i Pannónia Books 9^2 Spadina Road ^orontu 4, Canada

i Pannónia 9^2

Books

Spadina Road

^orontu

4,

Canada

pH Mi

JJ

O Q ^

O

c)

MAGYAR REMEKÍRÓK A MAGYAR IRODALOM

FMVEI

Sajtó alá rendezik

Alexander Bernát

Erödi Béla

Négyesy Líszló

Angyal Dávid

Ferenczi Zoltán

Rákosi

Badics Ferencz

Fraknói Vilmos

Riedi Frigyes

Bánóczi József

Gyulai Pál

Széchy Károly

Bayer József

Heinrich Gusztáv

Széli

Beöthy Zsolt

Koróda

Váczy János

Berzeviczy Albert

Kossuth Ferencz

Vadnay Károly

Endrdi Sándor

Kozma Andor

Voinovich Géza

Erdélyi Pál

Lévay József

Zoltvány Irén

29.

Pál

Jen

Kálmán

KÖTET

GARAY JÁNOS MUNKÁI

F n

BUDAPEST A N K Ll N-TÁ R

magyar

irod. intézet és

1902

S

U LAT

könyvnyomda

Fraiikliii-Társulat

GARAY JÁNOS MUNKAI Válogatva kiadta és bevezetéssel

ellátta

FERENCZl ZOLTÁN

y^

-^

^

—

2-^

BUDAPEST

FRAN magyar

K Ll

N-TÁRS U LAT

irod. intézet és

1902

könyvnyomda

Franklin-Társulat nyomdíja.

GARAY JÁNOS ÉLETE.

Garay János Szegszárdon [Tolna-m.]

hasonnev

10-én, hol

született 1812. okt.

keresked

atyja

városnál árvák

a

s

gyámja volt. Anyját, Valter Zsuzsannát, a városi fbíró leányát, apja 1

I

806-ban vette

gyermekök közül

i

volt a

legidsebb.

A

cl,

boldog

kivel igen

hat maradt életben

költ

kitn

anyja

életet élt s

köztök

;

n

házi

némi költi adományokkal megáldott asszony

költ

a

e mellett

s

volt, a ki

külö-

nösen szeretett gyermekeinek történeteket, meséket beszélni el s

ezek és

a

vidék történeti regéi voltak az

oktatói hazánk történeti múltjában

költi lelkület

költvé

tette

némileg

s

a család

Szegszárdon, mely hosszú

nehéz gondok közé

1850-ban öreg

jutott,

idn

férjével

Mayer

István kiadta arczképét az

(1857)

s

késbbi költ,

épen ezért egyházi

Szegszárdon

kitnen

gymnasiumába.

Itt

Alajost

is

nevelintézetet nyi-

keresztül

népszer

volt

aranylakodalmukat ülték. Jslván

bácsi naptárában

szelíd, csöndes,

életre szánták.

komoly

Az

1.

volt

s

latin osztályt

végezvén, Pécsre vitték a czisztercziek

s

a

IV. gymnasiumot már mint els

eminens végezte. Ez évben kezdett verselgetni s

fiú

szintén a legcsöndesebb és a legjobb

tanulók közé tartozott

titokban

mveiben.

ezüst babérkoszorúval tisztelte meg.

János, a szülei

fel fiát,

jellemz adat. Hogy 1826-ban, mi-

dn

midn

János els

ifjú

késbb nem egy ekkor

n nemcsak Jánost, de másik

tott s

s

eseményt vagy regét, mondát dolgozott

hallott

E

;

is,

de csak

legfölebb anyját és ntestvéreit avatta be titkába.

Garay János

6

Ez idtájban

jutott a család

apja a miatt,

hogy bizalmával

élete.

nehezebb viszonyok közé visszaéltek,

kifolyólag bonyolult pörbe keveredett

Ez

megnehezítette János helyzetét

is,

tius,

mert

elvesztette állását.

s

ki

már ekkor kisebb

tanulók tanításával tartotta fenn magát Pécsett folyton tanúit

;

árvagyámi állásából

;

de e mellett

önképzéssel gyarapította ismereteit. Hora-

s

Vergilius mellett Rájnis, Virág és a korabeli

különösen Zalán futása

s

Jíimfy szerelmei voltak

vasmányai, hanem útmutatói

is

és kivált

költk de ;

nemcsak

ol-

Vörösmartyt válasz-

totta vezéréül, a kinek hatása alatt Pesten írt Tisztelet-oltára

1829-ben nyomtatásban

ez. alkalmi verse

Pestre 1829-ben jött

hamar

bölcsészeti

a

s

megjelent.

is

elbb orvosnak

készült; de csak-

tanulmányokra adta magát.

Itt

kivált

Horváth István regényes történelmi eladásai hatottak mint minden kiválóbb kortársára. Acsthetika

fbb tanulmányai

tak ezeken kívül

;

de

rá,

és nyelvészet vol-

Zalán futásá-

e mellett

nak országos hatása, Vörösmarty és Czuczor többi eposzai-

Zalán futásá-

nak sikerei buzdították. Ezek, de különösen

a

nak hatása

eposzát kilencz

megírta és befejezte Csatár

alatt

képben, mely 1834-ben, tehát oly a

Hugó

jelent

is

elkiáltotta a kritika,

drámáé következik.

Hunyady Jánost

A

hogy

által,

hogy

a

megátkozva az

mben magya-

magyar trónra

és Ulászló trónját biztosítja

Csatárnál, Szegszárd közelében,

diadalt arat, a ki s

ifjú e

dicsíti, kinek önzetlen befolyására a

Gara bán ármánykodásai daczára, az

midn

az eposz kora

huszonegy éves

rok 1440-ben Ulászló lengyel királyt ültetik

is

meg,

Viktor-féle inkább szellemes, mint találó beosztás

szerint nálunk lejárt s a

idben

ez.

t

segítni

Garán véres

nem tudó Sátánt

Hunyadytól párbajban legyzve megfut. Hunyady ekkor

gyz

seregével Fehérvárra megy, hol a király megcsókolja,

aranylánczczal

s a

beszterczei grófsággal jutalmazza meg.

Garay János

Garay ez alatt

ifjúkori

mvében

élete.

j

annyira Zalán futásdnzk hatása

hogy egész párhuzamos helyek

áll,

Természetesen, eposzt akarván

bven

írni,

Gara

fogásait, a gépezetet, a csodásságot.

kezik

Hunyady

látás,

Kont szelleme

morü

vég

találhatók benne.

használja az eposz a

Sátánnal szövet-

továbbá álom-

kit Isten és szellemei,

ellen,

A mbe

stb. segítenek.

Vas

és Ida szo-

szerelme van regényes epizódul beszve.

eposz nem szkölködik

nösen szép benne

itt-ott

a hazafias

szép részletek nélkül

hang

Ez s

külö-

de mélyebb hatást már

;

csak tárgyánál fogva sem tehetett, mely legflebb egy elbeszélésre lett volna

az

hsi

Egészben minden részén,

alkalmas.

még verselésén is látható, hogy lelkes, de fiatalos m. Ez idre esik pályaválasztása. Némi habozás után elhatározza,

hogy kizárólag

krepf)

Gábor

melyek

rajzot,

uti

lát,

nk

magyar

a

híreket stb.

alatt.

társlapjaihoz

pesti

bírálatokat, talányokat,

st

írói

t.

félév

adomákat,

frtot adott neki,

i.

jobb

mi meglehetsen ártott

mködésének

is

;

mert felületes-

mvet

írhatott ez

1836 januárjában nsült meg elször, leányát.

Pap Márthat

múlva meghalt.

költeményre hangolta

virágok czykiusát.

a

aránylag kevés komoly

s

keresked

lyrai

szegdik,

kivántak lenni. Ide verset, novel-

kezdetben havi 20

ki

Ekkor,

azonban már számos

1833-ban Mátray (Rot-

s

állandóan lapjához kötötte,

ségre szoktatta

egy

lesz

magát ügyes, gyorskez hírlapíróvá képezte

költi fejldésének,

id

lapjai

színházi

írt s

így Mátray,

ki.

fizetéssel

író

T^egélö és Tíonmüvész

vette

nül,

a ki

E

házassága és szerelme

s

neje halálára írta a Str-

E lyrai költeményei kivált azért figyelemre-

méltók, mert ezekben láthatók nála az élet els reális be-

nyomásai.

E

fleg

hírlapi

czikket fordított

munkásságán kívül számos tudományos

Toldy Ferencznek

a

Tudomány tárhz, csomó

Garay János

8

élete.

érzelmes német és franczia elbeszélést a T^egélö. T{ajzo!atok.

Jlthenaeum számára

;

dolgozott a Heckenast kiadásában meg-

jelent Conversations-Lexiconba.

Vajda Jánossal

Ugyanekkor

frtot remélt.

latot

és

melyek

írt,

mányára vezették

s

ennek pótkötetéért, melyet

Kunoss Ignáczczal együtt

t

a

Honmvészhe számos drámai

Shakespeare

magyar

mködése programmját de ugyanezek ;

massá nem

E

a

dolgozatában

jellemeket,

magyar

a

tár-

ebben mintegy megleljük drámaírói

sasélet rajzát sürgetvén,

harczba kevertek,

bírá-

drámai technika tanul-

s a

és Dramaturgiai füzér ez.

hazai történet feldolgozását,

200

készítettek,

kemény toll-

Bajzával

mi azt okozta, hogy viszonyuk soha bizal-

lehetett.

tanulmányaiból

s a

dráma népszerségébl

hogy

folyt,

1835-tl drámaírásra adta magát. Két fordításán kívül [Dominique

vagy az ördög czimborája d'Epagny

Dupin

és

után,

Jl vasálorcza Des Arnould és Fournier után] öt eredeti vet

írt.

Ezek közül Jlrbocz

1835-ben

Jl^ utolsó magyar khán

s

m-

[eredeti czímén Csáb, mz']á Jósige]

pályázaton dicséretben részesültek.

1

841 -ben az akadémiai

A többiek,

ú.

m. Országh

Ilona 1837, Sátori Erzsébet 1840, Borbála királyné kegyencze

1844-bl

s

egy alkalmi színdarabja, Jl magyar

apotheosisa,

1845-bl

színköltészet

Garay eredeti színdarabjaiban

valók.

történelmi és tragikai tárgyak

felé hajolt s

a

egységes, tömör

cselekvényre törekedett. Kivált ez okozza azt, hogy darabjai

rövidek

s

ez

is

vaik daczára,

egyik oka, hogy vázlatosak és hogy

hseinek nem hiszszük

el a

ers

sza-

nekik tulajdonított

szenvedélyeket, melyek rajzában különben Shakespeare hatása alatt

áll,

de az átmeneteknek több helyt világos rajza nélkül.

Általában hiányzik bellök elég borzalmasságot

Erzsébetben

;

a

tragicum

halmoz bennük

meggyz össze,

ereje,

kivált

noha

Bátort

hiányzik a jellemzés következetessége és biz-

Garay János tossága

némely fordulatban

s

élete.

ott

A

színen egyik

folyamo-

a véletlenhez

is

menete világosabb utat

dik, a hol a cselekvény természetes

nyújtott volna.

9

mve

meg

hossza-

Munkácsy

Jelenkor

sem

állt

sabban. Visszatérve az életrajzhoz, 1837-ben

szegdött

és T{ajzolatok lapjaihoz

megsznése

után

;

kiadta továbbá az Jlurora

almanachot,

a Tíajnal ez.

lyel általános elismerést aratott.

(i

837, 8-ra), mely-

Ugyanez évben másodszor

nsült, elvette Babocsay Máriát, gr. Károlyi egyik uradalmi

Ez idben Munkácsy

felügyelje leányát, 1837 "ov. 29-én. vállalatai

hanyatlásnak indulván, az Orosz József Tíirnök ez.

lapjához

szegdött Pozsonyba

tosabb

állást igényelt. Itt

elkedvetlenítette

örömmel

meg

ragadta

;

a

terhes és fárasztó

Itt

megint

a

munka

költészettel,

újra

Pestre

/e/enj^orhoz sze-

de e mellett elég ideje maradván, dolgozott az

JUhenaeumhz (1842-ig),

"Budapesti Jlrvízkönyvhz

T^emzeti Jllmanachhz (1841

az Emlc'nyt (1841

— 43-).

Honi vezért (>839 -

— 1842), ezen

a J^liegl

J841.),

könyvet

a Kisfaludy-társaság

tevékeny tagja

Toldy üdvözl

1842

is

;

az

;

kívül csak az irodalomé ». is

—

11.

1842.), s a

sorába

igtatta

melynek mindvégig

volt. :

Jellemz ekkor

olró vagyok, szólt,

irodalmon kívül nincs állásom

akarom, hogy legyen

meg

(1

tagjai

szavaira tett nyilatkozata

testestl-lelkestl

szer ismételt és

s

jan. 22-én,

utóbb segédtitkára

s

(1839), a

kívül szerkesztette

miközben 1839. nov. 23-án az

akadémia levelez tagjává választotta

is

a

midn

tehát az alkalmat,

jöhetett 1839 niásodik felében.

gdött

mert második házassága biz-

foglalkozhatott

keveset

;

;

azonban

nincs életem, mert lényem

s

nem

hazámon

Oly fogadalom, melyet nem egy-

tartott

;

egyszersmind e kitüntetések

emelleg hatottak költi fejldésére

is.

Valóban

e nyilatko-

zatokat szegénysége mellett csak az irodalom és költészet

Garay János

lo

ihlettségbl

valódi

iránti

megmagyarázni.

lehet

meg zJ^egél

Jánossal 1842 jan. i-én indította

czim

heti

kesztje

újra a Jelenkor

kiadta

elején

Imre vette

kinek Petfi

át,

és a ki Pesti Divatlap

Ekkor

Erdélyi

Pesti Divatlap

szépirodalmi lapot, melynél 1844 közepéig ma-

midn Vahot

radt,

élete.

czímmel

munkatársa

Még

lesz.

egy kötetben, mely

Verseit

lett

segédszer-

folytatta.

elbb,

1

843

dalait, ódáit, epi-

grammjait, románczait, balladáit, költi elbeszéléseit foglalta

magában. Utóbb nem büszkeség nélkül hivatkozott versei sikerére

s

1844-ben az akadémia

ket. Azonban állandó

hogy anyagi

elég, 1

844 második

100 aranynyal jutalmazta

is

és megfeszített munkássága sem volt

helyzetét biztosítsa óta

fele

vényes és rheumatikus bajok lepték meg. Ez akadémiai könyvtárnokságra vágyott lényi

nem

is

fellépett

érdekében, azon

;

idben

de noha

kapta meg. így dolgozott aztán mint díjnok

az egyetemi

fleg kösz-

s

czímen, hogy

a

midn

különösen,

;

különböz betegségek

1

br.

(1845)

Wesse-

nem

tudós,

845/46-ban

könyvtárnál, miközben a "Budapesti Tíiradóhz.

színházi czikkeket, a

Frankenburg

Hirlapi méh ez. alatt bírálatokat

Petfi verseirl

is,

E mködését egy

kit

"Életképek ez. heti lapjába írt a

azonban nem

hetilapokról,

közben

bírt teljesen méltányolni.

félévig folytatván, nyáron B. -Füredre ment,

hol a Balatoni kogylók ez. cziklusát jelentek 1848-ban.)

A

írta

1

845-ben. (Meg-

következ évben kisebb prózai mveit

adta ki Tollrajzok ez. alatt

három kötetben

megjelent Trangepán J^ristófné

ez.

s

ugyanez évben

költi elbeszélése

ben Bosnyák Zsófia legendája, melyeket

a

s

i

847-

Kisfaludy-társaság

megjutalmazott. Ily érdemei jutalmául Bihar- és Zala-megye táblabirájául

választotta,

a

mi

jól

sanyargatott költnek az élettel való zött,

esett a sors által

sokat

keser küzdelmei kö-

melyeket oly megkapóan rajzol

maga Vajda Péter

Garay János

élete.

%

barátja és sógora felett a Kisfaludy-társaság

i

kzQlésén 1847-

ben tartott emickbeszédében.

Mint költ azonban csüggedést nem féle

idben

versalakban ez

ismert

s

Uhland-

az

Jietumogerek ez. regényes epo-

szába fogott, valamint elkészítette Jlz Jírpádok ez. történelmi balladai

melyben

sorozatát,

vezéreken

a

összes Arpádházi

uralkodók kiválóbb

egy Vezérhanghzn

és

külalakban. a

E mve

40 elbeszél költeményben többféle

1847 ^^ 1848-ban két kiadást ért meg;

Hetumogerekh\ azonban csak egy

töredék készült

kis

Jlz Jírpádok rendkívüli népszerséget értek e siker s

E

elkezdve az

megénekelte

tetteit

Garay nézetének, hogy «mi

el s

el.

igazat adott

nemzet vagyunk

históriai

így a nemzet sympathiája a históriai elem felé vonzatik».

meg

siker hatása alatt jelentek

jeszt Társulat kiadásában "Ujabb

A

forradalomban kevés részt vett

anyagilag jobb

idk

virradnak

Magyar

a

versei

rá,

s

i

Irodalomter-

848-ban.

egyideig,

úgy

Ez

nevezte egyetemi tanárnak a magyar irodalomból.

mvet

lomból egy két kötetes

gyar irodalom

története

dalom leverésével

hogy

valódi

tervezett T^yelvészet és Jl ma-

czímmel

;

de be nem

ln. Mindez

id alatt,

diktálta felváltva nejének,

nak, így végre befejezte

mve

;

így legnagyobb szükségein némileg a

legnagyobb szükségei közt,

szeretettel dolgozott Szent "László ez. « történeti

sort s

forra-

850 januárjában kinevezte az egyet,

i

s

forradalom és azután folytonos betegeskedése

terjed

A

fejezte.

úgy nyomor környékezte. Azonban báró Geringer

Károly tartományfnök

vagy

ki-

alka-

elvesztette állását és súlyos beteg lett

könyvtárhoz tisztnek segítve

látszott,

mert Eötvös József

s

1

Ákos

költemény » -én,

fiának sfiai házi tanítójá-

85 -ben megjelenhetett e

két kötetben.

i

Ebben

mvét tizenegy szótagú,

a

megható

alatt

i

2

énekre

elhagyta az Uhland-féle

hangsúlyos sorokban

írta

meg.

I

Garay János

2

élete.

mely egyszersmind példája annak, hogy

a

nemzetnek szóló eposzt

fel.

mondja

hogy akölti

róla,

van benne. Mindent

tudunk

ról

a

miként fogta

igyekszik mondani,

el

saját találmányaival

netet ad, melynek

mit Szt. László-

is

végzi László szentté

s

minden mondát

magáéból

a

a

mondákból. Kezdi apjának,

és

Bélának lengyel földre menekvésén

dás eseményeket

Toldy helyesen

költi alkotás kevés

életrajz)) s

történelembl

avattatásán, elbeszélve

népszer, az egész

besz

melyekhez cso-

róla,

általában a történetet

s

kibvíti. így regényes lovagi törté-

is

minden részében László dicsítése,

vallá-

sosságának, lovagi erényeinek kiemelése a czél. Ezért hiány-

belle az egység

zik

De nem

is.

költ

nem egy

elnagyolt a kidolgozás

hel^'t

szembe

kell ötleni

módon

;

f

a

költ megható

vezeti tollát

táplálta

küli

f

hanem

hse

a

életé-

hazaszeretete, mely épen

mint Jlz ^rpááokhzn. vagy tör-

itt,

ténelmünk bármely jelenete feldolgozásában

Ez

;

lelkesedése, szeretete és elmerülése kedvelt

nek rajzában oly

s

ez az, minek

is

mely állandón

s

optimismusát hazánk jövjében.

a történelmi lelkesedés,

kapcsolta hazánk

szeretettel

költi elbeszélései gedte meg, hogy

a

és eposzai

t

mely

minden számítás

nél-

múltjához, egyik forrása

hiányainak

mert ez nem en-

;

tárgyak közt válaszszon

s

így mindent

fel-

dolgozott, akár volt alkalmas költi feldolgozásra, akár nem.

E

mellett

mindenbe ugyanazt

a

hazafias, túlzásokra oly

könnyen hajlandó, inkább szónokias, mint pathost vitte bele, mely

nem egyszer

tartalmas és mély

ragadja üres frázisok

alkalmazására. Ezért legnagyobb siker elbeszélése, sitos,

talán

épen azért ilyen

szeténél fogva

módja

;

mert

a

költnek

volt elfeledkezni a saját

sebb költi elbeszéléseit

a

;

de sem

a

ob-

modoráról. Ki-

maga balladáknak nevezi

fleg Uhland modorát követi

^z

tárgy termé-

s

bennök

malkotás termé-

Garay János

mint

a poétika

ma

értelmezi

;

hanem

gyakran csak történeti dolgok

lések,

Mvelte ezeken

sekben.

t

kívül

a

csak történelmi elbeszé-

nemeit

zengzetes ver-

jól folyó,

balladának és románcznak

Kölcsey, Kisfaludy Károly és Vörösmarty tott

^

sem az eladás módjánál fogva nem balladák úgy,

szeténél, a

élete.

által

meghonosí-

ezekben inkább törekedett a malkotásnak

is s

általok gyakorolt módjaira.

A tós,

mint elbeszéléseiben

tárgyra nézve

a

némileg ugyanez jellemzi lyráját

minden

költ

fiatal

kezdte kulása

is

nem

De míg

alatt

írt

;

a

Mint

de nem ezek

utóbb els meit

h

vasútig,

s a

és

megérezte költészetünk

hazafias

költ,

átala-

kor jeleseirl,

a

a

gz-

egész a

le

számos alkalmi költeményt

kebellel

becsesebbek, hanem azok, melyekben

a

második neje

változatos,

szerelmét, családi érzel-

iránti

természetet énekli meg.

nem nagyon

Vö-

addig lyrájában az ó-classicusoknál

áll,

kortörténeti haladás kiválóbb mozzanatairól hajókig,

mint

is.

képzelt érzel-

eposzaiban már kezdetben

és lyrai költészete

mozzanatait.

volt váloga-

Kezdetben

szokta, elvont, ábrándos,

meket énekelt meg. rösmarty hatása

is.

nem

is

Érzelmeiben

kiválóan mély

szenvedélyeivel vagy lángoló megindulással

;

és

eszméiben

nem

;

lep

meg

de természetes

és szinte.

Minthogy ösztöne

olyankor

volt, is

költenie.

mindig

E

batosabb alkotásai költeményeivel

nket

mikor

költött,

látszik kedélyén.

írnia

lyrai

;

noha

s kivált

dicsíti, kiknek

a

természettl

írnia kellett a

;

küls

s

hatás csak átmenetinek

költeményei legkerekebb a

oltott

beléje

mert könnyen ment,

legnagyobb hatást

legsza-

s

is

hazafias

azokkal aratta, melyekben a magyar

nagy nemzeti hivatását épen úgy

érezte,

mint Széchenyi és Vörösmarty. Általában eszményies sedésü volt. Szerette a szépet, nagyot.

A hs

lelke-

és dalnok s a

1

Garay János

4

honleány volt és

hsnk

az újabb korban

a férfinak,

megérteni bíró honfiak

ég

idben mint

ideálja, kik a régi

törvényhozók, mint

élete.

és

lelkesít daliák

magasztos érzelm kiséri

mint áldozni és

kor eszméit

a

mint minden nagyért és szépért

s

magyar hölgyek, büszkén hordják szívükben

hogy magyarok

latot,

s

a

gondo-

készek nagy elhatározásra a béke

vagy harcz küzdelmeiben

a

nemzet elhaladásáért vagy fcn-

maradásáért.

Mindezek egyszersmind tanúskodnak ideális

hevület

férfiú

volt.

hogy Garay

arról,

Tulajdonképen csak

a

legneme-

sebb emberi érzelmek iránt érdekldik, mint magasztos honszeretet, szabadság, áldozatkészség, az

si erények

ke-

iránti

szzies szerelem, családi hség. Valóban érzéseiben,

gyelet,

lelkesedésében valami naiv föllengés van. Romantikus hevében

még fényesebbnek

multunkat

nála hiányzott a

mint Vörösmarty

látta,

Vörösmarty skepsise

s

mert

;

mély melancholiája,

melyet ép úgy tápláltak tapasztalatai, mint lángesz mélyre

Garay mondhatni

pillantása. val

lelkesedett és

érzelmeinek

szkebb köre

szélsségekig az eszme láljuk.

men

tzben

Ha

a

az ifjú

volt hazafi

s

;

ember tapasztalatlanságáépen szemléldésének és

okozza, hogy nála a lyrában azt a

emelkedést és

változatosságot,

álló és lelket felgyújtó tulajdonait

szállást,

nem

fönségest keresi, szónoki pathosban fakad

ta-

ki

s

bizarr képekre ragadtatik, melyek inkább rikítók, mint jel-

lemzk. van

;

E

mellett

a satyrát

hangnemben sem

nem

pattogtatta

s

változatos.

Humora

leg azok iránt érdekldött, melyek valami hazafiasán

áradozásra nyújtottak alkalmat;

Ezért nem zetéhez

vált

alig

így a kor eseményeibl

midn

fleg

f-

boldog

dicsérni lehetett.

szorosan politikai költvé sem

s

midn

crsebb meggyzdéssel akar int formában

didaktikussá és józan közhelyek dalnokává lesz, mint

nem-

szólni, i

848-

5

Garay János 49-ben

írt,

élete.

különben nem nagy számú verseiben. Ez az elem

egyébaránt történeti elbeszéléseiben

De

mily jellemz adat: e költ, a

ment

iskolán

1

is

mindegyre megjelen. kora óta nehéz

ki ifjú

keresztül, a ki ismerte az élet súlyos gondjait

s a

sors nehéz megpróbáltatásait, mégis a saját egyéni bajai-

ról

majdnem sohasem

dalol.

,

ki

különben apróságok

megihletve érzi magát,

is

egyszer dolgokat megénekel, sohasem

azzal,

hogy

ban

küzd

a

ki családi

élete mily nehéz. férfitl.

A

s

untatta nemzetét

költt különválasztotta magá-

Szenvedései

nem

keserítették

tették sötét tekintet alkalmi pessimistává,

fájdalmassá

által

költeményeiben nagyon

is

el s

vagy érzelg

nem

világ-

epés világgylölvé. Lelkének e derje, egy-

szersége, kedélyének gyermekded jósága legszebb vonásai a

költnek

embernek egyiránt. Ezért meg

és

bírt férni oly

emberekkel, kiknek politikai vagy más nézeteivel szenvezett, így dolatával

míg Vörösmarty

pl.

viseltetett,

jó viszonyban

élt

mélyre pillantó kritikai szeme nagyon

is

gyenge

élt

hó-

kinek

is,

meglátta költészete

Petfivel

s

család-

midn

bírván Petfit eléggé megítélni, igaztalanul csípdeste

a Hírlapi méhhcn,

oka abban iránt.

Bajzával

egymást, pedig 1845-ben összetztek,

jaik látogatták

nem

utóbb barátságban

oldalait, és

nem rokon-

iránt a tanítvány

rejlett,

vagy hallgatott

róla.

E meg nem

hogy Garaynak kevés érzéke

értés

f-

volt a népies

Költeményeit majdnem kivétel nélkül rímes idmérté-

kes formában érteni,

írta

;

a népies-nemzeti irányt

sem megkedvelni.

Ö

nem

bírta

volt s népies tárgyat csak párszor vett elé, a nélkül,

hangban valóban népies költészetnek

a

bírt

meg-

egészben a nemesség költje

hogy

a

volna lenni. Eltte a nemzeti

magyar romantikusok

által fölállított

elve le-

begett, mely a költi nyelv átalakításában, a classikai kifeje-

zések és vonatkozások elhagyásában, nemzeti tárgyak válasz-

1

Garay János

6

élete.

tásában, szfnes költi kifejezések alkalmazásában, történel-

münk egy

a

nyilatkozott.

Ez

vább nem ment

szemben az

hs

dalnok,

nek szemléltetésében

és

volt,

végre az általánosabb megérthetésben

hogy Széni

forrásokra

is

is

nem mondható

itt

e felfogás

jellemzetesség alkalmazásában s

;

megakadályozta

és szíve

bírja éreztetni velünk,

dobog, mint minekünk. s

ményekben gyönyörködött az ebben

él költi

ségökben

hogy

mindennapiasságától

;

lett

;

lett,

tavaszban.

kézszorítása meleg

Ábrándos

mert ez elvonta

önmagában az

mint Garaynak, kinek számára

sabb

ala-

de közülök

elméket

író

volt,

lelkesült-

ket

az élet

más embernek érezte szenved és lemond.

volna inkább szüksége ez ábrándos lelkesedésre,

dést tartott készen?

még nem egy

a sors

szenve-

Betegsége 1851 nyarán megint súlyo-

az egész nyár folytán feküdt

lett s feljárt

;

A romanticismus az

a költt, mint azt, a ki eszik, iszik, jár-kél,

Kinek

még-

Történelmi

de e gyönyörködés nemes

megható s

a tör-

határozatlan, conventionális esz-

lelkek tiszták voltak.

volt valami

t az igazi

mert noha elmerült

kok helyett megannyi fényes képet nyújtott

az abstractiók felé hajtotta

szeren-

hivatkozik mindegyre, azért

bírta rajzolni a fölidézett élet lényegét.

egygyel sem

de to-

;

iránynyal

új

Lászlót tizenegy szótagú hang-

mi épen

írta, a

Épen

fel-

kiválóan elvont képé-

legnagyobb engedmény az

s a

csés választásnak.

ténelemben

hsn

és

utóbbit Garay teljesen megértette

súlyos sorokban

sem

majdnem kizárólagos

pár fényes korszakának

dolgozásában,

reménykedvén

hivatalába,

Hiú remény

!

A

;

a

majd szre jobban tél

után

a

meleg

forradalom utáni események, a

pesti kivégzések csak növelték testi és lelki szenvedéseit. Jly bajai

között költeményei összegyjtésébl remélt

gaszt és anyagi helyzetében javulást

s

e mellett

deztette Kertbeny, ki költeményeibl egy

lelki vi-

megörven-

gyjteményt

akart

7;

Garay János

élete.

1

Mindkét reményében

kiadni németül.

csalódott

egyiknek

;

megjelenését sem érte meg. Betegsége 1852 tavaszán súlyo-

sabb

lett s

sem

írni,

vak

áprilisban szemei

tegségébl

A

de

;

s

úgy elgyengültek, hogy sem nemsokára idnként teljesen

nyár folytán apja látogatása rázta

fel

kissé be-

de kevéssel ezután az idnként való vaksághoz

;

némi elmezavar vált

nem tudott

olvasni

volt.

is

is

Így állapota teljesen reménytelenné

járult.

is

még majdnem egy

melyben szeret

családja

s

évig húzta az élet nehéz igáját,

szende

kivált

nje

számos ba-

és

rátja próbálták sorsát enyhítni.

Ez idbeli

Tóth Lrincz megható képet rajzol.

állapotáról

«Ki nem emlékezik közülünk 'Emte'kbeszéJébcn félvak,

homályos

és

gyermekei, majd szánó barátai

nem

ismerte

meg

ki

ingatag léptek-

Ha

volt. Szeretett

halál jegével

roskatag keblében

mosoly

nem

de kézszorítása hideg

;

szeretett

;

dolgokat

s

hörg

ölelni

és

fakadott. Szegény, szegény

szomorú ellankadásában,

Garav linos munk&J

volt,

benne

csókolni, mert

és sípoló

közelg

dal,

költ

midn

halál

hangon mondott

rossz tréfákat a beteg

ép és dús lelkébl annyi édes

e

ekkor mo-

aludt ki a holtiglan meleg szív sze-

Rekedt, kellemetlenül ízetlen

s

fagylaló, e nevetés kínos

retetgazdagsága, de lehelletében ott volt a

gyakran

éveit

kezet szorítni, mint hajdan, mert epedett a

barátság, a szeretet után

szele.

végs

élte le

annyi lángot gyújtott, annyi fényt terjesztett

solygott, nevetett. Jaj, de e

közelg

majd csak

ismerssel akadt össze,

de megismerte a szíves hangot, mely üdvözlé

a

olykor neje

vezettetett,

mert félsötétben

alakját,

s

férfival, ki

által

vastag támaszbotjára bízta magát.

azon költ,

írja

egy

jelenetre,

merev szem, tapogatva

kel tántorgó, roskadt, dúlt arczulatú s

—

járva, találkozott

szomorú

a

— midn Pest utczáin

férfi,

kinek

annyi talpraesett gondolat !

és

téged

még

szellemed

elbbi létednek csak töre-

í

»

1

Garay János

8

dékesen visszhangzó roma

ekkor sem hagyott

el

s

kísértetes árnyéka

h részvét hazád

a

zetiség, nyelv és irodalom iránt

benned

a

élete.

;

még ekkor

még nem-

buzgott

és

is élt

meg

bár sikeretlen törekvés, újra

valál,

és barátid és

nagyot és

újra

dicst teremteni. Halála mégis némileg váratlanul következett be

vember 5-én

hirtelen szívszélütés érte,

kínjaitól. Elete

kezeibl

hullt ki

egy hóval azeltt

be 41-dik

módon a

töltötte

családját.

nyilvánült.

Az

a toll

évét, teljes

Temetésén (nov.

;

;

mert

nyomorban

részvét

7.) a

férfi

hiszen csak

megható

egyetemi könyvtár udvaráról vitték

temetbe, mondhatni egész Pest

kerepesi

1853 no-

;

ez megszabadította

azonban csak féléletnek nevezhet

korának mondhatni elején

hagyva hátra

s

KöUeménycit Ney Ferencz gyjtötte

össze.

O

ki

jelenlétében. és barátai a

Garay-árvák érdekében az egész nemzethez felhívást intéztek

s

így országos

nyeként két év javára

kedvez

volt az

4r. kötetben

a

1860-ban

s

öt kötetben jelentek meg.

a város

lettek.

a

is,

E

a család

hangulat

melyek egy

költ arczképével. Az

tartott róla emlékbeszédet.

Mun-

végre legteljesebben 1886/ 87-ben

E

renczy József rendezte sajtó i

gylt össze

Összes költemények kiadására

akadémiában Tóth Lrincz

életrajzát

frt

nemzet gyermekei

1854-ben jelentek meg

kái teljesebben

melynek eredmé-

keletkezett,

mintegy 10,000

alatt

így árvái

s

mozgalom

kiadást életrajzzal együtt Fe-

alá, a ki

külön

is

883-ban. Szülvárosa, Szegszárd,

a

megírta

a

költ

költ emlékére

fterén szobrot emelt, melyet Szárnovszky Ferencz

ugyanennek

bronz-mellszoborban a

mintázott

s

budapesti

egyetemi könyvtár lépcsházát

pár éven át tisztviselje

másolata

díszíti,

melynek

volt.

"Ferenczi Zoltán.

KISEBB KÖLTEMÉNYEK 1828—1853

;

VEZÉRMANG. aludt hajnalodó

Én bennem sem

Rózsás szép tavaszán

a

korom

meleg érzelem

Ábránd képzeleteknek Szárnyán én

A

is

mvészet örök

emelkedem. trónja eltt, hol az

Ihlett lelkesedés zöld koszorúja leng,

Esztendkig epedtem, Esztendkig imádkozám. Ott leltem fakadó érzetim édenét,

Fájdalmim

s

örömim

istenüléseit,

S megzengett az ezüst

Könny S

húrja kezem

lant

között.

a mit lelkesedés, a mit az

H

érzelem

honhangzatokon dallanom engedett,

Néked nyújtom Tenéked,

öledbe.

szeretett

KIS Pintyke

Haza!

MADÁR. kis

madár

Lánykától megszökött, Ugrál, repül, nevet.

;

;

; ;

;

I^öltemények

A

kerti fák fölött.

«Várj, várj! megfoglak én!)

Szól a lány,

Pintyke

kis

s

érte mén.

madár

Csak ugrál, csak nevet Lánykának kis keze

—

Csak z, csak hesseget, S pintyke s lányka száll Vadász megettük áll.

Vadász kegyetlenül Leejti kis madárt Szép lányka könyezi A szörny, szörny kárt! «Ne sirj, oh szép alak.

Hogy ,

megbántottalak

!»

Rossz vagy, kegyetlen

Meg

nem

bocsáthatok,

is,

—

Zokogva szól a lány, Madárt hol kaphatok?' ((Madárrá válom én Szeress, oh égi lénylí)

S a lányka föltekint: ,Madárnak nagy lehetsz Inkább szeretlek

A

igy,

mint vagy, ha szeretsz I*

S vadásznak

h

Olvadva csügg

karán

a lány.

;

*3

J{iiebb költemények.

A LIGETHEZ. Köszöntelek, te szép

S

magányod

szelid

E

cserged

S

e fák

liget,

árnyait,

kristályvizet

vidám sudáraiti

Köszöntelek

—

A

nagy világban kéjt én

E

szív,

hevületért

Éretted, oh hon, szép

Mely S

lelek.

érez, dobog;

e lágyan

Nemesb

nem

dics.

s

egykor földerülni

fog,

—

érettetek.

Oh

lány, s barát,

S te érted, Hol szívem Hol lelkem

ti

hk,

ti

kedvesek!

elrejtett ligeti

égi kéjt cserél,

—

e rideg sziget

Önalkotott világban

S

ti

—

él,

bennetek.

Kik égtek értem,

s

égek értetek 1

ÉLET ÉS ÁLOM. Gyermekéve

s

hónából.

Kis világa szúk lakából fiú bolyongni mén

A

S hagyva völgye

hs

virányát.

Messze, messze szebb hazát Ideálok látkörén:

lát

:

•a

:

T^Öltemények

4

messzeségbl,

,Ott, ah ott a Int

reményem kék ködébl,

Túl e szk völgy oldalán; Arra bolygók, arra térek 1

Mig

—

szép hazába érek.

a

Isten hozzád, földi lány!*

Szól az

mégyen, Bár utána énekében

A

útra

ifju, s

leány

sír és

eped

—

:

ilAlomért ne hagyd az éltet;

Csak valóság idvezíthet Puszta

S

gz

a képzeletig

évre év jön és lemégyen,

—

Ah

de egyre kék ködében Volt ? maradt a légi vágy;

S

szk

kis világa

h

Földi lánya

A S

bolyongott vissza vágy.

ott a lány,

Szke S

lakába.

karába

kis

fi

de

férj

karában, -

van bálában,

—

ajkán ily szó hallható:

ítAlomért hagyád az

Megvetvén

a földi

Isten hozzád,

éltet,

keblet

álmadólD

; l

;

^5

J^isekb költemények

RITORNELL. egy víg patakcsa mégycn, gyermekével Ott álltam én, ott ült Kertünk

A

alatt

gyermek almát

Így

ül

Madonna

tárta kJs kezében.

kisded Jézubával

Mester Corregio mvészi vásznán, S a gyermek így cnyelg a szent anyával. De, mester! egyet képeden kihagytál Nem adva boldog férjet a csoporthoz

Rajzomban ím

a

boldog

férj is ott áll.

A TÁVOLBÓL. Repülj, lágy énekem,

Susogló szárnyakon, El messze, szép egem

Hol engem kéjre von. Hol szebb a lány szeme,

Érzbb S

az

ifjú

a hív kebel,

h

szive

Szent vágyban olvad Lágyan, mint

el.

esti szél.

Búsan, mint csattogány,

Mely

társért nyögdicsél.

Leljen az égi lány

—

j

J^öUemények-

ö

Sóvárgó szárnyadon,

Mint esti fuvalom. Epedve csattogjon Szerelmi súgalom.

Suhanj be véltlenl Titkos-szerelmesen,

Ne Ne

halljon lesdi

fül.

lásson kandi szem.

vidékemen Lánykámat ott leled. Hol május-téreken

Tiltott

Füzérkét köt neked.

KETTS Szivem, szivem

Mivé Haj,

!

BÚ. te bútalan,

levél ? ifjú bár, kéj és

Benned nem Csak egy

él

öröm

I

leány, csak

egy haza

Volt e kebel szent birtoka.

Oh

lány,

epedve

Pillantatom

száll feléd

;

Oh

hon, oh szent, ölelve tart Fiúkarom De ah, lánykám meghalva régi ;

Hazám

fölött

borús az ég!

Két veszteség, két fájdalom

Búm

ingere,

»

:

»

I^ixebb kSUemények.

S

ketté olvad nehéz szivem

Gyászéneke

Téged könyez,

te szép leány!

Érted vérzik, hazám, hazám

1

ZIKE. Volt énnekem egykor egy zikém. Legelve találtam az éren

Még

most

;

örülök a mint felém

is

Simúla szegényke szelíden.

ó

volt

örömöm nekem

egyedül.

maga kedves elttem.

Csak

És sima nyakára szerelmemül

Egy kék

Mezre

szalagot kötöttem.

legelni kivittem

t.

Itatni kivittem az érre,

S

az ér

A ,

is

örült,

ha ivá vizét,

rét csalogatta füvére.

Halld,

ifjú,

birtokos úr vagyok!'

S kincsével az úr kinálgat. dNem, kincses ur, arra nem áhitok: Kincs nékem e kellemes

állat.

Drágán aranyozva, de gggel

A ,

is,

czifra királyfi belépett:

Halld, pénzt « Hagyd

is

adok,

nékem

fiu,

földet is!'

az zfit, a szépet.

;

;

Költe.vények-

Utána kökényszemü lány jövc. Vigadni, mulatni az érre,

,Mily kellemes

S

ez zike!'

Nem

kérve

a lány

mezre.

oh vidd

«Vicld, angyal,

S

állat

leszögzi szemét a

az zikét;

el

a te sajátod !»

is

oda nyújtja piczin kezét:

.Örökre, örökre barátod

HSÉG

A

I'

DIADALMA.

Budán nehéz rabságban

ül

Czagány, a szép levente

—

Lábán, karán vas nehezül

S

nincs, nincs a ki

megmentse.

Czagány tr és dühösködik. És átkot és imát mond ;

Meg S

visszadl, a

meg

felszökik,

szörny lánczakon

ront

Port rágna düh elegy buján.

Vért

inni volna készen.

dHol vagy szülém

s te

szép leány ?»

Imígy eped szivében.

Eped, mert rút rabságban

A

hs, szabad

levente.

Lábán, karán vas nehezül,

S

nincs, nincs a ki

ül

—

megmentse.

;

»»

;

»

l

10

Kisebb költemények

van, ki rá gúnynyal lenéz,

De

Egy

istenadta

ozmán

«Hol görbe kardod,

:

hs

vitéz?

Csak nem hagyád a korcsmán ?»

— másik

,Ne bántsd

Ó S

szól

— a bohót;

ájtatos keresztény,

olvasót a kard helyett az

két kezecskén/

Hordozza

És

rendiben, így gúnyolják Kik elmenk mellette

Legvégre egy rút szerecsen

Magán

megáll felette:

dús, mi

dMi

Még

boldog vagy, vitézi

lábod

is

gyrzve

1

kéz Kár, kár bizony, hogy mátka

Nincsen közé befzve. tri már Czagány a gúnyt: ,lsten, ki él a mennyben.

Nem Az

lássa,

hogy napod lehunyt,

Ha nem dNem, én Inkább Szól

a

kotródol egyben.

én nem megyek

vitéz,

te jöjj el innét.

pogány

;

a

hs

remeg,

Megismeri szerelmét.

,Nagy

isten! Ilka mit tevéi?

Fuss, fussl

—

Nézd kezemen

halál van itten,

a vas kötél

Együtt halunk

ma

ketten

1'

»

:

;

J^ltemények-

^c

—

mond «Menekszünk együtt lm kulcsa lánczaidnaki Nyisd meg

Künn ,Oh

(cNem

S

a

Czagány,

kész paripák várnak.»

mit tevéi,

lika, lika

Oh

hs

lakatját,

a lány,

szm

lika,

szerelme!'

hség

én, a

és fortély

porkoláb kegyelme.

S el, el ment mint madár. Mint gondolat futása,

A

szép leány

Menekv És

a szelid

hold és az ég

Világa süt

És

szabad huszár

s

haladása.

le rajok.

hség

úton, útban a

Így énekelt utánok a Ert,

oh hsfi,

Ösvényt

a

a hit ad.

szép remény mutat

De gyzni egy tud Te vagy, te vagy

csak velem,

hü szerelem!*

ROMÁNCZA A A

királyfi

Kis patak

hs

KIRÁLYFIRÓL. ligetben

felett.

Andalogva,

a

habokba

El-eJmélyedett.

»

;

Xiíebh költemények.

A

habokból vízfenékrl

Lányka, mint az ég, Mint a hattyú hófehéren. Játszva feltünék.

Karcsú teste liljomozva,

Arcza rózsa volt, Hónyakára bontakozva

Barna

fürté folyt.

(tSzép királyfi,

hs

habokba

Szállj alá velem.

Hs

hab-árban lágy ölébe

Vár

a szerelem.))

Szép

arcza lángol.

királyfi

Szíve vágy és ver. «

Bátoré

a

gyzelemdí).

Jer, királyfi,

jerb

És habot fog

Meg

és halacskát.

tovább lebeg,

S gyenge habbal mossa Hí és enyeleg.

vállát,

És alább száll a királyfi S mind alábbra száll Nem lát örvényt, nem hall orkánt Lányka hanginál. dSzép

Mért Csaba

királyfi

jövel

hs

habokba

velem?

látszat, játszi

Ny mpha-szerelem.

kép

a

;

»

:

:

Költemények-

^ i

Szól a csába csalfa tündér

S

átkarolja

t!

Nincs, oh nincs,

A

vakonhivt

ki

mcntni tudná

I

ÉN ÉS A FEST. Így

ült,

így nézett, haja így folyt hattyú nyakára,

Ekkora

s ilyen

az orr, ilyen a biborajak.

Hasztalan; egy hajszála sem az! ((Hogy festhet igy ember.D

t

a szabály vezeti,

engemet a szerelem!

HALÁSZLEÁNY. Kiment

A

a lányka kis tavára,

szke fürt

«Fel,

Mi

fel,

kedved

Arany

Habilán,

halacska!

fel

horogra.

ott a tó alán * !»

halat fogott a lányka

«Ereszsz anyámhoz, oh ereszszíí Sír a halacska

«Ne

sírj,

— mond

a

anyád a lányka

lányka lesz.D

Tovább, tovább sír a halacska «Ercs/Sz el engem, hagyd megyek

—

Mond a lányka Édes húgomhoz.)) fliHugod helyett húgod leszek. *

Alján helyett

:

/^isi-hh

költemények.

l"*

ftVár sÍTva nyögve kedvesem rám,

treszsz hozzája, oh ereszsz!»

dMenj, mond a lányka,

Ha

van szerelmed,

Még

kis tavára

sokszor elment

A

szke fürt

S

a halra gondolt

kis szerelmes.

ne veszszb

el

Habilán,

S egy könycsepp

s

kedvesére

—

ült szemcsillagán.

A KÉT HOLLÓ. Bükágon

éj sötéten

Holló vagyon. Ül társa ellenében

A

szirt-fokon.

Bükágról szól

a holló:

,Én éhezem.

Mi

lesz

ma, barna rabló.

Eledelem

S

?'

a barna társ a szirton

Károgva « Vitéz

szólt

van ott az ormon,

Halvány

és holt.

Pártütközetben hullt

cl.

Nincs fegyvere. Mellette sólyma nyögdel,

Es CiarúV

János

munkj

hív ebe,

T^öUemények-

34

De Uj

htelen, karába' tánczol

férj

Dús S

nje, távoJ

Zille,

A

termeken.))

csattogja társa, szárnyát

,Ez

kell

nekem

I

Sólymát te zd, kutyáját

Én És

elverem!*

szállt a két

Károgva

S

dögéhes.

szállt,

a holt vitézen édes

Tápot

Mig

A Uj

talált,

Zille,

nje, távol

htelen karába' tánczol

férj

Dús termeken.

AZ

UJ

TROUBADOUR.

Volnék szent

Vagy

éltü pap,

ájtatos barát,

Szün nélkül áldanám Oltárom gyámolát,

Hogy

asszonyt

s

szép leányt

Teremte szent kegye, S ket kivétlenl Szebbnél szebbé tegye.

;

:

35

Kisebb köifemények-

Volnék

vitéz huszár, és hamis,

Negédes

Asszonyt és szép leányt Imádnék akkor is Hevemben kedvökért :

Még

vért

is

ontanék,

S bért vitézségemért Csókokban váltanék. Volnék gazdag király Országom szépei Lennének trónusom

Tündökl

ékei

Bányákat tartanék

Számukra számosan,

S ah lenne szép

ruha.

