Pályázat
A Kecskeméti Katona József Színház igazgatói állására
Pályázó: Hegedüs Zoltán 2008. március
Tartalom I. Bevezető gondolatok II. A kecskeméti Katona József Színház műsorpolitikája, repertoárja III. A nagyszínpad III/1. Az élőzenés operett és musical III/2. A magyar polgári vígjáték IV. A kortárs magyar drámák színháza V/1. Színházi kísérletek gondolkodó színház V/2. Beavató Színház VI. A Művészeti Tanács VII. Marketing és kommunikáció VIII. A színház gazdálkodása IX. Záró gondolat X. Mellékletek 1. Szakmai önéletrajz 2. Szándéknyilatkozatok
Bevezető gondolatok Hegedűs Zoltán vagyok, a Kecskeméti Katona József színház színésze. Engedjék meg, hogy pályázatomat azokkal a személyes és szakmai megfontolásokkal, gondolatokkal kezdjem, amelyek érthetővé teszik, miért pályázom meg a kecskeméti Katona József Színház igazgatói helyét. Életem legfontosabb eseményei, születésem, gyermekkorom, első színházi lépéseim, színészi pályám javarésze Kecskeméthez és környékéhez kötnek. 1964ben születtem, Tiszakécskén. Itt nevelkedtem 14 éves koromig. Az általános iskolai éveim meghatározó élménye volt osztállyal, később szüleimmel való színházbajárás Kecskemétre, ebbe a gyönyörű „ékszerdobozba”. A hetvenes évek közepe-vége, Ruszt József azóta is emlegetett nagy korszaka volt ez. Csokonai: Karnyónéja, Shakespeare: Romeo és Júliája, Németh László: VII. Gergelye, Schiller: Don Carlosa, Shakespeare: Hamletje. A kötelező olvasmányok hirtelen megelevenedtek, a versek élettel telítődtek, és a színház légköre, az előadások érzelmi töltete gyerekfejjel is olyan hatással volt rám, ami később meghatározta pályaválasztásomat. Középiskolás éveimet a debreceni Református Kollégiumba töltöttem, itt tagja lettem az Alföld Ifjúsági Színpadnak, és már csak színész akartam lenni. Érettségi után hazatértem, csoportos szereplőként alkalmaztak a színházban. Itt léphettem először a Bánk bán c. előadásban a Katona József Színház színpadára mint „népség, katonaság”, nem is sejtve, hogy 18 év múlva itt, ezen a deszkákon én fogom alakítani Bánk bánt. 1983–ban felvettek a Színház és Filmművészeti Főiskolára, Kerényi Imre és Huszti Péter osztályába. Harmadévben tanárunk lett Ruszt József, akinek első színházi élményeimet köszönhettem. Nagy örömömre meghívott Szegedre, ahol főrendezőként épp társulatot toborzott a szegedi Nemzeti Színházba. Négy tapasztalatokban és sikerekben gazdag évadot töltöttem a városban, olyan szerepeket játszhattam, mint Háy Gyula: Mohácsának Ferdinándja, Molnár Ferenc:Liliomjának Hugója vagy Kömény Mókát Tamási Áron Énekes madár c. drámájában–stb. 1992-ben Korcsmáros György a Győri Nemzeti Színház (korábban Kisfaludy Színház) frissen kinevezett igazgató-főrendezője hívott Győrbe, izgalmas feladatokat, szerepeket kínált, az új társulat is érdekes volt, így átszerződtem. Magánéletem is itt „pecsételődött” meg, megismertem jövendő feleségemet, Danyi Judit színésznőt. Színészi pályám is új tapasztalatokkal gazdagodott, amikor Kiss Csaba drámaíró–rendező a színházon belül megalapította a Padlásszínházat, a Győri Nemzeti Színház stúdióját. A rövid idő alatt országos hírűvé váló stúdiószínházban klasszikusokat játszhattam, de egészen újszerű, modern értelmezésben. Goldonit, Moliére-t és minden színész álmát, a Hamlet-et. Több hazai és külföldi fesztiválon ~ 3 ~
vettünk részt, díjakat nyertünk, előadásainkat a Magyar Televízió többször sugározta. Öt évadot töltöttem Győrben, jó volt minden este színpadon lenni, a közönség szeretetét érezni. Aztán megszületett első gyermekünk, Fanni, és egyre gyakrabban foglalkoztatott a hazatérés, az otthonalapítás gondolata. Ezért amikor 1997-ben a kecskeméti Katona József Színház újonnan kinevezett igazgatója, Bodolay Géza szerződést ajánlott nekünk, feleségemmel együtt nagy örömmel elvállaltuk. Tehát ismét visszatértem Fellner és Helmer szépséges épületébe, ahol az elmúlt tíz évben a már említett Bánk bán címszerepén kívül számos szerepet eljátszhattam, és így megismerhetett az itteni közönség is. Kecskeméten született meg második gyermekünk, Dániel. Otthonunk lett a város. Házat vettünk, letelepedtünk. Valódi hazatérés volt, hiszen nekem édesanyám is itt él, a bátyám, Hegedűs Béla pedig Bács-Kiskun megye református esperese. Gyermekeink itt járnak iskolába, óvodába. Nap mint nap találkozunk a többi szülővel, ismerősökkel, a város lakóival, akik elmondják színházi élményeiket, véleményüket, kritikáikat is. Vagyis látom a színházat belülről, mint színész, és látom a kecskeméti nézők szemével is. És bár jól érzem magam a színházban, ahol színészként is, társulati tagként is megbecsülnek, az elmúlt tíz évben mégis egyre gyakrabban éreztem, hogy nem figyelünk eléggé a nézőkre, ízlésüket, szellemi–kulturális igényeiket nem igazán vesszük figyelembe, pedig jól megválasztott, sokszínű műsortervvel, a nagyszínpadi és a stúdió jellegű, kísérletezőprodukciók következetes különválasztásával minden nézői réteg nyerhetne. Úgy éreztem, hogy neveltetésem, kecskeméti kötődésem és az elmúlt tíz évad színházi tapasztalatai elegendő alapot kínálnak ahhoz, hogy a Kecskeméti Katona József Színház jövőjéről, lehetséges új útjairól felelősen gondolkodjam. Azonban ez önmagában valószínűleg nem adott volna elegendő önbizalmat és bátorságot, hogy a direktori állást megpályázzam. Tisztában vagyok azzal, hogy a színházvezetés egyszemélyes felelősséget és döntéseket jelent, én azonban – talán színész-voltomból adódóan – szívesen gondolkodom csapatban, alkotó közösségben. Ezért megpróbáltam olyan vezetési formát találni, amelyben az utolsó szó joga és felelősége az igazgatóé, de a döntések előkészítését, megalapozását és ellenőrzését a Színház művészeti programjáért, filozófiájáért felelős alkotók segítik. Igyekeztem megkeresni azokat az embereket, akiknek szakmai élete, színházi ízlése, gondolkodásmódja ilyenfajta közös munkára alkalmas lehet. Mivel a színház művészi arculatát a színészek mellett leginkább a rendezők határozzák meg, és erős, igényes állandó rendező-gárda nélkül a legszebb művészi program is papíron marad, ezért négy olyan színházi embert - rendezőt, színészt, drámaírót - kerestem meg, akik biztosítékai a sokszínű, gazdag repertoárnak, a magas színvonalú színjátszásnak. Így alakult ki lépésről lépésre, hosszú beszélgetések, találkozások során az a - Magyarországon talán egyedülálló - színház-irányítási forma, amelynek lényege, hogy összehangolja a gyakorlati és a művészeti irányítást. Elképzelésem szerint a kecskeméti Katona József Színház művészeti programjának kialakítása az Igazgató és az állandó rendezőkből álló Művészeti Tanács szoros együttműködésének eredménye. Ezáltal olyan sokrétű, többfajta ~ 4 ~
ízlést képviselő társulati- és műsorpolitika jön létre, amelyben a színházat meghatározó rendezők nemcsak az általuk színreállított előadásokért, de az egész színház arculatáért, a társulat összeállításáért, a repertoárért, a vendégművészek meghívásáért és a közönséggel való kapcsolatért egyaránt felelősséget vállalnak. Így az egyszemélyi igazgatói döntések előkészítésében, végrehajtásában több ember ízlése, tapasztalata, kapcsolatai, ötletei, igényessége és felelőssége érvényesül.
