egyházatya~ábrázolások a velencei keresztelőkápolnában*

TERDIK

Orthodoxi

SZILVESZTER

patres et doctores, pariter

Graeci et Latini:

egyházatya~ábrázolások a velencei keresztelőkápolnában*

Patrisztikus konferenciára jelentkezvén azt gondoltam, hogy előadásomnak valami szép latin címet kell adnom. A görög atyák recepciója után kutatva a latin egyházi tanításban, az 1274-ben tartott II. lyoni zsinatnak a Szentlélek származásáról szóló kánonjában találtam meg azokat a szókapcsolatokat, melyeket az érthetőség kedvéért kic~it átalakítottam. Az eredeti félmondat így hangzik: hoc habet orthodoxorum Pa-

trum atque Doctorum, Latinorum pariter et Graecorum incommutabilis et vera sententia.1 Magyarul: "Ezt tartja az igazhitű atyák és egyháztanítók változatlan és igaz meggyőződése, mind a görögöké, mind a latinoké:'2 A zsinati atyák szerint tehát mind a görög és mind a latin atyák egyformán azt vallották, amit a "Római egyház", esetünkben a Filioquét. Az idézett mondat két dolog miatt érdekes: ez az első olyan nyugati zsinati kánon, ahol az atyák hovatartozását is kihangsúlyozták, ugyanakkor az uniós céllal egybehívott zsinat még nem vett tudomást a görög és latin atyák írásaibólleszűrhető különbségekről. YVES CONGAR utalt arra, hogy a zsinat előkészületeiben részt vevő, de személyesen már jelen nem lévő Aquinói Szent Tamás a zsinattal ellentétben sokkal érzékenyebben reagált a görög és latin atyák teológiájának nyelvi és tanításbeli eltéréseire. Ezeket a különbségeket a firenzei zsinaton (1439) már nem lehetett figyelmen kívül hagyni, s a Szentlélek származásáról is szóló bullában reflektáini kényszerültek rájuk.3 (A megoldás ismertetése és értékelése most nem feladatunk.)

l

* A címben jelzett témakörbő! a kecskeméti konferencia óta két tanulmányom is megjelenc, amelyek helyenkénc átfedésben vannak az itt közölt írással. Az elsőben csak a keleti atyákkal és a nyugati kupola Mennybemenetel ábrázolásával foglalkoztam részletesen (UtlUS Dominus, una fides, utlum baptisma (A velmai keresztekökápoltláról), Pannonhalmi szemle 10 [2002] 2, 119-134), a másodikban viszont a nyugati atyák ikonográfiáját elemeztem kimerítően, képekkel is illusztrálva (I1lletett egyházatyák .íbrázo. lásai a velencei Szen't Márk bazilika keresztelökápolnájában, Kapcsolatok. Tanulmányok Jászay Magda tiszteletére, szerk. Tima R., Budapest 2002, 59-80). l H. DENZINGERA. SCHÖNMETZER: Enchiridion symbolorum definitiotlum et declarationum de re. bus fidei et morum, Barcinone-Friburgi Br.-Romae 1976, 275 (n. 850). 2 Az egyházi tatlító/,ivatal megnyilatkozásai, ford. FILA B. - JUG L., Kisterenye-Budapest 1997, 24 l. 3 Szent Tamás észrevette, hogy a latin és görög nyelv különböző teológiai fogalmakat használ, s az ebbőllevonc következtetéseit főképpen a De potentia című művében tárgyalta, vö. Y. CONGAR:Aquitlói Szent Tam.ís és az ökumenizmus szelleme, Mérleg 10 (1974) 349-364. A firenzei zsinat ide vonatkozó szövegei IV. Jenő pápának a görögökkel való egyesülésről szóló Laetentur eaeli kezdetü bullájában talál. hatók,l. DENZINGER-SCHÖNMETZER:EtlclJiridiotl (l.j.), 331 (n. 1300-1302).

NEMESHEGYIP. - RiHMER Z. (szerk.): Studia Patrum. A Magyar Patrisztikai T.írstlság r. konjerenci.íja az ókori kereszténységrö/ (Kecskemét, 2001 június 21-23.), Budapest 2002, 315- 333

316

TERDIKSZILVESZTER

Majd nyolc évtizeddel később a velencei Szent Márk templom keresztelőkápolnájának mozaikjain pariter Graeci et Latini patres et doctores jelennek meg, mintegy (a. szó szoros értelmében) képet adva arról, hogy az unióban érdekelt Velencében hogyan gondolkoztak ekkor (a két zsinat közötti félidőben) a nyugati és keleti atyák, valamint az általuk képviselt hagyományok viszonyáról. A továbbiakban elsődlegesen ezekből a képi forrásokból kiindulva szeretném felvázolni, mennyiben változott a nyugatiak (elsődlegesen a velenceiekre összpontosítva) viszonya a bizánci egyházhoz.

I. A keresztelőkápolna A velencei keresztelőkápolna nem különálló épület, hanem a Szent Márk templom U alakú átriumában, a déli szakasz leválasztásával kialakított belső kápolna. Főbejárata a déli oldalán, a Szent Márk térről nyílik, s a dongaboltozattal fedett előcsarnokba (antibattistero) vezet. Az előcsarnokot fedő dongaboltozaton az Ősöreg és nyolc félalakos próféta-ábrázolás kapott helyett, amelyek az alattuk megjelenő, jézus gyermekségtörtéből ábrázolt jelenetekhez kapcsolódnak a próféták kezében tartott tekercsek próféciáinak köszönhetően. Az előcsarnok keleti falán nyitott árkád íven keresztül, amelynek belső oldalát a négy evangélista ülő ábrázolása díszíti, lehet bejutni a két kupolával fedett belső kápolnába. A nyugati alatt található a keresztelő medence, amiért a kupola díszítése a kereszteléshez kapcsolódik: közepén a mennybemenő, apostolaira keresztelési parancsot hagyó Krisztus látható, körülötte a különböző népek képviselőit keresztelő 12 apostollal.4 A kupola csegelyein a négy keleti egyházatyát találjuk. A következő, az oltár tere fölé magasodó keleti kupolában a szeráfok között trónoló dicsQségesKrisztust jelenítették meg a kilenc angyali kartól körülvéve. A csegelyeken a négy nyugati egyházatya kapott helyet. A kápolna oldalfalait Keresztelő Szent jános életéből vett jelenetek borítják. Az oltár feletti keleti lunettában viszont Krisztus keresztrefeszítés ét ábrázol ták. A kereszt két oldalán Szűz Mária és T eológus Szent jános mellett Szent Márk és Keresztelő Szent jános áll. A kereszt tövében egy doge, míg a két patrónus (Márk és a Keresztelő) előtt egy-egy velencei tisztségviselő térdel. A készítés időpontját a kutatók Andrea Dandolo doge uralkodásának idejére teszik (1343-1354), s a keresztrefeszítésen ábrázolt doge alakjában őt vélik felismerni.5 4 A képeket és feliratokat közli: O. DEMUSW. DORIGO- A. NIERO - G. PEROCCO- E. VIO (cur.): Basi/ica patriarcale San Marco in Venezia: I Mosaici, la Storia, I'Illuminazione, Milano 1991, II 187. Krisztus felirata (Mk 16, 15-16): EUNTES IN MU[N)DU[M) UNIVE[R)SUM PRAEDICHATE EVANGELIUM OM[N)I CREATURE: Q[U)I CREDIDERIT [ET) BAPTIZATI. Az egyházatyák feliratait is innen közlöm (II 183. 187). 5 A datálást a későbbi kancellár, Rafaino Caresini krónikájának következő mondatára alapozzák (E. PASTORELLO [ed.): Raphayni de Caresinis Cancellarii Venetiarum Chronica AA. 1343-1388, Bologna,

Orthodoxi patres et doctores, pariter Graeci et Latini

317

II. Keleti egyházatyák

A kupola északnyugati csegelyében, arany háttér elŐtt Aranyszájú Szent jános egyházatyát láthatjuk. Fiziognómiája és arcvonásai a bizánci művészetből ismert aszketikus vonásokat tükrözik: hajlott hát, magas homlok, rövid barna haj és körszakáll. Ruházata a korabeli bizánci liturgikus öltözetek újabb és hagyományosabb darabjaiból áll. Sötétkék, egymást érintő körökbe foglalt, aranyszínű görög keresztekkel átszőtt szakkoszt visel, amit gyöngyökkel kirakott paszománt szegélyez. A szakkoszt a XIII. századtól kezdve adományozta a császár bizonyos főpapoknak, és képi ábrázolásai a XIV. században még bizánci területen is ritkák.6 jól látszik a szintén gyöngyökkel ékesített epimaninikije (kézelője), epitrakilionja és fehér színű, fekete potamijal díszített szticharionja. Mögötte bazilikáris építmény, előtte négy márványoszlopon ívelt tetejű baldachin áll. Felirata: S IOH(ANN]ES GRISOSTOMUS PAT(RIAR]KA. A pátriárkai cím kapott vizuális nyomatékot az aprólékosan pontos öltözetábrázolássaU Maga elé tartott tekercsében a következő felirat szerepel: REGNUM INTRABIT QUE(M] FONS PURUS ANTE LAVABIT - "Az fog bemenni az országba, akit előbb megtisztít a forrás." Vele szemben, a délkeleti csegelyben áll Teológus Szent Gergely. Testtartásában szinte Szent jános tükörképe, de arcvonásai különböznek. Kopaszodó, ősz haja rövid, szintén ősz szakálla ellenben hosszú. Öltözéke a Szent jánoséval egyező, csak szakkoszának mintázata körülbelül kétszer nagyobb elemekből áll. Előtte kupolás templomot, mögötte árkádos alépítményen álló, háromhajós épületet láthatunk Az épület mögött faág bukkan elő. Felirata: S GREGORIUS NAZANZENUS. Magában a titulusban nem történik utalás főpapi tisztjére, de öltözetéből a Szent jánoséval összevetve megállapíthatjuk, hogy őt is pátriárkaként kívánták ábrázolni (ő is volt Konstantinápoly érseke). Tekercsének felirata: QUOD NA TURA TULIT XPS BAPTISMA TE CURA T - "Amit a természet hozott, Krisztus meggyógyítja a keresztséggel." (A természet hozadéka alatt talán a bűnt kell értenünk.)

