Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológiai Kar Andragógia Tanszék Kulturális turizmus Tanár: Heves Andrea
Négy évszak a Velencei-tavon
Molnár Attila Károly MOATACP.ELTE
Az elmúlt évben hosszabb időt töltöttem a Velencei-tónál. Pontosan egy évet szántam rá, hogy megismerjem e tájat részleteiben, s hogy annyi anyagot gyűjtsek, amiből egy négyrészes turisztikai filmet készíthetek. Számtalanszor körüljártam a tavat, megkerestem régen itt élő embereket, figyeltem a kulturális rendezvényeket, és – mivel háromszázhatvanöt nap állt rendelkezésemre – megfigyelhettem a térség apróbb változásait is. Nyár Egy természetjáró, ha megérkezik a Velencei-tóhoz, nagyon sok kirándulási lehetőséget talál. Ezek közül a legalkalmasabb terep maga a Velencei-hegység, Közép-Európa legrégebbi geológiai
képződménye.
Táblák
és
turistajelzések
vezetnek
el
a
közkedvelt
kirándulóhelyekhez, csak követni kell őket. Hol dimbes-dombos, szélfútta vidékek, ritka madarakban és növényekben gazdag természetvédelmi területek, tájházak, hol pedig csendes horgásztanyák várnak ránk.1 Többek között ellátogattam a Sukoró fölött található Ingókövekhez, melyek úgy jöttek létre, hogy lepusztult körülöttük a termőföld, s így bizonyos szemszögből úgy néznek ki, mintha inognának. Nem messze innen, Nadapon megtaláltam a szintezési ősjegyet, ami a térképészeti munkához ad viszonyítási alapot. Azért helyezték el itt, mert ez a Kárpát-medence egyik legstabilabb képződménye, s így hosszú időn át nem tapasztalható semmilyen nemű geológiai mozgás. Megnéztem a vízparttól nem messze található Agárdi Parkerdőt is, mely kellemes kikapcsolódást nyújt a turistáknak. Ha az időjárás éppen nem kedvez a fürdőzésnek, még kedvezhet a természetjárásnak. Látható volt, hogy mind a helybeliek, mind az idegenek szívesen veszik igénybe kocogásra, kerékpározásra a parkerdőt. Jól felszerelt sportpályák is várják itt a látogatókat, melyek a mozgáshoz igazán jó levegőjű teret biztosítanak. A Mészeg-hegyi katonai emlékhely a tó túloldalán, Pákozdon található. Magyarország történetének egyik legdicsőbb csatája zajlott e vidéken 1848-ban, melynek méltó emléket állít az itt található látogatóközpont. A dicsőséges harcra a pákozdi domboldalon a tó teljes vízfelületéről jól látható obeliszk emlékeztet. Egy nyári hajnalon ladikba ültem, és kimentem a nyílt vízre. A felszín még tükörszerű volt. A csendet csupán a nádasok állatvilágának reggeli hangjai törték meg: békák kuruttyolása, kacsák hápogása és megszámlálhatatlan madár csivitelése. Abban a szerencsében volt részem, hogy e korai órán rajtam kívül senki nem merészkedett a vízre.
1
Telek György természetjáró (Budapesti Természetbarát Sportszövetség) szíves közlése alapján
2
Kamerám, a ladik lassú, egyenletes siklásánál fogva, igen stabil képeket rögzíthetett erről az elbűvölő világról. Aztán lassan reggel lett, s beindultak a hajójáratok, melyek az agárdi, a gárdonyi, a velencei, valamint a pákozdi kikötőket érintve, a tó minden szegletét bejárják. A víz természetesen további változatos lehetőségeket rejt magában a kulturális időtöltésre. Aki vasúton érkezik, a tó délnyugati partján találja magát. Nincs szebb látvány a környéken, hiszen ekkor a Velencei-hegység tárul szemünk elé. A vonat Velencén, Velencefürdőn, Gárdonyban, Agárdon, és 2010. május 30. óta Dinnyésen is megáll. Örömömre szolgált, hogy nemcsak hagyományos vonatokat láthattam; ma már kényelmes, gyors szerelvények hozzák-viszik az utazókat. Színes, felüdítő hatású rendezvényekben gazdag terepre érkeztem, aminek egyik eseménye az augusztusi VW Fanatic Találkozó volt. A százával érkező régi és új típusú Volkswagen autók egyre sűrűbb tömege töltötte meg a tópartot Gárdonyban. Már maga a járművek jelenléte óriási hangulatot keltett, ahogy keveredtek az országút vándorai a fürdőruhában levő üdülőkkel. Ehhez még hozzátett némi extra élvezetet a megrendezett versenyek sora: az ügyességi vetélkedők, a pótkerék- és hengerfejhajító verseny. Csak néhány száz métert kellett odébb sétálni, máris újabb csodát