A Művészeti Tanács tagjaiként a következő rendezőket kerestem meg.
Benedek Miklóst, a Nemzeti Színház színészét, a két világháború közötti magyar színi-irodalom, a polgári kabaré legavatottabb ismerőjeként, kiváló előadójaként, rendezőjeként és oktatójaként ismerik. Az ő kecskeméti színházi jelenléte a garancia arra, hogy a magyar drámairodalom talán legizgalmasabb, mindmáig kiaknázatlan területe, a huszadik század első felének színműirodalma a Katona József Színház repertoárjának meghatározó része legyen.
Kiss Csaba rendezőt, drámaírót, a Színház- és Filmművészeti Egyetem tanárát a klasszikus drámák újrafogalmazójaként, Shakespeare, Moliére, Csehov, Goldoni új szellemű színreállitójaként ismerik (Kecskeméten a négyszereplős, Országos Színházi Fesztivált nyert Macbeth-jét játszották). Íróként a kortárs magyar dráma egyik jeles képviselője, a Drámaírói Kerekasztal egyik alapítója, ügyvivője („A Dög” című darabjának ősbemutatója a kecskeméti színház 2004/2005 –ös évadának közönségdíjas előadása volt).
Szabó Máté, színész, rendező szintén többműfajú alkotó, kis és nagyszínpadon egyaránt izgalmas, sikeres előadásokat rendezett. A színházi közönség pécsi és szolnoki stúdió-előadásait (Albee: Nem félünk a farkastól, Brian Friel: Pogánytánc), valamint Koltai Róbert – Dés László: Sose halunk meg c. legendás filmjéből készült színpadi produkció rendezőjeként ismeri. (2005 Szolnoki Szigliget Színház, 2007 József Attila Színház – Budapest)
~ 5 ~
Egy teljesen új területtel szeretném gazdagítani a színház műsor-kínálatát, a középiskolák és gimnáziumok számára létrehozott Nyitott azaz Beavató jellegű színházzal. Ezért megkerestem Rácz
Attila dramaturgot,
színészt, tanárt egy olyan színházi program gondolatával, amely a diákok számára egyszerre mutatná be a világirodalom drámai remekműveinek színpadi elemzését és magát az alkotófolyamatot, a próbát, a világítást, a színházi hatás eszközeit. Végül egy kis ínyencséget szeretnék kínálni a színház étlapján. Kodály városában igen fontos, hogy minden szellemi-kulturális központban jelen legyen a zene is. „ Ne csak külsőségekben legyen magyar a mi kis világunk, hanem a lelkek mélyéig, mert csak így lesz igazán a mienk. A lelkek mélye pedig különösképpen a zene országa.” / Kodály Zoltán/ Havonta egy-egy estére komolyzenei és népzenei koncertet szerveznénk, más-más fellépőkkel. A komolyzenei koncert sorozat összeállítására Gulyás Dénes operaénekest, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem ének tanszékének tanárát, míg a népzenei sorozat szerkesztésére Csík János népzenészt, ének-zene-népzene tanárt, a Csík zenekar vezetőjét kértem fel. Az általam felkért alkotók örömmel vállalták a pályázat kidolgozásában és az új Kecskeméti Katona József Színház megvalósításában való közreműködést. / szándéknyilatkozataik mellékelve/
Az alábbiakban részletesen bemutatom azokat a főbb irányokat, amelyekre az általam elképzelt Színház műsorpolitikája, társulata, vezetési rendje, gazdálkodása, és a közönséggel való kapcsolata épül.
~ 6 ~
A Kecskeméti Katona József Színház műsorpolitikája, repertoárja A tizenháromezer nézőszámot elérő Színház Kecskemét és Bács-Kiskun megye legnagyobb művészeti intézménye, ezért igen sokféle műveltségű, életkorú, ízlésű, kulturális igényű embert kell előadásaival megszólítania. Az általam képviselt műsorpolitika két alapgondolatra épül: a sokszínűségre és a kiszámíthatóságra. A sokszínűség alatt a műfajok és stílusok változatosságát értem, vagyis hogy a színház repertoárján a könnyedebb hangvételű zenés daraboktól (operett, musical, zenés vígjáték) a fajsúlyosabb színműveken és tragédiákon át, a klasszikus és modern komédiákig, az antik görög szerzőktől a mai magyar drámáig, a hagyományos, realisztikus ábrázolásától a legmodernebb színházi kísérletekig minden irányzatnak szerepelnie kell. Ez gyakorlatilag a klasszikus „népszínházi” eszménynek felel meg, amelyhez én a kiszámíthatóság gondolatát társítanám, vagyis úgy alakítanám ki a színház különböző játszási helyeinek arculatát és programjait, hogy minden néző megtalálhassa a számára leginkább érdekes műsorkínálatot. Ennek érdekében a kecskeméti Katona József Színház három színpadán három markánsan különböző művészi programot hirdetnék: A Nagyszínház a Magyarországon évtizedek alatt kialakult hagyományoknak megfelelően, népszerű, azaz széles közönség számára élvezhető előadásokat tervezek. (bővebben lásd a Nagyszínház c. fejezetben) -
Az eddigi gyakorlathoz képest két alapvető újdonságot vezetnék be: visszaállítanám
az élőzenés operett- és musicaljátszást, vagyis olyan évadról-évadra gazdagodó zenés repertoárt hirdetnék, amelyhez a kecskeméti zenészekből és kórustagokból az élőzenés színházi előadás igényeit kielégítő kisebb létszámú zenekart és énekkart állítanék össze. -
A műsorterv másik meghatározó eleme a magyar polgári vígjáték, elsősorban
a két világháború közötti igen gazdag, értékes komédia ill. színmű-irodalom következetes, programszerű képviselete Szigligeti Edétől Szép Ernőig. A Kamaraszínház, korábbi nevén a Kelemen László Színház a kortárs magyar drámairodalom otthona lenne. Évadonként három mai magyar dráma bemutatójával, rendszeres kísérőprogramokkal, felolvasószínházi estekkel, író-színész-néző találkozókkal, portrébeszélgetésekkel. Az Üzemszínház két fajta színházi programot kínál: Kísérleti színház, amelyben a színházi kifejezés és hatás új formáit kereső alkotók és a színházi újdonságra fogékony, elsősorban fiatal nézők találkozóhelye lenne. A színházi progresszió terme. Itt az antik tragédiák mai színházi eszközökkel való bemutatásától ~ 7 ~
a legfrissebb európai- és amerikai drámai szövegekig sokféle irányzat és stílus megtalálható. Beavató színházi előadások a középiskolai kötelező olvasmányokra épülnek, ezeket a gimnáziumok számára hirdetnénk. A beavató színház olyanfajta „színházi előadást” jelöl, amely a drámaelemzést, a színpadi próbát és nézőkkel való kötetlen beszélgetést egyesíti. Az egyes termek műsorát külön-külön bérleteznénk, illetve kedvezményes, választható kombinált bérletekkel hirdetnénk.
