén, bennem
ta
Kazinczy mveit adták kezébe, melyeket
és
újítással
(1797
a
remény, hogy
zsengéit a fölszentelt mester mél-
nem
öntehetségét mértékül
veszi
.
.
Mi
.
megvallom: most kezdem tanulni; nyolcz
esztendeig lévén a külföldön, magyar könyveket csak alig láthaték; most kezdek választást tenni
debb
fogadja
el
goediámnak ütközetre
most munkában lev
oépen :
Els
ajánlását.
május 29.)
siet
magyar
Ulászló
És
a
mester
válaszolni
és
nyelvhasználat irányító elveit: a
s
a nyelvnek rövi-
és nyájasabb fordulatait megismerni. d Egyúttal
grammatikát,
az ízlés
s jaj
nem kevésbé
végén azután
annak,
a
két héttel
húrt
czím
tra-
vagy a várnai
késbb
1820.
szabatosan megadja neki a «
Figyelni
ki
szükséges
melegebb
ezen
király,
kéri,
törvényt és
is
kell a
szokást és
nem ismer; de
biztos vezér.*
penget
E
Kazinczy:
levél a
Élj
1:
Pevezeh's.
szerencsésen,
tisztelt
férfi,
önkényt jövel ellenembe gadok,
kedvez
Te
meg.
tarts
és
el
vagy
;
az út
mködésében. Már
de egy
teljes elszá-
termékeny
és
hittem volna (1820. Jrent (1821. jun.
máj.
(u.
mgondját. Ezeket
mutatja
évben
magyar népszínmMikor
mve,
pattant,
nem
egy felvonásban
víg tréfa
szomorújáték öt
25.),
színmtl búcsút
a
új
sohasem adatott)
o.,
csírájával.
8.)
faludy legérettebb drámai
és
felvonásban, Kis-
melylyel, sajnos, a
komoly
vett.
nagy tekintélyre
jutott lelkes
melynek
életének és
észlelhet az
nyelvén és stílusán
nagylelkség
és
pártütk (elször 1819. nov. 23),
foglalkoztatta,
további
egymásutánban még ugyanazon
gyors
becses
költnek
a
J^emény Simon (ny. Pest, 1820, els el-
még fokozottabb mértékben követték
lankadatlan
valamint saját
érvényesültek
8.)
korszak. Barátság
túl
Menj
:
ne lankasszon, a haszontalan
el
tanítás&i,
gyorsan
adása 1820. máj.
A
terhes
ne szédítsen.))
tanulmányai
nek
melylyel
melyet én hálás szívvel fo-
megfuthatod.
isten segélyével
Gaál és Kazinczy
^
barátságodban,
s
a
ifjú
nással neki, s a nehézség
taps
2
férfiút
most más terv
megvalósítása és folytatása
ezen-
mködésének központja marad. Egy
dalmi zsebkönyvet kivánt megalapítani, mely a
fiatal
iro-
er-
ket összetartsa és a nemzeti költészet fejldésének irányt
szabjon. Kisfaludy
már 1820
elején hozta szóba ez ((alma-
nachot* barátai körében; de költség híján az eszme, melyet
mindenki
Kisfaludy
helyeselt,
bízott
eszme
az
ragadó optimismussal zeti
nyelvünk
néhány évek
nem
írja
elmenetelei
alatt a
volt
megvalósítható.
életrevalóságában
a vállalat hirdetésében .
.
.
oly
:
De meg-
és «
Nem-
szembetnk, hogy
hazai literatura századot haladni
lát-
aa
Bevezetés.
^
szatik.
A
tudomány pártfogása nagyjainkat,
szen elfoglalta
magyar kultúra aranykora hatalmas
a
s
az olvasás sze-
munkásság gyakorlása íróinkat egé-
retete nemeseinket, a
lépésekkel felénk közelít. Ily fényes helyhezetben a nemzeti
izmosodás minden ágaira
figyelmeznünk
illik
;
hézagos és
pulya tekintetek megalacsonyítanák a nemzeti méltóságot.*
A
következ év
meg
indított
elején
az
Horvát
lelkes
a
alapjára
vállalat
új
:
István
gyjtést
aláírtak
összesen
Hoivát indítványára
közel 2000 koronát). Szerkesztnek váltó forint (ma
700
választották,
kor.) évi jutalommal
560
«már csak azért
mányos Gyjtemény. 1834, tát,
«
mivel
ct
síti
új
Horvát
1.)
pedig
örömest
ez
vállalatról
nem
által
Kazinczyt 1823. jan.
Kisfaludy az
Kisfaludyt
késbb
egyfell
kedvez
könnyebbíteni
következleg
10.
«Hogy
;
is
épen
is
(Tudo-
e javasla-
tehetségein kívül
másfell
helyheztetésén édes
akartunks.
148.
ÍJ.,
szépmvészi
szerettük,
szeretve
indokolta
iss,
pénzen
(mai
3580, tényleg befizettek 2490 váltóforintot
érte-
ezen munka
által
nyereségre, halljad Aurora történe-
nem vágytam egyedül
Ki jószágomba utazván, Sándorral értekeztem szándé-
tét.
komról
hogy
:
kiadása elsegíthetné
Doboziát »
400
fríot a
literaturánkat
tudniillik
én
s
általadta,
eltökéliém
azon
feljül
zsebkönyv
egy
annak
eszközlését.
ugyanakkor nyert
az
Marczibányi fundatiójából ezen czéha szánta.
Pestre jvén, több nyelvünk kedveli öszverakánk 2000 fo((Aurorái
rintot
többi költségeket
hogy én dust
évszerint
kiadására;
magamra a
megszaporítom.
literaturára elfajult
fordíttatik.
ez
elegend nem
vállaltam,
nyereségbl 1000
frttal
Ezen tkepénz egyedül így
kell
magunknak
gazdagjaink szunnyadnak.*
iévén,
a
azon lekötelezéssel, ezen a
fun-
magyar
áldozni,
midn
;
"Bevezetés.
E
zsebkönyv, Aurora czímmel, tény'eg létrejött és
magához, hogy sen. Soha,
ban
mely
meg
és
nem
azóta,
irodalmunk-
volt
fontosságra és hatásra e zsebkönyvvel
Az els
vetekedhetett volna. jelent
824-ig
1
Kisfaludy
váltotta
szerkesztésben teljesen független lehes-
a
sem elbb, sem
vállalat,
Ekkor
maradt.
tulajdona
az alapítók
a
23
1821. novemb. 22-én
kötet
évente az év vége
innen
mvelt magyar ember
Kis
ajtaján.
1
felé
kopogtatott kötet
6-rét
volt,
préselt színes papiros-táblába kötve, aranymetszettel, tok-
—
ban, több rézmetszettel
met
hasonló
és osztrák)
mintájára.
Tíz
kesztette
halála
(1832
;
— '837)
adta
1,
:
1831
de
a
:
1832
kett (1826: Erzsébet
— '831)
költnk
még
József
(né-
«alnianachokB
hat
szer-
kötetét
metszetek közül Kisfaludy keze
(1825 és
2
:
A
ki.
tíz
külföldi
a
irányú
és
Bajza
után
en
telje
(182S
évfolyamát
m.ve mindössze 1828
tehát
czélú
és
középszerek sem
1826
1, :
1);
1831
és
4
:
czímlap,
a
különböz
becsüek
Rom) igen skerüit;
;
ál'anak az akkori
magyar
mvé-
szet színvonala alatt.
Az
Jlurorá\z\
Kisfaludy tudatos ellentétbe lépett Kazin-
czyval, a kinek vérszegény és idegen
musával szemben, fleg alatt,
megalapította
nemzeti alapra nemzeti
korabeli német irodalom hatása
romanticzismust,
a
ftrktetett,
irányban
a
szellem Hassziczis-
nemzeti
fejlesztett.
A
azonban
melyet
szellemmel töltött meg,
kor
egész
Európában
kedvezett e romantikus iránynak, mely a XIX. századnak
els két évtizedében mindenütt uralomra is
örömmel fogadta
a
jutott.
Nálunk
közönség, örömmel fleg sajátképi
orgánumát, az Jlurorát, mely magának Kisfaludynak orgá-
numa
volt és az
dalom vezérévé,
maradt élete végéig. Ez a mire
sokoldalú
tette
t
az iro-
mveltsége, rendkívüli
2
Bevezetés.
4
buzgalma, nagy termékenysége és
lönben
Ez utóbbira
kiválóan képesítették.
is
szerkesztett tíz kötetet csak futólag
tle több mint
száz vers, van
mily sokoldalú
csak
cpigramm
ballada,
és
B.
1.,
M.
K.,
Szalay Benjámin)
alá
magyar színház nem
? és
mér 1825,
:
F.)
és
való
marad
^
—
;
1
és Púntyi szerelme
1
jegyek
Zordy,
A
fvárosban
években a lyra
Tollagi
1826,
De
csinál a
leányrz
Jónás
mint
szokás meg-
J{égi
1826 óta
828-ban évente hármat
vígjáték. -A betegek, .^
zsebkönyve
Mit
1823,
könnységgel
Szeget szeggel, Csalódások
úgy
824, Sok baj semmiért és Tiha-
1829.
rendkívüli
is,
csak
és
tarka termékeit,
kénytelen bujtatni.
Jí fehér köpenyeg
1827-ben és
és népdal,
(Böködy,
házas 1827, T^énytelen jósziv^ég 1828,
játékokat
mdal
lévén, a legközelebbi
Súlyosai Simon
itt
;
tekintettel,
álnevek
Toílagi Jónás viszontagságai
tle
van
bven
mellett leginkább novellákat ír
fajtája
számára: gólya
is
:
próza
és paródia
részben, a közönségre
melyeket
minden
allegória
és
mozgékony szellemének
szórja eleven és
(M.
terén
elég a
átlapozni
is
dráma
vers
a
sokoldalúsága kü-
irói
ír
ismét víg-
gyorsasággal,
és
Mátyás deák 1826,
:
1827,
Hség
próbája.
1828, Jlltudósok, J^em mehet
ki
a szobából 1829, "Három egyszerre 1830.
És
e mellett megalkotja
zsebkönyve révén az Jlurora-
kört, dolgozótársai és barátjai
hez
korának
tartoznak:
legtehetségesebb
Mihály
és
benne
mely-
Bajza
József,
a kisebb
írói
Schedel jelentsé-
—
György (1799 1866), végre Tretter (Járy) György (1804—75), ^
kik sokat fordítottak
Mind
társaságát,
legbefolyásosabb
Helmeczy Mihály,
közöl Stettner (Zádor)
Paziazi
és
Vörösmarty Mihály,
(Toldy) Ferencz,
gek
irodalmi
magyar írókból németre.
tisztelték vezéreket, kinek
általános
és
•
'Bevezetés.
25
sokoldalú mveltsége, gondolatokban és te\-vekben gazdag-
deréksége és személyes
egyéni
sága,
még
tumokat
meghódította.
is
Bártfay László
óta,
háza
A
kör helyisége
lesz,
mveiket
és ösztönzik
A
kultúra lelkes ápolására. jai
vos
József,
tagjaival,
A
kör
a
Bugát irók
vidéki
Szemere Pál
így
nemzeti eszme és
a
körnek vannak nem-iró tag-
bankárja.
mások.
és
tanár,
a kör
kör
a
és víg tár-
kérdéseket, bemutatják
egymást
Forgó György,
dr.
így
is,
Rudics
1826
utóbb,
komoly
hol
a
salgásban megvitatják az irodalmi saját
szeretetreméJtósága
embereket és hatalmasabb talen-
a nálánál tanultabb
és
orvosa, Pál, is
báró
és
lelkes
a
or-
találkoznak
itt
"Wesselényi Miklós,
Kazinczy Ferencz (Kisfaludyval elször Szemere házában
1828
És a
18,) és
febr.
Kölcsey Ferencz.
idtájban újra
ez
szerelem
istenasszonya
zsidó
LöfFler Jakab
1829. lakott) szép és
ersebb
és
mvelt
A
(kinél
Nina,
:
1822
Kisfaludy
meg
leánya, igézte
föl
—
Károlyt
38 éves költ 1826-ban meg-
kérte a leány kezét, de Nina
vonakodott
kinek sem vagyona, sem biztos
jévé lenni,
kereste
szenvedélyes költt
a
orvosnak
és viszonozta vonzalmát.
hévvel
oly
férfiú
állása
nem
nevolt.
Szcrelmök azért csak ábránd maradt, mely 1829-ben végkép megsznt,
Nina
a
midn
Kisfaludy
nagybeteg költt
akkor
is
férjes
n
fájós kegyelettel
Oroszországban
más
ismételve
lakást vett ki.
még
midn
mint
rizte emlékezetét, élt.
E
De
meglátogatta és
boldogtalan viszony mé-
lyen sújtotta a költt, a ki közel járt a búskomorsághoz. Lelki
állapotát,
világításában
ban. Atyja
az
els fájdalom
csillapultával,
meg Jl betegek czím idben (1826. márcz. 25,)
örökítette is
ez
83 éves korában.
Nem
béküli ki
fiával,
a
humor
vígjátékáhalt
meg
de ennek hír2 és
i6
Bevezetés.
meggyzték
sikerei
szerzett
totta)
végrendeletet
nevének
és
melyben
örökölt
készpénzt és ingatlant örö-
1824-ben újra eladta
is
1829-ben legidsb testvérének, Sándornak 2500 frton. azért
évben
ez
újra
is
adósságot:
csinált
bohémé egyáltalában nem tudott
telivér
gazdag
is
fleg
volt;
A
lap megalapítása.
magyar
száma
lendült, az irók
irodalom
De
pénzzel a
járt
folyton
egy
foglalkoztatta
1)
kritikai
örvendetesen
föl-
napról-napra növekedett,
folyton
Czélszernek
látszott,
növekedett az olvasó közönség külföldi vállalatok
a
bánni.
Tervekben (mennyi színdarab eszméjével most
új
törvényes
után és ez ingatlant
Boldizsár
bátyja,
el,
Azért
dicsséget.
mely utóbbit 13,600 frton eladta, és
költ,
züllött
visszahelyezte
fiát
Károly
után
lícm
katonaságban, mint atyja óhaj-
a
magának írt,
jogaiba. Atyja
hogy Károly
arról,
hanem más téren (nem
mintájára,
is.
egy
kritikai
folyóirat,
mely
crészrehajlás nélkül, akár kakas, akár kereszt álljon a tor-
kezdt
nyom), a jót kimutassa, a
vezesse, az irókat irá-
nyítsa, a tehetetleneket visszaszorítsa, a hivatottakat buzdítsa,
a
közönség
Nyomban
(1826)
ízlését fejlessze és helyes irányba terelje.
meg
írta
is
maga
Teriit kai
a
jegyzeteket,
a vállalat tervével pedig megbízta egyik leghívebb rét,
Toldy Ferenczet. De
embe-
fleg az
folyóirat megindítása,
a
anyagi eszközök híja miatt, késett és csak a költ halála után indult
meg,
kör
a
legtehetségesebb
Bajza Józsefnek szerkesztésében
(J^ritikai
kritikusának,
Lapok 1830
— 36,
hét füzet).
Ugyanezen idbe sations-ltxiconi
pör
esik
egyetemben Kisfaludy és
emberei
ellen.
a
nagy port
is
állást
Pártjukon
foglalt
volt az
Conver-
fölvert
melyben az Aurora-kör
is,
tagjaival
DcbTeniei
Gábor
öreg Kazinczy
is,
a
Bevezetés.
ki
azonban óvatosan nem elegyedett az elkeseredett
Ez
harczba.
mind ersebben
alatt
mködése
gróf föllépése és
nagy reformert,
a
t
ki
nemzet
egész
figyelmét
Kisfaludy 1828 óta ismeri lelkesen
felkereste, és
magát hívének. Az irodalom érdekei ezentúl nála térbe szorulnak a közügyek kor,
nagy kérdései
1828 márcz. 30-án, meghal
és Széchenyi
czímen
Jelenkor
toll-
irányítja Széchenyi István
az
és tetterejét a politikai térre. a
27
vallja
hát-
is
Ek-
mögött.
az öreg
Kultsár Istváa
egy nagy
újság
politikai
kiadását tervezi, melynek szerkesztésével Kisfaludyt szán-
dékozott megbízni. Két év múlva
maga
hetilap kiadására szövetkeztek volt. és
Akadémiát
fölébred
utoljára
Az
tervez.
(íMost kész
1829
jan.
De
42
Döme
24.
Egy
könyvben ezen czím
alatt
vései a
s
elterében mégis áll,
fzi: 1830 augusztus zában (ma
19.
sz.)
költben most még
Képzmvészeti
:
egyelre
lazábbra
históriai
Várna.
Bajza
cés
2.
a
idtl
az
románt
Ez
a Jelenkor (és
köl-
a
ráspolgatoms,
kezdek két
is
nyerheti).
irodalmi
legnagyobb
lesz
Törek-
melléklete,
reményeket
Kappel Frigyes váczi
hét szobás lakást bérel
írja
függ,
tünemény
új
kedvelket
melyhez
nem akar
szakítani
drámáimat
reménylem, hogy
«Társalkodó»)
A
fest
Károlynak,
kiadom-e vagy nem.
nálunk
Kisfaludyt veszi
és az Jlurora szerkesztését
Józsefre óhajtja átruházni. tészettel.
a
irodalommal
fzni kapcsolatát
akarja
meg
már 1822-ben Jlrpádia czímen
mellé titkáraiul, kik
egyszer
Magyar
megalakítja a
Gazdasági Egyesületet és Döbrenteit
1000
utcai háfrt
bér-
összegért és hat szobát újra kifestet (180 frtért) és már
elbb, 1829-ben, egy krajczár olajfestményeket
összeg
felét
készpénz
majdnem 4000
sem érték meg.
frtért,
nélkül,
vásárolt
melyek e nagy
Bevezetés.
a8
E
nagy remények mind
beteg
vetett merész
meghiúsultak, mert Kisfaludy
ép e betegsége
és talán
volt,
nagyobb nyavalya, de 1830 szedelem fenyegeti
mindenféle kisebb-
legkomolyabb ve-
eleje óta a
tüdvész
:
jövbe
fokozta a
is
Régóta bántotta
hitét.
mutatkoztak. Nyá-
tünetei
ron valamivel javult állapota és ekkor Trézsihez, szeretett
nvéréhez
maga
is
Gyrbe. De
magát
viteti
beteg volt
s
jólelk
a
ismét visszaviteti magát Pestre, «oly
nyomorult
ban*, mint Guzmics Izidor 1830 szept.
chogy
nak,
(a
netalán
féls,
sohasem pihen
azért
még
j.
írja
útban
az
állapot-
Kazinczy-
elhaljon
De
».
szerkesztségét
szervezi a Jelenkor
:
asszony
így költnk rövid pihenés után
helytartótanács engedélye a lap kiadására 1830 aug, \y.
kelt és szept.
1
érkezett
1.
mvén, Csák Máté
le)
és dolgozik
ez. tragédiáján,
utolsó
költi
mely egyik tagja
lett
volna 1828-ban tervezett nagy drámai trilógiájának, mely-
ben hazánk
három
akarta rás,
történetét történeti
(írja
megadással
Toldy),
nem
szép
feltételeit,
törte végtelenül
a
h
Róbert
Károlyig
színre hozni. Türe-
szomorú
ritkán
sorsát;
távoztak
cbarátjai
egyéb
el,
pa-
hallanak ajkairól, mint a mely füstbe oszlandó
be
nem fejezend plánumait
dics jövend meg nem
közepe
viselte
kik ágyától
naszt
Endrétl
Zách nemzetség)
Trencsényi JHáté,
lemmel és
111.
szomorújátékban (Harmadik Jínd-
táján
a
várt
élhetését tárgyazá». Teljesen
meg-
szeretett
nvérének
halála
:
s
Trézsi nov.
hunyta be szemeit. Könnyezve diktált ekkor
Toldynak
levelet,
amelyben néhány eltte nagybecs
apróságon kívül azon kendt
is
kikére magának szomorú
emlékül, melyet kedves testvére élete végén használt».
Öt
nappal
halála
eltt
meglátogatta a beteg
bátyja Sándor, a ki azonban
Károlyt
nem idzhetett sokáig Pes-
!
29
"Bevezetés.
mert otthon felesége
ten,
öcscsénck reménytelen
az
hogy
volt,
fognak írja
vetni a Kisfaludy
már
idézett
midn
elégíthet creditorok
haldoklással
5918
frt
költnek
41
meg
károsodott
existen-
oldalról
kelle
Aggodalma
által. »
Károly adósságainak összege 5000 ezzel
feláldozta*,
ohogy magának jobb két
vagyon
kr.
nemes
a
korai halála
által
;
ki
nem volt:
alaptalan
ki,
de
szemben. Senki sem
állott
tisztán
kedves
szív,
arany
lelk,
neve
be-
is
szegénynek
forintot tett
p.
és
csak
árnyékot
adósságai
Mindenét
átkokat hagyván nevén a javaiból
talán
s
I
€
kívánsága
akkor hosszas
teljesedett,
lelépni
névre.
levelében,
szerezzen; a
cziát
Faggodalma ekkor
nem egyenlíthet
ki
eltemetésérl
Károly
intézkedjék a hagyaték ügyében.
látván
Vermes János
megbízta
állapotát,
hogy gondoskodjék
ügyvédet,
De
súlyos beteg volt.
is
maradt az utó-
korra és átok helyett áldás, szeretet és dicsség borultak korai sírjára.
Kisfaludy Károly halt fél
órakor
és
szenvedések
hosszas és súlyos
meg 1830 novemb.
közt
ii-én, vasárnap délután harmad-
november 23-án
u.
d.
órakor
3
kisérték
örök nyugalomra a rég eltnt váczi úti temetbe. (1859 óta a kerepesi út melletti temetben, most Deák Ferencz
mauzóleuma közelében nyugszanak tottunk «
Pásztor
vezérünk
Az
írja
Toldy
nélkül
való
I»
volt.
folytatja a
lettünk
nyáj
hatásainak a múlt
lA
porai).
novemb.
a legjobb, leghívebb
s
most kezddött volna
szer
1830
tizenkét
maga a nagy
veszteséget
!
Árvaságra juKazinczynak,
Oda van
barát
év
«
26.
!
És
elszava volt csak:
könyv. j>
Temetése nagy-
érezni látszott
egész Pest»
szemtanú Toldy. tlly népes temetést,
városunk még nem
látott.
tanítónk,
a literatura
Minden ember
ily
gyászt
arczárói e kér-
»
"Bevezetét.
30
Hol
dést ichetctt leolvasni:
sz í
:
Nemzetséged
nemzetünk
és
testvéredben, Károlyban, tét
Én
bár az példa
s
nem
árnyéka
barátjai
lesz árnyékának,
még
teletének
A
De
hagyá.
temetés
így
592 forint
kony
czélra el,
a
kidla gyász-
.
Mely
kár,
Az
gondoskodtak-
krba
50
A
került.
250
megítélt
még
«
a
frtot
1831-ben 10,530
összege
még 918
frt
41
frt
1
úgy hogy
volt,
maradt.
kr.
jóté-
több
is
meg.
vette
14 kr. volt;
frt
de a végelszámoláskor az eszes vagyon 59
5000
derék
is
emléktárgyat » sem foga-
mert a sokat emlegetett cserépténtatartót
teher
tisz-
hagyaték
tömeggondnoknak,
a
tárgygyal együtt a hagyatékból az árverésen
az összes
kik-
csak
legkésbb maradék
a
a neki
ki
fordította és
Az adósságok
is,
hogy képét
kedves tárgya.
is
rendezésében férdeme volt
Fáy Andrásnak,
.
arról
de
hogy az
barátimnak
pesti .
el
feltettem
látni,
utána
legyen
nek hogy azt tevém, megirtam
Sándornak:
fenyket veszték
örök
öröm
s
minden jók kesergik.
fátyolt,
dott
pótolékot?» És zt
találunk
Kazinczy 1820 november 30. Kisfaludy
8 a
frt.
4
1
kr.,
költ után
E kedvez eredményhez
lényegesen hozzájárultak az elhunytnak testvérei
:
Sándor
megvette Károlynak Teréz után maradt örökségét 3000 forinton és lemondott
934
frt,
János pedig jooo
frt
köve-
telésérl.
mveinek els
Kisfaludy Károly
rendezte folyton
még
sajtó
1831-ben
alá
bvítve
kiadását
10 kötetben.
többé-kevésbbé
és
meg. Az
Toldy Ferencz
E
kiadás,
módosítva,
de
1872-ig
utolsó
(hetedik) és legjobb
kiadást Bánóczi József szerkesztette
1893-ban hat kötet-
ötször jelent
ben, a ki a Kisfaludy-Társaság megbizásából alaposan és
érdekesen
írta
meg
a
költ
életét
is
derek
mvében
1
"Éevezetét,
TQsfahidy J^árcty
Fontos
ság Éviapjai, Uj Folyam, XXXVll].,
A M.
eltt Pozsonyban tályba
meg
'833
1.)
halála
osz-
22-én
ápr.
Az
emlé-
barát;a (Bajza József, Bártfay
tíz
Forgó György, Helmeczy Mihály,
Pál,
György, Szalay Imre, Vörös-
Schedel Ferencz, Stettner
és a
—
tartott fölötte emlékheszédct.
Bugát
— 154.
négy nappal
megválasztotta a nyelvtudományi
kezetére alakította
marty Mihály
81
1904,
t
mely
els rendes tagnak
helybeli
Toldy Ferencz
László,
—
T. Akadémiában
2 kötet.
1883,
Viszota Gyula
(Kisfaludy-Társa-
hagyatéka
T^ároly
70'i/a/wii);
:
idbJ
ada'ék a legújabb
életrajzi
dolgozata
munkdi, Budapest,
és
élete
3
László) a munkái
és "^'altherr
kiadásából
muzeum-kerti, 1836-ban elkészült szoboremlék költsé-
geibl fönmaradt összeg (4475 frt) fölhasználásával, 1836 november 12. a Kisfaludy-Társaságot, mely évente a költ születése napját
elst 1838
követ vasárnapon
febr.
els föllépésének
múzeum
kertjében
áll
Istvántól
és
démia költségén Kiss György szép
Akadémia üléstermét 1817-ben
márvány j
900-ban
meghalt.
lakott,
díszíti.
emléktáblával, a
váczi
1892
T. Aka-
carrarai már-
febr.
27.
pozsonyi házat, hol
Káro'y
óta az a
jelölte
költ
meg
hasonlókép a Kisfaludy-Társaság
utczai
Festményeinek
A
Rómában 1882
Samarjay
1863-ban
A M.
a
mell-
sétatéren
Lajostól.
által
mellszobra
márvány
óta
gyri
a
Mátray
okt. 2. óta bronzszobra
ványból készült
1876
(az
Kisfaludy
Budapesten
emlékezetét.
félszázados
Ferenczy
nemzeti szobra
közgylését
tartja
febr. 14. ünnepelte
1869
6.) és
19.
sz.
házat,
melyben
Károly
és hátramaradt tárgyainak
teményét kegyelettel rzi
a
gyj-
Kisfaludy-Társaság, Jieinrich
Gusztáv.
KÖLTEMÉNYEK négy könyvben
1805
Kisfaludy Károly munkái.
1.
— 1830
:
ELS
KÖNYV.
LYRAl KÖLTEMÉNYEK.
HADI ÉNEK OLASZORSZÁGBAN.
Öldöklésre szenteltetett
Itt állunk mi Hunniának Rettent bajvívói, A dics magyar hazának
Mozsarai ropognak.
Igaz,
Hadistennek vérrel Zászlói
Ott
áll
—
A dörg Az
festett
már lobognak,
talpig beborítja
por fellege
ellenség
;
—
s villogtatja
Kardját büszke serege.
h pártfogói.
Mi Árpád Mi bátran
szabad népei megütközünk, S régi vérünknek hívei Vagy elesünk vagy gyzünk.
Egy az élet, egy a halál Azt kérdésre ki veti? mindenütt. Vagy elbb vagy utóbb talál.
Dühösködve mar reánk
üt.
Hullnak bajnok vitézink. Halált terjesztnek Ritkulnak már rendeink.
A térségen
A
elszéledve
Rajta, pajtás
Holttetemek fekszenek. Kik magokat felszentelve,
A
hazáért vesztenek.
Jjenek vérszomjuhozó Despotának
Már
zsoldosi.
annyi veszélyt okozó
Törvényes vad
gyilkosi
bajnok azt neveti.
:
I
ne
félj
tehát,
Itt a választó határ:
A
mit a jó szerencse ád. Elet, halál legyen bár.
Tekints dics nemzetünkre. Old vágd az ellenséget, S diadalmunk hoz nevünkre Dicsséget, életet.
;
:
:
!
;
"Els könyv.
36
A REMÉNYSÉGHEZ. Ha id
az örökséggel Irtózva ölelkezik, Ha a halál az élettel Végs harczot küzködik
Híve maradsz az embernek Bármely nehéz sorsa lön. Kísérje életének S barátnéja e földön.
Minden
A
A
az embert elhagyja
Sorsának prédául adja
Tn
Ostromát elfordítod.
élte végénél
Remény
!
te
szenved könnyeinek
Forrását elszárítod', S a kétség vad seregének
sötét sír szélénél,
vagy biztatója
Fáradt, bágyadt szivének,
Édes gondos szorgalommal Ápolgatod az embert.
Te magad vagy fentartója Már mulandó létének.
Kit a végzet vas karjával.
Benned bízik s kebelében Enyhülést, javulást vall. Hív követje ölében
Mert elhagyva
a világtúl
Azt
találja,
Elalszik
Ha
— és békén
hal.
kinok szaggatják borult szívemet.
szilaj
Vérbe
Bár méltatlan,
a
reményt
alá vert
Hogy könnyeit a siron túl Egy jó angyal számlálja. És
az
Míg
ember bölcsjétl,
a sír
t elzárja.
Minden örömtl megfosztják Tled, els kedvesétl. Legszebb örömét
Szerencsétlen éltemet
Ha
szerencse fut ellem. Utamba' keresztüljár, A sors mérget itat velem, Boldog óra rám nem vár
:
Akkor te, kegyes Reménység Sugárzol bús keblembe, Es az elvesztett békesség Visszafordul szívembe.
várja
:
S karjaidban mosolyogja
A
sors forgó játékát,
Édesdeden
általfogja
Boldogsága árnyékát.
Te vagy a szív békessége, Védje a megsértettnek, S tartandó uti költsége
E
zarándok életnek.
Lyrai
j^dí//em/«vej^.
37
A LEGSZEBB GYÖNGY. Van egy gyöngye a világnak, Csak szelíd s jó embereknél Fakad égi forrása. Létünk legfbb értéke, Minden földi boldogságnak Érzékeny s meleg sziveknél Tenyészik szent áldása. Kútfeje s legszebb éke;
Melynek remeg tükrében
A
szív
magát képzeli.
S adóvev örömében Fájdalmait
öleli.
De
a nagy világ zajában csak ritkán láttatik, romlott szív birtokában
Az
A
Soha nem
találtatik.
Mely jó isten adománya, Ez a ritka drága kincs? Mely szent érzet alkotmánya, Hogy ^ földön mássá nincs? Egykor szívem nagy ínségét Barátomnak beszéltem, S érettem hullatott könnyét E szép gyöngynek ítéltem.
A SZERELEM. Minden
földi öröm bajjal párosodik, Kivánatink tárgya csalóka tünemény. Víg kedvünk fájdalom tengerén hányódik. Mely ritkán érik meg a legigazb remény!
A
tudomány elz annyi szép kényeket. Édes öröm többször méregbe rejtzik. Hatalom elöli az érzeményeket, Erkölcs meleg vérrel kínosan küszködik.
Míg
a habzó szív ver az ember melyébe', hideg való azt soha be nem tölti. az elégség helyébe Új kívánat S a lelket legédesb álmából felkölti.
A
j
Minden a mi itten a szivet gerjeszti. Megnyerve elárul s vég múlásnak ered.
;
Els
38
:
könyv.
Uj gondolat becsét, malasztját elveszti Csak az boldog, a ki szerettetik s szeret. Kinek a szerencse hatalmas karjával Csillagkoszorút tesz imádott fejére Hányszor küszködik az mosolygó sorsával! :
S dicssége
válik élete terhére.
Mit a halandók jót és Belle fakada e bség
édest vevének, szarvából ; Magok a jobb lelkek szerelmet értének nagy teremtnek legels szavából.
A
Ki e földön éleng, malasztját ismeri,
S örökön lángoló oltárához
járul,
Orömit, kényeit e tündértl kéri. És hymnusokat zeng égi jutalmárul.
A
lélek hatalmat s minden tehetséget Egyedül az igaz szerelemtl vészen, S mágusi ervel minden lehetséget Csak könnyen meghódít és valóvá tészen.
A tiszta szerelem bájoló körében A mennyei láng a mellben fentebb
lobog.
Megtisztul a lélek, s békít ölében megbántott szív a megbántóén dobog.
A
Az
anya természet frigyes barátnéja
Meleg
karjával a földet átöleli,
A
mérget
S
a világot szelíd kebelén neveli.
bal sorsunk
keblébl
kiszíja,
Szent egységben tartja mind a földieket, Boldogító nyomát békesség követi Rózsalánczczal összeköti a szíveket
És déltl
éjszakig
egymáshoz
vezeti.
:
Oh
ki
Jótev
nem
érzette egyszer életében
malasztját a hív szerelemnek?
Kinek nem fakada forró kebelében Egy forrása e szent gerj edelemnek?
nem melegedett mennyei lángjánál nem ragadtatott felhevült szivétl ? Ki nem fellengezett tündér határánál S váltig nem lelkesült gyönyör kényétl Ki
S
el
Légy bár
?
vitéz s laurus zöldelljen fejeden.
Bírj bár hatalommal, Dárius kincsével,
Fényes érdemcsillag ragyogjon melleden, Meghalsz s felejtetel más nap felköltével
De
szerelem el nem feledkezik! emel hívének sírjából, Ájtatos könnyekkel visszaemlékezik, S égi vigasztalás tenyészik hamvából. a hív
Buzgón
Ne
oltárt
hirdesd oly szegény ember boldogságát.
nem sejtvén a szerelem bájos kelyhét, Komor gyászban vonja szomorú világát. Mert soha nem érzé élte javát, szépét. Ki
LEO ÉS
LINA.
Nincs szebb virág mint a szerelem
Az
élet kies kertjében.
Nincs annál szentebb gerjedelem
Az ember tehetségében. De sokszor nagy átokká vál, Ha viszont érzést nem talál Ez indulat a szivekben S poklot teremt
a mellekben.
;
"Els konvv.
40
Leo jámbor s kedvelt atyjának Egyetien egy magzatja. Jó
ifjú
;
Korán
Mert
tz
indulatjának
lett áldozatja
élete tavaszában.
Ifjúsága virágában
Emészt tzzel szerété. De szerelmet nem nyerhete. Hasztalan vallották szemei
Ers
s
ritka szerelmét,
Hiába hirdették könnyei Fájdalmát s nagy sérelmét; Csak hasztalan töprenkedett, Esdcklett és reménykedett,
Lina
t
nem
szerette.
Áldozatit megvetette.
Remények közt
s
félelmében
Két tavasz már távozott,
De boldogtalan szerelmében Sorsa még se változott. Végre tartandó insége, Lina makacs keménysége Erejétl megfosztotta, Bágyadt testét hervasztotta. Csak még egyszer kivánta Imádott ellenségét, Szakadó melléhez szorítni
látni
Elvesztett üdvösségét. Eljött Lina de az a szív.
—
Mely hozzá
volt halálig hív,
Már
kigyötrdött, már nem vert, Csak hideg hamvában hevert.
Ott fekszik kegyetlen prédája Lina álnok szivének.
Lyrai költemények.
A hség
oly ritka példája
Virágában éltének Mellette zokogó atyja ;
sz hajait szakgatja Kétséggel tele szüntelen Átkot kér gyilkosa ellen. És
Lina és borzadozva bús áldozatjára Vérz szívvel és sóhajtozva
Ott
áll
—
Néz
A
szenved atyára Érzeménye felgerjedett S mit az él nem nyerhetett, ;
A
holtnak nem tagadhatá És könnyét éite folyatá.
Mert a szerelem istenének Büntet szilaj lángja, A bánat emészt mérgének Boszuálló fulánkja. Behatott Lina mellébe S oly sebet ütött szivébe'. Mely az életen rágódott S enyhülésre nem juthatott.
És így elvonva a világtól. Számlálva fájdalmait. Messze minden boldogságtól Folytatá bús napjait,
Magát búnak
felszentelte
Hív kedvesét így
kérlelte,
Sirját virággal födözte
És könnyeivel
öntözte.
Végre egy klastrom magányában
Nem sokára meghala. Midn még végs órájában Leót említett
vala.
4!
;
Els
41
könyv.
Egy
sírhalom födi ket, ritka szeretket. Kik élve nem egyesültek És halva öszvekerültek.
Ama
VÉGSÓ ÓHAJTÁS. Sok gondolatokat
szül s futtat az emberi elme,
Az örökségbe kapkod
s fent a
levegben,
Túl az emberiség határán keres örömöt Szívének és száguldva képzelete édes Szülöttjét nyomozza s az egeket ostromolja Vad vágyódása. Bátran a jövendnek indul És a halhatatlanság csilbgkoszorúját
Homloka
ívére kivánja elragadni.
De
megjelen a sors! és egyszerre hiú álma Tetszets árnyékká s tündér képpé eloszlik. Mélyen illetdve nézi fellengz reményét A semmiség örök éjjelében enyészni.
Csendesen
alászáll s visszatér a
De S
magasról,
a föld többé nyugalmat néki nem adhat bánatos érzéssel szemlélgeti élte virágát
—
Váltig elszáradva s a porba tiporva eltte; Könnyei hasztalan folynak, fel soha nem éled. Sokszor így az élet javát méltatlan elveszszük. ügyelvén a szív csendesebb ösztönérc. Magas czélokat hajhászva elveszszük magunktól Legszebb adományit életünk rózsa-korának.
Nem
—
Nem
örök nevet, se nagy hírt kívánok a sorstól. Csak eleget tenni engedjen a kor istenének. Csak szívemet tisztán tarthassam, én megelégszem Nagyságot nem, nem hatalmat kérek a sorstól, Melyek az érz szívet hidegen letapodják.
Nem
mosolyog nékik
a barátság isteni képe, körül táboroz fekete felleg. Mely örökös veszélyt hordoz keblében irántuk. Ama maczedóni vitéz mit nyert a világgal ?
És fényök
;
;
lyrai kt^ltemények-
43
Fáradságos élte hány valódi örömöt Mutathat? Még élte virágában el kellett Néki költözni s kora sírjába ezer átok A lenyomott népek könnyei voltak Követte. Jelei nagy hatalmának s minden nyeresége. Csendes magányban és elvonva a világtól, Környülvéve résztvev szívekkel akarok
—
Élni.
A
sors akármit ad, csak az az égi
Bizodalom el ne hagyjon s forró kebelemben Lakozzék, s játékát a forgandó szerencse Bármint intézze, soha nem háborít engem Egy öszvehangzó szívnek bájoló körében I
A
barátság hív karjától
Önmagában
élni
által
ölelve
legszebb égi jutalora
Boldog a ki érzi s használja mennyei javát. Elmés munka között folyjanak éltem órái
Az
emlékezet szárnyán vizsgálni a régi Elmúlt idnek ers embereit és nagy Tetteket mint ront és szül a repül id. S lelkesedve legyen szabad szittyái lantom Csendes húrjai által visszahangzani a szív Titkos érzését és a szent lelkesedésnek Legszebb óráit élnem. A szerelem egyedül Törülje le a fáradság cseppjeit és bájKebelén hervadjon életem! s az örökség Adóját engedd végeznem csendes ölében. :
ELVÁLÁS. Rózsaláncza szerelmünknek.
Sok örömmel telt frigyünknek. Boldog életünknek Hervadoz és elválással Fenyeget, nagy változással
S
búsitó múlással.
! ;
::
!
;
E/i5 könyv.
44"")
Hallod-e! az óra üt már! az elválasztó határ,
Itt
Mely
szívedtl elzár szívem érez, Meglátlak! Jj hát mellemhez, Szeret szívemhez
Ha
:
igaz, mit
egy könny, mely sérelmembl
Itt
Reád
H
hull s
nedves
szemembl
szivedre gördül Kér, hogy drága szerelmeddel
A
:
távolt
Ihlesd,
s
emlékeddel ne feledd el!
is
ELTÖ KELET. Végezd, Sors! a mit reám kimértél. Ontsd le mérged életem kelyhébe. Vedd vissza, a mit egykor Ígértél
Az ifjúság aranyidejébe' Végy vissza mindent, a mit Vezess egy
A A
új
csak szeretek.
tövises pályára,
földi ínség legfbb pontjára nagy megtörtént többet nem veszthetek.
Nem Mert
:
rettegek, az id bármit ád az erszak ermet neveli
Lenyomja a gyönge szív fájdalmát És a lelket sorsán föllemeli Habár méltatlan s nehéz üldözések :
Irgalmatlan megfosztnak mindentl. Ha mind addig, míg létem sírba dl. Köri fognak vad s kínos szenvedések.
Egy
tárgyért hevült vala kebelem. Körüle forgának minden reményim Oh hányszor fölemelkedtek velem Az egekig annyi tzérzeményim !
!
!
;
"Lyrai k^ítemények-
45
Áldott lélek ! egy szerencsés órában Elfogadád ajánlott szívemet, Rózsás útra vezetted éltemet, És most ott fekszel a halál karjában.
Mit Mit
adhat, mit vehet a
jövend.
ezután a szerencse játéka? megsértett szívbl eredend Tökélet az ég legszebb ajándéka Vigasztalást csak enmagamtól várok. Ha mindjárt elhagyva, számkivetve, Nem ismerve s élve elfeledve Magán s egyedül a világban járok.
A
A KEDVES SÍRJÁNÁL. Te Az
is,
drága! kifejtztél
élet fogházábúl.
És szebb országba költöztél Ott a néma síron túl Hol az angyalok sorában.
Az
örökség nyugalmában
Várod
h
barátodat; Ki elhagyva mindenektül Némán kora sírodon ül S zokogja halálodat.
Míglen
éltél,
Honom
sehol
H Remény
számkivetett.
nem
vala
:
szerelmem átokká lett imígy megcsala. Meghaltál és a végezet Vissza sírhalmodhoz vezet !
Hol szívem fájdalmába' Hozzád rakom örömimet. Csalogató reményimet
A
föld hideg
gyomrába.
—
!
4Ö
Eí»df k8nyv.
borzadással boltodat,
Itt állok, és
hs
Szemlélem
S kivánkozó
sóhajtással
Ölelem szent porodat,
Hogy még
egyszer felolvadnál,
Csak egy gyenge reményt adnál Hátra lev éltemnek. Hasztalan!
Nem j
nem
j
sirodból.
világos honodból
Vigasztalás szívemnek.
Nyugodj' tehát szent békében
Az
élet
csendes partján,
A
boldogok seregében Annyi fergeteg után
Míg
én
is
elköltözhetem
És szabadon elvethetem
Az élet porruhájái. Míg a halálnak adózva És
a lélek színváltozva Keresi vég hazáját.
A BARÁTSÁGHOZ. Egek legszebb szüleménye,
Minden nemes,magas, jó, szép
Csak jobb lelkek érzeménye. Általad csak egészen ép.
Oh
drága hív barátság!
Mert
az érzést neveled.
Nálad nélkül gyászos éltünk. És az élet fogházán túl A sors nehéz vaskarjábúl Soha nem teljes örömünk,
Nem
édes a boldogság.
A
szív nehéz gyötrelmének, Búvának és sérelmének
Föllegét elszéleszted! az élet boldogságát,
És
Már
hervadozó virágát Gyámolítva éleszted.
A
lelket fölemeled.
Az ember minden érdemét, Neked kcíZÖni kellemet; S mint
A A A
a hajnal harmatja száraz földet virítja.
lelket is
úgy
indítja
barátság malasztja.
;
;
:
"Lyrai költemények.
47
Ha
ifjúban a szerelem,
Az
Ez
ártatlan gerjedelem
Ezerféle veszélyében barátság maga áll. Mint a habzó tengerekben. Az ordító fergetegben Egy ers magas kszál.
Legelször lángot
A
vet,
Kétszer boldog, midn látja barátja, Vele érez S szerencséjén részt vehet.
h
Lenyomva a sors kezétl. Megbántva az emberektl A jobb ember sanyarog Átkozza bús születését, Kínos számkivettetését. Léte alatt csikorog;
Könnye kenyerét Villám
De
áztatja.
éjjelét mutatja.
Már-már bedl
nagy örvényében.
élet
sírjába
:
Örömének
E
el nem hervadnak, Rózsaláncza s kötelei. Két szép szívnek bilincsei Soha el nem szakadnak.
Soha
Sem
id
az
vasfogával.
Mindent dúló hatalmával Változást benn' nem tehet
Sem
rátalál barátjára,
virágai,
szent frigynek szép napjai
a
hideg
sír félelme.
Rettenetes ijedelme
Felejtkezik fájdalmára. Felvidul hiv karjába'.
Akadálya nem
lehet.
Boldog, kiben uralkodik. Kebelébe bezáródik
Boldog, a
E
Az örökös végezet Hogy életét szerethesse,
szent s tiszta indulat! Ballagjon a sors jobbján, Vagy szerencse kínzó balján, Végre talál nyugalmat.
E
világ
kit
életében,
nagy tengerében
—
Rendült sorsát kedvelhesse
Egy rokon
—
szívhez vezet.
A HAZAFI. A
ki
tehetségét idegen földekre pazarlá,
Méltóságra mehet, nyerhet aranyt, híreket. Oh de múló fény az, minden balesetben eloszlik. Mély gyökeret nem hajt, véle enyész neve is. A haza oltárán örökön ragyog a nemes élet.
Mely
szentelve magát, néki javára hevült; bért nem lelsz is mindjárt, ha korodnak irigyl nyelvén érdemed alkonyodik.
Es ha magas
:;
;
:
"Els könyv.
48
Hátra ne lépj, inkább kettztesd minden erdet, S egy buzgóbb maradék áldja hideg porodat.
A VÁNDOR. De soha meg nem érhettek Ájtatos reményeim; Valóságot nem nyerhettek. Gyümölcsöket nem szcdhet-
Fellengz szabad lélekkel Elhagytam én honomat Égig ható reményekkel,
Tünemény álomképekkel Kezdem vándorlásomat.
Az
A
Arany
örömekkel
Énnekem kedveskedett; Elmém, még szabad voltába',
A
csillagok országába
Könnyen
fölemelkedett.
Az
Az
igazság sugara
Csak a reménység követett, S néha bágyadt napfényt vetett Pályám sötét útjára. Láttam laurust zöldelleni köz félénk homlokán Dicsséget tündökleni,
igazság oltárához, böicseség thronusához Lépésim siettetem; szerencse változásit,
A
A
A A
[tek
Mert csak hasztalantördtem. Homályban maradt elttem
ifjúság kellemekkel, világ szép
feltételeim.
Érdcmcsillagot fényleni Méltatlannak oldalán.
világ hiú szokásit
Mosolyogva megvetem. Láttam az embert voltában
Gylölvén
A
a különbséget,
Egy
Széles c föld tyrannját Csak magát az egyességet S a jótev békességet, Mint éltünk legszebb javát
Szívdobogva óhajtottam Nagy dolgokról gondolkodTündér ábrándozásim [tam Az egek felé ragadtak, És mellemben gyarapodtak Kivánó sohajtásim.
:
hazafit országában
Hetaera ölében
Elfajulni, elpártulni.
Végre más idegent
sei
Láttam
;
dúlni
törvényében. a
nagyobb
világot.
Titkait kikémleltem. ;
És azon nagy
Hogy
igazságot.
a tündér boldogságot.
Melyet egykor képzeltem
:
;
lyrai kSífemények-
Az
ifjúság maga kéri, S senki soha nem ismeri. Neki bármely sorsa ln S hogy az élet békesége,
49
Végre tehát búcsút vettem
A
nagy világ
zajától
Boldog én hogy menekedtem.
;
Még
ép szívvel kijöhettem
Ember
ízetlen pompájától.
A
Amott látom hajlékomat. Csörgedez patakomat
legszebb nyeresége Egyedfii a szívbl jön. mit a szív buzgón imád
A
Fenlángoló hevében; mit a tzképzelet ád,
A A
mit a szem magasnak
Az
ifjúság
napnál tündökleni
;
Szép honom erds hegyeit. Felhkig meredt bérczeit
lát
Elttem
évében:
Ah
kékelleni.
—
be hamar meghódítja S keskeny körébe szorítja
Itt
A
Es kiterjesztett kezekkel Számtalan örömkönnyekkel E tájtól búcsút vettem:
hol sok szép reményekkel Pályámat elkezdettem,
valóság bilincse,
Hogy azembernek semmi más Csak maga
a tapasztalás
Marad legdrágább
kincse. áliok most aggodt ember, S szívem megint örömmel ver
Itt
így a lélek visszatérvén
Csendesen önmagába
De
Hogy
;
újra megláthatom, [ben
S hogy magányos csendesség-
élelmet keresvén. Ártatlanul bedltem én szerelem karjába. új
Munkálkodó békességben
A
Eltem
itt
folytathatom.
A szívnek várt nyugodalmát,
S míg létemnek vég adóját
Az
Az
erkölcs égi jutalmát
Ott véltem hogy meglelem Oh de nyájas eredete Uj sebeknek ln kezdete, S üres maradt kebe'em.
A
örökség kívánja
A jövemd
;
A
fergeteg
természet anyamellén, barátság kebelén Megnyugszik a jobb lélek: ]tt tiszta szép szabadságban
h
A
Csendes házi boldogságban
Megelégedve Kisfaludy Kávcly munkái.
I.
akármit ád.
éltemnek
Itt
élek.
kis hajóját
nem
hányja.
;
"Els kSnyv.
50
A NYUGTATÓ. Leszállsz te is, kecsegtet sugári Ki rég borúit egemie feltünél, a remény lágy karjain Biztatva szép álmokba ringatál! S habár csak messzirl mosolygtanak
S újonnan
Felém búszenderit Bátran megvívtam a
bájaid. jelen hiányait.
Magas
bért sejtve kebleden, Orömszínben, vezércsillag gyanánt
Lebegdeit képed napjaim körül, S bájkepzetim fellengve bolygtanak
Jövendmnek dereng
tájain.
merész szív! vég határod a remény, szegénynek nincs java; A szépség felhtlen tetre vágy, Birtokhoz csak szerencsés juthat el. ((Elég,
Ezen
tul a
Némulj meg
és tanulj lemondani. Nyu^asztalódj bels világodon: Örökségül tündéri álmokat. Nem földi jót adának istenid. J>
Így dcrge rám küzdre egy hideg, Egy vak szokáson szenteóült er Erczkormányát vadon zajogtatá, S habok közé sülyeszti partomat; Mély örvényt vág frigyes pályánk között, S kinézteim homályba oszlanak.
S te még egyszer ragyogsz felém, kegyes Gyötrelmem titka lángol könnyeden :
e
Áldozz! ez
élet a löldé
Pálmája vad tövis között
Gyzz
trve
!»
;
a
rény
virul.
így vigasztalál,
s
Ki nos perczben viszonszerelmed
azon
I
;
;
lyrai kSttemények.