láttam: vitorlás hajómodell-verseny egy üdülő előtti vízen. Teleobjektívem olyan vitorlásokat hozott be, melyekről első látásra meg nem mondanánk, hogy a valódiak kicsinyített másai. Már csak azért sem, mert a hajótest és a vitorla eredetiségén felül mozgásuk is megtévesztően emlékeztet nagy társaikéra. De a víz még több kimeríthetetlen lehetőséget kínál a kikapcsolódás, a kultúraközvetítés terén: Velencén tóúszó rendezvényre várták a jelentkezőket, akik ezrével érkeztek – jó néhányan kedvtelésből, de voltak, akik a Balaton átúszására készültek ezzel a próbával.2 Aztán nemcsak a víz, a levegő is csodás lehetőségeket tartogatott azok számára, akik ezen az igazán szép tájon óhajtottak napokat tölteni egy felettébb érdekes tevékenységgel: a sárkányeresztéssel. A XX. Nemzetközi Sárkányeresztő Találkozóra több országból érkeztek résztvevők. Ki hinné, hogy e hóbortnak nem csupán kisgyerekek, de érett felnőttek is élnek, akik országról-országra járják Európát, s egyesületi szinten vesznek részt a többnapos találkozókon. A Velencei-tavi Tompos-hegyen az eget két napon át éjjel és nappal gyönyörű sárkányok tarkították. A helyszínen sárkányok készítésére is lehetőség nyílt, hiszen a rendezvény szervezője a helyi művelődési ház volt. A szervező szerint a sok éves tapasztalat azt mutatja, hogy e szabadidős tevékenység most éli reneszánszát. A klubok között szoros kapcsolat van, melyben Pákozd is
2
Máth István ügyvezető (Budapesti Sport Iroda) szíves közlése alapján
3
nagy szerepet játszik. A település művelődési intézménye, játszóháza keretein belül tanítja meg kicsiknek és nagyoknak a sárkánykészítés fortélyait.3 Egy másik alkalommal, ahogy filmemhez témát keresve körbeautóztam a Velencei-tavat, Pákozdon munka zajára lettem figyelmes, ami a templomkert felől érkezett. Azonnal odamentem, és láttam, hogy néhányan valami fa építményen dolgoznak. Nemigen tudtam elképzelni mi készül, így megkérdeztem. Ekkor tudtam meg, hogy harangláb épül, mégpedig Trianon emlékére. A munkálatok mikéntjéről érdeklődve megtudtam, hogy a tölgyfaelemek a mester műhelyében készültek, s itt most a darabok összeillesztése folyik.4 Mivel nagyon kíváncsi lettem ennek az építménynek a sorsáról, elhatároztam, később többször visszalátogatok ide, hogy filmen rögzítsem e harangláb születését, felállítását és avatását. A helyszín újbóli felkereséskor a készítő szavai a következők voltak: „Ennek a haranglábnak a hangja hadd szóljon felfelé – és szóljon lefelé is, azoknak az embereknek, akik ezt a tiszteletlenséget velünk elkövették.” A mesteren kívül Pákozd polgármestere, Takács János is nyilatkozott stábunknak: „Az emberek gondolkodjanak végre el rajta, hogy miért is fontos az, hogy értékeljük a múltunkat, tudjuk a múltunkat, és hogyan tudjunk tovább élni mi mint magyarok, mert ahogy más nemzetek büszkék a saját nemzetiségükre, ugyanúgy mi is büszkék lehetünk rá.” A trianoni haranglábról tudni kell, hogy naponta egyszer hallható hangja, mindig 16 óra 30 perckor (1920. június 4-én ekkor írták alá a trianoni békeszerződést). Több mint kétszáz éves házra bukkantam Kápolnásnyéken. Emlékház ez, Vörösmarty Mihály szülői háza. Az épület múzeumként üzemel. Ugyancsak múzeum a Gárdonyi-ház, természetesen Gárdonyban. E helyek részletesen bemutatják a neves irodalmárok életét, s tárgyi emlékekkel teszik szemléletessé a kiállítást. Ősz A tó körüli településeken való barangolások alkalmával felfigyeltem olyan lakóházakra, melyek kissé kilógtak a sorból – a nádtető volt az, amin megakadt a szemem. Ma már nem divat a nádtető, bár ezen a vidéken is még megtalálható néhány. S nemcsak a tető nyújtott különleges élmény, de a tulajdonos kedvessége révén, maga az építmény s a berendezés is csodálattal töltött el. Az építéshez a táj anyaga biztosított lehetőséget: a kő, az agyag, mind helyben volt. Az általunk meglátogatott ház még sárfalakkal készült, s a tetőgerendák 3 4
Kissné Vörösmarty Mária igazgató (Kossuth Lajos Művelődési Ház, Pákozd) szíves közlése alapján Csibi László fafaragó mester szíves közlése alapján
