Palynological evidence for Neogene climatic change in Hungary

Ocassional Papers of the Geological Institute of Hungary, volume 205

Palynological evidence for Neogene climatic change in Hungary

ESZTER NAGY

Geological Institute of Hungary, 2005

A Magyar Állami Földtani Intézet 205. Alkalmi kiadványa Vol. 205 of the Occassional Papers of the Geological Institute of Hungary © Copyright Magyar Állami Földtani intézet (Geological Institute of Hungary), 2005 Minden jog fenntartva — All rights reserved! Sponsors: Országos Tudományos Kutatási Alap Hungarian National Science Foundation Magyar Tudományos Akadémia VIII. Biológiai Tudományok Osztálya, X. Földtudományok Osztálya Hungarian Academy of Sciences VIII. Section of Biological Sciences X. Section of Earth Sciences

Reviewers: GÉZA HÁMOR ENIKŐ MAGYARI Translator: MIKLÓS KÁZMÉR Technical Editors: OLGA PIROS, DEZSŐ SIMONYI DTP: OLGA PIROS Cover design: ZOLTÁN TÓTH Kiadja a Magyar Állami Földtani Intézet Published by the Geological Institute of Hungary Responsible editor: KÁROLY BREZSNYÁNSZKY Director

ISBN 963 671 250 6

Contents — Tartalom

Introduction . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Methods . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Palaeoclimatic interpretation . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Early Miocene . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Egerian . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Eggenburgian . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Ottnangian . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Middle Miocene . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Karpatian . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Badenian (Lower and Middle Badenian) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Upper Miocene . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Upper Badenian . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Sarmatian . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Pannonian (sensu PAPP 1985) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Pontian (sensu STEVANOVIĆ 1990) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Pliocene . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Palaeoclimatological summary . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Early Miocene . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Egerian . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Early Egerian climate . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Late Egerian climate . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Eggenburgian climate . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Ottnangian climate . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Early Miocene climate . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Middle Miocene . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Karpatian climate . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Early – Middle Badenian climate . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Middle Miocene climate . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Late Miocene . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Late Badenian climate . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Sarmatian climate . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Pannonian climate . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

5 6 8 8 8 13 15 22 22 28 34 34 36 41 46 51 53 53 53 53 54 54 55 56 56 56 57 57 57 57 58 58 3

Pontian climate . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Late Miocene climate . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Pliocene (Dacian) climate . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . The Miocene climatic curve . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . *** A magyarországi neogén éghajlati adatai palinológiai kutatások alapján . . . . . . . A téma kialakulásának körülményei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A kutatás módja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Értékelés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Alsó-miocén . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Egri . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Eggenburgi . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Ottnangi . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Középső-miocén . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Kárpáti . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Badeni (alsó- és középső-badeni) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Felső-miocén . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Felső-badeni . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Szarmata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Pannóniai (sensu PAPP 1985) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Pontusi (sensu STEVANOVIĆ 1990) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Pliocén . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Összefoglaló értékelés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Kora-miocén . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Egri . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A kora-egri éghajlata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A késő-egri éghajlata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Az eggenburgi éghajlata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Az ottnangi éghajlata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A kora-miocén éghajlata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Középső-miocén . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A kárpáti éghajlata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A kora- és középső-badeni éghajlata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A középső-miocén éghajlata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Késő-miocén . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A késő-badeni éghajlata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A szarmata éghajlata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A pannóniai éghajlata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A pontusi éghajlata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A késő-miocén éghajlata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A pliocén dáciai emelet éghajlata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A miocén éghajlati görbe . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Irodalom — References . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4

58 58 59 59 71 72 73 75 75 75 80 82 86 86 90 94 94 96 99 102 105 107 107 107 107 108 109 109 110 111 111 112 112 113 113 113 113 114 114 114 115 116

Introduction

Palynological research offers significant data for palaeoclimatological interpretation. Deep appreciation of the morphology of modern pollen grains and their comparison with fossil counterparts of various ages offer a solid basis for recognition of their relationship, allowing to draw conclusions on past climates. During a lifetime of palaeopalynological research the author always cared to know both fossil and related Recent floras. Besides learning from handbooks (BERTSCH 1942; ERDTMAN 1943, 1952, 1957, etc), I persistently made attemps to study herbaria, botanical gardens, and the vegetation itself under warmer climates. Necessarily, only limited opportunities were available for the latter. Fortunately, my initial studies concerned Quaternary pollen floras, along with the Recent local flora. As my studies progressed towards the Neogene, I approached terra incognita: there was no previous description available on the palynoflora of the Pannonian Basin. Besides routine work mostly on borehole sequences, I described the Neogene palynomorphs of Hungary (in monographs published in 1958, 1963, 1969, 1985, 1992, and in several papers published in Acta Botanica Hungarica, Pollen et Spores, Grana, etc.). These publications contained known climatic data of supposed recent counterparts of the fossil flora, supplying geologists with palaeoclimatological data. Several of my papers (NAGY 1958, 1967a, 1969, 1970, 1990, 1992a, b) offered a graphical representation and palaeoclimatic interpretation of my data. In association with Lajos Ó. Kovács, computer specialist we developed a graphical method to present climatological (temperature) data of Berhida–3 borehole (Pannonian–Pontian) (NAGY and Ó. KOVÁCS 1997). Studies published in several papers by the author and others applied this method. The present study is based on the method outlined there. We attempt a reconstruction of Neogene climate based on major borehole successions of Hungary. This study was supported by Hungarian National Science Foundation grant OTKA T 032201.

5

Methods

The present interpretation is based on sporomorph studies throughout several decades. Naturally, the quality of data varies, due to various purposes of sampling of borehole profiles (metric subdivision, lithological changes), rarely for palynological purposes. No samples were available for each centimetre of the successions, as is customary for Holocene and Pleistocene profiles. Meeting deadlines often in a rush did not help either. As palynological research is time-consuming and expensive (chemicals, light and electron microscopy, photography), the data are valuable, and their manifold use is imperative. A lifetime of palynological studies is now reviewed, and a revised palaeoclimatological interpretation is offered (NAGY and Ó. KOVÁCS 1997).

Figure 1. Outcrop and borehole localities 1. ábra. A vizsgált szelvények, fúrások „névadó” településeinek térképe

6

— Spore and pollen data from selected subsurface profiles and outcrops suitable for palaeoclimatological interpretation were grouped in tropical, subtropical and temperate groups. The place of the settlements nearby the boreholes and outcrops can find see Figure 1. Climatological interpretation is based mostly on WILLIS (1957, 1966) and WALTER and LIETH (1960–1967). For each sample temperature values were calculated according to NAGY and Ó. KOVÁCS (1997), illustrated in plots. The temperature values are thought to be relative, since the calculated values express not the concrete annual mean temperature of the studied period, but indicate only the character of change with time. All taxa were omitted for which no climatological data were available. — Beyond temperature — the most significant climate data — further features were recorded, especially presence of xerophylic forms. Since preservation of sporomorphs is enhanced in humid environments, xerophylic forms are not in situ, but their presence can be assumed not far from the site of embedding. Pteridophytes are significant, being widespread under warmer climates, in the subtropics, rain forests, as I have seen in NE Queensland rain forest and in the subtropical mesophyllous forest in Southern China. ANDREÁNSZKY (1955) and WALTER (1964) considered pteridophytes an important climate indicator. — Ecological interrelationships were considered following the principle of actualism. Palaeoeographical knowledge (distribution of land and sea, mountains and plains) helped to solve certain problems.

7

Palaeoclimatic interpretation Early Miocene Egerian Egerian formations are relatively small in lateral extent. However, they have direct connections towards the SW, Slovenia and the Transylvanian Basin (HÁMOR et al. 1988; HÁMOR 2001). The Lower Egerian stage — of Oligocene age (HÁMOR 2001) — is represented by samples from a 80 m borehole in the Wind brickyard and from outcropping Bed x (Figure 2, BÁLDI 1966).

Figure 2. Eger, Wind brickyard profile (outcrop and borehole combined; after BÁLDI 1966) 2. ábra. A Wind téglagyár udvarán létesült fúrás és feltárás szelvénye (BÁLDI 1966 szerint módosítva)

Six samples of the underlying Kiscell Clay (80.3–36.2 m) contains only nearshore planktonic orgamisms, characteristic for the Oligocene (NAGY 1979). BÁLDI (1966) considered the sequence as of Egerian age from 32.2 m upwards. The following samples were studied: glauconitic, tuffitic sandstone (32.5–21.5 m, 2 samples), mollusc clay (18.3–4.0 m, 10 samples), outrcopping Bed x (2 samples). Macroflora from the latter is called ’lower flora’ by Andreánszky, Legányi and Pálfalvy. Bed x and the underlying Lower Egerian samples are called ’lower flora’ here. Upwards there is sterile mollusc sand, overlain by clay. The enclosed macroflora is the so-called ’middle flora’, associated with rich palynoflora, Late Egerian in age. There are no sporomorphs in the overlying 40 m succession of various sandstone and 8

Figure 3. The temperature curve of Lower Egerian section. Borehole, Wind brickyard, Eger 3. ábra. Az alsó-egri rétegek hőmérsékleti görbéje, Eger, Wind téglagyári fúrás

sand. The next Bed u (with Unio) contains rich macroflora, the ’upper flora’. Samples were taken every 20 cm; 37 samples in total from a 15-16 m profile (NAGY 1979). Late Egerian is of Miocene age (HÁMOR 2001). The holostratotype profile of the Egerian stage yielded uniform temperature data (Figures 3, 4). Early Egerian temperature ranged from 16.3 to 22.7 °C, Late Egerian from 16.9 to 21.9 °C. There are more tropical and subtropical than temperate elements. Occasionally tropical elements are dominant. Presence of tropical elements is the largest difference from present-day flora of the Pannonian Basin. Members of Sapotaceae family are most frequent, occurring in 16 of 42 samples (determined after THOMSON and PFLUG 1953), well-known in the Rhein coal deposits since the Palaeocene. WILLIS (1966) mentions Sapotaceae as follows “35–75 ill-defined genus, 800 species, tropus. Mostly trees.” Occurrence: “Africa, Malaysia to Pacific, Indochina, SE Asia, Australia, Solomon Islands, W. I., tr. Am.”. Heinrich WALTER (1964, p. 105) mentions that Sapotaceae are members of the 60 m tall tree association in the Amazon tropical rain forest. Urania Pflanzenwelt writes: “cca. 800 species belong to Sapotaceae, mostly tropical or subtropical with a few exceptions only (DANERT et al. 1976). There is a single species in SW Mexico forming arid Figure 4. The temperature curve of Lower Egerian section. Outcrop, Wind brickyard, Eger 4. ábra. A felső-egri rétegek hőmérsékleti görbéje, Eger, Wind téglagyári feltárás

9

forests. Genus Bumelia extends as far to the north as Illinois in the US and as far as Argentina in the south. Sapotacea mostly live in tropical rainforest and savanna (REHDER 1934, p. 732). Sapotaceae is associated with Araliaceae family (WALTER 1964). We found them together in the Lower Egerian sample 10.9–11.1 m, in Bed x, and in Upper Egerian Bed u, Sample 8. Lowest part of rain forest at sea level is formed by palms (WALTER 1964). There are palm pollens (Calamus) in the Lower Egerian profile (9.2–9.7 m), Monocolpopollenites tranquillis and Sabalpollenites sp. in the following 3 samples above and in Bed x. There is large amount of Calamus pollen in the upper flora (Bed u, samples 9, 10, 11, 12). Calamus occurs — together with other palm pollens — at least as single specimens in almost all samples of the succession. Tropical fern spores are mostly from the undergrowth: Cicatricosisporites (Aneimia), Osmunda, Gleichenia, Leiotriletes (Lygodium), Polypodiaceae, Cyathea, Cibotium, Pteridium, Asplenium, and Selaginella. Some of them were possibly epiphytes, as I have seen in the rain forest NE of Brisbane. Pentapollenites (Dodonaea, Sapindaceae) indicates aridity among the tropical Egerian species. Several morphologically distinct species are present. It occurs together with further xerophylic species both in Lower and Upper Egerian samples. Xerophylic species Dodonaea Symplocos Ephedra Myrtus Ilex Artemisia Chenopodiaceae Compositae

Lower Egerian Wind brickyard, borehole 9.2–9.7, 8.3–9.2, 7.8–8.3

Upper Egerian Wind brickyard, outcrop xf, 8, 12 23 xa

21.5–21.9, xa

xf, 9, 14, 23 xf, k 7, 9, 32

9.2–9.7 8.3–9.2 8.3–9.2

11

Symplocos pollen occurs in relatively few samples. It occurs both in the tropics and subtropics in Asia, Australia, Polynesia, and America (WILLIS 1966). Urania Pflanzenwelt mentions (DANERT et al. 1976) green shrub in summer of the Atlantic coast to Delaware, also in North China and Japan. Symplocos occurs in periodically changing, arid, mountain climate. These features indicate that despite many tropical elements does not indicate either rain forest or tropical environment, but warm subtropical climate with an arid season. Pollen of genus Podocarpus is very frequent (in 4 samples of 14 in Lower Egerian, in 10 samples of 16 in Upper Egerian). WILLIS (1964) informs that 100 species of Podocarpus lives from tropical to temperate zones, mostly in the southern hemisphere. Northwards it extends to the Himalayas and Japan. WALTER (1964, p. 203) considers of typical representative of a tropical subalpine forest, together with Dacrydium. There is Podocarpus and Dacrydium together in sample 9.1–9.7 m and in Bed k. Few Engelhardtia pollens occur in both substages of Egerian, in almost all samples. WALTER (1964) mentions Engelhardtia from zones above 1800 m in Java 10

(“Regenwälder bei abhähmender Temperatur”), WILLIS (1966) lists it from the Himalayas to Taiwan, in SE Asia, Malaysia, and in Mexico and Central America. Walter found it to grow under 12 to 17 °C mean annual tempreature in Java, 3400 mm annual rainfall, and maximum 3 week long arid season. It means that Engelhardtia lives in a tropical region under subtropical conditions. That’s why it still occurs in the Pontian stage of the Pannonian Basin. Sporomorphs do not indicate marsh environment in the Eger profile, despite frequent occurrence of Cyrillicae pollen. Taxodiaeceae–Cupressaceae forests are represented by few pollen only (note that these plants live outside marshes, too). Myrica and Nyssa — the definitive indicators of marsh environment — are missing. There are a few definitely subtropical species (extending to the Mediterranean belt, too), which exclude a tropical environment for the Eger profile: Ginkgo, Cedrus, Sciadopitys, and Mediterranean Pinus taeda, Zelkova pollen. Definite temperate species are rare: Alnus pollen is found from Lower Egerian. Upwards there is an increase in temperate genera: Pinus sylvestris-type conifers, Carpinus, Acer, Ostrya species. Warm temperate climate is indicated by Castanea, Juglans, Carya, Pterocarya. Still, tropical and subtropical species dominated over temperate ones during Egerian age. There are frequent quercoid-type pollens, which are not comparable to present-day Quercus (cupuliferoid types of POTONIÉ, THOMSON and THIERGART 1950). Abies and Picea pollen in the Eger profile are considered temperate. These genere occur above 4000 m in the tropics and subtropics. The Eger profile is represents a warm subtropical climate, with 20 °C mean annual temperature, cca. 1500 mm annual rainfall, variable precipitation over the year. There is a short, dry period each year. 19 °C mean annual temperature was calculated for the Early, and 18.97 °C for the Late Egerian from holostratotype data. Besides palynological studies (NAGY 1963a, 1979b, 1985, 1992) macroflora was collected, determined and interpreted from Eger (ANDREÁNSZKY 1943a, b, 1955, 1956, 1962, 1966; PÁLFALVY 1961; NAGY and PÁLFALVY 1963; HABLY 1983; KVAČEK and HABLY 1991; HABLY and FERNANDEZ MARON 1998). Andreánszky considered the Eocene as warmest period of the Tertiary. Oligocene has seen dramatic cooling, when southern hemisphere and east Asian subtropical elements increased. Tropical elements are reduced, there are less palms, while Coniferae increase. Upper flora is characterized by tropical elements, increasing broadleaved plants and ferns with increasing precipitation. Turgay elements appear. It might be considered as a result of topographic changes. Palynology offers a similar contradictory picture. Most of tropical ferns: Cicatricosisporites lusaticus, Clavifera, Cibotiides zonatus are in Lower Egerian, and further Cicatricosisporites, Gleichenia species appear in the upper flora. At the same time Coniferae also increase in abundance. Besides subtropical Coniferae (Cedrus, Pinus taeda, Cathaya, Taxodiaceae) there are temperate ones, too (Abies, Picea). Besides Mediterranean broadleaved trees (Myrica, Olea, Zelkova) there are also temperate ones: Acer, Carpinus, Alnus. Warm, subtropical climate ensured the survival of tropical elements, and mountains in the background the existence of temperate vegetation. HABLY (1983) corroborated the presence of temperate elements in the lower flora. 11

Andreánszky’s opinion is supported by palynology: increase of palms in Late Egerian indicates change in the flora, while mean annual temperature remained the same. Probably dry and wet periods alternated. Dodonaea species are one of the indicators of aridity, indicating relationship not only with the southern hemisphere, but with Northern Africa and Sahara, too (WALTER 1964). Podocarpus is also an element of the southern hemisphere, although extending to SE Asia, too. Presence of xerophylic Saharan Dodonaea species and results of HABLY and FERNANDEZ MARRON (1998) suggests that Early Oligocene southern European subxerophytic species survived into the Egerian in Hungary. Significant amount of Leguminosae (Tricolporopollenites ssp. fallax) supports it. More than half of macroflora species found at Eger (HABLY 1991 — 30 out of 53, i.e. 56.6%) was recognized in the pollen flora. Lower part of Fót–1 borehole (189.0–372.0 m, Szécsény Schlier Formation) is considered as Upper Egerian by Hámor and Halmai. Egerian and overlying Karpatian beds can not be distinguished reliably, neither by foraminifers (GELLAI pers. comm.), nor by palynoflora. Sixty-eight samples yielded a rich flora, containing all characteristic tropical, subtropical and temperate species of the Egerian. Several species represent most genera (possibly due to the large number of samples and better preservation — in clay — than in the Eger profile). There are much more planktonic organisms (Deflandrea spinulosa, Pleurozonaria manumi, P. minor) indicating neashore, marine environment. Freshwater plankton is identical with Eger. Ferns are represented by very many species. The climatic curve shows temperature ranging from 22.5 °C to 13.3 °C. Mean annual temperature was 17 °C (Figure 5). The curve is relatively straight. Lowest values are more than 3 degrees lower than of the holostratotype, due to an increase in Coniferae, mostly Pinus sylvestris pollen. Not counting them, total number of tropical and subtropical elements is larger than of temperate ones. Abundance of temperate element (pines) might be due to geographic differences. Both localities represent nearshore environment based on marine plankton, but Eger is more proximal to the shore: more sand samples and presence of frequent Calamus pollen indicating a delta or estuary. Figure 5. The temperature curve of Upper Egerian Probably Fót was farther from the shore, section, borehole Fót–1 receiving more windborne Coniferae 5. ábra. A felső-egri rétegek hőmérsékleti görbéje, Fót–1 fúrás pollen. 12

Tata TVG–27 borehole is to the west from the other two profiles. Two samples of te 16.5 m profile yielded pollen flora. Pollen spectra indicate typical Upper Egerian flora: Sapotaceae, Dodonaea, Cicatricosisporites sp., Polypodiaceoipollenites gracillimus. Temperature of the Egerian ranged between 15 °C and 18 °C. Mean annual temperature was 19 °C in the Early Egerian (max. 22.7 °C, min. 14.8 °C). Late Egerian mean was 18 °C (max. 25.6 °C,min. 12.7 °C). Mean annual temperature for the Egerian age in total was 18.25 °C.

Eggenburgian Eggenburgian seas were of lesser extent in Hungary than Egerian seas (HÁMOR et al. 1988). Many samples were examined for pollen with meagre results due to infavourable lithology. Eggenburgian transgression progressed from east to west, from the Transylvanian Basin towards Sajó Valley, Ózd, Cserhát, Buda Hills (HÁMOR 1997). Two boreholes, Püspökhatvan–4 and Budajenő–2, dated by marine plankton represent this age. Eggenburgian climate is based on the study of forty samples from 185.0 to 306.0 m interval of Püspökhatvan–4 borehole (Szécsény Schlier Formation). The temperature curve (Figure 6) oscillates around 18 °C with a mean value of 18.7 °C. Highest calculated temperature is 22 °C, the lowest is 13.5 °C. There are five points higher than 20 °C, and two lower than 15 °C. There are less tropical species than in the Egerian. There are no Lauraceae, Lobelia, Symplocos, Magnolia, Utricularia, and Calamus. There are no Osmunda, Gleichenia, Cicatricosisporites, and Favoisporites spores. Spores present are Polypodiisporites histiopteroides, P. secundus, P. repandus, P. clatriformis, Polypodiaceoisporites helveticus, P. lusaticus, Corrugatisporites paucivallatus, Dictyophyllidites pessinensis, Punctatisporites crassiexinus, Microfoveolatosporites sellingi. Tropical and subtropical species dominate over temperate ones in all samples. There are Figure 6. The temperature curve of Eggenburgian very few xerophylic taxa: Ephedra, section, borehole Püspökhatvan–4 Chenopodiaceae, Artemisia, Dodonaea 6. ábra. Az eggenburgi rétegek hőmérsékleti görbéje, Püspökhatvan–4 fúrás in one sample each, Ilex in three samples. 13

Temperature and rainfall distribution was more even than in the Egerian. Probably there was a warm, subtropical climate, where the dry period was longer than the rainy one, while aridity was limited, possibly due to proximity of the sea. There was no strong rainy season either, indicated by low amount of fern spores. Lithology is not favourable for sporpomorph preservation: even large pollen producers like Alnus are represented by a few specimens only. Nine samples of Budajenő–2 borehole (488.5–575.9 m) yielded 5 ones suitable for palaeoclimatic interpretation (518.5–575.9 m, Mány Formation). Highest temperature is 22.3 °C, lowest is 13.4 °C. Previously unknown elements appear: Agavaceae, Alangium, Malvaceae. Malvacearumpollis bakonyensis NAGY 1962 — described from the Ottnangian of Várpalota–133 borehole is certainly tropical. Its high abundance in the Indian Lower Miocene allowed the establishment of a Malvacearumpollis bakonyensis cenozone (RAO 1995, SAXENA and RAO 1996). RAO (1995) suggested that M. bakonyensis lived near the seashore. Sample 575.5–575. 9 m of Budajenő–2 borehole indicates warm, rainy, subtropical seashore environment occupied by a marsh forest. A nearby land was occupied by Ephedra, while mountains in the background supported Ostrya and Juglans, mixed with Coniferae. The terrestrial Zagyvapálfalva Formation overlies the marine succession (HÁMOR 1997). Several boreholes and outcrops were investigated, which yielded no useful palynological data (boreholes Egyházasgerge–1, Nógrádmegyer–1, Nógrádsipek–1, sand pits Nagybátony-Szorospatak, Zagyvapálfalva, Sóshartyán-Korpástető, KisterenyeAranyhegy, gravel pit Kazár, Kazár I profile, marine Eggenburgian strata at Ipolytarnóc (NAGY 1992) Tököl–1 borehole found deltaic sediments (Tordas Member of Zagyvapálfalva Formation) with poor and poorly preserved marine plankton, unsuitable for palaeoclimatic analysis. Balaton–26 borehole (521.1–604.2 m) is Eggeburgian (Pétervására Sandstone Formation). Five samples from the marine environment of 581.5–585.5 m yielded sporomorphs indicating 19 °C mean annual temperature. Terrestrial environments (Pápa–2 borehole in the northern Bakony, Szászvár–2 borehole in Mecsek Mts) are characterized by freshwater algae. Selective fossilization yielded a flora consisting solely very thick walled spores in Pápa–2 borehole — all of tropical origin, unsuitable for palaeoclimatic interpretation. Eggenburgian section of Szászvár–8 borehole did not yield useful data. Tekeres–1 borehole (1020.7–1024.2 m, Szászvár Formation) yielded a few sporomorphs, indicating 19.5 °C mean annual temperature. For a discussion of stratigraphy see HÁMOR (1997). Twenty-one samples from 1029.3–1393.7 m section of Lajoskomárom–1 borehole at Mezőföld (eastern Transdanubia) were studied (Budafa Formation). Six of them yielded sporomorphs. Highest mean annual temperature is 19.8 °C, lowest 13.2 °C. Pleurozonaria digitata occurs in most samples, Micrhystridium sp. in the topmost one, indicating marine environment. Botryococcus braunii occurring with Pleurozonaria indicated freshwater influx. Tropical elements are Sapotaceae, Engelhardtia, Monocolpopollenites tranquillus, Cibotiides zonatus, Leiotriletes maxoides maximus, 14

Figure 7. The temperature curve of Eggenburgian section, borehole Lajoskomárom–1 7. ábra. Az eggenburgi rétegek hőmérsékleti görbéje, Lajoskomárom–1 fúrás

subtropicals are Tricolporopollenites cingulum pusillus, Taxodiaceae, Myrica, temperate ones are Pinuspollenites labdacus, T. cingulum oviformis, and Alnipollenites verus. Temperature curve is very similar to Püspökhatvan–4 plot (Figure 7). Summarizing data on Eggenburgian climate one can say that there was evenly warm subtropical climate, 18 °C mean annual temperature, a relatively long dry season, 1200–1500 mm annual precipitation.

Ottnangian Extent of Ottnangian sediments is much smaller than of Eggenburgian in Hungary (HÁMOR et al. 1988, HÁMOR 1997). The lower boundary is easily recognized by the “lower rhyolite tuff” (19.6±1.4 My). Repeated trangression progressed from SE to NE (HÁMOR 1997, 2001), reaching the longitude of Salgótarján only. At the Sajó river the Salgótarján Lignite Formation was deposited in marine, paralic environment, changing towards lacustrine northwestward. At Salgótarján only the uppermost Bed I is paralic (HÁMOR 1997). Terrestrial settings are either limnic or fluviatile. The first palynological study of Salgótarján Lignite Formation was made by SIMONCSICS (1959, 1960). The author’s efforts were part of a team Figure 8. The temperature curve of underlayer Eggenburgian section, borehole Kurittyán–630 8. ábra. A fekü eggenburgi rétegek hőmérsékleti görbéje, Kurittyán–630 fúrás

15

Figure 9. The temperature curve of Ottnangian section, Seam V (Feketevölgy, Sajókaza) 9. ábra. Az ottnangi rétegek hőmérsékleti görbéje, Sajókaza, Feketevölgy V. telep

studying the Borsod coal region for five years (NAGY and RÁKOSI 1993, BOHNHAVAS et al. 1998). A composite profile in eastern Borsod Basin — suitable for palaeoclimatic interpretation — represents the region. Underlying Eggenburgian sediments were hit by Kurittyán–630 borehole (189.1–262.6 m). Six samples provided 18.4 °C mean annual temperature (Figure 8). The lowermost Seam 5 (Feketevölgy, Sajókaza). Thirty-nine samples were examined from the 4 m thick coal bed. The coal contains clay and sand laminae, top is silicified. Only 28 samples were suitable for interpretation. There are few freshwater plankton (Spirogyra) in samples 9 and 3, where an associated Avicennia indicates mangrove. Dominant marsh forests produced organic matter for coal formation: Taxodiaceae, Myrica, Cyrilla, less Nyssa. This subtropical marsh forest describes climate parameters (Figure 9). Highest mean annual temperature is shown in samples from the bottom of the coal bed: 17.5 °C (sample 2), lowest in the middle: 12.5 °C (sample 20). Mean temperature averaged from all samples of the coal bed is 15.5 °C. There was a wet an a dry season. Dry season has seen leafs of the Taxodiaceae forest fall when xerophylic Ephedra, Dodonaea and palm pollens easily spread into the forest. Calamus, a Figure 10. The temperature curve of Ottnangian section, barren, borehole Tardona–30 10. ábra. Az ottnangi rétegek hőmérsékleti görbéje, Tardona–30 fúrás meddő

16

climbing palm in Taxodiaceae forests occurs. There are few tropical species, low in individuals. Besides the mentioned palms and Dodonaea there are few Sapotaceae, Engelhardtia, Araliaceae, Leguminosae. A few Cycas indicates mountain environment nearby. There is subtropical Ginkgo and Zelkova, too. Temperate Ulmus, Alnus, Carya, Pterocarya, Salix, and quercoid species grew in a lake- or riverside forest with fern undergrowth. Mean annual temperature was 15.9 °C with 1000–1500 mm precipitation, dry and wet seasons alternating, situated close to the sea. Clastic sediments above the coal of Bed V are represented by five samples of Tardona–30 borehole (327.0–340.0 m) (Figure 10). Swamp forest elements (Taxodiaceae, Myrica, Nyssa) disappear, while tropical elements increase. Elements of a mountain forest (Pinaceae, Cedrus) appear, reducing mean temperature values. There are Podocarpaceae, Sapotaceae, single Cycas, Dacrydium and in almost all samples Araliaceae pollen grains, and tropical fern spores. Pollen of southeast Asian plants — Ginkgo, Sciadopitys, Liquidambar és Lonicera — are present, too. Alternating dry and wet seasons are proven by temperate genera (Salix, Acer, Carya). Mean annual temperature calculated from pollen spectra of the clastics is somewhat higher than of the coal beds: mean 17.2 °C maximum 20 °C, minimum 13.6 °C. Diósgyőr–366 borehole (333.8–350.5 m) represents the overburden of Bed V, as shown by a comparison of Figures 10 and 11. Bed IV, 2 m thick, is mined at Lyukóbánya. Fourteen of 20 samples taken were used for interpretation. This bed is less coalified than Bed V, therefore contains more sporomorphs. Tropical elements are identical, while fern spores exceed those in Bed V. Besides a very rich swamp forest elements of mangrove were present. There are traces of marine influence: sample 9 contains marine plankton. Sample 20 contains freshwater Botryococcus braunii, marine plankton, and mangrove pollen. Marine inundation occurred above Sample 2. There are tropical Podocarpus, Engelhardtia, Cycas, elements of a subtropical, temperate mixed forest and gallery forest. Highest temperature calculated for the succession is 17.6 °C, lowest is 14.3 °C, mean temperature is 15.8 °C, somewhat higher than Figure 11. The temperature curve of Ottnangian that of Bed V. There are no major excursection, borehole Diósgyőr–366 sions in the temperature curve (Figure 11. ábra. Az ottnangi rétegek hőmérsékleti görbéje, 12). Diósgyőr–366 fúrás 17

Figure 12. The temperature curve of Ottnangian section, Seam IV Lyukóbánya 12. ábra. Az ottnangi rétegek hőmérsékleti görbéje, Lyukóbánya IV. telep

Figure 13. The temperature curve of Ottnangian section, borehole Tardona–72 13. ábra. Az ottnangi rétegek hőmérsékleti görbéje, Tardona–72 fúrás

Layers between seams III and IV are represented by 10 samples from Tardona–72 borehole (182.5–314. 6 m). Mean temperature was 14.65 °C, highest value 17.6 °C, lowest value 107 °C. The temperature curve is more variable than of Seam IV (Figure 13), although it might be due to its greater thickness (129.1 m). There are no samples from Seam III. Layers between Seams III and II are represented by a single sample of Diósgyőr–366 borehole (233.5 m). Temperature was 16.6 °C. Seam II is represented by a 1 m thick coal bed in Edelény, shaft IV. There are almost no sporomorphs in the 14 samples taken. The temperature curve is almost linear (Figure 14). Mean temperature — based on 3 samples — was 15.4 °C. Tropical elements are Cycas, Podocarpus, Cyrilla, Polypodiaceoiporites cf. gracillimus. Subtropical swamp forests are represented by Taxodiaceae, Myrica, mountain environment by Podocarpus, Pinus sylvestris típus, Abietinaepollenites microalatus, Cedrus, freshwater open forest by Carya, Ulmus, and Rhus. There are no samples from Seam I. Overburden succession is represented by 5 samples from Diósgyőr–366 borehole (31.6–208.1 m). Calculated mean temperature was 14.8 °C, with 16.65 °C maximum and 14.2 °C minimum (Figure 15). 18

Figure 14. The temperature curve of Ottnangian section, Seam II, shaft IV, Edelény 14. ábra. Az ottnangi rétegek hőmérsékleti görbéje, II. telep, Edelény IV. akna

Figure 15. The temperature curve of Ottnangian beds, overburden, borehole Diósgyőr–366 15. ábra. Az ottnangi rétegek hőmérsékleti görbéje, Diósgyőr–366 fúrás, fedő

Averages are shown below: Average values: overburden Diósgyőr–366 Seam II Edelény barren zone Diósgyőr–366 Seam III – barren zone Tardona–72 Seam IV Lyukóbánya barren zone Tardona–30 Seam V Feketevölgy underlying beds Kurittyán

14.80 °C 15.40 °C 16.60 °C 14.65 °C 15.89 °C 17.20 °C 15.90 °C 18.40 °C

There is minor decrease of temperature with time, both in the seams and in barren rock. Alsóvadász–1 borehole (867.8–1034.6 m) is the easternmost studied Ottnangian profile. Eight of eleven samples were suitable for temperature calculations. There is significant amount of tropical taxa. Total of subtropical and tropical elements is always higher than of temperate ones. Frequently forests of coal swamps dominate (Taxodiaexea, Myrica). There are less Sapotaceae and more Engelhardtia than in Borsod in the west. Sporomorph association is rather similar to Seam IV, esp. due to 19

the rich fern vegetation. No comparison can be made with Seam V due to its high coal rank. Maximum calculated temperature is 21.6 °C, minimum 16.5 °C, mean 17.98 °C. There were a few profiles from Mátra and Nógrád region, poor in sporomorphs, unsuitable for numerical analysis. Two samples of Tököl–1 borehole (1108.0–1110.0 m and 973.3–982.5 m) contain Ottnangian sporomorphs. There are marine planktonic organisms, Pleurozonaria concinna, and Hystrichosphaera. The lower sample there are tropical sporomorhs, Sapotaceae, Engelhardtia, Cyrillaceaepollenites megaexactus and fern spores. A very rare form, Myrtaceidites myrtiformis occurs, described by SIMONCSICS (1964) from Katalin Shaft not far away. Mean temperature indicated by the lower sample is 17.6 °C, of the upper sample 17.25 °C, mean value is 17.4 °C, similar to Ottnangian values gained from elsewhere. Probably there was little or no sedimentation in the Transdanubian Range during Ottnangian; Bántapuszta Formation is Karpatian (HÁMOR 1997). Várpalota–133 borehole (175.6–226.3 m) is considered Ottnangian by Kókay. There is no Mecsekisporites, which occurs in the Karpatian. Six of eight samples taken from this 50.7 m thick succession were suitable for numerical analysis. There are many interesting tropical taxa: Malvacearumpollis bakonyensis, Alangiopollis barghoornianum, Acaciapollenites varpalotaënsis, Magnoliaepollenites sp., Monocolpopollenites tranquillus and very much tropical fern. RAO (1995) established a Malvacearumpollis bakonyensis cenozone (Lower Miocene) from an abundant occurrence of this species. There are very few planktonic organisms in the lower samples. A sample from 214.2–217.6 m contains Botryococcus braunii K ÜTZ . and Micrhystridium sp. In samples taken from 208.0–175.5 m interval there are Pleurozonaria concinna (COOKS . et MAN.) MÄDL. and Hystrichosphaeridae sp. planktonic organisms, characteristic for nearshore environments. There are even temperature values, never exceeding 18 °C, caused by the presence pollen of subtropical and temperate conifers and marsh forests. Highest temperature value attained is 18 °C, lowest id 15.9, mean temperature is Figure 16. The temperature curve of Ottnangian 16.9 °C (Figure 16). section, borehole Várpalota–133 Twenty of 26 samples taken from 16. ábra. Az ottnangi rétegek hőmérsékleti görbéje, Várpalota–133 fúrás Tekeres–1 borehole (845.0–962.8 m) 20

(Szászvár Formation, Mecseknádasd Member) yielded a 19.4 °C maximum for the lower part of the succession, and a 12.4 °C minimum for the upper part (Figure 17). Mean is relatively low: 14.5 °C (14.6 °C between seams III and IV in Borsod). Tropical elements are unchanged (Podocarpus, Engelhardtia, Sapotaceae, Symplocos, Dodonaea, Cyrilla, Araliaceae, Magnolia, Ilex, Malvacearumpollis bakonyensis, pálmák, Cycas). There are less fern species, but more subtropical pollen (Taxodiaceae, Myrica), temperate conifers and species living in gallery forests (Carya, Alnus). These features are characteristic for Ottnangian coal swamps. A few Ottnangian samples were studied from Szászvár–8 borehole in Eastern Mecsek Hills (1 sample from 26.0–27.0 m, 7 samples from 432.5–438.7 m, s samples from 530.0–531.4 m; Szászvár Figure 17. The temperature curve of Ottnangian Formation, Mánfa Member). Pollen section, borehole Tekeres–1 spectrum is characterized by Lower 17. ábra. Az ottnangi rétegek hőmérsékleti görbéje, Miocene (Ottnangian) tropical species Tekeres–1 fúrás (Cycas, Monocolpopollenites tranquillus, Malvacearumpollis bakonyensis). There are subtropical elements, too: Ginkgo, Cedrus, Sciadopitys, Zelkova, and temperate conifers. Taxa of swamp woodlands are present in high percentage; there are a few temperate species only (Carya, Ulmus). Maximal temperature was 23.7 °C in the 26.0–27.0 m interval. This very high value is probably due to selective fossilization of fern spores (thick exosporia). Otherwise the highest calculated temperature is 18.7 °C, the lowest one is 15.3 °C, mean is 16.7 °C. A few Spirogyra indicate freshwater. Pusztakisfalu–VI is an Ottnangian profile in Eastern Mecsek. Six samples of 18 taken from the 5.2 51.8 m limnic, sandy, carbonaceous interval (Szászvár Formation, Mecseknádasd Member) yielded 21.4 °C maximum, 14 °C minimum, and 17.4 °C mean temperature (Figure 18). Samples are dominated by spores of tropical ferns. The few tree belong to a swamp forest (Taxodiaceae). There are a few tropical pollen taxa: Engelhardtia, Cycas, Sapotaceae, Protea, Araliaceae, Magnolia, Ilex és Palmae. Subtropical elements are Ginkgo, Castanopsis, Zelkova, temperate are Coniferae, Pinus sylvestris-type, Picea, and few Salix, Castanea, Platycarya pollen. There was subtropical climate in this freshwater swamp. Three samples of 7 taken from 16.0–21.2 m interval of Zengővárkony–45 borehole (Szászvár Formation, Mecseknádasd Member). 22.2 °C maximum, 18.2 °C minimum 21

Figure 18. The temperature curve of Ottnangian section, borehole Várpalota–133 18. ábra. Az ottnangi rétegek hőmérsékleti görbéje, Várpalota–133 fúrás

and 19.8 °C mean temperatures were calculated. This association has few tropical elements, was dominated by swamp forest of subtropical, temperate taxa. Ottnangian sediments are moderately extensive in Hungary. Even less yielded wel-preserved sporomorphs. The ancient vegetation was variable, characteristic, therefore well-suited for palaeoclimatic analysis. Mean temperature was 16.7 °C, while involving a variety of local climates. There was warm subtropical climate with two seasons: a warmer, humid and a cooler, arid season, similar to the climate of present-day swamp forests. Precipitation was in the range of 1000–1500 mm.