1932, 8): (A.D.) iuxta Sctum Marcum quiescít in Capella Baptismali, quam opere Musaico decoravit. Vö. G. R. SCARPA:I mosaici del secolo XIV nel battistero e nella cappella di Sant' Isidoro, San Marco, a cura di R. Polacco, Venezia 1992, 265-285. Scíluskritikai alapon egyes kutatók a XIX. században A. Dandolo prokurátorsága idejére helyezték a dekoráció kezdésének időpontját (1328/39), amelyet újabban is felelevenítettek,l. M. MURARo:Paolo da Venezia, Milano 1969, 33-38. 6 P. KAZDHAN(ed.): The Oxford dictionary of Byzantium, New York-Oxford 1991, I 1830. Szent Jánoséhoz hasonló mintával készült példány maradt fenn Moszkvában is 1322-ből (Kreml Múzeum), amely Péter metropolitáé volt, de biztosan Bizáncban készült, l. A. BANK:Byzantine art in the collection ofSoviet Museums, Leningrad 1985, 325, Iig. 295. 7 Valójában Szent Jánost még nem nevezték pátriárkának és a bizánci liturgia sem nevezi annak, hanem Konstantinápoly érsekének (arkhiepiszkoposz).

TERDIKSZILVESZTER

318

A délnyugati csegelyben láthatjuk a dús fekete hajat és hosszú fekete szakállat viselő Nagy Szent Bazil atyát. Testtartása a többiekével egyező, ruházata ellenben más. N em szakkoszt, hanem fehér alapszövetű, fekete görögkeresztekkel díszített feloniont visel, amelyen szintén fehér, fekete keresztekkel ékesített ornoforiont hord. Kézelői, epitrakilionja, valamint sztichárionja egyezik a többiekével, de felonionja alól előbukkan gazdag, arany gyöngyökkel díszített hipoginátionja. Előtte áll az oltár, rajta a Szent jános előtt található baldachinra emlékeztető építmény, kicsit díszesebb kivitelezésben. Mögötte nyitott, oszlopokon nyugvó, árkádívekkel tagolt, sátortetős építményt látunk. Titulusa: S BASILIUS EP[ISCOPU]S. Tekercsében a következő szövege t olvasható: UT SOLE EST PRIMUM LUX MU[N]DI FIDE BA[P]TISMUM - "Miként a Nap fénye a legfontosabb dolog a földnek, akképpen a keresztség a hitnek." Bazil fiziognómiája és püspöki ornátusának ábrázolása is a bizánci hagyományokat követi. Ruházatának legjobb párhuzama a konstantinápolyi Chora-templom Parakleszionjának oltárában, az 1320-as évekből származó egyházatya-ábrázolások kö8

zül Aranyszájú Szentjános alakja. Szent Atanáz az északnyugati csegelyben foglal helyet. Kopaszodó fején haja rövid, ősz szakálla hosszú. Ruházata az apróbb részletektől eltekintve (pl. az epitrakilion mintázata), Szent Baziléval egyezik, amint testtartása is. Előtte kétkupolás, apszissal záródó templomépület, mögötte háromhajós bazilika látható. Felirata: S ATHANASIUS. Szent Baziltól eltérően titulusából hiányzik az egyházi rend megjelölése, de akárcsak a pátriárkák esetében, az egyik kép feliratának segítségével, a másik ábrázolt szent címével is tisztában lehetünk az öltözetek egyezésének köszönhetően. T ekercsének felirata: UT UNUM EST NUMEN SIC SACRO MUNERE FLUMEM [sid] - "Miként egyetlen az Isten, akképpen egyetlen a víz a szent szolgálatnak." Az egyházatyák tekercsében tartott feliratokról G. HORN megállapította, hogy nem szó szerinti idézetek az atyák műveiből, hanem (időnként döcögős) hexameterbe 9 szedett parafrázis ok, vagy teljesen máshonnan származó szövegek lehetnek. Pontos származási helyüket eddig nem sikerült megtalálni, de műfajukról megállapíthatjuk, lO hogy a népszerű, morális vagy teológiai tartalmú sententiákra emlékeztetnek. A könnyen megjegyezhető, a keresztelés teológiai tartaimát és szimbolikáját összefoglaló versikék talán közvetlenül ide készültek. A műfaj Velencében is népszerű lehetett, mivel a történeti jellegű munkákba is bekerültek sententia-csokrok. Marin Sanudo velencei szenátor (1270 k. - 1344) a XIV. század első évtizedeiben írt, és 1321ben XXII. jános pápának ajánlott, a keresztes hadjárat újraindítását propagáló Liber

8

A.-U. UNDERWOOD:The Kariye Djami, New York 1966, III, Iig. 245; SCARPA:I mosaici (5. j.),

273. 9

G. HORN:Das Baptisterium der Markuskirche ilJ Ven edig, Frankfurr a. M. 1992, 145. A műfaj eredetéről és használatáról röviden l. J. R. STRAYER(ed.): Dictionary of the Middie Ages,

10

New York 1988, X 189-192.

Orthodoxi patres et doctores, pariter Gmeci et Latini

319

secretorurn Crucis című művében, a 2. könyv végén közöl egy csokorra való rövid mondást (köztük egyet Aranyszájú Szent jánostól is), amelyekről megállapítja, hogy a megtérő népek számára jól összefoglalják a keresztény tanítás lényegét.ll A bizánci művészetben ilyen testtartásban az oltártérben szoktak jelen lenni az egyházatyák, általában az apostolok áldozása jelenet alatt,12 ahol a kezükben tartott tekercsekkel (legtöbbször a liturgiából vett feliratokkal) kommentálják az eucharisztia alapításának és első kiosztásának jelenetét. Velencében, a program alkotói vagy megrendelői számára példaértékű lehetett ez a koncepció, amikor az oltártér dekorációjának analógiijára a keresztelés liturgikus tere fölé magasodÓ kupola dekorációját úgy alakították, hogy a misztérium alapító igéinek átadását, és az apostolok által történő első kiszolgáltatását bemutató jelenetcsoport "köré", a kupola csegelyeibe az oltárapszisokban megszokott formában ábrázolták az irattekercseikkel kommentáló szent püspököket. Mintegy érzékeltették a szentségek alapítása és újbóli kiosztása közötti kontinuitást, melynek biztosítékai a Szentlélek kegyelméből az Egyház életében működ ő apostolutódok. Érdekes megjegyeznünk, hogy Bizáncban a nagy egyházatyáknak nem alakult ki olyan szoros értelemben vett négyese, mint Nyugaton. Az első három atyának közös ünnepe Uanuár 30-a) is létezik s;yát ikonnal,13 de a négyes ábrázolásokon nem mindig Szent Atanáz volt a negyedik, bár a velencei mozaikoknál kicsivel későbbi lesnovói templom narthexének kupolacsegelyeiben is őt találjuk (ahol nem állva, hanem ülő pozitúrában jelennek meg).14

II Marin Sanutus Torsellus: Liber secretorum fidelium Crucis super Terrae Sanctae recuperatione et cOllServatione quo et Terme Sanctae historia ab originale. Gesta Dei per Francos, II (ed. J. BONGARS, Hanoviae 1611, 96): Sapientia est non eloquia Dei scire, sed secundum eloquia Dei vivere. Chrysostomus. _ Quando gentiles ad Dei Ecclesiam veniunt, ut fiant Christiani, inter alia Dei praecepta, quae leguntur, finaliter sic concluditur. "A bölcsesség: nem csak ismerni Isten beszédét, hanem Isten beszédei szerint élni. Aranyszájú. - Amikor a népek Isten egyházához járulnak, hogy keresztények legyenek, Isten egyéb parancsai között, amelyeket olvasnak, végül is (oktatásuk] így foglaltatik össze." 12 Az oltár felé fordított, tekercseiket tattó atyák ábrázolásai a XII. században kezdtek megjelenni, s az eucharisztia vitákkal hozta őket kapcsolatba a kutatás. G. BABIé:Les discussions christologiques du XII' siecle et /'apparation de nouvel1es scenes dans le decor absidial des églises byzantines, Zbornik za likovne umernosti, ll-31 (szerbül, francia rezümével), év nélkül idézi: T. VELMANS:La peinture murale byzan. tine a lafin du moyen age, Paris 1977, 51136• B Az ünnepet a Szünaxarion tanúsága szerint egy vita kapcsán rendelték el. Alexiosz Komnénosz idejében (1081-1118) nem tudták eldönteni, hogy a három főpap közül melyik lenne a nagyobb. A kérdésre Mauropurosz János püspök látomása adott választ, amelyből kiderült, hogy mind a hárman egyformák Isten előn, s ennek jeleként közös ünnepet kaptak. Vö. C. WALTER:Studies in Byzantine iconography, London 1977, lll. 14 F. MILLET:La peinture du Moyen Áge a Yugoslavie, Paris 1969, Iig. 38. 39.

