Pályázat. az Árpád Gimnázium vezetésére. Gyimesi Róbert

Pályázat az Árpád Gimnázium vezetésére Gyimesi Róbert

Gyimesi Róbert pályázata

Tartalom I.

Szakmai önéletrajzom ........................................................................................... 2

II.

Szakmai helyzetelemzésre épülő fejlesztési elképzeléseim....................................... 5 A. Helyzetelemzés ................................................................................................. 5 1. Belső tényezők .................................................................................................. 5 a. Néhány iskolatörténeti adat .................................................................... 5 b. A gimnázium személyi feltételei .............................................................. 6 c. A gimnázium tárgyi feltételei ................................................................... 7 d. A gimnázium tanulói................................................................................ 8 e. Az intézmény alapdokumentumai ........................................................... 9 f. Értékeink, hagyományaink ..................................................................... 10 g. Minőségirányítás az Árpád Gimnáziumban ............................................ 12 h. A gazdálkodás kérdései ......................................................................... 12 2. Külső tényezők ................................................................................................ 13 a. Az intézmény fenntartója ...................................................................... 13 b. A gimnázium legfontosabb partnerei, a családok és a szülők ................. 13 c. Néhány várható folyamat ...................................................................... 14 B. Fejlesztési elképzeléseim az állandóság és a változás egyensúlyának céljával...... 16

III.

Személyes vezetői nézeteim és programom .......................................................... 20

IV.

Mellékletek ........................................................................................................ 22 Erkölcsi bizonyítványom .............................................................................................. 23 Okleveleim hiteles másolata ........................................................................................ 24 Nyilatkozatom pályázatom nyilvánosságáról ............................................................... 26 Forrásaim .................................................................................................................... 27

1


I.

Szakmai önéletrajzom

Személyes adataim Nevem: Gyimesi Róbert Születésem helye és ideje: Szombathely, 1957. március 25. Édesanyám születéskori neve: Fejes Margit Állampolgárságom: magyar Állandó lakásom címe: 2000 Szentendre, Széchenyi I. t. 13. Munkahelyem: Árpád Gimnázium, 1034 Budapest, Nagyszombat u. 19. Munkahelyi telefonszámom: (1) 3887120 Munkahelyi e-mail-címem: [email protected] Tanulmányaim 1963-1971. Petőfi Sándor Általános Iskola, Szombathely 1971-1975. Nagy Lajos Gimnázium, Szombathely 1975-1976. sorkatonai szolgálat 1976-1981. ELTE Természettudományi Kara matematika-fizika tanári szak 1985. ELTE számítástechnikai alaptanfolyam 1988-1989. ELTE intenzív tanártovábbképzés, matematika szak 1990-1991. FPI vezetőképző tanfolyam 1998-2000. BME Gazdaság- és Társadalomtudományi Kara közoktatási vezető szak Szakképesítése(i)m 1981. okleveles matematika-fizika szakos középiskolai tanár 2000. közoktatási vezető Tanári pályafutásom 1980-81. Kanizsai Dorottya Egészségügyi Szakközépiskola, végzős egyetemi hallgatóként tanár 1981- Árpád Gimnázium, tanár 1992-1996. Árpád Gimnázium, igazgatóhelyettes 1996-2006. Árpád Gimnázium, igazgató 2006-2009. Árpád Gimnázium, igazgatóhelyettes 2009. június 5- Árpád Gimnázium, igazgatóhelyettes, megbízott igazgató Szakmai érdeklődési területeim · · · · · ·

az iskola egészének nevelő, személyiségfejlesztő hatása a pedagógiai program, a helyi tanterv készítése, módosítása és végrehajtása az osztályfőnöki tevékenységgel kapcsolatos problémák és megoldási lehetőségeik a matematikai tehetség felismerése és fejlesztése a tanítás, elsősorban a matematika tanítása módszertana szakmai és munkavállalói érdekfeltárás, -képviselet, -védelem és -érvényesítés 2


Speciális szakmai tapasztalataim 1981- szakmai és vezetői továbbképzések, a speciális matematika tantervű osztályokban tanítók találkozói 1982-1989. nyári építőtáborok vezetésében való részvétel 1982-1992. osztályfőnöki feladatok ellátása 1985-1987. fővárosi számítástechnikai szakreferensi megbízás 1986-1987. országos orosz nyelvi szakfordítói verseny szervezése a speciális matematika tantervű osztályok számára 1988-2000. gimnáziumi előkészítő foglalkozások vezetése matematikából hatodikos és nyolcadikos tanulók részére 1996-2004. önkormányzati fenntartású oktatási intézmények „átvilágításában” való szakértői közreműködés 1997-2006. a III. kerületi igazgatói munkaközösség vezetésében való részvétel Elnyert pályázataim 1991-1992. a Magyar Tudományos Akadémia Matematikai Kutatóintézete ösztöndíja 1993-1995. az MKM a Pedagógus Szakma Megújítása projektje keretében a gimnáziumi tanterv strukturálása és számítógépes adatbázisa létrehozása Közéleti tevékenységem és funkcióim 1988-1995. a Pedagógusok Szakszervezete intézményi csoportjának főbizalmija 1989-1996. a PSz III. kerületi szervezete ügyvivője 1991. az „Árpád Gimnázium” Alapítvány kezdeményezése és létrehozásának segítése 1994-1997. a PSz budapesti szervezete ügyvivője 1996- az „Árpád Gimnázium” Alapítvány kuratóriumi tagja Kitüntetéseim 1989. Miniszteri dicséret 1990. a PSz Elnöksége elismerő és köszönetet kifejező oklevele 1998. Óbuda-Békásmegyer polgármestere Karádi Károly-díja Publikációim 1987. Számítógépes fotóarchiválás Fotó magazin, 1987. évi 1. és 2. szám, társszerzőként 1987. Az Árpád Gimnázium évkönyve az 1986-87-es iskolai évről Az Árpád Gimnázium kiadványa, 1987., szerkesztőként 1993. Mérőlapok a felvételi vizsgára készülőknek KöMaL, 1993. évi 4., 5., 8-9. és 10. szám 1993. Előkészítő és felvételi feladatok matematikából a gimnáziumokba jelentkezők részére Az „Árpád Gimnázium” Alapítvány kiadásában, társszerzőként 1994-1995. Az Árpád Gimnázium tanterve részletes leírása a PROFIL 2.2 szoftver segítségével PSzM-Mentor Informatikai Kft., társszerzőként 3


1996. Az Árpád Gimnázium évkönyve az 1995-96-os iskolai évről Az Árpád Gimnázium kiadványa, szerzőként, társszerkesztőként, felelős kiadóként 2002. Az iskolánk fennállásának 100. évfordulójára kiadott 100 év – 100 kép című könyv létrehozásában való részvétel Az „Árpád Gimnázium” Alapítvány kiadása, cikkszerző, társszerkesztő, felelős kiadó 2006- Az Árpád Gimnázium honlapjának fejlesztése és üzemeltetése