Middle Miocene Karpatian Karpatian was a markedly more marine stage in Hungary than Ottnangian, with marine direct connections mostly towards the southwest instead of the southeast (HÁMOR 1997, 2001). Several boreholes containing Karpatian sediments were studied in the Mecsek Hills. Two samples of fifteen taken from Zengővárkony–59 borehole (46.8–94.7 m; Budafa Formation, Komló Marl Member) were unsuitable for climatological interpretation. The lowermost one (92.0–94.7 m) is full of Botryococcus braunii, another (73.0–73.5 m) is rhyolite tuff. Almost all samples yielded 16–17 °C mean annual temperature, with 21 °C maximum and 14 °C minimum values (Figure 19). This succession is characterized by sporomorphs embedded in freshwater sediments, recording a small swamp forest (Taxodiaceae, Myrica) or open forest (Salix, Alnus, Betula). A new fern genus, Mecsekisporites appears, an index fossil for Middle Miocene (NAGY 1992). New Bifacialisporites species, new Bryophyta (Anthocerataceae), Hepaticeae (Riccia) species indicate environmental change (NAGY 1968). Mosses are mostly subtropical, while liverworts prefer temperate climate, suggesting somewhat arid summer and wet winter. Aridity is indicated by Ephedra and Ilex as well. Cycadales and Zamiaceae 22

Figure 19. The temperature curve of Karpatian section, borehole Zengővárkony–59 19. ábra. Akárpáti rétegek hőmérsékleti görbéje, Zengővárkony–59 fúrás

Figure 20. The temperature curve of Karpatian section, borehole Komló–120 20. ábra. A kárpáti rétegek hőmérsékleti görbéje, Komló–120 fúrás

epidermis occurs in the uppermost sample, bearing stomata; probably Zamia, Macrozamia according to Prof. Greguss (NAGY 1969). WALTER (1968) mentions Macrozamia fraseri from the Mediterranean-like climate zone of SW Australia. These data collectively indicate lower temperature than in the Ottnangian and a Mediterranean character of climate, while still subtropical and tropical elements dominate the pollen spectra. Two samples from 13.2–14.5 m interval of Zengővárkony–45 borehole are Karpatian, supported by the presence of Bifacialisporites. One of the samples yielded a 16 °C mean annual temperature. Eighteen of 23 samples from Komló–120 borehole (10.0–374.7 m; Budafa Formation, Mánfa and Komló Members) yielded maximum temperature was 18.4 °C, minimum 12.5 °C, mean 15 °C. Relatively low temperatures were due to the locality being surrounded by mountains; pollen of mostly temperate mixed-coniferous forests dominate the spectra (Figure 20). Coniferae pollens mostly indicate temperate climate (Pinus sylvestris, Abiespollenites absolutus, Piceapollenites), vagy szubtrópusiak (Abietinaepollenites microalatus, Keteleeriaepollenites komloënsis, Cedripites sp.). Most samples contain freshwater plankton: Botryococcus braunii, Spirogyra, Pediastrum. There is marine plankton in 135.89–141.0 m interval: Hystrychokolpoma 23

poculum MEIER 1959 and an undeterminable Hystrichosphaeridae fragment. Five of seven samples yielded palaeoclimatological data from the Karpatian section of Hidas–53 borehole (763.3– 1039.5 m; Budafa Formation, Komló Marl Member). Highest temperature was 18.8 °C, lowest 14 °C, mean 16.7 °C (Figure 21). There are many Coniferae pollen with air sacs. There are spores of zonal index Bifacialisporites sp. and Phaeocerosporites sp., and typical spores of the Hungarian Middle Miocene: Cibotiides zonatus, Polypodiisporites histiopteroides. There are a few planktonic forms in the lowermost samples: Micrhystridium sp., Tythodiscus, and microforaminifera. Two samples were studied from 161.0–167.7 m of Várpalota–133 borehole (Garáb Schlier Formation). There are marine plankton organisms in the samFigure 21. The temperature curve of Karpatian secple. The lower sample (166.0–167.0 m) tion, borehole Hidas–53 contains the pioneer Hyppophaë: it lives 21. ábra. A kárpáti rétegek hőmérsékleti görbéje, on the seashore, and disappears with the Hidas–53 fúrás growth of other plants, trees. There are many tropical forms: Podocarpus, Cyrilla, Sapotaceae, Acacia, Ilex, Meandripollis (Pacourina), páfrányok (Leiotriletes, Polypodiidites histiopteroides and the zónal index Mecsekisporites). Subtropical (Keteleeria, Cedrus, Taxodiaceae, Myrica) and temperate (Abies, Pinus, Tsuga, Ulmus, Carya, Pterocarya, Betula, Ericaceae, Caprifoliaceae) forms are subordinate. This locality — probably surrounded by mountains — suggests Mediterranean-like climate, somewhat warmer than in the Ottnangian (due to the lack of swamp forests). Mean temperature was 17.8 °C. Study of Berhida–3 borehole succession has a special significance in the author’s research. It is a link between the well-studied Mecsek and Northern Hungarian sedimentary basins. Sediments in the nearby Bakony region are very rich floristically. Karpatian sediments of Berhida–3 were described by KÓKAY et al. (1991). Thirty of 34 samples were suitable for palaeoclimatic interpretation (496.5–671.8 m; Garáb Schlier Formation, Budafa Formation). The succession represents mangrove vegetation from the lowermost sample throughout (NAGY and KÓKAY 1991). Nearshore marine depositional environment is indicated by Pleurozonaria concinna and microforaminifera. Often Botryococcus braunii and rare Spirogyra, Dinoflagellata were found. Temperature varies from 13.1 °C to 22.7 °C, with a mean of 18 °C (Figure 22). 24

Sporomorphs of both Várpalota–133 and Berhida–3 indicate higher temperature than we found in the Mecsek. High number of tropical taxa, despite lack of several characteristic species of the Lower Miocene (Protea, Cicatricosisporites chattensis, etc.). There is a lot of mangrove forms, despite Avicennia, a typical mangrove-froming genus having very low pollen yield (BESSEDIK 1981, 1985). There are no or very restricted swamp forests only. Certain aridity indicators (Chenopodiaceae) yield lots of pollen; these forms are associated with other xerophylic elements (Dodonaea: Pentapollenites). Ratio of temperate conifers heavily influences temperature values: where it is high, calculated temperature is lower. The protected Várpalota Basin, surrounded by hills, received conifer pollen, except when removed by northern winds. Figure 22. The temperature curve of Karpatian Section 291.0–328.0 m of Fesection, borehole Berhida–3 hérvárcsurgó–160 borehole is Kar- 22. ábra. A kárpáti rétegek hőmérsékleti görbéje, patian, overlain by Badenian sediBerhida–3 fúrás ments. The four examined samples did not yield any taxa of zonal value. There are a few freshwater Botryococcus, a single Tetraporina quadrata, a freswather planktonic form. The few tropical elements indicate Lower and Middle Miocene: Podocarpus, Pentapollenites, Symplocos, Tripcolporopollenites liblarensis, Ilexpollenites iliacus. Subtropical taxa are Abietinaepollenites microalatus, Cedrus, Taxodiaceae, Myrica, Zelkova, Olea, and Liquidambar. Temperate sporomorphs are frequent: Pinus sylvestris, Quercus, Fagus, Carpinus, Ulmus, Carya, Pterocarya, Acer. Maximum temperature was 14.38 °C, minimum 13 °C, mean 13.46 °C. The section of Fót–1 borehole above 145.0 m depth is considered Karpatian by field geologists (Fót Formation). Two samples are palynologically barren: there a single Mecsekisporites zengővárkonyensis was found at 36.0 m, and a Ricciaesporites moss spore at 130.5–131.5 m. Both are zonal indices. Fifteen samples were suitable for interpretation between 115.0–139.0 m, with high number of tropical taxa, low in numbers. There are no palms and Ilex, and there are a few ferns only. Rarely there are temperate conifers. Planktonic organisms indicate nearshore environment. There are a lot of redeposited Mesozoic microorganisms. Hight temperature was 18.3 °C, lowest 11.5 °C, mean 16.18 °C (Figure 23). 25

Figure 23. The temperature curve of Karpatian section, borehole Fót–1 23. ábra. A kárpáti rétegek hőmérsékleti görbéje, Fót–1 fúrás

Figure 24. The temperature curve of Karpatian section, borehole Püspökhatvan–4 24. ábra. A kárpáti rétegek hőmérsékleti görbéje, Püspökhatvan–4 fúrás

Ten marly samples of 16 examined from 124.4–176.0 m of Püspökhatvan–4 borehole (Garáb Schlier Formation) yielded very few pollen of tropical taxa: Podocarpus, Sapotaceae, Cyrilla, Tetracentron, Engelhardtia, Dodonaea pollen, subtropical Pinus haploxylon-type pollen, a P. omorica, P. taeda, Cedrus, Keteleeria, Taxodiaceae, and Rhus pollen. Pollen of temperate coniferous forests are standard participants of pollen spectra. Sometimes only the latter and nearshore planktonic organisms are represented in the spectrum. Highest temprature value is 14.8 °C, lowest 11 °C, mean 12.15 °C (Figure 24). Fifteen of 38 samples from 213.0–290.0 m section of Nógrádszakál–1 borehole (Garáb Schlier: silty marl with tuffite layers) yielded palaeoclimatological results. Maximum value of the temperature curve is 21 °C, minimum 12.5 °C, mean 16.2 °C (Figure 25). All samples contain nearshore planktonic organisms, and Triassic, Cretaceous, Palaeogene resedimented fossils. Contemporaneous sporomorphs suffered selective fossilisation. 117 samples were examined from Litke–17 borehole (37.6–265.0 m section; Garáb Schlier Formation). Lithology is micaceous siltstone, silty marl, calcareous marl, therefore samples contain very few sporomorphs of poor preservation. Less than hundred palynomorphs could be used for interpretation. Mecsekisporites and Bifacialisporites 26

Figure 25. The temperature curve of Karpatian section, borehole Nógrádszakál–1 25. ábra. A kárpáti rétegek hőmérsékleti görbéje, Nógrádszakál–1 fúrás

Figure 26. The temperature curve of Karpatian section, borehole Litke–17 26. ábra. A kárpáti rétegek hőmérsékleti görbéje, Litke–17 fúrás

zonal indices occur repeatedly in the succession, associated with nearshore planktonic organisms. There are no traces of seashore swamp. Ephedra and Ilex indicate arid climate in the lowermost samples. Highest temperature is 22 °C, lowest 11.9 °C, mean 15.9 °C (Figure 26). Climate was subtropical with Sapotaceae, Dodonaea, Engelhardtia, Araliaceae, temperate with open forests of Salix, Carya, Betula, and mountain coniferous forests. Seventeen samples of Piliny–8 borehole were examined (Garáb Schlier Formation). All of them are barren down to 86.0 m. Despite schlier lithology like in Litke–17, sporomophs yielded good results. Mecsekisporites miocaenicus and Bifacialisporites sp., and Saxosporis gracilis moss spore zonal indices are present. Presence of Menandripollis velatus indicates connections to Várpalota and Berhida. Tropical elements are identical to those in western Hungary. Maximum temperature value is 22.2 ° C, minimum 13.5 ° C, mean 17.8 ° C (Figure 27). Szilvásvárad is the easternmost Karpatian profile in my study. Seven of 10 samples from 145.0 to 436.0 m (Garáb Schlier Formation) yielded sporomorphs suitable for interpretation. There are a few Bifacialisporites zonal indices. Most samples contain nearshore planktonic organisms and much redeposited Palaeozoic fossils. There are a few tropical elements (Podocarpus, Sapotaceae, Cyrilla, Tricolporopollenites fusus, Ilex, Araliaceoi27

pollenites edmundi and ferns). Subtropical forms indicate Mediterranean (Zelkova, Olea) and East Asian (Ginkgo, Castanopsis, Sciadopitys) climate. There are temperate forms, too (Pinus, Picea, Betula, Carya, Pterocarya, Carpinus, Castanea). Arid climate is indicated by few Ephedra, Ilex, Araliaceae. Maximum temperature was 17.7 °C, minimum 14.6 °C, mean 16.6 °C. Karpatian climate was equivocally subtropical with a mean annual temperature of 16 °C. Ecology and climate dictates a threefold subdivision of Karpatian. In the southwest (Mecsek) there was a riverside environment rich in palms, similar to the Mediterranean. Relief-influenced climate had a relatively low-temperature, summerdry, winter-wet environment. Certain boreholes (Zengővárkony–45, –59) yielded freshwater plankton only, while others contain marine plankton as well. Figure 27. The temperature curve of Karpatian The second group of localities (Bersection, borehole Piliny–8 hida–3) contains mangrove embedded 27. ábra. A kárpáti rétegek hőmérsékleti görbéje, with marine plankton, with relatively Piliny–8 fúrás high mean temperature (17.9 °C). The last group is in northern Hungary (Fót–1 borehole and eastwards) was relatively dry, with (Ephedra, Chenopodiaceae, Dodonaea, Ilex, less fern). These ones indicate a climate similar to the Eastern Medietrranean.

Badenian (Lower and Middle Badenian) Badenian marine connections were mostly to the southwest, like in the Karpatian (HÁMOR 1997, 2001). Lower Badenian sediments cover larger area than Karpatian (HÁMOR 1997, p. 241). Seven samples of 10 taken from the Lower Badenian section of Zengővárkony–59 borehole (24.8–46.8 m; Tekeres Schlier Formation) yielded the zonal index Mecsekisporites miocaenicus, a Bifacialisporites insularis, B. medius, a B. murensis, and B. oculus species. Lowermost samples contain freshwater plankton Botryococcus braunii, while the upper ones (34.0–37.5 m) marine Pleurozonaria concinna and Tythodiscus sp. Tropical elements are few Podocarpus, Sapotaceae, Symplocos, Araliaceae, Ilex, Engelhardtia, Palmae and large amount of fern spores. There are very few subtropical species only; there was no swamp forest. Most of subtropical pollen are 28

of Pinus haploxylon-type. Maximum temperature was 20 °C, minimum 16.7 °C. Mean was 16 °C, identical with the Karpatian value (Figure 28). Four samples of 5 taken from Hidas–53 borehole (735.0–763.3 m; interfingering Pécsszabolcs and Baden Clay Formations) contain the zonal indes Mecsekisporites aequus and Bifacialisporites murensis minor. Hidas is considered a marine depositional environment by HÁMOR (1997), corroborated by the occurrence of marine plankton: Cystidiopsis certus, Hystrichosphaeridae, and microforaminifera (NAGY 1965, 1966, 1967). Tropical and subtropical elements exceed temperate ones in number. Tropical ones are Podocarpus, Sapotaceae, Araliaceae, and Engelhardtia. Lower part of the succession is dominated by tropical, Asian elements: Cedrus, Castanopsis, Zelkova, few fern spores and sporomorphs of a minor swamp forest. Temperate taxa are Coniferae, Acer, Carya, Platycarya, Ulmus, Alnus, Ericaceae. Chenopodiaceae and Artemisia pollen indicate aridity. Maximum temperature was 17.4 °C, minimum 14 °C, mean 16.1 °C (Figure 29). Middle part of Hidas–53 borehole (590.2–713.0 m; Hidas Lignite Formation) is considered Middle Badenian. The succession — below 699 m — contains mostly marine plankton with less sporomorphs. Upwards there are lignite beds with freshwater algae (Botryococcus braunii). Sample 658.8–659.1 m contains the freshwater alga Tetraporina quadrata. Section from 630.8 to 659.1 m is dominated by pollen of a subtropical swamp

Figure 28. The temperature curve of Lower Badenian section, borehole Zengővárkony–59 28. ábra. Az alsó-badeni rétegek hőmérsékleti görbéje, Zengővárkony–59 fúrás

Figure 29. The temperature curve of Lower Badenian section, borehole Hidas–53 29. ábra. Az alsó-badeni rétegek hőmérsékleti görbéje, Hidas–53 fúrás

29

forest. Besides subtropical conifers (Cedrus, Pinus haploxylon, Keteleeria, Sciadopitys) there are deciduous trees, too (Zelkova). Temperate taxa are Pinus sylvestris, Tsuga, Picea, Alnus, Carya, Pterocarya. Microforaminifers reappear at the top, indicatiing transgression. Maximum temperature was 20.9 °C, minimum 13.6 °C, mean 17.2 °C (Figure 30). Several samples were studied from Hidas coal mine (NAGY 1957). Ádám Grósz offered 10 samples of 3 profiles from seams IV, V, and VI, and samples from boreholes Hidas–88: 248.0–333.3 m (12 samples), Hidas–89: 266.5–317.0 m (13 samples), Hidas–91: 284.0–325.2 m (15 samples), Hidas–105: 311.0–356.8 m (9 db), 59 samples in total for study. All samples displayed selective fossilization according to degree of coalification. Certain coal samples do not contain any sporomorphs, while others conFigure 30. The temperature curve of Middle tain a few freshwater plankton only. Badenian section, borehole Hidas–53 Temperature interpretation is heavily 30. ábra. A középső-badeni rétegek hőmérsékleti burdened by this deficiency. görbéje, Hidas–53 fúrás Combined temperature values of Hidas mine seams II, IV, V, and VI is 15.23 °C, lower than in the Borsod Ottnangian coal seams. As seams of both coalfields derive from Taxodiaceae-Myricaceae swamp, temperature differences can be explained by external factors only, as shown by reduction of tropical and subtropical elements and increase of temperate elements at Hidas. Deteriorating climate might be responsible for it. Tropical taxa are few Sapotaceae, Symplocos, Ilex, Engelhardtia, Palmae and very few ferns. Suptropical conifers and broadleaved trees are rare as well. Temperate conifers increase in percentage. Mean temperature values: Hidas–88 15.3 °C Hidas–89 15.7 °C Mean: 15.59 °C Hidas–91 15.5 °C Hidas–105 15.8 °C Temperature curves are even, mostly below 18 °C (Figures 31, 32). Tengelic–2 borehole is between Mecsek Hills and Transdanubian Range. A section between 680.8 and 863.6 m was studied. A sample from 861.8–963.6 m interval contains corroded sporomorphs, among others Botryococcus braunii and the zonal index Bifacialisporites sp. The Badenian section (723.1–853.3 m) belongs to Szilágy Marl 30

Figure 31. The temperature curve of Middle Badenian section, borehole Hidas–89 31. ábra. A középső-badeni rétegek hőmérsékleti görbéje, Hidas–89 fúrás

Figure 32. The temperature curve of Lower Badenian section, borehole Hidas–91 32. ábra. Az alsó-badeni rétegek hőmérsékleti görbéje, Hidas–91 fúrás

Formation (HALMAI et al. 1982); alternatively it represents the upper part of the stage only (HALMAI et al. 1982). Lower Badenian strata start with a regressive freshwater environment (823.4–851.3 m). Appearance of marine plankton indicates Early Badenian transgression between 845.0–847.0 m). Mecsekisporites sp. and Bifacialisporites medius zonal indices occur in Lower Badenian strata. There are very few tropical taxa (Podocarpus, Dacrydium, Sapotaceae, Engelhardtia, Araliaceae). Occasionally there are more fern spores than other palynomorphs. There are few tropical and Mediterranean elements only, while temperate conifers occur in greater abundance. Maximum temperature is 18 °C, minimum 12.2 °C, mean is 15.3 °C, lower than in Mecsek Hills (Figure 33). Succession of Berhida–3 borehole is particularly well-studied, and radiometric data are available. Four samples of six taken from the Lower Badenian (472.0–491.0 m) section were studied. Three of them contain the zonal index Bifacialisporites szokolyaënsis. Botryococcus is an indicator of freshwater environment in the lowermost, terrestrial sample, while there is large amount of microforaminifera indicating marine environment above. Significant amount of Sapotaceae, Dodonaea, Engelhardtia and ferns of the undergrowth represent tropical elements. There is negligible amount of subtropical taxa, or these ones are missing. There was no swamp forest. Forests are temperate submountain forests and open forests. 31

Figure 33. The temperature curve of Lower Badenian section, borehole Tengelic–2 33. ábra. Az alsó-badeni rétegek hőmérsékleti görbéje, Tengelic–2 fúrás

Section 444.6–463.8 is Middle Badenian (Kókay J.). Two of four samples contain Botryococcus (neashore or terrestrial environment). The spectrum contains few tropical taxa, mostly ferns, less subtropical elements and several temperate species. Early Badenian temperature curve shows conspicuously high values: 22.3 °C maximum, 17.6 °C minimum, and 19.9 °C mean temperature. Middle Badenian mean temperature is 18.3 °C (two samples, Figure 34). These values are due to higher amount of tropical ferns and low number of total sporomorphs. Local climate certainly influenced temperature values: embayment open to the south, surrounded by mountains (as recognized by Kókay J.). Szokolya boreholes in the southern part of Börzsöny Mts contain Baden Clay Formation. Several of them were studied: the longest profile of Szokolya–2 borehole yielded the best preserved palynomorphs. Eighty-three samples of hundred and seven taken were suitable for palaeoclimatic interpretation. The 2.8 m to 28.8 m calcareous, sandy, and sandstone interval is almost barren of sporomorphs. Other samples contain much zonal index Bifacialisporites (badenensis, grandis, magnus, mecsekensis, murensis, szokolyaënsis) and Mecsekisporites (cerebralis, zengoevarkonyensis). Tropical elements are reduced. A few samples contain fern Figure 34. The temperature curve of Middle Badenian section, borehole Berhida–3 34. ábra. A középső-badeni rétegek hőmérsékleti görbéje, Berhida–3 fúrás

32

spores only. There are few palms only. Temperature taxa increase, but there are few pollen, probably derived from faraway localities and submountain forests (Acer, Ulmus, Castanea). Coniferae (Pinus, Picea, Abies) derived from higher elevation forests. Local environment of this very variable and rich flora was similar to that of Berhida, occupying a similar, but more open terrain. The locality was protected by the mountains from the north, and there was a nearby sea in the south, moderating climate extremes, both providing for similar, rich vegetation. A subtropical, Mediterranean climate was characterized by wet winters and dry summers. Xerophylic plants (Ephedra, Chenopodiaceae, Artemisia) include tropical elements as well (Dodonaea, Ilex). Temperature was not particularly variable: highest value is 22 °C, lowest 12.45 °C, mean 16.2 °C (Figure 35). Twenty-five samples of 52 taken from Nógrádszakál–2 borehole (23.7–213.0 m; Nógrádszakál Formation) were subjected for palaeoclimatological interpretation. Andesitic volcanism precluded the interpretation of the rest. K/Ar age of andesites is 16.5±2.0 million years. The zonal index Bifacialisporites nogradensis occurs in most samples. There are relatively high amount of tropical taxa, mostly ferns, less subtropical elements. Temperate vegetation consisted of mountain conifers and broadleaved trees forming open woodland. In the upper part of the succession temperature never

Figure 35. The temperature curve of Lower Badenian section, borehole Szokolya–2 35. ábra. Az alsó-badeni rétegek hőmérsékleti görbéje, Szokolya–2 fúrás

Figure 36. The temperature curve of Badenian section, borehole Nógrádszakál–2 36. ábra. Az alsó-badeni rétegek hőmérsékleti görbéje, Nógrádszakál–2 fúrás

33

decreases below 18 °C; there is more variability below. Maximum was 22 °C, minimum 10.7 °C, mean was 15.46 °C (Figure 36). The easternmost borehole studied is Alsóvadász–1. Five samples were interpreted out of eight taken from the 723.6–875.2 m section. Only the uppermost sample contains at least hundred spormoprhs. There is marine plankton in the four topmost samples and swamp forest remains. There are no zonal indices. Tropical and subtropical elements are few, while Pinus sylvestris-type temperate pollen is rather abundant. There are single pollens of Tsuga, Abies, Picea, plus waterside deciiduous trees, and xeryophylic Chenopodiacea, Compositae pollen. Temperature curve is even: maximum value is 18 °C, minimum 15 °C, mean 16.3 °C (Figure 37). Lower Badenian climate is only Figure 37. The temperature curve of Middle slightly different from Karpatian cliBadenian section, borehole Alsóvadász–1 mate. Mean value calculated from all 37. ábra. A középső-badeni rétegek hőmérsékleti studied profiles of 16.2 °C for the Early görbéje, Alsóvadász–1 fúrás Badenian, while 16.2 °C in the Karpatian. This is probably due to extensive Middle Badenian swamp forests. Tropical elements are somewhat reduced, although undergrowth ferns increase. Formation of high mountains in the Pannonian Basin due to orogenesis and volcanism increased the ratio of temperate vegetation. At the same time elevated mountains protected the vegetation against climatic extremities, and provided space for formation of new species.

Upper Miocene Upper Badenian Two samples were studied from Hidas–53 borehole (558.0–575.0 m; Szilágy Marl Formation) The lower flora resembles the Middle Badenian one (Taxodium swamp: Taxodiaceae, Nyssa, Cyrilla). The upper flora witnessed reduction of swamp environment, progress of mountain Coniferae (Pinus sylvestris, P. haploxylon-type) and appearance of foraminifers (after Ilona Korecz-Laky) indicates marine transgression. Temperature ranged from 15.9–18.2 °C, with a mean value of 17 °C. 34

Upper Badenian section of Tengelic–2 borehole is between 723.1–823.4 m. No subdivision into substages is available on lithological grounds. Lower and Upper Badenian can be recognized by molluscs BOHN-HAVAS (in: HALMAI et al. 1982). KORECZ-LAKY (1982) recognized a Karpatian to Lower Pannonian succession based on foraminifers: Karpatian Tar Dacite Tuff Formation, Lower Badenian marl, Upper Badenian Szilágy Marl Formation, Lower Sarmatian Kozárd Formation. Further subdivision has been attained by foraminifer associations (KORECZ-LAKY 1982, p. 152, fig. 1). She recognized that the open shallow sea was warm and of normal salinity. Rare cool-water influence is indicated by agglutinated forms. Nannoplankton studies of NAGYMAROSI (1982) support the subdivision of the Badenian. Palynoflora contains a rich, open marine plankton, opposed to the nearshore plankton of other profiles of similar age. Terrestrial zonal indices Mecsekisporites and Bifacialisporites — representing mostly Middle Miocene — were found in the Upper Miocene of Tengelic–2 borehole. Terrestrial flora in Tengelic–2 borehole was extremely rich, suitable for palaeoclimatological interpretation. Twenty-five of 29 samples of Upper Badenian section of Tengelic–2 borehole (723.1–823.4 m) are suitable for palaeoclimatological interpretation. There is a significant amount of tropical taxa, although poorer than that of Berhida–3 borehole, esp. in respect of undergrowth ferns. Only a few subtropical pollen occurs; there was no swamp forest. Temperate taxa abound, due to increased percentage of mountain conifers. Reduced temperature values are due to this effect, characteristic for the Late Badenian. Temperature curve is even, maximum value is 16.6 °C, minimum is 10.8 °C, mean 13.5 °C (Figure 38). Differences between Lower and Upper Badenian can be recognized in the higher percentage of nearshore plankton (Pleurozonaria concinna, Botryococcus braunii) in the Upper Badenian. Upper Badenian section of Berhida–3 borehole overlies the Middle Badenian terrestrial complex due to tectonic subsidence (KÓKAY et al. 1991), corroborated by microforaminifers. Upper Badenian starts with coal measures (434.6–442.6 m), overlain by alginite and 6.7 m thick dacite tuffite bed (14.3 Ma K/Ar age, Ravasz-Baranyai and Balogh). A pelitic Figure 38. The temperature curve of Upper succession follows up to 386.7 m, sand Badenian section, borehole Tengelic–2 up to 372.3 m, clay and silt up to 361 m. 38. ábra. A felső-badeni rétegek hőmérsékleti görSixty Upper Badenian samples were béje, Tengelic–2 fúrás 35

studied, thirteen of them were barren. Most samples contain nearshore plankton organisms (Pleurozonaria concinna and Botryococcus braunii). There are Botryococcus and Spirogyra above the coal bed. Rare Hystrichosphaeridae (424 m), Pleurozonaria (395.2 m) indicate marine influx, and Avicennia pollen suggests mangrove (403.5 m, 399.0 m, 395.0 m). Tropical elements are significantly increased, together with zonal indices Mecsekisporites and Bifacialisporites. Subtropical elements occur in greater abundance, too. Still, pollen of temperate Coniferae and broadleaved trees, waterside trees (Carya, Salix) indicate decrease of temperature. The curve increses above 18 °C several times; maximum value is 21.5 °C, minimum 11.8 °C, mean 15.6 °C (Figure 39). Temperature is higher than at Tengelic, possibly due to the locally protected environment. Figure 39. The temperature curve of Upper The three borehole profiles suggest Badenian section, borehole Berhida–3 15.37 °C annual mean temperature for the 39. ábra. A felső-badeni rétegek hőmérsékleti görLate Badenian, fitting the global trends. béje, Berhida–3 fúrás Climate changes are due to orographic changes related to the formation of the Pannonian Basin, as defined by local climates. Climate is always subtropical, despite easily adapting plants otherwise characterizing temperate zone. Tropical and subtropical plants easily adapt themselves to local climates. Extensive seas attenuated climatic extremes. Changing marine currents added new floral elements to taphocoenoses, but did not change biotopes significantly. Upper part of the Berhida profile attests to the appearance of xerophylic plants (Chenopodiaceae, Ephedra).

Sarmatian Sarmatian seas were extensive but of minor depth and low salinity in Hungary (HÁMOR 2001). Transgression arrived from the SE (HÁMOR 1997), corroborated by palyonological data (Manikinipollis = Periploca appeared in the Sarmatian), and immigration of eastern diatom species (HAJÓS M., pers. comm.). Many Sarmatian samples were examined for sporomorphs but few of them are suitable to preserve them. Nine of 11 samples from Hidas–53 borehole (417.0–554.3 m) at the NE margin of Mecsek Hills are suitable for palaeoclimatological interpretation. Zonal index 36

Tsugapollenites helenensis occurs in two samples. There is few planbkton, except a few Hystrichosphaeridae and Thalassipora. Tropical taxa are few, there is barely any fern. Subtropical forms are related to East Asia: Ginkgo, Keteleeria, Sciadopitys, Chamaecyparis (Japan and China). Zelkovaepollenites is not related to the Mediterranean (Z. potonié) but to the Caucasus (Z. thiergarti). Temperature decreases upwards, shown by increase of warm temperate Fagaceae pollen. Increased aridity (upwards from 537 m) is indicated by frequent appearance of Chenopodiacea and Ephedra, and abundance of all three species of Ilex. Temperature curves reached 18 °C only once (highest value), minimum value is 12.9 °C, mean 14.9 °C (Figure 40). Dry summers, less winter precipiation, warm temperate, Middle Eastern climate is suggested. Only the lowermost sample is suitable for interpretation among the nine taken from Tengelic–2 borehole (680.8–723.1 m), a microbedded siltstone. Tropical elements are Podocarpus, Symplocos, Araliaceae, Ilex and Ephedra, indicating aridity. Subtropical elements are Keteleeria, Cedrus, Zelkova, and Rhus, displaying eastern connections. Closeness of the sea contributed to its 13.7 °C annual mean temperature (Figure 41). Two of nine samples taken from Sarmatian of Berhida–3 borehole (223.5–361.2 m) are suitable for palaeoclimatological interpretation. Annual mean temperature was

Figure 40. The temperature curve of Sarmatian section, borehole Hidas–53 40. ábra. A szarmata rétegek hőmérsékleti görbéje, Hidas–53 fúrás

Figure 41. The temperature curve of Sarmatian section, borehole Tengelic–2 41. ábra. A szarmata rétegek hőmérsékleti görbéje, Tengelic–2 fúrás

37

13 °C (barely supported by the very few sporomorphs). This section contains the Sarmatian–Pannonian boundary, marked by a 5 cm biotitic dacite tuff bed at 222.6 m depth, of 12.6±0.5 Ma (RAVASZ-BARANYAI and BALOGH in: KÓKAY et al. 1991). Two of four samples from Lajoskomárom–1 borehole (671.0–715.5 m section; Kozárd Formation) is suitable for palaeoclimatological interpretation. There are very few tropical taxa (Podocarpus, Symplocos, Engelhardtia), few East Asian subtropical taxa (Ginkgo, Sciadopitys, Zelkova, Castanopsis), and subtropical-temperate conifer and mixed forest sporomorphs. Mean annual temperature is 13.4 °C. Vajta borehole (724.0–728.0 m) yielded a singe sample with very well-preserved Sarmatian pollen. An interesting species is Manikinipollis tetradoides, described by W. Krutzsch from the material of the late Manikin, White Russian palynologist. This species represents the genus Periploca, occurring solely in Sarmatian sediments in Hungary. Vajta had a particularly favourable local climate, since there are tropical taxa Podocarpus, Engelhardtia, Symplocos, Palmae, thermophylic ferns besides Periploca. Mean annual temperature was relatively high, 14.7 °C. There is a rich variety of subtropical (Ginkgo, Pinus haploxylon-type, Oleaceae, Liquidambar, Myrica), and increased ratio of temperate conifers (Pinus sylvestris, Abies, Picea) and broadleaves (Fagaceae, Salix, Platycarya, etc.). Borehole Cserhátszentiván–1 contains an almost full profile of the Sarmatian (HÁMOR 1985), yielding the highest quality results. Forty samples of 85 taken from 6.0–200.0 m profile (interfingering Kozárd and Sajóvölgy Fomations) were used for interpretation. The zonal index Tsugaepollenites helenensis appears several times, while Manikinipollis only once. There are few tree-size tropical taxa. Subtropical vegetation indicates connections towards the east and southeast (Ginkgo, Sciadopitys, Cedrus, Keteleeria, Liquidambar, Zelkova, Olea, Castanea). There is a lot of temperate broadleaved tree (Fagaceae, Ulmus, Celtis, Acer). Xerophylic elements occur frequrently (Ephedra treplinensis, Chenopodiaceae, Artemisia, Amarathaceae, Ilex). The temperature curve is particularly flat, rising above 15 °C only twice. Highest value is 15.8 °C, lowest 10.9 °C, mean 13.85 °C (Figure Figure 42. The temperature curve of Sarmatian 42). The climate was of Eastern section, borehole Cserhátszentiván–1 42. ábra. A szarmata rétegek hőmérsékleti görbéje, Mediterranean character, with short winCserhátszentiván–1 fúrás ter rainy season and warm, dry summers. 38

Figure 43. The temperature curve of Sarmatian section, borehole Tar–34 43. ábra. A szarmata rétegek hőmérsékleti görbéje, Tar–34 fúrás

Figure 44. The temperature curve of Sarmatian section, borehole Alsótold–1 44. ábra. A szarmata rétegek hőmérsékleti görbéje, Alsótold–1 fúrás

Ten samples were interpreted among 78 taken from Tar–34 borehole (210.0–638.0 m; interfingering Sajóvölgy and Kozárd Formation) There are few warm-climate spores, few Engelhardtia, Podocarpus, and Araliaceae. Subtropical elements are near eastern Zelkova and east Asian Ginkgo and Sciadopitys. These yielded 13.9 °C mean temperature, fitting the Sarmatian climate well (Figure 43). Nine samples out of 87 taken from Alsótold–1 borehole (59.2–165.5 m; interfingering Sajóvölgy and Tinnye Formations) in Borsod Basin (HÁMOR 1985, p. 156) are suitable for interpretation only. The rest is made of limestone and sandstone. There are barely any tropical elements, few subtropical (Zelkova, Myrica, Nyssa, Taxodiaceae, Pinus haploxylon-type, Cedrus, Keteleeria), while increased ratio of temperate conifers and broadleaves. There is few plankton: 1–2 Pleurozonaria and Spirogyra. The temperature curve is particularly flat (Figure 44). Highest value is 15.3 °C, lowest 12 °C, mean 12.86 °C Alsóvadász–1 borehole in Cserehát (280.6–709.6 m) yielded 19 samples, nine of which were suitable for climatological interpretation. All belong to Kozárd Formation. There are a few tropical fern spores, few pollen of Sapotaceae bushes, Symplocos, Engelhardtia, subtropical Cedrus, Pinus haploxylon and Taxodiaceae, Myrica, Zelkova. Temperate Coniferae, broadleaves and herbs are contained in the spectra. 39

Xerophylic taxa abound (Chenopodiaceae, Artemisia, Compositae). Plankton indicates nearshore environment (Pleurozonaria concinna, Spirogyra sp.). Temperature curves reaches values above 18 °C only once; maximum value is 18.8 °C, minimum 10.5 °C, mean 14.2 °C (Figure 45). Fourteen samples out of 22 taken from Lak–1 borehole (219.2–419.0 m) were interpreted for palaeoclimatology. There are few tropical elements, sometimes only 1-2 tropical ferns. There are a few mountain thermophylic taxa (Podocarpus, Engelhardtia, Reevesia), and Palmae and Sapotaceae bushes. Part of subtropical taxa also indicated mountain environment (Pinus haploxylon, Cedrus), and related to the Far East (Ginkgo, Sciadopitys, Liquidambar, Castanopsis, Platycarya). Taxodiaceae, Myrica, Nyssa indicate swamp forest. These are associated with much temperate, mixed forest taxa, increasingly dominating the spectra. There are xerophylic Chenopodiaceae, Ephedra, and freshwater Myriophyllum and Trapa. There are both saltwater Thalassiphora and — especially in the higher samples — freshwater Spirogyra. Maximum value of the temperature curve is 16.5 °C, minimum 12.6 °C, mean 14.3 °C (Figure 46). The climatic change started in Late Badenian comes to completion during Sarmatian. As only three localities were available from the Upper Badenian — and only within the Transdanubian Range — Sarmatian sediments, being significantly larg-

Figure 45. The temperature curve of Sarmatian section, borehole Alsóvadász–1 45. ábra. A szarmata rétegek hőmérsékleti görbéje, Alsóvadász–1 fúrás

40

Figure 46. The temperature curve of Sarmatian section, borehole Lak–1 46. ábra. A szarmata rétegek hőmérsékleti görbéje, Lak–1 fúrás

er in extension, offer considerably more possibility for palaeoclimatological interpretation. However, lithology of Sarmatian sediments — often limestone and sandstone — made much of the samples unfit for palaeoclimatological interpretation. Most of the tropical vegetation disappeared during the Sarmatian. Local environmental conditions made possible the survival of some taxa, and adaptation of plants to environmental change. Trees turned shrubs, and decreased in number. Neogene sporomoprh spectra never contain much tropical spore or pollen species. Retreat of tropical elements is a major feature of the Sarmatian. Subtropical elements display connections towards the Near East and Far East. Marginal to the subtropical belt there is a transitional zone to the warm temperate climate belt, displaying dry, hot summers and rainy winters. Mean temperature was 14 °C, with less precipitation (700–800 mm), uneven distribution of precipitation. The large surrounding brackish water seas brought local precipitation.