$
Vallása reszket bibor ajkídon S mit a boldog nem nyerhcte, szenved alélt szivén remeg.
A
Elválsz
;
s
—
utánad ah haszontalan
Nyílong karom
;
tompán zug
el
szavam
A
puszta tereken; letnt az égi kép. Csak könnye reng keblem hullámain múltnak bús, komoly emlékjele. S míglen borulva veszteségemen távolt méri lankadó szemem. Szelíd fény leng köri lágy hangzatok. Mint a lantnak homályos zengzeti. :
A
A
;
Gyöngén ihletve szerteömlenek S egy bájalak világos szárnyakon Csendes méltósággal lebeg felém.
Nem földi kényt lövel tekintete. Szent béke ül felséges homlokán, S a merre lép, az ég malasztja kél. ((Te hív valál, s vesztél;
fel,
csügged!
Sorsod csak a múlót ragadta el; Lángzók maradnak a rokon tüzek, S a por felett buzogva érlelik Tisztult lényök nemesb tökélyeit. S ha a világ, ha vad korod szilaj Dagálya éltedet zavarja, jer Berkembe; myrtusim hüs árnyai Ölelnek ott, s az ének szellctin A hív körébe szállva, részvev Érzelmin enyhülsz. » így a mennyei; S míg dalra ébredt lantom húrjain Bús hangok rezgenek, lelkem vidul,
S
a szív zajongó habja csendesül.
i
;
;
Tzls k^nyv.
52
ELET ES PHANTASIA. Sötét homályban
Forrása csörgedez.
Intézik és szövik
De nem
Komor hatalmak
Esdett fokszirtjain; Fáradtan visszadl
A
földi kétes
Pályák irányait S némán, szivetleni. Tüskéket hintve Rejtélyes útra,
talál
nyomot
Zajló habok közé, S a lankadt szomjuzó Egy tiszta cseppet Se' nyerhet.
Hideg karokkal
A
Kigyók övedzik
puszta élet
Háborgó tengerére
Baráti kéz helyett,
Taszítnak.
S
Es duzzadó habok, Ellenkez szelek Forgatják életünk
Keskeny
hajóját;
fájló botlásait
Kaczagják ördögül A váltó nap leszáll. Kétségek ostroma Körldöbörgi, S kiélve jobb hitét
A
Hullámtetkön
jó- s igazhoz. Fagylalt melyérc
A
mereng, sodorva Halálos örvény
Rohannak.
Tátong
A
Fel-felröpítve
S
fellegig
alá
alatta.
S kínos zavarban Ott küzd az ember A vészözönnek Gátlan dühével, S dagadt kebellel Partnak törekszik, Mely biztatón leng
A
távol elnyúló
Rcményköd
árjain:
Ott szebb élet deri, a csendes nyugalom
S
át
Meredve néz holt világra,
Sülyedte árnyai Kísérve rezgetik. Gyászszín borítja
Zordon vidékeit; Csak egy villámsugár Dereng le néha Bús éjjelébe, S reménye sírjait,
A
véghetetlen
ürt,
Mutatja könnyes Szemének.
;
!;
;
Lyrai k^^Ueménvek-
ím a környék deri, S arany felhi közt Terjeng szárnyakon
Egy
istenné közéig
Int, s
fénye számtalan
Alakban úszik Kies virányokon. Varázs tündökletin Az ég harmatja reng, S szelíd fuvalma
S
dísztelen vadon
;
éltét, a
Az
zsengedt. a virágzót,
ifjút,
Mint hölgyét, olvadó Melyére vonva,
A
halhatatlanok
Sorsában osztozik. Nem járatlan tovább
Ösvénye titkain, S teremt lángjait Öröklét
Serkent bájt leheli Édenné változik
A
53
A Ha
hirdeti.
por nem
Nem
Lágy szellk nyájasan Suttognak a mezn,
Alant hever
S
A
l-.ímes
virágok
lelkesül,
égi szellemek
oldják lánczait s
letn;
Phantasia, Az ész hív kedvese.
Nyílt kelyheikbl
Édesded álmokat
Bátran
Lihegzenek. A természet virít. És sírokon keresztül Örök tavasz mosolyg.
Mély tömlöczébl,
Az ember istenlve Az égre feltekint
kivívja
S a látkörön túl Fenten lebegteti Világokat Körülsugárzó Bájos szövétnekét.
HON VAGY. Sötét olajfák illatos hüsében Ül a bús vándor, köny ragyog szemében, S mélyen sóhajtva vissza-visszanéz! Kedves hazája tn fel képzetében. Hajlékát véli a távol ködében, S öröm-reszketve nyúl felé a kéz.
Az
esti
szell honnyelvét sugalja,
Szeretti nyájas üdvezlésit hallja
A
szép csalódás szellemajkain;
;
Els
54
;
könyv.
)
Ujúlva kél a múltnak égi kéje, S vidám alakként lengedez feléje
A
boldog
sejtés fellcgszárnyain.
Szülföldéig terjed láthatára, S békén mosolygva csendes alkonyára. Édes felejtés karján ringadoz; S mint egykor si háza szk körében. Els vágyási lobbadó hevében
Könnyit
De
kebellel ifjan álmadoz.
ah! sietve tündérképe illan, a déli nap halmára villan
Midn
S dics
felséggel a
nagy térre
száll
Fennérzi most, mily messze szép hazája! S bár itt szelídebb ég leheli reája, sínl szív nyugpontra nem talál.
A
Örök
tavasz bár zöldell itt körüle; Ott a természet téli gyászra dle, S hegy-völgyet zord fagy, zúz, köd, hó tetéz De ott szabadi s a gazdag lét ölébl, A földi szépnek büszke lakhelyébl Vadon berkére vissza-visszanéz!
Megy De él
a bús vándor sorsa végzetében; hazája bánatos melyében,
S andalgva meg-megáll minden fokon Keservit tördelt hangokon kiönti.
;
Keletrl tér felhket köszönti
S elszenderül moh-leptc
sírokon.
Borongva járdái kérked vidékin, régi nagy kor roppant omladékin, Hol minden honni hst elidéz: Kik tettikért bár nem nyertek magas Bér nélkül tudtak halni a hazáért Azon dicskre vissza-visszanéz.
A
bért.
;
:
;
Lyrai költemények-
55
Az
élet telje bár gyönyörre inti, S biztatva útját fris rózsákkal hinti, Kényén röpítve ösztönárjait:
De
A
túllehegve hont esd reménye, minden bájos tüneménye
külföld
Nem
oltja lelke
Szakaszí
Csak
is
félig
csendes vágyait.
néha kellemes virágot érez minden boldogságot,
Nyiltában hervad minden élemény Szelíd hségért lángol indulatja Mi itt magát lágy készséggel mutatja, Múló hab, színlett kegy, csalóka fény. :
S tovább-tovább megy, míg a czélhoz ére. Hol mind az, mit hajdan fellengve kére, Édes valóra létesülni kész Bár a szerencse nyílt ölébe zárja, S körltündökli a hír csillagárja. ;
Míg
szíve ver, csak vissza-visszanéz.
SZEM HATALMA. Midn
bájos szemed reám tekint. Egész létem gyönyörben olvadoz S bár rettegek, ha más szerelmet int, S tömjént hódolva kellemeidre hint: Midn bájos szemed reám tekint. Szivem biztos reményre lobbadoz, S ég föld ezer kéjben ringat megint: Így boldog én nem érzek semmi kínt. Midn bájos szemed reám tekint, S egész létem gyönyörben olvadoz. ;
I
;!
Els
;
könyv.
A SZEGÉNY
UTAS.
Majláth János után németbl.
Leszáll az
Vándor Ballag
De
— Szegény gyalog
éj.
telt szívvel
andalog
hol lesz nyughelye.
s néz,
nem
nyílt ajtóra
lele.
nem
((Ha szállást senki más
Atyám örökje
felfogad
ad,
;
Hajléka nagy s kiterjedett. Lakója sok ki szenvedett.
Ha nézed si házamat, Szivedre csendes bája hat. Tüiöd, ha sorsod balja sért, S nem érzed tzforrtán a vért. Kegy
jobbja rá sátort vona,
Melyet vihar nem bont soha;
Kék
csillogó
boltsznyege.
Láttán enyész búd fellege.
Egy
Szk
oh be szép! enyhébe lép nyugalma is.
kis szobája
Boldog,
ki
hs
ez, szelid
Minden
bú,
gond
ellen paizs.
Csendét nem dúlja semmi nesz, Bár künn özönvész dörgedez Fedi hó- vagy virágpalást, S mindennek nyújt vigasztalást. Csókolja napfény s csillagok; Felé örömmel ballagok. Sír e kies h?jlék neve: Atyám hívó szavad jön-e ? !
::
"Lyrai ki^íieményck.
A
vándor
ily
;
57
érzés között
Aranyálomba költözött, S midn a nap felvirradott, Szegény! holtan találtatott.
VISEGRÁD. Bús döledék! mily csendesen állsz ködlepte tetdön. Nézve komordan alá a Duna habja közé! Lakja királyinknak, Visegrádi hajdanti virágod Porba omolt, s élted nemzeti gyászba vegyült. Barna falad roppant vázként mered a levegnek. Mintha ki vágyna korunk mostoha terhe alól. Hasztalan elhunytál az enyészet vas keze rajtad !
Vad Küzdél
Míg
A
;
diadalmi jelül bár,
hamvadon
edzi dühét.
de magas díszeidnek hullani
kellé.
pártoltfiaid oszlopa, sírja levél.
múlt századokat látom feltnni körled,
S lengve vonulni
az est sürü
homálya
felé:
S mint a hon-vesztett lángképzeti visszaröpülnek. Lelkem is úgy felleng a kegyes árnyak után. Tornyaidat látom büszkén csillogni az éghez, S játszi habok tükrén Lépedet úszni alant Épületid sorait látom
EPIGRAMMÁK. Zúg, morog
a zivatar, zajog a zord éjszaki szélvész a lyányka, remeg s félve karomba omol. Vívjatok, égi tüzek! nem retteg tletek a hív. vadon árjaitok partra segítik utóbb!
Néz
St
így szólék
Fény
;
azalatt kiderül, a lyányka elillan
lepi a berket, szívemet éji vihar.
:
BhS
53
;
könyv.
Mily szép s tiszta öröm nyájas szemeidbe tekintnem, Menny, föld, s enmagam is, bájgyúrüjökbe vegyül Kéjökön életerm gyöngéd hullámban özönlik, Bennök halnia kész, általok élni buzog. 3-
Csendes unalmat
mindennek többszöri nézte
szül
Untalan, édes alak
téged imádni öröm.
1
4-
Többé nem szeretek; minek a sok néma veszdés? Mit tegyek? a kegyes int: élni szeretni csak egy. 5-
Nem
szólal
Szólal
:
:
bájos szemeidnek rabja levek már; rabod én s rab magad istenülénk.
s
hív
Tudni kivánod
Hát maga
:
mért epigrammám tárgya szerelmes? eplgrammi tünet?
a szerelem mért 7-
Oszvezavart hangok, nap, hold, láng, fergeteg, ég-föld. Bú, panasz és új szók a költt nem teszik ám még; Benned hogy ha nem él a nagy s szép érzete, hagyj fel. Sasnak szárnyaival, ha erd nincs, szinte alant jársz.
VIGASZTALÓ DAL. Impromtü.
((Mindent fontolva tégy, Kevésbl sokat végy*
Még
A
Zokogni untalan
:
bölcsek ezt hirdetik. ha mind e mellett
De
Szándékod
füstté lett,
Mit
több, ügyed nevetik: tészsz, boldogtalan?
Az ershöz nem illik. Az ember egyszer éJ,
:
!
;
;
Lyrai költemények.
Ki tudja mit cserél, Ha szk hantja mcgnyilik? Itt a pohár! itt a bor! Vígasztal ez mindenkor, Ez megvívja sorsodot Igyál s felejtsd gondodat.
S nem kél ki a vetett mag Mit tcszsz, boldogtalan?
Ki törhet ellene
Ha
nem
szeret
De
tle
el
Ezt kincscsel :
sors
S messze
S
a
elzár,
földre ragadja
pohár!
?
éltesd
a
itt
föl
buzgón hívedet.
:
De
Köny, kérelem nem más! Ezt jobb lélek megveti
Mint
félénk csatázót.
Gondolat- vadászót Itt a
szél eltemeti.
pohár!
itt
a
bor!
Vígasztal ez mindenkor, Igyál, míg tüze meghat, S lesz bátorság s gondolat.
Ott a kékl hegy tövében ér csörgve folydogál,
fzes ernyejében
S
partja
A
hív csendes lakja
áll.
gyönge szell! Bús magányban ott küzdeJl Lengj e
lett.
S édes Musád tovább szállt; Mit tészsz? bús panaszlás,
A SZELLHÖZ. Egy
leled.
vitéz így kiált. ha mind e mellett
Minden «Tanúlj gazdálkodni. És fogsz gyarapodni)) így kérkedik a g?zdag. De ha mind e mellett Erszényed üres lett
nem
s
Koszorúd másé
bár,
bor! Vígasztal ez mindenkor. Igyál s nyugtasd szívedet Itt
a bor!
dLégy bátor, gyzni fogsz, S dicsségben ragyogsz* író
fogadja? is
itt
Igyál s tágul kebeled
széped kegyteien
S szíved Vagy ha
pohár!
Itt a
?
így lesz a világ.
volt,
Vígasztal ez mindenkor.
:
S egy kedvesnek hódolnak Mit tészsz, reménytelen ?
:
Fáradni hasztalan Kínnal teljes mulatság. Pénz a kor istene, így
<íA szerelem vad tz, Súlyos igára fzi) Ósz tudósok így szólnak. De ha mind e mellett Szív s lélek rabbá lett
59
tájra,
!
Hla
6o
Boldogabb
te
!
:
!
!
könyv.
fölJeled
:
Szállhatnék bár én veled
I
Szállanék! de bájköréti Tiltva, lép a sors elém.
Láthatárom
elsötétül,
Végs
búcsút int felém. Lengj te hozzá, gyönge szell Öt helyettem üdvezell! Mondd nem hunyt el érzetem. Bár elválni kénytetem. :
És ha keble mély titokban Könynyel-áztan ömledez,
S visszavágyó lángzatokban Múltja szépin tévedez Lengj körüle, boldog szell S édes bún ha így éldeli Gyengén súgva nevemet ;
Szentesítsd emlékemet.
S
a
midn
hüs alkonyában
Zeng
az árva fülmile, S lelke néma lágyultában Ön szerelmit festi le ; Öt Icgyingesd, boldog szell! Rózsaillatot lehell! S lengve szívhullámain. Tntess fel szép álmain. És, ha lassún e tüz árja Elhervasztja letemet,
S egy hideg kéz majd bezárja Érte lángzó szememet; Lengj te hozzá, esti szell! Sírfüvek között nyögell
Fogd fel vég fohászomat 3 vidd melléje poromat.
;
;
Lyrai költemények-
TÜNO ÉLETKOR. Hová tnél, éltem
víg hajnala?
Derülted annyi szép- s dicst igére Míg rózsafénynyel a boldog körére Mosolygva egy édent hímzél vala.
De
lassudan bájfényed elhala;
Pályám mindég sötétb magányra téré, S a küzd sokba telt, de könny bére Emléked csak s e lant komoly dala.
Ha
távozál, taníts felejteni!
Kidúlva e kebel hajdanti kéje Remény-sugalva mit ragyogsz feléje?
Az
ífju kornak nyájas isteni Búcsúzva néznek a sziv lángzatára.
Ha már
a létnek alkonyul határa.
VEG
PART.
A
szenved néz messze part felé Néz: hol derülne sülyed világa? Hol enyhül a seb, melyet sorsa vága? Mi érez szivét kínnal télé.
Oh De
véli már hogy föllelé! remény fok, melyre bízva hága. Homokhant, szétomol, s várt boldogsága
hányszor
a
El-eltüntén kétség szakad belé.
S mit fenn
a
fénytetn nem nyerhete,
Alant m.egadja egy S vég csendre száll
part homálya, vész-környezte pálya.
kis
a
!
;
;
ElsS könyv.
6i
A
fülmilénck esti zcngzete
Gyöngén reszket le a mély szúnyadóra, De nem ébred semmi földi szóra.
f^: 'T
-
MOHÁCS.
Hsvértl
pirosúlt gyásztér, sóhajtva könzöntlck,
Nemzeti nagylétünk nagy temetje, Mohácsi Hoilószárnyaival lebegett a zordon Enyészet, S pusztító erejét rád viharozta dühe, S vak diadalma jelét robogó villámival itten Honni vitéz scregink holttetemikre suté. Tomori büszke vezér mért hagytad el érseki széked Nem halt volna hazánk dísze, virága veled. Harcz tüze lángítá bizton viadalra kikelted', S érted mennyi dicsk estének áldozatul Szk va!a egy ország! be kicsiny most néma lakásod! Tárogatód megsznt, rozsda emészti vasad. Nyugodj rajtad üzé dölyfét a csalfa szerencse A békít sír enyhe takarja porod. Hány fiatal czívet, tele sok szép földi reménynyel '
!
!
!
Sujta le kegytelen itt a riadó csatavész I Élte kies tavaszán kora sírt hány ífju talála, Kit nem rég az öröm lágy öle ringata még! Dísztelen itt fekszik, deli termére összerutítva Száguldó paripák vasszegü körmök alatt. Szög haja fürtéivel nem játszik kedvese többé. Vér- s tapadó portól elmerevedtek azok. Hasztalan áll az utón váró hive fris koszorúval, Nem jön-e bajnoka még, félve reményivé vigyáz Hogyha levél zordul, sejteti véle szerelme, Néz, piheg, arcza tüzel s keble feszülve haboz. Ah! de hiába tekint a távol lenge ködébe: Elmarad a kedvelt, s érzete búnak ered. Végie megérti Mohács veszedelmét; gyönge virágként Hervad el a szép szz néma keserve között. Sírja felett enyeleg suttogva az alkonyi szell S a hség csendes angyala rzi porát. :
t
! ;
;
Lyrai költemények.
Mennyi nemes
63
bajnok, méltó sok századot élni. se' mutatja heJyét! Fénytelen itt szunyád s Osi szabadságért harczolt bár férfikarokká]. Rendzavaró hévvel vérbe füresztve vasát. Ámde hol olyan ers, kit meg nem dönt sok ezer kar? Testhalmok közepett küzd, noha élte szakad. Sínli szokott terhét tzménje, nyikogva kapar, vág, Rugdal, rázza fejét, hosszú sörénye lobog Elszáguld, haza tér, s így hírli vitéz ura hunytát, Kit reped szívvel hölgye zokogza sirat Míg sürü könnye apad, s is férje után hal, S a kiürült háznak csak döledéke marad, A tölgy, mely zivatar közt annyiszor álla kevélyen.
k
:
.
h
Dltében viruló Hány bajnok hala
A
ágait így temeti. de csak a boldog
így,
meggyzöttnek
k
csillaga véle
leli
bérét:
tnik.
alacsony moh lepte gödörben, így hamvadtak el S a feledékenység éje borítja nevök'. Hantra dül a pásztor s fütyörészve legelteti nyáját; És nem tudja, kinek hspora nyugszik alatt; Titkon mégis eped, szomorú dalt zengedez ajka: hsárnyékok csendesen ihletik t.
A
A
csatasíkon mély borulattal ballag az utas. min kétes az emberi sors;
Elgondolva
Néz
és elkomorul s lesütött szemmel halad ismét: Felpattant sebeit belseje érzi maga. Ott, hol az esti sugár gzfátyolt úsztat az éren, Miiitha fedezgetné, hogy ne tekintse szemünk: Ott vergde Lajos, rettent sorsú királyunk, Sülyedez lova érez hímzetü terhe alatt. Hasztalanul terjeszti kezét; nincs, nincs ki segítse! Bajnoki elhulltak, nincs ki feloldja szegényt! Tátogat a mélység, aranyos pánczélja fakó lesz, S összezúzott testét hab fedi s barna iszap. Ekként halni kinos! s kegyalak: neked életed így tnt Vesztzden a magyar ég napja sokára leszállt, jfju valál, örvényt nem sejtvén szörnyen adózál Szenderg porodat béke lebegje köri
:
Els
64
;
:
kSnyv.
Hajh s ezt visszavonás okozá mind s durva Egységünk történ törve, hanyatla ei-nk. !
itígység,
A
sorvasztó láncz így készüle árva hazánkra; ! az ellenség, ön fia vágta sebét. Gyászemlékü vidék mi sok inség kútfeje lettél Párolgó mezeid bánatos oszlopa ez. Nagyg}'á lett Szolimán ggét Buda ormai nyögték, S kénye vadon dúltán annyi viszályra jutánk. Hány szz fonnyada el zsarlónk buja karjain ekkor, S a Duna szke vizén hány rabok úsztak alá! Birtok nem vala már, idegen lett a magyar otthon Félhold kérkede szét városi tornyairól El! ti komoly képek! ti sötétség rajzati, félre! Uj nap fényié reánk annyi veszélyek után. El mag)'ar, áll Buda még! a múlt csak példa legyen S égve honért bizton nézzen elre szemünk, [most. És te virulj, gyásztér! a béke malasztos ölében, Nemzeti nagylétünk hajdani sírja. Mohács!
Nem nem
!
—
OLASZORSZÁGBAN. ]tt a
langyos ég virányin
A
napkölti ég
alatt,
hol
Édes illat tévedez, Fellegig nyúl a havas, S a múlt nagy kor omladékin Hol sötét erdk hegyette Száll s mereng a büszke sas; Hskivánat ébredez.
A
természet bájos képe Andalító kéjivei
Felmosolyg
Mindig
Ah
A
a déli
naphoz
ífju zöldjivel.
de bármi szép az élet, hazátlan árva szív
Ott, hol harczfi a
Ég S
nemes mind,
a szent szabadságért,
létét
kötve birtokához. szolgabért
Megvet minden
Ott hazám, hol egykor Árpád Érez karral csatára kelt, S élve halva nemzetének
Kelyhibl a nyílt örömnek Messze fényl trónt emelt. Bút csak és keservet szív.
;
:
"Lyrai kSttemények-
65
Ott hazám, hol a Tiszának Lejtnek könny habjai
Arra kelnek, arra szállnak Lelkem néma vágyai.
RÓZA DALA. Hajnali kellemü fény Hinti mosolygva sugarát, Melyre az ífju remény Rakja le fellegi várát S édes irányra feszülten
így örömáldozaton Myrtusi lenge hüsében Kél az er szabadon Tettre hevült kebelében Képzete lángözönébl
Nézi magas remekét;
^SY
Érzete istenestílten
S elrepcs
Fölleli biztos egét.
Alma
.
;
^'^^ ömlik elé. élte
szkébl
világa felé.
A CSAPODÁR. A A
Boldog
kcdvelll érezem; Harmat reszket nyílt ölében, S rám melegre a hüs szell S attól édesb lángra gyúl; Honnan j? nem kérdezem; Kétszer él a csapodár, S bármi szíven ringadoz. tavasz bájkellemében szép rózsa mint virul
Kéj-lehelve
I
Én
^'g
illatoz.
a jelent
malasztit
a
l^ív
tövisen
jár.
HSÉG. tled messzezára, e szív ver, csak érted ég. Édes szerelmed bájsugára Általhat éltem alkonyára, S bár a sors tled messzezára, Szent kéjre int emléke még; S ha ébredsz lantom hangzatára. Bár
a sors
Míg
Egy köny Hogy bár
E
szív
legyen
hségem
ára.
a sors oly messzezára,
mégis csak érted ég.
Kisfaludy Károly munkái.
1.
5
;
"Els kSnyv.
66
ÓHAJTÁS. Volna szárnyam! elröpülnék
Egy S
kies vidék felé,
ott pihennék, hol
Éled
madárhang
a víg csermelyé.
s
Míg
a hívnek gyönge karja Édes lángra költene. És az álmák szép hónából Szebb valóra intene.
Ott a berki alkonyatban Csak mi ketten kedvesen.
Tudva senki el nem árúi S nem lappang irigy lesen szerelmünk Andalogva :
h
;
Szent malasztit érzenk S hosszú verseny áldozatban Bájkelyhét ürítenk.
Lepje bár fagy sóhajtom
Nem
a vidéket, a tavaszt;
Egy varázslat, bár havaz künn, Visszahízmi nékem azt:
A
derit ég
tiszta
képe
Hívem kék szemében él, S nyájas arczin olvadozva Liliommal rózsa
kél.
Zsenge szálit a pagonynak Látom karcsú termetén, S a virágok illatárját Beszívom lehelletén. Könnye harmat, mely vidítva Titkos búmon ringadoz Lelke napfény, s tle minden Életkéjre lobbadoz.
:
Lvrai költemények.
;
;
:
6y
Ott vidám kedv és szerencse
Tn
fel
minden kényivei;
Ott az élet ifjan aggul S szép álomként lebben el. Édes emlék! drága képek! Bájitok ha átfutom,
Mily örömmel elröpülnék! Merre ? azt csak én tudom.
—
ERZSÉBET. Gyászravatal készül, a nép gyl, tompa harangszó Zúg, s keseregve hazánk bérczei visszanyögik. Megholt Endre király! vele Árpád törzsöke dlt ki,. Melynek négy század látta csodálta diszét Mely rab-utált szívvel hinté törvényi malasztit, szabados népnek nagyra emelve hirét És ellenhadakat tapadó fejedelmi erben Büszke hatalma jelét messze idkre fzé. Elhunyt a hsvér! de miként a bús döledék közt Néha tenyész egy bájillatozásu virág; S nyitva szerény kelyhét az örömlét harmatit iszsza. Míg a fergeteg kegytelen összetöri ]gy maradott egyedül Erzsébet, puszta tetjén. Pártos lelk felek durva csapatja között, S atyjának vesztén siratá a nemzet ügyét is.
A
t
Mely önnön
fiain edzi
:
dühödve
vasát,
így leve tömlöczczé elddei fénypalotája maga árva, szegény: párthive nincsen azért. Otalmára hevült idegen bár ah de m.agyar nem. Nem kelé, nem buzgott védeni szent igazát. S elhidegülve hagyá nagy hse szelíd unokáját Válni örökjétl, mely nem örökje tovább. « Hunnia, légy boldog! s bár nincs maradásom öledben. Míg piheg e szív, csak csak teutánad eped. Hív leszek én hozzád, ha te bár elhagyva feledtél Csak te lehess boldog, szép haza! szenvedek én.))
O
;
—
:; :
Els
68
;
könyv.
a szz, nemzje porára borulva, koronázottink hajdani békehelyén ; És ott, hol komoran barnúJtak az si koporsók, Honjától ott szív-szakadozva búcsút. Érzi, miként hasad cl bús élete minden örömtl S könnyén népének lassú halála remeg. Elvált! s kit nem rég ezerek tömjéné magasztalt.
Ezt rebcgé
Nagy
vn
Most
távol rejtek
néma homálya
fedi.
A
vigadók zajait s a kény szabad ömledczésit Most halavány színnel váltja monostori csend. Rettent csere! mily türelem múlhatja fel e súlyt, Mely a vétlen szz lágy kebelére rohant! Távol kedvesitl, részvétlenül, élve temetten Léte kies tavaszát zárja halotti magány. Síkra kiszállani már nem látja vitézei rendét. Harsány tárogatók nyers riadalmi között, S bajnoki játékban diadalra hevülve szemétl. Csengni aczélon aczélt, vívni ervel ert. Nem, nem a délczeg inú paripák nyílröptü szökésit
Párduczos ifjaknak verseny iramtok
alatt
Nem, soha nem többé! mindennek vége szakadt A gyönyör létnek kelleme, szépe, oda
már,
I
A
gyztes seregek
Mely remeg
dalait
most
váltja
karének.
ajkin hosszú fohászba vegyül
Vagy komor árnyékként lépdelve
sötét teremében,
Gyúladozó vérrel küzdve emészti magát. Nem mosolyog neki a viszonérzés égi sugara.
Mely
h
szerelemre hevít lágy vonzattal a lét bájJóbb tartalmú világát.
S hintve reánk
Minden
A
földi öröm kéjözönébe merít. gyöngéd anyanév, deli férjnek tiszta szerelme, És rokonúlt lélek nem enyelgi köri.
t
de lemondás átka felettel S álma derkében képe alélva letn. így hervad szomorún örökös gyászkörbe szorulva. Így a forró szív a hideg élet alatt. Mindenek elhagyták egyedül fájdalma maradt hív. Nyújtva töviskoszorút bíbora éke helyett. Sejti malasztit bár,
:
;
:
;!
:
Lyrai költemények-
69
Vér gzölg
azalatt Magyarország téréin a vak Pártosság szabadon gyjti halálra tüzét Míg Rozgony mezején Károlynak fegyvere gyzvén Méreg-, tr- s cseleken nyert urasága megállt S míglen az új fénynek hódolt s örvendeze a nép Messze vidéken szép csillaga éjbe borúit. Mint a nyári lebel sivatag közt, hunyt el ez élet; Vég jele áldás volt, vég rebegése haza ^SX'^^^a Erzsébet, nagy szerznk hív unokája; És hidegült hamvát nem fedi honni virág. Nyugodj, áldott szív! emlékedet élteti a köny. Melyet drága hazánk egykori képe fakaszt. :
—
:
PIPADAL. Gylöljön bár sok finnyás Édes pipám! tégedet. vitézed én mindenkor Pártul fogom ügyedet.
orr.
H
Te vagy
éltem kísérje.
Egészségem hévraérje, S játszi bodor füstöddel
Búmat vígan
zöd
el.
Ha
látom a porlelkeket kínnal mozogni, S büszkén rázva bilincseket Urcs fényben ragyogni Reád gyújtok s azt gondolom Szánandó, kit ily átok nyom! Lepje bár arany ezüst. Léte mégis hiu füst.
Ezer
Hány Néz,
bajlódik szerelmével. szalad, int, áldozik,
Hevül,
Hold
fázik,
nyugtot
felé sóhajtozik.
nem
lel.
;
;
: : :
:
"Els könyv.
^yo
Én
rád gyújtok,
s
azt
gondolom
Szánandó, kit ön szive nyom, Mert a szép szó s leánykegy Vajmi hamar füstbe megy.
Ha
valaki tág
tüdvel
Magát
hírbe kürtöli, Fényleni vágy nagy ervel
S más érdemit
elöli
Én
rád gyújtok s azt gondolom Itt legtöbbet az id nyom, S koszorúdat neveddel Füst gyanánt oszlatja el.
Ha
egy
úrfi,
pézsmán
hízott
Felfürtözött üres kép.
Szk
elméj, de
elbízott.
Nagy ggösen hozzám
lép:
Magát, javát fitogtatja. Drága idm elragadja Fegyver leszen pipámból. :
Kifüstölöm szobámból.
De
j
ha egy lelkes magyar, Szívcserére kész velem. hátul nem mar, Nyíltan leli kebelem Sokat ugyan nem adhatok, Legfelebb egy dalt mondhatok
Szembe nem méz,
De
felcsapván jobbjával,
Megkínálom
pipával.
Némely szépek, idegenhez Máskép nem idegenek. Csak a szegény pipafüsthez Oly igen kegyetlenek
!
:
Pedig mennyi gazt táplálunk Én úgy vélem dohány nálunk, :
Bárki mit állítana, legjobb indigena.
A
ALKONYI DAL. lm, kedvesem édes! kék hegyen túl nap remeg sugara leszáll. És tiszta gyepágyon lágy pihenésre Oly biztosan int a berki homály.
A
Ott gyenge fuvalmak játszva susognak, párja köri a fülmile zeng. S És illatözönben zöld koszorúkkal
h
A
boldog aranykor képe dereng.
Ott messze irígyl vizsga szemektl földi szokás rabféke szakad Csak a szerelemnek égi hatalma Vesz kényeket és új kénybe ragad.
A
:
S mint
parti virággal víg ölelésben feldagadó habba vegyül, Ugy kéjledez éltünk egybe ömölve. Míg a gyönyörség mélyibe dl.
A
S mint
a füzes ingó lombjain által holdnak ezüst világa ragyog teljesülés szép álma felettünk Még bájos alakban lengeni fog.
A A
Jer,
S
kedvesem édes!
Majd
A
a tavasz illan,
a fülmile nyájas zengzete múl. éji
lehelltén a
komor sznek
csermelye fagy, a rózsa
lehull.
Eís
,7a
Míg
bátor
kSnyv.
erben
kérkedik a
És a liget ernys rejteket ad, Most éljük az éltet, hervad is
A
lét.
az bár,
múltnak azért emléke marad.
Nézd Mely
O
a
magas égnek
csillagirását.
érzeni és szeretni tanít! hadd szemeidben visszaragyogni,
Mit lelkem epedve
égve gyanít.
s
KEDVES TÁJAMHOZ. Édes titkom
h
tanúja.
Hívem rejt szép vidék! Mint hajós a part felé vágy, Lelkem úgy utánad ég. de messze messze tled
Ah
Zajlik árva életem,
S ködbe szálló nézteimben Búra fordul érzetem. Bár a fák itt is virulnak, S tiszta forrás csörgedez, A madár zeng és azon nap Fénysugara ömledez :
De komor
csak és szinetlen.
Hévre nem gerjeszthet; van, kél napom
Ott, hol
Éj borong, hol nincsen
csak,
.
Szép vidék! mi boldogabb vagy!
Ót
te bátran nézheted,
S rózsa közt hüs berkeidben Tagjait pihenteted Míg kívánat s hosszú küzdés forró s szívbe vág, ;
A
h
Ott egy néma és lelketlen Szikla lenni boldogság.
:
"Lyrcfi
Búsan kérdem All-e
még
:
költemények-
a
73
felhket
a drága hel)^
Hol szereimé bájos Legelször lebbent
Ah
; :!
ajkin el ?
de zúgva megy felettem
S összedl a fellegvár, S vad dörgéssel vallja sorsom Boldog többé nem lészsz már! :
CSALÓDÁS. Lakja zárva kedvesemnek,
Szómra nem j felelet Tán szabadba csalta tet
A
virágos kikelet;
Szép pihenni, álmodozni
A
liget
Arra
hüs árnyain
meg
szállok, ott lesem
Titkos andalgásain.
S ím zöldjébül a bokornak Reszket tüz ég elém Ó az, az lángszemébl
H
!
szerelme int felém Kéjlobogva szállok atra Ah de játszi fénye múl, midn a nap sugara I
—
A
Kék hegyek közé Ének ébred bús Oly
vonul.
panaszszaJ,
szelíd, oly szelleti
az, az! engem hívnak Eájhatalmu zengzeti. Szívdobogva szállok arra. Ah de léptem zajlatán
Némul
a dal, és felettem
Elröpül a csalogány.
—
;
"Els könyv.
74
Félig rejtve,
illat-
Rám mosolyg
O
az
az,
!
ajkkal
egy gyönge kép
nyájas arcza
Mint pirul, mi égi szép! Ót ölelni szállok arra.
—
h
Ah
de vérzik kezem Rózsa volt, és képzetimnek Csak tüskéit érezem.
EGY
SZO.
Lyányka édes! csak egy szóra Nyisd meg illat-ajkidat, S mint egy hang az üdvösségbl, ífjuló szivemre hat.
Csak
kis
Még
is
S
szó a m'ért esengek. oly nagy, oly dics, szebb világba lobban által
Lelkem, a rég csügged.
Kérded mily szó
?
Nézd
a rózsa
Hajnalcsókban mint pirul Szz vonzat- s örömnyiltában Keble ily szent jelre gyl. Ibolyákon azt susogja
A
nyáresti víg lebel.
Rengve fészkén bájcserében A madár azt zengi el. Csillagában a
Azt
teremt
mint kegyjelét. küzdési szép jutalmát
irá
Hogy
Sejtse ott az árva
lét.
Lyányka édes! szép jutalmat Adhatsz még
Mondd
te idelenn
:
a hívség-lelte kis szót.
Érted égek, mondd
:
igen
!
TJépdaiok.
KESO Rejtsd
ellem
kéjre lobbant
Szép szemed sugarait! Rejtsd ellem édes arczod lelked annyi bájait I Ennyi kellem édenébe is
BU.
Ah
de
kés
!
föllengeni,
Mint utána forró vágygyal S csillapítlan érezni.
A
forró szív lángival
A
szegény szív kétszer
NÉPDALOK.
Minap a kertben jártam S egy szép rózsát találtam
:
A
szép rózsa könnyezett. Kérdem: mi bút erezett? a hajnal rászedte,
Bimbóbul kifejtette; Délben jöttek a lepkék,
De
csak szagát keresték
:
Végre az est ráakadt, S attól csak könnve maradt. Hej szép rózsái szivedbe csapodárt ne végy bel
Több
I
Szebb valóra ha nem ébred -
MÁSODIK KÖNYV.
Ót
a mit láttam
bennem ég: Eget lelni s el nem érni Hosszú kínra már c\ég. Mit használ az édes álom Olthatatlan
S
Jobb nem
75
hal.
;
;
Második kOnyv.
76
RÁKOSI SZÁNTÓ A TÖRÖK ALATT.
Mirl apám nagy busán szólt Hogy itt hajdan szebb élet volt, Érzi szívem
A
s
felsóhajtok,
mint Rákos térén szántok.
Hol Mátyás, az igazságos? Te láttad t, boldog Rákosi Tán itt nyargalt hajdanában. Hol én szántok mostanában. Mondják,
itten vitéz
urak
Összegyltek, tanakodtak S ha csatára trombitáltak.
Mint
a sasok víni szálltak.
k;
Eltntek
Rákos, te
állsz.
Mezdön
hány embert táplálsz. Hej de magyart alig látok, S nehéz szívvel tovább szántok. Pest-Budárul sok nép
kijár,
S alig érti nyelvünket már: Hej ma-holnap a magyar szó I
Ritka, mint a fejér holló.
Hs
támad onnan felül, sötét köd ül Tán a por is e szép mezn Nemes szívek hamvábul jön. szél
Zúgó szárnyán
Barna leány a falubul! Hej ne igyál a Rákosbul
Magyar
I
csonton foly a vize,
Könyektül sós annak
ize.
!
!
T^épdatok.
77
Rákos Rákos hová lettél Szép hiredbl de kiestél !
!
?
fáj, ha ezt látom, földét sírva szántom.
Fáj szivem,
S hazám
3-
Húsvét után két hete már,
A
szép leány a kertbe
Jöszte,
Rózsám, jöszte
Hamar
ki
A
jár.
1
bokorban
lelsz te
Odaki. a levél, hs az árnyék. Játszanak ott hív gerliczék. Jöszte, Rózsám, arra
Zöld
Szaporán Jobban megy a munka
Csók
után.
«Tüske van
A
ott, csalfa
nem megyek Van szeretm nekem sürübe
legény, én.
Odabe', Ki majd elvesz engem Pünkösdre. D 4-
Hej violám, szép violám,
Te csak nem is tekintesz rám, Pedig ha rám tekintenél. Kék szememben szivet lelnél. Barna hajad simítsd
hátra,
Hadd nézzek én szép arczádra. Hadd nézzek rá utoljára. Búm eltemet nem sokára.
;
;
!
Második könyv.
78
Bár csak piros rózsa volnék. Kebled felett elhervadnék De szived nagy keménységén Fejér rózsa lettem már én.
Hej ki ne menj a mezre, Sokat sírtam a zöld fre. Majd szememnek bús harmatja Lábaidat megáztatja. Isten hozzád, édes kincsem!
Tovább immár nem trhetem,
A
faluban muzsikálnak.
Elmegyek én katonának. 5-
Nézd
a hegyek pipáznak, kaszások megáznak; Ha szeretm megázik,
A
Nálam azért nem fázik. Van nekem jó tzhelyem Meleg tzhely kebelem.
A
:
Tiszának kies partján
Járok én szép rózsám után. Tisza! Tisza! mondd meg nekem: Szép rózsámat hol keressem?
Tisza! habod azért vidám, Mert tebenned fürdött rózsám, M'óta rózsám vizedbe szállt, Barna színed fejérré vált.
Hol szép rózsám? mondd megTisza Válj mézzé, ha vized iszsza
Mondd meg Kebelemre
hog^'ha értem sóhajt.
visszaohajt.
—
!
:
:
Tiépdalok.
Irigy Tisza, te csak
79
nem
szólsz.
Szigetek közt némán lefolysz Én is puszta sziget lettem, Búmnak árja foly körültem. 7-
Vedd
sarlódat, édes kincsem,
Aratni jer most énvelem, Temelletted, édes rózsám.
Mindjárt jobban megy a munkám. Danolj rózsám,
a
nótában
Mint szivünkben szerelem
van.
Szép is a dal, ha szerelmes. Bús legyen bár, mégis kedves.
Kösd be
fejed a
kendvel.
De
szép orczád ne 1 akard Virágos kert az énnekem, Örömimet onnan szedem.
Nagyon
nap dél
felé,
kereszt mellé. szrömre, édes rózsám
Pihenj
Dlj
süt a
el.
le a
Enni majd hoz édes anyám.
Én addig a kútra megyek. Hogy fris vízzel enyhítselek.
Ha
csókot adsz érte, rózsám. szám.
Hárommal megköszöni
Aratgassunk aztán megint. Míg az este álomra int
Ad
az isten így kenyeret, el én tégedet.
így veszlek
: ;
Második
8o
;
:
J^önyü.
Messze fénylik a Balaton, És engemet partjához von Immár tudom, miért fénylett. Mert szép Rózsám bele nézett. Hej szép Rói-sám!
tekints
Hadd derijön
bús szívem
Olyan az mint
a Balaton,
Ha
felette szélvész
rám
is!
is
vagyon.
9-
Az
én kincsem noha szegény, Még is szívbül szeretem én Sok legény van a faluban. De mint Palim egy sincs olyan.
Édes anyám neheztel rám Ha durrogat az én Rózsám,
Mikor házunk eltt korán Kiballag szép nyája után.
Ne
durrogass, jó
galambom
1
Félbe szakad édes álmom Jól esik bár,
ha nézhetlek.
De álmomban
megölellek.
Fris bokrétát kötöttem én.
Neked adom, barna legény!
Tzd
a
hsön
kalapodra
S emlékezz meg galambodra.
Vedd el Fújd
Tán
kis furulyádat.
el rajta
bús nótádat.
a szell erre kapja,
Hogy rám
gondolsz, megsusogja.
;
Ö
T^épdatok.
S én a kertben ha gyomlálok. Szép nótádra visszadallok, Eldallom, hogy te lészsz kincsem.
Míg
utói sót ver a szívem.
Hej csicserg
kis madár, szép leány csapodár. "Leány. Ha csapodár, jól teszi, A legény úgy keresi.
"Legény.
A
Hej
a rózsa tövises, szép legény negédes. Legény. Ha negédes, jól teszi,
Leány.
A
A
leány úgy szereti.
Legény. Hej be csips a csalány. Kesereg a szép leány Ha kesereg, jól teszi,
A Leány.
mint fzte, úgy
eszi.
Hej savanyú a kökény, Házasodik a legény 1
Ha
azt teszi, jól teszi,
Majd utóbb
megérezi.
Szülföldem szép határa! Meglátlak-e valahára? A hol állok, a hol megyek.
Mindenkor csak
Ha
madár
jön,
feléd nézek.
tle kérdem.
Virulsz-e még, szülföldem Azt kérdezem a felhktül. Azt a suttogó szellktül.
Kisfaludy Károly munkái.
1.
1
I
JHásodik könyv.
8a
De
azok nem
viji^asztalnak,
Bús szivemmel árván hagynak; Árván élek bús szivemmel, Mint a f, mely a szikián kel. Kisded hajlék, hol születtem, Hej tled be távol estem! Távol estem mint a levél, Melyet elkap a forgószél.
Szomszéd asszony udvarába Két galamb szállt minapába'; Bár elmémet mint futtatom, Melyik szebb? azt nem tudhatom.
Egyik fürge mint Arcza piros mint
Nem
is
a kis hal, a hajnal.
csoda, két nap süti.
Bogár szemét ha
felüti.
Nappal is éj látszik haján, Rózsa virít kerek száján,
Ha
A
ez csókra tüzesednék,
méreg
is
mezesednek.
Mint a hattyú szép a másik Mikor rózsák között játszik. S mintha búzavirág
A
fris
keliie
havon, olyan szeme.
Liliomból sztt arczáján.
Gyöngybe foglalt édes száján Szelíd öröm mulatozik. Onnan más szivébe szökik.
T^ípdalok.
83
Hej csak ide löpülnénekl
Be örülnék
De
szkének;
a
szeretném. Szint oly kedvvel ölelgetném. a barnát
is
>3-
Mély a Duna közepén, Át nem mehet a legény,
Hej pedig túl a Dunán! Vár engem a szép leány,.
A
Ott
parton áll hiában. Sóhajtozik bújában.
Mért
jöttem át a
is
!
az vagyok én.
De sem
most,
Révet nem
lel
Egymásé nem Hej
!
és int hiában.
Volna hajóm a Dunán! Érte mennék szaporán. Volnék hab be örömest Átölelném a kedvest.
Dunán
Csalfa szerencse után? Túl a Dunán is szegény,
Innen
áll
Siránkozik bújában.
azért
sem azután a Dunán; lehetnek.
hogy szegények. >4-
Túl az
erdn
lakik rózsám.
De
az álnok nem jön hozzám. Bucsu óta nem láthattam. Azóta nem is alhattam.
Nem alhattam szerelmemben. tlgy befészkelt az szívemben. Kitépném, de mint a madár Kedves helyre csak visszajár. Daru megjön és a gólya. De nem az én kedvem soha; Bús leszek én, míg az nem jön. Ki ott lakik túl az erdn. 6*
!
Második k^nyv.
84
Holnap reggel virradóra Elmegyek én a halomra.
Onnan nézek
a szép tájra.
Kincsem fehér hajlékára.
Hej de ott csak füstöt látok, S eltnik az, mint az álnok, !
Mint az álnok, ki elhagyott S öröm helyett könnyet adott.
Harmat
Rózsa! rózsa! mit csinálsz Egyedül a kertben ? Ha szebb örömre találsz
Ne Az
élj
élet
Ne Ha
ha
csillog kelyheden. édes rózsám
bú fekszik élteden. Átültetlek hozzám:
ott ridegben.
Téli virág
sírj
nem páros, nem szagos.
Kelyhed legyen ajkamé.
Gyökered
a
szivemé.
16.
Ha
én
tiszta
patak volnék.
Galambom kertjében folynék. Tán hattyúként nyári este Friss
vizemben megfürödne.
Ha
én zöldell fa volnék, kertjében állnék. Föltartanám a nap hevét. Hogy ne süsse szelíd képét.
Galambom
Ha
illatos virág
volnék.
Galambom kertjében nyílnék. Tán víg kedvvel leszakasztna S keble havával
itatna.
Ha én gyönge szell volnék, Galambomra legyezgetnék, S míg édesden álmadozna. Ajkam ezer csókot lopna.
:
:
T^épdalok-
Ha
85
én fülemile volnék.
Galambom kertjébe szállnék. Búmat talán meghallgatná S
szívért szívét odaadná.
A
Nincs virág a mezn nagy téli fagyban.
ki szeretjét Igazán szereti, Legyen bármi sötét.
A
Még
Akkor melegem
is
De
felkeresi.
nézek én másra.
baj az
egy
—
is.
18.
Hej ti fényes csillagok. Volnék ott, hol ti vagytok!
Nem
néznék én a vizbe, szemébe.
Hanem Rózsám Hej
ti
Onnan
fényes csillagok. ti
messze
láttok,
Hol van Rózsám, merre Karjaimba jön-e már? Hej
ti
jár.
fényes csillagok!
Ha jön, csak ragyogjatok Ha máshoz megy, hunyjatok
A
van.
konyha füstölög Fergeteg lesz talán; Galambom könyörög: Ne nézzek más után.
Habár szeretne is, Csak szép galambomra Elég
eljön,
A
Sötét van az erdn, Ha búcsúzik a nap, Kincsem mégis eljön. Ha édes csókot kap.
Nem
ha kincsem
hamis hadd bóduljon
el.
el,
Második könyv.
S6
'9-
A bimbóbul virág lesz, Kincsem mondta, hogy Hogy
piros
Értem jön
kend
elvesz.
lován.
szüret után.
De
vége a szüretnek, Leánytársim nevetnek; Volt hegyke szép szeretm, Hej de még sincs fejkötm.
Az ágon szarka csörög, Az ablakhoz röpülök. Kinézek az utczára,
Nem
jön-c valahára?
De
csak halad az id, a szeret. leányoki higyjétek, Hamisak a legények.
Elmarad
Ó
Most
jer hozzám Édes Rózsám!
Pitteg pattog, Csitteg csattog,
Nincsen itthon
Szót nem enged, ^>'g elreked.
Néném
asszony,
Darálni van faluban ;
Most
A
Senki
nem
Mert ha itt lel. Agyon perel,
Adok
csókot.
jer kedves, les
Ireg forog,
Akár hatot. Aztán tágulj, S el ne árulj;
Nyelve pereg
De
Mint
Édes Rózsám 1
Dörög, morog.
a kerek.
elvégy ám,
;
!
!
;
JVépdalok.
87
Én
is voltam szegénv legény míg nem szerettem, De azóta gazdag vagyok, M'óta rabbá lettem.
A
Ha pénzem nincs, rátekintek S mindjárt kincset látok Ha meijölel, bú, baj, gondoki Nevetek reátok. ;
Szépen zeng
Ha
a kis pacsirta
tavasz kifejlett,
Szebben danol édes Rózsám
Perg
rokka mellett.
Arcza milyen, keble milyen
De
azt
—
meg nem mondom.
Mert többen
is
megszeretnék,
Lenne akkor gondom
A
Dunában sok
a viz.
Jaj! ki a leánynak hisz! 7V\int a víz a Dunábul,
Nem
fogy az
ki
bujábul.
23.
Gyöngyvirág és liliomszál Szép szeretm mellettem
áll
Alint a tejben úszó lózsa. Olyan az ó nyájas arcza.
Hollószárnyak szemöldöki. aiulok tz ragyog kj. ragyog, mely ntha éget. Lángja után von engemet.
És
Tz
88
Második könyv.
Gömböly
kis piros sajka
Mézforráson az ajka. Gyöngygyei rakva szagos öble,
S
fülmilc szól ki belle.
Tajtékhalom az keble. Rubintbimbó áll felette. És alatta az a nagy kincs, Milyen több e világon nincs.
Mint
reggel a játszi lepke
Szép galambom olyan fürge. Két ujjammal átfoghatom.
Ha
víg tánczban megforgatom.
Szeretem is én a Rózsát, S ha úgy rám néz és csókot
ád.
Tudja Isten mit nem érzek. Szívem ugrál s alig élek.
Vigan foly a csermelye. Hej Rózsám, ne néz bele!
Mert ha bele tekintesz. Vidám kedve oda lesz :
Majd úgy Zokogva Zokogva
jár
mint én szegény.
foly ligetén foly éltem
Reggel, délben, este
A
Bakonyban sok
Több könnyeket
;
is, is.
a fa.
sírtam ma.
Azért olyan zöldek a fák, Mert könnyeim áztatják: De meghalok azért is, Tudom akkor sírsz te is De Rózsám, ha szeretnél, Csakugyan jobban tennél.
—
!
:;
ISépdalck.