4


II. Szakmai helyzetelemzésre épülő fejlesztési elképzeléseim A. Helyzetelemzés 1. Belső tényezők a. Néhány iskolatörténeti adat A több mint 100 éves múltra visszatekintő Árpád Gimnázium alapításakor, tehát 1902-ben a budai oldal első, nem egyházi fenntartású középiskolája volt. Az iskola működésének kezdetétől, tehát a XX. század elejétől a világszerte elismert színvonalon működő magyar gimnáziumi rendszer egyik intézménye, értékeinek és hagyományainak őrzője. Pedagógiai programunk szerint gimnáziumunk nevelőtestülete legfontosabb feladatának tartja, hogy megismerje és fejleszteni segítse tanulóink azon képességeit és személyiségjegyeit, illetve olyan ismereteket nyújtson, amelyek társadalmi beilleszkedésükhöz, a megfelelő életpályára kerülésükhöz elengedhetetlenek. Más szóval, szándékaink és gyakorlatunk szerint lehetőséget kívánunk teremteni ahhoz, hogy diákjaink a jövőben hazánk tisztességes és művelt polgárai legyenek. Tudjuk, hogy az említett célok elérése az iskolai életben mindennapi erőfeszítésekkel, küzdelmekkel és konfliktusokkal zsúfolt folyamat, amely azonban a sikeresen teljesíteni tudóknak cserébe – lassan beérő fejlődés eredményeként – a közösséghez való tartozás tudatát és a széleskörű ismeretekkel rendelkezők biztonságát ötvöző tartást ad. A II. világháborút követő néhány évig az Árpádban (is) a klasszikus, nyolc évfolyamos gimnáziumi oktatás folyt, melyet napjainkra – a lassan két évtizedre visszatekintő (szerkezet)változ(tat)ásoknak köszönhetően – az elsősorban hat évfolyamos gimnáziumi képzés váltott fel. Mindemellett megmaradt a leginkább az 1950-1990 között jellemző négy évfolyamos gimnáziumi forma is, jelenleg ez egy – részben német nemzetiségi nyelvi oktatást nyújtó – osztályunk profilja. Az utóbbi 15-20 év változásai tételesen abban állnak, hogy 1993 szeptemberében egy osztályunk, nevezetesen a speciális matematika tantervű osztály – egyedi engedéllyel és felmenő rendszerben – hat évfolyamos gimnáziumi képzésre tért át, néhány éven belül és hasonló módon követte ezt a nyelvi tagozatos osztály, majd 2005-ben fogadtuk be – négy évfolyamos jelleggel – a Krúdy Gyula Általános Iskola és Gimnázium intézményben/ből önkormányzati döntéssel megszüntetett, illetve hozzánk áthelyezett német nemzetiségi képzést, végül pedagógiai programunk 2006-ban történt módosítása folytán 2007-től – szintén felmenő rendszerben – hat évfolyamos képzéssel dolgozik természettudományi irányultságú osztályunk/csoportunk is. A fentiek azt jelentik, hogy a hamarosan induló 2009-2010-es tanévben 15 osztályunk hat évfolyamos, tagozatos képzést biztosító és 5 osztályunk négy évfolyamos gimnáziumi képzés keretében működik, s jelentik egyben azt is, néhány éven belül elérjük azt az állapotot, mely szerint 18 hat évfolyamos osztályunk mellett 4 négy évfolyamos, összesen tehát 22 osztályunk lesz. Noha utaltam már rá, érdemes pontosan áttekinteni, milyen jellegű, irányultságú képzés folyik osztályainkban. Hat évfolyamos rendszerű a mindenkori A osztály, amelyben az emelt szintű angol nyelvi oktatást a humán műveltségi területre irányuló tantervi törekvések és programok bővítik. Szintén hat évfolyamos a speciális matematika tantervű mindenkori B osztály. Nem különben hat évfolyamos az osztály egyik csoportjának emelt szintű természettudományi, másik csoportjának pedig emelt szintű német nyelvi oktatást biztosító C 5


osztályunk (a 2009-2010-es tanévben az első, ezzel a programmal indított osztályunk a 9. évfolyamra lép, egyúttal ebben a tanévben érettségiznek az utoljára 2006-ban hasonló képzési tartalommal indított négy évfolyamos osztályunk tagjai). A – rövidesen egyedül – négy évfolyamos jelleggel dolgozó mindenkori D osztály egyik csoportjában német nemzetiségi nyelvi képzést folytatunk, az osztály másik csoportja általános tanterv szerint halad. b. A gimnázium személyi feltételei A nevelés és az oktatás egyidejűleg zajló, egymástól elválaszthatatlan tevékenységek, egy bölcs mondás szerint Minden, ami az iskolában történik, nevelés. Az említett folyamatok eredményességének záloga a munkájában kiteljesedést találó, azt örömmel végző pedagógus. Az egyre sokasodó, összetettebbé és bonyolultabbá váló feladatok megoldásához a hatékony és eredményes pedagógiai módszerek között szabadon választani képes tanári közösség munkája szükséges. Tudatában lévén annak, hogy egy vezető – legyen igazgató, igazgatóhelyettes, közép- vagy munkaközösség-vezető – csak a rábízott kollektíva együttműködésével, munkatársai támogatását és egyetértését elnyerve érhet el sikereket, különös fontosságúnak tartom a tantestület fejlesztését, személyi és szerkezeti alakítását, a tagjaival való személyes kapcsolatomat; s szerencsésnek is magam, tekintve, hogy – a minőségirányítási programunk keretében három éve zajló pedagógus-értékelési rendszer tapasztalatai szerint (is) – a gimnázium nevelőtestülete felkészült, igényes, ambiciózus, sokat és jól dolgozó, továbbá egymás munkája, személye iránt lojális kollégák közössége. E közösségben a közös célok elérése érdekében, egyetértésben képesek dolgozni a – már nyugdíjas – „nagy öregek”, a néhány évtizedes tanári pályafutásukra visszatekintő törzstagok és a bizonyítani vágyó, tettre kész, nem egy esetben árpádos diákmúlttal rendelkező fiatalabbak. A tanári testületre jellemző tényszerű adatokat vizsgálva megállapítható, hogy · annak rendje s módja szerint minden munkatársunk rendelkezik a feladata ellátásához szükséges végzettséggel és szakképesítéssel, folyamatosan teljesíti a kötelező továbbképzés követelményeit, · a következő, tehát a 2009-2010-es tanévben 50 álláshelyen – tekintettel a részmunkaidőben foglalkoztatottakra – ennél néhányan többen fognak tanítani, · tanáraink jelentős többsége, közel két harmada nő, · némi meglepetés(em)re – a 2009 tavaszán készült továbbképzési tervben rögzítettek szerint – az árpádos tanárok átlagéletkora 47 év, · sokan vannak olyanok, akik kiemelkedő szakmai sikereket, eredményeket értek el, nevezetesen doktori címmel rendelkeznek, főtanácsosi vagy tanácsosi címmel bírnak, szakvizsgázott pedagógusok, tankönyvek és segédkönyvek szerzői, tanári tevékenységükért állami, önkormányzati vagy szakmai szervezet kitüntetésének birtokosai, alapítványok által díjazottak, vezető tanárok avagy „egyszerűen” tartósan magas színvonalú munkát végeznek. Az utóbbi évek kiemelkedő jelentőségű eredményének tartom, hogy az életünket megkeserítő, a jövedelmünket csökkentő központi rendelkezések (a kötelező órák számának felemelése, a két havi munkaidő-nyilvántartás bevezetése) ellenére sem került sor az Árpádban „leépítésre”, s bár elég magas volt a tanárok fluktuációja, ez más okokra vezethető vissza.

