Pályázat A 9. VELENCEI ÉPÍTÉSZETI BIENNÁLÉ MAGYAR PAVILONJÁNAK KURÁTORI MEGBÍZATÁSÁRA Janesch Péter
0 Széptől szépig (és vissza) a bemutatásra ajánlott anyag leírása szakmai életút Janáky István építész kiállítása a megnyitó szövege (1998) Amely előtt állunk kompilációs tanulmány (1989) 1 Janáky István Az építészeti szépség rejtekei Magyarországon (1997-2002) 2 636 Ház (1992-2003) 3 Ligeti Pál Új Pantheon felé (1926) Der Weg aus dem Chaos (1931) 4 Bernard Rudofsky 5 Christopher Alexander 6 Rem Koolhaas
Az építészetben - és meghatározó gazdasági, politikai, technikai, kulturális és szociológiai környezetében – az átalakulások számtalan helye és formája különböző léptékekben írható le. Olyan bemutatóra teszünk javaslatot, ahol egyfelől megkísérlünk ebből az összetett halmazból egy jelenség-részt élményszerűen, átélhetően megfogalmazni, másfelől kutató módon, elfogulatlanul próbáljuk az okokat az okozatokkal párosítani. Keveset szeretnénk foglalkozni a számítógéppel támogatott sztár-építész előre menekülő újítási kényszerével, és e parancs rokokó eredményeivel, és keveset a megastruktúrákkal álmodókkal. Tudjuk, hogy ezekről a területekről érkeznek az aktuális szakmai diskurzus központi témái, de azt is tudnunk kell, hogy a központi témáknak a központban a helyük. Élve a főkurátor adta lehetőséggel tehát – új szempontokat felvetve - a metamorfózisok különös, az építészeti széppel kapcsolatos eseteit vizsgálnánk, illetve próbára tennénk újra egy olyan elméletet, ami - nem kis kaland- és becsvággyal – éppen a változások természetét próbálta rendszerbe foglalni, a kultúrák élete változását a művészet tükrében.
Széptől szépig (és vissza) 1. a pavilon 2. a katalógus 3. a világháló
1. a pavilon
Idáig homokvárakat építettünk, most a tengerben úszunk, ami majd elmossa őket. a. (bal szárny) Az építészeti szépség rejtekei Magyarországon - válogatás Janáky István gyűjtéséből. az installáció egy szemmagasságban, folyamatosan futó kép-csík, alatta/felette a leírások, kommentárok. a gyűjteményt kiegészítik az Apokrifok, - a felhívásra érkezett képek válogatott anyaga. ehhez kapcsolódva (de a szalagot nem megszakítva) – útirajzok, válogatás a mesteriskolás kirándulások rajzaiból – Róma, Dánia (Janáky a nyolcvanas években komolyan megalapozott elmélettel vetette meg a fotósokat. a kutató megismerés és az úti-emlékeztető egyedül hiteles formájának a rajzot ismerte el.) nagyított rajzok.
(chaos, így hívták:) csak nyers kusza halmaz; csak tunya súly: egymásra sodort, s még össze nem illő magvai nem jól összetapadt elemek tömegének.
b. (jobb szárny) Szép házak – a lehető legteljesebb gyűjteménye a szép házaknak, amiket bármilyen csoport, bármilyen megfontolásból szépnek tartott az elmúlt tizenöt évben Magyarországon.
1
itt hangsúlyozni kell, hogy nem minősít a tárlat. a szép közmegegyezés szerinti aktuális fogalmát és változását vizsgálja egy adott körben. (nem feltételezhetjük, hogy bárki rút házat akarna magának építeni, vagy másnak tervezni.) kánon-hiány. nem építészek önmegvalósítási próbálkozásai, inkább kánon-teremtő kísérletek. csoport-dogma helyett kollektív kánon. az installáció a padlótól mennyezetig folyamatos, tapéta-szerű kép. balról jobbra tartó kronológiával. szöveg a terv szerint nem kíséri a képeket. távolabbról nézve egy egységes látvány. (még egyszer: ítélettől és előítélettől megszabadulva – kérdezünk.)
Az egyik szép mindig másról szól, a másik szép mintha mindig ugyanazt akarná mondani.
c. (az udvar mögötti tér, apszis) Semleges ház – a hálón szervezett gyűjtés anyaga. a Tematizált Kollektív Topográfiai Kataszter (KoKa) eredménye – a neutrális ház, az egyszerű ház, a közönséges ház, az általános ház. az installációt részben az anyag mennyisége döntené el, részben még komponálási feladat.
pl.:(…) a kiválasztásnál, és ezt hangsúlyozni szeretném, soha nem esztétikai szempont vezetett. Egyáltalán nem akartam gyönyörködtetni. A választásnál a látvány semlegessége volt fontos, a bármilyen ízlés hiánya... szóval – a teljes érzéstelenítés.
d. (udvar) videó-installáció, hang nélkül
2. a katalógus a. a Terc Kiadónál szerkesztés-kivitelezés alatt álló könyv (a magyar és angol mellett) olasz fordítással kiegészített változata. a tényleges katalógus ennek az előbbi könyvnek egy azonos formátumú ikerkiadványa, ami Ligeti: Új Pantheon felé címmel magyarul, illetve Der Weg aus dem Chaos (Kiút a káoszból) címen németül megjelent munkájának ismertetése, valamint a periodikus változás-elmélet illusztrált próbája. b.
3. a világháló
2
április végén, május elején egy honlap indulna a 9. Velencei Építészeti Biennálé magyar részvétele témájával. egyik küldetése ennek az oldalnak az lenne, hogy a párbeszédhez információs háttér-anyagot szolgáltat. először felkerülnének a paradigmaváltás-téma (az építész eltűnése) három meghatározó (építész) képviselője: Bernard Rudofsky, Christopher Alexander és Rem Koolhaas szövegei. (jelenleg kb. 80 cikk, interjú – nagy része angol nyelven, tehát folyamatos munkával a fordítások a nyáron elkészülhetnek.) itt közölnénk (digitális formában) a Ligeti-mű fordítással és képanyaggal kiegészített magyar változatát (a német kiadás lényegesen gazdagabb képanyaggal és átdolgozott szöveggel jelent meg). és ez az oldal adna otthont a Tematizált Kollektív Topográfiai Kataszter (KoKa) projektnek, ahol a szép ház – semleges ház gyűjtés, feldolgozás és értékelés folyik. és itt derül majd ki, hogy a szépségnek iránya van.
NYERS KÖLTSÉGVETÉSI TERV ÉS A MEGVALÓSÍTÁS ÜTEMEZÉSE
Kiállítási installáció – fotó, szkennelések, printek, videó, építés július 31. > augusztus 10-i kezdéssel 17.000.000,Eszközök 5.000.000,Katalógus – első könyv kiegészítése, második könyv első könyv: április 15., második könyv: augusztus 15. 6.500.000,Honlap - elkészítése és üzemeltetése május elejétől működik, folyamatosan bővül 3.800.000,Fordítások – angol-magyar, német-magyar, szerkesztői díjak februártól folyamatosan 4.000.000,Utazási költségek, munkatársak 6.400.000,Tartalék 2.300.000,Összesen: 45.000.000,-
Budapest, 2004. január 15.
Janesch Péter
3
JANESCH PÉTER építész Szakmai életút: 1953-ban születtem Budapesten. 1972-73-ban a budapesti Faipari Szakmunkásképző Intézetben asztalos-ipari tanuló voltam. 1973-tól a Magyar Iparművészeti Főiskola belsőépítész szakán tanultam. Mestereim Jánossy György, Reimholz Péter, Szrogh György, Vámossy Ferenc voltak. Diplomámat 1979-ben védtem. 1982-83-ban a Római Katolikus Hittudományi Akadémia hallgatója voltam. 1984-86-ban a MÉSZ Mesteriskola VIII. ciklusa hallgatójaként Janáky István, Makovecz Imre, Turányi Gábor voltak mestereim. Az 1986-88-as ciklusban a MÉSZ Mesteriskoláján mint demonstrátor vettem részt az oktatásban. 1986-87-ben a BME Középület-tervezési Tanszéken, 1987-89-ben a Magyar Iparművészeti Egyetem Mesterképző Intézeténél dolgoztam meghívott oktatóként. Építész Vezető Tervezői Jogosultságot 1987-ben kaptam. 1989-ben alapítottam az építész tervezéssel és fővállalkozású kivitelezéssel foglalkozó J.B.A.-t, aminek jelenleg is vezetője vagyok. 1990-91-ben építész kutató ösztöndíjjal egy évet Japánban töltöttem a Tokai Egyetemen. 1996-2000-ig az Építész Mester Egylet - Mesteriskola munkájában vezető építészként vettem részt.
A lentebb részletezett szövegek-publikációk-kiállítások-tervek listából egy-egy kiemelés, ami a kurátori feladatok elvégzésére való alkalmasság megítéléséhez referencia lehet: - A MÉSZ Mesteriskola VIII. ciklusa 110 oldalas kiadványa szerkesztése és tervezése. Az összeállítás a Magyar Építőművészet LXXX. évfolyam 1-2. számában jelent meg. Az „Amely előtt állunk” című, Ligeti Pál elméletével (is) foglalkozó kompilációs tanulmányt mellékelem. - Janáky István 1998-as kiállítás-megnyitója a Műcsarnok Dorottya Galériájában. (melléklve) - A Néprajzi Múzeum IDŐKÉPEK című kiállítása IdőTér installációja, illetve a kiállítás koncepció-terve (Kis Péterrel). - A Budapesti Fesztiválzenekar próbaterme kialakításának tervei a volt Óbuda moziból; az átalakítás fővállalkozású kivitelezése 1993-95 között.
Szövegek: - Amely előtt állunk, - Magyar Építőművészet, 1989.1-2., (szerk.) - Janáky István, - Kiállítás megnyitó, Műcsarnok - Dorottya Galéria, 1998 - Mért így, mért úgy - Új Magyar Építőművészet, 1998.2., (szöveg-szövet, szerk.) ’Szalon és szecesszió, avagy sortir du champ’ - Kertvégi ház - Alaprajz, 1998.4. - Eltűnni? Nevet vetni? / Displace, katalógus-szöveg ICA, Dunaújváros, 1999
1
- A tapinthatatlan valóság / Tapsolok a hálón, Arc 2., 1999 - A levetkőztetett ház, Lakáskultúra, 1999.9. - Ha az erdőben egy hat láb hosszú és három láb széles halomra találunk Jovánovics György: Bagatell – kiállítás megnyitó az N&n Galériában, 2001, Beszélő, 2001/7-8
Publikációk: Építészeti tendenciák Magyarországon (1968-1981), katalógus, Szegő György, 1982. Magyar Építőművészet, 1985/ – Piliscsaba, Műterem-ház, Becker KG, Internationaler Wettbewerb Dokumentation, 1987 Wettbewerbe, 1987/68-69 (Messepalast) Magyar Építőművészet, 1988/ – Múzeum pályázat (Messepalast) Magyar Építőművészet 1989/1-2. -Tállya, Postamúzeum és fogadó tervpályázat -Fű-les, a „Békásmegyer’84” tervpályázatra benyújtott terv -Gyula , Szabadság tér rendezése tervpályázat -Edelény településközközpontjának kialakítása tervpályázat -Üvegtorony, a Shinkenchiku 1987-es pályázatára készített terv -Budapest, XIII. Kresz Géza u. 51., tetőtér-beépítés -Dobodókő-Királyrét tervpályázat -Encs , Közösségi ház tervpályázat -235813-as szék, Wilkhahn tervpályázat -Budapest , Lékai tér 25-26. Építés Felújítás, 1997/5. – Nemzeti Színház tervpályázat ’97 Új Magyar Építőművészet, 1998/2. -Stuttgarti iroda, átalakítás, 1993 -Hatos Rétes, Egy tervezett bolthálózat első üzlete, 1996 -Hypo Bank központ, Budapest, vázlatterv, 1997 -Nemzeti Színház, Budapest, tervpályázat, 1997 -Museo Costatini, Argentina, tervpályázat, 1997 -Egy-ház, Shinkenchiku, Japán, tervpályázat, 1997 Alaprajz, 1998/4. - Kertvégi ház, Budapest, Kelenföld Alaprajz, 1998/5.- Fővárosi Levéltár, tervpályázati eredmények Baustelle: Ungarn, kiállítási katalógus, Akademie der Künste, Berlin, 1999 Lakáskultúra, 1999/9. Lukovits Judit: A levetkőztetett ház (Pajkos u.) Népszabadság, 1999.X.27., Bojár Iván András: Házszerű házak Perbálon Octogon, 1999/10, Németh Gábor: Elengedett kézzel (Perbál) Alaprajz, 2000/2. Csanády Pál: A felöltöztetett ház (Széher út) archiweb Plussz, 2000/2.: Wesselényi-Garay Andor: Családi otthon a Széher úton Bauwelt, 2000/2. - Ein Ort zum Weiterleben (Perbál) Domus, 2000/823. – Ferkai, András: Rehabilitation centre for disabled young people at Perbál Építészműhely, 2000/2, Nemzeti Színház tervpályázat 2000 Magyar Építészet / Architektur in Ungarn, (szerk.: Vargha Mihály), 2000 (Perbál) Színház, 2000. július, Új Nemzeti, új pályázat Andrew Watts: Modern Construction Handbook, Springer Verlag, 2000 (Perbál) Építő Mester, 2001/3. Csontos Györgyi: Rendhagyó építési napló Perbálról Arc, 2001/6. -Klobusovszki Péter: A császár új ruhája, sőt…(Széher út) Beszélő, 2001/6. – Jovánovics György: Kísérletek és tévelygések (Perbál, N&n Galéria) Időképek, Néprajzi Múzeum, kiállítási katalógus, 2001 (IdőTér) Lakáskultúra – plusz házak, 2001/9. – Bors Edit: Többarcú ház (Széher út) Öt ház, Terc kiadó, Szerk.: Lévai-Kanyó Judit, 2003 (Pajkos u.)
2
Kiállítások: -Építészeti tendenciák Magyarországon (1968-1981), Óbuda Galéria, 1982 -Fiatal Építészek 84, Nemzeti Galéria, 1984 -Fotó-Építészet, Vármúzeum, Esztergom, 1985 -Bécs, Ausztria, Collegium Hungaricum, 1986 -UIA Kongresszus, Szófia, 1989 -Császárfórum? Kultúrsziget? Turistaparadicsom?, Tölgyfa Galéria, 1988 -Munkák, Tölgyfa Galéria, 1989 -Az Új Nemzeti Színház Tervpályázat díjazott tervei, Várszínház, Budapest, 1997 -A Fővárosi Levéltár épületének építészeti kialakítása tervpályázat tervei, Városháza, 1998 -Baustelle: Ungarn, Neuere Ungarische Architektur, Akademie der Künste, Berlin, 1999 -Szentendrei köztemető kialakítása, PMMK, Szentendre 1999 -Piranesi Days of Architecture, Piran, 1999 -Perbál vagy perzsavásár, N&n Galéria, Budapest, 2001 -Magház – Elvetették, N&n Galéria, Budapest, 2003 -Egy-ház, Építészet-Város-Média, Trafó galéria, Budapest, 2003
FONTOSABB MUNKÁK JEGYZÉKE Tervek: 2003 Budapest, XI. Somlói út 64-68., társasházak, Zombor G. beépítési tanulmányterv Budapest, VII. Mozsár u. 10., társasház, beépítési tanulmányterv Budapest, VII. Nagymező u. 5., társasház, beépítési tanulmányterv Budapest, Veronika u. terv + kivitel Erdőbénye, Béres-borászat, meghívásos tervpályázat Budapest, Virágárok u. terv + kivitel Budapest, XIII. Duna Bay 37., 38., 39.sz. telkek 160.000m2 lakás-iroda engedélyezési tervei Budapest, IX. Páva u. Holokauszt áldozatok emlékfala meghívásos pályázat 2002 Budapest, Magház-3, VIII. Kis Stáció u., Kisfaludy u., építési engedélyek Budapest, XI. Somlói út 64-68., társasházak, beépítési tanulmányterv 2001 Esztergom , Mindszenty Iskola továbbépítés tanulmány Esztergom , Mindszenty Iskola, tornaterem eng. terv
munkatársak
Almár O., Janáky I., Almár O. Almár O. Janány I. Karácony T., Zombor G., Borsay A., Herczeg L., Szokolyai G.
Boór A.,Kern O.,Klobusovszk P. Zombor G. Janáky I., Zombor G.
Karácsony T., Szalai T, Klobusovszki P., Zombor G. Szalai T, Klobusovszki P.
3
Paks, városközpont tervpályázat Esztergom, Városháza I. emelet eng. terv Budapest, Magház-3, Kis Stáció u., Kisfaludy u., elvi építési engedélyek 2000 Budapest, Római part, üdülő átalakítása, vázlatterv Sopron, Lehár úti beépítés, Vázlatterv, elvi engedély Budafok - központ, ajánlati terv Budapest, Új Nemzeti Színház tervpályázat Balatonfüred, kikötő és környéke rendezése, tervpályázat Budapest, HVG irodaépület, meghívásos tervpályázat
Karácsony, Boór A.,Kern O. Klobusovszki P., Zombor G. Karácsony T., Zombor G. Boór A., Kern O.
Karácsony , Klobusovszki P. Karácsony T., Kern O., Klobusovszki P. Karácsony T. Karácsony, Klobusovszki P. Karácsony T., Szalai T., Klobusovszki P., Zombor G. Janáky I.
1999 Szentendrei temető és ravatalozó, meghívásos tervpályázat Dzsámi, török-fürdő és vendégház, Esztergom elvi eng. terv Balatonfüredi móló környéke meghívásos ötletpályázat Időképek – kiállítás a Néprajzi Múzeumban koncepció, installáció terv
Karácsony T.
1998 Széher út 64., családi ház Fővárosi Levéltár, tervpályázat Helytartói palota, Hajógyári sziget, meghívásos tervpályázat
Karácsony T.
1997 Budapest , Nemzeti Színház Építészeti kialakítása , tervpályázat Costantini Múzeum, Buenos Aires, Argentína, tervpályázat Egy-ház (Az együttműködés háza), Shinkenchiku, Japán tervpályázat
Karácsony T.
Karácsony T. Kis P.
Karácsony T.
Karácsony T.
Jovánovics Gy.
Perbál, Gyermekotthon, második ütem, terv + kivitel / J.B.A.
Karácsony T.
1996 Szada , családi ház terv Hatos Rétes terv + kivitel / J.B.A. Gödöllő , Park Centrum beépítési javaslat Hypo Bank , Budapest , meghívásos tervpályázat
Torday K. Karácsony T. Karácsony T. Karácsony T.
4
1995 Budapesti Fesztiválzenekar próbaterme felújítás, átalakítás terv + kivitel / J.B.A. Szilas-park beépítés pályázat
Karácsony T. Torday K.
1994 adidas Budapest , Váci u. 24. bemutatóterem , irodák terv + kivitel / J.B.A. adidas Budapest , Törökbálint - raktárépület terv
Torday K.
1993 Merlin színház - átalakítási tervpályázat Stuttgart-PAKO iroda , apartman terv + kivitel / J.B.A. Bp. III. Selmeci u. 14-16. Budapesti Fesztiválzenekar próbatermei terv + kivitel / J.B.A. Perbál , Fő u. 1. Gyermekotthon tervei Katona József Színház, iroda-átalakítás terv + kivitel / J.B.A.
Torday K. Karácsony T. Karácsony , Torday K.
1992 adidas Budapest , Váci u. 24. irodák terv + kivitel / J.B.A. Desitin GmbH. Hamburg iroda Bp. V. Váci u. 36. terv + kivitel / J.B.A. Bp. XI. Pajkos u. 14. családi ház , iroda, terv + kivitel / J.B.A. adidas Budapest , V. Petőfi tér 3. raktár kivitel / J.B.A. 1991 Kutató-ösztöndíj - Japán , Tokai University , Tokyo 1990 adidas Budapest , XIII. Váci út 10-12. terv + kivitel / J.B.A. Hegymagas, nyaraló terve, átalakítás
Makk A.
1989 Szigetszentmiklós , 120 ágyas szálloda
1988 Wilkhahn szék-pályázat adidas Budapest Bp. V. Váci u. 24. irodaterv + kivitelezés Messepalast múzeum – meghívásos tervpályázat
Janáky I.
1987 Bp. V. Belgrád rkp. 15. Ügyvédi iroda terv + kivitelezés Birmingham , Iskola - tervpályázat
Karácsony T.
5
1986 Encs - Közösségi ház tervpályázat Berlin bútorcsalád terve , Szatmár Bútorgyár Csepel, Csillagtelep tanulmányterve, tervpályázat 1985 Dobogókő - Királyrét tervpályázat Edelény tervpályázat 1984 Piliscsaba, 1033 hrsz., műterem-lakás Bp. XII. Lékai tér 25-26 társasházak terve Shinkenchiku Üvegtorony tervpályázat Békásmegyer 84 tervpályázat, Fű-les Gyula , Szabadságtér tervpályázat Tállya , Postamúzeum és kis-szálloda tervpályázat
Ágó M. Balázs M., Karácsony T., Somogyi.Soma K. Karácsony T. Karácsony T.
Karácsony T.
1983 Bp. XII. Nárcisz u. - átrium-házak vázlattervei 1982 BBS Tüdős Dávid kisjátékfilm látványtervek Disznófő étterem kiviteli tervek Egri temető tervpályázat 1981 BBS - MTV Csodálatos énekes látványtervek Bp . XII. Szilassy út Disznófő étterem és turistaház terv
Xantus J. Balogh E: Nagy S.
Xantus J.
1980 BBS- Nöi kezekben kisjátékfilm látványtervek
Xantus J.
1979 Fénycső lámpatestek terv BBS - Diorissimo Kisjátékfilm látványtervek
Reimholz P. Xantus J.
1978 OISTT Nemzetközi színház-pályázat, Színház-rezervátum Földi megfigyelőállomás Iparművészeti Főiskola Diplomaterv
Rész I., Molnár G. Najmányi L. Reimholz P.
1977 Szabadtéri mozi + szék terv 1976 Csobánka , ravatalozó
Reimholz P.
6
JANÁKY ISTVÁN ÉPÍTÉSZ KIÁLLÍTÁSA a Műcsarnok Dorottya utca 8. alatti kiállító termében 1998 február 13-án, 18 órakor Megnyitó beszéd – Janesch Péter
Janáky István 1938-ban született Budapesten. Apja, néhai Janáky István, neves építész volt. 1956-ban érettségizett a Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban, ahol rajzot és mintázást tanult. A Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán 1961-ben diplomázott. 1963-tól máig az Iparterv tervezője (ez 35 év). 1970-től 72-ig hallgatója, 1974-től máig vezető építésze az Építész Mesteriskolának. Fontosabb megvalósult épületei: -Gázmű irodaház, Győr, 1970 -Konveyorgyár, Nyíregyháza, 1971 -SZKFI laboratóriumi együttes, Százhalombatta, 1972-79 -IKV XIII. kerületi telepe, 1973-76 -Magyar Gördülőcsapágy Művek budapesti irodaháza, 1980-82 -a Posta budaörsi telepe, 1984-89 -Schaár Erzsébet kiállítóépülete, Pécs, 1985-89 -ELMÜ sportcsarnok, Budapest, 1990 -Ragályi Elemér lakóháza, Budapest, 1992 -Kétlakásos családi ház, Dunakeszi, 1997 Fontosabb, meg nem valósult tervből tizenöt, fontosabb, meg nem valósult tervpályázatból tizenhat (közöttük négy elsődíjas). Több mint húsz szakmai cikk, tanulmány. A falakon látható pár képen kívül a kiállítás anyaga, 50-50 kép, két, Janáky tervei szerint készített lapozó-tárolóban tekinthető meg. A képek hátoldalán négy- vagy ötjegyű számot találnak, amiknél az utolsó kettő az évszám, az első kettő vagy három pedig egy (maga által összeállított) opus-jegyzék szám, egyféle BWV. A kiállítás tehát, majd láthatják, bár hatalmas anyagot mutat be, közel sem gyűjteményes. Például a terem hosszanti falán középtájt elhelyezett színes krétarajz egy bécsi meghívásos tervpályázatra készített mű előtanulmányaiból egy kép. Ehhez a pályázathoz százharmincnál több ilyen kutató-rajz készült. Ezek röviden az adatok.
1
MEGNYITÓ BESZÉD Janáky három vonzalmát emelném ki (nem is kell kiemelni annak, aki egy kicsit is ismeri) : ez a három a lepke, a bicikli és a barokk zene. A lepke István nevű fiával a lepke az egyik nagy közös kalandjuk, ezt tanítja, vagyis együtt ezt kutatják. Hogy milyen a lepke, azt egy lepkével szeretném bemutatni. Amerikában élő trópusi vándorlepke a Danaus Plexippus, angol neve Monarch - fejedelmet jelent. Magyarul (a szótár szerint) Danaidának hívják. A milkweed, az amerikai tejelőcserje az egyetlen növény, amire párzás után a Monarch nőstények hajlandók petéiket lerakni. A pete gombostűfej nagyságú sárgásfehér többsíkú gömb, amit egy gyémántcsiszoló megfizethetetlen mesterműveként írnak le, három-négy nap elteltével sötétszürke lesz. Egy éhes lárva rágja ki magát burkából. A hernyók a következő tizenöt napban megállás nélkül esznek. Súlyuk a két hét alatt kétezer-hétszázszorosára nő. Életének ötödik napján a lárva már kinövi bőrét, vedlenie kell, hogy tovább nőhessen. Ez a folyamat a hernyó teljes kifejlődéséig még háromszor ismétlődik. A tizenötödik nap körül a hernyót sürgető érzés fogja el. Bőre keményedik, belső alakulások indulnak, a különös átváltozás kezdetét veszi. Egy megfelelően védett helyet kell keressen valahol a föld felszíne felett, még mielőtt a vastagodó bőr araszoló mozgását lehetetlenné tenné. Ahogy ez a hely megvan selyemszálakból hálót készít, magát ehhez a szövethez fejjel lefelé hozzáerősíti, testével „J” betűt formáz és egy utolsó vedlésben héjszerű burkot von magaköré. Az ezt követő kilenctizenöt napban bámulatos átalakulások történnek a bábban. A levélrágó hernyó tündökletes, nektározó pillangóként kerül elő. A még a bábba kapaszkodó lepke nedveket pumpál puha szárnyaiba, majd pár óra napfürdő, hogy a szárnyak megkeményedjenek, hogy az új életfunkciók beinduljanak - és repül. A bicikli Ne robosztus hegyi-biciklit képzeljenek, hanem országútit (versenyt), csepp keresztmetszetű, változó falvastagságú Cr-Mo ötvözet vázzal, keményforrasztással, gyöngyház színben. Maga a kerékpár nem késztermék, hanem egy elmélyült válogatás eredménye. Húsznál több alkatrész-csoport nyolc-tíz komoly gyártó több száz kínálatából. Először a döntés, aztán a gondos összeállítás, majd a rendszeres ápolás és a frissítés (imbolyog-e a lánckerék vagy a racsni, nem „fészkelődik”-e a pedál, aztán egy újfajta nyereg, más kormányfej, oldalhúzós abroncsfék, karbon / kevlár váz alumínium illesztékekkel, kompakt kis pumpa) - és ezek folyamatosan. Janákyt idézem 1987-ből: „Egy műszerszerűen finom, istenien pontos, hangtalan, rezzenéstelen, tiszta gép, amely a rendetlenség és az enyészet felett trónol. Egy ilyen szerkezetnek határozott egzisztenciája van, nem kíván elvegyülni, bepiszkolódni, hasonlítani. Egyetlen méltó vetélytársának a természet csodakreatúráit tartja, amikor egy friss erdőben óvatosan egy fának támasztva fogadja a napsugarakat.” A barokk zene Egy költő mesélte, innen az ötödik kerületből, akinek szavai többször felszínre kerülnek még ebben a szövetben: „Én elzárkóztam a zene elől. És akkor 1963-ban, vagy 62-ben nyitva felejtettem a rádiót. Egyedül laktam akkor egy kis lakásban, nagyon boldogan, és takarítottam. És egyszerre valami egészen fantasztikus zene szólt a rádióban, úgy, hogy megváltozott a fajsúlyom. Szaladtam megnézni a rádióújságot, hogy mi volt ez. Bach h-moll szvitje volt.” Aztán néhány évvel később: „Bachot a végtelenségig tudom hallgatni. Örök rejtély nekem. Tudniillik a zene szól, irtóztató erejű, ugyanakkor szelíd, mint az égbolt. A
2
kozmosz berendezésének, egy csillagnak annyi súlya sincs, mint egy cigarettacsomagnak, s Bach a gigászi erő, teljesen súlytalan és teljesen szabadon hagy. Azt csinálok, amit akarok, arra gondolok, amire akarok.” Lepke, bicikli, barokk zene. Akit választásai a természet és az ember ilyen angyali teremtményeihez kötnek, az nagy súlyt viselhet a vállán. Mi történt? A görögöket emlegetik folyton (ha kínozni akarják az embert), akiknél létrejött a földi teljességnek valami tündöklő formája: a szépség és a szenvedély okos egyensúlya a rendben - aminél (forgatnak még egyet a tőrön) semmi nagyszerűbb nem lehet és nem is lesz soha. Bár kiterjedését, mélységeit és magasságait, összetettségét és egységét tekintve valószínű, hogy a soha sajnos igaz - ám a feltételek, amik ennek a tüneménynek a születésénél bábáskodtak, más formában, előtte és utána is világra segítettek számtalan kultúrát, számtalan hagyományt és stílust, számtalan modellt, és végül úgy látjuk, ugyanezek a feltételek amik között az ember, most már egymaga, valami halvány reménnyel nekiláthat, hogy saját élményeit és szenvedélyeit rendezve felmutasson egy világot. A feltétel pedig három: a lehatároltság, az idő és a működő rend. A klasszikus kor művésze számára nem volt feladat kutatni és megtalálni, vagy gondosan összeválogatni a valóságosat - az nekik ott volt. Benne éltek, beleszülettek saját mitológiájukba - és erről, szerencséjükre, nem tudtak. Ez a korlátoltság, ez a szegénység tette őket gazdaggá. Isteneiket, hőseiket, azok szerelmes kalandjait, kegyetlen harcaikat és kínos bukásaikat mind ők találták ki, de ennek nem voltak a tudatában - személyes büszkeség és felelősség tehát szóba se került. (Így persze könnyű.) Aztán kétezer évvel ezelőtt megtörtént. Elválás(?), szakadás(?), megszabadítás(?). Ez valami olyasmit közölt, hogy mindnyájatokban ott az az egy - az egész. Hozzá még csendben: minden, ami eddig egy volt az annyi, ahányan vagytok. Hogy a lecke mit adott fel, az csak lassan derült ki. Kelletlenül került elő a táskákból a házi feladat. Ami rögtön világos volt: osztályzás nincs, a javítás elmarad. (Volt aki később sejteni kezdte: ott valami félrefordulás történt - nem helyettünk, hanem úgy, mint majd mi.) Igen, a működő rend megteremthető. És létrehozható a szépség és a szenvedély leheletfinom mértéke, idővel az egység - csak éppen a kétség őrült nagy súlya alatt. És egyedül. (De ezt mondták.) Ja, és áldozattal. Emberáldozattal. Hát ezek az előzmények. Lepke, bicikli, barokk zene. Könnyed szépség, technika és szelíden áradó lírai gazdagság. Szóval a Danaus Plexippus, a Monarch, ami magyarul fejedelmet jelent egy vándorlepke. Azonban nincs még egy a trópusi lepkék között, amelyik ekkora utat tenne meg telelőhelyére. A lepke súlya kevesebb, mint egy gramm, az út Kanadából a Sziklás-hegység nyugati oldalán, aztán tovább délre, Közép-Mexikóig több mint ötezer kilométer. És ezt az utat pillangók milliója megteszi minden évben oda és vissza. Az egyébként társtalan lepkék a vándorút alatt éjszakánként csoportokba verődnek. Sokat azonban nem pihenhetnek - ha utoléri őket a hideg nem tudnak továbbrepülni. Csak 1975-ben ismerte meg a tudományos világ a Danaidák mexikói telelőhelyeit. Ezekről addig csak az a pár, háromezer méter magasságban lakó helybéli tudott, akiknek meredek, délnyugati lejtőn álló fenyőfáira mindig ugyanazokra a fákra - ősszel a pillangók megérkeztek. A kiválasztott fák, ahogy a lepkék fürtökbe rendeződnek, meleg narancssárga színbe borulnak. Szárnyaikkal, mint a tető zsindelye – átfedve. Védik egymást a széltől és esőtől, november végétől március második feléig.