A NAGYSZÍNHÁZ A Kecskeméti Katona József Színház arculatát, művészi hitvallását alapvetően meghatározó játszóhelye, a Nagyszínház. A repertoárja népszerű, széles közönség számára élvezhető, irodalmi értéket képviselő klasszikus és modern prózai darabokból, zenés művekből, operettekből és musicalekből illetve a jövő színházi nézőinek szánt gyerek- és ifjúsági színművekből, mesedarabokból áll – a hagyományos népszínházi eszmény jegyében. A színházi évad hosszát illetve a Színház társulatának létszámát (kb.24 – 30 színész) figyelembe véve egy évadban a Nagyszínpadon öt bérletes felnőtt-bemutatót, egy-egy délutáni gyerek – illetve ifjúsági darabot és egy koranyári, a következő évadra átmenő zenés produkció műsorra tűzését látom reálisnak. Az alábbiakban vázolt repertoár-javaslathoz igyekeztem olyan darabokat is beválogatni a világ drámairodalmának remekművei közül, amelyeket Magyarországon csak viszonylag ritkán, tíz-tizenöt évenként játszanak, vagyis a kecskeméti nagyszínpadi repertoár mindig fog tartalmazni egy-két valódi színházi csemegét, elfeledett „újdonságot”. A nagyszínpadi évad fő gondolatát, filozófiáját minden évben egy reprezentatív, a társulat számára kiváló szereplehetőségeket ígérő klasszikus tragédia hordozná, amelyet úgy a kiállítás, a látványvilág, mint a szereposztás és rendezés tekintetében a lehető legnagyobb igényesség és körültekintés kísérne. Olyan darabokra gondolunk, mint Shakespeare Julius Caesarja, Shakespeare II.Richárdja, Schiller Wallensteinja, Ibsen Peer Gyntje, Shaw Szent Johannája, Madách Az ember tragédiája, Aiszkhülosz Perzsák-ja, Csehov Három nővére, Goethe Egmontja, O’Neill Amerikai Élektrája, Lermontov Álarcos bálja, Füst Milán: IV. Henrik királya, Bulgakov: Képmutatók cselszövése (Moliére), Anouilh: Beckett avagy Isten becsülete stb. A műsorterv másik meghatározó vonulata a Benedek Miklós nevéhez fűződő magyar polgári vígjáték- és színmű-játszás. Ez, a későbbiekben részletesen kifejtett művészi program a két világháború közötti igen gazdag, izgalmas, sokszínű magyar színi-irodalom újrafelfedezését és méltó színpadra állítását jelenti. A kínálat a polgári vígjáték (és az operett) ősének számító népszínművektől, Szigligeti Edétől és Csiky Gergelytől a vidéki Magyarország jellegzetes ~ 8 ~
figuráit, máig élő problémáit megíró Bródy Sándoron vagy Gárdonyi Gézán, Barta Lajoson át a nagyvárosi életképekig, Szép Ernő, Hunyady Sándor, Herczeg Ferenc vagy a már szinte teljesen elfeledett Csathó Kálmán, László Miklós, Barabás Pál darabjáig terjed. Meglepően értékes, a mai ember számára is közeli, friss szemléletű és önironikusan szellemes gyöngyszemek ezek. A repertoár harmadik alap-pillére az élőzenés operett- és musical-játszás. (lásd a megfelelő fejezetben) Ez minden évadban két bemutatót jelent, egy operettet és musicalt, s egy a következő évadra átmenő, az egész család számára élvezhető zenés játékot vagy musicalt. Ez utóbbiakat – a költségvetés tehermentesítése érdekében - a Magyarországon működő szabadtéri színházakkal /szándéknyilatkozat mellékelve/ illetve fesztiválokkal közös produkcióban tervezzük színre állítani. Az évad másik „komoly” bemutatója a tragédiánál könnyedebb XX. századi színmű vagy családi dráma lenne, itt olyan darabokra gondoltunk, mint Pirandello IV. Henrik, Örkény Macskajáték, Shaw Pygmalionja, Synge: A nyugati világ bajnoka, Albee: Nem félünk a farkastól, Maeterlinck: Monna Vanna, Cocteau Rettenetes szülők, Ödön von Horváth: Mesél a bécsi erdő, Dürenmatt: A nagy Romulus, Reményik Zsigmond: „Vén Európa” Hotel, vagy Arthur Miller Pillantás a hídról, Thornton Wilder: A mi kis városunk… stb. Az ötödik, koratavaszi bérletes bemutató a repertoár szórakoztató kínálatát színesíti olyan közismert klasszikus vígjátékok, bohózatok, illetve modern zenés komédiák bemutatásával, mint Plautus: A hetvenkedő katona, Moliére kevésbé „agyonjátszott” művei, például a Nők iskolája vagy a Gömböc úr, Goldoni Bugrisok-ja vagy a méltatlanul elfeledett „Új lakás” című vígjátéka, Lope de Vega, Calderón, Marivaux és Beaumarchais stíljátékai, Ben Johnson és Shakespeare komédiái – vagy az évad szerkezetétől függően a mai modern szerzők bohózatai és zenés játékai Neil Simon-tól és Noel Coward-tól a Charley nénje, a Kaktusz virága vagy a Villa Negra c. zenés komédiákig. A kisebb létszámú nagyszínpadi darabokkal párhuzamosan zajlana a fiatalabb korosztályokat megcélzó délutáni gyerek – illetve ifjúsági előadások próbája. Itt elsősorban az értékes irodalmi alapra helyeznénk a hangsúlyt, vagyis a 6 – 11 éves korosztálynál Lázár Ervin, Mosonyi Aliz, Szabó Magda, Békés Pál, Szilágyi Andor. Litvai Nelli meséit és gyerekdarabjait mutatnánk be. Együttműködést szeretnék kezdeményezni a Ciróka Bábszinházzal. A 12 – 16 éves korosztálynak pedig olyan ifjúsági előadásokat tervezünk, mint Jókaitól a Kőszívű ember fiai, Móricz Légy jó mindhalálig -ja, Molnár Ferenc Pál utcai fiúk-ja stb. – megfontolandó, hogy a magyar ifjúsági repertoár viszonylag szegényes volta miatt minden második évadban felkérnénk mai magyar drámaírókat egy-egy nagyobb hatású ifjúsági regény dramatizált változatának megírására. ~ 9 ~