Gyémánt, gyöngy

De sem Sem Egy

és aranyi

pap, sem király,

bajnok

nem vagyok.

h szivén kivl

Egyébbel nem birok; Szabad vidám fiú,

Magyar dalnok

levén.

Hazámért, hölgyemért Éneklek, élek én.

Éneklek harczot

is.

Vitézl seket, Elmúlt

idkön

át

Forró szerelmeket,

;

!

J^fíllemeti vek.

^h

S dalban dicsitem

A A

szende szép szemet, lábkát,

Lebeg

mely

alig

a föld felett.

Hálómat így

szövi

Szivemre ön kezem,

S selyembogár gyanánt Hálómban benveszem

De Uj

A

én mindannyiszor létre serkenek,

hányszor

s

hazát

S szép asszonyt zenghetek.

EMLÉKEZET. Gyermek valék s szerettem, Téged szerettelek;

De néma volt a gyermek, S meg nem neveztelek. Oly édes volt, oly édes A néma szerelem, S e néma szent szerelmet El sem feledhetem. Epedve nézek egyre

A

szép vidék

felé,

Hol gyermek álmom S ez álmait leié,

éltét,

;

;!

f^isehb költeménvek

Hol szép szemeid egébl. Csak üdvöt olvasék, S mondhatlan érzetemben Szerettem

s

—

hallgaték.

Feléd nyúlok karommal. Feléd ver a kebel,

S mindennap

szerelmet,

uj

Uj vágyakat nevel,

A

vágy dallá lesz ismét.

Mint

De

hajdan, ajkamon,

ah

!

sem vágy sem ének

Közelb azért nem von

A

dal

nem

ér hozzádig,

Arnyat tapint a kéz,

A A A

szív viszonláng nélkül,

szem könybe vész szép vidék közel van,

És távol van nekem S távolban és közelben Borús marad egem.

HASZSZÁN. Sötét az

éj,

Budának

nem

sz

alhatik

basája.

Álmatlanul már harmadik Éjfél virad reája.

37

»

»

T^öUemények-

,Föl, szennyes szolga, föl

hamar

1

Szél légy magad, lovad vihar;

A

föld s az ég daczára Hölgyet hozunk Budára.'

íHaszszán, Haszszán, az

éj sötét,

Homálya menni nem hagy; Szél és vihar zúg szerteszét,

Ló

és lovásza megfagy.

,Hadd zúgjon szél és förgeteg. Vésztl a bajnok nem remeg.

Ma

föld és ég daczára Hölgyet hozunk Budára.'

(cHaszszán, Haszszán a fvatag

Térdig megy

a fenyéren,

Hóban, viharban sorvatag Farkas

jár

— ébren.

éhen

,Hadd járjanak künn farkasoki Gyorsabb futók a lovasoki

El, el

A

a lóval,

legsebesb futóval.*

S el el ment Völgyeknek

Mint

Ha

szél és

kettesen. és

hegyeknek,

orkán dühösen.

tengerárt kergetnek.

Oh, mért van ember, hogy ha vad,

Mért

Ha

dúl szivében indulat,

tárgya vad tüzének

Boszú

és

düh levének.

:

:

;

;

39

7(isehh költemények-

Vágy zte Haszszánt

s

szerelem

Szép Zolna udvarába; Düh most és boszúgerjelem Sarkalja hajiokába.

Haszszánt, basát a lány

Egén borút korán Szerelmet

s

boldogságot.

a szelíd éj csillaga,

Mint

kék egek magzatja.

Sóvár

A

se sejt

egy gyönyörvilágot,

Sejt

A

felejt.

pilláit

éjszaka

föld felé lehajtja

Áll Zolna szép szemérmesen, Hópatyolatban ékesen,

Fején a myrthus ága

Egyetlenegy virága.

Eltte áll a vlegény. Érzelme tengerével

«Oh

Zolna, Zolna, égi lényl

Mi

ér

föl

e cserével?

A nép gyülöng, az óra múl. Az üdv közelb, közelb vonul, Csillagja szerelemnek

Lesz napja életemnek.))

,Hsöm,

szerelmem,

—

szól a lány

S felnéz a hs szemébe. Mint néz a nap egy oczeán Hullámos örvényébe

—

:

!

T^öltemények

40

Tiéd szivem, tiéd kezem. Tiéd a sírig, érezem;

S ha van Ott

S

is

siron túl élet,

csak érted éled.'

a nép gyülöng, az óra múl.

Ég már Ell

a

a nász gyertyája,

vfél tánczosúl,

S a vig seregnek árja. Utána ifju és öreg, Legvégre a pap s két gyerek Szép Zolna mondhatatlan

;

Érzelmi harcz között van.

De

szállva villám-szárnyakon

A S

vészt Haszszán haladja,

a láthatárra gyors lovon

Kitnik büszke hadja. A föld alatta megdobog. Az ég rébe szó robog
Hölgyet viszünk Budára 1» Parányi szám a nászvendég,

S

De

az

is

fegyver hiában.

ihletestül a

pap ég

Oltára csarnokában
:

Megállj, pogány, szent a mi szenti

Istenre kardodat ne fend

Kelj a sikon csatára,

E

ház az úr oltára

!»

;

T^isehb kí^ltemények

.Áldott az úr,

És

De

mond

4

a török

—

szent az úr oltára,

Allah-akbar mennydörög,

S Mohammed a szolgája.' «Az isten egy, kiált a pap Miként az égen egy a nap, Tenéked Allah néven,

—

A De

nagy Jehova nékem.))

vad kaczajjal

Elbbre megy

A

nászi

a vitéz s

elre!

nép esengve néz

Segítségért az égre

A A

kántor orgonába kap,

hangos ének égbe csap, Jézus bor- és kenyérben. Hallatszik zengzetében.

Haszszán nem

ért ily dolgokat,

Haszszán csak szép leányt

Mint oly áhitva térdepel. Mint mondja szent imáját. Szemében a szent megadás, Arczán

Szép

a lélekolvadás,

ajka

énekében

Jézus bor- és kenyérben.

S

ostyáját ím az áldozó

Magasra felmutatja. Megette a harangozó Csengetve híri

adja.

lát,

i

;

:

l^öltemények-

42

földig borúi mindannyi nép.

S

Földig borúi

le

Zolna szép,

S érzéstl elkapatván Földig borúi

le

—

Haszszán.

hamar hagyl

(cHaszszán, Haszszán, ébredj

Szép Zolna elmegy, itt szél, zúg a vihar,

1

Süvölt a

Kün

lovásza megfagy.

ló,

nem megyünk nem viszünk

Haszszán, Haszszán, ha

«

Nagy

Allah

látja,

Ma

föld és ég daczára Hölgyet magas Budára. d

kés

Haszszán, Haszszán!

Az

innep

vagyon,

éri végét.

Szép Zolna, hangos-hosszasán Kiáltja esküvését

(cA szent keresztre csküszem.

Csak hsömet szerethetem Borúban és derben

Ég S

érte láng e szüben.

a szent keresztre esküszem.

Nincs e világon ozmán. Ki elszakaszsza ,Megállj, —

Nem Te

dúlja fel

jó, te

t

tülem

kiált föl

»

Haszszán

Haszszán eged.

szent vagy,

—

ám

Fiú, az átok érje.

Ha nem

leszesz

h

férjei'

fejed

—

;

:

T^isebh költeménynek.

Szólott,

lovára kanyarul

s

Nyugodt kebellel Haszszán, Egy nagy könyje földre hull,

Öröm

sugárzik arczán,

S el, el

A

a

büszke mén,

diadalmi hssel mén,

Utána

A

szél zúgása

szolga nyargal ása.

HARCZBAN HALDOKLÓ MAGYAR. Folyj

ki, folyj

Múlj

el

A

vérem.

ki

életem!

hazáért halni

Szép

halál

Nagy

s

nekem

kemény

Vért kivánt

I

volt a harcz,

s halált,

Vérre, áldozatra

Engemet

talált

Ah, de édes

a vér

nekem

S

e halál

A

magyar hazáé

Lett a

gyzelem

1

Gyzedelme magvat Fog teremni még. Téged, szent szabadság

S boldog egyesség!

41

»

:

J^ölfeméuvek

44

Lcgdi esbb jutalmam

Ez

leszen nekem,

Folyj

ki hát, folyj

S múlj

el

vérem,

életemi

A

SÍR.

Sötét éjben sötéten

Egy

halvány

ifjú ült,

Fölötte vész az égen, Alatta sír terült. ,Ki vagy te, sírok

re?

Alattad mely

ez

sir

V

«Tekints e puszta kre.

Megmondja, mit fedez

Mi

E

kincsem volt

s

világom

nagy világ ölén,

Legkedvesebb barátom Itt nyugszik, a remény!

—

S halmára lehevertem, S halmán itt hervadok, A temet lett kertem, S kertésze én vagyok. És mint a kr", nézek, S az írást olvasom.

Nagy borzadalmat érzek, Remeg minden tagom:

;

Xixebh

A

Saját

;

rében

sír sötét

a sírásó

;

kihl.-mér.Vi'k

Magamra S

;

ismerek

szemében

könym

remeg.

PARLAGI RÓZSÁK. 1.

Tél

ét

tavasz lejárnak

Tél és tavasz lejárnak,

Nem

F

szenvedéseim

és virág kihajtnak,

Nem

én örömeim,

Örömvirágaim már Csirában asznak

el.

Kínom, kinszenvedésem

Mindennap

Te Te

újra kel.

vagy napom borúja. tavaszom tele

S mégsem lehetne élnem Lelkednek nélküle 1

II.

Oh

Oh

mért határt e lángnak

mért határt e lángnak

Nem

szabhatok

Látnád, kinos gyötrelmim

Min

nagyok.

45

;

l^öJlemények-

40

Oh

E

mért nem

mérhet meg

szív üreg,

Látnád, mi tenger érzet

Fér benne megl

Oh S

mért nem adhatok szót

nyelvet neki

Hogy

a

kimondhatatlant

Zenghesse

ki.

Ah, kínom véghetetlen Mint a nagy ég.

Nagysága mérhetetlen Tenger-fenék.

Ah

kínom, mint a titkos

Jehova-sz6,

Gyarló ember-ajakkal

Nem

mondható

I

SZÁMADÁS. Vágyjátok

Az

t

ismerni.

én szerelmemet,

Ki keblem országában

Szivem királya

lett?

Ki rózsa-lánczra fzte

Az

énekek

fiát,

Királyi asztalának.

Vidám troubadorát?

;

Kisebb ki^lleménvek.

Egy barna

kis

47

]eány az.

Oly barna mint

csinos,

Kis ajka félcseresznyc.

Kerekded

és piros.

Éjfél adott hajának

Holló csillámu szint. Sugár növése karcsú

A

szirti nyárfakint.

Igaz-gyöngyöt teremtett

A

lények istene,

S

e drága, ritka

gyöngybl

Lett csillogó szeme.

Teremte csattogánydalt S e dalból lett szava. Kezén a Mátrabéreznek Legcsillogóbb hava.

És mind ezekbe lelket Oly bájolót adott. Oly május-ég-derültet. Oly kellem-gazdagot, Oly fürge és regényest. És mégis érezt, Hogy legmerészb dalommal Sem érhetem fel t.

S most kérdjétek tovább Ti hitlenek tülem,

E

barna

kis

leánykát

Mikép szerethetem?

is,

;;

;

f^öltftnénvek-

AZ ÉN DALOM. Költ ábránd

álma nélkül

Életem mi lenne?

Ha nem

áJmot, c sóvárgó

Szív, mi mást ölelne?

Költ

szive naint az Aethna,

Lángelem' hazája

Csak az

Hót ne

Költ

élet jégfuvalma

fúna rájal

szíve mint a tenger,

Fél világra folyna

Csak az ember

Benne

Költ

szikla szíve

gát ne volna! szíve mint a kék ég,

Csak malasztra nyílnék De a földön nincs meleg

Mily

vele betelnék

Álmodom egy

szív,

1

szebb

világról.

Mint ez itt köröttem. Melyben a föld még virágzóbb. Szebb

Sem

A

a nap fölöttem.

szerelmem, sem hazám

hogy

itt

találom,

Élet álma, álmok élte

Te

vagy én világom!

ez,

:

I^i
:

;

köllemcnvck

49

ÚJ -ÉVI AJÁNDÉK. leszáll a földre minden évvel, népnek üdvöt osztogatni kész, Bség-szarút emel mindkét kezével.

Tündér

—

A

Szemébl létöröm malasztja néz, S a nép eseng szóval jár elébe «Kit vesz

közlök áradó kegyébe ?»

S bségszarúját a tündér kiönti, Özönnel árad mindenütt malaszt: Ezt

kincs,

Más S

amazt

új hivatal

köszönti

kéjvirágot, más babért szakaszt,

a mint vannak, s

kegyében részesülnek

:

Oltárkövére hálaadva gylnek.

Ott

a malasztot

Sováron

a

esdezk körében

költ

is

föltekint,

—

Boldogság vágya van könys szemében (iCsak én maradtam díjtalan megint?

Csak én küzdéseimnek nincs-e

ára?í)

Ily

bánatos panasz jön ajakára.

És

rózsatrónjáról leszól a tündér ((A kincs dalok jutalma

nem

;

lehet!

Érzés világod szebb jutalmakat

kér,

—

Öleld, miért égsz, szent szerelmedet!))

S

kit a

A

barna lányka

költ oly régimádva

Garav )ános munkái

lett új-évi

kére,

bére. 4

; ;;

"Költemények-

50

KÖLT Mert S

KIRÁLYSÁGA. kincset, rangot

fényt

nem

birok,

Ki mondja, gazdag

Hogy nem vagyok?

A

képzeletnek

Dús mezején, KiráJyi joggal

Járkálok én;

S van népem, c Szülötti

szív

mind

Kormányzom ket Szivem

S

a

nép alattam

Nem Nem Nem Van

A

szerint,

hord

igát.

ismer osztályt.

babonát díszpalástom,

tudomány.

Rám ölthet

Késn

ez

korán

Királyi pálczát,

Azt

A

is

birok,

toll ez,

Munkát

melylyel

irok.

-

J^isebb költemények-

De

A

5

mind ezek közt

korona

Szivem szerelmes Menyasszonya.

—

A FEHÉR RUHA. jAnyácska, végy beteg

Lányodnak

új

ruhát;

Fehéret, mint a hó,

Könnyet, mint lenge nád!' ([Fiam, jó

Annyi

gyermekem.

f

van, mint a

Kék, tarka, zöld, piros. Ki tudja hány szin.D ,

Fehér ruhát nekem.

Fehéret végy, anyám.

Meg Az

újra esd a

illik

énreáml'

S elhozták

a ruhát.

Fehér az mint

A

szz

a hó,

lányka hlt, hideg

Testére simuló. Fejénél gyertya ég Viaszból hosszasan;

Mellette anyja

sír.

Keserves kínosan

:

—

i

! !!

:

!

J^ölteménvek

5 2

((Fehérbe öJtözéJ,

gyermekem

Szerette

Hogy

istent angyalul

Láthasd

a

mennyeken

!»

AZ ÖRÖMHEZ. Öröm,

Te

te csalfa vendég,

lenge nád

Miért nincs

a szivekben

Szilárd tanyád

Keblembe

Oh

A

is

?

beszálltai.

hirtelen!

szív miket

nem

érzett

Megjöttöden

Keblemben is tanyáztál Egyek valánk,

Mint

—

két rokon kebelben

Szerelmi láng

De

csalfa

S nem

vendég

csalfa csak

voltál, ;

Istentelen tolvajnak Kiáltalak

Orúl vivéd magaddal

Szivem

szivét,

Egyetlen egy szerelmem

Minden

hitét!

!

;;

J^isehb költemények.

Öröm,

Te

te csalfa vendég,

lenge nád.

Oh, hogy

nincs a szivekben

Szilárd tanyád

((SÍRV1RÁG0K»-BÓL. ].

Kert

áll

a városon Icivl,

Komor-sötét, Lehullt gyümölcs, lehullt virág

Benn

Az

szerteszét

életfáról hulltak

Mert, oh

Te

k.

a fát.

bús enyészet vad szele,

Szétszakgatád.

Ah! nékem is Egy élet-ág,

virult e fán

S az életágon egy gyümölcs,

Még De

csak virág

rombolásaid között

Nem

nézted t,

Elvitted kérlelhetlenfil

A És

A A

drága

nt!

véle elvi véd a szép,

szép szemet,

nerény

Gazdag

sok kincsivei

szivet.

5 3

l^ölhmények

54

Elvitted lelkét a dusat

Képzelmivel,

A

lángtüzest, tavaszvidort,

Örökre

Oh Oh

I

nincs c kertben több virág

szép

Ily

el

derék.

s

enyém

nincs a földön mint

Oly veszteség

1

TAVASZI DAL. Pusztaságok pusztasága

Nincs

a földnek

Lombtalan

áll

még

I

virágai

a berek.

Víg madárka nem cseveg;

S mégis

A

ah, mi érzet ez,

mi bennem ébredez,

S mint egy édes sejtelem Végig rezgi kebelem? Szellem-csókod

az.

Ébred tavasz Oh e bimbó-ezredek 1

Nem Ebbl

soká kifejleneki illatár

Abból csörge

Ez Ez S

fakad,

ér szakad,

növény, az zöldfa-ág. fszál

ez,

lesz, az virág,

mely

itt

van keblemen,

Érezem, Ez - szerelmi

dal leszen.

:

:

55

J^isehb kö'.f^smények.

FAKADÓ SZERELEM. Szeretnék nem szeretni, S ah mégis lángolok. Karom kitárul önkényt.

Szivem föl-földobog. Ki az, kiért igy égek? Mi az, mi így epeszt? jöhet, jöhet-e, kérdem.

Istentl

ily

kereszt?

Talány vagyok magamnak, Nincs kit szeretni még;

S ah, mégis érzem, érzem, Szivem csak érte égi

BEREND VITÉZ. Csókért esenge Brend vitéz Lánykájától ekkép ([Csókot nekem, de édeset.

Lelkem

A

leány, te

kis leány,

szépb

egy gyors

evet,

Odább, tovább oson ,Csóknak szúró fuiánkja van,

Darázs

ül

ajkamon!*

!

:

J^öUttnénvek-

50

((Hát mint a nap, szcreJmed

És esküd is muló?)> ,Tán esküm is, szerelmem Enyelg a kis bohó. S haragra lobban Brend

is,

is,*

vitéz.

Tekintete sötét

íKi

az, ki végett

megtagadsz?

Hadd vágjam

el fejét,))

,Mig

Budában

a török

Fej ott elég vagyon

ül.

!'

S Berend vitéz megy —gyz, -megjön S nyugszik két hó karon.

ÉG

AZ

HÁZ.

Ház, elhagyott és árva Szegény szivem.

Benn

A

raj

gyanánt sürr és forr

szerelem.

Ah

volna bár e házon

Egy ablak is, Hogy látna bé

A

leánykám,

kis hamis.

Bizonynyal összecsapná

Mindkét kezét; Látván mi láng emészti

A

belsejét

;: ;

;

J\isehh költemények.

MENYASSZONYOMHOZ. Ölelve tartlak,

Ölelve végre!

Te

hév szerelmem

Tündéri bére!

Enyém

E

A

e szép szem,

mennyország, melybe nézni nyjlt

Örök boldogság

Enyém

E E

e szácska,

bájbeszédes,

csókolásban

Szerelmes édes.

Enyém

e tündér-

Hazáju hó

mell.

Magasra szépre Gyúlt érzetével

S mely szép szemedbl Szemembe lángol

A

melyet ajkad

Ajkamra csókol

A

melynek üdvét Melledbe rejted, Enyém, oh hölgyem,

Enyém

szerelmed

!

57

;

;

:

J^öltemények-

S e szerelemben Egész egy éden, Hol a boldogság Virágzik nékem.

Oh

hölgy, ez érzés

Oly

édes, oly nagy!

Nem, oh nem álom!

Te

MONDA Monda

A

hitvesem vagy!

ISTEN:

isten

NAP LEGYEN...

nap legyen

:

Monda

isten

Monda

isten

rózsadomb

:

S rózsadomb

lett

szemed

Monda Édes,

isten

lett,

;

viruljon,

két virágzó arczod

lágy selyem teremjen,

:

S terme fürtöd drága

S

s

szerelmi lánggal csillogó szem

lenne

:

szálú selyme

szz

;

eperke.

ízes, teljes és pirosló,

lón parányi szácskád az eperke

Monda

végre

:

tündér kert teremjen.

És te termel csuda bájú lányka, És e kertben fülmiiét teremte, S én levek e kertnek fülmiiéje. Reggel este fönncn énekelvén

Vajha engem

s

mindörökre engem

Boldogítna már e nap sugara,

Vajha nékem

s

mindörökre nékem

Nyílnék üdvösség e rózsadombon,

Enmagamnak kötnék enkaromra

59

Kisebb kf^ltemények-

Rabbilincset a sclyemhajakból, kertet, híven, híven rzeném e

S Semmi más jutalmat nem kivánó én szedhessek Csak, hogy benne :

—

HÁZI BOLDOGSÁG. Arra már az ég malasztja Itt

A S

a földön áradott,

hölgyet nyert szivének, szép hölgyétl magzatot. ki

Bár kunyhóban békén

él

Kis körében boldogan, Két rangyal, több kinek kell?

Van

körötte untalan.

Egyik

a hölgy

h

szivével.

Fogyhatatlan kéjözön,

Másik

a vidor fiúcska.

Minden órán

új

öröm.

Köztük egy félisten áll . Keble szent érzelmivel. Sírni nem tud örömében,

—

Keble némán ünnepel.

Mert

Már

reá az ég malasztja a földön áradott.

Angyalok közt él a földön, Köztük azzá változott.

epret.

;

!

6o

;

f\ctleményck-

UTl DALOK. 1.

Messze visznek

Messze visznek Messze szép hazámtul Mértföldekre,

Mértföldek hónán

tul.

Merre visznek, meddig érek Nem gondom nekem Nyugtom én a távozásban Föl nem lelhetem.

-

;

A

szivemben

Mint selyembogárnak Szálereszt

Tündérek tanyáznak Menjek a nap bölcsejéhez. Át a föld szinén, Mindenütt csak szent szerelmem Szálán csüggök én.

II.

Telteg röpül fejem fölött

.

.

.

Felleg röpül fejem fölött,

Az De

út alattam elszalad

;

ah szivem marad, marad

Éjszak felé

;

;

bi

költemények-

I^i.iehh

Mint mágnest e szomjú

szív

;

Ha százszor délre löktetik. Mind százszor visszaszökkenik Éjszak

felé.

Éjszak

felé,

hol két szép szem,

Nem a földsark jégtengere. E vonzalomnak ingere! Éjszak

felé.

KONT. Harmincz nemes Budára tart. Szabad halálra kész Harmincz nemes bajtárs eltt T^ont, a kemény vitéz.

Mind hsek k, mind Mind h és hazafi, Mint pártütket

férfiak,

hitlenül

Eladta Vajdafi.

Budán a bsz király eltt Megállnak zordonan Szemökben a nemes harag, S

a

De S

kar hatalma van.

trónusán

áll

szól ajkiról a

« Földig

a király,

gg:

boruljon térdetek.

Ti vétkes pártütk b)

leöltem ény ek

62

Szólott haraggal

A

s

bosszúsan,

harmincz összenéz,

Harmincz nemes

kemény

J^ont, a

«Nem

—

—

bajtársival vitéz.

úgy, király!)) kiált a

hs;

sz fejét; egy erd rengeti

S megrázza Vélnéd,

Hatalmas üstökét.

«Nem

úgy király! az égre nem! pártüt te vagyl Te tetted azt, hogy a hazán

A

Az

átok súlya nagy.

Vért s éltet áldozott neked E nemzet székedért,

S

te rút gylölséggel fizetsz,

Az

isten tudja

Vagy

mért!

s

visszavíjja

hazánk

Szabadságát karunk,

Vagy

érte küzdve,

Egyért

De

s

—

h

felek.

együtt halunk.

térdet, zsarnok úr,

hogy így

Dúlsz minket és c hont,

Nem Sem

hajt neked,

sem e sereg.

Hédervári \onl!))

Szólott haraggal

s

vakmern.

Inkább meghalni kész.

Sem hogy \ont, a

térdét meghajtaná

kemény

vitéz.

:

^3

J(isebb költemények.

a király viszonz,

És bszszel

—S

király haragja nagy

—

ccHalál reád, oly rút halál.

Mint felségsért vagyl Halál reád, nyakas vezér,

Te

itt is lázitó'.í)

S zordan mögötte feltnik

Az

óriás bakó.

Elsápad a nép, áll a hs, S áll a harmincz nemes: Rajtok Zsigmond pillantata Végiglen tévedez a Kezemben élet és halál.

Halljátok,

pártütk 1

Ki térdel, annak élet intb

De nem

kl

mozdulnak

Mind hsek k, mind Mind h és hazafi; Vérét a hs, ha

Nem

férfiak.

halni kell.

retteg ontani.

«Hát veszszetek mindannyian. Haláltok a bitói

— Mond Ha

kell,

a király s igy veszszcn el.

egy

És mégyen

A

a

millió

b

harmincz nemes

gyászpiaczra föl;

Vérpallosával a bakó Kifárad,

s

újra

öl.

;

;

;

T^öliemények-

04

S a néma iégbc nem vegyül Csak legkisebbke jaj Csak a tömegnek ajkain

Egy elnyomott Ki az,

A

ki

sóhaj.

végsnek maradt

harminczból,

Hogy

ki

?

mindegyikkel társhalált

Halhasson, a dics? az

serdk

Így

áll

Az

óriási cser,

A

fejszés

hozzá

disze.

sújtani

Csak kételkedve mer.

A A

cser bevárja a csapást

bajnok visszanéz,

S szemben fogadja a bakót J^ont, a kemény vitéz. (íMint bajnokot, mint

így

illet a halál,

Nem

gaz,

nem

órv,

Ki most e törzsön

Az

férfiút,

egy honfi

áll.

megtagadja istenét

Egy szolga életért hsnek egy rablét

A

helyett

Halála nyújt babért.

Halálom, és

Egy Melybl

a társaké

véres áldozat.

a honnak üdv fakad, Zsigmondnak kárhozat!))

az.

;

— 6$

J^isebb költemények-

hs,

Szólott a

A

sújt a

bakó,

nap homályba vész

Így halt el a

S

J^ont, a

S

a

-

harmincz nemes,

kemény

vitéz.

néma légbe nem vegyül

Csak legkisebb ke jaj De a tömegnek ajkain Kel lázadó moraj.

«Zsigmond

—

S

a

zsarnok király!

király,

zsarnok vére fagy

—

Ítéleted törvénytelen.

Az

ország foglya vagyis

HAZÁM

BÚJA.

Hon, dics hölgy, szép királyné, Oly nagy, oly szent a kebelnek.

H

fohászim zsámolyodnál

ím, imádva esdekelnek! (íSzép,

dics vagy

Gyöngy

s

és hatalmas.

aranynyal ékszerezve.

Oldaladnál a királyférj

Mint

a nap, sugárövezve!

S fájdalom van írva mégis Homlokodnak szz havára. Halvány arczod szenvedésnek

Néma, csendes

tört sugara.

:

Ó6

l^öltemények-

Szép szemedbl néha-néha

Nagy nehéz

csepp g>'öngye serked.

Mintha mély neheztelésnek Súlya nyomná drága kebled.

Nem

vagyunk-e

Vagy szegény

Nem Nem

hk

a szív

eléggé?

szerelme?

minden érzet tiéd-e minden elme? tiéd-e

—

Te vagy a gyermek imája, Te az ifjú lángolása. Te a hölgynek érzeménye. Te az aggnak végfohásza. És

rfigyelme

a férfi

Véled

alszik, véled ébred,

Szent nevednek hallatára Szíve dobban, lelke éled.

Hon, dics hölgy, szép királyné, Oly nagy, oly szent a kebelnek.

H

Búd S S

a

fohászim zsámolyodnál okáért esdekelnek!

min

óriási

szent, a

min

nagy

h szerelmünk:

Búborúdat

felderítni

Óriásokká leendünk

Kérdd,

Vérz

s kitépi

keble

Tompa néma Néked

h

mind, fejenként. barátját;

fájdalommal

adja egy magzatját;

;

J^isehb költemények-

S

a

ki

minden

volt szivének,

Szive hölgyét, örüléssel

S

a javak

legfbb

malasztját,

Életét, kéj erezessél

S

föl!

1

magasra, föll lobogva

Oltárodra szökken vére!

Üdvöd

és virágozásod

Egyedüli tette bére!» Így imád, igy sír a dalnok. Keble égvén, szíve fájván.

Néma

éjfél

sátorában

Rákos si hantin

állván,

És minek szó és minek lant Hangot adni képtelen még, Mint a gyémánt föld ölében Drága tisztán könyüén ég. És

a szent hölgy,

egy istenné,

Méltósága fönségében

S földi mégis, mint anyának, Köny remegve szép szemében,

A

sirót

egy néma csókkal

Felszorítja két karára,

Arcza gyászán áttör a kedv. Mint borún a nap sugara.

Ah, de kedve mint a csillám. Megszületve, már enyészik,

A

ború felvonja gyászát.

Régi sebe újra vérzik.

67

ö8

l\Öire>rtérveh.

icEgyenként, igen, szerettek!

Ah, de együtt szétoszoltok; Magzatok, mig így gyötörtök.

Nem

lehet az anya boldog.*

BÁTHORl ERZSÉBET.

A

büszke Csejthe várnak

Hatalmas asszonya,

Nehézkes álmokat

Ha megjön Mélyen,

Nagy

lát,

alkonya.

sötét üregben.

sziklavár alatt.

Sok ember-csontokat Halomra hordtakat.

A

lát.

szörny csonthalomból

Feláll

egy

Három Ifjonti

Néz

síri

lány,

sebet mutatva

homlokán.

és kinos nézése

Halotti gyötrelem,

Nyög

és halálnyögése

Elhangzik végtelen.

.Legszebb virágkoromban

Ontád

Vérem

A

ki

véremet!

kiált

az égre,

gyilkost verje meg.'

:;

^9

7{isehh költemények

—

S eltnik a leányzó Helyén egy második Bíborpiros sebekkel

Mint rém magaskodik. (lÁtok reá örökké.

Ki engemet megölt;

Az

ég ne adjon üdvöt,

Ne

néki sírt a föld !»

S harmadszor is leányzó S negyedszer is tünék S igy véghetetlen végig Sok száz leányka

még.

S mindannyi egy

ajakkal

Csak egy átkot süvöJt

«Az ég ne adjon

Ne

üdvöt.

néki sírt a föld.»

És végre mondni szörny. Sok száz leány után, Feláll

S

ily

egy

új halott

szó jön ajakán

még, :

(cNem szántad ön leányod,

Oh knél kbb Ifjú

kebel!

piros vérünket

Arczodra mostad

fel!»

Így álmodik naponként várnak asszonya,

A

Kinos szívmardosás közt,

Ha megj

alkonya.

;;

70

Körötte rémitleg Börtön-falakra

lát.

Tükrében, szörnyedezve

A

lányok gyilkosát.

HYMNUS. Kárpátoktól Adriáig

Zengjen

a közének,

S veszszenek,

kik ellenállnak

Forró zengzetének! Kárpátoktól Adriáig

Egy

zenét akarnak

Adjon

isten

Ébred

:

szebb jövt az

magyarnak.

Szebb jövendt mint

a múlt volt.

Jobbat a jelennél

Szebb jövrl régen Szent

Adjon

A

hit e

él

egy

nemzetnél.

néki hírt, hatalmat

kivitt csatákra

Nyugodalmat, de dicsét,

Annyi

belvitákra,

Légyen egység a királynak S nemzetnek közötte; Egyiránt mondják az áldást Papjai fölötte.

;

:

J^isebb költemények-

71

Védje töi*vény

a parasztot

Ura ellenében, És az úr jogát

a jobbágy

Tartsa épségében

És mint vére egy anyának Hitben

és

reményben,

Legyen egy

a szétszakadt

nép

Nyelvben, érzeményben.

S

A

lészen áldás fénykörében

magyar hazája.

Századokról századokra

Egység oczeánja.

E

hitért élünk halunk, mint

seink halának, S általadjuk gyermekinknek S gyermekink magvának.

S

ivadékról ivadékra

Nem sznünk

remélni

:

Kárpátoktól Adriáig

Hogy magyar

fog élni!

Kárpátoktól Adriáig

Zengjen hát az ének

Adjon isten szebb jövendt Árpád nemzetének!

;:

7\ü!iemer\/ek-

KÉT DALNOK. Egy völgynek

oldalában,

Falucska végiben,

Két dalnok

él

És egyszern

A

szerényen igen.

csattogány az egyik.

Egy

bánatos

fiú,

Megfosztá szépségétl

t

a szerelmi bú.

A

másik a pacsirta,

Alázva van porig.

Kopott fakó ruhát hord S az út fel in lakik.

De hogyha

dalra kelnek

Pacsirta, csattogány

Az

egyik égbe kelve,

A

másik lombhonán

A

bájoló zenére

Egész föld megvidul, S rajok s reá az égnek Öröinkönyje hull.

;

:;

}\isebb kölicxényck-

73

A HETYKE HUSZÁROK. Ekéje mellett a suhancz Egy vakmer legény

Eltte büszkén

áll.

huszárhad

a

Kardot csörtetve mén. ,Hová, hová, kardos vitézek Ti czifra, büszke had?'

;

Kiált a pórlegény utánok,

S

forr melle és dagad.

dHová megyünk-e,

hej hová-e?

Prádéra, földikeb

Riad kevélyen, elbizottan Reá mindegyike.

S hegy kén, kevélyen

Gúny

Darócz ruháján

S

a

eltekintnek

és kaczaj között,

kérdez

a fiúnak

fölött.

,Azt véltem a labanczra mentek,

S velk lesz Hogy annyi

Mond

háború,

büszkeséggel vagytok!

a paraszt

,Ha majd

fiú.

a harczha

Köszöntsetek be

mentek egyszer

itt

iVleglássuk akkor hánynak li

E

vad

gg

arczait.'

»

;

J^öltemények-

^4

Szól

s

visszalép ekéje mellé,

Élén egyet

—

törül,

S villámot láttak a huszárok, Kettt a dom mögül.

Az

egyik a suhancz magasra

Emelt ekéje volt, A másik önnön két szemébl Szikrázva villámolt.

AZ UDVARI BOLOND. Ment egykor a fényes Sétálni a mezre Leánya

volt s a víg

Mezre

király

bolond

kisérje.

Ekéje mellett

a paraszt

Daróczba van ruházva Végig hasítja föld rögét, ;

Verítékében ázva.

kérdezleg a leány. Részvéttel szép szemében ,Mi ember az, király apám,

S

szól

:

Az «

ott a

nap hevében

Földet ruház az, jó leány.

Kenyéradó

vetéssel,

,S a föld viszont a

?'

Beéri

nem ad

kevéssel.))

neki?'

;

J^isehb köl'remények-

75

,FoIt folton ül ruházatán,

Arczán sanyar van és búi* (íOrömmel dolgozik, ne bánd ,Mért hát mögötte hajdú?*

!»

,„Miért, miért, no hát azért,

— Szól a Hogy

király bolondja

—

a mit az vet ott, ez

Komám csrébe

itt

hordja."'

A NÉPTÖRTÉNETBL. Zsarnok

l

a

hsi nép nyakán.

Karja súlylyal fekszik a hazán

Számzetve Benn a szent igazság; Rabbilincsen

A

dics szabadság.

S tr, sok

De

évig

tr

a

hsi nép;

türelme partjain kilép,

—

Kél, s kelése

Tenger Vív,

s

áradatja,

vivása

Gyzelmét

aratja.

Börtönében már a zsarnok

úr,

Égbe

átkot szór, a földbe túri

Mind

hiába

1

!

!

jb

:

T^ölUmények-

Köny nem árad Ót az isten És

;

a sors elérte.

Vígad

H

érte

a nép, s

gyz

dalja zeng,

dalától honja visszareng

Néptül áldva Légy, oh szent igazság

Üdvözölve Te, arany szabadság

TVIÁTYÁS KIRÁLY

GÖMÖRBEN.

nem értett honn ülni kényesen, Értett a harczi ménen megülni gyztesen, S ha harczi nem valának, bársony nyugágy helyett,

Mátyás

király

Mátyás

király

kezébe

birói pálczát vett.

Bejárta szép országát,

Törvényt, igazságot Bejárta a

Dunának

s

mint béke angyala,

tett, a s

merre

járt vala.

Tiszának mesgyeit.

Kihallgatá urával a pór sérelmeit.

Törvény

után, követvén az

s

magyar

szokást,

Gömörben áldomást; Az áldomások árja enyelg és komoly, Mi kép Maros aranyja, Tokaj nedje foly.

Tartott az utazásra

Van,

a ki a királyért üríti a kehelyt,

A

hon virágozása dobogtat más kebelt. Ez a német vesztére nagy rettentt iszik,

Az

a török halálán, ez a csehén bizik.

;

J{isebb költemények-

S végig Jakoztanak Egyért feledtek

S vigalmok

At


Ne

már, és végig ittanak,

—

vigadó urak,

inni a

hegyig hat, hol munkás hangyakép

a

tövét kapálja

Mátyás Mátyás

yj

prén

a póri nép.

király a tréfát fölötte kedveié.

szlhegy

király föláll s int a

felé

:

dolgozott a munkás, mig vigadánk, urak!

váltanók

fel

nyomába !» Szól

Fel, a király

Mikép

a

k

ket, hogy

felkel nap

és

a fényes

a

lomha árnyék

S bámészan

elre mén,

ég ivén.

Utána mén az úrnép vontatva

Mikép

vigadjanak?

s

kénytelen,

a test után

megyén.

a parasztok reá tekintenek,

Kiváncoilag megállnak a vándor fellegek,

A nap kibú alóluk, meglátni a csodát, A hs király kezének ügyében a kapát. Mátyás

Az

Mátyás

Az

király

megedzett

Mint li

Mondjam

tovább, ne a veríték az

mondjam

a tréfa folyamát.

úrnép homlokát?

tovább, ne mondjam: a gyors király

(íUram király

—

balra az úri

mögl,

nép kidl?

— pogány dolgot mivelsz, — még mind rakásra

ki altnak

Kegyelmetes tréfáddal kardot

könny termet.

nehézkes, tömör tekintet.

Miképen jobbra

És

dologszokott vala.

király ügyes volt és

úri nép

Mondjam

A

s

úrinép puhán ntt, és otthon lomhula

ölsz

elviseljük, kapáljon a ki tud!))

a panasz keserve

Mátyás

fülébe

jut.

;

;

Költemények.

78

De

A

mint a

könny sólyom

megkapált barázdán nem fáradottan

Arczára méltóság

S

fölöttök a király

a

leikend urakhoz

szó jön ajakán

ily

ccÁm hagyjuk a szokatlan dolog

De

A

megjegyeznetek

rög,

s ki

Véres verejtékének gyöngyével

nem

Azért, ha máskor isztok,

Az

áldomásba szni

Szólott

—

Mátyás

király

s

:

:

kísérletét.

nehéz verejtékét

kell

kemény

föld, urak,

áll,

szigor van homlokán

ül,

hogy

azt megmíveli. öntözi.

kell felednetek

éljen népetek !»

az úri nép megjegyzé az oktatást.

Gömörben

GAZDAG

igy tárta áldomást.

SZEGÉjNYSÉG.

Színaranyból fényes ékszert

Szántam hó nyakadra.

Mely sok ékes hölgy Vonna csak magadi-a

Ah

közöl fényt

de ékét ékszereknek

Bírod önmagádban. Ritka szíved tündököltet

Soknál gazdagabban.

Szép szövetbl drága köntöst Szántam erre, néked, S már örültem, új szabása Mint emeli éked ;

J^isebb költemények.

Ah

79

de szebben nem ruházna

India kelméje.

Mint

ruház, emel

lelked

ki

Tiszta nerénye.

Fris virágból szép bokréta

Annyi éke

Mint

mellett,

diszítné ifjúságod

Hajnalában melled;

Ah

A

de

rajta

ápolod már

legszebb virágot.

Kis fiacskád

Egy

—

s

benne

s

véle

egész világot.

H

keblembl ezt a Végre hát kitépem,

^Sy 'g^^'gyöngy

szivet

értékét tán

Véle csak fölérem;

Ah

de szívem

is

birod már,

S minden dobbanását Ily

—

szegény és gazdag együtt!

Vedd

e köny hullását.

Költd

lelke,

És dalnak Dalt merít

Hogyha

érzelemnek

bányája. ki

szent mélyébl.

sorsa hányja.

deri S szép szemed sugara Akkor ég, ekkor édes Harmat hull arczára. Dalt, ha létöröm

rá

—

J^öttemények-

KONT FEGYVERNÖKE Elénekeltem Kont

A

hset,

a

vitézt,

keményt,

Harmincz nemes

bajtársival.

Szivem sugalltaként.

Elmondtam, hogy szabad

halált

Haltak mint honfiak,

S

haláluk szép volt és dics,

Mert

elvért haltának.

Miért ne mondjam

A A

h

fegyver nö köt

t

is

el,

?

harminczkettedik nemest,

Ki együtt halt velk.

Ott volt urának harcziban

A

hséges

legény.

Ott álla most is s látta, mik Történnek György terén.

Mint

álltának,

mint hulltak

el,

Harminczan egyiránt.

Mint

Egy

álla

Kont, mint hulla

fél ország

A hs

elhullt, a

Utána porba

Nagy

gyanánt.

h

apród

hull.

veszteségét erezi

Kimondhatatlanul.

cl

81

T^isebb költemények-

«Ki a szegénynek napja

A

hsek

volt,

csillaga,

Egész hazában serget Karával egy maga.

ért

Kivel csatákban vért ivám.

Békében áldomást. Ki ád helyette énnekem. Ki ád kárpótolást?})

Így sír; szivének kérgeit Föltépik kínjai,

Könyt nem Tengernek

S mind

A

t, mind

látja

sír

vele

véres holt felett;

Csak Ily

ismert két szeme

árjai.

a király

hséges

,Ki e legény,

S kérdleg

bámul maga

szivet.

— borzadva —

szól,

széttekint

Ki egy felségsért felett

Érezhet ennyi kínt?*

«Nem

—

felségsért,

Kiált a

Kontért, a

hs-

S gazdámért Vágasd

nem

és honfiért

sirok én.

ki a fát, s

mely reá

Kulcsolta szíverét.

Kivágtad a

h

ihszalag

Kölcsön tenyészetét. Garav ]4no< munkíi

király!

h legény —

»

:

J^öltemények

Szakaszd

S mely

a

ki

meleg

szivet,

éltetett, nevelt,

Tátott koporsóvá tevéd

A

gazdátlan kebelt.

És újra sír és újra szól c:Nem ad kárpótolást, Oh nem, nem ad, sem föld, sem ég Kontnak helyébe mást!» :

Szólott

A

s

karával görcsösen

csonka tetemet

Közelb

szorítja ajkihoz.

átkoz és nevet

Sír,

S mélyen megindul nagy

Ily

,Kelj föl

hség

—

Testreim Kelj

Te

.

.

.

!

a király

fölött

kiált

— helyed

között.

fel, fiú

!

hségedért

veszteségedet

Királyilag kipótlom én.

Ha

szolgálsz engemet.*

De

az

rjöngve visszaszól S mint rém reá mered :

((Inkább a poklok ördögét

Mint tégedet S

A A

váltott

— cseh eb!»

inkább éltén halált

hséges

legény,

harminczkettedik nemes

Szent Györgynek vérterén

:

legyen

;

J^isebb költemények-

Sem hogy

szolgálna oly királyt.

Ki törvény

Önkény Egy hsi

A

H

s

jog helyett

alá hajtand vala

HS

Elment

•"'í

nemzetet.

ÉS KEDVESE. a

hs

csatába.

keble dobogott,

Kivíni fegyverével

Szabadságot, jogot.

A

harczolók sorában

Els

volt mindenütt.

Mint vakmer oroszlán. Mint lelkes honfi vitt.

S

kiért kivítta harczát.

Gyzelmes

lett a hon Budában új király ül Az si trónuson.

De,

t

szerelem vonja.

Mely hsi tetteért Majd myrtuságba fonja Fürtén

A

hs

a harczbabért.

jön oly lobogva,

—

Hit és remény dobog Keblén, hogy boldogítni.

Hogy

boldogulni fog. 6*

J(öltemények-

A

hölgy közelgni

látja,

Sikolt, szivére nyúl

Egy perez —

A

.

.

.

és a magasról

vár sánczába hull.

Mit Mit

ér

immár

hsnek

a

ér az uj király?

Szabadság gyzedelme,

Az

A

elnyomott viszály? hölgy,

2L

Megszegte

Nem

iránta

volt hitét.

birta elviselni

Az érkez

A

ki

hs,

szemét.

ki ily

jutalmat

Ily véres bért talált.

Nem

A

tudja elviselni

kétszeres halált.

KÉT LEÁNY. Ketten együtt két leány

Dombon

álltának,

Rózsa együtt

s

liliom

így virágzanak.

Domb

alatt vitéz pihen.

Egy sugár nú Mint a dér sütött fény. ;

Néma, szomorú.

;;:

:

:

J^isebb költemények.

Dalnok

,

két leány

s a

t

Szépen (íMondj nekünk egy éneket. kéri

De

szerelmi hl.í)

És

az ének megzeneg, Dalnok ajkiról Benne szerelem helyett,

Gyás^-nak hangja szól

A

mohácsi vércsata

Napját hozta

fel

Meghasonlás

a

Mint temette

S összenéz

magyart

el.

a két leány.

Leikök elborul

Szép szemükbl

h

Kristálygyöngye

hull.

Egyikének

atyja lelt

Mohács

Sírt

könyk

alatt;

Másikának kedvese Volt,

ki ott

maradt.

Kettejök közt melyike

Volt

Mint

a a

vesztesebb

?

dalnok bánata,

Nincs keservesebb

O

—

anyát veszíte

I

el.

Egyetlen anyát.

Egy

A

csapással mindenét,

szabad hazát.

;

;

.

J^lteminyek-

86

n.

Éve múlt

;

Elvonult a

A

vidék

A

tél,

zöldet

uj

Mosolyog

dombtetn

a

s

ölt,

remél.

leányok egyike

Dús rokont talált Másik a dombon Új jegyessel

Domb

F

alatt

gyrt

vált.

egy sírorom

virágtalan

s

Benne a dalnok És keserve van.

vitéz

GZHAJÓN. I.

"Búcsút

mondtam kedvesimnek

.

,

Búcsút mondtam kedvesimnek. Búcsút gondjaimnak

Fájdalom

s

;

örömkönyim

Csaknem összefolynak

1

Mint madár könnyen repülnék Szól

s

hab ellenébe;

Csakhogy egyik szárnyamon még

A

kalitka lépé

1

;

l(^isebb

Lelkem, és a

!

:

köllemények'

gz

hatalma

Mind elbbre tolna Csakhogy a szív száz fonállal Kötve honn ne volna! ;

Vissza vágyom és elre. Kin- és kéjtusával

Mind

hiába, elragadt már,

S

hajóm magával

visz

II.

Ingatag hajón lebegve

.

.

.

Ingatag hajón lebegve

Égnek Itt

Én

és viznek közötte.

vagyok pár deszkaszálon a biztos föld szülötte!

Hánykódó habok honában Nyugtát szívem nem

Mint Hord

találja;

a felkapott katángot a

vágyak tétovája.

És kinyújtom mind a két kart, S nincsen, a kit megölelnék. Messze tlem mind a ketten. Kiktl, és kikhöz eveznék

Jobbom

Honn

Mig

el

nem

hagyék,

balommal

Melybe

térek,

éri

nm el

már, kit és családom,

nem érem,

si házom.

85

l^öltemények

Oly nehéz, oly könny szívem. Mintha égbe kéne szállnom,

Vagy

le,

mélyen elmerülve,

Sírom a mélyben találnom.

AZ ÖRÖMEK ÖRÖME. Mellettem

fll

szelíden.

Mellette ülök én,

Ó

homlokom

simítja.