3
A délnek vándorlás a széláramlatok miatt kényelmesnek mondható, de a visszafele út már kemény. Százhúsz fokos íven gyorsan csapó bársonyos szárnyaikkal így is elérhetik az óránkénti ötven kilométeres sebességet. A fejedelem-danaidáknak tavasztól az úton, aztán nyáron, fenn északon három-négy generációja születik, de azok közül, akik márciusban elindultak, nem tér vissza egy sem. Unokáik és dédunokáik, akik elfoglalják novemberben újra ugyanazokon a meredek délnyugati lejtőkön ugyanazokat a tűleveleseket. * Aki élet és mű közül az utóbbit választja, jó esetben kétszer születik erre a világra. Az első, a tény után (mint mondjuk április 29.) a második, a valóságos - az önmaga. Maga az esemény szavakkal nehezen keríthető be. Elválás(?), szakadás(?), megszabadulás(?). Olyan, sokszor látszólag egymásnak ellentmondó képekkel próbálják megközelíteni, mint: ellöki magát az ismert parttól; új vizekre evez; letér a csapásról; beért. Vagy: egy vágás, egyféle seb - de egy egészséges seb, mint elvágni a köldökzsinórt. Vagy, hogy: pályára áll az anyag. És hozzáteszik: mintha nem is éltem volna előtte, ekkor kezdődött. Lehet, hogy nem csináltam ezután olyan sok mindent, de amit csináltam az rendkívül fontos volt. A feltétel három: lehatároltság, idő és működő rend. Tehát elhatárolódni az idegen anyagtól, a sok vacak dologtól, időt adni a kutató szenvedélynek, és mindezt valami okos rendszerességben. Kivívni egy intenzív jelenlétet. Nem könnyű odamutatni, hogy ez a második pontosan mikor történt, de ha megtörtént akkor annak vannak jelei. Például kialakul a formák, mértékek, hangsúlyok egyéni mintája, elcsendesül a hatások ellen folytatott ádáz küzdelem. Túlnő az iskolákon és minden skatulyán. Ha túl van, akkor súly, súlytalanság és egyensúly lehet együtt. Nem áll egymás ellen állóképesség és érzékenység, nyugalom és elevenség, komolyság és derű. A működő ilyenkor munkájának számtalan szintjén formát ad a dolgoknak. Az eredményt nézve mondhatjuk azt is, hogy szép, de ez (most már) szinte mellékes ahhoz képest, hogy valóságosan, nem tényszerűen - van. Valóságos, tehát mű. Ha ez most úgy hangzik, mint egy üdvtörténet, akkor gyorsan azzal kell folytatni, hogy ez nem majális, és nem a Nirvána bár. Itt nem meghitt ünneplés, nem puha simogatás vár (basszák meg), hanem ugyanannak a műveletnek a folyamatos ismétlése, csak most már a tárgyon: tehát újra és újra elszakítani minden kötelékétől, hogy az lehessen ami. És ugyanazokkal a feltételekkel: az elvonulással, rengeteg idővel, módszeres folyamatosságban. Bátorsággal bemenni és hosszan időzni abban a labirintusban, kitartóan kérdezni, próbálkozni a sötét semmibe meredve, míg megérkezik valami halk igen - ez az a pár tonna, amit vállalni kell. Akkor aztán megismétlődik az a különös átalakulás: a kilátástalan helyről csodálatosan szép dolgok rajzanak elő. És most itt állunk a fényben. Az aktualista - a pillanat hőse és balekja - a felszínen mozog. A széttépettségtől szenved (ha megengedi magának ezt a luxust). A modern az, aki vállalja száműzetését. Ő a szellem Don Juan-ja, akit meg tud kísérteni bármi, és aki kezet mer nyújtani akárki kísértetnek. (Don Juan, ez itt minimum egy újabb poén helye, de helyette: ) Mi, akik még csak egyengetjük szárnyainkat, azt látjuk megint, hogy a megismerő a lét ünnepeinek rendezői közé tartozik. Hát ilyen direktor úr a Mester. Ez a darabja pedig a szem boldogságáról szól (és a derék próbájáról). És végül: kedves pályatársak! A részletes rendezési tervek szerint, a lehetséges maximális beépítettséggel és homlokzatmagassággal, a kötelező építési vonalak mentén utána - és tovább!
4
Köszönöm, hogy megnyithattam a kiállítást. Budapest, 1998. február 13.
5
Janáky István Az építészeti szépség rejtekei Magyarországon
Bevezetés Sokféle olyan épület található Magyarország minden vidékén, amelyek elkerülik a hivatalos, a szakmai vagy a közérdeklődés figyelmét, holott magasrendű kulturális értékek hordozói. Ilyenek lehetnek a műemlékvédelem által óvni nem tudott vagy nem óhajtott régebbi épületek, ezek néha mesterien felújított vagy romladozó állapotukban, az önerővel, sokszor minimális hivatásos építői közreműködéssel vagy anélkül létesült házak, a félig kész épületek, amelyeken a kreatív tehetség még takaratlanul mutatkozik, néhány elmélyült és érzékeny kortárs építész munkái, elfelejtett, korábban élt építészek házai és mások. Az ország építészeti arculata egyre zűrzavarosabb, településeink egyre csúfabbak. A pénz pallérozatlan uralma, a külföldről beoldalgó építészeti import sokszor alacsony minősége, az új építési anyagok silánysága, az építészek jó részének csalfasága, az építészet egyetemes szellemi jelentőségének csökkenése miatt gyorsan halad Magyarország építészeti képének torzulása. Gyűjteményemmel az ország még fellelhető, ismeretlennek mondható építészeti szépségeinek egy kis részét kívánom kétségbeesetten felmutatni. Ez egy képeskönyv, nem műfaja a tudományos feldolgozásé. Impressziókat rögzít. A vidékek bejárása sem volt módszeres, csupán találomszerű, részleges. Az országban sok-sok példát lehetne még keresni. Még azt is megkockáztatom, hogy a könyv anyaga nem nevelő célzatú, nem akar rábeszélni. A gyűjtés fő indítéka inkább a saját jó ízlésem karbantartása volt, mert úgy éreztem, hogy az ízlést manapság sokminden betegíti. Az itt látható házak nagy része tünékeny, állandóan ki vannak téve az átalakítás, átépítés, bontás veszélyének, nem védi őket senki. Lehet, hogy mire az érdeklődő odaér, már csak hűlt helyüket találja. Többször előfordult velem az is, hogy amikor később ellátogattam a házhoz, már a felismerhetetlenségig átépítve leltem rá. És szomorú, hogy az átépítés majdnem minden esetben a szépség eltűnésével járt. A közölt épületek többsége kis ház. Nem volt ilyesmi tudatosan a kiszemelés elve, de a választások okai között az az érzés is munkálhatott, hogy a szépség manapság mintha egyre gyakrabban a kisded dolgokba húzódnék vissza. A nagy építmények sokszor az építészeti megalkuvás, az építtetői terror, a felületes sietség martalékai. Utazásaimra mindig magammal vittem a hivatalos országos műemlékjegyzéket, mert tudatosan kerülni kívántam műemléképületek szerepeltetését. A műemlékek értelmezését, kultúránkban elfoglalt helyük meghatározását, történetük feltárását, védelmüket a műemlékvédelem intézményei gondozzák. Gyűjtőútjaimon igyekeztem minél újabb épületeket keresni, de sokszor kerültek utamba védtelen régebbiek is, 1
amelyeket nem volt szívem kihagyni. Rengeteg értékes, hatóságilag óvhatatlan áll még szerteszét az országban. Ezek gyorsan, módszeresen, mondhatnám gonoszul pusztulnak. Az országos építészeti kép rohamos elszegényedésének ez egyik fő oka. Megjegyzem itt azt is, hogy a régebbi stílusok hatása az építkező köznép köreiben máig is elér, ezért egy-egy régebbinek tűnő házról meglepően kiderült, hogy újabb keletű. – Egyébként is: a könyv anyaga talán, az olvasó szellemi közreműködésétől is függően, felvet majd olyan, építészettel kapcsolatos kérdéseket is, amelyek úgyszólván kívül esnek a korunk építészetét tárgyaló szokásos, „nagy” építészettörténeti művekben feltalálhatók körén. Ilyesmi lehet például az 5. és 7. képen látható falstruktúrák különbözőségének hermeneutikája, vagy azok a megfontolások, amelyeknek nyomán egyes épületek megjelenése a szépség körébe vonatik. Először elhatároztam, hogy csak egész házakat fotózok, részleteket nem, mivel azok véghetetlen sokasága kaotikus lett volna. A könyvbe végül mégis bekerült néhány épületrészlet, lazításként, mondhatnám a sorminta szerepével. A képek jó részéhez nem tartozik magyarázó vagy értelmező szöveg. Gondoltam ilyen helyeken, hogy a kép elbeszéli minden dolgát. Bár megjegyzem, meggyőződésem, tapasztalatom, hogy egy épületet fotóról vagy rajzról nemigen lehet megismerni teljesen. Az ilyesmik maradéktalanul csak a helyszínen érzékelhetők. – Feltűnhet az olvasónak az is, hogy az egyes épületekhez általában nem tartozik részletes, kimerítő adatanyag (építési évszám, építéstörténet stb.). Ennek oka egyrészt az, hogy az ilyesfajta épületek építéstörténete sokszor homályba vész, kibogozhatatlan, vagy csak igen körülményesen deríthető fel, másrészt az, hogy nem láttam célszerűnek a könyvet túl sok adattal terhelni. A könyv szövegeiben többször előfordul a „műépítészet” produktumaitól. A szót egyébként a két világháború közötti építészetben használták széltében, így akarván megkülönböztetni magukat a magasan képzett és csak a tervezésből élő építészek (az „építőművészek”) az alacsonyabb iskolázottságú építési vállalkozóktól, kivitelezőktől, kőművesektől. A közölt fotók nagy része a saját – amatőr – felvételem, és csak néhány épületről készült művészinek nevezhető kép. Gondoltam, ez a vegyesség illik a könyv tartalmához... Végül megemlítem, hogy a könyvbe azért vettem be „A vak” és „A kidolgozottság” című írásaimat, mert úgy gondoltam, hogy azok mondandója – ha kissé távolról is – összefügg a képanyagéval.
2
Körutazások Az alábbiakban néhány utazási sorrendet javaslunk, amelyek segítségével a könyvben szereplő települések végiglátogathatók. 1. körút (Budapest, Nógrád) Budapest Sződliget Kosd Nőtincs Nógrád Felsőpetény Bánk Romhány Kétbodony Kisecset Cserháthaláp Szanda Acsa Gödöllő Vácrátót 2. körút (Vác környéke, Börzsöny) Verőce Nagymaros Szob Kemence Drégelypalánk 3. körút (Szécsény környéke, Mátra) Szügy Szécsény Zsúnypuszta Hollókő Kozárd Csécse Jobbágyi Pásztó Mátraszentimre Bodony Gyöngyös Hort Kálló Szirák 4. körút (a Bükk alja) Bükkszenterzsébet Tarnalelesz Szentdomonkos Járndánháza Arló
3
Ózd–Hódoscsépány Nehézseny Dédestapolcsány Nagyvizsnyó Szilvásvárad Szarvaskő Eger 5. körút (a Bükk alja) Lillafüred Szerencs Abaújkér Boldogkőváralja Vilmány Gönc Sárospatak Erdőhorváti 6. körút (a Pilis környéke) Martonvásár Biatorbágy Sóskút Tabajd Bicske Perbál Piliscsaba Piliscsév Pilisszentiván Pilisborosjenő Pomáz Pilisszentkereszt Pilisszentlászló 7. körút (az északi Bakony) Vérteskethely Bakonybánk Lázi Ravazd Pápateszér Nagytevel Bakonykoppány Bakonyszűcs Pénzesgyőr Lókút Zirc Olaszfalu Bakonynána Tés Bakonycsernye Balinka Mór Pusztavám
4
8. körút (Veszprém környéke) Lovasberény Zámoly Inota Ősi Berhida Veszprém Márkó Felsőörs Balatonalmádi Alsóörs Balatonarács Balatonfüred Balatönszőlős Pécsely–Tótvázsony 9. körút (Tapolca környéke) Zánka Tagyon Révfülöp Ábrahámhegy Salföld Szentbékkálla Badacsonytomaj Badacsony Keszthely Lesencefalu Lesencetomaj Tapolca Gyulakeszi Hegyesd Kapolcs Pula Nagyvázsony Mencshely Vászoly Padragkút 10. körút (Fonyód és Marcali környéke) Balatonmáriafürdő Somogysámson Marcali Hosszúvíz Osztopán Somogyaszaló Mernye Somogygeszti Somogybabod Somogytúr Balatonszemes
5
11. körút (Siófoktól Tamásiig) Balatonbozsok Balatonvilágos Siófok Ságvár Simontornya Tolnanémedi Belecska Tamási Nagykónyi Értény Kisbárapáti 12. körút (Zalaegerszeg alatt) Felsőpáhok Kehidakustány Bezeréd Zalaistvánd Vöckönd Alibánfa Nagykapornak Felsőrajk Alsórajk Orosztony Zalaszabar 13. körút (Zalagrót–Sümeg környéke) Karmacs Kisgörbő Mihályfa Kisvásárhely Nemeskeresztúr Veszprémgalsa Csabrendek 14. körút (Pécs felé) Orfű–Pécsi tó Orfű–Tekeres Orfű Villány 15. körút (Tata környéke) Vértesboglár Csákvár Tataóváros Kesztölc 16. különálló település Jászszentlászló
6
A gyűjteményből – az előszóban említett okok miatt – igyekeztem kirekeszteni a régi épületeket, amelyeknek formálását még a stílusok, tartós szokások regulázták, és ezért nem vonhatók be fenntartás nélkül a spontán építmények sorába. De egyes esetekben – a méltatlan pusztulást látva – nem tudtam megállni, hogy fotózzak. Elő fog fordulni még anyagomban ilyen faluvégi épületjelenet, amikor a szükség irányította épülettoldások gyönyörű kompozíciókat adnak ki. Ha visszatekintünk az 5-ös képre, érdekes összehasonlítást tehetünk emezzel: ott egy régi vegyesfalazat látható, itt egy újabb keletű. A kép futólag készült, autózás közben, a főút mellett hirtelen megállva, majd rövid idő múlva továbbhajtottam. Találomnak is tekinthető, hogy pont itt álltam meg, mert lefékezhettem volna néhány más helyen is, de azért egyáltalán nem akárhol. Ez a ház építészeti áhítatot áraszt. Segít neki ebben az elburjánzott növényzet, amely öleli. – Erről a csendes áhítatról azt gondolhatnánk, hogy autóból, sebesen közlekedve nehéz lehet észrevenni. De nem, mert a ronda, ormótlan, fecsegő házak sokasága közül erősen kitűnik – már annak a számára, aki kegyes és kényes szoktatással a figyelmét az ilyesmire beállította. A Bauhaus építészei a 20-as, 30-as években sokszor ábrándoztak olyan épületekről, amelyek a legegyszerűbb geometriai alakzatok puritánságát mutatják fel. Molnár Farkas, a két háború közötti magyar építészet legismertebb hőse már a Bauhaus weimari éveiben (1923-ban) tervezett egy 6×6×6 méteres „vörös kockaház”-at, és a gondolat később sem hagyta nyugton, míg később végre itthon felépített a Balaton mellett egy fehér, kocka alakú nyaralót. – A mi, itt bemutatott, téglafalú vörös kockaházunk a Zala megyei Alsórajkon áll. Színes lapokkal kibélelt benyílójában ül építője, aki szabadkozik, hogy pénz híján áll bevakolatlanul a ház. Én azonban mondom neki, hogy így nekem jobban is tetszik. Tényleg nagyon tetszenek a meztelen kiváltógerendák az ablakok meg az erkélyek felett, a szelíd koronázópárkány (amit Molnár Farkas a világért sem tett volna rá), a kőutánzó műkőlábazat, a koszorúgerenda kirajzolódása a téglafal magasságának felénél, a dogmatikus gropiusi formatörvényekkel merőben ellentétes sátortető, az ablakok és a falmezők feszes arányossága, a belépő és az erkély mélyedése, amelyek kellően lazítanak az épülettömeg szigorúságán, a belépő színes bélete, amely egy modern művész alkotói hevületével készült. Az épület 1928-ban létesült Grósz József ózdi építész közreműködésével, eredetileg római katolikus népiskola számára. Ma plébánia és gyülekezeti helyként működik. A szecessziós ház egykori díszítéseit, sőt egyes épületrészeit is (pl. a belépés előépítményét) mind-mind lekoptatta, eltüntette az idő, a gondozatlanság, a megértés és az akarat hiánya. Mára csak a pőre tömb maradt. De lám, mégis van még ereje, hogy nemességet, jó arányt, fenséget mutasson. Minden nyáron elzarándokolok ehhez a házhoz, amely a Badacsony oldalában áll Tomaj és Tördemic között, a Szegedi Róza házától délnyugatra. – Évtizedek alatt rájöttem, hogy azért ez a folyamatos idevonzódás, mert miközben nézem vagy emlékezem rá, érlelem magamban azt a sejtelmet, hogy az emberi építmények (tárgyak) szépsége lényegének ugyanúgy nincs köze az emberi értelmezéshez (és talán az emberkéztől származáshoz sem), mint ahogy a természeti tárgyak szépségének sincsen. Szépséget az ember akaratlagosan nem tud előállítani. Annak létrejötte adódik, hasonlóan a leopárd szépségéhez vagy a lepkééhez, vagy az alkonyatkor kusza vonalhalmazzá feketedő téli fákéhoz. Ezért aztán a szépségnek nincs is magyarázata. A szavaknak, amelyekkel az emberek a tárgyakat kerülgetik, szintén van szépségük, de ez semmi összefüggést nem mutat az érintett tárggyal. És nincs kapcsolat a tárgy szépsége és története között sem. A történet ilyen vagy olyan kimenetele nem befolyásolja a tárgy szépségét, nem
7
csökkenti vagy növeli azt. Ez a képen mutatott ház nem azért szép, mert „régi”, mert „olyan, mint egy ókeresztény építmény”, mert „összeérett a tájjal”, mert „esendősége utal társadalmi környezetének állapotára, sőt múltjára és homályos jövendőjére is”. Követhetetlenül bonyolult rafinéria az épületünk szépségét összekötni ilyesmikkel és hiábavaló is. Hiábavaló és szükségtelen. Az együttest a SZOT Üdülési Főigazgatóságának megbízása alapján Emődy Attila építész tervezte az IPARTERV tervezőirodájában, 1957-ben. A 600 fős étterem és a hozzátartozó borpince 1958-ban épült fel a SZOT üdülőhálózatának elemeként. A ház, erőteljes architektonikus tagolásaival, expresszionisztikusan kiemelt pozitív fúgáival, az idő által impresszionisztikussá mosott színeivel jól fest. A kerítés építésekor már elszállt az ihlet. 2002. 08. 18-án a házat már igen rossz állapotban találtam. Ott lebegett felette sorsa, hogy hamarosan eltűnik, magával vive utcai homlokzata finom kiülésű reliefjét, amely méltó párja a Jovánovics szobrászéinak. A mindenféle spekuláció nélkül létrejött arányok, idomok, vonalak, síkok itt olyan harmonikus együttessé álltak össze, mintha egy gondos és magasrendű geometrikusabsztrakt szobrász működött volna közre. Az át-meg-átalakítások, átfestések, új nyílások vágása, egyebek néha éppen hogy új erőt adnak az épület megjelenésének, sem hogy rontanának rajta. Az utazás iramában néha csak egy villanásra felbukkanhatnak profán, esendő építészeti szépségek. Meg sem állunk. De aztán, mint ahogy egy fényes folt vetítődik ki, ha becsukjuk a szemünket, úgy emlékezünk vissza az elsuhant képre. Az egykori községi szálló (a Hableány Hotel) 1905 táján épült. 2001-ben bővítették újabb üdülőépület-szárnnyal. A ház az 1970-es évek építészeti jellegzetességeit viseli magán. Az eredetileg szecessziós házat a posztmodernnek nevezhető építészet gyanús indítékaival újították fel, ám ez esetben a két stilisztikai erőnek a szépség irányába néző eredője állt elő. Ez az ipari épület szebb, mint a környezetében lévő nyaralóházak. Pedig azt hihetnénk, hogy az ilyesmi feltétlenül belezavar az üdülővidék építészeti áhítatába. A ház 1832-ben épült Lakóth János kúriájaként, majd karmelita zárda volt. 1945 után csecsemőotthon működött benne, jelenleg (2002) használaton kívül áll, mert földrengés rongálta meg. Az 1958 körül épült művelődési házat, amelynek véghomlokzata 1998-as állapotában megragadott, 2002. 09. 14-én felújítva, némileg eltorzítva találtam. (Például lefestették a téglafelületeket.) Ha így lelek rá, biztosan nem fotózom le. A szépet a kevésbé széptől sokszor nagyon kis különbségek választják el. Ez a ház cím nélküli, mert az országban számtalan ilyesféle található. A bicskei utcán azonban feltűnt, hogy itt a szokásosnál szebb arányok sikerültek. Van néhány település Magyarországon, amelyekbe beérkezve úgy éreztem, mintha ott valami ihlető építészeti istenség honolna és vezetné az építők kezét. Ezek furcsa módon legtöbbször zsákfaluk. Ilyen a Zemplénben Komlóska és ilyen a Mátrában ez a Bodony is.
8
Az épületet 1942-ben kezdték építeni Dunakeszi Sportrepülők Horthy István Otthona név alatt. A háború idején leventeotthon volt, majd 1954-ben fejezték be. Ma Déri Miksa Szakközép- és Szakmunkásképző Iskolaként működik. A szép házakat sok-sok helyen eléri az újabbfajta építési ízlés gonosz hulláma. A kép bal alsó sarkában már látszik a lagzilajcsiság térhódítása. Az egyházi épület oldalán tábla látható: „Itt kezdte papi működését 1844-ben Tárkányi Béla József (1821–1886) bibliafordító, sok kedves egyházi énekünk szerzője. Megemlékezésül születésének 150. évében. Növendékpapság és egyházközség 1971” Az épület lakóháznak készült 1922-ben. A házat 2002. 09. 07-én némileg átpofozva találtam. Véletlenül – az ábécé játéka folytán – került itt egymás mellé ez a két építmény. Keletkezésük körülményei, használatuk, alakításuk erősen különbözik egymástól, de szépségükben van valami vonzó felelőtlenség, ami miatt rokonoknak mondom őket... Romlásban... ...félbehagyva... ...átépítés alatt. Az e házhoz tartozó szöveg összefügg a 89. számú képhez tartozóval. A két történet két ellentétes jelenetet ír le, amely ellentét példázza az építésben megfigyelhető ösztönösség és tudatosság kiszámíthatatlan, kusza voltát. – A képen látható idős asszony mosolyogva lépegetett a kertkapu felé, amikor felfedezte, hogy bámulom a hajlékát. Gondoltam, indokolnom kell a dolgot, és azt mondtam félénken, nem sejtve a reakciót: „Azért fotózom, mert nagyon szép a ház”. Ő odaérkezett hozzám, rám emelte mély csillogású szemét, amely olyan volt, mint amilyen Marie Curie-é lehetett, és azt mondta: „Tudom”. A ház 1995–96-ban épült, tervezői Turányi Gábor építész és Hegedűs Péter statikus, ismert mérnökemberek voltak. Gönc és Boldogkőváralja nem esnek messze. A kőműves – egy vándor népművészhez hasonlóan – itt is, ott is alkalmazta találmányát, a kavicsokkal és a rózsaszín habarccsal. Az iskolát 1960-ban adták át. Terveit a LAKÓTERV-ben készítették Ligeti Gizella építész vezetésével, 1958-ban. Közismert látvány az a falukép, amit Hollókő ötvenegynéhány népi épületének védett (a világörökség részét képező) együttese mutat. Akárhányszor odamegyek, mindig fokozódik egy kicsit az ellenszenvem. A házak egyre inkább az öregedésüket nem jól tűrő, konok, piperkőc vénasszonyokhoz kezdenek hasonlítani, akik erőszakkal konzerválni igyekeznek egy magukról évtizedekkel azelőtt kialakított képet. E házak mármár önmaguk modelljeivé válnak, lassan kimegy belőlük az élő szépség. Az így nagy térbeli múmiává váló ófalu vár felőli szélén meghúzódik azonban néhány újabb ház, amelyeknek építői elmulasztották betartani a stílusegység kívánalmait és a saját bohó, nemtörődöm fejük után mentek. Legszebb ezek közül a hitehagyottak közül ez a sárga kis lakóépület fura lapogatott-simított vakolatával, a mókás sárga felületben ülő típusablakával, tótos-kék párkányával, léha cseréptetejével. Csak le ne bontassa valamelyik precíz műemlék-felügyelő. (Elenyészik az magától is, nem hiszem, hogy bárki is védelme alá venné a páriát.) A ház 1908-ban épült, eredetileg is iskola céljára.