Pannonian (sensu PAPP 1985) Pannonian sea was somewhat more extensive than the Sarmatian (HÁMOR et al. 1988), having even lower salinity. Transgression is from the southeast (HÁMOR 2001). Two of three samples taken from Hidas–53 borehole (258.1–367.0 m) was suitable for palaeoclimatological interpretation. All three contains xerophylic Ilex pollen, besides 1–2 tropical taxa. Subtropical elements have mostly eastern relationships as (Keteleeria, Cedrus, Pinus taeda, Liquidambar, Castanopsis, Zelkova). Temperate conifers dominate the spectra, and there are broadleaved trees as well (Quercus, Tilia, Ulmus, Betula, Alnus, Juglans, Pterocarya, Carya). There are some freshwater and marine plankton, too. Mean annual temperature was 13.5 °C, barely discernible from that of the Sarmatian. Eight of 18 samples taken from Pápa–2 borehole (118.0–189.0 m) permitted to outline palaeoclimatology. Besides one Podocarpus tropical elements are restricted to a few fern spores. Subtropical taxa indicate eastern relationships. Besides the ubiquitous Pinus Figure 47. The temperature curve of Pannonian haploxylon pollen Keteleeria, Sciadosection, borehole Pápa–2 pitys, Liquidambar, and Zelkova corrobo- 47. ábra. A pannóniai rétegek hőmérsékleti görbéje, Pápa–2 fúrás rate this. Temperaste Coniferae dominate 41

the spectra: besides the dominant Pinus sylvestris. There are Picea, Abies, and Tsuga pollens. Besides broadleaved trees and shrubs (Ericaceae) there are freshwater taxa: Myriophyllum, Nymphaeaceae) and other herbs. The few plankton are mostly freshwater organisms (Botryococcus, Spirogyra, Cooksonella). Temperature curve is particularly flat, maximum is 13.6 °C, lowest 10.7 °C, mean 12.2. °C (Figure 47), somewhat cooler than that of Hidas in the south. All samples except one of 37 taken from Nagylózs–1 borehole (876.0–1025.4 m). Palynomorphs are poorly preserved and corroded, but the large number of fossils made interpretation possible. There is a lot of brackish water planktonic organism (Spiniferites bentori principal zone and Spiniferites paradoxus zone of FUCHS and SÜTŐ-SZENTAI 1991), while freshwater plankton occurs in almost all samples — sometimes exclusively —, indicating fluvial or lacustrine environment (Myriophyllum, Sparganium, Trapa, Nymphaeaceae, Stratiotes). Tropical taxa are few and far between: these are those taxa which live both in subtropical and in tropical mountain environments (Podocarpus, Sapotaceae, Engelhardtia, Araliaceae), and some ferns. Subtropical elements — although negligible — indicate eastern relationships. Upwards decreasing subtropical taxa are progressively substituted by temperate ones, especially Coniferae. There are a large number of broadleaved pollen, esp. Alnus. Shrubs (Sambucus, Corylus, Ericaceae, Rubus, Hypophaë, Diervilla), and herbs (Graminea, Urtica, Umbelliferae, Compositae, Caryophyllaceae) appear. Ferns adapt themselves particularly well to changing climate, not only in size but in mode of life as well: live on branches, creep on shrubs, e.g. Lygodium. Their fossil counterparts are significant. Spores are easily fossilized, and express local climate particularly well. Andreánszky included ferns in climatological interpretation (ANDREÁNSZKY 1955). Nagylózs–1 borehole resembles environments on the Spanish west coast, where the Atlantic ocean brings in a long, wet season. The Mediterranean attenuates climatic extremes along the east coast. Winds arriving from the mountains in the backgrounds were possibly similar to the climatic environment at Nagylózs, lying between the Alps to the west and Lake Pannon to the east. Figure 48. The temperature curve of Pannonian Sediments of Lake Pannon did not help section, borehole Nagylózs–1 fossilization particularly. Temperature 48. ábra. A pannóniai rétegek hőmérsékleti görbécurve does not display extremes — despite je, Nagylózs–1 fúrás 42

selective fossilization. Highest value is 15 °C, lowest 10.2 °C, mean annual temperature 12.95 °C (Figure 48). Twenty-three of 66 samples taken from Berhida–3 borehole (153.8–222.6 m) were suitable for palaeoclimatological interpretation. All samples belong to Spiniferites bentori principal zone (FUCHS and SÜTŐ-SZENTAI 1991). Besides brackish water plankton there are freshwater taxa, too. Higher freshwater taxa are present. Tropical taxa are negligible, either lacking or are represented by a few fern spores, or a few Podocarpus, Engelhardtia or palm pollen. Subtropical elements indicate relationships to the east, both for conifers (Keteleeria, Pinus taeda, Sciadopitys, Cedrus, Cunninghamia) and for broadleaved trees (Liquidambar, Olea, Helianthemum, Castanopsis). Temperate conifers increase in number besides temperate broadleaved trees and shrubs. The temperature curve is even. Maximum is 13.8 °C, minimum 10.3 °C, mean annual temperature is 11.96 °C (Figure 49). Several shallow boreholes with Pannonian strata were studied north of Bakony Hills. Lower samples of Tata TVG–27 (= Tt–12) borehole are Upper Egerian (see above) overlain by Pannonian sediments (8.5–32.1 m). Three samples of the latter yielded Lower Pannonian dinoflagellates and freshwater plankton (Tetraporina, Botryococcus). Tropical elements are one or two fern spores. Subtropical elements

Figure 49. The temperature curve of Pannonian section, borehole Berhida–3 49. ábra. A pannóniai rétegek hőmérsékleti görbéje, Berhida–3 fúrás

Figure 50. The temperature curve of Pannonian section, borehole Tata TVG–26 50. ábra. A pannóniai rétegek hőmérsékleti görbéje, Tata TVG–26 fúrás

43

indicate eastern connections (Ginkgo, Keteleeria, Cedrus, Zelkova). Dominant are temperate conifers (Pinus, Picea) and temperate broadleaved trees (Tilia, Ulmus, Carpinus, Castanea, Betula, Alnus, Corylus, Quercus, Fagus, Pterocarya, Carya, Ericaceae), freshwater plants (Nymphaeaceae, Sparganium, Typha), a few herbs (Chenopodiaceae, Graminea). Average temperature from the three samples is 12.5 °C . Eleven samples of Tata TVG–26 (= Tt–11) borehole (7.0–39.0 m) contain somewhat more plankton than other Tata boreholes. Tropical and subtropical taxa are somewhat more abundant, too (Podocarpus is to be noted). Temperate taxa are similar in number than of the borehole discussed above. Maximum value of the temperature curve is 14.18 °C, minimum 11.56 °C, mean 13.37 °C (Figure 50). Nine samples — one lacking sporomorphs — were intepreted from Tata–26 (Tt–14) borehole. There are very few tropical and subtropical elements. Temperate pollen always exceeds tropical and subtropical in number. Maximum of temperature curve is 14.2 °C, minimum 11.2 °C, mean 12.2 °C (Figure 51). Four of seven samples taken from Naszály–1 borehole (12.0–150.0 m) were suitable for palaeoclimatological interpretation. Planktonic organisms are freshwater dinoflagellates and freshwater plankton. Sporomorphs display the same groups and percent-

Figure 51. The temperature curve of Pannonian section, borehole Tata–26 51. ábra. A pannóniai rétegek hőmérsékleti görbéje, Tata–26 fúrás

44

Figure 52. The temperature curve of Pannonian section, borehole Tököl–1 52. ábra. A pannóniai rétegek hőmérsékleti görbéje, Tököl–1 fúrás

ages than in the Tata boreholes. Temperature curve is similar, too, having 14.5 °C maximum, 11 °C minimum, and 12.8 °C mean. Six of eight samples taken from Tököl–1 borehole (688.5–747.2 m) are suitable for palaeoclimatological interpretation. There are very few tropical elements, Subtropical ones indicate eastern origins. Temperate taxa increase, but have few individuals, except certain Coniferae. Besides dinoflagellates there are freshwater planktonic taxa: Botryococcus braunii, Spirogyra. Maximum value of temperature curve is 14 °C, minimum 10.8 °C, mean 12.8 °C (Figure 52). Twenty-five of 33 samples taken from Lak–1 borehole (44.5–210.0 m) were suitable for palaeoclimatological interpretation. Samples are relatively rich in sporomorphs. Plankton indicates nearhsore environment, both marine and Figure 53. The temperature curve of Pannonian freshwater. Tropical taxa are abundant, section, borehole Lak–1 esp. those wich can survive in the sub- 53. ábra. A pannóniai rétegek hőmérsékleti görbétropics (Sapotacea) or live in tropical je, Lak–1 fúrás mountain environments (Engelhardtia, Reevesia). Subtropical taxa have eastern relationships (Ginkgo, Sciadopitys, Liquidambar, Zelkova). Conifers withour air sacs indicate swamp forests, completed by Alnus swamps. Maximum value of the temperature curve is 16.4 °C, minimum 11.1 °C, mean 14.2 °C, identical with the Sarmatian mean of the same borehole (Figure 53). Four of seven samples were interpreted from Alsóvadász–1 borehole (94.4–240.0 m). A few dinoflagellates indicate marine, while Trapa and Nymphaeaceae pollen indicate freshwater environment. There are few tropical elements, subtropical taxa indicate eastern connections (Ginkgo, Cedrus, Keteleeria, Liquidambar, Zelkova), corroborated by tropical Alangium and temperate Pterocarya, too. Maximum of temperature curve is 15.3 °C, minimum 12.4 °C, mean 13.5 °C (Figure 54). Eight samples out of eleven taken from Megyaszó–1 borehole (50.0–206.0 m) is Pannonian (SZÉLES pers. comm.). Planktonic organisms are freshwater ones, with a few freshwater pollens added. There are few tropical taxa in two samples (Podocarpus, Reevesia, palm, Symplocos). Subtropical elements diplay eastern origin. Maximum of temperature curve is 16.2 °C, minimum 11.1 °C, mean 13 °C (Figure 55). Pannonian climate data deviate very little from Sarmatian ones. Temperature values are a bit lower, due to larger extent of Pannonian water bodies, due to global decrease 45

Figure 54. The temperature curve of Pannonian section, borehole Alsóvadász–1 54. ábra. A pannóniai rétegek hőmérsékleti görbéje, Alsóvadász–1 fúrás

Figure 55. The temperature curve of Pannonian section, borehole Megyaszó–1 55. ábra. A pannóniai rétegek hőmérsékleti görbéje, Megyaszó–1 fúrás

of temperature. Pannonian climate was warm temperate, subtropical climate (12.83 °C mean annual temperature), locally offering particularly favourable conditions for vegetaion (Nagylózs, Lak).

Pontian (sensu STEVANOVIĆ 1990) The Late Miocene has seen major changes in the tectonic environment of the Pannonian Basin. Changes in subsidence and uplift rates yielded a large amount of clastic sediments to be accumulated in the basin, gradually infilling it. Fluvial sediments enclosed extensive marshes, producing esp. Bükkalja and Torony Lignite (HÁMOR 2001). Palynological research of the author started in the Bükkalja Lignite (NAGY 1957, 1958) and finished with Torony Lignite (DRAXLER et al. 1996). Seven samples were taken from Hidas–53 borehole (73.3–148.5 m). Plankton is represented by dinoflagellates, Botryococcus, and Spirogyra. There are different higher freshwater plants in certain samples. There are almost no tropical elements, one or two Podocarpus, Engelhardtia, Ilex and few spores. Subtropical material is rich, esp. East Asian elements (Ginkgo, Sciadopitys, Cedrus, Keteleeria, Pinus taeda, Liquidambar, Zelkova). There is large number of temperate taxa, although small in number, except Pinus 46

sylvestris and swamp forest taxa. Maximum of temperature curve is 15.1 °C, minimum 13.2 °C, mean 13.86 °C (Figure 56). Torony–71 borehole is in the westernmost part of the Pannonian Basin. Twentyseven of 37 samples taken from the interval of 31.0–157.0 m (Torony Lignite Formation) contained — besides very few dinoflagellates — freshwater plankton (Spirogyra, Mougeotia, Cooksonella, Botryococcus) and other freshwater plants (Myriophyllum, Trapa, Potamogeton, Sparganium, Stratiotes, Nymphaeaceae, Cyperaceae). There are few tropical taxa, and those lived on tropical mountains (Engelhardtia, Reevesia, palms). Subtropical elements are related to east Asia and the Mediterranean (Keteleeria, Sciadopitys, Cathaya, Cedrus, Picea omorica). forming swamp forests. Temperate ones belong to mountain Coniferae, and to mixed forests surrounding swamps. Even temperature reached its maximum at 15 °C, minimum at 10.3 °C, mean at 12.1 °C (Figure 57). Sixteen of 43 samples taken from Nagylózs–1 borehole (373.2–853.2 m) were suitable for palaeoclimatological interpretation. Sporomorphs are very poorly preserved. Plankton is mostly freshwater, except a few dinoflagellates. Tropical taxa are relatively abundant. There are Reevesia, Araliaceae, and small Leiotriletes in the lower part of the succession (Újfalu Sandstone Formation), followed by Sapotaceae, Symplocos, Ilex,

Figure 56. The temperature curve of Pontian section, borehole Hidas–53 56. ábra. A pontusi rétegek hőmérsékleti görbéje, Hidas–53 fúrás

Figure 57. The temperature curve of Pontian section, borehole Torony–71 57. ábra. A pontusi rétegek hőmérsékleti görbéje, Torony–71 fúrás

47

Engelhardtia, and spores upwards. Eastern origins are indicated by subtropical Sciadopytis, Liquidambar, Castanopsis, Zelkova and the temperate Pterocarya. Temperate Coniferae and Alnus of swamp forests abound. Temperature curve is even, values decreasing upwards. Maximum value is 14.3 °C, minimum 10.4 °C, mean 12.3 °C (Figure 58). Twenty-nine of 36 samples from Naszály–1 borehole (8.0–116.3 m) were evaluated. Besides much freshwater plankton (Spirogyra, Cooksonella, Botryococcus) there are few dinoflagellates, together with many redeposited sporomorphs. There are only a few tropical elements, decreasing upwards (Podocarpus, one Sapotaceae, Symplocos, and Palmae each). Subtropical taxa indicate partly east Asian (Ginkgo, Keteleeria, Sciadopitys, Liquidambar, Lonicera), partly near Eastern, Mediterranean relationships (Ginkgo, Keteleeria, Sciadopitys, Liquidambar, Lonicera). Certain samples are dominated by temperate Coniferae open forest taxa. Herbs, water plants, shrubs and undergrowth can be found, too. Temperature curve is particularly flat, maximum value is 13.8 °C, minimum 10.5 °C, mean 12.17 °C, somewhat lower than calculated for the Pannonian (Figure 59). Forty-eight of 143 samples taken from Berhida–3 borehole (12.5–153.1 m) were evaluated. There are few dinoflagellates (Spiniferites sp. Tectatodinium, etc.), and large amount of freshwater plankton (SÜTŐ-SZENTAI in: KÓKAY et al. 1991). Kókay suggest-

Figure 58. The temperature curve of Pontian section, borehole Nagylózs–1 58. ábra. A pontusi rétegek hőmérsékleti görbéje, Nagylózs–1 fúrás

48

Figure 59. The temperature curve of Pontian section, borehole Naszály–1 59. ábra. A pontusi rétegek hőmérsékleti görbéje, Naszály–1 fúrás

ed that there was a lagoon here, where freshwater inflow created an almost lacustrine environment. There are many tropical taxa (Podocarpus, Sapotaceae, Reevesia, Symplocos, Magnolia, Araliaceae, Ilex, Melia, and ferns), while the number of their already few spores decrease upwards. Subtropical elements are more abundant than tropical ones, but still less than temperate ones. Relationships indicate Far Eastern and Mediterranean origin. Temperate taxa forming either open forest or a mountain forest are always dominant. Temperateure curve is particularly flat (Figure 60). Maximum value is 13.5 °C, minimum 10 °C, mean is 11.45 °C. Several former brickyard profiles at Budapest, Kőbánya have been studied. The one at Jászberényi út exposed Lower and Middle Pontian strata. Ten samples from the lower and six from the upper were studied. The latter one being sandy, only one sample yielded material suitable for interpretation. There were few planktonic organisms, partly brackish, partly freshwater. The Lower Pontian section yielded a few tropical sporomorphs, those ones which today live under subtropical climate or on tropical mountainous areas (Podocarpus, Reevesia, Sapotaceae). There are few subtropical taxa indicating eastern (Ginkgo, Keteleeria, Liquidambar) or Mediterranean connections (Pinus taeda, Cedrus, Hedera, Zelkova). All samples contain xerophylic taxa (Chenopodiaceae, Artemisia, Compositae, Ephedra). Temperate elements dominate the spectra (Coniferae, broadleaves).

Figure 60. The temperature curve of Pontian section, borehole Berhida–3 60. ábra. A pontusi rétegek hőmérsékleti görbéje, Berhida–3 fúrás

Figure 61. The temperature curve of Pontian section, Jászberényi út, Kőbánya, Budapest 61. ábra. A pontusi rétegek hőmérsékleti görbéje, Kőbánya, Jászberényi út

49

Temperature curve is flat (Figure 61), with maximum at 14.3 °C, minimum at 11.5 °C, and mean at 13.19 °C. The Maglódi út profile exposed only the Middle Pontian strata. Three samples yielded identical temperature values as the previous profile. Petőfi Mine at Mátra Mts (locality III) has been collected in great detail: the author sampled the coal every 10 cm between 0.0 to 1.90 m (Bükkalja Lignite Formation) (NAGY 1958). This locality yielded the most sporomorphs. Plankton is solely freshwater. Tropical/subtropical taxa are represented solely by one Engelhardtia pollen. Taxodiaceae of the coal swamp dominate the spectra. Temperate conifers and broadleaved taxa gained territory when the swamp forest retreated. Vegetation is of eastern origin (Ginkgo, Sciadopitys, Cedrus, Liquidambar, Zelkova, Pterocarya). Maximum value of the temperature curve is at 16.6 °C when the swamp forest was most extensive, minimum at 10.3 °C, when the swamp forest retreated, mean value is 13.9 °C (Figure 62). Megyaszó–1 borehole is in NE Hungary, in Szerencs Hills. The upper section is Pontian according to the ostracod studies of Széles. Seven samples were taken from 17.0–44.5 m section of the profile; one was barren. Few plankton is freshwater (Spirogyra). Tropical elements are represented by one or two Podocarpus. Subtropical

Figure 62. The temperature curve of Pontian section, locality III, Petőfi Mine, Mátra Mts 62. ábra. A pontusi rétegek hőmérsékleti görbéje, Petőfibánya III. altáró

50

Figure 63. The temperature curve of Pontian section, borehole Megyaszó–1 63. ábra. A pontusi rétegek hőmérsékleti görbéje, Megyaszó–1 fúrás

taxa indicate eastern connections (Ginkgo, Keteleeria, Cedrus, Chamaecyparis, Liquidambar, Hedera, Celtis, Zelkova). There are many temperate Coniferae and openforest broadleaves in the spectra. Highest value of the temperature curve is at 15.6 °C, lowest at 11.9 °C, mean is at 13.75 °C (Figure 65). Mean temperature of the Pontian is identical with that of the Pannonian (12.84 °C). There was subtropical to warm temperate climate. The extensive Lake Pannon attenuated climatic oscillations. Tropical vegetation disappeared due to insufficient temperature. Subtropical Taxodiaceae swamps are extensive, associated with Alnus forests, including subtropical and Mediterranean elements. Increase of temperate elements is partly due to the uplift of surrounding mountains covered by mixed forests and mountain conifer forests. Pontian climate is a warm temperate. Mediterranean climate is associated with the Pannonian. Differences are mostly due to changes in relief (increase of the water body and mountain uplift). These regional changes amplified the global cooling of climate.

Pliocene Pliocene profiles have been studied in the 1970s, during the alginite exploration programme of the Hungarian Geological Institute. Palynomoprhs were analysed from the following boreholes. Bakony (56 samples): Pula–1, –2, –3, Kapolcs–2, Vigándpetend–1, Nagyvázsony–1, –5, Vöröstó–2, Taliándörögd–2, Tapolca–4. Little Plain (111 samples): Gérce–1, Sitke–1, Köcsk–1, Magyargencs–1, –2, Egyházaskesző–1, Kemenesmagasi–1, –2, Ostffyasszonyfa–13, Várkesző–1, Marcaltő–1, and Malomsok–1. Two papers reported floristic results (NAGY 1976, 1978), and another palynological, ecological and climatological plot of three boreholes associated with 9 plates (NAGY 1997). Temperature plots of two boreholes: Pula–3 and Gérce–1 were drawn. These contain the richest palynoflora, and these yielded rich macroflora (HABLY and KVAČEK 1997). Both localities yielded 4.0–4.5 My K/Ar ages (BALOGH et al. 1982, 1986), corresponding to Lower Pliocene Dacian substage. Twenty-two samples were studied from Pula–3 borehole (6.0–36.5 m). Plankton is solely freshwater: Botryococcus braunii and a few Pediastrum. Tropical taxa are one or two Podocarpus, Engelhardtia, Reevesia, palms, Alangium, and Ilex pollen and spores. Subtropical taxa are from the Far East (Ginkgo, Keteleeria, Sciadopitys, Castanopsis, Liquidambar) or Mediterranean (Picea omorica, Cedrus, Zelkova). Temperate forms are mountain conifers, and mixed-forest broadleaves, a few shrubs and herbs. Almost all samples yielded xerophylic Chenopodiaceae and Ephedra. The temperature curve is particularly flat, maximum is at 13.2 °C, minimum 11.5 °C, mean 12.29 °C (Figure 64). Thirty-one of 36 samples taken from Gérce–1 borehole (0.6–130.0 m) were suitable for palaeoclimatological interpretation. There are somewhat more tropical taxa than in Pula–3. Subtropical taxa are almost identical, as the temperate and xerophylic ones. 51

Figure 64. The temperature curve of Pliocene section, borehole Pula–3 64. ábra. A pliocén rétegek hőmérsékleti görbéje, Pula–3 fúrás

Figure 65. The temperature curve of Pliocene (Dacian) section, borehole Gérce–1 65. ábra. A pliocén (dáciai) rétegek hőmérsékleti görbéje, Gérce–1 fúrás

The temperature curve displays oscillations due to local effects. Maximum is at 13.6 °C, minimum 11 °C, mean 12 °C (Figure 65). Period of alginite formation is younger than Miocene, therefore climate was somewhat cooler. Tropical taxa were protected by neighbouring mountainous regions. Mean temperature (12 °C) was warm temperate, with a summer dry season.

52

Palaeoclimatological summary

Our climate reconstructions are based on palaeotemperature calculations (NAGY and Ó. KOVÁCS 1997), completed with further ecological and biogeographical data. Miocene climatic changes support the threefold subdivision of the Neogene in Hungary (HÁMOR and HALMAI 1995). Early Miocene started within Late Egerian. Palynological studies were carried out on the Eger holostratotype of the stage, therefore Lower Egerian strata are included in the intepretation as well. Lower part of the Eger holostratotype belongs to the Lower Egerian substage; it is of Late Oligocene age.

Early Miocene Egerian Early Egerian climate Palynological studies of the Eger locality started in 1959, together with István Pálfalvy, palaeobotanist (NAGY and PÁLFALVY 1963). Surface and subsurface profiles were investigated, the palynoflora of the holostratotype descibed and detailed environmental interpretation offered (NAGY 1963, 1979, 1992, PLANDEROVÁ et al. 1975). The lower part of the Egerian stage in Eger, Wind brickyard is represented by a borehole and samples from outcropping Bed x. Sporomorphs indicate the highest temperatures in the Hungarian Neogene. Lowest calculated temperature is 15 °C, highest 22.7 °C. There are lot of tropical sporomorphs (Sapotaceae, T. cingulum fusus, Pentapollenites (Dodonaea, Sapindaceae) fajai, Engelhardtioides microcoryphaeus, palm pollens, tropical, subtropical fern spores). Ratio of tropical species ranges from 21% to 77.7%. Subtropical species range from 4% to 31%. Temperate pollens range from 12.5% to 47.3%, but tropical and subtropical taxa always dominate over them (Table I, figure a). High tropical percentages do not indicate tropical climate, since most tropical taxa live under subtropical climate under favourable conditions. Presence of large amount of temperate taxa exclude the possibility of tropical climate. In the tropics, e.g. in Malaysia, the treeline — where temperate plants live — is above 4000 m, the timberline above 3600 m (WALTER 1964). This altitude zone was 53

missing in the Neogene of Hungary or the Carpathians. WALTER (1964) mentioned summergreen forests (Alnus, Juglans, Sambucus, Prunus) in the subtropical rainforest zone above 1200 m in Mexico, foothills of the Himalaya, SE Asia, southern Japan. In the early Egerian there was similar warm subtropical climate at Eger: 19 °C annual mean temperature, cca. 1000–1200 mm precipitation. Rain was produced by a summer monsoon, arriving from the Paratethys in the SE, and by westerlies blowing from the Atlantic.

Late Egerian climate Upper Egerian palynofloras are from the Eger, Wind brickyard profile. Surface samples were taken in 1959 from the then worked wall (for bed notation see BÁLDI 1966). The first interpretable Upper Egerian sample is from Bed k. The overlying 40 m sand is barren. The uppermost 20 m profile was sampled every 20 cm. Late Egerian mean temperatures do not differ much from those of the Early Egerian: mean 18.97 °C, minimum 16.9 °C, maximum 21.9 °C. Floral composition is very similar to the Lower Egerian profile: Sandy seashore supported low diversity of ferns, reducing calculated temperature values. However, a few new taxa appear (Gleichenia, Polypodiaceaesporites gracillimus). River influx is indicated by rarely abundant Calamus palm pollen. Sapotaceae is persistent, together with other tropical taxa (Araliaceae, Symplocos). The latter might indicate increasing aridity, together with Dodonaea, Ilex, Myrtaceae pollens. Temperate taxa (Pinus, Alnus, Ulmus, etc.) occur, especially in the upper section of the profile. Precipitation was variable, indicated by xerophylic taxa. A few samples indicate higher precipitation, with increased amount of temperate gallery forest pollen (Alnus, Salix, Coniferae). These variations are reflected in percentage curves of tropical subtropical, and temperate taxa (Table I, figure b). Tropical taxa range from 20.8% to 68.4%, i.e. these ones are not always dominant anymore. Subtropical taxa are dominant in samples 8, 12, 14, 32. However, total percentage of tropical and subtropical taxa is always higher than that of temperate ones. A relatively long Upper Egerian profile was found by Fót–1 borehole. The rich sporomorph material corroborated the calculations based on the holostratotype. Mean annual temperature is 17 °C, almost 2 °C lower than at Eger, due to more open conditions. Location of Fót profile received large amount of temperate conifer pollen from the Veporide Mountain chain in the north. Insect-pollinated tropical vegetation, producing much less pollen, was easily dominated by Coniferae pollen (Table I, figure c). The two Upper Egerian profiles yielded 18 °C average temperature for the Late Egerian.

Eggenburgian climate Longest Eggenburgian profile is Püspökhatvan–4 borehole. There are no extremes in the temperature curve, average temperature is 18.17 °C (Table II, figure a). There is no significant change in the vegetation: tropical ferns decrease, certain taxa disappear, others appear. Amount of xerophylic taxa increases. Probably the monsoon effect 54

decreased. Average annual precipitation was cca. 1000 mm. Boreholes Lajoskomárom–1: 17.77 °C, Balaton–26: 18.8 °C, Budajenő–2: 16.66 °C, Püspökhatvan–4: 18.17 °C yielded an Eggenburgian average temperature of 17.8 °C. Plots based on climatic requirements of sporomorphs display both very high and very low values. Tropical values range from 75.8 to 15.3%, subtropical ones from 43.7 to 3.4%, while temperate ones range from 73.3 to 6.2%. Subtropical elements lie in the lowest position, sometimes tropical ones dominate, in other case the temperate ones. The latter, the temperate Coniferae pollen were derived from mountain environments in the distant background.

Ottnangian climate The short Ottnangian age was the first dominated by swamp forests, lasting throughout the Neogene under uniform conditions. Climate was lower in temperature than in non-swamp areas. Hungarian and Slovakian localities expose the Salgótarján Lignite Formation. The author’s studies were carried out mostly on the Borsod county profiles. A profile from the eastern part of this basin yielded the following palaeoclimatological data: the underlying Eggenburgian (Kurittyán–630 borehole) has an average temperature of 18.4 °C, the 4 m thick Seam V above yielded 15.9 °C. Two boreholes exposed the overlying barren rock: Tardona–30 borehole with 5 samples (327–340 m) yielded 17.2 °C, five samples of Diósgyőr–366 borehole (333.8–350.5 m) yielded 18.7 °C. Average temperature of the 2 m thick Seam IV is 15.89 °C. The overlying barren rock in 10 samples of Tardona–72 borehole (182.5–314.8 m) yielded 14.65 °C. No samples were available from Seam III and from barren rock between Seams III and II. Fourteen samples from the 1 m thick Seam II of Edelény yielded average temperature of 15.4 °C. There were no samples available from either Seam I or the barren rock above. Five samples from barren rock above Seam I, taken from Diósgyőr–366 borehole (34.6–209.1 m) yielded average temperature of 14.8 °C. Temperature values are consistently lower for swamp forests than for the barren interlayers. Gradual upward decrease of temperature is recognized. Tropical sporomorphs reached highest percentage in the lowermost seam at Feketevölgy (32%), lowest percentage (3.3%) in Seam V of Feketevölgy (Table II, figure b). Highest tropical percentage in the barren rock is 58.8 %, while the minimum is 15% (Tardona–30 borehole — Table II, figure c). Percentage curve of tropical taxa usually takes the lowermost position in the plots. Seams are dominated by subtropical taxa. Tropical and subtropical percentage decrease, the dominance of the swamp forests is clear in the Seam IV of Lyukóbánya and Seam II of Edelény is by swamp forest taxa (Table III, figure a and b). Dominance of temperate taxa in Várpalota–133 (Bakony) (Table III, figure c) and Tekeres–1 (Mecsek) (Table IV, figure a) boreholes are local results of pollen invasion from mountain temperate conifer forests. Plots of Alsóvadász–1 and Szászvár–8 boreholes (Table IV, figure b) represent swamp forests, while Zengővárkony–45 and Pusztakisfalu–VI profiles display characters of Ottnangian warm subtropical climate (Table IV, figure c, Table V, figure a). 55

Average of all Ottnangian localities yield 16.7 °C aveage temperature, almost 1 °C decrease compared to the Eggenburgian. This is probably due to the extensive appearance of swamp forests. Precipitation is hard to determine (WALTER 1964) due to significant humidity of soils. Development of Ottnangian swamp forests was certainly related to changing sea levels. Sporomorphs indicate aridity sometimes, corroborated by decrease of ferns in this warm subtropical climate.

Early Miocene climate No particular boundary can be drawn between the Early and Late Egerian based on palynology. Early Miocene has seen the warmest period of the Miocene in the Pannonian Basin. Sporomorphs indicate warm subtropical climate. Tropical taxa are high in number and in diversity. Number of tropical taxa decrease faster upwards than number of species. Most tropical taxa can find appropriate environment for survival under subtropical climate. Slow but recognizable decrease of temperature is proven between the Egerian and Ottnangian. Early Egerian average temperature was 19 °C, Late Egerian 18 °C, Eggenburgian 17.8 °C, and Ottnangian 16.7 °C. Tropical taxa dominate the vegetation in all three ages (see Table I, figure a, b, c). Fót–1 borehole yielded large number of pollen from temperate forests growing on nearby mountains. There is slight change in vegetation, barely visible within the Egerian. Early and Late Egerian has seen xerophylic elements, too. Temperature plot of the Egerian is straight, dominated by tropical taxa (Table II, figure a). Neighbouring mountains and prevailing winds helped to change this picture by introducing overwhelming amount of temperate pollen. Sea level lowstand brought formation of extensive marshes duing Ottnangian, resulting in reduced temperature. Temperatures calculated from coal seam samples are always higher than those calculated from sediment interlayers.

Middle Miocene Karpatian climate Sea surface increased during the Karpatian. Vegetation changes indicate climate change. Almost all Lower Miocene species, which are remnants from the Palaeogene, disappear. New taxa appear, tropical ones among others, as suggested by their morphological characters, e.g. Mecsekisporites. However, living forms of newly appearing liverworts mostly live in the temperate zone. Boreholes in and around Mecsek Hills yielded many tropical taxa, although many of the new appearances thrive in the Mediterranean. Komló–120 borehole (Table V, figure b) succeession was probably surrounded by mountains, as indicated by many temperate Coniferae. Boreholes in Bakony Hills (Várpalota, Berhida) yielded extremely rich floras, indicating favourable local environment. Plots indicate increasing dominance of temperate vegetation in line with Alpine uplift (borehole 56

Hidas–53 — Table V, figure c; borehole Litke–17— Table VI, figure a). Tropical elements gain space in Berhida–3 (Table VI, figure b), Fót–1 (Table VI, figure c), and Piliny–8 boreholes (Table VII, figure a). Even Nógrádszakál–2 borehole (Table VII, figure b), yielding very poorly preserved sporomorphs display this change. Subtropical elements have the lowest percentage during the Karpatian. Northern localities yielded many xerophylic taxa. There was subtropical climate duing the Karpatian, with 16 °C average temperature.

Early – Middle Badenian climate Lower Badenian transgression extended beyond that of the Karpatian. Extensive swamp forests were established. Transgression progressed from the SW to the NE. There was swamp forest at Hidas–53 borehole already in the Early Badenian, becoming more extensive during Middle and Late Badenian (Table VII, figure c). Berhida–3 borehole did not yield swamp-forest pollen sporomorphs either in Lower, or in Middle Badenian sediments, while significant amount occurred in the Upper Badenian (Table VIII, figure a). Szokolya–2 borehole yielded only a few pollen grains at the bottom of the succession. (Table VIII, figure b). Comparison of plots of Szokolya–2 and Nógrádszakál–2 boreholes (Table VIII, figure c) show considerable similarity, indicating similar climate. Lower Badenian successions yielded extremely rich palynological spectra. Average temperature of the Early Badenian is almost identical with that of the Karpatian: 16.2 °C, a bare 0.2 °C higher only. Spectra practically do not contain Palaeogene forms anymore, but those tropical ones which survived under favourable subtropical conditions. A possible dominance was prevented by massive influx of temperate conifer pollen (e.g. at Szokolya). Selective fossilization was partly due to contemporaneous volcanic activity, occasionally destroying all palynomorphs. Certain successions in the north yielded spectra only with mountain conifer pollen and seashore plankton.

Middle Miocene climate There was warm subtropical climate, where new tropical taxa appeared (Mecsekisporites genus, new Bifacialisporites species). Early Badenian transgression and uplift of Alpine and Carpathian mountains produced favourable local climate for a new, rich vegetation.

Late Miocene Late Badenian climate Late Miocene transgressions prograded from the SE towards the NW (HÁMOR 1997). Mean annual temperature lowered to 15.37 °C from Early Badenian 16.2 °C, and Middle Badenian 16.3 °C. 57

Sarmatian climate Extensive sedimentary cover is available from Sarmatian time, with very few sporomorphs preserved due to volcanism. Sarmatian/Pannonian boundary in Berhida–3 borehole is assigned to 225.6 m depth, where a 5 cm thick biotitic dacite tuff layer has a 12.6±0.5 My age (RAVASZ-BARANYAI et al. 1991). Transgression towards the NW is corroborated by the appearance of certain new pollen and diatom species of eastern origin. Percentage plots display marked reduction of tropical taxa. Cserhátszentiván–1 borehole (HÁMOR 1985) contains almost all the Sarmatian stage. Percentage plots of pollen spectra (Table IX, figure a) display reduced percentage of tropical taxa (max. value 25%, min. value 3%). Subtropical conifers and broadleaves have maximum value of 86%, minimum value of 7%. Temperate species dominate the spectra: max. 88%, min. 14%. There was warm temperate climate during Sarmatian age. Average temperature was 14.2 °C, more than 1 °C lower than during Late Badenian.

Pannonian climate Transgression from the SE to the NW fed a sea larger than in the Sarmatian, of lesser salinity. There are few tropical taxa only, however the flora is rich in subtropical and temperate taxa; many of them is of eastern origin. Average Pannonian temperature was 13 °C; the region was in a transition zone between subtropical and warm temperate climates. Percentage plots testify to the dominance of temperate vegetation, in which there is significant amount of subtropical conifers and broadleaves; tropical ones are represented by a single fern species. Tata–26 borehole yielded the following data: maximum value of tropical taxa is 8.6%, minimum is 1.8%; maximum os subtropical taxa 50%, minimum 12.7%, maximum of temperate taxa 83.6%, minimum 50% (Table IX, figure b).

Pontian climate Large water body, surrounded by extensive swamps, and uplift of Alps and Carpathians provided very favourable climatic conditions. Average temperature is almost identical with that of the Pannonian: 12.8 °C. Naszály–1 borehole yielded maximum values of tropical taxa 11.3%, minimum value 1.4%, maximum of subtropical taxa 50%, minimum 4.7%, maximum of temperate taxa 91.8%, minimum 50% (Table IX, figure c). Percentage of tropical sporomorphs locally exceed that of the Pannonian. Otherwise tropical taxa are represented in rare protected localities only by ferns. There are many east Asian and Mediterranean taxa among the subtropical and temperate ones. Mountain conifers dominate the temperate group, while swamp-forest trees dominate the subtropical one.