Legény
szökött kertembe,
Jaj
89
be kínzott engemet, furdalta keblemet!
Ott szívét elvesztette, szívét én megleltem
Ugy
S kend
Saját szívem kitolta.
A
Utóbb
alá rejtettem.
el is foglalta,
a6.
Az
én babám durczás leány, legénynek csak fittyet hány Be haragszik, ha azt mondom Addsza csókot, szép galambom 1
A
Igaz! sánta! de az hagyján! Csak czipó ne volna hátán Még azt is eltrném benne. Csak fél szemre vak ne lenne.
Otthon ül serény, dolgos. Nappal nyugszik, este álmos.
Gombóczot fz mint
az öklöm.
Ettem egyet, most
nyögöm.
is
Bárki mit mond, én elveszem, Hív lesz hozzám, azt elhiszem; Nem féltem a katonáktul. Sem magátul a haláltul.
'7-
MOHÁCSI DAL.
Suhogva mint az
Mély gödrébl
esti szél
a vitéz kél,
S mint halvány köd holdvilágnál Mohács térén tétova száll.
;
Második kSnyv.
9©
Néz
a pásztor s keresztet hány.
Kiált a hív kuvasz után,
A tz
mellé heveredik,
S múlt jdrül töprenkedik. (cHej
egykor e gyep
itt
felett
Sötétpiros harmat esett
F,
virág búsan lehajlott,
S magyar
szívbül fris vért ivott.
Sok legény
Gyzni
a
jött nyalka lovon vad büszke taron.
Lova eldlt, maga
Néma,
De Víg
a
fejér,
hideg, mint
szi
dér.
mátka honn könyezett.
dal között kört
nem
lejtett.
Várja, de csak halálmadár
Hozza
hírét,
Csele patak Királyi
I
hogy nem
él
már.
iszapodban
nagy temet van.
Azért is oly sárga vized, Oszlopod gz, átkos neved.
Csontba akad s hortyog a ló, Meg-megcsorbul kasza, sarló,
A
leány fél, s bármi begyes, Oltalmára legényt keres.
Ne
—
félj.
Rózsám! szebb
id
jár,
Dunánk rabot nem hord immár, S újra díszlik Mohács táján Magyar legény, magyar leány. l>
!
:
l^épdatok-
58.
Ne
egy fa, Az Szép Rózsám eljár oda ér mellett
Én
A
áll
lássa
szép
alakját.
Aranyháló szög
haját.
Villámló tzszemeit. Fejér galambtetemit.
ha zöld fa volnék, kedves helyen állnék. is
Ágimat lehajtanám, Ne lássa! mert magamkint Hogy más ne lássa Rózsám, Örömet nem lel megint: Ha lepihen s htözik Én is láttam s víg napom Vagy az érben megfürdik. Érte búban folytatom.
Kalapomon virága. Melyre kis lába hága, S a violát kebelén Könnyekkel neveltem
én.
»9-
Fogy már
a
Kertünkben
Csíps
S ha galambom betoppan. Szívem oly nagyot dobban 1 Perg rokkám megakad, S fonalam is elszakad.
nap melege. a czinege,
szél fúj a
mezn.
Farkas kullog az erdn.
Hadd
fújjon a
Galambom
csíps
attól
nem
szél.
S ha nyájasan mellém
fél.
Mi nem
Reá veszi bundáját S felkeresi Rózsáját.
Öröm
nézni belétek.
És ha a mécs elalszik. Ajkaimhoz lopódzik. Megcsókol, én haragszom,
S
a csókot
— visszaadom.
30.
Messze tled, édes kincsem.
Komor búban fogy
életem ; Küldj messzirül vigasztalást.
Hogy
te
ül.
néz ki szemébül Szép szemek, barna szemek.
még most sem
szeretsz mást.
:
Második kSnyv,
9
Ha
megvirrad napkeletri.
Emlékezem szép szemedrül, Az is, napom míg boldog volt, Oly szép tzzel felém Bár
nap melegít.
a
itt is
lángolt.
Mint szemed úgy még sem
hevít,
Kivül égek, belül fázom, Mert te messze vagy, galambom
1
Mit nem adnék, mit nem tennék?
A
villámra
is
felülnék,
Hogy És
csak egyszer láthatnálak szívemhez zárhatnálak.
De
mit tegyek? nincsen mentség.
Tudja
E
isten látlak-e
mégl
gondolat csak könnyet ád.
Szép galambom,
isten
hozzád
1
3'-
Piros leány
!
barna leány
I
Megkérlek én szüret után. Van szekerem, két pej csikóm,
Azon Van
viszlek, szép
kis
házam
galambom.
és kertecském.
Búzát term jó földecském. De mind ennél tán többet ér Szívem, mely csak éretted vér. Csapj fel, Rózsám, s foglalóra Süss egy csókát ajkaimra. Meghálálom én ezerrel. Csipkés szél fejkötvel.
»
:
»
Tiépdalok.
93
32.
Monddsza nekem,
rózsám-adta,
Van-e kezed olyan, A mely nem csak ölelni tud. De jártas dologban ? «Van kezem, mely a ház körül Tud munkát találni. Jól tud varrni, sütni, fzni
S beteget
táplálni.))
Monddsza nekem,
kincsem-adta.
Van-e lábad olyan, A mely nem csak sétálni tud. De honn is talpon van? ccVan lábam, mely jó utón jár
S nem
A A
botlik oly könnyen.
kél, sürögve háznak körében.
nappal
jár
Monddsza nekem, lelkem-adta. Van-e szíved olyan.
Mely
szeret?
Ha
van, elveszlek
Még
ezen farsangban. (cVan szívem, mely híven szeret, jómnak S ezt tartom De másért ég, nyalka legény I Tiéd kosaram csak.))
f
33-
Sárga levél, sárga levél. Bús utamra miért estél? ccAzért estem, mert nincs ágam. Nincs a mi tart, nincs világom.
Hej nekem
Hideg
is
az a sorsom.
a föld, fázva járom.
Van hazám, de nincsen benne Egy kis hajlék, mely fölvenne.
D
Második kSnyv.
P4
Harmat, harmat, hol termettél? Bús szememre miért estél ? «Azért estem a felhbül.
Mert
víg
Rezg
napom már nem
harmat
!
Szememben jó Leszállt nekem
te
derül.
könynyé
]f>
válsz.
forrást találsz. is
Szegény magyar
1
szép napom. azt siraiom.
Fülemile, te kis madár! Szép dalod mért nem zenged már? «Azért nem zengem dalomat.
Mert
elvesztem hív páromat.
Hej fülmile, te kis madár! Elnémulok én is immár.
Mért mondanám
Ha
keservemet.
nincs szív, mely ért engemet.
34-
Komám
A
asszony leányának
pártája elveszett,
S ezen bíró uraméknak Szíve nagyon megesett. «
Mondd
Néked
meg, babám, mi okozta
ezt a
szörny
Ha megkapom, Záratom
a
gaz
bajt?
kalodába tolvajt.))
«« Szke Bandi az a tolvaj, Ki e nagy kárt okozta :
Pártám hagyján de nagyobb Szívemet is ellopta. !
baj
:;
;
Tan
és gúnyor.
95
Ha kend okos, bíró uram. Jobb kalodát tudok én Szke Bandi legyen uram, Majd fogságba' tartom én.l>» :
HARMADIK KÖNYV. TAN ÉS GÚNYOR.
TH EMISTOKLES. Vissza bús melyembe,
—
ti
vérsóhajtásoki
Egy
lépés
Hol
eltörlettek a nemzeti szokások.
Nem
még
füstölög
már
Oda minden er
A
Rabláncz
határa.
a szabadság oltára.
görög hónába'
a
nem S önkényt bedie kinek már
marad hazámnak
s
forr szabadságért vére, a puhaság karjába:
lesz jutalma, szolgaság a bére.
SZERELEM Félni, vágyni, leskeldni.
Múlton
Mig
és
jövn tndni
a jelen elillant
S ha szép álmod
Hn
Nem Egy
el is
várt s vajmi
éred,
könny
béred
más, csak egy kopott lant; kisért ijeszt váz,
Szépen
festett
omladó ház
Egy dörmög agg
tündér. Ki bár csak ismertet áldoz S kegyével is unalmat hoz.
Mégis mind
új
adót kér.
;
;
Harmadik k^nyv.
^6
A
szerelem c csalfa szer, aztán ver
Elbb czírogat, A midn táplál,
emészt.
Mosolyogva eget
ígér,
De
ha meghl egyszer a vér. Kés bánatot tenyészt.
REJTETT SZÓ. Hat betbl állok, házi eszköz vagyok, S használtatva semmit egészen nem hagyok; Láthatsz kezében
is
sok mesterembernek.
Ámbár nem árthatok a keményebb szernek. Els két betmnek örül gazda és nyáj, Általa vidám lesz a
mez
és táj
;
Nagy
város utczáin élve nem nézheted. De hervadtán annál drágábban fizeted. Három els tagom hangos torkú madár. Reng vetés közt a vadász utána jár
Fogva
sötét házban akasztja falára.
Halva
jó
Ízen
teszi asztalára.
Végs négy tagom nem tesz soha egészet. De a végs három annál többre vezeti Ez
ura mindennek, jót, szépet, dicst szül. mér s bátran világokat kerül.
Csillagot
A
FZFA POÉTA GRATULÁL tet mellzött egykori Maecénásának.
Köszönt köszöntést kell ma készíteni. Mert készet kés lesz a sajtostul venni. Mely ez esztendben görbén nyomtattatott, S harmincz évek
óta a ponyván hányatott: születésnapod azzal ünnepeljem S vastag érdemedet oszlopra emeljem, Abrincsva fogok ma egy koszorút fzni, S fonnyadt repkény közé borcsapokat tzni.
Hogy
: :
Tan
és
; ;
.
gúnyor.
97
Sánta Pe^^asusom hegyre akart vinni, Vinne bár Neszmélyre, hol bort lehet
inni.
Mert utálom
Az hamar
Castal víziz forrását. elcsapja az embernek h
.
.
.
t.
Bibas vinum, fráter, in te nunc est ordó Csak legjobb forrás az óval teljes hordó. Coilégám Apolló! tégy ma hamar csodát. Hold szarvára akaszsz egy sivító dudát. Hogy elfújjam rajta köszönt nótámat, S érdemed hirdetni feltáltsam a számat
Adjon
— — gonddal,
isten áldást, egészséget,
Szerencsés napokat
teli
jajjal,
bajjal
— még több ürességet, de borban szükséget. — nem. Kemenczédnek ftt, de sustorgó
Üres kamarádnak Pinczédnek jó
—
vizet,
fát
Bundául szolgáljon
— százszor lyukas selyem;
^
a sors oly bséggel adjon. semmi se maradjon. Hogy, ha kimész, otthon szr talpadon, Pénzed annyi légyen, mennyi Legmérgesebb ellened üljön az orrodon.
Egyéb ruhát
—
—
Ha nem lesz kenyered, a szükségtl ne félj, sírva élj Dínom dánom között mindenkor De már több verseket nem tudok csinálni. Engem tjgyse! ezt is sok baj volt firkálni Ez ünnepre hát csak kiáltok egy hujját,
—
Es ha eltemetnek
—
boldog
.
.
allelúját!
JELIGE a
((Szépliteraturai
Ajándék))-hoz.
A kezd mindent jónak tart, könnyen elégszik; A bölcs tudja, min fáradozásba kerül. A mvészi tökély ggszemmel nem szók itélni :
Keskeny hézagokat csak szoros elme vadász.
Kisfaludy Károly munkái.
1.
Tiarmaáik k0nyx>.
98
DALFORRÁS. Minden öröm hangot
A
Ott hol
A
szül, a bú s fájdalom ismét: zeng philomela panaszt. szerelem párul, nincs messze az ének;
kikelet zöldjén
er s
nyelv dalra fakad, hogyha vezérli szived.
AZ ÉLET KORAI. Gyöngén ringatva jó anyánk ölében Vigan kezdjük létünk szép hajnalát: A játszi gyermekség bájos körében Csókoljuk
a jelenlét angyalát ; kétes távolnak sötét rében Hiú fényt ködbe vont szemünk
nem
S könny habok között lebegve
létünk.
A
Minden bájképnek
lát;
oltárt díszesitünk.
Minden kel nap üdvezl sugara Akkor vidám örömre intk-get, S ártatlan lépteink minden nyomára Édes megnyugvás rózsát hinteget;
f
A
játékhely vágyaink határa, Csalárdul egy remény se' hiteget: Mély sirok halmain mosolygva állunk, S legkisebb tárgyban nyílt eget találunk.
A
bimbó
Egy
A
reményvirága meleg karjába dúl,
fejledez, s
u) élet
zsenge kornak
tiszta
boldogsága
Szép álmok özönébe szenderül. Szorult melyünknek ébred világa Fenlángol s uj világokat kerül hajdankor telt szivünk felé leng, S a nagy- s dicsre lelkesülten éleng. ;
A hs
;
Tan
Szk
már az si
Vágytan vágy
a
gúnyor.
és
99
ház, tovább repülni fellengz ifjú tz,
Kiesb virány látszik felénk derülni. Hol majd egy szép tündér jobbjára fz. Kivel dühös vihar közé merülni Feszül keblünk, a gerjed, a szz ; Mienk a föld, mienk egész teremtmény,
S tettekre
szólít
egy hizelked
fény.
Künn a zavarban küzd szenvedélyek Gyújtják szivünk magas czélokra már. Bizonytalan tárgyért hevül a lélek, forró képzelet csapongva jár,
A
S míg szúnyadoznak a nemesb tökélyek, S a lánger tisztább formára vár,
A
föld haíárin túl szállong az elme,
S ábrándvilágba
kél
öröm-
s
gyötrelme.
S bibor felhkön mint a szép Auróra, Jön egy istenné, s kéjmalasztjait Lehelve a szorult ábrándozóra, Intézi a vad tznek árjait. Nem földi kényeket nyújt minden óra, S egy bájalakra fzi álmait És Pharusként a vándor éjjelében Szelíden fénylik hullámzó melyében.
Ott áll az Szerelmet
ifjú
!
vall s
hódolatja érzése olvadoz, istenné avatja.
s tiszta
A viszonláng t Midn a hív karjába'
ringadoz; pontra gvlt az élet foglalatja. Az ösztönzaj csak élvre lobbadoz Míg összeforrt lényök Hymen szavára.
Egy
;
Egész édengyönyört egy perczbe
zára.
;;
;
Harmadik könyv.
Kedves lánczokra fzve a siriglan Korunk repül s a szív magába tér,
Az S
ifjúság szeszélyes
álma
a gondpályán lassúdan
Férfjúlt
ernk
illan,
hl
a vér
valót ölel busítlan,
S
a hulladó virág gyümölcsöt ér ; Szent tartozások tenni kényszerítnek, S a férjnek szk, de szebb határt kerítnek.
Midn Bszült
hazáját rabbiJincs fenyíti. érzéssel harczmezre száll
A
szép szabadság hslánggal hevíti. Köridörögje bár ezer halál. Nem csügged s honvéd tisztét teljesíti,
•^'8 8y^2» ^3gy testhalmok közt sírt jobb utókortól reményivé bérét, nyert borostyánon kiontja vérét.
talál
A A
Mint a szirt, megviván a vész dühével, Elzzza óceán dagályait,
A
férfi érczpajzsként ers melyével Enyelgi a sors csapdozásait. Épít, munkál, gyjt, koczkáz életével, S a közjóért áldozza napjait; Szép hölgyén, magzati n s baráti szíven Függ boldogsága s léti czélja híven.
Most
a lángész
teremt
ihletése
Ösvényt lobbant sötét homályokon; Min eddig jós lelkünk csak sejtve kése, Fénynyé villant a büszke homlokon; Mindenható elménk istenkedése Ég- s földbe hat, mint az, kivel rokon,
S buvárnyilai e lét titkába vágnak. Vezér szövétnekül az ész- s világnak.
Tan
E
pályán lep
meg
és
gúnycr.
éltünk alkonyatja.
Halántékunk télszínbe
öltözik,
A
gyors id tüzünket oltogatja, Világunk bús homályba költözik; Kiélt keblünk a múlt hamvát mutatja.
Komoly szemünk csak sírba ütközik, S mit egykor a szív oly imádve kére.
Most
dísztelen hull a való jegére.
Kivál az elme bolygó képzetébl, a fáradtnak magány nyújt gyámkezet. Mely a világnak zajló tengerébl béke csendes partjához vezet; S szelíd malaszttal a távol ködébl
S
A
Sugárzik át a szép emlékezet: S mint hold csillámai a folyón remegnek. Lelkén úgy reszket a borúit öregnek.
Csendes hajléka árnyékos körében Elandalog, mint élte reggelén
Szebb
Gyz
lét
a
reménye
mulandóság vad
És megnyugodva
;
hitté vál szivében, éjjelén,
sorsa végzetében
Elalszik békén a szerelem ölén;
Kidl s más vándor lép üres nyomára, S az esti szell játszva leng porára. ;
LANTOS SZERELME. Nem
földi ösztön,
mely magát emészti
kétked homályba dl,
S
czélnál
A
szívet birtok közt új vágyra készti
is
S mérget ráz ön virági kelyhibl, A bút komordan akkor is tenyészti,
Ha
rég
kivált
h
kisért fényibl,
katral, mit egykor fenn igére. S nem Mirigy tzzel sújt a küzd sebérc;
;
;
:
Harmadik kSnyv.
Nem
kény, mely a port vonzogatja vakon csügg a közJét szép- s nagynak felséges hódolatja Rrinti a lantos meleg keblét
S
hiú
játszi
gzén
A
Dicsn mereng jós lelke villanatja, S áttörve a jelen ködéjjelét,
Az S
égi szz bájtegzét nyújtja néki, tavaszt lihegnek lelkesült vidéki.
Mosolyogva tn fel kedves ideálja, S érzelmi lágy körében szentesül Szelíd néztén az ég nyiltát csodálja, S édes titkának jegyzi frigyesül, Tisztább tetkre nyúl a rózsapálya, S ezer vidám alakkal népesül.
S imádtan
a hivet, kiért hevle, Kiesb virányokon lebdes körüle.
Orömhitté
vált
gyermek bizodalma.
Szívét örök malaszttal
élteti.
Szeret habár a sors kemény tilalma drága lényt kerülni kényteti. Onáldozása lesz csendes jutalma. Melyet forrón ahítva képzeti Minden kis tárgyra tündérszínt fuvalnak, :
A
S
dicsét vallják a lelki diadalnak.
S
mit a kebel mély rejtekébe zára.
Reszketve kél a lantnak húrjain; Szent lángban tévedez reménysugara
Az érzemény Andalgva néz
titkos hullámain. fel
távol csillagára
S fclleng a dal kéjelg szárnyain, S míg erdt berket tölt zengése bája. Édes megnyugvás ömledez reája.
Egy kép köri S rokon
édelg a biztos ének, szívhez simulva hangjai
:
Tan
;
és gúnyor.
1
Szerény tanúit gyöngéd érzetének Viszonzva lengetik honpartjai S felette bár sötét felhk gyülének. Lezúgnak a vad kor viharjai. Merészen áll a fergeteg dühében Kezébe' lant, szerelme lángmelyében. !
:
S
a mit teremtve-áradó hevére Kegyajkin a képzés lehelt vala, Merész iránya érdemczélhoz ére, S vigan dereng a szépnek hajnala Nem vágy azé^ fénykoszorút fejére Nem , a kedves éljen általa. :
Mint
istennéje a
kés idnek: moh s tüske nnek.
Felejtett sírján bár
AZ ÉLET. Mig
tavaszunk zöldell, ezer indulat edzi fulánkját; id akkor az élet iramt.
Megbékít az
:
ÉLETÖRÖM. míg sejtjük, eget mosolyog le; Bírni alig kezdjük, bája enyészten enyész.
Ilyen az életöröm:
ÍRÓI TANÁCS.
Már
ha tudós lettél, illik tudnod, mi különzi a köz néptl s hírre mi fzi nevét Lassú menés, halavány szín, terjeng kar, Ízetlen Kedv, rejtélyes szó, nyugtalan elmefutás. Félénk nyíltszivüség. szánó, mély titku mosolygás. Ggös alázottság. jégmcly andalodás. Sokra tör unalom, lever kegy, könnvü itélet S édes hüledezés puszta dicséret után. Ez még mind nem elég; házadra is illik ügyelned. Hogy mindenki hamar lássa csodálva ki vagy?
öt
03
:
I04
:
;
;
Jíarmadik kSnyv.
Barna szobád falait pókháló lepje, s halálf Sárguljon komoran ntelen ágyad eltt Régi szakállos urak koszorúzott szobrai mellett Szörny irószerszám asztalod éke legyen Ritka-sikállt padlón elszórva heverjen írásod, S minden szöglet rén szú egye könyveidet;
S hogy
bölcs mondását Salamonnak igazlani tessél «Csak hiúság s álom mindened a nap alatt» Büszke lemondással trd e lét annyi hiányit És üres erszénykét nyersz czimeredbe, dics
—
!
TOLLAGl. Kiballagék andalgva, gyöngyalak! ah, irigy felhk zúgtak felettem, S örömczélom bús áldozatja lettem
De
Megáztam
de nem
jól,
Most, vad sors
láthattalak.
elzárnak hideg falak Repüljön hát ez édes dal helyettem Hozzád, kit els perczben már szerettem: !
;
Lásd innen, mily buzgón óhajtalak!
Beteg vagyok de szívem indulatja Vigasztalásomúl azt mondogatja Hogy tán azon hódító játszi szem, ;
Mely nem rég
oly sok szép reményt igére. Egy-két könnyet gördít sirom kövére. Ha meghalok de azt alig hiszem.
—
EPIGRAMMÁK.
A
mvészpályát óhajt, tövisit ne tekintse, Bátran törjön el, s tnnek az éji ködök. Síkos az út s meredek, szk az élet szökni tanulj, mert ki
:
Gyors az id, megelz,
s
hasztalan áldozatod.
;
Tan
:
cs gíinyor.
A kés szerelem kétes íáng, téli Véd kézre szorul, s fázik az,
1
05
virágként a ki szedi.
3-
A
tudományt szereted, hirt lángolsz általa nyerni Kis jutalom, nagy er annak alapja, vigyázz.
?
gyakran nagy czélt okoz a sokaságnál, tetté érlel az egyes er. Kezdeni többnek kell de valódira hatni csak egy tud, Ebbe vegyül a sok, s általa mindenik él.
Kis dolog
is
Melyet utóbb
;
5-
A
boldog szerelem hallgat, s titkon szedi bérét Szép szavak árjai közt néma halálra siet. 6.
Ah!
az
id
rövid: így sóhajt
S mint ölhesse
el azt,
fel számtalan ember, többnyire arra üg^'el.
Elmeszorúltságát hány ember leplezi azzal. Kit ggfénye gyötör, bár feje s keble üres. Gyors röptét egyedül maga erezi gyenge szerelmünk
Mert
Ah
s
Itt
A
kéjpillanatit
Oh f érzést
búba meríti korán.
nyereség
a
versben mint szerelemben
jelel, ott tiszta
metrumra
bölcs, szót ha felejt, bátran
És ha
az
Ah nem
:
segít.
folyamodjon ezekhez.
elég, bízza az
Ohra
ügyét.
Büszke tudósokat ii gyakran pártul veszik, és mint Gondolatok szöknek a csoda semmi közé. A lobogó szeret, szintúgy ki szeretni megunt már, Keblök ürességét általok elfedezik. Hangúi szolgálnak bú-, fájdalom-, álom-, örömnek, Minden szép s nagy eltt, s félszegü versek után.
io6
"Harmadik könyv.
Kis hang a szerelem
Zengedez
:
ha kiejted, milliomozva
éJted víg hajnali álma kör). 9-
f
Kétes harczok után az az ember nyeresége. Hogy szk léte körén trni s felejtni tanúi.
A
szerelem titkába nehéz behatni ; mi okból ? s vak hitre simítja szivünk.
Távoz eszünktl,
Férfiba' több
Ez
er, lágy érzés asszonyi birtok. amaz bátor eszére kevély.
jó szívre,
így külön ösvényen változnak létök irányi Míg a töll erszény frigyes igára fzi.
:
Változat átka alatt nyög minden földi teremtmény Lassú szokás egyedül ellene védpaizsunk. '3-
Ámor
számkivetett,
még
is
szabadonta tilosban és mosolyog.
Édes kínos adót lopva szed
Pislog az éjjeli mécs, eszmélve tndik az ember, Partra miként szálljon, mint alapítsa ügyét; Hajnalt vágy, s örvend a sejtett békesugárnak Feltnt az ah s hidegen néma porára ragyog. :
!
«5-
Büszke
vitéz
hamvát márvány
fedi tetti jutalmul
A
S
hív sJTJa felett dalt rebeg a szerelem, messze idkön míg gyöngéd érzelme elárad.
Hány
szobrot letipor vak diadalmi
er!
:
;
Tan
és
:
gúnyor.
:
107
16.
Múltra jövre tekints, ha magas bért nyerni törekszel jelen áldásit lágy kebel érzi maga.
A
'7-
Törpe! nagyot nem lépsz! ne erlködj! kár az idért: Fenn csügg a koszorú nagyra nagy elme mehet. :
18.
Hány
ezer évek eltt írtak már a szerelemrl, S mindenik annyi gyönyört bájola s hinte reá; Én nem! st makacsul tagadom jótéte malasztit
Mert
tüze lángjától reszket az életer. 19.
Küzd az ers, de halad gyöngébb t lesve nyomozza. És ha nem érheti el, régi szokásra kevély. Az, ki akar s nem tud, kész mindig gúnynyal Ítélni ;
;
A
tehets
Álmod
hallgat
;
tette mutassa mit ér.
meleg karjával ölelve világát, égbe röp! Tiszti bilincsben utóbb csalfénye nem önti sugárit, Élte szkén küzdell a hideg élet után.
S
az
ifjú,
a szent lelkesülés szárnyain
Messze
A
ki
messzebb jut mézes ajakkal. örök görnyedezésre szokott.
halad, ki tanul,
Legmesszebb,
ki
sokat kíván, az többnyire csak keveset nyer. vakon szokta eladni javát. ne esengj kincsért, fényes gond annak az ára;
Játszi szerencse
Oh
Hogyha szegény vagy
A
is, élsz s szebb örömekre taszerelem keiyhén s szinte baráti kebelben, [iálsz Mint a dús, ki penéDZ-lepte aranynak örül.
!
io8
:
Tíiirmadik könyv.
Hogyha hivem karomon csügg És dagadó keblén szívem
Oh
:
te
is
s
szép szeme rám
újra hevül,
lövi
[lángját.
szegény gazdag, számlálgasd pénzedet akkor
Édes öröm közt én édeni bérre
jutok.
23.
Nincs
sors, nincs hatalom,
Légy szabad,
ha
állhatatos, s
erd van küzdni mennyei pálma
magaddal tiéd.
E Pl STÓLA. (Töredék.)
Nézd
csak, barátom, a fejér
Hazát
Agg
kiáltva
s ífju
hány
kor,
st
mezn
tnik fel szelíd nem is. mellé szegdve, ggösen pörög
vitéz a
Külön zászló s paizs Harczforrón állnak s
Kezökben a lud-hordta dárda. Nagy Árpád s dicsség! jelszavok. Mi lesz
Ebbl ?
kevés ugyan, de épen bagclyének között Elásni. Nem, nem! ez kaján ítélet. Hsvérökhöz hívek maradtak k: Egymásra törnek, és mily lelkesen Tudják a hajdant a mostannal összeszni Nem szembe küzdnek, szív szív ellenébe. Hanem csak messzirl, mosolygva st Dicsérve, egymást holtig csipdezik.
Elég
a czélt
—
:
Kivl nevetnek
—
Az
védktl
árva nyelv:
benn busán zokog tipratik.
Boldog végzés! mikint elmenénk! Pedig rósz lábbal mesterség haladni. Nézz szerte, vak barátom; mennyi szép Virág tenyész s alig kél koszorú Még rajta légyen bár minden levél Más országból, annál szebb s tetszetsb. !
;
!
Tan
Hamar
csodás
A
m
és
!
gúnyor,
lesz,
109
ha ismerik
kertészt; szinte úgy, ha sejtik Hogy egy választott izzadott felette.
Sonetteket láthatsz csigás tagokkal. Érzést ne várj elég ha láthatod Stanczák röcsögnek és ódák sziszegnek. :
Drámák De nem
kelnek, hol a magyart dicsérik.
«J^e vádold; jó az, a mi az ének árjai andalgó szivet rettentnek el festik,
Hát még
Tetszik-»
Hány Szép
a
Rokon
Hang S
;
mvészi
pálya, mindenütt
egy már ezreket
szivet talál, csak
süljön
el,
szelíd hevít,
érzésre, mint utánozásra vonz.
Ha kérdezem:
mutassatok
mvészt?
—
—
szólnak Honáruló! fuss iskolában «S tanulj addálni; már ha egy megye Hatvant ád, egy ország mennyit nevel Néhány emberkét látánk a görög Földön, nálunk minden Tekinietes tudós.^ A nagy Horáczot hányan tisztelik. Tudván hogy a farkas sem ette meg. «
Mikor
— nem volt éhes.
Latánt, latánt
Kövesd; dicsbb a régi, légy majom! ]gy zúg egyik rend, s nem hiába; Tudják miért: a leczke régi, De hála tisztuló Uj a világ. Korunknak, vannak emberink, a kik minden halmon mvészt
—
Látnak,
s
azért
is
annyi tömjént
Hintnek fejökre, hogy már szédelegni Kezdnek, s jaj a szegény fülnek, ki minden Hideg könyvben nem hall kész flmilét. Fellép a dictator s azzal ledörgi «Alért nincs füled ?» körülnéz, s toll-ragadva Egyet vonít s utána számtalan Torok kiált: be szép! vagy: Mily gonosz! mondja, nem kell ok :
—
O
—
;;
1
Harmadak
lO
kStiyv.
VÁD ÉS TETT. Míg más
érdemit a köz lélek alázni törekszik.
Fényre deríteni azt a nemes elme buzog. Míglen epés vádat nyomoz a tehetetlen irigység, Nyújtani szebb példát a nemes elme buzog.
TITOKTARTÁS. Mondják: asszonyaink csevegk; pedig
él-e csak egy, ki
Férje eltt titkot sírba ne vinne vele?
PONTYJ SZERELME. Paródia ((Lantos szerelmé»-re.
Csak földi kény, mely az idt Tükörben él s a hold szarvára
emészti. ül.
Hs
Pontyi nagy szivét gyors lángra készti, Ha jót hörpent a kancsó öblibül De a kés bút csak akkor tenyészti, Ha lelke fogyni kezd erszényibül, S a szép, ki oly sokat, szépet igére. Hitetlen simul gazdagabb melyére.
Furcsa kény az, mely Pontyit húzza S gzzel hizlalja sovány életét; Minduntalan más szépnek pillanatja Vágyakra költi kitömött keblét.
Mi
vonja,
szépet tud, sebten elmondogatja,
Bár annak maga sem hiszi felét S ha erre a kedves csókot ád néki, Meghallják azt Pestnek minden vidéki.
Minden
utczában jár egy ideálja, vágyása mindenüti el nem sül. azt csak messzirl csodálja, Azért S pápaszemmel módissan frigyesül.
De
;
Tan
A
és
gúnyor.
szép házáig nyú! akkor a pálya,
S ha eJfárad, egy szegletkre ül, S mini a kis macika tejf^íes fazéknál. Ólálkodik a szépnek ablakánál.
Édes-magához
tartott
bizodalma
Szivét csapongó gggel élteti. Szeret, ha bár atya vagy férj tilalma Kakastzzel odábbra döngeti. E bús emléknek az marad jutalma. Ha sorsát bús rimekbe öntheti, S a recensensek bár miként lármáznak. Versében a szív s az indulat fáznak.
így sok kosárt, melyet buzgón elzára. Dallá farag kobozza húrjain. Sóhajtva néz a kedves birtokára, Mosolygja bár az másnak karjain. Nem csügged , st írt lel fájdalmára Olcsó nyelvek magasztalásain, S míg a fület sérti zengése bája. Bús hitelezk morognak reája.
S imél segédet hoz alkalmi ének. Mert sok erkölcsöt hintnek hangjai, S mint annyi pillangóit érdemének Tovább adják a gyávák szavai. Tágasabb utat nyit már szerelmének.
Ha nttön nnek
földi javai.
Hízelkedve lép nagyok küszöbére, S büszkén magának repkényt csap
S
a mit teremtve
Nagy
mások munkáiból
készséggel összelopott vala. Valóság lészen részeg álmaiból, S megnyílt neki a hírnek hajnala
fejére.
»
»
!! !
"Harmadik könyv.
Ellép mint denevér
Hogy más érdem
lyukaiból,
sülyedjen
általa.
És választott kedvese a dicsnek Lenne siralma minden ismersnek.
XÉNIÁK. 1.
Tudom. Gyjtemény. iSty.
J1J. 88.
Sok nálunk az iró, örvendj haza mennyire törtél Egy megye hatvant ád mennyi tud írni, csodáld !
:
A
ki
tekintetes úr, méltán az bölcs nevet óhajt: s jó ló, pipa, puska, ó.
Tudja, mi a szép
2.
1
:
.
.
.
((Tatárok .^fagyarországban.
Sok haza-puffogatás, ok semmi, de szörny magyarság. Bundás indulatok: oh be tatári müv ez! 3. «1lka.»
Jambus-e, próza-e, vagy micsodás
Szép?
— Hm!
Gyz
a
m — Dráma, pedig
magyar:
?
s
[szép tapsra az ott fen [elég.
4. aSzécsi
Mária.
Marinka dörög s hst szöktet az özvegyi várba. Ablakból kapu lesz szép dolog, és nem is új.
Szécsi
:
Hogy
sereg is mene át a lyukon, már kell ide sok hit: Több mint Thalia kér, bár leleménye szegény.
5. Ossianisták.
Nagy
majomsereg, és a vak sznek nyakába veti, S nem birván kobzát, prózában pengeti hseit. Míg orrára bukik nagy buzogánya alatt. feszesen neki
Vészben úszó
áll
a
leplét lopva
:
Tan
Tzre
Músa, zokogj
:
3
:
gúnyor.
i
1
Jllkaími versek-
6.
Megholt
és
::
— De külömb jön
utána [mosolygj mári
I
koboz! van már
7,
kis hivatalra
:
remény.
fMárévára.t
Oh Maré, Maré!
tetemes bn, szörnye korunknak! ámbátor életed árva, sovány. Mátra nem oly sziklás, mint stílusod. És mi szövésed? Mostani kor pityereg hajdani pletyka miatt.
Gg
szüle,
8.
tTisregék-'
Sallangos machinák hsid. Sors-csípve kidlnek, S hamvaikon czifrán pöflFedez a szerelem.
^. « Zsebtükör, t
Pusztáról jövök én ízlést terjeszteni köztünk
Tükröt adok:
Músám jo.
A
nála zsírozta haját.
Magyar
JHüllner.
tüzel sorsot nyakon öntéd prózavizeddel te a sorsot is így mostoha sorsra hozád.
Még
j 1.
Jl "Haramiák fordítójához.
meneti Músád ; magyarul is németet írtál Jícb tán szellemi lágy JJte k^rengni csináll ?
Messze
12.
Vígjátékot
Mást
irál, s
M.
Szegeden.
szomorú a Músa felette veldet ütöd.
ütnél, s botorul, kába,
Kisfaludy Károly munkái.
1.
8
:
í
I
; ;
:
"Harmadik könyv.
4
5z ...
fj.
.
Kezdve
hatál, mi sokat váránk, de te vissza felé szállsz: így «Pillangódban» szinte ten élted irád.
14. "Egy nyomorult, de tolakodó poétához.
«Nagy
Szólj, mit akarsz?
hirt.i)
Igenis, lészsz példa
[bizonynyal,
Mely
csúnya
s
émelygs képzet
hiával a vers.
/j. "Érzékeny drámaíró.
Drámád érzelgs, ha
víg és ha komoly, csupa könnyár Víz, mely ürge gyanánt végre kiönti hired.
16.
A
Szabadelm, de csak magának-
rostát kitüzéd,
Új
;
s
magad
oldalt mutogatsz
ájulsz a kritikától
— kár hogy 1
j. Intés.
Sajnállak, te szegény! a sok tömjén
Füstét szívod csak
s
a színe kopott.
neked átok!
összezavarja fejed'.
18. "Egy hiúhoz.
Képedet annyi helyen láthatni. Talán igen olcsó? Balga dicsség ez kótyavetyérc vezet. :
/^. P. Vigyorihoz.
Egy drámát
eldlt, sírba fütyölték ! te fényre kapál, írtál aesthetikát, oly szép az mint a ködös nap Nincs lelked, sem erd ; semmi te fényre kapál. írtál,
az
így hala újságod
;
is
semmi
!
5
Tan
és
gúnyor.
J
1
Bárhova néz a szem, téged lát, pletyka-titoknok, Félszeg mindenben ; semmi ! te fényre kapál. Fényre kapál! Hogy-hogy? Görnyedtél és vigyorogtál, Lesz is fzkoszorúd, melyre Hanakli segít. 20. l^adl.
Ipsilonossággal, pöfFedten szellemet ztél.
Rajta csaki a szellem távoz a nagy
Nyelvrl
hs
szólsz kocza
s
magyarul
fül eltt.
((krcmniczi
írsz,
[erkölcsi)
Szél lelked, látom,
s
21.
nyelved utána mekeg.
Házi jegyzetek-
urambátyám gyjté, neki hála nekem pénzi Hlyen poétával házi poéta lehetsz.
Pali
22. Péczeli
Mása.
Kotlik bár eleget, zajt ütne, de költeni nem tud. Könyvet irál mégis, sok szakaszokkal ürest.
23. JHuz árion.
Bájba takart els szerzd, most foltokat árulsz, S gyáva imádódat vízre, ricsetre hivod. 24. Szemeréhez.
Míg
fejtörve feszül
más
újakat adni, találni,
Uj könyvben te szerény, régi sonetteket adsz.
25.
B átoriak-
Koczebue forgácsán épült kis Bátori, és most Hárfával duda zeng, köztük az astrologus.
;
1
1
:
Harmadik könyv.
6
26. Élet és Litteratúra.
Sok füge köntös
Júdás csók, csalfa dicséret,
alatt,
Élet: vajmi pulya
27.
Litteratúra: piha!
I
Egy
tehetetlen poétához.
Akarni s nem tudni írni, Egek, min gyötrelem! Izzadni, s képet nem lelni O kába szenvedelem! De ha nem tudsz, mért kapsz bele Véled, hogy hazádnak élsz? O ne hidd, bár gggel tele Dolgozol, még is henyélsz. Kiben versgyártás szomja ég,
És lelkében nincs ügyesség. Annak élte szomorú. Bére töviskoszorú. 28. J^áray és
Wmfy.
meg, Him.fy, szemlélgessük Kedves ((Márévár»-omnak
«ÁIlj
Kellemeit,
s
fejtegessük
Érdemét románomnak.!) A tetemes románszerz Himfyhez ily kérést tett. Himfy megsajnálva szegényt. Neki imígy versezett:
««Munkád
oly
b kellemekben
S gazdag a szép erkölcsben Mint a zordon tél füvekben, S a száraz fa gyümölcsben. Bája elz mindeneket,
Könnysége
húz, von, ránt.
7
:
Tan
és
gúnyor.
i
Ha
lelni is benn köveket, Alásoké a szép gyénriánt.
A
munkának
intézete,
A A A A
tárgyak felfogása, stílusnak gördülete. Tartása és folyása, néhány vers lebegése. Mely verseng a prózával, személyek bélyegzése Minden jobb izlést megcsal.
Mily zokogó érzemény e. Indulati hidegek. Régi újság leleménye. Rendelési hidegek. csupa sympathia, Vakon ugrik érzése; Szava csupa melódia Ittas bakter zengése.
Hse
—
A
sok panasz pityergéssel Ölelkezik képeben, betyárság gyöngédséggel Egymást váltja e miVben. szép román, kedves román. Szegény elme sugara! Ennél felébb nem is megy tán rósz költés határa.
A
O
A
Készülete hideglels
Músának
az íhlésc;
Tanulsága egy érzelgs Vén dada csevegése. Bajnokinak leirása Parókás váz festése; beszédnek lágy folyása Társzekérnek pörgése.
A
1
:
,1
1
Harmadik könyv.
8
Olvasása ásítozást És unalmat osztogat. Minden kedvet és andalgást szívben elfojtogat. mit a szem a munkán lát, S a mit benne az ész lel Ily rémít, ily vad csodát Más bajjal tüntetne fel.
A
A
Mély álomba
A
varázslaná legvígabb szíveket,
J^SS^ ^^SySy^ változtatná A ifjúi heveket;
A
recensenst engesztelné.
Ha ggös
elszava Fenhéjázva nem hirdetné. Milyen dicst alkota Himfy, fejtegetném
((Megállj,
Porba
»»
ejtett
ügyeiaet
—
De
nem, inkább megtérek én, S elégetem könyvemet.)) Monda s szivén ül a nagy gond! Himfy fennen tapsola ««így kell, ezt akarám))» úgy mond, Felkaczag s elnémula. :
2p.
Egy jó rímelhöz.
Ha úgy
nézed költésedet, Rímkovács! mint f javad.
Szánlak, gyarló, én tégedet.
Mert megcsalod magadat. Hidd cl, kevés ez magában
:
Törött fazék zörgzete, Üres, feszes tartalmában. Azért nincsen keleté.
9
;
Tan
és
gúnyor.
i
Gondolj szívvel és lélekkel Többet, mint a jó rímekkel. Mert rímed bár min ép, Hidd el, versed még sem szép. Egy
jo,
rósz versiróhoz.
Metrum
és rím külön kalauz poéta versében Boldog, a kit egyfelé húz Mind a kett röptében. De tenálad ellenkeznek:
A
:
Ez
jobbra, az balra
megy
S ha néha meg is egyeznek. Olvasódnak már mindegy.
A
mit a recensens óhajt.
Arra füled nem igen
St
hajt.
tudós haragra gyúlsz.
Pedig nem 3
/
.
árt,
ha tanulsz.
Egy majmotóhoz.
Miket, szíved ömledezvén.
Mást
utánolt hangokban
Nem
—
szánlak, szegény! nagy ész szól azokban.
Énekeltél
Pillongásnak szüleményi
Versbe nyomott szavaid.
Vevnek
rósz szerzeményi
Alomhozó
Ha
A
dalaid.
tehetség nincs eredben,
lant doromb lesz kezedben, S élelmed a nap alatt Csak agyagból sült falat.
1
1
Harmadik könyv.
20
32.
Egy
Ha dics
A
hiú tehetetlenhez.
név hallatára
benned habot
szív
vet,
Ne hajts sokat kis habjára, Ne marczangold eszedet.
O
mert a vágy nem tehetség.
Csak csalóka érzemény. Bérc többször csak nevetség, S habként eltn remény. A dicsség fényutjára. Költi név nagyságára
Hat sonetke nem
Egy
elég.
kötet kell éhez még.
EMLÉKSOROK. (Lóversenydijakra.)
/.
MeJy
Pest város biíikomán.
szép nemzet eltt érdemleni pályaboroístyánt 1 2.
Félve a gyönge
J^drolyi-Széchenyi bilikomon. kiáll
:
Versenyt
fut sorssal a bátor.
3. 7{iadatlan.
Emléki ragyogok
:
mint küzd
s
gyz
a
nemesebb
vér.
4. J^iadatlan.
Tettre-nemes verseny nagyot alkot
s
edzi ernket.
5. Sdndor-bilikomon.
Hol
nincs versenezés, nincs küzdhelye bátor
ernek.
!
Tan
gúnyor.
és
i
s
i
6. J^iadatlan.
Küzdve
nycrél, s nevedet diadalban visszasugárzom.
Értem küzdni
keléi
:
diadalmadat hirdetem én most.
s
8. Széchenyi-kardon.
Engem er szüle, nyer, s egyedül az ^.
JV(J/ díj.
Gyztes
lenni
dics
:
s
Verseny pályáján tnik
.
magyarnak?
Más.
érdem.
Más.
Küzdve haladva nyeré az ers
Nemzeti dísznek
az ernek.
Más,
fel a férfias
12.
.
díjt
lehet-e szebb czélja
/ /
/j
Azért gyzz
Tiiadatlan.
Pálya futása után szépség nyújt 10.
birhat.
e szép diadalmat.
T^járolyi-Széchenyi-hilikomon.
ürítsd e diadalmi pohárt.
í4. J^iadutlan.
Bármi nehéz pályát sem retteg
a tiszta
nemes
vér.
/j. Pest város serlegén.
Lóra magyar! Szép pálya ragyog, ha elre törekszel.
;:
.
"Harmadik könyv.
laa
í6. J^iadattan.
Mesze idbe ragyog emléke
a nyert diadalnak.
ly. J^iadatlan.
Lóra, magyar 1 versengve közeleg nagy pályái czélod. j8.
Küzdve
Jí
nk
nagygyá az
lehet
bilt komán.
er
és férfi tehetség.
j^. J(iadatlan.
Bennem szép
diadal s
2
A
.
nem
díj
emléke sajátod.
Széchenyi-bilikomon
kétes pályán nemesen megvíni dicsség.
A KÉT
HAJÓS.
Allegóriái költemény.
Vörösmartynak-
Kék
lepelbe nyugszik a föld.
Csendre szállt a léti zaj És az estnek langy ölébl.
Mint
A A
az álmák szép világa,
hold
rezg
felhk
fénye
tn
fel
ezüstje közt.
Válva most szelíd alakká. Köd borúi a szirtoromra
Mint
a csillapítlan érzet.
Mely lebelg
fátyolában
A
sirok közt éjjelez.
S
Sziklaparton áll az ífju a sötét tengerbe néz,
:!
Tan
Mely
és
;
:
gúnyor,
végetlen, mint a lélek.
Elterül hullámival,
«Víg habok! ti merre szálltok Lágy fuvalmak szárnyain? Mily országon visz keresztül
A szabad kéj szelleme? Véletek mi szép röpülni Egy S
szelídebb hon felél
ott élhetni képzetének.
Mint
az elmúlt szép
idnek
Fentebb lelk emberi Szebb életnek kell virulni Sejti
keblem, bár valója
Még
homályban
így az
Mely
rejtezik. í)
madárként, kinézve messze térre ifjú
;
s kis
S meg-megrázva szárnyait Fészkébl kiszállni vágy
A ö
nem-ismertet kivánva is szebb körért eped.
S míglen így áll elmerülten Alma édes titkain. Bájos ének hat feléje; S mindég édesb ömledéssel, És mind jobban teljesülve viszonzó partra zeng. Hall az ifjú, keble tágul varázsló zengzeten
A
A
Ily
hangokban olvadozni
Vágyna minden érzetei S ím lebegve mint a hattyú
J
keletrl egy hajó,
S könnyded habcsókdozás közt Víg futtában ringadoz.
A
hajónak ormozatján férfi, lant kezében;
Ali egy
Es
a
hangok hullámárja
1
13
;;:
1
; :
ffarmadik k^nyv.
24
Most Mint
Majd
szerelmi suttogással csermely violák közt, az indulat hevével az orkán vad zúgása
a
Mint És a nagy kor hsalakja, S a jelennek nyájas arcza. Felleng képekbe öntve. Tle harsog, tle zeng.
meg, állj meg, boldog utas. Bizton vár c nyílt öböl ccAllj
Jer pihenni, jer lakomba: Hol barátság karja ápol, S földi jókat osztva véled.
Kéri díjul éneked
lí
Mond a férfi c Eletemnek Távolabb hat czélja még; :
Szebb tökélyre vágyva, lelkem
Nem
szenved
Forrást
leköttetést.
nékem ád
a szikla
Lánczot a magas fedél
És
a lant és a szabadság,
Egy dics mag
hét virága.
Együtt kelhet nagyra csak.D
Mond
A
czél,
az ífju dMerre, utas, mely után epedsz ? :
Mily hatalmas ösztön izgat. Mely édes remény vezet ?»
Mond S
a férfi:
«Hosszas utam,
azt elszánva folytatom. éltemnek hajnalában,
Még
Mint
az ég vidám sugara szegény vak éjjelére. Tnt elém egy fényalak
A
Bájszínnel körülövezve.
;
Tan
és
;
gúnyor.
Fenség ülte homlokát, S messze minden földiségtl. Szép, kegyes, menynyel rokon.
És gyöngéded ihletére Álmaim holt képei Látható valók gyanánt, Eletet színt nyertének. érzett lángozattal
Még nem
Üdvezlém az égi lényt. És az els hálaszó Énekké vált ajkimon.
h
vezérül s küldtek istenid. De szerelmem koszorúja Csak tövis között virul. Szállj szívvel s bízva bennem E világ zajtengerére S egy virágos partfokon, Szebb dicsség birtokában
a
Pályatársul
Engem
h
Föllelsz majd nyugot felél))»
így az égi
s
rám
hajolva,
Erzém szellemajkait Égni homlokom felett. Telt szívvel dlék elébe.
De
a
tünemény
helyett
Nyílt karom felht
ölelt.
Ám
miként a szerelemnek Els édes villanása, Leng körülem képe még. így evezve, küzdk, élek. Birtokom remény s a lant.»
Mond Keblem
az ifjú:
«Boldog sorsi
titka nyitva
áll
Hattyuélted bájszövése Volt a m'ért epedt szivem. Túlemelve szolgaléten, Onszabott nemes határ közt
115
!:
;
Tiarmcdik kSnyv.
2
Bátran clfellengeni, Alindent felmuló gyönyör! Hadd kövessem nyomdokod
Mond
a férfi
!»
«ÉIj körödnek.
:
Szedve a jelen gyümölcsét. Mely önkényt kebledbe hull. Fellegszárnya képzetidnek
Mennyi szirtbe ütközik! S törve, már a föld sem
Tle
kegyli
pártolt gyermekit.*
De
az
ifjú
ingerében
Szép reményektl
ölelve.
Indul a hajós után.
A
kel nap
lángsugári
Szétlebbentik a homályt, S hölgye, melynek kelt ölébl.
Tzre Néz
lobbanó szemekkel
fel
a
dics
után.
A
hajósok már haladnak S míg az ifjú büszke szemmel nagy téren andalog,
A
S minden fénytl
elkapatva,
A
nagy hullámtorlatokkal Versenyt habzik kebele
Egy
irányon csügg a
férfi,
És egy pontra gylt ervel Biztosan továbbra hat.
Mond
A
az ífju ((Nézd, hajós, szép partot dél fell :
Melyre a tavasz mosolyogva Vonta rózsasznyegét. Mely vidám szinekbe' játszik,
Egy
tündér világ gyanánt. kéj és öröm mulat I»
Hol csak
»
:
Tan
Mond
és
a férfi
gúnyor.
:
i
(íCsak múló fény,
A
mi téged arra vonz. Ott kopár szirtrl viz omlik, S napsugár annak porára
Vet szivárványszíneket. Bármi játszi lengetegre. Délibáb tündérzetekként
Lebben szét a habvirág; S minden bájos hímzetével Hiú gzzé változik)).
Most
az
A
arra fordul
ifjú
És csodálva
látja
tnni
vidám part kellemit;
ég
arczczal és borúitan S Visszatér a férfihoz. De hevült érzéki játszva Gyztek lelki erején :
S így tündökl
nyomozva, Lepkeszárnyakon csapongva, A pillantat rabja ln.