9
Mondhatná valaki – akit azután karonfogva, lassan szemlélődve szeretnék végigvezetni e csapzott országon –, hogy e házakon nincs néznivaló. Díszük szinte semmi, egyszerűen vakoltak, úgyszólván észrevétlenül húzódnak meg kis utcáikban. Mégis megtorpantam előttük, mert erősen sugárzott róluk az építészet komolysága, a mérték és a tartás. Ez az a szöveg, amely – az ott leírtak szerint – összefügg a 71. számú képekével. – A narancsszínű téglával, vörös (salakos) betonnal és piros cseréppel készült Nógrád megyei rőt épület tulajdonosnője, mikor észrevette, hogy fotózom a házat, kirohant és nem csillapodó gyanúval és dühvel kikérte magának azt a lelkes kijelentésemet, hogy ez az építmény szép. Csúfolódásnak vagy valami alattomos önkormányzati ember ólálkodásának vélte a tevékenységemet, és elkergetett. A meztelen ház szépsége akkor is előbukkanhat, ha egy régebbi építésűről szakadoznak le a burkolatok ruhái. Ez a jelenség persze a gondozatlanság következtében, a pénztelenség, a nyomorúság szorításának eredményeként is előállhat. De engem itt most nem az ok érdekelt, csupán az állapot, amelyben a látható szegénység a látható építészeti szépséggel egyesült – furcsa, szomorú párt alkotva. Két, alaposan különböző épületet felmutató kép, amelyek megint véletlenül, de szerencsére kerültek egymás mellé. Szemlélve a két házat, fel lehet tenni egy szomorú, talányos kérdést. – A bal oldali (régebbi) épület mintha valami újat, az építészetnek az ő idejénél későbbi korszakában megjelenőt sejtetne. A jobb oldali (a jóval újabb) pedig valamit, ami viszont az ő idejénél régebbi (ősibb). Ez olyan, mint egy életteli örvénylés, a dicső megújulás és a titokzatos öregedés megragadó kavargása. – Az aggályos kérdés pedig: vajon nem veszít-e manapság erejéből az építészetnek ez a termékeny, inspiratív önmaga körül forgása? Ez a melléképület a Lókos-patak melletti Kétbodony kisközségben (Nógrád megyében) rejtőzködik. Kifogásolhatnák, hogy nem sok néznivaló van rajta, három szerény anyag, simaság, formai csend... Nekem sokat súg és irigylem: a kőlábazat, a vályogfal és a cseréptető egymástól lágyan eltérő természetes és meztelen struktúrája és faktúrája (szerkezeti logikájuk és felületeik dombor-rajzolata) a műépítészetben (a képzett és egyre rafináltabb, spekulatívabb építőművészek számára) már-már elképzelhetetlen természetességgel épülnek egymásra. Nem hiszem, hogy a három volumen mértékviszonyain az építő bármennyit is töprengett volna (ahogy azt egy műépítész: egy tanult és az építészettörténet tanulságai alapján dolgozó, szakmai dicsre vágyó mérnökember tenné). Az arányok mégis selymesek és biztosak lettek és mintha a föld tömegével és az ég óriás-voltával is méretösszhangot tartanának. – A szegényes kis kutya, amely lakájként ijedten slisszol el a ház tövében, tudhat valamit a dologról. Mindkét kép azt példázza, hogyan rakódnak rá a kő-alapzatra, a lábazat masszív aljzatára a ház felső részein más anyagok és szerkezetek (a vályog, a tégla, a beton, a fa, a cserép), és hogyan válik e rétegződés magabiztosan nehézkedő struktúrák létrehozójává. Kisvásárhely eldugott, emberhátamögötti falu Zala és Veszprém megye határán. Ez a ház is, ott megbújva várja, hogy szépsége hamarosan a semmiben vesszen el. E ház úrias, finom, méltóságteljes, egyszerű szépsége ellentétben áll a magyarországi úgynevezett organikus építészet objektumai nagy részének felfuvalkodottságával, idegenségével, durvaságával, hagyománynélküliségével. Az ország építészeti képének karaktere (amely ugyan folyton torzul, de még azért tartja-tartja magát) teljesen más, mint az a németes expresszionizmus, amiből a „szerves építészet”, masírozva tamburmajorja után, találomra kiindult. Nézzük e házat Kosdon. Más dolog ez, egészen más.
10
Hogy ez az oldalpár teljesebb legyen, felhozok még itt három másik házat, amelyek szintén a túloldal szövegét kívánják példázni. A középső kép Lázárfalvája Erdélyben van. A fotó véletlen kivételként került az anyagba, én pedig besorakoztattam. Amikor aztán kiderült az erdélyi illetőség, már nem volt szívem kiiktatni. (Ezért az útitervek között sem szerepel.) Az épület valaha a műemléki védettségű Nedeczky kastélyhoz tartozó tiszttartói ház volt. Sok látványos dolog található Lillafüreden: a Honthy Hanna stílusú szálloda, a messze nyúló ködös tó a csónakázókkal, a völgybe omló erdő, a lusta pisztrángok... Nekem leginkább ez az ipari épület tetszett. Tetszett dacból is, meg tényleg is. Építéstörténet: a modern építészet egyszerűségre vonatkozó hittételeitől elbűvölt építészek itt Mencshelyen végre olyan megbízáshoz jutottak, amelynek során maradéktalanul megmutathatták, mi a végletes egyszerűség. Egy kis mázsaházikót kellett tervezniük. Összeültek, összegyűjtötték elveiket, megfontolásaikat, vágyaikat és azokat számítógépbe táplálták, amely kiadta a 20 építész elképzelésének eredőjeként ezen objektum tervét. Csak a kémény ügyét felejtették kis, és így annak alakítása a kivitelezést végző helybéli vállalkozó építészet-felfogásának martaléka lett. 2002. 09. 15-én az épületet kissé átépítve, a téglafalat bevakolva, az egészet átfestve találtam. Dr. Szendrői Jenő neve az építészet belső életében kevésbé jártasak előtt valószínűleg ismeretlen. Ha azonban a hazai építész szakmában említik, majdnem mindenki szeretettel emlékszik rá. Szendrői statikus tervezőként indult el pályáján, aztán számos nagy épület építészeti tervezésében is részt vett a második háborút követő években. Kiváló szervezőkészsége is közismertté vált, és az építészeti tervezés államosítása után az IPARTERV elnevezésű hatalmas tervezőiroda vezetője lett. – Az 50-es évek legelején a szocreálnak titulált hivatalos, stilizálásra kényszerítő állami parancs érkezett az építészekhez. Szendrői ekkor úgy gondolta, hogy az ipari épületek tervezésénél könnyebb elkerülni a klasszicista formák alkalmazását, mint a lakó- vagy a középületeknél, hiszen a gyártócsarnokok, raktárak, öntödék, erőművek, hűtőtornyok alakját és részleteit a technológiák követelményei szerint kell idomítani. Olyan tapasztalat volt ez, amelyt az egész újabbkori építészet története is példázott. (A szöveg folytatása a 222. képnél található.) Sötét ház (Hitchcock)... és színes meseház. Pár éve új szenvedély támadt rám, kőfalakat fotózok, mondván, hogy most már kőből fogok tervezni, lássuk a kőfalakat. Figyelmemet be is állítottam a kőfelületek látványára, sok minden mást kirekesztve a köréből. – Olyan ez, mint amikor a vadász nyúlra megy és lelki működését úgy szabályozza be, hogy a kisebb és nagyobb látószögű látványok megszámlálhatatlan sokaságából a nyúl kis szürke testének fétise egyeduralkodón és élesen emelkedjen ki. Vagy itt van Antonioni Nagyítás című filmje, amelyben a fotós minden érdeklődését a park képétől halványan, de rettenetesen elütő hullára összpontosította. Amikor Nagyvázsonyba értem Mencshely felől jövet, semmit se láttam, csak ezt a házat, amelyiknek homlokzatán indaszerűen, nagy távolságokban futottak a nútok. Először azt hittem, vakolva van, és a fúgák repedések vagy egy különös kőműves ábrándjai. Közelről azonban kiderült, hogy a nagy hullámos felületek 5 centiméter vastag kőlapokéi, amelyeknek mérete néhol meghaladja a két métert is. Nemsokára, mint egy észrevétlenül támadt légköri jelenség, előtűnt Schall József kőfaragó mester, aki a házat 15 éve maga építette. Gyönyörű zöld vászonzakó volt rajta,
11
egymástól 3 centiméterre spárgaszínű vékony csíkokkal, úgy nézett ki, mint egy finom skandináv építész. A házának hátsó oldala meg olyan volt, mint a középkori katedrálisok építőinek a templomtérben kőből felépített felvonulási épületei, ahol a magukat felsőbbrendűnek tartó dölyfös kőművesek összegyűltek, és titkon szervezkedtek a szabadkőművesek elődeiként. Schall kőfaragó mester nem volt gőgös, sőt kérésemre érdeklődő tekintettel válaszolva megengedte, hogy a most tervezés alatt álló házamnál utánozzam őt. Hazafelé menet gondolkoztam azon, hogy a nagy kőtáblák nem a nagy kőtömbökből való építettséget mímelik-e, de aztán megnyugodtam, hogy ha igen, az se baj, ha meg nem, és Schall Józsefet a felületre vonatkozó grafikai lelemény hajtotta, az sem, mert amit itt látni lehet, az biztosan súlyos építészet. Újabb szecessziós ház a hamaros pusztulásnak kitéve, elhanyagolva, lassan, alattomosan bontogatva, fosztogatva... 2002. 09. 07-én a házat alaposan átépítve találtam. Nem építészeti kuriózumokat kerestem gyűjtésem során, csupán az építészeti szépséget vadásztam. A képen látható ház mellett könnyen elsétál az ember, de ha tekintetét megélesíti, figyelmét felajzza, akkor a kisded szépséget is képes észrevenni... E ház hosszoldali és véghomlokzata majdnem egy síkba került az utca és a telek bohókás viszonya következtében. Az arány jó vagy rossz volta nehezen megfogható dolog. Az önerővel építők, a vidéki kőművesek amúgy sem sokat méricskélnek, mint Vitruvius. Érzés ez, az arány érzése, amely talán a természeti tárgyak méretviszonyaiból eredezik, de biztos, hogy csak azok emberi felfogása következtében. – Ha e házat nézzük, látjuk, elemi erővel és egyszerűséggel mutatkozik a szép arány, lendülettel, finom vonalakkal párosulva. (Mennyire más ez az ívelés, mint a magyar organikusok erőszakolt görbéi...) A magyar műemlékvédelem és építészettörténet a szecessziónak csak a reprezentatív, nagyobb méretű építészeti emlékeivel törődik. Szerte az országban azonban számos művészeti értékű, kisebb ilyen ház kallódik. Tűnnek el szép sorban. – Könyvemben a 8., 12., 41., 103., 129., 132., 143., 154., 172., 227., 228. számok alatt láthatók védelem alatt nem álló szecessziós épületek, igaz, egyik-másik szakszerűen felújítva. Az épületegyüttes 1944-ben leventeotthonnak készült el, majd kultúrház lett belőle. E ház építője furcsa, úgyszólván erotikus formázatú plasztikus motívumokkal díszítette homlokzatát, mint valami Warhol. A domború minták ide-oda áramlanak, el sem lehet képzelni, mi járhatott a pajkos mester (vagy mesternő) fejében. Eddig többnyire olyan épületekről volt szó, amelyeknek (ha vannak) tervezői, azok ismeretlenek, névtelenek. Amikor elkezdtem foglalkozni az ilyesfajta házakkal, volt egy bátortalan vágyam, hogy alakzataik tanulságait majd betessékelem a műépítészetbe, mint Bartók a népzenét a műzenébe. De hamar világossá vált, hogy ez nemigen lehetséges, mert e házak nem annyira stilisztikai megfontolások eredményei, hanem inkább a köznép jellegzetes viselkedésének gyümölcsei. Olyasféleképpen, ahogy a művészmadarak fészkei sem művészeti irányzatokat, hanem szokásokat követnek. A viselkedés pedig nem mímelhető olyan jól, mint a mások által készített formák... – Mégis, nagyon ritkán felbukkannak olyan épületek, amelyeknek tervezésénél és kivitelezésekor a tervezők viselkedése – akaratlagosan vagy önkéntelenül - a spontán építőkéhez válik hasonlóvá. Ezek a házak belépnek az általam keresettek sorába, pedig mögöttük csillogó építész elmék állnak, mint a perbáli együttes esetében Janesch Péter és Karácsony Tamás. A bemutatott telep sérült gyermekek aziluma lakóépületeivel, kecskekarámjával, kukoricagóréjával, disznóóljával és más épületeivel, körbefutó erős
12
kerítésével, színes színpadi dobogójával. – A mai magyar építészet egyik példamutató alkotása. Azt gondolhatnánk, hogy az építészeti szépség létrejöttéhez mindig valami nagy vagy heves, vagy fennkölt, vagy nagyműveltségű építési szándék szükséges. E két pécselyi melléképítménynél nem feltételezhetünk ilyesmit. A szépséget itt pusztán a köznapi, spekulációktól mentes építési akarat hozta felszínre. Az épület 1910 körül épült. Eredetileg a bányászfaluban álló tiszti lakóház volt. A bányaüzem 1880-tól 1930-ig belga érdekeltség volt, a házat is valószínűleg a belgák építették saját terveik szerint. 2002. 08. 12-én a házat lebontva találtam. Ez kiszámítottságot mutat, mégis szép... ez meg nem és ez is szépséget áraszt. E két kép ellentétes értelmű szépséget mutat. De hát utazás közben is így, ilyen szeszélyesen kerülnek elénk a különféle építmények. Ilyenkor gondoskodnunk kell arról, hogy empátiánk felső rekeszei üresek legyenek az eltérő hatások befogadása érdekében. Aztán, amikor már a befogadás sikerült, gondolkodásunk mélyén úgyis barátkoznak majd a különbözőségek, ha éppen van barátkoznivalójuk. A ház még nincs készen. Most vonzóak fiatalos bájai. De már látom benne (a modorából következtetve) a kérkedő, hiú, csúnyuló dámát. A két háború között épült tárolóépületet 2002. 09. 01-jén újra meglátogattam. Csúf, anyagtalan Terranova vakolattal, műanyag lábazattal, hullámpala tetővel eltorzítva leltem rá szegényre. A fotón még érintetlen állapotában látható különleges polgárházat 2002. 09. 08-án ocsmány módon átalakítva találtam. A feltűnően ízléstelen átépítés három orv bűne: az építtetőé, az engedélyező hatóságé és (ha volt ilyen) a tervezőé. Szorgalmas emberek az ilyenek, nagy energiával, elszántsággal, a semminél is kevesebb műveltséggel és lelkiismerettel teszik tönkre, lassan teljesen, az ország értékes építészeti hagyatékát. A MÁV igazgatóságán, 1900 körül, Pfaff Ferenc építész vezetése alatt tervezett váltótorony. A MÁV irányterve alapján több helyen és többféle méretben épültek hasonló rendeltetésű vasútüzemi építmények. Turányi Gábor építész 2002. októberi keletű szövege, akinek családját ide telepítették ki annakidején: „Ebben a házban éltem 1950 és 1957 között. 14 centis falak, szimpla ablak, kút az utcasarkon. Mégis jó életünk volt a széplaki nyaralóban, mert a szüleink még mindenütt tudtak szépen élni. Egy nyáron át még egy dingink is volt. (Nem finn-dingi, hanem az igazi görbeárbocú.) Akkor még szép volt Balatonszéplak. Hat-nyolc nyaralóépület volt összesen, mégis úgy éreztem magam, mintha városban élnék. Mindegyik ház a harmincas években épült. A házak között volt egy nagy grund is, a Balaton partján föveny és nádas. Ősztől tavaszig csak négy-öt kitelepített család élt ott. A Nosz család (volt államtitkár a papa), a Szekrényessy család (horthysta műkorcsolyabajnok szülők), és még néhányan. Balatincz, az asztalos, aki hetenként javította az eltört rollerom. Egyébként, ha nem jön a kitelepítés, akkor is hasonló házban nőttem volna föl. Csak nem Széplakon, hanem Pécsett, az Uránia mozi közelében. A pécsi lakóház lépcsőházában 60×40 cm-es fekete cseh üvegburkolat volt, a széplaki nyaralóéban pedig bordó olajfesték. De a verandán itt is, ott is tolófal gördült. Számomra ez volt ’a ház’. Viccből azt szoktam mondani, de közben komolyan gondolom, hogy ezért lettem építész”.
13
Az előző oldalon szereplő házhoz hasonlóan szerény alkotmány ez is. Mégis számomra a modern építészet minden lendülete, elragadtatása érződik rajta. A háttérben látható ház tetszett meg... Ellentéte az elülsőnek. Például ehhez a házhoz csak le kell ülni, a kertjébe, vagy csendes szombati délutánon elé, és nézni, ahogy egyenletesen múlik felette az idő. Talán nem is az épületre kell nézni, csak a levegőbe, vagy a kert falaira úgy, hogy a ház épphogy ott legyen a látómező peremén. Ottléte úgyis szelíden eluralja a képet. – Az idő minden, de minden felett egyforma iramban telik, mégis mintha volnának lassúbb és gyorsabb épületek. Dehát hogy lehet? Talán úgy, hogy egyes házak esetében az idő sodródó anyagából, mint egy öbölben, részek torlódnak össze (időrészek) és azok, mint valami hordalék gyűlnek fel és ott rostokolnak, amíg csak a ház áll. Ezek a lassú házak, amelyek valahogyan tartják, marasztalják az időt. Szemben a gyorsakkal, amelyeken az csak átfolyik. Balatonlelléről bekanyarodtam a somogyi dombok közé, és Kaposvár felé tartottam. Somogybabod határában elhúztam ez előtt az épülőfélben lévő ház előtt, de csak egy oldalpillantással érzékeltem, aztán megint a tájat és a gödröket figyeltem. Egy-két kilométer után kezdtem érezni erősödően a lelkiismeret-furdalást, hogy miért nem álltam meg. Megfordultam, visszamentem. Ugyanaz az érzés fogott el, ami más, félig kész házak előtt már többször: az építészeti frissesség, a befejezetlenség őszinteségének élvezete. Itt még az a kis sztereotip lambériázás sem zavart, aminek két, háromszögű vége ügyetlenül kinyúlik az eresz alatt, és szerepe sem a használat, sem a szerkezet szempontjából nem érthető. – Majd elmegyek ide egyszer megint és megnézem, mi lett a gyerekből. De sajnos legtöbbször – a rossz iskolák, a gondokban elmerült szülők, a széllelbélelt barátok jóvoltából – a fenséges és kedves gyerekek szolgálatkészen belenőnek a csúnyába és igénytelenbe. A volt Jankovich-Bésán kastély gazdasági épülete (1926–27) A 100. számú kép szövegében bírálattal éltem a magyarországi „organikus” építészettel szemben. Itt most egymás mellé állítok két közösségi épületet, amelyek kis településeken létesültek. A bal oldali együgyű dölyffel trónol értetlen környezetében. A jobb oldalin (bár nem „organikus”) méltóság és illendőség látható. Mindenes építmény a baromfiudvarban. A fotó a ház félbehagyott állapotában készült. Aztán továbbépítették és elveszítette monumentalitását. – Az épületet Vincze László építész tervezte. Gyűjteményemben díszhelyet foglal el ez a hosszú melléképület. Két kép Tabajdról – képzeljük őket képeslapoknak, amelyek nem a Kossuth szobrot, a világháborús emlékművet, a főteret a polgármesteri hivatallal, a műemléktemplomot, a felújított kastélyt, a virágos főutcát ábrázolják, hanem úgy készülnek, hogy szerkesztőjük szétnéz a településen, gondolkodik, érez, mélázik, előveszi jó ízlését és hazaszeretetét, és így választ. Budapestet is szegényt mindig a csúnyácska Halászbástyával, az aránytalan, művi Mátyás templommal, az oda nem illő, dölyfösködő Országházzal reprezentálják, amelyek az újabb szállodákkal karöltve tönkreteszik, felszabdalják a pesti Duna-part képét, amely nyugodt és méltóságteljes is lehetne. 2002. 09. 01-jén az épületekből már csak néhány fal állt. A bal oldali, régebbi melléképülettel társuló ház mellé újabb keletű épült. Az új ház – az oktondi szokás szerint – termetesebb, arányai nem passzolnak az öregebb szomszédéihoz. Nyilvánvaló az ebbéli építészeti nemtörődömség, nekem az egész
14
együttes mégis (így) tetszik. Próbálhatnám magyarázgatni, hogy miért, de hiábavaló volna. Ez is egy olyan érzet, amit kép, szó által nem, csakis a helyszínen álldogálva lehet megtapasztalni. A vácrátóti házak ma egy műanyagüzem épületei. 1920 körül mezőgazdasági célokra hozták létre őket. Tomay Tamás, neves építész barátom egy egyetemi feladathirdetése kapcsán kijelentette, hogy minden építés tulajdonképpen hozzáépítés. Idézem őt: „...a téma feldolgozásának célja, hogy a hallgató tudatosítsa magában a kötöttségek meglétét, mely minden megszabadulásnak előfeltétele, valamint gyakorolja a megfigyelést és rákényszerüljön az elemzésre, ami a meglévő aktualizálásának módszere, és nem utoljára felkészülés annak belátására, hogy minden esetben hozzáépítünk, így tehát azt is tudnunk kell, hogy mit lássunk folytatandónak...”. – Az effajta tiszteletreméltó tudatosság műépítészeti viselkedés. Néha azonban az önkéntelen, a spontán, műépítész által nem, vagy csak felületesen gondozott építésnél is remek hozzáépítések történhetnek. Mint véleményem szerint itt a veszprémi vasútállomásnál, ahol a régebbi, már amúgy is át-meg-átalakított épülethez meglepő, furcsaságában is szépséget hordozó toldalék készült. A házat 2002. 08. 21-én teljesen átépítve találtam. (a 122. és 123. számú képek szövegének folytatása) Szendrői taktikája bevált: az állami stilisztikai dogmatika érája alatt épült magyarországi ipari épületek építészeti értékei vetekedtek a sokszor csodált régiekéivel és a nyugatiakéival is. – De az a speciális természetesség, amely a legjobb építészek ipari épületeinél szemlélhető, sok esetben olyankor is jelen lehet, és remekműveket eredményezhet, ha a szakma részéről alacsonyabb rangúnak minősített építők a létrehozók. Ezért kirándulásaim alkalmával nemcsak a lakóövezetekben, főterek környékén tekeregtem a fejem a spontán építés szépségei után kutatva, hanem a terjedelmes külvárosok melankolikus, vedlett ipari zónáiban is. Váratlan és olykor-olykor megrendítő építészeti drámák, monumentális alakzatok, leheletfinom arányok, példásan érzékeny anyagtársulások, soha nem látott szerkezetek, lenyűgöző belső terek kerülnek utamba. Mind szomorú, halálra szánt páriák, akikkel aztán a finnyás és fennhéjázó építészettörténet végképp nem törődik. A házak anyagainak, szerkezeteinek állaga, állapota is tartozéka szépségüknek. Ehhez a fajta szépséghez – amelyről e könyvben szó esik –, hozzátartozik a mulandóság, az időbeli esetlegesség. Akár gyorsan is elmúlhat e szépség, mint egy korosodó nőé, néha azonban hosszan tartósnak bizonyul anyagai, felületei, sorsa, az időjárás, a felejtés és egyebek jóvoltából. Ebbe a házba is az idő idővel beköltözik. De ugyanakkor ki is árad belőle idő, amely kisugárzó idő nem azonos azzal, ami beleáramlott. A ház a kétirányú időáram, a besugárzó és a kiköltöző között lebeg lakatlanul. Az épületet a fotózás ideje környékén állította helyre gondosan egy külföldi-magyar tulajdonos. 2002. 09. 15-én a nagy műgonddal megépített kis háznak csak a hűlt helyét találtam. Nagyon bánthatta a zalaszabari szemeket. Az épület (a „kisiskola”) a XVIII. század végén tanítói laknak és iskolának készült, majd 1913-ban épült újjá. Ma házasságkötő-teremnek használják.
15
Az oldalpár két zánkai háza is befejezetlen, mint a könyvben szereplők között több. A két kép 1998-ban készült, 2002. nyarán aztán visszatértem hozzájuk, hogy megnézzem, mi lett belőlük. – A bal oldali képen nagy építészeti erőt látok sugározni, a szerkezetek, anyagok, felületek megjelenésében ünnepélyesség van, anyagszerűség, nagyvonalúság. A jobb oldali ház részletei a szigetelőcsillagokkal, a különös fekete felülettel, a már kész és még befejezetlen részek könnyed váltakozásával játékos természetű, tág fantáziájú építész keze nyomának illúzióját keltik. – Aztán mindkettőt bevakolták, befejezték, „teljessé tették”, és ezzel mindkettő belesüllyedt a számtalan többi ház látványa közé, megvénültek, apatikussá, érdektelenné váltak.