TERDIKSZILVESZTER

320

III. Nyugati egyházatyák A latin egyházban az egyházatyák négyesét véglegesen a XIII. század végén állapították meg. IS Az angyali hierarchiákat ábrázoló kupola északkeleti csegelyén az ívelt támlájú, díszes trónuson ülő, vastag prémes gallérú, bő vörös köpenyt viselő, háromnegyedprofilból abrázolt Nagy Szent Gergely pápát látjuk. Haja és szakálla rövid, göndör és ősz. Ölében könyvet tart, amelybe jobbjával görögül ír. Könyvéből arany sugarak indulnak a háttérben álló centrális, kupolás épületbe. A szék támlája mögött angyal áll, jobbjával a trónus peremét érinti, és az egyházatyához hajol. Az atya mellett egy lépcsőzetesen felépített oldalán nyitott íróasztalt látunk. Az asztal lapján, fiókjaiban tintásüvegeket és íróeszközöket helyeztek el. Az asztal közepéből egy könyvtartóállvány magasodik, amely egy hengerbe harapó oroszlánfejű állatot formáz. Ez utóbbi hátsó fertályára rögzített tartó n nyitott könyv nyugszik. Benne görög felirat olvasható: A[P]X[H] LO<1>IA[L] (Zsolt 111, 10) - "A bölcsesség kezdete". A hátteret egy szürke mell véd zárja. Gergely háta mögött háromhajós bazilika, előtte egy fa tűnik fel, melyről egy galamb előre indul. Az atya felirata: S GREGORIUS. Az egyházatya pozitúrája a bizánci ikonográfiában megszokott evangélista-auktorképekre emlékeztet. Író gesztusa és könyvtartása a bejárati ívben található Lukács evangélistáéval egyezik. A bútorzaton feltűnő csiga- és hullámvonalkák talán faragásra akarnak emlékeztetni, ezek szintén elterjedt motívumok. A gyakran archaizáló elemeket is használó kortárs bizánci műveken a Szent Gergelyével rokonítható 16 könyvállvány és trónus formája sem ritka, amint az íróeszközök ábrázolása sem. A könyvtartóállvány érdekes eleme az állattestből kombinált könyvtartó polc, ami szintén a bizánci ábrázolások egyik kedvenc motívuma. A rendszerint delfint utánzó nyak a X. században jelent meg, 17 majd egyre sematikusabbá válva a XIV. században gyak-

IS Az egyházatyák rendjét VIII. Bonifác határozta meg 1298-ban, l. M. DA VILLAURBANI:Le iscrizioni nei mosaici di San Marco, Stroria dell'Arte Marciana. Atti del Convegno Internazionale di Studi

1994,

r. Venezia

1997,338. H. BELTING_ H. BUCHTAL:Patronage in thirteenth century Constantinople, Washington 1978, 17. Az ívelt támlájú trón ábrázolása főképp János evangélistánál fordul elő, pl. a thesszaloniki H. Nikolaosz Orfanosz templom freskóján. r. SPATHARAKIS: The left-handed Evangelist. A contribution to Palaeo16

logan iconography, London 1988, Iig. 86. 17 János evangélista könyvállványára egy egész nagy dellin tekeredik: Athosz, Sztavronikita, MS 43, fol. B, l. A. M. FRIEND:The portraits of the evangelist in Greek and Latin manuscripts, Art studies 5 (1927), Iig. 98. De megtaláljuk az egyházatyák auktorportréinak bútorzatán is ezt a motívumo t, pl. Nazianzi Szent Gergely miniatúráján, ahol a könyvpultot egy dellin tartja: Firenze, Bibl. Med. Laurenzina Plut. 7. 24, fol. 3' (1091), l. r. SPATHARAKIS:Corpus of dated illuminated manuscripts to the year 1453, Leiden 1981, I, Iig. 208.


321

ran megállapíthatatlan, hogy milyen állatra is gondoltak.1B Nem meglepő, hogy Velencében újra realisztikusabbá téve a motívumot egy oroszlánfejet alkalmaztak. Szent Gergely mellett a délkeleti csegelyen a hosszú, hullámos, deresedő szakállú, magas háttámlájú és karfákkal ellátott, nyitott oldalú padon ülő, háromnegyedprofilból ábrázolt Szent Ágostont találjuk. Latin püspöki ornátust visel, úgymint hófehér albát, közepén ékkövekkel kirakott kereszttel és gallérral díszített zöld kazulát és hasonlóan ékes kézelőket, fején ékköves püspöki mitra díszeleg. Mellette íróp!d áll, amelybe egy csavart oszlopon nyugvó kétoldalas könyvtartó polcot rögzítettek, rajta díszes zárt könyv: Szent Ágoston az előre vonalazott és a könyvtartó állvány t körülölelő tekercsbe készül írni. A tekercsen görög szövegkezdemények láthatók: TIPO[L] LE K[YPIE]. Az atya mögött egy konzolokon nyugvó, háromhajós, ívelt tetejű kis épület, míg előtte egy centrális-kupolás, apszissal bővített templomocska jelenik meg, melyet az írópadon elhelyezett tintatartóból induló aranysugarak világítanak be. Az atya mögött angyal áll, aki fölé hajolva baljával megmarkolja az ülőpad kartámláját díszítő levéldíszt, jobbjának mutatóujját pedig az egyházatya jobb válla mögött látjuk, amint a tekercsre mutat. A kompozíció felirata: S AGUSTINU(SJ. Szent Gergelyéhez hasonlóan ez a kompozíció is leginkább a Bizáncban megszokott evangélista-ábrázolás okra emlékeztet. A délnyugati csegelyen Szent Jeromos egyházatya auktorportréja található. Szakálla hullámos, középhosszú és világosbarna, arcát háromnegyedprofilbóllátjuk. Karfa nélküli zárt támlájú padon ül, lába alatt az Ágostonéhoz hasonló alacsony zsámoly. Előtte egy kisebb, könyvállvány nélküli írópadot látunk, tetején nyitott kódexszel, amelybe már leírtak egy görög K betűt (ami talán az Úr szó kezdő betűje lehet: K[YPIEJ). Baljában egy hasáb alakú, tetején négy lyukkal nyitott, oldalán kis kalamárissal ellátott tolltartót tart.19 Bíborosi talárt és kalapot vise!. Mögötte egy angyal áll, aki baljával a pad háttámlijának levéldíszébe marko!. Az angyal előtt egy árkádos mell véd is látható, mögötte pedig egy oszlopos épület részlete. Az atya előtt négy oszlopon nyugvó, márványos tetejű baldachin áll, amelybe bevilágítanak a könyvéből elinduló sugarak. A baldachin mellett egy fát is látunk. A kép felirata: S GEROLAMU(SJ. Az egyházatya bíborosi öltözetének dokumentatív pontosságú ábrázolása jól rögzíti a XIV. századi állapotokat. Szent Jeromost még nemigen lehetett bíboros,2o de a Legenda aurea Iohannes Beleth alapján tudni véli, hogy 29 éves korában bíborossá választották, és csak ellenségei cselvetésének köszönhető, hogy nem lett Liberius pápa 18 Pl. Lukács evangélisra ábrázolásain ralálharó állványokon: Uppsala, 9, fol. 139' és Arhén, Benaki Múzeum 30/7, fol. 114',1. SPATHARAKIS: The left-handed Evangelist (16. j.), Iig. 95-96. 19 Ez a típusú kalamaion csak a bizánci ábrázolásokról ismerr. Ilyer rarr Prokolosz is az ölében, pl. az arhoszi Proraron remplom freskóján (XIV. század eleje), I. SPATHARAKlS:TI" left-handed Evangelist (16. j.), Iig. 103. 20 Mivel a kardinálisi rangot csak IX. Leó pápa idejérőlleher a későbbi középkori értelemben használni,1. W. J. McDoNALD (ed.): The new cat/Jolic encyclopedia, New York 1967, III 104.

TERDIKSZILVESZTER

322

utóda?1 Szent Jeromos bíborosi ruhában történő ábrázolásai közül ez a példa minden 22 bizonnyal az egész koraiak közé tartozik. A negyedik északnyugati csegelyen Szent Ambrus egyházatya egy oldalain nyitott, támla nélküli padon foglal helyet, lába alatt a Szent Gergelyéhez hasonló zsámoly. Arcát háromnegyedprofilbóllátjuk, szakálla hosszú, hullámos és őszes. Hátrafordul a mögötte álló angyalhoz, aki az egyházatya vállán nyugtatja bal kezét. Szent Ambrus a baljában tollat tart, míg jobbját az előtte álló könyvállvány szélére helyezi, amelyen egy nyitott könyvet látunk, benne görög szöveggel: K[YPI]E. A könyvtartó egy hasáb alakú asztaikából kiemelkedő, csavart oszlopocskán nyugszik. Az egyházatya előtt, az állványától balra háromhajós, a homlokzatán két nagy támasszal erősített bazilikáris épület áll. Az atyától balra, a hátteret alkotó mellvéden belül pedig egy három oszlopon nyugvó, kupolás-centrális építmény kapott helyet. Ambrus viselete Szent Ágostonéval egyező, csak kazulája kék és nem zöld. A kép felirata: S AMBROSIUS. Az atya pozitúrája, hátraforduló gesztusa a bizánci evangélista-ábrázolások közül 23 leginkább Jánoséval rokonítható. A kupolacsegelyekben ábrázolt nyugati atyák kompozícióihoz a korabeli bizánci anyagból a néhány évtizeddel korábbi konstantinápolyi Ch ora-templom Parakleszionjának freskói bizonyulnak jó párhuzamnak, ahol a kupola négy csegelyét négy himnuszköltő képe tölti ki. Ez utóbbiak pozitúrája is valamelyik, a bizánci festészetben kialakult típusú evangélistáét követi, a bútorzattal és a háttérépítményekkel egyetemben. Figyelemre méltó, hogy a trónusoknak szinte ugyanazzal a négy típusá24 val találkozhatunk, mint Velencében. A nyugati egyházatyák ábrázolásának érdekessége az inspiráló angyalok jelenléte. Az első sugalmazás ábrázolást a VI. században, nagy valószínűséggel Kis-Ázsiában készült Codex Rossanensisből ismerjük, ahol az ülő Márk evangélista előtt kék színű 25 ruhába öltözött nő áll, s jobbjával az evangélista tekercsére mutat. Ezt az ihletési formát a korabeli későantik auktor-ábrázolásokból vehették át a miniátorok, ame26 lyeken a múzsák gyakran jelentek meg hasonló formában. A Codex Rossanensisben