És
czélt
éjszak felé tekintve,
Szól megint a férfihoz «Nézd, min magas fok
áll
ott
Felségében egyszern, Mintha megvetné a földnek
Minden küls
csillogásit.
Oly komoly, mégis dics. Arra fordulj
;
ott az élet
Nemesebben rajzik el. És közelb a tiszta éghez Szebb valókkal párosul.
Mond Köd
a férfi! (íAllj
meg,
Örvények felett mereng. És csalárd dagálylyal rejti
A
ifjú!
csak az, mely tornyosulva
kereng
éjutat.
27
;
ja8
»
»:
:
"Harmadik kSnyv.
Onnan ösvény nincs a fényre, Ott örök homály borong.
De És
az
ífju
t
a part felé
Mindég
nem
evez
hallja,
;
kisebb lesz hajója
Végre köd
borítja
—
el.
«Eltünél, forró kebel!
S vágyaidnak édes honja
Egy betegnek álma volt. Létre nem virulható. Fényre
törtél, s
tenn
erd
Ln
legels pártosod. így a férfi, s egyedül csak Küzdel a messze pályán.
Mint
az
ember
sorsa, váltva
Kelnek tnnek a napok, És a kornak rémalakja. Majd hódolva, majd fenyítve
öt leszáll kisérteni. Vész üvölt, s zügtán
hajóját
Környezik hullámhegyek. Villám csattog, és vad szelek Árboczát recsegtetik
Mérges
fúlánkot lövelve
Száz torok tátog megette De miként hs a veszélyben, Rendületlen és merészen, Szent tüz égve kebelében, A hideg kor ellenére,
A
nagy
czél felé halad.
S ím a távolnak ködébl Vál ki egy part, esti fényben Csendes, mint a bélcehon.
És
az égi
Mely
Tünemény,
ifjonti életével
:;
Tan
és
gúnyor.
i
Már jegyesként frígyeslt: Csillag-koszorúzta fvel
A A
virágos halmon áll. haiós néz szív-dobogva És ifjúivá nyúl a lanthoz, magast üdvezleni.
A A
mit szép- s dicsnek tárta. Létesülve itt leiéi «(rjcr,
te hív
küzd!
kehiemre.
Pályabéred itt virul Széphez adván a nagyot. Fényben élni fog neved.íD így az Égi, s napsugárként Lángoló karjába inti.
H
lantját mellére zárva hajós borúi elébe Egyszer még tekint reája,
A
S elhuny szeme, ««Földbe
De
szíve
száll,
áll.
mi tle sarjadt.
az érdem szép jutalma
Innen szebb malaszttal ébred;
S
a jelen
megszül
bár.
megífjul a világ. »» így zeng fellegek között;
Itt
És az égi Tünemény, Ragyogó csillaggá válva,
A
hajós sírjára száll.
És örök sugárral onnan Leng a kés kor felé.
REMÉNY. Báj színeket tetéz reád, igér, semmit sem ád ; Hálóból varrt köntös hidegben.
Mindent
Kisfaludy Károly munkái.
1
29
:
:
)
7^ egyedik k^nyv.
30
Szomjat gerjeszt nedv melegben
De Az
enni
;
nem kér
mennyit ér!
NEGYEDIK KÖNYV. BALLADÁK. KÖLTI BESZÉLYEK.
ÉJJELI
MENYEKZÖ.
«MegáIlj, fiam, megállj! légyen elég Mai utunk, úgy is barnú] az ég, S mindenfell felh tornyosodik;
egy hajlék
Itt
S míg
Mi
a
kel
ide szállhatunk, vihar mordonkodik,
!
addig békében nyughatunk a sötétségben
Mert
E
nagy srségben
Könnyen elbódulhatunk.^ nekem itt? nem mulatok, atyám! Édes öröm vár az éjjel még rám
ccccMit
Egy kegyes szépnek
forró kebelén.
Kinek lángot gyújték szívében Hozzá, a kedveshez sietek én, Vígan kéjelegni bájkörében,
:
S
új lángra hevülni, Váltig elmerülni
Kényei özönében. íí) «Hallod, fiam, a szél ordítását, tolongó zivatar zúgását? Mindjárt reánk szakad! még van id. Térj vissza vad bátorságodat
A
!
Bú
fogja érni oltsd cl Zabolátlan indulatodat! ;
emészt
!
:
Balladák- T^lti heszéíyek-
Végy ert
szíveden,
Buja szerelmeden, Hadd el bnös czélodat!»
ccíNem, atyám! míg bennem a lélek Nem rettent el semmiféle veszély; Megyek, habár a vihar eltemet. Habár enmagam károsítom; Ez éjjel még gyönyör hívemet Dagadó szívemhez szorítom. Zúgjanak a szelek, Nem gondolok vélek. Szándékom nem másítom. dí
él.
Hallod, fiam, a sziklák ropognak, zápor hullámi mint locsognak; Elhunyt az égi fény, a villám nyújt Csak világot sárga tüzével, Csattogva hull, s hegyekbe, fákba sújt Földrázó rettent dölyfévell «
A
Oh mért nem muIattáJ, Vesztedbe indultál Higy nekem, ez nem jó
jel.i)
««S habár eged még inkább morogna, Villámival
Nem
körlem
hagynám
el
harczolna.
édesded czélomat;
Ezen szív nem ismer félelmet. Vígan, atyám fogadd el karomat, Jer s ne oltsd e tzszenvedelmet !
Nem
messze vagyon már
Azon
óhajtott vár,
Hol adnak
s
vesznek szcrelmet.D»
ö:Mí az, fiam, mi ott oíy magosán hegytetn áll, s oly magányosan Fényk közül az ég felé mereng? Mély borzanást tenyészt látása.
A
1^ egyedik könyv.
Vég enyészetet
hirdetve körizeng halálmadár kiáltásai Fiam, igen félek.
A
Hogy az nem jó lélek. Hanem gonosz lakása !d «« Félénk öreg! légy egyszer nyugodtan. Csak egy puszta kápolna áll ottan, Hol szép hívem reám várni szokott.
Midn t
látogatni jöttem.
Nekem
drága és jeles hely, mert ott Sok édes perczekct töltöttem.
Midn
elvonulva Szív szívhez hajúivá
Kedvesem
ölelgettem. ))D
((Az óra éjfélt üt! Fiam, állj meg: Nézd csak min fejér árnyék lebeg
A
bérczeken! szememmel játszik s megint közelget;
—
El-eltünik
Hol inteni, hol fenyegetni látszik, S ég szövétneket emelget.
Az
egész kápolna.
Mintha tzben volna. Reánk halvány sugárt
vet.J)
«(iHah, atyám! az, a rég szeretett lm mely híven elembe sietett. És elhagyá puha nyoszolyáját! Érettem a szabadban mulat;
1
itt virrasztja a lelkek óráját,
bels szorulat. Atyám! maradj magad. Felkölté a
Engem hozzá Egy hatalmas «Fiam
Még
!
ragad indulat !»»
ne menj, hallgasd bús atyádat,
lesz
id
ölelni mátkádat.
!
»;
;;
;
Balladák. Kelti beszélyek.
Oh
ne szaladj bizonyos vesztedbe,
Mert ama csalóka kisértet Örök kárt tesz ártatlan szivedbe' S letöri virágzó létedeL Maradj, fiam, maradj I Kétségben itt ne hagyj Szabadítsd
De
az
ífju
meg
lelkedet.
tüzes indulatját
Követvén, elhagyja kéró atyját Egyedül csak váró mátkájához Száguldva lépésit sietteti És mentl közelebb jön czéljához. Erejét annál jobban készteti. Végre vad mozgással
S örömkiáltással Magát karjába veti. És háborgó szívének hevében
Bnös
kivánat égvén mellében. elmerülve, tüzesen Udvezli s öleli mátkáját,
Kénybe
S
tele kívánattal, édesen Csókokkal födözi arczáját. mátka hallgatva Magát odaadva Még neveli vad lángját.
A
És hogy egyszer meghlt meleg vére. Minekután' kedvesét kényérc Ölelte
— kifejtzik karjából
S felmegy
a puszta kápolnába. ékesen sok ezer fáklyától Tündöklik ünnepi pompába' S énekzaj, dobzódás, Táncz, lárma s riadás Hallék romiadékába'.
Mely
1
33
:
7^ epedik könyv.
34
^(íSzép mátkám, szólj! min mulatságra Jövünk oda a magányosságra ?»)) ««((Ott vannak a hivatalosok
Egy
holt
s
él menyekzjére
:
Ott vigadnak a lakodalmasok E ritka párnak örömére.
S szép
ifjú! siessünk,
Hogy oda
A
érhessünk
boldogok helyére. »»»
««(íRajta,
vendégeim! múlassatok.
Jelen nagymesterünk, vígadjatok! Míg a végzés sírunkat bezárja
S visszahajt a kakas szólása, Addig kiki holti tánczát járja, S az éjnek rezg harsogása
A
földet rengesse az eget keresse Úgy a lelkek szokása. X)li)]í)
S
A lelkek éneke. (cMély gödörben eltemetve
Por
fedi csontjainkat.
Míg
az éjfél új életre Feloldja lánczainkat; S míg az él álomba dl.
Kizúdulva üreginkbl föld színén tévelygünk; S homályos dalt zengve. Sírok köri lengve sötétben enyelgünk.
A
A
Temetkben
forgó szélként Tartjuk víg tánczainkat; Fél az utas, midn hallja
Recseg
tagjainkat,
;
;
Balladák- "Költi beszély ek-
S
beterítve
Völgyeken
lepedkkel hegyeken
le s
fel
Szirtrl szirtre lépdezünk; S a tenger habjain. Felhk hullámain Zajongva örvendezünk.
Nevetve a föld fiait, Kik ébren tépeldnek S hiú gggel, ezer bajjal
A
világgal
veszdnek;
Az eszmélt
kis
mécsétl,
A
fösvényt rejtett kincsétl Elrezzenti játékunk Az öröm szépére. Szerelem ölére Halálszínt von árnyékunk.
Így zeng a menyekzsök rémdalja. ífju azt borzadozva hallja; De a mátka tet karon fogva A vendégek sorjába vezeti. És a csodálkozót mosolyogva Nyájasan a tánczhoz készteti És vele sebesen
Az
Csak
A
ketten, kedvesen,
rendeket követi.
És hogy az ifjú már elfáradott, S rég bedlt oltáron nyugodott. Egyszerre a kápolna körében Halotti csendesség támadott. Csak a mátka, egy pohár kezében.
Az
ifjúhoz fordul, s így szólott:
«««Kedves! Igyál ebbl Az élet kelyhébl,
A
melyet sorsod
adott.Dj>j>
135
:
;
;
;
TJegyedik könyv.
136
És
Már
a kelyhet kezébe veszi. irtózva ajakához teszi
—
Már-már
iszik
— hogy kivirl
Kér
szava: «Fiam, ne igyál ifjúnak füleit meghatja.
Az
Megdermedve
Nem
s
atyja
!»
kétségben ott
áll.
tudván, mit tegyen,
Hogy
A
kimentve légyen megbántott atyjánál.
Hasztalan! a szép hizelkedése
Többet nyoma, mint atyja kérése, S az ifjú a kelyhet kiüríti A vendégek egészségére
De
a tzital ót megszédíti,
S oda
dói az oltár szélére
Mátkáját
kiáltja
És gyrjét
A
menyckz
váltja,
jelére.
És azonnal az óra egyet üt. És mindjárt sötétség lesz mindenütt; A táncz zaja s dobzódás megsznik,
Az
A
egész kápolna megrendül, társaság egyszerre eltnik
S csörögve egy csonthalomba Végtére békesség Halotti csendesség Uralkodik egyedül.
dl
ífju szörny ijedtségben lévén a nagy sötétségben Búbánat szorulván keblébe. Lappangva keresi mátkáját, Végre lelke kínos kétségében Átkozza létének óráját.
Ott az
Maga
;
Balladák. Költi
;
:
:
'37
bes-.éíyek.
Élve eltemetve, Keresi reszketve
A
kápolna
ajtaját.
—
S a csontpályán egy gödörbe lépé S eltte áll kedvesének képe ««Te vagy, drága? oh mint kerestelek Itt a
gonoszok lakásába'
Jj, hogy többé el ne veszesselek, karjába! Csak gyorsan férjed Szép mátka siessünk. Hogy innen mehessünk Fel atyádnak várába. »»
h
1
De
a
mátka hosszan sóhajtozva,
És eltte csontvázzá
Az
ifjúhoz így szól
változva
fel sírjából
hamuvá vált. Szüli átkával a sírba szállt Megfosztva a lelkek nyugalmától.
Erszakos
halált szenvedett.
Számkivetve a jóknak sorából Eldúlva tovább nem élhetett,
S
kétségébe' ütvén mellébe Önnön gyilkosává lett. szilaj
Trt S S
te, ki
htlenül feláldoztad,
indulatoddal vesztét okoztad. Itt mátkád menyekzs nyoszolyája. Minden kivánatja szivednek! Itt végzdik létednek pályája: Szép ífju! vége életednek! Az úr, a hatalmas, Legyen hát irgalmas Szegény bnös lelkednek. »»»
!
:
!
:
^e^edik könyv.
13^
A KÍSÉRTET. Xendég. Ott a kertben, a mint látom.
Egy Oda
szoba vagyon még szállni, jó barátom. óhajtottam rég.
Már
Nem, nem!
Gazda.
nem
azt
tehetem.
Kedves vendégem
Mert
lelkiösméretem Megtiltja nékem, S mi okból kivánnám
Veszedelmedet ?
St
felette
ífju
éltedet
bánnám
Mert abban M'óta
a
szobában,
épült már,
Az éjféli órában Egy ki sértet jár. Vendég.
És hogy' támadhatott
Az a gondolat. Hogy éjfelenként Egy lélek mulat?
ott
Midn a szoba épült, gerenda összedlt, S egy szegény munkásra esett. Ki benn dolgozott vala,
Gazda.
A
"SY' '^ogy mindjárt meghala.
De tudjál mit Hogy az isten És
cselekedett,
t
bünteti.
elkövetett vétkéért,
Valami nagy titkos bnért Sírjából ki-kikergeti
Hányszor láttam tet már.
Ha
a kakas kiált.
Szép estvéken
kivált,
Hogy
köri
a szob?
jár!
;;
!
:
Balladák Kelti beszélyek-
i
Vendég. Engedj hát oda szállnom Házadnak a hasznára.
És ma éjjel Tán a lélek
ott
hálnom
javára
Mert vagy tet megmenthetem. Vagy a titkot fölfedhetem. Gazda. Mentsen isten jó ifjú Hogy utóbb is kés bú Téged ne találjon, S hogy szörny kívánságod És bnös bátorságod Károdra ne váljon 1
Mert
ily halottakkal.
Kivált kárhoztakkal
Nem
tanácsos tréfálni
St, hidd el, félelmes. Nagyon veszedelmes óvelök szembe szállni. Ennen magamról tudom
én.
Mely kelepczébe estem, Hogy lelkemre nem ügyelvén ótet egyszer meglestem
S véle szólni kerestem. Vendég. Kérlek tehát, beszéld el. Mint voltál a lélekkel? gonosz szegény lelkemet Gazda.
A
Mind
addig kerülgette. csalárdul szívemet
Míglen Arra
is
reá vette,
Hogy a lelket lessem meg Huh most is még rettegek.
;
Ha csak eszembe jut. Gondold nem rég hogy
járok.
Egy szép estve, holdvilágnál Éjfélig fen maradok, És
a kertben
egy agg
fánál
39
;;
140
:
T^egyedik kSnyv.
Magamat
elröjtöttem.
Senkivel sem közlöttem Vétkes föltételemet S ámbár a titkos félelem Meg-megrázta szívemet, Mégis az a hiedelem,
Hogy Vagy
a lelket
talán
megláthatom,
meg
válthatom,
is
Bátoríta engemet.
Az
óra
éjfélt üt,
S
a lélek csendesen
A
kertben megjelent,
Es csak egyenesen
A
szoba felé ment. lassan mindenütt
Én
A
lélek
nyomában
Minden már
Még Sem Csak
;
elhallgatott;
ben a szobában hallék
semmi neszt
bagoly huhogott templom tornyában. De egyszerre elkezd a
A A A
kisértet
odaben
szoba sötétiben Titkosan susogni
S magában morogni Némelykor nevetett. Hol megint elhallgatott, S mintha nem maga lett Volna a magányban ott. Nékem többször úgy látszott.
Majd oly mélyen sóhajtott Az a szegény kárhozott I
Én félre elvonulva. Egy szögletbe szorulva
!
:
'Baltadák. K^tlffi beszéJyek.
141
Mozdulatlan állottam
S
csak félve vizsgálódtam ó még észre vett,
I
De
S komor helyhezetbcn, Holti öltözetben
Az
ajtóból kilépett
Már-már utánam
Hogy Mert
nyula.
szívem meglágyúla valóban láttam
;
Halovány képét,
De
ki
nem
állhattam
Kínos tekintetét. Öszveborzadtam, S tettemet megbánva. Kereszteket hányva Visszaszaladtam. Vendég. Már ha annyira jöhettél. Vissza ugyan miért siettél ? Gazda. Én is úgy vélekedtem; De betekintvén szemébe. Haragos sárga képébe, Bátortalan lettem Vendég. Hiszen károdra váJ, Hogy abban a szép szobában Soha senki nem hál. Ámbár házad tájékában Legszebb helyen áll. Gazda. Az még mind trhet kár; De az nagy ínségem. Hogy szegény feleségem Az idtl fogva már,
M'óta a lélek visszatér. Oly nyughatatlan S maradhatatlan. Hogy a házban hálni sem mér. szinte megérzi
A
lélek jövetelét.
És úgy szivéhez
vészi.
;
14a
;
T^egyedik kSnyv.
Hogy
mihelyt csak közelít.
Egyedül hagy magamat, A szomszédba szalad, S bárhogy ejtem szavamat. Mellettem nem marad. Megjön ugyan hajnaltájba'. De egyenest be az ágyba
Mert többnyire
oly fáradt
És annyira elbágyadt, Hogy míg magát kinyugoszsza. Messze föld a naptúl S néha úgy is fordul
Hogy
A
a délt
is
elaluszsza.
jó asszonyt sajnálom!
Mert igen igen fél, Ámbár tudja, hogy nálom nem jár s kél. A lélek
—
Már
ez nehéz dolog. Siralomra méltó ok.
Vendég.
De szólj hogy lehetsz nyugodtan Míg feleséged máshol van, !
S ha
a kisértet csatáz ?
Gazda. Én azalatt imádkozom És velem az egész ház. Az ég urának áldozom,
Hogy
rajtunk könyörüljön.
És amaz ijeszt váz Bennünket elkerüljön.
Míg S
A
az óra egyet üt, elhallgatnak mindenütt; kisértet eltnik,
Félelmem Vendég.
Ha
A
is
megsznik.
lélekkel megjáratnád.
a szobát lerontatnád!
Gazda, mit gondolsz ? Gazda. Ifjú, a mit szólsz, Azt már rég meggondoltam,
St meg
is
parancsoltam,
:
:
Balladdk. Kelti beszélyek.
Hogy a De igaz
szobát rontsák el. szívességgel Deákunk, egy tudós ember,
Fejembl
kibeszélte,
S hogy az által semmit sem nyer Házam, azt itélte Csak hogy épen vendéget
Oda
ne
szállítsak,
S minden
nem
ijedtséget
Mástól elhárítsak
Az
volt neki bölcs szólása
S barátságos
Míg
A
imígy vetélkedtek
kerti szálláson.
De nem
A A
javaslása.
egyesülhettek
kivánt háláson ; háziasszony belép.
Egy mosolygó vidám
kép.
Nyájas kellemei, És fekete szemének Szikrázó tüzei Szerelmet igérének, Nyílt s bátor tekintete, Szeszélyes viselete szerelem kedveljét És tapasztalt mesternéjét Nyilván elárulta.
A
A tzre pattant vendég Könnyen kitanulta. Hogy
E
dönthet étlen hség fürge menyecskében
Alig
talált lakhelyet,
S hogy öreg ura
A
mellett
szerelem kertében
143
;
1
44
:
;
T^egyedik kSnyv.
Még
más
ültethet
is
S gyümölcsöket
szedhet.
Azért, mihelyt kifovdítá
A
gazda
Az
Elbbi
A Az S
lépésit,
tüstént ujítá
ifjú
kérésit.
menyecske tz-szemekkel megméri,
ifjút jól
Ígér
sokat
jzlekkel
Várakozásra
kéri
S
elfordulván,
tle
azzal
Egy
rejteket
:
fel zára,
S kezében egy ruhát
tartván
Közelget nem sokára. Piros arczczal egy lepedt
Vet az ifjú nyakára. És melyéhez szorítván
Egy
t
nyom ajkára ma a kisértet:
csókot
«Légy
te
Hiszem,
ifjú,
elérted. »
A MAGÁNYOS
SÍR.
Keskeny völgye rejtekében,
Egy magányos
sír tövében Ul s andalg a remete Barna felhk tornyosulnak
S halk
A
morajjal felvonulnak;
nap búcsufényt
Távolt
Egy
mér
utas
«Merre
A
j
vete.
lángszemekkel gyors léptekkel
utas ?»
««Messze még!
sötétl fenyvesen túl Utam a kék hegyfokig nyúl. Azt elérni szivem ég.i>D
»
;; ;
;;: :
;
Balladák. Keltt beszélyek.
145
Utas ! utas fergeteg kél Hallod mint zúg s ordít a szél. Szállj meg kis hajlékomban ; Vészre gylt a földi pára. Elhunyt már a nap sugara Nyugodj édes álomban.)) «
((«
!
Boldogé az édes álom,
Én
e völgyben nem találom kebelem! Messzebb vágy Túl az erdn, túl a berken Lelkem új életre serken, Hívemet ha föllemelem.i>»
h
« Borzasztó az éji pálya. Vészt lappangtat bús homálya,
S fendöbörg
fellegek
Tzözönben
vívnak immár. Sújt a villám, végveszély vár
Utas! utas! rettegek. veszélytl csak boldog tart: Reszket s néz, hol a biztos part
Jámbor sz! nem
félek én.
Rendületlen hiedelmem,
Küzdve gyzök, s lángszerelmem Megjutalmaz lágy ölén.»]» «Utas! utas nézd ezen sírt Bennalvó is lángszivet bírt. Kéjre termett lányka bár kebelre vágya ; Ó is Most kemény föld szzi ágya. !
h
Nem
szeret,
Hány
rabot
nem
tn
érez már.
szép alakja!
Dús kérktl fórra lakja, csak egyben egynek S
élt 10
Kisfaludy Károly
munkái.
1.
:
146
T^egyedtk
—
;:
J^6'«i;t).
S bár az messze harczba terc Honja hsi védletére. Hív maradt, várt és remélt. Hajnalfényben és napeste Kedvesét könyezve leste, Állva e szirtek felett Egykor így vész dúl körüle. Reng, szédül s a mélybe dle Szíve áldozatja lett.
—
S
a mint Föllelem
Orma S
a s
zöld
—
vadonba' jártam, e sírba zártam; !
itt
hamvad
!
az, kit oly sóhajtva vára.
Nem
sóhajt hideg porára Gyula, Gyula még se' j.» !
««0
A E
az! az! Hunyj el, éltem! mit vágytam és reméltem, szk hant már elnyelé
Szórd
villámid, rettent ég! Ordíts szélvész, mit vehetsz
Létem
még
a buéjjelé.
Vissza hát a harczba! vissza! Majd a föld ha vérem iszsza,
Lelkem ottfenn nála
lesz.
Isten hozzád, jó öreg te! Tördelt hangon ezt rebegte
Gyula tled búcsút
—
vesz.»j)
S ment. A felhk szétvonúlnak. Víg tavaszszínben virulnak
Erdk, berkek mindenütt Benne zajlik, s nem sokára A nap feltn sugara
Néma
sírhalmára
süt.
?
; ;
"Baliadák-
KöU6i
heszélyek.
A JÖVEVÉNY. dRöplj
A
vigan, kis csolnakom,
nem messze már!
part
Amott fejérlik hs lakom, Hol édes béke vár S
egy
ott
hajlék, ott él a hív.
Kiért lángol tisztán e szív.
Kincset hozok, gyöngyöt hozok,
Küzdésim
Mind
díjait.
ezzel néki áldozok,
Emelni
bájait.))
így a hajós
;
Vidám képek
evez
s örül ; lengik köri.
Örül, evez, s a parthoz ér keble mint dagad I
H
Erében
:
forr, szökell a vér.
Szemébe' köny fakad. Kiszáll és néz mindenfelé.
Honnan
röpül a hív
elé.
De nem
röpül a hív
elé,
jámbor érkez Andalgva tér a ház
S
a
felé,
!
Vélvén, ott rejtez hüs árnyain Ott rejtez
De más Néz
boldognak
a hajós,
—
karjain.
mélyen
sóhajt.
Keblét bú tépdeli Kiért megvívott annyi bajt, Elpártoltnak leli. Elszörnyed, bús haragra kél, S kezén villog halál-aczél.
147
;
:
;
;
l^egyedik kSnyv.
148
Boszút lövell tekintete, míg egy gondolat, Nagy és ers, mint érzete.
A
Elszánt keblére hat
Vészpályán nyert kincsét veszi S a szépnek lábához teszi. « Fogadd ezt vég emlékjell Új mátkádnak melyén Frigyünk örök homályba dl Légy boldogabb mint énl5) Kezet nyújt és eltávozik, ;
A
-
kedves bár siránkozik.
Sír a kedves, de hasztalan. bánatja már parton áll minduntalan, S a hív jöttére vár. Ott áll, remény kecsegteti De már azt hullámsír fedi.
Kés
A
EPRÉSZLEÁNY. Halld, édes anyám, melegen süt a nap. Forr szinte a vér az erekben Meghteni kis kosaramba megint Epret szedek ott a berekben, így szól deli Ilma s a völgybe röpül. ;
Kis lába nyomának a
S
f
is
örül.
sr
ott a mogyorós lombja között Eprét szedi g>'önge kezekkel Hollóhaja hattyunyakára omol
Habkönny
A
lebegtin alá
fel.
csintalan ág le-lehajtva magát. Fölleplezi gömböly keble havát.
;
;
Balladák. Költi beszélyek-
Majd
állva a tó
sima tükre
«49
felett,
Andalg mi tüz ég fel a vízbl ? Bár ön szeme lángja belle ragyog, :
Mint égi sugár a sötétbl. S míg karcsú alakja virágra Csillagtalan a víz
Most És
borúi,
elkomorul.
is
víg dalolással a gyepre pihen
fz.
illatozó koszorút
Egyszerre kopó
riad, ing a bokor.
Döbbenve szökik fel a szép szz, S míglen hüledezve a zajra vigyáz. Elébe kizörren egy
Néz
ifjú
vadász.
Ilma, s zavartan iramni akar
Oly édesen esdik az ifjú Ó lyányka! szemed nyila szívbe ;
talált,
Kéj rengeti habjait és bú! Adj bút, de maradj nyerek azzal bút is ölelve körödnek egén. !
is
én,
A
pirul, de iramni felejt, Leszögzi a feldagadó szív Oly nyájas az ifjú, alakja nemes. Tekintete oly meleg, oly hív. S mint két tzi lángozat egybe vegyül, két rokon érzet is összehevl.
Szép Ilma
A
S hs árnyon a fülmile lágy dala közt Oly édes-enyelg^e bolyongnak. Míg a hegyeken remeg alkonyi fény, S a vártorony érczi lekongnak. Elválnak epedve
s
a
vég búcsúszó
Csókvillanat, mélyen a létbe ható.
Felrajzik az élet az ifjú felé
S kéjt üzget a lyányka hevével. Mily rózsavilágba nem álmodozék.
!
!: :
7^ egyedik könyv.
,150
Eltelve a múlt gyönyörével látja szünetlen, az szeme
Ót
Ha
int.
bizton a csillagos égre tekint.
Ködszárnyalcon illan a rémletes éj. Bájszínben özönlik az új fény; Berkébe repül deli Ilma viszont. Hol megjelen a szeretett lény, ugy képzi s ha lomb zörög, zfi szalad, Oly szk leszen oly teli, keble alatt. :
Ott várja leseng\'e, sóhajtva nevét. Elhangzik az illati lebbel. S mint kémli habozva, lel öblös edényt Megtöltve aranynyal ezüttel csalfa szerencse kegyednek ölén Csak néma keservre szegényülök én. !
így búsan a lyányka; de anyja örül,
S
fenhirdeti magzata sorsát
A
hír repes, cs gyalog és lovakon
Agg
és fiatal lepi házát.
Pór
és
nemes hódolatára
kelé.
Vágyók frigyeslni örökre
vele.
báj lebeg arczaidon? az: égi lehellet; szegf szagatlan, a rózsa komor
Szép lyányka! mi
Nem
A
földi
Valód magas
A
ékei mellett
liliom éjszin, a viola
Tled
vad:
csak a kellemek árja fakad
Így zengi sok
ífju a
1
lyányka diszét,
Zengtébe lihegve szerelmét.
De
Ilma szivében a berki vadász
Nem
tünteti
másra figyelmét.
érte, csak neki él. Kínjára mosolygva hiv érzetinéi.
S bár nem
leli,
:
Balladák. Kelti beszély ek.
Egy tél halad így; kieslve megint Zöldéinek a barna virányok, Eprészve sürögnek a lenge hüsön Sugár tagú fürge leányok, S mint a tavasz angyala tnve elé. Száll Ilma is édeni völgye felé. S ím harsog a kürt, a kopó riadoz. Több férfi tün a sürün által, S egy termetes sz, a vidéknek ura, Lép Ilma felé komoly arczczal, S szemlélve sokáig az elpirulót, így
ejti
a büszke határzatu szót
Berkembe ím mostan
szkéi,
te kincset emelni
el-ére hatalmam,
Ismerd uradat; de szelíd leszek én, S inkább megelz bizodalmam. Sors kincseket, én deli férjet adok, Kit szíved
is
áldva elégleni fog.
Önvérem
az si nevére dics, Szédelghet-e álmád ezen túl ? Nézd ott a tetn ama büszke
Az
falat.
neked hölgyi lakásul Azt mondva egy ifjat elébe vezet, Uj frigyre hogy annak igérne kezet. jut
!
Vedd tlem
a kincset, a bánatadót!
Gyöngygyei fizet érte szemem csak Véredhez emeld fel a névre dicst, Hagyj engem a berki vadásznak, így ömlik a szz nemes érzetibl, S elillan az agg s köre nézti ell. Szép völgy!
;
kinom- s örömimbe szövött. elszakadok már! Bút zeng a ma,dár, s kies árnyaidon
Ah! tled
is
te
1
j
;
:
J^egyedik kSrtyv.
5
Önkény
s
nem
Zöldellj vigan
Hs
!
a
h
szerelem vár, remény,
elhal az égi
fáid alá soha
nem megyek
én.
Míg
küzdve imígy a leányka boiong, Ellepve az út lovagokkal Mint ünnepi czélra, közelgnek azok Szép nászi selyemlobogókkal. S egy karcsú vitéz aranyos paripán Lejt kéjre derülten a nászok után.
A
vár ura j,
S több
-lagy
s gyrt, ékes övet becs m.átkaruhát hoz.
Néz S
Ilma, csodálja himes javai*, így válaszol a kegyes agghoz
Fényl
ugyan, ah! de hideg jutalom:
Pártám csak
a
h szerelemnek adom.
Annak jut az, Ilma! viszonz ím kedvesed atyja ölel meg.
az öreg,
Gondom
vete cselt, kitanulni szived hiven élve hivednek. Int, s míg deli Ilma varázslata múl. Szép berki vadásza szivére simul.
:
Gyztél
BUDAI HARCZJÁTÉK. Ólomlábon jár az ellen. Bús a bajnok élete, Harczmoraj kell a magyarnak,
Hogy
viduljon érzete,
így szól Mátyás, és Budára
Összegyjti híveit, hadban feltünetni
Játszi
A
csatának képeit.
S
a borostyán édes
Gyzni
álma
a király eltt.
Balladák. Kelti beszélyek.
t
Sok vitéznek lángszivében Olthatatlan vágyra ntt; S versenytüzre lobbadozva
Gylnek Melyre
a várpiaczon,
nap gazdag fénye Számtalan nézket von. a
Ekkor Mátyás udvarába Beköszönt cseh Holubár, Nagy hatalmú a vivásban. Hír-emelte bajnok már. Mint egy árbocz úgy magaslik. Izmos, vállas és kemény. Néki láncsa, kard, parittya Legvidámabb élemény.
Ggje
—
oly nagy mint alakja Dísznyerésnek itt örül, S fityma dölyffel hánykolódva Jár a bajnokok köri. Itt
aczélom, küzdni szomjas.
Szembe most, a ki vitéz Esküszöm ma porba fürdik És az égre háttal néz. ;
!
És
Kinizsi, a
nagy lejt,
Rátekint és fölrobog. Vállán párducz, és kezében
Mázsás buzogány forog. Mint védtornya si hírnek. Szótlan
áll
ki
a vezér.
Bár feszülten ég erében
A
hadrontó szittya vér.
Már
a négyszeg pályatéren cseh nagy dárdát ragad, vezér is pörget egyet. Melyet el nem bírna hat.
A A
—
53
;;
T^egyedik kSnyv.
1,54
Mintha két vasbércz inogna És hegyettök ülne sas, Szárny-legyintve dördühökre Rémalakjok oly magas.
S ím
a fekete
—
seregbl
Egy
szép dalia kivál, S szél-nevelte karcsú ménen
A
sorompón
Ez nem
De
átalszáll
szálas termetére.
hajlékony és sugár,
S még
felette ifjúkor leng.
Vassal fedve arcza bár.
Bízd reám e
vezérem!
bajt,
Ne
csevegje a kevély, Hogy több férfit, küzdni bátort.
Nem
talált
Kinizsinél.
Hadd erdet
szunnyadozva,
Marni míg kel új agyar, Rábélyegzem én is erre. Mint ví s érez a magyar. Így a bajnok, és Kinizsi
ót szemlélve
kéjre gyúl,
S megzörrentve szörny Bizton enged s elvonul. méri Délczeg hske !
—
pajzsát a cseh
Gyönge vagy, hozz társakat! Tett után szólj ! a magyar
—
Könny Harsog
a nyíl s mégis hat. a
jel, s
Gúthi nádor
Mint biró helyére ül Minden ajkon elhal a szó. Minden élet szembe gyl. És körösleg a fövényen Nyargal most a két vitéz
;
—
mond
; ;
»
Balladák KSlti beszélyek.
«55
Hosszú dárda markaikban, Mindenik lökésre kész. Trombiták rivalnak ismét. Összezúg a versenypár Pajzsa széthull a magyarnak,
Úgy
Nem
rácsattant Holubár.
rendi
az, s új
ervel
A
kevély ellen robog, S érczbuzgánynyal büszke mellén Szinte fölcseng úgy koczog.
Három
ízben egybetörnek. a cseh vaslován, Míg körüle csak szökesve magyar néz rés után S egyet lelve, mint a villám
Habzik
A A
habzó ellen feszül, S úgy döf rája hogy lovastul Az hanyatt a porba dl. :
Diadalmat ünnepelni Jönnek most a magyarok,
ót emelni
pajzsaikra
Nyiladoznak száz karok. Országh is, s kegygyei
J
inti
Szellztetni sisakát, Hadd ismerje és becsülje
A
király s
hon bajnokát.
«Mint elsje szép hazámnak
Els
védje
is
vagyok,
S kétszer élek nagy hirében. Ha nevem tettel ragyog. Ekként szól önérzetében S fordul a gylt nép felé. És a föltüztt sisakból Mátyás képe tn elé.
!
•
56
» ;;
:
T^ egyedik könyv.
Meghökkenve érti a cseh S szégyen-tclve lábra kel S mily rátartva jött Budára, Oly leverten illan el.
De
örömzaj harsog itten
S buzgón így
A
az égbe száll
Hunyad vére Mátyás,
Éljen
vitéz, a
nagy
király
LEÁNYBÚ. Szép lyányka! az estve leszállt, s egyedül itt epekedve s örömtelenl ? Nincs szebb honod, mint e komor sivatag. Hol zúgva szakad le a szirti patak? S a fülmJle zengzeti bája helyett. Búsan huhog a bagoly odva felett?
Jársz
Nem Mint
hallod az éjszaki durva szelet, szórja utadra a hárslevelet?
Borzadva keres menedéket
a vad, csörtetve a bokrot rébe szalad. Míg csendül az óra s a föld pora kél.
S
Megnyílnak
a sírok, az élet alél.
Jer, lyányka,
Nem
messze
«Hadd
lakomba vezetlek el én, fejérlik a sík közepén I
zúgni az éjszaki durva szelet,
Jámbor fiu, nem megyek én teveled Búm képe a fergeteg, a sivatag, Könnyim sürü árja e szirti patak.
Hadd
folyni,
Szebb fényre
1
zokogni, ha szívem eláll. kel a komor éji homály.
Nem messze a völgyi sötét temet Ott hamvadoz a deli hív szeret S bár szép szeme zár*an élmbe nem ég, El bánatom és szivem érzete még. Hadd zúgni üvöltni a durva szelet. Elhallgat a hív kora sírja felett.
;
;
»
Batladák. K^ttSi heszélyek-
Szép lyányka Vész dörg le
nem
!
hallod, a hárs csikorog,
s a szikla
utána
morog?
Felkárog a varjú, röpös denevér, S a lég hideg szellentin elfagy a véri Jer! jer, d<'.li lyányka, lakomba velem. Art kellemeidnek e késedelem; Majd hókebeledre a lég hüve hat,
Megvérzi tövis liliomkarodat Villáma szemidnek homályba borúi. Szép arczaid éke, virága lehull. Rózsás nyoszolyára vezetlek el én S szebb létre virulsz fel az álom ölén. így esdik az
Haj a
a lyányka zokog: hideg ártani fog!
ifjú,
tövis, a
Rettegve az ifjú szivére simul. És útnak eredve lakába vonul, A felleg eloszlik, a hold letekint, vig lebel illatit hordja megint, S a vad zivatar rivadalmi után Bájkellemü dalt rebeg a csalogány; S a nap mire hajnali fényre kigyúlt, Szép lyányka felejti, hogy este busúlt.
A
KARÁCSONÉJ. hajdú! jer vadászni. Hajtsd ki a jobbágyokat, S vendégi mnek hozz estére Tánczra víg leányokat !» fteUrfi, úrfi, a harang szól. Szent karácson napja int, fl[Nosza,
A
jó lélek térdre hullva
Most
az istenhez tekint. »» (íSzent nap ide, szent nap oda.
Tedd parancsom, gyáva
szolga.
157
!
58
:
T^egxiedik k^nyv.
Hajdú elmegy, hajtók jönnek, Bús szen\ökben köny remeg. « Rajta, rajta !» s száz
Harsog zúg
A sas
hahótúJ
a rengeteg.
víjog, farkas ordít.
Vad
kan röffen s csattogat, Szarvas dobban és ropogva Szaggat, tördel ágokat; De üres zaj, vad nem tn ki. És haragban ég az úrfi.
«Rosz
hajtás ez, kezdjük újra.
Rajta, rajta
!
lomha nép
Lesre, hajdú, börtön annak, ki csügged s hátra lép!» S át hegy völgyön, bokron árkon
A
Zajlik a hajtó sereg.
Nincs oly
rejtek, nincs oly
sr,
A
melyet ne szállna meg. De hiában, vad nem tn ki,
S dühben
És
ég, dúl, fúl az úrfi.
a mint zúg, és a mint néz.
Völgyben majd patakra
lel.
Partján hajlék és eltte Biztosan egy legel, S angyalkép kisded lyányl.a
z
Úgy
simítja,
úgy
örül.
Életet hoz s oly vígan
A A
lejt
szelíd állat köri, ki látja,
De
mind megindul,
az úrfi fegyverhez nyúl.
Térdin esdik a kis angyal «(rOh ne bántsd jó zemet! Tejjel tartja bús anyámat, Ölj meg inkább engemet. Nincs apám, megölte ura,
;;
;
Kelti
'Battadák.
Hadd anyámat
;
:
beszélyek.
1
még!»»
élni
így a lyánka, s kék szemében Ártatlan szép lelke ég, És mint rózsagyöngy a szirthez, Reng fel könnye a vad szívhez.
De
fölötte villan a
cs,
porba dl «Kis galamb te! végy anyádnak Téj helyeit most véribül!» így az úrfi, és kaczagva Martalékján elrobog, És utána vérlángokban
S
a hív állat
A
hajlék
is
fellobog
Borzasztón süt rémutjára S a rezg fák sud arára.
Ködbe slyed
a
nap fénye.
Egy
szép csillag sem tekint, S vissza-vissza téren halmon Száguld a vadász megint. Fel-felröppen a sok varjú károgva követi S Fél a pásztor s nyáját haza Más úton terelgeti Majd egy puszta templom alján
t
Ily
gúnyszó kel szitkos ajkán
:
((Oly fejéren mi kacsingat
Ott felém a
f
között ?» az halálf, Ember egykor s üldözött Tömlöczödbül itt tettük le. Éve lesz, mint öngyilkost. »» «Haha! így nem félti hölgyét, S itt hevét lefázza most, S hetykén rúg a koponyához, Nosza csont, jer vacsorámhoz.)) ((((Úrfi, úrfi,
—
—
59
i6o
Tiegyedik kSnyv
Megy, s utána a gödörbül Tompa, hosszú jaj mordul. És a mint megy, a kereszt
is
Tle
búsan elfordul, S mint közelget dús lakához,
A
kopó mind úgy vonít, Lova rugdal s vas kakassá Háromszor lekukorít. De pezseg benn a vendég már, S a vidám kedv csak reá vár. barátim! csókra, tánczra. a leány; Víg dalunk az égig hasson. Van borunk húzd rá czigányl» (({(Úrfi, úrfi! szent misére Csendül ismét a harang !»» ((Hadd konogjon, sokkal édcsb pohár- s szerelmi hang.D S a ház sarki szinte rengnek, Nyalka tánczb?.n úgy kerengnek. ((Föl,
Hadd perdljön I
A
Majd
leülnek vacsorához, a tölt pohár. És szilaj kedv- s tombolásban Nincs sem mérték, sem határ. S ím! éjfélt üt, szörnyet csattan
Bujdosik
A
szobának ajtaján, halálf hempelyeg be. Még sírföld meredt haján Kígyó ül sötét szemében,
S
S
a
a
vendég
fut
;
rémültében.
(CftMég a sírban sincs nyugalmam hová kétség vetett!
A
Gyilkosom te fölriasztál, Halld tlem hát végzeted !
1
;
Balladák.
Dutva ösztön-
;
kénynek
s
Térj magadba !»» ((Nem, 0:0:
Istent,
i6i
"Köttet beizélyek.
éltél.
nem
én'.D
embert megvetettél,
Térj magadba !»» «Nem, nem éniD ««Jer tehát, int a vég óra, Sírbul e csók foglalóra. í
S undok szörnynyé duzzadozva Kénköves lángot lövel. Egy-egy mennyk csontütésc, S így tátogva rálehel
A bn
összeomlik. szél csap bele. És üvöltve szórja hamvát. Baglyoké lesz lakhelye fia
Száz forgó
S
ott
A
huhogják minden
éjjel,
mi történt a vad szívvel.
A VÁLASZTÁS. Útközben
ül
egy szép leány
Pihenve a
fa
árnyékán.
Olyan szelíd kökény szeme, S rózsánál is több kelleme. Hová, hová, te szép leány? <íAh én szegény, jobb sors után!»
Az
úrfi
mond
:
jer
énhozzám.
Van énnekem selyempárnám; Pihenj vigan kertem hsén. Szelltl is megóvlak én.
De Az
A
a leány hallgat, hallgat. édes szó reá nem hat.
gróf így szól
:
jer
Van énnekem nagy Kisfaludy Károly munkái.
1.
énhozzám.
palotám,
;
:
T^egyedik könyv.
Vannak benn száz tükrös szobák. Számodra száz aranyruhák.
De
A
a leány hallgat, hallgat,
büszke szó reá nem
A
hat.
berezeg mond jer énhozzám. Van énnekem ezer szolgám, Fhajtva mind neked hódol S rubintszéken kezet csókol. :
De
A
a leány hallgat, hallgat, méltóság reá nem hat.
Mond
a legény: édes rózsám! Nincs aranyom, sem palotám. De van szívem, mely tégedet
Minden sorsban Útközben
Hanem
nincs
híven szeret.
már
a leány.
a szép legény karján.
BANDI. Útnak Bunda
indul
szke
Bandi, bús fején báránysapka.
vállán, s
Pántlikás új Piros rózsa tetején Süvegét jó anyja vette, Rá a rózsát Örzsi tzte, Ott viríta kebelén.
Szke
Bandi meg-megállva
A
hajlék felé tekint, Tán szép Örzsi a padlásrúl
Bandi
jár a
Dunaparton,
Mély sóhajtás csak szava, És tndik, küzd magával. Szomorúan néz
Zúg
a szél, a
habzik.
Bandi szíve szintúgy
Menne, menne így így
találja találja
És eltte
t t
zajlik;
— nincs hova.
az este, a vész.
és utána
Lopva még utána int. Tegnap volt hogy t megkérte.
A
De
Megfordítja hát
csak ezt a választ nyerte Jj, ha gazdag lészsz, megint.
tétova.
Duna
vidék homályba vész.
Menne, menne, de S fz mögé
a
alig
lát.
bundát
leheverész.
;
Balladák. Kelti heszétyek-
A
163
vész csattog, Bandit rázza ((Nékem a szél
S rajta tölti vad dühét, Néki sújt egy forgószél S elragadja süvegét; Ezzel annyit
Jól kifújt, is
nem gondolna,
Csak rózsája mentve volna,
Ez
furdalja csak szivét.
de
is
barátom,
jót mivelt,
S a szép rózsa, Orzsim képe. Adta rá az édes jelt.
Majd én szerzek
házat kertet.
Pár lovat, kis szántóföldet kebelt, d S ehhez még egy
h
S ím a hajnal szebb idt hoz, így örülve csak szívatja S szke Bandi talpra kél. A szerencse-süveget. Széttekinget, hol süvegje, Harmadik nap megrakodva
Merre
Bizton Orzsihez siet. ((Rózsám! rózsád tn gazdaggá. Szint egy rózsa tün szemébe Tégy te engem most boldoggá! Kis homokhant szélinél. Vedd pártádért kezemet.)) vitte azt a szél?
S mint lenéz
a víz tükrébe,
(cSzép virág te! árva mint én, Elszakadva itt virulsz. Csók után mint Orzsim arcza. Oly szépen felém pirulsz! Jer bujdosni, légy te párom.
Míg a földet összejárom, Míg velem majd sírba hullsz.)) Így szól Bandi a rózsának. víg hab közt ringadoz; Érte is megy, érte is nyúl, S keble mint feldagadoz Süvegét is ottan leli. Szép aranyfövénynyel teli
Mely
:
Vesztül mosva a parthoz.
Orzsi képe fölhajnallik,
S
h melyéhez
Atyja
is
zárja
t,
megáldja Bandit,
Mostan már a gazdag vt. És a nászok és vendégek Víg robajjal összegylnek^ Ülni a nagy menyekzt. így
És
lett
boldog szke Bandi,
kincshez jutott. Kies partján a Dunának Majdan falu támadott hol
MostisAranyosnakhívják, [kák
S szép menyecskék,fürge ly ányMég aranyport mosnak ott.
ZUARD. Nyargal Zuárd az éjben, Tajtékzó paripán,
S szelíd érzet szemében Reng a vitéz ölében
»:
Tiegyedik könyv.
164
Egy karcsú szép leány. Szél kapkod szög hajába,
Ág
és szirt fátyolába.
Vitéz
Bú
!
mi
zaj
mögöttünk ?
tépi keblemet.
zudúl mögöttünk cr Bátyád Gátolni szerelmünk, S hí küzdni engemet.
h
Ah
mély börtön
«Ne
félj
1
lesz
sorsomi
segít jó kardom.))
fölcseng a kard, s nyugszik majd. lyány zokog s fülel Vitéz, legyzted a bajt? fák között ki sóhajt? «Bátyád, jer hagyjuk el!»
S
A
A
S tovább-tovább vad kéjben Nyargal Zuárd az éjben. Vitéz! mi zúg mögöttünk? Fagy rázza keblemet. «Atyád zudúl mögöttünk, Átkozza szerelmünk, S hí küzdni engemet. 3) Ah, most halál a sorsomi ftNc félj! segít jó kardom.D
h
fölcseng a kard, s nyugszik majd, lyányt kétség zi Vitéz, vitéz ! ne vívj bajt. Atyám a sírba sóhajt
S
A
:
S ott lelkem üldözi. S hóként a barna sziklán Csügg szótlan hse karján.
«A nap kel, mátka, nézz Megnyílt az si várl»
föl
1
:
;
Balladák. Kí^lfi beszé!yek.
De
szemekbl
a sötét
Zuárdra nem ragyog
föl
Szerelmi báj sugár. Hideg s holt a szép mátka Lesujtá atyja átka.
AZ ÁLMATLAN Sötét az
éj,
KIRÁLY.
sötét a vár,
Szép álmok közt a lét enyhül Aranyszékén gonddal tele Csak a király álmatlan ül.
Eltte a nyert korona. Melyért eladta álmait, S véres tetn felesküvé Az éj undok hatalmait.
Komor mint a sír szelleme. Gyorsítaná a rest idt; Ern bizik, veszélyt gúnyol, S
víg leblek
S
tndve
is
rettentik
míg a zord
Bels vésztl
t.
király
így hányatik.
s mindég közelb kertbl szó hallatik.
Szelíd hangon
Föl
a
Irigy sorsként néz a király! Jelenni ott ki merhete? Vigyáz, sötét gyanún eped,
S haragra
gyúl vad érzete.
hs
S mint
éjjel
Az z,
a nappal üldözött.
csermelyt keres
Oly bizton egy szerelmes párt Andalgni
lát
virág között.
•
65
:
I
:
Negyedik könyv.
66 fl:Hah!
minden kény csak
a poré,
S az én párnám gyémánttövís?
A
legszebb álmot élik
Ha engem Mond,
A
fut,
ott.
sznjék az
is.»
ívet és nyilat ragad.
nyíl suhan,
szz melybe
hat,
Végst nyög
az s a gyepre dl, Halványon mint a hófuvat.
De a kedves fölötte áll Mern, némán a gyász
cserén;
Emléke nincs, csak kínja ég, S enyészet dúl lázadt erén.
S
fzve szép hivét nyomán vért hagyva
karjára
Eltér,
csak,
S
a vár fölött a csend közé Baglyok varjúk sivítanak.
Éjfélt üt, és tört
Dal reszket így
hangokon
jajjal
vegyest
(íAlugy, alugy, jó kedvesem, könnyezz vért, pirosra fest!
Ne Oh
Hol
szép kebel, fehér kebel! bájoló hullámaid?
Karom ringat s te most pihensz, S nekem hagyád fájdalmaid !» Vérszomjusan kel a király. Midn hozzá egy rohan «Uram segíts! vad rém kisért, Átok, halál szemlángiban. D
r
:
:
: :
Balladák Köl^Si heszélyek-
S
alig
»
^7
monda, halkan belép.