6


Nem pedagógus munkakörben összesen 10 álláshelyen 11 munkatársunk dolgozik, akik lelkesen és szakszerűen segítik az oktató és a nevelőmunkát. Úgy vélem, mind létszámukat, mind személyüket tekintve alkalmasak feladataik ellátására. Egy terület vár sürgetően intézkedésre, nevezetesen annak megoldása, egy rendszergazda felügyelje és működtesse informatikai rendszerünket. A közelmúltbeli változások miatt nem iskolánk alkalmazottai az iskolapszichológus, egy kivétellel a takarítók és az iskolai étkeztetést biztosító munkatársak sem, ezzel együtt úgy látom, ez a jogviszonybeli különbség nem akadálya a közös mindennapi munkának. c. A gimnázium tárgyi feltételei A 2005-ös év jelentős változásokat hozott az iskola működési feltételeit tekintve: a Budapesti Műszaki Főiskola kiköltözését követően ismét birtokba vehettük azt a teljes épületet, melyet 1938-1940-ben a gimnázium számára építettek és adtak át. Ezen változások nyomán lehetségessé vált, hogy minden osztályunk saját tanteremmel, vagy mondjuk úgy, osztályteremmel rendelkezzen, kialakítottunk 10, az osztályok csoportbontásban való foglalkoztatására alkalmas kisebb termet, és természetesen továbbra is vannak szaktantermeink. Örvendetes, hogy 2006-ban felújítottuk az épület homlokzatának kőborítását, s elkészült az iskola új, a korszerű követelményeknek megfelelő könyvtára. 2007-ben a rekonstrukció a tornatermi öltözők teljes átépítésével és a tanulók által használt mosdók felújításával folytatódott, illetve azt kell mondjam, fejeződött be időlegesen (az említettekhez képest ugyanis kisebb jelentőségűnek tartom, hogy 2008-ban a „Szemünk fénye” program keretében kicseréltek a korábban a gimnázium által használt épületrészben szinte minden világítótestet). Ez utóbbi tény azonban sajnos azt is jelenti, hogy nem oldódott meg a tornaterem problémája, hiszen jelenleg a testnevelés órák és a sportfoglalkozások megtartását – az időjárástól függően használható udvaron, illetve az egykori étkezdéből kialakított „konditermen” kívül – csupán rendkívül kicsi méretű és eléggé rossz állapotban lévő tornatermünk teszi lehetővé. Megjegyzem, ez a tornaterem eredetileg a gimnázium ún. kis tornaterme volt, a nagy tornaterem – a főiskolai idők örökségeként – jelenleg lejtős padlózattal és 225 fő elhelyezését biztosító beépített bútorzattal felsőoktatási célú előadóterem, melyet a gimnázium csupán mérsékelt hatékonysággal képes hasznosítani. Hasonló, bár az előzőhöz képest kisebb gondot jelent, hogy az alagsorban és a földszinten tekintélyes számú és méretű olyan helyiségünk van, melyek ma is pontosan abban az állapotban vannak, ahogy 2005-ben a főiskolától megkaptuk azokat, némely esetben legfeljebb raktározási célokat szolgálnak. Fizikai értelemben nem, ám a jogi helyzet, a lakáshasználat kérdésének megoldatlansága miatt zavaró, hogy mindmáig az épületben lakik Máday György, a főiskola egykori gondnoka és családja. A gimnázium épületéről szólva nem hagyhatom említés nélkül három súlyos problémánkat, nevezetesen a tető rendkívül rossz állapotát, a fűtési rendszer elégtelen működését (a legutóbbi télen napokig 10-15 C hőmérséklet volt az étteremben) és a nyílászárók, az ablakok kritikus állapota miatti már-már állandó balesetveszélyt. Tekintve, az előzőek bármelyikének megoldása lényegesen meghaladja az intézmény költségvetési lehetőségeit, a fenntartó döntése és intézkedése szükséges mindhárom területen. Az elmúlt évek jelentős eredménye, hogy nagy mértékben javult a tárgyi eszközökkel, a taneszközökkel való ellátottságunk. Annak ellenére állítom ezt, hogy gyakran panaszkodunk bi7


zonyos eszközök hiányára, hibájára vagy leromlott állapotára. Tény azonban, hogy rendelkezünk az oktatási intézmények számára előírt kötelező felszereltséggel, osztály- és csoporttermeink közel felében alig néhány éves és újszerű állapotú bútor van, tantermeink szinte mindegyikében vannak korszerű audiovizuális eszközök, több tanteremben stabilan telepített informatikai eszközök (számítógép és projektor) segítik az oktatást. Nagy mértékben és elsősorban saját erőforrásainknak köszönhetően bővült iskolánk informatikai hálózata, ami nem csupán a második számítógépterem berendezését és használatát jelenti, hanem azt is, a tanári kabinetekben minden kollégánk számára lehetséges a számítógépek és az iskolai hálózat használata. d. A gimnázium tanulói Az utóbbi tanévek mindegyikében – a hat évfolyamos gimnáziumi képzésre való részleges áttérés nyomán és a Krúdyból érkezett osztályok fogadásával – iskolánk 20 osztályában hozzávetőlegesen 600 diák tanult, akik közül évente néhányan – elsősorban külföldön folytatott tanulmányok miatt – felmentést kaptak a mindennapi iskolalátogatás alól. Általában kicsi a tanév közben távozó, illetve hozzánk érkező tanulók aránya, az elmúlt évek során legfeljebb néhány ilyen tanuló akadt; a sok átjelentkezési kérelemmel hozzánk fordulónak is köszönhetően, többen folytatják tanulmányainkat nálunk, mint ahányan távoznak. Gyermek- és ifjúságvédelmi felelősünk beszámolója szerint a tanulók szociokulturális összetétele, állapota jobb az átlagosnál. A legutóbbi tanévben 9 hátrányos helyzetű és 1 halmozottan hátrányos helyzetű diákot tartottunk nyilván, és hatan voltak olyanok, akik beilleszkedési, magatartási vagy tanulási nehézséggel küzdöttek, illetve részképesség-hiányuk akadt. Noha hivatalos adataink és kimutatásaink erről nincsenek, úgy gondolom, elsősorban középosztálybeli avagy polgári családok gyermekei tanulnak nálunk (a polgári jelzőt jelen esetben társadalmi, társadalompolitikai értelemben használom, azaz olyan embereket jellemzek vele, akik annyi és olyan anyagi és szellemi javak, tulajdon birtokosai, amelyekre függetlenségüket alapozhatják), s ez határozza meg a tanulók motivációit, ambícióit és igényeit is. A tanulók tanulmányi átlaga a 4,1-4,2 értékek között mozog, több évre visszatekintve stabilnak, illetve kissé javulónak mondható. A tanévek végén a tanulók átlagosan 7-8 %-a ér el kitűnő tanulmányi eredményt, s minden évben akad néhány (általában a tanulók 1 %-ánál kevesebb), aki valamilyen tantárgyból elégtelen osztályzatot kap. Az egy tanulóra jutó igazolt hiányzások száma átlagosan 70-75 óra, míg az igazolatlan mulasztások száma 0,5-0,6 óra körül ingadozik. Megjegyzem, a hat évfolyamos képzés némileg „jótékonyan” befolyásolta, javította a hiányzási statisztikát, hiszen az alacsonyabb évfolyamokra járók nagyobb munkafegyelme e mutatóban is érezhető. Tanulóink nagy számban és szép eredményekkel vettek/vesznek részt a különböző tanulmányi versenyeken, szinte minden tanévben volt országosan, olykor nemzetközileg is jegyzett teljesítményt mutatott diákunk. Mindez tanáraink – nem egy esetben – áldozatos tehetséggondozó munkájának gyümölcse is. Az utóbbi években tanévenként – jellemzően ismétlődő és kisebb fegyelemsértésekért – legfeljebb egy-két tanuló ellen folytattunk fegyelmi eljárást, a legutóbbi tanévben ilyen eljárásra nem volt szükség. 8