G. P. MAGGIONI(ed.): Iacopo da Varazze: Legenda Aurea, Firenze 1998, 1003. SCARPA:I mosaici (S.j.), 272-273. 23 A monumentális fesrészerből jó párhuzam az arhoszi Protamn (XIII. század vége) és Chilandari freskója (1320 k.), l. SPATHARAKIS: The left-handed Evangelist (16. j.), Iig. 103. 104. 24 UNDERWOOD: The Kariye Djami (8. j.), III, Iig. 224-227. Damaszkuszi Szenr János íves támlájú trónon, Szent Kozmasz támla nélküli, Himnuszköltő Szent József egy támlás, ívelt karf ájú, Szent Theo21

22

phanész pedig egyenes támlájú padon ül. 25 FRIEND:The portraits of the evangelist (17. j.), 138. Rossano Colabro, Museo Diocesano di Arte Sacra, fol. 121', VI. század l. fele, l. H. FILLlTY- G. MORELLO(cur.): Omaggio a Sati Marco. Tesori dall'Europa, Milano 1994, 116-117. 26 Aratosznak diktál Urania múzsa egy trieri mozaikon, vagy Dioszkuridésznak Heureszosz múzsa a bécsi kódexben (VI. század): Bécs, Bibl. Nat. Med. Gr. 1, fol. 4', l. FRIEND:The portraits of the evangelist (17. j.), 141. Szintén Aratoszt és Uraniát ábrázolja a madridi Nemzeti Könyvtár egyik kódexének il-


323

látható ihlető figurát a Szent Bölcsességgel szokta azonosítani a kutatás. Biztosan a Szent Bölcsességet láthatjuk abban a hölgyben, aki Salamonnal és Máriával együtt jelenik meg egy Párizsban őrzött, VII. vagy VIII. századból származó szír Bibliában, a Példabeszédek könyvének címlapján. Hosszú kék kendőt visel, kezében könyvet és keresztet tart, Salamont ismétlő testtartása is azt erősítheti meg, hogy a király "társszerzőjével", a Bölcsességgel állunk szemben.27 Az identifikáció helyességét támaszthatja alá egy X. század végi miniatúra, amelyen szintén Salamon, trónon ülve éppen Sirák fiával társalog, miközben mögötte bíborba öltözött nő áll, akihez nem kapcsoló28 dik felirat. Ugyancsak X. századi a párizsi Zsoltároskönyv, amelynek miniatúráján az álló Dávid jelenik meg inspiráló alakokkal övezve, fejére a Szentlélek száll, mellette Bölcsesség és Prófécia áll nőként ábrázolva, ráadásul ez utóbbi az antik múzsák muta29 tó gesztusát követi. Dávid a zsoltárok szerzőjeként, a hagyományos auktorportrékból származó ülő helyzetben is feltűnik, amikor háta mögött egy meg nem nevezett női figura áll, aki jobb válla felé hajolva, kéztartását ismételve irányítja a szent szerzőt. Ilyen kompozícióban ábrázolták a Milánóban őrzött, XI. század közepéről származó .zsoltároskönyvben is.30 Valószínűleg itt is a Bölcsesség megszemélyesítését találjuk, de érdemes megfigyelni, hogy a két utóbbi miniatúra esetében nem maphorionba öltözött, hanem fedetlen fővel, hajában szalagokkal, lengén öltözött "hölgyet" láthatunk, aki mintha a Péld 8,1-4 hívogató/csábító Bölcsességét idézné. Bizáncban ez a lenge ruhás Bölcsesség egészen a XIII. század végéig eltűnik a repertoárból, amikor majd szárnyas változatban éled újjá.31 A maphorionos változat főképpen Nyugaton él tovább, de más kontextusban, a hét szabad művészet anyjaként.32

lusztrációja (A. 16), l. K. VONNORDENFALK: Der inspirierte Evangelist, Wiener Jahrbuch für Kunstgeschichte 36 (1983) 175-190, Iig. l. v Paris, Bibl. Nat. Syr. 341, l. J. MEYENDORFF: L'icotlographie de la Sagesse divine dans la tradition byzantine, Cahiers archéologiques (1959) 262, Iig. l. 28 Prófétai könyveket tartalmazó kódex, 975 és 1000 között készült Konstantinápolyban. Koppenhága, Det Kongelie Bibliotek, Saml. 6. 2, fol. 83', l. Splendeur de Byzance, Bruxelles 1982, 59. Salamon és a bölcsesség kapcsolata közismert: az Úrtól kérte és kapta (1 Kir 3, ll. 28). 29 Paris, Bibl. Nat. Cod. Gr. 139, fol. 7 " l. A. CUTLER:The aristocratic psalter in Byzantium, L Paris 1984, 63, Iig. 288. Ezt a frontális típusú Dávid-ábrázolást A. D. KARTSO'NIS Theopator = Istenős típusnak nevezte el, amelyben Dávid zsoltáros, próféta és Krisztus előképe egyszerre. (A cím a Bristol Psalterben szereplő felirat alapján született, ahol Dávid egy Mária-clipeus előtt állva kapja az Istenős nevet: London, British Mus. Cod. Add. 40731, fol. 115', l. A. D. KARTSONIS:Anastasis. The making of an image, Princeton 1986, 197.) 30 Bibl. Ambrosiana, Cod. M 54. sup., fol. IV', l. CUTLER:The aristocratic psalter (29. j.), 51, Iig. 192. Dávid esetében tudjuk, hogy az Úr Lelke szólt általa, amikor zsoltározott (vö. 2Sám 23, 2), sugalmazottságát a szent szövegek is hangsúlyozzák. Dávid több zsoltároskönyvben nemcsak egy, hanem több portrét is kaphatott: az ító pozitúra mellett, a zsoltárok dallamszerzőjeként is láthatjuk, kezében lantot tartva, amint éppen Melodia az ihletője. 31 MEYENDORFF: L'iconographie de la Sagesse divine (27. j.), 269. 32 M.-TH. D'ALVERNY: La Sagesse et ses sept filles, Mélanges F. Grat, L Paris 1946, 245-278.


TERDIKSZILVESZTER

324

Az ihletés re utaló kompoziciók másik csoportját a diktálás t ábrázoló miniatúrák alkotják, amelyeken az Újszövetséget bevezető szövegeinek hatására gyakran Márknak diktáló Péter, vagy Lukácsnak diktáló Pál apostol jelenik meg. Bizonyos értelemben véve történeti jellegű ábrázolások, mivel a hagyomány a két nagy tekintélyű apostolt tartotta a két evangélium igazi szerzőjének.33 Ezek az evangélista-ábrázolások kompozicionálisan két csoportra bonthatók. A X. századtól gyakoribban fordul elő a 34 diktáló-ihlető személyt a tanítvány előtt ábrázoló változat. A másik megoldás, amelyen a diktáló személy a tanítvány háta mögött áll, a XIV. században lesz ismertebb az evangélista-portrék között, amelyek kompozicionálisan inkább megegyeznek a későbbiekben tárgyalandó, az ihletést is megjelenítő egyházatya-portrékkal. Az is elkép35 zelhető, hogy ez utóbbiak hatottak vissza az evangélisták auktor-portréira. A bizánci egyházatyák auktor-portréin a XI. századtól kezdve az ülő atya háta mögött álló, sugalmazó alak is megjelenhet. Aranyszájú Szent János esetében életrajzi ihletésű ábrázolásról van szó. Egy Athénban őrzött miniatúrán az író pult előtt ülő szent válla mögött Pál apostol áll sugalmazóként, míg az előtte lévő kis épületből Szent János tanítványa, Prokulosz nézi őket. Alexandriai Geórgiosz életrajza szerint ugyanis Prokulosz vette észre, hogy valaki segít mesterének. Leírása alapján, és a szoba falán függő Szent Pál-ikon segítségével csak Szent János ismerte fel saját sugalmazóját, Pál apostolt.36 Ismerünk sugalmazó figurával megjelenített Teológus Szent Gergely auktor-portrékat is a XII. századból. Az egyiken, amelyet az athoszi Pantok37 rátür monostorban őriznek, maga Krisztus hajol a szent atyához, és segíti munkáját. Egy másik kézirato n a Jeruzsálemi Görög Patriarkátus könyvtárában, a sérülések