Keblére dlök

Nem

én.

szólok, és

nem

szól 6,

Mindketten hallgatunk. Csak sznk verése mondja: Mi boldogok vagyunk 1

Lábunknál

Egy

kis

gyermek.

a két

galamhkapár.

Virág között a fben Csevegve, játszva jár; Lovával, ostorával

A

pajkosabb

fiú

;

Bábjával a leányka

Félénken összebú.

Az egyikbl hazámnak Én képzek egykoron Egy

szebb jövre polgárt.

Neked,

te

drága honi

;

So

J^isebb költemények

A

másikat szivének

H

érzeményivel

Jó honfiú számára nevelendi fel.

Ó

CSALÁDI KÉPEK. Egy

új világ

Új lég Sajkám

Hová

Az

lehel

környékez.

reám

elért a révhez.

ohajtozám.

új világ

szivemben,

Attükrözé magát. Visszhangzik énekemben,

A

hangot ád.

lant új

Serdl

—

ifjúságom

Virágzó tavaszán Szerelem volt világom,

E

zúgó oczeán.

Vágy

remény harczában

és

Kis sajkám evezett;

A

szív,

Vesztés

örök tusában s birás felett.

Most karján kedvesemnek Elttem a határ. Hol rám

a

küzdelemnek

Szerelmi díja vár.

—

;

QO

J^öUemények-

Ki a sajkást követted

Szerelme tengerén. Dalát meg-megfigyelted

Szép holdas

éjjelén.

Jer, lépj

szerény lakába.

Nézd, c

hs

fák között.

Házának templomába Csend s béke költözött.

A

sajka, pitvarához

Kötözve nyúgoszik

A

lant, a

ház falához

Békén támaszkodik.

A

csónakost szelíden

n

Hív karolja át, S mutatja rét füvében

Enyelg

A

magzatát.

csónakos, faláról

Felkapja hangszerét,

S

a házi

boldogságról

Dalolja énekét.

Megint egy év

repült el

Ifjú fejed fölött,

S megint csak úgy talállak. Mint esztendk eltt.

;

;

;

J^isebb költemények-

Nem

hullott el csak

egy

is

Virágaid közül

Mint év

eltt,

Szemem

megidvezül.

Más

szemedben

asszony óvakodva

Titkolja éveit.

Te

büszkén számítod

fel.

Mint ninek gyermekid. örülsz, hogy évre év múl

Mert minden

év után.

Értelmesül fiacskád.

Szépül a

Az S

kis leány.

ég meg

áldjon

fog áldni,

is

meg

rényedért,*

Ki gyermkidnek élsz csak

És gyermekeidért,

S én a ki mindezeknek Szemlélje vagyok,

Még Még

én

is

ennyi kéjben

vissza ifjadok.

III.

Köröttem

A

itt

futosnak

k,

kedves gyermekek

Anyjánál

a kis

harmadik

Bölcsben szendereg. Rény

= erény.

Kölcseyrl használt

szó.

93

T^öltemények-

Csendet parancsolok nekik, Az egyik könyvet nyer;

A

másik felmász térdemen,

És

A

tollat Írni kér.

könyvet czim-

Még De

vissza

több lap hián

képe, egy szép Gthe-fcj,

Szem-

A A

s

kaphatom,

orrnélkúli rom.

s

másik, mig szétnézhetek, téntát dönti

el,

Vagy ezörny Rak

írt

gólyalábakat

ivemre

Hagyján!

fel.

a czél elérve van,

S én nem neheztelek Anyjánál

Még

a kis

:

harmadik

egyre szendereg.

IV-

Kell-e nékem zaj s mulatság Csendek emberének?

A

ki

rabja

—

igy gúnyoltok

Házi életének. Kell

nekem

De nem

zaj és mulatság,

a világé.

Vagy bizony Síri

azt vélitek tán.

cöend a házé

?

;

;

;

J^isebb költemények-

03

Kell nekem zaj és mulatság. Mennyit okoznak

k

!

Sippal, dobbal kis vitézim.

Hogy

ha rám robognaL

nekem

Kell

St

zaj és mulatság.

csak ebben élek

—

És ha mégis megsokalnám Szerepet cserélek.

S gyermekek közt gyermek Együtt szökdécselünk

állok

I

Ki tagadja hogy mi itthon Jó zajoskán élünk?

V,

És mennek

A

nagy

k

s

hadd menjenek

világ szerint!

Megyünk

mi

is,

Szivünk sugalma

miként

s

hová

int.

Bársonyt és selymet öltsenek

Háromszor egy napon; Öltünk, ha

A

mennyi

ók

s

ékszert mi

mink vagyon.

a divattár bábjait

Igaz

Én

kell,

s ál

ékivel

a fiút, te a leányt

Öltöd karodra

fel.

is,

;

J^öltemények-

94

Utczákra

S

k, hogy

lássanak

láttassák magokat,

Színházba most, bálokra majd,

Mint ez vagy

A

az divat.

zöldbe mi, hol f, virág,

S szökell csermelyek, S a szent természet báj ölén Velünk örül az cg.

Az ég egy

nagy, szent templomiv

Leszen fejünk

Köri

madársereg

a vig

Zeng édes

éneket.

S mi négyen

Némán

felett,

eláll

ottan térdelünk.

szavunk!

A

némaság egy háladal Mily boldogok vagyunk! :

VI.

A

városból ha megjövök.

Elém vigan

szökellenék.

Ezer kérdés és csók között. Mind hárman rajtam csüggenek.

Egy Száll

vár vagyok, mit

meg,

s

hs

sereg

vészen be ostromul

Csakhogy csatánkban vér helyett Kéj és örömnek könyje huJl.

;

J^isebh köllemények-

Ha

95

elmegyek, a távozót

Híven köriveszik megint, Mindegyik édes szót rebeg. Mindegyik búcsu-csókot int. Hajó vagyok, mely gazdagon Kincsekkel rakva útra kel

Csakhogy

Egy

a kincs, mit én viszek.

kéjjel telt

boldog kebel.

S ha érkezem, ha távozom.

Ha

A

csendben otthon dolgozom:

kis

sereg mint méhiraj,

Körülrajogja asztalom,

S valóban

A

és végtére

is,

kedves édes gyermekek,

Nem

mások én szívemnek k.

Mint döngicsél méhsereg. Miként

Egy

a

méhnek, nékik

rózsakert

Édes gyönyört

Minden

még rejt,

is.

a világ.

nyújt nekik

bokor, minden virág.

S miként a kis méh a köpt, Megmézesítik szívemet. Belé hordván színméz gyanánt Ezernyi édes érzetet. VII.

,A tavasz elnyilt tudom nem

virági.

sz kés

rózsái

Már Sem

az

Még

hozzád nem

kellenek.

illenek.

J^öltemények-

06

mibl tzzek

Szólj,

tehát

Fürteidrc koronát?'

cNyár hevében, tél fagyában Hogyha tiszta, hog^'ha hív, Két szeret birtokában

— szív;

Legbecscsb virág a

E

virágot, ha birod,

Legkcdvesb ajándokod.í Szólt a

az asszony

férj, felelt

—

Bú

s örömben régi pár, S mégis ifjak, bár fölöttük

A

tavasz nyárára jár;

Mert

a szív

nem hervadó

Télizöld, ha tiszta

,

s jó.

Kebelemnek birtokában

Tiszta és

h

szív

lobog/

fagyában «Nyár hevében, Az enyém érted dobog.» tél

Szól

a férj, a

n

felel

S keblen nyugszik hó

Egy S

szó

s

—

kebel.

két csók csattanása,

a virág átadatik.

Két kebel egy dobbanása.

És

a szív megértetik.

Mert

a szív, c ritka kincs

LegszóJóbb

— hol

I

nyelve nincs

l

liisehb költemények-

vin.

ó

nem

jött földi kincsesei.

nem vivék Mégis frigyünk az égtl Mégis megáldaték.

Én

neki

Én

is

;

letettem,

is

Alapnak egy követ. Mindketten egyezleg Egy szeret szivet.

A

szerelem malasztja

Ert

lehelt belénk;

Minden

szívdobbanással

Kt kre S

épiténk.

látatlan, észrevétlen

Építve

ln

a ház,

Falai között kedély és

Szerény öröm tanyáz.

A

szikra, mit

szerelmünk

Oltárán ápolánk.

Éleszt napsugárként Világit most reánk.

S csendes meleg

Mely

A

házi

l, a

boldogságnak

Énekli hymnusát.

CMrav

iiSiOi

muni>.ái.

tüzénél

kis család,

97

:

98

f^öliemények.

IX.

De

már melyik

hát ugyan

az,

Kit szívem legjobban szeret:

E kékszem lányt, e nyúlánk. Vagy ezt a tömzsi gyermeket? Ha nézem e bogárszemt. Azt érezem, hogy maga Legkedvesebb, mivelhogy 6 Szerelmünk els záloga.

Ha nyakamon S

O

nekem

Mert

két

Igen, de

a legkedvesebb, fiú

közt

a lány.

a harmadik,

itt

S szívemben

O

a lányka csügg,

viszont én a kis csacska szán

újra kész a harcz

—

legkisebb, úgy gondolom,

S most legkcdvesb ez

angyalarcz.

Válaszszon

akar!

a ki

tud

s

Én nem tudok, s nem akarok; Egy asszonyt s három gyermeket Szeretni tán csak elbírok!

X. Itt a

A

karácson! mint örülnek

kedves magzatok!

Hitben, reményben, szeretetben

Mind

milyen gazdagok!

J^isehh költemények-

Mint repdes

a szív

09

mindegyikben,

Hogy Jézus eljövend, Hogy tle mindenik, ki

jó volt

Ajándékot nyerendl

Ablak közé tányért, kosárkát Tcszen fiú s leány. Arany hegyekrl álmodoznak

Egész nagy éjszakán.

S

a holnapot, ki írja azt le?

A kedves holnapot. Midn mindenki megpillantja A szent ajándokot?

A

szép karácsonfát, e képet,

E

bábut, e lovat

Ezt

is,

meg

azt

—

is,

mind 6 kapta.

Mert

jó volt s szót fogadti

Mint

égi

tárgyhoz

Nyúl remeg

áhitattal

keze,

—

Tapsol, nevet, szökell örömben.

Kéj minden érzetei

A

szív

önkényt jónak

—

Varázsát erezi

S

isten e kéjt

s

egy jobb

Toglalóul veszi.

erénynek életre

;;

;

J(öltemények-

XI.

Ha

most apám, az

sz

úr.

Így látna köztetek

Ha

most anyám,

a jó szív,

Így együtt lepne meg!

A

jó

öreg remegve

Kitárná két karát,

Elmondaná

fölöttünk

Áldása szent

Anyánk,

szavát.

h érzeményit

Tovább nem

bírva

el.

Fejenként megfürösztne

Orömkönyivel.

S mi kéjben és örömben S e három kis virág Én, anyja gyermekimnek

S

a kisded unokák.

Mi

kéjben és örömben

Keblökre hullanánk

Az

—

ég egész terhével

Szakadhat így reánk

I

Xll. ,

Bölcsmtl

Volt

h

kivánatom

Bölcsmtl Hozott

az oltárig'

el

az oltárig

csónakom.

;

lOl

J^isebb költemények-

Másik felét utamnak Megint ezen teszem; ,Az

oltártól a sírig/

Mely végutam

leszen.

AZ OBSITOS. I.

Jlz obsitos

és JSapoteon.

Hárman valának együtt, a potrohos biró. Egy obsitos vitéz, és a furfangos iró ;

A

többi asztaloknál együtt és szerteszét,

Vidám

paraszt legények itták a hegy levét.

Ott ültek iddogáltak vecsernye óta már. Keringett és fel is dlt a bujdosó pohár; Mátyás király sem nyert tán több éljent a Dunán, Mint mennyit Háry János, az obsitos magán.

S volt is miért e nagy zaj, ez éljen-háború, Az obsitosnak párját nem látta hat falú,

A

szem, a száj

elállott

merész beszédein.

Ország-világ csodálta vitézi tettein.

Most

is

kezébe kapván az öblös meszelycst.

Kalandos életébl regét regére kezd

Hol s merre járt, mit látott, mit tett S hallgatva függtek rajta mindnyájok

s társai,

ajkai.

ó, ki ármádiákat vert széjjel egy magán, Túl jára hadnagyával az Operenczián, Ki franczia fejekkel sátrát körül raká.

És

a világ végénél lábát lelógatá.

:

I02

J^ölfeminyek-

íDc még

ez mind csak semmi » szokása mondani,

S közelb csoportosulnak ((Mit semmi ? — mond

a többit hallani. a bíró

I

Igyék,

komám !»

cNem

addig van

A

;

:

—

a soknál

is

sokabb,

és isznak mindnyájan mint a csap.

—

legjavát elhagyta

kiált

most

a furfangos diák,

és

most

t

—

hallgaták

—

Kendtek még mit sem tudnak, ha egyet el nem mond. Hogyan foga el bátyó a nagy Napóleont.))

dHm! mond

az obsitos

hs,

—

nagy Napóleoni

a

— egyet von. nem magyar De engem ugy S hát még — veté utána — magyar huszár eltti* Nagy

a francziák közt

és vállán

segéljen,

És

között,

a

magát értette az obsitos baka.

itt

Ámbár

lovon soh'sem volt éltében jó maga

De annyit emlegette és annyiszor lovát, Hogy végre is huszárnak kellett hinni magát. íHol

volt, hol

nem, bizonynyal már meg

Kétszázezer vitézzel

Mi

nem mondhatom,

ránk Napóleon,

tán mindössze százan, vagy kétszázan valánk.

Mind

A

jött

nyalka szép huszárok, mind

furfangos diák

De Háry

itt

tz

és annyi láng.>

szörnyet prüszente

beszédét tovább

is

rá.

folytatá

« Kétszázezernek ellen kétszáz, az angyalát

Mit gondol

kend, biró

úr, ki

adta

«Ki adta volna, hát kil» viszonz

Csak

volt a kapitányban ész, és

«Volt ám, de

volt kurázs

Megütközénk

biz, és

is,

hogy!*

meg

1

torát ?»

a kérdözött.

nem

ütközött ?»

komék, és mekkora kiált a

vén baka.

;

J(isebb költemények-

«Magam

valék az els,

103

közbe vágtaték.

ki

Hullott a francziája mint hull a f, a jég!

A

nap megállt fölöttünk bámulni

Kétszázezret hogy vert

És

meg

a csodát.

kétszáz, az angyalát!*

a diák ujonta szörnyet prüszente rá.

De Háry

beszédét tovább

már

« Futottak

Utánok

a magyarság,

is

folytatá

mint szélben a katáng,

a franczok,

hogy

szinte fulladánk!

S im a futóknak közte meglátom a vezért. Arany kengyelben lába, lovával szél sem ért.

De

én

S egy

paripámat utána rúgtatom,

is

sr

erd

szélén

—

vitézül elfogom.

«Az angyalát! kiálték, s megcsípem t nyakon. Most valld meg, gy-e, hogy te vagy a Napóleon «Való, a mi való

—

—

szólt

vitéz,

hogy

Csak éltemnek kegyelmezz, adós nem maradok. Kérj

A

tlem

«Az

—

—

kiáltám

-

nem szegény !í

uram, nem addig a!

a kapitányhoz lánczhordta franczia.»

a diák ujonta szörnyet prüszente rá.

De Háry aMentünk

Egy

A

mi tetszik, vitéz magyar legény,

angyalát!

De jsz És

a

francziák császára kincsekben

beszédét tovább

is

folytatá:

és mendegéltünk, s kiérvén a sikon.

hat lovas hintó

áll

elttünk gazdagon.

hat lovas hintóban egy úri asszony

ült,

Aranytól és gyémánttól ruhája nehezült,

A

mint reánk tekinte:

Kiálta

;

mert hogy

Oh

volt

Jézus Mária!

Mária

Luiza.

?»

az vagyok.

:

Költemény rk

»04

tlgy

S

vagy

ki

oh nagy Napóleon!

kell-e téged látnom,

Én nagy felség te, jó

férjem, kegyetlen lánczokon?

vitézem,

«Vitéz Joannes Háry,

«Halld, a mit én tenéked

— Szólt most az Te

tet elfogad

ki

itt

úri asszony, s

egy magyar sem, mely nagy

díjt

érdcmeJ.

leszünk.*

((Az angyalát! kiáltám, felséges asszonyom.

szabad rabom.

a becsület, legyen

Szép asszonyért, szép lányért az igazi vitéz Tüzet vizet kiállni, pokolba menni kész. Vitéz Joannes Háry igaz magyar nevem, Üljön fel a császár úr, itt van reá kezem !»

—

És

a diák

szörnyén

De Háry

s

nagyot prüszent közé.

beszédét ekképen végezé

ff.Mondottam és

a

császár legott elvágtatott.

De

két

Az

egyiket, gondoltam, kapitányomnak hagyom,

A

kezembe két szép arany órát nyomott.

másikat

Az

elkérte

hadnagyom;

angyalát! csak egyet tartottam volna meg.

Mert most

De

A A

késbben

el is hihetik,

k hitték

nem

is,

kigyelmetek.í

mindannyin, a potrohos biró,

vígadó legények,

még

furfangos diák

nagyot hörpentve szólt:

Nincs oly

is

a

gonosz

vitéz a földön, mint

—

cl,

Ha t te elbocsátod, Ígéretet teszünk, Hogy holtom- s holtodiglan enyém tiéd Tudom, mi

1»

mondok, jó vitéz; mélyen szemembe néz

oly vitézi tettet követtél itten

Mint még

?»

— mondám — az angyalát

iró,

Háry bátya

volt.

—

:

T^isebb köitemenvfk

>05

11.

Jlz obsitos látogatása Terencz császárnál.

Nagy, derék vitéz kend, vitéz Háry János, A sereg kend nélkül bizony nagy hiányos. Vajh! sokat beszélt

A

mit ember

nem

Elbeszélte nekünk

A

hetvenhét országról,

Francziaországban,

nagy partján

Látván

És midn stájer

Hogy

A

:

sok vitéz dologról,

tengernek partján hogy

Ollójával felvett

A

el

hall

járt

Padovában,

óriási rákot,

egy lovas kozákot.

bejárta szép Tirolországot,

hegyekben oly magasra hágott

haját a

napnak lángja meg ne kapja,

hegyet végiglen, csak hason mászhatta.

Máskor Mantovában kedvre táborozván. Hétfej sárkány nyal vitt mint egy oroszlán. És

ki

tudná végét, és

ki

tudna mindent.

Vitéz Háry János, vajmi nagy vitéz kend.

De

ha még ezerszer oly vitézl volna,

Mint

a

mekkorának tudja kendet Tolna,

:

J(öltfmények

i6

Azt nem engedjük meg, ily jó kedvben lévén. Hogy ne mondatnék el e vidám tor végén

Mint

hogyan

s

Király

járt el

kend Bécsnek városában,

felsége látogatásában.

És az obsitos hs, társi n eltekintvén, Megsodorja bajszát, kettt is köhintvén, Kémleldve, nincs-e tán diák körötte, A ki elprüsszentse jó magát fölötte.

De

diák ez egyszer

Mind S

igaz

hiv

Háry János

vitéz

nem

volt a bokorban,

vett részt az

Elvété a sulykot

éji

torban.

isten-igazában.

bátorságában.

aBécsbe

— kezdé —

Kedvem

szottyan menni kis látogatóba.

Sok barátom

St

nem egy generális, maga a király is.

él ott, s

valót beszélve,

Kinek

Bécsbe, hát no hébe hóba,

felségét a halál torkából

Én mentettem meg, nem Mentem mendegéltem

—

messze Padovától.

vagy mit

Gyors fakóm

vitt

Hej ha S mint

most sem látná senki

élne, a szél

hátán, mint igaz,

is

beszélek?

hogy

élek.

párját,

elértem rajta Bécsnek várát.

»

J^isebb költemények-

És hogy

A

íOJ

a hajnallal a városba értem,

király házára mindjárt ráismertem

háztetn l, S mindennap egy tulkot költ el egy ebédül. Kétfej

sasáról,

mely

a

Ott fakó lovamról kényesen leszöktem,

A

sövény fájához, mint

Magam

ismert, régi jó barátot.

eljutottam a tornácz végére,

Kezem egy

ajtónak tevén kilincsére.

Vasból volt az

ajtó,

de nem

Szép fehér ezüstbl másik

Az

kötöttem.

végig mentem az isterázsákot,

Egytl egyig Végre

illik,

nyilt

nyilt

szobába,

nyomába.

ezüst után a harmadikba buktam,

Tiszta szinaranyból, ott be

Hát nem

Maga

hogy

is

magához

intc.

hozta kendet, régi jó barátom.

Nos, hogy állunk

íHála

nyitottam.

de a mint rám tekintc,

felsége szólt s

« Isten

Még

én,

is

isten

frissen a mint látom.»

— mondám — megvagyok biz

a régi

Jó fakóm

— kérdé —

brben, mint

ott

láthatja fölség.

is, az no, melyen felségét megmentettem; járja, de a végét. Egykor

még

I

:

:

I

o8

S

J^öltemények-

jó

hogy emiitettem

Mert

szegény páráját,

a

kezdé mondását

legott a jó úr így

íHát ugyan

hol hagytad a szegényt? azonnal

Istállóba vele, parádés

Egy azon

jászolból kapjon eleséget.

Még

pedig aranyból*

dHát

te

dNem

lovammal

már

ettél-e ?»

—

s

küldte a cselédet.

kérdezé jósággal.

bizony még, felség! kérem átossággal.í

aSemmi

no, csak

Van még

ülj

le

— monda

és leültem, -

vacsoráról egy darabka sültem.*

S asztala fiából egyben ki is vette, S egy fehér czipóval én elém letette. Erre bekiálta a mellék szobába,

íVan-e még,

hej anyjuk, a slivoviczába?*

«Nincs bizony, felséges férjem és királyom.

Most kapa

utolsó kortyát a

lokájomb

Szólott a királyné.
A

zsidóhoz

át,

itt

a pénz,

Dictum factum, úgy

Hogy

lett,

hej

de nem hiába

királynak hozta, gyorsan

S Mózsi, nem Finomul

is

járt lába.

hogy királynak mérte. mondhatom, mértéke.

hiába,

kitellett,

el hát,

egy gárdistát I»

J^isebb költemények-

És

a mint

ckképen

1

ittunk, cddegéltünk.

Régi harczainkró] jóizün beszéltünk:

Hát köröttünk egyszer oly sikoltozás van, Mint mikor két tábor van hadakozásban.

A

királyi urfik (most látám

ket meg)

Czifra tarsolyomért összeverekedtek.

—

«Gyermekekl — kiálta rajok édes apjok Hát ki van a háznál, hogy ti hajba kaptok? -

Hát

az angyalát

Egy sem

is,

vitéz

Háry

bácsit

látja? mindjárt parolát és pácsit.í

Dictum factum, a kis urfik rendre jöttek. Vas markomba pompás parolát ütöttek.

Én pedig benyúltam S egy-egy

karaj czárkát vettem a

«Nem, barátom,

— Szólott

czifra tarsolyomba,

a

ezt

király

markomba.

nem engedem neked meg,

— pénz nem

való gyermeknek.

Pénzre több szükséged van neked, vitézem. Mire markomat már tömve, dugva érzem.

Szépen megköszöntem,

rája elbúcsúztam.

Jóllakott fakómat aklából kihoztam.

S

a királyi abrak

Mert

alig került

nem

is

volt hiába.

be huszonnégy órába.

4»

09

;

o

;

l^öííemények-

S Bécsbl

Mert

a

itthon voltam, megcsinált gavallér,

pénz ezüst

Tallér, az angyalát

volt, s

mind meg-annyi

még pedig

1

tallér.

lázsiás,

Hej, hogy elfogyának, mint ezernyi sok másl

De

meg

azért az Isten tartsa

királyom,

Soh' se lesz nekem több olyan jó barátom.

DEÁK SZAVA ÉS DEÁK SZAVAK. Nem S

hallhatta "Deák szavait

fájt vala a

Egyki nagyot gondolt,

S ím

az egész

s

nagy rögtön szóla deákul,

gylés

Melyike, mondjátok,

Nem

termében az ország,

vesztés a haza rendéinek.

hallá deák szavakat,

volt kínosb elviselésre

vagy pedig

hallhatni amazt,

hallani ezt

KANDALLÓ-DAL. Kályha mellett fi a német, Sert iszik

s

tobákol.

Fojtó szénnel ft, süt és

A

fz

nehézkes angol

Magyar ember

Maga

gyújtja

Versenyt

kandallóba

fáját.

szíjjá füsti mellett

Hosszú, nagy pipáját.

?

:

:

;

JiisehU költemények-

Üdvözöllek, jó barátim.

Kik meglátogattok, E hazának jó, balsorsban S nékem hívem vagytok.

Néked Hóban

is,

hej vándor, ott

künn

és viharban,

A meleg kandalló mellett. Ha magyar vagy, hely van. Mint e cserfa légyen a szív Ép s kemény a mellben; Mint e láng lobogjon a szív Tiszta szeretetben

Szeretetben a hazáért, Mely tettekre gyújtson

Szerelemben a leányért,

Mely

megboldogítson.

Énkezemmel raktam

a

fát.

Lángját felszítottam;

A

rakásban, a szításban

Két dolgot gondoltam: minden Így rakassék máglya, Áruló számára, S égjen el, mint itt ezen fa,

ö

a

hon

javára.

Másik, a mit elgondoltam.

Vágyam

és

imám

lett

Vajha lángra igy lehetne Szítni minden keblet.

J(pltemények-

Hogy

A

miként e fahasáb

hogy égni

itt,

]átod,

Bárcsak annyit eszközölne,

— Meleget

s

világot

1

Rakj a tzre, szép leányka.

galambom.

Barna

kis

Tápot

adni kell a tznek.

Hogy

felsustorogjon,

Nem

—

elég, szívben szerelmet

Gyújtni szép szemekkel,

A

dics az, fentartni lángját

Uj

s új

És És

te

kellemekkel.

szíves, jó barátim.

ti

messze vendég.

Gyújtsatok

Mig

a szív

rá, itt

mig a tz benn égi

ott,

Üssük össze serleginket, Vígan egyre másra nagy füstöt bocsátván A nagy áldomásra.

—

Sr

A

nagy áldomást

a

honnak

S minden jó fiának. És a sr, hosszú füstöt Régi borujának,

Hogy, miként

—

e füst sötéten

Nehezült fölébe,

Hogy, miként e Semmiség rébe

füst, I

cnyészszék

:

J(isehh költemények.

De Mi

A

»

mi zúg künn a vidéken. süvölt fülünkbe

?

vihar hárfája zendül

Társas énekünkbe. Rajta szélvész a viharban. Rajta, társak

itt

benn

Fölmelegszik lélek és

I

szív,

Lelkes énekekben!

S ha dalunk Mint a vész

Ha

oly hangosan szól hárfája,

szivünk oly melegen ég

Mint e tz lávája Mit nekünk hó, mit nekünk Dermeszt fagyában ? Csakhogy

Ébred

a szív

tél.

országában

tavasz van

1

A VÉSZ SZELLEME. Lenn mélyen a földben. Melynek közepette A néma enyészet Lakát

felütötte,

Tanyázom

én.

Világom az éjfél Vak, síri homálya,

A

rom diadalma,

Az Én Garny János munkái.

élet halála

életem.

1

3

.

t

1

:

J(öUemények-

4

Köröttem üvöltnek,

A

melyek uralnak,

Vad

harczban a vészek.

Mint annyi hatalmak. Csak int kezem

—

S

föllázad a szélvész.

Mely tombol alattam, Zúgó paripáját Bérembe fogadtam El, ell

—

Nyakába hajítom Kezembül a féket.

Nem

nézve, hová, hol?

Bezúgom Ki

áll

a léget

utat ?

Lesodrom

Mely

.

—

.

a szirtet.

csúcscsal eget vert.

Mint nádat az erdt, Mint pelyhet az embert

Odább

fuvom.

Felszítom a szikrát,

Mely

s

elemében

Sustorgva czikázik

A

föld üregében,

S ha lángra

kelt

5

T^isehh költemények-

Orjási

A A

hegyekbl okádom.

földre

Hogy

i

a mi van és éJ

messze világon.

Hamvadjon

Medrébe

eJ.

—

lesújtok

A

néma vizeknek. Hogy bszen elttem Mint rémek ügetnek Hegy- s völgyön át.

Elöntni a földet. Elnyelni az

éltet,

Elsodrani mindent,

Mi

veszhet, enyészhet,

Merüljön

ell

S ha nyargal

a szélvész,

Föllázad a tenger,

A

láva tüzet hány.

rülten Porban

az

ember

jajong.

Felsíva kedemben,*

Magasra repülök. Csattogva megállván,

Kéjárba merülök

Munkám *

feletti

Kedvemben. 8*

1

!

I

i6

J(ö!temények-

Most, ember! emeld

Fdet,

Hirdesd, hogy

Hogy

A

föl

a kevélyét.

ers

vagy.

gyáva szeszélyed

föld ura.

Gránit palotáid

Szédelgve inognak, Kincsedre

tenger

a

Mélységi vihognak.

Hajód

elült

Mondd

I

zöldnek a rétet

Kalászod aranynak,

—

Árvíz iszapában

Temetve rohadnak Vetéseid!

Csak

A

állj

ki,

csak

állj

ki

puszta vidékre.

Kiáltsd

ki

az átkot.

Vagy

esdj fel az égre!

Kés

vagyon

Kétségbeesésed

Végs

sugarául,

Utánad uszítom Éjedbe világul

Fáklyám tüzét!

T^isehb költemények-

És fenlobog

a láng.

Üvöltöz a szélvész,

Megárad

az árvíz.

Nincs semmi menekvés, Sehol, sehol!

Csak én vagyok ébren

S

órjási

A

vés? diadalma

hatalmam,

—

Fölöttem, alattam.

Az

én dücsöm.

Király vagyok és úr

A

merre

halál van.

Rettegjetek

engem

Életben, halálban

A

vész urát!

MAGYAR HÖLGY. Magyar hölgynek Áldd

születtél.

érte sorsodat!

Magyar hölgynek születni. Nagy és szép gondolat.

Oh Mi

hölgy,

ki

azt megérted,

szép vagy és mi nagy!

Rendeltetés az égbl,

A

földön áldva vagy.

1

1

;

8

; :

7\öltemények.

Szépnek teremte

Mert hölgynek Virág

a hölgy, az élet

Szépsége,

illata

Gyöngy, drága

A

isten.

alkota

;

gyöngy 6

s ritka

szívnek tengerén,

Szelíd és tünde csillag

A

szerelem egén.

Dc

midn

te

születtél.

Két hivatást nyerél Jí hölgyét

Mert

s

hölgy

Te néked

honleányét. s

magyar

szebb,

dicsbb

Szabott a végezés Születni és szeretni

Magyar hölgynek

Te egy Lányául

levél,

—

kevés

1

alvó hazának születél,

Tölébred nemzetnek

Anyjává

tététel

Mit érne tündökölnöd Egy büszhödt tó fölött? Mit, szép virágnak lenned

Gyász sírhalmok között?

Te

néked korcs apákat

Jutott, ébreszteni,

Hazádnak tzhelyéhez Térjed téríteni.

—

tért

;

J^isebb költemények

S

'

szived lángjába mártván

Vezér szövétneked. Hazád szeretetére Nevelni gyermeked.

Hogy

légyen, a mi nincsen.

Egység e bús hazán

Minden magyar, Csak

honfi,

nem

mi

honleány, —

Hogy egy gyrvé

volt,

forrjon

Árpádnak nemzetei

gyrben

S

e szép arany

A

gyémánt gyöngye

Magyar hölgynek Tedd hivatásodat Egy hon nemtje

—

te

1

születtél.

1

Mi Oh Mi

lenni,

szép egy gondolat hölgy,

ki

1

ezt betoltéd.

szép vagy és mi nagyi

Rendeltetés az égbl,

A

földön áldva vagy.

VAHOT IMRÉHEZ. Pest, augusztus

Ágat

j-jén

1844.

kivántál pályalombjaimból

S jegyzékeket, hogy életrajzomat

Megírd bellük. Hagyd el, jó barátom 1 Mit érdekelhet éltem egy hazát.

'

9

;

.

Jiötteminyek-

Melynek

Még

(ne vedd dicsekv álerénynek)

oly parányit adtam

;

mit nyerend

A

nagy közönség vagy lapod vele, Ha feljegyezzük, hol s mikor születtem,

Mit

Ha

Írtam és mit tettem ekkorig? az,

mit irtam

s

tettem, önmagát

Föntartni képes, fenmarad nevem

Ha nem Vagy

:

meg nem óv

haláltól

azt

jegyezzem

föl,

lapod.

hol iskoláztam.

Melyik tanitóm vert legtöbb diákot Fejembe, melyik büntetett leginkább.

Ha szép hazám nyelvén beszélni mertem Az iskolát nem úgy tanultam én. Hogy édesen gondoljak vissza rá; Lelkemnek azt, mit vágyott, meg nem S igy én viszont adósa maradék.

.

adta,

Pécset Virágon és Zalánfutásán

Csüggött szivem

s a

Pesten cométának

Himfy hsregéin;

hitt a tanító

Mint ritka vendégét mathesisán, S mert télen a könyvtárnak olvasóját Jobban ftötték, mi);t szállásomat. Tanyát ütöttem foliansi közt Az isten, a ki keblemben lakott,

—

A

szent

Mutatta

mvészet tündér csarnokát fel

lelkemnek álmain,

S mindent tanultam hangya-szorgalommal. Csak azt nem, a mit az élet kivánt. Miért mutatnál fel ily életet? Melyet ha visszaélnem kellene. Igaz, megint csak úgy élném magam

;

.

J^isebb költemények

De hogy

fiam,

Föltételetlen

Mert

Az

vagy más kövesse

nem

azt,

tanácslanám.

Írva van, ki e pályára lép,

a világgal

már számot

Avagy És szenvedésim hosszú

vetett.

kevés örömvirágimat. táborát

Írjam, s írassam újra általad?

Azok, barátom, mást nem érdekelnek.

Mint engem

és legfölebb titeket.

Kikhez szivem rokonszerelme vonz,

Az sz szüléket Egy két barátot

s jó

testvéreket,

és a szende

Kiben megüdvözültem

itt

nt.

a földön.

Az öröm törékeny harmatcsepp, barátom. Az a keserv is míg a rét virágán, Vagy a szemeknek pilláin ragyog. :

gyöngyében egy világ, szép szivárvány minden színeiben!

Tükrözve

A

De

ejtsd tengerbe a csepp haimatot.

Vagy S

A

ki

áll

a világ ölébe könnyedet,

mondja, hogy gyöngyöt vetél belé?

tenger

is,

mint a világ

is

abban

Csak a vizet, a csepp vizet fogadja... Maradjanak hát szívemé tovább is. Maradjanak, barátom, birtokomban Az öröm s keservnek átélt perczei. Nekem s talán tinektek gyöngyök k;

A

nagy világ nélklök

ellehet.

—

Tíz év eltt, huszonkét éves ifjú Meleg szivemnek érezvén ütését. Sírtam

Hogy

magányom csendes ennyi korra jutván,

rejtekében.

nem

lelek

;

;

E nagy hazában Esd szivemnek

szívet,

mely szerelmet

testvérlángolással

Megoszsza forrón

ég

lángjait

Most újra sírok, edzett férfiú, Hogy ennyi korra jutván, mily csekély Mit vágyaimhoz mérve tehetek. E hon nem a lant és babér hazája,

A

dalnok

ihletlen dala

ihlett,

Egyképen

az,

elszáll

szellk szárnyain,

A

nép nem érti meg apostolait. S mi néha-néha visszazeng dalukból,

Nem Mit

a szive, a sziklabércz echója. is

tördik

azzal a világ.

Az

ég esjén ntt-e a virág fel. kertésze könynyel öntözé? Vagy

h

Csak ablakán vagy keblén illatozzék! Mi gondja rá, mibl termett a gyöngy.

Melyet füzérben hord nyakán Érzéketlen

kis

Vagy érez

állatka

Csak szép nyakát

Mi

A

a

n

kdarabka-e.

könnyje?

ékítse csillogásai

gondja, vígan sztte szálait

szálereszt kis selyembogár.

Vagy

életét temette el müvébe? Csakhogy szövése szép kelméket adjon 1

Ez

a világ

Vagy

Mi

— az

a dalnok,

barátom

1

azt tudassuk szíves olvasóddal.

rangban

állok a polgári

pályán?

Mily hivatalban, melyek czímeim? Kunyhóban élek avvagy palotában. És több eféle fontos dolgokat?

:

T^isebb költemények

Rangomra kurtán hangzanék

«

a válasz

— vagy ha hizelgeni Szabad magamnak — eköltlí) ebbül

ctlró

vagyokj)

áll,

Ennél egyébre nem vágyódom én,

S nagyobbra nem kell, hogy lelkem törekjék. Polgári pályám megvagyon nekem,

A

legozivélyesb

n

rokon szivében,

S egy gyermekimben szépen sarjadó Családi élet földi édenében.

Ennek

s

hazámnak minden érverést

Szentelni, tartom legszebb hivatalnak;

S

igy

czímem

Az emberé

HIT,

is

és a

csak úgy legyen s csak egy

h honfié.

REMÉNY ÉS SZERETET. Téged hiszünk, nagy Mindenható királyi

Isten,

Ki földön és az égen

Örökké vagy

s valál.

Ki térben és

idben

Megfoghatatlanul,

Múlt

és jelen s

jövendn

Áldásként átvonul.

Benned

Mert

remélünk, Isten!

nyilatkoztatád.

Hogy úgy Kegyes

imádhatunk mint

szeli d atyát.

23

.

1

/költemények-

24

Ki szent gondviseléssel

Fejünk Ki

felett viraszt,

tévedknek

nyújt

is

Szelid, kegyes vigaszt.

Téged merünk Fiadnak

szeretni

általa,

Ki szent, dics tanával.

Mely szeretet vala, Az isten és ember közt Szent híd gyanánt

S

ki

Egy

által

felállt,

igy az ég

s

föld

szép egészszé vált!

Téged

hiszünk, nagy Isten,

Ég, föld

dics

ura.

Benned remélünk. Isteni Szelid kegyes atya.

Téged merünk

szeretni

Fiadnak

általa

Mert

vagy a szeretet

te

;

Legtisztább hajnala!

MAGYAR LEÁNY Magyar

E

leány vagyok

DALA.

—

szóra szívem feldobog;

S ha nem dobogna hangosabban, Kitépném enmagam Inkább mi sem, mint nem magyar Ez esküm s jelszavam .

.

!

szív.

K'S'fff'

'í'i

költemények-

—

Magyar leány vagyok Hazám nyelvén szólok, tudok; nyelven esdek istenemhez

E

a honér' ; nyelven esküszöm szerelmet.

Imámban

E

kísér.

Síromba ez

Magyar

—

leány vagyok

Szívemben, érzem, láng lobog, Szeretni egykor tiszta-híven, Szeretni lelkesen...

De És

kit

szivem választ, magyar

honfiú legyen

Magyar Magyar

Hogy

—

lenni lángolok.

szebb, nemesb jövt teremtsek.

Mint volt a muh Hol minden férfi

Mind

I

leány vagyok

n

fi.

s jelen,

honfi

a hölgy

s

honleány legyen.

—

Magyar leány vagyok Mert lenni más nem is tudok,

A

könyv, mely lelkem nemesíti,

Rosszabb-e, ha magyar?

S a honi kelme, melyet Tán rútabbúl takar?

Magyar

öltök,

leány vagyok

—

S az lenni síromig fogok, Ne légyen a hon, dalnokával

:

J^öltemények-

Sohajtni kénytelen

Hogy ntlen Mert hölgye

Magyar

ország Magyarország;

— idegen!

leány vagyok

—

Érzem, ha szívemhez nyúlok... leány és hon leánya,

Magyar

Mily büszke öntudat! Hitem, szerelmem szent könyvében

Ez

legszebb ágazat!

BEZERÉDl ISTVÁNHOZ. Pest, januárban

A A

1845.

Haliam a hírnek gyász kongásiból nagy csapást, mely kebledet találta,

szörny

rablást,

melyet házadon.

Elkövetett az ó év angyala.

Hogy

Meg

megrengett belé az si ház, férfi

S midn

az új év földerült reád.

Feldúltan

Mert

A

a

kebled gránit temploma.

állott a ház, a kebel.

mi éke és reménye

volt,

testben és lélekben ékesen

Fejlett virágot, szíved büszkeségét.

Tolnánk virágzó

"Flóráját, halálos

Lehelletétl elhervasztva

Hallottam és elképedek,

lelted. .

.

.

elttem

Állott egész nagyságában keser\'ed

A

gyermekvesztés sajgó érzete,

Mely

átnyilalta kebled húrjait.

:

;

:

'*7

J^isebb költemények-

A

kín, a hosszú,

tompa fájdalom.

—

Mely rákövetkezék, elttem állt, nagy vakmerség volna, érezem. S

kínok ellenében, a vigasznak

Ily

Szavát emelni, rút szentségtörés,

Sajgó sebeit föltépni

Te nem

szorultál

általa.

érzelg

vigaszra.

Elég neked, ha résztvev szivekkel Találkozol. Lelked magasztosabb, Kebledben edzett férfi szív dobog,

S nagyobb csapás nem görbitendnc meg;

Mert mind a kettt egy nemzet baján Edzéd meg, egy hullámon hányatott Ország hajóján neveléd szilárddá.

Te

a

..

hazáé vagy, — nem durva Brútus,

Ki hajthatatlan sziklaként tekinti bárd alatt elhullni gyermekit,

A S

a

mélyen

érz

szív

legemberibb

könyt asszonyember. fürd köny ükben

Tolmácsait szégyenli, a

S nem

is

Ki lágy panaszba fojtja életét; De mint a régi Hellás hsei.

Szálkardra hívod

üld

sorsodat.

minél nagyobb csapása rajtad,

Melynek Annál ersbnek érzed

karodat,

Annál magasztosb hévvel gyúl

Az

égi szikra

lm mostan

A

:

ki

benned

tenni halhatatlant.

is,

míg törzsöd

pusztítója,

zord halál kegyetlen angyala. Házad köré cyprusberket kerít

!

n8

f^öUemények-

Tc a hazának sivatagjain Egy nagy oasist ültetsz, mely (Az

isten adja,

utóbb

hogy megérd) virágzó

Kertté bvölje Brassóig Posonytól

És Kárpátoktól Adriáig e hont! És míg az ó év fájdalmas sebet hagy Házad- s szivedben Te az újat azzal Kezded, hogy a honnak egy ó sebére Erd szerint els rakj gyógytapaszt, Midn nemes lelkednek ösztönébl Els sietsz, nem szóval és csak elvben, :

De

tettel a J^özlerhben részesülni.

Légy üdvözölve, Tolna büszkesége! fia, S engedd, hogy én is. Tolna

h

Tíazánk els adózó nemesének

Egy S

tölgyga'yat kötözzek homlokára,

kevély örömmel hirdessem hazámnak.

Hogy

ennyi milliók között ez évet.

Kik azt megüdvözölték e hazában, Bezerédi üdvözlé meg legdicsbben.

Midn Ez

kezedben, mintegy istenülve

oklevéllel léptél, tapsaink közt

Az ujdon évbe, vajha Mások belle akként

mint te

be,

lépjenek

k*

S ne légyen egy magyar nemes hazánkban,

A

ki

Azok

magasztos példád ne kövessel pedig, kik táborunknak eddig

Elméletet hánytak föl félszegen,

És puszta szép

A S

A

szót, elnémuljanak

vád ezentúl megczáfolva

áll,

barát és ellenoldal egyaránt tettek

emberét tisztelje benned.

1

;

:

J^isebh kSttemények-

»

29

Így lesznek íme, nagy hazámfia. angyalnak sebei,

Az üldöz

Miket szivedbe döf tzfegyvere. Gyémánt-kövekké honfi-melleden És a halálnak cyprus-ágibói. Babér-füzért fejedre így varázsol, Ki kebeledben

A

él,

a genius,

halhatatlanságnak angyala.

ZRÍNYI ILONA. 1699.

Munkács magas várában

ül

Zrínyi Ilona,

Körötte vérbiborban a tájék alkonya;

A

karszék, mely nyugalmat fáradt testének ád,

Márvány

pallóra

Karszék eltt

ejti

ruhája bársonyát.

asztalka, aranyzott lábakon.

Asztal fölött kitárva nagy kapcsos könyv vagyon

A

könyvet a magas hölgy csak most lapozta

S mintegy pihenve Fürtös

S

Ilyen,

A

fejét a

felcsillog a

midn

rajta nyugasztja

hó

át,

karát.

könyvrl majdan fölemeli, könycsepp, mely szép szemét

teli

;

fenséggel, de fellegek közül

nap, megtört sugárral, az égen fölmerül.

S hosszan, sokáig néz még e nedves pillanat, nedve gyöngygyé fagyva, arczán alászalad, Mert, melyet olvas a könyv, nagy dolgokat jegyez Dics, de gyász családja gyász krónikája ezl

—

Mig

G2rav János munkái.

O

;

1

5o

:

J^öUemények-

Olvassa szép apjáról Szigetvár ostromát,

Hol honja

veszni hagyta legels bajnokát,

Ki húszezer törökkel raká körül a

Melyet dics nevével

De

a

ki,

bár dicsn

halt,

sírt,

könyvébe

a hir

irt.

mint áldozat csék

—

Mert a dics dicsére szkkebl törpeség S vágytársi féltékenység irigy agyart fene; És Zrínyi Miklós

vesztét megérte ellene.

JNagyapja, György, öröklé Miklós erényeit.

De

együtt örökölte

Országos harczi

irígyit, ellenit

híre, ajkán a nyilt szavak,

Wallenstein táborában szálkául voltának.

S

a

De

A

fvezér Prágában ételét

2l

hsnek

németek vigadtak,

De

asztalt terít neki.

éltére tette ki, folyt

Rajna

tz

bora;

Zrínyinek utósó a szörny vacsorál

Olvasta nagybátyjának, más Miklós életét,

A

nagy hir

vitézét, a

kedves dalnokét.

Ki észszel a tanácsban, fegyverrel a csatán. Ki lantja zengzctével tündöklött két hazán.

S

kit,

mig pápák

s

királyok méltatják érdemit.

Honn Montecuculinak ármánya S kinek akár

a

vadkan akár

Ártatlan ontott vére

elveszít,

csel ölte el

kiált az

égre feli

Olvasta és erében megjegedett a vér

—

:

Péter, tulajdon apja, kit most a gyász sor ér; Kit,

mert

a

sereimnek emelte

zászlait,

Bécsnek ítélszéke palloshalálra

vitt.

; ;

T^isebb költemények-

Péterrel hullni látja

S könyt

Mely

ejt és

egyaránt

s elveszni

Anyjáról anyabátyját, a átkot

IJi

hsi Frangepánt,

mond

a testvércsaládnak ily

a véres

rémes

nap

felett.

sírja lett.

Olvasta els férje, Rákóczy napjait, S még egyszer átforgatja lelkének lapjait, Hol régi csalt remények, nagyság s fény álma jár. Vágyának egykor réve most csak sírhalma már.

—

Hol

sorsa szövedékén mint hosszú gyász fonál.

—

Egy cselszöv napának vészjósló képe áll, S csendes, szelíd imát mond szegény Rákóczyral Báthori Zsófiáért könyezni nem biral

A

gyásznak nincs-e vége?

s te

sorsok hírnöke.

Sötét könyv, a kapocscsal, koporsó vagy-e te

Nincs vége még

S

a

a gyásznak,

mert

él

még

?

Zrínyi véri

könyv az érczkapocscsal még tápot egyre kéri

S még

olvasott tovább

Saját házának

Benn

Egy

áll

is

Munkácsnak asszonya.

ott hanyatló

második férjének

alkonya

döbbent

rajza van.

háborított tenger, vész csapkodásiban.

Elhagyta

Árulóvá

a szerencse, elhagyta

lett rajta

Török rabságban S Munkács alatt

Tökölit

ember, szerencse,

—

hit.

t, Bécsnek karjai, Karaffa ágyúi. mi kell több ?

tartják

—

De rendületlen áll még a várnak kfala. Erben és reményben áll Zrínyi Ilona Az ostromló seregnek ágyúgolyója száll ;

S az

úri

hölgy székénél a bársonyban megáll.