Late Miocene climate Upper Badenian sporomorphs do not display any changes compared to older spectra, except in the appearance of marine plankton and in slight decrease of temperature. 58

The Sarmatian has seen 2 °C lower temperature and significant decrease of tropical taxa. However, several east Asian elements were recognized among subtropical and temperate taxa, too. Percentage of Mediterranean elements increased. Extensive Pannonian and Pontian sea and the protective mountain ranges provided a very pleasant, warm temperate climate, where even the summer season was not too dry. Percentage plots show that tropical elements almost disappear, and subtropical taxa are reduced. Spectra are dominated by temperate taxa.

Pliocene (Dacian) climate Pollen flora preserved in maar lakes of Bakony and Kemeneshát yielded 12 °C average temperature, warmer than today. Vegetation developed under warm temperate climate. Presence of tropical elements is due to favourable local conditions (nutrient-rich subsoil) (Pula–3 borehole, Table X, figure a). The flora derived from Upper Miocene floras, with East Asian and Mediterranean relationships.

The Miocene climatic curve Eighty-five temperature plots ranging from 24.5 to 5 My (Egerian to Pliocene) are discussed, based on characteristic and data-rich localities studied by the author through decades. Several methods were applied to illustrate palaeoclimatic data. NAGY (1958, p. 126, p. 256) correlated Pontian (Upper Pannonian) and Recent species — belonging to the same ecological assemblage — to determine palaeotemperature (Table X, figure b). This method provided an easy solution to intepret a not very old swamp forest. The Neogene climate of Mecsek Hills was described by percentages of temperature changes in areal plots for temporally arranged borehole samples (NAGY 1969, p. 510 (278), fig. 62). In my Neogene climate studies (NAGY 1991, 1992) sporomorphs were grouped according to their climatic requirements, ranged in columnar diagrams and the resulting three climate curves interpreted. The present study is based in computer analysis, combining climate curves (NAGY and Ó. KOVÁCS 1997). New data gained after the publication of NAGY (1992) are included. Temperature data were calculated for each sample of selected borehole successions. Climate parameters were determined for each locality, combining them to describe climate of each Neogene age. Further, sporomorphs from one or two boreholes for each stage were grouped according to temperature requirements (tropical, subtropical, temperate). Percentages were calculated and plotted. This yielded an overview of plant groups and their temperature requirements stage by stage. The climate curve is made of mean temperature data. Temperature is the most important parameter of climate, its variations characterize climate changes particular59

ly well. Highest value was 20 °C at the lower part of Late Egerian. Lowest value never reached 10 °C. Comparing the plot with the table of HÁMOR (1995 in: HÁMOR 2001), periods with intensive volcanism can be recognized. Comparing with the plot of NAGY (1992, p. 277) one can easily recognize deviations from a general cooling trend. ***

Acknowledgements The author says sincere thank you to her family for tolerating hardships due to palynological work, and for providing optimal conditions to solve problems arising. Many thanks are due to her son for reparing the graphical palaeoclimatic curves. A great thank you is due to Géza Hámor for professional discussions concerning problems in Neogene palaeogeography and palaeoclimatology.

60

Table I — I. tábla Percentage curve of tropical, subtropical and temperate sporomorphs A trópusi, szubtrópusi és mérsékelt égövi sporomorphák százalékos aránya

a)

b)

c)

a) Lower Egerian, borehole Wind brickyard, Eger; b) Upper Egerian, outcrop Wind brickyard, Eger; c) Upper Egerian, borehole Fót–1 a) Alsó-egri, Eger, Wind téglagyár, fúrás; b) Felső-egri, Eger, Wind téglagyár, feltárás; c) Felső-egri, Fót–1 fúrás

61

Table II — II. tábla Percentage curve of tropical, subtropical and temperate sporomorphs A trópusi, szubtrópusi és mérsékelt égövi sporomorphák százalékos aránya

a)

b)

c)

a) Eggenburgian, borehole Püspökhatvan–4; b) Ottnangian Seam V, Feketevölgy, Sajókaza; c) Ottnangian barren, borehole Tardona–30 a) Eggenburgi, Püspükhatvan–4 fúrás; b) Ottnangi, Sajókaza, Feketevölgy V; c) Ottnangi, Tardona–30 fúrás, meddő

62

Table III — III. tábla Percentage curve of tropical, subtropical and temperate sporomorphs A trópusi, szubtrópusi és mérsékelt égövi sporomorphák százalékos aránya

a)

b)

c)

a) Ottnangian, Seam IV, Lyukóbánya; b) Ottnangian, Seam II, Edelény; c) Ottnangian, borehole Várpalota–133 a) Ottnangi, Lyukóbánya IV. telep; b) Ottnangi, Edelény II. telep; c) Ottnangi, Várpalota–133 fúrás

63

Table IV — IV. tábla Percentage curve of tropical, subtropical and temperate sporomorphs A trópusi, szubtrópusi és mérsékelt égövi sporomorphák százalékos aránya

a)

b)

c)

a) Ottnangian, borehole Tekeres–1; b) Ottnangian, Borehole Szászvár–8; c) Ottnangian, borehole Zengővárkony–45 a) Ottnangi, Tekeres–1 fúrás; b) Ottnangi, Szászvár–8 fúrás; c) Ottnangi, Zengővárkony–45 fúrás

64

Table V — V. tábla Percentage curve of tropical, subtropical and temperate sporomorphs A trópusi, szubtrópusi és mérsékelt égövi sporomorphák százalékos aránya

a)

b)

c)

a) Ottnangian, borehole Pusztakisfalu–VI; b) Karpatian, Borehole Komló–120; c) Karpatian, borehole Hidas–53 a) Ottnangi, Pusztakisfalu–VI fúrás; b) Kárpáti, Komló–120 fúrás; c) Kárpáti, Hidas–53 fúrás

65

Table VI — VI. tábla Percentage curve of tropical, subtropical and temperate sporomorphs A trópusi, szubtrópusi és mérsékelt égövi sporomorphák százalékos aránya

a)

b)

c)

a) Karpatian, borehole Litke–17; b) Karpatian, borehole Berhida–3; c) Karpatian, borehole Fót–1 a) Kárpáti, Litke–17 fúrás; b) Kárpáti, Berhida–3 fúrás; c) Kárpáti, Fót–1 fúrás

66

Table VII — VII. tábla Percentage curve of tropical, subtropical and temperate sporomorphs A trópusi, szubtrópusi és mérsékelt égövi sporomorphák százalékos aránya

a)

b)

c)

a) Karpatian, borehole Piliny–8; b) Karpatian, borehole Nógrádszakál–2; c) Lower Badenian, borehole Hidas–53 a) Kárpáti, Piliny–8 fúrás; b) Kárpáti, Nógrádszakál–2 fúrás; c) Alsó-badeni, Hidas–53 fúrás

67

Table VIII — VIII. tábla Percentage curve of tropical, subtropical and temperate sporomorphs A trópusi, szubtrópusi és mérsékelt égövi sporomorphák százalékos aránya

a)

b)

c)

a) Badenian, borehole Berhida–3; b) Badenian, borehole Szokolya–2; c) Badenian, borehole Nógrádszakál–2 a) Badeni, Berhida–3 fúrás; b) Badeni, Szokolya–2 fúrás; c) Badeni, Nógrádszakál–2 fúrás

68

Table IX — IX. tábla Percentage curve of tropical, subtropical and temperate sporomorphs A trópusi, szubtrópusi és mérsékelt égövi sporomorphák százalékos aránya

a)

b)

c)

a) Sarmatian, borehole Cserhátszentiván–1; b) Pannonian, borehole Tata–26; c) Pontian, borehole Naszály–1 a) Szarmata, Cserhátszentiván–1 fúrás; b) Pannóniai, Tata–26 fúrás; c) Pontusi, Naszály–1 fúrás

69

Table X — X. tábla a)

a) Percentage curve of tropical, subtropical and temperate sporomorphs. Pliocene, borehole Pula–3 a) A trópusi, szubtrópusi és mérsékelt égövi sporomorphák százalékos aránya. Pliocén, Pula–3 fúrás

b)

b) Climatic curve of Miocene b) A miocén éghajlati görbéje

70

A Magyar Állami Földtani Intézet 205. Alkalmi kiadványa

A magyarországi neogén éghajlati adatai palinológiai kutatások alapján

NAGY ESZTER

Magyar Állami Földtani Intézet, 2005

A téma kialakulásának körülményei

A palynológiai kutatások fontos adatokat szolgáltatnak a paleoklimatológiának. A vizsgálatok kiindulási alapja a mai növényvilág sporomorpháinak morfológiai ismerete és a fosszilis példányokkal való összehasonlítása, azonosítása. Az éghajlati következtetéseknél nem elegendő a fosszilis példányok morfológiai leírása és az egyes geológiai korokban való meghatározása, de nagy fontosságú a ma élő fajokkal való rokonságuk felismerése is, mert csak így lehet az egykori éghajlatra következtetni. Palynológiai kutatásaim során törekedtem a neogén időegységeknek megfelelő éghajlatú területeken élő flóraelemek megismerésére. Mindezeket az ismereteket, a szakkönyveken kívül (BERTSCH 1942, ERDTMAN 1943, 1952, 1957 stb.), a növénytári anyagok tanulmányozásával, a számomra elérhető botanikus kertekben, esetleg melegebb éghajlatú területeken való gyűjtésekkel, kutatásokkal próbáltam elérni. Ez utóbbiakra — természetesen — csak igen korlátozottan kerülhetett sor. A kutatásaimat negyedkori vizsgálatokkal kezdtem és így a hazai alapflóra pollenanyagának megismerése nem volt megoldhatatlan. A neogén vizsgálata során derült fény arra, hogy a hazai palynoflórát még senki sem írta le, de még a környező országokét sem. Kezdetként tehát, a tervfeladatok mellett, le kellett írnom a hazai neogén palynomorphákat, új fajokat, genusokat (NAGY 1958, 1963, 1969, 1985, 1992-ben megjelent monográfiákban és főleg az Acta Botanica Hungarica, Pollen et Spores, Grana stb. folyóiratokban megjelent cikkeimben). Ezekben a munkákban lehetőleg közöltem az általam akkor leírt egyedek feltételezett recens megfelelőinek megismert klimatológiai adatait is, annál is inkább, mert geológus kollégáimat is foglalkoztatták az egykori klimatológiai kérdések. Különböző cikkekben, előadásokban legtöbbször igyekeztem az általam vizsgált anyagról éghajlati értékelést készíteni (NAGY 1958, 1967a, 1969, 1970, 1990, 1992a, b). A számomra még teljesen ismeretlen számítógépben véltem a klimatológiai változások ábrázolásának megoldását. Ezért kértem Ó. Kovács Lajos számítógépes feldolgozással foglalkozó geológus kollégám segítségét, az általam akkor vizsgált Berhida–3 fúrás pannóniai–pontusi szakaszának éghajlati, ill. hőmérsékleti adatainak grafikonos ábrázolásában. Ennek eredményét 1997-ben közöltük (NAGY, Ó. KOVÁCS 1997) új kiértékelési módszerként, majd több cikkben is alkalmaztuk és mások is alkalmazzák tudományterületünkön. Megfogalmazódott bennem az a gondolat, hogy ezzel a módszerrel jó lenne az általam megvizsgált, fontosnak ítélt fúrások, feltárások sporomorpha anyagából, a hazai neogén klímát rekonstruálni. Az OTKA szakbizottságának jóváhagyásával T 032201 sz. alatt tudtam ezt a tervemet megvalósítani. 72

A kutatás módja

A jelenlegi eredmények alapját az évek során megvizsgált sporomorphaanyag szolgáltatta, bár ezek különböző minőségű adatokra épülnek. Az anyaggyűjtés általában a kőzet változása alapján történt, többnyire nem a palynológiai vizsgálatok céljainak megfelelő sűrűséggel. Mélyfúrások esetében elképzelhetetlen is lett volna, hogy centiméterenként begyűjtsük az anyagot, ami a palynológiában, holocén és pleisztocén rétegsorok esetében, gyakran alkalmazott módszer. Ezt a költség- és munkaidőkapacitás sem tette lehetővé. A palynológiai vizsgálatok ugyanis aránylag időigényesek (fény- és elekronmikroszkóp használata), drágák, a feltárás vegyszerigényes, a dokumentálás, fényképezés miatt is, hosszadalmas. Értékeik miatt is felbecsülhetetlen és fontos a lehetőség szerinti mindenoldalú felhasználásuk. Miután hosszú évek során számos magyarországi neogén rétegsor palynológiai vizsgálatát végeztem el, megkísérlem az adatokat (kb. 85 szelvényt) paleoklimatológiai szempontból újra átdolgozni a következők szerint: — A kiválasztott fúrások, feltárások jegyzőkönyveiben, mintánként bejelöltem a klimatológiai szempontból értékelhető adatokat (A települések, amelyek környékén a kiválasztott fúrások létesültek az 1. ábrán láthatók). Három csoportot különböztettem meg: trópusi, szubtrópusi és mérsékelt égövi növények sporomorpháit. A klimatológiai értékelésem alapja J. C. WILLIS 1957 és 1966-os, valamint WALTER, LIETH 1960–1967es munkája volt. Ezen kívül, természetesen, még számos szerző munkáját is felhasználtam. Ezekkel az adatokkal az 1997-ben (Berhida–3 fúrással kapcsolatban leírtak alapján) kiszámítottam mintánként a hőmérsékleti értékeket. Az értékekből fúrásonként diagramokat készítettem a további értékelések céljára. A hőmérsékleti értékek természetesen relatív értékek, így a középhőmérsékletek sem tekinthetők konkrét értékeknek, de jól mutatják a vizsgált perióduson belül a hőmérséklet változásának tendenciáit. — Az irodalomból meghatározott, vagy akár általam leírt formákat is kihagytam, ha nem tudtam hozzájuk klimatológiai adatokat kapcsolni. — A hőmérsékleti értékek a klíma legjelentősebb adatai, de ezeken kívül más klimatológiai viszonyokra utaló növényi sajátságokat is figyelembe vettem. A szárazságot jelző egyedeket kiemelten megfigyeltem, miután a csapadékviszonyokra utalnak. A csapadék a hőmérséklet mellett az éghajlat másik fontos tényezője. A sporomorphák megmaradása, fosszilizálódása általában nedvességgel kapcsolatos, tehát a szárazságot 73

jelző fajok általában nem in situ eredetűek, de a beágyazó közeghez valószínű, hogy nem nagyon távol élhettek az anyanövényeik, s így a környezetre feltétlenül jellemzőek. A Pteridophytáknak is nagy fontosságot tulajdonítok, mert a melegebb éghajlatú területeken, szubtrópusokon, esőerdőkben, nagyobb mennyiségben élnek, amit magam is tapasztaltam az ÉK-Quinsland-i esőerdőben, valamint Dél-Kínában a szubtrópusi mesophyl erdőkben. Kiemelten fontos éghajlatjelzőnek tartják a páfrányokat ANDREÁNSZKY (1955) és WALTER (1964) is. — Tekintettel kellett lennem az ökológiai összefüggésekre is, az aktualizmus elvéből kiindulva. Mindezekhez járultak a földrajzi, geomorfológiai ismeretek, amelyekkel bizonyos problémák megoldhatók (szárazföldek, tengerek, hegységek, síkságok elhelyezkedése). Időben visszafelé haladva a kérdések megoldásához egyre több általános földtani ismeretanyagot kell felhasználni.

74

Értékelés Alsó-miocén Egri A magyarországi egri emelet beli rétegek aránylag kis kiterjedésűek. A hazánkkal szomszédos területekkel való kapcsolatuk fennáll DNy felé, Szlovénia irányában és DK felé az erdélyi-medencével (HÁMOR et al. 1988, HÁMOR 2001). Az egri emelet megalkotói BÁLDI, SENEŠ (1975). Az emelet fogalma a magyarországi geológusok között hosszú éveken keresztül vita tárgyát képezte. A Wind téglagyári (Eger) lelőhely palynológiai vizsgálatát 1959-ben kezdtem el Pálfalvy István paleobotanikai vizsgálataihoz kapcsolódva és az első vizsgálati adatokat 1963-ban tettük közzé (NAGY, PÁLFALVY 1963). Először a téglagyári feltárás felszíni rétegeit, majd a bányaudvar területén lemélyített fúrást mintáztuk meg (2. ábra). Ezekből a mintákból írtam le a holoszratotípus palynoflóráját, új fajokat és részletes értékeléseket adtam a lelőhelyről (NAGY 1963a, b, c, 1979, 1992, PLANDEROVÁ et al. 1975). Az alsó-egri emeletet — amit a szakirodalom oligocénnek tart (HÁMOR 2001) — a Wind téglagyár (Eger) területén 1961-ben lemélyített 80 m-s fúrásszelvény (BÁLDI 1966) és a felszínen fölötte lévő „x” jelű rétegek mintái képviselik. A fúrást az oligocén Kiscelli Agyag rétegekre telepítették. A Kiscelli Agyag rétegeiből (80,3–36,2 m) megvizsgált 6 minta oligocénre jellemző, tengerpart közeli plankton szervezeteket tartalmazott csak (NAGY 1979). BÁLDI (1966) a rétegsort a fúrás 32,2 m-től kezdődően tartja egri korúnak. Glaukonitos tufitos homokkőből (32,5–21,5 m között) 2 mintát, molluszkás agyagból (18,3–4,0 m között) 10 mintát, a felszíni „x” rétegekből 2 mintát vizsgáltam. Ez utóbbi rétegekből származó makroflóra-maradványokat a kutatók (Andreánszky, Legányi, Pálfalvy) „alsó flórának” nevezték el. Az „x” rétegek anyagát, kiegészítve a fúrás megvizsgált alsó-egri anyagával, én együttesen nevezem „alsó flórának”. E rétegek felett található steril, molluszkás homok után, ismét agyagréteg települ, a benne található makroflóra az ún. „középső flóra”, amit gazdag palynoflóra egészít ki. Ezt az átmeneti jellegű flórát már a felső-egri emelethez tartozónak vélem. Az ezt követő, 40 méteres szakasz nem tartalmaz sporomorphákat, steril, ugyanis különböző összetételű homokkövek, majd homokrétegek alkotják. A felettük lévő „u” (Unio fajokat tartalmazó) rétegek makroflórában gazdagok, ez az ún. „felső flóra”. Az utóbbi rétegsort 20 cm-ként begyűjtöttük palynológiai vizsgálatokra (cca. 15–16 m-ből 37 mintát, NAGY 1979). A felső-egri emeletet a szakirodalom a miocénbe sorolja (HÁMOR 2001). 75

A holosztratotípus anyagára jellemző a hőmérsékleti adatok viszonylagos egyöntetűsége (3., 4. ábra). Az alsó-egri hőmérsékleti értékei 16,3 °C és 22,7 °C, a felső-egrié 16,9 °C és 21,9 °C közöttiek. A megvizsgált mintákban a trópusi, ill. szubtrópusi elemek száma nagyobb, mint a mérsékelt égövi elemek száma. Nem egyszer a trópusi elemek száma a legnagyobb. A trópusi elemek előfordulása a legnagyobb eltérés a jelenlegi hazai flórától. Ezek közül a leggyakoribbak az egri rétegsorban a Sapotaceae család képviselői, 42 mintából 16-ban fordulnak elő. A Sapotaceae családhoz tartozó egyedek a THOMSON, PFLUG (1953) alapján meghatározott formák. A szerzők előfordulásukat a paleocéntől kezdődően a rajnai barnakőszénrétegekben jelölték meg. A Sapotaceae családra vonatkozóan írja WILLIS (1966) „35–75, ill defined genus, 800 species, tropus. Mostly trees”. Előfordulásuk: „Africa, Malaysia, to Pacific, Indochina, SE Asia, Australia, Salamon insl., W. I., tr. Am.”. WALTER (1964, p. 105) az Amazonas trópusi esőerdő 60 m-es szintet alkotó magas fa társulás elemeként említi a Sapotaceae család képviselőit. Az Uránia, Növényvilág, Magasabbrendű növények II. pp. 183–186 szerint „a Sapotaceae családhoz kb. 800 faj tartozik, kevés kivétellel a trópusokhoz, vagy a szubtrópusokhoz kötődik (DANERT et al. 1976). Egy faja DNy-Mexikóban száraz erdőségeket alkot. A Bumelia genus elterjedése az USA-ban északra Illionisig felnyúlik, délen Argentínáig lenyúlik. A trópusi esőerdő és a szavanna formációban élnek.”. Ugyanezt írja REHDER (1934, p. 732) a Bumeliára vonatkoztatva. A Sapotaceaeval együtt él a trópusi esőerdőben az Araliaceae család is (WALTER 1964), amint ez kimutatható az alsó-egriben a fúrás 10,9–11,1 m-ben és az „x” rétegekben, valamint a felső-egri „u” rétegek 8. mintájában. Az esőerdő alacsonyabb tengerszinten előforduló részét, Walter (1964) alapján, a pálmák alkotják. Az alsó-egri szelvényben (9,2–9,7 m-ben) Calamus, majd a következő 3 felső mintában, valamint az „x” rétegekben más pálmapollenek (Monocolpopollenites tranquillus, Sabalpollenites sp.) is jelentkeznek. A középső flóra anyagában is van pálmapollen, de a legnagyobb mennyiségben a felső flóra „u” rétegek a 9., 10., 11. és 12. mintáiban fordul elő a Calamus pollen. Más pálmapollenekkel együtt, 1-1 példányban, a rétegsor csaknem minden mintájában megtalálható. A trópusi páfrány spórák nagy része aljnövény eredetű: a Cicatricosisporites (Aneimia), Osmunda, Gleichenia, Leiotriletes (Lygodium), Polypodiaceae, Cyathea, Cibotium, Pteridium, Asplenium és a Selaginella. Egy részük epiphyta is lehetett, amint ezt az ausztráliai Brisbanetől ÉK-re fekvő esőerdőben láthattam. Az egri éghajlatára jellemző trópusi fajok közül szárazságra utaló a Pentapollenites (Dodonaea, Sapindaceae). Ezt a genuszt több, morfológiailag elkülöníthető pollenfaj képviseli. Mind az alsó-, mind a felső-egriben több szárazságot jelző fajjal együtt jelentkezett, vagy az alattuk, vagy a felettük lévő mintákban találhatók. Szárazságra utaló fajok: Dodonaea Symplocos Ephedra Myrtus Ilex 76

alsó-egri Wind téglagyár, fúrás 9,2–9,7, 8,3–9,2, 7,8–8,3

felső-egri Wind téglagyár, feltárás xf, 8, 12 23 xa

21,5–21,9, xa

xf, 9, 14, 23 xf, k 7, 9, 32

Artemisia Chenopodiaceae Compositae

9,2–9,7 8,3–9,2 8,3–9,2

11

Symplocos pollen aránylag kevés mintában van. Trópuson és szubtrópuson egyaránt előfordul Ázsiában, Ausztráliában, Polinéziában és Amerikában (WILLIS 1966). Az Uránia (DANERT et al. 1976) szerint az USA-ban nyáron zöld cserjék az atlanti partoktól Delavarig fordulnak elő, ezenkívül Ázsiában, Észak-Kínában és Japánban élnek (KRÜSSMANN 1960, Abb. 327). A trópusi zónák periodikus éghajlatú, száraz, hegyvidéki területein találhatók. Mindezek azt mutatják, hogy a meglehetősen sok trópusi maradvány nem utal sem esőerdőre sem trópusra, hanem meleg szubtrópusra, száraz éghajlati periódussal. A Podocarpus genus pollenjei nagyon gyakoriak (az alsó-egri 14 kiértékelhető mintája közül 4-ben, a felső-egriben 16 mintából 10-ben találhatók). WILLIS (1964) szerint a Podocarpus genusz 100 fajjal — a trópustól a mérsékelt égövig — főleg a déli félgömbön él. Felnyúlik északra is, a Himalajától Japánig terjedő területen. WALTER szerint (1964, p. 203) a trópusi szubalpin erdő tipikus képviselője, a Dacrydiummal együtt. Podocarpus és Dacrydium együtt található a Wind téglagyári fúrás 9,1–9,7 mben és a „k” rétegben (2. ábra). Az Engelhardtia pollenje, kevés példányszámban, az egri emelet mindkét szakaszában, csaknem minden mintában előfordul. WALTER (1964) Jáva 1800 m feletti régióiból említi (Regenwälder bei abnähmender Temperatur), WILLIS (1966) a Himalajától Formozáig, DK-Ázsiában Malajziáig, valamint Mexikóból és KözépAmerikából említi. Walter megfigyelése alapján a jávai előfordulási helyén az évi középhőmérséklet 12–17 °C, 3400 mm évi csapadékkal, egy maximálisan 3 hetes száraz periódussal. Tehát trópusi területen szubtrópusi éghajlati körülmények között él. Ez lehet a magyarázata, hogy még a hazai pontusi emeletben is előfordul. Walter is megemlíti az Engelhardtia kevés számban való előfordulását. Pollenje valóban az egész neogénben előfordul, de általában kis számban. A kis példányszám adódik magashegységi élőhelyéből is, mert így általában a beágyazó közegtől nagy távolságban éltek. A sporomorphák alapján mocsaras, lápos területről nem igen beszélhetünk az egri szelvényben, annak ellenére, hogy a Cyrillaceae pollenek elég gyakran előfordulnak. A láperdőket alkotó Taxodiaceae–Cupressaceae család képviselői csak kis pollenszámmal mutatkoznak, bár ezeknek a növényeknek nem csak a lápos terület az egyedüli élőhelyük. A legfontosabb mocsarat, lápot jelző növények (Myrica, Nyssa stb.) hiányoznak. A sok homokos üledék miatt is sok a pollenmentes minta. Néhány kifejezetten szubtrópusi, de még mediterránra is jellemző faj jelenléte teszi valószerűtlenné a trópusi éghajlatot: Ginkgo, Cedrus, Sciadopitys, sőt mediterrán Pinus taeda, és Zelkova pollen is megtalálható. Kifejezetten mérsékelt égövi faj igen ritka, de ilyen, pl. az Alnus, amelynek pollenje már az alsó-egri kezdetétől megtalálható. A rétegsorban felfelé haladva lassan emelkedik a mérsékelt égövi fajok száma, ilyenek a Pinus silvestris típusú fenyők és a Carpinus, Acer, Ostrya fajok pollenjei. A mérsékelt égövi genusok közül kifejezetten meleg mérsékelt klímát jeleznek a Castanea, Juglans, Carya, Pterocarya. Az egri emeletben mégis a trópusi, szubtrópusi fajok dominálnak 77

a mérsékelt égövinek feltételezettekkel szemben. Sokszor előfordulnak quercoid típusú pollenek, amik nem felelnek meg a ma itt élő Quercusoknak, amiket POTONIÉ et al. (1950) Cupuliferoid típusoknak könyvelnek el, s így mérsékelt égövinek vehetők. A Wind téglagyári szelvényben jelentkező Abies- és Picea-félék is mérsékelt égövinek tekinthetők. Ezek a genuszok a trópusokon, szubtrópusokon is 4000 méteres magasságokon jelentkeznek, tehát a Központi-Paratethys területén nem lehettek volna az egri emeletben. A Wind téglagyári (Eger) szelvényre tehát meleg szubtrópusi klíma a jellemző, 20 °C körüli hőmérséklettel, évi cca. 1500 mm csapadékkal. A csapadékviszonyok változóak. Az év folyamán egy aránylag rövid szárazabb periódus feltételezhető. Az alsóegri alemeletben 19 °C középhőmérséklet, a felső-egri alemeletben 18,97 °C adódott a holosztratotípus adataiból. Az egri szelvény palynológiai vizsgálatán kívül (NAGY 1963a, 1979b, 1985, 1992) számos makropaleobotanikai gyűjtés és vizsgálat történt a gazdag anyagot tartalmazó lelőhelyen (ANDREÁNSZKY 1943a, b, 1955, 1959, 1962, 1966; PÁLFALVY 1961; NAGY, PÁLFALVY 1963; HABLY 1983; KVAČEK, HABLY 1991; HABLY, FERNANDEZ MARON 1998). Andreánszky 1966-ban az Wind téglagyári szelvény alapján megállapításokat közöl a paleoklímáról. Közép-Európában az eocént tartja a tercier legmelegebb részének. Ehhez viszonyítva az alsó-oligocént jelentős lehűlés jellemzi, déli félgömbi és kelet-ázsiai szubtrópusi elemek számának megnövekedésével. A Coniferae száma is megnövekszik. A trópusi elemek háttérbe szorulnak, kevés pálmával. A felső-oligocén elején a hőmérséklet nem emelkedik, csak a csapadékviszonyok változnak. A Wind gyári szelvény alsó és középső flórája a déli affinitás helyett kelet-ázsiai affinitású és csak néhány mérsékelt égövi elem (Turgay-flóra) szaporodik el. A szelvény felső részében, a „felső flórában” a trópusi elemek, a csapadék növekedésével a széles levelű nővények és a páfrányok szaporodnak el. Ugyanezen időben — már nagyobb menynyiségben — betörnek a Turgay-elemek a flórába. Ez lehet a topográfiai viszonyok következménye is. A palynológiai elemek is igazolják a változásokat. A trópusi páfrányok jelentős részét képezik a vegetációnak. A Cicatricosisporites lusaticus, Clavifera, Cibotiides zonatus, az alsó-egriben találhatók, de a felső-egriben újabb Cicatricosisporites, Gleichenia fajok jelentkeznek. Egyidejűleg valóban megnövekednek a Coniferae menynyiségi adatai. A szubtrópusi Coniferae (Cedrus, Pinus taeda, Cathaya, Taxodiaceae) mellett, mérsékelt égöviek is jelentkeznek (Abies, Picea). A mediterrán lombos növények (Myrica, Olea, Zelkova) mellett, mérsékelt égövi lomblevelűek (Acer, Carpinus, Alnus) is megmutatkoznak. A meleg szubtrópusi klíma biztosítja a trópusi elemek fennmaradását, a távolabbi hegyvidék a mérsékelt égövi növényzet létét. HABLY (1983) egri paleoflóra kutatásai is igazolják a mérsékelt égövi flóraelemek jelenlétét az „alsó flórában”. Andreánszky megállapítását támasztják alá a palynológiai adatok, a felső-egriben. A pálmafajok nagyobb arányú jelentkezése a flóraváltozást jelzik, míg az átlag hőmérséklet csaknem azonos marad. Valójában szárazabb és nedvesebb periódusok váltakoznak. A Dodonaea fajok ilyen szárazságjelző csoport, ami nemcsak déli félgöm78

bi kapcsolatokra utal, mert észak-afrikai, szaharai előfordulásuk is ismert (WALTER 1964). A Podocarpus is déli félgömbi elem, bár DK-Ázsiában ma is él. A szárazságtűrő szaharai Dodonaea fajok jelenléte és HABLY, FERNANDEZ MARRON (1998) összehasonlító kutatásai alapján elképzelhető, hogy az alsó-oligocénben DélEurópára jellemző subxerophyta fajok magyarországi összefüggései az egri emeletben is fennmaradtak. A Leguminosae (Tricolporopollenites ssp. fallax) jelentős képviselete is alátámasztani látszik ezt a feltevést. A HABLY (1991) által felsorolt egri makroflóra fajok több mint a fele (53-ból 30, azaz 56,6%), megtalálható a pollenszemek között. A Fót–1 mélyfúrás alsó 189,0–372,0 m-es szakaszát (183 m-t) Hámor és Halmai, a felső-egri Szécsényi Slír Formációba sorolták. A felette lévő kárpáti rétegek pontos elhatárolása nem sikerült, sem a foraminiferák (GELLAI Ágnes szóbeli közlése), sem a palynológiai adatok segítségével (102,0–189,0 m között a Garábi Slír Formáció üledékei találhatók). A rétegsorból, 68 minta palynológiai vizsgálatával, gazdag flórát sikerült megtalálni. A minták tartalmazzák az egri valamennyi jellemző trópusi, szubtrópusi és mérsékelt égövi faját. Egy-egy genuszból több faj is jelen van. Ez természetes is, mert sokkal hosszabb rétegsorról van szó, mint a Wind téglagyári (Eger) szelvény és kevesebb steril homokos mintát tartalmaz. Sokkal több a plankton szervezet (Deflandrea spinulosa, Pleurozonaria manumi, P. minor), amelyek partközeli tengerre utalnak. Az édesvízi planktonanyag is azonos. A páfrányok nagyon nagy fajszámmal jelentkeznek. A minták anyagából szerkesztett éghajlati görbe 22,5 °C és 13,3 °C közötti hőmérsékleti értékeket mutat, középhőmérséklete 17 °C (5. ábra). A görbe aránylag egyenletes lefutású. A holosztratotípus értékeinél több mint három fokkal alacsonyabbak az alsó értékek. Ez a Coniferae, elsősorban a hegyvidékre utaló Pinus silvestris pollenek megnövekedett számából adódik. Ha ezektől eltekintünk, akkor a trópusi és szubtrópusi elemek együttes száma nagyobb, a mérsékelt égövieknél. A mérsékelt égövi elemek, a fenyők nagyobb száma a két lelőhely geomorfológiai helyzetének különbözőségéből adódhat. Mindkét lelőhely — a tengeri plankton szervezetek alapján — partközeli, de az egri sztratotípus a parthoz közelebb fekvő. Erre utal a sok homokos minta, valamint egy folyótorkolat jelenléte is. Ez utóbbit igazolja az aránylag rövidebb rétegsorban a Calamus pollenek nagyobb számú, gyakori jelenléte. A fóti lelőhely a partvonaltól kissé távolabb lehetett, ahová az egykori hegyvonulatok (Veporidák) oldalairól a vízfelület felett a Coniferae pollenjeit a szél könnyen továbbította. A Tata TVG–27 fúrás a legnyugatibb az általam vizsgált egri emeletbeli anyagokból. A 16,5 m rétegsorból 2 minta volt értékelhető. A spektrumok, 15–18 °C hőmérséklet mellett, a felső-egrire igen jellemző paleoflórára utalnak: Sapotaceae, Dodonaea, Cicatricosisporites sp., Polypodiaceoipollenites gracillimusal. Az egri emelet hőmérsékleti jellemzői tehát: alsó-egri alemelet 19 °C hőmérsékleti középértékkel a hazai neogén legmelegebb részértéke, 22,7 °C maximális, 14,8 °C minimális értékkel. A felső-egri alemelet középértéke 18 °C, a maximális értéke 25,6 °C, a minimális érték 12,7 °C. Az egri hőmérsékleti középértéke 18,25 °C.