lJ

R. NELSON:The iconography of preface and miniature in the Byzantine

Gospel Book, New York

1980,75-92. }4 A kompozíciók szerkezete emlékeztet VI. századi előképekre, de a diktálók könyvet érintő gesztusa elmarad, pl. Baltimore, Máté evangélista egyedül van, János pedig Proklosszal: Walters Art Gallery, W. 524, Fol. 89', l. NELSON:The iconography (33. j.), Iig.48-49. 35 Péter Márk mögött áll, mint sugalmazó, bár valójában itt is diktálást látunk (XIV. század): Athens, Nat. Ub. Cod. 151, fol. 88'. Néha Szent János evangélista is ilyen pozicúrában diktál Prokhoriosznak: Athens, Nat. Lib. cod. 151, fol 223', l. NELSON:The iconography (33. j.), Iig. 56. 72. De ugyanebben a kéziratban Máté evangélista mögött egy félalakos angyal áll, görög felirata szerint az Úr angyala, aki baljában egy pálcát tart, jobbjával pedig az író evangélista gesztusát követi (valószínűleg ebben az esetben az evangélista szimbólumát értelmezték át): Cod. 151, 3', l. SPATHARAKIS:The left-handed Evangelist (16. j.), Iig. 65. Egy másik XIII. század végi evangeliáriumban mind a két diktálás-típus megcalálható: Márk mögött Péter, Pál apostol viszont Lukács előtt áll: Szentpétervár, Pub. Lib. Gr. 101, fol. 50' . 76', l. NELSON: The iconography (33. j.), Iig. 54-55. János apostol az előtte ülő Proklosznak diktál, I. V. LAZAREV:La storia della pittura bizantina, Torino 1967,281, Iig. 399. 36 WALTER:Studies in Byzantine iconography (13. j.), 142-148 idézi ezt az életrajzot F. HALKIN kiadásából: Douze récits byzantines sur Jean Chrysostome (Subsidia hagiographica 60), Bruxelles 1977. Közli ezt a korai XI. századi miniatúrát is: Athen, Graec. suppl. 535, Iig. 23. 37 Athosz, Pantokrator 31, fol. 4', l. G. GALAVARIS: The illustration of the liturgical homilies of Gregory Nazianzenus,

Princeton 1969, 22, Iig. 428.

325

miatt nem állapítható meg, hogy ki a sugalmazó figura.38 Egy XII. századból származó, Milánóban őrzött miniatúrán már jól láthatjuk, hogy az atyák bölcsességének forrása maga Krisztus, mégha más is a sugalmazó, mivel Aranyszájú Szent János mögött ott van Pál apostol, de a jobb felső sarokban Krisztustól, mint a világosság forrásától indulnak fénysugarak az atya felé. Új elem, hogy a szent irattekercse a bölcsesség folyamává válik, amelyből klerikusok és világiak egyaránt merítenek.39 A bölcsesség-folyam képi megjelenítésének ihletői az atyák tiszteletére írt panégerükoszok és liturgikus szövegek,40 amelyek különböző szentírási helyekből kölcsönözték képeiket.41 A XIV. században a bizánci művészetben az ihlető személy újra a Bölcsesség megszemélyesítéseként jelenik meg a X. századi Dávid-portrékon látott, lengébben öltö42 zött formát követve, de égi eredetére utaló kis szárnyakkal. Így láthatjuk például a peéi Útmutató Istenanya templom csegelyén található, 1335-ből származó evangélista-ábrázolásokon, ahol a kis figura meg is van nevezve. Egyedülálló módon egy kalamaiont, tintatartóval bővített toll tartó t hoz az evangélistáknak, és megáldja azt.43 Ilyen típusú toll tartó t láttunk már Szent Jeromos kezében is. De megraláljuk a gratanicaÍ k~lostortemplom Bölcsességének terített asztalán (1321), utalásként a Péld 9, Jer. Sabas 258, fol. 1', l. GALAVARIS: The illustration (37. j.), 22,lig. 429. Milano, Bibl. Ambriosiana, A. 171 sup., fol. 263', l. Splendeur de Byzance (28. j.), 64. Aranyszájú Szent János és Szent Pál misztiku s kapcsolatát azért hangsúlyozták, mert az egyházatya számtalan kommentárt írt az apostolleveleihez, s ezek nagyon korán tekintélyre tettek szert, l. J. QUASTEN:Patrologia, II, Torino 19803,444. 40 Már az életrajzban is van erre utalás, és az egyházi költészet is gyakran alkalmazza ezt a képet, pl. a január 30-i Három szent főpap ünnepén. Az ünnep ikoszában, Ióannész Mauroporosz Szent János szimbólumává teszi a forrást. Hogy ezt a költői képet tényleg a bölcsesség forrásaként értelmezték, megerősítheti az is, hogy Szent Jánosnak ez az ábrázolása a zsoltároskönyvekben a Zsolt 48, 4-et illusztrálja (.az én szám bölcsességet szól"), l. W ALTER:Studies in Byzantine iconography (13. j.), 114. A forrásképet a liturgikus szövegek a többi atyára is alkalmazták, amit a Három szent főpap ünnepének szövegei is mutatnak (Ménea,Január ésfebruár hónap, RohályF. ford., kézirat; ezúton köszönöm OROSZATHANÁZnak, hogy rendelkezésemre bocsátotta). 2. kánon, 4. óda: ..A Szendélek kegyelmének folyama megtelt egészen a kiáradásig, s az aranyos ajakról elárasztja a föld szép ábrázatát, mint a boldogság folyója megörvendezteti és megtermékenyíti Krisztus minden városát az isteni vizek áradatával." Utrenyei dicséreti sztichira: ..örökké csörgedező szellemi patakok, kik tanításátokkal megtermékenyítitek az egész földet." 41 Sir 24, 40-43: ..Én a bölcsesség folyamokat bocsátottam ki magambóL ...; Péld 13, 14: ..a bölcsnek tanítása élet forrása"; Jn 7,37-38: ..Ha valaki szomjazik,jö.üön hozzám és igyon mindenki, aki hisz bennem. Amint asz írás mondja: élővíz folyói fakadnak majd belőle." 42 MEYENDORFF: L'iconographie de la Sagesse divine (27. j.), 262 szerint a hészüchiazmus energiatana is ösztönözte az ábrázolás kialakulását. Ez az ábrázolás azonban már a mozgalom előtt megszületett, s talán inkább a Palaiologosz-kor hellenizáló újításai között kell számontartanunk, l. A. GRABAR:Les voies de la création en iconographie chrétien ne. Antiquité et Moyen Age, Paris 1979, 147. 158, Iig. 151 Graéanicáról. 38

39

43 V. DJURlé V. KocAé - S. DJURIKOVlé:Peéka Patriarkija, Beograd 1990, Iig. 85; VELMANS: La peinture murale (12. j.), 234-235. Alló Bölcsesség-ligura jelenik meg IV. Száva pátriárkának az athoszi Chilandarban őrzött evangéliumos könyvében is Máté apostol mögött, a XIV. század 3. negyedéből, l. S. RADOJClé:Geschichte der Serbischen Kunst, Berlin 1969, Iig. 46; S. PETKOVlé:Chilandar, Belgrad 1989,49-50, Iig. 17.

TERDlKSZILVESZTER

326

1-2-re. A terített asztalon rendszerint kelyhet és tányért eucharisztiára utaló szimbólumokként, itt viszont írószereket


szoktak ábrázolni az látunk,44 a Bölcsesség

szellemi táplálék voltát hangsúlyozva. A női bölcsességfigurák ábrázolása átterjedt az egyházatyák képeire is. Ilyeneket találunk például a lesnovói Szent Mihály-templom átriumának kupolacsegelyein az 1349-ből való freskókon, ahol a kis Bölcsesség-alakok az evangélisták módjára ábrázolt négy egyházatyát ihletik úgy, hogy megérintik azok homlokát. Aranyszájú Szent János mögött Pál is feltűnik, a Bölcsesség folyama pedig a többi három atyánál is látható.45 A latin egyházatya-ábrázolások között sem ismeretlen a sugalmazás megjelenítésére az atya mögött álló ihlető, aki rendszerint egy angyal (a motívum részben életrajzi ihletésű, akárcsak Keleten). Nagy Szent Gergely pápa életrajzaiból jól ismert az epizód, amikor Péter diakónus stílusával egy kis lyukat vágva a függönyön, megleste 46 diktáló mesterét, és meglátta a pápa fején ülő ihlető Szent Lélek-galambot. Ezzel magyarázható, hogy a Szent Gergelyről készült auktor-portrék elengedhetetlen tartozéka lett a pápa vállán (!) ülő galamb. Montecassinóban viszont az egyik XI. század közepéről fönnmaradt Moralia kéziratból egy olyan ábrázolást ismerünk, ahol az író Szent Gergely mögött állva egy angyal, s nem galamb inspirál. A kép jobb szélén lévő kis épületből az atya előtt álló Péter diakónus nézi Szent Gergelyt s az angyalt. Ez a kompozíció az elsőként ismertetett Aranyszájú Szent Jánost ábrázoló miniatúra szerkezetét követi, s valószínűleg a bizánci tanultságú mester bizánci előképet tartott szem előtt.47 (Egyébként Velencében Nagy Szent Gergelynél a galamb is megjelenik a háttér egyik faágán. ) Szent Ambrus életrajzában is fönnmaradt egy epizód: mikor az eretnekek megté48 rítése érdekében prédikált, angyal állt mögötte, aki fülébe súgta az igéket. Talán