»

;: ;

I

;^

J^öUemények-

2

«Nem

már meg, oh

szenvedctt-e

Mikor veszed

le

Szólt

helyérl az ékes

Egy

s felriad

isten, e család!

rólunk karodnak ostorát ?» úri

—

n,

viharoktól sújtott, de büszke czédrus

(íA könyvet nyitva

hagytam! kezemben

6.

a tolú.

Mit írjak még beléje, der-e vagy ború. Mit végzésed parancsol ?» — s a tollal szép Áll, istenétl várva,

S megnyílik ím

kezén.

mi lesz a végzemény...

az ajtó

Bécsbl egy gyors követ

!

Ócscsért, Boldizsárról ily hirrel érkezett ,

Öcsédrl, Boldizsárról

«Szólj

— mond

a hölgy

hirt

—

hoztam, asszonyom!'

ártatlan fogságát jól

—

mond tompán ,Már nincsen börtönében Sok év után igazság gyzött a bn felett !

De

haj,

a követ

mit ér az ifjan-szltnek, hogy szabad

Agyában rült

lelke

— rendi «A legutolsó Zrínyi —

kiált fel a

szikla

hölgy

s

A

isten,

gyászkövet kifordul, utána mint a

Elárult

rt

diákod, a

?

—

több töviskoszorú !»

Sápadtan és fehéren, beront egy

«Mentsd meg magad

r

fal.

s rivall

:

mid van, kegyelmes asszonyom. htlen Absolon!

s a

S mit három éven által mint hs oltalmazál, Munkács utósó várad császár kezére száll Reád pedig S szólt még

s

fiadra

—

—

székébe hull?

a föld ingásitul.

szól s kínja iszonyúi

Van-e kezedben,

!

örökké rab maradt.*

«lsten ne hagyj!))

Vélnéd egy

tudom.

Bécsnek fogsága

midn

Karaffa elttök

várlií)

álla

már!

.

:

J^isebb költem/nyek-

133

dKaraffa c teremben; sokat mért rám az égi

— Szólt megadással

a

hölgy

Legyen, vezér, meghozva

s

Vidd Bécsbe meg, mert úgy

—

fölegyenesedék

—

legfbb áldozat

a

kell,

meghódolásomat.»

—

én s népem hódolok, S fiam kezesnek elmegy, többet nem adhatok. kitépi nektek keblébl gyermekét, A «

Kötésünk

áll,

folytatja

.

S

n — megnyitjátok érte férjemnek börtönét.D

ti

Szólott

gyengéd karokkal

s

átfonja kis

fiát,

Hosszan végig csókolja szép arczát, homlokát. szólott, hogy ahelye. «Vidd most, vezér! detuddmeg

Honnan

kitéped, véres

—

—

—

s

ez anyja kebele

!»

S a könyv, az érczkapocscsal, ujabb gyászszal telek, (Hogy a gyász rajzolója, a toll, nem vérezek!)

A A

toll s a

nem

lap

vérzik,

de annál véresebb

legnemesb hölgy szívén az

S harmadszor

«A

— hölgy — most már mindent remél!

nyilt az ajtó

Tököli lép elébe,

seb!

óriási

a

sikoltva kél.

bécsiek szótartók; szabad vagy

s újra itt!»

Kiált s férjére fonja, mint repkény, karjait.

,

Szabad

—

Viszonz a ,

— mint légben a madár. — gúnygörcscsel

ha úgy akarjuk

Kit egyaránt

lhet

férj

le

sötéten

vadász és vadkufár!' s

ajakán.

Földönfutókká lettünk; számztek, Ilonám!'

«Nincs hát egyéb számunkra csapásnál !» szól a n, S áll megtompult érzéssel, dermedten mint a k,

A A

nagynev

családnak utósó sirköve,

könyv utósó

lapja nevével telve

be

— I

;

:

1

J^Sltemények-

34

S hajóra száll férjével, roncsolt hajó maga. Melynek nehéz viharban ketté tört árbocza Melyen kötélt, vitorlát széthasgatott a szél

De

crczers keblében töretlen a

Rág

sir takarja

immár

sziv

—

él.

férjével Ilonát,

Szép Ázsiának földe nem bántja hlt porát; A könyv az érczkapocscsal itthon maradt nekünk, Illik:

szent borzalommal benn széttekintenünk!...

KELET NÉPÉHEZ. Mi

vagyunk-e

még

a hét

vezérnek

Sarjadéki, tiszta, szittya vér?

Mi

vagyunk-e vére

Melyet ontott

még

a vérnek,

a szent hét vezér,

A midn

nagy Árpád nemzetének Hont szerezni esküt esküvének?

k

az esküt, a szentet, kimondák,

S vérben itták rá Mi, kikért a hsi

az áldomást vért kionták.

Elfeledjük a nagy tartozást?

Vagy

tán

nem

köt,

És

a vér, mit ittak,

Itt

van

a

mert nem esküvésünk?

nem mi vérünk?

föld! Kárpátok tövében.

Völgye, halma e vértl kövér:

A

kaszás derékig

áll

füvében.

;

;.

J^isebb költemények'

Dús

«

kalászín áldás a kenyéri

S van hizalmas nyája, van borága. Drága erezet rejt a bánya ága.

lm de

a föld, oly

Mért Mert Mert Mert

gazdag magában,

virágzék csak felére fel? a föld

nép

a

lenyügz bérigában. rajt bérigát visel

a földön

ég malasztja mellett

Emberátok vad burjána termett I Itt

van a viz! négy folyó medrében,

Dráva, Száva, nagy Dunánk

Annyi

életér a

Mennyi cseppje Itt a

tenger,

Mint

r

s

Tiszánk;

hon szivében. hozna ránk.

áldást

gyanánt

a szélen,

—

egy isteneszme terjedékbeni

lm de a víz, négy folyód zúgása. Többször átok, mint áldás, mit ad

Négy Mely

szilaj

mén ádáz

kocsit kocsissal elragad

S tengerünket,

S

itt

A

lakatja zárjai

van a nép! mely nyolcz századon ti

nemessel együtt vérezek,

Mely Itt

—

ész és kor daczára.

Tétlenségünk vas

A

;

nyargalása.

ekéhez, kardhoz egyaránt nyúl,

hogy van

a

a harcz kérte

nép, vére

vagy

még

a

bék

a vérnek.

Sarjadéka a szent hét vezérnek

I . .

35

.

1

36

;

:

:

J^ölfemények-

De a népet megtöré igája, Nyolcz száz évet könynyel áztatott, És ha van, tövisbl van virága. És ha vet, magának vet magot?

sr,

Láthatára

S

vastag

fáklya nincsen,

Mi

A

éjjel

széjjel

?

vagyunk-e, váltva si véren,

ós eldink Kik,

.

vagyunk-e, mi vagyunk-e, kérdem

nagy Árpád sarjadékai

Mi

.

mely oszlassa

midn

méltó

fiai ?

véren hazát szerzének,

Nagy, dics nemzetté esküvének

Az eldök

a törx'ényt

?

ki mondák,

S megtarták az eskü szent szavát Hogy, kik mint verket kiontják, Legyen egy a nagy nemzetcsalád,

k

És,

Köz

Mi

ki

híven küzd a köz hazáért,

javából egyaránt vegyen bért.

a törvényt esküt és a népet

Megvetettük sok száz éven át Jog fölé a kény hatalma lépett,

S szörnyen megcsonkult az scsalád És a földön, vízen és a népen Isten átka fekszik szörnyképen

!

1

Fel tehát, ha

még egy

szikra benned.

Fel, keletnek népe, tettre fel

seidnek

lelke

még-e lelked?

1

1

;;

;

:

:

h^isebb költemények-

137

Megmutatni új, nagy esküvel. És az eskü szent zsolosmaképen Kárpátoktól Adriáig érjen.

meg

Oldassék

A

a

földnek bilincse,

tulajdon szent legyen s örök

S lészen

a föld

népeidnek kincse,

Színarany az istenadta rög

A A

mi szárnya a madárseregnek,

szabad fid az a nemzeteknek

1

Fékre vedd a víznek tomboláit,

A Öt

világnak nyisd

meg

kapuját

—

világrész lássa lobogóid.

Lássa gályáidnak árboczát!

Tenger NépekÉs

a föld vére,

lüktetése

hazáknak érütése.

és

a nép,

Nyerje

—

mely vér

a régi

vérbl.

vissza régi részjogát

Osztalékát vízbl és kenyérbl.

És a törvény véd paizsát S mert terhet visz, oszt a köz hazáért Köz javából egyaránt vegyen bért! És te isten, a véghetlen égben. Magyaroknak véd istene! Szentesítsd

A

meg

összes összeségben

mi esküt a nemzet teve,

Add

—

hozzá az ember legfbb kincsét:

Szabadítsd

fel a

szellem bilincsét!

;

JiöUemények.

3«

S

fény, dics árad

Árpád nemzetére,

Alely megérti vére érdelcét

Vagy Mint És

hosszú

halál lesz ki

bne

elvetette istenét

—

betelve ezredévi átkunk

Hogy

bére,

:

magunktól jöjjön pusztulásunk I

A ZARÁNDOK. Ott volt Palaestinában

Mint bnbánó barát; Fejére hinte hamvat,'

És

ölte szrcsuhát.

Saruját elvetette,

Hogy merre

k

A

s útféli

tévelyeg,

tüske

Talpát tépdezze meg. Böjtöt szabott magára.

És

kínos szomjazást;

Magát

De

hántatni hagyta.

nem

bánta mást.

Hosszú zarándok-útja Imádkozásba múlt.

Ah

mégis

leiké,

Nyugodni nem

A

mégis tanult.

Szentföldrl Rómába

Ment

új

sanyar között,

:

:

J^isebb kSllemények-

'"^f

A

pápa szent székénél Két térde megtörött.

Sírván borúit lábához

«Oh mondd meg, szent atyám, Nagy bnömért bocsánat

Ha

szá]l-e

én reám ?d

S meggyónja borzalommal És súgja nagy bnét...

A

pápa összecsapta

Imára két kezét.

A

kegy sugara arczán

Haraggá változó, És ajkin mint az égnek Dörgése zeng a szó «lstennél a bocsánat!

S bnért irgalmazás; Csak egy, mit nem bocsát meg... Jl hazaárulásig

ÁLDOMÁS DEÁK FERENCZRE. April 2o-án 1845.

Csordultig

áll

a telt

pohár

Somlyó arany nedével, Csordultig telve szívem

Kedvemnek

érzetével

;

is

!

1

40

;

;

i\öitetnények

Kclyhem-

szivemnek fenekét

s

—

Ma

még mindenki lássa Az áldomás, mit ma iszom, Deáknak áldomása

Midn

pohárt

1

tölt a

magyar,

Elbb azt föl nem önti, Mig égre nem fohászkodik, Vagy

társra

S igy

a

nem

köszönti

magyar, ha bort

:

iszik.

Nagyot, dicst említhet

Az

H

áldomás megszenteli ajkin a beszédet.

Hiún tehát nem játszom én Deák dics nevével.

Midn E

együvé fzöm azt bor nemes gyöngyével

A

gyöngyfzért mint áldomást

Tölt poharamba ejtem

:

S hogy

érte ittam veletek

Halálig

nem

—

felejtem

Fel, fel tehát, mint a patak

Somlyó aranya

Minden

folyjon

pohár, minden kebel

Fenékig felbuzogjon!

Mert mint

A

a földnek feneke

legjobb erezet

rejti.

Tengerbe istennek keze A legszebb gyöngyöt ejti.

!

:

:

J^isebb kSlletnények-

Miként

a szívnek rejtekén

Az érez

A

kebelnek,

leghbb

szív

141

érzései

Látatlanul teremnek

Úgy

pohárnak fenekén

a

Utósó csepp borában

~ A

Ki

nem

hiszi ki sértse

legnemesb

De

—

ital

meg

van!

ezt a cseppet azután

Hogy

senki ne felejtse!

Mindenki,

a ki

itt

Mint poharát

—

vagyon,

Deákunkra köszöntse! Ügy légyen a vér benne Igaz, való magyar vér

^z

—

kiiszsza

vér,

ma

ország "Deákjáér

BARNA BANDI ÉS KEDVESE. Szép finom

A

lent sodra

perg

rokkafán

menyecske, czifra mint a tulipán.

Csipkés

ujja

gyolcs ingének hófehér.

Tarka szoknya

s

kend

rajta

mint a vér.

Rokka mellett a menyecske fenviraszt, Várva várja, kinek gondja, a kit, azt. «Hej galambom igy sóhajt fel kedvesem. Tán hogy már ma nem is lát meg én szemem!

—

—

;

í

K^lfemények-

143

Jaj biz

még ma szívem meghasad, nem is kell már fontamat

érted

Fehérítni

Könyeimmel hófehérré áztatám, Szinte szemJödélnek illenék reám.i) Szólt, s kivül az

A

falórán tizet szólott a kakuk,

De nem zúg a Hogy kivülrl Lónyeritést

A A

szél,

sem óra

annyira.

mégis neszt ne hallana.

hall, s

rokkája elakad,

pitarba, tudja kihez, kiszalad.

pitarban hóka lován Bandi

De

most az egyszer

lováról

(tEgy

ital

Négy

órája

Még

hogy nyomomban

csak a hidig juthassak

friss italt

Ad

áll,

le se száll.

bort, Borcsa, lelkem frissibel

Azt felrántom,

S

szélvész rája zúg,

éji

s túl

az

el

erd

a

megye;

hamar,

eltakar.])

hoz a menyecske, enyhadót.

mellé egy hosszú csókot, biztatót.

«Soha mint ma, oly forrón nem vártalak; lesz mégis, hogy megmentve tudjalak.

Jobb

S

zsivány

a

A

száll,

mint szell, mint gondolat,

menyecske szívverése elakad

Piros arcza elhalványul mint a

Lódobogás, százszoros

Az

az, a mit hall.

igazság van nyomában Bandinak,

Már

A

;

fal,

a

hajdúk a kert

alatt

hajtanak...

menyecske nem gondol csak Bandira,

S rémes eskü

száll

vonagló

ajkira.

;

..

J^isebb költemények-

íMeg És

A S

ne fogják, istenemre, a

ki

él,»

kezében fáklya lesz a rokkanyél

zúgó

szél

Hol van

. .

a kis tanya.

áll

mely ne könyörülne meg könyinek?

a szív,

n

házáért siró

tüzet eloltották a pandúrok,

Barna Bandi már

—

robog!

a folyón túl

Pandúrokkal Bandi nem találkozott,

Ámde

.

.

mintha mondva zúgana

pillanatban lángban

Ég A

145

kedvesével

még

—

kezet fogott.

((Felgyújtottad életemért házadat,

Hol fogod most

««Ad Télen

az isten nyáron árnyat, lágy füvet,

ránk terítjük szrödet,

által

S ha még

A

kipihenni magadat?])

a rakásfa

sem

lesz jó meleg,

meleget forró csókom hozza

AZ

ÉJI

meg Íj)))

LÁMPÁHOZ.

Jó lámpa, régi társam és virasztóm.

Elled az éj korma elhalad És én tövises pályám bérezés Közelb, közelb

vergdöm

Vedd haladásom

utján

általad,

a nyújtott világérti

De ah, mi ez? elalszol-e tehát? Köhd, ha kell, világokat teremthet. De nem teremtheti meg olaját! ..

—

.

;

1

J^Sttemények-

44

Minek

kívánjak fényes ragyogást,

Elég, ha tettem, a mit te nekem.

S ha egy köny

A

hull is

.

sirom porát a:

nap fényét nincs mért irígyleneml

HAZÁMHOZ. 1846.

Hazám, hazám! Árpád dics hazája. Multadban szépnek, nagynak hs tanyája

Mivé levél e szk jelen karán, S mi vár reád még a jöv nyomán? lm elhalának

a

dics apák.

Kik érted szívok vérét áldozák, Kik megrakák a nagy épületet, Melyet csodált és félt nyugat, kelet, S a hét vezér hajh s Árpád szent neve Emlékeinkben már csak hitrege! !

Elhaltak István, László, szenteink!

Kálmánról vannak csak sejtelmeink;

Tudunk kevéskét Béla

A

vad tatárok

bsz

harcziról,

csatáiról

S a pusztítás nem fájna annyira, Melyet hazánkon tett dúló kara:

De

pusztitóbb volt a halál szele,

Mely Endrével vég

Az si

törzsnek.

A

ágát törte le

vér elfogya.

Melyet nagy Árpád e honnak hagya! Helyébe új vér szivárgott belénk ., .

S mi

változást alighogy érezénk!

1

! ;;

;; ;

JQsebb költemények-

>45

Elhalt Lajossal nagy Mátyás Nevére még csak emlékk sem

Dics

király. áll

1

apjára ha emlékezünk,

Magasztosabban lángol kebelünk

De

szent erényét, hány,

Mint

,

hazáját

Nyomban

A A

úgy

követi

?

ki szereti ?

ket

követte

ki

a csata,

mely Mohácsnak ((sír)) nevet ada sirnak hantján könyekhez szokánk,

S midn

fölérzénk

— készen

volt igánk.

Igát viseltünk gyáván, csúfosan,

(Gyalázatunk könyvünkben irva van)

Árpád fiai, hs, szabad nemzetnek sarjai Békóban a nép nyögve görnyedett

Igát viseltünk

A

A hs csatában küzdve elveszett A hon javát, savát — hallgasd meg A zsarnok és — az áruló szedek.

ég!

—

Megtört igából S ketté hasított láncz kemény vasából Fegyvert kovácsolt Árpád gyermeke. Szabadság lett gyzelmi éneke;

Kiszenvedk

És elvonulván Uj

kezd

életet

Hónába

ezt

a

is.

nehéz vihar,

élni a mag^'ar.

visszahozta két kincsét;

Vallása istenét és szép nyelvét,

S lerontva külbálványok szobrait, S mindent, mit abba ellensége vitt, Kinyitta nékik isten templomát,

S szabad

tanácsa szabad csarnokát

GiarAv János munkái

lO

:

46

;.

T^öltemények-

Onnan miként Költ lantjáról És most

a csattogány dala,

szerte szárnyala.

—

ez

regg hajnalán

új lét, új

Indulsz-e újra veszni, én

hazám?

Állásod, oh hon, aggalomra költ

Ingóbb

Ön

A

mint tán

alattad,

táborodban

volt, a föld.

a vész mételye,

slyedésnek megkapott

csele

Félig kivívott szép babéri dat

Még

föl

sem tzted

jól,

saját fiad

Saját magadtól megirigyeli,

Egymás

fejérl dühvel tépdeli.

S részeg tanyákon ittas kortesek Közé hajítja. Öt más érdekek Vonják, nagyobbak, mint a szent hazáé

A

hivatalkór, s kártya-asztaláé

Isten! ne hadd,

Nem

dönthetett

hogy

meg

kit

.

.

oly sok vihar

eddig, a magyar.

Tanuljon végre hazaárulást,

S magának

adja

meg

a végcsapást!

EGY NAGYÚRI KASTÉLYBAN. Gödöll, 1846. május

31.

Ki helyhetett e bájvidék ölébe.

Némán borongó

A

természet

s

kastély,

mvészet

tégedet? frigybe lépé,

Ékitni nyájas, szép környékedet.

—

. ;

;

;

J^isebh költemények-

Körötted

Az

új

nagyszer díszében,

a kert,

tavasznak pompájában

Zöld lombjaid Ezer madárka

147

áll

közt, édc3 hangcserében,

és hangicsál.

lejt

tarka népe a virágligetnek.

Itt

Ott a mosolygó rét enyelg körül

Amott

si sorfák

az

integetnek,

Lankadt kebelnek édes enyhéül. Ezüst tavadban rátartó negélylycl Úszkál hattyúid

S

játszí serege,

benne megfürdik szemével.

a hányszor

Szebben derül

fel a táj

kék ege.

Mértföldre terjedt nyéked * egy Ezernyi vadnak ád

ment

kis ország.

tanyát.

Völgyed hüsében a gazdag majorság Dúsan mutatja barmaid sokát.

S körösköri a helység duska népe. Mint raj srr és forr fáradatlanul Mindütt az élet és a munka képel Ily

képen

a

szem

És mindezek

Némán

Mi

közt, ennyi báj körében,

te állsz csak, kastély,

átok

Hogy

s szív megittasul.

ül

egy magad

épületed kövében.

rajt ez élet

viszhangot

nem ad?

Volnál sötét rom, pusztaság tanyája,

Megérteném c síri csendedet De im tetdnek fenáll koronája. .

Fehér faladhoz Nyék

=

környék.

jártas út vezet.

.

I

.

14^

;

.

f^öltemények.

Kapud

kinyílik, a pitvar seperve,

Virágsorok közt a lépcs megyén,

S a néma kastélyr kegyét kinyerve, Végig megyünk a pompás termeken.

Dús termeid

fényt és pazart lehelnek

A

fényes bútor vendégkészen

Itt

hangszerek, ott játmüvek

A

fal

remek föstvény ékkel

Mindent

találok

Örülne, embert

.

.

.

nem

;

áll

hevernek,

'^

kin ál.

csak, ki ennyi kincsen

és eleteti

A fény s pazar holt, mert gazdája nincsen A szív szorongást érez kéj helyett. Hol

állok

A

.

én? élknek csarnokában?

Vagy néma Mindütt

.

holtak közt járok, kelek?

kisértetes,

tárgyak újak

s

Egy Herculanum

mély hallgatás van,

mégis régiek. slyedett-e

itt el,

S most régi keble újra felnyílott? S én

itt

magasztos, szent, gyermekded hittel

Csodálhatom

a régi szép- s

nagyot?

Nem, nem! szobáid tündér ékessége Ujabb idnek hordja bélyegét... Ez egy magyar családnak si fészke, Csak az hagyhatja így el örökét!

A A

fecske visszatér szerény lakához,

gólya régi fészkéhez

siet,

.

.

Csak ember, a ki htelen hónához, Vadász hazáján kívül élveket. *

Játm

= játékszer.

....

;

7\Í3ebb költemények-

149

LEVÉL VACHOTT SÁNDORHOZ. Pest, júliusban

Te

vígan éled

Künn

1846.

egyszern, barátom.

s

a vidéken élted perczeit

Boldog, mivel nem érzed a világnak

S

az embereknek cselszövényeit.

Mindenkor édes andalgás borít el, Majd a vidáman csörg csermelyek,

Majd berkeidnek enyhadó homálya Lelkedben édes

S

dlsz

eltelve

kéjt ébresztenek. a

Músa

bájölébe.

Zengesz szerelmet, és zengesz hazát, Egyszerre kedves nd virágokat hoz, S megkoszorúzza szíve dalnokát.

.

.

Így múlnak évid, mig a holt falak közt Én mint tövérl vágott ág vagyok,

S a büszke város pompás csarnokában És czifra bábjain jéggé fagyok. Boldog,

A

Kinek

Nem

s

homlokára

babérból fzért fontának.

bántják annak szíve nyugodalmát

nagy világnak

S ha ragyogás

Az

koszorús leányi

lantjára s ihlett

Rózsák-

A

kit a lant

szent költészet szárnyán hordanak,

színjátékai,

és fény dagasztja keblét,

érdem bérét kérik vágyai.

.

:

1

;

;

J^öltemények-

^o

És míg a hívság lelketlen csoportja Múlékony földi élvekért siet ö a dics természet égi keblén

Nemesb

valóval tölt lelket, szivet.

csörg

S

a kis pataknak

A

víg madárka zcnge hangjai

Lesznek szerelme

—

erben dúsak

Élet- s

szökdelése,

mint ezek vidámak.

s

dalai.

Ah, éltem én is, éltem én, barátom, Árkádiának báj virányain. Csüggtem barátság- s forró szerelemnek, Csendes középszer boldog karjain.

Most

A

mint az angyal,

fényes

égbl

kit Isten

haragja

el-kiszámüzött.

Állok kopár falak közé szorítva. Járok

Az

sz

álma,

ifjú

Partot

Mit

férfi

nem érnek

Mit érnek

Ha

nélkül sztlen nép között.

küszködési itten,

álmim, mit legszebb reményim,

küzdelemben

kell

elvérzenem?

ér a lant, hideg, kopár falak közt.

Ha zengeménye tompán Mit

A

érezem

ér,

visszahull

ha volna koszorúm? sirok közt

koszorú

is

bágyadtan

virul.

Adj csörg csermelyt, fris szellt, barátom Zeng hegyek közt árnyas berkeket. Hol én a pap s oltárom a természet, Hol rám a kék ég s a zöld rét nevet.

!

;

;.

f^isehh költemények-

i

Elmondom én is még ott a dal árját, S a dal zsolozsma lészen ajkimon

Nap

és a hold lesz csendes hallgatója,

S szellk viendik völgyön, ormokon!

Mit bánom

hogyha hallgatóim

én, mit,

Közt lesznek-e, nem lesznek emberek? Ott lesz az erd, ott a bérez echója, A kik dalomra tetszést intenek. Ott lesz te

s

nd,

szép

Anyjával a lány

s

ott lesz kis családom,

két pajkos

fiú

.

.

Hol kell, barátom, mondd meg, és mi Költnek ennél kedvesb koszorú?

SZI

DAL.

1846.

Elküldtem t, hozzon virágot,

Mert nemcsak

De

a tavasz,

hoz virágot még az

S elment

sz

is

-

a kis ravasz.

Elment, de ekkor gondolám meg,

Mi gyermek-kábaság! Már rég a szlt is leszedtük, Hol

nne

most virág?

És im betoppan a virággal, Egy zöld csomó kezén Mint édes ajkán, friss eperke Piroslik levelén.

áron.

5

;

I

5

;

;

!

f^öitémények-

-

Oh sz!

ha

i]y

bvös

varázszsaJ

Bir szent lehelleted,

S az ég szabadján a gyümölcsöt Másodszor érleled Oh, bájos sz csodás fuvalma Hozzád száll imám

h

Te

E

járj át

1

:

érlel szeleddel

senyveteg hazán 1

Hogy

a mi fattyusarjadékot

Hajtott a kikelet;

Mit

A

érlelés helyett, tüzével

nyár kiégetett.

Te hozd

újabb virágozásra!

Nem

kérek én csodát

Az

helyett

Megmentné

egy

é

betücske,

a hazát!

A PÁSZTORTZ. Sötét az

éj, a

merre eltekintek.

Alig két lépésig terjed szemem

Gyermekkoromtól ismerm e tájék. Hová visz utam ? meg nem mérhetem Aludni ment-e valamennyi

csillag,

Vagy megvakult köröttem

a világ?

Ott mégis ah, ec^ csillaaocska

Vagy

földi

tz?

látszik.

mi a látkörre hág?

.

.

;

!

;

I^isebb költemények-

Egy csepp

153

tenger véghetetlenébcn

a

Parányi mint a Jánosbogara;

Miként ha sírdomb volna S ez egy lámpácska égne

Ne

félj,

Sem

a kerek föld, rajt

maga.

nem lidércz nem érhet.

a fénypont

égi csillag, el

Pásztortz

az, csak

az éjben;

közelebbrl érd

cl,

Elég világos és melenget. így gyújt világot a költ az éjben, sugári messze látszanak

A tz

Kisértetes lidércznek tartja egyik.

Másnak hideg

Oh

A

fény, tünde légalak.

lépj közel, eloszlik a lidércz

légi csillag

Meleg

rém,

máglyául lobog;

tüzénél csendesen cserélnek

Dalt és regéket csendes pásztorok.

S ha megpihenvén meghallgattad ket.

Megáldod a tz enyhe melegét S talán egy és más dalban vagy regében Szivednek enyhét, vagy kéjét leled

KÉT ÁRVA, Sírján a jó anyának

Két árva sírdogált,

Keserg bánatának enyhet nem talált.

Irt,

1

1

J^OÍteméiyck-

54

(cA föld ölébe vitted

Szerelmed, jó anyánk!

Kinek

lesz

most helyetted.

Kinek

lesz

gondja ránk?í)

S

a sírt szelíd virággal

Köri ültetgeték, Könyjök harmatával Naponként öntözék.

De

a legszebb virágot

Mindenkor

elvivék.

Egy sziklakbe vágott Szznek szentelek.

Szent

ccOh szent szz, esdve kérünk.

Tekints kegygyei reánk

Te

;

légy hitünk, reményünk.

Anyánk

helyett anyánk!*

Szólottak,

s a

virággal

Behintek zsámolyát, Szólván, letérdelének,

S mondák Ki

vitt a

a

h

imát.

szz anyának

Drágább ajándokot? Ki ajkai mondának Buzgóbb imádatot?

A

sírvirág kelyhében Két árva könyje ég Ha ily szivek kértét nem,

Mit

hallgat

meg

az ég?

;

T^uebh költemények-

'55

BALATONI KAGYLÓKBÓL. A BALATON. 1.

Megteremte

A

isten

kerek világot,

Közepébe tette Szép Magyarországot. Bérczekkel, folyókkal Feldiszesitette,

A

malaszt tömljét

Kiönté

felette.

dics

S

a mi szép s

A

kerek világon.

volt

Kis tükörben együtt

Ln És

Magyarországon.

a mint lenézett

Csodaszép müvére, Kéje érzetében

Köny

tolult

szemére.

A köny lecseppent A legszebb vidéken A föld meg nem itta, Megtartotta épen.

;

!

!

T^öitemenyek-

156

Tükre ln az égnek, S szép Magyarországnak Nevezik e könyet

.

.

.

"Balaton tavának.

11.

Úszik hajóm feletted, Vitorlám fenn lobog.

Keblem

feszül

örömtl.

Szívem ver és dobog.

Egy új világban állok Magas hullámidon, Hazámnak tókirálya, Tündéri Balaton

Mint gondolat repülök Vized hullámain, Veszprém, Somogy, Zalának,

Merengek

partjain

Köszöntnek

és

köszöntöm

E

szép hegyek sorát,

A

várromokkal ékes

Csobánczot, Tátikát.

S elttem áll hazámnak Regényes hajdana,

Mint

A

vérlepel borul rá

napnak alkonya

Felém csendül a A költ éneke,

A

régi szép

Egy

régi,

;

széllel

idkbl

szép rege

;

: :

! :

i{isebb kölfanények-

157

Uszszál szívem hajója

Ringassatok habok!

A

Balatonnak tükrén

Két ég között vagyok

Majd

kék ég

fölfelé a

Felé kivánkozom

Majd mélyen

zöld öledbe,

Hullámzó Balatoni 111.

Messze körben csendes a Fenn a kék ég mosolyog Mégis zajlik, habzik e viz,

«A

Balaton háborog

táj,

!»

Mily varázsnak bv-hatalma Ostorozza e vizet?

A

nép ezt igy magyarázza

«A

:

szélvész belé veszettig

Ekkép

zajlik

kebelemnek

Néma rejtekén a szív! Mig kivl az ész, nyugalmat És dert arczomra Csak

Nem

midn

birván

vív.

nehéz tusáját

meg

a kebel.

Pilláimmal, egy hívatlan

Könyücseppet zúzok Riadok

S hogy mi

fel

el

álmaimból,

volt ez ?

kérdezem

.

.

.

r

f(ölieméniek-

58

« Reményi mhez új halott szállt !í) Ettl mozdult meg szivem.

lY.

Ottan álltam Badacsonnak Lejtjén a szent helyen. Hol a regék dalnokának Áll hajléka a hegyen.

Ittam a forrás vizébl.

Mely

csörögve serked

itt;

Hippokrene b-vizének Véltem inni cseppjeit.

A

diófa,

mely

alatt ült,

S melytl zengett szép

dala.

Terebélyes sátorával Szent hüsébe

csal vala.

S széttekintek a vidéken Kéjgyönyörtl ittason, Lenn, elttem játszva zúgott

A

tündéri Balaton.

S im, kibukkan sima tükrén Háromszín lobogó. Mint egy óriási hattyú Tör felém a gzhajó. Mintha a költnek Látnám jni a vizén

lelkét .

.

.

;

'50

Kisebb költemények.

Kél a szell

Hozzá

ö

ajkaimról

s

üdvözlést viszen.

tovább

Balatonnak

végig üszsza

száll,

árjait,

Megmosolygja

partja hosszant

Hegyeit, várromjait.

Melyeket, mig élt közöttünk, Megdicsjtett szép dala

—

Én

A

pedig szívembe irom,

miket láttam

vala.

V.

Két tündér szózata csábit

A A A

hold

Balaton

s a kies

hold egy ezüsthajú hárfás, másik egy szép hajadon. Csolnakra, lapátra, barátim!

Az est oly tiszta, oly hs. Hab habbal ölelkezik, a szél Pajkos játékokat

z.

Dalt mondjatok a Balatonnak,

Dalt kedvel az

Dalnok

Mig

vala

ifjú s

éjjeli is

hold.

a hárfás,

szerelmes

volt.

Mit suttog c játszi szell Mért olyan csendes az ár ?

?

!

1

6o

;

!

J^öliemények

Szerelmet

Méz

Balatonnak

vall

ajkival a csapodár.

Légy üdvöz, S

te pajkos,

ezüsthajú hárfás I

hs

fuvalom!

Szépen köszönjük

Te kékszem

a tánczot,

szép hajadon

VI.

Gyógyulni jöttem én

A

Balaton tavára

ide,

1

Talán megenyhít gyógyvize. Felüdít szép határa.

Beteg vagyok, testemnek Balzsam

kell a

ír.

kebelnek;

már a lég is, a vidék Enyhletet lehelnek.

Itt

Adj gyógyvizedbl egy italt, Fürednek szép tündére S te ál barát, ejts egy kigyóKönyt habzó vizére. Adj hozzá csókot, kedvesem

— Mind hárman Ha

ettl

megcsalátok

meg nem gyógyulok,

Sirom megáshatjátok

1

—

;

.

i6i

J^isebb költemények-

TIHANY. Vll.

Tihanynak bércztetjén, a Balaton felett. Sötéten és magán áll egy régi épület Csendes kolostorával az Urnák temploma, Falán, majd ezredévnek van vésve szent nyoma. Alatta mély üregben nyolczszázados sír

áll,

András magyar király; Hol A sir felett a templom két tornya, a kereszt. Mint két imádkozó kéz a mennyekhez fölesd. álmait aluszsza

néma alkonyon

S ha mélyen, ünnepélylyel

a

Megcsendül

tiszres

a

harangszó e

Mint nyögdel Középen áthasítja

ormokon.

sóhajtás repül a légen át. a Balaton tavát.

S lecsendesül perczekre a háborgó elem. Mint sírok birodalma a csend oly nesztelen, Oly bvös, oly csodás lesz egyszerre a harang, Mikéntha fenekérl csendülne fel a hang. .

Visszhang-e ez fölülrl? vagy lenn a víz

A

túlvilágból hallni e csoda

Ne

alatt

hangokat?

kérdd! istent dicsérik a földek és vizek!...

Belé vegyül c csepp

Garav tános munkii

is,

mely szememen rezeg.

;

J^öltemények-

102

REGE A TIHANYI VISSZHANGRÓL. Vili.

A

régi szép

Egy

idkben

szép királyleány

Aranyszr

kecskéket

Órzött Tihany fokán.

Sok

kincsesei ért föl a nyáj,

Mely

Még

a

hegyen

legel

többel a leányka.

Szépsége

ékivel.

Szemének, éjhajának,

Arczának párja nincs;

C^ak rózsabimbó-ajkán

Van néma,

bús

bilincs.

«Adj, szép leány, nyájadból

Egy

csésze

fris tejet.

Beteg fiam számára,

S megoldom nyelvedet.í Szólt Balaton tündére,

Az sz

hullámkirály

;

Ajkáról térdig érvén

A

hófehér

Adott

A S

szakáll.

tejet fiának

szép királyleány, a szót a víz királya

Megoldta

ajakán.

; ;

;

7(isebb ki^itemények-

S csengbb ln szép

A A

szép leány beszéde

Meggyógyult

De

A

ezüstnél,

méznél édesebb a beteg.

büszkeség kapa lánykát

s

meg

vad negéd,

Hallván, mi szép, mi bájos

Most

ajkán a beszéd.

Mint pénzfukar Bánt nyelve

kincsével,

bajival

Nem zenge, csak magának E csattogányi dal. Isten

dicsségére

Meg

nem

nyitotta azt.

Szegénynek panaszára Nem zenge lágy vigaszt. Testvérnek és barátnak Irigyen zárta be,

Az esd

Nem S

a mily

Sok

A

szerelemnek

nyilt

meg

kószive.

hamar megnyerte

ifjúnak szivét,

rózsalánczot

gge

Oly rögtön tépte

szét.

Csak egyet vitt sírjába mélyebb erezet

A

Fiát a tókirálynak.

Ki érte elepedt.

163

1

T^ltemények-

64

Az aranyszr Tejébl itt Bvös, varázs

nyájnak

szegény szerelmet,

Mely méreg

lett

A

királya

tónak

sz

szivén

.

.

.

Haragra gyúlt ezért, A bércztl a leányra

S

A

a nyájra átkot kért.

bérez tüzet bocsátott,

Sziklája

Három

mind kigyúlt. három éj, mint

nap,

Ítéletnapja dúlt.

A

nyáj a Balatonba

Rohant, de benn veszett

A

tó

máig kihányja

A Jiecsk^Iiö'rmket. A

lányt pedig örökre

Bbáj

kötötte meg,

Foglyául

tartja

máig

Ki tudja mely üreg?

Szemmel nem

látja senki.

Kézzel nem fogható

De, bár

ki

—

megszólítja.

Visszhangja hallható.

Mert

A

büntetésül mondta

tündér átka

Hogy

ki

:

nyelvével lakoljon,

Meiylyel vétett neki.

—

:

Kisebb költemények

S

ki

165

cseng, szép szavává]

Kevélyen

visszaélt,

Istennel cs emberrel

Negédbl nem Most

— bár

Bár gazdag

ki

beszélt

szóljon hozzá,

szegény

és

:

Felelni köteles rá

E

bérezek tetején.

IX.

Tihany szikláin álltam Szép nyári hajnalon; Ketten valáiik csak ébren,

Én

és a Balaton.

Kelet fell az égnek Szép arcza felpirúlt, S a nap els sugara

A

Balatonba

A Oly

A

huJlt.

szép sugár aranyja szép, oly

gyönyör,

tónak kék szemében

Ég

mint

A

örömköny.

második sugár a

Klastrom tornyán rezeg,

A

hajnali harangszót,

S ez

t

üdvözli meg.

; ;

1

66

f^ltemények

A

harang

kis

Távol, közel

S mely

A

ott

fölkelti

a tért

honol határán,

szózatos tündért.

S még egyszer oly regényes, Oly bvös lesz a hang, Miként ha túlvilágról Csendülne a harang.

A A

nap sugara

hang

felszállt,

elhallgatott

S midn magamhoz

tértem.

Csak szívem dobogott.

A KIRÁLYLEÁNY ÉS APRÓDJA. Volt egy öreg királynak

Szép lánya hajdanán

;

Ketten szerették egymást,

Egy

ifjú s a

Az sz

leány.

király kegyelte

Szerette gyermekét,

De gylölé S

átszúrta

az

h

ifjút,

szivét.

tfAtyám, atyám, hová lett

Apródom,

Nem j

a

lovag?

szolgálatomra.

Érette szívem agg!»

:

K'sebb költemények-

,A Vértes erdejében rózsaszál terem,

Egy

Elküldtem az erdre. Hadd hozza el nekem.

A

Vértes erdejébe

Elment Ott

A

szép leány;

a

lelte az

zöld

f

apródot

bársonyán.

Szép arcza mint a liljom Oly halvány, oly fehér; Szivén piroslik a rózsa.

Az

A

ontott

ifjú vér.

lányka mellé térdel.

Megmossa

könyiveJ,

Megtörli szép hajának

Aranyló

fürtivei.

Ketté hasítja keblén

Hónál havabb mezét, S gyengéden bepólyázza

Az

ifjúnak sebét.

Éles, aczél kardjával Sírt ás

S

szegény

neki,

két hattyú, szép karával

Beléje fekteti. Sírjára

Egy

ó A

egy

virágot.

árva rózsát

maga

tz

volt e rózsa,

bús királyi szz.

•

^7

; ;

;:

J^llemenyck

i68

VÁSÁRFIA. Három

leányka kére

Apját, egy jó apát

«Hozz,

Nekünk ,Ha

jó apánk,

ha elmégysz,

vásárfiát.í)

jók lesztek s szelídek

«Szelídek

s

S munkásak

jók igen, is fölül

rá.D

Fogadták összesen.

Az

egyik kére ékszert,

Aranyból fényeset

A

másik öltözéket.

Mint

illik

ékeset

Könyvet kivánt magának A harmadik leány, Melylycl szivét mivelje Játék

s

Elment,

Hozá

De

dolog után.

s

miként igértc,

ajándokát

útban útonállók

Kifoszták az apát;

Az

öltözék, az ékszer

Rabló kezébe mén,

A A

könyvek

ott

—

maradtak

láda fenekén.

1'

;

;

:

'^9

1\ssehb költemények

Három

leányka otthon

vala, Jó és szelíd

Mint fogadásuk tartá, A munka is folya ;

De

öltözéket, ékszert

Elszedvén

a zsivány,

Vásárfiát csak egy kap,

A

harmadik leány.

dHa

csillogó

Volt

lelki

A

külsség

vágyatok,

szenvedt veszteségen

Meg

kell

nyugodnotok

Szólt apjok —

Mindig

A A

—

veszend

a földi kincs;

szellem az,

Minek

m.ert

s

mit ez bír,

rablója nincs.D

két csalatkozott lány

Lassan megnyugovék,

Ámbár

a veszteséget

Sokáig érezek A harmadik gyönyörrel Olvasta könyveit

Velük mulat, bellük Kéjt

s

oktatást merit.

De mint patak folyása Az ember élete Bármely simának

A

víz fölülete,

látszik

!:

;

:

J(öltemények-

i^o

Minden

csepp, minden hullám

Perczenként más

A

alak,

mint a habjátékban

Együvé omlanakHázát

a kis családnak

Tzvész S

emészti

fel,

adózik

a kis leány

Mindannyi könyvivel A kett káröröm közt Így

most szavát

ejti

ccLám, lám a drágalátos

Könyv

is

vesz

tehát !»

,A könyvek elveszének,

S elveszhetk, igen

— Mond De Mi

a

leányka nyugton

szellemkincse

nem!

könyveimben

állott.

—

Lelkem s szivemben áll Onnét ki nem ragadja Kincsem, csak a halál V

VACHOTT SÁNDORNÉNAK. Mondják Kivált

A

:

a

házasság hamis szer,

költnek rósz dolog;

csattogánydal, rózsafelleg

Nk oldalán Költd El nem

elpárolog.

felett,

ne

félj,

ne

borúi a májuség;

féljen.

;;

:

T^isebb költemények-

Mert, mely örök dert mosolyg

Magad

vagy

rá,

a költiség.

KOMOLY SZÓ A VIHAR ELTT. Márczius 9-én, 1848.

Utósó farsang

A A

mámor

éje van,

és toborzás éjjele

magyar embert, mint embert,

Oly sok keserv

s

magyart

és bánat sújtja le

Hogy nem vehetjük néki rossz nevén. Ha kedvmámorban fúl ez éjjelen. Ki fogja kárhoztatni a szegényt. Ki nappá teszi rövid

Hogy

éjjelét,

reggel arcza vér verejtékével

Ehessc könynyel sózott kenyerét? Ha borra költi pénzét e napon

S vigságot

vásárol a

mámoron?

Ki vádolandja mezején a népet.

Mely nem magának

Ha

vet s

másnak

arat,

egyszer egy évben, ez éjjelen

Kezébe kapja a tölt poharat S czigánya bús nótáján felvidul? Holott borába most

Utósó farsang

A

mámor

Csak egy

is

könyje

hull

.

.

.

éje van,

és toborzás éjjele viraszt, csak

egy viraszszon ébren.

;:

1

J^öitemények-

yi

A

honfiúnak edzett kebele

Az

.

.

.

szivén Jegterhesb súly vag^'on,

MeJyért remeg

—

Az

szemébl

a

Mint

h tükörbl visszarezgenek

hon!

a szív imádta

szegény könyi

Az szivén a nép fájdalma ég, Mely azt aggálylyal, búval tölti meg; De nem magáért, nem egy életért, Agg s remeg az összes nemzetért. Koczkán az alkotmány, a szent szabadsági elveszítjük bnös-hanyagon, visszanyerjük fényes gyzelemmel,

Vagy Vagy

Nem

állhatunk s

Hol

meg?

áll

Utósó farsang

A

mámor

s

nem

állunk

fél

utón

megindul immár a kerék

Gördül

.

.

;

.

Isten tudja és az ég!

éje van,

és toborzás éjjele;

Jobb vigadozni, mint renyhén aludni. Ébren van még a nemzet jobb fele!

S ha

lelke van

Elébe

áll

mint

még

s

férfi a

szíve a magyarnak.

viharnak

I

Pozsony fell uj zászló lengedez, Hir és dicsség szele lengeti ;

Az

ige rajt tisztán olvasható.

Mit tennetek

kell,

fennen hirdeti

"Függetlenség, önállás e hazának.

S

közös szabadság minden

h

•

fiának

•

:

!

!

;

Jitsebb költemények-

Tudjátok-e mint

Egy nép

Ha

i

meg

testesíti

az igét, melyre rámutat? reá

millió szív egyet üt

S ez egy ütésnek neve Ki az közöttünk, a

ki

Korcs szolga, de nem

:

.

.

.

akaral

nem akar?

.

.

.

nem magyar

honfi,

SZABADSÁGI DAL. Légy üdvözölve,

Te

szent szabadság.

szép menyasszonyunk!

Érted dobog szivünk verése Erted, ha

Vérünket

vérünket adjuk.

kell,

s

meghalunk

Igázva voltál

s

I

eltapodva,

Széttéptük lánczaidat, Repülj magasra, hófehéren,

Csattogtasd gyzelem-zászlóként,

Csattogtasd szárnyaidat!

Soká feküdtél koporsóban. Repdess most szabadon ;

Mi betemetjük addig a sirt, Hogy fel ne ássa soha többé Soh' semmi hatalom

S ha tiszta S oltárunk

lesz

szennyétl e

állni

fog

föld,

1

73

;

:

;

!!

J^öltemények-

74

Oh

szállj

Maradj

Mely lm

közénk

maradj közöttünk.

s

h

jeg)'ese

szivünknek,

éretted dobog.

összetépett lánczaidra

Istennél esküszünk

:

Mikép magunkhoz, hozzád hívek, Hozzád szerelmünk, szent szabadság, Örökre

hk

leszünk!

Mindnyájan egyért s minden egyes Mindnyájunkért kiáll Nincs párt közöttünk, nincs hasonlás. Nincs mától fogva magyar- átok: Temetve a viszály!

Mint Árpád

és

Hunyad

csatáztak,

Vivunk oltárodért Mint Zrínyi és Losonczy Ontunk, ha

kell,

haltak,

vért szíveinkbl

Meleg, szent honfivért

Légy üdvözölve,

szent szabadsági

Isten tekints reánk!

Áldd meg, miért hozzád e nép Áldásoddal nagy és dics lesz, Szabad magyar hazánk

esd,

;

;

;

J^isebb költemények-

«75

PETFI SÁNDOR EMLÉKKÖNYVÉBE. Pesten, mart.

S

i

5-kén

1

848.

nagy napon, melyen végterc

szent, e

Megtestesült a kimondott ige

S

:

nép, függetlenség, alkotmány

s

szabadság

Magyar hazánkban többé nem rege Melyen, kezében széttépett

Gyzelmi

bilincscsel.

zászlóval másik kezén.

Áll köztünk a kivitt sajtó-szabadság;

Melyen egy

A

jobblét

dics reggelén

leigázott óriás, a nép.

Üdv

néki

!

kigyó fejére lép

a

—

h

sziveddel, Dobogjon össze szívem Mint egybeolvad lantom énekeddel.

UNIO. Kimondatott, kimondatott végtére,

A

rég epedt,

Egygyé ln Kimondatott

Oh

hn

a

a

a szent

ne szakadj

várt égi szó

magyar hazával Erdély,

meg

szó: unió! szív e pillanatban.

Midn magyar s magyar

közt kapcsolat van

Mióta a világteremt (dégyenD-t Kimondta isten s lett e szép világ, Nem monda senki e földön nagyobb

Mint k,

Megszületett e föM Testvérré

szót.

kik e szent szót elharsogák

forrt,

a ((légyen » szóra.

egygyé az

<(unióra.i>

1

;

1

yb

T^cltemények-

Magunk Két

árva,

valánk a nagy kerek világon

idegenek közepett;

Erdély, miként a pásztortz az éjben.