Holttestet hozva karjain, Egy ifjú, szép, de örülés Borong szétdúlt vonásain. ((Szelíd
Nézd
lantom szivet nyere: min hideg I
csak mi szép,
Rejtsd a nyilat titkon hamar Sír a Halál, nem sérti meg.»
Az
ífju így, de a király Reng, fölriad ; fagy, láng teli Ön lyánya a kedves halott,
S
A
lelkét ezer kín tépdeli.
h
szív rég hamvad már. a zord király buja ínsége új, bár fürté S ez a nagy ég nagy bosszúja.
két
De
él
:
sz
BAJNOKDIJ. Három ífju bajnok ége Egy szép szzért hajdanán.
És az
ifjak
vészbe szállnak
Már is érte kardra kelnek, De imígy szól a leány
Nyerni ketts koszorút. S vívnak, míg a tört ellenhad Futva végez háborút.
küzdés csak búra kisztet. adót kíván e szív ; Künn az ellen, kardot annak. Hon s szabadság arra hív!
Büszke Tódor j elször. Lova szinte roskadoz, Annyi boglár csillog rajta. Annyi gyöngyöt, kincset hoz.
Ily
Más
S
a ki
Majd
Még
nékem onnan hozza hsi jelt.
a legszebb
ha keble értem érez.
Bírja ezt a
h kebelt.
A
vad Ákos j nyomában. Bús rabok kisérik t. Hoz fegyvert, hoz paripákat. És egy izmos basaft.
;
I
68
7^ egyedik k^nyv.
Késn
érkezik jó
Én
Béda
az ellenvárba dúlva,
Nyájas arcza halovány, S mint hó közt a rózsa kelyhe, Ég seb mellén, homlokán.
Vérpatakhoz ontva vért, A vezértl küzdve nyertem Ezt a kedves csalfa bért.
Halvány bajnok! érzetemnek Titkos vágya ím betelt.
Én magát
Mély sebet hozsz,
hósvirágot,
Tettben dús szerelmi így a
jelt.
Én Én
szz; de büszke Tódor
Porba
sújtva kincseit:
A seb, szól, még nem elég jel, Mondja
ölem,
törék mind erre els3 a vár falán:
Így szól Béda, s nem vitatja Senki már a hsi jelt, nyerte és ölelte És A kéjhabzó szz kebelt.
A SZERETK Bakonyban
Kis halom
hs
virít
SÍRJA.
patak foly.
partján
S a kis halmon andalg egy szz, Oly szelid, oly halovány.
Egy
vadász jön a patakhoz,
Képe vidám és tüzes, S még szivén is új tüz
A midn
lobban,
enyhet keres.
Édes vágygyal csügg a szfizön S bizton andalog vele; Nyugszik a vad, nyugszik a nyíl,
A
le,
utat,
így levétek gyztesekké Elszánt tettem vérnyomán.
kiki tetteit.
A
mond Ákos,
Bár hires volt ereje, S minthogy népe véle dlt Kincsinéi nagyobb feje.
patak lesz kéj helye.
m
^
Balladák. KsltSi beszétyek-
a földin túllebegni Látszik a mély titku lény, Keble kiszti, el nem válhat Annyi csendes báj körén.
S bár
frigyben így remény közt s lelki Sok kedves nap, este múl, Múl tavasz, nyár, hervad a szz.
Mint halmán
a rózsa hull.
S szi völgyben menyekzre Fz magának koszorút: «lsten hozzád, jó vadászom! Int az ég!í) így vesz búcsút.
Nem
sokára bús harang Száz szövétnek tn elé
szól.
;
S le a várból gyászkiséret Indul a patak felé.
tet
hozzák, a kegyes
jót,
Minden arczon néma bú; A koporsón rengedez még A menyekzs koszorú. a hív mellett, oly vitéz vala,
«Édes álmát
A
ki
S vad pogánynyal küzdve, gyzve. Érted, értünk
itt
hala.
(cÉdes álmát 1 áldott lélek 1 Már ez élet nem rendít !»
így sóhajt a nép s hamvára Földet és könnyet gördít. kis halmot egy kereszttel Lát a vándor és remeg.
Két
'69
»
;
T^o
»
:
:
Negyedik könyv.
Rémet képez, mely
felette
A
viharban szendereg
A
vadász az, ott mereng 6
Elhunyt
Zúg
az
élte csillagán;
erd, keble
Képe zordon
s
zajlik.
halovány.
A LANTOS. «
Lantos, lantos! mi baj
talált.
Miért hallgat éneked ? Jer énhozzám, majd én adok Sok szép aranyt neked.)) Kevélyen így szól a király.
De
a lantos csak szótlan
áll.
((Vagy tán magasb fény ösztönöz?
Vedd hsi kardomat. Te lesz els vitézim közt, Bird legszebb várómat.
De
a lantos csak szótlan
S haragban igy zúg
«Hah!
szolgavér, csekély
Börtönbe hát veled
Hol
áll,
a király
éj s
kegyem?
;
ínség ölelkezik.
Ott légyen lakhelyed
!
Ha
ennyi díj reád nem hat. Rettegd, érezd hatalmamat.
Zen
esd, a királyi szz fzd vad lánczra ót. Hideg díj nem hevítheti
S
;
((Ne
A
forró
Adj
éneklt
érzetet, s gyúl kebele,
így zeng, így
él a
fülmile.D
;
:
:
:
;
Balladák. KsltSi beszélyek-
De nem
hall a sötét király,
S dölyfös boszút dörög,
A
szép
Zen
S
a zár
midn
eped, könnyez,
zörög
Sóhajt Zen, szz arcza vér ((Szegény lantos, szivem kisérli)
Halálcsend a lantos körül
S komor dohos
falak;
De
szép csillag dereng felé S egy kedves fényalak, S míg érzetén a dal hevül, bú, a sors elszendcrl.
A
Zen hangzik mindég. Éltének színt ez ad Szerelmet, könnyet énekel.
Zen,
Míg szíve megszakad De lantja él s kiért hevült,
A
vad király mély ködbe dlt.
TABÁN. Hová, hová, te szép leány. késn, ily magányosan? «Hol Vezekény, addig megyek, A kedves ott temetve van.D Ily
Itt
Vezekény,
itt
a halom.
Mely sok nemes hamvát
De hagyd Sem
fedi
e helyt, a holtakat.
köny, sem bú
((Vitéz, vitéz
!
nem
költheti.
az eskü szent.
Hiába küzd a zord halál Ha majd éjfélt üt a harang Ébred Tabán s karomba száll.
171
4
Tiegvedik kSnyv.
7»
S hervadjak bár
Hs
S hségem
A
hs
ajkain.
mellett szép álom lebeg,
zordon
e szelíd hitét
éj
sem rázza meg.D
Nem
úgy, nem úgy, te szép leány. Hségednek szebb sors virúi. Majd a kedves meleg karján
Szíved megint
új létre gyúl.
Tabán még él s esküje szent. Habár vesztett sok vért, idt; Hajdan szivén, hajdan szaván, A hol gyzött, ismerd meg t. Tabán vagyok
s
utón feléd.
—
Ébredj lelked merltibl. S egy pillanat s kéjrezzenés, két szív egymásra dl.
h
A
AZ ÁLOM. Búsan zeng egy ífju dalnok És fölnéz a sziklavárra.
Mely
H
szép Eldát fogva szerelmök gátlatára.
Hasztalan zeng,
t
nem
rejti
látja;
Angyalképe nem mosolyg ie. Búsan tér el a ligetbe. Hol párján nyög a fülmile.
Majd
leszáll az est
Hárs
alá
£z És
dl
homálya.
a ligetben,
tanúja szebb idnek. elandalg képzeletben.
»
Balladák. Kelti heszélyek
És
1
sötét lesz és sötétebb.
Csak a vári csarnok fénylik. Nyugszik minden, csak a várban Bús harang, bús ének zajlik. flcMi fcjérlJk a nyilason,
Mint a holdnak bájsugára? Mily homályos ének reszket? Olvad
a szív hallatára.
Elda, Elda!
Hol
— hol
villáma szép
rózsáid.
szemednek?
Fázol, kedves? oly hideg vagy.
Csókja
még
is öl
hevednek.
ddÉdes dalnok! a kakas szól. Hívja njét a fülmile, Zengzetére esküm ébred, Sírból szállok én hozzád
le.
Nincs atyámnak már hatalma. Vilii lettem,
vágyam
telve.
Lejtsd el vélem a menyekzt, S hunyj el itt forrón ölelve, dí
És a dalnok keble rendi. Jéggé vál az éj fölötte csók létre gyújtja. Míg egy Fölnéz, s Elda áll mögötte.
—
h
crÉdes
zeng, mint kereslek
Almodám (Cd
hát
s
nem vagy
I
lélek ?»
Megkérlelve már atyámat
Élek, és mint hölgyed élek.í2>
S mint a nászok serge gyérül, S kit jó bor, kit fáradság nyom;
75
;
Negyedik kSnyv.
174
Hölgye keblén esd « Hagyj,
a dalnok: ég! holtig így álmodnom.
A SASTOLL. A
palotában elhagyva, sz fürtökkel Áll hcs Toldi. Ifjak körzik királyi
Már
S egy közölök gúnyra
Egy
is
kel.
új sarkantyús vitéz.
Ki hegykén mindent lenéz. «Ej, te vén sas, de kopott vagy!
erd be rút hamvvá lett! Nyom ruhád is, hadd e fénykört. Már neked jobb kályha mellett.
Volt
Ott forgasd az olvasót. Hadd nekünk a földi jót.» Toldi méri: <j:«Úgy van, úrfi, vén sasnak tolla is súly;
A
Érzem
azt, azért segíts te,
Köntösöm vedd, s keblem tágul. Azt ne bánd, hogy éktelen. Sok csatán volt már jelen. D»
A
s parancsol. az úrfi bármint szörnyed.
király jön, hall,
És
Köntösét rá adja Toldi alatta már is görnyed, S addig nyomja kétfell Míglen hamvként összedl.
De
«Ez varázs !»
zúg, s a király int;
nyugtán mosolyg hs Toldi, És ujjából köntösének
De
;:
:
;
:
Balladák. K^USi heszHyek-
buzgányt húz
Vastekéket
s
(kösz van,
itt
hs
Megbéleltem egy
'
ki
:
szél legyint. kicsint.í)
A BÁNKÓDÓ
FÉRJ.
Szatmárban egy kis csárda van, Trézsi asszony lakott ottan. Éjfél haján,
Kerek tagú,
De
jaj,
bogárszem. termet
z
mi szép oly csintalan.
Rózsás ajkin pör untalan.
Most kezde
csak honn kis vitát, Csöröl, pöröl, ver a mit lát.
Férjén
a sor, ki
Midn
ily
szugban
ül.
szó harsog kivül
«Jön a tatár 1» Rémül, sír, fut, bujkál a nép; De szép Trézsi hegykén kilép
O
férfitól
hamar nem
fél.
Kivált az ügy ha nyelvre kél. harcztól lángzók arczai, Lejtnek hókeble halmai.
Még
Midn
jön egy
zömök
tatár.
Szivén zsákmány, szemén tüzár. szép Trézsi kényére hat. Nem kér soká, felé ugrat.
A
Derékban
Magához
t
átöleli.
lóra emeli.
s öröm-lobbantában Rá-rá pislog nyargaltában. Búsul a férj szép asszonyán. mint vész után Utána néz S a mint eltn, köny könyet hajt.
Eltér
—
Sajnálná t, és felsóhajt « Szegény tatárig
75
;
;
I
T^egyedik k^nyv.
y6
ELTE. Romános költemény els énekébl.
A
sötétl véres kard Síkra inti a magyart, S a királynak jelszavára Száguld honja oltalmára. Mindenütt már fegyver csillog, Pánczél, dárda, láncsa villog nemesség lóra pattan S bátran a törökre csattan, ki, dúlva telkeit,
A
A
Lánczra fzi
híveit.
Hol Moravnak szke
árja
Nissza téréit bejárja. Ott tanyáz az ellenhad ; Onnan csap he népzsarolva, Szüzet ifjat elrabolva
—
Ana
A
robban
Hunyad.
el
Büszkén fénylik már magyar sereg felé.
Mely
a tarral vívni
a félhold
lángolt
S
bosszuczélját föllelé Készen áll az vak dühében Elbizottan erejében, S mint közelg vész morajjá.
Mindég rettentbb robajjá. Néz Hunyad, s komoly tüzében Harczra
S végig
inti
Gyzelem
Nem
táborát.
futva érez sorát. kél
rettenti
nagy lelkében. a nagy szám:
t
Kürtöt harsant, pajzsa dörren.
;
"Balladák.
Költi beszélyek.
177
Harcz jel érc kardja zörren, S elzudúlva mint a villám. Tör Murát rab nemzetére, S dl, kit egyszer karja ére.
Hsnyomán
röpül magyarja
S a pogány rendét zavarja. Mint terhes két fellegek
A
forgó széltl zaklatva.
Vívnak most a seregek Bús haraggal, vért izzadva. Elbarnúl a nap sugara
A S
fakón
kel
a csatázok
Minden
portul,
vad zajára
szikla elmordul.
Száz irányban forganak, Fel
s alá
hullámzanak,
Láncsa pattog, nyilözön
A
ló horkant,
Száz alakban
ember
hull,
jajdul
sújt a vész.
f
pördül, ottan kéz. Vág, öl, ront, tör mindenik. Itt
n
a sík, Testhalommá S az enyészet zordon váza
Sorsokat gúnyolva rázza. Forrton forr a harcz dühében. Messze csöng az éles vas, S elbámulva fellengtében Néz alá a büszke sas. 3-
Hév
dultán a két bajhadnak Hat nehéz órák haladnak, S még vitézség és er
Nem
lön
egymáson nyer.
Elborul Hunyadnak arcza. Ily soká hogy kétes harcza Lángszemébül bosszuszikra Szétlövell a csatasíkra. Kisfaludy Károly munkái.
1.
;
;
!
T^ egyedik könyv.
1^8
Gyzni kiszt hazánk reménye, In ne h'myjon h*!) fénye
Fel, viiézeK, új vívásra,
Most utánam vég így dörög,
Vágtat
s
a tar
csapásra !»
zászló kezébe'
srjébe.
Elszánt népe lelkesítve
Uj erre
S
A S
s
tzre
gyul.
kard-suhiniva, nyíl-röpítvc vezér után zudúl. elbszülve, sort szakasztva,
Vérit ontva, vért fakasztva. Testhantokra testet hány,
Mig nem
tágul a
Ez gyéren
fut
pogány!
nem
sokára.
Éltét bízva gyors lovára. Merre c^ak nyilast talál S zászlóit fenlobogtatva,
S diadalmat
harsogtatva, utána száll. Elfoglalva Nissza vára, Lángözönben mindenütt,
A gyz S
a
pogányok vérútjára
Borzasztó világgal
süt.
4-
Mindég
távol- s távolabb hat futamló és üz had, S mint nyáresti villanások Hévség-szülte kék felhkön. Játszadoznak a tetkön Szeite fegyvercsillogások. Elhangzott a had dörgése, bajtéren csendesség, Csak a haldoklók nyögése Kél remegve néha még, Kik az édes léttüJ válnak.
A
A
Jégkeblen a zord halálnak.
; ;
;
Balladák-
Kora
K^ltffi beszélyek-
1
váltát szülejétüJ,
Váltát édes kedvesétül Itten sínli
egy
vitéz
Még
utolsó pillanattal
Ama
drága földre néz.
Hol szerelntes indulattal Rengve karok között
h
Kéjrül kéjre röpdözött.
Haztalan vív ifjúsága.
Megragadja a halál, És emléke s boldogsága Nem mulandó éjbe száll. Ott egy bajnok a fövényen. És magát sebzett agyában Vélve még a büszke ménen.
Levegt vág, Tág kebellel,
s
elhunytában
szív-feszlten.
Vérkedvébe elmerülten örömkaczajjal harsog, egy durva harcz-magzatja
Felszökik,
s
«Gyztünk! gyztünk !» Itt
Hörg
ellenét szaggatja.
Vég ervel
kardot kap,
S még annak szivéhez csap;
Most
imádság, majd szitok
dl
Sebtl tátogó mélyébüJ,
Míg
elhuny lélekzete,
S vérbe fúlad élete. Honja bátor védletében
Vég
perczén ott áll egy ölében Lelke most is még ers:
De
hs
a hit szelíd
Tetteit keresztülfutja,
Tisztét teljesítve tudja, S így nyugott szent végzetén S mint a szálló nap sugara,
Lebben szét a földi pára dicsnek életén.
A
s
meghal.
79
:
i8o
J^ egyedik hönyv.
Mély porágyon elterülve Látni így a hseket. Üldözésök lángja hlve, Most örökre békeslve Egy föld iszsza véreket. 5-
Merre Haemusz kék ormával S köd-leplezte homlokával magas felhkbe nyúl S néztit messze földre hányja, Arra száll a harcz iránya S mindég távolabb vonul. S most az erdk srjébe,
A
A
barlangok éjjelébe
Rejtezett bolgári nép Ismét a szabadba lép; S részint visszatér lakába,
Melyet épen hagya el, S most pusztán s hamvadva Sok tódul a had nyomába, Hol piroslik még a vér, S földet vagy segédet kér;
lel
Kit szelídebb erezet
S embertársa szenvedése. díj nyerése, martalék vezet.
Kit méltatlan
Zsákmány
s
Közepén a bús piarcznak, Legdühösb helyén a harcznak, Hintve annyi hlt tetemmel. Tarkán egy halom tnik fel, Hol a nap sorsát intézve, Harczisrenként szertenézve, Félvil?got tartva válla,
Nagy Hunyad nem régen Most felül a holtakon.
álla;
Balladák. Kelti beszélyek.
181
Kikre mérge csattogott, szép ífju fekszik ott,
Egy
Mint
A
hamvakon emlékk. dltében is dics. vitézi
leroskadt
Még
Nyílt sebén patakzik vére. Köd borúit vidám szemére. Elzsibbadt érzéke már ífju lelke késik bár; Még liheg mélyen, halkan,
Még
erében élet van.
kit a dicsség S halhatatlan hsi tett, Melyért a nagy szív s ers Harcz veszély be kisztetett; S mint zászlósa a vezérnek
Torda ez,
ég,
Megfelelt a bajnokvérnek. Melybl fényre származott,
Melyre
új diszt
bokrozott.
h
Ott a halmon melyével A hegyes trt foga fel. Melyet orzó gyilkos kéz
Hunyadra
Oldalast
sujta,
A midn
az ostromvész Mindent vég csapásra gyújta, S ízsabég dölyfös tüzének.
Vad rohantu fegyverének
Gyzni
a szerencse ott
Csak múló reményt adott. A roppant Egész, szemében. Elmerülve nagy tisztében, A vezér nem látja t, A miatta vérezt;
S néma bár, de szép tettével Torda holt gyanánt maradt cl.
Messze téren
tétova
Száll s nyerít délczeg lova,
;
:
T^ egyedik könyv.
iSa
Majd
megáll
s
néz fül-hegyezvc.
Kedves terhit kémledezvc, S t nem hallva szózatán Száguld a
küzdk
után.
7-
Esti bibortOzben
Erds
égnek
bérezi a vidéknek,
a nap válva nagy kötétl Csendes felségben leszáll, S hegy völgy fosztva lángszinétl Kékellö homályban áll.
S
Édes
illattal tele
Kél az alkony hs szele És enyhít lengzetében Reszket a lomb és zörög,
S
a
patak sebes lejttében csörög.
Most vidámabban
Harmatgyöpgyök fényledeznek
Reng
zöld fúszálokon
;
Csüggedt bimbók éledeznek
A
kisült
Most
a
virányokon.
rekken melegtl
Eltikkadt virágkebel Csókolgatva langy szelektl
Kelyhét szebben nyitja fel a szem, mely könnyjében
Mint
Érz
szív után tekint.
És a részvét lágy ölében Édes nyugtot lel megint.
Holttestek melll kivéve, Ékes nyoszolyára téve, Egy magányos lak hüsében Hol csendes nyugalma lön, Torda eszméletre jön S mindjárt cJs érzetében
:
Balladák. Jiötli beszély ek-
—
h
Kardhoz kap de kezet Mely gyöngén ápolva hajlog
\
fog,
Vastei hét feloldani
S nyíJt erét elfojtani. S ím a bágyadt lámpafénynél Áll egy szép alak fejénél, alak, mely bájvonzattal, Egyszer látva mint az ég,
Egy
Képzetünkben él mindég. És dereng arczulattal Lesve mozdulásait. Szívja be vonásait.
Barna fürtje omladozva Lengedez hóvállain, S leple félig bontakozva
Reng
Egy
a szív hullámain.
fejér
sugárnak látszik
Deli, karcsú termete.
Melyen
A
kéj-lehellve játszik tavasz víg szellete.
S
a
teremnek
ajtajánál
Egy komor de
tisztes
sz
S
hárfát tartva karjain,
E
dal reszket ajkain
áll,
«Kies gyöpön ki fekszik ott. Homályba tört szemekkel ? Te vagy, bajnok? már elzúgott A harcz, s te még se kelsz fel ?
Nincs koszorúd szép tettekért?
Tlem
ne várj szerelmi bért;
Nyugodj' akkor, vitézem! Inkább halálod nézem;
S hullámként, melyet hajt a vész, Te is majd úgy felejtve Icszsz.))
83
;
;
7^ egyedik kOnyv.
184 (Ki
Van koszorúm szép
tettekért,
Mely
De És
fényt övez fejemre; tled várok édes bért
írt
ég
sebemre.
Szép szz, ne
félj
a bajnokvér.
:
Földet mos bár, de égig ér A szerelem e színben
Lobog a hsi szívben, S habár felejtett sírba Szerelme mint szép
kél,
tette él.»i)
9-
Mintha álom lepte volna. Hosszú álom és nehéz, S most az ég reá hajolna, Torda a szép szzre néz S a csatának mord dühében Fendörgött tüzes kebel
A
kegyesnek bájkörében
Most Néz
lekötve szót
— de mint
nem
a lét
lel.
reménye
Benne újra éledez, Akként minden érzeménye Szent hálára gerjedez
S bár utóbbi sorsa
Mert kevés
;
kétes.
bolgári szív
Volt itt a magyarhoz hív, Sebje mégis kétszer édes
:
Él Hunyad még, s általa! S mint a földet-ébresztette Hajnalcsillag
A
áll
felette
vidék szép angyala.
IRENE Szomorújáték öt felvonásban
1820
(Elször adatott Székes-Fehcrvártt, 1821.
jun. 25. azután Pécsett, 1822. jan. 5.
és 1824. máj. 25. Pesten)
Ezen
tárgyat, valamint
elttem egy
lelkes
hazafi
Kemény Simont, már kidolgozta. Én nem
vetélkedésbl, hanem egyedül eladás végett, a
nemzeti színjáték javára újra ezen formába önteni
hasznosnak Ítéltem.
J^.
1^.
AJÁNLÁS. Gaal!
A
kit szivünknek édes indulatja, szép barátság, öszvefz velem,
Ki dísze ágait nékem osztogatja. Kinél ujúiva önmagam lelem ;
Múzsámnak itt áll gyenge áldozatja. Hálám jeléül néked szentelem! Fogadd baráti kedvez szemekkel, S mivem ragyoglik
A
tiszta
érdemekkel.
mit teremtve slyed titokban fuvalt a képzés, bájölén, S felém derül égi lángzatokban Imádva sejthetek, oh földi én 1 Kiéli lelkem rezg hangzatokban Az érzemények zajló tengerén. S ha kik szavamra buzdulatba kelnek. Jutalma nyílik e szorult kebelnek.
Reám
SZEMÉLYEK. ]1.
Mohammed, török
császár.
Háti basa, nagyvezér.
Zagán
hasa,
második vezér.
Terez bég, jancsáraga. Telegdi,
magyar nemes.
Agenor, görög Jrene,
vitéz.
annak leánya.
Zeo, görög
ifjú.
Lucas J\otaras, volt görög vezér. Ibrahim, Hali basa titkosj.
Ahdul, Zagán basa biztosa. Hasszán, jancsár. "Fatitne,
görög rableány.
Zulitna, rableány Jrene mellett.
Geront, görög katona.
Muftibasák, rableányok, jancsársereg.
A
dolog történik Konstantinápolyban, 1453. esztendben.
ELS
FELVONÁS.
Templom-romladék, hátul kereszt
látszik.
^genor (bekötött szemmel egy kövön
Lassanként világosodik.
ül),
Geront
(a
földön
fel
a nap.
fekszik).
Agenor. Hogy áll az id, Geront? Most kél Geront. Agenor. JNekem többé nem vet sugárt, Elhunyt örökre!
Geront
Jó öreg miként
(fdkei).
Aludtál?
Agenor.
A
Ébren töltém éjjelem
holtak társaságiban
;
sok ismert
Árnyékok megjelentek és Körllebegve éneklék az ott Való lakás édességét.
Geront.
Kemény
Volt ágyad, nyughatatlan álmák Gyötrének. Én sok szépet álmodám, De elfelejtettem; nem is bánom. Úgy is csak álom volt. Az álom Agenor. Többször felmúlja a valót. Geront! Ki most örökre nyughatik, Az a boldog. Nemde Lázár templomában Tölténk az éjjelt? Itt, uram! Geront. De már csak romladék, elégetek, Kirablák a pogányok.
Jrene.
19^*^
Agenor.
Látd barátom!
—
Ez alatt nyugodnak seim Most romladék, bedlt a boltozat. Oh hát az én poromnak helyt nem Xizár
Geront. Agenor. Gehont.
Ez
h csendiból.
Békén, uraml
A
béke
Minek
Agenor. Bár én Sötét az
Örök Geront.
alant vagyon.
itt
koníolyság
a
ád,
légy nyugodt
?
is
I
köztök nyughatnám, Geront 1
szemem
élet, ott
világosságr? megnyílik. Alomtalai.ság szól belled,
Agenor
komor
félre iJy
1
Képekkel.
Agenor.
Élmbe
Édesen mosolyg a halál
reménye,
Érzem, soká immár nem szenvedek. Sírhalmokon repült a gyász id.
Az
hazám nemes meredve láttam. Csak én szegény világtalan vagyok ifjúság diszét,
Bajvívóit
Kihag^'va a szerencsések közül.
Geront. Szüntesd keservidet! ne szaggasd
Önkényt szived vérz sebét. Agenor. Én sorsomat nem vádolom,
Agg
életem búcsúzni kész
de
;
Leányom ügyét sínlem. Oh Hová lettél ? mely fertelem Élengsz
Irenel között
— e gondolat dühös boszúra
Forraszt.
Geront.
Szemednek
Uj gyúladásba
Agenor. Is
árt e
Hadd
életem már sepreire
Bels gyötrelmem
a
a váiosba, ott
égjen,
úgy
jutott.
külst gúnyolja.
Jer, jer, te hív kalauz,
Be
nagy hév,
jön.
vezess
meghallom
a valót.
lEtsö fetvonát.
191
Addig kiáltok ott, míg egy keresztény Avagy pogány sorsáról értesít. Jer. jer, siess!
Ne
Geront.
tedd
ki
sz
fejed
Csúfjára a pogányoknak ; maradj Itt csendesen, talán hírt hallhatunk. Agenor Tán rettegsz a veszélytl ? éltedet Felted? Menj, menj! hagyj el! találok én
Egy
sírra mindenütt.
Mit veszthetek még?
Gerünt.
Habár ezer
Nem
halál fenyít.
hagylak
el.
Te jó ember! Agenor. Hol vagy? hadd fogjam jobbodat így! annyi fájdalom közé nemes
(kezét fogja).
Feláldozásod enyhülést csöpögtet; mint hálálhatom?
Oh
Rabod valék. Nagylelken szabadon bocsátál,
Geront.
Most
rajtam a sor tégedet segítni. el ezen boldogtalan Vidéket, jer velem Thessáliába, Ott rokonim vágynak, elvonulva ott
Agenor! hadd
Minden
világi zajtól csendesen Élhetsz barátod gyámkezén. Agenor. Nem, innen el nem válhatok. Lekötve tart Irene sorsa; mondd Hogy nem él, s nyugodtan én is Alunni megyek. Bizonyost, Valót kíván az, a k< megszüne Remélni. Geront. Légy hát várakozással, én
Kikémlelem az utat, sietni Fogok, nyugosztald szívedet. (Ei.) Agenor. (eg^edi). A lét után áhítozó keressen Idegen földet, kolduljon szemtelen Uj lakhelyet magának, én hazám Határiból
ki
nem viszem
fáradt
Tp t
Irene.
Csontjaimat
Omoljon
lelkemnek fogháza veszszen el
;
itt
szerte,
Az élet is, ha minden elveszett. Mely boldogok vagytok ti, kik
E
romladék
alatt
Nektek nem
iiyugosztok!
fenmaradni és Hirdetni a világnak estünket S Görögország gyásznapját siratni. kellett
Engem került az óhajtott Hogy vérz szívvel e bús
halál.
változásnak
Tanúja legyek. Boldog vagy te Fiam! boldog, mert bajnokul
is,
Vesztél a falakon, minekeltt Azokon keresztültörve a pogányok Lerontanák szentségeinket. Hah! távozz ellem, S Irene! -
—
Rettent képzet Én bizom Lelkében, hogy halált választa inkább Mint ocsmány életet. Nem! nem él. Önkényt és tisztán ment egébe. !
—
Itt
állok én gyökértelen törzs.
Szabad polgár elbb, bolyongó itt az omladék között. Sötétség mindenütt körlem.
Árnyék most, Kietlen az
Öröm
Mit késem
Mind
élet,
puszta partjain
többé soha sem virágzik; hát lerázni lánczait?
elvesztek, kiket szereltem.
Magam
maradtam e sötét világban. Sorsom mérges kelyhét fogytig kiittam. Ez élet már a földre nem való. Rabláncz csörg, sz fejem már görbedez. Hull a kereszt, átkot
kiált
Létemre minden perczenet,
s szivem verése elválásra késztet. Rejtsétek el tehát, dics Oszlopok, ékes fejeiteket
Minden
sr
Bokrok közé
!
tövisek
njenek
!
!
Els fehonás.
E
1
95
nagy város helyén sápadt kígyók Lakozzanak a puszta paloták között! Mérges lehelettel a levegt rontsák. Hogy a vándor rettegve e helyet !
Kerülje és ne számlálhassa vesztünk Esztendeit, s Konstantinápoly Gz-lepte halmain az enyészet
Ülje diadalma ünnepét!
S örök
éjjeledbe
engem
temess
is
el.
Geront, Leo (jönnek).
Leo. Hol, hol találom
t?
Geront. Szegény öreg! fehér
Itt áll
eltted!
haját
Ingatja a szell; az ínség
Prédája.
Leo
Agenor
(Agenor karjában).
Nem
várt
öröm! téged
!
éisz
látlak
?
mely boldog
megint!
Agenor. Egy édes szózat szebb idkbl Ki vagy? min forrón ölelsz! Oh hadd el azt az ölelkcdés szép Idejének már örökre vége van. ;
Halál, gyilkosság, ínség
s
fertelem
:
Ezek nálunk uralkodó hatalmak. Leo. Nem ismersz? oly hamar elhangozott Szavam szivedbl? Agenor (tapogatja). A szemem sötét
—
Elhunyt Geront. Leo.
világa.
Oh
Nem
ezt hallani
ismered Leót?
Leo te vagy ? Te fekszel mellemen? Oh ífju! szólj, Honnan jövel? Nem, azt nem kérdezem;
Agenor.
!
Az ég vezérle hozzám, hogy legyen Egy szív, mely veszteségimet velem Érezze
s
a
szegény világtalant
Édes szülföldében Kisfaludy Károly munkái.
1.
eltakarja. '3
óra.
!
!
Jrene
>94
Fiam! Leo ! miért nem láthatom Szelíd vonásidat, miért nem nézhetek Könnyes szemedbe, hjgy az enyém Is arra olvadhatna. Oh fiam!
Mire
jöveJ
Az
1
Látd öreg, nem jártam hasztalan,
Geront.
útban leltem t.
Nézz
Agenor.
csak
köri
pusztaságon, oh Leo Ez képe most hazádnak.
E.
Kiirtva
már
a
A görög nemzetek sorából,
Konstantinápoly
khalom
—
Geront. Csoportosan, rablánczra fzve Hordják lakóit át a tengeren Rút szolgaságra.
Oh
Leo
haza!
Agenor.
Ily érez igába vettetett
Az
görög nemzet
elfajult
Ez már nem a mi földünk, Nagyságunk bús emlékjele.
csak
Leo. Rettegve kérdem: hol maradt Irene? Agenor, szólj! mi történt vele! Agenor. Az úr házában hagytam t, midn Harczolni költözék utóbbi sorsát ;
Nem
—
(az égre mutat). tudhatom; reménylem, ott Leo. Oh mondd, hogy vérét folyni, hogy szemét Szakadni láttad, hogy hamvát ezen Szell viszi csak azt ne mondd, hogy él S én új ert nyerek. Boldogtalan Geront. Idk! midn az ember annak is Vesztét kívánja, kit leginkább •
—
:
Szeret.
Hahogy még élne. szabadítását Véremmel eszközlöm. Barátim
Leo.
Mm
!
szövevénye. Mely vakmern játszik küzd szivünk Legszebb reményivel hideg porát rejtékeny
a sors
;
ShS felvonás.
ip5
Ölelni jöttem kedvesemnek és
Hol minden Agenor.
elhullott
—
Nem,
sem
él.
Szabadságát felválta életével. Leo. Sorsát kell tudnom e kivánat ;
Tartott életben.
Nem
Agenor.
véltem, hogy lássalak
Többé, hallván Selymbria
elestét.
a
Leo. mint tudod, Konstantin császártól Selymbriába küldetem azon Ers várt védelmezni ; én Fentartására mindent elkövettem,
De gyzött a nagyobb er. Én számtalan veszélyek közt ide Vergdtem és hallom hazánk elestét. Atyám! ha Irene már nem él. Akkor mint egy fiat vesztett tigris Berohanok a városba s egykori Boldogságom helyén kiontom véremet. Mit adhat már az élet? érdeme Leszálla, sírba vágy a jobb görög.
Agenor! szólj! Konstantinápoly Romlása mint történt? Agenor. Oh hol vegyek Ecsetet leírni ezt a rettenetes Órát! Hallgasd tehát. SzentháromságVasárnap estve Konstantin Nagylelk császárunk végs tanácsra Hivatta hseit s azon végzését. Hogy a várost utolsó csepp vérig Kész védelmezni, tudtunkra bocsátá. Vitéz halálra mindegyik Elszánva, hiven követni esküvénk. Isidor cardinalis ezek után
t
Liturgiár tartván Sophia
Nagy templomában,
A
lelkeinket
hosszú útra elkészíté.
Ez
vala
«3'
;
9^
Irene.
Dics Azon
megváltónk
végs ünnepe
felséges templomban.
Mi a világi birtok, hogyha oly Könnyen tizenhét esztendk roppant
Leo.
Építményét egy nap leronthatá Tovább, tovább !
Agenor.
?
A-lig szürkült az ég,
Mohammed
népével mindenfell ostromot kezdé rengettek a falak
Az Az ágyúk mennydörgésitl, ;
Rohantak
k reánk
s
dühössen
holttesteikkel
Tölték az árkokat. Mohammed Személyesen vezette népeit És fenhangzó szavakkal a csatát Intézte. Konstantin mindenkor ott.
Hol legnagyobb
volt a veszély.
Az
ostromlókat kétszer visszaverte Harmadszor Karsia kaput
Ostromlá
a szultán jancsárival,
Melyet Jusztinian olasz segédNéppel védett; keményen harczolánafc A mieink; míg Jusztinian, kezén
Könny sebet kapván, elhagyta a Reábízott kaput ; haszontalan maradni Kiáltja, kéri Konstantin, nem hall, elszalad.
t
Utána az
olasz nép.
Oda
Lett arra minden rend, a védelem Megsznt, lankadni kezdenek harczolók, és végre társaik Tetemin keresztül a jancsárok Falainkra mászván, kapukon általTörvén, elfoglalták ezen Várost, kereszténység kulcsát. Konstantin látván nemzete Vesztét, magát halálnak szentelé. Elvetve császári jeleit, mint
A
;
VUS felvonás. Közkatona harczol
A
s
ismeretlen
csata zavarjában elesik.
Leo. Méltó szebb sorsra, boldogabb Idkre; de nagy estében is Mindenkor élni fog dics neve. Agenor. Én mind addig Phenar kapunál
Harczoltam, míg az ellenség a bels Város felé tódult már égni kezde az, Hogy visszafordulék leányomat Megmenteni, vagy magammal együtt A láng közé temetni. Oh de ;
Min
borzasztó rettenetre Jövékl mindenfell zavar. Tolongás, gyilkolás ; a harczolók Véres csoportokban hevertek a
Földön s mérges dühvel, halál Vonaglásai közt, már tünó ervel Egymásnak testeit szaggatták Az asszonyok mezítelen kebellel, Kétségbe esve, repked hajakkal.
Az
utczákon szét futkosának
S körmökkel védették gyermekeiket. Kiket mellökrl elragadva vad pogányok öldöztek. Az ablakokról kisdedek repültek Alá, s zúzott agyvelejök haldokló
A
Szüleikre feccsent és pirosra Festé azoknak sárga képökct. Leo. Rettent rajzolat I legyen Elég, vérfagyba hozza a szívet. Agenor. Vad lárma közt rabiák ki a vadak Templomjainkat s a szent képeket. Kereszteket lovakkal tipraták. Ezer formában dolgozott Mindenhol a halál, itt fegyver által Hullott az ember, ott tüzomlás Között százanként vesztenek ; patak Gyanánt, hömpölyögve folyt a vér
i^y
;
I
pS
Irene.
A
nagy tengerbe és piros sugárt Hagyott maga után. Jajgatás, sírás. Ropogás, az ágyuk durranási. Az öldökl pogányok riadási, egy
Világ bomlását látszattanak Hirdetni. Oh Irene! Leo.
Én keresztül holtakon, vérben gázolva,
Agenor.
A
Sophia templomáig vergdém, Irénét ott fellelni gondolám;
De
töltve volt
S
mint nevet
immár pogányokkal
kiáltva, vagdalkozva beFelé tolongok, egy török
a
Kiütötte egy csapással mind a két Szememet. Mi történt aztán, nem tudom. Mire feleszméikedém, Geront
Karján valék
Hogy
Geront.
a
pogányok
sok öldözésben Elfáradtak, kimentem én is Szegény atyámat felkeresni, kit harcz között elveszték és Agenort Vérében leltem; minthogy életet Sejték benn', elvittem magammal Agenor. És ápoló kezén új életet nyerek. Most e romok között tartózkodánk
Lecsendesültek
s a
A
—
Leányom
sorsa végett.
Leo. Agenor! én most a városba indulok És még ma vagy megszntem lenni,
Avagy leányodról Hozok.
igaz valót
(Hátul mozgás hallatik.)
Mi ez? Mozgást hallok! Geront. Török rablók minduntalan Mászszák az omladékokat,
talán
;
Elásott kincseket keresnek.
Vonuljunk
félre,
nem mulatnak
k soká.
(Fíire vonulnak.)
"Ets felvonás.
199
Jlbdut, Tíasszán, több törökök.
AbDUL
ía falon leugrik).
Már
vagyok! Jövök Én is: gonosz járás esik A TOmladék közt. (Lejön.)
én Hasszán.
alatt
Itt
Abdul. Üres
volnánk bolt,
!
(Több törökök lejönnek
semmi
és vizsgálódnak.)
sincs benn, hasztalan
Fáradtunk, már elhordták a javát. Hasszán. Pedig templom volt, látod a keresztet? Abdul. Mi haszna, nincs kö^^ben semmi is.
Ma Se
rosszul szolgál a szerencse, drága-^ágokat, se
Nem
embereket
kaphatunk.
Habar lelnénk
Hasszán.
is,
Tudod Mohammed mely keményen Megtiltá a rabfogdozást.
Azért
Abdul.
Hogy most szerelmes egy görög Az semmi. A partnál találhatsz
leányba!
Mindenkor rahkereskedóket. Azok jó drágán megveszik Az ifjakat. Menjünk tovább, Hasszán. semmi sincs, ne töltsük hasztalan Idnket. Ott a kereszt fenáll, Abdul. Itt
Nem
nézhetem,
jer,
döntsük
el.
(A kereszthez mennek, akkor Leo és Geront kirohannak.)
Leo.
Nem!
Eltt
ti
inkább meghalok, de ezt szemem
nem
cselekszitek!
Geront. Alacsony latrok!
Agenor
feiöitétováz). Leo! Geront! Abdul. Ragadjátok meg ket, rajta csak!
(Geront megsebesíttetik
s
Geront. Hah: átkozott sors!
mtgfogatik.)
öljetek
meg!
!
!
!
!
Irene.
Hasszán. (Leóhoz). Add meg magad Abdul. Ne kíméld, szúrd keresztül. Agenor. Oh égi irgalom! LeO (lenyomattatik). Hah Ördögök I Abdul. Lassan lassan meg nem menekszel. !
Még
!
vagy, szolgálni fogsz nekünk. Siessünk a tenger-
ifjú
Hasszán. Parthoz velk.
Leo! Geront! Nagy isten! Végy, végy magadhoz (Abdul néhány törökökkel a
Agenor.
!
ledönti,
mely
keresztet
a földre esik.)
Hol vagyon Villámod! oh miként engedheted Tiporni így fiadnak szent jelét! Abdul (Agenorra mutat). Ezt hagyjuk itt! öreg Érette semmit is. Most hát siessünk. Leo. Agenor, légy boldog
Agenor
Leo
(kifakadó fajdalommal).
s
vak,
[se
úgy adnak
fiam
Irene! oh Irene!
Abdul. Tudod,
Hah
öreg!
most? Szelj
kitl Haliad ezt a nevet? valld meg nekünk. Agenor. Irene! oh az én bodogtalan kit emíítél
!
Leányom
Mit
Abdul.
szólasz, keresztény
?
Irene, szultánunk kedveltje, a te
Leányod ? Agenor.
^
Átkozott legyen nyelved
Leo.
(nagy félelemben)
irene,
!
mondád, szultántok kezé-
Hah! rettent végzés! ha ennyi kínt Mértél reám, miért nem adtál érez szivet,
[ben?
Viselni e fájdalmakat!
Abdul. Allah! min szerencse! Szabad vagy.
(Leóhoz.)
Hasszán
Ifju!
most
(Agenorhoz). Atyja szultánnénknak! ím Fejet hajtunk, parancsolhatsz velünk. Leo. Te szörny hírmondó szólj hol vagyon Irene? hol találom t? I
!
;
Ws fehonás. Mohammed
Abdul.
Karjában ; a nagyúr meghódolt A ritka szépségntk s Irénét
Magának
eljegyzé.
Agenor.
Halált öleljen
Óbenn', villám legyen tekintete,
Mirigy emészt tz lehellete, Éles trt szúrjon teste minden Mozgása a pogány mellébe
A
leveg, melyet szí körében, Gyulaszszon rothadást, s a merre Ott kelljenk rút viperák Fel a sötétbl s orvosolhatatlan Sebeket égessenek tüzes Fulánkjokkal
Még
!
ezt
is!
lép.
sz
Fejem lángol, kétség kerülget. Abdul (féire Hasszánhoz). Kisérjük ket
a basához. szolgálatunkat Köszönni s tán jutalmat is nyerünk. Kövessetek bennünket a városba.
Meg
fogja
—
Tzlángra lobban bennem az megmentem, vagy pirítsa vagy Szivemnek vére menyegzs nyoszolyáját. Agenor. Vezess én is követlek, Átkom Rengesse ébren a boszú Leo. Megyek.
Er;
t
I
Öldökl
angyalát,
hogy
a
pogány
Fejére az ég kemény haragja Dördüljön. Jer, vezess! (EI mindnyájan.)
Császári palota.
Zagán
basa, Terez bég.
Zagán. így nem maradhat a szultán mienk. Vérünk által lett nagygyá, élte minden Napját ezren fizettük, ily ;
alá ne szálljon. Méltatlan Ferez. Képzelni nem tudom természete
2Ö2
Irene.
Gyors
Most
fordulatját a
;
jövendrl,
lemondana annak élt,
ki
S magas feltételei határtalan Repkedtek? , kinek keskeny volt a Búsongva most egy gyenge lánynak
világ,
Tekintetét lesne?
Azon magas
Zagán.
t
elbb vezérlé, elhagyá. Lélek, mely Már nem hevül a szép dicsségért. Vak érzetek lekötve tartják alkotó Erejét, és vért özönl karja, Elég ers megrázni egy világot. Lankadva most ölelésre hajladoz. Ferez. Mit szól a nép e változáshoz
?
Zac.án. Ez a fejetlen gyülevész csoport Ítéletében ingadoz, vakon Függ a pilbntaton ki örül, ;
Hogy messze
csendes Búval néz a lankadt császárra és a veszély, ki
—
Hallgat,
Nincs egy bátor, ki t serkentené? Ferez. Zagán. Haszontalan! nem hallgat már baráti Szavára, elhunytak vitéz tulajdoni, És a köz élet szk határiba Vonult. A.Z ers bajvívó most szelíd Bárányként irtózik, ha vért lát. Ferez. A trónus els rjeit Illeti hazánk szorgalma. Mit szól Hali fvezér? Irene pártfogója. Zagán. Nemcsak nem oltaná tüzét,
O
St
táplálni látszatik;
Soká
de
nem
tarthat csalárd játéka, mert
Egy tettének már nyomdokán vagyok. Mely t vesztébe dönti. Bizonyos Konstantinnal Tanúm vagyon, hogy Szövetségben vala a jöv divánban ;
Nyilván fogom vádolni.
"EhS felvonás.
203
Allah Ferez. Segítsen és adjon sikert
Munkádnak. Én legbelsbb gerjedelmét Zagán.
Megtámadom Mohammednek S felébredt ösztönét nagyobb Méreggel orvoslom szerelmes vágyai ;
Önnön hevökben sznjenek. Ferez Az indulai kehét, a forró Vér lángjait nehéz lesz oltani. ZagAn. Azon bálványt, melyet buzgón imád,
A
testesült valóság kényei Lerontják. Hallgasd csak, mit végezek:
Albániából egy hires Szépség rableányt hozattam, Annak keblén tompuljon éle
Küzd
szivének.
Hát ha még
Ferez.
is
els
Szerelmén elszakad hálód, mit akkor? Zagán. Akkor nem érdemes kormányt vezetni. Dljön sírjába fénytelen, ha önkényt Leszáll azon magas tetrl És balgatag, mulandó kénvekért Eladja nemzete századit. Midn Rémülve a nép elltnzé az ostromot, S ezen város bevételét Fe'adni kényszerítették, magam Valék, ki a pártosok dühétl Oltalmazá s Konstantinápoly estét Eszközlé. Most legels én leszek, Ki a lágy férfi ellen kardot ránt S tehetetlen létének véget szakasztok. Még arra juthatnánk, hogy a görög Nép rajtunk büszkélkednék, és ezen Nyert városban mi lennénk a rabok. Ferez. Reám számlálhatsz, kész vagyok
t
Mindenre. Zagán, Én
a spáhikat
:;
2 ©4
Jrene.
Frigyünkbe iktatom, jancsárokat
Reád bízom. Munkálkodj csak belül, A kiils dolgokat magamra vállalom. (El.) Zagán (egvedi.) Ha z kormányos csüggedez Habok között, más ül helyére, ki Ferez.
A És
zajos
villámok között tovább evez a magas czélnál nyer borostyánt.
Ha Az
a dicsség véradót kivan. egyes életet sajnálni nem lehet. Mohammed nagy valál, léted korán 1
éveket foglalt, er S tehetség a világ urává Jegyeztek. Most fénykoronádat sötét
Magába Homály
fedi, s
Bámulva
látja
Omárnak nemzete
tnni
csillagát.
Mely
ékesen fénylett egünkön. Nagyságod szép emlékjelét
Ezen város halmán leraktad Aczélozd szívedet szerelmed
Gyzd meg
Uralkodót ismer.
Ékes Irene,
ellen,
magadat, és a világ csak egy (EI.)
szála a császári palotában.
Zultma, több rableányok.
Jiali basa,
Halj. Lépj a világosságra, a hatalmas Karján derülj nemesb életre! Ezen fényes palotában, melynek küszöbit Csak a választottak járják, veszed Lakásodat; hol lábadhoz borulva Országok, nemzetek magasztalják Benned Mohammed hölgyét s a próféta Kedveltjét.
Égrl
Mint
a
alá terjeszti
nap magas éltet
Sugárit és virítja földünket
!
!
!
Ws felvonás.
505
Oly tisztán állj magas tetdön S bájolj szerencsét híveidre. ^ULIMA (minekután mindnyájan térdet hajlanak).
A
porban itt fekszünk eltted Tekints kegyelmesen rabszolgálóidra És méltass megmutatnunk a mi Örök hségünket. Parancsolj Irene (félre.) Oh én szegény! hol veszek
Ezen szomorú nagyságra
Ha éltem folytában Öröm virágzik, azt
!
ert
(A jelenvalókhoz.)
Keljetek szerencse és
fel
egyedül Adhatja a ti boldogságtok és Egyedül abban fogom keresni. (Felkelnek.) Legels tettem, melyet a nagyúr
Kegyelme
elkövetendek, az itt szabadságot Adok szabad lélek tud csak szeretni, S a szerelem által csak derülhet Boldogság. (]nt, a rableányok elmennek.) Hali. Oh Irene! szabj határt által
Legyen, hogy nektek ;
Magadnak
;
nem minden
szív érett.
Méltón
becsülni a jótéteményeket. Irene Engedd a szívnek kényén érzetét Követni, egy tárgyon találjon
Legalább megnyugvást és egy tartalék Legyen, melyhez ragaszkodjék. Oda
Bels
világom, éltem hajnala. eltemetve. Lerontva, eltiporva éltem sarkai. Oh jó öreg! ne költsd fel a szivet. Hogy a jótét leplébe beborulva
Édes reményi
Ne Hali.
;
ébredjen fel e szomorú valóra. vádold sorsodat! Te egy világ
Ne
Gyámangyala
imádd az helyheztetett! könnyes szemek reád tekintenek. sebes keblek hozzád sóhajtanak.
Örökkévalót,
Ezer Ezer
állasz itt;
ki ide
:
^oé
írem.
Enyhülést várva ölelnek tégedet. Irene! oh mik a föld örömei E szent érzethez ? mely kény múlja fel E szent malasztokat? De mégis K: ne ürítsd váltig a jóság tegzét, Hogy mindenkor maradjon hátra próbált érdemesnek. Irene. Érzem e Nagy igazságot, de a szokatlan elme. Mely ekkorig csak házi dolgokat Fontolt, szédelg ezen sikor tetn. van áldozatra; népem, édes Hazám bal sorsa érdekel de én Egy gyenge lány! hogy állhatok meg E kétes ösvényen? Magányo? Életre csendesen nevelve, a világ Forgását, a nagyok szokásait Ismerni nem tanultam: mint feleljek Meg a buzgó akaratnak? az Irigység ostromát miként fordítsam? szépség égi hatalma és Halj. Az erkölcs nyugtató sugara Ezek gyengéden átvezetnek Minden veszélyeken. Az ers Bátran az erssel harczra kél. Éltet köt a diadalra és AAeghódol a szelídség karjain. Ezen tulajdonok gyztek Mohammed Szivén, ki sasként ama tetket Kereste, melyeket halál emelt
A
Erm
;
A
Véres mezkön. Most sajátod, Er nemesb formára olvadoz
És kebleden
nyájasb kedvet
S hazádnak sorsa könnyül Irene.