A gimnázium, az Árpádban való továbbtanulás iránt nagy a – tágabb környezetünkben működő – általános iskolák hatodikos és nyolcadikos diákjai érdeklődése. A felvételi eljárásban – az osztály, illetve a csoport jellegétől függően – 2-12-szerese volt a jelentkező diákok száma a felvehetőkének. A teljességhez ugyanakkor hozzátartozik az is, hogy azon jelentkezők száma, aránya, akik az első helyen jelölik meg gimnáziumunkat, a fent említettnél lényegesen kisebb, még a legkeresettebb tagozatainkon is alig haladja meg a meghirdetett keretszámokat (ez utóbbi adatok általában nem nyilvánosak, az elmúlt évben a Közoktatási Információs Rendszer tette az intézményvezetők számára elérhetővé a „Tehetséggondozó középiskola” címmel meghirdetett pályázathoz szükséges adatként, információként). Ma még nem tudhatjuk, milyen hatásai lesznek annak a központi intézkedésnek, annak a jogszabály-módosításnak, mely szerint 2009 tavaszától a 9. évfolyamnál alacsonyabb évfolyamra jelentkező tanulók esetében nem élhetünk a szóbeli felvételi vizsgáztatás eszközével. A hozzánk pályázók a felvételi beszélgetéseken elmondják, elmondták, választásuk során lényeges szempontként mérlegelték – szüleikkel együtt – iskolánk „jó hírnevét”, mely alatt elsősorban a felsőoktatásban való továbbtanuláshoz való esély megteremtését, növelését értik. S valóban, az Árpád Gimnáziumban érettségizettek legalább 90 %-a folytathatja azonnal tanulmányait nívós felsőoktatási intézményben, s néhány év múlva a korábban sikertelenül felvételizők is egyetemi, főiskolai hallgatóvá válnak. Az előző állítást kiegészítem azzal, hogy a továbbtanulási arány egyre kevesebbet kifejező indikátora mellett eredményeinket mutatja, hogy a legutóbbi érettségi vizsgán csaknem 80 % (a jeles minősítés alsó határa) volt a végzős árpádos diákok átlagos teljesítménye, míg ennél magasabb az emelt szinten teljesített vizsgákon. Hasonlóan, országosan is kimagasló eredményeket érnek el nyolcadikos és tízedikes tanulóink a kompetenciaméréseken, és büszkék lehetünk arra (is), hogy az utóbbi években érettségiző tanulóink átlagosan több mint egy – legalább középfokú – állami nyelvvizsgával rendelkeznek. Sok egyéb mellett a fentebb felsoroltak is igazolják, gimnáziumunk – noha az utóbbi időben elég gyakran érintik az oktatási reformok kényszerei (ebből fakadt/fakadó feladatainkról később), értékeit megtartva, hagyományait őrizve fejlődik. e. Az intézmény alapdokumentumai Iskolánk rendelkezik a működéséhez szükséges alapdokumentumokkal, melyek pillérei a jogszerű és szakszerű feladatellátásnak. Ugyanakkor tanúi vagyunk annak, hogy az iskolai és az iskolán kívüli világ változásai folyamatosan arra kényszerítenek bennünket, időről időre vizsgáljuk meg, minden vonatkozásban megfelelők-e az említett alapdokumentumok, kellő összhangban vannak-e egymással, ezenképpen valóban céljaink elérését szolgálják, segítik-e, s szükség esetén el kell végeznünk módosításukat. Pedagógiai programunk, szervezeti és működési szabályzatunk, valamint házirendünk legutóbbi korrekcióját 2006-ban hajtottuk végre, ezt követően bővítettük intézményi minőségirányítási programunkat, illetve alkottuk meg esélyegyenlőségi vagy gyakornoki szabályza-

9


tunkat, nemrégiben készült el közalkalmazotti szabályzatunk, sorolom a teljesség igénye nélkül. A kétszintű érettségi vizsgarendszer bevezetése, illetve a pedagógus-értékelési rendszer intézményi tapasztalatai azonban újabb változtatásokat indukáltak. Egyrészt örömmel tapasztaljuk, egyre több diákunk él az előrehozott érettségi vizsgák lehetőségével, másrészt azonban ez azzal a következménnyel jár(hat) az idegen nyelvek esetében, hogy a 12. évfolyam nyelvi csoportjai elnéptelenednek, esetleg meg is szűnnek. A nyelvi munkaközösségek kezdeményezték és el is készítették ezért tanterveink olyan módosítását, mely szerint a hat évfolyamos képzés során az első idegen nyelvek tanítását a 11. évfolyam végéig befejezni tervezzük. Elsősorban a magyar nyelvet és irodalmat tanító kollégáink küszködtek azzal a problémával, amely a helyi tantervben rögzített tananyag elvégezhetőségével, megtaníthatóságával kapcsolatban keletkezett. Bölcs önmérséklettel redukálták hát a tananyag mennyiségét, s ők is előterjesztették – a pedagógiai programot – módosító javaslatukat. Úgy gondolom, az éppen induló tanév kezdetén a nevelőtestület támogatni fogja, azaz elfogadja az említett kezdeményezéseket, s így nem lesz akadálya annak, hogy jelen pályázati eljárással párhuzamosan a fenntartó jóváhagyását is megszerezzük a programmódosításhoz. f. Értékeink, hagyományaink Pedagógiai programunkban a közösségek fejlesztésének céljával megfogalmaztuk, hogy „A tanórák mellett kiemelt jelentőségűnek tartjuk a különböző művelődési tartalmakhoz, a közéletiséghez, a kikapcsolódáshoz és a szórakozáshoz kötődő tanórán kívüli tevékenységeket, hiszen ezek is pótolhatatlan eszközei az iskola végső célja elérésének. Az említettek így nemcsak az iskolai kötelezettségek teljesítését, hanem az egész életpályához szükséges önképzés, társadalmi részvétel megalapozását szolgálják. Úgy véljük, hogy a közösségi és szabadidős tevékenységek tág köre hozzájárulhat ahhoz, hogy tanítványaink számára árpádos voltuk egyben sajátos és vonzó életformát is jelentsen. A gimnázium életének tehát velejárója · az osztály-, évfolyam-, …közösségek változatos tevékenysége, · a szakkörök, diákkörök, sportkör, művészeti körök működése, · a mindennapos testedzési alkalmak biztosítása, · a hagyományos tanulmányi, kulturális, … háziversenyek megrendezése, · szakképesítést is nyújtó szaktanfolyamok helyi megszervezése, · a diákközösségek megvalósult önkormányzó tevékenysége, · az iskolai ünnepélyek emlékezetes megrendezése, · az értékes szórakozást nyújtani képes klub folyamatos tevékenysége. A felsorolt tevékenységek kialakításában, bővítésében, szervezésében és segítésében – eddigi gyakorlatunk alapján – tanáraink, egykori diákjaink és a szülők speciális szakismeretére, érdeklődésére, személyes ambícióira támaszkodunk úgy, hogy közöttük méltányos munkamegosztás alakuljon ki.

10


1. Gimnáziumunk hagyományos kulturális, sport- és ünnepi rendezvényei · tanévnyitó és tanévzáró ünnepély, · szalagtűző ünnepély, · ballagás világító buzogány-gyakorlattal, · gólyabál, · a Gombár Alapítvány színdarab-bemutatói, · iskolanap(ok) a diákönkormányzat szervezésében, · iskolai sportversenyek, · külföldi csereutazások. Az iskola vezetője és nevelőtestülete minden olyan kezdeményezést támogat, mely az iskolához tartozás érzését erősíti. 2. A diákönkormányzat szervezte tevékenységek · a tanév elejére szervezett tábor a tanév feladatainak előkészítésére, · évi hat-hét Árpád-klub, melyek programját változatos témájú előadások, vendégekkel való beszélgetések, kézműves foglalkozások, tánctanítás, táncház, filmvetítés, disco képezik, · iskolai küldöttgyűlés, · az iskolanapi pályázatok meghirdetése, · téli tábor, · iskolai diákparlament, · Árpád-napok, · kirándulás a leendő árpádosokkal közösen a felvételik lezárását követően, · nyári tábor a leendő árpádosok részére. 3. Egy-egy osztályhoz kapcsolható tevékenységek A tanórai-tantárgyi keretekhez kapcsolódóan, nevelési és oktatási céljaink megvalósítása érdekében kiemelkedően fontosnak tartjuk a következőket: · hangverseny-, színház- és tárlat- és múzeumlátogatások a lehetőségek függvényében, · nyári nyelvi táborok, · a hazai táj élővilágának megismeréséhez és a környezet védelméhez kapcsolódóan erdei iskola és nyári tábor szervezése, · nyári kerékpáros és gyalogos országjárás, vándortáborok, vízi túrák, a hazai táj szépségének, természeti és kulturális értékeinek megismerésére, · téli sí-táborok, · az egyes évfolyamok életkori sajátosságaihoz és művelődési ismeretanyagához kapcsolódó tanulmányi kirándulások rendszere.” Be kell valljam, szándékosan idéztem a fenti – jelentős – terjedelemben iskolánk pedagógiai programját. Tettem, tehettem ezt azért, mivel ezek a gondolatok először az 1996-ban készített igazgatói pályázatomban fogalmazódtak meg, majd kerültek a kinevezésemet követően megalkotott pedagógiai programunkba. Nem titkolt célom, ráirányítsam az érintettek figyelmét az említettek fontosságára. A fent leírtak ugyanis nem csupán orientálják, irányítják