Az élőzenés operett és musical Évadonként egy klasszikus operett és egy musical bemutatását tervezek, illetve az évad végén előbemutatóként, koprodukciós formában egy családi musicalt vagy zenés játékot. Az operett, mint „felnőtteknek szóló mese” elképzelhetetlen élő zene nélkül. Ez mindenhol igaz, de fokozottan érvényes Kodály Zoltán városában. A lebutított zenei alapra, zongorakíséretre vagy félplaybackre tátogó énekesek olcsó pótlékai az igazi zenés színháznak. Éppen ezért olyan operett-musical repertoárt tervezek, amely visszaadja e zenés műfaj rangját, újra becsalogatja a színházba az eddig távol-maradókat, vagy azokat, akik ilyen igényüket a fővárosi nagy zenés színházakban elégítik ki. Végigszámoltam, hogyan lehetne az első látásra olcsóbbnak tűnő „import” előadások helyett, önerőből, saját színészeinkkel, zenészeinkkel igényes, élő zenés, operetteket és musicaleket kiállítani a színházi költségvetés aránytalan megterhelése nélkül. Első lépésként, hogy a városban élő és dolgozó zenészekből, karénekesekből egy zenekart és egy kórust hozzunk létre, amely a színház előadásain állandó partnerként működik közre. A fokozatosság elvét követve, úgy alakítanám ki az egymás utáni évadok műsortervét, hogy az egyszerű, kiszenekari kísérettel is megszólaló művektől az egyre bonyolultabb, nagyobb létszámot igénylő előadások felé haladnánk a könnyebb operettektől a műfaj csúcsáig, a Csárdáskirálynőig. Ez nemcsak a színház és a zenekar „egymásra találása” miatt fontos, hanem anyagilag is a megfelelő támogatói és szponzori háttér kiépítése érdekében. Az első, induló évadban tervezett két zenés bemutató: Huszka Jenő „Lili bárónő” című operettje és Lerner-Loewe „My Fair Lady” című musicalje. E két közismert, Kecskeméten rég nem játszott remekmű megkönnyíti a zenekar, énekkar, tánckar szervezési problémáit. Hiszen a Lili bárónő -jogtulajdonosok által elfogadott - kamarazenekari változata zeneileg teljes, professzionális megszólalást biztosít. A következő évadokban Fényes Szabolcs: Maya, Ábrahám Pál: Bál a Savoyban, Szirmai: Mágnás Miska, Kálmán Imre: Csárdáskirálynő című operetteket és az Olivér, West Side Story, Padlás, Kabaré, La Mancha lovagja című musicaleket szeretnénk műsorra tűzni, szintén élőzenés formában. Terveink között szerepel a szorosabb együttműködés a Budapesti Operettszínházzal, a nemzetközi hírű Rómeó és Júlia, Mozart és Menyasszonytánc előadásainak Kecskeméten való bérletszünetes bemutatására. Ez évadonként összesen 6 – 10 előadást jelenthet.
~ 10~
A magyar polgári vígjáték A mai színházi gyakorlat a múlt század első felének pezsgő színházi kultúrájából, gazdag színműirodalmából csupán néhány kiemelkedő alkotót és sikerdarabot őrzött meg: Molnár Ferenc Üvegcipőjét és Liliomját, Szép Ernő Vőlegényét és Lila Ákácát, Szomory Hermelinjét. Ezeket a műveket rendszeresen megtaláljuk a színházak repertoárján, de a korszak többi kiváló írójáról és máig izgalmas, eleven műveikről azonban szinte teljesen megfeledkeztünk. Előfordul egy-egy kósza repríz Heltai Jenő, Hunyady Sándor, Karinthy vagy Krúdy írásaiból, de ezek a drámák igazából már nem élő részei színházi kultúránknak. Pedig a polgári színmű-irodalom kialakulása is „történelmi” folyamat volt - a kiegyezés és a századforduló gazdasági fellendülése a színházi világ számára is hihetetlen bőséget hozott, egyre másra nyíltak Pesten a magánszínházak, ilyen-olyan pódiumok, orfeumok, kabarék – valamennyi friss árút, újdonságot, kortárs színművet, jelenetet, kabaré tréfát, dalt, kuplét akart. Tollforgatók tucatjai keresték darab- és jelenetgyártással, színpadra alkalmazással, magyarítással kenyerüket, és a termés java nyomtatásban is megjelent a Színházi Élet olcsó, nagy példányszámú füzeteiben. A megsárgult, elporladt lapú évfolyamok megőrizték e pezsgés emlékét, még ha a kinyomtatott színművek és történelmi játékok között rengeteg a ma már olvashatatlan, játszhatatlan, örökre feledésre ítélt mű. De megőrződtek azok az értékes színházi szövegek is, amelyek máig elevenen, szellemesen, érzékien közvetítik egy elmúlt korszak valóságát, üzenetét. Azonban a mai kor nézője számára e kor drámáit elsősorban nem a hagyomány tisztelete teszi fontossá, hanem a két korszak között fellelhető társadalmi, gazdasági, közéleti párhuzamok. Az első világháború traumájából ébredező ország megfeszített tempójú gazdasági fejlődése, a fejlett Nyugathoz való felzárkózás vágya, a vadkapitalista mohóság majd a több hullámban beköszöntő gazdasági válság, a növekvő elszegényedés, munkanélküliség, a burjánzó korrupció, a kapcsolatok és uram-bátyám viszonyok elterjedése – csupa olyan jelenség és téma, amely a mai kor embere számára is napi valóság. És a kor darabjaiban ezek a figurák és helyzetek, életutak és sorsok hol ironikusan könnyed, hol líraian fájdalmas stílben megjelennek. Ráadásul jól játszható, igen hálás, a közönség által kedvelt „szerep-darabok” formájában, sokszínű, élénk, gazdag irodalmi nyelven. Valóság, stílus és játék keveredik ezekben a színházi emlékezetünkből már-már kihullott darabokban, mint Barabás Pál, Csathó Kálmán, Hevesi Sándor, vagy az ismertebbek közül Bródy, Reményik Zsigmond, Barta lajos, Gárdonyi, Lengyel Menyhért, Hunyady Sándor vígjátékai, drámái vagy Kosztolányi színházi témájú egyfelvonásosai. Meggyőződésem, hogy a XX. század első felének színműirodalmából, polgári vígjátékiból összeállított több évados ciklus nemcsak a kecskeméti Katona József Színház repertoárjának lenne meghatározó, a közönség által kedvelt, markáns része, de jelentős mértékben hozzájárulhatna a magyar drámairodalom egyik legizgalmasabb korszakának felelevenítéséhez, megőrzéséhez is. ~ 11~