16
JANÁKY ISTVÁN AZ ÉPÍTÉSZETI SZÉPSÉG MARADVÁNYAI MAGYARORSZÁGON
2001. október 31. és november 11. között a kortárs magyar építészet - a korábban már bemutatott Bán Ferenc mellett - egy másik iskolateremtõ mesterének, Janáky Istvánnak a kiállítása volt látható. Az építészeti szépség maradványai Magyarországon című tárlat, mint az az alábbiakban látható lesz, rendhagyónak számított az eddigiekhez képest. A kiállításon ugyanis a közönség nem Janáky István saját terveivel, hanem egy több éve folyó gyűjtõmunka és egy készülõben lévõ könyv elsõ bemutatójával találkozhatott. A galéria falán 33 méteres csíkban végigfutó 240 db kisméretű fénykép azonban csak szerényebb válogatás volt abból a több mint ezer épületfotóból, amelyeket Janáky építész az elmúlt években magyarországi utazásai során készített. Az alábbiakban Janáky István kiállításon elmondott megnyitószövegét közöljük. Azért saját magam nyitom meg ezt a kiállítást, mert senkire sem akarom rátukmálni az ízlésemet. Manapság mindenki mindenkire rátukmálja, és ezt unom egy kicsit. Az itt látható anyagot azért gyűjtöttem, hogy a saját ízlésemet karbantartsam. Elõször semmi más oka nem volt. Merthogy az ízlést manapság karban kell tartani. Valamikor nem nagyon kellett, de most nagyon. Aztán, amikor kezdtek gyűlni a képek, rájöttem, hogy ebbõl talán egy könyvet lehetne csinálni. Akkor találtam ezt a melankolikus címet, hogy Az építészeti szépség maradványai Magyarországon. Ez amolyan ellen-bédekker lenne, ellen-építészeti bédekker, hogy nemcsak az istentelenül ronda Országház és a nála ha lehet még csúnyább Halászbástya létezik Magyarországon, hanem másfajta dolgok is vannak. Majd végigmegyek a fotók elõtt, és egy-két képrõl szeretnék röviden beszélni. De elõtte azért elmondanék valamit errõl a "szépség" szóról, ami a könyvcímben szerepel. Szerintem a szépség konstans dolog, nem változik, nem függ az ízléstõl, nem függ a koroktól, nem függ a stílusoktól. Szokták mondani: a szépség megítélése változik korok, helyek szerint. Szerintem nem. De mégis, egy picit, tényleg csak egy kis mértékben a terjedelme nõ - furcsa módon. Belekerülnek a körébe olyan dolgok, amik régebben nem voltak a szépség körében. Ez a tágulás nagyon lassú, majdnem észrevehetetlen, és nagyon kis mértékű. A régi - mondjuk az ókori - terjedelemhez képest nõtt, de nem nagyon. Ez a diszkrét és talán egyre lassuló növekedés a leggyönyörűbb benne. Az embernek az az érzése, hogy talán nincs már messze az idõ, amikor megáll a terjedés, és vége van a bõvülésnek. Ha lehetséges ez a dramaturgia, és hajlandók vagytok forgolódni egy kicsit, akkor egy-két képnél megállnék. Elõször ennél a két képnél, amelyek egy piros házat mutatnak: csupa pirosból van a teteje, a fala is. Úgy készült, hogy felhúzták a téglavázat, és piros salakkal készült betonnal kibetonozták a közöket, aztán befedték cseréppel. Amikor odaértem fényképezni, elõugrott egy nõ, száz kiló volt, a térdén kidudorodott a tréningnadrág, szörnyű látvány volt, és azt kérdezte ordítva, hogy miért fényképezem a házat. Erre mondom neki, hogy azért, mert nekem nagyon tetszik. Ahelyett, hogy megnyugodott volna, még dühösebb lett és elkergetett, úgyhogy alig bírtam megcsinálni a fényképeket. Szemmel láthatólag fogalma sem volt arról, hogy mit mondok neki. (Majd egy idõ után odaérünk egy házhoz, amelynek a története pont ennek az ellenkezõje lesz.) A következõ ez a sárga fotó, ami Hollókõn készült. Nézzétek meg. Van hozzá egy kis szövegem, amit felolvasnék: "Közismert látvány az a falukép, amit Hollókõ ötvenegynéhány, egészen pontosan 56 népi épületének védett, a világörökség részét képezõ együttese mutat. Akárhányszor odamegyek, mindig fokozódik egy kicsit az ellenszenvem. A házak egyre inkább az öregedésüket nem jól tűrõ konok, piperkõc vénasszonyokhoz kezdenek hasonlítani, akik erõszakkal konzerválni igyekeznek egy magukról évtizedekkel ezelõtt kialakított
1
képet. E házak már önmaguk modelljeivé váltak, lassan kimegy belõlük az élõ szépség. Az így nagy térbeli múmiává vált ó falu vár felõli szélén meghúzódik azonban néhány újabb ház, amelyeknek építõi elmulasztották betartani a stílusegység kívánalmait, és a saját bohó, nemtörõdöm fejük után mentek. Legszebb ezek közül a hitehagyottak közül ez a sárga kis lakóépület, fura lapogatott, simított vakolatával, a mókás sárga felületben ülõ típusablakával, tótos kék párkányával, léha cseréptetejével. Csak le ne bontassa valami precíz műemlék-felügyelõ! Elenyészik az magától is, nem hiszem, hogy bárki is védelme alá venné a páriát." A következõ kép talán elsõ pillantásra nem sokat mond - sok ilyen kép van ebben a sorozatban. Az arányát nézzétek. Elképesztõ, hogy az önkéntelenség sokszor milyen jó arányokat hoz létre. Az egyik legnagyobb baj az arányokkal van manapság az építészetben, pedig az nem nagyon kerül pénzbe. Mutatom ezt a vörös házat, amely Alsórajkon áll, Zala megyében. Errõl azt szeretném mondani, hogy a bauhausiánusok, köztük Molnár Farkas is, mindig vágytak arra, hogy elemi geometriai idomokat használjanak. Molnár többször is tervezett 6x6x6 méteres kockaházat, ilyen volt például a "vörös kockaház" néven ismeretes is, és aztán késõbb Balatonon meg is épített egy ilyen kockanyaralót. Ez a vörös ház pedig Alsórajkon található, van egy kis párkánya, amit Molnár nem tett volna rá sohasem, meg egy sátorteteje, ami szintén könnyít a dogmán - nagyon szép. A következõ ház, itt mellette, Felsõrajkon van. Ennek a története az elsõ (vörös) házról elmondottaknak az ellenpárja. Odaálltam fényképezni, és elõjött egy néni, ez õ, aki a fotón látható. Hogy igazoljam magam, mondtam neki, hogy ne tessék haragudni, hogy fotózom a házat, nekem nagyon tetszik, ez egy nagyon szép ház. Akkor közelebb jött, és láttam a szemét, ami olyan volt, mint Marie Curie-é lehetett, igazi értelmes szem, és azt mondta, hogy - tudom. Nagyon klassz jelenet volt. A következõ háznál elnézést kérek a prűdebb hallgatóktól és nézõktõl. Ha közelebb hajoltok a képhez, látható, hogy a házon csupa pinamotívum szerepel. Szerintem az történt, hogy az építõ hölgy vett egy fandlit a megfelelõ konzisztenciájú habarccsal, abból vett a kõműveskanálra, becsapta combjai közé, aztán egy csípõdobásszerű mozdulattal felcsapta a homlokzatra, és ezt megcsinálta több százszor. Most ezt a pénzesgyõri házat szeretném megmutatni, amilyen látszólagos sok száz van az országban, de valójában ritkaság az, hogy egy ház ilyen finoman van elkészítve. Amikor az autómmal járok, olyan vagyok, mint amikor nyúlra megy a vadász, és csak azt látja meg. Most már csak azt a házat látom meg, amelyik tetszik nekem. Mellette itt van ez a bakonyszűcsi ház, amit ha megnéztek, láthatjátok, olyan a felülete, mint egy lapos, gipszbõl készült Jovánovics-relief, csak nagy méretben, és ha lehet, még elfogulatlanabb gesztusokkal. Mutatok egy félig kész házat, amelyet Zánkán lehetett látni. Nagyon szeretem a befejezetlen házakat, mert azok sokkal õszintébbek, sokkal eredetibbek, mint amikor befejezték õket. Ha Magyarországon befejeznek egy házat, az általában szörnyű lesz: eltakaródnak a struktúrák, az igazi faktúrák, semmitmondó áltextúrák keletkeznek, az egész halottá válik. Amíg épülnek, magukon viselik az építés önkéntelenségét, ami gyönyörűségeket hoz a felszínre. Arlón áll ez a ház, egyike annak a sok-sok vidéki szecessziós polgárháznak, amelyeket nem véd senki, sem a műemlékesek, sem a tulajdonosaik. Hatalmas értékes épületállomány tűnik el velük a semmiben. Ebben a házban is nemtörõdöm vagy túl szegény emberek lakhattak, lassan az idõ (és õk maguk) lehántottak róla minden kelléket: a tornácot, a tagozatokat, a díszeket, mindent. De érdekes, hogy a ház még ilyen kifosztott állapotában is õrzi a szépségét, pusztán az arányainak tökéletessége jóvoltából. Pedig már nincs rajta semmi, ami a szecesszióra utalna. Ez a három egymás mellett lévõ fotó egy régi, a Badacsony aljában álló borospincérõl készült. Megjegyzem, hogy gyűjtésem során műemlékekkel nem foglalkozom, az a műemlékesek és a műtörténészek dolga… Ez a ház nyilván nincs védve, mégis minden évben elzarándokolok hozzá, mert amikor év közben kezd elhalványulni az az érzésem, hogy mi is az építészet, és megnézem ezt a házat, akkor mindig megint visszajön: akkor megint tudom, hogy mihez tartsam magam. Felhívom a figyelmeteket erre a kis épületre, Pilisborosjenõn. Mindenféle - egyébként nem rossz házak közé van építve, egy kis fészerszerű létesítmény. Olyan, mintha a nagy Herzog és de Meuront hívták volna meg tervezni, és õk hevenyésztek volna. Csak nincs benne az a művi akaratosság, ami bennük megvan - nem akarom sértegetni ezt a két remek svájci figurát. Szóval ez olyanabb.
2
Aztán itt van egy ház, amely Balatonszemes kellõs közepén áll, lehet, hogy sokan ismerik. Azt az érzést keltheti, hogy Rossi is elõször ezt a házat látta, mielõtt elveit kialakította. Bár lehet, hogy sok ilyen házat látott. Itt az építészet elemi formájában szemlélhetõ. Végül mutatnám nektek ezt a legutolsó fotót, ami egy vadonatúj épületet ábrázol. A gyűjtésben egyébként arra törekszem, hogy minél újabbak legyenek a házak. Ez a ház Gödöllõn áll, a Premontrei Gimnázium nyári tornaterme. Építését tanult építészek és statikusok intézték. Azt mutatja, hogy még az az építész is, aki képzett, aki tudatos, az is kerülhet - hogy így mondjam - kegyelmi állapotba, amikor elfelejti a stilisztikai, egzisztenciális és más kötelezettségeket, és önfeledt tud lenni. Ezeket szerettem volna elmondani - és akkor megnyitom a kiállítást.
Janáky István (63) 2001 Soros Alkotói Díj 1999 DLA 1997-tõl fõleg családi házakat tervez 1990 Ybl-díj 1974-tõl a MÉSZ Mesteriskola vezetõ építésze 1970-72 MÉSZ Mesteriskola 1963-1999 az IPARTERV munkatársa 1956-1961 BME Építészmérnöki Kar Munkásságáról 1999-ben A hely címmel könyv jelent meg (épületekkel, rajzokkal, írásokkal)
3
MAGYAR NARANCS 2001. NOVEMBER
Az építészeti szépség maradványai: November 18-ig látható Janáky Istvánnak, a kortárs magyar építészet egyik nagy iskolateremtő mesterének kiállítása, amely számos korábbi egyéni bemutatójához képest is rendhagyó. Saját munkái helyett olyan házak, házfalak, házrészletek fotói lesznek láthatók, melyeket magyarországi utazásai során felfedezve fényképeken gyűjtött össze. Ezekről a kiállítás katalógusába a következőket írja: "Sokféle olyan épület van Magyarországon minden vidéken, amelyek elkerülik a hivatalos, a szakmai vagy a rossz irányban manipulált közérdeklődés figyelmét, pedig gyakran magasrendű kulturális értékek hordozói." A több mint 300 fénykép a nagyszámú, közel 2000 db-os gyűjteménynek csak kisebbik részét alkotja, és a kutató-, illetve értékmegőrző munka mellett az építészetről alkotott felfogását is tovább finomítja. Meg a miénket is.
Janáky, István
(Hódmezővásárhely, 1901. dec. 28. - Bp., 1966. jan. 13.): építész, Ybl-díjas (1953), a modern építészeti törekvések egyik legegyénibb hangú magyar képviselője. Oklevelét a budapesti műegyetemen nyerte 1929-ben. Előbb Árvé Károly, majd Pogány Móric építészek mellett működött. 1937-ben önálló tervezőirodát nyitott. A két világháború között munkái közül a legismertebbek a margitszigeti Palatínus fürdő, melyet Masirevich Györggyel együtt tervezett (1937) és a Könnyűipari Minisztérium (volt Anyag- és Árhivatal) monumentális épülete (1914). Ő építette a hódmezővásárhelyi kultúrpalotát (1948). 1950-től haláláig a Középület Tervező Vállalatnál (KÖZTI) működött. Itt tervezte a Budapestii Műszaki Egyetem Stoczek utcai épületét Farkasdy Zoltánnal együtt, és fő művét, a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem elrendezési terveit és épületeit (1952-1965). Nevéhez fűződik Kecskemét fedett uszodájának terve is (1966). Terveket készített több szállodához (Istanbul, Ankara, tabáni gyógyfürdő és szálló), megvalósult terve a kecskeméti "Aranyhomok" Szálló. Sikeresen vett részt több tervpályázaton. 1953-56 között a budai Vár helyreállításával foglalkozó építészcsoport vezetője volt, de úgy érezte, hogy az ő jellegzetes, korszerű és egyéni építészi kifejezésmódjára nem kényszerítheti rá a történelmi formanyelv megszabott követelményeit, lemondott erről a megbízásról. Fennállásáig tanára, illetve vezetője volt a gyakorló építészek továbbképzését szolgáló mesteriskolának. Irodalom > Kisdi Pál: J. I. (Magyar Építőművészet, 1966); Major Máté Emlékezés egy építészre (Kortárs, 1966); Granasztói Pál: Emlékezés J. I.-ra, a nevelőre (Magyar Építőművészet, 1966).
(b Hódmezovásárhely, 26 Dec 1901; d Budapest, 13 Jan 1966). Hungarian architect. He graduated in 1929 from the Hungarian Palatine Joseph Technical University, Budapest, and then worked in Móric Pogány’s office until 1936, when he established his own practice. His most significant work of this period is the Palatinus Lido (1937) on Margaret Island, Budapest, which is notable for its subtle arrangement of masses and its graceful façade with loggia, which helps it to blend in with its environment. After 1948 Janáky worked with other leading architects in a state design office, where he prepared several designs in a classicizing spirit, which he had to revise for ideological reasons in the early 1950s. In 1950–53 he took part in the renovation of the Royal Palace (1891–1905; by Alajos Hauszmann), Budapest, during which the original neo-Baroque buildings were simplified by classicizing forms. By the 1960s he was able to build functionalist public buildings without formal, politically inspired constrictions. A notable example is the Golden Sands Hotel (1957–62) in Kecskemét, which reflects his recurrent interest in hotel design. The simply planned, five-storey building with loggia perfectly complements the atmosphere of its setting, and the high quality of the interior decoration is characteristic of his buildings. He was also involved until his death in the construction of the Technical University of Heavy Industry in Miskolc.
636 Ház – 636 Írás
Ács István Agg Ferenc és Darabos Géza Almásy Sándor Asztalos Zoltán és Asztalosné Fekete Katalin Asztalos Zoltán és Asztalosné Fekete Katalin Asztalos Zoltán és Asztalosné Fekete Katalin Bachman Zoltán dr. Bachman Zoltán dr. Bácsalmásy Zoltán Bakondi János Bakonyi Attila Balassa Endre Balassa Endre Balázs Péter Bálint Imre Balogh Balázs Balogh Balázs Balogh Balázs és Németh Tamás Balogh Balázs, Dobó Márton, Molnár Csaba Bánfi Zsolt Bánkuti Melitta Bánkuti Melitta Baracsi Erzsébet Bärnkopfné Bándi Zsuzsa Bärnkopfné Bándi Zsuzsa Bártfai Miklós Bartók Miklós Bartos Gábor Bartos Gábor Bata Tibor Bejó Zoltán Békefi György Békés Ilona Berkes Mercedes Bernard Lacombe Berzsák Zoltán Bodrossy Attila Bognár Emőke Bognár Emőke Boldoghy Béla Boór Zoltán Borbás Gábor Borbola László Bordács László Borik Albert Botos Barna Böszörményi Dezső Böszörményi Dezső Bubla Zoltán Bujdosó Géza Burits Oktávián Buzay József Csaba Gyula Csanádi Ildikó
Minőségi anyagokkal Felújítás színesben Csillaghegyi csöndben Szinteltolással Ma is korszerű Dupla ikerház Orvoslakás rendelővel Műterem a Szőlőhegyen Lendületes ívvel PANNON-WOLF ház a völgykatlanban „Fehér ház” Egy Pest környéki faluban A lejtőt követve A nap járása szerint Egy nehéz feladat Tetőtér nélkül Körgalériás lakóház Árbócok a tető alatt Egy családi ház a kecskeméti Gyermekfaluból Zártsorban Egy zselici zsákfaluban A kertjét őrző ház Újjávarázsolva BETONYP-házak sziámi módra Kilátó közelében Széles telken Újjászületés a Pasarét fölött Foki-hegyi magaslaton Ikerházban lakás és nyaraló Ötvös és grafikus háza Külön, mégis együtt Pajtagaléria Salföldön Kereszt-hegyi lejtőn Újjászületés Faház Párizs mellett Tükröződések Kétszer kettő Tágas tetőtér Kettős kényelem Mediterrán ház a Duna-parton Aranyvölgy első háza Együtt a barátokkal „Finn” házak Csabán Tölgyfákkal körülvéve Balassagyarmati sorházban Kertészek otthona Többgenerációs ikerház Földközelben A Balaton fölött Dabasi kúria Szerencsés átépítés Külföldi mintára Kettős udvarral Nádtetős ház faoszlopokkal
1995.1. 1999.5. 1992.2. 1995.2. 1995.3. 1995.6. 1992.2. 1993.1. 2002.6. 2001.3. 1993.5. 1998.1. 2001.2. 1999.2. 2002.3. 1993.3. 1998.3. 1997.5. 1995.3. 1993.5. 1999.2. 2001.5. 1993.5. 1992.2. 1992.2. 1992.3. 2002.3. 1993.6. 1994.2. 2001.2. 1995.4. 1992.2. 1994.4. 1996.3. 2000.1. 2003.6. 1994.2. 1993.4. 1996.2. 2000.5. 2003.4. 1994.5. 1996.1. 1993.4. 1994.2. 1994.1. 1997.5. 2003.2. 1996.2. 2000.2. 1993.2. 1992.3. 1997.2. 1997.6. 1
Csenger-Zalán Annamária Csernyus Lőrinc Csibi Edina Csikós István Csikós István Csikós Zoltán Csima György Csomor Sándor Czepek Gyula Damokos László Dékei Ágnes Deli Zsolt Demény Tamás Dénes György Dévényi Sándor Dévényi Sándor Dévényi Sándor Dévényi Sándor Dévényi Sándor Dévényi Sándor Dévényi Sándor Dévényi Sándor Dévényi Sándor Dévényi Sándor Dévényi Sándor Dévényi Sándor Dévényi Sándor Dobó Márton Dr. Kapsza Miklós Dr. Kuba Gellért Dr. Kuba Gellért dr. Mátéffy Anna és Draskóczy Gergely Durbák György Ébert Ágoston Ébert Ágoston Ébert Ágoston Egervári József Ekler Dezső Ekler Dezső Ekler Dezső Ekler Dezső Ekler Dezső Ekler Dezső Ekler Dezső Ekler Dezső és Gubán Sándor Ekler Dezső és Kovács Gábor Ekler Dezső és Kovács Gábor Ekler Dezső és Kovács Gábor Ekler Dezső és Kövér István Ekler Dezső és Szczuka Attila Ekler Dezső és Wittinger Zoltán Ekler Dezső és Zsuffa Zsolt Engelmann Tamás Engelmann Tamás Engelmann Tamás Engelmann Tamás Engelmann Tamás Erdélyi Balázs Erdélyi Balázs
Meggyfák helyén Érdi domboldalon Lépcső nélkül Ikertető, ikerablak Szimmetria és oszlopsorok Intim kerttel A Kinizsi-vár közelében Nádtető alatt Nagyvenyimben Üdülő két bokorban Sarokház Ház az asztal köré Egy budai dombon Szerény külsővel Teljes átalakulás Pécsi panelek peremén Sarokház Szekszárdon Kilátás a Dómra Merész színekkel Korlátolt lehetőségekkel Ház a Kisgyűdben Ház a hegytetőn Hegyoldalon lépcsőzetesen Zártsorúnak indult Az előírások békjójában Sziámi ikrek az érdi lakóparkban Konkáv tetővel Kőívek alatt Lefutó tetővel Újmodern öhoház Fotobiologikus ház Csekély energiával Egy barackos helyén Miskolci sarokház Külön lakás, közös uszoda Régiből új Megújulva Ötezer liter tengervíz A hely szellemében Fanyaraló Horányban Kiterjesztett szárnyakkal Ártéri erdőben Egy Duna-parti lakóparkban Hosszú telken hosszú ház Rokonok ikerháza Duna-parti erdőben Noé bárkája Mediterrán tetővel Ikrek nem egyformán Átépítés hegyoldalban Kiterített szárnyakkal Ausztrál boronaház Náddal fedve Északi lejtőn Kilátóerkéllyel Gombhoz a kabát Egy kis bővítés Egytípusház átalakítása Régi falak között Sümegen Művészlakás Szigligeten
2000.1. 1992.3. 1997.3. 1998.6. 1999.4. 2002.1. 1999.4. 1993.3. 1997.1. 2001.3. 1997.1. 1995.6. 1996.3. 2003.6. 1993.3. 1993.6. 1994.1. 1994.3. 1995.4. 1995.5. 1996.1. 1996.3. 1996.4. 1996.6. 1998.2. 2000.4. 2001.5. 1995.2. 2003.2. 2003.4. 2003.5. 2001.4. 1993.1. 2000.3. 2000.6. 2001.1. 1999.6. 1992.1. 1992.4. 1993.3. 1997.4. 1998.3. 1998.6. 1999.3. 1998.1. 2003.3. 2003.3. 2003.3. 2003.3. 2003.3. 2003.3. 2003.3. 1998.1. 1998.1. 2000.2. 2000.5. 2001.5. 1992.4. 1993.1. 2
Erdős László Ertsey Attila Ertsey Attila Ertsey Attila és Rozsnyay Nóra Ertsey Attila és Rozsnyay Nóra Fachwerk Fajzi Tamás Farkas Károly Farkasné Csurgai Anita Fehérváry Rudolf Fekete Lajos Fenyvesi Péter Fenyvesi Péter Fenyvesi Péter Fiala István Fiala István Fiala István Fiala István Fiala István Fiala István dr. Flórián Katalin Fülöp Annamária Fülöp Gyula Fülöp Gyula Gáborjáni Péter dr. Gál Mónika Gáll Sándorné Garay András Gáspár Péter Gáspár Péter Gáspár Péter Gáspár Péter Gazdag Zsolt Gombos László Gosztonyi Miklós és Kalo Emese Grátz Antal Guise Hariri és Mojgan Hariri Gungl Antal Gyarmati Lajos Gyarmati Mihályné HÁÉV Rt. HÁÉV Rt. Halmai Attila Harsányi Tibor Hársfalvi József Hayde Tibor Hayde Tibor Hegedűs Attila Heil Tibor Heil Tibor Heil Tibor Helyes Gábor Helyes Gábor Helyes Gábor Helyes Gábor Herendi Lajos Hofer Miklós Holl Béla Hollósi Balázs
Egy lakás helyett három Fent az utca Tornáckeresőben Reinkarnáció Együttzenélés Vadászlak Visegrádon Békéscsaba kapujában Barátomék háza Hivalkodásmentesen Napfűtötte ház Ikrek ikerháza Napenergiás családi ház Zöld ház, zöld tetővel Változatos egyszerűség A Les-hegyen Meredek lejtőn Kétfelé tájolva Páratlan panoráma Feszültség és harmónia A mi házunk Alattunk a város Sok kötöttségel Mályvaszínnel A Testvér-hegyen Élet – ház; életház BIEN-ZENKER ház a parkban Élet a tetőteraszon Vissza a szülőfaluba Körben terasz Patak partján Vizimalom helyén Osztákok háza Jákon Magyar ranch Kis ház szívvel-lélekkel Kert a tetőn Fényből sző mesét Az alkotó fény Tájvédelmi körzetben Csigaház Dunaalmáson A fehér tisztelete Kulcsra készen Varázs-lakás Két tengelyre szerkesztve Gondolatok egy napházban Múltidéző Facsokor átlátszó tetővel Tágas élettér Visszafogottan Egy balatoni nyaraló átváltozása A Jászságban Csíki kötödés Mértéktartó átépítés Erdei fények A suszter cipője Kényelmes elegancia Szerény pihenőház Kétgenerációs ikerház Őspark közepén Háttal az utcának
1996.5. 2002.5. 2002.5. 2002.5. 2002.5. 1992.2. 1996.2. 2003.1. 2001.1. 2000.4. 2002.1. 1998.2. 1998.4. 2000.3. 1995.5. 1996.4. 1996.5. 1999.4. 1999.6. 2002.1. 2001.3. 2002.6. 1994.6. 1995.5. 2002.2. 2002.1. 2003.4. 1999.4. 1993.6. 1994.1. 1997.2. 2000.1. 1995.3. 1993.6. 1998.4. 2000.2. 2003.5. 2002.3. 1993.1. 1993.4. 1992.2. 1992.3. 2003.5. 2000.5. 1993.2. 1995.5. 1998.2. 2002.2. 1998.1. 2001.2. 2001.2. 2001.4. 2001.6. 2002.4. 2003.4. 2001.3. 1992.1. 1992.2. 1993.6. 3
Hollósi Balázs Hollósi Balázs Hollósi Balázs Hollósi Balázs Hollósi Balázs Hollósi Balázs Hollósi Balázs Hollósi Balázs Hollósi Balázs Homoky Szász József Homoky Szász József Homoky Szász József Homoky Szász József Homoky Szász József Homoky Szász József Hopka József Horváth Gábor és Kovács Zsolt Horváth Lóránt Horváth Péter Horváth Sándor Huber András ifj. Lőrincz Ferenc Iván Valéria Iványi András és Perjési Péter Iványi András és Perjési Péter Iványi András és Perjési Péter Iványi András és Perjési Péter Jaklics Ervin Jánosi János Jánosi János Jeremy Sturgess és Lesley Beale Jeremy Sturgess és Lesley Beale Jóföldi Szabolcs Jóföldi Szabolcs Josef Ebner Józsa Árpád Józsa Árpád Józsa Árpád Juhász Péter Juhász Tamás Kajdócsi Jenő Kajdócsi Jenő Kajdócsi Jenő Kajdócsi Jenő Kajdócsi Jenő és Farkas Károly Kajdócsi Jenő és Farkas Károly Kajdócsi Jenő és Jóföldi Szabolcs Kajdócsi Jenő és Sebestyén Enikő Kajdócsi Jenő és Sebestyén Enikő Kajdócsi Jenő és Tarjányi Ákos Kajdócsi Jenő és Thuróczy Zoltán Kajdócsi Jenő, Nyitrai László és Tarjányi Ákos Kalmár Miklós Kampis Miklós Kapy Jenő Katkics Tamás Kertai László Kévés György Kévés György
Minél egyszerűbben Károly-ligeti lakóház A Zátonyi-Duna partján A napjáráshoz igazodva Koncepció a diófához Nyaraló a Mosoni-Dunánál Déli terasszal Körpanorámával A kert felé Csupa üveg tetőtér Egyszerű eszközökkel Árkádos családi ház Fachwerk-szerű homlokzattal Völgyhajlatban Idill Cegléden Óbuda határában Csonka oromfalak Kőboltívek a domboldalon NEBRASKA-ház Pest közelében Építész saját háza A szülőkkel együtt A befelé forduló ház A kiskövesi erdő mellett Régimódi villa Egy új kastély története Íves sarokház Nagypolgári hagyományokat követve Örökifjan Tetőtér-beépítés Wekerlén Személyesség és egyediség Műgyűjtő háza A Sziklás-hegységben Dinamizmus és egyensúly Diszkréció és nyitottság Egystájer faluban Terméskővel burkolva Színes téglafalakkal NEBRASKA nyaraló a szőlőhegyen Patakhegyi mintalakóterület Szülői telken Romantikus hangulatban Szakadékos telken Téglaköntösben A telek közepén Az egyszerűség jegyében Mediterrán bővítés Karnyújtásnyira a hegy Fenyőfák ölében Határmezsgyén Három lakás panorámával Keleti kilátás Arany középút Ikerház lejtőn A bútorok szerelmese Pestszentimre határán Közös alkotás Harmadszorra Téglával burkolva Szimmetria és egyszerűség
1994.5. 1996.1. 1996.2. 1998.2. 1998.4. 1999.6. 2000.1. 2000.2. 2001.4. 1992.3. 1993.3. 1994.3. 1994.6. 1995.2. 1995.4. 2002.4. 1994.1. 2002.1. 2000.2. 1995.3. 2002.2. 2001.1. 1994.4. 1994.2. 1996.6. 1998.4. 1999.5. 2000.1. 1998.1. 2001.2. 1997.6. 1998.2. 1997.1. 2001.5. 2000.6. 1994.5. 1995.1. 1999.4. 1992.4. 1996.5. 1994.4. 1997.1. 1999.4. 2003.1. 2003.1. 2003.1. 2003.1. 2003.1. 2003.1. 2003.5. 2003.1. 2003.1. 1992.3. 1999.2. 1994.4. 2003.6. 1997.3. 1992.3. 1993.1. 4
Kévés György Kévés György és Földvári Éva Kévés György és Földvári Éva Kimmo Lylykangas Kisházy Tamás Kismarty-Lechner Egon Kismarty-Lechner Egon Kismarty-Lechner Egon Kismarty-Lechner Egon
A tégla igézetében Szubalpin klímában A Duna fölött Fiatal építészek mintaháza Egy borház újjászületése Napra tájolva Piknik a nadrágszíjon Terasz körlépcsővel Együtt a család
1993.2. 1997.3. 1999.1. 2000.2. 2001.6. 1992.4. 1996.6. 1999.6. 2001.1.