Asztalt terítő Bölcsességet ábrázoltak az ohridi Szent Kelemen templomban (1295) és a decani kolostortemplomban is, ahol az eucharisztiára való utalás teljesen egyértelmű, l. MEYENDORFF: L'iconographie de la Sagesse divine (27. j.), 270-273, Iig. 7. ., M. N. L. OKUNEV:Lesnovo. L'art Byzantine chez les Slaves, Paris 1931, 222-263; T. VELMANS: L'iconographie de la «Fontaine de Vie» dans la tradition byzantine cl laJin du Moyen Age, Synthronon, Paris 1968, 119-134; WALTER:Studies in Byzantine iconography (13. j.), 114. 46 J. CROQUISON: Les origines de I'iconograplJie grégorienne, Cahiers archéologiques 12 (1962) 249262. Érdekes, hogy a IX. század elejéről származó, Paulus diakónus által szerkesztett életrajz az Ezékielkommentár készültéhez köti az epizódot (PL 75,57-58), míg az 50 évvel későbbi, jános diakónus által szerkesztett életrajz úgy állítja be, hogy Gergelynek gyakran sugalmazott a Lélek (PL 75,222). 47 A képet közli: Bibliotheca Sanctorum, VII, Roma 1967, 223. Theobald apát alatt készülhetett, 1022 és 1235 között, vö. CROQUISON:Les origines (46. j.), 261. 48 Paulinus: Vita Ambrosii 17 (A III-IV. század szenijei, szerk. Vanyó L. [6keresztény örökségünk), Budapest 1999, 225-226): "Ugyanebben az időben volt egy ariánus eretnekséghez tartozó férfi, aki igen élesen tudott vitatkozni és annyira megtögzött volt, hogy nem lehetett a katolikus hitre hajlítani. Ez egyszer ott volt a templomban, amikor a püspök prédikált, és látta, hogy a prédikáló püspök fülébe egy angyal beszél, amint ezt ő maga elmondta, és úgy tűnt, hogy a püspök a népnek az angyal szavait hir44

327

ezért alakult úgy, hogy a velencei portrék között Ambrus (idézve János evangélista bizánci ábrázolásainak szokásos testtartását), hátrafordul az őt ihlető angyalhoz. Velencében az ihletett latin egyházatyák ábrázolásain ikonográfiailag nem a korabeli bizánci tendenciákat követték, ami a latinok számára talán bizarrnak tűnő, allegorikus Bölcsesség-nőalak ábrázolását jelentette volna,49 hanem a korábban elterjedt, az ihlető személyeket a szerzők háta mögé állító típust választották. Hogy miért éppen angyalok az ihletők~ Erre talán az egész kupola angyalos tematikája a magyarázat. Velence esetére is adaptálhat juk - kicsit átalakítva - G. GALA VARIS megállapítását, aki szerint a kéziratokban az inspiráló figura kilétét általában a kézirat tartalma határozza meg. úgy a monumentális művészetben a képi kontextus lehetett az irányadó a választásban. 50 Mint ahogy a lesnovói görög atyáknál a forrás, úgy a velencei latin atyák ábrázolásának is van egy közös, alig észrevehető, de fontos eleme. Itt nem források fakadnak, hanem kis fénysugarak indulnak az atyák írásait tartalmazó könyvekből, amelyek szépen bevilágítanak a háttérben álló kis centrális épületbe, vagy éppen az oltárba (csak Ambrusnál hiányzik).51 Megjegyzem, hogy a bizánci himnuszköltészet másik toposza 52 a forrás mellett az atyák bölcsességének a fényhez való hasonlítása. A Nagy Szent Gergely előtti tekercs felirata utal az atya tanításának mibenlétére: "A bölcsesség kezdete" (Zsolt 110, 11). A sugárzó könyv megjelenítésének párhuzamait mégsem Bizáncban, hanem Nyugaton találhat j uk meg egy új egyházatya, az 1323-ben szentté avatott Aquinói Szent Tamás ábrázolásai között. Szent Tamás korai képein jobbjában nyitott vagy csukott könyvet tart, melyből sugarak fakadnak, és beragyogják a baljában tartott, az Egyházat szimbolizáló kis templommodellt. Így látható a firenzei

deti. Miután ezt látta, katolikus hitre tért és védelmezni kezdte azt, ami ellen eddig küzdött:' (Csizmár O. ford.) 49 Bár erre Nyugaton is van példa, hiszen a Szent Lajos számára, az 1250-eas években készült Bible moralisé Salamonja melrett a bizánci ikonográliában megszokott antikos ruhát viselő nő jelenik meg (az igaz, hogy az egész mű szoresen kapcsolódik bizánci előképekhez. mivel Akkóban készülhetett): Paris, Bibl. d'Arsenal, cod. 5211, fol. 307', l. K. WEITZMANN:l1,e thirteenth century crusaders' icons, Art bulletin, (1963), fig. 13. 50 GALAVARIS: The illustration (37. j.), 22. Míg az Aranyszájú Szent jános-kéziratokban Pál jelenik meg, mivel Pál-kommentárokat tartalmaz, addig Teológus Szent Gergelynél maga Krisztus, mivel ő evangéliumi helyeket magyaráz. 51 A kérdésre már T. VERDON:II battistero: arte e teologia. La Basilica di San Marco. Arte e simbologia, a cura di B. Bertoli, Venezia 1993, 84 is felfigyelt, és úgy értelmezte, mint amelyek a latin egyházatyák tanításának felsőbbrendűségét jelenti a görögök felett. .52 A bizánci liturgiában. pl. Szent Ambrus tiszteletére írt 1. kánon 9. óda 4. verse (Ménea. II: November és december hónapokra, ford. Rohály F., Nyíregyháza 1998, 388): "Nappal is ragyogó csillaga voltál az egyháznak, mely a te szent tanításod fényével megvilágosodva, minden eltévelyedés sötétjét elűzi, és magasztal téged, végtelenül boldog:' Aranyszájú Szent jánost is az Egyház csillagának nevezi Metaphraszta Simeon életrajza (PG 114, 1107).

TERDIKSZILVESZTER

Orthodoxi patres et doctores, pariter Graeci et Latit.i

Santa Maria Maggiore templom oltártáblájának keretén,53 vagy éppen Velencében, a 54 San Marco számára, a XIV. század közepén készített Missale miniatúráján. Tamást az életrajza55 és szenttéavatási laudációja is csillaghoz hasonlítja, aki az igazi Nap fé. nyét, Krisztust ragyogja vissza.56 Életrajzában az a gondolat is felbukkan, hogy ő a régi atyákkal közel egyenrangú.57 Éppen ezért vitájának komponálásakor bizonyos elemeket a nagy elődök életírásából kölcsönöztek.58 Úgy gondolom, hogy a szöveg születésének analógiájára nem elképzelhetetlen hasonló szerkesztési elv a képeknél sem, csak esetünkben éppen fordított irányban. Velencében a késői utód újfajta ábrázolásai hatottak a nagy elődök képi megjelenítéseire. A kis centrális templom az Egyház jelképe,59 amelyet fénnyel tölt be a szent szerzők tanítása. Valójában attól a Krisztustól nyerik a fényt, aki mint az igazság Napja, tündöklő arany ruhában jelenik meg a kupola közepén. Az angyalok közvetítik a Krisztusból fakadó bölcsességet és tudást, mely az egyházban az atyák tanításán keresztül ragyog fel, mint ahogy azt a

ségesen követték a Bizáncban éppen aktuális, archaizáló ruházatban megjelenő főpapábrázolásokat (Szent Bazil és Szent Atanáz), másrészt a két "pátriárka" esetében a Bizáncban is ritkaságszámba menő szakkosz ábrázolására is vállalkoztak. A nyugati atyák ábrázolásain is megfigyelhető, hogy a lehető legpontosabban igyekeznek visszaadni az egyházi rangoknak megfelelő, korabeli latin ornátusokat. Mindkét csoport esetében az volt a cél, hogy az egyes atyákat a lehető legmagasabb tisztségének megfelelően ábrázoljanak. Ennek a szándéknak köszönhető, hogy Szent Gergelyt és Szent Jeromost nem liturgikus öltözékekben látjuk (mivel akkor Gergelyt püspökként, Jeromost csak egyszerű papként kellett volna ábrázolni), hanem Gergelyt bíbor színű, prémmel díszített köntösben, fején tiarával pápaként, Jeromost pedig bíborosi öltözékben ábrázolták. A két konstantinápolyi érseket sem egyszerű püspökként, hanem pátriárkaként szerepeltették, tisztségüket öltözet ükkel - a szakkosz ábrázolásával (ami liturgikus öltözék) - hangsúlyozva. Mind a nyolc csegelyen az épített környezet, az eszközök és a bútorok ábrázolása a korabeli, gyakran archaizáló bizánci hagyományból táplálkozik. Ez már csak azért is figyelemre méltó, mert a XIV. századi latin mesterek éppen ezen, az ábrázolás egésze szempontjából másodlagos fontosságú kompozicionális részletek ábrázolásánál mutattak nagy a szabadságot, "realisztikus" részleteket felvonultatásával. Ezek mellőzése és a "modern" ruhák pontossága bizánci tanul ts ágú mesterek meghatározó jelenlétére utal (a latin ornátusok pontossága sem mond ennek ellent, hiszen a görög mesterek. től sem vitathat juk el a megrendelői igényekhez való alkalmazkodási képességet.) T. VERDON szerint a nyugati atyák elhelyezése az angyali rendek alatt, a görögökkel szembeni felsőbbrendűségüket jelentené.60 Lehet, hogy ebben a megállapításban van némi igazság, s talán a ruhákkal érzékeltetett egyházi címhierarchia is ezt támasztja alá (az oltárhoz legközelebb egy pápa került). Térbeni elhelyezésük szerintem mégis alapvető en az atyák egyenrangúságát fejezi ki, hiszen még az evangélistákat is inkább kihelyezték a bejárati Ívre, csak hogy a nyolc csegelybe elhelyezhessék az atyákat. Az sem lehet véletlen, hogy a két konstantinápolyi főpapot a pátriárkai címmel szerepeltették. 1204 óta Velence adta a konstantinápolyi latin pátriárkát,61 és még a XIV. században is fenntartották ezt a címet, pl. latin pátriárka volt a szmirnai hadjárat egyik vezetője, Enrico d' Asti, aki el is esett a törökök elleni küzdelemben az 1340-es években.62

328

fénysugarak útja sugallja. A képet öltött metaforák vizsgálata eddig kevés figyelmet kapott a kutatástól, dig sok furcsának hitt motívum megértéséhez

pe-

vihetne közelebb.