Mi

a világtengerben kis sziget;

Láttuk szünetlen egymást és epedtünk.

De

karjainkkal egymást

el

nem

értük 1

Ölelve tartjuk végre mostan egymást.

Ajk ajkon csügg, szivén dobog szivünk;

Nem Hogy

nem

puszta vágy többé,

kétes álom,

egymásé s egygyé leszünk. trés s távollét határa,

újra

Kitelt a

Egyek vagyunk, egy Mint esküvje

test s vér valahára

1

szent pillanatában

szép arájával a vlegény.

Á.11

Állunk egymással boldog ölelésben

Két honnak egygyé

lett

oltárkövén

Mint két kebelnek egy sziv dobbanása. Magyarhon s Erdély egybeolvadása. Dobogj, dobogj

A

szív,

hangos dobogásod

szeretetnek legszentebb dala

;

Lobogj, lobogj testvériségnek lángja,

Sugárod

a szabadság hajnala

1

Isten van e lángoknak szikrájában.

Mint

volt

Te vagy

Oh

Horéb hegyén

a csipkelángban.

c lángban, te vagy e jelekben,

magyaroknak

Ki ezredéven

át

véd

Istenei

megvédted e hont

;

Kisebb költemények-

'

A vésznek és ármánynak ellenei Megismerünk, mert kebelünkben érzünk, Mert benned volt, van és leszen reményünk Légy üdvözölve

újjászületésünk

Elpostája, rég várt égi szó

1

Magyarország s Erdély egyesülése, Légy üdvözölt, váltságunk, Unió! Lefolyt az átok, egy lett Árpád népe Kol az er, mely újra ketté tépje?

INDULÓ. Fegyverre

A

a hazáért,

nép szabadságáért,

S ha

kell,

h

honfivért

Készen vagyunk Hazánkért

Mind

hs

I

csatára,

halálra

együtt és egyért I

Esküdtünk hségére, Zászlónk három szinére.

Magyar bennünk

a szív

Készen lel indulóra Bennünket minden óra,

Mely honvédésre Szép élni a Szebb adni

A

hiv.

hazáért. éltet és vért

vész napján neki

Carüv Janu> muakál

I

.

.

.

I

77

!

1

J(öltemények.

78

A A

harcz borostyánága föld legszebb virága,

Ha

szent ügy kelti

Ügyünk magas

A

ki

1

szentsége

nemzet egyessége

S jogban testvériség Nem, nem lehet, hogy

Ne

áldja

meg, mi

itt

isten

lenn

Oly szent lángokban égi Dobogj

szív a kebelben,

Lobogj zászló

a szélben,

Jelszónk: hazánk javai

Dalunk gyzelmi ének Árpád szabad népének :

1

Szavunk a nép szaval

Egy szóban

szent háromság Egyenlség, szabadság, S testvériség a czél. Elre hát, elre E szent háromság re 1

A

nép, az isten éli

ÜTÖTT AZ Ütött az óra

A

gazdag

;

ÓRA.

Kárpátok tetit,

alföld áldott tereit.

Szomjazzák Kunság és Bánát

kalászait,

;

;

!

T^isebb költemények-

Ménes

s

«

Tokajnak szlhegyeit a magyarnak szép hónát,

Szomjazzák

Egy

ezredéve si birtokát.

Téged kivannak Árpád

E

szent hazája,

drága földet négy folyók között,

Melyet verkkel szerzettek

A

apáink,

hív utód vérével öntözött

Melyben apáink sirja hamvadoz. Hol gyermekink bölcsje ringadoz.

Téged kivannak gazdag Szép hölgyeiddel

Vad

dús,

aranyoddal.

magyar hazánk 1

szenvedélylyel köszörlik a trt,

Uszitják egymást ellenink reánk;

Sem

kevesebb, sem több, a mit akarnak:

Mint végFel, fel

és irtóharczot a magyarnak.

magyar nép, si szép hazádért.

Fel hölgyedért,

fel

gyermekeidért!

Kelhetsz-e szebbért, víhatsz-e nagyobbért,

Mint mikor Fel,

fel

értök ontasz

hsi vért?

magyar nép, boszuló csatárai

Hazád, szabadságod

lesz

harczod árai

Koczkán hazád, koczkán a szent szabadsági Vészben oltárod s házi tzhelyed Van-e mid, a mit föl ne áldozz értök? Hazádé, vagy a vészé mindened? Le ujjaidról mátkagyrüdet.

Az

ország abból harczi pénzt vereti

79

;

i8o

;

J^öltemények-

Le köntösödrl

az aranyt, a gyöngyöt,

Ötvös helyett csiszárok kellenek Ezüst, arany helyett kemény aczélbó] És vasból kardot, fegyvert verjenek. Miért aranylánczon zsebedben óra?

Veszélyben

szív az óra mutatója!

Gazdag, szegény, öregje,

A A

férfi

n

menyasszony-köntösébl varrja

S kitzi Agyúvá

Elbb,

a

buzdító lobogót

lészen a torony harangja

mint a hon temetését kongja.

Es mindnvájunkért

A

indul,

ifja

fegyvert öh, életovót,

és mindnyájan egyért

jelszó áll: vagy élet,

Halál az árulásnak

s

vagy halált

szolgaságnak

Neked, szabadság, szent oltárod Körötted

Az

élet és halálra

áldozó Árpádnak népe lészen

1

keljen.

hogy véres legyen az áldozat!

Reszkessetek, mert harcza

Az

I

készen

Ti akaratok, hogy csatára Ti,

1

áll

igaz

És mint Kelend

szörny

lészen.

ügy szent diadalt arat! a

phönix hamvadó porából,

ki a

magyarnak népe e

csatából.

1

>8j

J^isebb költemények.

HAZÁM HÖLGYEIHEZ. Kondul

A

a vész harangja,

harczi kürt riad

;

Férjed csatára száguld,

Kardot fen

a fiad

1

Csókold arczukra búcsúd Magyar hölgy, honleány! Kárpáttól Adriáig

Veszély van a hazán.

Kett

forog koczkán, a

Szabadság és haza

—

Ki fogja ótalmazni.

Ha nem Te kösd

A

saját

fia ?

oldalára

fel

kardot, honleányi

Kárpáttól Adriáig

Veszély van

Te add

A

leng

Saját

hazán

a

vitéz

1

kezébe

lobogót,

gyengéd kezeddel

Varrván belé

Mely hsi

a szót,

tettre gyújtsa

Mindenkor

csatán;

a

Kárpáttól Adriáig

Veszély van

a

hazán

1

:

}\öltemények

Mi

az? saját ruhádból Szab Jobogót kezed ? Édes szemed könnyével

Meg

és fölszenteled ?

Ki az,

ki

nem rohan, zúg

Ily szent zászló után ?

El, el!

kiáltod.

Veszély van a hazán 1

De

te tovább s tovább

mégysz,

Letéped gyöngyödet,

A

lánczot szép nyakadról,

Kezedrl gyrdet! S kardot cserélsz be

érte

Segítni a hazán!

Kárpáttól Adriáig

Veszély van a hazán!

Légy üdvöz

Hagyd

az új pályán.

fennen zengenünk

:

Rómának, Karthágónak Hölgyei vannak velünk.

Köss koszorút elre Babérból honleány!

Mert

nagy,

dics

lesz c

hon

Ily áldozat után.

Leróva

A

Hogy

A

lesz a

nagy

bn,

súlyos, régi vád

hölgye nem szerette

szép magyar hazát!

''^

Kisebb költemények-

Odadta íme kincsét A magyar honleány

—

szerelmét,

Férjét,

fiát,

Midn

vész volt hónán.

Fel, fel

Lobog

A

magyar csatárai az áldozat!

véres fellegekbl

Dicsbb, szebb nap

fakad.

sugarát. a dicsnek szent

S

Mely

leng majd a hazán,

Testvérileg megosztja honfi s honleány.

A

HONVÉD HALÁLA. Ott volt véres csatában. Küzdött mint senki még, Kilencz nehéz sebétl

Végtére elesek

A

.

.

.

sírásók csodálva

Bámulják tetemét. Megvizsgálják egyenkint Kilencz nehéz sebét.

«Ez él!» kiált az egyik, Mert fölnéz a vitéz S azonnal ápolyára

—

Hajlik mindannyi kéz.

»; ;

I

§4

J^ölíemények-


— mondják

Derék vitéz valál hogy martalékul

Ill,

Ne

kapjon a

halál.

Pajtásid elhullanak,

Csatátok elveszett

De

te karunk közt vissza

Kapod az

életet.

—

((Mit! szól az éled hs, S megint mcgdermedett

—

Pajtásim elhullanak?

Csatánk

is

elveszett?

Úgy mért nekem az élet, Ha k elestének Ha nem hazám a gyztes, Ugy csak temessetek I» .

S

kilencz nehéz

Letépi kötegét

A

.

sebérl

—

sírásók könyezve

Ássák

cl

.

tetemét.

185

J^isebb költemények-

EGY ÁLOM. Meghalva voltam, úgy rémlék elttem,

—

Ejfélsötétté vált a szép világ;

A

zöld

mezt,

a

patakot köröttem

Forró, tüzes szelek kiszáriták;

Egy tzokádó hamvatag

lávája

Halotti szemfödélül hullt reája.

Némán,

sötéten egy gyászos koporsót

Vitt négy

rülten

A

síri

ember

járt a

a

temet

felé,

fergeteg toborzót,

dalt hárfája

nyögdelé

—

Ilyen lehet a végitélet napja,

Mely

A

a világot

majdan eltapodja.

gyász koporsóban holtat vivének,

A

szemfödél engem takart

Fülembe

síri

vala,

hangok csendülének,

Szemembe tnt

az enyészet angyala;

Sötét szárnyának rém legyintésére

J^gg^ fagyott szivemnek minden

ére.

Dohos penészszag, rothadás, enyészet, Fagy és éj vett körül jéghidegen Ert nem érzék, lelkem semmivé lett. ;

Enyészni érzem minden idegem.

Egy S

perczenet

még

— rémes,

szörny képek!

a feloszlásnak küszöbére lépek.

;

I

So

;

l^öltemények-

így értük

el a

Magától

Messzérl

temet kapuját, meg rémes ajtaja,

nyilt

már

a sír

tátotta száját,

Alely végnyugalmamul készül

De

hol vagyunk

Hol mindenütt

Egy

?

Egy

kéjt s

—

bájvirányban állok.

örömet

szép vjrágkert tárul

Mosolygó

vala.

föl

találok.

—

elttem,

mezk;

rétek, illatos

Holtak helyett élk járnak köröttem.

h

barátok, ott jó

Üdvözl

serge hölgyek-

Itt

ismerk; s férfiaknak,

Kik engem nyájas-szívesen fogadnak.

És én közöttük járok ép

tagokkal,

Életörömben szívem feldobog Fülem mindütt rokon magyar hangot hall. Érzem, hogy élek, hogy otthon vagyok.

Megint

Igen,

még

Én,

s

Nehéz

;

élek! élünk

mind

kisértet torlott ki

meg

Igen, igen

!

én

el

e nehézkes álom!

És

élni

hazámon!

—

vagyok veszend,

És elveszendünk néked

felettünk,

megoltalmaza

teljesülne, mint rajtam,

De

a ketten,

az imádott szép magyar haza!

De isten volt, Oh volna jóskép És

honban? mig meg se haltam ?

élek hát a drága

itt

Vagy föltámadtam-e

százan, ezerén

hon! nemzetem!

élni kell, imádott, szent

fogsz én magyar

Miként a phnix ezredévet éltél S hamvából a phnix ne^ új élet k^H --

J^isebb költemények-

>3;

SZERESD MAGYAR HAZÁDAT. Szeresd magyar hazádat,

E

szép magyar hazát

1

Mely gyermekidnek éltet, Neked végnyugtot ád. Mely ezredéven által Táplálta sidet,

S mely ezredév után is Csak tled kér nevet Éjszak

fiát

mi vonja

Rögéhez más

A

1

felett?

szülföld vonzalma,

A

hazaszeretet.

S téged ne vonzna

Az éden Hol

földed.

kicsiben?

Isten áldást hintett

El völgyön és hegyen. Tekints körül! hegy és völgy

Mily gazdagon

virít!

Melyet, mint hajdan édent.

Négy nagy Rónád arany

folyam hasít! kalásza

Tíz magvat szaporít. Ki számolná

meg erdd

Fa-milliárdjait.

Hegyeid nemes borágát Ismeri a világ.

Hol van bor, mely Tokajnak S Ménes nyomába hág?

J^öUemények-

Ily

dús e föld,

Egy

ily áldott.

minta gazdaság,

Melynél szebbet, sem jobbat

Nem

látott a világ.

De hogy

legyen, mivé lett

Kezek szorgalma

S minékül

kell,

nincs ipar s üdv

Meleg magyar kebel, Mely honja érdekéért Lángolni tud

S

ki

az, ki

Ha nem Te,

a ki

Meg

akar.

s

Ígyen érez? te,

hs

hs

magyar.

karoddal

tudtad szerzeni,

Utóbb ezer csaták közt Mindig megvédeni. Te nem tudnád mivetni Megáldott földedet?

Egy

ezred éven

által

Megszentelt kincsedet. Szeresd magyar hazádat

A

szép magyar hazát

1

I

Mely gyermekidnek eltet. Neked végnyugtot ád. Mely ezredéven által Táplálta sidet,

S mely ezred Csak tled

év után

is

kér nevet!

—

ELBESZÉL KÖLTEMÉNYEK

:

A FEKETE KUTYA. Fergeteg

kél,

fergeteg zúg,

Búgva, zúgva szél süvölt.

Hegy,

lapály, rét és vetésföld

Vészt borongó képet ölt. cclsten, isten, esdve kérünk 1

Óvd meg

A

a

vésztl vetésünk.í

szegény pór térdre esve, irgalmat esdve.

Így

kiált

De

kevélyen a vad

Dús

úrfi

lakából szerte néz:

« Rajta, rajta,

dühös orkán.

Rajta, rajta, vészre vészi

Gabnatárim telve vannak. Fittyet hányok a viharnak I

Üsse

mennyk

a parasztot

b

Így üvölt a felduzzasztott.

Fergeteg sznt, fergeteg múlt. Szél haragja csöndesül Hegy, lapály, rét és vetésre

A

rémült paraszt repül,

clsten, isteni hála

néked!

Meghallgattad a te néped.í Száll az

égbe imádsága.

Mert megóva

gazdasága.

»

;

T^öíteminyek-

192

(tllrfi,

úrfi,

Jég véré

A

el

mond

a szolga,

mindenünk,

kalászt, az árpaföldet;

Tönkre zúzva életünk, És oh, isten szent csudája.

Ment

a

pórnak

Mindenütt

Csak

a

curiája.

póré mentve.

tiéd van zúzva, döntve.

—

És haragra gyúl az úrfi Ménje mint sólyom repül, Hs az úrfi vad nyomába Gyorsan

a

hajdú szegül

S halmon által, át vetésen Mint a szél repülve mégyen. <(Urfi, úrfi, itt

A

keresztnél

Ott, hol a

A

megálljunk,

itt

határunk.

hegy szintövénél

kanyargós

út ledül,

S a lapály sik tengerébe Négyes ággal elvegyül, ós idktl roskadottan, Egy veres kereszt áll ottan. Rajta

A

rézbl Jézus képe,

vidéknek éke, szépe.

Ott

leszáll a

büszke

úrfi

Néz

szemével tétova.

És

mit néz, és a mit

a

Minden

isten ostora;

—

lát.

'Elbeszél kl>ltemények-

i

Mindenütt a jég verése, Összezúzva szép vetése Mindenütt a póré mentve; Csak magáé zúzva, döntve.

—

«Urfi, urfil

— mond a hajdú

Isten ujja jára

De

az

úrfi

ggös

Rágja

,lsten ujja,

Nem

itt.i>

vad haragban ajkait.

ördög

ujja.

parasztnak szolga gondjai'

És kezén a fegyver dörren, szolga porba zörren. S a

h

—

Vére zajlik a hajdúnak S haldokolva föltekint, Hol felé a szent keresztrl Jézus istenképe int: ((Isten, isten, szánj meg engem. Vedd kezedbe árva lelkem Te pediglen gyilkosom, te. 1

Térj magadba, istenedbe

!»

Fegyverére dlve, nézi

A

vad

Mig

A «

úrfi

sz

hivét,

hideg kezével

oltja

halál hív életét.

Rajta

úrfi

—

Térj istenbe,

szól kaczagva

térj

magadbal

Mert a pór vetése mentve. És az úré tönkre döntve !i> Cijr
)áii..'>

nvtinkái

—

Cf^

1

T^ölhmények-

94

És

a káromló szavakra

Elfordul a szent kereszt.

Rá

a földrl a vonagló

Rémít (í

szemet mereszti

Rémítsetek ronda képek 1

Réz istentl még nem Szól a gazfi,

S

s

a keresztfa

De

az

Porba

úrfi

félek !»

fegyver dörren,

képe zörren.

meglakolta,

hull, s

ugatni kezd,

—

Áll felette rémalakként

Vérz

sebbel a kereszt.

Föld nyélé

el

Szélvész vitte

ó

telkét.

lelkét,

maradt csak életében

Undok

barna eb képében.

Mostan

Hogy S

gazdag

bnös

is,

ha minden

a sötét toronyról

tompán

Éjfélt kondul a harang

A

—

magános szent keresztnél

Ott vonít még minden

—

alszik.

ha nesz nincs, nincsen hang,

Úgy

éjfél,

van írva a regében

Undok barna eb képében.

—

;

;

'Elheszéiö köHcmt'nyek-

FRANGEPÁN KRISTÓFNÉ. VEZÉRHANG.

A

csatákat zengjem-e? Durva harczát fegyvereknek,

Melyben hsek kardra kelnek, S vér a gyztes érdenne? Vagy szerelmét szép leánynak.

Mely

mi kép a gerle hív

S melynek keble tengerében. Mint a gyémánt föld ölében Tiszta lánggal ég a szív?

A

csatának arczulatja.

Harsogó

kürtri vadas,

Véres zászlólobogás, Küzdelemnek és halálnak Rajza, mely a vért fagyasztja.

Már ma

hallót

nem

vérbl, mely

Bár a hazának hajnala

találnak. folya,

A

Fogna

is

piroslani

Bár halálos mezején ósi szellem, si fény Sír ölébe szállani.

Sem

—

a tiszta szerelemnek

Lángi már nem gerjedeznek

Hölgyek,

Mint Jól

ifjak

kebelében,

lángoltak egykoron.

tudonv

Mert

er

nincs férfián,

'95

;

I

q6

;

J(6ítemények-

S hjvságon csügg a leány. S mégis, mégis honfitársi Mégis újra a sötét Múltba bvöl át regém

Hogy S

vihart és harczot láss,

ne szokd a bék ölén

el

A

viharnak rém szemét.

S

mégis, mégis hív szerelmet,

Olthatatlan, tiszta, szentet

Mondok el, hölgyek, leányok, Ha regém meghallgatnátok.

Nem

kivánok a dalért

Sem borostyánt, sem babért. Egy virágszáj hó kezekbl. Egy mosoly szép hölgyszemekbl Nékem a legszebb füzér, Legdicsebb

pályabér.

I.

S

« Sírtam,

midn

búcsúját

mondta

Az

keblére zárt, el

udvaron gyors méné

várt.

Vitéz legényivei.

Ers Az

mellében, érezem.

érczpánczélon át

Mint

vert belül a szív felém,

Hogy rám

ölté karát.

Sírtam ... de láttam égni 6t

A

Icgdicsbb

Mi

után,

férfiú keblét dagasztja:

J^iíünni

a

csatán,

;

;!

;

'97

Elbeszél köneinények.

Hír és dicsség érzetétl Láttam hevülni t,

S a férj dicsébe átolvadni Érzem a gyenge nt.

A

szeret

szív,

mely remegve

Sóvárgott, esdekelt.

Most, mint az ihlet szent sugara Dagasztá c kebelt. A búcsúcsók ürömkelyhébe

Örömköny

Nem

n

Dicséért

vegyült

honja

az, a ki férje,

nem

hevült

bontakozva karjaimból.

S

Félisten távozék;

Szerelmem nem

már

tartóztatá

—

»

Vitorlája levek!

(íVagy volna halva harczmezn.

Hol fény, s dics a halál Hoznák hirét, hogy hs neve

A

hír

könyvében

Hoznák elembe

á!l.

mezben.

harczi

nagy paizsán. Szemem könyivel fürösztném

Széles,

A

sebhelyt homlokán.

Forró ajakkal édes ajkán Uj

éltet

keltenék

Vagy elhajolva, vele együtt Egy sírba szállanék. » .

«De S

így! de így!

ellenség lánczain.

t

.

.

élve tudni,

;

1

gS

:!

:

J^öílei'í^nyrk-

Távol hónától,

h nejétl —

Ez

a keserv, a kín

De

így!

.

Hónától,

A

.

.

hitetlen elhagyatva,

társitól

nagy hazában, a tanácsban

Mellette nincs,

És

a király

.

.

ki .

Kit szolgált

hs

Oh

;

e király

szól!

kiért csatázott.

—

kara

... az isteneknek

Szálljon rá ostora!

Fogj, vén Balázs! nyergelj mit állsz

A

legfutóbbakat

Melyek

—

repülnek, mint a sólyom.

Szállnak mint gondolat,

Vagy Mely

mint a vágy e

h

kebelben.

éget és emészt.

Meglátni t, megszabadítni

A

kedvest, és vitézt,

—

a hst el k, ... a férjet Kett nem hagyja el Az ég, ki védi hív szerelmünk,

Hagyják

S e szeret kebel. S Isten ha van ha ;

díjazás van

Kínszenvedés után

Megj

Velencze börtönébl

Nejével

Trangepán

!d

A hölgy, ki ekkép szenvede, S a szent esküt esküdte meg, Legszebb virága, éke volt Magyarhon

Hs

úri

hölgyinek.

Frangepánnak szép

neje,

még?

:

Elbeszél költemények.

'

Termetben karcsú és sugár, Fenség és kellem homlokán, Lépése könny mint madár. S ha rád tekinte szép szeme Sötét selyempillák alól Kéken mosolygó ég hasadt

Rád éjfél hollószárnyiból. S ha szólni haliad ajkait, Két rózsát véltél Tündérvarázsnak

hallani általa

Regesen megszólamlani. S ha most e szemnek szép egén,

Ezen

szerelmi csillagokban.

Éles kinok fájdalmitól

Kétségbe'sésnek lángja lobban

Ha

;

e szelid ajk suttogása,

E rózsaszell, csók helyett Dörg viharnak szólja hangját: Szánd t!

.

.

bünöld a végzetet I

.

Ott volt Ulászló udvarában, Lehulla trónja zsámolyán ;

A

csillag így hull

Égrl

csendes esten

az elhunyt nap után.

Kért és esenge szép szavával. a két szemét,

Kisírta

mind

Hogy

váltaná

meg börtönébl

Férjét, szivének mindenét.

«Te

küldted

Monda

—

t

el a

csatába

—

te érted vérezett,

Szolgálatodban

Nyújts most,

lett fogolylyá.

király, felé kezet !»

99

:

f^ölte menyek

Dc tompa

mélában Ulászló

Mint mozgony,

érzéketlenül,

Félhúnyt szemekkel, tompa

A

fényes trón párnáin

Mi

füllel

ül.

történik, mi van körötte.

Mit

méláiban!

tudja

Hogy

Háromszor

S ha

eltte

a ki esd is

s

mért esd

feledve van!

elhal a szó, hallgatás van

:

Fel- felriad, körültekint.

Egy

nyugtató «dobzsé))-t

S tovább

felel rá,

méláz, szendcrg megint.

«Nem énnekem mented meg t csak. Honának kell megmentned t! Esd újra a hölgy s szánva nézné Zord szikla is az esdezt

—

—

Egy Tranpepán J^ristóf az, a kit Tled, király, a hon kivan Avagy mutass hbb honfiút fel, S hsebb vitézt, mint Frangepán!* Hiába! mert ki nem figyel rá, Ki nem érez fájdalmi nál, Vagy t megértni nem akarja, :

Nem

más, mint épen a király

Mint mozgony

ül,

.

.

.

tompán, merengve

Sötét mélája szárnyain,

S ha fel-felpillant, «Dobzse, dobzsej Csak e 3ZÓ hallik ajkain.

—

És

a király

Méláz, Fel

is

még mindig

ott ül.

bólint, és szendereg.

riad, fel is tekint

még

;

;

Elbeszél költemények

S

vigasztaló ídobzsetí rebeg.

De

rég

Mint

Hölgy nincs már eltte

a

—

sértett sír szele

Elzúga. köny helyett tettvágytól

Dagadván kebele. S szivének hs tökélletében Csak egy fájdalma van,

Hogy bizni bírt egy Els fájdalmiban.

ily

De hogyha nem hallá Más hallá panaszát,

királyhoz

királya.

Hallá körül ég, föld szerelme

S

hs

A

lelke szándokát.

fecske,

Szállonga

mely

ívet hasítva

fel s alá,

S közel szárnyával

magas vár

a

Ablakját horzsolá

Az

esti

szell, mely a kertbl

Suttogva lenge

S

ég

fel,

arczát csókkal hüsítni

Enyelge

fürtivei

Az áldozó nap végsugára. Mely rózsapirosan Tört meg szemében, s szép szemének Remény-fájdalmiban

Mind

hallgaták,

:

mind értették t,

Hisz egyik sem király

S

a

.

.

.

kék egeknek nyájas íve

Nem

márványfalbul

áll

S mint szerelemnek

h

Szárnyakra keltenek,

!

.

.

.

postái

;

a02

költemények-

A

hölgy szerelmét szándokával

Hsének vinni meg: Hogy a sötét börtönt

a hírrel

Mint elmondandanák, Tündökletes fénycsarnoknál

is

Szebbé varázslanák. n.

Útra

Frangepánné,

keltél,

Nagy dolgokkal küzdeni Nap hevétl barnulának

;

Ékes arczod kellemi, Por lépé el szép hajadnak Holló fényes Szél

s

Szép nyakad,

A

szálait,

id meg nem s

hó

kimélte

vállaid.

hullámzó Adriának

Megkisértéd tengerét Meggondoltad, mit cselekvél .

A

.

mikorta ezt mered?

Frigybe

S

.

a

léptél a szelekkel?

tengernek szörnyivei

Hogy hajódra a nyugó Egy kök se költse fel?

?

vészt

i

Mely, ha keble háborában

A

hullámmal harczra

Sirt nyit a

mélység ölében.

Mindennek, mi

De

A

rajta

él.

hiába zúg a szell,

vihart

Mint

kél,

nem

költi fel

a szép lányarcz,

redtlen

: ;

A

nagy tenger terjed el. Mozdulása hullámának

Mint a bölcs ringató, S lejtve tánczol habra habról Szép hölgyével

S

kiül,

a hajó.

miként ha ülne

Otthon a zöld hárs

alatt,

A

nagy árbocz ernyejébe Nézi a hab mint szalad, Mint dagadnak a vitorlák,

A

—

hajó miként evez

Arra, merre szent szerelme vágyakban révedez,

H

S mig

a hold szelíd sugara

Fellegek közt bujdokol -Elbeszélem, hallgassátok Férje hol s miért fogoly?

Három

ország fejedelme

Egymásnak megesküvének,

Hogy közkarral véget vetnek Ós Velencze hírnevének. Miksa császár

volt az egyik,

A

országába

ki

nem

fért

;

Másik a frankok királya. Harmadik társ volt a pápa. S hogy ne állja senki útját Harczias határzatoknak

Negyedikül fölszólítják Királyát a magyaroknak. Megkínálták osztalékul

A

közös koncz harmadával,

;

2 04

»

;

T{öltemények-

Mely

magyar

szerint a

újra

Birni fog Dalmátiával.

Rég idtl

Magyarhoz

a

Tartozott volt Dalmátország,

De idközt szétszakítá Mind a kettt háborúság. És

hogy jogának

Ulászló,

Védletére tettre keljen,

A

hárommal egyesülni, Frigybe áll Velencze ellen.

S Frangepán megy,

A

s

Frangepán

királynak szózatára,

Bár utána hervadozni

Fog

szerelme

h

Hölgye fürtérl Szirma még

a

virága. alig hullt

nászfüzérnek

Ajkain a máfkcicsókk^l Térjeé

De

A És

még

összeérnek.

lovagszív vert a

hsben

hazáért és királyért; a hölgy, kész áldozatra.

Áldozatot tle nem « Férfi

kért.

küzdjön a viharral,

A dicsség pályatére Ám a hölgyet megadásnak Ékesítse szz fzére. S váltak. A férj fényt aratni Országdönt harczi térre,

A

szelid hölgy

szerelemben

Várni, mi lesz szíve bére

.

.

.

száll

;

Biheízél

De

A

Velencze

105

költe.nények.

tudja, mit tesz,

hatalmas cselszövényes.

Egy kezébe

k^ardol,

másba

Lélekvásárló aranyi vesz.

S kik Velencze bontására Hárman frigyet alkotának, Megbomolnak aranyától

A

cseles Signoriának.

Egy

van, a kit el

nem

amit,

Frangepán, az érez tündére. ccVagy megadják Dalmatiát,

Vagy

folyand Velencze véreid

hs,

Szól a

A

Hüvelyébe

A

bár hitszegleg

s

szövetség gyáva hadja tolja kardját,

csatát tovább folytatja.

már dörögnek. szörny képét

Halld, az ágyuk

Nézd

a rontás

Fegyver

villan

I

fegyver ellen

Ember

;

oltja ember éltét! Köztök mint egy hs oroszlán Frangepán a harcz királya.

Diadalmi karja súlyát Ki az, a

De

A

ki

még

Velencze

kiállja?

tudja, mit tesz,

hatalmas, cselszövényes

Egy kezébe

kardot,

másba

Lélekvásárló aranyt vesz.

S megvakulva, vesztegetve Lélekveszt aranyától, Fele népe Frangepánnak

; ;

2o6

7{öltemények-

Szint az ellenrészrc pártol

És hiába küzd a Mint ers tölgy

,

.

.

bajnok, árviz ellen

Erejével és sokával

Földre nyomja

t

az ellen.

S mint Júdás a Bibliában, Art szab önnön mesterérc Önnön népe ver bilincset Hítszcgleg hs kezére I!

De

ország fejdelmének?

kincscsel rakott hajókon

Rég honjokba evezének!

Vagy

talán a jó Ulászló

A

magyarnak báb-királya, talán a magyar urak Emlékezzenek reája?

Vagy

A

király gyógyíthatatlan,

Magára

Az

sincs gondolatja,

uraknak serge egymást

És hazáját fosztogatja. S ott veszhetne börtönében

Hse

a

magyar hazának.

Martalékul Velenczében,

A

cseles Signoriának,

Hogyha hölgye

és szerelme

Vész- és vihar ellenére

Nem

A

.

.

mi gondjok Frangepánra,

Három

Ok

.

sietne

h

karokkal

fogolynak védletére

.

.

.

;

207

Elbeszél k^Uemények-

Dc

A

íme mig

hölgy

ott ül a

gyors hajó tetzetén

Múlt és jelenje almiból Kecsegtet jövt szvén Egyszerre mint baljósolat Fölötte a hold elborul,

Az

srsödve

ég ivére

Fellegre több felleg vonul,

A A

szél felordít,

megkuszálja

sima tenger tükörét

Egy

pillanat

Egymásra

még,

s

.

.

.

tenger és szél

ontja vad dühét.

111.

Közben nagy messze elhaladt már három követ. Madár, szell és nap sugara

h

A

A

messze tér

felett.

Mennek nemes vetélyre gyúlva, Mennek mint gondolat. Mely meg nem fárad az idben, Térben meg nem akad. Mennek, remény

s

vigasz hirével

Éltetni a fogolyt.

Hogy, míg

a

hölgy elérne hozzá,

Eltrje

a

Eltrje

kínját börtönének,

nyomort.

S mely meg-megcsörg

karán.

Ne hallja láncza csördülését Az örömhír mián. De messze utján, szomjan-éhen

A

hírmondó madár

;

f^Ötlemények-

Vidor szárnyának csattogását Lankasztja

S addig

Mig S

a

tér, határ.

röpül, addig igyekszik

fáradásba vesz,

martalékles héjának

Véráldozatja

A

lesz.

lenge szell,

mely hazulról

Virágillat közül

Mint

A

csók indult az útra,

légi

tengerig röpül

De

ott a vész

bszült karokkal

Ölébe kapja t,

S nagy Adriának mély ölében Lel hullámtemett.

Még

a sugár tör, útazólag.

Téren határon

át,

Ma

midn

is,

miként

Megtartva

De

elindult,

bíborát.

ah! kinek felhn, ködéjen

Áttört pillantata,

Velencze börtön-éjszakáján Által

nem

hathata.

Sugara megtört a falaknak

Tömör, kemény kövén,

—

Isten legyen irgalmas annak.

Ki ott

l

Annak

füléhez

Sem

fenekén

I

nem

jut a

hang,

felvilági nesz,

Megtört homályos szemvilága Örök homályba vesz. Hol a fásult ész nem sorozhat Napokra napokat,

:

109

"Elbeszél költemények-

S

az rülés-karolta agyban

Megf

a gondolat.

Hol kínos álmák révedeznek

Az S

éber lelken

éber kinok,

Az álom S mig

át,

rémek verik

föl

szent nyugat.

penésze

a hideg falak

Testét roncsolja meg. rothadt szalmazsúp ad enyhet

Egy

A

rab keservinek

Szegény fogoly,

.

.

.

kit

ennyi kín

ért.

Ki ennyi kín után

Mind szikla állsz, reád ismerek. Te vagy, hs Fvangepán. Vitéz karod, melytl csatádban Reszkettek a pulyák.

Megfosztották éles vasadtól.

Oly vasba

Melybl

lánczolák,

ha kardokat csiszolnak,

S nem gyáva rabnyügöt

Te

A

állsz,

nem k,

dicsben ragyogva

tóváros fölött.

De

k vitéz vasnak helyette.

Mely

diszt a

hsnek

ad,

Lélekvásárló lágy aranynyal

Vivák csatájokat.

Hogy buknod

A

kellé s elveszítned

diadalbabért.

Melynek

Most

helyette árulás rád

gyászfogságot mért.

Ki fog hozzád

ily

messzeségbe

T\cnep<.ényck-

Eljutni honnosid közül,

Hova még Bár

a

madár sem

ért

cl.

madár szárnyon repül

a

?

Ki fog miattad tengerekre

S

a tengeren túl szállani.

Ha még

a szélnek

Tengerbe

mely

is,

eljött.

kellé fúlani ?

Ki fog sötét lakodba hatni.

Ha még a De im, mi

napsugár se hat?

ez? Ajtódon zördl

A

.

.

Csodák csodája!

.

a lakat

.

.

.

vas retesz félig kitárul,

S rég látott mécs világinál Eltted egy hölgy nem Eltted nd, a kedves áll

—

.

Nem

áll

Sietve

Hogy

már

int,

el

!

.

.

lábaidhoz omlik.

susogva esd

:

ne árúid, hogy nevének

Árnyékát se nevezd

Az

csalódol

.

.

.

óra eljött ... a szabadság

Reménye töltsön cl S még csak kebledre sem borúihat A leghbb nkebel .

.

.

I

Fontos nagy ok van

De

A

csel

szövényes fonalából

Szövé szerelmi kéz

S

.

.

.

az ajtó újra zárba csattan,

Csikorgva, rémesen

A

tettetésrc.

szíve, terve kész,

hölgy, miként

;

jött,

Titkon, rejtélyesen.

nyomtalan tün

-

!

Ti-'hi's^i'ifi kfílh'riiértyeff-

A

rab, szegény, soká

Ha, mit

Vagy

tndik,

álom vala?

látott,

a szabadság

szerelemnek

s

Üdvjósló angyala? IV.

lm de vészen

A

és viszályon

hív asszonyt csillaga

Elhozá börtön

faláig.

Mely megett nyög S

bajnoka;

hogy szép szemének

a helyett,

El-kisirná könyeit.

Vagy

tenger mélyébe vetné

Tervét és reményeit, Tettre szállott 1

.

Majd

aranynyal,

Szíve

k

.

.

kérelemmel

— hasztalan

mindeniknek,

itt

S mindenütt elég arany oh borulj be S Montebetlo, Végreménynek szép egei A fogolynak re, ennek .

—

.

.

—

"Legbalálosh ellene!

Montebello gylölséget Frangepánné ismeré;

Tudta

azt

is,

hogy csak egy

Visz, vihet czélja

Hogy

férjének börtöne

Bír csak egyetlen

És hogy ennek Montebello

Mert

út

felé.

ah!

utat,

ajtaján

a lakat

nem

I

a fal vastagsága.

:

'/{öíiemények.

Nem

átfúrhatlan

kfalak

Tevék megtörhetetlenségét Velencze rém fogházinak;

Nem Nem Nem

mesterséges rlakat,

Vagy

a

a mélység, hová temetvék.

ónfödél, vagy éber rség.

szörny

rostélyozat

Velencze, a rég cselszövényes,

A

fondor,

s

hitben lengeteg.

hogy

Jól tudja,

nincs oly

ers

fal.

Melyet arany ne fúrna meg. Nincsen

meg ne nem oszt

lakat, mit

Láncz, mit ketté

nyitna,

büvc.

Avagy hség, melynek ne volna Mozsártörje, mérköve. Velencze biztosabb lakattal Zára a rémek e helyét,

A

rabnak, hol szerét tehette.

réül S

Hs Itt

adta

—

ellenét,

fortély ellen fortélyt határoz.

Frangepánné

—

éles

hirtelen.

szemmel

—

áttekinti

Hiába volna kérelem;

S

sziklára szórná érzeményit

A

felnyögell szerelem.

Itt

A Itt

A

még

az érez

is

elveszíté,

lélekvásárló, büvét;

csehzövénybe kell hálózni szabadítás eszközét.

S három napig gondolt Es három éjt viraszta át,

a

szép

n,

'Elbeszél költemények-

Ki tudná, hány

s n\i

furcsa tervek

Fárasztották lelkét, agyát?

Negyed nap Uj

s új

a két

h cseléd

parancsot kap vala,

Balázs, a kardedzett öreg,

S S

h leányzó Viola.

a

e naptól óta dolgaikban

Egy

harmadikkal osztozának,

Ki nappal,

H

—

éjjel

csónakával

kisérje asszonyának. V.

Mi

foganszik szent titokban,

Némaságnak szz ölében, A rejtélyes emberelme Láthatatlan mhelyében.

Mely

teremt, ront szünhetetlen,

Szétválaszt és összefz. Jóval széppel, rút s gonoszszal

Legtarkább játékot z.

Hol van ember oly merész, ki mind ezt eltalálni Volna bátor, volna kész? S még! az asszony gondolatját,

A

Mely

rejtettebb, finomabb,

Szövevényes mint a háló.

Tünedékeny mint a hab. Mely a furfang tfokán át. Fonja, fzi száz irányban,

Mig

alakba öntve képét

Lesz az eszme, terv agyában.

Asszonyoknak gondolatját

~

i

3

;

a

1

:

;

;;

J^öitemények-

4

Mért

kutatnák hát hiába?

Frangepánné úgy se visz be Terve titkos fátyolába. helyette Montebellót

Lásd magányos rlakán, Térdborúlva Jásd eltte,

Mint eseng egy szép ön ajka

Ki, miként

leány.

vallja,

(Bár vonási mást mutatnak)

H

olasz vér,

még

Sarja

Özvegy

De

Toscanából,

a Contiaknak.

anyja, bár szegényen,

nevelte tisztességben

Most azonban -

sírva vallja.

Meg

van rontva hírnevében

Egy

ravasz magyar vitéznek

Ln, könnyelmn, áldozatja Ön nyugalmát, anyja vesztét, Már féléve, hogy siratja. De nyomán a hitszegnek. Vagy Vagy

A

elégtételt kivan

boszút

áll

levente Trangepán.

Mint midn

A

a leventén,

lámpának

ég

belére

friss olajt

Töltesz, a bél lobbanása

Lángra lángot

újra hajt

Montebcllo kebelében

Ugy

a

gylölet parazsa

Káröröm

lángjára gyúlad

—

.. .

.

>

Elbeszél költemények-

—

Frangepán gyalázatára.

A

panaszló szép leányon.

Ékes arczán, dús haján Kéj szemekkel csügge már

is,

ily szó kél ajakán

S most

:

«És mi lenne, szép leányka. Melyet ajkad emleget.

Az clégtct?í> ,Teljesítni Egy nagy, szent Ígéretet!

— vagy oltárhoz

Szól a hölgy

visz,

Vagy trömtl S mind ezekre, hidd nekem, csak vérzik

Egy

találkozása kell

«Frangepánnak

Mond

el

!

.

.

1'

útja innen,

kajánul fölnevet

s

—

nem templomba, Montebello De a vérpadhoz vezeti .i) .

,T{ám tekintve egy'

Tzzel

—

.

kiált fel

a hölgy, rettegését

7{ejtegetm

.

.

.

mert közel volt

Elveszítni szívverését.

,Rám

tekintve egyl szerelme

Nékem úgy Veszszen

Mit

el,

is

gylölet;

ha

teljesíté.

tön, az Ígéretet

.

.

Nászajándokúl, signore,

Tizezer darab arany Egy darabka rongy s Írószer Készen itt is, úgy-e van? .

.

Ha

megírta Frangepáni,

Harmadrésze

a tied

1

.

.

'

5

;

2i6

J^Stteményck-

(cÁm legyen

S még

—

1

szól

Montebcllo

rádásúl szép k^zed.y>

S sznek

tervet, éjsötétet,

Vérlázítót, rémeset

A

szelídebb hölgy szivében

Fcl-felsír az erezet.

Sznek, kötnek egyességet, Melytl a hölgy kebele Visszaborzad, de szívének

Háborát ész gyzi

le;

Számító ész és eszély

Mely

az.

vezérli tetteit.

Kéj vakltja és boszúvágy

Montebello szemeit.

Sznek, kötnek egyességet.

Hogy S

kifosztják Frangepánt,

orzott birodalma árán

Osztakoznak egyiránt .... Ók elmennek más hazába,

ók

ott

hagyják szomjan, éhen

Önmagának

martalékul

Rácsukandó börtönében.

És

kinyílt a csába hölgynek.

Hogy

végezze, mit fogadt,

Mely

ki

nem

Éjlakása ott

nyilt

még,

a

rabnak

alatt.

Ott azonban egy tekintet.

Egy

intés,

Benne

h

egy szó után, nejére ismert

Üdvözülve Frangepán.

-

—

;

FM észéi

:

:

kl^ltem^.yrk

fi

VI

Három

napot töltött imában, napra, éjszakára,

És három

Böjtöt szabott volt Frangepánné

Magára És mint

és egész házára. ki

a halálra készül

édes élet vég révében,

Az

Magához

vette áhitaítal

Isten malasztját bor

Majd

fordul a két

«Ma — szól

s

s

kenyérben,

h cselédhez

szemében köny rezeg

Ma

esdjetek érettem éghez.

Ha

valahán esdettetek.

S ha még ma épen visszatérek Urunk jövend velem Ha nem jövök, keltnk lelkéért ;

Tartassék requiem.» S ment s nem követte senki léptét,

Mint

A

a cselédek sóhaja

lánynak

is

(kivül

szokáson)

Otthon kellett maradnia. ffMa csak ruhád kell, jó leányzó. Itthon maradj testleg magad.

Ma

ez,

Egy

ha

h szolgálatot

tesz,

üdvösségnél többet ad.

Balázs az útra készen álljon

—

Hajón van mindenünk;

Ha Ki

S

isten karja ótalmunkra. állhat ellenünk?))

a

gondolyás

kis csolnakával

Vizét ketté szélé.

.

5

I

!

;;

. .

J^öltemények-

8

S mint

rcpl

nyíl

Az óntetk

cl

asszonyával

felé ...

Ott Montebello már sováron

Várt rá az alkony mécse

Kapus

A S

kit

r

és

mellett.

ismerte jöttét,

hozzá bocsátni

kellett,

hölgy belép mint régi

a

Kapun, lépcsn, tornáczon

jártas. át,

S az ismert lakszobához érve. Kinyitja súlyos ajtaját.

—

van

<[ltt

Pizába

— a váltó! — a legdúsabb

kiált fel

szól,

itt

Kereskedhez, mint kívántad Hadd írja még alá a rab S miénk az élet, Montebello.

.

.»

Szól és fáradtan székbe hull

Amaz

a váltóhoz

mohón

nyúl.

Vizsgálja, nézi ittasul. ,

Helyes

És

.

.

tízezer

.

minden kelléke megvan

.

.

darabra izól

Biztos nevek... nincs semmi kétség' Ily

szók szakadnak

,De íme nézd Százezres

Egy

De

is

... a

ajkiról.

tízezerbl

lehetne tán?

tollvonás ... mi kell ezt aláírás után.

Most

a fogolyhoz.'

Viszonz

—

egyéb rá ?

- öEltikadtam

a hölgy bizalmasan

Adass pohár

vizet,

.

—

—

barátom 1»

,Csak Christi lachrymája van!'

«Mindegyl»

s

ivek a szomjtalan hölgy

;

9

.

:

Bibeszéiö köilemények-

S

ivék a

A

hölgy

börtönr

vele

Székérl többé nem

A

.

.

De

felállt.

i

Montebello

kelé.

visszakínált billikomból

(Gyors és ügyes kéz mívelé

A

börtön

Kábító

re

gzét

És most

A A

!)

rögtön-álom szörpölé.

vigyázva, óvakodva

hölgy, kettzve lépteit, titkos ismert csapda utján

Férjének börtönébe nyit

Némulj el oh lant, Melyet most e sötét

.

.

.

mert a képhez,

Midn

lak ád.

a hölgy a férj karába

Kulcsolja forró két karát.

Ót csókba

fojtva átszorítja,

Hozzá, reá tapad,

S ajkán

Az

a szót kéjben feliszsza

ittas indulat

Mint ébred

ámulásból

a férj

Valónak édes hajnalára, Hölgyét, az oly rég elveszettet.

Látván borulni bús magára,

Ajkára újra csókja

szállhat,

S mit már álmában sem hive, Szemébe nézhet két szemével szive — S szivén doboghat

h

E

képhez színt

s

hangot

találni,

Lehetlennel fogsz szembe

szállni.

Vagy szedd együvé a tavasznak Minden virága színeit

«

;

;

.

:

.

J(Cltemények.

Szegény leendcsz színezésben

menny

Járd össze a

Hozd S

sphaerák zengeményét

el a

szót

1

téréit.

nem

lelendsz, édest eléggé,

Ki zengni szívok érzemény ét.

De nem sokáig fürdik Az istenérzet tengerén

a hölgy

—

Kifejlik a csók- s ölelésbl

Csak kezdve van még a merény, Végezve nem!...s egy új Delila Ollóra nyújtja kis kezét;

Nem, hogy, miként amaz,

hajával

hse

erejét,

—

Csak, mely a

hsnek

árulója

El nyírj a

Lehetne, dús szakálla hull

Mint

Az

dérütött kalász a földre,

olló martalékául

Csak szép bajuszán

A

cselszövényes

Majd

sértve,

ni

ejt

sérelmet

kéz

.

.

majd mosolygva tri

Csonkittatását a vitéz.

Hsérl

a

hölgy a nyir vast

(A szerelem mit nem tehet

Most önhajának Megkapja

Kés

A

!

a gyilkos kezet

lehull

!)

szegzi ... a .

hs

.

egy hosszú, szép

hölgy elosztja

szálait,

S a férfiúnak asszonyarczot Ügyes kezekkel idomit. Majd, mint

az éjnek fellegébl

fürt.

;

:

Tiibazélö költemények-

A

rózsahajnal fejledez

:

Ruháiból kibúv, alattok

Kitn egy

A

rejtett

ni

mez,

szolga lányéhoz hasonló.

Melyben kisérte t a lány; s leányi mezben Egy pillanat

—

Az

útra készen Frangepán.

Még

—

egy heves csók, egy sóhajtás

Istenhez, és indultának....