11


és meghatározzák a különféle iskolai közösségek tevékenységét, hanem az Árpád Gimnázium mindennapi gyakorlatát is jelentik, azaz megőrzendő értékeink a jövőben is. g. Minőségirányítás az Árpád Gimnáziumban 2008 tavaszán az iskola tanulóinak körében, majd egy év múlva a szülőket és a tanári testület tagjait megcélozva végeztünk kérdőíves felmérést, s ezzel párhuzamosan folytattuk a pedagógus-értékelési rendszer működtetését. A diákok körében végzett felmérés eredményeit többé-kevésbé már volt alkalmunk megismerni, most tehát röviden arra szorítkozom, felidézzem azt, amit legtöbb tanulónk az iskola pozitívumaiként, illetve fejlesztendő területeiként jelölt meg. A tanulók által legtöbbször említettek tehát pozitívumként a barátok, társaság, hangulat, jó tanárok, magas színvonalú oktatás, míg a fejlesztendő területeken a tornaterem bővítése, felújítása, átépítés, felújítás, több közösségi program szerepeltek az első helyeken. A kérdőívet kitöltő 383 tanuló – öt fokozatú skálán - összességében átlagosan 3,68-ra értékelte az iskolát. Részben még feldolgozásra várnak, ám alaposabb elemzésre mindenképp a felnőttek körében végzett felmérések annak érdekében, hogy tisztában legyünk vele, hogyan látjuk magunkat, illetve hogyan látnak mások bennünket. Az említett feladatot 2009 őszén el kell végeznünk, s úgy gondolom, egy nevelőtestületi értekezlet témája lehet a tapasztalatok értékelése. Tekintve, immár három éves múltra tekint vissza a pedagógus-értékelési rendszer működtetése, a tantestület tagjainak közel fele már részese volt éppen értékeltként egy-egy értékelő eljárásnak. Eddigi tapasztalataim szerint az értékelést végző csoportok tevékenységüket az értékelési célok és eljárási szabályok messzemenő figyelembe vételével és betartásával végezték, munkájuk eredménye egyaránt segítséget jelentett mind az értékelt kollégák, mind az iskola vezetése számára. Az értékeltek többsége maga is úgy vélekedik, ezen eljárások kollegiális légkörben, a segítőkészség szándékával zajlottak és számára a munkájában hasznosítható, pozitív hozadékkal jártak. Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy személyes érintettségük okán egyre többen válnak a minőségirányítási rendszer „működtetőivé”, amely tény egyik garanciája lehet a rendszer további fejlesztésének, s így céljai megvalósulásának. h. A gazdálkodás kérdései A már teljesített és lezárt 2008. év költségvetési beszámolója szerint 319 263 ezer Ft, azaz összes bevételünk közel 94 %-a fenntartónktól, Óbuda-Békásmegyer Önkormányzatától érkezett hozzánk. Saját bevételünk mindösszesen 20 851 ezer Ft volt, vagyis összes forrásunk alig több, mint 6 %-át tette ki, ráadásul ebben az összegben tekintélyes hányadot képviselt a 12


diákok és az alkalmazottak étkezési térítési díja, melynek felhasználása – értelemszerűen – pontosan meghatározott volt. Kiadásaink legjelentősebb körébe a személyi juttatások és az azokat terhelő járulékok tartoztak: az ezeken a jogcímeken kifizetett 259 182 ezer Ft összes kiadásunk 76 %-ával volt egyenlő. A dologi kiadásokra 78 137 ezer Ft-ot, azaz kiadásaink csaknem 23 %-át fordítottuk/fordíthattuk, természetesen ez esetben is lényegében kötött, vagyis a gimnázium mindennapi működését, működtetését biztosító formában. A fent idézett adatok önmagukért beszélnek: egyszerre fejezik ki a fenntartótól való függés és az önálló gazdálkodás összefüggéseit. A 2009 tavaszán zajlott belső ellenőri vizsgálat, illetve fenntartói javaslat nyomán még júniusban kezdeményeztem, hogy az Árpád Gimnázium is integrálódjon a KSzKI pénzügyiszámviteli-munkaügyi rendszerébe. Reményeim szerint a csatlakozás folyamata a naptári év során lezárul, és a jövőben ez az együttműködés – gazdasági önállóságunk sérelme nélkül – egyszerre biztosítja a gazdálkodás biztonságát és gazdasági munkatársaink terheinek némi csökken(t)ését. 2. Külső tényezők a. Az intézmény fenntartója Mint az intézményi gazdálkodás témakörénél már szóba került, egy-egy oktatási intézmény fenntartójának szinte kizárólagosan meghatározó szerepe van az intézmény létét és működését tekintve. Tudjuk, tudnunk kell, hogy a középiskolai oktatás nem fővárosi kerületi önkormányzati feladat, miként azt is, a kerületi középiskolák, és így az Árpád Gimnázium költségvetése is lényegesen meghaladja az önkormányzat számára az állami normatívákból igényelhető, elnyerhető forrásokat. Óhatatlan tehát, hogy a fenntartó saját bevételeiből is hozzá kell járuljon középiskolái működtetéséhez, mint ahogy az is, folyamatosan napirendre kerülhet annak kérdése, vállalja-e tovább ezen intézményei fenntartását. Az elmúlt 19 év tapasztalatai alapján úgy látom, a III. kerület vezetői és önkormányzata sokat tettek azért, hogy intézményeiket megőrizzék, s remélem, képesek lesznek erre a jövőben is. ÓbudaBékásmegyer Önkormányzatával, polgármesterével, testületeivel és szervezeteivel tehát továbbra is kölcsönös és kétoldalú kapcsolatokat kell fenntartanunk, mi több, erősítenünk; érdekeink ugyanis közösek: az intézményekben jó légkörben komoly és eredményes munka folyjék, s legyen ennek tudatában mindkét fél. b. A gimnázium legfontosabb partnerei, a családok és a szülők A gyermekeik neveléséért végső soron egyetemleges felelősséggel tartozó szülők partnere és segítője az iskola ebben a folyamatban. Kapcsolatuk hármas rétegeződést mutat: · ·

együttműködésük leglényegesebb területe az egyes tanulók fejlődése, fontos szerepet játszhatnak a szülők az osztály- és iskolaközösség kialakításában és fejlesztésében,

13


·

nem hanyagolható el az a segítség sem, amelyet a szülők az iskola fenntartásában, fejlesztésében, életének színesítésében, programjai megvalósításában nyújthatnak.