79

Eggenburgi Az eggenburgi tenger Magyarország területén kisebb kiterjedésű, mint az egri (HÁMOR et al. 1988). Palynológiai vizsgálatok elég nagy számban készültek a különböző fúrásokból, de a litológiai viszonyok miatt, csak igen kevés eredménnyel jártak. HÁMOR (1997) alapján az eggenburgi transzgresszió feltehetőleg az észak-erdélyimedence felől jutott el a Sajó-völgy–Ózd–Cserhátalja–Budai-hegység déli területére, ahol ez a tengeri üledékgyűjtő kimutatható. Ide tartozik a palynológiailag vizsgált, Püspökhatvan–4 és a Budajenő–2 fúrások rétegsorának tengeri plankton szervezetekkel igazolt eggenburgi szakasza. A Püspökhatvan-4 fúrás 185,0–306,0 méterközből (Szécsényi Slír Formáció, 121 m) 40 db minta vizsgálata tette lehetővé a hazai eggenburgira vonatkozó paleoklimatológiai megállapításokat. A klímagörbe (6. ábra) aránylag egyenletesen mozog a 18 °C érték körül, hőmérsékleti középértéke 18,17 °C. A legmagasabb hőmérsékleti adat 22 °C, a legalacsonyabb 13,5 °C. A 20 °C feletti érték ötször, 15 °C alatti kétszer fordul elő. A trópusi fajok száma kisebb, mint az egriben. Nem fordult elő, pl. Lauraceae, Calamus pollen, és a spórák közül nem volt Gleichenia, Cicatricosisporites, Favoisporites genusokra utaló faj, amelyek a paleogén flórák jellegzetességei. Az itt megjelenő spórafajok a Polypodiisporites histiopteroides, P. secundus, P. repandus, P. clatriformis, Polypodiaceoisporites helveticus, P. lusaticus, Corrugatisporites paucivallatus, Dictyophyllidites pessinensis, Punctatisporites crassiexinus, Microfoveolatosporites sellingi. A trópusi, szubtrópusi fajok együttes száma minden mintában dominál a mérsékelt égöviekkel szemben. A szárazságtűrő növényekre utaló pollenek igen kis számban vannak jelen: Ephedra, Chenopodiaceae, Artemisia, Dodonaea egy-egy mintában, Ilex három mintában. A hőmérséklet és a csapadék eloszlása egyenletesebb volt, mint az egriben. Olyan meleg szubtrópusi éghajlat lehetett, ahol az esőtlen periódus hosszabb volt, de nem volt nagy szárazság, valószínűleg a tenger hatására. Nem volt erősen csapadékos időszak sem, amire az aránylag kisebb mennyiségű páfrányspóra utal. A litológiai viszonyok nem kedveztek a sporomorphák megmaradásának, mert az aránylag nagy fajszámmal jellemzett mintákban is — az olyan nagy pollenhozamú nemzetségek, mint pl. az Alnus — csak 1-2 példánnyal vannak képviselve. Az északi, tengeri üledékgyűjtőhöz tartozik a nyugatabbra levő Budajenő–2 fúrás, melynek 488,5–575,9 m közötti szakaszából 9 mintát vizsgáltam. Ezekből az alsó 5 volt értékelhető (518,2–575,9 m között (Mányi Homokkő Formáció). A legmagasabb hőmérsékleti érték 22,3 °C, a legalacsonyabb 13,4 °C. A fajok között új elemek is vannak: Agavaceae, Alangium, Malvaceae. A Malvacearumpollis bakonyensis fajt a Várpalota–133 fúrás ottnangi szakaszából írtam le (NAGY 1962). Ez a faj biztosan trópusi, ugyanis Indiában az alsó miocénben olyan nagy mennyiségben fordul elő, hogy Malvacearumpollis bakonyensis cönozonát különítettek el (RAO 1995; SAXENA, RAO 1996). RAO (1995) a M. bakonyensis élőhelyéül tengerpart menti környezetet tételez fel. Ennek alapján a Budajenő–2 fúrás 575,5–575,9 m-ben meleg, csapadékos szubtrópusi éghajlatot feltételezek, közeli tengerpartot láperdővel. A lápon kívüli közeli szárazföldi területen szárazságot jelző Ephedra, a közeli hegyvidéken Ostrya, Juglans és quercoid elemek, Coniferae-vel kevert lomberdő mutatkozik. 80

HÁMOR (1997) szerint „a tengeri sorozathoz legközvetlenebbül kapcsolódik a háttéremelkedéssel felerősödő, kontinentális eredetű törmelékszállításból keletkező Zagyvapálfalvai Formáció”. Ennek a formációnak a területén számos fúrás, feltárás palynológiai vizsgálata történt meg (Egyházasgerge–1, Nógrádmegyer–1 és Nógrádsipek–1 fúrások, Nagybátony szorospataki és zagyvapálfalvai homokbánya, Sóshartyán korpás-tetői homokbánya, kazári kavicsbánya, Kisterenye arany-hegyi homokbánya, Kazár I. alapszelvény, Ipolytarnóc körüli tengeri eggenburgi rétegek), amelyek nem szolgáltattak palynológiai adatokat (NAGY 1992). A Zagyvapálfalvai Formáció Tordasi Tagozatában — HÁMOR (1967) által is említett — a Tököl–1 fúrás deltafáciesesű képződményekre utaló szelvénye, tengeri plankton szervezeteket tartalmaz, de sporomorpha állománya olyan csekély és szelektíve foszszilizálódott, hogy paleoklimatológiai adatok megállapítására alkalmatlan. A terület ÉK részén mélyített Balaton–26 fúrás 521,1–604,2 m közötti eggenburgi rétegsor (Pétervásári Homokkő Formáció) 5 db mintájából csak az 581,5–585,5 m-ben található sporomorphákból 19 °C körüli hőmérsékletű éghajlatra és tengeri üledékre lehetett következtetni. A kontinentális kifejlődésű északi-bakonyi területhez a Pápa–2 fúrás, a déli Szászvári Formációhoz a Szászvár–8 fúrás kapcsolódik. Mindkét fúrásban édesvízi algák jelentkeznek. A Pápa–2 fúrásban a szelektív fosszilizáció következtében csak a nagyon vastagfalú spórák maradtak meg — amelyek mind trópusi eredetűek — így az anyag paleoklimatológiailag értékelhetetlen. A Szászvár–8 fúrás eggenburgi szakasza nem értékelhető. A Tekeres–1 fúrás 1020,7–1024,2 m közötti mintája (Szászvári Formáció, Mecseknádasdi Tagozat) csak néhány sporomorphát tartalmazott, ezek 19,5 °C-ra utalnak. Ezen fúrások földtani vonatkozású bizonytalanságaira HÁMOR (1997) is rámutatott. A Mezőföldön lemélyített Lajoskomárom–1 fúrás 1029,3–1393,7 m között 21 mintát vizsgáltam meg, de csak 6 mintában fordult elő kevés sporomorpha. Ezek segítségével próbáltam a palaeoklímára következtetni. A legmagasabb hőmérsékleti érték 19,8 °C, a legalacsonyabb 13,2 °C volt. A legtöbb mintában előforduló Pleurozonaria digitata, és a legfelső mintában megjelenő Micrhystridium sp. tengeri környezetet jelez. Az 1080–1101 m-ben a Pleurozonaria plankton szervezet mellett előforduló Botryococcus braunii édesvízre utal. Trópusi elemek a Sapotaceae, Engelhardtia, Monocolpopollenites tranquillus, Cibotiides zonatus, Leiotriletes maxoides maximus, szubtrópusiak a Tricolporopollenites cingulum pusillus, Taxodiaceae, Myrica és mérsékelt égöviek a Pinuspollenites labdacus, T. cingulum oviformis, Alnipollenites verus találhatók. Ezek a fajok az alsó-miocén minden szintjén megtalálhatók. A fúrás hőmérsékleti értékeiről készült grafikon, nagyon hasonló a legteljesebben eggenburginak minősülő Püspökhatvan–4 fúrás grafikonjának lefutásához (7. ábra). Az eggenburgi idején tehát aránylag kiegyenlített meleg szubtrópusi éghajlat uralkodott, 18 °C körüli (17,95 °C) átlaghőmérséklettel, évenként aránylag hosszú szárazabb periódussal, 1200–1500 mm csapadékkal.

81

Ottnangi A magyarországi ottnangi képződmények kiterjedése, HÁMOR et al. (1988) térképvázlata és HÁMOR (1997) alapján, az eggenburginál jóval kisebb. Az ottnangi és az eggenburgi képződmények határát az „alsó riolittufa” rétegek (19,6±1,4 M év) képezik. Az ismételt transzgresszió (HÁMOR 1997, 2001) DK- ről, Erdély felől érkezett, de ÉNyra csak Salgótarján vonaláig jutott el. A Sajó-kapunál a Salgótarjáni Barnakőszén Formáció még marin-paralikus kifejlődésű, ÉNy felé mind limnikusabb, Salgótarján körül már csak a legfelső része (I. telep és a fedője) paralikus (HÁMOR 1997). A Salgótarjáni Barnakőszén Formáció a kontinentális kifejlődésű területeken részben limnikus, részben folyóvízi-mocsári. A Salgótarjáni Barnakőszén Formáció első palynológiai feldolgozása a salgótarjáni területen SIMONCSICS (1959, 1960) munkáiból vált ismerté. Saját palynológiai kutatásaimat a borsodi kőszén területéhez kapcsolódó 5 évig működő munkacsoport keretében végeztem (NAGY, RÁKOSI 1993; BOHN-HAVAS et al. 1998). Ebből a munkából emeltem ki azt a kelet-borsodi sorozatot, ami lehetővé tette a paleoklimatológiai értékelést. A fekü anyagát a Kurittyán–630 fúrás 189,1–262,6 m közötti eggenburgi rétegsora képviseli. A rétegsorból származó 6 minta (73,5 m) hőmérsékleti adatainak átlag értéke 18,4 °C (8. ábra). A felette lévő V. telep Feketevölgy (Sajókaza). A 4 m-es széntelepből 39 mintát vizsgáltam. A kőszén helyenként homokos, agyagos, a legfelsőbb szintje kovásodott. A telep nem tartalmaz nagyon sok sporomophát, csak 28 minta volt értékelhető. A kevés plankton szervezet édesvízi Spirogyra (9. és 3. minta), de ugyanezekben az Avicennia pollen mangrove jelenlétére, a tenger közelségére utal. A tenger közelségét a domináló kőszénképző láperdők is jelzik (Taxodiaceae, Myrica, Cyrilla, kevés Nyssa pollen). Ez a szubtrópusi láperdő határozza meg a klíma jellegét és a klímagörbe alakulását is (9. ábra). A legmagasabb hőmérsékleti érték a kőszéntelep alján 17,5 °C (2. minta), a legalacsonyabb a telep közepén 12,5 °C (20. minta). A telep hőmérséklet átlaga 15,5 °C. Az év egy nedvesebb és egy szárazabb évszakra oszlik. A száraz évszak a Taxodiaceae láperdő lombhullató időszaka, amikor a szárazságtűrő Ephedra, Dodonaea és a pálmák pollenjei könnyebben behatolhattak a láperdőn kívüli területekről. A Calamus pálma a Taxodiaceae láperdők fáin, kúszópálmaként is előfordul. A trópusi elemek faj- és egyedszáma kicsi. A már említett pálmák és Dodonaea mellett, kevés Sapotaceae, Engelhardtia, Araliaceae, Leguminosae és egy-két Cycas a szubtrópusi Ginkgo és Zelkova pollenjével együtt hegyvidéki élőhelyre utal. A mérsékelt égövi Ulmus, Alnus, Carya, Pterocarya, Salix és quercoid fajok édesvízparti erdő alkotói lehettek, páfrány aljnövényzettel. Ez a terület 15,9 °C hőmérsékletű középértékével, 1000–1500 mm csapadékú, szárazabb és nedvesebb évszakváltású, tengerhez közeli fekvésű volt. Az V. telep feletti meddőt a Tardona–30 fúrás 327,0–340,0 m közötti öt minta képviseli (10. ábra). A spektrumból eltűnnek a láperdő elemei (Taxodiaceae, Myrica, Nyssa), aránylag több a trópusi elem. Ugyanekkor jelentkeznek a hegyvidéki erdő elemei (Pinaceae, Cedrusok), ezek csökkentik a klímaértékeket. Figyelembe kell vennünk az alcsonyabb térszínen és a magasabb térszínen élő növényzet helyi klímaigényét. Jelen voltak a Podocarpaceae, Sapotaceae, egy-egy Cycas, Dacrydium és csaknem 82

minden mintában Araliaceae pollenek, valamint trópusi páfrányok spórái. Délkeletázsiai növény fajok — Ginkgo, Sciadopitys, Liquidambar és Lonicera — pollenjei is megtalálhatók. A nedves és a száraz évszakváltás igazolására mérsékelt égövi fajok is mutatkoznak (Salix, Acer, Carya). A meddő átlag hőmérséklete magasabb valamivel a széntelepnél, 17,2 °C, a maximum érték 20 °C, a minimum 13,6 °C. Az V. telep feletti meddőt képviseli a Diósgyőr–366 fúrás 333,8–350,5 m közötti rétegsora is, amit 10. és 11. ábra összehasonlítása is igazol. A IV. telep Lyukóbányán 2 m vastagságú kőszén. A megvizsgált 20 mintából 14 volt értékelhető. Az V. telepnél kevésbé szenesedett, ezért több sporomorphát tartalmaz. A trópusi elemek azonosak, de ebben a telepben jóval több a páfrányspóra. A nagyon gazdag láperdő mellett a mangrove is kimutatható. Ezt a telepet jobban megközelíti a tenger transzgressziója, már a 9. mintában tengeri plankton szervezetek vannak. A 20. mintában édesvízi Botryococcus braunii mellett tengeri plankton szervezet és mangrove növényzet pollenje is előfordul. A tengeri plankton szervezetek már minden mintában megtalálhatóak. A trópusi Podocarpus, Engelhardtia, Cycas, a szubtrópusi, mérsékelt égövi elegyes erdő és a vízparti erdő elemei is jelen vannak. A rétegsorban a legmagasabb hőmérsékleti érték 17,6 °C, a legalacsonyabb 14,3 °C, a hőmérsékleti középérték 15,8 °C, tehát valamivel magasabb, mint az V. telepé. A hőmérsékleti görbe lefutása igen egyenletes (12. ábra). A III.–IV. telep közötti meddőt a Tardona–72 fúrás 182,5–314,6 m-ből származó tíz minta képviseli. A hőmérsékleti görbe középértéke 14,65 °C, a legmagasabb érték 17,6 °C, a legalacsonyabb 10,7 °C. A hőmérsékleti görbe nagyobb ingadozást mutat (13. ábra), mint a kőszéntelepé, viszont hosszabb a rétegsora is (129,1 m). A III. telep nem került begyűjtésre. A III. és a II. telep közötti meddőt a Diósgyőr–366 fúrás egy mintája képviseli a 233,5 m-ből, 16,6 °C hőmérsékleti értékkel. A II. telepet Edelény IV. akna egy méter vastagságú kőszéntelepe képviseli. A megvizsgált 14 minta alig tartalmaz sporomorphákat. A hőmérsékleti görbe csaknem egy síkba esik (14. ábra). Három minta alapján a feltételezett hőmérsékleti átlag 15,4 °C, ami megfelel a kőszéntelep térítőkörhöz feltételezett helyzetének. Trópusi elemei Cycas, Podocarpus, Cyrilla, Polypodiaceoiporites cf. gracillimus. A szubtrópusi láperdőt Taxodiaceae, Myrica a hegyvidéket a Podocarpus, Pinus silvestris típus, Abietinaepollenites microalatus, Cedrus az édesvízi ligeterdőt Carya, Ulmus, Rhus képviselik. Az I. telepet nem gyűjtötték be. A fedő a Diósgyőr–366 fúrás 31,6–208,1 m közötti 5 minta, amelynek hőmérsékleti átlagértéke 14,8 °C, a maximum 16,65 °C, a minimum érték 14,2 °C (15. ábra). Az átlagértékek:

fedő, Dgy–366 : II. tel., Edelény: meddő, Dgy–366: III. tel., meddő Tardona–72: IV. tel., Lyukóbánya: meddő, Tardona–30:

14,80 °C 15,40 °C 16,60 °C 14,65 °C 15,89 °C 17,20 °C 83

V. tel., Feketevölgy: 15,90 °C fekü, Kurittyán : 18,40 °C Egy kismértékű hőmérsékletcsökkenés észrevehető a megvizsgált anyagban, mind a kőszéntelepekben, mind a meddőkben. Az általam megvizsgált ottnangi anyagok közül a legkeletibb az Alsóvadász–1 fúrás volt. A 867,8–1034,6 m-es ottnangi szakaszból 11 mintát vizsgáltam meg, ebből 8 volt értékelhető. A trópusi fajok száma jelentős, a trópusi és a szubtrópusi elemek együttes száma mindig nagyobb, mint a mérsékelt égövieké. Sok esetben a kőszénképző láperdő elemei dominálnak (Taxodiaceae, Myrica). A Sapotaceae pollenek száma kevesebb, az Engelhardtia többször van jelen, mint a borsodi mintákban. A sporomorpha együttes a borsodi IV. telepre hasonlít legjobban, különösen gazdag páfrány állománya miatt, az V. teleppel össze nem vethető annak erősen szénült volta miatt. A minták maximális hőmérséklete 21,6 °C, a minimum 16,5 °C, az átlagérték 17,98 °C. Néhány mátrai, nógrádi barnakőszenes szelvény és fúrás nagyon kevés sporomorpha anyaga alkalmatlan volt a számszerű kiértékelésre. A Tököl–1 fúrás 2 mintája tartalmazott az ottnangi emeletre jellemző értékelhető anyagot, az 1108,0–1110,0 m és a 973,3–982,5 m. Mindkettőben tengeri plankton szervezetek, Pleurozonaria concinna és Hystrichosphaera-maradványok, találhatók. Az alsó mintában a trópusi sporomorphák Sapotaceae, Engelhardtia, Cyrillaceaepollenites megaexactus és páfrányspórák mellett kiemelkedő az igen ritka Myrtaceae jelenléte, ugyanis a nem nagy távolságra levő salgótarjáni Katalinbányáról írta le SIMONCSICS (1964) a Myrtaceidites myrtiformis fajt. A két minta hőmérsékleti értékei: az alsó mintáé 17,6 °C, a felsőé 17,25 °C, középértékük 17,4 °C, ami megfelel az ottnangi hőmérsékleti értékeknek. HÁMOR (1997) szerint a Dunántúli-középhegység területén az ottnangiban üledékhiány valószínűsíthető, tekintettel az ottnagi emelet eggenburgihoz viszonyított kisebb kiterjedésére. HÁMOR a Kókay-féle Bántapusztai Formációt a kárpáti emeletbe tartozónak véli (1997). A Várpalota–133 fúrás 175,6–226,3 m-es alsó szakaszát Kókay ottnanginak tartja. A fúrásnak ebből a szakaszából hiányoznak a Mecsekisporites fajok, amelyek a felső, kárpátinak tartott szakaszában megtalálhatók. Ebből az 50,7 m-es szakaszból 8 mintát vizsgáltam, amiből 6 értékelhető. A minták sok érdekes trópusi fajt tartalmaznak (Malvacearumpollis bakonyensis, Alangiopollis barghoornianum, Acaciapollenites varpalotaënsis, Magnoliaepollenites sp., Monocolpopollenites tranquillus) és igen sok trópusi páfrányt. RAO (1995) indiai palynológus által felállított egy alsó-miocén cönozónát „Malvacearumpollis bakonyensis coenozona”, amelyben nagy példányszámmal található a faj. Az alsó mintákban igen ritka a plankton szervezet, a 214,2–217,6 m közből származó minta Botryococcus braunii KÜTZ. és Micrhystridium sp.-t is tartalmaz. A felette következő 208,0–175,6 m közötti mintákban Pleurozonaria concinna (COOKS. et MAN.) MÄDL. és Hystrichosphaeridae sp. plankton szervezetek vannak, amelyek általában a partszegélyi tengerek jellemzői. A fúrásban igen kiegyenlítettek a hőmérsékleti értékek, a 18 °C-t nem lépik túl. Ennek oka a szubtrópusi, mérsékelt égövi fenyőfélék, ill. láperdők pollenjeinek részvétele a spektrumban. A legmagasabb érték 18 °C, a legalacsonyabb 15,9 °C, középértékük 16,9 °C (16. ábra). 84

A Szászvári Formáció Mecseknádasdi Tagozatát képviselő Ny-mecseki Tekeres–1 fúrás 845,0–962,8 m-es (117,8 m) szakaszából 26 mintát vizsgáltam. Ezekből 20 volt értékelhető. A legmagasabb hőmérsékleti érték a rétegsor alján 19,4 °C, a legalacsonyabb 12,4 °C a rétegsor felső részén fordul elő (17. ábra). Aránylag alacsony a hőmérséklet átlagértéke 14,5 °C (a borsodi III. és IV. telep közötti meddőben 14,6 °C). A flóraegyüttest tekintve a trópusi elemek szinte változatlanok (Podocarpus, Engelhardtia, Sapotaceae, Symplocos, Dodonaea, Cyrilla, Araliaceae, Magnolia, Ilex, Malvacearumpollis bakonyensis, pálmák, Cycas). Csak a páfrányfélék fajszáma csökken és a szubtrópusi fajok egyedszáma nő (Taxodiaceae, Myrica). Emellett a mérsékelt égövi fenyőfélék és vízparti erdőt alkotó fajok egyedszáma is növekszik (Carya, Alnus). Ez mind az ottnangi szénképző szakaszok jellemzője. Valószínűleg a fúrás lokális helyzetének is — a hegység É-i oldala — szerepe van az éghajlat kialakulásában. A Keleti-Mecsek tetületéhez tartozik a Szászvár–8 fúrás, amelynek néhány ottnangi mintáját (Szászvári Formáció, Mázai Tagozat) vizsgáltam: (a 26,0–27,0 m-ből 1 mintát, a 432,5–438,7 m-ből 7 mintát és az 530,0–531,4 m-ből 2 mintát. A spektrum az alsó-miocénre, ottnangira jellemző trópusi fajokat (Cycas, Monocolpopollenites tranquillus, Malvacearumpollis bakonyensis), jellemző szubtrópusi elemeket a Ginkgo, Cedrus, Sciadopitys, Zelkova és mérsékelt égövi fenyőket tartalmaz. A láperdő elemei magas arányban jelentkeznek, a mérsékelt égövi fajok száma csekély (Carya, Ulmus). A maximális hőmérsékleti érték a 26,0–27,0 m-ben lenne (23,7 °C), azonban a spektrumot a páfrányok olyan nagymértékben uralják, hogy az nem fogadható el valós értéknek, hanem szelektív fosszilizációt tételezek fel (vastag exospóriumok). A legmagasabb hőmérsékleti érték a 18,7 °C, a legalacsonyabb a 15,3 °C-t, középértékük 16,7 °C. A néhány Spirogyra édesvízre utal. A kelet-mecseki Pusztakisfalu–VI fúrás 5,2–51,8 m közötti szakaszából (Szászvári Formáció, Mecseknádasi Tagozat) (46,6 m), 18 mintát vizsgáltam, de a limnikus homokos, szenes minták közül csak hat volt kiértékelhető. Maximális hőmérsékleti értéke 21,4 °C, a minimuma 14 °C, középértéke 17,4 °C (18. ábra). A mintákban dominálnak a trópusi páfrányok spórái. A kevés faalakú növényzet a láperdő része (Taxodiaceae). Néhány trópusi faj pollenje (Engelhardtia, Cycas, Sapotaceae, Protea, Araliaceae, Magnolia, Ilex és Palmae) fordul még elő. Szubtrópusi elemek a Ginkgo, Castanopsis, Zelkova, mérsékelt égöviek a Coniferae, Pinus sylvestris-típusú, Picea és kevés Salix, Castanea, Platycarya pollen. Az édesvízi lápos területen a viszonyok szubtrópusi éghajlatra utalnak. A Zengővárkony–45 fúrás 16,0–21,2 m-es (5,2 m) szakaszából (Szászvári Formáció, Mecseknádasdi Tagozat) vett 7 mintából csak 3 volt értékelhető. 22,2 °C maximum, 18,2 °C minimum értékekkel, a középérték 19,8 °C. Az együttes, az előzőhöz hasonlóan, kevés trópusi példánnyal, láperdei dominanciával, szubtrópusi, mérsékelt égövi elemekből áll. Tipikus szubtrópusi láperdei, édesvízparti növénytársulás. Az ottnangi üledékek aránylag kis kiterjedésű területet foglalnak el. Még kisebb az a terület, amelynek üledékei jó megtartású sporomorphákat tartalmaznak. Az itt meghatározható növényzet változatos, jellegzetes és ezért jól jellemezhetők a paleoklimatológiai viszonyok is. Az átlaghőmérséklete 16,7 °C, ami igen sokféle lokális klímát 85

foglal magába. Meleg szubtrópusi klíma, két évszakkal, egy meleg nedvesebb és egy hűvösebb, szárazabb évszakkal, a mai láp- és mocsárerdőknek megfelelően, cca. 1000 mm csapadékkal. Sok lokális változatuk lehetett a domborzathoz és az expozíciós viszonyokhoz alkalmazkodva.

Középső-miocén Kárpáti A középső-miocén kárpáti idején — HÁMOR (1997, 2001) szerint — a transzgreszszió eddigi iránya megváltozott, DK helyett DNy felől érkezett a Kárpát-medence területére. A tenger sokkal nagyobb területet öntött el, mint a kora-miocén idején. A Mecsek területén több fúrásból vizsgáltam a mecseki térképezéssel kapcsolatosan (HÁMOR 1970) kárpáti korú üledékeket. A Zengővárkony–59 fúrásból 46,8–94,7 m között (Budafai Formáció, Komlói Agyagmárga Tagozat) 15 db mintát tanulmányoztam, amiből kettő volt klimatológiailag értékelhetetlen: a legalsó (92,0–94,7 m), ami tele volt Botryococcus brauniival, és a riolittufát magába foglaló minta (73,0–73,5 m). Csaknem minden minta hőmérsékleti értéke 16–17 °C. A maximum 21 °C, a minimum 14 °C, középértékük 16 °C (19. ábra). Ezt a rétegsort édesvízi, üledékbe ágyazott sporomorphák jellemzik, amelyekből kis kiterjedésű lápra, mocsárerdőre (Taxodiaceae, Myrica), ligeterdőre (Salix, Alnus, Betula) lehet következtetni. Egy új páfrány genus jelentkezik, a Mecsekisporites, amely egyértelműen a középső-miocén pollenzóna jelzője (NAGY 1992). Ehhez kapcsolódnak új Bifacialisporites fajok, valamint új Bryophyta (Anthocerataceae), Hepaticeae (Riccia) fajok is (NAGY 1968), amelyek új ökológiai, ill. klimatológiai körülményekre utalnak. A mohák elsősorban szubtrópusi, sőt a májmohák mérsékelt égövi előfordulásúak, s így a nyár szárazabb, ill. a tél csapadékosabb jellegét hangsúlyozzák. Szárazságot jelez az Ephedra és az Ilex genus is. Érdekes a legfelső mintában a Cycadales, Zamiaceae epidermiszének jelenléte. Ezt a stomával jelentkező szövetdarabot Greguss Pál professzor Zamia, Macrozamia epidermisz darabjának határozta meg (NAGY 1969). WALTER (1968) a Macrozamia fraseri fajt DNy-Ausztrália szárazabb, mediterrán jellegű klímaövezetében élő fajként jelöli meg. Ezek az adatok is alátámasztják a terület éghajlatváltozását, az ottnangitól eltérő alakulását: a hőmérséklet bizonyos fokú csökkenését és mediterrán éghajlati jellegét. A spektrumokban általában nagyobb a trópusi és a szubtrópusi növények együttes száma a mérsékelt égövieknél. A Zengővárkony–45 fúrásból a 13,2–14,5 m közötti 2 mintát a geológusok a kárpáti emeletbe sorolták. Kárpáti korát a spektrumokban megtalálható Bifacialisporites jelenléte alátámasztja. A 16 °C hőmérsékleti adat a klimatológiailag értékelhető egy mintából adódik. A Komló–120 fúrás kárpáti rétegsorából (Budafai Formáció, Mánfai és Komlói Tagozat) (10,0–374,7 m = 364,7 m) 23 mintát vizsgáltam meg, amelyekből 18 volt értékelhető. A legmagasabb hőmérsékleti érték 18,4 °C, a legalacsonyabb 12,5 °C, a középérték 15 °C. Az aránylag alacsonyabb hőmérsékleti értékek magyarázata az, hogy a terület D-ről hegyekkel körülzárt, így a hegységek növényzetének, többnyire 86

mérsékelt égövi fenyves-elegyes erdeinek pollenjei kerültek be nagyobb mennyiségben a spektrumba (20. ábra). A Coniferae pollenek többnyire mérsékelt égöviek (Pinus silvestris, Abiespollenites absolutus, Piceapollenites), vagy szubtrópusiak (Abietinaepollenites microalatus, Keteleeriaepollenites komloënsis, Cedripites sp.). Az alsó minták legnagyobb része édesvízi plankton szervezeteket tartalmaz: Botryococcus brauniit, amihez esetenként Spirogyra sp., egyszer Pediastrum sp. társul. Csak a 135,89–141,0 m-ben volt tengeri plankton, Hystrichokolpoma poculum MEIER 1959 és egy fajra nem határozható Hystrichosphaeridae-töredék. Ez a tenger közelségére, esetleges ingresszióra utal. A Hidas–53 mélyfúrás kárpáti szakaszából (763,3–1039,5 m = 276,2 m) 7 db mintát vizsgáltam meg, amiből 5 db volt értékelhető (Budafai Formáció, Mánfai és Komlói Tagozat). A hőmérsékleti görbe legmagasabb értéke 18,8 °C, a legalacsonyabb 14 °C, a középérték 16,7 °C (21. ábra). Az alacsonyabb hőmérsékletű mintákban a légzacskós Coniferae nagyobb számban mutatkozik. A pollenzónajelző fajok közül a Bifacialisporites sp. és a Phaeocerosporites sp. spórái fordulnak elő. A hazai középsőmiocénre jellemző Cibotiides zonatus és a Polypodiisporites histiopteroides spórák is megtalálhatók. Az alsó mintákban 1-2 tengeri plankton szervezet Micrhystridium sp., Tythodiscus, mikroforaminifera is előfordul. A Várpalota–133 fúrás kárpáti rétegösszletéből 161,0–167,7 m (637 m) 2 mintát vizsgáltam (Garábi Slír Formáció). Ezekben tengeri plankton szervezetek jelentkeznek. Az alsó mintában (166,0–167,0 m) pionír növényként Hyppophaë sp. található, ami — ERDTMAN (1954, p. 88) alapján— a tengerpartokon növekedik és eltűnik, ha más bokrok, vagy fák jelentleznek. Nagy számmal vannak a trópusi növények: Podocarpus, Cyrilla, Sapotaceae, Acacia, Ilex, Meandripollis (Pacourina), páfrányok (Leiotriletes, Polypodiidites histiopteroides és a zónajelző Mecsekisporites fajok is). A szubtrópusi fajok aránylag kisebb számban találhatók: Keteleeria, Cedrus, Taxodiaceae, Myrica és a mérsékelt égöviek: Abies, Pinus, Tsuga, Ulmus, Carya, Pterocarya, Betula, Ericaceae, Caprifoliaceae. A hegyekkel É-ról körülvett terület mindenképpen mediterrán jellegű klímát feltételez, ami 17,8 °C átlag hőmérsékletével kissé melegebb az ottnanginál, nem utolsósorban a láperdő hiánya miatt. A Berhida–3 fúrás fontos szerepet töltött be palynológiai kutatásaimban, gazdag és változatos pollentartalma miatt. A Bakony területe mindenképpen összekötő szerepet játszik az általam nagyobb mértékben tanulmányozott Mecsek és az Északi-középhegység területe között. Palynológiai szempontból a bakonyi neogén rétegek rendkívüli flóragazdagsága miatt lenne érdemes foglalkozni a területtel. A fúrást a feldolgozó geológusok publikálták a MÁFI Évi Jelentésében megjelent cikkükben (KÓKAY et al. 1991). Az anyag részletes feldolgozásakor a kárpáti 496,5–671,8 m közből (175,3 m) 34 mintát vizsgáltam meg, amelyekből 4 nem volt értékelhető (Garábi Slír Formáció, Budafai Formáció). Az alsó mintától kezdődően a rétegsorban végig mangrove vegetáció található (NAGY, KÓKAY 1991). A terület tengerparti voltára utalnak a plankton szervezetek (a Pleurozonaria concinna és mikroforaminifera) is, amelyek végig kísérik a rétegsort. Ezek mellett sok esetben Botryococcus braunii és 1-1 Spirogyra, Dinoflagellata is található. A hőmérsékleti értékek 13,1–22,7 °C között változatosan alakulnak, az átlaghőmérséklet 18 °C (22. ábra). 87

Mindkét bakonyi fúrás sporomorphaanyaga magasabb hőmérsékletre utal a mecsekieknél. A trópusi fajok száma meglehetősen magas, annak ellenére, hogy az alsómiocén sok jellegzetes faja hiányzik (Protea, Cicatricosisporites chattensis stb.). Sok a mangrove, ami annak ellenére kimutatható, hogy a legjellegzetesebb mangrovealkotó Avicennia genus igen kicsi pollenhozamú növény (BESSEDIK 1981, 1985). A láperdők hiányoztak, vagy igen kis kiterjedésűek voltak. Egyes szárazságra utaló fajok nagy pollenhozamúak, pl. a Chenopodiaceae. Ezek néhol más szárazság kedvelő elemekkel társulnak, pl. Dodonaeaval (Pentapollenites). A mérsékelt égövi fenyők aránya nagymértékben befolyásolja a hőmérsékleti értékeket. Ahol nagyobb számban jelentkeznek, ott a hőmérsékleti értékek alacsonyabbak. A Várpalotai-medence hegyekkel körülvett, védett. A fenyőpollenek a hegyvidékekről kerülhettek a medencébe. A Fehérvárcsurgó–160 fúrás 291,0–328,0 m (37 m) közötti badeni rétegek alatti szakasza tekinthető kárpátinak. A négy megvizsgált minta nem tartalmaz semmilyen, általam zónajelző értékűnek feltételezett fajt. Néhány édesvízi Botryococcus brauniit és egy példány Tetraporina quadratat, szintén édesvízi plankton szervezetet találtam. A kevés trópusi elem alsó- és középső-miocénre utaló: Podocarpus, Pentapollenites, Symplocos, Tripcolporopollenites liblarensis, Ilexpollenites iliacus. Szubtrópusi elemei: Abietinaepollenites microalatus, Cedrus, Taxodiaceae, Myrica, Zelkova, Olea, Liquidambar. A mérsékelt égövi eredetű sporomorphái elég nagyszámúak (Pinus silvestris, Quercus, Fagus, Carpinus, Ulmus, Carya, Pterocarya, Acer), ebből adódnak a hőmérsékleti görbe alacsonyabb értékei. A legmagasabb értéke 14,38 °C, a legalacsonyabb 13 °C, a középérték 13,46 °C. A Cserháttól D-re a Fót–1 fúrás 145,0 m feletti kárpáti korú szakasza képviseli a Fóti Formációt. A palynológiailag csaknem meddő minták között a 36,0 m-nél lévő mintában egy Mecsekisporites zengővárkonyensist, a 130,5–131,5 m-ben egy Ricciaesporites mohaspórát találtam. Mindkettő zónajelző. A 115,0–139,0 m közötti szakaszból 15 értékelhető mintát vizsgáltam. Ezekben a trópusi fajok száma elég magas volt, de az egyedszámuk kicsi. Teljesen hiányoztak a pálmák, az Ilex, a páfrányfélék száma is kicsi. Ritkán mutathatók ki a mérsékelt égövi fenyőerdők is. A plankton szervezetek — hasonlóan az előzőkhöz — tengerpart közeliek és a sok mezozoos mikroszervezet áthalmozódása jelzi a kárpáti regresszió miatti kiemelkedést. A hőmérsékleti görbe legmagasabb értéke 18,3 °C, a legalacsonyabb 11,5 °C, a középérték 16,18 °C (23. ábra). A Püspökhatvan–4 fúrás 124,4–176,0 m-ből (51,6 m, Garábi Slír Formáció) megvizsgált 16 mintából, 10 márgás mintában előforduló sporomorphák alapján tájékozódtam az éghajlati viszonyokról. Máskülönben a kőzetanyag (homok, homokkő, riolit, kavics, Mollusca héj stb.) nem nagyon alkalmas a sporomorphák megmaradására. A trópusi növényzetből 1-1 Podocarpus, Sapotaceae, Cyrilla, Tetracentron, Engelhardtia, Dodonaea pollen, néhány páfrányspóra, a szubtrópusiakból a Pinus haploxylon típusú pollen, a P. omorica, P. taeda, Cedrus, Keteleeria, Taxodiaceae, Rhus pollenek találhatók. A mérsékelt égövi fenyőerdők pollenjei állandó képviselői a spektrumoknak. Előfordul, hogy csak ezek és a partmenti plankton szervezetek vannak képviselve a spektrumban. A hőmérsékleti görbe legmagasabb értéke 14,8 °C, a legalacsonyabb 11 °C, a középérték 12 °C (24. ábra). 88

A Cserháttól É-ra a Nógrádszakál–1 fúrás 213,0–290,0 m közötti 77 méteres kárpáti szakaszából (Garábi Slír Formáció, kőzetlisztes agyagmárga, tufitzsinórokkal), 38 mintát vizsgáltam meg. Ezek közül 15-ből lehetett paleoklimatológiai következtetéseket levonni. A megszerkesztett hőmérsékleti görbe maximuma 21 °C, minimuma 12,5 °C, középértékük 16,2 °C (25. ábra). Minden minta tartalmaz tengerpart közeli plankton szervezeteket és triász, kréta, paleogén áthalmozódott anyagokat. Az azonos idejű anyag is nagymértékben szelektíven fosszilizálódott. A Litke–17 fúrásban 227,4 méteres kárpáti szelvényből (37,6–265,0 m) (Garábi Slír Formáció) 117 mintát vizsgáltam meg. A rétegsor anyaga csillámos aleurit, finomhomokos aleurit, finomhomokos kőzetliszt, kőzetlisztes agyagmárga, mészmárga. A kőzetanyagból következően nagyon kevés, rossz megtartású, korrodált palynológiai anyagot tartalmaz. A kiértékelt palynomorphák száma egy esetben sem éri el a százat. Mecsekisporites és Bifacialisporites fajok zónajelzőkként több ízben előfordulnak a rétegsorban. A rétegsort végig kísérik a tenger partjaihoz közelfekvő területek plankton szervezetei. Tengerpart közeli lápnak nem találtuk a nyomait sem. A rétegsor alján száraz éghajlatra utalnak az Ephedra és az Ilex fajok. A legmagasabb hőmérsékleti érték 22 °C, a legalacsonyabb 11,9 °C, a hőmérséklet középértéke 15,9 °C (26. ábra). Az éghajlat szubtrópusi volt, ahol olyan trópusi növénycsaládokba tartozó növények éltek, amely családokba tartozó fajok ma is élnek szubtrópusi területen kedvező körülmények között (Sapotaceae, Dodonaea, Engelhardtia, Araliaceae), vagy olyan mérsékelt égöviek, amelyek pl. a ligeterdők alkotói (Salix, Carya, Betula), valamint a középhegységi fenyőerdők tagjai. A Piliny–8 fúrás kárpáti korú rétegsorából 86,0–138,5 m-ig (a talpig) 17 mintát tanulmányoztam. Annak ellenére, hogy ez a fúrás is a Garábi Slír Formációt tárja fel, tehát a kőzetanyag nem ideális sporomorphák felhalmozódására, az előkerült sporomorphák fontos eredményeket szolgáltattak. Zónajelzőként a Mecsekisporites miocaenicus és Bifacialisporites sp., valamint a Saxosporis gracilis mohaspóra is jelen van. A Meandripollis velatus jelenléte a várpalotai és berhidai kárpáti rétegekhez kapcsolja. A trópusi elemek is megegyeznek az ország Ny-i területén előfordulókkal. A hőmérsékleti görbe maximuma 22,2 °C, a minimuma 13,5 °C, a középértéke 17,8 °C (27. ábra). A Szilvásvárad–1 fúrás a legkeletibb az általam vizsgált kárpáti rétegeket tartalmazó fúrások között. A 145,0–436,0 m közötti szakaszából (Garábi Slír Formáció) 10 mintát vizsgáltam, amiből 7 tartalmazott értékelhető sporomorphákat. Zónajelző a néhány Bifacialisporites sp. Mintánként partközeli plankton szervezeteket és sok paleozoos maradványt tartalmaz. A trópusi elemek száma kevés (Podocarpus, Sapotaceae, Cyrilla, Tricolporopollenites fusus, Ilex, Araliaceoipollenites edmundi és páfrányok). A szubtrópusi fajok a mediterránra (Zelkova, Olea), Kelet-Ázsiára (Ginkgo, Castanopsis, Sciadopitys) utalnak, az ezen kívüliek a mérsékelt övre (Pinus, Picea, Betula, Carya, Pterocarya, Carpinus, Castanea). Szárazabb éghajlatot jelez a kevés Ephedra, Ilex, Araliaceae. A hőmérsékleti görbe maximuma 17,7 °C, minimuma 14,6 °C, középértéke 16,6 °C. A kárpáti emelet éghajlata egyértelműen szubtrópusi jellegű, a középhőmérséklet 16 °C. A kárpáti emelet ökológiai és éghajlati szempontból is térben és időben három részre tagolódik: 89

— Az első rész a DNy-i, a Mecsek területe, amelynek folyóparti, pálmákban gazdag növényzete a mediterránra emlékeztet, paleogeográfiai viszonyok által befolyásolt, néhol alacsonyabb hőmérséklettel, nyári szárazabb, téli csapadékosabb évszakkal rendelkezik. Az ide tartozó fúrások egy részében (Zengővárkony–59, –45) még csak édesvízi plankton szervezetek jelentkeznek, másokban ezek mellett már tengeri plankton szervezetek is vannak. — A második részbe tartozó fúrásokra (pl. Berhida–3 fúrás) a mangrove a jellemző növénytársulás, tengeri plankton szervezetekkel, aránylag magasabb középhőmérséklettel (17,9 °C). — A harmadik részbe tartozó fúrások az ország É-i területén lévők (Fót–1 fúrástól) szárazabb jellegű vegetációval (Ephedra, Chenopodiaceae, Dodonaea, Ilex jelenlétével, kevés páfránnyal) jellemezhetők, ezek a fúrások a Földközi-tenger K-i részének éghajlatára utalnak.