Mit sz
Tiszted nem
a
talál,
általad.
fejed, bölcsességed, teljesíthetett,
vad
magas
reám
Bízod? Én tartsam gyenge kézzel Az éhez, vért szomjuzó oroszlánt?
;
507
"EtsS felvonás.
Hali. Kit a dicsség vágya meglepett, Annál a férfiszó, a szolga Kérése s a barát tanácsa Sikeretlen elhangzik, mert nincs neki Mit adni a borostyánért ; de a Szerelem elaltat minden vágyakat. Magában él és a laurus helyett
Rózsát szakasztgat.
Hitszegésemért mentséget? Én keresztény Nem, inkább meghalok s megmentem lelkemet. Hali. Az vagy s maradj A jótét atyja egyiránt Ápolja számtalan világait; Éltesd belsdben, ott vagyon Oltára, onnan szedj ert
Irf.ne.
Miként
—
találsz
1
S türelmet életednek. ím
Én
is
vallásodat tartom,
Immár húsz évek óta istened' ím szent képe mellemen Imádom
—
(Kihúz egy feszületet
Egy
jó és áldott lélek,
Szerelme
által
véle
—
)
mint
íe,
egykor
meg-
ismertetett.
Alig hiszek szememnek! Te, Hali, egy keresztény?
]rene.
Az vagyok;
Had.
Hív tisztelje a keresztnek És a szelíd megváltónak. ]rene. Nem, nemi te istenünket elhagyád. Mert hívei ellen dúlva a pogány Népet vezetted s a félhold jelét Konstantinápoly omladéki Felett diadalmaskodni engeded. JVewj,
sz
fejed, felejtve a
Szerelem törvényét, árulóvá lett Keresztény nem vagy, a török Mohammed Dölyfös vezére. Hali.
Oszvedlt
; ;
io8
;
Jrene
Konstantinápoly
er
Felsbb
nem mi
;
rontá
— egy
le azt.
Uralkodói vétke és a nép ily nehéz Rabigába hozta elfajult lakóit Kik félre vetvén minden erkölcsöt,
Vak bódultsága
A
tiszta vallás
els
talpkövét,
Mohammed büntet
ostora alá Estek. Haszontalan küzdék S iparkodám ezen veszélyen Fordítni ; megszegem hségemet,
Koczkára hánytam éltemet.
Hogy megmenthessem
a kereszténység Kulcsát a végezet nem úgy akarta. Irenel most te állsz az új trónus S a nép között, melletted ím Mohammed
—
Szelídül és szebb éleményre s te néped áldásában végre Nyugalmat, szent elégedést találsz,
Fakad,
^ULlMA
(szerecsen gyermekekkel jön, kik mindenféle drágaságokat
hoznak).
Mohammed,
E
a hatalmas, általam
drágaságokat küldé
Téged
Maga
s
ezekkel
felékesítni parancsolt is
tüstént
{A drága ruhákat
és
meg
fog jelenni.
gyöngyöket
elejbe
Hal]. Irene! most elhagylak.
Minden
pillantat
egy
rakják,
azután elmenjek.)
Légy ers!
élet; zsarold
Rakásra a történet kincseit. Fordítsd javadra és néped javára. (El.) Irene (egyedül). Itt állok hát egyedül ezen Idegen világban, elhagyatva A sok között. Uraság s hatalom mosolyg
Élmbe
és bizonytalan
Létem még
is szünetlen borzogat. mit szorgos dajkám ágyam felett Mesélt, a tündérek gyémántHegyeirl, ím valónak látom én
A
"Els felvonás.
109
Ékes ragyogvány fog köri, merre nézek, fényre száll szemem. Én egy szegény haza-vesztett árva, Szultánné, egy világrész asszonya
A
—
1
Körlem Hah,
kincsek, ritka drágaságok félre, félre átkozott ragadmány!
Könnyek
csillognak rajtatok,
Halál közt halmozott vad birtokostoki Nem, nem! csalóka fény nem hat szivembe; Elbbi sorsomat zokogva fájlalom
—
Atyám! Leoí (Nagy érzeménynyel.) LcO Mellembe drága képi vonulj
A
szív
Ki
él,
!
Hah!
VÍSSZa
kedvesed nem él. könnyez hazád pogánynak Keresztelé. Mohammed, vedd tehát
mélyébe
azt
;
—
Áldozatodat!
s
ha tettem
által
Kedves hazám ügyén segíthetek. Édes megnyugvás a czélnál jutalmaz. Mohammed (hineien jön.) Itt vagy tehát! s
Hogy enged
tekinteted Clé jöhet. Szólj, mit tegyek, Oszoljon e bús felleg? szólj!
Mohammed
["^^g reményiheti
hogy
el-
Mit egy
Halandó elme megfoghat, mit a Hatalom tenyészthet, megszerzem Kivánatidnak és kedvednek áldozom! Irene. Bocsáss meg a gyenge leánynak, hogy
a
Halál körét elhagyván, hirtelen Legfényesebb életre nem szokhat. Most is hallom szavad menydörg hangzatit, S nem akarva a szív félve visszaVonúl.
Mohammed.
Azon
sötét
idnek vége már;
Szelíd tekinteted nyájasb világot Gyújtóit keblemben ; miolta láttalak, harczoló halált kedvell homloka
A
Simul és a mord zivatar Virágos partokon tanul Együtt suttogni a csörg patakkal. Kisfaludy Károly munkái.
1.
14
;
o
Irene.
Most
virrad életem
;
zajos
Éjben borongtam én elbb, Érez karral egy világot átölelni Kivánván, s íme a világ, a rég Keresett, te
lettéi.
Oh,
Irene.
Ki
Mohammed!
álmodott, nyugalmat az lelhet a szeretet szelíd ölében. az élet a fellengz elmének.
a világról
Nem Szk
Mohammed.
Tn
Véres játék
a föld birása.
árnyék, csalóka fény szerelem csak maga éltünk csillaga. s a világ, Miolta érzek, élek Elbb egy éktelen csataPiacz, virágos Éden most elttem, S te egy istenné országiasz egemben. Irene. Pirulva nézek a sötétbl
A
—
Magas tetdre,
e gyors változást
Elmém megfogni nem
képes csak egy Kivánatot táplál dagadt szivem. Hogy fellegetlen lássam homlokod, S a fegyverek zörgési sznjenek. Mohammed. Szavaidra megszelídül a halál,
A
;
gylölség érzeni bámulva a vitéz
szívtelen
Tanul,
s
Elejti fegyverét. Irene! Irtózva nézek vissza most Elbbi életemre, a midn Halállal frigyben rettegés
És
De
élcményem. bármiként imádva a raboktól
jajgatás volt
Ervel
állék nemzetek nyakán. Szivemnek ürességében még is érzem
Kinossan emberi voltomat
Most meggyzetve tled, Lobog keblemben. Jrene.
isteni
tz
Mint hálálhatom
Forró szerelmedet? hibáz
erm
1
Els felvonás.
2
1
Veled röpülni, visszatart a félelem, Hogy harczokhoz szokott lelked
Emészt Nézz
játékát próbálja újra. csak köri, bús romladék között
Jegyzél hölgyednek, és a templomok Üregébl a mindenható súlyos Átkot kiált frigyünkre rettegek! MoHAMMED. Felépülnek megint! miolta Elnyertelek, szent a kereszt, Szent istened, mert legszebb angyalát Hozzám leküldé ; ím tebenned is Imádom. Készülj, kedves! nem sokára Mint SZultánnét tiszteljen a világ. (A kincsekre Irene! itt ezen csekélység; nem
—
t
Azért küldém, hogy ékedet Emelhetnék de hogy mind ;
Az ember
az, a
mutat.)
mit
méltat, egyesülve lássa
Tebenned. Vajha azon hév, mely most Kicsapongva árad, el ne zárja
Irene.
A
szív szelídebb érzetét!
Mohammed!
Eltemet kezedbe
sorsát. Oh engedj Áldást tenyészni elnyert országunkra, és Én, egy gyenge virág forró kebleden Örömmel hervadok. Mohammed. Szerelmem
Adom, velem hazám
Legyen bírája tetteimnek. "Enyém vagy ! ezen szó szent békét lehel, S a durva élet édesen mosolyg Az égiek szinére. Mily szerencsés Vagyok! Mi a világhódító élete Ily üdvösséghez. Oh, Irene! (indulatosan átfogja.) Kérkedjék más elnyert országok hantjain: Elnyert világom én karom között Tartom, kivánatimnak ez határa.
Most érzem
istened szent ihletését,
14'
;
Jrene.
a
A
lelkesült
pornak felemelkedését.
Légy boldog! nem sokára
látlak.
(El.)
Jrene. Boldogtalan hölgy! ünnepi
Pompával ékesítnek áldozatra!
Az
indulat vezet, fájló szivem
Oh
Jajdúl tövispályáján. Mennyei igazság, adj
Hadd gyzzek
ert!
c háborgó érzeten.
(BÚ5 gondolatba meral, a kárpit lefordú].)
MÁSODIK FELVONÁS. Császári palota.
Mohammed,
fíali.
MoHAMMED.
Szokatlan dolgokat csodál a nép, régiben szeret heverni Azért kárhoztatják el a basák Szándékomat. Keresztény vagy török Kihez szivem szól, azt választom, és Semmi hatalom nem gátolja azt. Hali. kedvez szerencse méltó Szívhez csatolt s azt balgatag. Idétlen véleményekért feladni Gyarlóság lenne.
A
—
A
MoHAMMED.
A szk
elme,
A
gyenge lélek, mely szokás Jármában vont útját elhagyni
Az Én
fél.
—
szabad választót rettegi végezek. Jrene a török Trónusra lép. Az ég szülöttje szépség, vak történeten boszúlja meg magát, Mely rabbá tévé hatalmam a
A
t
Fényét hirdesse
;
a
bámuló
JHáíodik felvonás.
Világnak.
Fogom
A
jöv
213
divánba bé
vezetni, és azon
Szó, mely
elbb
ezreket a halált
Megvetni lángított, elszánt tökéletem Czélját most is fenn tudja tartani. Hali. Ha szorgalmam szerencsédért meg nem
Elzi szolgádnak tehetségét, kívánt Véget Ígérek. MoHAMMED. Hív szolga szólj! Mint állnak küls dolgaink? Lecsendeslt-e a görög nép? Mit mond az új kormányhoz? !
Halj.
Csak
Azt, uram, a
következés mutatja.
A félelem
most hallgatást
S megnyugvást szült bár, mégis a Bels bú áttör a nedves szemen S váltságért feltekint az égre. Meghódítád ugyan, nagy szultán, ket.
De a sziveknek nem parancsolhatsz. MoHAMMED. Ezentúl jóság légyen fegyverünk S minden gylölséget kegyelmünk öljön Ezen város keblében ntt Irene, Ezen falak közt fejle ki Szépsége, szívét igéz égi kelleme. Azért kívánom, hogy lakóin Segíttessék hadd érezzék
k
:
is
Urok szerelmét és hevüljenek Lángomnak terjed sugáritól.
A A
gondját reád bizom, sz fejed legyen vezérld. Hali. Parancsaidat követnem édes Kötelesség ; számlálhatsz reám. jótétei
szív és
McHAMMED.
A
küls országlás nehéz
Terhét kevés idre hív Válladra fordítom; mutasd
Személyemet
teljes hatalomm?íl.
Végezz,
de mindenek eltt
ítélj
;
el.
í
1
Jrene.
4
A
háború komor jelét távoztasd Szerencsém hajnalát a béke csendes Karjában hadd éljem s távol a lét Zajos neszétl lelkem hadd legeljen Megnyílt egem boldog vidékein. ;
Most
hozzá, hozzá, a kedvest ölelni.
Zsgán basa
Zagán
basa.
(EI.)
lakása.
Terez bég, T^otaras.
Zagán. Ntáras most is habzói ? én Tebenned férfilelket gondolék S azért dicsbb pályára szántalak. Mohammed a görög trónust lerontá, 1
Hahogy sötétben nem kivánsz Ót szolgáld, én utat nyitok. Ntáras. Köszönetem
maradni,
—
Zagán.
nem illik egy esendn magát
Szóval,
Ki az
Emelni
Midn
:
a félénk
Félre ily avult bátor vitézhez, fel
rebeg
tudja hálát.
a bátor férfiú cselekszik.
Ntáras. Uram,
szólj! mit tegyek? parancsolj! divánban valld meg azt Nyilván, hogy Hali nagyvezér Konstantin Császároddal szövetségben vala.
Jöv
Zagán.
Ntáras. Uram! Zagán.
Fenn
Nincs mentség, életed forog mert tudd meg, Mohammed
;
Akaratját hirdetem, magi Kivánja tled e dolog mivoltát Érteni. Válaszsz vagy jutalom vagy ;
Halál.
Ntáras. Ferez.
Azt
a a
Nem, oh, uram! ne kényszeríts mit kész nyelved kéretlen kiejtett,
község eltt
is
vallhatod.
I
;
MJso<)ik felvonás.
Zagán. És
Többé
k^ll
el
Ntáras
;
2
mert tudd meg, élve
a helyet
nem hagyod. Hah! mit miveltem!
(magában).
Elárulám jótevmet.
Te
Zagán.
Hé
strázsa! (Néhány
hallgatsz?
török bejön.)
NoTARAS (megijedve). Mindenre kész vagyok. Zagán. De míg kezddik
Kíméld éltemet! Jól
van tehát.
a diván.
Nálam maradsz. Ntáras. Kezedben sorsomi Oh, vedd szivedre ügyemet S felséges uradnál légy szószólóm. Zagán. Menj néked is kár Dicsíted teremtdet. !
(El a strázsávai.)
volt születni,
nem
Ferez. Barátom, a szerencse szolgál, nagyvezért ezen tanú elejti.
A
Zagán.
S
néki
a trónus
esni kell, a
nemzet ügye
méltósága úgy kivánja.
Csalóka színezéssel Rontá meg a szultán fogékony Szivét, ki elragadva most Vak indulattól, asszonynyá leszen. Vérem feszül, ha látom, hogy Mohammed, Kitl országok reszkettek, ha szórva Villámit a
Hogy
az a
mezre
lépett.
Mohammed
most rabjának rabja
S egy gyenge lány gyarló játéka S hogy végre méltán kezdetét folytassa. Keresztény rabnét óhajt a trónusra Emelni. Ferez. törvény ellen? Nem azt A mufti s a basák nem engedik.
A
—
Zagán. Azokra nem lehet számlálni Arany, kit félelem meghódít. Ezen dologban a sereg szava Lesz a biró, ahhoz kell tartanunk.
;
kit
2
1
6
Jrene,
Ferez. Mienk a nép ; a táborban nagy az Elégtelenség, hogy Mohammed oly
Kegyelmes a görög rabokhoz Azokat szabott áron kiválta. A szikra már és elbb
és
n
Mint sem gondoljuk, lángba mén És zendülést termeszt.
a
Zagán.
Mindaddig
gátoljuk,
zendülést
míg más lehetséget
Találhatunk az elgyengült szultán Orvoslására, mert kiütve, lángja jót, a rosszat egyaránt emészti S határt nem lel vad terjedésiben ; de Ha semmi eszköz nem használ, tovább gyenge kormányt akkor nem lehet Szenvedni, más uralkodót keressünk. Ersebbet kivánok én felettem, hogy Parancsoló kezén forogjon életem. Ferez. Ezen trónus, melyet vérünkkel itt ezen Világ részén emeltünk, tartsa meg Mivoltát itt is mi törökök Akarunk maradni. En megyek, S ha szükséged lesz rám, a táborban találsz. (El.) fergeteg kezddik, dúlva indul Zagán. (egyed!). Fejünk felett, az odvas törzsököt Ledönti, hogy szebben virítson a Felséges czedrus. Abdul, várva jösz ! (Abdui j.) mely választ hozol, mit végezel ? Szólj
A
A
;
A
!
Abdul. Azt a három görög foglyot, kiket A templomromladék között találtam. Parancsodként elrejtem, most pedig Ibrahimtól jövök.
Mit
Zagán.
E
szóla ? volt-
haszna a küldött ajándéknak? félelem leginkább vallatá Abdul. Meg véle azt, hogy Hali nagyvezér Általa izent Konstantin császárnak.
A
7
!
Második
2
felvor.át.
Kegyelmedért esdeklik és
Mindent ígér, a mit kívánsz. ZagAn. Legyen gondod, hogy senkivel
Ne
szóljon Ibrahim, kivált
A
nagyvezér embereivel. Abdul. a szolgát is nálam tartom, Elárulá
megbánta már
;
S elbbi
ki
ket
tettét
vallását tagadni
Akarja.
Kés
Zagán.
bánatit
Fontolni nincs idm ; tartsd zárva t. Míg titkának hasznát veszem. Menj 1 s hadd reám méltó jutalmadat.
Abdul. Elvégzem.
Zagán
(El.)
Hali ! élted csillaga hol a nagy történt, ott alá
(egyedi).
Elhunyt
!
Száll fényes méltóságod.
Ha
Erdemed
volt, azt hívtelen tetted
Dönté
homályba
birtokot keres. Ne kérjen az tanácsot a megindult Szívtl. Nem ellenséges indulat ;
Vezérel
Azon Bels
ki földi
:
a
dicsség
és haza.
falak közé, hol a
országlás gondjai
Oszveseregelnek, ott helyén vagyon Lassú bölcseséged s szült fejednek Tapasztalásai ; de hol a magas Lélek tökélve a világhoz Nyúl, hátra kell ott állnod, egy Ersb vas karja a sötétbe Sodor. Leszáll napod, Hali Az újabb kor nem kölcsönöz világot. Vagy én is ön- ásott örvénybe slyedek.
(El.)
1
! ;
2
I
8
;
Trene.
Császári kert, jobbra Jugos, hátul Irene,
Irene.
Végy
fel,
Csendes lúgos
hüs !
ti
ernys
utak.
ZuKma.
erny!
suttogó pataki egykori drága
Helyek, kedvelt magányok! ím megint Nyugalmat adtok az elhagyott Árvának. Régi boldogságom édes Tanúi, csendes örömim hajdani Tanyái, bájos látványok ! tenyészszetek Megint, mint létemnek legels reggelén. Te anyja mindeneknek, alkotó Természet! oh vedd fel leányodat Meleg karodba és engedd hevülni Tápláló melleden fordítsd felém A múlt idk bájos szövétnekét ZuLíMA. Irene! mint örvendek, hogy komor Tekinteted, barátnéd aggodalma, E szép helyen vidám kedvet lövell !
Remélhetem
A
tehát,
fojtott bú, titkos
Megsznnek,
hogy az könnyek
és ezentúl sorsodat
Szebb pontból szemléled.
Szabadságom
Irene.
Emlékét
ünnepli most lélek. Oh Zulíma! a tavasz Mosolygó fénye ifjúságom Korába helyheztet s vigan Elém rajzolja nyájas képtit. régi szell lengedez. Ékes virágok illatit szivom. És a megtért fülemile bús Panaszszát hallom ismét zengeni itt
A
A
Ezen bokorban
;
itt
lesem
A
tarka lepkéket s pihenve Ezen fák lombjai alatt hütözék
Itt sétált
ünnepl ruhában
a
;
;
;
;
Múívdik felvonás.
2
Nép s mindenféle játékkal Tölte a nyugalom napját Itt dolgozott az álmodó mvész S dagadt
Hónába
kebellel a költés
fellengzett,
vagy érzetét
Bájos hangokkal zengvén, édesen Ingerlé a csudáló hallgatók
t
Szivét. Itt láttam
Leo
—
elször
—
'f^sgyj ^'> csalóka képzelet!
ZuLÍMA. Felejtsd a múltakat, szorítsd
Melledhez
És nyerni
a jelenvalót
fogsz, csak tudd használni.
ím
Tied most az, mirl elbb Álmodni sem mertél azon tetre. ;
Hová ezren hiába fáradtak. Te játszva eljutál, mi kell Több? Irene.
Nem
volt választásom, sírokon
Épült szerencsém! Kincsek közt nyög Arany fogság a múltakért Epeszti a szabad görögnét. ZuLÍMA. Irene! így jutalmazod Mohammed Szerelmét? Érzem, hogy bnös vagyok Irene. De a bús áldozó méltó könnyét Az ég sem kárhoztatja. Oh Zulímal Irt a szegény csak a múltban keres. Tekints köri a messzeségbe és Irtózva elfordul szemed. Itt fekszik e város, mely dísztelen Áll most, az enyészet lakhelye Soros házai rendetlen khalommá ;
Váltak, s a
templomok magas
Oszlopi elszórva fekszenek A porba omlanak sok évek mvei népes utczákon mély csendesség Borong, s a tár[?.s piaczokon görög Vér gzölg még megnémult a harang,
A
;
i
g
!0
Jrejie.
Mely
a lakókat szent igékre inté. hangzik a chórus magányos Atyáktól, és a szent tz nem lobog Az ékes oltáron. Félhold ragyog tornyokon, ledlt a szent kereszt Ott állt házunk, ott gyermekeskedém ; Ott folydogált éltem szülm Hív karján Oh gyönyör emlékezeti Ne hagyj el, ég csendes leányai Hogy mellemhez szorítva, mostani Sorsom mélyét ne lássam. Oh Zulímal Engedj mulatnom itt; ert tenyészt
Nem
—
A
—
Azon nap bennem
itt,
mely szüntelen
Romlásom árnyékát felém
lebegteti.
ZuLÍMA. Mulass bátran, ha kedvet ád az Való létei, csak vond el szívedet A hasztalan bútól s ne háborítsd
Urad szerencséjét, ki benned És hölgyétl hasonló érzetet
él
Kivan. Lassan, lassan
! ne szólj tovább rabbá tesz, s minek Az áldozandónak mutatni azt kést elre, mely elvágja életét. Nem, nem, ne hallgass rám, Zulímal Elvesztem magam, ezen komor Kilátás elmémet zavarba hozta. Felejtsd el, oh felejtsd el, jó Zulíma, Miket hallal, én a szultán igaz Birtoka vagyok s kedvére élni Legfbb kívánságom. Hazám neki
Irene.
Ezen
itt
1
szó
A
Szentel t
;
ím eltökélve
(Zagán basa
s
látsz.
Tatime jönnek és hátul megállnak.)
Jer, jer! siessünk innen.
A
falak
Között megtompul a szív gerjedelme.
Ah
mit használ a munkás képzelet,
;
:
Második fehonás
la
i
Ha
mindenhol csak sírba ütközik. hagyj el, hiú emlékezet! Villámként csillogsz éjjelembe, Elhunysz s sötétb homály marad körlem. Menj boldogot ringass lágy karjaid között,
Te
is
!
A
szenvednek
Zagán
(hirtelen
jobb, ha tud felejteni.
Hah!
eljön).
ó
volt,
(El
Ircne
!
Zuiímávai.)
most
Látám elször, és boszúm múlik. Keblem dagad, karom gyengül, erm Hanyatlik. Ez nem földi Egy mennyei tünemény,
test.
az ég
Szívindító lehellete.
Fatíme.
Uram!
Még Zagán. Ragyogj egedben, Reád. Fatíme.
Ert
is,
itt
nincs mentség, halnod halált kiáltok
Ezen szépség, mint
látom, rajtad
vett; engedj visszatérnem,
Kimélj
meg
ott
eszköznek lennem, hol
Magad Vagy
lángolsz és czélod eltüne csak tanúnak kénytetél ide,
Irene rajtad vett diadalmát Csudálni ? En kedvellem a valót. Zagán.
Ellenségemben Fatíme. Irene szép
is
megvallom
—
azt.
Sokféle a szépség Zagán. S mind egy napnak testvérsugári.
Ki a szelíd violát kedveli, ki büszke liliomot csudálja Mind egy kertnek tündökl ékei. Fatíme. Ezen hasonlat, szólj, kit érdekel ? Zagán. Eseng pásztorok mellére illik kis aJacsony virág, mely a sötét Árnyékban illatoz s hervad; Egy trónust ékesít a büszke liliom. Fatíme. Nem, oly magasra nem szédelgc még Elmém, bár hízelkedve engem arra
A A
kell.
is
;
Irene.
12
Szántál.
Mohammed
választott; ezen
Dologban, érzem, hátra kell Állnom. Zagán. Mohammed a tied: A mesterség bubája egyesülve kellemekkel gyzni fog. Költsd fel háborgó ösztönét. Hogy bálványának egyszinségét ]smerve, nálad édesb kényeket Találjon a következést reám Bízd. Fatíme. Kétes útra késztetsz, irtózom Ily
;
Magamtól. Zagán. A
Egy bajnok
világ
legels trónusa.
és szép
férfi,
ily
Szeszélyes játékot talán
Csak érdemel
mosolyg az alkalom.
;
Szerencse szárnyat ád, tanulj repülni. Fatíme. Vezér! igen könnynek tartod a Diadalt.
Zagán.
Bátorság
s
szépség
tartja e
Földet, csak ezek határozzák földiek sorsát.
A
Ha
—
megvetés Zagán. A czél nagysága nagy próbát kíván. Te a világot ismered, Fatíme! Fatíme.
Els tekinteted nyilván mutatta azt Az elvonult szeméremnek helye Nincs ott, hol minden perczenet Titkát kémlelni kell s használni, mint Lehet. Fatíme gondold el magad I
Azon magas tetn, Mohammed Karján, dicsn ragyogni véle, ott fényes ponton, melynek sugári földnek két részére oszlanak
Azon
A
;
Milliomoktól imádva ott Éldelni s boldogítva, boldogulva
Az
élet álmait keresztülfutni
;
Második felvonás.
És
223
a világ szépét, javát
ÖJelni, a
fid minden
Kényedre
bírni
:
kincseit
ott határa a
Halandóságnak. Álnok rajzoló! Fatíme.
Éggel kínálsz
;
hogy elvetvén nen^emnek
Méltóságát, szerelmet kolduljak. Zagán. Okát tudod, s török vér foly eredben. szultán lássa, hogy közöttünk is terem Oly szép virág, mint a görög földön. Hah! itt közelít Mohammed! én Most távozom. Fatíme most terítsd Hálódat, ím jó csillagod ragyog. (EKonúi.) Fatíme. Mint rettegem szemét! Ah m.ely kemény Harcz, küzd indulat Nem, ily
A
!
—
Zavarban Enyhülni
Mohammed Téged
t
nem
láthatom.
félre kell (jcn).
kiált
]tt
vonulnom.
(Be
a
sincs! Irene! hol
lúgosba.)
maradsz?
szivem minden verése.
Repülj, lassú id,
ti
gyorstalan
Órák, fussátok el pályátokat. Hogy a vég alkonyat tenyészsze
Szerelmem csillagát. Jövel, kivánt Nap, iktass bé a boldogok közé, Hogy míg sebes lelkem csókolja lánczait, Emelje fel magát az égiek Sorába! A dicsség oszlopit Feláldozám a lángoló Szívnek, tüzes pályámat elhagyám
És
a csaták halálos síkjain
Forró szerelmemnek virágait szedem. Inkább boldog, mint halhatlan leszek! Országok tnnek, s bajnokok Sírhalmán hervad a borostyán Egy fény leszáll, másik tenyészik. Egy tengelyen forognak a napok. ;
Mint emberek mulandó
A
tettei
sorsé minden, egyiránt hever
!
2 34
Jrene.
Sötét házában a félénk
Mint
a bátor, ki a világot
Ostromlá
Mit
— az egyedüJ mienk,
mely kényeket szerelem áldó karja nyújt, midn Szikrát lop az ég örök tüzébl. Végy fel hát szent öledbe, bájoló Szerelem! hogy a világ árnyékai Távozzanak, s létem tavaszsza, egy Magas tzláng, Irene kebléhez Forrasztva az üdvösség kelyhét ürítse! a hevült sziv ád,
A
PATÍME
(benn a lúgosban énekel.)
A
mit a szív buzgón imád Fenn lángoló hevében,
A
mit a tzképzclet ád, a szem oly magasnak Iát Az ifjúság évében. Oh be hamar meghódítja. Keskeny körébe szorítja A valóság bilincse;
Es
Hogy
az embernek semmi más Csak maga a taparztalás
Marad legdrágább
kincse.
mily szózat! min komor jcvenKi mer sötét fátyolt egemre vonni? Ki [dlési
MoHAMMED. Hah!
Mer
engemet köz sorsra
itélni ?
Szólj
Fatíme. Nagy
czélodtól visszatértél
A
lét
szk
S
ott új élelmet kerestél,
határába,
Ártatlanul bele dltél szereleni karjába ; Oh de szíved várt nyugalmát. Szerelmednek szép jutalmát
A
Idegennél nem leled St gondatlan eredete ;
Új sebeknek lesz kezdete, S üres marad kebeled. Ki érted ég, sajátod,
Közel van és nem látod.
;
!
Második
MoHAMMED.
—
;
!
;
felvonás.
225
Ki vagy ? hadd nézzelek 1
(A lugos fdé megy.)
Hah
mily jelenet! Fatíme. Hatalmas szultán! térdemen köszöntlek. Bocsásd meg a szerencsétlennek, hogy Közel téged nem sejtvén, a magány Kicsalta titkait.
Miként jövel ide? MoHAMMED. Mi volt értelme rejtékeny szavadnak? Fatíme. Mohammed ím nagylelkségedet !
Igényzem, kímélj a valótól Igaz vallást szorúltságom nem enged.
Mohammed. Szemed
—
lángol
S arczám
Fatíme.
Hogy azt haliad, a mit magamnak Nem, nem, tovább nem szólhatok
is
pirul,
•
Lábadnál esdeklek bocsánatot. a neved? Fatíme. Fatíme!
Mohammed. Mi Mohammed. Fatíme.
Nem
Kelj
Nem
míg egy kedvez
addig,
Oh
vetsz reám.
Magasságodról
fel
pillantatot
szállj alá
és igérd,
hogy
e
magát
Epeszt szívnek érdemét és harczait Tudod méltatni. Mohammed. Hah! mi ez? Fatíme. Hogy nem tulajdonítod véteknek Eltévedésemet, habár reményt Nem várhatok. Haragszik-e A felleget hasító kszál, hogy Az alacsony moha lábára Fonódik és menedékhelyet keres? Mohammed. Fatíme! értelek Fatíme. Valóban? oh így hát az ég virányi nyílnak
—
Ha
értesz
Mohammed. Szemed
A
porba
—
Menj így csak rab nem találnak engem.
(megvetve.)
villámai száll,
!
mi a porból eredt.
Kisfaludy Károly munkái.
1.
tud sze[retni
(Elfordul.)
»5
si6
Irene.
Irene! csak te vagy mindenható. Te tartod életem javái, jutalmát. (El.) Fatíaie (nagy haijgatás után). Hah! czt kellelt Megszégyenítve, ily rútul gyalázva! Fatíme hunyj el, nap, ne süss
megérnem! [így
!
Szemembe, gylölöm világodat. (Betakarja szemeit.) Zagán (hirteienjj. Fatíme! így talállak? szólj, mi történt? Te hallgatsz ? fájdalom s harag Változnak képeden. Fatíme. Csalárd incselked 1 Örülj megvettetésemen. Boszúra Taníts, vagy mélyebben tiporj alá Zagán (kihúz egy tn). Vedd ezt, Irene mellének vagyon !
Készítve.
Hah! Mohammed! ezzel. Fatíme. Ezzel talállak téged is örömid Nyiltában csapjon rád boszúm. ;E1.) Zagán (méiy gondolatban). Jréne sír a szépség angyala ;
!
Feletted s visszaint egébe. Távozz, tündér alak, rejtsd el virágidat, fegyverek között lehullnak ékei. csendes élet nyugtató ölébe vedd Lakásodat, hol béke és öröm
A A
Szép egyességben andalogva
járnak.
veszted még azt is kívánja. Kinek birásodért kebele dagad.
Itt
Ha
a
dicsség
szól, a férfiszív
Megnémul és ugy nézi kényeit, Mint egy üres gyöngyházat a szerencsés Búvár. Irene!
z
volna csak
lettél
Asszony, nem egy engesztel s halált lény, élhetnél így távoznod kell, Ha mindjárt elviszed magaddal Az ozmánok legels emberét. (El.) ;
(A kárpit lefordul.)
;
"Harmadik ffivonas.
517
HARMADIK FELVONÁS. Zagán basa
lakása.
(egyedül). Mit bal történetek, mit a nehéz veszélyei hoznak, azt
Agenor
Idk
Az ember
kénytelen szenvedni
;
és
Megnyugszik a sorson, mely egyaránt S örök végzés szerint lebeg fejünk s merész kezekkel életünkbe nyúl. de ha az erkölcs egy angyal Keblét elhagyja, akkor méltán vérkönnyet Hullajt szemünk és átokra vonul
Felett
Oh Az
atyai szív. Jrene! Önkényt,
Önkényt dülél Mohammed Szó poklot zár magába, ez
—
Hah! ezen
Lerágja a természet lánczaií.
Te egy görögné
—
-
Hah! Leányom!
Buja vérnek szolgálsz, hogy mosolygYa Hazád sírját nézzed s annak halmán Szégyenoszlop maradj az élk Sorában, ím Geront utolsó Leo (jön). Köszöntését hozom, most zártam bé szemét, Aleghalt kapott sebén a szerencsés. Agenor. Az ég szerette t, mi nem vagyunk Oly kedvesek, vergdnünk kell tovább E puszta földön, melynek sárga partjain ;
Csak
a rosszak s az elvetettek
Állnak
Csörg Jó
ifjúi
Egy
nyomorult létök
s
jelét
lánczokkal hirdetik.
ám
te
is
csalaikozál
tiszta angyalt véltél
egykor
át-
ölelni, hív szivet melledhez zárni és
Leo.
Ne
szólj tovább,
Ártatlan.
atyám
!
Irene
—
a<8
Irene.
Agenor.
Az? midn hazánk
Rablója karjában hever S erkölcse veszteségével
Gyzelmét Leo. Irene
Azzá
Mohammed
édesíti ?
Nem, nem,
az
nem
lehet; ha ó lehetne, az ég maga
Felszaggatná hitünknek zárait
S legszebb remekjében gúnyolná Szent képét, melyet ön diszére
alkotott.
Agenor! oh ne adj hitelt ama Ggös pogány szavának, a mit az Mondott, az ön lelkének rajzolatja
volt.
De
A
légyen bár, mit nem tehet az er? durva kéz hány szép virágot tör.
Mely másképen nem Magát, mint hogy
tudja
megbszülni
fej-hajtva hervadoz,
S szagatlan hullatja levelét. Agenor. Mit önkény és er tehet. Azt állapotunk nyilván mutatja! Míg életünk küls mivolta jön Kérdésbe, addig trni szép Békoban is szabad vagy, míg veled Erkölcsöd oh de ezt tagadni A jobb lélek nem szokta, inkább sírba lép s fenhagyja jó nevét. hirtelen vádolni nem merem. Leo. Agenor. Minthogy jó szíved mentséget gondol. Leo. Ót ismerem, számlálhatok reá. Agenor. Hiú ragyogvány erkölcsét eloltá. Leo. Nagyságra nem vágyott szelíd természete. :
;
A
t
Agenor. Hogy halni nem tudott, azt fájlalom. Leo. Élünk mi is, bár férfiak vagyunk. Agenor. Létem terhét csak érte hordozom. Leo.
Hogy
kedves kéz ápoljon tégedet.
Agenor. Pogánynyá lett az ád végs sebet. Leo. Korán itclsz, én áldom bízodalmamat. Agenor. Szerencsés vagy, ha még reményt találsz. !
;
Harmadik feh'on áf.
229
t
bnösnek, én Leo. Hirdesse bár ezer nyelv Nem tartom annak. Számtalan formák között Szövdik életünk ki tudja, mint Került a szultánnak kezére és Mely titkos bú rágódik életén. Agenor Oh miért vagy oly kemény Saját véredhez és haljgatlan Miként kárhoztatod? Nen\! Méltatlanságot elkövetni nem Képes, különben öszvedl Az égi rendtartás, s a mélység lelkei ;
!
t
Uralkodnak mennyország angyalain.
Atyám! szerelmem itt igaz biró S az ártatlannak vallja t, és egy pogány Beszédje bízodalmamat meg nem
Oh
Szédíti.
atyám, atyám
Homályba dlt eltted
!
sötét
a világ.
Azért feketére fest mindent a képzelet. Agenor. Jó ifjú hív szerelmed lángja át!
Vílágít éjjelembe, és
A
régi érzetek malasztja ébredez.
Leo semmit sem érzel ? E néma hely halálszagot !
Körlem
szólj, fiam
leheli
!
;
annyi ismert testeket
Látok hevzrni öszvezúzva és oh miért nincs Irene is Roncsolva Ezek között? miért nem nyúlhatok Sebébe, hogy ha még élet mulatna
—
A
testben, utat nyithatnék neki.
Leo. Agenor!
Agenor.
A Az
vér,
Nézd, mely szépen csörgedez hamar siet
min
élet
Némely
— és min soká
tart!
csak egyet fordul s vége van Más számtalan kinok között El és nem tudja lerázni lánczait. Melyekkel a sors e földhöz kötözte. Vagy Azért tártának a végzések,
;
Jrfne
330
Hogy szomorú emlékjelnek hátra Maradjak itt hazám sírján. Melynél számlálni kezdi a rabszolgaság Jármát húzó komor századjait ? ABDUL(jn). Nekem parancsom van titeket Innen más helyre elkísérni. Kövessetek. Leo.
Hová
akarsz vezetni
?
Abdul. a nagy szultán elé. Hah! ezt kívántam Agenor. Lobbanj utolszor lángba, agg szivem! Hogy minekeltt széjjelszakadsz, Villámidat rettegje a pogány, S az a rabok bálványa egy szabad Ember szaván piruljon el, S a szent igazság láncz alól Ordítsa fel nagysága álmait. Leo ! hol van karod ? jer, jer, vezess.
Ékes
(El mindnyájan.
szála a császári palotában, balra trónus.
2agán Ferez. Mohammed Részére vonta.
basa. Terez bég.
a
basák nagyobb
felet
Hali estével ZagAn. Sok változik, néhányan csak szokásból Függnek szaván ha megnémul, tehát ók más támaszt keresnek. Az nagyobb Újság, hogy a szultán mindenfelé Békét köt úgy látszik, hogy e falak Közül kimenni már többé nem akar. Ferez. Irene fogva tartja t. Van eszközöm Zagán. ;
;
Bírását újra felzavarni.
Irene atyja, egy vak éltet-únt Öreg, kezem között vagyon Ez dúl, fúl s mint szabad görög
1
:
Jiarmadik fehonás.
531
Átkozza gyermekét, hogy ellensége Karján éleng
Hogy
ily
;
ezt
is
ide rendelem.
hangokhoz nem szokott
fülét
Csiklandja a részeg szerelmesnek. Ferez. Zúgást hallok jönnek már a basák, Kezddik a diván. Sorompóm megnyílik. Zagán. Hatalmasabb ellen kelek Viadalra. Én vagy Hali, egyikünk ma Jönnek már! Kidül helyébl. !
—
(Hátravonúlnak, azután a többiekhez elegyednek.)
Tíali. mupi több basák jönnek, hátul jancsárok, Hasszán rendben felállnak, Mohammed a trónusra lép.
ytfohammed.
Abdul
és
Mohammed, üdvöz légy, dics Els az emberek között!
Hali.
szultán!
]m intésedre összegyltének Hív szolgáid, végzési det Hallgatni
Erdet
s
buzgón azokat
teljesítni.
és nagyságodat
Nevelje mindenkor szerencse és Hatalmadat rettegje a világ. Mohammed. Híveim! Allah segédkeze Ezen rég óhajtott városba Vezérle, seregeim vitézkedfse Lerontá kérked falait. Mely annyi évek óta seimnek Elzárta gyzödelmi útjokat Dics czélunkat ím elértük
meghódolt
;
görög Nép, és Konstatinápoly tornyain Kérkedve a félhold tündöklik. Én Ezen városban eltökélem Hitünk
terjed,
a
Lerakni trónusom s Stambul legyen Ezután ozmán uralkodók lakóhelye. Dicsségünk emlékjele
!
232
Jrene.
És a török birodalom fényes S legels városa. Zagán. a hitetlenekre Innen szórjad villámidat És ékesítsd több koronákkal Felséges székedet, hogy még ezen Világrész
is
hatalmiadat hirdesse és
Függjön kormányodtól.
MoHAMMED.
Hány bajnokot Veszték ezen falak köri, És mennyi vérbe telt elfoglalása. Ti azt tudjátok, híveim ! Azért békességet köték Szomszéd hatalmakkal, kik év Adót fizetnek s uraságomat
szerint
Azzal megismerik.
Zagán
Megállj,
(eiöiiép).
Szultán
!
a
nemzet méltósága jön
kérdésbe s azt hív szolgák eltt Lehet csak fejteni Köztünk áruló Vagyon. hadd vegye MoHAMMED. Ki 2z nevezd Érdemlett büntetését. Zagán. Hali nagyvezér! (Zúgás a basák között.) Én Zagán basa nyilván vádolom. (Abdui kimegy). Itt
:
t
í
I
t
MoHAMMED (hirtelen elhagyja trónusát). Mi ez ? szólj, vádoló, mivel tudod
A
nagyvezér vétkét bizonyítani
Zagán.
Ó
?
titkos frigyben élt az ellenséggel
jönnek a tanúk, hallgasd magad. Hali (féire.) Örökkévaló te láttad szívemet Érted történt; az áldozatra kész vagyok. Itt
!
Ahdul, l^otaras és Ibrahim jönnek.
Zagán. Lucas Ntáras! Vallást, melyet nekem
újítsd tevéi.
most azcn
!
ím
—
;
;
Harmadik fitvond:.
MoHAMMED.
Igazságot
233
ha éltedet
felelj,
Kedvelled.
Ntáras.
Hali nagyvezér Barátságban levén Konstantin Császárral, minden mozdulásodról Tudósítá és védelemre
t
Biztatván, azt igérte, hogy mindent El fog követni városunk Fentartására.
Ez
Zagán.
Az Az
vala
mely neked, nagyúr ostromot mindenkor ellenzé.
indító ok,
!
Szólj, Ibrahim. Bocsánatot, Ibrahim. Felséges szultán, én bnös vagyok
De megtagadni nem merem MoHAMMED. Kés mentséged,
-
szólj,
parancsolom.
Midn
Ibrahim. utolszor a várost Feladásra kérled, Hali nagyvezér
Mint biztosát felküldött engem És általam tudósítá Konstantint
is
A végs H ahogy
ostromról és azt izente bátran kiállja azt, Mohammcd el fog állni minden
:
További próbáktól. Hali (féire). Oh, ember ember Ennek most oldozám fel lánczait! Ezt mellemen tápJáltam, és elárul. I
!
MoHAMMED. Hah!
erre vitt kegyelmem? Hali! mit Felelsz ezen vádakra? Szólj! igaz, Mirl vádoltatol ? mit a Tanúk felled vallanak? Hali. Igaz ! (Zúgolódás a basák közt.)
MoHAMMED. Ily rútul
í^ogy bízodalmamat
megcsalád, elengedem.
Minthogy
csalárd munkálkodásid
Nem gátolhatták Ermben fekszik
gyzödelmimet. a következés
!
»34
Jrene.
De
megszegvén az esküvést,
Melyhez magas
tisztséged lánczola.
Méltatlan árulásod büntetést Kivan Basák, ítéljetek Basák. Halált! szégyenhalált neki !
!
MoHAMMED.
Mond
!
Halált kjáltnak a basák, halált
a törvény; én számkivetésbe
Fordítom
Ezentúl Adrinápoly
azt.
Legyen lakásod, holtodig kizárva Dicsségünk sugáritól. Vezessétek
el
(HaÜ
!
Ntáras.
elvezettetik.)
Nagy
szultán
MohammedI
Kegyelmedet megnyerni óhajtván. Igaz vallást tevék vedd szívesen Szolgádnak
—
;
MoHAMMED.
Vessetek neki Aranyt, azt érdemlett.
Ntáras.
Nagylelk
szultáni
Mennyire jutalmazsz!
MoHAMMED. Ell Menj !
a
Távozz szemcHi keresztényekhez és
Beszéld el, hogy Mohammed ily Alacsony embert be nem fogad soha. Szolgáljon bár neki.
Ntáras.
Uram
!^
Mohammed.
zzétek
t
Ki a városból. (Ntáras Ibrahim. Kegyelmet,
Dics
el.)
szultán
MoHAMAiED. Vak eszköz, megvetlek. Haragomra nem vagy érdemes. Töröljétek
Menj
!
ki
(Ibrahim
bajnokim sorából. el.
Nagy
hallgatás.)
Hali elveszte magát.
Ezentúl megsznt nagyvezér Lenni, Ki lesz érdemes tisztére? Zagán basa, lépj elöl ím tégedet 1
Választalak helyébe, vedd
által
;
:
Harmadik fehonds.
135
a nagy hivatalt; legyen hséged Alindenkor oly ers mint a karod, Úgy engem is kegyelmesen találsz. Zagán. Mohammed dönthetetlen állok én Fénytrónusod mellett és létemet Egyedül dicsségedre szentelem.
Azt
1
rz
Nagyságod angyalát buzgó szívben.
tekintsd
E
Mohammed. Legyen
Hali áruló.
felejtve
Csalattását
sínli,
ámbár érzetem
;
emberi
Sors, vélemény a földnek istene.
Annak bókoltam most
A A
az egyszer én szolgától miért vártam hséget?
js.
mely ember szeret, csak az hív. Zagán. Nagyúr! felejtsd el azt az árulót Hiszen maradtak hátra még hivek. Kik veszteségedet pótolni tudják. [bocsátom I
Mohammed
A
mit veszték, panaszra támaszsza életemnek. (A trónusra Up.) Minthogy békét köték s a háborút Kerülni szándékom, tehát magam Saját
(büszkén).
nem
erm
Fell is illik gondoskodnom és Létem bels mivoltát már meg
azért is
Határozám. Halljátok híveim A nagy próféta s seim Példájokként, önnön érzésemet Követvén, egy hölgyet választék. Ki vélem oszsza fel fényes trónusomat. És népeimnek egy lelkes Uralkodót szüljön. Zagán. Szándékodat
ámbár még titok Elttünk, mily boldog halandó Indítá meg Mohammed nagy szivét? Mohammed (muftihoz). Fpap tedd kötelességedet. Tiszteljük,
I
(Mufti
Basák
1
el.)
a régi szokásként színetek
!
236
Trer.e
Elé hozattatom választott hölgyemet, Kivánom, hogy fehátyolozván
t
Ismerjétek szultántok hitvesének És törvényes császárnénak.
Zagán. Nevét Közöld velünk, örömkiáltás Fogadja a szerencsést, szólj uram A/loHAMMED. Irene, egy görög leány. Zagán. J^eresztény ? példátlan szövetség!
MoHAMMED. Az Határ közé
Zagán
volt,
A
(bátran).
MoHAMMED.
ezentúl
nem
lesz.
Hah
I
ki
mer
szorítni ?
törvény.
Ti zúgolódtok? akaratom
Legyen törvénytek,
és halált
Annak, ki azt gátolni merné. A nemzet ereje bennem tükrözi Magát, és balgatag szokások
Nem Irene
másítják feltett végzésemet.
gazdag török ruhában, mennyezet alatt a mufti által rablányok, mindnyájan befátyolozva, jönnek
bevezettetik,
utána és jobbra, balra megállnak.
Irene
(a
Mily
mint eloUép, öszvcborzad, bizonytalan).
szívtelen képek,
Tekintetek,
Nagy
min
MoHAMMED. Irene lépj fel Mohammed, napkeletnek !
jeges
isten! mit miveltem a
!
magasra, én
ura,
Önkényt ezen fényes trónusra Emellek, melynek hathatós sugara E föld tágas szinére terjed. ím Tégedet országom minden nagyjai Eltt szultánnénak nevezlek. Uralkodjál teljes hatalommal itt az asszonyok között. (Basákhoz.) Ti pedig, vitézek! érdemes basák, Ismerjétek s magasztaljátok
Es légy els
t
i^j
Tiarmadik feivonJs.
Országaim Eltt.
nemzetek
s a
Mohammed
(]rene a trónusra vezettetik,
Mohammed
]tt áll
Itt áll
fölemeli fátyolát.)
hitvese
!
szultánnétoki
Nagyasszo.ny!
Basák.
Üdvözlégy! Allah szép kedveltjel
^AGÁN
(indulatosan magában).
Min
szépség 1
Nézd inkább
—
hunyj
el,
hunyj
el,
szemem!
a halál csikorgó
Fogát, vonagló sárga képeit.
Csak ezt
a
kísért tekintetet
Kerüld, megszégyeníti férfivoltomat. {Kívül lárma hallatik.)
Min
Mohammed.
zaj
ez? Strázsák! Hatalmas úr! két
Abdul (jön). Görög fogoly ervel bé Az ajtón törni és Irene Nevét
akar
kiáltják szüntelen.
Mohammed. Vezesd ket
szinünk
elé. (Abdui
el.)
Te rettegsz, kedves ? Könnyben úszik Szemed? halálszín festi képedet:
E
fényes ünnepen mi háborít?
Oh
nyugtasd szívedet, Mohammed fel tégedet, ki egy világ Ellen hölgyét meg tudja védeni.
Emelt
Abdul
(Leót és Agenort hévezeti).
Agenor. Mit Leo. Látvány Irene
—
Irene.
látsz,
Leo
?
Hah! !
igaz tehát, igaz
—
átkozott
(Elfordul.)
Mit
Iátok,
Atyám Agenor (kifakadó
Leo! Atyám!
!
Hol vagy? Irene
(atyja
érzéssel).
Irene! édes
jer karjaimba.
Oh
gyermekem! egek!
karjába szalad).
Atyám oh boldog óra Magadhoz, égi !
—
!
Most végy
!
7^9
Irene.
—
Agenor (t tspogatja). Te vagy, leányom Nem, nem, íó'ró'k vagy. (Eltaszítja.) Félre, elfajult
nem görög nemzett. MoHAMMED. Hah vakmer! hölgyemnek ezt? Vér, téged
Nyomorult tudod, hol állsz? Tudom. Agenor. Merítsd ki bár egész hatalmadat, 1
Én nem félek, szoríttasd lánczodat Nyakamra és vezesd szép höígyedet Keresztül roncsolt testemen, hogy Teljes legyen s végs lehelletem Mérges tüzével oltsa lángodat. Irene,
Atyám
!
átkom
atyám
Nem, az már nem vagyok, Kérkedj gyalázatod tetin, én Leo. Elég, elég, Agenor! nem, tovább Nem trhetem, kiméld leányodat. Irene! oh Irene! mit miveltél? Irene. Atyám! atyám! én ártatlan vagyok. (Eiaiéi.) MoHAMMED. Segítség! meghal. Oh Irene! térj Magadhoz, és te, sz ember, nincs-e Érzet jégmelledben? Hálát adok. Agenor. Te rettent isten! vakságomért.