Kelemen László Színház A kortárs magyar drámák színháza A Kelemen László stúdióban évadonként 3 kortárs magyar bemutatót, lehetőleg ősbemutatókat, 4-5 felolvasó-színházi estet és havonta egy portrébeszélgetést tartanánk, amelyen a meghívott szerzőket kedvenc színészük és a közönség faggat. Az utóbbi évek színházi életének egyik legerőteljesebb változását a kortárs magyar drámák váratlan térnyerése, sikere jelentette. A fordulat a 2004–ben meghirdetett Katona József produkciós pályázatnak köszönhető. Jelenleg az évi közel 400 bemutatóból mintegy 75 – 80 kortárs magyar szövegre épül. E pozitív fordulatból az utóbbi években a Bodolay Géza vezette kecskeméti Katona József Színház kortárs magyar programja is alaposan kivette a részét. A kortárs magyar drámák sikerének legfőbb oka, hogy a kilencvenes évek végétől kezdve fokozatosan nőtt a közönség érdeklődése a mai témákat, élethelyzeteket, gondolkozásmódot, köznapi figurákat, beszédstílust bemutató darabok iránt. A megélénkült közönségigénnyel párhuzamosan elkezdődött a drámaírók szakmai szerveződése is, ennek leglátványosabb eseménye az idén már másodszorra megszervezett debreceni DESZKA-fesztivál, a kortárs magyar drámák egy hetes seregszemléje. A fenti gondolatok vezettek arra, hogy a Színház egyik stúdió termében a mai magyar drámaírók és e hazai kortárs dráma iránt évtizedek óta fogékony kecskeméti közönség számára rendszeres, személyes találkozási alkalmat, alkotóműhelyt szervezzünk. Az első magyar színigazgatóról elnevezett Kelemen László Színház művészeti programja a következő: 1/ Bemutatók – évadonként három kortárs magyar drámát mutatnánk be. A program lehetőleg ősbemutatókat tartalmaz illetve kiemelkedő művészi értékű magyar drámák újrajátszását. A három előadást önálló Kelemen László-bérletként, illetve a nagyszínpadi előadásokhoz kedvezményesen választható bérleti konstrukcióban értékesítenénk. 2/ Felolvasószínház – a bemutatók közötti időszakban, évadonként 3-4 alkalommal felolvasószínházi formában mutatnánk be a legújabb magyar darabokat a szerzők jelenlétében, a színház művészeinek előadásában. E felolvasások tapasztalata, a darabok közönségfogadtatása igen jó jelzés lehet a Színház számára a következő évi repertoár összeállításakor. Az előadásokról rádiósugárzásra alkalmas hangfelvétel készülne. Hasonló együttműködés eredményeként a Kossuth Rádió teljes terjedelmében sugározta az Új Magyar Drámák fesztiválján született hangfelvételeket, amelyet a Drámaírói Kerekasztal és a Bárka Színház szervezett 2005-ben. ~ 12~
3/ Portré-beszélgetések – Havonta tartanánk olyan drámaíró–színész–néző találkozókat, amelyeken a meghívott szerzőket akár egy-egy kedvenc színészük faggatja életükről, műveikről, színházi élményeikről. E kötetlen, bensőséges találkozókat a Kelemen László Színház bérletes nézőinek szánjuk , ajándékul. A szélesebb közönség a beszélgetések szerkesztett, vágott változatát tekintheti meg a színház honlapján, illetve a városi vagy valamelyik regionális tévécsatornán. A Kelemen László Színház műhely-jellegét az írók, a kortárs dráma iránt elkötelezett rendezők és a helyi Forrás szerkesztőség tagjainak rendszeres jelenléte biztosítja. / a Forrás szerkesztőség szándéknyilatkozata mellékelve / A magyar drámairodalom fejlődése, dokumentálása szempontjából igen fontos lenne, ha az elsőként Kecskeméten bemutatott és felolvasott műveket évkönyvszerűen ki lehetne adni. Ehhez a Nemzeti Kulturális Alap könyvkiadói programjának támogatását fogjuk kérni. A Kelemen László Színház színházi eladásainak, találkozóinak, írói programjainak célja, hogy a Kecskeméti Katona József Színház a mai magyar dráma egyik szellemi központja, alkotóműhelye legyen.
ÜZEMSZÍNHÁZ Színházi kísérletek – gondolkodó színház
Az üzemszínház kísérleti programjában évadonként 2 saját bemutató valamint egy 3-5 napos alternatív színházi fesztivál szerepel. A színház eme stúdiója a színházi progresszió, az új kifejezési eszközök és hatások keresésének műhelye. Az üzemszínház, a Nagyszínpad és a Kelemen László Színház mellett
működő
stúdió.
Többfunkciós,
kreatívan
alakítható
helység, mely kiválóan alkalmas „egy szobában játszódó történetek” megjelenítésére, ilyenkor a néző egészen közelről élvezheti, vagy éppen leleplezheti a színészi játékot. Szeretném, ha a kísérleti színház nem a formalista játékok, hanem a minél mélyebb, hitelesebb színészi munka helyszíne lenne. Ennek érdekében olyan hazai és külföldi fiatal rendezők, koreográfusok meghívását tervezem, akiknek munkássága, színházi látásmódja új tapasztalatok megszerzésével kecsegtet. A minél izgalmasabb, újszerűbb színházi látványvilág megteremtése érdekében ~ 13~
együttműködést tervezek a Képzőművészeti Egyetem díszlet-jelmeztervezői szakával, hogy a végzős látványtervezők gyakorlati munkái a Kecskeméti Katona József Színház Üzemszínházának egy-egy előadásához kötődjenek.
A kísérleti színház bemutatói három fő irányt képviselnek: - klasszikus drámák új megközelítése. Ide tartozna az antik görög és latin szerzőktől, az erzsébetkori angol színház ma már ritkán játszott alkotóin (Milton, Marlowe, Ben Jonson) át a XX. század nagy színházi újítóiig, mint Pirandello, Ionesco, Beckett, Pinter, Albee, Kroetz… A lényeg egy kanonizált, bejáratott klasszikus érték új megközelítése. Egy letűnt korszak forradalmi darabját fejtené meg egy már ismert és egy bizonyos értékrendnek megfelelő rendező. Ebben lehetőség nyílna az újrafelfedezésre, de valamilyen módon mégis egy ”bejáratott” mű adná meg az esélyt a közönségsikerre. - A legújabb európai és tengerentúli kortárs darabok bemutatása, olyan szerzőktől mint, Marius von Mayenburg, Roland Schimmelpfennig, Vaszilij Szigarjev, Jevgenyij Griskovec, Janus Glowacki, Olivier Py. - Zenés színházi kísérletek – ismert, „berögződött” zenés művek, operettek, musicalek, operák szétszedése, játékos-ironikus-lényegi élveboncolása. Formabontás zongorakísérettel. (Pl. Csárdáskirálynő, Kabaré) lásd: Budapesti Operettszínház Raktárstúdió) Mivel a kísérlet műfaja magában hordozza a kudarc, a sikertelenség, a meg-nem-értés lehetőségét is, ezért a felelősség ezen előadások tervezése során az alkalmasnak tűnő alkotók meghívásában, a lehető legjobb munkafeltételek megteremtésében áll. Szeretném elérni, hogy a társulat színészei számára az Üzemszínházban fellépni rangot és izgalmas kihívást, a meghívott rendezőknek és munkatársaiknak pedig a rendkívül intenzív alkotómunka lehetőségét jelentse.