Kismarty-Lechner Egon Kiss Farkas Jenő Kitley Tibor Kocsis Imre és Németh Gyula Kocsis József Koczka István Koller József Koller József Koller József Koller József Koller József és Zambó Terézia Komjáthyné Kremnicsán Ilona dr. Koós Miklós Koós Miklós Koós Miklós Koós Miklós Koppány Zoltán Koppány Zoltán Koppány Zoltán Koppányi Imre és Koppányi Péter Kósné Dudás Éva és Kós Mihály Kovács András Kovács Gábor Kovács Gábor Kovács Gábor és Kovács Lilla Kovács Gábor és Kovács Lilla Kovács Lilla és Kovács Gábor Kovács Zsolt Kováts Ákos Kováts Ákos Kováts Ákos Kováts András Könnyű Csaba Kőszeghy Attila Kőszeghy Attila Köves András Krauser Tibor Kremnicsán Ilona Krepler Antal Krizsán András Krizsán András Krizsán András Kruppa István Kruppa Tibor Kuba Gellért Kuba Gellért Kuba Gellért Kuba Gellért Kuba Gellért Kuba Gellért
Családi ház kerttel Hátrahúzva Másfél telken Lankás tetővel Ház a Szamárhegyen Nyaraló a Bakony lábánál Az égboltra tekintve Utcáról zárt, udvarra nyitott Hullámzó tetővel A Fertő-tavi Nemzeti Park központja Sorházba rejtett családi ház Szomszéd házak Szécsényben A Rác-dombon Római őrtornyok helyén Ablakok helyett teraszajtók Ragaszkodás a lapostetőhöz Organikus ikerház Hagyományok folytatása Szerves egységben Ház a völgyben Vörösfenyő lépcsőház Tükröző üvegfalakkal Almagyar-dombi sorházban Eger legkeskenyebb telkén Egy mai tanya A Bogonhát lakóparkban Fehérben Földfalú ház a Sárréten Csonka konttyal Új hazában is otthon Tíz év múltán A Nagyerdő szélén Kilátás a Rupp-hegyre Hullámokkal oldva Szelídített szokatlanságok Ház a mandulásban Az építtető dicsérete Meglátni és megszeretni Téglaburkolatos ház Átépített nyaraló Repülő ház Lombok között Dongatető alatt Pihenésre tervezve Ökologikus ikerház Két évtizede épült Családi ház ökologikus felújítása Lejtős terepen Többgenerációs ökologikus ikerház Lekerekített ház
2001.3. 2001.3. 1993.3. 1998.2. 1998.2. 2002.3. 1996.1. 1998.3. 1998.4. 1995.3. 1993.5. 1992.2. 1996.4. 1996.6. 2000.5. 2003.2. 1992.2. 1993.4. 1993.5. 2003.6. 1995.6. 1995.1. 1994.2. 1995.1. 2000.5. 2002.2. 1998.5. 2002.6. 1995.1. 1995.6. 1997.6. 1995.1. 1997.2. 1994.3. 1997.1. 1995.2. 1995.4. 1996.5. 2001.5. 2002.5. 2002.5. 2002.5. 1999.3. 1993.5. 1996.6. 1997.3. 1998.2. 1998.3. 1999.1. 1999.3. 5
Kuba Gellért dr. L. Vörös Márta L. Vörös Márta és V. Sipos Éva Laczka József Lajtai Zoltán László Tibor Lebedi Attila Lebedi Attila Lebedi Attila Lebedi Attila Lebedi Attila Lebedi Attila Lebedi Attila Lebedi Attila Lebedi Attila Lebedi Attila Lebedi Attila Lebedi Attila Lebedi Attila Légrádi Csaba Lenta András Leták Sarolta Leták Sarolta Ligetvári István Ligetvári István Likár László Lőrincz Ferenc Lőrincz Ferenc Lőrincz József Lucsánszky László Lukács István és Vikár András M. Dúl Éva Maglóczki Tibor Magyar János Magyar János Magyar János Makk István Makovecz Imre Mányi István Markó János Markos Anikó Mártonffy Miklós és Jankovits Vera Mártonffy Miklós és Jankovits Vera Masszi Pál Masszi Pál Masszi Pál Masszi Pál Medek Gyula Medek Gyula Medveczky Kazimir Medveczky Kazimir Medveczky Kazimir Mészáros Éva Mezei Mihály Mezei Mihály Mezei Mihály Mezei Mihály Mezei Mihály Mezei Mihály
Kerek bioszolár villa Visszatérő álmok Ferde síkok között Szuburbán településen Szabadon nyújtózkodó épület A mi Varjú-várunk Emberi léptékben Együtt, mégis külön Átlósan tükrözve Ősfák árnyékában Fűzfák alatt Kertszinten Együtt a kerttel BIEN-HAUS ház panorámával BIEN-HAUS ház medencével Nap és árnyék BIEN-HAUS ház az Alföldön BIEN-HAUS ház a Kisalföldön HOUSETOP ház a hegyen Ernyő a terasz fellett A környékkel azonosulva Együtt és külön Lovastanya Átlóra tervezve Színharmónia A második ház Kertészek ikerháza Kőpala tető alatt Aszimmetrikus ikerház Körtefa a télikertben Lánc- és átriumházak a Szilas Lakóparkban Egytraktusos ház Tenyérnyi telken Átalakított sarokház Hegyek hátán Ablakhoz a házat Sasad peremén Rózsavölgy fölött Egy építész nyaralója a Dunakanyarban Fény, víz, tükör Csend és napsütés Paradicsomi kertben Vadászház a Bakonyban Dombok ölén A kandalló körül Villa az apácák szőlejében Mediterrán udvarral Panorámás rezidencia Galéria a manzárdban A kukoricás szélén Támfalakkal körülvéve Öreg ház a Pilisben A Patak-hegyen Szinteltolásos teraszokkal Hegyek között Nyaralóból családi ház A Dunakanyarban Tájba simulva Barokkos hangulat
2001.5. 2001.6. 2000.6. 2000.5. 1997.5. 1995.6. 1994.2. 1994.3. 1994.4. 1994.5. 1994.6. 1995.2. 1995.3. 1996.6. 1997.1. 1997.1. 1997.3. 1997.4. 1998.5. 1994.5. 1996.1. 1999.1. 2000.5. 1998.5. 1999.1. 1997.6. 1999.2. 1999.2. 1993.4. 1996.5. 1999.1. 1997.3. 1993.2. 2000.4. 2000.6. 2001.1. 1994.6. 1998.1. 2002.6. 1994.2. 2002.2. 2002.2. 2002.4. 1998.5. 1999.3. 1999.4. 1999.6. 1992.3. 1995.5. 1996.4. 2000.3. 2000.6. 2000.2. 1996.6. 1997.6. 1999.5. 2000.3. 2000.4. 2001.6. 6
Mezei Sándor Mohay Gábor Mohayné Farkas Ibolya Molnár Attila Muzsai István Müller Mária N. Bácskay Nóra Nagy Bálint Nagy Ervin Nagy Ervin Nagy Ervin Nagy Imre Nagy Sándor Nagy Sándor Nagy Sándor Nagy Tamás Nagy Zsolt Nánásy Ilona Nemes Zsolt Németh Ilona és Harangi Zoltán Németh István Németh Iván Németh László Németh László Németh László Németh László és Némethné Mórocz Marianna Németh László és Némethné Mórocz Marianna Németh Tamás Németh Viktória és Németh Csaba Noll Tamás Novák István Novák István Óbányai József Oláhné Spachi Zsuzsanna Olavi Koponen Osváth Gábor és Wesselényi-Garay Andor Osváth Tamás Öveges László P. Mueller Éva P. Mueller Éva P. Mueller Éva P. Mueller Éva P. Mueller Éva P. Mueller Éva P. Mueller Éva P. Mueller Éva P. Mueller Éva P. Mueller Éva P. Mueller Éva P. Mueller Éva P. Mueller Éva P. Mueller Éva P. Mueller Éva P. Mueller Éva P. Mueller Éva P. Mueller Éva Páhy László Pál Béla és Nagy Béla Palánki Tibor
A ház belseje Emelkedő gerinccel Az első ház Csonkáson Kívül-belül elegáns Szabad kézzel Háromgenerációs pécsi lakóház Dupla telken Készen kínálva Sarokház sasokkal A ház élete Fák között megbújva Egy kisalföldi dombon Villa Gödöllőn Almazöldben A kő és a fa élete Átalakulás Erdő mélyén Építek, tehát vagyok Határszélen Az ikerház szeretete Kámonban Fogadó a kőtengerben Tetőtérbeépítés nélkül Védett terasszal Egy üdülő, melyben lakni is lehet Építészek otthona Lakás és munkahely egy házban Közös nevezőn Boronafalúra tervezve Faerkéllyel Ikerház Újszegeden Tágas belsővel HONKA-ház Gödöllőn Védett medencével Nyaraló Kemiö szigetén Egy mese folytatása Saját tó partján A Sugovica partján Vincellérház új köntösben Újraálmodott présház Kúria a Balatonnál Az echo csendje Kívül szerény, belül nagyvonalú Egy ideális nyaraló Szőlődombok közötti pihenőház Romantikus családi ház Füreden Fazekasház Tihanyban Dombtetőn Pihenőház a Balaton mellett Lehet egyszerűen is A megtalált otthon Tihanyi családi ház A tihanyi apátság alatt Udvarház Csopakon Összhangban a természettel „Meseház” a tóparton Szükségből erény Révfaluban Kecskeméti ízekkel
2003.4. 1999.2. 2000.1. 1992.2. 2002.4. 1992.1. 1998.4. 2003.4. 1992.3. 1993.6. 1994.3. 1999.1. 1993.1. 1993.2. 1996.6. 1999.3. 1992.3. 1997.4. 1996.5. 1997.4. 2000.1. 1992.3. 1995.6. 1996.2. 1996.3. 1992.4. 1995.2. 1997.2. 2003.2. 1994.3. 1994.4. 1995.2. 2000.4. 1995.5. 2003.6. 1998.6. 1996.6. 1993.4. 1993.6. 1994.1. 1994.2. 1994.3. 1994.4. 1994.6. 1995.3. 1995.4. 1995.5. 1997.3. 1997.5. 1999.4. 1999.5. 1999.6. 2000.2. 2001.1. 2002.1. 2003.2. 1994.2. 1995.6. 1995.1. 7
Palásti Béla Páli Zsuzsa Palotai Tamás Palotai Tamás Palotai Tamás Palotai Tamás Palotai Tamás Palotai Tamás Palotai Tamás és Sasi-Nagy Ildikó Pannon-Wolf Pápay György Pápay György Pápay György Pápay György Pápay György Papp Péter Paragi István Patyi György Péczeli István Péczeli István Péczeli István Pelényi Gyula Pelényi Gyula Pelényi Gyula Pénzes Géza Pépay György Petró András Petrus Ferenc és Orbán Gabriella Pintér Rudolf Pintér Rudolf Pintér Rudolf Podoletz Gusztáv Podoletz Gusztáv Pongrácz György Poós Tamara Preisich Gábor Puhl Antal Rácz Zoltán Rácz Zoltán Rácz Zoltán Rácz Zoltán Rácz Zoltán Rácz Zoltán és Dávid Károly Rada István Rada István Ráday György Ráday György Ráday György Rádóczy (f) László Radványi György Radványi György Ráskai Péter Ráskai Péter Ráskai Péter Ráskai Péter Ráskai Péter Rátz Péter Reppert Béla Reszler Antal
Görögkereszt alakban 1992.4. Kőkeretben 1993.1. Nádszemekkel a tóra 1994.5. Nádfedél alatt 1995.1. A Velencei-tó fölött 1995.6. Festői utcácskában 1996.3. Oldott formák 1997.5. Az anyag szépsége 1998.6. Bence-hegyi fogklinika 1994.4. Egy szintben a kerttel 1992.2. Egyúttal nyaraló 1993.4. Kistornyos nyaraló 1993.5. Prosit Hotel 1994.2. Zöldben 1996.2. Nagy család otthona 1997.4. Intim udvarral 1993.2. Vásárhelyi műteremben 1993.4. Minden a helyén 2002.1. Fogorvosi magánklinika 1993.6. Nádkéve formában 1995.3. Hosszú távra 1999.1. Halastó a kertben 1995.1. Elvonultan 1996.1. Kilátás a Zala völgyére 2000.1. Ház földközelben 1993.5. Század eleji hangulat 1994.6. Széljárta völgyben 1996.1. Egymásba érő teraszok 2003.6. Rigó-völgyi csöndben 1994.1. Uszoda a nappaliban 1996.3. Fenyőfák árnyékában 2000.5. Elegáns egyszerűség 1997.5. Ház a szőlőhegyen 2002.1. A Rábca partján 1995.4. Teniszklub a veresegyházi tóparton 2002.6. Két szigligeti nyaraló 1994.6. Az építészetről egy tiszaűújvárosi ház példáján 2001.3. Kőtámfal előtt 1993.1. Sorház Szekszárdon 1993.3. Sárkányos ház 1994.5. Földszinten 1997.5. Kétarcú homlokzattal 1998.3. Egy Bauhaus-ház megújulása 1997.6. Saját Balaton-parttal 1996.4. Napcsapdás ház 2000.3. Három lakás az utca felett 2000.3. Nyaraló a tó felett 2003.4. Panoráma nádtetővel 2003.6. Ház a két diófához 2002.3. Sziklára épült 1997.6. Ház őrangyallal 1999.3. Ágasfával hívogat 1993.1. Megalkuvás nélkül 1993.2. Mindenkinek külön szoba 1993.3. Boglyatető alatt 1996.4. Háttal az útnak 1996.5. Ötgyermekes család otthona 1992.2. Közös erővel 1997.3. Csigekerti idill 1994.4. 8
Reszler Antal Rombauer Gábor Rombauer Gábor Rombauer Gábor Rosta S. Csaba és Südi Enikő Rózsa Erzsébet és Vonnák János Rőmer Károly Sall Lajos Sándor Péter Sándor Péter Sárdi János Sárdi János Sáros László Sáros László Sáros László Sáros László Savanyú Piroska Schüller Ferenc Sebastian Lönnqvist Sebes Péter Sebes Péter Selényi György Selényi György Selényi György és Sebők Ildikó Siraky Loránd Skardelli György és Torday Krisztina Soltész György Soltész László Somlói Judit és Fazekas Csaba Stachó Balázs Stachó Balázs Stipkovits Tamás Supka-Kovács Tamás Sváb Katalin Szabó Adrienne Szabó Anna Szabó Csaba Szabó Csaba Szabó Gáborné Turay Katalin Szabó Ildikó Szabó Tamás Szabó Tamás Szakál Ferenc Szakál Ferenc Szakonyi László Szalay Tihamér Szalay Tihamér Szamosi György Szele László Szele László Szentpály László Szentpály László Szentpály László Szerdahelyi László Sziklai Ákos Sziklai Ákos Sziklai Ákos Szimán Károly Szoboszaly István
Sarokház toronnyal Bábolnai harmónia Újpentelei lánc-társasházak Patakparti nádtetős ház Fény és teremtőkedv Budakeszi határában Metamorfózis Szebb, mint a régi Kertbe simulóan Erdő mellett Egy PANNON WOLF ház tapasztalatai PANNON-WOLF ház Óbudán A budaörsi Naphegyen A Fodros utcában Az Oszoly-csúcs alatt Szántódi négyes A „Vörös kúria” Látens ikerház Helsinki közelében Harmonikus ikrek Közel a Balatonhoz Puritán külső Egy sarokház átalakítása Historizáló vörös ház Három generáció együtt Egy családi ház a kőszegi SOS gyermekfaluból Közel a kerthez Átgondolt részletekkel Lakás óvodával H-alakban Lakópark a Sasad déli lejtőjén Napcsalogató Körben szimmetrikus Lebontás helyett Csapdában a napenergia Átláthatóság és intimitás Egy mezővárosban Egy mai tanya BIEN-ZENKER ház a szőlőhegyen A beteljesült gyermekkori álom REZIDENCIA ház a Dunántúlon A füredi hegyoldalban Markáns oromfallal Franciaerkélyekkel A nagyszülővel együtt A város fellett Idill Aquincumban Intenzív kertkapcsolattal Az oladi domb lábánál Az Arany-patak partján A Vértes közepén Vendégház Visegrádon Balatoni saroktelken Dél-Budán A zártság feloldása Torony a kertben Beszédes részletek Meleg fészek A diófa árnyékában
1997.4. 1992.4. 1993.2. 1996.2. 1997.1. 2000.2. 1998.4. 1992.4. 1994.6. 1995.2. 2001.4. 2003.2. 1994.3. 1996.1. 1999.5. 2003.5. 1993.1. 2002.6. 2003.2. 2001.3. 2001.5. 2002.3. 2002.4. 2003.5. 1997.2. 1994.6. 1996.6. 2001.5. 2001.1. 1996.1. 2001.4. 1998.5. 2001.6. 2002.4. 1992.1. 1997.6. 1998.2. 1998.3. 2000.6. 1995.2. 2002.3. 2003.5. 1997.3. 1997.6. 1994.6. 1995.3. 2002.6. 2002.1. 1994.1. 1999.6. 2002.2. 2002.6. 2003.6. 1998.4. 1999.2. 1999.2. 2002.3. 1992.3. 1999.4. 9
T. Czirják Éva és Tutervai Mátyás T. Sziklai Judit T. Sziklai Judit T. Sziklai Judit Taba Benő Takács András Takács Lajos ifj. Takács Máté Takács Máté Takács S. Sándor Takács Viktor és Jóföldi Szabolcs Tamás Gábor Tamás Gábor Tamás Gábor Tamás Gábor Tamás Gábor Tamás Gábor Tamás Gábor Tamás Gábor Tamás Gábor Tanos Márta Tegzes Ottó Termodom Kft. Terry Frost Tihanyi Zoltán Tomay Tamás Tomay Tamás Torma Gábor Tóth Katalin Tóth László Tóth Tibor Tower Edwin Török Csongor Treiner Éva és Györgyi Zoltán Troll István Tudlik István Turi Gábor Tüdő László Ugron András Gábor Unk János Unk János Unk János Unk János Urr Gábor Urr Gábor Urr Gábor Urr Gábor V. Gerencsér Judit V. Gerencsér Judit és Szente-Varga Dénes V. Halász Ildikó és Váradi Gábor V. Halász Ildikó és Váradi Gábor V. Halász Ildikó és Váradi Gábor Vadász Bence Vadász Bence Vajda Géza Vajda Géza Vajda Géza Vajda Gyula Váncza Nóra és Váncza László
Konkáv telken Új színben Ház Somogyban Közös örömünkre Szerencsés kapcsolat Kettős dongával Alföldi tanya medencével Kerítés nélkül Közös alkotás Falak között szabadon Angolszász legényálom Szentendrei domboldalon Nádtetős ház a hegyoldalban Kert a házban Kilátással a Balatonra Nyugodt fészek Napra nyitott élet(tér) A nyugalom szigete Élet a teraszon Kertek mélyén Feltűnés nélkül Felnőttek játéka TERMODOM-ház mérték után Edmonton határában Tájba illően Díszek nélkül Vidéki nyugalom Ahol nem kell lépcsőzni Messze a város zajától Egy szinten minden Farkasréten túl Barokkos villa a Hűvösvölgyben Hosszú telken A Széchenyi-hegyen Sarokház a belváros szélén Platánfák árnyékában Beilleszkedve az utcaképbe Vendégeket várva Fűzfák árnyékában Megvalósult álmok Amerikás ház Nagy telken, kényelmesen Mediterrán hangulat A Sváb-hegyen A fa bűvöletében Hajó a heygen Az építőmester háza Az Őrség szívében A György-hegy lábánál Szokatlan együttműködés Oszlop köré a házat Barátom háza Szentendrei üzletház Építész háza Budakeszin Mértéktartó eleganciával Erdei tisztáson Szerény kényelem Rupphegyi nyugalom Három lakrész, három generáció
1995.6. 1993.5. 1994.1. 1997.5. 1994.2. 2000.1. 1995.3. 1993.3. 1993.5. 2000.4. 1997.5. 1994.3. 1995.4. 1995.5. 1998.5. 1999.5. 2000.3. 2000.4. 2000.6. 2001.6. 1994.5. 1997.3. 1992.3. 1998.3. 1998.2. 2002.3. 2002.6. 1992.1. 1996.2. 1996.5. 1992.2. 1997.2. 2002.2. 1998.3. 1999.2. 2003.5. 1992.1. 1995.1. 1993.1. 1993.4. 1994.5. 1995.2. 1995.6. 1994.6. 1998.6. 2002.4. 2003.4. 1996.4. 1995.4. 2001.1. 2001.4. 2002.3. 1992.3. 1995.5. 1992.1. 1993.6. 1997.2. 1992.2. 1994.5. 10
Váradi Gábor Váradi Gábor Váradi Gábor és V. Halász Ildikó Várady Tibor Varga Csaba Varga Csaba Varga Csaba Varga F. István Varga F. István Varga Kálmán Várkonyi András Várkonyi András Vass József Vékony Péter Vékony Péter Vékony Péter Vékony Péter Vékony Péter Vékony Tamás Velősyné Sipos Éva Veres Tibor Vidó Ferenc Vígh Győző Vígh Győző Vígh Győző Vígh Győző Vincze Csaba Vincze Csaba Vincze Csaba Vincze László Vonnák János Vonnák János Vonnák János Vystup József Weiler Árpád és Rőmer Károly Wirth Péter és Benkő Ágnes Wittinger Zoltán Zelenai Tamás Zelenai Tamás Zelenai Tamás Zoltai István Zoltai István Zoltai István Zsigmond László Zsigmond László Zsigmond László Zsigmond László Zsigmond László Zsigmond László Zsíros Gabriella
A telek közepén Fák takarásában Jó program alapján Vissza a gyermekkor színhelyére „Madárház” a Tiszánál Kisvárosi domboldalon Játék a fénnyel Teknőcpáncél alatt Terméspala alatt Dél-alföldi orvoslakás Érdligeti családi ház Ház a képernyőn Kastélyszerű villa Érdligeten Platánok között Új tető alatt A fény átvezetése Egy völgy felett Fények, kertek, teraszok Hidak a kertben Egyszerűen Nyári lak a Balaton-felvidéken Ősfás ligetben Barokk lakóház rehabilitációja Takarékos ikerház Családi ház rendelővel Szoros beépítés Egységes épületsor változatos lakásokkal Családi ház a határon Tágas lakás kicsi házban Somogyi fák alatt Az utca felől rejtve A fenyő köré Erdős hegyoldalon Kicsi telken Híd a nappaliban Tornác akácoszlopokkal Bárkaház Kváderes ikerház Garzonok a tetőtérben Délies hangulat Egy Termodom házról Háromlakásos ház Széphalmon Ház és növény Az első ház Csonkáson Cseretelken Különböző igényekre A Katona-domb alatt Hazaköltözők Téglaház a kertvárosban Távol és mégis közel
1996.4. 1997.4. 2000.3. 1998.2. 1993.1. 1999.3. 2003.2. 1996.3. 1998.5. 1996.1. 1992.2. 1997.1. 1996.5. 1994.4. 1996.5. 1998.6. 2003.5. 2003.6. 1993.1. 1995.4. 1994.6. 1999.6. 1998.5. 1999.5. 1999.6. 2000.3. 1992.1. 1993.5. 1994.5. 1992.4. 1994.6. 1998.5. 1998.6. 1995.3. 1997.6. 1994.6. 2001.1. 2000.6. 2001.3. 2001.4. 1992.1. 1992.4. 1992.4. 1998.1. 1998.1. 1998.1. 2001.2. 2001.2. 2001.2. 1999.1.
11
AZ ÚJSÁGBAN PUBLIKÁLT TERVEZŐK DÍJAI
Tervező
Bachman Zoltán dr. Balogh Balázs Bodrossy Attila Csikós István Csikós Zoltán Dévényi Sándor Ekler Dezső Fülöp Annamária Golda János Hofer Miklós Jaklics Ervin Kapsza Miklós Karácsony Tamás Kapy Jenő Kévés György Koller József Lőrincz Ferenc Lőrincz József Lukács István Makovecz Imre Mányi István Nagy Bálint Noll Tamás Novák István P. Mueller Éva Palánkai Tibor Patartics Zorán Puhl Antal Radványi György Sáros László Skardelli György Tomay Tamás Túri Attila Vadász Bence Vikár András Vincze László Vonnák János Zambó Terézia
(1) (2) (3) (4)
Kossuth-díj Ybl-díj Pro Architectura díj DLA
(1) (2) (3) (4)
K
Y Y Y Y Y Y Y Y Y Y Y Y Y Y Y Y Y Y
D D D P D D
D D
D P
K
Y Y Y Y Y Y Y Y Y Y Y Y Y
D
D
P P P P P P P
Y Y Y
D D
38 ÉPÍTÉSZ – 45 DÍJ
ÁTADTÁK AZ ÉV SZÉP HÁZA-DÍJAKAT
(2001)
Átadták Az év szép háza-díjakat a Magyar Építész Kamara és a Magyar Építészek Szövetsége budapesti székházában. A Szép Házak építészeti folyóirat által alapított díjjal egy szakmai testület által kiválasztott épületek tervezőit és tulajdonosait jutalmazták. A nyertes házak tulajdonosai elismerő oklevelet és Balás Eszter Munkácsy-díjas szobrászművész bronzszobrát, az épületek tervezői pedig oklevelet és pénzjutalmat vehettek át. Az Év szép háza I. díjat egy budapesti, II. kerületi modern stílusú épület nyerte el, amelyet Tomay Tamás tervezett. A II. díjat egy kiskunfélegyházi épület tervezője, Csikós Zoltán kapta. Felújítási fődíjban részesült Selényi György egy budapesti, XVIII. kerületi épülettel. További tíz épület különdíjat kapott. Az ünnepségen Vogl Elemér építészmérnök-főszerkesztő arra hívta fel a figyelmet, hogy a zsűri a modern stílusú épületeket tartotta elismerésre méltónak. Olyan épületeket, amelyek kívülről nem hivalkodóak, mégis nagy tereket alakítottak ki bennük. (MTI) Az ÉV SZÉP HÁZA pályázatra 2001-ben 51 építész, illetve tulajdonos nevezett. Közülük választotta ki egy szakmai testületek képviselőiből álló zsűri (Török Ferenc, Janáky István, Basa Péter és Alpár Erzsébet) a kiemelkedőnek ítélt épületeket. A kitüntetett épületeket a Szép Házak folyóirat a 2002-ben számaiban mutatja be részletesen. További díjazottak: • • • • • • • • • •
Selényi György - a Saint-Gobain Weber Terranova Kft. és a Tatai Cserépipari Rt. különdíja V. Halász Ildikó és Váradi Gábor - az Austrotherm Kft. és az Excell 2000 Kft. különdíja Vonnák János - a Holimex Kft. és a Süttői Travertin Kft. különdíja Hegedűs Attila - a Kunság Fenster Kft. és a Nádép-Fabeton Kft. különdíja Patyi György - a Dufa Kft. és a Tondach Magyarország különdíja Koczka István - a Schiedel Kéménygyár Kft. különdíja Rádóczy (F) László - az Építés Fejlődéséért Alapítvány különdíja Szamosi György - a Bramac Kft. különdíja Dr. Gáborjáni Péter - az Ajtó-Ablak Center Kft. különdíja Markos Anikó - a Hofstädter Kft. különdíja
"AZ ÉV SZÉP HÁZA" PÁLYÁZAT DÍJAZOTTJAI, 2002
A Szép Házak folyóirat által meghirdetett "Az év száp háza" pályázatra 2002-ben 44 családi házat és nyaralót neveztek be az épületek tervezői. Közülük választotta ki az építészekből álló zsűri (Alpár Erzsébet, Balogh Balázs, Ekler Dezső, Janáky István és Török Ferenc) a kiemelkednek ítélt épületeket. A nyertes házak tulajdonosai elismer oklevelet és Balás Eszter Munkácsy-díjas szobrászművész bronzszobrát, a tervezők pedig oklevelet és jutalmat vehettek át. I. díj: Mányi István nyaraló – Nógrád megye Selényi György és Sebők Ildikó nyaraló – Somogy megye Vékony Péter családi ház – Pest megye Gáva Attila családi ház – Budapest Mezei Sándor nyaraló – Fejér megye MARKET ÉPÍTŐ RT. KÜLÖNDJA: Schüller Ferenc – kétlakásos családi ház – Budapest BRAMAC KFT. KÜLÖNDÍJA: Gáll Sándorné – családi ház – Bács-Kiskun megye FERMONT '92 KFT. KÜLÖNDÍJA: Németh Viktória és Németh Csaba – családi ház – Pest megye
Ligeti Pál
könyv (2)
220 oldal fordítás (német-magyar)
(Budapest 1885. május 29. - Budapest, 1941. június 23.): festő, építész és művészeti író. Nagybányán tanult festeni, majd a budapesti műegyetemen szerzett építészi oklevelet. Grafikai műveit 1903-tól a Nemzeti Szalonban állította ki. 1911-től mint építész önállósította magát, elsősorban bérházakat épített. Lelkes híve és teoretikusa volt a modern építészetnek, a modern építészek nemzetközi szervezete (CIAM) magyar csoportjának egyik alapítója. Építészi irodájában egy ideig több jelentős építész dolgozott (Molnár Farkas Ferenc, Major Máté). Elméleti cikkeit több folyóirat közölte. Művészetelmélete Spengler ciklikus elméletéhez kapcsolódik, voltaképp hatalmas, koncepciózus kultúrfilozófia. Fontosabb munkái: Új Pantheon felé (Bp., 1926); Durch die Kunstgeschichte zur Neuen Architektur (Bp., 1930); Der Weg aus dem Chaos (München, 1931); A művészettörténelmen keresztül az új építészethez (Bp., 1934).
Az Új Pantheon felé (1926) előszava: Ezt a könyvet építész írta. Olyan ember, kinek az írás nem mestersége, és aki tuja, hogy ez könyvén meg is látszik. Mentségéül ezeket hozza fel: Az építészet történetében vannak korok, melyek a formai tökéletességet szeretik mindenekfölött. Ilyen például: a görög korszak. Ha a dór, a ión oszlop nem készült minden részletének hajszálfinom átérzésével: kontármunka. Szinte mondhatnók: ebben a művészetben a forma a lényeg. De vannak más építési korszakok is. Kínnal teli, vajúdó idők, amikor gyökeresen új problémák kerülnek felszínre, és ezek megoldásáért folyik a küzdelem. Ilyenkor kisebb baj, ha a részletforma darabos és faragatlan. Csak az alaprajz, a konstrukció hozzon új megoldást, csak a tömegek ritmusa legyen jó, csak a körvonal legyen beszédes. A mi időnk is kínnal teli, nagy problémákkal vajúdó. Ez a könyv is azt a célt tűzte maga elé: alaprajza, konstrukciója hozzon újat és vigye előbbre egy lépéssel a kor problémáinak megoldását. Hogy elérte-e nagy célját: más kérdés. De a kőfaragási hiányokért elnézést mer kérni a szerző.