IV. A ruha teszi Az öltözékek ábrázolását az egyházatyák mindkét csoport jánál dokumentatív pontosság jellemzi, ami a görög atyáknál többféle módon nyilvánul meg: egyrészt hű53 G. KAFTAL:Saitlts in Italian art. Iconography of the saints itI the painting ofNorth East Ita/y, Firenze 1978, 974, hg. 1257. Az egyik legkorábbi ismert ábrázolásán, melyet Simone Martini készített a pisai Szent Katalin domonkos konvent számára 1319.ből: Tamás a mellén tartja a nyitott könyvet, amelyből fénysugarak áradnak ki Uelenleg a pisai Museo Nazionaléban, l. G. CONTlNI- M. G. GOZZOLl:L'ope. ra comp/eta di Simone Martini, Milano 1970, cat. 3). 54 Bibl. Marciana, Venezia, Lat. III (= 2116), fol. 7'. Ezeket a miniatúrákat a XIV. század közepére datálják, l. G. M. CANOVA:La miniatura nei /ibri /iturgici marciani, Musica e liturgia a San Marco, a cura di G. Cattin, I, Venezia 1990, 185-187, tab. XXXIX.Korábban 1335 és 1336 közé datálták őket, l. M. WALCHERCASOTTI:Miniature e miniatori a Venezia nel/a prima metci del XIV sec%, Trieste 1962, 28. 55 Guglielmo da Tocco: Vita (ed. PAPEBROCHIUS, Acta Sancmrum Martii I, 1747,659). 56 G. TOMASETTI(ed.): Bullarum, dip/omatum et privi/egiorum Romanorum Pontificum Taurinensis

editio, IV, Taurini 1859, 307. 57 Egy bresciai domonkos szerzetes látomásában látta, hogy Szent T amás megjelenik Szent Ágoston oldalán, l. Guglielmo da Tocco: Vita (Acta Sanctorum Martii I, 1747,667). Egyes variánsok szerint mellét egy ragyogó nagy rubint díszítette, ami bevilágította az Egyházat, l. L. RÉAU:Iconographie de l'art c/"étien, Paris 1959, III 1277. 58 Szent Tamásnak is többször maguk az égiek sugalmaztak: egyszer Szent Pál, mint Aranyszájú Szent Jánosnak, vagy egy nehéz izajási hely magyarázatánál megint csak Pál jelent meg Péter apostollal együtt, hogy segítsenek, l. Guglielmo da Tocco: Vita (Acta Sanctorum Martii I, 1747,670.677). 59 Ez is a bizánci képi hagyományból származik, és a centrális modell gyakran Salamon templomára, az Egyház tipológikus előképére utal, l. E. KIRSCHBAUM (Hrsg.): Lexikon der christlichen Ikonographie, II, Rom-Freiburg-BaselWien 1972,255-260.

VERDON:Il battistero (51. j.), 84. A. CARILB:Partitio terrarum Imperii Romani, Studi Veneziani 7 (1965) 125-130. 1345 január 17.én,1. S. A. ATIYA:The crusade in the late MiddIe Ages, London 1938,295.

60 6. 62

329

TERDIKSZILVESZTER

330

V. Nyelvcsere Az egyházatya-ábrázolások sajátos eleme, hogy a görög atyák latin szövegeket tartanak a kezükben, a latin atyák pedig görögül írnak. Szent Jeromosról a Legenda aurea is tudja, hogy a latin mellett jól tudott héberül és görögül is, de ez a bibliafordító esetében nem is lehetett kétséges.63 A középkorban talán mind a nyolc atyáról feltételezték, hogy tudott görögül és latinul is, de a nyelvcserével Velencében tudatosan utalhattak valami másra is. A már említett Marin Sanudo, aki a keresztes hadjáratok érdekében az Egyház egységének helyreállításán szorgoskodott, 1326-ban II. Andronikosz császárnak írt levelében a császárt az unióról győzködi, és a IV. század keleti szentatyáit, Atanázt, Didymust, Cirillt és Aranyszájú Szent Jánost hozza példának, akik az igazságban, mind szavaikban és tetteikben hűek maradtak az "apostoli" Egyházhoz.64 Figyelemre méltó, hogy nem feledkezik meg arról az eshetőségről sem, hogy egyesek a közös igazságot más szavakkal fejezik ki. Velencében nagy valószínűséggel ehhez hasonlóan gondolkozhattak a program alkotói is, akik a hagyományok különbségeit demonstráló külső jegyek pontos visszaadása mellett a nyelvi különbségeket másodlagossá tették, a két hagyomány képviselői nyelvének megcserélésével vizuálisan érzékeltetve a szent nyelvek közötti "átjárhatóságot", demonstrálandó az atyák korában még meglévő, de a XIV. században már csak áhított, a szavakon és hagyományokon túllépő hitbéli egységet. MAGGlOi'lI(ed.): Iacopo da Varazze: Legenda Aurea (21. j.), 1002. Ez a levél M. Sanutus Torsellus Liber secretorum Crucisa kiadásának függelékében található (vö. ll. j., 301): Et ideo ego Marinus, vobis ac Imperio vestro affectionibus sinceris unitus, obsecro vos cum beato Paulo Apostolo alltedicto, quatenus «dign e ambuletis vocatione, qua vocatis estis, cum omni humilitate et mansuetudine, cum patientia supportantes invicem in caritate, solliciti servare ullitatem spiritus ill vinculo pacis: unum corpus et unus spiritus, sicut vocati estis in ulla spe vocationis vestrae; unus Dominus, UtJafides, unum baptisma .•• [Ef 4, 1.] Et, cum quidam dicti vestri praeclari Imperii, a fide et doctrina Ecclesiae apostolicae non in re, sed solum in verbis dissonent, ac alii eiusdem doctores Imperii, vide/icet Athanasius, Didimus, Cirillus, Iohannes Grisostomus et ill fide, et in re ill verbisque cum Ecclesia praedicta conveniant et concordent, Domine mi Imperator clementissime, expurgate diebus vestris vetus jermentum, ut sitis nova conspersio, sicut estis acimi: ne vestrum supradictum Imperium magnificum diutius maneat in jermento malitiae et nequitiae, sed in azimis sinceritatis et veritatis .• És ezért én, Marinus, veletek és Birodalmatokkal őszinte érzéseimmel egyesülve, könyörgök hozzátok az előbb említett Szent Pál apostollal, minthogy «éljetek méltó módon ahhoz a hivatáshoz, amelyet kaptatok, teljes alázatosságban, szelídségben és türelemben. Viseljétek el egymást szeretettel. Igyekezzetek megtartani a lelki egységet a béke kötelékében. Egy a test és egy a lélek, amint hivatásotok is egy reménységre szól. Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség.» És ekkor bárki, a tiszteletreméltó birodalmatokból, az apostoli Egyház hitétől és tanításától nem az igazságban, hanem csak szavaiban különbözne; és ugyanennek a birodalomnak más tanítói, tudniillik (miként) Aranáz, Didymus, Cirill, Aranyszájú János, mind a hitben, mind az igazságban, mind szavaikban, a fent említett Egyházzal értenének egyet, s lennének összhangban. Uram, én legkegyelmesebb császárom, takarítsátok ki napjaitokban a régi kovászt, hogy új tészta (?) legyetek, miként kovásztalanok vagytok: nehogy az említett nagyszerű birodalmatok továbbra is a gonoszság és könnyelműség kovászában maradjon, hanem inkább az őszinteség és az igazságosság kovásztalanságában," 63