Beavató színház Ezt a programot a középiskolák és gimnáziumok I.-III. évfolyamai számára hirdetjük meg. Évadonként két bemutatóra kerülne sor, tizenöt-tizenöt előadással. Az előadások célközönségének elsősorban a középiskolák tanulóit és tanárait tekintjük. Épp ezért a megszokott esti kezdéstől eltérően ezek a produkciók délelőtti vagy délutáni programok lennének. Úgy gondoljuk, hogy ezek a színházi előadások a tantervbe is beilleszthetők, sőt a róluk való disputa adott esetben az
Iskolaszínpad - Lőcse, 1669
iskolák falain belül is tovább folytatható. Az első két évadban a következő klasszikus drámákkal foglalkoznánk: Szophoklész: Antigoné, Shakespeare: Romeo és Júlia, Csehov: Cseresznyéskert, Brecht: Kurázsi mama és gyermekei.
~ 14~
A beavató színházi formának komoly hagyományai vannak az európai színház újkori történetében: elég csak keleten a lengyelek spirituális színházi gyökereire, Grotowski rítus-színházára, vagy nyugaton Ariane Mnouchkine világhírű színházára, a Nap Színházra (Théâtre du Soleil) gondolnunk, de említhetnénk a Nobel-díjas olasz, Dario Fo munkásságának egy fontos szakaszát, az egyetemi auditóriumokban megtartott Misterio buffo előadásokat is. Természetesen ezen a téren az itthoni színháztörténetnek is megvan a maga nagy formátumú alkotója, Ruszt József személyében, aki pályájának bizonyos időszakában szorosan kötődött a kecskeméti teátrumhoz. De miről is van szó? Mit értünk ezalatt, hogy „beavató színház”? Ez a meghatározás egy nyitott előadásformát jelöl, amelynek során a játszók a rendezővel közösen, helyenként a nézők bevonásával, egyfelől feltárják a drámai szöveg különböző jelentésrétegeit, másfelől megmutatják a színházi alkotófolyamatok alapvető művészi problémáit. Vagyis egy olyan előadást hoznak létre, amely tágabb kontextusban értelmezve a nézők beavatását, azaz színházi látásmódjának fejlesztését tűzi ki céljául. Munkánk kiindulópontjaként a drámákból kiemeljük azokat a kulcsjeleneteket, amelyek számunkra fontosak és világosan követhetővé teszik a cselekmény menetét, a darab történetét. Így bizonyos jelenetek elhagyásával helyet teremtünk a játékból való kilépésre, hogy az addig történtekre, a drámával kapcsolatos gondolatainkra, színpadi megoldásainkra reflektálhassunk, és a nézők is reflektálhassanak minderre. Jó esetben a közönség úgy érezheti, hogy egy igazi előadást lát, amelynek mintegy csak a rendezői stílusa az, hogy mondjuk, rögtön az első jelenet eljátszása után az egyik színész előáll valami értelmezési problémával, néhány percre megszakítva ezzel a játékot, a cselekményt. A rendezővel lefolytatott, rövid elemző vitában megmutatkozik a jelenetben rejlő kérdés fontossága, az alkotók nyíltan feltárják a nézők előtt, hogy éppen miről kell döntést hozniuk, számolva a következményekkel, és a játék máris megy tovább. A „beavató színház” a brooki terminológia alapján, leginkább a „szegény színház”-hoz köthető. A színpadon jelzett díszletek találhatók, akárcsak egy állítópróbán: ajtónélküli keretek, lécekből felállított takarások, függönyök, és esetleg kontrasztként, szigorúan csak egy, a darabnak leginkább megfelelő, nagyon konkrét, jól megmunkált díszletelem mondjuk egy dívány, egy erkély, vagy egy festett kanavász. A néző egy ilyen térbe érkezve fontos kérdésekkel szembesül: miért van ez így, miért nincs itt ez vagy az, amit ő a színházban megszokott, mi fog ebben a térben történni a darabbal, a színészekkel, és egyáltalán, mi fog történni vele? Egy ilyen beavató előadásban a színészeken furcsán ötvöződik a civil próbaruha egy-egy díszes jelmezdarabbal, egy kalappal, palásttal, vagy egy tarisznyával. Egyszerre látom magam előtt a darabbéli szereplőt, és a szerepét játszó színészt. És ez a kettősség elfogadottá válik számomra, nem berzenkedem, csak figyelek. Ugyanez vonatkozik a színházi hatás többi elemére is: egy „igazi” előadásnak a fényei adottak, nem gondolkodom különösebben rajtuk, hogy miért úgy vannak. De itt megnézünk egy jelenetet előbb munkafényben, majd újra eljátsszák ugyanazt a jelenetet a megfelelően beállított világítással, fényutcákkal, ellen~ 15~
fényekkel, fejgéppel stb. Amit látok az egy előadás, de mélyebbre nézve itt vannak előttem feltárva a részletei, a színházi alkotás élő hangulatai, az elemző-próbán át, a részpróbák világán keresztül a világítópróbáig, mindenféle élethelyzet keveredik a sok-sok emberöltővel ezelőtt megírt dráma helyzeteivel. Ez a darab itt, és most születik. Célunk tehát egy olyan színházi eseményt létrehozni, amiben egy szerkezetileg lecsupaszított, mintegy keresztmetszetként megjelenő, hiányosnak és ugyanakkor védtelennek tűnő struktúra válik a közönség aktív részvételével élő és komplett előadássá, amelyben a színész megújíthatja saját viszonyát munkájához, kollégáihoz és a közönségéhez, a néző pedig, egész közel kerülve a színművészet élő problémáihoz még fogékonyabbá válhat mindarra, amit a színház évszázadok óta oly egyedülálló módon tud megmutatni nekünk.
A MŰVÉSZETI TANÁCS
A magyar színházi gyakorlat kétféle vezetési formát ismer, az üzemeltetésért és a művészeti részért egy személyben felelős „igazgató” irányítást, illetve a gazdasági–műszaki jellegű „ügyvezető igazgatóból” és a tartalmi részért felelős „művészeti vezetőből” álló igazgatóságot. Az általam elképzelt Színház az egyszemélyi vezetési formában működne, azzal a lényeges különbséggel, hogy a döntések előkészítésében, megvalósításában, ellenőrzésében alapvető szerepet szánok a Színház művészeti programját meghatározó Művészeti Tanácsnak. A Színház állandó rendezőiből álló Művészeti Tanács olyan gyakorlati tanácsadó testület, amely részt vesz a színház társulatát, művészeti programját, arculatát, a közönséggel való kapcsolatát érintő kérdések eldöntésében. Ezáltal olyan kiérlelt, többféle ízlést és látásmódot képviselő döntések születhetnek, amelyek megvalósításában a Tanács tagjai, mint rendezők maguk is aktívan részt vesznek. Az állandó rendezők javaslatai a színház stratégiai és művészi kérdéseinek eldöntésében nemcsak megkönnyíti az igazgató munkáját, de garanciát nyújt a változatos repertoár kialakításához, a bemutatók minőségének javításához, a színészek szakmai-lelki kondíciójának megőrzéséhez.