Elvi alapállásból és két, hajdan iskolába járt gyermek apjaként tapasztalatból is vallom, hogy közvetlen érintettségük révén a szülők az iskola, s így az igazgató kritikus ellenőrei, kollektív véleményüknek és szavuknak – céljaik azonossága okán – súlyuk kell legyen az igazgató előtt: támogató megnyilvánulásaik megerősítést és biztatást adnak, míg panaszaik esetleg azonnali beavatkozást igényelnek. Úgy vélem, hogy nyitott vezetői mentalitással a szülői testületek és az iskolaszék eredményes működése elősegíthető és elősegítendő. A szülőkkel való kapcsolattartás formáit és módját alapdokumentumaink tartalmazzák, úgy vélem, ezek hagyományosan megfelelően működnek. Azzal az állítással „Ha szükséges, el tudom érni a pedagógusokat.” a szülők 3,53-as értékeléssel értettek egyet (négy fokozatú skálán), ugyanakkor “Az iskola pedagógusaival rendszeres a kapcsolatom.” állítás 2,74-os minősítést kapott, ami utalhat a kapcsolatok erősítésének igényére is. c. Néhány várható folyamat Magán- és tanáremberként is naponta tapasztaljuk, hogy egy (világ)gazdasági válság napjait, heteit, hónapjait éljük, és sajnos nem tudható biztosan, mikor változnak meg, válnak számunkra kedvezővé ezek a folyamatok. Jelenleg azzal kell számolnunk, hogy az iskolafenntartó önkormányzatok forráshiánya tovább nő, következésképpen kevesebb jut az intézmények ellátására is: elapadnak a fejlesztési lehetőségek, s nem kerül sor a már-már elengedhetetlen karbantartási, állagmegóvási munkákra sem. Nem ad okot derűlátásra az a tény sem, miszerint a következő években országos átlagban a középiskolás korú népesség csökken vagy legalábbis stagnál. A már említett oktatáspolitikai intézkedésekkel (a szóbeli felvételi vizsga megszüntetése a hatodikosok esetén) és a környezetünkben működő középiskolák viszonylag széles és gazdag képzési kínálatával együtt ez további nehézségeket jelent majd gimnáziumi beiskoláztatásunknál, amely pedig gondokat jelentett a közelmúltban is (legutóbb a rendes felvételi eljárás lezárultával betöltetlen férőhelyeink maradtak négy indítandó osztályunkból háromban). A felsőoktatás napjainkban is zajló átalakulása, átalakítása nehezen áttekinthetővé, bizonyos értelemben kiszámíthatatlanná teszi, hogy szükség esetén milyen végzettségű, felkészültségű és milyen motivációkkal rendelkező új kollégákra építhetünk a jövőben. Az elmúlt nyáron, amikor is a más iskolába távozott Fridliné dr. Lajos Ildikó pótlásáról próbáltunk gondoskodni, kiderült például, hogy az elmúlt néhány évben szinte elhanyagolható számú biológia-kémia szakos tanár végzett az ELTE Természettudományi Karán, s a végzettek sem biztos, hogy a tanári pályán keresik boldogulásukat.

14


B. Fejlesztési elképzeléseim az állandóság és a változás egyensúlyának céljával Úgy gondolom, az előzőekben kifejtett, viszonylag széles körű, tehát az iskolai élet sok területét érintő helyzetelemzésem meghatározza jövőbeli teendőinket is, azaz következik belőle, hogy véleményem szerint milyen megőrzendő értékeink, hagyományaink és eredményeink vannak, illetve mely területeken milyen új kihívásoknak kell megfelelnünk, milyen problémákat kell megoldanunk. Ahogy e fejezet címében is hangsúlyoztam, ismét nyomatékosítom, a fejlesztések csak fokozatosan, az állandóság és a változás egyensúlyát fenntartva, az érintett személyek és közösségek véleménye és egyetértése birtokában hajthatók csupán a siker esélyével végre. Próbáljuk meg tehát a korábban kifejtettek sorrendjében áttekinteni rövid, illetve hosszabb távú feladatainkat! Tanulóink többségének tanulmányi eredménye, fegyelmi helyzete és továbbhaladása alapján azt mondhatjuk, helyes volt a gimnázium elsősorban a hat évfolyamos profilra koncentráló, azt dominánssá tevő struktúraváltása. Végig kell tehát vinnünk ezt a folyamatot a C osztályok, tehát a természettudományi tagozat és az emelt szintű német nyelvi oktatást folytató csoportjaink esetén is. Mindezt azzal együtt, hogy évfolyamonként egy osztályunkban továbbra is fenn kell tartanunk a négy évfolyamos gimnáziumi képzést, hiszen erre is jelentős partneri igény mutatkozik. Kialakultnak és hosszabb távon is eredményesen működőnek, működtethetőnek tekintem tagozatainkat. Úgy gondolom, jelenlegi képzési kínálatunk egyaránt eleget tehet/tesz a humán tudományok, az idegen nyelvek, a matematika vagy a természettudományok iránt érdeklődők, az ezeken avagy a rokon műveltségi területeken továbbtanulni szándékozók igényeinek. Már esett szó róla, nem lehetünk maradéktalanul elégedettek gimnáziumi beiskolázási mutatóinkkal. Annak ellenére is így van ez, hogy komoly erőfeszítéseket tettünk az évtizedes múltra visszatekintő gimnáziumi előkészítők szervezésével és tartásával vagy a német nemzetiségi csoportunk érdekében némettanáraink személyes propagandát fejtettek ki azokban a környező általános iskolákban, amelyekből tanulók jelentkezését remélhettük. Megítélésem szerint a jövőben segítséget (egyben feladatot) jelenthet számunkra, ha honlapunkon, nyomtatott vagy elektronikus kiadványaink útján, a helyi sajtóban és médiában, s nem utolsó sorban személyesen, szisztematikusan és rendszeresen bemutatjuk, az érdeklődők számára vonzóvá tesszük iskolánk életét, az itt folyó munkát. A leírtak természetesen jóval nagyobb feladatot jelentenek annál, mint amit egyetlen ember, akár az igazgató képes ellátni. Arra van tehát szükség, ennek a problémának a megoldásával intézményesített keretek között ezzel megbízott munkatársaink csapata, csoportja foglalkozzon. Ezen kérdéskörhöz kapcsolódik a gimnáziumi felvételi vizsgák problémája. Úgy látom, a jelentkező tanulókkal és a szüleikkel folytatott felvételi beszélgetések még abban az esetben is haszonnal kecsegtetnek, ha a felvételi eredmények elbírálásánál, a rangsorok összeállításánál nem vehetjük figyelembe őket. Ezen alkalmak azonban biztosítják a kölcsönös, tehát a családok és az iskola közötti információcserét, véleményt mondhatunk egy-egy jelentkező adott tagozatra való alkalmasságáról, orientálhatjuk, befolyásolhatjuk a bizonytalankodók döntését. Szorgalmazom tehát, még az ősz folyamán dolgozzuk ki az említett felvételi beszélgetések metodikáját, eljárásrendjét. 15