1
A német kiadás Der Weg aus dem Chaos (1931) első kritikáiból: Hannoversche Kurier „Spengler vészterhes könyve óta még senki sem próbálkozott azzal, hogy a mai események teljességét értelmezze, olyan erejű szintetizáló látásmóddal, mint ami Ligeti sajátja. Nagyonis kívánatos lenne, hogy Ligeti könyve – józan kritikával fogadva – akkora hatást érjen el, mint amekkorát érdemel. ” Magdeburgische Zeitung „ Megkockáztathatjuk Ligeti könyve kapcsán azt a prognózist, hogy ugyanakkora figyelmet fog kelteni, mint a spengleri mű (A Nyugat alkonya), már csak azért is, mert szerzője olyan ember, aki a történelmi részkutatások parányi vakondtúrásai fölött pillantását folyamatosan azon a hatalmas hegyláncon tartja, ami voltaképpen az, amit történelemnek nevezünk.” Deutsche Zeitung „ Közelebbről szemlélve, Ligeti világképe pozitív, erőteljes életigenlésnek bizonyul, amely képes meghaladni Spengler kultúrpesszimizmusát. Ligeti addig szitálta és csiszolgatta gondolatait, amíg nem csak szemléletes világképet, hanem egy valóban használható kulturális mércét hozott létre.” Der Tag „ Ha a történelemnek valóban az életet kell szolgálnia, akkor a Mának több joga van, mint a Tegnapnak. Ebben Ligeti könyve csak a logikus folytatása a fiatal Nietzsche követelésének. Spenglertől az is elválasztja, hogy a pusztán-civilizatórikus helyére kulturális kezdetet állít, a szkepszis helyére hallatlan optimizmust. ” Berliner Börsenzeitung „ Ez a könyv a legutóbbi idők egyik legjelentősebb irodalmi publikációja. ” Neue Freie Presse – Wien „ A mai időkben egy olyan könyvvel előállni, amely komoly tudományos kutatásokra, átfogó ismeretekre és a spenglerinél semmivel sem csekélyebb olvasottságra alapul, és amely őszinte meggyőződéssel reményteli képet nyújt a jövőről – igazán nagy érdem... ” Neues Wiener Abendblatt „ Rendkívül nagy jelentőségű munka áll előttünk, egy olyan mélyenszántó gondolkodó imponálóan hatalmas életműve, aki tévedhetetlen következetességgel új, sajátmaga által megnyitott utakon jut el egy őelőtte szinte teljesen járatlan területre.” Tremonia Dortmund „ Ez egy komoly és mély könyv, amely jónéhány rejtett összefüggést és a jövő számára is tartalmas tanulságokat és figyelmeztetéseket mutat fel. ... Bárcsak még több olvasója lenne ennek a műnek, mint Spenglertől A Nyugat alkonyának!”
2
Düsseldorfer Stadtanzeiger „Egészen máig kellett tartania, míg Spengler világos, egyértelmű választ kapott. Ligeti kiváló könyve egyszerűbb és meggyőzőbb, mint A Nyugat alkonya. A logikája következetesebb. A hit, azaz a biztos tudása annak, hogy a nyugati kultúra egy nagy alkotó korszaka közeledik, és ennek szilárd bizonyítékai az emberiség történetéből – mindezek nagy erőt és hatásosságot kölcsönöznek ennek a könyvnek. „ Mitteldeutsche Zeitung „ Az a tétel, hogy minden művészetet a kor történelméből és kultúrájából kell megérteni, új, sajátos és cáfolhatatlan bizonyítást nyer. A könyv a benne kibomló gondolatok gazdagságán kívül bőséges tárháza az ösztönzéseknek is, s nem utolsósorban ez is bizonyítja, hogy itt egy lépést tettek előre és olyan utakat mutatnak nekünk, amelyeken minden bizonnyal érdemes elindulni.” Der Jungdeutsche „Ligeti teljesítménye meghalad mindent, ami ezen a területen született. Ebbe a tiszta rendszerbe meglepően gyorsan beilleszkedik a jelen kaotikus zűrzavara is, és így megpillantható az az út, amely kulturális életünk értelemteli újjászületéséhez vezethet.” Klingsor-Kronstadt „ Ligeti alapkoncepciója megdöbbentően egyszerű és termékeny, és bizonyosan jelentős előrehaladás a jelenkor szellemi életének abban a - Spengler által közüggyé tett - törekvésében, hogy megértsük a kulturális folyamatok törvényszerűségeit.”
3
Ligeti Pál: Új Pantheon felé. A kultúrák élete a művészet tükrében. Budapest, Athenaeum, é. n. [1926]; a könyv jelentősen kibővített, német nyelvű változata: Paul Ligeti: Der Weg aus dem Chaos. Eine Deutung des Weltgeschehens aus dem Rhythmus der Kunstentwicklung. München, Georg D. Callwey, 1931. Ligeti 1924-ben két előadást tartott Spengler filozófiájáról a Mentor könyvesboltban. Lengyel András: A modernizmus magyar műhelye. A Mentor könyvkereskedés története (1923– 1929). In: Lengyel András: Útkeresések, Budapest, Magvető, 1990. 39. A Riegl-féle felosztást lásd: A későrómai iparművészet. Ford.: Rajnai László. Budapest, Corvina, 1989. Németül: Die spätrömische Kunstindustrie nach dem Funden in Österreich-Ungarn. Wien, K. K. Hof- und Staatsdruckerei, 1901.
NYUGAT 1926. 21. szám (részlet) (…) A kultúrák a spengleri koncepcióban is élőlények. Fejlődésük és elmúlásuk a szerves élet törvényeinek van alávetve. Ezek a törvények megmásíthatatlanok, minden lázadás ellenük: hiábavalóság. Ami született, annak el is kell pusztulnia. És még hozzá a kultúrák élete olyan élet, mely megszámlálhatatlan egyszerű egységből tevődik össze és így a legteljesebb kérlelhetetlenséggel uralkodik fölötte a nagy számok törvénye. A kultúrák élete, minden kultúráé, ami volt és ami lesz, egészen tipikus lefolyású. Ebből az következik, hogy az analógia, a történelmi megismerés egzakt, szinte csalhatatlan pontossággal működő módszerévé fejleszthető. Ligeti Pál ezt az egész történelemfelfogást és a kutatásnak ebből a felfogásából logikusan következő módszerét Spenglertől vette át. De egy lépéssel tovább haladt Spenglernél a következetesség útján. Spengler szerint minden kultúrának saját, meghatározott, egyéni lelke van. Minden kultúra életfelfogása tulajdonképpen egy vallásnak, vagy helyesebben: ebből a vallásból kiépülő, ennek a vallásnak a lelkéből lelkedzett világképnek a története. A művészet pedig az az emberi tevékenység, mely hivatásszerűen ennek a világképnek a láthatóvá tételével foglalkozik. Így hát a művészettörténelem egymagában kulcsát adja az egyetemes történelemnek és szemléletessé, úgyszólván leolvashatóvá válnak benne azok a törvényszerűségek, melyek az emberiség sorsát irányítják. Ligeti Pál munkája megvalósította a spengleri gondolatmenetnek ezt a következményét. Ez munkájának legfőbb és nem is vitatható érdeme. Kétségtelenül új és eddig ki nem aknázott perspektívákat nyitott meg evvel a kutatásnak. Olyan perspektívákat, melyek véleményünk szerint teljesen függetlenek attól a hipotézistől, melyet könyvében felépített. (…) Az az érzésünk volt állandóan könyvének olvasása alatt, hogy minden igaz, amit mond – de csak addig, amíg egy tapodtatnyit se moccanunk el attól a nézőponttól, ahonnét ő kémleli a történelem titkát. Esztétikai megállapításai is egytől-egyig magukon viselik a bélyeget, hogy egy határozott cél szolgálatára faragódtak. Mindegy: nagyvonalú, szuggesztív, szinte meggyőző látás a Ligeti Pálé. Olyan jó a dolgokat egyszerűeknek látni és olyan diadalmas érzés, ha a makrancos valóság engedelmesen beterelődik egy tudatosan épített emberi konstrukció határai közé. Mámorító és a végső dolgokról megfeledkeztető érzés ez. 1
De szerintünk mégse szabadna végleg és egészen megfeledkeznünk arról, hogy az önmaga feloldásához vezetne a hármas szám titokzatos útja, ha következetesen végigjárhatnánk. Ligeti Pál is csak addig haladt előre ezen az úton, amíg a hármas szám bomlása el nem kezdődött. Csak addig, amíg a saját gondolatának a védelme alatt érezhette magát. De tovább jutni, egészen addig, ahol már nincsen értelme a hármas számnak, vagy akármilyen kabalisztikus számrendszernek: ez az igazi vallásosság. Marsovszky Miklós: Új pantheon felé Ligeti Pál könyve Budapest, Atheneum
NYUGAT 1932. 17. szám
(részlet) (…) A régi művészettörténet koncepcióját Vasari fektette le leggyönyörübben. Az ókor művészetét Vasari úgy tekinti, mint a tökély paradicsomi ősállapotát, amelyből a népvándorlás bűnbeesése űzte ki az embert, míg az olasz mesterek és művük befejezője, Michelangelo, a művészetet a barbarizmusból meg nem váltották. Ez az éppoly mély, mint amilyen naiv elgondolás tulajdonképpen nem más, mint a kereszténység alapgondolatának alkalmazása a művészetre. Ebben a rendszerben minden egy értelmes motívumon épül fel, minden okszerű, mindennek megvan a maga «miért»-je. Míg a régi művészettörténet a fejlődés «miértjét» tartja szem előtt, a felvilágosodás utáni kizárólag a fejlődés «hogyanját». Azt keresi, hogy spirálban, hullámban vagy interferált hullámban mozgunk-e, de nem érdeklődik haladásunk iránya, célja iránt. Ligeti is csak a «fel-le» komponensre vet súlyt, az előrehaladás irányában nem ad semmiféle rezultánst: legfeljebb változásról beszél, de nem magyarázza meg a fejlődés, a jobb állapothoz való gondviselésszerű közeledés tényét, s ezt nem is tartja szem előtt. Beszél ugyan optimizmusról, de csak szociális értelemben és csak átmenetileg, a legközelebbi jövőre vonatkozva. Nem beszélünk róla, kívánjunk-e magunknak abból az antiindividuális jóból, amit Ligeti számunkra jövendöl, de még ha igen, akkor is kérdés, micsoda optimizmus az, amely jót jövendöl fiainknak, de azon az áron, hogy unokáinknak a történelem megmásíthatatlan mechanizmusa megint csak vissza fogja hozni a mai rosszat? Micsoda jó az, amely magában hordja a következő rossz csíráját? Milyen hittel kövessem Ligetit egy vallásba, amely nem más, mint hasznos illúzió: az architektonikus hullám-negyedek «rendteremtő» funkciója. Ligeti rendszere tehát nem optimista, hanem pesszimista rendszer. Vasari hivei Isten kezében érezhették magukat, nem kellett félniük, hogy a jó, amit megváltásszerűen kaptak, holnapután délután megmásíthatatlanul kisiklik kezükből, a történelem mechanizmusa folytán. Ligeti hívei ellenben csak egy ördöngös hullámvasútban érezhetik magukat, amely fantasztikus fordulatokban viszi őket fel és le. (…) Gombosi György: LIGETI PÁL: DER WEG AUS DEM CHAOS München, 1931. Callway-Verlag
2
(…) Az egyik legjelentősebb ilyen vállalkozás a Nagybányán 1903-ban festői tanulmányokat folytató építész, Ligeti Pál nevéhez fűződik. Az Új Pantheon felé című könyvében Spengler elméletének ismertetése után a “háborús összeomlás szuggesztív hatása alól” kiszabadulva önálló kulturális rendszer megalkotására tesz kísérletet. Ligeti a művészettörténetből indul ki, s annak gazdag emlékanyagát áttekintve jut el végkövetkeztetéséhez, ahhoz az elvhez, amely a kultúrák váltakozását sajátos hullámmozgásnak fogja fel, s az egyiptomi, a görög– római illetve a keresztény kultúrát leginkább meghatározó esztétikai kifejeződést nevezi építészetinek, szobrászatinak, illetőleg festészetinek. Hasonló ritmusban ékelődik közéjük az építészeti középkor, a szobrászati reneszánsz és a festészeti újkor időszaka. Ligeti elméleti támaszként utal Alois Riegl munkásságára, aki a keresztény kultúrát optikainak (festőinek), az egyiptomit pedig taktilisnak (tapintásinak) nevezte. A görög-római művészetet pedig mindkét karakterisztikumot hordozó, festői-plasztikai minőségnek tekintette. Ligeti könyvének végkicsengése optimista, reméli, hogy a három képzőművészeti szakasz íve tovább rajzolható, hiszen a legújabb, festői kor impresszionizmusa után már előbukkantak azok a jelek (absztrakt festészet, képarchitektúra), amelyek egy következő építészeti kor eljövetelét hirdetik, tehát ismét valamiféle “rend” elérésének vágyát közvetítik. (…)
Szücs György: A történelem díszletei között – Világnézeti pesszimizmus és szellemi útkeresés az 1920-as években
3
NYUGAT 1926. 21. szám
Marsovszky Miklós: Új pantheon felé • Ligeti Pál könyve
A kultúrák életfolyamatát egy emberi vállalkozás történetével ábrázolja Ligeti Pál. Minden emberi vállalkozás célkitűzéssel, a célra feszülő akarással kezdődik. Ebben a kezdeti periódusban a vállalkozók számára az egész világ a kitűzött cél közös nevezőjére hozódik. Csak azt látják meg, ami céljuk elősegítésére alkalmas, minden egyéb értéktelenné válik és köddé foszlik a szemükben. Nézésük a cél szempontjából lényegesre redukálja a világ sokrétű gazdagságát, más szóval absztrakt nézés. Ha aztán ez a megfeszített, céltudatos akarás elérte a célját, akkor egyszerre, szinte egy szempillantás alatt megváltozik a világ képe. A feszültség hirtelen felenged, a tekintet absztrakt merevségéből valóságlátássá gazdagodik. Ez a nagy perc, az elérés perce, a tetőpont minden emberi vállalkozás történetében. A célba törés élő etikuma átitatja és egységbe fogja ekkor még a hirtelenül meggazdagodott valóságot. Ez a perc a közösség és a szabadság ideális szintézisét valósítja meg. Ez a perc és az utána következő rövid idő a boldog teljesség korszaka. De ez a boldogság nem tart és nem is tarthat sokáig. A cél eléretett, nincs, ami tovább feszítse az akaratot. Az ernyedés, a dekadencia korszaka következik. Az elért szabadság lassanként méreggé válik. A felszabadult szemekben a külső világ gazdagsága áttekinthetetlen káosszá burjánzik el. A tekintetet csak külsőleges szempontok tudják ennek a káosznak egy véletlen darabján megrögzíteni; kétségbeesetten támasztópont után kutat ott és közben látása megélesedik a részletek finomságai iránt. A lényeg lassanként teljesen elfelejtődik és egyre teljesebbé válik az irányt vesztettség és a céltalanság. Ilyen háromfázisú lefolyása van minden emberi kezdeményezés történetének Ligeti Pál szerint. És ez a három fázis az ő szemében élesen, a mi ítéletünk szerint túlságosan is élesen határolódik el. Mesterséges tisztánlátás ez. A valóság összefolyóbb. Három fázis: az absztrakt nézés, a teljes nézés és a lényeget vesztett nézés. Út a kötöttségtől a szabadságig, az építészettől a festészetig. Szerintünk, bármilyen szellemes és első pillanatra szinte meggyőző erejű is ez az illusztrációs kísérlet, alapvető hibái vannak és ezek között talán a legfontosabb az, hogy nem alkalmas a megnagyításra. Tiszta körvonalait mechanikus célkoncepciójának köszönheti csupán. A cég történetéből csak akkor lehetne a kultúrák történetére való közvetlen tanulságokat levonni, ha itt is megtarthatnánk ezt a mechanikusan elhatárolt célkoncepciót. A mi hitünk szerint ez lehetetlenség. És annál nagyobb lehetetlenség, minél szélesebbre tágítjuk annak a tudatnak, eszmélkedésnek, léleknek a határait, amely ezt a célkoncepciót hordozza. Minél jobban eltávozunk az egyes ember eszmélkedésének a határaitól, minél tágasabb egységeket képzelünk ennek a legszűkebb egységnek a helyébe, annál kevésbé racionalizálható a nekik megfelelő célkoncepció. Ligeti Pál mégis ragaszkodik ehhez a racionalizált célkoncepcióhoz. Ott is, ahol ez már nyilvánvalóan lehetetlenség. Az életnek nincsenek célkoncepciói és ha vannak, akkor is: nem férhet hozzájuk és nem járhatja át őket emberi okoskodás. 1
A rendnek és a szabadságnak az eszménye mozgatja Ligeti Pál szerint a társadalmak életét. Együtt és egy időben jelenvaló mindig ez a két eszmény, de egyenlőtlen keveredésben. Hol az egyik, hol a másik van túlsúlyban. A fejlődés kezdetén a rend, végén a szabadság. És csak egy ponton, a fejlődési ív csúcspontján, az ideális teljesség pillanatában került egyensúlyba ez a két divergens emberi törekvés. Itt, ezen a ponton, a kötöttség és a szabadság egyensúlyának boldog pillanatában jut el a kultúrák élete a delelőre, ahonnét már csak lefelé vezethet az út. De mi ez a rend és mi ez a szabadság? A gondolkodás kategóriái csupán üres keretek, amik célpozícióba csak akkor kerülhetnek, ha előbb megteltek tartalommal, élettel. A tartalom, ami életté éleszti ezeket a kategóriákat Ligeti Pál szerint: a boldogság. De mi a boldogság? Ez is kategória csupán, mely céllá csak akkor válhat, ha előbb szubsztanciával telítődött. Mi a boldogság? Az emberi okoskodás fortélya: megfogni a nagy megfoghatatlanságot, átjárni az átjárhatatlant, emberi arcot adni a titoknak. A miénkké tenni azt, ami nem a miénk. Ligeti Pál koncepciójában ez történt. A történelem emberré vált. A kultúra emberi célkitűzések történetévé. Egy cég történetéhez valóban hasonlatossá. Ligeti Pálnál a nagy úgy születik, hogy sok kicsit egymás mellé rakunk. És mégis azt kell mondanunk, hogy igaza van Ligeti Pálnak. A történelemnek csakugyan van egy ilyen emberi arca. És ehhez az emberi arcához olyan test tartozik, melyben csakugyan hármas dobbanással dobog a szív. És olyan hangos ez a szívdobogás, hogy el se igen kell csendesednünk, hogy meghalljuk. De ha meg is hallottuk, mit tudtunk meg vele? Ez a nagy kérdés. Vajon közelebb vitt-e az okhoz és a célhoz ez a folytonosan kattogó hármas ritmus? Ligeti Pál gondolatának eredete Spenglerhez vezethető vissza. Az ő saját ítéletei szerint munkája a spenglerianizmus kritikai továbbfejlesztése. A kultúrák a spengleri koncepcióban is élőlények. Fejlődésük és elmúlásuk a szerves élet törvényeinek van alávetve. Ezek a törvények megmásíthatatlanok, minden lázadás ellenük: hiábavalóság. Ami született, annak el is kell pusztulnia. És még hozzá a kultúrák élete olyan élet, mely megszámlálhatatlan egyszerű egységből tevődik össze és így a legteljesebb kérlelhetetlenséggel uralkodik fölötte a nagy számok törvénye. A kultúrák élete, minden kultúráé, ami volt és ami lesz, egészen tipikus lefolyású. Ebből az következik, hogy az analógia, a történelmi megismerés egzakt, szinte csalhatatlan pontossággal működő módszerévé fejleszthető. Ligeti Pál ezt az egész történelemfelfogást és a kutatásnak ebből a felfogásából logikusan következő módszerét Spenglertől vette át. De egy lépéssel tovább haladt Spenglernél a következetesség útján. Spengler szerint minden kultúrának saját, meghatározott, egyéni lelke van. Minden kultúra életfelfogása tulajdonképpen egy vallásnak, vagy helyesebben: ebből a vallásból kiépülő, ennek a vallásnak a lelkéből lelkedzett világképnek a története. A művészet pedig az az emberi tevékenység, mely hivatásszerűen ennek a világképnek a láthatóvá tételével foglalkozik. Így hát a művészettörténelem egymagában kulcsát adja az egyetemes történelemnek és szemléletessé, úgyszólván leolvashatóvá válnak benne azok a törvényszerűségek, melyek az emberiség sorsát irányítják. Ligeti Pál munkája megvalósította a spengleri gondolatmenetnek ezt a következményét. Ez munkájának legfőbb és nem is vitatható érdeme. Kétségtelenül új és eddig ki nem aknázott perspektívákat nyitott meg evvel a kutatásnak. Olyan perspektívákat, melyek véleményünk szerint teljesen függetlenek attól a hipotézistől, melyet könyvében felépített. Ligeti Pál sokat tanult Spenglertől és ezt ő maga sem tagadja. De sokkal fiatalabb és jóbanhívőbb lélek, semhogy ne kellett volna tiltakoznia a spengleri világkép rideg, kísértetiesen 2
irracionális könyörtelensége ellen. Spengler szerint az egyes kultúrák zárt, önmagukban értelmesedő, egymással szemben áthatathatlan egységek. Valami kifürkészhetetlen, diabolikus szeszély éleszti és végezi ki őket. Felbukkannak, elmerülnek. Nem tanulnak és nem is tanulhatnak egymástól, mert végzetesen és megmásíthatatlanul idegenek egymásnak. A keresztény kultúra pedig, aminek mi is atomjai vagyunk, haldoklik már és csakhamar el fog enyészni. Ligeti Pál Spenglerrel szemben az élet megszakítatlan folyamatosságát hirdeti. A fejlődés kis íveit látja és nagyobb íveket, amikbe ezek a kicsik belétorkolnak. Aztán a nagyobbaknál is nagyobbakat. És fölcsillan a perspektíva, hogy végül is egyetlen nagy ívbe fogódik össze kezdetétől a végéig az emberiség egész története. De minden íven – a legkisebbtől a legnagyobbig – hármas ritmusban történik az előrejutás: építészet, szobrászat, festészet. Minden ívnek a története a rend és a szabadság két pólusa között lejátszódó ekvációs folyamat, amelynek három plasztikusan elhatárolható fázisa van. Minden ív története három tisztán meghallható dobbanása egy szívnek. A kicsi ív beletorkollik a nagyobba és ennek a nagyobbnak egy fázisa akkora, hogy magába öleli a kicsinek egész háromfázisú hosszát. A nagyobb szív egy dobbanása alatt a kicsi szív hármat dobbant. És ez a nagyobb szív is hármat doboghat, amíg a még nagyobbnak egyetlen dobbanása el nem hangzik. A kezdetben szapora szívdobogás meglassúdik, lassúvá, egyre lassúbbá csendesedik, minél előbbre haladunk az összefogás útján. Lassúvá, egészen lassúvá csendesedik, míg csak el nem érkezünk ahhoz a végső, legnagyobb szívhez, melynek már nem kell dobognia ahhoz, hogy éljen. Igen, a Ligeti Pál misztikus hármas száma – ha metafizikává tudnánk átlelkesíteni – így vezetne el az Istenhez. De pusztán aritmetikával, vagy ha úgy tetszik, egy gondolati pálya logikus végigjárásával mégse juthatunk el Hozzá. Ligeti Pált a ráció vezeti a hármas szám titokzatos útján. Végigjárja a keresztény kultúra három fázisát és a keresztény kultúra egészét egy nagyobb ívnek az egyiptomi – görög – keresztény kultúrák összefüggő nagy ívének harmadik fázisául iktatja be. De itt aztán megtorpant a lába. Fel se ködlik könyvében a kérdés, vajon van-e hát egy még nagyobb ív, mely ezt a három kronologikus egymásutánban következő és szerinte szervesen összefüggő nagy kultúrát valamelyik fázisául egységbe hozza? És ha igen, akkor ez a három összefüggő kultúra melyik fázisa ennek a föléjük bomló nagyobb ívnek? Építészeti, szobrászati vagy festészeti-e? Ligeti Pál nem bolygatja könyvében a hármas szám misztériumát. Az emberiség élni fog még – mondja – új kultúrákat fog teremni még, mert még nem fogyott ki belőle az életerő. Az egyes ember halála nem halála a kultúrának és a kultúra halála nem halála az emberiségnek. De mi következik ebből? Minél messzebbre haladunk előre ezen az úton, annál lazulóbb ritmusába jutunk a születésnek és az elmúlásnak. Éppen ezért – szerintünk – ez az egyenletesen kopogó hármas ritmus nagyon emberi aspektusa még a históriának. Ligeti Pál rációval itatja át a kifürkészhetetlen, a titokzatos hármas számot. Izgalmasan érdekes, nagyszabású és mélyen tanulságos emberi próbálkozás ez. De szerintünk ez a rációval való átitatottsága már előre is megszabja Ligeti Pál kísérletének határait. Az az érzésünk volt állandóan könyvének olvasása alatt, hogy minden igaz, amit mond – de csak addig, amíg egy tapodtatnyit se moccanunk el attól a nézőponttól, ahonnét ő kémleli a 3
történelem titkát. Esztétikai megállapításai is egytől-egyig magukon viselik a bélyeget, hogy egy határozott cél szolgálatára faragódtak. Mindegy: nagyvonalú, szuggesztív, szinte meggyőző látás a Ligeti Pálé. Olyan jó a dolgokat egyszerűeknek látni és olyan diadalmas érzés, ha a makrancos valóság engedelmesen beterelődik egy tudatosan épített emberi konstrukció határai közé. Mámorító és a végső dolgokról megfeledkeztető érzés ez. De szerintünk mégse szabadna végleg és egészen megfeledkeznünk arról, hogy az önmaga feloldásához vezetne a hármas szám titokzatos útja, ha következetesen végigjárhatnánk. Ligeti Pál is csak addig haladt előre ezen az úton, amíg a hármas szám bomlása el nem kezdődött. Csak addig, amíg a saját gondolatának a védelme alatt érezhette magát. De tovább jutni, egészen addig, ahol már nincsen értelme a hármas számnak, vagy akármilyen kabalisztikus számrendszernek: ez az igazi vallásosság.
4
Rudofsky, Rernard
könyvek (4)
(1-4-ig=523p) 523 oldal fordítás (angol-magyar)
1. Architecture without Architects B. Rudofsky Museum of Modern Art, New York 1964 Preface (5p) A note on the illustrations (1p) The amphitheaters of Muyu-uray Houses for the dead (1p) Troglodytism (1p) Nature as architect Architecture by subtraction (1p) The choice of site (2p) Aquatic architecture Nomadic architecture Primeval forms Architectural mimicry (1p) Town structures The classical vernacular Fortified places (1p) Arcades Covered streets (2p) Loggie Quasi-sacral architecture (2p) Fertilizer plants Engineering without engineers (1p) Pile dwellings Skeletal architecture (1p) The air-conditioners of Hyderabad Sind Celestial architecture Symbolic vernacular Ungarnished castles (1p) Grass structures Wood in vernacular architecture Enclosures (1p) Rural architecture Movable architecture (1p) Vegetal roofs The primeval vault Mason versus architect
1
Vernacular virtuosity Caryatids, plain and polychrome (1p)
(Σ 23p)
2. The prodigious builders notes toward a natural history of architecture with special regard to those species that are traditionally neglected or downright ignored B. Rudofsky Harcourt Brace Jovanovich; 1977 Introduction with asides (8p) In praise of caves (12p) Brute architecture (20p) When architecture was all play and no work (23p) Mobile architecture (15p) Storehouses, cereal and sepuchral (14p) Strongholds (18) The vanishing vernacular (11p) The vernacular obliquely appraised (15p) The importance of trivia (17p) The call of the Minotaur (9p) Homage to the squatter (8p) Block lust (10p) Note on „Architecture Without Architects” (1p) (Σ 181p)
3. Streets for people a primer for Americans This book is dedicated to the unknown pedestrian B. Rudofsky Doubleday & Company, Inc; 1969 Preface (5p) Development by destruction (12p) Streets for pigs (11p) Testimonials (5p) The canopied street (14p) Peripatetics (7p) The street is where the action is (16p) What’s in a name (7p)
2
In praise of stairs (6p) Bridges and elevated streets (10p) The canopied street, continued (12p) Mazes (10p) Diamant streets and crystal pavements (10p) Fountainblues (11p) The care and feeding of the pedestrian (9p) Crime does pay (10p) Prospect (5p) (Σ 160p)
4. Behind the Picture Window An unconventional book on the conventional modern house and the inscrutable ways of its inmates B. Rudofsky Oxford press; 1955 Advertisement (6p) To cook or not to cook (23p) Now I lay me down to eat (16p) The chair as crutch and symbol (15p) Every room a music room (16p) The arms of Murphy (15p) Our indecorous bathroom (22p) The conditioned outdoor room (16p) The ballast of the house (21p) On the boredom and disprivacy (9p) (Σ 159p)
3
Rudofsky , Bernard PAPERS, ca. 1910-1987 View Administrative Information Biographical Note 1905 Born April 13. 1922-28 Attends Technological University, Vienna. 1928 Receives masters in architecture and English. 1928-29 Works in office of Professor O.R. Salvisberg, Dean, School of Architecture, Berlin. 1930-31 Associate of Professor S. Theiss, Dean, School of Architecture, Vienna. 1931 Receives doctorate. 1932-35 Ghost architect for national competitions, Capri, Naples. 1935-36 Study trip to the United States. 1936 Designs Casa Oro, Naples. 1937-38 Partner of Giovanni Ponti, Milan and editor of Domus. 1938-41 Independent architect, Sao Paolo, Brazil. 1941 Second visit to the United States upon the invitation of the Museum of Modern Art, New York as the Brazilian winner of an inter-American design competition. Permanently resides in New York until his death. 1942-43 Associate Editor and Art Director, New Pencil Points (now known as Progressive Architecture). 1944-45 Director of Apparel Research, MOMA. Guest Director of Exhibitions, MOMA for "Are Clothes Modern?" 1945 Receives New York state architectural license. 1946-49 Editorial and Art Director, Interiors. 1956 Guest Director of Exhibitions, MOMA for "Textiles U.S.A." 1956-57 Bemis Visiting Lecturer, MIT. 1957-58 Chief Architect and Originator of the United States Government Exhibitions at the United States Pavilion, Brussels Universal Exposition. 1958-60 Research Professor, Waseda University, Tokyo. 1961 Visiting Critic, Graduate Class of Architecture, Yale. 1961-65 Consultant, Department of Architecture, MOMA. 1961-63 Member, Advisory Screening Committee on Art & Architecture, United States Government Awards. 1964 Guest Director of Exhibitions, MOMA for "Architecture without architects." 1965 Guest Director of Exhibitions, MOMA for "Japanese Manuscript Maps" with works from his own collection. 1965-66 Visiting Professor of Art, Yale. 1975 Guest Professor of Architecture, Royal Academy of Fine Arts, Copenhagen. 1979-81 Smithsonian Scholar in Residence, Cooper-Hewitt Museum, New York. 1988 Dies in New York.