A Művészeti Tanács feladatköre: - Javaslat a Színház három játszóhelyének művészi arculatának, programjának meghatározására. - Javaslat az éves repertoár koncepciójának kidolgozására, a műsorterv összeállítására. - Javaslat a társulat személyi összetételének kialakítására, a repertoárhoz szükséges állandó tagok és vendégművészek személyére. - Javaslat a vendégrendezők kiválasztására, az általuk rendezett produkciók előkészítésére. - Javaslat a szereposztás elkészítésére a társulat maximális foglalkoztatására való törekvéssel. ~ 16~
- A repertoár megvalósításában a Művészeti Tanács tagjai rendezőként is közreműködnek, meghatározván a színház művészi arculatát. - A színház közönségkapcsolatának, kommunikációs stratégiájának kialakításában való részvétel. - Egy-egy előadás bemutatóját megelőző két hétben a Művészeti Tanács tagjai többször megtekintik a készülő előadás összpróbáit, és a rendezővel illetve az alkotókkal konzultálva szakmai javaslatokat tesznek a készülő előadás jobbítására, az észlelt hibák, bizonytalanságok kijavítására. - A bemutató után figyelemmel kísérik egy-egy produkció sorsát, vigyáznak az előadás minőségére. - Félévkor illetve évad végén társulati ülésen értékelik a művészi teljesítményt, az előadások színvonalát, javaslatot tesznek az igazgatónak a jutalmazásra. A Művészeti Tanácsot az igazgató kéri fel. Megbízatása egy évadra szól, ezután közös megegyezéssel meghosszabbítható vagy felbontható. A Tanács tagjai az általuk rendezett – játszott darabokért honoráriumot kapnak, tanácsadó munkájukért külön tiszteletdíjban nem részesülnek, csak a próbákon illetve tanácskozásokon való részvételük kiadásait téríti meg a Színház. Az első évad Művészeti Tanácsának tagjaiként Benedek Miklós, Kiss Csaba, Szabó Máté rendezőket és Rácz Attila dramaturgot kértem fel.
MARKETING ÉS KOMMUNIKÁCIÓ A modern világ megkerülhetetlen eszköze a marketing, és erre a különleges új ”tudományra” a színháznak is mind nagyobb figyelmet kell fordítania, hogy „észrevétesse” magát a média napról-napra nagyobb információ dömpingjében. Az önálló marketing egy modern színház életében kettős szerepet tölt be: kapcsolatot tart a nyilvánossággal, (nézők, médiák, támogatók) és ezáltal bővíti a saját bevételi lehetőségeit, többletforrásokat biztosít a művészi munkához.
I. Öndefiníció és célok a propagandában és kommunikációban A propagandában és a kommunikációban egy vidéki színháznak a jövő útja, ha egészségesen tudja ötvözni a helyi (lokális) és az országos (globális) lehetőségeket és eszközöket. A színház műsorok szerkesztésével, szervezésével, ezekben való közreműködésével kíván aktívan részt venni a város, a megye ünnepségein, rendezvényein és programjain. Előadásainkkal pedig meg szeretnénk jelenni a helyi fesztiválprogramokban. Rendkívül fontos a helyi médiában való hangsúlyos jelenlét, a helyi írott és elektronikus sajtóval a rendszeres, tartalmi kapcsolat kiépítése. Ennek alapelve a kétirányúság. A helyi médiát „ki kell szolgálni” érdekes és izgalmas hírekkel, eseményekkel, lehetőséget kell nekik biztosítani, hogy számukra fontos rendezvényeiknek a színház adhasson otthont. A kölcsönös ~ 17~
érdekeket médiaszponzori szerződésekben kell keretbe foglalni, amely mindkét fél számára előnyös és a barter-megoldásokat részesíti előnyben. Ez reklám-felületben, megjelenésben komoly lehetőségeket hordoz, amely lényegesen befolyásolja a színház fő saját-bevételi forrását, a jegy- és bérleteladást. A helyi kommunikációt azonban ki kell egészíteni az országos megjelenésekkel, melynek lényege, hogy a helyi adottságokat megőrizve kell tudni régió, illetve országos szintű üzeneteket artikulálni. Ezt hagyományos eszközökkel elérni nehéz és költséges, ezért különlegesen fontosak a számunkra a koprodukciók ismert és sikeres színházakkal, mert ezek kapcsán szinte „automatikusan” nyílik meg az országos szintű kommunikáció lehetősége. / a budapesti Örkény Színház szándéknyilatkozata mellékelve /
II. Kommunikációs és marketing eszközök II.1 Média kampányok: a színház kommunikációjának alapelemeire (összesítő műsorplakát, műsorszóró, bérletismertető, stb.) szükség van, hiszen ezek a rendszeres és pontos tájékoztatást szolgálják, de nem tudják a figyelmet fókuszálni, azaz egyes kiemelt „kulcsfontosságú” üzeneteken keresztül ráirányítani a figyelmet a színházban zajló munkára. Ezért kampányokra van szükség, melyek alapvetően új bemutatókhoz, produkciókhoz kötődnek, vagy a színház általános image-jára vonatkozó üzenetet hordoznak. II.1.1 Bemutató kampányok: a bemutatókhoz kötődő kampányok rövidek (egy-másfél hónap), de intenzívek. Plakát, szórólap, tv- és rádióspotok, internetes bannerek egységes kreatívon keresztül mutatják be az új produkciót és népszerűsítik azon keresztül a színházat. A rövid időtartam nagyobb példányszámot jelent, és ez fontos a potenciális támogatóknak, a lehetséges média- és hagyományos szponzoroknak. II.1.2 Arculat kampány – időtartamában szintén rövid, de ismétlődő (kb. féléves ciklusokban) egységes kreatívjában egy határozott üzenetet hordoz a színházról, a színház „küldetését” artikulálja. Ilyen lehet csak a példa kedvéért a „szivárvány” színháza, amely a sokszínűséget, de egyben a teljességet is mutatja, azaz a műsorterv és struktúra lényegi alapelveire irányítja rá közérthetően és befogadhatóan a figyelmet. II.2 Internet - a helyi és egyben országos kommunikációt nagyban elősegíti az internet adta lehetőségek minél optimálisabb kihasználása. Ennek első lépéseként a színház honlapját kell megújítani mind tartalmilag, mind formailag, „élővé” tenni, a napi tájékoztatásra, érdekes információkra helyezve a hangsúlyt. Lehetőséget kell adni az interaktivitásra, a közönséggel való aktívabb kapcsolat kialakítására. Az internet szerepének fokozása nyitja meg az utat az új jegyeladási technikáknak is: az interneten keresztül történő jegyvásárlás bevezetésének, a törzsközönség adatbázisban történő regisztrálásának és az ehhez kapcsolódó közvetlen tájékoztatási lehetőségeknek (hírlevél, stb.) II.3 Hagyományos formák –Egy színház életében fontos a sok mindenre használható, pontosan vezetett archívum és dokumentáció, ehhez kapcsolódóan az új előadásokkal kapcsolatos dokumentáció és ismeretterjesztés. Ennek hagyományos eszközei a műsorfüzetek, műsorlapok, időszakos kiadványok, melyek költségeit az eladásukból származó bevételek optimalizálják. ~ 18~
A Színház tradícióit ápolja a Színház Galéria premierenként megújuló tárlatainak fenntartása is. Ennek összeállításában, szervezésében segítséget nyújtana Laczkó János igazgató úr által vezetett megyei Múzeum. /a szándéknyilatkozat mellékelve/ Felhasználva a Képzőművészeti Kollégium pályázati kiírását, kortárskiállításokra.