Az iskola pedagógiai programjának és helyi tantervének megalkotása, esetenkénti módosítása kényszerű, ám szükséges feladatokat ró ránk abban a tekintetben is, hogy saját helyünket, feladatainkat és szerepünket újragondoljuk és megtaláljuk a nagy egészen belül. Valamennyiünknek tisztában kell lennünk azzal, hogy · pedagógiai, nevelési elveink és tevékenységünk, · a szaktárgyainkkal kapcsolatos elképzeléseink, törekvéseink és munkánk, · az iskola céljai megvalósításában kapott és vállalt feladatainak ellátása milyen viszonyban vannak az iskola programjával, illetve magatartásunkkal mindannyiunknak képviselnünk kell az abban megfogalmazottakat. A nevelőtestületen belül ezért – az igazgató által is befolyásoltan – állandó emberi és szakmai eszmecsere kell folyjon. Ennek formája természetesen bármilyen közös rendezvény, kirándulás, baráti összejövetel is lehet, illetve kívánatos, hogy legyen. A fentiekkel hasonló számvetést kell készítsenek a gimnáziumunkba pályázó kollégák is, azaz pályázatukban szakmai önéletrajzukon, az előző munkahelyükön róluk készített értékelésen, ajánláson, egyéb szakképesítésüket, nyelvismeretüket igazoló dokumentumaikon kívül állást kell foglaljanak az említettek tekintetében. Tapasztalataim szerint nem csupán az iskolába újonnan érkezett gyerekek, de kollégáink szempontjából is fontos, hogy legyen egy olyan patrónusuk, akivel közvetlen, bensőséges kapcsolatban vannak, s akitől szükség esetén tanácsot kaphatnak problémáik megoldásához, kritikus helyzetbe kerülve támogatásra és védelemre számíthatnak. Reményeim szerint a fentiekre (részben) megoldást kínál a nemrégiben bevezetett gyakornoki rendszer, ám mivel az csupán pályakezdő kollégáinkra vonatkozik, a közép- és munkaközösség-vezetők feladata és felelőssége is új munkatársunk beilleszkedésének segítése, egyben véleményük számottevő súllyal esik latba annak értékelésekor. A tanári testületre jellemző tényszerű adatok közül ismételten megemlítem, hogy kollégáink nagyobb hányada nő és a nevelőtestület átlagéletkora 47 év. Ezen két adatot azért tartom fontosnak szem előtt tartani, mert mindenféle vezetői törekvés és a tantestület kohéziós ereje ellenére természetszerűen adódnak változások ezen közösség összetételében is. A távozókat márpedig pótolni kell, továbbá gondolnunk kell arra is, osztályaink a közeljövőben gyarapodó száma további kollégák, várhatóan öt tanár alkalmazását teszi szükségessé és lehetségessé. Úgy érzem, közel három évtizedes tanári pályafutásom során diákjaim túlnyomó többségével harmonikus munkatársi kapcsolatom alakult ki. Ugyanakkor a későbbiekre vonatkozóan számomra intő jel, hogy igazgatói és igazgatóhelyettesi megbízásom az elfogadhatónál talán jobban elvont a tanulókkal, illetve közösségeikkel való közvetlen kontaktustól; érintkezésünk jórészt a „hivatalból kötelező” alkalmakra korlátozódott. Mivel – mint minden emberi kapcsolatban – a legdöntőbb itt is a személyesség, nem szabad erről mint ideális célról lemondani. Az iskola diákságának egészével természetesen csak képviselőin, a diákönkormányzat tagjain keresztül lehet kapcsolatot tartani. Véleményem szerint a törvényi és helyi jogi feltételek, illetve az iskolai diákönkormányzat hagyományai és új kezdeményezései biztosítják, hogy az

16


igazgató egyik fontos és hatékony partnerének tekinthessük az önkormányzatot az iskola demokratikus vezetésében. A gimnázium tárgyi feltételeiről, eszközellátottságunkról, illetve gazdálkodásunkról szólva már esett szó arról, hogy ezen a területen tapintható ellentmondás feszül az azonnal megoldandó feladatok és a rendelkezésünkre álló lehetőségek között. Mindazon esetekben, amelyekben fenntartói döntés és intézkedés szükséges, nem tehetünk egyebet, mint azt, minden fórumon és minden alkalommal felhívjuk a figyelmet működési nehézségeinkre, továbbá segítséget kérünk. Nem hanyagolhatjuk el azonban azt sem, mi magunk is mindent megtegyünk forrásaink bővítése érdekében. Költségvetési szerkezetünk elemzése során kiderült, nagyon mérsékelt nagyságú, saját döntésünk szerint felhasználható pénzeszközeink vannak, évente ezek a költségvetés alig 1 %-ára rúgnak, értékük jelenleg mindösszesen 3-4 millió Ftra tehető. Ilyen nagyságrendű avagy ennek többszöröse mértékű saját bevételekre azonban magunk is szert tehetünk pályázatok, a szülői támogatások vagy az „Árpád Gimnázium” Alapítvány segítsége útján. Az elmúlt évekre visszatekintve igazolható tehát, annak ellenére, az intézmény fenntartásában kizárólagosan domináns szerepet játszik az önkormányzat, fejlesztési célú anyagi forrásainkat az említett módokon megsokszorozhatjuk, s erről nem szabad lemondanunk a jövőben sem. Taneszközeink megóvása és gyarapítása azért is kardinális kérdés, mert a körülöttünk lévő világban rohamosan fejlődnek és terjednek az elektronikai eszközök, egyre nagyobb tért hódít a digitális kultúra, ez pedig lehetőséget, ám kényszert is jelent a tanítás, a tanulás módszereinek megváltoztatására. Az elmúlt tanévben több kísérletet tettem arra, matematikaóráimon számítógéppel, számítógépes programokkal való szemléltetést alkalmazzak, rendszeres e-mail-kapcsolatban álltam tanítványaimmal, ezen a csatornán küldve feladatokat, tanulási segédleteket és fogadva a megoldásokat, a reakciókat, és érdeklődő fogadókészséget, valamint hálás magatartást tapasztaltam. Jelenleg is foglalkoztat, hogyan lehet az informatikai eszközökkel a tanulás interaktivitását biztosítani és fokozni, mennyire növeli mindez közös munkánk hatékonyságát és eredményességét: felkutatok tehát és magam is fejlesztek olyan digitális tananyagokat, amelyek használatával a tanulók nagyobb önállósággal képesek haladni, tudásuk megbízhatóbb és elmélyültebb lesz. Bárhogy is vélekedünk a fent kifejtettekről, úgy gondolom, a közeli jövőben valamennyiünk számára elkerülhetetlen lesz az említett módszerek mindennapi munkánk során történő alkalmazása. Ennek érdekében az iskola eszközeivel is biztosítani kell, minden tanárunk rendelkezzen a digitális írásbeliség készségével (ezt helyi tanfolyamokon, továbbképzéseken is fejleszthetjük) és megfelelő lehetőségei legyenek a tanári kabinetekben és az osztálytermekben egyaránt ennek használatára. Az oktatás, a napi munka megszervezése talán kisebb jelentőségűnek látszó kérdéseket is rendre felvetnek. Ez alkalommal arra gondolok, hogy egy nemrégiben tartott tantestületi megbeszélésen merült fel az a probléma, miszerint a 40 perces hetedik és nyolcadik órák miatt éves szinten egy-egy tantárgy akár több órányi tanítási ideje veszik el, s ez jó néhány esetben valóban tanterveink teljesítése rovására történik. Megoldásként kínálkozik, hogy a jövőben olyan órarendet állítsunk össze, amelyben a kötelező érettségi tantárgyak (a magyar nyelv és irodalom, a matematika, a történelem és az (első) idegen nyelv) óráit az 1-6. óra időtartamára rögzítsük, kivételként kezelve egy-egy osztályban a tagozatos szinten oktatott vagy fakultációs tárgyakat, hiszen ezek magasabb összes óraszáma mellett kisebb arányú veszteséget jelent a fent említett kieső idő. 17


„A múlt értékeinek megőrzése és továbbvitele, az iskolai hagyományok ápolása nincsenek ellentmondásban az állandó megújulás törekvésével. Egy-egy iskolát mi sem jellemezhet jobban, mint éppen maga teremtette hagyományai. Annak érdekében, hogy az iskola ne jellegtelen, arctalan legyen, hogy „kisugárzása” térben és időben messzire érezhető legyen, védenie, ugyanakkor gazdagítania kell tevékenységének már említett, illetve először itt szóba hozott területeit, nevezetesen · szellemiségét, értékrendjét, pedagógiai ars poeticáját, · képzési orientációját, · szakköreit, kulturális és sportéletét, · munkarendjét, · a tanévek során vissza-visszatérő eseményeit, rendezvényeit, történéseit, · vakációs programjait, · külső kapcsolatait, · ünnepeit, · formai jegyeit, illetve szimbólumait, · a működésére jellemző sajátosságait (alapítványok, ösztöndíjak), · a kitüntetések és jutalmazások rendjét, · a tanév legkiemelkedőbb visszatérő eseményeit ( mint pl. iskolanap).” – írja Hoffmann Rózsa Az iskolaigazgató című munkájában. A gimnázium életének tehát velejárója kell legyen minden olyan tevékenység és program, amelyeket pedagógiai programunkban felsoroltunk, amelyeket évtizedes múltra visszatekintve végeztünk, gyakoroltunk, még akkor is, ha az iskola által felhasználható órakeretek szűkössége jelentős nehézségeket okozott és finanszírozási kérdéseket vetett fel ezeken a területeken. A gazdálkodás kérdéskörénél már említettem, hogy anyagi lehetőségeink meglehetősen szűkösek és komoly korlátok is nehezítik azok felhasználását, ezzel tisztában kell lenni mindannyiunknak. Úgy gondolom, annak érdekében, ne szülessen munkatársainkban időről időre újra az – információhiány is táplálta – elégedetlenség, rendszeres és pontos tájékoztatást kell adnunk költségvetési helyzetünkről, s mint egy korábbi igazgatói pályázatomban már felvetettem, lehetőséget látok arra is, hogy a dologi kiadások keretén belül minden munkaközösség számára olyan „belső költségvetést” állítsunk évente össze, amely tervezhető módon és ütemezve biztosítja igényeik kielégítését, fejlesztési terveik megvalósítását.