Alexander, Christopher (b Vienna, 4 Oct 1936). British architect, theorist and writer. He studied architecture and mathematics at Cambridge University, England (1956–9), and at Harvard University, Cambridge, MA (1960–63). While at Harvard he was the joint author with Serge Chermayeff of Community and Privacy (1963), which was a discussion of urban courtyard house-plans by others of the time but which already contained the beginnings of a view of architecture as involving interactive processes rather than finished forms. In 1963 he took up his first faculty position at the University of California at Berkeley, later becoming professor of architecture there. In 1964 he published Notes on a Synthesis of Form, discussing the use of information theory in planning, with examples from his consulting work in India; in April and May 1965 he applied similar observations from mathematics to the current debate on lack of complexity in urban planning in the article ‘A City is not a Tree’. In 1967 he was one of the founders of the Center for Environmental Structure in Berkeley, a cooperatively organized research group and practice. * time/location *4.10.1936 Vienna (Wien) comment American architect and mathematician. biography Studium der Mathematik und Architektur in Wien, lehrt seit 1970 an der Universität von Kalifornien in Berkley. Entwicklung von mathematischen Verfahren zur Lösung von Entwurfs- und Planungsproblemen durch Grundmuster (patterns). 1967 dort Gründung des Center for Enviromental Structure (CES).
projects Eishin School Tokyo; 1985 Linz Café Linz; 1980 Houses in Mexicali Mexicali; 1975-1976 Science Complex, University of Oregon Eugene 1
Mountain View Civic Center USA apartment house Sapporo
publications
A Foreshadowing of 21st Century Art The Color and Geometry of Very Early Turkish Carpets (Center for Environmental Structure, Vol 7) C. Alexander Oxford University Press; 1993
Linz Cafe C. Alexander Oxford University Press; 1991
Notes on the Synthesis of Form C. Alexander Harvard University Press; 1970
The Production of Houses C. Alexander, J. Martinez, H. Davis Oxford University Press; 1984
The Oregon Experiment C. Alexander Oxford University Press; 1988
The Timeless Way of Building C. Alexander Oxford University Press; 1979
A Pattern Language Towns, Buildings, Construction C. Alexander, S. Ishikawa, M. Silverstein Oxford University Press; 1977 2
The Phenomenon of Life (The Nature of Order, Book 1) C. Alexander Center for Environmental Structure; 2003
Toward a personal workplace: Portfolio of interiors and a new system of office furniture, Center for Environmental structure, architects in: Architectural Record, 11/1987 C. Alexander, A. Anninou, G. Black, J. Rheinfrank p. 130 - 141
Discord over harmony in architecture in: A+U, 9/1984,168 P. Eisenman, C. Alexander p. 19 - 28 - includes bibliographical references.
Contrasti sul concetto de armonia in architettura: dibattito tra Christopher Alexander e Peter Eisenman | Contrasting concepts of harmony in architecture: debate between Christopher Alexander and Peter Eisenman in: Lotus International, 1983,40 C. Alexander, P. Eisenman p. 60 - 68
Perspectives: manifesto 1991 in: Progressive Architecture, 7/1991 C. Alexander p. 108 - 112
Interview with Christopher Alexander in: Architecture + design, 1/1991 C. Alexander, A. Parikh p. 93 - 99 - Interview - includes bibliographical references.
Das Machen von Gebäuden: Eishin College, Eishin High School bei Tokio in: Baumeister, 2/1986 C. Alexander p. 24 - 42
3
Major changes in environmental form required by social and psychological demands in: World congress of engineers and architects, 1/1970 C. Alexander p. 289 - 295
The style of the 21st century: an essay on technology, geometry and style in: Precis, 1987 C. Alexander p. 128 - 137
Forum Design: preview of exhibition, Linz, Austria, 27 June - 5 October 1980 in: Architectural Design, 3-4/1980 P. Cook, C. Alexander, M. Lapidus, H. Czech, R. A. M. Stern, C. Price p. 42 - 66 - exhibition review
Christopher Alexander cabalga de nuevo - Christopher Alexander rides again in: Urbanismo revista, 1988,6 C. Alexander, R. Barba p. 76 - 77 - book review - includes bibliographical references.
Hacia un lugar personal de trabajo in: CA, 1991,63 C. Alexander p. 34 - 38
4
Alexander, Christopher
könyv, tanulmány, beszélgetés (3)
(1-2,5=705p) 705 oldal fordítás (angol-magyar)
1. A Grass Roots Housing Process C. Alexander, 1973 (in homage to E.F.Schumacher) (24p)
2. A Pattern Language Towns, Buildings, Construction C. Alexander, S. Ishikawa, M. Silverstein Oxford University Press; 1977 Using this book A Pattern Language (9p) Summary of the Language (17p) Choosing a Language for Your Project (6p) The Poetry of the Language (4p) Towns (5p) Independent Regions (4p) The distribution of Towns (4p) City Country Fingers (3p) Agricultural Valleys (2p) Lace of Country Streets (2p) Country Towns (2p) The Countryside (3p) Mosaic of Subcultures (8p) Scattered Work (6p) Magic of the City (4p) Local Transport Areas (5p) Community of 7000 (4p) Subculture Boundary (4p) Identifiable Neighborhood (5p) Neighborhood Boundary (4p) Web of Public Transportation (3p) Ring Roads (2p) Network of Learning (4p) > Tanulóhelyek hálózata (egy minta a 253-ból) Web of Shopping (5p) Mini-buses (3p) Four-story Limit (5p) Nine per cent parking (4p) Parallel roads (4p) Sacred sites (2p) Access to water (1p) Life cycle (6p) Men and women (1p) 1
Eccentric nucleus (5p) Density rings (7p) Activity nodes (3p) Promenade (4p) Shopping street (2p) Night life (3p) Interchange (2p) Household mix (2p) Degrees of Publicness (2p) House cluster (5p) Row houses (3p) Housing hill (4p) Old people everywhere (4p) Work community (2p) Industrial ribbon (3p) University as a marketplace (3p) Local town hall (3p) Necklace of community projects (2p) Market of many shops (3p) Health center (3p) Housing in between (1p) Looped local roads (1p) T junctions (1p) Green streets (2p) Network of paths and cars (3p) Main gateways (1p) Road crossing (2p) Raised walk (3p) Bike paths and racks (2p) Children in the city (2p) Carnival (1p) Quiet backs (2p) Accessible green (3p) Small public squares (2p) High places (2p) Dancing in the street (1p) Pools and streams (4) Birth places (2p) Holy ground 2p) Common land (2p) Connected play (4p) Public outdoor room (2p) Grave sites (2p) Still water (2p) Local sports (2p) Adventure playground (2p) Animals (2p) The family (3p) House for a small family (2p) House for a couple (2p)
2
House for one person (2p) Your own home (2p) Self-coverning workshops and offices (3p) Small services without red tape (2p) Office connections (2p) Master and apprentices (2p) Teen-age society (2p) Shopfront schools (3p) Children’s home (3p) Individually owned shops (2p) Street cafe (2p) Corner grocery (2p) Beer hall (1p) Traveler’s inn (1p) Bus stop (2p) Food stands (1p) Sleeping in public (2p) Buildings (3p) Building complex (3p) Number of stories (2p) Shielded parking (2p) Circulation realms (3p) Main building (2p) Pedestrian street (2) Building thoroughfare (4p) Family of entrances (3p) Small parking lots (2p) Site repair (2p) South facing outdoors (3p) Positive outdoor space (4p) Wings of light (6p) Connected buildings (2p) Long thin house (2p) Main entrance (3p) Half-hidden garden (2p) Entrance transition (3p) Car connection (3p) Hierarchy of open space (2p) Courtyards which live (2p) Cascade of roofs (2p) Sheltering roof (3p) Roof garden (2p) Arcades (3p) Paths and goals (2p) Path shape (1p) Building fronts (1p) Pedestrian density (2p) Activity pockets (2p) Stair seats (1p) Something roughly in the middle (2p)
3
Intimacy gradient (2p) Indoor sunlight (2p) Common areas at the heart (3p) Entrance room (3p) The flow through rooms (3p) Short passages (3p) Staircase as a stage (2P) Zen view (2p) Tapestry of light and dark (2p) Couple’s realm (2p) Children’s realm (3p) Sleeping to the east (2p) Farmhouse kitchen (2p) Private terrace on the street (2p) A room of the one’s own (2p) Sequence of sitting spaces (2p) Bed cluster (3p) Mathing room (4p) Bulk storage (1p) Flexible office space (4p) Communal eating (3p) Small work groups (2p) Reception welcomes you (1p) A place to wait (3p) Small meeting rooms (3p) Half-private office (1p) Rooms to rent (2p) Teenager’s cottage (3p) Old age cottage (2p) Settled work (2p) Home workshop (2p) Open stairs (3p) Light on two sides of every room (3p) Building edge (2p) Sunny place (2p) North face (2p) Outdoor room (2p) Street windows (2p) opening to the street (2p) Gallery surround (3p) Six-foot balcony (2p) Connection to the earth (2p) Terraced slope (1p) Fruit trees (1p) Tree places (3p) Garden growing wild (2p) Garden wall (2p) Trellised walk (2p) Greenhouse (2p) Garden seat (2p)
4
Vegetable Garden (2p) Compost (2p) Alcoves (4p) Window place (2p) The fire (4p) Eating atmosphere (1p) Workspace enclosure (3p) Cooking layout (2p) Sitting circle (2p) Communal sleeping (2p) Marriage bed (3p) Bed alcove (2p) Dressing rooms (2p) Ceiling height variety (4p) The shape of indoor space (4p) Windows overlooking life (2p) Half-open wall (3p) Interior windows (1p) Staircase volume (2p) Corner doors (2p) Thick walls (3p) Closets between rooms (1p) Sunny counter (1p) Open shelves (1p) Waist-high shelf (1p) Built-in seats (1p) Child caves (1p) Secret place (1p) Construction (4p) Structure follows social spaces (3p) Efficient structure (6p) Good materials (5p) Gradual stiffening (5p) Roof layout (3p) Floor and ceiling layout (3p) Thickening the outer walls (3p) Columns at the corners (4p) Final column distribution (6p) Root foundations (2p) Ground floor slab (1p) Box columns (3p) Perimeter beams (3p) Wall membrane (2p) Floor-ceiling vaults (5p) Roof vaults (4p) Natural doors and windows (2p) Low sill (2p) Deep reveals (2p) Low doorway (1p) Frames as thickened edges (2p)
5
Column place (2p) Column connections (2p) Stair vault (1p) Duct space (1p) Radiant heat (2p) Dormer windows (1p) Roof caps (2p) Floor surface (2p) Lapped outside walls (2p) Soft inside walls (2p) Windows which open wide (1p) Solid doors with glass (1p) Filtered light (2p) Small panes (2p) Half-inch trim (2p) Seat spots (2p) Front door bench (2p) Sitting wall (2p) Canvas roofs (2p) Raised flowers (1p) Climbing plants (1p) Paving with cracks between the stones (1p) Soft tile and brick (3p) Ornament (4p) Warm colors (3p) Different chairs (1p) Pools of light (2p) Things from your life (2p)
Σ 253 pattern > ~ 664p
3. The Timeless Way of Building C. Alexander Oxford University Press; 1979
4. The Oregon Experiment C. Alexander Oxford University Press; 1988
5. Wendy Kohn Interviews Christopher Alexander on the Nature of Order The following interview took place in Berkeley, during the spring of 2002, sponsored by the Wilson Quarterly. It was not published at that time, and appears here by kind permission of Wendy Kohn (17p)
6
könyvtár http://www.kia.hu/konyvtar/allomany/epites.htm Alexander, Christopher The nature of order : An essay on the art of building and the nature of the universe / Christopher Alexander. - New York, NY ; Oxford : Oxford University Press, 1996- . - 28 cm. - (Center for environmental structure series ; 9) Címford.: A rend természete : Tanulmány az építőművészetről és a világegyetem természetéről ISBN 0-19-521017-4 Book 1, The phenomenon of life. - 1996. - Ism. oldalsz. [409] p. : ill. Címford.: Az élet jelensége Alexander, Christopher The nature of order : An essay on the art of building and the nature of the universe / Christopher Alexander. - New York, NY ; Oxford : Oxford University Press, 1996- . - 28 cm. - (Center for environmental structure series ; 9) Címford.: A rend természete : Tanulmány az építőművészetről és a világegyetem természetéről ISBN 0-19-521017-4 Book 2, The process of creating life. - 1996. - Ism. oldalsz. [550] p. : ill. Címford.: Az élet teremtésének folyamata Alexander, Christopher The nature of order : An essay on the art of building and the nature of the universe / Christopher Alexander. - New York, NY ; Oxford : Oxford University Press, 1996- . - 28 cm. - (Center for environmental structure series ; 9) Címford.: A rend természete : Tanulmány az építőművészetről és a világegyetem természetéről ISBN 0-19-521017-4 Book 4, The luminous ground. - 1997. - Ism. oldalsz. [243] p. : ill. Címford.: A ragyogó kezdet Alexander, Christopher A pattern language : Towns, buildings, construction / Christopher Alexander, Sara Ishikawa, Murray Silverstein with Max Jacobson [et al.]. - 5. print. - New York : Oxford, 1981. - xiii, 1171 p. : ill. ; 20 cm Címford.: Lakókörnyezeti modellek : Városok, házak, építkezés ISBN 0 19 5019199 v. Alexander, Christopher Épületek [Fordítás] = Buildings / Christopher Alexander, Sara Ishikawa, Murray Silverstein. - Közművelődési Információs Intézet. Tömörítvény ; Simonyi Béla ; 1987 (In: A pattern language / Christopher Alexander et al. - New York : Oxford, 1981. p. 463-487.). - 20 fol. ; 29 cm I-108/1-4 Alexander, Christopher Lakókörnyezeti modellek [Fordítás] / Christopher Alexander, Sara Ishikawa, Murray Silverstein. - Közművelődési Információs Intézet. Tömörítvény ; Galgóczi Béla ; 1985 (In: A pattern language / Christopher Alexander [et al]. - New York : Oxford, 1981. p. 36-700.). 144 fol. ; 29 cm
koolhaas > misc > lista > 1-126 93˙184 63˙962 53˙760 30˙720 56˙970 27˙136 30˙720 69˙632 25˙600 50˙688 52˙224 27˙136 26˙112 25˙088 37˙376 24˙064 24˙576 47˙841 24˙064 24˙064 27˙648 29˙696 123˙392 129˙243 49˙082 23˙040 46˙080 85˙384 20˙480 38˙400 22˙016 20˙480 26˙624 47˙104 30˙208 28˙672 60˙928 25˙088 130˙560 162˙788 51˙712 136˙125 65˙360 17˙628 72˙192 24˙064 48˙640 21˙698 41˙472 24˙576 24˙935 49˙664 40˙960 27˙648
A Conversation with Rem Koolhaas.doc A Conversation with Rem Koolhaas.mht A tapinthatatlan val˘s g.doc Advanced Italian.doc AltaVista Search rem koolhaas.mht AMO.doc An avant.doc An Interview with Rem Koolhaas-Tom Fecht.doc Architects fear boutique craze is going too far.doc Architects' Statement.doc AT THE HARVARD DESIGN SCHOOL.doc Belly of an Architect.doc BOOTY AND SOUL.doc Building a team.doc Byline.doc Campus landscape.doc Could Norman Bates Live Here.doc Could Norman Bates Live Here.mht Dutch discipline meets Italian glitz.doc Dutch maverick wins architectural award.doc EDITOR.doc Euralille.doc Exploring the Unmaterial World.doc Exploring the Unmaterial World.mht Faculty Profile.mht Forgotten lands a canvas for ideas.doc From Bauhaus to Koolhaas.doc From Bauhaus to Koolhaas.mht Goodbye stars.doc He likes brutality and shopping.doc Helmut Jahn Proves an Artist In Residence Halls.doc Herzog.doc House play.doc How Kool is Rem.doc Insight.doc ITEM WORLD.doc Jelk‚pek.doc King of Kool gives EU a sharper image.doc Koolhaas Still for Initiates.doc Koolhaas Still for Initiates.mht Koolhaas, a Guiding Force in Modern Theory, Gets the Pritzker.doc Koolhaas, a Guiding Force in Modern Theory, Gets the Pritzker.mht koolhaas_char2.jpeg koolhaas-berlin.htm Koolhaas-bio-work-pubs.doc LETTERS.doc Living Boldly on the Event Horizon.doc Living Boldly on the Event Horizon.mht Localization versus globalization.doc Magazine Addict.doc Make the Modern Modern How Very Rash!.mht Make the Modern Modern- How Very Rash-.doc Making a splash.doc Modest Koolhaas in Berlin.doc
1
koolhaas > misc > lista > 1-126 196˙637 46˙603 28˙672 22˙016 70˙144 34˙803 26˙112 30˙208 28˙672 23˙040 24˙576 24˙064 24˙576 23˙040 25˙088 42˙047 55˙568 92˙160 169˙365 218˙071 38˙400 54˙330 42˙900 64˙000 59˙504 25˙088 31˙744 332˙038 24˙064 22˙528 28˙672 24˙064 41˙472 51˙876 23˙040 25˙088 36˙352 53˙811 25˙088 38˙400 18˙329 22˙528 59˙392 25˙600 24˙064 25˙600 40˙960 87˙552 92˙226 21˙504 24˙064 39˙424 51˙052 25˙088
Modest Koolhaas in Berlin.mht MoMA Building Project Charette Koolhaas.mht Morning Edition-1.doc Mutations.doc N. KUHNERT besz‚lget.doc n. kuhnert besz‚lget.mht Olympic ambition.doc Picks and plans.doc PRADA REVIEWS ARE IN.doc PRADA.doc PRADA1.doc Prada2.doc PRADA3.doc Prada's epicenter.doc Prada's new universe.doc Rem Koolhaas Biography.mht rem koolhaas builds nyt magazine.htm Rem Koolhaas Builds.doc Rem Koolhaas Builds.mht Rem Koolhaas OMA.mht Rem Koolhaas Sizes Up the Future.doc Rem Koolhaas Sizes Up the Future.mht rem koolhaas.mht Rem Koolhaas's New York State of Mind.doc Rem Koolhaas's New York State of Mind.mht Rem.doc Rem's Junk in Mies' Space.doc Rem's Junk in Mies' Space.mht Restrained exhibitionism.doc S.doc Seduction Booths.doc Setting a store apart.doc Sighting Beauty On the Far Side Of Fear.doc Sighting Beauty On the Far Side Of Fear.mht Solid work too often overlooked.doc Some day.doc Some Unfinished Business on St.-Germain.doc Some Unfinished Business on St_-Germain.mht Space race.doc Student Center as Mall and Visionary Jukebox.doc Student Center as Mall and Visionary Jukebox.mht Student loses Docklands copycat claim.doc THE ARCHITECTS OF AN EPICENTER.doc The Dallas Center for the Performing Arts Foundation Makes Announcement.doc The Dangers of Designing by Public Consensus.doc The Fine Art of Shopping.doc The generic city.doc The Informalist.doc The Informalist.mht The new hue of the EU.doc The Philadelphia Inquirer Gambling Column.doc The Premiere of a Koolhaas Fantasy.doc The Premiere of a Koolhaas Fantasy.mht The Rem Movement.doc
2
koolhaas > misc > lista > 1-126 24˙064 31˙232 32˙768 39˙645 21˙504 40˙639 34˙816 137˙216 26˙624 24˙064 25˙088 27˙648 35˙328 27˙136 42˙496 50˙176 117˙134 27˙136
The Stars of Europe.doc THE STATION NOT THE AIRPORT.doc The street is dead in Baghdad.doc The Tom Fecht Interview.mht The Urban Landscape.doc The Urban Landscape.mht The Washington Post.doc Thinking big.doc Tokyo Diarist.doc Total living.doc Up From Down Under.doc Utopian visions.doc Waiting for Prada.doc Wasteland revisited.doc What Ever Happened to Urbanism.doc WHAT'S IN STORE FOR THE FUTURE.doc wired-06-03 WITH ARTS FLOURISHING.doc
3
koolhaas > the seattle times > library > 1-79 44˙544 28˙160 51˙200 26˙624 24˙064 36˙352 37˙888 36˙352 44˙032 37˙888 41˙472 48˙640 43˙520 22˙016 27˙648 33˙280 36˙864 20˙992 24˙576 22˙528 38˙912 21˙504 26˙624 41˙472 24˙576 25˙600 23˙040 36˙864 20˙992 29˙696 35˙328 37˙376 27˙136 24˙576 59˙392 36˙352 44˙544 29˙696 30˙720 30˙208 22˙528 44˙032 40˙448 39˙424 32˙768 28˙672 44˙032 36˙352 61˙952 29˙184 39˙936 25˙088 29˙696 36˙864
97-07-A Dazzling Cultural Showcase.doc 99-05-A Trio Of Good Architects.doc 99-05-Choosing A Great Designer.doc 99-05-Holl's The One For Library.doc 99-05-Koolhaas_Holl Finalists To Design Seattle Library.doc 99-05-Library Is Seattle's Chance To Get Rid Of The Safety Nets.doc 99-06-City Hall Designer Choices Showcase New_Kool Seattle.doc 99-06-The Hiring Of Rem Koolhaas And The Shock Of The Shoes.doc 99-07-Government On A Building Binge.doc 99-07-Schell Doctrine_The Art Of Inclusive City-Building.doc 99-08-Architecture_Baby_Yeah.doc 99-10-10 Urban-Design Concepts.doc 99-10-Seattle Joins Ranks Of Cities With Vision.doc 99-12-An Example Of Media Hype.doc 99-12-Into A Bold_New Age.doc 99-12-Planner_Ethereal Project Redefines Function.doc 99-12-Shhh_ My Little Parakeets_The Library Has No Clothes.doc 99-12-Vision Of New Library To Be Unveiled.doc 00-01-Is There A History Section_.doc 00-01-Koolhaas' design is bold,competes on global scale.doc 00-01-Library lovers speak out_Rem_we just want to help.doc 00-01-Public library_Koolhaas design will bury Seattle's common sense.doc 00-01-Urban design_Seattle's downtown library.doc 00-02-Koolhaas_library design deserve kudos.doc 00-02-Library design.doc 00-02-Urban Desing_Seattle's civic campus.doc 00-03-Seattle's Dome, age 24_relic of a bygone day.doc 00-03-Time to reserve good seats for Seattle's next implosion.doc 00-03-With enough money_you can trash a place with sleaze.doc 00-04-A seamless stream of library books.doc 00-04-Aquarium plan_design cause for concern.doc 00-04-Bilbao museum won over a conservative city.doc 00-04-Bold Projects Are Sproutng All Over.doc 00-04-Koolhaas wins Pritzker.doc 00-04-Looking for Rem.doc 00-04-There's a lot of Northwest in the `hip' library design.doc 00-04-Vision Of The Future.doc 00-05-Here & Now.doc 00-05-It's all world class_ That's just no class.doc 00-05-Koolhaas fans check out refined plans for library.doc 00-05-Success for libraries.doc 00-06-Special to The Times.doc 00-07-Novel look_but still for books.doc 00-07-Seattle's central library.doc 00-08-Allen gives $20 million boost to Seattle library system.doc 00-09-Public gets its chance to check out spiral.doc 00-10-Medina Modern.doc 00-11-Prescription for revival of the liberal cause.doc 00-12-The art of architecture.doc 01-01-Liking it or not_council OKs the new City Hall.doc 01-02-The Netherlands_Rotterdam's a hot spot for trendy architecture.doc 01-05-Donnelly's gifts.doc 01-05-Shhhhhssh_Seattle's library is busy evolving.doc 01-06-Central Library doors will close this week.doc
1
koolhaas > the seattle times > library > 1-79 34˙304 26˙624 27˙136 31˙744 32˙256 47˙616 25˙600 25˙088 25˙088 51˙712 29˙696 40˙960 32˙768 34˙816 44˙544 53˙248 52˙224 37˙376 47˙104 27˙648 37˙888 40˙960 46˙592 36˙352 20˙480
01-06-Library patrons share fond memories on last day of operation.doc 01-11-Recognition overdue_Seattle's trophy librarian.doc 02-02-Library closures set for August and December.doc 03-04-Libraries downtown_at UW earn design awards.doc 03-05-View from 10th floor - institutions still matter.doc 03-06-New public spaces are potent symbols of a confident city.doc 03-07-Innovative engineer of new public library will speak here Aug_6.doc 03-07-The gathering leaves.doc 03-10-Big on Books.doc 04-01-Seattle Municipal Building_R_I_P 1962 - 2003.doc 04-02-New steel and glass library gets finishing touches.doc 04-02-U.S. libraries in a squeeze between budgets_needs.doc 04-03-A real page-turner.doc 04-03-Anticipation gives way to bustle on library's first day.doc 04-04-Deference to nature keeps Seattle from becoming world-class city.doc 04-04-Letters to the editor.doc 04-04-Meet Your New Central Library.doc 04-05-Art installations at Seattle's new library intrigue and inspire.doc 04-05-Avant-garde architect reinvents Seattle's new library.doc 04-05-Koolhaas' works.doc 04-05-Patrons flock to Central Library grand opening.doc 04-05-Seattle's LMN architects part of library team.doc 04-05-Seattle's new library_Striking from any angle.doc 04-05-The real star of Seattle's Central Library_The books.doc 04-05-TV briefs.doc
2
Koolhaas, Rem (b Rotterdam, 17 Nov 1944). Dutch architect and theorist. Originally a journalist and filmscript writer, he trained as an architect at the Architectural Association in London (1968– 72), where he was influenced by the visionary projects of Archigram. Thus Koolhaas’s first work, with Elia Zenghelis, was ‘Exodus’ (1972; unexecuted), an imaginary project providing London with a central ceremonial strip to house all metropolitan activities. From 1972 to 1975 he studied with Oswald Mathias Ungers at Cornell University, Ithaca, NY. Fascination with the metropolitan lifestyle resulted in the foundation of the OFFICE FOR METROPOLITAN ARCHITECTURE in 1975 with Madelon Vriesendorp and Zoe and Elia Zenghelis. Their conceptual projects centred mostly around the metaphor of the metropolitan city as expressing and even generating a diversity of contemporary cultures, for example ‘City of the Captive Globe’ (1972) and ‘Welfare Island Redevelopment, New York’ (1975–6). In 1978 Koolhaas published Delirious New York, elaborating the Deconstructivist theories previously expressed through his drawings. From the late 1970s Koolhaas and OMA began to concentrate on competition projects, for example the extension of the Dutch Parliament Building (1978; with Zaha Hadid), The Hague. This and the restoration project for Arnhem prison (1979–80) best illustrate their position on the relationship of past and present, producing unashamedly modern yet contextual designs. Influenced by the early modernism of De Stijl and the Russian Constructivists, Koolhaas attempted to reinvent and recapture the diversity of the Modern Movement before the establishment of the Rationalist canon. In the 1980s he shifted towards more realistic projects, particularly housing programmes, for example two projects for Interbau (1981), Berlin; a residential building project (1980–82), Rotterdam; and public housing (1983), North-east Quarter III, Amsterdam. His urban plans include the Amsterdam North Development Plan (1984). His continuing avant-garde approach is seen in the Kunsthal (1993), Rotterdam, which echoes Mies van der Rohe’s Nationalgalerie, Berlin, but in a deconstructed version marked by elements from popular culture (e.g. the large electronic signboard) and the juxtaposition of fine marble and glass with raw building materials (e.g. exposed orange steelwork).
projects Prada Tower San Francisco; 2002-2004 Royal Dutch embassy Berlin; 2000-2002 IIT extension Chicago; 1998 Wohnhaus Bordeaux; 1998 The New Inchon International Airport (Seoul International Airport) Seoul; 1995 House near Bordeaux Floirac; 1994-1998 Opera Cardiff; 1994 1
Tate Gallery Extension London; 1994-1995 Miami Performing Arts Center Miami; 1994 Hypo-Theatiner-Zentrum im Gablerhaus Munich (München); 1994-1995 Service Tunnel in Den Haag The Hague (Den Haag); 1994-2000 Almere Urban Redevelopment Almere; 1994-1995 KunstHal Rotterdam Rotterdam; 1993 Educatorium, University of Utrecht Utrecht; 1993-1997 Museumspark Rotterdam Rotterdam; 1993 Library Paris; 1992-1995 Yokohama Urban Ring Yokohama; 1992 Congress Centre in Agadir Agadir; 1990 Grand Palais Lille; 1990 Villa Dall'Ava Saint-Cloud; 1989-1991 ZKM - Center for Art and Media Karlsruhe; 1989 Wohnhaus am Checkpoint Charlie Berlin-Kreuzberg; 1989 Sea Trade Center - Terminal Zeebrugge; 1989 Euralille Lille; 1989-1995 Bus stop with video screen Groningen; 1989-1990 Bürostadt 2
Frankfort (Main) (Frankfurt am Main); 1989 Internationales Geschäftszentrum Lille; 1989 Wettbewerb für Städteplanung Melun-Sénart; 1987 City hall The Hague (Den Haag); 1986 Restrukturierung der Großsiedlung Bijlmermeer Amsterdam; 1986-1987 Harlemmermeer Amsterdam; 1986 Morgan Bank Amsterdam; 1985 Villa dall'Ava Saint-Cloud; 1985-1990 Zwei Villen mit Innenhof Rotterdam; 1984-1988 Weltausstellung von 1989 Paris; 1983 Niederländisches Tanztheater The Hague (Den Haag); 1982-1987 Parc de la Villette Paris; 1982-1983 Hotel Furkablick Valais VS
image list awards 2000: Pritzker Price
publications
3
Delirious New York A Retroactive Manifesto for Manhattan R. Koolhaas Monacelli Press; 1997 Atlanta E. Miralles, R. Koolhaas, R. Dagenhart, J. Bernado, M. L. Borras, R. Argullol, R. Prat, r. Roark 1996
S, M, L, XL R. Koolhaas, B. Mau Taschen Verlag; 1997
Four Spaces Four Architects R. Koolhaas Nai Publishers;
Mutations R. Koolhaas, S. Boeri, S. Kwinter, N. Tazi, D. Fabricius, S. Kwinter Actar; 2001 - Plastic cover
Yves Brunier landscape architect R. Koolhaas, J. Nouvel, Y. Brunier, O. Fillion, H. Tonka Birkhäuser Verlag; 1996
Rem Koolhaas Conversations with Students R. Koolhaas, S. Kwinter, S. T. Leong, S. Kwinter Princeton Architectural Press; 1995 - Herausgeber: Rice University
The Harvard Design School Guide to Shopping / Harvard Design School Project on the City 2 J. Inaba, C. J. Chung, R. Koolhaas, S. T. Leong Taschen Verlag; 2002
Ivan Leonidov R. Koolhaas, G. Oorthuys 4
Rizzoli; 1981 Projects for Prada Part 1 R. Koolhaas, M. Prada, P. Bertelli, M. Kubo Fondazione Prada; 2001 Mies in America P. Eisenman, W. Oechslin, R. Koolhaas, D. Mertens, P. Lambert Harry N. Abrams; 2001
OMA - Rem Koolhaas Living | Vivre | Leben R. Koolhaas Birkhäuser Verlag; 1999
S,M,L,XL R. Koolhaas, B. Mau, J. Sigler Monacelli Press; 1996
Informal The Informal in Architecture and Engineering C. Balmond, J. Smith, C. Brensing, C. Jencks, R. Koolhaas Prestel Verlag; 2002
Colours Rem Koolhaas/OMA, Norman Foster, Alessandro Mendini G. Mack, R. Koolhaas, A. Mendini, N. R. Foster Birkhäuser Verlag; 2001 - 240 colour and 90 b/w illustrations.