4
ugyancsak helyi akácból, valamint a tó adta nádból. A háziak nemcsak lakják ezt a Budai úti épületet, de naprakész információkkal is rendelkeznek az épület tájba való illeszkedésének jelentőségéről, múltjáról, a történelmi eseményekhez való kapcsolatokról, a hajdani szakmákról – s előretekintve, a jövő értelmes útjainak egy lehetséges kijelölhetőségéről. Hosszan hallgattuk a filmünkbe bele sem férő tanácsok sorát, melyek mind a korabeli, jól élhető világ bevált mozzanatait idézték. Ezenkívül megtudtuk, hogy Nyugat-Magyarországon az Kis-Balaton mellett a Velencei-tó a másik olyan centrum, ahol az északról átvonuló különféle vadlibák és vadkacsák megpihennek. Innen járnak ki a különféle területekre „legelészni”, és esténként rendkívül szenzációs, amikor jönnek be a vadlibák óriási nagy felhőben, s ekkor vonulnak ki a kacsák ugyanolyan nagy felhőben. Szinte helyet cserélnek – s ez olyan látvány, amit Európa szerte is csak kevés helyen tapasztalhatunk. Más irányba is kaptunk útmutatót, ami arról szólt, hogy fel kell ismertetni a helyi értékrendet, először a szülőkkel, majd a fiatalsággal, s hogy a tudás átadásakor mindig szükséges az érzelmi alapok megteremtése is. 5 Meglátogattam a velencei Zöldliget Általános Iskolát, melynek elnevezése magáért beszél. Zöld, mert az egyik iskolarész kívül-belül zöld. Liget, mert a másik iskolarész egy ősfákkal övezett parkban található. Igen sokat fordítanak az oktatás korszerűsítésére, a modern, mégis hagyományokat őrző iskola megvalósítására. Az intézmény, többek között felvállalja olyan gyermekek oktatását is, akik valamilyen tekintetben részképességek hiányával vagy tanulási zavarokkal küzdenek, testi vagy érzékszervi fogyatékkal élnek. Miközben az igazgató végigvezetett teremről-teremre, megtudtam, hogy a tanulók fontos szerepet vállalnak a város kulturális rendezvényein és ünnepségein is.6 Tél A vastagodó jég türelemre inti azokat, akik már a kezük ügyébe helyezték a korcsolyájukat, s ez a türelem évről-évre meg is hozza gyümölcsét. Igazi újjászületésnek lehettünk szemtanúi a befagyott víz felszínén, ahogy a jégen suhanó, színes ruhás emberekből összeverődő társaság életet varázsolt a tó jeges felszínére. A téli időszakban jobbára befelé tekintünk, a ropogó tűz vonzereje erős hatást gyakorol ránk. Mi is alkalmat találtunk a meleg szobában való összejövetelre, amikor ellátogattunk a Pákozd-Sukorói Arborétum Tájmúzeumába, ahol a környékről való beszélgetésre jöttünk 5 6
Dr. S. Nagy László aranydiplomás erdőmérnök szíves közlése alapján Czuppon István igazgató (Zöldliget Általános Iskola) szíves közlése alapján
5
össze szakemberekkel. A múzeum halászati kiállításán vettük fel a beszélgetést, ahol a látvány és a kísérőszöveg együttese tudatta velünk, hogy nádvágás és a halászat bemutatására épült a kiállítás. Valaha a tó környékén a mezőgazdaságból és az állattartásból éltek az emberek, télen viszont a nádvágás biztosított megélhetést. E világ mára már letűntnek bizonyul, a fiatalok másfelé érdeklődnek. Arra a provokatív kérdésre, hogy maga a Velenceitavi halászat önmagában múzeumba való-e, azt a választ kaptuk, hogy gyakorlatilag igen, hiszen 1973 óta nincs halászat a tavon.7 Ám ma is szükség van halőrre, mert törvény szabályozza, ki mikor foghat halat, valamint a halfogás formáit. Ilyen módon kimondható, hogy az egykori halászat ma horgászat formájában folyik, s amíg hal létezik, addig orvhorgászat is van. A halőr minden napszakban jelen van a vízen, együttműködve a rendőrséggel. „Kisebb emberi csintalankodásokon” kívül azonban nagyobb probléma leküzdésére általában nincs szükség.8 A beszélgetés résztvevői elmondták, hogy a hajdani két mesterség – a halászat és a nádvágás – eltűnése után (utóbbi még fellelhető), ma leginkább a turizmusból próbál megélni a tó. Tavasz Sukorón, a Velencei-tó északi oldalán járva azt tapasztaltam, hogy nemcsak a táj, hanem a közösségi összefogás is felfelé ível. Sok szorgos kéz munkálkodott azon, hogy a község a tavasz beköszöntével megtisztuljon. A zsákok pedig teltek – talán nem csak a saját szeméttel. Összeszedték a más által eldobott szemetet is. Ez nagyon jó kohéziót biztosít a település lakosságának. A mozgósítás a civil szervezeteken keresztül történt, 80-100 ember tisztította a területeket. Jelentősnek tartják a program szervezői, hogy már a gyerekeknek példát mutassanak e tevékenységgel. A munka után a polgármester szervezésében megvendégelték a saját szabadidejükből a közös munkára fordítókat ebédre, közösségi együttlétre. Emellett ezer fa elültetésébe is belekezdtek, szintén a lakosság bevonásával.9 A szomszéd településen, Velencén is százával, ezrével szaporodtak a tövek; itt az évente megrendezendő Virágosítás napja elnevezésű program zajlott. A virágok már a téli hónapokban megkezdték fejlődésüket, s csak azért virágoztak, hogy megszépítsék Velence város közterületeit. A jól szervezett munkában a teherautó a tangazdaság és a célterületek között többször fordult. Érkezését mindenhol szeretettel várták. A negyven helyszín bejárása kora reggeltől késő estig zajlott, s 7
Nagy Sándor erdész szíves közlése alapján Fekete Tamás halőr szíves közlése alapján 9 Molnár Gábor Pákozd polgármestere szíves közlése alapján 8
6
az egész program lebonyolításához két napra volt szükség. Az egyik legszebb ágyás Velence „V” betűje, melyet az ovisok, a szülők, valamint a civil szervezetek felnőtt tagjai ültettek. Külön érdekesség a Babák rózsakertje, ahol minden évben rózsát ültetnek az újszülötteknek. Már 380 név van a pergolán, ugyanis minden újszülött csecsemő nevét réztábla őrzi.10 Szintén évente megrendezett mozgalom a Tóparti Futóparti, amin bárki részt vehet. A szervező elmondta, hogy a rendezvény évről-évre bővül (az elsőn 17-en voltak, az idein már 500-an). A futás távja a Velencei-tó kerületével mérhető, hiszen a jelentkezők egy kört futnak. A rendezvény célja egyrészt a futás népszerűsítése, másrészt a táj szépségére való figyelemfelhívás.11 (Láttunk kerekes székkel indulót, ami további elgondolkodásra késztetett.) A Dinnyési Templomkert Hagyományőrző Központ új helyszínt ad a kultúra megjelenésének, a közösségi alkalmak bővítésének. Egy komplexum nőtt ki a földből Dinnyésen. Itt a helység történelme során a legnagyobb beruházás eredményét láttuk. A templom mögötti völgyecskében nagy szabadtéri színpad készült, de találtunk itt nem egy, különálló épületet, ahol kiállítást rendeztek be. Három-négy év kellet a létesítmény kialakulásához. Az a gondolat vezérelte megalkotóit, hogy minden hagyományőrző, illetve falunap megrendezésekor tartani kellett attól, „mi történik, ha esik az eső”. Ugyanakkor évi néhány rendezvényért nem érte meg belekezdeni szabadtéri színpad építésébe. Aztán összeszerveződött több rendezvény gondolata, s így jött a terv a templomkertben való építkezésre, hiszen itt volt a legalkalmasabb az emelkedő terep a színpad és a köré megálmodott kultúraközvetítő közösségi épületek létrehozására.12 A Dinnyési Fertő, mely valaha a Velencei-tó vízterülete volt, most nyaranta ad legelőt annak az ezüstmarha- (eredeti nevén magyar szürke) gulyának, melyből most egy 80-as állomány van. Ez igen kevés, hiszen Magyarország területén az 1800-as évek közepén 23 millió volt belőlük.13 A Fertőre való kihajtásra Szent György napján került sor, amikor a friss füves területre hajtottuk ki az állatokat. E szikes puszta évszázadokon át adott teret az állatok legeltetésére. A kihajtás napján a község megszervezte falunapját, mely rengeteg oldalról mutatta be Dinnyést: sütés-főzés, zene-tánc, játékok, lovas bemutató, népművészeti bemutató.14 Akármerre jártam a Velencei-tó körül, mindig azt láttam, hogy a hely kulturális mozzanatainak kifogyhatatlan tárháza vár az igényes látogatóra. 10
Oláhné Surányi Ágnes Velence polgármestere szíves közlése alapján Pók János szervező (Tóparti Futóparti) szíves közlése alapján 12 Fekete György alapító (Templomkert Hagyományőrző Központ) szíves közlése alapján 13 Fenyvesi László természetvédelmi őr szíves közlése alapján 14 Kárpáti Csaba Gábor szervező szíves közlése alapján 11
7