18


III.

Személyes vezetői nézeteim és programom

Immár egy hónapja foglalkoztat ez a pályázat. Az nem sok fejtörést okozott a számomra, hogy eldöntsem, pályázok, pályáznom kell az Árpád Gimnázium igazgatói állására. Elsősorban türelmet, időt és tájékozódást igényelt a helyzetelemzés és az abból fakadó fejlesztési elképzelések megfogalmazása, ám tizenhét éves (tíz igazgatói és hét igazgatóhelyettesi év) vezetői és sokkal több tanári tapasztalat birtokában úgy gondoltam, képesnek kell lennem mind helyzetünk áttekintésére, elemzésére, mind a jövőnket befolyásoló tervek alkotására. Pályázatom bírálói majd állást foglalnak, milyen eredménnyel sikerült mindezt megvalósítanom. Tudom, hogy szép és nehéz feladat, ezért érdemes a gimnáziumot vezetni. Az iskola rendkívül szerteágazó és sokszínű világa, az ebben való részvétel, az egymást követő feladatok sikerei és kudarcai bizonyítják igazamat, s jelentik egyben ez alkalommal motivációmat is. Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen lassan 30 éve vagyok az Árpád Gimnázium tanára, így magaménak érzem az iskola által képviselt értékeket, ismerem gazdag hagyományait, hosszú idő óta élem ünnep- és hétköznapjait. A közös múlt, az iskola életében szerepet játszó közösségek tagjaival: kollégáimmal, a diákokkal, a szülőkkel, a fenntartó önkormányzat vezetőivel, képviselőivel és munkatársaival korábban kialakult jó viszonyom könnyebbé tette első lépéseimet és későbbi munkámat is. Örömmel állapítom meg és hálásan említem, hogy korábbi igazgatói megbízatásaim alatt jóindulatú és tapintatos figyelem, segítőkészség, a közös célok elérésének szándéka kísérte munkámat annak ellenére is, követtem el hibát bőven. Ez a dolgozat tehát lehetőséget kínál számomra abban a tekintetben is, keretei között számot adjak mindarról, amit korábban rosszul tettem, netán elmulasztottam megtenni. Úgy hiszem, ez a számadás egyrészt a javamra válik, hisz’ segíti a változtatási szándékok megfogalmazását és megérlelését, másrészt – ha áttételesen is – a kívülálló számára is világossá teszi vezetői elképzeléseim lényegét. Legnagyobb korábbi hibámnak azt tartom, hogy több olyan feladat megoldásába vágtam bele szinte egyedül, ami több embernek is jelentős nehézségeket okozott volna. Nem a bizalmatlanságtól, a rosszindulattól vagy az elméleti felkészültség hiányától vezettetve jártam el azonban így, hanem – helytelenül – úgy gondoltam, ezzel tehermentesítek másokat. Ennek természetesen meg is lett a következménye: vállalásaim sem teljesültek mindig az elvárható szinten, ezzel egyidejűleg alig-alig vagy egyáltalán nem foglalkoztam kötelező vezetői feladataim némelyikével. Mindez nem használt az iskolában folyó közös munkának sem: olykor – egyébként elkerülhető vagy megelőzhető – feszültségek keletkeztek, esetenként nem megalapozott és ezért a későbbiekben visszaütő döntések születtek, sok esetben elmaradt az érintett közösségek tájékoztatása és meggyőzése, bizonyos területeken esetlegesség, kapkodás volt tapasztalható. Megítélésem szerint azonban a legnagyobb kár azzal keletkezett, hogy jó néhányan – noha formálisan részt vettek benne, ám ténylegesen – kimaradtak közös dolgaink intézéséből, a szükségesnél kevésbé gondolták magukat érintettnek bizonyos kérdésekben, ezért nem is voltak kellően motiváltak, meglehet, kényelmes(ebb)nek is gondolták ezt a helyzetet. A jövőben mindenképpen szeretném elkerülni a fent leírtak megismétlődését. Szem előtt kívánom tartani, hogy a gimnázium életére ható lényegi döntéseket – a rendelkezésére álló 19


keretek között – a nevelőtestület hozza. Ahhoz, hogy e döntések célirányosak és összehangoltak legyenek, hogy együttesen markáns arculatot adjanak az iskolának, szükséges, hogy a testületnek legyen olyan, közösen kialakított és elfogadott pedagógiai programja, amelyhez az egyes döntéseknek igazodniuk kell és olyan vezetői legyenek, akik képesek ezen döntéseket előkészíteni, végrehajtásukat megszervezni, biztosítani és ellenőrizni, továbbá szükség szerint korrekciójukat kezdeményezni. Amennyire szükséges, hogy a nevelőtestület döntései szabályozzák az iskola életét, segítsék fejlődését, épp annyira elengedhetetlen, hogy a vezető szereppel megbízottaknak személyes arculatuk legyen, hogy meghatározott viszonyuk legyen a gimnázium pedagógiai programjához, hogy tevékenységük személyesen vállalt iránya nyilvános és számon kérhető legyen. Igazgatói megbízásom esetén legfontosabb feladatomnak tartom tehát, hogy munkatársaim minden lehetséges információt, tájékoztatást megkapjanak az általuk meghozandó döntések előkészítése során, minden közösségnek biztosítani kívánom, hogy legyen lehetősége alternatívái mérlegelésére, egyeztetésére, növelni kívánom a konszenzussal meghozott döntések esélyét, s nem utolsó sorban maradéktalanul érvényesíteni kívánom a megszületett döntéseket. Mindebben természetesen számítok minden érintett közre- és együttműködésére. Ennek értelmében vezetői elképzeléseim és kérdésfelvetéseim vázlatát itt megszakítom, és nem fejezem be. A valós és realizálható vezetői program ugyanis nem egy dolgozatban vagy monológban, hanem az együttes munka és egyeztetések során alakul ki és valósul meg. Készült Budapesten, 2009 augusztusában

Gyimesi Róbert

20


IV.

Mellékletek Erkölcsi bizonyítványom Okleveleim hiteles másolata Nyilatkozatom pályázatom nyilvánosságáról Forrásaim

21


Erkölcsi bizonyítványom

22


Okleveleim hiteles másolata

23


Okleveleim hiteles másolata

24


Nyilatkozatom pályázatom nyilvánosságáról Alulírott Gyimesi Róbert kijelentem, hozzájárulok ahhoz, hogy pályázatom teljes anyagát mindazon közösségek megismerjék, amelyek a 138/1992. (X. 8.) Korm. rendelet 5. §-ában foglaltak szerint annak véleményezésére jogosultak. Budapest, 2009. augusztus 17.

Gyimesi Róbert

25


Forrásaim Pályázatom összeállítása során · a közoktatásra vonatkozó jogszabályokat, · fenntartónk, Óbuda-Békásmegyer Önkormányzata rendeleteit, utasításait, · az Árpád Gimnázium alapdokumentumait, · az elmúlt tanévekben készült iskolai és költségvetési beszámolókat, · az iskola honlapján és kiadványaiban hozzáférhető információkat és · korábbi igazgatói pályázataimat használtam fel.

26

Pályázat. az Árpád Gimnázium vezetésére. Gyimesi Róbert

Recommend Documents