Utánok, mint üres koporsó Halotti csendben

áll

a laki

VU.

k

a börtönt ott hz.gyák, S ha Miért maradnánk tlök el?

A

földet im az

ébred regg

Álmából most csókolja Lélekderít

hs

Lengik be a lég tér

Mig a kel nap Nagy Adriának S

ott

vannak

fel

szelek ivét,

végig uszsza tükörét.

k

is

a hatalmas

Hullámokon, mint gondolat Repül hajójok, a

Miként

vitorla

a tele szív

Ott vannak

k,

s

a

dagad...

h

cselédek

Körben És a szabadság istenének Tenger felett dalt mondanak. És Frangepánné fel magasra Kezében két kulcsot mutat «Akkor lásson Velencze minket, köröttök állanak,

Költemények-

Midn

e börtön-kulcsokat !»

Szól és a hullám mély ölébe Hajítja férje kínait,

A

—

tenger összecsap felettök

Hagyjuk örökre ket

—

itt!

S a szél tovább Mint tele szív dagad, dagad. fú, a vitorla

A

gyorshajó hullámbarázdán

Tovább

repül, tovább halad.

Közel távolban zöldül a part, A partokon túl kék hegyek,

A

szép,

dics magyar hazából

«lsten hozottat* intenek.

Elérik végre a hazát

is,

Az si

várt, hol

Ujabb

szakált ereszt magának,

Frangepán

S még szebb bajuszt mint hajdanán. S a mint szakála ni, szivében

Ugy ni

szerelme egyaránt,

A

legnemesebb hölgynek szerelme

S

a leghívebb

nszív

BOSNYÁK

iránt.

ZSÓFIA.

1642.

1.

A Vág kies völgyében, Trcncsén s Thurócz között, Kápolna állott egykor nagy sziklacsúcs fölött; Alatta vad-merészen szirtekrl szirtre hág, S pajkos, szilaj kedvében tajtékot túr a Vág.

;

;

;

'Elbeszél kölremények-

í s

•?

Istent kisérte minden, kit erre vitte uta,

(A nép azért emelte

Akár Akár

a kápolnát oda).

a bérezés útnak félelmes szorosát. a

vad folyónak medrét hatolta

át.

A szikla-kápolnácska, a meredek falon, Mindenkinek kalauzul volt a nehéz utón S a ki veszélyben forgott, ki abból j vala, Egykép a Szz Anyának képéhez járula. Mely

benn,

Miket

A

kis

fiával karján,

hit és áhítat

de szent

gyertyák

virág között.

s

bokrétává kötött,

oltárról,

mint

él

szent malaszt,

Oly égien mosolygott mindenkinek

vigaszt.

A képet egy kegyes hölgy tüze fel maga, A hs Bosnyák Tamásnak leánya, Zsófia, itt

Midn

Sztrecsén várában

hs

^C'^esselényivel

Fején a szzi pártát nászlomb cserélte

fel

Hogy, mely eltt mint gyermek oly sokszor

A

kép

is

a

környékbe költözzék

térdele,

el vele.

Csatolt hozzá egy erszényt, aranynyal gazdagot.

Ne

lásson a kápolna szükségben

szk

napot.

S ott volt a kápolnában a kép sok éven át, Ersitvén a környék népét és vándorát Csak egy nem jött feléje, egy nem kereste meg: Szép és szerelmes hölgye hs Wesselényinek.

Honn

tartá

t

keserve

s a

kínos gyötrelem,

Melyet terem szivének csalódott szerelem, Melylyel lefekszik

S írt a kerek Mert a kinek

éjjel,

melylyel reggelre kél,

világon sebére

még

se

éltéhez kötötte életét.

léi.

:

5

T^öifemények

24

Reménye, boldogsága Kivel, mint

A

:

h

szerelme öszvegét,

s

h

társával

gerle, élni vélt:

gerle-toJlon férje sas-szárnyakat cserélt.

S nem

Nem

hbb

értve a kebelnek

gerjedelmeit,

érezvén a szívnek szentebb érzelmeit,

Feledve a mit esküdt

Bujában hagyja veszni

S mig

t

a

isten s oltár

eltt

szende kebl nt.

a

nagy világba ersebb szenvedély

Hír- és tett-szomj ragadja, mely vész

kalandban

s

Ezt házi tzhelyénél emészti fájdalom,

S ln

a

dics rózsából egy halvány

liliom.

11.

A

szenvedés pohara gyakorta semmi más,

Mint istennek Mit isten csak

malasztja, szent égi áldomás, ki váltkép

nyújt választottinak, -

Százszorta boldogok, kik belle ittanak!

Így üdve Zsófiának könyibl fakadt, földi kín az éghez nyitván neki utat;

A A

szenvedés tüzében gyémánttá

S

bánatja fellegébl hasadt

Imában

S

s

jótevésben kereste vigaszát,

föllelte a

kettben, mit e két angyal ád

Vigaszt és nyugodalmat.

Benn

szeretet

Nem

volt a tér vidéken

Melyet dús

Nem

tisztula,

ki hajnala.

s

Templommá

lett a

vár;

jóságban a hölgy az áldozár.

templom, vagy imahely.

áldozattal ne látott volna

oltár a vidéken, a

cl.

melyre önkeze,

Himvarratos ruhát vagy terítt nem tüze.

Nem

A

jött

szegény, kincsébl kivel

szenved házából

Így

ln

a földi

nem

osztozék,

vigaszszal távozék.

üdvnek kinszenvedt martyra.

él

;

::

Elbeszél költemények-

Már

földi életében az

ii$

ég menyasszonya.

S ha mégis néha szívén fölkelt a földi vágy, S egy-egy köny cseppjében enyhül írra vágy: Ki fogja ráhajítni a vádolás kövét,

Ha Ha

vissza, vissza kéri elvesztett

édenét?

remény csalóka kecsegtetésiben, Bár százszor megcsalódva, gyermekdeden hiszen a

«Hogy S

a

hosszú szenvedése végtére

kitelik,

gyötrelem tövisén rózsája megnyilikTí

De

ím! vigasztalásnak helyette, híre

«Hogy

férje új arával, új frigybe álla

S hogy

lánczait

« Vallását is

Hol

A A

a villám,

szív,

könnyebben téphesse

tagadva;

mely ennyi

szét a kéz

hitcserérc kész.))

uj

mely inkább

hírre Zsófiának

jár,

már,»

s ily

sújthatja mint e hír?

kínt tovább viselni bír?

megtörnek térdei

Szemében jéggé fagynak megáradt könyei. Keblében elszorul

A

vég

er

(clstenl te

De

a sokáig szenvedt szív,

lelkében élethalálra vív,

adtad e kínt

megbocsásd,

alatta

—

kiált

— elviselem!

ha megtör kebelem

!»

S alélva összeroskad mint szárán tört virág; Megtompult érzékének megsznik a világ... Fölötte, mintha szánná, a

márvány

Szent irgalom gyanánt

a

áll

feszület

szenved

felett.

111.

Meddig

Nem

feküdt aléltan, a kínos súly

alatt.

tudni, a szegény hölgy! az éj nagyot haladt,

Midn

ájúlatából fölélcdett szegény,

Ah, mily vigasztos képek lebegtek Garay János mur.kü.

el

—

szemén! i

j

;

3i6

!

T^ölieménvek-

Mint szomjas

A

látott

utazó, ha friss

képek

érbl

ihaték,

akkép crsödék

által

;

Bizonynyal égi angyal érinté meg szemét,

Hogy

A

a

látott

kétségbesésben ne törjön szíve szét,

édes álom egy égi tünemény.

Eltte leng «

szünetlen, mint

Követlek égi intés

!»

tz

ég kebelén;

kiált és útra kel;

S rég erezett örömben dobog fel a kebel. S ment, bár az rkakas künn másodszor szóla már, S benn a szobák órája éjfél tájára jár. Ment, mint futó csillagzat a látott kép felé. Léptét áhítat és vágy szélként sietteté;

Ment pongyolán a mint volt, kis lába meztelen. Egy bot kezén, keresztke a hattyú kebelen; Ment, és az egy, ki látta, a várkapús vala. Azt is kiséretétl eltiltja most szava Ment, és az éj sötétét nem látják szemei Az sz csips szelljét arczán nem erezi; Fölötte vad vihar dúl, szél és

es

verik,

knek éle s tövisek vérezik De elbb s elbbre csüggedtelen siet, Mig a kis kápolnához elér a Vág felett. Talpát

a

.

.

.

z

sok zaklatás után Így áll az üldözött Fáradtan és lihegve egy szikla szorosán.

És ím csodák

A

csodája! mindent akkép

mint álmában

Oltár

s a

látá

:

a

—

talál,

szent hely fényben

kar világolt, szólott az orgona

áll,

;

De, a ki benne volna, embernek nincs nyoma. Csak a boldogságos Szz, mint él szent malaszt, Mosolyg az érkezre kegyelmet és vigaszt.

A

kis

de szent oltáron gyertyák

s

virág között,

!

:

Í27

"ElheszélS kSliemények-

Miket

A

hit és áhítat

bokrétává kötött,

gyermek oly sokszor

kép, melynéJ mint

Melyet sok év eltt

térdele,

e szent helynek szentele,

A

régi,

S

t

A

hölgy örömsikoltva

drága kép az, mely megjelent neki,

éjnek éjjelén oly csodásan csalta a

kép

ki.

felé repül.

Kéjeknek mámorába merül magán kivl.

«Te

légy vigasztalásom fájdalmak asszonya.

— te

Kiált

nyújtsd a gyógyírt szivem fájdalmira!»

Szól és a szent anyának eltte leborul.

Mint g>'ors es patakja szemébl könyje hull, S imája buzgó, bens, imája szent vala Leszállt hozzá az égbl az Úrnak angyala. .

.

.

IV,

És már az éj legördül, a hajnal is hasad. Utána nyomban a nap, mint bimbóbul fakad Fény árad el a földön, megpezsdül a világ, A nap ver sugara mármár délpontra hág S még mindig elmerülve az égi Szz eltt

A

;

szikla-kápolnában leié az esdezt.

Körötte földig égve a gyertya hamvadoz,

S

az oltármécs perczegve végfényben lobbadoz

Az

éji

orgonának

s

éneknek nyoma

S csodák csodája! zárban

De mind

A

az éjjel nyilt kilincs!

c változásra a szép hölgy

buzgó szent imával oly telve

nem

figyel,

a kebel

Délben delet csengetni a pór egyházfi j, had ez, mi nép ez, mely véle érkez?

Min Egy

úriakból álló szilaj vadászcsapat.

Emerre nyargaltában

a

kápolnába

;

sincs,

hat. •5*

.

.

.

!

í 2

8

J^ölfem ények

O

az, a

könnyelm

karján egy hölgy vagyon.

férj,

Lovag-vadász köntösben, egy ékes Ki mondja, hogy esetbl

Mindenható

Mint

a kinek

szemérl

Egy

.

.

.

fölött mi

— —

Wesselényivel,

s a

belseje.

szebb fényben

áll

neje

nejéhez az oltárhoz rohan.

» kiált, s

pillanat

fátyolt takarnak el,

hs

megrendül

Isten kezére ismer,

«Te vagy!

Amazon

találkozó?

az Isten s igaz jutalmazó!

Csodás varázs történik

Az Amazon

lett e

hív

n

karjába zárva van

—

mindenem! hogyha megbocsáthatsz, bocsáss meg énnekem !»

(íTe vagy, te lesz, te voltál szerelmem,

Oh

És

a sokat szenvedt

hölgy eszmél, néz szerteszét.

Álmodni vél és újra lezárja szép szemét; De ölel karokban, csókok közt fuldokol, Arczán, kezén

S

a

rég

nem

bnbánó

férjének könyje foly.

erezett kéj villanyként rezgi

Szivét mondhatlan érzés, láng Sir és

S

mosolyg egyszerre

át,

agyát,

tölti el

— ah hogy

nem

bírja el

egyszerre ennyi üdvön szétpattan a k^ehel!

Így huny

Elbb, mint

Az

el

az oltárláng,

midn

tövig leég.

elenyészik, fellobban újra

áldozó nap

is,

még;

mely rózsák közül kelé,

—

Hunytát az égre újra rózsákban festi le. Ki mondja, hogy nem Isten intéze újra itt? ó az, ki megszámítá a hölgynek könyeit,

ó

adta meg, mit esdett, sok szenvedés után.

Hogy újra lássa üdvét a De hogy többe csalódás

megtért

férj

karán.

ne érje szívhonát,

; ;

:

.

Elbeszél költemények-

t

Kötésül érte égbe fölvitte

A

119

magát!

pedig bnéért azzal büntettetett:

férj

Hogy,

megunt

kit

éltében, holtan szeresse meg.

Mert im! csodák csodája! napról nap múlik Hónap telik hónapra, ezt év emészti fel S

szép halott, miképen halála reggelén:

a

Ott fekszik egyre épen

És évrl évre híven

Mereng

a síri bolt ölén.

a férj

hozzá lemén,

halvány arczon, sugártalan szemén,

a

Kezére csókokat hint, könynyel áztatja meg Hiába! a dics hölgy örökre szendereg!

S

el.

igy

túl

éli

húsz hosszú

Ki néki élve holt volt,

s

s

.

még három éven t,

most halva

nt.

a

él,

Hozzá búcsút jár a nép, a jámbor hegylakó, «Az kegyes mondották de bölcs s igaz

r

—

.

—

biró.l>

V,

A

vár, a

kápolnácska a sziklacsúcs fölött

Már

rég elpusztulának harcz és vihar között;

Csak

a szilaj folyó

A

zúg alattok még,

a

Vág,

mint pajkos-merészen szirtekrl szirtre hág.

Rom Kóró

s

ln úrrá Sztrecsénen és az úrn beomlott sírlakán

pusztaság

s

haraszt

urán.

Fölötte két századnál régibb a mohlepel.

De a dicst maiglan nem hamvaszthatja Miként halotti ágyán, halála reggelén.

t

Láthatni

el

maiglan megszentelt fekhelyén,

Teplicska templomában, hová szent áhítat

Helyezte

A

t

késbben,

hív

rizet

alatt.

rombolatlan szép test mint egykoron vala.

Az

arcz

nemes vonásin szelídség angyala:

Halvány, kicsinyded ajkin mint régen, egykoron.

;

23

Kellem ények

<^

A

jóság mosolyával vegyül a fájdalom.

Emléke

A A

vidéken köztisztelet leve,

a

népnek hagyományos áldása sírköve hagyományos emlék ajakrúl ajkra száll,

FöJötte az utókor szent kegyelettel

áll.

CSATÁR-BÓL. KILENCZEDIK KÉP.

A

fcsata

védetik.

foly.

—

— Hunyadi

megöli Gara zászlótartóját,

Garával párviadalt

megátkozza Sátánt.

vi,

— A gyzk

De

hova

jött

beszterczei gróffá nevezi.

hallja

újra zajával,

fülem

s a

Cseng kard zörejét, s kik ezek, kik csonka Tévedez árnyékekként szaladoznak elttem vitézi

Gara

Istennek.

;

s

elmém? Harcz ébreszt

nyihogó paripák dobogásit

Giszkra

—

Hunyady Rozgonyi nagy Te Deumot mond mondanak

hálát

gyztesen megy Fejérvárra, hol Ulászló király Hunyadyt megkoszorúzza,

A

Isten áltaJ

s

emezt megszalasztja.

s

karokkal ?

ezek; köztük mint birka-akolban

Hunyady pusztít, S rettent karddal veti meg nekik a szigor ágyat, Melyen az életnek meghamvad ccillaga kardja Ölte meg Ondingot, Holubárt, s szfürtü Berényit, Pusztító farkas, haragában

;

Liszka magas homlokcsontját két részre hasítá.

Még

félóráig küzd így

Már

a vezérfosztott

;

de nem

népség

a

állhata ellen

szörny

vívónak.

S mint az zött gyermek, kit rt Tátossal ijesztett S hosszú szakállt visel lázzal dajkája, tovább kelt, >'

Átkozván az idt, melyben vesztére kiindult.

Honja határaiból magyar *

Láz

=

madárijeszt.

ellen kelni csatára.

ElbetzélÓ költemények

Hunyady most S

a zászlós

Tartá

zászlóját.

ers Gara fbbjei

odaárt, hol

mered

\áldor

>3'

álltak

szálfára hasonlón

Hétször benyomúla hadával

S hétször visszaverek. Harag ül már Hunyady arczán, Hogy nem örülhet harczának, hogy harcza soká tart. Haj! pedig

a

harcznak kétes forgása, miképen

Városi lányzónak

Végre közükbe Karjához

Mely

asszonynak

s

hatott

:

;

is

iszonyú Káldor

karja legottan.

sújtott, s leesett bal

zászlót tartá

kegyelme!

játszi

legelbben

meg sem döbbent

vala

Káldor

Karjáért; de miként rossz csontot hullani hagyván

Csak

zászlója feküdt szívén

Nagy

elbb hogy esend

de

;

lobogóját jobbal fölválthatta

Szélvészként zúg újra

a

kard

Csapva nagyot koczczant,

s

s

:

megújult

Káldornak agyába

mivel azt megjárta velig,

Bldlt a bajnok s zászlóját estté lehúzta. Így dlt össze ers ropogással, s szörnyén egykor A márvány palota, melyet megráz vala Sámson, Mint iszonyú Káldor dlt t\ deli Hunyady által. Láttátok? mikor a pajkos gyerkcze karóval

zúg

Parti darázsfészekbe leszúr, mint

Szörny S

ellepik arczát, és kezeit, s lábszárait

Az

ki

reája

zsibongással mindünnen a sárga darázs

pedig elbdül, kirúg,

üt,

ver

s

egyben

Dörzsöli a fúlánk sebeit fájdalmai közben. leve itt, midn Honvéd Hunyady;

Úgy

Káldort leütötte lováról iszonyún ordítva nyomúla

Rá az egész tábor, s dühöd torkábul ijesztn Háromszor kajdásza* halált s vért hsi fejére. *

Kajdász ^^

kiáJr, ordít.

;

híves iszappal

nép?

De

Pártos,

A

hiába nyomúlátok nagy

ti

bsz

daliák!

boszuló Isten,

s

maga

szállt

Hunyady ellen. Hunyad oldala

mellé

pajzsát mellére takarja

Csillagot és holdar-kormányzó égi kezével,

Melyen

elolvad az ón-zápor, mint déli melegtül

A

pereg

S

j

zúzok,*

fut az

s a

vas kard éle kitompúl.

ellener egymást konczolva emésztve.

Mén, ember szomorú keverékben Vérhalmokra,

A

hullnak,

omolnak

és átok borzasztva vegyülnek

jaj,

suhogó szélben, mely végig röpdöe az égen.

Fél karok, elgázolt testek, jajgó nyomorultak

És csikorogva es káromlók vérbe fürödnek.

Még maga áll

egyedül Gara bán, mint talpasodott tölgy. gyökerezte magát a földnek ölébe, mélyen Mely

S

ingani

Áll

Gara

nem tudván tetemes a pártos

Elhull Nyéki,

törzsére nehézül.

seregek közepette

Dorogh

s

Bartók

s ki

s

kezétl

elejbed elállott

Hunyady! a bajuszos Kurd is hívsége dijául Vérbe borúi Gara vágásán mig végre miként ;

a

Jó fejszés kiszelelvén a sok bokrot elle,

A

nagy tölgyre

Összemegy

kerül,

a két

Föltátott szájjal,

akképen Hunyadyhoz

jut.

hs, valamint megy két him oroszlán s szikrázó szörny szemekkel

Afrika pusztáján egymásnak; mindenik égwcn

A

közös egy nért rettent szerelemében, Most a féltésnek riadó tüze viadalomra Keltvén düheiket, földhez gyökerezve megállnak

Elsbben, majd megcsóválván a fene farkot, S testeiket meghajlítván egymásra rohannak. Tépik körmeik a földet, megtépik a bojtot *

Zúzmara.

;

»

"ElbeszélS költemények.

Egymáson,

133

íszony fogaik koczczanva kicsengnek.

s

Így egymásra rohant a két hs, szörny haraggal Megcsóválván a suhogó két szálfai dárdát.

És ámulva megállt minden,

A

haladó nap

Míg

is

hsnek

viadalmas

a két

Elsbben kidobá Gara bán S

ki

látta; elámult

maradván,

égi után helytállva

tartana harcza. a szálfai dárdát,

az rohanó ölyüként becsapott nagy

Ércz-paizsára,

Ám

s

Hunyady János

kifúrván azt benn függe hegyével.

Hunyady mint

a

méhész sokszorta lerázza

Ujjáról, hova fullánkjait belefúrta, a

llgy megrázta kemény paizsát

s

méhet

elhulla a dárda.

Mostan azonban ers karral maga sújtja vasát kj S míg az a hig levegt szögné, fölszóla az éghöz: ((Istene honnomnaki hagyd megbüntetnem a ggös Visszavonót, hagyd, Istenem, t meggyzni karomnak.

Hogy

kiki irtózzék,

Irtózzék attól,

ki

S ggének rokonok

Monda,

a

s

százaknak utána

vérével fest vala szobrot.

repül dárdát Gara

Vitte az istenkéz

A

kés

gonosz pártokra hasonlott,

;

haragos bánnak, kara ellassúda

Ggös Mint

lelke

:

válla

húsába

szaporán ott vére elömlék ;

nem akkép

körülhabzá azt sárga epéje

sziklát a tengeri hab, s

Gara kétszer ersbnck

Érzé most erejét lekapott balog oldala mellé S onnan az életev kardot felrántva, Hunyadra Zúg vala mérgében. Hétször kikerülte csapását Hunyady, hétször forrt föl nagy Gara barna epéje. És a milyen ers, és a mily szörny s hatalmas Volt Gara Hunyady t mégis nyomkodva elzte. S az dühösen hátrál, kiabál népére, kiáltoz ;

:

;

7\ltemények-

234

Ördögi Sátánnak segédeimért Hasztalanul

nem

katonája

!

s

harczi Szerencsért.

morva

állhat,

s

magyar nép

Élete mentését futtában óhajtja elérni,

És Sátánt az ers Isten lekötötte pokolban Szörny nehéz lánczczal. Hétszer megrázta magát, megRázta kemény lánczát Sátín de nem engede néki. ;

Nem

dühének

a láncz

;

akkor megfekve porában,

S földre szegett szemmel szégyenlé a megalázást. Bán pedig a szaladó népnek közepette megállván «Légy Hangja

A

átkozva!)) imigy kiabált s lehatott vala újra

világtalan éjek alá,

bnös

:

hova

ásva,

temetve

meg-megrázá vala Sátánt, «Légy átkozva gonosz szellem Gara bantui örökre! Veszsz el örökre s veled föld, ég elveszszenek együtt Gyáva fejedre kemény átkul hulljon le nap és hold, S a nyomorú ember diadalmát ülje fölötted Mint egy gyáva rabon! veszszen s megnyomja az átok, ördögi

lak, s

!

A

ki

hiendi gonosz szemfényvesztésedet, átok

Rajtam

is,

a ki

hivém botorul, hogy czélra

Légy átkozva gonosz szellem Gara Így ordítva futott

Vége van S

s

szaladó népébe vegyle.

a harcznak, s hol

a riadó harcznak hosszú

Ott most néma lakát Dúlt daliák

S

a

s

segítesz.

bantui örökre!))

a

elbb vad

lángtt leventék

veszedelme süvöltött.

csend felütötte, körösleg

véres paripák heverésznek a földön,

hideg érczekkel hidegülnek; köztük azonban

Tábori ágy közepén kitnik még Rozgonyi püspök Nagy Gara-szúrta sebét fájlalván mostan azonban. ;

Hogy

riadó hanggal füleit megütötte

Szép diadalma, hogy

Hunyadnak

a pártost szaladásnak

eredvén

:

Elbeszél köHc menyek-

Látta zetni

Égre emelte

:

felült

ágyában

s

\^

összekulcsolván

kezét, szemeit fölemelte s imigy szólt

s dicsség és áldás neked égbeli Isten! nagyobb a tengernél és rettenetesb vagy!

íHála!

A

ki

Villámokkal irád

az ég kapujára hatalmad

fel

És szívembe

irád s én mélyen porba borultam. dicsség és áldás neked égbeli Istertli) ((Elküldted felh-tercmed lángablakin a Vészt, Annak lába alatt megrendült tornya Budának,

Hála

A

s

Duna ágyából

kiszökött rémülve eltte,

megnyögték talpa nyomását, S emberek S megtiprott engem, s én mélyen porba borultam. Hála, dicsség és áldás neked égbeli Isten!)) és állat

«lm! azalatt

A

intél a

Vésznek,

rendít Vész; szabadon

Emberek

s

visszavonúla

lélekzik a dúlt föld.

és állat fölzengik a hála-zsolosmát

Égi kegyelmednek,

s

én mélyen porba borulok.

Hála, dicsség és áldás neked égbeli Isten

!»

Ekkép szól vala , s ismét ágyára borúla, S csönd leve ismétlen csak imitt, ott röpkéd

az égen

Egy dögev

hegy

:

holló, s valamint a megszedetett

Rendéi közt szanaszét

s itt-ott a

kósza suhanczok

Böngészvén járnak, járt egy-egy harczi levente. Megtérvén az üzésekbl közepeitek azonban Vérpatak ontja nehéz folyamát, susogása nyöszörgés ;

S borzasztó

E

átok.

S innét

csata- árból lón neve

Távozom

lón kései korban,

gyászemlékü Csatárnak'

a hadtól s a

—

hadnak vérbefüresztett

Képeitl, valamint Hunyady eltávozik

attól

;

J^öltemények-

130

A gyz Ekkép

Mely

seregekkel,

tér haza, így

öröm s diadalmi dalok közt. megyén egy sereg ifjú vadz.

napkelte eltt kihaladt a rengetegekbe.

Hol hat öles sárkány feküdött, nagy szikla-üregben, S rég hizlalta magát a vidéknek gyenge juhából, Ökreibl és emberibl; ma azonba' ledöntvén

A

nagy szörnyeteget puskákkal az

ifjú

vadászok.

Hangos örömzajjal térnek meg a dúska falúba. Ott koszorús lányzók, s lebeg hólábu menyecskék Üdvözik

a

gyz

sereget, s mosolyogva kinálják

Innepi kancsóból mindeggyiket enyhes

Akkoron

A És

a leütött állat vesztére

itallal.

köszöntik

zaj, öröm s vígság zeng mindenüvérl. végérl bejövén a barna czigányság

poharat, falu

Egyszeriben rákezdi zajos hangája vigalmát, s lebeg hólábu menyecske. meg szomorú harczok mezejérül azonnal Hunyady is, gyz seregével, s dalivá bevágtat

S tánczra pereg lányzó Így tért

Régi Fehérvárnak kapuján, hol hókaru hölgyek Szózatos ének közt koszorút nyújtanak agyára,

S megdalolá ragyogó

tettét a kósza trufátor.

Ott téres piaczon, közepett sok fényes uraknak, áll ragyogó trónus bársonyba borítva,

Díszesen

Fenn

tetején czímert láttál tündökleni, ketté

Volt oszlatva közép pontján, kétféle mezre. Ennek zöld mezejét nég)' nagy folyam árja hasítá.

sz

Abban

az

Dupla

kereszttel volt híven képezve ecsettel

Kárpát hármas nagy bércze ezüstöb

A

czímer mellett viruló ág fekve babérból S fényes aczélból kard. Falait borította zománczos.

Drága-szövet-sznyeg báisonyból. Drága falábát

!

:

Elbeszél költemények-

A

237

hatalom jelképe teve, két bojtos oroszlán.

Alit körülötte bal és jobbról sok harczi levente

S fényes urak

;

de belül

Méltóságában maga

ül

a

szék puha vánkusa dombján

vala lengyel Ulászló,

És oda nyújtja fejét a dús koronának alája, Melyet ers magyarok szent lstv?n si fejérl Hoztanak a templombul el, s most Rozgonyi püspök.

Még

haloványon ugyan, de ert érezve magában. Óva bocsátja reá; s megimádván a magas Istent, S megszentelve királyi fejét, igy szól vala harsan «lsten

!

ersebb

és

kegyesebb mint minden, örök lény

Áldd meg ez innepies szertartást s meg ne gylöld Hív szolgát, hogy más koronát tesz urának agyára,

Mint melyet

te adál

Azt tlünk, de

Monda Majd

s

te

!

a

gonoszul elorozta ravaszság

meg sem

is áldj,

mig

vissza szereztük.*

ahítva veté szemeit föl az égi királyhoz.

aztán a

gylt néphöz fordulva tovább

szólt:

ftOrvendezze^'ek oh magyarok! végére van a harcz,

A

bús visszavonás, mely sújtó tengeri vészként

Csattogatá viharát

S bajnokot Egyformán,

És

De

a

szép haza kétes egére!

és félénk hölgyet rettegni taníta te

pedig Kárpát szent bércze megingál,

a dupla kereszt felhk-edzetté

nyugalom van már; nem eszik

Éhes,

ers

daliák; szemeinkrü laz

Harcz zörgési

le

nem

tetdön. le

az asztalok étkét

éjjeli

álmot

rázzák. Örvendjetek immár.

Örvendezzetek oh magyarok! hódolni az égnek

És

fejedelmi Ulászlónak, mint honni királynak

!d

:

:

a^a

Költemények.

O így szólt s az ers magyarok riadozva kiálták: cOrvendezzünk oh magyarok! hódolni az égnek És fejedelmi Ulászlónak, mint honni királynak.* S szent tzzel rohanák lábairól a fejedelmet, S mint az apáknak idétte szokás vala egyes ervel Széles pajzsuknak dobogó lapjára emelték Hármas er közt, és hangzott vala hármas er közt A szent eskü s az ömledcz öröm árja szavukban. :

Végre

lecsillapodott a zaj

fejedelmi Ulászló

s

Ismét helyt fogván, ott ekkép nyitja

«Nagy lelk magyarok! tudom

j

e szent buzgás,

Nem

feledem; de

Hogy

O A

ki

s ti

meg

ajkát

én hogy szíveitekbl

azokért hálálni, köszönni

oh magyarok! nem veszitek észre.

boldogságunk egyedül csak Hunyady szerzé, a

hét agyú vészt diadalmas karral elzte,

vak visszavonást; neki

illik

hálaadástok.»

Monda, és zajosan lármázván hozta a népség Hunyady hst magosán föltartván a levegben.

De

fejedelmi Ulászló

t

szólítja

magához,

S ott a dics hshez szívébl szózatit ejté öNagy lelk Hunyady! trónom szerzje te

s

véde!

Alondsza nemes tetted mint hálálhatja királyod ? Oh de te érdemeid magasabbak, hogy sem elérje

Legmérészb hálám im azért nyilvánta kimondom fölirám emlékezetem könyvébe sugárzó Érdemid én, oda, hol mindennrp elolvashassam, Hogy míg élek adósának néz Hunyady Jánosi* ;

Hogy

:

;

;

: ;

TFlheszéi köttfmév.vek-

Monda

s

fölkelvén tetctéstl-tiszta ajakkai

Megcsókolta az

S Ekkor

i'íc)

ifjú

király

nagy lelk

barátját,

ez mély illetödésében féltérdre borúla az

ifjú

;

király fölemelvén drága-kövekkel

Ékes aranylánczát a hs mellére akasztá aEzt Besztercze nemes grófjának honja s

királyali)

AZ ÁRPÁDOK-BÓL. VEZÉRHANG. Sötét enyészet néma éjjelében

Temetve

A

fekszik a hajdan kora

bajnok alszik

a föld

mély ölében,

Ki tudja merre hamvad hlt pora Sírjára,

?

mert nem tudja senki hol van,

Nem

hull a

Csak

a

bánat könyje szent titokban.

süvölt vésznek orgonája

Zúg el fölöttük néha Vagy a Regének tünde Szakaszt virágot

Melybl

sírdalúl

szép nymphája

s.'rjok hantirúl.

susogva cserged pataknál

Füzért kötözget méla holdvilágnál.

—

Megjártam a hont, sim temetjét, Andalgtam a hsök dics porán; Haliam a vésznek rejtélyes zenéjét, Melyet süvöltött gyászos éjszakán Hoztam virágokat, mik a Regének Tündér kezétl sírjokon növének.

:;

Í40

J^öltemények-

S mint áldozó pap bor s kenyér színében Buzgón magához vészi istenét Lelkembe vettem hagyomány jelében E szent ereklyéknek mind kettejét. S mentem, miként pap Isten trónusához. Az sz Történet gyémánt csarnokához. Kapuja megnyilt zörget hivének,

Egy ezredév S

az

s

nyitá

meg

—

kebelét,

vezérek mint napok kelének,

Lerázva sírjok korhadt födelét;

Hosszú sorokban koronás

Mint

királyok

annyi üstökös szállván utánok.

Árpád apánktól Endréig fzdik Az si árnyak hosszú lánczszeme; Mindegyikének arczán tükrözdik Mi volt éltében sorsa, érdeme Ennek borostyán, annak pálmafája, :

Másnak tövisbl

De

volt a koronája.

mindegyiknek fény ragyog nevérl,

S mindegyikének nyertem

S kinek tettérl nem,

A Múlt

Közötte

Az

jöv

közt hídúl

s áll

Monda

valónak és mesének.

a

a

—

fény vakító aranya,

félhomály bájt hint

el a

át.

az ének

elnyugodl nap bíbor fellegében

Elvész

A

dallok hirérl,

mint adák Történet és

válaszát,

vidéken,

—

: !

: :

"Elbeszél költemények-

S szebben ragyog fel Ekkép a múltnak tisztes

ij.!

a táj alkonya

fátyoJában

Saját varázsban szebb, saját világ vanl

A

fény ragyog, de

nem

A

vére megsznik;

seb

bi borfolt,

Nagyság, erény, úgy

a

vakít tüzével,

bün és

a tévcly,

Sallang és czifra nélkül feltnik.

S a képre, mint szelíd hold éjszakára, Leng kegyelet s emlékezet sugara. Avvagy ha már az nevök se gyúlaszt A legdicsbb múlt annyi szent neve? Melyekkel és melyekben nemzetegység Volt nemzetnagyságunknak talpköve

Mid van, mi Mi e kuszált

még, hazám

I

mi lelkesíthet?

jelenben egyesíthet?

s

Csak törpe nép felejthet nagyságol, Csak elfajult kor hs eldöket; A lelkes eljár sei sírlakához,

S gyújt régi fénynél új szövétneket. S ha a jelennek halványul sugara

A

régi fény ragyogjon fel honára

ÁLMOS. A MAGYAROK MÓZESE. Szép Ázsiának földén, a szittya nagy síkon. Büszkén miként a párducz, mint sólyom szabadon,

A

zúgó Don tövében egy si nép lakott. Dics Magóg vérének vérébl sarjadott.

G
i6

;

;

242

J^öUemények-

Nem gyzte még meg eddig ellenség fegyvere, Honn áldás volt tanyája, künn rettegett hire; De a mit nem tehettek ellenség és halál, Gyérítni kezdi vérét önátka

A

föld,

Nem

mely édes anyja

már emljén

bírja

—

a viszály.

volt ezred éven át. a

nemzetség sokát,

Följajdul terhe ellen a kimerült anya,

S

anyjára s egymás ellen föllázad ön

S

forr,

A

zúg

a párt

dühétl sok tábor

faja.

és telep,

testvérháborúnak zászlója fönlebeg

Tolul, gyülekszik a nép,

Hangos torokkal

gylése

rettenet!

ordít fegyvert és kenyeret.

Ott, mint a vészkavarta tenger hullámiból

A

mennydörgés igéje, egy edzett hs kiszól Megismerik szaváról, s szavára csend leszen, Megismerik, felállván, a hsi termeten.

Hs Mint

Jllmos

,

a fehér

hatalmas

Ügek dics

fia

galambtoU hótiszta szhaja;

Fényes, bogár szemével mint nap körültekint. Izmos, vitéz kaiáról (íHalljátok

— szólt

s

er

hatalma

hallgatták

int,

— vitézl magyaroki

Mért rontsanak mi rajtunk dúlongó belzajok? Van a földnek hazája még e hazán kivül. Hol gyermekinknek

áldás,

nekünk jobb

lét derül.

hon ott vagyon, Halakkal és vadakkal s aranynyal gazdagon ; Miénk, csak kell akarnunk, mert rég miénk vala. Megvette azt vérével nagy sünk Attila. Túl bérczen és lapályon

a szép

í

»:

Elbeszél költemények.

Miként sasok

243

csattogva megszálljuk a hazát.

magát;

Belé vetjük virágul a szent egység

Az

évek nagy könyvébe vért

És

a mi vért elontunk, érette lesz

Szólt, s mintha százezer láng

s tetteket

irunk.

honunk.í

buknék

ki föld alul.

Egyszerre százezer kard az ég felé vonul, S kétszáz ezer vitéz zúg harsogva: « Esküszünk I

A

merre sorsod

mindütt veled leszünk.))

elhív,

S azonnal hét nemzetség egymással egyesül. Költözni más hazába az s hazán kivl,

A

földet megkeresni a messze nyugaton.

Mely

a

nagy

a Istenostort j) uralta

egykoron.

S azonnal Almos és még hat nemzetség feje (Kund, Tuhutum, Eld, Und, Tas, Huba a neve,)

A

frigyet szentesítni megvágja

Arany

hs

serleg fogadja a hét vér hét

karát,

—

faját.

Együvé folyt a hs vér s együtt ivák meg k. Nagy, szent kötést e naptól egymásnak esküvk.

Az

«A

ln

eskü törvénynyé

aMég

él

csak

;

a

törvény pontja öt

Almos vére úr

a

nemzet

fölött.

harcz dijából osztályt nyer minden törzsvezér.

aTörvényhozás

«De

a

törzsök

vére folyjon, a

ki

a

fk

nélkül mit

fhez

sem

ér.ib

htelen.j)

cMint számzend

a

S völgyön, hegyen

keresztül húzódik a sereg.

Imígy húzódik égen

f, ha hitszeg

leszen.»

a terhes förgeteg;

szek s gyermekek, nk, vándorlanak vélek.

Délczeg, kemény vitézek, és

S hsek

virági,

szép

16*

:

>

44

:

;

J(öltemények-

Elttük, mint felhben az üstökös sugár.

Az sz

vezér bogláros lován rohanva jár;

—

Lépése egy-egy ország, nézése gyzelem, Így jár a szittya nép közt a szittya fejdelem. Országot ért és népet útjában számtalant;

Volt

útja harcz és

Mig

végre táborával Munkács és

munka, fáradság és kaland,

Ung

—

felett

Kárpát egekbe nyúló ormára érkezett.

Ott néma, szent örömmel megáll az

Orömkönys szemekkel Mely hallal és vadakkal Mint egy

sz

vitéz,

a szép országra néz.

aranynyal gazdagon

s

virágkert elfut a termékeny sikon.

Majd, mint kinek lelkében nagy gondolat Megrázkódik valója s a téren elmutat van hazátok

ccltt

De

— így

szól

—

határinál

fakad.

vagyunk!

a ki megszerzendi, csak istenünk s karunk.

Istenbe

s

karotokba, ne másba bízzatok;

Csak úgy leend

Er

s

hon

tiétek e

vitézség kell most

Én nyugalomra

szállok,

;

s

ti

van az

—

ti

szabadok! ti

bennetek.

tenni menjetek!

munkára égtl hivatva vagy, Fiam, légy munkabíró, légy hslelk, légy nagy A fejdelem kezében a nép viaszdarab,

S

te,

a ki e

—

Jaj

annak, a

ki

abból csak bábokat farag !»

Szólott, s a honvadászó szilaj, vitéz hadak

A

párduczos Jlrpáddal elrezúgtanak

Kürt harsan, szól az ének, a harczra felhivó,

A

felriasztott

ország egy óriás echó.

;

;

:

"Elbeszél költemények.

145

És Kárpát hegytetjén fenn áll az sz vezér. Egekbe nyújtott karral áldást a népre kér Hosszú fehér fürtével szellk enyelgenek. Lelkében egy leend hon almi rezgenek

1

ÁRPÁD, A HONALAPÍTÓ. Kié a gazdag tartomány

Közötte

a

Tiszának

?

Bolgárok népe hódol ott

A A

nagyhir Zalánnak gabnagazdag rónaság

Arany

kalászszal tartja

ki,

Alpár bizalmas mezeje Marhát, lovat tenyészt

De

neki.

rögtönebben, mint a nyár

Felhi megtolúlnak, Árpáddal a magyar hadak

Mély Ungon

A

átnyomúlnak.

két had összeütközik.

Nincs irgalom, nincs kegyelem

A

harcz után kürt harsadoz

Magyar hadé Ki

l

a

gyzelem 1

Biharban oly dúsan

Gyémánt

s arany ruhában Toborzó, hanga, vígalom És lakma mámorában ?

?

;

;

346

leöltem ények-

AVIában annyi pompa 16, Mint háremében kéjleány; Ki volna más mint Mén-Maróth,

A

chazar herczcg, trónusán.

De

rögtönebbcn, mint az

Mely hegytetrül

ár,

ömlik,

Árpáddal a magyar hadak Bihart körlözönlik

A

két had összeütközik,

Nincs irgalom, nincs kegyelem,

A

harcr. ulán kürt rívadoz

Magyar hadé

Mi

A

a

:

gyzelem

I

ország az, megette ott

roppant rengetegnek,

Hol a hegyek aknáiban Só és arany teremnek ? Erdély

az, a vitéz Geló

Oláh berezegnek székhelye. Nagy Etelénk megtört hada

Maradványának menhelye.

De

rögtöncbben mint az ég

Villáma földre csattan,

Árpáddal

a

magyar sereg

Serény lovára pattan A két had összeütközik. ;

Nincs irgalom, nincs kegyelem,

A

harcz után kürt harsadoz

Magyar hadé

a

gyzelem

I

:

;

Elbeszél költemények

Mely nép

A

547

tanyáz dús telkein

szép Pannoniának,

Mely

völgygyei, hegygyei változik

Bal partin

Rómának

Egy

új

Dunának?

a

sarjadékai

édcnt tenyésztnek

Ekét hordozva

itt,

téréin.

Borággal hintve hegyeit.

De

rögtönebb mint gondolat.

Partján Kelemföldének,

magyar hadak

Árpáddal

a

Dunán

átkelének.

A

is

két had összeütközik,

Nics irgalom, nincs kegyelem,

A

harcz után kürt rívadoz

Magyar hadé

a

gyzelem

:

I

S volnál kétszer hatalmasabb Mint vagy, tótok királyai Hires Szvatoplug téged Lesújt a harcz viszálya

Istennek szól

itt

Istennek sújt

itt

A A

merre

is ;

végzete, ostora,

m egyen, gyzni

fog

magyaroknak tábora.

Ég menne még tovább

is

így.

Ország után országra

De

hármat

Rettent

üt

Árpád vezér

paizsára.

—

;

5

T^öhemények-

4'"''

Az els

A A

sziklaroppanás,

másik tcngerbdület,

harmadik kemény ütés

Miként

Elsre

az égi dörrenct.

a

kemény hadak

Rohantukban megállnak.

Másikra mint Árpád körébe

A

a rajsereg

szállnak.

harmadikra csend leszen

Mérföldnyi messzeség

S

a

hs

— egy

fölött,

félisten

—

feláll

Kétszázezer vitéz között.

«Hová, hová

vitéz sereg?

Mindennek van Szól a vezér,

A

s

határa !»

mint nap kisüt

fenség homlokára.

«Az si

föld

megnyerve már.

Ennél egyéb nem

Hazát

kell

nekünk, -

szerezni volt a czél,

A

véres harcz, csak eszközünk.

A

nyert hazát megtartani

Lesz szívünk aggodalma

Er,

egység, közértelem,

Nagy nemzetünk

hatalmai

Elég

a harcz, elég a vér.

Nem

dicstelen, ha pihenünk,

A

munka végbevíve már.

Most

halljon hálát istenünk 1»

—

:

;

Elbeszél költemények-

És

s

régi,

Nagy

szokás szerint

áldomást ütének.

Fehér lovakkal áldozók magyarok istenének.

A

S közben, miként

Ha

éjszak szele

végig zúg völgyön hegyen,

Hangzék az

összes háladal

Hatalmas-ékes-lelkesen

S

eljöttek a

A

nemzet hét vezére,

hon

I

apjai,

Gyzelmök zsengéit tevén Az oltár szent kövére Elhozta

a sik pásztora

Marháját

A

hegy

Arany

és föltette azt,

lakója színborát.

kalászát a paraszt.

Eljöttek a hókeblü

Ekei az

új

nk.

hazának,

S a tz eltt letérdelk Buzgón imádkozának

«Oh magyaroknak istenei áldd meg azt a nemzeteti

Oh

Adj néki mindent a mi Adj egyetért érzetet .'))

kell.

>49

:

Költemények

150

ZOLTÁN, A BÍRÓ. Harsog Messze

a kürt

cseng

Gyz Zoltán

gyzödelmi

Merre mégyen,

Megy

hadja,

a babért aratja.

pusztítva délnek, éjszakának,

S nincsenek Sarcz

riadása,

fémlik zászlók lobogása,

kik ellenállhatának

alatt a

németek császára

Néki hódol Konstantinnak

:

;

vára.

S zeng a kürtök cseng riadása, S szól a zászlók néma lobogása (TJaj

a fejnek, jaj s halál a

Ellenállni

mely mer

karnak.

a magyarnak.))

Mégis, mégis ellenállni mernek, Frigyszegleg kik fegyvert emelnek. Balga népi nagy Lombardiának,

Hs

Berengár fényes országának.

Mint Jött

bérczrl zúduló vizomlás. közéjök káros meghasonlás; a

Onfejét a balga nép megunta,

S

hs

Berengár életére ronta.

S.Tcrtedúlá szép királyi várát,

Osszetépé bíboros

ót bitónak

palástját,

túzé karvasára

Földnek, égnek botránkozására.

;

:

Elbeszél kSltemények-

Hs

25

Berengár, dísze korszakának.

Frigyes társa volt Árpád fiának. «lstenemre

Ezt

I

a népet

Monda

a ki él felettünk,

meg

illik

fenyitnünkl»

gyzödelmi Zoltán,

s eljött

Megbizottan nagy hatalma

S zeng

S

a kürtök

szól a zászlók

dFel, gonosz nép,

Véretek

voltán,

cseng riadása, néma lobogása fel,

véres csatárai

lesz s légyen a

had ára

I

Fel, csatára, pártütk, ki vagytok

A

birónak

szörny számot

1

adtok.

Kik királytokat meggyilkolátok. Szép palástját összeszaggatátok, ót tzetek rút bitó hegyére,

S mégis

éltek földnek szégyenérclí

S büntetleg

A A

rá ront Páviára,

nagy ország els városára kerítést fegyver árja bontja.

Háztetit láng

s

hamuba

ontja.

S merre elhat gyz karja, vért ont, S merre pillant, véritéletet mond, S pártüt, ha még két annyi volna, Vérbünéért mind rakásra hulina. Boszu-harczát így végezte Zoltán, S rettegek nagy hatalma voltán

t

Nagy Csepeltl S

fel

délnek, éjszakáig,

keletnek Konstantin váráig.

;

J^ölíesr cnyek

j55

LEHEL KRTE.

Hs

Lehelnek szózatos kürtérl Hir maradt a régi s/ép idbl,

És ha

híre volt a kürt szavának,

Nem

kisebb volt sulyja

Mint

levente

Ázsiából

még

ifjan

hs

karának.

a hét vezérrel

költözék

el

Kürté volt a nemzet nagy zsoltára.

Valahányszor kelt véres

csatára.

Kürté volt a gyzedelmi ének Diadalban Árpád nemzetének,

Kürté nyögdelt szomorú torában,

Valahányszor gyásza volt csatában.

Most

az

ifjú

hosszú szép hajának

Hollójával hattyúk párulának,

S kürté már csak régiség diszéül Függ szalagján hs csipejérül.

Hs

Lehelnek untig volt

csatája,

S gyászt, csak egy volt, mely hozott Német Augsburg éré megbukását, Ottó császár verte Szálig elhullt, mint

Nem

marad meg

rája lánczát.

midn

kaszálván

a fú árva szálán.

Szálig elhullt húszezer vitéze,

Húszezer más

hullt a

Lech

vizébe.

reája.

;

"FAhetr.éi költemények-

ót

lováról harczának közötte

Durva német dárdával

Négyen

A

ütötte.

álltak össze, folyván vére,

vitéznek megkötözésére.