64

Orthodoxi patres et doctores, pariter Graeci et LatiIIi

VI. Történeti

331

szituáció

Joggal merülhet fel a kérdés, hogy mivel magyarázható a velencei keresztelőkápolna dekorációjában felbukkanó bizánci dominancia abban az időszakban, amikor a század harmincas éveiben az avignoni pápai udvar, a vele egységben lévő bizánci rítusú híveivel is elég türelmetlenül bánt. 65Ezekben az években lassacskán éppen a velencei Marin Sanudo munkásságának köszönhetően kezdett megenyhüini a pápai udvar gyanakvása a bizánciakkal szemben. A. LAIOU a velencei senator írásait vizsgálva mutatta ki a szerző bizánciakkal kapcsolatos gondolatainak hangnem-változásait. A korai munkáiban érezhető érdektelenséget és gyanakvást fokozatosan egyfajta nyitottság váltotta fel. Egészen addig, hogy a bizánci birodalom történetéről írt munkájában (Istoria del Regno di Romania, amelyet 1328 és 1333 között írt) attól sem riad vissza, hogy a latinok felelősségét is ecsetel je a lyoni zsinat után az egyházszakadás visszaállításában, amelyet egyébként a I. Baszileiosz uralkodásától (867-886) eredeztet, mivel 1281-ben a latinok rúgták fel az uniót. A nyugati császárság létrejöttének negatív következményeként interpretál ja a politikai egység megbomlását is, ami azóta is akadályozza a bizánciak és nyugatiak együttes fellépését a közös ellenséggel szemben (éppen a török ellen).66 Valószínűleg neki köszönhető, hogy ebben az időszakban velencei állam viszonya is megváltozott Bizánccal szemben. Félretenni látszott a Latin Császárság visszaállítására szövögetett álmait, amellyel jelentősen visszaszoríthatta volna Levantéből a nagy riválist, Genovát. Velence hajlott a szövetségre is, ami végül is a nyugatiak és a bizánciak között meg is született 1332-ben (1334-ig), bár az amúgy sikertelen hadműveletekben Bizánc ténylegesen nem vett részt.67 Velence az egység helyreállítására továbbra is figyelt. 1339-ben a Bizáncból Avignonba érkezett követségben Calabriai Barlaam mellett Stefano Dandolo velencei miles is szerepelt.68 Az únió végül nem valósult meg, de a kérdés még egy darabig napirenden volt a következő évtizedben is.69 6S Ez különösen Dél-Itáliában volt érezhető, ahol még mindig sok, a pápával egységben élő görög közösség létezett. Egy Rómában őrzött kódexben maradt fenn az a bejegyzés (Barberini Gr. 47518, fol. 131'), ami 1334-ben a görög rítus ellen foganatosított pápai intézkedések elleni, helyi püspökök által szervezett tiltakozás róI emlékezik meg, I. G. GARITTE:Deux manuscripts italo-grecs, Miscellanea G. Mercati, III, Citci del Vaticano 1946, 36. 66 A. E. LAIOU:Marino Sanudo Torse/lo, Byzantium and the Turks: the background to the antiturkish League of 1332-1334, Speculum 45 (1970), 388. 67 LAIOU:MarilIo Sanudo Torse/lo (66. j.), 387. 390-391. 68 Calabriai Barlaamot kisérte, aki megemlíti őt (PG 151, 1332-1337). Az uniós próbálkozásokat összefoglalja M. VILLER:La question de /'union des églim entre grecs et latins. Depuis le concile de Lyon jusqu',j ce/ui de Florence, Revue d'histoire ecclésiastique 16 (1921) 260-305 és 17 (1922) 21-60. 69 II. Andronikosznak voltak kezdeményezései már 1327-ben, ami III. Andronikosz idejében folytatódott és 1332-ben a politikai szövetség megkötéséhez vezetett. Az 1339-es követjárásról O. HALECKI:

.

332

TERDIKSZILVESZTER

Andrea Dandolo dogaratusa - ami a keletei ügyeket illeti - szerencsés eseményekkel indult. 1344-ben, Mennybemenetel napján a keresztes hadak, akik között velenceiek is nagy számmal voltak jelen, a Szmirna előtt zajló tengeri csatában, fényes győzelmet arattak a törökök felett a velencei Enrico d' Asti CÍmzetes konstantinápolyi (latin) pátriárka és Pietro Zaini vezetésével, majd a várost is visszafoglalták 1344 októberében.70 Noha a katonai szövetség újra létrejött 1344-ben, és az 1332-sel szemben valódi katonai sikerekkel büszkélkedhetett, az Egyház egységét, amelynek megteremtése a szövetség kapcsán még inkább előtérbe került, nem sikerült helyreállítaniuk. Velence 1344 után egyre kisebb intenzitással támogatta a keresztes hadjáratot. Inkább a nagy gazdasági riválissal, Genovával kibontakozó konfliktus kötötte le figyelmét. Ez a Bizánccal szemben folytatott politikán is nyomot hagyott, mivel Ióannész Kantakuzénosz császár helyett az BSD-es évek elejétől a fiatal Ióannész Palaiologoszban kerestek szövetségest, akinek anyja amúgy nyugati volt. A konfliktus végül is a hírhedt boszporuszi csatában tetőzött, ami velencei és genovai oldalon is hatalmas 7I veszteségekkel járt, de mind a két fél győztesnek kiáltotta ki magát.

VII. Propaganda

és művészet~

Michaiangelo Muraro volt az első, aki az úniós törekvésekre is utalt a Battistero 72 dekoráció jában található markáns bizánci stiláris elemek jelenlétét vizsgálva. Valószínűleg nemcsak a technikai tudás igényelte a görög mesterek jelenlétét,73 hanem a megrendelők pontosan érzékelhető módon kívánták megjeleníteni az orientalis ecclesia hagyományát is, amely stiláris kötődéseken túl a kettős feliratokban és a


333

görög egyházatyák ruházatán tükröződik leginkább?4 Természetesen nyugati stiláris és ikonográfiai megoldások is jelen vannak, ami markánsan tükröződik a Keresztrefeszítés Krisztusán, és például a Bizáncban ismeretlen angyali hierarchiák ábrázolásainak kidolgozásában?5 Arra is gondolhatnánk, hogy helyi, főképpen nyugati tanultságú mesterek bizantinizáltak tudatosan a megrendelői kívánságnak eleget téve. Ez a változat azért nehezen tartható, mert a mesterek gyakran épp olyan kompozíciós és stiláris megoldásokat alkalmaztak, ami csak a bizánci művészetet, és ahhoz kapcsolódó teológiai és liturgikus örökséget belülről ismerő alkotók számára lehetett evidens. (Ez utóbbinál pl. a nyugati kupola dekorációjában az apostolok és atyák közötti viszonyra, valamint a latin atyák háttérelemeinek bizánci kialakítására gondolok.76) A történeti helyzet elemzés éből világossá vált az az összekötő szerep, amit Velence leginkább Marin Sanudo révén a keleti és nyugati tradíció között szeretett volna betölteni. Ennek a szellemi hagyománynak volt az örököse Andrea Dandolo doge is, aki, hogyha helyes az azonosítás, a kereszt tövében térdel a kápolna keleti falán. A katonai szövetség az ő uralkodásának első éveiben érte el jelentős sikereit, melynek úgy látszott, hogy egyenes következménye lehet az egyházak egységének helyreálIítása is. A történeti helyzet azonban másképp alakult. Velencét nem az egyházpolitikai mozgolódások, hanem Genova tönkretétele kötötte le inkább, aminek következtében bizánci kapcsolatrendszere is átalakult?7 A kedvező pillanatot elszalasztva a két hagyományt sok szempontból ötvöző kápolnadekoráció, amely a velencei állam terveinek is kifejeződése kívánt lenni, egy be nem teljesedett törekvés mementójává lett. Mindenesetre meglehetősen "képletesen" ábrázolja azokat a Bizánc megítélésében végbement pozitív jellegű változásokat, amelyeket, ha csak rövid időre is, Velence képviselt. Ez pedig lényeges mentalitásváltást jelentett Lyon hangneméhez képest.

Un empereur de Byzance ti Rome. Vingt ans de travail pour /'union des églises et pour la défense de /'Empire d'Orient, 1355-75, Warszava 1930, ll-28 megjegyzi, hogy ezek a tárgyalások más stílusban folytak, mine a lyoniak. 70 Velence, a rodoszi lovagok, a ciprusi király és VI. Kelemen pápa összefogásának köszönhető ez a katonai siker, ami a görögökben is csodálatot váltott ki,l. HALECKI:Un empereur de Byzance ti Rome (69. j.), 14; ATlYA: The crusade in the late Middie Ages (62. j.), 298. Újabban I. M. D. NICOL: The last centuries of Byzantium, 1261-1453, Cambridge 1972 (= 1999). 71 A konfliktus 1350-től éleződött, s ekkor Aragóniai Péterrel és Ióannész Kantakuznosszal szövetkeztek Genova ellen. 1352 után a konfliktus egyre terhesebb lett, a pápa rosszallását is kiváltotta, Petrar. ca is a többször próbált egyeztetni a két fél között, I. G. RAVEGNANI: Andrea Dandala, Dizionario biografico degli iataliani, I, Roma 1986, 435. A csatáról maga a dózse is beszámolt a pápának és Aragóniai Péternek, I. M.-M. COSTA:Sulla hattaglia di Basforo, Studi Veneziani 14 (1972) 197-210. 72 Ö már az 1327 -es próbálkozást említi, ami megengedné, hogy az általa újra javasolt A. Dandolo prokurátorságához köthető korai datálás t megerősítse, I. M. MURARO:Varie fasi di influenza hizantina a Venezia nel Trecento, Thesaurismata 9 (1972) 181-201, itt: 185-188. 73 Bár 'ez sem elhanyagolható szem po ne, hiszen a XIII. században isjelen voltak görögök, akiket arra kötelezett a procuratoria, hogy helyi tanítványaik is legyenek, l. O. DEMUS:Die Mosaiken von San Marco in Venedig, Wien 1935,66.

74 Egyébkéne a görög feliratok alapján nem kell görög mesterekre következtetni, bár ezek Velencében meglepően poneosak. Olyanról is tudunk, amikor a görögök latin feliratokat használtak a megrendelő igényeinek megfelelően, I. M. MURARO:L'isole di Creta e /'arte hizantina a Venezia, Arte Veneta 25 (1975) 69-7I. 75 A rivális Genova székesegyházában is készült egy Utolsó ítéletet ábrázoló freskó, amelyen a stiláris evidenciák mellett görög feliratok is tanúskodnak a mester származásról, de ő is ineegrál a latin környezete számára új elemeket, pl. a központi részen Máriát és Jézust egy trónra ülteti, I. R. NELSON:A Byzantine painter in Trecento Genova, Art bulletin 67 (1985) 548-565. 76 A görög mesterek sokkal jobban benne voltak művészet és liturgia kapcsolatában, mint nyugati kollégáik. Gyakran papok, vagy papok gyerekei voltak, I. S. KALOPISSI-VERTI:Painters in late Byzantine society, Cahiers archéologiques 42 (1990) 139-158. nL. 7I.j.

1

egyházatya~ábrázolások a velencei keresztelőkápolnában*

Recommend Documents