Badeni (alsó- és középső-badeni) A kárpáti emelet transzgressziójához hasonlóan az alsó-badeni transzgresszió is DNy-ról haladt ÉK felé (HÁMOR 1997). HÁMOR (1997, p. 241) szerint a két transzgresszió között az eltérés az, hogy „az alsó-badeni tengeri üledékek helyenként túlterjedő, diszkordáns településűek”. A Mecsek hegység területéről a Zengővárkony–59 sekélyfúrás 24,8–46,8 m (22 m) közötti szakasza a kárpáti–badeni átmenő korú Tekeresi Slír Formációt képviseli. A rétegsorból begyűjtött 10 mintából 7 volt klimatológiailag értékelhető. A zónajelző Mecsekisporites genusból a M. miocaenicus, a Bifacialisporites genuszból a B. insularis, B. medius, a B. murensis és a B. oculus vannak jelen. Az alsó mintákban még az édesvízi Botryococcus braunii plankton található, de a felső mintákban (34,0–37,5 m) már a tengeri Pleurozonaria concinna és a Tythodiscus sp. jelzik a transzgressziót. A trópusi elemeket kevés Podocarpus, Sapotaceae, Symplocos, Araliaceae, Ilex, Engelhardtia, Palmae és jelentős számú páfrány képviseli. Szubtrópusi fajok igen kis számban vannak (láperdő nincs). A Pinus haploxylon típusú fenyőpollenek képviselik legnagyobb számmal a szubtrópusi elemeket. A hőmérsékleti görbe maximális értéke 20 °C, minimuma 12,67 °C, középértéke 16 °C, a kárpáti emelet átlagértékével azonos (28. ábra). Az alsó-badeni emeletet a Hidas–53 fúrásban a 735,0–763,3 m közötti vizsgált szakasza (28,3 m) képviseli. A rétegsorból 5 mintát vizsgáltam, melyekből 1 nem volt értékelhető. Zónajelző volt a Mecsekisporites aequus és a Bifacialisporites murensis minor. Hidas területét HÁMOR (1997) tengeri kifejlődési területként ismerteti. Ezt igazolják a rétegsorban található tengeri plankton szervezetek: Cystidiopsis certus, Hystrichosphaeridae- és mikroforaminifera-maradványok (NAGY 1965, 1966, 1967). A trópusi, szubtrópusi elemek együttes száma meghaladja a mérsékelt égövieket. Trópusiak közül Podocarpus, Sapotaceae, Araliaceae, Engelhardtia fordulnak elő. A rétegsor alját szubtrópusi, főleg Ázsiára utaló elemek uralják: Cedrus, Castanopsis, Zelkova, valamint kevés páfrány és a kis kiterjedésű láperdő sporomorphái. Mérsékelt égövi fajok a hegyvidéki erdőalkotók és a ligeterdők fajai: Coniferae, Acer, Carya, Platycarya, Ulmus, Alnus, Ericaceae. Szárazságra utalnak a Chenopodiaceae, 90

Artemisia pollenek. A hőmérsékleti görbe maximális értéke 17,4 °C, minimuma 14 °C, középértéke 16,1 °C (29. ábra). A Hidas–53 fúrás 590,2–713,0 m (122,9 m) szakasza a középső-badeni korú a Hidasi Barnakőszén Formációt tárja fel. A rétegsor nagy része (699 m-ig) tartalmaz tengeri plankton szervezeteket, igen kevés sporomorphával. A felette települő rétegek már lignittartalmúak és Botryococcus braunii édesvízi algát, a 658,8–659,1 m-ből való minta Tetraporina quadrata édesvízi algát tartalmaz. A 630,8–632,0 m-es szakaszban a szubtrópusi láperdő pollenjei dominálnak. Szubtrópusi fenyőfélék: Cerdrus, Pinus haploxylon, Keteleeria, Sciadopitys mellett, lombosfák is megjelennek (Zelkova). A mérsékelt égöviek közül Pinus silvestris, Tsuga, Picea, valamint Alnus, Carya, Pterocarya pollenjei szerepelnek. A rétegsor tetején ismét megjelennek a mikroforaminiferák, jelezve a tengert. A középső-badeni hőmérsékleti görbéjének maximális értéke 20,9 °C, a minimum 13,6 °C. középértéke 17,2 °C (30. ábra). A hidasi bányából, a II. telep anyagából 8 mintát gyűjtöttem (1957). Grósz Ádám a lV., V. és a VI. telep anyagából 3 szelvény anyagát (10 db), majd 4 fúrás szenes rétegeit harántoló mintáit adta át palynológiai vizsgálatokra: a Hidas–88 fúrás 248,0–333,3 m (12 db), a Hidas–89 fúrás 266,5–317,0 m-ből (13 db), a Hidas–91 fúrás 284,0–325,2 mből (15 db), a Hidas–105 fúrás 311,0–356,8 m-ből (9 db), összesen 59 mintát. A gyűjtések a barnaszéntelepekre irányultak, a minták a szénülés mértéke szerint, szelektív fosszilizációt mutattak. Egyes szénminták egyáltalán nem tartalmaztak már sporomorphákat, más minták csak néhány édesvízi planktont. A meddők és fekürétegek gazdagok voltak sporomorphákban. A hőmérsékleti értékeket ezek figyelembevételével lehetett csak értékelni. A hidasi bánya II., lV., V., Vl. széntelepeiből vett minták összevont hőmérsékleti értéke 15,2 °C. Ez az érték alacsonyabb a borsodi ottnangi kőszéntelepek értékeinél. Miután mindkét terület kőszéntelepei Taxodiaceae–Myricaceae lápból keletkeztek, ez a lápalkotók állományának hőmérsékleti igényéből nem következik, csakis a lápon kívüli növényzet hőmérsékleti igényének csökkenésével magyarázható. Ezt jelzi a hidasi badeniben a trópusi, szubtrópusi elemek számának csökkenése, ill. a mérsékelt égövi növényzet mennyiségi növekedése, ami megfelel a földtani eseményeknek, s alátámasztja a Föld éghajlatának erre az időszakra tehető fokozatos hőmérsékletcsökkenését. A trópust kevés példányszámmal Sapotaceae, Symplocos, Ilex, Engelhardtia, Palmae és nagyon kevés páfrány képviseli. A szubtrópusi fenyők és lombosok is kis faj- és egyedszámmal mutatkoznak. Ezzel szemben a mérsékelt égövi Coniferae-állomány növekvő tendenciát mutat. A 4 sekélyfúrás szenes rétegein áthaladó szelvények hőmérsékleti görbéinek középértékei: Hidas–88 15,3 °C Hidas–89 15,7 °C Középértékük 15,59 °C Hidas–91 15,5 °C Hidas–105 15,8 °C A fúrások hőmérsékleti görbéi igen egyenletes lefutásúak, általában 18 °C alatti értékkel (31., 32. ábra). A Mecsek és a Dunántúli-középhegység között, a dél-somogy–tolnai árokban mélyült Tengelic–2 fúrás rétegsorát 680,8 m-től 863,6 m-ig vizsgáltam. A 861,8–863,6 91

m-ből származó minta kevés korrodált sporomorphái között a zónajelző Bifacialisporites sp. mellett, a Botryococcus braunii is található. A fúrás badeni szakaszát (723,1–853,3 m) a Szilágyi Agyagmárga Formációhoz sorolják a geológusok (HALMAI et al. 1982), véleményük alapján (HALMAI et al. 1982) a formáció csak az emelet felső részét képviseli. A fúrást vizsgáló paleontológusok adatai alapján a 823,4–851,3 m közötti alsó-badeni szakasz egy regressziós édesvízi réteggel kezdődik. 845,0–847,0 m-től felfelé tengeri plankton szervezetek az alsó-badeni transzgressziót jelzik. A palynológiai vizsgálatok szerint az alsó-badeni rétegekben is megtalálhatók a zónajelző fajok a Mecsekisporites sp. és a Bifacialisporites medius. A trópusi fajok száma igen kicsi (Podocarpus, Dacrydium, Sapotaceae, Engelhardtia, Araliaceae). A páfrányspórák száma néhol felülmúlja a többi növénymaradványét. A szubtrópusi, mediterrán elemek száma is kicsi. A mérsékelt égövi növények, Coniferae pollenszáma jelentősebb. A hőmérsékleti görbe maximális értéke 18 °C, minimuma 12,2 °C, átlaga 15,3 °C, a mecseki fúrásoknál alacsonyabb értékkel (33. ábra). A Berhida–3 fúrás a Bakony déli részén fontos szerepet játszik palynológiai kutatásunkban is, mert a fúrást feldolgozó kutatók igen sokirányú vizsgálatnak vetették alá, így radioaktív kormeghatározásnak is, ami sajnos igen kevés általam vizsgált anyagból készült. A fúrás 472,0–491,0 m (19 m) szakaszából 6 mintát vizsgáltam, amiből 4 volt értékelhető. Három mintában volt zónajelző a Bifacialisporites szokolyaënsis. Az alsó, szárazföldi mintában Botryococcus jelzi az édesvízi, a felette levőkben nagy menynyiségű mikroforaminifera a tengeri környezetet. A trópusi elemek száma jelentős, Sapotaceae, Dodonaea, Engelhardtia mellett főleg páfrányok vannak, melyek itt az aljnövényzetet alkothatták. A szubtrópusi növények száma elenyésző, némely mintából hiányoznak. Ez részint a láperdő hiányából fakad. Az erdőségek részint mérsékelt égövi hegylábi erdő, részint ligeterdei jellegűek. A 444,6–463,8 m-es szakaszt KÓKAY (1991) a középső-badenibe sorolja (Hámor Hidasi Barnakőszén Formációnak tartja). Négy darab mintát vizsgáltam ebből a szakaszból, amiből 2 volt értékelhető. Ezekben foraminifera és Botryococcus is megtalálható, ami szárazföldi, ill. partközeli területre utal. A spektrum az előzőhöz hasonlóan, kevés trópusi fajt tartalmaz, ami főleg páfrányokból áll, kevés szubtrópusi elemmel és több mérsékelt égövi fajjal. A Berhida–3 fúrás alsó-badeni hőmérsékleti görbéje aránylag magas hőmérsékleti értékekből áll, a maximuma 22,3 °C, a minimum 17,6 °C, a középérték 19,9 °C. A középső-badeni középértéke is magas, 2 adatból 18,3 °C (34. ábra). Ezek az értékek egyrészt a trópusi páfrányok nagyobb számából, másrészt a minták alacsony sporomopha számából adódnak. A lokális klíma feltétlenül szerepet játszik, ami a terület, a növénytakaró szempontjából, kiváló földrajzi helyzetéből adódott: délre, meleg tengerre nyíló öböl, amit hegyek vettek körül. Erre a körülményre a területet feldolgozó Kókay is rámutatott (KÓKAY et al. 1991). A Börzsöny hegység déli oldalán lemélyített szokolyai fúrások a Bádeni Agyag Formációt képviselik. Az itt lemélyített fúrások közül többet vizsgáltam, de itt most a legteljesebb szelvényű, s talán a legszebb palynomorphákat magába foglaló Szokolya–2 fúrás anyagából ismertetem a paleoklímára vonatkozó adatokat. A fúrás 2,8–118,3 m közötti szelvényéből 107 db mintát vizsgáltam. Ezekből 24 olyan kevés 92

anyagot tartalmazott, hogy nem volt értékelhető. A 2,8–28,8 m közötti meszes, homokos, homokkő, mészkőtartalmú minták üresek, vagy nagyon kevés sporomorphát tartalmaztak. Az értékelhető minták sok zónajelző Bifacialisporites (badenensis, grandis, magnus, mecsekensis, murensis, szokolyaënsis) és Mecsekisporites (cerebralis, zengoevarkonyensis) spórát tartalmaznak. A trópusi elemek faj és egyedszáma csökken. Néhány mintában jóformán csak páfrány spórák vannak. A pálmafélék száma is kevés. A mérsékelt égövi fajok száma nő, de kis egyedszámmal jelentkeznek, tehát valószínűleg távolabbi élőhelyekről, hegyi vagy hegylábi erdőkből (Acer, Ulmus, Castanea), a Coniferae (Pinus, Picea, Abies) a magasabban fekvő hegyi erdőkből kerültek a beágyazó területre. A nagyon változatos, gazdag flóra lokális körülményei nagyon hasonlíthattak a berhidai körülményekhez, mert ugyanúgy helyezkednek el, de nagyobb nyitottsággal. A lelőhelyet északon a hegyek védik és délről a tenger kiegyenlítő hatása érvényesül, így hasonló összetételű, gazdag vegetáció lehetett mindkét helyen. A szubtrópusi, mediterrán jellegű éghajlatot csapadékos téli időszak és nyári száraz periódus jellemezhette. Szárazságjelző növények Ephedra, Chenopodiaceae, Artemisia mellett trópusi száraz területekre utaló fajok is szerepelnek (Dodonaea, Ilex). A hőmérsékleti görbe elég egyenletes, a 18 °C-t alig lépi át. A legmagasabb értéke a 22 °C, a legalacsonyabb 12,45 °C, a középérték 16,2 °C (35. ábra). A nógrádi terület északi részén lemélyült Nógrádszakál–2 fúrás 23,7–13,0 m (189,3 m) alsó-badeni szakaszából (Nógrádszakáli Formáció) 52 mintát vizsgáltam meg, amelyekből 25 volt értékelhető. A nem értékelhető minták főleg az andezit vulkánosság képződményei. Az andezit vulkanitok kora 16,5±2,0 M év. A zónajelző a spektrumban a Bifacialisporites nogradensis faj. A trópusi elemek száma elég nagy, leginkább páfrányok. Kevesebb a szubtrópusi fajok száma. A mérsékelt égövi növényzet hegyvidéki fenyőfélékből és ligeterdei lombos növényekből áll. A hőmérsékleti görbe — főleg a rétegsor felső részén — 18 °C alatti, az alsó részén nagyobbak az ingadozások. A maximum érték 22 °C, a minimum 10,7 °C, a középérték 15,46 °C (36. ábra). Az alsó-badeni emelet általam vizsgált anyagai között a legkeletibb az Alsóvadász–1 fúrás volt. A 723,6–875,2 m (152,2 m) közötti szakaszból 8 mintát vizsgáltam, amelyekből 5 volt értékelhető. Csak a legfelső mintában volt 100 sporomorpha. A négy felső minta tengeri planktont és láperdő maradványokat tartalmazott. Zónajelző faj nem került elő. A trópusi és szubtrópusi elemek száma kicsi. A mérsékelt égövi fenyőfélék a Pinus silvestris típusú pollenjeinek száma több, Tsuga, Abies, Picea pollen egy-egy darab és vízparti lombosok, valamint néhány szárazság jelző Chenopodiaceae, Compositae pollen fordult elő. A hőmérsékleti görbéje egyenletes; maximális értéke 18 °C, minimuma 15 °C, középértéke 16,3 °C (37. ábra). Az alsó-badeni alemelet éghajlata nagyon kevéssé tér el a kárpáti emelet éghajlatától. A összes feldolgozott rétegsorból számított középérték valamivel magasabb az alsó- és középső-badeni alemeletben (16,2 °C) mint a kárpáti emeletben (16 °C). Ez a különbség a középső-badeni szenes összletek adataiból adódik, amelyek a láperdők miatt, kiegyenlítettebb éghajlatúak. Másrészt a trópusi fajok száma kissé csökken, de az aljnövényzetbe kerülő páfrányfélék néhol számszerűen növekednek. A Kárpátmedencében a magas hegységek kialakulása és a vulkanizmus által kialakult 93

hegységek miatt, a hegyvidéki fenyőállományok jelentősen megemelik a mérsékelt égövi növényzet mennyiségét. Ugyanakkor a kiemelkedő hegységek kiváló védelmet biztosítanak a vegetációnak az éghajlat szélsőséges hatásai ellen, sőt ilyen területeken új fajok megjelenésére is alkalmassá válik a környezet.

Felső-miocén Felső-badeni HÁMOR (1997) szerint „A felső-miocén fejlődéstörténetét a lajtai orogén ciklus határozza meg.”. Az afrikai–eurázsiai lemezek távolodása következtében feltorlódott az Alpi–Kárpáti–Dinári–Kaukázusi-rendszer, a közbezárt területek, nem mindig azonos ütemben, beszakadtak. Ekkor alakult ki a mai orográfia és a mai Pannon-medence. A mozgások eltérő üteműek. A ciklus a Pannon-medence feltöltődéséig tart. A transzgressziók DK-ről haladtak ÉNy felé. Palynológiailag, ill. paleoklimatológiailag értékelhető anyagot három fúrásból tanulmányoztam. A Hidas–53 fúrás 558,0–575,0 m közötti szakaszából (Szilágyi Agyagmárga Formáció) 2 minta anyagát vizsgáltam. Az alsó minta még inkább a középső-badeni flórájára emlékeztet (Taxodium láp: Taxodiaceae, Nyssa, Cyrilla pollenek jelentkezésével). A felső minta a láp visszahúzódása mellett, a hegyvidékre jellemző Coniferae (Pinus silvestris, P. haploxylon típus) számának megnövekedésével, s emellett foraminiferák megjelenésével (Koreczné Laky Ilona alapján), a tenger előnyomulásáról tanúskodik. A hőmérsékleti értékek: 15,9–18,2 °C, középérték 17 °C. A Tengelic–2 fúrás 723,1–823,4 m közötti szakasza felső-badeni (Szilágyi Agyagmárga Formáció). A paleontológusok közül BOHNNÉ HAVAS (in: HALMAI et al. 1982) Mollusca vizsgálatok alapján alsó- és felső-badeniről ír. KORECZNÉ LAKY (1982) Foraminifera vizsgálatai szerint a tengelici rétegsor a kárpáti emelettől az alsó-pannóniaiig formációkra tagolódik: a Tari Dácittufa Formáció (kárpáti), Bádeni Agyag Formáció, Szilágyi Agyagmárga Formáció (felső-badeni), Kozárdi Formáció (alsószarmata). A formációkon belüli tagolást foraminifera-együttesek jelenléte alapján végzi (KORECZNÉ LAKY 1982. p. 152, 1. ábra). Rámutat, hogy az itt lévő nyílt tenger, meleg, normál sótartalmú, sekély mélységű volt. Feltételezi, hogy ezt az életteret időnként érhették hidegebb áramlatok (agglutinált vázú alakok elterjedése alapján). NAGYMAROSI (1982) nannoplankton-kutatási eredményei is a badeni alemeletek előfordulását támasztják alá. A palynológiai vizsgálatok során előkerült, gazdag nyílt tengeri plankton állomány, az eddigi fúrások miocén partmenti tengerrészek plankton állományától eltérő. A palynológiai vizsgálatok ugyanakkor azt is kimutatták, hogy a szárazföldet képviselő, a középső-miocénre jellemző zónajelző formák (Mecsekisporites, Bifacialisporites fajok) a tengelici fúrásban, a felső-miocénben is megtalálhatók. Mindezeket az adatokat összevetve megállapítható, hogy tenger vizében élő szervezetek kimutatják a felső-badeni jelenlétét is. A Tengelic–2 fúrás szárazföldi 94

növényzettől származó spóra-pollenanyaga egy rendkívüli gazdag flórát tár elénk, amely alkalmas a terület klimatológiai viszonyainak megállapítására. A felső-badeni 723,1–823,4 m (100,3 m) szakaszából 29 mintát vizsgáltam meg. Ebből 4 nem volt klimatológiailag értékelhető. A trópusi fajok száma jelentős ugyan, de — összehasonlítva a Berhida–3 fúrás anyagával — annál sokkal szegényesebb, főleg a többségükben bokorszinten élő páfrányok számát illetően. A szubtrópusi növényzetre utaló pollenek száma is kicsi, nincs láperdő. A mérsékelt égövi elemek száma megnövekszik, a már említett, maihoz hasonló orográfiai tényezők, a hegyvidéki fenyőfélék megnövekedett pollenszáma miatt. Elsősorban ebből ered a hőmérséklet csökkenése, ami lehtővé teszi az alsó- és a felső-badeni éghajlat elkülönítését. A hőmérsékleti görbe aránylag nyugodt lefutású, a maximális értéke 16,6 °C, a minimális érték 10,8 °C, a középérték 13,5 °C (38. ábra). Elkülönül az alsó- és felső-badeni a partközeli plankton szervezetek (Pleurozonaria concinna, Botryococcus braunii) eltérő mennyiségében is, számuk lényegesen megemelkedik a felső-badeniben. A Berhida–3 fúrás felső-badeni szakasza a középső-badeni szárazföldi összletére telepszik, a medence tektonikus beszakadásával (KÓKAY et al. 1991), amit a rétegsorban jelentkező mikroforaminifera-maradványok is igazolnak. A felső-badeni bevezető tagja egy barnakőszéntelep, 434,6–442,6 m-ben. E felett alginit, majd 6,7 m dácittufit helyezkedik el. Ennek radiometrikus korát RAVASZNÉ BARANYAI és BALOGH KADOSA (in: KÓKAY et al. 1991) 14,2 millió évben rögzítették. A rétegsorban felfelé haladva 386,7 m-ig tartó pelites sorozat, majd 372,3 m-ig homokos összlet, 361 m-ig agyag- és aleuritsorozat települ. A felső-badeni anyagából 60 mintát vizsgáltam, amelyekből 13 nem adott értékelhető anyagot. Az anyagban végig megtalálhatók a tengerpartra jellemző plankton szervezetek (Pleurozonaria concinna és Botryococcus braunii). A széntelep felett Botryococcus és Spirogyra található. Helyenként Hystrichosphaeridae-maradványok (424 m), Pleurozonaria concinna (395,2 m) utal a tengeri környezetre, valamint Avicenna pollen a mangrove jelenlétére (403,5 m, 399,0 m, 395,0 m). A trópusi elemek száma jelentősen megnő, és ezekkel együtt a zónajelző Mecsekisporites és Bifacialisporites faj- és egyedszáma is. A szubtrópusi elemek is nagyobb számmal jelentkeznek. Mégis a mérsékelt égövi Coniferae és lomblevelű erdőalkotói, a vízparti ligeterdő (Carya, Salix stb.) pollenek nagyobb mennyisége jelzi a hőmérséklet csökkenését. A hőmérsékleti görbe több esetben ugrik 18 °C fölé, maximális értéke 21,5 °C, minimuma 11,8 °C, középértéke 15,6 °C (39. ábra). Ez a hőmérséklet a tegelicinél magasabb, ami a terület lokális védettségével magyarázható. Összesítve a három fúrásból levonható következtetéseket a felső-badeni középhőmérsékleti értéke: 15,37 °C, ami az éghajlati értékek trendjének megfelelő. Az éghajlat elsősorban az orográfiai viszonyok változásának következménye és nagy szerepe van a lokális klímaviszonyoknak. A klíma még mindig szubtrópusi jellegű a mérsékelt éghajlatot igénylő és kiváló alkalmazkodási készséggel rendelkező növényzet jelenlétének ellenére. A trópusi és szubtrópusi növények olyan jellegűek, hogy kiválóan alkalmazkodtak a nekik igen kedvező helyi klímaviszonyokhoz. A kiterjedt tenger kiegyenlítő szerepe igen fontos tényező, a tengeráramlások iránya új flóraelemeket hozott a növénytársulásokba, de jelentős változásokat nem okozott az 95

élőhelyekben. A berhidai élőhely rétegsorának felső részén a szárazabb környezetet tűrő növények előfordulását kell megemlíteni (Chenopodiaceae, Ephedra).

Szarmata A szarmata emelet idején aránylag nagy kiterjedésű, de csekély mélységű, csökkent sótartalmú tenger borította hazánk jelentős részét (HÁMOR 2001). A transzgresszió egyedüli iránya délkeleti (HÁMOR 1997). Erre utalnak a palynológiai adatok is (Manikinipollis = Periploca pollen szarmata kori megjelenése) és HAJÓS Márta szóbeli közlése egyes keleti diatóma fajok megjelenéséről tudósított. A szarmata emeletből elég sok fúrást vizsgáltam, de a fúrások jelentős részének kőzetanyaga nem volt alkalmas a sporomorphák megmaradására. A Mecsek hegység ÉK-i szélén a Hidas–53 fúrás 417,0–554,3 m (137,3 m) szarmata szakaszából (Kozárdi Formáció) 11 db mintát vizsgáltam, amiből 9 db volt paleoklimatológiailag értékelhető. A zónajelző Tsugapollenites helenensis 2 mintában fordult elő. Kevés a plankton szervezet, csak néhány Hystrichosphaeridae és Thalassiphora található. A trópusi elemek száma kicsi, páfrány alig van. A szubtrópusi fajok Kelet-Ázsiára utalnak: Ginkgo, Keteleeria, Sciadopitys, Chamaecyparis (Japán, Kína). A Zelkovaepollenites genus már nem a mediterránra (Z. potonié) utal, hanem a Kaukázusra (Z. thiergarti). A hőmérséklet a rétegsorban felfelé haladva csökken, ami megmutatkozik néhány meleg-mérsékelt Fagaceae pollenszámának növekedésével. Szárazságra enged következtetni a fúrás 537 m-étől felfelé a Chenopodiaceae és az Ephedra pollenek gyakori megjelenése, valamint az Ilex genus mindhárom fajának gyakorisága. A hőmérsékleti görbe egyszer éri el a 18 °C-t, ez a legmagasabb értéke, a legalacsonyabb 12,9 °C, a középértéke 14,9 °C (40. ábra). Száraz nyarú, télen is kevés csapadékú, meleg-mérsékelt közel-keleti éghajlatot feltételezek a területen. A Tengelic–2 fúrás 680,8–723,1 m (42,3 m) közötti szakaszának 9 db mintájából csak a legalsó minta értékelhető (mikrorétegzett aleurit, Kozárdi Formáció). Trópusi elemei a Podocarpus, Symplocos, Araliaceae és az Ilex faj, szárazságra utal, ezt az Ephedra előfordulása is jelzi, földtani értelemben alátámasztják a felette települő evaporitrétegek is. Szubtrópusi elemek a Keteleeria, Cedrus, Zelkova és Rhus is keleti kapcsolatokat tételeznek fel. A 13,7 °C-es középhőmérsékletéhez a tenger enyhítő hatása is közrejátszik (41. ábra). A Berhida–3 fúrás 223,5–361,2 m közötti szarmata korú rétegekből vizsgált 9 mintából, csak 2 volt értékelhető, középértékük 13 °C, (amit csak igen kevés sporomorphaanyag támaszt alá). A fúrás szarmata szakasza főleg azért jelentős, mert a szarmata–pannóniai határt, a 222,6 m fölötti, 5 cm vastag biotitos dácittufával vonták meg, amelynek radiometrikus kora 12,6±0,5 M év (RAVASZNÉ BARANYAI, BALOGH in: KÓKAY et al. 1991). A Lajoskomárom–1 fúrás 671,0–715,5 m közötti szarmata rétegeiből 4 mintát vizsgáltam, ezekből 2 volt értékelhető. A minták igen kevés trópusi (Podocarpus, Symplocos, Engelhardtia), kevés Kelet-Ázsiára utaló szubtrópusi (Ginkgo, Sciadopitys, Zelkova, Castanopsis) és szubtrópusi–mérsékelt égövi fenyő–lombos elegyeserdő fajnak a sporomorpháit tartalmazzák. A minták hőmérsékleti középértéke 13,4 °C. 96

A Vajta szerkezetkutató fúrásból csak egy 724,0–728,0 m-ből származó minta állt rendelkezésemre, ami igen jó megtartású, szarmata emeletre jellemző pollen szemeket tartalmazott. Érdekessége az anyagnak a Periploca genuszt képviselő Manikinipollis tetradoides. Ezt a fajt W. Krutzsch írta le, Manikin egykori fehérorosz palynológus anyagából. Magyarországon eddig csak szarmata emeletbeli anyagban fordult elő. Igen kedvező lokális helyzete lehetett a területnek az üledék lerakódása idején, ugyanis a trópusi fajok között Podocarpus, Engelhardtia, Symplocos, Palmae, néhány melegkedvelő páfrány is élt, a már említett Periploca mellett. A minta hőmérsékleti értéke aránylag magas: 14,7 °C. A szubtrópusi elemek is flóragazdagságra utalnak (Ginkgo, Pinus haploxylon típus, Oleaceae, Liquidambar, Myrica). A mérsékelt égövi fenyőfélék (Pinus silvestris, Abies, Picea) és lombosok (Fagaceae, Salix, Platycarya stb.) száma is jelentősen megnövekedik. A Cserhátszentiván–1 fúrás, HÁMOR (1985) szerint, csaknem az egész szarmata emeletet magába foglalja. A 6,0–200,0 m közötti (összefogazódó Sajóvölgyi és Kozárdi Formációból álló) rétegsorból 85 mintát vizsgáltam, amiből 40 volt értékelhető. Ez a fúrás szolgáltatta, a szarmatára vonatkoztatva, a legtöbb eredményt. A zónajelző Tsugaepollenites helenensis több ízben, a Manikinipollis egyszer fordult elő. A trópusi elemek között kevés a faalakú. A szubtrópusi növényzet keleti–délkeleti kapcsolatú (Ginkgo, Sciadopitys, Cedrus, Keteleeria, Liquidambar, Zelkova, Olea, Castanea). Sok a mérsékelt égövi elegyes lomberdei elem (Fagaceae, Ulmus, Celtis, Acer). Gyakran szerepelnek a spektrumban szárazságot jelző elemek (Ephedra treplinensis, Chenopodiaceae, Artemisia, Amarathaceae, Ilex). A hőmérsékleti görbe igen egyenletes lefutású, csak kétszer emelkedik 15 °C fölé. A legmagasabb értéke 15,8 °C, a legalacsonyabb 10,9 °C, a középértéke 13,85 °C (42. ábra). Az éghajlata kelet mediterrán jellegű, rövid téli esőzéssel, nyári meleg, száraz időjárással. A Nógrádi-medencében a Tar–34 fúrás 210,0–638,0 m közötti (428 m) szarmata rétegeiből is készültek palynológiai vizsgálatok (összefogazódó Sajóvölgyi és Kozárdi Formáció). A 78 megvizsgált mintából csak 10 volt értékelhető. A meleg éghajlatot igénylő kevés spóra mellett, néhány Engelhardtia, Podocarpus és Araliaceae fordult elő. A szubtrópusi elemek között néhány közel-keleti (Zelkova) és kelet-ázsiai faj (Ginkgo, Sciadopitys) található. Mindezek a 13,9 °C középhőmérsékleti értékkel beleillenek a szarmata éghajlati képbe (43. ábra). A Cserhátban (HÁMOR 1985, p. 156) az Alsótold–1 fúrás 59,2–165,5 m közötti szarmata rétegsorából (összefogazódó Sajóvölgyi és Tinnyei Formáció), 87 mintából csak kilenc volt értékelhető, a palynológiai szempontból nem alkalmas kőzetanyaguk miatt (mészkő, homok). A mintákban alig van trópusi elem, szubtrópusi is kevés (Zelkova, Myrica, Nyssa, Taxodiaceae, Pinus haploxylon típus, Cedrus, Keteleeria). A mérsékelt égövi fenyők, lombosok pollenjeinek száma megnövekedett. Kevés a plankton szervezet, 1-2 Pleurozonaria, Spirogyra található. A hőmérsékleti görbe igen egyenletes lefutású (44. ábra). A legmagasabb értéke 15,3 °C, a legalacsonyabb 12 °C, a középérték 12,86 °C. Ez inkább meleg-mérsékelt tengerpart menti klíma. A Csereháton az Alsóvadász–1 fúrás 280,6–709,6 m közötti szarmata szakaszából (Kozárdi Formáció) 19 mintát vizsgáltam meg, amelyből 9 volt értékelhető. Kevés tró97

pusi páfrányspórán kívül csak néhány, valószínűleg bokorszintű Sapotaceae, Symplocos, Engelhardtia mellett, szubtrópusi Cedrus, Pinus haploxylon és Taxodiaceae, Myrica, Zelkova található. Mérsékelt égövi Coniferae, lombosok és lágyszárúak egészítik ki a spektrumot. Sok a szárazságot jelző taxon (Chenopodiaceae, Artemisia, Compositae). A plankton szervezetek tengerpart szegélyre utalnak (Pleurozonaria concinna, Spirogyra sp.). A hőmérsékleti görbe egyszer emelkedik 18 °C fölé. A maximális érték 18,8 °C, a minimális érték 10,5 °C, a középérték 14,2 °C (45. ábra). A Lak–1 fúrás 219,2–419,0 m szakaszából (199,8 m, Sajóvölgyi Formáció) 22 mintát vizsgáltam, amelyekből 14 volt értékelhető klimatológiai szempontból. A trópusi elemek száma kevés, egynéhány mintában csak 1-2 trópusi páfrány található. Kevés a hegyvidékről származó melegkedvelő faj (Podocarpus, Engelhardtia, Reevesia), ezeken kívül Palmae, ill. bokorszinten élő Sapotaceae stb. is előfordul. A szubtrópusi fajok egy része is hegyvidékre (Pinus haploxylon, Cedrus), távol-keletre utaló (Ginkgo, Sciadopitys, Liquidambar, Castanopsis, Platycarya). Láperdei, mocsári élőhelyre utal a Taxodiaceae, Myrica, Nyssa. Mindezekhez sok mérsékelt égövi erdőalkotó, fenyő–lombos elegyes erdő csatlakozik, s mindinkább uralja a spektrumot. Szárazságot jelző a Chenopodiaceae, Ephedra, de édesvízi Myriophyllum, Trapa is található. Plankton szervezetek részint csökkent sósvíziek (Thalassiphora), részint főleg a felső mintákban, édesvíziek (Spirogyra). A hőmérsékleti görbe maximuma 16,5 °C, minimuma 12,6 °C, középértéke 14,3 °C (46. ábra). A szarmata emeletben a felső-badeniben megindult változás klímatológiailag is kiteljesedik. A felső-badeniből csak 3 lelőhely anyaga állt rendelkezésemre és az sem terjedt túl a mai Dunántúl területénél. A vizsgált szarmata emeletbeli üledékek az ország nagyobb területéről származnak. A sok megvizsgált fúráshoz viszonyítva, a kőzetanyag szerves anyagú mikroszervezetek megtartására, fosszilizációjára alig alkalmas volta miatt, aránylag kevés az adat. Az eredményekből kimutathatók az éghajlati változások. Eltűnik a trópusi növényzet legnagyobb része. Bizonyos lokális körülmények biztosítják számos faj megmaradását, mivel a növények egy része természetes módon alkalmazkodik a megváltozott körülményekhez — akárcsak ma minden élőlény. Elsősorban a nagytermetű növények, a faalakúak válnak kistermetűekké, cserjékké, számuk is lecsökken. A hazai neogén spektrumok sohasem tartalmaztak nagyon sok trópusi spóra, pollen fajt. Amíg azonban a nagy tömegű vegetáció akadályozta a nagyobb mennyiség fosszilizációját, itt a kevesebb példány a hiány fő oka. A szarmata emelet éghajlatára jellemző a trópusi elemek visszahúzódása, a szubtrópusi elemek közel- és távol-keleti kapcsolatai és a mérsékelt égövi elegyes erdő előretörése. Kialakul a szubtrópusi éghajlati öv szélén a meleg-mérsékelt éghajlati öv átmeneti területe, nyári száraz meleg és téli hűvösebb esős évszakú klímával. Átlaghőmérséklete 14 °C, kevés csapadékú (700–800 mm), a csapadék egyenlőtlen eloszlású. Az aránylag nagy kiterjedésű csökkent sósvizű tenger közelsége okoz csapadékot.