Agenor.
—
Hálát, hogy
nem
látom,
mitl
Irtózik a szív, és ezen fene-
Vadak örömit szilaj fájdalmimon. Leo Fiam jer, áss egy gödröt, Temess el, szívem megreped. (Elgyengül.) MoHAMMED. sz ember én megengedek, tanuld !
!
!
Monammedet
becsülni.
Zagán.
A
Törökök!
trónus meggyaláztatott! halált
Nekik.
VaLAMENNYEN. Halált!
MOHAMMED.
(Kardot húznak.)
Megálljatok!
(Agenor elébe
áll.)
T^egyedik fehonas.
Én védem
t
—
Jrene atyja
Békét parancsolok. Ki Ellen kikelni ?
3 39
—
mer Mohammed
(A basák visszavonulnak, rableányok Ircnét ápolják, a kárpit
lefordul.)
NEGYEDIK FELVONÁS. Császári palota.
Mohammed,
Jlgenor, Leo, strázsa.
Agenor. Hiába szólsz hozzám ily kedvez Hangon, szeretni nem tudlak, nem is Akarlak ellenségem vagy s maradsz. Megutált tárgya gylölségemnek. Mohammed. Kemény sziv fogytán van életed; ;
I
erdet gyengébb emberen Mutasd, engem csodálkozásra nem Alélt
Bírsz, büszkeségedet mosolygva nézhetem. Megfosztva a lét legdrágább javától. Világtalan napod vígságra nem Derülhet oly hamar, s azért Irene atyjával kegyelmesen Bánok. Te ífju egykor lángomat 1
Osztád, azért kiméivé lészsz. Leo. Veled nem osztok mást, egyéb az emberi Sors változó játékát, mely ma tégedet Emel, holnap szintúgy alá tipor. Mutasd vértl eredt hatalmadat. Verd által e szivet, mely úgy gylöl. Hogy inkább porrá lesz, mintsem neked Baráti érzetet nyújtson. Te vagy rab közöttünk, mert esengve Szivet koldulsz, csak átkokat találsz. Szegény ember! hatalmadnál e láncz
A Is
többet
ér.
24°
Irette.
Hah nékem ezt? magam
MoHAMMED. Nem,
vetek
csillapodj, harag,
Okot, méltó kiállnom.
— Menjetek!
Mohammed a hódító élete Sírhalmok közt mulat, ne várj azon Ködös tanyán szebb éleményt. csontfejek mély üregébl öröm
Agenor.
!
A
Nem
szikrázik.
Mohammed,
Leo.
a ki
Meghalni nem fél, az szabad S bátran gúnyolja érczkormányodat. Ereszd le szárnyadat, kevély Hódító, és nézd, mely kevés erd Vagyon rajtunk, habár szemünk közé Villognak gyilkaid.
Mohammed
(egyedül).
(Elvezeti
Ha
Agenort, a strázsa
ily
kiséri.)
nehéz
Áron kell a szív birtokát Megvenni, akkor a szerelem bilincs, Mellünk köz czélja ellenségeink Nyilának, mely nagyobb sebet vág, hogysem
Egy kényórának édes balzsama Mégis Megtudná orvosolni.
—
Az
az.
éltünk szépe, melyet a nyiló
Tavaszkor nyújt, midn vidám Kedvvel szaggatjuk a szerelem
virágit.
Habár
tövisek közt kell azokat Keresnünk, s a bátor kéz vérzik
Xagán
Zagán. Szultán
basa,
Telegdi jönnek.
Mohammed!
itt
jön egy magyar
Követ, királya küldé t.
Mi
Mohammed.
jót
Hozol, magyar? Miként veszed. Telegd]. Igen rövid követségem, csak egy Szóból áll foglalatja háborút :
is.
;
;
!
241
Tiegyedik felvonás.
Hozok.
(Oda
kesztyit.)
veti
Vedd
fel jelét s
készülj a harczra
MoHAMMED.
Tinektek én szabad választást engedek A békesség és háború között; mért Nem kell a béke? arra vágyok én.
Telegd].
Mikor
Hogy S ers
Az
engedésrl
itt
szó
nem
lehet;
féltünk mi fegyveredtl, azt említed? Hunyadi él határt von
karjával
Hódítási dnak és letépi
A
gyzhetetlenség Kevély fejedrl.
gz
nimbusát
Hah! Mohammed MoHAMMED. Elég ers mérkzni Hunyadival.
is
S ujítni a várnai napot. Telegdi. Nyolcz fényes gyzedelmi azt
A
gyásznapot rég eltörölték Különben nem jövék veled
Villongni;
jer,
mi elvárunk!
Egyéb szólásom
nincs veled,
Királyom szándékát tudod.
Légy boldog.
(Ei.)
Mohammed. Ily
Hah
büszkeséget én
vezér ! küldd vissza t. szenvedek.
nem
Zagán. Engedd távozni háború kell. Hogy a nagy szultán lelke ismét Ébredjen és magos reptet ervel ;
Folytassa. Vér, vér és veszélyek új színt adnak létednek.
Azok megint
Mohammed. S min csorbát találsz Hogy azt mered feszítni ? Szolga
te !
bennem.
jól
Vigyázz, hogy élét ten fejedre Ne vonjad. Az igazságnak tartozom Zagán. Ezzel, hallgasd szavát én általam.
Mely
hogy
azt kiáltja,
Mohammed
egy
Görög
leányért váltig elhagyá Országát, nemzetét s dicsségét.
Ki&faludy Károly munkái.
1.
'O
:
143
;
Irene.
a Mohammed, a ki egykor Monda valamint a n\ennyben
Az
:
azt
egy
Isten vagyon, szintúgy a földön
is
Csak egy urplkodó legyen Az a Mohammed már nem él Sötét völgyben bolyong az álmodó Sas, ki elbb bátran a naphoz sovárga.
Mohammed.
Próbált hséged elfelejteti a gondatlan elme szült. Bókolj pusztító istenednek, én
Velem, mit
Szerencsém enyhít forrásán vidulok.
Minek
keressek én bizonytalan melyet még a kétes id takar, szép valóért, mely elttem Oly édesen virít s boldogsággal kinál? Zagán, Hát egyedül z Jelenvalónak élsz? Nem, úgy csak köz sors cselekszik; nagy lépcs nagy lépteket kíván. mit mivelsz, ha Édes csalódás Mosolygó zöldjétl reményed elvál ? Jót,
A
A
Ha
—
partra szállsz
s
eltévedésedet
nem gyzöd ? Mindenkor több marad. Mohammed. Mint a kinek száraz keblén soha Az élet nem feküdt. Hahogy csalódás. Akkor nem vágyok tisztulásra és Csudálni
Kedvelt rabságom rózsakötelein Nem irigylem senkinek szabadságát. Zagán. Mohammed ! a természet nagyra alkotott. Ne czáfold meg ; különben rajtad is Hibáza és egy asszony változó Szinét adá.
Mohammed. Nehogy
Elég! ne
szólj tovább.
meg magát szunnyadó er. Kezedben életem, Zagán. "Elször nem most áll kitéve érted. Mohammed! most id, hitünk jelét
A
rajtad mutassa
;
Ti egyedik fehonds.
243
A
retteg világ halmára Szegezni, most id, avagy soha! Ne engedd, hogy gúnyoljon a sereg, Mely csak nem rég eltted reszketett S szavadra kész volt vérét ontani.
Ne engedd, hogy meggyzött népeid Szégyenlve azt mondják Ez volt a nagy Ember, kitl mi rettegénki Ne Hadd félben kezdett munkádat. Folytasd tüzes futásodat; vezess :
Bennünket!
A
magyar földön lehet
Borostyánt szedned, o/í vár Hunyadi Méltó vitéz, a legnagyobbnak vele Mérkzni és ha Hunnia elesik, Fényesb út nyílik akkor, és ezen Világrész is hódolva lábadhoz borúi. Énbennem nem utolsó segédet Találsz, veled szövetkezvén e föld
is,
;
Minden népeit bátran sorompó Közé hivom. Mohammed! jer, vezess.
Az örök dicsség Mohammed. A mit
karja integet. halasztok, azt utóbb
nyugodjék míg Mohammed tartozó adót megadja emberi
Ujúlt ervel elvégzem
Addig békében
A
;
a föld,
Létének. Halhatatlanságom itt Tenyészik, mert halandók sorsain Az érzemény felül emelkedik. lét javát elbb kikóstolom. Aztán a földre szállok szép egembl És hódító kormányomat tovább Terjesztem. a ki fenn kezd, az hamar Zagán.
A
míg védelmet nem talál meglepett er. Most gyzödelmi fény Sugárzik ífju homlokod köri,
Induljon,
A
A
felhevült
Használd
a
nép kész követni
kedvez
pillantatot, 16*
!
;
244
Jrene.
Mert
változó
;
miként
jött,
úgy
el is
Illant.
A
MoHAMMED.
gyengének parancsol
A
vak szerencse, attól kér sikert, Annak kezén forog bizonytalan Léte ; az ers elég magának, és
Az
égi szikra alkotó szava
—
Formálja a földet s korát. Szerezz egy kincset, mely felmúlja Irene bírását, s veled megyek,
Törvényeket felforgatok, a föld minden sarkait De így, hozzá forrasztva, életem Csak nála találja érdemét, becsét. Zagán. S homályba slyed országod, magad, Megszégyenítve emléked, dics Neved, s az érdemoszlopok helyett Gúnyolja a jövend balgatag
Megrázom
Szerelmedet.
Mohammed! Oh
Szakaszd el lánczodat s kövesd Eleidnek fényes nyomdokát! Megáll-e a nap egy hízelked Vidéken, elfelejtve, hogy Az egész világé? Menj parancsolom Mohammed. Türelmem végre megy, talán azt gondolod. Hogy oly könnyen játszhattok énvelem? Hogy én feláldozván saját kivánatim' Tinéktek éljek és prédát szerezzek? lét legszebb gyümölcsirl lemondván !
A
Csak
A
titeket gazdagítsalak? s
forrás mellett
Én végezek
;
szabad választás
Irányzá tettemet és állandóul Azt folytatom; ki mer gátolni
Zagán
(bátran).
Mohammed
magam
szomjúhozzam? Nem,
Mi
— Sí?
(fellobban).
Zagán. Tudd meg, hogy
engem?
sereg.
Hah! még a
fenyílnt
békételenség
mersz
1
l^eg})edik fchonás.
245
A
nép között igen nagy; vesztedet még tovább Is visszaélsz szerencséddel s puha Karok közt elfelejted nemzeted. Kiáltja a sereg, ha
A
zendülés terjed,
s
testvér öcsédet
Akarják szultánnak helyetted.
MoHAMMED. Elttem
áll a pártütk vezére. Te vagy! Hah! mint feszül karom! Csak egy taszítás, és örökre megNémÚlsz. (Kihúzza kardját.) Menj hát, nyomorult! ellem.
Zagán
(bátran).
Itt
mellem, annyiszor paizsod
szúrd keresztül és mutasd
Itt,
—
meg
Erdet. Hah! azért ne véld. Hogy véremmel segítesz ügyeden.
Mit El
a
megnémított igazságnak kimondja az a történet a nagyok
kell hallgatni, azt
Id
s
Sírhalmain,
Mit
késel? nyitva
áll
Mellem.
MoHAMMED. Menj, menj, távozz rettenetes ember! Elhunyt az égi tz belsdben szólj. Mi szent eltted e sötét világban? Zagán. Az igazság! mely azt vallja, hogy Mohammed Megsznt már férfi lenni csak sohajtni tud. :
(Ei.)
;
Mohammed (egyedi). Kiállhatatlan szégyen! Ez jutalma Az érz
szívnek
?
ilyen az
Öröm, melyet szerelmünk ád ? Álmodva édest kér, és a valóság Mérget nyújt. Hah Mohammed
!
Lesújtva a magasról, így kitéve Boszúlatlan sebeknek, így tovább
Alantan élni, férfihoz nem illik. Az üdvösség határos a pokollal és küszköd hatalmak közt zokog Szerelmünk, mentséget keres S azon habhoz ragaszkodik, mely AJá sodorja. Oltsd el lángomat.
A
ennyire
;
'
246
Irene.
Hideg dicsség! nyúlj jeges kezeddel Belsmbe, vagy távozz örökre és Vonulj sirok közé, hol más virág Hervad, csak a borostyán zöldelik. Mégis, veszély között szerelni szép.
Az
ordító vihar közt kedvesét
Dagadt szivéhez zárni mennyei Öröm, habár csattogva ránk szakad
A
villám, s az
Nem,
Nyilik.
Zúzzanak
örökkévalóság rabok szaván
a
k lánczaikkal
ajtaja
nem
indulok;
porrá.
De kényszerítni nem hagyom magam. Irene! lánghabok csapkodják mellemet: Vagy karjaid között égek, vagy egy Világot elnyel mélységbe slyedek. (jön). Mohammed! MoHAMMED. Oh
Irene
Te
jösz,
te vagy,
kedves? te vagyl
megint világot gyújtani
Zajos éjjelemnek ; a vadaktól Üldözve, nálam mentséget keressz, S midn mélyen ható tekinteted Rabbá teszen, szerencsém hajnalát
Érzem
derülni.
Jóságod, nagyúr.
]rene.
Kérésre bátorít. Szegény öreg Atyám búsong érettem oh Engedd ápolnom tet, hogy leánya is részesüljön Sorsában ;
Kegyelmed
által.
Mohammed. Fagyos
Az
Menj s tanítsd szivét érezni, zárd fel ismét
életnek,
hogy megsznjön gylölni
az ifjúnak, ki egykor érted égett. Nevemben vigy szabadságot.
S
Irene
(elragadva).
Mohammed. Te
Mohammed!
lángolsz? ez nagyon Irene. Jóvoltodért buzog szivem,
laláli
—
?Jegyedik felvonás.
MoHAMMED. Irene! az i/jú sorsa Szereted még most is t?
147
érdekel?
Szereltem.
Irene.
MoHAM-MED. Jrene! Vallál, rajtam
— nem, nem kétlem
azt, a
mit
mulat szemed, te
Szeretsz oh mondd ki ezt a szót I Olyan édesen hangzik fülembe, mint Ha a végs nap hallanám az ég Urát a jó lelkekhez szólani S felzárni a paradicsom ajtait. Mondd, hogy szeretsz, és létem egy örömSohajtásként az ég magas ;
Virányain szállong.
Hazám neked
Irene.
Szentelt, jóságodon
megnyugszik a
szív
is.
MoHAMMED. Jóság, kegy: mely üres szavak! Mondd, hogy szeretsz! ezen szóban fekszik Egem, csak ebben egyesül Világom, mindenem. S váljon meg is Érdemlem Oh Irene drága érzet az. Mivel Mohammed néked áldozik. Irene I oh mondd, hogy csak én magam Élek szivedben, oh mondd, hogy nem félelem szultántól, hanem szabad
—
!
A
Választás késztetett karomba
Mondd
azt, és a
koporsók
—
éjjelét
Szerelmem életlángra változtatja. Irene. Tied vagyok, ketts lánczczal hozzád Csatolva. Engedj mennem, hadd vegyem le Szegény aggott atyám szemérl harmatot, mely éjjelében értem Hull.
A
Mohammed. Menj s rizd Mohammed Hogy ön hevében váltig el ne égjen. !
(E1.)
szivét.
248
Jrene.
Sötét szoba.
Jlgenor (pamlagon fekszik és
alszik).
LEO (gondolatba merülve). Mit használ a kinos tndés! vége már Mindennek, a letört virág nem éled Fel többé. Szíved legszentebb helyétl Megválni kénytetel, ha megjelen
A
sors, eloltja
szép világodat
S bús birodalmát könnyeiddel kegytelen Hirdeti. Sokat veszték, sokat!
A A
tátott sír szélén
meg
kell
tagadnom
azt
boldogító érzetet, mely édesen
Az élkhöz csatolt: Áldó malasztját.
a
—ó
Kiált a szív, rettegve
hiedelem is!
is!
— így
megnémul.
Ert
hullatva tétováz, s örökre Leszállt a megváltás arany napja!
Bús alkonyatba dlt reménytelen Létem. Haij meg, halj meg, kinos szív! Is,
is
hivtelen elhagyott. (Agenort
Agenor!
—
szemléli.)
öreg!
alszik, jó
Aludj békén, az álom társa a Halálnak, melyet oly buzgón kívánsz.
Agenor
(álmában).
Irene!
Ótet látja álmában. Kit ébren átkoz, hogy nagyobb vala Az élet érdeme nála, mint Az erkölcs s állandóság.
Leo.
Agenor Leo.
Hah! Leo!
(feHjed).
Mi
rettentett
úgy
Agenor.
Ez több
Mohammed
Népek
csodálták
t
s
:
dicséretét
Zengek, egészen színváltozva
A
sokaság közt
;
vagy?
Leo! mit láttam éni leányomat karján, számtalan
volt álomnál
Láttam
hol
fel ?
áila
fényes ruhában.
!
?ií egyedik
!
felvonás.
249
Sugárzó képpel megjelent elttem. Alig hogy engem gyengéden ihletett, Szemem világos ln, s kimondhatatlan Öröm között mellemhez zártam t; Egyszerre megrázkódott a szultán, Vad állattá vált; a nép elszaladt. Irene álla csak s békén magát A fenevadnak veté, ki
t
Tajtékzó dühvel széjjelszaggatá. földre mennyei fény ereszkedék
A
Leányom, egy
le,
és
ártatlan angyal,
Lángfelhokön lebegve eltnt
Mint egy édes hang,
illatos lebel.
A
Eloszlott a levegben. vadállat Ordítva elszágulda és mindenfell Zaj és zavar közt a föld tzbe' lobbana.
Irene
(jn
s
atyja karjába
szalad).
Atyám! atyám!
A
Agenor. Határa
ez.
földi ínség
Leányom! Édes gyermekem!
ím karjaim közt tartalak, mellemen Dobog szived. Te még élsz ? én szerencsés Vagyok.
S igaz tehát? nem hangzik átok többé azon ajaktól, mely elbb Áldásra nyílott csak te még atyám Vagy, nem zártál ki szívedbl, atyám Agenor. Az atyai szív boszút nem ismer, én Megnyugszom a végzéseken, habár Bnös vagy is, szeretlek ; egy örömsugár Leszállt napomról. Irene.
Már
;
Leo
Csendesedj, szív
(félre).
Lemondás
a
szegény halandók
Szomorú törvénye. Oh Jrene! Agenor.
A
kérdést rettegem miként jutái állapotra? Irene. Értelek. (LcoHoz.) Ne fordulj el, Leo I méltó vagyok
Ez
:
i§0
Trene
Tekintetedre, méltó még azon Érzetre, melyet egykor oly Szépen viszonzái. Nem hiú Vágyódás, nem mocskos kivánatok, Sem alacsony félelem kötött Mohammed szultánhoz ; nem, egy nemesb Ösztön hazám keserg angyala Intézte tettemet. Mért nem maradtál Agf.nor. :
Sophia templomában? Ott valék,
Irene.
Elszánva bizonyos halálra; hogy 7v\ély tisztelettel a török szultán
A
templomban jelent és istenének Azt felszentelni megparancsolá. Oltár elé borulva, a gyilok Kezemben, melyet adtál végs Segélynek, már mellemnek volt szegezve. Hogy a szultán megscjte s illetdve Egy sz basának átadott: ez Hali volt, nagyvezér. Látván a nép Mohammed Hozzám mutatott figyelmét, minden Fell körifogott, és ily kiáltás Hangzott ezer szájtól a lánczok Csörgése közt Segíís, segíts, Jlgenor "Leánya! légy szószólónk a szultán eltt. Agenor. Irene! mily rejtékeny életünk 1 nagyvezér titkon keresztény. Irene. Vigasztaló szavakkal türelemre bírt És egy ösvényt jelöl, melyen hazám
A
:
A
Ügyén
segíthetek,
hahogy feláldozom
Magam Mohammed Én
szultánnak.
kész valék az áldozatra s annyi Görög rablánczait feloldozám. Ámbár magam szerencsés nem valék. Könnyet töröltem, ámbár az enyéim Szünetlen folytak. Oh Irene l Leo,
:
í
1
Negyedik fehonds.
Nagy
a5
lélek! én véthettem ellened
Csudállak, ámbár éktelen kinok Szaggatják belsmet pirulva nézek Reád te addig jót tevéi, én csak :
:
Vádolni tudtalak.
Kedves leányom Oh Agenor. Élet, sznj meg most, ennél édesebb !
Pillantatot
nem
lelsz.
Irene!
— oh nyomorult kétség csak egy Mohammed, Orömköny sem jöhet vagy — valóban Avagy pokol De
mégis
1
tisztán
;
szülöttje,
Nagy ember!
Ó nagy ember, egy kel Fény, a földet pusztító fergeteg Után. Ezzel hát én örökre Leo. Megnémulok maradj ösvényeden, jótét karján szentebb érzemény Hálál! Az én szerelmem búcsúzik Tled ; ha ezreket te boldogíthatsz. Méltán szenvedjen egy, s az én leszek. Felejts el; én mindenkor áldani fogom Emlékedet s a múlt idk szépét Éltetni mellemben ; bár merre vet sors, szent képedet magamnál hordozom.
Irene.
;
A
A
Jffohammed (jön, hátul megáll).
Irene.
Oly
Leo!
jó ifjul tisztán mint a
én most is szeretlek. boldogok
Serege oda fenn az alkotó köri Mi boldogok valánk Most szebb világokat keres szerelmünk Mi itt elválaszt, ott örökre öszveköt. A tiszta érzemény birtokra nem vágy. Forrása nyugtató malasztok kútfeje, Szeret.
S
létünk tolongó habjain felül emelkedik.
Bátran
;
!
!
; !
Irene.
352
Ezen romlékony test legyen szultáné, hazám javáért
A
Óneki áldozom
Míg
;
de e
szív,
ver, egyedül csak tégedet
Ismer.
Légy boldog
Meg; légy MOHAMMED
és nyugodj
ers, mint
én, az áldozatra.
visszatartóztatott
(félre,
dühhel).
Jlz áldozatra. Oh Mohammed Irene. MoHAMMED. Irene!
ím kegyelmednek megint szép órát köszönök. Mohammed Fogadd hát itt atyám eltt azon Szent esküvést, mely létemet
]rene.
Egy
Hozzád
csatolja.
Mohammed.
Hah! elég, elég; Ezen görög karjába dlj
Itt
egyesüljetek (Irene
(félre)
a halálban.
Leo karjába dl,
a
(El.)
kárpit lefordul.)
ÖTÖDIK FELVONÁS. Irene.
Tatíme.
Irene. Fatíme, megbocsátok.
Oh
Fatíme.
]rene!
Téged csak messzirl lehet gylölni. Ezen halálos eszköz volt szelíd Mellednek szánva és nekem Volt adva ezt használni, nagy Most Ígéretek dijába'. Érzem, hogy oly mélyen nem estem Mert a jóság körében jobbulok
—
S elbbi vágyaim
tn
Füstjét mosolygva nézhetem.
(T6tt vesz ei6.
ötödik felvonás.
Menj
Irene.
A
hát
s
nyugodj pálmád csendes hüsében,
házi élet édes karjában
Ott
Mint
Mely
boldogabb
és
élj
253
:
leszel
a világ kétes szélvészein. fel-felkap könny levélként
S egyszerre a mélységbe Hol a sors minden terhei
sújt.
Keresztülvágnak kinos élteden. ! s légy szerencsés. Oh Irene Fatíme.
Menj
Nehéz
I
az elválás.
Nehezb
Irene,
A
maradás, hol nem tart szívünk. Fatíme. Ellenségid között maradsz,
Ódd magad Zagán
Irene!
basától.
(El.)
—
Mit veszthetek? Kitl ójam magam? Az ellenség trét nem rettegem Úgy, mint az indulat hizelked Szavát, mely a lét durva részein Függ s a poklot menynek hazudja. S hol egy igaz barát ezen hideg
Irene
(egyedi).
Pusztán, hol csak feszült erek teszik szív hevltit? Egy van és az is Szenved s a vég szabadítónak kínálja
A
Rab
életét. El, el
komor képzet!
—
Szelíd remény! hová, hová tntél. kezdetén reám veted megnyugvás csendes malasztját?
Mely pályám
A
Haszontalan sohajtlak
S magam
Álom
s
feláldozása
elhagyál,
csak ájtatos ki'^ánat
Volt, csalfa
A
:
egy hiú
vélemény
szülöttje.
fclddúló villámok untalan
Dördülnek, békeszót nem Világ, és e rövid csend
Veszélyeket
Azon
láng,
Rabnéd
forral.
hall a
retteg
még nagyobb
Mohammed!
melyre gyuladál
iránt,
nem
volt az égi szikra.
;
Irene.
!54
Nem, nem
;
csak egy csalóka földi kény
Szived mélyében más isten parancsol. Ki az enyészettel frigyben romladék Közül a halhatatlanságra szólít,
S
népek könnyein ragyog
letiprott
Neved békóba vert bús századok közé. ZuLÍMA (jön). Irene a szultán kivánja, I
Hogy
megjelenj a nép eltt.
A nép eltt? Jg^n. í2 gyzd meg ket ZuLiMA. Szépséged által, hogy tudják méltánylani
Irene.
Szultánjok választását.
Csendes
Irene.
Te
a halál követje vagy.
Oh
értelek
;
—
lefolyt az óra,
Oszolj, sötétség, végy
ihleti
menni
kell.
karjaidba Mennyei atyám I azon világos Országba vedd fel árva lányodat, Hol az örökkévalóság szárnyain
Örök nappal
Az
Helyek
—
Zulíma Ti édes
virít.
élet távozik.
fel
I
most el kell válnom, egy Érzés búcsúzni kénytet tletek. Zulíma, jerl végezzük e rövid I
Utat, tán ez lesz
végs Máb
MOHAMMED
titkos
szolgálatod.
(El.)
szoba.
(egyedül).
Mely embert mostohán
a
végezet
Köz
sorsra szánt, annak számára nyíiik szépség, az függhet mulandó kényeken Kit a dicsség égi lángjai Hevítnek és a halhatatlanság Eljegyze, az ne kérjen földi éleményt.
A
Csalóka tünemény szerelmünk Mosolygó képe, bájos színei
Halandóság vázait
takarják.
—
;
ötödik felvonás.
255
S az élet mécse félig sem tart, Sötétbe' h?gynak káprázó viiági. így minden érzet gyöngeség. Idétlen elme képzete. Mely szk létének mennyet álmod S örömöt kohol. Múló buborék I El el mellembl ! Mégis, mit jelent Ezen titkos szorongatás? Irene Hah félre, gylölt képi távozz ellem I Egyszer rántál le a magasról. Édes reményekkel leszálltam én
— —
Hozzád
s te a
Áldozni
tudtál, a
Esengve
—
hatalmasnak egyedül
midn
koldus szerelmet Esdeklett. Áldozat forró szerelmemért! Én egy világot adtam, a a
Föld els trónusát, s nekem Elhamvadt birtokával áldoz.
Melyben
lélek hibázik
;
épít
Szivemre, hogy kényén fordítsa
Mohammed!
A A
ily
azt.
mélységbe estél? Hol
büszke férfiú? hol a hatalmas,
dönthetetlen er, ki ezreket Szavával inditott? Irene! mély
Sebet vágál ; te hidegen Tudál áldozni, én téged viszont Feláldozlak hasonló bért vegyen ;
Nagylelkséged; meg kell halnod. Rettent szó, kijött! szivem Rázkódik
— mégis meg
kell lenni.
— Hah! El
Mellembl, érzet hadd legyen hasonló A vérmezhöz, hol csak a halál !
Tanyáz
A
és érez karjával öszverázza földiek sorsát, s csak a dicsség
Emlékjelei lerakva ékesül.
Fogadj el ismét engemet, dicsség! Fogadj még egyszer, harczok istene! Ragyogtasd csillagid között Mohammed
2
Irene.
56
Jövend
tetteit
1
hogy
a
Sírhalmok éjjelén keresztlVirrasztva,
még
a
vénül id
is
Hirdesse nagy nevét. Szabad Kiván^k én ezentúl lenni; félre Minden lánczokkal! egyszer vágytam Csak földi boldogság után,
És
oly rutúl csalattaték.
Czél
Ahoz
Magasb
jövendség nekem világom
int,
;
kezdett pályámat folytatom, S futásomban bátran vetélkedem múlt idk csudált vitézivel. tartok
s
A
Irene
(jön).
Szultán, parancsolál.
MoHAMMED
Min
(félre).
szelíd.
Lelkes tekintet! és még is csalárd 1 Érzést hazud, midn fagyos szive Másél't eped. (indulatosan kezét megragadja.)
Te
A
voltál a
gyzi
föld urát hálóba vontad és
Rózsákat hintve minden lépteden, ismert bájos utakon vezettél.
Nem
Most karjaid közül ki kell Fejtznöm más ösvényre késztet A slyed titok, mely még elbb ;
az
Birásodért hevíté keblemet. áldozál nekem, kisebb Mohammed
Te
Nem
lesz
;
példád
t
is
lemondani
Tanítá.
Irene.
Értelek,
Mohammed!
A
csendes élet nem kecsegtet. Csaták után vágyik szived. Mohammed. Ne engedd visszagondolnom mit ön-
Magam
felejtni óhajtok, s
hahogy
Kiüt a láng, a pusztító lelket Te költéd fel bennem, kinek Karjában már szunnyadni kezde. Oh bár az én világomon kivl Eshetnék sorsod így hozzám csatolva, !
;
ötödik fehonds.
157
Az
indulat veszélyes tengerén Együtt velem hánykódol, és azon Kar forrón átölel, mely tégedet Kegyetlen a világtól elszakaszt. Irene. gyors változás! min komor Szózat ; nem a szerelem hangzatja az. MoHAMMED. Kimondád azt a szót, melyen szerencséd. Léted s Mohammed boldogsága függött, Kimondád és mellemben visszahangzik Szavad, habár értelmét jól tudom ;
Min
Tudom, miért
lángolt szived,
midn
Eget mosolygva rám, szivemmel Érzést szinezve könnyen játszadoztál. Irene. Balul itélsz
;
játék az
nem
vala.
Sem nagyravágyás, mely neked Mohammed, a szabad görögnét Hazája omladékain
Min
Bókolni kényteté. Érzet vezérle, azt ne kérdd; Az áldozó szív titka véle Enyészik.
Oh
Mohammed.
Irene
1
miért
—
Nem, eddig a határ; a férfiú Tovább nem megy; tündéri álmok
A
gondolatlan ifjúság körét Én lemondok és azon Frigyet feloldom, melyet szív-emelve Köték de más se birja azt, mit
Szépítik.
;
Az Az
tlem megtagad. álmodott boldog pillanatok Helyett ragadjon a halál, S a szerelem bájölén meredjen a Lélek. Te nem tudál szerelmet adni élet
így, szívtelen, szerencsét rontani Üdvösségem leszen.
Irene.
A
hatalom
Rabnéd valék; tenyészt szerelmet. hogy szerettem, azt tudod,
nem
Mohammed!
Kisfaludy Károly munkái.
I.
ij
i^$
Jrene.
Nem
tagadtam én soha, szent elttem els érzetem, ezer halál nem képes azt is
Mert S
mellembl. Tehozzád
Kiirtani
Mély
tisztelet s
rajtam mutatott
Kegyelmedért igaz tartandó hála Csatolt.
MoHAMMED.
A
környülállás szülte
—
Ezeket. Csak áldozat, nevek
mind
hideg
Adomány, minden köz ember birtoka. Hol éktelen láng a szivet hevíté, S az indulat tolongó árjai
—
Zúdulva csapkodnak, dobzódnak ott, Oft hála s tisztelet. Hah! ez tehát Bérem? hogy a végzések ellen Szegzém magam s leesve a dicsség Egébl köz sorsot cseréltem I
Azon dúló, emészt indulat, Mely mindenkor kivan, de nem Elégít, tlem messze volt; Ha tlem azt vártad, Mohammed, Akkor csatlakozál nyugodtan
Irene.
;
tileng az én szerelmem s csendesen, De híven óhajt az virágzani. Te jót tevéi rajtam, s elbbi
Érzésem elnémult egy hajnali Álomként ieng köri csak és ert ;
Nyújt hátra lév életemnek. Irene! oh mért nem vagyok Hasonló hozzád, egy világi Árnyék, egy kedvez sugara Azon szelíd napnak, mely téged lelkesít.
Mohammed.
A
tn
véghetetlen élet tengerét Keresi szemem, szerelmem is Csak arra vágy. (indulatosan átfogja.) Mit a világ Édest adhat, karom között Tartom de a nagyság többet kíván, Az indulat többet sejt; az kevés, ;
;
:
ötödik felvonás.
2*9
Mivel kínálsz, azzal nem töltheted háborgó szivet nálad csak a Szegény szerencsés, a ki mindennel
A
:
Elégszik. Irene.
Ldd
belém fulánkidat
Rabnéd vagyok, szenvedni rég tudok.
MoHAMMED.
Irene!
A gyors indulat. Látom, bosszúra változott S azon szomorú tapasztalásra Bir, hogy szerelmed énirántam Csak a hevült vérnek játéka volt; Nem tiszta égi láng, a jobb Lelkek nemes tulajdona,
Irene.
Mely
A
a szivet felemeli, a
MoHAMMED.
A
midn
sors alá tiporja azt.
Oh
Irene!
hív szerelmet,
mily szépen rajzolod
ámbár tenmagad
Szentsége ellen vétkezel.
Kettnek bókolsz. Menj menj én Szerelmet senkivel Mohammed Elég magának, társat nem keres. !
!
nem
osztok
;
Irene. Mohammed I nem jövék tled szerelmet Koldulni ; folytasd fényes útadat,
Maradj egedben
;
én
is
megtalálom
Azon boldog menedékhelyet. Hol semmi er, sem üldözés
Nem
háborít; keress dicsséget, Repülj a fergeteg szélvészein
A A
retteg
világ felett
halhatatlanság legyen tiéd.
Nekem adj Mohammed.
halált!
Hogy
általa egyesülj
Híveddel? Haha! engem nagylelken Örökléttel kínálsz. Irene. Csak egy kérést teszek Szívedhez ; oh Mohammed, ezt ne
Tagadd meg
attól, a kit
egykor -7*
a6o
Jrene.
Szeretni gondolái, ki oly szerencsés Volt szivedet sze'ídebb érzeményre Ébresztni s lelkedet rövid
Idre
n\ezktl
a véres
—
Elvonni
Félre, félre tlem tekintetet!
MoHAMMED.
Ne
ilyen
1
kedvez
Idétlen gyöngeségre olvadoz
Erm. Ha már nem leszek, oh Mohammed teljesítsd azon
Irene.
!
Ígéretet, melyet tevéi
Egykor folytasd nemes munkádat és Légy irgalmas, kegyes szegény görög Néphez légy atyjok, hogy kormányodat Ketts súlylyal ne érezzék, ha már :
;
A
végezet kezedbe adta sorsukat. Irántam gerjed szerelmed azt Ígérte, és magas lelkedtl Valót reménylek. Légy malasztjok Az elhagyottaknak s töröld le
Az
ínség cseppjeit síró
szemökrl!
Ez véas kérésem, Mohammed
1
ez
Irene legutolsó szava. (Lábához esik.) Nézd lábadnál azt, a kit egykor Melledre vontál és dagadt Szivvel hölgyednek monxiál
—
Oh
Mohammed. Mivelsz? miként Irene! kelj
fel,
játszol
én
—
Irene! mit
velem?
S ha létem
Irene.
Emlékét egy jótéteménynyel Ünnepled, érzi azt hidegült porom, S árnyékom rangyalként leng köri. Mohammed nem kell nekem Ez élet már engedd azon vigasztalást Az clválónak, hogy nem hasztalan !
;
Bizott lelkedben.
1
i6
ötödik felvonái.
MoHAMMED
Mit tegyek
(kifakadó tzzel).
?
mit
Kerüljek? ez létemnek legsulyosb Órája lelketlen halandóvá ;
Tesznek háborgó érzetim.
Zúzz porrá, könnyez természet!
oltsd
El lángomat vagy adj érczból szivet. Mely a koporsók éjjelébe Vonulva, csak halált ölelve, Gúnyolja a halandók érzeményeit. Irene! Oh így vál el a lélek !
A dermed Ferez
A
testtl
—
Mohammed
(sietve jön).
I
már zúgolódik. Hogy oly soká nem jsz. Uram, siess I nép téged
kiált,
Mohammed. Hah!
A
így kell jönni, félre tettem
ím fölkelnek a rabok! Ferez bég! mért adám tisztségedet? Tüstént tedd kötelességedet! Ferez. Uram! már kés, a sereg Immar nem ismer engedelmet. Téged kivan; végs szándékodat Akarja hallani. Hölgyed életét Mohammed. Hah! porba vélök. lánczot, s
—
Zagán
Szultán, 3 veszély
(hirtelen jön).
kevés pillantatod vagyon Csak hátra, használd azt, ha éltedet Kedveiled ; a sereg dühösködik. Már a palotád?t ostromolni Akarják. Fenyít
!
Mohammed. Hát
igaz! nincs már hív emberem? Zagán. Azok vagyunk mindnyájan és azok
Maradunk
H ahogy
s
te
örök dicsedet eszközöljük, megint Mohammed
is
Leszesz.
Mohammed.
Jól
van hát! én megyek,
Velem jön meglátom, Megvívni hölgyemért. ;
Irene.
ki
mer
Örök
s
Ircne
!
2 02
;
7re,íe
végy magadhoz! adj ert Ezen végs utamra, hogy nyugodtan
Isten! végy,
AltaJ költözhessem mennyei öledbe
McHAMMED.
1
Kövess Irene és ti, a komor Enyészetnek lelketlen eszközi Ezen pillantatot füstölg véretek Hirdesse a világnak s írja bé A dísztelen dicsség könyvibe. !
Jertek tehát! aztán készüljetek
A legdühösb zivatarral Nagy
szembe
(El mindnyíjan.)
piacz.
Jlbbul, Hasszán,
Abdul.
szállni.
trök
sereg.
a
szultán jön, használt a zendülés Igaz marad, nincs oly er. Melyen végtére a sokaság ki Ne fogna. Én alig hiszem, hogy így Történhetett, ha gondolom, min
Ember Mohammed. Hasztalan, Hasszán. A több fnek mindenkor enged Az egyes ember ; a sok kar sokat vág.
Terez bég és
Zagán
basa jönnek.
Ferez. Jancsárok! a szultán jön és vele Irene ; légyetek most férfiak.
ZagAn. Halált
kiáltsatok neki,
Irene vesztével
Elbbi
Több
Mohammed
ism.ét
bajno.k lesz s tinektek
prédát és szebb tartományokat szerez.
A/lOHAMMED
(a
befátyolozott Irénét vereti; nagy hallgatás).
Csodálkoztok, vitézeim, hogy én Szultántok, egy leánynyal lépek színetek Elé, s hol fegyverek villognak, ott szépség és szelídség megjclen.
A
'
!
!
ötödik felvonás
163
természet remekje és hölgye, melyet ön jutalmul Választa. Itt állok most közietek; Ki mer bírálni engem? lépjen az Itt áll a
Mohammed
Ell s próbálja meg kardomnak élét. Mindnyájan. Jrene haljon meg! halált nekil Mohammed. Én, uratok, védelmezem Ót, és ezen testen keresztül Jöhettek véréhez, ti a sötétség Fiai I kik zordon élethez kötözve Csak a halál árnyékait Ölelve lézengtek ; boruljatok le Lelketlen óriások, e szemek
Eltt, melyeknek gerjeszt sugári az
Égbl
szakadva, a mély sírok éjjelét
Általviraszíják és világosságra
lm nézzétek
Derítik,
Az ég
ezt
szülöttjét és imádjátok
Allah szent angyalát!
(Felemen Irene
fátyolát.)
Ti hallgattok? Távozni látom a mérges
Megnémul Sóhajt a
Te
bosziit,
a halál szózatja, életért
dermed
sziv
gyújtottál tüzet
is.
— Zagán basa!
elször;
Te
is rettegsz és némán állasz itt Hol fendörg szavad? húzz kardot! és Verd által e szivet! reád bizom Hölgyemnek életét. ^AGAN (kardot húz; amint Irénéhez közelít, visszatántorog).
Hah! oda erm, téged gyilkolni nem tudlak Mohammed. A szépség gyz, gyz Én a boldog, Ki azt karjára fzheti. (Nagy hallgatás.) Törökök! ti meghódoltatok. Te lángoló nap, mely dicsül Aranypályádat folytatod Te légy tanúja s hirdetje Mohammed szép diadalmának. Élj
!
élj
!
!
;
i6^
;
Jrene.
Melyet magán
és népein vészen. Vitézek! én önkényt lemondok Hölgyemrl ; és a szerelem lánczait Örökre elszakasztom
—
Oh Mohammed!
Irene.
Ne
késsél! adj elégtételt
népednek
és
Bszüld meg
rajtam megvetett szerelmedet. Mohammed. Közel valék a föld legszebb javához De a magasra czélzó férfinak Lelkét sem az ifjúság nyiló virága, Sem a szerelem csendes harmatja ne Szédítse meg ; csak úgy méltó örök Koszorúra. Nézzétek tehát, miként Vál meg Mohammed legszentebb érzésitl És mint fejtzik egy istenasszony Kezébl, hogy futását újra kezdje S nevét a csillagok közé függeszsze,
Hogy semmi gyöngeség magas tetmet
Ne
homályosítsa; hulljanak inkább éktelen a teremtés legszebb Virági és Mohammed végs könnyeit Rejtsék bezárt kelyhökbe. Érdemes Mohammed uralkodni rajtatok Mert nem csak a világon gyz, hanem
Mélységbe
Önönmagán is. (Kihúzia kardját.) Gyjtsd Karomba most, örökkévalóság! Azon helyet hadd eltalálnom. Hol
földi
álmaimnak
tehát
erdet
slyed
Titkai örökre nyugszanak!
—
Hallgass, hallgass, sziv! nézz csak felfelé. Egy csepp kín s tartandó dicsség! Irene ! a feláldozott Az áldozót örökre így magához Köti.
(Irene me]lébe döfi kardját.)
Oh
egek! Mohammed! köszönöm. Kiméld atyámat, légy kegyes. Oh Mohammed 1 Irgalmas nemzetemhez.
JRENE.
—
(Elgyengül.)
!
!
lödik
MOHAMMED
(a
26^
felvonás.
földre ereszti).
fekszik vérében, ki tletek
Itt
ím a mindenhatónak Szent végheíetlensége most karomból így omlik vissza. Most csudálj, világ! Halandó ezt nem tette ím, örök Elvett!
:
Dicsségért hamvába dlt A földi jónak minden foglalatja,
A
szépség hóditó hatalma.
Jlgenor (jönnek).
"Lee,
Mi
Leo.
ez? nagy isten!
Hol leányom?
Agenor. Leo. ]rene
!
kedvesem
!
hát így, így végezel
?
(Reá ború].)
Irene
Agenor
édes életem
!
tétovái.). Hol van sebed ? Folyj! folyj, ártatlan vér! ez éktelen Pusztán nem élhet a jó ; csak repülj, Áldott lélek végs házad felé.
(kányához
úgy
Itt
Irene
is
a
pogányé
(szakadozó szóval).
a világ.
Atyám! Leo! az ég
—
meglátlak bennetek Boldog vagyok ott Leo! (Meghal) Ott
Leo
nyilik
—
Irene
(mély fájdalommal).
MoHAMMED.
Vége már, S ezen könny, mely szememben ég, legyen Utolsó, fagylalt mellemen száradjon el. Örvendj, halál
!
ezen pillantat ezreket
Taszít csontkarjaid közé.
Agenor
(Mohammedhez.)
Kegyetlen ember! áldom tettedet. Ez által mentve van leányom undok
Kezedbl.
MoHAMMED.
S én tle. ím ezen kard
Nyitá meg keblét,
még
Hölgyemnek vérétl.
—
piros
Legyen
tehát!
—
—
266
;
Jrene
mohón
Ti, kik körülem álltok s oly Rohantok a prédára, vér,
Vér írja be neveteket a történet Könyvébe és ezen karddal titeket ;
Halálnak szentellek. Kövessetek! így hal meg az, ki tlem elmarad. Mohammed már szabad
Agenor.
Szabad Vagy, hogy mindent rabbá tehess. Menj hát, te a teremtésnek nyomorék Csudája! menj! s gyilkolj mindent rakásra, Hogy éktelen pusztádon csak magad maradj Jajgatni emberi voltodat. Rohanj szélvészként a világra és
Változtasd vissza dísztelen S üres vadonná; menj! emelj csonthalmokat I Vezesd reájok rettent bálványodat, kegytelen halált, bókolj neki S az emberek nehéz panaszszain Örülve, üljed rezg ünnepét. Az ínség szárnyain röpülj Tetdre, érez jármát szoríts
A
A
nemzetek nyakára s állj magad Egyedül, kevélyen, egy rabisten
A
élk
jajgató
Míg
között.
hozzád nem nyúlt, s az ég mélység fenekére sújt
a halál
Haragja a
És mennydörögve
tetteid
Súlyát elölszámlálja! Rettegj, Kevély ember! te is porrá leszesz. Mohammed. Szegény öreg! kimondád átkodat, S Mohammed buzdulatlan áll
Aludj
A
békén
el
föld lezárta
Törökök Érzet!
És
a
!
fel
jajjaid között,
már eltted kincseit. (A most a harczra félre.
Mohammed
sereghex fordul.)
!
ismét a világba lép
dicsség lángösvényein
Folytatja
fendörg
futását.
(Ei a sereggel.)
!
ötödik felvonás.
ZagAN
(Irene tetemeit szemléli).
Min
267
SZép halva
IS
I
habár
Elválva a lélek legékesebb Lakásától, a földnek hátra
Hagyá mulandó
részeit.
Irene! nagy feltételeknek
Bús áldozatja lettél, és én, hathatós Eszköz, sajnálom vesztedet. (EJ.) Agenor. Oh égi irgalom végy fel magadhoz Szivem szakad, megnyílnak karjaid (Jrene mellé Leo. Magam vagyok tehát ti jó Lelkek mind elköltöztetek. rab hordozza lánczait. Irene ím Leo téged követ! !
—
!
A
I
(Irénére borúi, a kárpit lefordul.)
e$ik.)
KEMÉNY SIMON Eredeti hazai dráma két felvonásban
1820
ElszSr
adatott Pest városa színházában 1820. május
3.
SZEMÉLYEK. Hunyadi János, erdélyi vajda, magyar fvezér. ^''eg Kemény, erdélyi nemes. Simon, annak
fia
Ida,
)
Simon
Lajos,
,
aivezérek.
Mohai,
J(^ereszti,
hitvese.
4 esztends.
fia,
Simon
Els
1
Má.odik
1
barátja.
P^'-^"^-
Alvezérck, Ivatonaság, földnépe.
A
dolog történik 1441. esztendben.
;
ELS
FELVONÁS.
ELS Magyar
tábor, elül
JELENÉS.
Hunyadi
sátora, hátul
a
népség
tüzel.
Öreg J^emény, Simon.
Simon. házadba,
Estellik
sz
már az id, atyám térj hs leveg megárt. !
vissza
fejednek a
Öreg Kemény. Ne
hidd, fiam! az öregség múlik
itt
a fegyverek és a bátor bajvívók közt;
az ifjúság képei újulnak, és a múlr idk tetteit agg szemem elébe rajzolják. Itt a régi tz hevíti keblemet. Simon. Te már eleget tevéi magadért, munkás élted csendes nyugalomra, sebhelyekkel borított tested lágy pihenésre vágy. Minist illet a nehéz munka; a szenved haza mitlünk várja váltságát.
Öreg Kemény. Igaz, gyenge erm nem felel meg a buzgó akaratnak, a roncsolt test sír felé hanyatlik; de a láng, mely örökre elalszik, végs lobbanással még használni akar és tüzet gyulasztani a rokon kebelben. Simon. Tetteid szívemel például maradnak közörökségl s követésül, nem fénytelen múlik életed, mert nemes igyekezet volt minden foglalatja. ím fiadat is dicsén járdáit ösvényedre vezeted. Öreg Kemény. Melyen híven megmaradj. Oh fiaml bár engedte volna a végezet megmutatnom, mely édes halni a hazáért. S váljon mi az élet? zokogva indul az enyészetnek, nem virágzik az öröm a homályos úton a merre tekintesz, omladék, pusztaság; minden hang sóhajtás, panasz.
47*
'l{emény Simon.
Simon. E gy5sz id, reménylem, édes örömre deri még, a jelenlét ködét egy nap eloszlatja. Még van a magyarnak embere, ki nagy szívét a rontó veszélynek szegezvén,
ers
vállakkal
népét fentartani tudja
;
még
Hunyadi Öreg Kemény. Dics emberi ó a kereszténység paizsa; isten és Hunyadi hangzik minden szájtól. O végs reménye haldokló hazánknak. Simon. Már elérkeztek a vármegyék segéd népeikkel, itt a székelyek, itt a szászok táborunkban, és sok magyar nemes utolsó magzatját Hunyadihoz küldé, hogy itt az érdem mezején borostyánt szedhessen. Öreg Kemény. Midn a remény mennyei világa haldoklik, azon szürkületben oroszlánná változik a megél
!
keseredett szív és hideg elszánással a halálba rohan. Szólj, fiam! min kedv uralkodik a táborban? Simon Egy szív, egy lélek elevenít mindent, egy tárgyért hevül az egész sereg. Öreg Kemény. Hol közös a veszély, közös az érzés, így az egész alkotmány a nagy czélnak könnyebben megfelel.
Sjmon. Kereszti közelít,
kit a
vajda kémlelni küldött.
MÁSODIK JELENÉS. J^ereszti,
Kereszti
(tsrsk ruhában).
az elbbiek-
Köszöntlek, barátim! ím sietve Hol találom
jövök, mint halálos nyíltól megsebzett vad.
Hunyadit? Sjmon. Gyorsan megjártad utadat! mi újság táborban ki,
a török
?
Kereszti. Szomorú hírt hozok ! oly kelletlen mondom mint ha csókolnom kellene az ellenség trét, mely
szívemben megakad. Simon. Jót már rég nem hallánk. Szólj bátran 1 az eltökéltség új ert nyer a rossz állapotban. Kereszt]. Ezen ruhában sok veszélyek között Mezét
"EísS felvonás.
173
bég sátoráig vergdtem, ott haliam, miként tanítgatá hogy a jövend csatában egyedül Hunyadi személyére törjenek, leírván nekik pánczélját, fegyverét ki elejti, annak királyi jutalmat igért és és lovát vad örömkiáltás hangzott a táborban. Mahomet sugallásának hirdeté a vezér, hogy Hunyadinak el kell esni és Stambulba kísértetni népének. Öreg Kemény. Azt ne engedje az isten ! különben elesik Erdély és Magyarország sírhalmán zokogja a népeit,
t
;
világ elvesztett szabadságát.
Kereszti Szent-Imrénél megersített táborában várja a magyar sereget, egyedül a vajdának vesz-
Mezét bég
tét forgatja elméjében.
Simon.
Jól tudja a
pogány, hol
kell a lelket keresni,
hogy tehetetlen az egész test porba ömöljék. Hunyadi és mi valamennyünk közt mérték nem állhat, hasonlat nem lehet embert találunk, ki ers karjával utat vág az ellenség rendében és vért özönl, halált terjeszt minden léptében de ily vezért csak századok érlelnek, kit minden tökélyek ezen magas hivatalra jegyeztek. ;
;
(Mélv gondolatba merül.)