III. szervezés és jegyeladás A Színház saját bevételeinek döntő részét a jegyeladásból származó bevételek adják. A sikeres jegyértékesítéshez természetesen alapvetően jó műsorpolitika és magas színvonalú előadások szükségesek, de egyúttal szélesíteni kell az értékesítés lehetőségeit is. III.1 Internetes jegyértékesítés – meg kell teremteni a jegyek interneten keresztül történő árusításának feltételeit, az ehhez kapcsolódóan működő számítógépes környezet segíti a nyilvántartást, a statisztikai feldolgozást. III.2 Hagyományos szervezés – a hagyományos szervezési területeket fontos megőrizni, hiszen az emberek ezeket a „csatornákat” ismerik, ezek bejáratottak. Ezt a területet óvni kell és eredményeit maximálisan kiaknázni. III.3 Bérletrendszer – a bérletezés egy színház marketing struktúrájában rendkívül fontos. A múltat és a jövőt, a megszokottságot és az újdonságot egyszerre képviselheti, ha egy átgondolt műsorpolitikai és marketing koncepció és szisztéma áll mögötte. A bérletrendszer kialakításakor ezek mentén közönségszegmensekben, célcsoportokban kell gondolkodni, összeállításukkor a potenciális vásárlóra fókuszálni.
Katon József : Bánk Bán - 1861
~ 19~
A SZÍNHÁZ GAZDÁLKODÁSA A Színház 2007-es mérlegét és az önkormányzat által jóváhagyott 2008-as költségvetést tanulmányozva biztonsággal kijelenthetem, hogy a pályázatomban vázolt művészeti célok többlet-támogatási igény nélkül megvalósíthatók. A
középiskolásoknak
Színház moly-
szánt
felolvasószínház és
népzenei
koncert
Beavató
Színházi
sorozatához sorozathoz
programhoz,
illetve pályázati
a
Kelemen
portrébeszélgetéseihez, forrásokat
is
László a
ko-
felhasználnék.
Bevételek Állami és önkormányzati támogatás tervezett éves előirányzata 397 millió Ft. Saját bevételek tervezett éves előirányzata 120 millió Ft, amely egyrészt jegy-és bérletbevételből, másrészt egyéb bevételi forrásokból tevődik össze. - nézőszám emelése, több bérletszünetes előadás, produkció - a nagyszínház átlag látogatottságának emelése 75%-ról, min. 80-85%-ra - fesztiválok, nyári események szervezése - Áfa visszatérülés - bérbeadás: pl. nagyszínház, fény,-hangtechnika stb. - jelmezek kölcsönzése - szabad kapacitás terhére díszletek, jelmezek bérmunkában történő bevállalása más színházak, tévéstúdiók számára. - a színházi produkciók vendégjátékként történő értékesítése - komolyzenei, népzenei koncert sorozat ~ 20~
További bevételt növelő elképzelések: - szponzor - az 1%-os felajánlási lehetőség. Ha sok jó előadás jön létre, reméljük több színház szerető néző támogatja ezáltal is a színházat. - igényelt színházi hirdetési felületek eladása: - darabismertetőn - plakátokon - színházjegyeken - reklámanyagok, szórólapok elhelyezése egyedi megbeszélések alapján - koprodukciós előadások létrehozása, ami a költségmegtakarítás és a más helyen, más közönség előtti megmérettetés hasznos formája. - Pályázatok: Nemzeti Kulturális Alap színházi valamint zenei kollégiumához az előadások, a kisegítő rendezvények, fesztiválok valamint a komolyzenei sorozat támogatására. Katona József pályázat nagy-, kamara-, stúdiószínházi produkciókra.
Kiadások megoszlása A személyi juttatások és annak járulékai tervezett éves előirányzata 225 millió Ft. Dologi kiadásokra tervezett éves előirányzat: 1. működési költségek 60 millió Ft 2. produkciók létrehozására, művészeti tevékenységre 190 millió Ft 3. egyéb kiadások (Áfa) 42 millió Ft.
Műsorterv 2008/2009-es évadra Nagyszínház: Bródy Sándor: A szerető Lerner-Loewe : My Fair Lady Shakespeare : II. Richard Huszka Jenő: Lili bárónő Wasserman-Kesey: Kakukkfészek Dés László: Valahol Európában / előbemutató/ Romhányi József : Hamupipőke Lázár Ervin: Bab Berci
~ 21~
Kelemen László színház: Forgách András: A takarítónő Garaczi László: Plazma Parti Nagy Lajos: Gézcsók / ősbemutató /
Üzemszínház: Kísérleti: Jevgenyij Griskovec: A város Edward Albee: Szilvia, a K. Beavató: Szophoklész: Antigoné Shakespeare: Romeo és Júlia A műsorterv részletes költségvetése az Önkormányzathoz benyújtott pályázatban található A Színház költségvetésének pénzügyi egyensúlya az igényes, többféle nézői réteget megszólító műsorpolitika megvalósulásával is tartható, a likviditási helyzet biztosítható.
Záró gondolat
A pályázatomban részletesen, tényszerűen vázolt gazdag művészeti program, a kidol-
gozásában résztvevő alkotótársak személye, a velük való több hónapos együttgondolkodás és nem utolsó sorban eddigi életpályám, kecskeméti kötődésem indított arra, hogy a Színház vezetői állását megpályázzam.
Itthon vagyok. Személyes emlékeim, színészi és nézői tapasztalataim alapján úgy érzem,
jól ismerem e város, e megye közönségét, színházi ízlését, műveltségét, szórakozási igényeit. Ha a szükséges bizalmat a Város önkormányzatától megkapom, örömmel és felelőségem teljes tudatában vállalom a kecskeméti Katona József Színház irányítását.
Köszönettel:
~ 22~
Hegedűs Zoltán
~ 23~
~ 24~