98

Pannóniai (sensu PAPP 1985) Hámor pannóniai emeletet ábrázoló térképlapja (HÁMOR et al. 1988, Map No. 5) alapján a pannon tenger valamivel kiterjedtebb a szarmata tengernél, de a sótartalma csökken. A transzgresszió iránya továbbra is északnyugati (HÁMOR 2001). A Hidas–53 fúrás 258,1–367,0 m pannóniai rétegsorából 3 mintát vizsgáltam, amelyekből kettő volt alkalmas paleoklimatológiai kiértékelésre. Mindhárom tartalmazott száraz éghajlatjelző Ilex pollent. Ezeken kívül csak 1-2 trópusi elem mutatkozott a spektrumokban. A szubtrópusi elemek jórészt keleti vonatkozásúak (Keteleeria, Cedrus, Pinus taeda, Liquidambar, Castanopsis, Zelkova). A mérsékelt égövi fenyőfélék dominanciája mellett a lombosok is jelentkeznek, aránylag kisebb példányszámmal (Quercus, Tilia, Ulmus, Betula, Alnus, Juglans, Pterocarya, Carya). Kevés édesvízi és tengeri plankton szervezet is előfordul. A középhőmérséklet 13,5 °C, alig különbözik a szarmatától. A Kisalföldön, a Bakony ÉNy-i peremén mélyült a Pápa–2 fúrás. A pannóniait képviselő rétegsor 118,0–189,0 m szakaszából 18 mintát vizsgáltam, közülük 8-ból lehetett paleoklimatológiai adatokat megállapítani. A trópusi elemek száma egy-egy Podocarpuson kívül, igen kevés páfrány spórára szűkül. A szubtrópusi maradványok keleti kapcsolatokra utalnak. A minden mintában előforduló Pinus haploxylon típusú fenyőpollenen kívül, a Keteleeria, Sciadopitys, Liquidambar és Zelkova igazolják ezt a tényt. A mérsékelt égövi Coniferae uralja a spektrumot, a domináns Pinus silvestris mellett a Picea, Abies, Tsuga pollenek találhatók. A lombosfák, cserjék (Ericaceae) mellett édesvízi fajok (Myriophyllum, Nymphaeaceae) és egyéb lágyszárúak is előfordulnak. A kevés plankton szervezet általában édesvízi (Botryococcus, Spirogyra, Cooksonella). A hőmérsékleti görbe igen egyenletes lefutású, a legmagasabb értéke 13,6 °C, a legalacsonyabb 10,7 °C, a középérték 12,2 °C (47. ábra), valamivel hűvősebb, mint a délibb fekvésű, ma is szubmediterrán klímahatások jegyeit mutató hidasi terület. A Nagylózs–1 fúrás a Kisalföld ÉNy-i részén helyezkedik el. A fúrás pannóniai rétegsorát 876,0–1025,4 m képviseli, amiből 37 mintát vizsgáltam meg. Egy minta kivételével valamennyi alkalmas volt paleoklimatológiai értékelésre. A palynomorphák anyaga eléggé korrodált, rossz megtartású, de a minták legtöbbjében olyan sok a maradvány, hogy lehetővé vált az értékelés. A planktonszervezetek között sok a csökkent sósvízi szervezet, ami FUCHS, SÜTŐNÉ (1991) beosztása alapján a Spiniferites bentori főzónába és a Spinferites paradoxus zónába tartozik. Mellettük azonban állandóan jelen vannak az édesvízi planktonszervetetek, néha kizárólagosan is, ami az édesvízi növényzet pollenjeivel együtt édesvizű folyóvíz, vagy állóvíz jelenlétére is utal (Myriophyllum, Sparganium, Trapa, Nymphaeaceae, Stratiotes). A trópusi fajok egyedszáma igen kicsi, ezek általában a mai flórában is megélnek a szubtrópusokon is, a trópusokon inkább hegyvidéki környezetben fordulnak elő (Podocarpus, Sapotaceae, Engelhardtia, Araliaceae, valamint néhány páfrány). A szubtrópusiak száma is elenyésző és keleti kapcsolatokra utal. Az alsó mintákban több, a felső mintákban mind kevesebb a számuk. Az eltűnő fajok helyét a mérsékelt égöviek töltik be, különösen a Coniferae. A lombos fajok némelyikének száma igen nagy, pl. ilyen az Alnus. Ezeken 99

kívül cserjék (Sambucus, Corylus, Ericaceae, Rubus, Hypophaë, Diervilla) és lágyszárúak (Graminea, Urtica, Umbelliferae, Compositae, Caryophyllaceae) jelennek meg. A páfrányok nagy alkalmazkodási készségére jellemző, hogy a fajok a geológiai korok éghajlatváltozásaihoz alkalmazkodva megváltoznak nemcsak méretben, hanem elhelyezkedésben is (a faágakra telepednek, vagy bokrokon kúsznak pl. a Lygodiumok). A spóráik jól fosszilizálódnak, jellegzetességeik megmaradnak és a lokális klímaviszonyokat jól jelzik. A páfrányok kiértékelését ANDREÁNSZKY (1955) is kiemeli. A Nagylózs–1 fúrás földrajzi helyzete a Pannon-tenger Ny-i területén, Spanyolország K-i partjára emlékeztet, ahol az Atlanti-óceán közelsége miatt, egy csapadékosabb, hosszabban elnyúló esős évszakra számíthatunk. A keleten fekvő Földközi-tenger a nyári időszak szárazságát tompítja a napi szél járásával is, ami a mögötte lévő hegy-völgyi szél effektussal bővülve még hatásosabb. Nagylózsnál az Alpok előhegyei és a keletre fekvő Pannon-tenger ugyanígy hathatott és idézte elő a nagy flóragazdagságot. A tenger üledékei csak a fosszilizációt akadályozták. A hőmérsékleti görbe csak kis ingadozásokat mutat (a szelektív fosszilizáció ellenére). A legmagasabb értéke 15 °C, a legalacsonyabb 10,2 °C, a középérték 12,95 °C (48. ábra). A Bakony DNy-i részén elhelyezkedő Berhida–3 fúrás 153,8–222,6 m közötti (88,8 m) pannóniai szakaszából 66 mintát vizsgáltam meg, amelyekből 23 minta volt értékelhető. A mintákban, amelyek FUCHS, SÜTŐNÉ (1991) megállapítása alapján a Spiniferites bentori főzónába tartoznak, a sok csökkentsósvízi planktonszervezet mellett mindig találhatók édesvízi plankton szervezetek is. Az édesvízi magasabbrendű növényzet fajai is jelen vannak. A trópusi fajok száma elenyésző, vannak minták, amelyekben nincsenek, másokban kevés páfrányspórával képviseltek, vagy néhány Podocarpus, Engelhardtia, 1-2 pálma fordul csak elő. A szubtrópusi elemek itt is keleti kapcsolatokra utalnak, mind a fenyőknél (Keteleeria, Pinus taeda, Sciadopitys, Cedrus, Cunnighamia), mind a lombosoknál (Liquidambar, Olea, Helianthemum, Castanopsis). A mérsékelt égövi fenyőfélék előretörése itt is megfigyelhető, a mérsékelt égövi lombosfák és cserjék mellett. Ennek megfelelően a hőmérsékleti görbe egyenletes lefutású. A maximális értéke 13,8 °C, a minimális értéke 10,3 °C, a középértéke 11,96 °C (49. ábra). A Bakonytól északra, Tata környékén több sekélyfúrást vizsgáltam, amelyek pannóniai rétegeket tartalmaznak. A Tata (TVG)–27 (Tt–12) fúrás 8,5–32,1 m közötti szakasza a pannóniai emelethez tartozik, amiből 3 mintát vizsgáltam. A plankton szervezetek alsó-pannóniai jellemző dinoflagelláták és édesvízi plankton szervezetek (Tetraporina, Botryococcus). Trópusi eleme 1-2 páfrányspóra, szubtrópusi elemei keleti kapcsolatokra utalnak (Ginkgo, Keteleeria, Cedrus, Zelkova). Dominálnak a mérsékelt égövi Coniferae (Pinus, Picea), a mérsékelt égövi lombosok (Tilia, Ulmus, Carpinus, Castanea, Betula, Alnus, Corylus, Quercus, Fagus, Pterocarya, Carya, Ericaceae), az édesvízi növények (Nymphaeaceae, Sparganium, Typha) és előfordul néhány lágyszárú (Chenopodiaceae, Graminea). A 3 minta hőmérsékleti középértéke 12,5 °C. A Tata (TVG)–26 (Tt–11) fúrás 7,0–39,0 m közötti pannóniai rétegsorából 11 mintát vizsgáltam, amelyek az előző Tata környéki fúrásokhoz viszonyítva, valamivel több plankton szervezetet tartalmaztak. A trópusi elemek száma kicsit magasabb (a 100

Podocarpus említésreméltó), s a szubtrópusi fajok száma is több. A mérsékelt égöviek száma hasonló az előző fúráséhoz. A hőmérsékleti görbe maximuma 14,18 °C, a minimuma 11,56 °C, középértéke 13,37 °C (50. ábra). A Tata–26 (Tt–14) térképező fúrás 4,5–50,0 m közötti pannóniai rétegsorából 9 mintát vizsgáltam meg, amelyek közül egy nem tartalmazott értékelhető mennyiségű sporomorpha anyagot. Az előző fúrásokhoz hasonlóan, de még nagyobb mértékben hiányoznak a trópusi, szubtrópusi elemek (ezek keleti eredete fennáll). A mérsékelt égövi eredetű növények pollenjeinek száma minden esetben meghaladja a trópusi, szubtrópusiakét. A hőmérsékleti görbe maximuma 14,2 °C, minimuma 11,2 °C, a középértéke 12,2 °C (51. ábra). A Naszály–1 fúrás 120,0–150,0 m közötti pannóniai szakaszából 7 mintát vizsgáltam, amiből 4 volt értékelhető. Plankton szervezetei ugyancsak csökkentsósvízi dinoflagelláták és édesvízi plankton szervezetek. A sporomorphái is a tatai fúrások szerinti megoszlásúak. A hőmérsékleti görbéje is azonos lefutású, a maximuma 14,5 °C, a minimuma 11 °C, a középértéke 12,8 °C. A Tököl–1 fúrás 688,5–747,2 m-ből származó 8 mintából 6 volt értékelhető. A trópusi fajok száma rendkívül kevés, a szubtrópusiak kis mennyisége keleti eredetre utal. A mérsékelt égöviek fajszáma megnövekedett, de egyedszámuk, kivéve egyes fenyőféléket, nem jelentős. A plankton szervezetek a dinoflagelláták mellett, édesvízi Botryococcus braunii, Spirogyra egyes példányai fordulnak elő. A hőmérsékleti görbe maximális értéke 14 °C, a minimuma 10,8 °C, a középérték 12,8 °C (52. ábra). A Lak–1 fúrás 165,0–210,0 m közötti pannóniai rétegsorból, 33 mintából 8 nem volt értékelhető. A minták aránylag gazdag sporomorphatartalmúak. Plankton szervezetei tengerpart menti területre, tengervízre és édesvízre egyaránt utalóak. A trópusi fajok száma elég magas, de kétségtelenül olyan genuszok szerepelnek, amelyek ma is megélnek a szubtrópusokon (Sapotaceae), ill. a trópusi hegyvidékek lakói (Engelhardtia, Reevesia). A szubtrópusi fajok itt is keleti vonatkozásúak (Ginkgo, Sciadopitys, Liquidambar, Zelkova). A légzacskónélküli Coniferae nagy száma helyenként láperdőre utal. Ezek kiegészítői Alnus láperdők lehettek. A hőmérsékleti görbe ezeknek megfelelő. A maximális érték 16,4 °C, a minimális 11,1 °C, a középérték 14,2 °C, azonos a fúrás szarmata középértékével (53. ábra). Az Alsóvadász–1 fúrás pannóniai szakaszából — 94,4–240,0 m — hét mintát tekintettem át, de csak négy volt értékelhető. Néhány dinoflagellata jelzi a tengert, az édesvizet meg édesvízí növények pollenjei (Trapa, Nymphaeaceae). A trópusi elem kevés, a szubtrópusi fajok keletre utalóak (Ginkgo, Cedrus, Keteleeria, Liquidambar, Zelkova), de erre mutat a trópusi Alangium és a mérsékelt égövi Pterocarya is. A hőmérsékleti görbe maximális értéke 15,3 °C, minimuma 12,4 °C, a középérték 13,5 °C (54. ábra). A Megyaszó–1 fúrás pannóniai szakasza, SZÉLES MARGIT Ostracoda vizsgálatai alapján, az 50,0–206,0 m közötti rétegsor. Ebből a szakaszból 11 mintát vizsgáltam meg, 8 minta értékelhető. Plankton szervezetei — néhány növény pollennel együtt — édesvízre utalóak. Trópusi fajok kis számban, csak 2 mintában mutatkoztak (Podocarpus, Reveesia, pálma, Symplocos). A szubtrópusi elemek keleti eredete itt is jellemző. A hőmérsékleti görbe maximuma 16,2 °C, minimuma 11,1 °C, a középérték 13 °C (55. ábra). 101

A pannóniai emelet éghajlati adatai csak igen kis mértékben térnek el a szarmatától. Valamivel alacsonyabbak a hőmérsékleti értékek, a Pannon-tenger nagyobb kiterjedése és a Föld éghajlatának hőmérsékletcsökkenése miatt. A pannóniai emelet klímája meleg mérsékelt, szubtrópusi klíma (középhőmérséklete 12,8 °C), amely bizonyos, lokális helyzetekben a növényvilág számára igen kedvező körülményeket biztosított (Nagylózs, Lak).

Pontusi (sensu STEVANOVIĆ 1989) A pontusi emelet idejére a medence feltöltődése a jellemző. A feltöltődés az Alpok–Kárpátok ívétől haladt a központi depressziók irányába a hegységekből lefutó folyók által a tó partján kialakított deltarendszerek progradációjának megfelelően. A delta-progradáció következtében a jellmzően brackvízi, tavi, tavi-delta (pannóniai) üledékképződést a pontusi emeletben egyre nagyobb területi kiterjedésben előbb deltasíksági, majd alluviális síksági üledékképződés váltotta fel. A hegyek előterében törmelékbeszállítástól védett mocsári környezetben ekkor képződött a lignit (Mátra előtere, Bükkalja, Torony). Palynológiai kutatásaimat a mátrai lignit vizsgálatával kezdtem (NAGY 1957, 1958) és a Toronyi Formációval végeztem (DRAXLER et al. 1996). Pontusi rétegeket a Hidas–53 fúrás 73,3–148,5 m közötti (75,2 m) szakasza képviseli, amiből 7 mintát vizsgáltam. A planktont dinoflagelláták, Botryococcus, Spirogyra képviselik. Mintánként más magasabbrendű édesvízi növények is jelentkeznek. Trópusi elem alig található, 1-1 Podocarpus, Engelhardtia, Ilex és kevés spóra. A szubtrópusi anyaga gazdag, főleg kelet-ázsiai flórarokonságra utaló (Ginkgo, Sciadopitys, Cedrus, Keteleeria, Pinus taeda, Liquidambar, Zelkova). A mérsékelt égövi fajok száma nagy, de nem nagy példányszámúak, kivéve a Pinus silvestris és a láperdei fajokat. A hőmérsékleti görbe maximuma 15,1 °C, a minimuma 13,2 °C, a középértéke 13,86 °C (56. ábra). A magyar medence legnyugatibb területén mélyült a Torony–71 fúrás. A 31,0–157,0 m (126 m) közötti rétegsorból (Toronyi Lignit Formáció) 35 mintát vizsgáltam, amelyekből 27 volt értékelhető. A minták igen kevés dinoflagelláta maradványon kívül, édesvízi plankton szervezeteket tartalmaztak (Spirogyra, Mougeotia, Cooksonella, Botryococcus) és édesvízi növényeket (Myriophyllum, Trapa, Potamogeton, Sparganium, Stratiotes, Nymphaeaceae, Cyperaceae). A trópusi növények fajszáma kevés, inkább a trópusi hegyvidéken élőkhöz tartozóak (Engelhardtia, Reevesia, pálma). A szubtrópusi elemek kelet-ázsiára és a mediterránra utalóak (Keteleeria, Sciadopitys, Cathaya, Cedrus, Picea omorica) és a láperdő alkotói. A mérsékelt égöviek részben a hegyvidéken élő Coniferae, részben a lápot körülvevő elegyes erdő és a ligeterdő tagjai. Az egyenletes hőmérsékleti görbe maximális értéke 15 °C, minimális értéke 10,3 °C, a középérték 12,1 °C (57. ábra). A medence északnyugati szélén lemélyített Nagylózs–1 mélyfúrás, pontusi rétegsorának 373,2–853,2 m-ből (480 m) vizsgált 43 mintából csak 16 volt értékelhető. Az értékelt minták sporomorphái is nagyon rossz megtartásúak. Planktonszervezetei, néhány dinoflagellátán kívül, édesvíziek. A trópusi fajok száma aránylag magas. A 102

rétegsor alján az Újfalui Homokkő Formációban Reevesia, Araliaceae és kis méretű Leiotriletesek találhatók, amiket a rétegsorban felfele haladva Sapotaceae, Symplocos, Ilex, Engelhardtia és spórák követnek. A keleti kapcsolatokra utal a szubtrópusi Sciadopitys, Liquidambar, Castanopsis, Zelkova és mérsékelt éghajlati igényű Pterocarya is. Jellemző a mérsékelt éghajlati Coniferae és a láperdőket, ligeterdőket alkotó Alnus-állományok nagymértékű megnövekedése. A hőmérsékleti görbe egyenletes, a rétegsorban felfele csökken a hőmérséklet. A maximális értéke 14,3 °C, minimuma 10,4 °C, a középértéke 12,3 °C (58. ábra). A Naszály–1 fúrás 8,0–116,3 m közötti pontusi rétegeiből vizsgált 36 mintából 29 volt értékelhető. A sok édesvízi plankton szervezet (Spirogyra, Cooksonella, Botryococcus) mellett, kevés dinoflagelláta is előfordul, sok, idősebb földtani egységből áthalmozódott sporomophával együtt. Trópusi elemek száma kicsi, a rétegsoron felfelé haladva tovább csökken a számuk (Podocarpus, 1-1 Sapotaceae, Symplocos, Palmae). A szubtrópusi fajok részben kelet-ázsiai (Ginkgo, Keteleeria, Sciadopitys, Liquidambar, Lonicera), részint közel-keleti, mediterrán kapcsolatokra utalnak (Pinus taeda, Cedrus omorica, Zelkova, Hedera, Oleaceae). A mérsékelt égövi Coniferae és a ligeterdőt alkotók menynyisége némely mintában dominánssá válik. Lágyszárúak, vízi növények, bokrok és azok aljnövényzete is kimutatható. A hőmérsékleti görbe igen egyenletes lefutású, a maximális értéke 13,8 °C, a minimális értéke 10,5 °C, a középértéke 12,17 °C (59. ábra). Valamivel kisebb, mint a fúrás pannóniai rétegsorából kiszámított érték. A Berhida–3 fúrás 12,5–153,1 m közötti pontusi rétegsorából (140,6 m) 143 mintát vizsgáltam meg, de ezekből csak 48 volt klimatológiai értékelésre alkalmas. A minták kevés dinoflagellata-maradványt tartalmaznak (Spiniferites sp. Tectatodinium stb.) és nagy mennyiségű édesvízi planktont. SÜTŐNÉ (in: KÓKAY et al. 1991) vizsgálatai is erre utalnak. A Berhida környékével foglalkozó geológusok, elsősorban Kókay, kutatásai alapján kitűnik, hogy itt egy lagúna volt, ahol az édesvíz beömlése annyira megszüntette a csökkentsósvíz jelenlétét, hogy csak igen korlátolt számban kerültek ide brackvizet igénylő szervezetek. A trópusi növény taxonok száma meglepően sok (Podocarpus, Sapotaceae, Reevesia, Symplocos, Magnolia, Araliaceae, Ilex, Melia és páfrányok), de egyedszámuk kicsi és a rétegsorban felfelé haladva rohamosan csökken. A szubtrópusi elemek a trópusiaknál jóval nagyobb példányszámban, de a mérsékelt égövieknél sokkal kisebb mennyiségben találhatók. Rokonsági kapcsolataik TávolKeletre, ill. a mediterránra utalnak. A mérsékelt égövi fajok, mind a ligeterdő alkotók, mind a hegyi, hegylábi erdőalkotók dominánsan jelentkeznek. A hőmérsékleti görbe nagyon kiegyenlített lefutású (60. ábra). A maximális értéke 13,5 °C, a minimális értéke 10 °C, a középérték 11,45 °C. A Budapest Kőbányai téglagyári felszíni szelvények közül a Jászberényi úti alsóés középső-pontusi rétegeket foglal magába. Az alsó-pontusiból 10 mintát vizsgáltam, míg a középső-pontusiból 6 mintát. Ez utóbbi homokos mintákból azonban csak egy mintában volt értékelhető anyag. Az egész rétegsorból 16 mintát vizsgáltam, amelyből 11 volt értékelhető. A kevés planktonszervezet részint csökkentsósvízi, részint édesvízi. A rétegsor alsó-pontusi részében még előfordul néhány trópusi sporomorpha, azok, amelyek ma is élnek szubtrópusi éghajlat alatt, vagy a trópu103

sokon a magasabb hegyvidékeken (Podocarpus, Reevesia, Sapotaceae). A kevés szubtrópusi faj itt is keleti kapcsolatokra utal (Ginkgo, Keteleeria, Liquidambar, ill. a mediterránra (Pinus taeda, Cedrus, Hedera, Zelkova). Mintánként jelentkeznek szárazságot jelző fajok (Chenopodiaceae, Artemisia, Compositae, Ephedra). A mérsékelt égövi elemek száma dominál (Coniferae, lombosok). A hőmérsékleti görbe aránylag egyenletes lefutású (61. ábra). A maximális értéke 14,3 °C, a minimális 11,5 °C, középértéke 13,19 °C. A Kőbányai téglagyár Maglódi úti szelvénye csak a középső-pontusit képviseli 3 mintával. Összehasonlításul szolgál, teljesen azonos lefutása miatt, az előző hőmérsékleti görbéhez. A Petőfibányai altáró III. lelőhely (Bükkaljai Lignit Formáció) anyagát 10 cm-ként gyűjtöttem be 0,00–1,90 m-ig a táró mérete szerint (NAGY 1958). A legjobb eredményt és a legtöbb sporomorphát ez a lelőhely szolgáltatta. Csak édesvízi plankton szervezetek (Spirogyra) találhatók a mintákban. A trópusi fajokból csak a szubtrópusi éghajlatot képviselő Engelhardtia 1-1 példánya volt található. Dominálnak a kőszénlápot képviselő Taxodiaceae erdő képviselői. A mérsékelt égövi Coniferae és lombosfák pollenjei a láperdő fáinak visszahúzódásakor mutatkoznak nagyobb számmal. A vegetáció keleti eredetre utaló jellege itt is megmutatkozik (Ginkgo, Sciadopitys, Cedrus, Liquidambar, Zelkova, Pterocarya). A hőmérsékleti görbe maximuma 16,6 °C, a mocsárerdő legnagyobb kiterjedésekor, minimuma 10,3 °C, a láperdő visszahúzódásakor, a középértéke 13,9 °C (62. ábra). A Megyaszó–1 fúrás az ország északkeleti részén, a Szerencsi-dombságon lemélyített fúrás felső szakaszát Széles Margit Ostracoda vizsgálatai alapján értékelték felső-pannóniai korúnak, pontusinak. A rétegsor 17,0–44,5 m-ig terjedő rétegsorából 7 mintát vizsgáltam, amiből egy volt meddő. A kevés plankton szervezet édesvízi (Spirogyra). Trópusi eleme egy-két Podocarpus, Szubtrópusi fajai keleti raokonságúak (Ginkgo, Keteleeria, Cedrus, Chamaecyparis, Liquidambar, Hedera, Celtis, Zelkova). Sok mérsékelt égövi fenyő, ligeterdei lombosok csatlakoznak a spektrumhoz. A hőmérsékleti görbe maximális értéke 15,6 °C, a minimum 11 °C, a középérték 13,75 °C (63. ábra). A pontusi emelet hőmérsékleti középértéke azonos a pannóniaiéval (12,8 °C), attól alig eltérő mediterrán jellegű, meleg mérsékelt éghajlatú. A medencében lévő, viszonylag nagy kiterjedésű vízfelület kiegyenlítetté teszi az éghajlatot. A trópusi növényzet a hőmérséklet csökkenése miatt eltűnik. A szubtrópusi jellegű, kőszénképződést alkotó Taxodiaceae lápok keletkezési feltételei fennállnak. Kísérőik az éger ligetek, amelyeket szubtrópusi és mediterrán flóraelemek kísérnek. A mérsékelt égövi elemek állományának a növekedésében jelentős szerepe van a medence körüli hegyláncok emelkedésének és területi térhódításának, amely az elegyes erdők és a magashegyi fenyőerdők kiterjedését eredményezi. A pontusi emelet klímája a pannóniai emelethez kapcsolódó meleg-mérsékelt, mediterrán jellegű klíma. A különbségek egyrészt a földrajzi változásokból adódnak (a medencét kitöltő vízfelület megnövekedése miatt kialakult felszíni, ökológiai változásokból), másrészt a hegyláncok kiemelkedésének következményeként kialakult geomorfológiai, ökológiai változásokból. Ez a kétféle jelentős változás összekapcsolódott azzal a földtani változással, ami a Föld éghajlatváltozásának alapja. 104

Pliocén Pliocén anyagok vizsgálatával az 1970-es években foglalkoztam, amikor az alginit kutatások kezdődtek. A MÁFI térképező geológusai részére a Dunántúl mindkét alginitelőfordulási területéről több fúrás anyagát megvizsgáltam, palynomorpháit értékeltem. A Balaton-felvidékről: a Pula–1, –2, –3, a Kapolcs–2, a Vigántpetend–1, a Nagyvázsony–1, –5, a Vöröstó–2, a Taliándörög–2, a Tapolca–4 fúrásokból 56 mintát, a Kisalföld, Kemeneshát területéről: a Gérce–1, a Sitke–1, Köcsk–1, Magyargencs–1, –2, Egyházaskesző–1, Kemenesmagasi–1, –2, Ostffyasszonyfa–13, Várkesző–1, Marcaltő–1, Malomsok–1 fúrásokból 111 mintát vizsgáltam. A kutatás eredményeiről két cikkben is beszámoltam (NAGY 1976, 1978). Ezeken kívül, Hably Lilla kérésére az általa szerkesztett kötetben (NAGY 1997), rövid összefoglaló mellett, 9 db fényképtáblán kívül, 3 fúrás palynológiai, ökológiai és klimatológiai diagramját is közöltem. A feldolgozott fúrások közül a két leggazdagabb palynológiai anyagot tartalmazó fúrás hőmérsékleti görbéjét készítettem el: a Balaton-felvidékről a Pula–3 és a Kemeneshátról a Gérce–1 fúrásét. Ezeknek a fúrásoknak a környékén dolgozták fel az alginit makro növényi leleteit HABLY, KVAČEK (1997). Munkájukban feltüntették az alginit mindkét lelőhelyre vonatkozó, K/Ar módszerrel megállapított korát, amely 4–4,5 M év. Az adatokat Balogh et al. 1982, 1986 cikkekre hivatkozva közölték. Ez az adat alsó-pliocén, dáciai emeletének felel meg. A Pula–3 fúrás 6,0–36,5 m közötti szakaszából 22 mintát dolgoztam fel (Pulai Alginit Formáció). A fúrásban csak édesvízi planktonszervezeteket találtam (sok Botryococcus brauniit és néhány Pediastrumot). A trópusi fajokat 1-1 Podocarpus, Engelhardtia, Reevesia, pálmák, Alangium, Ilex képviselik. A szubtrópusi fajok távol-keletiek (Ginkgo, Keteleeria, Sciadopitys, Castanopsis, Liquidambar), vagy kifejezetten mediterránra utalnak (Picea omorica, Cedrus, Zelkova). A mérsékelt égöviek jórészt a hegyvidékre jellemző fenyőfélék, ill. az elegyeserdei lombosok, valamint néhány cserje és lágyszárú. Csaknem mintánként található szárazságot jelző Chenopodiaceae és Ephedra is. A hőmérsékleti görbe rendkívül egyenletes lefutású, a maximális értéke 13,2 °C, a minimális 11,5 °C, a középérték 12,29 °C (64. ábra). A Kemenesháton lemélyített Gérce–1 fúrás 0,6–130,0 m-es szakaszából 36 mintát vizsgáltam meg, 5 minta volt értékelhetetlen. Az előző fúráshoz viszonyítva, valamivel kevesebb a trópusi fajok száma. A szubtrópusi fajok, a mérsékelt égövi és szárazságot jelző növények is csaknem azonosak. A hőmérséleti görbe egy kissé nagyobb kilengéseket mutat, ami a lokális körülmények miatt természetes. A görbe maximuma 13,6 °C, a minimuma 11 °C, a középértéke 12 °C (65. ábra). Az alginitképződés időszaka fiatalabb a miocén szakaszoknál, így természetesen kissé hűvösebbek az éghajlati viszonyok. A trópusi fajok csakis úgy maradhattak, meg, hogy a környező hegyvidékek magassága jelentős mértékben nem csökkent, így védelmet biztosított e területeknek. A középhőmérséklet 12 °C, meleg-mérsékelt klímának felelt meg, ami sporomorphák alapján, egy száraz, nyári időszakot foglalt magában. 105

Az éghajlat értékelésénél döntő szerepet a hőmérséklet megítélése adja. Kutatási módszerünk kindulási alapja éppen a hőmérsékleti adatok sporomorphákból való kiszámítása (NAGY, Ó. KOVÁCS 1997). A neogén éghajlatának rekonstruálása ezeknek a hőmérsékleti adatoknak és a sporomorphákhoz kapcsolódó jelenlegi növényvilág egyéb éghajlati és földrajzi és ökológiai adataiból vált lehetségessé. A miocén éghajlati változásai is bizonyítják a hazai neogén három nagyobb egységre történő tagolását (HÁMOR, HALMAI 1995). A kora-miocén a felső-egrivel kezdődik. Palynológiai vizsgálataim az egri holoszratotípusra irányultak, ezért az alsó-egri emeletet sem hagytam ki a kiértékelésemből. Az egri holosztratotípus alsó szakasza az alsó-egri alemeletbe tartozik, kora késő-oligocén.

Kora-miocén Egri Az kora-egri éghajlata Az alsó-egri képződményeket a téglagyári fúrás és a felszíni „x” rétegek mintái képviselik. Az itt előforduló sporomorphák a hazai neogén legmagasabb hőmérsékleti értékeit adják. A mintánkénti legalacsonyabb hőmérsékleti középérték 15 °C, a legmagasabb középérték 22,7 °C. A vegetáció összetevői között nagy számmal vannak trópusi növények sporomorphái (Sapotaceae, Tricolporopollenites cingulum fusus, Pentapollenites (Dodonaea, Sapindaceae) fajok, Engelhardtioidites microcoryphaeus, pálmák pollenjei, trópusi, szubtrópusi páfrányok spórái). A trópusi fajok aránya a rétegsorban 21–77,7% között mozog. A szubtrópusi fajok 4 –31%-ot képviselnek. A trópusi fajok %-os értékeiről készült görbe kiemelten jelentkezik (I. tábla: a ábra). A mérsékelt égövi növények pollenjei 12,5–47,3% közötti értékekkel szerepelnek, de még ahol ilyen magas aránnyal is vannak jelen, mint az utóbbi érték, a trópusi, szubtrópusi pollenek együttese mindig több, mint a mérsékelt égövieké. A magas trópusi értékek azonban nem jelentenek trópusi éghajlatot, mert egyrészt a trópusi fajok legtöbbje megél a szubtrópuson is, különösen a számukra kedvező földrajzi adottságok mellett, másrészt a nagy mennyiségű mérsékelt égövi növényzet jelenléte miatt, lehetetlen, hogy az éghajlat trópusi legyen, ugyanis — WALTER (1964) szerint — a trópusokon, pl. Malajziában, a fahatár, ahol ezek a mérsékelt égövi növények élnek, 4000 méter felett van, az erdőhatár 3600 m felett. Hazánkban, ill. a Kárpát-medencében ilyen tengerszint feletti magasság nem létezett az egykori neogénben. Szintén WALTER (1964) ír a szubtrópusi esőerdők övezetében, a hegyekben 1200 m-en felül elhelyezkedő nyáronzöld erdőkről (Alnus, Juglans, Sambucus, Prunus). Ilyen típusú erdők jelentkeznek Mexikóban, a Himalája déli lábánál, DK-Ázsiában és Japán déli részén. A kora-egri idején ezeknek a földrajzi körülményeknek megfelelő meleg szubtrópusi éghajlat lehetett Eger környékén: 19 °C középhőmérséklettel, cca. 1000–1200 mm csapadékkal. A csapadék mennyisége a geológiai adatokkal igazoltan, a mai Kárpát-medecétől DK-re fekvő, kiterjedtebb Paratethys-tenger nyári monszun jellegű hatásából, a téli évszakban a nyugati szelek által hozott csapadékból adódhatott. 106

Összefoglaló értékelés

A késő-egri éghajlata A felső-egri kutatási anyagát elsősorban az egri Wind téglagyár területén gyűjtött anyag képezi. A minták anyaga az akkori (1959-es) feltárási körülményeknek megfelelő felszínekről származnak, nagyjából megfelelnek a Báldi Tamás 1966-os cikkében közölteknek. Az ún. „k” (középső) rétegből is vettünk mintát, ezt tekintjük a felső-egri első vizsgálható mintájának. A felette következő 40 m homokból nem végeztünk gyűjtést. A feltárás utolsó, felső szakaszát, a homokrétegek utáni lejtős terület mintegy 20 m-ét, 20 cm-es közökkel mintáztuk. A késő-egri hőmérsékleti középértékei csak nagyon kevéssé különböznek a kora-egriétől: 18,97 °C, a minimumérték 16,9 °C, a maximumérték 21,9 °C. Ez a szakasz flóraösszetételében nem nagyon különbözik az alsó-egritől. A homokos tengerparton nagyon lecsökken a páfrányok faj- és egyedszáma, ami a hőmérsékli értékek csökkenését eredményezi. Mindamellett nehány új faj jelentkezik (Gleichenia, Polypodiaceaesporites gracillimus). Beömlő folyóvízre utal a néhol nagyszámú Calamus pálma jelenléte. Továbbra is jelentkezik a Sapotaceae pollen, más trópusi fajokkal (Araliaceae, Symplocos) együtt. Ez utóbbi a klíma szárazabbá válására is utal, a Dodonaea, Ilex, Myrtaceae pollenek megerősítik ezt a feltevést. Egyidejüleg mérsékelt égövi fajok pollenjei (Pinus, Alnus, Ulmus stb.) is előfordulnak, különösen a rétegsor felső szakaszában. A csapadék változó mennyiségű lehetett, a szárazságra utaló fajok alapján. Egyes minták több csapadékmennyiségre utalnak, több a vízi, vízparti, mérsékelt égövi fás növényzet pollenje (Alnus, Salix, Coniferae). Ezekről a változásokról ad képet a növények hőmérsékleti igények különbözősége alapján, trópusi, szubtrópusi, mérsékelt égövi fajok százalékos értékeiről készült görbék összehasonlítása ( I. tábla: b ábra). A trópusi fajok 20,8–68,4% értékek között mozognak, dominanciájuk már nem állandó. Előfordul a szubtrópusi fajok uralkodó szerepe (8., 12., 14. és 32. mintákban), de a trópusi, szubtrópusi fajok még mindig magasabb értékűek együtt, mint a mérsékelt égövi növények értékei. Aránylag vastag felső-egri rétegsort képvisel a Fót–1 fúrás. Gazdag sporomorphaanyaga lényegében a holosztratotípus vizsgálatát megerősíti. A hőmérsékleti középértéke 17 °C, csaknem 2 °C-al alacsonyabb, mint az egri, ami a fúrás földrajzi helyzetével magyarázható. A területre a szlovákiai Veporidák hegyvonulatairól kerülhettek be a nagyobb mennyiségű mérsékelt égövi vegetációt jelző, hegyvidéket 107

jellemző fenyőpollenek. A sokkal kevesebb pollent produkáló, rovarbeporzású trópusi vegetációs %-értékeket nagyon sok esetben fölülmúlják a Coniferae pollenek tömegei (I. tábla: c ábra). A két felső-egri lelőhely hőmérsékleti adatai alapján a felső-egri hőmérsékleti középértéke 18 °C.

Az eggenburgi éghajlata Az egri emeleténél kisebb kiterjedésű eggenburgi rétegek legvastagabb rétegsorát a Püspökhatvan–4 fúrás képviseli. A hőmérsékleti görbe nem mutat nagy kilengéseket, 18,17 °C a középhőmérséklet értéke (II. tábla: a ábra). A növényzetben nincs jelentős változás, a trópusi páfrány fajok száma csökken, egyes fajok eltűnnek, nehány új jelenik meg. Bizonyos szárazságra utaló elemek száma növekszik. Valószínűsíthető a tengeri monszunhatás csökkenése a tenger kisebb elterjedése miatt. Az évi csapadék átlag értéke cca. 1000 mm lehetett. Az értékelhető fúrások (Lajoskomárom–1 17,77 °C, Balaton–26 18,8 °C, Budajenő–2 16,66 °C és a Püspökhatvan–4 fúrás 18,17 °C) adatai alapján az eggenburgi emelet hőmérsékleti középértéke 17,8 °C. A sporomorphák éghajlati igénye alapján készült százalékos értékeket képviselő diagram szerint mindhárom görbe igen magas és igen alacsony értékeket is képvisel. A trópusi értékek 75,8–15,3% között, a szubtrópusiak 43,7–3,4% és a mérsékelt égöviek 73,3–6,2% között mozognak. A szubtrópusi elemek a legalacsonyabb vonalvezetésűek, míg a legtöbb esetben a trópusiak dominálnak, némelykor a mérsékelt égöviek. Ez utóbbiak, mérsékelt égövi fenyőpollenek, a távolabbi magasabb hegyvidékről transzportálódtak.

Az ottnangi éghajlata Az előzőknél még kisebb kiterjedésű ottnangi, rövidebb időtartama miatt is, sajátos helyet foglal el, éghajlati szempontból is, a neogén emeletek éghajlatának sorában; ugyanis a láperdő kifejlődésének megfelelő éghajlatú. A szénképződési időszakok jellemzője, hogy az egész neogén folyamán csaknem azonos összetételű vegetációval és csaknem azonos éghajlattal jelenik meg. Általában alacsonyabb hőmérsékletet képvisel, mint a láperdőket nem tartalmazó terület. A Kárpátmedencében (Magyarországon és Szlovákiában) Salgótarjáni Barnakőszén Formáció néven ismert. Saját kutatásaim a borsodi barnakőszén vizsgálatára összpontosultak. Egy kelet-borsodi szelvény palynológiai vizsgálatai paleoklimatológiai adatai a következők: A eggenburgi fekü (Kurittyán–630 fúrás eggenburgi rétegsora), hőmérsékleti középértéke 18,4 °C, felette a 4 m-es V. telep 15,9 °C. Felette a meddőt 2 fúrás képviseli: a Tardona–30 fúrás 5 mintája (327–340 m között) 17,2 °C és a Diósgyőr–366 fúrás 5 mintája (333,8–350,5 m között) 18,7 °C -al. A 2 méteres IV. telep hőmérsékleti középértéke 15,89 °C. A következő meddő a Tardona–72 fúrás 10 mintája (182,5–314,8 m között) 14,65 °C. A III. telep és a III–II. telep meddője nem volt begyűjtve. Az 1 méteres Edelény II. telep 14 mintájának hőmérsékleti középértéke 15,4 °C. Felette sem a meddőt, sem az I. telepet nem gyűjtötték be, csak 108

az első telep feletti meddő volt képviselve a Diósgyőr–366 fúrás 34,6–209,1 m közötti 5 mintával, amelyeknek hőmérsékleti középértéke 14,8 °C. A hőmérsékleti értékek világosan bizonyítják a láperdőknek a meddőkhöz viszonyítottan alacsonyabb voltát. A rétegsorokban felfelé haladva határozottan megállapítható a hőmérséklet lassú csökkenése is. A sporomorphák százalékos hőmérsékleti adatait átvizsgálva megállapítható, hogy a széntelepekben a trópusi sporomorphák maximuma 32%, a legalsó, V. feketevölgyi széntelepben; minimuma 3,3%, szintén az V. telepben található (II. tábla: b ábra). A meddőt képviselő Tardona–30 fúrásban 58,8% a maximum érték, a minimum 15%. A trópusi fajok százalékos diagramja általában a legalsó helyet foglalja el. A széntelepekben a szubtrópusi fajok diagramjai dominálnak (II. tábla: c ábra). A Lyukóbánya IV. telepben a trópusi és szubtrópusi fajok százalékos értékei valamivel kisebbek, de itt is megállapítható a szubtrópusi láperdő dominanciája (III. tábla: a ábra). Az egy méteres Edelény II. telep néhány mintájából is látható a láperdő uralma (II. tábla: b ábra). Lokális hatásnak tekinthetők a Várpalota–133 (Bakony) (III. tábla: cábra) és a Tekeres–1 (Mecsek) fúrások (IV. tábla: a ábra) uralkodó mérsékelt égövi diagramjai, amelyek a hegyvidéki mérsékelt égövi erdőtakarók polleninvázióinak kifejezői. Alsóvadász–1 és a Szászvár–8 (IV. tábla: b ábra) fúrások diagramjai képviselik a láperdők általánosan jellemző megjelenési formáit, a Zengővárkony–45 és a Pusztakisfalu–VI fúrások az ottnangi meleg szubtrópusi éghajlatának kifejezői (IV. tábla: c és V. tábla: a ábra). Az összes ottnangi lelőhely hőmérsékleti adatai 16,7 °C középértéket adnak, ami csaknem 1 °C csökkenést jelent az eggenburgihoz viszonyítva. Ez nagyrészt a barnakőszénképző láperdők hőmérsékletével van összefüggésben. Nehezebb kérdés a csapadékviszonyok megállapítása. Ezt WALTER (1964) recens vegetációk tanulmányozása során is nehezen megállapíthatónak tartja, mert a talajnedvesség, ami a vegetáció léténél nagyon fontos szerepet játszik, nem csak a csapadék függvénye. Mindenesetre az ottnangi láperdők a lápok, elmocsarasodások következményei, ami a tenger oszcillációjával magyarázható. Néhol a sporomorphák, ill. helyenként a páfrányfélék számának csökkenése szárazságot jelez az általában meleg szubtrópusi klímában.