S elvivék a császár udvarába. Mint rablónak kötve keze-lába

;

Ottó császár fényes udvarában Diadalnak vannak mámorában.

Mint

A

a puszták

szörny

halottat sirból

hiénája

is kivájja,

Körbe Ottó gyjt élt, halottat, És fölöttük véritéletet tart.

S mint

Ha

Ugy

Ha

a

gyermek gyönyörét

találja,

fejenként a mákot kaszálja, találja

kedvét Ottó benne,

magyarfej

S már

a

A midn

még

szörny mészárlás fogytán uj ötlet kél

Hét magyar van

Mind

kétannyi lenne. van,

agyában.

élve még, szegények

heten szép és

ifjú

legények.

Mind a hétnek megbocsát a császár; Egy helyett de rajok két halál vár. Megcsonkitva orr-

s

fülek hiával

Rakva lesznek gúny gyalázatával.

És hajón

elküldi a Rajnára,

ket a Dunára Megi zenvén gggel a magyarnak. Küldi onnan

Hogy

ha jnek,

ily

sorsot aratnak.

— 254

'K'Sltemények-

Hs

Lehelnek vére rég habot hány,

Meg-megrázza lánczát hsi karján. ÉJni nem tud szörny szégyenében, S halni nem bír kínja tengerében. (íMért e késés

nem

N\.zxX

—

?

szól fájó haraggal

—

öltök százszoros halállal ?

Életemmel nem csere-beréltek.

Hogyha érttem (íMeglakolsz

váltságot reméltek ?»

még te

is

!

— mond

a császár

Rád, vezérül, fényesebb halál vár;

De elbb

mint a vérpadra mennél,

Szívességet mivelünk tehetnél.

Hs

kürtödrl, mely függ oldaladná],

S nagy

Ugy

hirével félvilágra szolgál,

beszélik, eddig csak vig

Harsogott

le

ének

Árpád nemzetének.

Kandi volnék hallanom, miként szól

A

szomorú ének ajkaidról.

Fújj halotti nótát társaidnak,

S

rá,

ha tetszik, búcsúzót magadnak.J)

Mond

a császár

Tréfát

zve

sért gúnykaczajjal.

védtelen fogolylyal.

((Megteszem!))

mond

hs

Lehel dühében;

Mert nagy

ötlet

És azonnal

oldatik bilincse;

lobban

fel

fejében.

Jobb karában lehet újra kincse, Ifjúsága szózatos barátja,

Most

utósó tette vég istápja.

; :

Elbeszél költemények.

' 55

És kilépvén a császár elébe, helyett, hogy kezdne gyászzenébe.

A

Hsi S

kürtét két kezére kapja,

rt

le a császár

((Menj elre

— mond —

Tégy magadnak És ha szolga Ottan

is

fejére csapja.

szert,

ha

a

más

kell,

világra

1

szolgára

l

szellemeknek.

kell a

te szolgálsz

hs

Lehelnek.*

Szólt, s utósó hangja volt szavának.

Kürté és a hs elnémulának; Kürté Ottó homlokán hasadt

A

hst Ottó népe

szét,

vágta százrét.

BÁNK-BÁN. nemes bán, hsök sarjadékai vársz még, mik történjenek?

«Fel,

Mikre

Lecsapott már, gyújtott is a villám. Károdat nincs, a ki mérje meg. Fel,

nemes bán, véres nagy munkára,

Csordulásig

telt a

Megfogadtad El-

s

bn

poharai

a király parancsát.

bejártad a bomló hazát

Csillapítál nemesek haragján,

Megkönnyíted

a paraszt baját

Szép hazádhoz gondjaid ragadnak... Csak magadra gondja nincs magadnak 1

;

!

:

;

J^öltemények.

Ifjú

ndet

kedves gyermekével

Kire hagytad, elfeledted-e?

A

Gertrúd udvarában ....

királyné,

t

Vajh, ne hoztad soha

idei

Menj, s ha ndet halva nem találod. Vajha úgy leld, hogy ne kérd halálod!)) Ily szavakkal

A

S mint

rázza

nyugából

fel

Bánk-bán

sötét hír

éjjelét,

a tengert szélvész orditása.

Fölhasítja a bán kebelét.

S

kél a bajnok.

..

lelke

háborában

Tengerénél rémesb áradás van

S megy rohanva, megy magas

haraggal,

Éjjel, nappal fáradatlanul

Gyors

A

lováról,

mely miként vihar

fehér tajték rongyolva

Mint

N,

vitorla,

hull,

messze leng serénye;

hs

fogy a

száll,

áltató

reménye.

És, a mint megy, és a mint közelget,

Érve, hagyva várost és

falut.

Minden nyommal rémesebb, valóbb

A

sötét hir,

^

eset és

mely fülébe

jut

hün háza tzhelyének

Legrejtettebb szentélyéig érnek-

A

királyné tobzó udvarába

Feslett öcscse, Eckbert, költözött

A A

lovaggal a rény csarnokában

S

a királyné

helybehagyva nézi.

Bnre bnét

öcscse mint tetézi.

hivalgás

bntábort

ütött.

lesz

:

;

D

.

:

Blbesr-él költemények-

St

a trónnak tág

257

redzetében

Mint ügyes pók megvonván magát.

Ön

A

kezével oldja és csomózza

cseleknek ármányfonalát,

S míg

Már

a bánné a

szövt

csodálja

nyakára gombolyúl fonala

I

.

.

Mint virágszál, mely száron törött meg, Bánk eltt bús hölgye elborul Gyászalakján

bnös

Szép szemébl

Vád

De

sr

ártatlanság.

könnye

hull.

és mentség ajka vallomása,

szavát elfojtja zokogása.

S a kevés szó többet mond a férjnek Mint ezer nyelv vádja dörgene!

E

tekintet,

Van

melyben

lángirással

felirva vesztett édene.

Lelke lelkét

járja át a

bánnak

—

Nincs határa már indulatának 1

Megy, miként megy nfosztott Melynek ártó dühét fölverek;

oroszlán.

Kebelében elrablott szerelme

S meggyalázott

De elbb,

Még

férfisága

égi

mint fogna végmeréshez,

betér az ország érsekéhez.

(tAdj tanácsot lelkeknek bírája

1

Mondj igazt bn s büntetés felett. S elsorolja, mikkel a királyné Nemzet és hon ellen vétkezett; Hozzá adja hölgye eseményét,

—

És Ciariy

Jinc

az érsek adja véleményét miinV.íu

'7

;

2

5^

Költemények-

«A

királynét meggyilkolni

— Mond Ha

a

fpap

nem

kell,

— tartózkodni

jó,

egyez mind, én nem mondok ellenD

Monda,

s

De

az a bánnak tüzére,

olaj

ajkin kétes volt a szó.

—

Karja szörnyet csattant fegyverérc.

S már

A A

Fejérvártt, Gertrúd udvarában,

királyné termiben vagyon

királyné két kicsin fiával

l

Játszadozva

Mint

a trónuson.

az angyal végitélet napján.

Áll eltte s vádját dörgi Bánk-bán.

«Drága

A

Én

kezedre, Gertrúd

Mindenem, mi

Én

volt,

:

éltem üdvét,

1

nmet bizám;

beváltam, mit reám bizának,

Véde voltam trónnak

De

mindkettnkre; rám

kincs volt bízva

király országai bizta

te hitlen

— Mond

megcsalád a bízót 1

bán

a

Ön magad

a

kard

Ment «

lakatja)

Gertrúd összerémül... a

bán hvelyébül

(tPártüt! sikolt Gertrúd

És urad vérére És elébe tartja

—

1

királyod.

fensz kezet?* két kezével

pajzsul a két gyermeket.

Istenemre!

—

kincs tolvaja.

cl a díjt!»

Künn van

rettent lesz szava

s

ll (kincsemnek

A megrzend Vedd

és hazának.

— mond

a

bán kevélyen

Bántódása egyiknek se légyen

1

—

;

:

Elbeszél költemények-

A

király, és

159

vére szent elttem.

Érte élek, érte meghalok

De

vérem- és nevembe gázol.

ki

Annak

A

vérrel s karddal számolok lí

királyné szívben sujtolá

t

szíven találta a királynt!

IV.

BÉLA.

SAJÓ.

Mi

A

rémjelek borongnak az égnek sátorán?

végitélet napja közelg-e vészlován?

Egyszerre, mintha fátyol borítná az eget,

Nap

és hold elborulnak a

A sr,

fátyol

éji

nem

Kárpátok

éjnek fellege.

Az égve a talárnak borítja serege, Mely szép hazánkra hozván rettent Mérföldre fölkavarja az

Mi

az,

felett.

táborát.

út szálló porát.

mi a nagy égen, mint

szörny vérvonal

Hosszan, végig piroslik szikrázó lángival?

Az

a tatárseregnek

Dúlt városok

s

lángzó szövétneke...

falvaknak világító tüze.

S te felsüvölt szélvész Nem, nem tatárüvöltés !

mi szörnyen ordítasz I s

haldoklók

Í^J<^ az.

Mi mint orkánüvöltés dugult fülekbe zúg. Mi minden kszikláról mint visszhang visszabúg. .7*

;

í

6.

;

;

J^öltemények.

•

És már

a

Erdélytl

tz

világa, s a vész

Ott Béla, a vesz hon

Hadakra

Tn

orkánszava

onnét Pestig juta

a Tiszáig s

:

sujtolt királya jár,

a hazából s segédsergekre vár.

véd- és támadásra lépést a fejdelem,

mint

hs

vagyon

Királyi köntösére pánczélát

ölti

föl

Mint

hazának

a

atyja,

jelen.

Példája vagy gyémántja, mely inkább tündököl

Hiába! mert az átok megint mcgújula,

Nemzet

Az

s király

között a hasonlás angyalai

ország fzászlósi sértett érdek miatt

Bélát közös veszélyben ott hagyják Pest

Mások,

Hogy Vak

hiú gyanúból s féltékenység miatt.

kegygyei nézi Béla a hsi kunokat.

dühvel a kunoknak gyilkolják ezreit.

Kiket közös seregben

Így

áll

a tatárra

viharban a tölgy a róna

Mig nap sütött, De most, midn Messzére

De

alatt.

vitt.

síkjain,

kerestek enyhülést árnyain.

sudárán villámok dörgenck,

elkerülik a gyávák s htlenek.

az megedzve

a zápor ostromát,

állja

Felfogja zöld sudara a villám lángkarát

Így Béla a tatárral

S

vérengz

síkra kel,

tábort üt a Sajónál királyi népivel.

Túl rettent sokával

Mint

Vezére

Mint

nagy tatársereg.

a

áradat közelb és közelbre hempelyeg a viharnak a khán, Batú,

üstökös ragyog

ki

maga.

gyémántos kalpaga.

?

;

Elbeszél költemények-

Kezében

i<

a vezérkard mint villám tündököl,

Mely

megcsillámlik, czikkáz, lesújt és öldököl.

Jaj, a

hol a halálnak e

Ott pusztulást

És már

a

s

rém

kaszája jár.

veszélyt szór egy millió tatár.

támadásra

jelt

ád a

szörny kard

;

Véres tusára látni fölkelni a magyart. Mint két üvölt szélvész, mindkett iszonyú,

hs

Ront egymás ellenébe Keletrl

A

j

Béla és Batú.

az egyik, nyugatról

j

emez,

tengeren mindkett egymás hajába vesz,

Alattok a hullámok rongyokká hullanak,

Fölöttök a nap és hold rég elborúltanak.

Vad

Sr A

lárma és üvöltés jelentik a vihart. nyil-föllegckben tüzes villám a kard,

dárda

s

pajzs recsegnek, az élet és halál.

Egymást övön ragadva, véres tusában Kálmán

A A

királyi

áll.

berezeg halálra sebesül,

hid, hiába vedé, tatárkézre kerül,

vad

raj elborítja

Bélának táborát.

Isten karának érzik elsujtott ostorát.

Hiába van csatájok, a meggyzöttek k. Hiába van futások, elérik az zk! Két napnyi messzeségre nincs más mint holttetem

A

harcznak aratása Sajónak mentiben.

Halotti közt két érsek, sok püspök és apát

A A A

hon nemességével

vegyíti

köz halottak számát tenger fövényében

ki

k

hlt porát

számíthatja a

meg?

homokszemek.

;

;ó;

:

J^öltemények'

Csak Béla,

had

a király fut

nélkül, úttalan,

Királyi lelke törve nincsen, csak sújtva van,

Az

alkony végsugára gyászában

Hozand-e

hajnalával

látja

t,

honának jobb jövt?

BÉLA FUTÁSA. Csillag futott-c végig az égnek

sznyegén?

Vagy

át

A A

lánglövell villám rohant

föllegén?

csillag és a villám a földre leszakadt;

magyarok

ell szalad

királya tatár

I

Kicsiny kiséretében csak két vitéz üget;

A

többi,

h

népével, Sajónál ott veszett.

Jobb oldalán az egyik, a másik fut balul Utánok a tatárság közelb, közelb nyomul.

A

két vitéz

:

Forgách

halni készen a fejedelemér'.

«El, el!

—

De

kiáltják

perez

S Forgách

is

veszteség

kidl

itt

;

a harczi

remény !» mén...

nem gondolnak soká

lovát odadja a bús király alá.

((Fuss, fuss! a szent hazáért

még néked

élni kell;

Éretted és hazámért, hadd, én veszhessek Szól, és a

S

vér.

— van még, uram,

a király alatt rogy, s

Egy

hsi

volt s Rugacs, két

Mindkett

h

bajtársnak

már csak kezével

el Id

int;

az és királya szállnak mint szél s vihar megint.

;

!

Elbeszél költemények-

ó, mint

Nyíl

feltartja az

zk táborát. —

a tatárság közelb, közelb

éri

203

a zúgó árnak a szikla gátot ád,

Perczekre bár,

Hiába!

:

Béla ménét

mén

s a

nyomul,

a földre húU.

Egy perez is veszteség itt, segély egy pillanat, mása, nem tndik sokat. S Rugacs, Forgách

h

Lepattan ön lováról, rá

S

tolja a királyt,

utána biztatólag szent hséggel kiált:

«Fuss, fuss! a szent hazáért,

még néked

élni kell;

Éretted és hazámért, hadd, én veszhessek

el I»

is egy új sziklája áll S az árözönnek S ujabb lován megmentve van Béla, a király

Így ér Pozsony várába, Pozsonyból Bécsbe farkastorokból tigriskörmökbe jut. De itt

—

Amott Itt

fut.

a nyilt ellenség feldúlta táborát.

kincse és javától megfosztja ál-barát.

Szomszédja, Fridrik császár, a nyújtott menhelyért.

Három megyét S

tle

s

gyalázatos hbért.

Béla, mint viharban hajótört gálya

áll

Mely Egy

vesz

a

vészbl kimentve kalóz kezére

kincse van szegénynek és egy

Lelkének öntudatja,

s

melyben

áll.

száll.

reménye még

bizott, az ég.

!

;

04

I^Öltemények-

S

meglelni a végekben nejét és gyermekét,

A

bújdosásnak újra

Útjára két barátja maradt

S mely

sujtolá és

szvmezét.

felölti

edzé

:

az

éji

vész,

lelkét, a szenvedés.

Így jut Dalmátiáig, egy tört, zúzott hajó. ... Királyi sors ! jó s rosszban emberként osztozó

3

A HON HELYREÁLLÍTÓJA.

Egy

férfi

lépdel, vándorbet kezében,

Árpád honában völgyön, ormon

át,

elviselt palást csüng,

Vállán bíborból

Fején tövisbl hordoz koronát.

Hs

Béla

Nagy S

a

magyarok

tér, a

királya,

bújdosásból vissza dúlt hónába.

merre j,

Romlás

a mit

a

merre néz szemével.

lát,

gyász és pusztaság.

dVagy nem hazám e fold s nem ismerek rá, Vagy nyomtalan kihalt itt a világ !» Szól és tovább megy és minél tovább ér. Ajkán

A

eláll a

szó, szivében a vér.

gazdag Alföld

áldott rónaságán,

Hol hónaljig ntt a dús gabnaszár. Hol zöld mezben száz gböly tanyázott, Száz ménes ugrált, puszta a határ. Mérföldre holtak

Vad

farkasoknak

cs csontok hevernek, s

éh hollóseregnek.

Elbeszél kSllemények-

"^

elhagyott út járatlan terjén

Az

Perg

szekérnek

nem

hallod zaját.

És mérföldekrl mérföldekre nézvén, Embernek, lónak nem látod nyomát. Tört

hasadt pajzs födte

nyil,

Vagy gycpfü

A

városok

Csak

Ház

pályát,

rázza szélben gyomszakállát.

s faluk

égett,

el a

hová tünének?

csonka tornyok látszanak,

és lakásnak csak helyét találod.

Hol vértül áznak Mint a síroknak Szél és vihar

Ember

lett

a feldúlt falak.

él

nincs

lakójok;

puszta siratójok.

csak itt-ott szédelg bújdosásban,

Kémkedve jár s rettegve néz körül, S karddal kezében vijja kenyerét ki

Éh farkasoknak rabló körmibül, Mi szörny vésznek járt itt rémes Mely

A

vad tatárnak dúlt

Mely Mely

ára?

annyi gyászt borított e hazára?

irgalmat

nem

itt

szörny hadja. nem kegyet;

ismer,

a csatának csak vérét kivánja

Vitéz tusán nyert hsbabér helyett.

Mely

Nem

mint

Eljöttek

k,

Kezökben

Az

a

hernyó szállván

mignem

hagyja,

asszony

a virágra.

össze-vissza rágja.

égettek, pusztítanak,

a

kard hóhérkés

is,

szelíd

vala.

nemét tagadva,

Bszült kezekkel asszonyt gyilkola. -S a gyermek ég és földnek iszonyára

—

Gyermekfej eket tzdelt dárdájára.

^5

;

2Ó6

:

;

J^öltemények-

És

k még

a mit

nem

el

pusztitának.

Elpusztította azt az éh halál.

Mely

annyi inség

s

veszteség után

Végs

csapásul a hazára száll.

Mióta

isten

Nem De

népeket teremtett,

még

ekképen

volt

a királynak lelke

Gyémántból aikotá

Magas

is

büntetve nemzeti

nem

törik

meg,

nagy ég;

azt a

tökéllet lángja kél szivében,

Tökclletében esküt esküvék.

Rákos mezjén monda dlljjá teremtni

imáját:

el

hamvából hazáját.»

Alant repül, sarat horzsol a fecske

A

fellegig száll a királyi sas

Így Béla lelke, tettpályát keresvén, Azt nézi a mi nagy, dics, magas!

Mik

A

Herkules munkái

munka

Miként

Az

Az

s

regében,

pásztorkürtnek hangzatára

a

elszéledt nyáj

Erdk

a

mellett, a mit Béla tészen?

egyben összefut

hegyekbl

elriadt

nép

a király szavára

újra vissza jut.

Ásót, kapát vesz, szánt és vet vagy épit.

Mint hangya

rakja, hordja fel hajiékit.

S mint jótev esre föld ölébl Zölden mosolygva a vetés kibú:

A

lelkesít fejdelem szavára

Föléled újra város és

Az emberek

falú.

tanyát ütnek

Uj szorgalommal

új lét

;

közikbe

költözik be.

;

:

;

Elbeszél költemények-

Magának

a hs, Pestnek ellenében, hegytetn emel fényes lakot. Onnan tekint el lelke örömében

A

Az S

új

hazára, melyet alkotott.

kulcsolt kezekkel kér áldást reája

aSoká

magyar

viruljon a

hazája.])

SZENT LÁSZLÓ-BÓL. BEVEZETÉS.

A Rég

dics hst,

kit

magasztal énekem,

dicsn-dk, szentnek tartja

nemzetem

Nyolczszáz éve, hogy László a nagy

A

magyar nép hírkönyvébe

írva

király,

áll.

Származásra nem volt nála nemesebb. Lelki, testi ékességre senki szebb

Hs

apától, szép

Nagynak, szépnek rá

Mint

az

Termetesb

erd

;

anyának gyermeke.

fái

volt ütve bélyege.

közt a czédrus

áll,

és szebb vala több társinál

És ha ott állt seregének közötte. Meghaladta vállal ket termete.

A

csatában mint oroszlán oly ers,

Rettenetes,

Béke

gyzedelmes

volt a

hs;

napján, a tanácsban, trónuson

Bölcseséggel

s

észszel

gyzött

a bajon.

;

208

;:

;

;

;

JiöUemények-

Mi S

hogy ha

csodája,

híre nagy Icvc,

hs

országban szertehangzék

tíz

véne

Ifja,

Asszony

tisztelettel

ment

neve

?

felé,

és lány szép szemét rajt feledé?

S hosszú nyolczszáz év után is a magyar, nagy és jó és dics királyt akar Nem kivan más fejedelmet trónusán. Csak min volt László király hajdanán.

Ha

Ily dics hst, ily királyt édes nekem, Hosszú nyolczszáz év után is zengenem

S életének nagy könyvében nézve szét. Énekemmel megdicsjtnem szent nevét. Elbeszélnem, lengyel földön ifjúvá

Mint Mint Mint

nevelték iliuból férfivá; ohajtá látni e hont egykoron. s

mikor

hogy fogadta

jött, s

Mint jelenté Nagy dolgokra

ki

t

magát Isten

itt

a

hon

neki,

korán jelelve

ki

;

Elbeszélnem szép Etelkét, ama nt. Kit szerelme csodásan sorsába sztt

Mint vezette isten ujja mindenütt. Mint hevíté kebelét az égi hit, Híres bárdját, Szög lovpt hol mint nyeré. Mikkel annyi ellenségét megveré

Mint

vivá ki

els harczát

Szíve lányát áldozván

És megölvén Vatha

A

a hitért.

fel hit- s

honért

Jánost, mint leve

hazában híres és nagy

hs

neve

;

;

;

;

;;

iö9

Elbeszél költemények.

Mint szolgála nemzetét, s a drága Mily hséggel az ingatag Salamont; Cserhalomnál mily dicsén harczola,

S

nerény védangyala

az üldött

lett

Hol szerelme csak

Hogy magát Újra

Tz

S haza térvén a

újra

fel,

—

mert miként

kt, úgy edzi próba az erényt

Os Biharban Hol

tnt

azért

és földi gerjét a kebel

ismét megtagadja,

s

a

hont,

szép

a

hadaknak

milyen

n

s

hs

éltet él vala

—

fia, ;

gyermekek

kedves, édes

Babéri hoz virágokat fztenek

;

Elbeszélnem Nándorvárnak ostromát,

S melylyel ott S mint bomolt

S

éltét fel a

megmentek, a csodát, csatában Salamon

bátyjai közt a testvéri bizalom

Mint üldözte Vida gróf Vida

a

hsökéi,

ellen Gejzát mint mentette

meg;

Mint véré meg Mogyoródnál Salamont, Tle s Vidtl szabadítván meg a hont Mint emelte

trónra

t

Gejza után, ugy hozván

Mint

virágzott

Mely

alatta

Mint Henrik

hon szava

a

a

köz java

Magyarország

boldog, fényes

s

nagy vala

tartá fenn ör.állásban a hazát,

és a

pápa ellen trónusát;

Salamonnal mennyi volt még a

A

kiért

;

általa.

baja,

majd német, majd kún harczola

;

i^o

;

;

;

J{öltemények.

Mint

A

tisztelte szent Istvánnak hamvait,

kit Isten szentéi

sorába

vitt

r

Emlékének szerze fényes ünnepet, Melyet fénynyel máig l a kegyelet. Édes errl emlékeznem énnekem. Hosszú nyolczszáz év után is zengenem. Mint csatolt a honhoz két új társhazát,

A

horvát- és gácsországi koronát

Mint véré meg a kunok bsz táborát, Tévén Isten által egy és más csodát; Mint ölé meg a nagy Ákost; mint adott Vert hadának Zagyva mentén új lakot

Mint végezte nagy, malasztos életét, Mint temették Váradon el tetemét Mint gyászolta három évig nemzete, S a leány, kit eddig ülde végzete,

A

kit Isten és sors arra

rendele,

Hogy lemondásban törjön meg kebele a hsnek annyi fényes tctteér',

;

Mert

Szerelemnél magasabb leend a bér; Hír, örök név

itt

a földön, s túl

közt —

Hely az égnek szenti Nagy, dics czél, mind

a

azon

jutalom

kett érdemes. Hogy pálmául küzdjön értté a nemesi a

Egy parányi harmatcseppben sokszoron. Mely rezegve csügg virágon, bokrokon,

A A

legels, legragyogóbb fénygolyó

dics

nap, mint tükörben látható.

;

"Elbeszél költemények-

2;

Énekembe Lászlót ekkép foglalom Mint a harmatcsepp parányi a dalom,

De Ön

hs

azért az óriás

sugara, mi neki

Az

oroszlánt a

—

nagy marad,

zománczot

ad.

körmérl ismered,

hst megleled Ez az ének sem egyéb mint csermelye. Melyben az ég csiliagboltját festi le.

Tetteiben a dics

Dlj S míg

le,

;

honfi, e

pataknak mentiben,

virágzó partján tested megpihen,

Kegyelettel a dal árján révedezz

lm

—

az ének Szent "Lászlóról zengedez.

ELS

ÉNEK.

IV. László jósálma, ihletése és sejtelmei magas rendeltetése fell.

Nyári

Fenn

éj volt,

gyönyör, szép

és hives,

az égen százezer csillag repes.

Köztök

a hold, mint

egy bujdosó

király.

Felleg és fény közt rejtzve járdogál.

Lenn

A

a földön

ünnepcsendben

vad elbútt, lombon

elült a

a határ;

madár.

Csak a hegyrl gcrgedez csermelyek S lomb között a játszi szell, zengtenek.

Sem

közel faluból, mert nincs az közel,

Ebugatás a csendet nem

kelti fel

Sem gulyákat nem táplálnak a hegyek. Honnan néha tán kolomp csendülne meg.

; :;

,

;

T^jSlUmények-

Csak ha rá-rákezdi

Vagy

a kis csattogány,

rideg sas vijjog egyet egymagán.

Máskülönben csend vagyon, mély, nesztelen

Az id

jár,

id

Ily

még

az

a szív és

csak lábhegyen.

is

ábránd

.

ideje,

Szerelemnek és dicsség bölcseje

A

mi szépet és nagyot

Ily

idben,

De még

az

is

A

ír a

nem

ébresztenek.

munkásnak, adomány

vándornak fáradalmas Béla népe

Fáradalmas

el.

csendesebben szendereg.

Kit szivének vágyi

Jótev

sejt a kebel.

éjen álmodja

ily

út után.

is

legott lecsendesül,

útja

vágyott enyhéül,

Sátorokba a gyöngébbek, asszonyok. Sátoron kül az ersbek

Egy

Nem

bajnokok.

s

van, a kit lelke éber álmai

hagyának nyugalomra

László herczeg legelször

A

hon földén, melyért

hajlani áll

vala

lelke lángola.

Mint folyóvíz, melybe súlyos Háborogva örvényez zajra kél,

gyrre

Száz

És elbb a

kis

a zajlás le

k a vizfenékre

zajlott az ifjú

Nagy

soká

vetél,

szétoszolnak a habok,

S mindegyikben egy

Míg Ugy

kt

nem

tenger háborog

sem csendesül.

nem merül

herczeg kebele,

birván csendesülni

le.

;

;

;

Elbeszél költemények-

273

S már az éjnek elcsendelgett"*' jobb Megfordulva áll a gönczöl szekere Sápadozni kezd

Nem

fele,

a teljes holdvilág,

soká egy más világ ormára hág.

S még

az

ifju a

tündéres éjen

át

Egyre nézi fenn az égen csillagát, Almodozza szíve éber álmait, Hit-, reménye és szerelme vágyait.

Végre mint

a csendes nyári permeteg,

Mely

a földre susogással lepereg

Mint

a

méhi döngicsélés réteken,

r,des álom száll szemére csendesen.

S alszik, alszik László berezeg, álma szép. Mint a képzelet, mint egy tündéri kép; Álmodása tett s dicsség pályája, A jövnek jós szemekkel látása.

Nagy

dolgokra szánta Lászlót istene,

S hogy azokat

elbírhassa szelleme.

Jó elre az ágyat elkészité,

Melybe magvát És

— kebelébe —

ülteté.

az alvó ifjúhoz leszáll vala.

Szent parancsát véve, Gábor angyala

Az

alvónak megérinté kebelét.

Szent kenettel megilleté két szemét.

*

Elnyugszik, elcsendesedik. Itt

:

eltölt, elmúlt.

Curay Jáno> munkai

;;

:

J^öHemények.

2^4

Az

angyalnak érintése, kenete

László herczeg kebelébe fényt vcte;

Hüvelyétl égi része, lelke vál, S Gábor angyal karjain az égbe Ott az

Ön

úr, ki volt, ki van, ki lenni fog,

dicsében égi trónján fenragyog,

Melyet fényl

Hogy

csillagokból épitett,

ragyogjon tengerek

vakmeren

Ki merészli

A

száll.

földek

s

felett.

t,

látni

dicsség sugárkörében dicst

?

Trónusából tüzek villángzottanak,

S 5zemvakító Lába

S

hét lángárba oszlanak.

alatt a

világok forganak,

a világok sphaera-tánczra zugának,

S leborulván

a

cherubok kardaJa

:

((Szent az úr, szent, szent» harsányan

zeng vala!

Megvakítná ennyi fény László szemét, ers hangok fülét

Szétszakítnák az

Teste, mint a pára széjjelfoszlanék,

S hogy

Még

támot

lel

Gábor angyal

szent

ír

tevék.

mint nyárievei, fel

szent karán,

a királyszék zsámolyán.

szól az úr, s a szó

«Boldogok

kik hallják,

Halld és értsd meg, és

A

s

szemét az úrra nyitja

S leborulnak

S

rogy, a kenet

a mellett is reszket

A midn De

nem

le

megrázza mennyegét s

értik az igét!

elmédben megjeleld

nagy végzést, melyre ujjam

kijelelt.

:

:

•7^

Sorskönyvedbe nagy dolgokat

Utamon

írt

karom,

érettem küzdj, akarom:

járj,

Küzdni fogsz, de égi pajzsom védve fed, de fáklyám mindütt vezet.

Kisértetni,

H, igaz légy, és A gyzre diadalmi És eendel

Mely

a

ers

mint sziklavár,

pálya vár

gyümölcsbl

díjadúl,

az élet fáján a jóknak virúJ.

És ivandol a forrásból, mely örök. Szent vizébl halhatatlanság görög; lm

e könyvben lásd a pályát, mely tied...

Boldog,

engemet!*

a ki hallgat és ért

Szólt az úr, szavára a tenger kihág.

Sarkaiban megrázkódik

S leborulván «Szent az

a világ,

a cherubok kardala

úr, szent, szent!»

És elhozák

harsányan zeng vala.

szolgáló angyalok

Nagy könyvét a végezetnek oly dolog. Mely öröktl volt, van és mindig leszen, Melyrl múlt, jelen, jöv tanút teszen. :

Mely megírva

volt,

mieltt

iraték.

Ki mondhatja meg, mikor keletkezek? s

id

szikrákat rejt a

k.

Nincs idben, térbe nem fér; tér

Benne vannak, mint Foglalatja a

Mely öröktl

teremt él,

s

gondolat.

örök idkre hat;

Foglalatja a fagyasztó lehelet.

Melyre

újra

minden semmivé

lehet.

; ;:

;

J^öltemények-

ij6

Foglalatja a világok élete.

Nemzeteknek

és

népeknek végzete

A

legels emberé,

S

az utósóé,

A

ki

ki

halva rég,

még.

lenni fogna

király és koldus sorsa, a poré.

És

az égen fenragyogó csillagé...

Ez

a sorsok

könyve

;

rajta hét pecsét

Órzi szent, felbonthatatlan

Melyet

Melybl

senki

ki

ki

nem

nyitott soha,

senki, mint az Isten olvasa

Mert hogy ó,

még

levelét.

az, a ki lát szivet s vesét,

tudja a könyv minden betjét.

Hogy ha egyszer felnyitandja, jaj nekünk Mert azon nagy nap lesz végitéletünk; Mert

betelve lészen a mi irva volt

Megitélve az eleven és a

És az úr

a szent

S mint midn

a

Hegyen völgyön

holt.

könyvet csak

nap sugarát

a

illeti

—

szétveti.

világosság terjed

László herczeg kebelébe fény

És

—

el

lövell.

könyvnek sok ezredik levelén

Hull elle (mily csodás bütneményl) Hull elle a jövnek fátyola.

Hol

az

ifjú

ilyen képet lát vala

:

Látja Bélát, édes apját, mint megyén Fényes trónra koronával ékesen Látja Géjza bátyját, a kit ugy szeret,

Nagygyá

lenni ezrek s milliók felett;

I

;

:

; :

; ;

Elbeszél költemények^

Dc

fejérl levévén a koronát,

Azt kezével egy gyermeknek

Ámde

577

nyújtja át

azt sárba veti botorul,

ki

Honnan

az László lábáig elgurul.

Hajlik László, hogy a földrl felvegye,

A

gyermeknek homlokára föltegye lm de rögtön trónon látja önmagát. És fején a bvös, ékes koronát.

A

korona, mint a csillag tündökölt,

Ragyogása fényivel betelt a föld Lábaihoz nemzetek rajonganak,

S

hs

;

nevérl dicsekedve szólanak.

Fegyverével ismeretlen népeken

Gyzedelmet, nem egyet

De

ví

fényesen

mi legkivált dagasztá kebelét,

Nagynak

Mind Mint

és boldognak látta nemzetét.

ezek közt egy bbájos légalak.

a rózsa szép, mint szell szállatag,

a sznyeg hímnek AJmodása mindenütt átsztt vala

Melylyel, mint

Egy bbájos Melyet

a sors

általa,

lányka képe üldözé. minden harcz és vész közé

Oda vitt, hol mint gyz hs vala. Hogy legyen harczok között rangyala

Dc

kihez bár mennyiszer nyujtá kezét.

Nagy tzoszlop Mit

jelent ez

De örömmel

?

választotta

ébren sem

látott

tle

szét

fejthette

képén kéjeleg.

meg.

;

;

i\öiUinények-

Ti azonban

A A

meg

fogjátok fejteni,

kik a dalt végig jöttök érteni

leányka szép alakja

végzete

s

Beszövdék László herczeg

éltibe.

Énekembe én is íme beszövöm, Mint virágot bokrétába kötözöm; nem kapok más pályabért, Kapok érte

—

Egy

pár könyct fogtok

ejtni gyászaért.

HATODIK ÉNEK. V. Charitas apácza megjósolja a nagyváradi templomban László királyságát. László cselekvésre készül.

És az ige teljesült! a Harmadízben mosolyog

Hogy És

kikelet a föld felett,

királyi székét veszté

királynak Gejzát tette

Épen

Salamon,

meg

a hon.

húsvét ünnepére gyültenek

Hazaszerte a keresztvalló hivek, Ünnepelni, a nagy, dics szent napot, Melyen egykor megváltónk feltámadott;

Ünnepelni Jézust,

a

hst

Ki legyzte és megtörte Alleluja

énekektl zeng

Nyájasb arczczal néz

és királyt.

a halált

a lég,

alá a tavasz-ég.

;;

;

elbeszél költemények-

279

László herczeg Nagyváradra rándula,

Vele mentek nje és kis angyala, Már a zárda s templom, melyet épite. Készen

A

benne

állott,

volt a

nagy mise.

zárdának fejedelemasszonya

Jámboréltü, szenthir asszony vala

A

kit Isten

sok kegygyei ruháza

És megáldott Charitas

Mit

— ez

Szép Etelke

volt a

szerzetneve.

László a templomba be.

alig lép

Koronát hoz

Ünnepély

rég ismerjük t.

;

apácza, társival

«

n

neve ezeltt,

volt a

földnek éle

a

S im

j

elibe;

kiterjesztett karjain.

ül tisztes,

halvány arczain.

Üdvözölve légy tlünk ez ünnepen.

Mely

az élet napja

Melyen

A

a lét szenvedésivei.

szokásként szerzetében fölveve

Mig Az

— igy

a halál örökre

szól ékesen

általa.

Üdvözölve légy tlünk, László Ki a trónra Istentl

A

király!

hi vattatál

Ígéret szent igéje teljesül,

székbe

királyi

Hogy

—

László herczeg

ül.

magasra, nagyra vigye nemzetét.

Örökítse köztünk Jézus szent hitét

A

—

meghala

feltámadt Megváltónak

Az

;

fel.

ki

által

meg

fog halni a halál.

Üdvözölve légy tlünk, László királyi*

Költeményei-

r?.'

kétkedleg néz

Szólt, a hcrczeg

A

sokaság bámulattal hallgatá

S

szól a

herczeg

«A

:

ki

Áruló fejére én mondok Gejza bátyám joggal

És

alatta

«A

királyt

boldog

nem

sérti a királyt,

halált.

trónuson,

ül a

nép és

a

reá,

—

a

hon!»

—

szóm viszonz Magasabban, fenn az egekben van sérti

Égi pálmát nyert a Koronáját, székét

Mind

itt

földi

a

n

I

trón helyett,

hagyá neked

;

kett Isten által száll reád, Üdvözölve légy, király, tlünk tehát !»

A

a

Így a jósn, s harmadnapra gyors követ herczeghcz lóhalálban érkezett.

Hírül hozván, hogy nincs többé a király.

Húsvét napján érte

S

t

el a

szájról-szájra szerte száll a hir, a hit,

Hogy Charitas égbl vette Hogy s/emének és fülének S

Isten választottaként Ifja,

S

halál...

hn

ihletit.

nyilt az ég, tisztelék.

véne mint egy szenthez

a ki lelki vigaszért

cseng

járula,

vala.

Megtalálta nála szíve vigaszát,

A

szegény, a dús, vezérl angyalát.

Így emelte

föl Isten a

Megmerítvén

S melyet

ifjan

szenvedt.

szent malasztvizében

t,

annyi vesztés kínja dúlt.

Életének tövisbokra

fölvirúlt.

;

Elbeszéli! kSltemények-

És megérte, hogy Fehérvárra ország

Hol minden

S

J

8

igéje teljesült.

nemzet összegylt,

s

egyet óhajt és akar,

szív

László királyt a magyar.

kikiáltja

De

1

mieltt errl zengjen énekem,

Lantomat

elbb idegzenem; hsöm, új mez

fel kell

Uj pályára lépik

Nyíl elttem, nagy, hatalmas és dics.

Megpihenve Uj ervel

Mert

t'

is

ervel szólhatok,

új

jobban hallotok;

oly fának árnyába hozott utunk.

Melybl

egy-vágtatva

ki

nem

nyargalunk.

KILENCZEDIK ÉNEK. V.

Eközben Zvojnimír horvát király örökös nélkül meghal, s a horLászló húga segítségére megy. vátok Ilona ellen fellázadnak. Horvátország megRege a kocsijából kiesett kerékszegrl.

—

—

—

hódittatása.

De Mert

ne menjünk

el

az ének csak

is

Lászlótól messzire és az

köre

Salamonnak sorsa addig érdekel,

Meddig

az,

László sorsával vegyül

László királyt

Uj pályára

híjjá:

Zvojnimír végst

a

magyarok Istene menjünk el vele! lehelt,

nincsen

S zavarokba bonyolúl Croatia

1

fia

el.

: ; ;;

:

a3»

;

J^öltemények'

László király húga, a szép Ilona, Lett utána Horvátország asszonya

De

asszonynak

a

kevély horvát urak

Engedelmeskedni nem akartának.

St

magok közt megszakadva, mindenik

Uraságra vágyva, ármányoskodik

Nem Nem

tekintik a tulajdon szent jogát, a közjót s a

hazának közszavát.

Rendetlenség és ököljog

áll

el,

Jog helyett igazságot szab az er A királyné festett bábbá aljasul

—

Elbb-utóbb

a királyi szék lehull.

Híveivel gyors tanácsot tart tehát,

S

felszólítják

Jne Míg

Magyarország

hs

urát,

haddal, hatalommal mihamar. a

népet

el

nem

söpri a vihar.

László király, mint jó gazda, sohasem

Volt

A A

vitézi

hadseregnek szkiben.

sereget két külön királyi

hadsereg

s

er

tévé

a nemzeté.

Azzal a vitéz király rendelkezett,

Ez

határi közt

Azt

vedé

a

nemzetet

seregnek, ezt honvédnek nevezek,

S nem egyéb

De

volt,

mint a nemzetösszeség.

harczos volt a magyar,

s kivált vitéz

Fejedelmét örömest követni kész

honvédhadak

S mostan

is,

A

hadhoz csatiakoztanak.

királyi

mint mindig,

a

;

:

Elbeszél

A

»

183

kSlieinények-

tábornak gylhelyéül s/ép Zala,

S mely

Mura

a két ország között határ vala.

k,

köze volt kitzve: innen

Túl a Dráván

a horvátok,

feltnk.

László király Fejérvárról, hol lakék,

A

táborba szekereken érkezek

Már

;

elhagyta a Balaton nagy tavát,

Szép Zalában közel

S ím

— így

clalvék

Kanizsát.

éri

beszéli a rege

—

Kocsijából kiesek kerékszege.

Lejtn állott a szekér, a ló repül, S a szekér feldlve van menthetlenl

De

A

villámként, gyors lábakkal, hirtelen

h jobbágy ott terem,

keréknél egy

Izmos

ujját

szaporán a szegveszett

Tengelyvégbe bele dugja szeg Így

fut a

lejtn

le

egy hold földön

Feldléstl óva László Ott végtére

És

a riadt

át.

kocsiját;

szekér megáll.

fölébredt szunnyadtából a király.

Deák Balázs

A

helyett.

király

volt a

bámulva

h jobbágy

hallja mit teve.

—

neve

—

mond a hnek tettedért, S megadandom bármit kérsz, hségedért. «Kérj kegyelmet

De

szerényen az egyebet

Mint maradni

Ámde

László egyet int

Nyergeljék

fel

nem

kivan,

jó királya oldalán; s

parancsot ad.

néki a legjobb Jovat.

;

104

: ;

Költemények-

És eképen

Három És

a

szól Balázshoz: (fE lovon

óra hosszig nyargalj e sikon.

mennyi

tért befuthatsz szerteszét,

Megeresztett kantárszárral,

—

a tiéd.D

S a parancsot teljcsítni lóra ül Deák Balázs, a sík földön elrepül Két tanú megy a lovagló nyomdokán. Az idre és határra vigyázván.

S mire

Meg

visszatérnek izzadt paripán,

van írva a királyi adomány,

Rajta függvén a királyi nagy pecsét.

Mely nemesnek

A

szegény pór bámul és csodálkozik,

Hogy

A

hirdeti Balázs nevét.

való-e a mit

lát,

vagy álmodik?

királynak köszönetet mondana,

De

csak könye szól, elállott a szava.

Végre szóhoz jutva így szól a nemes nem vagyok én érdemes, Sok is e föld, én uram király, nekem, Tizedrészszcl könnyedén beérhetem! ((Ennyi kegyre

Kis falunkban oly sokan mi

nem vagyunk,

Legjobb lesz, ha rajta együtt osztozunk Különb ember nem vagyok a többinél. Mindegyik megtette volna a mit én.])

Egyszern

és

együgyn

így szól vala,

S nemes szívén a király megindula; Adományát kétszerezé egy helyett,

A

községre irata a

levelet.

; :

Elbeszél költemények

Mai napig

A

fentartotta szép Zala

regét; a kis

De

185

község elpusztula,

maiglan a vidéken nyoma van,

Szent-Király és Szent-László faluiban.

És azonkép hosszú nyolczszáz év után még Kehidán; Van-e magyar, a ki azt nem tiszteli. Ha Deák Antalt s Terenczet nevezi ? Balázs vére fennvagyon

—

Így cselekvék szép Zalában

a király.

Pár nap múlva hadi népe készen áll Hidat vertek át a Dráván azután, S ott valának Horvátország határán.

De

oszolva voltak a horvát urak.

Összesen és együtt nem harczoltanak

Már

pedig csak ott van er, hatalom.

Hol közérzés és közakarat vagyon. Közmondás, hogy

a

vesszt

könny

dolog

Összetörni egyenként, akármi sok;

De csomóba hogyha Rajt az óriás

A

er

is

külön vált pártokon hát csakhamar

Gyzelemmel eit És

a

Dráva-

s

Már

A

vészen

a

magyar;

Száva-köz hódolva

Mieltt másodszor

A

összeköttetik,

megtörik.

Kulpáig úrrá

újult

lesz

meg

volt.

a hold.

László hada,

a tengermelléken foly a csata;

havason

túl

Alig van már

övé ki

a föld szine,

szegülne ellenei

—

J(plíeményfk

iPfi

Imde LászJö táborába hír repül. az ország más részén, Erdély

Hogy

A

fcll,

védetlen haza földén kúnhadak,

Iszonyú öldökléssel pusztítanak.

S László

A midn Nem

király,

egy

mellzi

új el

mint okos, jó gazda tesz,

jószágot bérbe vesz; miatta örökét,

S összevonja gyzedelmes

És

A

a

—

sereget.

kunnak csakhamar elébe

tart,

horvát ügy rendezésre férfikart

És

erélyes

rhadat hagy rszemül, Almos ül.

Al-királyi székbe öcscse

Így cselekvék László király, a mikor és kilenczvenegyet írt a kor;

Ezer

Gyzedelme

kiebb tolta

a követ.

Melyet Árpád Magyarországnak

vetett.

Koronáját egy szép kvel neveié,

A

tartományt Horváthonnak nevezé

Az

Duna, Tisza, Dráva, Száva

És megyékre

látható.

felosztotta részeit.

Alkotmánynyal felruházta népeit

A S

;

országnak czímerében négy folyó,

magyarral testvérjoggal el

—

látta el,

nem nyomta, de magához

vette

fel.

Nyolczszáz éves már-már e szent kapcsolat,

Melyben

Tlünk

Mi

él

két

nemzet egy kormány

nyertek bánokat, vezéreket,

tlük Draskovich-

és Zrínyiket.

alatt;

;

.

:

^^7

"Elbeszél köiíemények-

A

A A

mi annyi éven

megszentesit,

át

szokás, törvény s jog

egyesit,

által

jelenkor fogná-e szakítni szét?

Két együvé

lett

nemzetnek

életét ?

AJ próféták lappanganak köztetek,

bnre

Ál utakra,

A A

visznek bennetek:

költnek higyetek, magyar s a horvát

beteljesül

újra egyesül!

TIZEDIK ÉNEK. 1.

A

kunok harmadszori beütése Kapolcs

megy

hadával

mind

a

;

kettt

Míg

László

király ;

erre

A

alatt.

útközben serge éhség- és szomjtól szenved imádságával megszerzi sergének, mely ez éled.

ezek történtek, már

dulásban

a

kún hadak

elhaladtanak

jól

Elgázolák a vetést, a megürült

Ház utánok Ember,

A

szz a

állat

pórázon

mit szenved a vidék,

az, a

hadak boszujokat töltheték.

Mert boszúvágy

A

hozta e

kudarczért, mit Ozúl

Szenvedének

Hogy

tereltetik,

és az asszony megfertztetik.

Iszonyú

Hol

láng árjában felrepült.

;

s

szörny hadat

Kutesk

alatt

megfogadták esküvel.

a szégyent

vérfürdvel

törlik el

. .

a

elébe király

által

új

;

i88

J^öltemények-

így haladtak a Tiszán

A

Marost

És

is

Békésig,

át

kényelemmel átszegik:

elérik a Temesl, hol

nagy utat

Kipihenni a vezér parancsot ád.

Rémit

A midn

volt látni e hadjáratot,

végig hullámzá a sikot;

Két egész nap

kellé,

míg ez ár-apály,

E

hullámzó embertenger, csendre

A

Négy-órányi távolság volt, melyet Temes mentében hossza elborít

száll.

itt

Fele része hadfoglyokbul rabfüzér,

Marhanyájak,

Másik része

prédaterhelt társzekér.

s

fölfegyverzett vad hadak.

Barna arczu, izmos,

szálas kúnfiak:

Közepettök a vezérnek

áll

vala

Négynyüstös vászonból készült

sátora.

Tetejérl nagy távolra látható

A

felhben leng harczi lobogó

;

Körülötte alabárddal hadfiak,

Pánczélozva komolyan

rt

állanak.