OMA@work 1972-2000 R. Koolhaas The Japan Architect Co., LTD.; 2000
Stadt gegen Peripherie in: arch+: ChaosStadt - Stadtmodelle nach der Postmoderne, 1990,105-106 R. Koolhaas p. 76 - 77
5
Der Park als Bühne, die Natur als Schauspiel in: Bauwelt, 12/1986 R. Koolhaas p. 415 - 417
Die Inszenierung der Ungewissheit: Rem Koolhaas im Gespräch mit Nikolaus Kuhnert und Philipp Oswalt in: arch+: ChaosStadt - Stadtmodelle nach der Postmoderne, 1990,105-106 R. Koolhaas, N. Kuhnert., P. Oswalt p. 68 - 72 - Interview
Ayuntamiento de La Haya | The Hague City Hall in: Arquitectura: revista del Colegio Oficial de Arquitectos de Madrid, 1992,290 R. Koolhaas p. 93 - 96
OMA: stazione degli autobus a Rotterdam in: Domus, 1988,699 R. Koolhaas p. 1 - 2
La Biblioteca de Paris | Paris Library in: Arquitectura: revista del Colegio Oficial de Arquitectos de Madrid, 1992,290 R. Koolhaas p. 97 - 100 Studieplan Koolhaas voor koepel in Arnhem: eerste aanzet tot omslag in het beleid in: Architect, 5/1986 R. Koolhaas p. 76 - 83
Tempo 160: Transkription eines Dia-Vortrags zur "Plankton City" in: Archithese, 1/1990 R. Koolhaas p. 39 - 43
Le contexte: la splendeur terrifiante du XXe sičcle in: L'architecture d'aujourd'hui, 1985,238 R. Koolhaas 6
p. 15
The urban block in: Lotus International, 1978,19 E. Guidoni, J. P. Kleihues, L. Krier, M. de Solá-Morales, R. Koolhaas, A. A. Ovaska, H. Kollhoff, P. Riemann, O. M. Ungers, J. Stirling
Grands projets en Europe in: AMC - Architecture, mouvement, continuite, 1989,4 S. Calatrava Valls, R. Koolhaas, P. Chemetov, B. Huidobro, H. Hollein p. 16 - 33
Paris La Défense in: arch+, 1991,109-110 R. Koolhaas p. 44 - 50
Architecture and limits (?) in: Artforum, 1/1981 B. Tschumi, R. Koolhaas, A. J. Plattus p. 40 - 52 - includes bibliographical references.
Delirious New York in: arch+: ChaosStadt - Stadtmodelle nach der Postmoderne, 1990,105-106 R. Koolhaas p. 58 - 67
La découverte du Pavillon de Barcelone in: L'architecture d'aujourd'hui, 1986,245 R. Koolhaas, Office for Metropolitan Architecture
Berlin: the massacre of ideas in: Archithese, 2/1992 R. Koolhaas p. 43
Vom Sinn des Details - 16 Statements in: Detail: Vom Sinn des Details, 8/2000 C. Ingenhoven, G. Perraudin, A. Hunt, M. von Gerkan, K. J. Schattner, 7
mvrdv, R. Koolhaas, M. Cucinella, T. Ito, K. Sejima, K. Ackermann, Á. Siza, J. Schlaich, T. Ando p. 1426 - 1438 Office for Metropolitan Architecture in: Archis, 3/1989 H. van Dijk, S. von Moos, K. Bosma, R. Koolhaas p. 12 - 51
Berlino: idee massacrate in: Casabella, 1991,585 R. Koolhaas p. 27 - 27,61
Postmodern urbanism in: DBR, 1989,17 C. Rowe, R. Koolhaas, L. Lefaivre, R. Ingersoll, C. Ahlgren, F. E. Martin, G. Shane p. 11 - 30 - includes bibliographical references.
A foundation of amnesia in: Design quarterly, 1984,125 R. Koolhaas p. 4 - 11 Woontypologieën voor een moderne levensstijl: Poëtisch woningbouwproject van OMA in Japan in: Architect, 12/1991 R. Koolhaas p. 40 - 51
Lille: Office of Metropolitan Architecture in: arch+, 1992,112 R. Koolhaas p. 53 - 56
Wolkenkratzerkulturen, Hochhäuser als Elemente amerikanischer Stadtentwicklung in: Werk, Bauen + Wohnen, 12/1991 R. Koolhaas p. 50 - 55
8
[Office for Metropolitan Architecture] in: Architectural Design, 5/1977 G. Baird, D. Porphyrios, K. Frampton, R. Koolhaas
Atlanta in: Quaderns d'arquitectura i urbanisme, 1990,184 R. Koolhaas p. 105 - 113
Das Atlanta-Experiment in: arch+: ChaosStadt - Stadtmodelle nach der Postmoderne, 1990,105-106 R. Koolhaas p. 73 - 75
Special feature: Rem Koolhaas, Office for Metropolitan Architecture: architecture and non-architecture in: A+U, 10/1988,217 R. Koolhaas, S. von Moos p. 11 - 158 - includes bibliographical references.
Rem Koolhaas - O.M.A. 1987-1992 in: El Croquis, 1992,53 R. Koolhaas, A. Zaera Polo - includes bibliographical references.
Urbanism after innocence: four projects in: assemblage, 1992,18 R. Koolhaas p. 82 - 113 - includes bibliographical references.
Case di abitazione a Fukuoka (Giappone): Rem Koolhaas in: Domus, 1991,730 R. Koolhaas, E. Morteo p. 33 - 43,XXI-XXII
Arthur Erickson vs the "All Stars": The battle of Bunker Hill in: Trace, 1981,3 I. Wakefield, R. Koolhaas p. 9 - 15 9
* More is More OMA / Rem Koolhaas - Theorie und Architektur H. Sinning Wasmuth Verlag; 2000 - 38 Abbildungen
Rem Koolhaas trasparenze metropolitane L. P. Puglisi Testo & Immagine;
Niederländische Architektur des 20. Jahrhunderts H. Ibelings Prestel Verlag; 1995
OMA. Rem Koolhaas J. Lucan Artemis Verlag für Architektur; 1991
OMA Rem Koolhaas Living, Vivre, Leben Birkhäuser Verlag; 1998 - 230 Abb., davon 80 farbig.
Rem Koolhaas Conversations with Students R. Koolhaas, S. Kwinter, S. T. Leong, S. Kwinter Princeton Architectural Press; 1995 - Herausgeber: Rice University
Colours Rem Koolhaas/OMA, Norman Foster, Alessandro Mendini G. Mack, R. Koolhaas, A. Mendini, N. R. Foster Birkhäuser Verlag; 2001 - 240 colour and 90 b/w illustrations.
OMA@work 1972-2000 R. Koolhaas The Japan Architect Co., LTD.; 2000 10
Rem Koolhaas A. Cuito, C. Montes te Neues Publishing Company; 2002
Mutations R. Koolhaas, S. Boeri, S. Kwinter, N. Tazi, D. Fabricius, S. Kwinter Actar; 2001 - Plastic cover
S,M,L,XL Monacelli Press; 1998
S, M, L, XL R. Koolhaas, B. Mau Taschen Verlag; 1997 Projects for Prada Part 1 R. Koolhaas, M. Prada, P. Bertelli, M. Kubo Fondazione Prada; 2001
Delirious New York A Retroactive Manifesto for Manhattan R. Koolhaas Monacelli Press; 1997
arch+: Rem Koolhaas, 1993,117
El Croquis: Rem Koolhaas/O.M.A. 1987/1992, 1992,53 - auch als in Leinen gebundene Sonderausgabe erhältlich
El Croquis: OMA/Rem Koolhaas 1992/1996, 1996,79
umfangreiche Bibliografie zu Rem Koolhaas (I) http://www.gsd.harvard.edu/library/bibliographies/koolhaa.htm Frances Loeb Library, Harvard University 11
umfangreiche Bibliografie zu Rem Koolhaas (II) http://www.gsd.harvard.edu/library/bibliographies/kool98.htm Frances Loeb Library, Harvard University Links zu OMA / Rem Koolhaas Sites vom niederländischen Archined http://www.archined.nl/links/src_rk.htm
"...immer wieder eine Mischung von Verführung und Ungenießbarkeit ins Spiel bringen in: Bauwelt, 17-18/1987 F. Bollerey p. 627 - 633 - Interview
Actualidad de una tierra artificial: nuevos movimientos en la tranquilidad holandesa in: A & V, 1989,19 P. Buchanan p. 4 - 11
OMA, Office for Metropolitan Architecture: Interviews with Rem Koolhaas and Elia Zenghelis in: L'architecture d'aujourd'hui, 1985,238 P. Goulet p. 1 - 14 - Interview
Rem Koolhaas ja Office for Metropolitain Architecture OMA | About Rem Koolhaas and the Office for Metropolitain Architecture in: Arkkitehti, 5/1988 J. Verwijnen p. 30 - 43 - includes bibliographical references.
Rem Koolhaas in: AMC - Architecture, mouvement, continuite, 1984,6 p. 16 - 23 - Interview
Die erschreckende Schönheit des 20. Jahrhunderts: Rem Koolhaas im Gespräch mit Patrice Goulet, N. Kuhnert 12
in: arch+: Fertig zum Abhub, 1986,86 P. Goulet, N. Kuhnert. p. 34 - 43 - Interview Brok praat met Koolhaas in: Bouw, 17/1987 J. Rutten p. 10 - 12 - Interview
Delirious visions [Rem Koolhaas] in: Blueprint, 1988,44 J. Abrams, F. Huygen p. 32 - 36
Rem Koolhaas, Samtale ved Hajime Yatsuha in: Skala, 1990,21 p. 26 - 33,1 - Interview
The diary of an architect [Rem Koolhaas] in: Forum voor architectuur en daarmee verbonden kunsten, 4/1988 H. Kerkdijk, A. Wortmann p. 39 - 45
Rem Koolhaas - O.M.A. 1987-1992 in: El Croquis, 1992,53 R. Koolhaas, A. Zaera Polo - includes bibliographical references.
OMA, en ville in: Techniques & Architecture, 1988,380 p. 84
Tragico ed esilarante: l'effetto Koolhaas in Francia in: Casabella, 1990,570 J. Garcias p. 29 - 32,60-61 - includes bibliographical references.
13
Modificeret modernisme: om arkitekten Rem Koolhaas in: Arkitektur DK, 7/1988 F. Skude
"Siempre me ha inquietado el tipo estándar de arquitecto con una carrera exitosa" | "I've always been anxious with the standard typology of the average architect with a successful career in: Quaderns d'arquitectura i urbanisme, 1989,183 M. Cervelló p. 80 - 103 - Interview
OMA/Rem Koolhaas-Ausstellung im Basler Architekturmuseum in: db, 5/1988 H. Fischer p. 120 - exhibition review
Rem Koolhaas: Sur la cręte de la vague moderne in: Techniques & Architecture, 1988,380 M. Loriers p. 76 - 77,86 - Interview
Not so delirious modernism [Rem Koolhaas] in: Art in America, 4/1988 J. Merkel p. 27 - 33
Rem Koolhaas/OMA: urban constructions in: Columbia University. Graduate School of Architecture, Planning and Preservation. Newsline, 1/1992 T. Riley p. 2
Rem Koolhaas, architect in: Dutch heights, 3/1987 p. 26
14
Rem Koolhaas architectonic scenarios and urban interpretations in: Dutch art + architecture today, 1982,12 H. van Dijk p. 205 - 227
Koolhaas: dessiner, entre indétermination et spécificité in: L'architecture d'aujourd'hui, 1990,269 C. Boyer p. 34 - 39 - Interview
El interés por lo artificial in: A & V, 1989,19 F. Bollerey p. 18 - 23 - Interview
La grande ville [interview with Rem Koolhaas] in: L'architecture d'aujourd'hui, 1989,262 B. Fortier, Y. Brunier p. 90 - 103 - Interview
15
Director
Kurt W. Forster Kurt W. Forster was born in Zurich and studied at universities in Switzerland, Germany, England and Italy, graduated in history of art and architecture, literature and archaeology at the University of Zurich. Having left immediately for the United States, he taught at the Universities of Yale, Stanford, Berkeley, Harvard and at the Massachusets Institute of Technology, before taking up the position of director of the Getty Institution of Research in Los Angeles for nine years from 1984 to 1993. As founder of the institute, he was also the director of 130 employees, guiding the forming of a vast library of archives and publications, amongst which the series Texts and Documents (by this point reaching 19 titles), in addition to the organisation of a large network of collaboration between scientists from all over the world. Following this, he taught for six years at the Zurich Polytechnic (ETH), then taking up the position as director of the Canadian Centre for Architecture in Montreal, one of the most important centres for architectural research. In 2003, he was appointed the Gropius professorship at the Bauhaus Universität in Weimar, where he also supervises doctorate programs. He is a member of the council of the Canadian Centre for Architecture, scientific advisor to the Centro Internazionale di Studi di Architettura Andrea Palladio in Vicenza, and frequent member of international juries (in Germany, Spain, Switzerland, Italy, in the United States and Canada; a member of the Jury for the Gold Medal of the Triennale in Milan, 2003). For five years (19911996) he was advisor to the Senate of Berlin for the reconstruction of the capital following the unification of Germany. He has organised numerous exhibitions and symposiums on contemporary architecture, and collaborated with American and European museums for the publication of catalogues (the complete works of Peter Eisenman; Asphalt exhibition for the Triennale of Milan; Exhibitions on Aldo Rossi for the Museum of Architecture in Frankfurt). His publications focus on the Italian Renaissance and modern architecture, starting with the study of Palladio, Giulio Romano, Schinkel, Le Corbusier, and Mies van der Rohe, up to Eisenman, Libeskind, Mateo, and Gehry amongst others. His storiographic studies have led to the first complete English edition of the writings of Aby Warburg. His biographical essay on Warburg was released this year in Italian, and is soon to be published in Spanish. On behalf of the Palladio centre he has collaborated with Paolo Marini and Guido Feltrami on the Carlo Scarpa exhibition (Verona and Vicenza, 2000) and is in the process of preparing another, whilst his large exhibition on architects Herzog and De Meuron opened in Montreal in October 2002: the book (in three languages) on these two Swiss architects, Natural History, was edited by Lars Mueller in close collaboration with the architects themselves who were also responsibile for the interior of the exhibition. Kurt W. Forster is a Swiss citizen, and has been living in Italy since 2002. Besides German, he speaks good Italian, English and French. He received an Honorary doctorate in Literature from the New School for Social Research in New York, the Cross of Merit from the government of the Federal Republic of Germany and is a foreign academic of the Accademia di San Luca.
Kurt W. Forster, 1935 publications Frank O. Gehry, Kurt W. Forster F. O. Gehry, K. W. Forster, C. Bechtler cantz Verlag (Hatje); 1999 Karl Friedrich Schinkel 1781-1841 The Drama of Architecture J. Zukowsky, K. W. Forster, B. Verwiebe Wasmuth Verlag; 1995 Josep Lluís Mateo Ideen und Bauten 1992-1995 | Ideas and Buildings 1992-1995 J. L. Mateo, K. W. Forster Birkhäuser Verlag; 1996 Frank O. Gehry The Complete Works F. Dal Co, F. O. Gehry, H. Soutter Arnold, K. W. Forster Monacelli Press; 1999 Radix - Matrix Daniel Libeskind M. C. Taylor, J. Derrida, B. Schneider, K. W. Forster Prestel Verlag; 1997 Herzog & de Meuron Natural History K. W. Forster, P. de Meuron, J. Herzog, P. Ursprung, P. Lambert Lars Müller Verlag; 2003 Frank O. Gehry Das Gesamtwerk F. Dal Co, K. W. Forster, H. Soutter Arnold DVA; 1998 Frank O. Gehry, Guggenheim Bilbao Museoa K. W. Forster, et al., F. O. Gehry, R. Richter Edition Axel Menges; 1998 Palladio and Northern Europe Books, Travellers, Architects C. Thoenes, G. Beltramini, H. Burns, K. W. Forster, W. Oechslin, Centro 1
Internazionale Di Studi Di Architettura "Andrea Palladio" Di VI Skira Editore; 1999 Crown of the city: the Seagram building reconsidered in: Skyline, 1982 K. W. Forster p. 28 - 29 - includes bibliographical references. Choreographie des Zufalls | Chorégraphie du hasard in: Archithese, 1/1991 K. W. Forster p. 16 - 29 - includes bibliographical references. Volumini in libertŕ: Frank Gehrys architektonische Improvisationen in: Archithese, 3/1988 K. W. Forster p. 53 - 58 - includes bibliographical references. Improvisations on locations: Kurt Forster on Frank Gehry's architecture in: The Architectural Review, 1987,1090 K. W. Forster p. 65 - 66 Chamber works par Daniel Libeskind in: Techniques & Architecture, 1985,358 J. Hejduk, A. Rossi, P. Eisenman, K. W. Forster p. 62 - 67 Espacios coreográficos: imágenes de una pantomima arquitectónica in: A & V, 1990,25 K. W. Forster p. 13 - 16 Giulio Romano and Andrea Palladio on common ground: the Palazzo Thiene and the Basilica at Vicenza in: Cornell journal of architecture, 4/1990 K. W. Forster p. 22 - 39,206 - includes bibliographical references. Site: the meaning of place in art and architecture in: Design quarterly, 1983,122 V. Acconci, S. Armajani, S. Burton, W. Insley, R. J. Abraham, P. Eisenman, D. Hayden, D. Libeskind, R. H. Bletter, K. W. Forster, M. Pittas p. 4 - 34
2
Giulio Romano, Andrea Palladio, a sixteenth century diversion: the Prescott H. Thomas Memorial lecture series, Fall 1986 in: Cornell journal of architecture, 4/1990 M. Azzi Visentini, K. W. Forster, C. Rowe, M. Kubelík, B. L. Talvacchia, C. F. Otto p. 198 - 205 Federnder Widerstand: neue Stühle von Frank Owen Gehry in: Archithese, 1/1991 K. W. Forster p. 61 - 64 Schinkel's panoramic planning of central Berlin in: Modulus, 1983,16 K. W. Forster p. 62 - 77 Giulio Romano: magician of Mantua in: Bulletin / the J. Paul Getty Trust, 1/1990 K. W. Forster, D. Bratton p. 1 - 3 - exhibition review Daniel Libeskind: edificio per uffici, abitazioni e spazi pubblici, Berlino in: Domus, 1988,696 A. Richter, K. W. Forster p. 46 - 54 Richard Meier: The Getty Center in: A+U: special issue, 11/1992 R. Meier, K. W. Forster, H. Ciriani - includes bibliographical references. Special issue: Le Corbusier 1905-1933 in: Oppositions, 1979,15-16 K. Frampton, E. Gregh, B. Maitland, P. Eisenman, K. W. Forster, K. F. Fischer, B. B. Taylor, J. Caron p. 1 - 204 Wexner Center for the Visual Arts [Architectural Design Profile 82] in: Architectural Design, 11-12/1989 K. W. Forster, R. E. Somol, P. Johnson, C. Jencks p. 1 - 80 - includes bibliographical references. Stagecraft and statecraft, The architectural integration of public life and theatrical spectacle in Scamozzi's theater at Sabbioneta in: Oppositions, 1977,9
3
K. W. Forster p. 63 - 87 - includes bibliographical references.
Kurt Forster reviews Kenneth Frampton's latest in: Skyline, 1982 K. W. Forster p. 27 - book review Modern architecture and the critical present (Architectural Design profile 42) in: Architectural Design, 7-8/1982 K. Frampton, A. H. Colquhoun, D. Dunster, K. W. Forster, R. Moneo, C. Perez Gomez, D. Porphyrios, B. Zevi, M. Tafuri p. 1 - 120 Special feature: Daniel Libeskind in: A+U, 8/1988,215 D. Libeskind, K. W. Forster p. 75 - 142
related publications Herzog & de Meuron: Natural History by Philip Herzog The Renewal of Pagan Antiquity: Contributions to the Cultural History of the European Renaissance by Aby Warburg Frank O. Gehry, Guggenheim Bilbao Museoa by Frank O. Gehry Frank O. Gehry, Kurt W. Forster by Cristina Bechtler Josep Lluis Mateo: Ideen Und Bauten/Ideas and Buildings 1992-1995 by Josep Lluis Mateo Oppositions No. 25: Monumen and Memory by Kurt Forster Palladio and Northern Europe: Books, Travellers, Architects by Guido Beltramini Hodgetts + Fung: Scenarios and Spaces by Kurt Walter Forster
4
Kurt W. Forster has been full Professor of the History of Art and Architecture at the Federal Institute of Technology since 1992/93. He retired on March 3, 1999. Born and educated in Zurich, he studied at the universities of Berlin, Munich, and Zurich, rounding out his studies in Florence and London. He taught at Yale University (1960-67), Stanford University (1967-82), and the Massachusetts Institute of Technology, before taking up the directorship of the newly established Getty Center for the History of Art and the Humanities in Santa Monica. There he inaugurated a broadly-based program of research and publications, to which he has contributed with his English edition of Aby Warburg's Collected Writings, to be published in the series Texts & Documents. Forster's research is centered on Renaissance and modern art and architecture. Architectural practice and theory (Alberti, Giulio Romano, Palladio, Schinkel, Le Corbusier) have come into focus with major exhibitions and essays. He has done case studies of the architecture of Eisenman, Libeskind, Gehry, Mateo, and others, and new monographic studies on Gehry and Eisenman are in press at this time. Forster serves on the board of several research institutes and journal publications. He is president of the Alberto Giacometti Foundation in Zurich, and holds an honorary doctorate from The New School for Social Research in New York.
Institute of History and Theory of Architecture ETH Hönggerberg CH-8093 Zürich Tel. + 41 1633 35 32 , Fax + 41 1 633 10 85 Mail:
[email protected] Web-Site Dept./Institute Web-Site Personal Home Address: Zollikerstr. 26, 8008 Zürich., Tel. +41 381 72 88
*
5
Director
Kurt W. Forster Kurt W. Forster was born in Zurich and studied at universities in Switzerland, Germany, England and Italy, graduated in history of art and architecture, literature and archaeology at the University of Zurich. Having left immediately for the United States, he taught at the Universities of Yale, Stanford, Berkeley, Harvard and at the Massachusets Institute of Technology, before taking up the position of director of the Getty Institution of Research in Los Angeles for nine years from 1984 to 1993. As founder of the institute, he was also the director of 130 employees, guiding the forming of a vast library of archives and publications, amongst which the series Texts and Documents (by this point reaching 19 titles), in addition to the organisation of a large network of collaboration between scientists from all over the world. Following this, he taught for six years at the Zurich Polytechnic (ETH), then taking up the position as director of the Canadian Centre for Architecture in Montreal, one of the most important centres for architectural research. In 2003, he was appointed the Gropius professorship at the Bauhaus Universität in Weimar, where he also supervises doctorate programs. He is a member of the council of the Canadian Centre for Architecture, scientific advisor to the Centro Internazionale di Studi di Architettura Andrea Palladio in Vicenza, and frequent member of international juries (in Germany, Spain, Switzerland, Italy, in the United States and Canada; a member of the Jury for the Gold Medal of the Triennale in Milan, 2003). For five years (1991-1996) he was advisor to the Senate of Berlin for the reconstruction of the capital following the unification of Germany. He has organised numerous exhibitions and symposiums on contemporary architecture, and collaborated with American and European museums for the publication of catalogues (the complete works of Peter Eisenman; Asphalt exhibition for the Triennale of Milan; Exhibitions on Aldo Rossi for the Museum of Architecture in Frankfurt). His publications focus on the Italian Renaissance and modern architecture, starting with the study of Palladio, Giulio Romano, Schinkel, Le Corbusier, and Mies van der Rohe, up to Eisenman, Libeskind, Mateo, and Gehry amongst others. His storiographic studies have led to the first complete English edition of the writings of Aby Warburg. His biographical essay on Warburg was released this year in Italian, and is soon to be published in Spanish. On behalf of the Palladio centre he has collaborated with Paolo Marini and Guido Feltrami on the Carlo Scarpa exhibition (Verona and Vicenza, 2000) and is in the process of preparing another, whilst his large exhibition on architects Herzog and De Meuron opened in Montreal in October 2002: the book (in three languages) on these two Swiss architects, Natural History, was edited by Lars Mueller in close collaboration with the architects themselves who were also responsibile for the interior of the exhibition. Kurt W. Forster is a Swiss citizen, and has been living in Italy since 2002. Besides German, he speaks good Italian, English and French. He received an Honorary doctorate in Literature from the New School for Social Research in New York, the Cross of Merit from the government of the Federal Republic of Germany and is a foreign academic of the Accademia di San Luca.
6
"But what if it's just plain ugly?" From the "you takes your chances" department comes this article from The Denver Post, concerning Daniel Libeskind's addition to the Denver Art Museum of Art. Museum officials hope the new building will become an icon of the city, representing it visually the way the Guggenheim does Bilbao. "But what if the wing is just plain ugly? A number of average citizens and schooled architects wonder if the jarring style represented by Daniel Libeskind's design is more imposition than institution, more trend than truth, more spectacle than service to the community."
Francesco Garofolo (author of Adalberto Libera) sends this note from Italy: Kurt Forster is the new Director of the Architecture Biennale in Venice. Following the most typical Italian tradition, 10 months were spent in political feuds, out of the 24 months the director has available to prepare the exhibition. Forster is lucky he has at least six months more than the last director, Deyan Sudjic. Forster beat Francesco Dal Co, who was said to be pushed by Berlusconi's party (another conflict of interest there, since Berlusconi is also the owner of Electa). The other contender was the architect/entrapeneur/social climber Marco Casamonti.
Thanks, Francesco--Ed.