Öreg Kemény. Mennyire mehet Kereszti.
Negyven ezerén
a
törökök szám??
állnak
Sz. -Imrénél, tíz
minden órában várnak. Öreg Keaiény. A szám nagy, de bátort nem rettent. Kereszti. Kérkednek is sokaságokban és a gyzödelmet bizonyosnak tartják már fiát Mezét bég elre
ezret
;
erdélyi helytartónak rendelte.
Öreg Kemény. Megszédíté ket az els nyereség ; annál jobb! elbizottságnak kár a követje. Kereszti. Alig tudtam boszúmat elfojtani, midn érdemes püspökünk fejét a basa sátorán felszegezve láttam ; a rejtett gyilok mellemen megmozdult és nem akarva karom öldöklésre hajlott ; csak ezen hír tartott
meg a véráldozattól. Öreg Kemény. Dicséretes mérséked;
a közjó többet nyert visszajöveteleddel, mint ha ezrek estek volna el
vitéz
karod
által.
Kisfaludy Károly munkái.
I.
'8
7(emény Simon.
5 74
Simon (magában). Égi segítség! neked kö«!zönöm e gondolatot. Mennyei sugallásl téged használlak. (Keresztihez.) Bai-átom ! sokat tevéi, hazánk nevében még egyre kérlek.
Keresztj. is
Ne
kérj,
Simon!
a
kész hazafinak egy szó
Mit tegyek? Simon. Tansd titokban mind elég.
azt, mit láttál, hallottál; ujságodat én fogom használni. Oheg Kemény. Fiam! mi a szándékod? Kereszti. És Hunyadi ? Sjmon. Mentve lesz! neki elesni nem szabad, hogy mi állhassunk. Barátom, vonulj félre, ne közöld senkivel híredet, míg én végeztem. Mit a vezérnek tudnia szük-
séges,
tlem
Kereszti.
meghallia.
Tisztekm szándékodat, ámbár értelmét
megfogni nem tudom
;
de bízván hazafiságodban, okve-
tetlen engedek.
Nem
is csalatkozol! Haldokló hazánk áldohervadó gyöktrét nemes vér élesztheti csak fel. Ha saját földem, melyet izzasztó pályán eleim kerestek, hamvamat elzárja, áldom sorsomat és létem czélját dicsül elértem. Barátom! Hunyadi élni fog és ha földrázó villámai dördülnek, öszvedl a félhold hatalma, és a pogány vér nyögve foly vissza a török
Simon.
zatot
kivan,
völgyekre. Keresztj. Szokatlan tz lángítja lényedet, szavaidban hallom a török jajgatást. Legyen tehát! én hallgatok. Simon. Nem rossz kebelbe rakád titkodat, a haza
gyámangyala rzi
tartalékját.
Kereszti Ismerlek, Simon lölt
ruhát levetni
!
magamról
Most megyek ezen gyjövend csatára er-
és a
sítni fáradt tagjaimat. Isten veled,
Öreg Kemény. tekintet
Szólj, fiam
!
öreg atyám!
(E:.)
mit jelent ez a fellengz
?
Sjmon. Atyám! felsbb ihlet az élk keskeny köréén halni, bl a halhatatlanság fényes egébe ragad vagy inkább hosszú, elha Ihatatlan életnek indulok.
—
!;
Wséf fehonát.
1^5
Öreg Kemény. szólj
!
Eltökélett lelket ismerek fiamban mily nemes feltétel hevít üjra téged ?
Simon.
A
vérmezn
közös dicsség, egy
harczolni
fényre olvadnak a bajvívók tettei de az egyes áldo^ut tartandó helyet nyer a haza szivében, mely ha bár öszveomlik is, hív fiát el nem temeti, st romjai közt is ragyogtatja nevét, és tette kérkedve gúnyolja az id romboló hatalmát. E dicsséget akarom én is elnyerni ;
és
Hunyadiért vérzeni.
KejMény. Nem értelek 1 Simon. Emlékezz, atyám 1 hányszor, ha fegyverkezve eltted állék, tartál Hunyadinak és édes örömmel másának neveztél. Ezen hasonlattal akarnám a törökö-
Öreg
ket megcsalni, elkérvén tle hadi szerszámait, magamra vonni az ellenség figyelmét. Öreg Kemény. Fiam! az atyai szeretet retteg ezen gondolattól, bizonyos vesztedet megfogni nem képes. Simon. Oh de a haza! meiy lelketlen oda dl és mély setétségbe bukkan ez az ország, mely eddig szabadon emelte fejét. Hunyadi estével alacsony rabigába görbed, kies viránya pusztulásnak ered és a ;
jövend nem is tudja, éltek-e magyarok. Öreg Kemény. Igaz, láncz csörög a pogány kezében, közel a rabság örvénye, mely köri komor rémzetek lebegnek és ordítva visszaijesztgetnek. Fiam kedves fiam ne nézz a szemre, mely éretted könnyez, ne ügyelj a gyenge öreg fájdalmára; menj dics pályádon, menj halni a hazáért. (Eigyengoi.) Sjmon. Atyám! édes atyám! !
Öreg Kemény. Miért kell az embernek elévülni, miért hullatni erejét, tehetségét? Az ifjúság langyuló vérével lankad a lélek szárnya is. Most, most érzem agg voltomat. Téged egy mosolygó fény az egekbe én szegény öreg ragad, évekre ásod nemes tettedet sz fejem reszketegve rázom és örömtl, fájdalomtól csak zokogni tudok. Sjmon. Mily édes a szeretet, mely teljesen visszafizetve lángol a halandó kebelében! Atyám! az ég ;
!8*
;
!
iy6
l^emény Simon.
hogy elmémnek e gondolatot adá azon szent évzet, melyet az ifju kebUbe oltottál, mutassa most érdemét, teremjen nemes gyümölcsöket. Nem megunt napok késztetnek halálra, nem, a föld nekem sok édest nyujta mely kívánatot csendes keblem szült, a sors valóvá tette mint atya, mint férje pontját elértem ezt egy áldott léleknek a szerencse meghálálnom csak ily nagy áldozattal lehet. Ökeg Kemény. Beteljesedik tehát a remény, melyet harczaimból megjöttem mint gyermek tápláltál. és környülvéve kedvesimtl, téged kisdedet térdemen ringatálak; akkor ártatlanul azt vallád Atyám! te mindenkor visszatérsz, én egykor elmegyek, messze, messze tletek elmegyek, de soha vissza nem térek hanem egy egész pogány sereget viszek el magammal. azzal kedveltjének vállalt, ;
—
;
;
f
:
Midn
:
Sjmon. Almát beszélsz, atyám Öreg Kemény. Álmát, fiam! örök álmát, mely az
égbl
alá
hazai
földön.
hogy a legszebb valóságot érlelje a atyád még Te elmégy, elmaradsz
száll,
—
most is él. Sjmon. Él, hogy örüljön egyetlen fiának és a sírnál Hunyadi vagy hív szorgalma jutalmát vehesse. Atyám !
én, egyikünket a haza áldozatra kiáltja.
ségem
sorsot kérdezném, dicsség, de így a választás könny. volna, a
hazámnak els gyámola vész
Ha vezéri
tehet-
melyiké legyen a
O
maga egy
sereg,
— bennem csak egy közkatona
el.
Öreg fogadja
Kemény.
Ily
áron
Hunyadi
éltedet
nem
el.
Simon. áldoz'átra.
Tudom, hogy nagy szíve mindenkor kész Mi nehéz ama bátornak, ki tíz véres csa-
tában
a halállal
magas
czélja, a
vívott? de messzebb van még az nagy nagyon tördelje erejét. Engem le a haza. Hunyadi karját nagyobb
szakaszszon itt végre tartsa fel. Azért, atyám, titokban tartom szándékomat, azután haldokló testembl omladó vérem hirdesse tettemet.
ÖpvEG Kemény. É> hitvesed? gyermeked?
Els felvond
277
t.
Simon. Azokat hazám oltaJmába ajánlom ; békén mert szabadon hagyom ket magam után, ne átkozza a fiú elfajult atyját, hogy régi örökét oly rútul Atyám! Idát látom közelítni, ne áruld el elveszte. szándékomat, a kedves könnyeit békén nem nézhetem. Öreg Kemény. Elested engem is maga után vonsz; de légyen, áldásom kisérje vég sóhajtásodat. elváiok,
•
—
HARMADIK JELENÉS. Ida, Lajos, az elbbiek-
Ida (fiát vezetvén). Fegyvet közt kell férjemet keresnem, ha egy pillantatot véle lenni óhajtok. Sjmon. Bocsáss meg, kedves a szolgálat tart messze tled és ellenzi a szerencsét, hogy véled lehetnék. Tudod, a háború ellensége a házi boldogságnak. I
Ida.
Míg
a férfi
er
Nem
azt állandóvá teszi.
panasz-
lom ügyemet, mert fáradságod tudom híveidért esik. (Fiát hozzá vezeti.) Itt egy gyenge virág, mely hogy látatlan el ne hervadjon, bajnok szívednek vérétl éleng; ím elhoztam, vidám tekintete enyhítse a nap súlyos terhét. Sjmon. Köszönöm a jó anya mellett nem sínli még az atya távollétét. (Fiát felemeli Kedves fiami Ida (öreg Keményhez). Itt Vagy te is. Öreg atyám! A régi szokás kitetszik most is kedveled a fegyvert. Öreg Kemény. Kedves leányom! mi oly idben élünk, melyben fegyverünket leginkább kell becsülnünk, mert az által nyerhetünk életet. Lajos (atyja karján) Atyám! nézd csak, mi csillámlik ott a hegyen? I
)
;
Simon.
Az
Lajos.
Oh, azok
ellenség tábortüze. a rossz emberek!
nem zöd
el
ket? Sjmon. El, fiam! az megtisztul vidékünk. Ida.
els harcz
után,
reménylem,
Megint harczba készülsz? Mikor jön azon szép
id, hogy téged egészen enyémnek mondhatlak? Eddig
7(emény Simon.
a'/8
hazádnak
azon kevés órákat is, melyeket nálam kétes félelmek válták fel szünetlen. Hogy oltárom szentségét rizzem, harczra
éltél és
töltél, elválás s
Simon.
Férfi létem nehéz munkát kíván, nyugodtan követtem seim nyomdokát, mert házamat szorgos kézben tudtam és visszatérvén hadaimból, édes örömet szállok.
tiszta kebleden. Most újra mezre hív a hanyatló szabadság ki rablánczot nem akar hordozni, nem vonhatja el magát azért meg ne rettenj, ha férjedet veszélyek közt látod, ne rettenj meg az elválás szomorú jelétl. Én nyugodtan megyek sorsom elébe; és ha a setét vihar, mely hazánkat dúlja, engem a földre tcrítend, tudom, ers szíved magát fölemeli és özvegy sorsodat csendes békével viseled. Ida Oh, vedd vissza ezen ijeszt szavat, ne költsd fel e szomorú gondolatot, nincs elég erm véle egye-
találtam
;
;
sülni.
Simon. Mégis, Ida! szánja.
ki szabadon élni akar, éltetne kedvesem! bajnoki vér foly; atyád, mezn veoztek el én férjed, kit az ég
Benned
testvéred
a
is,
;
pajzsodnak választott, én engedném rablánczha veretni nyakadat? téged legfbb, legv-rágább javamat egy vad ellenségnek martalékul adnálak? Nem! végs lehelletig védlek, oltalmazlak.
Ida
Nem
tartalak! menj! harczolj
!
légy az ellenség
öldökl angyala de ne felejtsd, hogy a haza után én vagyok els, kit méltán illet jótev életed. Öreg Kemény. Nemes pár! a mi a földön szép s ;
nagy, a szívet gerjeszti, az lángol bennetek. Én öreg tznél, a lélek e porvilág felett ünnepli szent diadalmát. (Trombita hírsog, a nípség rendbe áll.) Lajos. Atvám! nézd, a vitézek fegyvereikhez nyúlnak.
hevülök a mennyei
Simon. Hunyadi közelít! Ida. Itt ne találjon, a gyenge asszonynak nem
illik
fegyver közt mulatni. Simon. Maradj még, ez a föld sajátunk, békén mulathatsz ; a bajnok szív dagadoz s szépség körében.
"Els felvon ás.
379
NEGYEDIK JELENÉS. Hunyadi pánczélosan, JHohai, több
alvezérek, az elbbiek-
SíMON. Üdvez légy, fvezér! dicsséges vajda! Hunyadi Kötelesség útján ha járok, téged Kemény! már ott lellek. Mint látom, nemes vendégek gyltek öszve nálad, (Idához fordul.) Köszöntlek, nemes asszony, táboromban! A mi a bajnokot magas tettekre gerjeszti, örömmel szemíéljük, mert jelenléted tanítja, miért kell harczolnunk; mélyen illetdve hazája k(^pét tekinti benned a bajvívó, mert te is, mint az, szerelme kedves zálogát kebleden neveled; az snya szelíd szózatja mint egy édes hang az ifjúkorból lelkét ébreszti. Ida. Nyugodtan állok környJvéve az ersöktl, szép
jövendt igér nemes bátorságok, a gyenge szív teljes bizodalommal a hatalmas szárnyai alá vonúi és megnyílik édes reményeknek. ím, itt is egy bajnok vér és tanul igaz férfiú gyümölcse érik a hazának ;
n
lenni.
Hunyadi (ör«g Keményhez.) Te is itt vagy, barátom? Az agg oroszlán szeret fiai közt lenni és hajdani tetteit azokban újonan szemlélni. (Kezét nyújtia neki.) Öreg Kemény. Ez a kar engem is egykor gyzödelemre vezetett, most már áldani csak, de követni nem tudom. Hunyadi láiásod elzi öregségem éjjelét, a régi szabadságot és a dicsség mennyei világát látom ereszkedni szenved hazámra. Hunyadi. Lenne bár való kivánatos látványod, és igyekezetünket boldog vég érhetné! Barátim! hazánk váltsága egyiránt érdekel, készüljön kiki megtenni férfiúi részét, hogy a jövend és a szabad maradék áldhassa létünket. Holnap hajnal haradtával támadjuk !
meg
az
vissza,
ellenséget,
viliogó
kardjaink
rémítsék
ket
hogy míg verkben tapodó paripáink elszáguld-
nak, a haza lerázhassa lánczait és a szabadság bájoló napja virítsa földünket. MoHA]. Merre zászlód lobog, hol szavad meny-
2
J^emény Simon.
8o
dörög, ott lesznek híveid, és szélvészként rohannak a pogányra. Simon. Uram vezér! Kereszti visszatér, kikérnie a török tábort, most nyugalomra ment én vettem által ;
újságát.
Hunyadi. Mit hozott? Sjmon. Mezét bég most is Szent-Imrénél táboroz, épen nem másítá elbbi állását úgy látszik, megtámadtatni akar, minthogy mély árokkal vonta be magát. Hunyadi. Jele, nem bízik magában, így tehát mi kezdjük a harczot. Sjmon. Negyven ezerre mondotta seregét, azon kivíil tíz ezer segéd népre vár. HuNYADJ. Nagyobb számú népet is láttunk már szaladni. Vitézek! holttesteinkkel töltsük be árkaikat, hogy a fenmaradtak ezer halállal onthassák ki haragok ;
lángjait
és
leronthassák a rablók
hatalmát.
A
sereg
Barátim még az éjjel rendelem el a csatát, jertek azért sátoromba hadi tanácsra egyesit ervel üssünk reájok és holnap vagy elveszünk, vagy egész Erdély zengve dicséri a szabadító istent. készen legyen.
!
;
(El akar menni.)
Simon. Vezér! egy szót
engedj
nekem.
(Atyjához.)
Atyám! vezesd haza Idát, még látlak bennetek. Hunyadi (int, ai alvczérek elmennek, a sereg eloszlik, azután
Idához
Nemes
asszony! nyugodtan haliad a szót, mely férjedet csatába hívja, vedd tiszteletemet! Ily nagylelk asszony forró kebelén terem a vitéz, ki híven megfelel e fcldi kétes pályának. Szerencsés ország, fordul).
melynek termékeny földje ily bájos virágot nevel, mennyei illatot, édes kényeket osztogat az és gyengédeden egyengeti a vándor tövises útját. Kemény áldom sorsodat; érdemes szívre talált erkölcsöd. Ida. a leend veszély háborít ugyan, de férjem I
kötelességét becsülni tanultam ; a bajnok tüzét oltani nem engedi hazám szeretete, én is érzem a szabadság malasztját. Harczolj, kedves! dicsségedet méltánylani
tudom.
;
"Eh felvon ás
a8
i
Simon. Ida!
Öreg Kemény. Hunyadi!
légy boldog! harczoij, kezeddel törüld le a haza könnyeit. (Idához.) Jer, kedves leányom. (Ida, öreg Kemény, Lajos el.) HuNYADJ. Simon! mit kivánsz tlem? Simon. Csekély magában, de elttem nagy, a mit kérek. Engedd holnap az ütközet alatt formádat viselnem, hadd tartson az ellenség engemet Hunyadinak. Hunyadi. Különös kívánság! mi ösztönöz arra? Simon. Ne kérdezd most okát, megtudod utóbb engem a büszke gondolat, hogy Hunyadi voltam, egekbe ragad (Feiiengezve.) Te voltál, dics, te voltál egyedül az, kit elérni törekedtem, téged vevélek például hazám annyi nagy emberei közt, a kivánat ösvényeden élni és halni legfbb czélom vala. Benned találtam azon tökélyeket, melyek egyedül nemesítik a férfit,
gyzz
és
atyai
a bajnokot.
Hunyadi. A barátság szokta kedveltjét tökéletekkel melyekkel az nem bír; te is némely erkölcsöt kebledbl veszesz és nagylelken barátod szívébe rakod le. oh e szó nagyra lelSimon. Barátodnak neveztél
ékesítni
!
kesít,
érdememet oly méltán
emeli.
Engedd
által
nekem
holnap fegyveredet, pánczélodat, lovadat. Hunyadi. Ez az a nagy kérés? sajnálnám, ha most hallanád elször Hunyadi értékét közösnek barátival.
Miért
tészsz erre ily nagy árat? vérét se kiméli.
Simon.
Midn Szendr
falai
ily hazafiért
alatt
Hunyadi
megsebesítve,
tehetetlen, bizonyos halálnak oda adva a földön hevertem; midn egy török már lándzsáját mellemnek sze-
gezte,
te
voltál
megmentm. Akkor
titkon
éltemet
neked szentelem, ím most megtartom esküvésem. Hunyadi. Ezen tettemet vitézséged eleget meghálálta; hogy szerencsés voltam neked egykor szolgálni, azért jutalmazott önérzésem, hiszen Kemény is arra mindenkor kész volna. Valóban, kérésed oly csekély, hogy szinte szégyenlem azt teljesíteni.
Jfímt'ny Simon.
iSj
Simon. Ha ezen csatában el találnék esni, Idát, fiamat oltalmadba ajánlom neveld fiamat igaz magyarnak, általad az erkölcs magva leginkább tenyészik. HuNYAD]. Mely kora aggodalom, mely komor képzetek! Barátom, mit jelent ez ömledezés? nincs most id ábrándozásba merülni. Mi ez ? Annyi harczokat kiálltunk és ebben ellankadnál? Simon. Nem lankadás, nem csüggedés vezeti nyeltiszta elégedés, édes megnyugvása egy vemet, nem boldog léleknek, a színváltozott szemnek végs tekintete szeretett földjére, egy szerencsésnek hónától való végs búcsúzása. Tehát számlálhatok adományodra? Hunyadi. Végy cl mindent, csak kardomat hadd ;
;
meg;
az
nekem
elég.
A
hadi
tanács
után
mindjárt
általszolgáltatom, a mit kívánsz.
S]MON. Köszönöm, Hunyadi és ha pánczélod vérempiroslik, akaszd fel azt a haza oltárára, mely hogy megálljon. Hunyadinak élni, nekem halnom kell. Lássa a !
tl
jövend, hogy Kemény szerette hazáját, szerette barátját. HUNYADJ. Kemény! te ritka virága a hazai szeretetnek, jer mellemhez! Ha ily szív az enyémhez záródik, ha érdemimet ily férfi megismeri, tépje bár le a sors a borostyánt fejemrl, én megelégszem. Elvárlak sátoromba. (El.) Simon (egyedül). Áldalak, mennyei végezeti hogy ert nyújtasz és kedvez sugárt vetsz áldozatomra. Éltem adóját ím híven lefizetem, és a szerelem karjából els anyámnak szent ölébe dlök. Takard cl, hazám, hidegült poromat, és ha tettem által újra felvirágzasz, nyújtsd gyümölcsödet a buzgó maradéknak, hogy lássa örömmel a és érezze, mit ér a haza. Megyek tehát halál karjaiba dlök és habár az id zavarja lerontja is a halmot, mely hamvamat elzárja, ha borostyán helyett tövisek fedik is setét lakhelyemet; lesz egy !
buzgó fia a jövendnek, ki könny-e itve feljegyzi tettemet és csendes oltárt emel emlékemnek. Legyen hát a láncz elszakasztva,
tódzni.
Hunyadi
él
szebben nem lehet és vele
a
porból
Magyarország!
(Be
kifej-
a sátorba.)
Második
felvonás,
183
MÁSODIK FELVONÁS. ELSÓ JELENÉS, öreg Kemény
szobája.
Öreg J^emény, Simon,
Simon
va^ok
az
(Hunyadi
Öreg Kemény szet
pánczéljába
kettsen
így barátom
öltözve)
köszönöm
áldozatra,
T^eretzti.
(fiának nézésébe
utolsó
kész
A terméha egyik elvész,
clmerlve, magában).
mi legdrágább
adja, a
I
szolgálatodat.
;
éljen a másik.
Sjmon
(Kí.esztihez).
Ha
már, mondd meg ruháját; vidd köszön-
clcstem
Hunyadinak, mi okból kértem
el
tését elváló barátjának.
Kereszt]. Ha fenmaradok, de nem hiszem. Melletted szoktam mindenkor harczolni, most se válok eJ tled, a végs menetelt híven veled teszem: veled halni kivánatosb nekem e rövid életnél. Simon. Maradj tehát! oszd fel velem a halált, ki az életben mindent oly híven. felosztál ; egyesit vérünkben tükrözze magát a szabadság serdül napja. Kereszti. .Mint vagyon a csata rendelve? Simon. Az elcsatát én kezdem az erdélyiekkel, azalatt Hunyadi a nagy sereggel Ompoly völgyén az ellenség derekára húzódik ; ha velk harczba keveredett, mi hátat fordítunk, hogy engem Hunyadi gyanánt üldözzön a török ; az én elestem ket zavarba
hozza és vélt gyzedeimök romlásokra válik. Kereszti. És holttetemünk felett ünnepli Hunyadi szép gyzedelmet. Hah! mi az éJet ily dics halálért?
Simon
!
salni,
(öreg Keményher.) Isten
a hajnal közelget,
én megyek magamat felvaVeled, atyám! a síron innen
többé nem látlak. (EJ.) Simon. Vigasztald magadat, atyám annak rettenetes, ki soha nem élt ; hidd
!
a el,
halál
csak
nem nehéz
2S4
J^em íny Simon
ha áldás követi jelenésünket ily pillantatban leginkább az élet becse és világos lesz az örökkévalóság felséges érzése. Atyám én elmúlok, de tettem fenmarad. Tehát hasonlónak találsz? Öreg Kemény. Ha ezek a szemek nem vesztegetett birák, Hunyadit képzelem benned. Simon. Ó lesz ezután fiad, halálomban annak szüelválni,
;
látszik
!
nem marad öregséged árván. Oreg Kemény. Nem, fiam nem maradok
letik és így
!
mert
árván,
fog Erdély és azon halál, melylye! megmented azt, neked örök életeddé válik. Oh, miért nem követhetlek! Ott a falon függ kardom, mely hajdan a zivatar közt villámlott, és ordítva omlott a pogány eltte, ha ers jobbom azt felemelte ; most lankadva lehajlik veltlen karom és mélyen hüvelyben rozsdásodik a vas, nem villámlik többé. Simon. Te akkor hordozói fegyvert, midn én nem bírtam, most mint lelkednek örököse átveszem tisztedet. És ha saját földem véremet itta, vidd el fiamat, kedves unokádat, azon helyre, hol elestem, és ha kérdi atyját, mutass síromra és mondd itt nyugszik atyád, éltével védette földjét, hogy te szabad lehess ; ott élni
:
ébreszd lelkét magas tettekre, ott tanuljon valódi férÜnnepi hely légyen nektek sírhalmom, könny ne áztassa, kedvesim, szemeiteket; csak csendes áldást mondjatok a megholt hamvára, ki éltét tinektek szentelé. Ida ültesse a szerelem virágit. Öreg Kemény (fájdalmasan). Fiam! oh fiam! emberi voltom áttör a szíven, atyai fájdalmam könnyekre fiú lenni.
olvaszt.
Sjmon. Örömkönnyek azok, a hazának folynak. Ha majd zászlóinkat magasan lobogni látod, ha gyzödelmi kiáltás az eget hasítja, ha minden szív öi'ömre
deri
;
akkor,
dogsággá zetemben
akkor, atyám,
válik. ?
(Sisakját felteszi.)
Öreg Kemény. Úgy dozza
ez a fájdalom édes bolnincs-e hiba öltö-
Nézd meg, atyám!
Hunyadi,
(igazítja
tetszik,
leszUt
sisakját kezekkel.)
belebb horBocsáss meg.
Második felvonás.
585
hazám, e reszket kezeknek! bocsáss meg az atyának, hogy szent oltárodnál az áldozatot visszatartóztatja, földi veszteségét hogy az istenség színe eltt így, fiam!
siratja.
(Karjába
szakadozó
dUl
szavakkal.)
így!
Hunyadit á!dom. Simon. Most
t
jer Idához! még egyszer akarom éltemnek annyi örömet készített, még egyszer fiamat dagadó szívemhez szoiítni. Jer, jer! hadd ürítsem ki e földi érzésnek legutolsó kelyhét. (Elmennek.)
látni,
ki
MÁSODIK JELENÉS. Ida szobája, az asztalon gyertyák égnek.
Ida az asztalnál
ül
cs hárfán játszik,
széken
"Lajos
mellette egy kar-
alszik.
alá, te édes remény! Enyhítsd zajló keblemet. Ereszkedj le, mei-nyei fény! Éleszd, ápold szívemet
Édes gondos szorgalommal Ápolgatod az embert.
Te vagy
Mert elhagyva
Szállj
1
híve a szegénynek,
Bármely nehéz sorsa lön. Gvámola komor éltének S barátnéja e földön.
A
szenved könnyeinek
Forrását elszárítod, kétség vad seregének
A
A
kit a sors vas karjával.
Bár méltatlan,
Azt
a
alá vert.
reményt
Hogy könnyeit Egy jó angyal
a világtul talál:a,
a
síron túl
számlálja.
Karjaid közt mosolyogja sors forgó játékát,
A
Ostromát elfordítod.
S édesdeden áltaJfogja Boldogsága árnyékát. (E/Aír//^a/.j
Mulandó árnyék
A
nap leszáll c földi boldogság! létünk setét homályba borúi. (A hátfát félre teszi.) Hasztalan ! a szelid hangok édes zengzeti, magányomnak egykori biztosi, nem vígasztalnak már. Fekete rémzetek borzogatják lelkemet s megnémítják a remény kecsegtet szavát. Hol marad Kemény? rettegek éltéért. nem, nem, a szerencse annyi csatákban megHa tartá t, most is de álnok ki bízhat abban ? és
—
—
Egész lénye megváltozva, nem
—
!
földi
tz
ragyogott sze-
2
86
7(emény Simon.
mében, vallott,
t
ég
tekintete
midn
nagy
feltételt
örök elválást
és
utolszor forró kebeléhez zárt. Hah! én Dicsséget keres, felejti a szerelem
elvesztem.
könnyeit; e földi boldogság keskeny vala neki, a halálban keres örök életet! Ugy van, én elvesztem! Fiam! szegény árva ! (Fiát szemléli.) Alszik I mennyei béke rajzolja magát angyali képén, édes álmák az égben hordozzák, nem érzi az anya fájdalmát, nem élete zor-
t
t
don mivoltát!
(ömiedexve.)
Nyugodj
tehát, ártatlan virága
komor jövend, Boldog életkor! létünk
hív szerelmünknek! ne zavarja békédet a
sem
a
jelenlét
szomorú
órája.
szép hajnala! Körülted az ég üdvössége lebeg, a gyer-
mekség rózsás ösvényén virágzik egyedül az öröm tiszta kelyhe, mosolyogva néz az idbe, csendes partaz élet habjai nem mossák, nem zavarja a sors csendes nyugalmát. Álmodj a mennyben! Küldj enyhít sugárt e zajló kebelbei
ját
HARMADIK JELENÉS. öreg J^emény, Simon, az elbbitk-
Sjmon. Idal Ida (megijedve). Nagy isten! Hunyadi! Simon. Ne ijedj meg, kedves, én vagyok. Ida. Mit jelent ez az öltözet? Hunyadit véltem Simon. Légy nyugodt ! a seregek ura kettztette Hunyadit, hogy az egyik lerontsa a török holdat, a másik felhozza a magyarok napját ; egy kis szemfény-
—
vesztés az ellenség ellen. Ida. Félek, hogy az engem is illet. Kemény! ez a láng szemedben nem földi ragyogvány, a halál gyújtá azt, az enyészet szülöttje. Öreg Kemény, (fíire;. Jó lélek, tanulj veszteni ! Töviseket fon a sors koszorúdba, élted szépét immár általélted.
Ida.
Komor
kétségek dobzódnak belsmben, tenfel setét helyökbl. Kemény! nem
magad hívtad ket
Második
i%y
felvonás.
az ellenség, te, te vagy nekem félelmes ; hidegen mint sír lakosa lépsz az életbe s megint visszakészlsz setét házadba. Kemény te halni akarsz!
egy
I
Sjmon. Szabadon választva irányzóm reptemet váltságtokért és a szolgaság fölé teszem a halált, ha vesztünk oda fent el vagyon tökélve. De ne félj, kedves, két Hunyadi védelmezi Erdélyt. Ida. Nem, nem, a férji hséget most elször megszegted hirtelen vágyak frigytörésre késztetnek és visszataszítják a szívet, mely egyedül neked ver egy csalóka fénynek feláldozod a tieid boldogságát. Oh, hol találok igazságot? hol enyhelyet? ha ez a kebel is már bezáródott! ha keservimet e szív se hallgatja! Simon. Ott a nyugalom csendes országában, hol a boldogok köri örök nap sugárzik; hol minden erkölcs jutalmát elnyeri és a szív örök ifjúságra virrad hol a földi Ínség lakhelyet nem talál, könny nem szakad többé az éghez fordult szembl hol a sóhajtás szomorú hangzatját buzgó áldások zengzete váltja fel és a szerelem nyugtató ölébl semmi id, se változás ;
;
;
;
a szívet fel
nem
költi
!
ott a lélek
honában
elválás
nem
az örökkévalóság szárnya alatt frigyünk el nem szakad: ott, Ida! ott örökre bírhatlak. Ida. Hasztalan iparkodó! égi szavakkal nyugtatni, elaludt benned a szerelem lángja; hideg, érzéketlen, mint ez a pánczél melleden, csak dicsséget keressz, ha mindjárt ez a szív megreped is. Simon. Igazságtalanná tesz az álomtalanság és a szelíd szerelem, mely a veszélytl retteg. Ida. Hány éjjelt tölték ébren, míg te oda valál, és soha se hunyt el a remény világa, soha a viszontlátás szép bizodalma ez más ellenséges érzés. Oh, kíméld
fenyeget,
ott
:
éltedet.
Simon. És szomoríthat halálom, a szép halál hazámért? eltéphetnéd a koszorút, mely oly ritkán zöldelik? Nem, nagy lelked szabadságát jobb szereti nálamnál, vesztemet nem siratod. A szerelem enged a
bajnoknak,
hol
rablánczok csörögnek.
(Karjába
veszi.)
,
i^8
'Kemény Simon.
Áldott lélek! a mit szépet és jót e földön érzettem,
mind neked köszönöm, de emeld
fel magadat ez élet keskeny körébl, a jobb lelkek világos hónába oda oda utasítlak. Ida. Oh, el nem érhetem magas reptedet, nincs elég erm az eg határit mérni, érez kötelekkel a földhöz csatolva, téged kiált a szív nyugtató segélynek. (Tiombita harsog Hah! mi ez ?
—
)
Lajos, Ida.
(felrettenve anyjához szaladj.
Jer
tehát, fiam!
Anyám! anyám!
emeld
fel
ártatlan
szavadat,
elbb
behat atyádnak mellébe, jer! kérd, hogy ezután is vezetd maradjon. Sjmon. Ida, mit mívelsz? Oh haza! Lajos. Mely szép vagy, atyám! csatázni mégy? Engedd menni, anyám, m^^.jd elzi azokat a rút embereket. Sjmon. (fiát meUéhez ragadja). Égi kövct szent igazságot hirdeted atyádnak, a férfinak kötelességét. Ida! engedj, minekeltte elválok, még egyszer melleden függni, még egyszer a tiszta szerelemnek szent kelyhét üritni Oh, légy ers és fogadd ezen nagy pillantatban, hogy hasztalan panasz, emészt csüggedés erót nem vesz rajtad Itt, (Lajosra mmat) itt szerelmem záloga,
talán
—
t
!
A
erre szálljon ritka hséged ! (Trombita harsog). Ida. Rettent hang! halált ordítja fel vad riadása!
Fogadd nekem, hogy örömérl és búval bánattal
Simon. élet
le
nem mondasz az nem emészted.
élted
Ida. Kegyetlen! mit kívánsz?
Simon. Ida! ez utolsó kérésem. Ida (nagy küzdés után magát karjába veti). Fiamnak
élek,
hogy
hasonló lehessen dics atyjához. Sjmon (elragad. atva) Harsogj hát, érez eszköz! vége már földi dolgaimnak. Ida, légy boldog! röviden éget a fájdalom, de szerelmem bére örökké tartandó!
Engedd
lelkedet a por gyengeségén gyzni, és halálesz rettenetes. Vedd köszönetemet annyi sok szép órákért, annyi édes örömökért, lm, a szerelem öszvekötött bennünket, a szerelem elszakaszt. Idal
lom nem
Második felvon ás.
atyám! fiam!
Az sog.)
isten
veletek.
(A szemeit
289
törli,
gyenge
szózattal.)
örökkévalóságból még ezen harmatot. (Trombita harhaza halni kiált. Legyetek boldogok! (Hirtelen
A
kirohan.)
Ida
(öreg
Kemény
karjába dl).
Jaj!
a
sír
megnyílik, vissza
nem tér többé. Öreg Kemény. Menj, dics! menj egedbe! tesd a béke pálmáját áldó hazád bé szemedet a szerelem angyala.
felett,
lebeg-
gyengén zárja
Oh, irtóztató szerelem! ha rövid boldogságod nehéz adót kivan. Atyám kölcsönözz szavakat súlyos fájdalmimnaki ne ezt a rettent békét, hideg dermedésbe hozza a lelket. Lajos. Anyám! mi bajod? légy vidám! az atyám megtartja szavát ne félj, védelmez bennünket. Ida. Oda létem szépe! ezen üres élet mitl félhetne még? (Fiát karjába veszi.) Te kcdves alakja, te maradsz csak hátra, tanítsd türelemre elhagyott szüldet. Öreg Kemény. Jer a szabadba, leányom a kel nap szárnyain repül felénk a régi szabadság és enyIda.
ily
!
;
!
hülést csepegtet fájló sebedre. Ida. Jer, jer a szabad
végs
ég
alá,
hadd fogjam
fel
Kemény
lehelletét. (Elmennek.)
NEGYEDIK JELENÉS. Szabad
táj,
a
nap épen
a
kék hegyek közül
domb, melyen parasztok
Els
felkel,
jobbra egy
állnak és a csatát szemlélik.
paraszt. Nézd, azok a kékek a mieink, elre
nyomulnak.
Másik paraszt.
A A
tarka törökök a hegyre vonultak. paraszt. könny lovasság elre vágtat. Mely por emelkedik, nézd! egész egy o>ztály az ri hegynek indul, a vezér vezeti ket, veres zászló kezében, szürke paripáján ; nézd, mint vágtat a hegynek, szinte hallom lángító szavait. Másik paraszt. Az Hunyadi 1
Els
Kisfaludy Károly munkái.
I.
19
i0ö
J(emény Siínon.
Els
paraszt. Nem. Kemény, a mi urunk! elbb láttam ót a fvezér pánczéljában. Hah! nézd, már öszveütköztek. Oh, miért vagyok öreg, miért ertlen.
ÖTÖDIK JELENÉS. Öreg J^emény,
Ida, "Lajos, az elbbiek'
Másjk paraszt. Itt jön az öreg úr unokájával. Oreg Kemény. Ezen dombról, édes leányom, mindent megláthatunk! ]da. Nem, irtózva fordul
nem kívánom
látni.
Szemem
a harcztól
el.
Öreg Kemény. Ida nyugodjál meg az isteni végzésen ! vélünk az ég segédkeze, rettegve omlik eltte hitünk ellensége. (Messzirl az ütközet lármája hsiiik.) Villámok !
szakadnak
Els nak
;
mezre és porrá zúzzák a hitetleneket. Barátim! mit láttok?
a setét
(A parasztokhoz.)
paraszt.
Az ri hegyen keményen
harczol-
mint kivehetem, a székelyek.
Öreg Kemény. Azokat fiam vezérli. paraszt. Keményen nyomják az ellenséget. Hah! mily kevélyen lobognak zászlóink. Másik paraszt. Az én fiam is azok között vagyon. Öreg Kemény, (tírdre esik). Seregek ura! segítsd a
Els
magyarokat! vezesd híveidet, hogy letiporva a pogány, érezze örök hatalmadat. Ida. Oltalmazd férjemet! vezéreld karját, hogy szabadon áldhassuk mennyei dicsséged.
Els
paraszt.
Hah
minden fell tolong az
Nagy
Ida.
isten
!
a
székelyek visszafordulnak,
ellenség,
most
— most —
elesik.
!
A
Másik paraszt. völgyben harczolnak, osztályok száguldnak el, a veres zászló körül a vérontás. Ida.
új
török
szörny
Mentsd meg! oh mentsd meg, uram, tet!
Els
A
paraszt. veres zászló hajlik.
törökök öszvecsoportosúlnak, a a vezér uram irgalmazz.
Hah!
—
!
JHásodik könyv.
291
Öreg Kemény. Vedd magadhoz, örök
istenség! vedd szent öledbe, hozzád, hozzád! az, Ida. az! látom, mint rohannak reá, vágások omlanak fejére, ott áll mint egy vérz szent! szemei az eget keresik, vére a hazai földet. Kemény férjem Els paraszt. vezér elesett, a törökök diadalt kiáltnak vége, vége mindennek, most halni id lesz. Másik paraszt. csata megújul, az ri hegy tetején magyar zászlók lobognak, a székelyek újítják a harczot, a török közben van. Nézd, mely szörny a zavarodás! rajta magyarok! rajta vitézek! törökök rendetlen szaladnak, táparaszt. borjok ég hallod, hallod a gyzelemkiáltást! Ur fel
sr
—
—
A
—
A
Els
isten
!
—
A
téged áldunk
Öreg Kemény. Oh
égi
iga'zság!
most már eleget
éltem. Ida. Vége tehát! Ó volt a gyzelem ára! ezen szell csendes lehellete végs sóhajtását hozta. Kemény! ég felé lebegve nem ügyelsz a hátramaradtak könnyeire ; ott az örök üdvösségben várod csillag-
sr
koszorúdat. Lajos. Te
sírsz, anyám ? jer kössünk koszorút ! Atyám ha visszatér, megörül neki, én szedek virágokat. (Elszalad.) Ida. Elhervadt a virág, ékes fejét a föld felé hajtja, a mulandóság keskeny házát már nem ékesíti. Öreg Kemény. Ida! légy ers, könnyek folynak a közhalálnak is. Oh, engedj nagy lelke megismeretében nyugalmat tenyészni, higyj vigasztaló szavának szerelem adá t, szerelem vette el légy ers. Ida. Er! mely puszta szó! a méltó fájdalom gúnyolja értelmét; a szegény teremtés, mel)^ mindent elvesztett, keservében találja nyugalmát. Els paraszt. Egy osztály székelyek jönnek élnkbe, ;
;
valamit kísérnek. Másik paraszt. Hunyadit
is velk Öreg Kemény. Fiam meghalt a
az övéi
jönni látom.
hazának, meghalt szabadságáért! Ida! ez a gondolat enyhíthet.
J\tmény Simon.
292
hogy századok múlta után is nevetek egy fényre olvadva, a jövendségnél dicsül fenmarad és mint egy hívség csillaga, örökké tündöklik. Ida. Mi a dicsség a szeret szívnek! csalárd ragyogványa be nem hat az üres kebelbe. Atyám!
engem nem talált
szeretett,
méltónak
a
haza
mert hidegen halni ment és nem titkára.
Öreg Kemény. Könnyeidtl által
lelkének örökösévé
tartván, hallgatott, az
tett.
Lajos (visszajön virágokkai). Hoztam virágokat, a völgyben szedtem azokat. Ne búsulj, anyám majd én most !
koszorút fonok, meglátod, mint koszorút
illik
atyámra.
(Félre oi í$
fon.)
Öreg Kemény. Ezen gyermek által a természet szól hozzád, hallgas ártatlan szavára. Én is elvesztem t, de gyászolni hazám ünnepén nem tudok.
HATODIK JELENÉS. Szomorú mars hangzik,
katonaság
lassan elöljön és meghalt
Keményt pajzsokon hozzák. Hunyadi
néhány alvezérek
a
földhöz eresztett lándzsákkal és
rendet követik.
Hunyadi, több katonaság, az elbbiek. Ida. Igaz, hát igaz,
földön élt!
Kemény!
A
—
nincs már! a legjobb, ki e fölígy látlak meg téged.
halandó volt Keményben, ím itt a hazáért világos hónába földje itta, hogy szabadság terjedjen maradékára. Ida (reáborul). Oh! megismerlek, kedves! Oh csak egy tekintetet vess^ e nyomorult földre. Hunyadi. És te, öreg bajnok, nyisd meg karjaidat az örök álomnak, élted legszebb perczenetjét ime most ünnepelheted. Fiadé a mai dicsség, volt a vezér, a törökver. Itt fekszik a szerelem és a barátság ritka áldozatja, a hazáért vert nagy szíve megszakadt és vele a szolgaság láncza. Nekem volt ez a halál szánva,
Hunyadi.
mi
Nagy lelke értem és költözött. Nemes vérét saját vagyon.
Második
nagylelken
felvonás.
393
de azzal utat mutatott,
felváltott;
mint
kell élni és halni.
Ida. Tekints
még egyszer azon
Hasztalan!
áld.
megnémult, a
földre,
halál
mely tégedet
vissza
nem
adja
prédáját.
Hunyadi. Szüntesd könnyeidet, emelkedjél fel hozzá, nagyobb az tette e földi fájdalomnál. Lajos (anyjához), lm a koszorú kész. Alszik atyám? JDA.
A.]SZÍk.
Nyugodj
(A koszorút
elveszi
Lajostól
és lassan fölemelkedik.)
panasz ne háborítsa szent szunyadalmad, mélyen bezárva legyen keservem. (Hunyadihoz fordul.) Vedd ezen koszorút, a haza árvája fonta tenéked. Hunyadi mint ezen koszorú tavaszi ruhában ékesen zöldellik, úgy virítson örök fényben nevetek hazánk tehát,
!
egén,
magas példájára
jövend idnek.
a
(Neki
nyújtja
homlokára
fond
a koszorút.)
Hunyadi. Ót koszorúdat!
illeti
füröszd
ez,
a
vérében,
gyz
hogy lángszínben
ra-
gyogjon a haza oltárán ; és ha mi is megsznünk harczolni, ha a mezn elnémul szavunk mennydörgése, ha hazánk szabadságát romlás fenyegeti, akkor ennek látására a jobb szív ébredjen fel és hasonló tettekre hevüljön.
Ida (a koszorút Kemény mellére teszi felhangzó szavakkal). Szerebarátság! a köz hálaadás így áld meg tégedet. lem légy ehez hasonló. (Lelkesedve fiát fölemeli.) Fiam Hunyadi. A hol elesett, ott legyen sírja; márvány ne ékesítse halmát, nevét tette örökké hirdeti. Félre tehát minden búsongással (Kemény zászlóját ragadja Barátim, új ervel üldözzük az ellenséget; gyzödelmi hang harsogjon a levegben. (Diadalmars haiiatik.) A halál csak a porból valót ragadja el, Kemény él, él míg egy !
!
!
magyar
lehel.
(El a katonasággal. Ida, öreg
a földnép letérdel, a kárpit lassan lefordul.)
)
Kemény Simonra
borúinak,
TARTALOM. Lap Bevezetés.
1.
A
költ
élete.
Irta Tíeinrich
Költemények négy könyvben 1805
ELS
— 1830
5—
Gusztáv ,„
__
32
33—184
.
KÖNYV.
Lyrai költemények-
Hadi
ének
1805-.
„.
-
„,
-_.
A A
reménységhez. 1809 körül legszebb gyöngy. iSio... A szerelem. 1810 ... — Leo és Lina. 1810 — — Végs óhajtás. i8io_ Elválás.
™
1811
Eltökélet.
—
Epigrammák. 1 Vll. 1822 Vigasztaló dal. 1823 „. ._ szellhöz. 1823
Olaszországban.
.,„
1817
A
kedves
A A A A
barátsághoz.
~
,-.
817
182c vándor. i8i8„„
hazafi.
„
1817
sírjánál. 1
__
„
— — — _ ~„ — — _,.
nyugtató. 1821 Élet és phantasia. 1821 Honvágy. 1822 — _„ Szem hatalma. 1822 ,.
—
..
A
szegény utas. 1822 Visegrád. 1823 .„, „
— —
35 36
A
Tn
1823 1S23 .„ Mohács. Elégia. 1824 Olaszországban. 1824
37
— 39 42 43
44 45 46 47 48 50 52 53 55 56 57
Vég
I
j
életkor.
part.
Róza
1824 A csapodár. 1824 Hség. 1824 — Óhajfás. 1825 .„. dala.
__
61 —
._
62
64 ._,
.„,
._
Alkonyi dal. i827__ __ Kedves tájamhoz. 1827
1828—
Egy
1829
szó.
Kés
bú. 1829.—
.„
71
72
—
._
_~
73 74 75
— 78 —
— ~,
65 — —
66 67 69
__
.,„
Erzsébet. Elégia. 1825 Pipadal. 1827 _. .„.
Csalódás.
57 58 59
MÁSODIK KÖNYV. T^épdalok-
Minap
a
török
6.
Hej violám, szép violám Nézd, a hegyek pipáznak A Tiszának kies partján
a többi,
7.
Vedd
kertben jártam.
„ _ _
1827 „ _ Rákosi szántó alatt, 1828 (és
a
„_____
26-ig)™ Húsvét után két hete már
4.
75
5.
77
sarlódat, édes kin-
csem
76 8
Messze
— — fénylik a Balaton
79 80
—
,
Tartatom.
295
Lap
Az
én kincsein noha sze-
™ _.„.____
gény
Hej csicserg
'3'
14. •5'
Szülföldem szép határa Szomszéd asszony ud„. __ varába™ Mély a Duna közepén
erdn
Túl az Rózsa
!
nálsz
—
16.
Ha
'7-
A
18.
Hej
19.
A
20.
madár
kis
lakik
rózsa
rózsám
én tiszta patak volnék
szeretjét™
ki
—
_„
fényes csillagok bimbóbul virág lesz ti
Most jer hozzám Én is voltam szegény
„
gény __ .„ A Dunában
— 81 — 82 83
—
mit csi-
1
sok
84 — 85 — 86 —
le-
.™
„.
a
víz
Lap
Gyöngyvirág
87
szál
Az
én leány
babám
27.
Mohácsi
dal. 1829. (a 34.
28. 29.
Az ér mellett áll egy fa Fogy már a nap melege
30.
Messze tled, édes kin-
—
Themistokles Szerelem. 1820 Rejtett
szó—
_
.„,
—
„„
„
.„,
95
96
A
fzfa poéta gratulál egy_ kori Maícénásának Jelige a ((Szépliteraturai Ajándékw-hoz. 1820 — Dalforrás.
Az
1821
—
._.
97
„,
1822 ,„ 101 Lantos szerelme, 1822 „„ Az élet. 1822 __ Életöröm. 1822 Írói tanács. 1822 „„ Tollagi. 1822 Epigrammák. 1 XXlil. 1822 Epistola. Töredék. 1823 „, Vád és tett. 1825 .,„ .,_ Titoktartás. 1825 Pontyi szerelme. 1825 .„. Xéniák. 1826 élet korai.
™
—
—
—
™
— ™ —
1.
a.
,
Tud. Gyjtemény „. «Tatárok Magyarországban))
._
,
.
89
durczás
_,
csem 3'- Piros leány 32.
!
barna leány
adta 34-
92
Monddsza nekem,rózsámSárga
93
gúnyor.
sárga levél asszony leányá-
levél,
Komám nak
és
87 88
„
számig)
HARMADIK KÖNYV. Tan
liliom-
Vígan foly a csermelye Legény szökött kertembe
33•
és
94
—
5
596
Tartalí^m.
Lap 24.
Szemeréhez
1 1
25. BátorJak 26. Élet és Literatúra„_ 27. 28.
Egy
29.
Egy Egy
30.
__
tehetetlen poétához
''5 116
6 116 __ 118 jó rossz versiróhoz „. 119
Náray
1
j
Himfy rímelhöz
és
Lap 31. 32.
Egy majmolóhoz™ Egy hiú tehetetlenhez—
119 120
Emléksorok (lóversenydíjakra). XX. 1827 28 —120
—
]
A
két hajós. Allegóriái költe-
mény.Vörösmartynak. 1827 122 Remény. 1830 129
NEGYEDIK KÖNYV. Balladák, költi beszélyekÉjjeli
A A A
menyekz
130
„..
ki sértet
magányos
sír.
i823_
jövevény. 1824 Eprészleány. 1828
Budai harczjáték. 1828 .„ Leánybú. 1828 Karácsonéj. 1829
A
választás.
Bandi. 1829 Zuárd. 1829
_
— —
1829
—
—
— — — — — — —
szomorújáték öt felvonásban. 1820 J^emény Simon, eredeti hazai dráma kát felvonásban. 1820 _Jrene,
185
269
m
^ -
M
'-
H ^^^^
t
miík'
^
'^£'
'K^^^\ y-
./:
'
ír>:
'^r
'^n^
u
-fc-
v^1^
.^'^Saéí^
>/•.
^
.^ij^
'^•wx* s.
5^
^
^^ lív
-^'.i^^^
PH 3132
Magyar remekírók
K3 köt..12
^5ivi:á
PLEASE 'i
CARDS OR
DO NOT REMOVE
SLIPS
FROM
POCKET
THIS
^.^M
UNIVERSITY
'i
OF TORONTO
LIBRARY