Benn pediglen vad Kapolcs, Kurul

fia,

Kit khánúl uralt ekkor Kumánia,

Érmelléknek legjobb borából

És kaczagva vadán

Hogy hónába És mindaddig

Míg

Nem

iszik.

arra esküszik:

vissza

nem

tér sergivel,

e jó földön vesztegel.

Lászlónak koponyájából kupát készíttet, s abbói iszsza

meg

borát.

;

;;

.

289

Elbeszél költemények-

hadért hs Seregével késedelmet nem talál

Ámde

László, a

király.

Hátrahagyva Horvát- s Tótországokat, Egyenesen a kunok felé halad.

Gyorsan átkel a Dunán Tittel köri, Hol vizével a gyors Tisza egyesül Onnan a Temes mentében fölfelé Seregeit

föl

keletnek tereié.

Gyorsaságtól vár eredményt egyedül. nappal jár azért szünetlenül

Éjjel,

nem tartja sem mocsár, sem ingovány. Hegyeket mász, áttör a völgy szorosán. Föl

De

járatlan és kietlen a vidék.

Fogy erben

a had,

Ugy

vannak mint

A

nem

ki

Ok nem

fogy az eleség;

a hajós a tengeren,

lát víz- és

égnél egyebet.

érnek mást, mint végtelen mocsárt.

Terméketlen, sivatag homokhatárt.

Vég

türelme fogyva van mindenkinek,

h sereg.

S zúgolódni kezd a máskor

Az embernek

A

leghatalmasb ellene,

kinzó éh támadott

föl

ellene;

Óriási a szükség, az éhhalál

S valamennyi szörnye

van,

elttök

áll

.

.

Egy vagyon, ki el nem veszti még hitét, S buzgalommal megimádja Istenét; A kegyes László király áll egy magán Csüggedetlen az Ínségnek Uaray János muükái

ajtaján. 19

;;

:

2go

;

J^öltemények-

((Isten

—

a ki

!

Megmentetted

A

a

esd

S ínségében

neki

—

pusztában Izraelt

Mózes népéhez

ki

szót ekkép emelt

kegygyei

valál,

mannát adatai

Irgalomnak, hatalomnak Istene,

Ne

tekintsd,

Vedd

le róla

hogy volt s van e népnek bünc, büntet karod súlyát

Megismerte haragodnak ostorát! Szánakozzál

rajta

;

mert hicz atyja vagy.

hogy nemcsak haragod súlya nagy nagyobb vagy irgalomban. Istenem!

Lássa,

De

Mert

te

vagy az irgalom és kegyelem.»

Így imádta Istenét László király. imája Istenéhez égbe száll...

És

Közelebb

volt a segély, mint hitte tán;

mondja

Halljátok, mint

((Még imába

volt

el a

merülve a vezér,

S ím egyszerre megrendül

Dobog Hah,

a föld,

min

sr

had

Sok ezer vad Tart

ez,

—

hagyomány.

a

nagy fenyér.

por keletkezik;

mely

itten

érkezik?

szarvas és nehéz bölény.

feléjök, mint

egy

égi

küldemény;

László hada örömében megriad,

Mintegy önkényt

adja

meg magát

a vad.

És azonnal dárda és nyil pergenek. Dús aratást lel az éhez sereg; Rég nem ettek jobb izt, rég ily vigan, Mint e nem várt lakomán mindannyian.

;.

:

"Elbeszél költemények-

A

kegyes király szemébl köny fakad

S Istenének

Hogy Mind

hálát forró szívvel ad,

kegyelme, melyet tle esdekelt,

magán, mind népén

Mind

A

íC)

hiába! bármi jótét

csodásan

s

dúsan

ily

s

betelt.

nyereség

váratlan nyert eleség.

Újra zúgni és morogni kezdenek

Az

S közepettök

Nem S

szól a

illik ily

is,

kisszívüség

egy közel kszirtre csap

Háladatosb fogna

És belle

ember

az

lenni,

csodáknak

Ktömegnek

véd az ég?

e szivetlen szirtdarab,

Hogyha tudna mint

s

oh seregek,

tehát,

a kit ily csodásan

k

kegyét.

melyet épen vettetek,

— S vesszejével Szólt

új

néphez: «Ez

Háladástok?

lm c

áll

el hitét,

meri esedezni

jótettért,

Ahhoz,

aggalomban

Istenében

veszíti

De nem

seregek.

kegyes László király

a

lljra kínos, kétes

A

ég

ételre szomjtól

új

sziklakeble

mint

érzeni, ti

s

mi

csodája! a rideg

megreped;

kristálytisztán, vidoran

Szomjatoltó, gazdag forrásvíz rohan

Térdre

húll a

meglepett nép

Örömétl megreng

A

!»

a lég,

.

.

s felüvölt,

reng a föld

kunoknak táboráig zúg szelk. vélik, hogy az Isten mennydörög.

Ott úgy

—

i

; ; ;

i92

;:

;

.

Költemények.

11.

A

kúntábor leírása. Ütközet. László maga ragadja nteg a harczi lobogót a kunok megfutamodnak, de Kapolcs parancsot ád seregének, hogy aranyait hányja el magától az üldöz magyarokat felazonban az arany László imádságára kvé válik, s a tartóztatni magyar sereg leveri a kunokat. A megmaradtakat László a mai Jászságba telepiti le. ;

;

De

futárok érkeznek mindenfelü].

És Kapolcs László jöttérl «Talpra, kunok

S

éltesül

parancsszava

I» felrivalg

pillanatban harczra készen

áll

-

hada.

Mintha sr, szálas, si rengeteg Bukkannék ki földbl, áll a hadsereg Csakhogy a fák izmos, bátor férfiak.

Lomb

helyett légben vasélek ingának.

S ha a tábort erdnek nevezheted. Benn az erd hseit is megleled Volt oroszlán köztük, bátor és nemes,

Fene

tigris,

tarka párducz, rémlctes;

Nagy, nehézkes medve, csalfa hyena, FarkTsoknak prédavágyó tábora Kik mindnyájan mag^'ar vérre szomjasok, Így várak be László királyt a kunok

Dombra

ér sergével a

Ellenében síkon

a

Sokasága pillanatra

magyar

kuntábor a

nem

.

király,

áll

magyart

Magakasztja, de sokáig ez

.

tart

;;

;

!

.

Elbeszél költemények

293

magyar nem azt nézi, mennyi az Ellensége szám szerint, melylyel hadaz A magyar csak azt tekinti merre van?..

Mert

a

:

Ugy

tanulta

hs

apák példáiban.

így cselekvék a vitéz László dcOtt az ellen!))

De

A

mond

s a

király,

sereg már

nem

áll

miként viílám az égrl lezuhan,

kunoknak táborába lerohan.

És

sikoltás és rikoltás kél vala,

Harczra buzdul ember és ló általa; A zenének rivadalma bele vág; László király a sorok elébe hág.

És kezébe kapván

a vérlobogót.

Megfúvatja rá a nagy tárogatót

És «utánam!)) e rövid szót mondja csak, S mint az árviz nyomaiba zúg a had. Ütközet van

Egymás

;

mint a zápor kétfell

ellen a sivító nyíl repül

Szúr a dárda, recseg a

Majd

kürt, sújt a

kard

Mint

a

kfal oly tömött, ers a kún.

Ellenáll a rohanásnak iszonyún.

Mind

hiába! minden

er

hasztalan

Ott a hol László királynak karja van

Es ha kétszer annyi volna mint

A

vala

kunoknak érczers emberfala.

Mint

;

László kunt, majd ez nyomja a magyart.

a villám

László rajtok

áthasit,

Gyéritvén, fogyasztván a kun sorait.

1

:

;

l^ölteményck.

Nemsokára törve van Kapolcs dacza, Összeomlik érczers emberfala, Itt is, ott is áttör a magyar sereg, A hátráló kunt rémület kapja meg!

És

ijedve meglódulnak a sorok.

Tömegestül bomlik Ki lovag

fut,

a

rend;

ki

gyalog,

és alig pár perez alatt

Idomtalan zrzavarrá lesz a had.

Nagy

sokat

De

és

mindenkor tényez

a bátorság és

azért okos

Mert

a

így Kapolcs

Hogy

A

gyz

er; küzd cselt sem vet legnagyobb ern is gyz a

HáboTÚban

látván sergét, erezi.

is

azt vissza

el.

csel.

többé nem

terelheti

;

futók közt ily parancsot osztogat

(Tán megmenti


még

futni

— ekkép

Rajta gyávák, rajta!

De Az

leg-alább

vele a vert hadat).

ám

mentsétek

szól

—

indultatok.

csak fussatok!

meg

éltetek,

pediglen csak ez egy úton lehet

Hányjátok

cl a

mi aranyt szedtetek,

Ülditek nyomát hadd akaszsza meg! S mig a prédán kapva kapand ellenünk. Meglássátok, táborostul megmenünk!*

S tnek úgy, a mint Kapolcs elrendelé Mint a zápor hull arany mindenfelé; Tarsolyokból és tüszkbl hulla szét, (Könnyen szórták, mert rabiák, nem szerezek!)

;

:

;

205

Elbeszél költemények-

Régidben

csak oly

bvös erej pénznem;

Volt, miképen mai nap, a

aranynak csillogása az a

Az

Melyre ráakad az ember

A

lép,

legelébb.

Megpillantván a hulló aranyest kúnüld magyar is maga eltt;

Ménéirl

ugrosást kezd szaporán.

Hagyja a

kunt, s

kapkod az arany

után.

Látja László a hálót, melyet neki

A

kunoknak fvezére vete ki Kebelén a szív mélyen elkeserl.

(Diadalma

A A

csillaga igy lemerül.)

futárok nyargalása hasztalan!

parancs, a tilalom hiába van!

Feledik az üldözést a hadfiak. Csillogó arany után száguldanak.

S Istenhez László buzgón fölesdekel, Attól várva, hogy a bajt intézze el

S im csodák Alig hisz

csodája

1

a mi

szemének maga

most beáll...

a király!

Tarsolyokból és tüszkbl egyre hull Az arany még de nincs, a ki érte nyúl ;

Úgy

akarta Isten, és a kidobott

Kerek arany mind kövekké változott...

Mért

A

akasztná

magyarság

meg

futtában a lovat

hitvány, rossz kövek miatt?

Elszáguld és elvágtat biz azokon; Annál gyorsabb, ott leend a kunokon.

.;

T^öltemények-

apfc

Mért

beszéljem hosszan a történteket?

László király gyzelmét a kún felett?

Maga

A

Kapolcs

elveszíti életét,

riadt kunság lerakja fegyverét.

És az így

Nem Nem

kivívott fényes diadal

leszen gyászos halotti ravatal

szomjaz vért a kegyes király vezér.

Gyzni

A

.

csak,

nem

öldökölni, volt a czél.

legyzött sergeknek ad

életet.

Ha

felveszik a keresztény szent hitet;

St

lakásul földet oszt

Hova ket

számukra

ki,

le is telepítteti.

S nem sokára a dús alföld síkjait. Hol a messze Hortobágy határt hasit, A Tiszának és a Zagyva nyilt közét teleplk foglalják

llj

A

szerteszét.

Barna kép, szálas, izmos kúnfiak, kiket, mert mind íjászok voltának,

Az S

el

utókor jász-kunoknak nevezett,

kik maiglan lakják e sík téreket.

A DRÁMAI

MVEKBL

;

BORBÁLA KIRÁLYNÉ KEGYENCZE. TART4LOM.

(1.)

Valmtrod

szereti Rózsát,

Zudar

Bálint leányát <s viszont

Rózsa Valmerodot de mert korcs származású, az urak kigúnyolják és jegyesfnek atyja elutasítja. Rózsát szereti egyszersmind Zsigmond király nejének, Cilley Borbálának öcscse, Ottokár is de a leány kikosarazza. A szerelmesek kölcsönös Ígéretekkel elválnak. Valmerod Zsigmond táborába megy a török ellen, hol megmenti Zsigmond életét, miért els segédévé tcsii de ugyanekkor a ledér királyné is beleszeret, míg Valmerodot nagymérték dicsvágy keríti hatalmába. (11.) Budán Zsigmond távollétében a királyné adja meg a kitüntetést Valmerodnak, ki tle Rózsa kezét kéri s felindulva Ottokárt párbajra hívja de midn ez nem fogadja el, leszúrja t, miért börtönbe kerül. Ezt megtudja Rózsa, ki Brúnó remeténé! rejtzik s Valmerod megmentésére Budára küldi. megbocsát Valmerodnak, s ez mint a királyné kegyencze, (111.) A királyné léha élveknek adja magát, míg Brúnó megjelenése Rózsát újra eszébe nem juttatja. (IV.) A király rejtekajtón kihallgatja a királyné és Valmerod párbeszédét a királynét számzi, Valmerodot halálra itéli. Ekkor Brigitta udvarhölgy fölfedi, hogy Valmerod az fia s utóbb Valmerodnak azt is, hogy 6 a: anyja és Zsigmond az apja. (V.) A király megbocsát Valmerodnak, míg a királyné Valmerodot, mint szégyene tanúját, méreggel akarja megöletni de az ezzel megbízott csak álomitalt ad. Brigitta azonban fiát holtnak vélvén, boszút esküszik a királyné ellen. Borbála királyné ekközben Rózsa lakához ér, megkéri Rózsát, hogy cseréljen vele ruhát mert csak így menekedhetik meg Qldözitl. Rózsa megteszi. Jön Brigitta egy bérgyilkossal a királyné Rózsa ruhájában elsiet s a királynénak vélt Rózsát a bérgyilkos lelövi, ki az épen érkez Valmerod karjában hal meg. Erre Valmerod is megöli magát. ;

;

;

t

;

;

;

;

MÁSODIK FELVONÁS. BUDA.

ELS

JELENES.

Valmerod, Botond.

Bolond (az elmerOlt Öcsém uram,

Valmerodrak

jó estét

Valmerod.

Vagy még helyesben Bolond.

vállára Of).

1

Jó napot I jó reggelt!

Nem

úgy!

;

;

joo

.^

iirártuii

müvekhSl.

Neked ma jó, nagyon jó reggeled van, Minek kívánjam azt, mi megvagyon már?

Én

A

azt kivánom, a mi nincs,

barátom

I

jó reggelre jó estét.

Valmerod.

Megadja

Alajd isten azt

is.

Könny

Bolond.

Megadja ám

Magad

is

;

de hozzá

;

számoló vagy.

láss,

barátom.

különben cserben hagy hited

.

.

.

Valmerod. Azt bízd reám. Bolond. Jobb lesz, ha nem bizol Többet magadba, mint én kérdezed Mennyit bízom benned ? Megmondom azt is ;

Erdbe

bizom

Ki úszni

nem

Hogy Vagy

annyit, mint azéba,

tud, és azt képzeli.

általúszni

képes

a

Meg nem Tudsz Valmerod.

tanulta még.

Tudsz

korcsolyázni.

úszni, ifjú?

Megjárnám, ha tled

Kellendne megtanulnom.

S mi

Dunát,

a ki jégre száll s a korcsolyázást,

De

ki

vagy te?

viszketeg bánt ingerkedni vélem?

Ha megmondom, megesküszöm Hahogy ma meg nem mentéd a királyt.

Bolond. Ki vagyok?

Kedved jöhetne

Én

lenni, a mi én.

a királyt szolgálom.

Valmerod. Bolond. Megengedj,

Már

I

én az árral úszni megtanultam,

Te még

A

Azt teendem én kis különbözéssel

csak eztán küzdendesz vele

jég betörte már párszor fejem,

De nem

törött

velm

be. Jó

barátom

I

is.

:

:

A drámai mvekbi. Te még

301

csak eztán, mert már rávezettek,

Lépendsz

a jégre; vigyázz, jól vigyázz.

Felette síkos és törékeny a jég

Az udvaroknál. Én edzett legény, Te még csak ujoncz vagy tanácsot De a magyar saját kárán tanul, ;

adnék,

S alkalmasint te sem teszesz kivételt Hát újra, jó estét! Fogadja isten! Valmerod.

1

Nem élsz tanácsommal? Bolond. Nem éhezem. Valmerod. Rósz gyomrú vagy. Bolond. Valmerod. S te íztelen szakács. De mondok egy mesét Ha gondolod. Bolond.

—

Ismered

Rémét,

a kebel

Az emberek

A

legszörnyüebb

a nagyravágyást ?

szivében

;

Rút kígyó az

reggelente

felkel nap tündökl sugarát

Mutatja néki, mint homályosít

el

Körötte holdat, csillagot az égen.

Délben királyok fényes asztalához pompás csarnokokba. Szomjú ajkához gyémánt serleget nyom,

Vezérli tünde,

S aranynyal

Egy

oltja

szomja vágyait.

tehetetlen gyáva népcsoportot

megy ez. És nappal, éjjel s mindig, s mindenütt Gúnyos kaczajjal ránczigálja orrát Ejt térdre, bókra eltte. Így

«Mi

gyáva, mondja néki, hah mi hitvány.

Min

tehetlen vagy, holott akarnod

És kezdni kéne csak, s mivé lehetnél I» S ha bsz sugalma egyszer megkapott,

:

Ji ürámai nivekh'J.

302

S téren-tetn

keresztül hurczola

Tejfel bajuszt fen orrodtól fülig,

Kalászfüzérrel ékiti fejed,

És gúnykaczagva hagyja bábuját

Egy —

A

szalma trónon.

— rizd meg szived

nagyravágytól!

Valmerod

E

(magában.)

ember

rejtélyes

Szivemben olvas. Köszönöm mesédet. Tanácsod üdvös. De mondd hát: ki vagy? Bolond. Ha azt hiszed, hogy bölcs tanácsot adtam, Bizvást okosnak tarthatsz, ha bolondnak

—

Hiszed beszédem, bizvást

De még

egyet

A^ég egy

kell

tarts

mondanom

bolondnak. neked.

lidércze van ezen kivül

Az udvaroknak fényes és csalóka Ez is de annál még csalékonyabb Egy szép virágzó fa, zöld lombjain ;

:

Arany

fonalból sztt finom szövet,

Kápráz szemedbe; tündérének hinnéd. Vagy szép selyembogár mestermvénck.

Ne

higyj szemednek, ártó

Csalékony

Lepkéknek,

Egy

pók szövé

itt-ott

szemtelen leg)'eknek.

udvarhölgynek cselszövénye

az.

Kivetett hálója gondtalan szivedre. Jaj

A

néked, hogyha benne fennakadsz.

szerelem szent ölelései

Kigyó karokká torzulnak köréd, A tiszta oltár, melyen Vesta-tzként

A

azt

hálóval, tapasztalatlan

szerelemnek istenlángja ég,

Szennyes kürtvé

válik, és a

Kebelpusztító tzvészszé

láng

fajul.

:

Jl drámai

A A

mvekhi.

i^o-^

szzi ajknak csókja bnlchellet, dühös nyargalózás,

szív verése

Éjfél sötétté lesz az

agy

világa.

Lehullsz az égbl, üdvöd veszve van,

S egy puszta

sivatag lett kebeled.

Kerüld az udvar csábos hölgyeit 1

Valmerod. Ettl megriz keblem temploma S kit benne oltárképül állíték fel. Szepltelen szerelmem angyala. Légy hív magadhoz s Rózsához. Bolond. Valmerod. Ki vagy? Magam szegénye s a király bolondja. Bolond. Valmerod. Bolond? Bolond. No lásd, megmondtam, ugy-e bár, Mindjárt veszítend szavaim súlya

Ha

megtudod, hogy a mit

Bolond nagy

A

beszéd — világ

is

és hidd el jó barátom,

annak

Tarts jó emlékben Jó

hallsz vala,

tartja azt.

s újra és

estét, ifjú! (Hirtelen

utószor

el.)

Hogyha

Valmerod.

ilyenek

Bolondjaid, vajh milyenek lehetnek

A

bölcsek udvarodban, nagy királyi

Ha ez nem bölcs, úgy a bölcsek bolondok. Mindegy Szerencsém megragadt karával Felhkbe szálló sasként visz magával 1

I

I

Amott, amott,

—

egy sugár, — Fény és dicsség

a

nagyság fellegében

a fény az, a

-

Int

I

égnek

dicsség

szép leánya,

Mezd

öröktavasz derje járjál

Neked

nincs, mint a földi

Oh

halhatatlanság, ez a te

napnak

képed

éjed. 1

I

!

-^ drámai müvekbl.

304

MÁSODIK JELENÉS. Valmerod, Sólyom.

Uram

SóiyoM.

Valmerod. Hog^'an, Sólyom, te itt? mi hirt hozsz? Már engem isten csak rossz hirnökül SóDTOM. Teremte,

Hogy

úrfi

!

Nem

kétlem, tudod már,

kegyelmét a csatán hagyok.

Nehéz Valmerod. Mint hs esett el a honS ezért becsülnöm kell t, béke sebekkel telve nyil csapa

Hisz Rózsa

S

él

.

.

le.

és királyért

néki

még, az engeszteléslesz angyala.

kiegyenlítésnek

Sólyom. Ámen, vitéz úr! de kételkedem,.

..

Halála ágyán atyja Ottokár

Herczeg kezébe adta Mit tesz azl Valmerod. Meg kell elznünk a karvalyt, mig orzó Körmét ki nem nyújtotta a galambra. testemen Csak egy úton mehessen hozzá, egy árért adom ki Keresztül .

.

.

—

—

—

E

szív piros véréért.

A

Sólyom.

Már

kisasszony

nincsen apja várában

—

Ne

Valmerod. Hol, hol van

Sólyom.

A

—

A

ölj

meg!

hát?

t Pozsonyba vitte, rkezére bízván.

boldogult úr

szent monostor

ott hagyá Míglen csatánk lefolyna, Írásban azt is, hogy halál esetérc -

Végs

kivánságát ez teljesítse.

Valmerod. ót Ottokárnak

adja

?

mvekbt.

Jl drámai

A

SÓDTOM.

És Ottokár Bizott

meg —

egy

halálhírt

kérelmét, engemet

Valmerod. Megállj

Ha

^05

—

általadni

Ottokár.

hséget nem szegsz

!

levél helyett kellt viendesz

tlem

Rózsának, egyet

.

.

.

(Tcrdín

új

—

ieve!«t

uradnak,

ir.)

Uj uramnak?

Soltom.

Az

csak te lehetnél,

Meg

küldetésemet

s

nem szegem mert az csak ezl kivánja még mást is át ne adjak. ;

Átadni, hogy

Az

nincs kikötve.

Valmerod.

vagyon, szavadnál

Jól

Foglak, barátom; a mint visszatérsz.

Nálam kopogsz be a királyi lakban, S míg élek, együtt élendsz Valmeroddal. (A

Most ím fogadd Egy millióval ér

levél

kész

lett.)

e pár sort fel

;

értekük

két kebelnek

:

Szerelmi üdve függ e pár soroktól.

Nagyot tevék kezedbe. Sólyom Ill jutalmat

De

mit

?

is

csatolni

de mit

;

s

illenék

hozzál

Tudom, hogy Ottokár

?

Futó fakódnak minden

lépteit

Egy-egy aranynyal képes gyorsasítni. De Sólyom! én nem leszek, esküszöm, S érzem magamban, nem leszek soká már Szegény

—

Soltom.

Ha még

Leveleddel együtt

A

mit teszek,

nem

Arról szivemben Cjaray János munkii.

sokáig így beszélsz:

itt

itt

hagylak vitézi

árúért teszem; jót állanak

I

«o

;

3o6

Jl drámai

Valmerod.

!

mvekbl.

Jer hát szivemre! s vedd ezt zálogul!

Isten veled! jó

Sólyom!

És szerencse!

SóiyoM.

(EI.)

HARMADIK JELENÉS. Valmerod

(egycdoi).

Igen, szerencse; arra most leginkább

Van mind

a

kettnknek szüksége, Sólyom!

S mi több, mi több, ketts szerencse nékem.

Az egyik immár megragadt kezével. Hogy annyi kín után kárpótolást Nyújtson kemény sorsom csapási

Ünnepre ünnep

Megmentetéseért S mindegyikében

Az

ünnepelt én

ellen.

tartatik szerencsés a jó királynak a

—

;

hós én vagyok! itt

a tánczvigalmak,

Amott a lándzsajáték hse én És a királyné mily pazardusan Árasztja rám magas kegyelmeit A jó királyné nem sajdítaná, nekem! Mily kedves ábránd tárgya Arczomba hajtja minden véremet. E feltn, e nagy hasonlatosság Alakja közt és Rózsám arcza közt! Mintegy tükörbl látom benne Rózsát! Mindegyik égbl hozta szép szemét. I

Az éget nap hév sugáritól De mint a láng csillog, csapong emez, Nem hódit az, de bens s égeró ;

S mégis hasonlók, bár különbözk.

De

e bolond,

—

Tehát vesémben

—

mit czéloz ez velem olvasott ez

ember?

?

.

Jl drámai mvekbl.

A

nagyravágyástól

507

az udvarok

s

Csábfényitl óv? Nem, az nem leheti

Hogy

Ha

titkom titkát észrevette volna

a királyné

fejdelemn

Rózsám

Ha

A

iránt

.

engemet kegyel,

S ha hálaérzelemben

A

.

b

gyúl

lelkem

ki

malasztiért:

még htlen nem

levek

.

.

.

szép szemében, fenkölt homlokán

büszke fenség bájait csodálom:

Az még koránsem Rózsám

szeretni

.

tántoríthat .

s

.

el,

nagyra vágyom-e?

Hiszen nagyobbra, mint k, én sem vágyom.

De Fel

oly magasra, mint kell

Hogy

k — esküszöm —

emelkednem még,

visszaadjam a gúnyt

az,

s

fogok.

megvetést,

hogy nem születés. mi embert nemesít

S arczukba mondjam

De érdem

s fel

:

—

És a királyné felhivó kegyét Miért utalnám vissza botorul? Mint annyi lépcst nézem e kegyet; Eszköznek, ámde nem czélom gyanánt

Ez nem

hitetlenség

Rózsám

iránt

.

.

.

.

.

.

Igen, valóban! ez legjobb leszen.

Ez

A

ötletet meg kell ragadnom egyben, fejdelemn nem tagadja meg:

Rózsám legyen jelszóm

De íme jönnek —

s

(Elvonul.)

rangyalom

1

—

.

:

^ drámai müvekbl.

joS

NEGYEDIK JELENÉS. Gara, T^orpádi, Torgács, J^ozgonyi.

Ma

KoRPÁDi.

De

A

nagy jutalmazás.

lesz tehát a

nézd csak apródunk

harcz

s a

is itt

—

vagyon,

lándzsajáték gyztesei

Gara. Hol? homlokán nem látom a babérti Forgács. Tán fszerárúnak hivé, s eladta. RozGONYi. Híjába gúnyoljátok; énnekem Ug^'

látszik, a ficzkóra

Uralkodás

vár.

Egy

hosszasabb

pár hathatós szem

Nagyon merengve mulat rajta S midn fejére tette a babért Gara.

sokszor. .

.

Csitt, a királynéi

ÖTÖDIK JELENÉS. J^irályné (megjelenvén, trónjára ül). Herold, Tldvaronczok és

"Udvarhölgyek, Brigitla grófné, Valmerod.

Herold. Király urunk nevében! Hallja minden, Minthogy magas személyét a királynak Országos és nagy dolgok a hazából Sok idre távol lenni késztetik, S a szent zsinatnak fontos ügyei Könnyen s hamar nem fognak véget érni

Magas

parancsa

kívánságaként,

s

Nagyságos asszonyunk

s

dics királynénk

Saját személyében adandja

Hs

Valmerodnak

S

királyi hála

A

harczmezn véghez

kegy

érdemkoszorúját

Melylyel királyát Életnek adta.

ki

a királyi

A

hsi tettért, kezébl

vitt

a halál

király

nevében!

:

A drámai mvekbl. KjRÁiyNÉ. Közelb, levente!

— mégis!

Ki a királynak menté életét

Valmerod. Bátortalanná Királyné ellenében.

lett

Egy

vitéz.

—

már gyakran

— Asszonyom!

Mindig nagyobb hódító Mint a vitézség. (Királyné,

meg

309

a

volt a szépség.

kezét csókolásra nyújtja.)

Valmerod (megcsókolja). Hív alattvalód! (Szonet.) KiRÁiYNÉ. Reám bizá, elmenvén a király: Hogy élte megmentje kezeimbl

—

Vegyen vitéz tettéért díjjutalmat. Forgács (féire). Hogy még talán hozzánk emelje tl

Az ifjú keblét sok vágy szokta lakni, Mik t, ha férfi iett, tán boldogítnák, Ha birna vélök kérj kegyet magadnak!

KiRÁUTNÉ.

:

Valmerod. Mióta sorsom a király kegyébe Emelt fel érdemem nélkül s körötte S körötted a fényt meglátá szemem Elég jutalmam az, hogy tiltva nincs

A Gara.

napba nézni felséged körében.

a

Királyné.

fattyú mily fenn hordja pórfejét!

Nem,

Sem a Hogy

ezzel

király

el

nem mégy, hízelked!

nem engedendi meg,

szánt kegyelmét visszautasítsd;

téged,

ifjú,

díszben, fénytetn

Téged szerencsésnek Szólj

:

óhajtana.

kell-e birtok, kell-e hivatal.

Mely fénynyel Ottokár (féire). Azt

és czímekkel összekötve? kell

gyanítnom, herczeggé

teszi.

Valmerod. Ha már kegyelmed árját, óh királyné, Kérnem szabad, nyíltan s bizalmasan

Tárom

ki

kebiem.

A

hol ennyi kegy van.

!

3

1

Jl drámai

o

?

.

mvekhi.

Ott bizodalmatlannak lenni bn.

Egyetlenegy vágyam

De

jó s

KiRÁLTNÉ

:

egy üldözött.

szerény hölgyet

.

.

Ha

(feszültségben.)

kcdvcse

Ezen piczin kezekkel tépem össze. (Fenn.) S az volna? Valmerod. Hogy fenséges udvarodba Hozhassam hölgyemül KiRÁiyNÉ

Pokol!

(félre).

Ne

tedd elttem gyászszá

Hm, Ottokár

hát szerelmes (féire).

Ugy

a világot.

(Fenn.)

vagy?

Dics!

látszik, ellenére van.

Így vége a pünkösdi kiskirálynak. az oltárhoz fogod vezetni KiRÁiYNÉ. S te

t

Valmerod. Viszontszerettetem, dics KiRADTNÉ

Oh

(félre).

ne

indulat,

S

még

itt

s

ifjú lét s virági

még!

—

(Fenn.)

kell töltened,

derlend

felvirulnak,

rózsáiból füzért köthetsz arádnak:

menyegzd

Tavaszra üljed

S akkor

királyi

Fogadjad

t

KirAd'Né

urnéd önkezébl

Ennyi kegy, királyném!

(félre).

Ha

sejtenéd, mily ellentétben

sima szókkal az, mi

De még

vele,

el

Valmerod.

E

ki

kérted teljesüljön.

tavaszra majd, ha ránk

Az S

a telet

ne törj

törj

Pohárnokom vagy

De

?

királyné!

nevét

bennem

ég.

nem tudjuk kedvesednek.

Valmerod. A mily alázó hangzású Oly hirnevessé tették sei

áll

(Fenn.)

a szó.

——

!

Jl drámai müvekbl.

S

3

1

i

ismét mily rút a Zudar vezetéknév,

Oly

s/.ép a

Királyné

(kaczajál

Rózsa, mely keresztneve. nem

tarthatja).

Fölséges egy név, hogy mondád, Czudar!?

Gara.

a

név gyakorta bélyegz lehet.

Valmerod (Garához). Uram! Hogvan? megint Gara (féiig hangosan).

forr vére tán?

Még a pohárnok C7,ím, jegyezze meg, Nem elég, hogy evvel (kardjára mutat) megtiszteljem önt.

—

Ottokár. De elég, hogy itt bocsánat, nagy királyné! Szemébe süssem a gyalázatot Ezen kalandornak! Kit hitvesül kér Merész ajakkal, a nemes szüzet ^

Én

atyja által mátkául

birom!

KiRÁiyNÉ. Valóban?

Valmerod. Atyja megholt a leánynak, így már felette nincs hatalma többé; És Rózsa árúczikknek lenni megsznt, S szabad kezével úgy rendelkezik, Mint néki tetszik. Ah dereng elttem Ottokár. Már úgy van, úgy van! Asszonyom s királyném!

—

Én

itt

eltted, ím ezen kalandort

Gyalázatos hölgyrablásról vádolom! Igen, királyném, félórája nincs még,

Hogy

visszatért küldöttem a

Falai közül,

monostor

mely Rózsát rizé,

S azt hozza hírül, hogy kijátszatám, S az öreg Zudarnak minden egyezése S végrendeletje mellett máskié mert ott hlt helye. Lett a virágszál .

Kié?

gyanítni

.

.

nem tudá

;

de most,

;

3

j

Jl drámai mvekbl.

I

De

most világos,

—

e kalandor az,

Nyilván kimondom, a

Valmerod. Nagy

elrabolta.

ki

nem

isteni

volna ott?

Valóban S azt még te sem tudnád áltettetl Valmerod. Oh undok árulás, gaz cselszövény! S én, én raboltam, mondád, úgy-e én ? Oh mírt hogy úgy nincs! így legalább bizonynyal Tudnám, s nem rülnék meg a gyanún, Hogy Ottokár, hogy te raboltad el

Ottokár.

1

I

Királyné.

Mi

fog kisülni

Gara. Mulattatóvá

még minden! Valóban regény!

lesz m.ég a

Ottokár. Gyalázatos, mondd inkább, s szemtelen 1 S ha kardomat meg nem fertztetem,

E

pórfiú vérével, véres

is.

Va'.merod. Örök valóság! kábul a fejem! Kerengve forg a biztos föld velem (A kiráiyní elé !

Lábadhoz engedj hullnom, óh

bség

Királyi fényed

Imént elttem, tárva

szarva

b

S szerényen én választni

királyné.

állt

kegyiddel,

nem

kivántam,

reám S te legdsabban A legdúsabbat íme térdeimrl Esengve kérlek: végy, végy vissza mindent, Rangot, kegyelmet, bséget fejemrl árasztád

:

Csak

Hogy

azt az egyet

add meg, azr az egyet,

e lesújtó meggyaláztatást

Karddal törölhessem

Ez egy

le

nyelveikrl.

—

kegyelmet, oh királyi úrném, S lábaid alá tapodhatsz, mint a férget, Csak boszut álltam légyen rajtok egyszer!

térdel.)

Jl drámai mvekbl.

KirAutné,

Nemes

3

mert nemtelen még!

levélt,

KiRÁDTNÉ. Azt csak király adhat

meg

;

kell s

bevárnod,

visszaj a külföldrl, leventel

YALMEROD

Úgy

i

Mit kér?

Ottokár.

Míg

^

(felugrik).

hát egyenest

Ki kard

.

.

.

meg

gyilkolnom

kell

vagy egyben

.

.

.

Gara.

tl

Ottokárt.)

(Átdöfi

Árulás

!

a felség

Jelenlétében kardot ránta ránkl

Mind. A lázadó, ez lázadási le véle! Ottokár. Népem bszülj meg engem, jól

VaLMEROD

(leeresrti

talált. (Meghal.)

Mit tettem?

kardját).

enyém!

KiRÁLJTNÉ.

VÁLTOZÁS. 7{emetelak.

HATODIK JELENÉS. Brúnó, T^ózsa.

Rózsa.

Oh

ifjúságom atyja, vigasza.

Nagy aggodalmak töltik e kebelt! S nincs annyi lelkem, hogy a súly Felállni tudjak

Gyógyszert

;

a sajgó

találjak

.

.

Ki

E

.

a

Brunó. a gyötrelmei lenni

trhetetlen és

alól

sebekre

mindenható,

engedé,

szilaj fiút,

Melléje tüstint egy szelíd húgot

Teremte, gyöngéd, ápoló kezekkel,

A

h vigasztalást!

Rózsa. Vigasztalásom,

Oh s hints

légy tehát

e szív sebérc

—

Jl drámai moekb5l.

3í4

Gyógybalzsamot

Mi

hát.

ósz ember, tudod,

bizonytalanság fúriája

a

?

Voltál-e távol egykor kedvesedtl, Attól,

S

ki

üdvöd,

a ki

mindened volt?

e távolodban róla mitse tudtál,

Nem Tán

De

—

—

azt: ha él-e, hol van, mit mivel?

halva van, talán oh

htelen

!

?

nem, nem! Én ezt még nem gondolám 1

Avagy

még inkább htlen

talán

is,

Inkább akármi, csak bizonyos legyen.

Brúnó. Az óvatosság úgy kivánta meg,

Hogy

félszavakkal, csak sejtetve inkább

Írjak felled,

hogy itt rejtezel. hogy meg nem érte

Az is lehet, Az is, hogy el volt Hogy a követ még Vigaszt keresnék,

Ment

s

otthonról, az át

nem

tisztán. is

tán,

adta néki

enszámomra

sincs

okom, melylycl mély hallgatását

Magamnak

is

meglejtsem

.

.

.

Hány

Rózsa.

Elmondtad immár mindezt, De óh szivemnek...

jó

ezerszer

atyám!

Szíved ifjú még. Brúnó. Kedves leányka azt még meg nem edzéd A próba nagy kövén, melyet nevérl ;

Életnek hívunk: innen óriási Mindjárt szemedben minden fájdalom.

Vannak

kinok, melyekhez a tieid

Csak tszúrás isten, ne adja érned! S mi a te kínod? lm a láthatár Rögtön sötétté lesz, felsír a gyermek, ;

Hogy

csillagos

mennyérl

eltün a hold;

(Kire)

;

A drámai mvekbl. A

vándor

felleg elfut és az égi

Új

s

Oh

szebb világot hint

bár csak úgy

Oh tán Hogy sz

Rózsa.

Nem

s

3

a

környezre.

(Félre.)

ne másképen legyen.

azért sújt annyira istenem.

atyámnak végkivánatát

teljesítem

.

.

Brúnó.

.

Isten

t

magához

Vévé elbb, mint vétkesen leánya Szívét eladhatá! Békén nyugodjék!

Ha

a veszélyt

Mikép

akép ismerte volna,

melybe döntendett

mi,

vala

:

máskép teendé. És így igen jól történt, hogy szerinte Kivánatának, a kétes monostor Helyett lakomban vágytad fölkeresni, Bizonynyal

a mit tett,

Alit megtaláltál, biztos menhelyed.

A

herczeg

itt

nem

is

gyaníthat.

Ugy

Rózsa.

De Valmerod sem

van

tudja, hol vagyok.

Budáról úgy-e még egy szót sem irt?

Még

Brúnó

egyszer írunk néki

hát, s

nevedben

Tollamba mondod lelked érezését,

S minden szavacskád visszaadva

lég}'en.

Rózsa. Nem, azt leánynak tenni nem lehet.

Oh

én kimondhatatlan égek érte,

S

szörny

a

kínok, melyek keblemet

Érette tépik,

még mondhatlanabbak.

S mégis szerelmem oly nagysága Miért, miért

Ezt

tenni, ah

mellett.

nem? meg nem fejthetem, ezt nem tudom, — s mit írnánk?

(•Óhajtjuk t?)) hisz ezt kell tudnia.

Mint én óhajtom.

((Látni

vágyom

t ?»

1

5

:

;

Jl drámai mvekhi-

f%6

Ha

6

nem engem,

mit használok ezzel?

a kín, mely engem gyötör, még gyógyszerében is

Látod, hogy Igen saját;

Új gyötrelemnek magva rejtezik. Brúnó. Nálam kerested a vigasztalást Kedves leányka, s íme gazdagabb Forrása serked annak önszivedben.

E

tiszta,

Mely

feddhetetlen niség,

öntudatlanul

monda magát

ki

Nyilatkozásodban, egy szent talismán,

Oh

A A Rózsa

A

meg ezt, és tudd meg nerénynek egy fbb ágazatja tartsd

—

jó kisasszony,

szenvedésben trés.

Megjegyeztcm

(keservesen).

:

szenvedésben trés.

lm de nézdl

Brúnó. Utas közéig Eléje nézek,

a

domb ösvény

kit

Szegény lakunk

fell

hoz a szerencse felé

.

.

.

(Ei.)

HETEDIK JELENÉS. Rózsa

Szerencse,

(egyedoi).

Vagy

balszerencse, egyre

Felfedte néki, hogy

megy maholnap.

kit rejt

lakában

—

(Szonet.

De a vigyázat úgy kivánta meg, Hogy fél szavakkal csak s rejtélylyel irjon — Az is lehet, hogy tisztán meg nem érté — Az is, hogy el volt otthonról, az is tán. Hogy a követ még át nem adta néki, — S mi még, mi még? Oh engem e sok: «is tán» Végtére

is

megöl még! -- Iszonyúi

A drámai müvekbl. Ha nem

szeret

Térj vissza

már

bnös

Melynek sugalma

?

s e'felejte!

.

.

.

«

7

Nem, nem!

kétely a pokolba,

vagy,

nem

hallgatok rádl

((Elbb fog a Kárpát magas tetje Hajót

viselni, a széles

Éjszakra visszafolyni,

Duna

—

a szelíd hold

Kitolni útjából a napvilágot.

Mint én

irántad forró szerelemben

Változni))

.

.

.

S midn esengem

Nem ((S

monda énnekem.

Ezt

nemde, nem feledsz

:

azt susogta-e

ha azt tehetném

el ?

nekem: oSoha)) hogyha tenném, monda

—

—

A

mily kimondhatatlan dús vagyok Most szerelemben, olyan megvetett

—

Valmerod, Valmerodl Lennék magamnak'.)) is hiszek most Oh én te benned még s hogyha mégis? Te engemet nem csalsz meg,

—

Oh

én atyámnak szegtem meg parancsát. s végs rendelése

Végakaratja

Ellen cselekvém.

ez sújt engemet

..

1

isten parancsa.

S az engedelmesség Atyám s az istené: ketts parancs Ketts parancsnak lettem megszegje. Nem, én nekem nem illik zúgolódnoml I

—

hogyha j. sújt. hogyha eltröm, Isten kezét (Letérdel Trök s remélek Bocsásd meg vétkeinket, miképen mi

Isten kegyét elvárom,

.

.

.

)

—

megbocsátunk ellenünk vétetteknek és Ne vigy minket a kisértetbe de szabadíts

Is

Meg

a gonosztól ...

—

;

!

3

I

mvekbl.

Jl drámai

8

;

NYOLCZADIK JELENÉS. 3run, Sólyom

Brúnó

(Rózsa szavába vág).

Rózsa.

Te vagy?

(fellépnek), J^ózsa.

Ámen

—

miért zavarsz?

De

íme Sólyom!

Meghallgatá imámat istenem!

Mi

Budáról? szólj öreg, mi hír? SóiyOM. Ezen levél megmondja. Oh ha mindent hír

Megmondna úgy :

De

csak e rossz irományt,

ígyen engem átkozandotok,

Ki mindig és mindenhol gyászkövet csak.

Az

Rózsa.

ég szerelmére, beszélj

Brúnó. Sólyom.

A

boldogult úr

Nagy

—

S

a

isteni

béke hamvinak!

Halála ágyán fölfedé a

Hogy

I

titkot,

monostorban vagy

jó kisasszony!

én lettem a követ hozzád Pozsonyba

De

lelki

;

bírám Valmerodhoz unszolt,

Mieltt Pozsonyba mennék és az úrfi Mindenben osztván aggodalmi mat,

A

herczeg ellen

:

írt

Ugy

Kért és óvott

Levélben —

Rózsa

(trhetienüi).

egyben

hát

Ugy

És követni készül

ígérte, .

Az

a

.

hogy

.

De még úrfi

az

párbajt

udvart nem hagyám mögöttem vitt a

herczeg úrral

Hogyan, hogyan nem?

De

úgy van

Minden úgy van!

Rózsa.

Sólyom.

is.

van!

Sólyom.

Nyomban

tetszik,

azt

nem tudhatom, dlt el,

Ottokár, a herczeg halva

—

!

mvekbl.

Jl drámai

3

1

9

S tet kiálták gyilkosnak szegényt, S most fogva van. Rózsa.

Irgalnias ég, ne hagyj el!

Brúnó. Üdülj leánykám,

Te

ers

oly

üdülj

Mérhetlenek istennek

A

véges ész

S meg

kell

:

térj

magadhoz,

lélekben és kebelben.

tetteit

útai,

nem

éri föl.

nyugodnia végzésiben.

Rózsa. Igen, igen, barátom

érezem.

I

Ers

vagyok lélekben és kebelben És istenemre az leszek! Fel, ember! Fel,

;

sz

Budára

Elbb S

atyám, fel!

s te

Meg

h,

kell

te ritka szolga

t

mentnetek!

a kétség fúriája mart,

istent kisértve azt

mondám neked:

Inkább akármi, csak bizonyos legyen.

lm

itt

van az most!

Elfélénkíté lelkem,

A bizonytalanság — a való vé.<íz

Tettekre készt, hogy véle szembe szálljak! Igen, igen

Én

!

ti

elmentek

királyát.

itthon istent a jóságosat,

Könyörre

bírni.

—

Jertek, menjetek!

(Brúnóba csimpalykozik

i»

elvonszolja het.)

TARTALOM. 1.

KISEBB KÖLTEMÉNYEK. 1818

— i8f{.

5»^

I

atiütom.

Lap Két leány

-11.

I

84

1841.

Lap

Gzhajón -11. 184J. Az örömek öröme 1842.

86 88

szi

Családi képek

1

89

A

Az

11.

1

obsitos

Deák

1

szava

és

Xll. 1843.

A

1846.

149

.

dal 1846

151

^

pásztortz 1847.

.152

.

Két árva 1847.

1843 deák szavak

1

53

Balatoni kagylókból 1847.

A

1843.

Kandalló-dal

Sándorhoz

Vachott

Levél

Balaton

1

Tihany Vll

1Í544.

VI.

A királyleány és apródja

vész szelleme 1844.

155

IX

161

1847.

Magyar hölgy 1844

Vásárfia 1847.

Vahot Imréhez 1844. Hit, remény és szereiét 1844.

Vachott Sándornénak 1847.

Magyar

Szabadsági dal 1848

Komoly

leány dala 1844.

szó a vihar eltt

_.

1

-

848.

166 168 '7*^ 1

7

1

173

Petfi Sándor emlékkönyvébe

Bezerédi Istvánhoz 1845.

'848

Zrínyi Ilona 1845

175

Kelet népéhez 1845.

Unió 1848.

A

Induló 1848.

177

Ütött az óva 1848.

178

Hazám hölgyeihez 1849. Honvéd halála 1850. Egy álom 1850.

'^"

zarándok 1845.

Áldomás •845

.--

Deák

Fcrenczre

-

Barna Bandi és kedvese 1845.

Az éji lámpához 1845. Hazámhoz 1846.

Egy nagyúri

A

ELBESZÉL KÖLTEMÉNYEK

_

fekete kutya 1833.

191

Frangepán Kristófné 1845.

Kép .834

-

-

Bosnyák Zsófia 1846

195

IM IX.

184

Szeresd magyar hazádat 1853. 187

kastélyban 1846.

li.

18-5

CSATÁRBÓL

í arialoiii.

IV

AZ ÁRPÁDOKBÓL 1841

1847.

Lap

Lüp

Vezérhang Álmos.

A

Árpád,

a

Bánk bán

239

magyarok Mózese 241 honalapító

Zoltán, a bíró

Lehel kürtje

.

...

_..

V.

,_.

JV. Béla

.

—

_

_.

i§f

:

245

1.

Sajó

150

2.

Béla futása

252

3.

A

_

._

—

_

hon helyreállítója

.

159 i6i 264

SZENT LÁSZLÓBÓL. 1851.

Bevezetés

Els

—

.

ének IV.

Hatodik ének V.

„.

VI

Borbála

1844.—

királyné

.-

267

Kilenczedik ének

271

Tizedik ének

278

"

A DRÁMA)

.

299

1

281

187

11.

>9*

MVEKBL. Tartalom

kegyencze -

«

V

).

Második

199 felvonás

=^^^£>-<=^'

PLEASE

CARDS OR

DO NOT REMOVE

SLIPS

UNIVERSITY

FROM

THIS

OF TORONTO

POCKET

LIBRARY

!Í

ó

O

NV;

V-

;^.N.

,^!l K:(Í«yvkOTC BUDÍÍPEST

íÍQ:l^5^"^:^'^m^i%