A kora-miocén éghajlata Az alsó-miocén 3 emelete a geológiai ismeretek alapján: a késő-egri, eggenburgi és ottnangi időt foglalja magában. A palynológiai kutatások eredményei alapján nem vonható éles határ az alsó- és a felső-egri alemelet közé. Mai tudásunk szerint mindhárom alsó-miocén emelet kis kiterjedésű és elhelyezkedésük is közel azonos a Kárpátmedencében. A kora-miocén a neogén legmelegebb szakasza. Meleg szubtrópusi éghajlatra utalnak a sporomorphák. Ebben a szakaszban a legjellemzőbb a trópusi fajok aránylag nagy faj- és egyedszáma. A rétegsorokban felfelé haladva a fajszámoknál az egyedszámok csökkennek jobban. Szubtrópusi éghajlat alatt is megél a legtöbb trópusi faj, megfelelő éghajlati és ökológiai körülmények között. A rétegsorokban felfelé haladva a hőmérséklet lassú, de mérhető csökkenése kimutatható. 109

A kora-egri (oligocén) hőmérsékleti középértéke 19 °C, a késő-egri hőmérsékleti középértéke 18 °C, a eggenburgié 17,8 °C és az ottnangié 16,7 °C. A vegetáció százalékos összetétele alapján készült diagramok világosan kimutatják az egri rétegsorokban a trópusi fajok dominanciáját (l. I. tábla: a, b, c diagramokat). A Fót–1 fúrás diagramjában a közeli magas hegységek mérsékelt égövi erdők pollenjei is nagy számmal mutatkoznak. A vegetációban kismértékű változás van, ami az egrin belül alig észrevehető. Az alsó- és a felső-egri alemeletben is vannak szárazságra utaló elemek is. Az eggenburgi emelet hőmérsékleti diagramja egyenletes lefutású. A trópusi fajok dominanciája mutatkozik az éghajlati történések természetes rendje szerint a százalékos diagramokon (l. II. tábla: a diagramot). A hegyvidékek és az uralkodó szelek hatására a mérsékelt égövi növényzet sok esetben túlszárnyalja a trópusi, szubtrópusi sporomorphák mennyiségét. Az ottnangi idején a tenger kiterjedésének nagymértékű csökkenése és tengerpartok elmocsarasodásának következtében, a láperdők kialakulása miatt, csökken a hőmérséklet. Ez az alacsonyabb hőmérséklet jellemző a kőszéntelepekre. A köztes minták hőmérsékleti értékei magasabbak.

A középső-miocén A kárpáti éghajlata A kárpáti a megváltozott geológiai körülmények miatt, élesen elhatárolódik a miocén idősebb szakaszaitól. A délnyugatról érkező transzgresszió során a tenger az előzőknél sokkal nagyobb területet öntött el. A megváltozott vegetáció elemek klímaváltozásra utalnak. A kora-miocén paleogénből fennmaradt fajai csaknem eltűnnek. Ez a jelenség azonban nemcsak az éghajlat változására utal, hanem a geológiai idő előre haladásával a fajok természetes elgöregedésére, eltűnésére is. Új fajok jelennek meg, amelyek között vannak trópusi fajok, legalábbis morfológiai sajátságaik arra utalnak — pl. a Mecsekisporites fajok — viszont a megjelenő májmohák ma is élő fajai, többnyire mérsékelt égöviek. A Mecsek körüli fúrások mintái sok trópusi fajt tartalmaznak, de az új fajok között már feltűnnek mediterrán éghajlatra utalók. A Komló–120 fúrás (V. tábla: b ábra) hegyekkel körülzártságára mutat a sok mérsékeltövi Coniferae pollen jelenléte. A Bakony térségéhez tartozó fúrások (Várpalota, Berhida) rendkívül gazdag flórája igen kedvező ősföldrajzi körülményekre utal. A fajok hőmérsékleti megoszlásáról készült százalékos diagramok (Hidas–53 fúrás — V. tábla: c ábra; Litke–17 fúrás — VI. tábla: a ábra) határozottan mutatják az Alpidák kiemelkedésével a mérsékelt égövi növényzet előretörését, s ez nemcsak vegetációt, hanem az éghajlatot is megváltoztatja. Kimutatható a trópusi elemek harca, sőt előretörése is a Berhida–3 fúrás (VI. tábla: b ábra), Fót–1 fúrás (VI. tábla: c ábra), Piliny–8 fúrás (VII. tábla: a ábra) esetében. Az igen rossz rossz megtartású sporomorphákat tartalmazó Nógrádszakál–2 fúrásban is kifejezésre jut (VII. tábla: b ábra) ez a változás. A szubtrópusi vegetáció egységesen az egész kárpátiban a legkisebb százalékos értékkel szerepel. A medence északabbra fekvő területein a fúrásmintákban, a sporomorphák között, sok 110

a szárazságra utaló. A kárpáti 16 °C középhőmérsékletű szubtrópusi éghajlattal jelentkezik.

A kora–középső-badeni éghajlata A kora-badeni transzgresszió is DNy-ról indul, mint a kárpáti, azonos ősföldrajzi keretben marad, csekély lokális túlterjedéssel. A ciklusvégi kiemelkedések, feltöltődések követkeményeként keletkező elmocsarasodásokban létrejövő láperdők a barnakőszén képződés előfeltételei. A transzgresszió terjedési iránya jól megmutatkozik a százalékos kiértékelő diagramokon. A Hidas–53 fúrás badeni szakaszában a láperdő már a kora-badeni végén is kimutatható (VII. tábla: c ábra). A középső-badeni idején nagyobb kiterjedésű láperdőkre lehet következtetni (Hidasi Barnakőszén Formáció). A Bakonyban, a Berhida–3 fúrásban az alsó-badeni mintákban egyáltalán nem kerültek elő láperdei növényzetre utaló sporomorphák. A középső-badeni idején történt kiemelkedés miatt a Kókay szerinti késő-badeni kezdetén jelentős mennyiségű láperdei sporomorpha jelzi a kőszénképződést (VIII. tábla: a ábra). A Szokolya–2 fúrás szubtrópusi anyagában csak a rétegsor alján találhatók, néhány mintában, láperdőre utaló pollen szemek (VIII. tábla: b ábra). Ha összevetjük a Szokolya–2 fúrás százalékos diagramját a Nógrádszakál–2 fúrás badeni szakaszával (VIII. tábla: c ábra) — ami jobb eredményeket adott, mint a fúrás kárpáti része — megállapítható a két ábra hasonlósága. Ez feltételezi az éghajlati hasonlatosságot is. Az alsó-badeni rétegsorok mintái csodálatos botanikai gazdagságú palynológiai spektrumokat tartalmaznak. A szubtrópusi jellegű klíma hőmérsékleti középértéke 16,2 °C, csaknem azonos a kárpáti emeletével (0,2 °C-al magasabb érték). A spektrumok már nem nagyon tartalmaznak paleogén alakokat, hanem azokat a trópusi fajokat, amelyeknek a szubtrópusi klíma kedvező körülményei között továbbélésük biztosítva van. Némely spektrumban uralkodóvá, dominánsá is válhatnának, hacsak földrajzi (paleogeográfiai) feltételeik miatt — ami éppen a trópusi klímaigényüek létét biztosítja — a magasabb hegyvidék mérsékelt égövi flórájának pollenjeit, a fenyőpollenek millióit nem zúdítja a beágyazódási területre (pl. a Szokolya körüli fúrásokban). Az eredeti klímát képviselő spektrumok átalakítója az ún. szelektív fosszilizáció az alsó-badeniben kezdődött, a középső-badeniben kulmináló vulkanizmus, ami a kőzet egész palynomorpha anyagát eltüntetheti. Előfordul az is, hogy csak a vastagabb exosporiumok maradnak meg.

A középső-miocén éghajlata A meleg szubtrópusi klímát biztosító szakasza a miocénnek, ahol a kedvező körülmények új trópusi fajok létét is lehetővé tették (Mecsekisporites genus, új Bifacialisporites fajok). A kora-badeni paleogeográfiai viszonyai (az ÉK-i irányú transzgresszió, az alpi és kárpáti hegyláncok kialakulása és helyzete) alakította ki azokat a klimatológiai körülményeket, feltételeket, amelyek lehetővé tették egy új gazdag vegetációtípus kialakulását. 111

Késő-miocén A késő-badeni éghajlata A Pannon-medence kialakulásának döntő szakasza a késő-miocén (HÁMOR 1997). A transzgressziók DK felől érkeztek hazánk területére, amelyet — a késő-badeni esetében — saját kutatásaimmal alátámasztani nem tudok, mert késő-badeni kutatási anyagom csak a dunántúli területekről van (Hidas, Tengelic és Berhida). Feltételezésem szerint a DK-ről érkező transzgresszió csak bizonyos idő után érkezhetett a dunántúli területekhez. Az is valószínű, hogy az éghajlati hatás (a lehűlés) is csak késessel alakíthatta át a vegetációt. Ez a hatás nem maradt el, amit a szarmata emelet flórája is mutat. A késő-badeni hőmérsékleti középértéke 15,37 °C, a kora-badeni 16,2 °C, ill. a középső-badeni 16,3 °C középértékeivel szemben.

A szarmata éghajlata A szarmata emelet kiterjedt voltát a sok fúrás igazolja, amelyekben azonban nagyon kevés sporomorpha maradt meg, főleg a vulkáni tevékenység miatt. A vulkáni kőzetek radioaktív kormeghatározása támpontot jelent a geológia számára. A Berhida–3 fúrás szarmata–pannóniai határát 222,6 m felett, 5 cm-es biotitos dácit tufánál vonták meg, amelynek radiometrikus kora 12,6±0,5 M év (RAVASZNÉ BARANYAI L., BALOGH K. in: KÓKAY et al. 1991). Az ÉNy-i irányú transzgressziót igazolja nehány új, keleti kapcsolatokra utaló pollen és diatoma faj jelentkezése. A trópusi növényfajok visszahúzódásáról adnak számot a százalékos értékekről készített diagramok. A Cserhátszentiván–1 fúrás (HÁMOR 1985) csaknem átfogja a szarmata emeletet. A palynológiai vizsgálatok számára sok meddő mintát tartalmazó spektrumok százalékos kiértékelése (IX. tábla: a ábra) jellemzően mutatja a trópusi fajok visszahúzódását, (maximális értékük 25%, a minimális értékük 3%). A szubtrópusi fenyőfélék és lombosok maximális értéke 86%, minimum értéke 7%. Uralkodnak a mérsékelt égövi fajok maximum 88%, minimum 14% értékekkel. A szarmata meleg-mérsékelt éghajlatú, hőmérsékleti középértéke 14,2 °C, ami több mint egy fokkal alacsonyabb a felső-badeninél.

A pannóniai éghajlata A pannóniaiban az ÉNy-i irányú transzgresszió a szarmatánál kissé kiterjedtebb, de csökkentebb sós vizű tengert táplált. A trópusi fajok száma már kicsi, de a flóra gazdag szubtrópusi és mérsékelt égövi fajokban, amelyek között sok a keleti eredetű. A pannóniai klímája 13 °C közép hőmérséklettel a szubtrópusi öv szélén, a meleg-mérsékelt éghajlati öv átmeneti területe. A százalékos diagramok a mérsékelt égövi növényzet uralmáról tanúskodnak, a szubtrópusi fenyőfajok és lombosok még jelentős arányban képviseltek, a trópusiak 1-1 páfrányfajjal mutatkoznak. A Tata–26 fúrás számszerű adatai: a trópusiak maximuma 8,6%, minimum értéke: 1,8%, a szubtrópusi fajok maximuma: 50%, minimuma 12,7%, a mérsékelt égövi fajok maximum értéke 83,6%, a minimum értéke 50% (IX. tábla: b ábra). 112

A pontusi éghajlata A potusi idején a rodáni orogenetikai ciklus aljzatsüllyedése megállt, az Alp–Kárpáti–Dinári-hegyvonulatok kiemelkedése intenzívebb lett (HÁMOR 2001). Ennek következtében a „messinian salinity crisis” alakult ki a Mediterrán-tengeren. Hatásaként a Pannon-medencében feltöltődés, expanzió jelentkezett. A tengeri kapcsolatok leszűkülése és a beömlő folyók vízbősége maga után vonta a medence peremén a mocsarasodást. Part menti láperdők jöttek létre, amelyekből a barnakőszéntelepek képződtek. Az éghajlat nagyon kedvezően alakult a nagyfelületű víztömegek, a part menti láperdők, valamint az Alp–Kárpáti-hegyvonulatok kiemelkedése miatt. A hőmérsékleti érték csaknem azonos a pannóniaival 12,8 °C, kiegyenlített meleg-mérsékelt éghajlatú. A trópusi növények sporomorpháinak maximális százalékos értékei, némely mintában túlhaladják a pannóniaiét. A. Naszály–1 fúrásban a trópusi fajok maximuma 11,3%, minimuma 1,4%, a szubtrópusi fajok maximuma 50%, minimuma 4,7%, a mérsékelt égövi növények fajszámának maximuma 91,8%, minimuma 50% IX. tábla: c ábra). A trópust, nagyon kevés, 1-1 védett területen élő, páfrányspóra képviseli. A szubtrópusi és a mérsékelt-égövi növényzet sok kelet-ázsiai és mediterrán fajt tartalmaz. A mérsékelt égöviek között sok a hegyvidéki fenyőféle, a szubtrópusiak között a láperdő elemei az uralkodók.

A késő-miocén éghajlata A dunántúli felső-badeni képződményeket harántoló fúrások sporomorpháiban még nem mutatkozik változás csak a tengeri plankton szervezetek jelentkezésében és hőmérséklet kismértékű csökkenésében. A szarmata idején a középső-miocénhez viszonyítva már 2 °C a különbség a hőmérséklet középértékében. A spektrumban a trópusi elemek nagymértékű csökkenése állapítható meg. Sok kelet-ázsiai flóra elem található a szubtrópusi és mérsékelt égövi fajok között is. A mediterrán elemek eddig is mutatkoztak, de ezek száma is emelkedett. A kiterjedt pannóniai, pontusi tenger és a körülzáró védő hegyláncok hatására igen kellemes meleg-mérsékelt klíma alakult ki, ahol a nyári meleg évszak sem lehetett túl száraz. A százalékos értékeket tartalmazó diagramok szerint a trópusi elemek csaknem eltűnnek, a szubtrópusi fajok száma is csökken. A mérsékelt égövi növényzet veszi át az uralmat.

A pliocén (dáciai) éghajlata A Bakonyalja és a Kemeneshát egymáshoz is közelfekvő területe a krátertavak sajátos alga flórájának gazdagsága miatt vált kutatásunk tárgyává. Mindkét lelőhely a mainál melegebb éghajlatot képvisel 12 °C kőzéphőmérséklettel. A vegetáció is még a jégkorszakok előtti állapotokra utal, meleg-mérsékelt éghajlattal. Az aránylag figyelemreméltó trópusi elemek léte a kedvező földrajzi körülmények mellett, feltétlenül a vulkanizmus éghajlati hatásában, valamint a sok tápanyagot tartalmazó altalajban is keresendő (Pula–3 fúrás, X. tábla: a ábra). A flóra a felső-miocénből 113

vezethető le és rokonsága kelet-ázsiai és kelet-mediterránra utaló, meleg-mérsékelt éghajlatú.

A miocén éghajlati görbe 24 és fél millió évtől 5 millióig terjedő időszakot foglal magába az a 85 hőmérsékleti diagram, ami palynológiai vizsgálatok céljából az egritől a pliocénig elkészült. Ezek a kutatási anyagomból kiválasztott legjellemzőbb, ill. legtöbb adatot tartalmazó lelőhelyeket foglalják magukba. A paleoklimatológiai értékelés gondolata kutatásaim során mindig felvetődött, a lehetőségek szerint kifejezésre is jutott nem csak nyomtatásban megjelent munkáimban, hanem jeletéseimben is. Pályafutásom során különféle módszerekkel próbáltam megoldani a paleoklíma adatok közlését. A mátraalji dolgozatomban (1958, p. 126, ill. p. 256) a pontusi (felsőpannóniai) anyag néhány azonos ökológiai együttesbe tartozó faját, recens növényfajokkal azonosítva, állapítottam meg hőmérsékleti értékeiket. Ez megoldható volt egy aránylag nem nagy időtávlatban keletkezett, jellegzetes (láperdő) vegetációtípusnál. A mecseki neogén klíma értékelésénél az időrendi sorrendbe állított fúrások mintáinak hőmérsékletváltozási százalékos adatait, területdiagramokon ábrázoltam (NAGY 1969, p. 510 (278), Fig. 62). A magyarországi neogén klímával foglalkozó dolgozataimban (1991, 1992) a klímaviszonyok megállapítása úgy történt, hogy a sporomorphákat klímaigényük szerint csoportosítva oszlop diagramokba osztottam és az ezek alapján készült 3 klímagörbét értékeltem. A jelenlegi klímaértékelés számítógépes feldolgozással történt, a három fő éghajlati típus görbéinek összevonásával (NAGY, Ó. KOVÁCS 1997). Ezt az új feldolgozást azért is tartottam fontosnak, mert több olyan fúrás, lelőhely anyagát az 1992-ben megjelent monográfiám után vizsgáltam, amelyek fontos kiegészítői a hazai miocénnek. A kiválasztott fúrások, feltárások hőmérsékleti adatait mintánként értékeltem. Megállapítottam a lelőhelyek éghajlati viszonyait, s ezekből az egyes emeletek éghajlatát. Ezen kívül emeletenként 1-2 fúrás sporomorphaanyagát — szintén mintánként — hőmérséleti igényük szerint csoportosítva (trópusi, szubtrópusi, mérsékelt) százalékoltam és ábrázoltam. Ezzel megállapítottam a különböző hőmérsékleti igényű növények emeletenkénti változását. Maga a görbe (X. tábla: b ábra) középhőmérsékleti adatokból épült fel, s miután a hőmérséklet a legfontosabb értéke az éghajlatnak, így a változásai legjobban fejezik ki a klíma változásait. A görbe legmagasabb értéke 20 °C körüli a miocén legalján, a késő-egri kezdetén. A legalacsonyabb értéke sehol sem megy 10 °C alá. Kiolvashatók a görbéből a legfontosabb geológiai történések, legjelentősebb geológiai események is. Összehasonlítva a diagram lefutását a HÁMOR 1995-ben kiadott táblázatáéval (in: HÁMOR 2001), megfigyelhetők a földtani nagy ciklusok és a nagy vulkáni kitörési időszakok. Összehasonlítva az 1992-es monográfiában közölt ábrával (NAGY 1992, p. 277), sokkal egyszerűbb az általános lehűlési tendenciától való eltérések (felmelegedések) megfigyelése is. Tudomásom szerint a neogénről még nem készült éghajlati görbe, palynológiai vizsgálatok alapján biztosan nem. 114

Köszönetnyilvánítás Köszönöm családomnak, hogy elviselte a munkámból adódó kényelmetlenségeket és megteremtette a feltételeket a munkám során felvetődött problémák megoldásához. Köszönet illeti fiamat az éghajlati görbék elkészítéséhez nyújtott segítségért. Köszönetet kell mondanom Hámor Gézának azokért a szakmai megbeszélésekért, amivel elősegítette a neogén kérdések megoldását.

115

References — Irodalom

ANDREÁNSZKY G. 1943: Néhány páfrány a Kárpátmedence harmadkorából. — Index Horti Bot. Univ. pp. 102–108. ANDREÁNSZKY G. 1943: Reste einer neuen Palme aus Ungarn. — Hung. Acta Biol. 1. pp. 31–36. ANDREÁNSZKY G. 1955: A hazai fiatalabb harmadidőszaki flórák éghajlata. — A Magyar Állami Földtani Intézet Évkönyve 44 (1), pp. 88–108. In: ANDREÁNSZKY G., KOVÁCS É.: A hazai fiatalabb harmadidőszaki flórák tagolódása ANDREÁNSZKY G. 1959: Die Flora der sarmatischen Stufe in Ungarn. — Akadémiai Kiadó. Budapest. pp. 1–360. ANDREÁNSZKY G. 1962: Contribution `a la conaissance de la flore de l’oligocéne sup`erieur de la briqueterie Wind pr`es d’Eger (Hongrie sept.). — Acta Bot. Acad. Sci. Hung. 8. pp. 219–239. ANDREÁNSZKY G. 1966: On the Upper Oligocene flora of Hungary. — Studia Biologica Academia Scienciarum Hungaricae, pp. 1–151. BALOGH K., JÁMBOR Á., PARTÉNYI Z., RAVASZNÉ BARANYAI L., SOLTI G. 1982: A dunántúli bazaltok K/Ar radiometrikus kora. (K/Ar dating of basaltic rock sin Transdanubia, Hungary). — A Magyar Állami Földtani Intézet Évi Jelentése 1980-ról, pp. 243–260. BALOGH, K., ÁRVA-SÓS, A., PÉCSKAY, Z. 1986: K/Ar dating of post-Sarmatian alkali basaltic rocks in Hungary. — Acta Min. Petr. Szeged 28, pp. 75–93. BÁLDI T. 1966: Az egri felsőoligocén rétegsor és molluszkafauna újravizsgálata. [Revision of the Upper Oligocene Molluscan Fauna of Eger. (Hungary).] — Földtani Közlöny 96, pp. 171–194. BÁLDI, T., SENEŠ, J. 1975: Die Egerer, Pouzdraner, Puchkirchener Schichtengruppe und die Bretkaer Formation. Chronostratigraphie und Neostratotypen. Miocän der Zentralen Paratethys. Bd. V. — Bratislava. pp. 1–577. BERTSCH, K. 1942: Lehrbuch der Pollenanalyse. — Stuttgart, pp. 1–195. BESSEDIK, M. 1981: Recherches palynologiques sur quelques sites du burdigalien du midi de la France. Acad. Montpellier. — These Univ. Sci. Tech. Languedoc. pp. 1–43. BESSEDIK, M. 1985: Reconstitution des environments miocenes des regions nord–ouest mediterrannes a partir de la palynologie. Acad. de Montpellier. — These Univ. Sci. Tech. Languedoc. pp. 1–162. BOHN-HAVAS M., NAGY E., NAGY-BODOR E., RADÓCZ GY., RÁKOSI L., SZEGŐ É. 1998: A paleoenvironmental recostruction of a cyclic coal-bearing sequence in Borsod Basin (N Hungary). — Interim Colloquium (RCMNS „Mediterranean Neogene Cyclostratigraphy in marine continental paleoenvironments”. Patras, Greece, 27–29 May 1998. pp. 12–13. DANERT, S., HANELT, P., HELM, J., KRUSE, J., SCHULTZE-MOTEL, J. 1976: Uránia növényvilág. Magasabbrendű növények II. — Gondolat Kiadó, Budapest, 516 p. DRAXLER, I., NAGY, E., PASCHER, G., ZETTER, R. 1996: Palynology of the middle Upper Pannonian lignite occurences in the area of Torony–Höll–Deutsch-Schützen–Bildein 117

(Hungary–Austria). — Advances in Austrian–Hungarian Joimt Geological Research. Budapest 1996, pp. 45–55. ERDTMAN, G. 1943: An Introduction to Pollen Analysis. — Waltham, Mass. USA, pp. 1–239. ERDTMAN, G. 1952: Pollen Morphology and Plant Taxonomy. Angiosperms. An Introduction to Palynology I. — Stockholm, Waltham, pp.1–539. ERDTMAN, G. 1957: Pollen and Spore Morphology Plant Taxonomy — Gymnospermae, Pteridophyta, Bryophyta. — Stockholm, New York, pp. 1–151. FUCHS, R., SÜTŐ-SZENTAI, M. 1991: Berichtigung zur veröffentlichung „Organisches Mikroplankton (Phytoplankton) aus dem Pannonien des Wiener Beckens (Österreich) und Korrelationsmöglichkeiten mit dem Zentralen Pannonischen Becken (Ungarn). — In: LOBITZER, H., CSÁSZÁR, G. (eds): Jubiläumsschrift 20 Jahre Geologische Zusammenarbeit Österreich-Ungarn. Teil 1. 19–34. HABLY, L. 1979: Climatic changes in the area of Central Paratethys during the Tertiary (based on the macroflora). — Studia Botanica Hungarica XIII, pp. 39–46. HABLY L. 1983: Az oligocén flórakutatás újabb eredményei. — Botanikai Közlemények 70 (1–2), pp. 5–11. HABLY, L. 1991: Flóra és klímaváltozás a magyar oligocénben és alsó miocénben. — Őslénytani Viták 36–37, pp. 141–147. HABLY, L., FERNANDEZ MARRON, M. T. 1998: A comparison of the Oligocene floras of the Tethyan and Central-Paratethyan areas on the basis of Spanish and Hungarian macroflora. — Tertiary Research 18, pp. 67–76. HABLY, L., KVAČEK, Z. 1997: Early Pliocene plant megafossils from the volcanic area in West Hungary. — In: HABLY, L. (ed.): Early Pliocene volcanic environment, flora and fauna from Transdanubia, West Hungary. Budapest, pp. 5–80. I–XXXV plates. HALMAI J. 1981: A Fóti Formáció makrofaunája. — A Magyar Állami Földtani Intézet Évi Jelentése 1979-ről, pp. 97–113. HALMAI J., JÁMBOR Á., RAVASZNÉ BARANYAI L., VETŐ I. 1982: Alapfúrások. Tengelic 2. sz. fúrás földtani eredményei. — A Magyar Állami Földtani Intézet Évkönyve 65, pp. 1–325. HÁMOR G. 1970: A kelet-mecseki miocén. (Das Miozän des östlichen Mecsek Gebirges.) — A Magyar Állami Földtani Intézet Évkönyve 53 (1), pp. 1–464. HÁMOR G. 1985: A Nógrád-cserháti kutatásterület földtani viszonyai. (Geology of the Nógrád Cserhát area.) — Geologica Hungarica ser. Geologica, 22. pp. 1–307. HÁMOR G. (editor in chief) 1988: Neogene Palaeographic Atlas of Central and Eastern Europe. — Hungarian Geological Institute. Budapest. HÁMOR G. 1997: A magyarországi miocén fejlődéstörténete és ősföldrajza. — In: Fülöp József emlékkönyv. Akadémiai Kiadó, pp. 231–250. HÁMOR, G. 2001: Miocene Palaeogeography of the Charpathian Basin. — Explanatory Notes of the Geological Institute of Hungary, Budapest, pp. 1–70. +Appendix. HÁMOR, G., HALMAI, J. 1995: Proposal for the definition of the Miocene superstages in the Paratethyan region. — Xth R.C.M.N.S. Congress Bucharest 37 Abstracts p. 2. HORTOBÁGYI T., SIMON T. (szerk.) 1981: Növényföldrajz, társulástan és ökológia. — Budapest, pp. 1–546. KORECZNÉ LAKY I. 1982: A Tengelic 2. sz. fúrás Miocén foraminifera faunája. — A Magyar Állami Földtani Intézet Évkönyve 65. pp. 151–187. KÓKAY J., HÁMOR T., LANTOS M., MÜLLER P. 1991: A Berhida 3. sz. fúrás paleomágneses és földtani vizsgálata. — A Magyar Állami Földtani Intézet Évi Jelentése 1989. évről pp. 45–63. KRÜSSMANN, G. 1960: Die Nadelgehölze. — Paul Parey, Berlin, Hamburg, pp. 1–335. KVAČEK, Z., HABLY, L. 1991: Notes of the Egerian stratotype flora at Eger (Wind brickyard), Hungary, Upper Oligocene. — Annales Historico–Naturales Musei Nationalis Hungarici, 83. pp. 49–82. 118

NAGY E. 1957: A mátraaljai felsőpannóniai barnakőszén rétegek pollenvizsgálata. (Pollenuntersuchungen aus den oberpannonischen Braunkohlenschichten des Mátragebirges.) — Földtani Közlöny 87 (3), pp. 320–326. NAGY E. 1958: A mátraaljai felső pannóniai kori barnakőszén palynológiai vizsgálata. (Palynologische Untersuchung der am Mátra Gebirges gelagerten oberpannonischen Braunkohle.) — A Magyar Állami Földtani Intézet Évkönyve 47 (1), pp.1–353. NAGY, E. 1962: New pollen species from the Lower-Miocene of the Bakony Mountain (Várpalota) of Hungary. — Acta Botanica Acad. Sci. Hung. VIII., (1–2), pp. 153–170. NAGY, E. 1963a: Spores nouvelles des couches néogenes de la Hongrie. — Pollen et spores V. (1), pp. 143–148. NAGY, E. 1963b: Occurence of the genus Ephedripites in the Neogene of Hungary. — Grana Palynologica 4 (2), pp. 277–280. a. b. c. NAGY, E. 1963c: Spores nouveaux d’une coupe de la briqueterie d’Eger (Hongrie).— Pollen et spores V. (2), pp. 397–412. NAGY, E. 1963d: Some new spores and pollen species from the Neogene of the Mecsek Mountain. — Acta Botanica Acad. Sci. Hung. IX. (3–4), 387- 407. NAGY, E. 1965: The microplankton occuring in the Neogene of the Mecsek Mountains. — Acta Botanica Acad. Sci. Hung. XI. (1–2), Pp. 197–216. 5 plates. NAGY, E. 1966: Investigations into the Neogenic microplankton of Hungary. — The Palaeobotanist 15 (1–2), pp. 38–46. NAGY, E. 1967: Microplankton of the Neogene of Hungary. — Palaeogeography, Palaeoclimatology, Palaeoecology 3, pp. 111–120. NAGY, E. 1968: Moss Spores in Hungarian Neogene strata. — Acta Botanica Acad. Sci. Hung. XIV. (1–2), pp. 113–132. NAGY E. 1969: A Mecsek hegység miocén rétegeinek palynológiai vizsgálata. (Palynological elaborations the Miocene layers of the Mecsek Mountains.) — A Magyar Állami Földtani Intézet Évkönyve 52 (2), pp. 1–417. NAGY, E. 1970: Hungary´s Neogene climate on the basis of palynological researches. — Com. on Mediter. Neog. Strat. Proceed. of the fourth Session in Bologna, 19–30. Sept. 1967. I.I. Giornale di geologia ser. 2a, XXXV. I. NAGY E. 1976: A dunántúli olajpala-kutató fúrások rétegsorának palynológiai vizsgálata. (Palynological investigation of Transdanubian oil-shale exploratory boreholes.) — A Magyar Állami Földtani Intézet Évi Jelentése az 1974. évről. pp. 247–261. NAGY, E. 1978: Palynological investigation of alginites in Hungary. — Journal of Palynology 14 (1), pp. 94–100 NAGY, E. 1979: Palynological evaluation of the holostratotype of the Egerian. — Acta Biol. Szegediensis 25 (3–4), pp. 45–52. NAGY E. 1985: A magyarországi neogén sporomorphái. (Sporomorphs of the Neogene of Hungary.) — Geologica Hungarica series Palaeontologica 47, pp. 1–471. NAGY, E. 1990: Climatic changes in the Hungarian Neogene. — Review of Palaeobotany and Palynology 65, pp. 71–74. NAGY E. 1992: Magyarország neogén sporomorpháinak értékelése. (A comprehensiv study of Neogene sporomorphs in Hungary.) — Geologica Hungarica series Palaeontologica 53. pp. 1–379. NAGY, E. 1997: A palynological study of the Transdanubian alginites. — In: HABLY, L. (ed): Early Pliocene volcanic environment. Flora and fauna from Transdanubia, West Hungary. Hung. Nat. Hist. Museum. pp. 153–175. fig. 1–9. NAGY, E. 1999: Palynological correlation of the Neogene of the Central Paratethys. — Hungarian Geological Institute, Budapest. pp. 1–124. 5 plates. NAGY E., KÓKAY J. 1991: Middle Miocene mangrove vegetation in Hungary. — Acta Geol. Acad. Sci. Hung. 34 (1–2), pp. 45–52. 119

NAGY E., BODOR E. 1982: A Tengelic 2. sz. fúrás Miocén palynomorphái. — A Magyar Állami Földtani Intézet Évkönyve 65. pp. 117–138. NAGY, E., Ó. KOVÁCS, L. 1997: Climate curve construction from palynological data of the Pannonian section in borehole Berhida–3 (Hungary).— Acta Geologica Hungarica 40 (1), pp. 101–108. NAGY E., PÁLFALVY I. 1963: Az egri téglagyári szelvény ősnövénytani vizsgálata. (Révision paléobotanic de la coupe de la briqueterie d’Eger.) — A Magyar Állami Földtani Intézet Évi Jelentése az 1960. évről, pp. 223–263. NAGY E., RÁKOSI L. 1993: A borsodi barnakőszéntelepek paleobotanikai vizsgálata. — Kézirat. Észak-magyarországi földtani kutatások újabb eredményei c. tudományos előadóülésen elhangzott előadások. Miskolci Egyetem 1993, március 12. 6 p. NAGYMAROSI A. 1982: A Tengelic 2. sz. fúrás bádeni-szarmata nannoflórája. — A Magyar Állami Földtani Intézet Évkönyve 65. pp. 139–149. PAPP, A. (ed.) 1985: Chronostratigraphie und Neostratotypen. Miozän der Zentralen Paratethys. Bd. VII. — Akadémiai Kiadó, Budapest, 636 p. PÁLFALVY I. 1961: Növénymaradványok Eger harnadkorából. — Földtani Közlöny 81. pp. 57–80. PLANDEROVÁ, E., KLAUS, W., NAGY E. 1975: Palynologische Charakteristik des Egerien und microfloristische Korrelation der Schichtengruppen in der Tschechoslowakei, Ungarn und Österreich. — In: Chronostratigraphie und Neostratotypen, Miozän der Zentralen Paratethys, Bd. V. Egerien, pp. 553–577. Bratislava. POTONIÉ, R., THOMSON, P. W., THIERGART, F. 1950: Zur Nomenclature und Klassifikation der neogenen Sporomorphae (Pollen und Sporen). — Geologisches Jahrbuch 65, pp. 35–70. RAO, M. R. 1995: Palynostratigraphic zonation and correlation of the Eocene. — Early Miocene sequence in Alleppy district, Kerala, India. — Review of Palaeobotany and Palynology 86. pp. 325–348. REHDER, A. 1934: Manual of cultivated trees and shrubs. — New York. 1–930. SAXENA, R. K., RAO, M. R. 1996: Palynological investigation of the Boldamgiri Formation (Early Micene) in type area, Garo Hills, Meghalaya. — Geophytology 26. (1), pp. 43–56. SIMONCSICS, P. 1959: Palynologische Untersuchung an der miozänen Braunkohlen des Salgótarjáner Kohlenreviers. I. Die Sporomorphen–Flora von Katalinbánya. — Acta Univ. Szeged. Acta Biol. Szeged V. (1–4), pp. 181–199. SIMONCSICS, P. 1960: Palynologische Untersuchungen an der miozänen Braunkohlen des Salgótarjáner Kohlenreviers. II. Succession der Planzenvereine des Miozänmores von Katalinbánya. — Acta Univ. Szeged. Acta Biol. N. S. 6 (1–4), pp. 99–106. SIMONCSICS, P. 1964: Einige neue Sporen aus dem Salgótarjáner Kohlengebiet in Ungarn. — Fortsch. Geol. Rheinld. u. Westf. (12), pp. 97–104. STEVANOVIĆ, P. 1989: Redefinition of the basal and top Pontian boundaries in the Pannonian Basin of the Paratethys (On the basis of Malacofauna). — In: MALEZ, M., STEVANOVIĆ, P. (eds): Chronostratigraphie und Neostratotypen. Neogen der Westlichen („Zentrale”) Paratethys. VIII. Pontien. pp. 40–47. THOMSON, P. W., PFLUG, H. 1953: Pollen und Sporen des Mitteleuropäischen Tertiärs. — Palaeontographica B. 94. Abt. B. Lief. 1–4. pp. 1–138. WALTER, H. 1964: Die Vegetation der Erde. I. Die tropischen und subtropischen Zonen. — G. Fischer Verlag, Jena, 592 p. WALTER, H. 1968: Die Vegetation der Erde.II. Die gemessigten und arktischen Zonen. — G. Fischer Verlag, Jena, 1001 p. WALTER, H., LIETH, H. 1960–1967: Klimadiagramm Weltatlas. — Fischer, Jena. 1–3. Lief. WILLIS, J. C. 1957: A dictionary of the flowering plants and ferns. — The University Press, Cambridge. 752 p. WILLIS, J. C. 1966: A dictionary of the flowering plants and ferns. 7th edition. — The University Press, Cambridge, 1214 p. 120